22 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ad7d785d80d8da81135cd293d84dd277.pdf 52293b7054e246ff94367a40934e407c PDF Text Text ��Tartalom 3 7 10 11 14 21 26 27 Nyéki Lajos: Levél Vas Istvánhoz (vers) Alexa Károly: A II. Gerelyes Endre novellapályázatról A Gerelyes Endre novellapályázat eredményhirdetése Andrassew Iván: A kavics (novella) Dohai Péter: A senki földjén (novella) Onagy Zoltán: Szilveszter (novella) Jobbágy Károly: Változatok egy utazásra (vers) Jobbágy Károly: Reggelenkét. . . (vers) Bényei József: Úgy is (vers) 28 Polner Zoltán: Áldott legyen (vers) Ádám Tamás: Majdnem tökéletes. . . (vers) ABLAK 30 Konczek József: Szibériai színek 3 1 - 50 Összeállítás testvérlapunk, a kemerovói Ognyi folyóirat szerzőinek műveiből Kuzbaszsza című VA LÓ SÁG U N K 52 Monostori Imre: Németh László Tanú-vállalkozása - kortörténeti metszetben (tanulmány) 59 Kerékgyártó T. István: Társadalmi hátrányok és a valóság (tanulmány) 70 Speidl Zoltán: A Palócföld megkérdezte Juscsák Györgyöt, a M Á G igazgatóját (interjú) 73 A főszerkesztő vendége. . . (interjú) K IL E N C E K I. 77 Vasy Géza: Mezey Katalin (tanulmány) 83 Mezey Katalin versei M Ű H ELY 85 Kőrössi P. József: Lázár Júlia versei elé 86 Lázár Júlia versei M ÉRLEGEN 89 Cs. Varga István: Jeszenyin világa (J. Matyi Anna) 91 A költő életei (Petrőczi Éva) 94 Baranyi Ferenc: Visszaigéző (Csongrádi Béla) E számunk illusztrációs anyagát a palócföldi származású, Hollandiában tárlatából válogattuk. (Fotó: Koósné Kupka Edit) élő G ögös Ferenc salgótarjáni �Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8 ,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K e le m e n G á b o r igazgató. 87 .4 9089 N. S. ☆ Főszerkesztő: PRAZNOVSZKY M IHÁLY E SZÁMUNK SZERZŐI A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r . H o rv á th Is tv á n A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C s ík P á l D r . F a n c s ik Já n o s F ü z e s i Is tv á n D r . K a p r o s M á rta D r. N é m e th Já n o s Istv á n D r. T a m á s k o v ic s N á n d o r V in c z e J á n o s A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: D r . B a c s k ó P iro sk a C z in k e F e r e n c K ovács A nna T ó th E le m é r P á l J ó z s e f sz erk esz tő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. A l e x a K á r o l y irod.-tört. (E L T E , B p .); A n d r a s s e w I v á n író (Tahitótfalu); Á d á m T a m á s költő (Balassagyarmat); B é n y e i J ó z s e f költő (Debrecen); C s o n g r á d y B é l a pártmunkás (Salgótarján); D o b a i P é t e r költő, író (Bp); J o b b á g y K á r o ly költő (Bp.); K e r é k g y á r t ó T . I s t v á n művelődéskutató (Jászberény); K is s B e n e d e k költő (Bp.); K o n c z e k J ó z s e f költő (Bp.); K ő r ö s s i P . J ó z s e f költő (Móra Kiadó B p .); L á z á r J ú lia költő (Bp.); L o t h á r L á s z ló költő, műfordító (Bp.); J . M a t y i A n n a irod.-tört. (K L T E , Debrecen); M e z e y K a t a l i n költő (Bp.); M o n o s t o r i I m r e irod.-tört., az Új Forrás főszerkesztője (Tatabánya): N y é k i L a jo s balassagyarmati születésű költő (Franciaország); O n a g y Z o lt á n gázátadó (Esztergom); P e t r ő c z i É v a költő (Bp.); P o ln e r Z o lt á n költő, (Szeged); P r a z n o v s z k y M ih á ly muzeológus, a Palócföld főszerkesztője (Veszprém); R ó z s a E n d r e költő (Bp.); S p e i d l Z o lá n , a N Ó G R Á D olvasószerkesztője (Salgótarján); S z a b a d o s L á s z ló pártmunkás (Salgótarján); V a s y G é z a irod.-tört. (E L T E , Bp.). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1900 — közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 05 55—8867: 25-925 �N Y É K I L A JO S Levél Vas Istvánhoz ,. .állandó veszélyük valamiféle új » fentebb stíl« . . . semmiképp sem lehet ráfogni, hogy kényelmesek..," (Népszabadság, 1969.) Hát nem. . . éppen nem vagyunk kényelmesek (de nem keszonos mindaz, aki ír Vácott, Párizsban - számít a keret, ha csőbe húzza a fehér papír sunyi pofája?. . .) Vagy, ha akarod, kereshetünk egy más hasonlatot: Kattognak az írógépfegyverek, golyók a betűk, a lapok falak, minden rím egy-egy kivégzőparancs, a méla jambus vészesen pereg, a vers: emberdaráló szerkezet, önkaloda, önkivégzés - hogy a Karancs, a Garda Tó mellett: nem egyre megy? Közelebb vagyok itt most Budapesthez, mint mondjuk: hintón Tompa vagy Madách. A távlatot is számítsd az ecsethez; nemcsak korlátoz, de véd is a rács. Itt most nyugalmas, hosszúhevű ősz van, a Boul’Mich’ kövén suhan nesztelen, s az újbábeli hömpölygő zsivajban magyarul is elbeszélget velem. S az osztályban is: itt Mademoiselle Szikra, ott Madame Bartos, amott Manga Pál éppúgy súlyozza a szó elejét, öblös, mély „ a ” -kkal éppúgy szomorítja Voltaire, Proust, Boileau, Balzac szellemét, hogy lehetnénk akár Szombathelyen.* (*) Akkoriban franciát tanítottam az Alliance Francaise párizsi központjában. 3 �(Igaz viszont, hogy én énekelek, mint mondják otthonról jött magyarok, no meg magas fekvésben hadarok, de palócosabban, minti valaha: tehát nemcsak veszített, valamit nyert is az ügyön a haza.) Fentebb-e vagy lentebb-e ez a stíl, bizony ebbe’ bíró nem én vagyok. De egyet holt biztosra mondhatok: minket a nép nem soronkint fizet, így meglehet, hogy péppé rágjuk azt a keveset, ami a szóból papírra kerül. . . Így írunk mi: mormolva, egyedül, eszelősen ízlelve minden hangot, jelet, ragot, így írunk m i: vagy félszáz elvetélt versből ha lesz pár sornyi töredék. Nem panaszkodom. Büszke vagyok. De példának sem fújom fel magunk. Kijelentő hangnemben tárgyalunk én itt a Jean Bleuzen utcából (helyi hős, a nácik végezték ki), Te meg ott a Groza rakpartról. — A nap ragyog, és az ablakon át ugyanaz az ősz - a képzettársítás is azonos küldi be súlyos (levél)(vér)szagát. Most kávét főzöl. Én is. Leemelsz a polcról egy könyvet. Talán ugyanazt, mint én. Felteszel egy Bartók-lemezt. Én is: „Improvizációk magyar parasztdalokra, zongorára, op. o.” Hallgatunk. Képzelődés ez persze de agyunk, vérsejtjeink legmélyén mégis így igaz. Mert - akarjuk, nem - csak közöd van hozzám, nekem is hozzád, ezer és ezer közegen át és közületen és ütközőkön, szójátékok és rímek közvagyonján közösködünk: egy nyelvi köztelek gyomjait rágjuk, mikor közhelyek f á d ízeivel játszva keverünk (mester vagy ebben) új ízeket, miket fanyalgva köp ki - ez az elv itt is a kissé érdes kritikusi nyelv. 4 �Hol is voltunk? - Hát igen, hogy a K Ö Z (így nagybetűsen) lám összekötöz. Nem is nagyon kell közelednünk, hisz nagyon el sem távolodtunk, a türelem és a középszer (devalvált szó, sajnos) úgy rendezi, hogy mindig - bár az ördög hergeli az embert innen-onnan találkozhassunk valahol középen, Párizs és Pest közt egy képzelt vagonban - a fentebb említett köz érdekében. Kezded unni ezt a sok ,,köz” -t? megértem. Verses levél ez és nem példatár a „M É K S z” készülő új pótkötetéhez, bár vallom, tanár-költő és költő-tanár (nem hízelgő a cím, lehet), vallom, tudatos szakmai elferdüléssel, hogy a költészet: alkalmazott nyelvészet, nem vonz vajákos művi őrület, és józan ésszel és félszegen inkább fordítok verset, mint részegen köpönyeget, és szívesebben tanulok Aranytól, mint önköldökét piszkáló varangytól. De hát ez ízlés dolga. Nem vagyok pápa, nem pályázom prófétaságra, maradok költő-gyalogos, és hogyha megszolgálta, szalutálok én költő-őrnagynak, költő-ezredesnek, akár a bíbort lövelő, magos égben pipázó, vagy a poklok gyomrában furulyázó Költő-Atyának, Költő-Lucifernek. (A Múzsát nem hevíti fel az óvszer.) Csak az eredmény számít, nem a módszer. Egy törvény áll csak - rám itt, rád ott, Nagyra, Juhászra, Bakuczra, Weöresre. . . Kinek fejét nyomják majd glóriába, vagy kit húznak deresre, 5 �kit pólyáinak majd súlyos balzsamokba, ki kerül szemétdombra - Panthéonba, (vagy hát a történelmi ingajárat értelmében: innen — oda, onnan - ide) - ha ki akar, jegyet a Holdba válthat, erre az útra - lehet valutád rogyásig - mégsem váltható tic k e t. Szűzi priusz, káderlap, befolyásos kritikus, protektor, barát, kígyóbőrkötés, merített papír, gondos, szép betűk: garamond, elzévir, illusztráció minden terzínához. . . - az Idő kócos huligán, csak nevet címen, ceremónián, és könyörtelen bíró, sose téved, fütyül papírra, díszkötésre, tenyérnyi-tányérnyi pecsétre, beleírathatod az útlevélbe: „foglalkozása: költő” , menedéket az utókorba még az írószövetségi tagkönyv sem ad. Hogy belőlem-belőlünk mi marad, ne firtassuk a kérdést, ki-ki fújja a magáét, amíg csak bírja szusszal, újra meg újra, egy sorban Tantalusszal, Sziszifusszal. . . Egyazon jussal. V a n v e s , 19 6 9 . o k t ó b e r 6 31 . �A második Gerelyes Endre novellapályázatról A Palócföld című folyóirat 1987-re meghirdetett Gerelyes Endre-novellapályázatának végső értékelése és tárgyszerű minősítése előtt talán nem haszontalan néhány olyan kérdést fölvetni, amelyek végiggondolása tágabb dimenziók közé állítja ezt az irodalmi és kulturális-politikai eseményt az ügy jelentősége így markánsabban megfogalmazható. A kérdések két gócpont köré vonhatók. Az egyik poétikai és irodalomtörténeti természetű: a novella műfajának és műfaji változatainak szerepe a magyar szépprózában, különös tekintettel a legújabb magyar elbeszélő irodalomra. A másik kérdéskör szociológiai és kulturális-politikai természetű: magába foglalja az irodalmi lapstruktúra problémakörét éppúgy, mint a lokális kultúraszerveződés lehetőségeit és távlatait. 1 . A novella meghatározása nem kevésbé reménytelen vállalkozás, mint a többi kardinális műfajé és műnemé - több évszázad irodalomelméleti és kritikai szakirodalma erre a tanú. A közmegegyezés a rövidebb terjedelmű és dramatikus szerkesztettségű prózai elbeszélést érti rajta (legalábbis nálunk), annak is azt a típusát, amely többnyire a végkifejlet felől rendezi anyagát, cselekménye egyenes vonalú, az idő egységét legfeljebb egyszer (a szükséges előzmények feltárása végett) bontja meg, szereplőinek galériája intimen szűk körű, és elhallgatásával, jelzéseivel legalább oly erővel utal az írói világképre, mint azzal, amit kimond. Pillanatkép, amely a jelkép tárgyias határozatlanságával utal a művön kívüli világra. A magyar epikának legalább a századforduló óta ez a vezető műfaja; anélkül állíthatjuk ezt, hogy regényíróinkat, akik kivétel nélkül jó novellisták is, és regényeinket lebecsülnénk. Ez a műfaji hierarchia napjaink irodalmára is érvényes, azzal a sajátos új vonással együtt, hogy egy-két évtizede irodalmunk fő hangsúlya a hagyományos lírai felől az epikus szemléletmód felé csúszott át. Emellett mind több olyan prózai műformával találkozunk, amely mintegy átmentet képvisel novella és regény között - ilyenek a kisregény és a novellaciklus. És nagy számban találkozunk olyanokkal is, amelyekben a lírizálás vagy a pőre szociologikum jegyében oldódnak föl a novella klaszszikus jellemzői. Ennek a műfajválasztási sajátosságnak irodalmunkban természetesen mély szociális, históriai és lélektani motívumai vannak. Elég itt utalni a legfontosabbra, a meghatározóra. Az az írói magabiztosság, ami nélkülözhetetlen előfeltétele a nagyepikának, csak világosan hierarchizált értékrendű, a szociális és nemzeti szempontokat egyeztetni, alkalmanként rangsorolni, a históriai érveket a jövő, a perspektíva szolgálatába állítani képes nemzeti-nyelvi közösségben izmosodhat meg. Ott, ahol még az olyan konfliktus is, mint például a nemzeté és a polgári haladásé, távlatosan feloldhatónak mutatkozik, ahol a múlt nem a mindenkori jelen tragédiáinak, konfliktusainak önigazoló eleme, ahol a társadalmi különbségek és a szo7 �ciális munkamegosztás eltérő helyzetei és szintjei is artikulálhatok. A magyar írónak mindig választania kellett, többnyire kényszerhelyzetben és egymást végzetesen kizáró alternatívák között, így a választás is csak pillanatnyi érvénnyel bírt vagy túlzottan általános érvényű lehetett, egy-egy helyzetre, alakra vonatkoztatott. Természetesen tolódik így előtérbe a lélektaniság, mint a klasszikus magyar novella legfontosabb vonása és az anekdotikusság, amely a kedély nyelvén beszél konfliktusokról, (úgy, hogy amint megjeleníti, rögtön fel is oldja őket. Mai irodalmunkban a novella számos változata él, a hagyományos például balladás - szerkezetektől addig a típusig, amit már aligha lehet az elbeszélő poétika bármely cimkéjével jelölni, amire már csak a semmitmondóan általános, az újabb műelemző iskolák által v e z e t ő terminussá emelt „szöveg” szó illik. A „nyelvkritikai” szemléletmód eme fejleménye prózában, versben egyaránt - vélekedjünk szerepéről és értékéről bárhogy is feltűnő vonása mai irodalmunknak. A Pa l ó cf ö l d című Salgótarjánban kiadott, s főleg Nógrád megyében terjesztett folyóirat másodszor hirdetett meg novellapályázatot. Ennek a kijelentésnek minden eleme hangsúlyozandó. Ha a magyar folyóiratokra, s ezeken belül is elsősorban a vidéken szerkesztettekre gondolunk, mint a társadalmi-állami mecenatúra megszokott, de szükségszerű formáira és lehetőségeire, az elmúlt nagyedszázadból nem sok eredményes kezdeményre emlékezhetünk. Kevés folyóirat harcolta ki magának a könyvkiadási jogot, még egy-egy alkalomra, egy-egy könyvsorozat megindítására sem, kevesen éltek-élnek a pályázatok, ankétok organizáló lehetőségével. A T is z a t á j és a F o r r á s , az A l f ö l d , az É l t ü n k és a N a p j a i n k említhetők elsősorban a kezdeményezők, a kísérletezők között - bár náluk is inkább a kudarcok emléke a maradandó. Itt érdektelenség, másutt az anyagi lehetőségek gyengesége vagy rossz elosztása, amott a szervező ambíció hiánya akadályozta-akadályozza meg, hogy egy-egy folyóirat valódi műhellyé válhassék, hogy helyi érdekeit az egyetemesebbekkel egyeztetni tudja - nem feledve természetesen a helyi vagy országos irányító szervek időnkénti bizalmatlanságra valló gesztusait, folyóiratstruktúránk korszerűtlenségét, s egyéb hasonló tényezőket sem. A P a l ó c f ö ld K ö n y v e k sorozata örvendetes kivétel. S noha nem minden darabját minősítheti a szerencsés olvasó - aki azért szerencsés, mert hozzájut egy-egy példányához - esztétikailag kiemelkedőnek, a kötetek műfaji megoszlását, a sorozat arányait, a vállalkozásnak a puszta lokalitáson túlmutató érdemeit tekintve, a sorozatot mindenképpen figyelemre méltónak és további támogatásra érdemesnek tekinthetjük. A P a l ó c f ö ld K ö n y v e k mellé téve azokat a kiadványokat is, amelyek hasonmás vagy egyéb formában idézik a szűkebb tájegység kulturális-történelmi tradícióit. Nógrád megye nem mondható különösebben gazdagnak - még a Trianon előtti időkre gondolva sem - hagyományokban, ezért fontos minden olyan szálnak a kibontása, amely a múltat a jelenhez köti. A Gerelyes Endre nevét idéző pályázat, illetve az emlékének szentelt kötet is ezért nyugtázandó jó érzéssel. Az ő tragikusan rövid és nyugtalanítóan deformálódott életműve olyan modell, amelynek megértése fényt vethet az 1956 utáni irodalmi konszolidáció konfliktusaira, s ennek tanulságai nemcsak a szűkebb pátrai és nemcsak a kortársak számára fontos. 8 �3. A Gerelyes Endre-novellapályázat meghirdetése olyan gesztusa a P a l ó c f ö ld szerkesztőségének, Salgótarján és Nógrád megye kulturális vezetésének, amelyet mindenképpen érdemes folytatni, hagyománnyá emelni. (Még akkor is, ha az eddigi két pályázat - talán - nem is minden tekintetben váltotta be a meghirdetők reményeit.) A pályázat közvetlen és praktikus hozadéka mellett (például a lap „ellátása” rangos kisprózai művekkel) nem haszontalan távlatokban gondolkodni. A lap erőteljesebb bekapcsolása a magyar kulturális-irodalmi életbe manapság azért is fontos, mert oldja azt a feszültséget, amely a mai gazdasági-mentális válsághelyzet idején kialakult a kultúra művelői és mecénásai-irányítói között. Egy jobb kulturális közhangulat jelentőségét aligha lehet túlértékelni. Utalva a fentebb, a magyar novellairodalom jelentőségéről mondottakra, helyes döntésnek ítélhetjük, hogy az illetékesek ezt a műfajt tűzték ki pályázatra, s nem - mondjuk - a verset vagy a tanulmányt. Bár sem a tavalyi, sem a mostani pályázat nem látszott megmozdítani prózaíróink mezőnyének legjobbjait - ez némi szervezőmunkával, némileg erőteljesebb propagandával megoldható feladat. Idevágó megjegyzés az is, hogy a beküldendő írások terjedelmének limitálása nem biztos, hogy szerencsés. A 12 flekkes novellaformához nem mindenkinek van érzéke, sőt - mióta Ja magyar lapok elszoktak attól, hogy a szépirodalmat támogassák - , a tárcaműfaj művelését nem sok tényező indokolja. A jó értelemben vett tárcaírói rutin hiánya (s itt gondoljunk klasszikus íróink folyamatos hírlapírói működésére) sokakat kizár az ilyesféle pályázatokon való részvételből. Ha gyanúnk igazolódik is - a pályázók nevének megismerése előtt mondva mindezt - , hogy újabb prózaíróink legjobbjai nem nagy számban vettek részt a pályázaton, akkor is érdemes hangsúlyoznunk azt, hogy a pályakezdők bátorítása legalább akkora érdem, mint irodalmunk felső szintjének reprezentálása. A pályázati névtelenség olyan esélyegyenlőség, amellyel élni tud az, aki valóban tehetséges. A mostani pályázatra 44 különböző jeligével 64 novella érkezett be. (Egy-két esetben felmerült a gyanú a bírálókban, hogy ugyanaz a szerző különböző jeligék alatt is próbálkozott. . .) A beérkezett írások szelektálását és rangsorolását hárman végezték: C s ű r ö s M i k l ó s egyetemi adjunktus, az újabb magyar irodalomtörténészi és kritikusgeneráció egyik legfelkészültebb tagja, L a c z k ó P á l, a Palócföld szerkesztője (aki már eddig is sokat tett a lap korszerűsítése s annak érdekében, hogy a P a ló c f ö ld e t irodalmi-szellemi életünk legjobbjai is támogassák) és e sorok írója, aki különböző formákban és szerepekben két évtizede foglalkozik a legújabb magyar irodalommal. Viták során, de különösebb nézeteltérések nélkül jutottunk el arra az álláspontra, hogy a pályázati anyag nagyjából megfelel annak az átlagnak, amely a magyarországi folyóiratokhoz beérkezett kéziratokat általában jellemzi. A többség itt is amatőr szerző műve, akik azt hiszik, hogy a velük megtörtént ilyen-olyan esetek rögzítése kimeríti az irodalom fogalmát. Akadnak olyanok is, akik - rutinjuk alapján mondva - valószínűleg hoszszabb ideje a hírlapírás és az irodalom mezsgyéjén működnek. A beérkezett írásoknak mintegy negyed-ötöd része bizonyult valóban minősíthetőnek. Ezeknél látszott a tudatos formáló szándék, tapasztalható volt az igényes és a témához illő nyelvhasználat, céljuk volt a partikularitáson túlmutató esztétikai üzenet megteremtése. Az írások tematikus rendszerezé­ 9 �se, műfaji tipoligizálása, szemléleti formáinak tüzetesebb bemutatása helyett csak azt a summázó észleletünket véljük fontosnak közölni itt, hogy a pályázat írásainak hangneme, modalitása harmonizál azzal, amely újabb irodalmunkat jellemzi. A realitások szikár rögzítése helyett inkább az érzékenység a jellemző, a konfliktusok mögött a lélektaniság hangsúlyozása, a vallomásos jelleg stb. ALEXA KÁRO LY E lh a n g z o t t a z i d e i Ü n n e p i K ö n y v h é t e n a G e r e l y e s E n d r e I f jú s á g i é s M ű v e l ő d é s i H á z b a n , a p á ly á z a t d íjk io s z t ó ü n n e p s é g é n . A Gerelyes Endre novellapályázat eredményhirdetése I. díj: II. díj: III. dí j : O n a g y Z o lt á n A n d ra ssew (Esztergom) Iv á n (Budapest), (Budapest). D o b a i P éter Z s o lt SZOT-díj: (Tahitótfalu) S ik ló s L á s z ló K a rsa i F eren c (Budapest), In c z e (Nagykovácsi) Dicséretben részesültek: B e n e d e k Istv á n (Budapest), 10 (Budapest), D e á k J ú l i a (Budapest),K a u t z k y (Ózd-Hódoscsépány). T a k á cs Jó z s e f N o rb ert �ANDRASSEW IVÁN A kavics Mesterem azon a napon, amilyeken elküldött a házától, megtiltotta, hogy valaha is nevén nevezzem vagy bármiképpen hivatkozzam rá. Nem a tudatlanságommal vívtam ki haragját, hanem mert titokban új, sohasem volt szőnyegmintákat terveztem, és sajnos megtalálta a tekercseimet. Abban a városban, és különösen az ő rendkívül konzervatív műhelyében halálos bűnnek számított, ha valaki eltért a kétezer éves hagyományoktól. Hiába magyaráztam neki: én Európából jöttem, és mi másképp gondolkodunk a szabadságról - nem engedte utolsó inasesztendőmet leszolgálni. - Ha művész akarsz lenni, menj Európába! - mondta — Különben is: eleget tud már a kezed. - Megsimogatta az ujjaimat. Szeretettel váltunk el. Nem gyűlölt, csak nem tűrhette a törvényszegést. Sőt a szerszámaimat is becsomagoltatta, és a zsákot a kezembe nyomta, amikor utamra engedett. Egy levélben, három éve, azt írta, sokat gondolkozott az esetemen, és ma már nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy tévedett. Mit szólna most, ha látná, hogy csak szürkével meg feketével dolgozom? Soha nem tartottam nagy művésznek magam, inkább csak kismesternek. Kaptam elismeréseket a világ minden tájáról - a legbecsesebbeket. Ázsiából - , de mindig tudtam, hogy az öntetszelgés összerondítja a tehetséget. Mielőtt hazatértem volna, néhány hónapot Teheránban töltöttem. Onnan a háború zavart Törökországba. Elég sok pénzt kerestem. Nem szövéssel, hanem rajzolással. Egy szőnyeg árának negyedét kaptam egy-egy tervemért. Mindenesetre itthon - , ha nem is Budapesten, csak a közelében - nagy házat vehettem, nagy műhellyel. Hat szövőszéket építettem, mert tanítani akartam. De nem sok lett belőle. Talán azért, mert az Európában mostanság nevelkedett emberek megrettennek, ha elmagyarázom, mekkora alázat kell ahhoz, hogy valaki elinduljon az első csomóval, és sorról sorra, az egyetlen lehetséges irányban haladva, végül is eljusson az egymilliomodikig. Azért volt néhány tanítványom, de egyszerre legföljebb egy-kettő. Külföldről is jöttek: japánok, olaszok, németek, két amerikai, és sokan a környező országokból. És volt egy, akinek örökre adósa maradok, mert azzal a bizonyossággal ajándékozott meg, hogy egy ilyen majdnem négyezer éves, primitív munka is emberfölötti magasságokba emelheti művelőjét; a gondolatot, a tervet anyaggá gyúró kéz valóban a szellem, az álom, a lélek végződése lehet. Persze fellengzős szavak ezek annak, aki nem borzongott még munka láttán, nem rettent még meg egy másik ember csodálatos eltökéltségétől. A szomszéd házban lakott az a lány. Már az első látásra szépnek találtam. Majdnem olyan magas volt, mint én. Apjától örökölt kevéske cigány vére feketére festette a haját, barnára a bőrét. De kék szemei, finom, kissé keleties vonásai, vékony csontjai voltak. Gyönyörű, hosszú ujjú kezekkel áldotta meg a természet. Sokszor bejött a műhelybe. Rendszerint könyveket kért, mert az érettségire készült. Legtöbbször le is ült mellém 11 �egy hokedlire és nézte, ahogy dolgozom. Mindig nehezen indult haza. Egyszer megkértem, segítsen a láncfonal fölvetésénél, mert az két embert kívánó munka. Bár magam is el tudtam volna végezni, azt hiszem, azért kértem, mert vágytam a közelségére. Az egész napot együtt töltöttük. Meséltem neki Ázsiáról, a pakisztáni, indiai meg az iráni gyerekekről, akiket ez a munka nyomorít négyéves koruktól, a teheráni bazár szőnyegkereskedőiről, arról, hogyan tapostatják meg keleten tevékkel meg teherautókkal a friss portékát, hogy azok réginek tűnjenek. Elmagyaráztam a bécsi vadászszőnyeg csodáját: mekkora munka négyzetdeciméterenként tizenkétezer csomót leszőni selyemszálakból. Azt hiszem a békességemről is mondtam valamit, a taoista fegyelemről, aztán arról, hogy az anyag miképpen áll bosszút a legcsekélyebb hibáért. Beszéltem a nomád asszonyok csodálatos szerszámairól, az összerakható szövőszékekről, a minták jelentéséről, a jelképrendszerek évezredes üzenetéről. Mindehhez vaníliateát ittunk és mindenféle sajtokat ettünk. Jó nap volt. A végén, mielőtt hazament, az mondta, szeretné, ha megtanítanám a mesterségemre. - Tanuljon inkább tovább valamelyik egyetemen. - Nem, én ezt akarom megtanulni. - Hosszú idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, bírja-e. A teste. Mert, aki nem gyerekkorában kezdi, annak különösen nagy szenvedést okoz a görnyedés. És az se biztos, hogy türelme lesz hozzá. Hátha két év múlva unja meg. Akkor túl sokat veszteget el az életéből. - Én magától akarok tanulni. - De. . . - Apám megfizeti a tandíjat. Egy hónap múlva érettségizett. Jelesre sikerült. Mégegyszer, utoljára megpróbáltam lebeszélni, de hiába. Egyszer arra ébredtem, hogy valaki matat a konyhámban. Mire kimentem, |már megfőzte a kávét, elkészítette a reggelit. Sőt, attól a naptól kezdve már kora reggel bevásárolt, és egyszerűen természetesnek találta, hogy ő vezeti a háztartásomat. Tiltakozásomra megmagyarázta: amennyiben nem fogadom el az apjától a tandíjat, valamivel viszonozni kell a tanítást. Rendkívül gyorsan tanult. Ügyes volt, megszállottan szorgalmas. Az a fajta, amelyik mindaddig nem nyughat, amíg meg nem látja a végeredményt. De amint készen van, már újat kezdene. Nem csak új munkadarabot, új technikát is. Először kicsi, huszonötször huszonöt centis kopt mintákat terveztettem vele, aztán nekiállhatott a próbaszövésnek, hogy megértse, a rajzhoz képest miképpen deformálódik a minta. Amikor az első darabbal kész volt, újraterveztettem vele az egészet,, hogy kijavíthassa a hibákat. Azt is leszőtte, és így láthatta, megtalálta-e a helyes arányokat. Rendszerint megtalálta. Ugyanazt a mintát leszőtte gördesz, majd színné csomókkal, kilim és szumak technikával, ha lehetett. Délig rajzolt, aztán ebéd után estig dolgozott zokszó nélkül. Pedig tudtam, hogy fájnak a vállai, a gerince, égnek az ujjai. Szalagot is szőttünk, aztán a kicsi szőnyegdarabokat egymásra hajtottuk, így táskákat készítettünk, tarisznyákat. Jó volt a kezéhez érni, amikor egy-egy mozdulatra tanítottam, jólesett, amikor a vállamra nehezedett rajzjavítgatás közben. De majdnem három hónap eltelt, mire először szerelmeskedtünk. Nem is otthon, hanem Budapesten, a bátyám lakásán, miután az Iparművészeti Múzeumban megnéztünk valamit. Gyönyörű teste volt. És úgy bánt vele, mintha nem iz12 �mokkal, hanem csak érzésekkel mozgatná. Pedig először volt férfiemberrel. Hosszan, csöndben, valami ránkborult békességbúra alatt szeretkeztünk. Csak a végén feszült kőkeménnyé a teste. Aztán sokat ettünk, aludtunk egy kicsit és hazamentünk. Az úton arról beszélgettünk, hogy a következő nyáron a Szovjetunióba, a kazahok földjére megyünk, afféle tanulmányútra. Három hónap múlva vakult meg, egyik percről a másikra. Semmi nem látszott a szemén, csak kitágultak a pupillái, és úgy is maradtak. Az orvos a klinikán azt magyarázta, hogy valami idegek bénultak meg, és nem tud segíteni. De készüljünk föl a bénulás, a sorvadás továbbterjedésére: először a szaglását, az ízérzékét, majd a hallását veszti el, végül, mielőtt meghal, úgy bezárul, mint egy kavics. Hazavittük. Másnap már átjött a műhelybe és leült a szövőszékhez. - Miért nem kiabáltál? Átmentem volna érted. - Meg kell tanulnom egyedül járni. Csak néztem. Az ujjaival simogatta a keményre feszített szálakat. Sírt. - Dolgozni akarok — mondta. Mit válaszolhattam volna erre? - Segítened kell - mondta egy kicsit hangosabban. - Gondolod, hogy sikerülni fog? - Akarom. A szálakat egyenként dugtam az ujjai közé. Hagytam, hogy a másik kezével számolja a sorokat. Lassan, rettenetesen lassan haladtunk. De három hét múlva már jóformán egyedül dolgozott. Egy év után pedig, amikor a szagló- és az ízlelőérzékét is elvesztette, már úgy számolt, hogy csak végighúzta az ujját a láncfonal szálain. Persze rajz nélkül szőtt, fejből, a kimerevített képzeletéből. Gyönyörű volt, amit csinált. Pedig egyszercsak kijelentette, hogy ezentúl csak halványszürkével és kékesfeketével dolgozik. Még együtt vettük azokat a fonalakat. Elmagyarázta, hogy szerinte minden szín egy önmagába zárt harmónia, és három szín már a harmóniák törékeny rendszere. Mivel ő nem lát, nem komponálhat sok színből harmóniákat. És különben is: igazán méltó egy vakhoz a szürke meg a fekete. Fantasztikusan bonyolult fonatos díszítéseket, egymásba bújó szalagkereszteket növesztett. Amikor nem érzett többé szagot és ízt, megértette, hogy betegsége egy folyamat, és megkérdezte, mit várhat még. Elmondtam neki, hogy meg fog siketülni. Ki kellett találnunk egy jelbeszédet, hiszen kérdéseimet csak érintésekkel tehettem föl. Heteken át gyakoroltunk. Akkor már mindig nálam maradt éjszakára. Egy este az anyja átjött, és csak annyit mondott: magára bízom, mert magát szereti és ez az utolsó kívánsága. Este halt meg, a szövőszéknél ülve. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy nem mozog. Amikor odanéztem, láttam, hogy előre dőlt, az arcát a fölvetőfonal szálai tartják. Csak az orra nyomódott át. 13 �DO BAI PÉTER A senkiföldjén Zsablyay János makacs természetű férfi volt, türelmesen, bár mindegyre szórakozottabban hallgatta Ludrovay Emíliát, Csongrád egykori szépasszonyát, akinek a háború előtt patikája volt a városban, szőlője a jó, fekete bökényi földeken, gyümölcsöse a Gyevi-tanyák vidékén, övé volt a Gyójássziget, a Mámai-erdő, és a Keselyes-dűlőn túl elterülő nagy legelők is, nagyanyjától örökölte a „Mentettrét” környékét, a Serház-szigetet és Emília nagyapja ásatta a „régi Csongorád” első ártézi kútját. Mindezek a birtokok, ingatlanok, ahogy a patika is, a szőlő és a gyümölcsös is: még békebeli örökségként szálltak Ludrovay Emíliára s mindez 1945-1947 között lassan a városé, az államé, a termelőszövetkezetek tulajdonává lett. Zsablyay János 1974-ben kereste fel Ludrovay Emíliát, aki akkor kilencvenkét éves volt, de mindenre élesen és pontosan emlékezett, éppen legfiatalabb unokájának Sony márkájú magnetofonkészülékére diktálta emlékeit, a Csongrádi Városi Tanács felkérésére. Zsablyay János egy festő, főképpen egy festmény után, illetve annak egykori modellje után kutatott. A festmény itt készült Csongrádon, a Busafövenyen, a festő csongrádi volt, nemkülönben a modell, akiről a kép készült. A Tisza-gáttól nem messze fekvő - udvarházméretű, kúriaszerű - Ludrovayházban kedvesen-hűvösen fogadták Zsablyay Jánost, aki foglalkozására nézve ügyvéd volt s nem képgyűjtő, akit kizárólag ez az egyetlen festmény érdekelt és hosszú kutatásai után a nyomok Csongrádra vezettek vissza, ahol a kép készült, ahol a festő és modellje egykor élt. A ház legnagyobb szobájában ültek, kopott bőrfotelekben és jelen volt - Zsablyay bosszúságára valamennyi Ludrovay-hölgy; ott volt a kilencvenkét éves Emília egyik leánya, hetvenéves öregasszony, aki szüntelenül dohányzott, ott volt ennek leánya és ez utóbbinak is a leánya, ötven év körüli nő - az utolsó virágzásban s az ő leánya is, Emília asszony almamagbarna hajú dédunokája, Beniczky Szabina, aki a Sony magnetofont kezelte, egy ifjú hajadon hölgy. Zsablyay János birtokában volt egy régi - fekete-fehér - fénykép, amely a keresett festményt ábrázolta. Egyelőre nem vette elő a festményről készült régi fényképet. Türelemmel hallgatta az idős asszonyt, aki - mert ez már számára egyrement -, hol Sony magnetofon mikrofonjának beszélt, ha dédunokája erre külön figyelmeztette, hol egyenesen Zsablyay Jánosnak mondta mondanivalóját - messze eltérve a felmerült témától, tudniillik a keresett festménytől -, de erre a fiatal ügyvéd nem figyelmeztette. Teáztak, Szabina kék blúzt és fehér sortot, fehér szandált viselt, lábait keresztbe rakva, elnyúlt egy hatalmas, békebeli bőrfotelben. Néha rágyújtott egy cigarettára, Zsablyay nem tetszett a leánynak, alig is vette szemügyre. Ludrovay Emília emlékei mind messzibb múltakba merültek s olyankor, ha nem emlékezett a régi dolgokra, a régen halott férfiakra és asszonyokra, mindig föllapozta legkedvesebb könyvét, amelyet azután - mert több példánya is volt polcain e könyvből - Zsablyay Jánosnak ajándékozott. A könyv címe: EM LÉK LA PO K CSONGORÁD M ÚLTJÁBÓL, írta és kiadta Váry Gellért csongorádi piarista, 1904-ben. Emília sze14 �mélyesen is jól ismerte Váry Gellértet, aki Nyitrán halt meg, 1926. február 16-án, nyolcvanhat éves korában; ott is temették el, ám sírjának helyét és föliratát már senki nem ismeri. - Tudja, kedves Zsablyay ú r . . . a Váry Gellért nagy tudós volt. Nagyon jól ismerte a régi Csongorádot. . . elmondta nekem, amikor Csongorád vasutat kapott, saját szárnyvonalat.. . 1888-ban.. . akkor persze még gőzhajók is kikötöttek itt. . . most már eltűntek a lapátkerekes, fehér gőzhajók . . . Ámbátor, tudja, én ott voltam a csongrádi kikötőben, amikor Horthy Miklós a „Szent László” gőzhajóval, Szeged felé menet, kikötött Csongrádon . . . Nagy ünnepség volt. . . a folyamőrök sortüzet lőttek Horthy Miklós otrantói győzelmének emlékére . . . sok lány állt a parton, de még több katona . . . sok hadirokkant a csongrádi és a szentesi ezredből. . . még az első háborúban rokkantak azok az emberek meg . . . - Dédi! Az ügyvéd úr egy festményt k eres. . . nem a gőzhajók érdeklik szólt közbe erélyesen a dédunoka, Beniczky Szabina. Kikapcsolta a Sony magnetofont. - Te legyél csak csendes.. . És ne dohányozz annyit! Megfúlok a füsttől! Majd még, ne félj, kikérdezlek én téged a pesti ugrabugrálásaidról! - replikázott Emília, majd zavartalanul folytatta emlékeinek elmondását Váry Gellértről, s főleg annak szép, városleíró könyvéről. Kérte, nyissák ki az ablakot, csináljanak kereszthuzatot, a dohányfüstöt nem szenvedheti. - Nem sokkal a vasút megnyitása után a híres Falk Miksát is megpróbálták itt a jó öreg csongorádon fölléptetni, hogy tartana programbeszédet. . . Mégiscsak a Falk Miksa volt az, aki megtanította magyarul írni és beszélni Sisit, Erzsébet királynét! De amikor a Falk Miksa Csongorádra eljött, a szekerekről azt kiabálták a kocsijába: Nem köll zsidó! Falk Miksa meglehetős keresztény beszédet tartott, mégis, a csongorádiak, noha mondták az Ámen-t, aztán csak hozzátették: De azért nem köll! Helyette kellett nekik a Csatár Zsigmond, aki már eleve nem volt zsidó, így aztán üdvözölték is őt, illem szerint. De az ő vallásossága csakis színlelt volt! Termetére nézve, hatalmas férfialak volt az a Csatár Zsigmond, afféle Tuhutum ivadéka. Kopaszra nyírt haja, viszont nagy szakálla és borzasztó nagy, lecsüngő bajsza volt. Túlbömbölt az a hangjával kántort, papot, de még orgonát is . . . azt hiszem én, hogy ő kissé nagyobb szabású életpályát kezdett maga elé képzelni . . . vázolgatni, mint amilyenre itten Csongorádon az ember úgy általában gondolhat. . . Csatár Zsigmond mindegyébiránt pénzen vett magának jogi diplomát, mert csak maturája v o lt. . . meg talán két szemesztert végzett valami jogi universitáson, de doktor az nem volt, csak a diplomája szerint. Elérte végre azt, hogy ő lett Csongrád képviselője Budapesten, az országgyűlésben . . . Igen szerette ő közben a csongorádi parasztgazdákat. . . különösen azok feleségeit . . . Meghallgatta panaszaikat. . . tán’ még orvosolta is azokat a benne oly nagyon hivő nőket. . . E l is érte, hogy az asszonyok mind rá is vették férjüket, hogy Csatár Zsigmondra szavazzanak . . . Úgy is lett. Ha Csatárra nem szavazik kend, haza ne merjen kend gyünni, mert kinyújtófázom kendet a házból! Ezt mondták férjüknek a csongorádi asszonyok.. . Hét évig képviselte a Csatár Zsigmond Csongorádot az országgyűlésben . . . Az ő erélyes fellépései folytán készült el a Félegyháza felé vezető országúton . . . részvényekre alapítva . . . a város végén fölállított Kereszténygőzmalom . . . na ja, azt, hogy az emberek lehetnek keresztények, azt értem; de példának okáért, hol őröljön a zsidó? Hogyan legyen az, hogy példának okáért egy malom, akár egy szekér közt azt a különbséget tegye az ember, hogy ez keresztény 15 �malom, keresztény stráfkocsi, amaz pedig zsidó malom, zsidó szekér. . . hát hiszen még itt Csongorádon is, az 1900-iki évben bizony már a legsarasabb házakban is petróleumlámpa világánál olvastak, már azok, akik tudtak olvasni . . . És a Tiszán horgonyzó vízimalmok igen nagy hasznot hajtottak Csongrádnak! - Dédi! - szólt közbe Szabina. Kikapcsolta a Sony magnetofont, aztán ismét bekapcsolta; most először nézte meg magának a vendéget, Zsablyay Já nos ügyvédet, aki egy festmény után kutatott. - Megvan nekem valah ol. . . de hol? Az „Argó” nevű gőzhajóról festett kép. Ez a gőzhajó kötött ki elsőnek Csongrádon! Több mint száz éve m á r . . . Szép kép . . . Majd megkeressük az ügyvéd úrnak. Zsablyay most megnézte a négy nő arcát: a dédanyáét, a nagyanyáét, az unokáét és annak leányának Beniczky Szabinának - arcát is. Az életkorkülönbségektől eltekintve: bizonyos arcvonások nagyon hasonlítottak a négy csográdi nőben. - De hát Dédi drága, az ügyvéd urat nem az „Argo” gőzhajóról készült ócska festmény érdekli! - szólt közbe Szabina. - Pedig az nagyon szép festmény . . . mondta csak mintha magának, Emília. Zsablyay elővette a régi festményről évtizedekkel ezelőtt készült feketefehér fotográfiát. Ludrovay Emília hosszasan, tűnődve nézte a fényképet. Semmit se szólt, kért egy kis szilvapálinkát, s intett Szabina anyjának, hogy kínálja meg a vendéget is. - Miért izgatja magát, ügyvéd úr, olyan nagyon éppen ez a kép? - Mert egyszer láttam . . . régen, évekkel ezelőtt, még diákkoromban. Akkor nem volt annyi pénzem, hogy megvegyem. Most van. Azóta valaki megvette! Sok évbe tellett, amíg kiderítettem egyáltalán a festő n evét. . . és azt, hogy a festő itt élt Csongrádon, a Tiszatáj festője volt, nem túlzottan ismert nevű festő, talán m ár. . . igen . . . már aligha élhet, kedves Emília. Azután kiderítettem, hogy a festmény egykori modellje maga is csongrádi nő volt. És végül, bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a festmény: visszakerült ide. Csongrádra! Ezért vagyok itt. Ne kérdezze, hogyan nyomoztam ki az eltűnt festmény rejtélyes útját. Nyilván többször is gazdát cserélt. A Műcsarnokban, a Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeumban és a Képcsarnok Vállalatnál számos olyan ismerősöm van, akik segítettek a festmény helyének, hogy úgy mondjam: jelenlegi legvalószínűbb lelőhelyének megtalálásában. Hogy miért érdekel engem az a festmény? Miért k e ll nekem az a női arckép?! Azért, hogy ne őrüljek meg. Elégedjen meg, kedves Emília, ezúttal legalábbis, egy ilyen semmitmondó, egy ilyen túlzottnak ható magyarázattal. Nem akarok beszélni többet arról a festményről! Tudja hol van? Itt van Csongrádon? Mi lett azzal a festővel, aki alkotta? Mi lett a festett női képmás modelljével? Ludrovay Emília még mindig a festményről készült fotográfiát nézte. Aztán hirtelen a két idősebb nőre szólt, nyers, parancsoló hangon. - Megéheztem! Bizonyára az ügyvéd úr is megéhezett. Hozzatok föl valami jó, régi, éveltetett vörösbort a pincéből, készítsetek valami vacsorát, kolbászt, szalonnát, hagymát. . . No, menjetek. Szabina, te akár maradhatsz is . . . - Emília arcán, vénséges arcán mosoly jelent meg, valami vidámság oldotta fel a vénséges vonásokat, jelezve, hogy a későöregség éppúgy a természet „velejárója” , mint az ifjúság, nem kell félni tőle, élet még az is. Leánya és unokája, abbahagyva a kézimunkát - egyikük kötött, másikuk horgolt, 16 �éspedig szótlanul mindaddig indultak máris a bökényi szőlőkből szüretelt vörösborért és a kamrába, kolbászért, szalonnáért, kenyérért. Szabina, a dédunoka maradt. - Azt mondta, az „Argo” gőzhajóról készített festmény nem érdekli? - Nem . . . igen, azt mondtam, hogy az „Argo” nem érdekel, csak az a női képmás é s . . . nem is akarom föltartani magukat. . . - Ó, dehogy tart fel! Csak maradjon. Megvacsorázunk. Együtt. Mit ér egy festmény? Beleőrül, ha nem találja meg? Ugye ezt mondta? - Túloztam, asszonyom, de. . . - Bizonyára nem túlzott, ha egyszer eljött ide azért a festményért. Hiszen maga ügyvéd. Nyilván egy sor kínos válópert, örökösödési pert bonyolít le naponta . . . ha ugyan nem éppenséggel gyilkosokat kénytelen védeni . . . Igen. A dédunokám, Beniczky Szabina . . . ugyanis a leányom Beniczky Fülöp özvegye . . . nagyon érdekes família . . . Ismeri? Veres Pálné is Beniczky-leány volt! A leghíresebb Beniczkyt 1868-ban titokzatos körülmények között gyilkolták meg . . . megkötözött kezekkel, csak hónapokkal később vetette partra, valahol a Csepel-szigeten a Duna. Mindmáig nem tudni, ki vagy kik voltak a gyilkosai . . . Beniczky Lajos ezredes és szabadcsapat-parancsnok volt 1848/49-ben . . . ő vette be Losoncot, rohammal. Aradon húsz év sáncfogságra ítélték. . . Vajon miért gyilkolták meg hatvannyolcban? Már a Kiegyezés után? Tulajdonképpen, mai szóval mondva, afféle gerillavezér volt Beniczky Lajos. Kufsteinben raboskodott, ha jól emlékszem. Egyébiránt Besztercebányán tanult, bányamérnök volt, a selmeci bányászakadémián végzett. . . aztán jött a forradalom, és ő lett a bányavárosok teljhatalmú kormánybiztosa . . . híres a Jablunka-szorosban vívott harca i s . . . aztán afféle portyázó csapatvezérként ténykedett a Vág völgyében . . . Maga Görgei tüntette ki a Bányavárosok és a Felvidék védelméért. Na, és most, kedves ügyvéd úr, itt ül maga mellett egy Beniczky-leány, egy kései leszármazott. . . A mi Szabinánk. Ludrovay Emília leánya és unokája behozták az éveltetett bökényi vörösbort és a bőséges hidegvacsorát. Emília miután töltöttek metszett kristálypoharába, koccintott a fiatal ügyvéddel, aki most még egyszer megnézte magának a négy nőt, arcuk vonásait, mosolyaikat, aztán kortyolt egyet a bökényi borból, evett egy kis kolbászt és távozni készült a Ludrovay-házból. Á m Emília most még sugárzóbb jókedvre derült, kérdezgetni támadt kedve és kérdezett, azoknak az idős embereknek elvitathatatlan előjogán és ennek az előjognak minden kényelmével és kedves erőszakosságával, akik már nagy életidőket, sok világi és személyi, történelmi és „privát” változást, fordulatot meg- és túléltek és mostanra már - 92-ik életévükre - eljátszanak azzal szövevényesen szomorú lélek-játékkal, mely abból „áll” , hogy milyenek is és - ha már olyanok-amilyenek - miért ilyenek-olyanok a mai világban ifjúságukat élő emberek. - Maga jogász? Jogtudós . . . kedves Zsablyay . . . Egy festményt akar fölkutatni . . . és egy festőt . . . és annak a festőnek az egykori élő modelljét, akiről az a bizonyos női portré készült . . . - Így van, felelte a fiatal ügyvéd, akire mindjárt másnap egy elhúzódó válóper folytatása várt a Markó utcában: vita férj és feleség között a gyermekek megosztásáról, a közösen szerzett vagyon kettéosztásáról és a panelöröklakás két kisebb lakásra való cseréjéről, miközben sem a férj, sem a feleség nem hajlandó „közös megegyezéssel” elválni, miután mind az anya, mind az apa: nagyon szeretik közös gyermekeiket, ismét-miközben: egymást már nem szeretik, egymást már el-nem-szenvedhetik stb., stb. 17 �- Maga kommunista, ügyvéd úr? - kérdezte váratlanul Ludrovay Emília. - Igen, asszonyom, én kommunista vagyok. - No igen. No és amellett párttag is? - Igen asszonyom . . . - Tudja, én valahogy jobban kedvelem a párton kívüli kommunistákat. . . Merthát nézze, Zsablyay, u g ye. . . Megváltó Jézuskrisztusurunk nem volt párttag, mégis kommunista volt. . . No és Marx? Ő sem volt párttag . . . - Hová akar kilyukadni, asszonyom? - kérdezte derűs türelemmel Zsablyay. - Maga proletár származású, ugyebár? - Ügy van asszonyom. Apám vasesztergályos volt a Lampart-fegyvergyárban, azután Csepelen is esztergályos volt és vasesztergályosként ment nyugdíjba i s . . . időközben sem esti, sem levelező tagozaton nem végezte el az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem művészettörténeti vagy pszichológiai tanszékének évfolyamait. . . Anyám pedig varrónő . . . ö . . . ö . . . nos? - kérdezte nevetve Zsablyay János ügyvéd. Ivott egy korty szilvapálinkát. - Miért izgatja magát annyira a festmény, az a festő, és a modell, akiről az a kép készült? Tudja meg: az a festő 1916-ban vagy ’ 17-ben elesett az olasz fronton, mit tudom én már, hogy hányadik átkeléskor az Isonzón . . . A holttesttét soha nem hozták haza, nyilván tömegsírban vannak a csontjai. . . Lapokat írt ide Csongrádra, ott a fronton is sokat rajzolt, skicceket, krokikat csinált. . . Itt, Csongrádon, a temetőben nagyon szép síremléket állított neki a családja . . . de nem fekszik a kriptában senki. . . azazhogy néhány női rokon . . . az a festő, mondom, ott maradt az olasz fronton . . . Őt már hiába is keresi. . . Szép napos részen van a sírja . . . márványból és gránitból . . . akarja látni? - Nem, asszonyom. Mit tud a festményről és a modellről, akiről a kép készült?! - A modellről? Az én voltam. Hogy a festmény hová tűnt, hogy vajon hol, kinél lappang most, azt én sajnos nem tudom, ügyvéd ú r. . . Talán valóban visszaszármazott ide, Csongrádra, ahol valamikor megfestette a . . . Zsablyay János ügyvéd most még egyszer megnézte a női arcokat: Ludrovay Emíliáét, annak leányáét, annak unokájáét, egy kései Beniczky-ivadék özvegyét, s végül, talán legelmerültebben nézte meg magának az almamagbarna-hajú dédunoka - Beniczky Szabina - arcvonásait, szemének színét és holmi csevegést-szolgáló megjegyzések helyett, csak magában és csak önmagának állapította meg: e négy női arc föltűnő hasonlatosságát, mely különösen szembetűnő volt a dédanya és a dédunoka szemvágása, szájvonala, ajakíve egymáshoz-hasonlóságában. Búcsúzott. Senki nem kísérte ki. Késő estére járt, a Tisza-gáton húzódó jegenyesor zúgott-forgott a széllökésekben. Hamarosan beült az autójába, indított. Mielőtt kikanyarodott volna a félegyházi útra, észrevette, hogy valaki futva követi a kocsiját. Lassított, majd megállt az országút szélén. Már a viszszapillantó tükörben észrevette, hogy Beniczky Szabina igyekszik utolérni őt; a fehér balonkabát, amit széles, fekete bőröv fogott szorosra derékban: megmutatta a lány karcsú, magas alakját; hajfonatai a futásban kiszabadultak; fejkendője a vállára esett; mezítláb futott; fehér cipőjét csak az autóban vette fel, amikor már Zsablyay János mellett ült; kapkodta a levegőt, kifulladt a futásban, mégis nyomban rágyújtott egy arany Kentre, elektromos szikrával működő, elegáns Ronson öngyújtóval. Oly mélyet szívott a cigarettából, 18 �hogy arca szinte belehorpadt; sokáig benntartotta a füstöt; később se szólt egy szót se az ügyvédhez, aki azon tűnődött, hogy Beniczky Lajos honvédezredesnek, ’48-’49-es dandárparancsnoknak és szabadcsapat-parancsnoknak (- ma gerilláknak nevezik az olyan harcosokat, amilyen a nagy események után, kerek húsz évvel később ismeretlen tettesek által meggyilkolt Beniczky Lajos is volt, „Losonc hőse” -), a Bányavárosok: Besztercebánya-KörmöcSelmec teljhatalmú kormánybiztosának, annyi felvidéki csatatéren bátran megharcolt ütközet győztesének: nemes beniczei és micsinyei Beniczky Lajosnak egy távoli, oldalági nőrokona mellett ül, míg végre felfogta: megtalálta az eltűnt festmény egykori modelljéhez oly rejtélyesen hasonló női arcmást, élőben, finoman és láthatóan minden „távlatosabb” női illúzió vagy életterv nélkül, melléje ülve: megjelenten. - Mondja meg nekem, kedves Zsablyay János, mi a fenét akar maga attól a kurva festménytől? Íme - hangja mókás, csaknem gúnyos volt most - , itt vagyok a festmény helyett én magam . . . - Tudja, Szabina, a proletároknak, legalábbis az első generációknak, akik családjukban először végeztek egyetemet, megvan az a rossz szokásuk, hogy éppen az „osztályellenséget” szeretnék utánozni, vagyis a polgárokat. . . mellesleg szólva, annak idején, mondjuk az „eredeti tőkefelhalmozás” korszakában a polgárok is hasonlóképpen cselekedtek, csak ők éppen az arisztokráciát akarták utánozni, ezért építettek maguknak kastélyokat, villákat, ezért vásároltak értékes festményeket, szobrokat, könyvritkaságokat. . . nos, talán ezért hajszoltam azt a bizonyos festményt én is . . . bár, ami engem illet, és ami a z t a bizonyos festményt illeti, amelynek modellje a maga dédanyja volt, talán mégis más a helyzet. . . - Miért más? Mitől más? - kérdezte Beniczky Szabina, némiképpen utánozva a férfi kissé ironikus hangját. - Annyiban mégis különös eset az enyém azzal az elveszett vagy ki tudja hol és kinél lappangó festménnyel, hogy én, ahogy mondani szokás, első látásra beleszerettem abba a nőbe, akit az a kép ábrázolt. Ezért akartam megszerezni, pontosabban: megvásárolni.. . é s . . . erre itt ül mellettem annak a festett és valóban festőien szép női arcképnek az élő . . . hús-vér eleven „modellje” . . . - Hát miért nem tartja ezt a szerencséjének? - kérdezte Szabina, a férfi szavába vágva, némi nevetéssel, némi tűnődéssel szavai hangsúlyában. - Szerencsemnek kellene tartanom. Mit kezdjek én magával Pesten, kedves Szabina? Hm? Tudja, a Római Jogban van egy nagyon érdekes törvény, mely kimondja: kinek a tulajdonában mennek át például az olyan, mondjuk vulkánikus szigetek, amelyek hirtelenül bukkantak fel a tenger mélyéből és addig semmiféle térképen nem szerepeltek, nem volt se állami, se privát tulajdonosuk. . . - És mit mond ki ilyen extrém esetekre a Római Jog, a törvény? - Kimondja: az ilyen tengermélyből váratlanul fölbukkanó szigetek tulajdonjoga azt vagy azokat illeti meg, aki vagy akik először észrevették e szigetek megjelenését a tengerfelszínen.. . Nekem két fiam van és szeretem a feleségemet. Mihez kezdjek magával Pesten, Beniczky Szabina? - kérdezte nevetve az ügyvéd. Nagyobb sebességre kapcsolt. Várta a választ. A válasz azonban elmaradt. Nem dr. Zsablyay János ügyvéd hibájából. Már az M-5-ös úton haladtak, 110 -120 km/h sebességgel, amikor velük szemben - ám saját országútsávjából az éles és hosszú kanyarban kisodródva hatalmas IVECO-camion jelent meg; halogén lámpái világítottak ugyan, sőt, 19 �ködlámpái is, mi több, a hatalmas nyergesvontató tapasztalt sofőrjének még arra is volt egy másodperc töredéke, hogy országúti fénykürtjével rávillantson dr. Zsablyay János ügyvéd autójára, s a nagy konténer-camion megszólaltatta szirénahanghoz hasonló dudáját, mely a kikötőkből kifutó teherhajók kürtjelére emlékeztetett, de mindez már későn történt. Bármilyen tapasztalt volt is a szupertrailer, a hatalmas IVECO-camion vezetője, a maga után vontatott, leponyvázott pótkocsit, mely kilengett tehetetlenségében, már nem volt képes a saját fehér osztósávján belülre visszarántani, visszalendíteni. A vontatvány szétzúzta a személygépkocsit, s ugyanazzal a hatalmas ütéssel belökte az országutat szegélyező fák közé. Dr. Zsablyay János, gépkocsijának harmadik tetőre fordulása után sem veszítette el az eszméletét. Viszonylag könnyebb sérülésekkel és törésekkel megúszta a kegyetlen és egyenlőtlen ütközést. Beniczky Szabina a helyszínen szörnyethalt. A férfi látta a lány arcát: orra, szája, füle enyhén vérzett. Ajkán mosoly volt és meglepetés, mintha még egyre a férfi válaszát várná. Azt a bizonyos női arcképet hajszoló férfi most láthatta az eredeti arcképet, immár élettelenül; az arc, a szemek és az ajkak vonásai nem torzultak el; Beniczky Szabina halott volt, noha úgy látszott: elaludt csak. Láthatta a festményt, igaz, iszonyú keretben: a kiszakadt ajtó ablakkeretében vérzett a női arc. Megtalálta hát a festményt. Előbb az élő, az eleven eredeti női arcot, azt a női lényt, aki kalandra, mókára, játékra kész lett volna vele menni - hová? - akárhová. Aztán meglátta a szétroncsolt ablakkeretben az olyannyira keresett képmást is, holtában is frissen „festve” : vérrel. Tehetetlennek érezte magát (- s még sokáig a baleseti sebészeten is -), de oly’ sok fölmentő körülményt talált, hogy végül már-már azt hitte, helyesebben arra gondolt, hogy a proletariátus nem csak láncait veszítheti el, hanem azt az „osztályidegen” rejtélyt is - , együtt a láncaival - , amelynek meg- és kiismeréséhez alig néhány évtizede fogott hozzá, a tudást, a logikát, a magatartást és azt a frissen sőt, elsőre csak érzelmi „nyersanyag” formájában - szerzett melankóliát is, mely átsegíthetné tékozló osztálysorsának senkiföldjén. Az a régenfestett, titokzatos kép, az a női arckép, az a festmény, évekkel később dr. Zsablyay János ügyvéd birtokába jutott, amikor már egyáltalán nem is kereste, amikor már valójában nem is gondolt rá - mégis, mintegy véletlenül az ő birtokába került. A női arcképet ábrázoló festményen bizonyos vonások, így a szemvágás, a szájvonal, az ajkak íve: annak a nőnek az arcára emlékeztetett, akit a kiszakadt ajtókeret ablakában látott utoljára az M-5-ös országúton. 20 �O N A G Y ZO LTÁN Szilveszter Ha Róka vörös sörénye elvillogott hétfő hajnaltájt Hangahegy út gödrei fölött, sietve, mert hosszú út állt előtte hétfőnként, a nyugdíjas utcalakók egész héten át várták. De hiába. És irigyeltek engem péntek délutántól kezdve, szombaton, vasárnap, sőt talán még hétfőn is, ablakaikban állva. Ők altatóval szundítottak néhány éjszakaközepi órácskát, juthatott idejük irigységre. Róka jött a hetek végén, jött, mert nem volt hová mennie, ha nem akarta viselni szüleit, akik mindent előre megmondtak, élőre figyelmeztették, és lám, a hülye tyúk nem hallgatott az okos szóra! Járja csak a maga kálváriáját, ha egyszer kálváriát választott a tucatnyi könnyebb út helyett. Rókát, a gyönyörű nőstényt, előbb férje hajszolta el, szerető főnöke miatt, aki ha kedvére úgy akadt, két napon át is diktált neki, diktálta a tempót. Második lépésben a szerető főnök, aki a nőt így, egy egész darabban soknak találta, mert azért mindenre nem tartott igényt belőle. Itt lépek be a képbe: mely eddig és ezután is színes, formáiban tarkabarka. Bár a színek - jó tudni - csak kívülállónak oly harsányak, s a formák sem formabontók; ha az ember ott tenyészik a képben: szürke az. És lábszagos. Hogy majd gépel nekem, mely, ha profi végzi ezen illúzióromboló munkát: üdítő látvány. Számomra legalábbis. A könnyedség, mellyel ujjai a klaviatúrán roptak, bizonyította, ha nem úgy ülök a masinának, valami m á r ig a z á n ill e n d ő , a szekér, a lovak sem csapzottak. És szívesen, szinte mindent szívesen, olyan nagyon szívesen, mint aki egy árva hüvelykujj. Róka is szívesen. Szívesen és ötletesen, ráadásul három példányban, mert Erikám egy ideje bojkottálta a második és harmadik példányt. Amikor (szemérmesen, nehogy gyanúba keveredjünk) áthumorizáltunk borzolón érzéki háromszor huszonnyolc sort 55-60 leütéssel, soha nem tudtam, most én vagyok a d a f k e , aki nem vesz tudomást a mögötte és helyette való történésekről, vagy pedig butaságom, érzéketlenségem bújtatom a szemmel látható kedélyességgel. Lehet: csak így parasztosan: féltem, és úgy tettem, mintha ugyan tudnám, ez a garat mi mindent tapasztalt, akár ezen a héten is, de nekem, az öregnek, kamaszkori féltékenységek nem számítanak, csak jusson, ami jár nekem, a bordák mögött úgyis érinthetetlen, ami nem igaz, mert lucskos. De én csak tettem-vettem nyavalyás formán, mígnem elhittem, majdnem. A test becsapható ideig-óráig, de a hervadás perce bekövetkezik. Gipsz meg sehol. Róka nővérem hol itt, hol szép terhes húga lakásán pörgette ki ujjai közül dolgozataimat. Melyeket hol eladtam, hol nálam kamatoztak. Eleinte jelképes összeget fizettem, mert ebben a termékeny szakaszban se jutott n e m jelképes, később letettünk róla, hogy kettőnk közt neve legyen a gyereknek. 21 �No: a gyerek, akit látogathatott. Én is látogathattam az enyémeket. Amikor látogatott: azt a könyvet, machboxot ajándékozta, melyet én loptam fiaimtól havi láthatásom alkalmával, én pedig azt, amelyiket ő lopott. Kicsiséget, apróságot, mégis fontosat. A rossz szülő sem mehet üres kézzel, ennyi lehetősége maradt, kölykei el ne feledjék teljesen. Arra persze koncentráltunk, kétszer ne vándoroljanak az ajándékok. Tavasztól így döcögött az idő, és így érkezett meg Hangahegy fenyői, síelői közé az esztendő vége. Róka hetek óta nem járt fent, én hetek óta nem voltam viszonyban a másik nemmel, ill. igazabb így: tollviszonyban voltam velük, s ez, ha könnyedebben számolgatjuk: hasznos a májnak. De: a szilveszter mégis ünnep, nem szólista ünnep, mint mondjuk a karácsony. Jeget hozott Hangahegyre az esztendővég, Ladák, Volvók és Mercedesek csúsztak a kerítések hálóiba, mindig kidöntve néhány oszlopot, horpadtan, kivert szemekkel oldalaztak, elfoglalva a vékonyka járdát, és én gonoszul, sandán nézegettem gazdáik keze nyomát, a vérfoltokat, vagy a fosztogatás nyomait: egyetlen éjszaka elegendő itt, ezen a gazdag hegyen, hogy leszereljék a leszerelhetőket. Néztem gonoszul: ne legyen jobb ünneped neked se, azanyád rabló maszekját! (Ez Mercedes volt.) Közben nagyon óvatosan vásárolgattam a Fogaskerekű ABC-jében, pénztárig mindig összeadva a fizetendő öszszeget, mint a nyugdíjas anyóka előttem és mögöttem. És, mint ők valamennyien: vártam a csodát. Angyalkát, Jézust a jászolban. Hercegi ösztöndíjat. De, ha semmi, ezekből semmi a világon: adjon a pénztárosnő százasomért ötszázasból vissza. Ballagtam, ballagtam hegynek föl, túljárva az ellenőr eszén, aki egész évben vadászott rám, mintha nem lenne más utas, és a csoda, ha nem is egy angyal képében, de kettőében, a láncos kapu előtt kiáltozta a nevemet. Azt hitte, alszom. Róka volt. Róka és egy alamuszi szemű fiatalka, feketécske, kicsi, pici nőnemű, aki ha úgy tett, mintha nagyon gondolkodna, rózsába összerántotta, ráncolta az á l l á t . Féltem, hogy elutaztál - mondta Róka, és hideg orrát nyakamba dugta. Féltem én is. De nem volt hová - válaszoltam talányosan, az alamuszinak talányosan, mert Róka pontosan tudta, mikor mehetek, hova mehetek. Kórházi rántott húsokat pakoltak ki, a kicsike fekete munkahelyi húsait: a kabátokról a melegben potyogott a hóié. Potyogott a linóleumra, hallgattam a hangot, mely hol gyorsabb ritmust, hol lassúbbat ütött, és vártam, mondják el, mi lesz. Kivetkezve téli öltözetükből, kiderült, a nővérke olyan méretű melleket hord kabátja alatt, mely 180-as, 70 kg-os nőneműnek is díszére válna. Nővérszállón lakik - mondta Róka. Nem volt kedve ott maradni, de haza se utazhatott, mert holnap dolgozik. Átkos egy élet ez, de tudom, melyik kórházba feküdjek be, ha a szenem elfogyott. Hol nem éheztetnek halálra. És leheltem egy halovány csókot Róka homlokára, aki erre úgy nézett rám, mint aki most vett észre, így: Jé! Itt van egy férfi! A csudából tudhattam volna akkor még, számára jobb, ha úgy tesz, mint aki nem lát férfit, mert rángása van a látványtól, és a csudából tudhattam, hogy Róka úgy mutatta be a palotát, mint rigófüttyös, csendes szigetet a férfiállatok tengerében. Ahol kellem van, nincs erőszak, ahol az 22 �előjáték órákig (is) eltart, ahol későn kel a nap és korán fekszik, ahol ágyba viszik a kávét, ahol könnyen kinyögheted nyögendőd. Elképedve hittem cukrosbácsinak magam, indultam italért, mert egyedül én voltam bejáratos a Verembe. Egy luk, de jó bort mérnek, és nem eladásra szerkesztik söprűből, cukorból. Az öreg bajusza összetapadva, könyöke az asztalon, előtte felesége képe. Törött sárga kép. Az öregasszonyt ismertem, fekete, sváb asszonyka, fehér arcú, hajlékony és mosolygós, mint a kerítés helyett ültetett friss fűzfavessző. Az öreg összekapta magát, láttam rajta, de szibériai kirándulása óta ez az első évzáró, melyet egyedült tölt, így aztán hiába erőszakolta meg magát arra az egyetlen percre, már a lopótököt se szívta meg rendesen, és be se fogta rendesen, és a konyhai tűz is kialudt. Vendégeid vannak? - kérdezte. Ühm - bólogattam. Nem maradsz itt? Visszajövök. Marika mamó jól van? Jobban van? - mamó egy hónapja feküdt valamelyik jobb osztály ágyán. Sehogy volt. Még annyira se. De leültem, ittam egy pohárkával, mert nem volt merszem azonnal elindulni, és mert kacsázott a lábam, és mert remegett a gyomrom, és mert végigrohant rajtam, hogy még ezek is, hogy még ők is, akik mindent, amit csak lehetett, erejükön bőven túl; a gyerekek meg: egyik itt, másik ott, és beugrottak, átadták az ajándékot, ma meg már nincsenek sehol: hogy: és velem? És velem mi lesz? Jut-e egy távirat, amikor már most is így? Boroztunk. Maradtam. Ilyen mondatokkal: Jó kemény tél ez; januárban enyhül majd; ha felhősödne egy kicsit. . .; A szilveszteri műsor. . . És: Gyere át, megnézzük kettesben; Az idei bor, az aztán igazán; Volt neki napja, esője kevés. Vagy nem is ezeket mondtuk egymásnak, másokat, még másabbakat, alig volt szívem elindulni. Bajusza jobban összetapadt a boroktól, szemhéja még alacsonyabbra ereszkedett. Le - l etértem az ösvényről, csizmaszáram tele hóval, ha elestem, mert megtörtént, üvegeket magasba tartva vigyáztam: gallérom mögé is jutott. Érkeztemre Róka felfújta a kétszemélyes matracot, a pici heverő mellé helyezte és megágyazott ott. Nem tudtam még, nekem, de a gyanú megfészkelt. Hát láttam őket. Kipirultan, csillogó szemekkel, nevető szájjal, és láttam őket örömeikben. A párolni kályhára tett hagymáról meg elfeledkeztek, helyén a forró zsírbankunkori szénszálak, és láttam őket, ha nem is - , mert nem - tudtam pontosan: milyen istentelenül vagyok terhükre: az este így lépett be, terhükként ültem ölbe tett kézzel vendégeimnél. A kórházi nővér kivonult, Róka nővérem gumival összefogta haját, combomra könyökölt: Nehogy haragudni merészelj, nincs semmi ellenedre. . . Pislogtam a bortól, és nem értettem semmit a világon, merthogy igazán másképpen számolgattam, ha számoltam. Mi-mi-mint mondod? - dadogtam a melegben. Ti szépek vagytok, okosak, kemények, haragtartók, kegyetlenek, ti ilyenek vagytok, amilyenek. . . 23 �Hogyan? Miről van szó? Arról kedvesem - és itt közelebb hajolt, rövidebb tincsei kibújtak a laza gumiból, szemébe hulltak, szép két kezét odahelyezte, ahová szokta, csak röptében, fejtörés nélkül: - Hogy aludj csak a matracon nyugodtan, odabújok hozzád. . . Jó? Lefeküdtem hát a matracra, a kislámpa égett, és előbb a fele, aztán háromnegyed takaró került rám. Nekik, úgy látszott, nekik nem kellett se hálózsák, se paplan, se semmi. Hangokkal is takaróztam, ismerős és ismeretlen hangocskákkal, foszlányokkal, nyögdécseléssel, és bár úgy tettem, mint aki alszik, mint a medve, ragyogtam a hangszerek alatt harminchárom centiméterrel, és ha Róka nem érint meg futtában, ha volt szabad keze (nyilván), akkor is ébren maradok, ébren, borosan, jókedvűen. És megálltam. Nem térdepeltem föl, bár hely se került ott, megvártam, amíg lepottyannak. És megtörtént: én meg morogtam persze, hogy takarodás a gumimatracról, ha egyszer elüldöztetek az ágyamról, de csak csöndeskén, halkacskán. Amikor aztán vége lett számomra a bálnak, visszadugtam lábam a csizmába, nyakamba kanyarítottam vándoros kabátom: maradék pálinkácskával, nyalábnyi rántott karajjal megindultam a korábban oly kacskaringó ösvényen az öreghez, a borhoz: mert utáltam őket. A kedveseket, ügyeseket. Róka pucéran és mezítláb futott utánam a kapuig, a fagyban, a résnyire elkapart hóban, ahol a kancsal, deformált kulcsot próbálgattam a zárba, és ott bebújt kabátom alá, kihúzta ingem a nadrágszíj szorításából, forró karjával simult hátamra, hasamra, csizmámon lábujjhegyen állt, és azt suttogta: - A legnagyobb találmány volt, hogy megismertelek. . . Én így válaszoltam számban szikrázó rációval: - Ügetés a házba, mert megfázol, még ápolhatlak is, nincs bajom épp elég. - Gyere, lépegess be velem - kérte súgva. Én meg belépegettem vele, szűk kis ajtóval, hogy a hideg ne műveljen honfoglalást a takaratlanul szendergő nővérke libabőrt ugrasztó mellén. Lefektettem Rókát mellé, betakargattam kettejüket, gyönyörködve, lassan. Csak ezután indultam az öreghez, arra gondolva, Rókáéknak is a legjobb vagyok, mert nekik hagyom szilveszter éjszakáján ágyamat, az öregnek is, mert nem hagyom magára, amikor pedig nagyon árva lehetne pincéjében, az öregasszony fényképét pohárnak támasztva. Ekkor robbantak az első petárdák a Duna innenső partján, s én csúszkálva a hóban, egyik jócselekedetemből a másikba zuhanva azt számolgattam, ahol most helyem lenne, abban a lakásban, ha ők most elhúzzák a függönyt, ha most az ablakban állnak, miután boldog új esztendőt kívántak egymásnak, ha most ők fölnéztek a nagy magyar égre, látják-e robbanni ugyanazokat a petárdákat, most ugyanazokat látják-e szétfoszlani, eltűnni a csillagok alól, mint én? És megköszöntöttem magamat. Hosszan, mint amikor két ismerős teszi, akiknek nincs titkuk egymás előtt, s akik fogalmazhatnak pontosan, számlálhatják és számonkérhetik a kívánságokat, a lehetőségeket, nincs sértődés. Így köszöntöttem, így, magam, térdig a hóban. 4 2 �25 �JOBBÁGY KÁROLY Változatok egy utazásra I. II. A vonaton nem olvasok, Csak nézem, hogy az út - amíg a szerelvény robog vissza (múltamba?) fut. . . A vonaton nem olvasok, csak nézem szomjasan - amíg a szerelvény robog a tájat. . . Hogy rohan! Múltam? Pár órám, tegnapi, de akkor is a „múlt”. Még tündökölnek színei, ereje megfakult. Hányszor láttam már? S nem tudom Irigylem is, hogy visszamegy, s azt, mit elhagytam én, (az hogy miért, most egyre megy) ott leli a helyén, levenni a szemem róla. Talán búcsúzkodom mindentől csendesen? Talán érzem, hogy nem soká, kis időt látom ezt, ahogy a táj az ég alá lassan becsúszni kezd, a régi utcát, házakat, a mosolyt, ölelést. . . Mindez ragyogni néki fog, akármilyen kevés. . . aztán lebuknak hirtelen a fák, s a Nap velük. Elfog a jeges félelem, e látvány szíven üt. Én meg. . . De hiszen este már otthon, szokott helyen ülök. . . De elmúlt ott a nyár fél napja - nélkülem. 26 Végem v an ! Így lesz akkor is, amikor én megyek? így tűnik el a fényem is s az őrtálló hegyek? �JOBBÁGY KÁROLY Reggelenként... Reggelenként nagy mélységekből kapaszkodom fel, szédelegve. Nem is tudom, miért kelek föl, egy ízemnek nincs erre kedve, mert olyan jó lenne a gödörben, a veremben, honnan kimászom! Nagy nyugalom ül, hallgat körben, s tűnődhetem az elmúláson. Oly sok mindenről álmodoztam, s nem lett enyém, hiába kértem Feladom hát a harcot mostan. Elég volt! Segíts hát nem élnem! BÉNYEI JÓZSEF Úgy is Fele már Vagy még annyi se Ki szabja meg Ki méri le Ki lát az évek mélyire Nem köt és nem véd semmise Órák keresztje Golgotád mérföldes lábú a világ a csönd tankja tiporna rád nem véd meg könnyel az anyád Mindegy neked ha sok kevés sűrűbb az élő szenvedés szíved fölé feszítve kés figyel és tudja meddig élsz Mindegy hogy hátra mennyi van így is úgy is mosolytalan így is úgy is örömtelen halálodig reménytelen 27 �POLNER ZOLTÁN Á ld o tt legyen Gyönyörű átok ül rajtam: képzelek tajtékos madarat, vasfüvű mezőt, jegenyéket a horkanó szélben. Világ mocskát söprő fák jönnek, sarkából az ajtót kivetik, sötét hajamat a földbe tapossák. Legenda minden napom, szavaimon feketedik a vér. Látok rozmaring-erdők elé fogott napfényt, tovatűnni gyerekkort, billegő koporsót. Kiáltozó anyám a holdújulásban. Áldott legyen a föld, a víz, legyetek áldottak fák, lovak és minden amit szárnyas szóval megnevezek: gyönyörű átok ül rajtam. ÁDÁM TAMÁS M ajdnem tökéletes... Majdnem tökéletes vagy csak szakadt harisnyatartód fekete árnya riaszt bocsánat húsod kemény mint a kavics tán a harangokat is megkongatná és félreverné egész éjjel rúzs rúzs rúzs finom ívében feszülnek a vágyak hajadból gesztenyék zuhognak kopognak üresen sután 28 ágyam deszkáin megannyi jajgatás itt fekszel kiterítve a darazsak betörnék az ablakot én meg elfáradok hosszú combodon valami zavar ebben a nyújtott őszben szép vagy majdnem tökéletes csak szakadt harisnyatartód fekete árnya riaszt �29 �ablak Szibériai színek M e g v a llo m , izga to tta n és ö rö m m e l o lv a s ta m e l azt a n a g y csom ag k éz ira to t és a Lángok. . . (O g n y i K u z b a sz s z a ) cím ű fo ly ó ir a t le g fr is s e b b szá m ait, a m e ly e k e t a Palócföld sze rk esz tő ség e K e m e r o v ó b ó l k a p o tt, é s to v á b b íto tta k h ozzám az z al a c é lla l, h o g y e z e k b ő l k é s z íts e k ö ssz eá llítá st a la p szá m ára fo r d ít ó t á r sa im m a l. J ó l m ű k ö d ő b e id e g z e tts é g ü n k a v á lto z á s je le it k e r e s i m o sta n á b a n , h a a s z o v je t v a ló s á g r ó l sz ó ló írá s k e r ü l a s z e m ü n k e lé . A g o r b a c s o v i ,,n y ilv á n o s s á g ” m eg n y ito tta a k a p u k a t b á to r, sz ó k im o n d ó a lk o tá s o k s k o r á b b a n n e m p u b lik á la n d ó n a k n y ilv á n ít o tt m ű v e k e lő tt is. Ü g y é rz em , a v á lto z ó s z o v je t k ö z é le tte l k a p c s o la tb a n itt, nál u n k e le in te a f f é le ille g á lis iz g a lm a k ra h a n g o lt é r d e k lő d é s is v o lt, d e a „ s u tto g ó fig y e lm e t ” m a g u k a m a rk á n sa n m eg m u ta tk o z ó , b e m u ta tk o z ó a lk o tá s o k e lé g h a m a r á tv e z e tté k a p o litik u s sz á m á ra i s k ív á n a to s k ö z ö s g o n d o lk o d á s m ez ő ire. E z t a z ú ja t n e m e lé g tu d o m á s u l v e n n i. Ú j m a g a ta rtást h ív , k ív á n . S z ib é r iá r ó l s z ó lv a k ü lö n ö s e n igaz, h o g y ez a p o lit ik a i „ ú j ” lá tv á n y o s , a tá j v á lto z ó k é p é b e n , az ú j é p ítk e z é s e k b e n m á r k o r á b b a n m e g je le n t ,,ú jja l” já r együ tt. A k e m e r o v ó i b a rá to k ír á s a i a tá j h e ro ik u s á ts z e r v e z ő d é s é r ő l s a m a g u k a t a la k ító e m b e r e k r ő l s z ó ln a k . In te rn a c io n a lis ta e m lé k e z e t, h a z a sz eretet, a táj, az ú j te r h e lé s e k e t v is e lő e m b e r, a tö p r e n g é s -v ív ó d á s sz ín ei, té n y e i b e s z é ln e k az itt k ö v e tk e z ő o ld a la k o n . Vil Rugyin Z a lk a M á té t b em u ta tó d o k u m e n tu m írá s a té rb e n és id ő b e n te rem t k a p c so la to t k é t h a z a k ö z ö tt, s a h u s z a d ik s z á z a d i tö rté n e le m k é t fe je z e t e kö z ö tt. Zinaida Csigarjova m a i tém á jú n o v e llá já n a k o lv a s á s a k o r a fe s tő m ű v é s z fő h ő s s e l e g y ü tt é ljü k á t e g y szin te k e g y e tle n ü l p o n to s tö rtén et m eg tisztító fe szü ltségét. C s ig a r jo v a - m in t m o n d a n i sz o k á s - ,,e le v e n b e v á g ” . E lg o n d o lk o d tat, h o g y m ily e n sz ik rá z ó a n k é p e s tu d a to síta n i e g y ö n m a g á n tú lm u ta tó p r o b lém á t. H a d d m o n d ja k n é h á n y szót a s z á m o m ra le g k e d v e s e b b e k r ő l, a v e r s e k r ő l is. A m ik o r v á lo g a tta m , m a jd le fo r d ít á s u k r ó l b e s z é lg e tte m Győri Lászlóval, Kiss B e n e d e k k e l, Lothár Lászlóval, Mezey Katalinnal, Rózsa Endr é v e l é s Végh Miklóssal, b iz o n y sa jn á lta m , h o g y n em m u ta th a tu n k b e m é g tö b b lír ik u s t és m é g tö b b a lk o tá st. A lk o t ó é r z é k e lé s , e g y é n is é g -íz le lg e té s , m u n k a ism eretség k e z d e t e v o lt e z . L e h e t , h o g y le sz fo ly t a t á s a . . . ? Ö rö m m e l n y ú jtju k á t a k e d v e s o lv a s ó n a k e z e k e t a s z ib é r ia i sz ín ek et. KO NCZEK 30 JÓ Z S E F �VIL RUGYIN Zalka Máté Valóság és legenda Néhány évvel ezelőtt, amikor egy televíziós műsort készítettem Z a lk a M á té a katonáról, az íróról, a lánglelkű magyar internacionalistáról, három nemzet - a szovjet, a magyar és a spanyol nép - hőséről, meggyőződtem arról, hogy a polgárháborúban játszott szerepét és egyáltalán nevét oly’ mértékben övezik romantikus legendák, hogy a történelmileg hiteles eseményeket meglehetősen nehéz tetten érni. Az igazán hősies, gyönyörű legendák összefüggnek Oroszország aranykészletének megmentésével, amelynek 1920-ban Zalka Máté a „vörös magyar” is részese volt. De, mielőtt erről beszélnénk, néhány szót arról, hogy Zalka Máté, illetve Franki Béla - ahogyan eredetileg hívták - miként került Oroszországba. . . . Már második napja tartott B r u s z ilo v tábornok vezetésével az orosz hadsereg támadása - a nevezetes „Bruszilov-áttörés” második szakasza. Az osztrák csapatok - mint később S z to g o v vezérőrnagy írta - nem egyszerűen csak visszavonultak: „amint a foglyok egybehangzó vallomásai is igazolták, az osztrák hadsereg különböző alakulataiból verbuválódott tömeg reménytvesztetten, fegyvertelenül menekült Luckon keresztül, futtában dobálva el minden felszerelését” . Ezt a pánikszerű megfutamodást azon a napon, 1916. június 16-án, egy gyalogosszázad fedezte Zalka Máté hadnagy irányításával. „Harcolni az utolsókig!” - adta ki a parancsot. S napnyugtára, a századból mindössze egy ember maradt életben - maga Zalka Máté. Sok sebből vérezve esett orosz fogságba, ahol azonnal hadikórházba szállították, mert életveszélyes állapotban volt. Túlélte sérülését és még abban az évben Távol-Keletre került katonai fogolytáborba. A háború értelméről, céljairól elmélkedve itt jutott arra az elhatározásra, hogy soha többé nem vesz fegyvert a kezébe. Egy alkalommal, a svéd Vöröskereszttől csomagok érkeztek a táborba a foglyok részére. Mivel az osztrák és a magyar tisztek a fogságban is szigorúan ragaszkodtak a rendfokozatuk szerinti megkülönböztetéshez, a csomagokat a tiszti barakkban osztották szét: a steppelt kínai vattakabát, a fehérnemű és a bor náluk maradt, a sorkatonáknak a fésű és a bolhairtó por jutott. Zalka Máté felháborodott ezen a nyilvánvaló igazságtalanságon és hangot is adott véleményének. Félreértették s még egy csomaggal ki akarták engesztelni. Máté fellázította a közkatonai barakk lakóit, s a tiszt uraknak az orosz őrségnél kellett védelmet keresniük. Az eset kapcsán Zalka Mátét „lázadásra való felbujtás” címén orosz katonai bíróság elé állították és háromévi börtönbüntetésre ítélték. K a r l G r ü n b e rg német kommunista író szerint nem három, hanem öt évet kapott. viszont a hamarosan bekövetkezett februári forradalom megnyitotta cellája ajtaját. Zalka Máténak az esett a legjobban, hogy a börtönbe benyomult magyar katonák a vállukra emelve vitték ki onnan. ró l, 31 �Akik olvasták Nyikolaj Osztrovszkij V ih a r sz ü lö tte i című regényét, bizonyára emlékeznek az egyik hősre, a volt osztrák katonára, P s ig o d s z k ijr a és orosz fogságbeli élményeire: ,,. . . Volt nálunk egy vakmerő fickó, Sajno hadnagy . . . Börtönbe zárták. . . De akkor kezdődött a haddelhadd. A bolsevikok a mi táborunkig is eljutottak. Mindenkit kiszabadítottak, röpgyűléseket tartottak. A foglyok jelentős része el is határozta, hogy őket fogja támogatni. Több mint másfél ezer katona gyűlt így össze, köztük magyarok, galíciaiak, mind volt lovassági katonák. Felfegyverkeztünk, lovakat szereztünk. E lfoglaltuk a várost, kinyitottuk a börtön kapuját. Megtaláltuk Sajnot is és rögtön nekiszegeztük a kérdést: «Ha valóban rendes ember vagy és együtt érzel az egyszerű néppel, akkor átveszed a parancsnokságunkat és cselekszel«. A hadnagy nem sokáig gondolkodott a válaszon. »Adjatok lovat, egy pár mauzerpisztolyt és menjünk az orosz tiszt urak ellen!«” Ezeket a szavakat írta róla Nyikolaj Osztrovszkij, akit mély barátság fűzött Zalka Mátéhoz. Csakhogy Máté nem könnyen vállalta el a parancsnokságot, hiszen megfogadta, hogy soha többé nem fog fegyvert a kezébe. Szilárd jellemű ember lévén, sokat vívódott: megszegheti-e az önmagának adott fogadalmat? Körös-körül kegyetlen harcok dúltak: Vlagyivosztokban japánok szálltak partra és a helybéli fehérgárdisták segítségével elfoglalták a távol-keleti partot, valamint az Amúr-vidékét. 1918 májusában kirobbant a cseh hadtest árulása. A csehek szerelvényei - mintegy ezer verszt hosszan - a Volgától az Urálon és Szibérián keresztül Vlagyivosztokba tartottak, hogy tengeri úton térjenek haza. A csehek szervezett erőt képviseltek, amely sokat segített a fehérgárdistáknak a még gyenge szovjetek szétverésében. Zalka Máté felmérte, hogy nem maradhat tétlen, nincs joga távol tartania magát ettől a harctól. Annál is kevésbé, mert a hatalmat ismét azok igyekeztek megszerezni, akik őt is börtönbe zárták. Zalka egy volt magyar hadifoglyokból verbuválódott lovasszázad élén állt a vörösök oldalára, a S z e m jo n o v atamán bandái ellen harcolt. Méghozzá olyan hősies elszántsággal, hogy a kolcsakisták hatalmas vérdíjat tűztek ki a fejére. S bármilyen furcsán is hangzik, a későbbiek folyamán ez mentette meg az életét. Az egyik kegyetlen csatában - írja Karl Grünberg - a fehérek szétverték Zalka Máté csapatát. Alóla kilőtték a lovat, amely maga alá temette őt. Máté néhány harcostársával a fehérgárdisták kezébe került. A kolcsakisták itt a harcmezőn azonnal agyonlőtték a fogságba esett „vörös magyarokat” . Zalka Mátét csak azért hagyták életben, mert a fehértisztek közül valaki felismerte és felhívta a többiek figyelmét, hogy érte magas jutalmat lehet kapni. Így került Zalka a krasznojarszki börtönbe, ahonnan azonnal tovább kellett volna őt vinni Omszkba a „Legfelső kormányzó” - ahogyan akkor K o lc s a k o t titulálták - székhelyére. Jóval később, egy beszédes pillanatában Máté elmesélte a feleségének, hogy mi történt vele a krasznojarszki börtönben, Vera Ivanovna pedig férje halála után megírta a történetet: „Reggelente a börtön udvarán puskaveszszővel verték a foglyokat, éjszaka pedig egy szál alsóneműben kihajtották őket a sztyeppére és árkot ásattak velük. Azután mindenkit az árok szélére állítottak és kettőt-hármat agyonlőttek közülük. Az életben maradottak csak miután betemették elvtársaik holttestét, térhettek vissza a börtönbe. Másnap mindez megismétlődött: reggel verték, este sortűz elé állították őket.” Az egyik éjszaka kettesével összebilincselték a foglyokat. Mátét cellatársá­ 32 �val, egy Kuznyecov nevű, hatalmas termetű és fizikumú szibériai bolsevikkai láncolták össze. Elsőként ő kezdett el futni. Az őrök tüzet nyitottak rájuk. Kuznyecov vagy meghalt vagy megsebesült, de ahogy elesett, szétszakította a kettőjüket összekötő láncot és így Zalka Máté el tudott menekülni. . . Ezt követően munkásokból és parasztokból egy új osztagot szervezett és partizánakciókba kezdett a Jenyiszej menti tajgában, a dél-kanszki járásban, a transzszibériai vasútvonal mentén. Az egyik legenda szerint 1919 decemberében éppen ezen a területen foglalta el Zalka és csapata azt az Oroszország aranykészletével megrakott szerelvényt, amelyet az Omszkból menekülő Kolcsak vitt magával Irkutszkba, ahol új front megalakítását tervezte a szovjethatalom ellen. Az események - ahogyan Karl Grünberg írja - a következőképpen zajlottak le: Kolcsak különvonaton, a fehér csehek védelme alatt utazott Irkutszkba. Ezt követte a tizenegy leplombált teher- és egy személyszállító vagonból álló szerelvény. Erről Zalka Máté is tudomást szerzett, de szárnysegédeivel úgy vélte, hogy a lepecsételt vagonokban lőszerek vannak. Hiszen ez idő tájt mit lehetne egyebet teherkocsikban szállítani? Mivel nekik nagy szükségük volt lőszerekre, úgy döntöttek, hogy elfoglalják a szerelvényt. Rajtaütést szerveztek. A vonatot egy vasutasnak öltözött társuk állította meg. piros zászlóval vészjeleket adva. A cseh őrök nem tanúsítottak ellenállást. Máté karddal a kezében rontott be a személykocsiba, ahol azonban nem voltak fehértisztek, ahogyan várta, hanem két ijedt, civil ruhás férfi ült. Mint kiderült - ők nem polgári ruhába bújtatott tábornokok voltak, hanem az Orosz Állami Bank igazgatói. A vagonokban pedig körülbelül 40 tonna arany - érmékben, tömbökben, ékszerekben - , Oroszország aranykészletének mintegy a fele. A fehérek mindezt még 1918-ban Kazanyban zsákmányolták és most Kolcsak hozta magával. Zalka őrséget állított az igazgatók mellé, ő maga pedig kiugrott a személykocsiból - mert partizánjai már a tehervagonok plombáinak feltörésével foglalkoztak. Elkiáltotta magát: „Vissza! E l a vagonoktól! Mind alá van aknázva!” Akkoriban még rosszul beszélt oroszul, de abban a pillanatban azonnal eszébe jutottak a szükséges kifejezések. A partizánok a szerelvényt holtvágányra terelték egy eldugott kis állomáson. Máté távírókészüléken hallgatta le, hogy miként folyt a veszekedés az egyik végállomástól a másikig: „Hol lehet a szerelvény? Ki fizet a fejével az eltűnéséért?” Zalka értesítette a parancsnokságot a sikeres akcióról, és utasítást kapott, hogy a szerelvényt juttassa el Irkutszkba. A n n a K a ra v a je v a ismert írónő - Zalka közeli barátja - többször is tett kísérletet, hogy megtudja tőle, miként sikerült az aranyat Irkutszkba szállítani, de Zalka a válasz helyett mindig csak mosolygott. Egy alkalommal azonban ő maga tett említést „az aranyvonatról” . Csapatában volt egy Zsiga bácsi nevű többszörösen kitüntetett katona, szintén a volt magvar hadifoglyok közül. Máté felhasználta Zsiga bácsi történetét A z üstökösök visszatérn ek című, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról szóló regényében. Anna Karavajeva itt rögtön rá is kérdezett Mátéra: - És az ön emberei nem estek kísértésbe? Mégiscsak aranyat vittek. Máté csillogó szemmel, nevetve válaszolta: - Ó, ez nem történhetett meg, hiszen még közel menni is féltek a vagonokhoz.. . Mint az ördög a tömjénfüsttől! Cigarettára gyújtani is csak úgy 33 �fél verszt távolságban mertek. Azt mondtam nekik, hogy a vonat dinamittal van tele. Most pedig a legendák után megbízható történelmi kutatások figyelembevételével vizsgáljuk meg, hogy M ik é n t s ik e r ü lt m e g m e n te n i O ro sz o rsz á g a ra n y k ész letét. A szerzők - A . M . G a k és mások — hiteles dokumentumok alapján állapították meg, hogy az aranyat szállító, Irkutszk felé haladó szerelvény „D ” kódjelzéssel volt ellátva, ami a „dobro ” szóra utalt. A 29 vagonból álló szerelvényt a cseh katonák biztosították, azonkívül a fehér-cseh parancsnokság garantálta védelmét. Az „aranyszerelvény” előtt az 58-as számú vonat haladt, amelyben - ugyancsak a fehér csehek védelmével — Kolcsak utazott. A partizánok és a cseremhovói munkásalakulatok Grisevo állomáson Cseremhovótól 12 km-re - mindkét szerelvényt feltartóztatták és az aranyat tartalmazó vagonok őrzésére itt néhány cseremhovói munkást tottak. is átirányí- Egy nap múlva a szerelvények megérkeztek Innokentyevszkaja állomásra, ahol Vaszilij Burov partizánjai várták. Burov lefegyverezte a cseh őrséget, az aranyvonat őrzésének posztjaira saját embereit állította, ő maga pedig beült Kolcsak vagonjába. 1920. január 15-én Burov mindkét szerelvényt Irkutszba juttatta, ahol az orosz kommunista bolsevik párt kormányzósági bizottsága működött. Kolcsakot és miniszterelnökét P e p e lja je v e t börtönbe zárták, az arannyal teli szerelvényt pedig holtvágányra állították. A munkások a vagonokat szegesdróttal vették körül, felszedték a holtvágányhoz vezető síneket, a vagonok kerekeiből kiszerelték a csapágyakat. A szerelvényhez a kelet-szibériai Vörös Hadsereg katonáiból megerősített őrséget állítottak. Az 1920. január 16-án készült átadási jegyzőkönyv alapján a 28 vagonban 678 zsák és 5143 láda arany volt, további 7 vagonban még platina és ezüst, összesen 397 és fél millió rubel értékben. 1920. március 1-én az utolsó cseh alakulat szerelvénye is elhagyta Irkutszkot. A vagonok őrzése teljes egészében a Vörös Hadsereg kezébe került. Az 5. hadsereg parancsnoksága, március 2-án, az őrség megerősítésére Irkutszkba küldte a 30. lövészhadosztály 262. ezredének 3. zászlóalját. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a 30. lövészhadosztály A lb e r t Ja n o v ic s L a p in (aki Lapinsa néven vált ismertté) parancsnoklatával szabadította fel 1919 decemberében Tomszkot és Kuzbassz északi területeit. Hol volt ekkoriban Zalka Máté? A legenda szerint: Irkutszkban! S mintha még Kolcsak admirális kihallgatásán is részt vett volna — ez a változat fogalmazódik meg M. Tyihomirov L u k á c s tá b o rn o k című könyvében is: „És elérkezett az utolsó kihallgatás. Máté egy simára fésült, szakállas, hosszú orrú, khaki egyenruhás embert pillantott meg, aki György-keresztet viselt a mellén. . . Kolcsak fehér zsebkendőt gyűrögetett a kezében, amellyel gyakran megtörölte verejtékező homlokát. . . Máté úgy érezte, hogy Kolcsak nagyon elővigyázatosan beszél. . .” Mivel bizonyíthatjuk, hogy Karl Grünberg elbeszélése - mely szerint Zalka Máté tizenegy vagon aranyat foglalt le - illetve Tyihomirov története Zalka Kolcsak kihallgatásán való részvételéről - legendán alapszik? Hivatalosan igazolt tény, hogy 1919-ben Zalka Máté részt vett az A . D . és a P. E . S e ty in k in által vezetett partizánseregben, amelyik a kolcsakisták ellen harcolt a jenyiszejszki kormányzóságban. 1919. november K ra v c s e n k o 34 �28-án, az 5. Forradalmi Katonai Tanács táviratot küldött Kravcsenkónak és Setyinkinnak azzal az utasítással, hogy a fehérek hátában vágják el az Acsinszk-Krasznojarszk vasútvonalat. Ennek értelmében a partizán hadsereg dél-jenyiszejszki ezredei támadást intéztek Krasznojarszk és Acsinszk irányába, az észak-jenyiszejszkiek pedig Kanszk felé. Ebben az északi ezredben harcolt 1919 decemberében Zalka Máté lovasegysége is. Az aranyat szállító szerelvény elfogása pedig - mint ismeretes - jóval távolabb, Irkutszk irányában történt. Az 5. Hadsereg Forradalmi Katonai Tanácsa 1919. december 26-i parancsa így szólt: ,,A csaknem teljesen fegyvertelen partizánok áldozatkész küzdelmét örökre megőrzi a jövő generáció emlékezete. . . Most megtörtént a reguláris Vörös Hadsereg és a partizánalakulatok egyesítése. . . Ebből a két erőből egy egységes, átütő hadsereget kell kovácsolni” . Két nap múlva, december 28-án, az 5. hadsereg, 27. hadosztálya elfoglalta Mariinszkot, a vörösök fogságába esett több ezer ellenséges katona, és gazdag hadizsákmányra is szert tettek. Az anzsero-szudzsenszki szénmező területét sietve kiürítő kolcsakisták és a lengyel legionáriusok nem tudták felrobbantani. 1920. január 2-án, az 5. hadsereg alakulatai és a partizánok felszabadították Acsinszkot. Január 7-én, a 35. hadosztály 30. ezrede a partizánokkal együttműködve elfoglalta Krasznojarszkot - ahol Kolcsak 1., 2. és 3. hadserege megadta magát. A Krasznojarszkon túli területeket a partizánok már korábban felszabadították. Január 15-én, a vörös ezredek bevonultak a már szabad Kanszk városába. Irkutszk felé, szorosan a visszavonuló cseh szerelvények nyomában - >a velük kötött megállapodás értelmében - csak az 5. hadsereg 30. hadosztálya nyomult. A fővasútvonal jobb oldalán pedig az egyetlen harcképes ellenséges alakulat, a Jenyiszejen áttört Kappel-hadtest vonult vissza Irkutszk irányába. Ezt a hadtestet K a p p e l tábornok január 25-i halálát követően V o jc e h o v s z k ij irányította. 1920. január 30-án, a kappelisták, a fehér cseh alakulatok segítségével Zima állomásnál megsemmisítették a kelet-szibériai Vörös Hadsereg előretolt egységét és február 6-án Irkutszba értek. Vojcehovszkij tábornok irreális ultimátumot fogalmazott meg: adják ki neki Kolcsakot és Pepeljajevet, adják át az aranyszállítmányt és ellenállás nélkül engedjék átvonulni hadtestét keletre. . . A vörösök válaszként február 6-án és 7-én 30 fokos hidegben, kemény harcok árán szétverték a kappelistákat. Maradványaik kikerülve Irkutszkot - leereszkedtek a Bajkál-tó jegére és úgy menekültek, hogy a Bajkálon túl egyesüljenek Szemjonov atamán egységeivel. Zalka Máté sem 1920 januárjában, sem februárjában nem volt Irkutszkban s nem vehetett részt ezekben az eseményekben, egyszerűen azért, mert pontosan ebben az időben szervezte Acsinszkban az 1-es számú internacionalista ezred első zászlóalját, amelynek V a rg a Is tv á n magyar kommunista volt a parancsnoka. S mi történt az ,,aranyszerelvénnyel” ? Talán Zalkának nem is volt köze a megszervezéséhez? Mi tulajdonképpen az igazság a romantikus legendákban? A dokumentumok azt igazolják, hogy 1920 áprilisáig Oroszország aranykészlete még Irkutszkban volt. Ezt követően a szovjet kormány utasítására szállították vissza Kazanyba. 35 �Az irkutszki forradalmi bizottság egy különbizottságot hozott létre, amelyet azzal bíztak meg, hogy újra számba vegye az értékeket és csomagoltassa át az erre a célra készített speciális ládákba. Ezeket tizenhárom kéttengelyes pullmankocsikba pakolták be s a következő felirattal látták el: „Vlagyimir Iljics Leninnek, az irkutszkiaktól” . S a vonat elindult hosszú, több mint egy hónapos útjára. Irkutszkból az „aranyszerelvény” Alsó-Ugyinszkba, majd Acsinszkba érkezett. Itt váltották le az őrséget: a vagonok őrzését Varga Istvánnak, az 1-es számú internacionalista lövészezred parancsnokának katonái vették át. Ennek az ezrednek az első zászlóalját vezette Zalka Máté. A hosszú úton Acsinszktól, Mariinszkon, a tajgán, Novonyikolajevszken és Omszkon keresztül közvetlenül ő irányította az Orosz-szovjet Köztársaság aranykészletének őrzését: éjjel-nappal az ő utasításait követték a katonák. Ebben, úgy tűnik, már nincs helyük a legendáknak. Viszont ez a fiatal, rokonszenves magyar parancsnok olyan kiemelkedő személyiség volt, hogy még ehhez az akciójához is társultak kitalált események. A fentiekben már említett M. Tyihomirov L u k á c s tá b o rn o k című könyvében a következőket írja: „Omszkban váratlan megállót kellett tartani. Az Irtisz folyón átvezető hidat, a kolcsakisták fölrobbantották. A helyreállítás még nem készült el, előreláthatóan még egy-két hónap kellett hozzá. Zalka Máté ebből a helyzetből is kivágta magát. A helyi lakosság segítségével, a vágányokat a folyó jegére fektették és így tolták át a vagonokat az Irtisz másik partjára. . .” De bármennyire is lebilincselő ez a legenda, el kell szakadnunk tőle. Először is Vlagyimir Iljics Lenin 1920. március 3-án táviratot küldött az Omszkban székelő szibériai forradalmi bizottsághoz, amelyben azt az utasítást adta, hogy „Szibéria vasúti és folyami szállító útjainak a helyreállítása képezze a köztársaság egyik legfontosabb feladatát.” A szibériai útvonalak gyors újjáépítésére 200 millió rubelt utaltak ki. Több tízezer munkás és vöröskatona kezdett hozzá a kemény fagyban és maró szélben a felrobbantott hidak helyreállításához. Novonyikolajevszknél az Obon átvezető híd újjáépítése másfél hét alatt megtörtént, a komolyabban sérült omszki Irtisz-híd áprilisra készült el. Másodszor: a dokumentumok azt bizonyítják, hogy az „aranyszerelvény” április 20-án érkezett Omszkba és ebben az időben, amikor az olvadás megindul, az Irtiszen egyszerűen lehetetlen vasúti síneket a jégre fektetni. 1920. április 20-án, a szibériai forradalmi bizottság elnökének a nevére távirat érkezett V. I. Lenintől: „Az összes aranyat - az Omszkban találhatót is hozzávéve - két szerelvénnyel, megfelelő katonai őrizettel sürgősen el kell juttatni Kazanyba, a kormányzósági kincstár számára” . A szibériai forradalmi bizottság úgy ítélte meg, hogy a Zalka Máté vezette internacionalista zászlóalj megbízhatóan látja el a védelmet, ezért nem váltotta le őket. Így a magyar internacionalisták kísérték a szerelvényt Kazonyig, ahová május 3-án érkezett meg. Oroszország aranykészlete - habár nem teljes egészében, hiszen Kolcsak ezzel az arannyal fizetett nyugati szövetségeseinek fegyverzet pótlásaiért visszakerült ugyanazokba a kazamatákba, ahonnan a fehérgárdisták szállították el 1918 nyarán. Amikor tájékoztatták Lenint, ő ezt mondta: „Jól van, most már lesz mivel kereskednünk Európával”. 36 �- Az „aranyszerelvény” eposza ezzel befejeződött. Zalka Máté Kazanyból az éppen akkor megnyíló lengyel frontra került. A fehér lengyelek és a petljuristák ugyanis április 25-én indítottak támadást ellenük. Ezen a fronton volt zászlóalj parancsnok Zalka Máté. De a legendák az „aranyszerelvényről” és Zalkáról nem halnak ki, sőt újabb színekkel, részletekkel gazdagodnak. Két ilyen történetet lehet találni M. Tyihomirovnál és Karl Grünbergnél is. Az egyik szerint Zalka Mátét Lenin elvtárs Kazanyból magához rendelte Moszkvába. Szívélyesen megölelte a dicső vörös magyar parancsnokot, köszönetét fejezte ki az „aranyszerelvény” megmentéséért és a következő szavak kíséretében mutatta be őt D z s e r z s in s z k ijn e k : „ Ime, aki megmentette a köztársaság aranykészletét!” A másik legenda szerint Zalka Máténak jutalomként felajánlották a meg­ mentett arany egy részét, de ő erről természetesen lemondott. Zalka Máté önéletrajzában minderről egy szó sincs, de az „aranyszerelvény” biztosításáért kitüntetésben részesült, amelyet az önéletrajzában is megemlít és amelyről részletesen szólunk. 1920. április 8-án - egy hónappal, az „aranyszerelvény” Kazanyba érkezése előtt - a Központi Katonai Tanács dekrétuma jóváhagyott egy, a „Forradalom Fegyveres Szolgálatáért” elnevezésű kitüntetést, amelynek aranyozott szegélyű medálját katonai vörös zászló díszítette. A dekrétum első pontjában, a következők olvashatók: „Ezt a kitüntetést a hadparancsnokság kizárólag kiemelkedő katonai érdemekért ítélheti oda” . Ebben a magas elismerésben mindössze 21-en részesültek - többek között a polgárháború olyan hősei, mint F ru n z e , B u g y o n n ij, V o r o s ilo v , T u h a c s e v s z k ij. Ez is mutatja, hogy milyen nagyra értékelte a szovjethatalom Zalka Máté szolgálatait: mivelhogy ő is megkapta ezt a kitüntetést. Zalka Máté más elismerést is kapott: a fehér lengyelek elleni harcokért és Perekop bevételéért katonai Vörös Zászló-rendet. Ugyanebben az évben, 1920ban Zalka Máté elérkezettnek vélte az időt arra, hogy kommunistának nevezzék, és belépett a pártba. 1921-ben, egy csekista lovasszázad parancsnokaként vívott kemény csatákat a mahnoista bandákkal, s ekkor még csak 25 éves volt. Ezt követően még 14 évet élt, gyengéd szerelmet táplált egy orosz asszony iránt, örömmel és sokat írt és második hazára talált, amelyért harcolt és vérét hullatta. De az igazságszerető internacionalistát szíve a távoli Spanyolországba szólította, ahol Lukács tábornok néven vezette a 12. nemzetközi brigádot. Zalka Máté 1937. június 12-én halt meg Hueszka alatt. Sok legenda született róla mind Spanyolországban mind a Szovjetunióban, még halálát követően is. Zalka Máté tovább él az emberek emlékezetében, valóságos tetteiben és a róla szóló legendákban. Ismert a neve a Szovjetunióban, Spanyolországban, amelynek szabadságáért életét áldozta és természetesen a népi Magyarországon, amelynek fia volt és maradt örökre. Fordította: Csongrády Béla-Szabados László 37 �GENNAGYIJ JUROV Barátaimnak Én azért nem halok végtére meg, mert elhozzák a híreket énhozzám a jó barátok - tolluk nem remeg! költők az Urálban vagy fönt Csukotkán. A kritika hozzánk túl szigorú kiadói szerkesztők bütykös ökle. De tisztes szó száll - nékik: háború! — a lőtéren s a falaknál örökre. Az ő vitathatatlan igazuk olajban, fémben van; őrzi a A század valódi poklaiból jövünk, honpolgárok - több a hadaknál: ne tereitessenek át a folyók, ne semmisüljön végleg meg a Bajkál. gyémánt. Ha Moszkva nem is tudja - nem hazug: azért van, mert nem olvashatták még át. Simulj ki, ráncos lelkiismeret, térdről föl. A lihegés itt csak légszomj. Új szél zúg át Szibéria felett, s lélegzetetek benne bárkit szétnyom. (Rózsa Endre fordítása) TAMARA RUBCOVA Bölcsődal Aludj, kisfiam, aludj. Odakint, ha csönd van, jávorszarvasünő fut körbe udvarunkban. A szénánkba belekap mohón, puha szájjal. Hallgass, mindjárt elszalad, bújj össze mamával. Máshol nem kap vacsorát, erdőn-mezőn hó van. Fölleljük majd lábnyomát reggel kint a hóban. (Mezey Katalin fordítása) 38 �TAMARA RUBCOVA A p á m emlékére Térdet hajtok a sírhalomnál, a fejem mélyen lecsügged, Bocsáss meg, apám, megbocsássál mindent, ami volt, s mi nem lett. Azt, hogy futva az élet után csak vendégnek jártam haza, s ritkán fordultam, apám, hozzád, a bizalmasom inkább a mama. Érdemrendjeid ünnepkor hordtad, bűntudat őrzi szavaid: „Fölösleges, hogy te is tudjad, amit a háború tanít. ..' Merő szemmel nézem a képet, rajta - negyven esztendeje komoly arcú főhadnagy, évek óta tankok közt telik élete. Általában sosem hallgattál, de meséd mindig másról szólott. Bocsáss meg, apám, nem fogom már megismerni háborús sorsod. (Mezey Katalin fordítása) VLAGYIMIR IVANOV Szénakaszálás Kasza alá hajlítom zöld füveit a földnek, s úszik, csak úszik július levegője, a nyár horizontján, ahol mint a méz, gyermeki pillanatok aranya, távolian, bőség, és fehér felhőkkel látomások sűrűsödnek tarkán. Kasza alá hajlítom zöld füveit a földnek, megszokott munka, nem-sietős, a szívem szerint való, amikor mindent, mi talmi, oldalra visz el a szél, s hömpölyögnek a gondolatok lomhán az élet partjai mentén, akár a folyó. Kasza alá hajlítom zöld füveit a földnek, és lábaimhoz hull a nyár, és mind tovább húzódik nyomom. . . Járőrözik komótosan a munka, csengve-bongva, de hencegő kivagyi ne legyen, s a fény fehérje ne csorbuljon ki elborulón. (Kiss Benedek fordítása) 39 �JOSZIF KURALOV Meddőhalmok Évtizedek hordták fel őket. Halmozta csilléknek sora. Növekedtek és füstölögtek. Földdé nem válhattak soha. S földgépek kúsztak a vidékre. Föl: könnyen. Lefelé: teli. Az ős terep egyengetése nagy munkák helyét készíti. Jók lettek volna menedéknek tócsák számára, meglehet. Ám ők belülről egyre égtek: Kőszén-láng marta méhüket. Kell a salak, útépítéshez. Mindenki haszna így lehet. S a domb immár semmit sem érez. Csak néha sóhajt mélyeket. Más élet dohogott a mélyben: Hamut termő, izzó kohó. S gőzzé párállott észrevétlen itt fönn az esővíz, s a hó. Ám e sóhaj felszínre hozza lelkének még izzó hevét. És a dolgok emberi haszna engem nem kárpótol ezért. Aztán, a meddőhalmok egyszer kiégtek. Végleg. Holt vidék. . . De lám: teli nőttek füvekkel. S rájuk símult az égi kék. Az ősi gáz, mit mélye ápol, odalenn még feszül, meleg; mezozoikus illatától itt a könnyek is terhesek. Nem izzottak, nem füstölögtek. A csönd ütött bennök tanyát. Itták hűsét a levegőnek. Szomjuk enyhet mégsem talált. Tűz előtt meg nem tántorodna. Zárt köréből ki nem talál. Barátom - hát béke porodra! Béke! Béke porodra már. . . (Lothár László fordítása) 40 �LEONYID GERZSIDOVICS Cédrustej A mezők mint a szőnyegek Ülök lomb felett. A tajgában Úgy szeretem A friss cédrustejet. Micsoda jóízűt iszom! Ügy erőre kapok. S mintha vállukkal odafönn Támaszkodnának felhőfüggönyön A karcsú cédrusok. A cédrus teje jó nagyon. Levét csorrantja most, S egy vödörben kavargatom, Oly édes, illatos. Egy fürge mókus néz rám ott, Az odúba szaladt, S én fütyörészve sétálok A cédrusfák alatt. (Konczek József fordítása) Farkasok Zöld fenyőfa, rezzenő fa Félve ácsorog, Éjidőn a zöld mezőn ha Járnak farkasok. S jár a horda, ordascsorda, Gőgös, vad sereg, Kutyám borzad és vicsorgat, Szőre fölmered. Rémhalálba fagyva áll a Gyenge őztehén, Rozsomákra is baj vár a Tajga közepén. Söpri vállam zöld fa ága, Földre hull a hó, S mély az álma: van puskámban Izmos vasgolyó. (Konczek József fordítása) 41 �ZINAIDA CSIGARJOVA Még néhány lépés Megöltek. Engem megöltek. S én mégis járkálok, mosolygok, beszélgetek. Szamárságokról. Komoly dolgokról is. Még arról is, hogy engem megöltek. Akik már hallottak róla valahol valamit, csordultig vannak kíváncsisággal, s szeretnék tudni a részleteket is. Noshát, kérem! Kielégítem tudásszomjukat. Elmondom a részleteket. Mindent megjegyeztem. Mily különös, ugye, hogy a halottaknak kiváló az emlékezetük? Tudják mi az, hogy önálló tárlat? Így szokás ünnepelni az évfordulót. Úgy tartják, ez a legnagyobb jótétemény, a legszebb ajándék egy festőművésznek. Én is így vélem. Ez - megmérettetés. Fizetség. Hogy miért? - kérdik. A gürcölés éveiért és évtizedeiért, a lelket romboló kétségekért, a kétségbeesésért, a reménytelenségért. Fizetség az elképzelhetetlenül ritka boldog pillanatokért, amikor megvilágosodik az ember. . . Lehet, nem is megvilágosodás ez, csak hiú káprázat, öncsalás? Bárhogyan legyen is, eljön az óra, s művész vagy, és lemeztelenített vérző szívvel ott állsz az egész világ előtt. . . Szerfölött pompázatosan kezdődött az egész. A Képzőművészeti Szövetség helyi szervezetének kiállító szalonjában (ilyen hangzatos névvel illetik az egyik lakóház néhány földszinti szobácskáját), aznap összejött városunk szellemi életének arisztokráciája: kiállítások és bemutatók örök elmaradhatatlanjai (úgy járnak az ilyen helyekre, mintha ez lenne a munkájuk), öregedő, s ettől aztán könyörtelenül egyre fiatalosabb dámák, bizonyos bőrzakós-diplomatatáskás fiúk, szemükkel gyanakvóan méregető nyugdíjasok - eltökélt elutasítói mindennek, amit tárlatokon kiállítanak, színpadon bemutatnak, vagy ami nyomdagép alól kifut. Ezenkívül különböző személyek egész sora, akik minden ilyen összejövetelen ott vannak, nem szívük szerint, hanem kötelességből (újságírók, művelődési intézmények képviselői). No és, természetesen, a kollégáim - festőművészek. Más és más indítékok hozzák ide őket: kit a kíváncsiság, kit a kötelező udvariasság (mégiscsak egyik társad kiállítása nagy esemény!), kit meg, úgy lehet, az igazi érdeklődés. De az ilyenek, szívemre tett kézzel mondhatom, mind kevesebben és kevesebben vannak. Eljött Jevgenyij is. Valamikor az ősidőkben együtt tanultunk a jelecki képzőművészeti főiskolán. Együtt voltunk abban a szibériai városban, együtt éltük át a „kaja nuku” fekete napjait, s együtt szórtuk szét később az első honoráriumainkat. Udvarias biccentés, és ő is, én is elfordulunk. A kiállítás előkészítésének hosszú napjai alatt sikerült jótékony közönybe merülnöm az értelmetlen rohangászások, az idegtépő felfordulás iránt. Alig hallottam a megnyitót, nem láttam az arcokat, az embereket, akik kezemet szorongatják. Egyetlen gondolat dobolt a halántékomban fájdalmasan: jó volna mielőbb véget vetni az egésznek! Megfoghatatlan módon, de olyan volt ez az egész, mint valami temetés. Igy néz ki egy előre megrendelt gyászszertartás. Hiába vagyok életben, engem 42 �már igazi szertartásossággal végleg elbúcsúztattak: „holtakról jót, vagy semmit” . Már megkaptam a „végtisztességet” . S aztán fekete árnyával bekúszik a lélekbe a bizalmatlanság. Merev tekintettel néztem körül a falakon függő vásznaimon. Ez itt az én „halhatatlanságom” ! A krikszkrakszaim! Micsoda távoli és idegen.. . ! Elkerültem a gratulációkat, a kézfogásokat, a vállveregetéseket (már zsibongani kezdett tőlük a vállam), leültem a sarokba, a kisasztalhoz, amelyiken a kiállítási vendégkönyv állt. Odasántikált hozzám egy őszes hajzatú állampolgár, igazságtevő lázban égő tekintettel: - Elnézést - mondta, miközben minden ceremónia nélkül ellökdösött a székemről. - Véleményt kell nyilvánítanom. Miért kell? Ki kötelezte rá? Ügy rémlik, még meg is kérdeztem. - A lelkiismeret - felelte kurtán és eltökélten. Később elolvastam a beírását. Sokat írt Levitanról, arról, hogy micsoda nagy tájképfestő volt. Én, a véleménye szerint, nyomába sem érek Levitannak, de a magam módján én is hozzájárulok a felnövekvő nemzedék esztétikai neveléséhez. Aztán bankett volt, zagyva összevisszaság. Eleinte alkoholmentesen, ahogy az elő is van írva. . . Ám a hagyományt nem lehetett felborítanom, a művésztársaság egyszerűen nem értette volna meg, ha nem biztosítok még jókor meglehetős mennyiségű tiltott itókát. A R e p ü lő E g é r drinkbárban el is ment rá a teljes honoráriumom, amit megkaptam közvetlenül a kiállítás megnyitása után. Így aztán kiengedtem a féket, és úgy leittam magam a sárga földig, mint egy utolsó iszákos, emiatt tisztára el is felejtettem mindent, ami a banketten történt. Még arra sem emlékszem, hogy ott volt-e Jevgenyij vagy se. A kiállítás egy teljes hónapon át nyitva volt a közönség előtt. S ez alatt a végetérhetetlenül hosszú és csüggesztő hónap alatt (bár bontották volna le előbb!) szinte félálomba süppedtem. Zárása előtt a vezetőség kiértékelést szervezett. Előtte még benéztem „gyermekeimre” , hogy egymagamban tanácskozzam velük, s mielőtt még idegen és egykedvű vélekedéseket hallgatnék, megtudjam, hogyan ítéltek ők. Az utolsó napokban látogató már egyáltalán nem akadt, no, azt sem mondom, hogy eleintén a közönség egymás hegyén-hátán tolongott volna. . . Reggel óta szürkés, borongós volt az idő. Szobáról szobára lődörögtem. A bágyadt megvilágításban egyes képek mintha színüket vesztették volna, megfakultak, s valami rég lefutott színpadi produkció elöregedett kellékeinek hatottak. Másokon meg, függetlenül a fedett fénytől, nyersek, szemtelenül hivalkodóak voltak a színek, mintha ordítoztak volna. . . Jól tudom, hogy akkoriban szinte betege voltam annak, hogy a színeknek őseredeti tisztaságukat adjam vissza, s hát mi jött ki ebből. Nem jutottam el a tisztaságig. A színek rikítottak, s ez a rikítozás a földre vert, elnyomott mindent maga körül. . . , A hang titka, a szó titka, a festék titka. . . Nincsen birtokában maga az alkotó sem. . . Hogyan lehet ez? Az ecset ugyanaz, a festék ugyanaz, a kéz is ugyanaz. . . És a lélek is ugyanaz! Ámde az egyik vászon él, reszket, lélegzik. A másik meg halott. Igaz, hogy nem sok, de nekem is van - olyan, amelyik lélegzik. Nem áltatom magam. Tudom, mit érek. Mindig is tudtam. S tudtam, bárhogyan igyekszem is, ha, lámcsak, a bőrömből bújnék is ki, a fénnyel teljes festék alatt, amely a női testet jelenti, nem árad élő vér; s az emberi lényeg ha43 �talmasságát, határtalanságát nem sugalmazza egyetlen vásznam sem, s nem rendíti meg azt, aki előtte áll. De azért van, van itt valami.. . Akár ha csupán ez a kicsi vászon is: mint kis lángok, szibériai fürdőzők, fölöttük a tavaszi ég. Ők élnek itt, a színek. Nicsak, milyen tiszták, milyen életerősek, áthatóak, akár a friss tavaszi levegő a mezőn! D E TE. . . Te nem vagy a vásznon. Pedig vagy - te is. Te vagy benne mindenben, te szólsz hozzám mindenhonnan, te vagy benne minden színben, a színek minden árnyalatában. Csak te élsz, csak te lélegzel. . . Őrültségekbe sodró viharként zúdultál rám azon a tavaszon, emlékszel. . .? És itt a portréd - a te portréd! Boldogságomban eszemet vesztve fogtam hozzá, szárnyaim nőttek a közelségedtől. Ezért ilyen az alakod röppenő vonala, napfénytől csillogó hullámos hajad. . . S hűvös a tekinteted, mint egy hideg levegőáramtól megdermedt szoba, s valahonnan messziről, távolról, a távolból nézel, ahová nekem elérnem meg nem adatott. Nem fejeztem be akkor a képet - kimerültem, mint valami irgalmatlan vágtától, nem jutottam levegőhöz, s akkor fejeztem be, emlékezet után, amikor már nem voltál velem. Elutaztál és nem adtál még egy kis fényképet sem. Ezek voltak az utolsó szavaid: „Megbocsáss, de neked nem asszony kell, hanem egy türelmes, gondos néne. . .” Én megértelek: festőművész-feleségnek lenni nem valami vonzó kilátás. Bár első pillantásra szinte csábos lehetőség. S mi valójában? Beosztani minden kopejkát, megélni úgy-ahogy hónapról hónapra, várva a megígért honoráriumot, amelyik valahogy mindig kevesebb, mint amit előbb mondtak. . . Védelmezni, oltalmazni a válságok és „önrombolások” sötét pillanataiban olyan helyzetekben, amelyek leginkább jellemzik kedvesünket, a művészt. Eltűrni harsány barátok és tolakodó tisztelők vonulgatását, végighallgatni el nem ismert zsenialitását ilyenformán mégiscsak megerősítve látó hitvesünk ittas képzelgését, lázas szövegeit. . . Ehelyett többre becsülted az egyszerű, világos életet, amely biztos megélhetést nyújt az év, a hónap minden napján. S mégis, a portréban van valami igazi, az életöröm ezen a portrén még vitába száll a fájdalommal, a kiúttalansággal. Az én búcsúzásom ez. Dehát már tíz éve. Tíz éve! A veszély egyelőre még láthatatlan, de már mintha futva menekülnék előle, hirtelen abbahagytam a képek nézegetését, s csak akkor nyugodtam meg egy kicsit, amikor nagyot dörrenve becsapódott mögöttem az ajtó. Kifújom magam, kipihenem ezt a hajszát. Hajsza. . . ? Hát ki hajszol engem? Mi van velem? Üldözési mániám van, vagy mi? De hisz’ teljességgel rendjén megy minden, olyan tartós megbecsülést élvezhetek, ami egy egész jó festőművésznek jár ki. Minden normális. Minden kiváló. Minden „oké” , ahogyan a mai fiatalok mondják. Egyszerűen csak kifáradtam, őrületesen elfáradtam a kiállítással kapcsolatos öngyötrésben meg a hónap feszültségeitől. Általános fáradtság. Kissé korán, igaz, ötvenéves koromra! De majd lebontják ezt a rosszul sikerült kiállítást, s én kipihenem magam. Kipihenem magam. Feljön még az én ragyogó csillagzatom! És dolgozni. . . dolgozni . . . dolgozni! Mentem az esteledő utcán. . . A fagy erősödött, a felhők szétoszlottak, kis időre kibújt a nap. Olyan forróan tombolt, mint az erdei tűzvész, úgy ömlött végig a felső emeletek ablakain, mint a megolvadt fém. Magát a napot már nem látjuk, tömör házfalak takarják. Fénye is azzal a csodálatos világossággal árad, ami a haldokló téli napé egyedül. Ez a fény nem is annyira az égből jön, mint inkább a nemrég hullott hó érintetlen-tiszta fehérségéből, s 44 �a hó, mintha magába itta volna a fényt, most bőkezűen osztja, önti a világra, s a korai árnyak is ezért ilyen áttetszőek és derűsek. Bárcsak volna emberi tehetség vászonra vinni ezt! Nem tudom, kinek hogy, de nekem ez nem adatott meg. S nem álszerénységből mondom. Csak lépkedtem, s azon töprengtem, hogy már csak egy kevés idő van: megélem a holnapi napot, s akkor megszabadulok a zűrzavartól, egymagamra maradhatok megint - az én örömömmel, az én bűnhődésemmel. . . Miért is nyugtalanít engem ennyire ez a holnapi nap? Mintha talán egész életemben semmi ilyesmi nem akadt volna még. Ez - alkotóközösségünk munkatervben rögzített soron levő programja. Bármire jutnak is, én behúzhatok magamn ak egy hőn óhajtott strigulát. S egyáltalán összejönnek-e a festőművészbarátok? Ki tanulmányúton jár, ki kiküldetésben van, kit meg erővel sem lehetne kivonszolni a padlásszobájából. Persze, vannak elmaradhatatlanok. Ők aztán mindig ott vannak akárhány ilyen beszélősdin. Nem félek tőlük. Nem félemlítenek meg ügyeletestiszti kritikáikkal. Aha! Ügy látszik, mégiscsak félek valamitől? Micsoda ostobaság! Hát mitől kellene nekem félnem? Ámde akkor meg mitől szorongok így, és miért nyugtalankodik a szívem. . . ? Aztán eljött. Eljött a nap. Eleinte minden jólfésülten folyt - illemtudó keretek közt és unalmasan. Hogy tiszteletre méltó elnökünk mit beszélt, amikor megnyitotta a kiértékelést, nem tudom; Maljugin művészeti kritikus sokat motyorászott bizonyos folyamatokról, stílusokról, a festészet korszerű feladatairól. . . időnként idegesen közbekiabált a helyéről Anna Bolsakova grafikus, a kifinomult (pontosabban szólva kifinomútt) entellektüell-nagyasszony. Könnyedén krahácsolt a sarokban Sztyepan Karnovics szobrászművész. S íme, szót kért Jevgenyij. Sokat nyammogott, rágta szája szélét. . . Jevgenyij nem nagy híve a szónak, ezt mindenki tudja róla. De azt is, hogy festészeti dolgokat illetően a szimata olyan, mint a vérebé, s nem kell elfogadni ízlését, különösen, ha nem róla, hanem valaki másról van szó. Amíg lélekben nekikészülődött, engem a hideg is kirázott, úgy keresgéltem emlékeim között, hogy mikor is beszélgettünk egymással tiszta szívből, ízlelgettük szemmel az ő munkáit vagy az enyémeket. . . És nem, nem emlékeztem, így hát világos, hogy bizony régen lehetett az. Jevgenyij pedig felém fordult tésztaszerű arcával, már az első jól látható ráncok is ütköztek rajta, kicsi, szúrós szemét úgy döfte belém, mintha árral szúrna, és torkát köszörülve beszélni kezdett. . . Nem tudom, lehet, hogy azt mondta ki hangosan, ami apránként a tudat alatt bennem is felgyülemlett valahol, lelkem titkos rekeszében, de amit szóval megnevezett, az abban a szempillantásban ítéletté vált, halálos ítéletemmé, s én, miközben hallgattam őt, az első percekben valami megkönnyebbülésfélével érzékeltem: no, végre hát! Beteljesedett! Az egész vádbeszédre, amely levágott, s zavaros, mindazonáltal kikezdhetetlenül logikus volt, nem emlékszem, csupán egyes mondatok ragadtak meg tüskés bogáncsként az emlékezetemben. - Téged, öregem, elhagytak a színek. Mert hát nézzétek.. . az, ni, . . . meg az is ott! Ez nem szín, ez a színnek a profanizálása. . . Hazudsz te, öregem, becsapod magadat is meg a világot is. . . Én hazudok? Ez nem igaz! Én mindig becsületes voltam! Megtettem mindent, amit tudtam, amire csak telt tőlem. Én lelkiismeretesen dolgoztam mi az, hogy! - nem is egyszerűen lelkiismeretesen, én nem kíméltem magam a munkában, napokon át ki sem léptem a műterem ajtaján, szinte a végte45 �lenségig dolgoztam át azt, ami már készen volt. De lehet, hogy éppen ebben van a baj? „Agyonfestettem” a képeimet? Megfosztottam őket az elsődleges élmény hamvától? A lélegző élettől? Ezért ordít rajtuk úgy a szín, a nyers szín. . . Ezért látom én magam is száraz, halott kulisszának mindet. Mintha valaha valahol belül, mélyen született volna meg bennem a rémület, s most cseppenként itatná át már egész lényemet, torkomat szorítja el és lassan öldököl. . . Amikor könyörtelen bírám utolsó szavai a fülemig jutottak, már halott voltam: - Embereid meg magad, öregem, nézz a szemembe őszintén, fel kell hagynod ezzel a dologgal. Menj el egy iskolába rajztanárnak. Mert hát, ugyan mit? Megéri, ráadásul még nemes ügyet is szolgálsz. . . A pedagógusokat most támogatják. . . Fizetésemelésük volt. . . Isten neki, menj! Mit? Hát nem? - s körülhordozta tekintetét az ott ülőkön, mint aki helyeslésre számít. Iszonyatos csend. Sokuk szeme sóváran izzott fel, mintha ragadozók prédát szimatolnak. Mások félrefordították kifejezésnélküli üres tekintetüket. Voltak olyanok is, akikében elrejtetlenségen kapott zavarodottság vert fészket a könyörtelen beszéd után: mert bárhogy legyen is, csak évfordulós, születésnapi kiállítás ez azért, s most mi ez a hirtelen jött ledorongolás, ez nem illő, az ünnepeltet ütni. Hát hová is jutunk, ha utat engedünk az ilyen eljárásoknak? Tudtam, többen is lesznek, akik habzó szájjal kelnek a védelmemre (ezáltal önmagukéra!), szép szavakat mondanak majd, sőt a vita hevében még a halhatatlanság érdemrendjét is a mellemre akasztják. Tudtam. De tudtam mást is: nem támaszthatnak fel. S más sem. Engem megöltek, és én nem támadok fel soha többé. Marjuk önmagunkat. Ütjük a másikat. Ebben nincs semmi különös, megszokott dolog. Egyszerűen ilyen ez a mi mesterségünk. De Jevgenyij belelendült, s képtelen volt megfékezni magát, holott hát már mindent kimondott. Hirtelen jött meg az ékesszólása, akár egy hegyről lezúduló áradat: - A grafika? Neked, öregem, a rajz mindig erős oldalad volt. De most egyszerre csak belegabalyodtál. Hát tudod, a te rajzodból elszállt az élet, a vonalvezetésed élettelen, egyszerűen egy csík lett belőle, nem pedig a mozdulat csodája, amelyet örökkévalóvá tesz az ember egy csuklómozdulattal. . . Persze, mester vagy, elég jó mester! Sok mindent tudsz, érzékelsz! Menj tanítani, öregem. Ilyen gorombán, mint Hamlet: „Vonulj kolostorba, Ofélia!” - Majd az iskolában új erőre kapsz a gyerekek közt, magadra találsz. Gondolj bele komolyan, én csakis jót akarok neked, mint régi barátomnak. Lendületesen szónokolt és szörnyen tetszelgett a rendíthetetlen hős szerepében. Megölni egy régi barátot, bizony mondom, testvérek, ehhez nem kis bátorság kell. Remek legény vagy te, Zsenyka! Nemhiába tiszteltelek úgy mindig. De azért csak ne buzdulj föl olyan ordenáré módra saját magadon: hisz’ nem mondtál nekem semmi újat. Ugyanakkor nem vagyok egy öngyilkos alkat, s te most.. . Keményen és pontosan vitted be az ütést. Köszönöm, barátom! Megöltek. Járkálok, eszem, iszom, beszélgetek, nevetek. . . A sajnálkozókkal (akadt belőlük jó néhány, jaj, de nagyon sajnálkoztak - mulasztásuk miatt! - azok, akik nem voltak ott a kiértékelésen) nyugodtan megvitattuk az 46 �életemet. Még valami keserű elégtételt is találtam benne, ha már, ugye, egy elhunyt képes rá, hogy elégtételt érezzen. Szerettem volna Zsenykát megölelni, hogy megköszönjem neki, de ő, akciója után, szégyenteljesen megfutamodott. Beijedt és megszaladt, láthatóan nagyon is tisztában lévén azzal, hogy amit csinált, az kifejezetten bűn. Mert eltérés van ám, higgyétek el, más az egyszerű gyilkos és más a hóhér. Rád haragszom a legkevésbé, Zsenyka. No, meg aztán, megsértődhetnek-e a halottak? Csak egy az érdekes: hogy milyen hosszan húzódik el ez az állapot. Nem hiszem, hogy feltámadhatunk halottainkból. Nem. De hogy ezt így folytassam tovább, arra nem vagyok képes. Ezekben a napokban nem mentem föl a padlásszobába, a műterembe. Meghaladta erőimet - másodszor indulni neki a Golgotának. Ennek a kísértetekkel, árnyakkal teli hatalmas, üres térségnek. . . Utazzam el? Meneküljek? Mintha cl tudnánk menekülni magunk elől. . . De, vajon olyan nagyon igaza van-e Jevgenyijnek, az ő könyörtelen egyenességével? Hiszen az, ami az én legkedvesebb, legszeretnivalóbb szülöttem, rész belőlem, vér a véremből, az én fájdalmam. . . Amíg fest az ember, addig itt van, benne van. . . aztán az utolsó ecsetvonás, és elszakította vele magától, átadja az embereknek, hideg, érzelmeket nem ismerő ítéletükre bocsátja. És kezdődik! Nézegetik, szagolgatják, szétszedik ízekre-porcikákra, elemzik, s nyugodtan, tevékenyen. Dehát nem halott még, még lüktet benne a vér. . . Vagy ezek, ezek az én gyermekeim halottan jöttek a világra? Nem, nincs igazad, Jevgenyij! No és te, te? A te portréidon, de mindegyiken, amit csak festesz, szégyenletes fémfények mindenütt. A te műtermedben az ember a legszívesebben felüvöltene a rémségtől. Ez történt velem, amikor egyetlen alkalommal véletlenül odakeveredtem a műtermedbe. Rémület fogott el, de olyan, mint ami csak azt érheti, aki robotok közé került. Élő robotok közé. Igen, te képes vagy életet lehelni beléjük. Annál iszonyúbb. . . Persze, ez elfogadhatatlan, a kritikusomat kritizálom, gyenge pontokat keresek a munkájában, mintha ezzel helyrehozhatnám a saját hibámat. Hát nem, jobb az igazság arcába néznem őszintén: nincs mentségem, nincs szalmaszál, amibe kapaszkodhatnék. Kilépek a házból, megyek amerre a lábam visz, csak ne legyek egy helyben, csak ne merevedjek holt mozdulatlanságba. Csak menni, menni. És nem gondolkozni. A holtak nem gondolkoznak. Bolyongok az utcákon, s a szemem a szokott módon, akaratomon kívül rögzíti, amit látok. . . Egy fehér gyapjúsapkás, vörös nagykabátos kislány szinte hozzánőtt a női fodrászat ablakához, mint valami kiscsibe, megbűvülten figyeli, hogyan igazgatja kezében fésűvel a székben ülő nő frizuráját egy karcsú, égszínkék munkaköpenyes tündér. . . Meg lehetne festeni. Kedves kis zsánerkép kerekednék belőle. Á, ostobaság. Szembejön két katonaiskolás növendék. Megmosolyogtatóan ünnepélyes a külsejük. A ragyogóra bokszolt csizmákon fényfoltok ugrálnak, kezükben, a celofán üveges törésfelületei közt tulipánok égővörös tüze. . . Péküzlet ajtajában fennkölt nyugalmú jelenség. Éles fülei keményen állnak, pofáján teljes közöny a környezete iránt. A kutya, akit igen fontos dolog foglal le, várja gazdáját. 47 �Bárhová nézzek is, csupa kísértés, csupa zsánerképnek ajánlkozó látvány. . . Csak másznak, másznak befelé az ember szemébe. . , elaltatják az éberségemet... s már az az érzésem, hogy nem is élő emberek járkálnak körülöttem, hanem hirtelen megelevenedett festmények, amiket valaki más festett. Menekülnék tőlük, de nem tudok . . . Kifulladok. Lehet, hogy most fogok megőrülni? Nyugodj meg, mondom magamban, nem halottaknak való - megőrülni. Megállok, lehunyom a szemem, figyelem, milyen fájdalmasan görcsöl a szívem, s amikor kinyitom, látom, hogy ott állok a ház előtt - itt van, egészen fönn, a tető alatt a műtermem. Ez sorsszerű. Ez a végzet. A fátum. Kikerülhetetlen. És lassan, mintha valami ellenkezést gyűrnék le magamban, lépdelek, lépdelek fölfelé a lépcsőn. Üres merevség, levertség. . . Munkáim, alkotásaim. . . A falnak fordulnak, ott állnak elszomorodva, mint a megfenyített kisgyerekek, akiket sarokba állítottak, s elfelejtettek megbocsátani nekik. Szegénykéim, apátlan árvaságaim! Sehogyan sem bírok segíteni rajtatok. És magamon sem. De hiszen megvolt. . . minden megvolt, volt életem, volt munkám. . . S talán bizony mindig rózsákkal telehintett úton jártam? Talán azelőtt nem marcangolták szívemet, mint a vad kutyák, kétségek saját erőmet illetően? És akadt méltatlan barát is, rosszakaratú gáncsoskodás is . . . S amikor te elhagytál. . . Talán ez okozta, hogy meghalt a lelkem. Nem, nem ez. Megmentett a munka. És most is készen áll a munkához minden: tiszta vászon feszül az állványon, vannak skiccek, amelyek majd képekké változnak. Akartam festeni egy képet, a címe Vadon. . . Meg akartam menteni egy érintetlen, titokzatos helyet az embereknek . . . Hogy színekké tegyem át a nedves fenyőlevél kesernyés aromáját, a vöröses tűlevéllel beszórt erdei talaj ruganyosságát, ritka virágok törékenységét, a fatörzs kérgének mézes csillogását a kelő nap ferde sugarainak fényében. . . Szerencsém volt akkor, találtam egy kis zugot az egyik természetvédelmi területen, amelyik csodálatos módon megőrizte eredeti szépségét. . . Munkára mozdult a kezem. Annak a kegyelemteljes pillanatnak az előérzetében éltem, amikor végül majd kinyújthatom kezem az ecsetért. S eljött a pillanat. S én kezembe vettem az ecsetet, s megkezdődött a kínvallatásom, jöttek az elerőtlenedés gyötrő görcsei, miközben a lehetetlen feladat előtt álltam, hogy vászonra vigyem ezt a titokzatos-rejtelmes mindenséget, ami körülvett engem, ami ott lélegzett minden levélben, minden harmatcseppben, minden levélkocsányban. Vázlatok tömegét csináltam, kínlódva igyekeztem elkapni és hatalmamban tartani a nap fényfoltjait. De azért az én tajgámat, az én vadonomat akartam megalkotni. S már itt az állványon a vászon, már rakom is fel az alapozót . . . Ebben a pillanatban a vászon fehér négyzete élesen kiválik a műterem szürkés-lilás félhomályából. S hirtelen ráéreztem, micsoda ismerős ez a türelmetlen izgalom, amelyik a hatalmába kerít. . . Dolgozom, dolgozom! Ez, ez az én egyetlen menedékem! Ha ez a szörnyen falánk munkavágy van bennem, akkor én élek. Élek most is. Szemem beleívódik a vászon fehérségébe, mintha áttetsző víztükörbe néznék, s rajta át megpillantom az alakokat, akiket festékkel kell életre keltenem. A szürkület mind sűrűbb és mind vakítóbban fehérük benne a vászon. S hirtelen. . . Mi ez? A nap villant be talán utolsó búcsúsugarával a műterembe? 48 �A megvilágosodás, az ihlet fényrobbanása teríti be agyamat? Én megláttam.. . én megláttam EZT! Szétfoszlottak a falak és árván hozzájuk bújó vánnyadt gyermekcséim. Szétfoszlott az ablak és mögötte a ködös esti égbolt. Beláthatatlan térség nyújtózott előttem. Rétet láttam a sarjadó fű világoszöldjével, fölötte felmérhetetlenül mély azúrkék eget, a távolban bányatavat és tehéncsordát, térdig a vízben álló állatokat.. . S egy asszonyt.. . ! Előttem megy! Mezítlábas bokája körül szellő mozgatja a kék vászonszoknyát. Háromszögfejkendője fehéren világít. A bádogsajtáron lángolva tükröződik a nap. Már mind messzebb és messzebb jár az asszony. Nem látom az arcát. Ki lehet az? T e . . . ? Nem, te nem lehetsz az, nem lehetsz ilyen napfényeszöld békességben. De ismerem. . . Futok utána, megbotlom, elesek és felkiáltok. S a szél kitépi kiáltásomat cserepes ajkaim közül: - Mama! Mama-aa-a!!! Megfordul, és rámnevet teljes, gyönyörű ifjú arcával. Felém nyújtja karját. Hallom a hangját. Én is nevetek, röpülök feléje, alig érintem lábammal a földet, hogy mielőbb odahullhassak jóságos karjaiba. S fölöttünk csattog, árad a fülemüle éneke.. . Megfesteni.. . azonnal megfesteni! Mindent úgy, ahogyan megláttam, s ahogyan ez mindig is élt bennem, az én szívemben - a rét is, a bányató is a tehenekkel, ifjú anyám, az ég az áradó fülemüledallammal.. . Érzem, tudom. . . Most mindenre képes vagyok. Ki mondta, hogy nincs feltámadás? Itt van, eljött az én feltámadásom. Topogok, csak topogok, miközben még itt van bennem a látvány, a sorsnak ez az ajándéka.. . Csak sikerülne.. . Nem sikerült! Késő. Mondják, a katona, szívében golyóval, még lép néhányat, mielőtt elbuknék. Én is ezt a néhány utolsó lépést teszem most. Mielőtt elbuknék. (Konczek József fordítása) 49 �VALERIJ KOVSOV M á r tanulok hallgatni... Már tanulok hallgatni lelkesen a korszakos, híres látványokon, s mint emberi szeszélyre, csendesen, a szóra is, a stemplit rányomom. Hát mit tennék? Ha szentélyt nem feszít, csak fröccsen szét a szó, mint törmelék a szájalók bűnös száján. . . Pedig akad bukottja, szótlan is, elég. (Konczek József fordítása) A békés ú t... A békés út vajon hová vezet? Szóltam volna én, de szólni nem lehet. „Bőviben az észnek - híjával az észnek” erről bizony nem tud szót sem a természet, mely bűvös és erős, de mást ránk nem hagyott, csupán a tiszta szót, miként pásztorbotot. (Konczek József fordítása) 50 �51 �MONOSTORI IMRE Németh László Tanú-vállalkozása - kortörténeti metszetben N É H Á N Y M E G J E G Y Z É S A „ H A R M A D I K Ú T ’-R Ó L . A korszak, a 30-as évek eleje-közepe a legújabb kori magyar történelem egyik legbonyolultabb időszaka. A gazdasági világválságé (amely nálunk még korábban is kezdődött és tovább is tartott, mint a nyugati országokban), a bethleni konszolidáció összeomlásáé, a jobboldal megerősödéséé, egy sajátos, demokratikus mázzal álcázott és fasisztikus elemekkel átszőtt, erősen nacionalista államgépezet működéséé. Másfelől a - legszélesebb értelemben vett - magyar progresszió eszmeileg rendkívül differenciált, sőt rétegein, csoportjain belül is ellentmondásos. Még élesebbek természetesen azok az ellentétek, amelyek e progresszió f ő irányzatait választják el egymástól. (Gondoljunk csak a legnagyobb és leghevesebb vitákat indukáló népi-urbánus szembenállásra, avagy a szociáldemokrata-kommunista ellentétekre.) A magyar progresszió nagyobbik része ideológiai-politikai színképének leginkább szembetűnő jelensége a két szélső politikai pólustól (a szélsőjobboldaltól, illetőleg a kommunista mozgalomtól) élesen elhatárolódó, valamiféle tertium daturt kereső, nagyon is s a já t s á g o s ( m e r t so k sz ín ű !) k ö zé p u ta s s á g . E sokarcú politikai jelenség ugyanakkor voltaképpen néhány fő góc köré vonható össze és egy polgári demokratikus, egy szociáldemokrata „reformista” s egy „paraszti szocialista” társadalomkép m in t p e r s p e k tív a irá n y a ib a n helyezhető el. A fasizmus németországi győzelme, illetőleg a szocializmus gyakorlatának sztálinizmussá torzult válfaja egyaránt azt a felismerést látszik igazolni a magyar progresszió legnagyobb és szellemi hatásait tekintve is legjelentősebb részében (amit csak megerősít a bukott proletárdiktatúra történelmi ténye), hogy „a magyar élet antiómiái”-nak feloldását szélsőségektől mentes úton, utakon lehet és kell keresni. A „középutasság”, a „harmadik út”, harmadik utasság e b b e n a z é r t e l e m b e n és pusztán ö n m a g á b a n tehát korántsem minősíthető eleve retrográd eszmének, illetve gondolkodásmódnak. A minősítés árnyalása csakis a konkrét történelmi-politikai helyzet elemzése, és a konkrét esetek, konkrét szerzők konkrét műveinek megítélése nyomán jogosult. Mert hiszen k o n z e r v a t í v k ö r ö k b e n i s fontos szerephez jut a „harmadik út” eszméje: itt is elfordulást jelent a politikai szélsőségektől egy közelebbről meg nem határozott r e f o r m jegyében. Az „aktív, katolikus orgánom” alcímet viselő K o r u n k S z a v á b a n írja például 1935. tavaszán A c s a y T i h a m é r a következőket: „A közéletnek túlságosan szimplex térképezése volna, ha csupán két világtájat lehetne meg52 �különböztetni rajta. Van harmadik irány, harmadik megoldás, harmadik út is (. . .)” Ez pedig nem más - fejtegeti a cikkíró - , mint a cselekvő, hatékony reform, reformpolitika. Éppen ez a tömeges reformvárás, reformhangulat az oka annak, hogy G ö m b ö s miniszterelnökségének éveiben olyan divatos politikai jelszóvá (és kortesfogássá) válik a reform, és részben ugyanez a várakozás magyarázza, hogy 1935 késő tavaszáig a gömbösi politikai vonalvezetés potenciális (illetőleg tényleges) támogatóivá (vagy legalábbis tárgyalópartnereivé) tudja tenni az ún. „harmadik út” nagyon is sokféle irányzatáolyan csoportjait, nak, áramlatainak egymástól m a r k á n s a n k ü l ö n b ö z ő mint például az említett K o r u n k S z a v a köre, vagy éppen a népi mozgalom vezéralakjai. Sajátos „harmadik út” továbbá A T o l l körének liberalizmusa is. K i r á l y I s t v á n mutat rá arra, hogy ez a „harmadik utas, s ezoterikus liberalizmus” együtt emlegetett „mindenfajta kollektivizmust: Lenint, s Mussolinit, a bolsevizmust és a fasizmust. Egyaránt ellenfelének tekintette a hatalmon levő feudalizmust és a hatalmat ostromló néptömegeket, a ,mágnást és a dzsentrit’ éppúgy, mint a ,parasztot és a proletárt’. ” Másfelől viszont egy újabb s a j á t o s , mert politikamentes, csak az elvont humánum szintjén létező - „harmadik utat” képvisel a 30-as évek elején — a N y u g a t is. B a b i t s még 1928-ban A z í r á s t u d ó k á r u l á s á b a n kifejti ennek lényegét, ama „Világítótorony”-nak a funkcióját, „mely mozdulatlan áll és híven mutatja az irányt.” A „Szellem principiuma” - fejtegeti Babits - mind a szélsőjobb, mind a szélsőbal irányzataival szemben áll. „Harmadik útként” értelmezhető persze, a népi mozgalom is (a ma ga teljességében). Az egyik értelemben e r e d e t é t tekintve „útkeresés”. L a ck ó M ik ló s fogalmazásában: „Két ellentétes gyökerű áramlat, egyesült benne: egyfelől a jobboldali radikalizmusból kiábránduló, másfelől a szocialista baloldaltól eltávolodó ( . . . ) értelmiség kiútkererése.” De a népi mozgalom leginkább a b b a n a z é r t e l e m b e n harmadik út - , s éppen ez a tartalom adhat v a l ó d i é r t e l m e t a forgalomnak - , hogy egy polgári, demokratikus (liberális) berendezkedés, illetőleg egy proletárdiktatúrát jelentő szocializmus „között” („helyett”) egy demokratikus, paraszti gyökerű szocializmust vall eszményképéül. Azaz: a „harmadik út” fogalma itt már konkrét új társadalmi berendezkedést és annak politikai konzekvenciáit jelenti. Ez utóbbi három példa is mutatja, hogy a „harmadik utasságnak” nagyon is k ü l ö n b ö z ő v e t ü l e t e i (politikai, társadalmi, gazdasági, ideológiai, morális, esztétikai stb.) vannak, sőt, nagyon is k ü l ö n b ö z ő s z i n t j e i léteznek. Óvatosan (újra és újra meghatározva az éppen szóban forgó tartalmat) kell tehát bánnunk e sok zavart és félreértést-félremagyarázást megért fogalommal, illetőleg annak vonzataival. Mindezeket most már Németh László útjára vonatkoztatva. Rögtön tisztázandó, hogy Németh esetében a „harmadik út” megint csak mást jelent, mint amely értelmezéseket az eddigiek során vázoltunk. (Ez a „harmadik út” tehát egy „újabb harmadik” út!) 1958-ban ő maga így értelmezi ezt egyik válaszcikkében: „Nagyon helyesen vetted észre, hogy én a harmadik út kifejezést nem használtam, hanem harmadik oldalt 53 �mondtam, s, hogy a harmadik út Röpke-féle képviselőihez, akik különben később alkották meg a fogalmat, alig fűz valami. De harmadik oldal nincs. Egy füzetlapnak két oldala van, az emberi testnek szintén. A harmadik oldal nevet én a N o u v e l l e R e v u e egy ankétján találtam - , ahol azt épp az akkori politikától való teljes elfordulásra használta valaki (még azt is hozzátette: háttal a köztársaság elnökének), s azt akartam mondani vele a mi Bethlen-rendszerhez és szociáldemokrata politikához szokott gondolkozásunkhoz (sic!), hogy itt valami olyasmire van szükség, amit nem is lehet a meglevő közé betájolni. . . Elismerem, hogy írói beköszöntés a politikába. De milyen jellemző viszont a politikusokra, s még inkább a politikus írókra - , hogy egy negyedszázadon át, mint valami sem hideg, sem meleg harmadik utasságot, sőt középutasságot hajtogatták.” Németh László a napi politikától elforduló, politikamentes, elsősorban morális kötelezettségek, másodsorban a történelmi és paraszti gyökérzetű magyar szellem hegemóniájának (ámde sohasem monopóliumának!) kívánalmaként hirdeti meg a „harmadik oldalt” . (Szorosan idekötődik a szintén sokat vitatott „mély-magyarság” gondolatköre is, amely már Németh László le g e lső írásaiban megjelenik!) E r r ő l a harmadik oldalról mondja B é l á d i M i k l ó s a következőket: „Nem lehet a harmadik oldalt mindenestől áttolni a reakció táborába, és azt mondani, hogy ez az oldal a jobboldalról csupán jelszavakban különbözik. A harmadik oldal - úgy ahogyan azt Szabó Dezső magyarságvédelme és Németh László minőségszocializmusa értelmezte - reális történelmi alternatívát képviselt, a progresszió elemeivel, amelyben alkotóelemként jelen volt a védekező nacionalizmus számos motívuma is. A munkásmozgalmi baloldal és a polgári liberális-radikális baloldal között helyezkedett el, ha baloldalnak nem számított is, demokratikusnak igen, még azzal is, úgy is, hogy ezt a demokratizmust terhelte a ’magyar’-nak mint megkülönböztető kategóriának nyomatékos jelenléte. Alapvető ellentét, a történelmi antagonizmus nem a harmadik oldal és a baloldal között vonható meg, hanem a harmadik oldal és a jobboldal között, lett-légyen ez utóbbi bármilyen színezetű és jellegű.” Béládi Miklós e történelmi képletét (amely - mint látható nem minden pontján azonos a Németh László-i definícióval) annyiban egészítenénk ki, hogy ez a sajátos ideológiai töltésű Németh László-i harmadik oldal mindvégig szembenállt (olykor igen élesen) mind a polgári liberális-radikális, mind pedig a munkásmozgalmi baloldallal, illetőleg a neoliberális és szociáldemokrata „harmadik úttal” . (A szembenállás és annak fokozatai - a szóban forgó időszakra vonatkoztatva: a szociáldemokrata mozgalom kivételével - ellenkező irányból is érvényesek voltak.) Egyre nyilvánvalóbban kiderül most már az alapvető zavar a „harmadik utak” körül. A harmadik út ugyanis „megsokasodik” (miként láttuk). Mert, miközben - például - Németh László ideológiai-eszmei síkon valóban egy sajátos „oldalt” képvisel, ugyanakkor társadalomkép-, jövőkép-értelmezése szerint a napi mozgalom előbb említett ténylegesen „harmadik utas” társadalomátalakító programját is vallja. E paradox helyzetet úgy oldhatjuk fel, ha a „harmadik út” fogalmát csak a népi demokratikus átalakulás jelzésére használjuk (szemben a polgári demokratikus, illetőleg a proletárdiktatúrát jelentő úttal, utakkal); a 30-as évek 54 �politikai programjaira, szellemi-ideológiai áramlataira viszont nem alkalmazzuk a speciális jelzőt. Történetileg is hitelesebb ilyenkor a különböző minősítéssel jelzett „ o l d a l ” fogalom használata. Hiszen a politikai alternatívák tekintetében nemcsak három, de n a g y o n s o k „ ú t ” létezett ebben a történelmi időszakban (több-kevesebb realitással persze), ennélfogva nincs értelme egyikre sem éppen a „harmadik” jelzőt ráragasztani. Illetőleg csak akkor van értelme ennek, ha a megnevezés során a fogalomhoz társítjuk a z t a ta r t a lm a t is (ez viszont a historizálás veszélyét rejtheti magában), ami majd a felszabadulást követő időben a n é p i d e m o k r a t ik u s átalakulás útját jelentette (vagy legalábbis kellett volna, hogy jelentse). A történelmi mozgástér e k k o r ugyanis már valóban nem volt alkalmas arra, hogy h á r o m n á l több út kínálkozzék. A N É M E T H L Á S Z L Ó -I P O Z Í C I Ó K O O R D I N Á T Á I A fentiek értelmében egészen természetes, nagyon is a kor szülte „út”, „oldal” helyzet, pozíció a Németh Lászlóé, mindazonáltal legalább enynyire sajátos is, egyedi is. S közel sem veszélytelen, korántsem problémamentes - , hogy egy részkérdésben ismét közelebbi dimenziót tegyünk meg vizsgálati alapul. Király István nagyívű akadémiai székfoglalójában, L a c k ó M i k l ó s és J u h á s z G y u l a mélyfúrások eredményeire építő eszmetörténeti tanulmányokban, S á n d o r I v á n magvas esszékben, G r e z s a F e r e n c mintaszerűen dokumentált monográfiában (s egyik utolsó Némethről szóló esszéjében maga Béládi Miklós is) figyelmeztetnek arra, hogy ez az alapvetően „életfilozófiai” indíttatású, „kultúrkritikai” attitűdöt képviselő eszmei meghatározottság nem mindig képes kellő ellenanyag kitermelésére bizonyos („kultúrfölény”-hangsúlyokat tartalmazó) sajátosan nacionalista, s később (megítélésünk szerint inkább csak a 40-es évek elején) a sorskérdéseket „elrasszizálni” is hajlamos tendenciákkal szemben. Németh László eszmerendszerének a 3 o - a s é v e k e l e jé n - k ö z e p é n teljesen adekvát megfelelője a maga választotta helyzet, a maga szabta „oldal”. Ide vezetik - és persze, taszítják is - az irodalmi élet belső törvényei, eseményei is. Közismert tényeket és megállapításokat sorolhatnánk most fel, részben Németh László önéletírásaiból, részben a pálya e szakaszát és annak előzményeit vizsgáló irodalomtörténészek valóban kitűnő tanulmányaiból; a legkorábbiaktól ( B . N a g y L á s z ló , Béládi Miklós, V e k e r d i L á s z ló ) a legfrissebbekig ( K o c s i s R ó z s a , Grezsa Ferenc, Sándor Iván, C s. V a r g a I s t v á n , Z i m o n y i Z o lt á n , F ü z i L á s z ló és mások). Ezúttal azonban csak néhány mozzanatra, hangsúlyra hívnánk fel a figyelmet. A tárgyalt korszak rendkívül kényes és érzékeny szellemi egyensúlyát (vagy éppen egyensúlytalanságát) mi sem jellemzi hívebben, mint az a már-már modellérvényűnek, törvényszerűnek is nevezhető jelenség, hogy a T a n ú t megteremtő Németh Lászlót 1933-ban néhány hónap leforgása alatt a magyar szellemi élet három legszínvonalasabb, de egymástól oly különböző karakterű és részben szellemiségű folyóirata, mint a K o r u n k , a N y u g a t , és a M a g y a r S z e m le szinte egymást túllicitálva, „közösíti ki”. A K o r u n k eljárása könnyen lenne magyarázható annak akkor még erősen doktrinér, dogmatikus irányvonalával (Némethben az olasz fasizmus egyik hazai képviselőjét lá tja ); érdekesebb azonban (és jellemzőbb is) a Babits, illetőleg a S z e k f í í szellemiségét hordozó N y u g a t 55 �és a M a g y a r S z e m l e élesen elutasító reakciója. (A N y u g a t kritikáját maga Babits írja, s a M a g y a r S z e m l é n é l a Németh védelmében írandó cikk szerzőjét Szekfű elutasítja.) Németh László T a n ú előtti kritikai működése mindig is korlátok között, szerkesztői felügyelet mellett zajlott: a P r o t e s t á n s S z e m l e , a N y u g a t , a N a p k e l e t , az E r d é l y i H e l i k o n , majd ismét a N y u g a t (közben egyegy cikk erejéig a T á r s a d a l o m t u d o m á n y és egy ifjúsági lap, Az E r ő ) ; többé-kevésbé tehát mindvégig konzervatív (vagy legföljebb „liberális konzervatív”) közegben. Népiségének gyökerei is - miként erre Lackó Miklós rámutatott - konzervatív irányból táplálkoznak. Az „elvárási horizont” tehát - H . R . J a u s s terminológiájából kölcsönözve - m á s jelenségekhez van igazítva, mint, amit majd a T a n ú jelent. (Ez a „más”élmény természetesen feltűnik a T a n ú pártjára állóknak is, ők viszont é p p e n e z é r t , ezért a másságért állnak - nagyon lelkesen - mellé.). Németh László e szerepvállalása - G u l y á s P á l 1932-es érzékeny és találó elemzése világosan rámutat erre - alkati sajátosság: élet és vállalkozás teljes azonossága. Ez az, ami rendre tagadja az „ismert tapasztalatokat”, ez az, ami „horizontváltozást” hoz létre. S nemcsak a T a n ú elindításával, de utána is, folyamatosan, évekig — Jauss képletével szólva - , „ismert tapasztalatok tagadásával, vagy először kimondott dolgok tudatosítása révén” számos művében, illetőleg teóriájában, gondolatában. Olyanokban, mint például a „minőségszocializmus” eszméje, a S z n o b o k é s p a r a s z t o k , az asszimiláció és a zsidókérdés szövevényeiben elfoglalt álláspontja, az E m b e r é s s z e r e p leplezetlen „kibeszélései”, részvétele az Ú j S z e l l e m i F r o n t b a n , szerepe a M a g y a r R á d i ó n á l , és a V á la s z alapításában, a M a g y a r s á g é s E u r ó p a , a M a g y a r o k R o m á n i á b a n , viszonya Szekfű Gyulához - tehát végig az egész T a n ú - korszakon. A Németh László-i gesztus: a T a n ú útjának a vállalása tehát nem pusztán e g y a korabeli számos lehetséges „út” közül, de e g y s z e r s m i n d szembefordulás is a szinte dogmatikussá merevedett néhány fő centrum köré csoportosuló hazai irodalmi és szellemi értékrenddel, közvéleménynyel, s persze, a jobboldali ideológiával is. A Babits vallotta „Világítótorony”-heroizmussal éppúgy, mint a fasizmus olasz és német válfajával (s azok lecsapódásaival), de - miként jeleztük már szemben a polgári liberális-radikális, valamint — legalábbis részben — a nemzeti radikális törekvésekkel is. S végezetül: szemben a marxizmussal s a marxista munkásmozgalom gyakorlatával. A kiválás, a kivonulás tehát nem pusztán elszigetelődés-elszigeteltség, hanem örökös harc, védekezés és támadás is: végül is csak a népi mozgalom irányában maradnak meg, illetve fejlődnek ki éltető kapcsolatai. (Jóllehet e táboron belül is permanens harcban áll például F é j a G é z á v a l , s egy - nem is kis - ideig legfontosabb barátaival: Gulyás Pállal, majd I l l y é s G y u l á v a l is megszakad a kapcsolata.). N E M Z E D É K I T E T T ? „L U T H E R I C SE L E K E D E T ” ? C s. S z a b ó L á s z l ó 1941-ben a Németh László vállalkozását általánosabb érvényűvé tevő fő motívumot a nemzedéki kiválásban jelöli meg. „Németh László erőszakos kiválása — írja Cs. Szabó - jelkép volt. Ebben az időben tört át igazán az új nemzedék, akár Németh László pártján állt, akár nem. Barát és ellenség helyett egyaránt ő a jelkép. A 56 �húszas éveket még az Ady-kortársak jegyezték. A harmincas évtized már a kilencszázas évjárat birtoka. Az új birtokhatárt, a nemzedékváltást Németh László kiválása jelölte ki. Nem tehetett másképp. Ha nem vállalta volna el a lutheri szerepet, a sors mást keresett volna rá.” Talán nem érdektelen azonban azt is megemlíteni, hogy kérdéses: a „sors” vajon tényleg t a l á l t volna-e másvalakit erre a szerepre? Hiszen Németh kitörése után riasztóan magára maradt: vállalkozásában s e n k i nem áll mellé nemzedéktársai közül. Ügy véljük, talán mégis hitelesebben hangzanak ezzel kapcsolatban Németh László szavai (Gulyás Pálhoz írt egyik levelében): „ N e m v o l t , a k i h e l y e t t e m m e g c s i n á l j a . ” Éppen innen közelítve véljük fölöttébb találónak C s o ó r i S á n d o r „első közelítését” Németh Lászlóhoz, a T a n ú születéséhez: minthogy ő elsősorban az e r e t n e k vonást emeli ki: „A Tanú a mindenkori magyar irodalom eretneksége! Lutheri cselekedet, nem az ördöghöz vágott tintatartó, hanem a wittenbergi városkapura kiszegezett kilencvenöt tézis!” Cs. Szabó - summázatában persze sarkított - értékelését alighanem döntően befolyásolta egy életes-szemléletes közjáték: az 1935-ös nemzedékvita Babits és H a l á s z G á b o r között a N y u g a t hasábjain. Halász Gábor határozott „birtokhatár” kijelölése megrendíti Babitsot. Halász szerint az új nemzedék számára Babitstól a babitsi „életpéldán kívül semmi sem következik”, „sem dogma, amit vállalnunk kell, megvan a magunké, sem tanítás, amit átveszünk, vagy megtagadunk, megkapjuk ezt másoktól (. . .)” Válaszában Babits görcsösen bizonygatja az ő (tagadhatatlan és megmásíthatatlan) szellemősi szerepét, sőt, mi több: Németh Lászlót is saját szellemi teremtményének tartja. Halász Gábor szellemiségét sem érzi magától idegennek: „Még mondatainak hangsúlyával is - így Babits - , mintha olykor az én mondataimat idézné. Akárcsak az a másik irodalmi, 'vezére’ nemzedékének, aki néhány év óta szinte minden írásában egy kicsit engem támad és 'revideál' oly különös dühvei, amely már igazán megtisztel” (. . .) Halász Gábor azonban hajthatatlan, s a már bekövetkezett tényekre utalva, jelenti ki: „A szakadás elkerülhetetlen, ha nem is akarjuk megtagadni a mintát; vagyunk, tehát másképpen vagyunk”. S jóllehet, Babits is közli még viszontválaszát: ellenérvei itt már erőtlenek. Ami persze, mégis inkább Babits igazát támasztja alá a nemzedékvitában: a 30-as évek elején kibontakozó legkarakterisztikusabb. mozgalom, a népi mozgalom sokkal inkább eszmei-politikai jelenség volt, semmint nemzedéki. Illyés Gyula 1934-ben úgy látja, hogy éppen a néphűség, a parasztság felé fordulás mint közös karakterjegy t e h e t n é nemzedékké a fiatalokat (Szekfű megnevezésével: a „harmincéveseket”). Mert hiszen —, miként erre a kortárs F e j t ő F e r e n c is fölfigyelt - a nemzedékarculat, a nemzedék-él csak közös eszme, közös élmény nyomán, azt föltételezve alakulhat ki. Halász Gáborék nemzedéke viszont - erre Babits is rámutat - nem csinált „forradalmat”, így hát igazán nemzedék sem lehet. Annál inkább csinált „forradalmat” Németh László! Az is tény, hogy 1932 végétől 1934 elejéig hiába ajánlja fel — nem is egyszer - legkiválóbb nemzedéktársainak a T a n ú t mint közös vállalkozást - senki nem vállalja a vele való munkát. Tagadhatatlan persze: Babits tekintélye óriási, szerepe, a Bamgarten-kuratóríumban meghatározó. Némethtel szövetkezni, s vele egy úton járni (még inkább: egy utat végigjárni) roppant fegyelmet, elszánást, és alázatot követelne bár57 �kitől is. Találóan állapítja meg később, már a T a n ú t búcsúztató kis cikkében G o m b o s G y u l a : „az ifjúság közönyös marad, az öregek pedig gyorsan és ügyesen „elszigetelik!” A legfontosabb, a mérvadó szellemi körök, szellemi központok ítélete szerint Németh László egyébként is c é h e n k í v ü l i . Deklaráltan nem tartozik semmiféle csoporthoz, irányzathoz, áramlathoz (ő maga a népi írók csoportosulásától is elhatárolja magát, nem is szólva a népi szociográfusokétól, elhárít magától mindennemű „vezér”, „vezető” szerepet), e g y e d ü l ö n m a g á t képviseli. Sőt, nemcsak céhen kívüli, de bizonyos akusztika szerint „dilettáns”, „kontár” is! Babits nyilvánosan is közli ebbéli véleményét, M o l n á r E r ik a dialektikus materializmus mibenlétéről oktatja ki, Szekfű lekicsinylően vélekedik magyarságtudományi koncepciójáról, s mint vezető történész — miként ez később ki is derül - koránt sincs elragadtatva Németh László történelmi okfejtéseitől. A G o n d o l a t b a n a szerkesztő, N e m e s L a j o s minősíti - dilettánsnak. Németh viszont - megírva az E m b e r é s s z e r e p e t - akarva és akaratlanul is, visszavág sok sérelemért, sőt - közvetett módon — kirobbantja a népi-urbánus vita első nagy összecsapását is. Látnunk kell továbbá azt is (s ez is növeli a bizalmatlanságot vele szemben), hogy a Németh-publicisztika 1933-34-es termésének némely darabjában nagyon is vitatható a „forradalom” fogalmának a használata, úgyszintén vitatható a fasizmus jelenségeinek f o g a l m i és t ö r t é n e l m i megközelítése és értelmezése. Ide tartozik az is, hogy a „fajiság” kérdésében úgyszintén komoly erőpróbát jelent eljutni a Németh-féle felfogás lényegéhez, mibenlétének tisztázásához. Elsősorban ezek a (politikai különbségeket is takaró) jelenségek magyarázzák, hogy (a fentebb körvonalazott szellemi gócok orgánumai mellett) a nagyrészt zsidó származású polgári liberális-radikális körök is (elsősorban persze a politikai nézetkülönbségek élessége miatt) gyanakodva, sőt kifejezetten ellenségesen tekintenek Németh Lászlóra, Tanú-korszakbeli működésére. A fontosabb magyar progresszív szellemi és politikai irányzatok közül - a népi mozgalmat természetesen most nem számítva - végül is csak a szociáldemokrata-szocialista mozgalom egyes jeles képviselői (például B r e s z t o v s z k y E d e , Fejtő Ferenc, Vas István) mutatnak jóindulatú figyelmet és toleranciát a Németh László-i törekvések iránt, 1932 és 1936 között Némethnek tehát nemcsak egyedül, magára utaltan, hanem többnyire és jórészt ellenséges közegben is kell működnie. Csak 1936-37-ben enyhül ez a szellemi nyomás vele szemben, ami elsősorban a népfrontos politika előtérbe kerülésének, másfelől Németh két regényének, a G y á s z n a k és a B ű n n e k köszönhető. Így azután a T a n ú tizenhét füzete (több mint 1200 nyomtatott oldalon) nemcsak szellemi produktumként, de emberi és morális vállalkozásként is igen jelentős a magyar irodalom történetében kétségkívül páratlan teljesítmény. 58 �KERÉKGYÁRTÓ T. ISTVÁN Társadalmi hátrányok és a valóság A szocializmus ideológiája, de gyakorlata is hosszú ideig hordozta azt a felismerést vagy inkább bizakodást, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek szüntelenül csökkenni fognak. A bizakodás és reménykedés finomabb változatai persze más felvetéseket is tartalmaztak. Mivel az egyenlőtlenségek termelődésének megszűntek a hagyományos gazdasági alapjai, így joggal lehetett várni az egyenlőbb társadalmi viszonyok kialakulását. Még a hatvanas években is úgy tűnt, hogy a fe lg y o r s u lt tá rs a d a lm i m o b ilitá s m eg sz ü n teti vagy legalábbis mérsékli az egyének és a családok korábban egész életre szóló rögzített pozícióit, s létrehozza a hátrányok nélküli társadalmi mozgásfolyamatokat. Csakhogy a gazdaságban előre nem tervezhető változások és megtorpanások - melyek éppannyira voltak szükségszerűek, mint külsőleg motiváltak - jelentősen keresztülhúzták ama reménykedést, mely a társadalmi hátrányok megszűnését feltételezte. Az egyenlőtlenségek egész rendszere jött létre, s ez éppúgy öszszefüggött a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hellyel, mint a települési különbségekkel, vagy épp az eltérő iskolai végzettséggel.1 A z e g y e n lő tle n s é g e k fe lté t e le z e tt c sö k k e n ése v a g y je le n t é k te le n n é v á lá s a h e ly e tt, in k á b b ú jra te rm e lő d é s ü k és k u m u lá ló d á s u k k ö v e tk e z e tt b e. A nyolcvanas évekre jelentős társadalmi csoportok kerültek hátrányos helyzetbe, s az oly hosszú ideig tabuként kezelt szegénység is egyre inkább érzékelhetőbbé vált. S amilyen mértékben jelentős társadalmi csoportok számára nehezebbé vált a megélhetés, olyan mértékben fordult a társadalompolitika figyelme a kiváltó okokra. Ebben persze előkészítő szerepet játszottak a társadalomtudomány különböző diszciplinái ugyanúgy, mint az ún. tényirodalom, s ezen belül is a szociográfia. Legalábbis elkerülhetetlennek tűnt - akár még a központi akaratérvényesítés szempontjából is - a kritikus szembenézés a valóság kihívásaival. A két évtizedes változások mögött mindenekelőtt egymással szorosan öszszefonódó társadalmi folyamatok re p re s s z ív hatásai, következményei ragadhatok meg. Elsőként és legegyszerűbben abból indulhatunk ki, hogy a hátrányok megjelenésének és fokozódásának közvetlenül társadalmi okai vannak. Miközben az ötvenes és a hatvanas években nagymértékű mobilizációs folyamatok zajlottak le (melyek egyszersmind réteg- és osztályváltozásokat is maguk után vontak), egyre jelentősebbé váltak a hozott hátrányok befolyásoló, illetve felerősítő faktorok.2 Elegendő csak arra gondolnunk, mennyire ellentmondásos hatású volt például az ipari munkások számára a paraszti rétegből való kilépés, a hagyományos életmóddal való szakítás, az új értékek elfogadása. Másodszor, a m e g m a ra d ó k u ltu rá lis -sz o c iá lis e g y e n lő tle n s é g e k s o k k a l k e v é s b é k ö tő d t e k az o sz tá lyo k h o z , h a n em ré te g s p e c ifik u s m ó d o n je le n t e k m eg. Éppen a hetvenes években vált egyértelművé, hogy a létrejövő különféle életstíluscsoportokat befolyásoló tényezők sem csupán a termelési viszonyokból, a munkamegosztási elkülönülésekből származnak, hanem az osztályviszonyokhoz nem 59 �vagy csak lazán kapcsolódó körülményekből is.3 Látszólag úgy tűnhet, hogy az utóbbi másfél évtizedben vehemensen kitermelődő szegénység csupán az öregkor, a testi és szellemi hátrányok, vagy a szociális tehetetlenség terméke. Ám valóban csak látszólag, mert épp a társadalmi hátrányok szaporodása bizonyítja, hogy a termelési viszonyok puszta alakításával nem lehet megszüntetni újratermelődésüket. Mert ha az osztályméretű egyenlőtlenségek meg is szűntek - a tulajdonból származó jövedelem a lakosság összjövedelmében alig több mint egyszázalékos nagyságrendet jelent - , a hátrányos társadalmi helyzet jelentős, n em h o m o g é n rétegeknél nem mérséklődött. Ugyanúgy összefügg ez a társadalmi elosztás ellentmondásaival, mint azzal a szemléletmóddal, a m e ly a m u n k a jö v e d e lm e k e t ig e n le n tre szorította. „Önmagában az a tény, hogy a bér a termelési költségeknek csak mintegy 10 százalékos hányada, azt mutatja, hogy még mindig a munkabérrel »takarékoskodunk« a termelés többi költségtényezője helyett”.4 S hiába növekedtek a társadalmi juttatások — a hetvenes évek második felében a reáljövedelem növekményének már 80 százaléka volt társadalmi juttatás - , az előnyök és a hátrányok az egyes társadalmi csoportok számára más-más módon jelentkeztek. Még az általános iskolát be nem fejező vagy épp csak szakmát tanulók is hasonló anyagi viszonyok között élő, a munkamegosztásban hasonló helyet elfoglaló rétegekből termelődnek újjá. S a szociológiai vizsgálatok azt is igazolják, hogy a szülők anyagi-kulturális előnyei vagy hátrányai - különösen a társadalom szélső pólusain - h a lm o z o tta n öröklődnek át. Így ha a gazdasági egyenlőtlenségek továbbélésének változtak is a formái, de ezek újabb közvetítő faktorokat hoztak felszínre. Tény, hogy az eltelt évtized bizonyos jelei a vá lto z ta th a ta tla n sá g jelenségét támasztják alá. S különösképpen szembetűnő ez napjainkban, hiszen a szociálpolitika tényleges elosztási hatásai ugyan nehezen mérhetők, az ellentmondásokat mégsem tagadhatjuk. Ám más magyarázatok alapján a foglalkozási struktúra ellentmondásaiból is kiindulhatnánk, kiemelve a szakképzetlen és az alkalmi munkások magas arányát. S ez már önmagában is megvilágíthatná egy jelentős társadalmi csoport hátrányos helyzetét. Ez a fajta magyarázat látványos volna ugyan, csakhogy pontatlan és félrevezető. Pontatlan, mert az elmúlt évtizedek jövedelemmegoszlásának statisztikái csak nagyon keveset bizonyítanak. Mert például a második vagy a harmadik gazdaságban való részvétel egyszerre oka és következménye a jövedelemmegoszlás antinómiáinak. Félrevezető volna ezen túlmenően azért is, mert a hátrányok nem csupán a jövedelmi egyenlőtlenségből születnek, s még kevésbé a kereseti eltérésekből. Statisztikailag is bizonyítható, hogy a jövedelmi különbségek jóval nagyobbak, mint a kereseti különbségek, s emellett jelentős mértékben függetlenek is a kereseti differenciáktól. Ha az okokat rangsorolnánk, a legnagyobb eltérést a k e r e s ő k -e lta rto tta k c sa lá d o n k é n ti k ü lö n b ö z ő s é g e okozza, utána a régi jogon szerzett alacsony nyugdíj, a kereseti különbség s végül a mellékfoglalkozásból eredő jövedelmi eltérés. Jellemző, hogy az aktív keresők háztartásában az egy főre jutó jövedelemkülönbség a nyolcvanas években csak 10-12 százalékban származott a kereseti különbségekből, 86-88 százaléka pedig egyéb tényezőkből. Az eltérő gyermekszám számottevő jövedelemdifferenciáló hatására következtethetünk abból is, hogy míg 1982-ben a gyermektelen, de aktív keresős háztartások 2 százaléka élt havi 2200 Ft-nál alacsonyabb, egy főre jutó jövedelemszinten, addig a háromgyermekesek közel 44 százaléka, a négy- és ennél többgyermekeseknek pedig 82 százaléka élt ilyen alacsony jövedelem60 �ből.5 Vagy - más megközelítésben - a gyermektelen családok csaknem felének egy főre jutó jövedelme meghaladta a 4400 Ft-ot, a kétgyermekeseknél 3,9 százalék, a háromgyermekeseknél pedig már az egy százalékot sem éri el. S ami még ezeknél az adatoknál is megdöbbentőbb, az az, hogy nemcsak a gyermekek száma magasabb, hanem az aktív keresők átlagos havi keresete is a la c so n y a b b azokban a családokban, ahol az egy főre jutó jövedelem alacsony. Igy például - ugyancsak az 1982-es esztendőt alapul véve - az 1900 Ft alatti egy főre jutó havi személyes jövedelemmel rendelkező családokban a dolgozók átlagos keresete 3440 Ft volt (a népgazdasági átlag 4757 Ft), és 100 keresőre 210 eltartott jutott. Ám ha ezen a vonalon haladnánk tovább, magyarázataink aligha léphetnének túl a sza k m a, a n em , i lle t v e az é le t k o r sz e rin ti k e r e s e tk ü lö n b s é g e k b e n b e k ö v e tk e z e tt e lté r é s e k em le g e té sé n . A társadalmi hátrányok kifejezés ugyanis önmagában összetett jelenséget takar; érzékeltetheti a nemi különbségekből eredő hátrányokat és egyenlőtlenségeket ugyanúgy, mint azokat, melyek a foglalkozási, pozicionális, műveltségbeli stb. eltérésekkel és elkülönülésekkel kapcsolatosak. Csak az „automatikus” társadalomfejlődés mítosza alapján várható el, hogy a társadalom egészében e k v iv a le n s értelmű és értékű folyamatok zajlanak le. Még az ötvenes évek általánosnak mondható szegénységét sem a múlt továbbéléseként kell felfogni, hanem egy olyan társadalmi állapot következményeként, melyben a homogén egyenlőség is takart egyenlőtlenségeket (lásd előbb!). Egyfelől azért, mert például a hatalmi mezőben elfoglalt hely eleve kijelölte az eltéréseket, másfelől pedig azért, mert azoknak a radikális változásoknak az ellenére, melyek 1945 után lezajlottak, az ország teljesítőképességének korlátai továbbra is megmaradtak. S akármilyennek ítéljük is meg ezeket a gazdasági, társadalmi, kulturális korlátokat - melyek éppúgy összefüggnek a szerves fejlődés megszakadásával, mint a kelet-európai megkésettséggel - , a hatvanas évektől felgyorsult társadalmi fejlődés új elemeket is tartalmazott. S itt még csak nem is az életszínvonal vitathatatlan növekedésére kell gondolnunk, hanem a lé tb iz to n sá g - a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt felfogható - k ite lje s e d é s é r e . Csakhogy a vitathatatlan életszínvonal-növekedés is a társadalmi hátrányok kontextusában válik igazán értelmezhetővé. A létbiztonság-kifejezés a népesség egészének emelkedő általános életszínvonalára vonatkoztatható, ám gyakran ip so fa k t o egyet jelent a relatív egyenlőtlenségek szaporodásával. Most nem arról van szó, hogy a lassú vagy a hosszú távú növekedés lényegi és szükségképpen tartós vonása-e a szocializmusnak. Ha így tennénk fel a kérdést, akkor eleve elintézettnek tekinthetnénk mindazt, ami például egy mélyen gyökerező gazdasági válságra utal napjainkban. Jelenleg a kérdés sokkal egyszerűbb. Az átlagos életszínvonal emelkedése semmi esetre sem új jelenség. Már a múlt század végén jelentkező növekedési ütemnek is lehet bizonyító értéke. Ehelyett inkább azt kellene keresni, vajon a gazdasági növekedés egyaránt érintette-e a lakosság egészét? A b s z o lú t é r te le m b e n m in d e n k it, r e la t ív e szem l é l v e a z o n b a n k o rá n tsem a n é p e ss é g egész ét. Mert ha például abból indulunk ki, hogy mindig létrejön olyan társadalmi munkaszervezet, „amely az egyik egyén vagy csoport számára lehetővé teszi, hogy számos képességét kifejleszsze és működtesse, hogy módja legyen saját és esetleg mások munkájánál a tevékenység céljának, módjának, eszközeinek meghatározására, más egyének és csoportok esetében viszont számos képesség fejlesztését-kiművelését is fe61 �leslegessé teszi, a munkában pedig csak végrehajtó, vagy épp eszközszerepet juttat nekik” ,6 az egyenlőtlenségek termelődése máris nyilvánvaló. Ráadásul a gazdasági növekedést számon tartó vagy erre alapozódó jövedelemstatisztikák el is túlozzák az elkölthető jövedelem, a kézben maradó reálkereset növekedésének tendenciáját, minthogy csak átlagokban számolnak. Azt lehet persze mondani erre - és bizonyára gyakran mondják is -, hogy a reáljövedelmek mai és korábbi növekedése között v a n v a la m ily e n m in ő sé g i k ü lö n b ség . A hivatalosan csökkenő munkaidő mellett az árak in flá c ió s növekedése, a lakosság döntő többségét egyre fokozódó önkizsákmányolásra kényszeríti. Csakhogy erre az „önkizsákmányolásra” nem mindenki képes, vagy betegsége, vagy idős kora vagy más okok folytán. Megint csak becslések szerint: hozzávetőleg a népesség közel egyharmadáról van szó. Ugyanakkor az az adat is elgondolkodtató lehet, mely szerint a lakosság 15-20 százaléka tartozik a többoldalúan hátrányos helyzetűek körébe.7 Mindenesetre tény az, hogy e réteg körében keletkező hátrányok ré sz b e n a m u n k á v a l, rész b en a m u n k á tó l fü g g e tle n ü l je le n n e k m eg. Ha az utóbbit vesszük szemügyre, a legfontosabb összefüggéseket újra csak az egy főre eső jövedelemcsökkenésben, illetőleg ennek alapján a családnagyságban találhatjuk meg. Csupán a kifizetett családi pótlékok oldaláról szemlélve is egyértelmű, hogy az 1982 után bekövetkezett áremelések mennyire jelentősen befolyásolták a gyermeknevelés költségeit. Míg 1980-ban a családi pótlék a három- és többgyermekes családok, illetőleg a gyermekeket egyedül nevelő kétgyermekes családok esetében a gyermekre fordított összeg 22 százalékára nyújtott fedezetet, addig ez az arány 198 5-re már 15 százalékra csökkent. Így a gyermekvállalásból származó anyagi többletterhek is hátrányképző tényezőként jelenhetnek meg. Statisztikai adatok és összehasonlítások sokasága erősítheti meg, hogy az elmúlt másfél évtizedben a gyermekes családok jövedelmi hátránya növekvő tendenciát mutat. Mert míg 1970 és 75 között a nomináljövedelem növekedésének közel 60 százaléka egyben reáljövedelem-növekedést is jelentett, 1976 és 78 között alig 40, 1979 és 1985 között pedig csak 5 százalék ez az arány. Így a reálérték nélküli nomináljövedelem-növekedés kétszeresen is hátrányosan érinti a gyermekes fiatalokat, hiszen például a gyermekek után fizetett térítési díjak a reáljövedelem stagnálása, illetve visszaesése esetén is gyorsan növekednek. De ugyanide tartoznak az öregséggel kapcsolatos hátrányok is. A hátrányos helyzet és az öregség ugyan nem ekvivalens kategória, gyakorlatilag mégis sok közös vonást hordoznak. Mert ha csak abból indulunk ki, hogy a nyolcvanas évek elején közel 370 ezer olyan egyszemélyes háztartás volt, amelyben egy öregember vagy -asszony egyedül élt, s ezeknek az öregeknek mintegy 12 százaléka nem volt képes önmagáról gondoskodni, ugyancsak elgondolkodtató adatokhoz jutunk. Hasonlóképpen, ha az öregek életfenntartásához szükséges jövedelmek szóródását vesszük figyelembe. A mostani társadalmi helyzet viszont gyökeresen más; most nem az a kérdés, hogy ki nyerjen többet, hanem az, hogy mindenki meg tudja-e őrizni a már elért életszínvonalbeli szintet, illetve ha egyes társadalmi csoportok vagy célok nyernek, akkor ez milyen társadalmi csoportok rovására történik? Szembetűnő mindenekelőtt, hogy a népesség döntő többsége elfogadja a végzett munkán, a té n y le g e s te lje s ítm é n y e k ta p a sz ta lh a tó , é rté k e lh e tő k ü lö n b sé g é n a la p u ló e g y e n lő tle n s é g e k e t, s az e z e k k e l já ró e lő n y ö k e t és h á trá n y o k a t is . 8 S ez elsősorban abból ered, hogy az egyenlőtlenségek megítélése nem annyira az 62 �egyenlőtlenségek objektív összetevőitől függ, mint inkább az egyéni életpályák, tapasztalatok, élmények sajátosságaitól, csoportminőségű szerveződéseitől. Azzal, ahogyan az egyén a világban elfogadottnak látja, vagy elfogadottá akarja tenni magát. Éppen ezért nem meglepő, hogy „általában véve az alacsonyabb iskolázottságúak, idősebbek és a nők hangsúlyozták a hátrányos helyzetűek, rosszabb körülmények között élők támogatásának - ti. szociálpolitikai - szükségességét, a magasabb iskolázottságúak, fiatalabb (aktív korúak) és a férfiak a teljesítmény, érdem szerinti megközelítést” .9 Mint ahogyan az sem meglepő, hogy különösen a rossz körülmények között élőknél létezik egyfajta elhárítási mechanizmus, melynek eredményeként a szegénység vagy a szegénysors fogalmát a náluk is rosszabb körülmények között élőkre vonatkoztatják, s szubjektív okokra, egyéni hibákra vezetik vissza. Egészen félrevezető arra a tényre hivatkozni, hogy napjainkban a hátrányok mérséklése az egyéni teljesítményeken múlik. Hiszen jelentős társadalmi csoportok - például az öregek vagy épp a szociális szempontból elesettek - egyszerűen objektíve képtelenek helyzetükön változtatni. Nagyobb teljesítménynyel azért nem, mert fizikailag képtelenek erre, a szociálpolitikai juttatások ésszerűbb felhasználásával pedig azért nem, mert ezeknek a reálértéke folyamatosan csökken. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a hátrányos helyzetűeknek csaknem 98 százaléka olyan munkakörökben dolgozik, amelyek még az egyszerű reprodukcióhoz sem jelentenek megfelelő jövedelmet. Ebből a szempontból a végzett munka jellege egyszerre oka és következménye az adott hátránynak. Mivel pedig mindig újratermelődnek „azok a munkák, amelyeket csak a felemelkedés, önjobbítás vágyát n é lk ü lö z ő k k e l lehet betölteni, s akiknek ezért a munkán kívüli létükben is rendszerint hiányozniuk kell a vágyaknak” , a körforgás megszüntethetetlennek látszik.10 S minél inkább rutinjellegű és szabványosított a munka, minél kevésbé nyújt lehetőséget akár a kulturális felemelkedésre, annál valószínűtlenebb a hátrányok mérséklésére irányuló egyéni stratégia kialakulása. A rossz anyagi, életmódbeli, műveltségi helyzet okait már csak ezért sem lehet az egyének szándékaiban, akarataiban keresni. A társadalmi meghatározottságok az ifjúság bizonyos rétegeinek depriválódásában is észrevehetők. Mert kétségtelenül igaz az, hogy az általános anyagi jólét elmúlt másfél-két évtizedes emelkedése kedvező hatással volt a fiatalok életkörülményeinek javulására, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy - miként S z a la i J ú li a tanulmányában olvashatjuk - „a je le n id e jű társadalmi spektrum megannyi vetületében a generációk közötti egyenlőtlenségek éleződése, azaz a fiatalok helyzetének a társadalom többi csoportjához mért romlása érzékelhető” .11 S ha ez a relatív romlás nem is idéz elő olyan hátrányokat, mint például az öregek körében, a megélhetés anyagi feltételeiben végbement átrendeződések, mégis bizonyos lemaradást eredményeztek. Statisztikai elemzésekből tudjuk, hogy a jövedelmi különbségek társadalmi rétegek közötti mérséklődése helyett a g e n e rá c ió s o lló k in y ílá s a következett be, melynek következtében a ma induló fiatalok anyagi viszonyaik szempontjából minden társadalmi csoportban távolabb vannak a csoportok átlagos életszintjétől, mint amennyire szüleik voltak, a maguk indulása idején.12 Éppígy egyértelművé vált az is, hogy az önálló életkezdés esélyei - beleértve az önálló lakás már-már reménytelen megszerzését, a normális élethez szükséges fizetéseket - szembetűnően romlottak, s ezzel egyidejűleg az esélyek egyenlőtlen- 63 �ségében a fiatalok különböző csoportjai közötti távolságok is nőttek. Egyes becslések szerint például a fiatalok csaknem egyharmada kifejezetten ártalmas körülmények között végzi kereső munkáját. S azért is félrevezető csak a szubjektív okokra való hivatkozás, mert a hátrányok keletkezésében még a te le p ü lé s s z e rk e z e t is közrejátszik. Jóllehet - szociológiai szakkifejezéssel élve - a „települési lejtőn” való elhelyezkedés kevésbé jelent egyértelműen társadalmi erőviszonyokat, ám az a tény, hogy kinek milyen esélye van a társadalmi javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutásra, a település jellegétől nagymértékben függ. Nem mindegy, hogy valaki tanyán él, vagy városban. Többé-kevésbé kiépült infrastruktúra veszi-e körbe vagy sem. Éppígy nyilvánvaló az is, hogy az önálló lakással rendelkezés vagy nem rendelkezés, a lakás földrajzi elhelyezkedése, a lakókörnyezet, a lakás minősége, komfortossága, nagysága és méretei, a lakás megszerzésére fordított anyagi és nem anyagi eszközök mennyisége egy sor társadalmi egyenlőtlenség következménye is. Ezeknek az egyenlőtlenségeknek a létezése s az utóbbi időben történt lá th a tó n ö v e k e d é s e egyértelmű hatást gyakorol az egymástól elkülönülő, az ebben az egyenlőtlenségrendszerben különböző társadalmi pozíciókat elfoglaló kisebb-nagyobb társadalmi csoportok lakásviszonyainak eltérése is. Önmagában az a tény, hogy egy család gyakorlatilag ingyenes juttatásként kapott állami lakásban él, jelentős pozicionális és anyagi előnyt jelent azokkal szemben, akiknek sok évüket, rengeteg fizikai energiájukat, anyagi erőik nagy részét leköti az önálló lakás megszerzésének célja. De a társadalmi csoportok, az egyének lakásviszonyainak különbségei maguk is indukálnak sokféle társadalmi egyenlőtlenséget, előnyt vagy hátrányt. Bizonyítható, hogy a lakáshelyzet tömeges megoldatlansága a fiatalabb, de az idősebb családok életében is nemcsak egyszerűen rossz közérzetet okoz, hanem az egész családi gazdálkodásra, a jövedelem, a fogyasztás és a felhalmozás szerkezetére is meghatározó jelentőségű. A te le p ü lé s i, fo g la lk o z á s i, é le t m ó d b e li fe lt é t e le k e g y e n lő tle n s é g e v ilá g o s a n h a tá rt sza b az e g y é n i le h e tő s é g e k n e k , a fe le m e lk e d é s v a g y a le s ü lly e d é s e s h e tő ség e in ek . Kétségtelenül figyelmeztető jel az, hogy napjainkban az egyének jóval nagyobb valószínűséggel maradnak nagyjából az apjukéval azonos szinten, mint akár két évtizeddel ezelőtt. Különösen igaz ez azokra nézve, akik - amint említettük - a társadalom szélső pólusain helyezkednek el. Így például az értelmiségi szülők gyermekeihez képest a segédmunkásszülők gyermekeinek csaknem hússzor kisebb az esélye, hogy értelmiségivé váljanak. Ö r ö k lé s és tá rs a d a lm i h á trá n y e z a ja v á b ó l, h a n in cs is rá ga ra n cia . S ha társadalmunk rétegződési viszonyait is figyelembe vesszük, pusztán matematikailag is lényegesen nagyobb annak valószínűsége, hogy valaki csak a segédmunkásságig viszi. Akik balszerencséjükre deprivált élethelyzetű családokba születnek, ténylegesen sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy maguk is depriváltakká válnak. Ennek magyarázata a társadalmi struktúra egészén átívelő mozgás megszűnése, melyet az egyenlőtlenségek egyre növekvő rendszere is megerősít. Így, ha ebből a szempontból taglaljuk a társadalmi hátrányokat, akkor sem mondhatunk mást, mint hogy az egyenlőtlenségek a meghatározói a deprivációs helyzeteknek éppúgy, mint a különféle anyagi vagy kulturális előnyöknek. Persze nem lehet egyszerű következtetést levonni a mégoly’ pontosan meghatározott egyenlőtlenségi viszonyokból sem. Az életkörülmények hanyatlását ugyanis nem fejezheti ki pontosan az egyenlőtlenségek növekedése. Az 64 �utóbbi években felgyorsult infláció is másként és másként érinti az egyes társadalmi csoportokat; vannak olyanok, akiket még nagyobb erőfeszítésre kényszerít, s vannak olyanok is, akiket fogyasztásuk drasztikus csökkentésére. A nyolcvanas évek elejei adatokhoz képest legalább 15 százalékkal növekedett azoknak a deprivált helyzetben levők száma, akik a szegénységi küszöb alá csúsztak vissza. És ez a h a la n d ó s á g szempontjából is figyelmeztető! S ezek már önmagukban is indokolnák a szociálpolitika eddigi rendszerének újragondolását. Mert hiszen a jelenlegi körülmények között jóval differenciáltabb szociálpolitikára lenne szükség, mint a múltban. Annál is inkább, mert az „univerzális szemléletű” - csaknem mindenkinek egyformán juttató - szociálpolitika vagy a társadalmi fejlettség alacsony fokának felel meg, amikor még mindenki szegény, vagy a gazdagság egy olyan magas fokának, amikor már megengedheti magának a társadalom, hogy olyanoknak is juttasson, akiknek erre egyáltalán nincs szükségük. Ám a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékléséhez a gazdaságirányítási rendszer eddiginél hatékonyabb reformjára is szükség van. Ha ugyanis nem változtatunk a gazdálkodás módszerein, nemcsak a későbbi fellendülésből maradunk ki, hanem akaratlanul is újratermeljük az eddigi ellentmondásokat, melyek épp a társadalmi hátrányok szaporodásában mutathatók ki. Jóllehet az elmúlt évtizedben már jelszószerűen is megfogalmazódott az a felhívás, hogy d if fe r e n c iá ln i k e ll a k e re s e te k e t és n iv e llá ln i a c sa lá d i jö v e d e lm e k e t , a valóságban azonban éppen az ellenkezője történt. A keresetek - kiváltképp az állami szektorban nivellálódtak, ezzel szemben a kereső-eltartott arány, a gyermekszám különbségeiből származó családi jövedelemkülönbségek nőttek. Ez - amint már utaltunk rá - annak következménye, hogy míg az átlagos reálkeresetek az utóbbi években nagyjából azonos szinten maradtak, a pénzbeli társadalmi juttatások nem tartottak lépést az árszínvonal növekedésével. És ez megint csak hátrányképző tényezőként jelenik meg. Csak utalásszerűen foglalkozhatunk a társadalmi hátrányok mindegyikével, hiszen olyan bonyolult jelenséghalmazról van szó, mely a társadalmi viszonyokba ágyazottsága révén az okok és az okozatok „finom szerkezetének” feltárását is feltételezte volna. Így nemegyszer csupán a különféle hátrányok elsődleges társadalmi feltételeinek felvillantására nyílt lehetőség. Mert az ok-okozati láncolat egészének felvázolásához lépésről lépésre ki kellett volna mutatni, hogyan megy végbe a k ü lö n b ö z ő é le tm ó d - és tá rs a d a lm i fe lt é t e le k sa já to s tra n sz fo rm á ció ja . Éppígy kétségbevonhatatlan az is, hogy még mindig kevés empirikus ismerettel rendelkezünk azoknak a mechanizmusoknak a leírásához, amelyek révén az ok okozathoz vezet, azaz azoknak a folyamatoknak a feltárásához, ahogyan az emberi élet szűkebb vagy tágabb feltételei hátrányokat idéznek elő. Inkább a társadalmi makroviszonyokból tudtunk csak bizonyos következtetéseket megfogalmazni, illetve némely törvényszerűség okaira utalni. A legjellegzetesebb hátránytípusok vázolása is elengedhetetlenné tette volna az egyéni okok részletesebb bemutatását; legalábbis abból a szempontból, hogy az egyének más és más életviszonyai, indulási feltételei, életútjai, -körülményei, céljai, értékei mennyiben kedveznek vagy nem kedveznek a hátrányok kialakulásának.13 De még így is egyértelművé vált, hogy a modern társadalom gyors ütemű fejlődése és a kezdetben átfogó mobilitás, az elosztás rendszerében, jelenlevő ellentmondások, a foglalkozási, települési, kulturális egyenlőtlenségek eredményezték a társadalmi hátrányok gyors szaporodását. S ezek a társadalmi gyakorlatban megjelenő 65 �hátrányok ellentmondást váltottak ki az egyén igényei és képességei, a közösség követelményei és feltételei, az egyéni szerepek, az érdeklődés irányultsága és önrealizálása között is. Még ha a közösségi célok elfogadtatásában és megvalósításában annyira fontos szerepet töltenek is be az egyedi utak és egyedi motivációk, az azonos vagy közel azonos életesélyeket csak társadalmilag lehet megteremteni. És ezekhez az életesélyekhez szükséges társadalmi célok kidolgozásában is figyelembe kell venni az e g y é n i r é s z v é te l leh ető sé g ét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a társadalom előrehaladása - akár a relatív igazságosság irányába is csak az egyének érdekeinek, aktív részvételének és önrealizálásuk alternatíváinak elfogadásával valósulhat meg. Minél differenciáltabbak az egyéni életutak és minél inkább meghatározó az egymás iránti felelősség és szolidaritás, annál erősebb egy társadalom, vagy egy közösség. Jóllehet az eltelt három és fél évtized alatt új társadalmi és termelési struktúra jött létre, emelkedett az életszínvonal, az élet minőségében mégsem következett radikális változás. S ennek lehet jele a társadalmi hátrányokat termelő társadalmi beilleszkedési zavarok egész rendszere. Elengedhetetlen társadalmi követelményként fogalmazódik meg, hogy az infrastrukturális ellátás te le p ü lé s i egyenlőtlenségeit csökkenteni kell, mint ahogyan az életfeltételeknek csupán a lakosság önerejére bízott erőfeszítésein is módosítani kell. Különösen az ifjúság kerül szembe a megélhetés feltételeinek és forrásainak bizonytalanná válására. Mivel az elemi lét- és munkafeltételek megteremtése is aránytalanul nagy terheket ró rájuk (és családjaikra), nem véletlenül növekszik azoknak a száma, akiknek a helyzetét a leszakadás, hátrányok feltörhetetlennek bizonyuló egymásra rakodása, s a kilábalás reménytelensége jellemzi. Ha továbbra is számolnunk kell a munkavállalás növekvő nehézségeivel, a képzettséghez képest lefelé való elhelyezkedés társadalmi kényszereivel, az ingázás tömegessé válásával, a hátrányok szükségképpeni újratermelődését aligha lehet megállítani. Így, ha bármiféle változást akarunk elérni, akkor nemcsak a szociálpolitika elosztási rendszerét kell átalakítani, hanem éppígy elengedhetetlen a közösségek helyi struktúrájának és kulturális adottságának ismerete is. Az interdiszciplináris kutatások eredményeit felhasználva az eg ész tá rsa d a lm a t á tfo g ó te le p ü lé s - és tá rs a d a lo m sz e rv e z é s re v a n szü kség. A gyermekek és az ifjúság nevelésében, a munka szervezésében, a munkaközösségek alakulásában, a településpolitikában ugyanúgy érvényesülniük kell ezeknek az elveknek, mint akár az emberek közötti kapcsolatok világában is. A kimozdulás attól függ, hogy a társadalmi hátrányok hosszú távú mérséklésében mennyire vesszük figyelembe a helyi kulturális adottságokat, a család miliőjét, az adott helyzethez vezető közösségi és egyéni múltat, de ismerni kell az életszínvonalat, a termelésben elfoglalt helyet s ezek reformjának társadalmi realitásait is. Számos jel mutat arra, hogy átgondolt és tervszerű módon meg lehet gátolni a társadalmi hátrányok újratermelődését, és ki lehet törni a társadalomban létrejött hibás körből. Ám ehhez a szociálpolitika csak egyike az intézményes beavatkozás eszközeinek. Radikális változást a társadalom egészének megújulásától várhatunk, mely e lv á la s z th a ta tla n a p o litik a in téz m én yr e n d s z e ré n e k á ta la k ítá sá tó l is. Ám, ha kételkedünk az embernek abban a képességében, hogy saját magát és társadalmát ellenőrzése alá vonja; ha változatlanul arra hajiunk, hogy a múlt vagy a jelen struktúrájából olvassuk ki a jövő elkerülhetetlennek tartott menetét, akkor valóban nem tudunk elő66 �re lépni. Hiszen azok az intézmények, amelyet szükségeseknek hívunk, nem többek mint olyan intézmények, amelyeket fokozatosan megszoktunk (Alexis de Tocgueville). A társadalom felépítését érintő dolgokban a lehetőségek mezeje sokkal szélesebb, mint ahogy azt elképzelni tudjuk. S itt egyetérthetünk J . R a w ls -nak azzal a megállapításával, mely szerint a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek akkor és addig a határig elfogadhatóak, ha a társadalom minden tagjának (vagyis a legrosszabbul élőknek is) hosszú távon hasznára válnak, mert meggyorsítják a gazdasági fejlődést, javítják a társadalom működését, illetve ha a társadalom minden tagjának azonos esélye van a jobb és rosszabb társadalmi pozíciók elérésére.14 JE G Y Z E T E K 1. Épp az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete által folytatott vizsgálat kutatói bizonyították be, hogy társadalmunk munkamegosztási rétegződése elszakíthatatlan kapcsolatban van az anyagi, esélyekbeli és kulturális egyenlőtlenségekkel csakúgy, mint a munka tartalmában és a hatalom gyakorlásában megnyilvánuló különbségekkel. Ha például azt a tényt vesszük figyelembe, hogy az „értelmiségivé válásra az értelmiségi apák gyermekeinek az egyéb szellemi dolgozó apák gyermekeinél 2,2-szer, a szakmunkások gyermekeméi 5,7-szer, a betanított munkások gyermekeinél 10-szer, a segédmunkások gyermekeinél 18,7-szer nagyobb esélyük van” , akkor az egyenlőtlenségek folytonos újratermelődését aligha lehet kétségbevonni. V ö. K o lo s i T a m á s - P a p p Z s o lt - G o m b á r C sa b a - P á l L á s z ló - B a r a J á n o s : Réteghelyzet - rétegtudat. Bp. 1980. Kossuth Könyvkiadó, 65. oh, ill. lásd még R ó b e r t P é t e r : Származása és mobilitás, Bp. 1986. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, 43. o. skk. 2. „A mobilitás esélyeket akkor mondjuk egyenlőeknek, ha a különböző osztályokból és rétegekből származók kilépési mobilitási arányszámai a különböző - előnyös vagy előnytelen - társadalmi pozíciók irányában egyenlőek.” Ebben az utóbbi két évtizedben jelentős eltolódás vehető észre. Vö. A n d o r k a R u d o l f : A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon. Bp. 1982. Gondolat Kiadó, 123. o. skk. 3. U ta s i Á g n e s vizsgálatai erősítették meg, hogy a társadalom makrocsoportjainak szintjén domináns az életfeltételek, életstíluscsoportokat meghatározó szerepe. Hasonló létfeltételek hatására az egyének egymás felé „gravitálnak” , csoportokat alkotnak, s ezekben az életstíluscsoportok között a legnagyobb egyenlőtlenséget a falu és város települési jellegzetességei eredményezték. Vö. U ta si Á g n e s : Életstílus-csoportok, fogyasztási preferenciák, Bp. 1984. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, 107. o. skk. 4. Lásd T h o m a L á s z ló : Veszélyes leltár. Életünk minőségéről és értékeiről. Kritika, 1986. 9. sz. 4. o. 5. Vö. S z e p e s i G y ö r g y : Népesedésünk ma és holnap. Bp. 1986. Kossuth Könyvkiadó, 112. o. Bár a szerző mint lehetőséget elveti, mégis meggondolandó, vajon nem lenne-e racionálisabb a családi pótlékot - amely a gyermekes családoknak meglehetősen hathatós pénzügyi támogatást jelent - a családok jövedelemszintje vagy a szülők keresete alapján diffe67 �6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 68 renciálni. Ezzel ugyanis az alacsony jövedelmű családok támogatását nagyobb mértékben lehetne növelni. Vö. F e r g e Z s u z s a előadása „A többszörösen hátrányos helyzetű rétegek vizsgálatáról” című tanácskozáson. Szociológia, 1981. 3-4. sz. 299. o. Vö. K u l c s á r K á l m á n : Reform és szociálpolitika. Társadalomkutatás, 1984. 3-4 sz. 28., o. Vö. A n g e l u s z R ó b e r t - T a r d o s R ó b e r t : Szociálpolitikai kérdések a közgondolkodásban. Szociálpolitikai Értesítő, 1985. 4-5. sz., 120. o. I. m. 121. o. Vö. F e r g e Z s u z s a Társadalmi struktúra, társadalmi hátrány. Szociálpolitikai Értesítő, 1985. 4-5. sz., 67. o. S z á la i J ú l i a : Társadalmi meghatározottságok és a fiatalok egészségi állapota. Ifjúsági Szemle, 1985. 4. sz., 27. o. Vö. A n d i c s J e n ő - G a z s ó F e r e n c - H a r c s a I s t v á n : Az ifjúság önálló életés pályakezdésének főbb jellemzői, konfliktusai. In: A magyar ifjúság a nyolcvanas években. Bp. 1984. Kossuth K., 233. o. skk. Ehhez persze azt is figyelembe kell vennünk, hogy bár a munkáscsaládok felső húsz százaléka jobb körülmények között él, mint az értelmiségi családok alsó húsz százaléka, de a munkáscsaládok nyolcvan százaléka a három alsó, az értelmiségi családok nyolcvan százaléka pedig a három felső kategóriában helyezkedik el. Vö. Kolosi Tamás eds. i. m. 75. o. Ám ahogyan már azt többen is kimutatták, a „szegénység szubjektív felfogásában, s kiváltképp a szegénység halmozott társadalmi hátrányként való értelmezésében kerülnek előtérbe a pszichológiai magyarázatok” . Lásd F e r g e Z s u z s a - G a r a J u d i t - H o r v á t h Á g o t a - S z a l a i J ú l i a : A szegénységgel és a többoldalúan hátrányos helyzettel kapcsolatos mai nyugati nézetek. Valóság, 1980. 2. sz. Ugyanakkor B o k o r Á g n e s s e l egyetérthetünk abban is, hogy a „szegénység megszüntetése a mai Magyarországon két, egymással összefüggő, de korántsem egyenrangú viszonyban levő célkitűzést jelenthet. Egyrészt törekedhetünk arra, hogy felszámoljuk magát a deprivációt, mint strukturális jelenséget, vagyis megszüntessük azokat az okokat, amelyek miatt egyes csoportok szükségszerűen ebbe az állapotba fognak kerülni; másrészt megpróbálhatunk segíteni a ma depriváltjain, annak tudatában, hogy ha ők akár saját erejükből, akár külső segítséggel felfelé mobilizálódnak, szükségképpen mások fognak a helyükre lépni, mindaddig, míg a struktúra változatlanul reprodukálódik” . I. m. 240. o. Vö. J . R a w l s : A theory of justice. London, 1972. Oxford University Press, 86. o. �69 �Juscsák Györgyöt A a M Á G igazgatóját: megkérdezte Érdemes-e a kultúrára pénzt költeni? Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója, a XIII. pártkongresszus óta a Központi Bizottság tagja, 43 éves. Amolyan sűrű ember; küllemét nézve mindenképp, akit észrevehetően jelentős energiák feszítenek. Irodája, ahol beszélgettünk, nem hivalkodó, de elegáns. A falakon jó képek függnek, a tárgyalóasztal mögötti sarokban szép faszobor díszlik. Meglehet, többek számára nem szimpatikus, amit a pásztói székhelyű gazdaság igazgatója kifejtett, nevezetesen az, hogy véleménye szerint, a kultúra igenis áru, s aki támogat, az követelhet is. Meg kell mondanom, magam sem vagyok képes teljességében elfogadni ezt az álláspontot, azonban el kell ismerni, érvei a valóság talajából nőttek ki, megfontolásra- és elismerésre méltóak. S még valami: egy pillanatra sem állította, hogy nézete az egyedül üdvözítő, csupán azon indítékokat sorolta fel, amelyek alapján az általa vezetett gazdaság költ jelentős összegeket a meglehetősen szélesen értelmezett kultúra támogatására. Amikor megállapodtunk ebben a beszélgetésben, gondolkodni kezdtem azon, mit is mondjak, hogy az ne tűnjék hetvenkedésnek. Már csak azért sem, mert ezt nem mi, a Mátraaljai Állami Gazdaság találtuk ki, ez korántsem saját specialitás. Kiindulópontként talán annyit, hogy az életet nem lehet darabokra szaggatni. Születés, halál, munka, kultúra - mind elválaszthaatatlanok egymástól, s egy vállalat sem koncentrálhat kizárólagosan a munkára, noha értelemszerűen ez a legfontosabb feladata. A másik ok, hogy mecenatúra azelőtt is volt. Régebben mondjuk egy Esterházy, egy Széchenyi, a közelebbi múltban az állam, a politika, napjainkban pedig ismét előtérbe kerültek az egyes személyek, a különféle intézmények, vállalatok. Ennek - számos egyéb tényező mellett - oka az is, hogy a központi elosztásból a korábbiaknál kevesebb jut kulturális célokra. Azt pedig talán hangsúlyozni sem kell, hogy alapvető fontosságú kérdés: miként viselkedik egy nemzet - aminek mi úgy is, mint egyén, úgy is, mint intézmény, a tagjai vagyunk - a kultúrával szemben? - A g a z d a sá g o t n é z v e m it je le n t m in d e z ? Gazdaságunk a hetvenes évek elején nagyon mélyről indult, a rangsorban hátul kullogtunk. Amikor az okokat kerestük, azt tudnunk kellett, hogy nem az itteni emberek vétkesek elsősorban a megsokasodott gondokért. Azt is tudtuk, ha az embereket a korábbinál hathatósabb munkára akarjuk fogni, akkor érzelmileg is hatni kell rájuk. Ennek eszköze a kultúra, ami számunkra az iskolát, a sportot, az egészségügyet, mindezek támogatását is jelentette. 70 �S természetesen a művészetek pártfogolását is. Persze, abban a tudatban cselekedtünk, hogy a kulturműsor azért nem előbbrevaló a munkánál. - A je le k sz erin t á lta lá b a n e g y r e k e v e s e b b p én z ju t e z e k re a c é lo k ra , m é g a k k o r is, h a e g y é b k é n t, so k sz o r b iz o n y , csak s z a v a k b a n e lis m e r jü k a fe n t e b b m o n d o tta k igazságát. Ennek a pénznek nem feltétlenül a társadalmi kiadásokban kell jelentkeznie. Pénz mindig kerül erre, feltéve, hogy a kultúra nem önmagáért való. Ha nem a társadalom céljait szolgálja, az emberek nem is szeretik. Annyi kultúra legyen, amennyire vásárlóerő van, persze, nemcsak a szó anyagi értelmében. Mert - csak példaként - a munkásoknak hiába adunk szürrealizmust, ha nem kell nekik. A társadalom most sem fog kevesebbet költeni erre, csak most nem kizárólagosan állami szinten, hanem a vállalatok szintjén is megjelenik a kultúra támogatása. S igenis, tudomásul kell venni, hogy a kultúra áru, bizonyos értelemben feltétlenül, mert mondjuk, egy művelődési ház nem nyújthat kizárólag olyan műsort, amit azok nem értenek, akiknek a pénzéből a ház épült. - A z ö n ö k g y a k o rla tá b a n m it je le n t m in d e z ? Előzetesen annyit: nem vagyunk földhözragadtak, a kérdés praktikuma nem olyan durván jelentkezik, mint ahogy talán első hallásra kitetszik. De menjünk sorjában. Először az iskolákkal kezdtünk el foglalkozni. Pénzt, buszt és számos más támogatást adtunk, adunk. De nem tartottuk fontosnak, hogy a Dózsa György Általános Iskolába csak azok járjanak, csak azok élvezzék az általunk nyújtottakat, akik a mi teheneinket szeretik. A legfontosabb célunk, hogy igényes embereket neveljünk, akik közül nyilvánvalóan majd hozzánk is jönnek dolgozni. Egyre viszont vigyázunk: nem valamely központi kasszába adjuk a pénzünket, hogy valakik majd elosszák azt! Tesszük ezt azért, hogy érvényesüljön az az elvünk, mely szerint, ha gazdagodik a patronáló, gyarapodjék a patronált is. Vannak persze, fájó pontjaink is. Nem sikerült megoldani, hogy a gazdaság megjutalmazhassa azokat a pedagógusokat, akik a gyakorlati oktatásban különösen eredményesek voltak. A megyei pártbizottság, a megyei tanács is jónak tartotta az elképzelést, ám eddig mégsem tudtuk érvényesíteni a szándékunkat. Az iskola mutat ellenállást, holott nem kétezer forintokról lett volna szó. . . Támogatjuk a diáksportot is; a tehetséges, nálunk nevelődött, ám már a fővárosban sportoló gyerekeket a saját költségünkön utaztatjuk, természetesen akkor is, ha a gazdasághoz semmiféle kapcsolat sem fűzi őket. Azt hiszem, sikerült bebizonyítanunk: korántsem csak önös érdek vezeti lépteinket. - K ö z tu d o tta n tá m o g a tjá k a m ű v é s z e te k e t is. A Dózsa György Általános Iskola nemrég volt hetvenöt éves. Felvetődött a gondolat, valami jelentős dologgal kellene őket meglepni. Egy Dózsa-szobor mellett döntöttünk. B o b á ly A t t ila alkotásáról, egy, az eredetileg szándékoltnál nagyobb léptékű műről van szó, amire a gazdaság félmillió forintot költött. Sok vita volt a szoborról, a város vezetői közül néhányan úgy vélték, nem jó helyre kerül, köztéren kellene felállítani. Azt mondták: „gödörben” áll az iskola, ki fogja ott látni? Az a gond - válaszoltuk - , hogy az iskolát nem tartják közterületnek. Ez a szobor az iskoláé, legyen testközelben a gyerekeknek, s ha lemegyünk a „gödörbe” , ahol az iskola van, akkor az már nem is gödör. 71 �- M it sz ó ln a k a g a z d a sá g d o lg o z ó i a m e c e n a tú rá h o z ? V é g t é r e is a p én z az ö v é k . . . Biztosan állíthatom: büszkék rá, hogy a szobrot ők adták. Tudják, hogy ez az ő pénzük is, hogy ennyivel kevesebb jut nekik, de igenis akarják a szobrot. - A k ö n y v k ia d á s sem in g y e n van . . . Az első általunk finanszírozott munkát a város szülöttének, C so h á n y K á l m á n n a k ( K o r m o s Is t v á n S z e g é n y Y o r ick cím ű k ö te te C so h á n y K á lm á n ra jz a i v a l - a s z e rk .) szenteltük. Több minikönyv kiadásához is pénzt adtunk. S hogy mennyire nem sajnálják az emberek az erre költött összegeket, arra jellemző, hogy csak egyszer reklamáltak. Az első könyvnél azt kifogásolták, hogy nem szerepel benne, hogy a gazdaság fedezte a költségeket. Ez komoly felháborodást okozott, azóta nem is marad le a kiadványokról a nevünk. S itt megint utalnék arra, hogy miként értelmezzük a kultúra áruvoltát. Az a véleményünk ugyanis, hogy ha nem is közvetlenül, de hasznot hajt számunkra, ha a könyveken ott szerepel a Mátraaljai Állami Gazdaság neve. De amikor a Szirákon rendezett nemzetközi történészkonferenciát támogattuk, akkor is gondoltunk saját céljainkra. Hiszen a történészek, akiket vendégül is láttunk, elviszik a hírünket. Csakúgy, mint a sziráki nemzetközi sakkverseny résztvevői. A verseny anyagi segítői között mi is szereplünk, s a versenyzők is élvezik vendéglátásunkat. De hadd mondjak mást. Jelentős összeggel támogatjuk a kórházat a műszerezettség javításában. Fel sem ötlött bennünk, hogy esetleg saját rendelőben a mi dolgozóink egészségét védjük csupán az erre fordított összeggel. - M ily e n k ö z e le b b i t e r v e ik v a n n a k ? Egyet említenék. Újabb könyv van a láthatáron, méghozzá nem is akármilyen. K is s S á n d o r szobrászművész birtokában van ugyanis egy kockás füzet, benne N a g y L á s z ló saját kezűleg írt versei és Csohány Kálmán illusztrációi. Ezt szeretnénk hasonmáskiadásban megjelentetni. - H a llg a t v á n önt, fe lm e r ü l a k é r d é s : s z e m é ly i v a g y g a z d a s á g i o k a i v a n n a k an n a k , h o g y n o h a te v é k e n y s é g ü k n em e g y e d ü lá lló , d e n e m is z sö g n ek a k u ltú rá t ily m ó d o n tá m o g ató v á lla la t o k é s v ez ető k . nyü- Az okok nyilván sokfélék. De az a véleményem, hogy a vállalatok önállósodásával, ahogyan nő a kollektívák felelőssége az országért, mind többen fogják belátni, sokan fognak rádöbbenni, hogy nemcsak az azonnali megtérülés reményében szabad a pénzt elkölteni. Gondolni kell a holnapra, s idetartozik a kultúra is. Én ravasz, számító és taktikus ember vagyok, tudom, hogy mondjuk az iskolában a holnap munkaereje termelődik. S nem mindegy, milyen lesz ez a munkaerő. Csak kulturált, igényes emberekkel lehet a világpiacon megfelelni. Az emberek két csoportra oszthatók. Értéktermelő és értéket nem temelő emberekre. De vigyázat: az értéket termelő nem azonos azzal, amit „termelőnek” mondunk, „nem termelőnek” nevezve az anyagi javakat közvetlenül nem előállítókat. Tehát: értéktermelő emberekre van és még inkább lesz is szükségünk, megfelelő minőségben és mennyiségben. Ez viszont a kultúra támogatása nélkül nem megy. - K ö s z ö n ö m a b esz élg etést. SPEID L ZOLTÁN 72 �A főszerkesztő vendége Erdei Sándor iparművész Megmondanád, egészen pontosan mi is a beosztásod? - Úgy hangzik, hogy az észak-magyarországi területi, illetve . . . Kezdjük előlről. - Megpróbálom. Tehát a Képző,- és Iparművészek Szövetsége Északmagyarországi Területi Szervezetének Nógrád megyei titkára. Gratulálok, nagyon szép. É s ez mit jelent? - Én tartom a kapcsolatot a területi szövetség vezetőségével. Ők Miskolcon találhatók. Tőlük kapom az információkat a szervezet életével kapcsolatos problémákról. Idetartoznak a kiállítások, a pályázatok, a művészek élet- és munkakörülményei. Természetesen ez oda-vissza alapon megy, s az én beszámolóimat ők közvetítik az országos szövetségnek. Tehát egy hosszú sornak vagyok a végén, s közvetlenül tartom a kapcsolatot a megyei művészekkel. Hány képző- és iparművész van Nógrád megyében? - Huszonöt. Ebből tizenhét képzőművész és nyolc iparművész. Előbbiek grafikusok és festők, s van egy szobrászunk is. Az utóbbiak közül három üvegtervező, három keramikus és két textiltervező. Ebben a számban benne vannak a Képzőművészeti Alap tagjai is. Mi nem teszünk különbséget alaptag és szövetségi tag között, így jön ki a 25 fős létszám, de a megyében valójában csak hét szövetségi tag van. - J ó , ne számoljunk tovább, mert nem marad senki. - Igen, ez valójában kis létszám. De azt nem lehet csinálni, hogy mi magunk közül kizárjuk az alaptagokat. Ezt sem a létszám, sem a minőség, sem az emberi-alkotói önérzet szempontjai miatt nem tehetjük meg. S hogyan lesz valakiből alaptag? - Vegyünk egy konkrét példát. Van egy tehetséges fiatal szobrász Balassagyarmaton, Csemniczky Zoltán. Május elején volt tagfelvétel, de akkor nem került szóba a neve. Túl nagy volt a jelentkezési hullám. Őszszel lesz az újabb szavazás, de akkor is igen nehéz lesz. Az alapba jelentkeznek évente hatszázan. _ ? - Igen, jól hallottad, de nem vagyok biztos a számban. Lehet, hogy többen. A felvehetők száma 5-7 művészjelölt. Újabban nagyon szigorú követelményeket támasztanak, de ez érthető is. Az alapnak már óriási létszáma van Magyarországon. Kb. 5000-en vannak. Sokan közülük nem is folytatnak művészi tevékenységet, csak élnek ezzel a címmel, töltik a létszámot és különböző jogokat formálnak maguknak. Műtermeket kérnek, de nem használják. Van műtermük, de másra használják és nem lehet tőlük elvenni, mert alaptagok. Ha az ember arra gondol, hogy azoknak kellene megadni ezeket a lehetőségeket, akik valóban tehetségesek, akkor nagyon sok cserét kellene csinálnunk, s igen drasztikusan. 73 �- T e megtennéd? - S zó n é lk ü l. O d a a d n á m a m ű te r m e t a n n a k , a k irő l tu d o m , h o g y s z o rg a lm a s a n d o lg o z ik , d e se m m ily e n f e lté te le n in c s m e g a n y u g o d t a lk o tó m u n k á r a . M ű te re m n é lk ü l a m ű v é s z le h e te tle n h e ly z e tb e n v a n . - A megyében, hogy állunk ezzel? - S z e re n c s é re jó l. M á r m i n t m ű te r e m - e llá to tts á g te k in te té b e n . G y a k o r la tila g m in d e n k in e k v a n m ű te r m e . A p r o b lé m a c s a k a z , h o g y n e m m in d e g y ik m e g fe le lő . Földi Péter m o s t p é ld á u l egy e g é sz e n p ic i ly u k b a n d o lg o z ik , d e h a m a r o s a n k é s z e n le sz a z új m ű te r m e . Szatmári Bélának s in c s e n e k m e g fe le lő f e lté te le i a m u n k á h o z , d e a z é r t ő is t u d d o lg o z n i és jól d o lg o z n i. A z ip a rm ű v é s z e k tö b b s é g e g y á r b a n d o lg o z ik , t e h á t a f e lté te le ik e le v e b iz to s íto tt a k . A z a l a p e l l á t á s t n é z v e t e h á t n e m á llu n k ro ssz u l. - Jó. D e akkor miben állunk rosszul? - A m e g y é b e n a z á lla m i és p á r tf ó r u m o k o n , a s z a k s z e rv e z e tn é l és m é g s o k h e ly e n , re n d s z e r e s e n fo g la lk o z n a k a m ű v é s z e k k e l és ő k is le h e tő s é g e t k a p n a k , h o g y p r o b lé m á ik a t e lm o n d já k . M e g is te s z ik , s ily e n k o r á t a l a k u lu n k p a n a s z n a p p á . E z e k n e k a s ir á m o k n a k a le g tö b b je ir re á lis , e lm o n d ó ju k e g y á lta lá n n e m v e s z i f ig y e le m b e a z t a t á r s a d a l m i v a ló s á g o t, a m i k ö r ü lv e s z b e n n ü n k e t. P e rs z e n e h é z i t t ig a z s á g o t te n n i. A z in té z m é n y e lm o n d ja , h o g y ő m in d e n tő le te lh e t ő t m e g te tt a m ű v é s z é rt ( p á ly á z a t, k iá llít á s , d íja z á s , v á s á rlá s s tb .) . A m ű v é s z a z t m o n d ja , h o g y h a tő le a z t v á r já k el, h o g y le g y e n je le n a m e g y e m ű v é s z e ti, h o r r ib ile d ic tu , k ö z é le té b e n a k k o r n e k i a m ű v e iv e l k e ll s z e re p e ln i és n e m a s z á já v a l. E h h e z a lk o tn i k e ll, a h h o z p e d ig p é n z k e ll, h o g y a z a n y a g o k a t m e g v e g y e h o z z á . A v á s á r lá s p e d ig k e v é s , t e h á t e g y re k e v e s e b b m ű a lk o tá s s z ü le tik . A v á s á r lá s i le h e tő s é g e k b e s z ű k ü lte k , s ez m in d e n k ir e k ih a t. A m ű v é s z e k á lta lá n o s k ö z é r z e te ro ssz , m e r t ú g y é r z ik , h o g y a t á r s a d a l o m k é p te le n ő k e t e l t a r t a n i , s ő t n e m is a k a r j a e l t a r t a ni. - Erre szokták mondani: ha olyat alkottok, akkor tőletek is fogunk ven n i. . . - A k é r d é s o n n a n i n d u l t k i, h o g y a m ű v é s z n e m te r m e lt jó t, v a g y a k ö z ö n s é g n e m a k a r t a b e f o g a d n i. N é z z ü k p é ld á u l a s a lg ó ta r já n i ta v a s z i tá r l a t o t . E g y r e k e v e s e b b m e g y e i m ű v é s z v e s z r a j t a ré s z t. S ez n e m csa k e r r e a t á r l a t r a v o n a tk o z ik , h a n e m a je le n tő s e b b k iá llít á s o k r a á l ta l á b a n . A z a h e ly z e t, h o g y n in c s k e d v ü k k iá llít a n i. M e r t a m íg é v e k k e l e z e lő tt m a jd m in d e n m e g y e i k iá llít ó m ű v é s z d í j a t k a p o t t, a d d ig v o lt é r d e k lő d é s . A h o g y a t á r l a t n y ito t t a z o r s z á g ra , ú g y ju to t ta k tö b b e n d íjh o z k in tr ő l is. É s te rm é s z e te s e n a z s ű ri m in ő s é g s z e r in t íté lt, s n e m la k ó h e ly s z e rin t. E z zel e g y e t le h e t é r te n i. É s e z z e l a m e g y e ie k h á t r á n y b a s z o ru lta k , m e r t a k v a l itá s u k n e m é r t fe l a v e n d é g e k é v e l. S é r tő d é s t á m a d t , s k ö v e tk e z m é n y e it m a is é re z z ü k , lá tju k . E z t a k ö z ö n s é g és a z s ű ri is é s z r e v e tte : h a e z e k a m ű v é s z e k f é lv á llr ó l v e s z ik a z e g é s z e t, a m in ő s é g ü k se m ig a z i, a k k o r ne is a d j u k n e k ik a d íja t, h a n e m a z o k n a k , a k ik m e g é r d e m lik . S z ó v a l n e m le h e t t u d n i, h o g y k i a d t a a z e lső p o f o n t, d e m a m á r ig e n n a g y p o f o z k o d á s fo ly ik . E b b ő l se g y ő z te s, se v e s z te s n e m le sz . L e g f e lje b b a r e n d e z ő k n e k le sz n a g y o b b g o n d ju k , h o g y e g y e n k é n t k e ll m e g g y ő z n iü k a n ó g r á d i m űv é s z e k e t, v e g y e n e k r é s z t a ta v a s z i tá r l a to n . - Csak arról van tehát szó, hogy ki mit fest és mikor sértődik meg? - K o rá n ts e m . E n n é l é n s o k k a l f o n to s a b b n a k ta r t o m , h o g y m ily e n a m ű v é s z e k k ö z ö t t a k a p c s o la t a m e g y é b e n . S a jn o s n in c s k ö z ö ttü k o ly a n k a p c s o la t, a m e lly e l e g y m á s t t u d n á k ö s z tö n ö z n i. A f ő is k o la a d v a la m i a la p o t, 74 �de az kevés. Ehhez kell még a saját tehetség, egyéniség. Az egyedül létrehozott, társtalanul megalkotott művekből mindig hiányzik valami. Így a művészet nem hasonlít arra, ahol a kor tart, s így nem ér sokat. Nem másolni kell egymást, de a művészetnek ott kell egységesnek lennie, ahol a társadalom is egységes, vagy ott kell különbözőnek lennie, ahol a társadalom is az. A művészeknek együtt kell dolgozni, beszélgetni. Mert végül is ki tudja a legjobban elmondani egy alkotás jó, illetve rossz részleteit, ha nem egy másik művész? A laikusnak vagy tetszik, vagy nem tetszik a dolog, de biztos nem tudja megmondani, hogy miért igen, miért nem. Olyan tanácsot nem tud adni, amit a művész megfogadhat és beépíthet alkotói folyamatába. Ez az ami nagyon hiányzik a megyében. - H o g y a z e g y i k m ű v é s z a m á s ik n a k a s z e m é b e m o n d ja , e z m e g ez ro ssz a k é p e d e n ? M á r m e g b o c s á s s , d e t e i d e a lis t a v a g y . - Nem hiszem, hogy az lennék. Mindig is volt egy kis csoport, akik így csinálták. Annak idején L ó r á n t J á n o s , C z in k e F e r e n c , s még néhányan ilyen csoportot alkottak. Nemcsak barátok voltak, de őszinte művészek is egymással. Az őszinteség pedig feltételezi, hogy ismerem a másikat és a megfelelő módon tudom megmondani a véleményemet. Ez nem jelenti azt, hogy az illető meg is fogadja a tanácsát, de legalább meghallgatja. Hol vagyunk ma már ettől? Most kezd kialakulni talán egy újabb csoport, de sajnos csak egy csoport és nem az egész. De hát azt nagyon nehéz összehozni, hogy a művészek többsége egyszerre, egy helyen azonos céllal megjelenjen. - H a d d v á g j a k itt k ö z b e . B e s z é lt ü n k a m ű v é s z é s a z in t é z m é n y e k , m ű v é s z é s m ű v é s z k ö z ö t t i k a p c s o la t r ó l. S z ó lju n k m o s t a m ű v é s z é s a k ö z ö n s é g k a p c s o la t á r ó l. E l v é g r e n e m l e h e t e l v á r n i a z á lla m t ó l, h o g y ő ta rt s o n e l 5000 m ű v é s z t . N e k e m m in t k ö z ö n s é g n e k k e l l e n e e ls ő s o r b a n v á s á r o ln i t ő lü k . D e n e m v e s z e k , m e r t n in c s r á p é n z e m , é s a z s e m t e t s z ik a m it fe s t . N e m g o m b o ly a g g a l já ts z ó c ic á t a k a r o k , d e o ly a n m o d e r n k é p e t , a m i h o z z á m s z ó l. H a ily e n n in c s , a k k o r n e m v e s z e k . M i a m e g o ld á s ? - Ez a legfőbb probléma, de a művészettörténet tanulsága szerint is mindig ez az egyik alapkérdés. A művészet mindig egy csoport részére készül. A nagyközönség számára nem lehet alkotni. Valakinek vagy valakiknek fest a művész, akik képesek befogadni az alkotását. Mert a befogadás is egyfajta alkotás. Az alkotás akkor teljesedik ki, amikor befogadták. Mind a kettőnek zseniálisnak kell lennie. A nagyközönségtől nem lehet elvárni, hogy teljességében zseniális legyen. De hogy egy megye el tudjon tartani egy művészt, minél szélesebbnek kell lenni annak a körnek, amely ennek az elvárásnak megfelel. S itt jelentkezik a probléma, hogy vajon meg lehet-e mindenkit tanítani arra, ami maga a művészet. - S h o l t a n u lju k m e g , a z i s k o lá b a n ? U g y a n k é r l e k ! - Pedig ott kellene valahol kezdeni. Nyilvánvaló, hogy a befogadás lelki folyamatát nem lehet tanítani. De egy dolgot meg lehet tanítani: azt, hogy a tanulók felismerjék, mi az őszinte, emberi valóságos élmény azon a képen, amely előtt állnak. A gyerekek eredendően képesek erre a felismerésre, de a rajzoktatás során szép lassan kiöljük belőlük ezt a képességet. Mert nem differenciálunk közöttük, sem az alkotás, sem a befogadás iránti érzékenységük szerint. Homogén művészetszerető közönséget akarunk nevelni, ilyen pedig nincs. S a gyerekekből közben szép lassan felnőttek lesznek. 75 �- Tehát erre nem tudunk érdemben válaszolni, s egy ideig senki nem is fog. Ennek a sorozatnak az a célja, hogy beszéljünk a művészeti szövetségek elmúlt évi közgyűléseiről. Lassan a képzőművészek üléséről is szólni kellene! - I d á i g is e rrő l v o lt szó s z e rin te m . A s z ö v e ts é g b e n is u g y a n e r rő l fo ly t a v i t a , c s a k n e m N ó g r á d r ó l , h a n e m á l ta l á b a n , á m n e m a z á lta lá n o s s á g o k s z in tjé n . A k é p z ő m ű v é s z -s z ö v e ts é g g y ű lé s e b a r á t i lé g k ö rb e n f o ly t le. A z é r t m o n d o m íg y , m e r t f e d e g y b iz o n y o s t a r t a l m a t és ig a z is. A z e g y ik fő k é r d é s a tá r s a d a l m i m e c e n a tú r a v o lt. E g y e t é r te t te k a b b a n , h o g y a je le n le g i h e ly z e tb e n e m le h e t b e le n y u g o d n i, s k e re s n i k e ll a f o ly a m a to s m e g o ld á s o k ú tja it. E z t le h e t n y u g o d ta n is és le h e t h ő b ö rö g v e is, h a m is id e o ló g iá k és e lk é p z e lé s e k , f a n ta s z t a v á g y a k , s a z o k b ó l s z ü le te tt to r z k ö v e tk e z te té s e k e rő s fe lh a n g ja iv a l. Ily e n e k n e m v o lta k a g y ű lé se n . A z e g y é n i s é re lm e k e t m á r a s z a k o s z tá ly i é r te k e z le te k e n e l m o n d h a t tá k , s a k ö z g y ű lé s e n v a ló b a n a k ö z k é r d é s e i f e le tt f o ly t a v ita . A z a r i t k a e s e t f o r d u l t e lő , h o g y a m ű v é szek k ö z g y ű lé s é n a m ű v é s z e trő l s z ó lt a v ita . E z t n a g y o n jó l tü k r ö z t e Pál Lénárd h o z z á s z ó lá s a is, a m e ly b e n e g y é r te lm ű e n e l h a n g z o tt, h o g y a m ű v é s z e te k k ö z ü l m i s z o ru l m a M a g y a r o rs z á g o n tá m o g a t á s r a , v a g y é p p e n v é d e le m re , n e m z á r v a k i a m ű v é s z e te k e r e d e n d ő lé n y e g é t: a z ú tk e re s é s , a v á la s z a d á s s o k r é tű s é g é t, k ís é r l e te it a z é l e t a d t a k é r d é s e k r e . E z a fo ly a m a to s m e g ú ju lá s i k é s z sé g t a r t j a m a é le tb e n a m ű v é s z e k e t és a m ű v é s z e te k e t N ó g r á d b a n is, M a g y a r o rs z á g o n is. - Köszönöm a beszélgetést! P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y 76 �Mezey Katalin Pályát kezdeni sokféleképpen lehet. Mezey Katalin első verse az E l é r h e t e t l e n f ö l d antológiában a F o h á s z u t o l j á r a . Így indul: Istenem , a d j eleséget, harchoz h a lálig ellenséget, fo rró egedh ez kem én y szárnyat, m esszeségedhez m erész vágyat, csókom hoz a d j k erek szájat, szabadságom hoz olajágat. Ha valamire emlékeztet ez a vers, akkor a T is z t a s z í v v e l tisztaságára, a fiatal József Attila jellegzetes magatartására, amelyet a hatvanas évek fiataljai tudatosan is vállaltak a budapesti bölcsészkaron, e híres verset választva folyóiratuk címéül. Mezey Katalin verse nemcsak a tisztaságot, hanem a fiatalságot, s a mindkét motívumból következő teljességvágyat is sugározza magából. S mindezt harci elszántsággal. Az antológia utáni esztendőben megjelent első verseskötetben az idézett vers a második helyre került, megelőzte a T ó p a r t h a j n a lb a n , amely pedig hozzá képest semleges tájversnek látszik. A két vers között nincs ellentét, a kötet egésze mégis azt mutatja, hogy a pályakezdő Mezey Katalin, amikor a közéletiséget, a forradalmárszerep hagyományait felvállalja, akkor nem azért teszi ezt, hogy csak e hagyomány csapásain haladjon. A halálos harcnál jobban illik hozzá a szabadság olajága, s egyik első nagy életproblémája éppen abból fakad, hogy a „szabadságot” , a társadalmi cselekvés lehetőségét folyamatosan és több életszinten is korlátozottnak kell látnia. Talán ezért is olyan eleven benne a veszélyérzet: nem az ifjúság elmúlásától, hanem elvesztésétől félti önmagát és nemzedékét is: ,,J a j m i t é r a z i f jú s á g ,/ h a ö n m a g á b a f u l l a d ! . . . N a g y c s ü t ö r t ö k , n a g y p é n t e k , / a r c o m i g é r ő b á n a t , s z a b a d s á g o m t ö r t v i r á g a , ! v a n - e h ú s v é t u t á n a d ? ” Kérdéses számára a „húsvét” elégtétele, reménytelennek tűnik a be- és megérkezés. Illetve van egy mód: a megalkuvás, a „szükségtelen élet félelmének” elhessegetésére. De hát M i f é l e v i l á g e z ? , ahol ünnepeink is „értelmetlenül elmúló ünnepek” , ahol a versek lírai hőse nem ismeri „az ellenállás törvényeit” , „az egyhangúság emlékművei közt” jár: a küzdenivágyás rendre tehetetlenségbe fullad, legfeljebb a szélmalomharc látszatsikerét adhatná meg. De ebből a költő nem kér. Azt érzi, hogy létezési jogát állandóan igazolnia kell, s csak utána jönne a neheze: sajátszerűségének elismertetése. Számadásversek, vitaversek születnek, „bíróság” előtt érzi magát, de nemcsak személyében, hanem egész nemzedékével, egyetemlegesen. Így a nagy szándékok kisszerűvé válnak, s a kötet címe a konkrét verstől némiképpen elszakadva - ezt a lehetetlen és tehetetlen helyzetet tükrözi: A m í g a b u s z r a v á r u n k . Várunk, de valami nagy dologra nem is várhatunk, csupán a buszra. E z t a z első k ö te te t, am e ly n e k v e rse i 1960 és 1968 k ö z ö tt k e le tk e z te k , n a g y ré sz t en n e k a n e m z e d é k i k ö z é rz e tn e k a z elem z ése h a tja á t. E z az elem zés g on- 77 �dolati igényű, s bár szándékait tekintve mindenképpen társadalmi célú, már ekkor benne van csírájában a lételméleti jelleg is. Mezey Katalin korai közéleti verseit ez teszi sajátossá, s különíti el számos pályatársáétól. S bár vannak e lírai közérzetnek kiegyensúlyozottabb ellenpontjai is, szinte bizonyosságértékű a komor kijelentés: „Idegen égövek fordulnak fölénk/ eljön a tél, hontalanságunk,/ pusztíthatatlan évszaka” . A pályakezdő évtizedben Mezey Katalin háromféle verstípust dolgozott ki. Időben elsőként az jelent meg, amelyikre a népdalszerű hang és az érzelmi jellegű versépítkezés a jellemző (F o h á s z u to ljá ra , F o r d íto tt K ő m ív e s K e le m e n , N a g y c sü tö rtö k , n a g y p é n te k , B e fo g a d n i v a g y k iv e tn i, E s ők e rg e tő , L e g y e k ) . A második verstípust elemző, analitikus versnek nevezhetjük. Az analitikus vers látszólag széttördeli a versegységet, s a montázstechnikához hasonló eljárással dolgozik. A vers tárgya azonban pontosan körülhatárolt, s így a montázsok szigorúan megszerkesztett láncolatban illeszkednek egymáshoz. Ez végül is azt eredményezi, hogy az analitikus vers egyúttal szintetikus is lesz: a részletek egységgé szerveződnek. (H a m le t, K ifu t ó p á ly á k , A m íg a bu sz ra v á ru n k , R e n d je le in k ) Az analitikus vers közvetlenül vezet a harmadik típushoz, amelyre a nyelv lehetőségeivel való kísérletezés a legjellemzőbb. A vers tárgyának analízise szinte törvényszerűen hozta magával a vers anyagának analízisét, a lehetséges újfajta kifejezési módok keresését. Az első kötetben ebből a tendenciából még csak mutatványt találunk: az É n e k című verset. S ez a mű közvetlenül is öszszeköti az első és a második könyvet, hiszen mindkettőben helyet kapott, jeléül annak, hogy igazi otthona az A n y a g ta n u lm á n y című kötetben van (1977). Ez a második kötet egyébként is tudatos továbbépítése az elsőnek. A korai népdalszerűség a maga közvetlenségében ugyan már nincs jelen, de hangsúlyosan folytatódik az analitikus verstípus. Az A lb a tr o s z ciklus egésze ilyenekből épül, s figyelemre méltó nyitányát jelenti az egész kötetnek. Mindenképpen ki kell emelni a H a tá ra in k című verset. Sokat írtunk és beszéltünk már a középkelet-európaiság fogalmáról, jelenünk történelmi meghatározottságáról, de korántsem eleget. E vers mögött a problémalátó gondolkodás bátorsága és tisztázó igénye húzódik meg. „ a z az llm ic császári n y a ra ló m ert a k k o r llm ic O lm ü tz és n em is C seh o rsz ág h o g y n éz m a m á r e g y o sztrák s a M o n a rc h ia té rk é p é re e g y m o rv a ma s h o g y e g y m a g ya r s eg y m á sra h o g y a h á ro m s h o g y n é z e k én Így indul a vers, mindjárt a lényeget emelve ki, a meglehetősen viharos múltat, az egymással sokszor összeütköző nemzeti történelmeket. Erre a kiindulópontra épül a H a tá ra in k gondolati váza, amelynek lényege: múltunk meghatározza ugyan jelenünket, de múltbeli ellentéteinket nem szabad abszolutizálni, megmeredve továbbhurcolni. Hiszen egyenrangú nemzetek élnek itt is, s egyiknek sincs több oka és joga bármit is a másik szemére vetni. A fon- 78 �tos az, hogy bár nehéz próbákon keresztül, de e népek megmaradtak, őrzik nemzeti jellegüket évszázadok után is, minden hódító törekvés, elnyomó hatalom után is. K ö lc s e y F e r e n c H im n u s z á n a k szép gondolatát, hogy „Megbűnhődte már e nép/ A múltat s jövendőt!” tágítja dunatájivá a József Attila-i meghatározás jegyében Mezey Katalin. A „rendezni végre közös dolgainkat” egyre inkább parancssá váló óhaja munkál a vers szemléletében. S ott van a rejtett keserűség, hogy ilyen nehéz történelemmel, ennyi áldozattal a hátunk mögött bűnösnek nézhetnek bennünket, s hogy nem tudnak e népek igazán tiszta tekintettel még ma sem egymás szemébe nézni. Az A n y a g ta n u lm án y is hosszabb időszakot ölel át, az 1968 és 1975 közötti évek termését összegzi. A H a tá ra in k az első évekből való, de szemlélete az egész kötetre jellemző. Ezt igazolja a kötet élén álló mottó is, amely II. Rákóczi Ferenc R e c ru d e s c u n t-já b ó l való: „Számkivetettségben van ott az igazság, valahol az elmének eleve bevett dühössége uralkodik” . Az igazságkeresés nemcsak a tényekben, hanem a tényeket megnevező fogalmakban is talál kutatnivalót. A pontos megjelenítés szenvedélye vezeti a nyelv kihasználatlan lehetőségeinek kereséséhez a költőt. Kapcsolódik kortárs lírai törekvésekhez is, amikor a nyelv és az irodalmi közlés alapelemeit keresi, de csak addig bontja, csupaszítja anyagát, amíg még megmarad a közlés egysége. Ki ne venné észre a B e sz é d című ciklus egyes darabjaiban a közvetlen társadalmi mondanivalót. A N e m z e tis é g i k é r d é s például adalék a H a tá r a in k h o z : F R A N J A B A B A aranyműves, illetve s ik e t jo s ip Z L A T Á R a két cégtábla szövege. A P á rh u z a m o s o sz tá ly o k pedig két érettségiző osztály névsora. Az egyikben olyan nevek vannak, mint Ajtay Zsófia, Detre Villő, Dobó Réka, E rtl Edda, a másikban: Balog Irén, Bálint Mária, Horváth Eszter. S a két névsor alján egyetlen szó: T A L Á L K O Z U N K ! Az osztályok kifejezés többjelentésű volta, s a beszélő nevek kiválasztása ezt a formailag semleges szöveget tartalmassá és jelentésgazdaggá tette. A komoly, sőt komor mellett ugyanakkor megvan e szövegnek, s több másnak is a humoros jelentésárnyalata is, amely itt a beszélő nevekből, máshol az élőbeszéd, a hétköznapiság nevetséges elemeiből formálódik. A különféle verstípusok kimunkálása után Mezey Katalin költészete nem a megállapodottság, hanem egyfajta átmenetiség állapotába jutott. A keresést a továbbkeresés követte, s ezt mutatják az E le m e k és az A n y a g ta n u lm á n y című ciklusok. Az E le m e k tulajdonképpen a kimunkált verstípusok lerövidített és részben már egymásrarétegzett változatai, az A n y a g ta n u lm á n y prózaverseket gyűjt egybe. Közülük az E lt á v o z o t t s z a v a k nyílt ars poética, amely ismét azt bizonyítja, hogy a költő mint társadalmi jelentéssel telített dolgokat vizsgálja a szavakat, a nyelvet. Valóban a n y a g ta n u lm á n y t folytat, tudatos cél érdekében. A második kötet két utolsó ciklusa, a S z á ra z fö ld i té l és a V á la sz tá s a szintézisteremtés újabb lehetőségeit ígérik. Egynemű vers itt szinte alig van. A költő általában kétféle verstípust egyesít, s feltűnő, hogy gyakran használja a népdalszerű típust is. Az édesapa emlékét idéző R e k v ie m második része így szól: ta va ssz a l m a jd b ez ú z z a a v íz m e llé r r e le h ú z ó d ik ju h a r fa v á n k o s á ró l 79 �id ő v e l e ltű n ik A vers dallama, a természetmotívumokból épülő kép egyszerű szépsége teszi elviselhetővé a halálra következő végső pusztulást, mikor a holtest is eltűnik. Mindezt ilyen tömören, s érzékletesen korábban aligha tudta volna megfogalmazni, ehhez a keresésre is szükség volt. + S mi történik közben a T isz ta s z ív v e l léthelyzetével? A pályakezdő fiatal értelmiségi nő feleség lesz és családanya, s a harc és a szabadság jelentéstartalmai fokozatosan módosulnak világképében. A felelősség is más lesz, közvetlenebb és elementárisabb. A szükségtelen élet félelme átváltozik a szükséges élet félelmévé. A család teher is: „türelmetlenség borít el/ bőrömből kitúr a gyermek/ kénytelen leszek megszületni/ ráhagyva ezt a régi vermet” , de ugyanakkor a személyiség elhagyhatatlan részévé alakul az anyaság. Az édesanya világát belső hitelességgel, minden romantikát mellőző pátosszal fogalmazza meg például a S z á ra z fö ld i t é l: n em k é r d ik h o g y k ié fö lé p ít ik d e a m i az en y ém én n em a d o m én szü ltem én n e v e lt e m a h átán te n g e ri sz é ltö rü lk ö z ő A költő történelemszemlélete az évek során nemcsak abban az értelemben alakul át, hogy elmélyül, összetettebb lesz, hanem abban is, hogy a hagyományos forradalmárszerep teljesen elmosódik, s helyébe a reformer, a megőrző képe lép. Ilyen megőrző erő az anyaság, a család is. S így lesz jelképes a S z é c h e n y i Is tv á n t idéző vers, A fo ly a m s z a b á ly o z ó , amely szinte kihívóan vállalja, hogy „mégis neki lesz igaza?” . A költő a társadalom sok konfliktusát látva is megmarad cselekvőnek és másokat cselekvésre sarkallónak, de közben sok mindent szemlél kijózanodva. Nem esetleg túlzó álmait kéri számon, sőt magatartása nem is számonkérő, s nem is tragikus hangoltságú, mint több pályatársáé. A normális, alkotó hétköznapokat szeretné közénk hozni végérvényesen, a rettegés nélküli tevékeny életet. Ez az eszmény, ez a morál, a megvalósítást kereső magatartás teszi gondolatilag is gazdaggá ezt a lírát. S a szerves építkezés tovább folytatódik. Miként az első kötetben csíra volt a második kötet java anyaga, hasonlóképpen csírázik a második könyvben mindaz, ami a harmadikban teljesedik ki. + Romlékonyságtudat.. . Filozófiai szakszónak is megtenné egy új kategóriát bevezető tanulmányban, de most egy újabb pályaszakaszt bemutató verseskötet talán legjellemzőbb fogalma. Bár így, szó szerint leírva csak egyszer olvasható az Ú jra m eg ú jra című kötet (1985) záróversében ( E z m a ra d ), visszafelé is 80 �megvilágosító értelmű ez a fogalom. Újra meg újra ezzel, ezzel is szembenéz Mezey Katalin költészete a mostani szakaszban. Úgy gondolom, kétféle oksor láncolódik együvé a romlékonyságtudat hátterében. Egyrészt adott a negyvenedik éve körül járó ember eszmélő magatartása, amely abból adódik, hogy az emberélet sűrűjében járva, most már az életidő „felén” valószínűleg túljutva, kifelé, az elmúlás felé kell haladnia. Másrészt adva van a második évezred végének katasztrófaélménye, az emberiség önpusztításának lehetősége. E költészetben nem az önmagát korán öregedővé stilizált lírai hős elégikus borongása jelenik meg. Nem is valamiféle egzisztenciális szorongásélmény a meghatározó. A romlékonyságtudat nagyon pontos, tárgyszerű kifejezés. A tudati életnek egy olyan rétegét jelöli, amely nyirkos őszi ködként mindent áthat, mindenhol jelen van, de mégsem tartozhat mindig és mindenhol a dolgok lényegéhez. Ha az emberi élet nagy színtereit nézzük, amelyeket leginkább magánéletnek és közéletnek szoktunk nevezni, kétségtelen, hogy Mezey Katalin költészetében ma a magánéleté a döntő szó. Persze bánjunk csínján ezzel a szóval. Mert mi is az a magánélet? Magánélet-e egy háromgyerekes család és ezen belül a családanya mindennapi élete a maga sok aprónak, jelentéktelennek tűnő mozzanatával a huszadik század utolsó negyedében, Magyarországon? Ha valaha, hát most bizonnyal nem tekinthető csak és kizárólag magánéletnek mindez. A három gyerek ma feladatvállalást jelent. S nemcsak a család nagysága, hanem egyáltalán a családnak, a családi életnek a középpontba állítása is feladatvállalás. Hiszen a mai magyar társadalomnak egyik legkényesebb és legbizonytalanabb színtere a család. Unalomig ismételgetjük a válság szót, de tenni bizony keveset tudunk ellene. A család megerősítésének két fő útja van. Az egyik a szociális helyzet javítása, a családra háruló anyagi terhek lényeges csökkentése a gyermeknevelés terheinek fokozatos és érdemi társadalmasításával. A másik a köztudatnak olyan irányú formálása, hogy belássa a társadalom: az is az önpusztítás egyik formája, ha felbomlasztjuk a családot. S mit tehet ilyen helyzetben a költő? A szociálpolitika megváltoztatására nincs módja. Legfeljebb azzal, hogy feltárja, hogy milyen nyomasztóan nehéz egy többgyerekes - véletlenül éppen értelmiségi - család helyzete manapság. Mezey Katalin számos alkalommal utal erre a helyzetre, sőt nem egy versében ezt állítja a középpontba, egészen nyers őszinteséggel: „vetetlen ágyak,/ lógó takarók/ közepén ülök,/ orosz verseket/ fordítok./ Kenyérért, pénzért,/ nem titok.” ( N e m tito k ) E vers, úgy látszik, mégis „titokról” lebbentette fel a fátylat, mert többen nehezteltek miatta. Pedig köztudomású, hogy a műfordítás „kenyérkereső” foglalkozás elsősorban. S végső soron minden ember „kenyérért, pénzért” dolgozik. Tágabb összefüggésekbe állítva fogalmaz a N é g y le v e lű , amely fájdalmas derűvel veszi sorra, mi lenne, ha a négylevelű lóhere tényleg szerencsét hozna: „Már nem is magunknak/ keresném a szerencsét,/ mindenkinek legyen,/ annyit összekeresnék.” Az említett versekben feltárt gondok mindennaposak. De mindennaposok azok az örömök is, amelyeket a család nyújthat. S gond és öröm együtteséből születik meg az a felelősség, amely e családcentrikus költészetet áthatja, s amely - ne szégyelljük kimondani - hatásában a családi életre is nevel. Az anyai, a szülői szeretet és felelősség emlékezetes versek sorának alapmaga- 81 �tartása: S e m m i t ö b b , H á r o m a l v ó , N é lk ü lü k i t t h o n , I t t m a r a d t a m , S z á r ít á s , M e z e y K a ta lin , a k o m p u te r m á s o d ik s a já t k ö lte m é n y e , Ja p á n k a k a su n k halá lá r a . Bármennyire családközpontú is egy ember, teljesen soha nem oldódhat fel a családban. Különösen nem, ha alkotó értelmiségi. Mezey Katalin költészetében a k i v a g y o k é n ? kérdése ugyanolyan hangsúlyos, mint az, hogy m i l e s z a c s a l á d o m m a l ? Egy bodzafán üldögélő rigó tömör leírása után kérdezi a költő: „Melyik könyvben vagyok/ - tőlem függetlenül -/ ilyen pontosan rögzítve én?” A pontos rögzítés igénye e költészet egyik alapvető vonása. Nemcsak önmagát akarja a költő ily módon megörökíteni, hanem környezetét is, az életet is, meg a tárgyi világot is. Mély megfigyelésekkel vannak teli azok a sorok, amelyeket ezzel kapcsolatban W e ö r e s S á n d o r t ó l a kötet fülszövegeként olvashatunk: „Mezey Katalinnál nincs elvont emberiség, hanem a környezetébe tartozó emberi lények egyenként vagy kis csoportokban, minden fájdalmukkal és kevés örömükkel. S az emberek körül ott röpül a sok levetett ing, mosatlan tányér, szobasarokgyűjtötte, szeretett hulladék. Rácáfol arra a régi tételre, hogy a líra személyi megnyilvánulás. Nem, itt a líra már csak közvetít a személyek között, és minden felolvad ebben az együttélésben, mely csupa izgatott rezgés, de végső lényegében csupa szeretet.” Azzal azonban nem értek egyet, hogy ez a líra már nem személyi megnyilvánulása. Ennek a személyiségnek az is a lényegéhez tartozik, hogy közvetít, hogy együttél, hogy szeret. A k i v a g y o k é n ? kérdése nemcsak a családhoz kötődően vetődik fel, hanem kifejezetten énközpontú versek sorában is. Megfogalmazódik a kétely: mi az értelme az emberi létezésnek? Mi az értelme, hiszen: „Nyomot írni, jól olvashatót,/ hogy létem ábécéje fennmaradjon -/ nincs sok reményem.” Máshol így fogalmazza meg helyzetét: „A lánc egyetlen láncszemének lenni.” Mindezt bonyolítja, hogy ifjan másféle elképzelésekkel vágott neki a lírai hős az életnek: „Bennem hajdan/ vakmerően nyílt a lélek, a »nyiss nekem tért«/ homlokomra forrt”. A jelen helyzet azonban feloldhatatlanul fonák: A v ilá g fé n y e s a lm á ja a k e z e m b e n a r a n y tü k ré n t ö r ö tt fo g a m k a r c o lá s t s e m h a g y o tt . E ln é z e m , m e r t m é g m in d ig é r th e te tle n , h o g y eg y m á s érték ére m ié r t v o ltu n k va k o k ? ( K i h itte v o ln a ? ) A láncszem-problémakört egészen különlegessé az teszi, hogy a lírai hős nem a költőiét esztétikai értékeinek romlékonyságával néz szembe, mint lehetséges veszéllyel. E versek lírai hőse nem költőként és nem is többgyermekes családanyaként perel az elmúlással, az életértékek kétessé torzulásával, hanem egészen egyszerűen: emberként. Ügy szól mindannyiunk nevében, hogy akármelyikünk bőrébe bújik bele, akármelyikünk tudatállapotát rögzíti: „Van-e kajánabb csapda a tudatnál?/ van-e fájóbb a lét-nemlét sebénél” ( C r e d o ) . A válasz a kérdésekre nem filozófiai, hanem etikai síkon teremtődik meg: É ln i a z ő s i ö s s z e ta r to z á s é r t, n em m á sok ro v á sá ra , s n em m á s h e ly e tt, fe n n t a r t a n i e z t a k é te s , k iélt, jo b b h íjá n lé t e z ő te n y é s z e te t. 82 �N e m m á so k ro vá sá ra , s n em m ás h e ly e tt - ez a sor a romlékonyságtudattaí áthatott költői világkép válasza a tudatnak erre a kínzó kihívására. S válasz ez egyúttal a kornak is, amely többnyire csak lefokozott életet tesz lehetővé, s ahol „Ha Krisztus még egy esztendőt megér,/ nem feszítteti keresztre magát” . E pontról visszatekintve még érthetőbb, hogy a család élete oly központi szerepű. Nemcsak a társadalom számára adott mintaprogram van abban benne, hanem a személyiség kiteljesítésének egyik lehetséges útja: az egyéniség lehetetlennek feszülő feladatvállalása. Ezért is lesznek oly fontosak a legszűkebb családi körön túl a tágabb család tagjai is, ezért nem tud az édesapa halálába évek múltán se beletörődni (Újra m eg ú jra ), ezért olyan fontos az édesanya példája ( A n y á m m in d ig tu d v a la m i ú ja t). Ezért lesz fontos minden pozitív emberi kapcsolat: egy véletlen T a lá lk o z á s „Erdélyben, hatvankilencben” , s ugyanígy a tudatos találkozások: M o ln á r M á ty á ssa l (S ira tó ), Weöres Sándorral, K á r o ly A m y v al, P a y e r Is tv á n n a l, s leginkább N a g y L á s z ló v a l. A N a g y L á s z ló a kötet egyik csúcsa: V a s Is tv á n hatvanas évekbeli makámaversei óta e nemben ilyen szépet alig olvashattunk. Egy magatartás és egy ellentét áll e mű középpontjában, A magatartás: a felelősségtudatos, másokért felelősséget vállaló, s e széliemben tevékenykedő élet. Az ellentét: ennek az életnek és a cinikusnak, a felelőtlennek az egyidejűleg való létezése, s az utóbbi könnyebb érvényesülése. Mezey Katalin első kötete ( A m íg a b u sz ra v á ru n k , 1970) a színvonalas pályakezdés tényén túl már az első maradandó eredményeket is felmutatta. A második kötet (A n y a g ta n u lm á n y , 1977) ezeket az eredményeket vitte tovább, kísérletezett is, s a tanulságokat öntörvényűen teljesítette ki. Ezt a kiteljesedést tette általánossá, ezt mélyítette el a harmadik könyv ( Ú jr a m e g ú jra , 1985), s ebbe az irányba mutatnak az újabb költemények is. Az elsősorban nyelvi és versszerkezetbeli kísérletezések után egyneműbbé vált, klasszicizálódott Mezey Katalin lírája. Tárgyias, ámde érzelmektől átfűtött a hangja, amely hagyományosnak tetszik, mégis korszerű, mert egy határozott világkép segítségével „pontosan rögzíti” mai világunkat: változót és változatlant, tudatosat és tudatnélkülit, vagyis az egészet. VA SY G ÉZA MEZEY K A T A L IN Rosenkrantz és Guildenstern jó haver Rosenkrantzot, Guildensternt jól fizették: hullottak a címek, rangok, jogok. (Az öreg Shakespeare szépet hazudott, halálukat, hogy Hamlet elrendezte!) Megkaptak mindent, amit csak akartak, minden ízében jól ismert a játék. A szolgálatot az úr megfizette. Rosenkrantz és Guildenstern jó haver. A királyfi halál-évfordulóján emlékművénél ők mondtak gyászbeszédet: „Legfőbb erénye: jellem és jószándék” . Hiszen ismertek már iskolatársként. 83 �Jelentés I. Részt kínál valami balszerencsés, érzelmes és ostoba történetből, amelyben nincs szerepe a sikernek, amelynek része lenni nem dicsőség és nem haszon, de még csak nem is élvezet. Lehet, hogy egyszer fölkapja a szél, lehet, hogy végleg a földhöz ragadt. De ez mindenképp olyan messze van, hogy üzletileg nem számítható. Nincs értelme foglalkozni vele. 2. Ahhoz, hogy meghallgassák, túl sokat beszél. Ahhoz, hogy elhallgattassák, nem eleget. Belép a romlás Szentivánéji álom És házadba belép a romlás. Nem ajtón jön, nem ablakon. Te magad, saját lábadon hozod, magadban hordozod. Nyomorúságos girhesmacska-lét. Mentül bujább, annál éhesebb. És nem fed már be arcod és neved. Kórlapokon és röntgenképeken pontosítják a jelenséget. Eset lettél, orvosi eset. 84 Az esti harmat lakoma neki. Sovány ínye szomjtól szabadul. Jóllakásról már nem is álmodik. Nem fut egér a forró éjen át. �Ha hallgatok se számít L á zá r Júlia versei elé Szerencsére még mindig nem ritka, ma már azonban feltűnő jelenség. L á z á r J ú li a , olyan fegyelmezett, kiforrott hangú „lírával” lep meg, amelynek ilyen korai megteremtésére, kidolgozására csak kivételes, igen karakteres egyéniségek képesek. Pokolian fiatal. 26 éves. És ma, amikor az „arctalanság” utáni arctalan időket vagyunk kénytelenek élni, az ő megjelenése az ő korával infantilis gesztusnak fog minősülni azok előtt, akik szerint a felnőtt költőnek nem a felnőttek között a helye. Lázár Júlia akkor született, amikor már nem költőnek születtek a költők. (A kiűzetés, a kiátkoztatás, a kitiltás szerencséjét hozza meg neked a - magyar irodalom!) Végtelenül szomorú, hiszen: „a többiek, körül: viszonylatok, nem barátok, de tárgyaknak erők.” Tragikusan boldog, hiszen: „te idegen vagy, gyűlöllek te én” , és máshol: „bolondítson mást látszat-szenvedély” . Rejtőzködő, „bujkáló” költőnek szokás nevezni a hozzá hasonlót. De amit élményeivel, ötleteivel, az életanyaggal és az élet anyagaival művel, nehezen hasonlítható. Pedig sokat tanult. J o y c e -tól és E l i o t -tól például és talán legelsősorban. Szakmai tisztességet talán másoktól is. Érzelmeit is visszafogja, és persze: valamennyi sora mögött egy, emberi viszonylataiban tétova, változtatni képtelen, és nem is igazán akaró - azaz: akarni nem mindig tudó - ember végtelen szomorúsága kiált - suttogva. „tudod hibáid. van elég / élni kevés. szerezz hozzá hamar.” Leírja és levonja a „ha hallgatok se számít” - gondoljunk csak egy kicsit mélyebben bele - borzasztóan kegyetlen konzekvenciáit, és elköveti a legvégzetesebbet, a leginkább visszavonhatatlant: sz é p versei által költővé avattatja magát. (Költő? A szónak mely - kortalan avagy korszakalkotó - értelmében?) Most hangsúly a szépen . Ugyanazzal a - még nem gesztusértékű - mozdulattal hozza vissza a versbe a lélek szépségét és a rím varáz sát. És a poklot járja meg, aki á lta la szembenéz. A világ - soha így a pusztába dobva le nem írná ezt a szót - , a világ olyan, amilyen; megváltani, változtatni rajta nemigen érdemes m ár. Bölcsen unatkozni fölötte sokkalta méltóbb dolog. S mindeközben a költő, mindaddig, amíg humoránál - eszénél - van, okos följegyzéseket készít. Érzelmek ütköznek indulatok helyett. Érzelmek kerülnek az érzelmek viharába. 5 8 �„ O t t a k a r d fö lö tt f e je d / d e azt m o n d já k h o g y s o k m in d e n t é r d e k e l a v ilá g e lv e s z e tt / m a é le k . v á g a le v e g ő . h e ly e t .” k ib ír . / n em Indulat ha van - rejtve marad, és ami a versekben mégis megrekedt, azt olyan finom eleganciával b u k ta tja e lő , hogy ha nem elemezzük, elsiklunk fölötte. A világot nem kell megváltani. A világot, amelyik dögunalmat gőzölögtet ki magából, nem megváltani kell, hanem nem kell tudomást venni róla. No, igen, de a bűz?! A világot, amelyik dögunalmat áraszt magából, mindenekelőtt, vegyük tudomásul. Ez az a kettősség, ami verseinek feszültségét folyamatosan adagolja. Ha ez az unalom az arcon nyomot nem is hagyott, kívül is, belül is elindítja a záporokat. És ez az az u n a lo m , ami világokat m o s el. Kettősség ez is. „ne pirulj el, csak süsd le a szemed,/ é n b ú s fiv é r e m , ettől szép az élet,/ a sulykot vagy önmagad elveted,/ és megnézed, hogy melyik hol mit érhet// örülsz, a kezed összedörgölöd, / kit érdekel, hogy mennyire unod, / az arcodon nem hagyott nyomot,/ /de fontos ez? hogy így vagy, úgy sürög az ember?...” - akár ars poetica is lehetne, ha tudna, ha akarna, ha szükségesnek tartaná, hogy nyilvánosság előtt, a fehér papírlap fölött ars poeticáról gondolkodjék, gondoskodjék. A kihagyásos technika a rejtőzködés kitűnő eszköze. Nagyon fontos, ami megjelenik, még fontosabb, ami papírra kerül. Talán mindennél fontosabb, amit elhallgat. Ezt a technikát, amivel ma újra olyan sokan élnek és visszaélnek - , nem olyan egyszerű működtetni. Ami megmarad, vajon milyen kontextusban marad meg? Amit elhallgat, vajon milyen kontextusból marad ki? É s milyen kontextusba kerül így, elhallgatva?! Lázár Júliának nincsenek felesleges szavai. Szófukarnak tűnhet, pedig éppen e lle n k e z ő le g : pon tos. Aki leírja, hogy „én nem tudtam, / hogy számít minden” - az - , ha korábban nem is - attól a pillanattól nagyon jól tudja: számít minden. A sarokban egy képen a téli táj, és a ráfagyott folyó. A képzeletbeli sárga korcs, ha fölpattanok, visszaránt. De ez már a „páros magány mezsgyés végtelenje” . És az már valaki más(nak a költészete), és épp ú g y a mienk. K ŐRÖSSI P. JÓ ZSEF LÁZÁR JÚ LIA HÁRO M V E R S E Ajánlás: tanított nemcsak írni. én nem tudtam, hogy számít minden. a kattanás, a cigarettatárca, az aprózó mozdulat és lentről a kutyaugatás. a folyosón 86 �órákig álltam: bemenjek-e, hazakullogjak-e. többnyire esett kívül-belül. a kutyám jött velem, egy képzelt sárga korcs. ha fölpattantam, visszarántott. a villanypózna áll a Váci utcán, a könyvesbolttól távolabb kicsit. „áramütés” , mondja a fülszöveg. a verseket egyáltóhelyben ott olvastam el. ha hallgatok se számít. rázkódjon, ami bír. most pedig fölhúzom az órát és lefekszem. o a többiek, körül: viszonylatok. nem barátok, de tárgyaknak erők. mindegyikükkel másképpen csalok, legföljebb így nem lesznek érthetők. ne pirulj el, csak süsd le a szemed, b ú s fiv é r e m , ettől szép az élet, a sulykot vagy önmagad elveted, és megnézed, hogy melyik hol mit érhet. én örülsz, a kezed összedörgölöd, kit érdekel, hogy mennyire unod, az arcodon még nem hagyott nyomot, de fontos ez? hogy így vagy úgy sürög az ember? egyszer kihallgathatod: ezt mind szabad, nem érted? várhatok. o ma meztelen vagy. állj anyád elé. a reszketésed nemcsak céltalan: hamis. tudod hibáid. van elég. élni kevés, szerezz hozzá hamar. erőt a négy elem adott. te lépsz. a szobor szól. a csönd mozdul. hiába. a márvány forr. nem fehérebb, de árva, áttörtebb így: a lüktetésre kész. anyád halott. nem vízben lelt halálra, megsimogathat, nem kell félnie, magával nem ragad, nem mész vele, pedig becéz. hív. sziklákra és a fákra esküszik. átfon már: gyökér a lába. beszélsz: szobor szól. halkuló zene. 87 ��Az élő Jeszenyin Cs. Varga István: Jeszenyin világa Valószínűtlen és megrendítő a gondolat, mégis igaz: még mindig élhetne, majd 92 évével, ha az emberi létnek a költők számára ritkán megadatott, de lehetséges határait tekintjük, és több, mint 60 éve halott. Szergej Jeszenyin már mindig olyan marad, mint amilyennek Je s z e n y in v ilá g a cím könyvében Cs. V a rg a Is tv á n , a költőt megidézi: „ T ű z b e jö tt a k é k szem p á r, á tsz ellem ü lt a k ö ltő arca, é s su g árzott, a v e r s h a n g u la ta it tü k rö z v e v á lto z o tt. H é v v e l, te m p e ra m en tu m m a l a d ta e lő v e rs e it. A fia ta l k ö ltő k u tá n o z n i ig y e k e z te k v ersm o n d á sá t. N e m v o lt sz ó n o k i te h etség e, d e v e rs e it k iv é t e le s h a tá ss a l tu d ta e lő a d n i. C s o d á la tta l íz le lg e tte az o rosz szó sz é p ség é t, érez te az a rc h a iz m u so k iz ét, ism e rte je le n tésré te g e ik e t. É r e t t ro zssz ínű h a ja , lá n y o s fe je , s z e líd a rc v o n á sa i, kék szem e, su g árz ó m o so ly a az ig az és ő szin te e m b e r t tü k rö zte. É l e t e is m ű v é t h ite le s íte tte , és n em csa k a le g e n d a te re m té s szin tjén .” C s. Varga István könyve, amely az Í ró k V ilá g a sorozatban jelent meg, szerves folytatása a szerző közel két évtizedes Jeszenyin-kutatásainak. A könyvet előszörre szinte egy lélegzetre elolvasva, majd másodszorra lassan, élvezettel ízlelgetve stílusát, az ember nem győz eleget csodálkozni és örülni a szerencsés egymásra találásnak. Cs. Varga Ist- ván nem pusztán ismeri és tudja Jeszenyin költészetét, de ritka beleérző képességgel idézi meg a költő életét, személyiségét, s vele együtt a századelő, az októberi forradalom, a húszas évek ellentmondásos Oroszországát. Jeszenyin útját - mint a népmesék legkisebb fiáét - kezdettől fogva buktatók kísérik. Az első igazán nagy akadályt a rjazanyi hullámzó rozsmezőkről a pétervári szalonok világába toppanása jelenti, ahol az akkori költőóriás, A le k s z a n d e r B l o k féltő szava sem tudja megóvni az átmeneti útvesztéstől: „S a n y a r ú sorsa m eg v á lto z o tt. A tiszta m é ly s é g b ő l b u k o tt a z a v a ro s fe ls z ín re . A z ő ste h e tsé g n e k k ik iá lto tt Je s z e n y in t a d e k a d e n s e k a m a g u k k ö r é b e a k a rtá k v o n ni. B a r á t o k és á lb a rá to k s e re g e v e r b u v á ló d o tt k ö rö tte. A b lo k i fig y e lm ez tetés m in d é r v é n y e s e b b é v á l t : n e siessen , a k ö ltő i teh etség csa k o d a a d ó , á ld o z a to s m u n k á v a l érh et b e . A s z a lo n v ilá g b a n az id ő - é s e r ő fe c s é r lő b o h é m sá g k ü lső c sillo g á s b a ö ltö z ik . G o r k i j tö m ö ren fo g a lm a z : » B a rá ta i b o r r a l ita ttá k , a n ő k a v é r é t itták .« A m ű v é s z i é le t fo r m á v a l is m e rk e d ő Je s z e n y in , az é rv é n y e s ü lé s , a s ik e r é r d e k é b e n e lfo g a d t a a n e k i szán t s z e r e p e t: a s z a lo n já ró s z e re p lé s e k , b o h é m k o d á s o k h a jó já n k ié r t az ir o d a lm i é le t n y ílt v iz e ir e . K ö z b e n m e g n ő tt a v e s z é ly , h o g y a tá rsa sá g i h a n g z a v a rb a n e lv é t h e t i a k o r sz a vá t, azt, 89 �amelyik nem mindig térben, hanem inkább időben hallatszik a legmeszszebbre.” Küzdenie kell és küzd is Kljujev visszahúzó, lebéklyózó, erőszakos költőbarátsága ellen, majd „túl kell lépnie” az imaginizmus kinőtt korlátain, a „Kocsmás Moszkva” ingoványain: s hogy nem „véti el a kor szavát” , annak az az oka, hogy tarsolyában istenáldotta tehetségét hozta magával szűkebb rjazanyi hazájából a tágasabba: Oroszhonba, majd Európába. Puskin és B lok nyomán teremti meg csodálatos, eredeti tájleíró költészetét, amelyet Cs. Varga István, az Ingoványos erdő című verset elemezve így jellemez: „Jeszenyin lírai képalkotásának jellegzetességeit tükrözi ez a vers. A piktúrában kialakult impresszionizmusnak, a szenzualizmus művészi megfelelőjének lírai mintapéldája. Az impresszionizmus célja: az érzéki benyomások töretlen visszaadása, a szemlélő és a látvány közti rejtett kapcsolatok, áramlások megragadása, az örökkön változó világ pillanatnyi mozdulatlanságának megragadása. A tárgyi valóságnál fontosabb a hangulat, amelyet a látvány kivált. Ha líraiságon az érzelemteli, bensőséges kifejezésmódot értjük, akkor Jeszenyin látásmódja mélyen rokon a lírai impresszionizmussal. Atmoszferikus hatásokkal, lágy, festői vonásokkal dolgozik. Jellemző rá a szubjektív kifejezésmód.” Ha csak a Bokraink közt, Oroszország, Ingoványos erdő, Aranylik, őszül, Nem siratlak . . . típusú versek költőjeként tartaná számon az irodalomtörténet, akkor is csodálatos kincscsel gazdagította volna az orosz költészetet. Szigorú, a költőtől csakis egyértelmű választást és magatartást követelő kora azonban nehezen fogadja el Jeszenyin őszinte, tévelygéseit állandóan a világ elé táró, önmagával is állandóan harcoló maga90 tartását: „A helyzet fonáksága, hogy a lélekben sok visszahúzó erővel küszködő Jeszenyint valóságvállaló tanúságtételei közepette érik a Proletkult bírálatai. Nemcsak ellentmondásosnak tartják, hanem a »reakció képviselőjének is bélyegzik, aki »te l jesen fölösleges a proletariátus számára«. Főképpen biblikus, vallási témái és képei miatt támadják. (Amikor a Proletkult szektás irányvonala győz, Blokot és Majakovszkijt is elítélik. Belső és külső okok miatt maradt sikertelen Jeszenyin közeledési kísérlete a kor elkötelezetten forradalmi táborához” Újra és újra átgondolásra késztet, s mindig megdöbbenti az embert az a tény, hogy Jeszenyint, aki a százmilliós orosz parasztság sorsának értője és szószólója, jövőjéért aggódó, haláláig hű fia, mennyire nem volt képes megérteni és befogadni a türelmetlen kor, amelyben élt. Még azokat a verseit is megkérdőjelezték, szemére hányták sokszor, amelyek pedig természetes alkotóelemei voltak indíttatásának, vállalt küldetésének. Erről így ír Cs. Varga István: „Ma már ki tagadná a költő jogát, hogy az orosz parasztság boldogulásáért aggódjon, a változások sebes sodrásában közösségeszményeinek, értékeinek, kohéziós erejének megőrzésére verses javaslatot tegyen? A múlt és a jelenben épülő jövő költői ütköztetésében jogos veszélyérzet is megszólal: megőrizhetők-e a múlt, a természet értékei a jövő számára, avagy megbomlik ember és természet harmóniája, és a leendő ipari társadalomban a természet is művi produktum, az ember történelmi tévedése lesz?” Cs. Varga István könyvének legszebb lapjai talán a verselemzések: megrázó erővel bontja ki a Bokraink közt, A kutya, a Sagané, te enyém és más versek rétegeit, az értő kézszív előtt könnyedén feltáruló poeti- �kai értékeit. A P erz sa m o tív u m o k ciklus elemzésének is egy egész fejezetet szentel. Rámutat a versek „kettős, perzsa és orosz világára” . Puskin, H á fiz , S z a d i és R u m i örökségére Jeszenyin költészetében: „ J e s z e n yin sa já t P erz siá t a lk o t. N e m stí lu se le k tic iz m u s, h a n em e g y sz e rv e s, e g y sé g e s m ű jö tt lé tre . B á r b iz o n y o s stílu sré te g e k k im u ta th a tó k , m ég is fo n to s a b b az e lb e s z é lő k ö z n y e lv tő l a ro m a n tik u s s tílu s je g y e k ig te r je d ő s k á lá n á l az e r e d e tis é g m é ly s é g d im e n z ió ja , sa já to s m in ő ség e, e s z té tik a i é r t é k e .” Hasonlóképpen teljes fejezetet foglal el Jeszenyin költészetének megrázó végső akkordja, az élveboncolás vízióit felidéző vers, A fe k e t e e m b e r elemzése: „ A rém lá tó k é p z e le t n ag ysz abá sú lá to m á so s k é p e k b e n je le n íti m e g a k ö ltő so rsa la k u lá sá t. . . A k e re s e tle n rea liz m u s és a g ro tesz k v iz io n á lá s , a fa n ta sz tik u m e lle n té te fo k o z z a az iszo n yta tó h a tá st.” Jog- gal állapítja meg elemzése végén Cs. Varga István: „ A fe k e t e e m b e r J e - k ö ltő i a lk o tá s k é n t is r e n d k ív ü l je le n tős. A könyv utolsó fejezete összefoglalja Jeszenyin több mint 60 esztendős magyarországi fogadtatásának történetét, amelynek a gazdagabbik fele kétségtelenül a második, az 1956 utáni időszak. Külön figyelmet szentel Cs. Varga István Jeszenyin magyar fordítóinak, akik között különösen fontos helyet foglal el R ab Z su zsa, Az ő „érdeme, hogy a magyar olvasók Jeszenyint szinte saját költőként ismerik és szeretik” . W e ö re s S á n d o r, F o d o r A n d r á s , K á ln o k y L á s z ló , V e r e s s M ik ló s , N agy L á s z ló nagyszerű fordításai is nagyon sokat tettek Jeszenyin mélyebb megismeréséért, befogadásáért. Gazdag képanyag, életrajzi adatok és sokszempontú, részletes bibliográfia egészítik ki Cs. Varga István könyvét, amely nemcsak Jeszenyin magyarországi recepciójának, de a költő jelentőségének, bonyolult és nehéz kora megértetésének is igen jelentős állomása. (Európa) sz en y in é le ttr a g é d iá já n a k d ö b b e n e te s e r e jű k ife je z é s e , ö n v a llo m á sk é n t és J. M ATYI ANNA A költő életei Szilágyi Domokos ( 19 3 8 — 1 976) Nagyszerű, T a m á s i Á r o n szavával élve „rendes feltámadás” -sal felérő a lb u m a m ic o ru m o t küldtek barátaipályatársai az immár tíz esztendeje halott Szilágyi Domokos után, utolsó peregrinációja színhelyére, a túlvilágra. B e r k e s E r z s é b e t az emlékkönyv egyik fő erényét, a költő valódi ar- cát (arcait!) meg nem hamisító igazmondást, azaz a kiadvány profán epitáfiumjellegét hangsúlyozta az Elet és Irodalomban napvilágot látott Megosztható szomorúság című, szép és bölcs recenziójában. Etikátlannak, s egyszersmind fölöslegesnek érzem tehát, hogy ugyanerről a kérdéskörről szóljak. Meg aztán K á n 91 �bravúros-ihletett szerkesztése kínál egy másik, nem kevésbé fontos szempontot is a recenzensnek. Azt, ami a következő alcímen foglalható össze: egy költő hétköznapjai. Avagy: a költészet hétköznapjai. Bármilyen egyedülálló, dicséretes, sokak szemében egyenesen irigylésre méltó, hogy a költészetnek külön Nap, sőt, Hét adatik mifelénk, (az antológia tanúsága szerint keleti szomszédainknál is!), ez a pár napra koncentrált, sokszor fölfújt-túlhabzott kampányszerű érdeklődés legalább annyit árt, mint használ a líra ügyének. Csak úgy, mint az évenkénti reprezentatív költőkarám (közhasznú nevén: a S z ép v e r s e k !) maguknak a poétáknak. Félreértés ne essék: sem egyik, sem másik eltörlése-megszüntetése nem volna kívánatos. Csupán az á th an go lása. Mindössze annyit kellene tenni, hogy ezeken az ünnepi napokon se maradjon említés nélkül: a versolvasás, versbefogadás nem v a sá rn a p i va d á sz a t. A líra (és a lirikusok!) hétköznapjai, a m ív e s n a p o k (amit Szilágyi pátriájában, Erdélyben, valaha m íh e sn a p o k n a k mondtak!) pedig jóval fontosabbak, mint pirosbetűs ünnepei. És itt, már az első lapon, megkezdődik a kántori bravúr. A kötet nyitánya ugyanis a H é tk ö z n a p o k című Szilágyi Domokos-vers: tor L a jo s A z ü n n ep , az ü n n e p h a la n d ó . C sa k a h é tk ö z n a p m a ra d a n d ó . A m ív e s n a p , a m e g -m e g ú ju ló k ín , a k e s e r v , s o h a -e l-n e m -m ú ló , é le t-ig é z ő és h a lá lr a -v á lt, ö rö k é le tr e h oz ö rö k h a lá lt, ö rö k h a lá lr a ö rö k életet, az é g alatt, a rö gö s f ö l d fe le tt, fo ly ta tó d á s , fo ly ta tá s , m in d , a m i n a p ró l n a p ra m egtart, é s v a lla n i k ész tet - h o g y e k é n y r e - k e d v r e ta lá lt lé t - á llító la g - csa k is íg y s z ilá rd . (H é tk ö z n a p o k , 1 9 7 1 .) És rögtön a második opuszban, Szilágyi A k ö lté s z e t ö rö k le te s című 92 esszéjében, választ kapunk rá, miért is kell a költészetnek helyet kapnia a mindennapokban: „A k ö ltész et ö rö k le te s g y ó g y ír ; a n é p é k ü lö n ö sen . M in d ig a k a d v a la m i, a m iv e l sz e m b en v é d t e le n az e m b e r (te g y ü k hozzá: v a n n a k v id é k e k a h o l e z a v e s z é ly e z tetettség te lje s k isz o lg á lta to ttsá g g á fo k o z ó d ik ! S a m íg a k a d , a d d ig v a n k ö lté s z e t” . Ismerős, elégszer nem is- mételhetően lényeges gondolat ez. Vosznyeszenszkij: P á r b e s z é d a k ö lté s z e trő l- jének egy mondata csendíti rá a tiszta rímet: „ A k ö lté s z e t m a az é lő k és m in d e n e k e lő tt v é d e lm é n e k testü lete .” S az em ber ahogy a várvédők nincsenek sebek nélkül, úgy a költő, az e m b e r v é d e lm i testü let holtig-önkéntese is állandó veszélyhelyzeteket vállal küldetése érdekében. A könyv hű képet ad mindazokról a kanosszákról, amelyekről a fülszövegek és a frissen-koszorúzott költőket méltató szónoklatok egyaránt mélyeket hallgatnak. Az ideoda utaztatott, többszörösen „nemszűz” kéziratokról, a laptól lapig rúgásokról, az elodázott válaszok „lélektani módszeréről” , esetenként fontos kézikönyvek, szótárak hiányáról - egyszóval mindazokról a packázásokról és megpróbáltatásokról, amelyek egy „népszolgáló” - Sz. D. nevezi így önmagát - életében és pályáján elkerülhetetlenek. És prüdéria volna kihagyni e rövid szemléből a költősors többnyire rogyadozó alapépítményének beszédes dokumentumait! Ez persze megint csak tabutéma. Pedig milyen igaz a szállóigeszámba menő V a s Is tv á n mondás, miszerint magyar költő Kossuth-díjon innen aligha szabadul meg az anyagi gondoktól. Hát még ott, ahol Kossuth-díj sincsen. . . Szilágyi Domokos így ír M a jté n y i E r ik n e k 1973. augusztus 9-én: „ M e r t fő fo g la lko záso m . . . a k o ld u lá s , m e llé k a fo r d ít á s .” A „koldulási jogalapot” (Művészeti Alap-segélykérelmet!) egyébként a hetvenesztendős lelkész- �apa nyugalomba vonulása adta. Később, a kálvária újabb stációjaként, temetéséről is hasonló módon, instanciázó levelekkel kellett gondoskodni. A megdicsőülés ritka pillanatai lásd a kötetben közölt egykorú kritikákat, s a nagyszámú emlékverset! és a prózai megpróbáltatások között keskeny, de szilárd pallót jelentettek a költő számára a műfordítói-recenzensi-esszéírói feladatok. Szilágyi labilis idegrendszerét, törékeny fizikumát meghazudtolóan - olyan, szürkének-száraznak ítélt feladatokat is pontosan és meggyőzően látott el, mint rövid könyvismertetések írása a T allózó című könyvtári szemle számára. Hétköznap-dicsérő versét többek között ezek a rövid terjedelmű, de összetéveszthetetlenül egyéni munkái is hitelesítik. Egy gépies műfaj fölemelése - mondhatnánk róluk. De folytassuk a költészet-hétköznap egyenleg nyomon követését az emlékkönyvben. Az egyik, a K ö ltő i szóhasználat című írás, egyben a jellegzetesen Szilágyi Domokos-i „minőségi szarkazmus” példája is: „A k ö ltő i szavak nagy része óhatatlanul azt a benyomást kelti, hogy a költők valamilyen kifinomult vegetarianizmus hívei, akárcsak Lucius, az aranyszamár, ki egy sor izgalmas kalandot él át, míg a megváltó rózsákat lelegelheti.” (1964) Ugyanebben az esztendőben, A költészet hetén című önvallomásában így foglalja össze a poéták helyét-szerepét: ,,A költő: szókölcsönző.” Más szóval: egy a nélkülözhetetlen humán szolgáltatások közül! Ez a költészet mindennapiságába vetett meggyőződés jellemzi legoldottabb, legjátékosabb pillanatait is. A kötetben megjelent számtalan bökverse közül A hum or Parnasszuson érdemel külön említést: „túlte- szek száz tútoron, verem íróbútorom” . Mindez aligha puszta rímkényszer. Az „egérszürke” vagy „csótányfekete” írógép a visszaemlékezésekben is a költővel összenőtt tárgyként, nem valamiféle „kultikus eszközként” jelenik meg. Vannak a kötetnek olyan darabjai - Sz. D. vallomásai a műfordításról, T . S. E l i o t ról, továbbá Sz. D. és több kortárs román költő-műfordító barátságát-munkakapcsolatát tanúsító írás - , amelyekről érdemes volna részletesebben szólni. Csakúgy, mint magánleveleinek irodalmi rétegeiről. Arról, milyen szükségszerűen literatúrával-átitatottak (de nem irodalmiaskodók!) még szerelmes levelei is. Ám a filologizálástól visszariasztanak a szerkesztőbarát és alkalmi horgászcimbora, Szilág y i István szavai: „A f űrészp o rtu d álék o t igencsak rüh e llte .” A „kamasz angyal” béklyót nem tűrő szárnyait fűrészporral nyűgözni - távol legyen! Hátha megmeghallgatja „THANATOS-RÁDIÓJÁ N ” (H ogyan írjunk verset?) az önkéntes távozása évfordulója alkalmából elhangzó evilági híradásokat.. . Zárjuk tehát élete m ások á lta l v a ló leírásán ak vázlatos ismertetését egy tudálékosságot nem tűrően egyszerű Szilágyi-sorral: „s d olg ozni to váb b p ihenésül.” ( M un ka után - 1 9 6 5 .) Hinnünk kell - mert e hit nélkül se könyvet, se tollat nem érdemes kézbe venni - , hogy a költő (a költők!) mívesnapjai a végső elpihenés után is folytatódnak. Bennünk és általunk. (Kriterion) P E T R Ő CZI ÉV A 93 �Baranyi Ferenc: Visszaigéző Alapszabály: egy könyvről írni csak tárgyilagosan szabad, az elfogultság vagy éppen az előítélet c műfajban kiváltképp rossz tanácsadó. De, mit tegyen a recenzens, ha a szerzőhöz közel három évtizedes kapcsolatok - boldog egyetemi, Eötvöskollégiumi emlékek - fűzik, ha a kötetben lépten-nyomon közös ismerősök, barátok nevével találkozik s az utóbbi évek újra szoros kötelékben megélt élményeire bukkan, olyanynyira, hogy a nógrádi ihletésű versek olvastán különös indíttatást is érez méltatásukra. A bevallott szimpátia tehertételét ellensúlyozni csak egyféleképpen lehet: érzékeltetni kell, hogy a rokonszenv hátterében ez esetben rangos költői produktum, színvonalas teljesítmény is áll. A József Attila-, illetve a SZOT-díj eleve jelzi ezt, s több - úgymond - jubiláris momentum véletlenszerű egybeesése is kedvez e szándéknak. Baranyi Ferenc az idén ötvenéves; kereken negyedszázada feleennyi idős korában - jelent meg első ( V illá m o k b a lla d á ja ) kötete, s immár tucatnyira rúg könyveinek száma. Ezek az alkalmak külön-külön is megállni, mérleget készíteni indíthatnak, ráadásul a V iss z a ig é z ő tartalma szerint is ösztönöz egyfajta számvetésre. A múltba nézés azonban nem lehet öncélú: a mércét jelentheti az ígéretes pályakezdéskor vállalt, a beérkezést involváló lírikusi attitűd mai állásának megítéléséhez. Alaposat változott a világ - s benne a költő helyzete is - az indulás, a kibontakozás idejéhez képest. De amíg a valóság érdesebb, zaklatot94 tabb lett, Baranyi közvetlen élettere - már csak a korából adódóan is kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá vált. A modern kori garabonciás kötetlenségét tisztes foglalkozásokra cserélte - átmenetileg még vezető beosztásokat is betöltött de igazi önmagára - úgy tűnik - az irodalmi és zenei ismeretterjesztésben talált, Kenyéradó gazdája a televízió: latinos műveltsége, választékos beszédkultúrája, nyitott személyisége, kapcsolatteremtő készsége jól kamatozik a képernyőn. Boldog ember lehet: azt csinálja, amihez kedve van, s még fizetést is kap érte, hogy aztán újabb lemezritkaságokkal gyarapíthassa amatőr szinten szokatlanul gazdag gyűjteményét. Nem történt azonban fordulat Baranyi irodalomszemléletében, értékrendjében, világlátásában. „V a llo m , h o g y az ir o d a lo m n á lu n k so h a sem csa k a m ű v é s z e te k e g y ik e v o lt, han em a k ü z d ő té r e g y d a r a b ja is. A m a g ya r o lv a s ó so h a sem csak az t v á r ta a m a g ya r k ö n y v tő l, h o g y s z ó ra k o z tassa őt, h a n em azt is, h o g y n e v é b e n is p e r le k e d je n . A jo b b é r t, az ig a z a b b ért, az e m b e rib b é rt. É p p e n ez ért e n gem sem é r d e k e l »a k ö lté s z e t m aga«, csak a n n y i é r d e k e l b e lő le , a m en n yit az o lv a s ó v issz a ig a z o l. E g y c sip e tn y iv e l n a g y o b b h a z a sz eretettel, e g y á rn y a la tn y iv a l n a g y v o n a lú b b közgond o lk o d á s s a l, v a g y é p p e n s é g g e l a m á sik e m b e r ir á n ti m e g n ö v e k e d e tt h a jla n d ó sá g g a l. C sa k az az ir o d a lo m é r d ekes nekem , a m e ly ik s e g ít é l n i '' írta főszerkesztői beköszöntőként a 1984-es évfolyamának élére. Új - az utóbbi öt esztendő tér- P a ló c f ö l d �méséből válogató - kötete azt igazolja, hogy költőként sem gondolkodott másként. Bár az idők erénnyé érlelték a megújulást, az ő ars poeticájában, oeuvre-jében, a következetesség a legnagyobb érték. Ma is azok a legjellemzőbb jegyei költészetének, amelyek szakmai rangját, népszerűségét megalapozták annak idején. A mívesség, a csiszolt forma, a kitűnő ritmusérzék, zenei hallás az egyik oldalon, az érzelemre apelláló őszinteség, a harcos indulat, közéleti tartalom a másikon. Ez azonban nem jelent helyben járást, megtorpanást, hisz’ fejlődött az ő lírája is az évek során, de meghatározott pályán, saját eszmei, esztétikai alapzatán, függetlenedve az új keletű, bizonytalan körvonalú szellemi áramlatoktól, divatoktól, az álintellektualizmus ködösítő, hamis végleteitől. A diákos lelkesültséget - helyenként lezserséget - , a plebejus rakoncátlanságot egy érettebb, bölcsebb hang, megfontoltabb, józanabb tónus váltotta fel, de jottányit sem engedett elveiből, meggyőződéséből. „ . . . h á t n e m ! É s szá zszo r n e m ! H a v o lt a f ö ld ö n ! é r te lm e á ld o z a t n a k : lesz, a k i/ p ip a c s p e rn y é t s o d r ó s z e le k k e l e ljö n / az e lv é r z ő z á sz ló t m e g h a jta n i.” - írja, aligha véletlenül B e n já m in L á s z ló n a k ajánlva e sorokat. Baranyi változatlanul rendkívül érzékeny a társadalmi kérdésekre. Reálisan látja, hogy a szocializmus manapság mekkora kihívás, próbatétel előtt áll, s felelős válaszokat keres a továbblépéshez: „ A z z a l n in cs e lin té z v e s e m m i,/ h o g y d r a p é r iá s asztalok/ m ö gö tt az e ln ö k s é g k ife jt i,/ h o g y m e ly ’ n a g yo n s z a b a d v a g y o k ,/ . . . az ünn e p a k k o r a m ié n k , h a ! a k o rh a d t s írk e re sz ta k á c ! m e g k ö v e s ü l b en n ü n k , m ik é n t a/ s o k tö m b ű ö sszetartozás,/ m ié n k m a ra d az ü n n ep a k k o r ,/ h a d r a p é r iá n in n en is ! ig a z a t szó l, k i p i rosat s z ó l j b á r m o n d fe h é re t, z ö ld e t is. . .” (Alkalmi vers) De lehet-e cso- dálni, hogy a növekvő gondok, az élesedő konfliktusok őt is megérintik, s ő maga is figyelmeztető kérdőjelek között vívódik: „ M a m á r a já té k - ezt s u s o g já k - / le n c s é re m e g y .! n em b a b ra , v é r r e ./ S z o c ia lista M a g y a ro rsz á g ?/ U g y a n k é r e m !/ S u gyan m ié rt n e ? ” (Susogják) Sőt a tétova S léptek láttán, nyek, kemény olykor nála is a beletörődés a nem kívánt fejlemétanulságok terhe alatt megjelenik a kétkedés, gondolata: „ . . .N y e r n i itt! m a g u n k fa jtá n a k n in cs re m é n y ,/ a te lje s k ile n c p e rc e t át-/ v e r e k e d n i b o to r d o lo g :/ o ly a n m in d e g y , h o g y k iü tött/ le s z e l v a g y csa k le p o n to z o tt.” (Ring) Az eszme- és pályatársra, a testi-lelki jó barát G e r e ly e s E n d r é r e emlékezik így s erre rímel C z in k e F e r e n c n e k írott ajánlása is: „ I z z ó h a rc o k tó l re m é lte m / v is s z a v ív n i e m b e r s é g e m :/ ta lá n tisztító csa tá k b a n / e lv é r z ik , a m it k iá llta m ,/ vagy én v é rz e k e l s e k e fá m / m a ra d szem em b u ta h e ly é n ./ L e g s z e b b e s é ly e a h a rc n ak , h o g y az „ e m b e r b e le h a lh a t.” (A keresztesvitéz keresztje) Máskor fanyar fintorral, iróniával reagál az élet ellentmondásaira: „ E lf o g a d t a m ,/ h o g y e lfo g a d n i! s z a b á ly o k a t : fö lö s le g es./ A v íz b ő l/ ú g y is az h úz k i,/ a k i so h a se v o lt / v iz e s .” m a jd (Para- doxon) Végül is azonban felülkerekedik benne az egészséges életösztön, a felmenők mentalitása: „ M ik ö z b e n az é r te lm isé g / b u z g ó n la jstro m o z z a a csom ó k a t a k á k á n :/ G e r s e k a r á to n Kov á c s P a li b á ty á m / m é g a k k o r is fü ty ö ré sz ik ,/ a m ik o r ö sszéb b h úzza a n a d rá g s z íjá t.” (Szemenszedett vak- ság) Baranyi számára nincs más út, mint nyílt sisakkal, megalkuvás nélkül ellenállni a „métely tőrének” , a „sandaság nyilának” . Az igazságkeresés szándékával, szigorú törvény nevében hadakszik: „ N e csa k m a g y a ru l,/ d e m a g y a rá n is/ e n g e d j sz ó ln i, U ra m , / azaz e g y e n e s e n , m in t a kaszasu h an ás./ V á g jo n r e n d e t a s z ó ! a d u d v a rostú b e lé n d e k - b e s z é d b e n ,/ h o g y sz á rban b á t o r o d v a é g r e s z ö k jö n ! a z érte95 �l e m a r a n y f e j ű k a lá s z a .” (Fohász) Jó tudni, hogy a költő erejét „az ipszilon alakú völgyben nyújtózó”, bányászmúltú munkásváros, a nógrádi megyeszékhely szelleme is képes volt megsokszorozni: ,,B ú c s ú z o m és v i s z le k m a g a m m a l , / h o g y k e n j e n s ú j t ó l é g a f a l r a ,/ h a v i r r a s z t ó h i t e m k ic s ú fo lt ! jö v ő n k h á r o m sz o r m e g ta g a d j a . ” (Salgótarján) Politikai költészet ez a javából, mintegy dacolva azzal a felfogással, hogy az effajta líra, a közérthető mondandóra formált klasszikus vers felett eljárt az idő. Baranyi direkt módon is szót emel Váci Mihály emlékéért: „ K ö n n y ű m o s t r á l e g y i n t e n i ! !A s z o b r a i s o l y a n s o v á n y , h o g y / a v a r j ú m á r a v á l l á n k á r o g -/ m a d á r i j e s z t ő n e k h i s z i ./ . . .H á t m i t a k a r t o k t ő le m é g ? P r ó b á lg a tta a le h e t e t le n t ./ S n e m s z e g t e m e g a z z a l, h o g y e l m e n t , ! a z é r k e z é s í g é r e t é t . ” (Tejért s mézért) E „védőbeszéd” egy nemzedék nevében, az elkötelezett irodalom, az igazi értékek támogatásának általános igényeként is hallatik. Még inkább példaszerűek a nagy francia forradalom tanulságait A n d r é C h é n i e r költői sorsával aktualizáló ciklus versei. Visszafogott, keser-édes hangulat jellemzi a kötet szerelmi líráját. A se vele, se nélküle kettősségében, az oldás és kötés örök dilemmájában gazdag élettapasztalat sűrűsödik: az 96 intim szféra felemelő, szikrázó szenvedélyére „tompazöld remény”, „matt magány” vet árnyékot. S - úgy látszik - ennek sem csak személyes okai vannak. Korunk belga, olasz és szovjet lírájából merített adaptációk - ahogyan Baranyi fordításait szívesen nevezi - önértékük mellett azt is reprezentálják, hogy milyen koncepció szerint válogat. „ A z o k a t s z e r e t e m , a k ik h i s z n e k a / t a v a s z b a n , h a a g ó ly á k h í r e l i k ,/ . . . n y e l v ü n k b e n , m e l y n e m n é m u l e l s o h a ,/ a n é p m e s é ib e n ,! a b a rá tsá g p illé r e ib e n ,/ á m azok hoz n i n c s k ö z ö m s o h a ,/ a k ik n e m h is z n e k s e m m i b e n . ” M a k s z im T a n k szov- jet költő versének részletei rokon lélekre vallanak, akár a fordító saját sorai is lehetnének. Hisz’ lehet baj elég, mindenkit érhet sérelem, sorjázhatnak rosszkedvű évek: szenvtelenül élnie, mindent tagadni sosem szabad. A megtartó hit apoteózisa jelenti Baranyi egyre mélyülő, kiteljesedő költészetének mindig aktuális - de ez idő tájt különösen figyelemre érdemes - üzenetét. Ennek jegyében joggal remélhet értő — és egyetértő olvasókat nagy számban, s társakat is a „küzdőtérre”. Ezért fontos amit csinál: a helytállás szimbóluma. (Magvető) CSONGRÁDY BÉLA ��Á ra: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6893c6413132a6469aaf18b9b556c76d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d62b16525b3ce66d70d3720ec25b347d.pdf f0caa44973c7d3f05448e1b6aead09f6 PDF Text Text �Az első fél év Palócföld-rendezvényeiből kiemelkedik a Kortársaink című irodalmi estek sora. Február 2-án Hernádi Gyula (Pósa Zoltán író, kritikus mutatta be), március 2-án Krasznahorkai László (Kulin Ferenc bevezetőjével), március 30-án Király István (Monostori Imre az Új Forrás főszerkesztője mondott bevezetőt), május 11-én Esterházy Péter (Alexa Károly méltatta munkásságát) volt a vendégünk. A valódi közönségsikert aratott sorozat első felének szervezője és házigazdája szerkesztőségünk részéről Laczkó Pál volt. Sorozatunk ősztől folytatódik. 1. kép Krasznahorkai László. 2. kép Esterházy Péter. 3. kép (jobbról): Király István, Monostori Imre, Praznovszky Mihály. �Tartalom 3 Balázs János versei a hagyatékból 5 Szepesi József: Vígság (vers) 6 Szepesi József: Idegen költő (vers) 7 Orsós Jakab: Ismerkedés (memoár) 1 2 Choli Daróczi József: Hajam a szélben, Vénülőn (vers) 13 Mészáros György: Hol tartunk? (tanulmány) 18 Magyar József: Bari Károly világai (recenzió) 21 Gáspár István Gábor: „Mint egyenrangú az egyenrangúhoz” (tanulmány) 26 Rostás-Farkas György: Cigánykaraván, Anyám fejfájára (vers) ABLAK 27 Rácz István: Hangos levél a főszerkesztőnek VA LÓ SÁG U N K 34 47 Miklóssy Endre: Településhálózatunk a hetvenes évtizedben (tanulmány) Speidl Zoltán: A Palócföld megkérdezte az SKÜ Alkotmány brigádját. . . (interjú) SZ O M SZ É D SÁ G ÉS K Ö Z Ö SSÉ G 51 59 Mezey László Miklós tanulmánya Fábry Zoltánról Szarka László kritikája Matúš K učera könyvéről 69 Kovács Győző: Erdély története (recenzió) M ÉRLEGEN 81 87 74 Áru-e a kultúra? (Csongrády Béla) 78 Bódi Tóth Elemér lírájáról Konczek József Tamás István és B anos János könyvéről Siposhegyi Péter Horpácsi Sándor: „Kassáknak már mindegy” (Befejező rész) E számunk illusztrációs anyagát Rácz István finnországi fotóiból válogattuk. Borító 2 .: Laczkó Pál fotói folyóiratunk Kortársaink című sorozatáról. �Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B álint Tam ás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G á b o r igazgató. 8 7 .4 8 0 5 0 N . S. Főszerkesztő: ☆ PRAZN O VSZKY M IHÁLY A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r. H orváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C sík Pál D r. Fancsik János Fü zesi István D r . K a p r o s M á rta D r . N é m e th Já n o s Istv á n D r. Tam áskovics N á n d o r V in c z e Já n o s A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: D r. Bacskó Piroska C zinke Ferenc K o vá cs A n n a T óth E le m é r Pál Jó z se f szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 2 1 . Telefon: 14-386. E SZÁMUNK SZERZŐI cigány naiv festő (Salgótarján); C h o li D a ró c z i Jó z s e f költő (Bp.); C so n g rá d y B é la pártmunkás (Salgótarján); G á s p á r Istvá n Gábor szabadúszó (Salgótarján); H o rp á csi S á n d o r kritikus (Miskolc); K o n c z e k Jó z s e f költő (Bp.); K o v á c s Győző irodalomtörténész (G öd); M a g y a r Jó z s e f költő (Nyírbátor); M észáros G y ö r g y tudományos kutató (Eger); M e z e y L á s z ló M ik ló s kritikus (Bp.); M ik ló s sy E n d r e a V Á TI munkatársa (Bp.); O rsó s Ja k a b író (G ellénháza); R á c z Istvá n fotográfus (Finnország); R o stá s-F a rk a s G y ö r g y költő (Bp.); Sip o sh e g yi P é ter kritikus (Bp.); S p e id l Z o ltá n újságíró (Salgótarján); Szarka L á sz ló történész (magyarságkutató csoport, Bp.); Sz ep esi Jó z s e f költő (Cigány Újság munkatársa Bp.). B a lá z s Já n o s Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1. - 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867: 25-925 �BALÁZS JÁNOS [Sárfalú háznak...] Sárfalú háznak fordítok hátat és el se köszönök. Romjaiban megnézni egyszer majd eljövök: sikoltó idő lesz odamenesém, akkor is messziről undorodva nézem, hogy mivé lett a régi remeteotthon ? jajongjon a szél, vele sóhajom párásan megosztom, hogy mielőbb eltűnjön a köd, akkor is, ha nyomában nem kélnek örömök, csak haldokló fény-nyaláb lobog és sziszegnek mérges viperák. Mert itt mindig csendet emésztett a lárma, zagyva hangözön, csürhe dalárda. Rendet nem szokott helytelen népség: maradi értelemben, nyomor és szegénység. Szeméthalmok bűzösen erjednek, lappangó ragály: épségeibe kínálva állatnak, embernek. [ Melegebb tájra...] Melegebb tájra költözködnék. Kunyhómba pára és fagyos köd lép. Mintha hajtanám: úgy is hiába, legyen sűrűbb a remete világa. Bizony szertefoszlott minden reményem, sokad magammal, egy darab kenyéren, lelkembe aszalt, álomszőtte hajnal, sápadt merengésbe fulladó sóhajjal. Nem is jut eszembe annyi minden, pedig múltamat sokszor áttekintem és lenyelem mostohaságát, duzzadó gömbjét, mérgező gombáját. Mégis csak elmegyek igaz, hogy nehéz lesz: állatok közé ostoros vitéznek, nyáj-sereg hajtónak, szabad legelőkön, nem lesz ott utódom, ahogy nincs elődöm. 3 �[Most már azt hiszik...] Most már azt hiszik, hogy beleragadtam a felemelkedésbe és megtagadtam régi önmagam, amiért a nevemet viharos szél érte s megütött a guta, amely nyelvemben csapongva gagyog eleven sértéseket: hiszen ez nem más, mint önmarcangolás, ami rajtam tép sebet és vérzek, ha nem is láthatóan, mint tengeri iszap, feneketlen tóban s fuldoklás köröz átkokat: most több a kínom, mint amennyit eddig átéltem sokat. Elkárhozásom olyan véges csapás, mint kába dőreség, kígyóharapás, amitől a lélek bőre ég. Beszédem füstje így lesz méreg, mert én csak beszélek, de senkit el nem ítélek. [Mogorva az idő...] Mogorva az idő, szűkülnek a napok, csapongó szél ver kormos ablakot, nem terjeng a napfény: szorongva bújdokol szomorú a tájék fekete alkonyon. Sapkátlan mezőség, az erdő is lapos, csak az én éjszakám köd-tornyú kalapos, feszes kelevénytől ólmos és mérgezett, pedig a nehéz tél még el se érkezett. Elmegyek érte, 4 mert hogyha késik: kötetlen reménység beleenyészik cifrán a kopárságba, ahol álmaim családja fekszenek rakáson és bizony maholnap fejemre horpad sárfalú lakásom; de ha a télben nagy hó lesz a tájon, nem félek, mert meglesz örökös lakásom, ahol rongyokba kötözött színes férgek másznak s helyettem ők festik színesre a vásznat. �5 �S Z E P E SI JÓ Z S E F Idegen költő Idegen kocsmák, idegen tűzhelyek, idegen ágyak - ez jutott nekem; de megvendégelt a lázas képzelet pazar fantáziával fényesen. Okkal remélhetem hát: lágy mosollyal Kitűntet egyszer tán a létezés s mint tiszta körmű hivatalnok-féle, ki tiszteli a szorgos méheket, megkér, mielőtt homlokomra lépne, töröljem le a verítékemet s e tiszta körmű hivatalnok-féle elnézést kér s egy száraz lábbelit. . . mikor a füzesek alatt - hűvös éjjeli óra csillagok tükre, friss patak ringat virágot, kis halat s (élmény)-szép dajkanóta ajkán hűs hullámcsobogás s az élet nyűgös pillanat s pár fáradt, meggyötört alak szívében hűlni kész parázs 6 �ORSÓS JA K A B Ismerkedés Amikor a félig meztelen négy lány és mi, a három fiú bevonultunk az iskolába, kicsit késve érkeztünk. Az ötvennégy fős osztályból mindenki felállt és megmerevedett, pillanatra a tanító sem tudott mihez kezdeni. Előkapott egy másfeles pálcát, az asztalra csapott: - Leülni, karokat hátra! Nem mertük a küszöböt átlépni, ott toporogtunk az ajtóban. Aztán mégis intézkedett a „mester” . Az első padokat kiürítette, oda ültetett be minket. Elmondott egy szép beszédet: - Új vendégek érkeztek, nézzétek meg, milyen értelmes arcuk van, játsszatok velük ugyanúgy, mint a többi pajtásaitokkal. Ki fogadja el őket barátjuknak? Két hasonló rongyos-ruhás cselédgyerek jelentkezett, de azok is szégyenlősen. Nekünk hetünknek a plafonon a szemünk. - Miért bámuljátok a plafont? - kérdezte a tanító. - Ide kell nézni, ahol én ülök, a dobogón. Legnagyobb volt köztünk az én Jóska bátyám, tizennégy éves, egy centivel magasabb, mint a tanító. Ő volt az első, aki szembe mert nézni vele. Jóskát kérte meg a tanító, hogy beszéljen hozzánk anyanyelvünkön, mert magyarul nem tudtunk megszólalni. Jóskán kívül egyikünk sem tudott tíztizenkét szónál többet. - Félnek tanító úr. Én is úgy látom, hogy mozog - és ujjával a mennyezetre mutatott. A padokban kuncogás, a tanító kettőnek, háromnak lekevert egy fülest. - Aki nevet, így jár. Kaptunk palatáblát, palavesszőt. Meglátszott, hogy a tanító velünk többet foglalkozik. Mindegyikünk szépen rajzolta a karikákat. Végighordozta a tábláinkat az osztályban, hogy lássák a többiek is, milyen ügyesek vagyunk. Körülbelül a negyedik, vagy ötödik napon a tanító úr rájött, hogy mi nyolctól négyig egy falatot sem eszünk. A többiek elmentek ebédelni, mi maradtunk, irkáltunk. - Ti mikor esztek? - érdeklődött a tanító. Jóska szólalt meg, a képviselőnk: - Mi csak egyszer. - Többször nem tudnátok? - Tudni tudnánk, de így szoktuk meg. Akkor beterelt bennünket a konyhájába, hatalmas tál töpörtyűt tett elénk, kenyérrel, zöldpaprikával. - Úgy kell enni, hogy maradjon is - súgta nekünk Józsi. Megfogadtuk tanácsát. Á m a tanító mindaddig biztatott, amíg mindent el nem pusztítottunk. Másnapra szólt a községben és mind a hetünket beajánlott kosztra egy-egy család- 7 �hoz. Így ment ez öt éven át, de még az utánunk jövők is így étkeztek, annyira hagyománnyá vált ez a faluban. Valósággal kérkedtek velünk, a bizonyítványt mindig megnézték, biztattak, ipart tanulni ajánlottak.. . Leszállt az első dér. A gyerekek kezdték a nyári ruhákat, cipőket kicserélni, de amikor a hó eleredt, mi még mezítláb jártunk. Vagy három-négy centis hó volt, mire a tanító összeszedett néhány pár cipőt a fagyos lábainkra. Télen, mire hazaértünk, már sötét volt. Kinyitottuk a sparheltajtót, felváltva csináltuk a leckét a tűz fényénél. Amíg a könyvből értelmes mondatokat otthon nem olvastunk ki, a szüleink mérgelődtek ránk, hogy „fiskálisok lesztek.. .” Féltettek bennünket, kizökkenünk az ő rendjükből. Később, mikor már hangosan kezdtünk olvasni meseszerű olvasmányokat, akkor már elnézőbbek lettek. Nagyanyám elkezdte piszkálni a tüzet: - Folytasd! - szólt rám. Egyre gyakrabban kértek, hogy vegyük elő a könyvet, olvassunk. A második évben már néha újságot is vettek, majd olvasni kellett nekik. Nagyon sok szót nem értettünk meg, de ők sem sokat. A képek nagyon érdekelték őket és megkértek bennünket, hogy kérdezzük meg a tanítótól, azokat hogyan csinálják? Az egész a népszámlálással kezdődött.. . Átkozták is azt a napot, de önnön magukat is hibáztatták: - Hogy az Isten miért nem tudott bennünket kámforrá változtatni abban a pillanatban, hogy a jegyző a tanítóval ide betévedt. Szürkületben érkeztek. Mi eddig nem voltunk nyilvántartásba véve. Az összeírás után, ott a tűznél kijelölték, hogy melyikünk fog iskolába járni. A szülők keservesen sírtak. Ők is csak megéltek, pedig se írni, se olvasni nem tanultak. Egy hétre rá a jegyző behívatott mindenkit, és szigorúan megparancsolta, hogy a gyerekeknek iskolában a helyük. Már az is szóba került, hogy át kéne lépni innét másik területre. Nem sikerült, mert akkor hoztak valami letelepítési rendeletet. Mivel az ősz is közeledett, így nem volt tanácsos útnak indulni. Az első évben, mikor megkaptuk az értesítőt, a jegyző üzent a kisbírótól, hogy szeretné látni a bizonyítványunkat. Be is vonultunk mind a heten. Végignézte mindegyikünk bizonyítványát, megsimogatta a fejünket. Behozatott a feleségével egy tál friss rozskenyeret. Jóskának, mint a legnagyobbnak, megengedte, hogy a tárcájából sodorhat egy cigarettát is. Neki volt a legjobb értesítője. Mivel vitéz volt a jegyző, elmesélt egy-két történetet, hogy kint az olasz fronton cigány katonái voltak, azok nagyszerűen megállták a helyüket, becsületes polgárai lehetünk mi is a magyar hazának. A jegyző eldicsekedett velünk, hetünkkel, magasabb körökben is. A szomszéd falu tanítója átvállalt négyünket, egy kilométerrel közelebb voltunk ehhez az iskolához. Jómagam is ehhez a tanítóhoz kerültem, aki anyagilag tehetős volt, és így ő hívott bennünket, a Somogyi báróval együtt, kosztosnak. A báró konyhájában nagyon sok lencsét, babot elpusztítottunk! Ez a tanító óra alatt maga mellé tett egy széket, egyet-egyet kihívott közülünk, külön foglalkozott velünk. Belőlem papot akart nevelni, mert jó beszédkészségem ott is kitűnt. Ferit kovácsnak szánta, mert erős, izmos fiú volt, Pistát meg asztalosnak. Fél évig minden jól ment. A bárónál azonban hamarosan kitelt a becsületünk. Az osztály ki volt tanítva, ha a Somogyi báró érkezik, akkor hangosan köszönteni kell: - Dícsértessék a Jézus Krisztus! Érkezését is azonnal jelentse, aki meglátja. 8 �Történt egy alkalommal, hogy Ferkó öcsém elsőnek vette észre a báró közeledését, és ijedten elkiáltotta magát: - Jön a Somogyi! A tanító ott téblábolt köztünk, kihallgatásra rendelt bennünket, a következmény az lett, hogy másnap szomorkásan közölte velünk, hogy a méltóságos úr megsértődött, mivel a Ferenc Somogyinak nevezte. A kosztolást még azon a héten megszüntette. A tanító titokban kosztolt bennünket, de figyelmeztetett, hogy erről senkinek egy szót sem. Az ötödik osztályt elvégeztem, tizennégy éves lettem. Kimaradtam az iskolából. A tanító azért nem vette le rólunk a szemét. Hetenkint üzent értünk, hogy látogassunk be hozzá. A szobájában akkora Magdolna-szobor ékeskedett, mint egy tizennégy éves lány. Kifaggatott, mit csinálunk, mit dolgozunk. Beajánlott egy másik uraság, Újnépi Elek Ernő kegyeibe, akinek vagy kilenc majorja volt a környéken. Újnépi elküldte értem a főkertészt, hogy vezessen elébe. Hatvan körüli, szikár, szivaros, magas ember fogadott. Fényes szoba, kényelmes, ami engem nagyon zavart. Megkínált egy hatalmas szivarral. Megkérdezte, hajlandó volnék-e neki rákot szedni a közeli Principális-csatornából. Napszámba, vagy megegyezünk, hogy egy darabért mennyit fizet... Darabonként húsz fillérben állapodtunk meg. Néha besegítettek a kisebb testvéreim is, és így egy-egy nap annyit kerestünk, mint egy felnőtt napszámos két hét alatt. Két év múltán az öregúr meghalt és Svájcban élő lánya örökölte a birtokot. Meghagyta neki az apja, hogy engem továbbra is tartson meg szolgálatában. A temetésen én is részt vettem. Ez a hölgy csodálatosan szép volt, férje egy Clár Mihály nevű svéd gépészmérnök, de ennek az úrnak sehogy se fértem a bögyibe. Nem értettem, még most sem, hogy miért gyűlölt. Ez a hölgy nemesebb elfoglaltságot szánt nekem: délelőttönként karonfogva végigsétáltunk a nyolcholdnyi parkban, és a cigányok életéről meséltetett. Mivel terhes volt, folyton arról faggatott, hogyan szülnek a cigányasszonyok? Hosszú órákon keresztül a legapróbb mozzanatokat is kikérdézte tőlem a cigányasszonyok mindennapi életéről. Voltak olyan kérdései, amire szégyelltem megfelelni. A cigányasszonyok azért szülnek könnyen - mondtam - , mert naponta huszonöt-harminc kilométert gyalogoltak, volt olyan asszony, aki már annyit gyalogolt, hogy Kínát körbejárta volna hetven-nyolcvan éves korára. Az úrnő minden szavamat megjegyezte, amit érdekesnek tartott. Tőle tudtam meg, hogy a primitíven élő emberek, és így a cigányok is, azért tűrőképesebbek olyan betegségekkel szemben, melyek a civilizáltan élő embert megtámadják, mert ritkán mosakszanak, s a testüket olyan réteg fedi, mely a pórusokat elzárta a bacilusok elől. Ő is sok mindenre tanítgatott engem, de egyszer sem mondta, hogy feltétlen fogadjam el. Ha látta, hogy fáraszt a beszélgetés, akkor igyekezett nekem a virágokról, fákról beszélni. Egy őszi reggelen közölte velem a főkertész, hogy az asszony kórházba került, szülni fog. Ügy két hét múlva került haza, miután egy szép lánya született. Ő ugyan nem szoptatott, hanem egy harmincéves cselédasszony járt a kastélyba a gyereket szoptatni. Az első találkozásunkkor azt mondta, hogy mindenben igazam volt. Nem mondott ennél többet. Alig egy-két nap után megsúgta, hogy tartogat számomra egy kis meglepetést. Nagyon foglalkoztatott, hogy mi lehet az. Olyan kedélytelen volt az arca, hogy nehezen lehetett abból olvasni, és így jóra is gondoltam, meg rosszra is. Másnap a kertész hozta ki a strandra a csomagot, melyet az asszony adott át nekem. 9 �- Ezt azért kapod, amiért olyan sok mindenre megtanítottál - mondta kedvesen és megkért, hogy bontsam ki a csomagot. Ő csak az arcomat kémlelte, míg én repdestem az örömtől, a fehér öltöny, cipő, ingek, alsónadrágok láttán. - Milyen jó neked! - nézett rám kissé szomorkásan -, te még tudsz örülni. - A nagyságos asszony is örülhet, hisz van egy szép lánya - mondtam dicsérően. - Az Isten tudja! - szólt tűnődve, majd végighúzta selymes kezét a hajamon. - Van még vajdátok, Jakab? - kérdezte. - Igen, Homokkomáromban lakik - válaszoltam. - Azzal is szeretnék beszélni! - Tessék megüzenni neki, hogy jöjjön el, mert alig van ide néhány kilométerre. Másnap reggel úgy nyolc óra körül a vajda ott állt a kastély bejárata előtt, hatalmas fejsze fénylett a vállán. Bő ingben és fehér bőgatyában, mezítláb. Vállig érő haja fénylett, elől három ágra fonva, s a fonat a homloka közepén kör alakúra volt tekerve. A kör közepén egy három-négy centi nagyságú tengeri kagyló díszlett. Az asszonnyal ott ültünk a megszokott helyen: a strandon, amikor a kertész odajött a vajdával. - Ahogy parancsolta, méltóságos asszony - jelentette a kertész, majd mélyen meghajolva elköszönt. A vajda kissé zavartnak látszott, hogy én is ott vagyok. - Kezeit, lábait csókolom méltósága! Bogdán Ferenc a nevem. Kívánom, hogy méltósága sok örömet, boldogságot kapjon az élettől! Hívatni tetszett méltósága. - Igen, kíváncsi voltam magára Ferenc bácsi és valamivel szolgálhatok-e magának? A vajda közelebb lépett, és a földig hullámzó hangját könyörgésre váltotta : - Méltósága jó szívéhez fordulok azon alázatos kéréssel, hogy szegénységemen segítene, ha egy-két nyárfát adna megmunkálásra! - Milyen munkálásra gondol bácsi? - kérdezte az asszony kíváncsian. - Hát csókolom a kezeit, teknőket, melencéket, hólapátokat készítenék nagyságodnak megegyezés szerint. - Tessék az intézővel ezt megbeszélni. Ami engem illet: engedélyezem. - Isten segítsége soha se hagyja el a nagyságát! - mondta a vajda. - Foglaljon helyet - egy pirosra festett székre mutatott az asszony. A vajda a gyepre telepedett le törökülésben az asszonnyal szemben, majd engedélyt kért, hogy pipálhat-e ebben a gyönyörű kertben. - Tessék, tessék - mondogatta az asszony, és nevetni kezdett. A vajda olyan volt, akár egy indiai szobor: arcáról gyöngyözött a verejték, melyet ingujjával sűrűn letörölt. Hatalmas füstöket engedett ki a száján, amelyek a gyenge légáramlattól a szakállába sodródtak. Azt hittem, hogy a szakálla ég, és majdhogynem figyelmeztettem. Az asszony jó ideig csak bámulta, fürkészte a vajdát, akár egy földöntúli lényt. Észrevettem, hogy a vajda is kissé feszélyezve érzi magát. Az asszony faggatni kezdte: - Hogy ha nem sértem meg, úgy bátorkodom megkérdezni, hogy jelen időkben is törvénykeznek-e a maguk régi szokásai szerint? - kérdezte az asszony. A vajda rövid ideig mintha valamin töprengett volna, de kimérten, minden szót átgondolva beszélni kezdett. 10 �- Nagysága! Tegnap is egész nap tárgyaltam - a gatyájára mutatott, melyen a zöld fűtől hatalmas foltok ékeskedtek. - Holnap meg is kezdi a munkát? - kérdezte az asszony. - Igenis, nagysága, kéremszépen. - Akkor Isten önnel, Feri bácsi. A vajda is elköszönt az asszonytól. Miután megegyezett az intézővel, még azon nap délutánján két kisebb nyárfát kidöntetett. Másnap, hogy a vajda faragni kezdett, az asszony szinte az egész napját ott töltötte. Kivitte a háromlábú székét, és nézte, ahogy a vajda szabdalja, formálja hatalmas fejszéjével a teknőket, melencéket. Délutánra a cselédekkel szalonnát, kolbászt, kenyeret vitetett le és a vajda tüzet rakott neki, hogy szalonnát tudjon pirítani. Éppen hogy megkóstolta, mert inkább a vajda étkezése érdekelte. Biztatta is a vajdát, hogy többször egyen, mert nagyon nehéz munkát végez. - Nem inna egy kis jó bort? - kérdezte a vajdától az asszony. - Az Isten is megverne! - mondta tiltakozóan az öreg. - Csak nem! - lepődött meg az asszony. - A mi mesterségünkhöz tiszta fej kell. - Milyen bölcsen látja - mondta az asszony. Hozzám nem szólt a vajda, csak szúrós pillantásokat vetett néha felém. Ezen a napon az asszony megkérdezte a vajdától: - Feri bácsi, ismeri ezt a fiút? - Bár ne ismerném . . . - mondta gyűlölködve. - Csak nem bántotta magát? - Ez már nem a mi fajtánk.. . ezek fiskálisok! - gúnyolódott. Az asszony sajnálkozóan végigmért, s ennyit mondott: - Ne vedd sértésnek a Feri bácsi szavait, mert a maga módján neki is, meg neked is igazad van. Későbbi találkozásunkkor a vajda elmondta, hogy azért volt ideges, mert attól tartott, hogy a saját igazi nevén fogom szólítani az asszony előtt. Én persze mindig is Vendelnek emlegettem. A cigányok úgy tudtak a katonai szolgálat alól kibújni, hogy fiatalabb, vagy idősebb keresztlevelet váltottak, és így megmenekültek a katonáskodástól. A katonaviseltség bizalmatlanságot is keltett a törzs tagjaiban. Minden olyan tevékenység, amely eltért az ősi törvényektől, gyanús volt. A törzsön belül kiszemelték azt az egyént, aki jó emlékezőtehetségével kitűnt, s a vajda állandóan neveket, évszámokat gyakoroltatott vele. Ha hamis keresztlevelekre volt szükség, úgy ez a fifikás egyén kereste fel a plébániákat és tudakolta meg a szükséges anyakönyvi adatokat. Voltak esetek, ha a másik törzsnek nem volt hasonló tehetségű embere, hogy kölcsönkérték a kikémlelőt, ellenszolgáltatás fejében. A Bogdán Ferenc nevű vajda, aki 1960-ban halt meg Homokkomárom községben, százhárom évet élt. Alig tizenhat évesen választották vajdává. Apja is vajda volt. Egy alkalommal a csendőrök felkérték, hogy öltözzön egyenruhába, egy gyilkost elfogni. Azt ígérték a csendőrök, ha ezt a szolgálatot nekik megteszi, úgy háborítatlan élhetnek a törzs tagjai. A községi bíró szobájában a tiszthelyettes a maga uniformisába bújtatta a vajdát, addig ő gatyában izgult, hogy csendőrkollégáját nem öli-e meg a gyilkos. A cigányt nem féltette, mert törvényen kívülinek számított. Idős Bogdán Ferenc ugyan vállalkozott a kényes műveletre, de puska soha nem volt a kezében, ezért kioktatták, hogyan kell azt kezelni. Az ál­ 11 �csendőr akkorát ordított a gyilkosrra, hogy a szerencsétlen azonnal megadta magát. Hálából a csendőrök a cigányokat ugyan nem zaklatták, de a törzsbeliek a vajdát még aznap letették tisztéből, mert szolgálatot tett a fehéreknek. Még ezen a napon megválasztották helyette a vajda fiát, Vendelt, vagyis „Feri bácsit” . CHOLI DARÓCZI JÓZSEF Hajam a szélben Napsugaracska a tél hidegét ha kioldja, homlokodon a redő beleolvad a gondba. Megfullad a világ: száll a hó, száll a gyolcsa a télnek: rárakják az igát, rárakják a nyaklót minden szóra. Nem tudom kell-e gomb a kinőtt gyermekádám ruhára, nem tudom kell-e szó ha kitépték a nyelvem - a számra? Ámulok magamon, s hosszúra nő hajam a szélben. Vénülőn Lakatos Menyhértnek, barátsággal Már vénülőn elhervadok, ballangkóróként kerget a szél. Szám nem beszél - már mit sem ér - , hiába szülnek a lányok. 12 Töpörödöm: hűlőn halok, elterülsz majd az út porában. Hiába hív majd biztató hír, hiába hív a banda. Nem mozdulok, már jól vagyok, csak múltad kocog a télben. �M ÉSZÁ R O S G Y Ö R G Y Hol tartunk ? Mérleg a cigányokkal kapcsolatos két (19 6 1-19 79 ) politikai bizottsági határozat tükrében Az M SZM P Politikai Bizottsága először 1961-ben foglalkozott a magyarországi cigányság helyzetével. Az 1961. június 20-i határozat abból az elvből indult ki, hogy az egyre növekedő cigánylakosság helyzetének változását elősegítse, határozza meg azokat a feladatokat, amelyeket társadalmi méretekben követni szükséges. A politikai bizottsági határozatnak mind az öt pontja helyes volt, megállapításai ma is érvényesek. Az ezt követő időszakban a cigányság életmódjában erőteljes átalakulás ment végbe. Ez még akkor is igaz, ha kisebb hányaduk még csak most teszi, vagy készül megtenni az első lépéseket. Történelmük során életük együttvéve sem változott annyit, mint az elmúlt húsz év alatt. És ez a folyamat nem véletlenül, nem automatikusan, mintegy a környező társadalom történelmi fejlődésének velejárójaként, hanem politikánk következményeként jött létre. A szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolására először 1965-ben jelent meg rendelet, s ehhez a „nullponthoz” viszonyítva az 1986. évi adatok nagy, a cigányság tö rtén elm ében eg yed ü lá lló fe jlő d é srő l ta n ú sko dn ak . Jelentős haladás különösen az utóbbi tíz évben történt igazán. Mégis, ha a cigány fejlődési görbét a nem cigány fejlődési görbével közös grafikonra vetítjük, azt látjuk, hogy a két végpont nemhogy közeledne egymáshoz, inkább távolodik. Vagyis abszolút értelemben jelentős előrelépés volt, relatíve viszont a helyzet romlott. Ebben kétségtelen szerepet játszik az is, hogy az 1961-es PB-határozatot követően csak megkésve történtek intézkedések, és ezek hatása még későbbi időpontban vált érzékelhetővé. A másik ok is ismert: óriási falakat kell lebontani. Putrik helyett lakásokat építeni, ezzel egyidőben életmódot váltani, bevenni a negatív hagyományok bástyáit is. Rövid idő alatt nagymértékben csökkent a telepeken élők száma. Az említett kormányhatározat végrehajtásába azonban sok helyen hibák is csúsztak. Néhány városban a helyes kormányintézkedést lépcsőzetesség és differenciálás nélkül hajtották végre. Kampányszerűen - tegyük hozzá: tele jóindulattal - sok cigánytelepet felszámoltak, lakóit új, modern lakótelepek kellős közepébe költöztették. Eredménye: a putriban élt, szalmával tömött dikóhoz szokott cigányok - sajátos közösségi ritmusukkal - az új, vadidegen környezettel és technikával nem tudtak mit kezdeni. Pokollá tették a lépcsőház lakóinak életét, majd ez a pokollá tevés kölcsönössé vált. (Nesze neked előítéletek elleni harc!) A lakást sem lakni, sem használni nem tudták. A végrehajtó szerveknek nem jutott eszébe, hogy átmenettel oldják meg ezt a rendkívül bonyolult átállást. A cigányság gazdasági felemelkedését ugyanis nem lehet még fázisában sem külön, elsődlegesen kezelni a szellemi szint növelésétől. Az otthoni attitűdök, a szokások fontos fejlődési tényezők, ezek eredményesen csak együtt változhatnak 13 �gazdasági helyzetükkel. A szellemi szint növekedése nélkül az anyagi kultúra eszközei nem válnak szerves részévé a kulturális elvárásaiknak, a kés, a villa, a pohár, a szék nem válik olyasmivé, amit majd később meg kell szerezniük. A beköltözés utáni ún. u tókezelést társadalmunk a gyakorlatban még nem ismeri, pedig elengedhetetlen feltétele a szükséglakásokba telepített családok zökkenőmentes integrációjának. A te lep ek felszá m o lá sa tehát n em a cig á n yk é rd és m eg o ld á sá n a k végét, han em a m eg o ld á s kezd etét je le n tette. Több községben a tanácsok - rossz műszaki becslés következtében nem megfelelő állagú, elhagyott paraszti házakat bocsátottak rendelkezésükre. Így a lakás egy-két év után leromlott. A cigánycsalád a műszakilag előírt felújítás pénzügyi feltételeit - a lakástörlesztés miatt - nem tudta előteremteni. Több helységben - rossz telepítési politika következtében megszüntették a telepet, de a falu másik végén korszerűbb CS-lakásokkal, új telepeket hoztak létre. Ezáltal a cigányok szocializációjában oly fontos környezeti feltétel lényegében nem változott. A legtöbb helyen sajnos máig sincs megoldva a cigány lakásépítés építőipari vállalati vagy szövetkezeti keretben. Főleg falvakban, ahol állami, vagy szövetkezeti építési kapacitás egyébként sincs. A cigánycsaládok maszek kőművesekkel építtetnek, a tanácsok műszaki osztályainak koordinációs (segítő) tevékenysége - a sokrétű egyéb feladataik mellett - nem elégséges. Előfordul, hogy a lakás még nincs kész, de a pénz már elfogyott. Célszerű volna területenként építőipari vállalatokat, vagy szövetkezeteket kijelölni ezekre a feladatokra, amelyek jobban garantálnák a cigánycsaládok érdekeinek érvényesülését, az anyagi eszközök legoptimálisabb felhasználását. A szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolásának ütemét a jövőben csak úgy gyorsíthatjuk, ha a hitel összegét azonos arányban emeljük az építőipari árakban bekövetkezett változásokkal. A telepeken élő alacsony keresetű családok és idős emberek a szükséges előtakarékosságot nem tudják biztosítani, számukra más lehetőséget kell találni. A falvakban ma még nincs mód tanácsi bérlakáshoz jutni, nincs célcsoportos lakásépítési lehetőség. Jelentős viszont a foglalkoztatás területén elért eredmény. A tanácsok adatai alapján a munkaképes korú cigányférfiak közel 85 százaléka dolgozik. A nők foglalkoztatása azonban még messze elmarad a kívánt mértéktől, de ennek elsődleges oka a helyi foglalkoztatási lehetőség és gyermekintézmények hiánya. A számok azonban rossz következtetést sugallhatnak, mert a helyzet nem ilyen rózsás. Rendkívül nagy a cigány segédmunkások munkahelyi vándorlása és ebben bennefoglaltatik - be nem vallottan is - az alkalmi, időszaki cigánymunkások száma is. Komoly gond, hogy a foglalkoztatott cigánydolgozók többsége ma még szakképzetlen segédmunkás, ami iskolázatlanságukkal függ össze. A munkábaállításukkal kapcsolatban a PB-határozat külön hangsúlyozta a cigánymunkaerő előtt a kapuk kinyitását - úgy az állami gazdaságokban, mint a termelőszövetkezetekben. Nem véletlenül. A század elején jobbára még nomád cigányság számára az időszakos munkavégzés jobban megfelel, mint a terhes és időhöz kötött, folyamatos ipari munka, ugyanakkor a természetbeni juttatás az alapvető életfeltételeiket biztosítja. A termelőszövetkezetekben becsületesen dolgozó cigánycsaládok életszínvonala, szociális helyzete általá­ 14 �ban jobb, mint az iparban (építőiparban) dolgozó, ingázó cigánycsaládoké. Ennek ellenére az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek sokhelyütt egyenesen megtagadják a cigánymunkaerő alkalmazását, másutt pedig nem élnek megfelelően a lehetőségekkel. Amellett, hogy igen sok vállalatnál, ipari üzemben a cigányfoglalkoztatásban dicséretes eredményeket értek el, sok még az olyan vállalat, ahol nem fordítanak kellő gondot a cigánydolgozók magatartására, továbbképzésére, gyakran abból a nem is titkolt (elítélendő) aspektusból, hogy a cigányságot meg kell hagyni aranytartaléknak mindazokra az alantasnak ítélt munkákra, amelyekre rajtuk kívül már senki nem vállalkozik. Ma még nem sok az a vállalat, ahol a cigánydolgozók politikai, kulturális és szakmai képzésével nem kampányszerűen foglalkoznak. Nehezen tagadható, hogy sokhelyütt nem segítik megfelelően az újonnan munkábalépett cigánydolgozók integrálódását a vállalati kollektívába. Nem adnak nekik külön feladatot, megbízást, tisztséget, ezáltal általuk is érzékelhető bizalmat - önbizalmat. Távol állunk még attól, hogy a munka belső kényszert jelentsen a cigányság számára, de a munkával szerzett életformaváltás, a jobb élet kifejlesztheti bennük a széttekintés igényét, először csak a nemcigány környezet ízléskultúrájának utánzását, majd később a saját ízlés követését. A helyi politikai, társadalmi életbe évről évre több cigányt kapcsolunk be, azonban nem élünk eléggé lehetőségeinkkel. Nem elég kenyeret adnunk, hanem tágítani kell azokat a csatornákat is, amelyek elvezetik őket életük tudatos átformálásához, a racionális életvitelhez. A megszerzett alapokra eredményesen csak így építkezhetnek tovább. Az iskolai oktatás és nevelés területén kezdetben nagy lendülettel beindult munka lelassult és csak az utóbbi években vált ismét erőteljesebbé. Okai: kezdetben igen eredményes volt a gyógypedagógiai csoportok, osztályok létrehozása, majd a csak cigányokból álló cigányosztályok megszervezése. A gyógypedagógiai osztályok biztosították a lassú fejlődést a „normál” osztályokhoz, azonban a cigányosztályok (elsőtől a nyolcadikig) nem hozták meg azt az eredményt, amit vártunk. A legutóbbi években az ilyen irányú kutatások bizonyították, hogy a cigánygyerekek nem akarnak szegregálódni. A cigányosztályokban a cigánygyerekek a tapasztalatok útján szerzett, élettevékenységbe ágyazott, pozitív ismeretekkel nem gyarapodtak, elkülönülésük nem segítette fejlődésüket, sőt a M it csin áln a k a cig á n yg yere k ek ? című dokumentumfilmben látott elszeparált cigányudvarok szaporodtak és segítették az előítéletek már iskolai szintű kialakulását. Az iskolák a rendkívül heterogén cigánytanulók módszertani oktatása nevelése területén sokáig magukra voltak hagyatva. Nem volt olyan metodikai irányelv, amely mindezekre egységes keretet (de nem egységes megoldást) adott volna. Így az egyik megyében a művelődési osztály diszkriminációnak minősítette a cigányosztályokat, a másikban nem. Az elmúlt évek nem voltak ellentmondásmentesek, az eredmények mégis önmagukért beszélnek. Ma már a 6 -13 éves cigánygyerekek döntő többsége jár iskolába. Az iskolán kívüli művelődésben csak szerény eredményeink vannak. Ennek oka elsősorban az, hogy nem ösztönözzük eléggé, művelődési intézményeink még keresik a leghatásosabb formát az iskolán kívüli művelő­ 15 �désre. Bármilyen legyen is a forma, a döntő lépést csak a munkahelyekkel karöltve lehet eredményesen megtenni. * Az első PB-határozatot követően létrehozták a Minisztertanács mellett működő T á rca k ö zi K o o rd in á c ió s B izottság ot, amelynek egyik legfontosabb feladata, hogy a magyarországi cigányság felemelkedését biztosító feladatokat részleteiben és egészében irányítsa, a tárcák és a tanácsok gyakorlati munkáját koordinálja. A helyi feladatok megvalósítására minden megyében cigányügyi koordinációs bizottságokat hoztak létre. 1979-ben a párt és a kormány illetékes szervei ismét foglalkoztak a cigánylakosság helyzetével. Megerősítették, tapasztalatok birtokában finomították azokat a célkitűzéseket, amelyeket a PB-határozat 1961-ben meghatározott: folytatni kell a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolását, javítani kell a cigánylakosság műveltségi viszonyait, hatékonyabbá kell tenni a cigányfiatalok oktatását és nevelését. Minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell segíteni, hogy minél több cigánygyerek járjon óvodába és a tankötelesek tegyenek eleget tanulási kötelezettségüknek. Növelni (és megtartani) kell a munkaképes korúak foglalkoztatását. Fontos feladat az egészségügyi ellátás színvonalának emelése. Feladataink tehát nagyon is konkrétak. Úgy vélem azonban, hogy a generális feladatok részleteit - több területen - a meglevő állapotot jobban figyelembe vevő prognózissal kell kimunkálni. Ilyen terület például a kisebb létszámú és főleg a falvakban élő cigánynyelvűek rétege. Az autentikus, saját forráson alapuló integráció elősegítésére gondolok. Az áramkör gyakran eddig is itt szakadt meg. A „biztosítékcsere” , ami főleg agitatív jellegű volt, a cigánynyelvű közösségeknél nem mindig vezetett eredményre. Nem lehet más szándékunk, csak a tisztességes integráció követése, olyan integrációé, amelybe a cigánynyelvű cigányság is saját ruhájában, maga formálta eszközeivel, egyenrangú társként lép be. Elő kell tehát segíteni a belső érték kibontakozását, a készségek fejlesztését az önkifejezés, a saját nyelvű kultúra irányába is. A cél kettős: egyrészt mindez elősegíti feloldani bennük a belső feszültséget, amelyet igazában az önbecsülés hiánya, a fojtogató kisebbségi érzés táplál, másrészt mindezek kizökkenthetik a cigány szellemi, kulturális életet természetes renyheségéből, „beporzódhat” a környezeti kultúrával, életvitel-mintával, minőségi fejlődést eredményezhet, megteremtődhet az a sajátos öngerjesztett erőtér, amelyben hatásosan kifejlődhet a társadalmi és politikai integrációra képes cigányemberfő. Mindezzel együtt a jövőben határozottabban fel kell lépni a néhol felfelbukkanó cigány szeparatista törekvések ellen, amely mérhetetlen károkat okozhat ebben az integrációs folyamatban. Mert az utóbbi időben jól megfigyelhető, hogy létezik egy kisebb számú cigányértelmiség, amelyik azzal van elfogvalva, hogy soha nem létezett cigány hagyományokat kreáljon, ahelyett, hogy konkrét, lemondást igénylő és anyagi haszonnal nem járó tanító-nevelő munkát végezzen - íróasztal helyett - a telepeken, a cigányok között. A legutóbbi PB-határozatot követően a Hazafias Népfrontban, mint a társadalom minden rétegét összefogó szervezetben, a cigányság ügye jelen­ 16 �tős helyet kapott, megalakult az O rszág o s C igánytanács. A T IT keretében is cigánybizottság alakult. 1985-ben a Minisztertanács jóváhagyta a C ig á n y K u ltu rá lis Sz ö vetsé g megalakulását, mint a politikai érdekvédelmi feladatokat is ellátó szervezetet. Megalakult a C ig á n yku ta tá so k at K o o r d ináló T u d o m á n y o s T a n á cs is, amelynek azonban szépséghibája, hogy a hazai ismert cigánykutatók zöme nem tagja a tanácsnak, elnöke sohasem foglalkozott cigánykutatással. Sajnos megosztott a cigányértelmiség is, ugyanakkor a rosszul felfogott érdekek kizárnak a cigányságért eddig sokat tett kutatókat a közös munkából, mert véleményük néhány kérdésben eltérő. Sok még a szubjektivizmus és az indulat e területen is, pedig a demokrácia kiszélesítése, értelmes viták nélkül valóságos eredmények nem várhatók. (Okos kezdeményezés és gondolat nemcsak a hitelesített intézményekből származhat, hanem azokon kívülről is.) A bizottságok tehát megvannak, de munkájuk hatékonysága csak hosszú évek után lesz igazán mérhető, mert ma még a megyei cigánybizottságok jelentéseit olvasva a hazai sajtóban, nem rózsás a kép. „ N ö v e k s z ik a fia ta lkorú b ű n ö zés, nem ja v u l a la ká sh elyzet k ielégítő m érték ben , n a gy az anyagi g o n d , az eg yén i felelő tlen ség k ö v etk ezté b en nő a g y e rm e k ü k k e l k eveset, v a g y egyáltalán nem törődő cigá n yszü lő k szám a, k e v é s a fo gan atja a tanács á ltal nyújtott, é v rő l é v re m e g d u p lá z ó d ó szociális se g é ly n e k ” stb., olvassuk például hazánk egyik legnépesebb cigánylakosú városának, Miskolcnak, cigánybizottsági jelentésében (N é p s z a b a d s á g , 1985. október 2.). A cigánylakosság helyzetének javítása társadalompolitikai érdek. A politika reális szándékának megvalósítása a helyszínen dől el, a városokban és a falvakban tevékenykedő névtelen aktivistákon és természetesen magu­ kon a cigányokon múlik. Az említett bizottságoknak és cigánytanácsoknak a „végpontokon” kell tehát erősítést adni, mert enélkül csak bizottságosdit játszanak. Itt kell változni, változtani és a cigányság érdekében félretenni a személyi ellentéteket, a bizalmatlanságot, nem a cigányokból élni, hanem értük. 17 �Bari Károly világai Válogatott kötet olvasásakor mindig érdekel, hogy a szerző szemlélete mennyit változott előző könyveihez képest, mi vezette a válogatásnál és ha változtatott, mennyiben változtatott versein; mit hagyott ki, milyen új rendbe, ciklusba szervezte költeményeit. Ebből a szempontból vizsgálva, a válogatás minőségi metamorfózist föltételez. B a r i K á ro ly n a k , válogatott versei megjelenése előtt, három könyve láthatott napvilágot: H o lta k arca fö lé (1970), E lfe le jte tt tüzek (1974), A ném aság k ö n y v e (1983). Figye­ lemre méltó cigány népköltészeti gyűjteménye és fordítása: a T ű z p iro s k íg yó csk a (1985). Eddigi törekvéseit összegző kötetéből - A varázsló sétáln i in d u l (1985) - mindössze három verset (Vers, Körmenet, Éjszaka a sárgaházban) hagyott ki. Központozásokon igazított, néhol elhagyta a korábbi ajánlásokat, de némelyik versnél tartalmi változtatásokra is törekedett. Csak példaként említem Jö v ő n k fe lé című versét, amelynek kezdő sorain úgy végzett simításokat, hogy korábbi változatának három sorát legyalulta s a negyedik lett a kezdő sor. A vers és persze a költő kiküzdötte a tömörítés jogát, amikor ezzel a tárgyilagossá nyugodott mondattal indít: „ V é r e s fo g a ik k ö zé szo rítjá k m ú ltu k késeit a h o lta k .” Átíráskor-pontosításkor mindig Szabó L ő rin c elegáns nyilatkozata villan föl bennem: ,, u tó vég re a v ers az en yém , eg yetlen igazi m ag á n tu la jd o n o m ” . Bár ez a felelős- 18 ség, ez a „tulajdonosi szemlélet” működne minden valamirevaló alkotóban. Ha életkorát tekintjük, Bari indulása rimbaud-i. Talán még abból a szempontból is, hogy kacérkodott az elhallgatással, de éppen sajátos léthelyzete döbbentette rá: semmiképpen se engedheti meg magának a csönd kényelmét, fegyverkereskedőnek pedig pláne nem állhat. Marad tehát a vers, költő számára az egyetlen s az utolsó terepe a küzdelemnek. Olvasásakor figyelem hangváltásait, szóhasználatát, képeit, képeinek belső logikáját - szóval azt a hullámmozgást, ami az első sorától az utolsóig terjed. S az olvasói agy univerzumában még tovább. Figyelem egyre táguló szemléletét, ahogy a cigánysor és a cigánysors feketeségéből a tágabb hazába s a világba jut. A rongyos szalmazsákoktól nem vezetett sugárút J annisz R itszo sz vállalásáig, ama fölismerésig: „é le te t veszt, ki sza b a d ságért s ír ” . S hogy ennek tudatában milyen finomságú portrét lehet Bari Károlyról rajzolni, vagy gyorsfényképpel produkálni, az az ő szempontjából nem közömbös. Bár a költő arca életében, de holta után is változik, módosul. Hol megszépül, hol pedig a közöny panoptikumának pora lepi be. M in d en esetre ő az első igazi - tém ájá ba n és esztétikai m élység éb en - m a gya ru l író cigányköltő. Hangváltásai jelzik költői folyamának szélesedését: a drámai beszéd mellett hallatszik a kifejezet­ �ten gúnyos (Ne felejtsék el), a játékos (Két gyermekvers Máriusznak), a népmesei (Mese, Csoszrekár, a varjúkirály) és bővülést mutatnak a poetica licentia-szerű képversek is. Mindezeket saját kezű illusztrációkkal teszi árnyaltabbá. A költészet megszokott szavaiból csinál verset, de ami különleges, hogy másként, más költőktől eltérően. K o szto lá n yi szép szavainak társaságában (vér, gyöngy, tűz, szív. . .) gyakran használja a sötétség, varjak, gyökerek, erdők stb. kifejezéseket. Képeinek varázsvesszejével új világot nyit előttünk. A látomások nemcsak egy ember, jelen esetben Bari, belső egét ragyogtatják, hanem bennünk is kifényesedhetnek a homályban húzódó csillagképek. Ritka látvány a képlogika olyan láncolata, amilyen a H a jn a lk ö tö ző-b e n szövődik szemléletessé: „. . .o d a g y űln e k / lá baih oz a fö v e n y e n éjsza ká zó / m eg szökött tisztviselők.: a k a g y ló k is,/ a k ik a m élység k é k ba n k já b a n / halpén zt szám olgattak v a la m ik o r/ öszszeszorított szájjal. ..' Bari egy-egy jelenséget, állatot, növényt, vagy magát az emberi szívet képváltozatok sokaságában írja le, dolgozza föl újra és újra. N ála a szivárvány tüneményének számtalan variációja van. Csak néhányat rovok ide: szivárványos kéz dörejlik, szivárványsorompókat fölhúzó ég, szivárványtőr, szivárványkaloda, szivárványinakkal, fekete szivárvány, szivárvánnyal korbácsol a zápor utáni ég. . . Ezek után hinnem kell: a költészetben még mindig óriási lehetőségek rejteznek, a mélyrétegek újabb mélyrétegeket takarnak. Indulásakor sokan csak az egzotikumot látták benne, a „különleges állatfajt” ahogyan V e r e s P éter fogalmazott ironikusan saját személyéről. Igazuk azoknak volt (például F é ja G é z á n a k ), akik a kínokat vették észre szája sarkában, s a hírt olvasták ki verseiből egy agyonhallgatott világról. Tudatosan, keményen ítéli meg azt a kötöző környezetet, amelyből vétetett, de védi is körmeszakadtáig. A d y szemléletéhez hasonlít az efféle népvádolás és -védelem. Szociológiai-szociográfiai vizsgálat tárgya lehetne: va jo n m enn yit változott a cigánysor, aho n nan B a r i elib én k á llt? E cirka húsz évet, amely első verseinek megjelenésétől a mai napig lepergett, hiteles prózába tudná szorítani. Válogatott kötetének első (Hegedűk vijjogásából) és hatodik ciklusa (Cigánytörvény) a cigányság körébe vezet. Csak látszólag szűkebb az a tér, amibe bevonja az olvasót, valójában egy egész közösségre jellemző mentalitást, viselkedést, nagyon is valóságos, hihető nyomort mutat meg anyján, nagyapján, testvérein keresztül. A jelenvalóság szorító tényei mellett azonban nem illik elfeledkezni arról a gazdagságról, amelyből a Bari-versek az erejüket szívják. Erre az öszszevetésre ad alkalmat a már említett népköltészeti gyűjteménye. Bevezető esszéjében maga Bari fedi fel a cigányfolklór és költészete azonosságának gyökereit, s így áttételesen bár, de mégis kulcsot ad versei értelmezéséhez. A cigánynépköltészetben és a Bari-versekben ugyanúgy az első helyen szerepel a szabadság és a rabság problémája, lényeges a ritmus, a szövegek kötetlensége, a színek jelentése, kontrasztja. Sorai történeteket, babonákat rejtenek, amelyeket otthon, az övéi között hallhatott. V a sy G éza fogalmazza egyik írásában: „Barit a legszűkebb környezetében szerzett élményanyag kényszerítette költővé” . Ez az, amiben nem hiszek. Ugyanis a nyomor, a kilátástalan mélységű léthelyzet, de még a töméntelen mennyiségű népköltészeti hatás sem avat valakit költővé. De az érzékenység, a tár- 19 �sadalom ordító különbségeinek fölismerése, a pozitív költői hatások befogadása, a versírás technikájának ellesése viszont költővé emelhet némelyeket. A szűkebb környezetben szerzett tapasztalatok azonban dúsíthatják az ember élményvilágát. K ie rk e g a a r d filozófiájára voksolok, amely a következőket tartotta a költőről: „ Szeren csétlen em b er, aki m é ly kín o ka t rejt szív éb en , d e ajkai ú g y v a n n a k fo rm á lv a , h ogy m ik ö zb en sóha jo k és kiá ltáso k h ag yjá k el, m in d ez ú g y h an gzik, m intha szép m u zsika le n n e ” . Bari nem keveset kínlódhatott muzsikája hangszereléséért, még ha indulását kezdetben odaadóbb figyelem és istápolás kísérte is. Bizonyíték erre, hogy nem a könnyebb végét fogta meg a versírásnak, nem merült pusztán esztétikai mutatványokba, kísérletekbe és ami lényeges, nem feledkezett el hovatartozásáról. Gyermekfejjel ismerte föl a különbségeket, hiszen a miskolci gimnázium és a putrisor nem egy és ugyanaz. A K ín o m in dított ú tnak ezt pontosan rögzíti: „ K ín o m in dított útnak,/ napégette m ező k ö n ,/ a v ö lg y e k h id e g m élység ein át,/ h o g y fö lm érh essem m aga m ,/ h o gy csillagot fa k a ssza k v é rből, v e ríté k b ő l,/ k ira bo lt tizenhat é v e m rő l le té p je m ! k á ro m k o d ó anyám á tk á t" Kötete világosan tükrözi lélekállapotát, sőt, labilitását: hol menekülni, szökni akar, hol pedig kiállni ország-világ elé, szívében tenger és cigánytelep, végtelenség és kötözöttség. Felnőttként biztos kézzel rakja patikamérlege személyiségét. S ez az ibseni cselekedet, az önmagunk fölötti ítélkezés, mindenféle külső kritikánál többet ér. „ F o h á s z k o d o m , m ert ítélk ezte m ” - írja. Már nem a sámán, a szellemekkel érintkező varázsló szerepét ölti magára, hanem akinek a szavakon van hatalma. A varázsló sétálni ind u l - mondja a kötetcím. Hová? A 20 líra fölfedezetlen ösvényeire? Minden bizonnyal. A M o ty o g v a , a M á sn a p és az A zo n o sítá s címet viselő versek egy másik Bari Károlyt mutatnak. Valóban tény, hogy második és harmadik kötete között évtized emésztődött el. „M e g s z e n v e d e k m in d en szóért, v e ssz ő ért; g y a k ran va n úgy, h ogy fé l é v b e is b e le telik , a m ik o r e g y -e g y vers vég é re pontot teszek. Igaz, ritk ábba n g y ű lik össze kö tetn yi anyagom , mint m ásoknak, d e ez n em érd ek e l. E l jutottam arra a pontra, h o gy csak a m u n ká m é r d e k e l: csak az írá s” - nyilatkozta. Idézett mondatai nem jelentenek beburkolózást, közönyt, de minőségibb csillagra lépést annál inkább. A ma költője ő, politikumot és sokakat érintő társadalmi problémákat visz sorai közé. És talán nem erőszakolt, ha azt mondom, szemlélete törvénnyé kristályosodott. Kellemetlen és gyakran kényelmetlen igazságokat vesz tollára. A devianciák országot faló hétfejű sárkányával kell immáron szembesülni: a „mámorral összevarrt szemhéjúak” seregével és egy olyan talmi világgal, „ahol csak erőszakos önhalállal bizonyítható a tiszta hit” . Mi hát a megoldás? „ Ő szinte leszek, a kár a tű zvész, ha b ele n ém u lo k is ” - süvölti Bari, s a lán- gokban pillanatra fölidéződik a konokok kicsiny csapata: Petőfi, Ady, József Attila, Nagy László és még egy-két arc. Szám ű zetés című verséből citálom, amelynek visszahulló kérdései egyben igényességet is kívánnak az eljövendőre: „. . .hol va n / h alá lba n is összetartó/ seregü n k, testvéreim , h ol v a n ? / a k á v é házasztalok sík ságain / annyiszor fö lesk ü d ö tt á r m á d ia ? ” Hogy kikhez szól, nem szükséges részletezni. Visszasiklok újra a címhez és most kérdésként teszem föl: Bari Károly világai? Igen, Barinak, mint �minden többhúrú költőnek, világai vannak; élethelyzetei, állapotai szerint változó világai. Kötetében szinte egyszerre, filmszerűen pereg le hazugságoktól, kóklerségektől mentes világa. Ez a képekkel niagarázó verstechnika csikarja ki, hogy szuszszanás nélkül kell végigmondani könyvének nem egy darabját. Ha már ő lávázik, hát lávázzon olvasója is. „ G ö rcsö se n összeszorított ten yeréb en - ahogyan egykor mondotta önmagára visszamutatva - m in dig ott v a n a g y ö n g yszem ” . (Szépiro- dalmi) M A G Y A R JÓ Z S E F G Á SP Á R IST V Á N G Á B O R „Mint egyenrangú az egyenrangúhoz” Az utóbbi években Magyarországon divat lett a cigányokról írni. A cigánykérdés napjainkban is az egyik legvitatottabb, s egyúttal indulatokat kavaró kérdés. S ebben szerepet játszik az is, hogy a felgyorsult beilleszkedés során megnövekedtek a súrlódási felületek. Ma már nyilvánvaló tény, hogy a cigányokról, sorsukról, jövőjükről csak magukkal az érdekeltekkel a cigányokkal - együtt lehet dönteni. Nem feledhetjük el ugyanakkor, hogy volt időszak, amikor a kérdést leegyszerűsítették a szociális beilleszkedés problémájára. A hazánkban is szép számmal élő cigányok helyzetéről, életmódjáról, jövőjéről sokféleképpen lehet vélekedni, de azt soha nem téveszthetjük szem elől, hogy itt és m ost nem csak róluk, rólunk is szó van. A leckét a történelem nekünk is feladta. Magyarországon a cigányság alkotja a legnagyobb lélekszámú sajátos kultúrával és tradíciókkal rendelkező társadalmi, etnikai csoportot. Létszámuk 1984-ben, a tanácsi adatok alapján, mintegy 380 ezer fő, nagyobb, mint a hazánkban élő nemzetiségeké együttvéve. A cigányság területi elhelyezkedése az utóbbi időben állandósult. Mintegy 70 százaléka falvakban lakik. A nagyobbrészt még a hetvenes években végbement országon belüli lakhelyváltoztatás hatására arányuk az ország északkeleti részeiben és egyes nagyvárosokban növekedett. Ma az ország településeinek mintegy 62 százalékában élnek cigányok. Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyében él a cigányság harmada. Nógrád megyében 130 településből 92 településen élnek cigányok. Számuk az összlakossághoz viszonyítva növekedett 1980 és 1985 között. (A megye összlakosságának száma 1980-ban 240250 fő, a cigánylakosságé 17665 fő; 1985-ben 2 3 5 400 fő, illetve 1 9 1 36 fő.) A cigánylakosság 34,8 százaléka városban, 65,2 százaléka községben élt 1985-ben. A legtöbben Salgótarjánban (6015 fő), Szécsényben (3552 fő). Pásztón (2928 fő), Bátonyterenyén (2860 fő), és Balassagyarmaton (2256 fő) élnek. Ennek magyarázata egyértelműen a munkavállalási lehetőségkben, az ipartlepítésben rejlik. A helyzet azonban csak látszatra folyamatosan javuló. ,,A felszínen a véletlen űzi kisded játékát” - mondja H e g e l. A cigányok esetében is, ha csak a látszat alapján ítélkezünk és ebből általánosítunk - hamis eredményre jutunk. 21 �Előítéletei ellen még annak is nagyon nehéz harcolnia, aki már tudatára ébredt, elismerte meglétüket. Pedig az ember születésekor mentes az előítéletektől. Az értékítéletet, a véleményalkotást a társadalmi környezettől veszi át. A társadalom jelentős része hajlandó a cigányságnak az életkörülményekben, a képzettségben és a művelődésben mutatkozó elmaradottságát részben vagy egészben e réteg saját hibájának tekinti. Gazdasági nehézségeink, az életszínvonal csökkenése várhatóan továbbra is magában hordozza a cigánysággal kapcsolatos feszültségeket, előítéleteket. Ötszáz évig űzték, kergették és gyilkolták a cigányokat. Üldözésük egyik, talán legfőbb oka az volt, hogy a szilárd alapokon nyugvó feudális államok Európában minden eszközzel védték a magántulajdont. A cigányok körében viszont még a feudalizmus előtti életforma uralkodott. Nem ismerték el és nem tisztelték a magántulajdont és a törvényeket, „osztály nélküli” társadalomban éltek, vándorló életmódot folytattak. A fasizmus azonban túltett minden korábbi század kegyetlenkedésén. A második világháborúban a fasiszta Németországban 600 ezer cigányt pusztítottak el, ebből Magyarországról származott közel 50 ezer. Az állandó veszélyeztetettség az évszázadok során az életösztönt oly módon befolyásolta, hogy előtérbe került az életben maradás elsődlegessége. Vannak akik úgy vélik, ebben van a cigányság tragédiája. Ma azonban adottak a lehetőségek a kedvező folyamatok megerősödésére, a múlt káros örökségeinek felszámolására. Igaz ez a feladat talán nehezebb, több türelmet, energiát igényel, mint az eddig elért előrelépések. Elsősorban a környező lakosság nagyobb segítsége kell(ene). Ez cseppet sem könnyű feladat. De elgondolkodtató, hogy a ma már 500 éve hazánkban lakó cigányok is gyakran igyekeznek letagadni cigányszármazásukat, még akkor is, ha történetesen bőrük barna és a hajuk sem szőke. . . A cigányokról alkotott általános felfogás alól azonban van kivétel is: a zenész cigányok társadalma. Ők életmódjukban, öltözködésükben, egész magatartásukban szinte kiváltak a cigányság egészéből. Ugyanúgy kiváltak, mint a cigányság más csoportjaiból kiemelkedett értelmiségiek. A kiemelkedettek többsége a későbbiek folyamán, sajnos(!) minden kapcsolatot megszakít cigánytársaival. Pedig a gyakorlat bizonyítja, hogy a tanult egyének igen sokat tehetnek a cigányság egészéért. Az iskolai végzettség ma már elengedhetetlen feltétele az érvényesülésnek. (Ez természetesen nemcsak a cigánygyerekekre igaz.) Az a cél, hogy minél több szakember, kvalifikált munkás kerüljön ki a cigányok köréből is. Napjainkban az egyik alapvető probléma, hogy a cigánygyermekek oktatásának eredményei mind a szükségestől, mind a lehetségestől elmaradnak. Ezért jelentős arányban újratermelődik az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen réteg. A cigányság egésze szempontjából az alacsony iskolai végzettség a legnagyobb akadálya a társadalmi integráció terén történő további minőségi előrelépésnek. Az átlagosnál alacsonyabb jövedelmi helyzetet súlyosbítja, hogy a cigány nők felének foglalkoztatása nem megoldott, ezért sokan az állandó munkaviszony hiányából eredően, nem jutnak hozzá a foglalkoztatáshoz kapcsolódó juttatásokhoz sem. Kellően megbízható adatok hiányában nem lehet párhuzamot vonni a Nógrád megyei eredmények és az országos átlag között. (Hivatalos adatgyűjtés ugyanis nincs a cigányokról.) A becslések és néhány felmérés eredménye azonban azt bizonyítja, hogy Nógrád megyében is az országos 22 �átlaghoz hasonló a helyzet a foglalkoztatás és szakképzettség tekintetében. Egy 1978-ban készült nógrádi reprezentatív felmérés szerint a cigánycsaládoknál az egy főre eső jövedelem - az egy keresőre jutó nagyszámú eltartott és a szakképzetlen munkával elérhető alacsony keresetek miatt 960 Ft, amely jóval alatta maradt a megyei átlagnak. (Akkor, 1977-ben az egy főre eső jövedelem 2260 Ft volt). Az 1985-ös esztendőben az aktív keresők közül 12,4 százalék volt csak a szakmunkások, 53,1 százalék a segédmunkások, 23,8 százalék a szakképzetlenek, 6,3 százalék a nem fizikaiak és 4,4 százalék a kistermelők-kiskereskedők aránya. Az oktatás terén szintén nincs ok az elbizakodottságra. Az 1985-86-os tanévben Nógrádban az általános iskolába 3642 cigánytanuló iratkozott be, az iskolaköteles cigánygyerekek 98 százaléka járt iskolába. A túlkoros tanulók száma a következőképp alakult: saját osztályában 1 évvel túlkoros 10 11 tanuló, 2 évvel 438 tanuló és 3 évvel (vagy több!) 3 11 tanuló. (Arra vonatkozóan, hogy hányan fejezték be sikerrel a nyolc osztályt, nincs adat, amint arról sem, hogy hányan tanultak tovább és fejezték be eredményesen tanulmányaikat.) Az analfabéták száma - becsült adat! - 3000 főre tehető a megyében, ebből 30 év alatti cigány fiatal 234 fő, 35 év feletti 251 fő. Az alacsony képzettség miatt kialakultak az úgynevezett „cigánymunkakörök” (utcaseprők stb.). Az alacsony jövedelem alapvetően determinálja életszínvonalukat, ugyanakkor az alacsony életszínvonal akadálya is a felemelkedést elősegítő szakképzés megszerzésének. A fiatalok egy része azért nem tanulhat tovább, mert már 1 5 - 1 6 éves korában szükség van keresetére. De a vállalatok is hasznot húztak az alacsony képzettségi szintű munkaerőből, éveken keresztül. Mígnem megjelent a bértömeg-gazdálkodás. Így értelmetlenné vált, hogy a „kilépett” munkakönyvű dolgozókkal „pénzügyi egyensúlyt” teremtsenek, még olyan áron is, hogy kapun belüli munkanélkülieket „alkalmaztak” . Az új helyzet most tovább nehezíti a cigányság sorsát, egzisztenciális lehetőségeit. Egyre nehezebb elhelyezkedni. Lassan szakmával is, szakképzetlen munkaerőnek is. Az előbbiekből adódik, hogy a hátrányos helyzet újratermelődése ellen ható tényezők között legfontosabb szerepe az iskolának van, mert csak ennek révén várható egyenletesebb eloszlásuk a munkamegosztási hierarchiában. Hiba lenne valami egységes receptet adni a cigányság beilleszkedésének, felzárkóztatásának segítéséhez. Egységes megoldóképlet nem létezik. A feladatok és a lehetőségek sem egyformák minden településen. . . Azonban hibát követünk el akkor is, ha a ma kihívásainak, társadalmi hatásainak negatív vonásait csak a cigányság problémájára szűkítjük le. Megfeledkezve arról, hogy a magyar társadalom alsó rétegeit sem hagyja érintetlenül a változás szele. Azzal, hogy az előttünk álló időszakban nagy gazdasági átalakulás indul meg, az egész társadalomnak szembe kell néznie - a cigányoknak is természetesen. Ez ugyanakkor társadalmi előrelépést is kell(ene), hogy jelentsen. . . A gazdaságosság, a hatékonyság elvének érvényesítése minimálisra csökkentheti, kiszoríthatja a termelésből a képzetlen munkaerőt. Bizonytalanná téve a megélhetéshez szükséges pénz előteremtését. Ez óhatatlanul is feszültségeket hordozhat magában, olyan iparosodottabb vidékeken is, mint Nógrád egyes körzetei. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az életkörülmények, a lakás milyen jelentőséggel bír. . . A probléma ez esetben sem sajátos „cigányügy” . . . Havi fixből ma nem csak a cigányok nem tudnak önálló otthont teremteni! A cigányságon belül kétségtelenül a szociális köve­ 23 �telményeknek meg nem felelő telepeken élők vannak a leghátrányosabb helyzetben. E téren az elmúlt évtizedekben jelentős volt a fejlődés. Húsz év alatt kereken 200 ezren kerültek jobb lakáskörülmények közé, azaz az 1964-ben nyilvántartott családok több mint négyötöde. A telepfelszámolás kezdetén a cigánylakosság több mint 75 százaléka élt telepen, ma már csak mintegy 1 1 százalék. Nógrád megyében a cigánytelepek száma az 1975. évi 668-ról 1985-re 35-re csökkent. A telepeken levő lakások közül - 1985.január 1 -i viszonyok! - putriszintű, elavult 309, felújítható 115 és jó állagúnak minősített 192 épület. (A telepeken kívül levő putriszintű elavult, cigányok által lakott épületek száma 144 volt.) „ 1 9 8 o -b a n 490 0 fő, azaz 1 1 o 3 csa lád élt telepen , szo ciális k ö v e te lm é n y e k n e k m eg nem fele lő k ö rü lm én yek között, a h o l a telep i v iszo n yo k leh etetlen n é teszik a ku lturált életfo rm á t, m ég az azt igén ylő csa lá d o k részére is. A te lep ek csak eg y k is részén él m ego ldo tt az a la p v ető k o m m u n á lis ellátottság ( iv ó v íz , v illa n y , szem étszállítás stb .), tö b b ség éb en nin cs kiép ített út, illetv e já r d a ." - állapítja meg többek között egy tanácsi jelentés. A jelentős központi és területi erőfeszítések ellenére sem sikerült azonban az elmúlt húsz év alatt a felső párt- és állami határozatokban megjelölt célkitűzéseket maradéktalanul megvalósítani. Csak két megye tudta a telepeket teljes egészében felszámolni. Az utóbbi években a telepek megszüntetésének üteme több megyében - Nógrád megyében is! - lelassult, egyes területeken megtorpanás tapasztalható. Az ilyen telepeken élők száma 1985-ben 30-35 ezer fő volt. A mintegy 10 -12 ezer család többsége a létminimum szintjén vagy az alatt él, hitelképtelen, tanácsi bérlakásra lenne jogosult, de olyan településeken laknak, ahol nem épülnek ilyen lakások. Újabb gond, hogy egyes helyeken a korábban épült, illetve vásárolt kis alapterületű lakások zsúfoltsága miatt a lakásellátásban is újratermelődnek bizonyos hátrányos körülmények. A telepek felszámolása és a telepi körülmények újratermelődésének megakadályozása alapfeltétele az életmódváltásnak, az emberibb életkörülmények kialakításának. Az elmúlt húsz év tapasztalatai bizonyítják, hogy a cigányok beilleszkedése, befogadása egy-egy településen nem a széttelepítésen múlik. Persze ellenkező példa is található, ahol az új utcasoron újratermelődtek a telepi körülmények (Salgótarján, Mátraverebély). A telepek felszámolásának meggyorsítása érdekében 1986-tól megszűnt a kiem elt, n em k iem elt telepi kategória, amely hátráltatta a telepek felszámolásának ütemét. A jövőben minden szociális követelményeknek meg nem felelő telepet kiemelt telepként kell kezelni. A telepek felszámolása, a megfelelő lakás- és lakókörnyezet kialakítása alapvetően fontos, de csak egyik feltétele a cigányság beilleszkedésének, felzárkózásának. A családok létbiztonsága a megélhetéshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges jövedelem ugyancsak alapvető fontosságú, ezért a cigánylakosság foglalkoztatásának - a már korábban vázolt szükségszerűségből adódó - elősegítésére a jövőben is nagy gondot kell fordítani. A munkaképes korú cigányférfiaknak 1985-ben mintegy 85, a nőknél 53 százaléka dolgozott állandó munkaviszonyban. Nógrád megyében ez az arány: állandó munkaviszonyban állt a cigányférfiak 70,3, a nők 53,3 százaléka (1985. január 1.). Az 1986. évi tapasztalatok szerint, a hatékony foglalkoztatás előtérbe kerülése miatt a cigányok foglalkoztatása stagnálást, bizonyos területeken visszaesést mutat. Ami elgondolkodtató, az a fiatalok magas aránya ebben a kategóriában. A képzettség, a képzés ugyanis 24 �éppen azoknak a fiataloknak az esetében, akik a század végén kapcsolódnak be mint dolgozók a társadalomba, elodázhatatlan szükségesség. Bármely területen közelítünk is a magyarországi cigányság problémáihoz, csakhamar kiderül, hogy a megoldás csak komplex, mindenoldalú, általános jellegű lehet, egyes részterületeken legfeljebb tüneti kezeléseket adhatunk, de ezzel lényegesen előbbre nem jutunk. A statisztikai adatok (valós vagy látszólagos objektivitásuk ellenére is) csalókák lehetnek. Többek között azért, mert a minőségi változásokat nem képesek hasonló egzaktsággal tervezni, mint a mennyiséget. FELH ASZN ÁLT IRODALOM 1. Gulyás Sándor: Cigánygyerekek hátrányai és esélyei, Budapest, 1981., Tankönyvkiadó. 2. Zagyva Imre: A cigánylakosság szociális gondozásának és nevelésének kérdései. Budapest, A Szociális Intézetek Központja Kiadványai 8. (Az Egészségügyi Minisztérium IX. szociálpolitikai főosztálya által 1974. december 3-7-ig szervezett szakmai továbbképzésén elhangzott előadások.) 3. Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon. Gyula, 1979. 4. Murányi Gábor: Egyszer karolj át egy fát! Gigányalmanach. Budapest, 1986. Kiadta a TIT Országos Központja gány ismeretterjesztő bizottsága. 5. Jelentés a Nógrád megyében élő cigánylakosság helyzetéről. 1980. ci- Salgótarján, 6. A magyarországi cigánylakosság helyzete és időszerű feladatok. Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1984. október 2-i ülésén tárgyalt KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának jelentése. 7. Kozák Istvánné dr.: Útmutató a cigányság beilleszkedésének segítéséhez. Építési és Városfejlesztési Minisztérium. Budapest, 1986. 8. Jelentés a cigánylakosság helyzetéről Salgótarjánban. 1985. 25 �ROSTÁS-FARKAS GYÖRGY Cigánykaraván LAKATOS MENYHÉRTNEK Az Istenek barnaságát festették arcunkra és én őrzöm az emlékek porlepte zálogjegyeit. Nem tudják Punjab forrásai enyhíteni izzásaimat. Lelkűnkben él Chandigarh, ahogy lassan elhaladt a karaván, hadat üzenve. Perzsel a szavunk új tájak határain, és elsüllyedt emlékekre találunk névtelen utak sivatagában. A templomok menedékhelyein a szentek éjszakákat virrasztottak, dobszólót lüktetett vérük megsebzett zarándokok imáiban. Anyám fejfájára Születésem hónapjában halt meg anyám: Csillag nélküli február fekete magány. Világrajöttöm februárja, fekete gyertya, föl-föllobbanó lángja világít ereklyeként. Nekem ő választott szülőföldet: keményre döngöltet amit a bolyongás álmodott meg. Élve járt a temető habfehér útján: babonák lábnyomát követte reszkető legendák félelmével. 26 De ment! esőverte arccal kereste apámat hitvesi félelemmel ki a holnap betevő falatját mulatta el bánatában, hogy feledje a nyomort. Fölkelni és lefeküdni én nem láttam sohasem. Ha hazavisz néha a fájdalom és sírjánál megállva szívemben gyermeki érzést érzek: anyámhoz hazatérek. �ABLAK R Á C Z IST V Á N Hangos levél a főszerkesztőnek Kedves Barátom! Midőn a két testvérváros Vantaa és Salgótarján közös ünnepélyén megkértél, írnék valamit folyóiratod számára finnországi munkásságomról, azt kellett felelnem, írni én már rossz, megromlott látásom miatt képtelen vagyok, de szívesen teljesítem kérésedet, abban a formában, hogy mondanivalóimat egy hangszalagon magnetofonra rögzítem. Magamfajta öregember okosan teszi, ha ígéreteinek teljesítését nem halogatja túl sokáig. Hiszen sohasem tudhatom, mennyi időm van még hátra. Ezért íme, máris küldöm a beszámolómat. Hát kezdődjék a mese. Amikor 1956 karácsonyán beteg és rossz látása, rossz hallása miatt munkaképtelen feleségemmel Finnországba érkeztem, bizony nehéz feladat állt előttem - mind magam, mind a feleségem számára új otthont, új egzisztenciát kellett teremtenem. Noha szabályos kivándorló útlevéllel érkeztünk, semmi holminkat nem hozhattunk magunkkal, tehát éppen a váltás fehérneműn - a pizsamán és a fogkefén - kívül semmi egyebünk sem volt. Így kellett nekifogni az új élet megteremtéséhez. Erre legcélszerűbbnek az mutatkozott, hogy mint már egyszer régebben, régebbi finnországi tartózkodásom alatt, most is a fényképezéssel igyekeztem megkeresni a mindennapi falatot magunknak. Ez gyors munka volt. Hiszen amit délelőtt fényképeztem, azt én este a finn újságok, folyóiratok szerkesztőségeinek már bemutathattam, és sohasem történt meg, hogy a fotóim közül egyet-kettőt, esetleg többet is el ne tudtam volna adni. Én ezt a fotóriporteri tevékenységet mint szabadúszó végeztem, tehát egy újságnak sem álltam a szolgálatában. És ez azt jelentette, hogy a fényképeimnek mindig sokkal jobbnak kellett lennie, mint amit az újságok saját fényképészei készítettek. Mert hiszen egyébként nem vettek volna tőlem képet - a kívülállótól. A témáim a mindennapi élet volt, ahogy az utcán vagy a munkahelyeken, a mezőkön folyik. Tájat, várost, embereket, gyermekeket fényképeztem az év különböző szakaszaiban, napjaiban. És a felvételeimet nem csak az újságok, hanem előszeretettel vásárolta a finn idegenforgalmi hivatal is, sőt a külügyminisztérium sajtótájékoztató osztálya. Így sikerült csakhamar lakásra szert tennünk, azt bebútoroznunk és a megélhetésünket biztosítanunk. Engem azonban ez a riporteri tevékenység - noha nagyon érdekes, szabad, változatos volt - mégsem elégített ki teljesen. Úgy éreztem, én valami jobbat is tudnék csinálni. Ezért engedélyt kértem és 27 �kaptam a finn nemzeti múzeumban, hogy néhány középkori faragványról, szoborról felvételt készíthessek. Ezt bemutattam az Odava könyvkiadó igazgatójának, mondván, hogy ilyen formában szeretnék a finn középkori művészetről egy nagy formátumú képeskönyvet csinálni. A kiadóval megegyeztünk, megkötöttem a szerződést, és így jelent meg '59-ben az első művészettörténeti tárgyú könyvem, A fin n k ö z ép k o r m ű vészete. Ebben kétszázhúsz nagy formátumú kép van. A bevezető szöveget az Odavával való megbeszélésünk alapján a múzeum egyik szakembere írta hozzá. Ez nem szöveges könyv, ez képeskönyv. Hiszen az én meggyőződésem szerint a művészetet elsősorban vizuálisan kell bemutatnunk, és csak azután kell és szükséges a látványhoz megfelelő tájékoztató szöveget írni. Ennek a könyvnek igen nagy sikere volt. A finn sajtó, kritika egyöntetűen azt ünnepelte, hogy íme egy idegenből jött ember látta meg legjobban ennek a középkori finn művészetnek az értékeit és tudta kamerájának segítségével hatásosan, esztétikusan, szépen visszaadni. A könyv sikerén felbuzdulva aztán azt ajánlottam a kiadónak, hogy ilyen formában feldolgoznám számukra az egész finn művészettörténetet. Kezdve a korai kőkorszak egyszerű eszközeitől végül hát a mai modern művészet alkotásáig. Így jött létre a nyolc nagy kötetből álló sorozat. Az első éppen A k őba lta és ezüstkereszt, a finn prehisztorikus művészetet mutatta be. Következett már történelmi sorrendben - a középkor művészete, azután a finn reneszánsz és barokk, a rokokó és újklasszicizmus művészete, a finn népművészet bemutatása, majd pedig a XIX. század közepétől kezdve két kötetben a modern finn művészet könyve. Emellett a két nagy formátumú könyv mellett ezután én már több kisebb monográfiát is csináltam egyes témákról, vagy egyes művészekről. Úgyhogy Finnországban összesen 24 könyvem jelent meg. Közben dolgoztam svájci kiadóknak is, ahol szintén több mint húsz könyvem, és egy norvég kiadónak is, ahol a norvég középkorról és a norvég népművészetről jelent meg egy-egy nagy könyvem. Illetve három kiadónál egyszerre a lappok népművészetét bemutató könyvem is napvilágot látott. Ezeknek a könyveknek úgy az anyagi sikere, mint kritikai elismerése igen jó volt. Könyveimhez - mint mondtam mindig egy szakembernek - egyetemi tanárnak vagy múzeumi főigazgatónak - az írását kértük bevezetésül, és ezek a szerzők, szövegírók mind elismeréssel nyugtázták azt, hogy lám Rácz István meglátása a finn művészet egyes korszakairól mennyire eredeti, érdekes, új értékeket felfedező látásmód, aminek a helyességét és értékét ők mindenképpen elismerték. Ezekkel a könyvekkel nekem az volt az elgondolásom, hogy egy nép nemzeti öntudatának úgynevezett nemzeti identitásának elengedhetetlen része, hogy ne csak a történelem eseményeit és az irodalom alkotásait ismerhesse meg a közönség, hanem mindazt, amit ezer esztendőn keresztül ez a nép alkotott. Természetesen mondanom sem kell, hogy az Európa peremén élő szegény és örökös háborúk által újból és újból végigpusztított kis Finnországban felesleges és lehetetlen lenne a nagy európai gótikához vagy a reneszánszhoz, a rokokóhoz hasonló nagyszerű alkotásokat keresni. De mégiscsak az, ami van, és megmaradt múzeumokban, egyszerű faházakban, ez a finnek alkotása, ebben nyilvánult meg ennek a népnek a formateremtő készsége, szépség iránti szeretete, emberi magatartása , és ezt méltóképpen bemutatni, és a finn közönség számára könnyen hozzáférhetővé tenni, igen szép feladat. Hadd tegyem hozzá, könyveim tudományos értékét az 28 �is bizonyítja, hogy ezek a könyvek a finn egyetem művészettörténeti fakultásán mint kötelező ún. kurzuskönyvek, tehát a hallgatóknak azokat alaposan ismerniük kell. Nos, ezekről a munkákról még sokat beszélhetnék. Elmondhatnám, az a tény, hogy én éveken keresztül mint fotóriporter dolgoztam, a fényképészi szakmai tudásomat igen magas fokra fejlesztette; minthogy pedig egész életemben a művészettörténet nagyon érdekelt, tehát nyilván megvolt az ilyen formájú előképzettségem is hozzá, és így - azt hiszem - ezekkel a könyvekkel annak a népnek, amely oly szívesen befogadott és lehetőséget adott arra, hogy itt kedvem szerinti munkát folytassak és abból meg is éljek, ennek a népnek jó szolgálatot tettem, tehettem. Ezt az is bizonyítja, hogy amikor elértem a 65. évemet, és így már ez Finnországban a nyugdíjaskor, minthogy a saját munkásságom alapján számomra kijáró nyugdíj elég szerény lett volna, a finn kormány engem úgynevezett állami művészeti nyugdíjjal jutalmazott. Így tehát öregkorunkra megélhetésünk biztosítva van. Nos, Téged nem csak fényképészeti munkásságom érdekel, hanem mint a K a le v a la fordítójától is szerettél volna valamit erről a munkáról is hallani. Kezdem azon, hogy az én első fordításaim még '54-5 5-56-ban Magyarországon jelentek meg. Ott jelent meg Alekszisz K if in ek a finnek nagy írójának - merem ma is mondani, hogy legnagyobb írójának - a legjelentősebb alkotása, A hét testvér, majd a K a n teletá r című kis kötetecske, amiben az úgynevezett kalevalai korszak népdalaiból állítottam össze egy kis antológiát. Továbbá N a ju L a s s z ijá nak két kisregénye. Ezek a fordításaim azóta sem avultak el. A hét testvérn ek is és a K a n telet árnak is már három új kiadása jelent meg, és a Lasszija-fordítás is, A kölcsö n kért g y u fa épp nemrég volt hallható a Magyar Rádió dramatizált közvetítésében. Nos, miért kezdtem én neki a K a le v a la fordításának? Ennek előzménye az volt, hát természetesen V ik á r B é la fordítását nagyon jól ismertem és nagyon szerettem, később kezembe került a T ó th K á lm á n fordítása is, de mind a két fordítással szemben az volt az érzésein, hogy minden értékük ellenéreis azért még nem adják vissza a K a le v a la igazi tartalmát, igazi költőiségét. Mondom már nyugdíjas voltam, noha hát még továbbra is jelentek meg könyveim és dolgoztam fényképészként is, azért mert bővebben volt szabad időm, és mondhatnám, hogy tisztán a magam kedvére, a magam gyönyörűségére álltam neki, hogy a K a le v a lá t újból lefordítsam. Azt kell mondanom, amikor ehhez a munkához hozzákezdtem, úgy hittem, semmi reményem sincs arra, hogy Magyarországon ez a fordítás valaha is napvilágot lásson. De sebaj, csinálom a magam örömére, a magam gyönyörűségére, és félig-meddig azért is, mert már több mint húsz év óta élek idegen környezetben. Magyarul beszélni alig van lehetőségem, vajon tudok-e még illőképpen magyarul. Nos, ahogy haladt a munka, annál nagyobb kedvvel csináltam, és amikor lefordítottam az egészet, tehát mondom, nemcsak hogy erre megbízásom nem volt magyar kiadótól, de úgy hittem, hogy a nagy sikerű Vikár- és nagy sikerű Tóth Kálmán-fordítások után aligha akad még magyar kiadó, aki egy harmadik fordításkiadására vállalkozna, de én megcsináltam az egészet, és utána gépelt, sokszorosított formában a saját költségemen meg is jelentettem, kétszáz példányban. Ezeket a példányokat azután magyar könyvtárak, egyetemi intézetek, folyóiratok és kiadók számára elküldtem, és lám egy jó év múlva az E u r ó p a K ia d ó jelezte, hogy ő hajlandó lenne ezt a fordítást szabály­ 29 �szerűen, nyomtatásban is megjelentetni. Én akkor arra kértem az Európát - a kiadót hagyjon egy kis időt arra, hogy ezt az első fordítást valamennyire átdolgozzam, és úgynevezett kontrollszerkesztőnek V a rg a D o m o k o st kérjék fel. Ő ezt a munkát vállalta és itt is köszönetet kell mondanom neki, amiért szinte sorról sorra figyelmeztetett, hogy hol lehetne talán még jobb megoldást találni, és ezeket, az ő javaslatait, figyelmeztetéseit megfogadván, átdolgoztam mégegyszer az egész fordítást, és ehhez illusztrációként 48 színes felvételt küldtem a kiadónak. Azzal a kéréssel, hogy ezek a fotók illusztrálják a fordításomat. Ezeken a fotókon olyan régészeti leleteket fényképeztem le, amelyek ebből a Krisztus utáni 8001200 közötti korszakból, az ún. k a lev a la i k o rsz a k ból származnak, tehát egykorú fegyvereken, használati eszközökön, ékszereken mutattam be, hogy milyen volt az az anyagi kultúra, amelyben a finn nép akkor élt amikor ezeknek a kalevalai énekeknek a magva, a tulajdonképpeni hősi énekek keletkeztek. Tehát itt nemcsak egy szóbeli költői kultúrával találkozunk, hanem ennek megvolt a megfelelő anyagi, tárgyi, művészeti kultúrája is, ez a kettő így kitűnően kiegészíti egymást. Hiszen amikor a K a le v a la arról beszél, hogy IImarinen, a kovács gyönyörű fegyvereket készít és azokat arannyal, ezüsttel cifrázza, vagy a hajadonok számára ékszereket kovácsol, akkor én bemutathattam, hogy ez nem egy mesebeli képzeletnek a szüleménye, hanem valójában akkor ilyen fegyverek, ilyen ékszerek készültek a hajdani, régi történelem előtti Finnországban. És a képeket úgy helyeztem el, hogy melléjük mindig odaírtam azokat a sorokat is, amelyek éppen a kalevalai szövegben találhatók és kapcsolatban vannak a bemutatott tárggyal. Az Európa Kiadó igen nagy örömmel fogadta ezt a munkát és közel 30 ezer példányban adta ki. A fordítás és a könyv a 30 �magyar olvasóközönség és a kritika részéről is osztatlan tetszésnek örvendett. Hogy mi az én fordításomban az eltérő a Vikár- és a Tóth Kálmán-féle fordítástól? Mégegyszer hangsúlyozom, hogy én mind a két fordító munkáját igen sokra becsülöm. Dehát azt gondolom, minden műfordító tudja, hogy egy verset sohasem lehet tökéletesen és csak egyféleképpen tolmácsolni. Nekem - aki már régóta Finnországban élek és a finn beszélt nyelvet, a finn irodalmi nyelvet jól ismerem, sőt ezen túl éppen a művészettörténészi tevékenységem folytán a finn formaérzéket, a finn művészetet, a finn népnek a tárgyi dolgokban megnyilvánuló életét, szokását is alaposan ismerem - úgy hiszem, már ez is azt jelentette és azt tette lehetővé, hogy én a K a le v a lá t jobban megértsem, mint például az egyébként igazán nagy tiszteletre méltó munkát végző Tóth Kálmán, akinek sohasem volt módja, hogy Finnországba ellátogasson. De van még valami más szempont is. Ügy érzem, hogy a kalevalai költészet varázslatos mivoltát talán én értettem meg legjobban. Hiszen a Kalevalát L ö n ro tt különféle varázsénekek, ráolvasások és hát természetesen lírai és mondjuk úgy, hogy epikus elemekből ötvözte össze. Tehát mégegyszer: varázsének. No most ennek igen lényeges eleme az, ami a kalevalai költészetre annyira jellemző: az alliteráció. Az alliteráló szavaknak a ritmusa, az összecsengése adta a ráolvasásnak, a varázslatnak a hatékonyságát. Valahogy azt mondhatnám, hogy B a rtó k és K o d á ly . . . Csodálatos munkát végeztek a magyar népköltészet és hát főként a magyar népdalkincs gyűjtésében, feljegyzésében, publikálásában. De ezzel - mint ti is tudjátok - ez a munka még nem ért véget és talán elég két nevet említenem. K a lló s Z o ltá n é t, meg E r d é ly i Z su zsan n á ét, hogy jelezzem, milyen újabb kincseket, milyen eddig nem is ismert rétegeit lehetett a magyar népköltészetnek még mindig felfedezni. Hát tulajdonképpen az én fordítói munkám is ilyen felfedező út volt. Hogyan lehetne a K a le v a lá n a k épp ezt a mondhatnám sámánisztikus, ráolvasásos, varázslatos lényegét mégjobban kibányászni, bemutatni, érthetővé tenni. A sok elismerő kritika mellett hadd legyen szabad idéznem Erdélyi Zsuzsannának a hozzám intézett levelét, aki nemcsak melegen megköszönte a neki küldött tiszteletpéldányt, hanem azt is hozzátette, hogy most értette meg igazán nemcsak a Kalevalát, hanem azt a munkát is, amit ő saját maga Magyarországon végez, mert így látja a párhuzamot a magyar ráolvasások és népi imádságok, és a K a le v a la régi költészete, szelleme között. Mindent összefoglalva, nyugodtan mondhatom, hogy a fordítói tevékenységemet a magyar kiadók igen szépen fogadták, és a könyveim, fordításaim több kiadást megértek, szép gondozásban jelentek meg. Sajnos, a fényképészi munkám a magyar közönség számára többé-kevésbé ismeretlen maradt. Igaz, megjelent a nagyszentmiklósi aranykincsről szóló könyvünk L á sz ló G y u lá v a l együtt, amihez hát természetesen a szöveget ő írta, de a fényképeket én készítettem. Azután finn-magyar közös kiadás formájában megjelent a finn-ugor népművészet könyve. Továbbá nemrég A v ik in g ö rökség címen egy szintén közös kiadású könyv, de ezen túl sajnos a magyar kiadók ezek iránt a könyveim iránt nem mutattak különösebb érdeklődést. Ami számomra kissé érthetetlen, hiszen ez a három könyv, ami Magyarorzságon megjelent, igen kapós volt, hamar elfogyott. Tehát, noha jól tudom, hogy egy szépen kiállított, művészettörténeti képes31 �könyv jelentős befektetést igényel a kiadó részéről, úgy érzem, talán nem lett volna lehetetlen, ha a könyveim közül több is megjelenik Magyarországon. Hiszen az én könyveim - amint mondtam - elsősorban Finnországban jelentek meg, de a finn könyveim - éppen ezek a művészettörténeti könyvek - svédül, angolul, franciául, németül is megjelentek. Nem mind, de azok is mindig nagy sikert arattak. Igen szép kritikát kaptunk az angolszász szaksajtó részéről is. És hát, mint mondottam, Svájcnak, Svédországnak, Norvégiának is kellettek a R á cz Istv á n könyvei. Hát sajnos, hogy a magyar könyvkiadás érdeklődése ezek iránt a könyvek iránt olyan lanyha volt. De hát erről nem tehetek. Ez már nem az én feladatom. Ú g y érzem , h o gy egész m u n ká ság o m m a l nem csak a fin n ek kultúráját, életét, öntudatát szolgáltam , han em a fin n -m a g y a r ka p cso la to k n a k is jó szolgálatot tettem . Nemcsak a fordításokkal, hanem azzal is, hogy minden könyvemnél mindig hangsúlyoztam a kritikusok és a könyvismertetők előtt, hogy ezeket a könyveket egy magyar ember készítette. Egy olyan ember, aki rokonszellemű, testvéri népből került el ide, északra, a finnek közé, és aki éppen ezért friss szemmel, de rokonlélekkel, azonos és sokban hasonló szellemmel tudta ezeket a kincseket felismerni és bemutatni. Hadd tegyem még hozzá azt is, hogy évekkel ezelőtt a Nemzeti Múzeum kérésére a finnországi felvételeimből, tehát a finn művészetet bemutató felvételeimből, egy nagy képkiállítási sorozatot is összeállítottam. Ez háromszázhúsz nagyméretű 30x40, sőt 60x60 méretű fényképből áll, amelyek az egész finn művészettörténet keresztmetszetét adják. És így kitűnően lehet szállítani, könnyen be lehet mutatni bárhol. Ez a sorozat megjárta a Szovjetunió legtöbb nagyvárosát, járt Jugoszláviában, Romániában és Csehszlovákiában. Magyarországon akkor - miért, miért nem, nem tudom - nem került bemutatásra. Én azonban tavalyelőtt, éppen a kalevalai esztendőre való tekintettel, az egyik ilyen sorozatot elküldtem Sárospataknak. Én sárospataki diák voltam és természetes, hogy minden könyvemnek egy-egy példányát elküldtem a nagykönyvtárnak. Odaküldtem rengeteg más fényképemet is, és ezt az egész nagy sorozatot is Pataknak ajándékoztam. Az elmúlt kalevalai esztendőben ezekből a képekből Magyarországon is most sokfelé bemutattak, legalábbis részleteket, és remélem mint ahogy kedves barátom Te említetted - , hogy esetleg ezekből a képekből, felvételekből egy sorozat, egy kiállítás majd Salgótarjánban is bemutatásra kerül. (A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet erre készen áll - a szerk.) Tavaly a kalevalai év alkalmából mind a K a le v a la T á rsa sá g, mind pedig a F in n K u ltu rá lis A la p egy-egy szép bronzéremmel, a finn kultuszminisztérium pedig egy nagy ezüstéremmel tüntetett ki, és ugyanakkor mint kitűnő műfordító - a Kalevala-fordításomért - egy jelentős állami díjat is kaptam. Hangsúlyozom mégegyszer, hogy én ezeket a kitüntetéseket mindig mint magyar ember, mint volt pataki diák fogadtam, és amikor a kaliolai szövetség K a le v a la -ü n n e p é ly é n engem kértek fel előadásra, akkor éppen a K a le v a lá n a k Magyarország számára való jelentőségéről, és a K a le v a lá nak, mint a magyar múlt egyik tartozékának a jelentőségéről beszéltem. Nos, eddig tart a mese. Búcsúzom és remélem, hogy ezzel a cikkel talán egyidejűleg Salgótarjánban egy szép finn tárgyú kiállítást is tudtok rendezni, amihez sok szerencsét és jó sikert kívánok. 32 �33 �VALÓSÁGUNK M IK LÓ SSY EN DRE Településhálózatunk a hetvenes évtizedben I. A „ T I S Z T A É S Z ” N A I V S Á G A 1963-ban készült el az a tanulmányterv73 ami később az Országos településhálózat-fejlesztési koncepció (OTK) elnevezést kapta. A tanulmányterv alapvetően gazdaságpolitikai indíttatású volt, tekintettel arra, hogy ez idő tájt már nyilvánvalóvá vált: az a fejlesztéspolitika, amely egyoldalúan a fővárosra és a tradicionális ipari körzetekre koncentrálódott, nem folytatható tovább, mert az infrastruktúra-ellátás az elviselhetőség szintje alá kezd süllyedni. Ebben meghatározó szerepe volt az ötvenes évek hadigazdaságra emlékeztető fejlesztéspolitikájának, amely a nehézipar abszolút preferenciája mellett az infrastruktúrát tartósan elhanyagolta. Mindenesetre úgy látszott: az infrastruktúrának számottevő tartalékai vannak az ország egész területén, tehát egy még mindig iparcentrikus, de területileg nyitottabb fejlesztéspolitika ezeket feltárhatja. Hozzá kell még venni ehhez, hogy a második tsz-szervezési kampány (1959-61) eredményeképpen az országban mindenütt nagy mennyiségű, az ipar számára tartaléksereget jelentő munkaerő szabadult fel; ennek koncentrálása a területileg kialakult ipari bázistérségekre mindenképp meghaladta volna az addigi fejlesztési szisztéma teherbíró képességét. Az új fejlesztéspolitika alapjaként az OTK37 elvégezte az ország területének „rayonírozását” - ez lényegében Budapestet tehermentesítő centrumok és hozzá rendelt vonzáskörzetek kijelölése volt. Két változata volt: a „6 alcentrumos” (Miskolc-Debrecen-Szeged-Pécs-Nagykanizsa-Győr) és a „9 alcentrumos” változat, mely az előzőt Szombathellyel és két, a „belső gyűrűhöz” tartozó településsel (Székesfehérvár, Szolnok) egészítette ki, s öszszesen 80 alkörzettel számolt. A tervezet az ipari munkahelyek bővítésére a körzetközpontokat javasolta. A mezőgazdaságba bevezette az „optimális üzemnagyság” fogalmát, ami „településhálózati adottságoktól függően” 3 - 10 000 hektárban lett megállapítva, ez implicite magában hordja aprófalvas területeken a községközi üzemösszevonás igényét. Az ellátás szerkezetét úgy határozta meg a tervezet37, hogy szinkronba hozta az ellátási intézményeket egy településhierarchikus rendszerrel. Így „alsó fokú” létesítmény lett például a körzeti orvos, az általános iskola, „középfokú” a kis kórház, a középiskola; „felső fokú” a nagy kórház és a főiskola; az egyes létesítményekkel a megfelelő hierarchiafokra besorolt településeket kellett ellátni. A műszaki infrastruktúrát és főleg a közlekedést illetően a körzetek belső kapcsolatainak javítását és a körzetközpontok egymás közötti kapcsolatrend34 �szerének kiépítését tartotta szükségesnek. (Közismert hálózati rendszereink sugaras Budapest-centrikussága, s nyilvánvaló volt, hogy az alcentrumok teljes értékűvé csak egymás közötti kapcsolataik kiépítésével válhatnak, mert ennek híján minden fejlesztési döntés az abszolút centrumban - Budapesten indíthat további fejlesztési kényszert.) A tervtanulmány előfeltevése az volt, hogy „a beruházások területi koncentrálásához olyan adatokat ad, melyek szerint az ország egészét ésszerűen, gazdaságosan lehet fejleszteni és a lakosság életszínvonalát területileg egyenletesen lehet emelni.”37 Tehát, hogy lehetséges egy társadalmi-gazdasági optimalizáció, anélkül, hogy ennek szubjektumát meghatároznánk; a ki nem mondott feltevés: a népgazdaság „összérdeke” . Ez azonban még akkor is problematikus volna, ha nem összemérhetetlen tényezők állnak szemben. (Milyen elvi alapon dönthető el például: mi fontosabb, 20 bölcsődei férőhely, vagy 1 km pormentes bekötőút?) Alapvetőbb fogyatékossága is van azonban ennek a kiinduló alapnak, amire L a k y T eréz így hívja fel a figyelmet:23 ,,A tervezés technikai folyamata mögött valójában érdekütköztetések és érdekegyeztetések zajlanak. Azaz, hogy a tervezés nem egyszerűen a racionálisan áttekinthető algoritmusok, hanem a különböző érdekek érvényesítési lehetőségének (köznapi használattal a tervalkunak) folyamata. Ily módon az, hogy a sokféle lehetséges törekvés közül végül is mi válik deklarált, vagy valóságos céllá, maga is az érdekek és a hatalmi viszonyok - közelebbről az érdekérvényesítési képesség - alakulásának függvénye.” Az OTK-t sokéves egyeztetés után 1971-ben emelték törvényerőre (1007/71 sz. kormányrendelet)14, korábbi változatai azonban, főleg az 1968-as, már komoly orientáló szerepet játszottak a településfejlesztésben. A koncepció fő rendeltetése az lett volna, hogy általános irányító és koordináló szerepet töltsön be - a területi szempontok érvényesítésével. Nem jelentett azonban a részérdekek fölött megnyilvánuló „összérdeket” (már, ha ilyesmi egyáltalán lehetséges volna). A valóságos intézmények valóságos hatáskörei ugyanis hozzávetőleg a következők voltak: - minden fejlesztési kérdés gazdája az Országos Tervhivatal; gyakorlatilag a középtávú fejlesztés fő arányai itt kerültek meghatározásra; - a területrendezési kérdések az Építési és Városfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartoznak. A „fejlesztéstől” elválasztott „rendezés” fogalmát is kormányrendelet határozta meg (2006/71. sz.), az utóbbit gyakorlatilag jövőképtervezéssé, s ezen keresztül döntésideologizáló eszközzé tette; - a közigazgatás területi kérdéseit a területrendezéstől elválasztva, annak gazdái a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, illetve a megyei tanácsok lettek; - a megyei tanácsok szakigazgatási szervei pedig a „kettős alárendeltség” elvének megfelelően saját szaktárcájuk területi fejlesztési érdekeit kellett, hogy képviseljék. Mindezzel szemben a regionális tervezőknek gazdasági-társadalmi hatalma, döntési joga nem volt. „Sőt, mivel ajánlásjellegű terveik számos lényeges ponton keresztezték mind a nagyipar, mind pedig a területigazgatás bürokratikus érdekeit, az igazán jelentős döntésekben ajánlásukat figyelmen kívül hagyták, s csak ott használták fel, ahol a tervek egyik-másik vonatkozása sze35 �rencsésen találkozott a tényleges főszereplők valamelyikének érdekével.” 19 Mi is történt az OTK egyeztetései során a bonyolult érdekek ütközéseiben? A rayonokra osztás tervét a megyei apparátusok autonómiájuk elleni támadásnak ítélve, megakadályozták. Végül is, valamennyi megyeszékhely „felső fokú” lett - ezzel kimondatlanul, a megyék lettek a rayonírozás fő egységei. Nagyrészt elveszett eközben a fővárost tehermentesítő öt alközpont koncepciója: ezek gyakorlatilag mindinkább belesimultak a többi megyeszékhely sorába. Az 1970-es III. tanácstörvény aztán kodifikálta a megyék székhelyeinek megkülönböztetett státusát, azzal, hogy a területfejlesztés alapegységévé a megyét tette; az így létrejött redisztribuciós rendszer sajátosságaira még viszszatérünk. A településhierarchia és a funkcióhierarchia összehangolása a leglényegesebb, következetesen érvényesített koncepcionális elve lett az OTK-nak. Azonban itt felbukkan egy vastagon ideologikus elem. A koncepció az ellátást technikailag optimalizálhatónak tekinti, s így elfedi azt, hogy a valóságban implicite az állampolgárokat igényjogosultságuk szerint rangsorolja: „a különböző központokban a lakosság és a termelés infrastrukturális, valamint egyéb ellátása a szerepköröknek megfelelő színvonalon biztosítandó.” 14 Az eredeti körzet-szemléletű tervezet a kormányrendeletben központ- szemléletűvé változott; látványos megnyilatkozása ennek, hogy míg a központot a kormány, a hozzájuk tartozó körzeteket csak a megyei tanácsok hatáskörében hagyták jóvá. Valójában az irányító apparátusok hierarchiájának térbeli leképzésével találkozunk itt. A rayonból, mint gazdasági egységből, nem lett semmi; az ipar egyébként jelentős decentralizálási programja úgy ment végbe, hogy területi kooperációnak és integrációnak még lehetőséget sem engedett. Egyetlen kivétel: a munkaerőpiacon a férfi-női munkaerő-kínálat komplementaritásának megfelelő telepítés. Az ezt meghatározó reálérdek: a trösztök-nagyvállalatok fejlesztéspolitikája volt. Végül a vonalas infrastruktúra fejlesztésére az 1007-es kormányrendelet semmiféle hatást nem gyakorolt; a konncepciónak erre vonatkozó utalásait még a rendelet szövegéből is gondosan kigyomlálták. A tényleges érdek, ami ezt meghatározta, az ágazati centralizáció volt, ami a központot erősítő fejlesztésekben érdekelt. Így például a csaknem húszéves tervből, a Budapestet elkerülő közlekedési vonalak kiépítéséből e sorok írásáig egyetlen kapavágás sem valósult meg. Az OTK legfontosabb funkciójává végül is az lett, hogy hivatkozni lehetett rá a tervalkuban. A hetvenes években ezért a fejlesztésben érdekelt megyei tanácsok részéről mind fokozottabbá vált a nyomás a koncepció javukra történő felülvizsgálatára. Amidőn azonban ez végül is megtörtént (1 o18/81 . sz. kormányrendelet), már nyilvánvalóvá lett, hogy a tervalku addigi mechanizmusain belül semmiféle módosítás nem oldhatja meg a problémákat. Kiutat másfelé kell keresni. 2. A P I R A M I S É S A S Z I V A T T Y Ú A „szocialista felhalmozás” kezdete óra többször megváltozott gazdasági helyzetünk, de változatlan maradt a nagyipar általános prioritása; ez mind a közvetlen gazdasági, mind pedig az általánosabb társadalmi célokat mindenkor „überolni” volt képes, habár a hivatkozási alapok némelykor megváltoztak. Az iparfejlesztés területi hatásait illetően azonban egy jelentős distinkciót kell tennünk. Meg kell ugyanis különböztetnünk a közvetlen termelői és a 36 �magasabb irányító-szervező funkciókat. Így az ipari telephely-létesítés segít ugyan a teljes foglalkoztatottság megvalósításában, azonban negatív hatása is van, mivel újrateremti az adott településből a magasabb funkciók elvonását. „Az egyéni szakmai, vagy hivatali előrejutásnak ugyanis egy ponton túl alapfeltételévé válhat a település elhagyása” 6. A folyamat a társadalmi-térbeli struktúra hallatlan szegregálódását eredményezi. 1980-ban a fővárosban élt például az ország diplomásainak több mint negyven, néhány szakmában 80 százaléka,32 és a másik póluson, a falusi-kisvárosi ipartelepeken már-már katasztrofális méretű a diplomás szakemberek hiánya. Az ipar telephelyi szerkezete fejlesztési oldalról is ugyanezt a kettősséget mutatja. Mind az állóeszköz-bővítést és az innovációt, mind pedig az ipar településfejlesztő hozzájárulását illetően abszolút és egyoldalú fölénybe kerültek a tröszti-nagyvállalati székhelyek, amelyek gyakorlatilag korlátlanul diszponálhattak másutt levő telephelyeiknek megtermelt értéktöbblete fölött, ahogy ezt az optimálisnak ítélt vállalati stratégia megkívánja. A folyamat végpontján az a telephellyel rendelkező község áll, ahol az ipart általános elavultsága folytán felszámolni kéne, amire szociálpolitikai okokból esetleg nincs lehetőség, s így gyakorlatilag „szociális foglalkoztatóvá” alakul, s ennek megfelelően állami dotációt igényel. Az ipar lényegében a munkaerő napi újratermelésének igényében határozta meg valamennyi ágazat fő fejlesztési feladatát. Így került az infrastruktúra-fejlesztés központjába a lakásépítés. Másfél évtizeden át vitte el a tanácsi fejlesztési alapoknak körülbelül a felét; ettől persze még kevés is lehetett35, de az infrastruktúra egyéb ágazataira (oktatás, művelődés, egészségügy, közlekedés, hírközlés stb.) ilyenformán még kevesebb jutott. A tervalkuk során a „lakáshiány” döntő fontosságú hivatkozási alappá vált (a fejlesztési koncepciókban ezért aztán minden érintett térség igyekezett ennek bizonyítására mind feljebb srófolni a potenciális népességszámot) - s hivatkozási alapnak annál inkább megfelelt, mivelhogy „szociális” töltettel lehetett ellátni. Valójában a munkaerő-gazdálkodás segédeszköze volt, amit jól mutat a lakáshoz jutási esélyek rétegvizsgálata is: a termelés káderei és a felső szakmunkásréteg élvez abszolút elsőbbséget. (Egy jelentős kivétellel: Budapesten - később tárgyalt körülmények folytán - akkora hiány támadt fizikai dolgozókban, s oly nagy a szellemi foglalkoztatottak túlsúlya, hogy ez a 70-es években itt részben átfordította a lakáshoz jutásnak a munkaerőpiac által meghatározott esélyeit.) Itt találkozunk a területi elosztás „finomszerkezetével” . Az állami (nagyrészt célcsoportos, lakótelepi) lakások ugyanis kizárólag a városokban, s elsősorban a megyeszékhelyeken épültek. A redisztributív elvű fejlesztés kulcshelyzetébe, mint említettük, a megyeszékhelyek kerültek, pontosabban ezek nyomást gyakorló csoportjai (pressure groups). Valójában persze, ez a területiség csak látszólagos: a döntő arányokat a központ határozta meg (példa rá a megyék közti elosztás), s még a maradék elosztása fölött is vétójogot gyakorolt. (Ezt szemlélteti a lakásépítés 50 százalékának az egész országban érvényesülő stabilitása.)1 Mindazonáltal a maradék még mindig elég volt egy markánsan differenciáló fejlesztéspolitika realizálásához, amely legitimációs elvül a „településhálózati hierarchiát” választotta, mint fejlesztési optimumot. A hetvenes évtizedben az egy fő lakosra jutó éves fejlesztési összegek településkategóriánként a következők voltak:1 39 megyeszékhelyek, illetve gyakorlatilag felső fokú központok 25-40 000 Ft 37 �egyéb városok (középfokú központok) 5- 1 5 ooo Ft nag/községek (részleges középfokú, kiemelt alsó fokú központok) 3- 1 0 000 Ft alsó fokú központok (itt ez a megkülönböztető jegy, nem a közigazgatási státus) egyéb települések 1-5000 Ft 400-2000 Ft Megjegyzendő azonban, hogy több, mint száz településben a 100 Ft-ot sem érte el a fajlagos fejlesztés összege, amiben az a feltűnő, hogy még a lakosság által fizetett községfejlesztési alapnál is kevesebb. Ez a rendkívül nagy szórás reguláit egyúttal egy jellegzetes társadalmi-térbeli mozgást, amivel alább foglalkozunk még, s megteremtette saját érvényesítésének feltételeit is. A fejlesztési diszpreferenciális rendszer (aminek ezek az arányok csak egyik megnyilvánulási formái) ugyanis nagy volumenű bevándorlást indukált a városokba, túlterhelve azok infrastruktúráját és megteremtve a hivatkozást további eszközkoncentrációra. E koncentráció egyébként önmagában való értékként is szerepelt: az „urbanizációs szint javításának” képzetét fűzték hozzá. (Városfejlődésünk elmaradása az európai átlagtól, jól kimutatható tény, de E n y e d i G y ö rg y 13 joggal figyelmeztetett arra, hogy ezt ne pusztán a települések népességszámával mérjük: az, hogy 2000 főnél népesebb településben él hazánk lakosainak háromnegyede, sok nyugat-európai országnál „városiasabb” képet mutat.) Ez a szélsőséges elosztási arány elsősorban az OTK-ra, annak „optimalizációs” tartalmára hivatkozott. A hetvenes évtized végén, amikor a központi redisztribuciós fejlesztés újjátermelt feszültségei már teljesen nyilvánvalóvá váltak, folyt is némi vita arról, hogy jogos-e a hivatkozás. Mindenesetre áll azonban Szoboszlai G y ö rg y 36 megállapítása, hogy a hierarchia belső értéktartalma kimondatlanul is tartalmazza a szélsőséges eszközkoncentrációt, s annak intézményi rendszere, a megyei apparátusoknak a III. tanácstörvényben kodifikált omnipotenciájával, csak végső simítás ezen a művön, melynek lényege az eszközkoncentrációs folyamat bővített újratermelése. A fejlesztéspolitika e szisztémája, ha gyakorlatilag már néhány év óta használják is, kodifikálva hozzávetőleg az új gazdasági mechanizmussal egyidőben lett. Ez ellentmondás, hiszen a gazdaságnak, ha mégoly fogyatékosan, de mégiscsak piacszabályozású elveivel ellentétben az infrastruktúra-fejlesztés területén a dirigista elvet erősítette. Rendkívül érdekes, hogyan magyarázta a gazdaságpolitika ezt az ellentmondást: „A gazdálkodás egyre bővülő területén, mint például az infrastrukturális szolgáltatások, megvannak a feltételek ahhoz, hogy központi, tervszerű irányítás és ellenőrzés mellett a társadalmi igények jobban kielégíthetők legyenek, mint ahogy azt egymással konkurráló vállalatok tennék. Sőt valószínű, hogy ezekben az ágazatokban a vállalatok versenye mellett sok externális gazdasági hatás figyelmen kívül maradna, ami társadalmi károkat eredményezne.”31 Tulajdonképpen a reformfolyamat egyoldalúságával, ennek hangsúlyozottan gazdasági térre való korlátozásával találkozunk itt. Az, amit a versenyszféra kiküszöbölésének neveznek, nem egyéb, mint a pressure groups érdekérvényesítési monopóliuma. Ebben azonban a 60-70-es évtizedhatár egy valóban lényeges változást is hozott. A vizsgálatokkal igen jól dokumentált tény, hogy a területi folyamatok meghatározója 1970-ig az ipari termelőtőke térbeli elosztása volt;28 32 41 említet­ 38 �tük, hogy az infrastruktúra-fejlesztés szempontjából ez a munkaerő „napi” (tehát nem generációs) újratermelését célozta. Számunkra itt az a leglényegesebb, hogy az ellátási esélyek területi különbségeinek célja a munkaerőnek az ipari centrumok térségeibe való „szivattyúzása” volt. Ezt elég nagy hatékonysággal végezte is; a hatvanas évtized évi 80 ooo elköltözője nagyrészt ipari övezetekbe ment lakni; végeredményben az extenzív, munkahelybővítő iparfejlesztési korszak fő területi sajátosságával találkozunk ebben. A hetvenes évektől azonban új jelenségek figyelhetők meg. A nagy volumenű iparkitelepítések megszűntével az infrastruktúra-fejlesztés többé már nem kapcsolódhat az ipar munkaerő-bővítési igényeihez. A változás a beruházási források beszűkülése okozta közismert tényen kívül, egy lényeges strukturális változással is összefügg. „Megfigyelhető a hagyományos ipari térségekből az ipar kitelepítésének lelassulása. Ezek ugyanis olyan innovációs centrumok, ahol az új technológiákat a leghatékonyabban lehetett meghonosítani. A folyamat - az iparban foglalkoztatottak arányának stabilizálódása - azonban változó munkaerő-piaci helyzetet takar; a magasabban k v a lifikált munkaerő arányának rohamos növekedését. Azt az extenzív iparfejlesztési politikát, amely többféle - részben a járulékos infrastruktúra - beruházásokat megtakarító cél érdekében telephelyek, leányvállalatok sokaságát hozta létre országszerte, először maguk a világgazdasági változások kérdőjelezték meg. (Így az a viszonylagos területi kiegyensúlyozottság, ami az évtized végére kialakult az ipar egészének és egyes alágazatainak részarányában, az elkövetkező években előreláthatólag fikciónak fog minősülni: a hatékonyság és egyéb tényezők függvényében az egyes térségek-városok ipara igen erősen differenciálni fog.)” 27 Ha a „szivattyú” megmaradt is, generáló tényezője alaposan megváltozott: 28 32 41 lényegében nem egyéb, mint a szellem i tőke térbeli eloszlása. A változás azért oly jelentős, mivel a hetvenes évtizedre a szellemi és a termelőtőke térben erőteljesen szegregálódott: az információs-irányítási központokból részint jelentős termelőfunkciók szorultak ki, részint maguk a termelők (erről később) a közvetlen termelést végző térségek, elsősorban a hagyományos nagyipar területei pedig jelentős kvaterner funkciókat vesztettek, s krónikussá vált bennük a már említett magasabb képzettségű káderek hiánya. A „szivattyú” itt a már végbement centralizáció kényszercsatornái mentén fejtette ki hatását: tehát a termelő és nem termelő intézmények szervezeti központosítását követte, illetőleg számos esetben annak eszmei alátámasztásaként is szolgált. Abban, hogy a munkaerő napi újratermelésével kapcsolatos intézmények jelentősége csökkent a területi folyamatokban, az is közrejátszott, hogy itt részben S-görbe mentén telítődő ellátási formákról van szó, s a 60-70-es évtizedhatárra már - legalábbis mennyiségi mutatók tekintetében - jelentős kiegyenlítődés történt (szociális-kulturális-egészségügyi-kereskedelmi, stb. alapellátás). Kiegyenlítődésről azonban főleg csak nagytérségi relációkban beszélhetünk; egyes településeket, illetve településtípusokat illetően a helyzet differenciáltabb. Van még egy sajátosság, ami a hetvenes évtized második felében érezhető. A beruházási arányok visszafogása, ami az infrastruktúrát különösen érzékenyen érintette, automatikusan csökkentette a szivattyú „emelőmagasságát” ; fölerősödtek az externális hatások, melyekről a következő fejezetben beszélünk. Mindennek eredményeképpen jelentősen (30-35 százalékkal) csökkent a migráció, s főképpen: megváltozott az iránya. Az évi 60 ezer elvándorlónak 39 �mintegy kétharmada falura költözött, ami akkor is figyelemreméltóan magas, ha a falvak egy része vonzóerejét egy-egy közeli városnak köszönheti. A koncentrálásnak a különféle mechanizmusai (elsődleges és másodlagos elvonás, újraelosztás, hatáskör-összpontosítás, intézményösszevonás stb.) elősegítették, hogy a társadalom struktúrája mind fokozottabb mértékben térbeli struktúra is legyen egyszersmind. Igen jól szemléltethető ez a munkaerő térbeli eloszlásán, közelebbről, a termelőerők térbeli differenciálódása által kiváltott ingázáson. Az ingázók száma egyenletesen növekedik évtizedek óta (1960: 630 ezer, 1970: 950 ezer, 1980: 1230 ezer fő napi ingázó, kikhez még mintegy negyedmillió hetes ingázót is számíthatunk). Összetételükre az ipari foglalkoztatottak dominanciája a jellemző (54 százalék), s tulajdonképp hozzájuk kell számítani ma már a melléküzemágakban foglalkoztatott mezőgazdasági dolgozók tekintélyes részét is. A nem anyagi ágazatban dolgozók zömmel munkahelyük székhelyén is laknak. (Van ez alól sok kivétel: városból falura „kijáró” értelmiségiek, vagy a városból külső , üdülő-családi házas övezetbe húzódók, de a döntő arányokon ezek nem változtatnak.) A közeli ingázók zömét a szakmunkások egy része és a betanított munkások adják (a kettő statisztikai megkülönböztetése adatfelvételi fogyatékosságok miatt nem lehetséges, noha e distinkció igen lényeges volna). Nagy vonalakban még az is elmondható, hogy a kvalifikációs szint fordítva arányos az ingázási távolsággal. Ha az ipartelepítés munkaerővonzó hatását vizsgáljuk, rendkívül érdekes képet kapunk: az iparteleítés centrumában az iparban foglalkoztatottak aránya nem változik, a környék községeiben viszont megnő.28 A centrumban az ipar a nem anyagi ágazatokban foglalkoztatottak arányát növeli. Tulajdonképpen az egyes társadalmi rétegek érdekérvényesítési esélykülönbségeivel találkozunk itt. Ezzel függ össze, hogy a nagytérségi ingázók szinte kivétel nélkül szakképzetlenek, az építőiparban, vagy az ipar legalacsonyabb presztízsű ágaiban, például az anyagmozgatásban dolgoznak, s közöttük igen erősen felülreprezentáltak a cigányok. A településhálózat szempontjából, ami semmiképp se „steril” , hanem a gazdasági-társadalmi szférában mélyen gyökerező rendszer, e folyamatok alapvető polarizációval jártak. Maga a „településkategória” fogalma sem egyéb, mint kodifikálása azoknak a területi egyenlőtlenségeknek, amelyek jórészt e polarizáció eredményeképpen alakultak ki. A hetvenes évekre már igen jellegzetesen kialakult „piramis” fő lépcsőfokait röviden a következőképpen jellemezhetjük. 1 28 32 41 Budapest a csúcs, valamennyi lényegi döntés színhelye, a fejlesztéspolitika abszolút preferáltja, nyomasztóan egyoldalú információs-innovációs-kulturális centrum, s ennek következtében oly erősen népességvonzó, hogy az 1960-ban hozott, s napjainkban már igencsak anakronisztikussá vált letelepedési korlátozás feloldásáról reálisan szó sem eshet. Ez persze, részben csak a szemét szőnyeg alá söprése: a bevándorlási hullám ugyanis feltorlódik a fogadásra felkészítetlen agglomerációban és komoly és folyton újratermelődő ellátási feszültségeket okoz. A fővárosnak magának is bőséggel megvannak a problémái, melyek közül azonban itt csak a „piramiscsúcs” által kiváltottakkal foglalkozunk. Az infrastruktúra-fejlesztés az egész országban messze itt a legdrágább (metró stb.), ugyanakkor elengedhetetlen, s elégtelen is. A lakáshiány jószerivel meg sem oldható: például a gyermektelenek számára a lakásra várakozás ideje 15 év körül van; ez a fiatal házasok számára gyakorlatilag illuzórikussá teszi az otthonteremtést, és hozzájárul a gyerekszámcsökkenéshez (a több40 �gyerekesek 1970 óta elég jelentős kedvezményeket élveznek, de az életüket éppen megalapozni készülők ebből kimaradtak). A város ezért rendkívül elöregedett, s az idősek gondozása belátható időn belül rendkívül súlyos szociális feladat lesz. Az égetően szükséges lakásépítés egyik fő oka lett a humánökológiai romlásnak (a külvárosok, sőt a városmag elslumösödése, a lakótelepek sivársága, a városszerkezet elavulása stb.). A centralizáció következménye, hogy ma Budapest az ország egyetlen „teljes társadalmú” települése (V á rn a i G á b o r), tehát, ahol valamennyi réteg maradéktalanul képviselve van. Azonban arányuk rendkívül torz. Említettük a diplomások túltengését; ennek másik oldala az, hogy igen kevés a fizikai dolgozó. (A hiány miatt aztán ezek elég jelentős kedvezményeket élveznek például a lakáshoz jutásban.) A termelés helyzetét furcsa csapdaszituáció jellemzi. Az innovációs adottságok az országban itt a legjobbak, de a munkaerőhiány miatt nehezen realizálhatók. A munkaerőhiány vidéki telephelyek fejlesztésére ösztönöz, s így a főváros ipara elavul. (Ez a polarizáció - dinamikusan fejlődő, „húzó” ágazatok és nagy volumenű, elmaradott „válságágazatok” együttes léte - jellemzi az iparszerkezetet.) Az élőmunka-ráfordítás aránya az egész országban itt a legkedvezőtlenebb, holott a legnagyobb hiány is itt regisztrálható.28 A régióközpontokról, az öt „megyei városról” mondottuk, hogy nagyrészt áldozatául estek a közigazgatási rendszernek; gyakorlatilag alig többek megyeszékhelynél, és választott fejlesztési stratégiájuk - a népességszám fokozott ütemű növelése - sem teszi lehetővé, hogy a fővárost tehermentesítő központokká váljanak. A m egyeszékhelyek (az OTK-ban felső fokú központok; öt további város van még felső fokú központtá minősítve), mint láttuk, a redisztribució kulcshelyzetű települései, ennek megfelelően e kategória lakosszáma nőtt a leggyorsabban (1960-80 között 80 százalékkal). Ellátási szintjüket és intézményi irányító, kulturális funkciójukat tekintve nagymértékben homogenizálódtak. Jelentős ipari foglalkoztató központtá is fejlődött valamennyi. Az intenzív bevándorlás miatt e településkategória ma a legfiatalabb, s további jelentős népességnövekedésük már magából a természetes szaporodásból is várható. (Ez olyan újabb infrastruktúra-fejlesztési kényszert jelent majd, amelynek forrásai megnehezült gazdasági helyzetünkben fölöttébb kérdésesnek látszanak.). A többi „kiem elt település” helyzete elég egyenetlenül alakult. A jó kiinduló adottságúak általában tovább tudták fokozni előnyüket; a fő bázis ehhez a jó iparfogadási adottság volt. A többiek közül azok, amelyek kiemelt programok részeseivé válhattak (városhiányos övezetek fejlesztése, az ipar dekoncentrálása, vasútfejlesztés, energiagazdálkodás stb.) szintén jelentős ütemben tudtak fejlődni, ilyen program híján, csupán a megyei elosztásra hagyatkozva azonban a település tetemes pozicionális hátrányba került. (Az alföldi városok elég nagy részére jellemző ez.) Az eredeti OTK a középszintű ellátást biztosító központi településként határozta meg ezeket. Közben azonban olyan szakmai-politikai koncepcióváltozások történtek (közigazgatás, egészségügy, oktatás), amelyek már nem teszik lehetővé semmilyen időtávon a középtávú funkciók teljes körének kiépítését a településekben. Homogenizálásuk is kilátástalannak tűnik (népességszámuk például 4 és 40 ezer között van). Foglalkoztatási-hivatásforgalmi vonzó szerepe ugyan mindegyiknek van, a legkevésbé fejletteknek is, de ebben osztoznak a következő kategória, az alsó fokú központok legfejlettebb településeivel. 41 �Az alsó fokú központok közötti különbségek a legnagyobbak valamennyi hierarchiafok közül: 1000-nél kisebb és 1 5 000-nél nagyobb népességszámú községek is tartoznak ide. Felső szintjük (az úgynevezett kiemelt alsó fokú központok) általában elég urbanizált, magasabb ellátó funkciókat (oktatás, kereskedelem) is betöltő, hivatásforgalmi vonzást kifejtő települések. Elég figyelemreméltó módon fejlődtek a kedvezőtlen redisztribuciós pozíciójuk dacára, ami belső fejlesztőerejüket mutatja. Maga az „alsó fokú” kategória a fa lva k közti hierarchia gondolatát tartalmazza. Van ennek történelmi előzménye is, például a körjegyzőség (hogy Szent István sokszor idézett rendeletéről - „minden tíz falu építsen egy templomot” - ne is beszéljünk). A falukörzet gondolatát teljes súlyával először tanulmányterv37 fogalmazta meg, egy igen jelentős fejlesztési elgondolással: „a falukörzetben, annak központján kívül, a távlatban csak egyes - erre alkalmas - m ellékfalu minősítésű települések maradnak meg, a fejlődésképtelen falvak és külterületi lakott helyek pedig fokozatosan megszűnnek.” Tulajdonképpen megdöbbentő itt a biiroplán naivitás; megdöbbentő a tervezési szubjektum hiánya. Mi az, hogy „fejlődésképtelen falu” ? Kiknek tartsuk az ott élőket, mit kezdjünk elemi létfeltételek iránti igényükkel és állampolgári jogukkal? Végül: ki és miből finanszírozza ezt a megszüntetést? Az 1007/71-es kormányrendeletbe, igaz, nem került már be e célkitűzés, vagy legalábbis betű szerint nem. Annál inkább a szelleme. Láttuk már e kategóriák diszpreferálását a fejlesztési eszközök elosztásában. De ennél többről is szó van: a falvak nagy részéből ugyanis - az „optimumra” való hivatkozással - elemi funkciók egész sorát vonták el. Valamivel több mint 5000 község van Magyarországon (számuk lassan csökken a várossá nyilvánítások és közigazgatási összevonások miatt), 1970 és 80. között: - a helyi tanáccsal ren­ delkezők száma - a 8 osztályos általános is­ kolával rendelkezőké 2740-ről (1965) 1381-re csökkent 2114-ről 1759-re csökkent - a 4 osztályos ált. is­ kolával rendelkezőké 902-ről 555 -re csökkent - az iskola nélkülieké 105-ről 807-re nőtt. Ehhez még hozzá kell venni, hogy 1980-ban mintegy 13oo termelőszövetkezet van az országban (tehát több, mint 1700 községben nincs szövetkezet sem); hogy körülbelül ez a helyzet az orvosi körzeteket illetően is; hogy az áfészek száma másfél évtized alatt több, mint 800-ról kétszáz-egynéhányra csökkent és a falusi termelésnek-fogyasztásnak ez az - elvileg - bázisszerve lényegében járási szintű „szolgáltatássá” alakult, amely ugyanakkor a településekkel szemben megőrizte monopolhelyzetét. Voltaképpen annak a m ikrotársadalmat dezintegráló folyam atnak a végső kiteljesedését látjuk itt, amely 1950-ben indult útjára az első tsz-szervezési kampánnyal, s azzal a célkitűzéssel, hogy a nagyipar számára korlátlan számban biztosítson munkaerőt. A hetvenes évtizedben viszont már inkább arról volt szó, hogy az állampolgárokat formális - és általuk áttekinthetetlen - szervezetekbe kell tömöríteni. 42 �3. A Z X - H A T É K O N Y S Á G Azt a jelenséget nevezik így, amikora gazdasági nővekedés - esetleg jelentős - hányada nem az erőforrás-ráfordítás növekedéséből, hanem reziduális tényezőkből következik. Ez a jelenség igen karakteresen figyelhető meg a szűkebb értelemben vett „gazdaság” területén kívül is, esetünkben a településhálózat-fejlesztés különböző tényezőiben. A büroplán irányítási rendszerben ezt a doktrína köréből kibúvó eleven valóságot általában működési zavarnak, korrekcióra szoruló, vagy legfeljebb ideiglenesen megtűrt „lokális érdeknek” tekintik, amit az elmélet legkevesebb, hogy hanyagoljon el. A mezőgazdasággal kell kezdenünk, a fejlesztéspolitika e mostohagyermekével. Mivelhogy az iparosítást az 50-es és 60-as években nagymértékben a mezőgazdaság rovására hajtották végre (agrárolló stb.), lehetetlenné tették ezen ágazat számára a tőkeakkumulációt. A gazdasági reform ezt a helyzetet fölmérve, pótlólagos akkumulációs forrást teremtett azzal, hogy az ipari és szolgáltató tevékenységben a mezőgazdaság számára kedvezőbb az elvonási feltétel, mint a népgazdaság többi szektorában. Elég furcsa és kusza lett így a helyzet. Egyrészt elenyészett a potenciális természeti járadék13, másrészt ezt vagy ágazaton kívüli felhalmozás, vagy kiemelt, a helyi adottságoknak nem megfelelő programhoz csatlakozás (például gabona, kukorica) pótolja. A mezőgazdaságilag jelentéktelen, ám fejlett iparú térségek (például Komárom megye) szövetkezetei hallatlan fejlődésnek indultak, a jó termőhelyi adottságú Dél-Alföldön pedig igen sok a dotált szövetkezet. További váratlan következmény a falusi ipar jelentős térbeli kiterjedése. Míg a diffúz ipartelepítés megpróbálta monopolizálni a munkaerőpiacot (például egyes megyékben tszmelléküzemek adminisztratív korlátozásával), a kedvező népgazdasági pozíció miatt robbanásszerűen terjedt a falun az ipari tevékenység. 1978-ban mintegy 1000 településben van valamilyen ipari üzem. Közel félmillió embert foglalkoztat, s a bruttó állóeszközérték az ipar egészének 20 százaléka (nettó jóval kisebb, az állóeszközpark ugyanis erősen elavult).4 Megfigyelhető volt egyúttal az, hogy a „szociális foglalkoztatóvá” átalakuló telephelyeket mind gyakrabban vették át tsz-ek, kihasználva a „fordított agrárolló” lehetőségeit. Ma a tsz-ek tevékenységének több mint harmadrésze alaptevékenységen kívüli, s olyannyira polgárjogot nyert, hogy az élelmiszer- vagy a háttériparban már elképzelhetetlen volna háttérbe szorításuk; mialatt pedig a munkaerőpiacon a kereslet növelésével - legalábbis az ország bizonyos térségeiben növelik a munkavállalók érdekérvényesítési esélyeit. A falusi iparnak elég nagy része van abban, hogy a hetvenes évtizedben - a várthoz és a tervezetthez képest - csökkent a munkaerő városba áramlása. (Ez a büroplán becsvágynak kellemetlen, de az évtized vége felé ránk zúduló gazdasági nehézségek szempontjából igencsak üdvös változásnak kell tekintenünk.) A mezőgazdasági kisüzem már több. mint 1 millió hektár, a mezőgazdasági össztermelés mintegy harmadát adja. Valamilyen kisüzemi formában dolgozik a falun élőknek 80 százaléka.4 Ezzel együtt megváltozott az arculata is a kisüzemnek. Eredetileg a másképpen nem biztosítható ellátás kisegítő formája volt, a hetvenes években azonban mindinkább megerősödött árutermelő jellege. Juhász adatai18 szerint a szövetkezeti háztartások közül árutermelő; 1967-ben 18,5 százalék; 1977-ben 56,9 százalék. 43 �Az összes háztájinak több mint harmadrésze eközben specializált gazdasággá alakult. (T íz év alatt ezek aránya megtízszereződött.) A háztáji egyúttal jövedelemkompenzáló szerepet is betöltött. V écsei vizsgálatai42 kimutatták, hogy ugyanazon munkajövedelemért egy „szerepkör nélküli” településben 42,8 százalékkal többet kell dolgozni, mint Budapesten. (Gyakorlatilag 33 százalékkal dolgoznak többet, mégis 20 százalékkal kisebb a jövedelmük.) A jövedelemnivellációnak nagyon kemény ára van: a munka satujába szorítja, társadalmi lényegétől elidegeníti az embert; részint destrukturálja a tradícionális emberi kapcsolatokat (a gyermekkel való foglalkozásra például 40 százalékkal kevesebb idő jut, mint húsz évvel ezelőtt - Vécsei adatai szerint); részint azonban valószínűleg új platformot is fog teremteni számukra (a család, mint „kisvállalkozási egység” , a reciprocitáson alapuló kistermelés társadalmiasulása stb.). Számolni kell azonban azzal is, hogy a háztáji kompenzatorikus jellege elvész, a piacra való termelés kíméletlenül differenciálni fogja a kistermelőket, s a jövedelemfelhalmozás kumulatívvá alakul át. Annyi azonban megint csak biztos: nem is az, hogy itt nem „átmeneti” , de minden belátható időtávig érvényesülő termelési forma bontakozott ki, hanem ennek esetleg döntő szerepe lehet - a m unkavállalók oldaláról - a n épgazdaságra váró „h ét szűk esztendő” átvészelésében. A kompenzációs jövedelmek az alapjai a következő nagy reziduális vállalkozásnak, a magánerős lakásépítésnek. A hatvanas évek expanzionizmusa úgy vélte, az állami szektor idővel a teljes lakásépítést fel fogja majd vállalni. A valóságban ettől egyre messzebb kerültünk. A hetvenes években átlag 66 százalékát adta a magánerő a teljes lakásépítési kontingensnek (azóta még tovább nőtt ez az arány). Az összes lakás 43 százaléka falun épült - gyakorlatilag az egyetlen építési forma - és a faluképet a családi házak teljesen átformálták - nem éppen előnyére, de ez más lapra, az általános értékválság oldalára tartozik. A magánerős lakásépítés is népességstabilizáló jellegű, mivelhogy a hazánkban elterjedt formáiban (kaláka) nemigen valósítható meg a lakóhelyi közösség segítsége nélkül. Ma már - a beruházási források általános csökkenése miatt - a magánerőnek a lakásépítésbe való fokozott bevonását tervezik. Ami eddig a folyó fattyúágának látszott, kiderül lassan, hogy a főág. A népesség tehát marad a faluban. Ehhez azonban infrastruktúra is szükséges; csakhogy láttuk, a redisztribució ennek lehetőségét nem biztosítja. Ebben a hiányszituációban jelenik meg a következő reziduum, amit Z s ille43 „negyedik ökonómiának” nevez: az állampolgároknak saját közösségük javára történő ingyenmunkája (óvoda-, vagy iskolaépítés és -karbantartás, törpe vízmű, út- és járdaépítés, belvízelvezetés stb.). Az évtized során ez az eredetileg csak megtűrt „deviancia” is fölértékelődött, ma már a településfejlesztés legfontosabb jövőbeli eszközeként emlegetik. Végeredményben elmondható, hogy az évtized a nem intézményesült tevékenységek nagy előretörését hozta; olyan változást, amelyet - legalábbis ebben az intenzitásban - senki sem látott előre. Nyilvánvaló az is, hogy ezek gyakorlatilag a korrekciós mechanizmus szerepét játszották a központi redisztribució fogyatékosságait illetően - s hogy milyen sikerrel, mutatja, hogy a központ integrálni kívánja ezeket a formákat. (Például a városokban: a magánerő mobilizálása a házgyári kapacitás lekötésére, vagy az új infrastruktúrafejlesztési szisztémák.) Kétségkívül arról van szó, hogy a lakosságot miképp lehet fokozottabban bevonni az infrastruktúra-fejlesztésbe: egy jellegében aszociális folyamatról tehát. Azonban a magánerőnek — és kezdeményezésnek 44 �- ez az „intézményesülése” egyben „társadalmasulás” is. Legalábbis elvileg. Gyakorlatilag a fejlesztéspolitika fő kérdése éppen az, hogy miképpen lehet ezt a következményt megakadályozni, vagyis, a lakossági forrásokra a lakossági aktivitás nélkül szert tenni. (Például az új teho.) De ez már a nyolcvanas évtized fejleménye. IR O D A L O M JE G Y Z É K 1. A m e g y e i te le p ü lé s h á ló z a t-f e jle s z té s i te r v e k é rv é n y e s ü lé s é n e k f e lü lv iz s g á la ta 1978.). 2. A n d o rk a 1978.). R u d o lf: 3. A n d rá s fa lv y 1982/2.). A m a g y a r k ö z sé g e k B e rta la n : t á r s a d a lm á n a k A k ö z ö s s é g é rt k e re ssü k á ta la k u lá s a (VATI, (G y o rsu ló s a j á t sz e m é ly is é g ü n k e t 4. B a rta G y ö rg y i—E n y e d i G y ö rg y : I p a ro s o d á s é s a fa lu á ta la k u lá s a idő, (A lföld, (B p., 1981.). 5. B e lu sz k y P á l: A k ö z ig a z g a tá s i te r ü le ti b e o s z tá s fö ld ra jz i- té rs z e r k e z e ti a la p ja i (ÁSZI, 1980.). 6. B e n y ó B e r t a l a n : A z i p a r k ö tő d é s e a te rm e lé s h e ly é h e z g a z d a s á g i É le t, 1977/4.). (B o rso d i M ű szak i és I p a r - 7. B e n y ó B e r ta la n : A te r ü le ti te r v és a v a ló s á g (V aló ság , 1979/6.). 8. B e re n d T. I v á n : N a p ja in k — a tö r té n e le m b e n (G y o rs u ló id ő , 1980.). 9. B e re n d T. I v á n : A s z o c ia lista g a z d a s á g fe jlő d é se M a g y a ro rsz á g o n 10. B e rk o v ic s G y ö rg y : V ilá g v á ro s h a tá r á b a n 11. B ib ó I s tv á n : M e g je g y z é se k (K é z ira t, 1973.). az O rsz á g o s (B p. 1974.). (M a g y a ro rsz á g fe lfe d e z é se , 1974.). T e le p ü lé s h á ló z a t-fe jle s z té s i K o n c e p c ió h o z 12. D án iel Z s u z s a : J ö v e d e le m e lo sz lá s , la k á s e lo s z lá s (V alóság, 1981 12.). 13. E n y ed i G y ö rg y : F a lv a in k so rs a (G y o rsu ló idő, 1980.). 14. 1007/71. sz. k o r m á n y re n d e le t. 15. G alasi P é te r —G á b o r R. I s t v á n : A m u n k a e r ő p ia c o rsz á g o n (Bp. 1982.). s z e rk e z e te és m ű k ö d é s e 16. H a jd ú T ib o r : Az é rte lm is é g s z á m s z e rű g y a r a p o d á s a (V aló ság , 1981/7.). 17. H eg e d ű s J ó z s e f —T o sic s Iv á n —E k le r D ezső : A v á ro s fe jlő d é s sz e fü g g é se i B u d a p e s t p é ld á já n (BU V A TI, 1980.). 18. J u h á s z P á l: A g rá rp ia c , k isü z e m , n a g y ü z e m tá r s a d a lm i- té rb e li 21. K ő szeg fa lv i G y ö rg y : ösz- (M ed v etán c , 1982/1.). 19. K o n rá d G y ö rg y : H ip o té z is e k a te r ü le ti k ie g y e n lítő d é s té m a k ö r é h e z 20. K o rn a i J á n o s : A h iá n y M a g y a r- (K ézirat, é. n .). (Bp. 1980.). A k o r s z e r ű ip a r te le p íté s a la p ja i (Bp. 1977.). 22. K o zm a T a m á s : A k ö z o k ta tá s , s z a k k é p z é s é s k ö z m ű v e lő d é s in te g r á c ió já n a k le h e tő sé g e i (MTA P e d a g ó g ia i K u ta tó C so p o rt, 1979.). 23. L a k y T e ré z : A r e c e n tr a liz á lá s r e j t e t t m e c h a n iz m u s a i. 24. L a k y T e ré z : É rd e k v is z o n y o k d é s e k , 1982.). a v á lla la ti d ö n té s e k b e n (Id ő sz e rű k ö z g a z d a sá g i k é r- 25. L á z á r I s v á n : K iá lt P a ta k v á r a (M a g y a ro rsz á g fe lfe d e z é se , 1968.). 26. M a n c h in R ó b e rt: T é z ise k a te le p ü lé s re n d s z e r rő l, in g a tla n p ia c r ó l és in flá c ió ró l (K ézir a t, 1982.). 27. M ik ló ssy E n d re : T e le p ü lé s h á ló z a t ir a t, 1982.). é s a h o ss z ú tá v ú ip a r fe jle s z té s i k o n c e p c ió (K éz- 28. M ik ló ssy E n d re : Az O rsz á g o s T e rü le tr e n d e z é s i T e rv fe lü lv iz s g á la ta — te rm e lé s (VAT I, 1982.). 45 �29. N á n á s sy Z o ltá n : S z ü k sé g tö r v é n y t b o n t (M ozgó V ilág, 1982/1.). 30. N ik o w itz O. I s tv á n —J a k a b M á ria : V o lt eg y is k o la a h a tá r o n (A lföld, 1981/4.). 31. N y e rs R e zső —T a rd o s M á rto n : V á lla la to k M a g y a ro rsz á g o n a g a z d a s á g i r e fo r m és u tá n (MTA K ö z g a z d a s á g tu d o m á n y i In té z e t, 1979.). e lő tt 32. P e rc z e l K á r o ly —V écsei P á l : A te r ü le ti fe jlő d é s á lta lá n o s tö r v é n y s z e r ű s é g e in e k t á r á s a (VÁT I, 1977.). f e l- 33. S z a b ó A. 1981/11.). F eren c: T á rs a d a lo m p o litik a i k o n c e p c ió és n é p e s e d é s p o litik a (V alóság, 34. S zalai J ú l i a : H iá n y é s tá r s a d a lm i sz e le k c ió (V alóság, 1981/8.). 35. S z e lé n y i Iv á n —K o n rá d sa i (V aló ság , 1971/12.). 36. S zo b o sz lai 1980.). G y ö rg y : G y ö rg y —W ie n e r A G y ö rg y : k é s le lte te tt v á ro s fe jlő d é s T e le p ü lé s fe jle s z té s és tá r s a d a lm i k o n f lik tu - k ö z ig a z g a tá s (ÁS Z I, 37. T e le p ü lé s h á ló z a t-fe jle s z té s i t a n u lm á n y te r v (VÁT I, 1963.). 38. T o sic s Iv á n —E lek S á n d o r : T e le p ü lé si h á tr á n y o k ( K u ltú ra és k ö zö sség , 1980/4.). 39. V ági G á b o r : V e rse n g é s a fe jle sz té s i f o r r á s o k é r t (Id ő s z e rű k ö z g a z d a sá g i k é r d é s e k , 1982.). 40. V ági G á b o r : A z é le tk ö r ü lm é n y e k te r ü le ti e g y e n lő tle n s é g e irő l (V aló ság , 1981/6.). 41. V á rn a i G á b o r : A z O rsz á g o s T e rü le tr e n d e z é s i T e rv f e lü lv iz s g á la ta — sz o c iá lis i n f r a s t r u k t ú r a (V Á TI, 1982.). 42. v é c s e i P á l: A tá r s a d a lm i s z e rk e z e t a la k u lá s a (VÁT I, 1983.). 43. Z sille Z o lt á n : T a n u lm á n y fe k e té b e n é s v ö rö s b e n (K é z ira t, 1978.). 46 �az SKÜ Alkotmány A brigádját: Hogyan élnek megkérdezte 19 8 7 májusában ? A k á rh a g y en g é n világíto tt alagútba lép tem vo ln a , a m ik o r a Salgótarjáni K o h á sza ti Ü zem ek d ró th ú zó já n ak kü szö b én túljutottam . Z a j, n eh éz lev eg ő , m ozgó á rn ya k, siető targoncák surrogása, zörgése. A z tá n , m e g szo k vá n a hom ályt, em b erek et láttam , s g ép ek et, a ta rgon cákon h atalm as h u za ltek ercseket. A szem m egszo kja a vilá gítá st, d e az ed zetlen fü l n em állhatja a zajt. A beszélgetés itt olyan, m int a sü k etek p á rb eszé d e. N e m cso da hát, h o gy Menus Ferencnével, a M a g y a r N é p k ö ztá rsa sá g K iv á ló B rig á d ja cím m el kitüntetett A lk o m á n y b rig á d v e z e tő jé v e l, eg yszersm in d a m eg y ei pártbizottság és a m egyei pá rt-vég reh a jtó b izo ttsá g ta g já va l (e g y é b tisztségeit m ost n e so ro lju k ), m in d ö ssze n éh á n y szót válto ttu n k a csarnokban. A m it ott m egtu dta m , n em sok. V a g y m égsem oly k e v é s ? H isz e n k id e r ü lt: a g é p e k régiek, az a lapa n yag p e d ig sokszor gyenge. A tö b b irő l m ár n yu g o d t k ö rn yeze tb en beszéltü n k. A dró th ú zó ,,v ö rö ssa rk a ” v o lt a h elyszín , m ely n ev ét alig ha n em d ek o rá ció já ró l, Marx, Engels, Lenin po rtréjá ró l, vala m in t eg y n em zetiszín és eg y v ö rö s zászló ró l kapta. A beszélgetésen részt v ett h árom b rigá dta g is, n ev e ze te se n : Sági Imréné b rig á d v ezető -h elyettes, to vá b b á K ukkel Anna és Vanó Sándorné. E lö ljá r ó ban m ég a n n y it: m iv e l egym ást k ieg észítve, s n em v ita tk o z va m o n d tá k vélem é n yü k et, a k é rd é se k re adott vá la szo k összegzését a d ju k közre. A z is k id e r ü lt: g yak orlo tt n y ila tk o z ó k ; n em csak a N ÓG R Á D , a Nők Lapja is írt ró lu k. N é h a ú g y é reztem : n em csu pán azt m o n d já k , am it g o n d o lnak, d e azt is, am it - szerin tü k - kell. M in th a tu d n á k : m i a ,,p u b lik u s ” és m i n em a z. E n n e k ellen ére, őszinteségükben kételkedni pillanatig sem volt okom. - Mit kell tudni a brigádról? Jö v ő r e leszü n k 2 5 év esek . K e z d e tb e n fé rfia k k a l d o lg o ztu n k együtt, m a jd 1 9 7 o -b e n női b rig á d d á alakultunk. E z azért vo lt lehetséges, m ert em elő gé p ek e t ka ptu n k, m in d n yá ja n d a ru k ezelő i ta n fo lyam ot vég eztü n k , így már hiva talo sa n sem v o lt a k a d á lya , h o gy a n ő k szám ára a d d ig tiltott m u n ka kört m i is betölthessük. N é g y s z e r lettü n k a vá lla la t k iv á ló brig á d ja , a M a g y a r N ép k ö z tá rsa sá g K iv á ló B rig á d ja cím et p e d ig 1 9 8 6 -b a n n yertü k el. M eg p á ly á ztu k és bejött. M íg k o rá b b a n fejen k én t é v i 56 óra társadalm i m unkát vég eztü n k , a d d ig ta v a ly m ár 72 tá rsa dalm i m unkaórát teljesítettü n k : m u n ká n k m in ő ségin ek bizo n yu lt, s k e v e se b b e n is tö bbet term eltünk. 47 �(Közbevetés: Valamennyien családanyák. Menus Ferencné fia gépkocsivezető, Vanó Sándorné fia autószerelő, ikerlányai közül az egyik ápolónő, a másik a Nógrád Megyeei Tanácsi Tervező és Építőipari Vállalatnál dolgozik, s főiskolára készül. K ukkel Anna lánya kereskedőnek tanul, Sági Imréné lánya másodéves gyógyszerészhallgató. Megjegyzendő még: a megszólaltatottak, s mint mondták a brigádtagok többsége is, második generációban dolgozik a gyárban, Ám, mára, mintha egyre többen ejtenék el a váltóbotot.) - Nőknek való ez a munka? H á t. . . fé rfia s m unka. A kétszáz k iló s h u za lka riká kat is m eg k e ll fo gn i, a gép aztán fe le á tm érő jű re húzza őket, s a dró t, százkiló s tek ercsekben k e rü l le. P ersze d a ru seg ítség ével do lgo zu n k . . . A kéz n agyo n ig én y b e v a n v é v e . Ízü leti bán talm ak, id e g i leterh eltség a velejá ró ja . Á lla n d ó a n fig y e ln i kell. M e g á llá s n élk ü li a hajtás. N e m nyo lc órát d o lg o z u n k ; reggel fé l hatkor m ár a g é p n él v a g yu n k , s h á ro m n eg yed kettő ko r jön a váltás. So k a n kö zü lü n k 1 2 órát v a n n a k otthonról távo l, h iszen tö bben bejárók. A v id é k i m ű szak előtt m ég m egeteti az állatokat, s a m ik o r hazaér sem m a ra d m u n ka n élk ü l. M in d e n k in e k k e rtje van , családja, tá rsa dalm i m u n kája. N é h a m o n d ju k : nem va g y u n k n orm álisak, m ert o lya n sokat v a g yu n k távol. E z e n a héten m ég eg yszer sem v o ltu n k id ő b e n otthon. A túlóra v iszo n yla g ritka, n ő k n em is szíve se n v á lla ljá k , d e m ostanában azért m egesett, h o gy két m űszakot töltöttünk le. V a ló -e n ő k n ek ez a m u n k a ? T u d ja m i vo ln a v a ló ? O tth o n ! So k szor csak le v e le z ü n k a férjü n k k el. A n n a k id e jé n harcoltunk, h o gy m u n ká ba állhassunk. M o st harcolunk, h o gy otthon m aradhassunk. . . D e azért ha e lk ü ld en én ek , ha haza k e lle n e m enni, m egsértő dn én k. N e h é z n e k n ehéz ez, d e az em b er m egszokja. - Férfias munkának férfias a bére is? N e m k er esü n k rosszul. Ö t-h ét ezer forintot k a p u n k havonta. Igaz, a h étezerh ez n a g yo n jó n a k k e ll lenni. A fé rfia k 8 - 9 ezret is m egkeresn ek . Ő k három m ű szakban d o lg o zn a k , m i kettőben , eg y fé r fi n yo lcv a n m ázsát is lesze d n aponta a g éprő l, m i 2 0 - 2 5 m ázsát. D a r u v a l persze. (Közbevetés: Menus Ferencné és férje összesen 13 ezer forint körül keresnek, másfél szobás tanácsi lakásuk van. Vanóéknál öt személyre jut ugyanennyi pénz. Ők háromszobás családi házban élnek. K ukkel Anna szobakonyha-kamrás - valamikor gyári, most tanácsi - lakásban lakik. Sági Imrénéék összjövedelme 1 3 - 1 4 ezer forint, kétszobás OTP-s lakásban élnek). - Mikor pihennek? T ö b b n y ire télen. . . - Milyennek látják a gyárat? D in a m ik u sa n fe jlő d ik . A z export, a beru há zá so k helyzete, a szociális ellátás k iv á ló . M in d e n üzem ka p o tt p é ld á u l hűtőszekrényt. A nyereségter- 48 �vet m in d ig hozzuk. A z ágazat, tu d ju k , b a jb a n van , d e m i hozzuk, am it k ell. . . A b érfejlesztés e d d ig m egvo lt. C sa k id é n á p rilisig n em ka ptu n k, a p én z m ost lett szétosztva. L e h e tn e tö bb is. E b b e n az ü zem b en az órab éresek le g k e v e se b b 1 fo rin t húsz fillért k a pta k, a fix e s e k leg a lá b b havi 2 0 0 forintott. N e m is jutott m in d en k in ek bérem elés. - Ki nem kapott? A z összegtől függött az egész. A n n a k Á lta lá b a n a n orm ában le v ő k kaptak. - sem kerü lt, aki jó l dolgozott. Mit szóltak, akiknek nem jutott? T u d o m á su l kellett ven n i. H a v a n term elés, va n pén z, ha nincs, nincs. - Magukon múlik, ha nincs termelés? T e rm e lé s m in d ig van. D e so k az idegesség. R o ssz m in őségű az a la p anyag, am i im p o rtb ó l, a K G S T -o r s z á g o k b ó l érkezik . B á n tja az em bert, h o gy g y en g e az anyag, az N S Z K - s partn er viszon t igényes. Sokat sza k a d a huzal, sokat k e ll hegeszteni, span n o ln i, h e g y e z n i; ú g y m o n d ju k : sok a kézidő. D e az sem jó, h o gy ó z d e la d ja do llárért, am it n ek ü n k k e llen e szállítania. S az is h iba, h o gy m egfo rd íto tta az arányt a m in ő ségileg jo b b és rossza bb a la p a n ya g o k között. E d d i g 7 0 :3 0 vo lt a jo b b m in ő ség ja vá ra , m ost po n t ellen kező leg. A vá lla la t v ezető in ek , s n ek ü n k is égető go n d, h ogy a tm k á tszervezése nem hozta m eg az eredm én yt. D é le lő ttö s m ű sza kban nin csen ba j, d e d élu tá n és éjjel, ha h ib a van , so kszor n eh ézk es a javítás. Ily e n k o r csak két tm k -s d o lg o zik , s ha m ásutt van n a k , eg y n e g y e d órás m u n ka m iatt 2 -3 órát is állhatunk. N e k ü n k viszo n t az az érd ek ü n k , h ogy d o lgo zzu n k . E z é r t aztán néha m a gu n k bü tyk ö lü n k . D e ha baleset tö rtén ik ? K i a fe le lő s ? E z az egész szervezési kérd és. . . - A kohászat rossz helyzetben van. Nem okoz ez bizonytalanságot? Ózd nincs is messze. . . A z e lő tt rangja vo lt a kohászatnak, rangja v o lt a gyárn ak. M o st nincs. E z m u ta tk ozik m eg a fizeté sek b en is. M á r az áru h ázban is lehet annyit keresn i, m int itt. E z t egyszer re n d b e k e ll tenni. M o st n agyo n len n vagyunk. S o k m ú lik azon is, h o gy m ilyen a ko o p erá ció a vá lla la to k között. M o stan á ba n e g yik gyár a m ásikat ü lteti le. E z az egész k ö zpo n tila g nincs h elyre téve. . . - Tudják, hogy változások várhatók. . . A z a d ó ? A ttó l n em félü n k . D e az á rem elések. . . n em tapsolunk. M ert k im o n d a n i szép, h o gy m enn yit k eresü n k, d e ha elm eg yü n k az üzletbe. . . M in t a h id e g zuhany, ú g y ér m in ket. A z t m egértjü k, h o gy az á llam nem dotálhat m in den t. D e am it b e sem jele n ten ek ? M in t a b ú to rt! É s g o n d o lja e l : m i a nnyit va g y u n k tá vo l, h ogy k i sem tu d ju k nézni, m i az olcsó. - Amit elmondtak, abból egyértelmű: nagy a tempó. Meddig lehet ezt bírni? 49 �C sa k eg y p é ld a : a 4 5 - 5 5 é v kö zötti fé r fia k h u llan a k el. N a és, m i va n a k k o r? M e g k e ll érteni, h o gy n ek ü n k k e ll kiterm eln i a szü lein k n yu g díjá t is. M e rt a hol k é t szü lő n ek 5 2 00 forint ju t? K ö z tü n k va n ilyen is. A z igazság az, h o gy a g y á r vezető i lá tjá k a helyzetet. N e m r é g két n yu g d íj fe lé h a la d ó n ő n ek ajánlottak k ö n n ye b b m u n kát, d e k ilen c fo rin t harm inc fillé rr e l k a p ta k v o ln a k e v e se b b e t óránként. K i v á lla lja ezt n y u g d íj elő tt? A m ió ta sza b a d szo m ba t v a n , a fé r fia k tö bbet d o lgo zn a k . A ta va ly i életszín vo n a lért, h o gy id é n is m egm a ra d jo n , tö bbet k e ll do lgo zn i. D e íg y is n ehéz tartani. É s a k ik szom baton és vasá rn ap is húznak, g o n d o lju n k csak b e l e . . . E n n e k v a la m ik o r k i k e ll csattanni, az egészség rovására. (Közbevetés: Menusék üdülnek idén. Vanóék még soha nem nyaraltak. „Tizenhat éve dolgozom itt, de mindig másra kellett a pénz.” Kukkel Anna idén nem pihen: „Ballagás volt, lagzi lesz. . .'Ságiék tavaly Mezőkövesden voltak, idén is jut ott egy hét.) - Milyennek látják a jövőt? K ic s it tartunk tőle. A z t tu d ju k , m i van , d e h o gy m i lesz, n em látjuk. A z biztos, h o gy csak jo b b m u n k á v a l leh et e b b ő l a h elyzetb ő l k ik e v e re d n i. D e az is biztos, h o g y a m u n k a p a d m ellett csak a k k o r d ő ln e k e l a k é rd é sek, ha m e g va n n a k a feltételek . R a jtu n k n em m ú lik . M in d e n k i fe le lje n azért, am it csinál. M i azt szo ktu k m o n d a n i: am i fela d a t, v é g re k e ll hajtani. H a csak lehet. . . SPEIDL ZOLTÁN 5° �SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG MEZEY LÁSZLÓ MIKLÓS Kortanú és írói példa Fábry Zoltán 1 9 3 9 — 19 4 8 között A Fábry-méltatások és -értelmezések jó része megkerüli, vagy csupán elnagyoltan tárgyalja az 1939-1948 közötti évtized munkásságát.1 Maga az író is kihagyja e periódust, amikor saját pályáját korszakolja. A tíz esztendő termése mennyiségileg valóban nem terjedelmes: A halottak élén ciklus öt darabja, s ezen fölül összesen tíz írásmű. Viszont árulkodó filológiai adalék, hogy közülük nyolc csak jóval 1948 után jelenhet meg - akár két évtizednyi késéssel. Pedig a „némaság évtizedében” keletkezett munkái nagyon fontosak az életmű egészében, hiszen pályája későbbi szakaszában többször visszatér - akár idézetek és hivatkozások formájában - ekkoriban fölismert igazságaihoz, vagy gondolkodói rendszerében ez időben hangsúlyossá váló nézeteihez. Ám nemcsak az oeuvre szempontjából van jelentősége ennek az alig több mint tucatnyi írásnak, de a kor politikai, történelmi kontextusával való összevetésben is. Az íróasztalfióknak készült művek a leghitelesebb bizonyságai annak, hogy szerzőjük a fasizmus terrorja, illetve a magyar nyelv tilalma idején - mindenkor lényeglátón - vétót emelt az embertelenség, a kultúrbarbarizmus, a megkülönböztető kizárólagosság és a jogtiprás ellen. Legtalálóbb a címe a Palackpostának, mely metaforában rögzíti saját helyzetét, következésképpen az ép erkölcsi érzék és a gondolkodó elme gúzsbakötöttségét. A korban Fábrynak sincs másra módja, mint a legnagyobb bizonytalanság közepette üzenni a remélt jövőnek: rögeszmés és förtelmes idő is teremhet arra való elmében kristálytiszta gondolatokat. M Ú L T É S JÖ V Ő A halottak élén ciklus (1939), az Im a Tolsztojért - 19 40 -b en (1940) és az ezekből levonható következtetések elméleti összegezése, az É lő hagyomány (1941) Fábry gondolkodói rendszerében a hagyományok élesztésének és ápolásának kiteljesedését jelentik. Népfrontos szemléletű - „Riasztó szemmel” elnevezésű - korszakától kezdve, miután leszámol a dogmatizmus politikai téveszméivel, a sematikus irodalomszemlélettel, és világosan fölismeri az antifasiszta egységfront történelmi felelősségét és kulturális jelentőségét, kezdi írni a nemzeti hagyományokat megelevenítő tanulmányait. Ezek még jobbára az időszerű politikai teendőket szolgálják, abban az értelemben, ahogyan azt a népfronti gondolat hitte és akarta: a nemzet sorsközösségét kifejező irodalmi hagyományok fölelevenítésével megalapozni a széles szellemi összefogás bázisát. A kultúra védelme ekkoriban lényegileg az antifasiszta harc egyik eszköze. 51 �1939 után keletkező hagyománymentő írásai viszont fokról fokra a megtartó és fölemelő tradíciók leglényegéig hatolnak, s immár a nemzeti lét folyamatának perspektívájába állítják azokat. Így jut el a végső igazságig: „M in d e n gondolat jövő érvén ye m ú ltfedezetével arányos” . 1939-ben, a kortárs irodalom szabad áramlásának gátoltsága idején azért fordul szinte önkéntelen mozdulattal a múlt értékeihez, mert nincs más út kitörni a fasizmus rémuralmát betetőző szellemi elnyomás alól. A kései Ady lírájában leli meg a militarizmust, a faji gőgöt és a kizárólagosságokban fogalmazó gondolkodást semlegesítő „ellenmérget” , a v o x humana tiszta kifejeződését. Ettől kezdve a költői ige lesz a mindent eldöntő mérték, mely a legbiztosabban határozza meg a szó, a tett milyenségét, igazságtartalmát, emberi fedezetét, ezáltal létjogát. Fábry pontosan tudja, nem egyféle Ady mutatja magát az utókornak, őt csak a maga teljességében szabad vállalni: az új idők Dévénynél betört új dalaival és a magyar jakobinus forradalmi elszántságával. De tisztában van a nehézségekkel is, hiszen amilyen szükséges volna a teljes Ady-mű köztudatba ültetése, majdnem olyan lehetetlen vállalkozás is. Mert, ahogy nem kellett saját korának a költő, úgy viszolyog tőle a 30-as évtized vége. A fegyver parancsuralmának ricsajában csak kiiktatandó, zavaró függelék lehet Ady költészete. Persze, ez a legkevésbé sem csorbítja a fábryi gondolat igazát: „ A d y ittrekedt ra b : bíró, aki ítéletének foglya, a megváltatlan m agyarság tragikus továbbélője, példa, m ementó, m uszáj-H erkules, aki nem élhet, de nem is halhat, aki nem mehet, mert, ha sok m in den elvégeztetett is, b izonyos, hogy sem m i sem tisztázódott. A d y el nem múlhat, el nem mehet, amíg feltám adása csak számonkérés, és nem beteljesedés, és így nem m egváltás” .2 Ady idézése nem oltárképállítás, értelme, célja nagyon is konkrét. Fábry érzékeli, hogy bár a magyarság hangulata németellenes, ez egyelőre pillanatnyi védekezés, legföljebb morgolódás, de semmiképp sem forradalmi ellenállás és kivált nem szabadságharc. Igazi „kuruc” antifasizmus csak Ady eszméivel telített gondolatokból születhet. Mert a költő, az író maga az értelmi lelkiismeret, a szellemerkölcs kinyilatkoztatója. Gondolata ilyenformán szellemi ellenállás és változtató, teremtő ige. S az erkölcsi forgalommá érlelt ige valósága: a forradalom. Csak a szabadságharcba átcsapó forradalom válthatja meg a magyarságot és Európát. Ám egyelőre Ady csak vádló lehet: „ A v á d elhangzott, de a per még m indig tart. A d y a halottak élén áll és v á d o l: a kép kom or, de nem elem észtő.” 3 Lev Tolsztoj halálának 30. évfordulója ugyancsak alkalom Fábrynak az időszerűsítésre. A szellemóriás emlékének fölidézésével eszméit szeretné a köztudatba ültetni, de a pozsonyi Magyar Hírlap számára írt cikk nem jelenhet meg. Nyilvánvaló, miért. Fábry ugyanis abból indul ki, hogy 1940-ben egy „igazság” érvényét semmi más, csakis az erő mértéke szabja meg. Az egyetlen törvény, az ököl joga pedig menthetetlenül halálra ítéli Tolsztoj szeretetfilozófiáját - hasonlatosan Ady kuruc gondolataihoz. A szeretet, a bűntudat és a föltámadás reménye nélküli Európa nem találkozhat Tolsztojjal. Ha mégis, halálba rohanása közben csupán percnyi tétova lassítás, kitérő epizód. Pedig éppen ez a perc jelentheti Tolsztoj örökkévalóságát és a nemzetek egyetlen esélyét, mely még megmenthetné őket a biztos pusztulástól. A nagy orosz gondolkodó e percét - a hagyomány jelenvalóságának pillanatát - akarja Európa őrülettől homályosított látásának fókuszába állítani. 52 �Amíg egy évvel Tolsztoj idézése előtt Ady forradalmas eszméitől még a szabadságharc ellenrobbanását várja, addig 1940-ben már kilátástalannak tartja Európa megváltását. Egy fohász erejéig csupán Tolsztoj 1910-es végső menekülését mutathatja példaértékűnek. Az emberi gondolat és hang aligha szállhat szembe az erőszak totalitásával, a szellem számára csupán a tüntető kivonulás marad, hogy megőrizhesse magát tisztán a jövőnek. „V a la m i hiányzik, egy mozdulat, egy tett, egy elhatározó vagy-vagy, am i értelmet ad az egésznek, ami egységbe rántja a káoszt, am i a v a k és groteszk negatív lem ezt kép p é avatja: m indenkit meggyőző világossággá. E zért kellett O szta p o vo : a tüntető m enekülés, m ely a hídfelégetés gesztusával és a halál bizonyosságával tépi le a hazugságot önmagáról, környezetéről, a társadalomról, az egész képmutató v ilágról.” 4 Mondottuk, Ady és Tolsztoj idézésének elméleti összegezése és egyetemes magyar horizontba állítása az E lő hagyomány (1941), amely egyszersmind meghaladása a 30-as évek derekától megújult hagyományszemléletének. A hagyomány, ez a szükségképpen létező és személyes indítékoktól, céloktól független, de igazán csak jövőtávlatban élő gondolati érték ott lappang minden kor valóságában. De érte meg kell küzdenie a felelős jelennek, ha fölszínre akarja emelni. Minden hagyománynak létezik egy jelen pillanata, föltámadása. Akinek kicsúszik a kezéből e pillanat lehetősége, annak a hagyomány nem lehet maradandó élmény, pusztán tűnékeny hangulat, vagy még ennél is roszszabb: az értékvakság tünete. Szlovákia magyarsága sokáig érzéketlen volt építő nemzeti hagyományaival szemben, igazi jelentőségükre - nem utolsósorban Fábry Zoltán munkássága nyomán — csak a 30-as évek második felében, a háború előestéjén ébred. Fábry a Kölcsey-centenáriumot tartja annak a döntő pillanatnak, amikor a kisebbség szellemi élete képes volt megragadni és újjáteremteni az ezeréves magyar gond tisztító, fölemelő tradícióját. „So sem tenni mást - idézi a Himnusz költőjét - , mint, amit az erkölcsiség kíván, s még akkor sem, m időn haszon, bátorlét (biztonság), indulat heve, vagy szenvedelem ereje m ásfelé ra g a d . . . ezt h ívju k erénynek” . Ujjongva leli meg ebben a mon- datban minden hagyomány értelmének kulcsát: az erkölcsi többletet. Ekkor, túl az időszerűsítő, haszonelvű hagyományszemléleten, erős fényt kap írásában a tradíció önértéke: az az erkölcsi és művészi ráadás, amely nemcsak ébren tartja egy nép tudatát, de szárnyaló eszméinek is kiindulása lehet. Mert a példa átsegíthet ugyan pillanatnyi válságon, de a távlatos továbbhaladáshoz egyszerűen nélkülözhetetlen. „ M a a múlt erkölcsi öröke tanít, v é d és biztat. É s ez nem könnyítés, d e nehezítés, mert a p é ld a : erkölcsi többlet, és ebbő l a tőkéből nem szabad élősködni, kamatot élvezni, d e - szaporítani, hozzátenni, mert utánunk is élnek és jönnek m ajd m agyarok.’’ 5 Immár világosan áll előt- tünk az új képlet: az időszerűség jegyében kisajátító hagyományszemléletnek nincs igazán jövőtávlata, mert az eljövendő nemzedékek is szólnak majd Adyval: „ K e l l még T egn apról h ív tanú. . .” JE L E N É S JÖ V Ő Fábry Osztapovója: Stósz. Az a félreeső kicsinyke állomás, ahol tiszta némaságába húzódhat vissza. Ismeretes, milyen rajongó szeretettel ragaszkodik többszörösen életadó szülőfalujához, amely egyebek közt megajándékozta őt az író legnagyobb adományával, a teremtő magánnyal. 1939 előtt, s majd 1948 után életszükséglet számára a visszahúzódás könyvei közé, hogy innét - 53 �a szellem stószi őrhelyéről - figyelje Európát és a magyar glóbuszt. Amikor szabadon írhat, beszélhet, Stósz az alkotó magány áldásának szimbóluma, ám a némaság évtizedében egyszerre a bezártság és kirekesztettség cellája lesz. Áldásból átok, a teremtő magányból kárhozatos elszigeteltség válik. Fábry mégsem adja meg magát a körülményeknek, meg akar szólalni, mintha kényszerű tétlenségében a maga számára is bizonyítaná: még él, még dolgozik. Nosztalgiával gondol vissza azokra az időkre, amikor önként vállalt küldetéses szerepe megnyilatkozhatott, és írott művek formájában szétsugározhatott Stószról. Vitatták ugyan nézeteit, hol szelíden, hol gorombán - egy időben „Szlovenszkó réme” a neve - , de lakatot nem ütöttek a szájára. T iso fasiszta szlovák államában azonban hivatása csak titok és emlék lehet. Olykor, ha már tűrhetetlenül perzseli a láz föltámadó emléke, újra munkához lát, céduláit rendezgeti, de tolla csakhamar megbicsaklik, írógépe „n em vált sorokat és nem vált meg sorsokat. . . nem érdem es” . A lemondó hang, a legyintéssé torzuló rezignáció merőben szokatlan Fábrytól, életművéből egyenesen kirí ez a tehetetlenségbe beletörődő gesztus. Tudnunk kell, ekkor életének mélypontján van. Az az ember, aki a 20-as évek legelején a legreménytelenebb helyzetben hazát vesztett magyarságával, Trianon-siratásával és elhatalmasodó tehetetlenségérzetével is tollat ragad, hogy dadogó fölindulással és öngerjesztette expreszszív mámorral mozdítson valamit a kisebbségbe ájultan hullott magyarság sorsán - most legyint. Erejéből csak értelmetlen torz rángásokra futja; virágot szed az erdőn, elfulladva körtáncot jár a falu gyermekeivel, esténként egy pohár bor mellett könyököl a kocsmában, mert végzetesen tehetetlen. Gyötrelmeiben is talál azonban valami példázatot, fölfedezi magában a pompeji őrszem hűségét. Ha mást nem tehet, legalább a helyén marad, történjék bármi. A fasizmus pusztító lávafolyama hömpölyög keresztül Európán, új és új területeket égetve föl - 1940-ben vagyunk, a német győzelmek idején - ő azonban mozdíthatatlan marad stószi őrhelyén. Magára érti a pompeji őrálló egyedüli példázatát. Mintha csak azért történne a katasztrófa, hogy magatartását egy görvilág pusztulása hitelesíthesse. „. . .m indenki szaladt, és ami pusztult: csökben vonaglott, eltorzult, és aki m egm enekült: k i tud róla? . . .csak ő állt a helyén felváltatlanul, a lávaréteg csak őt konzerválhatta a makacs ellen állás mozdíthatatlan szobrává: m osollyal az ajkán.” 6 A szennyes áradat éppen a példaadó hűséges emlékezetét tartja fönn: a kortanút és az írói példát. Magatartása jelenti az emberibb világ hitét és talán lehetőségét is, hiszen az ár elvonulta után be kell következnie a katartikus pillanatnak, a hagyomány föltámadásának, amely nélkül nincs jövő. 1940-ben csupán magányos dac lehet ez a példa, mely emlékeiből táplálkozik és az emlékből merít bizonyosságot tette értelméhez. Vállalása tudatos, de helyzete végzetes, mert győzelme nem lehet, csak veresége. Elveszett poszton áll tehát, de az elveszett poszt melletti kitartás a legmagasabb rendű küldetések egyike. Élete végén írott tanulmányában fogalmazza meg a végső következtetést: „ N in c s elveszett poszt.” 7 E szellemi testamentumként értelmezhető művében munkásságának nagy gondolatkörei a tiszta értékek igénye, a szellemerkölcs parancsa, a korfelelősség elkötelezettsége, s az ezeket összetartó vox humana - magasabb rendben és egyetemes horizontba állítva ismétlődnek meg, s föléjük a kisebbségi létezés értelme boltozódik: a tisztességes megmaradás legemberibb hivatása. Az életműösszeg alapképletét mutató írásának gyökere tehát ide, az E g y em ber meg akar szólalni (1940) című cikkéhez nyúlik vissza, amelyben végső soron már minden ben- 54 �ne van, igaz, nem a summázás igényével, egyelőre a helyzetjelentés szándékával. Ez az embert és becsületet próbára tevő kor indítja Fábryt a humanizmus egyik legszebb magyar megnyilatkozásának írására. És a legcsattogóbb csizmaléptű diktatúra sem taposhatja el műve utolsó, egyetlen szavas mondatát: „B íz z a to k !” A jövő perspektívája ekkoriban mindössze a bizalom lehet. A reménységnek ez a haloványan pislákoló lángja fénylik föl erőteljesebben a Palackposta (1942) holnaphoz szóló üzenetében. A bizakodásnak csupán törékeny játékszere az üveg, mely vízbe ejtve talán azonnal alámerül, vagy szirthez csapódik, de úgylehet, mégis partot ér valahol és megfejtik üzenetét. Fábry álmodott partja a jövő, s írásának értelme: tanulságtétel a humánumról. Ő, aki programszerűen kortanú és írói példa akar lenni, mást a fasizmus siralomházában nem tehet, mint az őrök figyelő tekintetét kijátszva „ lo p v a és szívdo bo gva rákarcol egy-két sort a börtönfalra” . A börtönfal, mely bekeríti, hangját elnyeli, nem más, mint önnön múltja, műveiben megtestesült gondolatai. A legtragikusabb mégis az, hogy mindazok, akikért megszülettek egykor e gondolatok, most nem akarnak tudni róla, elfelejtették, megtagadták. „M a g ya r író ilyen elveszetten, ilyen magányosan és ennyire kétségbeesetten, ennyire a bizonytalanba ritkán szövegezett írást. K i látott engem ? A d y kérdése sírásba csukló dac volt. D e az eredm ény m indnyájunknak útmutató iránytűje lett: E m b e r az embertelenségben. A legnagyobb magyar írói eredm ény.” 8 Kétségbe- esése megint Adyhoz űzi, de a költő felelete segíti, hogy oldódjék torkában az elnémítottság fojtó görcse. A kortanú és az írói példa, aki nem mutathatja föl muszáj-herkulesi hűségét, a múltba néz és a jövőhöz föllebbez. Hangtalan fölszólamlásával csodát akar tenni: föltámadásra ébreszteni, holnapot formálni. Mert, ha a palackposta üzenetét mégis sikerül átmenteni a „mai hóhér időkből" a jövő partjára, megtörténik a csoda. „H o ln a p a humánum tanúira és tanulságaira lesz szükség: igazoló koronatanúkra. E z é rt kell a palackposta: egy em ber szót k é r !” 9 Fábry szót kér, pedig tudja, mindhiába. Most már meg sem kísérli - akár álnéven is - elhelyezni valamelyik lapnál az írását. Ebben a jelenben csak a jövőhöz szólhat, példát mutatni csak a holnapnak érdemes. A Palackposta ebben az értelemben egyszerre leszámolás és bizakodás, szakítás a korral és reménység az emberibb jövőben. Ám a koronatanú kálváriája még nem ér véget. . . JÖ V Ő Csehszlovákiának a fasizmus rémuralma alóli fölszabadulása nem hozza el a magyar kisebbség nemzeti fölszabadulását. A képtelen vádak ürügyén koholt kollektív büntetés, a jogfosztás teóriája még négy esztendeig késlelteti, hogy emberhez méltó élet köszöntsön e mélyre szorított, megalázott, nyelvétől és öntudatától megfosztani szándékozott népcsoportra. Amíg a szlovák államban ez a magyarság éppen antifasizmusa, legalábbis a náci mételytől való elzárkózása miatt nehezen tűrt kölönc az ország nyakán, most egyszeriben a fasizmus bűnében marasztaltatik el. Csehországba hurcolják kényszermunkára, vagy áttoloncolják a határon, nyoma se maradjon. És egy ember, egyetlenegy, aki kortanú és írói példa - s hirtelenjében mégis vádlott - újból szót kér. Segítségért kiált, tiltakozik, perel. A vádlott megszólal (1946) a katasztrófa tényét lényegénél rögzíti: „M a g ya r vagyok, tehát bűnös v a g yo k ” . Ez a mondat Fábry minden jövőhitének, álmának irtóztató romhalmaza, Ő, aki mindenkor a humánum, az emberi jóság 55 �és értelem győzelméért dolgozott, hol az emberirodalom „testvér” jelszavával, hol a valóságirodalom „proletár” kiáltásával, hol meg az antifasiszta összefogás szolgálatával, paradox módon a vádlottak padjára kerül. És a vádak vádja: nemzetisége. Tiso és H lin k a fasizmusa hét évre elnémítja, kétszer illavai börtönfogságra ítéli, de az üldöztetésben is megszállottan ragaszkodik szikrányi reménységéhez - akár egyetlen „Bízzatok!” igével jelölten - , hogy majd egyszer mégis elmondhatja a koronatanú hitelével a vox humana vallomását. 1945-ben mégis arra kell ébrednie, hogy azok forrasztják torkára a szót, akiket magával egycélú, egyakaratú embereknek gondolt, s azoknak a végzetes téveszméknek az ürügyével, melyek ellen 1939 előtt együtt küzdöttek. „ E z fe lér egy gyilkossággal. H alott vagy: néma vagy. M agyar va g y.” 10 A koronatanú, aki arra várt, hogy őrálló példájával a jövőnek mutathat irányt, s ösztönözhet másokat a jóra, most félmillió társával együtt megbélyegzett, s ugyanolyan fölösleges, mint 1939-ben és 1940-ben Ady vagy Tolsztoj volt. Vallomását, ha nem mondhatja el a humánum ítélőszéke előtt, magában mormolná, de sikoltása mégis föltör: száz példányban sokszorosíttatja írását, s elküldi a cseh és szlovák értelmiség címére. A lesújtó válasz: a néma visszhangtalanság. Szlovákia magyarsága, melyet büszkén vállalt másultsága - főként az „újarcú magyarok” nemzedékének munkájával - talán egyetlen történelmi pillanatra, a 20-as évek végén, Európa haladásának élvonalába állított, az emberiesség, a megértés, a testvériség jelszavait kiáltotta. Meg is fizette az árát, előbb 1938-ban, Dél-Felvidék visszacsatolásakor, majd 1945-ben a kassai kormányprogram tézisei sújtották porig. Tagadhatatlan, ott éktelenkedik a 30-as évek végi kisebbségi politika becsületén a Jaross A n d o r nevével jellemezhető folt. De melyik nép mondhatná el magáról - kérdi Fábry - , hogy makulátlanul megőrizte magát a fasizmus mételyétől? S ami ennél lényegesebb, a nácizmus erőszakos terjeszkedése és konjunktúrája idején a szlovák államban maradt, kicsinyre zsugorodott magyarság - kollektiven - az antifasizmus hűségese maradt, s kívülállóként éber lelkiismerettel figyelte, mint tébolyul körülötte a világ. A magyar párt mindjárt 1939-ben kínos gonddal különíti el magát a korábbi jarossizmustól ugyanúgy, mint az egyidejű szlovák kleriko-fasizmustól. De nemcsak a politikai élet színpadán nem vegyül a náci ágálok közé, lélekben is immunis marad. Kulturális élete - amely néhány újság és antológia kiadására, énekkari mozgalomra szűkűl - kiváltképp ékes bizonysága eszmei függetlenségének. Sőt a csekélyke, de nem éppen veszélytelen lehetőségeket megragadva, hangot is ad szellemi-lelkiismereti ellenkezésének, folytonos különbözni vágyásának. Fábry tényeket soroló védőbeszéd-kiáltványa egyszersmind vádbeszéd, hiszen a béke annyi szenvedés után sem születik meg a dél-szlovákiai tájon. A háború makacs törvényei pusztítanak tovább: „M agatartások bélyegeződnek, m elyek elégtételt reméltek, h idak repültek a levegőbe, m elyekről azt hittük, hogy m inden veszélyen, merényleten túl vannak, és árkok m élyülnek, gyűlöletárkok, m elyek betöm ésére készen állottunk. ” 11 A gyűlölet árkaival körbekerített kisebbség árván és kiszolgáltatottan emlékezik G y őry D ezső 1939 karácsonyán megjelent E m b e ri hang című poémájának axiomatikus érvényű so- raira: G yűlö lségre nevelt a sorsunk, m i szeretetre önmagunk. 56 �Hiába az újsághasábokon kinyomtatott sorok, az emberiesség fölszólalásai és tettei, a szellemi ellenállás és a hídépítő akarat, most mind nem számít. A fasizmus idején sem volt másra lehetősége a magyar kisebbségnek, mint a befelé néző, töprengő, ám makacs gondolkodásra, a humanizmus bensőséges éltetésére és olykor-olykor markáns kinyilatkoztatására. Ez a magába mélyedő tűnődés óvta meg, hogy kifelé gyűlöletakciókat robbantson, vagy akár sodródjék az árral. És amikor mégis elvonul a pusztító ár, megtörténik a lehetetlen: a vádlottak padjára nyomják, ítéletet mondanak fölötte és nem sejtett vétkekért bűnhődik. „ A magyar fasiszta bűnök bű n bakja: a szlovenszkói magyarság. B ű n bak tiszta erényekkel. V a n -e példa erre a történelem ben?” 12 A történtekre Fábry - érthető fölháborodásában, a mérlegelő körültekintéshez szükséges lehetőségek hiányában - nem talál más magyarázatot, mint, hogy ami 1945 után történik velük, az a fasizmus reinkarnációja. Hiszen - érvel egyetlen politikai irányzat van, amely csakis önnön faját látva és fölnagyítva, nem ismer nemzetiségi kérdést; egyetlen világnézet és lelkiség létezik, amely kíméletlenül bánik a más nyelvűekkel, más hitűekkel és más gondolkodásúakkal: a fasizmus. Ezért kiált figyelmeztetően: „ J aj a g yőző kn ek !” A győzelmek erkölcsi értéke legbiztosabban a győztesek magatartásán mérhető: miként bánnak a vesztesekkel. És B en eš kormánya elégtelenre bukik a vizsgán, s így legnagyobb vereségét épp az antifasizmusra, a humanizmusra méri. Fábrynak még ebben az elképzelhetetlenül nyomasztó helyzetben is van anynyi hite, lelki ereje, hogy kisebbségi logikával - mely a helyzeti hátrányt képes előnyös adottsággá gerjeszteni - a vádlottat bírává avassa. S ebben az eszmélésben minden, ami szemben áll a fasizmussal, a humanizmus közös nevezőjére kerül: kereszténység és marxizmus, liberalizmus és pacifizmus, kulturtudat és erkölcsi felelősségérzet. Így hát a körülmények okán anakronisztikusan fülújult népfronti egységben a magyarság pere a humanizmus perévé lényegül. Fábry hatalmas ívű esszéje a vox humana invokációjába torkollik: „E lkárh ozottan és üdvözülten, megszállottan és m egverten m i voltunk és v a gyunk a vo x humana n ép e: áldozói és áldozatai, kikiáltói és elném ítottjai, hűségesei és elmarasztaltjai, végleges és végzetes predesztináltjai és elkötelezettjei. K i tud rólunk? K i látott m in ket?” 13 Ady számonkérése a kisebbség vádja lesz, egy hit vallomása, mely igazolást keres, föloldozást kér, de választ is ad: Ember az embertelenségben. Fábry újra csak a jövőhöz föllebbez. Még két gyötrelmes esztendőnek kell elmúlnia, hogy 1948 februárjában - a munkásosztály hatalomátvételével - megtörjön a jég, s beálljon a tisztító olvadás. Az áhított jövő, a palackposta remélt partja annyi késedelem és halasztás után mégiscsak Fábry Zoltán hűségét igazolja, és ezután betetőződő munkásságával együtt így lehet ma az egyetemes magyar szellemi életben valóban kortanú és írói példa. 57 �JE G YZE TE K 1. E zt teszi a m u n k á s s á g á t összeg ez ő e d d ig m e g je le n t k é t m o n o g rá fia is : K o v á c s G y ő z ő : F á b r y Z o ltá n . B u d a p e st, 1971. M a g v e tő ; C sa n d a S á n d o r : F á b r y Z o ltá n . B ra tis la v a , 1980. M ad ách K .; s ő t az é le tm ű - k ia d á s tá r g y a lt k o r s z a k o t felö lelő k ö te te is c s o n k a : F á b r y Z o ltá n ö s s z e g y ű jtö tt írá s a i. 5. k ö te t (FZÖ I. 5.) B r a tis la v a , 1985. M ad á c h K. 2. A h a lo tta k élé n III. A z u to lsó s ta fé ta . FZÖ I. 5. 195. 1. 8. A h a lo tta k élé n V. És m é g sem , m é g se m , m ég sem . FZÖ I. 5. 206. 1. 4. Im a T o ls z to jé r t — 1940-ben. FZÖ I. 5. 211. 1. 5. E lő h a g y o m á n y . FZÖ I. 5. 222. 1. 6. E g y e m b e r m eg a k a r t sz ó la ln i. F Z Ö I. 5. 216. 1. 7. Ni n cs e lv e s z e tt p o sz t. U tó szó a h ű s é g rő l. I n : V ig y ázó sz em m el. B ra tis la v a , 1971. M a d ách K. 326—337. 1. 8. P a la c k p o s ta . FZÖ I. 5. 227. 1. 9. Uo. 228. 1. 10. M ivel az é le tm ű s o r o z a t k ih a g y ta F á b r y e n a g y fo n to s s á g ú m ű v é t, az id é z e te k h e ly e : S tó szi d é le lő ttö k . B ra tis la v a . 1968. M a d ách K ., 373. 1. 11. Uo. 406. 1. 12. Uo. 417. 1. 13. Uo. 430. 1. 58 �SZA RKA LÁSZLÓ Új romantika avagy a kis nemzeti történetírás dilemmája Megjegyzések Matúš K učera Szlovákia a középkor idején című könyve kapcsán A pozsonyi ifjúsági könyvkiadó gondozásában 1985 végén tízezer példányban jelent meg Matúš K u čerának, a pozsonyi Komenský egyetem tanárának, a történettudományok doktorának látványos kiállítású, népszerűsítő munkája. A szerző számára nem idegen ez a műfaj, hiszen évek óta közöl történeti tárgyú meséket a szlovák kisdobosok lapjában és már 1981 -ben (Kučera: 1981 ), illetve 1986 -ban is megjelentetett egyegy hasonló jellegű könyvet (Kučera: 1986 ). A mediavisztikai szakirodalomban mindenekelőtt S z lo v á k ia N a g y m o rá v ia b u k á sa u tá n című monográfiájával (Kučera: 1974 .) vált ismertté. A m agyar középkorkutatók számára is rendkívül tanulságos lehet az a polémia, amely a monográfia megjelente után Peter Ratkoš és K u čera közt a központi szlovák történeti szakfolyóiratban, a Historický časopisban zajlott le (Ratkoš : 1976 , K u čera: 1977 ). A szlovák történetírás idősebb és a továbblépést sürgető, lendületes középső generációjának v itája egy árnyaltabb, a szlovák nemzeti történelem horizontján túl is tájékozódó felfogás kialakulását sejtette. K u čera 1977 -es reflexiói közül néhányat itt is meg kell említenünk, hiszen ismeretük nélkül aligha lenne érthető megjegyzéseink címe, célja. Nagymorávia államiságának kérdésében tíz évvel ezelőtt K u čera indokoltnak tartotta a fokozott óvatosságot, mert mint mondotta „ lé n y e g é b e n n in c s k ö z v e tle n b iz o n y íté k az á lla m ra je lle m z ő g a zd a sá g i, m é g k e v é s b é o s z tá ly -tá rs a d a lm i té n y e z ő k r ő l.” Ratkošsal lényegében egyetértve már ekkor is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Nagymorávia keleti részének székhelye, Nyitra a morva államalakulat széthullása után is megőrizte igazgatási funkcióját, de a X I—XII. századi magyarországi részfejedelemséggel, a nyitrai dukátussal való folytonosság kérdésében K r is tó G y u la kutatásaira utalva (Kristó: 1974 ) tartózkodott a kontinuitás tézisének hangoztatásától. Egyébként Ratkoš is akképp említette fel az Árpád-kori Nyitra ügyét, hogy azt „a s z lo v á k ro m a n tik u s o k s z lo v á k ré sz h e rc e g s é g k é n t je lö lté k m e g ” . (Ratkoš 1976 , 573 . 1 .) A sokat vitatott Pázmány-nemzetséggel kacsolatban K u čera elutasította azt a Ratkoš-feltételezést, hogy Nagymorávia-korabeli nagyúri családról vagy éppen szlovák nemesi famíliáról lenne szó és azt egy negyven éve megjelent munka „ r o m a n t ik u s e lk é p z e lé s é t” visszhangzó vélekedésnek tartotta. Végül idézzünk a honfoglalás utáni Kárpát-medencei viszonyokra vonatkozó 1977 -es K u čera-megállapítások közül kettőt. Igen fontos a programszerű ellenérv Ratkošnak azon vádja ellen, hogy a kérdéseket össz- 59 �magyarországi szempontból vizsgálja: „ m é ly e n m e g v a g y o k g y ő z ő d v e a rró l, h o g y a s z lo v á k ia i k ö z é p k o ri tá rs a d a lm i stru k tú rá k a t, e z e k g a z d a sá g i v is z o n y a it a k á rc s a k a v á lto z á so k h o z v e z e tő o k o k a t c sa k ú g y é r th e tj ü k m e g m é ly e b b e n , ha v iz sg á ló d á s u n k és k u ta tá s u n k n e m c s u p á n »összm a g y a ro r sz á g i« , h a n e m sz ü k s é g s z e rű e n le g a lá b b is k ö z é p -e u r ó p a i h o riz o n ton m o z o g .” (Kučera 1977 , 98 — 99 . 1.) Az ilyen, mazsolázva szemezgető, ismertetés veszélyeit is vállalva még egy tételre szeretnénk felhívni a türelmes olvasó figyelmét. Matúš K učera, aki említett tudományos monográfiájának bevezetőjében teljes határozottsággal legszögezte azt a tényt, hogy az etnikai-nemzetiségi motívum a X —XII. századi fejlődésben nem volt meghatározó tényező, 1977 -ben a kora feudális társadalom és az etnikai, illetve a hatalmi-politikai viszonyok összefüggésének tisztázását sürgetve így írt: „ H a ezt s ik e r ü l tisztá zn u n k , ta lán m á s k é p p k e z d ü n k m a jd n éz n i a m a g y a r — s z lo v á k sz im b ió z isra is és v é g r e f e lh a g y u n k a zza l az ö rö k ö s fig y e lm e z t e té s s e l, h o g y a m a g y a r o k v a la m it á tv e t­ te k a sz lá v o k tó l v a g y a s z lo v á k o k tó l (v a ló s z ín ű le g u g y a n ú g y , m in t a m i ő se in k te tték , m iu tá n a D u n a v ö lg y é b e é r k e z te k , és k ö z v e títő k r é v é n , á tv e tté k az a n tik tá rsa d a lo m c iv iliz á c ió s sta fé ta b o tjá t). É s a rra is r á jö v ü n k , h o g y c s u p á n a zo k tu d n a k v a la m it á tv e n n i, a k ik a rra k é p e s e k , a k ik e t a rra a tö rté n e lm i so rs r á k é n y s z e r ít.” (Kučera: 1977 , 100 . 1 .) Ez a többféleképpen is értelmezhető tétel elsősorban a konstruktív magyar—szlovák véleménycsere lehetőségét erősítette meg. Ennek ellenére a nyolcvanas évek első felében a magyar és a szlovák történetírás álláspontja között mintha egyre nagyobb lenne a távolság. Nagymorávia történeti problémáinak, a szlovák feudális nemzetiség kialakulásának, illetve a magyar államalapítás szláv előzményeinek eltérő megítélése, G y ö r f f y G y ö r g y n e k a morva—szlovén és szlovák települési folytonosságot is megkérdőjelező különvéleménye jelzik a leglényegesebb véleménykülönbségek súlypontjait.1 Az eltávolodáshoz ugyancsak nagymértékben hozzájárult K učera 1981 -ben megjelent könyve is. A P a ter p a triae című könyv egyik-másik bizarr argumentumát (például, hogy a „kun, palóc, székely hordákkal” kiépített nyugati gyepük fő célja a kialakulófélben lévő morva és szlovák testvérnemzetek szétválasztása lett volna, vagy hogy Szlovákia viszonylag hosszú időn keresztül a politikai mérleg nyelvének szerepét játszotta a cseh, lengyel és m agyar állam kapcsolatainak mérlegén, továbbá, hogy a felvirágzó magyar állam gazdasági alapját a szláv világ jelentette stb.) Kristó Gyula — a szlovák történeti koncepció szélesebb ideológiai összefüggéseire is utalva — visszautasította: „ A s z lo v á k tö rté n e tírá s n a k e g y fe lő l a tö rtén etiség s ík já n k e ll b iz o n y íta n ia sa já t e tn ik u m a a u to ch to n je lle g é t a k ö z é p k o rb a n , a m i a m o r v a k o r u tá n a b b a n a b eá llítá sb a n n y e r h a n g o t, h o g y S z lo v á k ia — m á r a k ife je z é s is e g y m o d e r n fo g a lo m tö rté n e ti v is s z a v e t ít é s e ! — k ö z é p k o ri tö rtén eti fe jlő d é s e a m o r v a tr a d íc ió k o n (p l. a m o r v a a la p o n lé te sü lt v á r m e g y e s z e r v e z e te n , v a g y a szo lgá ló n é p i re n d sz e re k e n ), ille tv e h e ly i tá rsa d a lm i fe lté te le k e n a l a p u l t . . . A s z lo v á k tö rté n e tírá s te n d e n c iá ja v ilá g o s. M in d e n á r o n ig a z o ln i e g y fe lő l a cse h — s z lo v á k tö rtén eti k a p cso la to t m in t a X X . sz á z a d b a n m e g te re m te tt c s e h s z lo v á k á lla m isá g k é p z e lt tö rtén eti bázisát, b izto síta n i m á s fe lő l a sz lo v á k sá g tö rté n e ti fo ly to n o ssá g á t és ö n á lló á lla m i létét a m a g y a ro k a t m e g e lő z ő id ő k b e n , v é g e z e t ü l p e d ig m e ssze a v a ló s m é rté k e n f e lü l k ie m e ln i a zt a hatást, a m e ly a n y u g a ti s z lá v o k ré sz é rő l a m a g y a ro k a t é r t e .” (Kristó, 1985 , 61 — 63 . 1 .) 6o �K u čera tavalyelőtt megjelent könyvét a fentiek alapján érthetően nagy várakozás előzte meg. Erre utal az a tény is, hogy hetek alatt elfogyott a szlovákiai könyvesboltokból. A kötet elé az azóta elhunyt R u d o M oric szlovák író írt előszót, s abban V la d im ir M in á č n a k még 1970 -ben kifejtett tézisét elevenítette fel. Eszerint a szlovákoknak nincs történelmük, ha a történelem a királyok, a csaták és gyilkosságok nagy történelme, de a legdicsőbbek közé tartozik, ha a történelmet a mindennapi szorgos építőmunka históriája jelenti.2 Ezt a tételt hivatott szemléltetni(!) a borító megoldása. A címlapon egy X II—XIII. századi nyugat-európai kódex templom-, ill. városépítő szorgoskodást megörökítő jelenete a szlovák történelem, az „ezeréves méh” szimbóluma. Ezzel szemben a hátlapon a Képes Krónika Koppány lefejezését ábrázoló képe próbálja érzékeltetni a spekulatív koncepcióban a magyarokra kiosztott véres, nagy történelmet. Bár a külsőségek a korábbi szemlélet folytonosságát jelzik, a pozsonyi Nové slovo című művelődéspolitikai hetilap A m e g ism e ré s k a la n d ja i című ismertetése a szlovák történelem új koncepcióját üdvözölte a munkában: „ Is m é t fe lfe d e z te s z á m u n k r a (ti. K u čera — Sz. L. megjegyz.) S z lo v á k ia elá tk o zo tt te rü leté t, a m e ly az isk o la i tö rté n e le m o k ta tá sb a n ú g y n éz ett k i, m in th a o ly a n v id é k r ő l v o ln a szó, h ol s e m m i s e m tö rtén t, m in tha b iz o n y csa k o ro szlá n o k sz á g u ld o z ta k v o ln a e rre m ife lé n k .” 3 Lássuk tehát a könyv gondolatmenetét, legalábbis annak legfőbb szempontjait. A szlávok V—VI. századra helyezett közép-európai betelepedése után az első nyugati szláv államalakulat — K u čera koncepcióteremtő aktivitásának Csehszlovákiában is sok vitát kiváltó, de kétségkívül igen atraktív eleme ez! — a mai Délnyugat-Szlovákia, Dél-Morvaország és Északkelet-Ausztria területére lokalizált VII. századi Szamo-féle birodalom. Megragadó játékossággal a birodalom központjaként emlegetett Wogastisburgot Brezlauspurch-Pressburggal vagyis a vendégeknek kétségkívül mindig szállást kínáló (gast-gost-vendég) Pozsonnyal azonosítja. Ennél is lényegesebb, hogy ekképpen a Szamo-féle alakulat Nagymorávia előzményeként jelenthet meg, ami pedig feleslegessé teszi a nagymorva államiság minősítése kapcsán korábban fontosnak tartott óvatoskodást, sőt mi több, az immár közel három évszázadnyi (623 — 904 ), jórészt mai szlovákiai területre helyezett állami élet a szlovák nemzetiség korai kifejlődése szempontjából is perdöntő érvvé válik a könyv érvrendszerében. Nagymorávia Nyitra központú keleti része is így válhat igazán az államiság folytonosságának letéteményesévé, de immár nemcsupán visszafelé, hanem a X —XII. századi m agyar államalapítás vonatkozásában is. A XIV. század elején Csák Máténak — „Szlovákia és a szlovákok koronázatlan királyának” — hatalmas birtokai, a cseh husziták „kedvderítő” észak-magyarországi hadjáratainak városi epizódjai, Iskra felsővidéki katonai hatalmának külsőségei, mind-mind azért kerülnek előtérbe, hogy a szlovák feudális nemzetiség fokozatos kialakulásának helyszínéül szolgáló, de szlovák részről is csupán a X IX . században pontosított és egészen 1918 -ig csupán etnikai értelmű Slovensko— Szlovákia egyfajta különállását demontsrálni lehessen.4 K u čera a képzett szlovák mediavisták közé tartozik: irodalmi tájékozottságával (bár éppen magyar apparátusa meglehetően szűkös és régi), az írásos és régészeti források együttes és fölöttébb leleményes interpretációja révén egyaránt figyelemre méltó jelensége a szlovák his- 61 �toriográfiának. Hogy a P a te r p a triae és S z lo v á k ia a k ö z é p k o r id e jé n című könyveiben hogyan kerül szembe saját tudományos igényű korábbi munkáival, kutatásai szempontjaival, és hogy ezek az új koncepciót tükröző elemek, elemzések, konstrukciók miként térítik ki őt is egy — válasszunk szelíd nevet — „újromantikus” történetszemlélet felé, arra a könyv honfoglalás korára vonatkozó megállapításainak és egy látványos epizódjának részletesebb bemutatásával szeretnénk rámutatni. K učera az etelközi szállásterületeket ért besenyő támadás hatását túlértékelve meggyötört, nincstelen menekülőknek láttatja a Kárpát-medencébe érkezőket, akik azonban furcsamód mégis sorra bevették a nagymorva központokat. K u čera feltételezése szerint azonban egyik-másik nagymorva főúr látván a dolgok számukra kedvezőtlen alakulását, szövetségre lépett a honfoglalókkal. Ez a korrekció hivatott igazolni azt a K u čera-tételt, hogy a Nagymoráviát megszálló magyarok kevesebbet pusztítottak el annál, mint amennyit a morva államtól, társadalomtól, saját céljaikra átvettek. A korabeli magyarság nomád pásztornép volt, és ennek csak tehetősebb kisebbik részét tudták ellátni — K u čera szerint — a szlovák földművesfalvak. A szegényebbje csakis a portyákban reménykedhetett. Az augsburgi csata után azonban a magyarok is a föld megművelésére kényszerültek: ez a fajta munka, amelyhez nem voltak hozzászokva, kész szenvedés volt számukra, ezért is nevezték el (a szláv muka-kín szóval) „munkának.” (108 1.) K u čera felsorolja néhány szláv származású szavunkat, majd megállapítja, hogy nem a szavakról van szó. Hogy mennyire nem, azt Illy é s G y u la idevágó frappáns érvelése is bizonyította, miszerint a testi szerelem egyik-másik kellemetes tartozékának köznyelvi magyar megfelelője ugyancsak szláv jövevényszó, mégsem igen lehet arra gyanakodni, hogy a magyarok e téren is szláv betanításra szorultak volna. A honfoglalás és a m agyar állam kialakulásának kétségbevonhatatlan ténye K u čera leírását is a boldog végkifejlet felé sodorja: „F o n t o s , h o g y s z lo v á k ő s e in k s e g íte tte k a m a g y a r o k n a k a b b a n , h o g y a k o r a b e li E u ró p a m e ző g a zd a sá g i n e m z e te i közé lé p je n e k . É s m e rt é le tk é p e s n e m z e t v o lt a m a g y a r, h a m a ro sa n e lsa já títo ttá k a z ú j éle tfo rm á t. Ú j és á lla n d ó h a zá ju k a t is m e g le lté k , a m e ly b e n a s z lo v á k o k k a l, k é ső b b a h o rv á to k k a l, s z e r b e k k e l és a z e r d é ly i r o m á n o k k a l e g y ü tt k ö zel e z e r é v ig é lte k e g y ü tt. A z ú j á lla m b a n — a tö rté n e ti M a g y a ro rs z á g o n — in k á b b v o lt u n k a lá r e n d e lte k , s e m m in t u ra k , d e n e m v e s z t ü n k el és tú lé ltü k a zt.” (108 . 1.) Az alig fél tucat korabeli forrás és az egymásnak gyakran ellentmondó későbbi tudósítások vagy a hasonló problémákat felvető régészeti leletanyag nyomán persze, igen változatos lehet az a kép, amely a magyar honfoglalás rekonstrukciós kísérletei alapján kikerekedik. Mindenesetre a — K u čera által — pusztán a szláv—szlovák hatások befogadásra, átvételre kárhoztatott magyarság képe csak megrősíti Kristó Gyula fentebb idézett diagnózisát. A 997 . évi Koppány-lázadás és annak leveretése kétségkívül meghatározó eseménye a Géza és István által elkezdett államszervezésnek. Nem véletlen hát, hogy igen kiterjedt irodalma van. S, amint a Képes Krónika Koppány-jelenetének címlapos kiemelése, illetve a kép egész oldalas reprodukciója a főszövegben jelzi, K u čera koncepciójában is fontos szerepet játszik ez az epizód. Nézzük, mit ír a lázadás leverésének előzményeivel kapcsolatban legbőbeszédűbb Képes Krónika: „Szent István király azonban összehívta főembereit és Szent 62 �Márton hitvalló közbenjárása által kérte az isteni irgalmasság segítségét. Majd összegyűjtötte seregét, az ellenség elébe indult. A Garam folyó mellett övezték fel először karddal; itt testi épségének őrizetére két főembert (principes) rendelt, Hontot és Pázmányt (Hunt et Poznan). Az egész sereg fejedelmévé és vezérévé pedig német származású vendéget Vencellint (Vencilius) tette.” 36 Az esemény — minden bizonnyal a Garam említéséből adódó territoriális meggondolásoknál fogva — régóta foglalkoztatja a szlovák történészeket. F r a n t iše k H r u šo v s k ý Szlovák történelme, amelyet az 1939 — 1945 közt létezett ún. önálló szlovák állam hivatalos történeti összefoglalásának tekintettek, így értelmezte az eseménysort: „ H u n t és P o z n a n s z lo v á k f őu r a k k a to n a i se g ítsé g e t n y ú jto tt a k a k ir á ly n a k a p o g á n y lá z a d ó k k a l s z e m b e n és se g íte tte k b e b iz to síta n i a tö rté n e ti m a g y a r á lla m és a D u n a -v ö lg y i k e re s z té n y s é g e g y sé g é t. S z e n t Is t v á n tu d ta , h o g y a tö rté n e ti m a g y a r á lla m te rü le té n k ü lö n fé le n e m z e te k é ln e k és a zt a k a r ta, h o g y m in d e z e k a n e m z e te k sa já t h a z á ju k n a k te k in t s é k M a g y a r o r szágot. E z é r t ú g y r e n d e lk e z e tt és a rra in tette fiá t és ö rö k ö sét Im ré t, h o g y — m ik o r k ir á ly lesz — le g y e n ig a zsá g o s k irá ly s á g á n a k m in d e n n e m z e té v e l .” (Hrušovský : 1939 , 65 — 66 . 1.) Nézzük most, hogyan interpretálta a meglehetősen egybehangzó krónikásforrásokat K učera Koppány és István harcára vonatkozóan: „ K o p p á n y a g a zd a g isp á n , a k i Is tv á n d u n á n t ú li v á r á b a n (a m a i M a g y a ro rs z á g o n élt) ö ssz e g y ű jtö tte az összes e lé g e d e tle n t és n a g y h a d s e re g e t á llított ki. E z z e l a zu tá n E sz te rg o m e lle n in d u lt, h o g y a fia ta l u ra lk o d ó t m e g ö lje és h a ta lm á b a k e rítse a n n a k tró n já t. Is tv á n n a k c sa k s z e r e n c s é v e l s ik e rü lt á tú szn ia a D u n á n . A z u tá n a G a r a m p a r tjá n é sz a k fe lé v á n d o ro lt, m íg n e m e lé rk e z e tt B é n y k ö z sé g b e , a h o l le te le p e d e tt. A z o n n y o m b a n s e g ítség u tá n n ézett K o p p á n y elle n . É s a k k o r két s z lo v á k fő ú r é rk e z e tt hozzá, k i - k i a m a g a s e r e g é v e l e g yü tt. N a g y o n é r d e k e s v o lt a n e v ü k : az e g y ik é P o z n a n v o lt (e b b ő l a n é v b ő l k e le tk e z e tt B r a t is la v á n a k e g y ik n e v e — P o z s o n y ), a m á s ik é H u n t (e zért h ív ju k m in d m á ig S z lo v á k ia d é li v id é k e in e k n a g y ré sz ét Hontnak). M e gn y u g ta ttá k Istv á n t, és s e g íts é g et íg é r te k n e k i. M á s n a p re g g e l, a G a r a m p o r tjá n e g y zö ld r é te n n a g y ü n n e p é ly r e k e rü lt sor. Is tv á n lo v a g i p á n c é lb a ö ltö z v e je le n t m e g , u g y a n íg y H u n t és P o z n a n is s e r e g ü k élén . Is t v á n té rd e t h a jto tt s e r e g ü k elő tt, m ire a n e m e s e k ka rd o t a d ta k k e zéb e . A z u tá n h á ro m sz o r m e g é r in te tté k a k a rd d a l Is tv á n v á llá t és k ö lcsö n ö s ü n n e p é ly e s e s k ü v e l m e g fo g a d tá k , n e m h a g y já k e l e g y m á st, a m íg a h ű tle n K o p p á n y t n e m g y ő z ik le. (. . .) A s zlo v á k n a g y u r a k a t és a s z lo v á k v á r o s o k a t Is tv á n g a zd a g o n m e g ju t a lm azta, a m ié rt m e g m e n te tté k á lla m u k a t. S ő t m i tö b b , h a lá la előtt, a m ik o r fiá h o z , Im r é h e z In te lm e it írta , ism é t eszé b e ju to tt, h o g y k irá ly sá gát m ik é n t m e n te tté k m e g , n e m a m a g y a ro k , h a n e m é p p e n a s z lo v á k o k . E z é r t fig y e lm e z t e tte f i á t : » J e g y e z d m e g fia m , ha k ir á ly s á g u n k b a n csa k e g y n y e lv e n b e sz é ln é n e k , g y ö n g e és e se n d ő len n e a z o rszá g .« V a g y is , h o g y n e fe le d k e z z é k m e g a s z lo v á k o k ró l és a tö b b i s z lá v o k r ó l.” (Kučera: 1986 , 110 — 111 . 1 .) Ezzel kapcsolatban megjegy zéseink pontokba szedve a következők: 1 . Hunt és Poznan etimológiájában a szakirodalom nagyobb része a német eredet mellett foglal állást, és ezt egy forráshely is igazolni látszik, ami a szláv eredet feltételezését nem zárja ki egyértelműen. Tény, hogy a Hont és Pázmány nemzetség szlovák nagyúri minősítését alig tíz éve 63 �maga K u čera is romantikus elképzelésnek tartotta. Pázmány és Pozsony nevének azonosítását az 1002. évi pannonhalmi alapító oklevél zárja ki, minthogy abban mindkét alak előfordul, Poznan mint a Koppányt verő sereg egyik vezére, Pozsony pedig mint vámszedő hely. 2 . A Garam folyó krónikabeli említésével kapcsolatban a m agyar történeti irodalomban általános az a vélemény, hogy a krónikaíró a székhelyül szolgáló Esztergom régi nevét (Gran) és az Esztergom alatt a Dunába ömlő Garam folyó nevét összekeverte. Hogy István Koppány elől a Duna bal partjára átmenekülni kényszerült volna, s hogy ott Bény községben gyűjtötte össze seregét, merő konstrukció, amit a bényi sáncok léte, még kevésbé a Hontpázmány nemzetségbeli, de jóval később született Bény személye nem igazolhat. 3 . A karddal való felövezés motívumának értelmezésében meglehetősen nagyok az eltérések. Vannak akik egyszerűen csak az első csatába indulás képes értelmű megjelölését látják a kifejezésben, mások a Koppány által támasztott trónigényekkel szemben István fejedelmi elsőbbségének demonstrációját vélik kiolvasni belőle. A hűségfogadalom és karddal való felavatás K u čera által leírt módozata ugyan meghatóan teátrális és leleményes motívuma lehetne a középkori m agyar államalapítás szlovien (Kučeránál szlovák) előzményeinek, alapjainak és a honfoglalás utáni magyar vezető rétegek tanulékonyságra és befogadásra korlátozott államszervezői aktivitásának. Csakhogy ez a Budai Krónikában némi támpontra is találó feltételezés7 a fentieken kívül egy további ok miatt is teljességgel valószínűtlennek tekinthető. Az egyház aktív részvétele, azaz a felövezés egyházi celebrálása nélkül az ilyen aktus 997 -ben már elképzelhetetlen volt, amire a Szent Mártonhoz intézett fohász említése is félreérthetetlenül utal. Ez a körülmény ugyancsak a felövezés esztergomi helyszíne mellett szól. (G yörffy: 1977 , 116 — 117 . 1 .) 4 . A Koppány ellen vívott győztes csatában szerzett szlovák érdemek igazolásaként K u čera az In te lm e k sokszor — igaz, legtöbbször hamis kontextusban vagy éppen szövegösszefüggéséből kiragadva — idézett mondatát hozza fel az egynyelvű ország gyengeségéről. Csakhogy — és ezt K u čera természetesen pontosan tudja — az In te lm e k szóban forgó része egyértelműen az országba behívott, külföldi vendégekre (hospes) vonatkozik, nem pedig az ország szláv etnikumaira. Igen valószínű, hogy István hadseregében is elsősorban a külföldi, német elem jelentette a fejedelmi sereg fő ütőerejét, nem pedig a K u čera által kitalált — egyenes idézetben közölt! — délnyugat-szlovákiai általános mozgósítási parancs nyomán magát Bényben elsáncoló szlovák hadsereg. 5 . Úgy látjuk, hogy még a — Képes Krónika mellett K u čera által több más vonatkozásban is forrásként használt — Hrušovský-féle 1939 -es összefoglalás is higgadtabb volt egy romantikus elképzelés feltételezett következményeinek felrajzolásában, mint a mai szlovák történetírás je les képviselője. Pedig még pár évvel korábban megjelent munkáiban is tudni vélte, hogy a IX —XI. századi viszonyok közt az etnikai motívumok semmiképpen sem jelenthették a történések mozgatóerejét, hogy „ a m a g y a r á lla m k e le tk e z é s é n é l tehát n e m á llta k a z e g y ik o ld a lo n a m a g y a ro k , a m á sik o n a D u n a v ö lg y é n e k tö b b i n e m z e te i, h a n e m a k ö z é p k o ri M a g y a ro rsz á g ö sszes n em z e te i, d e fő k é n t a zo k , a m e ly e k k é p e s e k v o lt a k e g y ily e n á lla m létreh o zá sá h o z s z ü k sé g e s g a z d a sá g i bá zist m e g te r e m t e n i.” (Kučera: 1974 , 59 . 1 .) Mert hiszen valóban arról van szó, amit K u čera 64 �1977 -es vitairata is jelzett, hogy a térség hatalmi-politikai viszonyait a nyugati és bizánci érdekszférák átfedései mellett elsősorban frank, avar, morva, bolgár, magyar stb., alattvalói kötelékek, illetve az államszervezés eredményeképpen egyfajta állami kötelékek határozták meg. Az etnikai, nyelvi motívumok csupán a törzsi maradványok háttérbe szorulása, felszámolása után, az alattvalói-állami kötelékek keretei között bontakozhattak ki mint csoportszervező erők. De a kibontakozást hamarosan elakasztotta, illetve visszaszorította egy harmadik típusú érdekszerveződés, a kiváltságos nemesi rend közösségének, közösségtudatának, a rendi nemzetnek a kialakulása. S z ü cs J e n ő n e k , a nemzet valóságos historikumára vonatkozó, több nyelvre lefordított munkái — ahonnan a fenti hármas tagolás is származik — hiányoznak K u čera és általában a szlovák történetírás újromantikus produkcióinak jegyzetapparátusából. (Szücs: 1974 , 251 . 1.) Pedig igen tanulságos konklúziók adódhatnának például a Mináč-féle spekulatív történeti koncepció és a részben ennek ellenhatásaként is jelentkező „újromantikus” szlovák próbálkozások végleteinek olyan elméleti kritikájából, mint amelyet Szűcs Jenő — jórészt a m agyar történetírás hasonló jellegű tüneteit elemezve — már elvégzett. Mert szögezzük le: nemcsak a szlovák, román történetírást kísérti meg a harmonikus és diadalmas nemzeti történelem iránti vágyakozás; hasonló tendenciák fel-felbukkannak a m agyar és a többi kelet-európai kisnemzeti historiográfiákban is. Mindezekből talán mégsem azt a következtetést kellene levonni, amire G yörffy György jutott, aki szerint kilátástalan dolog ma tudományos vitát folytatni ezekben az ügyekben, „ h is z e n sz o m s z é d a in k h is to rik u sa i n e m z e ti m isszió te lje s ít é s é re tö re k e d n e k s tö rté n e tírá s u k e r e d m é n y e k é n t m á r e d d ig is o ly a n e lv á r á s k e le tk eze tt, a m e lly e l tá rg y ila g o s tö rté n é sz m a nem m e r s z e m b e sz á lln i, m e rt n e m z e te lle n e s n e k n e v e z ik ” . (G yörffy: 1982 , 302 . 1 .) Mint ahogy az sem tűnik szerencsés konklúziónak, amit K u čera legújabb könyvének előszavában J á n D e k a n akadémikus fejtett ki, utalva arra, hogy a források eltérő interpretálása nyomán nemzedéki eltérések jelentkeznek, hogy ő maga sem tud mindenben egyetérteni K u čerával, de végső soron a belső társadalmi igények és elvárások teljesítésére, illetve a külső kihívások leszerelésére hivatkozva helyesli K u čera új merész vállalkozásait: „ A b e v e z e tő sz e rz ő jé t a tö rté n e ttu d o m á n y f e jlő d é s e m e g g y ő z te a rró l, h o g y az, a m it ifjú s á g a id e jé n m íto s z n a k v a g y le g e n d á n a k ta rto ttak, m in d a z a m a i ré g észe ti, d e m a te m a tik a i-fiz ik a i ism e r e te k f é n y é b e n is e g y re in k á b b t é n y le g e s e n b e b iz o n y íto tt tö rté n e lm i v a ló s á g g á v á lik . H a la d á s ? A tu d o m á n y g y ő z e lm e ? F e lt é t le n ü l a z ! C s a k é p p e n a m íto szo k és m o n d á k e ró z ió ja e g y d a ra b k ö lté szettel tesz b e n n ü n k e t s z e g é n y e b b é .” (Kučera: 1986 . 3 — 4 . 1.) A tudományok, így a történettudomány fejlődését valóban sokszor az új hipotézisek viszik előbbre. Persze csak akkor, ha az adott tudományág módszereinek, fogalmainak korrekt alkalmazásával, a hipotézisek valóságtartalmát minden kétséget kizáróan bizonyítani lehet. K étségtelen tény, hogy G yörffy György fentebb idézett megállapítása a kelet-európai kisnemzeti történetírás újra meg újra felmerülő valós dilemmáját fogalmazta meg. Engedhet-e bármely tudományág a maga szakmai tárgyilagosságából, kötelező kritikai szemléletéből pusztán azért, mert tudományon kívüli szempontok miatt látványos és gyors ered- 65 �m ényekre v an szükség? H asznál vagy á rt saját nem zete érdekeinek az, aki hipotéziseit kellőképpen nem felülvizsgálva h ajlik a társadalm i igényként prezentált külső k ívánalm ak teljesítésére? Lehet-e egyetlen nem zet szem pontjai alap ján ú jraérték eln i egy soknem zetiségű ország történ elm ét (akárcsak olyan érveléssel is, hogy ez csupán egy m ásik nem zet hasonló — h itünk szerint m ár rég m eghaladott — törekvéseire ad o tt eg yfajta válasz)? A nélkül ,hogy ezeket a kérdéseket jó előre ne tisztáznák, a történelem szem lélet nem zeti látószöge vészesen beszűkülhet s előfordulhat, hogy a szűk optika m ár csupán ábrándképek, vágyálm ok („mítoszok vagy legendák”) befogadására válik alkalm assá. Ezt a csapdát elkerülni, ezt a dilem m át feloldani csakis a tudom ányos kritika, a tudom ányos erkölcs alapkategóriáit tiszteletben ta rtv a lehet. Ám de éppen ezért, és m ert nem zeteink m ú ltja — ak ár tetszik, a k á r nem — olyan n y ira közös, hogy an nak bárm iféle utólagos felosztása egyúttal annak m egcsonkítását és m egham isítását eredm ényezné, úgy érezzük, m a sem szabad lem ondani a tudom ányos vita lehetőségéről. JEGYZETEK 1. J á n Dekan: M oravia M agna cím ű könyvéről (m agyarul 1980-ban je len t meg) G yőrffy György készített ism ertetést. Ebben egyebek közt ezt írta : „A szlovák nép azonban a dunai szlovének eltűnése u tán m integy félezer évvel jelenik meg a szomszédos hegyvidék völgyeiben. . .” G yörffy állítását szlovák részről egyebek közt R ichard M arsina cáfolta: A m ai Szlovákia terü letén ek betelepüléséről a XI. századtól a XIII. század közepéig, T örténelm i Szemle 1984. 3. sz. 2. V ladim ír M ináč a „kis” és „nagy” történelem elválasztásán alapuló nagyhatású tételét az 1970-ben m egjelent A parázs élesztése című esszében fe jte tte ki. M agyarul m egjelent: V ladim ír M ináč : Összefüggések, B ratislava, 1980. 121—132. 1. 3. Nové slovo 1985. 46. sz. 4. A 623—658 közt fennállt Szamo-féle állam alakulat helyét egyedül a IX. század m ásodik felében készült salzburgi Conversio lokalizálja im igyen: „ . . . a frankok dicső király án ak D agobertnek idejében v a lam i Szam ónak nevezett szláv K arin tiáb an m ara d t és annak a népnek vezére le tt.” Vö. Püspöki Nagy P é te r: A tények erejével című vita ira tá t, New Y ork 1985, Szamo állam ára nézve: 19—23. 1. Z denӗk K lanica: Počátk y slovanského osídlení, n ašichzemí P rah a 1986. 5. Az etnikai értelm ezésű „Sclauonia” „Sclavinia” kifejezések XVI. századi előfordulásáról vö. Székely G yörgy: G esellschaft und S prachgebiet in der S tä dten U ngarns am Ende des M ittelalters, in : A nnales U n iv e rsita tis. . . Eötvös, Sectio linquistica, V. B udapest 1974, 191—193. 1. Székely cikkét Já n S tanislav a központi pozsonyi napilapban üdvözölte, de azonm ód hozzátette: „A tö rténelm i anyag világosan beszél. A Sclauonia, Sclavinia, slavonicus stb. kifejezések rendkívül régiek. A történelm i M agyarország k ialakulása előtti időkig nyúlnak vissza.” J. S tanislav: Slovensko, Slavonia, Slovinia, P ravda 1976. 05. 25. 6. Képes K rónika, Geréb László ford., B udapest 1964, 98. 1. 7. „Ezekben a napokban költözött be H ont és P ázm ány is, és Szent István k irály t a G aram folyónál ném et szokás szerint k arddal övezték fel.” Chronica H ungarorum , H orváth János ford. B udapest 1973. 27. 1. 66 �FELHASZNÁLT IRODALOM J á n Dekan : 1980 — M oravia M agna (A N agym orva B irodalom kora és m űvészete) B ratislava 1980. F ra n tišek H ru šovský : 1939 — Slovenské dejiny, 2. kiad. B ratislava 1939. G yörffy György: 1977 — István király és m űve, B udapest 1977. Uő: 1982 — Néppé válás E urópában és az északi K árpátokban, A csehszlovák—m ag yar vegyes bizottság 1981. szeptem beri veszprém i ülésén elhangzott előadás szövege, K ortárs, 1982. 2. sz. K ristó G yula: 1974 — A XI. századi hercegség tö rtén ete M agyarországon Budapest, 1974. U. ő. 1985 — Az augsburgi csata, B udapest, 1985. K u če r a : 1974 — Slovensko po páde V el’kej M oravy (Štúdie o hospodárskom a sociálnom v ývine v 9—13. storo čí, B ratislava 1974. Uő: 1977 Nad otázkam i n a šich v časnostredovekých dejín Poznám ky k úvahe P etra R atkoša), H istorický časopis, 1977. 1. sz. Uő.: 1981 — P ate r P atr iae, Zo s ta rých českých a slovenských dejín, B ratislava 1981. Uő.: 1985 — Slovensko v dobách stredovekých, B ratislava, 1985. U ő.: 1986 — Postavy vel'kom oravskej histórie,M artin 1986. P. R atkoš : 1976 — O hospodárskom a sociálnom v ývoji Slovenska v 9—13. storoči, (Na okraj práce: M. K učeru : Slovensko po p ád e Vel'kej Moravy), H istorický časopis, 1976. 4. sz. U ő .: 1984 — K o n tin u ita osídlenia slovanského n a Slovensku v 9—11. storočí, in: Slovenský l'ud po rozpade v e l'k om oravskej r íše, H istorické štú d ie 18/2, B ratislava 1984. Szűcs Jen ő : 1984 — Nemzet és történelem , B udapest 1984. 67 �68 �Erdély története Első ránézésre egyszerűnek tűnik a cím: E rd é ly története. Sokan és sokféleképpen megírták már. De a most előttünk fekvő három vaskos kötet többet sejtet. Mert az már másképp hat: E rd é ly tö rtén ete három kötetben. S ez a közel kétezer oldalas monográfia nemcsak mennyiségi mutatót jelez és jelent. Elsősorban nem azt. Problémaérzékeny közvéleményünk azonnal felfigyelt a megjelenésére. Miként nap mint nap felfigyelünk az írott sajtóban, rádióban, televízióban, szakfolyóiratokban a lassan mindennapivá váló — sztereotip - kifejezésre: csúcstechnológia. Ekként minősíthetjük a m ai m agyar tö rté n etírás szellem i csúcsteljesítm ényének Erdély történetét. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy évszázados előítéletekkel, sok évtizedes perlekedéssel és kölcsönös vádaskodással teli időszak után végre higgadt, objektivitásra törekvő, számos - eddig mellőzött - körülményre tekintettel, évtizednyi munka után a széles nyilvánosság elé bocsássák e három kötetet. Határon belül, s határainkon túl. Számolni kellett és kell a szellemi, tudati hatással. Egyetértéssel és gánccsal. A szerzői kollektíva bátran és nyugodt lelkiismerettel vállalkozhatott erre a munkára. A kötet főszerkesztője, s a szerkesztők mindmind kiváló ismerői és szakemberei az általuk megírt korszaknak. „ E rd é ly különleges fig yelm et é rdem el az egyetem es és region ális m ű velő d éstö rtén et tanulm ányozása szem pontjából is, hiszen egyszerre p é ld á ja a külö n álló fejlő d ésn ek és a h atáro ko n k ív ü li nem zeti k u ltú rá k k a l v a ló szoros kap csolatnak. . . ” - írja az előszóban K öpeczi Béla. Megállapítva azt is, hogy „ E rd é ly tö rtén etét m egírni nem könnyű d o lo g ”, hiszen - folytatja a gondolatot más helyen - „ a közép- és k elet-eu ró p ai régióban a nem zeti állam ok k iala k u lá sa nem csak a soknem zetiségű n agyh atalm ak ellen állásáb a ü tközött, hanem a szö vevén yes etn ikai viszon yokb a is. ..' Ahány szempont, ahány nemzetiségi-uralmi érdek - annyiféle történeti beállítás, orientáló akarat, vádaskodás volt jellemző Erdély története megítélésében az elmúlt évszázadokban, nem szólva az utóbbi közel háromnegyed századról. Ismételjük: azért szellemi csúcsteljesítmény e három kötet, mert olyan tényeket tár az olvasó elé, olyan vitaalapanyagot tesz az asztalra, amilyeneket hosszú-hosszú idő óta különféle kormányok nem voltak képesek. Ebben áll p o litik ai ereje ennek a kollektív munkának. Éppen e tényt figyelembe véve, e sorok írójának őszintén be kell vallania, hogy elsősorban (az első elolvasásakor) a kezdetek, s az utolsó hetven-nyolcvan esztendő feltárása izgatta; ehhez még hozzá kell vennie a már idézett előszót, mint elvi kiindulási pontok sorát. Aztán újra el kellett olvasnia a három kötetet, mert csak így kaphatott összefüggő képet, amolyan folyamatrajzolatot egy országrésznyi terület - sok legendával, váddal, 69 �dicsfénnyel és megalázással övezett - történetéről. Ha az első kísérletnél megáll, csak bizonyos pilléreket kapott volna, s engedne a gyakran hamis tudat illúzióinak. Torz képet kapna. Erdély történetét összefüggő egészében át kellett tanulmányoznia. Az írásbeliség előtti kortól máig. Tudományosan is, politikailag is. Mert ok és okozat így bomlik a maga teljességében. Az eddigi kutatások mint B óna István írja - nem tudtak „egyértelm ű b izon yítékot szolgá ltatn i a daciai »róm ai« lakosság szám ításba vehető tovább élésére. . . ” A népvándorlás korában Erdélyt germán törzsek lakták. A továbbiakban három - időben talán távol eső - támpont kelti fel a figyelmet: olyan adatok, amelyeket b izo n yítan i kellett. Az egyik: „ A ho n fo glalás első állom ása a rán k m arad t leg koráb b i m agyar hagyom ány és írásos fo rrá s tanúsága szerin t teh át E rd é ly vo lt. A h on foglalás to v á bb i útja. . . k ife lé vezetett az A lfö ld irányába. . .” Nem kétséges, e megállapítás - bizonyos körökben - nagy vitát fog kiváltani. A további támpontok még inkább. „ A ta tá rjá rá s egyenes következm én ye v o lt a nagym éretű rom án b e vá n d o rlás. . .'',vagyis az elnéptelenedett területeket - kedvezményekkel - be kellett népesíteni; eleinte csak a királyi birtokok adtak e betelepülésre - a románoknak - bátorítást. (Ők fizették a jellegzetesen juhpásztorkodásra jellemző juhötvenedet.) Ez elsősorban - mint jeleztük - a királyi várbirtokokra, tehát a hegyi településre volt jellemző. Később már megjelentek a nagy adókedvezménynyel bíró „szabad falvakban” (villa libera) is; sőt a vezetésbe is bevonták őket (kenézek) akik a 14. században már telepítési vállalkozók voltak (a várbirtoki kenéz jelentése tehát megváltozott). Ekkor már „m ezőgazdasági m ű velésre a l- 70 kalm as terü leteken fa lv a k a t a la p íta nak, s a »kenézi jog« (iu s keneziale) eg yértelm ű vé v á lt a kiváltság os helyzetű »szabad fa lv a k « örökíthető jo g á v a l”. A harmadik támpont fogja talán a leghevesebb tiltakozást kiváltani. Elsősorban azért, mert túl későn (!), csak 1735-ben alkotja meg Inochentie M icu -K le in a dákoromán kontinuitás történeti koncepcióját: „ M i E rd élyn ek legrégebbi, T raian u s császár k o ra ó ta lak ói v a g y u n k ”. Igen ám, de láttuk, hogy a tatárjárás után, az elnéptelenedett területeken milyen kiváltságokat kaptak, s Erdélyben - éppen ezért nem nyomta őket olyan földesúri teher (adózás), mint a korabeli Havasföldön, vagy Moldvában. Aligha tévedünk: ettől a ponttól kezdve indult, s máig tart az enyhén szólva - ádáz vita. Az aligha feltűnő, hogy a 16. és 17. század - eb ből a szem pontból - kevesebb vitaalapot szolgáltat. Ami vita létezik - az a magyar történészek között is fennáll egynémely kérdésben. Viszont nagy megnyugvással olvashatjuk a kötetet oly szempontból: az egymás mellett élő népeknemzetek hagyományteremtő kulturális alkotó munkája arányosan kap helyet, s bomlik ki az olvasó előtt az értékteremtés. Ez pedig m inden szerzőtől nagy körültekintést kívánt meg. Higgadt, megértő objektivitást. Száműzték a türelmetlenséget, a sovinizmust, a megalkuvást, a pillanatnyi érdekkiszolgálást - minden tekintetben. A tragikus mozzanatokat ők sem feledhették. Azt, hogy a haladás ügyét - ugyanolyan intenzitással - nem kapcsolták öszsze a józan nem zetiségi p o litik á v a l; s ez többé nem csitulhatott el, csöndesebben-erősebben, de mindig intenzíven jelen volt a politikai életben. A józanul mérlegelő törekvéseket - hol innen, hol onnan - min- �dig sikerült elnémítani. A „jogos” érveket mindig megtalálták. E kötetek szerzői sem titkolják, sőt elemzik, hogy a tragédia abban (is) állott: a megbékélési szándék nem egy időben jelentkezett, s amint ez lenni szokott, mindig a gyűlölet harsogó hangja volt a domináns. Az erőszakos magyarosítás korszakában, 1867 után ugyan ki hallotta volna meg például Ion S la vic i törekvését, aki megírta: „H a egy rom án- A korabeli magyar kormányok nem vették komolyan a figyelmeztetést, nem hallották meg (mert nem akarták) a történelem szavát. Pedig az már harsogva kiáltotta a tényeket például a T rib una lapjain: nal talá lk o zo l - m ondta m indig an yám - , köszönj neki úgy, hogy »Buna zi u a«, a m agyarnak m ondd »JÓ napot«, a ném etnek pedig »G u ten Tag«. A z tá n kin ek-kin ek a m aga dolga, hogyan fo g ad ja. D e te a k k o r is te lje sítsd a kötelességedet m ásokkal szem ben, ha azok nem te lje sítik a m agukét v e le d szemb en ...” (Ion Slavici: A világ, amely- m agyar állam b an a rom án etnikum m egerősítése nem le h e tsé g e s. . . ak kor nem m arad részünkre m ás szabadulás, m int egy ilyen m agyar á llam felszám olása. . 'S .' ez bekövet- ben éltem. Kriterion. 1980. 9.). Szándékosan vettük ezt az idézetet, mert úgy látjuk, pontosan egészíti ki az E rd é ly tö rtén ete szerzőinek törekvéseit. Csak azt tudjuk írni: milyen jó lenne - átvitt értelemben is - az édesanyák szavát meghallgatni, s még inkább megfogadni. Mert mi lett a vége Slavici törekvéseinek is: végül is a váci fegyházban találta magát. Vagy ki hallotta meg Jó sik a M ik lóst, aki 1852-ben arról ír, hogy „n e v á d o ljá to k ezt a népet (ti. a románt). A m a vérengző hiénák, kik benne a szen ved élyt fe lk ö ltö tté k , a császáriak: ö vék a fe le lő ssé g !” Ki akarta ezt meghallani és tudomásul venni, miként azt, hogy - előreugorva a történelemben - mi volt a célja Erdély 1940-es kettévágásának? G ro z a P éter érvelését ugyan ki hallotta meg, ki méltányolta, amikor azt mondotta, hogy „m in d egyik fé l h o lttestte l a k arjáb an m ent h a z a .. .''Így tanít a történelem, sőt a történelmi analógia is. Így tanít Erdély történetének három kötete. „N em vizsgálju k m ost, v a jo n megalap ozo tt-e v a g y sem a rom ánok eléged etlen ség e: elegendő, hogy ez leta g ad h atatlan u l létezik. . . ” Nem sokkal később még fenyegetőbbé vált a figyelmeztetés: „ . . . H a a kezett? Igen, be: 1918. december 1én. Ehhez képest szánalmas és magára hagyott vállalkozás lehetett csupán - a század első évtizedében - T isza István igyekezete, hogy megegyezzen a románokkal, s helyzetén semmit sem javított, hogy „a balázsfali U n irea egyenesen Deákhoz hasonlította őt” . Mit segített már a helyzeten Já s z i O szkár — nem is segíthetett! amikor 1921-ben tárgyalni próbált, a vesztes pozíciójából, Aradon a Román Nemzeti Komité tagjaival. Ugyan mit érhetett el - nem önhibájából elrontott nemzetiségi-politikai évtizedek (!) után - G o ld is L ászlón ál, Pop-Csicsó István n ál, s főként M an iu G y u lá n á l ? Semmit. Akkor és akkorra már minden elvégeztetett. S mit ért B á n ffy M ik ló s törekvése a húszas években? Mit B alogh E dgáréit, G a á l G á b o ré k , K o vá c s K a to n a Jen ő ék törekvése? Legfeljebb O c ta v ia G o g a és A v a re sc u ro- konszenvét (Bánffy), az elnémítást (Gaál Gábor, Balogh Edgár), vagy a Gestapo-halált (Kovács Katona Jenő). A történelmet nemcsak csinálni, de tanulni is kell. E rd é ly tö rtén ete erre tanít. Még az olyan szűkre szabott fejezet is, mint az 1920 utá71 �ni Románia története, mely a magyarországi közvéleményt olyannyira és oly közelről érdekli és érinti. Köpeczi Béla nagyon helyesen tette, amikor csak arra a meggyőződésére hallgatott, hogy ez az utolsó fejezet legyen K ite k in té s, amolyan vázlat. Szenvedélymentes igazmondás. A forrásanyagok sincsenek feltárva. Itt és ebben még sok a tennivaló, a közös tennivaló. Igaz, azt meg kellett írnia, s meg is kell hallani, hogy a Román Királyságban „ a ro m án n y e lv u ra lk o d ó v á tételét m in den eszk ö zzel szorgalm azták. A h ely- és u tca n evek et a m agyar tö b b ségű h e lye k en sem lehetett m a gya ru l kiírn i, sőt id ő n k én t a m agyar n y elv ű p u b lik á c ió k b a n sem . . . A bíró sá go k o n 1 9 2 1 - t ő l ro m á n u l tárgyalták az ü g y e k e t . . . ” Az 1940-44. közötti események innen is, onnan is - bizonyára közismertebbek. De a higgadt szemléletmód ez időszakra sem árt. 1946-ban - az Egyesült Nemzetek Chartájához csatlakozva - a hivatalos demokratikus Románia kinyilvánította, hogy „ a fennhatósága alá tartozó m in d en szem ély részére fa ji, etn ika i szárm azás és m eg k ü lö n - 72 böztetés n élk ü l biztosítja az em b eri jo g o k és az a la p v ető sza badságjogok teljes és általános alkalm azását. hozzátéve ehhez, hogy „ R o m á n ia se m m ifé le b első n yom ásra vagy kü lső bea va tk o zá sra n em vá r, h ogy garantálja a területén lakó k ise b b ségi n em zetiségek szám ára a tö k életes szabadsá g r e n d s z e r é t . ..' Köpeczi Béla számos statisztikai táblázattal mutatja be a mai Románia életét és fejlődését. Nem elhanyagolandó tény: minden adatát román forrásból veszi. Így találja hitelesnek és továbbadhatónak. Visszatérő gondolata, tudósi és politikusi óhaja: e három kötet legyen indítéka annak, hogy a további kutatások már közösek legyenek, amelyben román, szász és magyar kutatók együttesen tárják fel az újabb, Erdélyre vonatkozó forrásokat. Ez lenne - szerinte is - a reális, objektív. Ez igazolná - mint ő mondotta - , hogy E r d é ly története a magyar történetírás n agy p ró b a tétele. Szerintünk: igazi szellemi csúcsteljesítménye. (Akadémiai Kiadó.) KOVÁCS GYŐZŐ �73 �MÉRLEGEN Áru-e a kultúra? Az anyag és a szellem, a lét és a tudat, az alap és a felépítmény ismert összefüggései következtében természetes, hogy a gazdaság és a kultúra viszonya mindig központi kérdése volt a társadalmi életnek, az elméleti gondolkodásnak. A magántulajdon kialakulása, a fizikai és a szellemi munka kettéválása hoszszú történelmi korszakokon át a dualista világnézet számára jelentett adalékot; a „műveletlen munka” és a „munkátlan művelődés” hamis dichotómiáját, szembenállását eredményezte. A szocializmusban az adekvát politikai gyakorlat elvi alapját képező marxizmus a „tudatos lét” dialektikus materialista egységét vallja, amely nem önmagába zárt entitásként tételezi, hanem egymásban megjelenő, bensőleg érintkező, egymásra utalt kategóriaként értelmezi a gazdasági alapot és az ideológiai felépítményt. Lényegében ez fejeződik ki a termelési viszonyok szocialista átalakulását kísérő - illetve eredményező kulturális forradalom programjában is. Erre utal, hogy az MSZMP 1958-ban, a teljes politikai konszolidáció, a gazdasági fejlődés fontos teendői sorában fogalmazta meg a művelődéspolitikai irányelveket, s ugyancsak ez magyarázza, hogy az 1968-as gazdasági reformot követően miért jelentek meg sorozatban a tudomány, a közoktatás, a közművelődés feladatait rögzítő dokumentumok és az utóbbi pártkongresszusok miért hangsúlyozták a szubjektív feltételek, az emberi tényezők szerepét a társadalmi előrehaladás- 74 ban, a gazdaság teljesítőképességének fokozásában. Az elmúlt években —a szocialista építőmunka új követelményei, nehezebb körülményei közepette - direkt módon is előtérbe került a gazdaság és a kultúra sokrétű, bonyolult kapcsolatrendszere és szenvedélyes, kiélezett eszmecserékben, nemegyszer szélsőséges véleményekben öltött testet. Bár a kulturális szféra mérhető mutatóinak némelyike manapság is kifejezetten kedvező tendenciáról árulkodik, az tény, hogy a kultúrára fordítható anyagi eszközök nem növekedtek a szükséges módon (noha ennek abszolút mértéke eleve vitatott s objektíve el sem dönthető). Ebből aztán az érintettek főleg a klasszikus, a humán kultúra képviselői - hajlamosak olyan következtetésekre jutni, hogy a gazdasági gondokat orvosolni képes munkatevékenység mellett ismét háttérbe szorul, leértékelődik - vagy éppen kommercializálódik - a kultúra, s különösen a gazdaságban közvetlenül nem hasznosítható műveltségelemek bizonyulnak feleslegesnek. Nincs elég pénz filmre, színházra, közművelődésre - panaszolják és nem győzik hangoztatni azt az egyébként helyes álláspontot, - , hogy a kultúrát nem csupán a nemzeti jövedelem fogyasztójaként kell értelmezni, hanem értékteremtő, embert szolgáló erőként is. Más megközelítésekben viszont pazarlásról, párhuzamos kiadásokról, a jobb együttműködés, a racionális gazdálkodás, az ésszerű takarékosság sür- �gető szükségleteiről hallani, olvasni. Nagy különbségek vannak annak megítélésében is, hogy mennyire rentábilisak a kulturális befektetések; lehet-e, kell-e és mi módon gazdasági szabályozókat, érdekeltségi mechanizmusokat, esetleg vállalkozásokat érvényesíteni a kultúra területén. S szinte valamennyi kérdés hátterében ott feszül a legnagyobb dilemma: áru-e a kultúra? - úgy általában és jelesül a szocializmus viszonyai között. A V é le m é n y e k /V itá k sorozat egyik újabb kötete - mint a címe is mutatja - elsősorban erre keresi a választ, felidézve a K r i tika hasábjain 1981-82-ben lezajlott emlékezetes polémiát. Általános érvényű következtetések levonását nehezíti, hogy a nézetek ütközése nem azonos, nem egyeztetett fogalmi rendszerben történt. Ehelyütt is volt példa a kultúra tágabb - például a szabadsá g kategóriájával összekapcsolt - illetve szűkebb csupán a tudományt, a művészetet és a művelődést felölelő - felfogásra, L u k á c s G y ö r g y vagy A n tonio G ra m sc i koncepciójának képviseletére, mintegy akaratlanul is sugallva a kultúraelméleti alapfogalmak tisztázásának szükségességét. Ugyancsak további kutatást igénylő problémának tetszik a vita olvastán az árutermelés hagyományos közgazdasági terminológiája. N yilvánvaló, hogy a vitázók eleve eltérő konklúziókhoz jutottak, akár a kultúra, akár az áru mibenlétét értelmezték másként, mégis a fő kérdésre adott válaszok elemzése során a különbségektől el kell tekinteni. A kultúra árujellegét fennhangon hirdető vélemények élére a kötetben is H e rn á d i G y u la felfogása kívánkozott, amely L is k a T ib o r piacorientált szocialista vállalkozás elméletét a kulturális intézményrendszerre is alkalmazhatónak véli. Rossz gyakorlatnak tartja, hogy az állam a költségvetési támogatással mintegy megveszi a kultúrát, a használók azonban csak a valóságos ár bizonyos hányadáért fizetnek. Ezért az intézmények önfenntartását szorgalmazza, fenntartva, hogy a kulturális vállalkozásoknak is a szocialista törvényesség keretei között kellene működniök, sőt a legfontosabb törekvéseket az állam változatlanul támogatná, akár mecénásként, akár vállalkozóként. H e rm a n n Istv á n politikai, ideológiai karakterű „ellenvéleménye” - a kultúra társadalmi szerepének lenini értelmezéséből kiindulva azt az álláspontot képviseli, hogy a szocialista rend nem kockáztathatja a kulturális forradalom eredményességét azzal, hogy a „kultúrjavakat” kiszolgáltatja a szabadpiac ármozgásának. Elismeri, hogy a szocializmusban is érvényesül a használati érték és csereérték dialektikus viszonya, s így a kulturális termékek árában is tükröződnie kell a beléfektetett árutermelő munkának, azonban a hangsúlyt arra teszi, hogy a szocialista társadalom létérdeke, hogy a kultúra értékeit minél szélesebb tömegekhez juttassa el. A kötet tanúsága szerint a K r i tika vitája széles skálán folyt, a harcias „igen” és a határozott, felháborodott „nem” végletei között, bár a résztvevők végső soron valamennyien - lazábban vagy szorosabban - az alaptéziseket támogatták, illetve ellenezték. Sajátos véleményt képviselt C sib ra Istvá n , aki mintegy a konstruktív kompromisszum jegyében az „is” mellett foglalt állást. Ezt úgy érti, hogy „ a kultúra term észetesen n em áru, a ku lturális term ék ek (é rté k e k ) n agy része azo n ban á ru fo rm á ban je le n ik m eg - a szocializm u sba n is. É s ez n em deh o n esztáló se a kultúrára, se a szocializm usra n ézve. . . M in d e n áru v é g ü l is ga zda ság és kultúra 75 �koncentrátum a, szim bió zisa (p o z i tív és n eg a tív értelem ben egyaránt) A kultúra tehát é p p o ly jo gg a l b e n yú jth atja a szám lát a ga zdaságn ak m int fo rd ítv a . A ku ltúra tehát é p p ú gy és ép p a n n yira áru, m int ahogy és a m en n yire a ga zda ság k u ltú ra .” E felfogással Csibra azt is törekedett bizonyítani, hogy a szocialista árutermelés tabuja a kulturális szférában is megszűnt. Szimpatikus gondolatmenetét, kezelhetőnek tetsző javaslatait lényegében S z e rd a h e ly i Istvá n összefoglaló igényű tanulmánya is visszaigazolta, amikor azt írta, hogy a kultúra a maga egészében nem áru n em csak nálu n k, han em a k a pitalista o rszágokba n sem d e a ku ltu rá lis szolgáltatások és term ék ek n a g yo b b része a tá rsa dalm i fo lya m a to k b a n va g y azok eg y-eg y szakaszában (á lla m i ártám ogatással tö b b é v a g y k e v é sb é dotált, n em egyszer p e d ig d o tá latla n ) á ru jelleg g e l is fu n kcio n á lha t, a d á sv é te l tárgya le h e t.” E kérdéskör azonban jóval bonyolultabb, mintsem, hogy egy mégoly színvonalas - eszmecsere is végérvényesen lezárhatná. Ezt érzékelteti Szerdahelyi is, bár megkísérel néhány tanulságot levonni. Ezek sorában talán a legfontosabb, hogy indokoltnak, szükségesnek tartja a kulturális intézményrendszer továbbfejlesztését, de nem vállalkozói alapon, hanem úgy, hogy a gazdasági szempontok a művelődéspolitika érdekében érvényesüljenek. E felfogás nem zárja ki a kísérleteket, kezdeményezéseket - melyekre azóta jócskán akadt is példa - , de kiköti, hogy azoknak csak akkor van létjogosultságuk, ha az anyagi haszon mellett a szocialista kultúra szellemi gyarapodásával is járnak. A S z a k szervezeti S zem le 1984ben - szinte egy teljes éven át adott helyet a K u ltú ra és ga zda ság című vitának. A huszonkilenc hozzászólás felének a felidézése képezi 76 a kötet másik nagy egységét. A vitaindító beszélgetésben G y ő r i Illés G y ö r g y gazdasági szakembert (C r a vero R ó b e rt, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese személyében) szólaltatott meg, mintegy ellenpontozva, hogy a címben felcserélődött a két alapfogalom hagyományos sorrendje. A későbbiekben közel egyenlő arányban kaptak szót a gazdaság és a kultúra szakavatott képviselői, de örvendetes, hogy mondanivalójuk alapján nem mindig lehetett volna kikövetkeztetni, ki melyik terület képviselője. Bár sokféleképpen közelítették meg a témát, abban egységesek voltak, hogy a kölcsönhatás elve alapján „kulturált gazdaságra” és „gazdaságos kultúrára” van szükség. Az indoklás hátterében azok a reális társadalmi igények húzódnak meg, amelyek az intenzív társadalmi fejlődés időszakában változásra, megújulásra késztetik mind a gazdaságot, mind a kultúrát. Ahogyan például B e n k ő Ju d it fogalmaz: „ E l e m i érd e k ü n k hát n em csak ga zda ság u n k stabilizálása, h a ték o n ya b b á tétele, h an em - hosszú tá vo n elsősorban az is, h o gy a m egreform á lt g a zd a ság b ő v ü lő a n ya g i-szellem i erő fo rrásaira a la p o zv a m ielő b b m e g n ö vek ed ett prio ritá st a d ju n k a ku ltú rá nak, h o gy betölthesse e lő r e v iv ő új fu n k ció já t társa dalm u n k ban .” Szintén egyet kell érteni V illa n g ó aki a gazdasági rendszer továbbfejlesztése kapcsán gyakran használt kifejezéseket - minőség, magasabb szervezettség, az eszközök jobb kihasználása stb. - nem tartja idegennek a kulturális életben sem, bár az általánosan jellemző követelmények értelemszerűen más módon jelentkeznek a különböző művelődési tevékenységekben, intézménytípusokban. A vita a kultúra körét a társadalom, a gazdaság és az ember „újra-előállításának” a teljes folyamaIstvá n n a l, �tára kiterjesztette. Felhívta a figyelmet - lásd Á g h A ttila A „m agask u ltú ra ” bű völetében című írását a mikrodimenziók átalakulására, a mindennapi élet szerkezetváltozásaira is. Lényegében ugyanerre utalt K o rm o s Sánd or, amikor az érdekviszonyok szerepét elemezte az egyén sokoldalú fejlődésében. Nem lehet említés nélkül hagyni E. F ehér P ál bevallottan elfogult, politika- és kultúracentrikus véleményét sem, miszerint „ van n ak értékek, am elyek a p énznél is d rá g áb b ak .” A dolog azért paradox, mert „ezeknek az értékekn ek a létrehozásához pénz kell, nem is jelen ték telen összeg.” Az eszmecsere tapasztalatainak számbavételére A n d ics Jen ő vállalkozott, de érzékelve a tematikai sokrétűséget, s egyáltalán a helyzet bonyolultságát, V ita-ö sszefo glaló hely e tt alcímet adta írásának. Új szempontokat is felszínre hozó korrekt gondolatmenetéből két - egymással szorosan összefüggő - mozzanat kívánkozik kiemelésre. „ A rra k e ll rád öb ben nü nk - írja hogy azon k ed vezőtlen k u ltu rá lis fe lté te lek egy részének, am elyek a gazdaság fejlő d ést h á trá lta tjá k , m aga a gazdaság képezi a fo rrá s á t.” Egye- bek mellett ezért jut arra a végkövetkeztetésre, hogy a ku ltú ra m a igen nagy go n d jait nem v ita tv a - , talá n még nagyobb problém ának k e ll tekintenünk, to v á b b fe jlődésünk szem pontjából a gazdaság-kultúra kapcsolat gazdaságot d inam izáló ol d a lá t.” A K ritik a illetve a Szakszervezeti Szem le által befejezett vita termé- szetesen nem maradt abba, s változatlanul aktuális mind az elméleti, mind a gyakorlati kérdésekben. Sőt a gazdasági nehézségek 198 5-86-ban tapasztalt fokozódása csak tovább élezte a kultúra anyagi lehetőségeinek korlátozottságából adódó problémákat. Az összefüggés másik oldalán viszont elodázhatatlanná vált a műveltség - de nemcsak szakmai (!) - deklarált szerepének tényleges elismerése. A lehető legjobbkor látott tehát napvilágot a R ad n ai G y ö rg y szerkesztette kötet, amely kiegészült még néhány idevágó tanulmánnyal (többek között A czél G y ö rg y és K öpeczi B éla tollából), interjúval, valamint két politikai dokumentumból (a XIII. pártkongresszus határozatából és az MSZMP K B mellett működő művelődéspolitikai munkaközösség művészetpolitikai állásfoglalásából) vett részletekkel. Az együvé gyűjtött viták, vélemények még inkább segítenek a szükségszerűségek felismerésében, a közös nyelv kialakításában és ösztönzést jelentenek arra, hogy a nézetek újra és újra szembesüljenek a valósággal, illetve mások gondolataival. A szemléleti alapok tisztázása pedig különösen az ilyen gyors ritmusú korban - lényeges feltétele az eredményes cselekvésnek, a kívánt kölcsönhatásnak, akár a gazdaság, akár a kultúra területén. (Kossuth) CSO N G RÁD Y B É LA 77 �KONCZEK JÓZSEF Élménytömbök Bódi Tóth Elemér lírájában Bódi Tóth Elemér két könyvének négy versciklusa úgy hat az emberre, mint két-két egymásra hasonlító, egymással tematikai összefüggésbe állítható töm b, írtam a címben, ám már megmunkált tömb, tehát, mondjuk, négy szobor, amelynek szobrászművész létrehozta felületét érzékelve, izgalmasan sejlik az is, hogy mit vett cl alkotója a „még élettelen” nemes anyagból, hogy éppen ilyen művek szülessenek. A m esék k a p u já b a n Az emlék öble, a Változékony idő és A mesék kapujában, A n yom talanság cso d á i című kötete pedig A nyomtalanság csodái és a Pannon változat ciklusokat tartalmazza. Ez öt cikluscím, mégis négy ciklusról beszélek. A V á lto z é k o n y id ő címűt szívesen sorolnám be versként vagy a hazai élményfogantatású, vagy pedig a külföldi vonatkozású darabok közé. Ügy vélem ugyanis, hogy Bódi Tóth Elemér költői műhelyében alapvetően az élmény helyi meghatározottságának tényét kell tisztázni, majd a megmunkálás módját kell elemezni: ez lesz a helyes módszer. A művészi alapanyag talán márvány. Úgy az, hogy az alkotón múlik, alakjai megformálásához milyen anyagot választott. Nem maga az életélmény az, ami fában, kőben, vasban stb. jelenik meg - hiszen az életben hús-vér emberek járkálnak, fák lélegeznek, gágogó ludak repülnek - , ám mihelyst ezek az élőlények (a fa is az) márványban állnak elénk, immár egy, az értelmezésben fogant művészi-örök alakjukat nyerték el. Bódi Tóth Elemér 78 szeret nemes anyaggal dolgozni. Hogy ezt a nemes anyagot is önmagából termeli ki - ez már költői alkatának szerencsés ajándéka. Az önmagában élettelen technika, „anyagkezelési mód” így ölt újra alakokat, igen, azt hiszem, feltétlenül márványban. Szavanként meggondolt, a tömörítés többféle lehetőségével élő, mégsem szűkszavú líra ez, mert a leírt szó, a jelzős szerkezet, a kibomlott költői kép, a képek dinamikus játékának súlypontjait feltáró egész vers, a ciklusszervezés nemcsak mélységeket, hanem eszközfejlesztési lehetőségeket és gondolati összegzési szándékokat is mutat. Nyitottságot a teljes emberi kultúra távlataira. Haladhatott volna tovább azon az úton is, amelyen szinte ösztönös magabiztossággal járt még A m esék k a p u já b a n első költeményeiben. A latinos-bukolikus ihletettség pannon változata még a nyelvtani mondat és a költői kép majdnem azonosságát vagy nagyon közeliségét hozta, később olyan darabok születtek, amelyek a leíró természetű otthonélmények (s bennük ízes táj szavak) és az öregek népi bölcselkedésének elmondásával a nyelvtani mondatközlés sok jó humort is magában foglaló, tudottan naiv megoldásait művelték, ám már az E g y e t d o b b a n to k című vers meggyőz róla, hogy másra, újra, többre feszítő erők vannak itt jelen. Ez a költemény úgy közvetíti egy otthoni esemény lélektani felületét, hogy a valóságos történés megértésén kívül maradunk (hacsak nem vele együtt él- �tük át mindazt, amire a képek utalnak), ám sejteti azt is, hogy a magatartás fontosabb, mint az oknyomozói pontosság. Az egymást követő versek tanúsága szerint valahol itt kezdődik mindaz, ami érett, fölényes, fölényesen egyszerűsítő, és, nevezzük nevén, mestertudássá lett a második kötetben. Ügy látom tehát, hogy Bódi Tóth Elemér a N agy László mutatta útnak azt az irányát követi, amelyik eszközhasználatában ökonomikus, „szűkítő” természetű, a gondolat mégis nagy teret ölel. (Bármelyik útnak, ugye, két iránya van: mármint „erre” és „arra”. Jogos a romantikus, a zuhogó képekkel, a gigantikus hatásokkal „dolgozó”, a szabadvers féktelenségét mívelő, a lamentáló, a pillanatsorjázásokat rögzítő stb, stb. . . „nagy tömegű” vers is. Nagy Lászlót a két véglet érdekelte. Azt gondolom, egyet értett-mondott-tanított: nincs köztük értékkülönbség, viszont az eszközhasználat legyen tudatos.) Bódi Tóth Elemér a szó előbb mondott értelmében tudatos költő. Fegyelmezett. Auktorai, mesterei, példaképei sajátjává lényegített útmutatását érzem verstextúráin. Vagy, ha nem útmutatást, akkor költői természetének ezt a bizonyos nemét. Már ebben a korán megragadható korszakában, néha szabadító megoldásként elhagyta a rímet, s rájött arra, hogy ha csupán a tagolás, a ritmus, illetve a gondolat dinamikája „viszi a verset”, s nincsen rím, nagyszerű hangzatképek jönnek létre. (A Jánossy F erenc festőművésznek ajánlott M agot a fén yb ő l című vers.) Emellett jelen vannak a különféle irányokba indítani akaró elmozdulások nyomai is - vannak „simább lefutású” hangzatai, zömmel még ragaszkodik a rímhez is, szabadvers is került az első kötetbe. Mai esztétikai eredményeit nem az utóbbi módszerekkel érte el, s - még inkább - úgy vélem, tovább gazdagodnék formai tudása, ha megszabadítaná magát a rímtől. A nyom talanság csodái című ciklus oldaláról nézve is így gondolkodom lehetséges további fejlődéséről, vagy pedig egyik további irányáról, amelyik, ez esetben, talán elágazás. . . Miért hiszem így? A n yo m talan ság csodái az azonosulási készség és tehetség versei. A mélyen megélt élményanyag olyan közvetítése történik meg ezekben a versekben, ahol - az én hallásom szerint - egyértelműen a kép válik főszereplővé. Felfogásomban nem mond ellent ennek az sem, hogy abcabc, ababa xaxa, sőt ab cd d cba rímképletű versek is vannak itt —, mert a versek hatása nem a rím miatt, nem a rím segítségével születik meg, inkább a kép (a gondolat) „viszi a zászlót”. A rímtelenség nekem jobban tetsző verseket szül: A m in iatú rafestő p illan a ta, A töm egm észárlások kezd ete, E rebuni lehetetlenségeiből, Sárga oroszlánokon. E lv é rz ik egy csillag stb. Klasszikus metrumok, máskor pedig a pontosan kimondott emberi beszédmondat élő harmóniája van ezek mögött a versek mögött (alatt? felett? bennük?), s megerősítik azt — a költői művel való ismerkedés kezdetétől itt bujkáló - gyanúmat, hogy Bódi Tóth Elemér belső érzékével igen korán felszívhatta a Biblia formakultúráját, az ihletett-elrendezett-exponált közlés talán orátori, talán tudósítói választékosságát, az igényesen esztétikai (. . .) megnyilvánulás nagyon jó alkotói örömét. Abból jött létre tehát a ciklus drámai tisztasága, megrendült és megrendítő szépsége, hogy Bódi Tóth Elemér - egy magántúristaút lehetőségei keretében - bibliai helyszínekkel találkozott? Hiszen az örmények szerint Noé bárkájának még a helye is megvan az Ararát csúcsán, látni vélik-tudják, igen, itt ért földet aljagerincével, amikor elvo79 �nult a vízözön. Nem ilyen turisztikai hatásról van szó itt, azt hiszem, sőt, tudom, hanem a holocaust, az 1915-ös népirtás, az örmény mandulavirágzás, a mitikus és történelmi táj, a mindenünnen reáköszönő történelem - , s a legendák, a mítoszok - és a költő megragadó erejű azonosulásáról. A K rím b e n , a C s illa go s fészk ei, a C se h o v n á l J altában című versek (A mesék kapujában régebbi ciklus) még arról árulkodnak, hogy a verspoén keresett, közhelyszerű. A G ó ly a fö rg e te g , a N y ü v e s nap, a K ú t virá g a i (Az emlék öble régebbi ciklus) magyar és népi környezetben helytálló verspoénjai, vagy csupán maga a poén iránti igény nem menthető át igényesen nem hazai tájra. A nyom talanság cso d á i ciklus viszont ilyen - a nyelvi poént, a lusta gondolati poént csodatiszta nem is poén megoldásokkal felváltó - versbefejezésekkel ragadtat e l: „H a n cú ro z o tt lá b a im nál eg y v a d , m eztélábas leá n yka , / h u ppog ta k a fö ld p a d la to n harm atg yö n g e ta lpacsk ái / lú d b ő rző co m bj ai k ö zé szorongató sejtelem kén t / fogta b e az A ra rá to t, m in teg y óriási álm ot, / b o rzo n g vá n a fu rcsa játék eg etverő izg a lm á b a n .” (E r e b u n i le h etetlen ség eib ő l); vagy „V á g yó n n yílik a k is kéz, / táru l a kelyh e, csu k ó d ik ötágú sz iro m k é n t." (S z á rján harca az a n g y a lla l); vagy: „ A fo ly ó k és a v ö lg y e k / bá rá n yo k k én t elé b e bo ru ln a k, / csorog a n ap, m int a gránátalm a / v ére, fo lt terjed n á szlep ed ő re, / zsilip lakat alatt, em b er k ín b a n ." ( G e h a r d i k e resztelő ); vagy: „ N é z t e n ém á n a / n yo m tala n ság / csodáit az / é g b e k iá ltó .” (A n yom talanság c s o d á i); vagy: „ A táv o lsá g lefá tyo lo zza / azt is. Szétté p h e tn ék -e? E b b e n / sen ki sem 80 ( Ö r ö k b o ly g ó k ) Szándékosan idézem ezeket a példákat, mert egyúttal azt is érzékeltetni tudom velük, hogy a költői kép vagy a krónikási végszó-verslezárás mennyire következik ennek a lírának a természetéből - poén helyett, populáris hatásra váró befejezés helyett - , s mennyire a legjobb lehetőségeit ragadja meg Bódi Tóth Elemér, amikor „önmegtartóztató” a rímhasználatban, s amikor a kép (a gondolat) nagyobb hatalmának enged. Pontosan ez segítheti később is abban, hogy itt-ott fellelhető tündérkedő hajlama ne vigye könnyebb megoldások felé - az olvasónak-hallgatónak tett engedmény, vélt igény felé. Hogy „az emberélet útjának felén” már jóval túl - a költő negyvenhat éves - mit fog még alkotni két kötet, százhuszonhét vers „könyvnyilvánosság” birtokában, természetesen nehéz megjósolni. Úgy látszik, hogy nem fog J uhász F eren c, F ü st M ilá n , vagy éppen Sa in t-J ohn P erce világába lépni. Egyénisége a szigorú kis formákra fogékony, az általuk kifejezett érzékeny képigondolati tágasságra. S, fel kell figyelnünk arra, hogy a Bódi Tóthvers jólesően, harmonikusan illeszkedik vissza életünk tényei, valóságdarabjai, tudati tartalmai közé. Immár nem mondatokat olvasunk, hanem - nyelvi megformálásra szükségszerűen rászoruló - képeket. Felejtjük a mondatot, látjuk a képet. Vagy szobrot inkább? Szobrokat? Sok tiszta, jó levegő veszi körül ezeket a pontos alkotásokat. De ezt is az alkotások sugározzák magukból. (P a ló c fö ld K ö n y v e k , 1 9 8 5 . S a lh isz .” g ó ta rjá n ; Ifjú sá g i Lap- és K önyv- k ia d ó V á lla la t a K a ra n cs M g tsz tám ogatásával, 1 9 8 6 .) �Palócföld Könyvek TA M Á S IST V Á N : IS T E N V E R T Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de kikívánkozik belőlem: mint távolról odatévedt műbíráló elégedetten vettem kézbe a P alócföld K ö n y vek újonnan megjelent köteteit. Elégedetten és örömmel, holott még semmit sem tudtam tartalmukról. De miért ne örüljön az írással foglalkozó, amikor ízléses külsejű, megfelelő példányszámú könyvekkel találkozik egy olyan városban, mely sohasem tartozott a vidéki szellemi műhelyek közé. Külön öröm, hogy a sorozat nem máshonnan kikopott, vagy országos hatáskörével mindenütt élni tudó művészek számára nyújt lehetőséget. Hanem egy olyan embernek is, mint amilyen a tájhazájában született és most is ott élő Tam ás István. A költő, bár elsőkötetes, mégsem számítható fiatalnak. Kötete tehát egyszerre pályakezdés és összegzés. A versek egy része az elmúlt évek termése, ám akad közöttük negyedszázada írott is. Az olvasás után felmerült bennem a kérdés. Vajon lehet-e országos jelentősége egy olyan költői jelentkezésnek, melyből kiderül, hogy az alkotó a legnagyobb jóindulattal sem sorolható irodalmunk élvonalába. Mégis az az érzésem, ezek a megjelenések fontosak. Ugyanis budaivá redukálódott szellemi életünk bár kétségkívül jelesebb tehetségeket bocsátott útjára, ezek a költők-írók egy valamit nem tudhatnak. Azt, hogyan él ma a vidéken rekedt nyolcmillió. Tamás István meg-megbicsakló verssorokkal erről a másfajta, Budáról nem látható létről tudósít. S még valamiről. Egy olyan ember személyes sorsáról, aki az emberélet útjának felén volt kénytelen megérni saját fizikai leépülését. Az ifjúkori szerelmes verseit író költő ma már csaknem teljesen vak. S bár a művészről kritika helyett ne látlelet szóljon, s egyetlen bírálatot sem pótolhat, vagy fedezhet orvosi bizonyítvány, képtelenség lenne nem figyelembe venni, hogy míg az olvasó kezébe került kötet fehér lapjain szépen sorakoznak a fekete sorok, a költő maga ezt már nem láthatja. A tragédiának, ha művészsors, vannak erényei. De van egy gyakorta visszatérő problémája is. Hiszen a tolószékből, elmeosztályról szemlélt világ nem a tízmillió magyar világa, hanem néhány különös sorsú emberé. Tamás István kötetében az egyik legszimpatikusabb, hogy nem a világot ostorozza azért, amiről nem a világ tehet. Tamás szemérmes, látni próbál, még ha maga is tudja, hogy amit szívével láthat, azt fokozatosan és visszavonhatatlanul bontja körülötte az idő. A kötetet olvasónak megható az az erőfeszítése, ahogy a költő-ember megpróbálja épen tartani legfőbb érzékszervét, belső látását. Nehezíti a költő dolgát, hogy valóságos élettere, a vidéki, paraszti lét harmóniájával, emberi léptékű tájával, teljesen más, mint a saját sorsa ellen a teljes győzelem esélye nélkül küzdő ember világa. Ebből adódik, hogy a versek zöme nem a személyes sors, hanem a külvilág leképezése, s csak a kötet vége felé komorul el a hang, törik cserepekre a bokrok tetején madarat ringató táj idilli képe. Az első ciklusnak még csak a címe enged következtetni a várható 81 �tragédiára. A ciklus címe ( K ö d e llik ) egyszerre jelentheti a közelítő őszt és az emberi élettávlat elvesztését. (Az már csak kritikusi szőrszálhasogatás, hogy megjegyzem, a régi magyar nyelv túlhaladott, grammatikailag bonyolult fogalmait kár előszedegetni, egy költő nem attól népi, hogy holtmagyarul beszél.) Fontosabb a versek hangulata, az állóképek lágy líraisága. Tamás nem esküdözik, nem vall szerelmetesen harminc éve elhagyott szülőföldjéről egy fővárosi társasház harmadik emeletén. Egyszerűen ezt látta az ablakon kitekintve. Ezek a versek még bizonyára az egészséges, helyét kereső fiatalember emlékképei. Egyszerű szerkezetű, nemcsak érzelmeiben, de stílusukban is tiszta versek ezek, a kötet legsikerültebb írásai. A költő néhány egészen szerencsésen eltalált képben tudja jellemezni környezetét. Érezhetjük, a csőszök, madarak, halk nyárutói borozgatások világát nagyon jól ismeri. „E lsistereg , kihuny a kancsó borban a nyár. M egtizedelt rokkant bokrainkon, gondjaink fészkén elfáradt szerelem gubbaszt, m egpihen még az ág. ..' Kevésbé sikerült a városi világ fogalmainak becsempészése. Az egységes hangulathoz egységes fogalmi rend is kell. S a ciklus érettebb verseiben ezt a költő is jól tudja. Szintén felesleges a falusi világ képeiben háttérül szerepeltetni az Urat. Ezek a megjelenítések ugyanis nem istenes versek. Legfeljebb egy olyan természet- és istenfelfogás nyomai, amelyek már meglehetősen erőltetettnek, művinek tűnnek. A hangsúlyváltozást a Tem etők című vers jelenti. T em etők felé fo rdulok - mondja a költő, s pontosan érezhetjük, ez jóval több, mint egyszerű múltba nézés. Ha egy öregember a múltban keresi önmagát, az egy élet lezárása, olyan, mint mikor a zongorista hajlékony mozdulattal leemeli kezét a billentyűről. De ha 82 mindezt egy negyvenéves ember teszi, az a húr elpattanása, s nem a koncert végi nemes mozdulat. Az elpattanó húr tragikus zenéje helyett azonban néhány példaképverset olvashatunk, ami ezúttal nem tudható, hogy a költői életmű félelembe ágyazott mesterséges önkeresése, vagy egyszerű szerkesztői melléfogás. D ózsa, Petőfi, M adách, M ikszáth, B artók és Jó z se f A ttila tekinthet le ránk, a nemzeti panteon különböző traktusaiból, egy-egy emlékverssel gazdagabban. A szándék tisztességes, a névsor lenyűgöző. Bármelyiküket is választjuk példaképnek, jó helyre nyúlunk. De ha igaz általában az, hogy írni csak akkor érdemes, ha saját mondanivalónk van, ha feszít bennünket a közlés vágya, úgy kétszeresen igaz, hogy ismert életműveket létrehozott, sokszorosan megénekelt nagyjainkról csak olyankor érdemes írni, amikor valakinek különvéleménye van, vagy ha a példázattal szólni tud saját korához. Tamás István szeretettel és kultúráltan megfogalmazott sorai közül ez az eredetiség hiányzik. Olyannyira, hogy akár összecserélhető lehetne a Dózsa- vagy a Petőfi-vers. A vastrón, a „zászlónk Petőfi” , a hiába sínre dobódott költősors sokszorosan köszön vissza. Az elemző számára érdekes, ahogy a saját világában egyre nehezebben tájékozódó ember a közös szellemi talajban próbál művészi gyökeret ereszteni. De az olvasó nem kap mást, mint sokszázadszor Petőfi, József Attila, Bartók iránti rajongást. Persze aligha volna tollnok mocskolódásra mindig kész hazánkban, aki őket, a legnagyobbakat mocskolná be, de ha nem írunk a tőrt nekik szegezőkrő, vagy emberi harcaikról, akkor hagyjuk őket békében nyugodni a földben s csodáljuk égi másukat, vers helyett talapzaton. Sokkal érdekesebb és eredetibb az a ciklus, amely az első versekben még csaknem idilli táj és a kettétört emberi mozdulat találkozásáról szól. �Ilyen a N y írfá k című vers. Még látható a külső harmónia, de egyre nehezebb azt fenntartani. Egészen egyszerű példával mondva, letörölhetetlen eső folyik szét az ablakon, s hiába nyomjuk oda arcunkat, már csak kontúrokat látunk a vizes üvegtáblán keresztül. Gyengébb, bár vállalásában sokkal súlyosabb a kötet utolsó harmada. E lsősorban az a vállalkozás, mely a Csillagfürt címet viseli. A tizenegy oldalnyi poéma, úgy tűnik, méreteiben meghaladta a költő lehetőségeit. Mostanság ismét divat hosszú verseket írni, hiszen a költő éppúgy mint más műfajbeli társai, szeretné egyetlen versben összefoglalni gondolatai lényegét. Mégis, a közelmúlt ilyen vállalkozásai rendszerint nem voltak többek, mint lazán szerkesztett, csapongó gondolatfoszlányok. Még a kötet szerzőjénél nagyságrendekkel nagyobbak is elbotolnának azon a hosszú ösvényen, amit versként maguk előtt vágnak. Tamás verse még azzal a juhászi szólelemény-bravúrsorozattal sem szolgál, amely a neves pályatárs hasonló terjedelmű műveit ellentmondásaik mellett érdekessé teszik. Tamásban nem áll oly’ rendben a világ, nem mozog olyan széles skálán költészete, hogy egy ilyenfajta kísérlet sikerrel jáhasson. Az összkép szerencsére jobb ennél. S bár kétségtelen, hogy Tamás István verseinek közrebocsátásával a kiadó nem súlyos mulasztást pótolt, ám biztosított egy lehetőséget. S az esetleges fanyalgóknak jusson eszébe, a mindenkori költészet sohasem a József Attilák tömegéből állt. Sok kiadóra és a Tamás István-szerű szerény, hivatását tisztelő költőre van ahhoz szükség, hogy évszázadonként egyszer megszülethessen a K IV Á LASZTOTT. B A NOS JÁ N O S: SZ É T H A S A D T S Z Á JJA L B anos János nem igazán pályakezdő költő. Nem csupán azért, mert írásaival jó ideje találkozhatunk különböző folyóiratokban, hanem azért sem, mert ez már a második kötete. S ahogy a fiatal költők mondani szokták: egy kötete bárkinek lehet, az igazi megméretés, vagy ha úgy tetszik a költői lét valóságos kezdete a második. Banos e hiedelem szerint is költővé növekedett, s kötete igazolja ezt az állítást. Banos ízig-vérig mai költő, ennek összes stigmájával. A sorozatba úgy kerülhetett, hogy Nógrád megyéből, Ecsegről származik. Szerencsére annak a vidékről indult művésznek a fajtájából való, aki nem felejt, de nem is ragad meg. Banos versei jellegzetesen városi versek. Arról a nemzedéki közérzetről szólnak, amely már szinte közhelyszámba megy, de éppen szaporasága miatt egyre nagyobb figyelmet érdemel. A kötetet nyitó vers, mely mintegy ajánlásul szolgál az egészhez, a megakadt életről szól. A költő nem a szavak megtalálásának gyönyörűségéről ír, nem erőt kér pennája számára, sőt azt sem hirdeti országnak-világnak, hogy íme a mű. Ellenkezőleg, a kényszerű hallgatás, a kiüresedés pillanatából indul a kötet. Kényszerű hallgatást mondok, holott ez a fogalom a fekete autós félelmetes korszak terméke, de vajon nem törvényszerű-e az emberi szó megakadása, a gondolat elbizonytalanodása életünk felén, s ami törvényszerű, azt 83 �nyugodtan tekinthetjük kényszerűnek is. A költő nem ír, őszintén megvallja, pohár után nyúl, de keresi a hangot. A kötet legfőbb jellemzője, hogy egyetlen pillanatig sem állítja a költő, hogy íme megtaláltam. De megküzd becsülettel minden szóért, így helyette a bírálónak van oka kimondani, a keresés nem volt eredménytelen. Írói közhely, így hát kritikusi közhely is lett, hogy apátlan nemzedék vagyunk. Ez nem pusztán a biológiai elhalás, a történelem okozta betömhetetlen lyukak következménye. Hisz’ itt élnek közöttünk a mogorva arcúak, az erejüket percnyi célért odadobók, a félúton kiszenvedők. Emberek ők is. Tisztességes emberek, de nem apák. Banos verseiben is ott bújkál a vár, a példa, a kapaszkodási lehetőség hiánya. De ő már az apátlanok második nemzedéke. (Lám a rossz is úgy öröklődik, mint hajdanán a királyok neve előtti számnév.) S ez a második nemzedék már nem nagyon hisz a folytatásban sem. Számomra a kötet egyik legmegrázóbb verse az, amelyik a meg nem született gyermeknek íródott, s melynek olvasása közben az egyik legnagyobb előd, A d y E n d re a Fia m bölcsőiénél című verse jutott eszembe. De amíg a századelő beteg óriása személyes kudarcként élhette meg a folytatás elmaradását, addig a mai fiatal le kell zuhanjon a költő által választott világ magasából, a fejedelmi bukások szférájából, a keserves porba. Nem tudom, bár sejtem, hogy Banos versét személyes élmény inspirálta (ha nem, hát annyival nagyobb költői teljesítmény), de mindenképpen figyelemre méltó, hogy felnőtt egy olyan, a művészetben már hangját hallató nemzedék, amely már nem saját előzményeit látja ködbe bukni, de a folytatásban sem hisz. Vagyunk, mert lennünk kell - ezt sugallják ezek a szomorú, önkereső versek. 84 Ezek a versek nem attól érdekesek, hogy hibátlanul vannak megírva, ha lehet egyáltalán hibátlanul írni. Viszont érezhető mögöttük, hogy aki írja őket, nem pózol. S pózoktól terhes szellemi életünkben ez már akkor is figyelmet érdemlő erény lenne, ha a költő híján lenne egyéb erényeknek. Banos következetes, ami vélhetően szintén átéltségének, őszinteségének köszönhető. Azokban a verseiben is előbukkan a félelem, a magány, amelyek a megvalósult szerelemről szólnak. Tudjuk, a legszebb szerelmes verseket soha nem volt szerelmekhez írták. Mikor két ember keze valóságosan egymáshoz ér, az érintésben az örömön kívül ott van a félelem is. Hiszen minden kézfogás, minden érintés véget ér, csak a hazudott, a soha nem volt tart örökké. B anos érzelmes lírája így meditatívvá, egyszemélyesből, általánosabb érvényűvé válik. „Szeretkezésünk forró égövében csajhos tapogatózás a bánat, arcom nem fénylik tükröket, sókövét esőzi csak, nem árad É ln é n k ha házaló virradat küszöbét fényesítve h o ld d a l csillagbütykös u jjaival hozzánk az isten b ekopogna.” Ennyi maradt nekünk a szerelemből. Az ember már-már irigyli a Lillát sirató Csokonait. Neki ugyanis nem sikerült. Nekünk igen, de pont úgy érezzük, mintha nem sikerült volna. Az első személy azúttal nem véletlen. Banos költészetének legfőbb erényét abban látom, hogy megkísérel kimondani olyan igazságokat, bennünk is megbúvó gondolatokat, amely minket, harmincas éveinket most elhagyókat folyamatosan foglalkoztat. Én ezt fontosabbnak tartom, mint azt keresgélni, hogy hol csúszik meg egy-egy rím, vagy az alkimista szent révületével rámutatni egy úgynevezett képzavarra. Banos ráadásul közéleti költő is, ami azért külön tiszteletre méltó, mert mintha kihalóban lenne a közéleti, politikai költészet. Banos egész világszemlélete azt sugallja, pontosan �ismeri az egyéni lét determináltságát, s rájött, hogy olyan vastag falakat senki nem tud gyártani maga köré, hogy elszigetelje magát az egyre zordabb külvilágtól. Látja és érzi, hogy ami kint rossz, az nekünk is fáj, s lakatlan szigetet nem csinálhatunk magunkból egy világváros közepén. Ez is közéleti költészet, de a fiatal költő ennél tovább megy. Ennek tanúbizonysága rövid, de annál súlyosabb verse a Szervezett. „ H arm adrendűek a pillangószárnyak, október aszfaltján a röpcédulák, T erein k betontócsáin az ősz tankja gázol a partra, kétéltű krokodil, tavaszban ősz, őszben tavasz s nem is form ális Szervezett egyeduralom .” Hálás lenne oda-vissza kommentálni ezt a néhány soros verset, de jobbnak tartottam egyszerűen kimásolni, hisz’ hitem szerint az olvasó így jobban ért belőle. Őszökre és tavaszokra érzékeny éveket élünk, s aki ilyen nyíltsággal keresi az őszi avarban a röpcédulát, az mindenképp megérdemli a szimpátiát, s az ennél többet, az együttgondolkodást. Ebből is látható, B anos bízik az emberi szellemben. Bízik a költészet erejében is. Itt azonban nagyobbat téved. Hisz’ az a költő, aki szellemesen leírja, hogy oly’ nagy itt a ketyegés, hogy felrobbanhatnak a szentjánosbogarak, az bizonyára tisztában van a szó erejével is. Ennek megfogalmazása a K ö ltő szava című verse. Itt azonban alaposan túllő a célon. Mert ha érthető is, hogy a költő fontosnak tartja magát a költészetet (hisz’ ki tartsa annak, ha nem a költő), enyhén szólva túlzásnak tekinthető, hogy a szó beköti a világ sebét. Nem néhány száz vagy egy-két ezer példányban megjelent szó, de nagyra hivatott agitátorok szava is kevés volt, hisz’ ha elég lett volna, nem itt tartana a világ. A természetes, őszinte hangot kereső, a világban jól tájékozódó költőtől saját szerepének ez a túlfokozása idegen póznak tűnik, amit feltehetőleg külső hatásokból, másoktól vett magára, hiszen mást sem hallunk, mint azt, hogy a költészet meghalt, ugyanakkor rendkívül fontos. Jó lenne, ha Banos és a hozzá hasonló tisztes szándékú toliforgatók megtanulnák elhelyezni magukat a nem csupán irodalmárokból álló világban. A költő egyik versében szépnek és érthetetlennek nevezi a külvilágot. Szerencsére a kötet egésze ellentmond ennek a hamis ítéletnek. Banos verseiből egy elfogadható, de nehezen magunkhoz idomítható világ képe rajzolódik ki. Olyan világ képe, ami elég romlott ahhoz, hogy megjavítsuk, de még eléggé ép és javítható ahhoz, hogy ne siratódalokat mondjunk felette. Vitatkozhatunk arról, mennyi ebben a költő dolga, lehetősége. B anos szerint több, szerintem kevesebb. De rendkívül vonzó az a felelős, becsületes emberi magatartás, ami kiolvasható a kötet sorai közül. S amely mindenképpen kiindulási alap lehet mindazok számára, akik most még úgy érzik, sem apjuk, sem gyermekük. Végezetül engedtessék meg egy megjegyzés. B anos tisztességesebb ember és jobb költő annál, hogy kötetét családi vállalkozásban kelljen lektorálni. Az ilyen apróságokra vigyázni kell, éppen az általunk oly’ annyira szeretett költészet jövője, az emberi tisztesség jövője érdekében. (Palócföld Könyvek, Salgótarján) SIPO SHEGYI PÉTER 85 �86 �HORPÁCSI SÁNDOR „Kassáknak már mindegy” II. M indenekelőtt elnézését kérem , hogy érd ek lő d ő levelére csupán most vála szolok, kicsit összetorlódtak az esem ények (esem ényeim ). R ö v id e n : szem élyesen nem állt m ódom ban ism erni K assákot, hiszen 19 59 -b e n születtem, halálakor csupán nyolcéves voltam. K assák L a jo s számomra az egyedü li és legfontosabb M ester. Tisztelem k eménységét, erejét, érzékenységét. K öltészete előrem utató: nem csupán azért, mert hallatlanul m ai és m odern, hanem mert példam utatóan korszerű, tiszta és pontos hangvételű, örökké újat akaró, kísérletező. Szerkesztőként, irodalom szervezőként hallatlanul tudatos, érzékeny, Lapozza fel a M a évfo lyam ait! E lső k én t közöl olyan képzőm űvészeket, írókat, hazaiakat és külföldieket, akik ma a nem zetközi m űvészeti élet kimagasló alakjai. V a g y akár a Bartók-kották! Jóm agam költő vagyok. V izu á lis költészettel foglalkozom , mondanom sem k e ll: K A S S Á K ebben is példam utató volt. E n g e d je meg, hogy felh ívja m a figyelm ét két m egjelent könyvem re, m elyekben bő vebben kap impressziókat kötődésem ről, K assákhoz való ragaszkodásomról. K önyvtárakban biztosan m egleli ő ket: Petőcz A n d rá s Betűpiram is, Kozm osz kön yvek, 1 9 8 4 .; Petőcz A n d rá s - Ö néletrajzi kísérletek. M agvető, 1984. Ja va slo m továbbá, hogy nézze m eg a J E L E N L É T című folyóirat 1 9 8 1 8 3-as évfolyam ait, kiadta az E L T E B T K , nagyobb budapesti könyvtárakban, például az országgyűlésiben, hozzáférhető. N a g y o n fo n to s!: M A G Y A R M Ű H E L Y , 1 3 9. av. Jean -Jau res, 9 2 12 0 M O N T R O U G E , Franciaország. N éz ze meg ennek a folyóiratnak a K assák-szám át! Írjon levelet a szerkesztőknek! Ő k ismerték Kassákot. M éghozzá jól. E ln ézést a rö v id válaszért. E g y ik képversem másolatát elkü ldöm Ö nnek, a M esterhez kapcsolódik. Ü dvözlettel Petőcz András B udapest, ’86. 07. 16. (M e llé k e lv e egy darab képversm ásolat! A szerz.) ☆ E n g e d je meg, hogy néhány sorban válaszoljak levelére, d e nem hiszem, hogy el lesz tőle ragadtatva. V a g y is : szeretném lebeszélni a vállalkozásról, mert szerintem nagyon rossz fába vágja a fejszéjét! É n magam K assáknak csak egy kiállítását láttam a fiatal m űvészek k lu b jában, de még egyszer nem kérek belőle. N e firtassuk miért nem, hiszen én is képzőm űvész vagyok, csak éppen kettőnk között egy végtelen űr tátong, mert én akarok valam it m ondani és van úgy, hogy előbb születik a vers és utána az alkotás, d e ugyanez elő fo rdu l fo rdítva is. K assáknál sem m iféle rendszer nem azonosítható. 87 �Idősebb barátaimnál érdeklődtem K assák felől, d e beszélgetéseinkből az Ö n számára sem m i hasznosat, úgy értem „p o z itív e ” hasznosat nem tudtam leszűrni. K o vá cs K á ro ly színm űvésztől azt tudtam meg, hogy Ő csupán a fe le ségét ismerte és az „ü rg e” nem is érdekelte. M int m űvész dilettáns volt, ez egyértelműen kiderül a kollegák vélem ényeiből, akik a v ele kortárs Bortnyik Sándort is néha erre a színvonalra helyezik. Szerintem B ortnyik azért lén yegesen jobb volt, vagyis m aradandóbbat alkotott. M int költőt nem tudom értékelni, mert egyrészt nem ismerem, d e nem is vagyok kíváncsi rá, ez nem tudom miért van, d e engem nem érdekel, szívesebben vonzódom olyan kollégákhoz, mint N a g y László, vagy mint K o n d o r Béla, aki iskolatársam volt. T an ácsom : ha valam it m ég K assák-ügyben ki akar kaparni a régmúltból, feltétlen meg kell keresni azokat, akik Ő t szem élyesen is ismerték, d e előrebocsátom, hogy sok jót nem fog hallani róla. N e m tudom ez miért van, d e ha „M a jo r T a m á s” -témához nyúlna izgalmasabb problém áknak nézne elébe. sokkal D e még inkább javasolnám, ha m indenáron írni akar, higgyel el, élnek mai művészkortársak is, legfőképpen a képzőm űvészek között, akik érdem esek v o lnának még életükben a publikálásra, hiszen éppen Ő k azok, akik kim aradnak a televízió akárm ilyen m űsoraiból és legfeljebb a kvízm űsorok kérdéseiként szerepelhetnek szem élytelenül a m unkáikon keresztül. Ö nnek sem kell messzire menni, hiszen M iskolcon sok k ed ves kollégám él, akik érdem esek volnának arra, hogy valaki írjon ró lu k! K assák L a jo s m ár senkinek sem k e ll! M iért is k e lle n e ??? A mai m űvészeti közélet is tartogat százszorta izgalmasabb dolgokat, mint egy Kassák-sztorit. A d . 2. H a m ód van rá, írjunk az élőkről, amíg élünk, hiszen tudhatjuk, hogy holnap ki m egy el. soha nem E szavakkal zárom soraim és kérem ne haragudjon, hogy az általam sem m ibe vett K assákról lebeszélem . N in cs értelm e! H iggye e l ! \De, ha mégis megírja könyvét, számíthat a legszűkebb K assák-baráti körre, akik ma talán, ha tízen vannak, d e a kiadáshoz barátokat n e keressen. A zt, hogy miért támadják, vagy nem tám adják egyértelm ű; dilettáns volt, mint képzőm űvész, mint költő, d e egy biztos, hogy a N e w Y o r k kávéházban mindennap meg lehetett találni. E ln ézést kérek a semm itm ondó tippekért és kérem , ha lehet ezt a témát ne erőltesse. Baráti üdvözlettel Csurgói Máté Lajos festőművész-grafikus Budapest, 1985. január 8. 88 �K érdésére a következőket válaszolhatom : K assák számomra nem jelent semmit. Írónak tartom, nem is rossznak, d e a „festészete” a Bauhaus tehetség nélküli imitációja. A Bauhaussal pedig a X X . század utolsó tizedeiben az a dolgunk., hogy m inél előbb elfelejtsük, mert kevés stílus okozott annyi bajt és bosszúságot, mint ez, nézze meg lakótelepeinket, azok a Bauhaus diaadala. A legjelentéktelenebb szecessziós festő is értékesebb számunkra, mint bárm elyik a Bauhaus-körből. T u do m , hogy évtizedek óta mesterségesen reklám ozva van, nemzetközi artconsernek dicsőítik, mert jól keresnek vele, d e a kárt nekünk okozzák. K assák maga érdekes jelenség volt, én már akkor ismertem, am ikor az általa kívánt és m egálmodott vezetés félreállította. Em lékezetes volt egy fe lszólalása a képzőm űvészeti szövetségben am ikor erről beszélt és K ö peczi erőteljesen ledorongolta. N em esen viselte a fejbevágást. O lvasom em lékezéseit az A lfö ld b e n , ren dkívü l jók és élesek, kiderül, hogy csakugyan jó író. A festészethez persze csak a divaton keresztül van köze. Jó munkát kíván va üdvözlettel Szinte Gábor Budapest, 19 85. X I. 15 . ☆ Valóban, pályakezdő korom ban, „hatással” volt rám Kassák, d e nem közvetlenül szem élyesen és nem a m űvészetével. N e m is nézeteivel, politikai v ilágával. V id é k i voltam , s „h a lvá n y gőzöm ” se volt ilyen dolgokról, nem is érdekelt. 1 7 évesen az iparm űvészeti iskolára kerültem Pestre. Ösztönösen egyáltalán nem tudatosan - viszolyogtam az iskola avatag szellem étől - egy é v után nem mentem vissza, kár, ezzel elvesztettem egy „ö sztö n d íjféle” segítséget, amit valam i katolikus egylet adott. V a lam i homályos elképzelésem volt a m űvészeti életről. M ű veletlen is v o ltam, tele kisebbrendűségi érzéssel. Ú tmutatás nélkül éltem napjaimat. K e z d tem olvasni össze-vissza, jól-rosszul, ezt-azt amihez hozzájutottam valahogy, így jutottam K a ssá k : „ E g y em ber élete” című önéletrajzi regényéhez. O lv a stam nagyon dicsérő recenziókat a könyvről. (Szabó D ezső nevére em lékszem .) E lolva stam a k ö n yv et; nagyon is tetszett. N e m tudtam látni irodalm i értékét, se m űvészeti színvonalát, azt sem, m i abban új. A K a la n d tetszett. E n nek hatása alatt én is - egy barátommal, osztálytársammal nekivágtam Olaszországnak, gyalogosan, pénz nélkül, kéregetve. Persze nem úgy történt semmi, mint azt a könyvben olvastam. N e m akartunk vallást alapítani és azt gyanítom : nem repült el fölöttünk a N ik k e lszamovár. E g y hasonló receptet próbáltunk megjátszani, hogy a zsidó hitközséget „m e g vá g ju k ” , d e a rabbi nem hitte el a mesét és azt a pengőt, amit mégis adott,, szertartásosan megátkozta” . Visszakerülvén mányaimat. Olaszországból tovább folytatom a K. főiskolai tanul- A ztá n több hír jutott hozzám K assákról. O lvastam könyveit, verseit - tanulmányait, persze a felét sem értettem. A z ún. m unkakörletbe sohase jutottam el. 89 �E g yszer egyik barátom elvitte néhány munkámat megmutatni Kassáknak, aki azt m ondta: azt látja, m ajd most leegyszerűsödik. E r r e én úgy em lékszem , hogy „k e v é s ” és többé nem kerestem K assákkal kapcsolatot. N e m akarok olyan dolgokat mondani, ami nincs, nem v o lt ; am i később alakult k i emlékezetemben. V o lt idő, am ikor m ajdnem kapcsolatba kerültem Kassákkal. H át a 3o-as években nem im ádták a hivatali hatalomban levő k Kassákot, mert azt mondták rá, kommunista. A z is volt. A munkásosztályért harcolt. N e m lehet elképzelni, hogy H orthy szivére öleli. A maga m ódján marxista volt. Ő volt a kemény, megvesztegethetetlen ember. Erőszakos, m egm ondós volt s talán nehéz volt vele kijönni. A legkisebb kompromisszumot se tűrte. E zért még lehetett jó és nagy művész. A z élet elveszi a kocka túl éles sarkait, d e ő m indvégig elég sprőd volt. N e m göm bölyödött le. Sírem léke rettenetes súllyal és otrombán őrzi emlékét. A z t hiszem, mint költő-író túléli picturáját. H a m egjelenik a könyv, amit Ö n ír, és jó lesz, akkor érdem es munkát végzett. K assák végül is - hibáival és ném i „eszelő sségével” együtt nagy egyéniség volt. Ü dvözlettel Iván Szilárd B udapest, 19 85. I. 10. ☆ M indenekelőtt elnézését kérem ren dkívü l késedelm es tásommal kapcsolatos elfoglaltságok, m ajd tucatnyi más és privát problém áim késleltették válaszomat. K érése szem megírni amit - sajnos, elég keveset — tudhattam Lajosról. válaszomért. A kiállígond, sokféle munka, megtisztelő, és igyekés tudhatok Kassák Gim nazista korom ban igen nagy hatással volt rám néhány lírai kötete. E z e k nem is kifejezetten az avantgarde munkái, későbbi termés. M élyen és bensőségesen érintett az az igazi és sajátos költészet, ami ezekből a sorokból áradt. N e m em lékszem sajnos, a könyvcím ekre, talán „ A tölgyfa le v e le i” ( ? ) lehetett az egyik. E ln ézést kérek, ha nagyon melléfogtam. Sajnos, ezek a könyveim már nincsenek meg. Szem élyesen 19 6 1 körül találkoztam K assákkal, talán a B écsi úton( ?) lev ő otthonukban. Barta L ajo s szobrászművész, atyai jó barátom és mesterem vitt e l Szandai Sándor szobrászm űvész társaságában. Term észetesen igen nagy benyom ást keltett bennem az idős mester, lenyűgöző volt nyíltsága, szívélyessége, közvetlensége, amihez n yilvánvalóan társult az a hatás, ahogyan egy magamfajta fiatal festősiheder készült arra a találkozásra, am ely alkalm ával szem től-szem be találkozhat egy élő mítosszal, a kristálytiszta, pontról pontra vaskövetkezetességgel épülő életm ű birtokosával, a százados tölgyfa kem énységével elveih ez és művészeterkölcséhez ragaszkodó, és meg nem alkuvó emberrel. 90 �A m it most itt leírtam, nos nagyjából ezt jelentette nekem m indig Kassák. N o s, a látogatás során több tucat képét mutogatta sorba, konstruktívarchitekturális fogantatású, d e igen sokszor ren dkívü l érzékeny modellálású, előadásit mű veket láthattunk. A hőskori, régi avantgarde m űveket összevetve, - nekem legalábbis úgy tűnt - igen érzékenyen megmunkált felületeket alkotott, hogy úgy m ondjam m egérlelődtek fiatalságának erőteljes, ám néha iskolásnak ható festői gondolatai. M ég egy em lékem van K assákról. T alán még ebben az évben, esetleg 62ben a fiatal m űvészek klubjában néhány lelkes em bernek sikerült egy kis V a jd a Lajos-kiállítást szervezni. E z ren dkívü li esem énynek, nagy dolognak számított, fő képp rajzok szerepeltek, ha jól em lékszem. A z egész kiállítás 1 egyetlen - este tarthatott. A terem zsúfolásig telt érdeklő dő kk el, közöttük sok kiváló művész, művészettörténészek, érdeklődök, sok-sok fiatal. Egy rö vid előadás hangzott el M á n d y Stefánia részéről V a jdáról. A z est vezetője szerette volna, ha kialakul valam iféle beszélgetés, eszmecsere, vita, ha valam i nem csak az előadó részéről hangzik el. D e nem hangzott el semmi. T eljes csend volt, az érezhető felgyülem lett feszültségek ellenére is, a V a jd a iránti nyilvá n való teljes hódolat ellenére, a művészet, a gondolat, a tett, a m egnyilvánulás szabadságát olyannyira nélkülöző m űvészek sem tudtak megszólalni, nem m ertek megszólalni. . . E k k o r kért szót Kassák. Igen szabatosan, d e ren dkívü li h é v v e l és indulattal utasította rendre a jelenlévőket, elsősorban a nagyszámú fiatalságot, miszerint ő, fiatalsága idején, rendszeresen bocsátkozott órákig tartó vitákba, olyan vitákba, am elyek során igazán nem sok kellett volna, hogy egyébként megbecsült pályatársaik és ő is egymás nyakának ne essenek elveik, gondolataik kifejtése, vagy jobb megértetése érdekében, hitük védelm e érdekében, tekintet nélkül a bárm ilyen következem ényekre. E z feloldotta a hangulatot, és m egindult valami. D e ez már nem lényeges. H o g y miért támadták, tám adják oly sokat? - kérdezi. E z t, gondolom , a m indenkori avantgarde váltja ki, továbbá az a bizonyos hajlíthatatlannság, am i ha jól tudom - a legsötétebb időkben is sajátja maradt. A Rákosi-diktatúrára gondolok. Végezetül ideírom másik mesterem, később barátommá lett kiváló festőm űvész nevét és címét, aki valóban jól ismerte Kassákot szem élyesen, sőt irt is róla nem egy ízben, és igen nagy tisztelője volt m in d ig : B álint E n d re , Budapest, B u d a fo k i u. 4 1 /B . 1 1 1 1 . Rem élhetőleg fo g válaszolni, bár sokat betegeskedik évek óta. K öszönöm bizalmát, jóleső éreklődését. Igen örülnék, ha csak kö zvetve is hasznát veheti ennek a csekélységnek, a m ivel szolgálni tudtam. K ívá n o k sok sikert munkájához, kívánom , hogy szándéka szerint alakuljanak a dolgok. Ü dvözlettel Molnár Péter Kecskem ét, 1986. február 12. ☆ Sajnálattal írom le, hogy nem találkoztam K assák Lajossal, személyesen. M int íróval az olvasója, mint képzőm űvésszel a nézője igen. A z t mondhatom, hogy találkoztam Kassákkal. A z „ E g y em ber é le te " nagy élm ény volt számomra, korán olvastam, úgy em lékszem, mint gimnazista, akkoriban jöttem fe l Pestre 1 9 5 8 vagy 59-ben akadt 91 �a kezembe. A leginkább a töretlen hite, elszántsága érintett meg, ennek a m unkászseninek. A képzőm űvészeti m űködése nekem idegen. T ő le hallottam viszont Uitzról először és így kezdtem U itz iránt érdeklődni. Hozzám ő áll közelebb, mint művész. A m ik o r Uitz hazajött és m i felkerestük a M unkácsy M . utcai külügyi szálló szobájában, G yu rcsek Ferenccel, B álván yo s H u bá val és Philip Clarisszal, akkor Uitz beszélt Kassákról is, mert sógorok voltak. F ő leg szem élyes m egjegyzéseket tett Kassákra, hogy nem egészen úgy volt az, ahogy K a si leírta (t. i.: az E g y em ber életében az Ő rá - Uitzra - vonatkozó részt, hogy m egverte volna a feleségét és utána az ablakm élyedésbe húzódva, hosszasan és fájdalm asan hegedült volna, t. i . : U itz.) A beszélgetésről úgy rém lik - a mester engedelm ével - készült m agnófelvétel is. E z valószínű B álván yos H ubánál van. A z ismereteim szerint Fá jó János, B a k Im re, M olnár Sándor festőm űvészek közeli kapcsolatban voltak Kassákkal. M unkájához sok szerencsét kíván ok és jó erőt, egészséget. Sajnos, csak ennyit tudtam írni levelére válaszként. Ő szinte barátsággal ü dvö zli Kő Pál Budapest, 1986. IV . 29. ☆ K assákkal csak u dvarias köszönő viszonyban voltam, többet róla nem m ondhatok. T isztelettel Örkény István Budapest, ☆ A „ K O R T Á R S ” által továbbított levelét február 15 -ik i keltezéssel - június 2-án kaptam meg. Ugyanis A ustrália a fö ld m ásik részén rendes postával csak hosszú idő alatt érhető el. K i tudja, m erre és m ilyen hajóval jön. A légiposta is egy hét, tíz nap alatt jön meg. Így csak most válaszolhatok levelére. K assák Lajost én szem élyesen nem ismertem, hiszen én 1 9 2 3- 2 4 - 2 5-b en Párizsban és nem Bécsben éltem. 19 25-tő l 1 9 3 8-ig éltem Magyarországon, a legtöbbször a mozgalomban való részvételem miatt börtönökben. 1 9 3 8-ban újra Párizsba mentem, s ott éltem, részt v é v e a háborúban, a visszavonulásban, aztán a francia rezisztancban. 19 5 2 óta A ustráliában élek. K assák közismert tevékenységét természetesen jól ismerem, mégis azt hiszem, hogy 19 19 . és 1 9 3 7. között K assák M agyarországon csak illegálisan volt olvasható - hatása rám az emigráns sajtóval együtt minimális volt. A k k o ri felfo gá som szerint Kassák m űvészi meglátásai és útja eltért az európai ba lolda li művészet és irodalomtól. E b b e n látom okát, hogy nagy tehetsége dacára is befolyása minimális volt, hiszen mint emigráns, a magyar nyilvánosság kis részét érintette. A „ M A ” művészeti iránya a diktatúra idejébő l mégis eredendő m ély nyom okat hagyott a magyar életben, másrészt K assák írói szem élyiségét emigrációba kényszerülése sokban torzíthatta. Szem élyes tapasztalataimból tudom, hogy K assák hatása barátomra, Illyés G yu lá ra nem volt döntő, d e mégsem elhanyagolható. Kassákot Ő a magyar irodalom egyik óriásának tartotta. K ö rü lbelü l ez m inden amit mondhatok az Ö n által felvetett kérdésekre. Szívélyes üdvözlettel Mr. Ernest Normai Austrália, 1986. június 6. 92 �Köszönöm , hogy megtisztelt bizalm ával. É n nagyon felületesen ismertem csak Kassákot. M unkakapcsolatban voltam vele. A k k o rib a n 19 59 körül én szerkesztettem az Irodalom történeti Intézet kiadványait, és terveztünk egy Em lékezések sorozatot. E n n ek első vagy m ásodik darabja lett volna K assák könyve, az izmusok története. A z egész sorozatot lelőtték az Akadém ián . Így m aradt kiadatlan Kosztolányiné K arin th y-kön yve is (ennek még a kézirata is eltűnt), és nem jelent meg K assák könyve sem, csak egyes részleteket publikált belőle különféle folyóiratokban. U gyanekkor volt egy terve, am ely szintén nem valósult meg. K örkérdést akart intézni és részben intézett is a m odern m űvészetről a legjelentősebb avantgarde m űvészekhez, elsősorban külföldiekhez. Ú gy tudom, elég sok válasza is összegyűlt, erről özvegye tudna bő vebbet mondani, d e a k ia dván y itt is meghiúsult. E z ügyben kaptam tőle talán két levelet is. (1 9 7 2 . aug. 1 2 ) É p p e n egy hónappal ezelőtt kezdett levelem et nem tudtam befejezni, olyan tömeg korrektúra szakadt közben a nyakamba. E lnézését k érem. Időközben azt hallom, hogy a P etőfi M úzeum is kezdem ényezett valam i hasonló körkérdést a magáéhoz. E z persze nem azt jelenti, hogy maga hagyja abba a válaszok gyűjtését, d e helyes lenne, ha előbb tájékozódna a múzeumban, talán T axn er Ernőnél. N e vegye rossznéven, hogy nem felelek részletesen kérdésére - utazás előtt is állok, d e meg Kassák-élm ényem nem volt olyan jelentős, hogy erről érd emes lenne számot adnom , talán az A d y h o z kötődésem nagy ereje miatt. Legelsősorban is a költő özvegyéhez kell fordulnia, aki most úgy tudom nagyrészt N agym aroson él (k edden , szerdán van benn Pesten). Azután nagyon érdemes lenne felkeresni K assák nővérét, de az ő címét sajnos, nem tudom. (K a ssáknétól ne kérdezze, mert ők nagyon rosszban vannak tudomásom szerint.) K érdései közül csak egyre válaszolnék: m i az oka, hogy még most is támadják. Vélem ényem szerint éppen ez mutatja, hogy Kassák valaki volt. A n nál is inkább, mert a támadói sem voltak senkik (Jó z se f Attila, L u k á cs!). A z ilyen antagonizmusok kibogozása a legm éltóbb feladat irodalomtörténész számára. Sajnálom , hogy okosabbakat nem tudtam írni. Vállalkozásához sok sikert kívánok. Ü d v ö zli Vezér Erzsébet Budapest, 19 72 . július 18. ☆ N a g yo n köszönöm megkeresését, két okból is. Legelőször azért, mert nagyon örülök annak, hogy K assák Lajo sró l (ím e !) nem feledkezett még meg m indenki - másodszor pedig azért, mert boldog vagyok, ha segíthetek. É n nem vagyok elm életi em ber, nemigen tudok úgy fogalmazni, ahogyan értékelő tanulmányban illő és szakszerű, d e gondolom , Ö nnek nem is erre van szüksége. B o ld o g vagyok, ha szubjektív érzéseimet és rokonszenvem et komolyan veszi valaki. A z t hiszem, úgy vagyunk ezzel, mint a szerelem m el: semm i szükség arra, hogy elem ezzük az okát, inkább el kell m erülnünk benne. Hálistennek Ö n is úgy teszi fö l nekem a kérdést, hogy „m it jelent számomra K a ssá k ? ” Hát ez az, erről van szó, én csak azt tudom egy-két m ondatban m egvallani, hogy nekem mit jelent (és titokban rem énykedem , hogy az okos és bizonyító eszm efuttatások m ajd csak elvégzik azt a feladatot, hogy m inél többek részére jelentsen K assák annyit, amennyiért élni akart). 93 �T eh á t: - én egészen a d d ig az irodalm i estig, m elyről feleségem beszámol (a lev él H . S.-nál - a szerk.) nem ismertem K assák Lajost személyesen. D e nem is a szem élyes ismeretség a fontos. Számom ra az em beri és m űvészi magatartás közeli példája volt mindig. A távoli példa Beethoven. Lehet, hogy bizarrnak tűnik a két n év egymás m ellé helyezése. Pedig nagyon is rokonok ők, éspedig éppen abban, amiért a p élda képeim : a következetességükben, a csökönyös akarásukban, meg nem alkuvásukban, és legfőképp abban, hogy sem m iféle világi hatalom előtt nem hajtották meg a fejüket, nem voltak hajlandók meghajolni más előtt, csakis a művészeti alkotás előtt. E z a két gőgös betonem ber: a v ilág kérdéseiben nem alkuszik, d e épp így, sem m iféle engedm ényt nem hajlandó tenni soha, am ikor m űvészeti kérdésekben kell ítélkeznie. H a m űvészi igazságról van szó, akkor nincs K assák tekintettel sem m iféle egyéb szem pontra nem ismer korszerű és elavuló igazságot, csakis igazságot. E z a magatartás szükségszerűen jelent állandó harcot, m inden napért külön és szem élyesen meg kellett verekednie - aztán az idő, a kicsi és nagy kérdésekben egyaránt, m indig sorjában igazolta. Pontosan azért, mert nincsenek kicsi és nagy kérdések, hanem m inden az egész szolgálatában áll. M ondható esetleg, hogy hiszen K assák egész élete a stílusváltások sora hogyan beszélhetek akkor hát következetességről, kitartásról, csökönyösségről, konokságról? - N o igen, „ k ív ü lrő l” nézve, felületéről szem lélve az életét, v a lóban heccelődhet így bárki. Csakhogy pontosan ez a stílusváltogató nyughatatlanság a legdöntőbb bizonyítéka annak, hogy sem m i se volt annyira fontos neki, mint az igazság kimondása, a meglátott m űvészi élm ényvalóság átadása. E b hez kereste egész életében az eszközöket, a formát, a kimondhatatlant akarta m indig kim ondani, a megközelíthetetlent úgy m egközelíteni, hogy azokat is rádöbbentse arra, amit ő látott meg, akik ezt nem látták meg. E b b e n volt ő hajlíthatatlan, ebben a bitében, h o gy: meg kell találnia azt a kifejezési lehetőséget, am ellyel a legpontosabban és a legcáfolhatatlanabbul mondható ki, ami nem hordozható tovább egyetlen lelkében. A legnagyobbak nagysága ez a bátorság: nem m egelégedni a már kim ívelt m ódozatokkal, hanem erőt találni ahhoz, újra és újra, hogy a jobb ( vagyis bizonyítóbb erejű) m egvallási-átadási lehetőség rem ényében félre tudjuk állítani az utunkból a már egyszer kipróbáltat. N e m arról van szó, hogy meg kell tagadnunk a régebbi alkotásainkat, hanem arról, hogy ne álljunk meg, ne m aradjunk meg annál, ami már „ jó l m egy” , ne legyünk annyira kényelm esek - vállaljuk a bizonytalanságot, ez a legnagyo b b bátorság. E h h ez viszont gigantikus belső biztonság szükségeltetik, betonember, betonlélek. E z t testesíti meg számomra K assák Lajos. E lnézését kérem , hogy nem esztétikai vélem ényt nyújtottam. N a g yo n k ívá nom Ö nnek, hogy ezt a feladatot Ö n végezze el sikeresen. B o ld o g vagyok, hogy nemcsak a m űvekre kíván támaszkodni, hanem em beri arcvonásokra is kíváncsi - meggyőződésem, hogy épp ezért lesz a tanulmány hiteles és így k erülhet em beri közelségbe az, amit róla m ondani kíván. Ismételten köszönöm, hogy ilyen munkába fogott kitartást és bátorságot kívánok hozzá, őszinte szeretettel: Kende Sándor Pécs, 19 72. július 94 5. �Szem élyesen nem ismertem K assákot. Ő - tudtom m al - m indig Budapest-lakó volt, magam meg - néhány egyetem i évem et leszám ítva „ v id é k i” . M indössze egyszer láttam, a M agvető K ia d ó várószobájában: ha jól em lékszem : 6 5-ben. Magányosan ült, mintegy önmaga jellegzetes magányában szikár szoborként. Em lékszem , egy pillanatra felvetődött bennem : oda kellene hozzá lépnem , be kellene mutatkozni - d e hát mit mondhatok én - N e k i ? (A k k o rib a n jelent meg az első kötetem : még annyi irodalm i „n e v e m ” sem volt, mint m ost; m iért zavartam volna tolakodásom m al, okvetetlenkedő „tisztelgéssel” , amit nyilván - és joggal - viszolygással fogadott volna. . . (A ztán a titkárnő kihozott neki valam i p a p írt; átvette, bólintott és elm ent.) K é t évre rá meghalt. M ost, könyvét lapozgatva, e néhány verssora kívánkozik id e : „T á rsa im közt idegen, s ha tömeg sodor / A k k o r is egyedü l követem az ösvényt. . . ” (K e reszttel a vállam on) ,,. . . hiába ültet a tűzhelyéhez és hiába kérdez / más nótát fú jok én naponta, s ha tenyerébe venne / ma, vagy holnap onnan is kiesnék, mintha lyukas voln a .” (H azudozó özvegyem ber) A z t hiszem, ez az öt sor tömören jeleníti meg Kassákot, sorsostól, költészetestől. É rd e k e s pl. a m ásodik vers 2. sorában a „naponta” is: igen, mindennap írt verset, tudomásom szerint az este csöndjében m indig ráhajolt az aznapi tiszta papírlapra. „Szavak at gyűjtünk a papírra a fájdalom és öröm szavait a lélek felé p ü l” . . . nem tudom, m elyik verséből valók e szavak, d e hozzám most valahogy ezek állnak a legközelebb, és nem is csak m ondandóm képzettársításai révén. Időben, korban messze voltunk egymástól, a világ, a környezet, am elyben élt, számomra legfeljebb olvasm ányélm ény. Á m most, hogy öregszem és magányosodom , egyre többször nyúlok a polcra verseiért. E szubjektív, em ocionális vonzalom mellett van valam i, ami miatt a kassáki vers nagy felkiáltójel kortársi líránk szürkülő horizontján. N e m társadalmi, azaz tartalmi tényezőkre g o n d o lo k : az ilyesm i egyszeri és ism ételhetetlen; én különben is a költészet elkötelezettsége mellett voksoltam , és szavazok ma is: a „M esterem b erek” bárm ilyen gyönyörű és igaz hitvallás is, ennél valam i konkrétabbat követel meg az „itt és most” . Inkább a mondat trónfosztására gondolok, am elyben ugyancsak buzgólkodik az a pseudo-líra, am ely - m ennyiségében legalábbis - lassan eluralkodik különböző „ m o dern ” ( ?) törekvések égisze alatt: ma divat va svillá va l egymásra hányni a szavakat, a fféle „szószedeteket” verssé tö rdelve lírává kinevezni, egy állítólagos szabadasszociációs attitűd jegyében. E z e k a versek - ha egyáltalán azok - arról nevezetesek, hogy semmit nem vállalnak, nem m on dan ak; olyan ez, mint az absztrakt festészettel való b lö ffö lő visszaélés. ( Számom ra Picassónak egy odavetett am orf színfoltja mű, mert tudom, hogy tud rajzolni, kom ponálni stb.) D e egy ismeretlen titán tízhúsz „ odavetett” szava nem vers, mert - alighanem joggal - gyanítom, hogy fogalm a sincs a kassáki versm ondat építkezéséről. Igen, K assák m indig mondott valamit, mondatokat írt, nem szavakat. S ez számomra példa, tanulság, jel „a ere perrennius” . N e m az írásjelek elhagyása az, ami ellen ágálok. K assák sem élt velük, nem tartotta őket lényegesnek. D e van a kassáki versben m ond a t; a höm pölygő sorok m ondatok: m ondanivalók nehéz gályáit hordo zzá k; ha az em ber kihallja az eresztékek, csapolások csikorgását a gondolat sebességéb ő l: ez az anyag, a szó legfenségesebb értelm ében vett matéria győzelm e, az „ele m ek e n ” , a közegen. A mondatokadta megmunkáltság, a gondolat anyaggá lényegülése az, am i szerény vélem ényem szerint ma különösen időszerűvé teszi a kassáki lírát: nem hiszek a híg művészetben, a lenge szóban, am ely egyképpen riszálja magát m inden számba jöhető befogadó előtt, mint a prostituáltak. A 95 �líra - bár ez talán paradox dolog - számomra pregnánsan férfid o lo g : masculin valami, am ely m ond valamit, tehát megragad, nemz és tovább örökít. M indezt a „férfiasságot” igenis a mondat adja meg a versn ek : aki ettől megfosztja, eunuchokat „á llít elő ” - de minek. . .? Kassák és a verse tölgyből, vasból való. E zért marad fö n n ; azért példa. N e szokjon el tenyerünk az érdes felü letektől: mögötte erő van, ősanyag. Lényeg. Niklai Ádám D ebrecen, 19 7 2 . decem ber 12 . ☆ M egkaptam augusztus 16 -i levelét és m inden további nélkül elhiszem M ag á nak, hogy Székely Péter nem informálta magát szándékáról. A rr ó l ugyanis, hogy ez egy szoborterv, amelyet itthon szeretne felállíttatni. Péter ugyanis kissé hóbortos, d e sok mindent elér, amit a fejébe vesz. Így mégis kérem - az eredeti skiccet tartsa meg M agának - d e egy fotókópiát m indenesetre küldjön, ha ne a d j Isten, mégis harapnának a dologra, legalább tudjam, hogy m iről van szó. A m i levelezését illeti Kassák-ügyben, az végül is kom oly teljesítménnyé vált. A z a vélem ényem , a M agvető K iad ó n ál keresse meg K a rd o s G y ö rg y igazgatót, m ondja el neki könyvtervét, m ondja el azt is, hogy én támogatom, természetesen egy m egfelelő válogatással és örvendetes lenne, ha ez a k ö n yv a centenáriumra megjelenhetne, am ely 19 87-b en esedékes. M eglátja, K a rd o s szívélyesen fog M agáva l tárgyalni erről a dologról. H a valam ire jutott, kérem értesítsen, azonkívül ne felejtse el, hogy k ívá n csian várom Székely Péter rajzának a fotókópiáját. Szívélyesen ü d vö z li: Kassák Lajosné Budapest, 1984. szeptem ber 10. 96 �A szerkesztő asztala Kinek kell napjaink magyar irodalma? - néhány éve még így szögezték nekem a kérdést baráti körben, ha szerzők és művek hosszú sorával igyekeztem bizonygatni, érték mindaz, ami itt tenyészik jelenidőben, kortárs eredményként. Alkalmanként hangot adtam ennek lakóhelyem szervezett helyi kulturális-ideológiai-politikai fórumain is. Utóbb már rezignáltan ismételgettem: szellemi öncsonkítás amit elkövetünk, szellemi öncsonkítás. . . Mert közben változtak az idők. A kérdés már így hangzik: kell egyáltalán valakinek? Kell, kell, kell! - ismételtem nyomatékosan, de nem felhevülten. Az érzelmi fűtöttség itt már keveset segít, gondoltam. Túlsúlyba kerültek az ellenérvek az időközben napvilágot látott statisztikák alapján. Minek idézném? A kérdést kell másképpen feltenni. Egyszerűsítsünk! Bizonyos, hogy irodalmunk jeles művekkel örvendeztetett meg bennünket a tágan értelmezett jelenben. Tanúként egyedül Agárdi Péterre hivatkozom, aki a legutóbbi írószövetségi közgyűlésen felszólalásában a félmúlt érdemes szerzői és m űcím listájával lepte meg a hallgatóságot. Micsoda gazdagság! - dőltek hátra sokan. Ezt mondom, ezt mondom - fújtattam. Jó, jó, de ki olvassa végig ezt a hosszú listát? Spíró György dühödt bizonygatásai (Mozgó Világ 1987/4.) szerint sokan. Egyetértek vele. Van közönsége ennek az irodalomnak. Mi is ezt állítottuk és elvégeztük a próbát is. Kortársaink című sorozatunk egyértelmű sikert hozott. Hernádinak, Krasznahorkainak, Esterházynak nem egyszerűen közönségsikere volt, hanem könyveikkel járultak eléjük türelmes sorokban; Király István hiteles és hitet adó szavaihoz nem volt elegendő pó tszékü nk... Helyszűke miatt nagy ugrással azt kell aláhúznunk - még ha a kérdést összetetten és árnyalatabban is látjuk, mint aminek kifejtésére itt lehetőség nyílik - , hogy a közvetítők felelőssége igen nagy. Mindinkább a felelősség hiányát érzékeljük. (Vagyis felelőtlenséget.) Ebben a közegben is hamarábbi az ítélet, mint az ismeret. Bizonyító példáinkat - helyiek és országosak egyelőre megtartjuk magánarchívumunkban. Irodalmunknak pedig szóljon változatlanul Illyés Gyula köszöntése: virágozzék a tisztes ipar! L. P. �Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/87b45332278691818b1cde0fa86baf4d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d035962d91088df33fbd610b1e76620b.pdf 94cf272f069efd10f30c667a164a1af7 PDF Text Text �Tartalom XX I. É V F O L Y A M 3. SZÁM 1 Jánosy István: Kórházban, Felhő: ennyi az életünk (vers) 3 Krausz Tivadar három verse K A S S Á K L A JO S (1887-1967) 4 5 7 10 14 23 32 42 Petőcz András képverse Major Ottó: Kassák és Veres Péter vitája Kassák Lajos: „Munkásirodalom” Veres Péter: Van-e hát munkásirodalom? Tandori Dezső: „Itt vagyok hát, hogy köszöntsétek éveim” G. Komoróczy Emőke: Termékenység-motívumok Kassák Lajos számozott verseiben (tanulmány) Horpácsi Sándor: „Kassáknak olyan mindegy” Mészáros Ottó két verse M Ű H ELY 43 Mezey Katalin: Hodossy Gyula munkái elé 46 Hodossy Gyula versei és prózája 50 Fráter Zoltán: Médiumok, víziók (tanulmány) VA LÓ SÁG U N K 60 Praznovszky Mihály: A főszerkesztő vendége. . . (interjú) 64 Gubcsi Lajos: Mit ér a közgazdász, ha fiatal? 68 Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte dr. Reichard Jenő főigazgató főorvost. . . (interjú) 72 Fodor András: Bartók és a magyar költők (esszé) 81 Cs. Varga István: Fodor András Fülep-képéről (kritika) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 86 Szakály Sándor: Magyarország a II. világháborúban (kritika) M Ű T ER EM 89 Menyhárt László: Az „ismeretlen” Szalay Lajos (tanulmány) E számunk illusztrációs anyagát Szalay Lajos grafikái közül válogattuk, a Művészet c. folyóirat archívumából. (Fotó: Somfai István) �JÁ N O SY ISTVÁN Kórházban Az egyik öreg 80 éves elmúlt, napja már a zsírospadra fordult. Szívének órája alig ketyeg. Láttam rajt a fel fekvés-hegeket: pünkösdi rózsák, pirosak. Minek él ez? Minek kínozni csak? De mindennap eljön a rokona: aszott szilva-arcú görcs nyanya. Ott bajmolódik, sürgődik körötte. Mint a libáé libben lepke röpte. Becézi, mandarinnal éteti. A felfekvéseit kenegeti. Százszor ismétli: ne igyék sokat. Egye inkább a mandarinokat. Itt hányódom fulladva. Görcsberánt a Démon. Kicövekelve álmodom, hogy kergetnek, kötél a torkomon, s egy boxbajnok-gerilla fölvezette kedvesemet egy garniszálló-szobába, s ott lelek rája torkaszegve. S én tűrtem: tetszett neki, menjen el. Most üveg-áttetsző teste víz alól megjelent. Kék Ophélia-arca iszalag-kóc gubancban. Utána fuldoklom: pulzusom a francba. Agyam kiégett. Kevés a levegő. Akarva pumpálom be. Gyötör a lebegő semmittevés. Homokóra szalad. Ophélia a vízben befon az iszalag. Az öreg lihegése már úgy szalad, mint a megháborodott gyorsvonat, melyből kiesett a vezető, s a gőz nyomása egyre nő; kék vatta-felhő villámlik, sziszeg, jön a kanyar. . . s én ott ülök az első kocsiban. . . Medúzák, íriszek hűtik arcom. Vészfék. A lihegés eláll örökre. Vizslat a tudomány. E K G szarkalábak: éljen tovább az ember. Beh szépek a fehér köpenyes angyalok, mint rejtjeleket, böngésznek türelemmel! S közben a lélek a világűrben lebeg tova, mert ami volt. nem szűnhet meg soha! De szégyenem a legkegyetlenebb, hog y a teremben én vagyok a legkönnyebb beteg. 1964. dec. 10. 1 �Felhő: ennyi az életünk Végső éveiben apám kedves Berzsenyijét bújta szünetlenül, véle járta a Ság hegyét, Sömjént és Magasit, s látta, e dombokon mint baktat le a két tehén nagyapját víve, s őt lomha kocsin, amin reng zöld tengeri-szár, s habot fújnak kis tehenek, s felleget űz a szél. . . Felhő: ennyi az életünk: alakváltva zenét zsongat e halk varázs, mellyel ártani nem tudón gyógyítunk, s híveink arcai fénylenek. Hangokban nemesül szívünk és versünk sem egyéb, mint zizengő zene, melyben szép, igaz, és a jó ellentéteket old, s oltja a szenvedést. 2 �K R A U SZ T IV A D A R mindent és semmit elsőként süllyedünk döntötte el a kapitány elsőként hagyta el a hajót süllyedünk döntötte el a kapitány elsőként . . . a mentőcsónakot süllyedünk döntötte el a kapitány . . . a testét süllyedünk döntötte el . . . a lelkét süllyedünk . . . a kapitányt megmenekült a hajóba a mentőcsónakba a mentőövbe a testébe a leikébe a mindenbe a semmibe a magába a kapitányba süllyedt kapitány ha madár g yalogszívvel ember nem járta tájon igazi ha madár valószínűleg veréb lépdel szívem táján fütyörész hiába mai költő ember nem járta tájra nem tud lépni már a fiktív vers is rég eljött de még a fiktív tájakról is onnan minden igazi melegebb sötét konyhában hosszú kés szobában gyermek alszik nyílik a konyhaajtó 3 �KASSÁK LAJOS 1887— 1967 Petőcz András képverse 4 �Kassák és Veres Péter vitája a munkásirodalomról F él évszázada éppen Sch ö p flin A la d á r, a N yugat és két háború közötti irodalmunk legtekintélyesebb kritikusa így írt Kassákról: ,,K a ssák Lajos az első jelentős író, akit az ip ari proletariátus adott a m agyar irodalom nak., s aki m egm aradt m in d vég ig osztálya levegő jéb en . . . L egn ag yo b b m ü ve a sokkötetes E G Y E M B E R É L E T E . . . a képzelhető legőszintébb és legrészletesebb önéletrajz. L ep lezetlen ü l elm on dja ben n e gyerm ekkorától m eglett fé r fik oráig é lete m in den esem ényét, lerajzolja m indazokat az em bereket, a k ik k el érintkezésbe jutott. N em titkolja e l a leg k én yesebb dolgokat sem : nem szégyell sem m it az életébő l, m ert m in d ig tiszta m aradt a szíve. O lyan titkait lep lezi le a proletáréletn ek, am ilyeneket p o lgá ri levegő b en n e velk ed ett em ber el se tu d képzeln i. A proletárság életfo rm áiró l m egszokásairól sen ki sem adott ilyen m egren dítő képet. Szociológusoknak dús bánya ez a mű, m ert am it elm on d, azon rajta van az átéltség hitelesítő b é ly e ge. R egén y eib en realista m in d vég ig , ben n e m arad annak az osztálynak a k ö rében, m elybő l származott, m in dig a m unkásem ber életét vilá g ítja m eg kü lönböző oldalairól. M int szocialista jó id e ig kötelezőn ek érezte m agára nézv e a tendenciát, d e újabb m ü veib en - ahogy ezt elm életben is b eva llo tta rájött az irodalom autonóm voltára és kikü szöbölte írásaiból a tendenciát. Ő az egyetlen nagyhatású szocialista író, d e szocializm usában is a m aga útját járja, nem tartja m agára n ézve kötelezőn ek a m arxista dogm atikát. Szocializm usa a szárm azásával való szolidaritásból tá p lá lk o z ik .” (Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története a XX. században - 1937.) V eres Péter másként látta Kassákot. Négy esztendővel később, 1941. február 1-én F eljeg y zések a m ai m agyar m un kásirodalom ról címen cikke jelent meg M óricz Z sig m o n d lapjában, a K e le t Népében. Ebben azt fejtegeti, hogy e hazában nincs, nem volt, és nem is lehetett számottevő munkásirodalom. Ennek oka munkásaink társadalmi színképének határozatlansága, nemzeti gyökértelensége és az, hogy írói nem azonosak vele. „ A z egyetlen m unkásíró K a ssák - írja Veres Péter - , d e önéletrajzán és agitációs reg ényein túl ő sem írta m eg a m unkásosztálynak és a m unkáséletform ának a regényét. A la k ja i m in d az osztály szélén kuncsorognak: esett m unkások, va gy esett polgárok. . . N ag yo n jellem ző, hogy talán leg jo bb regényét, a M ISILLÓ K IR Á L Y S Á G Á T ő is hazulról, a paraszti v ilá g b ó l hozta. . . ” „ D e - mondja a továbbiakban - nem is szült az az óriási em bertöm eg (ti. a hazai munkásság) egyetlen igazi írót sem. Jó z s e f A ttilát, D arvast, K a ssákot a fa lu k ü ld te vagy do bta id e .” A K e le t Népének Kassák is, Veres Péter is megbecsült és - mondhatni állandó munkatársai voltak, természetes hát, hogy a szerkesztő, Móricz Zsigmond hozzászólást kért Kassáktól az őt személyében is érintő cikkhez. Így született meg Kassák remek esszéje, a M unkásirodalom . Ezt viszont 5 �Veres Péter nem hagyta válasz nélkül, noha Kassák vele, személy szerint, nem vitatkozik; le sem írja a nevét. Célszerűnek látom mindkét cikk közlését, döntse cl az olvasó kinek miben van igaza. Annyit azonban hadd jegyezzek meg, hogy Kassák bizonnyal vitatható, kedvetlen és elmarasztaló véleménye a M árciusi F ro n tról és széthullásáról oly időben íródott - négy esztendővel a Márciusi Front zászlóbontása után - , amikor annak egyik alapító tagja, F éja G é z a szembekerülve B ajcsy-Z silin szky E n d r é v e l is, már a politika jobb oldalára sodródott, s még tőle is jobbra némely népi írók E r d é ly i Jó zseftő l Sértő K á lm á n ig és K o d o lá n y itó l Sin ka Istvánig. A magyar irodalom szellemi baloldalának oly következetes képviselője, mint Kassák, erre igen érzékeny volt. Idegenkedve fogadta nyilván - mint egyébként Illyés G y u la is - Veres Péter írásainak feltünedezését a jobboldali sajtó hasábjain. Évekkel később, Kassák hatvanadik születésnapján, 1947 márciusában jelen lehettem hivatalos születésnapi bankettjén. Itt a kolíciós pártok szónokai köszöntötték, a Parasztpárt képviseletében a jobbján ülő Veres Péter. A kedvesen tósztozó Veres Péternek Kassák hátat fordított, s a pohárköszöntőkre válaszolva egyes-egyedül az ő szavaira nem reflektált. Engem izgatott, mi a magyarázata ennek a már-már sértés számba menő ridegségnek. Megkérdeztem hát tőle. Azt válaszolta, hogy Veres Pétert jó írónak tartja, de nem feledheti, hogy a háború legsötétebb napjaiban szélsőjobboldali lapba dolgozott, fajvédőkkel és antiszemita uszítókkal kokettált, miközben tagja maradt a Szociáldemokrata Pártnak is, egészen a német megszállásig. ,,M eg is m ondtam ezt neki k ereken - így Kassák - , m ég abban az időben. A z írói m éltóság v éd elm éb en tettem. É ntőlem - mondotta nem k e ll félten ie őt. M int írót becsülöm . A z A lk o tá s (a Magyar Művészeti Tanács lapja, melyet Kassák szerkesztett) n yitva áll őelőtte is .” De visszatérve Kassák cikkéhez a Kelet Népében és Veres Péter hozzászólásához: „ Van-e hát munkásirodalom?” - itt Veres Péter már más hangon, megbecsüléssel írt Kassákról. Majd egy évtizeddel később azonban, a fordulat éve, 1948 után, midőn a politika nyolcévi hallgatásra ítélte Kassákot, Veres Péter pedig az Írószövetség elnöke lett, bizony semmit se tett az elhallgattatott író érdekében. Kassák halála után nekrológot írt róla a V alóságba, amelyben költészetének nemzeti karakterét vonta kétségbe. Ebből a távlatból visszatekintve, mindenesetre más jelentőséget kap ötven év előtti vitájuk. Ha az olvasó teljesebb tájékozódásra törekszik, hadd ajánlom figyelmébe Veres Péternek a Kelet Népe ugyanezen évfolyamában megjelent N ép iség és szocializm us című cikkét, mely „elméleti alapvetéssel” is szolgálhat Kassákkal történt vitájához. Ebben egyebek között azt olvashatjuk: „ A Sin ka-vers vagy a N ém eth-tanulm ány lehet hogy iskolás, széptani szem pontból nem különb mint a K osztolányi-vers, vagy a Babits-tanulm ány és m égis ezekben valahogy benne rezeg a m agyar közösség lelk e, m últja, jelene, jö v ő je, am azoknál m eg a legszebb írásoknál is azt érezzük: m agánügy.” Az itt kifejtett elgondolásai a felszabadulás után persze elvesz- tették időszerűségüket s csak az ötvenhatos tragédia után, 1957-ben támadtak fel újra, akkor készült írásában, mely halála után, 1971-ben kapott csak nyilvánosságot, egy meg nem jelent tanulmánykötet előszavaként, ugyancsak a V alóságban. Születésének centenáriumán ma már aligha vonható kétségbe, hogy K assák vitathatatlan és kitagadhatatlan része nemzeti irodalmunknak, akár- 6 �csak Kosztolányi és Babits is, vagy mint életművének időt álló részében Veres Péter. Vitájuk a munkásirodalomról mégis, vagy éppen ezért, érdekes lehet a mai olvasónak. S alkalmat adhat fontos konzekvenciák levonására az irodalom társadalmi gyökereit, népi karakterét és egyetemességét illetően. E következtetéseknél arról se feledkezzünk meg, hogy vitájuk annak a Móricz Zsigmondnak a lapjában jelent meg, aki egyszerre volt egyetemes, a maga paraszti világát is képviselő és a N yu gat nagy nemzedékét is reprezentáló, halhatatlan alakja irodalmunknak. M A JO R OTTÓ „Munkásirodalom” Írta: Kassák Lajos Kedves Zsiga bátyám, felszólítottál, hogy írjak cikket a munkásirodalomról. Sajnos, legjobb igyekezetem mellett sem tudok a feladatnak megfelelni. Hogyanis írhatnék arról, ami meggyőződésem szerint nincsen. Hoszszú éveken át foglalkoztam a kérdéssel s végül is kétségtelenül rá kellett jönnöm, hogy tévedés azt hinni - a nagy alkotó irodalom problémáin belül adva vannak a polgári, a paraszti és munkásirodalom külön sajátos problémái is. Tulajdonképpen mit is értünk külön-külön polgári, a paraszti és a munkásirodalom fogalma alatt? A polgári, paraszti vagy munkásosztályokból származó egyének irodalmi munkásságát-e, vagy pedig származásra való tekintet nélkül, mindazoknak fáradozását, akik a polgári, paraszti, vagy munkáséletforma köréből veszik irodalmi témájukat? Az előbbi csoporthoz tartozik például Gorkij, az utóbbihoz Tolsztoj. Elfogultság nélkül állíthatják-e azt, hogy Gorkij munkásirodalmat, Tolsztoj pedig a felső tízezrek irodalmát művelte? Nem inkább az válik-e előttünk világosabbá, hogy a két nagy alkotó szellem, osztályának lemarasztaló és deformáló befolyása ellenére is a szociális és humánus szellem egyetemes képviselője. Az az érzésem, hogy a művészetnek ilyen osztályhoz kötése, részletekbe tagolása inkább az alkalomszerű helyzetnek kihasználására törekvő politikus ügye, semmint az alkotó szellemé. A politikus, mint minden emberi megnyilvánulást, a felületes gondtalanságot, vagy az összezavartságból származó kétségbeesést, ugyanúgy a saját célja érdekébe kívánja és tudja állítani, mint a művészetet. S kisebb baj lenne, hacsak a kész produkciót sajátítaná ki és alkalmazná ilyen értelemben, de láthatjuk, hogy fizikai erőszakkal, vagy a rábeszélés módszereivel magát az alkotót is szolgálatába akarja állítani oly módon, hogy feladatokat tűz elé, szerepvállalásra kényszeríti s így illuzorikussá iparkodik tenni előtte egyéni fejlődésének elemi lehetőségeit. S ez így nagyon helyesen is van. A maga területén álljon ki minden- 7 �ki százszázalékos eltökéltséggel, vélt igazságai és helyesnek tűnő célkitűzései mellett. A politikusoknál ez így is történik, sajnos azonban nem mondhatjuk ugyanezt az írókra. Elődeink egészen másként csinálták, mint a mi korunk alkotói. Hogy érvényre juttassák énjük legbelsőbb világát, ha kellett, szembefordultak istennel és emberrel, a megmerevedett dogmákkal csakúgy, mint a gyakorlati élet kis praktikáival. Nem a vallás, nem az osztály és nem a faj képviseletét tartották hivatásuknak, hanem az egyre meszszebblátó és egyre magasabbra törő szellem erőit iparkodtak kifejezni mennél áthatóbb intenzitással és mennél gondosabban szerkesztett formában. Szent Ferenc irodalma éppen ezért nemcsak a keresztényeké, hanem az emberiségé lett, mint ahogyan Gorkij irodalmát nemcsak az anyagi rabszolgaságból felszabadulni vágyó proletárok becsülik nagyra, hanem a szabad érzelmű polgárok, sőt a humánus szellemű arisztokraták is. Bárha a szociális osztálytagozódás nemcsak materiális, hanem szellemi bélyegét is ráüti egyedeire, mégis minden osztály kitermeli magából azokat a magasabb rendű, fejlődésre képes egyéniségeket, akikből a célzatosan felállított korlátok ellenére is nyilvánosságra törnek azok a maximális erők, amelyek az ember egyetemes sorsát tükrözik. Mennyit írtam már a pártpolitikusok erőszakoskodása ellen, az irodalom védelmében s csodálatosképpen nézeteim hangoztatása miatt az írók nem kevésbé ütöttek fejbe, mint a politikusok. Szinte már restellek ismét ellentmondani ezeknek az alkalmi csetepatékba nyakig beleveszett íróknak. Hogyan magyarázzam meg nekik világosabban, végre az ő számukra is félreérthetetlenül, hogy a fórumi sikerekért feladták a végső győzelemre törekvő harc folytonosságát, annyira rácsodálkoztak a jelen felületi tüneteire, hogy szemük előtt bezárultak a perspektívák, s mikot azt hitték, hogy hivatásuknak élnek, kimerültek az alkalmi szerepek megjátszásában. . . Kedves Zsiga bátyám, ennek az állításomnak az igazsága mellett olyan példát hozhatok fel, mint a napjainkban nagy garral kezdődő és siralmasan önmagában összecsukló falukutatók, vagy a Márciusi Front íróinak tragikomédiája. Nem kívánom most elemezni, hogy ezek az írók egytől-egyig valóban írók voltak-e, de ha együttvéve íróknak nevezzük őket, akkor kegyetlenül szép példáját szolgáltatták annak, hogy mi nem az író emberi feladata, ha valóban embertársai szolgálatára kíván lenni. Munkásságuk első korszakában maguk és politikai barátaik is, nyilván teljes jóhiszeműséggel, úgy gondolták, paraszti származásuk úntig elég ahhoz, hogy hangot adjanak és célt jelöljenek ki a paraszti népesség életfejlődésének. Elképzelésük a megteendő útról és beteljesítendő célról szinte gyermekesen naiv s a múlt század romantikájával annyira telített, hogy álomképüknek a szembeötlő külső erők nyomása nélkül is össze kellett omlani, szét kellett morzsolódni az önmagukban rejlő, idejében fel nem ismert és mély tradíciókban gyökerező ellentmondások miatt. Íme az osztályírók, akik alaptermészetüknél, szűk látókörüknél és rövid lélekzetű dinamikájuknál fogva semmivel sem mások a gettó íróinál. Egy bezárt világban élnek s ezt a világot sem gazdasági, sem szellemi vonatkozásban nem tudják belekapcsolni az egyetemesebb világ gazdasági és szellemi áramlataiba. Ha szigorú tárgyszerűséggel igazságosak akarunk lenni, akkor ma már felvethetjük a kérdést, hogy ezek a paraszti származású írók a mai politikai 8 �káoszban nem többet ártottak-e a parasztság emberi ügyének, mint amenynyit használtak? Tudniok kellett volna, hogy paraszti problémák nincsenek a nagy társadalmi problémáktól függetlenül. Az osztályok tagozódását, anyagi és szellemi állapotát nagy részben az általános társadalmi rend, a termelés és elosztás formája és a kultúra kisajátításának foka határozza meg. Aki tehát a parasztság, vagy munkásság sorsán javítani akar, annak a különböző helyzeti tényezőket össze kell látnia és a győzelem reményében a rendszer ellen indít mozgalmat, vagy ha író, belső szükségletből olyan irodalmat alkot, amely a dolgokra általában rányitja az ember szemét s általában érzékennyé és nagyobb igényűvé formálja. S ha ez így van, kedves Zsiga bátyám, mint ahogyan kétségtelenül így van, akkor végzetes tévedésen alapult a falukutatók és a Márciusi Front íróinak megmozdulása, mert hiszen, ha gazdasági és politikai szempontból az osztálytagozódás az általános társadalmi rend függvénye, magától értetődik, hogy az osztályirodalom is, mint olyan, csak függvénye lehet a fennálló társadalmi rend irodalmának. Osztályirodalmat csinálni tehát annyit jelentene, mint az osztályhelyzetébe kényszerült ember osztálykultúrájának többé kevésbé szerencsés művelése. A társadalmi ember szellemi fejlődésének kérdése, az én meggyőződésem szerint, a szellem általános fejlődésével esik egybe, s így számomra ma már kimondottan parasztirodalom, vagy munkásirodalom reakciós előjel nélkül el sem képzelhető. Hangsúlyozom, hogy ma már, mert hiszen volt idő, mikor a népművészet mélyenszántó és csodálatosan gazdag kultúrkifejeződés volt. Akkor, mikor a nép közvetlen kapcsolatban élt a természettel, mikor misztikus félelme s a gyönyör utáni áhitozása társadalmi elnyomottságánál fogva éppen csak ebben a közvetített formában fejeződhetett ki. De amióta ebbe a megtermékenyült kiszolgáltatottságba beleszólt a technikai civilizáció, az ősi korlátok felbomlottak, s a paraszti népség nemcsak ruházkodását változtatta meg, hanem belső élményvilága is megváltozott, aminek elsősorban primitív népi művészete esett áldozatul. Ezer oka van annak, hogy ma már nem virágzik a népművészet és sokkal több reális okát ismerjük annak, hogy hasonló művészi törekvés, misztikus belső áhítat és kényszerű kifejezési készség az ipari munkásság tömegeiben meg sem született. Az ipari proletariátus, osztálykialakulásának kezdete óta tömegeivel és egyedeivel benne áll a világ gazdasági és szellemi áramlataiban, s ahogyan fel akarja magát szabadítani áldatlan gazdasági helyzetéből, ugyanúgy igényt tart az egyetemes kultúra eredményeire is. Amit eddig művészi termelés címen a különféle munkáspártok mesterségesen kitenyésztettek, nem volt egyéb dilettantizmusnál és mindmáig a kultúra selejtes adalékának tekinthető. Igaz viszont, hogy az osztályba kényszerített munkásság soraiból egészen nagy koncepciójú, elsőrangú tehetségek fejlődtek fel, ugyanúgy, mint a parasztság tömegeiből. Mind a két osztályt nagyrészben még ma is hatalmas nyers erőnek képzelhetjük el s csak természetes, hogy ez a nyers erő öntörvényei szerint is kiválasztja és maga fölé emeli életerőinek szabaddá lett és előretörő reprezentánsait. Ezek a munkás- és paraszttömegekből előlépett egyéniségek tehát nem az osztálykultúra gyarapítói, hanem osztályhelyzetük ellenére is, osztály-, vallás és faji szempontokkal el nem különíthető alkotók. Kedves Zsiga bátyám hiába is rosszallanád a munkás- és parasztkultúráról vallott nézeteimet, ha mégis megtennéd, kénytelen lennék a te példádra hivatkozni, aki ugyan paraszti származású vagy, de hál istennek már 9 �rég túlfejlődtél osztályod kicsinyességein, s ha írásaid legnagyobbrészt a paraszti sorsokról szólnak is, mindazoknak az embereknek szívét érintik, akik még nem merültek alá az embertelenségben. Nagy a parasztság ereje, hogy téged kitermelt magából, de nagy a te erőd is, hogy ki tudja, milyen meszszire, előttük állsz már az időben. A munkásságnak is világszerte vannak ilyen fiai, ezek ugyan sok mindenben ellentétbe jutottak az osztály dogmáival, de az ő útjuk mutatja meg az utat a többiek számára is. Vagy huszonöt évvel ezelőtt írtam le ezt a mondatot, a munkáspárt vezetőinek adresszálva: „N e irodalmat követeljetek a proletárnak, hanem a proletárt segítsétek hozzá az irodalomhoz.” Végeredményben ma sem tudnék egyebet mondani erről a kérdésről. Van-e hát munkásirodalom? Í rta: Veres Péter A Kassák cikkében nagyon sok igazság van. De, hogy milyen nagy dolog a jó irodalom, a tisztult gondolatok tiszta kifejezése, arra bizonyíték ez a cikk. Mert a Kassák igazsága nem meggyőző. Lépten-nyomon érzi az ember a homályban maradt ellentmondásokat: a nagyobb, avagy csak szintén érvén yes részigazságokat. 1 . Hogy minden igazi író az általános emberi felé tör, az igaz. Én is ezt írtam nemrégiben is, éppen a Kelet Népében, a munkásirodalomról szóló cikkemben, ilyenformán: „ A nagyigényű író m in dig az osztály n élk ü li társadalom nak ír, m ég akkor is, ha osztálytársadalom ban él, sőt m ég ha v a lam elyik harcospárthoz tartozik is .” De azért a dolog mégsem olyan egyszerű, mint Kassák írja, hogy munkásirodalom pedig nincs és kész. M ert van em ber, aki már író s van, aki író akar lenni. Aki már író - ha igazi író - , keresztültör az osztályokon (Gorkij s Kassák is példa rá), de amíg ki nem derül, hogy van-e ekkora ereje vagy pedig csak harcos szellemi munkás, újságíró, vagy közíró lehet belőle (ezt még maga sem tudja előre), addig bizony csak az osztályával, osztálya nevében, sőt osztálya harcos pártjában hadakozhat. Furcsa is volna, ha éretlen fejjel az érett írósághoz nélkülözhetetlen mély emberi tapasztalatok nélkül odaállítaná magát, ahol a harcokkal és művekkel megbizonyított életű írók állanak. Akik ilyesmivel próbálkoznak, nem írók, hanem nagyképű sznobok vagy szolgalelkű szellemi mandarinok. Ez nemhogy nevetség: ez teljes képtelenség. Így senki se lesz író. Mindenkinek magának kell megharcolnia az útját s ezt hol tehetné egyebütt, mint egy harcos közösségben. Még ha grófnak született, akkor sincs más útja a becsületes és nagyigényű embernek, de ha munkásnak született, akkor meg éppen csak innen indulhat. Mert bizony a túloldal csak osztályán keresztül vesz tudomást róla. Akkor lesz belőle érték, akár 1o �mint veszedelmes ellenfél, akár mint elcsábítanivaló eszköz formájában, amikor már a saját osztályában helyet teremtett magának. Ott pedig csak harccal, közösségi érdekű harccal teremthet helyet. Egyéni külön vágyaira nem sokat adnak osztálytársai. Így aztán munkásirodalom szükségképpen van. S az elnevezést is a túloldaltól kapja. Nem mi nevezzük önmagunkat munkás- vagy parasztirónak, hanem a túloldal különböztet meg így bennünket a saját íróitól. Mert bizony van „polgári” , sőt „úri” író is. Ez minden íróval így volt eddig, még Kassákkal is. Sőt vele a legjobban minden írók közt. Csodálom, hogy ő ezt elfelejti s most olyan kegyetlenül lebecsüli a paraszti írókat. Pedig azok is csak azt akarják, amit ő keservesen, de úgy-ahogy elért: előretörni az általános em beri fe lé . Itt van aztán a f ő k é rd é s : osztályukkal vagy osztályuk n élk ü l akarnak-e előretörni? Erre mindegyikre van példa. Csak a világirodalomban legismertebb példára utalok. Knut Hamsun is a mélységből indult, Gorkij is, Gorkij hű maradt nemcsak az osztályához, hanem a harcos mozgalomhoz is (bár neki is lehetett vitája a párttitkárokkal), mégis keresztül nőtt az osztályokon. Hamsun viszont csak kinőtt az osztályából, de szinte észrevétlenül belenőtt a másik osztályba. Aki ma osztályfeletti akar lenni s írásaiban és emberi magatartásában ezt próbálja érvényesíteni, az végül a túloldal osztályemberévé válik akaratlanul is, mert az alulról feltörő osztályerők szigorúan élére állítják e kérdést: h ova tartozol? A m ik o r ők harcolnak, senki sem m aradhat sem leges. Aki azt mondja, az örök emberihez vagy az örök szépséghez tartozik, azon veszi észre, hogy az uralkodó rétegek már a sajátjuknak számítják, mert a kritikus pillanatban semleges maradt. Ilyen k o r nem csak az a fontos, hogy az író m it csinál, hanem az is, m i ennek a társadalm i hatása. Ezt keservesen tapasztalom magam is. Más kérdés az, hogy az író a párttitkár vagy az agitátor ízlése szerint hű-e. Azt hiszem, ebben Kassákkal közös tapasztalatok alapján mondhatom: örök lehetetlenség. A bürokrata nem ér fel az alkotó szellemhez és így nem is adhat utasításokat neki, hogy mit és hogyan írjon. Az alkotó ember vagy megtalálja vagy nem. Ha megtalálja, akkor a mozgalom vezetőinek meg kell becsülniük, ha nem találja, csapjanak utána. Siralmas helyzet az, ha a mozgalom hivatalnokai az alkotó írókkal hadakoznak. Munkásirodalom hát soha sincs valami külön irodalom, de mindig van mint az egyetemes irodalomnak egy része. Ugyanúgy, mint ahogy munkásosztály is lesz, amíg osztálytársadalom lesz. A munkásirodalom csak átmenet az általános emberi felé. S hiába mondja ma Kassák, hogy munkásirodalom nincs, mert ha igaza is van, hogy alig több gyarló kezdetnél, de az bizonyos, hogy amíg munkásosztály lesz, addig irodalmi igényei is lesznek s ehhez írói is lesznek. Ha az egyik kiöregszik vagy kiemelkedik belőle, másik jön helyébe. Az osztály szüli őket, amíg az osztály életképes és harcképes. S ha majd a munkásosztály megszűnik mint külön osztály, de a szelleme lesz az általános em beri, akkor megszűnik a külön munkásirodalom is. Addig lesz és legyen is. Legyen és pedig mindkét formájában, legyen harcos és legyen ábrázoló, sőt legyen szintétikus, harcos és ábrázoló iro ­ 11 �dalo m együtt, mert így adja a legnagyobb hatást. (Lásd éppen Gorkij, Tra- ven és Silone műveit!) 2 . Kassák még ezt is írja: ,,... számomra ma már kimondottan parasztirodalom vagy munkásirodalom reakciós elő jel n élk ü l e l sem képzelhető” . A munkásirodalomról már láttuk, hogy van és lesz és szükségképpeni jelenség s nem is reakciós. De ettől még ez a tétel teljesen igaz lehet a parasztirodalomra. Éppen azért vállaltam el a szerkesztőség kérésére, hogy sok kínos vitám után megint hozzászóljak ehhez a kérdéshez, mert a Kassák tétele Magyarországon még a parasztirodalomra sem igaz. Ha NyugatEurópa némely országára mondaná, ahol a parasztság felszabadítása regen befejeződött, mert a polgárosodás és az ipari fejlődés útján minden paraszti feszültség levezetődhetik, teljesen igaza volna. De nincs igaza Közép-, Kelet- és Dél-Európa parasztságára, de különösen nincs igaza Magyar-, Lengyel-, Spanyol-, de talán még Olaszországra sem. Ahol a parasztság biológiai erői (népszaporulat) s szellemi, politikai, gazdasági erői (földnélküliség, munkanélküliség, jogtalanság) nem vezetődhetnek le a polgári boldogulás egyéni útjain, ott a parasztság osztályszerű erő, még ha nincs is öntudata és harcos szervezete. V agyis latens társadalom változtató erő. (Itt a magyarázat az én Giono-ellenességemre is: ami Magyarországon nem reakció, az Franciaországban reakció!) A magyar népi írók mozgalmai tehát azért nem reakciósak, mert ennek az osztálynak öntudatot, egyelőre külön paraszti öntudatot akarnak adni, mert erre van szüksége, a latens erőknek pedig utat akarnak nyitni. De még ettől is lehetnének reakciósak, ha ezt a népet visszafelé akarnák vezetni a hűbéri tehetetlenségbe. Ilyen író azonban nincs. Azok, akik eddig a polgári boldogulásban hittek s annak az útját próbálták egyengetni, lassan-lassan belátják, hogy már ez is lehetetlen. S ha következetesek és becsületesek, akkor tovább mennek s nem állnak meg, csak a teljes igazságnál, s ez az, hogy a parasztság felszabadítása már csak egy ú j és va ló d i szocialista ren d ben leh etséges: vagyis együtt a tö b b ivel. Aki erre akarja őket figyelmeztetni: nyitott ajtót dönget. Én hiszem, sőt tudom, hogy a népi írók „bomlása” körül csalódások érik még nemcsak a tárgyilagosságra törekvő Kassákot, hanem a kárörvendő jobboldali és álbaloldali ellenfeleiket is. Mert hiába bomlanak fel a népi írók ilyen vagy olyan csoportjai, ha az írók hűek önmagukhoz, a népükhöz és az írói belső igazsághoz, akkor továbbra is azok lesznek, akik eddig voltak. Én az eddigi csoportosulásoknak is hitetlen Tamása voltam, s inkább csak partizán munkát végeztem, de ha úgy adódik, megint csak belemegyek az ilyen csoportosulásba, még akkor is, ha előre tudom, hogy széjjelbomlik. Mert az írók ugyan mind önálló egyéniségek s mind megáll önmagában is (aki nem: az nem író), de a társadalmi szerep, amit a munkájuk kényszerít rájuk, időnként egymáshoz kényszeríti őket. Voltak már szocialista munkaközösségek is, itt nálunk is, éppen Kassák körül is s ha szétbomlottak is, munkájuk nem volt hiábavaló. Talán az is valami, hogy a munkáskórus-kultúra alapját éppen a „M este re m b e re k ” írója, vagyis Kassák vetette meg. S így volt ez másutt is. Nem ismerem a francia munkaközösségek sorsát, de annyit tudok, hogy a „ M o n d e " és a „ V e n d r e d i” közös­ 12 �ségei ugyan felbomlottak, de azért Barbusse, Romain Rolland, Guehenno Chamson, Malraux csak azok maradtak, akik azelőtt voltak. Írónak is, embernek is, szocialistának is. A népi íróknak hát nem omlott össze semmi „álomképük” (Mi volt az „álomkép” ? - Kassák ismeri?) Ők egyszerűen úgy érezték annak idején, hogy cselekedniök kell valamit. S cselekedtek, amit tudtak. Harcos könyveket írtak és „fa lu t kutattak” . Valójában nem is nagyon kutattak, mert minden lényegest előre tudtak: ez csak megnyilatkozási alkalom és forma volt. S a munkájuk nem volt hiábavaló. Mert ha nincs is még utánuk nagy harcos tömegmozgalom, de lesz. Lesz, mert már meg van hozzá a közszellem. az idegen maszlag hatása is tűnőben van s ami a fő, megvan az a sajátságos szellemi izgalom, ami a nagy változásokat szokta megelőzni. Ma az egész országban a parasztság legjobbjai, az ország összes iskoláiban az ifjúság legjobbjai, de még az ipari munkásság is figyeli, hogy mit csinálnak és mit akarnak a népi írók. Azért van körülöttünk annyi vita. Ha csak „írók” volnánk és nem „é b resz tő k ” is, akkor a kutya se törődne velünk. Legfeljebb elolvasnák vagy eldobnák a könyveinket, ki-ki ízlése szerint, mint az olvasmánygyáros írókét. Ki harcol ma Herczeg Ferenc, vagy hogy fiatalabbat is mondjunk arról a vonalról, Fekete István körül? Míg az ún. „ polgári b a lo ld a l” is csak ellenünk hadakozik, mert igazi ellenfelei ellen nem tud, nem mer, de nem is igen lehet szólni. Visszatérve a témához, lehetne azon vitázni, hogy a Szeptember végén és a Puszta télen nagyobb vers-e, mint az Egy gondolat bánt engemet és a Talpra magyar s hogy Gorkijnak gyöngébb műve-e az Anya, mint a Gyermekéveim. Aki ezt állítaná, igaza volna. De ugyanilyen könnyű kimutatni - s ezt Kassák sem tagadhatja - hogy Petőfi és Gorkij nem lettek kisebbek, azért, mert ezeket a harcos műveket megírták. Sőt művészileg nagyobb írásaikhoz éppen ezek hozták meg az igazi társadalmi visszhangot. A z író író harcos tett n élk ü l is, d e harcos tettel nagyobb em ber. Így van ez hát a mienk dolgában is. Ha Illyés nem írta volna meg a Hőskölteményt és a Puszták népét, Darvas az Egy parasztcsalád történetét s a többiek is a magukét s ha nem márciusi frontoztak volna, akkor ugyan mit is csinálhattak volna? Nem tehettek egyebet, mert nekik ez volt az „ ü g y ” . Az írónak a sok parancs közt legeslegelső: önmagát adni. Ők önmagukat adták. Igazuk volt, mert társadalm i visszhangot kaptak. Mások is önmagukat adták: múlton rágódók, Európa-rajongók egyformán. Miért nincs visszhangjuk? Miért csak ,,o lv a s ó ik ” vannak és miért nincsenek „ h ív e ik " ? Mert hiányzik belőlük a közösségi izgalom, hiányzik a felelősség, a társadalmi hangsúly. Í me: hiába „bomlottunk” széjjel, már megint csak mindnyájuk nevében beszélek akaratlanul is. Nem tudok másképp. Mindkét írás a Kelet Népe 1941. május 1 - i számában látott napvilágot - a szerk. 13 �TANDO RI DEZSŐ „Itt vagyok hát, hogy köszöntsétek éveim ” Kassák L a jo s .. . . . . 1937. És a vers címe, ahonnét az idézet: Ö tve n év. És a virágon meg az ezüst eszközökön túl, a körülült asztal felett, a halászok, szántóvetők, a Názáreti említésén, az elhagyáson és az őket e világra szülő „zsírtalan földek” -en átfutva: hogyan folytatódik e kezdő sor után? Az esteli szellővel, mely a költő láthatatlan szakállát borzolja, és míg „az emlékek órái ügetnek” , írja ő maga, a legilletékesebb Tudó erről-ott-akkor, „az asztal csücskén / köztetek ülök. . . egészen egyedül. . .” Ötven év telt cl még-azóta. Legyen ennyi elég az ünnepi kijelentésekből e dolgozatban. És hadd folytassuk verselemzéssel, ahol - régebben, most egyebütt - abbahagytuk. A Kassák-folyamatosság - toldódjék meg ennyivel az „ünnepi” , ha ő is vállalta, amit ő is vállalt - nem szűnik. Emlékezni rá a magunk frissülésreménye. ☆ Mintha kevésbé lenne érdes, szabdalt, metszett ez a Kassák-versanyag itt, az 1937-es keltezéssel jelzett A já n d é k az asszonynak -ciklus imént megidézett bevezetője. De vajon csakugyan így van-e? Nézzük. Az „esteli szellő” re még áll ez, feltétlenül. Ám az az „egészen egyedül” -létezés, az ünnep alkalmán, amelynek - e magánynak - oka, feltehetően, hogy „nem felejtettem el semmit” , s a kitárt ablaknál épp „kiáltani szeretném. . . ” mondja a vers-főszemély . . . mit kiáltana? Ezt: „ne törüljétek le ajkamról / az édességet, az álmok szirupját. . .” Vagyis? Megenyhült volna a tartás, a fogalomkör? Folytassuk: „s az anyaszeretet mézét” . Már olyan elemi résznél tartunk megint, hogy inkább a korábbi Kassák-versek kiegészítő mozzanatát látjuk visszatérni, s kerekded kifejezést, az eleve-adott teljesség-vágyat, ennek valami konkrétumát; olyasmit, ami nélkül sem metszés, szabatosság, kifejezés-véglet nem létezhet, sem ezek bensőbb, védett tartalma, tehát az eszményiként megcélzott kettősség-egység. S a vers ezt a feltételezésünket igazolja: „Bélyeget ütöttek homlokomra, holott ekkor még / győztes hadvezér vagy a szabad tengereken / kalóz is lehettem volna, aranyporral a körmeim alatt” . A nagy Apollinaire-világ kifejtett, miközben szín önálló változata pedig a szakasz zárása: „Óh, terveim és vágyaim fényzuhatagai / melyek meghaltatok és nem támadtok fel többé soha” . Miért kell hangsúlyt kapnia a szín önállóság észrevevésének? Mert itt van a hősies, a csupa-bízás, még-illúzión-onnani-illúzió nagy megkésett századelejiségében a végképp-vesztés innenibb tudata, alakuló tudása. Az, amiről az 1935-ös, pályacsúcssorjázásba illő F ö ld em virágom nevezetes első versében, a „Néha eljön hozzánk is az idő, hogy tenyerére vegyen bennünket és kiemeljen önmagunk mélységeiből” kezdetűben így szól: „ . . . a dni szeretnék a legjobban. . . de. . . kegyetlenül visszaszorítottak bennünket. . . ” A hitt töb14 �bes: ez az, ami nem volt illúzió akkor; még ha „nyugatabbra” , messze nyugatabbra egy Paul K le e is a tömegkapcsolatok hiányát panaszolta fel, azt, hogy az éljáró művészet és a támasz, a közeg, a szélesebb talapzat nem talál egymásra. Ennek ellenére tehát: ott volt az 1935-ös ciklusban megfogalmazott - Kassákot idézem e szóval is: - „igazság, hogy itt vagyunk” . És a szellem halhatatlanságát s az anyag ellenállását kellene „fölásnunk” , írja ott, magunkban. Azaz: „ássátok föl magatokban” . . . stb. A többes megint és mindegyre. Az Ö tven év nyitottság-eleme, a versé, a szabad-tengereskalózkapitányos: az is magányos ücsörgés az asztalnál. Más kérdés, hogy korántsem a végső Kassák-szó! Ám nézzük tovább ezt a verset, hadd körvonalazódjék akkor már a pontosabb kép. Először is kemény metszés a második és harmadik szakasz érintkezése: amott az a soha-többé-fel-nem-támadás, a folytatásban pedig az, hogy „ugyanabban a házban lakom most is” , egyszerű, Kassákhoz méltóan alap -azonosság kiemelése, említésre méltósága, ami magának az em lítésnek a méltóságát is megteremti, a vers-helyzet magasát. Pátosz nélkül; hiába érezzük „ama kor” készebb kifejezéskincsét a következő sorban: „melyet valamikor körém építettek kedveseim” . Ki tudja, kik ezek a k e d v e s e k ! Értsük ám egyszerűen úgy, hogy mind, akik-amik kedvesek voltak neki. . . s akkor ebben a heroikus többes is benne van, a megkalapált, a tört-föld-jegyű többes. A mesterségé akár. S az Apollinaire-világ szava, aktualitása; közel-egyidejűsége, ha továbbrezgésként is: „Micsoda utazásokat éltem és irgalmazzatok” . Ez keményen gyönyörűséges sor, akkor is, ha átindázva a következőbe, már kifejtettebb értelme adódik, nem okoz csalódást ezzel sem: „hogyan cserélgettem legkedvesebb barátaimat” . Az önszaggatás - minden póz nélkül! a vers kötelező elemeként megjelenő önvád, ami életvád is, élet-lehetetlenség-kifejezés, egyszersmind mégis-élet-megvalósítás áhítása - megmarad építésnek, tájékoztató közlésnek, igazságterjesztés óhajának; nézzük, miként rohan meg, száguld máris - lassú izzása alatt - a kassáki kép, verskép, sorlüktetés: „Emlékszem egy ismeretlen, távoli városra / korán jöttem, de a harangok már megkondultak. . ."S a többes: „s az emberek nyája a hasadó térre sereglett” . Módom volt másutt szólni már arról - hadd ne ismételjem kifejtve, csak utalásként - , milyen fontos szerepet játszanak a Kassák-versben a „hagyományosnak” is nevezhető költészeti elemek; a jól megválasztott, míves jelzők, a hirtelen sortörések, a képzetek merész, célzatos egymás mellé kerülései. Itt erre mind látunk példát. S a színek, a képtelenségek! A folytatás ugyanis ez: „ahol egy akasztott néger csüngött a fán” - e hasadt téren - , „zsákbavarrva gondosan, mint, akit áruba bocsátanak / ezen a felejthetetlenül kék hajnalon” . Ez felejthetetlen kép; s mennyi időt mutat előre, G od ot- ig, a folytatása mennyire a múlt század emberrémképeiből jön G od ot is! íme - : „arra a kék szemű kölyökre is emlékszem, akit kocsi elé fogott a gazdája, s amíg a végtelen / körutakon botorkált vérző, örök sebek / szakadtak ki a szíve fölött" . Milyen messze kerültünk a bánatos magány asztal-végétől! Az ünnep kétességétől! A sebek felszakadnak, s legföljebb a teltség teljesebb, az oldottság tökéletesebb - az ellentét alapján az ellentételezettség élesebb így, nem az anyag vált engedékenyebbé, nem a szellem kevésbé „halhatatlan” . S akkor, mintha nem méltánytalanul támadna bennünk a várakozásnak ez a sugallt érzete, a vers főszemélye „megszólal” , forma szerint is szinte: 15 �elmond valamit. Barátaihoz szól a teli pohár mellől, és közli, hogy legigazibb szeretőjére gondol, „aki még annak idején, fiatalsága szépségével / és egyszál fehér ingben kopogott” az ő ajtaján. Ez is Minden-Képzet; s ami tovább viszi: „A ki őt látta, sohasem felejtheti el. . .” S a jelenet, az együttlét, benne tavasz-és-madár-kép; megint valami kerekdedebb általában. A záró szakasz is enged enyhületet - eleinte; még a „hát” szócska sem változtat ezen: „Amim volt, mind neki adtam, legyen hát ö v é / ez a szívemből merített este is. / Vigyázott rám, aki mindig veszendő v o lta m ...” Most nagyon szép ez a menet, megint a hagyományos vers-elemek használatával, gondolatritmus-ős-énekszerűséggel: „ha fájt valamim, sírni se tudtam. . .” És a befejező sor teljes rejtély, merre mutat, mindenesetre majdnem a legélesebb Kassák-metszések közé tartozik, vagyis azok rétegébe: ,,s most mosolygok, mert az övé vagyok” . A B o ld o g , szomorú d a l szomorú-boldog ellenpárja ez, vagy olyan művek elődje is, mint Vastól az Ö tven felé. . . vagy még sorolhatnók. Ami közvetlen érdekünk: látni, miként tud Kassák a „középműfajú versben” is saját teljességének itt-vagytok-részei felé eredendően tekinteni. Tekintet nélkül arra, hogy a vers: alkalom. Idézhetnénk itt, természetesen, a keményebbnek gondolt korábbi korszakrészek verseit; ám többször is utaltunk már rá: a kerekded jelleg ott, ismétlődve, ugyancsak előbukkan, és a századelő lírájának „heroikus” hite, ami akár Schwitters, Apollinaire, Majakovszkij stb. költeményeiben is ott kísért, vagy evidens, a Kassák-hangnak meghatározóan szerves alapja, a többi anyag hordozója. Maradjunk tehát tárgyunknál; a T árstal an em ber című vers követi csakhamar az iméntit; s kezdete azonnal „az igazi K assák” , eképp: „Messze van ő s én még messzebb vagyok tőle” , példája ismét, hogyan él Kassák Lajos a „leghagyományosabb” poétai eszközökkel, ha szüksége van rájuk; „mi vagyunk ama szegények, akik az erő szerénységét / s az ajándékozás örömét énekeljük” . Gondoljunk legerősebb helyeinek egyikére, ahol azt mondta - nagyjából idéztük már „Lassan arra is rászokom, hogy kölcsönöket kérjek. Pedig bizonyos, hogy adni szeretnék a legjobban” . És kiegészíti ezt a nagy vadon-érzet, nemcsak ebben a F ö ld e m v ir ágo m -vers ben: „néha kijönnek hozzám a barátaim, zenélnek, okoskodnak, s végül felajánlják a békepoharat —” - nem ismerős-e. sajnálatosan, folyamatlag? - , és: „nem iszom / de néha fiatal lányok is ellátogatnak hozzám karcsú magas lábszáraikon akár a növendék állatok / igen ti a kedvemre valók vagytok gondolom és megfogom a mellüket és megtapogatom a combjukat” , s ez az érzékletesség, nemi értelmeivel, nem illusztrációja a műnek, a Műnek, mert így folytatódik azonnal: „így múlik az idő, s a seb, amit szívem fölött hordok. . .” A szólalás az általánosig jut; és ősidőkig, jóllehet Kassák aligha tűzte ki - ösztönösen se követhette - a rilkei ideálokat, mégis: „ha szólni tudnék most örömeimről beszélnék / ha egyedül lennék hozzákötném magam a lányhoz, aki épp most fordul be a barlang száján . . . ” A közép-kelet európai d u in ó iak ezek a versek. A 35-ben, a F ö ld em virágom terepén uggyanúgy, mint az asszonynak írottak közt megvannak a megfelelő sorok, szakaszok, költemény-egészek. És, másutt mód volt szólni erről, ]ó z sef A ttilához, G e llérihez, R adnótihoz, sokakhoz még ugyanígy kötik őt szálak, s maradjunk az érzékieknél, érzékleteseknél - hát akkor a gondolataiakkal mennyi azonosság lehető! - : „vérrel és fe­ 16 �kete ráccsal vagyunk körülvéve, nincs gondolatunk, amit megélhetnénk” ez még messzebbre, világirodalmi külszínekre is vezet! S tovább: „Lent járunk az emlékeink között, öreg gyerekek utaznak velünk, a fákról leolvadnak az acéllevelek . . Kassák valóban az élen jár, avant-garde, ezzel, a legjobbak adott pillanatában is; csak abszolutizálni nem szabad ezt, meg kell adni a kornak a teljes méltányosságot azután. E rzékiség, érzékletesség. . . Egy példa: „ A külvárosok házai között élek a mezítelen lány és a durva káromkodások testvérségében gyakran ki akarok törni korlátaim közül” , s nem áll meg itt, van azonnal, „Attilánál előbbi” to v á b b : „a gondolat egy késszúrás itt minden pillanat egy szem a hétköznapok láncából” . 1926 az évszám. Kassák, ha innen nézzük, a magyar ak árki is lehetett volna: C endrars, H en ri M iller. . . s nincs, aki távolabb állt volna bármikor is bármi divattól! M egrendítőek a tagadásai is, még mindig az 1926-os anyagot nézzük, a mezítelen lányt és a durva káromkodásokat: „nem a könyörgés az ami a számon van, nem a fájdalom sem a meghasonlás keserű vize . .” - még ha ez aránylag közkeletű is! a költészet, G o eth étő l tudjuk, nem kizárólag „zsenialitás-részlet-sorjázás” . . .a vers közbülső részét másutt idéztem, kerüljön ez frissen ide: „magányosan állok itt színekkel és formákkal telítve s mondanivalókkal amik rólunk és miattunk szólnak” ; alapja ez a keménységösszehasonlítási próbának, Kassák szakítószilárdságát valósan méri - ahogy csak önmagán mérheti huszadik századunk költészetében itt; még ha ő maga volt is, aki - ki nem volt az?! - adta, ő nyilvánvalóan, tagadhatatlanul, alább. Fentebbekért; ily hitben; megfáradtan - volt miben. Volt miben lennie - és megfáradnia. „E l nem veszthető napjaim” , írta az időről; „padlásszobákból műhelyekből országutakról és a vidám emlékű kocsmákból” fordult „árnyéka” . . . hová? Megint ily helyekre, melyek nem a helyi színek jegyében abszolútizálódtak, mint B e r d á nál, T e rsán szkynál. . . az élvonalnál tehát. . . hanem az előrerohantság ősállapotát idézték. . nem mondható, hogy testesítették, materializálták. . . ugyan, ki és miféle műszer ellenőrizhetné azt? Az előrerohantság mint ősállapot. . . az előretartottság mint evidencia. . . az örök alap-kockázat. . az alap, ami örök-kockázat. . . a kockázat, ami nem örök alap, hanem alap-örök. A Ja n u ár 1 . H ajn al - ismét az asszonyciklusból - kilépése: „az utcára, ahol részeg férfiakkal / és részeg, gyönyörű asszonyokkal” találkozik a fő személy. . . s látja, „egyformák vagyunk valamennyien, köszöntötte. . .” őket, „jobbról és balról megcsókolta. . .” arcukat, s mily realitás: „miközben felkarommal magadba emeltem borosüvegem / és énekelni kezdtem . . . ” A vers kezdete is ez: „Bort kóstoltam ma, édes, jó bort. . .” Oly mindegy, bort-e, vagy sem, a szervesség számít, az építkezés; hogy Kassák Lajos magának a poézisn ek az elemeivel éri el - akkor, ha úgy tetszik, hihette; antipoézises: ma már tudjuk: szervesség-rész - hatásait. 17 �A hatás, épp a századvég-utó hit illúzión-onnanijában: maga a d o lo g : még volt ,,a dolognak” hatás-hihetősége. Szép E r n ő hangjának rokonsága ez: „ K i nyújthatta felém láthatatlan kezét? / Pillanatra komolyan szégyelltem magam / mint ahogyan ő is szégyellhette magát, szegény / nem mert szeme fordulni velem, testvéri keze talán remegett” stb. Oly jellegzetesen, bár folytathatóan kassáki a következő rész, a fo lyta tá s: „Kint hajnal volt és tél volt / de hiába vacogtak össze a fogaim, éreztem, hogy / ez az a pillanat, mikor a boldogság harangja megkondul szívemben. . .” Egy kis kész elem; s a legigazibban bárki i — sosem folytatható! —: „mikor a sötétség fátylai fellebbennek és hallom / az újesztendő sugallatát” . Ami ebben nem a legeredendőbben kassáki, visszaadja a vesztett többletet azzal, h o g y -:közép-kelet-európai. B o jtá r E n d r e e tárgyú elemzései példák a jelenségre, híven. Bojtár tollára vár a közép-kelet-európai-jelenség kassáki vershelyzet kultúra-történetisége! Elégedjünk meg ennyivel, bár - s mert! - nem összefoglalás a tárgyunk: a múlt század, netán a századforduló „hősiességek” jegyében is álló várakozásai ott rezdülnek még e költészetben. Adyéban a stilizáltság felfokozottabb formájában; látszólag kivédettebben. József Attilánál a későbbi, második világháborús hiper-realizmus (- alapozás, ha így akarjuk) valódi meghaladottságában; Kassáknál - mondjuk ki a szót: avantg a r d e !- a nyílt megvallás póztalanság-pózában, kerekdedség-nyerseségében. A F eh ér valóság téli ebei „már behúzódtak vackaikba” , de a halott katona - R im b a u d ! - még ott van az árokban. Nikkel szamovár? Íme: „A szél véres pengékkel csörömpöl” . H ö ld e rlin szélkakasa is ez. S mit szóljunk egy ily sorhoz: „A z utakat már befútta a hó” . Kassák példája nem a törikszakad előrerohantságé. Az eszköztár felhasználásáé; az élésé az eszköztárral, „a kamrával” ; a vers túléléséé. S mi ez a hó? „Gyalázatosabb a koromnál” . Hol láthatja kedvese arcát az égre-bámuló? „A vörös holdtükörben” - Pilinszky F é lm ú lt-v ilága! A kassáki fordulat végső jellegzetessége az a váltás, ezúttal nem vágás, az új versszaké itt: „ K i sem merek már lépni a házból / száraz kenyéren és jeges vízen élek” . Hogyamányos költői eszközök, mondtuk? Igen! Figyeljük meg a „jeges” döntően fontos megválasztottságát, pontosságát. Színek? Hová lett a város, gyerekei a zö ld parkokból, kérdi. Senki se kérhetne rajta számon egy színt, egy közkeletűséget; mégis adja a verse. S ekképp végzi: „Fehéren kondul a tér. . . '' Megint a hölderlini végsőség hangját halljuk! Gondoljunk arra: az avantgarde nem okvetlenül előrerohant, hanem tallózott, összeszedte, ami az előző században elejtve maradt. . .! Elrejtőzve nem, de elrejtődve; nem is rejtve, csak észrevétlen. Összehasonlító irodalomtudományi feladat lenne megvizsgálni, mennyiben nem alapvetően az Apollinaire-világot viszi tovább (közvetlenül) Kassák, mennyivel inkább - áttételesen - e múlt-századiságokat; e frissen-maradtságokat. A vers vége, hogy valóban odáig érjünk: „Valóban tél van / szerelmünk percei széthullanak / az üressé vált időben” . Ezt a mai napig bármi költészet megteremtendő céljának tekintheti, ezt a végsőséget, alapvető-mivoltot. Kassák e látszólag visszaengedettebb ciklusban valósítja meg, mintegy mellesleg. Ezért nem szükséges mindenkor a v é g eredm ényeit vizsgálnunk végeredmény-állagként. Maga az állag, a megszer18 �veződöttség, és a benne őrzött spontaneitás, a valódi kassáki - rút szóval - hozadék. ☆ Mintha áradna anyaga, s ezzel is késztet, ma, úgy érzem, az összefogottságra. Holott vég érv én y ek et m ond, s ha ismétel is. . .! És ez a példa, mintta, szövedék: megvizsgálandó még; miről is van szó. Most ily messzire nem mehetünk. Maguk a versek kell, hogy tovább vigyenek. A H angos bűnbánat így a következő: „Alszik itt minden, majdnem döglötten / alszik, vagy sírva remeg a döglött tűz körül” . Enyhültebb hang? A nagy általános és a legközvetlenebb valóság; párosban ismét itt; így „testvér, drága bajtárs, vezess át a rombadűlt városon / hol tegnap még emberek éltek s kijjebb a határban / szakállas, fehér kecskék s még fehérebb gidáik kövér / füveket legeltek és játszadoztak, mint földreszállt angyalok” . Szép Ernő jut eszünkbe, ama szépséggel, verseinek szinte élén, mely „egyszerű és nyugtot nem enged” . Vagy K a fk a ; akit Szép hoz be, a híd-motívummal, a szépséggel-népséggel, a bánattal, melyhez mi-köze-a-szívnek? Kassák ugyanzt a tágasságot tárja; a századelő hitelesen megőrzött, megoldatlanságukban-tartott utóhangjait; melyek mindmáig csak előhangjai valami valódi költészetnek. A második szakasz: „Mintha vakon születtem volna” , nyit, „hiába nyitom ki / két fájó szemem, az ég sötét felettem, akár a gyászlepel” . A XIX. száza d ...! S hallja a köré ólomból öntött ném a csöndet. Berzsenyi? Íme: „Tegnap még a katonák trombitáit is hallani lehetett. . .” Elegendő példa. A szürrealizmus? Visszafojtott eszköztára: „s a fémmadarak hangját, melyek a kék hegyek közt lebegtek” . Kassák maga, lefogott hangján: „M a egyedül állok itt, s a visszhang se felel, ha kiáltom: halottai és megalázottjai e szomorú földnek / bocsássátok meg bűneimet” . D o s z t o je v s z k ij... és Szép Ernő „bocsássatok meg” -hangja. ☆ Ugyanez a századelő-hang, tovább kitartva sokakénál. . . de rokonként némely babitsi, kosztolányis „vételekkel” . . . s megint az imént idézett önemésztő, nagyon félrehagyott költőével. Ez: „csüggedten lógatom karjaim ’... S miért? „Mert bűnös vagyok én mindazokkal együtt / akik ellenetek vétkeztek. / Én, a rézműves készítettem / a katonák trombitáit, én, a lakatos. .." stb. Nem puszta önvád. Több: költészeti stilizációnak már a hagyomány-éltetése; a „modernista” Kassák. . .! A mindenkori modernizmus-számonkérhetőség példája; maradéktalanul mindenkorinak, mindig-akkorinak kell lenni. . .! ☆ A jó hétköznap ezzel a szóval indul, pontra végződve: E g y e d ü l. Szinte idézőjelbe sem illik tenni e vers ily első-szavát; fáj és mély. . . ahogy Kosztolányi mondta. S az ismétlés: „ A februári vak ég alatt állok egyedül” . A megrendülés azonnali kivédése: „Hideg van és nem fázom, sötét van és nem félek” . A nagyobb hatásért a kivédés. A folytatás logikus, indáztatott: 19 �„Miért is félnék, otthon vagyok magamnál, annál az embernél, / akit nagyon jól ismerek. . ."A múlt század átmentett heroizmusa, már-nem-létező. . . ! A hit példája; a fütty az erdőn. A mélyen megemelt kalap. Gondoljuk meg: Ady, József Attila, Kosztolányi, Szép Ernő - mennyire ugyanezt járják körül. Az „avantgarde” Kassák milyképp helyezkedik el, szervesen, százada kortárs legnagyobbjai között. S még Babits, T ó th Á r p á d is említendő volna. Pilinszkynél, a kései Radnótinál változik „a szín” . Hallja, hogy „a világ” szólítja. . . ezt pedig kénytelenek vagyunk ma már idézőjelbe tenni, e kifejezést Gyökérig egy vele — ól de hiszen ez ma is ugyanaz csak. . .!? - „ezen a magányos órán” Az óra magányosabb magányú. ☆ A T a vaszi b izodalom már ugyan a címével is miben mondana ellent mind e kettősségnek? Amit egységként volt képes észlelni a költészetalkotó tudat?! A szöveg: „Szállj dalom, szállj . . .” Hogyan?! „A kimondott szón és a forma keretein túl. . .” Már más? Oly mindegy, miként módosítja az alap-hitet. Trombita, katona, hajnali ébresztő megint. . . emberek: „barátaim mind. . .” Fény forrásaként kellene világítania a dalnak; születés hírnökeként, feledtetőjeként a halálnak. Miféle enyhület? Valamit érzünk. . . ☆ E bizonytalanság-végtelen, vagy e bizonyosság-véglegesség alapletétje okvetlenül a nagy-ciklus. Hol „távoli órák kondulnak” , és „Tolsztoj három szent aggastyánja” a tó színén száraz lábbal vándorol át. . . vagy legalább hasonlatuk. Még nem is láttuk e verset, és a múlt század nagy vonulatainak egyikét - már említettük! Bojtár: „Felbomlott azaz elképzelésrendszer, amelyet Immanuel Kant fogalmazott meg a legteljesebben, s amely szükségszerű kapcsolatot látott a megismerő érték: az igaz, az erkölcsi érték: a jó, és az esztétikai érték: a szép között. . .” Egy bizonyos emberképet, a „naiv, csak a szív csendes örömeinek hódoló. . . múltat-jövőt nem ismerő, érzelmek által kormányzott ember képét” felváltja valami más. Lassan a mi költészetünkben is átüt ez az érzet. Kassákkal szinte túl-jellegzetesség formájában. Mert: visszavonhatatlanul. De a kerekdedség visszafogottságaival. Talán az általunk itt vizsgálat tárgyául választott ciklus ezért példázhat valamit kifejtetten, valóságosan. K ö z já ték annak a versnek a címe, amelyik - viszont?! tehát?! - így indul: „Megadom magam. Tekints le rám és ítélj ha van érkezésed hozzá, fennséges Úr. . ."Valóban? Igen, mert ez a folytatás: „akit így szokás dicsérni, elhallgatván / rejtett szavaid. . .” stb. Ez nem a „dicsérni valóm van” magatartása, a perse-i; nem konszolidált, nagyformátumúként előrerögzült kezdemény-líra; a hozadékok kiszolgáltatottságát híven adja vissza, jellegzetesen vallomásos, lap-kitáró címével is a Kassák-vers. Kérdezi, mit vétett - ezen Úr ellen; kérdezi ezen Úrtól - , hiszen „valóban úgy állok itt” , közli, „mint aki nem fél / a rejtett szarvaktól és az elvégzendő munkától 20 �sem fél” . A későbbiekből - például - Pilinszkyt előlegezi: „Csak állok mozdulatlanul s akik elmennek mellettem úgy látják / egy hatalmas akácfa áll az országút szélén / csodálatos fa, mely a zord télben is virágzik. . .” A csodálatos, ez az avantgarde-hit-jelző marad el szükségszerűen a későbbi tizedek költészetéből; ám különben - mintha úgynevezett „nyersfordításban” olvasnánk valami „készet” ; s mi az, ami kész - ezt kérdezi a kassáki indíttatású líra, s így hű önmaga legvégsőbb formáihoz is. S ami a legfontosabb: alap-hangvételével, sőt, alapvető hangjával máig felülmúlatlanul - ebben nem éri utol például Pilinszky stb. - mond valamit: „virágzik / és egyformán hullatja szirmait emberre, állatra / jóra és rosszra / akik elhaladnak sűrű lombjai alatt” . Már a sűrű szóval kifejezett tudat is elárulja: eredendő, majdnem elemi erőről van szó Kassáknál, ám ez az erő ugyanilyen evidens kiszolgáltatottságokról tud - így tud önmagáról. ☆ „Most, hogy pihent vér áramlik ereinkben. . .” , kezdődik nagy pontossággal a K öszöntsük a reggelt, a következő vers. A jelző - hagyományos, ha tetszik! - megválasztási módja. . . előtte a „szükséges” bevezető, küszöb: „Most tegyük félre álmainkat. . .” ...azután a rátérés a címre: „köszöntsük a reggelt” , ez a következő sor eleje, s tagolásába belefér a magyarázó, kibontó ismétlés-féle: „a teljesedő világosságot” , bele a továbblendítés: „mely szinte illatos” ; és lassú, hömpölygő meggyőződéssel - azzal a meggyőző erővel, amely nem fordít külön semmit az eredményre, mert m egvan önm agában, e le v e létezik - halad előre, egyszerűen eljut önmaga által megteremtett pontjaiig. „Valaki meghalt” , olvashatjuk aztán, s minden közlés mintha valaminek a túljáról érkezne már, „hallom a falu lélekharangját, de fájdalom nem érinti meg szívemet” . S ez igaz, illetve ez az érzet jogosan keltődik fel, mert a sor formai tartalma, alakulása ugyanezt „mondja” . A nagyobb lendületű, másutt talán külterjesnek ható sor - ha ugyan sorok, akár képzeletben is, átplántálhatóak közegükből bármi egyéb térbe! - ettől az azonosságtól, ami nagy csöndesség, közelinek érződik, s ekkor a „mint kemény harcokba induló katonák, haladunk tovább csillogó szerszámainkkal” sor után, melynek most a szerszám- és-had vonatkozását nem elemezzük, clkövetkezik az érzetünket igazoló újabb: „az ég kupoláját egészen közel érezzük homlokunkon s mezítelen talpunkkal” stb. A közelség Kassákja mutatkozik meg ebben a ciklusban, az eddigieknél kibontottabban. ☆ Holott ez is H arc a szavakkal. A nagyobb ciklus, a kötetnyi anyag felező osztása előtt majd még a F én yfo lto k 14 sora jön. . . ez tehát befejezésjelzet legalább, ilyen fordulat sugallása. Harc. . . így: „Beszélek, beszélek és hallom, hogy szavaimnak semmi értelme” . Ehhez mit tehetünk? A valóban végső hitelesség megnyilatkozása ez - s küzdelmes, mert következménye nem lehet, a továbbot megint a szó jelenti, a beszélés; a megközelítés vágya. Mit tesznek ezek a szavak? „Úgy szállnak föl, mint gyerekkorom- 21 �ban, ha köveket hajigáltam / kényszerűségből mozdulnak és visszahullnak még mélyebbre. . Másutt, korábban ezt olvashattuk - egyebütt szólhattam róla „E gy követ dobtam a magasba és nem tért vissza a föld re / kinyitottam egy kalitkát, s a madár nem akart elszállni.” Van-e bármi el­ lentmondás? Nincs, ahogy a küzdelem is „meddő” marad egy bizonyos módon, s az egyetlen „termékeny módozat” másképp. Szavak? „Nincs értelmes szava a fájdalomnak és az örömet sem tudják kifejezni, szegények” . A szegények szó merőben Szép Ernőnél lelhető tartalommal mutatkozik, olyas használatú. Kassák pedig ezzel merőben önmaga azonnal: „Hallottátok-e már az ócska gramofonlemezt, amely ott üget a bérkaszárnyák udvarán körbe-körbe az éles acéltű alatt?” Ott üget. . .! S „kacag és nyerít” . Szinte sejthető, hogy „mint az eszelős” . De tovább? „S ha sebet kap akkor úgy szól, hogy szinte megvérzi az emberi füleket” . Megint Szép Ernő s Kassák Lajos alapvető rokonságát hallani ki ebből. Azután, szervességgel a szabadversben, kötöttséggel: „É s hallottátok-e az embert, aki ott gubbaszt üvöltő gépe előtt / magárahagyatottan áll az udvar fenekén, kinyújtja a karját. . .” Ő is szól, ugyanis „néha azt mondja: / Adjatok valamit a szerencsétlennek, jó emberek, adjatok!” Bármennyire túl-kimondott is, ami következik, eszköze a kassáki erőteljességnek, elemiségnek; az anyag ellenállása megalkuvásunkat is jelenti, a legszentebbet: hogy az anyagot cl kell fogadni úgy, ahogy végül ellenáll, vagy ahogy végül kezes. Ez a szellem halhatatlanságának - Kassákot idézem, az „ássátok föl magatokban...” versrészét - , a valódi érdemes-esélynek alapföltétele. Itt: „K i érzi a sebeket a koldus rongyai alatt és ki érti a veszendők segélykiáltását?” De hiszen így van, kiáltunk fel mindjárt. S akkor rendben van ez is. Az azonnali metszés, a jellegzetes kassáki heroizmus - a múltak hagyatéka nyomban forma és anyagellenállás szerint is rendbe tesz, ha külön rend kell, minden összefüggést a versben; mert mindjárt ez a továbblépés: „K ö ltő vagyok, tudjátok, a szavak mestere / s a legutolsó azok között, akik semmire sem használhatják mesterségüket” . A vers belső, mondhatni, hagyományos szervessége, megkomponáltsága is ugyanúgy szempont, mint a zártabb lírára rendeltetetteknél: „Szobám falain át is hallom a veszett gramofon dallamait / táncra ingerelnek vagy fájdalommal gyötrik szívemet. / Magamba fordulok most, kedvesen és tehetetlenül nyöszörgöm: / oh, csak egyszer mondhatnám ki, hogyan szeretlek s te csak egyszer is megérthetnéd szavaimat” . Az asszony-nagyciklus első egysége tulajdonképpen itt ér véget, azaz csúcsot; következik még a F én yfo lto k , sok szépséggel, de a kassáki nagy vers a H arc a sz avakkal szerveződés-egészében bizonyítja ismét meglétét, érvényét, csorbulatlanságát. Szeretet és értés, ön-lét, és társ-vágy, óhajtás és felismert szükségszerűség, odavetettség és esetlegesen-túli, s még sorolhatjuk: egészen kis helyen, abszolút líraként. Ez a Kassák szabadvers egyik nagy vívmánya; eredményei máig hatnak: a szabadság kötöttségeit vállalni, a rend szerveződését a szellem nagyobb kitekintésével egyesíteni, ezt az egyesülést, felismerve, akármi küzdelmeken és önellentmondásokon át hagyni. Az 1937-es Kassák a korábbi korszakok keménységét tovább őrizve tud telt hangon szólni, édesség-vágyon átüt a fanyar világ-örökismeret; a világ rész-gyönyörűségeit a vágy keserűsége hatja át. 22 �G. KOM ORÓCZY EM Ő KE Termékenység-motívumok Kassák Lajos számozott verseiben (1- 65 .) Kassák 19 21-b en írt önéletrajzi fogantatású lírai poémája (A ló meghal, a madarak kirepülnek), valamint az emigrációs években (1920-26) folyamatosan megjelenő számozott versei nemcsak az ő költői pályáján jelentenek új állomást, hanem poétika-történeti szempontból is fontosak a magyar versnyelv megújítása, az európai avantgarde „eszköztárának” meghonosítása miatt. Kassák lírájában kezdettől fogva egységbe olvadtak a „városias” - modern, civilizációs - és a „falusias” - primér, természeti - elemek (Eposz Wagner maszkjában, 1915. ; Hirdetőoszloppal, 1918.). Szülőföldjének, a szelíd nyitrai tájnak és szülővárosának, Érsekújvárnak hűtlenül is hűséges fia volt ő. Mindazt „felszívta” költészetébe, amit a gyermekkor élményvilágából, tapasztalati anyagából magával hozott. Ösztönösen mély gyökerű képzeletvilága, felidéző és megjelenítő képessége segítette abban, hogy az európai modern művészet legnagyobbjaival „szinkronban” , tőlük is tanulva, az ősi természeti motívumokból, a gondolkodás alapformáiból építkezzen, s a legbonyolultabb modern életanyagot is a primér, vitális szimbólumokhoz vezesse vissza. Egy intellektuálisan strukturált, absztrakciós elemekkel dúsított költői nyelvbe emelte be a „tiszta forrásból” : a civilizáció alatti kultúrából merített, emlékrögökké szublimálódott motívumokat. A forradalom bukása, eszményeinek időleges kudarca okozta sebeire, fájdalmára gyógyírt keresve a természeti körforgásban („pusztulás - megújulás” ) bizakodva, egyfajta biológiai optimizmusba kapaszkodva, megkísérli a továbbélés lehetőségének hitét fenntartani, szétsugározni. Így születik meg - egy rövid „dadaista” intermezzo után - a jellegzetes Kassákos építkezési forma: a „konstruktív vers” , amelynek kemény szerkezeti feszessége tág teret enged a képrögök, emlékmagok szabad lebegésének - ami a verstestnek álomi-szürreális-érzékien gazdag oldottságot biztosít. Az emlékrögöcskék, képelemek többsége természeti gyökerű, így ismerős, sokrétű asszociációt ébreszt; a szerkezet aztán olyan konstellációba rendezi az elemi részecskéket, amely önmagukon túlmutató jelentéstöbbletet ad nekik. Már Déry Tibor felismerte s egykorú tanulmányában hangsúlyozta, menynyire szuggesztív, többértelmű, az ellentétes gondolati rétegeket szintézisbe fogó ez a lírai nyelv.1 „Szokatlan, de nem érthetetlen” - írja. „Kassáknak megvan az ereje hozzá, hogy úgy láttassa, ahogy ő látja a világot. . .” bár „fantasztikus stílusa teljesen eltérő attól, amit mi természetszemléletnek neveztünk eddig” , tulajdonképpen nem hamisítja meg ő se jobban a természetet, mint általában a költők; hiszen „a művészet sohasem a természet formáját érzékelteti, hanem a lényegét” : azt az érzést, szemléletet, tudatállapotot stb., amit a természet - a valóság - bennünk, emberekben kivált. 23 �Kassák számára a primér természeti alapformák és alapértékek m egtartó általános válságérzetben. A természeti motívumok (mag, virág, gabona, erdő, tavasz, kristályok stb.) nála mindig szimbolikus, sokszorosan áttételezett jelentéstartalmakat hordoznak, lelki-szellemi erőforrássá transzponálodnak. Az emigrációs időszak kezdetének mély, keserű válsághangulata a V ilá g anyám című kötet (számozott versek 1 —1 8.; 1920-21.) zilált versszerkezeteiben, a tótágast állt valóság, az önostorozó és a világot ostorozó fájdalom torz grimaszaiban tör felszínre. Ugyanakkor már itt is, a legmélyebb reménytelenség közepette is fel-fel sugárzik az élet-bizalom, a korábbi heroikus-prófétikus attitűd „tanításokká” szelídült emberközeli melegsége: erőt jelentenek a háború és a levert forradalom után kialakuló ,,én az em ber egyszerűségével k özeledem fe lé d s épp en csak az életed fo rdíto ttját akarom tő le d ” (2. vers) „ E M B E R E K , Ó , Ó , m i egyek vagyunk retten etesen” (14. vers) A világégésben elpusztultak az alapok, amelyekre az emberi kapcsolatok épültek-épülhet(né)nek: a fa-fű-kő „megette gyökereit” ; nincs miből sarjadjon új élet. Pedig „az ember azért született, hogy szépen éljen” (15. vers). A költő ezekkel a „szörnyű csomagokkal” szívében kelt át a folyón (szó szerinti értelemben: hajóút Budapesttől Bécsig), s most józan-keserű fintorral tekint szét maga körül: „H át valóban kihúzták alólunk a gyékényeket. . . a magyar határon meg kell halnunk ilyen fiatalon. . .” Önironikusan kezeli saját korábbi „világmegváltó” álmait is: „E gy szerencsétlen megpróbálta a fából vaskarikát és beletörtek a fogai” (12. vers). A magyar „dadaizmus” tehát a legkon krétabb, legtapasztalatibb valóságélményből nő ki. Ezért is oldódhat fel viszonylag hamar egy absztrakt (mert cselekvési lehetőséghez nem jutó) „konstruktív” - életépítő szándékban; ami a versszervezési mód változásában is nyomon követhető. Már az Ú j versek (19-40. vers; 1922-23.) ciklusban megjelennek, s egyre szaporodnak a továbbélés (új virágzás) motívumai. Kassák fokozatosan ki-kitekint válsághangulatából, átértékeli helyzetét. A fordulópontot egy remek érzéki, dinamikus kép jelzi: „Szelek tengert n yeríten ek, utak m ozognak ébredést” (22. vers); amely hangulatában az ifjúkor reményeihez csatol vissza (A ló meghal. . . kezdősora: „az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta szárnyait. . .” ). Az új életérzés, egyik első - s talán legszebb - megfogalmazása a 25. vers. Első alkotói korszakában a művészet Kassák szemében azonos volt a „tett” -tel; most viszont szellemi-lelki táplálékká, em berform áló erővé változott: „Kiterített tenyereimen gabonát vasat és embert dajkálok fény az én rokonom” . A világot hajdan sarkaiból kifordítani kívánó költő tisztában van vele: itt, az emigrációban, szűkre Szabottak cselekvési lehetőségei („a nagy számfejtőkben elintéződött minden hiába őgyelegsz a palánkok körül” ). Mégsem mond le álmairól, eszményeiről - akkor se, ha egyedül kell(ene) azokat továbbálmodnia. Szava - egyelőre - nem juthat el az érdekek és megosztottságok világába beletört emberekhez, akik ,,speciális vonatokon utaznak önmagukban” . Mást, többet nem tehet, minthogy kép­ 24 �zeletben elindul az „elsüllyedt szigeten” Csipkerózsika-álomba merült „testvérei” felé - hívó szavával, fényjeleivel bevilágítva az éjszakát s jelölve az utat, ha felébrednének mégis. . . A „fény” - a „tiszta forrás” -hoz hasonlóan - az európai avantgarde kulcsszava; A p o llin a ire, majd A rago n, E luard, Lorca, O. Paz, stb. költészetének is központi motívuma. Részben a felvilágosodás racionális-eszmei sugárzásához kapcsol vissza; részben a természeti ragyogást idézi (a fény konkrétan és jelképesen is bevilágítja a Sötétség Birodalmát!). A magyar költészetben különösen gazdag asszociációs bázisa van (B erzsen yi, C sokonai „hajnal” -képei, P ető fin él a kunyhókba majdan beragyogó „szellem napvilága” , illetve a mózesi „lángoszlop” ; A d y „csillagszóró éjszakái” az Em ber „szépbe szőtt hitét” őrző fényjelek az embertelenségben stb.). A fény tehát útjelző lámpás is, az Eszme és az Értékek sugárzó szimbóluma, mint G o rk ijn á l Dankó szíve. Kassáknál is sokrétű, többirányú képzeleti elemet egybefogó, a szövegkörnyezettől függően új és új jelentéstartalmakkal telítődő motívum. Hatására „a sötétség kimászik a toronyablakon és lehull, mint az ólom” - 25. vers; „üvegből vagyunk s lassan színültig telünk fénnyel” - 33. vers; „a tiszta fény az, amiben megfürödhetünk” - 34. vers stb. A fény tehát elüldözi az éjszakát, a közönyt, a gonoszságot; tápláló-gyógyító mesebeli életelixírré változik; a termékeny bőség és a reménység forrása („a májusi kertek. . . mint a kitüzesedett madarak” , felszállnak, „v ilágosság csurog ránk. . . hinni lehet, hogy megállnak fölöttünk a csillagzatok” - 35. vers). Így lesz a költő magánya termő és teremtő Teljesség, a Természet bőséges adakozó kedvétől ihletett sugárzó átlényegülés: „ a v irá g o k itt álln ak és m eleg szaguk van m int a szoptatós anyáknak koporsók elsü llyedtek és fén y v ersek lettek b e lő lü k ” (32. vers) A költő maga is szinte templomi áhítattal, szet áldott ajándék-osztását: alázattal fogadja a Termé- „e s te van látju k a csillagok gyém ánt-vándorlásait s a fák. p o rbah ajoln ak a já n d ék a ik k a l” (31. vers) Kulcsszó lett a „gyémánt” , az áttetsző „üveg” is, számunkravaló, hétköznapi értékké - kristálytiszta életforrássá változva: „sz ép üvegkorsónkat te d d le a szegények asztalára a vö lg y b ő l fö lh a lla n i a fü v e k , fá k és k ö v ek együgyű é n ek é t...” (31. vers) Épp ezért fonódhat össze ez a motívum-sor - mintegy összefüggő belső rendszert alkotva - az ártatlanság, az öntudatlan tenyészetszerű vitális értékekkel, melyeknek otthona „az erdő ahol karcsú tiszta állatok kövér füvet legelésznek” (37.), s a „megtöretlen falvak” , ahol egyszerű, dolgos emberek élnek, akik „ismerik a napfölkeltét a friss tejet, s a telihúsú lányt, 25 �aki a harangok és diófák ikertestvére” (39.). A költő is hozzájuk tartozik, sorsuk az ő sorsa: ,,az emberi történelem fáj bennünk visszatérő utaink és öreg szüleink vannak” (39.). Ez a sorsközösségtudat készteti arra, hogy testvéreit is magával hívja azon az úton, amit ő már bejárt (a szellemi „ emancipálódás” útja ez): „elvetni magunkat szomszédainkban mint a gabonamagot források éneke mozdul fel bennünk s a reggel elveszi rossz álmainkat” (38. vers) ☆ A bécsi M A 1923. november 15-i számában Kassák a Tisztaság könyvéből címen hat prózaverset tesz közzé; majd 1924-25. során újabb számozott versei következnek. Ezeket néhány más - Bécsben már meg sem jelent - versével együtt ciklusba rendezi s a Tisztaság könyve című kötetben egyéb írásaival összefogva hazaküldi.2 Előzetesen közzé teszi a budapesti Népszava 1924. május 1 6-i számában VI. prózaversét, az 1925. szeptember 2-i számában 65. versét: ezekkel üzen hazájának, Angyalföld lakóinak - mindazoknak, akik vele együtt „az építés törvényét” hirdetik. Kassák kísérletező korszaka végetért. A Tisztaság könyvé ben végigkísérhető „az avantgarde klasszicizálódásának” folyamata. A korábbi absztrakt-eszmei szimbólumok mind konkrétabb, melegebb, életmegtartó jelképekké válnak; a költő „tavaszesőt és vaszöldet” énekel; a fény, a tisztaság szinonimái mellé a gyerek, a jóság, a béke, az otthonosság képzetei társulnak. A virág-, a mag-motívumok, amelyek már az előző ciklust is át-, meg átszőtték (24., 25., 27., 32., 33., 38., 39., 40. vers), ha csak a képzeleti, vagy az emléksíkokon is jelezték: a költő nem adta fel korábbi eszményeit, az értelmes, szabad és tiszta emberi világ megvalósíthatóságának hitét. Most e hit is konkrétabbá vált: Kassák bízik benne, hogy a dolgos hétköznapok csendes küzdelmeiben e vetőmagvakból kicsírázik a jövő. „K ristályok ébredést harangoznak” ; s a húsvét is az igazi feltámadás ünnepe lesz (45. vers). Kapcsolatait mind szorosabbra fűzi a szülőfölddel: Galánta-Pozsony-Érsekújvár körzetében előadókörutakat, MA-matinékat szervez. Pestre nem jöhet, hiszen még nem kapott amnesztiát, s műveit bírósági végzés tiltja ki az országból. A szlovenszkói magyar (és nem magyar) diák- és munkásifjúsággal éjszakába nyúló beszélgetésekben, vitákban tervezi a jövőt.3 Ezekből az élményekből fakad ekkortájt keletkező verseinek biblikus pátosza, példázatszerű magaslati sugárzása. Még a reménytelenséget panaszló versek is megváltás-mozzanatokkal telítődnek. A prózaversek főbb motívumkörei éppen ezekből a „megváltás-képzetekből” szövődnek: a bezártság és tehetetlenség állapotának képzeletbeli meghaladása egyelőre csakis az álom síkján lehetséges. Az alapképek: „bizonyosan kétfenekű ládában élünk” (IV .); „az utak hegybegöngyölődnek, ...a kapuk befordulnak gyémántsarkaikon, ...gyökereink elsorvadnak...” (V.); „vérrel és fekete ráccsal vagyunk körülvéve” (VI.) stb. De ellenpontként mindvégig jelen vannak az életgazdag, felemelően ünnepi motívumok 26 �- ahogyan egy matematikai szerkezetben a ,,+ és -'pólusok kiegyensúlyozzák egymást: „Muzsikák és fényességek szólnak belőlem. . . Kenyerem morzsáit összeszedem és kiszórom az ébredő madaraknak” (I.). A prózaversek zárása (hasonlóan a Tisztaság kö n yvét lezáró lírai Utószóhoz) üzenet az ifjúságnak, a hajdani harcok színterének, a szülőföldnek és egyúttal a felnevelő környezetnek (Angyalföldnek) is: „H a nem virágoznának bennem lángok amik feléd kiáltanak már rég meghaltam volna. . . Látom a partokat, amik elfolynak mellettem s szemeim előtt kinyílik a tér a világossággal áldott. ..' A 25 ú j versben tovább variálódnak s újabb elemekkel gyarapodnak a korábbi termékenységszimbólumok. Az Ú j versek ben a virág- és mag-motívumokhoz gyakran az „űr” - és a „hiány” -képzetek tapadtak: „szegénységünk virágait énekeljük” (24.); „virágok alszanak tornyok ájult mezők fölött virrasztanak” (27.); „nincsenek emlékvirágaink” (33.); „mikor találjuk meg éveink virágbokrétáit” (40.) stb. Most azonban mind élettelibb, valóságízűbb szövegkörnyezetbe ágyazódnak, s a múlt értékeit a jövőbe átmenteni akaró, új értékeket teremteni kívánó szándékot jelzik. A jelen negatívumai hátterében megjelennek a hajdan „virágzó fák” , amelyek a hiányt tudatosítják, s nem engedik feledni a múltat: „az emberi történelem fáj bennünk visszatérő utaink és öreg szüleink vannak” (39.). Ugyanakkor a virágok-fák-növények példás élete (a legsanyarúbb körülmények között is újjászületnek, teremnek) erőt is ad a cselekvési szándék realizálásához, az álmok valóra váltásához: „álmaim gabonaföldjén virágzom...” (43.); „tenyereimbe virágmagvakat ültettem” (44.); „vetőmagvakat meg kiélesített fegyvereket hordunk az agyvelőnkben” (45.); „a virágok nagy kortyokat isznak a napból ezért tudnak gondtalanul megállni az életben” (43.) stb. A virágok példája rem ényt kínál az emigráció légüres közegében biztos támpontok nélkül tevékenykedőknek, hogy tudatformáló munkájuk nem hiábavaló, s egyszer majd megtermi gyümölcsét: „látom a fák növekedését, miket az idő változásai közben társaim szívébe ültettem” (48.); „...érzem a tavalyi gyümölcsök ízét. . . elvezetlek benneteket a források eredetéhez. ..' (51.); „ . . .a kertekben kinőnek a virágok. . .” (52.); „a fák állnak és hangtalanul kivirágoznak” (55.) stb. A termékenység-motívumok asszociációs körének konkrét életmozzanatokkal való feldúsítása azt is jelzi, hogy a költő közérzete derűsebbé, bizakodóbbá vált a hazakészülődéssel egyidejűleg. Maga is mintha „varázslóvá” változott volna: ereje megsokszorozódott, személyisége panteisztikusan kitágult, s mintegy „orpheuszi” hatalomra tett szert a természet erői - a gonoszság, kegyetlenség, reménytelenség „manói” - fölött: ,,én vagyo k az elveszett f űzfasíp és a m ezítelen állatszelídítő is én vagyok. . . csak akarnom kellen e és árnyékom m al letakarhatnám a vilá g o t” (41.) 27 �,. .átröpültük . a szárazságot most tavaszesőt és vaszöldet én ekelü n k az em bern ek arcunkkal vég re a nap fe lé fo rd u lu n k kibonthatók vagyunk, fá k vagyunk kövek vagyunk tengerek vagyunk" (42.) Szinte maga is azonossá vált a Természeti Végtelenséggel s az elvont emberi (etikai) értékek így változtak át benne egyszerű „emberi sorssá” , adni tudó, természetes hétköznapi életminőségekké: „a z erős em ber sorsa egyszerű az állatok m egérzik a jóságot am i ben n e ugrál az izm aiban. . . ” ( 44 .) Lelki fájdalmai, gyötrelmei a természet elemi gyötrelmeivel azonosak: „aranytollú madarak sírnak az idegeimben” (43.), „erdők és viharok sírnak ki belőlem” (44.); s mivel ő maga is a természeti körforgás része, vitális értékeket sugároz(hat): „az ember szíve alatt hőforrások vannak elrejtve. . . kosaraink peremére kifektetjük a virágokat. . .” (46.) A természeti törvények megértése, elfogadása teszi lehetővé önmagunk megismerését, a Kozmosz titkainak megértését - s ez olyan belső erőt, tartást ad (hat) életünknek, amivel még a bonyolult, látszólag áttekinthetetlen modern életfolyamatokban is eligazodhatunk. „ A d o lg o k b elén k fogóznak gy ö k ere ik k e l am it az öregek kim on dan ak az k ő v é v á lik a gyerek ek em lékezetében. . . . . .szem eim en átván d o ro l a tárgyak ism eretlen ábrázata hallom a kisarjadt n ö vén yek b e s z é d é t.. . ” (46.) Kassák tudja: a modern embernek (is) szüksége van rá, hogy „nagyanyó tejszagú zsámolyán” ülve, áhítattal figyeljen az öregek szavára (47.); s hogy megőrizzen magában valamit a gyermek ártatlan tisztaságából - , aki még elfogulatlanul „megáll az eltévedt generális előtt és szabadon engedi játékait. . . a törvények így kerülnek vissza a napfény alá a tisztaság medrében terek nevetést hullámzanak. . .” (48.). A kisgyerek a még be nem szennyezett igazságok, az értékek érvényességébe vetett feltétlen bizalom őrzője - épp ezért a Jövő záloga. A jelen rácsai között élő költő örömmel és reménykedve szemléli: „a kerítésen túl gyékénykosárban ébredezik a kisded. ..' (48.). Talán ő hozza el majd az új, emberhez méltó életet; a jövőt, amelyet „acéltenyerek dajkálnak” , de amely mégis em berre szabott, „fészekmeleg” . „A z asszony gyermekkel áldott. . . a fénytükör világít. . ., s a fényoszlop kiált. ..' (53.). Bármennyire is a civilizációs haladás híve volt Kassák, kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a technika csodái önmagukban nem teszik (nem 28 �tehetik) boldoggá az embert. Szeretet, szolidaritás - segítőkész, egyenrangú emberi kapcsolatok nélkül üres és fagyos a világ. „Gondolatunk h ideg acélsíkon vándorol” - írta még az Ú j versek ben (38. vers); s most sem egy utópikus, mechanizált csodavilágba akar a vágtató fényszekéren eljutni, hanem egy olyan humanizált világot képzel maga elé, amelyben az Emberi Teljesség elérhető, reális álom. Ebből a hitből, bizalomból nő ki gyönyörű himnusza az új világot építő emberhez: a 49. vers, a ciklus centrális verse. A kezdőképben itt is az emigráns-közérzet korábbi motívumai variálódnak: még a csillagok is „fekete vaspántokon forognak” , megbéklyózva, kiszabott pályán; s mint „összeterelt nyájak, levetik fénygyapjukat” . Aztán mégis ünnepi, felszabadító csenddel tölti be az est a megnyomorított embereket: kiszabadulva rabszolgalétükből, „a tejfehér hold alatt ülve” lassan emberré változnak. De még ilyenkor sem lélegezhet fel szabadon mindenki: az éjszaka dolgozók, a pincérek, a pékek és a többiek munkájuk fölött görnyednek. Pedig ők is „az emberanya magzatai” . Meleg együttérzéssel, az emberi egyenrangúságot természetesnek tartó büszkeséggel szól róluk a költő: „valamennyien az én testvéreim” . Épp, mert közülük való, s nem a magasból hajlik le hozzájuk, nem is emeli őket „népistenné” — minek? Önmagát nem dicsőíti az ember! De tiszteli keménységüket, aranynál értékesebb teremtő erejüket. ,,. . .nem mondom nekik aranyból öntött oszlop nem csókolom meg kemény csizmájuk alatt a földet” . Megtehetné: önmaga teremtő életét is becsülné vele. Dehát ez az egyszerű, tiszta keménységű emberek körében nem szokás. A vers zárószakasza patetikus magaslatba lendül; az emberre emberi világ képe elérhető közelségbe kerül: szabott „ e g y a m i kezdetü n k és kiteljesed ésü n k átléptünk a tehetetlenség sövén ykerítésén érezzük hogy élün k é jje l és nappal id ő n k ábrázatán d o lg o zu n k ” „Időnk” , azaz, a közös történelem alakításán. A kétkezi dolgozók szorgalmas mesterember-mozdulataival vésik, faragják a Jövő ábrázatát. Ha van is különbség a szellemi tevékenységet végző költő és a fizikai munka terhei alatt görnyedő munkások között, az nem lényegi: nem tudat- vagy életérzésbeli, hanem csupán a munkamegosztás „ágazatait” érintő. A ciklus ezután következő darabjai mintegy „fény-árny” , „pozitív-negatív” , „igen-nem” játékra épülnek: a bipoláris motívumsorok konfrontációjából (az eszmei képzetek, ideálok és a valóság torz, sötét, reménytelen tényeinek birkózásából) egy utópikus, mégis reálisnak tűnő jövő-képzet bontakozik ki, amelyhez a küzdelemben megszerzett biztonságtudat kínál alapot. A jelen re vonatkozó motívumok az emberi életlehetőségek zsugorítottságát, szétszabdaltságát érzékeltetik: „egyetlen fa virágzik a pusztában a madarak m egfagytak rajta” (50.); „a csoda szétmálik a fe k e te tükörlapon... sárga rotációs papíron vonaglanak az öngyilkosok.. .” (51.); „kint a szabad mezőn m egretten az ember a vonatok elvesznek az alagu takban ” (52.) stb. 29 �A keserűségből s fájdalomból azonban erő és dac is születhet: „ö rö kh a rc testvérharc kenyérharc v é r friss m a gva kka l ülteti he a fö ld e t a szél e lv itte az anya boldogtalan é n ek é t” ( 53.) S ez már átvezet a jö v ő re vonatkozó képzetekhez, hisz a magvakból élet sarjad! új A jö v ő -k ép z etek szinte mindig egészen konkrét természeti és a valós életbe ágyazódó motívumokhoz kapcsolódnak (s szinte megkívántatnak velünk egy elérhető, megteremthető idillt): „A z asztalt leterítették frissen mosott kendővel a napszag álmosítja a gyereket érzem a tavalyi gyümölcsök ízét. . .” ; s az érkező zarándok levetett kalappal áll: „elvezetlek benneteket a források, eredetéhez” (51.) A ciklus utolsó darabjaiban összefutnak és életsugárzó képekké szintetizálódnak a korábbi termékenység-motívumok; néhány erőteljesen szép szerelmes vers (56., 59., 60., 61.) dúsítja őket kon krét élménnyé, valóságos emberi kiteljesedéssé. A költő (konkrétan és szimbolikusan) „felér a hegyre” (58. vers); ahol ugyan magányban didereg, mégis bízik benne, hogy a szeretet-sugarak áthatolnak az emberi szív jégpáncél-kérgein: „ten yereim en átszűröm a világosságcsöppeket l áb ain k alól naphorgonyok em elik a tavaszi fö ld e t ” ( 59. ) De csak az emberek akarata, jószándékú egymás felé fordulása, egymás iránti megértése oldhatja föl a magányt és az űrt, ami elválasztja őket: „M erítsete k a kutakból m elyeket szivetek rejtek én őriztek (. . .) tőlem hozzátok és tőletek hozzám ig röpü ln ek el a fénysugarak (. . .) A fá k álln ak és hangtalanul kivirágozn ak ( . . . ) nézzétek: a m agvak k in yíln ak a szélben az em berek cem ent és vasházakat em elnek. ( 55.) Az 57. vers az emigrációs időszakkal leszámoló, hazakészülő költő számvetése önmagával, álmaival s azok megvalósulásával. „Itt az ideje, hogy elhullott napjaimmal számoljak, hogy megfeleljek a kérdésekre, amik az emlékezés üvegházában virrasztanak” . Hazavágyik - arra „a tenyérnyi földre” , ahol az „utakról letörölték az oroszlánok lábanyomát ólommezők alá takaróztak a virágok s a városokból valami vad szél kisöpörte a lámpákat” . Mesei-szürreális elemekből összeszőtt képsorral, mégis a maga 30 �varázslatosan vonzó konkrétságában (mint C hagall a festményein az orosz tájat, falvakat) jeleníti meg az elérhetetlen messzeségben lebegő otthont, ahonnan testvérei éneke száll ,,a szegénység padlásszobáiból” ; s ahol a félelemtől még most is (1925-ben!) „vizek tükröket remegnek” . Álmai mégis ide vonzzák, „a szőke elefánton a nagy égi állaton utazom szakadatlanul. —” Kassák tehát a „kitörni akarástól” az emigráció „hét szűk esztendeje” során eljutott a „vállalásig” . Negyvenedik évéhez közel; a telthangú fiatalság harsány kiáltásai már nem is illenének hozzá. Födetlen fővel áll testvérei elé: „érzem, hogy a rosszat és jót egyformán megérdemlem” , ítéljetek. „Magányosan állok itt színekkel és formákkal telítve s mondanivalókkal, amik rólunk és miattunk szólnak azoknak, akik megértenek és azokról is akik nem értenek meg” (63. vers). A 64. vers: búcsú Bécstől, az emigrációtól, a „fénytornyok és fénysebek” otthontalan világától. Megkeményedett, még konokabb lett az itt töltött évek alatt; nem mondott le róla, hogy „tollal ecsettel vésőkkel és más egyszerű szerszámokkal” dolgozva övéinek, osztályos társainak megmutassa a mélységből a Magasság felé vivő utat (65. vers). „Toronylámpa és bányamunkás vagyok egyszemélyben” - tűztorony, őrtorony, útjelző Oszlop, amelyről a múlt és a jövő síkjai betekinthetők. A 65. vers zárása: óda a Hazához - , amelytől nem tud(ott) elszakadni, s amely őt „bátor fiaival és termékeny asszonyaival” visszavárja. Kassák számára szem élyes élm én y a Haza: az ifjúkori küzdelmek, remények színtere, élete „tavaszi környéke” : az elindulás és a megérkezés. A termő-teremtő élet, a mindig újrafakadó Tavasz, a hit és a bizakodások földje, ahová a költő a fényben megmosdva, „tisztán és jószagúan” kíván lépni; s ahol „az építés törvénye” szerint folytatni kívánja a forradalom előtt és alatt megkezdett munkáját. Tervétől, elképzeléseitől senki és semmi nem térítheti e l: „va sszerkezeten állo k kiáltásom ban h arcaid em lék ei virágo zn ak” A magvak kicsíráztak - a fa termőre fordult. JE G Y Z E T E K 1. Déry Tibor: Kassák Lajos. Független Szemle 1923/9-10. 2. Kassák Lajos: Tisztaság könyve. MA-kiadás Bécs, 1926. Horizont kiadás Bp. 1926. 3. Erről a korszakról szóló emlékező írások egyértelműen tanúskodnak: V. Tilkovsky emlékezése (in: Kortársak Kassák Lajosról; PIM 1975.). Pašiakova: Lajos Kassak, Bratislava, 1973. Dobossy László: Kassák Lajos és szülőföldje (in: A közép-európai ember, Magvető 1973.) Kovács Endre: Korszakváltás. Magvető, 1981. Szalatnai Rezső: Arcképek, háttérben hegyekkel. (Szépirodalmi, 1969.). Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek. (Madách Kiadó 1982.). 31 �HORPÁCSI SÁNDOR „Kassáknak olyan mindegy” Az idézet Klára asszonytól való, s Palotai Erzsi szép visszaemlékezéséből „loptam el” . Mert valóban, a 100 éves Kassáknak már teljesen mindegy, hogy mit írnak, mondanak róla, de mindegy-e nekünk is? Vannak az irodalom- és művészettörténetnek olyan - egyelőre nevezzük csak így - jelenségei, akik mellett nem lehet szó nélkül elmenni, akiknek az életútja, munkássága fölött nem lehet napirendre térni. Jelenlétük - életünkben - irritáló, mozgósító, felvillanyozó, olyannyira, hogy sokszor elfedi magát az életművet is, már-már befedi a róla kialakult vita. Mondják, hogy - a mostanában megint „divatba jött” - K rú dy volt hasonló jelenség, miszerint csak rajongói vagy ellenzői voltak, vannak. Fokozottan áll ez Kassákra, ha szabad így mondani (noha a szakma tiltakozik ellene): a „Kassák-jelenségre” , hiszen K assák L ajos több műfajban és minőségben is kihívta a sorsot. Van, aki elismeri, mint költőt, de gyenge regényírónak tartja, míg mások a festőt emelik ki, s akkor még nem szóltunk az erős akaratú szerkesztőről, aki éppen határozottságával, sarkosan megfogalmazott esztétikai és politikai nézeteivel sértett meg érdekeket és érzékenységeket. Mindezek azonban ma már köztudott dolgok. Hála éppen az egyre gazdagodó Kassák-irodalomnak. (Kozocsa Sándor, a hatvanas évek végén állított össze bibliográfiát Kassák műveiről és a róla írott kritikákról - korántsem a teljesség igényével -, s az már akkor 100 sűrűn gépelt oldalnyit tett ki.) De nem voltak ennyire evidensek ezek (még) a hatvanas évek elején, amikor a K L T E bölcsészhallgatójaként, mintegy belebotlottam a Kassákba. Mert elkerülhetetlen, engedtessék meg ennyi szubjektivizmus, hogy erről (is) beszéljek, mert az eset a maga egyediségében, esetlenségében is jelez, jellemez valamit a fentebb mondottakról. Harmadév elején annak rendje-módja szerint (1961-ben) kiírták a tanszék hirdetőtáblájára a választható témákat. Milyen a diák? Mindenki a könnyebbnek, kézenfekvőbbnek tűnő témák után kapkodott. Akkoriban „fedeztük föl” ismét (?) Babitsot, Kosztolányit, egyszóval a Nyugatot, a századelőt. Nos, mire észbekaptam, már minden téma foglalt volt, egyedül „Kassák prózája” maradt szabad. De ki is ez a Kassák Lajos? Az ötvenes évek tankönyveiben még a neve se szerepelt, az egyetemen egy szót sem hallottunk róla, nemhogy előadást. De, akkor még nem létezett a mai szigorlatozó mentsvára a „spenót” sem, nem beszélve az azóta írt tanulmányokról. (Kire vár a monográfia?) Mindezt azért részletezem ennyire, mert - legjobb tudomásom szerint - e sorok írójának a diplomadolgozata volt az első, amely áttörte a frontot. Boldog emlékezetű K ardos Pál (később: drága Pali bácsi) szabadított rá a témára. Az első gondot magának a bibliográfiának az összeállítása, az olvasnivalók összeszedése jelentette, mert még az Egyetemi Könyvtár Kassák-gyűjteménye is hiányos volt. (Azóta antikváriumok révén, levelezés és cserék útján sikerült viszonylag tisztességes Kassák32 �könyvtárat összegyűjtenem.) A véletlen sodorta a kezembe Bóka László naplóját, amelyben az egyik helyen maga is megütközik, hogy leendő magyartan árok mitsem tudnak K. L.-ról (Kassák Lajosról) és Á. L.-ról (Áprily Lajos" ról). Ez a „fölfedezés” ugyan meg nem nyugtatott, de elviselhetővé tette tudatlanságom szégyenét, mert lám, még a pesti egyetemen sem. . . Előbb kíváncsian, később egyre mohóbb izgalommal olvastam „bele” magam választott témámba. Ma már persze kicsit furcsa, magyarázkodni is kell, hogy akkor miért hatott Kassák a reveláció erejével. Mindenekelőtt az életút. Azt hiszem először ez fogott meg, minthogy munkáskörnyezetben nőttem föl. Az E g y ember életéről beszélek. Elindul valaki szinte félanalfabétán Sporny mester műhelyéből, hogy önerejéből fölnőjön a Nyugathoz, sőt hallatlan merészséggel szembe is szálljon vele, szinkronban legyen a kortárs európai művészet élvonalával. Hát ilyen is volt, ilyen is van? Eladdig ugyanis azt tanultuk, hogy a magyar irodalom, művészet mindig fáziskésésben volt Európához képest. S most jön egy palócosan beszélő félig tót (vagy talán egészen az? N ém eth István izgalmas tanulmányát csak egy évtizeddel később olvashattuk a Kassák család történetéről az Irodalm i Szemlé ben) munkásember, aki Petőfit utánozva kezd verselni, de Berzsenyit tiszteli, s aki balról, mert lentről akarja meghaladni A d y - különben általa is elismert, tisztelt - forradalmiságát. Ne feledjük cl, hogy ama hatvanas évek volt az „ideológiai tisztázások” ideje. Hogy mennyire az volt, erre is van keserves élményem. Már ötödéves voltam, amikor megjelent - ha jól emlékszem a N agyvilágban, amelyet mohón habzsoltunk akkoriban - ama Iljicsov-c ikk, amely „burzsoá mételynek” nevezte - így, sommásan - az avantgardot. Kos, megadva minden tiszteletet a szeminárium vezetőjének (tud. szoc.-ról van szó), megkérdeztem, hogy akkor mit kezdjünk M ajakovszkijjal, József A ttilával, Aragoné kkal, s nem utolsósorban Kassákkal? Frissen szerzett ismereteim tették neofita-avantgard hívővé (ez azóta lelohadt, látván, hogy ma már olcsón mérik Kassák megszenvedett újításait), nem kevésbé tiltakozott a Kassákban megcsodált igazságszeretet is. Nos, igen csúnya jegy került be az indexembe emiatt, s még örülhettem, hogy megúsztam ennyivel. . . Végül elkészült a dolgozat (szerény kompiláció a fellelhető tanulmányokból), s amikor Kardos Pál professzor úrral megbeszéltük, elkottyantottam, hogy én bizony jártam Kassáknál. Igen?, s ezt eddig mért nem mondtad el? - kérdezte nagyon mérgesen galamblelkű mesterem. Más már régen megírta volna! Látod milyen mafla vagy?! Eszembe se jutott - hebegtem, s az igazat mondtam. Mert az az egyszeri, s mondhatnám véletlen találkozás tulajdonképpen egyfajta diákcsíny volt. Hogy jobban érthető legyen, el kell mondanom, hogy a szobatársaim is bele-beleolvastak a hazavitt Kassák-k tetekbe, s ha megláttak, nyerítve idézték „a nikkel szamovárt” . Szóval (s nemcsak ezért. . .) kicsit hóhányósnak tartottak, hogy ilyen csodabogárral töltöm az időt, mikor annyi „rendes” költő van. Nos, az történt, hogy két hétre Csillebércre mentünk úttörővezető-képzőbe. Amikor nagy nehezen kiszabadultunk a városba (ritkán tehettük, holott csak ezért: Budapestért vállaltuk az egészet), megpendítettem, hogy ha már itt vagyunk, cl kellene menni Kassákhoz. Ügy sem mersz! - ugrattak, s ha nem hecceinek, talán nem is merem. Igy azonban a legközelebbi telefonfülkéből - lesz, ami lesz fölhívtam. Klára asszony vette föl a kagylót. Meg kellett szólalni. Elmondtam, hogy 33 �bölcsészek vagyunk Debrecenből, a mesterről írom a szakdolgozatom, s felkeresném, ha fogad. Fogadott. Egyik évfolyamtársnőm kísért el (a többit ekkor már nem érdekelte a „nikkel szamováros” költő), s nem bánta meg, mert valóban felejthetetlen órát töltöttünk a Bécsi út 98-ban. Eladdig nem nagyon találkoztunk eleven nagy költővel - legfeljebb, ha pódiumon. Ami első látásra is meglepett, az Kassák puritánsága, egyszerűsége. Olyan volt, mint egy nyugdíjas munkás. Feszengtünk, dadogtunk a megilletődöttségtől. Olyannyira, hogy még rágyújtani se mertem. Volt ugyan cigaretta az asztalon, de minthogy Kassák nem gyújtott rá, nem is kínált, így a kínok-kínját álltuk ki. Nos, szó se volt arról, hogy mi kérdezünk. Kassák vizsgáztatott le Kassákból, s bizony (akkor kezdtem gyűjteni az anyagot a dolgozathoz), a vizsga nem valami fényesre sikeredett. . . Ráadásul elkövettük a lehető legnagyobb tapintatlanságot, amit íróval (és nővel) lehet: a kortársairól kérdeztük a véleményét. Nos, Kassák válaszai ironikusak és frappánsak voltak, de csak kettőt merek idézni. „K érem , Rónay G yörgy a legbecsületesebb magyar író: 1935-ben is katolikus volt, most is áz. Ném eth László? Kétségtelenül nagy író, de már ő is tudja, hogy mit kell írni” . (1962-őt írtunk akkor, s nagy visszhangot várt az Utazás bemutatója). Kipirult fülekkel, kicsit megszégyenül- ten, de büszkén - lám, milyen bátrak voltunk - jöttünk el Kassáktól. Olvasni kell - tanácsolta búcsúzóul - , sokat, sokfélét, hogy tájékozottak legyünk. Egyszer még jártam a Bécsi úton, de akkor már Kassák nem élt. Klára aszszony viszont gyanakvó volt, sőt dühös, mert kicsúszott a számon, hogy nem minden Kassák-regény tetszik. „Akkor miért foglalkozik vele?” Később leveleztünk, s nemcsak megenyhült, de fölajánlotta a segítségét is. Igen, s itt jutunk el az alább közölt levelekhez. Friss diplomával a zsebemben úgy képzeltem, hogy le is doktorálok Kassákból. Hamar rá kellett azonban döbbennem, hogy ez - akkor még úgy hittem, hogy csak egyelőre meghaladja az erőmet. Maga a Kassák-életmű áttekinthetetlenül hatalmas. A vidéki könyvtárak pedig alig tudnak segíteni a búvárkodónak. Igaz, van könyvtári kölcsönzés, de a napi munka mellett csak éjszaka jut idő a „hobbi" ra” . Márpedig a legfontosabb folyóiratok (egyáltalán: hol található meg mind összegyűjtve?), csak a nagy könyvtárakban, helyben olvashatók. Ehhez utazni kell. De 1100 Ft-os kezdő fizetésből? A lustaság persze semmivel nem menthető. De kínomban kitaláltam valamit; ha én nem mehetek, megy a posta! Hozza, viszi a leveleket. Az a (perverz?) gondolatom támadt, hogy összegyűjtöm Kassák még élő kortársainak az emlékeit, s ha összegyűlt egy értékelhető mennyiség, ezt dolgozom fel disszertációnak. Azóta kiderült, hogy ezt sehol se fogadják el disszertációnak, ám maga a munka hallatlanul izgalmas és érdekes volt, nem hagytam abba. Így az elmúlt húsz év alatt mintegy félezer levél jött Kassákról. Ami feldolgozásra, illetve egy „jótétlélek” kiadóra vár. Lehet, hogy ebből semmi se lesz, akkor is megérte, nem bántam meg. Mert igaz ugyan, hogy szinte tapintatlanság egy művészt a másikról kérdezni, de a kapott válaszok - minden túlzás nélkül állíthatom - szondaértékűek. Kis nagyképűséggel szociológiai-kultúrhistóriai dokumentumok is. Mert nemcsak Kassákot, a levél íróját is jellemzik, de dátumszerűen a kort is, amikor íródott. Most mondjam, hogy rendkívül tanulságos és izgalmas nyomon követni azt a változást, ahogyan Kassákról beszélnek? Gyanítom, hogy hasonló eredményre jutottam volna, ha mondjuk Babitsról, vagy Krúdyról (K rú dy Zsuzsa biztatott is, hogy édesapjáról is kezdjek levelezni. . .) kérdeztem volna írókat, festőket, politikusokat. Mert hamar rájöttem, hogy Kassákról nem elég 34 �csupán néhány kortárs költőt megkérdezni. Az is érdekes, hogy mit mondanak róla a fiatalok - okulva a saját példámon. Nos, a kép derűsebb, mint 1961-ben, de messze nem megnyugtató. Kassák még ma sem él súlyának, jelentőségének megfelelően a művészi köztudatban, noha azóta valóban okos és jó tanulmányok sora jelent meg róla. Mindezek azonban nem pótolják, nem odázhatják el a monográfia megírását. Talán majd az a fiatal kollégánk, aki most választ szakdolgozati témát. . . Mellékelten közlöm először azt a levelet, amelyet több év alatt fundáltam ki, csiszoltam le, hogy minden címzettem találhasson benne megválaszolható kérdést. Magánügy, de még idetartozik, hogy a hatásfokom nem a legjobb: minden negyedik levélre kapok választ. Sokan semmitmondóan, mások gunyorosan válaszolnak, volt, aki le akart beszélni, mondván, hogy érdemesebb íróra pazaroljam az időm és a levélbélyeget. (Amikor kezdtem, még 60 fillérért, ma négy forintért viszi el a posta. . .) Nem tudták elvenni a kedvem. Nemcsak azért, mert valóban sokat tanultam ezekből a levelekből: Kassákról, a világról, az emberi természetről, de már csak Kassák miatt sem. Aki Kassákkal foglalkozik, az legyen olyan makacs, mint ő volt. . . A leveleket minden változtatás, húzás nélkül mellékelem, s majd a szerkesztő úr eldönti, hogy mennyit bír el a lap. . . (T erjedelm i okokból kevesebbet, mint amennyi figyelem re érdemes. - A szerk.) Íme: Tisztelt Uram (Asszonyom!) Elöljáróban elnézését kérem, hogy ismeretlenül zavarom kérésemmel, le v e lem m el! Szívességet kérek, amely azonban nem magánjellegű. Tanulmányt írok „ Kassák, a kortársak em lékezetében” címmel, s ehhez kérem az Ön szíves segítségét, közreműködését is. M indenkit szeretnék megkérdezni, aki ismerte. ismerhette Kassákot, köze van az irodalomhoz, művészethez. N em tudom, hogy Ön milyen kapcsolatban volt Kassákkal, ezért csak pontatlan, általános kérdéseket tudok föltenni, például, hol, mikor, hogyan találkozott (először) vele (a m űveivel is, személyesen is)? M it jelentett, jelent Önnek K assák: a költő, az író, a festő, a szerkesztő, az irodalm i-közéleti jelenség, az em ber? Hatott-e Önre valam iféleképpen Kassák em beri-m űvészi p éldája? M iv el? H ogyan? M it tart maradandónak, követendőnek (például egy kezdő költő, író, festő vagy szerkesztő számára) Kassák életm űvében? M i lehet az oka, hogy o ly ’ sokat támadták, tám adják? M inden érdekel, amit róla m ond: a vélem énye, az em lékei: egy-egy jellegzetes Kassák-gesztus. A kapott válaszo kat (a szerzők engedelm ével) szeretném publikálni is. Végezetül hadd kérdezzem meg, hogy m i a vélem énye erről a munkámról? K ikhez kell, érdem es (a válasz reményében) fordulnom ? Válaszát előre is hálásan köszönöm. Jó egészséget, jó munkát kívánva, Tisztelettel H. S. Íme a válaszokból egy csokornyi: Figyelm esen, s többször olvastam el levelét, s az abban feltett kérdéseket. Sajnos, várakozásának nem tudok m egfelelni. Személyesen ugyan ismertem Kassák Lajost, feleségét és leányát is, de az ezzel kapcsolatos em lékek kis35 �lánykoromra nyúlnak vissza. E zek nem fűződnek a művészhez, a politizáló társadalmi tényezőhöz vagy éppen a politikushoz. Azt hiszem, hogy pontosan emlékszem vissza azokra a beszélgetésekre, am elyekben apám és baráti köre esetenként Kassákot, a Kassák-kört, illetve a Szociáldemokrata Párthoz való viszonyát tárgyalták. Í rói megítélése egyértelmű vo lt: öt tekintették a magyar Gorkijnak, a munkásosztály munkásszármazású és munkástudatot tudatosító tehetséges, elhivatott írójának. Apám igyekezett tőle a Népszavának és a S Z D P egyes kiadványai számára költeményt vagy tanulmányt megjelentetni. E z nem volt egyszerű, mert időnként a Kassák-kör éles kritikával illette a SZD P -t, s annak egyes vezetőit. Ezért emlékszem élesebben arra, hogy mennyire örült apám annak a kibékülésnek, am elynek bizonyságaként Kassák a S Z D P X X X II. kongresszusa alkalm ából ( 1 9 39. január), nagyszerű költeménnyel köszöntötte a szervezett munkásság politikai jelentőségű eseményét. A felszabadulás után - úgy emlékszem - Kassák, a S Z D P képviselője lett, s Jusztusz Pál kérésére elvállalta, a Kortárs című irodalm i folyóirat szerkesztését. Ezt a M K P vezetősége, R évai József megfogalmazásában rossznéven vette. A kkor nem értettem mi az oka ennek a szinte gyűlölködést érzékeltető politikai bizalmatlanságnak. K ésőbb, amikor elolvastam az „ E g y em ber élete” című nagyszerű Kassák-m ű V I I I . kötetét, kaptam erre valam i utalást, magyarázatot. Az igazi művészt különleges adottságú, átlagem berek m ércéjével semmilyen területen nem mérhető em bernek tekintem. Így beszélt Kassákról, vé d ve őt politikai kritikusaitól, apám is. Csak a dogmatikusan, korlátoltan gondolkozók, hiúságukban túlérzékenyek nem akarják ezt megérteni. Ezt tudta Kassák is, ezt mutatja saját sírjára készült sírfelirata. Vas István, a Kassák-múzeum, a Párttörténeti Intézet Kassákra vonatkozó anyagát bizonyára ismeri. H a eszembe jutna még élő Kassák-körhöz vagy a kórushoz tartozó elvtárs neve, pótlólag m ajd tudatom Önnel. Sajnálom, hogy érdekes és fontos munkájához tényleges segítséget tudtam nyújtani. nem Szívélyes üdvözlettel Schifferné Szakasits Klára Budapest, 1983. május 28. ☆ Kérem , ne haragudjon, hogy levelére csak most tudok válaszolni. K ü lfö ldön jártam és hazajövetelem után sok dolgom volt. Azzal tettem félre le v e lét, hogy megválaszolom. É n magát bátor em bernek tartom. Tanulmányt írni Kassákról, nem kis dolog, legfeljebb azt nem helyeslem, hogy a kortársak visszaemlékezései alapján. É n ebbe nem szállok be, nem is segítek, annak ellenére, hogy Kassákhoz nemcsak személyi kapcsolatok fűztek, de barátiak. Kassák mellett N agy Lajos és József A ttila az, akiről én mindezt elm ondhatom. K ét m egjelent könyvem ben m ind a három mellett elmentem. N em 36 �akartam, hogy az a vá d érjen, hogy dicsekszem velük. E g y későbbi időpontra szántam, annál is inkább, mert ez a három európai szintű marxista író, költő, Kassáknál méghozzá képzőművész is, m indig mostohán kezelt értékek voltak az ostoba és gőgös dogmatikusok által. M eg kellett halniuk, hogy egyáltalán helyükre tegyék őket. Én mindháromnak sokat köszönhetek. és lehet, hogy ezért szubjektív is vagyok. Erkölcsi, em beri tartásomat nekik köszönhetem. N em tudom, hogy Maga hány éves, csak azt, hogy tanár Miskolcon. A hely nagyon alkalmas, osztály- és társadalmi rétege m iatt, hogy e témát feldolgozza. K é t tanácsot adok, mint segítséget. N e mondjon le a megírásról, de jól gondolja át. Könyvtárakban megtalálhatja az erre vonatkozó irodalmat. A m ásik: legyen saját véleménye. Szívélyes barátsággal, Marosán György Budapest, 1972. X. 10. ☆ Csak most jutott el voltam. hozzám a levele, mert én hosszabb ideig külföldön Sajnálom, hogy nem tudok sokat segíteni Kassák-ügyben. Igaz, hogy én Érsekújvár mellett, egy kis faluban születtem és éltem, de közelebbről nem ismertem Kassákot. Édesapám , aki már meghalt, jó l ismerte őt, többször beszélt is róla, de én nem készítettem jegyzeteket. Soha nem gondoltam, hogy valaha is szükségem lenne erre. 1944 előtt találkoztam vele néhányszor, de ezek a találkozások nem v o ltak jelentősek, m indig többen voltunk, ő elég zárkózott volt, nem sokat beszélt. É n, nagyon szerettem és szeretem Kassák munkáit, könyveit, képeit. Pártmunkás voltam, 1948 után sokáig a K B apparátusában dolgoztam, s mindig nagyon fájt nekem, hogy Kassákot olyan méltatlanul mellőzték, gyakran hallottam róla, a párt egyik-m ásik vezetője szájából elítélő nyilatkozatokat. Ilyenkor mindig apám jutott eszembe, aki igen nagyra becsülte őt, még érsekújvári idejéből. Kassáknak él az özvegye, bizonyára sokat tudna segíteni. Í rjon neki, nemrég, olvastam valahol egy visszaemlékezését, abban nagyon sok embert em lít, akinek kapcsolata volt férjével. Talán azoknak is lehetne írni. Azt hiszem, a V igilia kiadásában jelent meg valakinek egy közéleti arcképsorozata, (köztük pl. D ienes V alériával beszélgetés), d e nem jut eszembe, hogy ki a szerző. A z biztos, hogy katholikus szerző, mert a hit kérdéseiről is faggatja a meginterjúvoltakat. (Lehet, hogy Rónai M. A n d rás?) Nagyon szépnek és érdekesnek találtam a Kassák özvegyével készített interjút, nekem is nagyon sok érdekes dolgot mondott el, olyat, amit még nem ismertem, pedig nagyon sokat tudtam, olvastam róla. N agyon is ajánlom, hogy foglalkozzon Kassákkal, mert még m indig úgy érzem, hogy ma sincs a m egfelelő helyen, sem az irodalom ban, sem a festészetben, de mint közéleti, tiszta ember sem. É g y érzem, megéri a gondos kutatást az ő egész élete és munkássága. 37 �A m ikor olvastam az özvegyével készített interjút, szégyeltem magam, hogy annak idején, amikor m indenki magára hagyta, nem közeledtem hozzá, pedig m indig nagyra tartottam, az E g y em ber élete ma is egyik legkedvesebb olvasmányom. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával. Kutrucz Gizella (Balogh Elemérné) Budapest, 1983. júl. 6. ☆ Tervezett Kassák-tanulmánya nagy és szép vállalkozás; remélem, hozzá tudott jutni az eredeti dokumentumokhoz is. K érdéseire ugyanis részben választ kap, ha figyelm esen végigolvassa a „M a ” m egjelent számait és, ha fo rgatja a huszas-harmincas évek ( 1932-33-ig) Népszava-számait. É n , magam nem tartoztam fiatalon, Kassák köréhez. É n , tőle meglehetősen messzi tájakról indultam, a M árciusi Front környékéről, V eres Pétertől, Kovács Imrétől, Ném eth Lászlótól. Kassák nem tudott, és - a harmincas években - már nem is akart irányzatot, kört alapítani; meglehetősen magányos volt, szigorú és keserű. Én, először 19 4 5-ben találkoztam vele, mint fiatal újságíró (22 éves voltam akkor), Békásmegyeren. V eres Péter is ott lakott akkor, s én, egy füst alatt, nem is az irodalom , hanem egy képzőművészeti kiállítás kapcsán látogattam meg. Kassák kategorikusan és nagyon határozottan adta elő elképzeléseit a képzőművészetről és a képzőművészeti nevelésről, egy festőiskola tervei foglalkoztatták. A munkásosztály vezető szerepét nem a politikai hatalomban látta, hanem abban, hogy a társadalom egészére a munkáséletérzésnek k ell rányomnia a bélyegét és szabadságot kell adni a munkásság önkifejezésére. Bizalmatlansága a kommunistákkal szemben nem oldódott. 1946-ban vagy ’4 1 elején találkoztam vele Székesfehérváron, ahol - zöldfülő létem re lapszerkesztő voltam (Fehérvári H írek), és ahol irodalm i napok voltak az ottani szociáldekomraták rendezésében (vezetőik között volt Benjám in László és Bondor József). K assák akkoriban irta „A z út vég e” című regényét, Kasssai-Schallm ayer Ferencről, aki az ifjúmunkás-mozgalom radikáláis szárnyáról jutott el a nyilas kormány miniszteri székéig. Kassák egy kalap alá vett minden radikálist, akiket a hatalom lihegő megszállottainak tartott, akár nyilas lett légyen belőle, akár kommunista. R évairó l azt mondta nekem : „Ö rd ö g i taktikus” . A megkeseredettséget éppen úgy éreztem benne, mint Békásm egyeren; „szúrós" embernek ismertem meg. A kko r ellenfélnek éreztem, hiszen a „n é p i” indíttatás jókora radikalizmust gerjesztett bennem is; csak azt nem értettem, m iért ez a szembenállás benne, holott egyszersmind éreztem, m ilyen mélyen fejezi ki a munkásosztályt magát, legalábbis a „m esterek” rétegét, akik nagyon komolyan veszik szakmájukat. A z 19 50-es években, 19 54-55-ben találkoztam vele harmadszor, többször is, egy különös társaságban. A társaság az O pera utcában (Pesten) akkoriban létezett zsidó, ortodoxkóser vendéglőben találkozott, N iszel bácsinál, akinek az akkori szalmaboros világban valódi, tiszta, finom kóser bora volt (persze, nagyon drágán) és aki m egkövetelte, 38 �hogy a belépő legalább félpercig törölje a lábát az ajtó előtt. A társaságban B erda József hívott m eg; tagjai voltak még Jankovich Ferenc, Kassák Lajos, Zaymuz, a Leh el téri plébános, és egyszer-egyszer bevetődött B ad alik B ertalan, veszprémi püspök. M eglehetősen „népfrontos” gyülekezet v o lt: Kassák és B erda szociáldemokrata, Jan kovich parasztpárti, a két katolikus, és jómagam, a kommunista. Csütörtök esténként volt a találkozó, de én egy hónapban egyszer, ha elmentem, mert Dunaújvárosban (akkor Sztálinváros) laktam. K ép zelje el ezt a társaságot az ortodox zsidó vendéglőben. M indenki elégedetlen volt a rendszerrel, más és más nézőpontból és indítékból. D e talán Kassák volt a legélesebben és legkevésbé óvatosan ellenzéki. M élységes m egvetés és utálat áradt belőle és kategorikusan tagadta, hogy annak, ami akkor volt, egyáltalán köze lenne a szocializmushoz. Sohasem beszélt sokat, rendszerint inkább közbeszólt, röviden, kategorikusan és élesen. É n jobbára hallgattam, mint fiatal, és m eghívott; bár sok igazságtalanság keserített el, nem akartam „szekundálni” , hiszen Kassák megfogalmazásai olyan tömörek voltak, hogy én csak halványabb lehettem volna, és egyébként is, még m indig éreztem vele szemben azt, amit Fehérváron : egy kicsit ellenfél. Berdát szerettem, benne sokkal több em beri közelség és melegség volt. Leginkább a Leh el téri plébános próbált csillapítani, ha már nagyon erős volt a hang. A mulatságos az volt, hogy N iszel bácsi is nagyon megértő volt, hiszen ő meg a neológ zsidókat vetette meg, akik képesek magukat belevetni egy ilyen, az „ E r e c ” -cel (Izrael) szemben álló rendszerbe. Azután soha többé nem találkoztam Kassákkal. Úgy halt meg, irodalm ilagművészetileg magányosan, mintegy kívülállóként. N agyon tiszteltem, most is tisztelem, de fölm elegedni sohasem tudtam iránta. Ennyiben tudtam eleget tenni kérésének, Horpácsi úr. N em túlságosan releváns mindez, hiszen, mint látja, m indvégig elég távol voltam tőle. Valam it azért tán segít; ez is információ, legalább egy nézőpontról, úgy, ahogyan az emlékezésben feldolgozódott. M ég egyszer eredm ényes munkát kívánok. Őszinte tisztelettel Sándor András Eger, 1983. február 3. ☆ Köszönöm kedves levelét. N agy örömmel lennék segítségére, félek azonban, kevés sikerrel járok. Kassákot ismerhettem volna, de nem ismertem. E z a fogalmazás bizonyára elárul Önnek egyet-mást: Lukács G yörgy melletti felnövekedésem a kettőjük közötti ismeretes és az élet végéig tartó kon fliktus miatt bizonyos fokig „prediszponált” , mégha nem is éreztem kötelezőnek magamra nézve felejthetetlen em lékű barátom minden egyes ellenszenvét. A döntő ok azonban az volt, hogy Kassák semmit sem jelentett számomra: mint művész, sem nem taszított, sem nem vonzott, s ez - azt hiszem - egy művész hatástörténete szempontjából a legvégzetesebb közbeeső állapot. Ideo ló giatörténeti és művészettörténeti szerepe - am elynek nagy fontosságát csak végletes elfogultsággal lehetne tagadni - más kérdés. M ivel azonban Önt 39 �,,Kassák a kortársak em lékezetében” című téma érdekli, én eleve d iszk va lifikálva vagyok; ebben az értelem ben nem voltam Kassák kortársa. Őszintén sajnálom, hogy nem segíthettem, szívélyes üdvözlettel Heller Ágnes Budapest, 1972. február 25. ☆ A m ellékelt lap fogalmat ad lelki állapotomról. Hozzá teszem, hogy ma temették a Vác melletti Radon K ed ves Öcsénket (7o éves). - M égis igyekszem kérésének forduló postával eleget tenni. - Nagyon fontos, hogy összegyűjti Kassák kortársainak a róla szóló véleményeket. K ön yve dokumentanyagtárra nő, s ez igen fontos egy ilyen rendkívüli alkotó esetében. E gyre k e v e sebb az igazi kortársak száma. Sietnie k e ll! - K ét ízben találkoztam személyesen Kassákkal (kiállításokon többször láttam). Először társaságban. G o n do lkodva hallgatott. Irodalom ról volt szó. Másodszor valam i írást vittem neki. Átvette és ígérte, hogy megnézi. N em jelentkezett. M egleptek bátor írásai. A 2o-as évek derekán publikáltakra gondolok a „ M a ” -ban. Sokoldalúság, szokatlan értelmezés, eredetiség sugárzott belőlük. A különcködésre való hajlam úgyszintén. A z igaz aktív embert kereste - harc útján képzelte elérni. „ E g y ember élete” - őszinte önéletrajz. Korszakot bemutató dokumentum. M aradandó olvasmány is! A század elei divatos izmusok világát Kassák mutatta be és a hozzáállást is irányította írásaiban. Óriási belső fegyelem m el érte el a maga stílusát, mondanivalóját - tollal és ecsettel. Számomra Kassák a korába beilleszkedni nem tudó, nem is akaró „v a d zseni” ! N em követhető egyéniség! Csodálni annál inkább lehet s kell is! Az embert, aki sokoldalú érdeklődéssel, tehetséggel van m egáldva és m indig aktív alkotó! Rám nem hatott, de csodáltam egész életpályája vonalán rendkívüli magabiztosságát és törhetetlen akaraterejét. E g y kezdő költő, író, festő - vagyis alkotó, Kassákon keresztül kell hogy meglássa, milyen kitartóan és mennyit kell önmagunkon dolgozni, alakítani, hogy végül alkotásainkból önmagunkat sugározzuk. M inden rendkívüli embert támadni szokás. E z régóta így van, főleg mert nem értik meg. S ez a gyakoribb ok. Vagy úgy látják, hogy nem illik bele a nyugodt polgári életkeretbe sem magatartása, sem elvei, sem életstílusa, sem alkotásai. E z utóbbiak m egértéséhez kom oly tanulmányokkal fel kell készülni. S ezt kevesen vá llalják. ( . . .) 00-561 Warszawa, 1985. 05. 15. M okotowska 26 m 64 Prof. dr. Csorba Tibor ☆ Bár levele már október eleje óta nálam van (szeptember 28-án kelt), csak most próbálok rá választ adni. N ehéz hónapom volt október, ma utazom har- 40 �madszor vidékre, közben egyetemem százéves jubileum i ünnepségei is zajlottak stb., stb., a normális terhelés mellett. Most is csak röviden írok a fe ltett kérdésre azzal, hogy ha valam i részletesebben is érdekli, szívesen teszek eleget annak is. Kassák művészetét legkorábban 19 21-b en ismertem meg. E k k o r kaptam két „ M a ” számot ajándékba, ekkor vettem meg a Bécsben kiadott „N o vellásk ö n y v ''-et és a „ Világanyám ” című versgyűjteményt, végül ekkor olvastam a „M áglyák énekelnek” -et. N agy hatással volt rám. S m ivel tízéves koromtól huszonöt éves koromig azt hittem, hogy költő leszek - verseket írtam - , ettől kezdve Kassák-versek kerültek ki tollam alól. Miután Kassák visszatért az emigrációból, összes könyveit és folyóiratait rendszeresen megvásároltam. M egvan a teljes „D okum entum ” , a „M u n ka” és a felszabadulás utáni Kassák-folyóiratok valamennyije. Személyesen először talán 19 34-ben találkoztunk éspedig Fischer J ózsef építészbarátom lakásán, amikor Breuer M arcel is Magyarországon tartózkodott még (illetőleg rövid időre újból), és nagy vita kerekedett arról a témáról, hogy politizáljon-e a művész, vagy sem. Breuerrel szemben én, aki akkor már a Szocialista Képzőm űvészek Csoportjának titkára voltam, a politizálás m ellett álltam ki, és Kassák helyeselt nekem. A felszabadulás után 19 45 végén vagy 1946 elején találkoztam vele újból, s aztán elég gyakran. É n ugyanis 19 45 novem berében jöttem vissza tíz hónapos szovjet hadifogságom ból (melybe, mint soha-katona-nem-volt polgárember kerültem), és távollétem ben a M űvészeti Tanács tagjává választottak. Ennek Kassák volt az alelnöke, és ő szerkesztette a tanács lapját, az „ A lk o tás” -t, máig is talán legszebb folyóiratunkat (ez elsősorban form ai m egjelenésére vonatkozik.) E ttől kezdve azt hiszem ő is figyelte harcomat az ú j építészetért, tanúja lehetett az 19 51-es vitában elszenvedett vereségem nek (ha nem is volt e v itán jelen). Tíz évre rá, Pesten, az É p ítő k klubjában volt egy zárt körű k iállítás, m elyen a régi, és az új avantgarde képviselői mutatkoztak be, újból, köztük Kassák (és Vasarely, az európai iskola volt tagjai stb.) E zt a kiállítást én nyitottam meg, Kassák is jelen volt, s azt hiszem, ettől kezdve kerültünk közel egymáshoz. Ezt a kiállítási megnyitót kissé átdolgozva megjelentettem a Valóságban, s ezután következett második nagy ütközetem, m elyben ugyancsak „vereség” -et szenvedtem. Kassák ennek is tanúja volt. Azt hiszem 1966-ban rendezték meg a fotójubileum nagy kiállítását a Nem zeti Galériáiban, melyen - persze - Kassák is kiállította montázsait. Itt is találkoztunk, és - váratlanul - itt kért meg, hogy nyissam meg kiállítását a Fényes A d o lf teremben. E z 1967-ben volt, és neki nagyon tetszett, amit róla, és piktúrájáról mondtam. (E z részben az É S-ben, egészében pedig a M agyar Építőm űvészetben jelent meg.) E ttől kezdve barátságunk közvetlen és m eleg lett. Többször is találkoztunk. M eghívott 80. születésnapján a Fészekben rendezett ünnepségre is; és aztán meghalt. Sok mindent hallottam én is em beri magatartásával stb. kapcsolatban. Lehet ezekben igazság is, ellenszenv is, én azonban csak baráti gesztusokat kaptam tőle. Sokszor üdvözlöm barátsággal Dr. Major Máté Budapest, 1971. október 28. (Befejező rész a következő számban) 41 �M ÉSZÁ R O S O TTÓ átvetkőzött evolúció „értelmetlenül szólnak a harangok és mi is” (T. Tzara: Hozzávetőleges ember) fehérbe öltöztetnek amit úgyis feketének látsz ha szólok csendé foszlik az mintha direkt módon fokoznám a semmit barátom! előbb-utóbb túladunk mindenen párnás kezecskéinkkel törve utat felszívódunk az anyavérbe üzenet (Kassák Lajosnak) hegyek süvegén az érc lobogása épül megláncolt prométeuszi fényben szembesülök és elemeimben kötődöm az elemekkel. úgyhallottam: széttárt nyerítés az örökös versben megéreztem a szamovár ezüstös melegét miközben egy mérhetetlenig terpeszkedő lekvároskenyér farát haraptam bőszen. élükre fordult képek a pocsolyák földbegyűrt vásznán kalap meg cigarettavég a szájban koponyák szürke mágnesében a rombolás is valami transzcendens felépülés és szétrobban minden ami nem egyensúlyérzet. 42 �MŰHELY Hodossy Gyula munkái elé „Parányi az ajtó, az ablak, de m ind hülye, aki ezt elhiszi, mielőtt utána járna." Hodossy Gyula: Barátaimnak Iródia, XVI. sz. 1986. május Nehéz feladat fiatal költő versei elé bevezető sorokat írni. Hiszen a versek magukért kell, hogy beszéljenek, a fiatal költő pedig jobbára a társadalom többszörösen hátrányos helyzetű polgára, akinek viszont ez a többszörösen hátrányos helyzet törvényes státusa. Az a rendellenes, ha nem így van. Miből fakad ez a „jogállás” ? Minden összetevőjét és okát, ha felderíteni akarnám, félő, hogy az egész valóságegyetemet kellene darabokra szednem, aminek az olvasó sem örülne, s aminek talán ilyen hirtelen elhatározással magam sem tudnék eleget tenni. Maradjunk tehát csupán a két, meghatározásban szereplő fogalom boncolgatásánál - tárgyunk szempontjából. A fiatalság nemcsak a friss erővel telítettség, a biológiai elhasználatlanság, a lelki kialakulás jellegzetes tünetekkel járó korszaka. A fiatalság a társadalmon belüli hely hiányának, a beilleszkedés jellempróbáló fordulatainak (kellő számú rossz tapasztalatok híján), a nyíltsisakú bizalomnak, őszinteségnek, az árnyalatlan, de annál képzeletgazdagabb és markánsabb gondolkodásmódnak a korszaka (egyebek mellett). A felsoroltakból nyilvánvalóan adódik egy csokorra való hátrány. És ez csak a fele a dolognak. Költőnek, írónak lenni mit jelent? Felületes külső szemlélő számára nem többet annál, mint, hogy valami egyéb, hasznos munka helyett a szép, fehér papírosokat betűkkel bepiszkítani. Ez se szimpatikus dolog. Hátha még el is olvassa valaki, amit írunk? Az igazi bajok akkor kezdődnek. Az író, a költő az a - nyilvánvalóan, büntetőjogi szempontból is első pillantásra abnormális - halandó, aki minden állítását kéretlenül és eleve írásba adja. Egész életét avval tölti, hogy írásbeli „jelentéseket” - feljelentéseket? - ír önmagáról, önmaga ellen. Kérkedik legbelső gondolataival, érzelmeivel, olyasmikkel tehát, amiket minden életrevaló ember igyekszik alaposan (és jogosan, mert nyilvánvalóan felhasználhatók és fel is használják majd ellene), elrejteni a véka alá. É s még evvel sem éri be önsorsrontó mohóságában. Írásaiban nemcsak magáról, de az őt körülvevő, szorongató világról is képet adni törekszik. „Tükröt tart a valóságnak” - ahogy az általános iskolai irodalomkönyvek 43 �megfogalmazzák. De könyörgöm: húszon felül - de húszon alul is - hányan szeretünk tükörbe nézni? Az író tehát az az ember, aki minden „hivatalos” illetékesség nélkül mindent észrevesz, mindenről véleményt alkot, mindenből képeket formál, általánosít. Lát egy darabka megműveletlen földet - ezer mentség lehet az ilyesmire - és máris a „M agyar Ugar” - ról beszél! „A csillagok,a Göncölök” úgy fénylenek neki, mint „rácsok a hallgatag cella fölött” !? Kell-e hát magyarázat, miért törvényszerűen hátrányos helyzetű? De befejezem ezt a kicsit hosszúra sikerült bevezetőt. Még úgy tűnhet, nem akarok - vagy nem tudok - semmit sem mondani Hodossy Gyuláról, erről a felvidéki, Miskin herceg megjelenésű, visszafogott viselkedésű fiatalemberről, aki három esztendő alatt mozgásba hozta a csehszlovákiai magyar fiatalság művészetszerető és alkotóképességgel bíró rétegeit. Aki az Iródia- kör 16 kiadványában s a rendszeresen megtartott baráti találkozókon saját körükön túl is ismertté tette tehetséges fiatal kortársainak nevét, karakteres, induló íróalkatát, a táj, az etnikum mélyéből is táplálkozó, ezért is sajátos, új és élő alkotásaikat. Hogy szervezőnek és szerkesztőnek milyen volt, azt az immáron lezárult Iródia-korszak bizonyította. Hogy költőnek milyen, arról hadd ejtsek néhány mondatot. Hodossy Gyula, a verseiben is szikár, egyszerű, ironikus és önironikus; az önfeltárás és a pontos megfogalmazás, a szinte már önkínzóan axiomatikus formák keresése jellemzi - és ebben az adottságában sok rokonvonást mutat az Íródiában vele együtt figyelmet keltő két fiatal költővel: Hizsnyai Zoltánnal és Krausz Tivadarral. Ezt példázza korábbi A nagy fogás című verse, vagy az E z itt nem politika, a Plagizátorkodás is. Ugyanakkor szövevényes, epikus háttérrel bíró hosszú verseiben egy-egy jelenség „meghámozásával” , álarcrendszerének lehántásával, valódi arca felderítésével törekszik lejutni a valóság mélyére, ahol lehet - hogy amint Einstein példája sejteti - , megintcsak egyetlen, bár nem egyszerű képletbe belefogható a valóság lényege. Igyekszik felderíteni a bürokrácia-élet abszurd, elfogadhatatlannak érzett, ám újra és újra bizonyítottnak tűnő egyenletét. Jeles kísérletet tesz erre a már említett E z itt nem politika és a H ivatalos vers című írásaiban is. De nem csak a nagy társadalmi egységek, az egyes emberi jelenségek, személyiségek is hasonló szempontból foglalkoztatják. Érzi - huszonhat évével talán már tudja is - hány arcot viselhet egyetlen koponya, hány lélekhámot vedlik olykor természetes könnyedséggel egyetlen lélek is. Nem fél a szivárványos külsőségek mögött felfedezni a kiábrándító űrt, a látványos gesztusok, viselkedésmodellek mögött a nullára redukált karaktert, a karakter és a teljesítmény hiányát. L e v é l című írása a leleplezés izgalmával lapozza végig korunk művészkóklereinek gyakori kellékválasztékát: „a nemzetiségi hős maszkját” , „az idegen szavak, francia újságokból kiollózott, sötétbetűs mondatrészek” kendőzőszereit, a „mennyien rugdosnak” kötelező mártírkoszorúját, a „Cselezdék” -ben való ügyes tájékozódás, a mindenkori széljárások alapos ismeretének erényeit, a hosszú sálak, sáros bakancsok, mindig kéznél levő, ámde régóta üres noteszok rejtélyességét, ,,ki-tudjamilyen-utakon-járást” sugalmazó uniformisát. És megleli alattuk az üres szerep kiábrándító valóságát: a nemlétező személyiséget. Ha megfogalmazásában nem is egyenletes színvonalú, nem is egyformán, minden ízében lényegretörő és frappáns ez az írás, a legtöbbet - úgy érzem - mégis ez árulja cl az első nagy ifjúkori megrázkódtatásán átesett költő 44 �pontosított útirányáról, aki jó érzékkel és legtöbbször kellő művészi erővel és elszántsággal törekszik a valóságot hiú panoptikummá változtató, teljesítményellenes, etikai nyomvonalakat nem ismerő személyiségek és jelenségek „szerkezetébe” belevilágítani. Tudjuk, hogy mint a mottóul választott versben barátainak ajánlja, ő maga is megkísérelt meggyőződni arról: parányi-e az ajtó, az ablak? Ha eközben be is vágódott előtte néhány kapu, bizonyos, hogy nem az irodalom, nem a művészet „nyílászárói” voltak azok. Annak kulcsát, kilincsét: saját tehetségét, emberi és morális erejét mindenki maga tartja a kezében. Hodossy Gyula, az Érsekújvárott: élő költő, úgy tűnik, a „hely szellemében” megörökölte a nagy előd, Kassák. Lajos szuverenitásvágyát, emberi, költői tartásának egyenességét, tisztánlátásigényét. Kívánjunk mindezekhez hasonlóan töretlen alkotókedvet és -erőt is neki. M E Z E Y KATALIN 45 �HODOSSY GYULA Így lesznek az ünnepek Észre sem veszem, ahogy meghalnak bennem az emberek, naponta négy, vagy tizennégy. Talán másképp lenne, ha temetést rendeznék mindenkinek, aki elhal bennem, mert a temetés ünnep, az ünnepet meg általában megjegyzi az ember. Plagizátoroskodás Üdv Lomonoszovnak! Az anyag nem vész cl, csak átalakul. A gondolat nem vész cl, csak átalakul. (Az Iródia nem vész el, csak átalakul.) Az ember sem vész cl, csak átalakul. Én sem veszek cl, csak nem fogsz megtalálni. E z itt nem politika A polgármester bemutatja városát: ez itt nem templom a rajta levő kereszt nem kereszt ez itt nem színház ez itt nem szálloda ez itt nem emlékmű nem galéria nem lakótelep nem üzem nem portás és nem pisztoly a derekán a városháza nem városháza 46 ez itt nem én vagyok maguk meg látogatók mit tudhatják! de ez itt nem kötelesség vagy munkaszeretet ez itt nem. jóakarat ez itt nem város és nem vonat de menjenek ez itt nem hazugság ez itt nem mosoly és nem integetés �Levél a cselezdéki irodalmárnak, az irodalomnak és az irodalmi életnek, vagyis a mindezeket megszemélyesítő, hosszú sálat hordó ifjúnak, aki mindenáron látszani akar, kihívóan (mindenki mást megvetve), sértőn, különböző pózban mutogatja mindenét, sőt még amije nincs, azzal is dicsekszik. A nagybecsű publikum látja is, ami nincs, mint a „császár új ruháját” , tapsol, örül, lelkesedik. A gyanakvókat megfosztják kételyeiktől az odaítélt díjjal. Igen, mert ki merne kételkedni a félt vagy tisztelt intézmény igazában, tehát éljen a „nagydíjas” alkotás, ami persze gyerekeknek nem ajánlatos, sőt egyenesen tiltott, nehogy megismétlődjék az a szégyenteljes eset, amikor egy neveletlen tacskó nem látta meg azt, amit előtte minden tisztességes honpolgár rendre látni vélt. Kedves P. Esti Barátom! Közeleg a tél. Hosszú sálad mikor fojt meg? Nem mintha a halálod kívánnám, csak úgy eszembe jutott megkérdezni (hiszen mindenki meghal egyszer!), miközben nézlek, ahogy az avarban hetvenkedve lépdesel, egyik kezedben notesz, másikban toll. Noteszod üres, tollad kiszáradt. Nem furcsállanám, ha meglepődnél tollad írásképtelenségén. Nem azért hordod magaddal, hogy írj vele. Megszoktad, hozzád nőtt, mint az ősz, a levélhullás, az avar, a sáros bakancs, a büdös zokni, itt-ott egy-egy okádék, az álarcok nagy választéka, ebből is a legdivatosabb, a nemzetiségi hős maszkja, az idegen szavak, a francia újságokból kiollózott, sötétbetűs mondatrészek. Nagyra becsülöm szimatod. Még mindig képes vagy megtalálni a valóságos földet, ahol még megnő a fa, ahol a lehulló leveleket elégetni még nem gereblyézik halomra, ahol az eke sem szántja el a frissen hullott sárgásbarna takarót, ahol az avarnak lehetősége van megszületni. Jót rúgsz az avarba, és eszembe jut, Téged is mennyien rugdosnak, és mily’ nagy élvezettel - legalábbis a mindig ismeretlen helyekről érkező híresztelések szerint. Olykor megsajnállak, pedig. . . A cipőd előtt repdeső holt levelek, mint egy-egy olvasmányélmény. Felszínre kerül a sok hit, a lelkesedés, a vágy, a vigasz, amit egykoron megalkottál, de Te csak azt látod, hallod meg, amit akarsz. A halott leveleket, mint a múlt tetteit, érdemeit, nem veszed észre, mert kompromittálnak, magyarázkodásra kényszerítenek, és félsz, hogy notórius mellébeszélővé válsz, pedig rég az vagy már — ne haragudj - , ezt meg kellett mondanom. Nagyra becsülöm szimatod, de megvetlek érte, mert nem tartom tisztességes megoldásnak, hogy az „életélményharctól” távol, a szűkülő parcellákon létezel. Szerencséd, hogy egyre kevesebbet olvasunk. Rajtam kívül még senki sem vette észre: noteszod üres. Én is csak azért, mert naponta meg- 47 �kereslek, mint valami detektív (besúgó nem vagyok!). A napi robot után egy szélső fának támaszkodva lesem, sőt gyönyörködöm biztonságot, nyugalmat, erőt, játékosságot, igazi békességet árasztó mozdulataidban. A belőled áradó békesség belém szívódott, boldoggá tette napjaim, s úgy éreztem, a saját érdekemben is: meg kell védjelek a támadóktól. Beiratkoztam, és elvégeztem a politikánk és ideológiánk miértjeit magyarázó esti egyetemet, hogy ha kell, nyomós érvekkel tudjak szólni melletted. Később arra gondoltam, a szép szó nem segít minden esetben. Bokszedzésekre kezdtem járni. Szobám falára felrajzoltam Cselezdék térképét, bejelölve rajta az összes parkot, erdősávot, sőt még a gyümölcsösöket is. Naponta bejelöltem rajta a helyet, ahol éppen Rád találtam. Néha hosszú órákat futottam, míg megleltelek, de megérte. Rájöttem a szisztémára, ami szerint változtatod helyedet. Mára már könnyűszerrel ki tudom számítani, merre vagy. Meglepődtem kényességeden: például ha keletről fúj a szél, legyen épp’ akkor ősz vagy tavasz, máshol rúgod az avart, mint amikor nyugatról fúj. Az edzések után egyenest a keresésedre indultam. Csodáltalak, és hittem, ha kell, meg tudlak védeni, de nem bántott senki. Többször már kívántam is, hogy valaki megrúgjon. A kálvária ott kezdődött, amikor a megverettetéseidben kezdtem kételkedni. Sokéves megfigyelésed alatt egyszer sem rúgtak seggbe. Az emberek mindig tisztelettudóan haladtak cl melletted. Kalapjukat emelve mélyen meghajoltak előtted, vagy hangos szóval köszöntöttek. Évekig minden estémet tudtodon kívül - veled töltöttem. Voltak, akik se bá, se bú, mentek el melletted. Nem vitatom, sértésnek sértés ez is, de mégsem „megverettetés” . Emlékezz csak vissza, hogy megkapták tőlem a magukét: Maga hálátlan, hajoljon meg, igen, jól hallja, hajoljon meg, máskülönben laposra verem, elvégre humánum is van a világon! Miután továbbra is az a hír járta, hogy rugdosnak, munkaadómtól meghatározatlan időre fizetetlen szabadságot igényeltem, hogy ne csak estéimet tölthessem veled. Reggelente befutottam minden avarlepte (állítólagos) szűzföldet, de sehol sem leltelek. Hol lehetsz? - rémüldöztem. A térkép segítségével végzett számításaim csődöt mondtak, legalábbis ami a nappalokat illeti. Mivel estelente továbbra is mindig a várt helyen bukkantál fel, kénytelen voltam napnyugta után megvárni, míg tollad után noteszod is zsebre vágod, és elindulsz hazafelé. Követtelek egy régiszabású tömbépület boltíves kapubejárójáig. Hosszú sáladat a szél maga után kapta. Felemelkedett a magasba, és kecses lejtéssel eltűnt utánad. Mintha jó éjszakát kívánt volna nekem, és egész Cselezdéknek. Meghatódtam. Melegem lett. Fel-alá járkáltam a kapualjban, és végre rájöttem - én ostoba -, pedig milyen egyértelmű: persze, hogy Te sem tartod megoldásnak a „szűkülő parcellákon” őgyelegni. Estelente jársz csak oda, mivelhogy ősi birtokod, de napközben a szántóföldeken, a gyárakban, a hivatalokban, az iskolákban, vagyis az igazi harctéren, a vasbeton és műanyag világban terjeszted a hitet, árasztod a békességet. Nem is lehet másképp. Reggelre már vacogtam. Az út másik oldaláról lestem, mikor jössz elő. Megjelentek a munkások, a gyerekek, a tanítók, az újságírók, hivatalnokok, 48 �majd fekete szolgálati kocsik érkeztek, és jöttek az igazgatók, titkárok, elnökök. Hosszú szünet után, utoljára egy szakadt ruhás öregember hagyta cl a kapualjat. Már-már azt hittem, Te jössz, de nem, mégsem. Hiába vártalak; se aznap, se máskor. . . Drága Barátom, ma már tudom, rég nem létezel. Estelente egykori alkotásaiddal élővé varázsolod magad. Az avar meleg fedele alól előbújsz, letöröd a szél farkát, és ilyenkor látlak is. Ugye elismered? Válaszodra várva búcsúzom: Egy Ifjú Költő U. i. Szintén hosszú sálat viselek. 49 �F R Á T E R ZO L T Á N Médiumok, víziók Induló költők, vizuális költészet A festő, aki elemi erővel érzékeli a valóság valamely vetületét, képeivel megváltoztatja a megszokott és unalmas világot. Megmutatja, hogyan lehet újra látni. A költő, akinek szavakról szavak jutnak eszébe, önmagukban álló, közönyös és érdektelen fogalmakból páratlan dialektust teremt. Megmutatja, hogyan lehet újra beszélni. Képzőművészet és líra is egyszerre a vizuális költészet, vagy külön műfaj körvonalai bontakoznak a legújabb törekvésekből? Nemcsak napjaink verselésének sokat emlegetett válsága tükröződik abban, hogy főleg pályakezdő, vagy néhány éve feltűnt alkotók tájékozódnak határterületek irányába, fordulnak a vizuális költészet felé. Nemcsak kezdeményezőkészséget, kísérletezőkedvet jelez, hanem az igények módosulását, a természethez, környezethez, művészethez való viszony átalakulását is. Hányszor nézünk naponta, hetente, évente karóránkra - tízszer, százszor, ezerszer? Korunk vívmánya, az ideges ember mind gyakrabban, sietve nézi, miközben alapvető tényekről talán tudomást sem vesz. Tehát: m egn ézte-e valaha is? Milyen színű valójában mindentudó kvarcórája, milyen alapon, milyen számokat mutat, m ilyen diszkrét vonalakat? A másodpercmutató - ha van - folyamatosan halad, vagy kicsi ugrásokkal rója végtelen köreit? Milyen tudnivalók olvashatók a márkajelzés mellett? Megannyi apróság mögött egyetlen kérdés: ismerjük-e, ami ismerős? Mindennapi automatizmusaink nemcsak megkönnyítik, hanem meg is szüntetik létünk egy-egy darabkáját. Életünk elfeledett része az elfedett pillanatok tartománya, a nem tudatosult mozgások, cselekedetek, reflexívek halmaza, A művészet, kivált a vizuális költészet őrizhet automatizmusokban eltűnő, ösztönösen elszalasztott akciókat, hiszen nem néven nevez, hanem körüljár, letapogat, láttat, mintha a jelenség először kerülne szemünk elé. Megnézni, megnézni, megnézni. A saját óránkról, a szavainkról: rólunk van szó. Ha célunk lesz kivezetni, kimozdítani az érzékelést a gépies ismétlődés szokványos mechnizmusából, meg kell terhelni a költészet anyagát, a nyelvet, el kell különíteni a szavakat elsődleges környezetüktől. Az egyes szavakon túl, a szavakat jelölő betűk, sőt maguk a tárgyak is kimozdíthatók, művészi ténnyé változtathatók, ha elvonjuk őket az élet tényei közül, ha kiszakítjuk a rögzült asszociációk hálóját. A tipográfiai eljárások, ha merészen élnek velük - írta 1917-ben A p o llin a ire - , azzal az előnnyel járnak, hogy olyan vizuális líraiságot eredményeznek, amely eddig csaknem ismeretlen volt. Ezek az eljárások - folytatta - még tovább feszíthetők, és betetőzhetik a művészetek, a zene, a festészet és az irodalom szintézisét. Bár a vizuális költészet közvetlen elődei között tartja számon a képverseket, alkotásait nem lehet képversek módjára szemlélni. Apollinaire, a vizu ális líraiság mozzanatának kiemelésével, a mai vizuális költői törekvések egyik első teoretikusa. 50 �51 �Napjaink vizuális költészete nem „összművészet” , noha irodalom és képzőművészet határosak bennük. Legfiatalabb alkotói nem csatlakoznak egyetlen, kirekesztő jellegű irányzathoz sem. Alkalmi társulásuk - egy budapesti kiállítás már 1985-ben terembe gyűjtötte műveiket - nem csoport, nem élcsapat, nem előőrs, sem brigád, sem klikk, sem maffia. Fellépésük sem harcos, vagy pukkasztó. A szerzők túlnyomó többsége nem kiált, utasít, jövendöl, csak megállapít, kérdez, ábrázol. Nem akarják megváltani a világot, s az egyes embert sem. Különböznek az irodalmi hagyomány át- vagy újraértelmezésében, a költőelődök, magatartásminták megítélésében is. Petőcz A n d rá s naturális, ténylegesen lemeztelenített költeményei a kassáki példát fejlesztve, egy öntörvényű szemlélet megnyilvánulásai. Nem külsőségekben, hanem szellemiségében követi az avantgard mesterét. Szimultanizmus és mozgékony mértani formák, technika és szexualitás motívumai viszik tovább Kassák örökségét. S ziládi Z o ltán Izmus című alkotása - egymásra zsúfolódó izmuselnevezések, húsz forintot érő bolti eladói blokkal - a torlódó irányzatok le- és elértéktelenedését tudatosítja. A szokatlan, hangsúlyozottan köznapi anyag, az elszámolási cédula igénytelen, rubrikás papírja, a kiüresedett kategóriák üzletiessége, olcsón vásárolható árucikké változása felerősíti a szégyen és megvetés érzését. A d yin g o f the A R T nemcsak a művészet haldoklását, hanem haldoklóját is jelenti, sőt, a művészet „vágytól epedő” embere is lehet. Termékeny mozgásteret kínál, hogy az „art” tehetségnek, ügyességnek is fordítható. A vizuális olvasat sokrétű értelmezést megenged: a költemény éppúgy szólhat a haldokló művészetről, mert tusfekete alapon csupán a központozás néhány fehér írásjele maradt, mint a saját tehetségére vágyakozó, vagy abban elhaló művészről, hiszen tartalmas szöveg helyett már csak konvenció létezik, zárójel, idézőjel, négyzetben ékezet. K u r d i Im re R adikalizm u sán a minden rendű és rangú izmusok egymásra zúduló kavargását a határozott irányultságú R A D IK A L IZ MUS metszi át, evokatív és riasztó jelleggel egyszerre. A m agánhangzók szonettje a téralakítás törvényeivel épül újra: szaggatott vonalak tagolják dimenziókra - színek, hangok dimenziójára - a színek és hangok szonettjét, hogy R im b au d keresztnevéből, mintegy sorsában hordozva a művészetet, kemény betűkkel nőjön ki az ART. Székely Á k o s Tém atöltő állom ásán, ahol a szavak és betűformák szabadon lebegnek, nem a lírai hagyomány lett hiteltelen, a „hantával ez takar” sor csupán a valóság változását követi. Így lesz az idő-sors-történelem fogaskerekei közt őrlődők korszerű biztatása „Fiaim, csak szédelegjetek” . F a rka s G á b o r Ady-fényképét 1985-ös idézettel alakítja át: „élni és hódítani” helyett „félni és lódítani” képes most a költő. K u r d i F eh ér Já n o s narancsos-fekete látomásaiban pedig már csak felirattöredékek tudósítanak egy elmúlt vagy egy leendő? - emberi világ nyomairól. A vizuális költemény nem lineáris, hanem pontszerű. Nem a hagyományos időbeliség, hanem a térszerűség uralja. Nem hullámzás, hanem robbanás. Vizuális költeményt nemcsak írni, rajzolni, festeni, fotózni, ragasztani, illeszteni, nyomtatni, előállítani, hanem mindenekelőtt: szerkeszteni kell. A vizuális költemény szerkesztett robbanás, látvánnyá fröccsent öntudat. Egyidejű képzetek halmaza, melynek szimultán szerkesztéséhez szi- 52 �53 �multán megértés szükséges. Csak. nézni vagy csak olvasni nem lehet ezeket a költeményeket. Nézni és olvasni kell, látni, sőt meglátni, szem m el átélni és értelm ezni, követve a látvány logikáját, vagy éppen szabálytalan irányjelzéseit, szöveg és képiség ötvözetét. A művészeti ágak sajátosságainak keveredése önmagában véve kevés a lírai közlés korszerűsítéséhez. A vizuális költészet azonban tágabb összefüggésekbe ágyazott egyénszemlélet, objektivitásban-oldódás, új térérzékelés, szó szerint: összetett látásmód eredménye. Legerőteljesebben Petőcz A n d rás bizarr, groteszk képzetei bizonyítják ezt. A betűkkel teleírt női test kitárulkozása (E m lék ez és Jo lán ra ), vágy és visszatartás, gátló emlékek és elmúlt örömök egyidejű jelenlétével, egy „sűrű” , koncentrált pillanat megörökítése. Nyitott, vörös ajkak között szájba mászó, hatalmas szárnyú, szőrös bogár - érzékiség és undor, félelem és játékosság - , remegő betűsorozatok, leheletfinom hangrezgések. Íme, a m ásik ember, mint biológiailélektani rezervátum ( Szeretem a szád). Csupán látvány és szöveg kölcsönhatásában közelíthető még az olyan egyszerűnek tűnő ábrázolás is, mint a K ön yörgés, melynek betűit („leté rd e le k .” ) egy mitikussá szélesedett ismeretlen erő, a nagy nyíl hatalma kényszeríti térdre. Szabó A n ta l legtöbbször testi mivoltában is belecsempészi magát műveibe: fotó és grafika felhasználásával arcképe, alakja egybeszövődik a szöveggel. A rút kis katona című költeményében önvád és félelem növeszti naggyá az „Én lőttelek le” érzését, s eleven céltáblaként hat, hogy az „ É n ” betűit a katona teste alkotja. K u r d i Im re m arginális interlineáris kompozíciója a határhelyzetek feszültségét, a „hallgatás aknamezői” -t sejteti a vízszintes vonalakra vetülő és szaggatott átlók mentén húzódó szavakkal. K o n k rét munkájában az önmagába csavarodó, kígyózó, a betűtípus-láncolat fanyarságát felhasználó mondat - „nem bízom a reflexióban jav.: hízom a konfekcióban konkrét nyelvi? tárgyakat állítok elő amilyen pl. egy kő egy kőről csak annyit mondhatok: kő minden további magyarázat felesleges és értelmetlen” - négyzetekre, téglalapra, egyéb alakzatokra osztja a fehér papír síkját, a v a ló ság üres terét. F a rka s G á b o r Z á ró jelvers opus n avagy az interkontinentális b l öff ök kora címmel a zárójelbe tett világ és a zárójelet zárójellel feloldó semmitmondás általánosításával az interkontinentális magábazártság bumerángreakcióját vázolja, korszakalkotó blöffökből egy blöffkorszak árnyát rajzolva. Szilád i Zoltán M ikro a va n tga rd e kozm oszában már az sem lényeges, hogy a betűk jól, vagy rosszul érzik magukat, ha az Én és a Te világával az Ők-világa még mindig szembenáll, nyíló térben és záródó dimenziókban egyaránt. Az E g y álom struktúrája fizikai-állati-érzelmi szintek egymásra rétegződésével, geometriai formák közegében elemzi a szorongás szerkezetét. T atár Sán dor történelemszemléleti parabolát sugalló négyes sorozatának rabló-pandúr párviadalában szinte egy testté fonódik össze macska és egér, míg a befejező mozzanat már a felkapaszkodott egér futása, zuhanása, sőt pofára esése lesz a sajtlyukakkal tarkított 4-es számról. K u r d i F e h ér Já n o s az elmosás módszerével dolgozik, munkái lényegéhez tar- 54 �FÉLELEM A GYEREKSZOBÁBAN 55 �56 �57 �58 �toznak a fény- és árnyékfoltok, folytonossághiányok, szövegromlást okozó színhatások, amelyek - őskori növényi és ásványi maradványok képzetét keltbe - egy ismeretlen régmúltból fennmaradt emlékek lenyomatai. Művei, mint fekete függönyök takarják a szöveges közlendőt, a szónak nincs ereje, a szó éppen csak átdereng bennük. Ezekben a munkákban a művészi im age mögött szándékoktól függetlenedett, tárgyszerű egyes szám első személy áll. A vizuális költészet objektivitásában a „dolgok” működnek, a kellékek anyagszerűsége, az alkalmazott eljárások hatása, a lírai motívumok jelentésrétegei, hogy - felidézve T . S. E lio t alkotáseszményét - a legváltozatosabb megérzések a legnagyobb szabadságban találkozzanak, s új kombinációkat képezzenek. Nem lenne célszerű kiforrottt „nemzedéket” konstruálni az említett vizuális alkotókból. Életkorban közel állnak ugyan, szemléletben nem mindig. S úgy van rendjén, ha a bizonyosságot keresők holnap talán megint mást csinálnak majd. A legtöbb, amit egyelőre tehetnek, hogy a megfoghatatlan egésztől óvakodnak. A szervezkedések, magamutogatások ideje lejárt. A költő agya valóban tartályhoz, sőt manapság mindinkább szemétládához hasonlatos: gyűjti és raktározza az érzések, szóképek, mondatok tengerét, villanások, térelemek és dimenziók sokaságát, míg az összes részecske, amely új egész létrehozására képes, hiánytalanul fel nem sorakozik. Ilyen értelemben a költő nem azért költő, mert kifejezi „személyiségét” , hanem azért, mert sajátos m édium , és nem személyiség. Kizárólag médium, amely csakis-médiumban benyomások és élmények „izgága és váratlan módon” kapcsolódnak össze. A médiumállapotnak nincsen pontokba szedett szabályzata. Egyetlen kötöttsége a kötetlensége. A pártatlanság is oka lehet, hogy induló költőink a vizuális kompozíciót természetes elemként, magától értetődő rokonszenvvel kezelik. Műveikben tetten érhető, hogy a vizuális költészet is „örök önmegadás” , az Eliot-i lírafelfogásra jellemző örök lemondás, a személyiség örök kioltása. Nem a „szenvedélyek zsilipjeinek” felnyitása, hanem elzárása. Nem a személyiség kifejezése, hanem annak megszüntetése. Nem feledhető persze ezúttal sem, hogy csak azok képesek erre a megszüntetésre, akiknek van személyiségük. Ez a feltétel egyaránt ígéretesnek mutatja a jövendő pályákat és a műfaj lehetőségeit. A személyiség korlátait áttörő kiteljesedésben nemcsak a költő médium. Az elfogultságoktól megszabadult, befogadásra-átadásra kész közvetítő mivel közösséget semmi mással nem vállalhat - a közvetítéssel lesz azonos. Köztes tér a művészet, m édium art. A megtalált Feladatban: mind-mind médiumok vagyunk. 59 �VALÓSÁGUNK A FŐ SZERKESZTŐ V E N D É G E : Virág László zeneiskola-igazgató - A z utóbbi hónapok-évek zenei tárgyú cikkeit olvasva, a szaklapokban s nemcsak ott - , igencsak pesszimista hangulatot lehet érzékelni. Van aki egyenesen zenei katasztrófáról beszél, s a K o d ály Társaság levele után ez nem is tűnik megalapozatlannak. - Mint minden ilyen kijelentésben, ebben is van azért egy kis túlzás. Két oldalú a dolog. Egyrészt valóban a nullpont felé tartunk a zenei nevelésben, a másik oldalon pedig hihetetlen eredményeket tudunk felmutatni. - M ondanál példát m indkettőre? - Nézd, Kodály Zoltánnak az a bizonyos terve, amit ő talán 1946-ban egyik írásában lefektetett, hogy századunk végére a zenei írás-olvasás közkinccsé válik, úgy érzem, ez nem fog teljesülni. Nyilván amikor ezt leírta, nem tudta, hogy jön majd idő például, amikor a tanítóképzőkbe felvesznek olyanokat, akiknek nincs zenei hallásuk. Tehát ezek a pedagógusok nem tudnak olyan zenei nevelést nyújtani az alsó tagozatban, ami feltétlenül szükséges. És ez mindenképpen nagy visszalépés. Régen az a bizonyos kántortanító, képzésének négy éve alatt, olyan hatalmas óraszámban tanult éneket, hogy amikor képesítését megkapta, minden kívánalomnak eleget tudott tenni. Egy ma kikerülő pedagógus kántortanítóként biztosan megbukna az első percben. - H a jól értettem, az alsó tagozatos nevelőkről van szó, akiknek énekzenét kellene tan ítani.. . E z tényleg katasztrófa! - Jól értetted. A felső tagozaton sem sokkal jobb a helyzet, de kétségtelen, hogy a tanárképző főiskolákon már olyan zenei szakvégzettséget kapnak, amely minőségi munkát tesz lehetővé. De az alapok nélkül a felső tagozatba felkerülő tanulókkal ők is mire mennek? Egyébként is; közülük is azok felelnek meg igazán a kodályi követelményeknek, akik valamilyen zenei szakközépiskolából mentek el a tanárképző főiskolára, tehát nem a művészi pályát választják, hanem a pedagógusit. Az ő felkészültségük kétségtelenül a legjobb. De hát a kérdés az, hogy ez hány százaléka az egésznek. . . - A kko r légy szíves, most m ondd az eredményeket. - Tehát, ha a zeneiskolák hangszeres oktatását nézzük, s elmegyünk egyegy növendéki versenyre, mondjuk például Szombathelyre, ahol a hegedűsök versenyeznek, vagy Nyíregyházára, a zongora szakos növendékek vetélkedésére. . . - Vagy Salgótarjánba, az orgonista szakos tanulók versenyére. . . - Az inkább bemutató mintsem verseny, a résztvevők kis száma miatt. De az előbb említetteken óriási, mondhatni hihetetlen eredményeket látunk és nyugodtan mondhatjuk, nemzetközileg is magas színvonalú produkciókat le- 60 �het hallani. S ezekből a fiatalokból sem mindből lesz művész, hanem „csak” zenetanár. - N em győztél meg maradéktalanul, mert ez bizony a zenei nevelésnek csak vékony szeletkéje. Az elmúlt évben a M agyar Zeneművészek Szövetségének közgyűlésén is ez állt a középpontban? Ott milyen volt a hangulat? - Itt elsősorban a hangverseny-látogatásról folyt a vita. Tulajdonképpen nem tudták eldönteni, hogy a hangverseny-látogató közönség csökkenése miért következett be. A közgyűlés vitaindítójában is határozottan írtak erről: „A hangversenyjegyek ára átlagosan mintegy kétszeresére emelkedett, s ez a látogatottság folyamatos csökkenéséhez vezetett, minthogy a hangverseny-látogatók nagy része az amúgy is csökkenő életszínvonalú értelmiségi rétegből származik.” Lehetne játszani a számokkal. Abszolút értelemben nem csökkent a hangverseny-látogatók száma, de sokkal több hangverseny van mint korábban. - S kell ennyi hangverseny? - Ezek szerint nem. A másik kérdéskör a közgyűlésen az oktatás eredményessége, illetve a pedagógusképzés. Egyrészt kevés zeneiskolai tanárt képeznek s a végzett tanárok sem mennek el tanítani, hanem beülnek egy zenekarba vagy elmennek olyan intézményekhez, ahol nem kell ezt a nehéz pedagógiai munkát végezniük. Mindegy hogy hova, csak pedagógusnak ne kelljen menni. S aki ilyen állást nem kap, az megy csak a zeneiskolába tanítani. - A közgyűlés második kérdésköréhez kapcsolódva engem az érdekel, hogy most, mi a helyzet a zeneoktatással N ógrád megyében? Van-e hiány pedagógusokban, érzékelhető-e itt a képesítés nélküliség bevett magyar m ódja? Egyáltalán: elképzelhető ilyen? A z említett szövetségi vitaindítóban a Zeneiskolákról is reménytelen sorokat olvashattunk: „ A zeneiskolák jelentős részének nincs önálló épülete, az iskolai tantermekből pedig, zsúfoltságuk, miatt, már délután és szombaton is kiszorulnak. Évtizedeken át romló hangszerállományuk javítására, vagy pótlására alig van mód. A felvehetők létszámkerete sokkal szűkebb, mint a jelentkezőké, így sorvad a hangszertanulás igén ye." Engem ezektől függetlenül a pedagógusok helyzete érdekel. - Olyan értelemben, amilyen a mai gyakorlat, egy általános iskolában, ná- lunk nincsenek gondok a képesítéssel. Valaki érettségi után elmehet tanítani matematikát, földrajzot vagy történelmet, mert megvannak hozzá az alapismeretei (ha ugyan vannak). De, aki leérettségizik úgy, hogy soha nem látott nagybőgőt, az nem mehet el zeneiskolába nagybőgőt tanítani, mert nincs meg az alapképzettsége. A mi pályánkon a legalacsonyabb végzettség a zeneművészeti szakközépiskolai szokott lenni, de meg kell mondanom, hogy Nógrád megyében viszonylag kevés az ilyen zenetanár, és most már nekik is van lehetőségük a hiányzó diplomát megszerezni. Vannak viszont hangszerek, amelyekre hangszeres tanárok is hiányoznak. Például hegedűtanár mindig kellene, zongoratanár mindig kellene, gitártanár kevés van, rézfúvóstanár kevés van. . . Tehát bizonyos hangszeres tanárokban hiány van, de más megyékhez viszonyítva viszonylag jó a helyzetünk. - E l tudom képzelni a többi megye ellátottságát. . . Hogyan látod a zenepedagógusok megítélését a közismereti pedagógusokéval szemben? - Ezzel kapcsolatban egy fontos intézkedés már történt, az új oktatási tör- vény megszületésével. Addig a zeneiskolák a különböző helyi tanácsok költségvetésében az ún. tanfolyamok közé voltak besorolva. . . - H ová?! 61 �- A tanfolyam című költségvetési helyre. Most már a zeneiskola is az alsófokú tanintézetek sorába tartozik és az új oktatási törvényben külön fejezet is van a zeneiskolák számára. Tehát ez a része gondunknak már megszűnt. Ami a kétféle tanári kar anyagi és erkölcsi megítéltetését illeti, kétségtelen, hogy az utóbbi hat-nyolc évben, nagy és pozitív irányú változás történt a mi javunkra. Most már a zeneiskolai tanárokat is „emberszámba” veszik. Ez tükröződött az erkölcsi elismerésekben, mint például lakáskérdések elbírálása, kitüntetések odaítélése stb. Anyagi vonatkozásban a három zeneiskola között is eltérés van Balassagyarmat és Nagybátony javára, de az utóbbi két évben a Salgótarjáni Városi Tanács művelődési osztálya igen sokat változtatott ezen a helyzeten. - Beszéljünk a szövetség másik központi témájáról is, a koncertlátogatásról. M i a helyzet N ógrádban? Nálunk is visszaesett a látogatók száma? - A koncertlátogatás kérdését szét kell választanod: egyrészt a művelődési központok által szervezett koncertekről, másrészt a zeneiskolák által szervezettekről kell beszélnünk. Ezt az utóbbiakat is ketté kell osztani. Egyik része pedagógiai jellegű, amelyeken szülők, apukák, anyukák vesznek részt. - Am olyan évzáró féle? - Nem. Ilyen mintegy negyven van a tanév során, hiszen előírás, hogy a zeneiskolai tanulók évente legalább egyszer pódiumra lépjenek. Ez nálunk többször történik. - A megyében, vagy csak. Salgótarjánban? - Csak Salgótarjánban. S gondolom, hasonló arányban van a másik két iskolában is. Ezeknek pedagógiai céljuk van, s nem a nagyközönségnek szólnak. Másrészt a tanulók és a szülők részére évente 4-5 hangversenyt tartunk. - K ik ? - Ezen a zeneiskola tanárai szerepelnek és az általuk meghívott művészek lépnek fel a fenti közönség előtt, illetve van nekünk egy törzsközönségünk, akiket meghívunk ezekre a koncertekre. Ezeknek a rendezvényeknek viszont gazdasági gondjai vannak. Kicsi a terem, nagy a művészek gázsija. Így aztán a legtöbb művész szívességből, csak éppen a minimális díjért jön játszani. De hát a végtelenségig ezt sem tudjuk kérni tőlük. . . - É s m i van a másik hangversenytípussal? - Érdekes, hogy amikor a hatvanas évek elején megindult Salgótarjánban a szervezett hangversenyélet, a Filharmonia koncertsorozatán 300-350 bérletes volt. S aztán évről évre lemorzsolódott a bérletesek száma, annyira, hogy a legutóbbi években csak negyven-ötven bérletes volt a városban. A tavalyi évadban a Filharmónia már nem is szervezett bérletes sorozatot a városban. A művelődési központ csak egyedi koncertek megvásárlására vállalkozott. - E z ugye a felnőttkoncertekre vonatkozik? - Igen. - Szívesen kérdeznélek az ifjúsági koncertekről, mert szerintem ott sem felhőtlen a helyzet, de inkább egy másik kérdést teszek fel, am elyről a szaksajtó is sokat ír, N ógrádot em lítve példának. H a elfogadjuk ezt a tényt, hogy az ifjúsági koncertek a megye városaiban végül is rendszeresen zajlanak., ott diákok szívesen m egjelennek - főleg iskolai óra alatt s a jó zenepedagógus fel is készíti őket az élményre, és ők fegyelmezetten viselkednek de akkor is: mi a helyzet a lakosság nagyobb részével, a kistelepülésekkel? Nagylóc, Rimóc, Bárna stb., stb. általános iskolásai mikor jutnak hasonló élm ényekhez? 62 �- Hát, most éppen olyan falvakat emlegettél, ahová kijárunk élő zenét játszani. Ezeket csak úgy mondtad vagy tudtad? - K edven c falvaim at említettem. - Na igen. Szóval, erre a mozgalomra nagyon büszke vagyok, mert ezt mi indítottuk el, innen, Salgótarjánból. - K iket jelent az „ indítottunk” ? - Zeneiskolai tanárok - mind a három zeneiskolából. - Tiszteletdíjért? - Ez amolyan látszólagos tiszteletdíj. Kapunk valamelyes pénzt, de én, isten bizony, nem is tudom, mennyit, mert az ideit még meg sem kaptuk. Ezt TIT-előadásként kezelték egyidőben, tehát gondolhatod, mennyi fizetség járt érte. Szóval, ezeken a hangversenyeken vagy órákon azokat a zeneműveket játszunk, amelyeket már ismernek a diákok, s részben olyat is játszunk, amit még nem hallottak. Elmagyarázzuk a szakkifejezéseket, bemutatjuk a hangszereket. - Mióta csináljátok? - Nyolc vagy tíz éve megy már. Hozzáteszem, mi itt Salgótarjánban már az ötvenes évek végétől csináltuk ezt, addig, amíg a filharmóniai hangversenyek meg nem indultak. Ügy tűnik, lassan kezdhetjük újra Salgótarjánban is. . . - E zek szerint, te hiszel az ilyen vállalkozásokban? - Hiszek. Mert ha ez általános lesz, akkor a gyerekek nem kerülhetnek ki úgy az iskolából, hogy nem hallottak élő zenei műsort. Azt nem hiszem, hogy mindegyikükből hangverseny-látogató lesz. De abban a faluban, ahol jártunk valaha, nyolc-tíz év múlva is tudja a fiatal, hogy mi a különbség egy hegedű és egy brácsa között, hogyan néz ki egy vonósnégyes. S ha arra nem is emlékszik vissza, hogy mit játszottunk, csak arra, hogy akkor ők milyen jól érezték magukat, akkor talán valamit segítettünk. - Jó. A kko r így kérdezek rá: ti vállaltátok ezt a missziót, hogy élő zenét a falusi iskoláknak. Rengeteg emberhez próbáltok eljutni. A másik oldalon pedig csökken a koncertlátogatók száma, de olyan mértékben, hogy a rendszeres hangversenyélet már nem is létezik Salgótarjánban. Itt valam i nagy ellentmondás van ! - Akikhez mi kijárunk a falvakba, még nem nőttek fel, még a fiatal kor- osztályhoz tartoznak, tanulnak valahol. Még várni kell. Másrészt, aki az elmúlt harminc évben a zeneiskolából kikerült, mint zeneszerető ember, azoknak a jelentős része hangverseny-látogató lett, csak éppen nem itt, Nógrádban, hanem szerte az országban, ahol ki-ki él. Mások sem lettek hűtlenek a zenéhez, csak éppen otthon hallgatják a lemezeiket, nem érnek rá koncertekre járni. Statisztikák bizonyítják, hogy mennyivel nőtt a komolyzenei lemezek eladási aránya. Ebben azért a mi munkánk is benne van. - Csak tudod, a koncertekre is igaz, hogy ugyanaz a közönség van ott is jelen, am elyik a kiállításokon, a színházi esteken vagy a könyvesboltokban. Azaz a „kultúrát-fogyasztók” köre ugyanazokból kerül ki, illetve alig-alig bővül. - Nézd, ennek a vizsgálata túlmegy ezen a beszélgetésen. Ez már társa- dalmi kérdés. Hogy a helyzeten változtani kell, az kétségtelen. De ez, úgy hiszem, már nem csak a zenepedagógusok feladata. - Köszönöm a beszélgetést! PRAZN O VSZKY M IHÁLY 63 �G U BC SI L A JO S Mit ér a közgazdász, ha fiatal? Amikor a 70-es évek legvégén létrehoztuk a fiatal közgazdászok országos szervezetét, az idősebb generációban kételyek támadtak: miért akar kiválni a fiatal közgazdászok nemzedéke a hagyományos keretekből, amelyeket elsősorban a M agyar K özgazdasági Társaság biztosít a szakmának? A generációs ellentétek szítása helyett inkább a nemzedékek együttműködésére kellene helyezni a hangsúlyt, hangzott az óvó tanács. A félelem fölösleges volt. Nem gondoltunk arra, hogy szerveződésünket leszakítsuk a valamennyi közgazdászgenerációt tömörítő társaságtól. De azt észre kellett venni, hogy az akkor már több mint két évtizede működő társaság elsősorban az idősebb nemzedékek képviseletére készült fel, fórumain azok a generációk jelentek meg és játszottak döntő szerepet. Fiatal közgazdász csak hébe-hóba kapott szót - következésképpen egyre inkább olyan helyzet alakult ki, hogy a fiatalok nem is próbáltak kapcsolódni a társaság munkájához. A generációs problémát tehát nem a fiatalok önálló szerveződése okozta volna, hanem sokkal inkább leszakadásuk, kirekesztődésük, az a tény, hogy előbb-utóbb a társasági életből utánpótlás nélkül elfogytak volna az erők. A társaság vezetése felismerte ezeket a veszélyeket, még akkor is, ha a belátás vitában született. Vitában és harcban. Szerencsére magunk mellett mondhattuk a K IS Z Központi Bizottságának akkor formálódó fiatal értelmiségi csoportosulásait, akik úgy látták, hogy az akkor egyébként amúgy is divatos közgazdászszakma önálló, generációs szerveződése lehet a minta arra, hogy hogyan kell együttműködnie a K ISZ -n ek a jövőben a fiatal szakemberek széles tömegeivel. Önállóságunk a dolgok formai részét tekintve, mindig is mértéktartó volt. Nem akartunk különválni az MKI-tól, sőt, éppen annak legális kereteit használtuk fel az ifjúsági szervezet kiépítésére. Viszonylag gyorsan, már az 1981-es közgyűlésen elértük az alapszabály módosítását, és így többek között azt, hogy az ifjúsági szervezet elnöke választott tagja legyen a társaság legfőbb szerveinek, köztük a kilenctagú végrehajtó bizottságnak is, ahol - , hogy csak néhány nevet említsünk - olyan személyiségek ültek, mint N y e rs Rezső, C sik ó s-N a g y B éla, B ogn ár Jó zsef. Elfogadtattuk azt is, hogy valamennyi megyei szervezet és budapesti szakosztály elnökségében biztosítottan helyet kapjon egy-egy ifjúsági titkár, azaz a mi képviselőnk. Az alapszabály része lett az az új tétel is, hogy közgazdásznak kell tekintenünk az egyetemistákat és a főiskolásokat is, és számukra meg kell alakítani intézményeikben az önálló tagcsoportokat. Így biztosítható érdemi, hozzájuk méltó részvételük a társadalmi közgondolkodásban, a közgazdasági ügyek intézésében — és így biztosítható az is, hogy tanulmányaik befejeztével ne tűnjenek el a társadalmi, társasági élet perifériáján, hanem 64 �gyorsan, ha lehet, automatikusan megtalálják szakmai kapcsolataikat az országos közgazdasági szervezethez. Ma a magyarországi közgazdászok 40 százaléka fiatal. E szám növekszik, többek között azért, mert egyre több olyan intézmény, tagozat jön létre, ahol közgazdasági képzés folyik. Az idei közgyűlés továbblépést jelent. Elfogadtattuk, hogy az egész társaság életében, de így a fiatalok szervezetében is akad néhány „hiánycikk” : mindenekelőtt arra gondolok, hogy a vállalati életben dolgozókkal alig van kapcsolatunk, a társaság munkája elsősorban a hivatali, intézményi közgazdászokra támaszkodik. Másrészt elfogadhatatlan az is, hogy a tudományos gondolkodás „elit műhelyeiben” dolgozó fiatal közgazdászok alig-alig vesznek részt a társaság, illetve az ifjúsági szervezet munkájában. K ölcsönös a bizalmatlanság, az ismeretlenség. Nyersen kimondva tehát: a közgazdasági élet e két fellegvárában nincs bázisunk. A fiatal közgazdászok országos szervezetének legfőbb fóruma és egyben a magyar közgazdasági élet második legtekintélyesebb, rendszeres műhelye a salg ótarjáni, évente megrendezett konferencia lett. Az egész országból mintegy háromszáz közgazdász vesz részt, általában delegálás révén. Arra törekedtünk mindig, hogy ne legyenek bérelt helyek, tehát elkerüljük a vándorgyűléseken tapasztalható egyoldalúságot, miszerint sok esetben szűk baráti közeggé vált a szakmai fórum, a megjelenő arcok meglehetősen hasonlatosak a „sokévi átlaghoz” . Salgótarjánban évente legalább 40-50 százalékos cserélődés van, és így mindig új korcsoportok, évfolyamok kapnak lehetőséget országos információk szerzésére, illetve mutathatják meg, hogy ők is a politikai és gazdasági döntéshozatal részei, még, ha nagyon áttételes formában is. Salgótarjánban általában az adott időszakban legélesebben jelentkező problémakört vizsgáltuk. Így került terítékre az 1980-as szabályozórendszer. Amikor pedig fizetési ügyeink voltak a legbántóbbak - lévén igen nagy a fizetési mérleg veszélyeztetettsége - , akkor exportképességünk került terítékre, miniszterek, államtitkárok vallomásaival. A 80-as évek közepén pedig - amikor még nem volt igazán divat - műszaki fejlesztésünk problémái, a műszaki értelmiség elhanyagoltsága adta a napirendet. Külön szólnék az idei konferenciánkról. Amikor a szervezéshez láttunk, óriási gondot jelentett a témamegválasztás. Kimerültünk - legalábbis az ötletekből. Ráadásul nemcsak azért, mert az előző években már végigjártuk a gazdaságirányítási, a gazdaságpolitikai, szabályozási szféra legkülönbözőbb területeit, hanem ennél sokkal súlyosabb okok miatt voltunk tanácstalanok. Magyarán: úgy éreztük, hogy elbizonytalanodott a gazdaság, a gazdaságirányítás egyelőre nem nyújt olyan átfogó áttörési programot, amely vonzó témát kínálhatna egy országos konferencia számára. Szabályozórendszerünk régebbi elemei már közismertek, az új elemek közül pedig a legfontosabbak egyelőre a formálódás útját járják. Ilyen például az adóreform, amely ugyan témául szolgálhatna bármilyen globális közelítéshez, kidolgozása azonban még nem ért véget, és a folyamatban megannyi politikai és szakmai megoldatlanság volt látható. Más ügyekben úgy éreztük, hogy bár indokolt volna a nyílt tárgyalás, maga az ügy azonban elfáradt, és nem rajzolódtak ki új koncepciók. Ilyen- 65 �nek tekintem például bérszabályozásunk egész mechanizmusát. Már régóta tudjuk, hogy számos problémánkat nem oldja meg, és nemcsak a teljesítmény szerinti valóságos differenciálásban vannak súlyos hiányosságai, nemcsak az anyagi ösztönzést tompítja, hanem az országos keresetszabályozásnak sem volt igazán hatékony eszköze. Ennyit tehát már régóta tudunk. Azt azonban nem látjuk a horizonton, hogy milyen új bérszabályozás oldja fel e feszültségeket. Hasonló bizonytalanság fogott cl bennünket a külgazdasági szabályozást illetően is. Furcsa, fonákhelyzet alakult ki e tekintetben. Kereskedelmi és fizetési egyensúlyproblémáink újabb és újabb hullámvölgyeivel találkozunk - eközben a legtöbb közgazdász világosan látja, hogy a külkereskedelem, a külgazdaság szabályozási és intézményi mechanizmusa alig-alig javult az elmúlt években, legalábbis ami az áttörés erejével ható módosulást illeti. Az előkészítés folyamán tehát eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy felvessük: mindennapi létünk, azaz a VII. ötéves terv adott állapotának elemzése lehetne a konferencia célja. Valóban? Olyan időket éltünk 86-87. fordulóján, hogy egy országos értekezlet teljes menetrendjét lehetett volna építeni erre a szemlézésre. És mi lett volna a végeredmény? És ekkor váratlan ötletünk támadt, majd az ötlet gyorsan meggyőződéssé erősödött. 1986: 20 év telt el a reform bevezetésére irányuló központi bizottsági döntés óta. Hullámhegyeken és hullámvölgyeken keresztül, sok megtorpanással és mindig eggyel több előretöréssel vág magának utat az új gazdasági mechanizmusnak nevezett folyamat. Indokolt tehát áttekinteni, melyek voltak a fejlődés legfőbb mozgatói és a kudarcok legmélyebb okai, továbbá, hogy a 80-as évek második felére milyen tanulságok származnak - elsősorban a hibákból, a félbemaradt megoldásokból. Óvatos címet választottunk a konferenciának. Legújabbkori gazdaságpolitikánk tanulságainak összefoglalását konferáltuk be. Ahogyan B e re n d T. Iv á n egyik könyvéből idéztem a salgótarjáni konferencia megnyitásakor: ,. .a tét nagy. H elyosztó id ő k b en országok len d ü ln ek mozgásba a nem zetek országútján. E lőretörhetnek és leszakadhatnak, ez jó néhányszor m egtörtént már. N em egyszerűen a nagyobb darab ken yérrő l van szó, hanem n apjain k leg fő b b nem zeti ügyéről, lépéstartásáról, vagy elm aradásáról, nem zeti tö rtén elm ün k kö vetkező szakaszának m eghatározásáról.” Miért volt szükség a 70-es, 80-as évek fordulóján a gazdasági és politikai pályamódosításra, a fordulatra? F a lu v é g i L a jo s adta fel így a kérdést, és válaszában - jellemzendő legújabbkori gazdaságpolitikánk egy sajátos szakaszát - arra utalt, hogy a 70-es évtizedben lebecsültük a világgazdasági változások jelentőségét, súlyát és tartósságát, mindenféle relációban. Ezzel egyidejűleg kimerültek a gazdaság fejlesztésének extenzív forrásai, végül: a magyar gazdaságban a korábbi években túl magas felhalmozási hányad és beruházási ütem alakult ki, amit nem tudtunk tovább tartani. Következésképpen új felhalmozási arányokra, más beruházási prioritásokra és feltételekre volt szükség. V is s i F eren c zárógondolata pedig egy ma már egyre aktuálisabb, kényszerítő erővel ható körülményre utalt, mondván, hogy „e lk é p z e lh e tetlen a folytatás a nyilvánosság szerepének nö velése, és a dem okrácia 66 fejlesztése �nélkül. A szükséges nyilvánosság elsősorban azért kell, hogy a döntéshozó felelőssége növekedjék, legyen szó bármilyen szintről. Az elmúlt évtizedek egyértelműen bizonyítják, hogy ha valakinek előre is és utólag is vállalni kell a döntéseit, másként vesz részt a döntési folyamatban. Az is igaz, hogy még másféle tennivalóink is vannak, hiszen ez csak a kérdés egyik oldala. A másik oldalon az áll, hogy látja-e a bíráló, hogy hibát csak az nem követ el, aki nem csinál semmit. Tehát a folyamatos döntéshozatal elképzelhetetlen úgy, hogy mindig csak a legjobb döntés szülessen, és éppen azért kell a gazdasági működésben is hosszú távon ható értékrend, hogy az eseti rossz döntés negatív egzisztenciális következményei is a hosszú távú értékek alapján kerüljenek mérlegelésre. Különben nincs reális kockázatvállalás sem, és m ajdnem hiábavaló a nyilvánosság növelése.” Pulai Miklós a fenti elveket kézzelfogható közelségbe hozta, amikor a vállalatok üzleti működésének hiányosságairól és a velük szembeni követelményekről a következőképpen fogalmazott: ,,Üzleties, »business like«módon kell gondolkodni, szóval nem megérteni a másikat, mindenáron. Egy kereskedő jó gondossága megköveteli, amíg nekem előnyöm származik abból, hogy téged megértselek, addig megértem a bajaidat. D e abban a pillanatban, amikor énnekem hátrányom van abból, hogy én téged megértelek, akkor ne haragudj, nem foglak megérteni. Ez nálunk nincs, megszűnt, nem működik. Pedig nincs jobb eszköz arra, hogy a vállalatokból kikényszerítsük a maximumot, mint a másik vállalat, a vevő a rendelőtől. Egyetértek: ehhez a vevőt kell olyan helyzetbe hozni ez a gazdaságpolitika feladata és ez sok mindent megkövetel, például következetes keresletszabályozást - , és ebben a vonatkozásban minden eddiginél keményebb eszközök kellenek.” ☆ Végezetül marad egy kérdés, amelyet tisztázni kell. Gyanúba keveredtem, hogy miért éppen, és miért mindig Salgótarjánban rendezzük a konferenciát. Lokálpatriotizmussal, lokálsovinizmussal ez esetben aligha vagyok vádolható, lévén, hogy személyes viszonyaim egy egészen más világhoz, Kiskunfélegyháza régiójához kötnek, legalábbis eddigi életem első felében. Tehát: miért Salgótarján? Mert a közgazdasági élet szervezettsége, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola vállalkozókészsége olyan terrénumot teremtett számunkra, hogy értelmetlen lett volna elhagyni ezt a vidéket, a vendéglátókat. Ma már hagyománya van annak - és presztízzsel jár - , hogy az ország valamennyi megyéjéből 8 -10 fiatal közgazdászt delegálnak és elküldjék választottjaikat a budapesti szakosztályok, valamint a közgazdasági életben kiemelkedően fontos szerepet játszó nagy intézmények, minisztériumok, egyetemek is. 67 �A Dr. Reichard Jenő főigazgató fő o rvo st: megkérdezte Mi az egészség ára? Dr. Reichard Je n ő, a N ó grád M egyei Madzsar József Kórház- és R endelőintézet szülész-nőgyógyász főorvosa, 1986 óta főigazgató. Szobájában percenként csöng a telefon, pedig a m indig udvarias titkárnő gondosan kiszűri a halasztható ügyeket. Csakhogy itt alig akad ilyen. Igyekszem tehát lehetőleg röviden kérdezni, s a válaszokban - örömömre - nyomát sem érzem sietségnek, türelmetlenségnek. - Ön szerint min m úlik egy ország egészségi állapota? A költségvetési ráfordítás m értékén? Olvastam valahol, hogy ha az egészségnek ára volna, akkor az amerikaiak lennének a legegészségesebbek a világon, mert ott - egyes becslések szerint évente átlagosan közel 1400 dollárt fordítanak egy lakos egészségügyi ellátására. Csakhogy ugyanaz a jólét, amely az ilyen mértékű kiadást lehetővé teszi, számtalan civilizációs betegség forrása. Így nagyon is lehetséges, hogy azokban az országokban, ahol kevesebbet költenek az egészségügyre, egészségesebbek az emberek. Természetesen alsó határ is van. A görögök és a portugálok alig 250 dollárt használhatnak fel e célra, ami nem elég a megfelelő ellátásra. - É s nálunk N ógrád m egyében? Nógrád megyében az egészségügyi és szociális ágazat, a V II. ötéves tervben, 4,4 milliárd forinttal gazdálkodik. - E z sok, vagy kevés? Nagyon sok, ha költségvetésből való részesedésünket a megye lehetőségeihez mérjük, de kevésnek bizonyul, ha a szükségletekkel vetjük egybe. - M it jelent ez konkrétabban? Nógrád megye, ezen belül Salgótarján múltbéli egészségügyi ellátása, illetve ellátatlansága súlyos örökségként maradt ránk. Igazi áttörést a megyei kórház és a rendelőintézet felépítése eredményezett 1967-ben és 1976-ban. A gondok azonban ezzel nem szűntek meg. Az eredetileg 480 ágy befogadására épült kórházban mára már közel 800 ágyat kellett elhelyeznünk. A zsúfoltságot növeli, hogy egyéb megoldás hiányában a krónikus betegeket is itt, az 68 �un. aktív ágyakon kell gondozni. Az ágykihasználási mutató magas, 80-90 százalék. A kórházban kezelt betegek száma 20-24 ezer fő évente. A szakrendeléseken ugyanezen idő alatt egymillió embert látunk el. Az infrastruktúra is az épület eredeti befogadóképességére szerveződött. Ezért a konyha, a mosoda, a csőhálózat, a vezetékrendszer stb. nagy terheléssel működik. - A megye egészségügyi helyzete tehát rossz ? Szó sincs róla. Nógrád megye állami és pártvezetőinek megkülönböztetett figyelme következtében - minden problémánk mellett -, igen nagy a fejlődés. Mai gondjaink távolról sem mérhetőek a negyvenes, ötvenes évek gondjaihoz. Országos összehasonlításban is megálljuk a helyünket. - Alit tart a legsürgősebb tennivalónak, változtatásra érettnek? Mindenekelőtt a betegfelvétel vár korszerűsítésre. Jelenleg egyetlen ügyeletes orvosra hárul a döntés minden felelőssége. El szeretném érni, hogy a súlyos, életveszélyes állapotban érkező betegeket egyidőben több szakorvos fogadhassa, így megteremtődne az azonnali konzílium lehetősége. - M ilyen fontosabb intézkedések történtek eddig a jobb betegellátás érdekében ? Jelentős haladásként értékelhető az egészségügyi integráció megvalósítása, ami nem más, mint a kórház és a rendelőintézet, valamint az alapellátás, azaz a körzeti és üzemorvosi hálózat egységes rendszerré szervezése. Előnye egyebek mellett abban áll, hogy a szakrendelés a kórházi osztályok közvetlen feladatává vált. Ezáltal számos üresjárat, párhuzamosság kiküszöbölhető, s minden orvosnak lehetősége nyílik a definitív ellátás megvalósítására. Hibája, hogy a struktúra kissé kórházcentrikus. Az integráció fontos része az üzemés körzeti orvosi hálózat. A cél az, hogy minden orvos gazdája legyen területének. A betegellátás mellett ismerje meg a körzetében élőket, tág teret nyitva ezáltal a megelőzésnek. Az ehhez szükséges szemléletváltozás azonban még nem következett be maradéktalanul. Megvalósulása csak egy hosszabb folyamat eredménye lehet. Nehezíti a helyzetet, a nem túl nagyfokú, de helyenként és időnként kétségtelenül meglevő orvoshiány. - Vélem énye szerint a lakosság reálisan ítéli meg az Önök munkáját? Azt hiszem kicsit alábecsülik tevékenységünket. Az emberek gyakran elfelejtik, hogy mi volt itt harminc évvel ezelőtt, s arról sem igen vesznek tudomást, mennyivel mostohább körülmények között gyógyítanak sokhelyen az országban, akár a fővárosban is. Előfordult már, hogy a hozzátartozók még akkor is ragaszkodtak a beteg budapesti kórházba való átirányításához, ha tudták, a szállítás kockázatos, sőt az ottani kezelés sem feltétlenül eredményesebb. - N em lehetséges, hogy emögött az a vélekedés rejlik, miszerint a legjobb specialisták a fővárosban dolgoznak? Meglehet. Ám, a valóságban más a helyzet. Nekünk igen jól felkészült szakembereink vannak, akik különösen a sebészet, a szülészet-nőgyógyászat területén, a szülés közbeni sérülések elhárításában, valamint a terhesgondo- 69 �zásban, és még számos más kérdésben értek el kiemelkedő sikereket. Mindezek ellenére természetesen előfordulnak olyan esetek, amelyek megoldására sem személyi, sem technikai feltételeink nem elégségesek. Ilyenkor haladéktalanul eljuttatjuk a beteget az erre szakosodott országos intézetbe. - H a a lakosság - mint mondotta - alábecsüli az orvosi munkát, akkor m ivel magyarázható a paraszolvencia ilyen mértékű emberek egyszerre hálásak és hálátlanok? elterjedtsége? Az A paraszolvencia a valóságban kisebb, mint amennyit sokan mondanak, vagy gondolnak. Nálunk pedig még az országos átlagnál is kevesebb. Salgótarján ipari település, munkásmozgalmi hagyományokkal. Itt az emberek jelentős része meggyőződéssel vallja - hozzátehetem teljes joggal - , hogy neki az ingyenes orvosi ellátás jár. Mindemellett a hálapénz létezik, de a közhiedelemmel ellentétben az orvosoknak csak mintegy 25-50 százaléka részesül belőle. - Korunk rettegett betegségei között megjelent az eddig ismert legveszedelm esebb, az A ID S . E lő fo rd u lt már megyénkben is? Szerencsére még nem, de felkészültünk rá. - N ap mint nap riasztó statisztikai adatokat olvashatunk arról, milyen „e lő k elő ” helyet foglalunk el a világ halálozási ranglistáján. Ránk és utódainkra is ez a szomorú sors vár, vagy tehetünk valamit e llen e i Nem is keveset. Ma az esetek 50 százalékában a halál okaként a helytelen táplálkozás, az elhízás, a mozgásszegény életmód következtében fellépő szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség szerepel. További veszélyforrás a túlzott alkoholfogyasztás, a cigaretta, a gyógyszermánia, amelyek nyomán szaporodnak a daganatos, a légzőszervi és más súlyos megbetegedések. Tudatosítani kell a lakosságban, hogy nemcsak a családi ház és az autó érték, hanem az egészség is. Orvosaink ezért évente több száz felvilágosító előadáson igyekeznek ráirányítani a figyelmet az egészséges életmód fontosságára, s arra, hogy minden ember sorsa jórészt saját kezében van. Mindenki felelős a maga és gyermekei testi-lelki egészségéért. - Végezetül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Igazgató úr ! Ön hogyan lett o rvo si Csak nem „m ár kora ifjúságától. . .” ? Nevetni fog. Valóban gyermekkorom óta vonzódom az orvosi pályához. Kezdetben csak külsődleges jegyek, később erőteljesebb motivációk hatására. E rettségi után egy évet dolgoztam kórházban, elhatározásom itt vált végleges döntésé. Ma már tudom, helyesen választottam. Munkám a gyógyítás, életem legfontosabb elemévé vált. Sajnos, a főigazgatói teendők mellett erre alig marad idő, ami nem kis feszültséget okoz számomra. - M it kívánhat ezek. után a riporteri A főigazgatónak az eddiginél több időt a gyógyításhoz, az beszélgetést. orvosnak pedig, jó egészséget! Köszönöm BACSKÓ PIROSKA 70 a �71 �FODOR ANDRÁS Bartók és a magyar költők Ha számba vennénk: az elmúlt félszázad magyar költőire mely személyiségek voltak legnagyobb hatással, a két forradalmi újító, az egész magyar József A ttila mellett egy irodalomnak új aspektust nyitó A d y E n dre és zeneszerző, Bartók Béla nevét kell említeni. Ady csak négy évvel volt idősebb Bartóknál. Személyes kapcsolat, barátság nem volt köztük, de a komponista Ady iránti lelkesedése nem csak abból derül ki, hogy öt versét már 1916-ban megzenésítette, abból is, hogy 1912-ben Ady-verseskötetet küld magyarul tudó román barátjának Buşiţia Jánosnak Belényesre, felhíva figyelmét: ő a „legfiatalabb, de legjobban tisztelt költőnk Petőfi és Arany óta. . . azt mondja, hogy a magyaroknak, románoknak és szlávoknak ebben az országban egyesülniük kell, mert mindnyájan testvérek az elnyomatásban. Sohasem volt még költőnk, aki ilyet le mert volna írni” . Lévén, Ady, a Nyugat-nemzedék legfényesebb csillaga, érthető, hogy a rá figyelő nemzedék mutatis mutandis - benne, Bartókban fedezi föl az eszme, a kifejező erő, a magyarság sorsához való hűség, a lenyűgözően formátumos magatartás tovább vivőjét. „Hogy szerettük őt, hogy szerettük! idézi visszaemlékezéseiben G yergyai Albert. - Hogy rajongtunk érte akkor a húszas évek hangversenyein, benne láttuk Ady folytatóját, a Magyar Géniuszt. Es amikor szikár, törékeny alakja megjelent a dobogón puritánul, szerényen, csodálatosan formált koponyáján lazán ezüstös ritka hajával - tombolva, önfeledten ünnepeltük, főképpen a karzaton.” Ilyen hangversenyélmény után, a szegedi első (1921. november 26-ai) Bartók-koncert élményéből íródott a Nyugat-nemzedék költőjének, Juhász G y u lának méltán első verse, a zeneszerzőről. Különös, hogy az elhangzott Székely-dalokból Juhász ösztönösen az archaikus értéket, az etnikai kontinuitás mélységes erejét érzi meg: És fölérez és fölzeng az áhitatos ős, szent, az ázsiai mély, nagy, szilaj, bús, boldog méla, pogány és büszke lélek, a régi, régi éden, a zenédben! Horthy M iklós, emlékiratában sokféle jogos vád ellen mentegetőzve, r tartian dicsekszik, milyen virágzó zenei élet volt az általa kormányzott, két háború közti Magyarországon. Három ilyen zeneszerző: Bartók, K odály, D ohnányi! Ám, ha működésüket, körülményeiket jobban megvizsgáljuk, kiderül, hogy inkább a kormányzó kulturális politika ellenében, mint segítségével hozták létre művüket. Bartók különösen rossz viszonyban volt a hi72 �vatalos körökkel. „Hangversenyein - vallja be egyik tanítványa, H ernádi Lajos - a Zeneakadémia nagyterme sem telt meg teljesen. De miért is telt volna meg? Bartókot, a Horthy-rezsim hivatalos körei lenézték, vagy félbelondnak tartották, aki esőben, szélben a sáros falvakat rója fonográffal, kottapapírral, leül a parasztok asztalához, feljegyzi dalaikat - s mindezt a legcsekélyebb haszon nélkül. Szerzeményeinek hamis hangjai pedig sértik az ő cigányzenéhez szokott fülüket. . . A közönség túlnyomó részt a jól szituált polgárság köréből került ki, legtöbbje - tisztelet a kivételnek - csak divatból, sznobságból járt hangversenyre. . . Előfordult persze olyan is, hogy az ügyeletes rendőr, az állam ízlését képviselve, döngő léptekkel, tüntetően kiment a teremből, miközben Bartók zongorázott.” Sajnos, a század nagy komponistájáról, a filmtechnika fejlődésével egyidejuleg szégyenletesen kevés mozgókép maradt fenn. Filmkamerák helyett is költők érzékeny szeme, keze rajzolta bele alakját, habitusát az ellenséges levegőbe: Vézna kis óriás. Tested meredő szálkaként szúr a térbe fel és körül sajgó gyulladást okoz. Mint kivont pengét hordod magadat. A Kékszakállú herceg vára és a Fából faragott királyfi szcenaristája, az ugyancsak Nyugat köréből való, de 1919 után emigrálni kényszerült Balázs B éla idézi meg ilyen expresszív képekben barátját. Már első sora is találó: „Arkangyalgyermek-arc, kérlelhetetlen.” A másik emigráns, az avantgarde irányzatok legtehetségesebb hazai honosítója az Ausztriából hazatért Kassák. Lajos, valószínűleg Balázs versének ismerete nélkül, hasonló szélsőségek, feszültségek hordozójaként jeleníti meg a zeneszerzőt: Olyan vékony, mint a halszálka, olyan fehér mint egy liliom, de ha leül a zongorához, sárkánnyá változik át. Csörömpöl, sír és néha ugat, hogy elsötétül az ég s a házak falai leomlanak. S vajon nem ugyanezt a sors és alkat diktálta ellentmondást fejezi ki Vas István, aki a harmincas évek ritka bécsi és budapesti szerepléseit látva, hallgatva fedezte föl magának Bartókot: A dallam volt az egy ültömben is fölfogható, Az összhang, a magától érthetődő, a tartás, Amely csontomba szervült. A félszeg arisztokratizmus, Ahogy Bécsben, a Hangversenyház nagytermének dobogóján Meghajolt szögletesen .......................................... ............................................................... : Attila És egy francia márki keveréke. A történeti hűségnek tartozunk annyival, hogy e rendkívül találó megfigyelését Vas István csak jóval később, a hetvenes években vetette papírra. Illyés G yula nevezetes Bartók-költeménye 1955 őszéről való. Volt-e valaki az Illyés-Vas István közti, a század első évtizedében született nemzedékből, aki a Géniusz jelentőségét kortársaként is fölismerte? Igen volt, és éppen J ózsef Attila. József Attila zeneszerző-, és a bartóki tanításra fogékony más művészbarátai révén (Szervánszky E n dre, K ornis Dezső), mind közelebb-közelebb, 73 �végül személyes kapcsolatban is került a Géniusszal, akit leveleiben egyedül szólított „Drága Mesterem”-nek. Baráti társaságban gyakran hallotta zongorázni Bartókné Pásztory Dittát. A M edvetánc című darabba annyira beleszeretett, hogy ilyen című verset is írt, s válogatott kötetének is ezt a címet adta 1934-ben. Közismert, hogy később tanulmányt készült írni Bartók B éla disszonanciája címen. A tervezett írás sajnos, a költő zaklatott utolsó időszakában nem készülhetett el, de vázlatában igen okos, máig elgondolkodtató tézisek olvashatók. Például: „Csak disszonancia által lehetséges alkotás. A konszonancia nem egyéb, mint megértett disszonancia” . Vagy: „Egyes zeneszerzők Bachból próbálják megérteni Bartókot. Ez lehetetlenség. Bach olyan, mint a szokás. Ha valaki szokásból tesz valamit, a szokásnak az értelmét csak úgy foghatja föl, ha eredeti helyzetet fog fel és old meg. Tehát Bartókból érthető meg a Bach és nem fordítva.” József Attila azok sorában is az első, akiket a Cantata profana versre inspirált. Igaz, nem a mű zenéje, melynek késői magyar bemutatóját - 1930as születéséhez képest 1936-ban, a Vigadóban, valószínűleg hallhatta a költő. A Bartók-választotta román népköltésből való kolindaszövegek fordítását pedig ismerhette kinyomtatásuk pillanatában. Saját kutatásaimról lévén szó, engedtessék meg, hogy a „Futtam, mint a szarvasok. . .” kezdetű, Bánat című József Attila versnél egy kicsit tovább időzzünk. Bartók, akit eredetileg a román, szlovák, magyar balladákra tervezett kantata-triptichon gondolata foglalkoztatta (aki László Ferenc kolozsvári zenetudós kutatásai szerint először román szövegre komponálta meg művét), előzetesen E rd é ly i Józsefet kérte föl a Maros-Torda megyében, még 1914-ben lelt pogány „Karácsonyi ének” , a szarvasokká vált fiúk misztériumának versbe fordítására. (A Szarvasokká vált fiúk című Erdélyi József költemény megjelent a Nyugat 1930-as első számában.) Erdélyi írásos nyilatkozatban vallotta a megbízás történetéről, magam személyesen beszéltem vele róla. Negyvenöt év után sem értette, Bartók mért nem az ő változatát alkalmazta, mért a sajátját. Magyarázat: ha a román szövegre írt kom pozíció készen vo lt m ár, a zenéhez alkalm azandó prozódiát igazából csak a szerző alakíthatta ki. De egyébként is, másféle szarvasokat akart, mint amilyenekkel Erdélyi szolgált. A k i az 1930-as, Nyugat ban megjelent fordítást összeveti az 1940-es gyűjteményes kötetben (az Em lékben) közzétett Szarvasokká vált fiúkkal, észreveheti, hogy néhány fontos részletet később maga a költő is Bartók keményebb, drámaibb feszességű szövegéhez igazított. (Az „ízzé-porrá zúzódás” motívuma például eredetileg nem szerepelt Erdélyinél, ezt tíz év után Bartóktól vette át.) Tudva, hogy József Attila milyen nagy becsben tartotta, mesterének tekintette Bartókot, ez a közvetett vonatkozás is erősítő érv kettejük kapcsolatához. Tény, hogy Bartók ujjmutatása nélkül ez a Bánat című vers nem íródott volna. Hangulati bizonyítékként erre vall az is, hogy 1930 októberében, az E rd ély i Helikonban jelent meg először a következő alcímmel. Arról, hogy belőlem , aki szarvas voltam, farkas lesz. A megoldandó rejtély azonban mélyebben van: mitől olyan borzongatóan, lefegyverzően tökéletes ez a költemény? Merthogy bár minden szó, minden hangzó mozdíthatatlanul a helyén van benne, az átváltozás belőlük áradó kísérteties bizonytalanságát, a kompozíció zenei fordulatait szinte bőrünkig bizsergetően érezzük? 74 �Futtam, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok Űznek vala szívemben. Agancsom rég elhagyám, törötten ing az ágon. Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállok, ordas társam mind habos; mosolyogni próbálok. S űnőszóra fülelek. Hunyom szemem álomra, setét eperlevelek hullanak a vállamra. Miként lehet tizenhat sorban ennyi balladai feszültséget sűríteni? Igaz, már a Tiszta szívvel ben is tapasztalhattunk hasonlót. A négyszakaszos, páros, vagy keresztrímes formákban József Attila nem egyszer éri el képnek, hangzásnak ezt az arányos, pontos, drámai vágásokkal osztott-kötött, élesen sarkított konstrukcióját. De itt a felfokozott lírai erőt szinte kézzel foghatjuk eleitől végig. Rendkívül szerencsés az indító szó, a vers archaikus tónusát megadó futtam igealak. Túlzó stilizálás nélkül csatlakozik hozzá az elhagyám, s az itt módhatározóvá avatott melléknévi igenév, a varázs-üttön. Az erdélyi népköltést idézik ezek a szavak, ám nem koptak ki teljesen a hazai népnyelvből sem. Saját dél-somogyi születésű apámtól is nem egyszer hallottam ilyen kifejezést: „megüttem a kezemet” . Ami igazán archaikus a versben, az a régmúlt igeidő használata, a X V I. századi versem lékeinkig visszaható űznek vala. A futtam intonációs jelentőségét abból is meg tudjuk ítélni, ha hozzámerjük, mennyire más, erőtlenebb kezdés lett volna a „futottam” . A futtamban így a kifulladásig rugaszkodó lendület is benne van, a riadt vágtára késztető trochaikus impulzus, mely végig megy mind a tizenhat soron. A harmadik sorban az űzöttség külön nyomatékot kap az alliterációtól, merthogy: ,,famardosó farkasok” űzik a szarvast, méghozzá nem csak formálisan, de egész valóját megrendítően, hiszen megszemélyesítője így fogalmaz: „űznek vala szívemben” . (Itt jegyzendő meg, hogy a lágy, József Attila egyik karakterisztikus jelzője, mindig többet jelent köznyelvi értelménél. Szinte egész - gyöngédségre, benső elmélyülésre képes - költői lényét beleviszi olykor ebbe a jelzőbe. Gondoljunk csak az E lég ia önmegszólító sorára: „Te kemény lélek, te lágy képzelet!” ) A második szakasz már lemezteleníti az allegóriát, kimondja az egzisztenciális kényszerhelyzet lényegét: Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. 75 �A költemény fordulópontja azonban a klasszikus szerkesztési szabályok szerint csak a harmadik szakaszban következik. Ide gondolatritmus emeli át az előző sorok megmerevedő indulatát: Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállók. A Cantata profanaban, a kilenc fiú szarvassá változása folyamatos, misztikus átmenet, de amikor az apa szembesül a történtekkel, a „varázs-üttön'' megállás ott is elkövetkezik. Ám a fiúk, immár átesvén a metamorfózison, nem „mosolyogni próbálnak” , hanem irgalmatlanul észretérítik apjukat: ők nem fordulhatnak vissza többé. József Attila szarvasa egyedül van a változni kényszerítő „ordas társak” között. Átminősülése fájdalmatlanabb lenne, ha nem szólta volna el magát már elébb: farkas leszek, azt bánom. A zárószakasz nem hagy kétséget affelől, hogy ő a kikerülhetetlen sorsszerű változásban is őrzi tovább korábbi önmagát. „Ünőszóra fülelek” mondja a magyar nyelv egyik legszebb hangalakját idézve, szinte az idegek alvás közben is tovább érzékelő, éber feszültségét szuggerálva a három kezdőszótag magas-mély magánhangzós oda-vissza játékába. A kortárs irodalomtörténet káderbizottságai egyidőben lelkifurdalás nélkül sajnálták le Mikszáthot, M óriczot, A dyt, K rúdyt, és másokat, amiért nem tudtak radikálasabban elszakadni előző létformák bennük tovább ható vonzáskörétől. Vajon mit kezdenének a szarvasból farkassá változó költő fájdalmával? Emberileg vajon nem abban rejlik-e nagysága, hogy farkassá kényszerülve is tovább őrzi szarvasmivoltát, hogy nem ígéri meg hangzatos, egyértelmű kijelentéssel: ébredés után semmi sem marad benne az űzött vadból? Egyébként a végső elszámoltatással a teoretikus elemzés épp úgy csődöt vall, mint a legkorszerűbb stilisztikai ízekre boncolás. . . .űnőszóra fülelek. Hunyom szemem álomra setét eperlevelek hullanak a vállamra. Mondható-e az előzmények utáni zárószakaszra, hogy a lírai hős nem tisztázza benne önmagát, szituációját akár társadalmi értelemben is? Egyáltalán, homály-e az, amit a költészet logikáját doktriner módon megítélők homálynak hisznek? Másrészt meg tudom-e magyarázni a magán-, és mássalhangzók latolgatásával, mért oly fantasztikusan szép a két utolsó sor? Az eperlevelek négy „e'' betűje előtt vajon mért használ a szerző a megelőző jelzőben is „e” hangot az „ö” helyett? Tóth Á rpád következetesen setét -nek mondja a sötétet. József Attila csak egyszer-egyszer él a variáns lehetőségével. Honnét tudta mégis bizonyosan, hogy itt a setét eperlevelek az egyetlen valódi megoldás - honnét, hogy a hullanak a vállam ra négy „ l” hangzója látványnak, zenének, rejtelemnek, a 76 �költemény egész kihangzásának ilyen lelki mélységet, ekkora távlatot képes adni? Valami olyan titok ez, mely közös a zeneszerzőkben és költőkben. ☆ Bartók szellemi öröksége csak 1945 után válhatott igazi közkinccsé Magyarországon. Halálakor, 1945 őszén többen is írtak róla verset. Legjelentékenyebb közülük Rónay Györgyé. Sajátosképpen ő is a Cantata profanát - de immár a zenéjét - idézve jeleníti meg a műve után eltűnő varázslót: Ó, távozom én. . . . . . fut előlem az égen a szarvas, agancsán gyertya lobog, színe hó, hullámzik a messzi Meótisz, üstdobok éneke dong, és elnyel a mennyei Dzsungel. A költemény intonációjának daktilikus, vágtázó sorai arra engednek következtetni, hogy Rónay az általuk megidézett Cantata-beli vadászfugával zenei élményként is találkozott. 1948 őszén, a Bartóknak szentelt első háromhetes fesztiválon valamennyi fontos, addig itthon ismeretlen művét is, előadták Budapesten. Bárha semmi zenei előképzettséggel sem rendelkeztem, oly’ nagy hatással volt rám a komponista akkor birtokba vett életműve, hogy hosszú versben próbáltam vallani róla. Ez a húszéves koromban publikált költemény volt költőnemzedékem első demonstrációja Bartók mellett. Utólag belátom, szinte lehetetlen feladatra vállalkoztam: szavakkal igyekeztem fölidézni a csak zenével elmondhatót, de 1948-49-bcn, tán a hidegháború előérzete miatt is, csak a líra hőfoka volt alkalmas közvetítő, hogy azokhoz is eljuttassam a megértett üzenetet, akik még nem fogékonyak rá: Ügy éledt meg a Cantata profana akárha mozgó horizont szakad ki ködök nyűgéből. Eleinte csak a kórus széles zúgását figyeltem, aztán amikor szarvasokká lettek a kilenc szép szál fiúk, valahogy körülölelt a titokzatos erdő, az eltévedtek bűvös szabadsága, csend illata, zizegő friss vizek. Ám hirtelen a csörtető vadász, a rohanó hajsza! Kürtök! Jaj szegény szarvasok! Jaj apátok! Jaj hol a levegő! Torkunk elszorul. Nyomasztó hegyekről körbe csapkod vissza ránk a lárma. Kábultan ültünk. Végül őt, Bartókot láttuk újra, - mint a szarvas fölemelt ajka, - hirdette a hűvös forrás kristályos tisztaságát. A Divertimentóban volt egy tántorgó, szinte túlvilágról sziszegő vonósrész, olyan mint, valami dermesztő, de inkább 77 �mindentudó üzenet. Abból értettem meg valóban, hogy csak az halhatatlan, aki fél, de ki félelmét is biztatásul hagyja reánk, a rokonokra. Az ötvenes évek elején sokféle vád, gyanú és lesajnálás érte ezt a költeményt, különösen idézett zárósorait (formalista, pesszimista, dekadens). E hátrányos visszaigazolás persze nemcsak egy ifjú költő kényszerű elhallgatása miatt érdemel említést, hanem amiért jelzi már a jól-rosszul leplezett diszkreditálást, melyben a bartóki örökség a fordulat éve után részesült. Ez volt az az időszak, amikor a hetvenéves zeneszerző születésnapját egyetlen hivatalos zenei folyóiratunk mindössze tizenhárom szavas lapalji jegyzetben „ünnepelte” . Szerencsére, hat évvel később - a már hangversenysorozaton újra játszott kompozíciókkal egyidejűleg - megjelenhet Illyés G yula nagyhatású B artók-verse, mely szenvedélyes-rapszodikus fogadalomtételként foglalta szavakba a kimondás által feloldott egyéni, közösségi szenvedés művészi, erkölcsi értékét: Van-e remény még emberi fajunkban? — ha ez a gond s némán küzd már az ész te szólalj szigorú, szilaj „agresszív” zenész, hogy mégis okunk van remélni s élni! Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded mi neked fölfedtett, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt te bennünket növesztel, azzal, hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk. Ez - ez vigasztal! Beh más beszéd ez! Emberi, nem hamis! A joggal erőt ad a legzordabbhoz is: a kétségbeeséshez. Ugyancsak 1955 őszén jelent meg J uhász Ferenc csaknem négyszáz soros költői parafrázisa a Cantata profana Bartók-írta szövegére. A költemény (melyről egyebek közt a híres angolszász költő, W. H. A uden igen nagy véleménnyel volt s mindennek máig része lehet Juhász nemzetközi rangjában) voltaképpen a szarvassá változott fiú visszájára fordított, mai értelemben profán változata. A fiú immár a civilizáció modern vadonából nem tud visszatérni. A hívó, virrasztó, várakozó anyjának nem mondhat egyebet: Csak meghalni megyek, meghalni oda vissza, meghalni megyek, csak meghalni megyek édesanyám: kiteríthetsz majd a szülő-házban, eres kezeiddel megmoshatod testem, mirigyes szemhéjam lezárhatod csókkal. S majd ha húsom bomlik széjjel, bűzben és virágban rothad testem, akkor leszek véred ívó magzat, 78 �akkor leszek a kisfiad újra, mert az csak neked fáj édesanyám, jaj, csak neked fáj édesanyám. A Cantata profanán kívül a Concerto a másik Bartók-mű, mely több költőnk művében visszhangra talált. Áttételesen, a folklór-mítosz dimenzióit talán kelleténél is több síkváltással köréje feszítve, de a Concerto E lég ia tétele munkálkodik Szilágyi Dom okos Bartók A m erikában című költeményének dramaturgiájában is. Milyen széles az Óceán annak, ki hazagondol Hova vetemedtél hova vetemedtél szivárvány havasáról szivárvány havasáról tűzre te vettettél hamuvá vedlettéi Jaj istenem a világ kinek szoros kinek tág jaj de szoros a világ csontig hatol velőt vág hogy kitágul a világ ha egyszer jobb jövőt lát. Kőrösfői lányok mármarosi románok sátron sívó arabok kunyhón tengő törökök hogy a nóta régi s hogy mindig új: így örök egy nyelven szól az mind, magyarul, románul, s ki más értené, ha nem Bartók tanár úr?! A zárótétel népek körtáncából kiemelkedő fájdalmas-bizakodó apoteózisát halljuk Orbán Ottó Szilágyiénál korábbi verséből: mert nyár lesz és ítélet és a torkok láza elömlik a tág völgyeken s akit a némaság földig lerombolt, nem lelhet mentséget majd semmiben. Hatalmam s halálom évszaka! Boldog hegyomlás, hogy megélhetem! J ánosy István, a már néven nevezett Concerto című, 1955-ös versében a negyedik tétel a megszakított intermezzo, falsból érzelmessé váló vallomását fordítja le szavakra: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, szeretlek, mégha te nem is szeretsz! Testem: a milliók - egyszerű néped! 79 �A lelkem hangja a te népdalod. Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország: úgy énekelem, hogy belehalok! A kortárs magyar költőket mindmáig táplálják a Bartók művészetéből, jelleme sugárzásából kapott inspirációk. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a centenáriumra kiadott antológia is, melyben 85 költő 107 Bartók-vonatkozású verse olvasható. De még ez a Szakolczay Lajos összeállította A szarvassá változott fiú sem tartalmaz minden Bartókhoz írott költeményt. A szaporodó tiszteletadások, az új nemzedékek hűségesküi közül - melyek néhánya, valljuk be, nem több az elődök szokásjogához csatlakozásnál, a jelvénykitűzés gesztusánál - hadd említsem inkább egy idősebb költőtársunk vallomását. Az antológia szerkesztője őt, Csák Gézát nem találta meg. Írásai csak vidéki folyóiratokban olvashatók, önálló kötetet sem publikált. Márpedig az ő 1954-ben íródott Sirató ja éppen azért érdemel különös figyelmet, mert azok közé a ritka versek közé tartozik, mely a Géniusz zenei temperamentumának elementáris erejét tudja szavakkal megragadni: Belevág negyven hegedű keserves húrjaival, fénytelen szilajon. Megnyílik rád belőlük a vadon lelke Retyezáttól Belényesig. Szél fúj, esik a bánat legszívében vitorlaként lobogsz zordon lehében. ☆ Az elmúlt évtizedek legnagyobb igényű esszéistája, Ném eth László, e korszak költészetét vizsgálva, nem ok nélkül talált rá a bartóki szintézis, a B artók-m odell fogalmára, értve ezalatt a 19. századi hagyomány, a modern Nyugat- és K elet-Európa együttes vállalását. E bartóki program továbbmunkáló, nyugtalanító hatását szépen bizonyítja a vállalt eszmei célkitűzést leginkább megvalósító nemzedéktársam, N agy László emlékverse, ki az ünneplőkhöz éppen a megélt kudarcok jogán fordul ilyen intelemmel: Ünnep nem elég, hogy megtartsa őt, az irgalmatlan tiszta szeretőt A költemény zárósorai minden patetikus eskünél szebben, szívből fakadóbban fejezik ki a Bartók-tradíció iránti eleven hűséget: Ó, hány remek mén dühe benne! Diadala mégis a fegyelme, nem csitul mégse, virrasztani hív Lüktet éjszakámba tündöklete Aranyalmák dérvert Argilusa, te, mikor nyughatsz meg végleg a szívemben! �„Helyére bűvölt egy világot” Fodor András Fülep-képéről Fülep Lajos tudományos munkássága a művészetfilozófia területén kimagasló. A második magyar reformnemzedék, A d y és a N yugat íróinak forradalmi újításait az elsők között ismerte fel. Elkötelezte magát a társadalmi és szellemi megújulás ügye mellett. Bartók és K o d ály ekkor kezdi a magyar zene megújítását, R ippl-R ónai és E g ry új festészeti nyelvet teremt, Lukács G yörgy filozófiai, Szabó E rv in társadalomtudományi irányban tör új utat. Ebben a nagy szellemi, forradalmi átalakulásban vesz részt Fülep Lajos is. A Vasárnapi Társaság tagjaként Balázs B éla, Fogarasi Béla. H auser A rnold, K á ld or G yörgy, L e sznai Anna, Lukács György, M annheim Károly, T olnay K ároly körében tevékenykedik. Ebből nő ki a Szellem i Tudom ányok Szabad Iskolája, ahol előadássorozatot tart A nemzeti jelleg problém ája a magyar képzőművészetben címen. Az alig harmincéves fiatalember arra vál- lalkozik, hogy az elmúlt század magyar képzőművészetét mérlegre tegye. 1911-ben Lukács Györggyel együtt szerkeszti a Szellem című filozófiai folyóiratot. A görög művészet és filozófia ismeretében az esztétikai elemzés számára a legfontosabb elveket, a művészet nemzeti és egyetemes, örök és időhöz kötött jellegének problémáját veti föl. Alapkérdését a nemzeti karakter megítélésében így fogalmazza meg: ,,A lokális jelentőségen túlemelkedve van-e a magyarnak valami sajátos küldetése az európai művészet közösségében, a világművészetben?” . Művészettörténeti értékű fölfedezéseket tesz, Lechner Ödön, Izsó M iklós és Szinnyei M erse Pál művészetének értékeit előtérbe állítva. 1951-ben A magyar művészettörténelem feladatai címen tart előadást az Akadémián. Főszerkeszője A magyarországi művészetek története című, kétkötetes kézikönyvnek. Iránymutató tanulmányokat ír D erkovitsról, Csontváryról. Tanulmányait „alkalomra és kívánságra” papírra vetett munkáknak tekintette, összegyűjtésükkel, kiadásukkal nem törődött. Így történhetett, hogy életében egyetlen önálló, könyvalakban megjelenő munkája a M agyar m űvészet maradt. A forradalmi átalakulás híveként Károlyi megbízatásából teljesít Olaszországban diplomáciai feladatot. (A francia befolyás ellensúlyozására az olaszokban akart támogatót szerezni.) A forradalom idején tanári kinevezést kap a budapesti egyetemre, amelyet a kommün bukását követően elveszít. Ekkor visszavonul, dunántúli falvakban református lelkészként dolgozik. Zengővárkonyban két évtizedet tölt el, de itt is kapcsolatot tart az ország progresszív szellemi erőivel. Helyi közéletet él, vállalja a lokalitásból adódó feladatokat is. Ugyanakkor a népi írói mozgalom egyik fő inspirátora, alapító tagja az 1934-től megjelenő Válasznak. Léthelyzetéről így vall: „Akikkel még az előző háború, s a kommün idején együtt filozofáltam, Lukács György, Balázs Béla, Mannheim Károly, külső emigrációba szakadtak, nekem a belső emigráció sorsa jutott, a szigetélet szellemi magányában.” 81 �Fülep rehabilitációjára csak 1946-ban kerülhetett sor. 1947-ben Keresztury Dezső kultuszminiszter kinevezi egyetemi tanárnak a budapesti egyetem olasz tanszékére és ekkor megbízást kap az E ö tvös Kollégium ban betöltendő tanári állásra is. Kezdetben a kollégiumban, majd egy Széher úti villában lakik. 1948-tól akadémiai levelező tag, 1951-től a budapesti egyetem művészettörténeti tanszékének vezetője. 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1961-ben vonul nyugalomba. Még maga rendezte sajtó alá azt a kötetet, amely M agyar művészet címmel 1971-ben jelent meg posztumusz műként. Az 1920-ig írt cikkeit és tanulmányait tartalmazza A művészet forradalm ától a nagy forradalom ig című gyűjtemény (Magvető, 1974.); Művészet és világnézet címmel jelentek meg az 1920 és 1970 között keletkezett cikkei, tanulmányai (Magvető, 1976.). Európai művészet és magyar művészet címmel Romániában válogatást adtak ki műveiből (Kriterion, 1979.). A művészetet mint külön szférát határozta meg, a művészit akarta konkréttá tenni. „A láttatás tudósa” (Takáts Gyula) a művészi látás, látni tudás képességét sajátos koncepcióban tárta hallgatói elé. Szerinte a látó ember minden művészettörténeti korban megvolt: „A dolgok igazi szemlélője az, aki szemével, fülével, egész lényével, egész kitárulkozásával a dolgok, a valóságv ilág vagy a művészet világa felé fordul és hagyja ( . . . ) , hogy átfolyjék rajta, elementáris erővel ragadja meg őt a világ lehellete. Szép dolgok között élt, amikor látott, és mert látott: gazdag lelkű volt és boldog volt.” Ez a látás, látni tudás különböztette meg a modern embertől, aki „már nem lát semmit, aki mindent tud. Szín, hang, forma, szabály, törvény: számára már mind ismerősek, hisz’ tudja őket, egyszintre hullt absztrakciókból: betűkből, a könyveiből jól tud mindent és nem veszi észre, hogy nem lát semmit, hogy fekete hályog van a szemén. Fekete hályoggal járkál a világ ezer dolga közt és mindent egyformán tud: szürkének és színtelennek.” „EM B ER BE N Ő A M É R T É K ” Fodor András 1947 őszétől az Eötvös Kollégiumban tanítványa volt Fülep Lajosnak. Barátaiból szellemi családot szervezett a Mester köré. A találkozások történetét naplóban rögzítette, egészen 1970 őszéig, Fülep 1970 végén bekövetkezett haláláig. A költő és naplóíró célja egy és ugyanaz: „Ezer metszetbe fogni egyetlen mondhatatlant” . A fiatal költő egyik esküje Fülep Lajosra vonatkozik, a művészetfilozófia nagy magyar géniuszára, aki nemzedékeket tudott magához vonzani, valódi feladatokra eszméltetni. Személyiségének titkát mindmáig kutatja a költő, esszé- és naplóíró Fodor András, aki a spiritus rectort, a választott szellemi apát tisztelte benne: Emberben ő a mérték. Ügy szeretjük, mint megtalált apát az árva gyermek. Van otthonunk, mert van, aki megmutassa mi elveszett a dolgokban: a lelket. Fülep számára magyarul írni nem filológiai, hanem erkölcsi problémát jelentett. Azt vallotta: „a legegyetemesebb művészet egyúttal a legnemzetibb” , abban az értelemben, hogy a művészet nemzeti jellege a „nép összes sajátos szellemi és morális energiáinak a megtestesülése” . A Mester nagy varázslata: közte és tanítványai közt eltűnt a tér, az idő és a társadalmi különbség. Szokrátészi módszerrel észrevétlenül avatta be hallgatóit hatalmas 82 �tudásába, bűvölte rá figyelmüket a problémák lényegére. Pater f a m il iasként Fodor Andrásék baráti körének szinte peripatetikus iskolát tartott. A találkozások, szavak, gesztusok élményét, érezve a számadás kényszerét - „ezt így nem élhetem át többé soha” - hűséges sáfárként („egyetlen érv az elmúlásra”) rögzítette a költő és naplóíró. Fülep barátsága Fodor Andrásnak, az emocionális költőgéniusznak meghatározó élményévé, életének, szellemének organikus részévé vált. Fülep a neki ajánlott Pannónia című versben lírai hősként erkölcsi példaképpé magasodik, „kötelmeink hitéről beszél” . A pannon mikrokozmoszból éteri zene árad: „Vörös szakálla izzó méhrajából / röppennek szét az esti csillagok. . .” Megkapó háttérrajzzal kristályosan szép pillanatot örökít meg A hóhullásban. (Bozzay A ttila zenét szerzett a szövegére.) Együtt csendül a szó, zene, és felragyog a kép, emberközelien felmagasodik az elmenyitogató Mester alakja: „A hóhullásban szép az öregember. . .” A költő hiánytalan művészi teljességgel szeretné tetten érni „a múlás törvénye alá rendelt foghatatlant” , felmutatni azt, hogy őt és társait Fülep „az emberlelte szépség ízére” megtanította. Fodort Fülep halálának a híre Angliában éri. Hazatérve Kettős rekviem ben siratja el Mesterét és a fiatalon elhunyt, Bartók-kutató zeneesztéta jó barátot: Colin Masont. „Az emberi szív és elme számára nyitott mű” (D o mokos Mátyás), a Kettős rekviem , a példázatból időszerű erkölcsi-szellemi szubsztanciát tud felmutatni. Valós léthelyzetét rögzítve újra kimondja a kulcsszót: „Visszajöttél az anyaföldre, / hol nincs többé / apád.” . Fülep emlékét idézi, jelentőségét tudatosítja a zengővárkonyi Gesztenyeerdőben: „Ezen az istenszőnyegén, / e törzsek oszlopa között / kísértem egy királyt.” Fodor András Fülep iránti barátsága, kötődése transzcendentálódik, és ezért az atyai jóbarát halála után is megmarad, és érvényes: ,, . . . egy ifjú-aggastyán, karját összefonva hátul, / jár föl-alá / az én / időmben mindörökké” . Fodor András Fülepben, amint Ném eth László ban, és Illyés Gyulában is, „a legendák újult elragadtatása” helyett, a „szivárvány mitológiák” helyett igazi, irányjelölő géniuszokat talált: a „hit józan vallásalapítóit / okos düh prófétáit, eszelős szenvedély helyett / a szenvedély eszméletét” . Azt vallja, józan előrelátást, evilági „prófécia” nélkül nem létezhet népnyi méretű jövőremény: jaj annak a népnek, amelyből kiveszik az igazvallók hite és megvesztegethetetlen szolgálatetikája. EZ ER ESTE FÜLEP LAJO SSAL A XIX. és a XX. században európai irodalomban kedvelt, elterjedt műfajjá vált a napló. Byron, Puskin, A n dré G id e, K ierkegaard, Ka f ka és mások naplói éppúgy ismertek, mint nálunk K em ény Zsigmond, Széchenyi, Just Zsigmond, Füst M ilán vagy Szabó Lőrinc naplódokumentumai. Fodor András művét sok szempontból mégis különösnek, az előzményektől eltérőnek érezzük. Ennek egyik oka: a naplók rendszerint posztumusz kiadásokban szoktak megjelenni. Fodor úgy oldotta fel a modern napló alapvető ellentétét, a titoktartás és a publikáció vágyának ellentmondását, hogy a napló főhősének nem önmagát, hanem Fülep Lajost választotta. Mellette vonul fel az 1945 utáni magyar szellemi, irodalmi élet hatalmas galériája: Dom okos M átyás, H ernádi G yula, Lator László Korm os István, V ek erdi László és sokan mások. Fel-felbukkannak a kor legismertebb személyiségei: Kodály Zoltán, 83 �Németh László, Illyés Gyula. . . Fülep távoli mellékbolygója a rendkívül tehetséges jóbarát: Colin Mason. Az Ezer este Fülep Lajossal pontos, kifejezőerejű címadás, amely közvetlenül utal a téma és a mű értelmezésére, lényeges vonásaira, de teljes értelmét csak az olvasás folyamán nyeri el. Az előreutaló, találó cím nyitja és zárja a mű témáját. Hasonló funkciót tölt be a Gorkijtól választott mottó, Gorkij a tengerparton gondolataiban merülő aggastyán Tolsztojt meglátva érezte meg a „szavakkal ki nem fejezhető” elragadtatást és az elmúlás miatti aggodalmat, amely „egy boldog gondolatba olvadt: - Nem vagyok árva a földön, amíg ez az ember él.” A naplóíró ugyanezt az érzést áttételesen Fülepre vonatkoztatja, akinek „Sors és választás szerint lett tanítványa.” Róla írja: „Végtelen rétegződésű élet az Öregé. Mindig elámulok, amikor egy-egy réteget kinyit előttünk.” Fodor András érdeme, hogy az 1947-től 1970-ig tartó időszak irodalmi életét a magyar kultúra részeként szemléli, az irodalmi jelenségeket a korszak egész kultúrájának belsőleg tagolt egységébe ágyazva rögzíti és értelmezi. A naplóírást „a következetességre és tárgyilagosságra nevelődés legkeményebb iskolájának” tartja. Felveti az alapkérdést: „A személyes események regisztrálása tehát nemcsak impertinens, másokat sértő, kiszolgáltató, veszedelmes műfaj, de netán a felejtéssel, emlékezetmódosítással is szembeszegülő, életellenes tevékenység?” A válasz: a naplónál „izgalmasabb, sokszínűbb, nyíltabb emberi leltár nem képzelhető el” . Leszögezi: „saját tévedéseimnek, mások megigazulásának esélyét egyaránt elismerem. Tisztelem azonban a megélt pillanatok igazságát és összefüggésrendjét.” A 23 év naplómomentumából válogatott 1400 oldalnyi kétkötetes napló csupán tíz százalékát tartalmazza a teljes kéziratanyagnak. Éppen ezért érvényesül benne a válogatás, kiemelés, elhagyás módszere, megmutatkozik - ennek nyomán is a formálás és a nyelvkezelés révén az irodalmi jelleg, holott Fodor Andrásnak sosem volt célja, hogy „irodalmi naplót írjon” . A napló információgazdagsága lebilincselő. Történeti, kultúrtörténeti, művészettörténeti, irodalompolitikai dokumentumként is fontos az Ezer este Fülep Lajossal. Krónikás napló ez, de a naplóíró emberi, szellemi irodalmi, zenei, képzőművészeti fejlődését, életfelfogását, a világhoz való viszonyulását is tükrözi, az eredmények mellett a kudarcokat is rögzíti. Az 1945 utáni magyar irodalom, kultúra történetéhez fontos háttérinformációkat szolgáltat. Olyan információkat, amelyek például a Nyugat-korszak kutatói számára hiányoznak, mert még ma sem tudjuk, hogy milyen egyéni, személyi vetületei vannak a Nyugat létrejöttének, mert hiányzott a korból egy krónikás naplóíró-egyéniség. Minden naplóval kapcsolatban döntő kérdés: milyen fokú a valószínűségértéke? Az E zer este Fülep Lajossal a konkrét, ténybeli hitelesség, az empirikus érzékletesség és adatszerűség erős fokát éri el. Az egyéni és kortörténeti információk rengetegében is törekszik a korvalóság, az irodalmi élet mélyebb és elvibb szintjének, lényegszerűbb összefüggéseinek a megragadására. Fontos ez, hiszen ma fokozott korigény a ténybeli hitelesség és az empirikus érzékletesség magas foka. A naplóíró arra törekedett, hogy a személyes, az intim ismeretanyagból főképpen csak a szimptóma-jellegűek jelenjenek meg. Szemérmessége, viszszafogottsága főképpen saját házasságának a vázlatosan jelzett történetében érhető tetten, de rendszerint barátainak emberi, szerelmi viszonylataiban is 84 �érvényesíti. De például Ady, Veres Péter, Tamási és mások iránt is erős a kritikája. Az E zer este Fülep Lajossal azonban nemcsak dokumentum, mert a puszta dokumentum-eszköztelenségével és szenvtelenségével sosem érhetne el olyan hatást, amelyet olvasása bennünk kivált. Költő naplója ez, amelynek nyelve végső soron irodalmi nyelv, ezért nem nélkülözi az esztétikai funkciókat sem. A naplóíró nem veti el egészen az irodalmi formálás eszközeit, a művészi formálás bizonyos foka sem egészen idegen tőle. (Különösen a novellisztikus jellegű kirándulási jelenetek leírásakor.) A válogatás, elhagyás révén kiiktatta az ismétlődéseket, ritkította az átfedéseket, a jelentéktelenebb részeket. Ezzel bizonyos formáltságot is adott naplójának. Hatalmas anyagából bizonyára emberi, eszmei, politikai okokból, de talán esztétikai szempontból is sok mindent elhagyhatott a naplóíró. Mindent nem mondhat el, ezért a lényeges mozzanatok, korjellemző információk, események, fontosabb erővonalak rögzítésére törekszik. Az irodalmi, kulturális élet mozgásaiból is a lényeg rögzítésére törekszik. Ebben az értelemben a válogatás, elhagyás - szemérmes tapintatból esetleg az elhallgatás - , kiemelés révén is a műfajra jellemző extenzívjelleget az intenzív teljesség irányába mozdítja. A kifelé tekintő, a napló címadó hősének Fülepet választó Fodor András szeme előtt az énközpontúság és a külvilág ábrázolásának dialektikus egysége lebegett megvalósítható eszményként. Az azonosuló szeretet dimenzióiban otthonos, de vállalja a kritikai szemléletet is. Nem idegen tőle az önkritika sem, fel-felbukkan az irónia hitelesítője, a finom önirónia is. A napló humoros mozzanatai közt ritkább a gúny és az öngúny - még szelídebb formájában is. Fülep esetében az eszményítő szándékot, az azonosuló szeretet és csodálat mélységfokozatait igyekszik ellenpontozni. Nem hallgatja el, hogy a világbírói szellemiségű, ítélő elméjű példakép „egyéniségében is van negatívum bőven” . Fülep szóbeli megnyilatkozásaiban az Ady-kritika hangja erősebb kicsit megtévesztve Fodort is - , ezért a teljes Ady-értékelés csak Fülep írásaiból olvasható ki. Fodor András aligha tarthatta helyénvalónak, hogy Fülep két sikertelen házassága miatt széthullott családja, hogy a Mesterből a „rokonságérzet hiányzik” . . . Dosztojevszkij helytálló értékelése sem fedheti el, hogy Fülep Tolsztoj megítélésében - amint Flaubert , Balzac, Zola vagy M adách esetében is az igazságtalanságig szigorú volt. Nem feledhetjük, hogy a szellem embereit nem tévedéseikkel, hanem eredményeikkel kell mérnünk. Fodor jóvoltából Fülep körül kialakult szellemi család — mélyen rokonítható a Németh László-i „nagy család” gondolatával - jelentősége rendkívül nagy. Nemcsak „az Öreget, mint atyát a család” körülvevő tanítványok kapták a Mestertől a peripatetikus iskolában, de ők is adtak, közvetítették a külvilágot, ezért a visszahatás tagadhatatlan. (Például József Attila értékelését tekintve!) Fodor András önmaga és nemzedéke nevében naplójában emléket állított az atyai jóbarátnak, a kevés művet alkotó, de a lelkekbe, szívekbe írni tudó géniusznak. Tette ezt abban a hitben, hogy „a mi nemzedékünk kivételes helyzetű: a lehető legtöbbet szívta magába; érvényes emlékei maradtak a harmincas évekről, a világháborúról, a rövid, de igazi békéről, mi tudtuk utoljára hasznosítani az Eötvös Kollégiumot, mert mi voltunk, akik összeomlasztása után kint is megálltuk a helyünket, akik - talán ez a legfontosabb - el tudtuk fogni magunknak Fülepet.. .” ( M agvető.) CS. V A R G A ISTVÁN 85 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Magyarország a második világháborúban BORSÁNYI JULIÁN: A magyar tragédia kassai nyitánya. GOSZTONYI PÉTER: A magyar honvédség a második világháborúban. Magyarország második világháborús szereplése hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a magyar közvéleményt és történetírást határainkon belül és túl egyaránt. A mai napig keressük a választ: bűnösök vagyunk, vagy áldozatok? A kérdésre adandó válaszhoz az elmúlt években a hazai és a külföldön élő és publikáló magyar történészek, kutatók is - minden politikai és világnézeti különbözőséget félretéve, feledve - igyekszenek bennünket közelebb vinni. Ezeket a törekvéseket csak üdvözölni lehet. Hol vannak már azok az idők - nem sírja azokat vissza senki sem amikor egymás munkáiban nem az értékeket és az új kutatási eredményeket kerestük, hanem politikai, világnézeti meggyőződésünk jegyében igyekeztünk elmarasztalni egymást, kétségbevonni eredményeinket. A nagy „vitákban” megfeledkeztünk arról, hogy ezzel a legtöbbet a valamennyiünk által hangoztatott „magyar ügynek” ártunk. Az idők változtak, az egykori „ellenségek” tiszta, a tudomány eredményeivel és eszközeivel harcoló „ellenfelekké” szelídültek, olyanokká, akik tisztelik és értékelik egymás véleményét, eredményeit, de nem minden kritika nélkül fogadják azokat. A közelmúltban két olyan igen figyelemre méltó munka látott napvilágot nyugaton élő magyar szerzők tollából, amely hazai érdeklődésre is számot tarthat. Az egyik mű szerzője a Münchenben élő Borsányi Julián, a másiké a Bernben dolgozó Gosztonyi Péter. Ami e két kötetet a közös recenzálásra méltatja kárhoztatja az a közös téma. Mindkét szerző könyvében Magyarország második világháborús szereplését, illetve annak bizonyos részletét vizsgálja. Borsányi Julián könyve - amely a müncheni Ungarisches Institut Stud ia Hungarica sorozatának 28., de csak első magyar nyelven megjelent kötete mindössze egyetlen kérdést állít vizsgálódása középpontjába, a kassai bombatámadás (1941. június 26.) történetét. A szerző közel négy évtizedet szentelt életéből a téma kutatására, a „rejtély” megoldására, így az idők folyamán a kérdés egyik legjobb ismerőjévé vált. Ami Borsányi Julián könyvének - megítélésem szerinti - legnagyobb értéke, az az objektivitásra való törekvés, a probléma sok oldalról történő körbejárása, az exressis verbis kinyilatkozásoktól való tartózkodása. Bo rsányi nem akar könyvében támadókat megnevezni, „leleplezni” , hiszen mind a mai napig nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy kik bombázták és milyen szándékkal Kassát? Borsányi Julián számba veszi a szakirodalomban és a publicisztikában ezidáig felmerült valamennyi - szlovák, szovjet, román, német - verziót; talán csak a „jugoszláv pilóták”-elképzelés maradt ki az alapos áttekintés86 �ből. Valamennyi elképzelés mellett és ellen érveket, adatokat sorakoztat fel, hazai és külföldi publikációkra, levelezésekre, beszámolókra hivatkozva. Állást azonban végül is nem foglal - bár maga is a napjainkban egyre divatosabb „román támadók”-verzió fele hajlik - , mert úgy véli, nem rendelkezik döntő, megcáfolhatatlan bizonyítékokkal. Meggyőződése szerint a rejtély megoldása csak további kutatások után várható, főleg akkor, ha megnyílnak azok a levéltárak is a kutatók előtt, amelyek egyelőre „zárva tartanak” . Borsányi Julián a nyugaton élő magyar kutatók közül elsőként jelentetett meg egy olyan munkát, amelyet elsősorban a hazai történészek, kutatók figyelmébe ajánl, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy négy évtizedes gyűjtőmunkájának dokumentumait, véleményével kiegészítve, a rendelkezésükre bocsássa, elvégezve ezzel a feltárás egy jelentős részét. Ezért a lépésért külön köszönet illeti meg. Teljesen más jellegű munkát tett közzé Gosztonyi Péter a római K atolikus Szemle közreműködésével. A hazai szakmunkákban is egyre többet idézett, hivatkozott szerző - a berni K elet-E u rópa K önyvtár igazgatója - arra vállalkozott, hogy áttekintést adjon a magyar honvédség második világháborús szerepléséről és ezzel a szakirodalomban fellelhető hiányosságot pótoljon. Gosztonyi könyvében elsősorban a hadsereg, a honvédség második világháborús szerepét vizsgálja, a politikai és gazdaságtörténeti problémákat csak a szükséges mértékben érinti. Az általa bemutatott közel nyolcesztendős időszak (1958-1945), a magyar honvédség történetének „sikerekben” és „kudarcokban” egyaránt gazdag időszaka. Ennek bemutatására Gosztonyi Péter hasznosította az általa elérhető hazai forrásokat és feldolgozásokat, valamint a nyugaton bőségesen rendelkezésére álló eredeti dokumentumokat, kiadványokat, visszaemlékezéseket és még élő szemtanúk beszámolóit. Az így megszólaltatott források egészéből kerekedett ki az a kép, amely Gosztonyi könyvéből előttünk kirajzolódik és hitelesnek mondható. Végig kísérhetjük a honvédség szereplését a vértelen visszacsatolásoktól, a Szovjetunió elleni hadműveletekbe történő bekapcsolódáson keresztül, a Németországban bekövetkezett végig. A szerző részletesen bemutatja a Szovjetunió elleni hadműveleteket, de ugyanakkor jelentős teret szentel munkájában azoknak a törekvéseknek a leírására is, amelyek megfogalmazója a tragikus sorsú Teleki Pál volt. Teleki és más politikusok véleménye szerint is, Magyarország legfőbb feladata az erők megőrzése egy európai, vagy világméretű fegyveres konfliktus esetén. Megítélésük szerint csak ez az érintetlen erő garantálhatta volna a magyar nemzet fenntartását, megmaradását a Duna-medencében a háború befejezése után. Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítására az első komolyabb csapást a 2. magyar hadsereg frontra szállítása jelentette. Magyarországon hosszú éveken keresztül a második világháború egyet jelentett a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájával. Érthető módon Gosztonyi Péter is jelentős teret szentelt a kérdésnek munkájában, de nem feledkezett meg az 1. magyar hadsereg Kárpátokbeli harcairól, a magyarországi hadműveletekről sem. A honvédség szerepének bemutatása mellett - amely szerencsére nem harcászati, hadműveleti részletekbe való elmerülést jelent - figyelmet fordított a szerző a politikai események jelentőségének a hangsúlyozásira is. A magyar hadsereg, a honvédség története, második világháborús szereplése ugyanis csak a politikai környezetbe, eseményekbe beleágyazva érthető meg igazán. Hiába van ugyanis a hadsereg vezetése a katonák kezében, a döntő 87 �szót a politikusok mondják ki. Nem volt ez másképp 1944. október 15-16-án sem, amikor is a honvédség, illetve az egész politikai-katonai felső vezetés kudarcot vallott. Azzal, hogy 1944. október 15-16-án, az utolsó, talán még valóban reális lehetőség is meghiúsult a háborúból történő kiválásra, Magyarország második világháborús, illetve háború utáni sorsa, megítélése megpecsételődött. A magyar honvédség nem tudta betölteni, vállalni azt a szerepet, amelyet az antifasiszta koalíció oldalára átállt királyi Románia, illetve Bulgária hadserege vállalt, tudniillik a nemzet becsületének megvédését a jövő nemzedéke előtt. Hogy a kudarcra ítélt „kiugrási kísérlet” hova vezetett, arra példák tucatjait lehetne felsorolni. Részben ennek következtében lettünk „utolsó csatlós” , „bűnös nemzet” , „kilencmillió fasiszta országa” , e miatt nem sirathattuk el halottainkat évtizedeken keresztül. Gosztonyi Péter, ezt a kérdést már nem vizsgálta munkájában, túl is mutatott volna ez, könyve célkitűzésein, de a magyar honvédség tábornoki és tisztikara tagjainak 1945 utáni sorsáról rajzolt plasztikus kép felvetheti az olvasóban az általam előbb már említett kérdést (is). Ha a magyarországi olvasó hozzájut és kezébe veszi e két, röviden bemutatott könyvet, bizonyára találkozik bennük olyan állításokkal, adatokkal, tényekkel, amelyekkel eddigi ismeretei birtokában vitába szállna. Ismertetésemben azonban nem azokra a valós - vagy csak általam vélt? - tévedésekre, adatbeli hibákra igyekeztem rámutatni, amelyek nemcsak külföldön, de Magyarországon kiadott munkákban is előfordulnak, hanem arra az új szellemre, amely a nyugaton élő magyar kutatók munkáiban egyre többször jelentkezik: tárgyilagosság, tiszta tudomány, politikai pamflettek helyett; ezt a törekvést csak dicsérni lehet! Ne azt keressük ilyen esetekben egymás munkáiban ami el- vagy szétválaszt bennünket, hanem azokat a tényezőket emeljük ki, amelyek összekötnek valamennyiünket. Ha ezt az utat választjuk, nyugodtan vitázhatunk; van miről! (R u d o lf Trofinek, M ünchen; Katolikus Szemle kiadása. Róm a.) SZ A K Á L Y SÁNDOR 83 �MŰTEREM M EN YH ÁRT LÁSZLÓ Az „ismeretlen” Szalay Lajos „A z én világnézetem és rajzaimnak a világnézetem ből fakadó természete m indig nehezítette azt, hogy tényleg nemzetközi rangra em elkedhessek - nyilatkozta hét éve, a Nemzeti Galéria-beli kiállítása alkalmából hazalátogató Szalay Lajos. - . . . nem is olyan régen bementem egy művészhez, aki A m erika vezető művészei közé tartozik. Letettem elé a Genezist. A z illető m egkérdezi: »Ö n az, aki ezt rajzolta?« Igen. »Mi baj van önnel? . . . Hogy lehet az, hogy ön ekkora művész, és én még nem ism erem ? M it csinált ön ahhoz, hogy ez a könyv mihozzánk nem jutott el? . . . N em tudok önnel foglalkozni, mert nem tudom, mi van a háta mögött ennek az érthetetlen sikertelenségnek..« É n tudom. É s ezzel jobb, ha be is fejezzü k" - zárta le ke- serűen a beszélgetést az akkor 71 éves mester. (Művészet, 1980/9. 6. o.) Nos, ne elégedjünk meg azzal, hogy csak az érintett véli tudni, mi „baj” van vele. Vegyük föl az eldobott kesztyűt, s kíséreljük meg kinyomozni, tényleg mi húzódik meg annak hátterében, hogy sem a hazai, sem a nemzetközi értéktőzsdén és műpiacon mindmáig nem a rangjához, a vállalt és teljesített feladatához mérten jegyzik őt, hiszen a több évtizedes külföldi tartózkodása szerinte - néhány ismert pályatársához képest - inkább csőd, ami pedig az itthoni szerepét, közvetett-közvetlen hatását illeti. . , ő mindenesetre megtette a magáét, a neki kiszabott, tőle telhetőt. „ 1 941-ben Kassák Lajos előszavával kiadott hatvan rajzban feladtam a kérdést, sokat meg is oldottam. D e a hajnali derengésben is világosan látó könyvemet a konjunktúra delén kukorékoló kakasok rikácsolása elhallgattatta’ ’ — írja New York- ból egy 1979-ben keltezett levelében. Persze, amikor ilyen kényes-kínos kérdések feszegetésébe kezdünk, azt a magyarázatot sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy vajon nem a művész önértékelése hibádzik, s esetleg többre, kiemeltebb rangra tart igényt a művészet Parnasszusán, mint ami kijár neki. E föltevés látszólagos igazságát erősítheti az a tény is, hogy végső soron, soha senki nem vonta kétségbe Szalay szinte páratlan rajzkészségét, s a kollégák (például Picassó), a kritikusok szerte a nagyvilágban és nálunk is mindig elismeréssel adóztak neki. Igy volt ez 1984-ben, a Vigadó Galériában kialakított, három évtized termését reprezentáló 145 db rajza kapcsán is. (Külön is érdemes megemlíteni korábbról Láncz Sándor két, rendkívül elmélyült, értő tanulmányát: Művészet, 1963/5. és 1967/9.). Mégis úgy érzi, őt még mindig nem fedezte föl senki, s hogy az életműve, személyes sorsa szempontjából leglényegesebb kapuk nem nyíltak meg előtte, „m ert a kü lfö ld olyan mérhetetlen féltékenységgel vigyáz bizonyos pozíciókra, mint ahogy itt vigyáznak” . Már enynyiből is azt hihetnőnk, hogy az idős mester üldözési mániában szenved, hiszen rögeszmésen célozgat valamilyen nemzetközi összeesküvésre, ami ellene, művészeti eredményei elhallgattatására irányul. 89 �1935-ben fejezte be a képzőművészeti főiskolát, és 1941-ben, a Nemzeti Szalonban már néhány pályatársával közösen gyűjteményes tárlatot rendez, 42-ben pedig egy K á lla i E rn ő vel folytatott beszélgetésben (Magyar Csillag) szenvedélyesen kikel a honi művészet „úri semlegessége” ellen. Az ebben az időszakban készített rajzai többsége semmi kétséget nem hagy afelől, hogy milyen világnézeti alapról szemlélte és milyen valóságértelmező módszerrel jelenítette meg a természeti-társadalmi állapotokat (M eghalni rettenetes , 1939; Pihenő zsákhordó, 1940; Proletárok, D öbbenet, 1941 stb.). Az általa fölvállalt eszmei-művészi programnak eleve semmi esélye sem lehetett a sikerre, mint ahogyan az elnyomottakat, a mindenkori dolgozó-gondolkozószenvedő-megalázott embert a jövő embereszményének tekintő és ennek megfelelően ábrázoló D erkovits, N agy István sem számíthatott ezért megkülönböztetett elismerésre. Tőlük tételesen idegen volt a „mi és ők” alapállás. Ezért nem vállhattak népszerű művésszé, legföljebb az értéketminőséget azért éles szemmel fölismerő magánmecénások kiszolgáltatottjaivá. Művészetük és egyben Szalay fogadtatását lényegbevágóan világítja meg D ési Huber N agy lstván-é rtékelése: „H a szabad ezt a szót használni : magasabb igazságtalanság érvényesült vele szemben. A társadalom nem elfo gultságból, vagy é p p ’ rosszhiszemű gyűlölködésből, hanem a dolgok természetéből volt igazságtalan hozzá. N agy István nem úgy látta a népet, ahogyan az élet napos o l dalán levők, fénytől elkápráztatott szemei látták. Ő a társadalom fö ld alatti tájait kereste föl. . . ezért a döbbenet, a visszatetszés, majd az elzárkózó közöny". (A művészetről, Bp. 1959. 79-83. o.) Ez a kor eredendően viszolygott minden olyan vizuális programtól, amely 90 �nemcsak a szemnek - akarom mondani: a potenciális vásárlónak, műélvezőnek - oly’ kedves és színes, klasszikus, a reneszánsz óta általánosan elfogadott és szigorúan számon kért, kiváltképp ábrázolhatónak vélt érzelmi-hangulati festői, grafikai témákat jelenített meg, hanem - horribile dictu gondolati (például természet- és társadalomtudományos) elemekkel merészelte meg terhelni a képet. A gondolat pedig - mint tudjuk - minden olyan korban (pontosabban: társadalomban), amelyben a természeti-társadalmi valósággal szemben az igazi legitimációt nélkülöző manipuláció folyik, veszélyes lehet. Mert mit is akart Szalay? Mindenekelőtt szilárdan hitte, hogy a kommunizmus és annak művészeti-műveltségi kánonja, a szocialista realizmus az eszme és a képi nyelvrendszer vonatkozásában egyaránt egy egynemű társadalom, ha úgy tetszik, egy egynyelven beszélő, szerves, dinamikus mű és közönségkapcsolat megteremtéséhez vezet el. Úgy érezte, ennek kimunkálásában neki és generációjának kitüntetett feladata és küldetése van. Annál is inkább, mivel a művész is a társadalom része, egyszersmind eltartottja, elemi kötelessége hát, hogy érthető nyelven közölje azt az üzenetet, amit ő speciális képességei folytán a létezés misztériumából összetettebb, mélyrehatolóbb megközelítéssel elles, megtud vagy megsejt. Ennek érdekében pedig olyan komplex valóságmagyarázó, -megjelenítő apparátust dolgozott ki, illetve fedezett föl újra (vő. népművészet), amely szűkebb-tágabb, külső-belső világunknak érzékszerveink által közvetlenül megtapasztalt és tudatosított négy dimenziója közül az idődimenziót is egyenrangúan juttatja szóhoz az észleleteknek a művészet sajátos közegébe való átemelése során. Ezáltal ugye, ez nem szorul külön bizonyításra - az így leképezett, megrajzolt üzenetek mindenképp nagyobb távon bizonyulnak maradandóaknak, mivel töményebbek, magasabbrendűek és nem utolsósorban mindnyájunkat gazdagítóbbak, mint az ebben a korban is oly’ végzetes dominanciájú, az idődimenziót annak rendje és módja szerint nagyvonalúan kirekesztő, egypillanatú zsánerképek. Egyszerűen azért, mert az ilyen valóságidéző metódus nem esik a valóság művészi vagy természettudományos tükrözésének kilátástalan alternatívájába, e napjainkig kísértő, az oktatási-érvényesülési-műbírálati gyakorlatban oly’ sok alkotói pályát kisiklató, jellegzetes áldilemmába. Szalay Lajosban a magas kultúrák, a népművészet és a reneszánsz kimagasló óriása, Leonardo példáján keresztül rögződött az az elkötelezett ars poetica, hogy a tudomány (valamint a bennünk digitálisan kódolt írott és beszélt nyelv), illetve a művészet (valamint a bennünk analógiásan kódolt képek) csak egymást kölcsönösen áthatva, kiegészítve szolgálhatják az embert a valóság felszín alatt munkáló, lényegi vonásainak kifürkészésében, kutatásában. „ Azért vagyunk ezen a világon, hogy X-et megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljünk — vallja Szalay. — X-et m indig más értékkel helyettesíthetjük be, de a lényeg m indig ugyanaz: szolgálatszerű keresése a valóságnak." És az igazságnak - tegyük hozzá rögvest. Nos, ennek a törekvésnek - az ismert történelmi-társadalmi-gazdasági okok miatt - a diadalra vitele 1945 előtt eleve kudarcra volt ítélve. S utána? Sajnos, - minden remény és meghirdetett irányelv ellenére - akkor is. Csak szónokolni, vitatkozni lehetett ugyanis a szocialista realizmusról, de, hogy annak hiánytalan gyakorlati megvalósítása milyen következményekkel jár a forma-tartalom-funkció megbonthatatlan hármas egységére névze, azt az 50es évek vulgáris materialista, voluntarista kultúrpolitikája és az indokoltindokolatlan gyanakvásokkal, polgári előítéletekkel-beidegződésekkel, képességbeli hiányosságokkal, partikuláris érdekekkel stb. jócskán megterhelt mű91 �vésztársadalom akarva-akaratlan nem vette tudomásul. A hatalomnak, a művészszakmának és a múlt öröksége folytán kulturálatlan közönségnek egyaránt kényelmetlen lett volna az átprogramozódás egy, a korábbitól gyökeresen különböző vizuális nyelvezetre. Jóval egyszerűbb és minden bizonnyal történelmi szükségszerűség volt az egypillanatú zsánerkép szűkös, ám annál könnyebben ellenőrizhető keretei között pusztán a díszleteket, a hősöket, a témákat és a címeket megújítani - hiszen minderre már oly’ hatásosan bevált minták és előképek álltak rendelkezésre - , minthogy a keretek szétfeszítésével egyetemessé (másként fogalmazva: a szó igazi és nemes értelmében), internacionálissá tágítsák a képmezőt, illetve az előtte-mögötte meghúzódó életteret. Pedig - Szalay szavaival - „mindössze” nem lerajzolni, hanem megrajzolni kellett volna a valóságot. Ám a két cselekvés között - a magyar nyelv sajátos ragozó technikája következtében - nem csupán igekötő-változásról van szó. Egy világ választja el a kétféle megközelítést. Ezért van az, hogy Szalay rajzaiban, a vonal nem a leírás, az elmesélés eszköze, hanem a fölidézett látványban az alkotóval együtt aktívan részt vevő drámai cselekvés maga. Vagyis - ismét nyelvtani hasonlattal - az ábrázolt a főnév, amelyet úgy ragoz, cselekedtet, „mintha egy ige éppen gyötörné” . Ragozza tehát a vonalat, méghozzá azzal a tudatos-ösztönös eltökéltséggel, hogy ezáltal belőle minden irodalmi vagy illusztratív áttétel nélkül, közvetlenül egy (már és még) elfelejtett képíró logika szerint generáljon értelmes és tartalmas vizuális közléseket. Ez a deklinációra, agglutinációra épülő képes beszéd - amely a háború előtt nem volt elszigetelt jelenség (gondoljunk csak Andrássy Kurta Jánosra, K erényi Jenőre, Lajos Ferencre, Szabó V ladim irre és Tóth M enyhértre ) - ugyanakkor bizonyos esetekben öncélúvá is teheti a ragozást, ha - képletesen szólva - a vonal az egyik végével nem a valóságos látványra támaszkodik. Ezért is ragaszkodik Szalay oly’ következetesen a realizmushoz. Ha azonban ez az organikus kötődés biztosított, akkor a kétdimenziós képfelületen feltűnő valóságvetület nem egy valamely tetszőlegesen kiragadott pillanat dekoratív metszete, vonalhálója, dilettáns firkája, naturalista pillanatfelvétele vagy montázsa, hanem az időben egymást követő, par excellence lényegesnek látott-tudott összes létmozzanat egymásra íródó, szüntelen ide-oda áramlást mutató folyamatábrája, nyomvonala lesz. „De az is nyilvánvaló, hogy az ilyen nyomvonalak - az ilyen típusú valóságidéző közegben - a szó szoros értelmében is vonalak képében kell, hogy megjelenjenek, továbbá, hogy ezek a vonalak ilyenkor nem egy-egy tárgy vagy éllény egy-egy adott pillanatban látható képét fogják körülabroncsolni, fixálni, hanem a kire-kire leginkább jellemző mozgáslehetőségek tartományát fog­ ják rendre bemérni, szemlélhetővé tenni - írja Pap Gábor. - Vagyis végső soron létformahatárokat jelölnek, s így futásuk-kanyargásuk az egymásnak feszülő létformák küzdelmeiről az idő függvényében is képes tudósítani bennünket” . (Forrás, 1978/12. 90. o.) Hogy a szemlélhetetlen világegészről szemlélhető műegészet adó vonalragozással közvetíthető, létfontosságú információk valóban eljussanak a feladótól a címzetthez, annak Szalay szerint is számos föltétele van: „a művész pontosan hallja az üzenetet, szabatosan fordít meg, hogy a társadalom is jól beszéli az üzenetet fogadó nyelvet. Legalább három hibaforrás okozhatja a zavaro kat. . . Lehet, hogy a művész nem hallja tisztán az üzenetet, vagy nem hagyják tisztán hallani, lehet, hogy nem fordít szabatosan, mert nem tud, vagy nem mer, és lehet, hogy a társadalom nem érti a fordítást, mert műveletlenségből vagy félelem ből nem beszéli az igazság nyelvét. Bárm i okoz- 92 �za is a rövidzárlatot, vagy téves kapcsolást, a szocialista realizmus rangos k ifejezés . . .'' (Részlet a művésznek egy leveléből.) Ehhez csak annyit tennék hozzá: az sem mellékes, hogy a közösség megfogadja-e a mű útmutatását, és képes, hajlandó-e annak megfelelően rendezni jövőbeni életét. Mai viszonyaink közepette, azt hiszem, célszerű volt részletesebben is megindokolni, miért védelmezi Szalay mindmáig a szocialista realizmusba rejlő lehetőségeket. Arról ő végképp nem tehet, hogy az említett hibaforrások századunkban együttesen és külön-külön is kisebb-nagyobb hatásfokkal, nálunk éppúgy, mint másutt akadályozták a szerves információtárolást és -továbbítást. Remélhetőleg már az eddigiekből is világos: az ő szocialista realizmusa nem tévesztendő össze az indokoltan-indokolatlanul igencsak lejáratott „szocreállal” . Az elnevezéssel ugyanis önmagában semmi probléma, amennyiben eléggé összetetten, tágasan, a múlt-jelen-jövő perspektívájában értelmezzük. Szocialista tudniillik a világnézete és realista a valóságinterpretálás módozata szerint. Ugyan, mi kivetnivaló van akár az egyikben, akár a másikban? A gyanúját is szeretném elkerülni azonban annak, hogy az Amerikában élő grafikus ürügyén valamiféle ultrabalos irányzatot akarok visszacsempészni az éppen egészen más előjelű, de ugyancsak dogmatikus irányzatoknak is hódoló művészeti életünkbe. Ám nem lehet elmenni a mellett, hogy Szalay vajon miért mindig figuratív nyelven fogalmazza meg üzeneteit, noha az ő figuratív művészete korántsem antiabsztrakt, hiszen sohasem csinált tájképet vagy csendéletet. A magyarázat művészete eredendő emberközpontúságában, illúziómentes optimizmusában és az úgynevezett látva láttatásban rejlik, aminek az ő esetében végül is mindig oka van. Méghozzá az az oka, hogy szeretné levezetni a benne élményei hatására felgyülemlett feszültséget, akkor, amikor az a maga eruptív voltában jelentkezik. „E zért választottam kifejezőeszköznek a rajzolást, mert az aránylag rövid idő alatt befejezhető rajz lehetővé teszi, hogy a bennem levő oki feszültség kitartson addig, amíg kifejezem magam. M ihelyst ez a feszültség megszűnik, abban a pillanatban kiderül, én talán a világ egyik legrosszabb rajzolója v a g y o k . ..' S folytassuk csak Arthur Schopenhauerrel a művésznek ezt az „önleleplezését” ! ,, . . . a világ és a dolgok ama tisztán objektív felfogása, amely mint ősmegismerés minden művészi, költői és tisztán filozófiai koncepciónak alapja, úgy objektív, mint szubjektív okoknál fogva, csupán ideig-óráig való, mert egyrészt a hozzá szükséges feszültség nem tud kitartani, másrészt a világ folyása nem engedi, hogy mint Püthagorasz meghatározása szerint filozófus, nyugodt és részvétlen nézők maradjunk benne, hanem mindenkinek vele kell ágálnia az élet nagy bábszínházában, és majdnem mindig érzi a drótot, amin át ő is összefügg vele, és amellyel őt is mozgásba hozzák” . (Parerga és Paralipomena, Bp. 1925. IV. k., 147. o.) Néhány illusztrációtól és krokitól eltekintve Szalay csak akkor nyúl tollhoz, ceruzához, ha ez a feszültség, a valóság felszínre törekvő szívhangjai mintegy kényszerítik erre. Vagyis külső megrendelésre képtelen dolgozni. Ezért eleve alkalmatlan lett volna a „szocreál” szembelógó naturalizmus igényének a megalkuvó kiszolgálására. De ugyanígy alkalmatlan a klasszikus műkereskedelem finoman fogalmazott-alkalmazott presszióinak a teljesítésére is, bármilyen anyagi sikerrel kecsegtessen is az. Pedig a látszólag absztrakció nélküli figurativitása mindkét feladatra majdhogynem alkalmassá tette volna, ha történetesen itthon marad, vagy ha elfogadja a műkereskedelem játékszabályait. Művészete figuratív abban az értelemben, hogy például a Genezisben A világosság és a sötétség teremtése című rajzán az egyiptomi és 93 �94 �a görög mitológia jelképeit, attribútumait, a kozmikus mozgásokat megszemélyesítő élőlényeit rendeli egymás mellé. Vajon mennyiben tekinthető azonban absztraktnak vagy figuratívnak a napkorongba írt szem (jelentéséről már nem is beszélve)?! Egy bizonyos, abban a korban ezek a szimbólumok hozzátartoztak a mindennapok valóságához, mert egyetemesebb összefüggések kimondására voltak alkalmasak. Ma, ha többé-kevésbé sejtjük is a jelentésüket, nem tudunk mit kezdeni velük, mert úgy tetszik, nincs szükségünk ilyen összefüggések tudatosítására. Művészetünk hellyel-közzel, különösen az úgynevezett avantgarde művészet az elnémult jelek birodalma. Hogy Szalaynak Nyugaton nem sikerült „befutnia” , annak két okát említeném még ezúttal. Egyrészt: kinntartózkodása egybeesik a kérészéletű és szerfölött részleges érvényű artok, izmusok árfolyamának hihetetlen magasságokig való mesterséges fölverésével, másrészt a Kelet-Európából egészségügyi okokból Amerikába vándorló művész soha nem adta föl (el) szocialista világnézetét és a hazája iránt érzett szeretetét. Sőt. 1960-ban például az 1956os magyarországi eseményekkel kapcsolatos rajzai miatt Aargentínából is távozni kényszerül, ahol előbb a tucamani egyetem professzora, majd a Buenos Aires-i képzőművészeti főiskola tanára volt, ahol mint az argentin rajzművészet megteremtőjét tartották számon. Elég, ha közülük a Békéscsabán 1979-ben kiadott albumában megtekintünk néhányat (Á llatok, Bevégeztetett, Pap), és azonnal megértjük, miért lett a befolyásos, elvakult magyar emigráció körében persona non grata. A figurativitása leplezte le egyértelmű állásfoglalását a humánum mellett, ami akkor, ott nem volt valami politikus tett. Realista stílusából azonban más hátránya is származott, amiről egy levélben így ír: „. . . még a figuratívon belül is különösebben a régibb rajzaim témái és a grafikai epiderm isz bizonyos viszolygást váltott ki, mert a csak egy csoport számára szabadalmazott szenvedést általános érvénnyel és felelősséggel ábrázoltam, fajra, felekezetre való tekintet nélkül. M ivel az őszinteség egyre tilosabbá vált, és egy k i nem mondott, de kegyetlen éberséggel betartott eskü kényszeríti az idők tanúját, hogy igazat soha, semmi körülm ények között ne valljon, én is művészi dezertálásra kényszerültem. Az absztrakció szintén menekülést jelentő tettenkaphatatlansága helyett, az ugyancsak veszélytelen klasszikus téma- és form avilágába. A teherbeeséstől rettegő világ ilyen művészi nyalogatása perverz grafikai formalizmust okoz még nálam is, akit pedig a trampli parasztság véd egy kicsit a nyalkaság vitézkötéses kaligráfiájától.” Az 1986-ban New Yorkban kiadott, Szalay főművének számító Genezis ezeknek a fölismeréseknek a jegyében született. A benne sorjázó rajzok a Biblia ószövetségi részére, az emberré válás küzdelmesen szép történelmi fonalára felfűzött gyöngyszemek. Ennek a füzérnek a teremtés létárama által átjárt minden egyes darabja visszavezethető az egyetemes kultúra Szalay látókörébe bekerült - valamely csúcsteljesítményére: a prehisztorikus korok csontkarcolataira, sziklavéseteire, barlangrajzaira, a magas kultúrák és a népművészet egyes műveire, műegyütteseire, különböző típusú jelhalmazaira. Még akkor is, ha a téma aktualizálása, profanizálása miatt ezeket olykor korszerű jelmezbe öltözteti. Megkockáztatom: ha netán valamilyen társadalmi-természeti katasztrófa után csak a Genezis maradna hírmondónak, hogy volt egyszer egy emberi civilizáció, belőle még mindig jó hatás- 95 �fokkal visszakódolható volna egyfajta organikus létforma. A képírás jelei ugyanis éppen azon tulajdonságuk által válnak mindenkor egyforma esélylyel megfejthetőkké, hogy szerves kapcsolatot létesítenek az univerzum makrokozmosza és az ember mikrokozmosza között. Végezetül: „ É n mindenesetre megtettem a nekem kiszabott, tőlem telhet ő t . . . feladtam a kérdést, sokat meg is oldottam ” - jelenti ki Szalay. Nem ismerős valahonnan ez a magabiztos, elhivatott önértékelés? De bizony, Csontvárynál olvashatunk hasonlókat. Anélkül, hogy Szalay és Csontváry életműve, egyetemes művészettörténeti jelentősége közé minőségi egyenlőségjelet akarnék tenni, néhány lényeges rokonvonást a további Szalay-kutatás során nem volna minden tanulság és nyereség nélkül kimutatni. Például azt, hogy Szalay is - a nagy elődhöz hasonlóan - rajzai összességével akarja megváltani, megújítani, jobbítani a válságba jutott emberiséget, hiszen nyomatékosan hangsúlyozza: nála az egész életmű alkot egységes gondolatiképi rendszert. Szalay is a teremtővel, azzal a bizonyos X-szel társalog alkotás közben, az vezeti a kezét, csakúgy, mint Csontváry esetében, akit az az ominózus kinyilatkoztatás arról győzött meg, hogy a v ilágteremtő hatalommal áll összeköttetésben, „am it mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyrem egy” . Mindez hallatlan felelősséget, rendíthetetlen hivatástudatot és etikusságot ró az alkotóra, egyszersmind meg is kíméli attól, hogy az emberiség, az ember tragikus, vagy komikus létállapotán kajánul, kívülállóan ironizáljon. Márpedig ez a hozzáállás kortársművészetünkben - mely oly’ előszeretettel adja oda magát az öncélú formai-tartalmi játszadozásoknak és a világot, az embert reménytelennek tartó, megvető világnézeteknek, életérzéseknek legföljebb csak ideiglenesen számíthat visszhangra, követésre. Így aztán például az 1970. évi Dózsa György-emlékkiállítás alkalmából a Nemzeti G alériában, a mester mellé felsorakozó fiatal, tehetséges grafikusok lelkesedése is hamar lelohadt. Szalay Lajos azóta is meglehetősen magányosan ragozza megszállottságában vonalbarázdáit a senki földjén, szimptomatikus példájaként egy, a saját egyéni életútját mérlegelve talán rosszkor született, küldetéses látnok kényszerű sorsvállalásának. Némi vigaszul szolgáljon számára, hogy ezt az elhagyott terepet olyan művészek nyomdokaiban vagy társaságában művelheti, mint Csontváry, Nagy István, Tóth Menyhért. . . Egyszeri és megismételhetetlen géniuszuk munkálkodásának gyümölcse remélhetőleg előbb-utóbb maradéktalanul beérik. Nincs szó tehát Szalayval kapcsolatban semmiféle „összeesküvésről” , csupán - Dési Huber szavaival - a dolgok természetéről. S ne legyünk maximalisták tisztelt Képíró Mester! Ha összemérve az önével e föld igazi avantgarde munkásainak, K őhordó inak fogadtatására, művészetük társadalmiasítására gondolunk az életünkben, itthon azért már valami történt.. . M EN YH ÁRT LÁSZLÓ 96 �E számunk szerzői docens (Salgótarján); F o d o r A n d rá s költő (Bp.); F rá te r Z o ltán irodalomtörténész (E L T E , Bp.) G u b csi L a jo s közgazdász (Bp.); H o dossy G y u la költő (Érsekújvár, Csehszlovákia), H orpácsi Sándor kritikus (Miskolc); Já n o sy István költő (Bp.); G . K o m oróczy E m ő k e irodalomtörténész (E L T E , Bp.); K rau sz T iv a d a r költő (Bp.); M ajo r O ttó író (Bp.); M e n y hárt László, a Művészet rovatvezetője, (Bp.); M észáros O ttó költő (Csehszlovákia); M ezey K a ta lin költő (B p.); Petőcz A n d rá s költő (B p.); Praznovszky M ih ály, a Palócföld főszerkesztője (Salgótarján); Szakály Sán dor történész, Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Bp.); T and o ri D ezső író-költő (B p.); Cs. V a r ga István irodalomtörténész (Eger). Bacskó A Nógrád Megyei Tanács VB. művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: PRA ZN O V SZK Y M IH Á L Y A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G ELN Ö KE: D r. H o rváth István A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: C sík P ál D r. Fan csik Já n o s Füzesi István D r. K a p ro s M árta D r. N ém eth Já n o s István D r. T a m ásk o vics N á n d o r V in cze Ján os P iroska főiskolai A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: D r. Bacskó Piroska C zinke F eren c K ovács Anna T ó th E le m é r P á l Jó z s ef szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386 Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F v .: Kelemen Gábor igazgató. 87.47608 N. S. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzle­ teiben és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1. 1900 - közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2 1 5-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a t o k a t é s r a jz o k a t n e m őr z ü n k I S S N . O 5 5 5 - 886 7. I n d e x : 2 5 - 9 2 5 m eg is n e m k ü ld ü n k v is s z a . �Á ra: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/493892a4c86ee56cd8639ce159b78f8b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e56fcc7c48a7ae49e067449d188873d7.pdf ecfbf4bc17fefc0782a25029aa916706 PDF Text Text TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Tartalom X X I. É V F O L Y A M 2. SZÁM 1 Garai Gábor: Doktor Valaki tévelygései (vers) 3 Baranyi Ferenc: Bízott a szégyenérzetünkben (megemlékezés) Ladányi hagyatéka (vers) 5 Szepesi József: Ladányi-sirató (vers) 7 K äfer István: Nemzetközi hungarológiai kongresszus Bécsben (tanulmány) 10 Székely András Bertalan: Tükörcserepek (tanulmány) M Ű T ER EM 25 Albin Brunovsky (Varga Imre) ABLAK 28 Rolando Certa: Jegyzetek a szicíliai költészetről 31 Szicíliai költők 39 Németh János István: Magyarország a XX. században 45 Kerékgyártó T. István: Eszme és valóság (Bibó I. tanulmányairól) 50 Szakály Sándor: A katonai elit az ellenforradalmi Magyarországon 60 Csanády János: Semmim és mindenem (vers) 61 Sarusi Mihály: Hogyan lettem plebánus (próza) VA LÓ SÁG U N K 69 Gulay István: Kelj fel és járj (szociográfia) 78 A főszerkesztő vendége: Korill Ferenc. . . (interjú) 83 Bacskó Piroska: A Palócföld főkapitányt. . . (interjú) megkérdezte Szerémi Sándor rendőr- M Ű H ELY 86 Petrőczi É va: Napló helyett VI. (befejező rész) M ÉRLEGEN 89 Ének az éjben (Mezey László Miklós) 92 Kulin Ferenc: Közelítések a reformkorhoz (Alexa Károly) E számunk illusztrációs anyagát A lbín Brunovsý (Csehszlovákia) műveiből válogattuk, (Fotó: Buda László) �GARAI GÁBOR D oktor V a la k i tévelygéseiből A hulla Doktor Valaki Otthonra találni nem úgy szokott, hogy házra, ágyra lel, habár budai volt, akár - akárki, neki presszó kellett vagy kocsma, hely ahol a Széptani Esszenciák folytatását toldja-foldja, miegymás... Így hát új lakhelyén is, bárhogy feddte hitvese (E.) - csak kocsmába ne járjon; a mester - téli est volt - fölkereste a Gödröt, kint a temetőhatáron; ott pedig leült a munkásosztály krém­ je közé, kőművesek, sírásók, vagányok közé, no meg kéményseprők jószerencsét hozó társaságába. - Mi maga itt, ügynök vagy ellenőr? kérdezték. - Én épp ugyanúgy melózok, mint maguk! - Na-na, a kezén se látszik. - Ezek a kezek is sokat megértek! - Elhisszük, de azért maga már föltört! - No, ne bántsátok a szerző urat, szólt közbe P. úr, jónevű kőmíves -, ő is megdolgozik a kenyeréért. - Vagy a kalácsáért - vetette közbe egy sörös vagány, már nem hőbörögve, inkább csitítgatón. De P. átvette a szót: - Tudja mi volt itt tavaly télen, ha tollforgató, s van még egy kevés vér a pucájában, megírja, ha nem - nem. Elmondhatom, ha érdekli, ez nem vicc, így igaz, ahogy mondom. 1 �- P. bá, kérem mondja! - Az úgy volt, télvíz idején egy sírásó gödröt ásott - nem én! Én kőmíves vagyok; szóval kiásta jó négy méter mélyre, csak úgy magába, aztán elfáradt, s a Búszikkasztóba betért egy kicsi sörre avagy borra, egyre megy - hideg is volt ám keményen; a sör vagy bor kifogott a legényen, záróráig mint az albán szamár berúgott - és a többit tudja már. . . - Hogyan tudnám? - tűnődött Valaki, és arra tévelygett el gondolatban, merre mehetett fekete ruhában (egyenruhában) a sírásó vajon; de P. bácsi mondta is: - Jól tudom, őt s minket, helyi kőmíveseket átengednek a temetőn - letelt vagy se a „félfogadás” - átengednek a sírok közt; ment ő is, s mit tesz Isten, beleesett a maga ásta sírba. - Jaj, jaj, de fázom - kiáltozta sírva nagyon hideg van! Egy kőmíves épp arra ment (lehet, hogy maga P. gondolta Valaki), az is beszopott rendesen, de gödörbe nem esett be, csak rászólt, egy csöppet se megijedve a gyászruhás, gödörben fetrengőre: Fázol? . . . b . . . meg! Mért rúgtad le magadról a földet? Vagy ha lerúgtad, ne jajgass!. . . Szép ez - gondolta a mester - , közel van itt a temető, benne fekszik majdnem minden kedves halottam: N. L. s N. L., s V. M., I. Gy., anyám, apám s a többi; innen már kár is lenne elköszönni, csak a gödörből nem kell kiabálni, egyszerű lesz az egész, mint . . .akármi. 2 �BARANYI FERENC Bízott a szégyenérzetünkben A költőkről általában megbocsátó fölénnyel, vállveregető jóindulattal beszél a világ. Bohó lírikus - mondja a filiszter, mosolyogva és leereszkedően, cinikusan összekacsintva annak a feje fölött, akinek titokban legszívesebben a fejét venné. A „bohó lírikus” ugyanis valójában nagyon kellemetlen alak: nem átall rápirítani a filiszterre amiatt, hogy az folyton csak bólogat a fejével. És ezt nem könnyű ám elviselni. A kiegyező kényelem sosem hagyja hát, hogy a nevén nevezzék. Nem hajlandó megszégyenülni. Inkább megszégyenít. Bohóccá teszi a prófétáját. Ladányi Miska talán a legkellemetlenebb alak volt a kortárs magyar lírában. Mármint a filiszterek szemében. Hát hogyne tartottak volna olyan költőtől, aki egyetlen laza verssor erejéig sem volt hajlandó muzsikáló szavakkal andalítani az intézményesen leszerelt indulatok zsírbástyák mögé húzódott, eltunyult hadseregét? Hogyne tartottak volna olyan költőtől, aki legönfeledtebb perceiben sem volt hajlandó aranyos versikéket írni a kispolgár szórakoztatására? Ehelyett világosan megfogalmazta: „nem azért születtem hölgyeim és uraim hogy lágy ősinyolcasokat sírjak a holdról amiktől elérzékenyülnek a hivatalokban a hivatalnokok” A kellemetlen alakkal, aki ilyen programot hirdet, a jól bevált módon kell elbánni: bohóccá kell tenni, le kell járatni őt. Legendákat kell szőni köré, be kell állítani mindenféle házasságszédelgőnek, részeges csavargónak, erkölcstelen huligánnak. Egy morálisan lehetetlenné tett próféta ostorozó buzgalma ugyanis már korántsem a purifikálás magasztos szertartásának, hanem csupán nevetséges hadonászásnak tetszhet a hiszékeny sokaság szemében. Ladányi Mihály egy ideig Nagyrédén volt kultúrotthon-igazgató. Akkoriban írt egy pamfletet, amely olyan téeszelnökről szólt, aki a felsőbb káderek szisztematikus leitatásával próbál busás haszonra szert tenni. Amikor a Napjainkban megjelent a mű, több téeszelnök is feljelentette. Mindegyik magára ismert. É s ahelyett, hogy tiszta eszközökkel védekeztek volna a „gyanúsítás” ellen, megvádolták a vádlót. Azzal, hogy erkölcstelen életmódot folytat. Az ügyben aztán különbizottság járt el, amely nem az illető téeszek kétes üzelmeit vizsgálgatta végül, hanem Ladányi Miska hálószobáját. . . Hja, ismerős reflex: ha a bírálattal szemben nehéz a védekezés, akkor a bírálót kell megtámadni! Ladányi Mihályt - hogy saját verssorával szóljak - csupán nagy-nagy jóindulat mondhatta volna szentnek. Persze, hogy szerette a nőket, persze, hogy életformája volt a csavargás és egy pillanatig sem tétovázott, ha fel kellett emelni a borospoharat valahol. Ám etikus volt mindig, még a léhaságaiban is, csak önveszélyesen volt könnyelmű, mások rovására soha. És igenis, volt erkölcsi alapja ostorozni a világot, mert a tisztességét sohasem bocsátotta áruba, pedig nemegyszer jól fizettek volna érte. Csóró volt világéletében, árulta 3 �ócska írógépét, saját termésű borát, még a dedikált könyveit is olykor. H ars G y u ri egyszer egy antikváriumban saját kötetére bukkant. Benne az ajánlás: „ L a d á n y i M ih á lyn a k szeretettel H árs G y ö rg y .” Gyuri megvette a könyvet, beleírta, hogy „ L a d á n y i M ih á lyn ak , m egism ételt szeretettel” - és harag nélkül elküldte Csemőre. Szóval, árult ő mindent, csak a lelkiismeretét, a tartását, a meggyőződését nem. Ezért hiúsult meg minden fentről és lentről bujtogatott akció, amely hiteltelen linknek igyekezett beállítani őt. Ezért pirítanak ránk most is a Ladányi-versek, bízva a szégyenérzetünkben, amely már a nemesedés, a jobbulás ígéretét hordozza magában. A d y szerint K o szto lán yi amolyan irodalmi író volt, tehát olyan, akire elsősorban az irodalomnak volt szüksége. Adyt viszont ekkor már - saját bevallása szerint - egyre kevésbé érdekelte az irodalom. Ladányi Mihályt sem érdekelte a költészet maga. Csak annyi volt fontos neki a saját munkásságából is, amennyi valamilyen formában visszatérült belőle: egy csipetnyi jóindulatban, a másik ember iránti megnövekedett hajlandóságban, egy picikével közösségibb szellemben, bölcsebb hazaszeretetben, nagyvonalúbb közgondolkodásban. Avagy tiszta gyűlöletben, amely aljasságok és igazságtalanságok ellen lobban fel mindig. A Ladányi-versek a költő halála után is ezt munkálják azokban, akik hajlandók és képesek még versektől pirulni. Akik a költészet által felszított igazságérzetüket a saját tudati esettségükkel szegezik szembe elsősorban. Amíg akad ilyen ember ebben a „kedvesebb hazában” , addig Ladányi Mihály nem lesz eltemetve. Most is csupán elföldeljük őt. A poraira béke, de a szellemére soha: ne csak kísértsen, de éljen velünk, amíg emberek akarunk maradni. Ladányi hagyatéka Egy kifakult ballonkabátot és egy viharvert svájcisapkát hagyott. . . Na, kire is? A jussért nem jelentkeznek, akik kapnák, összekuszált utak gubanca s könnyen felfejthető tekintet maradt utána még - s e jussért sem jelentkezik, akit illet. Ki hát az örökös? Ki gázol eztán az álom-törmelékben? 4 (Benne - s azért nem rajta, hogyhát véletlenségből rá ne lépjen . . . ) K i marad arra kapható, hogy ami eltört - tovább ne törje? Lesz még, ki nem tiporja összébb, amit már nem illeszthet össze? Jelentkezzen, aki merészen nem vállal részt a rombolásból s kímélő híve marad annak, amibe fájva belegázol! �SZEPESI JÓ Z SEF Ladányi-sirató Elkészülőben tőlünk búcsút nem intsz, tudom, és gyászt hiába öltünk miattad - az úton, melynek porába talpa nem ért még senkinek: nem fordulsz vissza jajra s nem nyílnak rád szemek csodálkozástól mélyre naivan tágulok. „Kísérjen béke, béke” - bégik vak bámulok s nem köpsz a gyászbeszédre, amit majd elpapol fejed felett egy gége kurtán, hivatalból. . . 5 �6 �KӒFER ISTVÁN Nemzetközi hungarológiai kongresszus Bécsben Hungarológia - magyarságtudomány. Irodalom, nyelv, néprajz, történelem, szociológia, film, színház, zene, tudományszervezés, kutatás, nem utolsósorban oktatás, nevelés. Mindezekkel a kérdésekkel foglalkozó komplex tudomány a hungarológia. A II. kongresszus szervezése az igen sikeres 1981-i budapesti után közvetlenül kezdődött, és 1986. szeptember 1- 5 . között zajlott le Ausztria fővárosában. Témája: A magyar nyelv, iroda- lom, történelem, és néprajz a Duna-völgyi népek kultúrájával kölcsönhatásban, különös tekintettel a X V III-X IX. század és a XIX-XX. század fordulójára. Ennek a témának megfelelően - és persze a bejelentett előadásokhoz igazítva - alakult ki a kongresszus hét szekciója. Az első: Művelődési pluralitás a Duna-völgyi népek kultúrájában, különös tekintettel Bécs és a magyar főváros szerepére. E szekció üléseire 26 előadás készült.1 Tizenöt lényegében Bécs-Budapest, illetve Magyarország összefüggéseivel foglalkozott. Hat szentelt figyelmet más szomszéd népek művelődésének.2 A második szekció témája: Nemzeti kérdés, irodalom, irodalomtudomány. Itt az osztrák-magyar vonatkozások kissé háttérbe szorultak; a huszonnégy előadás közül 1 o kifejezetten a magyar szellemi élet kérdéseit tárgyalta, a négy német-magyar tárgyú dolgozat mellett öt közvetlenül Duna-medencei közös, illetve magyar-román problémát vetett fel.3 A harmadik szekcióba néprajztudományi előadások kerültek: A paraszti polgárosodás kérdései a Duna völgyében. A népi kultúra fellendülése és hanyatlása. Tizenhét előadásból kettő közvetlen osztrák-magyar összefüggéseket tárgyalt, hat „belső” kérdésekkel foglalkozott, a többiben kelet-európai összehasonlító szempontok érvényesültek. Néprajzi témájú volt a negyedik szekció is: A népművészet, mint a nemezeti kultúra forrása címmel. A tizennyolc előadásból három volt osztrák-magyar témájú, kettő elemezte az erdélyi népművészetet, egy pedig - kissé eltérve a kongresszus szabta időhatártól - a burgenlandi magyarság létkérdését és benne a nyelvtudomány és a népművészet segítő szerepét fejtegette.4 Az ötödik szekció A két századforduló irodalmi-művészeti irányzatai címet viselte. Huszonnégy előadásából hat tárgyalta az osztrák-magyar kapcsolatokat, négy pedig közép-kelet-európai összehasonlításra törekedett. A hatodik szekcióba, amelynek témája A nyelvtudomány szerepe a nemzeti kultúra fejlődésében, huszonöt előadást soroltak. Ezek közül öt tárgyalt osztrák (német) vonatkozásokat, és ebben a szekcióban kapott helyet a legtöbb nemzeti kisebbségekkel foglalkozó előadás, mindenekelőtt jugoszláviai szerzők tollából. A hetedik szekció a Történelem, kultúra és nyelv címet viselte. Tizenhat előadása közül kettő volt osztrák témájú, itt találhattuk viszont a magyar irodalom bolgár, grúz, angol és vietnami kapcsolatairól szóló dolgozatokat. A plenáris ülések előadásai is hasonló arányt 7 �mutatnak. A tizenegy előadó közül kettő kifejezetten osztrák-magyar témáról szólt, a többi előadás pedig természeténél fogva - főelőadásként kelet-közép-európai szintézisre törekedett a hungarológia különböző ágaiban. A bécsi kongresszuson szerencsésen ötvöződött a tudomány és a politika. Tudományos eszközökkel sikerült bizonyítani, hogy az egykor mindennek, csak pozitívnak nem értékelt osztrák-magyar összefüggések menynyi hasznot, értéket jelentenek főleg a magyar művelődés számára. Ez annál is inkább fontos, mivel beigazolódott, hogy egykor ellenségeskedő népek, államok, néprétegek mai kapcsolatait a régi ellentétek már nem akadályozzák. Ehhez járul még az a politikai eredmény is, miszerint az osztrák-magyar jószomszédi viszony a két különböző társadalmi rendszerű ország között nem akadályozta hungarológiai kongresszus rendezését. A védnökséget kancellári-miniszterelnöki-miniszteri szinten látták el, jelezve, a politika érdeklődését a tudomány eredményei és lehetőségei iránt. Utóbb Németh G. Bélának az Új Írás nemzetvitájában volt olyan megnyilvánulása, hogy Magyarország ugyancsak nehezen létezhetett volna 18 6 7 -19 18 között Ausztria nélkül.5 Ez akkor is igaz, ha nemzeti tartásunkat, gerincünket az osztrákellenesség határozta meg. A realitás más volt. A fejlődés szimbolikus értékű eredményének tekinthető, hogy az első külföldi hungarológiai kongresszusra éppen az osztrák fővárosban került sor. A kongresszus helye is indokolta az osztrák témák rendszerességét valamennyi szekcióban, feltűnő viszont a szomszédos országok rendkívül alacsony számú részvétele. Nem csupán előadó, vitapartner, hozzászóló volt kevés elsősorban Romániából, a Szovjetunióból és Csehszlovákiából, hanem a magyar kutatók is igen-igen kevésszer nyúltak a román, az ukrán és a szlovák nemzeti művelődés magyar vonatkozásaihoz. A konferencia elbírt volna legalább annyi ilyen témát, mint amennyit az osztrák-magyar összefüggéseknek szenteltek. Ez természetesen legkevésbé az osztrák rendezők és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság hibája. Az osztrák hungarológia újabban sokkal élénkebb, mint többi szomszédunké vagy akár a mi „ausztrológiánk” napjainkban felülmúlja romanológiánkat, ukranológiánkat, szlovakológiánkat. Pedig legalább annyi közös témánk lenne velük, mint az osztrák szomszédainkkal. Nem véletlenül nevezte Kiss Gy. Csaba előadása „magyarországi irodalmaknak” az 1918. előtti országterület írásbeliségét.6 A kongresszus témája két századfordulót jelölt meg: a X V III-X IX ., illetve a X IX -X X . századét. Az időhatár rugalmas volt, a század negyvenes éveitől a következő negyvenes évekig, tehát akár fél évszázadot is markolhatott a kutató. Az előadások szűkre szabott ideje miatt mindenki éppen csak a probléma lényegét érinthette, ízelítőt adhatott csupán kutatási eredményeiből, ami az elhangzottak publikált formájában inkább használható lesz, mint a bécsi egyetemen egy időben hét teremben folyó előadások követése. Ám ebből a csupán néhány hallott, többségében címből, illetve a szerző egyéb munkásságából következtetett előadásból is nyilvánvaló, hogy a kongresszus a napjainktól viszonylag messze eső századfordulók ellenére rendkívül mai témákat vetett fel. Akár az osztrákmagyar szellemi kapcsolatok köztudati szintű helyretételének szükségességére, akár térségünk nemzeti kisebbségeinek problémájára gondolunk. És rendkívül tanulságos, kiútkeresésre ösztönző az is, ami hiányzott a kong8 �resszusról. Mindenekelőtt az egykori magyarországi irodalmak kölcsönösen belterjes vizsgálata. Hiszen ne feledjük, hogy hosszú időn át azonos államban, azonos társadalmi-gazdasági életben fejlődtek, s ennek figyelembe nem vétele legalább olyan elrugaszkodás a valóságtól, mintha mindenáron pozitív kapcsolatokat keresnénk ott, ahol nem léteznek. JE G Y Z E T E K 1. Valamennyi jelentkező nem jutott el Bécsbe, dolgozataik azonban minden bizonnyal megjelennek majd a kongresszus nyomtatott anyagában. 2. H o r v á t h Károly: A szimbolikus-filozofikus költemény a kelet-európai irodalmakban (Mickiewicz, Krasiňski, Lermontov, Madách, Eminescu, Vrchlický), illetve B é c s y Tamás A Duna-völgyi népek rajza a X IX XXI. század fordulójának magyar drámairodalmában. Milena C e sn a k o v á a mai Szlovákia területén a X V III-X IX . században folyó színjátszásról, W o ja ts e k Károly pedig Arany Jánosnak a szlovák irodalomra tett hatásáról Karol Tomis a magyar irodalom szlovák fogadtatásáról ejtett szót. 3. Különösen tanulságos volt e szekcióban P o m o g á ts Béla: A nemzeti kérdés és a magyar-román kapcsolatok ügye az erdélyi magyar irodalomban a XX. század elején, illetve R á k o s Péter: Nemzeti kérdés, irodalom-irodalomtudomány Ady kapcsán című dolgozata. 4. G a la m b o s Ferenc Iréneusz: A nyelvtudomány és a népművészet szerepe a nemzeti kultúra megtartása és elmélyítése terén Burgenlandban. 5. Új Írás 1984. 12. sz. 44. p. (Mozgó stabilitás vagy múltba meredt statikusság). 6. Kiss Gy. Csaba: Kontext der ungarländischen Literaturen am Anfang des XX. Jahrhunderts. 9 �SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN Tükörcserepek 1. Bevezetés Szubjektív nemzeti tudat nélkül nincs nemzet, nélküle csak a diffúz etnikai csoportot képező nép létezik. A nemzetet mint közösséget, többek között a történelmi tudat tartja életben, fennmaradni akarásának ez az egyik lényeges föltétele. A történelmi ismeretek és a tényekhez fűződő érzelmek közül az utóbbi értékelő mozzanat a döntő a történelmi tudatban, hiszen általa a jelen szándékait és a megtervezett vagy vágyott jövőt vetíti a múltba. Azt sem fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a nemzeti tudatnak —, a mai nemzettel való kapcsolat tudata és a jövő távlatai mellett, (de inkább előttük) —, maga a történelmi tudat is szerves része. Azt a nevelési folyamatot, amelyben az egyén a társadalmi tapasztalatokat, ismereteket elsajátítja, s definiálja-identifikálja önmagát, a pszichológia szocializációnak nevezi. Nos, a nemzeti-nemzetiségi „mi-tudat” kialakulásához nélkülözhetetlen nyelvet, szokásokat, hagyományokat, szemléleti sajátosságokat (vagyis a nemzeti-nemzetiségi kultúrát) éppen a szocializáció folyamán építjük be személyiségünk szerkezetébe. A nemzet(iség) legfiatalabb tagjai, a gyermekek számára a család, a közvetlen környezet, az egykorúak csoportja, az iskola és a modern tömegközlés eszközei megkülönböztetett szerepet játszanak a közösséghez való tartozás tudatának kialakításában, és abban is, hogyan sajátítják el a szociális azonosságtudatot hordozó vagy kísérő tényezőket. Für Lajos1 szerint a kisebbségi lét alapkérdései napjainkban a következők: a rendezetlen jogviszonyok, a hagyományos társadalmi struktúra és településrend gyors átalakulása, a nyelvhasználat gyakorlati szűkülése, a hézagos közművelődési szerkezet, a közoktatás mind nyomasztóbb gondjai s a kedvezőtlen demográfiai helyzet. A gondok többsége szorosan összefügg a nemzetiségi tudat állapotával. Ha valaki ez utóbbi ta nulmányozására adja fejét a Duna-medencében, számos nehézséggel kell megküzdenie. Tekintsük ezúttal csak a módszertaniakat. Mivel a határainkon túli magyarság identitástudatáról tudományosan megalapozott ismeretekkel nem rendelkezünk, (a nem mindig általánosítható, felületes egyéni benyomásoktól most tekintsünk el), a résztvevő megfigyelés, a szociológiai-szociálpszichológiai terepmunka lehetőségei pedig akadályokba ütköznek, olyan indikátort kell keresnünk, ami a szóban forgó kérdéskör közvetett tanulmányozását teszi lehetővé. Erre a legkézenfekvőbbnek a tankönyvek mutatkoznak. A következő lépésben el kell döntenünk, hogy a tankönyvek mely csoportja képezze vizsgálódásunk tárgyát. A természettudományok tankönyvei, jellegüknél fogva igen kevéssé formálhatják a nemzeti tudatot. Maradnak tehát a humán tárgyak. Hogy végül is a történelemkönyvek mellett döntöttünk, azt több szempont is indokolta: 10 �— a történelemoktatásnak — folyjék az a határ bármely oldalán — mindmáig rendkívül nagy a felelőssége a szomszédos nemzetekhez és államokhoz fűződő kapcsolataink alakításában, ápolásában; — a történelemtankönyv hű tükre az államalkotó (többségi) nemzet „nagy” történettudományának: a leszűrhető legbiztosabb eredmények foglalata — igaz, elkerülhetetlen leegyszerűsítésekkel; — a tankönyvek — a maguk egyező és eltérő vonásaival —, minden más jellegű forrásnál inkább alkalmasak a „hivatalos” szemlélet átfogó jellemzésére; — végül, de nem utolsósorban, „bármilyen aspektusból merül is fel a nemzeti kérdés, akár az érzések, akár a szociológia, az ideológia, akár a politika szférájában, a kérdésfeltevésben szükségképpen ott bujkál a törnelem, minden aktuális állásponthoz valahol egy közvetlenül odailleni látszó történelmi érv vagy érvcsoport tartozik” — állapítja meg Szűcs Jenő2. Elemzésünkben nem vállalkozhattunk többre, mint bizonyos történelemtankönyvek által kibocsátott üzenet dekódolására és interpretálására —, elismervén a tévedés lehetőségét. Ezúttal két szomszédos ország: Románia és Csehszlovákia magyar tannyelvű középiskoláinak tankönyveit választottuk vizsgálatunk tárgyául. Ezekben az országokban él — a hivatalos népszámlálási adatok szerint is —, a határon túli magyarság fele, összesen legalább két és fél millió ember. Középiskolásaik, így az üzenet befogadóinak száma is, feltehetően, közel százezres nagyságrendű. Az elemzésre kiválasztott tankönyvek a következők voltak: 1. Stefan Pascu—Bodor András—Lucia Georgian—Vasilica Neagu: Az ókor és középkor történetének alapvető kérdései. Tankönyv a XI. osztály számára. Bukarest 1987. Editura Didasticӑ si Pedagogicӑ. 2. Camil Mureşan—Vasile Cristian—Vasile Vesa—Louis Roman—Eugen Vargolic: Az újkor és jelenkor történetének alapvető kérdései. Tankönyv a XII. osztály számára. Bukarest 1978. Editura Didacticӑ şi Pedagogicӑ. 3. Jaroslav Charvát: Világtörténelem I. a gimnáziumok 1. és 2. osztálya, valamint a szakközépiskolák 1. osztálya számára. Bratislava 1978. Slovenské pedagogické nakladel’stvo. 4. Jaroslav Charvát: Világtörténelem II. a gimnáziumok 1. és 2. osztálya, valamint a szakközépiskolák 1. osztálya számára. Bratislava 1978. Slovenské pedagogické nakladel’stvo. Mindkét országban az egyetemes történelem mellett nemzeti történelmet is előadnak, Románia magyar tannyelvű középiskoláiban román nyelven („Istoria Romӑniei”), Szlovákiában pedig magyarul („Csehszlovákia történelme”). E tankönyvek elemzésére mostani vizsgálatunkban nem vállalkozhattunk. Mérlegelés után a számszerű dokumentumelemzésekkor alkalmazott tartalomelemzést (content analysis) választottuk. Ezt az interdiszciplináris módszert számos társadalomtudományban használják, különböző szövegek szókincsének, stílusának, kifejezési eszközeinek értékelésére. Hipotézisünk az volt, hogy a vizsgált források mindegyike többé-kevésbé az államalkotó többség nemzeti attitűdjeit tükrözi vissza — gyakorlatilag ezek mértékét, arányát, szerkezetét kívántuk kimutatni. Termé11 �szetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy az elemzendő tankönyvek mennyire tartják szem előtt a megcélzott befogadók, vagyis a kisebbségi fiatalok sajátosságát. Módszerünk döntő mozzanata a k ó d o lá s , melynek alapvető egységéül a szót választottuk — számunkra legegyértelműbben így voltak regisztrálhatók a tartalom összetevői. A kategória-rendszer összeállításakor a többségi nemzetekre, a magyar kisebbség anyanemzetére, s néhány, általunk jellemzőnek tartott kapcsolatra vonatkozó utalás rögzítésének lehetőségét tartottuk szem előtt. Létrehoztunk egy identitás- és egy kontinuitáskategóriát is. Az egyes besorolandó szavakat az előjel négy fokozata szerint pozitívnak, negatívnak, semlegesnek vagy ambivalensnek értékeltük; de szempontunk volt azok viszonya a történelmi korhoz, amelyet minősítenek, maga a konkrét tartalom és végül az is, hogy milyen földrajzi-nemzeti vonatkozások felfedésére adnak alkalmat. A besoroláskor együttesen vettük figyelembe a konkrét esemény, személy, fogalom stb. tartalmának jellegét, s a könyv által sugallt minősítést. 2. T öbbségi én kép Kutatásunkban a tankönyvek tartalmának teljes feldolgozása során közel háromezer jellemző kifejezést regisztráltunk. Majdnem minden kigyűjtött kategória esetében találkozhattunk pozitív, negatív, semleges, illetve ambivalens minősítéssel. A b u k a r e s t i kiadású tankönyvekben a legterheltebb, vagyis a leggyakrabban használt, leírt kategóriák az id e n t it á s , a r o m á n és r o m á n ia i, a legkisebb terhelést pedig a fin n u g o r kategória, valamint a m a g y a r — c s e h s z lo v á k és az e r d é ly i r o m á n — e r d é ly i n é m e t kapcsolat kapta. A legpozitívabb kategóriák sorrendben a r o m á n (az idesorolható utalások 82,1 százaléka), az e r d é ly i r o m á n — e r d é ly i n é m e t , a m a g y a r — c s e h s z lo v á k és a r o m á n ia i. Nem kapott pozitív minősítést a finnugor és a m a g y a r — s z lo v á k kategória, van pozitív beállítása, de minimális a m a g y a r , a s z lá v és a m a g y a r — c se h vonatkozású említéseknek. Nem árt tudnunk, hogy a legnegatívabb a m a g y a r (a megfelelő szavak 33,2 százaléka), a le n g y e l — r o m á n , a m a g y a r — c s e h s z lo v á k , továbbá az e r d é ly i r o m á n — e r d é ly i n é m e t kategóriák értékelése. Nem kapott negatív minősítést néhány viszonylag csekély gyakoriságú kategória (a fin n u g o r , a m a g y a r — c se h , a c s e h s z lo v á k , az e r d é ly i m a g y a r — e r d é ly i r o m á n , a s z lá v és a r o m á n — c s e h s z lo v á k ). És jóllehet tartalmaznak negatív megvilágítást is, a r o m á n , a r o m á n ia i és a k o n t in u itás kategóriákkal szembeni negatív előjel a legritkább. A p o z s o n y i kiadású tankönyvekben a legnagyobb terhelést az id e n t itás, a le n g y e l és a sz lá v kategória kapta, a legkevésbé terheltek az e r d é ly i, a f in n u g o r kategóriák, a c s e h — s z lo v á k és a r o m á n — c s e h s z lo v á k kapcsolatmutatók. Leginkább pozitív a r o m á n — c s e h s z lo v á k (88,9 százalék), az id e n titá s és a m a g y a r — c s e h kategória. A f in n u g o r utalások közül egy sem pozitív, legkevesebb pozitív minősítéssel a s z lo v á k , a le n g y e l és a m a g y a r — s z lo v á k kategória rendelkezik. Az egyes kategóriákon belüli negatív értékelés erősségét tekintve „vezetnek” a f in n u g o r (66,7 százalék), a m a g y a r — c s e h s z lo v á k és a le n g y e l kategóriák. Nincs negatív minősítése a c s e h — s z lo v á k és a r o m á n — c s e h s z lo v á k kapcsolatmutatónak, valamint az 12 �e r d é ly i kategóriának. Végül negatívak, c s e h s z lo v á k és a s z lá v kategóriák. de a legkevésbé az indentitás, a A z államalkotó nemzetek saját csoporttudata természetesen rendkívül összetett képződmény. A kisebbségeknek szánt tankönyvek által kultivált többségi nemzetkép mennyiségi és tartalmi összevetésekor román részről a r o m á n , a r o m á n ia i, a h a v a s fö ld i v a g y m o ld v a i kategóriákat, valamint a h a v a s a lfö ld i— m o ld v a i kapcsolatmutatót, (mint a belső kohézió mérőműszerét) elemeztük. Csehszlovák részről a s z lo v á k , a c se h , a c se h s z lo v á k , a s z lá v , valamint a kohézióra utaló c s e h — s z lo v á k kategóriát. Előjel szerint a saját nemzetre (lásd: r o m á n , h a v a s a lfö ld i v a g y m o ld v a i, illetve c se h és s z lo v á k ) vonatkozó utalások gyakorisága szempontjából a romániai előfordulásuk csaknem háromszoros túlsúlyban van. Ez a dominancia valamennyi történelmi korban fennáll, kivéve az őskort, amikor is román vonatkozással nem találkoztunk. A százalékos összehasonlításból az is megállapítható, hogy a semleges utalások csaknem azonos arányúak. A csehszlovákiai tankönyvek tartalmazzák nagyobb arányban az ambivalens értékeléseket (a román történelemkönyvekhez képest számarányuk hatszoros). A pozitív irányultságú szókategóriák eltérő képet mutatnak: a romániai utalások 7 9 ,9 százalékos pozitivitásával szemben a csehszlovák mindössze 4 0 ,3 százalékos. Negatív viszonyulás tekintetében a csehszlovákiai kategóriák jelenléte kétszerte magasabb, mint a román megfelelő kategóriáké. Azt is érdekes lenne bővebben elemezni, hogy a fent említett értékelések miként oszlanak meg az egyes történelmi korok szerint. Ezúttal csak egyetlen példa: a pozsonyi tankönyvben a jelenkor cseh és szlovák minősítéseinek 3 4 ,8 százaléka negatív, miközben a bukaresti történelemkönyv egyáltalán nem alkalmaz ilyen beállítást saját nemzetre vonatkozó kategóriákkal kapcsolatban. A saját á lla m r a vonatkozó önértékelés ( r o m á n ia i és c s e h s z lo v á k kategória) szempontjából az összevetés viszonylag egyszerű, mivel szlovákiai említések gyakorlatilag csak a legújabb korban vannak. Az összesítést tekintve, mintegy 2 ,5 -szeres az utalások aránya Románia javára. Ha csak a jelenkort vesszük figyelembe, a mindkettő növekvő pozitív viszonyulásán túl a román tankönyvekben a negatív és ambivalens értékelések aránya jelentősen csökken, a csehszlovákiaiban viszont emelkedik. Megjegyezzük, hogy Moldvára, illetve Havasalföldre, azok kapcsolatai nélkül viszonyag kevés utalás található a romániai m agyar tankönyvekben. Ennek magyarázata, hogy a tankönyv a középkor elejétől „román országokról” ír és következetesen együtt tárgyalja Moldvát, Havasalföldet és Erdélyt, mintegy visszavetítve egy évezredre az 1 9 1 8 . után kialakult államjogi helyzetet. Így tehát számos h a v a s a lfö ld i v a g y m o ld v a i utalást implicite a r o m á n ia i kategória foglal magában, míg látszólag a csehszlovák állam jelenkori képződményként kerül bemutatásra. Az eddigi összehasonlításokat summázva elmondhatjuk, hogy az önértékelés terén a román tankönyvek eltúlzottan pozitív beállítottságúak, a negatív és ambivalens előfordulások inkább északi szomszédaik sajátjai. A következőkben a b e ls ő k o h é z ió két mutatóját hasonlítjuk össze. Olyan szavak, fogalmak együttes említéséről van itt szó, amelyek a történelmi korok folyamán az egyes országrészek (Moldva—Havasalföld, 13 �illetve Csehország és a mai Szlovákia) területére vonatkoztatva népek, történelmi személyiségek és események kapcsolatát hangsúlyozván, az együvétartozást sugallják. Gyakoriságban itt is csaknem háromszoros a román—csehszlovák arány. Százalékosan a pozitív utalások erőssége kétszeres a romániai tankönyvnél, hétszer ambivalensebb viszont a csehszlovákiai. Ugyanakkor, csak a bukaresti kiadású történelemkönyv tartalmaz negatív és semleges említéseket (mind középkoriak). Ezeket a kapcsolatokat mindkét ország történelemkönyvei a középkorban hangoztatják a legtöbbször. Mivel az országrészek egyesítése az újkor végén megtörtént, úgy tűnik, a jelenkori kohézió hangsúlyozását a tankönyvírók egyik országban sem tartották fontosnak. A többségi nemzetekre és államokra vonatkozó utalások tartalm át 7 nagyobb csoportba soroltuk: — nagy történelmi személyiségek (uralkodók, államférfiak, hadvezérek); — kultúra (tudomány, művészet, oktatás, vallás); — földrajzi-közigazgatási-jogi vonatkozások (földrajzi nevek, államiság, intézmények, törvények); — „harcos múlt” (háborúk, csaták, felkelések, ellenállás); — gazdasági-műszaki vonatkozások, életmód; — társadalmi kérdések (demográfia, etnikai erő, belpolitika, munkásmozgalom) és — külpolitika, diplomácia. A fenti csoportosítást figyelembe véve, a két ország tankönyveiben különbözik a nemzetre és az államra való utalások számbeli aránya, sőt, érzékelhetők strukturális eltérések is: a nagy történelmi személyiségekre és a gazdasági-műszaki területre vonatkozó szavak háromszorta gyakoribbak a román tankönyvekben, mint a csehszlovákiaiakban. Az átlagosnál kisebb az eltérés a kultúra és a harcok esetében, nagyobb a földrajz— közigazgatás és a külpolitika terén, s jelentős a társadalmi utalásokban. A pozitív önértékelések összevetésekor még inkább elütnek a két ország tankönyvei: legkisebb a különbség a gazdasági utalásoknál (itt némi román „fölényt” tapasztalhatunk); körülbelül kétszeres a romániai arány, ha a nagy egyéniségeket, a közigazgatást és a diplomáciát tekintjük; négy és félszeresére nő ez a társadalmi élet terén. A csehszlovákok „büszkesége” viszont kulturális és „hadi” alapokra épül: 4,5-szeres, illetve kétszeres az arány a javukra. A többségi „mi-tudat” erősítésének irányában hatnak azok a szélsőséges megfogalmazások, amelyek a százalékos megoszláson túlmenően, a romániai tankönyvek esetében erősebben, a szlovákiaiaknál mérsékeltebben a túlzó önértékelésre utalnak. A „torzító optika” az őstörténeti kezdetektől a társadalmi haladásért vívott és a nemzeti függetlenségi harcokig, a nemzetközi élet és diplomácia területétől a kultúrán, művészeten, tudományon át a munkásmozgalom és szocialista építés jelen szakaszáig számos helyen érezteti hatását. E tény illusztrálására néhány rövid idézetet emelünk ki a négy történelemkönyből. (A zárójeles számok a korábbi felsorolás alapján a tankönyvek sorszámát, valamint az oldalszámot jelölik.) „Augustus idején (...) még Róma is félt a dákok támadásaitól.” (1/105) 14 �„A X. századtól kezdve a magyarok — miután a nyugati és bizánci birodalom felé irányuló terjeszkedésüket meggátolták — Erdélybe vezetnek hadjáratokat. Itt kenézségekbe és vajdaságokba szervezkedett román lakosságot találtak, amely függetlenségét védelmezve, elszántan ellenállott.” (1/164) A giurgiui győzelem „nagy hírnevet szerzett Mihainak Európa-szerte. Kora egyik legvitézebb, leghatalmasabb és legbölcsebb fejedelmének tekintették.” (1/207) „Az 1944. augusztus 23-i fegyveres felkeléskor Románia is belépett az antifasiszta koalícióba, s óriási mértékben járult hozzá a szövetségesek diadalra juttatásához.” (2/185) A keletrómai birodalomra ,,a legnagyobb veszélyt a szlávok jelentették.” (3/128) „A nyugat felé előretörő szláv törzsek a VI. századra már betelepítették Nyugat-Európa hatalmas területeit.” (3/138) A IX. századi morva „fejedelmi erődítmények mellett ( . . . ) rendkívül fejlett ipari termelés indult meg.” (3/140) A hitleri Németország Csehszlovákia megszállása révén „nagy menynyiségű korszerű és kitűnő minőségű katonai felszerelés birtokába jutott.” (4/265) 3. Magyarságkép Egyének, de szűkebb-tágabb közösségek esetében —, így akár a magyar nemzetében is — elengedhetetlen az önismeret szempontjából a szomszédaink rólunk kialakított véleményének ismerete. A tükörképre még akkor is szükségünk van, ha ez a vélemény számunkra nem mindig kedvező. A bukaresti történelemkönyvek interpretálása szerint, a román nép a dák őslakosság és a római telepesek összeolvadásából jött létre és megszakítás nélkül a Kárpát—Duna térség ősi földjén élt, mint az ókori civilizáció, a latin nyelv és a római kultúra hordozója. Népi római faluközösségeiből alakultak ki korai feudális államalakulatai, a kenézségek, vajdaságok, „országok”. Ugyanakkor Európában, Ázsiában és Afrika északi részén úgymond, az alacsonyabb fejlődési fokon álló népek mozgalmaira kerül sor. A történelemkönyvek írói ezek közé sorolják többek között a finnugor népeket is. Mindössze két, semleges jellegű utalást találunk rájuk vonatkozóan. A pozsonyi kiadású tankönyvek utalásai negatív színezetűek, a rómaiak és a szlávok közé beékelődött barbár finnugor törzsekről szólnak. Az együttesen kezelt finnugor és magyar kategória a kétféle történelemkönyvekben előjel szerint, mind gyakoriság, mind irányultság tekintetében, jóval közelebb állnak egymáshoz, mint a tankönyvek által sugallt többségi énképek. Az utalások száma nem különbözik lényegesen, a negatív értékelés mindkét helyen túlsúlyban van a pozitívumokhoz képest. (Az ambivalens említések itt is Csehszlovákiában gyakoribbak, míg a semlegesség inkább a románokat jellemzi.) Kor szerinti csoportosításban viszont a középkorban a romániai tankönyv háromszoros arányú pozitív megvilágítást alkalmaz, mint a csehszlovák, az újkorban viszont pozsonyi megítélésünk a jobb. A jelenkori 15 �pozitív „tükörkép” kiegyenlített. Negatívumaink a románoknál az újkorban és a jelenkorban, a csehszlovákoknál a középkorban „csúcsosodnak ki”. Vegyük szemügyre ugyanezen kategóriák tartalm át az előző fejezetben részletezett fő csoportok szerint. A struktúrák ez esetben eltérnek. Román részről a földrajz-közigazgatás-jog, a személyiségek és a társadalmi élet területén említenek gyakrabban bennünket. Harcainkat, külpolitikánkat, gazdaságunkat és kultúránkat viszont Csehszlovákiában ismerik jobban. Nincs egyetlen pozitívuma román szemmel külpolitikánknak, gazdasági-műszaki életünknek, Csehszlovákiában viszont társadalmi vonatkozásaink pozitívumait „nem jegyzik”. Kedvező megítélés szempontjából nem tér el lényegesen a kulturális és a közigazgatási terület, személyiségeink román, harcaink csehszlovák megvilágítása előnyösebb. A nemzetiségi öntudat alakulása szempontjából nem érdektelen a pozitív utalások kissé alaposabb kibontása. Mire lehet tehát „büszke” a romániai magyar tanuló? Nagy történelmi alakjaink közül, mindössze hárman kaptak pozitív minősítést: I. István, Hunyadi János (mint Magyarország kormányzója, de a szerzők szerinti román származását kiemelve) és Kossuth Lajos. Arról a Frankel Leóról, akit az elemző negyedikként idesorolhat, nem derül ki a tankönyv használója számára, hogy szintén magyar. Ambivalens vonatkozásban említették Luxemburg Zsigmondot, Bethlent (mint Magyarország királyát), Ferenc Ferdinándot és Károlyit. Kulturális téren Mátyás budai palotája, Szinyei Merse festészete, valamint XIX. századi irodalmunk és zenénk nyert pozitív értékelést. Ugyanilyen értelemben utal a könyv a morva állam magyar uralom alá kerülésére, függetlenségünk 1848. évi kikiáltására, az 1919-es Tanácsköztársaságra és a Forradalmi Kormányzótanácsra, végül pedig népi demokráciánkra. Három esemény vált magyar dicsőségünkre háborúink és mozgalmaink közül: a Dózsa-féle parasztháború kezdete a budai táborban, a ’48-as forradalom és az, hogy 1918-ban Ausztria—Magyarország forradalmi és nemzeti mozgalmak színhelye. A bukaresti tankönyvírók szerint gazdasági vonatkozású pozitívuma Magyarországnak nem akadt; két ambivalens minősítésünk: a század végi viszonylagos gazdasági fejlődés és a magyar beruházású balkáni vasútépítés. Belpolitikai téren a KMP megalakulását és a KMP—SZDP egyesítését helyezték a szerzők kedvező megvilágításba. Végül pozitívum híján legalább ambivalens minősítésűek békeszerződéseink és a Hármas Szövetség kialakulása. Szlovák szemmel a kultúra területén egyértelmű pozitív minősítést csak Bartók, Kodály és Liszt kapott. Ambivalens alapállással hozzák szóba Petőfi nevét, közömbösen viszonyulnak a magyarországi kálvinizmushoz. Katonai vonatkozásaink közül elismerő az értékelés, amikor Attila székhelyéről írnak a magyar alföldön, ezt követi I. Ulászló törökellenes hadjárata, majd hosszú szünet után a ’48-as forradalom és szabadságharc hadi sikerei. Pozitív utalás történik a Tanácsköztársaság honvédő harcaira, végül az ellenforradalom leverésére Kádár János vezetésével. 16 �Államiságunk, közigazgatásunk és belpolitikánk tekintetében a következő kedvező megítélésekkel találkoztunk: Kossuth és a felelős magyar minisztérium; az 1848-as alkotmányozó nemzetgyűlés; a függetlenség kikiáltása; a magyar falvak népe a forradalom mellett; 1918-ban a királyság intézményének megszűnése; a Tanácsköztársaság; a köztársaság kikiáltása 1946-ban és az 1948. évi választásokon az MDP győzelme. Gazdasági téren mindössze az 1956 utáni stabilizáció válhat dicsőségünkre északi szomszédaink megítélése szerint. A felsorolt vonatkozások szerkezetének csonkasága első olvasásra is szembetűnő. Ehhez hozzátéve, hogy mindkét ország tankönyveiben a negatív utalások vannak túlsúlyban, úgy tűnik, a többségi nemzet pozitív énképéhez szükségeltetik „mások” negatív beállítása. Azonban ne feledjük, hogy a „mások”-ban —, akik ezúttal a többséggel együttélő kisebbségiek, egyben az anyanemzet tagjai —, az ilyen jellegű beállítás a nemz e ti(ségi) tudatformálás szempontjából inkább romboló, mintsem építő hatású, s mindenképpen „tudathasadásos” állapotot idéz elő. 4. Tükörkapcsolatok. A rólunk alkotott kép mellett a velünk kialakított kapcsolatok vizsgálata is szolgálhat néhány tanulsággal. A romániai tankönyvek érthetően több teret szentelnek a magyar—román viszony ábrázolásának, mint a csehszlovákiaiak. A szlovák említések itt is döntően jelenkoriak, míg a románokéi korban egyenletesebb eloszlást mutatnak. Elgondolkoztató azonban, hogy a bukaresti kiadású tankönyv összességében pozitívabban értékeli ezt a kapcsolatot. A pozsonyi történelemanyagban újólag tapasztalható a nem pozitív, illetve nem negatív, tehát ambivalens értékelés. Hogyan festenek ezek után északi szomszédainkkal való kapcsolataink a „kettős tükörben”? Vegyük sorra először a magyar—szlovák, majd a magyar—cseh, végül pedig a magyar—csehszlovák viszonyt. Természetes, hogy itt csehszlovák részről foglalkoznak többet a magyar —szlovák kapcsolattal. Figyelemre méltó, hogy a romániai tankönyv utalásai döntő részben ambivalensek és negatívak, egyetlen pozitívum nélkül. A csehszlovák interpretáció tartalmaz kedvező említést, ám a negativitás és az ambivalencia itt is túlsúlyban van viszonyunk bemutatásában. Kedvezőbb ránk nézve a magyar—cseh viszony mindkét tankönyvbeli megjelenése. E kapcsolat csehszlovákiai bemutatása gyakoribb és árnyaltabb: a pozitív és ambivalens említések meghaladják a román ábrázoláséit, negativitás is csak itt van. A romániai tankönyv jellemző alapállása e tekintetben a közömbösség. A magyar—csehszlovák viszony bemutatásában jelentősebb különbségek mutatkoznak: míg román megvilágításban 3,5-szeres pozitivitás dominál a negatívumokkal szemben, a szlovák könyv másfélszer negatívabb a pozitív aránynál. Semlegesség és ambivalencia is csak ez utóbbi esetben jelentkezik. 5. Identitás Vizsgálatunk szempontjából különös jelentőséggel bír ez a kategória: egyrészt összetételénél, tartalmánál fogva, másrészt legnagyobb terhelése 17 �miatt is. Mind a romániai, mind a csehszlovákiai történelemkönyvekben az identitás a legnagyobb gyakoriságú kategória. De nem föltétlenül ebben a megfogalmazásban. Mi is a hazafiság, az etnikum, a nyelv, a nemzet, a nemzetiség, az asszimiláció, a nacionalizmus és az ősiség szinonimáinak gyűjtőfogalmaként emlegetjük, mert véleményünk szerint, ezek a legfontosabb — a tankönyvekben is használt — összetevői az azonosságtudatnak. Ha az e kategóriába sorolható szavak két országbeli előfordulásait helyezzük egymás mellé, akkor bár a szlovák előfordulások száma, mintegy 3/4-ét teszi ki a romániaiaknak, mégis — ellentétben az ókorral és az újkorral — a középkori és legújabb kori utalások tekintetében csehszlovák dominancia mutatkozik. Az Erdélyben alkalmazott történelemkönyvekre inkább a pozitív és semleges, a felföldire viszont a negatív és ambivalens indentitásértékelés a jellemző. Ez a kategória a történelmi korok folyamán román szemmel nézve, mindig határozottabban pozitív, mint északi szomszédainknál. A csehszlovákok negatív beállításai viszont az újkorban és a jelenkorban erőteljesebben jelentkeznek. A talán legreálisabbnak tekinthető ambivalens viszonyulás a románoknál a jelenkor felé csökkenő tendenciát mutat, ellentétben a szlovákiai tankönyvekkel, ahol növekszik. Új összefüggéseket tárhat föl, ha megvizsgáljuk, hogy az identitással kapcsolatos kifejezések mely nemzetekre, illetve területekre vonatkoztatva hangzanak el a kétféle tankönyvekben. A r o m á n és r ó m a i utalások kétszer olyan gyakoriak e kategóriát tekintve, mint a c s e h s z lo v á k és sz lá v összefüggések. Velünk, magyarokkal kapcsolatban az identitást mindkét részről ritkán emlegetik. Az identitáskategória Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa régiójában a román tankönyvek sajátossága, a szlovákok Európán és Észak-Amerikán kívüli területekre vonatkoztatva említik gyakrabban. Globálisan viszont, az identitásra való utalások tizenhétszer gyakoribbak a román tankönyvekben, mint a csehszlovákiaiakban. Ha csak a pozitív előjelű idesorolt említéseket tekintjük, valamennyi területtel és nemzettel kapcsolatban elmondható, hogy a romániai történelemkönyvekben nagyobb az arányuk. Amikor távolabbi országokról esik szó, a negatív megvilágítás gyakorlatilag megegyező, míg a magyarokkal kapcsolatban kétszeres a román tankönyvekben kedvezőtlen értékelés. „Negatívabbak” viszont a csehszlovák tankönyvek akkor, ha saját identitásukról, tágabb régiónkról — Közép-, Kelet- és Délkelet-Európáról — írnak és főleg akkor, amikor globálisan utalnak e kategóriára. Visszatérve az identitás alkotóelemeihez, az is kiderül, hogy a kétféle tankönyvek által sugallt azonosságtudat szerkezete igen különböző. A már említett 3/4-es arányt, (amely a teljes identitáskategóriára vonatkozott) csak a n e m z e t és a n y e lv közelíti meg. A bukaresti tankönyvek 2—2,5-szer gyakrabban emlegetik a h a z a fis á g o t és az e t n ik u m o t , több mint négyszer sűrűbben az a s s z im ilá c ió t. Másik két összetevő esetében a pozsonyi történelemkönyvekben található utalások sokszorozódnak meg: négyszer több a n e m z e t is é g e k k e l és tizenegyszer több a n a c io n a liz m u s s a l kapcsolatos említés. Az ő s is é g r e csak a román történelemkönyvekben találtunk (az identitás szempontjából fontos) jelzéseket. 18 �A nemzet előfordulása mindkét kisebbségi tankönyvben túlsúlyos. Természetesen nemcsak magának a puszta fogalomnak a gyakori hangoztatásáról van itt szó. Tartalmi jegyek alapján a legváltozatosabb szókapcsolatokban is jelentkezik, a nemzeti öntudattól a nemzeti jogokon, intézményeken, katonaságon, elnyomáson, kultúrán stb. át a nemzeti állam ig . A romániai magyar tanulók részére előírt tankönyvekben a nemzet fogalmának gyakorisága háromszorosa a csehszlovákiai magyar gyermekek által használtnak. A nemzetfogalom összetevői közül a nemzetek kialakulása, szövetsége, a nemzeti állam Romániában még az átlagos háromszorosnál is nagyobb súllyal fordul elő. Szlovák dominancia a nemzeti lét, az elnyomás, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a nemzetgazdaság terén mutatkozik. A nemzeti kérdést csak a romániai tankönyvek emlegetik. A százalékos összevetésben itt is, ott is, közel megegyeznek a nemzeti eszmék, intézmények, jogok és polgárság. A románoknál az általában és konkrétan vett nemzet, a „népiélek” fogalma, s még inkább a nemzetek kialakulása, szövetsége, s a nemzeti állam kerül előtérbe a csehszlovákokkal szemben. Szlovák részről viszont a nemzeti felszabadító mozgalmakat, a nemzetgazdaságot és a kultúrát inkább kultiválják, sőt elébük helyezik a nemzeti létet és elnyomást. 6. Zsákutcák Nem kerülhetjük meg elemzésünkben a történetírás, illetve -kutatás „legnyitottabb” kérdéseit sem. Azokat, amelyek napjainkban magyarok és szomszédaik tudományos berkeiben sem tisztázottak véglegesen, s ilyen értelemben azonnal veszélyessé, „zsákutcássá” válnak, ha azokat tankönyvekben, vitán felül álló kijelentések formájában juttatják el a diákokhoz. Nem olyan (a lényeget nem érintő) problémákra gondolunk itt, mint például a sajtóhibák, vagy az elírások, bár ezek is akadnak szép számmal. Azt is csak megjegyezzük, hogy az idegen nevek átírása és fordítása a tankönyvekben több esetben produkált olyan „magyar” szavakat, mint laburista kormányzat, Tájföld, Kampucsea, a II. világháborús szövetségesek helyett Egyesült Nemzetek, vagy a KMP helyett Magyar Kommunista Párt. Gondjaink a történelemkönyvek szemléletével vannak. Fontosabbnak látjuk például a kontinuitáselméletek fölvillantását, elsősorban azért, mert ezen országokban a nemzettudat kialakítása szempontjából a tankönyvekben is kiemelt szerepet szánnak nekik. A román őstörténet legfontosabb kérdése: hol, mikor és milyen körülmények között alakult ki a román nép és nyelv? Az őstörténet általában minden népnél sok hézagos, ellentmondásos adattal kénytelen beérni. A történeti források értelmezése is eltérő. Az idők folyamán az ellentmondások kiküszöbölésére és a hiányos adatok kiegészítésére két román elmélet keletkezett. Ezek az ún. dáko—román vagy kontinuitás (folytonossági) és a bevándorlási (immigrációs) elmélet. Vázlatosan tekintsük át Bíró Sándor3 jegyzete alapján a két teória érveit. 1. A dáko—román (kontinuitás) elmélet azt állítja, hogy a román nép a mai Románia azon területén alakult ki, amely egykor Dácia római tar19 �tománynak felelt meg. A római telepesek és a leigázott dákok összeolvadtak. A belőlük született dáko—román nép az ide bevándorolt délszlávokat a VI—X. században magába olvasztotta, s ezzel létrehozta a román népet. Tehát a román nép — a dákok és rómaiak utóda lévén — fo ly t o n o s a n , megszakítás nélkül mai helyén élt, folytonossága, kontinuitása által a mai Románia e g y e t le n ő s la k ó ja . Minden más, ma Romániában élő nép későbbi bevándorló. 2. A b e v á n d o r lá s i e lm é le t azt vallja, hogy a román nép és nyelv a Balkán-félszigeten, a bolgárok és albánok szomszédságában, a VII.—X. század között alakult ki, később lassan észak felé húzódott. Először a Duna bal partján lévő területeket szállotta meg, majd a XI. századtól kezdve, elérte a Kárpátok vidékét, ahol az oklevelekben a XIII. század elején bukkan fel először. Erdélyben tehát, mint bevándorló nép jelent meg. Mindkét elmélet hívei történeti, régészeti, nyelvészeti és logikai érvekkel igyekeznek igazukat bizonyítani. Ezeket nem kívánjuk e helyen részletezni, leírásuk a szakirodalomban megtalálható.4 A román marxista történettudomány több mint két évtizede teljes egészében a kontinuitás alapján áll. Szemléleti kifogásaink ott kezdődnek, amikor mindez visszamenőleg a jogforrás szerepét tölti be, hivatkozási alappá válik.5 Csak két kiragodott példa ezzel kapcsolatban az elemzett román tankönyvekből. (A kiemelések a tanulmányírótól származnak.) 1/188: Az erdélyi congregatiokon „részt vett a magyar nemesség, a székelyek és szászok felső rétegei, olykor a nem nemesek is, de sohasem voltak jelen a le ig á z o t t ő s la k o s s á g képviselői”. 2/63: „A nemzeti nyelvű kultúra abból a valóságos helyzetből kiindulva, hogy s z a k a d a tla n gazdasági, politikai és szellemi k a p c s o la to k fogják egybe a minden területen lakó, szembeötlően egységes és latin jellegű nyelven beszélő román népet, felfedezte és meggyőzően bebizonyította a román nép dák—római eredetét és kontinuitását az ő si fö ld ö n . Ezeknek az eszméknek az elterjedése hozzájárult a nemzeti öntudat kialakulásához, amely erőteljesen megnyilvánult az 1848-as fo r r a d a lo m b a n . A forradalom ugyanazokért a célokért küzdött a románlakta föld egész területén: a feudális viszonyok megszüntetéséért, az alkotmányos kormányzati rendszerért, a nemzeti felszabadulásért, a p o lit ik a i e g y s é g é r t és függetlenségért.” A magyar történetírás a kérdést még nyitottnak tekinti, általános vélemény szerint a 2 7 1 - t ő l a X I I I . s z á z a d ig ta rtó k o n t in u it á s e g y é r t e lm ű és h ite le s a d a t o k k a l tö r t é n ő b iz o n y ítá s a m a m é g m e g o ld a t la n fe la d a t .6 A pozsonyi tankönyvekben az őstörténeti utalások a nagymorva birodalomra és korára összpontosulnak. Györffy György7 szerint „olyanféle viszony van a szlovákok és a nagymorvák között, mint a XII. századtól Erdélybe beköltözött románok és az ókori dákok, illetve az őket megsemmisítő római légionisták között, avagy a 895-ben beköltözött magyarok és Attila hunjai, illetve az avarok között. Mindez nem jelenti azt, hogy a legcsekélyebb mértékben is kifogásolni lehetne, hogy bármely nép az országa területén lakó régi népek történetét és emlékeit közzéteszi. A baj ott kezdődik, ha ezek a művek célzatosak, és egyrészt elősegítik 20 �nacionalista történeti mítoszok kialakulását, másrészt a térségben élt más népek múltjának torzításával és emlékanyaguk egy részének kisajátításával ellenérzést váltanak ki.” Nagymoráviával kapcsolatban legalább három nyitott kérdést kell megemlítenünk, nevezetesen e birodalom fekvését, jellegét, végül a szlovák kontinuitás kérdését. Taglalásuk — hasonlóan a román etnogenezis kérdéséhez — nem lehet e tanulmány feladata.8 7. Zárógondolatok Elekes Lajos, a nemrégiben elhunyt történészprofesszor 1940-ben vetette papírra e sorokat9: (kiemelések tőlünk — Sz. A. B.) „ . . . a román és a magyar történettudomány között ma még oly mély szakadék tátong, hogy áthidalni alig lehet, két különböző szellemiség, két idegen világ szól egymáshoz, s egyik sem érti a másik szavát. Magyar részen felháborodnak egyes hibákon, túlhaladott módszeres kilengéseken, román részen, politikai eredetű lelki magatartással, gyanakvóan fogadják a legártatlanabb magyar kiigazítást is. Megértés, egymás eredményeinek egészséges kiegészítése helyett beteges kép tárul elénk: túlfűtött érzékenység, állandóan robbanásra kész, feszült hangulat ( . . . ) Ennek a történelemszemléletnek legfőbb hibája, hogy nem szerves életegészet, hanem egyes kiragadott részeket ad és merőben hibás képet formál. A kiemelt, összefüggésükből kiszakított pontokat egyes dogmává merevült, ösztönössé öröklődött feltevések körül szokás csoportosítani. Ilyen pl. ( . . . ) az a nézet, hogy a magyarok fejlett román állami és társadalmi életet találtak Erdélyben, amikor nagy későre megszállották. Azok a román írók, akik ezt vallják, kénytelenek adatok nélkül, sőt adatok ellenére román kezdeményezést sejtetni az erdélyi intézményekben, azt állítván, hogy a hódítók csak átvették ezeket. A háttérben, mondanunk sem kell, a kontinuitás eszméje lappang, azzal az apriorisztikus továbbképzéssel, hogy a magas latin műveltség nem tűnhetett el nyom nélkül, hanem ellenkezőleg, a románság közvetítésével, alapja lett minden további alakulásnak ( . . . ) az effajta törekvések, különösen közírói szinten nem mindig ártatlanok. De, mind a közírásban, mind pedig annak tudományos alapvetésében olyan mély gyökeret vertek, hogy célzatuk már hagyománnyá mélyült. Belejátszanak az újabb tudósgeneráció nevelésébe is . . . ” Csaknem fél évszázad elteltével sem számolhatunk be jelentős előrelépésről10. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a felsorolt vitás kérdések, különböző intenzitás mellett és egy-két eltéréssel, ugyanúgy fennállnak magyar—szlovák vonatkozásban is.11 Érdemes elgondolkoznunk az elemzett tankönyvek szemléletének okain. Biztos, hogy közrejátszanak a kelet-európai fejlődés sajátosságai: a felgyorsított, nem organikus modernizációs folyamattal párhuzamos, a kultúrnemzeti fejlődéstípussal együttjáró görcsös, állandó veszélyérzettel terhelt identitástudat, a Trianont követő tudatos, ám alapvetően téves megkülönböztetés nemzetek és nemzetiségek között. Az sem kétséges, hogy történelmeinkből hiányzik a közös sorstudat, így azok tanítása is a sajnálatos manipulációk, kisajátító törekvések jegyében zajlik. Az okok közé kell sorolnunk az elmúlt évtizedek homogenizáló, beolvasztó tendenciáit, amelyekben a természetes folyamat mellett ott voltak a kisebbségek asszimilálására szolgáló változatos eszközök is. 21 �A társadalmi környezet összetevői közvetett befolyással bírnak a történelemtanításra, de az iskoláztatás csonka szerkezetének hátrányos voltát úgy véljük, nem kell bizonyítanunk a kisebbségi identitás zavarainak előidézői között. Mindehhez — a legfeljebb mostanában oszladozó — általános magyarországi közöny is hozzájárul. A felsoroltak, mintegy kumulálódva jelentkeznek magyarok és szomszédaik közös kódrendszerének hiányában. Fogalomrendszerünk, kategóriáink természetszerűen különböznek, hiszen hagyományainkat, szimbólumainkat mind ez ideig nem „fordítottuk le” egymásnak, s ami keveset igen, azt sem tudatosítjuk. Elöljáróban utaltunk arra, hogy célunk a tankönyvek által kibocsátott „üzenet” dekódolása volt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tankönyvek mellett számos egyéb hatás is alakítja a tanulók tö rténelemszemléletét. A tanári tevékenységet helyeznénk ezek között az első helyre, amely részben korrigálhatja, de rossz esetben fokozhatja is a tankönyv torzításait. Természetesen a gyermeket körülvevő mikrokozmosz: az otthon, a család szocializációs hatása, valamint a személyesen megélt élettapasztalat is lényegesen különbözhet a tananyag által kultivált valóságképtől. Az említetteken kívül alá kell húznunk a modern tömegközlési eszközök egyre növekvő szerepét. Egy határon túli magyar fiatal részére ez azt is jelenti, hogy a többségi tömegkommunikáció mellett (elvben, potenciálisan) a magyarországi sajtó, rádió, televízió és könyvkiadás is befolyásolhatja. Sajnos, a gyakorlat — a működő ellenőrök következtében — ezt igen sokszor megcáfolja. A bemutatott tankönyvek sok mindent szolgálnak, de legkevésbé talán a reális nemzetiségi önismeretet. Magyarnak lenni, illetve annak megmaradni az utódállamokban nem hálás feladat. Egy nemzeti(ségi) érzékenységet, s egyúttal érdekeket is sértő kommunikációs miliőben — sarkítva — kétféle magatartás keletkezhet. Egyrészt a mennyiségi felhalmozódás átcsaphat minőségbe: a kisebbség előbb-utóbb elfogadja saját másodrendű szerepét, s a kisebb ellenállást választva felszívódik a többségi nemzetbe. Másrészt pedig — a „hatás-ellenhatás” analógiájára — minél nagyobb valakivel szemben a nyomás abban az irányban, hogy a voltaképpeni attitűdjével ellentétes viselkedést tanúsítson, annál kevésbé fogja megváltoztatni azt. Végezetül néhány irányjelző a kivezető út felé. Sokkal többet kellene tennünk az összetartozás tudatának erősítéséért az anyanemzet és a határainkon túlra került kisebbségi nemzetrészeink között. Ezzel párhuzamosan igyekezzünk megismerni szomszédainkat. A példa adott: az Adyk, Németh Lászlók, Gál Istvánok és Petru Grozák, Emil Boloslav Lukáčok nyomdokaiba kell lépnünk. Sok tartalomelemzésre és azok közzétételére lenne szükség a megismerés érdekében, más dokumentumok és országok vonatkozásában is. Mind intézményesen (kutatóhelyek, anyagi eszközök), mind pedig tematikailag (történettudomány, szociológia, nemzetiség-, diaszpóra- és Kelet-Európa-kutatás), igencsak indokolt a napjainkban újra szárba szökkenő hungarológia kibővítése.12 Publicisztikai-szociográfiai jelzések mellett számos fórumon esik szó manapság a hazai nemzettudat zavarairól. Ezek orvoslása nem választható el a vizsgált kérdéskomplexum feloldásától. A határainkon túli magyarság gondjainak elkendőzése helyett, szólni kell ott, ahol és amikor kell. 22 �JEGYZETEK 1. Für Lajos: Nemzetiségi kérdés, nemzetiségtudományi kutatások. In: Valóság 1982/1. 38. p. 2. Szűcs Jenő: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látszöge (hozzászólás egy vitához). Budapest 1970. Akadémiai Kiadó. 11. p. 3. Bíró Sándor: A román nép története. Budapest, 1973. Tankönyvkiadó. ELTE BTK egyetemi jegyzet. 4. p. 4. Ld. erről: Bartha Antal: A dákoromán kontinuitás problémái. In: Magyar Tudomány 1977/2.; Tóth Endre: Dácia római tartomány, Bóna István: Daciától Erdőelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben (271— 893), továbbá Makkai László: Erdély honfoglalás kori őslakói. Mindhárom in: (Köpeczi Béla főszerk.:) Erdély története I. Bp. 1986. Akadémiai Kiadó. 46—260. p. 5. Jól illusztrálja ezt a szemléletet a néhány éve Romániában megjelent hírhedt munka: Ion Lӑncrӑnjan: Cuvînt despre Transilvania. București 1982. Editura Sport-Turizm. 6. Kivételt képez ez alól a romániai magyar történetírás, amely efféle állásfoglalásokra kényszerül: „Mai valóságunk összefüggéseiben minden ismertetés, amely a romániai magyar nemzetiség eredetéről, fejlődéséről és kialakulásáról szól ( . . . ) kiindulópontja csak egy lehet, mégpedig a romániai történetírás állásfoglalása a dák—római kontinuitásról a Dunától északra eső területeken, az a megállapítása, hogy a román nyelv és az újlatin nyelvet beszélő román nép azon a területen alakult ki, ahol ma is él. A román—magyar együttélés akkor kezdődött, amikor a IX. század végén a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencében”. (Demény Lajos: Rövid történelmi áttekintés az 1848—1849-es forradalomig. In: A romániai magyar nemzetiség. Bukarest 1931. Kriterion Könyvkiadó. 30—31. 1.) 7. Györffy György: Jan Dekán: Moravia Magna. A Nagymorva Birodalom — kora és művészete. In: Kortárs 1981/5. 826. p. 8. Ld. erről: Püspöki Nagy Péter: Nagymorávia fekvéséről. In: Valóság 1978/11. 61—62. p. Arató Endre—Niederhauser Emil—Perényi József —I. Tóth Zoltán: A kelet-európai országok története I. Budapest 1977. Tankönyvkiadó. ELTE BTK egyetemi jegyzet. 120. p. 9. Elekes Lajos: A román történetírás válsága. In: Századok 1940/1. 30. p. 10. Lásd erről: Pomogáts Béla: Tudományos tanácskozás Romániában. In: Élet és Irodalom 1982. május 7., 6. p. 11. A téma irodalmából Györffy már indézett írásán (6) kívül csak jelzésszerűen néhány: Györffy György: Néppé válás Európában és az Északi-Kárpátokban. In: Kortárs 1982/2. 296. p. Hanák Péter: Címeres furcsaságok. In: Élet és Irodalom 1981. február 21. Käfer István: Meditáció címeres szomorúságokról. In: Tiszatáj 1981/1., valamint Gergely András, Kiss Gy. Csaba és Szegedy-Maszák Mihály Mináčtanulmánya a Mozgó Világ 1981/9-es számában. 12. Ld. erről: Székely András Bertalan: A nemzeti önismeret szolgálatában. In: Napjaink 1986/12. és ugyanő: Hungarológiai világkongreszszus Bécsben. In: Honismeret 1987/1. 23 �24 �MŰTEREM Albin Brunovský Amikor a hatvanas évek végén, illetve a hetvenes évek elején tanítványai kikerülnek a művészeti akadémia padjaiból, egyszerre megannyi fiók-Brunovský lepi el a könyvkiadókat, képeslapokat, folyóiratokat rajzaival, illusztrációival. Mesterük ekkorra már túlvan néhány nagy sikerű hazai és külföldi kiállításon, s nevét —, hol becsmérlően, hol pedig a zseninek kijáró áhítattal —, sokszor emlegetik írásban és szóban egyaránt. Albin Brunovský művészete nemcsak gazdag és változatos, de különös metszeteivel és festményeivel, illusztrációival a laikus nézőt is megejti. Mint minden újat hozó alkotó, ő is új értékrendszert teremtett, s róla szólva át kell értékelnünk az olyan fogalmakat, mint szlovák és idegen, a hely szellemét sugárzó és egzotikus, időszerű és hagyományos, közkedvelt és különleges. Brunovský nem avantgarde képzőművész, sőt az izmusokból is a múltba kapcsoló jellegzetességek foglalkoztatják. Klee, Miró, Kandinszkij és Max Ernst nevét emlegetik indulásakor, s a cseh szürrealizmus által közvetített nyugat-európai hatásokat; de tudnivaló, hogy a szürrealizmust is visszabontja Boschig, Bronzonoig, vagy Breughelig és manieristának nevezi magát, bár tudhatja, hogy ez a jelző hosszú ideig inkább pejoratív volt, mintsem elismerő és Csehszlovákiában sem történhetett másképp. A hozzá kötődő tudálékosság, formai játékokba, aprólékos pepecselésbe torkolló műgond, a dekorativitás, a hatásvadászat, az eklekticizmus, retorikusság, vagy a bizarrság fagyos ítéleteket szoktak kiváltani a hivatásos műbírálókból és irodalompolitikusokból. Brunovský esetében nem beszélhetünk puszta neomanierizmusról, hiszen a reneszánsz és a kora barokk elemeken kívül, sokat tanul a huszadik század „hitetlen” áramlataitól (a szürrealizmustól a pop-artig). A tudatalattiból fölmentett motívumokat, az álmokat tudatosan stilizálja, tehát nem lejegyzi, hanem á tértékeli, megformálja, erkölcsi programjához alakítja őket. A szokatlan módszerré, modorrá válik metszetein; szó szerint veszi az irracionalitást. A bensőben szemlélt ábrát eszmeként ábrázolja és fejezi ki. Tárgyainak m ondanivalója lesz, képszerkesztése filozófiává válik. Így teremti nagy gondossággal az illúziót. A valószerűtlenségeket aprólékosan körvonalazza, leírja, elhiteti. Ez persze már az érett művészre jellemző, s nem a pályája kezdetén (a hatvanas évek derekán — harmincévesen) rajzolt lapjaira, ahol még nem az elhitetés, az ábrázolás pontossága, hanem a hatás, az expresszió volt fontosabb. Amikor háttér és idő nélküli alakzatok töltötték be képeinek világát. Képein fényhatásokat próbálgat, de ezt is csak ideig-óráig öncélúan; első maratásain olyan fény-árnyék megoldásokkal él, amelyek azt a csodát keltik bennünk, hogy a kép saját tárgyaiból, 25 �alakzataiból sugárzik. (Ilyenek az 1968-as Show és a Verniszázs a természetben, vagy a Kert Borgonzoni anyjának című metszete.) Nagy képzeletű, ugyanakkor aprólékos gonddal alkotó művész, szenvedélyes megfigyelője az élet apró mozzanatainak, s vízióin a legkisebb káposztalevelet is élethűen ábrázolja. Természetszeretetét szülőföldjéről, Erdőhátról (Záhorie) hozta magával. Itt, e jellegzetes szlovák peremvidék egyik falujában, Zohorban született 1935-ben. E tájegység a bécsi medencéhez tartozik. Északkeleten a Kárpátok, délen és nyugaton pedig az osztrák—csehszlovák határt képező Morava folyó határolják, északon és nyugaton pedig az etnográfiailag más tájegységet jelentő Morva-Szlovákiába megy át. Zohor környéke sík és többnyire erdős táj, a folyóparti rónákon szántók és rétek, a homokos ártéri teraszokon pedig borókások és lombos erdők váltakoznak. A vidék híres zöldségtermesztéséről; régtől fogva a közeli Bécset látta el terményeivel. A dús vegetáció egyrészt, másrészt pedig a peremiét állandó témája Brunovský alkotásainak. A művész a képzőművészeti főiskola Vincent Hložnik vezette szabadrajz és illusztrációs osztályában végez; a nemrég alapított iskola első növendékei között. Goya metszeteinek, rajzainak tanulmányozása, s az avantgarde lassú újrafelfedezése a diák számára jó leckének bizonyult. Az expresszív hangolású realizmus kereteiből Brunovskýt és tehetséges társait a cseh szürrealizmus és a nyugati avantgarde újrafelfedezése segítette kitörni. Brunovský a korabeli európai áramlatok nyomán újra próbálgatja az op-art, vagy a nonfiguratív művészet fogásait is. De, ő többet akar mondani a képnél, számára a metszet vagy festmény nem magányos tárgy, nem önálló kapcsolatok nélküli objektum; tematikus és figuratív. Képcímei jelzik, hogy egy olyan hagyomány folytatója, amelytől sose volt idegen az erkölcsi tartás, ítélet, a nemes transzcendencia és a morális tisztaságra való törekvés. Vállalva a népszerűtlenséget is, bibliai témákat rajzol (ilyen például az 1967-es Biblia ciklus, a Lóth lányai, a Szent Antal megkísértése, a David és Betshabé, vagy a Zsuzsánna és a Vének témát átértelmező Zsuzsánnák). Fogékonysága a transzcendencia iránt végigkíséri pályáját. A világ peremére szorult ember keresi a hitet a lelket, ami a világhoz kapcsolhatja. A táj nála világ-kép. Különös akotások Brunovský festményei. Nem vászonra fest, hanem folytatva a középkori mestereket — fára; perzsa diófára. De, a csiszolt lap számára nem puszta háttér, hanem a festmény tárgya is. Krétaalapozásra akvarellel, temperával, olajjal, vagy pasztellel viszi fel a színeket. S, képébe belekomponálja a csiszolt lap görcseit, évgyűrűit, repedéseit, bütykeit, sőt a fa kérgét is. Olykor a fa felületének egy részét szabadon hagyja érvényesülni, legföljebb belakkozza, hogy védje a környezeti ártalmaktól. Említettem már, hogy rézkarcait, litográfiáit is milyen gondosan, aprólékosan alakítja ki. Egy hatszoros nagyítású különleges lupéval dolgozik, áhítattal teremtve meg a való világ kis dolgainak szellemi mását: a madártoliakat, faleveleket, gyökereket, fűcsomókat és emberi arcvonásokat. Brunovský persze nem társtalan nemzedékében, legföljebb képzőművészként nincs társa-rokona. Erős szellemi szimpátiára mutatnak a vele egykorú költők verseihez készült könyvborítók, illusztrációk. Amit 26 �Ján Stacho vagy Jan Šimonovič irodalmi manierizmusként papírra vetettek. Brunovský képzőművészként teremti meg. Feltűnő a versek és a metszetek, festmények „ősképeinek” rokonsága, egyezése: a tojás, menyasszony, szőlő, serlegek, könny, halak, madarak, vagy a cím ükben is rokon témát feldolgozó Nászút stb. A festőnél a kép és absztrakció egymásba játszik (a nők kalapjukon hordják a világot), legtöbb képe zsúfolt, amelyiknek nincs középpontja, tehát csak a mellérendelést ismeri, s így Stacho versei is —, bárhol belesétálhatunk képbe, versbe. Isten nélküli szentség. A már nem és még nem. VARGA IMRE 27 �ABLAK ROLANDO CERTA Jegyzetek a szicíliai költészetről Nehéz dolgom volt, amikor nekiláttam, hogy a Palócföld e számába szicíliai költők versei közül válogassak néhány jellegzetes alkotást; nehéz dolog volt ez, elsősorban azért, mert Szicília ma, vagyis most, a legutóbbi időkben igazi költői virágkorát éli, méltón szigetünk régi humanista hagyományaihoz, melyek során századok alatt a költészet - olasz vagy szicíliai nyelven - itt létrejött. Van is egy régi, népi mondás nálunk, mely így szól: „cu voli puisia vegna in Sicilia” (aki költészetet akar hallani, jöjjön Szicíliába). A költészet Szicíliában egyidős a sziget történelmével. A régmúlt időkben szigetünkön két nép lakott, a szikulok a keleti sávon, a szikánok a nyugatin. A görögökkel aztán Szicília lett a mediterrán medence egyik legfényesebb kultúrájú pontja: Sthezikhyros és Theokritos, görög nyelvű költők, Szicíliában születtek. Akragasban (ma Agrigento) élt Empedokles, demokratikus gondolkodó, fontos poéta, aki olyan nyelven írt, amelyet így nevezett: Siceliota (azaz kb. „szicíliaias” , a görög és a szicíliai keveréke). A hellén civilizáció tulajdonképpen a Magna Grecianak nevezett területen fejlődött jelentősen (Dél-Itália), különösen pedig épp Szicíliában, leginkább időszámításunk előtt 735—245-ig. Ez alatt az öt évszázad alatt Szicília nagy hellén poliszai (Siracusa, Agrigento, Selinunte stb.) versenyeztek Athénnel és az anyaországgal. Szicíliába jöttek a hellén kultúra nagy alakjai: a legendás citeraművész A rion, Platon, Aiskhylos, Pindaros, Sappho és mások. Sokan azért jöttek, hogy a fejlett kultúra levegőjéből szippantsanak, másokat száműzetésbe küldtek ide: természetesen ez, mint mondani szokás, afféle „jutalom-száműzetés” volt. Aiskhylos itt is halt meg, sírját Gelaban őrzik. Az arab uralom alatt (827-1072-ig) Szicíliában valóságos műveltségi-művelődési forradalom ment végbe: az arabok főként földműveléssel és kézművességgel foglalkoztak, de nagyon sok költő is volt közöttük. Ők alapították az arab-szikul költőiskolát, melynek legnagyobbjaiként ismerjük Ibn Rasbiq és Al-Mazari költészetét - ez utóbbi Mazara del Vallóban született és Tuniszban halt meg - , valamint Al-Sillanubi, Ibn Al-Kehayyat, Ibn Sharaf al Qavrawanni és a nagy Ibn Hamdisét, aki mély nosztalgiával énekelte meg Szicília szépségeit, amikor a normannok bejövetelével szülőhazáját elhagyni kényszerült. A normann uralom (10 7 2 -1198-ig) idején született művek az első szicíliai nyelvű írásos emlékeink, azaz szicíliai nyelvű versek, azon a nyelven, amelyen a nép beszélt, de amelyet írásra eddig nem használt - előbb a görög, később pedig a latin kultúra befolyása, majd a móroktól való függőség miatt. De II. Frigyes (1198-1266) - felvilágosult, művelt és bölcs uralkodó, aki Szicíliában született - alatt aztán létrejött a szicíliai költői iskola, mely a maga idejében Európa legjelentősebb iskolája volt és meghatározó módon járult hoz28 �zá az olasz nyelv és kultúra fejlődéséhez. Dante a De vulgari eloquentia-ban dicséri is a szicíliai nyelvjárást, a legjobbnak ítéli a tizennégy közül, amelyet akkoriban az Itáliai-félszigeten beszéltek. Nem sokkal utána így vélekedett Petrarca is; az ő szeme előtt sem sikkadt el a II. Frigyes által alapított szicíliai költői iskola jelentősége, melynek legfontosabb képviselői között ott találjuk Jacopo da Lentinit (a szonett atyját), Giacomo Pugliesét, Guido delle Colonnét és Ciullo d’Alcamót - még ha ez utóbbi II. Frigyes udvarán kívül működött is. Gian Franco Folena, amikor ezt az olasz irodalom születésében oly lényeges időszakot vizsgálta, így írt: „ egész irodalomtörténetünk más irányt vett volna a szicíliai költőiskola nélkül; hiszen ebben Kelet és Nyugat találkozik, Eszak-Európa és az arab-bizánci civilizáció - hála egy magasfokú egységesítési légkör kialakulásának". (Az olasz irodalom története; a kezdetek és a Duecento) É s nem véletlen, hogy Dante úgy nevezi a műhelyt, ahol az említett iskola született: l’Excellentissima ltalorum Curia. Átitatva a görög-latin kultúrával, arab hatásokkal, a szicíliai költészet tehát fényes kincseket adott a művészetnek, forma és tartalom tekintetében egyaránt. Ez a humanista bázis teremtett aztán egy elbeszélőiskolát is, a XIX. század végéitől Európában és a világban; elég, ha csak Luigi Cakoanára, Giovanni Vergára és Luigi Pirandellóra gondolunk. Így tehát a szicíliai humanizmus az idők során a legdramatikusabb valóságok tükrévé vált - individuális és szociális szinten mindig kitörő, pazar módon, mesterkéltség és homályosság nélkül. Való igaz, hogy még a mai szicíliai költészetben is nehéz és ritka dolog nyelvi durvaságokat, önkényes, olcsó játékokat felfedezni. Ellenkezőleg: a megfogalmazás mindig világos, tiszta, amiért ma, inkább mint bármikor, igenis beszélhetünk önálló mediterrán költészetről (görög, arab, spanyol és szicíliai komponenseknek hála!), ellentétben egy bizonyos poszthermetizmussal és egyfajta nihilista avantgardizmussal, valami absztrakt posztfuturizmussal, amely csak nyelvi bonyolultságokkal játszik, mivel minden bizonnyal híján van a mély, az igazi tartalomnak. Ez a válogatás, amelyet most a Palócföldben bemutatunk, csak pár költőre szorítkozhat. Közülük néhányan szerkesztői-megálmodói az Impegno 8 0 elnevezésű kulturális folyóiratnak, mely tizenöt éve folyamatosan Mazara del Vallóban jelenik meg, és amely születése óta ezt a programot vallja: küzdelem a kulturális élet maffiái ellen, a kultúra jogait vindikáló establishment-nel szemben, vagyis egyértelmű szembehelyezkedés a kultúra iparosításával, árusításával, elidegenítésével, az ellaposító, egységesítő nyelvhasználattal, melyet a mass media termel, és mely napjainkban olyannyira jellemző. Célja a költői szó felülvizsgálata, a délolasz és az egész mediterrán kultúra újraértékelése, a nemzetközi párbeszéd Nyugattal és Kelettel, a barátság, a béke, a kölcsönös megértés és testvériség jegyében. Az Impegno 8 0 (ma a Mediterrán Népek Együttműködési Központjának fóruma, melynek alapítása óta - 1971 - főszerkesztője vagyok) minden évben harcot hirdet a maffia ellen, az emberiség értékeinek védelméért, kulturált identitásunk visszaszerzéséért; szicíliai és mediterrán identitásunkért, mert ha egy nép elveszti származási jellegzetességeit, szenvedésre ítéltetett és tán még arra is, hogy kitörölhessék az emberiség történetéből. Mi tehát tudatosan szembehelyezkedünk a poszthermetizmussal, az üres kísérletezéssel, a tudat áruba bocsátásával, az ember elidegenedésével, újra biztosítva magunknak a kife­ 29 �jezés szabadságát a futó divatokkal szemben, hódolva az igazi emberi érzéseknek, mert állítjuk, hogy nehéz és erőszakos, durva korokban - mint amilyen a jelenünk - ez a ténykedés egyet jelentett és jelent egyfajta elkötelezettséggel - az ideológiai el nem kötelezettség, valamiféle langyos szemlélődés ellentéteképpen. Ez az új elkötelezettség számunkra nemcsak politikai költészetet jelent, hanem egyfajta totalitáskeresést is, anélkül, hogy valaha is alábecsültük volna a nyelv és a forma gondjait. Csakhogy, ellentétben a neoformalistákkal, szembehelyezkedve a 63’-as csoporttal, mi a hangsúlyt inkább a tartalmi problémákra helyeztük, mivel mindig is meg voltunk győződve róla, hogy ahol nagy problémák, szenvedések, egyéni és társadalmi drámák feszülnek, ott lehetetlen, hogy ne szülessen meg spontán az ehhez megfelelő forma, mondhatnám, a szükséges forma. De a szicíliai költők szeretik megénekelni a természetet is, természetesen nem árkádiai modorban, a létezés legszemélyesebb, legintimebb érzéseit, a szerelmet. A szerelem - ahogy a költőknél megnyilatkozik - a nőnek szól, az örök szépség kiapadhatatlan forrásának, és szól az élet sokszínű formáinak. Röviden: a szicíliai költők műveikkel egy összetett történelmet tükröznek, földjük ellentmondásos, nehéz történelmét, ahol együtt él a szép és a rút, a fehér és a fekete - de részt vesznek egy kicsit tán az emberiség történelmében is, hiszen attól szenvednek és abból merítenek ihletet, ami mindenütt egy és örök: az igazságosság, a szabadság és a béke érzése. Összegzésül: a szicílilai költők klasszikus gyökerekből táplálkoznak, de néhányan közülük ezt a klasszikus örökséget a nép nyelvén próbálják közvetíteni, a parasztok nyelvén, amely itt, Szicíliában jóval élőbb, mintsem gondolnánk. Olyan dolog ez, amely túlmegy egy mindennapos népiségen, ha figyelembe vesszük a szicíliai nyelv gazdagságát, összetettségét, mely magába szívta, átvette más mediterrán, illetve európai kultúrák formáit, szókincsét és olyan költőket adott a világnak, mint Giovanni Meli (XVIII. sz.) lgnazio Buttitta és Santo Cali (kortársak) - hogy csak néhányukat említsük. Tudjuk, hogy mindenféle kulturális, irodalmi jelenség egy történelmi-logikai fejlődés következménye. Ebből a szempontból a szicíliai költő hálával tartozik a klasszikus humanista elődöknek, de a közelmúlt olyan alkotóinak is, mint Cesare Pavese, Luigi Fiorentino, Salvatore Quasimodo. Pavese már a harmincas években szakított a hermetizmussal (első kötete, a Lavorare stanca 1936-ban a hermetizmus fénykorában jelent meg). Fiorentino, aki Mazaro del Vallóban született 1913-ban és 1981-ben, Triesztben halt meg, közvetlenül a háború után jelentette meg az Il Manifesto dell'Ausonismo című művét, mely átmenet a klasszikus és a modern költészet között. Azt mondtam a bevezetésben, hogy nehéz dolog volt számomra e tíz költő kiválasztása. Másokat is kiemelhettem volna, további negyven-ötven költőt, akik valamennyien figyelemre méltók. Őket választottam, tízüket, mert, véleményem szerint, ők különösen érzékenyen reagálnak lényeges társadalmi és személyes problémákra, humanitárius törekvéseinkre. Sajnos, nem mindegyikük van már közöttünk. Bartolo Cataffi 1979-ben halt meg Milánóban, ahol sokáig élt; s bár Olaszország gazdasági fővárosának hermetikus világában élt, nem felejtette soha szülőföldjét, az igazságtalanságokat, melyeket e földnek el kellett szenvednie Itália egyesítése után, de előtte is, és ennek világos kifejezést adott műveiben. Másikuk, egy költőnő, I rene Reitano Mauceri 1972-ben hunyt el, Cataniában. 30 �Siracusaban született. Bár teljes szívével szülőföldjének hellén hagyományaihoz, mitológiájához kötődött, gyakran vallott fájdalmas szerelemmel a szicíliai, a déli nehéz élet gyönyörűségeiről. A többiek is tősgyökeres szicíliaiak, költészetük beleillik az I m pegno 80 hitvallásába, bár hangjuk természetesen egyenként különbözik, emberi, esztétikai ízlésük szerint, egyéni színezetű. Van azonban, ami közös bennük, ami összeköti őket: az életbe, a kultúrába vetett hit, az autonóm szellem, a demokratikus elkötelezettség, a szép és az igaz szeretete, és mindenek fölött a vágy, hogy az érzelmek teljességét átéljék, melynek alapja az ismeretek és gondolkodás során szerzett méltóság, a tudatos létezés és cselekvés, a szó kultuszán keresztül vezető alkotási folyamat, mely egyszerre szenvedés és gyönyörűség, a világ minden táján, ahol ész és szenvedély párosul. Végezetül köszönet drága barátaimnak, a P a ló cfö ld olvasóinak, hogy megtiszteltek figyelmükkel, köszönet szeretett öcsémnek, B a ra n y i Feren cn ek , akinek jóvoltából egyre jobban megismerhettem és becsülhettem a büszke, érzékeny magyar nép emberi és kulturális teljesítményét. (Romhányi Ágnes fordítása) IR E N E R E IT A N U M A U C ER I Két miniatűr 1. H AZÁM Mint érintetlen vitorláshajót egy üveg türelmes védelmében, szívemben - örök palackba zárva hordozom hazámat. 2. N A R A N C SO K Narancsvirágok csillagképein átsütnek a csillagok. A dús narancsok aranylámpásain apró napok ragyognak. Az én földemen soha sincs sötét. (Romhányi Ágnes fordítása) 31 �SALVATORE GIUBILATO Fohász Szicíliából, Comisóból ne rakéták szálljanak magasba, pusztító, halálos fegyverszörnyetegek, inkább ártatlan galambok keringjék körbe a világot magasan fenn az égen hirdessék ekképp a békét! A nap tűzáradatával dacoló szigeten, a földön, mely már kiemelkedett a sárból, s jelképe lett a küzdelmes túlélésnek, ne a tenger haragos barázdáiba vessenek „Cruise” atomvirágot őrülten lángoló ésszel, szorgalmasan gyilkos kezekkel, hanem földünkbe ültessünk olivákat, melyek dacolnak az idővel, narancsfákat, hogy fűszerezzék meg a levegőt, s magányos, erős szentjánoskenyérfát, sok adakozó szőlővenyigét, hogy gyümölcsözzenek és éljenek örökké, most és az eljövendő évezredekben... (Romhányi Ágnes fordítása) BARTOLO CATAFFI Messinai sírfelirat Ez az igazi forgalom a Szoroson át. Parttól partig, oda-vissza hordjuk újságpapírba csomagolva a nyomorúság élő hegyeit. Zuhog rájuk a napfény. A két part vakító sírkő, s közöttük az állam hajói meghajtják szép zászlaikat. (Romhányi Ágnes fordítása) 32 �SANTO CALI Szendergő kisgyerek Csupa önvédelem, ahogy alszol. Szuszogásod apró mécslángot rebegtet az éjszakámban. Elviselhetőbb így a sötét. Éjjelente, angyaltalan egek vándora, én, nem lelek megtartóbb menedéket, mint ezt a kis alvót. Az elveszett Édenkert nem igéz, de azt hadd hihessem: joggal álmodom, hogy ez a csöppség énrólam álmodik. Nincstelennek, jogfosztottnak érzem magam, mikor elképzelem: ez a kis alvó sose tudja meg, hogy én csak azért alszom el már, hogy azt álmodhassam: énrólam álmodik. (Papp Árpád fordítása) VINCENZO MASCARO Új dimenziók A lélek új dimenziói érlelődnek. Az idő - rohanó víz. Megöregedett napok, kihúnyóban, megöregedett istenek, vonagló, halotti táncban. És a meghurcolt eszmékből, és a meghurcolt szívekből kibontakozik, felmerül a távoli Elízium megújult látomása. (Papp Árpád fordítása) 33 �GIOVANNI LOMBARDO A sirály repülése Néha a nyugati Néha a nyugati szél Néha a nyugati szél durva hullámokat hajt Ki tudna megállítani téged, Te önfejű, fehér sirály, amikor ott lebegsz fönn a magasban? a sziklának a piroslámpás móló szikláinak és hatalmas habok legyezői röppennek Olyankor Olyankor megállok, hogy téged nézzelek, megállok, nézlek. röppennek a kőfal fölé. Akkor Akkor megállok, hogy téged nézzelek, amint makacsul, szabadon szárnyalsz, szembe a széllel, míg mi, emberek behúzódunk autónk felhúzott ablakai mögé, halászbárkák hánykódó menedékébe. Akkor megállok, hogy nézzem szárnycsapásaid, lassú emelkedésed, makacsul szemben a viharral. A szürke viharban, Szicíliánk viharában, melybe rakéták és a maffia hullatja magvait, fáradt és dacos repülésed reménnyel nyitja meg az ajkakat. Óh, a te harcos szabadság-röptöd, szemben a mérges széllel, szemben a széllel, mely lefejezi az erdőt, letarolja a hatalmas fenyőket! Szemem távlatot veszt ha röptöd ha fehér röptöd ha fehér fehér röptöd szabadságröptöd megtörik valahol. (Romhányi Ágnes fordítása) 34 �IGNAZIO BUTTITTA A kalózok Ennyi vérszínű bárkát Csupa szín volt a tenger, sosem látott Palermo, de fakó ma a tükre, ördögarcú kalóznép a sok tébolyodott hal jött, akár lombra hernyó. bolondmód menekülne. A napfényt elrabolták A napfényt elrabolták e hordák e hordák s nagy az éjszaka immár, s nagy az éjszaka immár, sötét lett, Szicília, sötét lett, Szicília, Szicília sírjál! Szicília, sírjál! Narancsfák aranyát is Nincs a lányok szemének elrabolta e banda, ragyogása, se lángja, csupasz már a határ is, elvitték a kalózok puha pára sincs rajta. tükör nélküli tájra. A napfényt elrabolták A napfényt elrabolták e hordák e hordák s nagy az éjszaka immár, s nagy az éjszaka immár, sötét lett, Szicília, sötét lett, Szicília, Szicília, sírjál! Szicília, sírjál! (Baranyi Ferenc fordítása) 35 �ROLANDO CERTA Regina noptii Est virága, regina noptii, niktalouloúdia, honnan veszed különleges varázsod? K i teremtett ilyennek? Akár a szerelem, titokzatos vagy. Ha pártáid kitárod: én álmodozni kezdek rajtad felejtett szemmel. Velem egyszólamú vagy: veled halnék, ha elhallgatna léted, ha nem lennél, nem jöttem volna én sem világra - ezt tudom jól. Est virága, regina noptii, niktalouloúdia, ameddig bűvöd elhat: az éjszaka elárad illatoddal. A nappalok megsebző fénye ellen szemhéjadnak redőnyét leereszted bár tudnék élni én is hunyt világban! Titokzatos virág vagy én csak költő: titkok szolgája vo ln ék ... (Baranyi Ferenc fordítása) 36 �EMANUELE GAGLIANO Óda Itáliához Száz éve már, hogy boldogítod földjeinket, az Etnát, a Gran Sassót, a Murgét és a Silát. A kopár Délből csinos bazárt csináltál, a Te bazárodat. Száz éve már, hogy mutogatnak ránk, levethetetlen maskaráinkra, melyekben örökké bolondok vagy örökké gyilkosok vagyunk. Mi vagyunk jól trágyázott termő talaja a Te felvirágzó kultúrádnak, mi vagyunk a Cinecitta szánandó kísérleti állatai. Ha kell, el is adsz, úgy is régen elnyertél Te, ravasz crupié, hiszen mindig nálad a bank. Gazdasági csoda? Csoda, igen csoda, hogy emésztő szeretetednek még ellenállunk. (Rigó Béla fordítása) 37 �ANTONINO CREMONA A hold A kocsi köhögve vánszorog. Bekerítették a sötétet a fák, a falak és mögülük neszek kapkodják a tekintetet. Romok közt búbosbanka rikácsol. Fészke őrült géppuska torka. Mire megszabadul a kínlódó szekér, már nem tud dalához visszatalálni. Megtaposnak az álmaink, ránk szabadítják a sötétség bestiáit. A cserépből kihajló bazsalikom árnyába rémült egérke lapul, mikor megvillanó luparával belő az ablakon a hold. (Rigó Béla fordítása) 38 �Magyarország a XX. században Sorsunk történelmi tételei Nincs könnyű helyzetben a tisztelt olvasó, ha a könyvesboltok túlkínálatában fölfedezi legújabb kori történetünk frissen kiadott összefoglaló kötetét. A vásárlói szándék elbizonytalanodásának több oka lehet. Például az, hogy a Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett munka díszes-fényképes borítója inkább emlékeztet egy évkönyvre, mint egy jelentős tanulságokkal szolgáló, maradandó értékű tudományos szintézisre. Pedig az i g é n y , amit a címben a szerzők megfogalmaztak jelentős és figyelmet érdemlő vállalkozásra utal: Magyarország XX. századi történelmének bemutatására. A kötet megjelenését nagyon fontos tényezők indokolták. A kiadói és a szerzői törekvés mögött egyértelműen annak a problémakomplexumnak a fölvállalása húzódik, melyet összefoglalóan a nemzeti azonosságtudat súlyos zavarának szoktunk nevezni. Olyan bántó hiányosságok megszüntetésére tesz kísérletet ez a törekvés, melyek pótlása nélkülözhetetlen társadalmunk szocialista továbbfejlődéséhez: a mind gazdagabb árnyalatú, társadalmi gyakorlatban megvalósuló nemzeti egységhez. Más vonatkozásban viszont az elmúlt évek demokratizálódó légkörében lezajlott és nemzeti sorskérdéseinket tisztázó viták, tudományos tanácskozások, társadalomtudományi elemzések után sürgető szükségességgel vetődött föl egy viszonylag egységes szemléletű, a „hivatkozási alap” jelentőségével bíró történelmi összefoglaló munka megjelentetése, mely egyébként képes a sematikus történelemfelfogás szívós közhelyeinek a meghaladására, valamint a reálpolitikai tényezőket és történelmi tényeket semmibe vevő szélsőséges álláspontok kritikájára, elutasítására. Hiszen az említett viták, kezdeményezések, a szűk körű kiadványok, a szakmai és publicisztikai „fáziskülönbségek” nemhogy hozzájárultak volna a nézetek közeledéséhez, a problémák tisztázásához, a szemléleti - s ezen keresztül cselekvési - együtthatás létrejöttéhez, de az indulatok időnkénti fellángolása csak a korábbi szekértáborok ellentéteit növelte, tartósítva így az elidegenedett viszonyt a nemzet legújabb kori történelme, valamint az országlakók széles társadalmi rétegei között. Különösen a mai tizen-huszonévesek közelmúltunk iránt tanúsított szinte példátlan közönye a figyelmeztető, ha fölidézzük a többi között L á n y i G u s z tá v , C s e p e li G y ö r g y és H a n k is s E le m é r vizsgálati tapasztalatait. A családi, az iskolai és a társadalmi gyakorlatban megnyilvánuló nemzeti történelmünkkel kapcsolatos értékközvetítések kuszasága, az ismeretek és vélemények felszínessége e nemzedékeknél - végső soron - a nemzeti összetartozás tudatának elbizonytalanodásához, a közösségi hovatartozási élmény elvesztéséhez vezetett. Éppen napjainkban érezzük egyre több bizonyíték alapján, hogy ez a helyzet milyen súlyosan képes gátolni társadalmi kibontakozásunkat. 39 �Indok tehát, ami egy olyan könyvnek a kiadását magyarázza, mely a nemzeti sorsváltozások racionális elemzésével hozzájárul a többszörösen sérült azonosságtudat rehabilitációjához, illetve szemléleti és elméleti biztonságával bizonyos rétegek számára a munkaeszköz szerepére is alkalmas, bőségesen felsorakoztatható. E szemléleti és gyakorlati kettősség kettős haszon! - a szintetizáló munka legfontosabb erénye, valamint a szerzők gondolkodásmódját, v i s z o n y u l á s á t meghatározó jellemző motívum is. Megnyilvánul e sajátosság abban, hogy a XX. századi történelmünk olyan áttekintését végzik el, melyben egyaránt helyet kapnak a jól ismert eseményekre vonatkozó új kutatási eredmények és azok a korábban félreértett tapintatból nem tárgyalt események és folyamatok, melyek komplex feldolgozására, illetve marxista értékelésére, az elmúlt években nyílt lehetősége a tudománynak. Ha néhányat kiemelünk a korábban „kényesnek” tartott problémákból, mint a monarchia gazdasági-politikai dinamizmusa, az I. világháború befejezésének történelmi alternatívái, ezek árnyalt bemutatása, Trianon ténye és katasztrofális következményei nemzeti létünkre nézve, a Horthy-rendszer differenciált értékelése, II. világháborús szereplésünk összetettsége, a párizsi békekonferencia megalázó diktátumai, avagy a koalíciós évek „nagy lehetőségének” bemutatása, értékelése stb., azonnal világossá válik, hogy ezek korábbi elhallgatása, a politika taktikai érdekeinek alárendelt leegyszerűsítő tárgyalása vezetett nemzeti tudatunk diszkontinuitásához, hiányosságainak kialakulásához. Az említett nyitottság és szemléleti „kettősség” szerencsésen kimutatható a vizsgált történeti korszak eseményeinek, folyamatainak és főszereplőinek a bemutatásában, értékelésében, valamint a történeti folyamatosságot a valóságban gazdagító társadalmi totalitás - a könyvben remekül hangsúlyozott - „kormetszeteiben” egyaránt. Ismerkedjünk meg ezek után a könyv legfontosabb állásfoglalásaival. Noha XX. századi összegzésre vállalkoznak a szerzők, ez természetesen nem képzelhető el az Osztrák-Magyar Monarchia államalakulatának mind átfogóbb megismerésére, e „különös házasság” sajátosságainak föltárása nélkül. A történelem paradoxona, hogy e kapcsolat létrejötte és megszakítása egyaránt fájdalmas volt a magyar nemzet számára. Az elfojtott forradalom és szabadságharc reményeihez képest a monarchia valósága mindenkor a nemzeti függetlenséggel kapcsolatos lelkiismereti konfliktusokat idézte, míg a Trianonhoz vezető válási folyamat a nemzetet történelmének mélypontjára sodorta. Gergely Jenő, a fejezet írója, példás elemzésben mutatja be a korszak gazdasági-kulturális dinamizmusát, a politikai rendszer liberalizmusának előnyeit, a szabadságjogok intézményes garanciáit, nem hallgatva el annak szociális, társadalmi korlátait. Szerencsés kezdeményezésnek számít, amint a szerző leszámol a nemzetiségek „asszimilálásának”, az erőszakos magyarosításnak korábban oly sokat hallott téveszméivel, elfogadva, hogy bizonyos körök és egyes egyéni kezdeményezések valóban okozhattak sérelmeket a nemzetiségi lakosság mindennapjaiban. A vonatkozó források és más értékelések megidézése után ezúttal is emeljük ki vélekedését a századforduló Magyarországának nemzetiségi viszonyairól: „A történelmi folyamatok mérlegelése után ma is megállapíthatjuk, hogy a magyarosítás javarészt magyarosodás volt; spontán, természetes folyamat.” Máig 40 �vitatott kérdés, hogy vajon szükségszerű volt-e a monarchia - s ezen belül a történelmi Magyarország - szétesése, avagy radikálisabb belső reformokkal továbbéltethető lett volna Európának ez a sajátos képződménye. Mindenesetre örvendetes, hogy Gergely két helyen is utal arra, hogy „a történelmi Magyarország összeomlása nem volt elkerülhetetlen történelmi szükségszerűség, de a monarchia felbomlásának alternatívája eleve benne rejlett belső ellentmondásaiban; viszont elkerülhetetlenné ez csak a háború elvesztésekor vált”. Ennek világpolitikai összefüggéseiről pedig érdemes tudni: „ A z antant hadicéljai között sem szerepelt a monarchia, még kevésbé a történelmi Magyarország felszámolása, sőt még annak jelentős m értékű meggyengítése sem .” A könyv érdeme, hogy részletesen föltárja azokat a folyamatokat, melyekben az említett stratégiai státus quó a világháború négy esztendeje alatt, majd 1918 és 1920 között felbomlott, s miként alakult ki a Kárpát-medence történelmi integritásából a kisebbségek szeparatista törekvései nyomán - az antant manipulációinak engedelmeskedve - az apró nemzetállamok sokasága. Létrejöttükkel eleve az újabb világháborús konfliktusok veszélyét hordozva. Hasonlóan árnyalt és az összefüggésekre figyelő a forradalmak korának és változásának tárgyalása. A jól ismert események tényeken alapuló megközelítése, e korszak politikai, eszmei sokszínűsége, az események tragikus és heroikus szélsőségeinek az összekapcsolása a könyv legjobb fejezetei közé emeli, számos új tanulsággal gazdagítva korábbi ismereteinket. Az ismert tanulságok mellett ne felejtsük el, hogy 1918. november 4-én a KM P moszkvai megalakulásakor „ A kom unista párt vezetőségében helyet kaptak a magyarországi nem zetiségek képviselői is, ami azt jelezte, hogy a hazatérő kom m unisták egy soknemzetiségű állam fennmaradásával számoltak, amelyben a munkásság összefogása legyőzi a nem zeti ellentéteket.” Gergely Jenő e hangsúly elhelyezésével csupán érzékletesebbé teszi az elvakult nacionalizmusok és szeparatista törekvések sikerének tragikumát, a reakciót szolgáló szerepét a közép-európai „újjászületésben” . A „kompország” látomás valósága ebből a történelmi helyzetből érthető meg igazán, nemzeti történelmünk XX. századi „hullámmozgása” ezektől az eseményektől veszi kezdetét. A Horthy-rendszer keletkezése és bukása egyaránt e „hullámmozgás” mélypontjának tekinthető, a költő szavaival mondva: „vérben és mocsokban” valósult meg. Akár a Tanácsköztársaságot követő fehérterrorra, akár a nyilas pribékek nemzetvesztő tombolására gondolunk, e helyzetkijelölést el kell fogadni. A könyv jelentős szemléletformáló sikere azonban, hogy képes a két mélypont közötti nemzeti talponmaradás differenciált bemutatására, a fejlődés eredményeinek és korlátainak marxista értékelésére. A biztos tényismerettel és szemléleti következetességgel megírt fejezetek elolvasása után nyilvánvaló eredménynek tudhatjuk, hogy a magyarság Trianon katasztrófája után is képes volt az önálló állami létre, hogy az általánosnak mondható konzervativizmus ellenére az oktatási, művelődési és egészségügyi intézményhálózat európai színvonalon működhetett, hogy az ideológiai monopóliumok hatása mellett bizonyos korlátozott körben mind a népi, mind a szociáldemokrata „baloldal” szellemi pluralizmusa éreztethette dinamizáló hatását. N oha kétségtelen tény, hogy a fasiszta Németország közelsége nem maradhatott hatás nélkül a konzervatív-arisztokrata kormányvezetésre, az öszszefoglaló munka tényként említi a nemzeti szuverenitás azon megnyilvá41 �nulásait, melyek akár a lengyel menekültek befogadásával, akár az ún. „zsidókérdés” végsőkig „türelmes” kezelésével váltak kézzelfoghatóvá. A két mélypont közötti kedvező tendenciák vállalásával és bemutatásával a szerzők korántsem akarják a felelősséget elhárítani e korszak irányítóitól, a II. világháború katasztrófájáért vétkes vezetőktől. A magyarság életereje, a szellemi élet legjavának értelmisége, az Európa előtti bizonyítási kényszer pozitív hatása mind-mind azt igazolják, hogy létezett ebben az időszakban is felelős politikai kezdeményezés, áldozatos termelésre képes dolgozók sokasága, valamint a haladás mellett elkötelezett politikai erők tömegbázisa. Romsics Ignác és Pritz Pál érdeme, hogy e korszak megdöbbentő kettősségét biztos érzékkel tudják megragadni. A rendszer válsága és politikájának csődje a II. világháború kitörésével és különösen a Szovjetunió elleni hadba lépéssel vált nyilvánvalóvá. A nemzetközi politikai skálán a rendszer presztízse ettől kezdve rohamosan csökkent. A konzervatív kormányzatok történelmi tévedésének, ami meggátolta a német szövetség mielőbbi felszámolását, meghatározó oka az volt, hogy a rendszer „mentése” elképzelhetetlen volt egy esetleges szovjet győzelem és magyarországi bevonulás esetén. Pritz Pál tömör összefoglalásában ez így hangzik: „ A z ország vezetői számára - bármit is hangoztattak - nem az volt az elsődleges cél, hogy a magyar népet kím éljék a háború pusztításaitól, hiszen akkor az öldöklő küzdelem be bele se bocsátkoztak volna. Sokkal inkább első helyre a rendszernek a háború utáni időkre történő minél épebb átmentését állították.” E politikai vakság - ti. a Szovjetunióval való megegyezés merev elutasítása - menthetetlenül vezette az országot a teljes pusztulásba. A szánalmas kiugrási kísérlet ahelyett, hogy a nemzetközi mezőnyben javította volna a nemzet hitelét, a totális nyilas hatalomátvételt eredményezte, az ország szinte végzetes anyagi és erkölcsi leépülését indította meg. A szerzőt dicséri, hogy tárgyilagosan foglalkozik azzal a szinte példa nélküli helyzetsorozattal, amit kihasználatlanul hagytak a „háborús magyar kormányok” . Csak példaként idézzük az utolsók egyikét, miszerint: „Sztálin azt akarta, hogy Budapestet »futólépésben« foglalják el”. A totális fasiszta diktatúra, valamint a megszálló német csapatok cinizmusa azonban állóháborút erőszakolt ki a 2. ukrán front parancsnokságától, ezzel romhalmazzá téve a végsőkig óvott fővárost, mintegy a „nemzetmentés” történelmi tragédiáját reprezentálva. Szeretnénk e könyvismertetésben is azt hangsúlyozni, amit a kötet oly bőséges tényanyaggal dokumentál, hogy a magyarság igazi „hovatartozását” a nyilasok és a németek uralma alól felszabadult országrészeken bizonyította, a helyreállítás munkálatainak példás megszervezésével, valamint a helyi hatalmi szervek öntevékeny, demokratikus létrehívásával és funkcionáltatásával. Balogh Sándor korábbi kutatási tapasztalatainak birtokában ragyogóan képes érzékeltetni azt a „mai ésszel” felfoghatatlan helyzetet, melyben rommá lőtt és kifosztott ország lakói a közvetlen demokrácia gyakorlatában - gondoljunk a földosztó és üzemi bizottságokra, a népbíróságokra, a helyi közigazgatás szerveire, a „népi bizottságokra” ! - hozzáláttak az embert és nemzetet egyaránt próbára tevő újjáépítő munkához. Az ideiglenes nemzeti kormány ezzel párhuzamosan végezte a belső és nemzetközi politika színterein a maga munkáját; megfizetve a bukott rendszer felelőtlenségéért a súlyos és semmivel nem csökkenthető árat. E kemény tehertétel ellenére - melynek rész42 �leteit a szerző pontosan, a tényekhez ragaszkodva ismerteti - a koalíció formáját megvalósító kormányzati-nemzeti egység sikere nyilvánult meg az 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokon. Példaérvényűnek minősül, hogy a kormány az első nemzetközinek számítható egyezményét Romániával kötötte 1945. júliusában; példát mutatva e térség egymásra utalt népeinek közeledésére. A koalíciós évek politikai dinamizmusát, a demokrácia „energiafelszabadító” hatását a társadalmi kibontakozásban sajnálatosan beárnyékolta a párizsi békekonferencia, ahol 1947. február 10-én írták alá a magyar békeszerződést. Míg Trianon ténye és példátlan következményei a magyarság történetében lassan közgondolkodásunk szerves és nélkülözhetetlen részévé válik, addig a párizsi békediktátum „szigorú” és „súlyos” kötelezettségei még kevésbé tudatosultak előttünk. Nem csupán azért, mert a Trianonban megkezdett mondatot 1947-ben, Párizsban fejezték be sőt, ha a „pozsonyi hídfő” kérdésére gondolunk, Csehszlovákia javára még módosítottak is az ott megrajzolt határokon - , nem is csak azért, mert a jóvátételi kötelezettség mértéke messze meghaladta az ország normális teljesítőképességét és nem csupán az ismét kisebbségi sorba került magyarság nemzetközi jogvédelmének az elmulasztása miatt (amit egyébként Balogh Sándor is a békeszerződés egyik komoly fogyatékosságaként említ, hiszen mint írja: „ Erre egyébként már csak azért is szükség lett volna, mivel a békekonferencia anélkül döntött, hogy akár egyetlen esetben is megkérdezte volna az érintett nemzetiségi lakosságot, mely állam keretein belül óhajtana élni.”), hanem elsősorban azért, mert Magyarország helyét e diktátum jelölte ki hosszú időre az újrarendeződő Európában. Így napjaink eredményei, sokszor túlzottan természetesnek érzett sikerei, miként az ebből következő lehetőségei is ebből a „történelmi látószögből” érthetők meg és tudatosíthatok igazán. Balogh Sándor meghatározó történetírói egyénisége nem csupán a kötet szerkesztőjeként érvényesül, hanem e fejezet összeállításakor, megírásakor is érzékelhető. Biztos anyagismerete, tanulságos és követendő szemlélete, a koalíciós idők pártharcainak, politikai intézményrendszerének, az intézményesült demokrácia népi jellegének árnyalt bemutatása, érzelemmentes, mégis elkötelezett véleményalkotása legalábbis elgondolkodtató, s ennek nyomán a személyes azonosulást is elősegítő. Olyan erények ezek, melyek ismert történetíróink tiszteletre méltó sorában képesek egyéniséggé avatni a szerzőt, mégpedig történelmünk egyik kiemelkedően szép és sikeres korszakának szakértőjeként. A hidegháborús légkörben a politikai küzdelmek sajnos szintúgy megmerevednek, mint a nemzetközi kapcsolatok. A koalícióba tömörült pártok érdekképviseleti funkciójának erőltetett fölszámolása, az egypártrendszer diktatorikus, szektariánus hatalomra kerülése, a demokratikus ellenőrző fórumok fölszámolása egyként a hatalmi rendszer torzulásához, a sztálini dogmák társadalomképének gyakorlati erőltetéséhez, s ezzel a felszabadulás utáni esztendők ígéretes kezdeteinek a zsákutcájához vezetett. E torzulások bonyolult következményeit szintén higgadtan tárgyalják a szerzők, jelentősen árnyalva az „ötvenes évekről” kialakult sémákat. Az 1956-os válság október-novemberi eseményeinek bemutatása is törekszik a korábban részletezett szemléleti „kettősség” megvalósítására. Új elemként jelentkezik az okok és eredők differenciált bemutatása, az események alakulásának folyamata, ennek tartalmi össze43 �tettsége, kül- és belpolitikai összefüggés-rendszerének tárgyalása. Ezt a történetíró számára többszörösen is nehéz feladatot Iz sá k L a jo s jövőbe mutató következetességgel, s a mai nemzedékek mindegyike számára megszívlelendően oldotta meg. A könyv 1980 márciusáig, az M SZM P XII. kongresszusáig tárgyalja hazánk leújabb kori eseményeit, majdhogynem napjaink történéseit. Ezekre a fejezetekre is jellemző mindaz, amit már korábban részleteztünk, s amit leginkább a „reformelkötelezettség” fejez ki. J a k a b S á n d o r hitet tesz a szocializ mus demokratikus gyakorlatának sikerei mellett, és veszélyesnek, sőt károsnak minősít minden retrográd, a visszalépést segítő intézkedést, vagy mulasztást. Ezek a lapok, ismételten igazolják a vállalkozás sikerét, hiszen a múlt, a jelen és jövő egységét, összefüggéseit itt érezzük a „legkézzelfoghatóbban” . (Kossuth) N É M E T H JÁ N O S ISTVÁ N 44 �Eszme és valóság Jegyzetek Bibó István válogatott tanulmányaihoz B ib ó István eszméit lehetetlen valamiféle teoretikus séma alapján értelmezni. Némileg talán rezignált belenyugvással is állíthatnánk ezt, hiszen életművének - melyből a M a g vető K ö n y v k ia d ó n á l jelent meg egy viszonylag részletes válogatás - egyetlen része sem illeszthető zárt értelmezési keretbe. És talán egy pillanatnyi megtorpanásra kötelezően is, mivel tanulmányainak többsége mégiscsak hordoz olyan alapértékeket, melyek valamilyen közös gondolati szálra felfűzhetők. S ez a gondolati szál akár elemzési paradigmaként is felfogható, de csak abban az értelemben, hogy gondolati rendszerében nem a megfellebbezhetetlen igazságokat keressük, hanem a mindenkori társadalmi valóságról kialakított és elméletileg igazolt reflexiókat. Figyelembe véve, hogy számos írásában és előadásában gyakran kényesnek számító, s a „hivatalos igazságoktól” merőben különböző kérdéseket vetett fel, ez az alapállás szükségszerűnek és elkerülhetetlennek látszik. Nyilvánvaló összhangban a kritikai gondolkodásnak azzal a nagyon is régi jellemzőjével, m ely nem a valóságot igazítja az eszm ékhez . Mert ha Bibó István valamit radikálisan elvetett, az éppen a sémaszerű gondolkodás. Nem holmi ösztönös reflextől vezérelve, hanem a valóság kritikai értelmezése alapján. A napjainkban valamennyire is példaszerűnek tekinthető gondolkodói vagy eszmélkedő magatartása így válik morálisan elfogadhatóvá és követendővé. S ami a hol rejtőzködő, hol nyilvánvaló bibói „másként gondolkodást” illeti, ez sem lehet kizárólagos minősítő kategória. Hiszen első megjelent írásától kezdve, igyekezett megszabadulni a klisészerű elemzési módszerektől és ítéletektől (akár jogi tanulmányokat írt, akár politikai esszéket). És ha tudósi és közírói jelentőségét egy időben oly sokszor vonták is kétségbe, életműve mára m egkerü lh etetlen n é vált. Nemcsak azok számára, akik a - még mindig nem kellően „szalonképes” - politikai pamfletjeit keresik, hanem azoknak is, akik kimagasló gondolkodói teljesítményének politikai, szociológiai vagy jogelméleti eredményei iránt érdeklődnek. Nyilván az utóbbiak lesznek többen, mert mindazon írásai, melyek tragikus élethelyzetétől m o tiváltan születtek, inkább egy sajátos egzisztenciális és lelkiállapot megnyilvánulásai közé sorolhatók. Kivétel talán A z eu ró p ai társad alo m fe jlő d é s értelm e című tanulmánya, mely szuggesztivitásában semmiben sem különbözik más antimarxista jellegű műveitől. Magától értetődő logikából fakadóan, de elméletileg mindenképpen megalapozottabban. Azzal, hogy a marxizmus főbb centrális kategóriáit - mint például a tulajdon, érdek és a hatalom - szisztematikusan bírálja, sokkal komolyabb és kevésbé közhelyszerű kritika számára kínál érveket az „erőszak- és hatalomközpontú” szocializmus jellemzőivel kapcsolatban, mint amit a totalitariánus politikai rendszerekről régóta kialakítottak. Nem kevésbé pedig azokkal a vélekedésekkel szemben, melyeket unos-untalan hangoztatnak a szabadság és demokrácia nélküli szocializmusról. Csakhogy ennek az írásnak az alapján - még ha gondolatilag összegező jellegűnek tekinthető is - meglehetősen egyoldalú és felületes képet 45 �alakíthatnánk ki Bibó István gondolatrendszeréről. Mindenekelőtt azért, mert életműve sokkal többrétűbb annál, semhogy redukálható lenne marxizmuskritikájára. Általános érvényűnek épp azok a megállapításai nevezhetők, melyek az alapértékeknek tekintett d e m o k rá c ia , sza b a d sá g , igazságosság társadalmi megvalósulásának jellemzőivel foglalkoznak. Olyképpen, hogy m a - a megváltozott körülmények ellenére - igaznak és kikezdhetetlennek érezzük. Valójában azonban nem is annyira felismeréseinek időszerűsége és társadalmi relevanciája lep meg bennünket, hanem inkább az a meggyőző érvelésmód, ahogyan például a kényszer és a szabadság antinomikus viszonyát, vagy a demokrácia alapintézményeinek működésmechanizmusát tárgyalja. Más-más hangsúllyal ugyan, de életművében minduntalan megjelenik a társadalom viszonyrendszereiben feszültséget okozó, s e feszültség feloldását elősegítő vagy gátló politikai, jogi, erkölcsi tényezők értelmezése. Így egyebek között a félelemé, a jogfosztottságé, a demokrácia hiányáé. Mintegy a valóság követelményei szabta korlátokkal való ütközésekből fakadóan, mutatva fel a demokrácia „ellehetetlenülését” . Legszembetűnőbben persze életművének korszakhatárai világíthatnak rá gondolkodásmódjának változására. S amennyire az azonos gondolati megközelítés egyáltalán felismerhető, ez éppen tá rsa d a lo m k r itik a i attitűdjével függ össze. Valójában akkor is, mikor indíttatásával teljességgel adekvát tudományos kérdésekre keresi a választ. 1935 és 40 között például érdeklődésének középpontjában csaknem kizárólag szaktudományi jellegű promlémák állnak. Ám a nemzetközi jog meglehetősen tágan értelmezett tárgykörébe tartozó cikkek is ékesen tanúskodnak Bibó István szuverén gondolkodásmódjáról. A tanulmányok gondolati megformáltsága ezt ugyanúgy jelzi, mint a bizonyítékok mérlegelésén alapuló érvelésmód. Értékszemléletében kezdettől fogva kitapinthatok a valóság kritikai feldolgozásán alapuló ítéletek. Társadalomképének változását - amint Huszár Tibor önálló kötetként is megjelentethető utószavában írja - különösen abban a tanulmányában érzékelhetjük, melyben Erdei Ferenc szociográfiai munkásságával foglalkozik. Újra csak azzal a személyes helyzettel is nyilván összefüggő körülmény miatt, hogy a polgárosodást igénylő - nemegyszer követelő - demokratikus magatartást és társadalomszervezést egyre elodázhatatlanabbnak tartotta. Még ha politikai elveinek nyílt kifejtése hiányzik is az e témakörbe sorolható írásaiból, utalásai félreérthetetlenné teszik értékítéletét. Persze nemcsak szakcikkeket írt ebben az időszakban, hanem különféle témájú esszéket is. Így például morálfilozófiai szempontból foglalkozott a pénz jelenségével, az elit és a szociális érzék viszonyával, illetve a válogatásban ugyancsak olvasható k ö zig a zg a tá s jogszerűségi és eredményességi kritériumaival. Jóllehet elméletileg pontosan kimunkált tételei csak igen áttételesen kapcsolódnak az akkori történelmi-társadalmi helyzethez, mégis alapját képezik annak a fordulatnak, amely a szerző világlátásában 1945-71 között végbement. Más megfogalmazással élve, akár úgy is mondhatnánk: a történelmi változások kényszerítették Bibó Istvánt arra, hogy alkotói szerepet váltson. Szaktudósi szerepéből kilépve, egyre nagyobb figyelmet fordít a társadalmi gyakorlatban zajló folyamatokra, s a politikai szférában bekövetkező változások éppúgy vizsgálódási terepként jelentkeznek számára, mint a koalíciós időszak sokat emlegetett pártküzdelmei. Kérdés persze, kínálkozik erre nyomban a fanyar kétely, ez véletlenszerű vagy tudatos elhatározás volt-e? Utólag szemlélve - legalábbis a történeti tények birtokában - mindenképp tudatos elhatározásnak tetszik - hiszen világosan látta, hogy a második világháború 46 �végével elkerülhetetlenül új európai rend alakul ki, melyben Magyarország sajátos helyzetet foglal majd el. S miután a változás irányát a politikában végbemenő folyamatok erőszakolt vagy természetes - szóhasználatával élve szerves - módosulásaitól várta, kísérletet tett a társadalmi folytonosság és megszakítottság kettősségében megjelenő jövő lehetőségeinek felvázolására is. Nem a szocializmus ellenében, hanem éppen, mint reális alternatíva elfogadásával. Félreérthetetlenül hitet téve ugyanakkor amellett, hogy „Európa számára a folyamatosságnak és a jövőformálásnak komoly igényével csak egyetlen világnézet lehetséges: az emberi személyiség tiszteletén alapidó felfogás, a sz.abadság és a demokrácia világnézete, mely a ma számára magában foglalja a hatalom spiritualizálódásának és az. osztály nélküli társadalomnak a követelményeit”. Ez viszont már a tudatos társadalomformálás határainak kérdéséhez visz el bennünket. Egyidejűleg pedig a demokrácia elméleti és gyakorlati alapjainak kérdéséhez is. Annak felvetéséhez és boncolgatásához, hogy vajon idealisztikus alapon vállalhatjuk-e a demokratikus hatalomszervezés és politikai magatartás parancsát, kívülről vagy inkább „felülről” érkezettnek tekintjük-e, valamiféle adománynak, egyszer s mindenkorra meghatározottnak, érvényességének határait illetően változatlannak, vagy pedig a magunk akarata eredményének, olyasvalaminek, ami felett mi emberek döntünk, s így mi határozzuk meg annak határait is, mindannyiunk érdekében élve, ha kell, a módosítása jogával. Nem mulasztva el azt sem megkérdezni, vajon a szabadság és az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság és a jogszerűség társadalmi megvalósulásának milyen „külső” feltételei vannak? Bibó István ezúttal is elveti a gazdasági vagy a forradalmi szükségszerűség ideológiáján alapuló társadalomképet, s valódi lehetőségnek a népfrontpolitikán alapuló politika- és társadalomszervezést tartja. Nem valamiféle „harmadik utas” megoldásként, hanem sokkal inkább a társadalom progresszív erőinek együttes tetteként. Paradoxnak tűnhet, mégis igaz, hogy 1945-48 között úgy vált politikai személyiséggé, hogy a - nemritkán ádáz - pártharcokból kimaradt. A Nemzeti Parasztpártba ugyan 1945-ben belépett, de ez nem befolyásolta abban, hogy elsősorban politikai esszéin keresztül váljék a közéleti-politikai folyamatok szereplőjévé. A demokratikus átalakulás eleven áramkörében élve, szellemi teljesítménye is megsokszorozódik. Elegendő csak olyan - szokatlanul heves vitákat kiváltó - tanulmányaira gondolni, mint például A magyar demokrácia válsága vagy A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. S még inkább azokra a politikatörténeti esszékre, melyekben a magyar társadalomfejlődés sokszor zsákutcába torkolló sajátosságait vette szemügyre. Ezek közül is kiemelkedik az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című írása. Akárcsak korábbi tanulmányaiban, a történelmi tények számbavétele ezúttal sem kizárólag a társadalmi fejlődés szerkezeti összefüggéseinek megvilágítását szolgálja, hanem a már felszámoltnak vélt ellentmondások újratermelődésének konkrét elemzését. De még csak nem is csupán a történetiség elvének tudatos alkalmazásáról van itt szó végeredményben (mivel sokszor hiányzik a pontosan argumentált események, történések feldolgozása), hanem annak az elméleti modellnek a felvázolásáról, mely lehetővé teszi a keleti és nyugati társadalomfejlődés homlokegyenest eltérő sajátosságainak analízisét. Feltételezése szerint a magyar társadalom történetében a tizenhatodik század elejére tehető az a cezúra, mely egyszersmind éles választóvonalat jelent az „egyensúlyban tartó társadalomszervezeti viszonyok” alakulásában. Míg a „nyugati értelmű” társadalomfej47 �lődés (mely kivált hazai történelmünk első ötszáz esztendejére jellemző) a „kis körökben megvalósuló, biztosított és kölcsönös személyes szolgáltatások, kötelezettségek, jogok és szabadságok” sokaságán alapult, addig a kelet-európai történelem a központosított uralmak és az uniformizált jogi intézmények rendszerén konstituálódott. S épp ez jelentette a kelet-európai társadalomfejlődés zsákutcáját. Bármi legyen is e téren az igazság, tisztán racionálisan gondolkodva, feltétlenül odajutunk, hogy a demokratikus társadalomszerveződésnek 1945-48 között kibontakozó alternatívái valóban magukban hordozták a „nyugati értelmű” társadalomfejlődéshez való felzárkózás esélyeit. S ebből adódóan azokat a citoyen eszméket, melyek a civil társadalom kifejlődésének és „felvirágzásának” kedveztek volna. Végső fokon nincs másról szó, mint az 1945 előtti történelemben mozdulatlanná merevedett szubordinációs struktúrák felszámolásáról. S ha mindez Bibó István számára csak bizakodás maradt, ebben a már ismert történelmi útváltás játszott legfőbb szerepet. Még ha a szó igazi értelmében vett társadalompolitikai programjai háttérbe is szorultak, eszméi teljességgel sohasem tűntek el. Mert - ahogyan Huszár Tibor is hangsúlyozza ebben az időszakban írt tanulmányai olyan vitairatokként foghatók fel, melyek a programadás igényével nemcsak a jelenben továbbélő, örökölt társadalmi szerkezeteket, előítéleteket kívánták megvilágítani, de a levés állapotában levő új struktúrák létét és jelentőségét is dokumentálták. Kérdés azonban, ez a dokumentálás ekvivalens lehetett-e azzal a pártprogrammal, mely az új struktúrák, az új hatalmi központok létrehozását tűzte ki célul? A hatalom túlzott központosításával együttjáró személyes uralom veszélyeire történő figyelmeztetés egyáltalán figyelembe vehető volt-e? „Határolt és tervezett forradalomról” beszélni - s még inkább annak lehetőségében bízni - nem tűnt-e túlságosan illuzorikusnak? Akár válasz nélkül is hagyhatjuk ezeket a kérdéseket, hiszen a fordulat évével bekövetkező változások ipso facto adták meg a feleletet. A teljes „némaságra” kényszerülő Bibó István úgy érezte, mintha az annyira áhított távlatok vesztek volna el. Nyilván ez önmagában is kiválthatta az adott politikai rendszerrel való radikális szembenállást. Későbbi visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy az 1956 előtti időszakot egyszerűen zsarnokságnak tartotta. Még ha ítéletében némi túlzást is érzünk, valamiképpen mégis rávilágít akkori magatartására. Amiként következtetéseket vonhatunk le az 56-os eseményekben vállalt szerepére is. S itt nemcsak államminiszterségére kell gondolnunk, s még csak nem is a téves helyzetmegítélésen alapuló állásfoglalására, hanem elsősorban az akkori időben tanúsított etikus magatartására. Mert akár kérlelhetetlennek is mondható szabadság- és demokráciatisztelete óvta meg bármiféle szélsőséges cselekvéstől. Ugyanakkor azonban mégsem kétséges: az 1956. november elején írt Tervezete - melyet kormánydokumentumnak tekintett - „teljesen figyelmen kívül hagyta az új realitásokat, a munkás-paraszt kormány létezését, az Elnöki Tanács hatályos rendelkezéseit” . S ezzel - akarva-akaratlanul - retrográd szerepet töltött be. Ennélfogva akármennyire logikusan és politikai magatartásával adekvátnak tekintsük is akkori állásfoglalását, semmiképpen sem alapult reálpolitikai ítéleteken. Á m ez a megállapítás is túlságosan egyoldalú lenne, ha nem vennénk figyelembe azt a körülményt, hogy Bibó István értékrendszerében az áldozatvállalás olyan etikai érték, melyet a közösségért végzett tevékenységek minősíthetnek. S még inkább azt a sokszor kifejtett véleményét, mely szerint „minden 48 �term ékeny társadalom szervezés a lap ja az a felism erés, hogy az em b erek között lek ü zdh etetlen érd ek ellen tétek nincsenek, csak görcsös fé le lm e k vannak, esetleg olyan görcsös fé le lm e k , m elyek m egm ereved ett társadalm i szituációkra ép ü ln ek , azonban nem valóságos érd ek ellen tétek re, hanem m egm ereved ett társada lm i szituációkból fa k a d ó érd e k e lle n té te k re .” Ebből a hosszúra nyúlt idé- zetből is kitűnhet, hogy Bibó István a „megmerevedett társadalmi szituációkat” a fejlődés és a társadalmi változás egyik legfőbb akadályaként határozta meg. Mint ahogy ugyane logika tükrében válik értelmezhetővé az a megállapítása is, mely szerint „a z egész tá rsa d a lo m fejlő d ésb en kizárólag az nevezh ető fe jlő d é s n e k és jö v ő b e m utatónak, am ely az em bert em bertő l gyötrő félelem felo ld á sa és ennek le g fő b b eszközeként a társadalom technikák hum anizálása, racionalizálása és m oralizálása fe lé m utat” . Elméleti munkásságának utolsó szakaszában írta le ezeket a mondatokat, mintegy szintetizálásaképpen mindannak, amivel csaknem fél évszázados tudósi, közírói eszmélkedése során foglalkozott. Nemcsak mélységesen humánusnak értékelhetjük az iménti gondolatokat, hanem mindenfajta társadalomszervezés alaptételeként is. Mert mit is tudna megragadni az emberi viszonyokból az az elmélet, amely a kétségbeesést, a reményvesztést, a távlattalanság nyomasztó félelmét ártatlan absztrakciókká silányítja? Vagy az az ideológia, mely a „társadalomszervezeti viszonyok egyensúlyát” az érdekekre és osztálytagozódásokra, nem pedig a „kölcsönös szolgálatokon” alapuló demokrácia és szabadság intézményesített formáira vezeti vissza? Sorolhatnánk még a kérdéseket, s egyértelmű válaszokat is találhatnánk rájuk Bibó István műveiben. Legkivált az olvasó műveltségén, szakmai tájékozottságán és világnézeti hovatartozásán múlik, mennyire tartja azokat érvényesnek vagy hamisnak. Jegyzetek és utószó nélkül is a több mint egyezernyolcszáz oldalnyi válogatásban ugyan találhatók vitatható gondolatmenetek, tudományos szempontból kétségbe vonható megállapítások (ezekkel Huszár Tibor részletesen foglalkozik), de egyetlen olyan megállapítást sem olvashatunk, mely ne tanúskodna Bibó István írástudói felelősségéről. Eszméi és a valóság között is ez teremti meg a hitelességet. (M a g vető , I - 3 . k., 1986. B p .) K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTVÁN 49 �SZ A K Á L Y SÁNDOR A katonai elit a z ellenforradalmi M agyarországon A magyar történetírás jelentős eredményeket mondhat már magáénak az ellenforradalmi Magyarország politika-, gazdaság-, eszme- és hadtörténelmének feltárásában. Komoly sikereket értek el az ellenforradalmi rendszer társadalmának történetét kutató szakemberek is, bár megítélésem szerint ez az a terület, amely még számos új kutatási lehetőséget nyújt, és a kutatások újabb jelentős eredményeket hozhatnak. Az újabb társadalomtörténeti kutatások jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy eltűnjenek azok az elsősorban a publicisztikában élő, de a szakirodalomban is előforduló - megfogalmazások, sommás ítéletek, amelyek az 1940-es, 1950-es évek politikai szükségszerűségéből fakadtak, de az objektív történelmi kritika próbáját napjainkban már nem állnák ki. A társadalomtörténeti kutatások részét képezik az ún. elitkutatások is, amelyek kezdete az 1960-as évek elejére nyúlik vissza. A kérdés fontosságát felvető írások, viták megjelenése, lefolyása óta több mint húsz év telt el és mindössze néhány publikált tanulmány jelzi ezeknek a fontosnak tekintett kutatásoknak az eredményeit. Előadásomban* az elitkutatásokhoz kapcsolódó, annak részét képező, az ellenforradalmi Magyarország hadseregének felső vezetésére, a katonai elitre vonatkozó kutatásokról szeretnék szólni. Úgy vélem, az ellenforradalmi rendszer katonai elitje szerepének, cselekedeti mozgatórugóinak megértéséhez elengedhetetlenül szükséges e homogénnek nem, vagy csak részben annak tekinthető csoport történelmi-szociológiai igényű vizsgálata. E vizsgálat eredményei hozzájárulhatnak a két világháború közti Magyarország politika-, hadés társadalomtörténetének jobb megismeréséhez, a hadseregnek, illetve felső vezetésének az ország sorsát formáló szerepéhez. Előadásomban - a rendelkezésemre álló idő rövidségére való tekintettel elsősorban az ellenforradalmi korszak katonai elitjének származásával kívánok foglalkozni és a lehetőségek szerint, röviden utalni az elit tagjainak iskolai végzettségére, katonai pályafutásuk egyes állomásaira, valamint anyagi helyzetére, jövedelmi viszonyaira. A hadsereg hierarchikus felépítéséből adódóan - csakúgy, mint más csoportoknál és rétegeknél - kialakul egy szűk vezetői réteg, az elit. Ez az elit döntő módon befolyásolja a hadsereg arculatát, határozza meg szerepét, tevékenységét. Az ellenforradalmi Magyarország huszonöt éve alatt, a katonai elitbe mintegy 1200-1300 személyt lehet besorolni. E besorolás alapvetően két szempont alapján készíthető el; az egyik a rendfokozat, a másik a beosztás. Ez a két kritérium általában fedi egymást, de - ha nem is nagy számban vannak alóla kivételek. M o rris Ja n o w itz amerikai történész-szociológus, 1964ben megjelent munkájában (T h e P ro fessio n al S o ld ie r) erről a következőket írta: „ A katonai intézm ény fo rm á lis struktúrája m iatt a katonai e lit a legm a50 �gasabb rangú tisztekből áll. N e m sza ba d azonban fig y elm en k ív ü l h agyn i azt a tényt, hogy a legtöbb m agas rangú tiszt alacsonyabb rangú tanácsosokra és specialistákra tám aszkodik, a k ik b efo ly á so ljá k a katonai döntések m eghozata lá ban .” Nézzük meg, hogy kik voltak 1919 és 1945 között azok a legmagasabb, illetve alacsonyabb rangú, de a katonai döntéshozatal szempontjait tekintve, jelentős beosztásokat betöltő tábornokok és tisztek, akik fontos szerepet játszottak a korszak katonapolitikájának a kialakításában. A kérdésre adandó válasz megfogalmazásához először is meg kellett határozni a katonai elitbe tartozók összességét. Morris Janowitz, és az ugyancsak amerikai M ills W right meghatározásainak, az elitre vonatkozó kutatási eredményeik felhasználása alapján úgy véltem, hogy az ellenforradalmi korszak katonai elitjébe beletartozik a huszonöt éves időszakban tényleges állományban tábornoki rendfokozatot elért minden személy - állománycsoportjára való tekintet nélkül -, továbbá a katonai attaséi beosztást betöltött személyek, a kormányzó szárnysegédei, a honvédelmi miniszter, a honvédség főparancsnoka, a Honvéd Vezérkar főnöke szárnysegédei, a hadseregek, hadtestek (korábban vegyes dandárok, illetve katonai körletek) vezérkari főnökei, a Folyami Erők, Légi Erők, a Repülő Erők parancsnokai és vezérkari főnökei, a testőrség parancsnokai, a tisztképző intézetek parancsnokai, valamint a jelentősebb HM- és Vkf-osztályok vezetői. E besorolási szempontok alapján alakult ki az előbb már említett 1200-1300 személyt tartalmazó névsor. Mivel a kutatáshoz, illetve a feldolgozáshoz szükséges adatokat a könyvészeti anyagok nem tartalmazzák, illetve csak kiegészítő forrásként szolgálhatnak, a kutatómunkát a Hadtörténelmi Levéltár, illetve a Magyar Néphadsereg Központi Irattára anyagára kellett építeni. (A szintén fontos iratanyagot őrző bécsi Kriegsarchivban ez idáig még nem volt alkalmam kutatni.) Az említett két levéltárban a személyekre vonatkozó iratanyag szerencsére zömmel megmaradt és hasznos adatokkal szolgált. A kutatások elsődlegesen a Had ügy-, illetve Honvédelmi Minisztérium tiszti személyügyi osztályának iratanyagára, a katonai anyakönyvi lapokra, valamint a katonai tanintézetek meglevő irataira irányultak. Ennek a jelentős iratmennyiségnek az átnézése során, megtaláltam a származáskategóriába sorolt adatok - a születés helye, időpontja, vallás, a szülők foglalkozása, a családok nagysága, anyagi helyzete, nemzetiség - többségét, amelyeket a különböző katonai iskolák történetét feldolgozó munkákból, valamint a Magyar Országos Levéltárban és a Belügyminisztérium Irattárában végzett kiegészítő kutatásokból még ki lehetne egészíteni. Ezeknek az adatoknak - melyek a teljes katonai elitre vonatkoztatva, 90 százalékot tesznek ki - a statisztikai feldolgozása után a következő, véleményem szerint helytálló, következtetést lehetett levonni. Az ellenforradalmi Magyarország hadseregének - Nemzeti Hadsereg, majd 1922 januárjától magyar királyi honvédség - felső vezetése, a katonai elit tagjainak döntő többsége az Osztrák-Magyar Monarchia időszakának kispolgári, a középrétegek alsó régióiban elhelyezkedő értelmiségi családjaiból származott. A családok között magas százalékos részesedést képviseltek az államhivatalnoki (17 %) és kisiparos, kiskereskedői (12 %) családok. Rendkívül alacsony az uralkodó osztályok reprezentánsaihoz - arisztokrácia, pénz- és 51 �iparmágnás családok - születésük révén tartozó katonai vezetők száma. (A katonai elit tagjainak alig öt százaléka származott földbirtokos családból!) Ugyancsak rendkívül alacsony a paraszti családokból kikerült katonai vezetők aránya (3 %) - igaz, két-három generációt visszanyúlva, már növekedne ez az arány -, és ugyanez mondható el a munkáscsaládokból kikerült tábornokokról, törzstisztekről (4 %) is. Magas százalékos részesedésük van a MÁV és a posta szolgálatában állt családokból kikerült katonai elittagoknak ( 1 1 % ) és jelentős a tanítói, tanári családokból származók százalékos aránya (10 %) is. Az orvosi, ügyvédi, gyógyszerészi családokból került ki a katonai elit tagjainak hat százaléka, míg a katonai és csendőri altiszti karban szolgáló apát mondhatott magáénak öt százalék. A származáskategóriánál vizsgáltam meg a katonai pályára kerültek családjának az anyagi helyzetét, a család nagyságát, vallását. A rendelkezésemre álló - zömmel a századforduló éveiből származó - adatok (ezek jelen esetben 85 százalékos teljességűek) azt mutatják, hogy az ellenforradalmi korszak katonai elitjének döntő töbsége (75 %) vagyontalan, csak a családfenntartó fizetésére utalt családokból származott. Húsz százalékra tehető azoknak az aránya, akik olyan „vagyonos családokból” származtak, amely családoknak a vagyona ötezer koronás ingóságtól 40-50 ezer koronás házingatlanig terjedt. Megjegyzendő, hogy ezeknek az ingatlanoknak a jelentős része értékük kétharmadáig, háromnegyedéig volt adóssággal megterhelve. A katonai elit tagjainak fennmaradó öt százalékát tekinthetjük olyannak, amely öt százalékot kitevő személyek családja rendelkezett jelentősebb vagyonnal, amely általában 500-1000 holdas földbirtokot jelentett, kisebb részben két-három házat kitevő házingatlant. A családok legtöbbje 3-6 gyermekes volt, de nem volt ritka a 7 - 1 1 gyermekes sem. E nagy létszámú családok esetében az egy fizetésre támaszkodó kispolgári, értelmiségi, katonatiszti szülők a gyerekek társadalmi ranglétrán való előrelépését, illetve „szinten tartását” a továbbtanulásban, taníttatásban látták. Ehhez azonban megfelelő anyagi háttérhez volt, illetve lett volna szükség. Az évi átlag 1500-4500 korona között mozgó fizetések ezt azonban nem minden esetben tették lehetővé. Maradt tehát az ingyenes taníttatás lehetőségét kínáló katonatiszti, illetve papi pálya. A katonai iskolákban állami és magánalapítványok tették lehetővé az ingyenes taníttatást, de a megfelelő vagyonnal rendelkező növendékek családjának tandíjat kellett fizetni. A tandíj összege a század elején a soproni honvéd főreáliskolában évi 400 koronát tett ki. (Összehasonlításul: N a g y V ilm o s, későbbi honvédelmi miniszter édesanyja évi 680 korona özvegyi nyugdíjat és néhány tíz koronát kitevő nevelési hozzájárulást élvezett ugyanabban az időben!) A katonai tanintézetek fel-, illetve egymásra épülése lehetővé tette, hogy a tiszti hivatást választók már tízéves koruktól ingyenes helyeken tanuljanak és szerezzenek tiszti rangot húszéves korukra. Megvizsgálva az ellenforradalmi korszak katonai elitjébe tartozók katonai iskolába kerülésének életkori megoszlását, illetve az ingyenes vagy fizetéses helyen történő továbbtanulását, a következő adatokat kaptam: a katonai elit tagjainak 60 százaléka 10 és 18 éves kora között már valamelyik katonai tanintézet növendéke volt, választotta ebben a korban élethivatásul - vagy választatták vele - a katonatiszti pályát. Ezeknek, illetve a 18 éves koruk után a katonai akadémiákra került fiataloknak a 70 százaléka tanult teljesen díjmentes államköltséges vagy ma­ 52 �gánalapítványi helyen. Húsz százalékuk után fizettek a szülők fél tandíjat és mindössze 1o százalékuk volt ún. „egész fizetéses” hallgató, illetve növendék. Az elmondottak mellett a katonatiszti hivatás - Monarchia időszakában történt - választásában jelentős szerepe volt a katonatiszti pálya, elsősorban erkölcsi és nem anyagi megbecsülésének, a társadalmi ranglétrán való előrelépés lehetőségének. (Azért hangsúlyozom a Monarchia időszakát, mert már az ellenforradalmi korszakban is csökkent a tiszti hivatás presztízse, de még jelentősebb az a tény, hogy az ellenforradalmi rendszer katonai elitjébe tartozó tábornokok, tisztek 95 százaléka katonai nevelését, képzését a M onarch ia időszakában és hadseregeiben kapta, katonai pályafutása m ég a k k o r indult!) A társadalmi ranglétrán való előrelépés illusztrálására hadd említsek néhány - megítélésem és az eddigi kutatási eredmények alapján - tipikusnak tekinthető példát. R ő d e r V ilm o s neve bizonyára jól ismert a jelenlevők előtt. Az 1930-as években volt a honvéd vezérkar - akkori nevén HM VI. csoport - főnöke, később honvédelmi miniszter. Nagyapja még falusi takácsmester egy Baranya megyei kis faluban. Apja honvéd kezelőtiszt, nyugdíjazásakor százados. Vilmos fia gyalogsági tábornok, honvédelmi miniszter, Jenő fia vezérőrnagy lett. Ha csak a honvédség legmagasabb beosztású és rendfokozatú tábornokai közül említek még néhányat, talán megerősítik állításomat. N á d a y István vezérezredes - nagyapja kertész, apja MÁV-mérnök. R é v y K á lm á n címzetes vezérezredes - nagyapja falusi kocsmáros, apja polgári iskolai rajztanár. Az első generációs előrelépést példázhatja Szom bath elyi F eren c és B e reg fy K á r o ly vezérezredesek példája, hiszen mindkettőjük apja cipész volt, vagy L itta y A n d rá s és B é ld y A la jo s vezérezredeseké, mindkettőjük apja vendéglős volt. A katonai elitbe tartozó tábornokok, tisztek szülei között nagy számban találunk tanítókat, postai és távirdai segédellenőröket, mozdonyvezetőket, lelkészeket, szatócsokat, gyógyszerészeket, szitásmestereket, kovácsokat és magánzókat is. Ügy vélem, nem véletlen, hogy a felsorolt foglalkozások képviselői küldték gyerekeiket az ingyenes taníttatást, a biztos - igaz, nem fényes - megélhetést biztosító katonatiszti pályára. A szárm azáskategóriába soroltam a születés helyét és időpontját, a vallási hovatartozást és a nemzetiséget is. Ezen utóbbiról részletesebben is szeretnék majd szólni. Vizsgálatunk szempontjából a születési idő kérdésének nincs különösebb jelentősége, ezért azt most nem elemzem. Viszont fontosnak tartom a születési h ely kérdéskörét. Az ellenforradalmi korszak katonai elitjébe sorolt személyek születési adatainak vizsgálata azt bizonyítja, hogy szinte a teljes - földrajzi értelembe vett - Monarchia képviselve van a rendkívül színes palettán. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a történelmi Magyarország és Horvátország területén született az ellenforradalmi korszak katonai felső vezetésének 95 százaléka, míg a fennmaradó 5 százalék született a Monarchia egyéb területein. A Monarchia határain kívül született katonai vezetőről nem tudunk. A születés helyét a trianoni békeszerződés által megvont országhatárok figyelembevételével vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a trianoni Magyarország területén született a katonai elit tagjainak 46 százaléka, a Romániához csatolt területeken 22,5 százaléka, a Csehszlovákiának juttatott területeken 17,5 százaléka, a Jugoszlá- 53 �viához került területeken 13 százaléka, míg az Ausztriához csatolt Burgenlandban 1 százaléka. Az adatok összesítése tehát: trianoni Magyarország 46 százalék, elcsatolt területek 54 százalék. Úgy vélem, nem tekinthetünk el ezektől a tényektől, amikor a katonai felső vezetés revíziós politikát támogató, sőt azt szorgalmazó álláspontját vizsgáljuk! A vallási hovatartozás kérdését vizsgálva - amelynek egyébként a katonatiszti pálya választásában és a későbbi karrier alakulásában nem volt különösebb jelentősége - , azt tapasztaltam, hogy az országos részesedésüknek megfelelő volt a római katolikusok aránya a katonai felső vezetők körében, míg kiemelkedően magas az evangélikus vallásúak részesedése. Országos arányuknál valamivel alacsonyabb volt a református katonai vezetők száma - úgy látszik, Horthy reformátussága nem befolyásolta a helyzetet - és ugyancsak országos arányuk alatt volt a görög katolikusok és görögkeletiek részesedése. Az unitáriusok százalékos részesedése megegyezett az országos százalékos részesedésükkel. Vallását tekintve, kimutathatatlan a katonai felső vezetés tagjai között a zsidók jelenléte. Ez részben a XIX. században megindult erőteljes asszimilációval, részben azzal a ténnyel magyarázható, hogy a katonai pályafutásukat még izraelita vallásúként kezdő tábornokok, tisztek többsége kikeresztelkedett, illetve 1919 után már nem szolgált, mint például báró H azai Sam u, Bánlaky Jó z sef, Schultheisz István, Z ö ld M árton stb. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a katonai vezető réteg, amely a származási igazolások során zsidó, illetve zsidó vonatkozásokkal volt „terhelt” . Azokat a tábornokokat, törzstiszteket, akiket nem lehetett „nagyszülőkig bezárólag, tiszta keresztény"-ként igazolni, mint például F rie d ric h A lfr é d , K is k é ry L órán t, Z a la y K á ro ly , vagy a feleségük miatt voltak érintettek, például Székely Já n o s stb., nyugállományba helyezték, de a „zsidótörvények” egyéb diszkriminációs intézkedései nem érintették őket, de családjuk tagjait sem. A származás kérdésével kapcsolatban befejezésül egy, a publicisztikában virágzó, de a történetírásban is fel-felbukkanó problémáról szeretnék szólni. Ez pedig a két világháború közti és a második világháború alatti honvédség felső vezetésének, de mondhatjuk, az egész tisztikarának nemzetiségi összetétele. Szeretném leszögezni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján, ilyen nemzetiségi vizsgálatot nem lehet elvégezni, mivel szinte kivétel nélkül mindenki magyarnak, magyar anyanyelvűnek vallotta magát, még az Osztrák-Magyar Monarchia éveiben is, amikor a nemzetiségi származásnak a Monarchia nemzetek felett álló hadseregében nem volt különösebb jelentősége, legfeljebb a magyar nem számított előnynek a nemzet, az ország rebellis hagyományai miatt. Az 1950-es, 1960-as években keletkezett munkákban (történeti feldolgozások, memoárok) sommás véleményeket olvashatunk, melyek szerint a hadsereg tábornoki és tisztikara zömmel „sváb” származású volt, így eleve németbarát, ami döntő módon befolyásolta Magyarország második világháborús szereplését. A tábornoki és tisztikarról alkotott ezen vélemény nem új keletű, eredete Szabó D ezső n él, B ajcsy -Z silin szk y E n d ré n é l keresendő. A későbbiek során ezt igyekeztek megerősíteni az egykori „magyar” tábornokok, törzstisz54 �tek memoárjai is, gondoljunk csak Nagy Vilmos, K á d á r G y u la , vagy épp S h v o y K á lm á n munkáira. Azok a történészek, akik ezt a kérdést a múltban, de napjainkban is felvetik, általában a névelemzést alkalmazzák igazuk bizonyítására - az már csak természetes, hogy vizsgálódásaiknál csak egy generációt nyúlnak vissza és szigorúan csak az apák nevére terjesztik ki kutatásaikat -, illetve Szentiványi Domokos egy 1945 után készült összeállítására hivatkoznak. Szentiványi az 1942-es állapotot alapul véve, névelemzéses alapon, arra a következtetésre jutott, hogy a honvédség felső vezetése „sváb” származású. A kérdés az, hogy mennyiben tekinthető tudományos megalapozottságúnak az 1940-es, 1950-es években érthető politikai indíttatású értékelés. Véleményem szerint semennyiben! Vegyünk néhány példát a névelemzés alapján! Szombathelyi Ferenc apja Knausz, anyja Szombathelyi volt. N a g y V ilm o s apja a N a g y , anyja a Hermann nevet viselte. Ha a nevek hangzását nézzük, van-e különbség? Ügy tűnik, nincs. Mit tegyünk azokkal a két- vagy három-négy generációs névváltoztatókkal, akik már „magyar” névvel születtek, mint például Csatay Lajos. Róla Bajcsy-Zsilinszky Endre, mint „jó magyar emberről, ősi nemesről” beszélt, jóllehet, apját még Tuczentallernek hívták. De említhetnék Náday Istvánt, akinek apja még Neumann volt, vagy Révy Kálmánt, akinek apja Reisnertől változtatta meg a nevét, és a példákat még lehetne sorolni. Hova tegyük azokat - mint például Stomm Marcel-, akik magukat magyarnak vallották, de őseik között horvátok, osztrákok, lengyelek, magyarok, németek voltak. Milyen nemzetiségűnek tekintsük az ír eredetű Maxon családot, ha mindkét fiú - Lajos és Oszkár is - honvéd tábornok lett és már apjuk is honvédtiszt volt. Ügy érzem, e rövid felsorolásból is érzékelni lehetett, hogy ez a kérdés öszszetettebb, mint azt a névelemzések alapján vélni lehetne. Ugyanakkor említést érdemel az a tény is, hogy a „sváb” származást általában csak a népbíróságok, illetve a marxista történetírás által joggal elmarasztalt és egyértelműen negatív szereplőknek ítélt katonai felső vezetők esetében emlegetik fel. Nem találkozni kitételekkel a már említett Rőder Vilmos, Csatay Lajos, vagy Vattay Antal esetében, nem beszélve az alacsonyabb rendfokozatú és a demokratikus átalakulásban is szerepet vállalt tisztek, mint például Variházy eredetileg Braun - Oszkár, Görgényi - eredetileg Neugeboren - Dániel, vagy épp Stromfeld Aurél esetében. Mivel a nemzetiségi kérdést főleg a tábornoki és tisztikar második világháborús szereplésével, s németbarátságával kapcsolják össze, úgy vélem, ez a megközelítés tévútra vezethet. A magyar katonai elit németbarátságának gyökereit elsősorban nem a származásában kell keresni, hanem sokkal inkább az első világháborút lezáró békerendszer igazságtalanságában, az első világháborús osztrák-magyar-német szövetségben, a magyar revíziós törekvések német részről történő - korántsem egyértelmű - támogatásában. Nem mond ellent ezeknek az sem, hogy akad(hat)tak olyan tábornokok és tisztek, akik a nagy német győzelmek hatására igyekeztek előkeresni német őseiket. (Ez pontosan ellentétje volt az 1920-as, 1930-as éveknek, amikor mindenki a magyar őseit kereste és nemcsak a hadseregen belül!) Előadásom befejező részében hadd szóljak a korábban már jelzett iskolai végzettségről és a hozzákapcsolódó katonai pályafutás egy-két állomásáról, valamint a katonai elit tagjainak anyagi helyzetéről. 55 �Ezekről a kérdésekről általában - megint a memoárok egy részére és a publicisztikai írásokra kell visszautalnom - a nemzetiségi összetételhez hasonló és legalább olyan indokokkal alátámasztott vélemények vannak a köztudatban. A leglényegesebb: az ellenforradalmi korszakban a volt honvédtisztek hátrányba kerültek a volt közös tisztekkel szemben. Ez a vélemény végigvonul Nagy Vilmos, Kádár Gyula, Shvoy Kálmán memoárjain, N ém esk ü rty István több írásán is. Mit mutatnak ezzel szemben a tények? Az ellenforradalmi Magyarország katonai elitjébe sorolt személyek 51 százaléka végzett honvédtisztképző iskolákban 1918 előtt, és 7 százaléka 1919 után. „Közös” tisztképző iskolát végzett a katonai elit tagjainak 38 százaléka, míg a fennmaradó 4 százalék tartalékos tisztként kezdte pályafutását. Ha figyelembe vesszük, hogy a honvédségnek 1898-ig mindössze egy tisztképző intézménye - a négy évfolyamos hadapródiskolaként működő Ludovika Akadémia - volt, és 1898 után is csak három - a pécsi és nagyváradi honvéd hadapródiskola és a katonai akadémia rangra emelt Ludovika Akadémia akkor ez az arány nem tűnik rossznak. Ha hozzátesszük ehhez még azt is, hogy a honvédség tisztképző iskoláiban nem képeztek tiszteket a tüzérség és a műszaki fegyvernem számára - ami azt jelenti, hogy az a fiatal, aki tüzértiszt szeretett volna lenni, eleve közös iskolára volt utalva - , akkor még inkább figyelemre méltó ez a több mint ötvenszázalékos részesedés. Hasonló adatokat kapunk, ha azt vizsgáljuk, hogy a Monarchia időszakában melyik hadseregben szolgáltak az ellenforradalmi Magyarország katonai elitjének a tagjai. Már csak azért is fontos ez a szempont, mert 1919 után a honvédség újjászervezésekor előnyben részesültek a honvédségnél szolgáltak, a magyarországi születésűek, a magyar honosok és a vezérkari képzettségű tisztek. Az adatok elemzése alapján - ebben az esetben is 90 százalékos teljességgel dolgozhattam - azt mondhatom, hogy az ellenforradalmi korszak katonai elitjének tagjai közül csak a honvédségben szolgált 48 százalék, csak a közös hadseregben szolgált 41 százalék, míg 11 százalék rövid, közös hadseregbeli szolgálat után, a honvédség állományába került. Rendkívül érdekesnek tűnhet megvizsgálni a katonai elit tagjainak szolgálatvállalását a forradalmak és ellenforradalom időszakában. E vizsgálat elvégzéséhez egyelőre csak 60 százalékban állnak adatok a rendelkezésemre. Ezek szerint 1918 novembere, illetve 1919. március 21-e után, az ellenforradalmi katonai elit tagjainak 60 százaléka szolgált to váb b és lett a Tanácsköztársaság V ö rö s H ad seregén ek fontos beosztású tisztje. A szolgálatot nem v á lla lt 40 százalék döntő többsége h ad ifogságban vo lt, egy része k ü lfö ld r e távozott, ille tv e k iv á lt a h ad seregbő l, v a g y , beteg volt. A szolgálatot nem vál- laltak, illetve a külföldre távozottak egy része később a Nemzeti Hadsereg megalakulása után Szegeden jelentkezett. Összevetve az 1919. március 21-e után szolgálatot teljesített tisztek arányát, a következőket kapjuk: V ö rö s H a d sereg 90 százalék, N em z eti H a d sereg 10 százalék. Hogy mi lehet ennek az arányeltolódásnak a magyarázata, arra talán a következőkben lehetne válaszolni. 1. A Tanácsköztársaság politikai és katonai vezetése egyaránt vállalta a haza védelmét, amelyet ezek a fiatal tisztek is magukénak éreztek. Számukra ez legtöbbször az ország integritásának a védelmét is jelentette, ami azért is jelentős, mert többségük az akkor még csak megszállt, később elcsatolt területekről származott. 56 �2. Komoly és gyors katonai karrier lehetősége csillant meg a zömmel még csak fiatal főhadnagyok, századosok, őrnagyok előtt, hiszen a polgári demokratikus kormányzat nemcsak a tábornokokat, de az ezredeseket is nyugállományba helyezte 1919 januárjában. A felső vezetéstől ily módon megtisztított maradék haderő magasabb parancsnoki posztjaira értelemszerűen fiatal(abb) tisztek kerültek. Így a Tanácsköztársaság időszakában a szolgálatot vállalt illetve arra fel- és behívott - fiatal tisztek olyan magas beosztásokba kerültek, amelyekre normál körülmények között még hosszú éveket kellett volna várniuk. 3. Egyéni egzisztenciális problémák. Megélhetési gondok, más foglalkozások, szakmák nem vagy hiányos ismerete. 4. Stromfeld Aurél személyes tekintélye, állásfoglalása sok ingadozó tisztet vonzott a Vörös Hadseregbe. (Stromfeld lemondása után ez fordítva is értendő!) Hogy a személytelenségből kilépjünk, néhány ismert név. Valamennyien olyanok, akik a Vörös Hadseregben vezető beosztásokat töltöttek be, majd az ellenforradalmi rendszer katonai elitjének vezető személyiségei lettek: Sztójay, D ö m e, a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárításának vezetője, W erth H e n rik, a 7. hadosztály parancsnoka, N á d a y István, a 7. hadosztály vezérkari főnöke, Sónyi H ugó, a 29. dandár parancsnoka, G y ő r ffy -B e n g y e l Sándor, a 6. hadosztály, majd I. hadtest vezérkari főnöke, Nagy Vilmos, Lak ato s G éz a, H enn yey G u sztá v, A n d o rk a R u d o lf, a Vörös Hadsereg főparancsnokságának beosztottai, L itta y A n d rá s, a Vörös Hadsereg főparancsnokságának szállásmestere . . . a sort hosszasan lehetne folytatni Szom bath elyi F eren ccel, Já n y G u sz tá vv a l, B angha Im ré v e l, Csatay Lajo ssa l és másokkal. Befejezésül vessünk egy rövid pillantást a katonai elit tagjainak jövedelmi viszonyaira, anyagi helyzetére. A köztudatban általában az él, hogy az ellenforradalmi rendszerben a hivatásos katonatisztek kiemelkedően magas fizetést élveztek. Tény, hogy a katonatiszti fizetések nem voltak - mondjuk a munkások, alkalmazottak fizetéséhez viszonyítva - túlzottan alacsonyak, de a tisztiállással szemben támasztott követelmények - öltözködés, a gyerekek megfelelő tanintézetekben történő iskoláztatása, a feleség háztartásbeli mivolta, kötelező vizitek, megfelelő lakás - kielégítésére már kevésnek bizonyultak. Rontotta a tábornoki és tisztikar anyagi helyzetét az 1930. július 1-től folyamatosan csökkentett illetmény, a rendszeres áthelyezésekkel járó kiadások. Egy 1936-ban készített felmérés szerint a főtisztek közel 70 százaléka, míg a törzstisztek 50 százaléka volt valamilyen mértékben eladósodva. Ezek az adósságok pedig nem kártya- és lóversenyadósságok voltak. Az 1930-as, 1940-es években mindennaposak voltak a Honvédelmi Minisztériumhoz benyújtott kérelmek, amelyekben a tábornokok, tisztek 400-800 pengős segélyeket kértek. Nemigen stabilizálta a katonai elit tagjainak anyagi helyzetét házasságuk sem. Többségük jóval harmincéves kora után nősült és általában a középosztályokbeli családokból választott feleséget magának. A legtöbb feleség családja nem vagy csak nagy nehézségek árán tudta biztosítani a házassági óvadéktőkét - összege 10 és 60 ezer pengő között mozgott - , így általánossá vált, hogy az államfő elengedte annak biztosítását. Mint már említettem, 1930. július 1 -től a hivatásos tisztek - más állami alkalmazottakhoz hasonlóan - csökkentett fizetést kaptak. A fizetések 1940 57 �novemberére érték el ismét az 1930. július 1-i szintet. Az illetmények és a honvédségi pótdijak összege a későbbiek folyamán gyorsabban emelkedett igaz, akkor már csekély inflációval is kellett számolni és 1940. november 1. és 1943. július 1. között 27 százalékos növekedést mutatott. Ne feledkezzünk el azonban arról sem, hogy az 1940. november 1-i összeg megegyezett az 1930. július 1-i összeggel, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ez a 27 százalékos fizetésemelés 13 év alatt valósult meg. Az ellenforradalmi korszak katonai elitjének anyagi helyzetét nemcsak a fizetésével illusztrálhatjuk, hanem a valóságos anyagi helyzetével. Hogy erről képet adhassunk, 75 százalékban állnak az adatok a rendelkezésemre. Ezek szerint a katonai elit tagjainak 60 százaléka vagyontalan volt, 30 százalékának vagyonát a saját tulajdonú lakás - általában 3-5 szobás - , illetve néhány száz négyszögöles telek, gyümölcsös, nyaraló képezte. Mindössze tíz százalékuk rendelkezett jelentősebb földbirtokkal - 200-1000 hold - , vagy házingatlannal. Ezeknek a vagyonoknak a többsége a házasságok révén került a katonai elit tagjainak családjába, illetve a földbirtokok egy része részletfizetésre megvásárolt vitézi telek volt. A katonai elit tagjainak jövedelmi viszonyait, anyagi helyzetét úgy értékelhetjük leginkább, ha összehasonlításokat teszünk más csoportok, szakmák jövedelmi viszonyai között. 1942-ben a legmagasabb katonatiszti fizetés, a vezérezredesi havi 1568 pengő volt, ez évi átlagban 18 816 pengőt jelentett. Ennek az összegnek a másfélszeresét kereste abban az évben a korszak kulturális elitjébe tartozó S z e k fű G y u la történész, kétszeresét E ib e n István filmoperatőr, Füst M ilá n író, közel háromszorosát P á ger A n ta l színművész, több mint háromszorosát H erczeg Ferencz, M á ra i Sándor, Z ila h y L a jo s írók. 1943-ból is vannak összehasonlítási lehetőségeink. Egy jelentős hadiipari üzemben (Dunai Repülőgépgyár) egy napi 8 órát és havi 26 munkanapot dolgozó esztergályos havi fizetése megegyezett egy fiatal százados havi jövedelmével. A legkevesebbet kereső szakmunkás fizetése megegyezett a hadnagyi fizetéssel. A vezérezredesi havidíj és honvédségi pótdíj összege (1882 pengő) három és félszerese volt a Dunai Repülőgépgyár esztergályosáénak 1943 őszén. Előadásomban az ellenforradalmi korszak katonai elitjéről igyekeztem néhány lényegesnek tartott szempont alapján áttekintést adni. Az elhangzottak zárásaként talán elmondhatom, hogy a kutatások eredményeinek ismeretében felmerül a kérdés, megalapozottak-e azok a vélemények, amelyek a tábornoki és tisztikar dzsentri, dzsentroid eredetére, de ugyanakkor német származására utalnak. Igazoltnak látszik-e a két világháború közti honvédség, illetve a katonai elit ellenforradalmi eredete? Ügy érzem az itt felvetett kérdésekre az előadásban már részben elhangzottak a válaszok, ezek még inkább alátámasztott igazolása azonban további kutatásokat igényel. Elhangzott a Budapesten, 1986. május 14-15-én, „G az daság, társadalom, politika között’’ címmel megrendezett fiatal kutatók konferenciáján. 58 a két világháború �59 �CSANÁDY JÁNOS Semmim és mindenem Senkim, semmim ez a kerek világ csak Mindenem, nagy, nem látom át, nem figyel a dalra, nem vigyáz a szóra, mintha nyelvünk nem a tulajdona volna. Víz alatt egy nádszál köt össze a kinti világgal, mely fiát a nádasba inti, mintha kinn idegen hatalom csaholna, mely szavunk a léggel a torkunkba fojtja. Török, osztrák, zsoldos? Janicsár, lófarkas tatár lopakszik a kertek alatt? Farkas? S a szép gyermekdalok, ázsiai táncok virágzanak csak, hol állnak még a sáncok? Ez mintha Székelyföld kerek szava volna, az mintha döcögne Csanádba, Losoncra nyílj ki, hasadj szét már te négy kerek égtáj, zendüljön meg újra Balassink strófája! Semmim meg mindenem ez a kerek világ, puszta-kút a ménes lovának inni ád, csördít, csak pattogtat a Csikós, a Betyár, kifütyül a vízből az az egyszál nádszál. 60 �SARU SI M IH Á L Y Hogyan lettem plebánus Nagy a dánomozás Puskáséknál, folyik a dínom. Húsvéthétfő volna, vagy mi a fene. Megjelenik a ház kiskapujában a hegedűs cigány és vidám nótát kezd húzni. Táncol hozzá, hány mellé, vidám kedve van, vagy mi a fene. Rákacsint a humanista Puskás lakatos, hogy ne nekünk vonogasd a vonódat, hanem ott a kecske az ólban, ha azt meglocsolja, kap fejenként tíz forintot. Ambíciója épp lenne a roma gyereknek, de csak szabódik, hogy ő nem szokott ilyesmiket végezni. Hogy így, hogy úgy, a lényeg, hogy semmi nem lett az egészből. Román Százados őrmester magához kéreti az egység írnokát, és kéri, oldjon már meg helyette egy fogas számtani feladatot. A 2,3-at kell beszorozni 10-zel. Az írnok mögé tesz egy pontot, azután felírja a tízest, egyenlőségjel. Most meg mit akar evvel csinálni, kérdi Százados. A tizedesvesszőt egy jeggyel jobbra viszem és. Maga csak ne vigye azt a vonást semerre, csattan fel. Írja egymás alá tízszer és. Feri bátyám szerint úgy esett az eső, hogy nem is kellett volna jobban. Milyen leves ez, kérdi valaki. Bab, feleli másvalaki. De miért ilyen híg, kérdi valaki. Nem híg az, feleli másvalaki. Talán vizet tettek bele, kérdi valaki. Nem vizet, hanem babot, feleli másvalaki. Régen nem kaptam tőled levelet. Nem sírtam, hiszen boldogságod határtalan lehetett, hogy nagyfiadnak írhatsz, bár az a tény, hogy alig látsz és kezed remeg, félelemmel töltött el, és azt a randa kukacrágta halált idézte föl benned, ami azóta be is következett. E l sem tudom képzelni, hogyan nézel ki ott lenn a koporsó deszkái közt. Attól tartottál mindig, hogy midőn szépen elszunnyadsz a végtelenbe, hideg sárba tesznek, s pondrók rágják alabástrom húsod. Véred bennem futkároz, már amikor, mert most például forr, lassan, mondhatjuk úgy is, pihen, vagy inkább liheg. Hazaérvén furcsa sírás fogadott. Az első pillanatban nem értem föl, mi ez a részeg szomorúság, én már rég kibőgtem magam. Elfelejtettem, hogy ők földet dobtak rád, míg én magamban, a tömegben, fájóssá könynyeztem ugyan szemem, de nem kellett évekig néznem tetemedet. Borzalom, hogy e szót leírom, mert az én anyám, te drága, nem tehet ilyesmit, nem válhat azzá. Mesélik, akik láttak, milyen szép voltál. Arcbőröd később csöndesen elsimult, őrangyalod letörölte róla a ráncokat, s azt is mondják még, mintha mosolyogtál volna. Mondják, azért tört ki mindenkiből a sírás, mert olyan gyönyörűen tartottad a fejed, hogy az nem lehet igaz. Hallasz, édesanyám? E l sem lehet képzelni, hogy nem hallasz. 61 �Az egyik országúton Pannónia száguld negyvenessel. Azért negyvennel, nehogy a nagy sebesség az árokba taszajtsa őket. Ugyanis ketten ülnek rajta, s óvatos gyerek a kormánynál ülő, nem szeret fölöslegesen kockáztatni, úgyis ketten ülnek rajta. Az emberi életet nem pótolhatja sömmi, de nem ám. Az emberi lét nagy lét, avval nem szabad játszani. Kettejük közül az, amelyik fertályóra után leállítja a masinát, érdekes dolgokat mond. Szomorú hangon rendőrt hiányol. A mellette ülő motoros gyerek még szomorúbban kérdi, hogy miért lenne jó, ha leállítaná őket a hekus. Az, amelyik elöl ül, botránkozva tekint hátra, hát létezik olyan ember a földön, akinek ez nem természetes? Annyira természetes, hogy a fán vannak. Azt akarta mondani a mi haverunk, hogy miolta jogosítványa van, még nem igazoltatták. Szereti, ha igazoltatják, és az örömhöz most még az is hozzájárult volna, hogy nem büntetés lett volna a móka vége. Így se lett, mert mindketten elröpültek a fenébe. Pongrácz azt tanítja az elsősöknek, hogy az embernek fütyörészve kell az akasztófa alá mennie. Még nem próbálta ki, de biztos lehugyozná a hóhért, hadd egye a méreg. Mosolyogjon az ember, nevessen, kacagjon, elvégre egyszer viszik akasztani a halandó lelket. Szép halál az, ha az embert valami nagyságos eszméért meglógatják. A szabadságért az embernek mindent vállalnia kell. Ő is, hogy mindezt ilyen szépen oktathassa néktek, inkább csöndben hasalt a lövészárokban, nem tett sömmi olyat, ami miatt most ne lehetne itt. Keszthelyi Gheorge nagyon nem szeret zsebkendőt mosni. Néha összegyűl egynéhány száz is, míg klozetsúrolásra szánja magát, ugyanis ezt másként aligha nevezhetjük. Két fogkefével, három buldózerrel és négy vasvellával kaparja az eredeti tőkefölhalmozást. Előfordulhat az is, hogy tíz százaléka lejön. Az orvosa szerint úgy megfázott, mint a szamárköhögéses csacsi. Vagyis az orra annyira ordít. És akkor lefeküdt. Negyedéves bölcsész a barátunk. Máris kiváló marxos hírében áll, s ő komolyan is veszi, amit csinál. Egy baja van, éspedig az, hogy imádja a zenét, és nagyon szeret zongorázni, s ha csak alkalom adódik, templomi orgonán játszik. Az illetékesek mindég szívesen engedik e csodás hangszerhez, mert már ismerik, s élvezettel hallgatják ők is. Iskolatársai nemegyszer észrevették, hogy a vidéki kiránduláson kámfort játszik és az egyházba somfordái. Szenvedélyének híre eljutott tanáraihoz is, s egyikük nagyon megharagudott a fiúra. Édes fiam, hogy gondolod, ha kitudódik, hogy épp te jársz templomba, még Nyugaton is híre megy, s az egész világ rajtunk fog röhögni. Szabad Európának különösen jó falat lesz. A mi barátunknak kitűnő érzéke van a játékhoz, s fölismerte, hogy most alkalom adódik egy kis szórakozásra. Arca elváltozott, s beszéde folyamán egyre inkább a megszállott intenhívő félnótás fintora torzította el. Azért járok templomba, mert nagyon szeretem az angyalkákat. Ha leszállnak hozzám, megölelnek, megcsókolják homlokom, végtelen boldogság kerít hatalmába. Mit nekem a nagycsöcsű földi angyalok! Szűz Mária szózatait, megnyilatkozásait hallom! Így magyarázott hosszadalmasan. Az előbb még majd kicsattant az egyetemi tudományos szocialista magántanár arca, most meg szép lassan átváltozott sárgára, türkizzöldre, 62 �orgonára, fehérre, feketére, és az isten tudja, hány színre. Először csak csudálkozott, hogy aztán fölismerje a helyzetet. Megállapítása: ez bizony hülye. Barátságosan megveregette a fiúka fejét, mondja csak, fiacskám, mondja, s közben a távbeszélőért nyúlt. A fickó meg most már komolyan sápadni kezdett, mert észrevette, ennek a fele sem tréfa. Szóval, az öreg hívta a mentőket, és őt kellett bevitetni, annyira megviselte, hogy a koma megvilágosodása csak játék volt. Ugyanis a barátunk, amikor látta, hogy ebből baj lesz, visszaváltozott, és bocsánatot kért. Ma is él, ha engedik. Öregapád meséli, aki törzsőrmester volt a királyi rácz seregben, milyen részeges disznók voltak a tisztek. Egy alkalommal megjelent annál a hadtápcsoportnál valami tábornok, ahol az öreged szolgált. Riadóztatták az egész egységet, és a fölsorakozó katonák előtt lezajlott a fogadás. A főszakács, a parancsnok, egy tökkelütött százados elüvöltötte magát, hogy így meg úgy. Ezt kötetlenebb beszélgetés követte a tisztek közt, és síri csend a bakák közt. Magas rangú elöljáróját így becézi a most is részeg százados: Tábornok úr, maga mint ezredes, és így tovább. A tábornok azt mondja, minek ez az egész ceremónia, ő itt is otthon érzi magát, s erre leheveredett a fűre. Mellé feküdt az egész brancs, a katonákat meg ette a fene, mert röhögésre nem kaptak engedélyt. Kedvenc álmom, éjszakai, alvás alatti, a röpülés. Valósággal átélem, nappal majdhogy ki nem próbálom: csak úgy szép lassan lengetni kezdem széttárt kezem és mint madár egyre följebb, följebb emelkedem, szép lassan. Van úgy, hogy annyira megijedek a mélységtől, rémülten ébredek föl, s ilyenkor nem tudom, valóságosan röpültem-e, vagy csak alvás közben. Van egy festő barátom, aki remek érthetetlen elvont képeket készít műhelyében. Azt vallja, hogy ő nem az úri bandának, hanem az egyszerű embereknek szeretne dolgozni. Szerinte az lenne csudálatos, ha csak a munkásemberek értenék rajzait, a züllött értelmiség pedig finnyásan lökné félre. Szerinte ez elérhető, de csak az ő alaktalan képeivel. Kívánjunk neki szerencsét, mert mért ne. Szerintem egy fekete egyenes vonás a budi belső, fehérre meszelt falán kifejez mindent, amit valaha művész megfogalmazni szeretett volna. E vonalban benne van minden, az égvilágon minden, hisz emberkéz húzta, két kutya nyúzta, a harmadik csak porcintott, az lett a harangja. Jancsi fodrásznak négy fia, egy lánya van, meg a felesége. Ezenkívül azt hiszem semmije. Aznap már a harmincegyedik sima beretválást csinálta, borravalót meg alig kapott. Belép az üzletbe az új vendég, és a mi szorgalmas Jancsi fodrászunk már be is takarta. Kérdi, mit parancsol. Az illetőnek jókora zsíros haja, ujjnyi szakálla van. Jancsi fodrász azt szeretné, ha a páciens tisztán, ápolt fővel távozna. Hiszen ő csak jót akar. Esetleg egy kis jó fejmosás, borotvahajvágás, szeszbedörzsölés, krémpakolás, netán festés avagy tartós hullám. Csak egyszer már végre engedjék dolgozni. Mert Jancsi fodrász nagyon szeret dolgozni. Mindene a munka, az alkotás, a közösségért végzett böcsületes dolog. Közbeszól a 63 �szenvedő alany, sima borotválás. Először nem éri föl ésszel, hogy mi történt. Majd letépi a fenőszíjat, a beretvát kinyitja, más kezébe meg ollót kap. Arca mint a kréta, füle mint a cékla, csuhajla. Rásuttog a delikvens fejére, s az örömében székestül hanyattesik. Ha nem akarja, hogy megverjem, tűnjön el. Valahogy így hangzott. Egy pillanat, és az üzlet teljesen kiürült. Jancsi fodrász szerint teljesen. Ki erre, ki arra, ki az ajtón, ki az ablakon, ki a szellőzőnyíláson távozott. Jancsi fodrász nem értette, mi van. Azt tudja, hogy hét elmúlt, de azt nem, hogy hány óra van. Május elseje, péntek. Garzó Bandi bácsi nem szokott hozzá a négy liter borhoz, és ami nála megfoghatatlan, berúgott. Áll a templom mellett és csak áll. Már legalább nyolc órája ott áll. Hirtelen érezni kezdi, hogy szeretne valamicske eltávozni abból az öt lityiből. Erősen tartja magát néhány pillanatig, aztán isten neki, lehúzza a gatyáját, és nemsokára az arra menő gyermekek, fölnőttek különös látványra lehettek figyelmesek: az ezernyolcszázkilencvenhétben épült református szentély, életében először, hulla részegen tántorog. Ez a kolostor se fog még egyszer vizelde fala lenni. Az a legjobb érzés a világon, amikor az ember nyugodtan ülhet a bilin. A kis Ferke világszemlélete teljesen pozitív. Szerinte az árnyékszék a negatív, a bilikó a pozitív. Nagyon tetszik neki az egészségügyi papíros. A múltkor azon számolta ki, hány gólt rúgott Megyeri, a kerületi gólkirály, négy bés. Az igaz, hogy lány, mégis ő rúgja a legtöbb culót. A kis Ferke is sokat szokott rúgni, no nem a labda mellé, hanem a környező ablakokba. Örül ennek, hiszen lesz mit mesélni majd a gyermekeinek. Az ő apja sohase mondja el, hány embert lőtt a háborúban. Úgy tudja, azért van a háború. Délután fél tízkor beteglátogatók érkeznek a fővárosból a téeszcsé tizenhármas számú tehenészéhez. Kérdik tőle, mi a baja. Azt magyarázza, hogy „a priori” más volt, mint most ,,a poszteriori”. Sóhajt négyet a társaság és elmegy. Elterjed az országban, hogy a falu tizenhármas számú tehenészének prosztatája van. Sokan sírásnak adják fejüket, sokan egyébnek. Jóskának tébéje van. Meg két darab giliszta a beleiben. Az orvosok helyesen állapították meg. Különben is mindenki tisztán láthatja, ez a gyerek tüdőbajos. Állandóan sápadt, nyúzott, s a többi. Ez a gyerek beteg, nyilvánvaló. S az orvosoknak egyáltalán nem tetszik ez a tébé. Fertőz, rombol, az emberiségre tör. Hogy számoljuk föl? Hogy gyógyítsuk meg ezt a fiút? Elkiáltja magát Dezső bácsi: Hajtsuk ki a gilisztáit! S megkezdődik a hajsza. Az egész család furkósbottal kergeti a Jóska gyerek két darab gilisztáját. De azok nem akármilyen giliszták. Nincs kedvük elmenni. Beöntés, furkósbot. Aztán a giliszták mégis előjöttek. Kibújtak. Józsi nem segítette őket. Mert Józsi olyan. Kemény gyerek. Tébét szedett föl? Vagy örökölte? Mellékes. Tébécéje bárkinek lehet. De éppen két darab gilisztája! S a giliszták elinaltak. Kún Bíró bevonul a kocsmába. Ebbe a cukrászdába ritkán szokott járni. Leül az asztalhoz, kéri az étlapot, és elmén. Mén az utcán, a kistabáni ut64 �cán, megint bemén egy kocsmába. Ebben a másodosztályúban leül egy székre, s étlapot kér. Nagyon érdekes rajzolatú étlapot kap, aztán kimén. Egyre éhesebben benyit az új büfébe. Az étlapot kiveszi a keretből, és továbbmén. Belép a másik kocsmába, asztalhoz ül, két étlapot kér, mert hogy mindkét szemével látni akarja. Még rengeteg fér a zsebébe, megint távozik. Belép a másik étterembe. Itt nem adnak neki semmit, ismerik. Éppen nem verték meg, csak kidobták. Egy másik kocsmába esik be, s kér egy étlapot. Kiveszi zsebeiből a többit is, és számolni kezdi őket. Kevésnek találja. Bemén a vécébe, és leül. Sok ember él a földön, mondja Piroska és fölvihog. Óvatosan körülnéz és belerúg az ápolóba. Az ápoló azt gondolja, hogy ennek már fele se tréfa, s gyorsan az ágyához kötözi az ápoltat. Piroskának kifordul az egyik szeme, a másikkal meg bandzsalít egy szépet. Több lakótársa kiugrani készül az emeletről, de balszerencséjükre rács van az ablakon. Kovács Ferike másodikos. Szalad haza az oskolából, nevetgél, ugrál, krétával ábrákat rajzol a falra és káromkodik. Hirtelen megvilágosodik előtte az élet értelme. Szép csöndesen valami folyni kezd a nadrágja alól a combján, onnan előbb a térdére, majd a lábszárára, végül pedig igencsak érthető módon a szandáljára. A másik oldalon topogó néni átkiált, hogy miért nem ül le az árokba. -Ferike legyint, már mindegy. Tovább nevetgél, ugrál, krétával ábrákat rajzol a falra és káromkodik. Hirtelen megvilágosodik előtte az élet értelme. Szép csöndesen verni kezdi az anyja. Szép sárgáskék este van, meg egy csomó szúnyog. Meg még állítólag sok jó gyümölcs a kertekben. A kerület minden valamirevaló ifja nagy vidáman masírozott a barackfák felé. Itt is, ott is leválik egy csoport és behatol valami aranyos kertbe. Zsolt barátunk, az egész társaság egyetlen nem direkt csavargó eleme is hozzácsapódik egy kis csapathoz, és udvariasan besétál a többiek után a kertbe. Nem kell mászni sem, az ajtó nyitva áll. Alma, barack és zöld szilva vár barátainkra. Bezabálnak lehetőleg mindent, minek valamit is itthagyni a tulajdonosnak. Az ing megtelik ízletes sárga almával. Azután hazamennek. A következő este megint hívják a többiek a mi nem direkt csavargó elem Zsolt barátunkat. Ez az este emlékezetes marad neki, míg élni fog. Éppen csak hogy kiértek a kertek alá, még azon se gondolkoztak, melyik részen nézzenek most körül. Beszélgetnek, morfondíroznak. Hirtelen, mintha a föld alól teremne elő, egy zurálós parasztgyerek kezd kerékpáron feléjük rohanni. Az egész társaság pillanatok alatt szétszóródik, ki merre lát, arra fut. Ugyanis a már említett parasztgyerek a kerékpár hajtása közben sajátságos szavakat használ. A mi Zsolt barátunk azonban nem rohan el. Úgy érzi, nem tett ő semmi rosszat ennek az embernek. Az az ember meg olyanokat kiabál, hogy az anyjuk istenit, piszkos tolvaj banda, mit keresnek itt este kilenc órakor. Menjenek haza, mert különben mind agyonveri. Zsolt úgy gondolja, ő nem tett semmi rosszat, ő nem tolvaj, a tegnapi csak játékból volt, sétálni meg szabad, azért nem verheti meg senki. Különben is az ő kertjét mások szedték le, nem a Zsolt barátai. Ügy néz ki, a megvadult tehénpásztor nem tudja értékelni az egészre látszólag fittyet hányó viselkedést, mert biciklijét a bokorba dobva, nekiesik, és ragyogó rúgással a bal lábát egy pillanatra a fiú tomporába helyezi. Zsolt örült volna, 65 �ha egyszerre mindkét talpával, de ez csak álmodozás marad. Kevés ideig még fájdalmasan beletekint oktalanul bántalmazója szemébe, majd váratlan fordulattal vágtázni kezd. Nem hisz már tisztasága miatti sérthetetlenségében. Csalódottan, keservesen sír. Hát ilyen rossz a világ? Az embernek fölösleges böcsületesnek lenni, úgy látszik. Az igazság az, hogy ezerkilencszáztizenháromban is így kezdődött a hideg. Előző nap nagy hideg fújt. Reggel fölkel az apám, ki akar menni megetetni a lovakat, tudja kedves, mi nagygazdák voltunk, és nem tudja kitolni az ajtót. Annyi hó volt. Csak egy hónap múlva olvadt el teljesen, az út menti árkokban sokáig meghúzódott a megkeményedett hó, nem érte levegő. Most is csak el ne álljon a szél, mert akkor hó fog esni. Egyszer meg olyan meleg volt, hogy kiszáradtak a kutak. Erre nem emlékszem, apám mesélte. Az állatoknak bort adtak, hogy meg ne dögöljenek. Persze berúgtak tőle. Az egyik borjút le kellett vágni, három napja nem mozgott, csak amikor levágták, akkor mozgott. Hát igen, ilyen idők voltak ezek, édes fiam. Tudja, kedves, én akkor sokat utaztam. Itthon csak így nyáron voltam, mert a férjemmel télen Abbáziában éltünk. Nyolc nyelven beszélt. Már akkor is szállodában laktam, a férjem kapus volt. Bizony, kedvesem, így éltünk mi. Kegyelmednek a kecskeól fölötti szobát adom. Kovács szaki a termelési értekezleten fölháborodott hangon meséli, hogy bemegy a segédmunkás a hugyozóba, és kérem, nézzék meg a hugyozót! Mintha tanyáról engedték volna föl a dolgozót. Az angol budit le kell húzni vízzel! Ki hallott még ilyet. Mielőtt valakit egyáltalán bevezetnének a műhelybe, föl kellene világosítani az angol budi használatáról. Egy csoportvezető közbeszól, hogy ezt szívesen rábízzák. Kovács szaki örömmel nyugtázza. Jaj lesz ezután az új munkatársaknak. Majd ő megmutatja nekik, hogyan kell az angol budit vízzel lehúzni. Ha az egyik vonat fölfelé megy, a másik meg lefele, akkor mi újság van? Hol találkoznak? Szerintem sehol, mondja mellettem valaki. Menj apuskám a francba, ne pofázz bele a szövegembe. Nem lóverseny ez. Az látod, biztos nem. Egyik kezében söprű, másik szájában egy csomó pletyka. Így látni az árva csabai nénéket, amíg csak a szalonna tart. Szerencsére már kevés rajtuk a zsírozó, csontjaikból majd elszáll az a maradék szóbeszéd is. Az elárusító negyven fillérrel többet adott vissza a kelleténél. A nénék jókat vihognak, belekacsintanak egymás fölébe, ez aztán a csemege, nem a csabai vastag. Még ízesebb, mint az, hogy olcsóbb lett a szalonna. Az övék különben sem lett, azóta inkább mind ők eszik meg. A csabai néne nem szereti olcsóbban adni a szalonnát. Az neki sehogy se smakkol. Inkább mind ő eszi meg. Kevesebb az az érték, amit magára pazarol. A piacon minden néne még nyár közepén is száz szál kolbászt árul, de szalonnát semmit. Inkább magába tömi. Foglaljunk helyet, szalonnázzunk. Együnk katonákat: egy néne, egy kis kenyér, egy néne, egy-két kenyér. Nyár van, sütnek a napok. Az egyik az égből, a másik a fenekemből. Elnáspágolt az anyám, természetesen teljesen igazságtalanul. Ideges, valahogy le kell vezetnie. Egy sor bőgés után már újra jó kedvem van. Me66 �gint pofátlankodásra áll a lelkem. Valahogy csak el kell tölteni az időt. Ki ezzel, ki azzal. Ki a gyermekét veri, ki az anyját dühíti. Mindenki pillanatnyi helyzetének megfelelően. Ki az égre köp, ki pedig az arcát tartja, mindenképpen megkapja a magáét. Én is megkaptam. De akkor még így jópofáskodtam: Mi az abszolút nyomor? Ha a diós tésztába is barackmagot tesznek! Hogy nézett akkor rám. Mennyi fájdalommal, mennyi keserűséggel nézett rám. Énrám. Ma már senki sem néz így rám. Hát az embernek szüksége van az ilyen fájdalomra? Este van, este van. Ferencz Jóska barátunknak sehogy sincs kedve nyugalomra térni. Az ő lelke, az ő fölfogása szerinti: nincs. Se nem létezik, se nem van. Hát akkor mi van? Hát bezzeg semmi. A mi Ferencz Jóska barátunk meg Üveges Samu, nagyon érdekes módon, mindenben azonos nézetet vall. A probléma csak az, hogy mindez szögegyenest ellenkező ideológiai alapról történik. A bort egyazon lendülettel isszák, ám már a rum éltetése nem egyhangú. Egy-kettő, háárom! És már volt, nincs Ferencz Samu meg Üveges Jóska. Muzsikáló tél van. A szelek hegedülnek az orromon, meg mindenütt. Szép ez a falusi, jó ez a városi csönd, különösen azokban az aranyos fejekben. Azt mondja a néni, adjak már néki valami jó Zsombékos-könyvet. Fakó hangon sorolom az összes eddig megjelentet, s hozzáfűzöm, hogy mindamellett egyik sincs bent. Keserves arcot vág, mélyet sóhajt, tízig számol, aztán föltör belőle valami ős, valami bús magyar zokogás, ordítva: Mért nem ír annyit, mint Jókai! Bizony, nem tudom. Miért nem. Erről a falról mindég eszembe jut egy szerelmi tragédia. Szinte már szomorújáték. Az az igazság, hogy azon a helyen, ahová nemsoká nyálam szállt, tavasztól bódult lódarázspár puszilózott. Amúgy szép csöndesen. Nem sejtették, már honnan is érezték volna, hogy életük utolsó boldog pillanatát szagulják, s hogy a vég, ó egek, oly közeli. Hisz a következő mozdulat már megoszlott. Egyszerre kapkodtak szerető és levegő után. Felé. Szerető és levegő. Magyarán egyik se. Belévesztek az én nagy bánatomba, ugye. Széles a kisiratosi utca, még szélesebb az aradi utca, s legszélesebb a csabai tanyák utcája. 67 �68 �VALÓSÁGUNK G U LA Y ISTVÁN Kelj fel és járj (Részletek a Kovács István Kossuth- és Állami-díjas fizikusról írott életregényből) 19 11. február 25-én a Magyar Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesülete a híres nizzai karnevál mintájára jelmezes monstre karnevált rendezett a városligeti mutatványos tér egész területén. Konfetti, szerpentin, virágcsata, cukoreső, ezerféle ötlet, bohóság, móka. A kabarészínpadokon az artistavilág jelesei szórakoztatják a közönséget. A nagy karneváli menet fő látványossága egy tizenkét méter magas elefántszörny, amelynek hátán jelmezes zenekar csinnadrattázik. Hatvan válogatott, felnyergelt paripa, jelmezes lovasokkal, virágoktól pompázó kocsikorzó kétszáz jelmezes kísérővel vonul be az ez alkalomra épített, ötezer égővel tündériesen kivilágított, pazarul feldíszített főkapun. A Városligetben fenomenális előadást tart a Műszínkör, a Vígszínkör, a Kis Színkör, a Barokaldi Néparéna, a Hippodrom-lovarda, a Bábszínház. Óriási az érdeklődés a mozgófényképszínházak műsora iránt. A közönség sok tagja lefényképezteti magát a gyorsfényképészekkel, valóságos ostrom alá veszik a céllövöldéket, körhintákat, hajóhintákat. Éjszaka varieté- és kabaréműsorral, katona- és cigányzenével várja vendégeit a Cirkusz Kávéház, a Néparéna Kávéház, a Pali bácsi Kávéház, a Japán Kávécsarnok. Ebben a kápráztató forgatagban senki nem figyelt fel egy vegyes ruházatú - elegáns öltönyt, felöltőt, de simléderes sapkát viselő - fiatalemberre, aki fel-alá bolyongott a hullámzó tömegben. Vastag, egyenes metszésű ajka megmegrándult. Magyar ember létére idegenül mozgott a fővárosnak e pazar, ám egyáltalán nem előkelősködő parkjában. Ehhez fogható népünnepélyt álmában sem tudott volna azelőtt elképzelni. A Városligettől négy-ötszáz méterre a Bethlen utcában volt lakatosműhelye. Gyakran kijárt ide, ilyen harsány, álomszerű, roppant felvonulást azonban még nem látott. Kovács Istvánnak - mert így hívták a fiatalembert - mutatós műlakatosmunkák kerültek ki a keze alól, ám legtöbbször csak zárak javítására, bőröndfogantyúk reperálására, kerítések pótlására, más igénytelen feladatokra kérték föl. Ennek ellenére, belátva helyzetét, elégedett ember volt. Tudta, hogy idő kell, mire megismeri a környék és mívesebb munkákat is rábíznak. Napjai nagyobb részét a műhelyben töltötte. Újságon kívül semmit nem olvasott. Színházba, moziba nem járt, de ide a Városligetbe eljött, mert olyan világra szóló felhajtás előzte meg a karnevált, aminek nem lehetett ellenállni. Ebben a nyomasztóan sűrű tömegben egyedüllét fogta el. Azt remélte, jókedvű lesz, mint hónapok óta sosem, de épp az ellenkezője következett be: árvábbnak érezte magát, mint bármikor. Ráakaszkodott tekintetével egy-egy mókázó cselédlányra és fiújára, bámulta a farát himbáló elefántot; olyan óvatosan lépdelt, mintha jégen járna. Hallgatta a cintányérral cirkuszivá varázsolt muzsikát és arra gondolt, ha Budapesten ilyen szédítő karnevált rendeznek, milyeneket láthat apja az Újvilágban? 69 �Apja! Egyéves volt, amikor 1884-ben kivándorolt Amerikába. Állítólag megígérte, hogy anyját és őt majd maga után viszi, dehát még csak nem is írt soha. Kovács István előbb félárva lett, tízesztendősen pedig, amikor édesanyja meghalt, egészen árvaságra jutott. Kassára, édesanyja testvéréhez került, ott nevelkedett, ott tanulta ki a lakatosmesterséget. Miután felszabadult, a fővárosba, Budapestre jött. Letette a mestervizsgát, egy barátjával közösen műhelyt nyitott, amit később - kifizetve társát - egyedül vezetett. A sziporkázó felvonulás, az egymásba kapaszkodó legények, leányok látványa belemart szívébe. Nem álmodott soha elefántszörnnyel, hulló csillagokkal, nem érezte magát sosem hontalannak, sem csontosnak, sem csonttalannak, csodákról nem képzelődött, a Ligetben bukfencet vető bohócokon nem tudott nevetni. Most mintha szégyenérzet lett volna úrrá rajta. Talán mert egyedül volt, és aki egyedül van: félember. Zavartan pillantott a hangoskodó, olykor kötekedő, magakorabeli pityókás suhancokra, az előlük eliramodó lányokra. Ez a rikoltó élet kifordította valójából. Beborult a kedve. Miközben a csillogó szőrű lovak remegő orrcimpával trombita ütemére táncoltak, nyugtalanság töltötte el. Az egyik bódénál felhajtott egy kupica likőrt. A Beketow Cirkusz elé sétált. Toporgott, végül sarkonfordult, hazaindult. A Peterdy utca a Városligethez futott ki. A Bethlen utca ezt az utcát keresztezte. A két utca sarkán álló házban, a pincében volt a műhelye, amiből kis szobát kerített le. Levetkőzött. Hanyatt vetette magát az ágyán. Megpróbált hangosan beszélni, hátha sikerül megfogalmaznia, mi az, ami árnyékként beleköltözött. A beszéd azonban a csöndnél is silányabb eredményt hozott nem álltak össze értelmes mondattá a fejében kavargó gondolatok. Szavaknál, érzéseknél nem jutott tovább. Másnap elővette az újságot. Szerette volna megérteni, mi zajlik körülötte, mi történik vele, milyen város az, ahol él, mit várhat tőle. A bölcs Ferenc József osztrák császárnak és magyar királynak - állapította meg - , túl sok országa, túl nagy birodalma van, ebből következően annyi a gondja, hogy az ilyen magafélékkel, lakatosokkal, egyéb mesterekkel, egyszerű emberekkel nem foglalkozhat. Amint az újságot lapozgatta, megakadt szeme a házassági hirdetéseken. Úriasszonyok, jó családból származók, karcsúak, molettek, dús keblűek és filigránok kínálták magukat. . . Őszintén szólva, sosem vágyott tartósan senkire. A műhely sarkába vihetett nőt bármikor egy-egy éjszakára, s ez elég volt neki. Most viszont arra gondolt: jó lenne melléje egy vidéki lány. Feltétlenül vidéki. Megbízható, hozzávaló lány. Aki tud főzni. Aki örül, hogy mellette lehet. Aki nem fejedelemasszony, de nem is cseléd otthon. Ez úgy bevette magát a fejébe, hogy mármár mérgelődött rajta. Végül, bár nehezen ment, megfogalmazott egy hirdetést: „Jól szituált, önálló fővárosi lakatosmester nőül venne vidéki. . .” Amit írt, megjelent az újságban. Úgy olvasta, mintha nem ő írta volna. Nem volt semmi kifogása a szöveg ellen, pedig a „jól szituált” jelző erős túlzás volt. Nem reménykedett különösebben, inkább mintha megnyugodott volna. Aznap elment a templomba, fél órát ült a leghátulsó padban. Nem fohászkodott, nem gondolt semmire. Kapott leveleket szálkás betűsöktől, dundi írásúaktól, akadt, aki kebelbőségéről is tájékoztatta. Mindegyiknek volt jó szava magára. 70 �Már nem volt árnyék benne. Nem érdekelték a levelek. A szemétbe kerültek, összetépve. Egy-két nappal később aztán érkezett még egy. Hatgyerekes dunaföldvári bádogosmester legkisebb lánya írta. Édesanyja meghalt tüdőbajban. Apja újranősült. A lány el akart kerülni hazulról. Másik családra vágyott - sajátra. Kovács István másnap kölcsönkérte egy közeli műhely tulajdonosának aranyóráját, óralánccal együtt. Keménykalapot vásárolt, a fejébe nyomta, vasárnap hajóra ült. A bádogosmester középtermetű, testes férfi, betessékelte a házba. Az asztalra krumplispogácsa került. Az apát megnyugtatta a látogató keze: látszott rajta, vassal, szerszámokkal dolgozik - a kérő nem lehet ingyenélő. Társalogtak óvatosan. Az aranyóra nem kápráztatta el, inkább a fővárosiság hatott rá. Ilyeneket kérdezett: - Megy az élet Pesten? - Megy. - Munka van? - Akad. - Sok ott a gazdag ember, biztosan rengeteg az építkezés. - Hajjaj! Csak nem velem dolgoztatnak, hanem vállalkozókkal. A lány a sarokból nézte a „jól szituált” lakatosmestert. Határozottnak látta. Meglepően jóképű. Erős. Sűrű hajú. Mi lesz, ha elmegy haza és soha többé nem látják? - Aztán hogy gondolja a dolgot? - kérdezte utoljára a bádogosmester. - Kiveszünk egy lakást a műhellyel szemben. - Bérházban? - Ott nincs más. Az apa nem tartóztatta másnapra. Hadd jöjjön mégegyszer. Az majd jelez valamit. Ügy látszott, nincs ellenére a látogató személye. Majd lesz valahogy! Előbb-utóbb úgyis elviszik a lányát. . . Hátha így lesz jobb. Fővárosi lakatosnak lenni bizonyosan könnyebb, mint bádogosnak Dunaföldváron. A lány mindeddig anyja emlékével küzdött. Olykor testetlennek, jóságra születettnek, máskor flitteres balerinának, hegedűművésznek, néha tündérnek vélte magát. Betéve tudta a Kálmán-operettek áriáit. Édesanyja nem is állta meg, hogy rá ne szóljon, amikor énekelgetett. - Majd még belőled is Pedák Sári lesz! - Nem Pedák, édesanyám - kacagott ilyenkor - , hanem Fedák! - No csak vigyázz, nehogy a fenekedet kelljen billegtetni egész életedben! Édesanyja a színésznőket léha, rossz útra tért nőknek képzelte. A lány bámulta a férfit, aki érte Dunaföldvárra utazott. Jobb embert vajon kaphatna-e? Hiszen csak négy elemije van. Meg a semmije! Kovács István kétszer ült még hajóra. Másodjára már lefoglalta leendő lakásukat a Peterdy utca egyik bérházában. Egy szoba, konyha, a főváros Csikágónak csúfolt szögletében. A körfolyosóról nyílt a konyha, abból az ötször öt méteres szoba. Elég két embernek. A konyhában vízcsap, a gangon, az ő bejárati ajtajuk mellett közös vécé. Jókedvvel rendezték be a lakást. A konyha jobb oldali falára került a hozományba kapott üvegezett, fehér konyhakredenc, azzal szemben elfért egy asztal, mellette a láda, tüzelőnek. A vaskályhát az ifjú férj maga fabrikálta. A konyhakredenc mellett volt egy lyuk nagyságú kamra. És mindez az övék! 71 �A szobában a hármas tagolású nagy ablak alá középütt elfért egymás mellett a két ágy, jobbról-balról egy-egy szekrény, egy „lógós” és egy rakodós, az ágy végében kisebb kerek asztal két apró fotellel. Este mindennel elkészültek. A fiatalasszony megszámolta a szoba sarkait gondolt valamire. A legegyszerűbb és legnagyobb dologra; a boldogságra. Később is, egész életében, mindig erre a számára elérhetetlen teljességre vágyakozott, s bár hitt az Úrban s forgatta a Bibliát, sosem látta be, hogy az Úr öl is, csak azzal számolt, elevenít. Függönyük még nem volt, a nagy ablak átderengtette a szoba sötétjét. Szemközt, csaknem karnyújtásnyira, másik bérház hátsó frontja magasodott. Be lehetett látni a szemközti lakásba. Az aszonyka kinyitotta a szekrény ajtaját, amögé bújva vetkőzött le, vette fel hálóingjét. Ezen az éjszakán boldog volt. Későn aludt el. Édesanyjára gondolt - bárha látná őt! A Pedák Sárit. . . Másnap délután kisétáltak a Nagykörútra. Hintókat röpítve futottak a lovak. A következő napon ellenkező irányba indultak, a Városligetbe. A Beketow Cirkuszban ebben az időben cserélték fel a gázvilágítást villanyra. Megcsodálták. Hazafelé gyertyát vásároltak, mert ők még amellett vakoskodtak. A dunaföldvári bádogosmester lánya szédült a látottaktól. A cirkusz különösebbet produkált, mint a hullócsillagok. Már hasában volt a fia. Ő is látni fogja ezt a csodát! Igazában fel sem fogta, mi az elektromosság. Arról meg sejtelme sem lehetett, hogy egy Albert Einstein nevű német már több mint fél évtizede kispekulálta a speciális relativitás elméletét, amely szerint E = mc2, azaz az energia egyenlő a tömeg és a fénysebesség négyzetének szorzatával. Energia? A világ, s persze az ő életük sokszorosan elmaradt attól, ami ebben az időben egyes tudós elmékben megfogalmazódott. Gyertyával világítottak, mint az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi országában. Amikor 1913-ban Kovács István lakatosmester és a dunaföldvári bádogosmester lányának házasságából megszületett ifjabb Kovács István, egy Rutherford nevű angol már hét éve felfedezte az atommagot. Az igazi szenzáció azonban ezekben a hetekben nem ez volt, nem erről beszélgettek a folyosón az asszonyok, hanem arról, hogy a Beketow Cirkuszban estéről estére három méter mély vízbe veti magát a sátor kupolájából egy azbesztruhás, benzinnel leöntött, égő artista . . . A szüleimtől otthon kapott indíttatás egész életemre kihatott. Apám jó lakatosmester volt, szerette a munkáját, az üzlethez viszont nem értett. Anyám varrónőnek tanult. A Csikágó, azon belül a Peterdy utca, a család anyagi helyzete, minden körülmény arra utalt, hogy aki ide születik, itt is marad. Apai nagyszüleim évszázadokra visszamenően Abaúj-Tolna vármegyében, Hejcén voltak parasztok. Apám ugyan már mesterlevelet szerzett, de vagy nem volt munkája, vagy ha volt, rögtön annyi segédet fogadott fel, hogy szombaton már nem tudta kifizetni őket. Naponta adta a konyhapénzt anyámnak. Nekem soha életemben egyetlen ruhadarabot nem vásárolt. Kizárólag kormánypárti újságokat olvasott, és mindent elhitt az utolsó betűig. Durva ember volt. Rabbiátus. Gyakran jött haza részegen. Trágárkodott. Nem azért, mintha rossz, elvetni való lett volna. Azt hiszem, szeretett engem . . . Olyan volt, mint a többi magafajta mester. Vasárnap reggel elvitt a templomba, per- 72 �sze öt perc múlva káromkodott. A Szépművészeti Múzeumban volt egy étterem, istentisztelet után oda vezetett utunk. Bevirslizett, ivott néhány pohárral, utána mehettünk haza. Anyám egyszerű, természetes ésszel megáldott, okos, messzenéző asszony volt. Szerencsétlennek tartotta magát a házassága miatt. Bennem látta egyetlen reménységét. Teli volt álmokkal. Urat akart nevelni belőlem. Ezért aztán nem engedett állami iskolába, prolik közé. A Király utcai Kiss-féle, nem túl előkelő, de színvonalasnak tartott magániskolába járatott. Ő kereste meg rá varrással a pénzt. Az akkori színészvilág egyik nagy egyéniségének, Törzs Jenőnek Vica nevű lánya, aztán Jackó Cia, a híres gyerekszínésznő is az osztálytársam volt. A négy elemi elvégzése után anyám elhatározta, hogy gimnáziumba írat. A fasori evangélikus gimnázium volt legközelebb hozzánk, hát oda. Jó anyám bizonyos volt benne: nagy ember lesz a fiából. Hegedűművész vagy gépészmérnök - vagy mindkettő! Élt a házban, a mi emeletünkön, a folyosó végén, de már nem az udvarra, hanem az utcára néző egyik lakásban két hölgytestvér, Aranka néni és Lenke néni. Aranka néni, a fiatalon is ősz, gyönyörű, finom megjelenésű asszony nagyon tetszett nekem. Szeretett engem. Először édesanyám kérésére, némi fizetség ellenében, az utolsó két évben viszont ingyen, öt és fél éves koromtól nyolc éven át tanított zongorára. Mindig úgy léptem be hozzájuk, mint szentélybe. Annyit tudtunk csak róluk, hogy van egy bátyjuk, aki Bécsben él . . . Később tudtam meg: bátyjukat Landler Jenőnek hívják. A Tanácsköztársaságban a legfelsőbb direktórium tagja, a közlekedési népbiztosság vezetője. Különös motívumok bőven akadtak életemben. Ez a ház, sőt maga az utca, bár a Csikágóban volt, az élet meglepő sokszínűségét nyújtotta egy lakatos gyereke számára. A mélység és magasság, a csak vágyható és a való világ - mint horizontnál a föld az éggel - itt tulajdonképpen összeért. Hegedülni, ahogy anyám szerette volna, sosem tanultam meg, de megadatott, hogy ugyanakkor kezdjek tanulni zongorázni, mint a szemközti, Peterdy utca 4. szám alatt lakó, ma világszerte ismert magyar zongoraművésznő, Fischer Anni. Telefonhírmondót például náluk láttam először . . . Hihetetlen csoda volt számomra: a falon négyszög alakú doboz négy horoggal, ezekről lógott két kagyló. Scherz bácsi híreit lehetett hallgatni, meg zenét. Rádió akkoriban Magyarországon még nem volt. Lakott a környéken rendőrtanácsos és fuvaros, dúsgazdag ügyvéd, szegény zeneszerző . . . A szomszédos Nefelejts utcában Honthy Hanna! A mama hajnalban kelt. Férje és fia még aludt. Odakint éppen derengett. Míg pongyolát húzott, átpillantott a szemközti lakásba. A vörös hajú nő az ablaknál hálóingben nyújtózkodott, mögötte szál dróton függő villanyégő világított. Találkozott a szemük. A vöröshajú merészen visszanézett, lassú mozdulattal kezdte levetni hálóingjét. Kovácsné megfordult, a konyhába indult. Tudta, hogy férje esténként leplezetlenül nézi a nő vetkőződését. Undorodott az ilyen jelenetektől. Begyújtott a vaskályhába. Kislábosban a platnira tette melegedni a tejet. A kredencből bögréket vett elő, kihozta a szobából a gyerek ruháját. Maga elé tartotta, nézegette. Ő varrta. Kisöprődött belőle az előbbi keserűség. 73 �Ő harcolta ki, hogy gimnáziumba mehessen a gyerek. Az „úri” lakók támogatták férje ellenében. Biztatták. Igaz, akadt, aki felhőjárónak tartotta, s megjósolta, megfizet majd nagyravágyásáért. Megmelegedett a tej. Férje felöltözve jött ki. Lelötykölte arcát a lavórból, felhörpölte a tejet, morgott valamit. Látszott, mielőbb távozni akar otthonról. Nem tudott mit kezdeni az ünnepélyes pillanatokkal. Csak egy világot ismert, csak az az élet volt számára igaz - amelyben élt. Amit ismert. Amiben kiismerte magát. Ami bár dolgos, nehéz, dühös élet volt, de nem volt benne hazugság. A dús remények világa útvesztő volt számára. A csalódásoktól pedig rettegett. Mennyit vitatkoztak! „Egy lakatos: lakatos . . . A varrónő: varrónő . . .” hajtogatta. Felesége másmilyen volt. Nem varrónőnek érezte magát: nőnek! A prémes dámában sem úrinőt látott, hanem a másikat. - Menj már! - szólt férjére. - Menj nyugodtan. Majd mindent elintézek. Besietett a szobába. Fia nyitott szemmel feküdt. Áliáig húzta a paplant. Anyja az ágy szélére ült, ahogy szokott. Belekaristolt fia sűrű hajába. - Kész a reggeli - mondta. A gyerek nyújtózott egyet. - Mi az, hogy gimnázium? - kérdezte. - Mit jelent az? - Fogalmam sincs. Majd az iskolában megmondják. Nem magyarul van. Gyere reggelizni. A fiú megmozdult. A konyhában, a hokedlin, meleg víz várta a lavórban. Megmosdott. Felvette az új ruhát, megkötötte a nyakkendőt, lábára húzta a kisuvickolt cipőjét. A táskája a szenesláda tetején. Tele füzettel, könyvvel. Nem volt izgatott, csak kíváncsi. Anyja elkísérte az iskoláig. A fiú bement, ő meg ott maradt egyedül. Az érkező kamaszok majdnem elsodorták. A fasori gimnáziumban kaszárnyafegyelmet tartottak. A tanárok kurta parancsszavakkal tartottak rendet. Az ő osztályának fiatal tanár, dr. Remport Elek volt osztályfőnöke. - Mindenki írja fel a nevét a füzeteire! Kovács Pista úgyszólván megoldhatatlan dilemma elé került. Ő eddig mindenütt, mindenkinek Pista volt. Itt, a gimnáziumban: István? De hogy hangzik az, hogy István? Az ő fülének ez idegen volt. Soha senki nem hívta így. Aki Péter, az: Peti. Aki Sándor: Sanyi. A Gábor: Gabi. Az István meg a Pista közt azonban semmi hasonlóság! Ő mindig Pista volt, nem István. Nem érezte Istvánnak magát. Egy István egészen más, mint egy Pista. Nem is hasonlít a két n é v . . . Végül ezt írta a füzetekre: Kovács István (Pista). Remport tanár úr a padsorok közt sétált. Kovács István (Pista) mellett megtorpant. A gyerek tanácstalanul nézett fel rá, jó lesz-e, ahogy a nevét írta. Remport tanár úr mintha szólni akart volna valamit, de aztán tovább indult. A nyolc gimnáziumi év alatt azonban legtöbbször úgy hívta föl a fiút felelni: „Kovács István (Pista)!” S a fiú ettől kezdve meg volt győződve arról, hogy a tanár úr őt szereti az osztályban legjobban. (Csak később, évtizedek múltán, az újabb és újabb érettségi találkozókon jött rá, az osztály legtöbb tanulója szintén ezt hitte . . . ) Kovács István (Pista) eleinte nem tartozott a kiválók közé. Az előkelő és jó hírű gimnáziumban olyan tanárok tanítottak, mint Rácz László, Mikola Sándor. Utóbbi középiskolai tanár létére, akadémiai rendes tag. Renner János 74 �tanár úrról tudták, hogy Eötvös Loránd tanítványa volt. Tíz éve még itt tanult Neumann János, a számítógép atyja és Wigner Jenő, akik később Nobeldíjat kaptak. Ebbe a gimnáziumba többségükben nem lakatosmesterek fiai jártak, hanem közép- és nagypolgári családok fiai, akik könnyebben tájékozódtak az oktatott anyagban, könnyebben megértették a Kovács Istvánnak bizony kacifántosnak, sőt első hallásra érthetetlennek tűnő mondatokat is. A Beöthy-féle magyar tankönyv olyan nyelvezettel íródott, hogy vagy bevágta szó szerint, vagy képtelen volt elmondani a tartalmát. Rejtvényként hallgatta például ezt a mondatot: „A férfiú, aki a bölcselettant először szólaltatta meg magyar nyelven, ki először hangoztatta merész erélyességgel, hogy ha a magyarság élni akar, úgy igazi nemzeti művelődést kell teremtenie, mert »dicsőség vágya« éppúgy nincs műveltség nélkül, mint »műveltség vágya« dicsőség nélkül; ki először tekintette át a tudomány egyetemes birodalmát és műszavak alkotásával megvetette a haladás alapját, e szegény, kora véget ért, üldözött tanár Apáczai Csere János volt.” Kezdetben nehezen ment a latin nyelv is. Már tudta, mit jelent a szó: „gimnázium” . Osztálytársai többségének otthon a szülők segíteni tudtak eligazodni a genitívuszok világában, de az ő apja, ha érzett is olykor némi büszkeséget a fiáért, jobbára sajnálattal nézett rá, amikor latinleckéje fölé görnyedve, a konyhában tanult. A kamaszlélek persze sikerre vágyik. Valamiben neki is ki kellett tűnnie. Érdeklődése a számára sokkalta könnyebbnek mutatkozó matematika és fizika felé fordult. Azért is, mert annyira érdekesek voltak ezek az órák, hogy az anyagot már ott megtanulta, s míg a latin házi feladatot reggelente a másokéról írta le, a matematika- és a fizikafeladatokat az ő füzetéből másolták ki a többiek. Még Faragó Gyuri is, az osztály legokosabb, habár nem legjobb tanulója, akiről már akkor tudta mindenki, hogy virtuóz zongorista! Kovács István matematika- és fizikatudása révén vívta ki osztálytársai között Pistaságát az elit iskolában. Befogadták, barátokra lelt. Édesanyja hite, hogy belőle akár hegedűművész vagy gépészmérnök is lehet, észrevétlenül „predesztinálta” , anélkül azonban, hogy Peterdy utcai közösségét fel kellett volna adnia, meg kellett volna tagadnia. A lakók szeme előtt élt. Lassacskán a bérházé lett a Kovács fiú. Nem néztek fel rá, nem bámulták. Becsülték. Talán még nála is jobban tudták, mibe vágott bele. Egyik nap azzal állt elő otthon: - Anya, főzzön estére sztrapacskát! Ez volt apja kedvenc étele is. - Miért? Mi történt? - Képzelje, megbuktatták a Bethlent! - mondta. - Milyen Bethlent? Maga alá rántotta a hokedlit. Hevesen magyarázott. - Hát tudja, hogy hozzánk jár a Bethlen miniszterelnök fia! És képzelje, behívatták az apját. Megmondták neki, vagy megbuktatják, vagy kivágják a fiát. Mit gondol, az öreg mit mondott? Ha így áll a dolog, buktassák meg a gyereket. Egy miniszterelnök! Meg merték tenni a tanárok! Hancsók mesélte . . . - Milyen Hancsók? 75 �- Máriusz! Tudja, akivel múltkor moziztunk és feljött értem . . . Akinek öngyilkos lett az apja . . . - Nem tudtam, hogy öngyilkos lett! - A Tanácsköztársaság sajtófőnöke volt, ügyvéd. A zsebében Moszkvába szóló vasúti jegyet találtak, amikor meghalt. Nem ment el. Máriusz megmutatta a levelet, amit a halála előtt neki írt. Az áll benne, hogy az eszme megbukott, de még az ő, mármint Máriusz életében győzni fog. - Ej, fiam, vigyázz, kikkel barátkozol! - Teljesen árva. - Miért? Az anyjával mi lett? - Meghalt, mikor Máriusz ötéves volt. A nagynénjéék nevelik . . . Szóval Máriusz azt mondta, Bethlenék még év elején valami adományt juttattak a gimnáziumnak, a tanárok mégis amellett voltak, hogy jó hírük, meg az iskola hírneve miatt, meg kell buktatni vagy ki kell zárni a kis Bethlent. - És honnan tudja ezt az a Máriusz? - A nagynénjééknek fehérneműüzletük van a Váci utcában. Előkelő körökben mozognak, gazdagok . . . - Neked ilyeneket mesél az osztálytársad? - Persze. A barátom. Igaz, a nagynénjéék nem nagyon örülnek nekem. Mindig hazudik valamit, ha moziba megyünk, hogy kivel megy. Főz anyám sztrapacskát? - Főzök, fiam. Néha elgondolkodom: melyik hatalmasabb, a szeretet, vagy a tudás? Arra hajlok, talán az előbbi. Nem valamiféle elvont, filozofikus értelemben tűnődözöm ezen, csupán életem tapasztalatát összegzendő. Mindkettőben volt részem. Bizonyos, hogy a kettőnek együtt köszönhetem azt a különös és gazdag életet, amire most, túl hetvenedik életévemen, visszapillanthatok. Szerencsére ezelőtt sosem dilemmáztam efféléken; egészen más feladatok kötöttek le. Mostanában azonban, főleg, mióta újra ellátogattam a Peterdy utcai régi lakásunkba, meg hogy ilyen hosszú és bágyadt meleg az ősz, többször eszembe jut édesanyám, s az a mérhetetlen szeretet és bizalom, tömérdek biztatás, dicséret, amit legérzékenyebb, legképlékenyebb koromban kaptam tőle. É s eszembe jut: a szeretet, mint a tenger. Aki szeretetben nő föl, kiváltságosabb mint aki tenger mellett él. Egyik sem tudja igazán, mi szenvedés az éhség. A tenger mellett felnövő ember, ha más végképp nincs, kagylót, tengeri csigát szed. Megeszi. Jóllakik vele. Ellenben, ha valaki elsodródik kormányozhatatlan emberi vagy társadalmi áramlatokkal a szeretet forrásai mellől - egykettőre elsatnyul. Elveszítheti eredendő tulajdonságait, képességeit is. A tudás, akárcsak a szeretet, ugyancsak csodálatos energiaforrás az ember életében. Magam aránylag hamar felismertem ezt anyám rendkívüli vágya, akarata révén. Az ő álma, hogy „nagy” ember legyen a fia, bizonyos vagyok benne, abból a hatalmas szeretetből fakadt, ami a szívében saját boldogtalan élete miatt irántam felhalmozódott, s ami soha ki nem apadt. Benne nem váltakozott árja-apálya a szeretetnek - mindig áradásban volt, mert a holdja, ami ezt irányította - : a boldog jövő, azaz én, a fia voltam! Találkoztam számos okos emberrel, beszélgettem több Nobel-díjas tudóssal, akik többnyire tudományigézettel indultak el életútjukra a szülői házból. Nem 76 �szeretetigézettel, mint én. Lehet elmélkedni azon, vajon pótolhatja-e egyik a másikat. Talán igen. Vagy talán inkább a sorrend a meghatározó. Előbb, még időben!, a szeretet kell, s utána a tudományigézet. De ha akármelyik hiányzik, külön-külön akármelyik biztosíthatja azt az emberben feltétlenül szükséges bátorságot, ami egy valamirevaló életpálya befutásának alapfeltétele. Sok igazság van abban a példabeszédben, ami a földesúrról s a jobbágyairól szól: A földesúr kihirdeti, hogy aki vasárnap délelőtt tíz és tizenkét óra között elmegy hozzá, annak eltörli adósságát. Tolonganak, susognak vasárnap reggel a kastély előtt az emberek, böködik egymást: „Igaz, hogy az úr eltörli a tartozást? Eltörölte már valakiét?” De egyikük sem mer belépni a kastély kapuján. Telik-múlik az idő . . . Egy messzibb tanyáról nem sokkal tizenkét óra előtt megérkezik szekérrel egy jobbágy a feleségével, Ők is kérdik: „Igaz, hogy eltörli az úr a tartozást?” „Nem tudjuk. Még nem törölte el senkinek. Nem mert bemenni még senki.” A jobbágy úgy gondolkodik, messziről jött, feleslegesen nem kocsikázhatnak. Bekopog a kastélyba. A földesúr ott ül az intézőjével. „Mennyi az adóssága?” Mondja. Már el is engedték neki. Menni akar ki a jó hírrel, de az uraság visszatartja: „Majd ha elkongatják a tizenkettőt! Aki nem bízik, nem érdemli meg, hogy jót tegyenek vele!” Kell tehát a bátorság. Bizalom. Azt hiszem, a szeretet és a tudás külön-külön is erőt adhat az embernek ahhoz, hogy messze nézzen, átláboljon a körülmények mocsarán, s bátran kopogtasson az élet tömérdek szobás kastélyának valamely ajtaján. Mindegy, mi van ezekre az ajtókra írva, Tudomány, Művészet, Mesterség, Anyaság, Nevelés vagy más - akinek puttonyában elegendő szeretet, tudás, bátorság összegyűlt, tétovázás nélkül benyit a neki szentelt ajtón. Mondom, azelőtt nem elmélkedtem ilyen dolgokon. A moralizálást kerültem; feladataimnak éltem, titkok után soha nem kajtattam, noha tudományterületemen egynéhányat sikerült felfednem. Nem foglalkoztam metafizikus gondolatokkal. Anyámnak a szeretetet, biztatást köszönhetem, apámnak viszont a vakolatlan, egyszerű és egyszeri lét bizonyosságát. A mesterség cicomátlan tiszteletét. Sosem érezte úgy, hogy csak tengődünk, noha jobbára adósságban úszott nem volt balladás ember. Én sem vagyok az. Utólag mondom: ez is nagyság! Amint az is, ahogy egyetemi tanár koromban meglátogatva is elfogulatlanul, mindig csak így köszöntött: - Szervusz, fiam. 77 �A FŐ SZER KESZTŐ V E N D É G E : Korill Ferenc, a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója - Igaz, hogy január 1-től felemelték a mozijegyek árát? Igen és nem. Ugyanis ez csak egy részkérdés a változtatások között és nem a szokásos helyáremelésről van szó. Ettől kezdve a filmszínházak helyárait a forgalmazók állapítják meg. Ez mindenképpen nagyobb önállóságot és felelősséget jelent. - Miben? Úgy tűnik, hogy önállóságotok formális, hiszen csak abból a filmkínálatból forgalmazhattok, amit adnak nektek. - Nem így van. Az adott kínálatból egyaránt lehet jól és rosszul választani. Módunk van mérlegelni és figyelembe venni a mozi színvonalát, az adott közönség fizetési lehetőségeit, a filmforgalmazási értékét, a kópia műszaki állapotát, a bemutatás időpontját stb., stb. S ez már rugalmas forgalmazási politika, amelyben lehet egyszer-kétszer tévedni, de a sokadik tévedés után jön a csőd. - Szóval ezután minden filmhez más-más árú jegyet kell váltanom? - Az áraink hatósági korlátok között mozognak és a közönség által is áttekinthető rendszer szerint alakulnak. - Valójában a magyar film- és tévéművészek közelmúltban lezajlott közgyűlése miatt szerettem volna veled beszélni, amelyen te is részt vettél. Azt megelőzően valóságos forrongást élt át a szakma: tiltakozó memorandumok, tragikus hangú feljegyzések, visszautasított vezetők, nyilvánosságra hozott műhelyvita-dokumentumok és mély letargia mindenütt. Te hogyan érzékelted mindezt a közgyűlésen? - A közgyűlés alapvetően a filmgyártás kérdéseivel foglalkozott, de bőven volt szó a forgalmazásról is. A két dolog értelemszerűen összefügg, hiszen az egész filmszakma válságos helyzetéről van szó s most valóban nem túlzás ilyen kifejezéseket emlegetni. - Ezek szerint tényleg válság van? Igazuk volt a kétségbeesett hangú dokumentumoknak? - Válasszuk ketté a dolgokat. Az alkotók világában ez gazdasági-művészi-esztétikai-gondolati, s mindezekkel együtt strukturális válságot jelent. A forgalmazásban szintén van gazdasági gond, amihez a műsorpolitika „tudathasadása” is hozzájárul, és itt is alapvetően meghatározza a helyzetet a már korszerűtlenné vált szervezet válsága. Rendkívüli módon fellazult a magyar film és a közönség kapcsolata. Értsd úgy, hogy egyre inkább eltávolodtak egymástól. A statisztikák szerint sokan, a valóságban azonban kevesen nézik a magyar filmeket és a filmek hatása is meggyengült. A másik oldalról említsük meg az ötvenes évek igényeihez mért mozihálózat műszaki, kényelmi állapotát, amely - hogy finom legyek - sok kívánnivalót hagy maga után. - Végül is mi történt a közgyűlésen? - 78 �- A filmszakma vezetése évtizedekig a szőnyeg alá söpörte a problémákat, illetve „magyar” átszervezéseket hajtott végre, ha valahol bajt tapasztalt. Itt és most mondták ki — a megelőző szenvedélyes viták nyomán -, hogy ez nem mehet tovább! Elég volt a tüneti kezelésből. A filmszakma egészére vonatkozó alapkérdéseket kell újrafogalmazni és ezekre új választ kell adni. - Mit szólt ehhez a kulturális irányítás? - Azért, hogy a helyzet idáig jutott, alapvetőeen a filmszakma a felelős, minden házon belül történt. Most viszont a nyomás kintről és fentről is jött. Az irányítás követelte a változást. De természetesen az irányításnak nem volt kész receptje arra, hogy mit kell csinálni. - Végül is ki tegye fel az új alapkérdéseket? - Ezek túlmutatnak a szakterületünkön, ezért a legmagasabb szinten kell feltenni és válaszolni is így lehet. Itt van például az egyik alapkérdés: szükség van-e Magyarországon nemzeti filmgyártásra? Ha igent mond a művelődéspolitikai irányítás - és mondhat-e mást? - , akkor ennek a válasznak megvannak az anyagi, intézményi következményei, amelyeket vállalni kell. Továbbá: a filmkészítéssel szemben megfogalmazódnak bizonyos politikai-ideológiai, esztétikai követelmények és a közönségé. Egy bizonyos évi filmszám alatt ezek a követelmények azonban nevetségessé válnak . . . Másik nehéz kérdés a forgalmazásnál: mi lesz a kistelepülések mozijaival, a több mint 2000 kismozival? - Valóban, mi lesz velük? - A filmszakma nem teheti meg, hogy egyszerűen kivonul ezekból a kistelepülésekről. Mert ez a rossz mozi nem más azon a településen, mint az egyik utolsó intézményes kulturális szolgáltatás; mi több-kevesebb rendszerességgel még jelen vagyunk ezekben a falvakban. A megoldás - s erre Nógrádban is van példa - , hogy a tanácsok, akik a település kulturális ellátásáért is felelősek (milyen szívesen megfeledkeznek róla!), velünk együtt találják meg a közös teherviselés lehetőségét. Használható módszernek látszik itt a video, de ez nem ugyanaz, mint a mozi, ez másik csatorna.Végül is az adott körülmények között jobb és olcsóbb lehet, mint a mozi. Ebben az évben 40-50 Nógrád megyei településen lesz videovetítés. - Szóval ott fog ülni a falu lakossága a képernyő előtt? Nem a falu lakossága, hanem az a tizenkét-húsz ember, aki eddig ott didergett a moziban, a nyikorgó faszékeken. Most kényelmesebb körülmények között nézhet filmet, például a klubkönyvtárban. - N e haragudj, de ez a dolog nem tetszik nekem. A video más, mint a mozi. Közel sincs olyan élményhatása, s valójában az emberek az egyik képernyő elől átülnek a másik elé. - Nézd, időnként fel kell kelni és elmenni a televízió elől. A másik mozgásra késztető erő, hogy más a választék. Az idén például nyolcvan olyan filmet tudunk forgalmazni, ami sem a moziban, sem a tévében nem látható, csak videón. Azt kellene megértened, hogy itt alapvetően a filmes jelenlét megőrzéséről van szó. - Ebben a koncepcióban van-e jövője egyáltalán a mozinak? - Van. - 79 �- M e rt te n em is m o n d h a tsz m á s t . . . - Nem azért. Most létezik a mozi, a video, a kábeltévé, a műsorszóró műhold, s ki tudja mi lesz még. De ezek között van bizonyos munkamegosztás, mindegyik tud valamit, amit a másik nem. De a moziknak ebben a versenyben valóban moziknak kell lenniük. Ebben súlyos mulasztásaink vannak. Az alacsony hatásfokú működésünkkel, s a szakmai gondolkodás merevségével szinte feléltük a fejlesztési lehetőségeinket. Az új mozikban pedig extra körülmények és extra filmprogram kell hogy legyen - de mindez ma hiánycikk. - E z é r t jö tt lé tr e S a lg ó ta rjá n b a n az A p o lló ? - Kicsiben az elképzelések egyik lépése az Apolló. - V a la m i a z o n ba n m ég h iá n y z ik e b b ő l a jö v ő k é p b ő l. S z erin tem m a a m o zi átjáró h áz. D e a h a tá s e lm é ly íté s é h e z , az is m e r e te k sz é lesítéséh ez n in cs m eg az esz k ö z ren d szer. - Igazad van, de ez már túlmutat a filmszakmán. Bizonyított tény, hogy az emberek csökkenő szabad idejükből egyre több időt fordítanak a mozgókép megtekintésére, bár ebben nem a mozié a vezető szerep. És sehol senki nem tanítja meg az embereket mozgóképet „olvasni” . Sem a filmszakma, sem az oktatáspolitika, sem a közművelődés - akárhogyan is van, társadalmi probléma ez is. - T é r jü n k v issz a a k ö z g y ű lésh ez . E m lít e t t e d a m a g y a r film k ö z ö n ség e ltá v o lo d á s á t e g y m á s t ó l. . . és a - Majdhogynem csak erről volt szó. Ennek ugyanis több közvetlen filmszakmai oka van. Mind a mai napig egy voluntarista, merev, mennyiséginemzetiségi műsorpolitikai követelményrendszer volt érvényben. Ehhez kötődtek a forgalmazók - személyek, vállalatok - anyagi, egzisztenciális érdekei is. Évről évre olyan nézőszámokat kellett teljesíteni, amiről az irányítás is tudta, hogy régen nincsenek. S így vált hallgatólagosan is elfogadott játéktérré e statisztikai manipuláció, a nézőgyártás. - A h o lt le lk e k a m o z i n éz ő terén is m e g je le n te k . . . - Pontosan. Más oldalról ennek a következménye az lett, hogy két „aprócska” dolog kimaradt az ügyből: a film és a közönség, illetve a kettő valóságos, minőségi kapcsolata. De az eltávolodás okai a filmgyártásban is keresendők. A hazai filmművészekben nem tudatosult, hogy a nézőtéren ülők 75 százaléka húsz éven aluli. Ezt sem tematikai, sem dramaturgiai, sem műfaji szempontból nem vették figyelembe. Ennek a rétegnek a szórakoztatását, igényeit az amerikanizált szórakoztató tömegfilm elégíti ki, s utána már hiába csodálkozunk: akik ezeken a filmeken nőttek fel, a más típusút elutasítják. - K o r á b b a n e m líte t te d a stru k tú ra vá ltá st. É n m ár azt is o lva sta m a n a p o k b a n , h o g y a húsz m o z iü z em i v á lla la to t á tsz e rv e z ik és csa k h ét lesz. M á r m eg in t a m a g ya r m ó d i? - Hát igen. Számomra ugyanis nem az a kérdés, hogy húsz vagy hét. Ha így fogjuk fel a dolgokat, akkor ebből valóban magyar átszervezés lesz, azaz a jelenlegi rendszert szabdaljuk, a vezetőket rakosgatjuk és a pénzeket tologatjuk, amíg el nem tűnnek valahol. (Nem a vezetők, a pénz!) A feladat az, hogy előbb határozzuk meg, mi a mozi funkciója Magyarországon a nyolcvanas, kilencvenes években. Ehhez kell megfelelő szer­ 80 �vezeti, pénzügyi és személyi feltételeket teremtenünk. Ha így fogunk a kérdéshez, akkor számomra elképzelhető a húsz helyett a hét vállalat. Mert ha nem így jutunk el az alapkérdéshez, rövid idő alatt ez a hét vállalat is olyan alacsony hatásfokon működik majd, mint a mai húsz. is - Tudomásom szerint csökkentették az állami támogatást. Ennek mi, a közönség leszünk a vesztesei? - Meggyőződésem, hogy nem. Ahhoz, hogy a fizetőképes kereslet megjelenjen a moziban (értsd néző), a valóságos igényeknek megfelelő árut (értsd filmet) és jobb színvonalon kell adni, mint eddig. Tehát hosszú távon - ha életben akarunk maradni - nem veszít, hanem nyer a közönség. Ennek számtalan feltétele van. Ez anyagi és szellemi tőkeberuházás nélkül elképzelhetetlen. A jövő kulcskérdése itt is az, ami az egész magyar gazdaságban: lesz-e erőnk a jövőt meghatározó területeken fejleszteni? Sajnos a műsorpolitika és a kapcsolódó állami támogatás ápolt és eltakart sok mindent, és kényelmi állapotban tartott minket. Aminek egyik következménye az volt, hogy a szakma elfelejtette kiépíteni azt, amire lehetősége volt - a maga háttériparát. A hanglemezek, matricák, képek, könyvek, plakátok gyártása, illetve kiadása - azaz egyfajta kereskedelmi tevékenység, ami ma szinte teljesen hiányzik, illetve a magánkisipar fölözi le a hasznot. Ez a háttéripar a világon már nagyobb hányadát adja a filmszakma bevételének, mint a jegybevétel. - Elképzelhető-e valaha egy olyan állapot, hogy a filmforgalmazás önfenntartó legyen? - Az mindenesetre elérhető - de csak fejlesztéssel - , hogy a filmek nagy része és a hozzájuk kapcsolódó tevékenység eltartsa önmagát. S az így felszabadult állami támogatás egy részét például a nemzeti filmgyártás fejlesztésére lehet fordítani. Másrészt a tényleges értékek mögé sorakoztatható fel, illetve a hálózat fejlesztésére fordítható. - Nem fenyeget az a veszély, hogy csak kommerszet fogunk nézni ezentúl? - A válasz előtt: a jó (!) kommersz nem ellenség vagy veszély. A filmszakma most már végre azért felel, amiért valóságosan felelhet: mit kínál, milyen szakmai színvonalon és a kínálata találkozik-e a valóságos kereslettel. A műsorpolitika az állami támogatás révén ezt a kínálatot befolyásolja. Mégpedig úgy, hogy a támogatott filmek 51 százalékos jelenlétéhez kötötte a támogatás jelentős részét. Másrészt az előadás kínálatában 20 százalékban kell jelen lennie a magyar filmgyártás termékeinek. Nincs kizárva, hogy az üzemeltetési módokban is lesz változás. Megjelenhet például a szerződéses mozi vagy a magánmozi is. A mozizás valamikor profiszakma volt. A korábbi állapot ezt a helyzetet megszüntette, mert az állami támogatás anyagi, a műsorpolitika pedig vulgarizált politikai-ideológiai védőburkot jelentett, s a kettős védelem mögé el lehetett bújni, meg lehetett élni hozzáértés nélkül is. Az új helyzetben ott a lehetőség, sőt az a követelmény, hogy ismét igazi profiszakma legyen. Ahol csak a film és a közönség számít majd. 81 �82 �Szerém i Sándor rendőr ezredes, megyei fő k a p itá n y t: megkérdezte Milyennek ítéli Nógrád megye közállapotát? S z e ré m i S á n d o r N ó g r á d m e g y e szü lö tte, 37 é v v e l e z elő tt vá la sz to tta a r e n d ő r i h iva tá st. A z ó ta tö re tle n h itte l v é g z i ezt a m u n k á t. 19 75 óta a N ó g r á d M e g y e i R e n d ő r -fő k a p itá n y s á g v e z e tő je . B a rá tsá g o sa n fo g a d jó e sz té tik a i é r z é k k e l b e re n d e z e tt d o lg o z ó s z o b á já b a n és d e r ű s b e le n y u g v á s t tü k rö ző tek in te tte l v á r ja a k é r d é s e k e t. - E z r e d e s e lv t á r s ! M ib e n lá tja ön a r e n d ő r i s z e rv e k fe la d a tá t ? Mindenekelőtt a szilárd közrend és közbiztonság megteremtésében. Legfontosabb számunkra, hogy - a megyénkben éppúgy, mint mindenütt az országban - az emberek nyugodt, kiegyensúlyozott feltételek között dolgozhassanak és élhessenek. Ennek érdekében munkánk során a legnagyobb figyelmet a bűnmegelőzésre fordítjuk. Természetesen ez nem mindig jár teljes sikerrel. Ezért a másik legfontosabb feladatunk a szigorú és következetes bűnüldözés. - Ü g y g o n d o lo m , a r e n d ő r i n yo m o z ó s z e rv e k m u n k á já t az is m in ő síti, h o g y h o g y a n a la k u l a m e g y é b e n az ism e rtté v á lt és a fe ld e r ít e t t b ű n c s e le k m é n y e k arán ya. Természetesen. Nógrád megyében tízezer lakosra kb. 130 ismertté vált bűncselekmény jut. Ez a mutató az elmúlt évek során enyhén emelkedő tendenciát jelez, eléri az évi h á ro m ez er esetet. Csak 3-4 megyében van ennél kevesebb. Ezek túlnyomó többségét felderítjük. Ebben az összefüggésben megyénk az országos összehasonlításban a legjobbak között van. A nyomozáseredményesség is eléri a 78 százalékot. Ez országosan a 3. hely. - E lő fo r d u ln a k - e m e g y é n k b e n p o lit ik a i je lle g ű , á lla m e lle n e s b ű n c s e le k m é n y e k ? Igen, de arányuk elenyésző. Legfeljebb 1- 2 esettel találkozunk évente. A lényeget tekintve ezek sem kifejezetten politikai bűncselekmények. Az esetek többségében meggondolatlan, gyakran alkohol befolyása alatt álló emberek próbálják vélt vagy valódi sérelmeiket tévesen megválasztott eszközökkel orvosolni. - H o g y a n íté li m e g a k ö z m o rá lt, az á lla m p o lg á r i fe g y e lm e t, m a ­ g a ta rtá st? 83 �Összességében jónak tartom. Sajnos egyes területeken lazult az állampolgári fegyelem. Az alkoholfogyasztás növekedésével párhuzamosan szaporodnak a garázda, erőszakos cselekmények, előfordul rendzavarás, a közlekedési szabályok durva megsértése. Szerencsére az emberek többsége nem szemléli közömbös kívülállóként az eseményeket. Széles körű támogatást nyújtanak munkánkhoz, ami nagymértékben elősegíti az intézkedések hatékonyságát. - Számottevőek-e N ógrád megyében a vagyon elleni bűncselekmén yek? Arányuk csökken vagy növekszik? A társadalmi tulajdon megkárosítása szám szerint kevesebb, mint az elmúlt években, de az esetek bonyolultabbak, nehezebben deríthetők fel. A személyek tulajdona sérelmére elkövetett bűncselekmények száma sajnos növekszik. Az egyes emberek birtokában jelentős értékek halmozódnak fel, de a védelmükről nem gondoskodnak megfelelően. - A z erőszakos cselekedetek - garázdaság, száma is növekedett. rablás, emberölés - Sajnos igen. Nálunk is gyakoribb az erőszak, gyakoribbak a durvább elkövetési módok. - Tudomásom szerint növekednek azok a közlekedési szabálysértések és bűnesetek, amelyekben jelentős szerepet játszik az alkohol. A közlekedési morált nem tartom jónak. Országosan is, nálunk is növekszik a balesetek száma. Minden ötödik balesetben szerepel okként az alkohol. Nincs még egy olyan bűncselekménytípus, amely annyi emberéletet követelne, olyan súlyos egészségkárosodást és anyagi veszteséget okozna, mint a közlekedési szabályok megszegése. - A z utóbbi időben növekedett az ifjúsági bűnelkövetők aránya. Remélhető-e javulás ezen a téren? Hiba lenne látványos sikerekre számítani. Itt a hivatalos szervek mellett a családnak van kiemelkedő felelőssége. A gondos, minden szélsőségtől mentes meleg, bensőséges családi háttér a feltétele a harmonikus személyiségfejlődésnek, amit nem árnyékol be a csövezés, lejmolás, lopás és egyéb testet-lelket nyomorító deviáns magatartás. - Nógrádban előfordul kábítószer-fogyasztás? Nem. De azért nem lehetünk elégedettek. A gyógyszer és alkohol együttes élvezete, vagy az ún. szipózás már három esetben vezetett tragikus következményekhez. - M egyénk rendőrei mennyire felkészültek e feladatok ellátására? sokrétű, bonyolult Az állomány felkészültségét jónak ítélem meg. A tiszti állomány minden tagja kivétel nélkül felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Sok közöttük a két- vagy háromdiplomás is. Tisztjeink a legkülönfélébb területek szakértői, kvalifikált, politikai és világnézeti téren elkötelezett, fegyelmezett emberek. Technikai feltételeink is sokat fejlődtek. A tiszthelyet84 �tesi állomány szintén jól felkészült, többségükben középiskolai végzettséggel rendelkeznek. A szakmai képzettség mellett rendőreink tervszerű kiképzésben részesülnek. - M e g ít é lé s e sze rin t e fo n to s m u n k á n a k m ily e n az a n y a g i és tá rs a d a lm i e lis m e r ts é g e ? Az anyagi elismerésből jó volna több is. A párt- és kormányzati szervek ismerik gondjainkat. Amint erre lehetőség nyílik, meggyőződésem, rendezni fogják a rendőri fizetéseket. A társadalmi elismerés nem marad el. Ezt jelzik a kitüntetések. De ami a legfontosabb számunkra: a lakosság segítőkész, az emberek bizalommal fordulnak hozzánk és támogatnak munkánkban. - E z r e d e s e lv t á r s ! Ö n h o g y a n le tt r e n d ő r fő k a p itá n y ? Bányászként kezdtem életpályámat. Onnan küldött a párt erre a területre, de én rendőrnek jöttem, nem főkapitánynak. Ezt a hivatást választottam. 1951 óta a rendőri munka minden fázisát bejártam, így jutottam el jelenlegi beosztásomig. Mi, akik az akkori generációhoz tartozunk, előbb lettünk rendőrök, utána kellett hozzá a képesítést megszerezni. Sok éjszakát töltöttem a könyvek mellett, miközben a feladatok, a gondok nem szüneteltek. - S z e re ti ö n a r e n d ő r v ic c e t? Szeretem. - K é r e m , m o n d jo n egy et. Szívesen. De csak magának . . . Ha tetszett, terjeszthető. - K ö sz ö n ö m a besz élg eté st. BACSKÓ PIROSKA 85 �MŰHELY PETRŐ CZI ÉVA Napló helyett VI. A férfi beszél. Láthatta: annak villámszaggatott bányavilága, halottat cipelő válla, akár az övé, ugyanaz. Miért hinné, hogy él? S az árnyék, amivel színültig telt. Mi az? Nem a halál. Ha nem akarod. Higgye el? - Ne félj, nem az. Higgye, hogy e csatakos orfeuszi arc hozzá beszél? A hídra? És rákiált, hogy visszahívja. (Tóth Judit: Eurüdiké-változat) Tóth Judit Eurüdiké-változatában benne van mindaz, amit én tavalyi két Orfeusz-versemben, s az Orfeusz panasza című rádióműsorban - kellő bölcsesség és tapasztalat híján - nem tudtam elmondani, de még felismerni sem. E változat lényege: ne várjunk, mert nem is várhatunk senkitől agresszív-könyörgőn bármiféle megváltást, vagy feltámadást. Az egyetlen, amiben bízhatunk (és akkor is csupán kivételes esetekben!) az, hogy olykor, egy-egy pillanatra nemünktől függetlenül egymás Orfeuszává, vagyis életbe visszavezetőjévé válhatunk. Persze, az „Orfeusztalan” (Eurüdikétlen!) időszakokat sem töltheti Hádész-széli nyűglődésben az ember. Néha egészen apró dolgok adnak sok napra elegendő örömet. Tegnap például sűrű esőben autóztunk Hódmezővásárhelyre, Csernus Mariannái. Eszterlánc című könyvének elhalasztott könyvnapi premiérjén én voltam a beszélgetőtárs. Mire odaértünk, kisütött a nap, sőt, a könyvtár melletti udvarban valóságos málnadzsungelt találtam, telis-tele érett gyümölccsel. Aki kóstolta már, tudja: az ősz végi eper és málna aromája - nem mindennapi élmény. (Ha ezt a naplófélét a XIX. században körmölgetném, zárójel nélkül is le merném írni ugyanazt, amit most, a huszadikban, csak zárójelben: hogy olyan tragikusan átható íze van, mint az utolsó nagy szerelemnek. Vagy az elkésettnek?) A málnakóstolgatás mellett más jó is volt ebben az éjszakába nyúló „kiszállásban”. Hosszú és tartalmas beszélgetés, amelyből kiderült, a Cvetajeva-Plath-Dickinson-szentháromság nem egyedül az én mániám. . . 86 �Vásárhely, ahol ’86 tavasza óta most jártam másodízben (pedig kerek öt évig a szomszédos Szegeden egyetemistáskodtam; igaz, nagy adag oktalan-jogtalan „pannon gőggel” minden iránt, ami alföldi. . .) egyre jobban tetszik. És egyre jobban megértem Németh Lászlót, aki éppen itt tudott menedéket, ritka nyugalmú éveket találni. . . Az utóbbi hónapokban legnagyobb meglepetésemre többen is reagáltak a N a p ló h e ly e tt korábbi részeire. Szakmabeliek éppúgy, mint „civilek” . Egy gyógypedagógusnő levele különösen tartós visszhangot vert bennem: „...Olyan ez a napló, mint te magad. Sehol semmi púder. . .” És épp ez a kendőzetlenség az - miért is tagadnám? - amit íróságomon innen és túl, a legtöbbre becsülök önmagamban. Erről jut eszembe: mostanában igencsak vegyesen érnek a szakmai meglepetések. Egy édes, egy keserű - , mintha valaki ecc-pecc-kimeheccet játszogatna velem. Az édessel kezdem: úgy néz ki, hogy három rövid vers erejéig rászabadítanak a nagyközönségre, azaz beengednek a Szép v e r s e k 19. . .nak titulált költőkarámba. Persze, ezt is úgy totóztam ki, a szerződés egyetlen kísérő sor nélkül érkezett, a csupán betűtípusából „agnoszkált” levonat alapján. Hasonló, de ezúttal üröm nélküli jó, hogy befutott negyedik kötetem, a K é p e s beszéd szerződése, amelyre az Alap előleget is ad. Nagyon bánt ellenben, hogy Gergely Ágnes vers- és műfordításkötetéről igazán nagy gonddal és szeretettel (s azt hiszem, nem értés-hozzáértés nélkül!) megírt kritikám számomra érthetetlen okból nem jelenhet meg az É snél. Az „illetékesek” szavaiból azt vettem ki, hogy nem szakmai aggályaik vannak, csak azokat az a d o rá ció s p ir u e tte k e t hiányolják, amelyekre általam nagyra becsült szerzők munkáival kapcsolatban is alkalmatlan vagyok. Mindezen csöppet sem javít, ha a cikk honoráriumát (ha már megírta!) oda akarják vetni nekem. Bár lennék olyan helyzetben, hogy hasonló esetekben bárkinek azt mondhassam: „Köszönöm, nem kérek belőle.” Mielőtt befejezném, el kell mondanom még a kihagyhatatlant: szeptember végén és október elején jártam Gyomán (mai nevén Gyomaendrődön), mindazokon a helyeken, ahol nagymamáék éltek. A gyerekkori mesékben annyit emlegetett Körös-parti Társulati Ház - nagymama szülőháza - kertjében képtelen voltam uralkodni magamon, s amit szinte soha nem teszek, idegenek előtt elsírtam magam. Valószínűleg azért is, mert az 1985-ös esztendő számomra minden szempontból nagymama és a végérvényesen elveszettnek hitt gyerekkor percnyi visszatérésének éve volt. . . Ez az idei, 86-os ősz egyébként is „vándorévszaknak” bizonyult: egy tihanyi kirándulástól néhány, Sárospatakon töltött szikrázó óráig és két salgótarjáni útig, no meg a már említett többi kiruccanásig sok minden belefért. S ezek a csavargások, ha nem is sokáig, id eig -óráig mindenképpen lecsillapítanak és megnyugtatnak. Ha a gyerekekkel megyünk, akkor az ő élményeik révén, ha egymagam, és munkaügyben, akkor pedig mindazok jóvoltából, akikkel előadásaim előtt, közben, vagy után találkozom. Nincsenek, ne is legyenek soha viaszfiguralények, muszájból megőrzött, időről időre leporolt figurák az életemben. Akiket elfogadok, s ami még fontosabb: akik engem elfogadnak! akkor is részei mindennapjaimnak, ha ritkán találkozom velük. Mint - többek között - Ilia tanár úrral, aki a valóban kissé hosszúra sikeredett, ám „magánérdekű asszonycsevelynél” mégiscsak több P etrő cz i É v á n a k h ív já k , fo g la lk o z á s a : k ö ltő című rádióműsor után nem volt rest, s egy ritkaságnak számító szegedi őslevelezőlapon írta 87 �meg, hogy ebből az adásból nagyon lényeges dolgokat tudott meg rólam és munkámról. Amíg ezeket a sorokat írom, Andris mellettem, a „nagyágyon” a Csunyinka álma lemezt hallgatja. Hogy ismétlődnek a dolgok, a vonzások és választások. Jékely és művei iránti szeretetemet, sőt rajongásomat, soha nem „adtam fel” leckeként a gyerekeknek. Ezért különösen jó látni, hogy milyen lelkesen fogadják az ő korosztályuknak szóló műveit. Irodalmi ízlés - a génekben? Nem is olyan abszolút lehetetlenség, amilyennek látszik. Végszóként, mielőtt - legalábbis egy időre - abbahagynám ezt a tulajdonképpen nem is naplót, hadd térjek vissza csaknem monomániámra Cvetajevára.. Fáradtan és tompán kocogtam ma itt, Erzsébeten, s puszta véletlen, hogy megálltam a Fürge Ujjakkal és hasonló sajtóorgánumokkal kitapétázott újságosbódé előtt. De milyen jól tettem, hogy megálltam; mert valósággal belevágott a szemembe a Szovjet Irodalom októberi számának címlapja, amelyen a csupa nagy betűvel szedett fontos publikációk közt ezt olvastam: Cvetajeva levélregénye. Címe: Firenzei éjszakák. Legszívesebben az egészet idemásolnám, mert amióta élek (olvasok-írok!) alig volt irodalmi mű, amelyből ennyire a saját életem, gesztusaim, szavaim néztek volna velem farkasszemet. Ez az írás voltaképpen egy alig epizódszámba menő szerelem lenyomata, tizenegy levélbe, s két rövid utóhangba tömörített összefoglalása. De mindaz benne van, amit a „költő szerelme” annyiszor félreértett műfajáról érdemes megtudni. Talán a legfontosabb: a költő nem úgy szeret, vagy legalábbis nem kötelező úgy szeretnie, hogy feltétlenül tehetségével és emberségével egyenértékűt választ. Vagy szerelmében hasonló hőfokút. A hangsúly azokon a mérhetetlen energiákon van, amelyeket e személyében nagyon is esetleges társ felszabadít benne, az alkotóban. Más, rokonszenvesebb megfogalmazásban: ami azt a másikat is alkotóvá emeli, nemegyszer anélkül, hogy tudomása volna róla. És még egyet: mi értelme volna azt mérlegelni, ki egy szerelmi játszmában az értékesebb, a „méltóbb” fél?. . . „Magának akarok örülni, és azoknak a sötét erőknek, amelyeket úgy tár fel bennem, mint egy forrásfakasztó. A forrásfakasztónak nem kell ráébrednie se tulajdon erejére, se a forrás értékére.” Legyen ez a néhány cvetajevai sor a N apló helyett befejezetlenségéhezbefejezhetetlenségéhez illő búcsú az olvasótól, és attól az első kísérlettől, hogy valamelyest lelepezzem verseim hátterét. 88 �MÉRLEGEN Ének az éjben Szlovákiai magyar írók 1939— 1945 A feledésre hajlamos történelmi közemlékezetből, de még a kultúrhistória vizsgálódási köréből is végzetesen kiesett a fasiszta szlovák államban maradt magyar kisebbség hat esztendeje. Pedig a mintegy 65 ezer lelket számláló népcsoport az emberként és magyarként való megmaradás, vagyis az erkölcsi és nemzeti tartás magasrendű példáját nyújthatja a mának. Nem utolsósorban azzal, hogy katasztrofális történelmi és rendkívül hátrányos politikai feltételek között képes volt humanista szellemi hagyományait megőrizni és - legalább szándékaiban - tovább gazdagítani. 1939-ben - Szlovákia magyar többségű déli területeinek visszacsatolását követően - mindössze tucatnyi, az első Csehszlovák Köztársaság két évtizedében már termékeny és többé-kevésbé elismert szépíró, esszéista, kritikus maradt a szlovák államban. Közülük is számosan hallgatni kényszerültek: F á b ry Zoltán és Szabó B é la korábbi baloldali szereplésük miatt, E g r i V ik to r, Sas A n d o r, S ebesi E r n ő és Szenes E rz s i a faji megkülönböztetés és üldöztetés okán, G y ő ry D ezső pedig Magyarországra költözött. Aligha volt túlzás, ha az ittmaradt - számottevő teljesítményekkel hitelesített - két író, P eéry R ezső és Szalatnai R ezső után a „másodvirágzás” korszakát a „Rezsők irodalmának” nevezték. A nagyobb formátumú alkotók távolléte, illetve némaságba kényszerítettsége folytán keletkezett szellemi űrt viszont nyomban kitöltötték az önjelölt dilettáns toliforgatók. Mintha csak ismételte volna magát a kisebbségi kultúrtörténet, hiszen az 1919-es államfordulatot követő első esztendők szlovenszkói magyar irodalmát is az önképzőköri színvonalú műkedvelés jellemezte. Az új rajzás azonban néhány arra érdemes tehetséget is a felszínre emelt: 1939 után teljesedett ki Á sgúth y E rzsébet, L . K is s Ib o lya , Pozsonyi (W im b erg er) A nna, P á ll M ik ló s és M á rto n vö lg yi (M a rtin ček ) L ászló pályája. A névsorra tekintve föltűnik, hogy a kis létszámú írótársadalomban - arányát tekintve - milyen szépen képviseltette magát a női nem. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy ez nem pusztán véletlen, de magasabb értelme volt a jelenségnek, s ami az erdélyi F ark as Á r p á d - köteteimmel is nyomatékosított - „asszonyidő” metaforájával magyarázható. Vannak olyan nyomasztó történelmi korok, amikor már a hősies, azaz férfias kiállás, a hatalommal szembeszegülő dac is kudarcra ítéltetik, csupán a védelmező asszonyi melegség és gondoskodás marad az egyedüli menedék, az egyetlen esély a túlélésre. Föltevésem látszik igazolni az a tény, hogy a korszak próza-, líra- és esszétermése - a témaválasztás tekintetében - három jellegzetes csoportra osztható. A legjobb alkotások mondandója a nemzeti múlt és a magyar művelődéstörténet; a szülőföldhöz, családhoz, társhoz való ragaszkodás; valamint az emberségvágy, a humanizmus eszménye körül kristályosodik ki. Mindhárom tematikai vonulat egyszerre jelent társa89 �dalmi érvényű, ugyanakkor nagyon is személyes megkapaszkodást és menekvést. Megkapaszkodást abban az értelemben, hogy az állampolgári jogaiban és - a zsidó származásúakra nézve - elemi emberi jogaiban csorbított magyarságnak lelki fogódzókra, emberi-nemzeti öntudatot erősítő eszmei pillérekre volt szüksége. Az „e m b e r az em bertelen ségben / m agyar az űzött m agyarságba n ” Ady-képlettel jellemezhető korban természetes volt, ha a magyarul kiáltott emberi hang a szülőföld szeretetének, az emberi összetartozás fontossá­ gának, a nemzeti múlt becsülésének és egy emberségesebb világ reményének visszhangját várta. De ugyanígy - és hasonló intenzitással - érhető tetten a novellákban, versekben, tanulmányokban a menekülés szándéka; menekvés a külvilág rémületei elől a lélek benső tájaira, a megszépített múltba és a bizakodással erősített, egyetemesebb horizontú, emberséges jövendőbe. Mindezek persze örök emberi vágyak és értékek, csakhogy a szorongató „itt és most” hihetetlenül fölértékelte őket a kortársak tudatában. S így váltak a művek egyfajta tiltakozássá, vagy legalább kihúzódó, egyet nem értő elhatárolódássá. A menekülés és az elvágyódás ilyen sűrített jelenléte az alkotásokban, óhatatlanul új kérdést támaszt: hol maradt a korvalóság ábrázolása? Hol maradt az élethez való ezerszálú művészi kötődés? Az elmélyült elemzés kimutathatja, bizony jelen van, csakhogy nem elsősorban és látványosan a témaválasztásban, sokkal inkább az érzelmek tartományában: az elvágyódást, a meghittség vágyát, a nosztalgiát, a jövőhitet éppen a komor, sőt durva jelen váltotta ki az írókból. Az már aztán egyéni tehetség és mesterségbeli tudás kérdése volt, ki, milyen esztétikai érvénnyel és művészi erővel ábrázolta gondolatait, érzéseit. Mert nem öncélú múltba révedés vagy megfoghatatlan elkívánkozás jellemzi ezeket a műveket, hanem éppen a jövőérdek szolgálata, pontosan úgy, ahogy Fábry Zoltán mondta: „ M in d e n gon d o lat jö vő é rv é n y e m ú ltfed ez etével arányos” . A pályájuk kiteljesedését e korszakban elérők közül az egyik legerőteljesebb tehetség, Ásgúthy Erzsébet volt, a prózaíróként, lírikusként egyként nagyon tudatos művészalkat. Kétségbevonhatatlan artisztikuma azonban néhol öncélúvá válik, s romantikus látásmódja - a hiteles, női líraságon túllépve túlzásokba csúszik. L. Kiss Ibolyának a nemzeti kultúrhistória jeleseit megidéző prózáját szintén jellemzi a hol naiv, hol meg didaktikus, de minden esetben romantizáló szemlélet. Kitűnő kompozíciós készsége, lebilincselő cselekményvezetése sok esetben hatásvadászattá válik, mert hősei életpályájából mindig a hálásnak ígérkező drámai mozzanatokat emeli ki és írja meg. Viszont innét ered egyik leglényegesebb erénye: hőseit a hagyományostól, a megszokottól jócskán eltérő megvilágításba meri és tudja helyezni. Pozsonyi Anna a leginkább nőíróalkat. Látnivaló kedvvel és lélektani fölkészültséggel formálja történeteit, egyéníti szereplőit. A cselekményszálak azonban - többnyire előreláthatóan - megrázó végkifejletbe torkollanak. A szlovákiai magyar l'art pour l’art „kispolgári” látású képviselőjének tartott Páll Miklós borongós hangulatú versei inkább csak helyzetrajzok; prózája is jobbára szemléletességéért dicsérhető, semmint lélekábrázolásának vagy cselekménybonyolításának értékeiért. Mártonvölgyi László érdemei a kisebbségi könyvkiadás megszervezésében a legnagyobbak. Tanulmányainak, esszéinek tárgya a magyar irodalom, művészet, történelem helyi - elsősorban is Nyitra-vidéki - hagyományai, s a korszakban közölt írásaival a legnemesebb öntudatépítő, hagyományápoló küldetést töltötte be. Az antológia legértékesebb műve bizonyosan Győry Dezső nevezetes E m b e r i hang című poémája, amely azon túl, hogy a 90 �ínagyar antifasiszta költészet egyik legszebb darabja, a lírikus pályája csúcsát is kijelölte. A majd’ négyszáz soros kollektív önéletrajz átfogja a csehszlovákiai magyar ifjúság két évtizedes álmait, terveit, küzdelmeit és a Fábry Zoltántól ismert vox humana fölmagasztosulásába ível. Az emberi hang volt az „első virágzás” idején a magyar kisebbség küldetéses szerepének lényege, megmaradásának és fölemelkedésének záloga, de később is ez maradt léte értelme. A történelmi felelősségérzet maximumát mondta el Győry e két sorban: „Gyűlölségre nevelt sorsunk / mi szeretetre önmagunk”. Antológiaszerkesztő a kudarc kilátása nélkül ritkán vállalkozhat arra, hogy például egy korszakról teljességet reprezentáló keresztmetszetet nyújtson. Annyi az esetlegesség, a „külső” és személyes szempont, hogy csakis túlzó becsvággyal foghat munkához. A Turczel Lajos válogatta gyűjtemény mégis a legmegbízhatóbban mutatja be az utókornak a szlovák állam magyar irodalmának legjavát; egyedül Peéry Rezső neve hiányzik föltűnően a szerzők névsorából. A kötethez írt előszó, amelyben Turczel áttekinti az elfeledett kisebbség szellemi életének egészét - új fejezetet jelent művelődéstörténetünkben. Akkor is így van ez, ha az 1939-1945 közötti tragikus korszak kisebbségi irodalma - vele e kötet anyaga - még csúcsaival sem ér föl az egyetemes magyar irodalom korabeli legjava terméséhez, mégis valami olyat nyújt, amely egyedülállóvá teszi irodalomtörténetünk e kicsinyke fejezetét. A felelősségnek, a tisztességnek, a jóra vágyásnak, az emberi és nemzeti hűségnek olyan magasrendű erkölcsi tartalmakat hordozó művei láttak ismét nyomdafestéket negyvenvalahány esztendő múltán, amelyek divatzavarokkal és értékválsággal küszködő jelenünk számára bízvást példaértékűek. Egy rettenetes és szégyenletes időszak tragikusan szép dokumentumai a Csehszlovákiai magyar írók sorozatban megjelent antológia írásai. (Madách Kiadó) M E Z E Y LÁSZLÓ MIKLÓS 91 �A pályatárs művéről Kulin Ferenc: Közelítések a reformkorhoz ,. .a barátságkeresés a fejlődő személyiség első kísérlete a pozitív önmeghatározásra” — írja Kulin Ferenc Kölcsey és Szemere Pál kapcsolatát értelmezve, s így folytatja: „Különösen így van ez a szentimentális barátság esetében, ahol az egybeforró lelkek egymással való azonosságukat feltételezik. . ."Csábítóbbak ezek a mondatok annál, hogysem mellőzhetném idézésüket. Könnyen lelepleződő alakoskodás, ízetlen és ildomtalan álarcos játék volna úgy beszélnem erről a tanulmánygyűjteményről, mintha szerzőjét nem ismerném (immár két évtizede), mintha nem volnánk munkatársak, s nem volnánk meghitt barátságban. Ha a könyvismertetés műfaja nehezen is viseli el a vallomásos tónust, Kulin könyve most följogosít, sőt apellációt nem tűrve késztet erre. Barátságunk viszont az őszinteségre. Mert nem szentimentális ez a barátság. Kulin tanulmányain meditálva, nemcsak azoknak a tudományos elveknek, megközelítési módoknak, politikai üzenetként is értelmezhető ideológiai állításoknak a számba- és tudomásulvétele a fontos számomra, amelyekkel azonosulni tudtam, tudok, vagy szeretnék, hanem azoké is, ahol ellentét van közöttünk. Pálya- és munkatársi rokonszenvem talán éppen azért erős iránta, mert a számomra elfogadhatatlannak tűnő vélelmeit és gesztusait is szigorúan konzekvens etika, személyes szuverenitás hitelesíti. Ennek a fajta elismerő-polemizáló, de mindenképpen empatikus és intim hangnak a nyilvánosság előtt természetesen csak akkor van jogosultsága, ha a személyes, „interperszonális” szférán túli tanulságokra is tud utalni. Merem remélni, hogy annak a generációnak, amelyet egy újabb film - ironikusan és nem egészen korrekt módon - „nagy”-nak minősít, mentalitásához, történetéhez és jelentőségéhez Kulin Ferenc munkálkodása is hozzájárult néhány felismerhető karaktervonással. Ezek méltatását-minősítését elengedhetetlennek tartom - nem pályatársi üzenetként, hanem, mint generációs önreflexiót. Nem mértékeli az itt olvasható tanulmányok szakmai színvonalát, mégis szükséges rögzítenünk: Kulin nem tudós alkat. Nem tudós abban az értelemben, ahogy tudósnak tekintünk egy megszállott filozoptert, aki ritkán, vagy sohasem mer áthágni, vagy akár csak átpillantani is diszciplinájának a mindennapokat kizáró kerítésén. Gondolkodónak, moralistának és politikusnak tudnám nevezni. Olyan személyiségkombináció ez, amely - hosszú távon - nemigen létezhet harmonikus viszonyban sem egy racionalistán technikai beállítottságú, sem egy irracionálisan változékony, sem egy, a strukturális öntisztulástól idegenkedő korral és szociális-politikai szerkezettel. Ez az alkatképlet hajlamos ugyan a taktikára elvei érvényesítése érdekében -, de csak egy bizonyos pontig, kész a mérlegelésre, de nem óhajtja tudomásul venni a hamis súlyok használatát (egyik serpenyőben sem), hajlik a doktrínérségre, de csak önemésztő fegyelemmel. Sem a nyi92 �tottság, sem a szervezőkészség, sem a kompromisszumra való hajlandóság, se egyéb személyes tulajdonság nem elegendő ellensúly egy ilyen személyiség számára, ha konfliktushelyzetbe kerül - s ez időről időre óhatatlanul elkövetkezik - az intézményes politikai szerkezettel. Kulin Ferenc pályamódosulásai (ahogy társaié is) meglehetős szükségszerűséggel vallanak - időnként a látványosságot sem nélkülözve - korunk és egy bizonyos személyiségtípus, értelmiségi mentalitás dilemmáiról. Amit nagyon durva, bár az igazság nem kevés elemével bíró általánosítással így fogalmazhatunk meg: van-e mód — általában, vagy alkalmanként, elvileg, vagy időlegesen - az intézményeken belüli, de az apparátuson kívüli politizálásra. Hic et nunc. Kulin Ferenc pályakezdése óta folyamatosan művelte és műveli szakmáját - a magyarországi reformkor kutatója; sok éven át rendszeresen szemlézte a kortárs irodalmat; köteteket szerkesztett, s lapszerkesztő is volt. Tevékeny résztvevőjeként látjuk a nyolcvanas évek első harmadáig mind a tudományos, mind a kulturális életnek. Kötetének tanulmányai másfél évtizedet fognak át, lehetetlen észre nem vennünk rajtuk a személyiség és az idő viszonyának ujjnyomait. Már magát a korszakváltást sem tekinthetjük véletlennek. A politikai artikulációra is igényt tartó, s - hadd írjam le - a tevékeny hazafiságnak elkötelezett kutató számára van-e inspirálóbb szakasza históriánknak, mint a polgárosodás kezdő szakasza, amely egybeesik a nemzeti emancipációs küzdelmek legszebb eseményeivel? Az a kor, ahol az irodalomnak és a közéletnek olyan óriásai küzdöttek a korviszonyokkal és önnön esendő személyiségükkel, mint Kölcsey, E ö t v ö s és P e tő fi. Kulin doktori disszertációját a reformkor Dózsa-képéről írta. Ez is a hatvanas évek közepét jellemző témaválasztás, közéleti tettkészségtől meghatározott tudományos ízlésmanifesztáció. Kulin bámulatos makacssággal ragaszkodik szakterületéhez, jóllehet lehetetlen nem érzékelnie, hogy a reformkor, s főleg a reformkori - aktualizálható - ideologikum még a szakelvű kutatásokban is háttérbe szorulni látszik. Ahogy ritkulnak az ilyen típusú - az esztétikai szempontot az ideológiaitól soha nem függetlenítő - értekezések is. Más idők járnak most. Egyre többen foglalkoznak a századvéggel és a századvégekkel, a forradalmak utáni korokkal, a kompromisszumok epocháival. Ma a strukturális elemzések vagy a spirituális élményátiratok divatosak, meg a mélyfilológiai búvárlatok és a leíró művelődéstörténet. A divat, persze, korigény és kortünet. Kulin K a z in c z y -, Kölcsey-, Eötvös- és Petőfi-tanulmányaiból, valamint a leginkább reformkori példaanyaggal élő nemzettraktátusaiból határozott és egyéni korkép alapvonásai bontakoznak ki. Ez az új reformkor-koncepció eszmetörténeti alapozottságú, s úgy vélem, következetesebb, a kor európai filozófiájával és a magyarországi ideológiai fejleményekkel sokkal erősebb összhangban van, mint az utolsó megjelent szintézis, az akadémiai kézikönyv harmadik kötete. Fő újdonsága ennek a fölfogásnak az, hogy ,,a disszonáns létélményt feloldó esztétikai magatartást” következetesen két pólus, két véglet, a klasszika és a romantika közti választás lehetőségrendszereként szemléli. Emellett - , s ezzel összefüggésben - az ekkor (az 1810es években) kibontakozó újszerű nemzetfelfogást szoros kapcsolatba hozza az individuum válságával. Az az etikai, történetfilozófiai és lélektani alapozottságú személyiségelmélet és az a politikumtól is motivált ideológiai változássor, amelyet e kötet konstruál és rekonstruál természetesen 93 �csak szigorú műelemzések sorával, az önelvű irodalmi szempontok fokozottabb érvényesítésével igazolható. Vagy egyetlen jellegzetes írói pályakép szisztematikus feldolgozásával. Kulin készülő Kölcsey-monográfiája remélhetőleg választ ad az esetleges aggályokra az aggodalmaskodóknak. Néhány kérdőjelet ajánlat formájában magam is kitennék. Kitűnő próbája volna ennek a koncepciónak egy alapos Széchenyi-elemzés. Sokan vélik, hogy ő a magyar romantika igazi inkarnációja, akinél a politikai rendszeresség és elkötelezettség oly sokszor kap meglepő színeket a gátlástalan, vagy gátjait törő személyiségtől. Hasonló tanulsággal járna a második századnegyedet végigélő, a korérzülettel mindig szinkronban alkotó, s mégis öntörvényű, művészi kísérletekbe gyakran és váratlanul belevágó Vörösmarty lírájának és epikájának végiggondolása. Kulin elemzéseinek időnkénti kategorikusságát bizonnyal oldaná, ha nagyobb figyelmet fordítana nemcsak az európai filozófiára, hanem a kortárs világirodalomra is. K ölcseyt még tekinthetjük, vagy Eötvöst egy-egy évtized reprezentánsának - , de ahol egy Hölderlin és egy Goethe alkot egyidejűleg, vagy egy Stendhal és egy Balzac. . . Nem lenne tanulság nélküli néhány szál nyomon követése az 1849 utáni korszak magyar irodalmában sem. Ha Eötvös Karthauzijának színhelyválasztásán tűnődünk, elháríthatatlanul kínálkoznak a magyarázó példák a későbbi évtizedekből. A Férj és nő (Kemény), az Anatole (Toldy István), az Álmok álmodója (Asbóth János) alapján szükségszerűségként állíthatjuk, hogy, ha a magyar író ontológiai problémákat, a polgári személyiség meghasonlottságát kívánja regénytárggyá emelni, kénytelen nyugateurópai kulisszák közé vinni hőseit. Ugyanígy, amikor Eötvösnél a provinciális kisváros jellegzetességeit említi Bahtyinra is hivatkozva, magyar példák is idézhetők volnának szép számmal Mikszáthtól Kosztolányiig és Krúdyig, Móricztól Németh Lászlóig. A „felesleges ember” képletére is számos hazai regényillusztráció kínálkozik. Vagy az ideológiát nézve: hasznos lett volna bemutatni, hogy Eötvösnek a negyvenes évek közepén, a Reformban megfogalmazott álláspontja az alkotmányosság monarchia-nemzetiségek kérdéskomplexumáról miként él tovább Kemény forradalom utáni röpirataiban. S folytathatnám a sort. Mindenesetre a romantika mint áramlat, vagy választási lehetőség túléli a szabadságharc bukását, s ezen kései évtizedei a korábbiak felméréséhez is adhatnak jellemzési szempontokat. Kulin értekező iratainak van néhány olyan jellegzetessége, amelyekkel sem olvasóként, sem szaktársként nem tudok könnyen azonosulni. Ezekkel: az esztétikai minősítés ideológiai elemének alkalmankénti túlzása; a deduktivitás, a műelemzés élményfaktorának felfüggesztése. Könnyű volna ezeket a „doktrínérség” címkéje alá sorolni, ám meg kell jegyezni, hogy ezek tudatos elemei munkáinak. Erős filozofikusság - és talán - szaktudósi szemérem munkál bennük. (A hegyek között című vers elemzése például világosan jelzi érzékenységét és készségét a műalkotással való teljes érzelmi azonosulásra.) Hajdani kritikáit is elvi szigor jellemezte: soha nem ámuldozott, kerülte a rajongó mondatfutamokat, nem érezte szükségét, hogy olvasói élményét élményként ossza meg olvasóival. Az „elvi szigor” rosszul hangzó, lejáratott, perzekútorságot idéző kifejezés. Talán fölösleges mondani: mind az elvszerűség, mind a szigor forrása ő maga volt, nem „valam i” külső tényező. (Az sem kizárt, hogy évek múlva el kell fogadnunk ezeket a gyakran hűvös modorú, vagy fanyalgó műbírálatokat újabb irodalmunk egyes da94 �rabjairól.) Mégis árulkodó jel, hogy fölhagyott a napi kritikával. Egyfelől bizonyára azért, amiért oly sokan mások, az igényesebbek közül: mind kevesebb a lehetőség az autonóm műkritikai gyakorlatra. Másfelől viszont feltehetően érzékelte, hogy „realizmusfogalma” , s a legújabb irodalmi fejlemények között mind feszítőbb az ellentmondás, s ennek élezése sem szerkesztői, sem irodalomszervezői munkáját nem segíti. Itt jegyzendő meg a kép teljessége érdekében, hogy szerkesztőként következetesen és bátran képviselte - a végsőkig - azt az irodalmat, amelynek néhány irányával ízlése aligha tudott azonosulni. Visszatérve reformkori tanulmányaihoz, sok helyről idézhetnék olyan mozzanatokat, ahol az irodalmi jelenségek önértékei a kelleténél szűkítettebb szemmel vizsgáltatnak. Jellemző például már maga ez a cím is: K ö l cse y sz e m é ly is é g é n e k fe jlő d é s e - lír á ja tü k ré b e n . Jól tudom, hogy Kulin számára a reformkornak talán legnagyobb élménye Kölcsey alkata mégis ebben az eszmefuttatásban az irodalmi jelenségek majdnem kizárólag illusztratív funkciót töltenek be. Olyannyira, hogy tekintete átsiklik az esztétikailag telített darabokon, s helyettük gyöngébbeket emel ki - egy szigorúan végiggondolt (s hihető) fejlődéseszme jegyében. Ezzel szemben v iszont mestermű az a darab, amely Kazinczy ízlésével (tehát nem műalkotásokkal) foglalkozik, egy tudományos tekintetben rendkívül „gyanússá” vált kategóriát tisztítva meg és értelmezve újjá. Feltűnő vonása még tanulmányainak a honi szakirodalommal polemizáló jellege. Bár ez a tényező a szakmai fölfogás legszemélyesebb elemei közé tartozik, túlzásokat itt is érzek. Számomra a Kulintól hivatkozott szakirodalom egy része inkább felejthetőnek tűnik, mint vitatandónak. Az efféle hivatkozások nemcsak megbontják a szerző egyéni gondolatszövedékét, nemcsak fölös súlyokkal terhelik, hanem alkalmilag „moderálják” is azt. A kor és a személyiség viszonyának lenyomata erősen érződik a tanulmányokon. Kulin nem témát váltott lehetőségeinek szűkülése után, nem is korszakot, vagy módszert: hangsúlyai lettek érezhetően borúsabbak, álláspontja radikálisabb, szemlélete viszont nyitottabb. 1977-ben még Krúdy Petőfi-élményét értelmezve, a kelleténél többször emlegeti az író „korlátait” (egy nagyon kevéssé rokonszenves szemléleti rendszer frazeológiáját idézve). Egy 1981-es Kazinczy-dolgozatának politikai sugallata - , ha jól értem - a taktikának igen szélső változatára tesz ajánlatot. Abban a tanulmányában, ahol Adynak azon a tragikus révületén, önjellemzésén tűnődik, mely szerint ő „az utolsó magyar” , úgy gondolom, már maga a kiindulópont hibás. Túlságosan komolyan veszi R é v a ié k fölfogását Ady dilemmákkal terhes forradalmiságáról. S, ha vitázik is velük, mégis koncepciójukan belül maradni látszik. Ady tragikusan személyes és hazafias „eszkatológiája” nem a forradalmár költő teóriája felől érthető meg, nem a forradalmár magára maradottságát jelenti. Az „egyedülvalóság” nem szinonimája az „utolsó” -nak. Megvilágosítóbb, ha Ady, a halni készülő Ady utolsó önmitizáló gesztusát szembesítjük a múlt század második felének epikájában rendszeresen felbukkanó hőstípussal - G y u la it ó l Mikszáthon és P e te le in át Krúdyig és Ady Lápossy Rubenjéig tart a sor - a „halódó öreg nemes” figurájával. Akiknek halálával mindig maga az osztály is kipusztul, s vele az a magyarság is, amelyhez Ady is tartozik. Emez írói élmény és jelkép záró pontjának vélem a haldokló érmindszenti kisúr végszavait. 95 �Két jelentős dolgozata 1984-ből - a K ö lc s e y n em zet fo g a lm a i és A p u b olyan tényeket emel ki az „anyagból” , amelyek önnön helyzetét is segítik értelmezni. Itt sem „allegorizál” , nem „üzen” , csak nyitottabb és illúziótlanabb. Egy újabb individuális stratégia darabjaiként is értelmezhetők ezek a munkák, s egyben aligha mellőzhető ideológiai dokumentumok generációnk önértelmezéséhez. A könyv zárószakaszaiban három tanulmányt olvashatunk a „nemzeti kérdésről” . Az ügy és a tárgy természetéből következően itt helyénvaló a polemizáló eszmemenet. Különböző időszakokban, más és más helyzetben, eltérő kihívásokra születtek ezek az írások. Kulin gondolkodásmódját a legmagasabb szinten jellemzik. Világosak, határozottak, alapvető újdonságokban dúsak (pl. az 1848 előtti nemzeteszme elhatárolása mind a polgáritól, mind a feudálistól; a nemzeteszme társadalometikai programként való fölfogása; a nemzeteszme személyiségelméleti tényezőként való szemlélése stb.). Érdemes volna valamennyi e tárgykörbe vonatkozó eszméjét egy önálló rendszeres traktátusban összefoglalni - elhagyván azokat az illuzorikus, taktikai elemeket, amelyeket úgy is átlépett az idő. Hadd váltsak végezetül még személyesebb hangra. Kulin Ferenc ezzel a szóval dedikálta nekem könyvét: „közelítésül” . Bárhogy is értelmezzem a szót, a „távolság” elemét nem hagyhatom benne figyelmen kívül. Ismertetésemben nem tartózkodtam a bíráló megjegyzésektől, s azt hiszem, ez az őszinteség engedi meg - paradox módon - , hogy a - pillanatnyilag - végső egyenleget már ne a szakmai, vagy az ideológiai, vagy a politikai szférában próbáljam megvonni. Ez a könyv egy jelentékeny, sokakat inspiráló, szuverén, de korunkat mégis jellemző személyiség e g y ik tevékenységi formájának objektivációja és illusztrációja - összhangban mindazokkal a mozgásformákkal, amelyeket alkatának igényei kívántak és korviszonyai engedtek. Ha Kulin Ferencre gondolok - akár egyetértve, akár viszálykodva vele magamban - , végső summaként, egyetértésünket erősítve, ellentéteinket áthidalva, egy szó ötlik föl bennem. Reformkori, avittas, korszerűtlen szó, de azt hiszem, az ő szívének is kedves. Ez a szó - a jellem. licista E ö t v ö s r a d ik a liz á ló d á s a - A LEXA KÁRO LY 96 �E S Z ÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: PRA ZN O VSZKY M IHÁLY A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. SZERZŐI Alexa Károly egyetemi adjunktus, irod.-tört. (Bp.); Bacskó Piroska főiskolai tanár (Salgótarján); Baranyi Ferenc költő (Bp.); Rolando Certa költő, Impegno ’8 o főszerkesztője (Szicília); Csanády János költő (Bp.); Gulay István író (Bp.); Garai Gábor költő (Bp.); Kerékgyártó T. István népművelő (Jászberény); K äfer István iro d .-tört., ELTE (Bp.); Mezey László Miklós irod.-tört. (Bp.); Németh János István népművelő (Rétság); Petrőczi Éva költő (Bp.); Praznovszky Mihály, a Palócföld főszerkesztője (Salgótarján); Sarusi Mihály író (Békéscsaba); Szakály Sándor történész, Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Bp.); Szepesi József költő, a Cigány Újság szerkesztője (Bp.); Székely András Bertalan történész, Magyarságkutató Csoport (Bp.); Varga Imre költő (Bp.) Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 8 7 .4 6 8 0 8 ☆ N. S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (H ELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2 1 5- 9 6 1 6 2 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 4! Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajz okat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IS S N ; 0555 -8867. Index: 25-925. �Ara: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d2c9c96cec48dd681a43397ea96ac3d4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3f156cc65f1c3cf9d33289c658506563.pdf 5eaf3070261bafbe8de0f1093f11b9bb PDF Text Text �Tartalom XXI. ÉVFOLYAM I. SZÁM 1 Serfőző Simon: Arra kellettem volna (vers) 2 Varga Imre: Istenhozzád és mégsem egészen az, Olykor még tervecskék, ígéret szép szó (vers) 4 Valkó Antal és Fodor Ákos versei M Ű H E LY 5 Kőrössi P. József: holnapkor 6 Endrődi Szabó Ernő: A szöveg növekvő magánya 9 Petrőczi É va: Napló helyett V. 12 Zonda Tamás: Nap nap után, Elégia (vers) 13 Simor András: Családi gondok, Zsákban (vers) 14 Győri László: Rezdülések, Töredék előre (vers) 1 6 Kulin Ferenc: Kölcsey (dráma, részlet) 29 Fried István: A magyar emberiségköltemény felé (tanulmány) 38 Keresztury Dezső: A „Toldi szerelme” (tanulmány) SZ O M SZ É D SÁ G 56 Vojtech Kondrót: Néhány szó - szavakról (tanulmány) 69 Speidl Zoltán: A Palócföld megkérdezte Kojnok N ándort.. . M ÉRLEGEN 72 Végh Antal: Könyörtelenül (Onagy Zoltán) 78 Aradi Nóra: III. salgótarjáni országos rajzbiennálé 80 Sümegi György: Rajzhalmaz M Ű T ER EM 83 Czinke Ferenc 60 éves 84 Géczi János: Czinke Ferenc köszöntése 87 Czinke Ferenc köszöntő szavai az isztambuli és ankarai kiállításán 89 Wehner Tibor: Interjú Szabó Tamás szobrászművésszel E S2ámunk illusztrációit Czinke Ferenc műveiből válogattuk. A old. és a 93. old. Szabó Tamás szobrai (Fotó: Buda László) 83. oldalon a művész portréja. A 91. �S E R F ŐZ Ő SIM ON A rra kellettem volna Vidékek kifeszített pókhálójában, csendjében elakadva, fákkal, e magas antennákkal se tudtam fogni visszhangot szavaimra. Csak aki ugrifüles suhancként odahagyott otthont, földet, mert ott hagyatták vele, a karonfogó üdvözlések őelébe jöttek. Igazolhassa velem távlatait, lehetőségeit az idő, arra kellettem volna. Gondjaimból: nehézségeimből már nem kért. Máig nem akar tudni róla. Az ég alá kicsapva hallatszik a hangom, amire csak a madarak neszeinek fel. A közönyben magában beszél szavam, hogy mégse némuljon el. 1 �VARGA IMRE Istenhozzád és mégsem egészen az Végrejött A m é g é s m á r találkozott Farkát harapva forog a kutya-idő A nyomasztó külföldi város fölött fölvert por rezseg és rászitál majd még sokáig emlékeimre Zöld volt az érkezésem s mint lábrakelt mező tavasszal távozom A kő a vas falakon lecsorgó rozsdacsík itt marad Kihúzom alólad fél évig lakód a tájat és vonszolom folyókon falukon dombokon át drótakadályokon lihegve szuszogva mert ide pergettem egy teljes tél ínségében szót szó után S majd otthon kinézve a nyári ablakon szép lesz bizony sárgán kéken és pirosan virítanak pittyegnek vijjognak csicseregnek Olykor még tervecskék Olykor még tervecskék ködlenek reggelente. Hogy nem magasabbra nagy kár. Teszem az ötvenötödikre. Talán. Oda. Felvonó sejár. A Duna felől ébredés után. Tömbházak. Fehér verspászták. Olykor nyers fecskék. Ilykor sült békegalambok. Elégett lombok, fölkunkorodó rozsdás vasak. Délbe sincs pirkadat. (Becsukod. Zöld irkádat.) Olykor - ily kor - még tervecskék. Ha nem bomba és betegség Lesz. S ha emeletek közt is felvonó. S nem hullásod. Tüzes kőtömb. Becsapódó. 2 �Ígéret, szép szó ( R o s s z n a p u tá n v e r s e l ír n é k , d e á g y a m o n e g y lá n y h e he r é s z e g , s h ív o g a t , m o n d v á n h o g y h a g y j a m h o ln a p r a a m á st, m ik o r ő m á r t o v a lé s z e n .) Holnap majd korán kelek. Balkonomra kiállok szemben a Nappal, s tüdőmbe friss levegőt szívok. S az időm verssel indítom; írok éhgyomorra. Vagy olvasni mindjárt ébredés után! Elfeledve, el - hű! - a tegnapot, cigarettát, bort és c sa p o t-p a p o t; mikor az ember mindenfélét utált. S rögzül majd talán így bennem a ritmus estig, s a rímek felelgetése. . . Szóval jobb lesz majd, mint ma volt. És e borzalmas, hibbant napom is fényt kap holnap; és este majd lesz egy kis séta. . . „ G y e r e m o s t á g y b a , m u t a s d m e g , h o g y m it t u d s z ! ” 3 �VA LKÓ AN TAL Széthullva és ködösen A fény üvegbarlangjaiban Egy asztalon fekszel széthullva és ködösen emlékezet idéz fényképek hiánytalan tagjaival elidőz rajtad egy-két nemzedék összerakott csontjaidból hullik a mész A fény üvegbarlangjaiban szerteszét cserepeim visszhangok és tükröződések féltett órák percmutatóiból csepeg az idő halálos rutinmozgás menthetetlen napjaim tik-tak tik-tak körbejárnak FO D O R Á K O S A z interjú Tanulmány-haiku (párhuzamos mozgás) - Minden nyilatkozatom elsietett: ez is az. Hyper-haiku: a humanizmusról a tükör is a Legvégső Pillanatig v e r i v is s z a a belézuhanó balta, kő, pohár k é p é t 4 a markológép mellett egy munkás dinnyét eszik, kanállal N. N. Gyönyörű Hiba volt a csaknem t ö k é l e t e s e n ronda rendben �MŰHELY K Ő RÖSSI P. JÓ Z S E F holnapkor — ambrus lajosnak valahová jerzy chaplickij hazánkban állomásozó iparművész turista és tengeridomár adásidő után hat-hét órával egy dokumentált hajnal felé kiverve és kimerülten fekszik televíziója előtt ágyában közös telefonvonalunk egyik készüléke tőle tizenkét turista lépésnyire reggel van forralt ólmos eső ady endre költőszármazású párizsban állomásozó csók- és csillagőr szállodaszobájában egyik lábát a másikon keresztbe a két lábát e z z e l e g y id ő b e n ugyanazzal a mozdulattal az asztalra vetve: a i -aoui-aouii-iouau-oiii-ouiiio! elkiáltja magát reggel van forralt ólmos eső jerzy chaplickij budapesti szobájában szomszédunkban e z z e l közös telefon dördül és az állomásozó tengeridomárt avantgardista blöffentyűkkel ágyából riasztja föl egyik készülék négy albérletünk tőle tizenkét lépésnyire gyakorlatilag egyik fővárosunk - bécs párizs - másik szegletében - varsó budapest - ő féllábbal inkább párizsban sírban budapesten „vedd föl - kopog közös vonalunkkal az ajtón - lusta vagyok és (valami másban) reménykedem” e g y id ő b e n reggel van forralt ólmos eső a pincér ért a szóból és ady endrének zúzmarás korsóban sört visz az emeletre a csók- és csillagőr leereszti a lábát az asztalról közelebb húzza maga alatt a sörhöz a széket és a „jelenkor” nagy örömére papírra veti a csók- és csillagőrség alapszabályait egy kettő három 5 �konstatálja (konstatálja) hogy inflagranti (inflagranti) talál: a behozott kezében tartott vonalon mindmáig másik készüléken feleségemmel a „holnapkor” c. irodalmi és társadalombiztosítási folyóirat irodalmi és távkézbesítő rovatáról vitatkozunk reggel van forralt ólmos eső reggel van forralt ólmos eső - mondja az állomásozó iparművész csók- és csillagőr szövegdrótsövénnyel dekorált (dekorált) albérletünkből a nagyvilágba (bécsbe párizsba - aioauioi ouiiiii) lépve - telefonunkkal legközelebb már nem lesznek becsvágyó re ményeim majd saját főbérletemben (bécsben párizsban) fölveszem mint ady endrétek közelebb húzva asztalomat a sörhöz mint a lengyel-magyar lepedőárus mint a távbeszélgető feleséged szobátokban a „múltkor” c. irodalmi és távkézbesítő folyóiratlevelező hasábjain „mert barátom minden zűrzavar kecsegtet valami zűrzavarral” albérletünkben m in d e n n e l e g y id ő b e n Varsóban és budapesten A szöveg növekvő magánya Manapság gyakran hangoztatott filozófiai megállapítás: minden létező, tehát az egyes ember, szükségképpen szétszakított létezésszemléletre, lényegszemléletre van szorítva. Az irodalom, a költészet esetében sincs ez másképp: a szerző az általános érték- és eszményválság, a teljes dezorientáltság közepette, külső kényszereknek kényszerűen engedelmeskedve s magánya belső parancsainak kiszolgáltatottan nyújtogatja elrendező - vagy annak vélt - szövegcsápjait, s próbálkozik valamiféle egységes és áttekinthető rend megteremtésével. Ez a csöppet sem irigylésre méltó helyzet nem csak a kort jellemző fejlett tudatipar és a manipuláció eredménye, számos más, a költészeten kívül és belül föllelhető ok is kiváltja. Az utóbbiak közül számunkra az irodalmi tárgy nyersanyaga, a nyelv helyzetének vizsgálata nyújthat támpontot. Aligha megy újdonságszámba a kijelentés, mely szerint valamely nyelvi rendszer eltéphetetlen szálakkal kötődik az adott régiót uraló létminőséghez. Vagyis: az idióma állapotát történelmi függősége, illetve e függőség mértéke határozza meg. A z á lla t i n y e l v című, magyarul is olvasható munkájában a neves nyelvfilozófus és irodalomtudós, G e o r g e S t e in e r a múlt és jelenbeli fasizmusok kulturális és szellemi rombolását elemezve így ír a nyelvet hatalmi eszközként kisajátító, azt manipulációs céllal használó-alkalmazó államideológiá(k)ról: „ A m ú lt id ő t k it é p t e a k ö z ö s e m lé k e z e t v é d ő b u r k á b ó l é s ú jr a ír t a a tö r t é n e lm e t . E g y e t l e n t o llv o n á s s a l e lt ö r ö lt n e v e k e t , é lő e m b e r e k e t é s k á r h o z t a to tt e s z m é k e t . A z e g y é n i e m lé k e z é s t e r m é s z e t e s s o k fé le s é g é t g lé d á b a á llít o t t f i k c i ó k é s s o h a m e g n e m tö r té n t e s e - 6 �m é n y e k b ő l ö s s z e t á k o lt, fo r t é ly o s a n n é v t e le n e m l é k e z e t v á lt o t t a f ö l. N y e l v ta n á b a n a j e le n id ő n e k n in c s s z e m é ly e s n é v m á s a é s a j ö v ő u t ó p iá b a to r k o llik . A fo ly a m a t o s a n á t é r t e lm e z e t t m ú lt a j e l e n b e c sa p á t .” Napjaink költőjének tehát különösen fontos tisztáznia művei építőanyagához való viszonyát. Érzékelnie kell korunk egyik sajátosságát, azt, hogy az emberöltőnként egymást váltó korszakok, a húszas-harmincas évek fasizmusa, az ötvenes évek, a történelmi kiszolgáltatottság sivárrá, sivatagossá tette a nyelvet, melyben a szavak már nem azonosak önmagukkal, amelyben a sztereotípiák rémuralma dühöng. A felbomlott, kusza és lecsökkent energiaszinteken tengődő idiómát tehát olyan p o é t ik a i te tt hatósugarába kell vonnia a költőnek, ami - egyfelől - magasabb energianívóra emeléssel ad vagy adhat új vagy megújított tartalmat-jelentést a szavaknak - másfelől - egyedi és eredeti tartalmukra csupaszítva azokat, megőrizheti színtaktikai, szemantikai elementaritásukat. Így, ilyen eljárásmódokkal és természetesen a kontextus révén, az új típusú lírai erőterek megteremtésével s az eképpen indukált metafizikai többletbe ágyaz va kell közvetítenie egyfajta valóságértelmezést. S ha a szerző ilyképpen nem mond le az aiszthészisz - az esztétikai teremtés - kötelességként való fölfogásáról, akkor nem csak a lelkiismeret magányos, belső parancsait kell szem előtt tartania, de b iz o n y o s külső hangok és parancsok kényeszere előtt is meg kell hajlonia. E kettő s kötöttség pedig - az érzékletesség kedvéért L u k á c s G y ö r g y hasonlatával élve - egy bonyolult elrendezésű, de ugyanakkor ö n m a g á r a is r e f le k t á ló tükörrendszer fölállításának követelményét támasztja az alkotóval szemben. Ismétlem: csakis akkor, ha az alkotó az aiszthésziszt kötelességként fogja föl. Azaz: nem mond le a szétszakított létezés- és lényegszemlélet egybeforrasztásáról; az elemeire hullott valóság, a káosz mélyén kétségtelenül ott rejtező rend megmutatásáról, a valóság újrastruktúrálásáról. Ami nem lehet más, mint az alkotás valóságmodellként - tehát igazolandó fölvetésként való használata során kimunkálható nagy pontosságú adekváció. Persze vitathatatlan, hagy az átlagos és általános befogadói struktúra felől nézve így csak a szöveg magánya növekszik. Ezt a „szövegmagányt” esetenként elmélyítheti, hogy a fönti alkotásmódhoz - amit a M é s z ö ly M ik ló s - i értelemben vett mélyrealizmusnak is fölfoghatunk - a szerző különféle technikákat sajátít el vagy eszel ki, amiket azután lényegesnek tart. Ezeket akár egyénileg vagy „irányzatosan” kanonizált feladatrend(ek)nek is tekinthetjük. Ám akár így, akár úgy, e feladatrendek létjoga csak abban az esetben nem kérdőjelezhető meg, ha úgynevezett szemantikai gesztussá válnak. Azaz, ha a mű egészének jelentését, az alkotás egész struktúráját meghatározzák. Eszerint pedig, ha nem is túlzó szigorral, de mindenképpen a több, minőségibb információ, az alkotásban megteremtett, a valóságosnál nagyobb és bonyolultabb rend követelményét kell megfogalmaznunk K ő r ö s s i P . J ó z s e f itt olvasható művével kapcsolatban (hozzátehetem: irodalmunk, költészetünk mozgásirányaival szemben) is. K P ] eddigi kötetei, verspublikációi nyilvánvalóvá tették, hogy poézise ahhoz a - napjaink újabb magyar lírájában többé-kevésbé jól körvonalazható - áramlathoz tartozik, amelyet - korántsem bölcseleti-szellemtörténeti értelemben használva a szót - a r a c io n á lis beállítódás illetve az erre alapozott techné jellemez. Ezekben a poézisekben a világ s benne az autonóm 7 �személyiség elsősorban rációval el- és kisajátítható (és kisajátítandó) ,tárgy’. Létanalízisük főként a szubjektum szférájára irányul: a megrendült egzisztencia, a súlytalanná vált személyiség, a történelembe vetett ember kiszolgáltatott helyzetének megérzékítésével láttatják a poétikus világállapot megbomlását, a részekre szakadó, partikularitásokba záruló valóságot. Ezek az általános jellemzők illenek az itt olvasható versre is, de figyelmünket most inkább a műalkotást egyénítő vonások vonzzák magukra. A legfontosabb a megjelenítés tárgya - ami nem más, mint a költői tudatállapot egy pillanatnyi történés által kiváltott fölidézett tudattartalmakkal egyetemben - és a megjelenítés m ó d ja , mely utóbbi szikár, már-már végsőkig csupaszított nyelvi szerkezetek által történik. Az o b je c t - szerűen versbe kerülő primér tudattartalmak, egy lengyel férfinév, időpontok, városnevek, egy artikulátlan hangsor és a többi azonban épp a k ü ll ő i tudat működése folytán a különféle transzformációs eszközök, a feszes metaforák, a kihagyások, a sűrítések, de legfőképpen a s z e m a n t ik a i ges ztusként jellemezhető csúsztatásos szerkezet (és technika) révén egy, a valóságos fölött lebegtetett nyelviségbe ágyazódnak, ám anélkül, hogy object jellegüket elveszítenék. Ebben a kontextusban A d y E n d r e természetesen „ k ö lt ő s z á r m a z á s ú ” (a szerkezet egészére rímelő metonímia) és magától értetődően „ c s ó k - é s c s i l la g ő r '' (az előző metonímia technikáján alapuló homonimikus metafora). Az ekképpen létrejövő szemantikai kapcsolatok olyan kiterjedt, szimbolikus láncolatot hoznak létre, amelyben a „ m ú l t k o r ” - „ j e l e n k o r ” „ h o ln a p k o r ” és „bécs párizs” -,,varsó bukarest” , azaz hely és idő, kortól és tértől függetlenül egyetlen jelentésrendszerben sűrűsödik. A dolgok cl veszítik konkrétságukat, de nem oldódnak föl egyetlen általánosságban: a szemantikai terek metszik, fedik át, világítják meg egymást. A költő és felesége, szomszédja Jerzy Chaplickij a lengyel iparművész, a századelőn Párizsban élő Ady Endre, az ajánlásban szereplő távol levő barát, de még a versbe beletelefonozó - sőt, azt „előtárcsázó” — ismeretlen is egyetlen szókontinuumban s az azáltal teremtett téridő kontinuumban „ m i n d e n n e l e g y i d ő b e n " léteznek. Ekképpen élhető át egyetlen fölvillanásban, néhány percnyi történésben emberi és európai létünk teljessége. S így, ekképpen c á fo lható” históriai-irodalomtörténeti alltiziók segítségével a megidézett és léemlített filozófiai tétel. Á m az így megteremtett egység törékeny, hiszen a szerző, a holografikus fölvétel módszerére emlékeztető „láthatatlanul látható” história-irodalomtörténeti allúziók segítségével a megidézett és létünk alapjaiként szolgáló tartalmak folytonos és megmásíthatatlannak tűnő kiszolgáltatottságát is megmutatja. Mert ebben a monolittömbként elénk állított téridő kontinuumban, ebben a múltat, jelent és jövőt s az itt és az ott, a most és az akkor síkjait-rétegeit egymásba és egymás által láttató vers-Európában „ f o r r a l t ó lm o s e s ő ” hull. S a forró ólom nem pusztán irodalomtörténeti utalás, nem csak az ismert Ady-verset idézi, de fölmutat históriánk égboltjára is. K P J tükörrendszere nem csak a világ (és Európa) zilált állapotának mélyén rejlő, egyedüli rendteremtő elvként létező örök humánumot tárja elénk, de a humánum pusztulásának-elpusztításának esélyeit sem kendőzi. A kép kétségtelenül komor. De ez nem a tükrök hibája. E N D R Ő D I SZA BÓ E R N Ő 8 �P E T R ŐCZI É V A Napló helyett V. „ M é g is v a n , a k i a z t h is z i: a n y e lv közöm bös sz ersz á m , c s a k m e g k e ll ta n u ln i a fo r g a tá s á t, a h o g y e g y m e s te r s é g e t ta n u l u n k m e g ; p e d i g a n y e l v v is s z a h a t r á n k , m in t a b e t e g s é g , m in t a s z e r e l e m .” ( B o d o r P á l : H a ld o k lá s a n y a n y e l v e n ) Ritka csendben, békességben rovogatom ezt az útinaplófélét, Pozsonyban, a Szlovák Tudományos Akadémia vendégházában, egy szélfútta hegyoldalon. Ez a városrész, s benne „a mi utcánk” , a Royova ulica —, amolyan szerényebb Rózsadomb. Harmadik napja vagyunk itt, de máris 9 �sikerü lt „b e la k n i” a szobát (a szek rén yek tetején táro lt hazai alm ákkal!) és a kö rn yéket. Sajáto s G reen w ich eim : e g y leven d u lab oko r (m orzsaléka illatos hálótárs a párnám alatt!), eg y szoprán és eg y basszushangú ku tya (utóbbi bo rjú n ag y, hatalm as szájko sárral!) stb . . . N apközben a zért nem ku ksolok itthon; töb bn yire végk im erü lésig járo m a vá ro st: zuhog rám a reneszánsz és a gótika. És, persze az irodalom is, a m ely elől nem lehet m egszökni. M in djárt az első napon „n em zetkö zi ra n g ú ” író n ak érezhetem m agam , m ert a M ichalská (az itten i V áci utca) m ag y ar kö n yvesb o ltjáb an találo k néhán y K is kukac kö n yvet, eddigi fo rd ítói csúcsteljesítm én yem et. K ed ves aján d ékozási kötelezettségeim lévén , veszek is lego tt hárm at, az otthoni árn ál jó v a l drágábban. D e nincs m ás m egoldás, P esten indulás előtt sem ezt, sem egyéb s. k. kö n y vterm ék et nem sik e rü lt felh ajtanom . A „k u k a co k b ó l” e g y péld án y az ifja b b Ordódy K ataliné, aki n a g y szeretettel fo gad ott ben nü nket az itten i irod alom tudom ányi intézetben. K a ta lin eg yéb kén t nem csak irodalom történész, hanem m ű ford ító is — , holnap fo g ok eg y Irodalm unk k ü lföld i barátai p ortrét készíten i róla. É desa n yja, „id ő sb ” O rdódy K a ta lin , a szlo v ák ia i m ag y ar próza e g y ik k iv á ló sága — , hozzá m a délután készülök. M egláto gattam K a ro l W lach ovskyt, a to k a ji írótáb orok k ö zk ed velt K a rc sijá t is, m u nkah elyén , a T atr an kö n yvkiad ó ban . E g y fig ye lem re m éltó irodalm i szociográfiát, V la d im ir F erk o , V o lt egyszer egy m esterségét kaptam tőle a já n d ék b a ; a drótosok (ahogy nálu nk m on dták: a d rótostótok!), m a m ár kevéssé, v a g y rosszul ism ert életéről szólt. K id e rü lt például, h o gy a k ad tak kö ztü k — , ki hinné! - milliomosok is. P ozsony és az itt élők, (legalábbis a szellem em berei) azt példázzák, hogy nekün k, kö zép -k elet-eu ró p aia k n a k sem m i o ku n k arra, h o gy k e v e sebbnek érezzü k m agu n kat n y u ga ti szom szédainknál. M indez részben a m űem lékek gazdagságáról, részben e g y véletlen találkozás során ju to tt szem be. A z irodalom tudom ányi in tézetb en fu tottam össze D ionyz Durisinnel, aki az összehasonlító irod alom történ et új m ódszereit kö veti. Én v a g y o k a vesztes, h o gy A z összehasonlító irodalom történet elm élete cím ű m u n kája ed dig nem ju to tt el hozzám ; író ja jó voltáb ól m ost olvasom az angol fordítást. A nem zeti egyoldalúság és szű klátókörű ség h elyett K özép -K elet-E u ró p a iro d alm ain ak együ ttes, értékközp on tú vizsg ála ta — , a lig ha kell hangsúlyoznom , h o gy itt, ebben a h áro m n yelvű városban, m ekkora jelen tősége va n ennek! O tthon ról is hoztam sok ú tio lvasm án yt, sőt, néhán y, régóta h alogatott adósságot is. Itt, a szokott lótás-fu tásból szerencsésen k iszak ad va ig y e k szem m egírni a J ék ely Sorsvállalásáról íg é rt recenziót. Bodor Pál k ö n y v é t azért tettem be a vám osok öröm e m éretű k ö n y v szatyorba, m ert P esten két hét a la tt nem ju to tta m hozzá, h o gy elo lv assam. Ráadásul, a z utolsó percig p án ikh an gu latb an voltam , m ert b izo n y talan vo lt, m egkapom -e a m ásodik „ fé l” -állást, v a g y is a szerződést a Magyar N em zetnél. U tazásun k előtt két n ap p al jö tt a m egváltó szózat, hogy h a vi tizen öt fle k k erejéig ig é n y t ta rta n a k a szolgálataim ra. V issza térve, a B o d o r-kö n yvre: az utóbbi év ek e g y ik legko m olyab b teljesítm én y e; itt, félig-m ed dig idegen, v a g y legaláb b is tö b b n y elvű k ö rn yezetben, különösen nagy hatással van rám. O lvasok, jeg y zete lek , csatangolok tehát, kétszem élyes, a régi időkre em lékeztető d iákh áztartást v e zetg e te k — és versre várok. 1o �11 �ZONDA TAMÁS Nap nap után Elégia Ma már megint ver a szívem Vacogsz megint megint felkelt a nap őszi ködökben a dolgok belenyugszanak tájverset írni hogy erősebb vagyok még lobog a csók a szádban még benne lehetek egy dadogásban, de barlangos szelek volna jó: kirabolt gyümölcsök, elbillent kőmohák történetét Gyakorlod halálodat napra-nap. suttognak ráncaimnak: majd elmegyek elhagyom kialvó sejtjeim Koszos, tépett vatták az égen tündöklik minden kifutok minden emlékezetből sötéten, mosolyod félúton megáll szemedet el kell takarni s elrejtezem a homokba olyan átlátszó minden; táplálni minden újrakezdőt. . . tanultál beszélni emberektől tanulhatsz hallgatni istenektől De ma még ver a szívem púderes vicceimet kegyetlen angyalaik gyengéden megágyaznak túlsó felén a holdnak - irigyli sok bohóc. Ősz van, kétségtelen, tündöklik minden sötéten, tájverset írni volna jó. . . 12 �SIM O R A N D R Á S Családi gondok Zsákban A nagyapa A hálóból kiugrottam, nem akar itt verdesek a homokban. meghalni. Önfejűségével A haláltól elszökőben tönkreteszi csapkodok a levegőben. a kisebbik unoka életét, Mint eleven, őrült labda aki pedig várok boldog pillanatra, elképzelte már, hogyan alakítaná át a lakást, mikor a vizet elérem, megint ott úszom a kékben. mit adna el, és mit tartana meg, de De a zsákba beledugnak, nincs erőm, hogy szabaduljak, ez a makacs vénember ott ül öreg, ott himbálnak, víz alattam, hová vissza nem juthattam hűséges tárgyai között motyogva, semmit sem értve, két centire ott a tenger, hulláma idáig ver fel, és pasziánszot játszik de odáig el nem érek, a Halállal. a zsákban maradok végleg. 13 �G Y Ő R I L Á SZ L Ó Rezdülések Voltak, szegények, gazdagok, láttam olyat, már kölyök korában minden nap volánt forgatott. Apja. . . De apja ma is ugyanaz még, a számra ütne - tudhatod. Láttam olyat, ő a föld színéről apja egy szavával letörölhetne bármikor, akiben - csókoltam - még ruhájával is be akart csapni az aszkéta modor. Láttam kortársaim olyan lerohadt ruhában, hogy már foszladozott. Éhesek voltak, egy darab kenyérért föltúrták a szemetes kosarat. A hamutartó, a villamosmegálló néha a bőségtől már-már roskadozott. Idejártak a nikotinevők. De a szociális osztály minderről nem tudott. A bizottság minden bizonnyal működésbe lép, ha tud róla, ahogyan szintén nem tudott, s eldörgi az összes direktívát, védeni a közösség hírnevét. A másik osztály azonban mindennél nagyobb, az a közösség fölment, csak föllebbezz nyugodtan, bűneid alól kicsikart életednek már egyetlen gesztusa felold. 14 �Töredék előre Az univerzális italokkal, az egész emberiséget átfogó fogyasztási eszközökkel egy időben éltem, együtt a Coca Cola Céggel farmerban, virágokkal; egyetlen atommag volt az egész hatalmas nagyvilág, egyetlen tökházban éltem a nevekkel: Ringo Star átugrott egy percre a szomszédból, Adamis Anna hosszú cigarettákat szívott a hamutartómba, Rudi Dutschke megkért, hogy szaladjak orvosért, együtt ittunk, együtt néztük a tévét, és nem tudtam, hogy melyikünk a fénykép. Velük egy időben éltem az űrhajók korában, amelyek senkit sem ámítottak el. Ez a józanság mindennél többet ért, ez volt a legnagyobb diadal. Abban a korban éltem, amikor egyetlen ikerpár volt csak a Földön: az emberiség meg az emberiség egymásnak háttal, összenőve - a hosszú béke idejében, amikor tudtuk, lesz egy N-edik esztendő. 15 �KULIN FERENC Kölcsey (részlet) 1 8 3 4 n ya ra . P o zso n y. K ö lc s e y sz á llá sa . A z e g y ik f a l m e lle tt e g y á g y, a m á s ik n á l a k is k ö n y v e s p o lc , k ö z é p e n e g y asztal, k é t szék . A z a sz ta lo n p a p ír la p o k h e v e r n e k , m e lle ttü k tin ta, to ll. K ö lc s e y a k ö n y v e s p o lc n á l á ll, s a s z a la g o k k a l á t k ö tö tt k é z ira tk ö te g e k e t re n d e z g e ti. A z e g y ik e t k ib o n tja , s la p o z g a tn i k e z d i. N é h á n y m á s o d p e rc ig c se n d v a n , m a jd e rő s k o p o g á s a z a jtó n . K ö lc s e y h á tr a fo r d u l, S z e m e re P á l lé p a sz o b á b a . K é s ő b b O rm ó s Z s ig m o n d és B o jt o r A n d r á s é rk e z ik . K Ö LC SE Y: Pali! (V e n d é g é h e z siet, á t ö le lik eg y m á st.) SZ EM ER E: Ferikém! . . . Végre a könyveid között látlak! Azt is megérjük talán, hogy újra az asztalodhoz ülsz, s írni fogsz? K Ö LC SE Y: Ott ülök én minden é jje l... Többet dolgozom, mint poétakoromban. Nézd: alig van tinta kalamárisomban . . . SZ EM ER E: Mi az, hogy „poétakorodban” ? Csak nem azt akarod mondani, hogy végképp elhagyott a múzsa? KÖ LCSEY: Nem, nem! Én hagytam e l . . . Oly labirintusba jutottam, ahonnan - attól félek - nem találok vissza soha. SZ EM ER E: Géniuszod veled maradt a labirintusban is. Minden beszédedet, mit a diétán tartasz, költői szellem lengi át. Még Kossuth tudósításaiban is ódai zengésű minden sorod. Képzelem, milyen ellenállhatatlan varázsuk lehet, mikor ajkaidról hangzanak! K Ö LC SE Y: Nincs jobb dolgod, mint hogy beszédeimet olvasod? SZ EM ER E: Bevallom, szívesebben látnék tőled beszélyeket mint beszédeket, de el kel! ismernem, te ebben a műfajban is remekműveket produkálsz. Itt volt legutóbb a vallás tárgyában tartott újabb felszólalásod . . . meg amit a szólásszabadság ügyében mondottál. Díszei ezek a magyar politikai orációnak. Retorikádat az egyetemen kellene tanítani. S amint hallom, közönséged körében is fergeteges hatásúak felszólalásaid . . . K Ö L C SE Y : (L e g y in t ) Igen, a hatás „fergeteges” , csak többnyire, sajnos, eredménytelen. S látod, ez az, amiért szüntelen kételkednem kell önmagamban. Olykor azt érzem, nem tudunk úgy szólani, hogy ne ámítsuk egymást. Minél tökéletesebb a retorikánk, annál inkább leplezzük a valót: mert az az ünnepi tónus, mellyel az ország nyomorult állapotát festjük, a leselkedő végzetet is kívánatossá színezi. É s nincs veszedelmesebb, mint amidőn a beteg fantáziája a szép halál idillumában keres vigasztalást. Ahelyett, hogy még meglévő testi és lelki erőinek birtokában szembeszegülne végzetével. SZ EM ER E: De hisz kik téged hallgathatnak, szavaidból épp e hősi lemhez merítenek erőt! 16 küzde- �K Ö LC SE Y: ( F e jé t c s ó v á lja .) Ugyan! Riadva látom, csinos beszédeinktől, hogy megrészegülnek ezek a parlagi fejek. A szó varázsától magukat érzik nagyszerűnek, s már-már elhiszik - mert hiúságukra apellálunk - , hogy szánalmas szerepük a história színpadán a tragikust megillető részvétet, mi több, tapsot érdemel. Mikor ezt látom: félbeszakítanám orációimat, s fülükbe ordítanék: ébredjetek! Dehogy vagytok ti „Tekintetes Rendek” . . . a „nemzet képviselői” ! Vegyétek már tudomásul, hogy senkik vagytok! Nemhogy cselekedni, de elgondolni sem tudtok semmit magatoktól. Érzelmeitek sem a sajátotok!” SZ EM ER E: Miért vagy ily keserű? Éppen most, amikor a kormány számos követeléseteknek végre engedni kényszerül. K Ö LC SE Y: Persze! A kormány teljesíteni fogja néhány kérésünket, melyeket József, s Lipót óta, több mint negyven éve ismételgetünk. Ha még tíz évig kitartóan könyörgünk, talán szabad lesz majd a nemzetnek királyával a saját nyelvén levelezni. Talán a protestánsok is építhetnek úgy templomot, hogy bejárata az utcára nyíljon, s esetleg azt is elérjük, hogy egy katolikus leányzót ne átkozzon ki egyháza, ha református legényt választ hitveséül. De korunk új, s igazi nagy kívánalmai: hogy Magyarhon s Erdély végre unióra lépjen, s mi ennél is kiáltóbb szükség: hogy a kilencmillió jobbágy szabad polgárrá váljék, hogy gyarapodhasson, mívelhesse magát, s beleszólhasson a köz dolgaiba - egyszóval egyenjogú tagjává váljék nemzetünknek - nos, barátom, ezek a követelések nemcsak meg nem hallgattatnak, de meg sem fogalmazódnak igazán. Mert hiányzik az egység oppozíciónkban, s enélkül csak a kamarilla játékszerei leszünk mindörökre. SZ EM ER E: Nem volna egység? Kossuth híradásai szerint a legfőbb célokban követjeink többsége megegyezik. K Ö L C SE Y : Céljuk hiába egyezik, ha útjaik szerteágazók. Mivel Széchenyi a kormányba vetette bizodalmát, Wesselényi pedig épp a kabinettel szemben gyanakvó vala, most minden konzervatív kormánypárti is széchenyiánusnak, s minden üresfejű hőzöngő Wesselényi követőjének hirdeti magát. S ha megkérdezed tőlök: mi teszi politikájuk alapelvét: az egyik hízelkedve, a másik harciasan nyilatkozik a kormányhoz való viszonyáról. Mintha a közügyekben való részvétel végső értelme a lojalitás vagy az opponálás volna, nem pedig a pártok és a kormányok fölött álló cél, amely a hatalom irányában szükség szerint változó állásfoglalást követel. . . Ha így folytatjuk, az egész magyar politizálás a tegnapok örvényébe zuhan. Mert mind a két párt a múltból kölcsönzi ideáit. S ily módon a maga módján - ezt is, azt is a ( iro n ik u sa n ) hűség eszméje élteti. Ahelyett, hogy a d o lg o k a t néznék, s a tennivalókhoz igazítanák képességeiket, erőiket is csak egymás ellenállásán méricskélik . . . SZ EM ER E: Feledni látszol, hogy minden pártviszály s személyek közötti torzsalkodás fölött mily diadalmasan hódít nemzetiségünk érdekegyesítő szelleme. Oly erő ez, melyet - úgy hírlik - ma már Bécsben is tisztelni tanulnak. K Ö LC SEY: Hát már te is bedőlsz az ilyen meséknek? Nem látod, milyen szerencsétlenek vagyunk? Megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy nemzetiségünk fantoma télyleges ellensúlyt képez a kormány önkényével szemben. Hah . . . mintha Bécs egy percig is komolyan gondolná a mi autonómiánkat; mintha attól tartana, hogy képesek lennénk megtorolni, ha lábbal tiporná konstitúciónkat. Micsoda ördögi komédia! Oly büszkén, s annyi daccal hordozzuk keblünkben a 17 �nemzeti pátoszt, mintha valami százados hamv alatt emésztődő parázsból magunk szítottuk volna lángját. Nem vettük észre, hogy ezt a tüzet is ellenségeink csiholták. Amikor a gaz kabinet felfogta, minő roppant erőre jutott a muszka kolosszus, s hogy a szláv testvériség eszméje futótűzként terjed a Duna-medence népei között, napról napra növekvő veszély ellen egyetlen használható eszköznek tűnt föl szemünkben nemzetiségünk. Hirtelen szükség lett a hagyományos rendi oppozíciónkra. Mert a cseh, a tót, a rác a nagyszláv közösség jegyében mind a muszka karjaiba vetné magát, csak hogy osztrák elnyomóitól megszabadulhasson. Mi más fékezhetné meg ezt az Ausztria számára oly végzetes organizációt, mint nacionalizmusunk? SZ EM ER E: Ha elsőként önérdekét tekinti is Ausztria, végül is javunkra válhat, ha keresztülhúzza Miklós cár terveit. Ráadásul ha ezt csak segédletünkkel teheti, szolgálatunkat előbb-utóbb meg kell hálálnia . . . K Ö LC SE Y: Szatócsokoskodás ez, Palim! Bécs nem azért támaszkodik ránk, hogy szövetkezzen is velünk, hanem hogy őhelyette mi váljunk tárgyává a szlávok gyűlöletének. Ha a kiváltságaikat féltő földbirtokos most a kormánnyal szemben látszólag szabadon magyarkodhatik, országunk elnyomott nációi saját bőrükön tapasztalhatják, hogy nem Bécs, hanem a magyar nemesség állja útjukat. A pánszlávizmus Ausztria-ellenes irányát ily módon ellenünk lehet fordítani. S ne feledd: ha nem a jog, az igazság, s a polgári jólét, hanem a nemzet eszméje kerekedik felül, óhatatlanul meghasonlik a magyar oppozíció. S ezt a helyzetet a kabinet sietni fog kihasználni, hogy szembefordítsa velünk az elvtelenül alkudozókat. S van egy még nagyobb veszély: ha túlsúlyra jutna az igazi ellenzékben a nemzeti irány, ennek a szélsőségek iránti természetes hajlama szükségképpen a monarchia tagadásához vezetne. S ha ez bekövetkezik, a kormány felhatalmazva érzi majd magát, hogy leplezetlen erőszakkal - természetesen az ellenünk bőszített szlávok segítségével - zúzza össze az egész magyar konstitúciót. SZ EM ER E: Megértem aggályaidat... de hogy a legszentebb elvet ily hideg értelemmel, s ennyire epés kedéllyel állítod elém - ezt fel nem foghatom. K Ö LC SEY: „Legszentebb elvet” ?! Szégyenkezem, ha arra gondolok, mily ellenállhatatlanul ragadta magával lelkemet e szó: nemzet - ifjúkorom legtündöklőbb ideája. Hány ferde karaktert, míveletlen elmét, s mennyi önös érdeket kavart a társasági élet felszínére ez a szellemi ö rvén y... miközben a jobbakat, akik nyitott szemmel próbáltak e m e lk e d n i - talán büntetésül?! - a feneketlen örvénybe rántja. Régen azt hittem, e szó, nemzet - maga a kinyilatkoztatás . . . az ígéret földje. . . az örök aranykor, földi paradicsom, ahová minden bűntelen lélek bebocsátást nyerhet. Ma már tudom: a „nemzet” az Isten átka, maga a pokol, mit azért kaptunk, hogy még itt a földön kárhozatra jussunk! SZ EM ER E: „Itt az írás, forgassátok / Érett ésszel, józanon. / S benne feltalálhatjátok / Mit tanít bölcs Salamon; / Miképp széles e világon / Minden épül hitványságon, / Nyár és harmat, tél és hó / Mind csak hiábavaló!” - Több, mint tíz éve, amióta c verset írtad, nem láttalak e végletes nihilizmusban szenvedni. Még szerencse, hogy olyan ez rajtad, mint a nátha: egyik nap megkapod, másnap kihevered . . . K Ö LC SEY: Tévedsz, ha azt hiszed, hogy valamifajta heveny kedélybetegség kínoz . . . 18 �SZ EM ER E: Akármi legyen is, édes barátom, a minap olvastam Parainesisedet, s azt - Istennek hála - nem borult lélekkel írtad. Ez a műved a magyar nemzeti lélek legcsodálatosabb inkarnációja marad, bárhogy gyötörjenek is olykor kétségeid! K Ö LC SE Y: Ha figyelmesen olvastad értekezésemet, fel kellett, hogy tűnjön: én ott nem nemzetről, hanem hazáról beszélek. Mert, noha mindkét szó szent érzelmeket fakaszt, csak ez utóbbi táplál olyan szenvedélyt, melyet beszennyezni, s maga ellen fordítani sem ősi ostobaság, sem kamarillai rafinéria képes nem lehet. SZ EM ER E: Jó, jó! De a „Nemzeti hagyományok” szerzője is te valál. Annak értelme s iránya - csak mert régebben szülted, talán nem tiéd? K Ö L C SE Y : Büszkén mondom, hogy igen. Pedig - midőn ezt írtam - tapasztalatlanabb valék. S lásd, már ott megmutattam: miért h a m isa n n e m z e ti egész históriánk! SZ EM ER E: Nem vitatkozom veled. Szememnek amúgy is jobban hiszek, mint fülemnek. Amit mondasz, abból úgy tűnik: itt a diétán még táborunkból is mindenki szembenáll veled. S mit kell látnom eközben? Olyanoknak, kik egymást nem szívlelik, mert törekvéseik ellentétesek - bálványuk egyaránt te vagy. „Fontolva haladó” mágnásokat ha kérdek: kiben bízhatnak leginkább az alsó tábla szónokai közül, mind azt mondják: a szatmári követben. S tudod magad is: a karzat ifjúságát semmi nem hevíti annyira, mint Kölcsey neve. Talán az egyetlen közös élményük te vagy. . . Ők, együtt, ahogy ragaszkodnak hozzád ez számukra a „nemzet” . Szkeptikus filozófiáddal, mit nekem fejtegettél, nem állhatsz eléjük! Ők be n n e d hisznek, Ferenc - nem n e k e d ! KÖ LC SEY: Épp ez az, Palim! Én ennyi ellenkező reménykedésnek meg nem felelhetek. Állásom lehetetlenebb, mint látni véled. Ha csak a fontolva haladókra s a karzatra kellene figyelnem, nem esne nehezemre pusztán retorikámmal egyensúlyt tartani. De hogy őrizhetem meg egyszerre Wesselényi és Széchenyi bizalmát, kiknek útjai a politikai univerzum legszélsőbb pólusai felé közelítenek? S mit kezdjek az ifjú lázongókkal, akik csak egy párizsi mintájú revolúciótól remélnek üdvös változásokat? Mondd: mit kezdjek? Én, aki teóriámban is csak a szerencsétlen fátum produktumaként ítélem meg a renületeket. Minő kegyetlen iróniája az a sorsnak, hogy emezek is engem igyekeznek megnyerni vezérökül?! - Hidd el, édes barátom, minden siker, mit orációimmal érek el, egyre mélyebb szakadékba taszít. És rettentően félek, hogy nincs kigázolás. É n ezerszer megátkoztam a pillanatot, melyben országos ügyekre adtam a fejem. S bár jól tudod, vakbuzgó hívő nem vagyok, mégis naponként fohászkodom Istenemhez, hogy múljék el tőlem ez a keserű pohár. Inkább viselném szüntelen a gazdaság oly nyomasztó terhét, s szenvedném közben a poétaság szívet epesztő kínjait, mint ezt a morális purgatóriumot itt Pozsonyban, ahonnan még egyszer mondom - csak ebbe a „nemzeti pokolba” visz út. . . . Miért is mondom mindezt? Hisz nem segíthetsz rajtam, de tán szánakozol árva lelkemen, s az, mióta legjobb barátomnak tudlak, mindig jólesik. SZ EM ER E: (M e g r e n d ü lte n .) Te errő l sosem beszéltél nekem . .. K Ö L C SE Y : Nem beszél az ember addig másnak, amíg, mit mondani kéne, magának sem meri bevallani. . . SZEM ER E: (F e lc s illa n ó sz e m m el.) Van kigázolás, Feri! 19 �K Ö L C SE Y : Egyetlen módja a szabadulásnak, ha néhány órámat veled múlathatom. Beszélj tehát. . . SZ EM ER E: Nem néhány órára találsz nyugalmat, ha tanácsomra hallgatsz . . . K Ö LC SE Y: (R e z ig n á ltan ) Talán még napokra is? SZ EM ER E: (F e lle lk e s ü l ) Az elmúlt héten - Pesten, Bártfayéknál - az Akadémia dolgairól csevegtünk. Ott volt Vörösmarty, Bajza, Toldy Ferenc, s persze maga Bártfay Laci. Valaki szóba hozta a titoknokság ügyét. Bizonyára hallottad te is, hogy Döbrentei a legközelebbi gyűlésen megválik főtitkári tisztétől. K Ö L C SE Y : Saját maga terjeszti ezt. Szerintem csak azért, hogy mérlegre tegye népszerűségét. Láthatóan jólesik neki, ha igyekeznek lebeszélni „szándékáról” . SZ EM ER E: Mindegy, hogy ő mit gondol erről. Bártfay szerint a hírt Mednyanszky báró, s Széchenyi is megerősítették. K Ö L C S E Y : És ha úgy lenne, rajtam ez mit segít? SZ EM ER E: Én - tréfálkozva - felvetettem: mi lenne, ha Kölcsey foglalná el Döbrentei helyét. A többiek - kivétel nélkül - lelkesedtek az ötletért. Még Toldy is, akit - miként később bevallotta - már fel is kerestek, nem pályázna-e a magas állásra. Azt mondta: igennel felelt, de csak azon esetre, ha nála érdemesebb nem találtatik. Most viszont, hogy felmerült neved, ő önként és örömmel visszalép, mert nálad alkalmasabb - így mondá - e posztra senki nem lehet. K Ö LC SE Y: (O ld ó d v a ) Miket merészkedtek . . . a hátam mögött? SZ EM ER E: Ez idáig ártalmatlan morfondírozás csupán. Én magam, ki a javaslattal előálltam, rögtön le is hűtöttem őket. Kizárhatónak vélvén, hogy követi rangodról e hivatal kedvéért lemondanál. Ekkor történt, mi engem is meglepett. Bártfay mosolyogva közié, hogy - már jóval korábban - mint leendő titoknokra maga is gondolt személyedre, s hogy több magas helyen szóba is hozta nevedet. K Ö L C SE Y : (F e lc s ig á z ó d v a ) Ha most nem panaszkodom, erről az egészről. . . egy szót se szólsz nekem? SZ EM ER E: Elmondtam volna akkor is, de csak, hogy hízelegjek vele. Így viszont. .. fordítsuk komolyra a szót, Feri! Mert látom már: nem én, nem Bártfay, s nem is Toldy Ferenc, hanem az Isten nyújtotta ki kezét feléd. Ne habozz elfogadni azt! KÖ LC SEY: Megszédítesz, Pa l i ! . . . nem, nem lehet! Inkább így szenvedek. De el nem viselném, hogy híveim menekülni látnak. . . SZEM ER E: Miért menekülnél? S hova? Ha élére állasz Akadémiánknak, az az egyetlen hely, ahol nem kényszerülsz feladni céljaid. Ami a politikában elérhető, titoknokként mind elérheted. Ami pedig lehetetlen, azért Szatmár követeként sem érdemes küzdeni. De túl ezen: te elsősorban poéta vagy, s tudós. Elfojtott hajlamaidat új körödben feltámaszthatod. S nem ezzel használsz-e legtöbbet „hazádnak” ?! K Ö L C S E Y : Ne gyötörj, drága barátom . . . Nem, azt hiszem, nem mehetek semmiképpen . . . 20 �SZ EM ER E: „Azt hiszed” ! És miért? K Ö LC SE Y: Tudod jól: nemcsak magamé v ag y o k ... Ott van Pepi és K álmán, ott a gazdaság . . . A sors reám bízta mind . . . amíg élek, gondjukat viselem . . . SZ EM ER E: Miről beszélsz? Miért ne tudnád őket gyámolítani akkor is, ha titoknok leszel? K Ö L C S E Y : Elhagyjam Csekét, a birtokot? Pesti háztartást vezessek hivatali fizetésből? Lehetetlent kívánsz! SZ EM ER E: S akik ott élnek? Mit gondolsz, miből van jövedelmük? De hagyjuk ezt. Én pontosan kiszámítottam: évi kétezerrel többet nyernél itt, mint amennyit ott vesztenél. Abba pedig ne kapaszkodj, hogy Pepiék kötődnek Csekéhez, mert már rég futnának onnan, ha tehetnék. Soha nem felejtem, legutóbb, amikor Pécelen nálunk voltatok, Pepi őszintén irigykedve mondta nőmnek: be jó neki, mert közel van Pesthez. S amikor Borcsám rákérdezett, hogy Szatmárból eljönnének-e, a kis Kálmán s Pepi szinte egyszerre feleltek: „adná az isten, hogy egyszer megtörténjen ez!” K Ö LC SE Y: Valóban? ...A k k o r hát ...n e m bánom: legyen! SZ EM ER E: (N y a k á b a u g r ik ) Ígérd meg, hogy nem vonod vissza szavad! K Ö LC SE Y: Olyannak ismersz? SZ EM ER E: Ígérd meg! K Ö L C S E Y : Nem vonom vissza, ha nincs rá különös okom . . . SZ EM ER E: Nem lesz . . . csak te ne keress olyat! KÖ LC SEY: Attól ne tarts! Inkább a túlzott reménykedéstől tartom meg magam. Hiszen ügyemben nem néhány jó barát, hanem a „magas” igazgatótanács fog dönteni. . . SZ EM ER E: (R e jté ly e s e n m o s o ly o g ) Nyugodj meg: lesz pártfogód! KÖ LC SEY: Mi titkot rejtegetsz még? Ki vele! SZ EM ER E: Rendben van, de fogóddz meg előbb! . . . A „magas helyek” egyike, hol megfordult Bártfay, Széchenyi palotája volt. Alighogy elkezdte mondókáját Lacink, a gróf közbevágott. Azt mondá, sokat töprengett ő is, de Kölcsey Ferencnél kiválóbb személyt a titoknoki tisztre sehol nem talál. KÖ LC SEY: (Z a v a r t b ü s z k e s é g g e l) Nem tréfálsz, fiú? Széchenyi mondta ezt? SZ EM ER E: Ő bizony! S még hozzátette azt is: „a szatmári követ beiktatása nyereség lehet. . . ” m in d e n s z e m p o n tb ó l K Ö L C SE Y : (H ir te le n e lk o m o r u l ) S ez mit jelent? SZ EM ER E: Mit jelentene? Hogy tálentumodat oly sokoldalúnak ismeri, mi által új posztod minden kívánalminak megfelelsz. K Ö L C SE Y : (G y a n a k v ó a n ) Nem, P a li. . . ez túl egyszerű volna így . . . A gróf másra gondolt. . . legalább másra is! SZ EM ER E: Te képzelődsz, Feri! Miért gondolt volna másra?! S ugyan mire? 21 �K Ö LC SEY: ( L e g y in t) Nem érted te e z t .. de hagyjuk is! Ésszerűbb dolgokról társalogjunk. Felejtsük cl az Akadémiát! SZ EM ER E: Most meg mi lelt? Olyan vagy, mint egy gyerek! Nem képzeled, hogy feloldozlak fogadalmad alól? K Ö L C SE Y : Nem fogadkoztam én . . . SZ EM ER E: De igenis, szavadat adtad, hogy jelölteted magad . . . K Ö LC SE Y: Mondom, Pali, tekintsük úgy, hogy ez az egész izgató elmejáték volt csupán! SZ EM ER E: Azt már nem, barátom! Aggályaidat leszereltem, s magad is beláttad, hogy ez új szerepre predestinálva vagy . . . S most hátrálsz megint, de nincs érved, nincs „különös okod” ! KÖ LCSEY: Bízd ezt rám, barátom! SZ EM ER E: Most én mondom neked, hogy ne titkolózz! K Ö L C SE Y : (E r ő l te te tten t r é fá lk o z v a ) Belegondoltam, mily nyűg lenne rajtam a hivatal. Olyanná lennék, mint egy óramű. Minden lépésemet másokhoz igazítani. . . minden nap ugyanakkor kelni s feküdni. . . étkezni meg csak „ebédszünetben” - nem való ez nekem . . . SZ EM ER E: Innen tekintve, csak abban különbözne munkád a vármegyei jegyző teendőitől, hogy pihenni is maradna időd - nem úgy, mint Szatmárban, s Csekén. Nem ez izgat téged, Ferenc. Látom én! Elfogadhatóbb mentséged legyen! K Ö LCSEY: Képzeld el, mennyi új ellenséget szereznék! Méghozzá naponként. Minden dilettáns: önjelölt tudós, s félkegyelmű fűzfapoéta hozzám fordulna panasszal, mert folyóírásaink nem közük műveit. Nem akarhatod, hogy szellemi tyúkperekkel emésszék időmet! SZ EM ER E: Jó, elhiszem, hogy előre rettegsz tollforgató barátaidtól. Akiknek kínos dolog nemet mondani. Lásd: könnyítek gondodon! Ünnepélyesen megígérem, hogy írói sérelmeimet sohasem viszem a titoknok elé. KÖ LC SEY: (N e v e t é s t e r ő lte t ) S a többiek? SZ EM ER E: Elég legyen, Feri! Harminc éven át soha titkom nem volt előtted. Talán elvárhatom, hogy őszinte légy. Valid be végre: mi ördög bújt beléd? K Ö LC SE Y: (E lk o m o r u l, m e g sz o rítja S z e m e re k a r já t) „A szatmári követ beiktatása minden szempontból nyereség lehet” - bizonyos vagy benne, hogy így mondta a gróf? SZ EM ER E: Így, szó szerint - nyugodt lehetsz. Bártfay Laci naplót vezet: abból idézte Széchenyi szavát. De miért fontos ez? K Ö L C SE Y : A „minden szempont” sajnos nem „tálentumomra” utal. A gróf másfajta „nyereségre” gondolt. . . SZ EM ER E: Te már csak tudod! KÖ LC SEY: Nem, nem tudom, de „különös okom” van gyanítani, hogy Széchenyi esetleges szerepcserémnek politikai hasznát mérlegelte. 22 �SZ EM ER E: Az ügy szempontjából egyre megy. Miért baj az, ha saját szemüvegén nézi közös dolgainkat? K Ö L C SE Y : reség” , hogy (F e le m e li h a n g já t) é n leszek titoknok, Mert onnan szemlélődve, talán nem az a „nyehanem, hogy in n en elmegyek! SZ EM ER E: Nem értelek ... K Ö LC SE Y: Arra gondolok, hogy a gróf - noha mindig is kedves volt hozzám - azóta tüntet ki bizalmával, mióta Wesselényi Erdélybe távozott. S mit tagadjam, sokáig habozás nélkül, Széchenyi irányát követtem. De most, hogy a kolozsvári országgyűlés megfeneklett, s a báró várhatóan újra Pozsonyba jön, grófunk - látván növekvő ellenszenvemet a kormány iránt - attól tarthat, hogy én Miklós oldalára állok, s hozzá hűtelen leszek. „Nyereség” volna hát távozásom, mert nem lehetnék Wesselényi támasza. SZ EM ER E: Szentisten! Hol élek én?! Ennyi év, s a nemes elvbaráti jóviszony, mi téged s Széchenyit egy ügy szolgálatában egybekapcsolt, megengedi, hogy őt szemforgató, ravasz nagyúrnak véljed?! K Ö LC SE Y: Szó se róla! Ha jól értem terve valódi indítékát, azt kell mondanom: hogy mint ember, módfelett tapintatos, politikusként pedig zseni. De érts meg: épp azért menekülnék a diétáról, hogy kettejük viszályában pártatlan maradjak. Tehát nem dönthetem el küzdelmüket azzal, hogy távozom ! SZ EM ER E: S ha maradsz, hogy őrzöd meg „pártatlanságodat” ? K Ö LC SE Y: (L e ta r g ik u s a n ) Ügy cselekszem, ahogy eddig: legjobb belátásom, s morális ösztönöm szerint. SZ EM ER E: Félreérted Széchenyi szándékát. Engedd meg, hogy Bártfay öszszehozzon vele! Találkozásotok mindent tisztázni fog! K Ö LC SE Y: Ha a grófnak szándéka lett volna beszélni velem, a múlt hónapban megtehette volna kétszer is. Mert Pozsonyban volt, s eljött üléseinkre . . . csak éppen nem tűntem fel neki. . . SZ EM ER E: S ezért nem lennél hajlandó értekezni véle? Hibát követsz el, Feri ! K Ö L C SE Y : (M e g a d v a m a g á t ) Ha a gróf akarja, beszélhetünk. Csak azt ne mondjátok neki, hogy én szeretném pártfogását kérni. . . SZ EM ER E: No hála Isten, tehát nem kötöd meg magad! K Ö LC SE Y: Meg nem kötöm, de nincs is bennem egy szikrányi rem ény... (K o p o g n a k . K ö lc s e y az a jtó h o z m eg y , k in y itja . A k ü sz ö b m ö gö tt k é t ju rá tu s : O rm ó s Z s ig m o n d és B o jt o r A n d r á s - m é ly e n m e g h a jtjá k m a g u k a t .) ORMÓS: Nem alkalmatlankodunk? K Ö LC SE Y: (j ó k e d v r e d e r ü l ) Isten hozta az urakat! Kerüljetek beljebb! (S z e m e re f e l é int) Legjobb barátom: Szemere Pál. Palikám, íme, a karzat „oszlopai” ! ORMÓS: Ormós Zsigmond vagyok. BO JTO R: (E lfo g ó d o t t a n ) Bojtor András... 23 �SZ EM ER E: Sok szépet hallottam rólatok! Noha Bojtor uram bizonyos körökben veszedelmes ember hírében á ll. . . BO JTO R: (K e s e r ű e n ) Nem fogok én most már a légynek sem ártani. KÖ LCSEY: Mi ez a hőkölés, barátom? (B o jt o r sírá ssa l k ü s z k ö d ik , O rm ó sra n éz .) ORMOS: Éppen ez ügyben kerestük Ferenc bátyám at... de nem akarunk zavarni. K Ö LC SEY: Nem zavartok, fiúk; halljam csak, mi baj?! ORMOS: Bandi! BO JTO R: Azért jöttem, méltóságodhoz, hogy megkövessem... amiért legutóbb oly féktelen valék . . . K Ö LC SE Y: Mikor lennél zabolátlan s keményfejű, ha nem húszéves korodban? Nem nehezteltem én egy percig sem reád. BO JTO R: De én egyszersmind búcsúzni jöttem ... (e lé r z é k e n y ü lv e ) mert ebből a városból örökre elmegyek. K Ö LC SEY: No, tán atyád rendelt haza? (B o jt o r ta g a d ó a n rázza a fe jé t.) ORMOS: Mondd csak el! BO JTO R: Nem kívánhatom, hogy szülőim, s húgaim földönfutókká váljanak . . . KÖ LC SEY: Ejnye, de rejtélyesek vagytok. Nem lehetne világosabban? ORMOS: Bandit magához rendelte a perszonális, s megfenyegette őt. K Ö LC SEY: Mi volt ez, András? Tőled hallanám! BO JTO R: (E r ő t v e s z m a g á n ) Egy ismeretlen úr jelent meg lakásomon, s pecsétes levelet nyújtva át, csak ennyit mondott nagy nyomatékkal : „Vigyázzon ifjú úr, nem mondhatja később, hogy postánk nem jutott id ő b e n kezébe” . . . s rögtön távozott. A levélben csupán annyi állt, hogy még a tegnapi napon, pontban tíz órakor jelentkezzem perszonálisunknál. Én ott késedelem nélkül megjelentem. Ahogy beléptem: Somsich Pongrácz „államtanácsos” úr felállt asztalától, s elébem jött. Kezet rázott velem, s hellyel kínált. Szívélyesen érdeklődött tanulmányaim s családom felől, s dicsérni kezdte tehetségemet. Megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha néhány hónapos joggyakorlatra hivatalába fogadna. É n szabadkoztam, mondván, vármegyénkben, otthon szívesebben jurátuskodom. „No, csak gondolkozzék rajta. S ha meggondolná, majd jöjjön újra el!” S ezzel elbocsátott. A folyosón valami inasféle szólított meg, s egy másik szobába terelt. Itt egy rendőrtiszt állt elém, nevem nem kérdezte, s be nem mutatkozott, ám rögtön ordítozni kezdett. Tudatta vélem, hogy régolta figyelnek, tudják: mikor, kikkel s hol találkozom, s tele van már egy egész dosszié - fel is mutatta azt -, melyben feljegyezve áll minden szavam. Végül emelt hangon figyelmeztetett: az állam biztonsága - úgymond - megkívánja, hogy anarchista csoportok működését ne tűrjék tovább. S mivel az egyik ilyennek feje - szerinte - én vagyok, negyvennyolc órán belül döntsem el: melyik utat választom e három közül. Vagy kilépek egyesületünkből, s elfogadom Somsich ajánlatát, vagy társaim közt maradok, de összejöveteleinkről őneki 24 �minden héten jelentést teszek, vagy haladéktalanul távozom Pozsonyból. S még hozzátette: ha nem jön meg eszem, ne reménykedjek, hogy valaha is ügyvédi vizsgát tehetek. Én kábult fővel indultam szállásomra vissza, s ott ajtómat feltörve, holmimat összedúlva leltem. Néhány drága könyvem lapjaira tépve, szanaszét hevert, ruháim zsebei mind kifordítva, asztalom fiókja felfeszítve volt. Agyamra roskadtam, hogy összeszedjem magam, de ekkor újra megzörgették ajtóm. A postás hozta atyám levelét. KÖ LCSEY: Vele is közölték, hogy fia „rossz útra tért” ? BO JTO R: Nem. Ő nem tud semmiről. Csupán arról tudósít, hogy jegyzői hivatalából minden indoklás nélkül elmozdították, s birtokunkat - felújítván egy nyolcvan év előtti pert - zálogba helyezték. Kétségbeesetten könyörög szegény, hogy siessek vizsgáimat letenni, mert jövedelem nélkül koldusbotra jutnak. . .. Ezért kell búcsúznom . .. K Ö LC SEY: Ez tűrhetetlen! . . . S ez a galád Somsich! Hogy hittünk neki! Mi emeltük a vállainkra, hogy legyen valaki a kabinetben, aki minket képvisel. ...V á r j csak, barátom! Én elmegyek ehhez a latorhoz, a szemébe nézek. S ha nem csinálja vissza, amit veled s apáddal tettek, az egész alsó táblát uszítom reá! ORMÓS: Ferenc bátyám ne tegye próbára türelmüket. Ügyünk többet veszít, mint nyer vele. K Ö LC SEY: „Türelmüket” ?! (S z o k a tl an d ü h v e l ) Utolsó esélyük, hogy velünk kiegyezzenek, s megmentsék ezt a gyengeelméjű dinasztiát, s az egész rothadó birodalmukat! SZ EM ER E: Türtőztesd magad, Feri! A falnak is füle v a n ... még majd felségsértéssel vádolnak néhány könnyelmű szavadért. . . K Ö LC SEY: Szép lenne az! SZ EM ER E: Ha meggondolod, hogy ifjaink olykor szertelen ideáktól bűvöltetnek el, s másfelől, hogy mily kényes a kormány helyzete külhatalmi állását tekintve, úgy ez az akció, noha kapkodást mutat, merő önkényeskedésnek nem nevezhető. K Ö LC SE Y: Bojtor esete arról tanúskodik, hogy a személynököt is zsarolják. De ő tud róla, s engedi. S ez azt jelenti, hogy a kabineten belül tért nyerni kezdenek a vasököl hívei. SZ EM ER E: Ifjú barátaink republikánus eszméit te sem vallod magadéinak. Nem csodálkozhatunk, ha Somsichék jelét is adják nemtetszésüknek. (B o jt o r h oz) Ha komolyan vettétek elveiteket: valaminő ü tk ö z é s re ti is számítottatok?! BO JTO R: Én nem gondoltam, hogy atyámat is belekeverik . . . KÖ LC SEY: Ugyan, Pali! Mi köze az ifjak stúdiumainak az országos ügyekhez ?! Metternich kompániája nem tőlük fél, hanem mitőlünk akar szabadulni. Akikkel szemben nincs hatalma, mert tudja, hogy mi a végsőkig az alkotmány ösvényén haladunk, s törvényes eszközökkel is képesek lennénk célunkhoz érni. Ezek mindenáron le akarnak számolni velünk, mert jól látják: ha a mi mozgalmunk formálja át a birodalmat a kor kívánalmai szerint, soha nem tudnának többé pórázon tartani! 25 �SZEM ER E: Nem látom át, a Bojtorral szembeni támadás miért irányulna a reformpárt ellen? K Ö LC SEY: Mert ez a támadás csak egy kampány kezdete. S ha kibontakozik, odafönn azt akarják kicsikarni, hogy erkölcsi érzelmeink parancsát követve vigyük majd az ifjak ügyét a politikai nyilvánosság elé; s persze: vegyük védelmünkbe őket. S mert ez az ügy politikailag végül is védhetetlen - kompromittálva leszünk, s elbukunk. SZ EM ER E: Mégsem uszíthatod tehát az alsó táblát Somsich személynök ellen! KÖ LC SEY: (T e h e te tle n d ü h v e l ) Sajnos, n e m ... de akkor is beszélek v e le ... (A z i f j ak h o z) Barátaim, az istenért kérlek titeket: zajt ne csapjatok . . . Bojtor Andrist szülői hívják sürgősen haza . . . csak ennyit mondjatok az egyesületben. Nehogy lázadás legyen, mert elveszünk! (Ö s s z e k u lc s o lja k é t k ez ét) Adjatok nekem még néhány hónapot, hogy a végső pontig menjek saját utamon. A haza üdve még nem rajtatok múlik, hanem ama kilencmillió sorsán, kikért, míg tehetem, erőmön felül is harcolni fogok! Nincs fontosabb tárgy itt a diétán az örökváltságnál. Mert nincs szentebb ügy, mint hogy rabságban sínylődő jobbágyaink végre szabad polgárokká váljanak. Hogy a verejtékező paraszt két keze munkájából önmaga gyarapodjék. S ha gyarapszik, lehessen birtoka; oda költözhessen, ahová akar; taníttathassa gyermekeit, hogy azokból - tehetségök szerint - akár tanító, ügyvéd, pap, patikárius, akár vármegyei tisztségviselő váljék. S a jog asztala előtt egyenlőn álljon minden ember: legyen bár grófi sarjadék vagy cselédünk gyermeke. . . . Ti Béccsel akartok ujjat húzni, hogy oltalmazzátok a „nemzeti” szabadságjogokat. De miféle nemzetért pereltek?! Értsétek meg végre: ha a kilencmilliónyi népből nem itt Pozsonyban, a diétán gyúrunk nemzetet - az utolsó szálig elveszünk. És közeleg a perc, melyben e roppant feladatot az ország gyűlésén törvényes úton, békés eszközökkel véghez fogjuk vinni! (Ism ét m e g lo b o g ta tja a p a p íro k a t) Lássátok: itt van beszédem e tárgyban, melyet a jövő ülésben mondandó leszek. Hatását kipróbáltam már követtársimon - így hát nemcsak hiszem, de tudom is, hogy ügyünk győzni fog. Újólag könyörgök néktek a haza szent nevében: tanúsítsatok önmérsékletet! Nehogy rebelliótok, mit fentről provokálnak, utolsó reményünket is semmivé tegye! ORMOS: (B o jtort k a rjá n á l fo g v a az a jtó f e l é v e z e ti) Ha hallgatni kell, hallgatni fogunk. De tudja meg Ferenc bátyám, ha a szükség úgy kívánja, kockázatosabb szolgálatot is szívesen vállalunk. KÖ LCSEY: (B o jto rh o z ) András? Rád is számíthatok? BO JTO R : (K ö n n y e iv e l k ü szkö dve) . . . Igen . . . K Ö LC SEY: Isten veletek! Szerencse kísérjen utatokon! (A k é t fiú m e g h a jtja m ag át, s tá v o z ik .) SZ EM ER E: Egy fertály órája még labirintusban érezted magad. Most meg ennyire biztos vagy a győzelemben? K Ö LC SEY: Ha csak annyit elérünk, hogy visszafogjuk a vesztükbe rohanó ifjú lázadókat, félig-meddig már az is győzelem. SZEM ER E: (M e g le p ő d v e ) Te taktikázol?! Nagyszerű, Ferenc! Már megriadtam, ahogy belelovaltad magad ebbe az örökváltságügybe. Ki vigasztalhatna meg, mikor csalódni fogsz? 26 �K Ö LC SE Y: (H é v v e l ) Nem fogok csalódni! Igenis hiszek a sikerben! Most hogy felrémlett előttem a legrosszabb esély: egy gonoszan provokált és eltiport revolúció, emez irtóztató veszély hatalmas indulatot csiholt a lelkemben, s érzem, lesz erőm az országgyűlésben, hogy a lehetetlent is keresztülvigyem! SZ EM ER E: (Z a v a r t a n ) Hiába lesz, barátom! KÖ LC SEY: Miért mondod? SZ EM ER E: Mert ha meghódítod is az egész alsó táblát, a királyi válasz majd szétzúzza reményeidet. K Ö L C SE Y : Meghajolni akkor sem fogunk. S ha a király netán elvesztené fejét, s épp a jobbágyainkért vívott küzdelemben gáncsolná el oppozíciónkat, azt csak egyképpen tehetné: ha feloszlatná a diétát, s szétkergetné a rendeket. De a magyar nemesség abban a pillanatban betöltendi históriai küldetését. Mert ha száműzetve is, egy önérdekében magára ismerő, új és hódíthatatlan nemzet teremtője lesz! SZ EM ER E: Sosem fogják hagyni, hogy a fejünk fölött lebegjen ez a glória. Gyalázatosabb eszközökkel hadakoznak ők, mint mit egyáltalán elképzelni tudsz . . . K Ö L C SE Y : Nem, Palim. Te most borúlátóbb vagy nálam is. De nagyon kérlek, ne lankaszd hevem. Hisz nincs más záloga a győzelemnek, csak az . . . SZ EM ER E: (K e m é n y e n , elsz á n ta n ) Ki kell, hogy józanítsalak, Ferenc! Bár vétkezni fogok, mert titkot árulok. Én, mint mondottam, Bártfaytól jövök, kinek legfrissebb hírei, miket Szatmárból kapott, megcsúfolják minden reményedet. Ő magától Károlyi gróftól tudja: ha a jobbágykérdésben Béccsel ütközöl, saját vármegyéd hátat fordít neked. S ha nyakaskodsz, visszahívnak. Ez azt jelenti, hogy itt Pozsonyban a te programoddal őket többé nem képviselheted. Megbuktatnak saját híveid, mielőtt Bécs a kisujját mozdítaná. . . . Azaz, hogy már régen megmozdította. (J o b b k e z e m u ta tó u jjá v a l fe n y e g e té s t u tá n o z ) Csak nem itt, a diéta nyilvánossága előtt. Otthonodba küldte ügynökeit, hogy addig zsarolják, fenyegessék választóidat, amíg azok „önként” megtagadnak téged. Hát így állunk, barátom. Fáj, hogy el kellett mondanom, de nem hagyhatom, hogy fejjel menj a falnak. (K ö lc s e y n é h á n y p illa n a tig d e r m e d t e n á ll, m a jd k ih ú z z a az a sz ta lfió k o t, s e g y k e d v ű e n r e n d e z g e tn i k e z d i p a p írja it.) Nincs sz av ad ?!... Mihez fogsz kezdeni? KÖ LC SEY: (F e jé t te tle n n y u g a lo m m a l) fe le m e li, h a n g ja fá ty o lo s , m e g -m e g re m e g , m é g is r e n d íth e - Mihez kezdenék? A dolgomat teszem. SZ EM ER E: A dolgod az, hogy élére állj Akadémiánknak! Onnan messzibb hangzó lesz szavad! K Ö L C SE Y : Azt üzenem Bártfaynak, köszönje meg nevemben Széchenyi gróf jóindulatát. A szegény meghurcolt fiúk dolgában számítok reá. De követi teendőim oly sürgetők, hogy amíg nem végzek velük, nemhogy főtitkár, de tudós, s poéta sem leszek. - Függöny - 27 �28 �FRIED ISTVÁN A magyar emberiségköltemény felé Tünetszerű és nemcsak az irodalmi művek „befogadása” szempontjából érdekes, hogy mely müvek aratnak sikert a közönség, az esztéták és a kritikusok körében. Az viszonylag egyértelmű, hogy egy műből áradó ízléstípus, emberkép, társadalomfelfogás kielégíti a legszélesebb értelemben vett közvárakozást, kifejezi a közgondolkodást, a szerző írás közben számol a lehetséges olvasói magatartásokkal, és azokat tekintetbe véve alkot. Akár úgy, hogy a politikai érdeklődésnek megfelelően, eszmeileg igazolja az erősebb sodrású áramlatokat, akár úgy, hogy a nyelvi kifejezéskészletet, a terminológiát tekintve, olvasói szintjén marad, és így elfogadja a közmegegyezést jelző gondolati és nyelvi sztereotípiákat. Akár úgy, hogy valódi szándékát rejtettebben közli, csak az értők számára világos szerzői-narrátori távolságtartása a műben rögzített és kifejtett témáról; például iróniája saját korában csak alapos elemzés után tetszik ki. Másfelől viszont azok a művek, amelyek módszeres eljárásaikban, újszerűnek ható szerkesztési fogásaikkal egy, az eddigiekhez képest, szokatlan gondolkodói magatartás és szintén kevéssé megszokott szerzői helyzet kifejezésével jeleskednek, rendszerint látványos értetlenségbe ütköznek - vagy félreértés az osztályrészük. V ö rö s m a rty M ih á ly pályája hemzseg a félreértésektől. Persze, előtte C s o k o n a i V ité z M ih á ly vagy B e r z s e n y i D á n ie l sem mondhatta el magáról, hogy kortársaik még csak megközelítőleg is felmérték volna teljesítményük jelentőségét, és Vörösmarty halála után A r a n y Já n o s közönség- és kritikusi sikere is minden bizonnyal inkább a félreértés rovatba könyvelhető el. Míg az előbbi esetben ízlésformák ütköztek össze, és részben az Árkádia-pör kiváltotta indulatok, részben K ö lc s e y F e r e n c n e k éppen a normativitás miatt nagyon kevéssé méltányos kritikái határozták meg jó darabig a magyar kritika fő irányát, és gátolták a teljes érvényű befogadást, addig mind Vörösmarty, mind pedig Arany János esetében többnyire jóhiszemű kritikusi-irodalomtörténészi manipulációval van dolgunk: költőinket belekényszerítették egy pózba, egy helyzetbe, amelyből még a kései utókor sem tudta teljes mértékben kiemelni őket; költészetük egyes mozzanatait, lírájuk-epikájuk néhány vonását tették általánossá, s a tudatosan és moralizátori-nemzetnevelői hévvel félrerajzolt összképből mindazok az olykor lényeges, de legalábbis nagyon fontos elemek hiányoztak, amelyek színezték az összképet, vagy módosították a költőkről tankönyvekben, kritikai munkákban, irodalomtörténeti pályaképekben fölvázolt portrét. Ilyen módon Vörösmarty esetében lelkes kritikusi melléfogásoknak lehetünk szomorú részesei (egészen addig, amíg B a b it s M ih á ly nem hívja föl a figyelmet egy más típusú olvasat lehetőségére); például a C so n g o r és T ü n d e vagy jó néhány kiseposz értelmezése legfeljebb arról árulkodik, hogy a szorgalmas tanulmányírók saját, a költőénél mindenesetre szűkebb szemhatárú világát, gondolkodását, képzeteit látják bele a remekművekbe. Mikor a C so n g o r és T ü n d e megjelent, Kölcsey Ferenc volt az, aki tudta, hogy nem az esetleg a 29 �színházi előadás szempontjából valóban kifogásolható néhány következetlenség a fontos, hanem a műegész, amely „kincs” , méghozzá a legbecsesebbek közül való. S hogy a C so n g o r és T ü n d e ily értetlenséggel (és hallgatással) találkozott, annak az volt az oka, hogy a kortársak közül szinte senki sem érzékelte azt a fordulatot, amely Vörösmarty pályáján és ezzel együtt az európai irodalomban végbement. Nevezetesen még a Schlegel fivérek romantikája is csak részlegesen érintette és hatotta át a magyar esztétikai-kritikusi szemléletet. Minden bizonnyal nyelvi okok játszottak szerepet abban, hogy S h e lle y vagy K e a t s szinte teljesen ismeretlen maradt az 1820-as esztendőkben a magyar irodalomban; hogy A . d e V ig n y nevét sem sokan írták le, nem is szólva C o le r id g e - ról. Vagy V i cto r H u g o és M ic k ie w ic z pályafordulatára majd csak az 1830-as esztendőkben figyel föl a magyar irodalmi élet; hogy G o e th é n e k éppen F a u st ja (az első rész, mivel a második részt az 1820-as években Goethe még be sem fejezte!) volt ismeretlen, néhány értőt leszámítva. S amikorra az 1830-as esztendőkben kinyílnak a magyar gondolkodás kapui a valóban újszerű jelenségek előtt, és a T u d o m á n y tá rb a n , a F ig y e lm e z ő ben, de előbb S z a la y L á s z ló nál, majd E ö t v ö s Jó z s e fn é l regényben és fordításban hangot kapnak a kortárs (világ) rodalmi áramlatok, és mind népszerűbb lesz a Goethe körvonalazta világirodalom-képzet, akkorra már Vörösmarty egy másfajta drámai típussal kísérletezik, az ódát alakítja át romantikus alkotói elvei szerint, és lassan-lassan lemond az oly biztatónak indult műfaji kísérletről, a mesenovellákról. Akadémikusi-kritikusi-szerkesztői munkái mellett legfeljebb a lírai és a rövidebb epikai formák (balladák) szerzőjeként alakítója az irodalmi közgondolkodásnak, drámaírása kritikusi tevékenységével lesz párhuzamos, messze nem függvénye, de kiegészítője. Jól ismert az összehasonlító irodalomtudomány ama tétele, amely „kreatív recepciós folyamatokat” tételez föl (Dionýz Ďuriš in kifejezése); azaz a nemzeti irodalmi szükségletek által meghatározott befogadást, amely egyfelől kifejezetten írói-esztétikai, másfelől viszont szélesebb körű, társadalmi „elvárási horizontok” által meghatározott. Ezért nem szólhatunk az 1820-as évek kihagyott lehetőségeiről, inkább arról, hogy Vörösmarty Mihály belekényszerülvén a szerepbe, érzékelte vállalt szerepe és a művészi lehetőségek között feszülő ellentmondásokat, és ezekből az ellentmondásokból épített föl költészetet. A szláv népek, nemzetek irodalomtörténeteiben találkozunk a „nemzeti ébredés"-ként jelölt korszakmegnevezéssel. Ez annyit jelent, hogy a nemzet és a nyelv kerül a figyelem középpontjába. Ennek következményeképpen más lesz a nemzethez tartozás feltétele, más a nemzeti közösség ismérve és tartalma más az anyanyelv funkciója. Nemzet és anyanyelv léte kölcsönösen feltételezi egymást: így az irodalom, mint amely az anyanyelvet a legmagasabb szinten reprezentálhatja, újabb szerephez jut, felértékelődik. Irodalmi művekben nagyobb hatásfokkal és egyértelműbben szólalhatnak meg azok a gondolatok, amelyek a nemzeti kérdés fejlődésének különböző fázisaiban felvetődnek. E zzel kapcsolatos az igény: az irodalom is igazolja - a nagyvilág előtt - a nemzet ősiségét, a népről kialakult kedvező sztereotípiák mélyen a történelembe ágyazottságát, a „régi dicsőség” -et, amely legfeljebb késik az éji homályban, amelyre az „elfajzott fiak” szégyent hoztak, de amelynek felvirultát, visszatértét az irodalom segítheti, sürgetheti. Az irodalom felértékelődik, de az olvasói elvárások is növekednek. Régi hiedelmek, poétikai szabályok szétfoszlanak, de az irodalommal szemben új és nem feltétlenül esztétikai jellegű - követelmények támadnak. A költő ki30 �léphet másodrendűvé minősített, mecénási kegytől függő szerepéből és helyzetéből, de másfajta függőség kerít(het)i hatalmába. Ennek a változásnak következményeit pontosan jelzi Vörösmarty pályája az 1820-as években, s e változás válságjelenségektől kísérve zajlik le. Á m mielőtt erre térnénk, szükséges annak az irodalomtörténetből jól ismert ténynek leírása, hogy R á d a y G e d e o n óta előtérbe került a nemzeti hősköltemény, illetve a régi magyar epika kérdése. Nem elszigetelt jelenség ez az európai irodalomban. A X V III. század német irodalmában is tanúi vagyunk az egykori - „dicső” - német költői múlt feltárására irányuló törekvéseknek, a Nibelung-ének változatai felfedezésének, a régi germán hősdalok értékelésének, majd egy új homéroszi elmélet keletkezésének, s ez a folyamat a XIX. század első évtizedeiben felerősödik. A bölcs és türelmes V o lt a ir e sem C a n d i d e - jára volt büszke, hanem IV. Henrikről szóló, a toleranciát hirdető eposzára, a H e n r iá s z ra, amelynek két magyar fordítója is akadt. A finn irodalomban L ö n n r o t Illé s roppant munkáját a maga által szerkesztett és összeállított K a l e v a l á v al koszorúzta meg (1835-ben), de ha nem leltek a régi korokban a nemzet múltját, lovagkorát, ősi dicsőségét feltáró epikus költeményre, cseh írástudók hamisítottak effélét, az ún. zöldhegyi kéziratban, a legendás cseh uralkodónőről, Libussáról. A nemzeti eposz szándékával vetette papírra ] án K o llá r A szlávság leánya című művét, majd az 1830-as években időmértékes verselésben szerzett, Aeneis-típusú epikus költeményeket vetett papírra a szlovák J á n H o ll ý . A magyar irodalomban egyfelől a hun-magyar rokonság mondaköre, másfelől a Hunyadiak vitézi tettei ösztönözték eposzra a szerzőket, majd mind jobban az előtérbe került Z r ín y i M ik ló s Szigeti veszedelme (K a z in c z y F e r e n c tett sokat ennek érdekében). Amit azonban vártak: a honfoglalásról szóló nemzeti eposz, amelybe Csokonai Vitéz Mihály is belekezdett, és amelynek „mitológiája” (azaz a szükséges csodás elem) megfelelő alapokat kapott a történész C o rn id e s D á n ie ln e k a magyar ősvallás mibenlétét fejtegető értekezésében. Amikor Vörösmarty 1825-ben kiadta a Z a lá n f u tását, akkor felületes megállapítás szerint közvárakozást elégített ki. Az előfizetői névsor azonban ránkmaradt. Száznál kevesebb volt az előfizetők száma. Lehet, hogy e közömbösség a kevésbé neves költőnek szólt, hiszen nem Vörösmartyt szólította föl az akkor még nagy hatású, délibábos történetszemléletet képviselő történész, H o rvát Is tv á n a nemzeti eposz írására, hanem H o rv á t h E n d r é t . Lehet, hogy az országgyűlésre készülődés, majd a megnyitás mámorában élő nemességet elfoglalta saját fontosságának tudata, és kevéssé törődött a múltat megjelenítő költői törekvéssel. Sok minden lehetséges, de az is tény, hogy Vörösmarty csak (kis) részben elégítette ki a közvárakozást. Művészileg a magyar romantika első csúcsteljesítményét adta, a nemzeti eposzt tekintve azonban - a romantikának a hagyományos eposzi sajátosságokat tagadó álláspontja miatt - kudarcot vallott. A költő szintézisre készült: összegezni akarta (volna) majd fél század eposzi próbálkozásait. Magyar Aeneisszel akart szolgálni - 1825-ben. Hogy milyen komolyan gondolta tervét, azt a filológiai kutatás bizonyította, amely számos hasonlóságot tárt fül a Z a lá n fu tá s a és az antik eposzok között, különösen egyes jelenetek, epizódok egybevetésével. Á m azt is tisztán kell látnunk, hogy Vörösmarty éppen a Z a lá n fu tá s a írásának, megjelenésének esztendeiben küzdötte le végleg iskolai tanulmányaiból eredeztethető deákos klasszicizmusát, és tájékozódott - olvasmányai segítségével - az újabb áramlatok felé. S avval is 31 �számot kell vetnünk, hogy a kísérletezés eddig nem próbált műfajokkal, nem merült ki a tisztelt minták követésében, hanem mindenekelőtt az egyéni poétikai gondolkodás törvényei szerint alakult. Ezek az egyéni poétikai törvények más elemek bevonását tették lehetővé egy olyan műfajban, amelyet a görögök óta becsültek, és amelynek szabályrendszerét költői gyakorlat és elméleti gondolkodás szinte végérvényessé rögzítette. Éppen ez a végérvényesnek ható rendszer volt a legfőbb akadálya annak a törekvésnek, amely egy iskolás költészetszemlélettel való teljes szakítást akarta végrehajtani. Amellett azt sem feledhetjük, hogy a hagyományos eposzi-antik és ezzel összefüggő költői gondolkodás egy adott korszak reprezentánsa, a rétegzett világ és e rétegzettség ellenére is egyetemes érvényű világkép kifejeződése, amelyben még megvan az egység lehetősége, az istenek, a hősök, félistenek és az istenek által sújtott vagy segített emberek - nem vitás, hierarchikus, mégis egyetlen egészet alkotó harmonikus együttélése. Az eposz világképe szilárd, szinte megingathatatlan, emberi törekvéseket isteni kegy jutalmaz, vagy isteni bosszú tesz lehetetlenné. Az állandó jelzők az egyént eleve szűk körbe kényszerítik, meghatározzák azt a pályát, amelyen jellemvonásának megfelelően mozoghat. Ezt az epikus örökséget kellett (volna) Vörösmartynak vállalnia. S ő vállalta, már csak azért is, mert nem sokkal a Z a lá n fu tá s a előtt jelent meg B a r ó ti S z a b ó D á v i d Aeneis-fordítása, amely találó megoldásaival egyfelől segítette az eposzra készülőket, ugyanakkor éppen ezért az újfajta személyesség válságtudatával küszködő Vörösmartynak nem egyszerűsítette dolgát. S éppen itt, ezen a ponton nevezhetjük legalábbis felemásnak a Z a lá n fu tá sá t. Mivel szándékában és vállalásában, számtalan részletében, az eposzi kellékek alkalmazásában honfoglalási eposz, de legalább annyi részletében, a művet határozottan átható személyességben, a „tündérezés”-ben tagadása a nemzeti eposznak. H o rv á t h Já n o s nagyon szépen igazolta, hogy még a „nemzeti” elem is kárt szenved Vörösmarty újfajta kozmogóniájában és a kozmoszt benépesítő tündéritragikus személyek festésével. A vállalás és az eredmény kettősségét jól mutatja a szoborrá merevedő Árpád és a részvéttel megrajzolt, „búba merült” Zalán alakja, s az „egyetemes lírai részvét"-nek, mint a költői magatartás talán leginkább jellemző vonásának érvényesülése az eposzban. Az eposzok átlátható, a totalitást kifejező világával szemben a Vörösmartyé rejtett tragédiáktól, tragikumba fúló személyes sorsoktól terhes. S még a tündéri lét sem óvhat meg a személyes tragédiától, a vágyak és lehetőségek között feszülő, fel- és megoldhatatlan dilemmáktól, amelyet nem enyhíthet sem a nemzeti történelem (és történelmi szerep) átérzése, sem a követelés felelősségérzettől áthatott cselekvésre. Számunkra nem vitás, hogy e válságjelenségek egyszerre jelentkeztek az európai irodalomban (Byron pózai szerepvállalásai és iróniája példamutatók voltak) és Vörösmartyban. A világ átláthatatlansága egyben azt jelenti, hogy tragikus feszültségek színhelye. Már Berzsenyi Dániel is hiába kereste Ithakáját, de - bár nem verseiben - számára evidens volt, hogy létezik Weimar, jóllehet számára valószínűleg elérhetetlen messziségben, és létezik ama hellénika, amelynek világába a költő felemelkedhet, amelyhez hasonlóra törekedhet. Vörösmarty számára nem létezik Ithaka, végzet sújtotta hősei, féltékeny idősebb férjei, a kívánságokkal telhetetlen (?) emberei nem remélhetnek menedéket, magukban hordozzák végzetüket, olykor bűneiket, és a bűnhődést is nemegyszer. A költőnek sem ideje, sem kedve nincs mindennapi dolgokat írni, világának sem égen, sem földön nincs határa: „Amit fül nem hallott, a szem meg nem jára” . Költői világ ez, a költőben létezik, lelke 32 �asztalán írva lelte. Hiába reménykedett a néhány tucat olvasó: 1825-ben sem lett a magyar irodalomnak a Z a lá n fu tá s a által az Aeneisszel egylényegű eposza. S aki szívesen olvasta, bizonyára jólesőn melegedett föl a magyarok győztes csatáinak tüzénél; aki költészetet keresett, az akusztikailag is pontosan megjelenített csatajeleneteknek örvendett; mégis, fel kellett figyelnie arra, hogy az ábrázolt és megálmodott történelem „mögött” titokzatos, kiszámíthatatlan erők működnek. Hogy a világ legalábbis dualisztikus; győztes csaták, tiszta érzések, morális tartás, megtervezett sorsok a napfényes oldalon - és magyarázhatatlan bánatok, fájdalmak, feltámadó nyugtalanságok, sejtések, öntudatlan elkövetett, végzetes tettek, váratlan-meglepő fordulatok az éjsötét oldalon. S míg a Zalán futásában a mű jellegénél és következetesen keresztül vinni szándékozott tendenciájánál fogva, viszonylag tisztán megkülönböztethető a két oldal: a nemzeti történelmi és a személyes, az eposzi és az eposzitól elütő, addig a Zalán futását követő művekre a költői válság elmélyülésének árnyéka borul. A Z a lá n fu tá sá b a n éppen a magyar mitológia adhatta ennek a dualisztikus világlátásnak és kozmogóniának alapját: Hadúr és Ármány jelképként is képviselhette a világot alkotó, a világban létező kettősséget (mely kettősség sok rétegű és több értelmű, s nem pusztán a nemzeti mitológiára érvényes) a következő művekben fokozatosan szorul háttérbe a „régi dicsőség” , fokozatosan szorul vissza a „történelem” megjelenítése, és kerül előtérbe a személyes, a költői, a válságtudattól gyötört egyéni. Az E g e r című kiseposzban az 1552ben lejátszódott történelmi események hív visszaadása mellett a renegáttá lett Omar titkos szerelme hívja föl magára figyelmünket. Nem jellemgyengeség okozza Omar vesztét, hanem meghasonlása önmagával. A S z é p la k című kiseposzban a történelem csak jellegtelen háttér, az időpont jelölése el is maradhatna, vagy más, hasonló történelmi korszakkal lenne felcserélhető. A végzetdráma súlyosságával előregördülő cselekmény nem ismer kíméletet, ezen a földön nincs és nem is lehet boldogság, hirdeti a költő. Ott van a boldogság Ugod kezében, de megfosztja önmagát ettől a boldogságtól. A T ü n d é r v ö lg y sem e földön lelhető föl, mesei tájon kell járnunk, hogy föllelhessük. S kérdés, hogy valóban föllelhető-e? Nem csupán a költői képzeletben létezik-e? A D é l sziget töredékben maradt. Ámor- és Psyche-típusú történet, amely a költészet születését volna hivatva versbe foglalni. Kellett, hogy töredékben maradjon. Még beszédesebb példa a M a g y a r v á r című töredék, amely egy másfajta kiábrándulást jelez: Horvát István történetszemlélete, a keleti magyarság képzetének ez a változata vesztette el érvényességét, és ez a csalódás párhuzamos a történelmi küldetésbe vetett hit elvesztésével. Még pontosabban szólva: a történelmi sorsokkal szemben a költő számára fontosabbá válnak az egyéni sorsok. Mindez az eposzok világával való szakítás jegyében történik. A hajdankor eposzaiban csak felsóhajtott a költő: vajon ennyi harag lakozhat az istenekben? Haragvó égi lakó küldi a fúriát, ébresztené föl a török szultán haragját. Haragvó istennő száll alá égi lakából, hogyha már az égieket nem tudja a maga oldalára állítani, a pokol lakóival szövetkezzék. Istenek tartják kezükben az ítélkezést, jó cselekedetek és bűnök mérlegelését. Egy isten jósága vagy kegyetlensége meghatározza az emberi sorsot; a rege szerint súlyos büntetés vár a gyermekeit az istenekhez hasonlító anyára, saját vadászkutyái tépik szét a meztelen istennőt megleső férfit. A Z a lá n fu tá sá b a n Hadúr és Ármány személyes küzdelme végül is eldönti magyarok és ellenségeik harcát, mindazonáltal az életgyűlölő Laborczán meghasonlottságán már Hadúr sem 33 �segíthet, és a Délszaki Tündér sem reménykedhet földöntúli volta varázserejében. Különben még csak nem is bukott angyalok, bibliai-mitológiai figurák a hősei Vörösmarty kiseposzainak. A hazai folklórból merít, mondákból, krónikákból és krónikás énekekből, nemzetközi mesei motívumok tűnnek föl, nem a görög eposzok, hanem a görög regények mozzanatai. Ám mindenekelőtt válságérzését vetíti ki. A felismerést, hogy véglegesen összeomlott az eposzok világa, nincsen „Görögország istenei” számára hely ezen a földön. De megingott az a középkorból örökölt, szintén stabilitást tükröző világkép is, amely a jól elrendezettség, a bizonyosság hitével nyugtatta meg a töprengőt, és szétfoszlott ama elméleti tétel is, amely a létezés nagy láncolatának elvével ringatta magát nyugalomba. A történelmi események, az egyre dinamikusabb változások a történelemnek mint kiismerhető és a jelent igazoló tényezőnek ellenében dolgoztak. Minél inkább lett a történelem egy nép, nemzetté szerveződni akaró közösség kollektív élménye, annál inkább lett a külső (és belső) fenyegetettség is az. Már a Zalán futásában is ott leljük a lázadó aljnépet, mint amelynek szennyes indulatai a nemzeti egységet veszélyeztetik. Arról van szó, hogy az eltávolodás az univerzalizmustól vagy a felvilágosodás egyes gondolkodói által meghirdetett világpolgári eszménytől (hiszen például a tudósok, az írók köztársaságában jobban élhet a „philosophe” , mint az államban, amelyben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom kettéválasztása még feladat!), s a nemzeti kizárólagosság érvényre jutása egyszerre jelentette az anyanyelvi közösség új típusú szerveződésének lehetőségét, valamint az elzárkózást az anyanyelvi közösségen kívül rekedt, kívülrekesztett nép- és nemzetegyedektől. Ezt a kettős irányú „fejlődést” konstatálta Goethe, mikor az egyediség megőrzése mellett meghirdette és programként hangoztatta a világirodalmat, és ezt a megosztottságot tapasztalta a romantika is, Vörösmarty is, mikor a felvilágosodás körvonalazta gondolatot hangsúlyosabban mondta ki: a nemzeti és az egyetemes, a haza és az emberiség együttes vállalását tűzve ki célul. Amikor Vörösmarty hirtelenül átvette a T u d o m á n y o s G y ű jte m é n y szerkesztését, egyik első dolga volt, hogy tallózni kezdjen a német világirodalmi folyóiratban, a D a s A u s la n d b a n . Innen olvasta és tolmácsolta a svéd romantika újabb fejleményeit, leírva N o v a lis nevét, tanulmányozta a hindu drámai literatúrát, általában Kelet poézisét, cikket közölt a H e s p e r id á k k e r tjé r ő l . Egy idézet megvilágítja Vörösmarty érdeklődésének körét és irányát: ,,A ’ classicu s szo m o rú já té k n em e g y e s s z e m é ly e k r e k í v á n h atn i, h a n em n e m z e te k re , a ' ro m á n o s e lle n b e n in d iv id u u m o k h o z fo r d u l.” Nemigen lehet kétségünk afelől, hogy Vörösmarty, aki egyébként kísérletet tett a történelmi drámával, méghozzá annak shakespeare-i változatát szeme előtt tartva, hova sorolja magát. Ne vonjunk le elhamarkodott következtetést! A R o m című kiseposz éppen nem a nemzeti problematika háttérbe kerüléséről árulkodik. Más kérdés, hogy a keletiség, az Ezeregyéjszaka egyes motívumait felhasználó cselekmény milyen mértékben festi az egyéni és a nemzeti tragédiát. A kiseposzok allegóriái és a konkrétan megnevezett nemzeti történelmi események (többnyire anarchia az államban, az egyéni bosszú korlátlan lehetőségei) a nemzeti történelem átlagnemesi és egyoldalú interpretációival állnak szemben. Mint ahogy másképpen látják az egyénnek szerepét a történelemben - s a történelmi dimenziótól megfosztott, mert kozmikus távlatokban súlytalanná váló, konkrét történelmi meghatározottságtól mentes világban. Ne higgyük azt sem, hogy kizárólag Vörös- 34 �marty küzdött a nemzetben, a történelemben, az egyénben tapasztalt meghasonlottság, tépettség gondolataival. Kölcsey Ferenc M o h á c s című írásában olvastuk a nemzeti lét reprezentánsairól, azokról a szerepekről, amelyeket az egyén választott a maga számára: „ A k a lm á r sz á m v e tő k é p p e l n y itja b o lt já t ; s je g y z ő k ö n y v e m e lle tt a tö rtén et é v k ö n y v e ir e e m lé k e z n i i d e je n e m m a ra d . A k a to n a g o n d n é lk ü l já r d a ll a b á sty á k o n , n e m s e jd ít v é n , h o g y a z o k ez é v n a p o n m a ra d ta k k ir á ly és n em z et n é lk ü l, d ú ló n é p z sá k m á n y a iv á le e n d ő k . A tu d ó s m in d e n n a p i k e n y e r é r ő l g o n d o s k o d v á n , é rz e lg é s re n e m h e v ü lh e t. É s a k ö ltő ó a k ö ltő r ő l k i tu d v a la m it ? r e jt v e to lo n g ő a so k a sá g k ö z t, m e ly n e v é t m ég n em h a llá ; v a g y m a g á n y b a n ü l, h o l s e n k itő l n em k e r e s te tik .” Már Kölcsey is elszakad a konkréttól, és tágabb érvényűvé emeli korántsem csupán a múltra vonatkoztatható helyzetfelmérését. De vágyak és lehetőségek ellentétei értekezése további részeiben is ott feszülnek: a mindennapi lét kicsinysége és a történelem távoli és megközelíthetetlen nagyszerűsége mélyebb, rejtettebb ellentmondásokat leplez. ,,... a n em es PÉN ZR E v á g y , m ert n a g y h ázat íg y ta rth a t; a k a lm á r PÉN ZR E v á g y , m ert n a g y tő k e p é n z t íg y h a lm o z h a t; a tu d ó s PÉN ZR E v á g y , m ert n a g y, azaz h o ltig tartó p ih e n é s re íg y j u t h a t . . . ” S a valóság? „ . . . A n em es p én z t n e m k a p , m ert b irto k á n h ite l n em fe k s z ik , a k a lm á r n em , m ert szám ítv á n y it a n em es n em fiz e t h e t i; a tu d ó s n em , m ert k é z ira ta in m o ly r á g ó d ik . .." S a következmény? Elvonulás a magánéletbe, lemondás a távlatokról, a nemzeti történelem kínálta távlatokról is: „ . . . d e v e h e t e d -e rossz n é v e n , h a v á g y g y a l tö lt s z ív v e l és g o n d d a l, te lje s f ő v e l v á g y o k, és g o n d jo k tá rg yá n k ív ü l s e m m it n em lá th a tn a k , n em h a llh a tn a k , é s n e m is é r t h e t n e k ..." Aligha kell részletesebben bizonygatnunk, hogy Kölcsey típusfigurái, nem egyénített, hanem éppen szereppé egyszerűsített-sűrített alakjai majd a C so n g o r és T ü n d e vándoraiként térnek vissza. Még akkor is, ha Vörösmarty minden bizonnyal nem ismerte Kölcseynek ezt az írását akkor, amikor a C so n g o r és T ü n d e végleges változatát készítette. A gondolkodás hasonlósága, ami fokozottabb figyelmet érdemel - és az a tény, hogy felvetődött az emberi szerep kiélésének lehetőségei és a valóságos viszonyok engedte mosgástér problémája. Az ugyanis, ami már Vörösmarty kiseposzaiban körvonalazódott. A történelem nem nyújthat vigaszt a kereső embernek, a régi dicsőség ugyan jóleső érzéssel tölthet el, de a haza szebb ideje végképpen elmúltnak látszik, s a teendő egyébként sem lehet csupán a régi dicsőség emlegetése. Emellett nem oly egyértelmű a történelem tanulsága, mint azt még 1823-ban Vörösmarty is gondolta. De a szerveződő nemzetközösség sem nyújt egyelőre megfelelő védelmet a történelembe kitaszított egyénnek, akire sokfelől sokféle veszély leselkedik. Olyan jellegű, amelyet Kölcsey körvonalazott, és amely a közéletiségre készülő, a konkrétat és az egyetemest egyként ismerő gondolkodó előtt rémlik föl, de olyan jellegű is, amelytől Vörösmarty kiseposzainak hősei szenvednek. A külső körülmények nem látszanak kedvezőeknek, de az ember önmagával sem él békében. A „nyugati” irodalmakban (nevezetesen a franciában és az angolban) az előbbre jutás, a lehetőségek megragadásának képtelensége gyötri a felfelé törekvőket, a kelet-közép-európai irodalmakban a nemzeti lét fenyegetettsége mellé az egyéni lét már megtapasztalt kilátástalansága párosul. Az ember végleg elszakadt a természettől, a természetben föllelhető idilltől (az idill egykori 35 �valósága is kétségessé vált), de az emberiség jövője sem kecsegtethet túlzottan sok reménnyel. Az ember ugyan látta a korlátlan lehetőségeket (Napóleon példázta), de azt is látta, hogy mi történt a hatalmat megragadó, a világ fölé emelkedő emberrel. Az általános reményvesztés ellenében a „régi dicsőség” nem kínálhat alternatívát, Vörösmarty előbb a S z é p la k , majd A k é t sz o m sz é d v á r történelmi vonatkozásaival utalt arra, hogy az ember kétségeit nem enyhítheti a történelem, amely a nemzeti meghasonlottság színtere. Szétfoszlani látszik a felvilágosodás egy gondolati irányának magahitt derűje, a fejlődés végtelenségének reménye, a szüntelen tökéletesedés ábrándja. Ellenben hangot kap a már korábban is több ízben leírt tétel: a fejlődés, a haladás nem feltétlenül töretlen és egyenes vonalú, esetleg körkörös mozgással futja be pályáját. A felfelé emelkedő, majd a történelembe alásüllyedő birodalmak nem csupán azt jelzik, hogy a „romolás” és a „teremtés” egymást váltják, hanem azt is, hogy a fejlődés körívszerűen kiindulópontjához tér vissza. Korábban az egyes ember életének hasonlatosságára képzelték el a történelmet, a nemzet történelmét, amelynek végén az elhalás fenyeget. Az egyes és az általános, az egyedi és az egyetemes, a nemzethez kötött és az emberiségi nem egymást kizáró, ellenkezőleg, egymást kölcsönösen feltételező tényező, az egyikre jellemző mozzanatok a másik „életpályáján” is föllelhetők. Vörösmarty kiseposzaiban háttér ugyan a történelem (mindenekelőtt a S z é p la k ban és A k é t sz o m s z é d v á rb a n ), de ez a háttér olyan, amely előtt csak tragikus konfliktusok bomolhatnak ki, amelyben szinte törvényszerű a kudarc, a boldogságvesztés, s amelyben csak az oktalan bosszúnak, az értelmetlen haláloknak, a meghasonlásnak van tere. Mindez egyedi és egyéni életsorsok történetébe ágyazódik, és ezek a semmibe hulló sorsok jelezhetik a boldogságra immár képtelen ember kudarcait. Már Kölcseynél is láttuk a törekvést arra, hogy a konkrétból egyetemes (legalábbis nemzeti) tanulságokat vonjon le, a tényeket nagyobb összefüggésekbe helyezze. Kölcsey értekező prózája a nemzeti semmibe hullás évfordulójára emlékezve és emlékeztetve, a jelen paradoxonait és céltalanságát mutatja be. Vörösmarty gondolatai is ebben a körben mozognak. Nála egyfelől a nemzeti háttér előtt kibontakozó személyes tragédiák, másfelől a tündérezésnek korántsem egyértelmű kérdésföltevései jelzik a költői pálya állomásait. Olyan gondolatkörbe helyezi kiseposzai történéseit, amely a kortárs európai irodalom legjobb alkotásaival rokonítja azokat. Ami annyit is jelent, hogy oly gondolatiság irányítja a húszas évek Vörösmarty-műveit, amely részben egy új típusú alkotói helyzet, részben a történelem-nemzet-egyén konfliktuslehetőségeinek új típusú felfogása nyomán alakult ki. S amely az egyénit-egyedit és az egyetemest egyként magába asszimilálja. Mondhatnók azt is: filozofikusak ezek a művek (de Vörösmarty előtt már Kölcsey lírája is jócskán tartalmazott bölcseleti elemet), nevezhetnők költői filozófiának is, sőt: romantikus létbölcseletnek, anélkül, hogy e művek bármely bölcseleti tétel illusztrációjául szolgálnának. Valószínűleg akkor lennénk egészen pontosak, ha a költő szemléletében és ezt a szemléletet kifejező képanyagában látnánk meg azt az egységes, a lét tragikumát mélyen átérző felfogást, amely valójában egyetlen bölcseleti rendszerbe sem sorolható be, de amely közvetve mégis érintkezik a korai német romantika, majd a XIX. század első évtizedei filozófiai életműveivel - azokkal is, sőt, talán azokkal mindenekelőtt, amelyek irodalmi művekben realizálódtak. Nevezetesen Goethe F a u s tjá v a l. 36 �Hogy ezek a gondolatok, rendszerhatással bíró bölcseleti töredékek, költői látomás formájában jelentkező kozmogóniák, és a történelemnek, a történelembe vetett, azt irányítani megkísérlő történelmi egyéniségnek, boldogságra törő, ám attól elzárt egyénnek kétségei megszólalhassanak, ahhoz újabb költői kalandokra kellett vállalkozni: új műfaj(ok) meghódítására, olyan(ok)ra, amely(ek) nem elégedhet(nek) meg egyetlen alkotói nézőpont, egyetlen élethelyzet, egyetlen szerzői magatartás kifejezésével, hanem érzékelteti(k) a költő és világ ambivalens viszonyát, azt a kétértelműséget, amely fordulópontot jelent az emberiség történelmében: a felismert nagyobb függetlenséget és a felismert újfajtabonyolultabb függést. Az egységesülést elősegítő közlekedési, kereskedelmi, szellemi csereforgalmat és az elkülönülést elősegítő, túlzottan nemzeti törekvéseket. A felismerést: nemzeti fölemelkedés és nemzethalál egyként lehetséges. S mindez a népek nagy közösségének, a megosztott világnak szeme láttára. Goethe világirodalom-programja ezeket a felismeréseket rögzítette, de az emberiségi méretű vállalkozás a F a u s t 1 1 . részének utópisztikus-humanista ábrándja. Vörösmarty több tündéries, történelmi és áltörténelmi eposza után vetette papírra a C so n g o r é s T ü n d é t, a maga ábrándját az emberről, az emberiség történelméről. Ez az illúziómentes szembenézés az emberi szerepekkel és az ember történelmével, tette aztán lehetővé, hogy meg nem szűnő hittel hirdesse a legszentebb vallást: a haza és emberiség egységének gondolatát. A C so n g o r és T ü n d e felé vezet tehát az 1820-as évek magyar irodalmának útja; Kölcsey ismerte föl értékeit, azt azonban nem sejthette, hogy új korszak kezdetét jelenti, Vörösmarty pályáján és a magyar irodalomban. 37 �K E R E S Z T U R Y D EZSŐ A „Toldi szerelme” Egy pályakép részlete Elképzelhetetlen, hogy az a gazdag virágzás, amely a Kapcsos Könyvbe „zárt” Ő s z ik é k lírai termését létrehozta, az epikus Arany művére hatás nélkül maradhatott volna. Ehhez túl erős volt a kötelezettség érzése, amelyet a költő, mint „a nemzet epikusa” vállalt, s amelynek beváltását mind barátai, mind tisztelői várták tőle. De sugallhatta az effajta munkálkodást a költő alkotó igénye is, hogy amit még lehet, elérjen a maga elé tűzött legfontosabb célokból: nagyra mért töredékeinek befejezéséből. Három nagy mű folytatását, befejezését mérlegelhette akkor, amikor - az 1870-es évek elején - egészségi állapota megjavult, az alkotó munkához újra erőt érzett. A B o l o n d I s t ó k második énekének gyakran idézett 15 16 -17 . strófájában megírta, hogy akkor miért éppen a legkevésbé tetszetős tárgyat vette fel újra, elbúcsúzván „jobb része arany álmá” -tól, a „hű Toldi, Csabá” -tól. Egyszerre remekké formálta azt a töredéket, s el is zárta vele a folytatás útját. A C s a b a k i r á l y f i abbamaradásának okairól már volt, a legfontosabbról még lesz szó. Maradt tehát a Toldi „dereka” . Emellett szólhatott sok egyéb ok közt főként az, hogy ebben a munkában jutott legmesszebbre, s ezzel egy trilógiát tehetett teljessé. Döntését az 1879-ben nyomdába adott kész mű E l ő s z a v á ban így indokolta meg: „Csak 1863 őszén (a B u d a h a lá la után) vettem újra elő töredékeit. Olvasgatva, megsajnáltam a kárbaveszett részleteket, s kezdtem gondolkozni új mesetervről. V ajjon okkal-móddal, a népies naivság örve alatt nem lehetne-e behozni az eddig mellőzött mondarészeket, a prágai kalandot, a sírrablást, vagy legalább sírbontást, s a nápolyi kettős hadjáratot is összevonva e g y b e ; így a költői beszély, vagy, ha tetszik, v e r s e s r e g é n y kevesebb igényű keretében alkotni meg a költeményt? Tetszett a gondolat; hamarjában pár éneket meg is írtam; de majd egészen szubjektív természetű szenvedések miatt ismét hosszú időre abba kellett hagynom ... 1874, s a következő években, ha nyári fürdőzéseimből némileg üdülve megjöttem, ismét vissza-vissza kezdék térni - ad pristinas amorem - . Időnként néhány versszakkal tovább vittem a költeményt, bár remény nélkül, hogy valaha befejezzem; míg végre mostani kényszerített nyugalmam alatt rá vetém fejemet, hogy a munka befejező részét megkísértsem. Érdemes volt-e a fáradságra, s nem jobb lett volna-e a töredéket - nagy reményű és sajnálatos - töredéknek hagyni: azt már te fogod megítélni, nyájas olvasó!” Arany már a B u d a h a lá lá h o z is írt E l ő s z ó t : főként azt jelezve, hogy a hun rege első, bár önálló része egy nagyobb műnek. A T o l d i s z e r e lm e elé bocsátott magyarázat - az E l e g y e s d a r a b o k elé bocsátotthoz hasonlóan a mű keletkezésének, történetének legfőbb elemeit is összefoglalja: oly tömören és oly bensőséges hangon, mintha valóban csak egy szakmailag tá38 �jékozott baráti körnek akarna az akadályozó, vagy ösztönző mozzanatokról számot adni. Mintha nemcsak a mű, hanem ő maga is „mentségre szorul” na. Elmondja, hogy ez a középső rész nem az ő saját vállalkozása: inkább „rádisputálták” ; hogy ami forrásanyag az Ilosvai széphistóriájából a két Toldi után még maradt, „költői feldolgozásra” alkalmatlannak látszott; kevés is volt, ő pedig „egész epikai költeményt csak mintegy az ujjából szopni, ha tudott volna is, nem akart” , hogy akadályozták az első Toldi sorai, amelyek szerint a hősnek „Szívét nem bántá m é g nyila szerelemnek, / Nem is lőn asszonnyal t a rt ó s barátsága; / Azután sem lépett soha házasságra” . Mivel „népies b a l la d a megtűri, sőt keresi a boldogtalan szerelmet, de eposz nem” , ezért „valami nagyobb történelmi eseményhez, jelesül a nápolyi hadjárathoz” akarta támasztani; így nevezte a keletkező művet Daliás Időknek, s kezdte quasi népies epopeiaként megformálni. Rá kellett azonban jönnie, hogy a nápolyi hadjárat is kevéssé alkalmas epikai tárgyalásra: mégha a kettőt összevonná is: „nincs benn kimagasló pont, tömegesebb ütközet” ; s ha a fordulatok közül egyet választva „in medias res” tenné a cselekményt, nem jó, mert „ha a népies elbeszélés természetét vesszük figyelembe, mely megkívánja, hogy eleje és vége legyen a dolognak” , a műfaj épségét kockáztatja: a legfőbb nehézséget azonban az okozta, hogy „Lajos kora m o n d á n a k már nagyon világos, történetnek pedig, az eposzíró kívánta részletekre, n e m e lé g g é az” . Efféle magyarázkodó mentséget nemigen szokás költői művek elé bocsátani. Arany nyilván azért érezte szükségesnek, mert benne - barátai? olvasói? az utókor?, vagy főként: önmaga számára? - epikai költészetének jóformán minden lényeges kérdéséről szólhatott a mögöttes területekre utalva, az érintett kérdések fontosságát, megoldásuk nehézségét kifejező módon: magát egyszerre kisebbítve és elismertetve. Jól tudta, s nem egy ízben ki is mondta, hogy a T o l d i s z e r e lm e , minthogy az egész költői pálya minden korszaka, erőfeszítése, kudarca és eredménye legalább nyomokban benne foglaltatik: nem lehet egynemű; különösen akkor, ha az ő nagyon is szigorú, egy-egy mű szervesen nőtt, személyes hitelű, formát és tartalmat összetartó egységét vesszük mértékül. A Toldi-trilógia sokáig készült. Létrejöttének érintetlen állapotát csak a T o l d i őrzi; a T o l d i e s t é jé t már átsimította, kiegészítette a költő a trilógia középső részének többször is nekiveselkedett. Hogy nehezen birkózik a tárggyal, a kortársak legföljebb leveleiből, s egy-egy közzétett részletből sejthették. Amikor elkészült, egészként kellett tehát értékelniök; és akkor az elfogulatlan bírálónak is látnia kellett, hogy a mű nem olyan egyetlen ihlet lendületében jött létre, mint a T o l d i , erős hangulatváltások érezhetők rajta, az előadás ritmusa nem egyenletes, még alakrajzában is erős töréseket mutat, aránytalan. A költő nyilván ezért is húzódozott közrebocsátásától, s majdnem csak kézirat gyanánt engedte megjelenni. De azt, aki akkor az egyértelmű hozsannát megzavarta, szinte kiközösítés fogadta; később is csak óvatos fenntartások hangzottak el a szakmában. A nagy nemzeti epikus egyetlen befejezett trilógiájáról elismeréssel illett megemlékezni; mintha - persze változott körülmények közt - a Z a lá n fu t á s a fogadtatása ismétlődött volna meg: mindenki magasztalta, de csak kevesen olvasták. Érdemes felfigyelni rá, hogy még S ő t é r I s t v á n is, aki pedig az első hat ének legszebb, már-már elragadtatott elemzését írta meg, hall- 39 �gat az elbeszélés második feléről. A Toldi szerelme tehát fontosabb és sokatmondóbb egy nagy költő pályaképének elemeként, mint önálló műként. A legéleslátóbban maga a szerző ítélte meg: érdemes rá figyelnünk: „Tartok tőle - kezdte a mentséget hogy a hosszú idő, mely alatt elkészült, nem erejének, hanem gyöngeségének a bizonyítványa”. A gyöngeség mibenlétét egy Tóth Endrének írt levelében így fogalmazta meg: „Jól tudom, hogy a példátlan hosszú időn át annyiféle benyomás, hangulat stb. alatt keletkezett munka nem lehet egyöntetű”. Arra több indokot említ, hogy a mű rétegeit csak költői pályájának szakaszaival összefüggésben lehet valamelyes hitellel különválasztani. A maguk szerkezeti helyén szó is esett már ezeknek a rétegeknek a forrásvidékéről, s továbbvitt eredményeiről; mert hiszen mindazt, amit a teljesebb változatokban használhatott, továbbvitte - már Péterfy észrevette, hogy a nagy kompozíciókon munkálkodva: kész töredékeire szinte forrásként támaszkodik. A töredékek sokban eltérnek egymástól. Valóban Arany kivételes szerkesztő, formáló, stilizáló képességére, alkotó emlékezetére, s részleteket megőrző gondosságára volt szükség, hogy egybeötvöződjenek. Az egybeszervülésnek azonban olyan sűrű hajszálgyökérzete járja át őket, hogy a végső mű rétegeit mégis csak némi elkerülhetetlen beavatkozással, motívumsűrítéssel tudjuk különválasztani. Több főréteget látszik tanácsosnak, a fejlődés szakaszaival egybehangzóan, elhatárolni. Miután Ilosvai cserbenhagyta, s miután rájött, hogy „bármily csekély és töredékes” alap nélkül, „mintegy az ujjából szopva” az egészet - , ahogy Petőfi tanácsolta neki - nem tud írni, más források után nézett. Ügyelnie kellett azonban arra, hogy amit kitalál, lehetőleg összhangban legyen a trilógia már megírt „fejével” és „lábával”. Toldi esetében két lényeges mozzanatra volt szükséges figyelnie. A nőkkel való viszonyát úgy kellett alakítania, hogy bár hőse „hatalmas fi zikumát a szerelem konvulziói között is” fölmutatja, házasságra ne léptesse. Az udvarral való viszonyát pedig úgy, hogy ott, bár Budán házat is szerzett a kivívott udvari, lovagi ranghoz, soha igazán otthon ne lehessen, mert az udvari élet rajzához semmi tapasztalata nem volt a költőnek. Ezért folytatódott első fölidézett kalandja mindjárt száműzetéssel, s az utolsó is úgy esett, hogy a sértődötten hazavadult agg hőst hírhozó kérte az ország becsületének megmentésére, az udvarban pedig a békejobbot nyújtó király kénytelen lett elfogató parancsot kiadni ellene. Így hát Toldi voltaképpen nem él az udvarban. Méltó szerephez kellett ezután juttatni Toldi édesanyját; valahogy el kellett kötni a „rókalelkű bátya” sorsfonalát is; az első rész mesekirályának valóságos lovagkirályként kel lett megmutatkoznia, s el kellett beszélni, hogyan lépett a hős mellé az öreg Bence helyére a fiatal, akin a Toldi kalandjainak humorisztikus vonásait is föl lehetett tüntetni a hős tiszteletreméltóságának sérelme nélkül. S hogy került a játékba a „hara”, a barátcsuha egy lovagmérkőzésen? Nemcsak efféle tárgyi mozzanatok kötötték meg és sugalmazták a költőt, hanem formaiak is. A trilógia már elkészült, két tagja költői beszélylyé kerekült, ő azonban nem tett le a nagyobb méretű népies eposzról. Ilyesvalami lebeghetett előtte, amikor a középső részre gondolt. Azt a megjegyzést, amelyiket tervezgetés közben egy népmesei banya háromszo40 �ri visszatérésének motívumához fűzött, hogy ti. ,,Ez esemény körülményesen, epice és nem dramatice, csattanósan íratik le” , az egész tervre ervényes szándék kifejezésének vehetjük. Ezzel a gondolattal sokáig vívódott. 1850. május 7-én még ezt írta S z ilá g y i S á n d o r n a k : „Időmet főleg egy eposzra (respective költői beszély csak) fordítom, mi második darabja lesz T o l d i n a k ” ; de 1851. április 3-án T o l d y F e r e n c n e k már ezt: „egy nagyobb népies eposzon dolgozom” ; s hogy ezt érezte igazán kötelezőnek, bizonyítja az E lő s z ó idevágó passzusa: „maga a sikertelen szerelmi kaland nem elég cselekmény: valami nagyobb történeti eseményhez, jelesül a nápolyi hadjárathoz akartam támasztani, oly módon, hogy T o l d i s z e r e lm e annak mintegy epizódja legyen: azért neveztem, általánosabb címmel D a liá s I d ő k n e k . Tehát egy eposz (quasi népies epocia).” Kéziratos jegyzetek arról is voltak, hogy a középrész tizenkét éneknél hosszabb lesz. Ehhez kereste a megfelelő megoldást; akkor is, amikor - megsajnált töredékeit mentendő, s eredeti álmát legalább részben megőrzendő - „a népies naivság őrve alatt” a v e r s e s r e g é n y kevesebb igényű keretében befejezte a költői beszélyt mégis csak jóval meghaladó epikumot. Ilyen tekintetben is igen lényegesek azok a bejegyzések, amelyek a kéziraton az énekek és strófák számát összegezik, több esetben is, majd így adják meg a végeredményt: „A z első T o l d i 2 11 vsz, T o l d i e s t é je 24 rövid és 2 11 vsz; a kettő összesen 24 rövid és 422 vsz. - T o l d i s z e r e lm e lenne összesen 1046 vsz, tehát két és fél annyi, mint az előbbi kettő összesen.” Az „epice és nem dramatice” megjegyzés tehát komoly szándékot jelzett, s ez nemcsak a középrész terjedelmének tetemes megnövekedését hozta magával, hanem műfaji alakváltozásokat is. Végül is: a T o l d i s z e r e lm e műfaji töredékességét, vegyített voltát. Még egy feladat megoldásának jellegét is megszabták a már megírt részek. A „pórsuhanc” -ot joggal háborította föl a „H é paraszt!” megszólítás, hiszen csak jogfosztással került a cselédek közé, s abban, hogy a királyi lovagok sorába állhatott: egy az egész nemzeti társadalmi helyzet igazságos elrendezésére irányuló példázat öltött testet. Hogy az igazságtevést kikényszerítő „kisebbik fiú” ebben a népmesékre emlékeztetett is, nem abban, hogy a szellemiek terén is ő volt a legkiválóbb. Toldi Miklós főként bátorságával tűnt ki kezdetben is és behemót testi erejére támaszkodott az utolsó nemzeti becsületmentő kalandban is. Indulatossága, büszkesége, s megújult világban való idegensége sodorta akkor új bűnbe. Amikor a nagyszívű király, megbocsátani, fölkeresi halálos ágyánál és ott a nemzet „sorskérdéseiről” esik szó: Toldi azt köti a modern világgal előrelépő király lelkére, hogy ne hántsa le a nyers erejű magyarokról durva kérgüket, mert „nehezebb eltörni a faragatlan fát” . Ez a fontos párbeszéd meghatározza a középrész egész erőterének alakulását: Toldi viszonyát a modern világhoz: azt, hogy voltaképpen kimarad az idő sodrásából, amely „hajt, nem vár” , odahagyja a vele nem tartókat. A középső részben Toldi helyzetei, kalandjai változnak csak: ő maga legfeljebb szenved, csapdába esik, vét, vezekel, furcsa, régimódi hőstetteket hajt végre: alapjában az marad, ami ifjan volt. Nem fejlődik, csak megöregszik. Hogyan hordozzon így egy nagyméretű eposzt? Nem kevés vesződséget okozott a költőnek a hangnem is: a költői stilizáció megfelelő változatának kialakítása. Ma már közhely, hogy a két először elkészült T o l d i népiessége megemelt, a nagy népiesnek tartott 41 �klasszikusok példája és a korabeli magyar reformpárti értelmiség ízlése szerint stilizált népies modor két változata. Arany maga is tudta ezt: a hangnemet másként akarta alakítani mindjárt a T o l d i szomszédságában a M u r á n y o s tr o m á b a n , amikor azonban kísérletet tett a realisztikus lélektani és történelmi elemek erősítésére: nem volt vele sikere. Megpróbálta tehát az utat a naivabban népies színezet fokozására is: egy ideig úgy érezte, sikerrel. Ezért is becsülte a R ó z s a é s I b o ly á t - egy népmese naiv tónusú versbe foglalását - többre a T o l d i n á l. Lehet, hogy ezért tapogatódzott az Ilosvai diákszárnyai nélkül a naivan népies hangnem felé. A középrész első kidolgozásába fia szerint „még a forradalom idején mindjárt a T o l d i megjelenése a T o l d i e s t é jé n e k befejezése után” fogott bele. Erre csak föltevéseink vannak. Egy-két „promemoria” meg népmesei motívum jelzi, hogy a kísérlet az utóbbiak felé tolódott át. Ezt bizonyítja, hogy a költő először nem Ilosvaiból válogatta a középrész énekeinek mottóit, hanem népdalokból. Ilyen mottó: „Egyszer egy királyfi mit gondolt magában / Belép egy udvarba paraszti ruhában” - olvasható a L o s o n c i P h o e n ix 1851. első kötetében megjelent első énekében. Ezt támasztja alá ott a műfaji utalás, hogy „kezdete egy nagy népiés eposznak, mely Toldi második részét képezendi” . A maga árnyékát Arany sem tudta átlépni. Különösen elbeszélő verset csak akkor tudott írni, ha valamilyen valóságos forrásra támaszkodhatott, valamilyen, a népi hagyománynak legalább illúziójával hitelesített adalékra; bár a gyakorlatban aztán ezeket a forrásmotívumokat teljes költői önállósággal használta föl, alakította át, s motiválta a maga művének rendje szerint. Ezért is volt olyan különös szüksége Ilosvai ponyvatörténetére. Valamilyen százados, népi monda följegyzését vélte megtalálni benne; kezdetben nem vette észre, s később se igen fogadta el, legalábbis a maga gyakorlatában, hogy a diák tákolmánya nem ősi mondát őriz, hanem népszerű vándormesék, széphistóriák mozzanatait fűzi lazán össze. Arany ekkor még a ponyvát a népi hagyomány őrzőjének tartotta: az első Toldik idején nagyra értékelte: a D a liá s i d ő k e t is a ponyvára szánta, mert úgy gondolta: annak olvasóiban találta meg azt a közönséget, amelytől tanulhat, s, amelyet tanítani kell. A D a liá s id ő k . népiesnek vélt motívumait is innen meríthette. Ha valaki érdemesnek tartaná e kor egész ponyvájának átbúvárlását, bizonyosan megtalálná a D a liá s i d ő k első dolgozatának a hetedik énekében leírt kalandok forrásait: a Szent László-legenda ideszivárgott történetét Arany külön is földolgozta, abban az időben olvashatott Devecről, a zsidókat sanyargató zsiványról. A Kázmér lengyel király - egyébként Zách Klára csábítója! - kicsapongásairól írva ugyan már történetírókra is hivatkozik, a szép zsidólány Eszter kéjszalonjának, csábításának motívumait azonban bizonyosan valamilyen pornográf könyvből vette; legföljebb a feldühödött Toldi rabiátus megoldását - hogy ti. pokolra küldi a léha szépséget - meríthette valamilyen személyes élményből: hiszen ez a motívum fölbukkan más művekben, magában a T o l d i s z e r e lm é b e n is. Az ő népiessége kezdettől fogva öntudatos továbbfejlesztése volt annak az „öntudatlan” népiességnek, amelyet oly kiválóan ismert és jellemzett. Innen, s egyre kevésbé a valóságos népköltészetből merítette azokat a motívumokat is, amelyekkel a „népies naivság” színezetét adta már egyáltalán nem népköltészeti fogantatású és tárgyú dolgozatainak. Ezeknek 42 �segítségével - például a minden bajban, s minden nyomorúságban újraszülető és a hős megsegítésére ott-termő táltoslóéval, a lovagi tettek egyáltalán nem népi világában - kívánta megmenteni a T o l d i s z e r e lm é b e n is a „megsajnált töredékeket” . Biztos ösztönnel és szívós munkával társított ezekhez olyan motívumokat, amelyeket a klasszikussá emelkedett, de népiesnek tartott remekművekből - nemcsak H o m é r o s z b ó l, de S h a k e s p e a r e ből, az irodalmivá nemesített „ősi balladákból” , sőt C e r v a n t e s b ő l - szőtt be a maga epikai világába: nem nehéz például a Toldi, s az ifjú Bence párosban a Don Quijote-Sancho Panza páros teljesen magyarosra formált változatára ráismerni; már az öreg Bence is erősen a „nép” képviselőjévé alakult; fia pedig egyenesen - kicsit V ö r ö s m a r t y Balgája nyomán is - a „nép” humoros, realisztikus vonásainak hordozójává a mániás lovaghős mellett - , akivel egyébként, láttuk, Arany maga is azonosulni látszott; például a C s illa g h u llá s k o r egy keserű szösszenetében. Az Ilosvaiban nem talált elemeket, tehát megpróbálta először népmeseiekkel, de még inkább a népmondai hagyomány őrzőjeként elfogadott ponyvabeliekkel helyettesíteni, s ezeket a szépirodalmilag hasznosítható történetíróiakkal kiegészíteni. Újra közeledett tehát a két kész Toldiban már fölvázolt stílusvilághoz. Így fogott 1850-ben a D a l i á s i d ő k első dolgozatához, s el is vitte azt a hetedik ének első kilenc strófájáig. Igaza lehet Voinovichnak: „H a az első dolgozatot folytatja és bevégzi, a trilógia középső tagja, az első rész hangján, családias jeleneteivel a maga nemében tökéletes művé kerekedett volna.” De 1853-ban abbahagyta. Közben megmutatkoztak azok az előrevivő, s akadályozó erők, amelyek az ötvenes évek első felében egész pályáját és művét döntően befolyásolták, s a trilógia középső részét is lényegesen átformálták. Az első dolgozat első énekét - mondtam - odaadja kiadásra a Losonci Phoenixet szerkesztő V a h o t I m r é n e k és sikert arat vele. Tompa úgy ítéli, hogy ha megírja: ez a Toldi-rész „az első magyar könyv lesz, az első nagyszerű eposz” ; mindjárt Z r í n y i műve után. Toldy Ferenc, aki egy magyar Odüsseát vár Aranytól, arra biztatja, hogy haladja meg a T o l d i t , mely „egyik legszebb műve irodalmunknak” ; ő egy lovagi eposzban látná szívesen a folytatást. Kérdésére, hogy nem volna-e kedve „Toldit Lajossal Nápolyba, Litva és Oroszországba vinni” ?, Arany boldogan feleli: „Tekintetes úr, eltalálta gondolataim e g y r é s z é t , mi igen felvidámított. A n á p o ly i hadjárat csakugyan befűzendő lesz” - írja 1851. április 25-én, erre utal az E lő s z ó idézett helye is. Már az első dolgozatban egyre nagyobb szerep jut tehát a történelmi mozzanatoknak; azért is marad el a címből Toldi neve; ezért szaporodnak meg a költő jegyzetei: „Történeti korrajzi és egyéb adatok a S z é p i d ő k című népies eposzhoz.” Ezek az évek azok, amelyeket Arany a sziklával cltorlaszolt patak útkereséséhez hasonlított. Nagykőrösön új mederbe terelődött élete; „szubjektív költő” lett, töredékei elszaporodtak, kezdte kialakítani nemzeti balladaköltészetét, benne a „bűn bűnhődés” meghatározó szerkezeti elemét, s a lélektani motiváció döntő szerepét a költői ábrázolásban; a K a t a li n sikere meggyőzte róla, hogy a boldogtalan befejezés a maga helyén és körülményei közt szinte nagyobb hatású a boldognál; a láthatáron föltűntek a nagy nemzeti eposz körvonalai is: a C s a b a k i r á l y f i első kísérletei; velük a közeli, a megszokott, ismert magánélet a nagy történelmi viharok sodrába emelő végzet m ár-már kozmikus távlataiba emelkedett. A költő 43 �kezdett rájönni, hogy kinőtte a „nép költőjének” szerepét; de arra is, hogy az idő, s vele az ízlés is megváltozott. Amikor végre alkalma lett a T o l d i e s t é jé t kiadni: átfésülte, kevésbé naivra stilizálta, mert úgy érezte, „futunk a népiestől” . 1853. június 28-án ezt írta Tompának: „Olykor úgy érzem, hogy m é g nem volna lehetetlen olyan művet produkálnom, mint »Toldi« volt - De minek? de kinek?.. . Az a közönség, mely első »Toldi«-mban a kútágast bámulta csak . . . nem találná már »Toldi«-t eléggé »sajátságosnak«, »népiesnek«, a másik, mely hivatva volna a mű költői oldalát felfogni, az a formától nem fogja látni a tartalmat” . A középrész első éneke, egyébként a legegyneműbb rész, nem változott. Ez a nyitány szerencsés harmóniában egyesítette a népies, a realista és a történelmies elemeket: a népmesékből, a Mátyás király anekdotákból ismerős volt az álruhában országjáró király alakja; a Rozgonyi-ház félig népi, félig úri, patriarchális környezetében valóságos élettel telt meg a T o l d i zárótablójának közepén álló vázlatos királyalak; s a fiúsítással egybekötött vitézi torna bejelentése igen jó alapul szolgált egy, az elsőül tervezettnél sokkal nagyobb, gazdagabb epikus mű kibontakoztatásához. Ebben a kibontakozásban két mozzanat játszik főszerepet: a végzet belépése Lajos király életébe, meg Toldi és Rozgonyi Piroska elboruló szerelmének sajátságos alakulása. Láttuk: a D e á k körül szervezkedők körében a történelem fokozódó súlyt nyert: úgy is mint az igazabb nemzeti önismeret forrása, úgy is, mint a politikai viták jogalapja. K e m é n y nagy tanulmánya a Toldik történelmiségéről csak kimagasló darabja volt a költőt országos példává emelő hírverésnek. Ilyen irányban befolyásolni nem is volt őt nehéz: nyilatkozatai egyértelműen bizonyítják, hogy a népiességet csak átmeneti formának tekintette a nemzeti felé; s ez utóbbinak kialakításában egyre jobban „belehömpölygette” magát a küzdelembe, hogy ő írja meg azt a népies realizmusra alapozott nemzeti eposzt, amely hivatva lett volna megmutatni, hogy valaha, a patriarchális „előidők” -ben az egész nemzet nemes: tehát osztályellentétek nélküli egység volt. A honfoglalást lelkesítve fölidéző eposz tervei kezdtek a „hunniák” -ban fölsejleni, s a D a l i á s i d ő k egy megfelelően kiszélesített változata is lehetőséget ígért valamilyen nemzetileg, művészileg méltó, de a megnemesített ponyván is propagálható mű létrehozására. A második dolgozat idején egyszerre foglalkozott mindkét tervezett trilógiával, s ezek kölcsönösen hatottak is egymásra. A történelmi tájékozódás előtérbe nyomulásával kapcsolatban itt két fő mozzanatot látszik fontosnak a sok közül kiemelni: az „eposzi hitelét” , meg a nemzeti sorseposzt hordozó főhős kérdéskörét. Mindkettőről volt már szó. Elég lesz itt a K e v e h á z a , meg a Z á c h K l á r a csaknem egyidejű föltűnésére visszautalnom. Mindkettőnek döntő hely, rokon szerep jut a művek alakulásában. Mindkettő értelmet és célt adott az addig a történelmi anyaggyűjtés egyre nyomasztóbb, s áttekinthetetlenebb aprómunkájában, a halmozódó adattömegben, a költőnek. Az Attila ravatalánál elhangzó táltosmonda hősének a népek sorsát intéző végzetét idézte föl az emberi határait túllépve elbukó világura hős halála alkalmából, s bizonyította, hogy a költő döntött: a nép emlékezetében bújdosó hagyományt választja költeménye epikai hitelének biztosítékául, s nem a történettudósok eredményeit. 44 �A D a l i á s id ő k második dolgozatában, az engesztelő egyházi szertartásokba visszahúzódó anyakirálynővel kapcsolatban hangzik el a Zách K lára balladája. Ez a cselekmény kiemelt helyen utal arra a „fátumra” , amely egy jeles uralkodóház kiváló fiaként jelöli ki Lajos királyt a nagy epikai főhős szerepére. Ezt ugyan nem valami néphagyományból vette Arany, hanem F e s s le r német nyelvű magyar történelméből (ez a népszerű könyv egyébként sokszor használt forrása volt romantikus költészetünk történelmi tárgyú darabjainak), de beleillett Aranynak az epikai hitelről, s a nagyepikai hősről akkortájt kialakított segédföltevésébe. Egy „prememoriá”-ba ezt jegyezte akkor: „ A fátum nagy eszméjét szerencsésen kivinni. Az Anjou-házra enyészet van kimondva. Részint a ház alapítója, I. K ároly által Konradinon elkövetett vértett, részint (én indikálom) a Felicián esete miatt. . . Lajos e r é n y e á lt a l, saját s z e m é ly é r e nézve, kiküzdi magát a fátum alól. . . Úgy hiszem, ez egészen epikus szellemben van. . . Ha történetírók az országra nézve is fatális esetnek mondják a Zách nemzetségen elkövetett kegyetlenséget, vajon hibáz-e a költő, ha a nemzetist magára a királyra és nemzetiségére fordítja?” A D a l i á s i d ő k második dolgozatában a Zách Klára esetét idéző ének után ezért is mindjárt Lajos király hadikészületeinek leírása következik: a megváltozott eposzi tervbe iktatott enumeráció. Első jelentkezése ez annak a címerfejtegető nemesi családtörténetnek, amely majd úgy elburjánzik a T o l d i s z e r e lm é b e n , s amelyet Arany itt még mintha mentegetni kívánna: ,,Ki győzné ezeket venni laistromba, Hogy a dal szövése ne legyen goromba? Nagy erdő ez együtt: ennyi sok családja Viruló díszében mind egyszerre látva! Emez fiatal még; ez terepély immár, Sudarán sas fészkel, barna felleg himbál; Csonkítva, lenyesve hajt amaz új ágat: Mai nap is élő számos unokákat. De ti kiknek ősét a dal édes gondja, Nem hízelgő verssel koszorúba fonja: Felhat-e hozzátok az egyszerű ének Egyszerű kebléből a nép emberének?! Vagy hazai dalra fületek már gyönge, S nem halljátok, ámbár n e v e t e k e t zöngje?!. . . Sír a lélek bennem, - és a mai kortul. Vigaszképpen a múlt dicsőséghez fordul.” „Vigaszért a múltba!” : ez lesz majd az egész munka rezignált indoklása. Most még a megújuló erőfeszítés sarkallója, s az első T o l d i politikai célzatát megváltoztató koncepció tétova igazolása. Mert a történeti anyaghoz forduló költőt olyan nehézség fogadta, amelyből már nem talált igazi kigázolást. Tanítványának, T is z a D o m o k o s n a k 1854-ben ezt írta: „ E nápolyi történeten a művészet átka fekszik ... A tárgy olyan, amiből semmit se lehet csinálni: Endre silány fráter, Johanne 101 esztendeig él, Lajos portyázásai semmi eredményre nem vezetnek, ki 45 �csinál ebből valamit?” Ekkor már Lajost a nagyepikai nemzeti hős szerepéből egyre jobban kiszorította C s a b a k i r á l y f i . A T o l d i folytathatóságának csupán egyetlen, már említett gondját sikerült megoldania a költőnek: a nehézséget, hogy miként szerepeltesse bárdolatlan hősét az udvarban. A Piroska kezéért vívott lovagi tornát roppant vidéki ünneppé alakította, tehát olyan környezetbe telepítette, amelyben Toldi otthon volt; Toldi száműzetését későbbre helyezte; az udvarba pedig Piroskát küldte, akinek kiházasítását - udvarnőjeként - a királyné vállalta. Történhetett ez annál inkább, mert hiszen a hős akkor még clgyűrűzte Piroskát, Tar Lőrincet pedig húgának jobbjával kárpótolta. A következő menetben áthelyeződik a kompozíció súlypontja. Lajos helyett újra Toldi lép az előtérbe. Ezt jelzi az új cím is. A szerelmi történet válik az egész mű meghatározó szervező központjává. Idézzük föl ezt a költő szavaival, amelyeket bújdosó hőse szájába ad a T o l d i s z e r e lm e kilencedik énekében. „Lovag-ember voltam s játék-viadalban Álfegyvert viselék - nincs semmi rossz abban De személyem aztán soha föl nem fedtem: Hogy ravaszul a díjt más nyerje helyettem. Vala pedig díja a győzödelemnek Mátka-leány, szép, mint angyala Istennek, K i szeretett, és csak engem a világon! Kire már későn gyúlt szívbeli nagy lángom. Fölfedni magam m o s t : vala bölcstelenség, Lovagi törvényben nincs ellene mentség: Nem födni föl: a lyányt csupa méltatlannak Nekem feleségül, kit nem szeret annak. Kisebb vala bajnok - nevem odavetni, mint a leányt, élve, halálba temetni: De lekötve tartott sanyarú, mély börtön Messze az országtól, erre, a cseh földön. Mire hazaértem, késő vala, késő! Férj-feleség volt már az ál lovag és ő. Mit tettem azon túl, nem tudom, ne kérdjed Párbajra szorítám, s megölém a férjet. Látva megölt férjét s tudva, hogy én tettem, Mint holt rogya össze az én szeretettem; Igen ravatalra, sírboltba helyezték, Én pedig, úgy hiszem, őrjöngeni kezdék. Lementem utána, le a sziklaboltba, Körömmel is onnan kikapartam volna: Egyszerre csak éled az én édes szentem S megátkozza magát és elátkoz engem.” 46 �Ez persze csak vázlata a boldogtalan szerelmi vétségnek és önként vállalt vezeklő bujdosásnak. Arany nyilván azért mondja el a történetét, a már Tar megölése után elbújdosott, vezeklő barátként magát megalázó, s aztán tovább menekülve a flagellánsok seregében jó barátként, sorstársként megismert Zách-ivadék Kobzosnak, hogy nemesebbé emelje Toldit, aki hiszen itt már látja, mit tett, tudja vétkét, vezeklésre ítéli magát, s abban bízik, hogy egyetlen kivételes képességével, a vitézséggel még kivívhatja a király kegyelmét, s visszanyerheti - , ha szerelmét nem is, hisz az már Isten arája - legalább becsületét, s otthonát. De Arany nyilván hangsúlyozni kívánja azt is, hogy a kalandos történetben minden ennek az eljátszott nagy szerelemnek van alárendelve. A teljes műben is csak ennek a szerelemnek története záródik le véglegesen. A mellékszereplők nehézségei megoldódnak, az élet tovább folytatódik, Toldi is kegyelmet kap; de hazatérve már csak két sírt talál a Szigeten: Piroskáét és a szíve-szakadva lánya mellé temetkező öreg Rozgonyiét. Szó volt már róla, hogy a két trilógia sorsa újra, meg újra egymásba fonódik. A T o l d i s z e r e lm e végső változatához is akkor kezd hozzá a költő, amikor a B u d a h a lá la megjelenése után föltámadt munkakedve és azért is, hogy tárgyat váltva a Csaba érlelődését segítse - megpróbálja, hogy mégiscsak úrrá legyen a nagyon is ellenálló tárgyon. A munka nem halad se gyorsan, se könnyen. Ami a kéziratokból, jegyzetekből fönnmaradt, főképpen az MTA kézirattárában őrzött első fogalmazvány, az „Impurum” legalább olyan érdekes-fájdalmas, bizonyos vonatkozásokban még bonyolultabb emléke a nehéz szülésnek, mint a B u d a h a lá lá é . Az avval kapcsolatban mondottakat főként három mozzanattal kell kiegészíteni. Nyomon követhető a sűrűn javított kéziraton az az eljárás, ahogy Arany a D a l i á s id ő k . használhatónak ítélt részleteit beolvasztja a végleges kompozícióba. Megfigyelhető a fogalmazás menetének egy-egy megkönnyebbült fölgyorsulása, folyamatos szakasza, egy-egy görcsös elakadása, tétova irányváltása. S főként az látható az egyre szaporodó ilyenszerű bejegyzéseken, hogy a költő figyelmes gonddal nekibuzdulva, s el-elcsüggedve, számba is vette, dátumokkal rögzítette a mű szakadozott menetű kidolgozását. Legalább az idevágó széljegyzeteket idézem: „Eddig 1850 (kivéve az utolsó versszakot), a többi későbbi betoldás.” - „E z a szerkezet végképp 1863-ban állapítva meg (közbejött más irányba induló 2-3 dolgozat)” . „Eddig 1864/5 folytán, szaggatva, különböző időkben.” — „1867 nyarán, de ugyanakkor félben maradt. Leányom 1865. dec. végén.” - „E z darabban már megvolt előbb. Az 50-es években” . - „Ed d ig 1867-ben. Ami következik 1874-ben jött hozzá.” - „Eddig 1874. szept. 18 .” „Régibb dolgozatokból” - „1874. nov.” - „18 75. aug. 22.” „Itt kezdve 1877. dec. végén!” - „1878. január 7.” - Eddig jan. 31. 1878.” - 1878. febr. 20.” „Ed d ig márc. 25. 1878.” - „Eddig ápr. 15 .” „1878. máj. 1.” - „Eddig 29/VII. 78. nagy szünetek. Csak 79. januárban folytattam” - „Ed d ig 28/ III. 79.” - „Eddig húsvét első napján 79.” - „1879. ápr. 20.” - „Vége, 1879. május 15 .” S hadd fűzzem ide még a XI. ének végéről, 1897. márc. 26-i dátummal: „Nincs már széna, nincsen abrak: Édes munkám, tűzbecsaplak!’ 47 �Érdemes megfigyelni mily rokon módon alakul a két trilógiában az epikus koncepciót a „fátum” magasába emelő K e v e h á z a , meg a Z á c h K lá r a sorsa. A K e v e h á z a , láttuk, miután betöltötte hivatását, a B u d a h a lá lá b ó l már eltűnik, azzal, hogy majd valahol még beleszövődik Attila harcainak történeteibe. A Zách Klára, miután Lajos király átadta nemzeti fátumhordozó szerepét Csabának, szintén kiesik eredeti helyéről: a Felicián történetet csak az anyakirályné lelkifurdalásos öregségének motivációjaként mondja el a költő. A ballada először önállósul; aztán az utolsó énekbe kerül. A Kobzos énekli akkor, amikor a király, már egészen más gondoktól gyötrődve, álmatlanul bolyong seregében, s a személyét érő bíráló megjegyzések betetőzéseként a családjának szégyenét idéző éneket hallva, úgy fölháborodik, hogy halálra szánja az álruhában bujdosó Zách-ivadékot. A költő ott így „vezeti föl” a balladát: „Ide írom, ámbár, régi, kopott nóta, / Tudja fiatal, vén, húsz esztendő óta.” A trilógia középső részében, ha van egyáltalán szerepe a fátumnak, ennek hordozója szomorú, elrontott életű szerelmespár. Ez a fátum nem is valamilyen metafizikai erő már, hanem az egyes emberek testébe-lelkébe, idegrendszerébe, előítéleteibe, akaratába, személyiségébe ivódott: onnan bentről irányító hatalom. A költő sem a világvégzet megidézője, hanem a lélek elemző ábrázolója. S ebben a megváltozott szerepében befolyásolja - korlátok közé szorítva és kifejező eszközeit a végsőkig finomítva, nemesítve - a B u d a h a lá la . A nagy balladákban, a K a t a l i n b a n és társaiban meg a „hunnikák” első dolgozataiban kialakított, költőiségével, gazdagságával, árnyalatosságával, érzékenységével, mélységével és plaszticitásával egyaránt igen magasrendűvé érlelt ábrázolóművészetét Arany az ősiség hangulatvilágának fölidézésére mozgósította. A szélesen áradónak óhajtott és ígérkező epikai bőséget szigorú - éppen a lélektani lag meggyőző, a maga módján nagyon is realista alakrajz érdekében -, kevés szereplővel beérő drámaiságra sűrítette. Ugyanígy járt el a T o l d i s z e r e lm e első felében. A fátum sodrása helyett a szabad akarat kelepcéit állította föl, ahogyan ennek a talányos szerelemnek titkát N e m z e t é s h a la d á s című könyvében Sőtér István megfejtette. Alapvető fölismerése, hogy a Katona, vagy Shakespeare oly nagy számítással költött műveinek ihletében fogant drámai elbeszélés igazi hordozója Toldi és Piroska. Ami környezetükből, életük változó helyzeteiből, fölvillanó, vagy szívósan őrzött reményeikből, a sorsukba beavatkozó mellékalakokból, eseményekből útjukba kerül, mind arra szolgál, hogy az ő egészében predesztinált, a pillanatok döntéseiben azonban szabad akaratnyilvánításuknak próbaköve legyen. „Toldi és Piroska szerelmét a mulasztások, hibák, könnyelműségek, esztelenségek, majd pedig bűnök egész halmaza juttatja el a katasztrófához, az emberi cselekedetek súlyát egy végzetesen aggályos, fájón érzékeny felelősségérzet mérlegeli. Ebben a világban súlyosan bűnhődnek mindazok, akik bűnös-könnyelműen játszanak szent ügyekkel és tiszta érzésekkel.” A hosszú ideig tartó, késleltetve megérő döntés „sommás drámai folyamatban elevenedik meg”. „A hatodik ének szenvedélyrajza talán a legtöbb, amit a »szív örvényeinek« megmutatásában, a lélektani valóság ábrázolásában Arany valaha is nyújtott. Elébb Piroska örvényei nyílnak meg előttünk: a lélektani regényben alkalmazott analízis klasszikus eljárásaival él ez egyszer a költő - csak épp rendkívüli plaszticitást, szemléletességet, poétikus erőt lehelvén beléjük. . . amiként 48 �Toldi ráébredt »rút, rettenetes« bűnére. . . ugyanúgy Piroska is megérti, hogy eljátszotta boldogságát.” - „Buda halálának erőteljes nemzeti tájékozódása után Toldi szerelme a lélek, a szenvedély valósága felé fordul, a népies nemzeti művészetet annak az »általános emberi«-nek kifejezésére kívánja alkalmassá avatni, melyet Erdélyi óta ez az irányzat a nemzetitől elválaszthatatlannak tekint.” Ez általánosabb utalásokat kösse Arany szövegéhez itt legalább a dráma nagyjelenetének fölidézése. Toldi, a prágai kaland, s a cseh rablók leverése, s a sziklabörtön elviselése után azzal az elhatározással érkezik Budára, hogy újra, most már a szokás és a lovagi törvény keménységével is, megküzd Piroskáért; ekkor értesül róla, hogy elkésett. „S nem nézve haragját förgeteges éjnek, Toldi rohan, száguld, mint a kóbor lélek; Birkózik a széllel Buda nyílt utcáin, Havas eső csattog, sistereg orcáin, Mint a kavargó szél azt mit az ég hullat: Úgy söpri alá s fel őt is az indulat. Keblét ez indulat meztelenül járja, Veri nagy hullámit haja sötét árja. . . .” S, mikor részegségéből ocsúdva, egy kocsma utcai kőpadján a jeges hajnalban fölocsúdik: „.. .leszállott önnön bús magába: Ott lelte hibáját nagy bánata mellett. Hogy senkire vádat másra nem emelhet!” Ezért hát először nemet mond Tar Lőrincnek, amikor ez vacsorára hívja, de mégse tud ellenállni a kísértésnek: elfogadja a meghívást, s ilyen vívódással készül a találkozóra: „Egyszer, csak ez egyszer - de mit ér, mit használ Látni Piroskáját - jaj, nem az övé már; Tőle hideg búcsút - azt sincs joga venni; Egy néma sóhajtást - jobb oda se menni. Hátha szilaj vére - de galamb lesz, bárány; Váljon meg örökre - meg, az egy perc árán; Keserűbb lesz akkor - legyen! azt szomjazza; Így habozott a hős: de az örvény húzza.” Piroska ugyanilyen rettegve-vágyódva készül a találkozásra: „Egész nap az Istent mind csak azon kérte, Hogy Toldi ne jöjjön (hisz úgy sem ígérte); S egész nap a szívét mind csak azon kapta, Hogy, ha felé se jön, megreped miatta!” 49 �A találkozás sorsdöntő pillanata: „Az az egy pillantás, amaz első, édes. Marcangló, iszonyú, de gyönyörűséges, Repeső, örvendő, bánatos és bánó, Felelő és kérdő, viszont szemrehányó; Tilos ámbár büszke egy isteni jogra, Kétségbe - esés, hol odavész test, lélek: Az az egy pillantás ezt érzeti vélek.” De szépen, derülő hangulatban folyik a vacsora, amikor azonban olyan pecsenyét hoznak, amit az asztalnál kell felvágni, s amikor Tar nekigyürkőzik a szeletelésnek, s Piroska, önkéntelen elégtételvevésül felfedi, hogy tudja, mi történt a viadalkor, a föllobbant Tar keze „visszacsapja a szót az eredő helyen”. A bosszúra dühödött Toldinak Piroska áll útjába: az izgalom öntudaton túli csókban fonja össze a szerelmeseket. Toldi vinné is magával meglelt boldogságát, de ez visszahátrálva arra kéri ,,Becsületét védd meg, oh lovag egy nőnek!” A „keserű józanság”-ra ocsúdó Toldi most látja igazán, hogy, ami csak felelőtlen tréfaként kezdődött, „rút, rettenetes bűne”-ként lepleződött le: egy szerető szívet megtört az álság! Elfut. S ezután következik a földúlt szerelem pokoljárása: Tar megölése, Piroska tetszhalála, sírjának feltörése, a tetszhalott fölocsúdása, s mindkettejük elátkozása, Toldi elbújdosása. A magyarázók igényesebbje általában az első hat éneket tartja a mű igazán sikerült részének. A költő a munka szüneteltetésére kényszerül itt, s 1867 ben, hat év múltán folytatja csak egy már korábban írt részlet VII. énekké átsimított változatával. 1874-ben négy esztendőre újra félreteszi, s csak az Ő szikék sikerén fölbuzdulva kezd az utolsó énekekhez. Ezért valóban ritkásabbá válik az „epice” előadott részletek szövete, aránytalanabbá a kompozíció. Arany maga is érezte ezt, láttuk leveleiből, magyarázataiból, a maga számára még versbe is foglalta aggodalmait. A Toldi II. részeihez című fájdalmas sóhajában így feddette 1879. augusztus 31. dátummal a „későn született, buksi költemény” -t. „Miért is jövél családod rontani?” , s egy önmagát szigorúan korholó négysorosban azt írta nem sokkal halála előtt: „Ifjúkori munkát öregen ne végezz, Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez, Mert a keverék mű a fejedre támad, Inkább törmeléknek maradjon utánad.” Ez is példás önismeretének bizonyítéka; mert hiszen ekkorra már ujjongó lelkesedéssel méltatták a művet, s 1880-ban megkapta érte az Akadémia nagyjutalmát is. S hogy a tizenkét énekes „elbeszélés”, „vagy, ha tetszik, verses regény” egésze kiváló kompozíció, azt is kifejtették a hódolók. Az effajta magyarázatok végeredményét így foglalta össze Voinovich Géza: „Alakokban, eseményekben leggazdagabb, hangulatokban legváltozatosabb alkotása e mű költőjének, lélekrajza legmélyebb. . . Mintha a költő, miután fölépítette romjaiból ősi naiv eposzunkat Buda halálában, most lovagi 50 �hőskölteményünket akarná megalkotni. . . Az előadás könnyen foly, s könynyedén csap új útra: ezt nem a szerkezet lazasága teszi..., hanem ellenkezőleg, a párhuzamosan futó eseményeknek összekapcsolása.” A nagyranőtt cselekmény lehetővé teszi, hogy a költő beledolgozza Ilosvai hosszú ideig használhatatlannak vélt részleteit is, s a szerelmi történet gondos kidolgozása mellett, módot nyújt az epizódok sokszínű kibontakoztatására. Mindez igaz is. Újra, meg újra megismétlik ugyan Arany László aggodalmát, hogy a „sietős világnak” nem lesz türelme a költői művesség remekléseinek megfigyelésére. A Toldi szerelmének valóban nem volt igazi közönségsikere; nemegyszer hallani most is, hogy unalmas. Ez persze, nem von le értékéből semmit: klasszikus remekműveket, akár A z Isteni színjátékot, akár A megszabadított Jeruzsálemet, akár Az elveszett Paradicsomot nem szokás, mert nem is lehet a bestsellerlistán elfoglalt helyük szerint mérni. De igaza van a kritikai kiadás jegyzetének: „A Toldi szerelmév el kapcsolatos irodalomfejlődési, műfaji, esztétikai, stilisztikai problémákat a kutatók eddig szinte teljesen elhanyagolták - nem szóltak érdemben a T. Sz. helyéről korábban, Arany fejlődésében, sem nyelvéről, stílusáról; nem oldották meg a műfaji kérdést, a verses regénnyel, általában a verses epika modernizálásával kapcsolatban.” Amit itt pótolnom lehet, igen kevés: be kell illesztenem e pályakép adta lehetőségek keretébe. Ismétlem: ez Aranynak legtalányosabb műve: részleteiben egyelőre kimeríthetetlen. Tele alig fölfejthető - s talán nem is fölfejtendő - rejtélyekkel. Bizonyos, hogy igen különnemű egybeszövött, s mégis széttartó elemeivel inkább gomolygó, mint kristályos egység. Különösen ott forrósodik föl, s bűvöl el homálytalan költői erejével, ahol a költő ihletett spontaneitásának hitelesítő erejét érezzük: az indító énekek Homérosz-sugallta idilli jeleneteiben meg az elkomorodott szellemi történet tragikus válságig emelkedő drámai fokozásában. A mű második felében egyre jobban érezhető valamilyen erkölcsi kényszerítés hatása: olyasmi, ami a Széchenyi emlékezetét is megfosztja az igazi remekművek izzó fényétől: az a mesterségbeli virtuozitás, amely nem ismer nehézséget, mindent mozgósít egy tévesen kijelölt és vállalt cél érdekében. Arany kiesett abból a „fősodorból”, amelyet a Magányban ódai tetőfokáról még belátni vélt. Olyan hatalmas fához hasonlít ez a mű, amely csak lombjai egy kis részével hajol bele a folyóba, inkább tükörképe, vagy még inkább: árnyéka vesz részt annak életében. Ezzel a - tudom, szükségképpen hevenyészett - képpel jelezhetem a helyet, amelyet irodalmunk fejlődésében elfoglal: hatása a legjobb szándékkal sem mérhető össze akár a Toldiév al, akár a balladákéval, amelyeket pedig mind részleteinek gazdagságában, mind lélekrajzának mélységében, mind művészi eszközeinek minőségében nemegyszer fölülmúl. Ennek okát nemcsak a közízlés, a nemzeti eszmélkedés, a művészi fogékonyság, divat változásaiban kell keresnünk, hanem a költő alkotópályájának egyre mélyebb magányba, mívességbe és személyességbe vezető alakulásában is. Ne feledjük: a Toldi szerelme is a Palota foglyának, s az Őszikék költőjének műve. Arany már a Toldival kapcsolatban is megjegyezte, hogy több benne a „személyes elem”, mint általában vélik; a Toldi estéje varázslatos légkörét is ez a mélán „humoros” líraiság hozta létre. A VI. 51 �ének Piroska-betétjével kapcsolatban szó esett már róla, hogy Arany fontos műveiben is, a Toldi szerelmében pedig különösen - , ha még oly bonyolult utakon, áttételeken át is - a maga élete folytatódik. Hadd fogalmazzak itt határozottabban: Arany pályáján ennek a személyességnek erős megnövekedése, sőt, döntő hatása jelöli ki főként ennek a verses regénynek helyét. Bizonyítsa ezt itt csak a mű indítása és befejezése: mint valamilyen, igen erősen személyes színezetű kerete az egész „epice kivitt” freskónak. Az első négy sor a Daliás idők minden változatán át ugyanaz: a Toldi szerelmében azonban erősen átalakul a folytatás: „Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza, Te dicső hajdankor! fényes napjaidra; Szomorú tallóján ősi hírnevének, Hej! csak úgy böngéz már valamit - mesének. Engem is a bánat megviselvén zordul Vigaszért hő lelkem a múltakba fordul; Azokkal időzöm, akik másszor voltak: Mit az élet megvon, megadják a holtak. Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta, Játszi elmém könnyű énekét elmondta, Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán, De a szívből fakad melegen és tisztán. Oh! ha - nem a hírért, nem a dicsőségért, Nem, hogy e világnak üssek vele cégért, De, hogy a daliásban nekem átifjadnék Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!” Olvassuk el figyelmesen a befejező két strófát is, amelyekben - , mint régi műveken alkotójuk a maga arcképét - Arany maga is megrajzolja magát, el is válva, de össze is fonódva a szívéhez oly közel álló, darabosnak látszó, de különösen érzékeny lelkű hőssel. A Zách-ivadék kobzos feleségül veszi Toldi György leányát, de föl kell vennie a Toldi nevet. is. „Ami úgy is történt: gyarapodott névvel Háromszáz esztendőn át mindenik évvel, Nem is hagyta Miklóst homályba borulni A Nagyfalusi és Szalontai Toldi. Szolgálta királyát - majd a fejedelmet, Kinek én ezt iráni tört címere mellett, Zárt sisakon, s pajzson, kézbe kivont kardú Nagyfalusi Arany, Szalontai hajdú. Egyéb dolgairól hű Toldi Miklósnak Nem érzem magamat énekkel adósnak Könyvbe se olvastam, nem is tudakoztam; Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam. DALIÁS IDŐKRŐL mit még barna hajjal kezdtem s félbehagyék küzdve kórral, bajjal, Most, mikor agg lettem, s a hajam fehérül: Imhol a bús ének TOLDI SZERELMÉ-rül.” 52 �A szöveg tisztázatának végén egy Arany aláírásairól soha nem hiányzó, de most boldog, fölszabadult két kacskaringóval kifuttatott vonal látható, s ebbe illesztve a játékosra formált dátum: „Vége 1879. május 15én.” Figyeljünk rá, mily rokonsorsúvá lesz itt a két hagyomány. Hordozója az a tö rt c ím e r , amelyről a költő pontosan tudta, hogy az ő családja is a „fejedelemtől” kapta: hiszen ezért is vált érvénytelenné. A személyes jelenlét ezeknél elmosódottabb, rutinszerűbb, de forróbb kifejezéseit is halomszámra lehetne összegyűjteni a T o l d i s z e r e lm é b ő l . A trilógia más darabjában is lehet persze efféle - a költő „kibeszélő” szavait valamilyen képzelt mesemondó fikciójával hitelesítőktől a természet, a sors erőit örömmel, vagy segélyt kérve megszólító, a költő váratlan időjátékait egy-egy byronias fordulattal megmagyarázó passzusokon át a teljes személyes összetartozást hangsúlyozó betétekig - részleteket találni; legtöbbet bizonyosan ebben a legutolsó, legnehezebben fölnevelődött s leggazdagabb szövetű műben, s becsvágyó lélekelemző nem egy olyan mozzanatot találhatna Toldi nagy erejű tetteiben, kudarcait mámorral gyógyító érzékenységében, eljátszott lehetőségeiben s elkésett döntéseiben, amelyek a költő „énkivetülésének” jeleiként is fölfoghatok. Ilyesmiken tűnődve magam is sokszor mérlegeltem: nem Aranyról szólnak-e (vagy legalább: róla is) Sőtér jellemzésének ezek a sorai: „Kisemmizett hős Toldi - mégpedig nagyrészt önhibájából az. Lehet, hogy épp e hibák s e tökéletlenség miatt állt is oly közel Aranyhoz . . . sorsát, e g é s z é b e n , mégis e tragikum jegyében látta. A boldogságra, az élet teljességére hivatott hős - aki ezt a hivatottságot eljátssza s ugyanakkor mégsem aljasodik le, hanem megőrzi erkölcsi nagyságát, tisztaságát és nemességét: íme a tragikus Toldi.” Mondhatnók: íme a tragikus Arany. S hadd idézzem most - kivételképp - ennek a pályaképnek húsz éve készült s azóta részben meghaladott első fejezetéből a tragikus Aranyról szóló néhány mondatot: „Arany is amikor elfogadta s vállalta sorsa csillagát, olyasmire vállalkozott, ami vétlen vétkesként, őt magát sodorta egyre tragikusabb ellentmondásokba, összeütközésekbe . . . Ő is, mint annyi kortársa, úgy érezte, szándéktalanul hibázott, s a tragikus vétséget ő is hajlamos volt „az erény túlhajtása” -ként értelmezni . . . ekkor nem szemét vájta, de nyelvét tépte ki: költőként elnémult. S mikor mégis meg kellett szólalnia, mint az agg Oedipus Kolonosban, kicsit bőbeszédűen, látszatra csak a maga személyes dolgairól szólt: a lényeget illetően mégis változatlan keménységgel, tisztánlátással, magát végleg az épen megőrzött eszmének áldozván.” „Tragikus Arany” : ezen sokan megütköztek. Lehet-e ilyesmiről beszélni akkor, mikor a tragikusnak minősített személy olyan magasságra érkezik, amelyen mindene megvan, amit ember a körülményeiben adott lehetőségek szerint csak elérhet: országos tekintély, főhivatal, teljes anyagi és erkölcsi megbecsülés. De hát a tragédiák hősei is igen sokszor a legmagasabb polcról buknak le! - Arról pedig, hogy Arany tragédiája nem a látványosak, hanem a hangtalanok közé tartozik, már többször volt szó: ha lehetne csak segédföltevésként - ilyen különválasztással élni, azt mondhatnók, nem egy értelmiségi ember tragédiája teljesedett be itt, hanem egy kijelölt és vállalt hivatásé. Az egész fölvázolt pályakép egyik fontos törekvése volt: bizonyítani, hogy Arany a huntrilógiát szánta élete főművének: ebben akarta a kor zavaros hullámveréséből a művészi alkotás időállóbb emlékjeleként kiemelni ezeket 53 �a legfontosabb mondanivalókat, amiket nemzetének „a szent hazának képe” jegyében, sugárzó költői jelképszerűséggel el akart mondani. A mű befejezhetetlen lett. A T o l d i s z e r e lm e kiadása, sikere és a költő számára már túlságosan is zajos, hozsannázó fogadtatása idején, újra elővette a C s a b a k i r á l y f i t ; a régi tervet - nyilván csak kiindulásul - emlékezetből újra leírta a Szigeten, sőt a második rész kidolgozásába is belefogott. Aztán rájött, hogy nem tud megbirkózni vele. Ha számba vesszük mindazt, amit a B u d a h a lá la befejezése után a hun trilógiával kapcsolatosan összegyűjtött, eltervezett s félretett, nem lehet megszabadulni attól a benyomástól, hogy nemcsak egészségi oka volt a mű félbemaradásának. N é m e t h G . B é l a igen meggyőzően utalt arra, hogy nem lehet megelégedni a B u d a h a lá la értelmezése esetében csupán a mű két közkeletű tanításának: a nemzeti összefogás szorgalmazásának meg a „külpolitikai környezetveszély kisnemzeti érzetének” kiemelésével. Magasabb, az emberiét, különösen az Isten-lét, meg a kiválasztott hősiét már már metafizikai kérdéseiről van ott szó. E kérdések aktuális vetületeiről is persze: arról, hogy lehet-e „egy elnyomott, egy leigázott, egy megzsarolt országban - belső ellentmondások nélkül - egy elnyomót, egy leigázót, egy kifosztót eposzi d icsőitéssel, eposzi rekvizitumokkal bemutatni” s hogy - hadd folytassam: helyes-e, megvalósítható-e egy teljességgel vágyszülte utópista-patriarchális társadalomeszmény hiteles fölidézése akkor, amikor már Budának is az volt a bűne, hogy egy ilyen elképzelt egység „mértékét” megbontja felelőtlen cselekedetével, a hatalom megosztásával. Attila végzetes bűnére s bűnhődésére történik ugyan nyomatékos utalás; az utolsó töredék utolsó strófájában Detre ekképpen „morog” : „Etele, nemes vagy! ez lesz a megtorló; Elaludná ezt más, közlelkű bitorló; De te birodalmad sírját magad ásod: Buda várhalála lesz a te bukásod!” Ez azonban visszahátrálás a világvégzet nagyepikai látomásvilágából a balladáknak a személyes lelkiismeretben megalapozott „bűn-bűnhődés” kipróbált módszeréhez. Persze Arany Etelét épp úgy nem szánta a trilógia főalakjának, mint Budát sem. De hol bukkan föl a tervekben a főalaknak szánt Csaba küldetéseszméje?! Mert hiszen azt a szerepet, hogy Etele birodalmának romjaiból a keleti őshazába visszamenekülvén az örökség visszahódításának biztató üzenetvivője legyen, aligha minősíthetjük igazán nagynak, hősiesnek; arra a valóban nagyszerű s fölemelő mondai hagyományra pedig, hogy a bajba jutott székelyeknek, mint a hősregék varázslatos alakjai, seregével a Tejúton mindig segítségére siet Csaba: nem lehet egy egész eposzt fölépíteni. Aranyban - úgy tetszik - megingott mind a hun -magyar rokonságeszme költői ábrázolhatóságába, mind a két nép patriarchális „atyafi” világának valóságába vetett hit; de az a remény is, hogy a tervezett nagy művet egy valóságos, élő nemzet „tanulhassa vérré” . „A régi panasz” azért is olyan tragikus mélységű és hitelű vers, mert erről szól. Nem szabad tagadni, hogy a huntrilógia 1881-ben kezdett utolsó dolgozata bizony sápadt, elhalkuló visszhangja csak a B u d a h a lá la emelt, érces zengésének. Éppúgy az erkölcsi kényszer és az utolsókat lobbanó alkotásvágy 54 �szüleménye, mint a Toldi szerelme második fele. Mert ez az erőltetett menetekben létrehozott munka tartalmában alig több egy kivételes nyelvművész kivételes gonddal megtervezett s kivételes formába foglalt közepes romantikus történelmi kalandregényénél. Mintha a költő éppen annak a franciás regényírásnak bűvöletébe esett volna, amely ellen folyóirataiban olyan határozottan föllépett s amelynek visszaszorulásában a magyar elbeszélő próza jó irányú kibontakozásának lehetőségét üdvözölte. Az utolsó évek költői munkássága - hangsúlyozom újra - csaknem teljes magányosságban folyt le. Hogy mi készült ott - ismétlem - csak jóval később, új s más nemzedékek számára világosuk meg lassan. Az a „nyájas olvasó”, akinek abban a szívszorító Előszóban ítéletére bízta a döntést, hogy nem lett volna-e jobb töredékben hagyni a Toldi szerelmét, nem is sejtette, miről van szó. Egész mélységében a költő sem tudta: különben aligha veszi elő újra a Csabát. A Gyulai vezette kórus azonban nem vette figyelembe a költő kételyeit: egybehangzóan a legmagasabb elismerés hozsannáját énekelte: „mindenkor a világirodalom legnagyobb művei közt fog említtetni” : „ nagyobb (minden tekintetben nagyobb) műve a legújabb költői irodalomnak, nemcsak a magyarnak, bizonyára nincsen”. 55 �SZOMSZÉDSÁG VO JTECH KO N D RÓT Néhány szó — szavakról Szél fú j be a szavak között. A szlovák versrő l kell beszélnem és — látszólag p arad ox m ódon — a ko rtárs m ag y ar költőnő, Nemes Nagy Ágnes versso rával kezdem beszám olóm at, m ert a kö ltészet n y elve ép p ú gy nem zetközi, m int a zenéé és m inden m űvészeté. M ert ism erjü k a sza va k e rejét és eg yú ttal a szavak gyen geségét. T u d u n k a köztü k és a m ögöttük lévő űrről. Szél fú j be a sza va k között. Ennek ellenére, a kö ltő k eg yre ú jab b nem zedékei in d u ln ak abba a soha vé g et nem érő — és szerencsére soha be nem fejezh ető — k ü zd elem be, m ely m inden egyes szóért, m inden egyes versso rért fo lyik. M in d egyiken vér szárad — értün k eg ye t Ivan Kraskoval. Miroslav Válek 1959-ben az (akkori) ko rtárs költészetből készült versválogatás előszavában ezt írta : „M ert a költészet néha olyan, mint az emberi szív. El kell találni a kellő pillanatot, hogy válaszoljon egy másik szív szólítására. A legjobbkor kell érkezni. Megtörténik, hogy szólítjuk a szívet, s nem válaszol, megérintjük, s meg se rezdül. Vannak versek, m elyek áttetszők, mint a víz, mégsem látunk a mélyükre, s vannak éjsötét versek, mégis világos belőlük minden. Vannak versek, m elyeken átmegyünk, mint valami átjáróházon, s vannak, m elyek összezárulnak, mint a rózsaszirmok, hét lakatra vannak zárva, büszkék és hozzáférhetetlenek a maguk királyi fenségében." Nem kezdem hát Á dám nál, É vánál. Iv a n K ra sk o v a l kezdem . Igen, vele, pedig közel harm inc é v telt el a halála óta. Jól em lékszem a rra a hideg m árciusi napra, tem etésén ek n apjára, s a rra is em lékszem , m it m ondott eg y fotóriporter, am ik o r a tem etési m enet v é g ig vo n u lt a ném a, borús, kom or fővároson : „M ilye n k á r a délelőtti n a p ért!” Iv a n K rask o a X X . századi szlovák költészet fén yes n ap ja m arad m ind ennek ellenére, a m úló idő ellenére, s ann ak ellenére, h o gy kincset érő k ét karcsú verseskö tete m ég az első vilá gh á b o rú előtt k erü lt az o lvasók kezébe, (s azóta h án y új kiadást ért m eg!). M íves, csiszolt ve rsek K rask o versei, m elyeken rajta szárad a vér. T ö m örek, ko n cen tráltak, m aiak, m odernek. Elsősorban azonban azok a versei ilyen ek, m elyeket — ő, a m elódia szü letett m estere — rím n élkü l írt m eg, h o gy íg y teljességgel hangot adjon a gondolat, az igazság súlyos jelentőségének, m ég a k á r a szépség, a jó hangzás rovására is. A krasko i h a gyo m á n yt szám ba k ellett (és szám ba kell) ven n ie, v a la m enn yi u tána kö vetkező költőnem zedéknek, id eértv e a m ai leg fia ta la b b k ö ltő ket is, a k ik látszó lag a sem m iből induln ak, (legalábbis m egrögzött elkép zelésü k szerint), és (naivul) tag a d n ak m indent, am i előttü k volt. Nincsen m odernebb (maibb) poétika, m int K rasko é, A régi líra poétikája (Poe tik a starej ly rik y ): 56 �. . . sose írd le, amit nem érzel, ami nem szívedben született; kerüld az ékesszólást, mint a pestist, vesd ki a versből az üres szót mind; zeneként zengjen minden verssorod, képként ragyogjon mindegyik szavad — és ne feledd el, hogy a titkos, a sejtelem ezernyi húron zeng. „Szeretem a szabadverset, Walt Whitman. De Ronsard szonettjei is csodaszépek!” Célzatosan idézem Nezval ismert mondását. Azt akarom jelezni vele, milyen széles témakört ölel fel a mai szlovák költészet, s meddig terjed stílusteremtő készsége. Azoktól a versektől kezdve, amelyek Weöres Sándor szavaival élve „a pillanat napsugarai, s még nyelvük is szinte bukfencet hány jókedvében” , a filozófiai értekezésszerű versekig, a fogalmak barlangjaiig, a szavak labirintusaiig, a Juhász Ferenc „kísérleteihez” , úgyszólván tipológiailag közelállókig. Ám, a szlovák költők elsősorban a „vers munkásai” , ama kassáki értelemben: „ A z t a k a r o m , h o g y verseim n ek testü k l e g y e n : ú g y n y ú l o k a s z a v a k h o z , m i n t e g y k o r a v a s h o z é s a c é lh o z . A z t s z e r e t n é m , h a v e r s e i m o l y k e m é n y e k , o l y tö m ö rek v o ln á n a k , h o g y m e g le h e s s e n ő k e t r a g a d n i, s s z o b o r k é n t je lá llít a n i az a s z t a lr a ” . Természetes, hogy bár a mai szlovák költészetre inkább a sokféleség a jellemző, mint az egyformaság, nem kevés olyan integráló tényezőt is találhatunk, melyek összefűzik a nesztorok érett alkotásait a középnemzedékhez tartozók kísérleteivel, vagy az éppen most indulók próbálkozásaival. Ilyen például a szonett — és az a szabályos időközökben megújuló érdeklődés, amely ez iránt a klasszikus versforma iránt megnyilvánul. Valentín Beniaktól kezdve Ján Kostrán, Vojtech Mihálikon, Viliam Turčányn, Ján Stachón, Ján Buzássyn, Marián Kováčikon át jelen van a szonett mindenütt, egészen az induló költőknek a legszebb tavaszi, nyári, őszi, téli szonettért folytatott költői versenyeiig. „Az épületek leomlanak, az állványzat marad” — így valahogyan írta Valentín Beniak nem sokkal halála előtt. Igen. — Beniak és Novomeský költészete megmarad: mint formula, mint követelmény, mint sarkigazság. A budapesti születésű Ladislav Novomeský nemcsak költészetével (vagy publicisztikájával), hanem elsősorban életével és állásfoglalásával fedezte busásan a szocialista költő erkölcsi hitelét. Ha egyetlen jelzővel kellene jellemeznünk költészetét, akkor az a szó ez: emberi. Ha ugyanakkor figyelembe vesszük minden igazi költői egyéniség kettősségét, akkor az ő esetében a vonal a „majombukfencektől” (az első versektől), melyek során „régi gyerekségekre, bolondságokra emlékezünk” , a halála előtti „Bölcsesség” -ig húzódik — ámde ez a „gyermeknek, a bölcsek bölcsének bölcsessége” , az oktalanul bátor mesebeli kisfiú bölcsessége, azé, „aki fennszóval kiáltotta, hogy a király meztelen, egészen meztelen” . Ján Smrek és Ján Poničan a szlovák költészet legutóbbi fél évszázadának két további, már úgyszólván élő legendája. Ján Smrek nélkül nem lehet a szlovák szerelmi líráról beszélni, az ő világképe a szerelem. Poničan volt az örök lázadó, ama „csodálatos Ja n k o” , a költő forradalmár: költészetének ez a lényege, lényének ez az alapállása. 57 �A z életet dicsőítette m ár első költői szárn yp ró b álg atásaival Andrej Plávka, s erről dalolt haláláig. U tolsó verseskötetei v a la m iféle „m ásod virá gzásró l” , költői m egújhodásról tanúskodnak, m elyet ráadásul a k ife jezésm ód egyszerűsége, letisztu ltsága — a tökéletességre em elt népiesség jellem ez. M ondanék néhán y szót Ján Kostra és Pavol Horov költészetén ek utolsó időszakáról is. Éppen az ő verseikrő l jogosan m on dh atju k, h o gy szilárdan álln ak, h o gy a szlo v ák szocialista költészet pillérei. F ők én t életü k utolsó szakaszában — m ég pontosabban a halálu k előtt — írt verseik szinte p rofetiku s, szim bolikus érvén yű ek . Ezek az egyform án szép és igaz versek (m elyekben a szó szoros értelm ében k itá rtá k lelkűket) a m ai költészet legm agasabb fo kú szintéziseinek eg y ik é t a lk o tjá k . Ez az a z érzés: belem élyíten i u jja in k a t, rem egő u jja in k a t a m eleg term ő fö ld b e. Ö sszeforrni ezzel a földdel. A z utolsó in gü n ket odaadni eg yetlen ve rsért! A vo lt szü rrealisták régebbi költészetéből készü lt válogatáso k s új v e r seik ném ileg u gyan fe lfrissítik a m ai költészetet, s bizonyos kü lö n legességet kölcsönöznek neki, ám de kísérletezésü k hatásán ak intenzitása m ár jócskán m eggyen gü lt. A vers form ai kötöttsége az esetek többségében azzal a k ö vetkezm én n yel já rt, h o gy szárn yát szegte a költők szabadon csapongó képzeletének. A vers m egfegyelm ezése, leegyszerű sítése k ö v e tkeztében h atározott szem léletbeli d ifferen ciálód ás m utatkozott. Íg y aztán beszélhetünk Pavel Bunčák „eg y szerű beszédén ek” n a g y v á rosi jellegéről, Július Lenko „sza la g a v a tó iró l” , m elyek hatásosan idézik fe l a szerző pedagógusi tapasztalatait, Vladimír Reiselnek a polgári lírá járó l (szem ek és n yárfák). A költői kísérletezést m ár talán csak a „vá n d o r p ék” , Štefan Žáry fo kozhatja, ez a kozm iku s földi lény, aki egyszerre iron iku s en tellektü el és ked élyes fa lu si em ber. N a g y lélegzetű epiku s m ű vév el — Szentivánéji álom (S vätoján ska noc) — nem csak h o gy feltárta eg y ki nem használt m ű faj lehetőségeit, hanem e g y ú tta l azt is bebizon yította, m ennyi érték rejtő zik m ég a n yelvb en — a nép élő nyelvében , ebben az elevenen buzgó k ristály tiszta forrásban. A z a Milan Lajčiak, aki 1949-ben huszonhárom évesen a Föld elvtársnő (Súdru žka m oja zem) cím ű kö tetével m egn yitotta a szlovák szocialista kö ltészet korszakát, és az a M ila n L a jč iak, aki a Levelek az ősz hajú asszonyhoz (Listy sivovláske) és a z Üti levelek (Listy z ciest) költője, m indig u gyan az vo lt és m indig más. M in denkor csodálatot érdem el fia talos m erészsége: T ra k to rra ü lv e in d u ltu n k el, m i, a fia ta lo k csapata, hogy a fa lu t o dakapcso lju k a gyárakh o z. És m ég inkább csodálatot érdem el jele n leg i költői ak tivitá sa . T o v á b b ra is fiatalos — , ha a form aterem tésről, a költői kifejezésm ódról va n szó — s egyú ttal d ia lek tik u sa n bölcs és m egfon tolt a m ai M ilan L a jč iak. És m indez an n yira rejtett, intim dolog, m ozdul a szívü n k, a Föld forog. 58 �Vojtech Mihálik 1966-ban eg y a n k ét alkalm ából eg yeb ek közt ezt írta : „ A t e h e t s é g t e r m é s z e t e s t u l a jd o n s á g a , h o g y e g y r e e ls z á n t a b b a n k e r e s s e a z o k a t a z ö s s z e k ö t ő k a p c s o k a t , a m e l y e k a t á r s a d a l m i v a ló s á g h o z f ű z i k , m e r t n é l k ü l ü k n e m t u d l é l e g z e n i , n e m t u d l é t e z n i ” . És a tov áb b iak b an így fo ly ta tja : „ A z ig a z i n a g y ir o d a l o m m i n d i g b e l e a v a t k o z o t t a p o l i t i k á b a , m i n d i g h a jla n d ó v o l t e s z m é k é r t m e g é g e t n i a z u j j á t ” . E zzel a k a ra tla - nul kim on dta a m aga legsajátabb , lén yén ek legm élyérő l fa k a d ó h itvallását, felfe d te költői m ag a ta rtá sá n ak lényegét. E rről n yerü n k b izon yságot a k k o r is, ha m élyeb ben b elep illan tu n k M ih álik ered eti költészetén ek „k u lcsra zárt hét szo b ájá b a ” . (M ert nem szabad m egfeledkezn ün k a képzett, szorgalm as m ű ford ító M ih álikról, u g y a n ú gy az irodalm at, elsősorban persze, a költészetet fig y e lő k ritik u s M ih álikról sem.) Term észetesen, fő kén t azért adu n k neki hitelt, m ert p o litikai és szerelm es versei, a term észettel foglalkozó és polgári lírá ja , haragos és elnéző irodalm i p am fletjei, m ind enekelőtt form ai szem pontból, tökéletes, pontos, eleven költői szlo v ák n yelven m egírt alkotások. A zok közé a k evesek közé tarto zik a szlovák költészetben, a k ik n ek m egadatott az irónia és az önirónia adom ánya, s ez alkotó m ű vészetén ek kiap ad h atatlan forrása életén ek hato d ik évtized éb en is. F izetem : a hazugságot (a lelk i békét), a p arttalan , s ezért g y á v a álm okat, a gőgöt, m ely rothad — , s h allgat, és m ég a fülszentelt, törvén yes á gy a k at. A szerelm et, m ely m agát, s m ást sem szeret, a késő bút, a m egszegett ígéreteket, a v á g y a t, m ely csak m esszeségbe lát, s képm u tatást, az erkölcsöt tehát. Miroslav Válek A kö ltészet ú tja i (Cesty poézie) cím ű 1958-ban — tehát eg y év vel m egkésett költői indulása előtt (első verseskö tete, az É r i n t é s e k — D o ty k y — 1959-ben láto tt napvilágot) — m eg jelen t cik k ében világo san m egfogalm azta eszm ei és m ű vészi állásfo glalását, a mai (ellentm ondásokkal teli) kor alko tó m ű vészén ek pozícióját. K iem elv e a gon dolatnak, kiem elve a szó és a költői kép fa jsú ly á n a k fontosságát, m ely u tóbb ira n agyo bb m egterhelés vá r, m in t b árm ik o r azelőtt. S, jólleh et, cikkén ek zárószakaszában elism eri, h o gy a m ű vészet terén talán a leg nehezebb jóslatokb a bocsátkozni, a legu tóbbi h ú sz-eg yn éh á n y é v költői g ya k o rla ta (a világirod alo m , a szlo v ák irodalom költői g y a k o rla ta és sajá t költészete is) teljes m értékben igazolta feltételezését. E gyszer m ajd m indent m egértek és felfed em előtted a d olgok re jtett összefüggéseit. T eh át: a kö ltészet m int m egism erés. És m ég valam i. E rre a kérdésre: „ö r ü ls z -e , ha tetszenek a v e rseid ?” a költő íg y vá laszo l: „Job ban örülök, ha n y u gtalan ságo t k elten ek ” . (H arm adik verseskö tetén ek m unkacím e E g y e n s ú l y — R ovn ováha — volt. V ég lege s cím e N y u g t a la n s á g — N epokoj — lett.) 1976-ban adta ki V á le k A s z ó (Slovo) cím ű kötetét, am elyben m egin t mi m ás lehetne, m int — „csa k szavak, szavak, s z a v a k . . . C sakh ogy, egé- 59 �sze n m ások, m int v a la h a ” . S z a v a k — gnóm ák, nem „ö rö k ” igazságo k; szocialista jelen ü n k igazságai, m ivelh o g y „a föld eg y re in kább a m oszkva i idő szerint fo ro g .” A m ai szlovák költészetben nincs m erészebben k ife je z e tt és őszin tébben á té rzett vallo m ás a z alábbin ál: M ondj igazat a k k o r is, m ikor a hazug szó lenne éppen a csábító. A tén yeket, m int cu ko rral a kávét, ne édesítsd vele. M ondj igazat, ha k á p rá zik is szem ed. Ü tnek, keserűek a z iga z sza va k néha. A g erin c a fontos, a véna! Ne p ap o lj: a m egoldás ez is, az is lehet. M ondd ki a puszta lényeget. M ilan R ú fu s az a költő, aki m indenkin él jobb an tu d ja, h o gy: C sak tem plom lépcsők, tem plom lépcsők a szavak. A n y a n y elvem , te, naponta ú jra k ezd ett szerencsejáték, p illan atokra sejtelm es m élységek n y íln a k benned, csak tem plom lépcsők, tem plom lépcsők a szavak. M agasan fö lö ttü k a h allgatás torn ya. Előtte gu b b aszt az igazság, költő. (T án yérjáb a pendül néha a kim on dhatatlan fillé re : könnyen.) Ó , szavak, szavak, m otyó a fejem alá. L áttam k ö ltő ket a csend m eredek p artján . A sza v a k tö rék en y h íd ján vo n u ltak á t aggód va, sírva a h alhatatlan ságba. A legjo b b R ú fu s-v ersek a csendhez k ö zelíten ek; s m ind enekelőtt a gnóm ikus töm örség, a balladai hangolás és a fö lfo k o zo tt d rám ai erő je llem zi őket. R ú fu s m ítoszterem tő költő, ám az ő m ítoszai m in d ig em berközpontú ak, s eg y kis nép ön- és történelem kereső igyek ezetén ek m egrázóan hiteles, ám u g y a n a k k o r egyetem es érvén n yel m egfogalm azo tt do­ 60 �kum entum ai. A g yerm ek ek szám ára k étk ö tetn yi verses n ép m ese-feld olgozást is készített. N a g y jelen tőségű R ú fu s esszéírói és m ű ford ító i m unkássága is. Viliam Turčány, a verselő tudós a v a g y tudós költő — „P o eta doctus” (— és m ind enekelőtt m űfordító) költészetü nk régi form ai h agyom án yai feleleven ítésén ek, elm élyítésén ek és tökéletesítésén ek az ú tjá t vá la sztotta. A n n a k idején verseirő l csak m int tech n ikailag tökéletes versekről beszéltek. Á m éppen az idő m u tatta m eg legm eggyőzőbben , h o gy ifjú kori techn ikai „p ró b á lk o zása it” teljes m értékben hasznosítani tu d ta m ély em beri bölcsességet sugárzó érett verseiben. Ezt látju k , ha az utóbbi években m egjelen t a lko tásait vesszü k szám ba. A z érdekesség ked véé rt jeg y ezzü k m eg: T u rčá n yn a k A rím a szlovák költészetben (Rý m v slovenskej poézii) cím ű k ö n y vét ú gy olvassu k, m int jó tud om án yos m ű vet és eg yú ttal m int jó verseskö n yvet. Ezt a k ö n y v et koru n k e g yik leg sik erültebb „k ö ltészeti” k ö n y vén ek tarth atju k . H ogy tudsz eg yetlen versbe fogn i m éltán m élyt és m agast, h o gy izzék az a néhán y sor? — A h o g y egyetlen n a g y csókban dörögve a tenger, a föld s m inden csillag össze­ fo rr! E g y recenzióban o lv ash attu k annak id ején : „a p o litikai tám adó szellem , a v ilá g sorsa irán ti szen ved élyes polgári elkötelezettség vérében, érdeklőd ése és érzésvilág a középp on tjában van Pavel Koyšnak, u g y a n ú gy, m int a Csillagok a földön (H viezdy na zemi) cím ű első verseskö tetének. E zt 1959-ben írtá k róla. K o y š a m ai napig — s kevesen va n n ak e téren hozzá hasonlók a szlovák költészetben — képes időszerű verset í rni ú jságo k szám ára, olyan verset, m ely k ö zvetlen ü l és költőileg m égis hatásosan reagál arra, am i éppen a v ilá g érdeklődésén ek közp ontjáb a került. P av el K o y š a legjo b b szlovák „ a lk a lm i” k ö ltő k közé tartozik. T erm észetesen az alkotó m űvészetén ek csak e g yik fontos területe. U gy an a k k o r K o y š szerelm es versek te liv é r alkotója, a szerelem költője, a fiatalok költője. A Smena cím ű lap néhán y é v v e l ezelőtt rendezett a n k étjai során P av el K o y šot több ízben is a fia ta lo k legk ed v elteb b kö ltő jén ek n y ilv á nították. É rdekes vo ln a hasonló a n k étot rendezni m ost — s m erem á llítani, hogy K o y š ism ét e g y ik e lenne a legn épszerű bbekn ek, h o gy szerelm i lírá ja nem vesztette el az olvasóközönség (főként a fiatalok) körében m egszerzett pozícióját. A z Ínség és bánat (T vřdze a sm útky) cím ű kötete egyén i fá jd a lm a ellen ére szólítja „az életet, a szeretett elv tá rsa t” , s am it szeretne, a z hogy az égbo lt tiszta lap kén t legyen m indig előttem S m agam ban hordjam m élységes m ély fo rrását a kezdetn ek Mikuláš Kováč B e rtolt B rech ttel e g y ü tt tudja, h o gy „a z em ber sorsa a z em ber” . M ár a Föld a lábunk alatt (Zem pod nohami) cím ű első ver61 �seskötetében, de további alko tásaiban is, a versírás szám ára úgyszólván „h ázép ítés” , em berek szám ára szolgáló ház építése. A lig van v a la m ijü k Jég szek rén yü k sincs m ondja róluk e g y bölcs asszonyság az á g y a k és kam rák önkéntes ellenőre S közben az asszonyka gyöngéd en teszi ki esténkén t a tejesü veget kicsin y b alk o n ju k ra a szeg én y ek n a g y és gyö n yö rű jégszek rén yéb e B eleférn ek a csillagok is a szél s a felh ő k is m adár harangszó s a bölcs asszonyság is hajában váratlan téllel N agyon gazdagok A házuk holnap em elked ik ki a földből az erdő széli fen yő rá a bokréta Ján Ondruš költészetéből az o lvasók tudatában elsősorban az egyszerű em beri érzések fiatalos versei, a „szü rk e m ind enn ap ok” , a tökéletesen m e g fig y e lt részletek, a nem m indennapi, átható gon dolat versei rögzü lnek: K ezem -karom n yú jtom az em berekn ek, tudom , ki m it becsül m ajd m eg: a fé rfi erős tenyerem , a g yerm ek, h o gy ölbe em elem , az asszony, h o gy á tfo g ja k ét karom . K ésőbbi verseiben valósággal k o n krétan „érezn i a földet, m elyen egész talp ával á ll” . E g y-k ét sű rített képbe b elefér nála az egész t á j : Csendes, érin tetlen fa volt, d ió fa ’ itt hordom em lékezetem ben, m elyben ma az em lékezés dióverő p ó zn ájá va l csapkodok. Lubomír Feldek — aki k ivá ló m ű ford ító és elm életi szakem ber is — költészetében olyan m értékben á tfed ik egym ást a feln őttekn ek és a g y erm ekekn ek szánt m üvek, h o gy néha nehéz pontosan m eghatározn i, kih ez szólnak a versei. Ez azonban nem lényeges. T én y az, h o gy ann ak idején talán ő tárta ki legm erészebben a kép zelet ab lak a it s a kísérletezés a jtaját. A g yerm ek iro d aim a t a szó igazi értelm ében, alkotó m ű vészetté em elte. 1 A rím esküvő s n évvá lto zta tás K é t dolog ú gy azonos hogy ott va n ben n ü k a más 62 �E lm ú lt a nászéj jö n a felk elés a felelő rím m ár feleselés 2. Nap s éj va n a rím be zá rva A szó és á rn ya 3 A rím szó a szóban em berek fek szen ek a fű ben A rcu k o n ott a fű szá la k nyom a a lelap u lt fű pedig az arcok fo rm á já t őrzi hűen 4 A rím hangem elet a rc a fo lyó felett T ele v a n rím m el a m eder de a v íz rá ju k se heder 5 A rím szó a szóban feh é r fa la k egym áson ház a hó a la tt A hó a házra rálapu l s hó ház egym ásh o z ala k u l A k ö ltő ped ig ú gy én ekel h o gy a tájb a lelk et lehel Ez a rím hó ház s rozm arin A lírai költő F eld ek tő l elvá laszth atatlan a szatíraíró Feldek. Nem von szigorú m ű faji v a g y tem atikai h a tárokat költészetében, azt írja , am iben él, ami em berileg, v a g y is szem ély szerint és m int á llam p o lgárt gyö tri, am inek azonban rendszerin t általán os érvén y e van. Nem m erül ki az iron iku s boncolgatásban, g yó g y íta n i, segíteni is a k a r — azzal, h o gy fe lveti olyan dolgok, jele n ség ek , viszon yok problém áját, a m elyek h ez m ár nagyon is ko n ven cio n álisa n és fájdalom m entesen hozzászoktunk. Ilyen versei péld áu l: Vers a gyermekek védelmében (B áseň na obranu detí), A gépjárműmentes nap (Deň bez m otorový ch vozidiel), Gyengéd lírikusok (Než ní lyrici) és a k á r a Színészek (Herei) cím ű is. Ha m ár F eld ek ről, m int sza tírák a t író lírik u sró l beszélek, hadd em lítsem m eg Tomáš Janovicot, a lírai szatíra m ű velőjét. A z ő költészetén k ív ü l m egem líth etjü k a R oháč cím ű lapu n kban m egjelen ő ve rsek et á lta lában, ezek nélkül m ai kö ltészetü n k em berábrázolása nem volna teljes. M eglehet, hogy ez e g y ik e az eddig nem tökéletesen kih aszn ált lehetőségekn ek, hogyan kellen e a költészetet m inél közelebb vin n i az élethez. Ján S tacho és költészete: az érzék ek sója, fűszere. H eves, exp resszív, lobb an ékon y, csípős, de m in d en ekelőtt lem eztelenítő, tisztító: „ K é tk a r ú tiszta testtel, / lobogj, szerelem !” 63 �A z utóbbi időben Stacho „a visszatérés v e rs e iv e l” keltett érdeklőd ést; ezek kristálytiszta, cizellált ékszerek, „k is rem ek m ű v ek ” , n aggyá teszi őket a gon dolat: élni kell a fájd alom (a fizik a i és lelk i fájdalom ) elle nére, nem szabad m indenáron élni, hanem ú jra m eg kell találn i és fel kell fedezni a m agu nk szám ára az alko tó m u nka értelm ét. „ É s restelked és n élkü l kérdezzün k rá a lén yeges d olgo k ra ” — m ondja Jozef Mihalkovič a m aga és nem zedéktársai nevében (azokéban is, a kik va lam ive l fia ta lab b ak nála). L ehetne róla elsősorban ú gy beszélni, m int „a család ” költő jérő l, de ez nem vo ln a egészen pontos m eghatározás. M ondjuk talán íg y : nekem ú g y rém lik, h o gy a m ai költészetben k e v e sen fo g la lk o zn a k olyan rendszeresen és éppen nem felü letesen a m a eg y szerű dolgozó em bere — az alkotó em ber — szürke, m indennapi é le té nek szinte részletekb e m enő m egragad ásával, kiem elve az apró em beri öröm öket-bánatokat. A jele n k o lle k tív hősének — a m a dolgozó em berén ek — tudatos m űvészi m egform álására tett rokonszenves és sikeres k ísérletet M ih a lk o v ič főkén t a Hová siettek (K am sa náhlite) cím ű kötetével. A n n y i em ber elm egy a z a b lak u n k a la tt s a z a szfa ltjá rd a jó bu n d akén t m elegít. Nem a k aro k kim enni, lélegzem hát legaláb b s já rá s közben napom szívén át nézem szétdobált k ö n y veit a tájn ak. M ég eg y perc, s m ár a ju h o csk ák a t sem látom . S ajn álom , h o gy íg y van , de k itarto k , m osolygok, s m ár ott v a g y o k én is a járó k elő k közt életfo gy tig lan . A középnem zedék költészetében nem k ev és további p éld át találn án k, a m elyek egyb eh an gzó k M ih a lk o v ičnak a Hová siettek cím ű kötetével. (E nem zedék szám ára általában belső, lén yü k b ő l kö vetkező ü g y ez, s éppen ezért e nem zedék képes lesz ilyen m ódon m egn yilatko zn i a jövőb en is.) M arián K o v á čik költészetében a „ v a s ” tém ája u ralkod ik. A lk o tó m űvészetét eg yfelő l szilárd m aterializm u s, ténylegesség, tárgyszerű ség je llem zi. m ásfelől fig ye lem re m éltó, ah ogyan a szóval bánik és a jelen tésárn ya lato k k a l. K öltészetében érdekes jelen ség a valóság fe stő i, színes é rzékelése. „ A m unka stadion, ahol m in d n yájan talá lk o zu n k .” T o vá b b á : „a táj em berektől zsúfolt, ha nem látni is az em b erek et” — ez Vojtech Kondrót szerint „a t á j” . R iportszerű kö ltészet az övé. Igen, de olyan költészet, m ely feltérkép ezi a szív tá ja it, az em berek tá ja it s csak ra jtu k keresztül a fű, a fá k tája it. A tá ja k hasonlósága — az em berek hasonlósága. A m ezőn n y árfasoro k (egym ást keresztezőn) m ég szinte láth a ta tla n fu tn a k a p irkad atb an 64 �A k á c fa b ety á ro k — ez a sík n ekik fo g lá ru k ☆ T a n y a tan yára üt m int fiú a n y já ra (M élyben a bú vópatak) A lszan ak gém esku tak ☆ H ajn ali n é gy k o r m eg állt a konyhai óra is G yászol istálló zsindelyes födelén m oha is K özös csuporba csurran su gara a reggeli tejn ek e g y ü tt k o rty o lju k lassan s a puszta n ap ja fölm elen get Fent, fen t a töm bök. Déli fén yben állnak. A z én szivem ben boldogok a tárg ya k . Nem es N a g y Á g n es sorai közel álln ak Štefan Strážay „asztalon levő tá rg ya ih o z” . M eg az „ü n n ep eih ez” . T á rg y ila g o ssá g , kom olyság, a m inden egyes szóért v á lla lt felelősség — ilyen S tr á ža yn ak az Igram cím ű k ö tete. A kirán du lásról kerékp áron h azatérő vasutasok, am in t h a sítjá k a s z ü r k ü le te t. . . Ilyen ek S tr á ž a y em berei, „ a k ik m egsebzett, zúzódott u jja ik közt érzik a k e n y e re t” . S tr á žay verse olyan, m int a kékítő, S trá ž a y a tiszta, szigorú, pontos költői előadás m űvésze, aki az eg yszerű közlésre épít, a m inden cifraságo t nélkülöző szabad versre. B ízik a költészetben, bízik m agában a valóságban. Hosszú ván dorlás után v é g ü l h azatalálu n k. K iv ilá g ítju k a szobákat, de kinn m aradunk. T eh á t íg y va n ez. Elm osolyodunk: m enn yi fén y. És békés gyű lö lettel m eg h á lá va l is, ú jra m eg ú jra e lh a g y ju k a feh ér s o ly gyö n yö rű fa lak a t. 65 �Valamennyi költőnőnk képviseletében egyet említsünk: Lýdia Vadkerti-Gavorníkovát — már csak azért is őt, mert költészete igen közel áll a fiatalabb középnemzedék haladó törekvéseihez. Első verseiben (Katasztrófák — Pohromnice) sok volt az említett nemzedék „konkrétista” rétegének törekvéseivel rokon vonás. Vadkerti-Gavorníková azonban fokozatosan, szívós munkával eljutott (eredeti, kezdettől fogva autentikus világszemlélete mellett) egy sajátos poétikához, a maga — formalizmustól megtisztult — kifejezésmódjához, mely az egyszerű emberi vallomáson alapszik. Elsősorban az olyan (közel álló) emberek életében előforduló „nagy” apróságokat veszi észre, akik körülötte élnek, akiknek munkája, jelenléte nyomot hagyott a tájon és környezetük tárgyain. Vagyok Lélegzem hallok látok érzek Mindenütt ott vagyok ahol éppen és akkor ugyanott ahol nem vagyok senki sincs Nem kérdezem az udvaron hogy most és mi van az utcán ahonnan épp hiányzom A világban otthon vagyok és bennem a világ Mindent tudok Nem kérdem a füvet milyen is ő Mert én vagyok a fű s e pillanatban azt fürkészgetem milyen a színem szagom és ízem Minden vagyok mivé csak lenni akarok s ha akarok mindent megtehetek És most mondanék néhány szót a legutóbbi két-három esztendő költői terméséről, tehát a legújabb szlovák költészetről. Sok a név, sok a verseskötet, úgyhogy a teljesség igénye nélkül, csak röviden összegezem a lényeget. Beszámolómat egyúttal amolyan vitaindítónak szánom. Az 1983-ban megjelent könyvek közül elsőként Mihálik Učast (Részvét) című kötetét említem. Megérdemlik csodálatunkat a kötetben közölt, a Popis nočného zápasu (Egy éjszakai küzdelem leírása) típusú mesteri költemények, azaz a látszólag semmiről — és mégis mindenről — szóló versek. De mindenekelőtt a Rozhovory o chudobe (Beszélgetések a szegénységről) című felhívásjellegű vers igen jelentős. Nem lehet egyet nem érteni Pavol Plu t k o m egállapításával: „ E z t é s a z i l y e n v e r s e k e t n y ilv á n o s p ó d iu m o k o n , s ő t e g y e n e s t a t e r e k e n k e lle n e s z a v a lt a t n i, m in d e n e s z k ö z t f e l k e l l e n e h a s z n á ln i a h h o z , h o g y a z i l y e n v e r s e k a t á r s a d a lm i t u d a t r é s z é v é , s n e k iz á r ó la g a m ű v é s z i h a jl a m o k k a l m e g á ld o t t k iv á l t s á g o s a k m a g á n t u la jd o n á v á v á l j a n a k . A z . i l y e n k ö lt é s z e t e t p o l i t i k a i f e g y v e r k é n t k e l l e n e h a s z n á ln i k ü ls ő é s b e ls ő e l l e n s é g e i n k k e l s z e m b e n .” Marián Kováčik a Medzimesto (Interurbán) című kötetében olyan nyelvet használ, amely lényegénél fogva, megfelel az emberi civilizáció és a műszaki forradalom jelen állapotának. Sorozatszerű összeállítását nagyarányú jelentéstartalom jellemzi, de ezzel összefüggésben, helyenként a túlságos rejtjelezettség is. Mindemellett a kötet rámutat szocialista költészetünk további lehetőségeire, lehetséges új útjaira. 66 �H ozzávetőlegesen, valószerűen , s épp ezért pontosan térkép ezi fel Ján Zambor a Koň na sídlisku (Ló a lakótelepen) cím ű kötetében a v á rosi lakó telep vilá g á t, a zt a vilá go t, am elyben a k a rva -a k a ra tla n , csaknem m in d n yájan élünk. „Futó csókot nyomni a feleség arcára. / Nem hallgat- ni meg a gyereket / csak köszönések / kutyafuttában elintézett beszélgetések, / Teljesíteni, f megoldani, / elintézni. / / Gázt adni, / megelőzni. / Idejében elérni, / mindent látni, / hallani, / megízlelni, / megszagolni, / megtapintani / — gyorsan, intenzíven. / Ilyen a szerelem is. / Verset is menet közben diktálni.” Ez a kö ltem én y — Z am bor kö tetén ek m ottója, b ízv á st leh etn e m ottója, Daniel Hevier Elektrónkový klaun (Az elektroncső bohóca) cím ű kö tetének is: „Figyelem ezt a kockás inges em berkét, / amint a felvonóban, / a reklámok mennyboltja alatt, / nyúlketrecek mellett, / a külvárosokban, / a szülészet üveg égboltja ala tt . . . , ahogy mindig és mindenütt, / az utakon oda és vissza / jár-kel, / hogy végezze azt a mindennapi, / szörnyűséges, / fárasztó, / kegyetlen, / megszégyenítő, / gyönyörűséges mesterség et: hogy éljen.” Es H evier nem csak az em lített kötetében m u tatkozik ilyen n ek, hanem a továb bi — a Pohyblivý breh (Mozgó part) és a Muž hladá more (Egy fé r fi keresi a tengert) cím ű — köteteiben is. D e íg y m ár rátértü n k az 1984-es é v költői term ésére. Ebből először Šimonovič Hustý čas (Sűrű idő) cím ű kö tetét v e g y ü k szem ügyre. A h h o z, am iről m a beszélni a k a runk, legin káb b a rip ortszerű en m ai Deň dovolenky (Szabadságom eg y napja) cím ű és m ind enekelőtt a m ihálikosan hangzó Dlžoba (Tartozás) cím ű vers áll közel. Ez utóbbit a költő elh u n y t éd esap ja em lékén ek szentelte. K ö v etk ezzék Andrea Andrée és Jediných sedemnást' (A z eg yetlen tizenhét év) cím ű kötete. N ézetem szerin t a költőnőnek ez a z első v e rseskö n y ve túlságosan „jó ln ev elten h a t” — s h o gy m ajd a m ásodik kö tetéből d erül ki, mi is lak o zik benne igazán, s m ivel m u tatkozott be, m int a Nové slovo mladých (F iatalok Új H angja) legu tóbbi k ét év fo ly am á n a k vezető költőnője. D e m ég így is az a vélem én yem , h o gy p éld áu l a Modlitba (Ima) cím ű verse kiem elkedően, páratlan u l m ai, s hogy eg y ú tta l a vele eg y ív á sú a k n a k — ko rtá rsain k n a k is im ája : K ed vesem , ki nem v a g y a m ennyekben, (és soha ott nem is leszel), perzsel engem a te neved, perzsel engem a te a jkad , perzsel a te akaratod, m iképpen le lk em et, azonképen testem et is. A zo k közül a k ö n y v ek közül, m elyek e t 1985-ben épp, h o gy csak kézbe veh ettü n k, m egem líteném Stefan S tr á žayn ak, a Malinovszkého 96 (M alin o vszkij út 96.) és a Sestra (Nővér) cím ű kötetét. M iért? M ert versei — e g y ik a m ásik után — m ind, m ind m aiak, a legjelen id ejű b b ek , m intha ma reggel v a g y tegn ap d élu tán írta vo ln a őket. V a sá rn a p délelőtt, ünnepnapokon, m ellék v á gá n y o k ra tolt vo n a to k között já ro k ; a sínek között o laj, á llo tt esővíz — pislogó kaviccsal m eg ra k o tt vagonok, 67 �s m élyen a lvó szénnel teli lecsukott, vö rös vag o n o k álln ak, ben n ü k talán fa g ya szto tt hús v a g y eper — a va sú t fö lö tt rozsda lebeg, a d olgok áthelyeződ nek, én eg y helyb en állok. M in denütt érezh etjü k azonban az É rintéseket, V á le k É rintéseit — , s éppen ez vo lt szám om ra fontos . . . Úg y h o g y m ég a legjo b b versek is, m elyek p éld áu l Rudolf Cižmáriknak az Umývanie vody (A v íz mosása), Peter Štilichának a Denné sny (Nappali álm ok) cím ű kötetében, v a lam in t a m ost induló költők, K a ro l Chm el Máš čo nemáš (Van, am i nincs) és J o zef U rban Malý zúrivý Robinson (K is dühös Robinson) cím ű kötetében talá lh a tó k — pontosan u gy a n ilyen jellegű ek. U rban jelleg zetes cím ű költem énye, a Moja zdravá drzost' (Egészséges pim aszságom ) va ló já b a n szintén p rogram vers — , s épp ezért érdem es a csattan óját idézni: „N em vagyok én gonosz / csak látok.” S ezzel vo ltakép p en be is fejezhetn ém . Igaz, h o g y nem em lítettem például M ila n L a jč iak o t és p etrža lk a i (ligetfalui) verseit, nem szóltam P avel K o y š ról, Iv a n Strapkáról, sem K a m ii P etera jró l (a két utóbb in ak népszerű d alszövegei is van n ak), nem beszéltem A n k a O n d rejko váró l, D aniela H ívešováról, (és e g y eperjesi — p rešo vi — g y á rró l írt költői jegyzeteiről), M oravč ikn ak a g a b č ikovo (bős)— n agym arosi vízi erőm ű ihlette verseiről, és talán érdekesek lehetnének m ég a Jana Kantorová-Báliková ú jab b versei is. Ondrej Čiliak a fia ta la b b nem zedék term ék en y költője, aki m unkássága kezdetétől fo gva, a rra törekszik, h o gy m ai és m odern legy en — nem csak m int költő, hanem m int a ve rs teo retiku sa is — , a Hogyan hozzuk közel a verset az élethez cím ű írásában (m ely nem rég jelen t m eg a Sloven sk é pohl adyban), íg y próbál vá laszt adni a felv ete tt kérdésre: „Ellentmondásokkal és civilizációs betegségekkel teli világunknak, m ely m in dennapos küzdelmet vív a létért, szüksége van a költészetre. Nem mint sajgó sebeit gyógyító írra, nem is mint a valóság elől való menekülés eszközére, hanem mint olyan eszközre, amely életünk egészét és ellentmondásosságát fejezi ki. Ne a már elmondottak ismételgetése legyen a cél, hanem az, hogy minden problémájával, fájdalmával, rem ényével együtt fejezzük ki ezt a világot, hogy plasztikus, dinamikus, valós képet kapjunk róla. A mai vers bátran, elfogódottság nélkül közelítsen hozzánk, nem mint afféle fenséges, érinthetetlen valami; úgy jöjjön, ahogyan a reggelek köszöntenek ránk —, hol napsütéssel, hol meg zuhogó esővel. Hogy sose legyünk közönyösek se mások, se önmagunk iránt. Mert, közönyösnek lenni a mai világban annyi, mint »élő halottnak lenni«. Meggyőződésem, hogy a mai költő, aki elmélkedik az életről, és tudja, hol a helye, egyre igazabbul fogja kifejezni a maga világát és a mi világunkat, s mindazzal együtt vetíti elénk a jelent, ami mindnyájunkat nyugtalanít, s hogy állhatatos kitartással közelebb hozza a költészetet az életh ez . . . ” M it lehet ehhez m ég hozzátenni? 68 �A K ojnok N ándort: Miért kell új könyvtár megkérdezte Salgótarjánnak? Kojnok Nándor megyei könytárigazgató irodája szűk, sötét és hideg. Cigarettáról gyújt cigarettára, miközben kézzel sűrűn teleírt papírokat lapoz, s indokol szinte megállíthatatlanul. Kojnok Nándornak fontos az ügy, alaposan készült az interjúra. Érvei átgondoltak. Védekezik és támad, mintha még eldöntetlen lenne a kérdés: lesz-e új könyvtára Salgótarjánnak? Az épület ugyanis már áll. S ha semmi sem jön közbe, 1987. október 31-re elkészül a megyei bibliotéka új otthona. Ára, mintegy 180 millió forint lesz. - E r r e v a n le g n a g y o b b s z ü k ség e S a lg ó ta rjá n n a k ? H is z e n e g y v is z o n y la g ú j é p ü le tb e n ü lü n k . - Amikor 1966. május 1-én idekerültünk, minőségi változásról beszélhettünk. A valamikori Vadász vendéglő helyén működő korábbi könyvtár 420 négyzetméteréhez képest, szinte luxus volt, hogy 940 négyzetméteren „terpeszkedhettünk el” , igaz perszre, hogy az 1949-ben számlált 2000 kötettel szemben, mintegy hetvenezret kellett, kellett volna itt elhelyeznünk. Vagyis: amikor a József Attila Művelődési Házzal - s más intézményekkel - társbérletbe kerültünk, mert önálló könyvtárra pénz akkor nem volt, már nyilvánvalóvá vált, hogy ez végleges megoldásnak nem tekinthető, mert sem a művelődési háznak, sem nekünk, nem elegendő a tér. S hozzá kell még tennem: mint minden, viszonylagosnak számított az említett minőségi ugrás is, hiszen a miénkkel egy időben, Zalaegerszegen és Tatabányán kétezer négyzetméternél nagyobb, önálló megyei könyvtárépületet adtak át. - A g o n d , s n y ilv á n s o k a k g o n d ja : h a húsz é v e n e m v o lt p én z ö n á lló k ö n y v tá ré p ü le tre S a lg ó ta rjá n b a n , a k k o r , te k in te tte l a g a z d a s á g á lta lá n o s h e ly z e té re , m a m ég k e v é s b é v a n . Is m é te lte n k é r d e m : é p p e n e r r e v a n s z ü k s é g ? - Sok vita előzte meg az építkezést. Sok érv hangzott ellene és mellette. E llenzői azt mondták: lakás kellene, fedett uszoda, iskola. Kifejtették: a vidék közművelődési intézményei ugyancsak rászolgálnak a gondoskodásra. Otthont érdemelne például a balassagyarmati könyvtár is. Kifogásolták az új könyvtárat nemcsak a megyében, de a Művelődési Minisztériumban, s az Országos Tervhivatalban is. A megyei vezetés szerencsére kitartott az elképzelés mellett, sikerült kiharcolni a könyvtár új épületét. - A m o ly a n m e g y e i p re sz tíz s é p ítk e z é s le tt e z ? A z e lle n é r v e k h a lla tá n an n a k is t ű n h e t . . . - Erről szó sincs! Cáfolhatatlan tény ugyanis, hogy a megyei könyvtár mostani helyzetében a csőd felé halad - jeleiről szólok majd - , s bebizonyosodott, hogy a végül nehezen előteremtett pénzt elaprózni nem szabad, mert a 69 �megyeszékhelyen és vidéken nem csak az új megyei könyvtár épült és épül, hanem egyéb kulturális beruházásokra is jut. Az iskolaépítésekben már korábban sikerült előbbre lépni, és jelenleg is bővül, korszerűsödik a művelődési intézmények hálózata. Tarjánban új gimnázium készül, Balassagyarmaton a komplex művelődési intézmény épül, ahol egyebek közt új gimnázium is lesz; került Nézsára, Ceredre is pénz, s új művelődési központhoz jut Szécsény. Ez azért nem kevés, a felsorolás nem is teljes, nem mondható tehát, hogy az új megyei könyvtár építése elapaszt minden anyagi forrást. Említettem: a jelenlegi könyvtár a csőd felé halad. Mit jelent ez? Már a kezdeteknél, 1966-ban sem jutott hely mintegy húszezer kötetnek. Ezek ama Vadász vendéglő padlásán várták sorsukat. Tudjuk, a könyveknek megvan a maguk sorsa, de ez nem lehet a porosodás, a használaton kívüli lapulás. A mai közel kétszázezer kötetből mintegy százhúszezer található különböző helyeken szétszórva. Voltak könyveink Zagyvapálfalván a valamikori községi tanács épületében, a nagyállomás melletti volt nyomdában, a vásártéri házak pincéjében, majd amikor az ott tárolt állományt elöntötte a szennyvíz, 1974-ben Rónabánya-telep megszűnt iskolájába került gyűjteményünk jelentős része. Egyre nagyobb lett a nem vagy csak nehezen használható állomány, s pótolhatatlan értékek mentek tönkre. Túlzsúfolt lett az olvasóterem, a szabadpolcos kölcsönző, tovább nőtt a helyhiány, így ma már a városi tanács mögötti épületben és egy közeli ház alagsorában is könyveket, folyóiratokat tárolunk. A helyismereti gyűjtemény egésze, a bekötött folyóiratok nyolcvan százaléka és a csak helyben használható anyag mintegy fele található házon kívül. - E l é g le h e t szám on ta rta n i is, m e n n y i h e ly e n h á n y ó d ik a g y ű jt e m é n y . . . - Folytatom az indoklást. Kötészetre, sokszorosítóra is szükség van. De zenei részleg is kell. Ez utóbbinak úgy szereztünk helyet, hogy a sokszorosítót és a kötészetet a Kemerovo-lakótelepre költöztettük. Az irodák sem bizonyultak elégnek, messzi már az az idő, amikor a Vadász vendéglői körzeti könyvtárat, beosztott nélkül, I v á n y i Ö d ö n egymaga igazgatta. (Csak zárójelben jegyzem meg: ebben a kis könyvtárban jelentős volt a szellemi élet, az értelmiség gyülekezőhelyévé lett. Mindez javarészt Iványi Ödönnek volt köszönhető.) Az irodákra térve: mosdót kellett átalakítanunk, folyosót beépítenünk, hogy szakembereink számára jusson hely. - E z e k teh át az é r v e k . B e s z é ljü n k a jö v ő r ő l. - Az új könyvtár építésének gondolata már 1973-ban felvetődött. A LAKÓ TE RV 1976-ban kaptak meg a felkérést a tervezésre, ám az építési stopp megmásította elképzeléseinket. Hosszú szünet után, az első terv 1983-ban készült el, de a tervező időközben elhunyt, s végül F in t a J ó z s e f Ybl-díjas, állami díjas építész vezetésével rajzolódtak ki a végleges vonalak. A könyvtár alapterülete mintegy 5400 négyzetméter lesz, egyidejűleg négyszázan tartózkodhatnak az épületben, s 300 ezer egységet raktározhatunk benne. Előadások, kiállítások számára is lesz hely, kutatószobákat is létesítünk. - Ju to tt p én z k o rsz erű te c h n ik á ra i s ? - Részben. Audiovizuális eszközök, modern sokszorosítók, kötészet is helyet kapnak. A szándékok szerint alkalmassá válunk, hogy majdan bekapcsolódhassunk az országos számítógépes programokba, ami egyszer a gyors információközvetítés útja lesz Magyarországon is. Döntő szempont, hogy megfelelhetünk mintegy 10 ezer beiratkozott olvasó igényeinek, hiszen már ma is közel hatezer felnőtt és kétezer diák tagja a megyei könyvtárnak. Egyebek közt két7° �ezer középiskolás és négyszáz főiskolás, egyetemista tartozik hozzánk. Meggyőződésem, hogy a sikeres érettségikben, a továbbtanulók kedvező arányában részünk van, s lesz is. Százak diplomája, sokak doktori disszertációja mögött áll a könyvtár. Fontos szempont, hogy nem pusztán nagyobb, hanem másabb is lesz ez a könyvtár, mint az, ahol most vagyunk. - E z lesz teh á t a v á ro s m á s o d ik , az i 966-o s ú j u tá n i ú ja b b k ö n y v tá ra . N e m fé lő , h o g y sz ü k ség le s z e g y le g ú ja b b r a is ? - Számításaink szerint több évtizedre megoldjuk gondjainkat. SPEID L ZOLTÁN 71 �MÉRLEGEN ÓNAGY ZOLTÁN Kézikönyv ifjú lektűrírók számára Végh Antal: Könyörtelenül Végh Antal könyvét, a Könyörtelenült becsukva, egy székely vicc jutott eszembe az arany középútról: a szőlősgazda a kerítésen könyököl, és kérné szomszédjától a horolót, merthogy gazos a hegyi szőlő, meghorolná vele; aki adná is, nem is. Adná, de fél, kicsorbítja a horolót a másik. Nem is adná, de fél, kibeszéli zsugoriságát, a falu meg szájára veszi. Eztán következik a kölcsönkérő válasza a javasolt arany középúttal. Aztán pedig az jutott eszembe: hasonlíthatna-e egy négykezes regény a Végh-könyvhöz, melyet Truman Capote Nemere Istvánnal hoz össze ehhez? Lehetne ennyire öszvér? Netán felülkerekedne Capote goromba és pontos világlátása, társadalomszemlélete, Nemere lendületes, pénzhajszolta mesemondásán? Avagy fordítva? Harmadszor: az orgona és az orchidea első és utolsó betűje közt semmi különbség, ráadásul virág mindkettő, és mégsem tévesztjük el: régi asszonyunknak orgonát, friss szeretőnknek orchideát ajándékozunk születésnapjára. De vegyes csokrot a kettőből akkor sem szerkesztünk, ha szeretőnkből feleség lehet a jövendőben, asszonyunkból szerető! Negyedszer: ez már igazán csak egy villanásra: hasonlóan - e könyvhöz hasonlóan - furcsa képet mutatott volna, ha Törőcsik Andris, fénykorában, valamelyik megyei II ben zsonglőrködik a labdával. 72 Ugyan hány kiadást él meg ez a mesekönyv, ugyan hány ezer olvasó kacsint egymásra: látod, épp ilyen a párttitkárom, az alezredes meg ellopta a paprikáskrumpli-konzervet. Csalók, de rávernek a másik kézfejére; hazudnak, de önkritikát követelnek; családi életük a kutyákénál kutyább, én meg pártfegyelmit kapok a válásom miatt, gyerekeiknek nem adnak enni, aztán meg rámküldik a gyámhivatalt; egy jó szavuk nincs soha otthon, de engem kioktatnak, hogyan teremtsek meleg fészket szeretteimnek. Kik ezek a fantomok? Honnan kerülnek fölénk, hogyan kerülünk függőségi viszonyba velük? összeadhatnám-e, sikerülne-e, mennyi mesét olvastam az elmúlt évek során? Talán. Berkesi és Szilvási ötvenes-hatvanas évekről szóló meséi után itt van, nézzük, élvezzük a hetvenes évekét is! Megszületett! Milyen a király ruhája? Merre lapátol a rút kiskacsa? Üldögél-e áldozatra várva, Jancsira és Juliskára, csokoládévárában a vasorrú bába? És ha Juliskámmal megérkeztünk, törünk a kerítésből, netán elmegyünk mellette? Hány kiadás tíz- és tízezer olvasója nyalogatja majd ezt a csokoládéhalmot, mézeskalács-igazságot, vaníliafagylaltba mártogatott szókimondást? (Félreértés ne essék: nem irigylem Végh bevételeit, a kiadóét sem, egyes egyedül az Olvasót fél- �tem, aki elfogadja ezt a történetet, mint a valóság mását.) Drága, néhai öreganyám azt mondta egyszer, miután ránknyitotta az ajtót a hátsó szobában, ahová az éjszaka leple alatt az ablakon másztunk be: Gyerek, mindig nézd meg előbb, ki van az ágyadban. Ő ismerte a párom anyját. Ha sokáig nem is, az elmúlt tíz esztendőben egyre gyakrabban eszem be jut a tanács. Hogy az ember nem azt kapja, amit vár, hiába a körtemell, az ígéretes ajkak. A hangzatos szólamok. A technikai virgoncság. A szikrázó szemek. Ívelt, kivárásos vágykeltés, a közbeni érzelmi csúcsok, a pihentető átmenetek, rutinos átbillenések. És mindaz, ami miatt az egész éjszakát átbirkózta az ember, reggel re semmi más, mint az álmosság, a fáradtság, meg az, hogy itt van-e, már megint megöleltem a semmit! És bármennyire is ódzkodik, aki ódzkodik, igazat ad öreganyjának, mert nem viszi reggel a kávét, s a szépséges nőből, a természet mesterművéből kimaradt valami. Valami, ami nőt csinál a nőből, regényt a kézirathalomból, melynek birtokában nem marad komputer tervezte, komputer öntötte gumibaba: az ember maradt ki, a technikai tudás káprázatából kivergődve: rá kell döbbenni. Döbbennem. Megkérdeztem magamtól: Tetszett-e neked Vég Antal könyve? Azt válaszoltam rá: Nagyon. Kérdeztem újra: És miért tetszett ilyen istentelenül neked Végh Antal könyve? Gondolkodás nélkül: Mert profi! Nagyítóval sem található nála profibb, hivatásos író a magyar literatúrában, pedig vadásznak erre a címre egynehányan. Mert nem érdektelen, és a történethez is közelebb visz, kíséreljük meg felvázolását annak, hogyan dől neki egy mesterember a munkának, ha olyan lektűrt kíván „legyártani”, mely korábbi könyveinek példányszámait is túlhaladja, pedig már az se volt kutya! A dolog technikai oldala adott, mert nem kezdő mesteremberről van szó. A háttérre rábukkan - csábító. A csábítás egy hírzárlattal felérő mínuszos hír a napilapokban, és a legenda, mely át- és áthömpölyög az országon. Ez az enyém! kiált fel. Magyar gengszterek! És sajnálják - ő meg a regénybeli boncmester - , hogy halottak meg alig. Az lett volna az igazi, ha nincs túlélő, mert akkor aztán adhat az anyagnak, ami belefér! Hét magyar bandita a görög ezredesek juntáját célozza meg a követelt dollárokkal, túszokkal, halálos fenyegetésekkel! Csakhogy mindez kevés! Egy jó lektűr ennél többet kíván! Lényegesen többet! Legyen a kisvárosban a többágú hatalmi hierarchia feudálisan összefonódó, és természetesen legyen a fiúk apja nagy hatalmú katonatiszt, az anyja a víz tetején, viharban is dugóként táncoló, rafinált agyú párttitkárnő! Ez már igen! Így tarkón lehet ragadni a mélyáramokat a társadalom nyugodtnak látszó felszíne alatt! Legyenek a fiúk heten, mint a gonoszok: egy egész bűnszövetkezet! Ne legyen se közel, se távol egyetlen emberforma ember se. Ez egy ilyen kisváros, ahol megállt az idő a középkor boszorkányégetései idején . . . Mi legyen még, ó Hollywood! Legyenek a szenvedő alanyok falusi szűzek, legyen köztük bátrabb, félénkebb, szőkébb, barnább, de szövődjön románc is a legszélső ágyon, de jusson egy viszonzatlan szerelem is a fekete banditának, a nagyobbiknak! Az, hogy az első, de legkésőbb a második éjszakán minden lány vérzése megérkezik, mosakodni meg nem tudnak, az a ro73 �máncot ne zavarja, hiszen a fiatalok bohók, erre minden olvasó rádöbben a végére. Legyen sírás, ideg-összeroppanás, őrjöngés. Legyen rugdalózás, legyen falhoz állítás, legyen kiöntve a vödör tartalma az ablakon, mindez színezi a lektűrt. Adjunk a szívnek, hassuk meg a vásárlót, ha egyszer úgy határozott, pénzt ad termékünkért. Mindkét csapat szülei jelenjenek meg a színen. Az apa természetesen részegedjen le, zárja magára az ajtót, mint ahogyan ezt tenni szokása. És feltétlenül kínálja végig a lányokat egy zacskó savanyú cukorral a tárgyalás szünetében, hogy el ne tévesszük valahogyan: ez a fickó állat. A túszok szülei őrjöngjenek félelmükben, és dermedjen meg lábuk, kezük, hogy legyen kinek forró teát felszolgálni. Eddig meg is volnánk, bűnözőbanditáink összehozva, a lábmosást szűkös ivóvízben, mint szörnyetegmotivációt ki ne feledjük! Ez az egész város egy korrumpált, vadnyugati mintára, minden haladásnak ellenálló biogázgyár. Itt az idő, jöjjenek a hősök! De milyenek legyenek a hősök? Kemények és megingathatatlanok, mint Kojak és Derick. Kemények, de humorosak, minden helyzetben optimisták, mint Starsky és Hutch? Vagy érzők legyenek, mint Maigret? Legbölcsebb, ha ötvözünk. Az ötvözetet nehéz nyakon csípni. És persze vadnyugat orvosa. Ő aztán ott legyen. Ez eddig egy kézikönyv vázlata, ifjú lektűrírók számára, akik a szokásosnál gyorsabban kívánnak feljutni szárnyas lovuk hátán a Parnasszusra. Most pedig újra Végh könyve, a Szeretném-e, ha azt nyilatkozza: Ez a könyv megtör- Könyörtelenül. 74 tént eseményeken alapul, a regény minden soráért vállalom a felelősséget?! Meglehet, igen, meglehet. És átgondolnám a kisvárosokban töltött éveimet, elhinném, egy ilyen helyen minden elintézhető, csak én nem tudtam róla, rossz kosárban ültem. Szeretném-e, ha azt mondaná: A könyv regény, olvassátok úgy. Kitaláltam az egészet. Évekkel ezelőtt jött az ötlet, azóta írom. De semmi nem azonos semmivel, ne keressetek azonosítható pontokat, mert ha találtok, azok úgysem azok! A sejtelmes célozgatások sem célozgatások, az mind az írói fantázia! De hát miért is nem ezt nyilatkozta Végh Antal? Miért, amikor az író agya úgy dolgozik az anyagon, mint az esztergagép, úgy formálja, ahogyan mestere akarja. Futó kell neki, futóformát készít a sakktáblára. Ha királyra van szüksége, akkor azt. De könyörgöm: ne esztergáljon szimbólumot egy ilyen módszerrel íródott könyv! Történetet akarjon, bevételt, az olvasónak írott bestsellert! Az ember azt gondolná: minden vicc. Egy felkent író hátvédsora az a szöveg, hogy tízévi nyomozással sem jutott messzebbre, mint aki nem nyomozott egyetlen napot sem. Egy író, riportkötetekkel háta mögött, mesemondásra adja a fejét! Mi ennek a magyarázata? De bármilyen színes, bármilyen profi is ez a meseköntös, azt el nem takarhatja: a dolgok megtörténtek. Magyarországon, Nógrád megyében, Balassagyarmaton. Az olvasó, lakjon akár a Nyírségben, akár a Balaton déli partján, Balassagyarmatra asszociál, mert mást nem tehet. Erre kényszeríti a legenda ereje. A legenda legyőzéséhez kevés a mese ereje. Ezt írónak tudnia kell. Ha pedig tudja, akkor �dokumentumokkal, írásos bizonyítékokkal, interjúkkal összefűzött tényregénnyel kellett volna farkára állnia egy történetnek, mely véget ért, utolsó hullámai is elhaltak talán. Kizárt, hogy valaki, aki nemcsak a botrányt és a példányszám növelését keresi munkájában, ne juthasson hozzá a hiteles anyaghoz. Ha mégsem: miért nem? És miért ne lehetett volna akár egy P u s z tá k n é p e a hetvenes évekbeni kisvárosokról Végh könyve? Miért nem lett? Ezt a könyvet úgy kellett volna megírni, ahogyan egy jogtanácsos határozatot fogalmaz meg: keményen, pontosan, elfogulatlanul. Véghnek ehhez minden megadatott. Profi kézművessége. Korbéli, távolságbéli, tapasztalatbéli távolsága. Ehelyett nézzük meg, miképpen csinál, szerkeszt banditákat, gengsztereket a fiúkból. Azért az mégis nevetségesnek tűnik, hogy Végh profi bűnözőkké képezi a fiúkat ebben az országban, ahol egy negyvenes mérnök, ahol egy negyvenes író: tehetséges fiatal! Tehát: ha jegyet váltanak a moziba, akkor a nézők, a civilek, akikből nem lesz soha gengszter, viszszaváltják. Határsértők! Átúsznak az Ipolyon! Kerékpárokat lopnak á t a folyón! Jó, hogy nem Skodákat, az volna az igazi gengcsemetei tett! (Végh ennyi nyomozással se derítette ki, hogy az Ipoly menti fiúk mind átjártak egy-egy focimeccsre a két járőr közötti időben, ezek a meccsek in n e n s ő magyar válogatott és onnansó magyar válogatott öszszecsapásai voltak.) A bűnözőpalánta, a „nagyobbik” , kitiltatott innen, kitiltatott onnan. Végh nem hajlandó emlékezni arra, hogy a hetvenes évek közepéig honnan tiltottak ki ezreket és tíz- ezreket, akikből soha nem lett regényhős számára. Szépre sikeredhetett volna ez a betét, ha tudomást vesz a dologról. Akár véletlenül is, akár elírásként is. A popsztársztori pedig, hát arra aztán alig marad szó. Legyen paripa azok alá, akik biztosak benne: megmé­ telyezte a fiatalokat a rock. Ott tartunk, már semmi magyar nóta a borospincék előtt, csak dübörgés! Nem akar dolgozni ez a nagyobbik, sehogyan nem akar! De mert dolgozni kell, apja elhelyezi őt egy munkásszálláson, egy munkásszálláson a hetvenes években, amikor csábítók és emberpróbálók voltak ezek a munkaerőhiány teremtette, csudálatos építmények. Ő meg, ez a munkakerülő, veszi a kalapját, elmegy gengszternek! Láncot az ilyenekre! D e! Kigondolja előre, a banditatervek jó tempót vettek, mert nem szabak összetűzésbe kerülnie apjával. Belemegy a látszat kedvéért! Ez a „nagyobbik” egy ilyen kígyó! Végh könyve egy állítólag a magyar valóságról íródott regény. Ha ezt a n g o l író szabja, egyetlen szemmel sem várnám azt, ami hiányzik mögüle-alóla. Mert nem vagyok megkötve. Semmi közöm az angolokhoz, semmi közöm, miért és hogyan jön össze egy túszgyűjtés Angolhonban. De itt kénytelen-kelletlen közöm van hozzá, és Végh nem azokat az okokat sorolja fel, melyekre én fogadhatnék. Az értékvesztés. A bizonyíték. A jó író magabiztossága, emocionális lélekrezgetés nélkül. Ezt vártam. Ha rólam van szó, életemről, a háttérről, a járdáról, ahol lépdelek, a házról, ahol alszom, a levegőről, melyből kortyolok, nehezen viselem a lírát. Miért viselném könnyebben? De hát mi a baj? A megválaszolatlan kérdések tömege? Mi kö- 75 �ze ehhez egy remek olvasmánynak? A virágnyelv? A mindent elfedő virágnyelv? A tényekre profimód ráhúzott klasszicista ornamentika? És hogy ezt válasznak kell tekintenie a kérdezőnek? Furcsa, nehezen áttekinthető világ ez a mai, amikor tízmilliókat érő villák között olyan autóbusz halad a Dunakanyarban, melyben az utasok nagy részének legfőbb gondja az, hogyan húzza ki béréből a következő fizetésig. Nem érti, de lassan már nem is törődik azzal, miként alakult így, neki miért ez jutott, miért nem más. Miért nem a másik élete. Válaszra vár a kérdés? Igen. Egy kisvárosban nagyüzemnek számító gyár párttitkárának, és egy határszakasz parancsnokának csemetéi előzetes jelzések, több mint gyanús események után elkövetik Magyarország máig egyetlen, remélhetően árván is maradó emberrablását, és a szülőket kinevező felelősökről, akik dolga az volna, hogy alkalmas embert állítsanak fennhatóságuk alá tartozó posztokra, egyetlen betűt nem tudunk. Megkérdezhette volna Végh Antal? Meg hát. Ha más nem, a jelszó: A lk a lm a s e m b e r t a lk a lm a s p o s z tr a feljogosította volna rá. Kötelezte volna rá? Így talán nyomára bukkanhatna az ember azoknak az indítékoknak is, melyek saját életét nem a legszerencsésebben befolyásolják? A nagy csendben a magyar kénytelen feltételezésekre hagyatkozni, vagy elfogadja a mendemondákat, vagy semmit nem fogad cl. Bebújik házikójába, nem járat napilapot, nem hallgat rádiót se innen, se onnan, krimit néz az egyesen, és másnap nekiront, hogy előteremtse a család megélhetéséhez szükséges 76 összeget. Ez volna az apolitikus nemzedékek megteremtésének módja? Mi vált hát bizonyossá Végh könyvének elolvasása után? Végül mennyivel lettem bölcsebb és tájékozottabb? Mi az, amit innen kaptam, soha eddig, soha sehonnan? Hol a meglepetés? Meglepetés nincs. Azt eddig is gyanítottam, hogy azon szülők gyerekei sem a szerencse fiai, akik kezében a hatalom - akár ilyen mértékben is - koncentrálódik. Tizenéves gyerekembernek tanácsok kellenek, hogy eligazodjon a labirintusban, melynek élete a tétje. De nézzünk végig az elmúlt harminc esztendő változásain, az új és még újabb szempontokon, irányokon. Egy anyapárttitkár, amikor tanácstalan, tétova, mert fogalma sincs, mi az, aminek holnap meg kell felelnie, hogyan kormányozhatná el - amikor magát se tudja - függetlenedni akaró, de a laza családi léttel eleve semmit kezdeni nem tudó gyerekeit? A szülő felelőssége vitán felül álló a gyerek életében. És másoké a szülőkében, a családokéban? Végezetül újra Balassagyarmat, B a r a n y i A n t a l, a V a ló s á g fiatalon elhunyt szerkesztője készített 1972 -73-ban egy tanulmányt K i s v á r o s i fia t a lo k címmel. A helyzetről, illetve helyzettelenségről fogalmazza meg így gondolatait tanulmánya zárásául: ,,A s p o n t á n k ia la k u lt k i s c s o p o r to k , m é g h a n e m k if e je z e t t e n a n t is z o c iá lis a k is , s o k a t k e z d e n i ö n m a g u k k a l n em tu d n a k . L e ü ln e k az u tc á n az Ip o ly e lő t t , bem enni n em tu d n a k . Ha ta n u ló k , n in c s rá pénzük, de egyébként is k in é z ik ő k et. I d e - o d a k ís é rg e tik . a k o llé g is t a lá n y o k a t , ö sszeverő d nek. a m ú z e u m m ö g ö t t i lig e t b e n , s h a t ú l h a n g o s a k , in n e n is e lz a v a r já k ő k e t , s a k k o r m á r n in c s h o v á m e n n iö k . M a r a d a N y í r je s , v a g y a �város határa. A legtöbb betöréses lopást egyébként a Nyírjesben követték el. Gyarmat az országos listán első helyre került a bűnözést illetően, ha a fiatalkorú bűnözők számát nézzük, a helyzet még egy fokkal rosszabb. A józan ész azt tanácsolná, hogy a helyi szervek a fiatalság problematikus tíz százalékát a közösségi foglalkozásokra alkalmas intézményekben megpróbálná, mintegy »szociálisan letelepíteni«. Megsegítésre és nem adminisztratív intézkedésekre gondolunk. Ehhez a város szórakozási, kul­ turális lehetőségeinek bővítésére volna szükség, melyhez egyébként a népművelési intézet módszertani és anyagi segítséget adhatna. Azok, akik. erre hajlandók, arra adnának segítséget, hogy spontán közösségeket hozhassanak. létre, ahová feltehetően a problematikus fiataloknak az a része is begyűlne, akikben van még becsvágy, s akik még nem illethetők a »bűnözők« vagy »antiszociális« jelzővel, hanem egyszerűen csak - s elsősorban nem a saját hibájukból - egy kisvárosi társadalom perifériájára szorultak, s onnan saját erejükből, minden konkrét támogatás nélkül elmozdulni nem tudnak. Amennyiben ezt nem sikerül megoldani, a helyzet feltehetően romlik, bár e problematikus fiatalok jobbik része talál egyéni megoldásokat. Ez valószínűleg olyan megoldás, mely elviszi őket erről a mindenféleképpen kockázatossá vált színtérről. Mások, akik tehetik, visszavonulnak magánéletükbe. Jön a következő évjárat, és ugyanezekkel a szűkös lehetőségekkel találkozva, ugyanezeket a problémákat termelik újjá. A problematikus fiatal semmilyen vonatkozásban nem egyenlő az ellenséges fiatallal. A problematikus fiatalok értelmesebbjével, véleményem szerint, alapjában meg lehetne változtatni a helyzetet. A társadalom magán segítene a nekik nyújtott támogatással, busásan visszakapná, amit befektetett." De, mint Végh Antal könyve bizonyítja, csodák régen nincsenek e hazában, és a társadalom azt is busásan visszakapja, amit nem fektetett be. 77 �ARADI NÓRA III. salgótarjáni országos rajzbiennálé A lexikoncímszavak terjedelmük sze- az annyira fontos salgótarjáni kezdeményezés. Az 1986 szeptemberében rint tájékoztatnak sommásabban vagy nyílt III. országos rajzbiennálé, illetrészletezőbben a rajz technikáiról, funkcióiról, de a legrövidebb összege- ve az eddigi három, talán még nem elég e program és folyamat teljes jezésből sem hiányozhat, hogy anyaga lentőségének a felméréséhez, de már többnyire papír, fő kifejező eszköze a vonal és - köznyelvi szóhasználattal jelzik, hogy felismerésre várnak a rajz- és a többi képzőművészeti vállélve - egyedi alkotás. Egyszeri, a kéz nyomát megismételhetetlenül őrző vol- faj újabb összefüggései, amelyek ta lett végül a legszembeötlőbb isugyan evidenciáknak látszanak, mégis mérve, annál inkább, minél fontosabb igénylik a folyamatos - kétévenkénti szerepe lett a terjeszthető sokszorosí- bizonyítást. tott lapnak, a grafikának. A rajznak Egy alkotás esztétikai értéke nyilis változott és változik az anyaga, a vánvalóan nem attól függ, hogy megtechnikája, egy-egy rajzkiállítás vagy jelenhet-e több száz példányban vagy -kiadvány tágabbra vagy szűkebbre csak egyetlenegy van belőle; az egyevonhatja a határokat, amelyeken be- di jelleg, az egyéni kéznyom nem felül az adott alkalommal rajzok nyil- tisizálható. De ha a művész „csak” vánosságát biztosítják. Az 1982-ben rajzol és lemond a sokszorosítás adta indult salgótarjáni országos rajzbien- szakmai lehetőségekről, technikai ötletekről, másfajta önkontrollal, másnálék előkészítése során sem volt teljesen egybehangzó, hogy a szervezők képpen éli át az alkotás minden fámit értenek - és várnak - rajzon, de zisát. Legjobb grafikusaink rajzi igéa lényegi kritériumok természetesen nyessége, az eddigi három országos változatlanok. rajzbiennálén élvezett szereplése viláA művészettörténetben korántsem gosan mutatja többek között azt a tendenciát is, hogy a véletlennek, az választható el mereven a rajz a vele esetleges effektusnak a magasztalása határos vállfajoktól, műfajoktól. A helyett mind fontosabb törekvés a véfestménnyel összefügg a hozzá készült letlenszerűség kiküszöbölése, s a feltanulmányrajz, s a grafika lényegi színi optikai-érzelmi effektusoknak föalapja kezdetektől fogva a rajz. És minthogy a grafikusok egyúttal rajz- léje kerekedik a mesterség nemes eszművészek, a grafikai tárlatok, kiadvá- közeinek átgondolt, fantáziagazdag alnyok magukban foglalják a rajzművé- kalmazása. Ez pedig már korántsem szet eredményeinek a javát is. Mégis csupán rajzművészeti jelenség, hanem úgy látszik, grafikusok, festők számá- annak a változó mesterség- és művesra is egyre fontosabb lett az önálló ségfelfogásnak a megnyilvánulása, amely úgy látszik, egyre inkább tért rajz. Nem annyira általános művészettörténeti, hanem konkrét kortárs- hódít a képzőművészetekben. művészeti okok és összefüggések játszA rajz lehetőségeire, erejére gondolhattak közre abban, hogy megszületett va, mindig olyan Leonardo-festmény 78 �reprodukciója jut eszembe, amelyről azt hihetnők, hogy megoldott, befejezett képről készült, pedig a festménynek csak a rajzi alapozása van meg, magában foglalva - az érett reneszánsz kori műhelymunka szellemében - még a színértékekre utaló árnyalást is. Rajz nélkül nincs festészet, nincs grafika; rajzot alkot az a grafikus is, aki közvetlenül lemezre vés, habár munkája nem rajzként jelenik meg. De nem a lehetséges határesetek boncolgatása segít tájékozódni, különösen nem a rajz esetében, amely egyaránt lehet eszköz és cél, tanulmány és befejezett mű. A rajznak lehet festményfunkciója, s ez egyre gyakoribb, lehet illusztráció, nem feltétlenül irodalmi alkotásé, hanem élmények, gondolatok folyamatának képi rögzítése. Példa rá a III. biennálé két különkiállítása, az előző biennálé Csohány Kálmán-díjasának, L ó rá n t Já n o s n a k a képei és nagydíjasának, B a n g a F e ren cn ek az izgalmas illusztrációi. A rajzban is, akár a festészetben, egyre kevésbé lehet stílusvonulatok szerint tájékozódni, inkább az egyéni stílusok adnak fogódzót. Megvan persze a már-már copyright-tá lett vagy így felfogott egyéni stílusok szürkítő veszélye, de a rajzművesség olyan kontrollra kényszeríti az alkotót, hogy talán könnyebb tovább mozdulnia. És nehezebb is, mert szembesülve a papírlappal és saját kezével, különös felelősségérzet hatja át minden mozdulását. Talán ellentmondásosnak látszik, hogy a mai individualitást a maga szerteágazó változatosságában és árnyalatnyi rezdüléseiben közvetítő rajzművészet mindinkább arra indít, hogy a mesterség hitelének a növekedésén töprengjünk. Elképzelhető, hogy az elmúlt évtizedek szakmai káosza után szinte revelációként hat a művesség becsülete. Művészet és mesterség valamikor fogalmilag is összetartozott, a nagy francia enciklopédia „ A rts et címszava szerint egyenértékű a magas mesterségbeli szint és a művészetfogalom. S ez valamiképpen a művészettörténetre mindvégig érvényes igazság. A művészetfogalom változása módosította a mesterség értelmezését is, elvezetvén a közelmúlt olyan nullpontjáig is, ahol a művészetfelfogás nyomán lett esetleges az eszköztár, a nyelvezet, a matéria. Az elmúlt fél században azonban - különböző vállfajok, műfajok újjászületése nyomán - azt is többször leszögezték, lelkesen és bizakodva, hogy a „mesterségek reneszánszának” vagyunk a tanúi. Ennek is mindig más és más volt a tartalma. A mainak talán az, hogy az individuális gesztus a művesség erejével is érvelve törekszik az érték, a művészeti-esztétikai érték teremtésére. De lehet ennek a ma sejthető, talán fordulattá is váló változásnak egy speciális oka is: visszahatás, talán tiltakozás is a már-már sterilizáló technikai tökély ellen, szabadulni akarás a személyiségjegyeket szürkítő technikai manipulációtól. Korábban is feltűnt már hasonló tiltakozás, de ez a mostani talán tudatosabbnak, következetesebbnek látszik. És ez az a pont, ahol a rajzművészet, a végtelen lehetőséget kínáló papírlap végességével küzdve, feltehetően hatni fog a festészetre, a képalkotásra általában. m é tie rs ” Ilyen összefüggésben látszik egyre fontosabbnak a salgótarjáni kezdeményezés, az eddigi három biennálé egymásutánja. Eddigi és jövőbeni történetüket alkotások gyűjtésével rögzíti a megyei múzeum. A résztvevő művészek, a kiállításra kiválasztott alkotások biztosítják, hogy ez a friss múzeumi gyűjtési profil a rajzművészet legújabb történetének összefoglalását nyújtja. A biennálék katalógusai a mai rajzművészet legfontosabb szakirodalmi dokumentumai. 79 �A rajz becsülése és megbecsülése a művészet és a mesterség becsülése és megbecsülése. Ezt tudatosítja a salgótarjáni országos rajzbiennálé. Olyan időben vállalkozott e művészeti váll- faj speciális nyilvánosságának megteremtésére, amikor várható, hogy a rajznak alakító szerepe lehet a mai képzőművészetben. SÜMEGI G YÖ R G Y Rajzhalmaz A salgótarjáni (pár éve Mátraalmásra átköltözött) művésztelep és az 1982-ben elindított országos rajzbiennálé rajzok folyamatos teremtésére és megmutatására ad lehetőséget. Folyamatossá teszi a rajzkínálatból (részben grafikából) a helyi múzeumi gyűjtést. Elnagyolt számolással is biztonsággal föltehető: a Nógrádi Sándor Múzeum e két forrásból eddig több száz rajzzal gazdagodhatott. Időbeli előzményekül idekívánkoznak: C so h á n y K á lm á n rajz- és grafikai életműve, az ő kortársai (K o n d o r B é la , F e le d y G y u la stb.) lapjai, s rajzművészetünk aranyfedezetéből a M ih á ly fi E r n ő kollekciójával Salgótarjánba kerültek: B a rc sa y , C z ó b e l, a folyamatos rajzgyarapodásra megalkotott lehetőséget összekapcsoljuk, mindjárt nyilvánvalóvá válhat: Salgótarján (pontosabban a Nógrádi Sándor Múzeum) ma rendelkezik egy jelentékeny, magyar művészettörténeti fontosságú rajzgyűjteménnyel, amely múzeumi raktárak polcain alussza Csipkerózsika-álmát, vagyis nagyrészt elzárva tartják. Igaz ugyan az is, hogy a fényre, hőre igen érzékeny rajzok még a legjelentősebb rajzgyűjteményekben is rövidebb ideig állíthatók ki, de jogos talán a kérdés: Salgótarjánban meddig és miért tartható csak raktáron a magyar rajzművészet? D e r k o v it s , E g r y , F e r e n c z y B é n i, G u lá c sy, K e rn s to k , K m e tty , K o n do r, M e d g y e s s y , M e d n y á n s z k y , N a g y Is tv á n , N e m e s L a m p é rt Jó z s e f, R ip p l- Mielőtt egyértelműen válaszolhatnék - nézzünk „rajzkörül” . Ha jól és pontosan vésődött emlékezetembe, akkor Magyarországon ma nincsenek állandó múzeumi tárlatokon, az utóbbi években megszaporodott múzeumi kép- R ó n a i J ó z s e f, S za la y L a jo s , U itz B é la stb. rajzai. Ha csak a fönti névsort és 80 �tárakban rajzok kiállítva. Ezekben a festészetnek van egyfajta primátusa a többi művészeti ággal szemben is. A „T Á R ”-akat is a képekről (KÉPTÁR) nevezték el s nem szobrokról, rajzokról stb. (Noha a Szépművészeti Múzeum gyűjteményi rendszerében - Régi Képtár, Szobortár, Grafikai Tár egymás mellett helyezkednek el a különböző műfajok.) A festészet elsődlegessége az állandó képzőművészeti kiállításokról, a képtárakról leolvasható. A bemutatott nagyobb mennyiségű festményt kisebb számú szobor kíséri, de rajz és grafika alig-alig bukkanik föl - Miskolctól Hódmezővásárhelyen, Baján, Kecskeméten át Budapestig, Pécsig, Szentendréig, Szombathelyig. Ott és jobbára csak ott jelennek meg, ahol életmű-kiállítás, egyszemélyes múzeum létesült, ahol egy-egy ouvre fölsorakoztatása a főcél (például T ó th M e n y h ért hódmezővásárhelyi és kecskeméti gyűjteménye, Barcsay, Kmetty, Á m os, V a jd a Múzeum Szentendrén, C so n tv á ry , Uitz, M a rty n Múzeum Pécsen; emlékházak: Rippl-Rónaié Kaposváron, Z ic h y M ih á ly é a somogyi Zala községben, H o lló L á s z ló é Debrecenben stb; emlékszobák: az előbb említett Hollóé Kiskunfélegyházán, Kondor Béláé Miskolcon stb.). Az emlékmúzeumok és emlékházak rajzok és grafikák bemutatása iránti megengedő gesztusa, művek közé sorolása persze azzal is összefügg, hogy sokszor egy-egy kiérlelt, nagyobb s az életműegész szempontjából fontos kompozíció előtanulmányát, első ötletfölmerülését ismerhetjük meg a rajzban. Így, ebben a szerepkörben előjátékos a rajz, a nyitány s nem a mű szereplője. Egy biztos: a téma mégis benne s általa intonálódik először tehát friss, közvetlen, vázlatos-lendületes, egy műsor idődiagramján primus inter pares szerepű. Ott és persze csak ott, ahol és amikor további kompozíció(k) első ütemévé válik. Ilyenkor köldökzsinór-kapcsolat teremtődik rajzvázlat és mű, végleges alkotás között. De van önállóvá vált, autonóm művészi rajz is, különösen az utóbbi évtizedekben elkülönülő műnemként. Már nem lenézett vázlat, hanem egyedi alkotás, bármely képzőművészeti műfajhoz hasonló rangú kifejezési lehetőség. Értékét és vonzerejét egyedisége, a legszemélyesebb nyomhagyás, kézjegylenyomat jellege, az egy (kizárólag!) példányban való létezés adja. Olyan, mint a gépiratok (analogiásan: minden többszörözési eljárás ilyen a képzőművészetben) között az autográf kézirat. Rajzirat, hiszen az írás, a legközvetlenebb kézjegy műegésszé válóválható (rajzonként eldöntendő kérdés, hogy mű-e) édestestvére. A magyar rajzművészet fiatal, mindösszesen harmadszor megrendezett fóruma, a salgótarjáni rajzkiállítás, „rajzidején” is érdemes végigpásztáznunk, hogy milyen hadállásokat, milyen eredményeket ért el rajzművészetünk az utóbbi években nemzetközi küzdőtéren is. Azt is számba vehetnénk, hogy mit jelentett, hogyan változott és módosult művészettörténeti korszakonként a rajz jelentősége és jelenléte. Ezen belül tüzetes vizsgálatot érdemelne a magyar rajzművészet legjobb képviselőinek, legfontosabb irányainak az elemzése, hogy aztán a hazai hagyományokat átvilágítva jobban és tisztábban láthassuk a mai művek jelentőségét, azt, hogy a megjelenő rajzokban hogyan érhető tetten a hagyományokhoz (akár nemzetközi vagy hazai ágához) való csatlakozás, hogyan és milyen kifejezőeszközök segítségével jelennek meg az újítások, a személyhez, egy-egy alkotóhoz kapcsolódó szuverén, a szemünk előtt lassan-lassan egyénivé érő rajzi világok. Vizsgálandó lenne az is, hogy a sajátosan időben, térben, a hagyományok és az iskoláztatás által mindenképpen meghatározott mai ma­ 81 �gyar rajzművészetből milyen szeletet, milyen összesítésben kínál a bemutató. Fölvonultatja-e a magyar rajzművészet minden fontosabb, jellegadó törekvését, bemutatja-e a valóban legjobb rajzolókat, megjelennek-e Salgótarjánban a magyar rajzművészet generációnként legjobb képviselői. Vagy - fordítva a kérdésen - van bizonyos kiszámíthatatlanság a beküldők arányában attól, hogy az idősebb nemzedékek tagjai közül alig-alig jelentkeztek, s ugyanúgy kevés a fiatal, az igazi pályakezdő, a csak rajzolói életútra elszánt alkotó. S ha mindehhez azt is hozzászámítjuk, hogy a válogatásban is mindig van - most is lehet - némi esetlegesség, akkor a tárlatot ezen körülmények figyelembevételével kell minősíteni. Érdemes azt is tekintetbe venni, hogyan helyezkedik el, hogyan illeszkedik az országos és ágazati, műfaji kiállítások rendszerébe a salgótarjáni bemutató. Összehasonlításra persze nemcsak a tárlaton belül nyílna lehetőség, mivel a rajzművészet változásait, pillanatnyi helyzetmódosulásait számos más, nagyobb terület művészetét fölvonultató kiállításon (így például a területi tavaszi és téli, a hódmezővásárhelyi, a dunántúli stb. tárlatokon) is figyelemmel kísérhetjük. A pécsi galéria RAJZDRAW ING kiállítássorozata pedig tanulságos nemzetközi összehasonlítási, értékelési lehetőségeket is kínál. Fölvonultatja a rajz szélsőségesebb (a salgótarjániaknál mindenképpen), de jogosult megnyilvánulásait az antirajztól a jel- vagy minimalrajzig. Salgótarján már indulásakor megütött egy sajátos hangot, a hagyományok vállalásából is karaktereset fölmutatva. Akkor a világrajzművészet élvonalába tartozó Szalay Lajos munkái egyrészt a magyar rajzművészet nagy generációjának indulásáig, a harmincas évek második feléig utaltak vissza, másrészt és egyúttal azt is jelezték, hogy Szalay munkássága példa 82 és fontos hatótényező volt a hazai rajzművészetben a hatvanas években is. Ezen időszak egyébként is jelentős, ma már művészettörténetileg is jól körülhatárolható és föltárható időszaka a magyar grafikának s rajzművészetnek, olyan jelentős életművekkel, mint Kondoré vagy a Nógrádban honos Csohány Kálmáné (akinek a nevére szakmai díjat alapítottak a salgótarjáni rajzbiennálén). A salgótarjáni tárlat tehát az autonóm rajzot önállóként, egyediségében mutatja be. A közvetlenség, a személyesség, az egyszeriség és egyediség is fontos kritérium. De hogy a tárlat összképe milyen arányokban mutatja be a líraibb hangvételt, a tárgyiasabb törekvéseket, a hagyományok mentén való rajzolást vagy újszerűbb anyaghasználatot, merészebb újításokat eldöntendő kérdések. A rajz reagálóképességének a gyorsasága, a társadalmi, művészeti, emberi - vagy éppen politikai - aktualitásokban való véleménynyilvánítása szintén tanulmányozható. Az antológia-rajzkiállítás tükröt tart önmaga, a hazai rajzművészet (ezzel nem azonos persze a tárlat) elé is. Ebben láthatjuk, hogy rajzművészetünk - illetve annak bemutatott része - n y u g v ó p o n to n van. Befogadja az új, a legújabb értékeket, elismeri a folyamatosan alakuló-gazdagodó rajzolói teljesítményeket (legutóbb S z a b a d o s Á r p á d nemzetközi mezőnyben Ljubljana, rajzkiállítás - is frissen díjazott munkássága kapott fődíjat joggal). Hogy az évek alatt egymásra rakódó rajzhalmaz legjobb lapjai mikor kaphatnak állandó nyilvánosságot azt csak az otthont teremtő városban tudhatnák megválaszolni. A III. országos rajzbiennálé katalógusát bevezető B e k e L á s z ló v al vallhatjuk: „A leggyanúsabb az, hogy a rajzot a legtöbb kor igen nagyra értékeli, azonban mégsem becsüli eléggé” . �MŰTEREM C zinke Ferenc 6 0 éves 83 �Czinke Ferenc köszöntése Megyénk gazdag kiállítási programjában megkülönböztetett jelentősége van a mai tárlatnak. Ezúttal az egyik legismertebb helyi művész, sokak által tisztelt, nagyrabecsült elvtársunk, barátunk eddigi életútját összegző kiállítás megnyitására kerül sor. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy az 1926-ban született C z in k e F e r e n c felnőtté és művésszé válásának kezdete éppen a felszabadulás sorsfordító időszakára esett, s így tipikus útját járhatta be a szegénysorból felemelkedő értelmiségi pályájának. A bodrogközi tanyavilágból indult, szülei mezőgazdasági cselédek voltak. Tőlük örökölte a tisztességet, az elkötelezettséget, a szép iránti vonzalmat, a boldogság utáni vágyakozást. A műveltség alapelemeit Sárospatak szellemiségében sajátította el. Tehetségét a „fényes szelek” emelték szárnyra, a népi kollégisták körében, a kulturális forradalom lendületében talált rá hivatására. A Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, rajztanári diplomát szerzett. Köztünk, a szemünk láttára érett igazán művésszé, itt teljesedett ki életműve. Számtalan megyei, regionális, országos és nemzetközi bemutatón legutóbb Törökországban és a Szovjetunióban - képviselte szűkebb hazánkat és nemzeti kultúránkat. Elismerések, kitüntetések sora fémjelzi a magyar grafikában elfoglalt helyét, aktív és eredményes közéleti, művelődéspolitikai tevékenységét. A Munkácsy-, a SZOT-díj, az Érdemes művészi cím mellé 1986. november 7-én megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is. Jubileumi tárlata néhány héttel ezelőtt rangos színhelyen, a budapesti Ernst Múzeumban került elsőként megrendezésre. Valamennyiünk örömére szolgált - s alig titkolt büszkeséggel tapasztaltuk - , hogy a szakmai vélemények igen magasra értékelték Czinke Ferenc műveit. Ezeket megismételni nincs szándékunkban. Mi elsősorban arról vagyunk jogosultak szólni, hogy számunkra milyen értéket jelentenek alkotásai, hogyan ítéljük meg sokoldalú részvételét a megye szellemi életében. Mi azért szeretjük művészetét, mert értünk, rólunk, nekünk is szólnak alkotásai, ha szükségszerűen él is az elvonatkoztatás eszközeivel. Szeretjük, mert gondolatvilága mélyen embercentrikus. Humanizmusa direkt módon is jelen van - egyebek közt - a gyermekkor világát, a szülők emlékét megörökítő képein, vagy újabban az unokákhoz fűződő mély érzelmi kötődést illusztráló lapjain. Munkásságának karakterisztikus vonást kölcsönöz az a törekvése, hogy a népművészet - benne a palóc folklór - ősidők óta felhalmozott kincseit ötvözi, menti át a modern művészet révén a jövőbe, s egyáltalán a mai korszerű világképbe. Ugyancsak a tiszta források iránti vonzalmára utal, hogy a természet - csakúgy, mint általában az embernek - állandó kísérője, lételeme művészetének. Minden évszakról van közölni valója, a növények, virágok vegetációja szerves eleme jelrendszerének. Ti* Elhangzott 84 1986. december 15-én, Salgótarjánban (Nógrádi Sándor Múzeum), a kiállítás megnyitóján. �hanyi kötődése ismeretében magától értetődő, hogy a Balaton ezernyi szépsége, mesélőkedve inspiratív erejű az ő számára is. Féltő gonddal óvja a környezet szépségét, tisztaságát. Szenvedélyes megálljt kiállt az életünket, jövőnket, békénket veszélyeztető magatartásnak. Műveivel egyértelműen politizál. Alkatánál, meggyőződésénél fogva mélyen elkötelezett, - s ami ennél is több - pártos művész. Számos munkásmozgalmi témájú, politikai ihletésű alkotása bizonyítja hovatartozását az eszmék örökös harcában, a szocialista értékrend képviseletében. Történelmi személyiségeket, eseményeket, helyzeteket megjelenítő művei jelképes üzenetként kívánnak eligazítani napjaink bonyolult, konfliktusokkal, feszültségekkel is terhes viszonyaiban. Nemrégiben nyilatkozta önmagáról a N Ó G R Á D munkatársának: „ Ú g y g o n d o lo m , e lk ö t e le z e t t s é g n é lk ü l, a v i l á g , a t á r s a d a lo m a k t u á lis k é r d é s e i ir á n t i jo b b í t ó s z á n d é k ú f i g y e le m n é lk ü l n in c s is k o m o ly m ű v é s z e t . H is z e n a m ű v é s z e t h e ly é t n e m k e l l k it a lá ln i a m a i t á r s a d a lm u n k b a n s e m . A n n a k h e ly e e l e v e e l r e n d e lt e t e t t , lé n y e g e p e d i g az , h o g y a k o r k é r d é s e ih e z , a m á h o z k e l l s z ó ln ia .'' E hitvallás következetesen tükröződik képein. Felelősen, ösztönzően, az értelemre és az érzelemre egyaránt apellálva válaszol a kor kihívásaira, az új helyzetekre, az emberek sokasodó kérdéseire. S ez azért is elismerésre, támogatásra méltó törekvés, mert manapság a művészetekben gyakran tapasztaljuk ennek ellenkezőjét: a kesergést, a küzdés hiányát, a jövő iránti kételyeket. Pedig egészséges nemzeti tudat, önbecsülés, józan optimizmus, értelmes vállalkozás, fegyelmezett munka, áldozatkészség, közösségi magatartás nélkül nem lehet helytállnunk a szocialista társadalom minőségi követelményeinek érvényesítésében, a nehezebb feltételek ellensúlyozásában, aktuális feladataink megvalósításában. Tehetség és emberség ez idő tájt egyszerre tétetik próbára. Czinke Ferenc esetében egységbe ötvöződik mindkettő. Alkotói ambícióit jó ügy szolgálatában mozgósítja, ars poeticájával egybecseng a mindennapokban kifejtett tevékenysége, vibráló mentalitása. Nézsai nevelőként kezdte nógrádi pályafutását az ötvenes évek elején. Később Zagyvarónán is volt intézményigazgató, s mind a mai napig elsősorban pedagógus maradt. Alapító tanára a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumnak. Nemzedékek sorát tanította esztétikára, művészettörténetre; szenvedéllyel, szívvel-lélekkel formálta ízlésüket, világszemléletüket, sokakat indított el a maga művelte pályán. Rajongásig kedvelik volt és jelenlegi tanítványai, hallgatói, élményt adóak tanórái és szakköri foglalkozásai, ismeretterjesztő előadásai. Nagy aktivitással vesz részt kulturális életünkben. Fáradhatatlanul kezdeményez, szervez: iskolai, munkahelyi galériákat alapítva, rovatot irányít, művésztelepet vezet, gyűjteményeket adományoz, vendégeket kalauzol, kiállításokat nyit meg. Mindenütt ott találni, ahol a szellemi előrehaladás érdekében történik valami. Kevés hozzá intézett kérés maradt még részéről teljesítetlenül. A megye valamennyi térségében otthonosan mozog, a társadalom minden rétegében vannak tisztelői, barátai. Különösen szoros kötelékek fűzik a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozóihoz. Több mint egy évtizedes szocialista szerződés keretében alakított ki tartalmas munka- és emberi kapcsolatokat a gyár ügyes kezű szakmunkásaival, a művészetét magáénak valló kollektívával. 85 �Harcos, vitakész embernek ismerjük, ha bárhol, bármikor kell kiállnia elveink, értékeink védelmében. Fiatalon került a párt soraiba, ahol megannyi fontos mozgalmi funkciót töltött be. 30 évvel ezelőtt párttitkárként volt tevékeny részese a konszolidáció hitet próbáló, kemény helytállást igénylő időszakának. Napjainkban a megyei pártbizottság tagjaként hozzászólásaival, véleményével, tetteivel következetesen képviseli a párt politikáját, kiemelten a művelődésre vonatkozó döntéseit, az alkotó, a művészértelmiség sajátos érdekeit, gyarapítja, formálja az emberek esztétikai ismereteit. Czinke Ferenc a közelmúltban volt hatvanéves. Ebből az alkalomból is köszöntjük szeretettel, barátsággal. Őszinte szívvel gratulálunk elért eredményei hez, köszönjük fáradozásait. Kívánjuk, hogy munkássága az utóbbi években tapasztalt megújulás szellemében tovább gazdagodjék, s ez a szép jubileum ösztönzője legyen újabb sikereknek és még hosszú évtizedeken át teljesítse vállalt küldetését, közös örömünkre, valamennyiünk épülésére. Géczi János 86 �Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! N a g y sz e re te tte l k ö sz ö n tö m Ö n ö k e t az isz ta m b u li k iá llítá s o m m eg n y itó já n . K ü ­ lö n k itü n te té s szá m o m ra , h o g y a k k o r m u ta th a to m b e a lk o tá sa im a t, a m ik o r az rész ese le h e t a n n a k az ig e n k e d v e z ő fo ly a m a tn a k , a m i n a p ja in k b a n a m a g y a r tö rö k k a p c s o la to k b a n m in d e r ő te lje s e b b e n m e g m u ta tk o z ik . [ . . . ] A m ű v é sz e t, h a n in cs is v á te s z i s z e re p e , m in d ig e lő r e é r z i, elő re m u ta tó a n je lz i a lé le k re z d ü lé s e it, az á lta lu n k m é g n em ism ert t ö r v é n y e k r e n d e lte té s é t, h o g y a k ö z ö sség n e m z e ti h a tá ro k o n is tú lm u ta tv a te rem tsen k a p c s o la to k a t a le g n e m z e tk ö z ib b n y e lv e n , a m ű v é s z e t n y e lv é n . B a r tó k B é la , v ilá g h ír ű z en esz erz ő n k , a X X . sz á z a d i z e n e i é le t v ilá g fe lfo g á sá n a k m eg h a tá ro z ó e g y é n is é g e is ez ért fo r d u lt a tö rö k z e n e n é p m ű v é s z e ti h a g y o m á n y a ih o z , n e m k is e b b s e g íts é g g e l, m in t a M a g y a ro rs z á g o n tö b b s z ö r m eg f o r d u lt é lő k la ssz ik u s, Ahmed Adnan Saygunéval, a k it a m a g y a r z e n e ir o d a lo m n á lu n k ig e n fo n to s h e ly e n tart szám o n . M ű v é s z e te m e t sz á rm a zá so m o k á n h o g y m á r g y e r m e k k o ro m ó ta n é p m ű v é s z e te n n ő ttem f e l - o ly a n n á fo rm á lta m , h o g y az a d e k v á t m ó d o n m eg h a tá ro z ó le h e sse n , term ész etes rész e a lk o tó m ó d - s z e rem n ek , ez ért n em is le h e te tt m ás, m in t e g y b a rt ó k i p ro g ra m . A n é p m ű v é s z e t m in d e n k o rb a n m eg h a tá ro z ó , tiszta fo r r á s t je le n te tt az e x p e rim e n tá lis m ű v ész et, a m a g a sm ű v ész et szóimára. N e m a n é p i m o tív u m k in c s e k fe lh a sz n á lá sa itt az e ls ő d le g e s , h a n em az, h o g y az e z e k e n b e lü l m e g le v ő a rc h etö r v é n y e k é r v é n y e s ü lje n e k , a m e ly e k m in d e n k o rb a n lé tre h o z z á k a k o r esz tétik a i ön tu datának, m e g fe le lő fo r m a n y e lv e t, s n em u to lsó s o rb a n azt a ta rta lm i, g o n d o la t i tö ltést, s z im b ó lu m - é s je lr e n d s z e rt, a m i n é lk ü l n in cs m ű v ész et. A n é p i ih le te tts é g teh á t tu la jd o n k é p p e n s z e m lé le t, v ilá g lá tá s é s é rte lm e z é s d o lg a ! M ű v é s z e te m ú g y érz e m teh át - h o g y B a r t ó k k a l m o n d ja m - „tis z t a fo r r á s " , a m ib ő l m in d e n k i ten y érsz á m ra ih a t, m e rt n em s z e n n y e z e tt! E z é r t is szá n o m m ű v e im e t a k o r e m b e r e szá m ára fe lk iá lt ó je lü l, m ert a te n g e re k , a fo ly ó k tisz ta sá gáért k ü z d e n ü n k k e ll, d e u g y a n íg y a lé le k tisz ta sá gáért is, h o g y o rsz á g h a tá ro k o n tú l h ir d e s s ü k a m ű v é s z e t n y e lv é n , fig y e lm e z te s s ü k az e m b e r e k e t, h o g y a v ir á g , a s z ő k e b ú z a m ez ő , a b é k e n y e lv e , a m ű v ész et le g tis z tá b b ig az sá ga , a m i a rra v a ló , h o g y sz e b b é s b o ld o g a b b le g y e n a f ö l d , s e b b e n a d r á m a i ta r ta lm ú a lk o tá s o k is e rő s íth e tn e k b en n ü n k e t. Is z ta m b u l a c so d á k , á lm a im v á r o s a ! J e lk é p e s e n is ó riá s i a s z e r e p e ! A z itt m e g é p íte tt h íd je lk é p e s i s : v ilá g r é s z e k e t k ö t össze, azaz Is z ta m b u l a b o ld o g s á g já rh a tó h íd já t je le n t i az eg ész v ilá g n a k , azt a h id a t, a m i ö sszek ö t e m b e r e k e t, n e m z etek et, k u ltú rá k a t. Itt e g y m á sra é p ü l é v e z r e d e k ó ta a tö rté n e le m , a k ö v e k b e s z é ln e k , s sz e retn ém , h a a m a n y e lv e z e té b e n , ta rta lm i ü z e n e té b e n Ö n ö k is m e g é re z n é k n é p e m ü z en etét a m ű v ész et n y e lv é n k eresz tü l. [ . . .] * Czinke Ferenc köszöntő szavai az 1986 szeptemberében rendezett isztambuli és ankarai kiállításán. (Részletek) Törökre fordította: Hasan Eren professzor (Ankara, Tudományegyetem) 87 �Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! É le t e m n a g y e s e m é n y e ez az a n k a ra i b em u ta tk o z á so m . R ó m á tó l T o k ió ig H e ls in k it ő l B u e n o s A ir e s ig , V e le n c é tól A d d i s A b e b á ig s o k o rszá gb a n v e tte m részt k iá llítá s o k o n , d e ez az a n k a ra i, e z m á s ! Itt a g y e r m e k k o r a d t a e ls ő é l m é n y e k , a tö rté n e lm i ta n u lm á n y o k so rá n m in d ig m e g á lm o d o tt tö r ö k -m a g y a r k a p c s o la to k , ő si n o m á d v o ltu n k ó ta v é g ig k ís é r ő , e g y m á sra o d a fig y e lé s v á lik m ost v a ló r a a k k o r , a m ik o r a je le n le g B u d a p e s t e n re n d e z e tt n a g y r e tp r o s p e k tív k iá llítá s o m m a l h az ám at k ö sz ö n töm k ö z e lg ő 6o. s z ü letésn a p o m o n , s k ö sz ö n tö m e z z e l e g y id ő b e n e k iá llítá s o m m a l, itt A n k a r á b a n , T ö rö k o rsz á g o t. A m ű v ész et, d e k ü lö n ö s e n a g r a fik a i m ű fa jo k , a k o r k ih ív á s a ir a , tá rs a d a lm i k ö z é rz e tü n k re a g r a fik a a d e k v á t k ife je z é s e iv e l, je lk é p - é s sz im b ó lu m te re m tő e r e jé v e l m in d ig g y o rsa n re a g á l, s k o ru n k m a ez t k ö v e t e li a m ű v é sz e ttő l, m in d e n a lk o tó e m b e rtő l. G o n d u n k k e ll, h o g y le g y e n az e m b e ris é g tiszta sz á n d é k á é rt v a ló k ü z d e l e m ; ro h a n ó k o ru n k b a n a lé le k b é k é jé n e k tisztasága, az e m b e r i k a p c s o la to k n e m z e tk ö z i h a tá ro k o n is tú lm u ta tó , ő sz in te v á g y a , a k ö z ö sen v á lla lt fe le lő s s é g a b e n n ü n k e t k ö r ü lv e v ő v ilá g é r t - h o g y tisz tá k le g y e n e k a te n g e re k , a viz ek , h o g y a n é p i k u ltú r á b ó l re á n k h a g y o tt k in c s e k a k u ltú ra , a m ű v ész et m in d e n terü le té n to v á b b é p ü lje n e k , h o g y m in d ig s z e b b le g y e n a f ö l d ! [ . . .] N e m a n é p i a lk o tá s o k sz ín es m u strá i, m o tív u m k in c s e i, h a n e m az a lk o tá s o k b a n m e g le v ő ő s i tö r v é n y e k fo g la lk o z ta tn a k , a h o l a k ifejez ésn ek , a z o k a t az a rc h etíp u sa it k e re s e m , a h o l je le n le h e t az e g y k o r i közösségek, k ö z m e g e g y e z é se n a la p u ló k o m m u n ik á c ió já n a k p ró b á ja , am elyek, a lk a lm a sa k m a is ú j ta rta lm a k , ú j g o n d o la to k k ö z lé sé re , e g y ú j k ö z ö sség k ö z ö ss é g i szót é rté sé re . E z e k a k é p i ele m e k a p a ra sz ti v ilá g r e k v iz ít u m a ib a n , ő s i sz e rsz á m o k b a n v an n ak je le n , a m ik b ő l term ész etes m ó d o n a lk o th a tó m e g s tilá ris a n is a XX. s z á z a d i e m b e r b a lla d á ja . [ . . . ] A m ű v é s z e t n y e lv e , je lr e n d s z e r e n e m z e tk ö z i - érth e tő - n y e lv e z e t, s e z n a g yo n fo n to s , m ert a m ű v é s z e tn e k p ró fé ta i k ü ld e t é s e v a n ! E z t sz eretn ém sz e ré n y k é p e s sé g e m sz erin t itt is te lje s íte n i, e b b e n az o rsz á g b a n , a m ely n ek j e le n tő s é g e és je lk é p e a b b a n fe je z ő d ik k i le g s z e b b e n , h o g y v ilá g r é s z e k e t k ö t öszsze, a H Í D sz e re p é t tö lti b e ; s n em u to lsó so rb a n a z ért is s z ív e m h e z k ö z e l á lló , m ert a ro k o n sá g fo k á n ö rü lh etek a n y e lv i lo g ik a azo n o ssá gá n a k , h o g y tö b b száz k ö z ö s s z a v u n k v a n ; re m é le m az é n m ű v é s z e ti n y e lv e z e te m is m e g é rtésre ta lá l. K ü lö n ö s e n n a g y b o ld o g s á g e z sz á m o m ra e g y o ly a n n é p n é l, a h o l az a ta tü r k i in tés n a p o n ta k ö v e t e n d ő p é l d a : „ T ö r ö k ! L é g y b ü s z k e , d o lg o s és b iz a k o d ó ! ” E z t v is z e m h a z a ö rö k ü l a m i n é p ü n k n e k is ! 88 �Lekötözve, elszabadulva Beszélgetés Szabó Tamás szobrászművésszel F u rc s a szitu á ció s z e r e p lő je v a g y o k : e g y h a rm in c n é g y es z te n d ő s fia t a le m b e rt fa g g a to k é le tú tjá ró l. E b b e n az é le tk o r b a n m é g n in cs lé tjo g o s u ltság a a v is s z a e m lé k e z é s n e k , á m az ú tra in d ít ó tá jh o z , a s z ü lő h e ly h e z fű z ő sz á la k k u ta tá s a -fe lfe jté s e S z a b ó T a m á s s z o b rá sz m ű v ész szá m ára, és S a lg ó ta rjá n vá ro sá n a k is fo n to s le h e t. K e z d jü k h át e l a b e sz élg eté st. S m i m á ssa l k e z d h e tn é n k , m in t a g y e r m e k k o rr a l, az e ls ő é lm é n y e k k e l, az in d ítta tá ssa l. - Egy véletlen hétköznapi esemény volt az első fontos élményem. Anyámmal moziban voltam, és a híradóban keramikusok munkájáról forgatott filmriportot vetítettek. A művészek - vagy lehet, hogy csak iparosok voltak - vázákat, edényeket készítettek. Tízéves lehettem akkor, és a film hatására másnap már én is az agyagot gyúrtam. Szerencsém volt, mert a kertünkben kiváló minőségű agyag található. Ekkor, az első kis tárgyak megformálása közben határoztam el, hogy keramikus vagy szobrász leszek. Nagy erővel gyártottam a miskakancsókat, a korsókat és a tálakat. Persze kiégetni még nem tudtam, de azért a tűzhelyünk sütőjében jól kiszárítottam az első munkáimat. - S e g íte tt v a la k i e z e k n é l a p ró b á lk o z á s o k n á l? - Nem, de az nagyon jó volt, hogy senki sem szólt bele, hogy hagytak dolgozni. - K a p c s o ló d o tt v a la m ik é p p e n m ű v é s z e ti p ró b á lk o z á s o d , k ís é r le te z é s e d az is k o la i ta n u lm á n y o k h o z ? - Az általános iskola esztendei alatt otthon dolgozgattam, aztán beiratkoztam a Bolyai János Gimnáziumba, mert mondták, hogy a középiskolát el kell végezni. Már az első évben akadt egy kis közjáték; visszariasztottak a követelmények, el akartam menni sírkövesnek, de végül elment a kedvem ettől a szakmától, mégiscsak maradtam az iskolapadban. Talán közrejátszott ebben az is, hogy ekkortájt ismerkedtem meg I v á n y i Ö d ö n festőművésszel, akinek nagyon sokat köszönhetek. Tulajdonképpen ő tanított meg a szakma alapjaira. Sokat jelentettek - és jelentenek ma is - stúdiumai, tanácsai. A gimnáziumi évek alatt találkoztam C z in k e F e r e n c grafikusművésszel, akinek szakkörébe jártam. Ekkor kezdődtek a nagyobb problémák: csak a festészet és a szobrászat érdekelt, és ezért a bizonyítványomban általában jóindulatú kettesek sorakoztak. Éppenhogycsak átevickéltem a bizonyítványosztáskor. Az akadályok átugrásában rengeteget segített Czinke Ferenc, kiállt mellettem, meggyőzte kollégáit, hogy velem szemben kicsit elnézőbbnek kell lenniük. Az áttörés harmadikos koromban történt. Csináltam egy kiállítást a gimnáziumban, és ez erősen hatott az addig kételkedő pedagógusokra is, mert ezután már könnyebb utam volt. 89 �- Itt m ily e n m ű v e k e t m u ta ttá l b e ? - Festményeket, rajzokat és szobrokat. Akkortájt nekem kizárólag M ic h e la n jelentette a szobrászatot, az ő művészetének igézetében dolgoztam. A nővéremtől kaptam egy Michelangelo-albumot, amelyből megismerkedhettem műveivel. Azóta sem múlt el a Michelangelo-imádatom. Végigolvastam a művészéletrajzokat is - Van Gogh-ét, Gauguin-ét, Toulouse-Lautrec-ét - és amikor testettem, akkor az éppen olvasott-megszeretett mester stílusában készültek a képeim. Igy volt saját Van Gogh-képem, Gauguin-képem, de volt Modiglianikompozícióm is. A felkészüléshez hozzátartozott, kitűnő körülményeket teremtett az a jó légkör, ami Salgótarjánt jellemezte ebben az időszakban. Harmadikos-negyedikes gimnazista voltam, és pezsgő ritmusú, izgalmas volt a városban a művészeti élet. Akkor indult a pályán S z a tm á ri B é la , Szu jó Z o ltá n , H ib ó T a m á s, H a n n F e r e n c , F ö l d i P é te r és - a ma Párizsban élő és dolgozó - M o ln á r Béla. Alakítottunk egy kis csoportfélét. Ezek a művészek nyolc-tíz évvel voltak idősebbek nálam, mégis fenntartások nélkül befogadtak maguk közé. Lehet, hogy ők már észrevették azt, amit még csak nagyon nehezen lehetett felismerni, ugyanis - mai szemmel látom - teljesen ösztönösen csináltam a dolgokat. g e lo - Íg y h át tu d ta d , m e rre k e ll in d u ln o d az é re tts é g i u t á n . . . - Az érettséginél meg kell állnunk egy pillanatra. Ez életem eddigi legnagyobb, legnehezebb próbatétele volt. Beleizzadtam, belefogytam. A tanáraim rendesek voltak, végül sikerült. Viszont mielőtt elhagynánk a gimnáziumi időszakot, Iványi Ödön és Czinke Ferenc mellett még egy emberről kell beszélnem: B a lá z s Já n o s ró l. Ez ugyancsak meghatározó jelentőségű ismeretség, máig élő, máig ható momentum volt pályafutásomban. B o to s Z o l i és S z e p e s i Jó z s e f költő barátommal mi vittük a festéket, a szenet, a vásznat, no meg a cigarettát Balázs Jánosnak. Majdnem mindennap elmentünk hozzá. Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, meditáltunk. Dolgoztunk is együtt, lefestettem a szobáját és őt magát is. Mikor felvettek a főiskolára, akkor a távolság miatt lazábbá vált kapcsolatunk, de Balázs János emléke, művészete ma is ösztönző erejű számomra. - H o g y a la k u lt s o rso d a fő is k o la i é v e k a la tt? - Először a Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztem, de a felvételiről meglehetősen gyorsan, az első héten kirúgtak. Be kellett vonulnom katonának. A honvédségnél - Budapesten - nagyon jó dolgom volt, mert a konyhára osztottak be hadtáposnak, és ez azt jelentette, hogy huszonnégy órás szolgálat után huszonnégy óra szabad volt. Bőven volt időm. Megnyertem két honvédségi képzőművészeti pályázatot is, kaptam műtermet, ahol optimális körülmények között festhettem és rajzolhattam. Ebben a periódusban találkoztam S z lá v ik L a jo s festőművésszel, akinél tovább erősítettem a szakmai alapokat, és eljártam a C s é ri L a jo s éremművész által vezetett Ganz képzőművészeti szakkörbe is: itt festettem még, de egyre többet mintáztam. A katonaság azért volt még jó, mert a szolgálati idő alatt újra felvételizhettem - de ekkor már az Iparművészeti Főiskolára. E r d e i S á n d o r - negyedéves üvegszakos hallgató volt beszélt rá arra, hogy kövessem, az üvegtervezői szakra jelentkezzek. Azonnal felvettek. Ezt tulajdonképpen annak köszönhettem, hogy Szlávik Lajosnál rengeteget rajzoltam, és nem okozott gondot az aktrajzolás sem. Az első félév 90 �91 �igen kemény volt, egyenruhában jártam be a főiskolára, hiszen még a katonaidőmet töltöttem. Ez még a kisebb baj volt, de reggel négykor kellett felkelnem, elkészítettük három-négy száz ember reggelijét, aztán elmosogattam és rohantam a főiskolára. Így csináltam végig az első félévet. - Ü v e g t e r v e z ő s z a k ra k e r ü lté l, v a g y is e lt á v o lo d t á l k e z d e t i s z á n d é k a id tó l. - Igen, „üveges” lettem, de ez kényszermegoldás volt. Az iparművészeti ágazatok közül az üvegmegmunkálás van talán a legközelebbi rokonságban a szobrászattal, és én továbbra is szobrász akartam lenni. Az első egy-két évben nagyon nehezen tűrtem a körülményeket, az Iparművészeti Főiskola szemléletét, oktatási rendjét nem nekem találták ki. Túl voltam már régen azon a stúdiumrajzoláson, amit ott kellett csinálni. Egészen más feladatokkal szerettem volna próbálkozni. Nehezen találtam meg a helyemet, görcsös voltam, semmi sem sikerült. A tanárok is kicsit furcsán néztek rám, mit akar itt ez az ember? Csak az indulatok voltak meg, és ezek az indulatok háttérbe szorítottak minden mást, az egész produkciót. Harmadéves koromban azt mondtam magamban, hogy most már elég, megcsinálom azt, amit én akarok. És akkor hirtelen rendbe jött minden. - S z o b ro k a t k e z d t é l c sin á ln i? - Szobrokat faragtam és festettem, rajzoltam. Valahogy kitisztult az agyam. Kezdtem megnyugodni, de akkor meg jött a diplomamunka. A tervezésre ötöst kaptam, de a kivitelezés nem sikerült. Az volt a baj, hogy a tervek alapján tíz négyzetméteres üvegfalat akartam csinálni, de végül két négyzetméteres lett csak, mert összetörött az üveg. Megcsináltam másodszor is, ám másodszorra sem sikerült. Végül kettes minősítéssel itt is átengedtek, nagy nehezen. Természetesen itt sem a jegy, vagy a diploma volt a fontos, hanem azok a márványfejek izgattak, amelyekből egyre többet készítettem. Volt egy tárlatom 1979-ben Zagyvapálfalván, ahol ezeket a hasított arcmásokat állítottam ki. K icsit B ra n c u s i-, kicsit B o r s o s M ik ló s -, kicsit Modigliani-hatásokat tükröztek ezek a fejek. Vettem egy sarokcsiszolót, csináltam vagy nyolc-tíz fejet ezzel a szerszámmal, közöttük ott van a Balázs János-portré is. Volt hát egy diplomám, megvoltak a portrék, és így megkaphattam a belépőjegyet a szakmába. A szobrászatba. Megnősültem és . . . - É s le t e le p e d t é l B u d a p e s te n . E lt á v o lo d t á l a s z ü lő v á ro stó l, b á r n em te lje s e n , h iszen s z e m é ly e se n é s m ü v e id d e l is g y a k ra n vissz a térsz o d a . - Igen, egy kicsit elszakadtam Salgótarjántól. A főiskola befejezése után Budapesten rendezkedtünk be. Lakni volt hol, munka viszont nem akadt. Keserves időszak következett. A konyhában, az asztal sarkán csináltam az öt-tíz centiméteres szobraimat. Se munka, se pénz, se műterem, se lehetőség. Akkor kezdtem el önteni az apró figuráimat, amelyeknek a mérethatárait a kényszer határozta meg, s amelyeknek - úgy érzem - az értékét, a jelentőségét nem befolyásolja az, hogy kicsik. Egy év múlva kissé oldódott a kilátástalan helyzet: 1980-ban helyet kaptam a Művészeti Alap kollektív műtermében, és gyakorlatilag itt kezdődik a komolyabb, az alkotó munkával jellemezhető etap. Gyermekünk született, volt hol dolgoznom, és lassan már feladatokat is kaptam. 92 �93 �- H o g y lá t t a d in d u lá s o d id e jé n , 19 8 0 -b a n a k o rtá rs m a g ya r m ű v é s z e - tet, s ez e n b e lü l a sz o b rá sz a to t ? M ily e n k ö v e tk e z te té s e k e t, ta n u lsá g o k a t fo g a lm a z tá l m eg , és m ily e n p ro g ra m o t d o lg o z tá l k i m a g a d n a k ? - A magyar szobrászat - megmondom őszintén - nem nagyon befolyásolta elképzeléseimet, illetve említettem Borsos Miklós nevét, akinek művei hatottak rám, de ez közvetlen, és ezért felületes hatás volt. Párizsban láthattam Brancusi szobrait, és megismerkedtem H e n r y M o o re munkásságával is. Ezek a mesterek adtak nagy lökést, de esetükben nem szimpla átvételről van szó, hanem inkább a szemléleti rokonság felleléséről. A szobraim jellegzetes vonásainak kialakulásához - a szobrászat mellett - egy másik műfaj is hozzájárult; megismerkedtem egy keramikussal és elkezdtem maroknyi méretű porcelánfejeket formázgatni. Megütögettem ezeket a fejeket jobbról-balról, és így nagyon érdekesen deformálódtak a formák. A kicsiny szobrocskák végül modellekké váltak, e torz porcelán plasztikákat később nagyobb méretben megfaragtam márványból is. A budapesti ferencvárosi pincetárlat kiállítótermében 1981ben kerültek ezek a művek összegyűjtve, nyilvánosság elé. - N e k e r ü ljü k m e g az e lő b b i k é rd é s t. E z e n d e fo r m á lt fe je k a lk o tó ja a m a g y a r szo b rá sz a tb a n k it tart o ly a n m estern ek , a k i p é ld á t a d , a k i m e g ta n u lh a tó és m e g ta n u la n d ó v ív m á n y o k m e g te re m tő je ? - Nekünk azt tanították, hogy M e d g y e s s y F e r e n c a magyar szobrászatban az atyaúristen, de megítélésem szerint ez a vélekedés túlzó és káros. A századforduló szobrásznemzedékének több tagja - így S tr ó b l A la jo s , Z a la G y ö r g y vagy L ig e t i M ik ló s - zseniális, roppant nagy művész volt, és róluk ma már mégiscsak keveset beszélünk. Ügy vélem, hogy Medgyessy szobrászatának túlhangsúlyozása, és különösen a Medgyessy-követők tevékenysége tévútra vitte szobrászatunkat. Persze ennek a tételnek meggyőzőbb kifejtéséhez, megvitatásához nagyobb térre, több időre lenne szükség. - 1980 ó ta g y a k ra n szerepelnek m ű v e id a k iá llítá s o k o n . - Igen, csaknem minden évben volt önálló jelentkezésem, de nem változatlan anyaggal. Elég sokat dolgozom, és a kiállításokon mindig új anyagot mutatok be. 1981 után abbahagytam a nyomott fejeket, elkezdtem közeledni a figurákhoz, és azóta is az egy-egy alakkal megragadható kifejezés, jelentés és az alakok csoportjának szobrászi kimunkálása foglalkoztat. - V o lt m á r le h e t ő s é g e d n a g y, s z a b a d té rb e n e lh e ly e z e tt s z o b ro k a t is csin á ln i. 1982-ben itt, Budapesten volt egy nagy munkám, az Ajtósi Dürer-sorban álló MSZMP Politikai Főiskola épületének homlokzatára csináltam három előtetőt. A méreteire jellemző, hogy összesen hetven méter hosszúságú fríz ez. Másfél évig dolgoztam rajta. Befejezése óta folyamatosan kapom a megbízásokat; volt egy belső térbe került domborművem, szintén itt, Budapesten; Kiskőrösre tavaly készítettem egy portrét a Petőfi-szülőház mellé, s az idei évre is van feladatom: Nagykanizsára tervezek egy kútfigurát. És meghívtak Salgótarjánba is, ahol a városi tanács székházát majdan díszítő domborműre kiírt pályázaton veszek részt. - V a g y is e lm o n d h a to d m ost m á r, h o g y so k a t fo g la lk o z ta to tt szo b rász - v a g y , és a s ik e r e k , az e lis m e r é s e k sem k e r ü lle k e l. Örülök az elismeréseknek, mert ezeket a munkáimmal érdemeltem ki. Több országos kiállítás rangos díját kaptam meg az elmúlt években - így Salgótar- 94 �jánban, Szegeden, Debrecenben és Pécsett, a kisplasztikai biennálén - , és elnyertem 1985-ben a Derkovits-ösztöndíjat is, ami azon túl, hogy szakmai rangot jelent, egyben bizonyos fokú anyagi biztonságot is ad. - Ezeken a k iá llítá s o k o n és p á ly á z a to k o n a z o n b a n n em csa k s z o b r a id s z e re p e ln e k , h a n em r a jz a id is. R a jz a id n e m v á z la to k , é s n em is a s z o b rászi te v é k e n y s é g m e llé k te r m é k e i. - Nem, nem, teljesen önálló alkotások. Vannak olyan időszakok, amikor csak rajzolok, és vannak olyanok, amikor csak szobrokkal foglalkozom. És aztán a szobrok és a rajzok általában együtt jelennek meg a tárlatokon. Így volt ez a tavalyi Dorottya utcai kiállítóteremben bemutatott kollekcióban is: a kisplasztikák mellett nagyméretű szénrajzaim is közönség elé kerültek, és így együtt - úgy érzem - egészen különleges hatást fejthetett ki ez az anyag. - E d d i g i b e s z é lg e té sü n k so rá n a k r ó n ik á t rö g z ítettü k , az e s e m é n y e k lá n co latát, é s fé n y d e r ü lt az a lk o tó i k ö rn y e z e t s z e re p lő ir e é s fo n to s a b b tén y e z ő ire is. E z u tá n fo n to s le n n e m ég a r r ó l szót e jte n i, h o g y m ily e n m o n d a n d ó t fo g a lm a z o l m e g s z o b r a id d a l. I lle t v e fo g a lm a z z u k m eg ú g y a k é r d é s t, h o g y a lk o tá s a id tra g ik u s a la p h a n g já n a k , m é ly d rá m a isá g á n a k m ik a g y ö k e r e i? - Gyermekkorom óta bennem van az a fojtó érzés, amit a lekötözött, megkínzott, megnyomorított emberek megmintázásával próbálok megjeleníteni, kifejezni. Az alaphelyzet: a cselekvési lehetőségében meggátolt ember küzd a korlátai ellen. Ennek forrása személyes tapasztalat, megélt élmény. A főiskola elvégzése után sokáig a saját bőrömön tapasztaltam a bezártságot, a tehetetlenséget, a lehetetlen körülményeket. Tulajdonképpen ma is nagyon gátol az, hogy nincs önálló műtermem, ahol zavartalanul, nyugodtan dolgozhatok, és úgy tűnik, ezt a nehéz problémát egyhamar nem tudom megoldani. Ez a hétköznapi, személyes dilemma többszörös áttételeken keresztül, de ott munkál például a K i e z az e m b e r ? , vagy a H a e lm o z d u l a le p e l című plasztikámban is. - H o g y a n le h e t m in d ig ú j sz o b ro k a t k it a lá ln i? A r r a g o n d o lo k , h o g y v a n n a k b iz o n y o s m űf o rm á k - a p o rtré , a fig u r a , a fig u ra c s o p o rt - , s e z e k m eg sz o k o tt m e g je le n é s i fo rm á já t, k á n o n já t n e h é z e lv e tn i. N á la d m ég is fe lle lh e t ő az a tö r e k v é s , h o g y a k o n v e n c io n á lis fo rm á k a t e lv e t e d , m e g k e r ü lö d , ille t v e m ó d o s íto d . Í g y a la k u lta k to rz zá m á r a k e z d e t i p o rt- rék , és íg y a la k u ln a k b o n y o lu lt té r i re n d s z e r e k k é , k ü lö n le g e s tö rté n é se k fu rc sa , s z ín p a d i je le n e t e iv é a s z o b o rc s o p o rto k te re i. E z tu d a to s tö r e k v é s , v a g y a m e g je le n íte tt ta rta lm i k é r d é s e k s u g a lljá k , m in te g y k é n y s z e r ítik a v á lto z ta tá so k a t, s v é g s ő so ro n ö sztö n ösen a la k u ln a k k i a k o m p o z íc ió k ? - Ezt szavakban nem nagyon tudom elmondani, megmagyarázni, inkább megcsinálom. Persze vannak itt olyan feladatok, amelyeknek megoldására tudatosan törekszem. Ilyen például a sima felület és a drapéria közötti feszültség megteremtése. Talán ebből adódnak azok a befogadó által is átérezhető feszültségek, amelyek meghatározzák e művek kissé borongós atmoszféráját. Vagy a rusztikus felületek és a drapériával bevont felületek viszonya . . . Vagy a drapéria felrakása a testre, a szabadon hagyott és a bevont testrészek aránya . . . Ez olyan program, szakmai kérdéskör, minek még nem vagyok a végén, és amire egyszerűen nem lehet recepteket adni. Tulajdonképpen minden szobor új és új felfedezések felé visz. 95 �- S z o b ra id n a k e z m ég csak a fo r m a i m e g k ö z e líté s e . J o b b a n iz g a tn a az, h o g y m it je le z n e k , m it je le n t e n e k a lesz ú rt b á b u fo r m á k a s z é p e n m e g m in tázo tt a la k o k tá rsasá gáb an , v a g y m it h o rd o z n a k az a lk o tó s z á n d é k a sz erin t a ra jz o k b á b u k é n t e l ő tü n e d e z ő , m eg k ö tö z ö tt e m b e r a la k ja i? - Ez is a tehetetlenségi érzés tükrözése. Úgy érzem, hogy meg van kötözve az ember, nem tud vagy csak nagyon kicsiket tud lépni. Nehezen tájékozódhat, és ha ez nem adatik meg, akkor egy idő után már a tájékozódás megadott lehetősége sem ér semmit. Ha nagy, tág távlatból vizsgálom, akkor azt látom, hogy az ember tulajdonképpen le van szúrva egy helyre, és onnan aztán se jobbra, se balra nem mozdulhat. Ez szorosan összefügg a másik fő problémával: az erős legyőzi a gyengét. Klasszikus, vagy ha mélyebbre nézünk vissza, bibliai eredetű a kérdésfelvetés, de érvényessége, a jelentéskor mit sem változott. No de ezek a dilemmák már a filozófia tartományaiba vezetnek, és én szobrász vagyok. - H a k a p n á l h á ro m m illió n ál m eg? fo rin to t m o n u m en tá lis s z o b o rra , m it c sin á l- - Lenne néhány ötletem. Most egyébként is nagy szobrokat fogok csinálni, megrendelés nélkül, saját erőmből. Szoborcsoportozatot: az É r in t é s című kompozíció nagy változatát és a lekötözött embereket szeretném elkészíteni. - M e g ra g a d o tt-e e g y -e g y té r , a h o v á sz o b ro t s z e re tté l v o ln a te r v e z n i? - Két ilyen hely van. Salgótarjánban, a templom alatti nagy betonfalra eg y frízt szeretnék tervezni. A másik elgondolásom az, hogy itt, a Városligetben, a Vajdahunyadvár mögött van egy kis térség, és erre a térségre egy másfél méteres bronzfigurámat állítanám fel. - H o g y k é s z ü ln e k a s z o b r a id ? - Általában én öntöm őket. Viaszból vagy gipszből csinálom a mintát, és kiöntöm. A viaszöntés azért jó technika, mert nincs lehetetlen, mindent meg lehet valósítani, amit az ember elgondol. - M ily e n a n y a g i h á ttér k e ll e g y k iá llít á s i a n ya g e lk é s z íté s é h e z , k iö n té - sé h e z ? - Egy-egy szobor nem is olyan drága, de ha az öntés feltételeinek megteremtését, a műhelyt, a kemencét, és az alapanyagokat, a bronzot vesszük sorra, akkor végül meglehetősen szép summa kerekedik ki. Nagyon szeretek önteni, mert közben érzem azt, hogy alakítom az anyagot. Amikor beöntöm a bronzot, az roppant csodálatos - pedig ez csak egy technikai fázis -, szóval folyik a bronz és tudod, hogy abból az lesz, amit te akarsz, amit te elterveztél. Ez fantasztikus, jó és szép érzés. Még a rajzolás sem ad ennyi izgalmat. - T e r v e id va n n a k ? - Vannak terveim, és szerencsére most munkám is van. Műtermem ugyan egyelőre nincs, és kicsit úgy érzem, hogy mint a figuráim, én is le vagyok, meg vagyok kötözve. Na persze, ez csak úgy képletesen értendő. És ugyanígy képletesen mondom: a szobraimmal végül is el-elrugaszkodom, elszabadulok ettől a béklyótól. - K ö sz ö n ö m a b esz élg eté st. W EHNER TIBOR 96 �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. SZERZŐI Főszerkesztő: PRA ZN O VSZKY M IH ÁLY A rad i N ó ra művészettörténész (Bp.); grafikusművész (Salgótarján) ; E n d r ő d i S z a b ó E r n ő költő (Bp.); Fr i e d I s t v á n irod.-tört. (Bp.) ; G é c z i J á n o s , az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára (Salgótarján); G y ő r i L á s z ló költő (Bp.); K e r e s z t u r y D e z s ő író (Bp.); K ő r ö s s i P . J ó z s e f költő (Bp.); K u lin F e r e n c irod.-tört. (Bp.); O n a g y Z o lt á n ír ó (Esztergom); P e t r ő c z i É v a költő (Bp.); S e r fő z ő S i m o n költő (Miskolc); S im o r A n d r á s költő (Bp.); S p e i d l Z o lt á n újságíró (Salgótarján); S ü m e g i G y ö r g y műv.tört. (Bp.); V a lk ó A n t a l költő (Bp.); V a r g a I m r e költő (Bp.); W ehner T i b o r műv.-tört. (Bp.); Z o n d a T a m á s költő (Bp.); V o j te c h K o n d r ó t költő (Pozsony, Csehszlovákia). C z in k e A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r . H o r v á t h Is tv á n A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C s ík P á l D r . F a n c s ik Já n o s F ü z e s i Is tv á n D r. K a p ro s M á rta D r. N é m e th Já n o s Istv á n D r . T a m á s k o v ic s N á n d o r V in c z e Já n o s A SZER KESZTŐ SÉG T A G JA I: D r . B a c s k ó P iro s k a C z in k e F e r e n c K ovács Anna T ó t h E le m é r P á l J ó z s e f sz erk esz tő F eren c Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: K e le m e n G á b o r igazgató. 8 7 . 4 6 2 1 1 N . S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IS S N : 0555-8867. Index: 25-925. �Ara: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/842fd1c3b96b196f10d70fd7ae471101.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fa182e9f00d6931db01bed8a3e874435.pdf af5ffb349f69483116d026e16c668988 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 160 ÉVE SZÜLETETT MADÁCH IMRE 100 ÉVE MUTATTÁK BE AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁT 1 KERÉNYI FERENC : Mérlegen a Madách-kutatás 27 SŐTÉR ISTVÁN: A nógrádi Madách 10 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Egy vonás a politikus Madách arcképéhez 49 SZABÓ KÁROLY: Férfi és nő. Madách Imre és Veres Pálné 53 KELÉNYI ISTVÁN: Dramaturgiai problémakörök a Tragédia körül 41 KARÁCSONDI IMRE: Madách és a szülőföld 34 P. SZABÓ ER N Ő : Madáchi pillanatok �1983-ban ü n n ep e ljü k M adách Im re szü letésének 160., A z em b er tra g é d iá ­ ja b e m u ta tá sá n a k 100. évfordulóját. E n n ek jegyében az elm últ év végén em lékbizottság a lak u lt. 1983. ja n u á r 17-én D evcsics M iklós, N ógrád m e ­ gye T an ácsa és a M adách-em lékb izottság elnöke sa jtó tá jék o z ta tó t ta r ­ to tt a Fészek k lu b b a n . A sajtó k ép ­ viselőivel és a m e g h ív o ttak k al ism er­ te tte az em lékév kiem elkedő ese­ m ényeit. J a n u á r 21-én M adách szü letésn ap ­ já t gazdag rend ezv én y so ro zattal ü n ­ n ep elte N ógrád m egye. A N ógrádi S án dor M úzeum ban k iá llítás n y ílt dr. Szabó József egyedülálló M adáchg y űjtem ényéből. A József A ttila M ű­ velődési K özpontban a T rag éd ia il­ lu sz trác ió it á llíto ttá k ki. A központi em lék ü n n ep ség re a József A ttila M ű­ velődési K özpont színházterm ében k e­ rü lt sor. Beszédet m o n d o tt S őtér Is t­ v án író, akadém ik u s, a M agyar T u ­ dom ányos A kadém ia iro d alo m tu d o ­ m án yi intézetén ek igazgatója. (E lőadá­ sá t e sz ám u n k b an te lje s te rje d e lm é ­ ben közöljük.). Az ünnepség k e re té ­ ben n y ú jto ttá k á t a M adách-kultusz áp o lásá ért adom ányozható M adáche m lé k p la k ette t dr. Belitzky Já n o s tö r­ ténésznek, R ánki György zeneszerző­ nek, id. Szabó Istv á n szobrászm űvész­ nek, dr. Szabó József m uzeológusnak. H ubai M iklós író, a M agyar Író k Szö­ vetségének elnöke firenzei elfo g lalt­ sága m ia tt nem v eh e tte á t szem élye­ sen az em lék p lak e ttet. A d íszü n n ep ­ séghez k ü ld ö tt tá v ira tá t felolvasták. Ezt követően k io szto tták a M adáchp ály ázat d íja it. A z irodalm i k ateg ó ­ riá b a n a zsűri ja v a sla ta a la p já n el­ ső d íja t nem a d ta k ki. M ásodik d í­ ja t k ap o tt ENDRŐDI SZABÓ ERNŐ költő, h a rm a d ik d íja t (m egosztva) SZENTI ERNŐ költő és ONAGY ZOLTÁN író. T an u lm án y , szociográ­ fia k a te g ó riá b a n : I. d íj: P raznovszky M ihály m uzeológus; II. d íj: (m egoszt­ v a): D érczy P é te r és K iss Gy. C saba; III. d íj: L áng Istv án . (A zsüri ta g ja i v o ltak : Nagy G ásp ár költő, Ö rdögh S zilveszter író, dr. K erényi F eren c irod alo m tö rtén ész, Végh M iklós a P alócföld főszerkesztője, P ál József a P alócföld szerkesztője.) Az em lék ü n n ep ség z á ró a k k o rd ja ­ k é n t a, M adách S zínház m űvészei k e­ resztm etszetet m u ta tta k be Az em ber trag é d iájáb ó l, L engyel G yörgy re n d e ­ zésében. Az est m űsorközlője K ovács P. Jó ­ zsef volt. 1983. ja n u á r 29-én a T IT salgó­ ta rjá n i szék h ázáb an tudom ányos ta ­ nácskozást és előadói k o n feren ciát ta rto tta k a M a d ác h -k u ta tá s leg ú jab b eredm ény eirő l. E lőadók: d r. M ezei J ó ­ zsef tanszékvezető egyetem i ta n ár, dr. Szabad G yörgy ak ad ém ik u s, egye­ tem i ta n á r, dr. Radó György M adách ku tató , dr. K erén y i F eren c irodalom történész. Az elő ad áso k at v ita kö­ vette. B efejezésül a résztvevők m e g tek in t­ h ették N ém eth A n tal 1944-ben k é ­ szült M adách cím ű já té k film jé t, T í­ m á r Józseffel és Szörényi É vával a főszerepben. A N ó g rá d m e g y e i T a n á c s V. B . m ű v e lő d é s i o s z tá ly á n a k la p ja . F ő s z e rk e s z tő : V égh M iklós. S z e rk e s z tő s é g : 3100 S a lg ó ta r já n , A r a n y J á n o s ú t 21. T e le fo n : 14-386. K ia d ja : a N ó g rá d m e g y e i L a p k ia d ó V á lla la t. F e le lő s k ia d ó : B á lin t T a m á s ig a z ­ g a tó . T e rje s z ti a m a g y a r p o sta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k é z b e sí tő k ­ n él, a p o s ta h írla p ü z le te ib e n é s a K ö z p o n ti H írla p I ro d á n á l (K H I, B u d a p e st, V.. J ó ­ z s e f n á d o r t é r 1. sz ám . P o s ta c ím : 1900 B u d a p e st) K ö z v e tle n ü l v a g y p o sta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a K H I 215-961 62 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y esszám á r a 12 F t, elő fiz e té si d íj fé l é v r e 36, eg y é v r e 72 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ira to k a t é s r a j ­ z o k a t n e m ő r z ü n k m eg é s n em k ü ld ü n k vissza. ISS L 0555-8867 In d e x : 25-925 K é sz ü lt a N ó g rá d m e g y e i N y o m d a ip a ri V á lla la t s a lg ó ta rjá n i te le p é n , 5,6 (A/5) ív te rje d e le m b e n . F . v . : K e le m e n G á b o r ig a zg ató . 83.28875 N. S. 1000 p é ld á n y b a n �Mérlegen a Madách-kutatás Van-e M adách-legenda? Kérdeztem ezt — a k u tatás helyzetét m érle­ gelve — 1971-ben, tizenkét esztendeje, a K ritika című folyóirat áprilisi számában. A válasz akkor sajnosan és többszörösen” igen volt. Azóta m egültük a költő születésének 150. évfordulóját (1973-ban), m ajd újabb évtized rakódott le az időben és 1983 ism ét ünnepekkel szolgál: Madách születésének 160. és A z em ber tragédiája színpadi bem utatójának 100. évfordulójával. A Palócföld szerkesztősége m ost a rra kért, szem besíte­ ném — ak á r a szó szerinti felidézés pontosságával — akkori m egállapí­ tásaim at, vélem ényem et a M adách-kutatás m ai helyzetével. „Az utóbbi évek kutatásai alapvető m ódszertani és szemléleti válto­ zást eredm ényeztek.” — Ha vázlatosan akarnán k szakaszolni az elm últ negyedszázadot, azt m ondhatnánk: az 1960-as évek valóban az újrafelfe­ dezés és a gyökeres szemléleti fordulat esztendei voltak. Szükségszerű visszahatásaként M adách dogm atikus m egítélésének, a Tragédia letil­ tásának. Ez leh etett az oka, hogy 1964, a költő halálának centenárium a —, m eglehetős ellentétben a m agyar évfordulós gyakorlattal — komoly tudom ányos eredm ényeket is hozott és a figyelem nem lankadt az ünnep m últával sem. Az igazi fordulatot két, egym ástól függetlenül folytatott és nagyjából egyidőben befejezett k utatás jelentette. K rizsán László 1965 elején ad ta ki B alassagyarm aton, m úzeum i füzetként nagyhatású forrásgyűjtem ényét, D okum entum ok Madách Im re élettörténetéhez cí­ men. Szabad G yörgy könyve, korszakm onográfiája csak 1967-ben jelent meg ugyan (Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860—1861.), de aka­ dém iai doktori disszertáció lévén, a szakm ai köztudatba m ár az évfor­ duló évében bekerült. K rizsán az életpálya egészére, Szabad a válasz­ to tt időszakaszra, de az országos politikába ágyazva tu d ta bizonyítani, hogy a csesztvei és sztregovai rem ete legendája nem tényeken alapul, helyette a korában élő és tevékenykedő forradalm i főbiztos és az or­ szággyűlési követ valós p o rtré já t vázolták. Érdekes és jellem ző módon vita a közölt s feldolgozott dokum entum okkal nem folyt — inkább el­ h allg atták az új eredm ényeket m indazok, akik szellemi restségből vagy egyéb okból ragaszkodtak a régi. m egcáfolt M adách-képhez. Fontos tudom ánytörténeti mozzanat, hogy az évforduló táján m egje­ lentek további m űvek is, egy-egy részterület kutatási eredm ényeit, vagy az addigi ism ereteket összegezők. A teljesség igénye n é lk ü l: Ba ­ ra nyi Im re a fiatal M adách gondolatvilágát rekonstruálta, W aldapfel József M adách és az utópista F ourier szellemi kapcsolatát vizsgálta, Ma­ gyar Bálint színháztörténeti vázlatot adott, Radó G yörgy 1964 és 1973 között a T ragédia fordításait gyűjtötte össze és elemezte, a kolozsvári K ántor Lajos a drám ai költem ény százéves utóéletét tek in tette át. El­ készült Sőtér István kism onográfiája is (Á lom a történelem ről, Bp. 1965.); legfontosabb segédkönyvünk, ha M adáchról beszélünk. Az 1970-es évek ehhez képest kevesebb látványos eredm énnyel szol­ �gáltak. A nnál több apróm unkával, am elyek zöme — m egint csak szük­ ségszerű m ódon — a legkevésbé ism ert életszakaszhoz, az 1850-es évek­ hez kapcsolódott. K özgyűjtem énybe került és m egjelent a M adách-család osztályegysége 1850-ből, anyagi helyzetük teljes rajzával; tovább gyűltek az adalékok Madách fogsága ügyében; sokkal gyarapodtak is­ m ereteink a költő nógrádi kortársairól, barátairól. Egyéni hangú, össze­ téveszthetetlen m onográfia is esik ezekre az évekre, M ezei József köny­ ve; Madách (Bp. 1977.) Az évtized összegezésének a H orváth K ároly szerkesztette Madách-tanu lm á n yo k című kötet tekinthető, am ely eredetileg 1973-ra, a 150. szü­ letésnapra készült, de a hosszú nyom dai átfu tás m iatt csak a 155-re jelent meg, 1978-ban. Anyaga jellegzetesen átm eneti képet m u tat: for­ rásközlés és feldolgozás, m űelemzés és családtörténet található benne egym ás mellett. „Nincs m űveinek kritik ai kiadása, tüzetes, m arxista szellemű életrajza, A z em ber tragédiájának napjainkig terjedő s z ín h á z tö rté n e te ...” Az 1971es hiánylista — sajnos — m áig is tételesen időszerű. Mindez persze nem csak a ku tatók szorgalm ának vagy restségének kérdése. Egyetlen bizonyító példát erre! N ém eth A ntal 1933-ban feldolgozta és m egjelen­ te tte A z em ber tragédiája színháztörténetének első ötven évéről készült k rónikáját. A lapm ű ez a javából, m a és a jövőben is nélkülözhetetlen. Nem m ondhatjuk azonban: sem m i dolgunk ezzel a fél évszázaddal, m ert N ém eth A ntal m ár feldolgozta. Azóta újabb régi előadásokról tu d u n k és am ire neki nem ju to tt ideje, lehetősége, az továbbra is v árat m agára: kézbe kellene venni a ham burgi, bécsi stb. színházak rendező­ példányait; képesújságokból, díszlettervekből, jelm ezvázlatokból idézhet­ nénk m eg a régi előadásokat. Mindez összehangolt, többhelyütt folyó k u tatáso k at feltételez — egy olyan területen, am elyről jó, összefoglaló m unkánk van! A jelenség nem rendkívüli, hanem term észetes: a tudo­ m ány továbblépésének hétköznapi, elemi igénye. De eredm ényeket, m eg­ levő k u tatáso k at m egkerülni, tudom ásul venni, m int az 1964 óta tö rtén t g yakran a közéleti M adách-arckép ügyében, pazarlás, hiba a súlyosab­ bak közül. A hiánylista dacára, az 1980-as évek a nagy, összegező vállalkozások évtizedének ígérkeznek. A d erűlátást nem a tervek és kutatói szándé­ kok összessége indokolja. Hanem az elkészült vagy m unkában levő ki­ adványok — s valam ennyi Nógrád m egye kiadásában. Van közöttük életrajzi kronológia (Radó Györgytől), régvárt bibliográfia (Kozocsa Sán­ dor összeállításában), levéltári iratközlés (Leblancné Kelem en M ária szerkesztésében). V árhatóan ez az évtized meghozza a Tragédia szö­ vegének k ritik ai kiadását is, am elyet fordítók, dram aturgok, irodalom és színháztudósok éppúgy nem nélkülözhetnek m indennapi m unkájuk során, m int a közm űvelődésben dolgozók, az irodalom tanárok, tankönyv­ írók, antológiaszerkesztők. Őszintén meg kell azonban m ondanunk, hogy könyvkiadásunk jelenlegi helyzetében nem szám olhatunk a teljes életm ű szöveggondozott, jegyzetelt kiadásával, am ely legalább kilenc vaskos kö­ tetet igényelne. Nincs is rá égetően szükség. A bizonytalan időrendű versek, a fiatalkori drám ák, a feljegyzések a k utatók és az érdeklődők szám ára fellelhetők Halász G ábor 1942. évi összkiadásában. A főmű, a T ragédia m ellett M adách levelezése v ár újbóli kiadásra, m ert 1959 óta itt tö rtén t m eg leginkább az ism ert anyag gyarapodása. „R eform tankönyveinkben m a h ét év u tán is a régi, babonává cáfolt m egállapítás szerepel.” — Ez a m ondat 1971-ben M adáchnak az 1948— �49-es polgári forradalom és nem zeti szabadságharc alatti szerepére vo­ natkozik. De leírh atju k m a is, 19 esztendőre helyesbítve az évek azóta eltelt sorát, a lényegen m it sem változtatva. Az előttünk fekvő és sokat v itato tt gim názium i tankönyv (Irodalom a gim názium II. osztálya szá­ m ára, 1980.) igazolja, hogy ezen a téren egyenesen visszalépésről be­ szélhetünk. Szegedy-M aszák M ihály M adách-fejezete (368—407) te rje ­ delm ében elégségesnek tűnik a tankönyv arán y ait tekintve. T artalm ában m ár kevésbé. E zúttal mégsem a Tragédia-felfogás és -értelm ezés m ilyen­ ségét firtatju k , azt elfogadjuk a tudom ányosan m egalapozott, lehetséges m agyarázatok egyikének. Pusztán a tárgyi tévedésekre szorítkozunk. Madách Gáspár Rim ay Jánosnak nem csak b arátja, hanem unokaöccse is volt. A T ragédia költőjének édesanyja, M ajthényi Anna sohasem volt bárónő. M adách forradalom alatti szerepléséről a teljes m ondatot idéz­ zük: ,,Súlyos szívbaja rem eteségre kényszerítette, s így nem vehetett részt a fegyveres harcban. .. ” Hogyan is szól ezzel szemben Nógrád várm egye forradalm i választm ányának 1848. július 21-i jegyzőkönyve? A B aja felé ú tn ak indítandó nem zetőregységgel „főbiztos beteges álla­ pota m ellett is m agát elm enetelre felajánlván”, csak azért m arad t o tt­ hon, m ert a következő hadügym iniszteri rendelet kisebb egység kül­ dését irányozta elő. A levéltári adatra, am elyet K rizsán László 1964-ben közölt, szó szerint rím el vissza M adách Pál m agánlevele: . . . . . holott a m egye őt felm entette —, de ő önként felajánlkozott a k k o r... ” Rákóczy Jánosnak, Kossuth rejtegetett titk á rán a k álneve volt a Rakovecz; ket­ tős családnevűnek, m agyarosítottnak feltüntetni tévedés. Hogy nem a tankönyvíró tollhibáiról vagy az újabb kutatások ism e­ retének hiányáról van szó, hanem következetesen továbbvitt elvekről, elárulja az utolsó alfejezet m egerősítő cím e: „M adách utolsó m űvei, po­ litikai szereplése” — m intha bizony M adách csak 1861-ben politizált volna aktívan. A tanuló a pesti egyetem i évek u tá n egy szót sem talál a megyei közéletről, M adách centralista felfogásáról, sőt arról sem. hol élt a költő egyáltalán? „Az em ber tragédiája idegen nyelveken olvasm ányként és színpadi pá­ lyafutása során is egyre gyakrabban lépi át az országhatárokat.” — Az 1960-as években m egkezdődött folyam at folytatódott. A ta rtu i észt és a minszki orosz nyelvű T ragédia-előadást — vendégjátékokon — a buda­ pesti színházi közönség is láth atta. A grozniji produkcióról kevesebbet tudunk. Ami az új fordításokat és idegen nyelvű kiadásokat illeti, kö­ zöttük k ét világnyelv is található, a spanyol és a portugál. M indkettő újabb százm illiókkal bővíti a Tragédia lehetséges olvasóinak körét. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy van a Tragédia színháztörténe­ tében néhány fehér folt, am elynek eltüntetése a m agyar k u ltú ra első­ rendű érdeke. Román nyelven, hivatásos színház még nem játszotta M adách m űvét, ugyanígy m indm áig késik a bolgár ősbem utató is. Az N DK -ban a rostocki színház az 1960-as évek elején felvette ugyan m ű­ sortervébe a T ragédiát, de bem utatóig nem ju to ttak el. Ném et nyelvte­ rületen még m indig kísért a „m agyar F aust” legendája és nyilván a hitleri Ném etország előadásai (1937,: H am burg; 1939 : Berlin, 1940 : F ran k fu rt am Main) is óvatosságra intik az illetékeseket. R em ekm ű­ vek k isajátítása és m egham isítása ellen viszont — vélem ényünk sze­ rin t — egyféleképpen lehet védekezni: nyílt eszmecserével, a valós vagy vélt akadályok elhárításával és helyesen értelm ezett jó előadások lét­ rehozásával. Ezt m u tatja a Nemzeti Színház 1970-es, nagy sikerű vendég­ játék a B erlinben és Lipcsében. 3 �R ánki G yörgy M adách-operája sem m aradt társtalan. Peter Michael Hamel m üncheni zeneszerző 1980-ban fejezte be „Ein M enschentraum ” cím ű operáját, am elyben Madách halálos ágyán — anyja és Pál b arátja társaságában — álm odja végig az em beriség történetét. A dalm űvet a kasseli operaház (NSZK) 1981-ben m u tatta be és valószínűleg ezidén is m űsorán tartja. Végül — m ost m ár 1971-es hivatkozási alap nélkül — arról, milyen szerepet vállalt Nógrád m egye a M adách-kultusz élesztésében. Nagyrészt a szűkebb p átriának köszönhető, hogy az 1964-es évforduló lendülete m egm aradt, eredm ényei további szintézisek szám ára összegeződtek. A m egyetörténet, a két városm onográfia (Salgótarján és B alassagyarm at), a múzeum i évkönyvek, levéltári kiadványok sora kinevelt a megyében élő vagy élt idősebb kutatók mellé (Belitzky János. Szabó Károly. Sza­ bó Béla) egy olyan középnem zedéket (H orváth István, Praznovszky Mi­ hály, Leblancné Kelemen M ária), am elynek tagjai országosan is szá­ m ottevő kutatási eredm ényeket m u tath atn ak fel. A m ásik megyei „gyúj­ tóp o n t” a csesztvei em lékm úzeum volt. Míg Alsósztregován a legutóbbi időkig az 1964-ben készült, szem léletében és tényanyagában m ár akkor sem éppen korszerű kiállítás látható (miközben a M adách-m úzeum K ör­ zeti Irodalm i M úzeumm á m inősült á t . . .) , addig a csesztvei kúria két szobája előbb a N ém eth A ntal-hagyatékkal több helyiségesre bővült, m ajd 1973-tól a tárlókban a közönség olyan dokum entum okat is láth a­ to tt (például Madách rendőri m egfigyelőlapját. m ásolatát Tom pa Mi­ hály A gólyához című verséről, a füleki választási jegyzőkönyvet 1848 nyaráról, a M adách-levéltár forradalm i plakátjainak néhány d arab ját stb.), am elyek még a tudom ány szám ára is itt jelentek meg először a nyilvánosság előtt. A M adách-kutat ás helyzetképe felemás. Friss eredm ények, új szem­ lélet az egyik, régóta húzódó alapvető m unkák, nehezen érvényesülő szem léletváltás az oktatásban és az ism eretterjesztésben a m ásik ol­ dalon. 1983 ne csak a számvetés ünnepe legyen, hanem alkalom és ú jabb lehetőség a rendszeres m unkára, a világ elé lépő m agyar klaszszikus, M adách Im re jobb m egism ertetésének javára. K e ré n y i F eren c 4 �Ú jab b a d a to k M adách Im re főbiztosi tevék en y ség érő l 1846—1848 1964-ben jelent meg a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 9. köteteként K rizsán László összeállításában D okum entum ok Madách Im re élettörté­ netéhez című kiadvány. Az 1973-ban m egjelent publikációk sorában (Ma­ dách Im re születésének 150. évfordulója alkalm ával) m egem lithetjük a Nógrád megyei Múzeumi F üzeteket felváltó Múzeumi Közlemények k ü lönszám át, m elyben újabb M adách Im rére vonatkozó dokum entum okat ad tu n k közre. Az 1983-ban a Nógrád megyei Levéltár kiadásában m eg­ jelenő kötet közel 300 dokum entum ának több m int a fele m ost kerül először az érdeklődők kezébe. Ezekből az eddig kiadatlan dokum entu­ mokból hozunk néhányat jelen összeállításunkban, azzal a céllal, hogy M adách Im re főbiztosi, közéleti tevékenységét próbáljuk m inél jobban m egvilágítani. Az 1846. július 15—-16-i tisztújítás alkalm ával választják főbiztossá. Mi is a főbiztos szerepe, feladata békében, háborúban? A főbiztos gondoskodik a m egye területén tartózkodó, illetve az azon átvonuló katonaság ellátásáról, elszállásolásáról, a katonai szállások, élés­ tára k használható állapotában tartásáról. Nógrád várm egyében négy ka­ tonai éléstár volt (Losonc, Fülek, V adkert, Nagyoroszi), am elyeket köz­ vetlenül külön biztos kezelt, de azok ellenőrzése a főbiztos feladata. Számon ta rtja a katonai bevételeket, kiadásokat, a megyei számvevő se­ gítségével, összeállítja a megyei katonai terh ek évi előirányzatát, elszá­ m olja a hadiadót és intéz m inden egyéb, megyei jogkörbe tartozó k a­ tonai jellegű feladatot (újoncozás lebonyolítása, szökevény katonák fel­ kutatása, n y ilvántartások vezetése stb.). H áború esetén a főbiztos teendője hatványozódik, jelentősége fokozó­ dik. K atonaállítás, nem zetőrség toborzása, a katonák, a nem zetőrök el­ látása élelemmel, fegyverrel, takarm ánnyal m egfelelő m ennyiségben, m i­ nőségben, m eghatározott időre. Ez m ind-m ind olyan feladat, am elyet csak tervszerűen, szervezetten, jó irányító, átgondolt m unkával lehet m egvalósítani. Madách Im re főbiztos m egbízatásának m axim álisan ele­ get te tt —, am int azt a korabeli dokum entum ok tükrözik. (Valam enynyi közölt dokum entum a Nógrád megyei L evéltárban található, így a forrásm egjelölésnél ezt nem tü n tetjü k fel.) 1. A F Ő B I Z T O S T É R Í T É S S E MEG A Z ÓL Y OM VÁRMEGYÉBŐL NÓGRÁD VÁRMEGYÉBE ÉRKEZETT KATONASÁG KÖLTSÉGEIT Balassagyarmat, 1846. augusztus 24. A Nagy Mlgu M. Kir. Htó Tanács f. e. Aug. 4. 31308. Sz. a. Megyénk ebéli felterjesztése folytán, mellyben a Zólyom megyéből össze vonulás végett me­ gyénkbe érkezett katonaságot Zólyom megye által ellátatni kéretik, nevezett 5 �megyének hasonló értelemben lett elutasításáról tudósítván, az eddig for­ dított költségekre nézve, szokott kiegyenlítés eszközlésére utasít. Végzés: Első Alispán, Fő Biztosi és Hadi Fő Adó Szedői hivataloknak ön alkalmazásábul kiadatván, Fő Biztos és hadi fő adószedő Urak egyszersmind oda utasítatnak, hogy Zólyom Megyéből ide érkezett katonaságra fordított minden nemű költségeket felszámítván, azok jegyzékét megtérítésnek Zólyom Megyénél leendő eszközlése végett haladék nélkül terjesszék elő; a NMlgu Htó Tanács megkéretni rendeltetvén, az iránt, hogy azon körülményeket, mellyek a folyó évi mostoha termésnél fogva Megyénk adózó népének sor­ sára nézve, múlt évi helyzetnél is súlyosabb aggodalmakkal töltenek, figye­ lembe véve, a nyomasztóan érzett katona tartás terhének némi enyhítése te­ kintetéből, de osztó igazságnál fogva is a Százados Kapitányi állomást, miután két század kormányzó külömben is megyénk által ellátott katonaság kor­ mányzására felesleges szomszéd Ns. Zólyom megyébe által tétetni, ’s ezen Me­ gyénk adózóit az általuk külömben is szükségtelenül viselt teher alól felmen­ tetni méltóztassék. Kiadta Fő Jegyző Friedeczky Lajos (Nógrád Várm egye Nemesi Közgyűlésének iratai 2611/1846. szám, a 296/1847. sz. ak tában ) 2. MADÁCH IMRE FŐBIZTOS VÉLEMÉNYE A LOSONCI KATONAI KÓRHÁZ ÁLLAPOTÁRÓL Balassagyarmat, 1846. augustus 29. Madách Imre Fő Biztos a losonczi katonai kórház rossz karban létéről je­ lentést tesz, s minthogy építése idő rövidsége végett nem eszközölhető, oda vélekedik, hogy legalább a szükséges anyagok még ez ősszel fuvaroztassa­ nak össze. Végzés: A köz munkák felosztásával munkálandó választmányhoz tekintet­ be vétel végett utasítatik. (Nógrád V árm egye Nemesi Közgyűlésének iratai, jegyzőkönyvek 2879 1846. szám ) 3. FŐBIZTOSI TUDÓSÍTÁS SZÖKEVÉNY KATONA ÜGYÉBEN Balassagyarmat, 1847. január 11. Tiszti tudósítás 1845-ik évi 2498-ik számú végzésre. Alóliírott Vancsó János Szinóbányai lakosnak, fia — Csány Jósef szöke­ vény katonának megfogatásáért járó díj kifizetése eránt a T. N. Megyéhez nyújtott folyamodására, 1845-ik évi 2498. sz. alatti rendelést illetőleg hivata­ losan jelentem, hogy a nevezett folyamodó a Buda Kerületi Orsz. Fő Biz­ tosi hivatal utalványa mellett, Serémy Antal Fő Hadi Adó Szedő Úr által kifizettetett. Költ BGyarmat 1847-ig év Jan. hó 11-én. Madách Imre Fő Biztos (Nógrád V árm egye Nemesi Közgyűlésének iratai 608 1847. sz á m ) 4. MADÁCH IMRE FŐBIZTOS IGAZOLJA A NAGYOROSZIBAN LÉVŐ TI S Z T I S Z ÁL L Á S O K K I J A V Í T Á S Á T Balassagyarmat. 1847. január 11. Alulírott alássan ’s egyszersmind hivatalosan is jelenten, hogy az 1846-ik Év őszi kijelölt igazításokat ’s újításokat az Oroszi Tiszti Szállás Házak kö­ rül az illető mester emberekkel előleges alku mellett miután elkészítettem, s 6 �végeztettem a mester embereket a kijelelt 110 ft 24 xr száztíz forint és h u­ szon négy krajtzárokkal pengő pénznek ön igazoló ’s ide tsatolt nyugtatványaik mellett e következendő módon fizettem ki: jelesül Az A A A Az A B C D E betű betű betű betű betű kőmíves bizonyítása szerént asztalos bizonyítása szerént átsi munkáért szerént kováts munkáért ablakos bizonyítása szerént 60 ft. 26 ft. 12 ft. 6 ft. 5 ft. 48 xr. — — 24 xr. 12 xr. Öszvesen így kifizetődött Száztíz forint és huszonnégy krajcárok ezüstben. Költ N. Oroszi Január 5-ig 847. Szabó Lajos rszti Biztos Az itt érintett kiigazítások csakugyan megtörténvén, az azokra fordított költségeket az előlegezettek sorából kihagyandóknak vélem. Költ. B. Gyarmathon 1847. Jan. 11-én. Madách Imre Főbizt. (Nógrád V árm egye Nemesi Közgyűlésének iratai 630/1847. szám ; a Nógrád V árm egye Állandó V álasztm ányának iratai 547/1848. számú a k tá b a n ) 1848. m árcius 15-ét és a m árciusi törvények kihirdetését követően felgyorsulnak a politikai esem ények N ógrádban is. Az 1848. m árcius 24-i balassagyarm ati közgyűlés legfontosabb h a tá ­ rozata „a közrend és a törvényes végrehajtás biztosítása”. Ennek m eg­ valósítására alak u lt bizottságok tevékenységéből látható, hogy a nógrádi ellenzék cselekedni kíván. M adách Im re a 12 tagú „teljes hatalm ú v á­ lasztm ány” (a régi m egyeirányítás fölé em elt forradalm i megyevezetés szerve) és több m ás bizottság tag jak én t vesz részt az esem ényekben — főbiztosi m egbízatásának ellátása m ellett. 5. A TÖRVÉNYJAVASLATOK KIHIRDETÉSÉRE AL AK U L T VÁL A S Z T MÁ NY T AGJ A MADÁCH IMRE Balassagyarmat, 1848. március 25. IS A törvényjavallatok kihirdetése mellett, felvilágosításul szolgáló azon min­ ta, melly végrehajtó tiszti karnak elnökileg kiadatott, a Választmány által is czélszerűnek találtatván, végrehajtó tiszti k ar ahoz alkalmazva, a hirde­ tésnek ’s felvilágosításnak (?) eszközlésére utasítatik. 1848-ik év Mártius 26-án Károlyi János Első Alispán Úr elnöklete alatt Kacskovics Károly, Plachy Sigmond, Madách Imre, Ebetzky Ferencz, Hor­ váth Elek, Farkas Károl, Soóky Andor, Soóky Gábor, Veres Pál, Bende Ist­ ván Urak jelenlétében tartatott teljes hatalmú választmányi üllésben. (Nógrád V árm egye Ideiglenes V álasztm ányának irata i; jegyzőkönyvek 6/ 1848. szám.) Szinte h atárk ő M adách Im re főbiztosi tevékenységének, az 1848-as esem ényekben való részvételének m egítélésében az 1848. április 7-i választm ányi ülés (Ideiglenes Választm. jkv. 69/ 1848. szám), ahol az elnök­ lő alispán bejelenti, hogy „M adách Im re választm ányi tag közben jö tt betegeskedése m iatt nem m unkálkodhatik” ; helyettesítésével a választ­ m ány Thom ka S ándort bízza meg. M egbízatásáról azonban nem mond le, hanem Csesztvéről kapcsolódik be — egészségi állapotától függően — az esem ényekbe, az ügyek intézésébe. 7 �6. A MEGYEI FŐBI ZTOS J A V A S O L J A A VADKERTI KATONATISZTI SZÁLLÁSOK HELYREHOZATALA SORÁN FELMERÜLT KÖLTSÉGEK KIFIZETÉSÉT Csesztve, 1848. május 4. (Belső oldal) A Vadkerti katona tiszti szállásokon, ezekben létező bútorokon és a lo­ vardán. az ezeket megvizsgáló mester emberek által talált hijjánosságoknak elkerülhetetlen helyrehozatalára azon mesterembereknek ide mellékelt á r­ jegyzékekben kitett költségeket kijelelés végett hivatalosan és alázatosan eképpen sorolom elő: 1. Kőművesi munkabér, s az ehez kívántató anyagok ára 36 f 48 x 2. lakatos és kováts munkabér, kívántató anyagok ára 16 f 204 x 3. asztalos munkabére az ehez kívántatokkal ára 29 f 34 x 4. áts munkabére az ehez kívántatokkal anyagok ára 13 f 6 x 5. üveges munkabére az ehez kívántatokkal anyagok ára 6 f 432 X öszvesen 96 f 32 x Kelt Vadkerten, 1848. május 4-én Szecsődy János rbiztos A fent kitett Javítások véleményen szerint is szükségesek lévén, az azok­ ra megkívántató Kilencvenhat forint, s harminckét xból álló öszveg kijelelését hivatalosan javallom. Csesztvén Május 4-én 1848. Madách Imre Fő Biztos (Nógrád V árm egye Állandó V álasztm ányának iratai 155 1848. szám ) 7. MADÁCH I MRE F Ő B I Z T OS I S MÉ T E L T KÉRÉSE ZÓLYOM VÁRMEGYE R E N D E IHEZ Csesztve, 1848. május 21. A Zólyom megyében szállásolt Ferdinand Császár dsidás ezredbeli kato­ naság, az 1846-ik évben, százados és osztályos gyakorlását Nógrád megyébe végezte, melly alkalommal azon katonaság élelmezésére a raktárakra, és más, az eredeti oklevelekkel igazolt, s Zólyom megyének, annak idejében ál­ tal küldött számadásba körülményesen előadott tárgyakra ezen megye által tett költség 485 f. 23. xr. ppba ez ideig se térítődött vissza; — ezen öszvegnek visszafizetésére Zólyom megyét hivatalosan ajánlom újólag sűrgettetni. Kelt Csesztvén 1848. Máj. 21-én Madách Imre Főbizt. (Nógrád Várm egye Állandó V álasztm ányának iratai 544/1848. szám ) 8. A MEGYEI FŐBI ZTOS S ÜR GE T I A KATONAI MÉRNÖKÖK ÁLTAL ELFOGYASZTOTT TERMESZTMÉNYÉK, IGÉNYBE VETT SZÁLLÁSOK KÖLTSÉGEINEK MEGTÉRÍTÉSÉT Csesztve, 1848. május 22. Alólírott hivatalosan van szerencsém jelenteni, mi szerint e folyó évi Ja ­ nuár 15-én 386 szám alatt a Ns Megye útján a N. M. Helytartó Tanácsnál a Megyében illetőleges a losonczi katonai állomáson működő s felsőbb ren­ delet mellett ki küldött katonai mérnöknek élelmezésökre ki szolgáltatott termesztményeknek piaczi ár szerinti, — úgy nem külömben szállás alkalm at­ lanságok megtérítését a hozzá csatolt 94 darab eredeti nyugtatok által iga­ 8 �zolva — sürgetvén; annak sikerlése mind eddig el m aradt; — Minél fogva, — minthogy az illető Helységeknek ezen késedelem, tekintvén az akkori nagy árát azon termesztményeknek nagy kárával késedelmeztetik, — úgy szintén az illető kezellő rendszerinti Biztos is ez irányú fáradozásával rend­ be nem jöhet, — oda bátor vagyok hivatalosan a tisztelt megyei bizottmányt megkérni, hogy ennek sikerlését újabban az illető helyen sürgetni méltóztasson. Költ Csesztvén, Május 22-én 848. Madách Im re Fő Bizt (Nógrád Várm egye Állandó V álasztm ányának iratai 544/1848. szám ) 1848 jú liusában h atáro zat születik a nógrádi nem zetőrség felállí­ tásáról. M adách Im re „beteges állapota m ellett is m agát” a nógrádi nem ­ zetőrökkel „elm enetelre felajánlván” ; elm enetelére nem kerül sor, h a­ nem a megyei főbiztosi tennivalókat látja el, bizottságokban tevékeny­ kedik most m ár teljes aktivitással. Ism eretes, hogy a nógrádi nem zetőrök tervezett hadba vetése elm a­ rad. H elyette tovább folytatódik a nem zetőrök toborzása és az 1848. augusztus 21-i állandó választm ányi ülés tárgyalja a „veszélyben levő haza védelm ére” az országgyűlés által m egajánlott újoncok kiállítását ki­ m ondó m iniszteri rendelet végrehajtását. 9. A HAZA VÉDELMÉRE MEGAJ Á NLOTT ÚJONCOK KIÁLLÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TEENDŐK ELLÁTÁSÁRA LÉTREHOZOTT TELJHATALMÚ V Á L A S Z M Á N Y T A G J A M A D Á C H I MR E IS Balassagyarmat, 1848. augusztus 21. (...) A megkívántató mennyiségű újonczok kiállításának gyakorlati sikerbe vé­ tele, ’s a módoknak alkalmazása öszves megyei közönség által czélszerűleg eszközölhető nem lévén, egy telyes hatalommal felruházott választmány, mely a Ministeri rendeletben foglalt utasítás sinormértéke szerént fog eljárni, ki­ küldetik, következő tagokból álló, Horváth Elek, Első Alispán mint Elnök, annak akadályoztatása esetében Másod Alispán; Fő Jegyző, annak akadá­ lyoztatása esetében 1-ső Aljegyző, Fráter Pál, Bekény János, Baloghy József, Sréter Horácz, Pronay Károl, Madách Imre; ezen Választmányban érvényes határozat hozatalára 3 tag együttléte szükséges. A kivetés népesség arányához képest fog számvevő által rögtön eszkö­ zöltetni. (...) A kölcsön veendő pénzre nézve világosan elhatároztatván; hogy az egy­ általában semmire másra, mint az újonczok kiállítási módjának könnyítésé­ re fog használtathatni. Kiadta Fő Jegyző Veres Pál (Nógrád V árm egye Állandó V álasztm ányának iratai Sz. n. [szám nél­ küli] 1848. szá m ) T agja még M adách a katonai állítás előkészítésére alak u lt bizottság­ nak, az újoncállítás v ég rehajtására alak u lt választm ánynak; olvasha­ tu n k a dokum entum okban a választm ány intézkedéseiről, eljár a hadi főadószedővel a hadiadó 1848. évi elszámolása ügyében. Főbiztosi tevékenységének 1849. évi bem utatása, de annak még fel­ villantása is, éppen összetett volta m iatt, m eghaladja a jelen összeál­ lítás kereteit. Leblancné Kelem en M ária 9 �O rszá g g y ű lé si v á la sz tá so k 1848 n y a rá n N óg rád b an (Egy vonás a politikus Madách arcképéhez) Az utóbbi években, évtizedekben m egjelent irodalom történeti publiká­ ciók jelentősen m ódosították k ép ünket a beteges, s ezért politikától viszszahúzódó M adáchról. (Elég itt csak K rizsán László, Szabó B éla tan u l­ m án y aira utalni.) M indezek ellenére irodalom tanításunkban, így aztán a köztudatban is, m ég m indig él az a sem atikus M adách-kép. am elynek előzményei, gyökerei a századfordulós összegezésekben lelhetők föl. A N ógrád m egyei köznemesség életm ódjának, politikai szerepvállalásá­ nak k u ta tása során a k a rv a-ak ara tla n több ízben érin tettem M adách 1840-es évekbeni politikai szereplésének kérdéseit. K utatásaim ban vizs­ gáltam M adách politikai körét és környezetét, annak kapcsolatrendsze­ rét, külön foglalkoztam legjobb b arátja, Szontagh Pál életútjával, a sze­ génylegény-egylettel, az 1847-es választásokkal. Az eddig fe ltá rt adatok egyértelm űen alátám asztják a? em lített k u tató k eredm ényeit: M adách betegsége ellenére is ak tív an v ett részt a m egyei politikában. Elsősorban 1846-tól, am ikor visszatért a közéletbe és közigazgatási tevékenysége sok­ irán y ú lesz. M indezek ellenére nem szabad túlzott jelentőséget és sze­ rep et n y ilv án ítani M ad áchnak ezen a téren. Nem csak életkora, de poli­ tikai-közigazgatási gyakorlata m iatt is csak ekkor kezdett felfelé ívelni ilyen irán y ú pályája. Az viszont kétségtelen, hogy v állalt és k ap o tt fel­ adatai, elvégzett m u n k ája perspektivikusan a m egyei vezetők első sorá­ ba em elte volna őt, sőt még ennél m esszebbre is gondolhatunk. (Amint m ajd az be is következik 1861-ben.) M indezek igazolására m utatom be az 1848 júliusi országgyűlési vá­ lasztásokat, am elyek során első ízben k e rü lt sor a népképviseleti ren d ­ szer m űködtetésére. (E bem utatás csak vázlatos, egy nagyobb tanulm ány rö v id ített változata.) Madách szerepét ezekben az esem ényekben nem, vagy csak alig ism erjük, holott a valóságban igen fontos feladatai vol­ tak. M agyarországon 1848 áprilisáig a feudális joggyakorlat évszázados tradíciói á ltal kialakí t o tt és kodifikált választási rendszer volt érvény­ ben, am elynek alapjai m ég W erbőcziig n y ú ltak vissza. E rendszer értel­ m ében országgyűlési követeket csak a m egyék nem esei közül választhat­ tak és csak a nem esek v álaszthattak. N ógrád m egye nem esei k ét követet k ü ld h ettek az országgyűlésre, am elyen a főrendek és a főnem esek sze­ m élyükben v ehettek részt, a szabad királyi városok szavazata pedig öszszességébeu é rt fel egy vokssal, míg a polgárság, jobbágyság nem sza­ vazhatott és választhatott. Az 1848. évi V. törvénycikk — egyike az áprilisi törvények legfontosab bjainak — jelentős változásokat hozott, csak sok esetben nem tu d ta következetesen m egváltoztatni az évszázados gyakorlatot. A törvénycik­ k et ideiglenesnek tek in tették , csak az első országgyűlésre ta rto ttá k ér­ vényesnek, de azután a történelm i változások m ind a kezdem ényezést, m ind a gy ak o rlatot m egváltoztatták. 10 �Az új törvény m eghagyta a nem esek választójogát (aktívat és passzí­ v at egyaránt), s így a nem es m inden körülm énye ellenére (például va­ gyoni helyzete) is szavazhatott, m íg a nem nem eseknek a választójogot cenzushoz, azaz anyagi feltételekhez kötötték. Az ak tív választójog felté­ telei m ég így is E urópában a legm odernebbek voltak. Term észetesen csak a férfiak ra te rje d t ki. de széles töm egek előtt nyitotta meg a dem okra­ tikus közéletben való részvétel lehetőségét. Ám a cenzus jóvoltából ez a kapu mégsem táru l túlságosan tágasra. A választónak joga megszerzé­ sére például szüksége volt legalább 300 F t értékű házra, földre, vagy fa­ lun 1/4 ú rb éri telekre, vagy m int kereskedő, gyáros, saját üzlettel, m ű­ hellyel rendelkezzen, s h a kézműves, legalább állandóan egy segéddel dolgozzon. Jövedelem re való tek in tet nélkül k ap tak választójogot az ér­ telm iségiek, m int például az ügyvédek, tanítók, jegyzők, orvosok stb. M indezek következtében nem ju to tt választójoghoz a m ag y ar parasz­ tok nagyobb része, például a zsellérek és a kereskedő, iparos osztály jelentős rétege sem. A tö rv én y gyakorlati m egvalósítása során választókerületeket alakítottak ki, am elyek egy követet küldenek az országgyűlésbe. (Ezek szám a m e­ gyénként változott.) Előírták, hogy 1848. m ájus 1-ig meg kell állapítani a m egyéknek a k erü leti beosztást, azoknak székhelyeit, létre kell hozni egy „központi v álasztm ányt”, am ely a választásokkal kapcsolatos ten n i­ valókat intézi. Meg kellett szervezni az összeírásokat a hiteles választói néviegyzék összeállítására. A választást legalább négy h éttel az ország­ gyűlés összehívása előtt kell m egtartani. A választási gyűlésen kell jelöl­ te t állítani. H a csak egy jelölt van, akkor közfelkiáltással is lehet válasz­ tani, ha több. ak k o r szavazni kell, s ezt a szavazatszedő választm ány irán y ítja. Szavazni csak személyesen lehet, és az lesz a követ, aki a sza­ vazatok általános többségét m egkapja. Ha ez nem derül ki, a k ét legtöbb szavazathoz ju to tt követjelölt között újabb választást kell ta rta n i. Végül a győztes m egkapja a követi m egbízólevelét. M indezek ism erete azért is szükséges szám unkra, hogy a következők­ ben a nógrádi fejlem ények tárg y alásak o r ne kelljen u talg atn u n k az or­ szágos előírásokra, azok szellemére. A megyei esem ények m ájus 1-én kezdődtek. A m egyei közgyűlés, ilyen néven az utolsó, számos jelentős h atározatot hozott. Az első — s ez csak részben érin ti a választásokat — létrehozták az új megyei választm ányt, azaz azt a testületet, am ely hivatva volt szolgálni, összefogni a m egye m unkáját. „Mind azon hatóságot fogja gyakorolni, m elly tö rv én y s alkotm ány szerint a m egyei közgyűléseket m inden te ­ k in tetb en illette” — írjá k a jegyzőkönyvben. Ez a testület 300 személyből állt, k im u tatásu k szerint ekkor még csak 283 főt választottak meg. A választm ány összetételében m ár dem okratikus, hiszen a nem esek m ellett találu n k tan ító t, bírót, jegyzőt stb. De a valós társadalm i helyzetet to v áb b ra sem tükrözte. A választm ány tag jain ak több m in t 50 százaléka m ég m indig nem es volt, sőt a lelkészek, a bírók, jegyzők stb. között is fellelhető nem esi szárm azású, így az arán y m ég nagyobb. M in­ den jelentős nem es család képviselőjét o tt ta lá lju k ; P rónay, Fáy, Szentiványi, P lachy , Forgách, Szontagh, Dessewffy, S réter, K ubinyi, Gellén, Mocsáry, B aross stb. Ez is m u tatja , hogy a m egyei nem esség — m iként szerte az országban osztályos társa ik — m ereven és görcsösen ragaszko­ dott a hatalom hoz, vélt és valódi pozícióihoz. Így aztán rendkívül cse­ 11 �kély lett a valóban m unkás- (értsd dolgozó) réteg aránya az új megyei választm ányokban. Hogy a valóságban hogyan nézett ki a választm ány, a rra konkrét pél­ d aként a szécsényi járásból választott tagok listá já t érdem es megnézni. Ebből a járásból 91 fő k erü lt a megyei választm ányba, akik közül 49 volt a nemes, 5 katolikus pap, 3 protestáns lelkész, a nem es községek képviseletében (tehát szem élyükben is nemesek) 6 fő, jegyző 11 fő, s végül am it így jelöltek: helységek b írái és közlakói: 17 fő. T ehát a járá s­ ból mindössze ez utóbbi 17 em ber képviselte a népet, azaz m indössze a választm ányi tagok 18 százaléka! A választm ány tag ja volt egyébként a len ti létszám on kívül hivatalból m inden addigi m egyei tisztviselő, így M adách is, aki 1849-ig a hadi fő­ biztos tisztjéről nem m ondott le és felad atait m aradéktalanul ellátta. (R ajtuk kívül választm ányi tag volt még az öccse. M adách Pál is.) A választások ügyében is a törvénynek m egfelelően sok döntést hoz­ tak. A m ájus 2-i közgyűlésen kijelölték a m egye h a t választókerüle­ tét. E zek : balassagyarm ati, nógrádi, füleki, losonci, szécsényi és ecsegi kerület. M indegyiknek központja is volt: B alassagyarm at, Rétság, Fülek, Losonc, Szécsény, Szirák. Nem sokkal később ezt úgy m ódosították, hogy a nógrádi k erü let székhelye nem Rétság, hanem N ógrád lett, míg az ecsegi választókerület központja Szirák helyett Ecseg lett. E kkor feltü n tették az egyes kerületekben a települések és a lakosság szám át is, ami így alakult: B alassagyarm ati kerü let: N ógrádi k erület: Füleki kerület: Losonci k e rü le t: Szécsényi kerület: Ecsegi kerület: 50 50 97 69 66 55 település település település település település település 28 508 28 716 32 417 29 680 28 878 28 313 lakos lakos lakos lakos lakos lakos Ez term észetesen nem a választók száma. Egy m ásik k im utatás szerint Nógrád m egye lakossága a választás idején 192 128 főt te tt ki, am elyből 15 272 volt az összeírt választó. Ez a lakosság 7,49 százalékának felelt meg, am i ugyan jobb volt az országos átlagnál (6,07 százalék), de még így is csak egy részét jelentette a potenciális választóknak. Ezt az összeírást csak később szervezték meg. Egészen pontosan m ájus 22-én tárg y alta az állandó választm ány Szem ere B ertalan belügym inisz­ ter rendeletét, am ely szerint „a legújabb félelmes rohanással egy m ást felváltó esem ények tekintetéből" szükséges az országgyűlés összehívása július elejére. Az összeírás során listára vették a m egyében élő zsidókat, m ágnásokat is. A nem eseket nem írták össze, m ert a rra m ár kevés volt az idő, hanem a m eglevő nem esi jegyzéket használták fel az összegzés céljára. U gyanakkor a belügym inszteri rendelet alap ján elkészítették a választókerületi beosztást m utató térk é p et a lakosság szám ának és nem ­ zetiségének k im utatásával együtt. (Ezt P okorny G usztáv m egyei m érnök állíto tta össze.) Az összeírások nem m entek zavartalanul. A középponti választm ány által k ik ü ld ö tt választási összeíró biztosok több helyről, például Rom hányból, T ereskéről és m ás településekről jelentették, hogy a lakosok ellenük tám ad tak, am ikor a helyszínen m egjelentek az összeírás elvégzé­ sére. S zerintük az ellenszegülés oka „az illetőknek kiskorú, még a sza­ badsággal járó jog és kötelességet kellő felfogásra ki nem fe jle tt álla12 �potuk...” A valóságban e m ögött azt a tén y t is látnunk kell, hogy az áprilisi törvények ném elyike n em elégítette ki a paraszti töm egek jogos várakozását, s ezért a m egyében is — például az örökváltság ügyében — több helyen összecsapások történtek, am elyeket m indenhol k a rh a ta ­ lommal tö rtek le. (A fenti esetekben is azt határozták, hogy erőszakkal kell fellépni az ilyen bújtogatások ellen és a helyszínen kell azonnali íté­ letet hozni.) M agát az országgyűlés összehívását István nádor m ájus 20-án kelt 1930. sz. rendelete te tte ism ertté. Ezt a m egye június 7-i választ­ m ányi ülésén olvasta fel és h atáro zta el a leirat m egyei köröztetését. A választásra m ind a h a t k erületben egy napon, jú n iu s 26-án k erü lt sor és ezekben m ár szerepet játszo tt M adách Im re is. (Politikailag jelen volt eddig is a m egyei közéletben m in t tisztviselő.) A füleki választási kerü letb en választották a választási elnök tisztségére. Az V. törvénycikk érteim ében ugyanis m inden választókerületben a választás vezetésére egy elnököt és egy jegyzőt kellett választani. Az elnök n y itja meg a gyűlést, ellenőrzi a szavazás hitelességét, jogosságát, dönt a felm erülő kérdésekben, összesíti az eredm ényt, elkészíti a jelentést st b. Jelentős felad at ez vagy sem? Ahhoz képest, hogy követté is jelölhet­ ték volna, nem . De h át a jelöltek m indegyike az idősebb, tapasztaltabb generáció képviselője volt. E m lítsük meg néh án y u k at: K ubinyi Ferenc 52 13 �éves, Repetzky Ferenc 47 éves, Friedeczky Lajos 48 éves, Pulszky Ferenc ugyancsak 34 éves, de m ár d iétai gyakorlat állt m ögötte. Jelentősnek kell találn u n k viszont a tisztséget, h a felidézzük ism ereteinket a korabeli nógrádi választásokról, le tt légyenek azok diétaiak, vagy csak megyei tisztújítások. Az etetés, itatás, a vesztegetés, a fokosoktól repedő kopo­ nyák m indennapossága szükségessé tette, hogy olyan em berek kerüljenek a választási elnöki posztokra, akiknek becsületessége, m egbízhatósága, korrektsége és tekintélye garancia arra, hogy az attrocitásoknak elejét veszik. A balassagyarm ati kerületben Szentiványi Anzelm volt az elnök, m a­ ga is kétszeres országgyűlési követ. Nem tarto z o tt ugyan a liberálisok közé, de jelentős politikai g y akorlattal rendelkezett. Losoncon P rónay Ferenc le tt az elnök. „Szilárd alkotm ányos érzelm ű és igazságszerető, tiszta becsületességű fé rfiú ”, aki m á r fiatalon, 1823-ban részese és egyik b áto r résztvevője volt a m egyei ellenállási m ozgalom nak. A szécsényi ke­ rü letben S réter H orác irán y íto tta a választást. Igaz, hogy nagytehetségű bátyja, a k o rán elh u n y t S réter János alispán árn y án ak ta rto ttá k csak, de m egyei h iv atalait m indig tisztességgel tö ltö tte be. A nógrádi kerület választási elnökét H uszár K árolynak hívták. M adáchnak rokona is volt, hiszen nővérének, M áriának az. első, korán m eghalt férje H uszár József volt, ennek a K árolynak a testvére. M aga H uszár K ároly 1844-ben or­ szággyűlési követ volt K ubinyi F erenc társaságában. Az ecsegi k erü le t­ ben Dessewffy O ttó a választási elnök. Nagy tapasztalatú várm egyei hi­ vatalnok, 1839— 1846. között várm egyei főjegyző. Ehhez a névsorhoz tarto zn i rendkívüli m egtiszteltetés, és jelzi egyúttal M adách fokozódó politikai súlyát, szerepét a nógrádi közéletben. A balassagyarm ati kerületben három jelölt is volt. S ré te r László, H or­ v áth Elek és Kacskovics K ároly. Azaz csak elhangzott a nevük, de H or­ v áth Elek kijelentette, ő nem kívánja jelöltetni m agát, nem él a bizalom ­ mal. Kacskovics K ároly is lem ondott a jelöltségről, így az egyedül m a­ ra d t S réter Lászlót szavazás nélkül egyhangúlag választották meg. A losonci k erületben hasonló m ódon m en t végbe a választás. Egyedüli jelölt K ubinyi F erenc volt, akit közfelkiáltással választottak meg, hosszú és tisztességes politikai p ályafutása során im m áron harm adszor d iétai követnek. A szécsényi kerületben, ahol M adách P ál volt a választási jegyző, ugyancsak egyhangúlag le tt m egválasztva Pulszky F erenc a kastély és az uradalom új ura. Ecsegen sem tö rté n t m ásként. Ellenjelölt h íján közfelkiáltással válasz­ to ttá k m eg H o rv áth Ödönt. A nógrádi kerületben m ár bonyolultabb volt a helyzet. (Ebből később országos bo trán y is tám adt.) H árom jelöltet állítottak, akik közül a reg­ gel 9 órától este 6 óráig ta rtó szavazáson Friedeczky Lajos, a hivatalban levő főjegyző 859 voksot, M uslay S ándor 655, míg Á rvay József 292 sza­ vazatot kapott. Az előírások szerint m ásnap reggel m eg kellett ism ételni a szavazást Friedeczky Lajos és M uslay S ándor között. Az előbbi most 923 voksra te tt szert, míg M uslayra 46-tal kevesebb ju to tt. Így itt F rie­ deczky Lajos lett a követ. (A bo trán y oka term észetesen a m egszokott: a vesztes ellenfél csalással, vesztegetéssel vádolta Friedeczkyt és p á rtjá t és a m andátum m egsem m isítését kívánta.) M adách Im re kerületében, a fülekiben, ugyancsak három jelölt ak ad t; O ttlik Ákos, R epetzky F erenc és B aross M iksa személyében. 14 �Elsőnek szavazatszedő küldöttséget választottak, am elynek h a t ta g ja a három jelöltet képviselte. A választási jegyzőkönyv szerint (ez az egyet­ len fen n m arad t teljes jegyzőkönyvünk) Baross M iksa h am ar kiesett, m indössze tizennyolcan szavaztak rá. Élesebb volt a h arc O ttlik Ákos és Repetzky F erenc között. K ezdetben szorosan együtthaladtak, de aztán R epetzky fokozatosan előnyre te tt szert. O ttlik Á kosra 381, m íg őrá 916 voks ju to tt. A szavazás végén O ttlik Ákos kijelentette, an n y ira egyértel­ m ű R epetzky győzelme, hogy inkább visszalép a jelöléstől, feleslegesnek látja a m ásodik fordulót. B aross M iksa is lem ondott, így követté R epetz­ ky F erenc v álasztatott meg, am it az elnöklő M adách a jelenlevők előtt hangos szóval ki is hird etett. (Mind a h a t kerületben te h á t a birtokos osztály tag jai közül kerültek ki a követek, hűek m aradva a m egye eddi­ gi hagyom ányaihoz.) A m egyei választás jegyzőkönyvét összesítő és a belügym iniszterhez felküldő H orváth Elek alispán nyugodtnak nevezte a nógrádi választáso­ kat, hiszen „kisebb verekedéseket kivéve”, nem tö rtén tek súlyosabb ki­ hágások. Ez azonban an nak is köszönhető, hogy többek között olyan el­ nökök voltak, m in t M adách Im re, aki m ár a kezdet kezdetén elejét vet­ te a botránynak. F en n m arad t rövid tájékoztatója, am elyet a m egye új főispánjának, Ráday G edeonnak k üldött a választás leírásáról. Ebből az is kiderül, hogy a fiatal M adách k o rá t m eghazudtoló érettséggel, körültekintéssel állta ú tjá t a készülő viharnak. M ár csak azért is előretekintő volt, m ert ism erte R epetzkyt, a volt szegénylegények vezetőjét, viharos m egnyilat­ kozásait és táb o rán ak igencsak vehem ens irányítóit. Az 1847-es válasz­ tási botrányok óta m ég egy esztendő sem telt e l ! M ár a választás előtti este m egérkezett F ülekre, ahol igen nagy inge­ rültséget tapasztalt. Volt aki m á r Losoncról a k a rt nem zetőröket k érni a rend fenntartásához. (1847-ben a katonaságot v etették be B alassagyar­ m aton a rendbontók m egfékezésére.) M adách ezt elkerülendő reggel 6 ó rá ra m egbeszélésre h ív ta össze a követj elölteket és pártvezéreiket, s nyugalom ra h ív ta fel őket. A zután a csendbiztos segítségével elszedette a választóktól fegyvereiket, azaz a jó erős botokat „m ikkel igen bőven el voltak látva, s nem kisebb alakúakkal, m iu tán egy kerítés kisze­ d ett k aróival” fegyverezték fel m agukat. A. szavazatszedő helyen néhány k irendelt füleki nem zetőr vigyázott a rendre, a gyülekező szavazók kö­ zött pedig Okolicsányi M iksa főszolgabíró és B ubla K ároly csendbiztos sétált fel s alá, hogy a csendet és a nyugalm at fen n tartsa. Így sikerült aztán a választást a m ár ism ert eredm énnyel lezárni. Ez az apró tö rtén eti adalék is jelzi, hogy M adách politikai szerepe nem csak a hadi főbiztosságban követhető nyom on, s nem hogy elhúzó­ do tt volna a politikai feladatok elől, de m ég a sűrűjéből is részt vállalt. Az első népképviseleti országgyűlés nógrádi követei aztán az egyre nehezebbé, bonyolultabbá váló politikai-hadi viszonyok között politikai végzettségük, eszm eszilárdságuk szerint v ettek részt az ország ügyeinek további irányításában. Praznovszky M ihály 15 �Madách Imre hadbírósági perének nyomában (Szem elvények a szerző hasonló című megjelenés előtt álló munkájából) A nnak ellenére, hogy a Tragédia m inden egyes jelenete azt tükrözi, hogy szerzője m indent tud az em berről és az em beriségről, am it tudni lehet, s m últról, jelenről és jövőről szinte látnoki szemmel vall, mégis valahogyan úgy élt, s részben még m a is úgy él az irodalm i köztudatban, m int, aki sokat betegeskedve, élettől, em berektől elszakadva, távolról és felülről nézett m indent, birto k ára behúzódva átad ta m agát a m agányos­ ságnak és m ár-m ár a rem énytelenségnek is. Erről a M adáchról nehéz feltételezni és elhinni, hogy szemével nem csak a messzi m últba és a távoli jövőbe tekintett, hanem saját korában is benne élt, s mi több, tevékenyen részt is vett korának politikai és eszm eáram lataiban, sőt, am i ennél is több: nem zárkózott el olyan te t­ tektő l sem, am elyek m egkísérelték azt a kort, am elyben élt, em bersége­ sebbé, igazabbá és szabadabbá tenni. A köztudatban egy konzervatív M adách-kép alakult ki és élt hosszú időn keresztül. Ezt a konzervatív M adách-képet ápolták — jeles, sőt egészen kiváló — életrajzírói és m éltatói közül is sokan. A „beteg Ma­ dách” — m induntalan ezzel a jelzővel találkozunk. Való igaz, hogy Ma­ dách nem volt egészséges em ber, de azért ez nem jelen tett állandó jel­ legű és teljes passzivitást a körülötte zajló esem ényekkel szemben. Az 1960-as évek folyam án végre egy — M adách korábbi életrajzírói­ tól sok tekintetben eltérő — új M adách-kép kezd kialakulni. Az új M adách-kép kialakításán m unkálkodott közvetve W aldapfel Jó­ zsef irodalom történész, egyetemi tanár, m ajd közvetlenül és újabb k u ta ­ tásokat végezve, Szabad György történész, egyetem i tanár, Krizsán László, K erényi Ferenc, Lukács Lajos, Belitzky János, Lem blanc Zsoltné és Szabó Béla. Ők abban hoztak újat, hogy a „beteg M adách" és a „passzív M adách” p o rtré ja mellé b átra n föl m erték vázolni saját koncepciójukat, azt az új M adách-képet, am ely vélem ényem szerint, (s vélem ényem et az általam hosszú évek során összegyűjtött levéltári ada­ tok is m egerősítették) m inden eddiginél sokkal közelebb áll az „élő”, a valóságos M adáchhoz. K erényi elsősorban M adách ifjúkorát, fiatal éveit vizsgálta és vont le részletesen elemző, újszerű következtetéseket, K ri­ zsán László pedig M adách 1848— 1849-es tevékenységét vizsgálva új és valósabb m egvilágításba helyezte a költő forradalom alatti szereplését. Az eddig ism eretlen dokum entum ok közlésével utóbbinak elsőként sike­ rü lt cáfolnia azt a csaknem évszázados hiedelm et, mely szerint Madách 1848—49-ben elvonult a társadalm i haladásért, s a szabadságért folyta­ to tt harc küzdőtereiről. Ugyancsak K rizsán Lászlótól indult el az a felté­ telezés, hogy a „bujdosó” Rákóczy János, K ossuth egykori titk ára, nem is an n y ira csak bújdosó volt, hanem esetleg összekötő — az emig­ ráció és a H absburg-ellenes felkelést szervező személyek között. Az én kutatásaim is ezt a koncepciót látszanak m egerősíteni. . . 16 �Madách Imre és az abszolutizmus elleni szervezkedések A teljes M adách-peranyag hiányában nem m érhető le pontosan, hogy m ennyi volt M adách Im re szerepe ezekben a szervezkedésekben. Tisz­ tább képet ak k o r kaphatnánk, ha öt m agát „szólaltatnánk” meg, lega­ lábbis egy-egy kihallgatási jegyzőkönyvön keresztül —, de még ez eset­ ben is előfordulhatna, hogy „m egszépítve” kerülnének elénk az ada­ tok, hiszen a bíróság előtt csaknem m indenki igyekszik m entegetni m a­ gát, vagy kom prom ittáló dolgokat elhallgatni. Melyek teh át azok az adatok, am elyek rendelkezésünkre állnak, és am elyekre —, ha néhol kritikával is, de tám aszkodhatunk? Én m agam kb. 1966-ban találtam első ízben olyan levéltári adatokat, am elyek a rra engedtek következtetni, hogy a Tragédia írója részt vett abban a nagyarányú szervezkedésben, am ely gerillacsapatok felállítását célozta. Az első ad ato t szinte a véletlen hozta elém. M unkahelyem en, a H ad­ történelm i Levéltárban, valam ilyen oknál fogva a K. k. M ilitär D istricts Com mando zu P ressburg 1848—1852. évi (51. számú) m u tató ját forgat­ tam . Tekintve, hogy Madách Im re személye és irodalm i m unkássága m indig is vonzott és érdekelt, s A z em ber tragédiáját m indenkor a vi­ lágirodalom legnagyobb rem ekm űvei közé soroltam — ösztönösen nyi­ tottam ki a m utatókönyvet az M. betűnél. S valóban, az 1852-es évnél több helyen is szerepelt a költő neve. Az első bejegyzés szerint „Madách Emerich és A lex Pesten v o lta k ” — s utalás arra, hogy a Rákóczy J á ­ nos elrejtésével kapcsolatos ügy m iatt. Ez a bejegyzés még korántsem lepett meg, hiszen tudtam , hogy Ma­ dách Im rét perbe fogták am iatt, hogy Rákóczy Jánost, K ossuth egykori titk á rá t — cseh vadászként — birtokán rejtegette. A m eglepetés akkor ért, am ikor ugyanott, néhány sorral lejjebb ezt a bejegyzést láttam : „Madách Im re, guerilla rabló bandában való részvétel”. U tána felsorolva az ügyre vonatkozó iratok jelzete, iktatószám a. A m utatókönyvben to­ vább lapozva, az S. betűnél (ugyancsak az 1852-es évnél) a következőket találtam : S tark M ihály, M adách és Hinkó gerilla bandákban való rész­ vételével kapcsolatos vizsgálata. U tána az iktatószám . Az újonnan fel­ b u k k an t nevet, a H inkót is m egkerestem a m utatóban, és valóban, sze­ repelt ő is, a következőképpen: Hinkó János Losonczról. a gerilla ra b ­ lókkal való kapcsolat. U gyanott lejjebb: H ázkutatás M adách és Hinkónál, a rablókkal való kapcsolat m iatt. Szintén ugyanott: H uszár K ároly, István és László M adách Im rével való kapcsolat m iatt. Végül ugyancsak a H. betűnél egy megmosolyogni való megjegyzés: Hanzély Ferenc, Ma­ dách Im rével való kapcsolat. Hanzély Ferencnek nem politikai kapcso­ lata volt a M adách családdal, s nem is Im rével, hanem —, m int ism ere­ tes —, az ifjú M adáchnéval, F ráter Erzsébettel. Az osztrák megfigyelő szervek még M adáchné kedvesében is összeesküvőt gyanítottak. A m ikor ezeket az első ad ato k at láttam , a rra gondoltam , hogy ezek talán csak szám om ra ú jak és meglepőek, s lehetséges, hogy az irodalom tö rtén et m ár m ás forrásból ism eri m indezt. K ételyeim et ellenőrizendő, elm ondtam m indent W aldapfel József professzornak, aki a bölcsészka­ ron irodalom tanárom volt, s akivel továbbra is tarto tta m a kapcsolatot. Az eredm ény m eglepő volt: W aldapfel professzor h atározottan állította, hogy tudom ása szerint az irodalom történetírás nem ism eri az általam elm ondottakat, az irodalm i köztudatban csak az él, csak az ism eretes, hagy M adách Im rét Rákóczy János rejtegetése m iatt tartó z ta ttá k le. Erő17 �sen b iztatott a k utatás folytatására. Így azután részint W aldapfel pro­ fesszor ösztönzésére, részint pedig M adách irán ti vonzalm am tól in d íttat­ va, m egragadtam azokat a szálakat, am elyek révén a továbbiakban elin­ dulhattam , illetőleg folytathattam a kutatást. Legelőször is a császári királyi haditörvényszékek név- és tárg y m u ta­ tóit néztem át, M adách nevét keresve. Szerepelt több ízben is, jelzettel együtt. Csakhogy az iratok nem voltak a helyükön! Sejtve, hogy ez nem lehet véletlen, keresni kezdtem azoknak az ism ert m agyar íróknak és költőknek az a k táit is, akikről tudtam , hogy a B ach-korszakban bírósági eljárást, illetve p e rt indítottak ellenük. Szom orúan kellett m egállapíta­ nom, hogy e perek anyaga teljesen hiányzik levéltárunkból. Így teh át va­ lószínűleg az sem véletlen, hogy a M adách-peranyag nincs a helyén. M egsem m isítették-e az osztrákok valam ikor, m int kom prom ittáló irato­ kat, vagy a bírósági eljárások során eredeti helyükről kiem elve, más aktákhoz szerelték? — m a m ár nem lehet m egállapítani. Az sem lehe­ tetlen, hogy valam elyik bécsi levéltárban m egvannak, m ás peranyaghoz hozzácsatolva. Kik voltak a gerillaper vádlottai és szereplői, ezek közül kik álltak (vagy állhatta k) közvetlen kapcsolatban M adáchcsal? A leggyakrabban szereplő nevek: Hinkó János, S tark-E rős Mihály, Skrzetulsky Kázm ér, Podhorszky M ária, Podhorszky A nna stb. Ezekbe a személyekbe m integy belekapaszkodva végeztem k u tatáso k at a H adtör­ ténelm i L evéltár őrizetében levő abszolutizm us kori fondokban (hadbí­ róságok és katonai kerületi parancsnokságok), m ajd a M agyar Országos L evéltár őrizetében levő K. k. M ilitär-und C ivil-G ouvernem ent fü r Ung arn iratanyagában, végül Nógrád m egye levétárában is. Lépésről lé­ pésre haladva sikerült hozzávetőleges képet kapnom arról a nagyarányú országos m éretű szervezkedésről, am elyben a birtokos nem ességtől kezd­ ve, az iparosrétegekig az akkori m agyar társadalom nak csaknem m in­ den ágazata képviselve volt. Hogyan vallanak erről az egykorú források? E löljáróban meg kell jegyezni, hogy az osztrák nyomozó hatóságok je­ lentéseit nem tek in th etjü k m indig tárgyilagosnak, azok sok esetben tú ­ loznak. Úgyszintén a gyanúsítottak vallom ásait sem fogadhatjuk el m in­ denkor teljes m értékben hiteltérdem lőnek — érthető okokból —, hiszen nagy volt a té t: elítéltetés, vagy felm entés. Ha a vádlott gyengébb jel­ lem ű volt, úgy — m aga m entségére — inkább társa it igyekezett befeke­ títeni. S végül nem szabad m egfeledkeznünk a m egfizetett és beépített besúgókról és rendőrkém ekről sem. Ezek term észetszerűleg fölnagyíta­ n ak m indent, hogy saját szerepüket, saját jelentőségüket előtérbe tol­ ják. . . „Cs. kir. Rendőrigazgatóságnak... . . .Kapu András, a ceglédi cs. kir. járás volt írnoka, a kö vetkezőket adja elő: Ism eri a letartóztatott S ta rk M ihályt (Erőst), Gerebi és Káldori n éven is, Szelén ism erkedett m eg vele bizonyos B u tka y M iklós úrnál, akinél több hónapot töltött. Időközönként Pesten is találkozott vele egy 2, vagy 3 em eletes házban a sóhivatal m ellett haladva, a 2. em eleten egy Potorszka n evű hölgynél, ahol Kovács K árolyt a süm egi járásból is be­ 18 �m u ta ttá k neki. Ugyanebben a házban lakik az a Mária, akit a tegnapi levelem ben is em lítettem , és, aki Potorszka asszony lánya. Hosszabb időn keresztül fontos politikai közléseket m ondott egym ásnak Erős és a fen t nevezett hölgy. Felszólították, hogy vegyen részt ő is. Erős bizalmas lett K apuhoz, és bevallotta, hogy ő nem Stark, Erős, Gerebi, Káldori, ha­ nem báró K em ény Farkas Erdélyből, és K ossuth megbízásából M agyarországon népfelkelést szervez; ezt a m u n k á t igen gyorsan akarja befe­ jezni, hogy mire K ossuth hazajön a közeljövőben 200 000 franciával, m in­ den készen legyen. Továbbá m egnevezte a szervezést végzők neveit is: Madách Im re csesztvei földbirtokost Nógrád m egyéből, H inkó Jánost Lo­ soncon, Lipcsei Im rét és Ü rm ényi M ihályt Tiszafüredről, továbbá bizto­ san állította, hogy P otorszky asszony és Csepcsányiné — Szem ere lány — is kapcsolatban van a szervezőkkel. A zon kijelentésének igazolására, hogy Stark, Erős valóban báró K em ény Farkas, elm ondta, hogy az A n ­ gol K irálynőhöz cím zett szállodában két erdélyi úrral, Pálfy Dom okos­ sal és K enderessy Farkassal látta egy asztalnál ülni, ahol Stark-Erős csa­ ládja iránt érdeklődött a két úrnál. Egy m ásodik alkalom m al két levelet adott fel jelenlétében Erdélybe, egyet sógornőjének, Köblös Zsuzsanná­ nak M agyarbretsányba, a m ásikat sógorának, Köblös M iklósnak G yulafehérvárra. A fogoly a továbbiakban azt vallja, hogy a Vörös néven sze­ replő fogoly neve sem Vörös, sem S k rze tu lszk y , hanem O strovszky, és egy lengyel emigráns, a kit P otorszky asszony hat hétig ápolt betegként. Stark-E rős — K apu vallomása szerint báró K em ény Farkas — m in ­ dent tagad, am i szem élyére vonatkozik, de bevallja, hogy Figyelm essyvel és H atvanyval beszélt, ők m ondták, hogy az országban 64 000 K ossuthhívőt tartanak számon, a kik a forradalom kitörésekor —, m ely előtt ál­ lu n k — harcra készek. A jeg yző kö n yvet lezárták és a letartóztatottakat a közeljövőben átad­ já k a nagyváradi katonai törvényszéknek. Gyula, 1852. október 13. B ékés m egyei cs., kir. elöljáró J ulius von Bonyhád mp. A K. k. 2. M ilitär D istricts Com mandó (Pressburg) jelentése a Militär-u n d Civil G ouvernem ent fü r das Kőnigreich U ngarn-hoz, B udára. Pozsony, 1852. novem ber 8-án. (A jelentés a M adáchnál és Hinkónál ta rto tt házkutatásról tesz emlí­ tést, valam int felsorolja a M adách-ház vendégeit, barátait.) M adáchnál a házkutatás sajnos kevés eredm énnyel járt, m ert azokat az iratokat, am elyek kom prom ittálhatták volna M adáchot, m ár hosszabb ideje m egsem m isítették. Csak kis számú irato t találtak, jelentéktelen ta r­ talom m al, ezeket beszolgáltatták. A H inkónál tö rtén t házkutatás eredm ényéről a jelentés írója még nem tud. Azokról a személyekről, akikkel M adách és rokona, M ajthényi Pál, továbbá Hinkó érintkezik, az irathoz csatolt m elléklet referál, s egyben m egkérdezi, nem lenne-e jó, ha M adáchot és H inkót átadnák a pesti haditörvényszéknek, m iután kapcsolatuk van a gerillabandákkal. Az 1852. novem ber 2-án kelt iratm elléklet, am elyet eredetileg a balas­ sagyarm ati járás terjesztett fel Pongrácz A rnold grófnak, Nógrád m egye elöljárójának B alassagyarm atra, s innen m ásolatban m ent tovább — fel­ sorolja azokat a személyeket, akikkel M adách Im re és rokona, a nála lakó és hasonló gondolkozású M ajthényi Pál érintkezett. Ezek alapos megfigyelés alatt álló személyek. 19 ��1. F rideczky Lajos, tereskei lakos, a forradalom előtt megyei főjegyző, a forradalom a la tt parlam enti küldött, később felügyelő, politikai állásfoglalása forradalm i, az uralkodóház ellensége. 2. Fráter Pál rédei, Heves megyei lakos, a forradalom előtt első al­ ispán Nógrád m egyében; a forradalom a la tt annak élére k erü lt ugyan­ csak N ógrád m egyében; forradalm i hitvallású, inkább ellensége, m int b a rá tja az uralkodóháznak, nem gyakori vendég M adáchnál. Terveinek kivitelezésében energikus, tevékeny egyén. 3. R a ko vszky K álm án, tereskei lakos, a forradalom előtt és a la tt ál­ lástalan volt. H itvallása forradalm i, ellensége az uralkodóháznak, p á rt­ ján ak csak visszhangja, nem tevékeny em ber. 4. Huszár K ároly, tereskei lakos, táblabíró N ógrádban, konzervatív, m érsékelt; a forradalom a la tt és m ost is visszahúzódó, nem nevezhető fo rradalm árnak, de a jelenlegi állapotokkal nincs m egelégedve, sajnál­ ja az összeomlást és a m ostani korm ánynak inkább ellensége. 5. Lisznyai K álm án, főleg Pesten lakik, a forradalom előtt megyei al­ jegyző, a forradalom a la tt történetíró a forradalm árok oldalán. M indig a fo rradalm árok táb orában volt. F orradalm ár, ellensége az uralkodóház­ nak, m ost költészettel foglalkozik, beszédei izgatóak, nem sokszor volt M adáchnál, de, ha lehetett, m indig hosszabb ideig. 6. Huszár István a forradalom előtt szolgabíró, am ikor M ajthényi Lász­ ló királyi biztosként N ógrádba érkezett, ak k o r főszolgabíró, a cs. kir. csapatok visszavonulása u tán a felkelők m egérkezése során Görgey tábo­ rába m ent és itt m egsebesült, harcképtelenné vált. H itvallása inkább forradalm inak m ondható, gyakran volt M adách Im rénél és M ajthényi Pálnál. 7. Huszár László szintén H uszár K ároly fia, sohasem viselt h ivatalt, iskoláinak befejeztével csak m ezőgazdasággal foglalkozik. Politikai véle­ m énye apjáéval azonos. G yakran látogatja m indkét (M adách és M ajthé­ nyi) házat. 8. Paczolay Nárcisz debercsényi lakos, a forradalom előtt dühösen kon­ zervatív beállítottságú, m ajd a forradalom a la tt nem zetőr kapitányként szolgált és a nógrádi zászlóaljat vezette. A forradalom u tá n D ebercsényben lak o tt családja körében. F orradalm i beállítottságú, g y ak ran van Ma­ dáchnál és M ajthényinél. 9. Baloghy István a H ont megyei B alloghban lakik, idegen megyéből szárm azik, így nem ism eretes a gondolkozása. S okat já rt M ajthényi Pál­ hoz, akinek lán y át fogja feleségül venni. 10. Blaskovits Pál, Luka N yényén lakik H ont m egyében, m eggyőződé­ se forradalm i, g y ak ran já r M adách Im réhez és M ajthényi Pálhoz. 11. B ekén y János K ishalápon lakik és m int táblabíró, az ellenzéki p á rt híve, a forradalom alatt egy önkéntes csapat kapitánya, a forradalm i korm ány jav ára egy salétrom m űhelyt állított fel Halápon. A fo rrad a­ lom u tán elfogták, később elengedték. F orradalm ár, ellensége az u ral­ kodóháznak, g y akran m egfordul a M adách- é s M ajthényi-házban. 12. Trápler M ihály (elírás, helyette T ra jtle r — S. H.) szügyi lakos, gaz­ dálkodó, olyan egyén, akinek politikai állásfoglalását nem lehet m egál­ lapítani. A forradalom előtt nem szolgált, a forradalom a la tt csak rövid ideig volt szolgabíró, gyakran látogatja M adách Im rét és M ajthényi Pált. 13. Szilany M iklós (elírás, helyesen Szilassy — S. H.) m ost Szügyön lakik, feleségének gazdaságában dolgozik, sohasem volt állam i szolgálat­ ban, forradalm i gondolkozású, gyakori vendég M adáchnál és M ajthényinél. 14. Paczolay Im re, Szügyön lakik, a nem zetőrségben főhadnagy, ké­ 21 �sőbb honvédkapitány lett. A forradalom u tán birtokán gazdálkodott. F orradalm ár, ritk án van M adáchnál és M ajthényi Pálnál. 15. R uskai A ndrás, Kisecseten lakik, m int bérlő. F orradalm i beállított­ ságú, tevékenysége, figyelm et sem érdem el, M adách rokona, de ritka vendég nála. 16. Hanzély Ferenc, becskei lakos nem szolgált sem a forradalom előtt, sem u tán a — e jelentés írójának tudom ása szerint — forradalm i gondol­ k o z á s t gyakran já r Madáchhoz. 17. Madách Károly, Madách Im re fivére. F orradalm i hitvallású. Ezek gyakran já rta k nála (Madáchnál) névnapokon, nyúlvadászaton stb. Hogy ezek az összejövetelek politikai jellegűek voltak, vagy sem, azt nem lehet tudni. A jánlatos lenne egy m egbízható egyént fölkérni, tuda­ kolja meg, milyen szándékban járnak. . . Mi lehetett a valóság? Egészen bizonyosat nem tudhatunk, még akkor sem tu d nánk, ha az iratok valam elyikéből — m aga M adách Im re szó­ lalna meg. (Vagyis, ha m eglennének a Madáchcsal felvett kihallgatási jegyzőkönyvek.) Ugyanis nem valószínű, hogy beism erő vallom ást tett volna, m iként azt a nem túlzottan m űvelt em ber benyom ását keltő és gyenge jellem ű K apu A ndrás tette. M adáchnak tudnia kellett, hogy egy beism erő vallom ással nem csak önm agát, hanem társait, b arátait is ve­ szélybe sodorja. Egy bizonyos: M adáchot nem csak Rákóczy János elrejtésével, hanem gerillacsapatok szervezésével is vádolták. De ezt a két vádpontot sem le­ het egym ástól élesen elválasztani. A két ügy tulajdonképpen egy ügy volt, illetve egymással összefüggő, egymáshoz kapcsolódó láncszemek. Hogy volt-e valam i alapja a gerillaügynek M adáchot illetően? Az itt ism ertetett iratok alapján, azt hiszem, tiszta lelkiism erettel válaszolha­ tunk igennel. Legalábbis, am i a dolognak azt a részét illeti, hogy Madách kapcsolatban állt azokkal az em berekkel, akik valóban fő részesei vol­ tak a szervezkedésnek (az a m egfogalm azás m ár a feljelentők és az osztrák rendőrhatóságok túlzásai közé tartozik, hogy „főszerepet játszik M adách Im re csesztvei földbirtokos"), tudott, tudnia kellett a szervezke­ dés céljáról, egy neki „kiosztott” feladatot (Rákóczy János b ú jtatását) saját k árára és veszélyére tisztességgel el is végzett. A következő lánc­ szem a gerillacsapatok megszervezése és felfegyverzése lett volna, de ezt, m int tu d juk, egy véletlen folytán (am ikor a vásárosokat fosztogató valódi rablók helyett a politikai konspirálókat fogták el) jóform án csí­ rájáb an elfojtották. Az aktív „gerillasorozásban" nem valószínű, hogy Madách olyan nagyon tudott volna tevékenykedni, de a felfegyverzésben igen, ebbe m inden valószínűség szerint bele is kapcsolódott volna. S eh­ hez meg is volt a lehetősége, amellyel bizonyára számolt is. Ugyanis a M adách-birtokon, Alsósztregován nagyobb m ennyiségű lőfegyver volt elrejtve, két helyen is. . . Abban m indenképpen bizonyosak lehetünk, hogy am ikor az 1983-as esztendőben kettős ünneplésre készülünk: Madách Im re születésének 160. a Tragédia színpadi bem utatójának 100. évfordulójára —, akkor a konvenciókon és szép szándékú hagyom ánytiszteleten túlm enően egy olyan em ber em léke előtt tisztelgünk, aki a m úlandó időben egy kicsi ország részére m aradandó értéket alkotott, s aki sok-sok eljövendő ge­ neráció szám ára m indig fog ú jat és igazat m ondani: életről és halálról, rem ényről és pusztulásról, küzdelem ről és elbukásról, s valahol, a m in­ den dolgok legeslegmélyén arról is, hogy m indez mégsem volt hiábavaló. Spáczay Hedvig 22 �����A nógrádi Madách Em berek és népek életében vannak olyan helyzetek, am ikor a legfon­ tosabb létkérdésekre nem a politika tud feleletet adni és nem is a tudo­ m ány, hanem a költészet. A m aga korának kérdéseire ilyen költői fele­ let és útbaigazítás A z em ber tragédiája. A m agyar nép, a m agyar tö rté­ nelem létkérdéseire felel ez a mű, holott abban egy halvány utaláson kívül szó sincs a m agyar történelem ről, hanem ehelyett az egyiptom iról, a görögről, a bizánciról és így tovább. Ennek ellenére A z em ber tragédiája a nem zeti sors átéléséből született és üzenete ahhoz a néphez szól, mely a m ű m egírása idején végzetes helyzetben volt. M iért volt szüksége Madáchnak az egész világtörténelem re ahhoz, hogy egyetlen nép tö rtén el­ mi ú tjá n segítsen eligazodni? M adách nem csak egy nem zetben, hanem az egész em beriségben gondolkodott és a világtörténelem alapkérdéseit a nem zeti történelem ben is felism erte. Ha nincs haladás, ha rem énytelen körbeforgás az egyetem es történelem , ha az em beriség egym ást váltó eszmék balekja és m inden elszántsága, hősiessége ellenére csak a rövidebbet húzza, ak k o r mi értelm e a forradalom nak, vagy a szabadságharcnak, mi értelm e az ellenállásnak, az elnyom ással szem ben? A z em ber tragédiája kiélezetten teszi fel ezt a kérdést, és ném ileg talányos, vagy inkább óvatosnak m ondható feleletet ad rá, am ikor a küzdés és a bízás szükségességét hirdeti. V annak, akiket a Tragédia zárósora, a „M ondot­ tam em ber, küzdj és bízva bízzál” végtanulsága nem elégít ki. V annak, akik azt hiszik, hogy ez a végtanulság ellentm ond az egész cselekm ény­ nek, sőt még olyan henye hiedelem m el is találkoztunk, m ely szerint a m ű utolsó sorát nem is M adách írta, hanem A rany ragasztotta volna a Tragédiához. A z em ber tragédiájának kézirata egyszeriben m egcáfolja ezt a dilettáns elm életet, de ennél súlyosabb cáfolat, ha valóban meg­ értjü k a Tragédiát, és így jövünk rá arra, hogy a küzdés és bízás elve a m ű egész cselekm ényéből logikusan következik és ugyancsak következik m agának az em beriségnek történelm éből is. Elism erhetjük, hogy az Úr ezzel a zárszóval sovány vigaszt n y ú jt az em beriségnek, de még ezzel is többet n y ú jt a történelem értelm etlenségének és rem énytelenségének hirdetőinél. Józan végtanulság, mely te ttre és alkotásra serkent, és lehet-e szebb tarta lm a az em beri életnek és a történelem nek, m int az alkotás — ezen persze nem egyedül a művészi alkotást kell értenünk, hanem a szó leg­ tágabb értelm ében: az élet m egalkotását, a m unkák és feladatok elvég­ zését. M indez felesleges és értelm etlen lenne, ha az em beri életet és a történelm et céltalan körforgásnak kellene tekintenünk. Pedig a Tragédia az egész történelm et kudarcok és értelm etlenségek sorozatának m utatja, de a szinte elviselhetetlenné fokozott kilátástalanság fejezetei után, mégis a kilátásosság m ellett foglal állást. Sokan tek in tik pesszim ista m űnek A z em ber tragédiáját — legutóbb épp egy nagy gondolkodó, Lukács György h ird ette an nak —, de ak k o r mivel m agyarázhatjuk, hogy e m ű 27 �olvasása, vagy m eghallgatása után az em elkedettség szent komolysága tölt el bennünket? M adách nem volt cinikus, és a kora sem volt az, pe­ dig Madách kora a m agyar történelem egyik legsanyarúbb fejezete. Tíz esztendő m últ el a m agyar szabadságharc bukása óta, am ikor sztregovai m agányában M adách A z em ber tragédiája m egírásába belekezdett. Ezt a korszakot, m elyben a Tragédia m egszületik, az önkényuralom ko­ rá n ak nevezik a történészek. A m agyar szabadságharcot leverték, osztrák és orosz seregek özönlötték el az országot, s közülük még az orosz volt a jobbik. M ert a cári seregek átadták helyüket az osztrákoknak, de ad­ dig sem elegyedtek a m agyar belső viszonyokba. Az osztrák vezetés alatt azonban rém uralom kezdődött, kivégzésekkel, várfogságra szóló ítéletek­ kel, s a legenyhébb büntetés még az volt, ha valakit besoroztak az oszt­ rák hadseregbe és évekre elvitték a lázongó északolasz városokba. M agát M adáchot is bebörtönözték, K ossuth titk á rán a k rejtegetése m iatt. Po­ zsonyban, m ajd a pesti Újépületben raboskodott, egyes híresztelések sze­ rin t meg is botozták. De rab volt akkor az egész ország is: önállóságától m egfosztották, beolvasztották az osztrák örökös tartom ányok közé, a rendet osztrák zsandárok tarto tták fenn és cseh, m orva hivatalnokok á ra ­ d ata foglalta el az állásokat. Arisztofanészi szatírájában a Civilizátorban M adách m indezt som m ásan bem utatja. M ert az országot civilizálni, azaz polgárosítani akarták, osztrák m inták szerint, m int valam i gyarm atot, ahol vadem berek élnek. Nem is a katonai vezetésből szárm aztak az igazi bajok, b ár H aynau tábornok vérszom jas és kegyetlen volt, hanem a kor­ m ányon levők középszerűsége és képzelőerejük hiánya m iatt. A m agyar reform kor színvonalát zseniális állam férfiak adták meg, olyanok, m int Kossuth. Széchenyi és Deák. és még a politika m ásodik vonalában is olyan rendkívüli egyéniségek szerepeltek, m int Eötvös József, Kemény Zsigmond, vagy Szalay László. Az új rendszer azonban ezeket a gondol­ kodónak is nagy politikusokat félresöpörte, szerepüket osztrák hivatalno­ koknak adta át. akik a m agyar állam férfiaknak a térdéig sem értek. A forradalom utáni első osztrák m iniszterelnök Felix Schw arzenberg h er­ ceg, ez a félig katona, félig diplom ata, erkölcsileg züllött, cinikus és sza­ dista, m ajd Bach, aki a barrikádok hordószónokából v áltott át a reak­ ció szolgálatába, vagy az olyan szürke egyéniségek, m int báró G eringer vagy Schm erling lovag, akiknek neve az önkényuralom egy-egy korsza­ k át jelzi. Az 1848-ban m egbukott M etternich ugyan szintén reakciós volt, de legalább az árnyalatok irán t fogékony, tehetséges politikus, egy Szé­ chenyi méltó ellenfele. Az önkényuralom azonban a szürkeséget és kö­ zépszerűséget ju tta tta uralom ra. De olyan szürkeséget, középszerűséget, m ely kegyetlen is volt, mivel félt. Félt a forradalom tól, m elynek néhány véres jelenetét kellett végignéznie Pesten. Bécsben és P rágában. Ne fe­ ledjük, a m agyarok ellen küldött osztrák seregeket az a W indischgraetz herceg vezette, akinek feleségét a forradalm árok egy eltévedt golyója ölte meg, prágai palotájában. És mégis, W indischgraetz volt az, aki húzódo­ zott a halálos ítéletektől, Schw arzenberg herceg pedig az, aki m inden alkalm at m egragadott kivégeztetésekre. Ő félt leginkább a francia jako­ binus d ik tatú ra m egism étlődésétől a H absburg-birodalom fővárosaiban, guilottine-okkal és lám pavasra akasztott arisztokratákkal. Ezt a világot és annak légkörét Jókai ábrázolja leghitelesebben a K őszívű em ber fiai m ásodik részében. Terror, félelem és te h etségtelenség korszakát kell el­ képzelnünk M adách köré, am ikor a sztregovai csendben A z em ber tra­ gédiáját m egírja. 28 ��Nógrád m egye viszonylag tiszta és nyugodt sziget volt a félelem nek és az unalom nak abban a ködtengerében, m ely az országot elöntötte. Az önkényuralom korának egyik történetírója hívja fel figyelm ünket arra a körülm ényre, hogy az elnyom atás m integy az önnön ellenm érgeként hozta létre a bensőséget, a családi élet elm élyülését, a lélek belső vilá­ gába való alászállást. Ez az állapot kedvezett A z em ber tragédiája gon­ dolatiságának is. Zord idő volt, akárcsak a kortársnak, Kem ény Zsigm ondnak történelm i regényeiben. És az ilyen idő kiválasztja a lélekből a védekezést. Ilyen védekezés A z em ber tragédiája is. Sztregova és a nógrádi, k iterjed t M adách-birtokok nem virágzottak ugyan, nem hoztak busás jövedelm et, mégis, M adách lakóhelye olyan civilizáltságot m utat, am ilyennel a kor nem esi birtokain nem igen talál­ kozunk. A sztregovai kastély, könyvtárával és szalonjaival, angol m et­ szeteivel és nem es bútoraival, városiasabb környezet, m int am ilyenben ak ár a pesti írók is élnek. És ugyanakkor valam i p atriark ális kedélyes­ ség is jellem zi: a falu népe a kastély k ap u b e já ratá t használta á tjáró ­ nak, ú tja m egrövidítése végett. M adách még élvezte is a járáskelést, a tereferét. A kastély könyvtára, m elyet m a az Országos Széchényi Könyv­ tá r őriz, színvonalas anyagával nem csak M adáchnak, hanem elődeinek m űveltségét is bizonyítja. M adách életrajzát tan ítjá k az iskolákban, mégis ki kell em elni belőle két fontos m ozzanatot, m elyek a Tragédiába is belejátszottak: az anya és a feleség szerepét. Az egyetlen nő, akivel M adách szemléletileg azonosulni tu d o tt: édesanyja volt. Jellem éről is az anyjához íro tt gyerm ekkori levelek áru ln ak el legtöbbet. Felfokozott ér­ zékenységről és ragaszkodásról tanúskodnak azok a levelek, s olyan gyengédség szólal meg bennük, m ely egykönnyen sebezhetővé válik. Há­ zasságának kudarcában épp úgy részes az erős anyához kötődés, m int ahogyan a T ragédia É vájának feloldó, kiegyenlítő hatásában is. Az anya szerepe m éginkább megnő, am ikor felbom lik M adách házassága. F ráter Erzsikét v ette feleségül, kissé könnyelm ű, álmodozó, féktelen, m ert sze­ rencsétlen term észetű dzsentri leányt, aki nem m aradt hű hozzá fogsága idején, s ak it a kiszabadult M adách kocsira ü ltet és elküld a háztól. M ár ebből is könnyű kiolvasni a Paradicsom ból kiűzetés m otívum át, m elyet a T ragédia harm adik színe olyan költőileg kerekít ki. A nő drám abeli szerepének m egértése nélkül nem érth e tjü k meg a T ragédiát. De ezt a szerepet M adách költem ényeiből is m egérthetjük, talán m ég világosabban, m int a Tragédiából. M adách nem volt jelentős versíró —, de a legnagyobb költőink egyikének tekinthetjük, ha első­ sorban költem énynek, s csak m ásodsorban drám ának fogjuk fel A z em ­ ber tragédiáját. Versei ném ileg haloványok, de m ég ebből a haloványságból is kivillan néha egy-egy meglepő strófa, és ezekben ugyanaz a különös gondolat fejeződik ki: életében az em bert a term észet valam i­ féle erői, sugallatai segítik, m elyek úgy já rjá k át a lelket, m int az elvesz­ te tt Paradicsom kései üzenetei, és ezeket az üzeneteket az állatok, a gyerm ekek, a zene — és a nő közvetítik hozzánk. A T ragédiában Éva m indig az elvesztett Paradicsom üzenetét közli, m ég akkor is, am ikor gyarlónak látszik. Éva m iatt veszett el a Paradicsom , de ugyanő az, aki m egm enti az öngyilkosságra készülő Ádám ot, anyaságával pedig az egész em beriséget. Az életben m indig érvényesülnek m egm entő erők — ez utó b b iak at a T ragédiában a Földszellem személyesíti meg —, melyék m egakadályozzák, hogy igazi hazánktól, a földi valóságtól elszakadjunk, és ugyancsak védenek meg attól, hogy bezárkózhassunk eszméink hi­ deg és elvont közegébe. A Nő és a Term észet te h á t: gyarlóságunk és 30 �m enekvésünk zálogai — azzal m entenek meg, am i bennük gyarló és tehetetlen és visszatartó erőkké kell válniok ahhoz, hogy m egm entsenek. Ezzel el is érkeztünk a Tragédia alapeszm éjéhez, de előbb m ég pillan­ tást kell v etnünk a rra az útra, m ely a Tragédia létrejöttéhez vezetett. L áth atju k , hogy a költem ényekben érlelődik a gondolat, m ely szerint az em bert a term észeti erők m entik meg. Sajátos m aterializm us fejeződik ki ebben, költői m aterializm us, m elyre M adách ideológiai kárhoztatói nem figyeltek föl, s csak azt vették észre, hogy a büchneri, a m echani­ kus m aterializm ust k árhoztatja, pedig h át ezt k árh o ztatták M arx és Engels is. A k árhány előjelét látju k azonban M adách költem ényeiben és drám ái­ b an A z em ber tragédiájának, ennek a rem ekm űnek létre jö ttét lehetetlen M adách korábbi írásaiból m egm agyarázni. Számos drám át írt a Tragé­ dia előtt, m elyekben, akárcsak a költem ényekben, felvillan egy-egy jele­ net, de ezek a színm űvek valójában egy m űkedvelő alkotásai. A rende­ zés lelem ényessége ugyan k ialak íth at belőlük valam it, de akkor m ár in­ kább a rendező, sem m int az író alkotásai. Még a Tragédia u tán szüle­ te tt és a többi drám ánál színpadszerűbb Mózesről is el lehet ezt m ondani. M adách d rám aírásának valóságos m entsége és igazolása A z em ber tra­ gédiája. Még ab ban is kételkedhetünk, hogy A z em ber tragédiáját d rá­ m ának lehet-e inkább tekintenünk, m int nagy költem énynek, afféle ver- �ses o rató riu m n ak , Goethe F austját is. m a m ár csak oratórium szerűen szokták előadni, m ert szavai fontosabbak a látványnál. A Tragédiát, sajnos, a rendezések kezdettől fogva a látvány felé tuszkolták, m intha nem bíztak volna eléggé a m ű költői és gondolati m ondanivalójában. A T ragédiában nincsenek igazi szerepek, de annál több benne a csodála­ tos szöveg és gondolat, m elyet ak á r játékkal, ak á r szövegmondással életre kell kelteni. A T ragédia hiteles előadásának teh át inkább távolod­ nia kell a látványosságtól, és m inél nagyobb gondot kell fordítania a szöveg költőiségére, gondolatiságára, hisz itt a világirodalom egyik leg­ nagyobb filozófiai költem ényéről van szó. Azok az újabban m egjelent szovjet és am erikai könyvek, tanulm ányok, m elyeket pedig alig ism er a hazai közönség, azt bizonyítják, hogy még jelentős világirodalm i jö­ vő áll A z em ber tragédiája előtt. A látványosságot lehántó eddigi T ra­ gédia-előadások közül teh át nem a Nemzeti Színház történelm i revűje választotta a helyes irányt, hanem a budapesti Madách Gim názium két évtizeddel ezelőtti m űkedvelő diákelőadása, Lengyel György, akkori gim ­ názium i tanuló rendezésében, aki a m a bem utatásra kerülő keresztm et­ szetet is rendezte, a Madách Színház ugyancsak m aga rendezte előadá­ sa alapján. L átnunk kell, hogy a Tragédia lényegét keresve, Éva szerepének, a Nő szerepének végiggondolásával ju to ttu n k el idáig. A Tragédia igazi fő­ szereplője nem Ádám, nem is Lucifer, hanem Éva, aki pedig d ram atu rgiailag m ár-m ár m ellékszereplőnek látszik, pedig a T ragédiában nem Ádám, nem is Lucifer az igazi drám ai jellem ek, hiszen ők m indig ugyan­ azok a jellem ek m aradnak, csak épp drám ai külsejük változik ném i­ képp. Ádám a londoni színig cselekvőbb, m int a későbbiekben és Luci­ fer is a londoni szín u tán részvétel helyett m indinkább csak kom m en­ tárokat fűz az em beriség történelm éhez. Éva azonban vérbeli drám ai egyéniség, ellentétekből összeálló, színét váltó jellem : hol fenkölt, hol közönséges, hol m eghatott, hol cinikus, és m indezek mélyén az élet igazi erőinek birtokosa. A z em ber tragédiája Éva által válik drám ává — Éva nélkül csak egy filozófiai párbeszéd m aradna meg belőle. Ez a filozófiai párbeszéd Ádám és Lucifer közt bonyolódnék, eszmék és elleneszmék dialektikájában. Á lom a történelem ről: ezt a cím et adtam valam ikor egyik M adách-tanulm ányom nak, de ezt a cím et úgy fejlesztteném tovább, hogy álom képekbe foglalt eszm ékre utalnék vele. A tö r­ ténelem itt csak jelzés, nem pedig kulisszás-jelm ezes színpadkép. Ádám, m int Fáradó, hisz a szabadságeszm ében, de a m egvalósult szabadság, az athéni dem okrácia halálra ítéli. A róm ai színben hite ébred a keresz­ tén y testvériség iránt, Bizáncban azonban T ankrédként kiábrándul eb­ ből a hitéből. Miféle eszmék ezek? Szabadság. Testvériség, Egyenlőség: a francia forradalom eszméi, illetve a m agyar reform kor, a m agyar for­ radalom és szabadságharc eszméi. Petőfi és Kossuth eszméi. A francia forradalom álom ba fogott álm ából ébredő K epler ezekből az eszmékből nem ábrándul ki. és a m ásodik prágai szín befejezése ugyanúgy pozitív, m int az Úr zárszava a T ragédia végén. London jelene, a falanszterszín, és az eszkimó szín kifejlete kilátástalan, de Ádám ot az utolsó színben nem csak Éva anyasága m enti meg a m egsem m isüléstől: a m ű optim ista befejezésébe belejátszanak a csorbítatlanul m egőrzött forradalm i esz­ m ék is. Lucifer ak arn á csorbítani ezeket az eszm éket? Lucifer azonosabb Ád ám ­ mal. sem m int ez dram aturgiailag elképzelhető lenne. Lucifer tulajdon­ képp segíti Ádámot, kételyeivel és próbáival és ostoba az a javaslat, 32 �mely Lucifert a Gonosz m egtestesülésének ak arn á látni, afféle filozófiai kram pusznak, aki m induntalan ráijeszt Ádám ra. Ádám és Lucifer csak­ nem azonosak, az egyik a terem tő hit, a m ásik a terem tő kétkedés. A h it erőtlenné válik a kétkedés nélkül, a kétkedés m eddővé válik a hit nélkül. Egyetlen alkalom m al, az űrjelenetben tám ad Luciferben pusztító düh Ádám ellen, aki m inden kétkedését túlélte. Itt azonban a Földszellem m enti meg Ádám ot, ugyanúgy, ahogyan kél színnel később az anyá­ vá lett Éva is m egm enti. Vagyis a Szellem et az Anyag tehetetlenségi nyom atéka m enti meg a pusztulástól. Különös gondolat ez, ha összevet­ jü k mindazzal, am i a Tragédiában a töm egek szerepéről kiderül. A tö­ m egek a T ragédiában csaknem m indig visszahúzó h atást fejtenek ki —, de ez a hatás m egm entővé, a m egsem m isüléstől visszakövetelővé válik a Földszellemnél és Évánál. Az eszmék hajlam osak a m eddő tú lb u rján ­ zásra, van azonban erő, m ely őket ebben akadályozza, ez az, am it nem é rte tt meg egy olyan jelentős gondolkodónk, m int Lukács György, aki szerint M adách m egvetette a töm eget. A Tragédia hisz abban, hogy a terem tés m űvében és az em beri történelem ben az ellentétek kiegyen­ lítődnek, a töm eg m aga is részt vesz ebben a kiegyenlítődésben és sze­ repe nyom osabb, m int Lucifer érvei. A T ragédia elsősorban költői mű, és ezért a költői helyei a legfon­ tosabbak. A jó előadás ezeknek a helyeknek költőiségét érzékelteti, a hevenyészett előadás pedig átsiklik felettük. Ilyen költői csúcspontok Ádám álm élkodása a term észet törvényein, a harm adik színben, Éva és F áraó paradicsom i em lékezése az egyiptom i színben, a Paradicsom em ­ lékének csaknem zenei visszhangja a róm ai és bizánci színben, a prágai szín m élabús hangulata, valam int a londoni szín haláltánc-jelenete, am i­ kor Éva az egyetlen, aki a sírgödröt diadallal átallépi, m ivel ő képviseli az É denkertet, a Költészetet, a Természetet. A z em ber tragédiája: költészet, gondolati költészet és igazuk van azok­ nak, akik legfontosabbnak a történelem filozófiát látják benne és ezzel is kapcsolják a rom antikához, m ely a történelem bölcselet virágkora H erdertől Schellingen át Hegelig. A z em ber tragédiája is a m agyar ro­ m antikának, vagyis a m agyar reform kornak végkicsengése. Az e nem ­ zedék, V örösm arty és Eötvös, Petőfi és A rany nem zedéke, mely a re ­ form kor és a forradalom szellemét v itte m agával, A z em ber tragédiájá­ nak m egjelenése idején m ár vagy elpusztult, vagy m egkeseredett. Ma­ dách az egyetlen, aki pedig a reform kor m ásodik nem zedékével egyidőben született — 160 esztendeje, épp a mai napon —, M adách az egyetlen, aki élete utolsó szakaszában, egy történelm i vereség és annyi keserű élettapasztalat u tán meg tu d ta őrizni a m aga és a nem zedéke ifjúságának hitét. S őtér István Elhangzott 1983. ja n u á r 21-én, Salgótarjánban, a M adách-em lékünnepség keretében. 33 �Madáchi pillanatok Igen, a tisztáson, a kerti asztal mellett Madách úr üldögél- Lábait ke­ resztbe veti, hátradől, karjait felrántja. Úristen! — sóhajt egy hatalm asat — ezt én írtam? Ezt írtam én? Olyan pillanatot ábrázol ez a margitszigeti szobor, amelyet termékeny pil­ lanatnak nevezünk, olyan elhitető erővel, amilyet kevés köztéri plaszti­ kánk hordoz magában. 1973-ban állították fel, alkotója, Vilt Tibor szobrász­ művész azonban már 1966-ban kiforrott elképzelésekről beszélt egy interjú­ ban Frank Jánosnak. „Az volt a célom — mondta —, h o g y ... lehántsam a Madách-emlékmű gondolatról a teatralitást. Használtam az autentikus fény­ képet: kicsi, törékeny embert ábrázol. Úgy gondoltam, hogy Madách olyan lény volt, akinek esendő mivolta fölé ívelt a szellemi ereje. Valamiképpen minden mű — Az ember tragédiája is — több, mint az alkotója. A portré­ ábrázolásban persze minden álarcot el kell távolítanunk, mert a kor szelle­ mét vállaló ember arca a maga teljes szubjektivitásában, létében tükrözi a kort.” A két évvel ezelőtti műcsarnoki portrékiállítás bizonyítja, hogy Vilt Tibor valóban hallatlan biztonsággal hántja le a fölösleges rétegeket az emberi arcról, hogy végeredményként az „igazat” kapja a „valódi” helyett. Hatal­ mas, a modern szobrászat szinte minden törekvéséből merítő, ezeket újra­ gondoló, továbbépítő életműve ismeretében aligha kell azt hangsúlyozni, hogy ez a köztéri szobor a mesterségbeli eszközök mily tökéletes ismereté­ ről, kezeléséről beszél. Sokkal érdekesebb a kérdés: hová, meddig vezethető vissza Vilt Tibor Madách-élménye? — Egészen fiatalon, talán tizennégy évesen láttam a Tragédiát a Nemzeti Színházban — mondja a hetvenhét évesen is intenzíven dolgozó mester. — Később azután természetesen olvastam is, mégpedig egy olyan kiadás volt meg a könyvtárunkban, amelyet Zichy Mihály illusztrált. Ha az akkori idők­ re visszagondolok, az irodalmi és képzőművészeti élmények összekeverednek bennem. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy amikor a szobromat csináltam, nem is gondoltam a Tragédiára, hanem azonnal a figura jelent meg előttem. Zichy lapjai olvasás közben mintegy halk kísérőzenét jelentettek. Sajnálom, hogy az utóbbi évtizedekben nem jelent meg a mű ezekkel a rajzokkal, amelyek néha hollywoodi módon profik, látványosak. Az is sokszor eszem­ be jutott, hogy kitűnő filmet lehetne csinálni a Tragédiából, arról az ember­ ről, aki áthatol a történelmen. — Ezek szerint a madáchi mű vissza-visszatérő élménye volt? — Mintha egy csoda előtt állnék ma is, ha csak gondolok is rá. Családom egyik ága ipolyvarbói, sokszor jártam azon a tájon. Csodálatos dolog, hogy egy kis sáros faluban egy középbirtokos miként tudott ekkora műveltséget összeszedni. Igaz, Arany János is falusi jegyzőként írta meg a Toldit, mint­ egy teljes fegyverzetben pattant ki Pallas Athen e fejéből. Éppen Arany Já ­ nossal való alaposabb megismerkedésemnek köszönhető — hiszen köztudott dolog, mennyit bábáskodott a Tragédia kiadása körül — Madách-élményem felelevenedése. Később, egy életrajzból tudtam meg, hogy a drámaíró rend­ kívül vékony, beteges ember v o lt.. — Amikor tehát a Madách-szobor pályázatán részt vett, határozott elkép­ zelései voltak a műről, emberről. Hogyan zajlott a pályázat, mi inspirálta később, munka közben? — Kilencvenhatan vettünk részt a nyilvános pályázat első fordulójában. Csak az ideánkat kellett jeleznünk. A következő fordulóra hét művészt hív34 �tak meg. Itt egy nyolcvan centiméter magas, ülőplasztikával vettem részt. Két fénykép segítette munkámat. Mint említettem, tudtam, hogy Madách nem volt egy atléta. Úgy rajzoltam meg, hogy elhagytam róla a ruhát. Ki­ derült, hogy a teste egy tizennégy éves fiúé. Ebből a tényből logikusan kö­ vetkezett a plasztikai elképzelés: a rádöbbenés pillanatát, az alkotó és alko­ tás szembesülésének pillanatát ábrázolni. Sokan mondták azután, hogy a plasztika valóban, szinte jelképszerűen fogalmazza meg: az igazi művek mindig többek alkotójuknál. — Mit jelentett ez a köztéri plasztika saját életműve formálódásának szempontjából? Hiszen nagyjából abban az időszakban készült, amikor az expresszív hang lassan meditatívvá vált, az izgalmas felületkezelésű, dina­ mikus formák helyét egyre inkább a szigorúan végiggondolt konstrukció fog­ lalta el. 35 �— A Madách-szobor térbeli szerkezetét valóban tömbszerű, konstruktivis­ ta jellegű stúdiumsorozatom határozta meg. Úgy érzem, a mű előadásmód­ jával és szerkezeti tartalm ával sikerült összehangolni az expresszionizmust az emlékmű-konstrukcióval. A szobor utóéletéhez tartozik, hogy elkészülte után jó ideig a Műcsarnok m ellett állt, mielőtt végleges helyére, a Hofer Miklós tervezte építészeti alapra kerül Madách-élményem később egy port­ részoborra — egy fejre — is inspirált. Ez a mű a Madách Gimnáziumba ke­ rült. Intim hatású, s az iskolában igazán szép környezetet teremtettek neki. Konstruktív forma, expresszív fo rm a. . . Bálint Endre Kastély Blois-ban című festményére viszont inkább az esdeklő, segítséget kérő formák a jel­ lemzőek. Ez a festmény jelentette a festőművész és a drámaíró — illetve a dráma — közötti szorosabb kapcsolat első állomását. Ez tette Bálint Endrét alkalmi díszlettervezővé. Major Tamás felkérésére, Bakó József szcenikus segítségével 1964 körül e festmény alapján készítette el a Tragédia díszleteit a Nemzeti Színház számára. A tervek — így tudja a festő — ma kallódnak, így csak a szavak emlékeztethetnek a majd két évtizeddel ezelőtti geomet­ rikus, mobil struktúrára. Az illusztrációk azonban, amelyeket Bálint Endre 1971-ben készített a Tragédia 1972-es kiadásához, itt fekszenek előttünk az asztalon. Véletlen hozta-e, azaz egyszerűen a kiadó megbízásának köszön­ hető, hogy elkészültek, vagy az elkészült sorozat talált később kiadót? — A Szépirodalmi Kiadó megbízásának köszönhető, hogy a munka elké­ szült. A Tragédiát a harmincas évek óta láttam néhányszor, olvastam, az élmények azonban csak a megbízás, a darab újraolvasása — nézése után merültek fel bennem újra. Elképzelhető, hogy a megbízásban szerepe volt a Párizsban készült Biblia-illusztrációimnak. — Mindenképpen a Tragédiához készült lapok fontos előzményének ta rt­ hatjuk ezt a másfél évtizeddel korábbi hatalmas munkát. Bizonyos motívu­ mok, például az egyiptomi szín piramist hordozó figurája, már ott felbuk­ kannak. Milyen inspirációra készült a Biblia-sorozat? — Annak, hogy megkaptam a feladatot, egy véletlen van a hátterében. Megismerkedtem egy erdélyi származású franciával, Biemel úrral, akinek kisebb munkákat, például könyvborítóterveket készítettem. Ő ajánlott a Gillabert kiadó vezetőjének, aki először nem bízott az ismeretlen magyar művészben, próbarajzaim láttán azonban végül is negyvenöt egész oldalas, és ezer szöveg közötti illusztráció készítésére adott megbízást. 1957 decem­ berétől 1958 augusztusáig dolgoztam a monotypiákon, 1959-ben jelent meg a díszkiadású könyv. — Párizsból való hazatérése után egzisztenciális okokból továbbra is il­ lusztrált. A hatvanas években kiteljesedett ugyanis életműve, sajátos, az álom és az ébrenlét határterületein mozgó szürrealizmusa, de mint egyik méltatója írta, a hivatalos művészetpolitika szemében „félig-meddig szám­ kivetett volt”. Az évtized vége felé azonban egyre inkább értékének meg­ felelően m éltatták munkásságát. Miért vállalta továbbra is az illusztrátor nem ritkán hálátlan szerepét is? — Hiába voltam „befutott” művész, ez materiálisan keveset jelentett. Rit­ kán vásárolt tőlem a hivatal, azok a gyűjtők pedig, akik képet kértek tő­ lem, anyagilag szintén gyengén álltak. Mostanában, a Vigadó Galériában rendezett montázskiállításomon változott meg ez a helyzet. — Tehát — noha rendszeresen publikál maga is, és az irodalommal való kapcsolatának komoly családi előzményei is vannak — festői munkásságá­ ban az irodalom tulajdonképpen nem játszott komoly inspiráló szerepet? — Nem volt inspiráló szerepe. Helytelenítem a direkt kapcsolatot, annak ellenére, hogy néhány montázsom irodalmi jellegű címet visel. Nem azt mon­ dom, hogy a literatúra nem hathat a képzőművészre, de nem szeretem a ver­ bális mondanivalót a piktúrába áttéve látni. Bizonyos história képeimben is van, de az kimondottan vizuális. Egyébként nagyra becsülöm például József Attila, Weöres Sándor, Pilinszky János műveit, a korai Tandorit, különösen közel érzem magamhoz, mondhatni rokonomnak érzem Füst Milán vizionárius költészetét. — Az ember tragédiája felfogható egyetlen hatalmas montázsként is. Ho­ gyan közelít hozzá a montázselvet oly következetesen alkalmazó festő, mint illusztrátor? 36 ��— Mielőtt ezt a megbízást megkaptam, csináltam már festett, montázzsal vegyített Madách-illusztrációkat a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítására. Eze­ ket most is vállalom, de sajnos azok sem kerültek vissza hozzám, amelyeket nem vásároltak meg. — Ugyancsak vállalhatók azok a lapok, amelyeket az 1972-es kiadásához készített. Lényegében a Tragédia olyan képi átköltései, amelyekben a festői munkásság tanulságai is benne foglaltatnak. Igen gyakran felbukkannak olyan stilizált motívumok, amelyek a szentendrei szürrealizmus és a népi formálás szoros kapcsolatát idézik. Milyen technikával, módszerrel dolgozott? — Ezek a lapok is monotypiák. Viszonylag keskeny papírfelületek ad­ ják az alapformákat. Ezekre nyomdafestéket vittem fel hengerrel, s mielőtt lenyomtam volna őket, a később fehéren m aradt felülete­ ket letakartam. Bizonyos motívumokat később ecsettel festettem meg. Ez az eljárás rendkívül finom faktúrákat eredményez. Bizonyos, a népművészet­ hez kötődő motívumok alkalmazása törvényszerűnek tűnt, hiszen, akár a Biblia, a Tragédia is az általános emberi sorsban gyökerezik, tanulságai is általánosak. Ilyen meggondolásból használtam fel például a „cselédfolklór” vagy „stelázsifolklór” megoldásait, azaz az olyan mintákat, amelyeket a pol­ cot takaró papírcsíkokba vágnak ollóval a háziasszonyok. Ádám és Éva ar­ cát is azért nem egyénítettem, mert nem a karakterek, hanem az általáno­ sítható tanulságok a fontosak. — S milyen általánosítható tanulságokat említene, ha illusztrátori tapasz­ talatait kellene összegeznie? — Egyszer meg is írtam : elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki ugyan­ úgy bele tudja élni magát mondjuk Móricz Zsigmond világába, mint Kaf­ káéba. A grafikusok nagy részével az a bajom, hogy ha nem nézem meg az író nevét a címoldalon, a rajzot szinte bárki írásához odaképzelhetem. Tö­ kéletes műválasztásra, gondos előtanulmányokra van szükség ahhoz, hogy az illusztráció jó legyen, no meg olyan benső tartalmakra, amelyekkel a gra­ fikus kiegészítheti az irodalmi művet. Számomra az ideális megoldás az len­ ne, ha a művész odaadna valamit egy bizonyos könyv számára, ami esetleg nem is ebben a kontextusban készült, de mégis rokonítható az irodalmi al­ kotással. Különböző világok találkoznának, felelnének egymás szavára. Mintha a beszélgetés utolsó mondatai folytatódnának, amikor Kass János vall Madách Imréről, a Tragédiáról, a Mózesről. Természetesen elsősorban nem szavakkal, hanem eddigi munkásságával, sokrétű illusztrátori tevékeny­ ségével bizonyítja a műválasztás, a szellemi háttér megismerésének fontos­ ságát. Maga is a kérdező-kutató, nagy lángon égő művészek közül való. „Van-e nagyszerűbb dolog — írta az Új Írás című folyóirat Pályám emléke­ zete című sorozatában — egyben kérdezőnek és felelőnek lenni, az összefüg­ géseket megérezni, kutatni és kifejezni. Megütött húrként rezonálni. rendet, rendszert teremteni. Hacsak egy kis részt, hacsak egy keveset hozzátehetünk a nagy műhöz, hacsak egy vörösvérsejtje lehetünk a nagy vérkeringésnek, tettünk valamit.” Az utolsó sorok mintha a Tragédia sugallatait idéznék fel az olvasóban. Juhász Ferenc viszont Kass 1967-es kiállításának megnyitóján arról a sze­ repről beszélt, amelyet a Mózeshez készült lapok játszanak a grafikus mun­ kásságában: „ . . . a bátorságnak megrendítően szép példája vadtajtékzású, barbárhabzású, féktelen fehér-szőr-hömpölvgésű, szerelemmel, bikákkal, bar­ bár fehér-szőr-rengetegből, úristen-szakáll-habzásból kiáradó, szőrkoszorússzájakból kihömpölygő bibliai átkokkal és parancsokkal, szikrázó kőszőnyeg­ ként kigöngyölgő végzetes ősénekekkel, dárdákkal, bikaherékkel, asszonvöleriedéssel és férfiágyék-virágzással, komor fekete zengéssel és megváltásváró, istenhívó sikoltozásokkal és őrjöngésekkel zsúfolt Mózes-sorozata Ma­ dách Imre újrafölfedezett nagy művéhez. Ezzel a fekete sírás- és átoksorozatt al jutott el Kass János a törvényszerű beszéd, a sorsszerű művészet vál­ lalásához.” — De hogyan jutott el egyáltalán Madáchhoz? — A harmincas évek közepén, a Szegedi Szabadtéri Játékokon láttam elő­ ször a Tragédiát, Hont Ferenc rendezésében. Nagy élmény volt a Lucifert játszó Csortos Gyula és az Évát alakító Tőkés Anna játéka. Ma is nagvon sok részletre, vizuális motívumra emlékszem, de azután a cselekmény ma38 ��gával sodort, a látványtól a dráma felé. Később Vámos rendezését láttam, úgy tíz éve, a szabadtérin. Kifejezetten vizuális eszközökkel, hatásos fényefektusokkul dolgozott. Sokat vitatták ezt az előadást, de végeredményben háromezer embert ragadott magával a jó értelemben vett show. — Mint a Pályám emlékezetében írja, az irodalom már a Szegeden töltött gyermekkorban fontos szerepet játszott az Ön életében, művészként pedig nem csak illusztrált, hanem számos íróval, költővel alakult ki baráti kap­ csolata. — Valóban fontosnak érzem az írókkal, irodalommal való kapcsolatot. Sok barátság még a fényes szelek időszakában alakult ki. A felszabadulás után például Nagy Lászlóval ültem egy padban. A mi generációnkban nagyon erős volt az összetartozás tudata, az akkor szövődött barátságok termékenyí­ tő hatásúak, végigkísérik az ember életét akkor is, ha évtizedekig nem ta­ lálkozunk. — Ez a generáció sok madáchi pillanatot élt át . . — Igen, a fényes szelek időszaka paradicsomi pillanat volt, de a komorabb színek azóta is ismétlődnek a világtörténelemben. Éppen az a nagy­ szerű és tragikus a madáchi gondolatban, hogy nem lehet évszámokhoz kötni. — Mi adja a reményt ebben a szituációban a művész számára? — A nemrégiben rendezett mexikói értelmiségi kongresszuson Jack Lange, a francia kulturális miniszter fogalmazta meg: a válságon csak az alkotás, az invenció lehet úrrá. Olyan energiatöbbletet szabadíthat fel. amely akkor is segít, ha minden tétel érvényét veszti. A logikának kell győznie, s annak a cselekvésnek, cselekvéskényszernek, amely évezredek alatt beépült az ember kromoszómáiba. — Az élményekből, a múlt századi író és a ma élő képzőművész sokszor párhuzamos, vagy éppen számos ponton találkozó sejtéseiből, reményeiből hogyan, mikor lettek grafikák, rézkarc-illusztrációk? — Az ember tragédiája illusztrációit a Magyar Helikonnak készítettem. A kiadó, illetve a tipográfiát készítő Szántó Tibor keresett meg. s a feladat az előbbiek mellett azért is izgalmas volt, mert a Pénzjegynyomda közreműkö­ désével lehetőség volt az eredeti rézkarcnyomásra. A szintén 1966-ban a Magvetőnél megjelent Mózes-illusztrációi ugyancsak rézkarctechnikával ké­ szültek, de nem mély-, hanem magasnyomással. Madáchcsal való kapcsola­ tom máig lezáratlan, éppen az életmű hihetetlen aktualitása miatt. Spontán alkalmak is kínálkoznak az élmények felelevenítésére. Néhány hónapja pél­ dául a Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége londoni kiállításán ott voltak Tragédia-illusztrációim is, és meglehetősen izgalmas dolog volt figyelni, ho­ gyan reagál az angol közönség a londoni színben ábrázolt jelenetre. P. Szabó Ernő 40 �M adách és a szülőföld Beszélgetések Salgótarjánban és Balassagyarmaton M indenekelőtt köszönöm mindazon személyek és intézmények segítségét, akik lehetővé tették, hogy ez az írás megszülethetett. Köszöntöm azokat is, akik akadályoztak ebben. Mint utólag kiderült, fontos volt az ő működé­ sük is. Kicsit konokabb lettem általuk. Ez az írás nem tudományos, de nem is irodalm i. Sőt! Még csak nem is szociográfia. Beszélgetések M adáchról. Néhány m agnókazetta tartalm a lesz olvasható itt, melyeket 1982. október 15. és 25. között vettem föl az alcím ­ ben említett városokban. A szöveget nem stilizáltam . A beszélők nevét sem mindig írom ki, nem is mindig tudtam, hogy mi a neve an nak, akit meg­ szólaltattam . Nem mindig fontos a név és a b riliáns stílus. Inkább az ér­ zelmeket tartom fontosnak... Nos, nehogy az olvasóban ellenséges érzelmek ébredjenek irányom ban, vágjunk inkább bele. Első helyszínünk, Salgótarján. BOLYAI GIMNÁZIUM, IGAZ­ GATÓ, az irodájában beszélgetünk. — Ön szerint ebben a megyében többet tudhatok meg Madáchról, mint másutt? — Ha a gimnáziumokba megy, meggyőződésem, hogy elsősorban a műről fog képet kapni, és nem az életrajzról. Azok az életrajzi kötő­ dések, amelyek Madáchcsal kapcso­ latban vannak, sokkal inkább a me­ gye nyugati részében élnek. Ma­ dách itt mint érték épül be az em­ berekbe, de ez az érték nem sokkal mutat túl a tanterven. A lokálpat­ riotizmussal kapcsolatos remények — szerintem — nem fognak „bejön­ ni. " De ezt helyénvalónak is érzem. Egész irodalmi nevelésünk értékköz­ pontú. Általános emberi érték-, er­ kölcsi érték- és esztétikai értékköz­ pontú, és nem életrajzi, illetőleg nem lokális. Salgótarján műemlék nélküli vá­ ros, kisebb a múltja, ebből követke­ zik, hogy kisebb a művészi értelem­ ben vett intellektuális beépültség. BOLYAI GIMNÁZIUM, az egyik harmadikos osztállyal ülünk a bi­ ológiai előadóban. — Fontos-e nektek, hogy többet tudjatok Madáchról, mint mások, máshol ? — Szerintem az a fontos, amit, csinált, nem az, hogy hol csinálta, írhatta volna a Tragédiát Bécsben is, az még éppolyan érték lenne, mint így. — No, azért számomra zavaró vol­ na, ha Bécsben írta volna. Sokkal jobb az, hogy itt írta. — Csesztvén járva milyen érzé­ seitek voltak? — Én ugyan nem voltam, de sze­ rintem nagyon jó érzés lehet ott lenni. Ez ugyanaz, mint hogy a deb­ receniek büszkék arra, hogy debre­ ceniek. — Fontos az, hogy egy országon belül hol él az ember? — Érettségi után sokan elme­ gyünk innen. Ennek megvannak az okai. Továbbtanulás, munka, ilye­ nek. De egy biztos: jó lesz vissza­ jönni, lesz hová visszajönni. Lesz egy pontja Magyarországnak, lesz egy város, amely visszavár. — Nem rossz elmenni innen, de mindig nagyon jó visszajönni. Vala­ hányszor olyan helyen vagyok itt a városon belül, ahonnan lehet látni az egész várost, mindig rácsodálko­ zom, mert nekem nagyon tetszik. 41 �Én nem is fogok tudni elszakadni innen. — Érdekes, hogy szüleink meny­ nyire másként viszonyulnak a vá­ roshoz, mint mi. Végigrohannak az üzleteken, és kész. — Úgy tudom, hogy mostanában foglalkoztatok Az ember tragédiájá­ val. Hogyan van az szerintetek, hogy a Tragédia így kiemelkedik Madách életművéből, sőt a magyar irodalom terméséből is? — Szerintem Madách élete olyan szakaszba jutott, hogy szinte mu­ száj volt ezt megcsinálnia. A Tra­ gédiát nem úgy írhatta, hogy neki­ ült, hogy most szépen elkezdem ír­ ni, hanem kiszakadt belőle. — Mi jelent nektek többet: amit az életéről, vagy amit a műveiről tudtok? — Szerintem az, hogy hol élt, nem befolyásolta őt abban, amit alkotott. Tehát a műve érdekel minket job­ ban, mint az élete. Én sem örülnék, ha az én életemmel foglalkoznának, — Szerintem meg a műve szoro­ san összefügg az életével. Csak kü­ lön a művet nem lehet szemlélni. Együtt érdemes nézni a kettőt. Ha megfigyelsz akármilyen irodalomtörténetet, egyik se választja úgy ketté, mint te. De így nem is lenne egy országnak sem irodalma, pedig a világ országokra és földrészekre oszlik. CSICS GYÖRGY, a Petőfi színját­ szó szakosztály vezetője. — Mutattak-e be valamit önök a madáchi életműből? — Igen. Régen. 20—25 évvel ez­ előtt a Civilizátort. Rendkívül nagy hatása volt akkor. Többen voltunk mi is, mint most, és gondolkodtunk rajta, hogy elővesszük a Mózest, de erre nem került sor. A Tragédiából az Egyiptomi színt sokszor játszot­ tuk. Többek között Madách-évfordulókon is. Mindig szoktunk azok­ nak az íróknak a munkásságával és ez életével is külön foglalkozni, akiknek a darabjait játszuk. Ter­ mészetesen Madách Imrével kapcso­ latosan is sokat kutattunk. Tudva azt, hogy itt, ebben a megyében élt, itt alkotott, sokkal lelkesebben dol­ gozott a csapat, mint más szerzők esetében. Ezt nem az udvariasság mondatja velem. Megszállt minket akkoriban Madách szelleme. Tud­ tuk, hogy kicsit több kötelességünk van vele kapcsolatban, illik mé­ lyebben tisztában lennünk bizonyos motivációkkal, melyek tollát vezet­ ték. 42 — Miért éppen az Egyiptomi színt választották a Tragédiából? — Mert ez állt hozzánk megvaló­ sítás szempontjából a legközelebb. Hatásában úgyszintén. A vivőerő, a forradalmiság sarkallt minket min­ dig. ha műsoron volt az Egyiptomi szín. Lehet, hogy ha ma elővennénk a Tragédiát, m ár másik színre esne a választásunk. Akkor tehát a kö­ rülöttünk levő világ is olyan volt, hogy az Egyiptomi színt kellett vá­ lasztanunk. — Önnek nyilván vannak ta­ pasztalatai a közönség vonatkozásá­ ban is. Hogyan él Madách a közön­ ség tudatában? — Élni él a tudatunkban, persze azért Madách-képről nem lehet be­ szélni. Vannak néhány mondatos rögzült, beépült információik. ,,Ma­ dách csalódott a feleségében”, „Ma­ dách elégedetlen volt a saját sorsá­ val.” Ezeket az átlagintelligens, át­ lagolvasott ember tudja. Ha meg­ nézi a Tragédiát, tudja, hogy hol épül be Madách személyes csaló­ dottsága. És ez nem lényegtelen tu­ dás, merem mondani. MADÁCH GIMNÁZIUM, negyedi­ kes lányok. A tornateremben ülünk, engem kivéve mindenki dresszben, melegítőben. Kicsit furcsa helyszín Madáchhoz, de szokjuk lassan. — Ezen a vidéken élt és alko­ tott Madách Imre, és nem is akár­ mit: világirodalmi jelentőségű mű­ vet. Melyik a fontosabb szerintetek: az, hogy a megyétekben született az a mű, vagy a mű maga? — Mindkettő. — Szerintem a mű. — Szóval a kettő elválaszthatat­ lan szerintem. — Jó tudni, hogy itt van Balas­ sagyarmat ilyen közel, és ő ott te­ vékenykedett, és a műve is fenn fog maradni nagyon sokáig. — Ha Madách szegény szülők gyermeke lett volna, szerintetek be­ futotta volna ezt a pályát? — Most már szerintem nem szá­ mítana a társadalmi különbség, de akkor számított. — Miért nem számítana ma? — Mert ebben a társadalmi rend­ szerben mindenki egyenlő. — Szerintem azért mostanában is számít, hogy kinek van pénze. Akinek pénze van, meg protekció­ ja, az ma is a legjobb helyeken van. Persze művészeti alkotásoknál a protekciót ejteni kell, ott a mű beszél. De nem mindegy, hogyan él a művész, aki a művet alkotja. �— Ápoljátok-e névadótok kultu­ szát ? — Igen. Nagy ünnepségek vannak ilyenkor, minden tárgyból Madáchpályázat, meghívják a régi Madáchosokat. — Éreztek valamit azügyben, hogy nektek esetleg jó lenne vala­ mivel többet tudni Madáchról, mert éppen itt éltek? — Érezzük ezt mi is, de tanára­ ink is többet foglalkoznak az ide­ kötődő írókkal. Szerencsére nagyon jó magyartanárok vannak a suliban. — Láttátok már Az ember tragé­ diáját? — Szerettük volna megnézni. Szerveztünk rá autóbuszos utat, de nem kaptunk jegyet. Utána meg — úgy halljuk — megbukott a darab. Legalábbis lekerült műsorról. Az idén újra megy. Majd most meg­ nézzük. (Közben kis szünet, másik csoport jön, és a helyszín is megváltozik: a testnevelői szobában üldögélünk asztalon, széken, radiátoron, jel­ vénytároló szekrényen...) — Hogy érzitek a kapcsolatot Ma­ dách és köztetek? — Biztos beszéltek m ár neked a Madách-ünnepségről. Meg a pályá­ zatokról. Szóval így külsőségeiben ez el is van intézve, de — szerin­ tem — a szellemisége nagyon távol van a velünk egykorúaktól. Idősöd­ nünk kell, hogy ezt megértsük. Második helyszínünk Balassagyarmat NEDELICZKY TERÉZ, népműve­ lő, járási-városi pont: művelődési köz­ — Én Vanyarcon születtem, és ha azt mondják, hogy Veres Pálné, nem nézek furcsán azokra, akik mondják. Domborművét sokszor lát­ tam otthon az evangélikus temp­ lomban. Mit tagadjam, általános is­ kolás koromig járnom kellett erre a helyre elég gyakran. Persze, nem Veres Pálnéról van most szó, de ugye őt Madáchcsal kapcsolatban egyáltalán nem lehet kihagyni. Először tanáraimtól hallottam azt, hogy Veres Pálné kapcsolatban állt Madách Imrével. A kastélya udva­ rán volt egy fa, és az alatt olvasta fel Madách a Tragédiát. De hol van a fa? A fa nincs sehol, a kastély szétrohad. Legalább tüntették vol­ — A kollégisták sokszor és szíve­ sen üldögélnek ott. a Madách-szobor alatt, ami a Bolyai Gimnázium előtt van. És nem azért mondom, mert te itt vagy, de annak idején, amikor vettük Madáchot, valahogy jobb érzés volt oda kiülni, és ott megbeszélni a vele kapcsolatos ba­ jainkat. — Bár ez furcsa kapcsolat, ami­ ről én beszélek, de kapcsolat. Aki négy évig jól tanult, közösségi em­ ber volt, a tanévzárón Madách-plakettet kap. Ez sem utolsó dolog, ha valaki begyűjt egy ilyet jó mun­ kájáért. — A tanterv kicsit fellazítja kap­ csolatainkat. Nagyon kevés idő jut egy-egy íróra, költőre. Ha Madách­ ra —4 órát ellop a tanárunk, ak­ kor azt mások sínylik meg. Nem tudom, hogyan lehetne ezen változ­ tatni, de kellene, az biztos. — Sok a diákokban az ok nélkü­ li félelem Madáchtól. Mindenki úgy olvassa a műveit, hogy jaj, ez az, amit nem lehet megérteni. Túlzot­ tan elvontnak hiszik. Nem könnyű olvasni az biztos, de érdemes min­ denképpen, a gondolatai miatt. — Jó ebbe az iskolába járni? — Igen. Szerintem a legjobb suli a városban. Persze az véletlen, hogy Madáchnak hívják. Mindenesetre kiállunk mellette. Lehet, hogy Ma­ dách Imre kicsit távol van, de sze­ retnénk közelebb kerülni hozzá. Többet tudni róla. na el a föld színéről, de így romo­ san mindig gondolatokat ébreszt bennem, és nem a legodaillőbb gon­ dolatokat. A Tragédiát általános is­ kolás koromban kaptam ajándékba. Azt hiszem, jószüleim vették, vagy én...? Nem ez a lényeg. Kezdtem ol­ vasgatni, de nem értettem. Félre is tettem. Jött a középiskola, és két Madách-óra után kibomlott bennem a madáchi gondolat. Felfedeztem értékeit, összefüggéseit. De bennem is él máig, és az hogy vanyarci va­ gyok, még pluszként megemeli ezt a sikot. Lehet, hogy ez lokálpatrio­ tizmus. Ha az, büszkén vállalom. A Tragédia mondandóját, mai tartal­ mát illetően Hegedüs Géza megfo­ galmazását érzem helytállónak: erre a műre nem lehet pesszimizmust, se optimizmust ráfogni. Benne van mindaz, ami a művelt főket foglal­ koztatta a világ dolgaival kapcsola­ tosan. 43 �KOVALCSIK ANDRÁS, matema­ tika-fizika szakos tanár, és FAR­ KAS ANDRÁS festőművész, rajzta­ nár, grafikus beszélgetése: F.A: — Nem szeretem az ünnepe­ ket, tehát én nem a közeledő Madách-évforduló ürügyén beszélek most, ezt szeretném előrebocsátani. Nem vagyok híve ezeknek a bizán­ ci nagy ceremonális ünnepségeknek, amilyenekre — érzésem szerint — Madáchcsal kapcsolatosan is készül­ nek. K.A.: — De képzős éveinkben mégis te voltál legnagyobb propagá­ tora Madáchnak. Sok-sok Madáchsorozatot rajzoltál, festettél, amatőr színjátszóként játszottál is Madáchot... F.A. — No, én nem azt mondtam, hogy nem szeretem... Valóban ját­ szottam is... Lucifert. Én a dolgokat kétkedve fogadom el. Sokat rágó­ dom mindenen. Idő kell, míg egyegy alkotás eljut hozzám. Ha végül aztán igazán rokonságot érzek va­ lamelyik íróval vagy költővel, ak­ kor folyamatosan, hosszú időn át izgat a téma. Ilyen személyiség sza­ momra Madách Imre. Középiskolá­ ban került hozzám közel, ezt nagy­ szerű tanáromnak. Keresztes Pálnak köszönhetem. Ő írta a felvidéki gimnáziumok 7—8. osztályos iroda­ lomkönyvét... Madách élete is mi­ lyen tragikus volt és milyen rövid. Boldogtalan házasság. Fráter Erzsi­ ke más típusú ember volt, és sokat jelentett abban a kérdésben, hogy mit gondol Madách a nőről, mit vitt bele ebből a Tragédiába. Én predesztináltnak hiszem Erzsikét, a ke­ serű poharat. Egészen másképp ala­ kulhatott volna nélküle a Tragédia, vagy lehet, hogy létre sem jön.... K.A.: — Így tehát nem csoda az, hogy Madách egyénisége vonzódott az ellenpólushoz. F.A.: — Madách egy befelé élő, beteges ember, Erzsike meg mulatós kedvű, életvidám asszony. K.A.: — Így talán érthető Fráter Erzsi sírján a felirat: „Könnyű ítél­ ni a felületesnek, de nehéz annak, ki a lelkek mélyét kutatja.” F.A.: — Igen, talán így sommáz­ hatnánk ezt a gondolatot, hogy ítél­ ni könnyű, de megérteni nehéz. K.A.: — A Tragédia-illusztráció­ idat nézve érdekes, hogy mennyit változott szemléleted az idők fo­ lyamán. Az első időkben a luciferi kajánság, most meg ezek a letisz­ tultabb, mondandójukban monu­ mentálisabb rajzok. 44 F.A.: — Amíg az ember fiatal, felületesebb. Ahogy öregszik megerleli az idő. Talán bölcsebb lesz. Mert ballépéseinknek, tévedéseink­ nek szeretjük ezt a felmentő kife­ jezést adni. Ne ítéljünk elhamarko­ dottan! Számomra talán ez a leg­ nagyobb tanulság a Tragédiából. Mindig jobban érik, visz. a magyar helyzet is a Tragédia megértése fe­ lé. Megtanítja ez a mű szerintem arra a ma magyar emberét, hogy: lassan az agarakkal, ne legyünk tel­ hetetlenek! Kudarcokkal, ballépé­ sekkel, csalódásokkal teljes az élet. Megyünk mindig előre, csak hala­ dásunkban nem árt, ha érzékeljük azt a bizonyos spirált. Nem rózsák­ kal telehintett út ez. Milyen érdekes dolog ez a mesterművekkel, hogy sok-sok évet végig kell botorkál­ nunk ahhoz, hogy eljusson a lénye­ gükig. És újra és újra elővéve eze­ ket a műveket, mindig más oldalu­ kat m utatják... Ez persze azért is van, mert közben öregszik az ember. Maga is változik, él, tapasztal. No, így vagyok én a Tragédiával. Mindig más és más szépségeit veszem észre. K.A.: — Mit jelent illusztrálni a Tragédiát? F.A. — A szó jelentéséből kell kiindulni. Lumen: fény. Fényt gyúj­ tani. Világosabbá tenni a mű je­ lentését, nem túlegyéníteni magun­ kat, hanem alázattal szolgálni a művet. CSIKÁ SZ ISTVÁN irodavezető — Családomtól, közelebbről apám­ tól kaptam az indíttatást, nagyon ko­ rán. Mielőtt tananyag lett volna, én m ár részleteket tudtam a Tragédiá­ ból. Apám dühében sírvafakadt, amikor megtudta, hogy milyen keve­ set foglalkozunk Madáchcsal az is­ kolában, 1946-ban láttam a Tragédi­ át a Nemzeti Színházban. A szereposztás: Ádám — Básti Lajos, Éva — Lukács Margit, Lucifer — Major Tamás, Péter apostol — Somlai Ar­ túr. Mondanom sem kell, mekkora hatással volt rám. 1958-ban kerül­ tem Balassagyarmatra. A Palóc Mú­ zeumban kezdtem el munkámat, mint restaurátor. Nagyon érdekes volt az, hogy mindenütt Madáchot láttam. Szoborban, emléktáblán... Később elmentem tanítani, de ak­ kor m ár megfogott ez a város, meg­ csapott a levegője. Itt is olyanok a gesztenyefák, mint Zala megyé­ ben, vagy a Szilágyi Erzsébet fa­ sorban. De megéreztem, hogy ezek �a kisvárosi emberek mekkora alá­ zattal közelednek egymáshoz... A legnagyobb hatású felfedezés az volt, hogy van itt egy épület, fel­ mehetek az emeletére, a nagytermé­ be, ahol Madách Fráter Erzsébettel megismerkedett egy megyebálon... Aztán megtudtam azt, hogy Csesztve... Madách krími hársfája..., a kastély... Megismerkedtem dr. Sza­ bó Józseffel, aki sokak szerint a vi­ lágon legjobban ismeri Madáchot. Nemrég engedtük el Győrbe, az egész világ leghatalmasabb Madách-gyűjteményével együtt. Hogy ugorjunk időben, el kell mondjam, hogy ma is rengeteget je­ leni Madách az életemben. A sors egy különleges területre hívott en­ gem dolgozni. Állami és pártmeg­ bízatásként kaptam a feladatot 1974ben, hogy egy új típusú intézményt vezessek, a Családi és Társadalmi Ünnepségeket Szervező Irodát. Emocionális pillanatokban vagyok jelen az emberek életében. A házas­ ságkötéseknél, névadókon, temeté­ seknél. Én minden temetést így fe­ jezek be: hadd mondjam el a Nógrád megyéből a világ fölé növő Ma­ dách szavait: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küz­ dés maga.” Az arisztokrata, a földbirtokos Madách, aki ilyen emberi­ en tudott szólni, azoknak az embe­ reknek mondatja ezt velem, akik félig a földben állva élték le az éle­ tüket.... DR KALAS GÉZA bíró, jogász. — Minden első szavak helyett: én Debrecenből jöttem ide. Nem tar­ tom ma sem hazámnak Nógrád me­ gyét. Mindenki tudja, hogy nincs jó véleményem róla. Volt bennem mindenesetre irodalmi érdeklődés még von Hauss, meg az érettségi 45 �dolgozatomat is Madáchból írtam, a debreceni református kollégium­ ban. Mikor idejöttem, akkor alakult itt egy amatőr színpad. Madách Im­ re nevét vette fel, és én sok-sok műsorukat szerkesztettem. Madáchmüsorokat is. Megismerve műveit kialakult egy meglehetősen egyedi Madách-kép bennem. Én például nem tartom gyenge költőnek. Tu­ dok olyan gyöngyszemeket mutatni, melyek páratlanok a magyar iroda­ lomban. Csak nem érlelte ki a ver­ seit. Régen volt szándékomban a Civilizátor átdolgozása, rá kellett jön­ nöm azonban, hogy akkor, abban a helyzetben nem lett volna szeren­ csés Magyarországon Madáchcsal foglalkozni. Madách előremutat eb­ ben a műben, egész Adyig. „Duná­ nak, Oltnak egy a hangja” — ezt mondja ki ő is, ráadásul olyan tör­ ténelmi helyzetben, amikor az üvöl­ töztük: a körülöttünk élő népek kö­ zül legnemesebb, a vezér magyar. Vagy mennyien nem ismerik Madách beszédeit, közéletiségét. Ki tud pél­ dául humoráról, ami leveleiből su­ gárzik? Lenne mit tenni a z évfor­ dulón. A gumicsontszólamok helyett, például egy Madách-összes kiadás... SZILAGYI LAJOSNÉ, 72 éves né­ ni, a balassagyarmati szociális ott­ hon lakója. — A Madách család az én nagy­ bátyámmal, anyám édestestvérével kihalt. Akkor vette fel az én két fiútestvérem a Madách nevet. Ők mór csak fölvették. mert anyám volt Madách-lány, Madách Emma. Dédapám Madách Károly, édestest­ vére volt a Madách Imrének. A családomban az volt a vélemény, hogy ha Madách Imre meg nem há­ zasodik, és ez a házasság nem ilyen szerencsétlen, soha létre nem jött volna a Tragédia. Madách Imrének voltak versei, aztán ez a Mózes, meg mások, de ez mind olyan nulla Az ember tragédiájához képest, hogy ezekkel csak bikkfaíró lehetett volna a nagybátyám. Tehetség ok­ vetlen volt benne, de nem olyan nagy. Kiizzadta ezt magából Csesztvén. Magányban, tüdővészesen. Beteg ember volt ő, elmélázó, gyenge. Nem tudta azt az iramot tartani, amit a felesége elvárt volna tőle. Nem véletlen, hogy az ükanyám, a Majthényi Anna ennyire ellene volt ennek a házasságnak. No, azt már ne mondjam, hogy én mennyire büszke vagyok, hogy a családomból kinőtt valaki a világba. Szelleme, kultusza ápolásáért tehetnénk töb­ 46 bet is. Mióta Aliz néni kimúlt, Csesztve is elhanyago.ltabb lesz. Mi­ nimális teendő lenne, ha egy ilyen író volt irodalmunkban, hogy legalább az emlékmúzeuma rend­ ben legyen. AZ UTCÁN. (Férfi és óvodás ko­ rú kislánya, kézen fogva.) — Jó estét kívánok! Nem harag­ szik, ha kérdezek magától valamit? — Tessék, de sietünk. Most ho­ zom a gyereket az óvodából. — Madáchról érdeklődnék... (Továbbiakban presszóasztalnál beszélgetünk. Madách neve hallatán már nem is siet annyira az apa.) Apa: — Ha kell ez magának, hogy egy kőműves beszéljen Ma­ dáchtól, akkor éppen elmondhatom, ami a szívemet nyomja. Csak le meri-e majd írni? Maga dolga, tisz­ tában vagyok vele. Johanna, nem tudod normálisan enni azt a süte­ ményt? (Kislány egy sarokházzal birkó­ zik, már a szempillája is tejszínha­ bos.) — Na, szóval sok nekem kicsikét ez az évfordulódömping. Jövőre lesz, de már maga sem hiába kószál itt a városban. Duzzasztják szépen a Madách-kultuszt. Nem is ismerjük Madáchot. Erre nem gondolnak? Honnan is ismernénk, a gimnáziu­ mon kívül? Leérettségizünk, letud­ va az irodalom, letudva Madách. Tehát hozzá kéne nőnünk, hogy érezhessük: mi az ő szellemében gondolkodunk. Pedig az írók, az iro­ dalom célja szerintem az, hogy: ki­ csikhez hajolni, hogy magasodjon. — Pardon, pardon, mit mondott az elején? Hogy egy kőműves? — Tudom mire gondol. Őt évet végeztem teológián. Család van, pénz kell, kész, vége, felejtsük el. — No, de az olvasót sem lehet etetni, tudja. Hol hiszik el nekem, hogy ez egy átlag magyar kőműves dumája? — Igen, igen ... Én hat éve élek itt. De őszintén mondom, ön­ szorgalomból, meg azért, hogy Ba­ lassagyarmaton vagyo.k, nem tudok ráhangolódni sem Madáchra, sem Mikszáthra. Éppen azért, mert egész nap dolgozom, és ebben a melóban nem lehet istent-embert ismerni, itt dolgozni kell. Munka után én in­ kább a második világháború újab­ ban felszabadult anyagát nézegetem, ami olyan, mint a fagylalt, — cse­ mege. Na, úgyhogy hallgassuk meg inkább a lányomat Madách-ügyben. �— Micsoda, én nem viccnek szá­ nom ezt az írást! (Levegő után kap­ kodok a felindultságtól.) — Nyugodjon már meg az iste­ nért! Átveszem a szerepét. Majd én meginterjúvolom a lányomat. Dűl­ jön hátra nyugodtan, és igya meg a kávéját, mert kihűl. — Johanna, figyelj kicsit ide! Mi volt Csesztvén, amikor kirándul­ tunk? — Hát... nagy fa... meg hintaszék. — Kinek a hintaszéke volt? — Az íróbácsié. — Aztán mi volt még? — Barackot ettünk. — És mi volt a szoborral? — Bajusza volt. — É s mit csináltál a szobortól? — Féltem. Féltem még a közelé­ be is menni. — Kik olvassák, amit az a bácsi írt ? — A négerek... meg az eszkimók is..... — Mondd el még, hogy már te is tudsz írni! — Tudok, csak már leszoktam. Ez a mondat kissé szíven üt. Ezt az apa észre is veszi. Befejezzük a beszélgetést. Kinn az utcán jut eszembe, hogy apa és lánya még be sem mutatkozott. Most megteszik. EGYED JÓZSEF ÉS EGYED JOHANNA. LÁNYOK A GEISLER ETA LE­ ÁNYKOLLÉGIUMBAN, a nevelői szobában ülünk. (Mikes Zsófia, Sza­ bó Erika, Kanyó Beatrix, György Zsuzsa.) — Harmadikba járunk, óvónői szakközépiskolába, egy osztályba. Ebből egyenesen következik, hogy ugyanaz a magyartanárunk. Szeren­ csénk van, m ert tanárnőnk igazán jól, nem szakközépiskolai fokon ta­ nítja a magyart. — Nem tudtuk, hogy beszélgetni fogunk veled, tehát nem azért mondjuk, mert jót akarunk monda­ ni. de véletlenül éppen most tanul­ juk Madáchot, és sokkal többet fog­ lalkozunk vele azért, mert innen származik. — Én például a Mózesről írok dolgozatot... — Én a lírájáról... — Én a levelezéséről... — A tanárnő kiadta ezeket a té­ mákat, lehetett választani. — Az, hogy erre élt, ahol én most, kicsit magasabbra emeli a szemem­ ben. mert van közöm esetleg ahhoz, hogy a művei hogyan élnek majd bennem, meg a gyerekeimben. — Nekünk, 17 éveseknek mit je­ lent Madách érzelemvilága, gondo­ latai? Én persze csak magamról tu­ dok beszélni... Csak a Tragédiát is­ merem, még általános iskolás ko­ romban láttam a tv-ben. Nem is néztem végig, csak pár színt. Mi­ kor megismételték, már végignéz­ tem, és eléggé tetszett. Bár nem olyan mű, amit csak úgy egyszerű­ en meg lehet érteni. Kell tudni, hogy Madách életében mik voltak azok az előzmények, amik miatt megír­ ta ezt a művet. Most, hogy tanul­ juk az iskolában a megírás előzmé­ nyeit, a kérdésfelvetések okait, így már sokkal világosabb az egész mű. Például az én feladatom volt ezzel kapcsolatban, hogy a Faustot és a Tragédiát összehasonlítsam. Tény­ leg nagyon érdekelt, amit csináltam, és szívesen csináltam. Érdekes a Faust is, de nekem a Tragédia job­ ban tetszett. Lehet, hogy azért, mert jobban ismertem. Vannak benne olyan kérdések, amelyek engem is foglalkoztatnak. Mi az ember életé­ nek a célja? Mi lesz, hogy ha nem vesznek fel, akkor miért tanultam? Minek töröm magam? Milyen bol­ dogságok fognak várni az életben? Sokszor kétségbeesett vagyok... Vagy mi lesz a következő évszázadokban? Kiskoromtól fogva foglalkoztat, hogy mi lesz, milyen új találm á­ nyok meg ilyesmik lesznek akkor, amikor én már nem élek. Madách mennyi mindent látott előre! Vá­ laszt kapok kérdéseimre, megnyug­ szom, erőt nyerek a továbbiakhoz. Szerintem ezt nem akármilyen mű és művész tudja megcsinálni. UTCA, FIATAL NŐK EGY CSOPORTJA. 20 és 30 évesek lehetnek. Mint később kiderül, van köztük egy munkás, két adminisztrátor, egy KISZ-titkár és egy kultúros. — Nem véletlenül dolgozzák fel Madáchot, és nem véletlenül viszik színpadra. Mert alapvető problé­ mákba mélyed, és alapvető dolgo­ kat boncol. Egyén és egyén, egyén és társadalom viszonya. A kezdet kezdetétől a civilizációig hogy’ je­ lentkeznek ezek a dolgok. — Szerintem Madáchnál a jó és a rossz az alapvető gondolat, és az élet értelmének a kérdése. Meg a magánéletére is válasz ez. — Egyszer, — vagy két éve — itt volt a férjem egyik unokatestvére, és átmentünk vele Csesztvére... Va­ 47 �lóban nagyon tiszta, csendes kör­ nyezet volt, és egy zárkózott em­ bernek a lakóhelyét láttuk. — Mi is voltunk ott, de akkor nagy kosz, és rendetlenség volt. Ha volt egy ilyen világraszóló írónk, egy kicsit többet kellene ezzel fog­ lalkozni, vagyis törődni, nem? — Én nem vagyok benne biztos, hogy ha azt mondom, hogy most megyünk, és megnézzük Madáchot, ugyanannyian eljönnek, mintha azt mondom: megyünk a vidámparkba. Ha meg lasszóval fogom Madáchi­ hoz az embereket, annak megint nem sok értelme van. * Nem utóhang, és nem konklúzió, nem is magyarázkodás következik. Célom ezzel a munkával az volt, 48 hogy olyan emberi tudattartalm akat kutassak, melyek erősen kötődnek szülőföldhöz, élettérhez. Ezen belül Madách Imre szülőföldjéhez, és egykori életteréhez. Izgalmas volt azt kutatni, hogy egy ember, aki maradandó nyomot hagyott a világirodalomban, miféle esztétikai-etikai nyomokban van jelen azon a tájon , ahol élt és alkotott. Ismétlem: nincs szándékomban semmi tanulságlevonás, összegzés. Egy mondatot mégis: nem lehet tel­ jesen érdektelen elgondolkodnunk a Madáchról elhangzottak kapcsán is nemzeti öntudatunk, értékszemléle­ tünk. illetve a kultúrához, iroda­ lomhoz való viszonyunk problémái­ ról. Karácsondi Imre �Férfi és nő Madách Imre é s V eres Pálné Alighanem igazat kell adnunk Szerb A ntalnak: „ .. az egész ma­ gyar irodalomban nincs még egy költő, még Vajda János és Ady Endre sem, akinek az életében és művében a nő olyan központi sze­ repet töltene be, mint Madáchéban. Az élete két nő között, az anyja és felesége között őrlődik fel.” De te­ gyük még mindehhez hozzá: a két nő közötti őnlődés közepette — úgy látszik — egy harmadik társaságá­ ban talált enyhületet és hozzá mél­ tó szellemi felüdülést. Ez a nő ba­ rátja, Veres Pál felesége volt. A barátság a negyvenes évek vé­ gén kezdődik. Madách az évtized kezdetétől Balassagyarmaton dolgo­ zik. Előbb tiszteletbeli aljegyzővé, később katonai főbiztossá nevezik ki a megyénél. Így találkozik a ná­ la nyolc évvel idősebb Veres Pál megyei főjegyzővel és annak fele­ ségével, Beniczky Herminnel. A költő — közös barátjukkal, Szontágh Pállal — szívesen tartózkodik Veresék vanyarci kastélyában. De adjuk át a szót a dolog talán leg­ jobb ismerőjének, a szegről-végről rokon Mikszáth Kálmánnak: , , . . a környék kiváló emberei sűrűn meg­ fordulnak a kristálytiszta jellemű gazdánál. Oda jár Szontágh Pál, nagy jövőjű fiatal ember, minden szépért, nemesért buzduló; néha megjelenik Madách Imre is, s nagy irodalmi, politikai és társadalmi vi­ ták folynak, amelyekben részt vesz a háziasszony, sőt hovatovább kezd annak központja lenni. Sűrű leve­ lezés folyik éveken át Sztregova, Horpács és Vanyarc között. Olvas­ mányaikat kicserélik egymással; Ma­ dách aláhúzogatja a szebb helyeket. Veres Pálné is rábukkan ilyenekre a maga könyveiben és figyelmezteti rájok barátait a margón”. Az irodalomtörténet tud erről a barátságról. Veres Pálné 1895-ben bekövetkezett halálakor olyan em­ berek emlékeztetnek rá, mint Mik­ száth. Vadnay Károly, Gyulai Pál. Ez utóbbi például ezt mondja: ..Fér­ je Nógrád megye előkelő nemesei közé tartozott, ki részt vett a köz­ ügyekben s barátai közé számította a megye két nagyreményű ifját, Szontágh Pált, aki nagy barátja volt az irodalomnak és Madách Imrét, aki titkon lírai és drámai költemé­ nyeket írt, s örömest foglalkozott filozófiai kérdésekkel is.” Ám ne feledkezzünk meg a barátság olyan tanúságtevőiről sem. mint Madách Imre költeménye Veres Pálnéhoz, s az utóbbinak az előbbihez írt le­ veleiről. Vagy a költő Veres Pálné­ hoz küldött képrejtvény-értesítéséről, amelyet Mikszáth Kálmán tett közzé a Pesti Hírlapban 1884-ben. Veres Pálné nagyra becsülte Ma­ dách tehetségét, ragyogó szellemét, hazafiúi állhatatosságát. Elhurco­ lásakor pozsonyi börtönében is fölke-esi. S hogy mennyire foglalkoz­ tatja Madách sorsa, német nyelvű naplótöredékei tanúskodnak róla. 1853. március 30-án a következőket írta: „Képzeletem egy jó barátunk sorsával foglalkozik szüntelen, ki­ re ma Pesten ítéletet fognak mon­ dani, s kinek végzete: szabadság vagy börtön, a hatalom szavától függ. Adja Isten, hogy szabaddá legyen!” Három nap múlva: „..egész nap szomorú voltam, mert szána­ koztam barátunk, Madách sorsán, aki talán már Pesten van fogva.” Április 11-én így fejeződik be a napló: „Ezen a napon Madách is hazatért Pestről, a felségárulás vád­ ja alól fölmentették. Nagyon örü­ lök ; nagyszerűen viselkedett.” Ezt a barátságot a köztudat kez­ dettől fogva összekapcsolta a Tra­ gédiával. Sokak szerint a mű bizo­ nyos gondolatai és részei a vanyar­ ci napoknak köszönhetők. Az is tény, hogy Madách az 1862. január 12-én megjelent Tragédia első pél­ dányával m ár január 25-én Veres Pálnénál volt. A könyvben lapról lapra feltüntette Arany János vál­ toztatásait, s az elejére a követke­ ző francia nyelvű dedikációt írta: ..Ajánlom önnek ezt a könyvet, mert aki szerezte, az ön odaadó híve.” De a kapcsolatnak van egy mélyebben 49 �fekvő oka is. Nem szabad elfelejte­ nünk, hogy a Tragédia — a két prágai szín kivételével — volta­ képpen a női nem megdicsőítése. Meg kellett oldani tehát egy re j­ télyt. Honnan van, hogy a fiatalko­ ri műveiben szinte nőgyűlölőnek mutatkozó Madách — házasságá­ nak zátonyra futása után! — annyi szépet tud elmondani a nőről? Amikor Palágvi Menyhért. Ma­ dách első életrajzírója művéhez az anyagot gyűjtötte, felvilágosításo­ kat kért Veres Pálné Vác-Hartyánban élő lányától is. Az ő írásbeli „Azon erős közléseiből tudjuk: meggyőződésben vagyok, hogy 1854 óta az egyetlen baráti kör a vanyarci volt. amelyben Madáchot megértették, hol lelkének röpte min­ dig csak a magas felé irányult, s hol az idealizmustól áthatott erős női lélek (édes anyámat értem), a feleség és anya eszményképe, sugallhatta neki azon szavakat, melyek­ kel oly gyönyörűen festi a női hi­ vatás magasztos voltát, midőn (Az ember tragédiája utolsó színében) az Úr így szól Ádámhoz: „Ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd / Szünetlenül, mely visszaint s emel, / Csak azt kövesd. S ha tettdús életed / Zajában elnémul ez égi szó, / E gyönge nő tisztább lelkülete, / A z érdekek mocskától távo­ labb / Meghallja azt, és szíverén keresztül / Költészetté fog és dallá szűrődni." E kör volt az, hol a költő mélyen érző szíve, felkorbácsolt kedélye megpihent s üdülést talált, s mely­ ből láng lelke további alkotásaihoz erőt m eríthetett.” Veres Pálné életrajzírói — Rudnay Józsefné és Szigethy Gyuláné — még tovább mennek: „Madách, dacára fenomenális, ragyogó szelle­ mének, nem bírt menekülni a min­ dennapi emberek némely gyarlósá­ gaitól: így hajlama volt a cinizmus­ ra is és Veres Pálné mindig arra törekedett, hogy habár napsugárból és sárból vagyunk is gyúrva —, m int a nagy költő m ondja — in­ kább a napsugarak közé emelked­ jék, mint a sárba süllyedjen. E süllyedéstől nagyon sokszor mentet­ te meg Veres Pálné Madáchot, és okunk van sejteni, hogy a nagy köl­ tő halhatatlan művében Éva m a­ gasztos, nemes tulajdonaiból sokat Veres Pálnéról m intázott... ” A kérdés most m ár az, hogy Ve­ res Pálné milyen „tulajdonai” ke­ rülhettek át a Tragédia Éva-alak50 jaiba. Az életrajz- és a naplótöredé­ kek tanúsága szerint a vanyarci kastély vendégszerető háziasszonyát akkortájt három alapvető vonás jel­ lemezte. Mindenekelőtt valóban „a feleség és anya eszményképe” volt. Olyan asszony, aki igazi Édent va­ rázsolt maga köré. Megteremt m in­ dent, ami a férfi és a család nyu­ galmához, boldogságához szükséges. Ezen túlmenőleg azonban nemcsak élettársa, hanem jószelleme, erköl­ csi támasza is a férfinak. Mennyire jellemzőek a férje alispánná vá­ lasztásakor leírt szavai: „Igaz kí­ vánságom, hogy Pali mindenkor leg­ főbb rugójának tekintse az igazi jót, s mindig e szerint éljen: inkább mindent elveszteni, mint nem tiszta eszközökkel mindent elnyerni.” Sze­ mélyiségének harmadik meghatározó­ ja a szellemi tökéletesedés vágya, a tudományok és művészetek szeretete. Nem a kérkedés mondatja ve­ le: ..Ismereteket vasszorgalommal gyűjtöttem, de fájdalom, nem tud­ tam, hogyan lehessen ezekhez rend­ szeresen jutni, de időm sem volt hozzá. Legjobban mulattam, ha tu ­ dományos és közlékeny emberrel találkoztam, kitől valamit tanulhat­ tam, az ilyen órákat hálás emléke­ zetemben tartom.” Veres Pálné személyiségjegyei nemcsak a Tragédia végét juttatják eszünkbe, hanem az elejét is. A paradicsomi színek Éváját. Aki az égi szózatot akkor is hallja, ami­ kor az elhallgatott, akinek az éle­ te: a férfi szolgálata. „Én meg, ha ott fenn a dics el­ borul, / Itt lenn találom azt sze­ medben, Ádám. / Hol is lelhetném másutt kívüled, / K it létre is csak hő vágyad hozott.” Arra az Évára gondolunk, aki miközben a férfi fenevadakkal har­ col, lankadva a kertet ápolja; aki a Paradicsomból kiűzött Ádámot imi­ gyen vigasztalja: „Én meg lugost csinálok, egész olyat, / Mint az előbbi, s így közénk varázslom / A vesztett Édent.” S az az Éva is félidéződik ben­ nünk, aki az ember nagykorúvá vá­ lását, öntudatra ébredését, s a tu ­ dást sürgető luciferi szavakra így kiált fel: „Én lelkesülök, szép s új dolgokat mondsz.” De a történeti színek Éváiban is nyomot hagyhattak Veres Pálné erényei. Az egyiptomi jelenet rab­ szolganője a szeretettel kelt neme­ �sebb érzéseket a fáraóban. Miltiádész Évája a „nagyravágytól” óv­ ja férjét. Adott esetben Veres Pálné is m ondhatta volna: „Az a nőnek joga / Hogy férjét védje, még ha bűnös is.” Vagy nézzük a római szín Évá­ ját. Szavaiba nem szüremkedhettek-e be a vanyarci elmélkedések?: „Nagy és nemes volt lelkem hiva­ tása.” „S nem ott-e helyem, ahol te vagy / A h Sergiolus! vajh m i sok nemes / Érzést találtál volna e k e ­ belben, / Hol csak m úlékony kéj után kutattál.” Megfeleléseket tehát könnyen taláthatunk Veres Pálné jellemvoná­ sai, s a Tragédia Éva-megformálásai között. S lehet, hogy a vanyar­ ci találkozások is alakították azt a madáchi nőfelfogást, mely sze­ rint a nő a síron is átlépve „dicsőülten felemelkedik”. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagy­ nunk. A nő megdicsőítése a Tra­ gédiában csak addig megy el, amit Madách a „gyönge nő tisztább lelkületének” nevez. Mondjuk tehát azt, hogy a madáchi nőszemlélet bizonyos vonatkozásban egyoldalú és korlátozott? Egy bizonyos: alkalom­ adták éppen Veres Pálné szállott szembe vele. 1869-ben a frankfurti filozófiai kongresszuson az egyik előadó azt fejtegette, hogy a női agy m ár csak a szerkezetéből adódóan sem képes nagy dolgok alkotására. A meghí­ vottak között levő Veres Pálné így vágott oda neki: „Az ön szavaiból uram, a megengedhetetlen férfi arro­ gancia beszél!” Mi lett volna, ha ezt a visszautasítást Madách Im re kap­ ja? Hiszen a Tragédiában is vannak a frankfurti tudóséra emlékeztető nézetek. Csak a legismertebb he­ lyet idézzük: Éva: „Hiába, ha oko­ sabb nem vagyok." Ádám: „Ne is kívánd, hogy légy. én kedvesem, / Eszem elég van né­ kem önmagamnak... / Te csak v i­ rág légy, drága csecsebecs, / Ha­ szontalan, de szép, s ez az érde­ m e.” A drámai műfaj közvetettsége folytán éle vész az ilyen monda­ toknak. Nem úgy, ha közvetlen, prózai szövegről van szó. Mint Ma­ dách akadémiai székfoglalója ese­ tében. Ez a székfoglaló — A nőről különösen esztétikai szempontból — 1864. április 18-án hangzott el. Ma­ dách ebben is a nő hivatásával foglalkozik. Felfogásának lényege: „A nő . . . könnyebben felfog és ta­ nul, de teremtő genius hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli... soha a művészetet és a tudományt előre nem viszi.” És később: „A nő a lá re n d e lt..., s az erősebb férfi lelkében olyan érzé­ seket kelt, mint az elhagyott gyer­ mek, a hervadó virág, a megder­ medt madár.” Veres Pálné a Koszorú című fo­ lyóiratban olvasta a székfoglalót. Méltatlankodva és felháborodva azonnal két levelet is megfogalmaz a tanulmány szerzőjének: „Nincs alkalmam, hogy élőszóval nyilvánít­ sam Ön előtt fájdalmamat, hogy tudományos képzettségét, humorát éppen az emberiség elnyomott ré­ sze ellen használta fel.”. S meg­ vallja, nem hitte volna, hogy a nagy drámaíró ennyire rövidlátó ebben a tekintetben. Aztán kifejti fő ellenérveit: 1. Szellemi aláren­ deltségük nem a nők hibája, hanem a neveltetésüket elhanyagoló társa­ dalmi rendszereké. 2. A női szel­ jem pallérozatlansága annak a meg­ győződésnek a következménye, amely kizárólag a férfit tartja al­ kalmasnak a komoly tudományok elsajátítására és továbbfejlesztésére. A vitában Veres Pálnénak volt igaza. Ezt hamarosan Madách is elismerte. A madáchi felfogás nem tartott kellően lépést az idővel. A Genezis élt benne: hogy az Úr a férfi kedvére teremtette az asszonyt. Szent Pál véleményét fogadta el: „Az asszony dolga hallgatás a gyü­ lekezetben.”. De hasonló nézeteket hagyományozhatott rá műveltségünk másik alapja, a görög-római kultú­ ra is. Madách nem állt egyedül a székfoglalójában kifejtett nőszemlé­ lettel. Gondoljunk csak a feleségét szellemi elmaradottságban hagyó Berzsenyire, s az egész korabeli m a­ gyar irodalomra, mely a legjobb esetben is idáig ment el: „Egy hi­ bázik műveinkhez, / Nyájas napvi­ lág: / A z ti vagytok. — A hol ez nincs, / Nincs szellemvirág.” (Vö­ rösmarty) Hasonló nézeteket val­ lott Széchenyi; de még a közokta­ tási miniszter, Eötvös József is. aki 1868-ban így reagált Veres Pálné nőképzési mozgalmára: „Kívánato­ sabb, hogy a béresasszony kötni ta­ nuljon, m int hogy a művelt osztá­ lyokhoz tartozó nők magasabb ki­ képzést nyerjenek.” 51 �Mennyire a helyén van ez a mondat a Tragédiában: „Minő cso­ dás kevercse rossz és nemesnek a n ő . . . a jó sajátja. Míg bűne a koré, mely szülte őt.”. Az akadé­ miai székfoglalóból azonban hiány­ zik ez a gondolat. Mert a benne el­ marasztalt nőj „bűnt”, a szellemi kisebbrendűséget is a korra kel­ lett volna visszavezetnie. S Veres Pálné — ki nem mondottan — er­ re a következetlenségre figyelmez­ tette. Persze, ezek már korántsem „esztétikai szempontok”. Tulajdonkép­ pen egy társadalmi mozgás figyel­ men kívül hagyásáról van szó. A XIX. század fér fiai — gyakran még a legkiválóbbak is — nem vették eléggé észre a polgári életforma és a liberalizmus hatását a női szel­ lem kibontakozására. Veres Pálné méltán hivatkozhat Harryet Stovere. a Tamás bátya kunyhója író­ nőjére, akinek „nagy része volt könyve által a rabszolgaság eltör­ lésében”. Ám, hivatkozhatott vol­ na hazai példákra is — bár még Mikszáth is. éppen vele kapcsolat­ ban, azt állítja: „Azok az asszo­ nyok, aminőkről Saint-Beuve írt essayket, akik tollukkal a kezükben, vagy csevegéssel a szalonjaikban, sőt némelykor a szerelmükkel is. egy szívükbe oltott kényszer hatá­ sa alatt hazájuk nagyságának emel­ tyűi lettek ... nálunk nincsenek.” Éppen a XIX. században figyel­ hető meg nálunk is, hogy a nő a puszta befogadóból alkotóvá kíván válni. Az első talán Dukai Takács Judit. Élete nagy napjának azt tar­ totta, amikor költőként vehetett részt a keszthelyi Helikon-ünnep­ ségeken. A század közepére ugyan­ csak megnő a nők szerepe az iro­ dalomban és a közéletben. Teleki 52 Blanka, Karacs Teréz, Lőwey Klá­ ra cikkek, levelek íróiként, a ma­ gyar nőnevelés harcosaiként jelent­ keznek az akkori lapokban. S mö­ göttük áll a legfőbb sugalmazó, az Angyalkert-alapító Brunszvik Teréz. Wesselényi Polixénia a kor diva­ tos műfaját, az útinaplót műveli, Mások a költészetben kelnek ver­ senyre a férfiakkal. Mindenekelőtt Szendrey Júlia. Szász Károly neje Iduna, Tóth Kálmánné Flóra né­ ven jelenteti meg verseit. És 1853ig itt él Szécsényben Ferenczy Te­ réz. Műveiről és az önkényuralom alatti helytállásáról hallania kellett Madáchnak is. Hiszen Ferenczy Te­ réz a barátja, Pulszky Ferenc gaz­ datisztjének a lánya volt. S Pulszky nagyra értékelte a fiatal lány te­ hetségét. De Madách — úgy látszik — még a tévedéseiben is nagy hatású. Vé­ leménye kihívást jelentett Veres Pálné számára. Ahogy a kiváló pe­ dagógus, Nagy László írja: „Ma­ dách beszéde volt a szikra, amely lángra lobbantotta a lappangó zsa­ rátnokot.” Veres Pálné a saját éle­ te példájával akarta megcáfolni a nagy költő felfogását. S létrehozta — minden férfiúi idegenkedés elle­ nére — valóban maradandó alko­ tását, a magyar nőnevelés alapjait: az Országos Nőképző-Egyesületet, az első nőképző iskolát — s a hazai nőnevelés ügyét igazi társadalmi mozgalommá tette. Madách mindezt már nem érte meg. De — furcsa mód — mintha előlegezte volna az elismerést a már említett, Veres Pálnénak írott versében: „ . . . ki ember-kebleket képez ki, / Az te­ remt mint Isteneknek társa; / Lel­ ke hat, míg létez művelődés / S díja legszebb: embertársi hála." Szabó Károly �„Üdvöz légy szellemtestvér!” Dramaturgiai problém akörök a Tragédia körül — a rom antikus kettős-én elve „A” T ragédia — M adách Im re m űve A z em ber tragédiája, teljes cí­ méből az irodalom történeti szóhasználatban és a m űvelt köztudatban egyetlen szóvá egyszerűsödve m agasztosult. K örülötte az értelm ezési csa­ tározások középpontjában az irodalm ár és a színházi szemlélet ütközik. A felfogások azonosságának vagy m egkülönböztetésének kérdését csak terjedelm esebb tanulm ány végezhetné el, e jegyzet csupán kísérlet, hogy e két — em lítettem : látszólag antinom ikus — nézőpontot közös nevezőre hozza. Szükségtelen ugyanis a d rám atörténeti és színháztörténeti vizsgá­ lódások különbözősége, hisz m indkettő a dram aturgiai síkon találkozik; az irodalm i szemlélet is valójában dram aturgiai elemzés, ha a drám a eszmei szféráit értelmezi. A színházi (rendezői) felfogások hangsúlyelto­ lódásai is alkalm anként a Tragédia dram aturgiai-eszm ei képét m ódosít­ ják. Lényegi, filozófiai értelem ben is szubsztenciális tényező, hogy a mű eszm erendszerét dram aturgiailag m eghatározzuk, vagyis az alapkonflik­ tust. E rre törekszik szinte m inden elemzés, és ettől függ valam ennyi színházi T ragédia-adaptáció! A legszélsőségesebb megközelítés szerint a Tragédia nem is tragédia, s főként nem az „Em ber trag éd iája” —, hanem inkább az ördög kom é­ diája, hisz Lucifer a játékm ester! Ezzel az Erdélyi Jánostól eredő és az­ óta élő sarkítással szemben m ár m aga M adách is kijelentette, sokat idé­ zett 1862. szeptem ber 13-i levelében Erdélyinek címezve, m áig érvényesen: „Inkább írtam , legyen rossz Em ber tragédiáját, m elyben nagy, s szent eszm éket nem sikerült érvényre hoznom, m int jó Ördögi kom édiát, m ely­ ben azokat nevetségessé tettem .” Valóban tragédia-e a T ragédia? Az ezt vitató vélem ényekkel szemben leszögezzük: tragédia, ha nem is a klasszikus poétika értelm ében az, m ert „jó véggel” zárul. Ebből következik alapállásunk is — b á r az Ú r szava (m int deus ex m achina) oldja fel a rem énytelenséget: ...„ember, küzdj, és bízva bízzál!” Nem pesszim ista teh át M adách rem ekm űve, m i­ ként ezt is sokan tételez ik ! T ágabban fogalm azva, drám a-e. vagy csak drám ai költem ény? Lukács György egy tanulságos ifjúkori dolgozatában fölveti a nem tragikus drá­ m a kategóriáját, am it nem szerencsésen „románc”-nak nevez, „lényegé­ nek m űvészetfilozófiai m eghatározása révén” a legkülönbözőbb neveket viselő d rám ák at be tu d ju k sorolni ebbe a kategóriába. Lukács többek kö­ zött em líti a Faustot és a P eer G ynt-öt: eszmei rokonságuk a m adáchi művel ism ert. A ,.jó befejezés” érve —-, m elyet a nem tragikus drám a k ritériu m ak én t Lukács használ, illik T ragédiánkra is. T ovábbá: „a leg­ lényegesebb konfliktusokat a csoda, vagy a véletlen hatalm ának közbe­ lépésével megoldó cselekm ény” — M adách m űvében is dom ináns. Ez a „cselekm ény” — ÁLOM — m ásrészt: k eretjáték k én t „vetekedés”. U tób­ bi a középkori m isztérium színpad kelléktárából (miracle play) építkezik, s m indkettő (álom játék — m isztérium ) pedig a barokk világ-színház keretei 53 �közt játszódó életszínjáték. Ha az eredőket vizsgáljuk, ti., hogy a bibliai Jób könyve analógiát használja m ár a m isztérium színpad is, még inkább nézzük a T ragédia m űfajtörténeti kérdéseinél, keletkezésének k orát is! Kevésbé hangsúlyosak rom antikusellenes tendenciái. (Mindig m egkésve érkeznek hozzánk az európai stílusáram latok, s ez a nagyrom antika u tá­ ni m ásodvirágzás kedvez a Tragédia m egszületésének.). Rom antikussága rokonítja a rom antikus em beriség-költm ényekkel (B arta János m eglátá­ sa, rá hivatkozik S őtér is), vagyis az ún. „poéma d ’hum atiné”- vel. Az em beriség-költem ények: drám ai költem ények (pl. a lengyel Mickiewicz: Az ősök; vagy K rasinski: Az istentelen színjáték) epikus és nem d rá­ m ai helyzetekből építkeznek. Színpadi értelem ben M adách „isteni” em­ beri színjátéka sokkal inkább színjáték, m int azok bárm elyike! (Még B yron Ka injánál is, m elyet Feld Irén társu lata 1912-ben m isztérium ­ játék k é n t bem utatott!) A m űfaji m eghatározás teh át alapproblém ája a T ragédiának, hisz’ ezért nem játszották sokáig színpadjaink, könyvdrá­ m ának tartv án . T udjuk, M adách is inkább a Mózest érezte színpadra term e tt m űvének. De száz éve fölfedezte P aulay Ede, s 1883 óta ú jra és ú jra sikere bizonyítja, hogy színpadi m űalkotás. A konfliktushely­ zetek erőtereinek kijelölése dram aturgiai-sarkalatos pontja m inden be­ m utatónak, felújításnak. K ik között van teh át a Tragédiában konflik­ tus? Most szándékosan az alap- és m ellékkonfliktusokat egyaránt ide­ sorolva, s m élységük szerint sem különböztetve meg, csak felsoroljuk: 54 �Az Úr és L u c ife r (a keret), L ucifer és Á d á m (ebből következően prim er és szekunder jelleggel Á d á m és az Úr között is), továbbá Á d á m és Éva, Á d á m és a tö m e g (elvontabban: Á dám és az eszmék) stb. között. A leg­ alapvetőbb összeütközés — vélem ényünk szerint — Ádám lelkén belül, teh át Á d á m és Á d á m között történik. Érdekes idéznünk Lukácsot, egy m ásik ifjúkori főm űvéből: (A mo­ d ern drám a fejlődésének története, XV. fejezet): .,Az em ber trag éd iájáb an m ű v é szile g k ü lö n v a n gondolat és m e g é rzékítése. M inden m egtörténés jelképez, illusztrál valam i világhistóriai vagy kozmológiai gondolatot, de az nem olvad fel benne egészen, külön m arad. M inden jelenet szép, allegorikus k ife je zé se egy m é ly gondolat­ n a k ; de a gondolatok drám ai kifejezésének egyetlen ú tja : a szimboli­ kus. M adách k ö lte m é n y e így n e m drám a. M egérzékítés szem pontjából e p ik u s: a hős s z e m é ly é n e k egysége kapcsolja össze a ta r k a kalandokat. A gondolati tartalom kifejezése szem pontjából pedig diálogizált ta n k ö l­ te m é n y : a gondolatok gondolatok m aradnak, a k ü z d e le m legfeljebb vita (és a külső küzdelem legfeljebb ennek illusztrációja), a dialektika csak intellektuális; m ég nem d rám ai” (kiem elések tőlem). Ez a koncepció, részleteiben, h a igaz is, teljességében téves-furcsa, éppen a nem trag i­ kus drám át oly találóan definiáló ifjú Lukácsnál! De Lukácstól függet­ lenül is, azóta is él ez a vélem ény, mely m eghatározta (m eghatároz­ za!) a T ragédia bem utathatóságát. T alán csak Hevesi Sándor centená­ rium i felújító-rendezése m ondta ki végre tá v la ta it: „Ilyen m űnek nin­ csen soha végleges előadása!” T érjü n k vissza teh át az „allegorikus” (és nem szim bolikus!) ábrázo­ lás lehetőségeire, a T ragédia színpadi m egjelenítésében. Pulay szín­ padi látványosságként fogta fel, saját „m einigeni” stílusának, ízlésének dem onstratív bem utatására. Érdem es lenne P aulay rendező-példányá­ ból a korabeli előadást rekonstruálni, pontosabban korabeli források alapján. (Kerényi F erenc észrevétele szerint — nem biztos ugyanis, hogy „rendezőpéldány” az a bizonyos P au lay -féle!) közvetetten ism erjük a vizuális szerepm egjelenítéseket is. N agy Im re (Ádám), Gyenes László Lucifer), Jászai M ari (Éva) jelm ez-,.fotóit”. A párducbőrös Ádám, a ru h ad iv at-b em u tató t tartó Éva, s különösen a denevérszárnyú „ördögi” L ucifer m aszkírozásai jelzik, a külső elfedi a fig u rák drám ai belső lényegét. Mi a d rám a t eologikus m ondandója? „A cél halál — az élet küz­ delem , s az em ber célja küzdés m aga” — nyilatkozza Ádám a k á r esz­ m ei m ondanivalóként a rom antikus küzdelem -küldetés tézisét. De en­ nek a küzdésnek színpadi ábrázolását sem külső eszközökkel kell meg­ jeleníti! G y ak ran így történik. Nem csupán az örök és a rom antika kedvelte „jó és rossz” ellentétét kell látta tn u n k Á dám és Lucifer ve­ télkedésében. S őtér István a szellem és anyag, m ásként ideál és reál összeütközését véli „csak” fölfedezni — s elsősorban az eszm éket m eg­ személyesítő allegorikus ellentétfigurákban. K étségtelenül Á dám és Lu­ cifer küzd, de ez a párviadal az Em ber belső küzdelm e önm agáért — nézetünk szerint. W aldapfel József fogalm azta meg, a m ű cím ét véve alapul: „A tragédia főhőse m a g a az e m b e r ”. Ez a boldogságért, az „örök életé rt”, a halállal vívó (vívódó) örök em ber, az Everym an—Jederm ann, a régi mesei és m oralitástém a A kárkije: rom antikus Á dám -kosztüm ben! Ádám , az „ős”-e m b e r : jelzi a Golgota-ábrázolások koponya- és láb­ szárcsont ikonológiája is — b á r m e ly ik ü n k . Az Em ber. Aki küzd önm agá55 �val, önm agában „a rosszal”. Ennek külső m egjelenítései az angol m irakulum okban is az Ábel—K áin szembesülés, vagy ak á r a Luciferrel való konfliktushelyzet. B yron K áinja, m ely — tu d ju k — h ato tt M adáchra is, végtére az E m b e ri k ü z d e lm e t állítja e lé n k — sokkal inkább Madách. Ádám elégedetlensége, nem pusztán a meglevővel (W aldapfel: „Ádám jellem ének lényege örökös elégedetlenség a m eglevővel”) való viaskodás —, de olyan elégedetlenség, am ely Luciferrel ellentétben nem pusz­ ta tagadás, hanem nyughatatlan vágyakozás újra. tökéletesebbre. A fenti W aldapfel József m egfogalm azta Á dám -kép is — (s Lucifer, m int a „tagadás szelleme”) érinti csak a lényeget. Ádám ekként „szellem­ tá rs ” ugyan, de nem szellem-t e stv é r! Lucifer így továbbra is ördögi és nem em beri! Felfogásunkban, h a nem is helyezzük át a főszerephangsúlyt Ádám ról Luciferre, úgy véljük, idejétm últ L ucifer „ördögi” n a tu ­ ralista színpadi stilizálása. Ha Ádám látja a jöv őt, a m ajdani történelm i je le nt (nekünk term észetesen m ár m ú l t ! — de színpadi értelem ben m in­ denképpen je le n t: a játék idejét: az álom képeket), akkor ennek em beri arculatát látja, nem a luciferit! Milyen izgalmas egy nagy Ádám (Básti Lajos), „önm aga harca a szerepen belül” ! Ilyeténképpen egy hasonló Luciferi-küzdelem is érzékletes lenne, (ha nem az in trikusságát hang­ súlyozná!), a szerepen belüli küzdelm et fölm utatva. B ásti: M ire gon­ dolsz A dám ?-jában ott búvik a m ire gondolsz Lucifer-lehetőség is. Az egyik legérdekesebb Tragédia-értelm ezést Páskándi Géza irta (Kriterion. 1973-as kiadású kötetének utószavaként), m elyre hadd utaljunk, s ekként közelebb ju tu n k a kettős-én rom antikus elvéhez. T erm ékeny szem pontú vizsgálódásában Páskándi a ráció m agárahagyottságáról be­ szél, az Úr „kiegyezésé”- t taglalja. „Az ontologikus k eretrő l” elterelte figyelm ünket a „historikus közép” látványa — írja ; és az Ú r és Ú r v i ­ szonyára figyelm eztet. A bban igaza van, hogy a T ragédia elején levő Terem tő és a végül megszólaló (m egjeleníthető!) Gondviselés-Úristen, m ás és más. Az Ádám és Éva feje fölött kiegyező Ú r jellem e m egvál­ tozott, ha teológiai értelem ben ez képtelenség is. Nem akként, hogy az Ú rban levő „luciferi ”-én, a rossz kiegyezik önm agával, hanem , m ert meg­ változott a többiek jellem e is a küzdésben. Páskándi szerint a drám a végére Lucifer és az Úr arca m intha hasonlítana egymáshoz. Izgalm as fölvetés, jóllehet, hangsúlyozzuk, teológiai értelem ben ez abszurdum , s nem hinnénk, hogy M adách ekként gondolta, s gondolhatnánk a m űből következve! M indenesetre az Ú r „névtelenségét”, láthatatlanságát dem isztifikálja, kiküszöböli. T udjuk m ily gyakran — és sokáig az Ú r csak ,,h a n g ja ik é n t szerepelt, (még Both Béla 1948-as kiadású forgatókönyve is „esetleg ülve látszik” m egengedően fogalmaz!). A dram aturgiailag hibás nézetet Básti is említi, em lékezetes könyvének 15. oldalán: „több m in t fél századon á t” — jóllehet M adách instrukciója szerint: „Az Ú r dicstől környezetten tró n ján ” — „a m ennyei trón az Ú ristennel együtt felcsúszott a zsinórpadra, nem lehetett látni az U rat, csak hallani.” Páskándi szerint „láthatatlanul”, de részt vesz a küzdésben. Az Úr— Úr k o n flik tu s h e ly z e t pedig szem pontunkból gondolatébresztő m eglátás, m ert a lélek-m élyre helyezi a hangsúlyt, Á d á m és Á d á m k ö zt (itt lehetsége­ sen a luciferi és az em beri én között) f o l y i k a k ü z d e le m ; „Ha oly sokat csatáztam hasztalan, csatázzam ú jra és boldog leszek” — m ondja Ádám. M adách vezérgondolata ez, s nem hisszük tévesen, ha az íróban já t­ szódó küzdésfolyam atot látjuk, s ekként valam ennyi szereplőjében — az írót is. Különösen Á dám ban és Luciferben, m iként Básti is aposztrofál- ' 56 �ja M adáchot: „Egy személyben Ádám és Lucifer.” (I m. 41. old.). Ezt a tézist fölerősítve véljük igaznak — a rom antikus kettős-én költői kivetülése Madách T ragédiájának m ozgatója. Lucifer ekként szólítja meg Ádám ot: Ü dvöz légy s z e lle m te stv é r”. Csakis a közös em beri-szellem i ér­ telm ében érvényes ez. Később is: ,,Nézz körül és láss szellem-szemek­ kel.”. De Ádám — holott Lucifer az álom játék ,.vásári képm utogatója” — mégis Á dám ként lát, Á dám ként éli m eg a történelm i szerephelyzete­ ket. M iként látja L ucifert? Először — m időn az félelm éről faggatja — hitvány alaknak titulálja. M ajd : „Nem tudtam , hogy van em ber még k ív ü lü n k ”. Ezt a m adáchi lá tta tá st kell m egfogadni a Lucifer-értelm ezésben. „em beri”-nek és nem ördöginek képzelni. Ő a fény-hordozó, neve szerint is, (ha bukott „angyaľ’-ként is), de Ádám ú tjai előtt a Prométheu­ szt szellem-testvér, aki m egvilágítja az álom képeket. F austot M efiszto árn y ékként követi (szerződést kötöttek!), s lesi m ikor bukik el; itt a képlet m egfordul, s Ádám jár-k el történelm i álom útján Lucifer nyom á­ ban. És a Lucifer adta sugár — a remény! A rom antika kedvelte a kettős-énű alakokat, elégséges, ha a m eseirodalom ból A n d e rse n t em lítjük A z á r n y é k című m eséjét, ahol az á r­ nyék veszi át a királyfi szerepét; vagy E. T. A. H offm ann életének és m esealakjainak kettősségére gondolunk. M adách alteregói. Ádám és Lucifer is kölcsönösen alakm ásai egym ás­ nak. Á d á m b a n él a luciferi m ozgató szellemiség. De ugyanez a kettős­ én elv valósul meg Éva m egjelenésének kettősségeiben: (pl. a párizsi szín, vagy a k á r a londoni szín!) az énjét kereső és el-elveszitő em ber küzdése ez. R om antikus továbbm utató Tragédia, M adách remeklése. A londoni színtől, ahol szem lélőtársakká válnak Á dám és Lucifer, több luciferi so rt — nyugodtan Á dám belső gondolataként értelm ez­ hetünk. R ádiószínházban m egoldható lenne, s é rdem es kísérlet, hogy ugyanaz a színész legyen Á d á m és Lucifer. (Ódry Á rpád egyébként m ind­ két szerepet alakította, ha nem is egy időben!). A rádiós-dram aturgia, csupán a szövegre figyelve (Ádám—L ucifer legfeljebb akusztikus-,.m eg­ különböztetéssel”), a belső dialógust m u tath atn á meg! A szem élyiség d rám ája Á d á m és Á d á m k o n flik tu sa , az eszmék harca Ádám tudatában. Szüntelenül csatázik-vitázik m á s ik énjével (aki vég­ tére is drám ai alakot ölt) — Luciferrel. Lázad az Úr ellen, nem pusztán Lucifer bábjaként, hanem az Em ber prom étheuszi lázadása ez. Kelényi István 57 �„... majd az élet korlátozza önmagát...” (A z ember tragédiája Haláltánc-jelenetének magyarázatához) „Fölséges költői lelemény sugalmazta az ellen­ tétet a káprázatos életzsivaj és a halál komor ítélete között.” (Palágyi Menyhért) De vajon valóban oly komor ítéletet hoz-e Madách, illetve az általa életre hívott tagadás szelleme, aki a káprázatos nyüzsgés és versengés „színét” és „visszáját” egyként megmutatja a szüntelen reménykedő, reménykedé­ seiben csalódó, de újrakezdő Ádámnak? Vajon valóban oly reménytelen-e ez a haláltánc; olyképpen megalkotott élet kudarc-sorozat, amely a csalódás és a kétségbeesés felé taszítaná az Embert? Vajon Éva hirtelen megjelenése, goethe-i értelemben vehető „örök-Asszonyisága” (das ewig Weibliche) menti meg csupán Ádámot a legalábbis „lelki” mélybehullástól? Vagy e haláltánc és e sírba lépés-sorozat szereplői — mondjuk így: a maguk kisszerűnek tetsző, egyéni életére vonatkoztatva — mégis megbékélnek a sorssal, vég­ zettel, kiúttalansággal? És kiúttalanság-e valóban mindök osztályrésze? Tény, hogy a halálba térők, a halni készülők („morituri”) üdvözlik epigrammatikus tömörségükkel a végső pillanatot, amely éppen nem fausti, nem szólnak hozzá esengve: Verweile doch, du bist so schön (Maradj még, oly szép vagy nekem). Tény, hogy a sok évszázados haláltánc-hagyomány sem a megbékélést, a feloldást sugallja; nem a jól-rosszul, gyönyörben-kínban el­ töltött élet után következő örök harmóniát hirdeti. S a Tragédiával többékevésbé egy időben írt Liszt Ferenc-zenemű, a zongorára és zenekarra kom­ ponált Haláltánc (első tervei 1838-ból valók, a komponista 1849-ben dolgoz­ ta ki, 1853-ban, majd 1859-ben dolgozta át) lényegében a „harag napjá”-t idézi, félelmetes variációkban konokul ismételve az egyszerűségében is fen­ séges dallamot. Szintén a mindent, elbíró és a végső napon mindenkit egyen­ lővé tevő halál eszméjét közvetíti. Mint, ahogy arra utal Holbein metszetsorozata, amelyhez L udwig Bechstein 48 verset írt (Der Totentanz, Lipcse, 1831.), és a késő középkor emberi, morális, hitbéli, különféle hatalmi válsá­ gát tükröző és a reneszánsz életörömöt ugyancsak tagadó halálköltészet is. Ez utóbbinak jó példája a Madách és magyar kortársai által minden bi­ zonnyal alig vagy semmiképpen sem ismert Villon Nagy Testamentuma, il­ letve az 1440-ben született Marcial D’Auvergne haláltánc-parafrázisa, amely­ ben a Halál sorra ragadja el a királynét, hercegnét, kényes hölgyet, a szobalányt, a parasztasszonyt, a kisleányt (magyarul Mészöly Dezső fordítá­ sában olvasható). Mindezek a legfeljebb „tárgytörténeti” előzmények szem­ beállíthatok Madách felfogásával, amely — dramaturgiailag szemlélve — színpadszerűbb az akár dialógusban, akár monológokban megoldott haláltáncoknál, másfelől — eszmetörténetileg szemlélve — éppen nem a közép­ kori válságpillanatot (pillanatokat) jeleníti meg, még csak nem is az Arany János által „polgárodás”-nak nevezett „civilizáció” okozta morális, emberi, társadalmi, gazdasági tragédiák kiegyenlítődését, a halállal történő lezáró­ dását. Hiszen — előlegezzünk itt ennyit — éppen az embersorsok nyitottsá­ gát, befejezetlenségét vehetjük szemügyre a halni készülők szavaiban. Más kérdés, hogy az Aranytól már idézett „Gondolatok a béke-kongresszus felől” néhány mozzanata hozzájárulhatott a Tragédia és nevezetesen a londoni szín végső formába öntéséhez. Ilyen sorokra gondolunk: Óh. a világ története / Szomorú egy tanulmány! / Mint buborék tűnik fel ott / Nép, nép után ki­ múlván; / Jaj annak, mely m ár tündökölt! / Annak közelg halála, / Elsi­ mul a víz tükre és / Új hab tolul reája... (S ezután következik a „nyugati” kapitalizmus bűneinek, ellentmondásainak leltárba vétele, szigorú felsorolá­ sa, a körmondat lendületével történő ráolvasása...) 58 �Ami pedig a dramaturgiát illeti, hadd idézzük föl az Ádá mot egykor játszó Básti Lajos megállapítását: könyvében joggal kifogásolta, hogy a haláltáncjelenetet többnyire méla muzsikával festeti alá a rendező, a jelenet melodramatikus elemeit emelve ki, és ezzel alaposan félreértve Madách felte­ hető szándékait. Sokkal keményebb, szikárabb — dramaturgiailag is! — ez a része a Tragédiának, sokkal jobban kapcsolódik a közvetlen előzmények­ hez, és nem pusztán a közös szereplők révén és még csak azért sem, mert itt is álom az álomban módszerrel él az író. Tény, hogy Lucifer rendezi meg, Ádám további kétségbeejtésére, a haláltáncot, szándéka szerint ő írná elő a koreográfiát, csakhogy itt is, mint annyiszor, és tulajdonképpen mint m ajd­ nem minden jelenetben, még a kétségbeesés, a csalódás, a történelem mono­ ton ismétlődésének látszata is az eredeti inszcenirozás, a luciferi elgondolás ellen fordul, anélkül, hogy a teleologikus isteni akarat dicsőítésévé válna. Okozza ezt részben a jelenet misztériumjáték volta, amely — tárgytörténetileg — a barokk theatrum mundi elképzeléssel hozható rokonságba, a leg­ inkább Calderonn al El gran Teatro del Mundo (A nagy világszínház) című színművével (1645 körül írta, 1675-ben jelent meg), ahol is a király, a gaz­ dag, a paraszt, a szépség, a bölcsesség, a koldus, a gyermek lép a világ szín­ padára, méretik meg, kerül az örök harmónia birodalmába, avagy bűnhődik rosszul leélt életéért. Természetesen Calderon még hitt abban a szilárd erköl­ csi normában, amely szerint megítélhető az emberi tett, illetve amely lénye­ gében pontosan szabályozza az egyes posztokra állított ember cselekvését, minden eltérés ettől a büntetendő bűnhöz vezet. Calderon sötét pompája, roppant méreteiről nevezetes színpada, túlcsigázott nyelvi leleményei repre­ zentálják a spanyol barokk színházat, amely a német korai romantika köz­ vetítésével a Csongor és Tündéig és feltehetőleg Madáchig is eljutott. Nem elképzelhetetlen, hogy a világszínház gondolata (amely Shakespeare-től sem volt egészen idegen, mint ezt az Ahogy tetszik egy monológja igazolja: All the world a stage. .. Színház ez az egész v ilá g ..., bár az egyes emberi életre redukálva, kozmikus távlatok nélkül) erősen foglalkoztatta Madáchot, és a Tragéd a „forrásai ” között nem kizárólag az eddig emlegetett Faustot, Káint, Manfredot, a Paradicsom elvesztését kell emlegetnünk, hanem e világszínház körébe vágó műveket is. Mindennek látszólag csupán filológiai a jelentősége, kis túlzással azt is állíthatnók, hogy az irodalomtörténészek ma­ gánügye. Ám éppen Básti Lajos figyelmeztetése, hogy ti. a haláltánc-jelenet melodramatikus felfogása, azaz valamiféle érzelmes-operaszerű felfogása, mennyire félreviheti a rendezőket, a színészeket, illetve milyen mértékben hamisítja meg a Tragédia következetesen végigvitt gondolatmenetét, eszmei ívét int arra: újra kell gondolnunk még az ihlető források körét is, mind­ ama mozzanatokat, elemeket, amelyek a félrerendezett és -értelmezett jelenet jobb elemzéséhez vezethetnek. S éppen ez ügyben hasznos hangoztatnunk azokat a megfeleléseket, amelyek egy színjátéktípust vagy színjátszási ha­ gyományt, esetleg világirodalmi-drámai előzményt szem előtt tartva, a Tra­ gédia és más művek között létezhetnek. Valószínűnek érezzük, hogy az a misztériumjátékoktól, barokk világdrámáktól származtatható örökség, amely az ilyen típusú (tehát a haláltánc főcím alá sorolható) jelenetekben az álta­ lánosított, a típus ezúttal kétes rangjára emelt szereplőket hozza színre a Tragédiában is jelen van: méghozzá a calderoni elképzeléshez hasonló mó­ don. Ugyanis amellett,, hogy egyéni sorsokat példáznak a szereplők, leg­ alább oly mértékben képviselik egy réteg, egy típus, egy társadalmi rang általános vonásait, egyedit és különöset, partikulárist és egyetemest egyként megjelenítve. Csakhogy mind Calderonnál, mind pedig általában a misztéri umjátékokban az egyéni életsors többnyire csak ürügy egy általánosabb igazság, vallási, morális, társadalmi vagy éppen művészi példázat szemléle­ tes ábrázolására, kifejezésére, addig Madáchnál nagyobb hangsúlyt kap a történetfilozófia, illetve az a dialektikus szemléletmód, amelyet — úgy vél­ jük — Goethétől kölcsönözhetett. Tehát míg Calderonnál egy egyetemes­ nek hitt igazság demonstrálására kerül sor. addig Madáchnál aligha van szó egyetemes igazságról, az egyedi sorsok, a különféle élethelyzetek sokkal in­ kább kapnak történelmi dimenziót; az életfolyamat törvényszerűségeire ve­ tül fény, a „való” lesz az a mérce, amelyhez életteljesítményt, igényt, ma­ gatartást. viszonyrendszert, lehetőséget mérni lehet (és kell!). Calderon mód­ szerét deduktívnak, Madáchét induktívnak is nevezhetnők. Calderonnál az egvházi-vallásos szempontból felfogott moralitás, Madáchnál a történelmileg felfogott bölcselet és életfolyamat alapjáról ítéltetik meg az egyes és az ál­ 59 �talános. Madách ebben a vonatkozásban Goethe felé fordul, módosítva, de alapjában elfogadva nézőpontját. A londoni szín bevezetésében a kórus helyenként szó szerint idézi Goethe verseit: „ Hagyd zajongni, majd az élet / Korlátozza önmagát. / Nem vesz el a harcban semmi, / Mindig új s mindég a régi / Halld csak igéző dalát". „Kein Wesen kann zu nichts zerfallen ( . . . ) / Das Sein ist ewig: denn Gesetze / Bewahren die lebendgen Schätze / Aus welchen sich das All geschlickt.” (Vermächtnis) A lét semmivé sose válhat ( . . . ) / A lét örök: törvények őrzik / mindazt az élő kincsözönt itt, / melyet díszül ölt a világ". (Végrendelet, Rónay György fordítása) Egy másik Goethe-vers: „Daß du nicht enden kannst, das macht dich, groß / Und das du nie beginnst, das ist dein Los, / Das Lied ist drehend, wie das Sterngewölbe, Anfang und Ende immerfort dasselbe (...) / Nun töne Lied , mit eignem Feuer! / Denn du bist älter, du bist neuer.” (Unbergrenzt). „Az tesz naggyá, hogy szűnnöd nem lehet, / s hogy sose kezdel, az a vég­ zeted. / A forgó ég mása csak énekednek, / mindig egy benne a vég és a kezdet ( . . . ) / S most zengj, Dal! szívem tüze gyulladj! / Te vagy öregebb, te vagy újabb." (Szabó Lőrinc fordítása.) Azt hiszem, joggal tételezhetjük föl az olvasmányélményt. Madách Imre könyvtárjegyzéke szerint harminchét Goethéje volt a Tragédia szerzőjének, sűrűn forgatta, nem pusztán a Faustot, a verseket is. Ami lényegesnek tet­ szik, az nem annyira az olykor szó szerinti megfelelés, hiszen a nagyobb szövegösszefüggésekből láthatjuk: a kifejezések hasonlósága nem feltétlenül azonos vagy hasonló frázisban dokumentálódik. Ismételten: a nézőpont és a módszer rokonságáról kell szólnunk, az ellentétek tény. és tárgyszerű be­ mutatásáról. az életnek mint egymással küzdő erőknek egyensúlyáról van szó, antinómiákról, amelyek nem igénylik a megbékélést, de, amelyek azonos intenzitású jelenléte mégis a harmónia felé mutat. A lehetőség a vele ellen­ tétes értelmű lehetőség próbájával nyerhet igazolást, az élet a maga önkorlátozásával teremti meg törvényeit, miközben „Nem vesz el a harcban semmi”. Más kérdés, hogy a londoni szín „harcai” során nagyon sok minden elvész. Épp azok által, akik majd a haláltáncban ismét színre lépnek. A tudás a nyegle révén legfeljebb tudálékossággá, szemfényvesztéssé silányul, a szere­ lem változatait a szín különféle hölgyei képviselik (s nem feltétlenül abban az ideális formában, amely Ádámot vonzaná), a gyáros és fia, valamint a munkás megismétli szinte Zách Klára történetét (bár Madách felfogásában más hangsúlyokat kap a történet; gondoljunk a Csák végnapjai című drá­ mára!), a lelkes-kedves ifjakból pohos filíszterek lesznek idővel. A haláltánc-jelenetben aztán a bevezető kórus „tételei”, valamint a lon­ doni szín szereplőinek sorsa szembesülnek a végső pillanat alkonyfényében. Szembesülnek, de nem feltétlenül kapnak hathatós cáfolatot. Annak ellenére sem, hogy ismét Lucifer a szándéka szerinti főrendező. A kiábrándult Ádám már pusztán „zilált csoporť’-nak látná a szabadverseny korának Londonát. A nála józanabb Lucifer figyelmezteti: „Már azt hiszed, nincs összeműködés, / Nincs rendszer az életnek műhelyében?” S ezt akár úgy is értelmezhetjük, hogy az elkeseredett Ádám a szabad­ versenyt immár zűrzavarnak érzi, immár nem hisz az ellentétek egyensú­ lyából fakadó törvényben, az „összeműködés”-ben, a „rendszer”-ben és az „élet”-et sem tekinti többé „műhely"-nek, ama versenydalt sem hallja, mely a szín elején még olyannyira lelkesítette. Mintha megfordultak volna a szerepek: Lucifer képviseli a pozitívumot, Ádám a tagadást. Ironikusan foly­ tatja Lucifer: „Nézz hát egy percre szellemi szemekkel”. Mintha Ádám eddig nem azokkal nézett volna... És tovább: „És lásd a munkát, melyet létre hoznak, / Csakhogy nekünk ám s nem kicsiny m agoknak”. Azt Lucifer sem tagadja, hogy a londoni szín szereplői „munkát végeznek”, „létre hoznak” valamit, teremtenek, alkotnak. Az erre a szavaira csapó kó­ rus erősíteni látszik Lucifer szavait: „ Ma kell végezni, holnap késő, / Bár egypár ezredév után / Még mindig nem lesz kész a nagy m ű ( . . . ) Kiket a reg új létre költ / A nagy m űvet kezdjék el újra”. 60 �Az emberek alkotásai tehát — Lucifer szavai szerint — nem önmaguk ja­ vát szolgálják, voltaképpen nem is láthatják munkájuk végét, talán igazi értelmét sem, hiszen esetleg sosincs befejezés, csak újrakezdés. A történe­ lem is, az emberi élet is: körforgáshoz hasonlítható, olyaténképpen, mint ahogy Vörösmarty szól róla a Gondolatok a könyvtárban című versében, vagy a Csongor és Tünde Éj-monológjában. A reformkor egyik alapgondolatát idézi Madách, a kelet-közép-európai romantikus irodalmak egyik — mitoszszal érintkező — alapeszméjét. Az ember (vagy EMBER) prométheuszi szen­ vedése és heroizmusa a magyar (és általában a kelet-közép-európai) roman­ tikának csak egyik témája, egyik jelképe. Prométheusz mítosza lelkesedés­ sel tölti el az írókat, sorsában látják megtestesülni az egyéni felszabadulási kísérleteket, egyén és közösség kozmikus méretű küzdelmét az ellenséges — égi — erőkkel, a föld igazi birtokba vételéért, az egyéniség szabad boldo­ gulásáért. Ám Prométheusz heroikus munkája sem feledtetheti el a másik hérosz kilátástalannak tetsző, nem annyira kozmikus méretű, mint inkább történelmi dimenzióban látott-láttatott pályáját, Szisziphoszét. Prométheusz sorsa azt sugallta, hogy érdemes küzdeni, az út végén — a sok szenvedés után — a dicsőség, a boldogság és a megszabadulás fényesedik. Szisziphosz a történelem tanulságait tekinti át, és a véges és a végtelen viszonylagossá­ gát hirdeti. Van út, de ennek az útnak nincsen vége; „bölcső s koporsó ugyanaz”, majd lényegében ugyanazokkal a szavakkal az idézet folytatásá­ ban: ,,Ma végzi, amit holnap kezd e l... ” Ennek a gondolatnak a jegyében sorakoznak föl a londoni szín szereplői a „szín közepén tátongó sír” előtt, hogy Lucifer parancsára körültáncolják, beléugorjanak. Szavaikból derül fény: mennyire Lucifer teremtményei ők, mennyire igazolják (vagy cáfolják) a cinikus realitást, valóban „nekünk” avagy „kicsiny magoknak” dolgoznak-e. A megjelenített szereplők kétsorosaiból valóban a „halál komor ítélete” süvölt felénk; ám azt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a befeje­ zésé is. Inkább a kórus igéi visszhangzanak. Az első, a bábjátékos epigram­ mája sem céltalanul leélt élet dokumentuma. A komédiát (feltehetőleg saját élete komédiáját is) lejátszotta. A komédia mulattatott, tehát a komédiásnak sikere volt, tetszeni vágyott és tetszett is. Hogy közben maga nem mulatott, ez lehet egyéni tragédiája, de semmiképpen sem érvényteleníti sikerét. Talán nem elégítette ki a siker, talán belefáradhatott a siker hajhászásába. Még­ sem szabad a művész örök kétségeit, örök elégedetlenségét a néhány sorba belelátnunk, bár attól teljesen függetleníteni sem tudjuk gondolatainkat. A mérleg nem a negativitás oldalára billen, a jól végzett munka örömébe üröm vegyül ugyan, mégsem volt hiábavaló a fáradozás. Mint ahogy a „korcsmáros”-é sem. Nem-drámai búcsúja, csak a legszük­ ségesebbeket mondja, prózai szövegben sem lehetne másképpen szólni. Sza­ vai mégis drámai súlyt kapnak azáltal, hogy az egyetemes búcsú kifejező­ dései. A köznapiság, a hétköznapi élet így kerül szó szerinti jelentésénél távlatosabb „helyzet”-be, a korcsmáros teljesítette kötelességét, búcsúzik és búcsúztat. Immár nem igénylik a vendégek szolgálatait, „kiitta mindenik borát”, távozhatnak, akár örökre is. Ugyanezen a szinten tartja Madách „a kis leány” kétsorosát is. Amit fel­ vállalt a leányka, elvégezte. Ibolyáit eladta. Parányi monológja következő sorával m ár az elmúlást és újjászületést példázza: az új ibolyákról és a ha­ lálról van szó; megnyugvással és beletörődéssel tér a leányka a sírba, de annak bizonyosságával is, hogy csupán ő a múlandó, ibolyái újra teremnek. Goethe ezt másutt így fejezte ki: „A föld ismét létrehozza. Mit kezdettől létre hoz”. Madách kórusa pedig: „Mi m ár ma bemegy, holnap felkel!” S ettől a ponttól kezdve lendül át a szereplők gondolata az egyéni sors esetle­ gességeiből az Egészt kifejező egyetemességbe. Már a jövendőmondó cigányasszony elmereng a titkon: itt állunk a nagy utazás előtt, itt állunk a titok előtt, a megfejtés előtt, S nincsen merszünk szembe nézni a titokkal, a megfejtéssel. Rákényszerültünk az útra, de ugyan­ olyan vakon megyünk majd végig rajta, mint az életen. Inkább hiszünk k ár­ tyavető, tenyérjósló cigányasszonyoknak, mint vállalkozuk a jövőnkkel való szembenézésre. Lovel sorsában egyéni tragédiája kap feloldást. Evilági létében a kímélet­ len tülekedésnek, a szabad verseny okozta kegyetlen csatának volt nem ke61 �vésbé kíméletlen, nem kevésbé kegyetlen részese. Számára, s a világ számára, amit képviselt: a pénz volt a legfőbb érték. De új világba készül, új lehe­ tőségek tárultak föl előtte. Majdnem az utópia világa. Olyan, amelyben „in­ gyen” hozzájuthat valamihez, a ,,nyugalomhoz”. Ignácz Rózsa jegyezte föl Sugár Károlyról: amikor kimondta az „ingyen” szót, mintha dicsfény ját­ szott volna körülötte. Hiszen az élettől, az életben még soha nem kapott semmit „ingyen”. S ezzel a tudattal lépi át földi élete kereteit, hittel vál­ lalja a körtáncot, a végső pillanat immár nem rémíti el. Sőt, mintha e végső pillanatra várt volna egész — kíméletlen küzdelemmel teli — életé­ ben. Hiszen most „ingyen” jut a „nyugalom"-hoz. A megvásárolhatatlanhoz. S ezt a gondolatot a „Munkás” folytatja. A munkás, aki lényegileg áll szemben Lovellel; aki áldozata a Lovel-féléknek, szenvedő részese annak a társadalomnak, amelynek haszonélvezői a Lovel-félék. Mégis a nyugalmat keresi. Igaz, Lovel személyes tragédiájának feloldását reméli, a munkás pe­ dig a tőle elszakadt és értelmetlennek vélt munka utáni végső megbékélést. Szöveg szerint ugyan csak a heti fáradalmakat akarja kipihenni; de éppen a haláltánc-jelleg engedi meg ama következtetést, hogy itt magasabb érte­ lemmel bíró jelentéssel van dolgunk. Egyén — osztály: mindegyik nyugalmat, békét vár. A tanuló pedig álmot. „Álmodtam szépet” : a londoni színben szereplő négy tanuló boldog jelenét és szép jövőjét tervezi, ..álmodja meg”. Ám felzavarják őket álmukból, fel­ zavarja őket a lehetőség, amely szorosan szabja ki pályájukat, a társadalom, a szokás, mely megtöri majd őket. Lucifer a gyárosokban mutatja meg a tanulók jövőbeli énjét. Nincs más hátra, m int az álom folytatása. Az élet álom lenne? Nem az. Még akkor sem, ha Calderon, Novalis és Vörösmarty ilyesfélét sugallna. Itt, e végső pillanatban lehet csak szó az álom folytatá­ sáról; a nem-ismert tartományban valósulhat csak meg az álom, melyet tá r­ saival együtt a tanuló álmodott, a tanulók ólma. A katona büszkén vitézkedett életében. Most már rá kell döbbennie arra, hogy ez sem volt több a „hiúságok hiúságá”-nál; nincs reménye, hogy ki­ kerülje sorsát, hogy érdemei (vélt érdemei) számításba jöjjenek; sem több, sem kevesebb a többinél, kit életében olyannyira lenézett. A kéjhölgy is kénytelen szembenézni a nem-festett világgal. Kénytelen jó­ zanul gondolkodni. A szüntelen mámorban aligha gondolhatott arra, hogy létezik egy mámor nélküli világ. Az egyetlen olyan szereplő a kéjhölgy, aki­ nek kétsorosa kérdőjellel záródik. Feltehetőleg nem azért, mert nála a legkiáltóbb a bizonytalanság; az ő kétségei a legerősebbek, ő sejti a legkevésbé azt, ami következik. Még csak azt sem hihetjük, hogy az ő élete lett volna a legkevésbé értelmes. Az életöröm azonban az ő szavaiból árad talán a leg­ nyíltabban. a leginkább önfeledten, s erre az életörömre csap rá a bizony­ talanság: „jobb-e odalent?”. A bizonytalanság, de éri a derengő reménysugár is, amely áttöri a bizonytalanságot: lehet, hogy jobb odalent, talán nem is olyan nagyon rossz odalent. Mindenesetre valószínűleg akkor járunk el helyesen, ha az egyes mono­ lógokat (kétsorosokat) nem pusztán önmagukban vizsgáljuk. Az egyik sze­ replő kétségeit a másik szereplő reménykedése ellensúlyozza. A kéjhölgy kér­ désére a következő halálba térő, az elítélt válaszol. Ő sem a teljes bizo­ nyosság tudatával. De legalább az őszinte és tiszta reményével. Sorsa Loveléhez kapcsolódik. Amit Lovelnek a céltalanná vált élet felcserélése jelent egy olyan világgal, amelyben valami, talán a legfontosabb, „ingyen” meg­ kapható, azt az elítéltnek a jogtalanság világából való átlépés jelenti a meg­ sejtett igazságosságba. Nem kevésbé utópisztikus az elítélt elképzelése —, mint Lovelé. Nem kevésbé tartozik az elképzelés, az álom birodalmába. Az elítélt azonban magabiztosan hisz, vagy szeretné hinni a „más törvényt”, amely bölcsebben és emberibben szabályozza a társadalmat, az együttélés feltételeit. S végül a „nyegle” is leveti álarcát. Madách angol kortársa, a szintén ke­ serű és szintén józan Thackeray is ehhez hasonló kiábrándultsággal nézte a „hiúság vásárá”-t (regénye 1847—48-ban jelent meg folytatásokban), hős nélküli regény, írta az angol szerző műve címlapjára. S ebben az álarcos­ bálban, a hiúság vásárán mindegyik szereplő játssza a maga szerepét, hőst, katonát, boldog feleséget, reménytelen szerelmest, gyárost és diákot. Egymás­ nak játszanak, önmagukat becsapva. Ezt ismeri föl a „nyegle” ; éppen ő, aki 62 �feltehetőleg tisztában van vele, hogy aprópénzre váltja föl a századok ta­ pasztalataiból, „tudás"-ából származó ismereteit, immár nem a tudomány­ nak, hanem a tudományból él. De most, a „tátongó sír” előtt döbbenten is­ meri föl, hogy egymás rászedésében merültek ki az emberi kapcsolatok; hogy ezáltal a tudomány is, a tudós is önmagát alázta meg. Ádám görbe tükör­ ben látta — a nyegle szavai révén — történelmét, alakváltozásait. Mindaz, mi kísérlet, életkudarc, eszmény és kétségbeesés volt számára, üzletté silá­ nyult, olcsó áruvá, karikatúrává. Mégis, a nép, a hitetlen tömeg csodára várva, kapkodja az árut. A rászedés sikerült. De csak az-e? Vajon nem él-e a tömegben valami őszinte hit a csodában? A hajdanvolt varázsában? Re­ mény a hit után? Lucifer tárgyilagos szavaira nincs folytatás, hirtelen vá­ gással más jelenet részesei leszünk. A tátongó sírnál nyilván —, mint min­ den szereplő — a nyegle is végiggondolja életét, s utolsóként maradva a sorban, végezve a búcsút, kimondja: „Most a valónál mind ámulunk”. Ér­ telmezhetjük úgy is e szavakat, mint a becsapottság érzésének kifejeződését. Elképzelhetjük azt is, hogy a való felfedezésének örömével cseng ki a jelenet. Erre utalna az elámulunk csodálkozást, meglepetést és talán némi örömet is magábanfogilaló jelentése. Minthogy kulcsszóval van dolgunk, lapozzuk föl a Czuczor—Fogarasi szótárat, amelynek első kötete 1862-ben látott napvilágot, tehát azt a nyelvi állapotot rögzítette (körülbelül), amely a Tragédia írásá­ nak idejében volt honos. Ott az „ámul” következő meghatározását lelhetjük: „Csudásnak, megfoghatatlannak látszó dolgon bámul, megáll az esze rajta és mintegy tátva marad a szája”. Az „ámulat” definíciója: „A z ész működését mintegy nélkülöző lelki állapot, melyet valamely csudás dolog általi megle­ petés az ember egész valóján előidéz”. (I. k. 326. hasáb). Ez utóbbi irány­ ban vág az „elámul” értelmezése is: „Egészen elmerül a bámulásba, csodál­ kozásba”, illetve az „elámulás” : „lelki állapot, merengés, midőn valaki elme­ rül a bámulásba, csudálkozásba.” (II. k. 1864. 79. hasáb). A helyzet azt igényelné, hogy a „nyegle” magatartásába beleértsük a kétségbeesést, körülbelül olyan magatartást tulajdonítsunk neki. mint ami­ lyet Vörösmarty Tudós a tanúsít akkor, amikor Csongor másodszor látja. Ehe­ lyett inkább hamleti szituációba kerül: a tanácstalanság legalább oly mér­ tékben jellemzi, mint a csodálkozás, a habozás legalább annyira, mint a felismerés okozta kábulat. „ Meghalni, — elszunnyadni, — semmi több; /S egy álom által elvégezni mind / A szív keservét, a test eredendő, / Természetes rázkódtatásait; / Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. / Meghalni, — elszunnyadni, — és alunni! / Talán álmodni: — ez a bökkenő; / Mert hogy mi álmok j őnek a halálban / Ha majd leráztuk mind e földi bajt, / Ez visszadöbbent... ” (Arany János fordítása.) A nyegle nemcsak saját magatartását, reagálását jellemzi: „mind” elámulnak a világszínpad szereplői, csak épp a nyegle tudatosítja ezt. Lelkiállapot­ ról van tehát szó, az önámításból ébred rá „mind” a valóra; arra. hogy talán álom következik, talán a nyugalom, talán a más törvény, s ki tudja, „jobb-e odalent?” A nyegle foglalja össze: most néznek szembe először a „való”-val, a végső pillanatban adatik meg a tisztánlátás, a világos önszemlélet, az ön­ hitegetés nélküli várakozás. „Mind” a tátongó sírba tér, de egyik sem ke­ serűen, éppen ellenkezőleg: majdnem megbékélve. Legalábbis elámulással. S ezzel az elámulással teljesedik ki a kórus bevezető éneke: nem vesz el a harcban semmi. Hogy veszhetne el, mikor a sorsfordító, életet záró nagy pillanatban is képes a legkülönfélébb szerepet játszó, szerepben tetszelgő ember a ridegen józan önszemléletre, a kérdésre, az elámulásra, a csodál­ kozásra? Bármi legyen is az ember sorsa, bárhogy végződjék is dicső vagy dicstelen küzdelme, nemes vagy kába célért folytassa a harcát akár. méltó­ sággal viseli azt, az elámulás hitével, naivitással, némi gyermeki rácsodálkozással, de nem teljesen reménytelenül. Lucifert teremtményei cáfolják meg. Az ő lineáris vonalvezetése, mecha­ nikus történetfelfogása, ill. evolucionizmusa törik meg a való dialektikáján. Maguk a szereplők példázzák szavaikkal az ellentmondások „egységét”. A kétsorosok is a tétel-ellentétel nem egymást kizáró, hanem egymást kiegé­ szítő, egymást magyarázó (értelmező) jellegét erősítik. A hiány és a tel­ jesség, a rossz és a jó, az ébrenlét és az álom. a boldogtalanság okozta nyug­ talanság és a nyugalom, a tudás hiú bizonyossága és (összefoglalólag) az 63 �ámulás, az elámulás csodálkozást és bámulatot egyként rejtő-sugárzó derűs bizonytalansága között inganak ki a mondatok, amelyek egybeolvasva mégis a „kar” énekét festik alá. A reformkor még csakazértis hitte, hogy előbb a bölcső, majd a sír következik, az út a kettő között értelmes munkában telhet el, a hazáért, a népek hazájáért való fáradalomban. Madách Imre oly sok hívővel együtt tapasztalta a haza fáradozásainak „eredményét”, a népek ha­ zájának, a nagyvilágnak nem gyászkönnyeit, hanem szinte részvétlenségét. „Bölcső, s koporsó ugyanaz” — írta le, de nem bölcs szkepszissel; „Ma végzi, amit holnap kezd el” — hirdette, de nem a reménytelenség beletörődésé­ vel. Még ebben a jelenetben is, mintegy vitatkozva az összes korábbi haláltáncfelfogással, azt remélte, hogy — mindennek ellenére, a „polgárodás” veszélyei ellenére, a szabadságharc leverése ellenére, az önhitetés ellenére — megadatott „mind"-nek, gyengének és erősnek, tudósnak és tudatlannak, a képesség, amelynek segítségével a csak kétkedni tudó csábításának ellent tud állni: az, hogy a ,,való”-nál elámul. Az ember megőrzi gyermeki tekin­ tetét. Éva a szerelem és a költészet ,,nemtő”-je mellett ezért hivatkozott teljes joggal az „ifjúság” nemtőjére.* Fried István * A monografikus elemzés majd más világirodalmi párhuzamokat is föltár. Pl. Bandelaire 1859-es Haláltánc című versét. 64 �TARTALOM: 1 K erényi F ere n c: M érlegen a M adách-kutatás 5 Leblancné Kelem en M ária: Újabb adatok M adách Im re főbiztosi tevékenységéről, 1846-48 10 Praznovszky M ihály: Országgyűlési választások 1848. n y arán N ógrádban 16 Spátzay Hedvig: M adách Im re hadbírósági perének nyom ában 27 Sőtér István: A nógrádi M adách 34 P. Szabó E rnő: M adáchi pillanatok 41 K arácsondi Im re : M adách és a szülőföld 49 Szabó K ároly: F érfi és nő: M adách Im re és Veres P álné 53 K elényi Istv án : „Üdvöz légy szellem testvér!” 58 Fried István: „ . . . m ajd az élet korlátozza ö n m a g á t.." * A 23—26., 31., 48. és 64. oldalon Madách Im re saját kezű rajzai láthatók: Mária nővérének írott és rajzolt névnapi köszöntője, Madách tréfás önarc­ képei, A bölcsőtől a koporsóig, Jelenet egy házasságból, Tájrajz fantázia után, Groteszk fejek I—II. (A reprodukciókat Vass Kálmán készítette, a rajzok ere­ detije az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában lelhetők fel.) A 13., 29., 45., 54. oldalon az alsósztregovai kastélyt és templomot, illetve azok belső terét ábrázoló fotók (Kulcsár József munkái), a 35. oldolon Vilt Tibor szob­ rászművész (MTI fotó), a 37. oldalon Bálint Endre, a 39. oldalon Kass Já­ nos Tragédia-illusztrációja látható (fotó: Buda László). * A folyóiratot tervezte és tipografizálta Lipták György. A szerkesztő bizottság eln ö k e: A szerkesztőség ta g jai: HORVÁTH ISTVÁN BACSKÓ PIROSKA (cikk, tanulm ány) A szerkesztő bizottság tagjai: KELEMEN GÁBOR (riport, szociográfia) CSIK PÁL FANCSIK JÁNOS MOLNÁR PÁ L NÉMETH JÁNOS RADÁCSI LÁSZLÓ SZABÓ KÁROLY TAM Á SKOVITS NÁNDOR TÓTH ELEMÉR KOJNOK NÁNDOR (szépirodalom) PRAZNOVSZKY MIHÁLY (hagyomány) CZINKE FERENC (művészet) PÁL JÓZSEF szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: VÉGH MIKLÓS �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/05c7b22cfcadaf647e7dfc6b51a3c422.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1983/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1983 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e2a38be89833e7a0cc0f3ab710ccf8c3.pdf ea992db6299d5938d1e028e4ed9a9fa2 PDF Text Text 1982/3 Gyorsfényképek a vidéki értelmiségről | Névsorolvasás Pillanatképek Endrődi Szabó Ernő, Györke Zoltán, Szepesi József, Szöllősi Zoltán, Tamás István, Zalán Tibor versei és Onagy Zoltán prózai írása Nyilasy Balázs a hetvenes évek hazai lírájáról „Méghogy nincs lehetőségük a közéleti mun­ kára! Erre csak hivatkoznak. A gond inkább abból adódik, hogy sokan úgy képzelik, csak egy-egy bizottság vezetői tudják képességeik egy töredékét a falu javára hasznosítani. Úgy érzik, a diploma mellé vezetői szerep dukál! Csak azt nem veszik figyelembe, hogy ne­ künk ügyelni kell az arányokra is. Aki iga­ zán értelmiségi, az nem sértődik meg akkor sem. ha egyszerű bizottsági tagként veheti ki részét a közösségi munkából. De szeret­ ném hangsúlyozni, bár nyomaiban nálunk is fellelhető a passzivitás, mi elégedettek va­ gyunk diplomásaink közszereplésével. Ezt a statisztika is tükrözi p ontosan annyian vesz­ nek részt a közéleti munkában, ahányukra az arányok kívánalmai miatt szükség van. Ha gondolja, akár meg is mutatom. (C sászár N agy L á s z ló : M e n j, a z tá n m u ta ss u tat) „A többi gond megoldásával együtt és hosszabb távon történik tehát a cigányság helyzetének jobbítása. Másképpen nem lehet­ séges. Ezért a cigányértelmiségieknek azt kel­ lene feladatául vállalnia, hogy a cigányok gondolkodásmódján változtasson, formálja korszerűvé a cigányság öntudatát. Ehelyett még közöttük is azt hallom olykor, hogy mindent ráerőltetnek a cigányságra. Pedig ami jobb. azt minden ember szereti, azt rit­ kán kell erőltetni. É s a putriból kijönni jobb, mint ott élni. Ehhez nem kell különösebb tudás. Tudomásul kell venni: a cigányság nagy tömegei akarva-akaratlanui, szakítottak régi életformájukkal. Nem a kezdeteknél tartunk tehát. A mai tényekből kell kiindul­ nunk. Ehhez kell a programokat megtalálni. Hibák, hiányosságok, feladatok is kerülnek tehát bővem." (In te r jú S z e p e si J ó z s e f k ö ltőv el) „Fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. A (még a hatvanas évek első felében is) min­ denen diadalmasan átsegítő jövő egyre ritkábban szolgál hivatkozási alapul, de a meg­ szenvedett múlt varázsszava is veszít erejé­ ből: a szemek a jelenre irányulnak. A ko­ rábbi társadalmi szatírák tipikusan erkölcsi indíttatású valóságképe — a forradalmi fo­ lyamat lelassulását, megtorpanását elsősorban az elkényelmesedés, a polgári elemek köz­ életbe való visszaszivárgása okozza — jócs­ kán veszít érvényéből. A szocializmus mozdulatlan elkötelezettségből mozgó elkötele­ zettséggé, változó, fejlődő, alakuló intézmény­ rendszer-együttessé válik. A differenciálatlan, eszményítő népszemlélet gyöngeségei is mind jobban kiütköznek, a gazdasági mechanizmus­ sal társadalmi kategóriák egész sora kerül az újragondolandó dolgok közé.” (N y ila sy B a lá z s a h e tv e n e s év ek h a z a i lír á já r ó l.) TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Február 12-én a Nógrád megyei Tanács VB és az MSZMP Nógrád megyei PB illetékes osztályai képviselőinek jelenlétében sor került lapunk szokásos éves értékelésére. A beszélgetésen részt vett és véleményt nyilvánított Lázár István ír j. A Palócföld Könyvek sorozatban ez idáig megjelent kötetek kap­ csán újabb ankétokra került sor. Kelemen Gábor a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában (márc. 30.) és Egyházasdengelegen (ápr. 25.) találkozott olvasóival. Laczkó Pál szintén a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola (márc. 4.) vendége volt. Az idei salgótarjáni munkás kulturális hetek keretében a BRG salgótarjáni gyáregységének ifjúsági klubjában Palócföld-ankétot szerveztek. Folyóiratunkat Végh Miklós főszerkesztő és Laczkó Pál képviselte. Könyve kapcsán Laczkó Pál a kohászati üzemek Zója brigádjával (május 4.), a balassagyarmati BFK-ban és a helyi MÁVklubban (ápr. 26.) beszélgetett a munkásolvasákkal. A Nógrádi Sándor Munkásmozgalmi Múzeum, a Balassi Bálint megyei könyvtár és a Palócföld közös szervezésű irodalmi estjei­ nek sorában ápr. 14-én az Ébresztő idő című antológiában szereplő három költő — Bódi Tóth Elemér, Szepesi József, Tamás István — találkozójára került sor. Mindhármukat Végh Miklós, a Palócföld főszerkesztője mutatta be. Június 4-én Laczkó Pál önálló estjének házigazdája Kojnok Nándor, a megyei könyvtár igazgatója volt. A szerző Szalmakom iszár című kötetét Alexa Károly egyetemi ad­ junktus és Földi Péter festőművész méltatta. Közreműködött Sán­ dor Zoltán. A sikeres sorozattá fejlődött irodalmi estek ősztől foly­ tatódnak. Ápr. 28-án Salgótarján déli bejáratánál fölavatták Czinke Fe­ renc grafikusművész vendégköszöntő térplasztikáját. A városban fo­ lyó termelőmunka eredményeit szimbolizáló részelemekből kompo­ nált alkotást dr. Fancsik János országgyűlési képviselő avatta fel. A művész újabb munkáiból május 18-án nyílt kiállítás a Nógrádi Sándor Múzeum kisgalériájában. Megnyitót Baranyi Ferenc költő mondott. Az ünnepi könyvhét vidéki megnyitóját május 29-én Salgó­ tarján városközpontjában tartották. Beszédet mondott Bernát György az MKKE elnöke. Közreműködött Béres Ilona és Kovács István színművészek. A nagyszámú közönséget az Interfolk együttes szórakoztatta. Dedikáltak: Csanády János, Cseres Tibor, La­ dányi Mihály, Szeberényi Lehel, Vészi Endre, Janikovszky Éva. Az Irószemmelben megjelent írások kapcsán a dedikálok között volt Ke­ lemen Gábor és Szepesi József helybeli szerzők is. A Palócföld különsátrában a Palócföld Könyvek köteteit kínálták. Az ünnepi könyvhét kiadványaiból és az Európa Könyvkiadó Műhely c. anyagából a József Attila Megyei Művelődési Központ­ ban „Szép magyar könyv” címmel Végh Miklós, a Palócföld főszer­ kesztője nyitott meg kiállítást. Az ünnepi könyvhét gazdag programjában Kelemen Gábor és Laczkó Pál a rétsági művelődési központban találkoztak olvasóik­ kal (máj. 31.). Kelemen Gábort Bakszekér című kötete és az Írószemmelben megjelent írása kapcsán a FIN-porcelángyár balassa­ gyarmati üzemébe (jún. 2.), az MSZMP Nógrád megyei Igazgatósá­ gára és a STÉSZ dolgozóihoz hívták meg. CSUKLY LÁSZLÓ (1925— 1982) Fáradhatatlan, kiváló munkatársunk volt a művelődés, kü­ lönösképpen az irodalom szolgálatában; nevelő szellemű isme­ retierjesztő, minden korosztállyal szót értő; sok-sok előadás­ sal, írással közös ügyünket szervező, segítő. Lélekre, szándék­ ra figyelő barátunk volt, friss forrás vizeként tisztán áttetsző, de színekben ragyogó egyéniség, akivel a mindennapi beszél­ getések is maradandó élményekké váltak. Eseményekben, fordulatokban egyáltalán nem szegény élete során — az egyetem elvégzése után — 16 éven keresz­ tül a fővárosban dolgozott tudós kutatóként, tanárként, mi­ nisztériumi emberként, művelődési otthon vezetőjeként. 1958tól — majd két évtizeden át — Mátraverebélyben tanított, és vállalta a közművelődés közkatonájának „rangját”. Ahogyan 1970-ben az országos népművelési konferencián elhangzott felszólalásában mondta: „olyan vagyok, akihez minden létező fórumról csak »lejönnek«.” Igazi hivatásának a közművelődést tartotta, elsősorban a „végek”-en való helytállást, ahol a leg­ nehezebb körülmények között is, másokat is biztatva vallotta egy erdélyi történetíró levelének sorait: „Mi is tudtuk volna Nagyságos Fejedelem, hogy mit kell tennünk, de tettük azt. amit lehetett.” A Palócföld alapító tagja volt, 1964—67 között felelős szerkesztője, majd rovatvezetője. Néhány éve — családi okok miatt — Komárom megyébe költözött, ahol a megyei művelődésügyi osztály munkatársá­ ként dolgozott, haláláig. Értékes, eredményekben gazdag munkásságáért méltán érdemelte ki — több más kitüntetés mellett — a „Kiváló népművelő” címet és a „Madách-emlékérmet”. Emlékét őrizve, akkor cselekszünk jól, ha magatartását és gondolkodását példának és eligazító tanulságnak tekintjük. K. N. TARTALOM 3 Császár Nagy László: Menj, aztán mutass utat 5 Kelemen Gábor: Névsorolvasás 9 Zilahy Tamás: Pillanatképek 11 Egyenrangúan, emberként és alkotóként (Laczkó Pál beszélgetése Szepesi József költővel) 13 Szepesi József: Önvizsgálat 14 Onagy Zoltán: A dózni útja 17 Tamás István: Palackposta 17 Györke Zoltán: Szegénylegény-dal 18 Szöllősi Zoltán: „Vágyak tárgya” 19 Endrődi Szabó Ernő: Visszapillantó tükör, Lándzsás akhájokkal. Délutánversek 29 Zalán Tibor: Approximációk II. 21 Nyilasy Balázs: A demitizálás változatai (A hetvenes évek hazai lírájáról) 24 Gondolkodó Magyarok (Dérczy Péter) 26 Lackó Miklós: Szerep és mű (Kerékgyártó T. István) 27 Thiery Árpád: Királynék városa (Horpácsi Sándor) 28 Kultúráról, művelődésről teoretikus megközelítésben (Csongrády Béla) 30 Munkásfiatalok VI. vers- és prózamondó versenye (Pintér Károly) * A címoldalon Muzsnay Ákos, az 5. old.: Földi Péter, kall Ágnes, a 10. és 29. old.: Banga Ferenc, a 15. Gyöngyvér, a 29. oldalon és borítóbelsőn Tóth Imre, és a hátsó borítón Tornay Endre András munkái. László) 7. old.: Sza­ old.: Fábián a 22. oldalon (Fotó: Buda PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITKAl IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Ta más igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.25908 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat, St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor lg. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK M enj, aztán mutass u ta t A nagyközség középületein hatalmas táblákra pingált jelsza­ vak buzdítják a helybélieket társadalomépítésre. Így aztán hamar megtudja az érkező, hogy a hajdanvolt iskolamesterek kései utó­ dainak alapvető feladata a szocialista ember személyiségének megalapozása, és az orvosi rendelőben végzett „hatékony és fe­ gyelmezett” munkával is harcolhatunk terveink megvalósításá­ ért. Amikor L.-t, a község rokonszenves vb-titkárát a buzdítás eme igencsak avitt formájának okáról kérdezem, somolyogva mondja: az egyik járási vezető úgy tartja helyesnek, ha a ta­ nult emberek egy pillanatra se tévesztik szem elől, milyen sze­ rep hárul ma a honi falvakban élő értelmiségiekre. A jelszavak azonban nem pótolhatják a tetteket. Falun élő ismerősöm panaszolja, hogy mióta megcsapta őket a község­ egyesítés kényszerű szele, mióta vidékükön is végigmorajlott az iskolakörzesítés hulláma, diplomás ember nélkül maradt szülő­ faluja. A közös gazdaságok lázas egyesülési kedve miatt pedig újabban már a tisztviselők is nagyobb településeken keresik bol­ dogulásuk forrását. A diplomások elköltözésével falvaink let­ tek szegényebbek. Akik maradtak, azoknak kellene feltárni a kistelepülések jövőjét, de legalábbis utat mutatniok a fennmara­ dáshoz. Vajon teljesíti-e napjainkban ezt a küldetését a falvak­ ban rekedt értelmiség? Kezdjük a vágyakkal. M. É. már tudja, hogy a főiskola el­ végzése után a t-i nebulókat oktatja majd az egyszeregyre. Ar­ ra, hogyan képzeli el a félezer lelket számláló falu közéletében betöltött szerepét, ekként válaszol; — Úgy tervezem, mindenben segítem majd a hozzám for­ duló embereket. Eligazítom őket a közélet kérdéseiben, válaszo­ lok arra, miként rendezzék be jövőjüket. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy meghívjanak a falu jövőjéről tárgyaló érte­ kezletre, sőt, részt akarok venni a döntések előkészítésében is, hogy teljes odaadással tudjak dolgozni az emberekért. De vajon hány tanácsülésre hívták az elmúlt évtizedben J . M.-t? — Engem — kérdez vissza tágra nyílt tekintettel —, miért hívtak volna? Nem vagyok tanácstag. És nincsenek is ilyen am­ bícióim. Csak az volt a célom, hogy a tanítás mellett megismer­ tessem a gyerekekkel a versmondás szépségeit. Ezt elértem. De azt hiszem, csak maga bonyolítja túl a falusi értelmiség szere­ pét. Nem gondolja? Nem néznek ma úgy fel a diplomás embe­ rekre, mint korábban, amikor jószerivel csak a jegyző, a tanító, meg a pap értett a betűvetéshez. Egyrészt azért, mert a nép tu­ dásban közelebb került az értelmiséghez, és ez nem baj. De közrejátszik a rang vesztésben az is, hogy él egy olyan szemlélet, amely szerint az embernek akkora a rangja, amekkora a va­ gyona. Hogyan kelhetnék versenyre akár egy hat elemit vég­ zett tsz-taggal, aki Nyugat-Európába viszi nyaralni a gyerekét, és a szakmunkásképző elvégzése után kocsit vesz, meg házat épít neki ajándékba. Én még ma is szolgálati lakásban élek. A pedagógus rangvesztése pedig kétszeres, hiszen a főmezőgazdász munkájától függ az emberek anyagi boldogulása, érthető hát, ha rájuk néznek fel az emberek. Nos, ezek a tényezők játsza­ nak szerepet abban, hogy a közéletben passzív szemlélőnek ér­ zem magam. Mert mi valójában a feladatom? Kizárólag az. hogy az állami és a társadalmi ünnepségeken szépen zengjen a kar­ ének, és legyenek olyan gyerekek, akik nem sülnek bele a versmondásba. Ezt a feladatot teljesítem, nem tartozunk egy­ másnak. A falu jövőjébe — ha van egyáltalán — nincs beleszó­ lásom. Ezért érezzük sokan, hogy valójában nincs is szükség ránk. S. tanácselnök zavartan hallgat, amikor arról kérdezem, mi­ lyen szerepet szán a tanult embernek P. község közéletében. — Buzgólkodnak, buzgólkodnak — mondja kétszer a na­ gyobb nyomaték kedvéért, mielőtt titkárnőjétől megrendeli a vendégnek kijáró kávét. Cigarettával kínál, nagyot pöffent, aztán eszébe jut, saját kávéját tejjel kéri. Mire kétszer megteszi az utat az ajtó és a hivatali széke között, összerendezi gondolatait: — Mondhatom? — kérdez rám magabiztosan, pedig látja, hogy „kihegyezett tollal” várom válaszát. — Először is, az úgy­ nevezett agrárértelmiségre abban számítunk, hogy jól gazdál­ kodjanak. Ez leköti minden energiájukat. Meg buzdítjuk őket, hogy segítsék a háztájit, mert ne feledje, ez közérdek. Tehát közéleti munkának minősül. A tanárok közül többen a népfront­ ban tüsténkednek, másoknak pedig az a feladat jut, hogy min­ dig az alkalomhoz illő műsort szervezzenek a községi ünnepsé­ gekre. Az orvosunk is a népfrontban kötelezte el magát, ahol előadásokat tart arról, milyen káros a túlzott alkoholfogyasztás a szervezetre. De ne gondolja, hogy ezzel lezártuk a diplomá­ sokkal a kapcsolatot, mert munkahelyükön tájékoztatást kap­ nak a tervekről, egyszer-egyszer pedig külön tájékoztatjuk őket. Igénybe vettük okos észjárásukat a tsz-szervezésnél, és támasz­ kodtunk meggyőző szavaikra a törpe vízmű építésénél végzett társadalmi munka szervezésekor, meg akkor is, amikor az anya­ gi hozzájárulásról kellett meggyőzni az embereket. Ennyi. Csöndben isszuk a gőzölgő kávét, mintha végleg ki­ fogytunk volna a szóból. Így aztán van időm töprengeni az egyik megyei népfrontbizottság aktivistáinak felmérésén, akik a falun élő értelmiség közéleti szerepére és annak fogyatékos­ ságaira kerestek feleletet. Mint leszögezik, a falvak népességmegtartó erejének fokozása érdekében feltétlenül szükség van falun a diplomásokra. De mivel sokhelyütt bezárták az iskolát, a tsz-irodáig vezető utat is benőtte a dudva, a tanácsi tisztvise­ lők és a tanácstagok pedig csak fogadóórákon (vagy még akkor se) találkoznak a lakossággal, néhány faluban nincs, aki utat mutasson. Még akkor sem, ha a tanácstagoknak tizennégy, népfrontosoknak pedig tizenhat százaléka szellemi munkával ke­ resi kenyerét. A közéleti munkából a pedagógusok vállalják a nagyobb részt. Igaz, közösségért végzett tevékenységként érté­ kelik a veszélyeztetett gyerekek nyilvántartását, még akkor is, ha ez munkaköri kötelességük. Pedig munka van bőven. Jutna a feladatból az orvosnak, közgazdásznak, jogásznak meg a főagronómusnak is, de a látszat azt mutatja, hogy ők kételkednek lehetőségeik nagy terjedelmében. Sokan sértődötten élnek, elégedetlenek választott szakmá­ juk erkölcsi és anyagi megbecsülésével, sőt, a megkérdezettek fele úgy véli, nem is felkészültségük, hanem kapcsolataik ha­ tározzák meg hivatali felemelkedésüket. Amikor ezt A. község párttitkárának elmondom, felcsat­ tan: — A mindenségit! Jó l megtanulták a magyarázkodást! Bosszant, amikor ilyesmit hallok. Méghogy nincs lehetőségük a közéleti munkára! Erre csak hivatkoznak. A gond inkább ab­ ból adódik, hogy sokan úgy képzelik, csak egy-egy bizottság vezetői tudják képességeik egy töredékét a falu javára hasz­ nosítani. Úgy érzik, a diploma mellé vezetői szerep dukál! Csak azt nem veszik figyelembe, hogy nekünk ügyelni kell az ará­ nyokra is. Aki igazán értelmiségi, az nem sértődik meg akkor sem, ha egyszerű bizottsági tagként veheti ki részét a közössé­ gi munkából. De szeretném hangsúlyozni, bár nyomaiban ná­ lunk is fellelhető a passzivitás, mi elégedettek vagyunk diplo­ másaink közszereplésével. Ezt a statisztika is tükrözi, pontosan 3 �annyian vesznek részt a közéleti munkában, ahányukra az arányok kívánalmai miatt szükség van. Ha gondolja, akár meg is mutatom. Szavaiban nincs okom kételkedni. Annál fontosabb viszont, hogy szóljunk és nyíltan beszéljünk a falun élő értelmiség he­ lyéről, szerepéről meg felelősségéről, és arról, miként tehetné­ nek többet lakóhelyük holnapjaiért, hisz még korántsem aknáz­ tunk ki minden lehetőséget. És ezzel tisztában vannak a kis­ településeken élő diplomások is. Akkor hát honnan eredhet mégis a napjainkban sokat emlegetett elkülönültség és passzivitás? — Sokunkban — jegyzem B. doktor szavait — él még azoknak az időknek az emléke, amikor csak az egyetértés volt a megfelelő magatartás. A közéletből csak annyi tennivaló ju ­ tott, hogy bólintanunk kellett a községi vezetők fejtegetéseire és hozzászólásukra. Mert amikor az emberek azt látták, bólint a tanító, az orvos meg a pap is, akkor ez biztos így van rend­ jén. Nem volt okos magatartás a tudással és az elképzelésekkel hivalkodni. És a faluhelyeken élő fiatal diplomások még nap­ jainkban is érezhetik, hogy ezek az évek máig ható nyomot szántottak egy-egy kistelepülés közéletében. Erről a kérdésről azonban ma már csak múlt időben beszélünk, de azt is aka­ dozva tesszük Ki tudja, miért? S. községben a hajdanvolt néptanító ajta­ ján kopogok, aki egykor igazán nagy megbecsülésnek örvendett a szebb napokat megélt településen. Ma már megesik, hogy volt tanítványai elfordítják fejüket, amikor az utcán találkoz­ nak vele. De a tanító úr pályafutásának kezdetén még boldog volt az a nevelő, aki S.-be kapott megbízást. Ma meg még lasszóval is nehéz ide pedagógust keríteni. Jellemző, hogy amikor elment innen a körorvos, öt hónapig a tizenkét kilométerre eső faluba jártak az emberek gyógyulást keresni. Régen annyi volt itt az iparos, hogy versengtek a megrendelő­ kért, ma pedig néhányan komolyan fontolgatják, őszülő halán­ tékkal sem ártana megismerkedni a borbélykodás mesterfo­ gásaival. Az egykori iskolamester elzárkózik a beszélgetés elől, és Cs.-hez, a falu lelkészéhez irányít. — Kevesen voltunk akkoriban diplomások, — emlékezik a lelkész —, érthető hát, ha minden szempár ránk szegeződött. Igazán lámpásnak tekintettek bennünket. Csakhát kevesen vol­ tunk, tennivalónk meg rengeteg akadt. Napjainkra fordult a kocka. Lámpás van elég, de annak, hogy mégis kevés a fény, egyéb eredői lehetnek. Például az, hogy a diplomások számának növekedésével arányban sok tanult ember bizonytalanabbnak érezte helyét a közéletben. Választék lett bőven, és nem mindig a felkészültség határozta meg, ki kap szerepet. Többnyire azok szólhattak, akik mindennel egyetértettek. Így volt ez akkor is, amikor már túljutottunk azokon az időkön. Akik többet tehet­ tek volna a faluért, úgy érezték, javaslataik nem épülnek be a döntésekbe, így hamar rádöbbentek, szerepük csak álszerep, és amint tehették, elköltöztek. És ahonnan elköltözik az értel­ miség, onnan elvágyódik a nép is, mert úgy érzi, nincs, aki megválaszolja kérdéseit, nem kap segítséget mindennapi gond­ jai megoldásában. Ezért mondom, a falusi értelmiségnek ma is lámpásnak kellene lenni. De mit tehetünk, ha nekünk tanító­ ból is csak képesítés nélküli jut, aki pedig tehetne valamit a jövőt illetően, tanácstalan, mert egyszer a városiasodás kedvező hatásáról hall, máskor meg a falvak népességmegtartó erejé­ ről olvas. A tétovaság pedig sohasem vezetett eredményre. Szerep? Álszerep? A p.-i körzeti orvos szavai így igazíta­ nak el a kérdőjelek között: — Nem tagadom, jólesik, amikor a tanácselnök szeretet­ tel köszönti az embert a községi fórumokon. A puszta jelenlé­ tünkért örömmel nyugtázhatjuk a tapsot. Időnként, jelentékte­ len kérdésekben még a véleményünket is kérik, és ez azt a látszatot kelti, mintha valóban számítanának ránk. Állást fog­ lalhatunk például abban, hogy szerintünk az alvégen, vagy a felvégen épüljön fel előbb a kocsma, az úttest jobb vagy bal partját kísérő járdához adjon előbb a tanács anyagot. De ami­ kor az értelmiség közéletiségéről beszélünk, korántsem erről van szó. Hanem arról, hogy ne öt kocsma legyen a faluban, hanem egyik helyén épüljön klub, vagy presszó, ahol az igé­ nyesebb emberek is szívesen szórakoznának. És arról, hogy ne 4 csupán az asztalosmesterből művelődésiház-vezetővé előlépett embernek legyen szava a kultúrház programjának összeállítá­ sában. Meg arról is szólni kell, hogy hónapokig könyörögtünk, érveltünk, ne építsenek lakótelepet a faluban, mert a statisz­ tika szerint várhatóan ugrásszerűen megemelkedik majd az al­ koholisták és a neuraszténiás panaszokkal kezelt betegek szá­ ma. Fölöslegesen aggodalmaskodunk, intettek le akkor. Szóval nem voltak elég erősek az érveink. De a statisztikai adatok félelmünket igazolták. Lakótelepre volt pénz, de arra nem fu­ totta a költségvetésből, hogy egy mérnököt megbízzunk a falu arculatának megtervezésével. Ilyen fontos kérdésekben tehát lehet hatalmi szóval, vagy tekintélyelv alapján dönteni. Érti ezt? Ha tudná, hogy ilyen döntések miatt mennyien vesztik kedvüket, mennyi szellemi energia megy veszendőbe, aligha­ nem elképedne. Amíg A. község tsz-irodájáig érek, szabadjára engedem a képzeletemet: vajon mennyivel tartanánk előbbre, ha oko­ san gazdálkodnánk az elpazarolt szellemi tőkével? Az irodá­ ban azonban B. növényvédelmi szakmérnök szavai hamar gúzs­ ba kötik az ábrándokat. — Kár képzelegni! Induljon ki abból, hogy a kiválasztás fogyatékosságai miatt az értelmiségiek fele beéri a kocsmázással. De nem azért járnak oda, hogy az alkoholfogyasztás káros hatásáról beszélgessenek, hanem azért mert nincs másra igé­ nyük. Ők jól élnek, könnyedén, felelősség nélkül, olykor még prófétálhatnak is. Akik pedig a közélet élénkítéséért, a demok­ ratizmusért próbálnak tenni, időnként azon töprenghetnek, mi­ ként magyarázkodjanak. Ha itt élne, tudná, hogy egy-egy ta­ nácskozáson beérik a jelenlétünkkel. Javítjuk a statisztikát. Az értelmiség képviseltette magát, mondják, aztán ki vagyunk pipálva. Ennyi elég. Mert aki netán javaslatokkal, vagy más elképzelésekkel áll elő, annak egy-két ember még a rendszer­ hez való hűségét is kétségbe vonja. Meg azt várják, hogy ír­ junk szép jelentéseket, mert a feletteseik meg a járásiak is csak a szép jelentésekkel és a statisztikával tudják igazolni, hogy jó munkát végeztek, alkalmasak tisztségük betöltésére. Ezzel ugyanis nem sértünk meg senkit. Az pedig senkit sem érdekel, hogy magunkat becsapjuk. Mondok példát is. Tavaly például azt írta elő a terv, hogy július 20-ra befejezzük az ara­ tást, és csodák csodájára a 21-i megyei lapban megjelent az egyik járási tisztviselő nyilatkozata, mely szerint végeztünk a betakarítással. Amikor egy héttel később még javában dolgoz­ tunk a földeken, az emberek röhögve mutatták az újságot, én pedig szégyenkeztem. Köszönöm, ebből nem kérek, ehhez nem adom a nevem. Márpedig az értelmiségnek minden korban és körülmények között el kell vállalnia a felelősség ráeső részét. Ezt már E. községbeli T. P.-től tudom, akinek értelmiségivé érése egybe­ esik az agrárértelmiség színrelépésével. T. emlékezete még ma is őrzi a „gumicsizmás értelmiség” tagjainak akkoriban „kijá­ ró” gúnyos megjegyzéseket. — Még azok is lenéztek bennünket, akik tanulásra buzdí­ tottak. Komolyan vettem, amikor a falu és a járás vezetői ta­ nulásra biztattak. Azt mondták, menj, tanulj, aztán gyere viszsza és mutass nekünk utat a fejlődéshez. Élen jártam a tagosí­ tásban, küszködtünk az eredményekért, közéleti ember lettem, és negyvenhat éves koromra belerokkantam a harcba. Mert amíg mi küszködtünk, addig a falu elveszítette rangját és meg­ becsülését. A tanítók fele már a közeli városból já r ki tanítani, a közélet fórumain is ritkán látni diplomás embert, olyan meg csak elvétve akad, aki megpróbál harcolni ezért a népért. Bár­ mennyit is dolgozunk, nem futja a fejlesztésre. Minél többet termelünk, annál több megy a közös kalapba, az elosztásnál pedig csak a megyeszékhely, a kisvárosok meg a székhelyköz­ ségek után jöhetünk szóba. Mire ránk kerül a sor, már csak annyi marad, amennyiből még a színvonal megőrzésére is alig futja. Mit tehet hát az értelmiség? Hogy magyarázzuk meg ezt az embereknek? Mert közben győzködjük a lakosságot, hogy já ­ ruljanak hozzá a törpe vízmű építéséhez, mert a tanács pénzéből nem futja, pedig tudjuk jól, a ma befizetett pénzből is csak egy évtized múlva készül el a vízmű. Akkor hát ki rázza jó lélekkel a kolompot? Erre lennénk csak képesek? Ez lenne a feladatunk? �Aligha. Legalábbis erről győznek meg H. P. szavai, aki idestova egy évtizede a kultúrházat igazgatja C. nagyközség­ ben. A kultúrház igazgatója készségesen elismeri, pontosan anynyi diplomás vállal közszereplést, ahányra az ezzel kapcsolatos állásfoglalások szerint szükség van. És ez nem kevés. De az már korántsem biztos, hogy mindig a mások képviseletére leg­ inkább alkalmas diplomások emelhetnek szót mások érdekében. — Úgy vélem, az a legnagyobb baj, hogy gyakran azokra van szükség, akik tisztségük megőrzése érdekében mindennel egyetértenek. A többiek viszont vagy elhiszik, amit mondanak, hogy az értelmiséggel minden rendben van, vagy levonják a következtetést: nincs rájuk szükség. És a többség így van ez­ zel. A szakmák szerinti elkülönültség és az érvényesülés eltérő volta megosztja a diplomásokat, pedig amíg a társadalomnak ez a rétege nem egységes, nem tud eleget tenni küldetésének. Pedig alapvető kötelességünk lenne az objektív valóság feltá­ rása. Ehhez azonban gyávák vagyunk és közömbösek, mert gyakran a részigazságok feltárására is csak óriási harc árán van lehetőségünk. És ki köszöni meg a győztesnek az ilyen győzelmeket? A k-i népművelő viszont másba keresi annak az okát, hogy az értelmiség miért nem tudja eljátszani küldetéséből adó­ dó szerepét — Mondja meg, hol tanulnak a mai egyetemisták hazasze­ retetet ? Bárki elvégezheti az egyetemet hit, lelkesedés és hi­ vatástudat nélkül. Ha ez lehetséges, akkor meg ne csodálkozzunk azon, hogy sokan beérik a szenvtelen szakmai helyállás­ sal, különösen akkor, ha nem is igényelnek tőlük többet. Ha­ mar megtanulják, hogy nem a jól végzet munka hozza meg az elismerést, hanem a főnök döntése. Így aztán posztokhoz, tiszt­ ségekhez kötődnek érzelmileg és erkölcsileg, nem a néphez és a hazához. Aki pedig nem érzi ennek szükségességét, az nem Névsorolvasás A Hedronyból sötét utcán ballag felfelé Pista bátyám. Takarmányozta, kútvízzel itatta B abát és Bandit, a két „kihelyezett” téeszlovat, m unkáját elvégezvén pedig igyekszik a lakására, a tévéhíra­ dót nézni. A betonoszlopra biggyesztett huszonötös égő narancs­ fénye mellett a cipőnk orrát sem látjuk, de ism erjük mi egymást ebben a faluban annyira, hogy az árnyak alakjáról, a lépések sú­ lyáról és ritmusáról is tudjuk: kit kell köszönteni. — Hova, fiam, hova? — kérdezi Pista bátyám, az illő Jó estét! fogadása után. — Csak, ide, a k u l t ú r h á z b a . Elfogyott a bagóm, nem akarom éjszaka megint a szomszédokat zavarni. Az öreg nevet, de mi m ást is tehetne. Tudja jól, amikor a k u l ­ t ú r h á z a t említem, a kocsmára gondolok. Egyébként is ez az egyetlen középület a faluban, amelynek ilyenkor világos az ablaka. Hiába csípős az október, a kocsmahivatal a jta ja sarkig tárva, a pálin­ kabűzös cigarettafüst bodros pamacsokat rajzol a szemöldökfa fölé. A zajos tömegben megszokott helyemre,a pult vége és a tenyérnyi raktár a jta ja közé furakszom, Józsi bácsi pedig „Itt a meggy, hová megy?” felkiáltással teszi is elém a márkát. Aztán megáll az üveges vitrin előtt, felém fordul: — Mennyi? — Öt. Elém teszi az öt csomag Románcot, elébb persze gondosan ki­ keresi a bádogpulton legjobban fénylő víz- és sörpocsolyát. Elszórakozgatna még velem egy darabig, de a pult másik végén ott mél­ tatlankodik a sánta Kaparó, hiányolja a gigája a vegyest. — V árj a sorodra, koma, vendégek vannak! Aztán csak kitölti a kocsmáros a stampedlit, a sánta Kaparó meg reklam álja hozzá a szódát. — Minek az, koma? Egyébként is, beletöltöttem még nyitás előtt. Azért felkap egy háromdecis poharat, megbuggyantja szódavíz­ zel. Tenné a háromcentes pálinka mellé, aztán a huszonöt év alatt jó l begyakorolt mozdulattal, „véletlenül” k iejti a kezéből. A sánta Kaparó ijedten kapja fel a könyökét a pulton szétfolyó szódavíz­ ből: — B . .. meg az apád! Rózsa Laci is itt issza a sörét, az autóbusza meg ott áll kinn a patak partján. A gépkocsivezető körül ott vannak az utasai is, munkásruhában; percekkel ezelőtt érkezhettek haza a faluba Bu­ dapestről, a Laci vezette, szerződéses járatnak minősített Roburral. Megisznak még egy-két üveg sört, beülnek a kocsiba és elindulnak tudja hittel és alázattal szolgálni azokat, akikért tennie kelle­ ne és aligha tud felelősséget vállalni másokért. Márpedig enélkül nem tudom, hogyan mernek majd évtizedek múlva tükörbe nézni? * Befejezésül hadd beszéljek el egy történetet. Amikor S ben jártam, akkor futott végig a falun a hír, hogy a patikus két évtizednyi szolgálat után nagy útra készül. — Nem tehetek mást — mentegette magát, amikor felke­ restük az idős plébánossal —, megmásíthatatlanul érzem, csak a munkaerőmre van szükség. Amíg kapcsolatok döntik el, ki juthat mellékálláshoz, ki szerepelhet a közéletben, addig nem találhatom meg a helyem, mert én még nem fröccsöztem együtt egyetlen befolyásos emberrel sem, ultizni pedig nem tudok, és már nem is akarok megtanulni. Vegyész vagyok, te­ hát képes lennék a tsz növényvédő szereinek toxikológiai vizs­ gálatára. Erre a munkára azonban a megyeszékhelyről találtak egy technikust, akit az egyik megyei vezető ajánlott az elnök­ nek. Próbáltam előadást szervezni a túlzott gyógyszerfogyasz­ tás veszélyeiről, ennek azonban a tanácsnál nem örültek, mert ennek megtartására a járásból szemeltek ki egy embert. Ezért döntöttem így, talán még lesz időm és módom másutt meg­ teremteni saját hasznosságom feltételeit. Akkor Cs. tiszteletes úr elmondta, a másnapi istentiszte­ leten — mivel az elmúlt évben sokan költöztek el a faluból — szóba hozza, hogy 2—300 évvel ezelőtt milyen nehéz körülmé­ nyek között éltek és teremtettek virágzó gazdaságot ezen a tá­ jon az emberek. A patikus azonban sosem já rt szentmisére. El­ költözött. És azóta a székhelyközségben kapott állást és szolgá­ lati lakást két tanítónő is. Császár Nagy László a faluszélre, ott laknak mindannyian egy bokorban, az újtelepen. Ott­ hon lehet már az asszony is, mert a Kohut-kastély udvarában sö­ tétnek láttam a melléképület ablakait, nem zörögtek a háziipari szö­ vetkezet bedolgozóinak szövőszékei. Negyed nyolc, most indul az újabb roham a kocsma ellen. Az ajtó előtt sárga, panoráma Ikarus fékez, a budapesti munkásszállá­ sokról hét végére hazaérkező egy-két munkás, meg a faluba látogató rokonok a keramitkőre teszik a kétfülű táskákat, hazaindulás előtt még bekapnak egy felest, vagy egy üveg sört. Némelyiket itt várja az asszony meg a gyerek, s az utóbbi az apja nyakába csimpasz­ kodva issza a kólát. A billegő lábú asztalokon közben megszaporodtak a sörösüve­ gek, nyomasztóbb a levegő, az emberekben még nagyobb a nyomás. A hangzavarból erősen kiválik egy rikoltás — „Ásd el magad, mint Tódi sógor! ” —, amikor W artburg morog az a jtó előtt, majd hor­ kanva leáll. Szélesen mosolyogva, csendesen lép be a tanító. Min­ den útjába kerülő emberrel lekezel, itt-o tt ékelődve köszöntik, a kocsmáros meg kántálni kezd: — „Szegény kántor, egész héten az istent dicséri, / De mikor a söröskorsó a kezében, / Úgy megy beléje, / A mennydörgős be­ lébe, / Hogy nem ju t az isten az eszébe!” — Letelt, Kántor úr? — kérdezem magam is meglehetős bárgyúsággal, amikor meginvitálom egy konyakra. A tanítónak — aki a zene, különösképpen pedig a zongora és a harmónium szeretete m iatt kapta a kántor titulust — még itt van a faluban a szolgálati lakása, de az iskolakörzetesítés óta minden reggel megy a szomszéd községbe, a tanítványaival együtt. Szorongatom a meggymárkát, s ezen a péntek estén — szabad szombat előtt — hirtelen eszembe ju t: hiszen most itthon vagyunk valamennyien. Itt vannak a faluval együtt élők: a helyben dolgozó kocsmáros és boltos, a nyugdíjasok, a főutca változásairól sem tudo­ mást szerző ágyhoz kötött öregek, a bedolgozók, a háziasszonyok. M egjöttek a naponta ingázókat szállító szerződéses járatok; a menet­ rend szerinti Volán-buszokkal hazatértek a járási székhely üzemei­ ben kenyeret kereső asszonyok, meg az általános iskolások. Ja n i bátyám a vonattól hazaszállította a hetente egyszer hazalátogatókat, most meg betoppant végül az ingázóvá lett pedagógus is. T eljes hát a létszám, mert a hét végén a riportert sem szólítja el a lakhe­ lyéről valami napi tudósítói feladat. I t t h o n v a g y u n k mindannyian, ha kurta kis időre is. Akár névsort is lehetne olvasni. Éppen ideje megmondani: 312-en vagyunk. Karonülő gyerekek, diákok; a még reményeket, terveket dédelgető derékhad; az öregség­ be nehezen beletörődő idősek; s a csendes és fájdalommentes el­ múlásban bizakodók. 312 — milyen kicsiny is ez a szám. Ezért nem 5 �kell csodálkozni a szándékomon, akár kapásból elsorolom, hányan keresik a kenyerüket itthon. Mondhatnám azt, hogy négyen. A boltos, a kocsmáros, a négy órában foglalkoztatott tanácsi hivatalsegéd, végül pedig a maszek sírköves. A kört azonban — helyi foglalkoztatásról lévén is szó — kissé kitágítom. Elvégre is, ha a társközséget a székhelyközséghez „csatolom”, amikor a fejlesztési alap igazságosabb elosztását sür­ getem, akkor most helyben dolgozónak kell minősítenem azt is, aki a szomszéd faluban, a székhelyközségben fogja meg a szerszámot. Nézzük csak, van két asszony, aki a termelőszövetkezet tyúk­ farm ján ügyel a baromfira; három a traktorosok, alig több a szerelő­ műhelyben dolgozók száma; van egy fogatos; utolsóként meg apá­ mat, a téesz mezőőrét említem. Ennyi. A kocsmáros huszonöt esztendeje sír, panaszkodik a munkahe­ lyére, éppen csak azt nem mondja, hogy ráfizet. P ed ig... egyetlen hónapban — megközelítően — százezer forin­ tot otthagyunk ebben a kócerájban. Egy pult, három sánta lábú asz­ tal, néhány billegő szék — ennyi az egész berendezés. Az idegen azt hihetné, hogy térképpel borították a falat és a mennyezetet, olyan foltos az egész; a legjobb indulattal sem állíthatná senki, hogy va­ laha is fehér volt ez a fal. A mennyezeten néhány repedés, az egyik­ re rámutattam a minap: — Remélem, akkor fog leszakadni, amikor nem vagyok itt. — Ugyan — legyintett röhögve a kocsmáros. — Ott volt ez a repedés már ötvenkettőben is. Néha megereszkedik egy kissé, az­ tán újra összehúzódik. No hiszen, ebben a vendéglátóipari egységben nem sok rezsi terheli a forgalmat, a bevételt. Október utolsó napjaiban is jéghi­ deg az olajkályha, mondom, ezt már nem is fogom szó nélkül hagy­ ni a téli részközgyűlésen, az ilyen takarékosságból ne fizessenek nye­ reségrészesedést. Másnap, amikor az újságért megyek, a kocsmá­ ros rám nevet: — A szentségit, elfelejtettem , hogy jössz. Meggyújtottam volna az olajkályhában egy gyertyát! Aztán komolyabbra fordítja a szót. Elmondja, hogy ha akarna, akkor sem tudna fűteni, tegnap is hiába kért a szövetkezet központ­ jában olajjegyet. Mellesleg, rendkívüli alkalomból já rt a cégnél, rá­ telefonáltak, hogy m enjen Királyhoz méretet vetetni, a huszonöt év után já r neki az aranygyűrű. — Azt hittem, hogy a nyakáról vesznek méretet. A kötélnek! Egy gebines kocsmárosnak biztosan k ijá r — ennyi év után. A viccet félretéve, aranyszívű ez az ember, ha kissé durva is. Lám csak, most is m it csin ál! Bacsának kitölti a fröccsöt, megkavarja a mutatóujjával, megnyalja: — Elég jó, ihatod! A stílusra akkor sem vigyáz, ha a főnöke áll előtte, a télen egye­ nesen az ÁFÉSZ elnökét utasította ki, merthogy az emelt hangon pró­ bált vele beszélni. A következmény persze nem is maradt el. Az el­ múlt hónapban téves papírmunkával megrövidítette magát vagy há­ romezer forinttal, ment a szövetkezet jogászához, hogyan lehetne viszszacsinálni. — Sehogy — közölte kurtán a jogtudor. — Ez elnöki hatáskör, ott meg maga ne is próbálkozzon. Én azon is csodálkozom, hogy még egyáltalán kocsmáros. Ezért is megy el innen dolgozni — amióta csak az eszemet tudom. Másnap mégis ő veszi le a zöld színű, durvára gyalult ajtóról a vas­ pántot. Igaz, a közelmúltban megcsillant előtte valami. — Szemét egy cég. Eladták a bablevesi csárdát idegeneknek, pe­ dig ott magamat is el tudtam volna képzelni. Én a csapnál, a menyem a konyhán, a fiam meg áru után szalad. Néhány nap múltán kezébe adtam egy hirdetést, a szövetkezet a szóban forgó csárdát kínálta a sajtóban eladásra. Kocsmárosban azon­ ban továbbra sem lesz hiányunk — a csárdáért sokat kérnek. A szomszédos ajtó a vegyesbolté. M ellette áll egy jókora láda, va­ lamikor kora reggel ebbe tették a tejet. Manapság erre a ládára bi­ zony már nincs szükség, merthogy a sok-sok kinyilatkoztatás szerint napról napra javul az alapellátás. Ezt ugyan mi úgy érezzük, hogy a tejet kilenc óra tájban hozzák, és minek a megőrzésre hivatott láda, ha a bolt hét órakor kinyit. De nagyobb baj a kenyér, nincs az a m a­ tematikus, aki az eddigi adatok alapján ki tudná számítani érkezésé­ nek valószínűségét. A kenyeresautó éppen úgy dudálhat kilenc és tíz óra között, mint tizenegykor, vagy délután egykor. A bonyodalmak­ nak azonban nincs vége, a minap is végighallgattam a kenyér nélkül maradtak ordítozását. — Mit tehetnék? — mentegetődzött a boltos. — Súlyra meghoz­ ták, de mind háromkilós volt. Elvitték azt is, néhány családnak meg nem maradt. Nem soknak, úgy tízen kereshették eddig hiába a k e­ nyeret. E sorok írásának napján még cifrább az eset. Háromnegyed ti­ zenegykor érkezik az autó, a boltosnak meg tizenegykor menni kell — balesetvédelmi vizsgára. Azt mondja: neki be kell zárni, inkább le sem veszi a kenyeret. No igen, nem volna semmi hiba, ha lenne egy segítője, ha nem egyedül állna a pult mögött. Emlékszem, két-három évvel ezelőtt sű­ rűsödött össze a nyitvatartási idő alatti zárás; valahogy egymást ér­ ték a gyűlések, továbbképzések, meg aztán — emberek vagyunk — a boltos egyéni elfoglaltságai. Magam is sokszor dühöngtem, amikor zárt a jtó t találtam, egyszer aztán elém áll X . Y .: 6 — Nézd csak, ez a bolt másfél személyes. Úgy értsd, hogy van még egy négyórás státus is. Én most nem dolgozom, így az én munkaköny­ vem van beadva... ...és arra is vesznek fel valami aprópénzt — kombináltam rög­ vest. Na hiszen, nem is ismertem volna magamra, ha nem teszek pa­ naszt, és a szövetkezet tagjaként nem követelem, hogy a zavartalan kiszolgálás érdekében va lóban létezzék a másfél személy, n e csak papíron. Még ma is meg van az ÁFÉSZ elnökének levele: „Az igény jogos, azon vagyunk, hogy...” Mondom, talán három éve ennek, még­ is minden marad a régiben. Könnyen feledünk — hivatalos, írásban adott ígéreteket is. A boltosunk most szabadságon van, a fiát nősítette, másfél hó­ napig egy helyettesítő áll a pult mögött. Ez az istenadta meg nem mer rendelni, csak az a rengeteg fazék meg fedő zöldül a polcok tetején. A szomszédasszony beadja hozzánk a két csomag túrót, amit anyám kért, közben morog: — Mehetek vissza a kenyeret lesni, m ár reggeltől ott állok. De nincs felvágott sem, vécépapír sem... — ...meg Románc sem, kávé is hébe-hóba — teszem hozzá. — Délután ülhetek a buszra, mehetek máshová, beszerezni azt, amit itt nem lehet kapni — így a szomszédasszony. Mégis csak jobb a mi megszokott boltosunk, ha szidjuk is eleget. Úgy tudom, a jövő héten már leltároznak is — szerencsére. Sokat időztem a két munkahelynél, a boltnál és a kocsmánál. De így van ez rendjén, nálunk ott a világ közepe, ez az épület a közössé­ gi találkozások színhelye is. Nem véletlenül mondom hát, ha cigaret­ táért, vagy csak egy kurta beszélgetés kedvéért elindulok: megyek a centrumba, a kultúrházba. A névsorolvasásban következzék a termelőszövetkezet, amelynek a székhelyközségben van az irodája, itt a faluban meg néhány darab földje — már am it el nem hagyott piszkot termő parlagnak. H ajnal­ ban megcsikordul a szomszéd kapuja, pontosan tíz perc múlva lesz hat óra. Mázsán felüli súlya m iatt dunnahátúnak becézett Misa bá­ tyám súlyos lépteivel ballag az utcasarokra, ott veszi majd fel a téesz kisautóbusza, vagy a GAZ. mikor hány embert kell munkába vinni. Három traktorost, néhány szerelőt — ha egy sem megy motorral, bi­ ciklivel. — Itt kéne már hagyni az egész kuplerájt — morog az egyik traktoros. — Akár hiszed, akár nem, van olyan nap, amikor kilenc­ ven forintot keresek. Ezért a bagóért meg kár rázatnom magamat egész nap a traktoron. Mondja, vesz négyezer forintért egy MTZ-t, itt-ott ennyiért ad­ ják, mert nullára van leírva, pedig még szánt. Ott a helyszínen, mun­ ka közben kell rámutatni, melyik a szimpatikusabb, melyiket viszi. Aztán kiváltja az ipart, ősszel-tavasszal annyit megkeresne, hogy egész évben semmire gondja. �Keresetekről lévén szó — ez a magyarázata, hogy miért dolgoznak csupán néhányan helyben, a termelőszövetkezetben. A minap bizony még apám is odaállt az elnök elé: — Elmegyek János, ennyi pénzért én sem maradhatok. Nemso­ kára itt a nyugdíj, háromezer-egynéhányszáz forint után mennyit ka­ pok m ajd? Azt a néhány taliga sódert én is eltologatom bármelyik építkezésen — dupla pénzért. A jelenlevő főkönyvelő gyorsan tiltakozott is: — Az bizony rossz fényt vetne ránk, ha elmenne. Igaz is, elnök elvtárs, jobban oda kellene figyelni a régi téesztagokra. Bizony, a régiekre. Emlékszem én még arra, hogy annak idején egy doboz szaloncukor árát nem tudta kifizetni a téesz karácsonykor. Apámnak és társainak — a régieknek — köszönhető a gazdagodás, legalábbis, az alapok lerakása. Most meg kapják a felét a jött-m entekének, mert az új em ber eleve nem szerződik akármilyen fizetésért. — Na jó, megvárom azt az egy hónapot, amit az elintézésre mondtok, aztán majd meglátjuk. Ha marad a pénz, akkor kereshettek mezőőrt is, erdőkezelőt is, ellenőrzési bizottsági elnököt is. Mert ha elfelejtenétek, ez mind én vagyok egyedül — három és fél ezer forin­ tért. De ha holnap bekopog egy tedd ide-tedd oda, gyorsan leültetitek, adtok neki ötezret, csak nehogy elmenjen máshová. Ezzel összehason­ lítva keveslem a magamét. Ki tudja, megy-e, m arad-e? A többi már elment, ez a néhány ember van a régiekből, akiket az imént felsoroltam. Újra végiggondolva a helyben dolgozókon, eszembe jut, hogy k i­ maradt Gulyás Béla bátyám, második szomszédom. Nem csoda, rövid ideje, hogy hazatért, hosszú éveken keresztül útépítő vállalatnál, távo­ li munkahelyen kereste a kenyerét. Most meg beállt tanácsi alkalm a­ zottnak. Afféle mindenes, ő jav ítja a székhelyközség iskoláiban, az óvodában, a kultúrházban az olajkályhákat, a fogast, a vízcsapot, egy­ szóval, az ő reszortja m indenfajta szerelési és javítási munka. — Mondjak is nekem, nagy bolond vagy te, Béla, a jó pénzt ott­ hagytad. Ha úgy nézzük, akkor igaz is, hiszen most csak négyezer fo­ rintom van, az útépítésen meg kerestem hatot is. Csakhogy amon­ dó vagyok, annyiból kell megélni, amennyi van. Ha kevesebb a pénz, akkor nem vesz az ember olyan dolgokat, amit nélkülözni tud. Bizony, még ma is előfordul, hogy a mama, vagy az asszony azt kérdezi ott­ hon valam iről: te Béla, miért is vettük annak idején ezt vagy azt. — Itthon van, nyilván az id eje több. — Egy fenét! Nem tudok én most a szőlőmmel sem annyit foglal­ kozni, m int azelőtt. Akkor, ugye, hat plusz hármas beosztásban dolgoztam, minden hat ledolgozott nap után hárm at itthon voltam — be­ lefoghatott az ember nagyobb itthoni teendőkbe is. Most meg? Nézz ki az ablakon, m ire hazajövök a szomszéd faluból, akkorra m ár este van. Nyáron, talán majd a nyáron, amikor hosszabbak a nappalok, hozzáfoghatok itthon is valamihez. — Akkor hát megérte? — Nem kell az embernek megszakadni, mondtam már, annyi pénz elég, amennyi van. Meg aztán, leteszem a szerszámot, aztán itthon ülhetek le vacsorázni. Ott a család, elbeszélgetünk — ez is valami. Ilyen hát az egyenleg, Gulyás Béla a fehér holló. A többség el­ felé igyekszik, nézi, hogy merre nagyobb a pénz, s ezen az egyetlen emberen kívül nem is tudok másról, aki az utóbbi években hazatért volna dolgozni. Inkább mennek, legyen akármilyen fárasztó az utazás és idegesítő a családtól való távoliét. S gyanítom, ha egy esztendő múltán megismételném a névsorolva­ sást, valószínűleg sokkal kurtább lenne a helyben dolgozók listája. Barátom, Attila, belerontasz nekem a munkába. Írhatom én a ku­ tyanyelvet, készíthetem a listákat, te gondolsz egyet, és rögvest más fejezetben a helyed. Idebiggyesztlek hát, a naponta hazajárók „név­ sorának” az élére, holott éppenséggel már a helyben dolgozók között lenne a helyed. Belekortyoltál tegnap este a még februárban főzött szilvapálinká­ ba, a konyhai dikón végigheverő apámra néztél: — Na bátya, elsejétől jövök én is magukhoz, a téeszbe. — Téeszbe? Újra ? Ültél te már itt éppen eleget a traktoron. — Most meg a műhelybe megyek, egyelőre. Moravcsik azt mond­ ja nagy szükség van rám, az elnök meg bíztat, hogy nehézgépre is kerülhetek. Megvan mindenre a papírom. „Így lesz ez jó, öcskös” — mondja tűnődve maga elé. Az öcsköst megszokta, hiszen három hónappal később hozott a gólya. — Mennyi a különbség forintban? — kérdezem a munkahely­ változtatásra készülő idősebb unokatestvért, habár a választ körül­ belül sejtem. — Sok. Nagyon sok! Az állami gazdaságban húsz forint volt az órabérem, itt meg kapok tizenötöt. Egy fillérrel sem többet, de er­ re számítottam is. Vesz egy nagy lélegzetet, lelöki a maradék szilvát: — B án ja az isten a pénzt, ez már így nem mehet tovább. Gon­ dold csak el, mindennap huszonhat kilométert kell motoroznom. Nyá­ ron semmi az egész, de ilyenkor meg lefagyok a gépről, a térdeim már teljesen kivannak. A munkásszállítással meg csak nem is hitegetnek, ami azt illeti meg is értem. Egyedül járok innen a gazdaságba, csak nem küldhetnek értem egy autóbuszt. — Van akiért küldenek. — Milyen igazad van! Lázi Misát egyedül viszi a busz, ráadásul Budapestre. Az embernek az esze m egáll! Bizony, megáll az ész. Az indulatos megjegyzést nem véletlenül provokáltam, hiszen alig három nappal ezelőtt Kabács Lajostól hal­ lottam ugyanezt: — Nem is hinné az ember, hogy mit kibír ez az ország! A Misával egyedül szalad a busz Pestre, oszt amilyen ember, csinál is valamit, meg nem is. Na, ezt a kísértetjáratot ugyan le nem ellenőriztem, de utaztam éppen eleget más szerződéses buszokon. Azon például, amelyik a Fő­ városi Közterületfenntartó V állalat alkalmazottait szállítja, s a tágas Ikarus utasterében a legjobb esetben is tizenhárom embert számol­ hattam meg. Meglehet azonban, hogy még így sem stimmel a létszám, elvégre rajtam kívül is ülhetett ott illegális potyautas. Mert amíg a főhatóságok és vállalatok egymással vitatkoznak, hogy miként lehet­ ne a ki nem használt munkásbuszokat más, hagyományos tömegköz­ lekedési járm űvekre kényszerült utasok szállítására is igénybe ven­ ni, addig mi már utazunk is — szerződéses járatokon. Egy húszas, egy harmincas a pilótának, és az átszállásokkal gyötrő tömegközlekedés „menetidejének” a fele alatt Budapesten vagyunk. Úgy látszik, sem­ mi rizikó, a gépkocsivezetők szívesen látnak minket, potyásokat. Isten tudja, meg is értem. Elvégre is, akad olyan hét vége, amikor látom, hogy egy buszon hét-nyolc ember is kotorászik a zsebében: elvinne, ha akad egy üres hely? Akad. Több is. T. éppen ellenkező irányba, a megyeszékhelyre szállít el hébehóba illegálisan, a munkásjáraton. Ütközben szidjuk a fa jtá já t is an­ nak, aki megvásárolta e kizárólag városi forgalomra alkalmas Skoda-buszokat, m ert hogy szuszog, köhög, csak éppen haladni alig ha­ lad valamit a kaptatókon. Este, műszak végén, a pilóta „leteszi” a ronda-sárga járm űvet a harangláb mellett, kezdődik a második — a nyulas — műszak. — Sok a munka a nyúllal. Takarmány után menni, etetni, tisztán tartani a ketreceket. J a kérem, a pénzért meg kell dolgozni. Ha korai, hajnali öt óra körüli indulásra szólít a munkám, a já r­ dáról látom, hogy T. udvarában világos a fészeralja. Villanynál látja el a jószágot, télen ilyenkor már morog a sárga Skoda m otorja. Me­ legít, indul a „fuvarba”, hogy aztán siessen vissza, a nyulaihoz. A kastélykertben szépen boglyázva ott a télire szánt száraz ta ­ karmány, műanyag fóliával takarva. Boriska, a tanács hivatalsegé­ de — ő az egyetlen közigazgatási alkalmazott a faluban — itt is meg­ becsülte, hogy körülbelül mennyi a kazlacskák alapterülete. Kusza betűivel, számaival beírta a nyilvántartásba, T. pedig kifizeti négyzet­ 7 �méterenként és havonként a két forintot. J a kérem, ez a rend, a kastélykert is közterület, használatáról pedig a tanácsrendelet intézke­ dik. Igaz, látom én is, akárcsak más, amikor a nyulasok a felvásárló­ nál átveszik a pénzt. De jó, ha azt sem feledjük: T. eresztgeti le a harangláb melletti meredek lejtőn a kétkerekű kiskocsit, megpúpozva marharépával. Egyszer, kétszer, háromszor... sokszor. A nyúlnakvaló lédús takarmányt ráadásul meg is kellett termelni az acsádi k ert­ ben — a munkásszállítások fordulói között. Végiggondolom még egyszer e sorsokat szállító autóbuszok hoszszú listáját, a legtöbb bizony Budapestre indul, naponta kétszáz kilo­ méternyi utazással súlyosbítva a munka fáradalmait. — Ne is kérdezd, hogy miért csináljuk, egyszerű a magyarázat. A pénzért. A több pénzért! Különösebben ugyan nem dicsekedhetünk, mert segédmunkáson, betonozó trógeron kívül nem sok m ásfajta em­ ber ül ezeken a kivénhedt, lassan darabjaira hulló szekereken — hal­ lom a magyarázatot. — De legalább megfizetik a trógerolást. Itthon ugyan jobbára minden az asszonyra marad, mert az öregestével érke­ zünk haza, legföljebb a kocsmába mehetünk be, hogy ne unatkozzon a Széles. A tavasz meg a nyár persze az más, hosszú a nap. Aztán majdnem mindenkinek ott a kert, a szőlő, esetleg disznó, nyúl. Ez az új időszámítás meg kész k ib . . . a dolgozóval, alig hunyhat valamit. Nem akarok nagyon lelkesedni, de egyszer hallom, csak van en­ nek a „csavargásnak”, a „cigányéletnek” egy kis előnye is. Ötvenéves férfi m ondja: — Kezdem a kelkáposztával, jó ? Az hétszentség, hogy ha elém teszi azelőtt az asszony, minimum a fejére borítom, vagy hátbaverem, hogy ne tévesszen engem össze a kecskével. Nálunk, ugye, a bab, krumpli, meg a hús megy, de tudod te ezt nagyon jól. Megcsinál az asszony egy nagy fazék babot, elég az akár három napig is... Szóval, én már palántáltattam is az asszonnyal kelkáposztát. Azt akarom eb­ ből kihozni, hogy a pesti konyhán megtanultam, nem csak bab meg krumpli van a világon. Nem mondom, hogy minden étel után megnya­ lom a számat az üzemi konyhán, mert csak jobban meg tudja bolondítani az ízeket az asszony, itthon. De egy biztos, valahogy változa­ tosabb azóta itthon is az étrend. Nocsak, új étkezési szokásokat — netán egészségesebbeket? — hoznának magukkal az ingázók? Ha ez nem is egyértelmű, hoznak narancsot, banánt — ehhez a vegyesboltban nemigen jut hozzá a falumbéli. Egy álmos hajnalon meg jólesően raktároztam el a meg­ jegyzést: — Az este mondtam már a Jancsi gyereknek, minden vacsorá­ nál mondja el nekem, m it olvasott az újságban. Annyiféle palival dolgozunk, egész nap pofáznak, a magamfajta meg csak les. Hát leg­ alább kummantani tudjak néha, ne mondhassák hogy hallgat ez a falusi sült paraszt, mint a szar a fűben. Minden második héten kissé hosszabbra foghatom a távolléte­ met, nem kell felülnöm a járási székhelyen a 22 óra 30 perckor in ­ duló Volán-buszra. Minden második héten, m ert olyankor a délutános műszakba járó két-három bányászt késő éjszaka hozza a busz a faluba. A járat pedig odaszalad a vasútállomásra, rendszerint 0 óra 8 perckor, megfordul a menetrend szerint közlekedő járatok hatalmas betonplaccán. A kocsi lassít, a pilóta körülnéz, nem szorult-e valaki az utolsó vonatra, amitől már nem indul autóbusz. Időnként magam is fellépek a szívesen nyitott ajtón, a bányászjárat hoz haza. Gergely Györgyöt meg (huszonhárom éves) csaknem naponta. Éjszakánként ül a sötét kocsiban, s jól tudom, még nem a lefekvés­ re, hanem a teendőire gondol. Vállal magára éppen eleget. — Hej, de sokszor mondták m ár nekem: bolond egy ember vagy te. Gyuri! Háromszáz méter mélyen, a föld alatt, nyüstölöd magad, aztán még a száj tépés. A közös tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak is tagja, a leg­ utóbbi választásig pedig — amíg létezett ez a tisztség — ő volt a társ­ község társadalmi tanácselnök-helyettese is. Még az ÁFÉSZ küldöttgyűlésén is képviseli a lakosságot. Aztán a szőlő; foglalkozik malacokkal is — kell ennél több? Igaz, ő nem az emberi igyekezetről, az akarásról beszél, sokkal egyszerűb­ ben fogalmaz: — Az embernek mindig el kell valamivel foglalnia magát, nem élhet tétlenül a világban. Reggel öt óra harminc perc. Kényelmesen ballagok a buszhoz, elvégre van még két percem — a megállóban azonban gyanúsan sok az utas. — Jó l látod, megint nem jött az öt óra tizenkettes! — mondja emelt hangon egy asszony. — Az üzemben meg morognak, de ki te­ het arról, ha járatkimaradás miatt nem tud megjelenni műszakkez­ désre? Az önhibájukon kívül késő asszonyok semmi esetre sem tehetnek róla. Szót sem érdemelne az egész, ha az effajta járatkim aradás nem lenne elgondolkodtatóan gyakori, mindezt azonban aligha kalkulálhat­ ták be a munkástoborzáskor. Néhány évvel ezelőtt egy-egy szatyor stencilezett levelet hozott a postás a faluba, kapott a nyájas invitálás­ ból minden épkézláb lány és asszony, valahol a kacatok között még 8 az anyámnak címzett is megvan. A járási székhelyen sorra nyíltak a könnyűipari üzemek, munkáskézre volt szükség. Számosan h a j­ lottak is az invitálásra, a délelőttös műszakba beosztottak most itt várják velem a következő buszt. Számosa n évek óta morgolódnak az ilyen „apró” bosszúságok miatt, nem egy közülük ugyanis a törzs­ gárdához tartozik. — Milyen munkaerők? — Kiválóak! Most már kiválóak — ragyog a talán legnagyobb könnyűipari üzem fiatal vezetője. — Mi sem bizonyja ezt jobban a n ­ nál, hogy kényes exportmunkát végeznek. A nyugatnémet megrende­ lő igencsak háklis, mégsincs baj a minőséggel. Az üzemvető egy pillanatra elhallgat, talán azon meditál, felemlegesse-e a múltat. Végül is hajlik r á : — Az elején persze sok volt a baj, nem is mindenki maradt meg a vállalkozók közül. Mi tagadás, érthető is. Sok asszony egyszerűen nem bírta elviselni a kötöttségeket, a szalag melletti munkát, bele­ betegedett, hogy nem akkor állhatott fel, amikor neki tetszett. Meglehet, délután egy buszon jövünk majd ismét haza. Az autó­ busz csomagtartójában ott sorjáznak a maszek péknél vásárolt ke­ nyerek, az asszonyok ölében degeszre tömött szatyrok. A kenyér jobb mint a szövetkezeti boltban vásárolt, de nem is biztos, hogy mire ha­ zaérnek, még lesz a boltban kenyér. B aj csak akkor van, ha megszó­ lal a zord gépkocsivezető: — Megint kevés az autóbusz, javítás alatt van három is. Jó, ha tudják, két járatot viszek egyszerre. Tudjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy a falunkba nem megy be a kocsi, leszállhatunk az erdő alatt. Semmiség az egész, két kilométer a pogányvári szántásokon keresztül, toronyiránt a falu. Cekkerekkel, háromkilós kenyerekkel — műszak után. Esetleg hófúvásban. Hallgat­ va a káromkodásokat, mindent el lehelne hinni ezekről az asszo­ nyokról ilyenkor, csak azt nem, hogy kedvesnővérek. Egyikőjük, egy állandóan kifogástalanul öltözködő, dekoratív, „jókarban levő ötvenes”, beállít hozzám egy alkalommal. — Úgy hallottam, a Magyar Nemzetben sok az apróhirdetés, ide­ adnál egynéhány lapot? Tűnődik egy kissé, megossza-e velem a szokatlan lapkölcsönzés indítékát, végül is a bizalmába fogad. — Nem való ez nekem... ez a porfészek, meg a csavargás. Min­ dig is városban szerettem volna élni, de a család... Szóval, most arra gondoltam, ha találnék egy kis házat Pesten, vagy a környékén, ak­ kor... istenemre itt hagyok csapot-papot! Egy, csak egyetlen egy ember, aki menni ak ar; aki feledni szeret­ né ezt a semmi falut. Inkább az is hazatér, aki ritkább látogató volt; ezért spórolhatok meg az alábbi néhány sorral egy egész fejezetet. A névsorolvasásnál bizony alig szólíthatnánk azokat, akik csak hét végére utaznak haza, merthogy kim ent a divatból mifelénk a mun­ kásszállás. Ismerősöm szerint, aki legutóbb adta le a kapucéduláját: — Bolond lennék továbbra is a sok jött-m ent, szedett-vedett em­ ber között pusztítani magam, amikor válogathatok a munkahelyek, meg az autóbuszok között. A pénz inkább több, mert kevesebbet köl­ tök, mint az üres és unalmas pesti estéken. Na ja, utazom naponta három órát — különjárattal, háztól házig. De még így is megpótol­ hatom a jövedelmemet ezzel-azzal, valamennyit ki lehet hozni a ház­ tájiból. Válóczi Bélának más érve van, a minap együtt fogalmaztuk a fel­ mondólevelét. — Becsavarogtam az országot, elvitt a cég külföldi munkára is. A pénz jól jött, a csavargást meg egyenesen élveztem, de így van ez­ zel minden magamfajta fiatalember. Közben megnőttek a lányaim, maholnap iskolába mennek, és volt olyan hónap, amikor egyszer lát­ ták az apjukat. Nincs ez így jól. Kerestem hát olyan munkahelyet, ahonnan mindennap hazajárhatok. K ét lány, család — ez is egy érv, de még milyen fontos érv, a hazatérésre. Igaz, ettől még nem fogynának a munkásszálláson lakók, ha nem indulnának a hajnali buszok. De öt órától hatig talán k ét­ tucat is végigzörög a falu főutcáján — ez a lehetőség. A buszozásból pedig kijut a legkisebbeknek is. Hallom a be­ dolgozó asszonyok diskurzusát: — Holnap ki a soros? — Ági vállalkozott, úgyis mennie kell a tanácsra. Ezen a reggelen tehát Ági gyűjti össze az óvodásokat, a zajos ap­ róságokkal felül az autóbuszra, viszi őket a székhelyközség óvodájá­ ba. Az ügyeletes gyerekkísérő a soros napon talán még vadabbul ve­ ri a szövőszéket, mert az utazással sok idő elmegy, keresni meg mu­ száj. Rita, ez a gömbölyű haspók sem bánja a buszozást, fölöttébb élve­ zi az óvodát. Hét végén pedig, ha a vízért induló anyja mellett tipeg, szomorú szemmel m ondja: — Nem mehetünk ma óvodába, szabadszombatosak vagyunk. Örömmel meséli el az egész napot, ha kérdezem, csupán akkor áll lefelé a szája, amikor az ebéd kerül szóba. — Húst nem adnak, csak háromszor. Utána már hiába kérek. A minap az utca végén gyülekeztek az óvodások szülei, „kiké­ szülve”, mintha legalábbis lagziba mennének. — Szakadjon rá az ég arra, aki ezt a késői szülői értekezletet k i­ találta. Magam el sem mernék menni, nem való egy asszonynak a ko­ romsötét országúton csavarogni. �Na, anyámnak, vagy nagyanyámnak nem volt ilyen gondja. F el­ kötött a batyuba, elvitt magával a szőlőbe, vagy a Pogány-várra, a Hosszakba, mikor hol volt szükség a kapára. Keresett egy leh ajló ágú fát, rákötötte az abroszt. Abban ringathatott a szél, amíg csak meg nem unták az ordítozásomat. Vagy ki nem értek egy sorral. Mondom a tanácselnöknek: itt járt a minap egy fotóriporter kol­ légám, felvételeket készítettünk egy „faluoldalhoz”. Gondoltam, csi­ nálunk egy tréfát, lefényképezzük az öreg terméskő épületen az „Állami Általános Iskola” táblát, elvégre nem mindennapos eset, hogy ilyen felirat jelöli a templomot. — Ennek a Pistának is hiába mond akármit az ember. Két éve szűnt meg az iskola, azóta hányszor — de hányszor! — mondtam ne­ ki, vegye le azt a nyomorult táblát — morog a közös tanács elnöke. Nem kell hát már a hívőknek szűk iskolapadokban kucorogni, az istentisztelet előtt nem szükséges bajlódni a tanterm et a szentély­ től elválasztó deszkafal szétszedésével se — a kettős funkciójú épület végképp szentély lett. (Leszámítva azt az utolsó kis helyiséget, aho­ vá a könyvtárt költöztették, s ahol heti kétszeri nyitvatartás alatt oly nyugalmasan elolvasgat — nem sok embertől zavartatva — Magdus néni, a tiszteletdíjas könyvtáros.) Két éve szűnt meg a tanítás a faluban, két éve állt meg először a kocsma előtt a tanító kism otorja is. — Hát a Wartburgod, kántor úr?! — Megvan az, csak drága. Most, hogy ingázó lettem, jó időben meg­ teszi ez a kecske is. Három esztendővel ezelőtt, apám asztalán akadt a kezembe egy tanácsülés előterjesztése, abban olvastam: szeptember 1-től megszűnik az iskolánk. Nocsak. Erről bizony még nem beszélt a kutya sem. Este — a falugyűlésen — pedig az akkori, szerencsére már menesztett ta­ nácselnök is szemrebbenés nélkül letagadta az egészet: nem is terve­ zik a körzetesítést. — Tudhatod, miért linkelt — hallottam még az este. — A tanács­ ülés nem fogadta el az előterjesztést, leszavazták, merthogy nincs elő­ készítve ez az egész körzetesítés. Aztán „előkészítették”. Meggyőzték a szülőket, csudálatos mó­ don megváltozott az iskola igazgatójának, az összevont négy osztály pedagógusának a véleménye is. Addig elhamarkodottnak nyilvánítot­ ták az egészet, egyenesen így fogalm aztak; — Humbuk az egész. A gyerekek jobb előmenetelével érvel a ta­ Fél év múlva az iskola harcos védői győzködték a szülőket, tizen­ kilenc gyerek sorsáról kellett akkor dönteni. Akkor, mert ma már jó ­ val többen vannak, de ez bármikor kiderülhetett volna — ha másként nem, az anyakönyvekből. Az érvek között aztán jö tt a legmeggyőzőbb is: lesz iskolabusz, a gyerekeket nem lehet kitenni a menetrend szerinti járatok szeszélyei­ nek. Sebes, a FŰTŐBER szerződéses járatának sofőre negyed nyolc­ kor melegít is, ez a kocsi lett kinevezve iskolabusznak. Ha nincs va­ lami gond. Ha van, akkor a gyerekek megszállják a polgári járatot, s az egyébként is zsúfolt kocsiban, a tízkilós táskák között, naivitás lenne helyet keresni még egy heringnek is. Hazafelé m ár más a kép — nincs iskolabusz. Hogy is volna, a ta ­ nítás nem minden osztályban fejeződik be egyszerre. Fél egykor az első „eresztés” már ott gyömöszöli egymást a busz­ megállóban, negyed kettőkor jön a polgári járat. M egrohanják a ko­ csit, elcsattan egy-két pofon, közben hallom a párbeszédet. — Négy órára jöhetünk vissza! — Négyre? — Majomka, elfelejtetted, hogy ma rajgyűlés lesz? — Tényleg, az isten b...- meg! Aranyos kislány. Ötödikes. Sokan azonban még a padban ülnek, folyik a tanítás az utolsó órákon. A legközelebbi polgári busz meg három órakor jön, ezt vagy m egvárják a gyerekek, vagy nem. Kisebb csoportokban kapaszkodnak degeszre tömött táskáikkal a Szil-tetőre, s ha szerencséjük van, ak­ kor apránként felszedi őket néhány kocsi, nem kell gyalogolni a fa ­ lujukba. Apám időnként elővesz a táskájából egy kis sálacskát, kendőt, vagy sapkát — hazafelé jövet a motorjával, minden szerteszórt hol­ mit összeszed. A minap kifliből is vagy hat darabot borított ki a moslékosvödörbe: — De jó l megy ezeknek a gyerekeknek, bezzeg megettük volna mi annak idején. Mi tagadás a körzetesítésnek, a buszozás korai megismerésének van egy kétségtelen előnye. Hatéves korában — vagy még előbb, óvodásként — megszokja a falumbéli gyerek, hogy életének egyharmadát utazással tölti majd. Legalábbis, ha nincs szerencséje. nács, holott csak a pénzre gondolnak. Egy iskolával, egy gonddal ke­ vesebb ! P illa n a tké p e k A kényelmes drappszínű fotelbe süppedve figyelem az elnököt, am int komótosan bon­ togatja a napi postát. A hatóm vége felé já r már, amikor egy felcsippentett irományt olyan csudálkozással vegyes undorral fo g u jja i közé, mint amikor valaki az aranyhalas akváriumban békára lel. — Ezt most nem az újságírónak, hanem az embernek mutatom — nyú jtja felém a papírlapot a termelőszövetkezet elnöke. Látszatra közönséges matéria, ra jta zöld betűkkel: Végrehajtási értesítés. Címzett az elnök, a hátralék végösszege 333, azaz há­ romszázharminchárom forint. Feladó a köz­ ségi tanács. — Elég mélyre süllyedtél — próbálom tré­ fával elütni a komolyságot, de kudarcot vall a jó szándék. — Eh! — legyint dühösen. — Hát elinté­ zési mód ez? Mindennap találkozunk, tele­ fonon beszélünk, és erre ideküld nekem egy ilyen, ilyen.... — és már nyúl is a telefon után, hogy megbeszélje a másik elnökkel, a tanácsival. — Mindennap kérnek valamit a közös gazdaságtól. Hol embert, hol gépet, hol ola­ ja t az óvodának. Csak nekem nem tudnak szólni, te marha, elfelejtetted a háztáji után befizetni az adót — dől belőle a méreg, mi­ közben kezével letakarja a telefonkagylót, hogy avatatlan fülek meg ne hallják. Az­ után vonalban a „kolléga”. — — — jéig. Te, mit küldtetek nekem? Mit? Értesítést végrehajtásról, 333 forint ere­ Hát már itt tartunk? Kelemen Gábor — Ki írta alá? — Nem az a lényeg. Az elv. Nem vagyok milliomos, de háromszáz forint mindig van nálam. Tegnap is ott voltam a tanácson, nem tudtál volna szólni? Bezzeg, amikor segítség kell, nem vagytok ennyire hivatalosak. — Jó, majd utána nézek, ki küldte a pa­ pírt. — Szervusz — az elnök némileg meg­ könnyebbülten csapja le a telefont. „Odaát” pedig biztos szólnak egy-két szót valamelyik túlbuzgó adminisztrátornak... És az elv? — A közéleti ember, szerintem, születik. Vérében kell, hogy legyen a közösségért, az emberekért való tenniakarás vágya — mond­ ja dr. E., akinek munkáján kívül vagy nyolc társadalmi funkciója is van. Többek közt tiszteletdíjas kultúrház-igazgató a falujában, havi hétszáz forintért. — Mit kell ezért csinálni? Elgondolkozva szívja a Sopianaet, mint aki tu d j’ isten, mi fontosat akar mondani. Az­ tán kiböki: — Kaszálom a kultúrház környékét, hogy ne verje fel a gaz, festek, mázolok, ha kell, parkosítok. A felsorolástól ültömben majdnem lefor­ dulok a székről. Dr. E. két szippantás közt szemrebbenés nélkül folytatja a pincetaka­ rítással és kőművesmunkákkal, amelyek vég­ zéséhez a jogi diploma nem akadály. Ellen­ kezőleg. Mintha büszke lenne rá. — Kéthavonta egész estét betöltő progra­ mokat szervezek, ezeken általában száz-két­ száz ember vesz részt, ami a 860 főnyi la­ kossághoz képest szép szám. Dr. E. a megye egyik néptáncegyüttesének vezetője és táncosa is, mellesleg egy iskolai 9 �tánccsoportot is irányít, a szomszéd faluban. Tiszteletdíja háromszáz forint havonta. Még hozzáteszi, hogy egyszer — három esztende­ je — kapott 800 forint jutalm at a sikeres szereplésért. Most lett kész a teniszpálya — május el­ sején avatták —, amelyhez patakban folyt a pénz. A Lomb-patakban. Ezt kellett ugyanis kitakarítani, s fejében a tanács kemény 6 000 forintot ajánlott föl. Ment is minden, mint a karikacsapás, az utolsó húsz méterig. Ott aztán elfogyott a lendület, nem segített se hangosbeszélő, se szép szó, se imádság. A tizenhárom főből egy sem maradt a cél­ egyenesre dr. E. mellett. Azt egyedül pu­ colta ki. Akik viszont röhögték emiatt, olyan több is akadt. Köztük sok sportoló, akik a presszóban tárgyalták, hogyan lehet meg­ csinálni valamit.... — Megszállott teniszező lehetsz! — Az. Kétszer ha volt ütő a kezemben... Dr. Gy, egyik jó l működő megyei egye­ sületünk elnöke, felvillanyozódva meséli: — Csodálatos előadást tartottam nemré­ gen M.-ben a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek közgazdasági prob­ lémáiról. A művelődési ház tömve volt ér­ deklődőkkel, és az előadás után huszonöt kérdés hangzott el a témában. Meglepő volt, az emberek őszintesége, tájékozottsága, hoz­ záértése. Ide mindig szívesen megyek el ez­ után is, ha hívnak. M. egyébként egy kisebbfajta kulturális központ, hála egy-két agilis és áldozatkész szervezőnek, közéleti embernek Ennek hatása egyébként kisugárzik a helyi állami gazdaságra — és viszont. A nagyüzem évről évre jobb eredményeket é r el, jól kép­ zett, magasan kvalifikált kádereket ad a megye más üzemeinek, intézményeinek, szerveinek, mind több új szakembert fogad és képez tovább, s ez a létszámban növekvő, szellemiekben fejlődő agrárértelmiségi cso­ port meghatározó szerepet tölt be nemcsak a községben, de a környező településeken is. Közülük kerülnek ki a Hazafias Népfront tisztségviselői, a tanácstagok, a községi pártszervezetek vezetői, egyszóval olyanok, akik­ re a falunak igen nagy szüksége van a to­ vábbi fejlődéshez, a rohanó világhoz való alkalmazkodásban, az előbbre lépésben. Ennek az agrárértelmiségnek köszönhető, hogy a környező községekben mind több kultúrházban, művelődési központban gyúlnak föl a villanyok a hosszú téli estéken, és jö n ­ nek össze az emberek, ha másért nem is, egy igazi, baráti eszmecserére, vitára, a fá­ rasztó napi munka után. Mert a mezőgaz­ daságban nem nyolc óra még ma sem a munkaidő, és az ötnapos munkahét olyan ritka, mint a fehér holló... Talán a települések szétszórtsága, az ingá­ zás után ez az egyik legnagyobb oka annak, ha valahol — és sajnos sok ilyen van — nem kapcsolódnak be a vidéki értelmisé­ giek elég aktívan a közösség életébe. A. például főiskolát végzett állattenyész­ tési szakember, az egyik termelőszövetke­ zet tehenészeti telepének vezetője. Tizen­ öt kilométerről já r be reggelenként négy órára, és a napi m unkájával este hétre vé­ gez. Hol kapcsolódjon most be a közélet­ be? B.-ben, ahol dolgozik, vagy A.-n, ahol 10 lakik és ahová este fél nyolcra ér haza ti­ zenöt órás munkája után? Óvodás gyermeke addigra alszik, s az is­ kolás is félálomban van már... T. mérges, fenyegetőzik, hogy soha többé nem dől be ilyesminek. Átvágták, felültették, le já ­ ratták, becsapták, megsértették. Haragjá­ nak oka, hogy egy hónappal ezelőtt felkér­ te a község kultúrházának vezetője, tart­ son előadást a háztáji állattartásról, takar­ mányozásról, értékesítésről. A téma nyil­ vánvalóan közérdekű, és nagy érdeklődésre tarthat számot a téli estén. T. készült, az előadást a hangosbeszélőn is több ízben bemondták, falragasz is ke­ rült néhány helyre, egyszóval a propagan­ dával nem volt semmi baj. Ennek ellenére a hat órára hirdetett eseményre még ne­ gyed hétre sem érkezett senki az előadón, a szervezőn és egy hozzátartozón kívül. Pedig hétfő volt, így a televízió sem zavar­ ta az érdeklődőket. Ha lettek volna. Fél hétkor egy idősebb hölgy állított be, aki helyet foglalt a negyvenkét széle egyi­ kén, és a kellemesen meleg helységben jó l— esően nyujtóztatta ki a kinti hidegben el­ gémberedett tagjait. Hét órakor a jó l felkészült és elegánsan felöltözött T. — megtörve a baljós csöndet — megkérdezte az öregedő nénit, hogy mi­ lyen állat érdekli. M ire azt a választ kap­ ta, hogy a zsiráf. („Mert az olyan ritka és érdekes”.) T. közölte, ő a helybeli mezőgazdasági nagyüzem egyik vezetője, és nem tartanak zsiráfot, ennélfogva aligha tudja a néni szenvedélyes érdeklődését kielégíte­ ni, viszont megkérdezte, hogy a néni mi­ lyen állatot tart odahaza. „Óh, nekem csak egy macskám van”, volt a felelet. „Egye­ dül lakom, öreg is vagyok, nincs nekem már erőm állatot tartani. Csak azért jö t­ tem be, mert láttam, hogy világos van, gondoltam addig sem kell otthon fűteni. Olyan drága az a fránya olaj...” M. néhány esztendővel ezelőtt a község egyik legfőbb mozgatója volt. Nem lehetett még elképzeni sem nélküle semmilyen ren­ dezvényt vagy megmozdulást. Énekelt a kó­ rusban, kézilabdázott a falusi csapatban, a KISZ-vezetőség tag ja volt, színház- és mo­ zilátogatásokat szervezett, ha kellett, ötöt­ hatot fordult a megyeszékhelyig és vissza, hogy mindenkit elszállítson kocsijával. Ma csak fáradtan legyint, ha kérik vala­ m ire: „Csináltam eleget, csinálja már más is!” M. ugyanis házat épít, gazdálkodik, előbbre jutott a ranglétrán is, két gyerek is van már, a nap pedig továbbra is csak huszonnégy óra. — Kitől vonjam meg magam? A gyere­ keimtől, a feleségemtől, a munkámtól? Ma­ rad a közélet. Az teszi túl magát a leg­ könnyebben rajta. Nem azért mondom, de építettem a kultúrházat, csináltam sportpá­ lyát, tataroztam iskolát és takarítottam templomot, de most, hogy én építkezem, nem nagyon tolonganak körülötte a segédkezők. Nem azért, de jólesne, ha lega­ lább megkérdeznék, nincs-e szükségem va­ lamire... Ahogy M. számolgatja, az eltelt tíz év alatt úgy négyezer órát dolgozott a falu­ nak társadalmi munkában. Ennyiből a háza is fölépült volna. — Félre ne érts — mondja —, nem sa j­ nálom a világért sem, mert tudom, hogy hasznos volt, amit tettünk, de ugyanakkor aggaszt is ez a mostani érdektelenség. Az iskolai végzettség egyre nő, de sajnos vele együtt a tunyaság, a tehetetlenség is. Az érdektelenség egyenes út az elszigetelő­ déshez, az pedig a süllyedéshez. — Hogy lehet ezt elkerülni? M. fölnéz a magasodó falakra, amelyek számára hamarosan az otthont fogják ha­ tárolni, azután azt mondja: — Talán, ha fölépítem, megint beállok a csatasorba. Talán... — Ez a csatasor mostanában elég hiá­ nyos. — Mindenkinek sok az elfoglaltsága, le­ kötöttsége, a pénz pedig nagy úr. Nézd meg Sz.-t, aki korábban az egyik leglelkesebb társadalmi munkás volt a faluban. Minden m éter járdából nyolcvan centi az ő ne­ véhez fűződik, ma meg szabad idejében jó pénzért saját kocsijával fuvarozza az em­ bereket ide-oda, a vásárba, orvoshoz, lako­ dalomba. Már össze is jö tt neki az új ko­ csira való, de próbáld mondani neki, hogy menjen járdát építeni. Nekem nem segít építeni, hiába ígértem 50 forintot óránként, csak nevetett, ő háromszázat keres az autó­ val. F. meg nutriát tenyészt tavaly ősz óta, igaz, ebből legalább annyi haszna van a közösségnek, hogy lekaszálja a focipálya füvét az állatoknak, így mindenki jól jár... Az 1980. január 1-i népszámlálás adatai szerint Nógrád megyében a nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak közül 6967 főnek van befejezett felsőfokú végzettsége, közü­ lük 3718 a községben él — azaz többen, mint a megye két városában. Még érdeke­ sebb adat, hogy vezető, irányító beosztás­ ban 11 524 fő dolgozik, akik közül 5 951 fő vidéken talált állást. A megye termelőszövetkezeteiben — szintén 1980-as adat — 456 felsőfokú vég­ zettségű szakember dolgozik, csaknem száz­ zal többen, mint egy évvel korábban, s ez jó l szemlélteti a vidéki értelmiség szerepé­ nek jelentős növekedését, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók döntő többsége azért falun fe jti ki társadalmi, közéleti tevé­ kenységét. A közös gazdaságokban a felsőfokú vég­ zettséggel rendelkezők nagy része — 419 szakember — agrártudományi egyetemen, vagy mezőgazdasági főiskolán szerezte dip­ lomáját, de egyre több nagyüzemben talá­ lunk mérnököket — hála a mezőgazdasági üzemek bővülő ipari tevékenységének —, és egyre több a jogi végzettségű szakember aki a paragrafusok útvesztőiben segíti az eligazodást. Erre manapság a gazdaságok­ nak legalább akkora szüksége van, mint a jó időre. Nem véletlenül mondta a minap egy vezető, hogy az utóbbi két évben a jogtanácsos tanácsai annyit hoztak a közös „konyhára”, mint egy kisebbfajta mellék­ üzem. A szürkeagysejtek kihasználása — a törvényesség keretein belül nem bűn, in­ kább erény — érdeke a gazdaságoknak. Arról nem is beszélve, hogy a dolgozók, tagok ügyes-bajos eseteit is le lehet ren­ dezni házon belül, így nem kell utazgatni, másrészt a panaszok egyszerűbben elsim ít­ hatok. Már ott, ahol jó kézben vannak a jogi ügyek. Nem úgy, mint abban a termelőszövetke­ zetben, ahol négy évig foglalkoztattak egy jogtanácsost, míg végre sor került az első perére. Amelyet azonmód el is vesztett. Az elnök a következő szavakkal adta ki az ú tjá t: — Azt még elnéztem, hogy négy év alatt ez az egy produkciód volt, de hogy ez is selejt, az már sok... Zilahy Tamás �E gyenrangúan, e m b e rké n t és a lk o tó k é n t BESZÉLGETÉS SZEPESI JÓZSEF KÖLTŐVEL Cigányoktól, még városiaktól is, gyakran hallom: „paraszt”, „parasztok”. A nem cigányokat jelölik vele. Te mire gondolsz, amikor ezt a szót kiejted? Nem használom, esetleg ritkán. Ha valakit ezzel a jelzővel illetek, úgy értem, mint bárki más. Helyette inkább ilyen kife­ jezéseim vannak: „gyökér”, „kultúrhusáng”. Engem egyébként, ha jó értelemben és nem sértő szándékkal nevez valaki cigány­ nak, nem zavar: hiszen az vagyok. Ellenkező esetben a sváb is, a tót is, a paraszt is joggal mordul fel. De mondhatnám a zsidót is. Több éve ismerjük egymást, s ezért kérdezem — ha ellentmon­ dásnak tűnik is —, ki vagy te? Cigány segédmunkás? Szakmá­ jában keveset kereső, ezért segédmunkát is vállaló munkás? Ér­ telmiségi? Városi vagány? Költő? Avagy mindegyikhez oda kell illeszteni a cigány megkülönböztetést is? Egyikhez sem kell odatenni a cigányt. Ami nem azt jelenti, hogy tagadom a cigányságom. A verseim, egyéb más írásaim segédmunkásokról, csavargó vagányokról szólnak. Ezek az em­ berek egyben lehetnek cigányok is. A cigányság ügye a társadalom többi gondjával együtt je ­ lentkezik a valóságban is, bennem is. Tehát együtt is kell meg­ oldani. Ha nem is mindenki látja így, a helyzet mégis ez. Mert például mi az, ami számomra a perifériákon dolgozó cigányok­ nál feltűnik? Nekik sem az a gondjuk, hogy cigányok, hanem mindig és elsősorban a munkahelyi, a szociális, az otthoni sze­ mélyes ügyeik, az ingázás stb. foglalkoztatják őket. Bele kell ab­ ba mélyebben gondolni, hogy mit jelentenek a tények! A cigá­ nyok ott vannak az iparban, a gyárakban, más termelőegysé­ gekben. Elképzelhető mindez következmények nélkül? A legelső, amit számba kell venni, éppen cigányságuk tudatának gyengü­ lése. A legtöbb cigány ember nem akar már a cigányságával foglalkozni. Az a gondja, hogy neki személy szerint jó élete le­ gyen. Ma ez is általánosan jellemző, a társadalom egészére, a nem cigányokra is vonatkozik. Még én sem döntöttem el igazából, hogy ki vagyok. Azt hi­ szem, mindenekelőtt az az ember, aki a cigány, a munkás, a társadalom problémáira érzékenyen reagál. Talán azért, mert többféle közegben otthon vagyok. Ezért is írok, emiatt az öszszetett otthonosságérzet miatt. Kaptam persze családi ösztönzést is. Apám művészféle volt. Hegedűket készített, szobrokat faragott, festett, rajzolt, jó ba­ rátja volt Balázs Jánosnak, a híressé vált festőnek. Gyerekko­ romban rajzolgattam, festegettem. Amikor az iskolában megis­ mertem a magyar irodalmat, aztán később a külföldit, úgy érez­ tem, az irodalom áll hozzám a legközelebb, ebben tudom ma­ gam igazán megtalálni és kifejezni. Az utóbbi időben riportokat, szociográfiákat is írok, részben a Palócföld ösztönzésére. Vala­ hogy kevésnek tartom már a verset. Szűknek. Törekvéseim he­ lyességét talán igazolja, hogy az idén egyik írásomat beválogat­ ták az írószem m elbe. Kapcsolat fűz a cigány értelmiség országosan ismert a lak jai­ hoz, mondhatni, belülről ismered a cigány értelmiséget. Közéjük tartozónak érzed-e magad? Miben látod legfőbb gondjaikat? Nem érzem magam cigány értelmiséginek. Tőlük idegennek sem. Nekem az ún. programokkal szemben vannak fenntartása­ im. Azok a programok, amiket körükben eddig megismertem, szerintem túlságosan egysíkúak. Némely nézetet egyenesen ne­ vetségesnek és naivnak tartok.. . Tudomásom szerint hivatalosan nincs cigány értelmiség, a köztudatba viszont belopakodott, hogy van. Általában az írókra, költőkre, művészfélékre gondolnak. Nekem viszont sok barátom, ismerősöm van, aki leérettségizett, tanári vagy más oklevelet, diplomát szerzett. Ők is a cigány értelmiség soraiba tartoznak. Számontartandó tehát ez a réteg. Átfogó programja a cigányság problémáinak megoldására azonban nem a cigány értelmiségnek van, hanem a társadalom­ nak. Lehet persze bírálni ezt a programot. Viszont a társadalom­ nak más gondja is akad, különösen ma. A többi gond megoldá­ sával együtt és hosszabb távon történik tehát a cigányság hely­ zetének jobbítása. Másképpen nem lehetséges. Ezért a cigány­ értelmiségnek azt kellene feladatául vállalnia, hogy a cigányság gondolkodásmódján változtasson, formálja korszerűvé a cigány­ ság öntudatát. Ehelyett még közöttük is azt hallom olykor, hogy mindent ráerőltetnek a cigányságra. Pedig ami jobb, azt minden ember szereti, azt ritkán kell erőltetni. És a putriból kijönni jobb, mint ott élni. Ehhez nem kell különösebb tudás. Tudo­ másul kell venni: a cigányság nagy tömegei akarva-akaratlanul, szakítottak régi életformájukkal. Nem a kezdeteknél tartunk te­ hát. A mai tényekből kell kiindulnunk. Ehhez kell a programo­ kat megtalálni. Hibák, hiányosságok, feladatok is kerülnek te­ hát bőven. Ott voltam például Szentendrén, a Fekete korall irodalmi matinéján, ahol — bizonyos személyes siker ellenére, illetve at­ tól függetlenül —, az volt a benyomásom, nincs sok értelme az ilyen találkozóknak. El sem hangzanak olyan irányú vélemé­ nyek, amelyek a cigányság ügyét előre viszik. Mintha kizárólag a szimpla találkozás lenne a cél. Vagy a tetszelgés önmagunk művészvoltában. Ha pedig a problémákról esik szó — nem elő­ ször voltam ilyen típusú találkozón, tanácskozáson —, ugyan­ azok hangzanak el, mint évekkel ezelőtt.. . Már a könyökömön jön ki. Tejesen egy helyben topogunk. Nagy a szervezetlenség más vonatkozásban is. Az egymás közötti ellentétekről nem is beszélve. Ami persze, végső soron, érthető. A m ásfajta társadal­ mi közeg, kinél-kinél másféle gondolkodást és világlátást alakí­ tott ki. Szóval önmagában képtelen a cigány értelmiség a gon­ dok megoldására. A társadalom segítsége nélkül nem m egy.. . A cigányság nem termelte még ki a maga saját, sokoldalú értelmi­ ségét. Rendkívül kritikus a véleményed. Jogosnak érzem a kérdést: szerinted mi a cigányság valódi ú tja? 11 �Az integráció. Vigyázat! Nem az asszimiláció. Aki úgy kí­ vánja, ápolhassa a nyelvét, hagyományait, kultúráját. Lehessen és maradhasson cigány. Viszont ha valaki azt mondja, nem va­ gyok cigány, úgy akarok élni, mint bárki más e hazában, meg­ tehesse. Ő feljelenthesse, aki lecigányozza. Mert ő megszűnt cigány lenni. Az integráció helyzetében tehát a cigányság — sajátos ér­ tékei megőrzése mellett — elfogadja a társadalom normáit, mi­ ként a másik oldalról a társadalom is közeledik feléje. Egyen­ rangú állampolgárként él, annak minden következményével; megkülönböztetés nélkül. Ezen túlmenően a „cigánykérdés” lé­ nyegét elsősorban szociálisnak látom. Aztán közműveltséginek. Tehát nem nemzetinek és nem nemzetiséginek. Röviden a szociális helyzetről. A munkából, a munkához való viszonyból, a munkalehetőségekből kell kiindulnunk. A ci­ gányság még a hatvanas évek elején, közepén is nehezen tudott elhelyezkedni. Mára már egyre többen tanulnak szakmát is. Kulcskérdésnek tartom az iskolázást. Ennek sem foglalkoz­ hatunk most, itt, minden részletével. Személyes tapasztalataim egyik részét mondom el. Sok író-olvasó találkozón megfordulok, s az iskolára mindegyiken panaszkodnak. Főleg a megkülönböz­ tetés miatt. Pedig a cigánygyerek amúgy is hátrányos helyzetből kezdi a tanulmányait. Mindenféle megkülönböztetés, gyakran még a jó szándékú is, csak tovább növeli a hátrányos helyzetet. És végül, miért nem tartom nemzeti vagy nemzetiségi kér­ désnek a cigányság jövőjét? Mert nincs meg semmilyen felté­ tele annak, hogy a kérdést így vessük fel. Például sem a nyel­ vi, sem a történeti. A hagyományait pedig — tapasztalhatóan — szeretné elfelejteni. Nem csupán a vándorlást és a lopást... A nyelvről külön is szólnék. A nyelvek köztudomásúan fej­ lődtek. Ha volt egyáltalán egységes cigány nyelv, az évszázadok során nemhogy gazdagodott volna, hanem inkább visszafejlő­ dött. Ez a kijelentés lehet, hogy eretnekség egyesek szemében, de ez az én véleményem. És ha igazam van, meg kell gondolni, hogy helyes-e anyanyelvként megtanulni a cigányt... Ha már a nyelvnél tartunk: mostanában egyre többet hal­ lani a cigány írókról, költőkről. A cigány irodalom kifejezést is használják, használjuk már. Helyesen-e? Van-e cigány irodalom nálunk? — Nem hinném, hogy lenne. A szóba jöhető alkotók irodal­ mi eszközei a magyar irodalom eszközei. Témáját tekintve, a szerzők származása szerint még elfogadható ez a kategória. Az irodalom lényege felől már nehezen. Olvastam magyar zsidó, amerikai zsidó és zsidó problémákat megíró szerzőket. Az zsidó irodalom lenne? Bellow Herzogja zsidó regény? Nem. Bellow nagy amerikai író. Vagy vegyünk egy hazai példát. Amikor La­ katos Menyhértet meghívták az NSZK-ba, ott megkérdezték tő­ le, minek érzi magát. Azt válaszolta; „Külföldön magyar író vagyok, otthon cigány”. Szóval nem egyszerű a helyzet. A tár­ sadalmi eredetű ellentmondás ebben a „nem, de mégis”-ben üt­ közik ki. A munkahelyeken ugyanígy van. Egyes gyárak egész üzemrészeiben csak cigányok dolgoznak. Tehát munkások. Minden jog és lehetőség megilleti őket. Igen ám, de a legroszszabb munkát végzik, más nem maradna ott két napig sem. Igaz, ilyen helyeken nincs akkora munkafegyelem, ide vissza­ várják, ha két hétig feléje se nézett a munkájának. A cigány te­ hát marad, mert szabadabb. Szóval munkás is, meg nem is. Ci­ gány is, meg nem is. Különbözik is, meg nem is. Van is megkü­ lönböztetés, meg nincs is. Az irodalom vonatkozásában sem egyszerű a nyelv kérdése. Mindegyik cigány értelmiségi se tud cigányul, hasonlóan a ci­ gány népességhez. Bonyolítja a helyzetet a nyelvjárások kérdé­ se. Ki végezné el az egységesítést? Van-e erre szellemi kapaci­ tás? Aztán ha lenne egységes magyarországi cigány nyelv, kik tanulnák meg, és hogyan? Majd pedig legyen cigány nyelvű iro­ dalmi, művészeti lap? Esetleg a cigány íróknak, művészeknek külön irodalmi, művészeti szekció alapítódjék? Nem tartanám szerencsésnek. Így is komoly vádak érik a cigány értelmiséget holmi szeparatista törekvések miatt. A cigány művész-értelmiség nem különülhet el a magyar író- és művésztársadalomtól. Belát­ 12 hatatlan követelményekkel járnak. Születése pillanatában elszi­ getelné magát. A Fekete korall verseit olvasva, szinte minden sorból sugárzik a küldetéstudat. Napjaink magyar lírájában leértékelődött a váteszi költői magatartás. Te hogyan viszonyulsz ehhez a fáziskülönbséget mutató helyzethez? Bennem van küldetéstudat, de ez nem kizárólag a cigá­ nyokra vonatkozik. Az egyszerű emberekhez, a munkásokhoz kapcsolódik. Mert magam is az vagyok. Nem szeretnék abba a skatulyába kerülni, amely szerint engem csak a cigányság prob­ lémái érdekelnek. A magyar irodalmat, a magyar történelmet tanultam. Itt élek. Magától értetődő, hogy magyar írónak érzem magam. Nekem ez természetes. Ugyanakkor ahol tudom, min­ dig is segítettem és segíteni is fogom a cigánysággal kapcsolatos jó törekvéseket. Semmiféle elzárkózást nem jelent az alapállá­ som. Úgy látom inkább, egyre több a hozzám hasonlóan gon­ dolkodó. Salgótarjánban élsz, sohasem hallottam tőled, hogy elkészülnél innen. Mit jelent számodra a város? Ahogy én nőttem, úgy nőtt és változott a szemem láttára ez a város is. Nekem Salgótarján mindent jelent. A rokoni és ba­ ráti szálakon túl is. Salgótarján közismerten ipari központ. En­ nek hatása, következményei tükröződnek az itt élő cigányság életében is. Már gyerekkoromban ismertem olyan cigány férfia­ kat, akik 20—25 éves munkaviszonnyal rendelkeztek. Tehát már 1945 előtt aktív munkások voltak. Az öblösüveggyárban, az acélgyárban, a tűzhelygyárban dolgoztak. Ők már akkor is más­ ként éltek. Gyerekfejjel még szembeötlőbbek a különbségek, s ha ilyen közösségben nőlsz fel, nyilvánvaló, hogy hatással lesz rád. Összetett jelenség tehát ez is, amit még szintén nem tártak, tártunk fel. Pedig ebben az esetben nem kizárólag Salgótarján­ ról van szó. Amit elmondtam, nem csak Salgótarjánra vonatko­ zik, hanem minden nagyobb ipari városra és környékére; bizo­ nyos mértékig Budapestre is. Egészen más a helyzet ezekben a körzetekben, mint mondjuk Szabolcsban és Zalában, vagy az Alföld bizonyos részein. Ott a nem cigányokat is súlyos szociá­ lis problémák sújtották, amint az jól ismert az irodalomból és a szociográfiából is. Mindebből az is következik, hogy az életmódváltás nem egyszerre következett be az egész ország területén, ami a cigányság körében területileg is differenciálódást eredmé­ nyezett, távolságokat teremtett. Talán még szembeötlőbbeket is, mint a nem cigány lakosság körében. A cigányság persze amúgy is általános késésben van. Befejezésül alkotói közérzeted felől kérdezlek-. . Bari Károlynak két kötete jelent meg, folyóiratokban publikált újabb versei eseménynek számítanak; Holdosi József regényére felfigyeltek, várják tőle a folytatást; Balogh Attila lázas hitét a kötete után a televízióból is megismerhettük; Osztojkán Béla évek óta szá­ mon tartott tagja fiatal irodalmunknak; Kovács József központi lapokban van je le n .. . Nem érzed úgy, hogy késésben vagy? Igen, néha úgy érzem. Aztán végiggondolom az életemet, a lehetőségeimet, az életkörülményeimet, és azt mondom: még nem késtem el! Egyáltalán az is csoda, hogy létrehoztam, ami eddig megjelent. Minek köszönhető az alkotómunkám? Csak a ke­ ménységemnek, amivel például a legnehezebb munkát is elvég­ zem. Olyan helyen lakom, hogy az írógépemet nem tarthatom ott: ha két napra leviszem, berozsdásodik. Nyáron mintha csa­ tornában élnék, télen vesemedence-gyulladást kaptam. .. Írni sem azzal a szándékkal kezdtem, hogy nagy író, költő leszek. Társadalmi kérdések izgattak. Cigányoké, munkásoké, perifé­ rikus rétegeké. Ezt nem lehet elírni előlem. Lassan beérő típus vagyok. A végeredmény lesz a fontos. Kétségtelen, egy kötet rangot jelent. Úgy érzem, most érkeztem abba a periódusba, amikor kötetre is gondolhatok. Sokféle tapasztalatomhoz nehéz megtalálni az alkalmas formát és műfajt. Emellett a tapasztalat­ nak ülepednie is kell. Köszönöm a beszélgetést. Laczkó Pál �Szepesi József Ö n v iz s g á la t Mostanában gyakran kérdezem magamtól, / ki vagyok én, miért születtem, mit ér az életem. / Olyankor megállok egy tükör előtt,/hogy mélyen szemébe nézhessek önma­ gamnak. / Előfordul — kiváltképp éjjelente —, / hogy eszem­ be ötlik egy-egy emlék, homályos / múltam némely epizód­ ja, tisztán és élesen kirajzolódik, / mint egy rézkarc, mit kénytelen vagyok csodálni:/ kinek a műve e z?/É s ekkor mindig határtalan kétségbeesés fog el / a megfogalmazhatatlan Valamitől, kimondhatatlan félelem, pánik. Miért? / Meglehet, éltem már egy évszázaddal ezelőtt / Afrikában, busmanok vagy hottentották földjén, / egy félvad törzs tagjaként, ágyékkötőben jártam / a Nagy Kalahárit Livingstone expedícióival, / volt dárdám, mérgezett nyilam, és bátran / harcbaszálltam a búr rabszolgatartók ellen — primitív / létem e mai, bizarr folytatásáért? / Meglehet. Sőt: miért ne?/Hiszen nem is olyan régen olvastam valamelyik hetilapban, / hogy egy német kisfiú „előző életében” / a náci hadsereg tisztje volt, / meghökken­ tő katonai és hadmérnöki ismeretekkel rendelkezik, / em­ lékszik nevére, rangjára, beosztására, sőt, / egykori halálá­ nak körülményére és színhelyére is. / Azóta gyakran tétele­ zek fel hasonló lehetőséget, / és mindig határtalan kétségbe­ esés fog el / a megfogalmazhatatlan Valamitől, kimondha­ tatlan félelem. / Miért? / Hiszen én, amitóta az eszemet tudom, mindig / egyszerű, sőt lenézett környezetben élek, / néhány létra­ fokkal a primitív fölött. / Ha emlékezhetnék tehát én is „volt életemre”, / minden bizonnyal megállapítanám: / alig fejlődtem valamicskét. / A jelenkori civilizáció csupán a gondolkodáson formált, / az életösztön marad az ősi, / ter­ mészetében és eszközeiben egyaránt. / Miért kell mégis emlékezni a m últra?/M ert emléke­ inkhez mindig van közünk? / Talán. Vagy mégsem. / Mostanában gyakran foglalkozom ilyen és hasonló gon­ dolatokkal. / Mi lenne, ha nem az volnék, aki jelenleg va­ gyok? / Így látnék, éreznék akkor is? / Minden bizonnyal nem. / A konkrét érzelem kialakulásához konkrét értelem kell, / s konkrét támpont is szükségeltetik. / A konkrét tám­ pont pedig mindig a környezetben van, / és legtöbb esetben hagyományokhoz kötött. / Jó mélyen vissza kell hát tekin­ tenie az eltelt időbe annak, / aki nyomon kívánja követni önmagát. / Ha visszafelé forgatunk egy elolvasott könyvet, meg­ esik, / hogy teljesen ismeretlen sorokra, sőt oldalakra buk­ kanunk. / Ilyen az életünk is. / A születés és a halál közötti idő, a létezés költeménye. / Ha valaki tehát szóról szóra be kívánja magolni e művet, / nem elég átéreznie azt —, meg is kell értenie. / Ehhez azonban egy mindent megőrlő lélek­ re / és egy mindent megemésztő koponyára van szükség. / Mert a múltban történő tapogatózás nem egyéb, / mint az elmúltak újraátélésére való tudatos törekvés, / tehát ismé­ telt élményízlelés, vagyis: művészet. / S ezt a művészetet, mint eszközt, úgy vélem, / hasz­ nálnia kell mindenkinek az önvizsgálat során. / Talán ezért teszem fel mostanában oly gyakran én is magamnak / a kérdést: ki vagyok én, miért születtem, mit ér az életem? / S ilyenkor mindig megállok egy tükör előtt, / hogy mé­ lyen szemébe nézhessek önmagámnak. 13 �Onagy Zoltán A dózni útja „— G yere c s a k ... G yere ide m ellém — m ondta Sára, a hold­ arcú, és Lázárt, akit szom orúnak látott, felem elte maga m ellé a bárszékre. — M aradj velem egy k icsit.. . — Jó — bólintott Lázár, nem húzta el kezét a m ásiktól, bár hidegnek, idegennek találta, mint a bal szem alá festett aranyló holdsarlót is. — K i tudja, élünk-e m ég holnap? S a k k o r nem láthatlak többé — sóhajtott a nő és m egem elték poharaikat.” 1. Még húsz se voltam. Augusztus elején kezdődő északi körsétánk anyagi alapját előteremtendő: sanaglyán salakbetont cipeltem egy nógrádi, sváb zöldséges épülő házának tetejére, a padlásszobák szigeteléséhez, barátommal, akit Lacinak hívtak, s évekkel később úgy lett ön­ gyilkos és halt meg, hogy senki nem tudta az okát, vagy ha igen, nem árulta el. Szikrázó nyáron, égető forróságban, az ember, ha a szer­ szám nyelét fogta, s felnézett a fehérkék mennyboltozatra, azt hihette: ebben a faluban nincsenek felhők, záporok, itt, akár az egyenlítőnél; árnyára lép a gyalogos, miközben agyát felforralja az ezerágú sugárzás. Feketedtünk, izzadtunk, szenvedtünk. Te­ nyerünket széttépte a durván megmunkált fogó, a szokatlan ta­ pintású lapátnyél, amellyel a keverőt tömtük megállás nélkül. De végeztük keményen. Laci szüleinek bizonyította, megáll saját lá­ bán, ha akar; engem szerelem várt, az első, határon túli út, ame­ lyet leánnyal teszek. Nem hagyhattuk abba. Gabi bácsi, a nyugdíjas mester, két házzal alattunk, a domb hajlatában éldegélt, özvegyen, hosszú, makulátlanra meszelt pa­ rasztpalotában. Naponta ellátogatott az építkezésre és mint ki­ szolgált stratéga, birtokában mind a harci rafinériának - téblábolt a tűző napon, kopott, barna kiskabátban, keskeny karimájú kalapban és osztogatta tanácsait az ifjabb nemzedéknek. Mikor az állványzatot, áthidalót készítő kőművesmestereknek, mikor a tető gerendáit, léceit illesztgető ácsoknak. A fiatalabb nemzedék is ötven felé ballagott, kezében a munka elvégzéséhez szükséges ismeretekkel, tapasztalatokkal — nem tette boldoggá őket a „vén varnyú károgása” — és ha valami hiba adódott, annak mérgével el-elkergették az öreget hűvösebb vidékre. Persze csak csöndes­ kén, mert rokoni szálak fűzték a zöldségeshez, talán éppen após volt. Egy közeli falu tópartján álldogáló szomorúfűz alatt vertünk sátrat néhány naplopó ismerőssel, ritka baráttal — akik keres­ ményünk jelentős részét, amíg mi más házát emeltük, hitelbe fölélték. Persze nem volt akkor pénze senkinek. Mint a fűszál, úgy híztak, földből, levegőből, nagyfényből. Éjszaka fenekezővel megcsíptek néhány pontyot, azt másnap a kondérban elké­ szítették, a falu lányai örömmel hozták a házilag tört paprikát, hízóból való zsírt, mellé, hatalmas, fekete szatyorban a színes műanyag dróttal befont üvegben: novát. Egyszer-egyszer a tár­ saság harmada fölkerekedett, leruccantak Erdélybe, vagy föl a fagyos szelű északi tengerhez. A falubeli lányok, fiúk semmit nem kívántak, csak hogy ott ülhessenek este a tűznél, hallgat­ hassák az éppen megérkezett párok meséit, a sercegve sülő sza­ lonnák, s az örökösen leapadt telep miatt nyávogó magnetofon hangja mellett. A zöldséges olaszba készült, s emiatt sürgőssé vált egy-egy részmunka; kérte, maradjunk négy órával tovább, mint a meg­ beszélt és azt duplán számolja el. Maradtunk, bár munkánk a megemelt órabér, s a gyakori kisfröccsök ellenére épp annyira volt hasznos és haladós, mint a kedvetlen tizedik ráadás vidéki popkoncerten. A lapát elfordult kezünkben, a rögek megakasz­ tották a beleszúrt fémet, ami aztán nyelével tovább tépte a hólyagokat az ujjak tövén. Kilencig egyeztünk, kilenckor félsötétben kiálltunk az útra, hogy valami szerencsés teherautóval hazavergődjünk a sátorig, ledőljünk, mert holnap újra ötkor ébresztő, folytatni kell. 14 Az öreg csoszogott utánunk kiáltozva, pihenjünk le nála, nincs értelme a kései útnak. Igazsága volt, nem is akartunk utazni, csak aludni. Csakhogy: előbb még sakkoztunk, a maga készítette, díszes faragású bá­ buival. És hát a nova, amelynek fogyasztásától az öreg oly éke­ sen adta elő történeteit, álmosságunkat messzibbre hajtotta két ampulla coffeinnél. Kérdezni, ostobaságokon túl nem tudtunk, hiszen sokat nem ismertünk a magyar hadsereg virágesős máso­ dik honfoglalásáról, de nem is látszott szükségesnek. Az öreg elbeszélései egymásból indultak és egymásban végződtek, mint a gombolyag, és ennek ellenére vége is és bevezetése is a helyére került, amikor végre egy szálat felgöngyölt. Másnap, mint a vak lovak, botladozva, istentelen főfájással cipeltük a saraglyát, kevertük a betont. Az öreg, végtelen segítő szándéktól vezérelve, délelőtt is folytatta harci történeteit, hall­ gattuk zúgó füllel, addig se másztuk a meredek, összeszögelt pal­ lót. Aztán este megint homoktöltés, megígértük, befejezzük! Autó hozta, billentette, megint hozta, közel farolt az ajtóhoz, dönötte. Lapátoltunk, nyögtünk. Ami vigasztaló lehetett, utolsó napunkat töltöttük. Az utolsó percekben, utolsó buckák fölszúrásakor a zöldséges kint állt. megköszönte a munkánkat, egy százassal meg­ toldotta bérünket, drága, úri pálinkát bontott, talán VATT 66-ot. És újra a sakk, novával. Éjfél előtt az öreg eltűnt néhány percre: — Szeretném, ha nem felejtenétek el öreg barátotokat — mondta részeg-szomorúan. Egy liter után irigység és halálféle­ lem látszott arcán, ezt a két maszkot lehetetlenség mással össze­ keverni. — És ha nem bántalak meg titeket, kicsi ajándékot nyújtanék át — mondta körülményesen és a lámpa alá, a helyé­ re ült. Fülledtek voltak az éjszakák, kint, a szőlőlugas borította folyosón játszottunk, tízezer szúnyog döngése közt. — Fiatalok vagytok, erősek. Szerettek dolgozni és bírjátok a bort — mondta nyomatékkai és nem látta, hogy Laci meg-megbillen a hokedlin, mert ő már nem látott messzire, és mert azt akarta, hogy bírjuk a bort, a rettenetes nováját. Térdére fektetett dobozkában turkálva válogatott. Lehettek ott szép, értéktelen, számára fontos apróságok, amelyektől nem szívesen vált volna meg, s a vágy, hogy emlékezetes valamivel ajándékozzon meg bennünket, ezzel birkózott agyában. Végül kiemelt egy araszos szobrot, olyanforma megmunkálásút. mint a sakkfigurái. Bar­ nára vénült dió nő volt, csipkés fejkendőben, hártyavékony ru­ hácskában, amely alól meseszerűen domborodott a mell, s a comb zárta háromszög. Óvatosan az asztalra helyezte, mintha bomba volna. Újra kevergetni kezdte a doboz tartalmát, aztán kezébe vett egy sötét, kockaformájú bőr valamit, meresztettem a sze­ mem, nem tudtam megállapítani róla, mi a csuda lehet. — Ezt az asszonyt neked szánom — tolta Laci elé —, mert te nem nézed meg a melletted járó női nemet. Ha ezt látod sze­ meddel, jusson eszedbe, egy barakk lakossága szerelmesedett, amikor munkáltam. Ott nő, húsból lévő nem volt. A bőr-valamit kezembe tette. — Ez a dózni arra tanítson téged —, néhány másodpercig szedegette gondolatait —, kevesebbet cigaretázz! Vigyázz ma­ gadra, legyél mértékletes. Eztet én mondom neked, aki szeret és úgy látja, telhetetlen vagy. Mert nincs olyan tejfölösfazék, ami ki ne fogyna és a tékozlónak ruhája holnap koldustarisznya. Vi­ gyázz magadra, fiam ... Szuszogott rövidet. Fölemelte a poharát, körbemutatta, igyunk vele. — Fogságban csináltam mind a kettőt. Került az is, hogy egy hétre három darab cigareta jutott bele. Ezér’ mondom ne­ ked — nézett rám. Zavarosan fénylett a szeme, a lámpa körül lepkék verdestek, a forró üvegnek vágódtak, onnan lepörögtek az öreg kalapjára. Komikus volt, szomorú, megható. Apám évek óta nem beszélt velem, esetleg mordult, szentségeit néhanap, amikor éhesen, fáradtan eljutottam hazáig. A dózni vastag bőrből készült, amely megsötétült az elmúlt huszonöt év alatt. Visszahajtható fülét öt vékony szíjból fonott akasztó mögé lehetett bújtatni, és ezen a fülön állt a megkülön­ böztető jel, amely azt bizonyította, az öreg nemcsak ezt az egyet készítette Szibériában: szép, tipografikus elhelyezéssel két csík (lénia) közé H. G. monogram préselve. A betűk mélyedése sötétebb a bőr többi részénél, szinte fekete. �2. Két évig járt velem, kísért útjaimon, megcsodáltattam min­ denkivel, akit érdekelt története, lassan színeztem a mesém, amíg egy görbe éjszakán eltávozott. B-n iszákoskodtam D. barátommal, -nál, akivel ritkán értet­ tük meg egymást, lévén dudás ő is, dudás én is. Megosztottuk társaságunkat, összeveszítettük őket, miközben mindennél, mind­ annyiunk személyénél: kettőnk harca határozott. Egy-egy lépés­ nyi előny, félreérthetetlen, gúnyos mosoly. Ezen az estén lépéshátrányba kerülve, borosan, sértetten távoztam — valószínűleg köszönés nélkül, gőgös fejtartással, semmi mással nem törődve, csak kivonulásom megfelelően teátrális legyen, kifejezze mélysé­ ges megvetésemet ezzel a befolyásolható, dilettáns bandával szemben (az egyetlen Csoport volt a H etek, akik közé így-úgy tartoztam) —, de mert csak az előbb mondottakra koncentrál­ tam, így feledhettem ott drága cigarettatartómat. (1977.) Emiatt aztán, hosszú év ekig nem is figyelm eztetett sem m i a m értékletesség em b erform áló erejére. 3. Füstös, semmitérő irodalmi estet követő hajnalban kinyitom szemem, rágyújtok, az öngyújtó reszkető fényében kutatok a kislámpa kapcsolója után, közben megkísérlem koordinálni pil­ lanatnyi helyzetemet, ugyan hol hajtottam álomra fejem. A menynyezet meszelése nem segít, a faliszőnyeghez forduló test, vé­ konyka, mezítelen hát, sűrű fekete haj nem válaszol. Körbetapogatom az ágy környékét, képek derengenek: jöttünkben oldaltáskámba össze-összecsörrenő üvegekről, amelyek közül egy is mérsékelhetné a gyomor tájékán lobogó kék lángok melegét. De nem találok üveget. Üreset sem, ez a tapasztalás meg­ nyugtató, ha itt nincs kiürült, akkor bontatlanul állnak valahol, várnak rám. Rugókat nyikorítva lelépek az ágyról, véletlenül magammal húzom a takarót, kitéve ezzel a hidegnek a valakit, ott bent a falnál. Most bemérhetem őt talpig: szépnek szép, for­ mának jól esztergált, de nem tudom... Talán ha az arc is előkerül. Óvatosan betakargatom. bolondokkal dolgozott, orvosként világot szándékozott váltani. Amíg reális lehetőségét látta egyetemi éveinek, még húzta. Majd a tízszeres adag bebiztosításához, szolgálati szobájának sarkába állította a leszerelt pb-palackot, nyitott állapotban. Ezen körülményekről sem tud többet nálam, s arra gondolok, ágyasként is harmadik: ember volt a káplár után. Vagy még az sem. — Nagyon szerettem D-t — mondja a hajnal szomorúságá­ val, és a reménnyel, tán igyekszem kisöpörni emlékét. Beszélgetni szeretne, elemezni. Ehhez azonban csúf, korai az idő, az állapo­ tom és ha életében nem állítottam szobrot D-nek, bár hetünk kö­ zül az eredendő tehetség, évekkel holta után már nem tehetem. Erre gondolok, és szégyenkezem. D. közlegénynek osztotta ezt a nőt, akinek neve sincs, én pedig a füstös estének önelégült ré­ szegségében hetes lepedőjére hevertem. Nem kétséges, hiába kérném, nem adná vissza jogos tulaj­ donomat. A le nem zárt szerelem örök állapot, ő már csak vi­ rágesőként gondol D.-re. Így aztán nem is kérem, hanem amikor tölti a kávét, kihúzom a tűt, táskámba dugom a dóznit. 4. Vonat. Zörög, csattog, kormol. Világosodik, fénylik a rétekre dezertált Ipoly. A derékig vízben álldogáló füzek foltja lassan formát kap, fecskék villognak a nagy tükör fölött, szúnyogra vadásznak. Kezemben a zsákmány. A tapintás, a nyitás, a fül, az öreg szomorkás hangjának visszarezgése mind ugyanaz: Vigyázz, le­ gyél mértékletes, fiam ! Soha ekkora hiánya a mértékletességnek! Soha a figyelmez­ tetésnek. Gyöngy néhány napra, fájdalom, félelem, ami kitölti a köztes időt. És az albérletek cigaretta-, pálinkaszaga. Nem tudtam meg a nő nevét. A helységét is csak a mocskos váróteremben. Nem baj. Kerülni fogom. Gyarapodnak a kerülés­ re érett birtokok. Lehet, egy idő után disszidens leszek m agam országában? Lehet, mindig szemembe húzom a sapka sildjét? Plakátok, hatalmas ősz, szakállas portré a halott színészről, írógép, teli hamutartók, s az asztal fölötti posztóra fölaggatott minden csudák: üres unicumos üveg, ODOT-jelvények, kisebbnagyobb fotók, feltehetően a háziasszony életének pillanatai, aranyozott dugóhúzó, szöggel átütött kék fogkefe. A feltűzött jószágok, napok, hetek emlékeztetői közt fénylő bőrdobozt fe­ dezek fel, gombostűvel átütve. Töröm a fejem, miért tűnik is­ merősnek. Aztán felállok, kutatok a sör után, azzal könnyű tisztába tenni a hajnalt, s a kétségeket, rossz este után. Az ablak alatt, függöny mögé rejtve bukkanok rájuk, nyilván magam elől dug­ tam ide éjszaka. Ismerős a fonat. A forma. A szín, bal sarkán a görbület, be­ tűket nem látok ebből a távolságból, a lámpa fényében csillog az egész. Közelebb hajolok. Hirtelen minden eszembe jut. Visszabújok. Kedvesen megrázom az alvót, aki morog, fészkelődik, igyekszik minél mélyebbre bújni a takaró alá. Többször megismétlem az ébresztést, rituáléja veszít a kedvességéből, amíg végre megérti, kávéra van szükségem, rövidesen indulok. — Azt ígérted, a héten maradsz — mondja a nő, riasztó cit­ romsárga köntösbe bújik, vásott sarkú fapapucsba. Ha tudnám, milyen nap van! — Honnan ez a dózni? — kérdezem, már kotyog a kávé, a nő durcásan jön-megy. Arcával sincs hiba, hangjával se, már csak a nevét kellene kideríteni indulás előtt. — Mi az a dózni? — A cigarettatartó — mondom, mutatom. — Ja ? — gondolkodik egy kicsit. — Egy barátom ajándéka, akit nagyon szerettem. Néhány rövid, szörnyetegen tanácstalan mondat D.-ről, aki — bár könnyedén ismert meg nőneműt, nem állt neki össze egy borda, ahogy nevezte azt az elképzelt társat, játszópajtást, szo­ morújátékot és szeretőt; közelébe sem került — Laci előtt halt ki közülünk. Évek óta gyógyszerezett, nem került nehézségbe, 15 �A dózni füle reszket, mint ahogy ujjaim kosara is, amelyben hever. Rágyújtok, és igyekszem nem gondolni ezen a reggelen fogadalomra, korai, előbb aludni, pihenni. Talán apámat kellene meglátogatnom, őt hallgatni, figyelni az elmúlt hatvan év tapasz­ talatára. Hm. Válogathatnék az eltávozottak közül. De nehéz. A dózni nem ember. A dózni még tán csak —, de aki eltávozik, rit­ kán tér meg. Zörög a vonat tovább. Tíz percet tartózkodunk, recsegi a palóc férfihang. Futva KÖZÉRT-et keresek, hogy most utoljára, a fogadalom előtt még egyszer. Vodkát választok, az száraz. A futás után tíz tán tizenöt percig az ájulás határán izzad, zihál minden a ruha alatt, ruhán kívül. A szívverésem meg-megáll, úgy gondolom, a sűrű ködben mondat, összefüggő szavak nélkül: ez lehet, ilyen lehet a halál, ha előzetes bejelentés nélkül érkezik, amikor nem integet. nem dudál, csak száguld, akár nyílt pályán a gyors: hátulról, csöndes mormogással, föltámadó tavaszi szelek maszkjában. Szalmaszáraz cigány ül le szembe. Arca is száraz, de mint az agyag, mindennek láttán megmozgatható. Fácánt figyel kint, sze­ me szűkül, mint aki bottal orvvadászik. Részesít engem is figyel­ mében, forog a kérdés fejében, hány napja éjszakázhatok is. ha árkaim elérték ezt a sötétet, mélységet. Szája — miközben tana­ kodik kapacitásomon — hol kicsinylés, hol elismerés. Aztán fel­ fedezi a vodka fémkupakját. Erre a szeme is csillog, nyála is csurran: messze a kilenc. Gondolkodik, szemem még mindig csukva, bár valószínű, hogy nem kerüli el figyelmét a szemhéjak közti résen átfénylő könny, egy percig tanakodik. Majd meglöködi térdem: — Pajtás! — mondja. Ropogósan, mint amikor nádpallón baktat át — utat rövidítve — az ember. — Pajtás! — most megrázza. Kinyitom a szemem. Nyilván mindennel megkínálom, ami­ nek birtokában vagyok, mert a cigány, ha kínálják, kedve megremekül, nem is tudja, mit tegyen örömében. Bár búcsúzáskor pénzt kér, szokásból. — Mondjad, roma. — Adnék ötven pengőt. Adnál egy korty pálinkát érte? — ki­ rakja a kisasztalra, amely közöttünk van, az ablak alatt. Petőfi néz ránk, bronzbarnában, stilizált szívből, szomorúan merengve. Meghúzza. — Egy cigaretával, ha megkínálnál, p ajtás... Ott van előtte. Koszos, fekete körmű ujjaival megmarkolja, mintha mit se jelentene, s én is úgy figyelem, mintha ez az egész mit se jelentene rettentőket szív, iszunk újra, rágyújt arra a cigaretára, amelyet füle mögé dugott az imént. Mesél. Életéről, különös tekintettel a nőkre, akiknek fehér volt a bőre, fanbolyha vörös, vöröses, tehát szőkék voltak, ilyen cigányban nincs, hacsak nem hidrogén segítségével. Gesztikulál, felhangosodik, mint a rossz magnetofon. Bizsergeti a pálinka lá­ ba ujjától, haja vastag szálaiig. Fáraszt. Gyenge vagyok, alud­ nom kellene. Pihenni egy házban, ahol automata a fűtés, a rán­ totta gombnyomásra készül, a szerető szolid, nem szól, kezével mos, lába táncot jár, öle ötletekben gazdag, ak ár... — Ne hazudj, ne, pajtás — mondom a cigánynak. Megsértődik, de mielőtt fölpattanna, iszik jóízűen. Narancssárga szatyrát hóna alá öleli, kezébe veszi dóznimat, kikapar belőle egy görbe szálat, meggyújtja gyújtómmal, majd mindket­ tőt elrakja: gyújtót, dóznit. Aztán lehajol, combjára támaszkodva olyan közel dől, leheletén érzem a vodkaillatot, gyűlölködve sziszegi: — Jó a tömegsírban, proszprosz? — indul. — No, fiú, ne! Hagyd itt azokat! — mordulok utána, igyek­ szem fenyegetően, de nehéz. — Nem érdemied, prosz. Nem! — felhúzza vállát, olyan így, akár egy népi ülnök elfuserált tárgyalás közepén. Veséjébe, ha sarkam belenyomom időben, de most ez is késő. Fanyelű késem 16 nyitni pedig: koldulás, ahogy a gyengék könyörgik vissza tu­ lajdonukat. Zsebébe nyúl, kiveszi és kihúzza a dózniból a Symphoniát, mellém dobja az ülésre a bőrt, s ahogy kinyitva dobta le, bújtatója remeg. Biggyeszt: — Ez nem kell, prosz. De ha ketten lennénk, zsebed, azt megnézném — vigyorog, fordul olyan istentelen lenézéssel, mint ahogy soha más. Filmekben láttam ilyet, s az sem ment el mel­ lettem nélkül. Most aztán elindul. Ringatózva, mint a feketék tánca, hátra nem nézve, mintha cölöphöz drótozott volna. Derekát találom el, a gerince két partját mindkét sarkammal. Úgy repülök utána, mintha vasból lenne fejem, nem számítana, ha beütöm valamelyik könyöklőbe. Érzem, a két kemény sarok puha pontot talált. Nem tud földre esni, lehajtott fejjel a 00 felé nyíló ajtónak rohan. Derékmagasságban találja el, a kilincsnél. Felpattanna, arca bal felén vér zuhog lefelé, szemöldöke szemé­ re csúszott, de megtántorodik, kezét arcára szorítja, ujjai közt is vér, s elfekszik a mocskos linóleumon. Visszafogom ölni vágyó dühöm, nem tiprom meg, visszalépek, százas papírzsebkendőmet megtizedelve kezébe nyomok néhá­ nyat. Majd meglocsolom sebét száraz vodkával. Egy perc után száját szétfeszítem, abba is töltök. A vérzés nem csillapul, ennek ellenére zsebe felé kapkod. Kiveszem — mielőtt megtehetné — a kést zsebéből. Vékony, hosszú penge, finom acél, osztrák, rangos. Mielőtt a kalauz meg­ érkezne — rohanva riasztották — öklében a nagy alumínium­ kulcs, amellyel a kocsik közti átjárót nyitja, és nagy sűrű férfiak megállnának mellettem, felállítom. Nem látom cigányomon, hogy arcáról a biggyesztés vajdai büszkesége elmúlt volna, de mód sincs rá, szemén ott a szemöldöke. — Tulajdonképpen semmi — mondom a röndérnek. Olyan szorosra vette röndértársa a bilincset, úgy érzem, kézfejem le­ vágja a karomról. — Egymással szemben ültünk, aztán fölpat­ tant, elvitte a gyújtómat meg a cigarettámat. Én meg utána. Enynyi, ennyi. Aztán elesett. 5. „Márai éles, a felső állkapcsába nyilalló fájdalomra riad fel az ágyban. Cigarettára gyújtott, a gyufa lángjánál megnézte az ébresztőórát, fél három volt. Nyelvével óvatosan megtapogatta a lyukas fogat. »Reggel kihúzatom.« De miért kellett kivárni, hogy már csak ez a végső és kilá­ tástalan megoldás kínálkozzék? Hiszen a fájdalom nem először jelzett, hogy cselekvésre serkentse, ha időben szánja el magát, hogy orvoshoz megy, az csakugyan m egoldás lett volna, mert megmentették volna a fogát; most csupán a fájdalomtól tudják megmenteni, pusztítás és rombolás árán. Márait vad, önostorozó harag öntötte el, mint aki hirtelen megérti, hogy az állkapcsát átjáró fájdalom súlyosabb értelmű gondolatot is hordoz, általános érvényű figyelmeztetést. »M ásként kell élni.« És "Még egy szem Demalgon sincs. De úgy kell neked, szenvedj, kutya!«” „Január végén, Lázár m osogatáshoz készülődött. Feszülten ügyelt, nehogy újra m egism étlődjék a d ecem beri öntudatlan m oz­ du lat: m agasra em elve a m osogatódézsát a konyha köv ére öntöt­ te az edény tisztogatásához elkészített: m egm elegített, szerrel el­ látott vizet, tányérosul, poharastul, bögréstül. Taposott a csere­ peken. Szájához vette a teáskancsót, csövén át ivott néhány kortyot. Nem hagyta ki a károm kodást, am ikor lenyelte a citromm agot. Mielőtt kezére húzta volna a k ék , betétes kesztyűt, kinyitot­ ta a dózni fülét, kihúzott egy cigarettát. Amíg dohányzott —, hogy időt nyerjen —, elrúgta a rongy­ szőnyeget: össze ne vizezze véletlenül. Ne okozzon csalódást aszszonyának ügyetlenségével.” �Tamás István Györke Zoltán P alackposta S z e g é n y le g é n y -d a l I. 1. Itt Eszpében a dölyf nagyobb úr, mint a szükség. Üzenték volt, megüzenték a mostani b í ­ r ó n a k . . . , hogy rakatná ki, rakassa... S lőn gondbaesés, nagy a márványkő miatt. Lövellt, szállt a szitkok darazsa, irányába a serényebbeknek, kik — ah, mily látvá­ nyos nekirugaszkodás! — iparkodásukban kisöpörnék Tiszánk fenekét is.... Ám oldalítva bút, s vizet mondva, hol mégannyi sár sincs, köveztetni két dombon is lelt útra a bölcs kar. Pontosabban — mert­ hogy milliós a tétel — a karmester legin­ kább. A szó birtoklásán első és utolsó, Így alkottatott meg az eszpéi sztráda. Hivalgásra elégült hüllőként a víznyelő ho­ mokon. S alant, félkaréjban, feledett ut­ cák, hol hajdan alvégeket idézve, igézve nyelvet kurtít, tengelyt akaszt, tör, s olykor disznót dagonyáztat a kátyú. De csikorog a..., csikorog a.... Csikorgatunk. IV. 7 „...halálának, illetve születésének — ná­ lunk egyre megy — évfordulóján” közhírré tétetik, hogy falunk lámpásai pislákolnak csak, semmint fényszóróznak... Így kény­ szerűn — gondolnád? — az öntudat botor­ kál. Netán az értelem.... Az ülés ületik, s a szokásos napirendi kinyilatkoztatás; a szónok — vaskó-kard veterán — förmed dörgedelmez: „Kérdezem én miért kapták ők — no, nem a diplomát — a diplomáciát?!...” Kergetőző papírok métája; a tér rendezet­ len. Az árnyéktól nem látni a lombot.... Legkiváltképp: gólokra sűrűn nem pattog a bőr. A guta jobbot nyújt — nyúvaszt a hosszú nyár... Nem ám, kolléga komám! Torzsalkodások óh — torzsa hiányában. Torkosságra vall a gégére forrt nóta: a hála és hűség macskazenéje, mint göm­ bölyű álom suttyomban elgurul... Az ellenpontozás: Pofásodik az obsit — a táltos tehén apaszt. „Engem az ág is húz, meg a rög is nyom. Marharépa között a búza is gyom”. (Kovács Vilmos) Futok, mint a patak, mint az űzött vad. Hej, a szülőházam de messze maradt! Vernek jegesesők, villám-korbácsok. Morog rám a vihar, gáncsol az árok. Zsebemben tolvaj-szél keze kotorász. Ruhámat karmolja, tép keselyű-ág. Nyergelném lovamat — megbokrosodik. Átmennék a folyón — lyukas a ladik. Nyomomban csikaszok hada vicsorog. Dobom a szűrömet, nyáluk rácsorog. Nem szólal meg értem a hold — néma dob. Hátul tűz, elől víz — : hova futhatok... Lábamhoz nem hajlik létra-szivárvány. Kihűlt katlan az ég, fagyot lehel rám. Délibáb-hullámon harmat-szemű ház. Benne a szeretőm hej, mással cicáz’. . . De ha oda érek, olyan bosszút lát: rájuk roppantom a mestergerendát. Most szurok-éj torpant majd csak rám virrad. Keresek szeretőt bor-hegyek alatt. 17 �Szőllősi Zoltán ,, V ágyak tá rg y a ” (Dante—Babits) Elakadtam eddig nemegyszer, bűnt s bűnhődést együtt mérek, számolnom majd elég csak egyszer — s dolgoztam én, hogy megéljek. Még szeszekkel fűtöttem vágyam. S mi volt tárgyam pohárnál több? csak az asztalom és az ágyam. Szégyenem mit bántam már; tört Nyers a vágyam, hát maradjon nyers. Nem tűinek már bennem álmok. Ha épülne, hát épüljön vers — ha dől, dőljön; benne állok. szemek őrület-huzatában ültem és szerelem-ólmelegben hálva ölelésig hevültem — testtől testig menekültem. E kor színére magam értem. Ez idegen bolygó, s látom kultúrája módszer, már készen, hogy pusztítsa el világom. Hiába óvszer, a lelkünk megesik s hordja terhét, mint nyomorát és ezáltal a szellemnek is abortusza már szaporább. Szellem-korszak, s alig világol. Villany töviskoszorúja — szörny-fegyvert, s városokat tákol; fél, szemét már le sem húnyja. Nem szólni jöttem s nem hallgatni. Erőm elég-e Családnak? Mondják, nem vagyok társadalmi, kik jövőmmel csak babáznak. Eszmék telében fagyoskodtam és törtem én, hús a márványt: hívő legyek e templomokban, de találtam mindig bálványt. Kőmagányából jön a szobrász s magát hozza egy alakban — még csontjaimat terhek nyomják, hegyek, mikből kiszakadtam. Bár nem vehettek rá csalásra, szorongva most azt hallgatom, hogy nyögnek a fák kötve, s állva és köveivel a falvadon. De itt vagyok, hát látsz-e, Isten? kövem s jegem levetettem. Áll és szól az ember, s hittem, majd döbbenet-kikeletben. Hívott egyre bűvösebb kép, s hang s okítottak rég tankönyvek; — gyermek-testem majd’ belerokkant — tanuljam meg mi a könnyebb! S a széthullt idő jégdarabja a szikrázó nappal megint Napot úsztat majd a napokba — zajló idő az éje is. Múltam visszhangja sztreotip, szól emlékek barlangjából; válassz te jól kép és hang szerint az igéző technikából! 18 Dolgozhattam s voltam szinte gép, s haladhatok; választanom nincs mást — Számolhat-e az elme, mely ép: mindent hol veszítsen inkább?! Állok győzelem-vereségben, új bilincsem bennem kattan és nem hajózok, már megértem, sehová én sós tavaszban. Még állat a kín, mert nyöszörög — világosítsd fel az anyád! Az eldobott csikk még füstölög — eltaposhatsz falut s tanyát! — Nyers a vágyam, hát maradjon nyers. Nem fűlnek már bennem álmok. Ha épülne, hát épüljön vers — ha dől, dőljön; benne állok. Elakadtam eddig nemegyszer, bűn s bűnhődés együtt éget; fölmérnem könnyebb s elég egyszer hamvában majd, mi elégett. E kor színére magam értem. Ez idegen bolygó látom és reményem — hírt vivő gépem: tovább száll majd a halálom. • �Endrődi Szabó Ernő V isszapillantó tü kö r Lándzsás a kh á jo kka l avagy gondolatok a verspoénról ____ Tisztelettel T. D.-nek avagy — A versötlétről Míg Gé pokoli meccset játszik éppen és Er sétálgat Gé versében (s akárcsak Gé ő is kötésig hóban) eltöpreng: mit keres itt O. trójai falóban — azaz: falóba öltözötten félig — mit keres ebben az egészen félig behavazott kertben hol a sátáni Gézer holmi játékról pingpongmeccsről képzel el egy s mást. Például Orbánt a régi lámpást (falóba öltözötten félig) aki itt (s kik olvassák Gét igazán igy vélik) ellenfél a meccsben. Ő! Mister Vulkán! (Mert így becézi magát Orbán. Nem restell hízelegni magának a régi Mester. Hát nevezzük e versben mi is így el.) Tehát: Mr. Vulkán! (Mr. Orbán! Azaz: Mester!) Ha tudnám mi dolga ott a hóban (hol persze magam is. Valóban.) S ha legalább vélném hogy Gézer mit akar e képzelt téllel... tétel talán? (És a meccs?) Nem tudom. Szóval ha tudnám mit keres azon a pályán vagy sejteném miért hogy meg nem szólal miért játszik ajkát némaságba zárván ahogy ferdül ez a pálya és sehol Attika felől egv gálya dárdás akhájokkal (kik bejárva a tengert és it t partraszállva látnák ezt az elferdült létet s éreznék, hogy már a belégzett lég is ferde — torkodba akad és hellén haraggal mind felragad valamely szerszámot fúrót vésőt fogót s böhöm csapásmérőt s mint mikor lógatnak függőmérőt oly egyenesre kalapálná a tengelyt mint ki sosem látott még tengert s hajót mint ki öröktől ezt csinálja) de sehol Attika felől sehol egy gálya és dűl ferdül egyre jobban az a pálya D élutánversek No 1 nyelv alatt szopogatott kőrisbogár fanyarsága habos mandulatorták a délutánok dúsan felciáncicomázva kőrisbogár marása torkomon skorpióláz farkasember vagyok No 3 míg Gézer folyvást dumál (neki persze könnyű hisz nem igazán játszik. S egyetlen könnyűt sem hullat látva Önt a verse által teremtett sötét meccsben.) S nem átall mosolyogni mondván: „A nyakig érő lábú Orbán egy késő esti órán...” Így s így! (Szóval Ön mint valami fura áru egy vershirdetésben. De mért így? S épp itt?!) szivárványszín homokvitorlások a koradélutánban a vasárnapdélutánban kávéházi sörhabok kuglófok linzerillatok Krúdy úr konflison gyalog Krúdy úr a nyárdélutánban karján karcsú szivárványszínnel szerelmesen andalog No 6 Szóval Mister Vulkán nyakig érő lábú mester Er ki a játszmát látva gondolkodni is mer — ilyképp: ki is igazából ez az Orbán (azaz töpreng: miért alszik most a vulkán? — S habár ott célt nem látva szólni restell) itt és most azonban más eredményre jutván mint amit Gé állít föl a képzelt pályáról kifutván csak ennyit mond: „kösz öreg” a meccset! Kösz Mester! valami ősz a levegőben egy őzbarna kalap kerengő magányos röpte a levegőben a ferdén aláhulló esőcseppek és a tűzfalakon lucskosodó késődélutáni sugarak 19 �Zalán Tibor A p proxim ációk II. Míg hozzád elérek míg ezt a romantikus helyzetet magammal tisztázom míg tervezgetem korszakos elhagyásodat leszállnak hátam mögött meghalni az égitestek véredet fáradt szellők legyezik vacogó ágakon A világból annyit veszítek, amennyit léteddel kiszorítasz amennyit kiszorítottál számomra a létből: hogy voltál: alma húsában féreg — félelem szerelmed elrohasztja s lehullik, szétgurul — mi volt — a semmi asztalán Valamit el kell mondanom arról a szakadozott ruháskosarak a túlsó parton leszálltak hová mióta készülünk elmenni, hogy együtt meghalni ott és édes terhük szétgurul, mint a vérnarancsok Legjobb lenne éles kővel halántékodat bezúzni legörgetni kihűlt tetemedet a zöld lejtőn legjobb lenne önmagam ellen emelni a megjelölt kést mellyel most számhoz viszem a harsogó hagymát Ilyen gyámoltalanul átizzadt ingek lucskában megrázkódva néha talpam alól kerek kavicsok futnak a vízig hol hullámok ringatnak ringatnak hullámok hol halak ezüst szájából buggyan az alkonyat El fogom mondani és öledbe fúrom fejem, mint a riadt gyermekek kagylót láttam gyöngyét lágyan vigyázta körbe míg fölmetszett hasú babák belén siklott a fény tornyok tövében álltam: mint a zöld takony csorogtak rám a falramászó növények nyirkos indái — féltem: ott — Gondoltam az ajtóban megállok és kalapom alól rozsdás mosollyal bámulom asztalon felejtett kezed számolgatom a függönyráncokban szürkéllő füstkarikákat és a szádban szétbomló idegen ízeken csodálkozom Gesztenyeágak bontják vázádban tavaszi selymüket gyilkosok álmában ilyen szelíd és illanó a testből sóhajtva iramodó lélek — keresztbe rakott combjaid sötét vonalán éhes vöröshangyák húznak felfelé Majd eljutok hozzád hátad ívét érzem már a nyitódó, csukódó ajtókban elmondom, hogy régen amit mióta már egyáltalán csak az asztali nehezékek szívéről leolvadó pecsétviasz és az öltözőben kiömlött vörösbor teátrális kacarászása 20 Lehetnék büszke, hiszen a jelen velem nyílik a jövőbe, s túl azon még azon is túl talán de verejtékem hólyagosra húzza bőrömet mikor gonosz törpék harapnak álmomban térdkalácson s naponta meg mernek alázni már hogy a szerelemben sem lehetek szabadon és méltóan jelen Fregolik szomorú indulójába merül tétovázó léptem olyan közel vagy óriássá nősz ebben a mozdulatban igazolatlan napszak nélküli csöndben s mikorra elmotyognám „világom virága VIRÁGOM VILÁGA” nagy robajjal tarkómra zuhan azonosíthatatlan akaratú éjszakád t �A d e m it izálás v á lto z a ta i — a hetvenes évek hazai lírájáról — „Minden lehet” — kínálkozik a hetvenes évek mottójául az Illyés-kötetcím.1 Megereszkedtek a chiliastikus jövőhit luftballon­ jai, a nemrég még bátran a célszalag felé nyújtott kezek bizonyta­ lanul tétováznak a pályára szállott ködben. „Jövőnket — tudni kell!” — csapott le a vers kalapácsa az ötvenes évek végén. „Ó csődbement díszletek labirintusa, harag labirintusa, harag keresztútja, jövő” — tétovázik a kétely a hetvenes évek elején. Ke­ serű lett a magyar líra, hiába is tágadnánk; közhelyszerű, meny­ nyire előrevágtattak benne az apokalipszis lovasai, hogy fölerő­ södött kórusában a kétségbeesett kiáltás szólama.2 Végletesebb is lett a magyar líra, minden klasszicizáló nyugalom fölbomlott. Az új versek tempós tárgyiasságát az Ifjú pár lázas asszociációi váltották fel, a világot az értelem fényével átvilágító „nagy öreg” kétségbeesett őszinteséggel vall a haláluló kopasz koponyát el­ borító, ifjú, női hajról, a föloldás gesztusát már-már Arany mód­ jára őrző költő meg a világítótoronyőr maszkjába bújva vallja ki föloldás nélküli magányát. „Minden lehet” — megszaporodtak a védtelenségérzet, a k i­ szolgáltatottság lázas víziói. Véletlenül egymás mellé került fér­ fi és nő várnak titokzatos sorsukra egy jajgatással teli terem elő­ szobájában (Eörsi „szövegében”), legtörékenyebb, legvédtelenebb részén célozza nagy erővel a víz a követ (Oravecz Imre versében). Az Újhold megszakított kontinuitását helyreállító Beney Zsuzsa (Takács Zsuzsa, Vasadi Péter) kétségbeesett, nyugtalan jambusokban vallja (vallják) ki az emberiét problematikusságát, Ora­ vecz szikár „versrácsai” pedig szenvtelenül konstatálják az elidegenedettség állapotát-adottságát. „Vert az óra. A számlapon egy kordé haladt, kerekek nyikorogtak, üres volt a bak”. „Csak behívó az anyaméhbe (s alighogy ki, máris idézés) elővezetés ter­ he mellett/a földbe vissza.” — írja illúziótlanul Görgey Gábor. „Együtt a pókhasú öregekkel,/ gyerekekkel, dadogó-vartyogó be­ tegekkel/, együtt a lüktető félelemmel, a nyirkos/földbe süppe­ dő szelíd állatokkal” — azonosul a szenvedőkkel az ember bio­ lógiai kiszolgáltatottságát erősen megélő Parancs János. „Embe­ riség — keserűség”. — jajong fuldokolva Szécsi Margit. „Mit gondolok én, hogy még élek ?” — kérdezi egyenesen Petri György. „Minden lehet” — fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. „Szeretem én az embert. /De már nem mindenkiben” — vallja csöndesebben, visszafogottabban a korábban még mindenütt ott­ honos, „minden gond fölött számadó”, mindenkit átölelni vágyó költő; az ötvenes-hatvanas évek spontán én-azonossága, szerep­ tudata mindinkább problematikussá válik. A „ti”, „nektek” cím­ zések lemaradnak a versüzenetek borítékjairól, az ...... ember­ öltőt éltem —, de a sorsom/ történelem.. . ” érzésének helyébe a pályakezdőknél a fölöslegesség, kallódás, infantilizmus — a felelősség-kockázatvállalás megvonása miatti infantilizmus — kerül. „Nem hull az ember: elkopik” — mondja a személyiség ko­ pásának folyamatát széles körű társadalmi indoklással, sokféle tényelemmel bemutató Pass Lajos. A dac, a látványos szembe­ szegülés gesztusa a költők többségétől idegen lesz, az archaikus tisztaság, a szó méltóságőrző (varázs) erejébe vetett hit háttérbe szorul, a lírai személyiség — a legfőbb értékőrző principium — drámai küzdelmei a pusztulás erőivel már korántsem válnak olyan jelentékeny versképző erővé, mint korábban.3 Fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. A (még a hatvanas évek első felében is) mindenen diadalm asan átsegítő jövő egyre ritkábban szolgál hivatkozási alapul, de a m egszenvedett múlt varázsszava is veszít erejéb ől: a szemek a jelenre irányulnak. A korábbi társadalm i szatírák tipikusan erkölcsi indíttatású való­ ságképe — a forradalm i folyam at lelassulását, m egtorpanását el­ sősorban az elkényelmesedés, a polgári elemek közéletbe való visszaszivárgása okozza — jócskán veszít érvényéből. A szocia­ lizmus mozdulatlan elkötelezettségből mozgó elkötelezettséggé, változó, fejlődő, alakuló intézm ényrendszer-együttessé válik. A differenciálatlan, eszm ényítő népszemlélet gyöngeségei is mind jobban kiütköznek, a gazdasági mechanizmussal társadalm i k a te ­ góriák egész sora (például a hatvanas évek lírájában még eviden­ ciának számító egyenlőség elve) kerül az újragondolandó dolgok közé. Fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. Kamaszságában még mutál a hangja, hirtelen megnyúlt végtagjaival még összevissza hadonászik; sokszor zavaros is a szava, de valahogy mind fontosabb-fontosabb dolgokról beszél. „A mesék tején” csak a gyerek lóghat; költészetünk fő sodra ma minden bizonnyal a demitizálás, deheroizálás, profanizálás gesztusaival írható le. „Nem olyan ez a fűtetlen csillag, hogy bevegye a magasztos dumákat” — hökkenti meg a másféle köz­ lésmódhoz szokott olvasót Orbán Ottó. Ugyanő fogalmazza meg a legtöbb változatban és a legtágabb érvénnyel a hagyományos költőiség tagadásának programját. Például így: „ . . .a klasszi­ kus ihlet ismeretlen helyre távozott /és bezárta a poétika szédü­ letes kalapszalonját.” Mindannyian tudjuk, milyen bizalmatlan a hetvenes évek poétája a költői nyelvvel szemben: radikális vérát­ ömlesztéssel akarja kicserélni a régi, elhaszált szókincset, a himnikus, óda i hangvétel fordulatait nyers, mindennapi, trágyaszagú szavakra, az élőbeszéd argójára váltja, „Összevágta a bokáját és tudtomra adta, hogy szolidáris velem/mire megkérdeztem, hogy neki is megbaszták-e valakijét” (Orbán) „Hidd el, pirinyókám, téged annyira bírlak . . . /te meg egyre fújod, küldjem a tartásdíjat”. (Péntek) „Magától megy/az egész !/Mint/az ágybaszarás!” (Kiss Anna) Gyakran éppen a Domonkos István-féle „nyelvtelenség”, a kevert, tört nyelv a jellegadó. „Oben in der Luft tü­ zes trón, /égni bajszos György vezér./ Varásolok, tiroli Schmidt, /és lobogni Bauer-vér./Nem ijjedni, Herren, Damen, /szegény nem jőnyi ide, /intek bottal, gut Aloys Schmidt,/ és in der Luft senki se. (Simor: Levegő-képek) A költői és a köznyelvi dikció közti különbség eltűnőben van; a költeményekből nemcsak a „sámánének” poétikai jegyei, a halmozások, párhuzamok, ismét­ lések, de a szorosabb értelembe vett ritmus, az időmérték-reminiszcenciák, az érzelmi hullámzások, ívek, esések, poentírozások, rácsapások is kiszorulnak; a hetvenes évek egyik legjellemzőbb versformája a minden lüktetés, összecsomósodás nélküli, szenv­ telen, „egyhangú”, enjambement-okkal telezsúfolt, csevegő vers­ próza. Az „analitikus” és az ellentétező költeményépítéssel szem­ ben mind általánosabb lesz az egy érzéscentrumot, gondolatkört a reflexiók laza szálaival körbefogó versszerkesztés. A felkiáltá­ sok helyébe a kijelentő mondatok, vagy legföljebb az ironikus kérdések lépnek. „Csak a megfeszítés, Uram? / Már-már az ece­ tes szivacs se? / Kezdetben két latorról volt szó, / mi ez a sereg körülöttem?” (Ladányi) A műfaji tisztaság utolsó nyomai is el­ tűnnek. 1968 körül tör igazán előre a prózavers (Illyés, Nagy, Vas, Orbán), pár évvel később jelentkezik hangsúlyosan az eszszévers (Páskándi), napvilágot látnak Eörsi kevert műnemű kö­ tetei. Előtérbe kerül a „szöveg”, nemegyszer másoktól vett idéze­ tekből, kommentárokból, törmelékekből formál szuverén egészet a költő, így például Károlyi Amy a Kulycslyuk-lírában. Átalakítja a profanizálás a szerelmes verseket is. Míg a hatvanas évek költőjének a szerelem rendszerint megtartó támasz, kapocs, a „Vértezz hittel, hűséggel állig, / akkor én a halálos­ ágyig / belédfogózom”,az „összefonódva, mint imára kulcsolt / két kéz” szövetsége, Ladányi és társai gúnyosan profanizálják az „örök érzést”, a lobogás, a tartós izzás visszájáról, a megunásról, a mindennapok keserű prózájáról, a vasárnapi apuka szerepről beszélnek. Petri György „demi sec” verseinek hőse, az énazonos­ ság hiányától szenvedő egzisztencia rég nem tud hinni az auten­ tikus szerelem lehetőségében, Spiró György darabjaiban pedig egyenesen a morbiditás végletes hangjai szólalnak meg. „Akkor hát / ezt is kikaparjuk, szívem. / Nem csinálunk már / nagy faksznit belőle; / elvégre nem ez az első”. Fanyalgó lett a hetvenes évek lírája. Teljesen átalakult a mitológia képzetkincse is. Görgey szétindázó utalásrendszerével lazítja föl az Utolsó vacsora ünnepélyességét, Eörsi Prometheuszés Mária-persziflázsokat ír, Kiss Anna, Marsall László buffó ko­ médiákban parodizálják magát a teremtést. De általános a min­ dennapok mítoszainak, a köztudat által jelentősnek tartott érté­ keknek, helyzeteknek az ironikus kezelése, a dolgok fonákjának megmutatása is. „Költészet magyarság nem görög dráma, csak közúti baleset” — utasít el egyetlen mondatával ugyancsak sok­ féle, mélyen gyökerező misztifikációt Orbán Ottó. A história 21 �Bonyolultabb, sokfélébb, szélesebb látókörű lett a hetvenes évek lírája. Gyökerei a mai Európa talajába ágyazottak, szerte­ ágazóak; fölszivták (fölszívhatták) a kortárs filozófia sóit. Vissz­ hangozza ez a líra a neoavantgarde kétségbeesett kiáltását, beszív­ ja a nagyváros levegőjét, mindinkább leltárba veszi a technikai civilizáció kelléktárát: az emberi alaphelyzetek biztos, szűk ös­ vényéről bemerészkedik a modern civilizáció labirintusába.5 Te­ matikailag differenciáltabb, sokrétűbb. A X X. századi dezillúzionált értelmiségi problematikáját a gondolati általánosítás szint­ jén jeleníti meg Orbán Ottó, az itthoni értékválságot, az anyagi létszemlélet nagy előretörését pedig a hazai valóságba ragadt Ladányi ábrázolja-fejezi ki a legnagyobb erővel. A harmadik vi­ lágról ad hírt Simor Partizánerődje, Györe Halálűzője, a nemze­ ti sorskérdéseket feszegeti játékos, csevegő hangján Sumonyi Zol­ tán. A társadalom peremén élők életformájáról tudósít Eörsi, a konszolidációban fölnőtt nemzedék „kallódásairól” a pályakezdők. Átélhető konkrétsággal — sok egyértelmű társadalmi utalással — jeleníti meg a modem egzisztencia problematikussá válását Petri György, magateremtette archaikus-mesés-babonás különvilágában próbál értékállandóságot teremteni Kiss Anna. Gazdagabb, bonyolultabb művésziség felé tart a hatvanas-het­ venes évek lírája. A „lírai realizmus” egyoldalú uralma, az ötve­ nes-hatvanas évek publicisztikus nyelve már a múlté. A víziók forradalma (Juhász, Nagy László, Szécsi Margit), a „tündériesített szürrealizmus” (Kormos), a látomásos prózavers (Illyés), az érett avantgarde asszociációs leleményei (Csoóri Sándor), az erő­ teljes töltésű nyelv (Orbán), a kihagyásos, sejtető, utaló, felvil­ lantó közlésmód (Vas, Petri) végül is mind egy irányba hatnak: a sokféle szabad vegyértékkel, asszociációs energiával teli vers, a „költőibb” költészet felé. A lírától idegen túlzó epikusság, részle­ tező leírás összefüggő cselekménysor kiszorul a művekből, meg­ nő viszont a drámaiság jelentősége, mind többen dolgoznak gon­ dosan megválogatott feszültségteli helyzetekkel (Sumonyi, Orbán). Változatosan sokfélék a „versszervező energiák” is. Ladányinál pl. többnyire az indulat, gondolat, párhuzamaiból, ellentéteiből egymásra vonatkoztatásából származnak, a könnyed dallam és a tragikus-keserű-ironikus gondolati-érzelmi elemek ellentétéből születnek a „kis dalokban”, a víziókból Bari, Vasadi, Döbrentei költészetében. már nem a régi, tiszteletet parancsoló, ünnepélyes hangot kiváltó költői tárgy: mind gyakoribb a játékos archaizálás (Weöres: Psziché, Simor: Vurstli), a szándékolt anakronizmusgyártás, a modern technikai civilizáció kelléktárának a múltba vetítése (Or­ bán), a történelmi sorsfordulók csevegő, ironikus megidézése (Sumonyi). A profanizálás természetes folyománya a nézőpontok gú­ nyos váltogatása (Eörsi például a húsbolt akváriumában úszkáló hal helyzetét háromféle szempontból is rögzíti), fölerősödik a tematikus lefokozás, megnő a mindennapiság (az átélhető, tárgy­ szerű környezet, az életformaelemek) jelentősége. Gyanakvó lett a hetvenes évek lírája. Az életbizalom páto­ sza helyébe a gyanakvás filozófiai-esztétikai kategóriái, a vágánsság, a keserű gúny, a nosztalgikus cinizmus, a morbiditás, a ko­ mikus groteszk kerültek. Kialakult az „ironikus poétika” a maga technikai sajátosságaival, a záró-, idézőjelezéssel, a lábjegyzetek­ kel, a szüntelen álnaiv kérdezéssel, s alkalmazásának már olyan szerves, nagyvonalú példáit is látjuk, mint a Petri Györgyé, Páskándi Gézáé, Sumonyié. Háttérbe szorultak az ötvenes-hatvanas évek reprezentatív, nagy érzelmi íveket hordozó műfajai (rap­ szódia, szimfónia, kantáta, oratórium), a dühödt szatírák gyakran elégiákká szelídültek, csökkent a nagyobb formák szerepe-jelentőségé.4 A fölismerhetetlenségig megváltozott — ironizálódott, komizálódott — Tandori, Kiss Anna kezén az idill, Orbán kezén a hagyományos életkép, Eörsitől Péntekig ívelnek az ironikus kis dal különféle változatai. 22 Fölnőttebb lett a magyar líra; korábbi naivitásával szemben mind tisztábban átlátja meghatározottságait. Egyesek szerint túl­ zottan is. Gyakori vád, hogy költészetünk enged a befeléfordulás, a jelentékeny szerepről való lemondás csábításáinak. Halla­ ni, hogy az érthetőség demokratikus kívánalmát semmibe veszi, hogy a nyelvkritika ürügyén a teljes elhallgatással kacérkodik. Hogy elrongyolja a nyelvet, túlzottan fölkarolja a súlytalan iró­ niát. S — ha az átlagon mérjük egy kor színvonalát — van is igazság ezekben a vádakban; az utóbbi években valóban kiala­ kult néhány jelentéktelen, könnyű fajsúlyú verstípus. Ilyen pél­ dául a bármiféle mozgástér lehetőségét kizáró, az emberi léte­ zést agresszíven-statikusan reménytelennek deklaráló didaktikus ontologizáló epigramma, vagy a rosszkedv, fölöslegességérzet minden nagyobb összefüggéstől elvágott (minden konkrétumtól csillagtávolba eső) rögzítése. Érdekes módon a groteszk, éppen az az esztétikai kategória, amelynek nevével korábban az új törek­ véseket fémjelezték, ugyancsak szerény művészi eredményeket hozott, Kiss Anna teremtett világát és Veress, Györe Vietnamkompozícióit leszámítva, többnyire megrekedt az érdekes helyze­ tek, asszociációk kapcsolgatásának szintjén. S a szándékolt te­ matikus lefokozás, a mindennapiság is gyakran ragad le a jelen­ téktelenségben, a frappánsság, az ötletesztétika magában hordja a külsődlegesség veszélyeit, a szélsőséges neoavantgarde jelköl­ tészet pedig művészileg alig-alig értékelhető produkciókat hozott létre. És az is igaz, hogy kellő társadalmi indoklás, szerves uta­ lásrendszer hiányában a társadalmi érvényű magány könnyen partikuláris magánnyá válik, hogy a statikus, mozgástér nélküli reménytelenségérzet általában rendkívüli művészi tehertételt is jelent napjaink költője számára.6 �Ám az időszak jelentős alkotóinál a demitizálás, az irónia nem a jelentéktelenség, hanem a tisztábban látó helyzetértékelés felé mutat. Ha a szabadság „...az a kicsiny mozgás, amely egy teljesen meghatározott társadalmi lényből olyan valakit csinál, aki nem adja vissza teljesen azt, amit meghatározottsága adott neki” (Sartre), nos, akkor ez a mozgás ott van a hetvenes évek lírájában; a meghatározottság labirintusában folyik a visszavo­ nulás, de szívósan vissza-visszacsapva, a kellőnél egy lépéssel sem többet hátrálva. Ebből a szempontból is figyelemre méltó, hogy a távolságtartás tisztán alig-alig valósul meg az időszak verseiben. Nem a szatíra, az éles, könyörtelen irónia, hanem a keserű gúny, a fájdalmas fintorok, a kétségbeesett, nosztalgikus cinizmus a jellegadók. „Ez a csonthalom / ez a renyhe máglya /nedves magány égő magányra hányva / művégtagok a vattázó havon . . . ez az ingyen rozsdaszünet / ócskavasakban keringő áramszünet a világ összedrótozott egén / innen / azt akarják ez legyen enyém / , s hogy ennyi legyen minden” — idézem az au­ tentikus társadalmi cselekvés jogáért perelő Rózsa Endrét, de idézhettem volna tetszés szerint P etri fanyalgását, Péntek kisnépi indulatosságát, Zalán áradó kifakadásait. Figyelemre méltó, hogy az „antiverseket” író Ladányinak csaknem minden köteté­ ben van óda, kemény, férfias elégia, sőt a tiszta, szívbe marko­ ló dalt is leginkább ő menti át a hetvenes évekre. Nem a befele fordulás vádját igazolja, hogy a szerzésvágynak, a hatvanas-het­ venes évek fojtogató eldologiasodásának olyan totális ábrázolá­ sával találkozhatunk, mint az ő költészete, hogy a társadalmi je ­ lenségek, folyamatok Pass, Péntek, vagy Sárándi verseiből is vi­ lágosan kirajzolódnak, hogy a költészet önköreibe húzódást a jelentős alkotók elutasítják. (,,...a nyelv bizonytalanságát tenni a művészet tárgyává: helybenjárás”. — szögezi le a nyelvkritika filozófiai divatja idején világosan, egyértelműen Orbán Ottó.) „De közben, mégis, így-úgy, valahogy, / szinte a fű alatt, va­ lami teremtődött; / közben megnőtt, s meg is halt közben már / a debreceni göthös prédikátor, / közben hőseposz, szózat, him­ nusz iratott, / közben — alig csak két hónapja kész — / egy nyiszlett suhanc tündérkirályt csinál/ egy juhászból, és éljent kiált a Respublikára . . . ” — írja Sumonyi Egy magyar jakobinus költő 1845 elején című versében, s nem túl nehéz meglátnunk, hogy a visszafogott hang, a csevegő előadásmód, a szokatlan (ironikus) szókészlet a reformkor országépítő, irodalom- és nemzetalkotó pátoszát rejti-hitelesíti. Vagy vegyünk egy versrészletet a közvetlen társadalmi-poli­ tikai létezésmód az általános emberi humanitásba visszalépő Kiss Anna Nyírfaseprűjéből. (Bori — boszorka miután a falu sokféle ügyét-baját elrendezte, a levegőt indul megtisztítani.) ,,A levegőégen volt is mit sepregetni. V asm adarak jö ttek errül m eg arrul, aztán kigyulladt mind, hi­ ába röpködött, hiába hijjogott köztü k, csak m egint fe k e te lett, mint az üszö k. Látja ám , hogy valam i nagy im bolyog alá-felé, odarepül hozzá, lássa mi, hát m ajdnem belefú lt a hán ykódó se­ ly em be! Hoztam m agának egy em bert, ha ugyan em ber m ég, s el nem foly t m inden v ére! Viszed innen, Bori?! Viszed innen! A K onya F arkas jól m eg van ijedve, B ori m eg huss, repül a több iért.” Megint nem nehéz észrevenni, hogy a finom körülírás (vas­ madarak = vadászgépek, errül, meg arrul = egymás ellen, lefe­ lé imbolygó valamik = sebesült ejtőernyősök) egy légiütközet körvonalait bontakoztatja ki, és hogy ebben a csatában Bori bo­ szorka, ez a gazdagok csalánját lepisáló, az aratókat a szivár­ ványról almával etető modem pikareszk hős a maga groteszk módján — hujjogva, bekormozódva, ide-oda cikázva a sebesülte­ ket menti, az emberség oldalán áll. S példaérvényűek e műrészletek: ahogyan a Sumonyi-versben pátoszt rejt az irónia, ahogyan Kiss Annánál kisnépi huma­ nizmust a komikus groteszk, úgy feszül általában két, egymás­ nak látszólag ellentmondó, valójában összetartozó, egymást köl­ csönösen átjáró, hitelesítő szemléleti-jelentésréteg, gúny-kétségbe­ esés, cinizmus-nosztalgia, szenvtelenség-fájdalom, fanyalgás-érzelmesség, irónia-pátosz, a hetvenes évek lírájában. Az életbiza­ lom, a hiteles, tiszta pátosz csak ritka, kivételes korok ajándéka; az azonosulás esztétikai minőségei, kategóriái ma szükségszerűen a mélyebb rétegekbe húzódtak vissza, de azért ott vannak a mű sokszorosan strukturált anyagában. A hetvenes évek verse valóban nehezebben appercipiálható az ötvenes-hatvanas évekénél, de éppen nem a lényegtől való elfordulás, hanem e bonyolult rétegeltség, a differenciáltabb szemlélet és művésziség okán. A fabula, az epikum elvetése eleve gyöngítették pozícióit a széles olvasóközönség körében, de két­ ségtelenül ebbe az irányba hatott a kihagyásos, „deformált”, aszszociáló versnyelv kialakulása is. Az ötvenes-hatvanas évek lírai realizmusát széles tömegek tudták — tudhatták — befogadni, a fentebb leírt fejlődés mégis szükségszerű volt. Egyáltalán nem azt akarom mondani ezzel, hogy líránknak nem kell keresnie a kapcsolatteremtés módozatait, de ez önmagában kevés. Kölcsö­ nös közeledésre és nem utolsósorban értő közvetítő közegre van szükség. És nem fölületes leszólásra, értetlen kárörömre, megala­ pozatlan, publicisztikai hevületű megmérettetésekre. Nyilasy Balázs JE G Y Z E T E K 1. F e lfo g á s o m b a n a k ö z e lm ú lt lír a i fe jlő d é s e k é t a la p v e tő e g y sé g re o sz lik . Az első az ö tv en es é v e k ­ tő l k ö r ü lb e lü l 1968-ig te r je d , a m á so d ik a h a tv a n a s é v e k u to lsó h a rm a d á tó l sz á m íth a tó . Az e lő b b it á l­ ta lá b a n az ö tv e n e s -h a tv a n a s é v e k te rm in u s s a l j e ­ lö lö m , az u tó b b it a h a tv a n a s -h e tv e n e s é v e k é v e l, b á r az e g y sz e rű sé g k e d v é é rt tö b b sz ö r h aszn álo m az eg y sz a v a s h a tv a n a s , ille tv e h e tv e n e s é v e k e l­ n e v e z é st. T e rm é sz e te se n , b iz o n y o s é r te le m b e n az 1953-tól 1968-ig te r je d ő id ő sz a k is ö n á lló p erió d u s, a sz ű k ítő k e ttő s fe lfo g á s s a l itt in k á b b a n n a k a k o n tin u itá s n a k k ív á n ta m h a n g s ú ly t ad n i, a m e ly — n é z e te m s z e r in t — az ö tv en es é s a h a tv a n a s é v e k k ö z ö tt m eg v an . Ú g y v é lem , m in d k é t id ő sz a k lír á ­ já b a n je lle g a d ó a k ik e z d e tie n lír a i h ő s, a b iz to sn a k lá to tt — b á r h a lv á n y a n k ö rv o n a la z o tt — jö v ő k é p ­ zet, az in d ító k ö zö ssé g h ez k a p c so ló d á s te m a tik u s tú ls ú ly a , a t á j, az év sz a k v á ltá s, a te rm é s z e ti je ­ le n s é g e k n a g y sz erep e, a „U rai r e a liz m u s” , a „ d e fo r m á la tla n ” n y e lv , az e r ő te lje s p áto sz, a m ű fa ji s tru k tú r á b a n az é le tk é p , h im n u sz, óda, ra p sz ó d ia tú ls ú ly a . E s a já ts á g o k h á tté r b e s z o ru lá s á t ír á ­ so m b a n é rin te m , to v á b b á je lz e m a z t is , h o g y a fo ly a m a t n em c su p á n a h a tv a n a s é v e k m á so d ik fe lé b e n in d u lt (v a g y h a n g sú lly a l a k k o r je le n t k e ­ zett) k ö ltő k , h a n e m a le g tö b b je le n tő s , é r e tt a lk o ­ tó p á ly a ív é n is é sz lelh ető . 2. A té p e tt, n a g y v á ro s i e g z is z te n c ia m e llő l e lé g ­ g é k is z o r u lt a t á j ja l e g y b e fo r r o tt, tö b b é -k e v é s b é h a rm o n ik u s, te rm é s z e ti em b e r. A h a tv a n a s é v e k m á so d ik fe lé b e n m ég je le n tk e z ik a n é p i te h e ts é ­ g e k n e k eg y u to lsó h u llá m a (B u d a , Á gh, R a ffa i) , d e a h e tv e n e s é v e k b e n — lé n y e g é b e n az u r b a n iz á ­ c ió tá r sa d a lm i fo ly a m a tá t tü k rö z v e — m á r k iv é te lsz á m b a m eg y a S z a la i C sa b a -, K e r é k I m r e -f é le i n ­ d u lás. 3. A h e tv e n e s é v e k m á so d ik h a rm a d á tó l m in d in ­ k á b b m e g fig y e lh e tő a V a s Is tv á n -i p o é tik a e lő re ­ tö r é s e és a m itik u s -lá to m á s o s a lk o tá sm ó d h á tté r ­ b e sz o ru lá sa lír á n k h a tá sre n d sz e ré b e n . 4. E lő té r b e k e r ü l v isz o n t a c ik lu s o k b a n , k ö te te k ­ b e n g o n d o lk o d ás, a tö b b v e rs e g y m á s ra v o n a tk o z ­ ta tá s a (O r b á n : G y ö k é r a fö ld b e n , A c z é l: K a lló d á so k , T ó th E . : E g y v é g te le n v e rs k ö z e p e s t b .). 5 . A tá g a b b lá th a tá r , a p ro b lé m a é rz é k e n y sé g , a h a tv a n a s -h e tv e n e s é v e k E u r ó p á ja tá r s a d a lm i m oz­ g á sa iv a l, g o n d o la ti re n d sz e re iv e l v a ló sz in k ro n b a k e rü lé s b iz o n y o s m é rté k ig m eg e m el i a z o k n a k a p ro d u k tu m o k n a k az é r té k é t is, a m e ly e k — e g y e ­ lő r e — érz e lm ile g m ég n em m é ly ítik k e llő e n e l ezt az „ a n y a g o t” . (Ily e n p é ld á u l S z e n tm ih á ly i S z a b ó P é te r , P a r d i A n n a , O láh J á n o s ed d ig i k ö lté s z e te ). 6. Az o n to lo g izáló e p ig ra m m á k k a l k a p c s o la tb a n lá sd p l. S z ilá g y i S á n d o r D ob a in a k c im z e tt k r it ik a i m e g je g y z é s e it: S z ilá g y i S á n d o r : H a n y a tt (K ritik a , 1979/3.), a sta tik u s p a ssz iv itá s v o n a tk o z á sá b a n K u ­ lin F e r e n c T a k á c s Z su z sá ró l ír o tt d o lg o z a tá t (K o r­ tá rs 1971/ 7 . ) , a n y e lv k r itik a á th a s o n lítá s n é lk ü li a lk a lm a z á s á ra é s a „ je lk ö lté s z e t” tú lz á s a ira C sű ­ rö s M ik ló s és A cz él G éza ír á s a it (C s ű rö s : P á ly a ­ kezd ő k ö ltő k , K o r tá rs , 1973 / 5 . ) , A c z é l: T a lá lt tá rg y — e lv e sz e tt p o ézis (A lföld , 1974/5.). 23 �KÖRKÉP G o n d o lk o d ó M a g ya ro k „ provokálom az fatum ot” Lukács György így kezdi egyik ifjúkori ta­ nulmányát: „A filozófiai kultúra hiánya tette lehetetlenné, hogy Katona és Madách, a ma­ gyar dráma legigazibb és legmélyebb talentu­ mai kifejlődjenek s hassanak”. A gondolat, m ár­ mint a „filozófiai kultúra hiánya” Lukács egész életművén keresztülvonul; a magyar irodalomtörténetet-kultúrát érintő írásaiban szinte soha nem feledkezik meg em lítést ten­ ni erről. M ár-m ár mazochisztikusan ismétlő­ dik a gondolat, vádlón tornyosulva a magyar irodalom egén, igazságtalanul felhőzve be nemcsak a Lukács által is értékelt teljesít­ ményeket (pl.: Erdélyi Jánosét), de azokat is, melyeket Lukács nem vagy csak periférikus értelemben vett figyelembe. Persze, Lukács­ nak sok tekintetben igaza volt-van: a ma­ gyar kultúrára a legkevésbé jellemző az a fa jta „filozófiai kultúra”, melyet számon kér tőle. Nevezetesen, egy kiérlelt, végiggondolt és végigvitt rendszeres filozófia. Valóban mindig csak kezdemények voltak, melyekből soha nem alakult ki egy angol típusú „prak­ tikus” vagy egy német típusú elvont filozó­ fiai építmény. Lukács persze arról megfeled­ kezik, hogy az ő köre, az úgynevezett Vasárna­ pi kör is végeredményben ilyen törekvéseket ölelt föl. Jó néhány társuk, per analó­ giam, Erdélyi János színvonaláig jutott. Akik többre, azok valamilyen formában el­ szakadtak ettől a „kultúrálatlanságtól” ; vagy úgy, hogy távoztak az országból, vagy úgy, hogy tevékenységük, ha filozófiai értelem­ ben jelentős is, de más jelleget öltött. Mannheim Károly, Hauser Arnold vagy Fülep L a­ jos lehetnének a példák. De nézzük, hogyan határozta meg Lukács maga azt a fogalmat, melyet filozófiának é r­ tünk ! „ .. .az igazi filozófia semmi egyéb, mint legelvontabb kifejezése annak, ahogy az emberek saját viszonyukat a világhoz, vagyis a természethez, a társadalomhoz, sa­ já t lelkivilágukhoz, gondolkodásukhoz össze­ foglalják ” — írta egy 1948-as tanulmányá­ ban. Kétségtelen, ha e meghatározásból k ira­ gadjuk és külön hangsúlyozzuk a „legelvon­ tabb” és „összefoglalják” kifejezéseket — aligha beszélhetünk magyar filozófiai kul­ túráról. Mégis, a teljes gondolat, az idézet egésze nem idegen a magyar gondolkodási kultúrától. Lukács nagyon is jól tudja, s kommentálja is, miért nincs az ő általa ér­ tett magyar filozófiai kultúra; s én ezt nem is kívánom sem részletezni, sem színvonalta­ lanul tovább bizonygatni. Kezeljük bizonyí­ tott tényként, hogy a magyar történelmitársadalmi fejlődés más típusú utat jelölt ki a magyar kultúra számára, s ez az út mély­ ségesen egyezett azzal a szereppel, melyet elsősorban a magyar művészeknek mindig is vállalniuk kellett ebben az országban, s amely a dolog természetéből eredően tért el a nyugat-európai szereptől-úttól. Határhelyzet ez: mint művész, a magyar gondolkodó nem vállalkozik, m ert nem is vállalkozhat, elvont rendszerek kiépítésére; mint gondolkodó-politikus, légüres térben mozogna, ha „művészi” formákat nem keres­ 24 ne mondandójának. Egyszerre kell választa­ nia tehát mindkettőt: a fogalmi gondolkodás útját, amelynek azonban többé vagy kevésbé érzéki-képi formát kell találnia, ha egyálta­ lán közmegértésre számít. S talán ezért sem véletlen, hogy a Magyar G ondolkodók soro­ zat eddigi 12 füzetének szerzői — Deák, Kossuth, Széchenyi és Apáczai Csere kivéte­ lével — mind művészek (is). (A sorozat első köteteiről lásd. Csűrös Miklós tanulmányát: Palócföld, 1981/6. sz. — a szerk.) Í gy adott a form a: — az esszé, mely nem kizárólag el­ vont, nem kizárólag esztétikai teljesítmény, de amely ezt is, azt is magába foglalja, s amely rugalmasan alakítható a mindenkori téma „szükséglétéhez”. Az esszé persze nem tudományos, nem egzakt m űfaj-form a; volt. idő, nem is olyan régen, amikor esszéistának minősülni bűn volt, s a tudomány legtoleránsabb képviselői is legfeljebb elnéző mo­ sollyal tekintettek rá. Úgy gondolom, ma sincs ez másképpen. Nem kívánok e jogo­ sulatlan és igazságtalan szemlélet cáfolatá­ ban elmélyedni; a Magyar G ondolkodók fü­ zetei önmagukban elmondanak erről minden lehetségest, kommentár nélkül. Egyetlen kér­ désre azonban reflektálnom kell: mitől „m a­ gyar” ez a gondolkodók sorozat?! Nyerseb­ ben feltéve a kérdést: van-e sajátosan és ti­ pikusan magyar esszé — magyar gondolko­ dási form a?! Talán a kérdésben már benne is a válasz — igen; s a legkevésbé gondolok valamifé­ le homályos faji, jellem béli, nemzetkarakterológiai magyarázatra. A magyar esszéisták írásai és attitüdjük mégis élesen elválik az esszé hagyományosan kiemelkedő nemzeti képviselőitől — az angoloktól, a franciáktól. S a magyarázat nyilván nem is lehet más, mint a már érintett eltérő nyugat-, illetve kelet-európai fejlődés. A nyugat-európai esszé tematikailag, (s ebből következően) formailag meghatározhatatlan. A leggyar­ lóbb s a legemelkedettebb téma is lehet tár­ gya, melyből írója valamilyen általánosabb következtetésre jut-ju th at. De legritkábban tém ája nemzete-országa sorskérdései: füg­ getlensége. szabadsága, általánosságban vett társadalmi berendezkedése. A magyar esszé ezzel szemben nem ismer kisebb kérdést, mint nemzetének megmaradása, vagv pusztu­ lása, szabadsága, függetlensége stb. S ezt nem lehet eléggé tágan értelmezni — szá­ zadokon keresztül egyetlen igazi tém ája író­ nak. politikusnak egyaránt. Kezdjen témá­ jához bármely oldalról is. Nem hinném, hogy különösebb magyarázatra szorulna ez az időben. Így aztán nincs igazság: azaz, kettős igazság van: rendszeres magyar filozófiai kultúra nincs, ismert okok miatt, de van gondolkodó magyar, rendszert nem helyette­ síthető, de az országnak-nemzetnek tán’ így még többet is használó — esszé. Minden pátosz nélkül, lényegében egy kérdést já r ­ nak a maguk módján körül a sorozat újabb d arabjai: mi lesz velünk? — teszi fel a kér­ dést Zrínyi Miklós, Kármán József, Eötvös József, Kassák Lajos, Németh László és Bartók Béla. Hogy Zrínyi Miklós „Áfiuma” vagy éppen Kármán József „A nemzet csinosodása” cí­ mű írása mennyire számít vagy számítható valójában esszének, nem tudom. Korukban nyilván nem szabtak ilyen m űfaji határokat; a mai olvasónak azonban mégis „esszé-ér­ zete” van velük kapcsolatban. Nem tudomá­ nyos dolgozat lévén, legyen hát e sorozat újabb hat kötete: esszé. Nézzük, mit és ho­ gyan mondanak nekünk e régi dolgozatok; mi fűzi össze, ha egyáltalán összefűzi vala­ mi, a X V II. századi Zrínyit, a X V III. száza­ di Kármánnal, a X IX . századi Eötvössel és a X X . századi Kassákkal, Németh Lászlóval, Bartók Bélával. Mindenképpen a sorozat szerkesztőjének érdeme, hogy az újabb hat írást is nagyon is szoros szálak fűzik össze. Szinte csak a szempontot kell kiválasztanunk, m iért is érint bennünket mélyen e hat írás; „hasz­ nosíthat-e” valam it belőlük a mai magyar társadalom, vagy csak mint kuriózumokra tekint ráju k ?! Úgy tűnik, az elsődleges kérdés: nemzet és egyén, pontosabban, közösség és egyén viszonya. Azaz, a fő kérdés: morális első­ sorban, és mindig morális a konkrét környe­ zettől függetlenül. V an-e ennek egyáltalán bármiféle jogosultsága? M aradjunk esszéisztikusak: van; aligha lehet és lehetett nem erkölcsi alapokon viszonyulni a mindenkori Magyarországhoz. A Magyar G ondolkodók sorozat pusztán arra tanít, hogy figyelme­ sebbek legyünk az erkölccsel szemben — fi­ gyelmesebbek a mindenkori politikai helyzet­ tel szemben. Mi hát a feltűnő első pillantásra?! Az eszelős védekezés: e nemzetnek így vagy úgy, de helye van Közép-Európában! A probléma másképp és másképp vetődik fel az időben — lényegén mindez semmit sem változtat. De tán nem is ez a fő kérdés: kik és hogyan vezetik az országot, hanem: a „vezetett” egyén hogyan viszonyul „vezeté­ séhez” !? És itt mutatkozik meg igazán a magyar „esszé” ereje; tömegekre hatása; tragikus form ája. Ha mindezt elvontan is meg akarjuk mutatni: furcsa körülírásokat kell alkalmaznunk. Keveseknek adatott meg, hogy Magyarországról érvényesen gondol­ kozzanak; akiknek megadatott, azok furcsa monomániás írásokat hagytak hátra. Egyéni­ ségek voltak, s mint ilyenek nyilatkoztak meg általános érvénnyel is. Feltűnő, hogy a hat füzetből öt mindenfé­ leképpen és kifejezetten nemzetközpontú, de Kassák írásának mélyén is — ha negatív lenyomatként is — ott húzódik ez a problé­ ma. A kategória igazából soha nem defi­ niált, a nemzet apriori érték, fogalom mindannyiuk számára. melynek léte-nemléte kétségen kívül állón alapvető kérdés. A nem­ zet fogalma olyan centrum, mag, mely köré szerveződnek az ezt kiegészítő, mindig csak hangsúlyeltolódásokat eredményező, adalék­ szerű attributumok. Így erősödik fel Zrínyi Áfium ában az egységesség igénye, illetve az önállóság akarata. Kármán vagy Eötvös írá­ saiban a nyomaték inkább a nemzet belső rendjére tevődik át. Németh Lászlónál és Bartóknál egészen sajátos megfogalmazást kap a kérdés; erre később térek ki. Termé­ szetesen az. hogy mikor melyik oldala hang­ súlyosabb a nemzeti kérdésnek, mindig tör­ ténelmileg meghatározott. Ugyanakkor e hangsúlyok m ellett mindig ott található az adott történelmi szituációban talán kevés­ bé fontosnak ítélt többi körülmény, jellegze­ tesség. követelmény. Így aztán mintegy bú­ vópatakként bukkannak fel bizonyos motívu­ mok újra és újra a különböző korokban élt alkotók műveiben. Ennek bizonyítására és il­ lusztrálására talán Zrínyi és Kárm án szöve­ gét idézhetnénk, melyek megdöbbentően ha­ sonlítanak egymásra, 130 év távlatában is. �Persze, ilyen explicit összefüggés ritkáb­ ban található; annál több a rejtett összekö­ tő kapocs. Vagy talán nem is rejtettek ezek a szálak. Zrínyi Á fium á t 1790-ben teszik közzé nyom tatásban másodszor. Itt szeret­ ném megjegyezni: szembeötlő a sorozat da­ rabjainak túlzottan esszéisztikus bevezetője, mely aligha igazítja el a kevésbé tájékozott olvasót a mű és korénak világában; kíván­ nivalót hagy maga után, sajnos, az írások jegyzetapparátusa is; terjedelmi kötöttségek sem magyarázzák a feltűnő szűkszavúságot. Az Áfium esetében, például, Szigethy G ábor jelzi ugyan az első két kiadást (1705; 1790), de egyik esetben sem utal a kiadás körül­ ményeire. Pedig utalhatna az 1705-ös kia­ dásra és Forgách Simon, az első kiadó alak­ já ra . Még súlyosabb, s mulasztásnál jóval több az a tényszerű ellentmondás, amely az Á fium bevezetője és jegyzetapparátusa kö­ zött feszül. Így hangzik a bevezető idevágó részlete (többször is ism ételve): „Zrínyi Mik­ lós 1660 telén kér, fenyeget, jajong, károm­ kodik — de legfőképpen számol, mérlegel, gondolkodik.” Ez a megállapítás azt a köz­ keletű hitet idézi, melyet a magyar iroda­ lom történetének kézikönyve is magáévá tesz: „Ekkor keletkezett utolsó nagy prózai műve, Az török áfium ellen való orvosság, minden bizonnyal 1660 őszén; 1661 tavaszán már feltétlenül készen volt.” Szigethy a jegy­ zetekben ugyanakkor hivatkozik újabb eredményekre is a keletkezést illetően: „Zrí­ nyi Miklós Az török áfium ellen való or­ vosság című műve (R. Várkonyi Ágnes de­ rítette ki a közelmúltban) 1663-ban keletke­ zett. . (évszám kiemelések tőlem — D. P.) Vajon minek tulajdonítható ez a tartalm i­ tényszerű ellentmondás? S vajon miért kell bizonytalanságban maradnia a laikus olva­ sónak? S miért nem tünteti fel Szigethy Gábor legalább a címét R. Várkonyi Ágnes m unkájának, melyben az időpont meggyőző módosítása szerepel? (Török világ és ma­ gyar külpolitika. Gyorsuló idő. 1975. 48—49. o.) Ha Kárm án családi-rokonsági viszonyai­ ra, ismeretségi körére és szabadkőművesi kap­ csolataira — tehát a M artinovics-féle moz­ galomhoz való közelállására — tekintünk, m ár-m ár törvényszerűnek vehető az az idő­ beli egybeesés, mely az Áfium 1790es kiadása és Kárm án Urániájának és A nemzet csinosodásának megjelenése (1794—95; 1794) között található. Hogy K ár­ mán az Á fiumot ism erte illetve ismerhette, az legalábbis bizonyosra vehető; s így sem a tartalm i, sem a stilisztikai egyezések, hasonlóságok nem olyan meglepőek. Az előzőeket talán azért is volt érdemes bővebben fejtegetni, m ert egy sajátos tör­ ténelemtudatra is fényt derít. Hogy Zrínyi és Kármán kora között, több tekintetben, ez milyen közvetlen, már láttuk. De egy hir­ telen ugrással az időben, ha Németh László N aplójára vetünk egy pillantást: szembetű­ nő a lényegi-tartalm i azonosság, itt is. Csak egyetlen mondatot idézek: „Hogy gomolyog utánam a hazai mocsárköd” írja Németh László, San Remoban. Egyébként is, a San Remo-i napló a haza-, nemzet-élménynek megdöbbentő, megrázó dokumentuma, s egyben tökéletes bizonyítása a hazai gon­ dolkodók gondolat-mechanizmusának. Alig hagyja el a vonat Magyarországot, Németh László Frobenius, Herodotosz kapcsán máris és még mindig Magyarországról elmélkedik. Időnként megjelennek az utazás külső képei. de aligha téveszti meg olvasóját: mindvégig egy furcsa, görcsös, magyar belső utazásnak vagyunk és lehetünk tanúi. És egyre távo­ lodva — egyre közelítve: a legmesszebb Ma­ gyarországtól, a legközelebb Adyhoz; leg­ alábbis a Németh László-i szöveg szerint s szükségszerűen merül fel Ady neve, s ami hozzá köthető. Németh László több ta­ nulmányban foglalkozott Ady személyével és költészetével, de annál érvényesebb gondolatokat, mint a Naplóban megfogal­ mazottak, sem ő, sem elődei-utódai nem írtak le. S ezzel elértünk a sajátosan igazi magyar gondolkodók megközelítési módszeréhez, le­ gyen az a történelmi-társadalmi szituáció diktálta kényszerűség, vagy egyszerűen gon­ dolkodói etika: Zrínyi, Kármán, Eötvös, Németh László, Bartók, (s a maga módján Kassák) példája azt m u tatja: egyfelől mindig valami mérhetetlen elemi azonosulás a nemzettel, más­ felől a tökéletes tisztánlátás, távolságtartás jellemzi őket. A legszebb példa erre talán, két időben és „tematikában” erősen elváló személyiség — Eötvös és Bartók. Jellemző már a „tém aaffinitás” is és a választás ide­ je : Eötvösnek a zsidókérdésről írott tanul­ mánya, s ezzel egyidejűleg, felszólalása ugyanebben a kérdésben az országgyűlésen, 1840 március 31-én; aligha kell ecsetelni, hogy aktuálisnak nem nevezhető a kérdés, még­ is mennyire jellemző a választás az arisztok­ rata származású, de értelmiségi életet élő Eötvösre, aki számára a polgárosodás döntő probléma, s amely megoldására a zsidók helyzetének rendezése kardinális kérdés volt. Az elsődleges cél azonban itt is: a nemzet boldogulása; s ha Eötvös européer elm éje messzebbre tekint is, s ha nacionalista esz­ méktől nem befolyásolt is — ha felszólalá­ sának és tanulmányának mélyére tekintünk, egyértelmű, hogy (sajátos megvilágitásban), a nemzeti kérdés áll nála is előtérben. És a másik, Bartók: látszólag apolitikusabb té­ mát nem lehetne már választani. Ha figyel­ mesen olvassuk tanulmányait, nem lehe t nem észrevenni, hogy itt a népdalkutatásnál fon­ tosabb dologról van szó: a nemzeti egység­ ről, a nemzeti megmaradásról — és ezzel együtt eltéphetetlenül a környező nemzetek­ kel való egységről és együttélésről. És itt újra Németh László kell, hogy eszünkbe jusson: Ady neve és alak ja világít mintegy korszakokon átívelőn, előre, és visszavetítve; és Ady s Goga tragikus kapcsolata és öszszefüggése. Mi is juthat eszünkbe minderről? Ú jra és ú jra az, amit Zrínyi fogalmazott meg: az ország semmire és senkire nem számíthat önállósága kivívásában, jóm ódja megterem­ tésében — azaz, a történelemtudat mind­ annyiunknál egy sajátosan magyar-nemzeti központú, de sohasem feledkezik meg egyi­ kük sem Európáról — anakronisztikus fo­ galmazással élve —, az igazi polgári huma­ nizmusról, polgári demokráciáról. Kassák az egyetlen az itt tárgyalt szerzők közül, aki bizonyos értelemben másfelé is igyek­ szik tájékozódni és képes nemcsak ilyen át­ fogó nagy egységben gondolkodni. Mi is hát a jellemző a G ondolkodó Ma­ történelemtudat-szemlélet bontakozik előttünk? A tudat mindenkép­ pen tragikusnak nevezhető — burkoltan, el­ hallgatva vagy ténylegesen megfogalmazva, de mindenesetre állandóan: a nemzet halá­ láról beszélnek gondolkodóink. A nemzet kategóriája mindig úgy jelentkezik, m int apriori érték, mint adottság, mint kritikán felül álló tény; ami soha, egyiküket sem akadályozza meg a tényleges kritikai maga­ tartás érvényesítésében. Azaz. az fogalmazó­ dik meg időben, korábban és későbben, ami 1848-ban önállóság és függetlenség — pol­ gári demokratizmussal. A nemzet ebben a megvilágításban — érték; olyan érték, ami nem söpörhető le a történelem színpa­ dáról, olyan gyűjtőfogalom, mely egyesítheti a legkülönbfélébb „pártállású” gondolkodó­ gyarokra, milyen kat. S ez már közösségi kérdés: s ebben a Zrínyi-felvetette kérdés máig húzódik. Itt merül fel ú jra egyén és nemzet, vagy másképp fogalmazva egyén és közösség kérdése; e kettő összefüggése, kölcsönhatása, egymást befolyásoló kapcsolata. Nem mos­ hatjuk egybe persze a különböző szerzők nemzetről alkotott véleményét, elsősorban az időbeli eltérések miatt. Zrínyi korának nemzete, vagy Németh Lászlóé — nem ugyanaz; m árcsak azért sem, mert Zrínyi korában, a X V II. században csak retrospek­ tív történelemszemlélettel beszélhetünk nemzetről, hiszen a fogalom a X V III.—X IX . század terméke, a polgári forradalmaké. A X V II. századi Regnum Hungariae egy egé­ szen más szempontú natioval azonos; ne­ vezetesen a rendi nemzettel, a nemesség­ gel. S aligha téveszthetnek meg bennünket Zrínyi Á fium ának azok a gondolatai, melyek a nép hadseregbe vonásáról, kiképzéséről stb. szólnak. Zrínyi nemzete, hogy Szücs Jenő szavaival éljek, horizontális nemzet, vagy egyszerűsítve, a földrajzi határok által közrefogott regnum, melynek azonban csak egy töredéke natio. A Gondolkodó Magya­ rok második sorozata nagyon jól szemlélteti azt az ívet, mely a tényleges fogalom kiala­ kulását jelenti. Kárm ánnál a fogalom átm e­ neti állapotban van; tanulmányának már a címébe is beemelt nemzet valójában körülíratlan, nem meghatározott, de már kö­ zelebb áll a valóságos nemzet-fogalomhoz. Persze, nyilvánvalóan a felvilágosodás, ko­ raromantika jegyeit viseli inkább magán. Ha végiggondoljuk azonban, A nemzet csinosodása is egy földrajzilag meghatározott nem­ zetet tételez. A sajátos „mellékzöngéjét” Kárm án tanulmányának az adja, hogy ese­ tében a fő hangsúly a kultúrára, kulturálódásra esik; azaz egyfajta „polgári csinosodásra”. Olyasmiről van szó tehát, amit — megint csak Szűcs Jenő gondolataival élve — kultúrnemzeti koncepciónak nevezhetünk (persze a fogalom használata itt még való­ jában nem jogos). Eötvösnél látható, jelen esetben, először a nemzet fogalmának v er­ tikális értelmezése is. A zsidók emancipá­ ciója nemcsak az ország polgárosítása — értsd, „csinosodása”, gazdagodása stb. szem­ pontjából fontos, hanem, s elsősorban ab­ ból, hogy a rendi ország-nemzet koncepció­ ba az úgynevezett harmadik rendet is meg­ próbálja bevonni, hiszen a csekély számú magyar polgárságnak a zsidóság mindenkép­ pen tagja. Tehát Eötvös sajátos kérdésfelvetése, am it korábban éppen nem aktu­ álisnak neveztem, ebből a szempontból, n a­ gyon is időszerű. S még inkább az, ha b e­ legondolunk abba, hogy kérdésfelvetése idő­ ben egybeesik másoknak — Petőfinek, E r­ délyi Jánosnak, Aranynak stb. — egy még tágabb és szélesebb paraszti-népi „nemzet­ koncepciójával”, ami többek között kultu­ rális téren nyilatkozik meg először: a nép­ dalkutatásban és gyűjtésben, egy — mond­ juk így. „demokratikusabb” — esztétika k i­ dolgozásában, s egy m ásfajta művészeti gyakorlatban. Talán történelmietlen, de egészen különös, hogy m ajd Bartók megint csak ide fog visszanyúlni 80—90 évvel k é­ sőbb. Érdemes lenne azt is megvizsgálni részletesen, hogy akkor, amikor már a mo­ dern nemzetfogalomról jogosan beszélhe­ tünk, ki melyik nemzetkoncepciót erősíti fel, melyikhez nyúl vissza! Most is Szűcs Jenő gondolatait idézve, mikor és hogyan érvényesül az államnemzet és a kultúr­ nemzet, sajátosan, ha nem is magyar szü­ letésű, de a magyar nacionalizmusra nagyon is jellemző fogalmai. Ebből a szempontból jellemző is és meggondoltató is, hogy Né­ meth Lászlónál kap nagyobb hangsúlyt a kultúrnemzet fogalma, ráadásul sajátosan deformálva. Mindebből kiderül, hogy a nemzet álta­ lában gondolkodóink számára mindenek 25 �alapja. Nyilvánvaló, hogy a sajátos magyar történelmi alakulás eredménye is ez; annak, hogy az ország m int államnemzet sohasem volt 1526 után önálló és független. Ugyan­ akkor mégis, elsősorban mint kultúrnemzet, a környező kisebb népekkel szemben „hata­ lom” volt, vagy legalábbis szeretett volna lenni. A nemzetközpontúság végül is ugyan­ azt az ambivalenciát hordozza magában. Aligha tagadható a szemlélet sok tekintet­ ben jogosult volta, történelmileg meghatáro­ zott eredményei, az, hogy éppen a legjob­ baknál, valóságos értéket képvisel. A nem­ zettel és a hozzákapcsolódó értékekkel min­ dig a másod-harmadrangú „gondolkodók” éltek vissza, torzították el azokat. Az igazi művészek, politikusok, gondolkodók így, talán már nem is meglepően, hanem inkább törvényszerűen maradtak-maradnak ma­ gukra. Úgy tűnik ugyanis, hogy a nemzet­ központúság elve mindig akkor erősödik fel igazán, amikor az egyes embernek nincs más reális közösségi lehetősége, közösséghez való kapcsolódási tere, csak a nemzet mint átfogó, valahová való tartozást jelentő nagykö­ zösség, mely átfogó általánosságában és az egyén számára a priori adott voltában bizo­ nyos tekintetben amúgy is kritikán és két­ ségen felül áll. Németh László így fogal­ mazta meg ezt a problémát a San Remo-i naplóban: „A közösség buzdítása hiányzik ezek közül az egyéni katharzis-kísérletek közül.” Mire is gondolhatunk e kijelentés olvastán? Gondoljunk először Zrínyire és Kárm ánra; mennyire egyéni erőfeszítések eredményei Zrínyi katonai munkái elméletben, s meny­ nyire (sikerei ellenére is) egyedülvaló gya­ korlati katonai tevékenysége; s mennyire magáramarad. Kármánnál elég, ha csak az Uránia sorsára gondolunk. De ugyanide ju ­ tunk, ha Németh László vagy Bartók Béla személyére gondolunk. Kiugró teljesítm é­ nyeket láthatunk, melyek mindig csak egy maroknyi alapra támaszkodnak. „Egyéni kí­ sérletek” ezek, melyek mégis mindig nem­ csak az egyén, hanem egy nemzet megvál­ tására törekszenek s törvényszerűen válnak magányossá. Itt kell rátérnünk Kassák kí­ sérletére, aki a többiektől különá ll. Bizonyos szempontból a Csavargók, alkotók a sorozat „legtanulságosabb” írása; igaz, Kassák szá­ mára már a mű keletkezésének ideje is több mindent „világosabbá” tesz, ponto­ sabban, bizonyos problémákat más aspek­ tusból vet fel. Így a számunkra most legfon­ tosabbat: egyén és közösség viszonyát. L át­ hattuk, gondolkodóink számára evidencia személyük, illetve általában az egyén alá­ rendelése a nagyobb közösségnek, adott eset­ ben a mindenkori nemzet szolgálatának. Vagy fogalmazzunk pontosabban — az adott kor Magyarországának. Az egyéni problémák, az egyedi esetek soha nem ke­ rekedhetnek felül, nem nyomhatják el az „or­ szágos” kérdéseket. A különböző korokon áttekintve persze mindez másképp és más­ képp jelentkezik. Zrínyi korában még az egyén és haza-közösség mintegy természet­ től adott közösség „egymásra” utaltság; mint­ egy gyermekkori „aranyidő”. Az individualis­ ta kérdésfelvetés, nevezetesen, az az elágazás, mely azt mutatja, hogy nem feltétlenül esik egy­ be a haza, a nemzet, és a személyes boldogulás — a polgári társadalom kialakulásával, a fel­ világosodás és romantika születésével veszi kezdetét. Magyarországon mindez jócskán el­ húzódik, illetve árnyékban marad, éppen a megoldatlan történelmi-társadalmi kérdések miatt. Az individuális problémák teoretikusabb megfogalmazásai először igazán a X IX . század vége felé, a Monarchia sajátos kép­ ződményeként kerülnek élesebb megvilágí­ tásba, s azután majd a X X . században. De mindvégig alárendelve, másodrangúnak te­ kintve a nemzeti problematikával szemben. Kassák fogalmazza meg itt először, hogy az egyén szituációja mennyire más már, mint a múltban. A sorozat három X X . századi gon­ 26 dolkodója — Németh L , Kassák, Bartók kö­ zül — csak Kassák számol igazán a kor egyéni egzisztenciális problémáival — a mo­ dern életérzés káoszával, a szétszakadozottsággal, az izolációval, az egyén magárahagyottságával; „a tájékozatlanság és személy­ telenség lett tömegjelenséggé!” — írja, miu­ tán három — G orkij, Ja ck London és Panait Istrati — sorsát-művét kisérte figyelem­ mel. S amikor Istrati szavait idézi — „Nem hiszem el többé, hogy csak a proletariátus sorsáról lenne szó, hanem meg vagyok győ­ ződve, hogy itt maga az emberi lét forog kockán” —, akkor már teljesen világos, hogy Kassák, persze, sok tekintetben megintcsak magányosan, az „igazi” „nemzeti és euró­ pai” gondolkodó. Ha más szempontú is, de ebben is nem kevés kihívás van. S ha vala­ miben, abban az egyben mind a hat magyar gondolkodó megegyezik: „provokálják a sor­ sot”, a végzetet hívják ki maguk ellen, ők, a magányos „hősök”, akik személyükben mind annyira esendők, útjuk tévedésekkel teli s maguk is sokszor bátortalanok. Zrínyi vad­ kanja, Kármán rejtélyes útja és halála. Eöt­ vös futása a forradalmas Pestről, Kassák gő­ gös elzárkózása, Németh László politikai té­ vedései, Bartók vékony, törékeny alakja — így, együtt emberi mindaz, am it próbálnak. S így tanulság és példa magatartásuk, etiká­ juk. M ert csak ez lehet számunkra „haszno­ sítható” ; elődeink munkáinak ismerete, de legfőképpen tudósi-művészi-emberi tartásuk példája. A történelem — Szűcs Jenő gondo­ latával élve — egyébként nem példatár, nem az a „bűvös doboz”, ahonnét a „megoldás kártyái” kihúzhatók. A múlt ugyan a jelen előtörténete és ennek megismerése talán bi­ zonyos tévedések elkerülésében segíthet; de nem segíthet más, újabb hibák és bűnök el- követésének megakadályozásában. Nem gon­ doljuk, hogy a mult osztályozható, hogy re­ ményekre jogosít, vagy reménytelenségre biztat. Az egész sorozat, mind a 12 kötet egyébként valami hasonlót sugalmaz azzal, hogy nem sztereotip alkotók, gondolkodók műveit idézi. Az érthetőség kedvéért: nem Táncsics, nem Petőfi, nem mások szerepel­ nek eddig, akik mintegy „meghosszabbított egyenesként” látszólag ívelnek a mához. Úgytűnik, a szerkesztő nagyonis helyesen, sokkal nagyobb gondot fordít arra, hogy éppen azok­ kal a gondolkodókkal ismertesse meg olva­ sóit, akik mintegy eddig perifériára szorul­ tak, ismeretlenek voltak, a magyar irodalom és eszmetörténet szélére szorultak, ilyen vagy olyan okok miatt. A mostani 6 füzetből álló rész is igazságot szolgáltat: Kárm ánra aligha volt valamikor is tekintettel a magyar közvélemény; Eötvös sem örvendhetett va­ lójában sikereknek, elgondolásai és művei kiadása ellenére; Kassák esetében talán nem is kell minderre részletesen kitérni. A történelem van, az egyesek á lta l; s leg­ feljebb ezen egyes személyeinek etikai pél­ dája irányíthat bennünket. „A múltat eljá tszottuk, és a jövendőt nem ismerjük. Semmi egyéb pozitívumunk nincs jelenünknél.” — írta Kassák nem kevés reménytelenséggel és bölcsességgel. Vagy, hogy újra Zrínyi egy le­ veléből idézzek: „provokálom az fatumot”. Ami — ne féljü nk rádöbbenni — az e rkölcsi tartást is invokálja, melyet Zrínyi évszáza­ dokon átívelő, megrázó sorai, „üzenete”, fo­ galmaztak meg: „Béfed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,, Tisztességes legyen csak órám utolsó. Akár farkas, akár emésszen meg holló, mindenütt felül ég, a föld lészen alsó” Lackó M ikló s: só előtt vitathatatlanul világossá válnak e korszakot jellemző társadalmi-ideológiai sa­ játosságok. Szerep és mű A két világháború közötti korszak ide­ ológiai és kulturális életének tanulmányo­ zása egyre sürgetőbb igényként veti fel azoknak a hagyományoknak a feltárását, melyek napjaink társadalmi gondolkodásá­ ra hatással vannak. Szembeötlő mindenek­ előtt, hogy a modem kori magyar kultúr­ történet ellentmondásokban cseppet sem szűkölködő szakasza milyen sok — több­ nyire alig tudatosított — értéket rejt ma­ gában. A legélesebben kiütköző társadal­ mi ellentétek nyomasztó szociális és kultu­ rális klímájában ugyanis olyan életművek (és szerepek) születésének lehetünk utólag tanúi, melyek — ha magukon viselték is a korszak sajátos jegyeit — mindenképp termékenyítőleg hatottak a századunk mű­ vészeti-kulturális arculatát mélyen befolyá­ soló értékek létrejöttére. Lackó Miklós Szerep és mű című tanulmánygyűjtemé­ nyében — szakítva a történetírás hagyo­ mányos módszereivel — éppen arra tesz kísérletet, hogy kipróbálja: „egy nehéz kor­ szakban létrejött szellemi teljesítmények iránti tisztelet és megbecsülés összefér­ het-e az ideológiakritikával”. Ha a kötet­ ben szereplő Osvát-, Lukács-, Illyés-, Német László- és Kerényi Károly-tanulmányok az irodalom, a tudomány és a kulturális élet határkérdéseivel foglalkoznak is, az olva- Dérczy Péter Ám a szellemi teljesítmények mindig kö­ tődnek valamilyen társadalmi-közéleti sze­ rephez; más-más módon fejezve ki a szem­ benállást, vagy éppenséggel az elszigetelő­ dést. Osvát Ernő e tekintetben kulcsfigu­ ra a két háború közötti időszak szellemi képletének megrajzolása szempontjából. S ugyanakkor kiváló irodalomszervezőként és kritikusegyéniségként szerepe nem egy­ szerűen „irodalomtörténeti” jelentőségére korlátozódik, hanem maga is az árral szem­ ben úszott. Nemcsak maradéktalanul „aka­ ratába vette fel sorsa kényszerűségét” (húsz éven át volt a Nyugat szerkesztője), s így átélhetővé, szinte a közvetlenség ere­ jével megragadhatóvá tette ezt a tragikus konfliktusokat magába rejtő kettős élethangoltságot, hanem az irodalom szellemi közegében mégiscsak az áttörés lehetőségei után kutatott. Miként Lackó Miklós írja: „Osvát egyén iségén ek eg y ik legfon tosabb vonása, talán szem élyes erkölcsi hitelét is elsősorban en n ek köszön hette: a folytonos készenlét arra, hogy az árral szem ben úszszon. Ő a k k o r érezte m agát elem ében , ha ellensúlyozóként szerepelhetett”. S nem­ csak a legmélyebben kiélezte a válságtu­ datot azzal, hogy mindvégig kitartóan küz­ dött az irodalom, a művészet szuvereni­ tásáért, hanem — bár később olvashatjuk: nem ellentmondásmentesen — képes volt megőrizni gondolkodásának moralitását is. �Minden bizonnyal ebben jelentősen közre­ játszott az a tény, hogy a X IX . századba nyúló szellemi élményeit és műveltség­ anyagát a gyorsan változó kor tapasztala­ taihoz mérte, s próbálta végig, tekintet nél­ kül annak intellektuális következményeire. Ha más formában is, hasonló kettősséget vehetünk észre Lukács György az 1920-as évek második felében írt cikkeiben. Noha Lukács ebben a korszakában — mint aho­ gyan a könyv szerzője meggyőzően kifejti — a kultúra, az irodalom kérdéseivel nagy­ jából és egészében politikai szempontból foglalkozott, írásai mégis két réteget fog­ lalnak magukba. Míg az egyik rétegben nem jelentéktelen az „aktuálpolitikai” ér­ vek és magyarázatok száma sem, addig a másik réteg — némiképp kísérleti jelleg­ gel — mélyebb ideológiai, vagy esetenként esztétikai elemzéseket is tartalmazott. Még­ ha az élet és a mű, az alkalmazkodás és a különállás konfliktusai az européer ma­ gatartást erősítették is benne, Lackó Mik­ lós felsorakoztatott bizonyítékai alapján aligha lehet kétségbe vonni, hogy gondola­ tai jóval erősebben kötődtek a magyar tár­ sadalomhoz és kultúrához, mint ahogyan azt általában feltételezni szokás. Lukács Györgynek a német szellemi élettel fenn­ tartott szoros kapcsolata ugyanis semmi­ képp sem teheti kétségessé azt a reális hi­ potézist, hogy realizmus-elmélete például csak a közép-kelet-európai régióban szü­ lethetett meg, s erőteljesen magán viseli a magyar társadalmi és kulturális viszo­ nyok hatásait. A közép-európai léthez való tartozásnak azonban nemcsak rejtett és nehezen fel­ fedhető szálai vannak, hanem a nyilvánvaló igazság erejével ható megnyilvánulásai is. Illyés Gyula két háború közötti tanulmá­ nyainak interpretációja arról győz meg bennünket, hogy ebben a korszakban va­ lódi alternatívaként jelentkezett annak a szerepnek a vállalása, mely a néppel való bensőséges azonosulást lehetővé tette. Csakhogy ehhez mindenekelőtt kettős ér­ telmű hitelességre volt szükség: „őszin te­ ség re a n ép p el és ön m ag áv al sz em ben eg y ­ arán t, olyan sz em léletre, a m ely eg y szerre k é p e s a n ép et belü lről és k ív ü lrő l lá tn i; n ép p é válni, d e m eg m arad n i é r telm iség in ek is ”. Lackó Miklós tanulmányában a sze­ repalakításnak éppen ezt a belső folyama­ tát kísérhetjük nyomon; a „ragaszkodó hű­ ség” megannyi jelét sorolja fel, amelyek azonban semmiképp sem függetlenek az Illyés által vállalt életszerep belső nehéz­ ségeitől. Mégpedig nem egyszerűen azért, mert az ember és szerep problémái mind­ inkább a külvilág ellentmondásaivá ala­ kulnak át, hanem mert a valóság sokszor másképp oldotta meg a „parciális” kérdé­ seket is. A valóság megkerülhetetlenségét ugyan­ akkor a Németh László-i szerep még ér­ zékletesebben tanúsítja. Németh Lászlót — mint olvashatjuk — elsősorban nem a nép szociális helyzete foglalkoztatta, ha­ nem saját társadalmi-morális eszméit akar­ ta átplántálni a valóságba. Így a magyar­ ság és korszerűség egységének vágyában a bizonytalanság felhangjai is jól kivehe­ tően megjelennek: a szellemi-művészi kö­ zeg furcsa módon nem a gondolat tetté ér­ lelésének terrénuma, hanem sajátos befe­ lé forduló „pótcselekvéssé” válik. „K iderü l ez a b b ó l, a h o g y a n tém áit m e g k ö z e líti: csak r itk á n h a g y ja el a ku ltú ra, az irod alom s z ű k e b b terü letét, első so rb a n a ku ltú ra á l­ lap ota, az író sorsa, m agán ya, a m ag án y ­ ból v a ló k itö rés leh ető ség e fo g la lk o z ta tja ”. Noha Németh László is jellegzetesen ma­ gán viseli a korszak polgári értelmiségé­ nek jellemző ambivalens magatartását, a magyar szellemi-irodalmi hagyományoktól mégsem tudott olyan radikálisan elszakad­ ni, ahogyan ő maga gondolta. Sőt, a har­ mincas évek elején háromfrontos harcra kényszerült: harcra és vitára az új nemze­ dék zömének baloldali forradalmi hangu­ lata ellen, s küzdelemre Babits nézeteivel, illetve a már visszaszorulóban levő radi­ kális népiességgel szemben. Éppígy nem tudott elszakadni Kerényi Károly sem, aki­ nek egyik központi problémája volt a ma­ gyar szellemi életben tapasztalható beszű­ külés és hanyatlás, s az egyetemes emberi távlatok hiánya. Az antikvitás vallástör­ téneti megközelítése adta meg az alapot annak a „sziget-gondolatnak” a kifejtésé­ hez, melyet a hivatalos szaktudomány ki­ hűlt szellemével állított szembe. Míg Né­ meth László „az alakot nyert élet” meg­ valósítására alkalmas szellemi magatartás szükségességét hangoztatta, addig Kerényi a magyar kultúra nyugathoz tartozását emelte ki, „s éppen annak veszélyét húzta alá, hogy a »bizánciság« elnyeli az idegen­ be szakadt, sőt, a hazai magyarságot is”. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is Lackó Miklós tanulmányait, kétségtelen tényként kell megállapítani a történészi tárgyilagosságot csakúgy, mint az elem­ zett kérdésekre adott válaszok történeti jo­ gosultságát. Mivel a múlt megértése első­ sorban jelenünk szempontjából lényeges, a történelmi örökséget minden kornak, minden nemzedéknek újra és újra meg kell ismernie. Rejtélyeikre és igazságaikra ugyanis nincsenek örök érvényű feleletek. Csak olyan feleletek lehetségesek, amelyek nem valamiféle végletesen szigorú, zárt vi­ lágnézet alapján fogalmazódnak meg. Ha pedig ezt elfogadjuk, máris közelebb ju ­ tottunk ahhoz a felismeréshez, hogy „egy nehéz korszakban létrejött szellemi telje­ sítmények iránti tisztelettől és megbecsü­ léstől” nem lehet idegen az ideológiakriti­ ka. Annál kevésbé, mert segítségével olyan kérdések tehetők fel a múltnak, amelyek egy reálisabb történelemkép kialakításá­ hoz vezetnek. Sok, ehhez hasonló munkára volna szükség; a mindenáron való leleple­ zés és elleplezés hamis alternatíváit elve­ tő, a történelmi önismeretet reálisan for­ máló művekre. (Gondolat) Kerékgyártó T. István Thiery Árpád: K irálynék városa MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Sok oka lehet annak, hogy viszonylag ke­ vés városmonográfia született eddig. A legfőbb ok talán éppen a magyar történe­ lemben keresendő. Késve — az európai fejlődéshez képest — alakultak ki váro­ saink, s az ország pusztulása vészterhes időkben ezeket sújtotta a legérzékenyeb­ ben. Pusztultak a falvak is, de az erdőkbe, nádasokba menekült lakosság az ugar új­ bóli feltörésével megteremtette a falukö­ zösséget is. Nehezebben heverték ki a veszteséget a városaink, hiszen a két tele­ pülésforma között nem csupán a házak mennyiségében van különbség. A város minőségében több és más. Mindenekelőtt szabadabb volt a feudális kötelmektől, pol­ gáraiban több volt a vállalkozókedv. Már amikor persze magyar polgárságról lehet beszélni, mert ez a (nálunk csak) réteg jó­ szerével csak a múlt században válik szá­ mottevővé. Ezért van az, hogy a magyar történelem — sommásan fogalmazva — a falvak és a parasztság története. Voltak persze városaink is, nem egy több évszá­ zados centenáriumot ünnepelhet, de ezek fejlődése, létezése nem volt folyamatos. Így van ez Veszprémmel is, amelyről T h iery Á rp ád kísérelt meg újságírói, írói és szociográfusi eszközökkel valamiféle ké­ pet alkotni. Hiába építenek várat ide az Árpád-házi királyok, hiába van egyeteme már a XIII. században, ha már 1272-ben feldúlja, felégeti és lerombolja Csák Pé­ ter, hogy a városi rang és az egyetem em­ léke évszázadokra elfelejtődjön, hogy a be­ települő és telepített parasztok, polgárok (többször is!) kezdhessenek mindent elöl­ ről. Pedig ez Pannónia, ma is az ország kulturáltabb, legtöbb történelmi emléket megőrzött fele, amelyre nem kis irigység­ gel és nosztalgiával nézünk a Dunán innen. Thiery Árpád könyve bizonyos szem­ pontból úttörő is. Nem kapcsolható ugyan Erdei Ferenc V áros és v id é k é h e z , mert eszközeiben és szemléletében más; ugyan­ akkor alaposabb munka, mint Miskolczi Miklós könyve Dunaújvárosról (Város lesz csakazértis). A személyes kötődés (a szerző gyerek, diák, később újságíró volt Veszprémben), egyszersmind távolságtar­ tás is. Thiery Árpád ismeri, de nem szereti Veszprémet. Nagyon érdekes (érdemes is) kihámozni a 300 oldalnyi szövegből ennek az okát. Tanulságai általánosíthatók csak­ nem minden vidéki kis- és „ n a g y v á ro ­ sunkra. Mitől kisváros Veszprém? Attól, hogy nem volt, ma sincs számottevő ipara. Ez (csekély kivétellel) csaknem minden magyar városról elmondható. Ipari váro­ saink a kiegyezés után váltak tényezővé (például Ózd, Diósgyőr, Salgótarján, de még Budapest is). Mi emelte ki akkor Veszprémet a környék települései közül? Az, hogy püspöki székhely volt, mint Eger, Esztergom, vagy Kalocsa. Ez aztán meg is határozta jellegét is, fejíődését is — sajá­ tos és sajnálatos, hogy még 1945 után is 27 �sokáig. Végül is a központi akarat emelte ki a provincializmusból, adott dinamizmust a fejlődésnek, azzal, hogy odatelepítette a vegyipari kutatást, illetve a vegyészmér­ nöki kart. Ez megintcsak tanulságos, mert általánosítható tünet. Joggal vetődik fel ugyanis a kérdés — és a veszprémiek fel is teszik —, hogy milyen az egyetem és a város kapcsolata? Neuralgikus pont ez Miskolcon is, ahol a veszprémivel azonos időben épül a nehézipari műszaki egyetem. Azt gondolhatnánk, s ezt várták az egye­ temek létrehozói, odatelepítői is, hogy a nagyszámú, magasan képzett értelmiségi letelepedése majd a maga képére formálja a város szellemi arculatát is. Nos, ez a for­ dulat mindmáig várat magára Veszprém­ ben (és Miskolcon is). A város és az egye­ tem egymás mellett él, tudva egymásról, s egymásra mutogatva az elmaradt szellemi felpezsdülés miatt. Thiery sok oldalról ta­ pogatja körül, de megfejteni nem tudja ezt a dilemmát, ellentmondást. Talán, mert ép­ pen az eszközei akadályozzák ebben. Több­ ször is visszatérő motívum a könyvében az a rezignáció, kijózanodás, amely a mai öt­ venéveseket keríti hatalmába a mai való­ ság láttán. Ez emberileg érthető, hiszen az ifjúkor eszményei — bármilyenek is lettlégyenek — a velük-irántuk táplált illúzi­ ók és nosztalgiák mindenkor szebbnek tűn­ hetnek a valóságnál. Csakhogy, ami motí­ vum lehet egy generáció megértéséhez, az — szemléleti — korlát lehet a változó vi­ lág tanulmányozásában. Arra gondolok itt, hogy meddő és veszedelmes dolog a té­ nyeket az ideákkal szembesíteni. Mert csak a konkrét valóság alapos ismerete alapján lehet, érdemes elméleti következtetéseket levonni. Volt idő, amikor hajlamosak vol­ tunk megfeledkezni erről, s ez a kor ép­ pen Thiery(ék) ifjúkora. Olyan alapvető, az emberi cselekvést mozgató és behatá­ roló komponenseket nem vettünk figye­ lembe, mint érdek-érdekeltség, gazdasá­ gosság, hatékonyság, ésszerűség stb. Veszp­ rém (és más városaink) fejlődésében is ki­ mutathatók azok a gyermekbetegségek, amelyek a fentebbi tényezők mellőzéséből következtek. Minden beavatkozás a fejlő­ désbe számos, csak később jelentkező kö­ vetkezményt von maga után. Könnyebb valamit beindítani, mint normális fejlődé­ sét, üzemelését, életét biztosítani és meg­ szervezni. Veszprém eseténél maradva, a dilemma nem csupán az ipar hiánya volt. Vittek oda ipart is, s akkor kiderült, hogy nincs elég lakás. Nosza, akkor lakásokat kell építeni, sokat, gyorsan, minden áron. Fel­ áldozva, megnyirbálva akár a történelmi városmagot is, megváltoztatva ezzel a tör­ ténelmileg kialakult jellegét. Gombamód nőnek ki a lakótelepek, állandó versenyfu­ tásban az újratermelődő lakáshiánnyal. Csakhogy, s ez éppen napjainkban válik egyre kínzóbban nyilvánvalóbbá (s nem csupán Veszprémben!) a lakótelepek laza halmaza, füzére még nem város. A város ugyanis több mint munka- és lakóhely. A kereskedelmi és egyéb szolgáltatások még csak loholnak a növekvő igények után, de egyre kínzóbb a lemaradás a kultúra te­ rületén. Kevés az iskola, tehát zsúfoltak a tantermek, több műszakban tanítanak. 28 Nincs elég mozi, könyvtár, kultúrház, olyan intim és közösségi helyiség, ahol az embe­ rek találkozhatnának, ahol a közösségi és kulturális élet szerveződhetne. Ezek a kö­ rülmények már az elsőgenerációs lakótele­ pi polgár életét is megnehezítik, de még nem tudja megfogalmazni a hiányérzetét. Az értelmiségi viszont kifejezetten rosszul érzi magát ebben a közegben-környezetben. Éppen munkája jellege miatt igényel­ né azt, hogy legyenek alkalmak, fórumok, ahol szellemileg regenerálódhat, feltöltőd­ het, építheti magát. Mindenütt érvényes ez, de szembetűnőbb a hiány egy olyan kis­ városban. mint Veszprémben. Maga Thiery mond erre példát. Tizenöt-húsz értelmisé­ gi hetente összejárt egy vendéglőbe, amo­ lyan ,,dumapartira”. (Nem lévén klubjuk, hova mehettek volna?!) Ám bizonyos, jobb szó híján hatalminak nevezett körök ezt rosszallották, s lassan ez a társaság is szét­ széledt. Miért baj, rossz ez? Erre is Thiery hoz példákat, hiszen interjúalanyainak zö­ me értelmiségi. Ki-ki visszavonul a magán­ életbe, a telekre, szőlőbe, kiskertbe. Privatizálódnak azok a szellemi-emberi ener­ giák, amelyek megfelelő keretek között, fórumokhoz jutva a város életének motor­ jai lehetnének. Nem az úri kaszinó kártya­ partijai hiányoznak a veszprémi vegyé­ szeknek, egyetemi tanároknak sem, hanem a spontán és szervezett találkozási alkal­ mak és lehetőségek. Thiery hajlamos ar­ ra, hogy moralizáljon, máskor mozgalmi zsargonnal vonja felelősségre, marasztalja el a város értelmiségét. Szóvá teszi példá­ ul, hogy egyeseket csupán az anyagi gya­ rapodás ösztönöz. De annak már nem jár utána, hogy miért és hogyan alakult ki ez a fogyasztói magatartás-szemlélet, miért menekülnek tudósok a szőlőkapáláshoz, sa­ ját telek- és villaszerzéshez. Számon kéri rajtuk, hogy nem vesznek részt a közélet­ ben (amin csak valamilyen szervezetben való tevékenykedést ért), de azt már nem deríti ki, hogy ez a magasan kvalifikált réteg hol érvényesíthetné úgy az érdekeit, hogy be tudjon kapcsolódni a város életé­ be. Az emberek ma már nem hajlandók ál­ dozatnak, harci feladatnak tekinteni az életüket. Keményen dolgoznak (Thiery is számos példával bizonyítja), a produktivi­ tást tartják mértékadónak, de csak abban vesznek részt, amihez személyes közük is van. Hűvös racionalitással szemlélik (még azok is, akik részt vettek benne) az ötvenes évek mozgalmi romantikáját. S nem csu­ pán azért, mert természettudósok, szak­ emberek. Tudják, hogy a megtermelt anya­ gi javak az elsődlegesek, s ambícióikat, életvitelüket is ezek termeléséhez és meg­ szerzéséhez igazítják. Így lesz a kisváros a sok-sok egymás mellett élő ember halma­ za, de még nem közösség. Ahhoz, hogy közösséggé, civitássá váljon, más igényeket is kellene támasztani velük szemben, s meg kellene teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az ő igényeik is kielégíttessenek. Ta­ lán túl sok szó is esik Veszprémről szólván az értelmiségről, de nincs ez másként Thie­ ry könyvében sem. A hajdani veszprémi rovatvezető saját maga szűkítette le vizs­ gálódási körét. A gond ezzel csupán az, hogy sokszor ismétli önmagát és megelég­ szik az általánosságokkal, amelyeket egyegy eset nyomán ereszt ki a tolla alól. Ezért támad az a kínos érzése az olvasónak, hogy noha valóban sok mindent megtudott Veszprémről, végül is nem ismerte meg igazán. Az újságíró szemlélete, módszerei ritkán segítik a szociográfust. Jobban já ­ runk, amikor az író szólal meg, mert akkor néhány plasztikusan formált emberi port­ rét kapunk. Az író ugyanis ábrázol, hagyja élni, hatni a valóságot, míg az újságíró nem ju t tovább a szentenciáknál, sommás megfogalmazásoknál. Ez pedig 300 oldalon olvasmánynak sok, szociográfiának kevés. (Szépirodalm i, 1981.) Horpácsi Sándor Kultúráról, művelődésről — teoretikus megközelítésben Társadalmi léptékű kulturális program­ jaink közül kettő — a közoktatás-politikai párthatározat és a közművelődési törvény — éppen ez idő tájt méretett meg kerek tíz év, illetve egy bő fél évtized távlatá­ ból. Az eredményeket és gondokat együtt­ hatásukban vizsgáló számvetések joggal állapíthatták meg, hogy a szocialista épí­ tés nélkülözhetetlen eleme a kultúra, a mű­ velődés differenciált — részben mennyisé­ gi, de egyre inkább minőségi — fejleszté­ se, az emberi viszonylatokat továbbformá­ ló kulturális forradalom kibontakoztatása. Megfogalmazódott, hogy az elhatározások konzekvens megvalósítása az igényesebb, összetettebb feladatok megoldásának ké­ pességét, a gyorsan változó körülmények­ hez, a nehezedő feltételekhez való jobb alkalmazkodás készségét is feltételezi. A még eredményesebb művelődéspolitikai gyakorlat mindenekelőtt gondolati eliga­ zodást igényel, a szemléleti alapok tisztá­ zását, megerősítését, alkalmasint megújítá­ sát követeli meg. Egyebek közt innen ere­ deztethető a művelődés tudományos kuta­ tása iránti érdeklődés, amely már az eddi­ giekben is markáns szellemi teljesítmé­ nyekben (például az Esztétikai kiskön yv­ tár, az E lvek és utak, vagy újabban a V é­ lem én yek, viták sorozat jó néhány kötete) realizálódott. A marxista kultúraelmélet hazai irodal­ mát Vitányi Iván, Huszár Tibor és Her­ m ann István újabb munkái gyarapítják. Könyvének tárgyát, jellegét Vitányi Iván maga is nehezen tudta körülhatárolni, a tudományok rendszerében elhelyezni. Ar­ ra törekedett, hogy a kultúra helyét és sze­ repét az ember társadalmi létének sajátos­ ságaiból levezesse, s egységes rendszerbe foglalja a kultúra, s a vele szorosan érint­ kező kategóriák (művelődés, közművelődés, érték, életmód, kommunikáció) fogalmát. Tanulmánya — saját kifejezésével élve — „kultúrszociológiai bevezetésnek” minősül, amelyben (mintegy az elmúlt évtizedben tett kezdeményezéseinek összegzéseként is) egyesülnek a szociológiai és ontológiai né- �zőpontok: azaz a szociológia konkrét kér­ désfelvetései ontológiai értelmezést kapnak, illetve az ontológia marxi, lukácsi szemlé­ lete nyer alkalmazást a szociológiában. Vitányi a marxizmus klasszikusainál alapkategóriaként kezelt tevékenység fo­ galmát, illetve az objektum-szubjektum vi­ szonyt részleteiben elemezve tágítja ki a termelési mód — „Tőkei-féle” — totali­ tását a társadalmi lét totalitásává, az egyénközösség-objektiváció hármassága alapján. Az objektivációval, az emberi tevékenység termékeivel azonos dimenziórendszerben helyezi el az érték fogalmát, amelyet ehe­ lyütt „a bennefoglalt társadalmilag szük­ séges munka és a társadalmi szükséglet ki­ elégítésének mértéke szerint rendezett objektiváció”-nak fog fel. Ezen a gondolati íven ju t el a kultúra fogalmáig, amelyet dolgokból (objektivációkból, értékekből) és e dolgokkal összefüggő tevékenységekből (magatartásformákból, viselkedésmintákból) tart levezethetőnek. A kultúra a ter­ melt-elsajátított-f elhasznált objektivációk mineműsége szerint oszlik anyagi, szociá­ lis (érintkezési) és szellemi ágazatokra. Az anyagi kultúrához a termelés, az érintke­ zés kultúrájához a társadalom- és közösség­ alakító cselekvés, a szellemi kultúrához a művelődés (művelés) és a kommunikáció tartozik tevékenységként. A kultúra tágabb értelmezése magában foglalja az objektivációk mindhárom fa j­ tájához való viszonyt, a szűkebb értelme­ zés csupán a szellemi kultúrát. Ennek szi­ nonímájaként használható a művelődés fo­ galma is, amely ugyanakkor az objektív kultúra-fogalom szubjektív párja. „A szub­ jek tív oldal v oltakép p en két egym ást át­ ható tevéken ység összessége: a m űvelésé és a m űvelődésé. Az első az objektiv ációk létrehozására irányul, a m ásik visszaható jellegű, vele az em ber m agát alakítja. A valóságos m űvelődési tevéken ységben a kettő m indig együtt van , ezért — külön kifejezés híján — összefoglaló értelem ben is a m űvelődést használjuk. Az így értel­ m ezett m űvelődésn ek az an yag-form a-tartalom (m iném űség-m ennyiség-m inőség) kapcsolatán ak m egfelelően szintén három aspektusát kü lön böztetjük m eg : a m űvelő­ dési erők állapota (m űveltség), a term e­ lő- és társadalm i erő k állapotától függ, mint ilyen, nem felépítm én y jellegű . A mű­ velődési viszonyokat a term elési és társa­ dalm i viszonyok határozzák meg, tehát felépítm ény-jellegű ek. Egységük a m űvelődési foly am atok tartalm i vonatkozása, a közm űvelődés, am elyet eb b en a kom p lex ér­ telem ben egyetem es közm űvelődésn ek ne­ vezhetünk. Az egyetem es közm űvelődés így egyaránt m agában fog lalja a kultúra m űvelését (a hivatásos tudom ányos és mű­ vészi tevéken ységet), az oktatást (nevelést) és a szorosabban veit, a m indennapi szóhasználat szerint értett közm űvelődést.” Ha nem is törekszik mindenáron egzakt definíciókra, saját gondolatmenetének summázataként szükségképpen eljut az önál­ ló fogalomértelmezésekig, s ezzel egyfaj­ ta fogódzót nyújt az alapkategóriák miben­ létének körülírásához, megértéséhez, a ter­ minológiai vitákban való tájékozódáshoz. Figyelemre méltó Vitányi könyve érték­ elméleti szempontból is. Az érték filozófiai, szociológiai és közgazdaságtani elemzésé­ ből azt a következtetést vonja le, hogy az értéket létrehozó munka három vonatkozá­ sának — minéműség, mennyiség, minőség — megfelelően három különböző, hierarchi­ kusan elrendezett (tehát szint-minémüségű) érték felel meg: a használati érték, a cse­ reérték és a minőségi érték. Ez utóbbi ka­ tegóriát a marxi életmű egészéből véli szár­ maztatni, s ezzel túllép a használati és cse­ reérték hagyományos dichotómiáján. Ugyancsak hármas felosztásban tárgyalja az értékek struktúráját, megkülönböztet­ ve a megismerés értékeinek (igazságérté­ kek), a társadalmi magatartás értékeinek (a jó értékeinek) és az esztétikai magatar­ tás értékeinek (szépségértékek) rendszerét. Ezzel mintegy megalapozza az erkölcs- és művészetszociológiai kutatások módszerta­ nát, feladatait is. Bár Huszár Tibor hat fejezetre tagolta — a Gyorsuló idő sorozatban megjelent — könyvét, valójában két nagyobb témával foglalkozik. Egyrészt a műveltségeszmény alakváltozásait, a műveltségi szerkezet mó­ dosulásait mutatja be a tömegoktatással, az iskolarendszerrel való összefüggésben, más­ részt az értelmiség képzésének, életvitelé­ nek főbb jellemzőit, kultúraközvetítő sze­ repének megvalósulását, lehetőségeit elem­ zi. Elsősorban ez utóbbi témakörrel kap­ csolatos gondolatai kínálkoznak kiemelés­ re, minthogy egész eddigi munkássága is az értelmiségi létmód szakértőjévé avatta. Huszár felfogása szerint „az értelm iség­ hez sorolandók m indazok, a k ik hivatássze­ rűen végzett tevéken y ség ü k elem ekén t új szellem i érték et alkotn ak, biztosítják e tu­ dás m ódszeres alkalm azását, részt vállal­ n ak a kulturális érték ek , a köz- és szakis­ m eretek közvetítésében , irányítóként vagy szakértőkén t részesei a felső fo k ú kép zettsé­ get igénylő dön tés-előkészítő és v ég reh aj­ tó m u n kán ak.” E társadalmi csoport a szo­ cializmusban nem zárt, nem homogén, de a csoportot alkotóknak vannak rokonjegyei. Ezek sorából mindenekelőtt a meghatáro­ zott szintű társadalmi besorolást — vagy annak lehetőségeit — biztosító képzettség emelhető ki. Ez indokolja a felsőfokú szak­ képzésére vonatkozó hangsúlyt Huszár könyvében is. Ő azonban — a technokrata felfogások ellenében — olyan felsőoktatást szorgalmaz, amely nem korlátozódik szak­ emberképzésre, hanem az értelmiségi sze­ repkörökre, a szakismeret alkalmazását ki­ egészítő intellektuális funkciókra is felké­ szíti a hallgatókat. A szakműveltség és a közismereti műveltség közelítésének igénye a szerző szerint — már a középfokú ok­ tatás szintjén konzekvenciákkal já r: növe­ li az általánosan képző, az egységes alapműveltséget biztosító intézmények szere­ pét. Az értelmiség népművelő, ismeretterjesz­ tő munkássága hazánkban — többek között — a Szabó Ervin-i, a móriczi, kodályi hagyo­ mányokra épül. A tudás, életforma, maga­ tartás komplexumaként értelmezett kultúra közvetítésének funkciói fejlődésünk jelen­ legi szakaszában nem korlátozódhatnak az ismeretek továbbadására, a közművelődési intézmények munkájában való részvételre, hanem a kulturális minták, életminták köz­ vetítését, a véleményirányítás mozzanatát is magukban kell, hogy foglalják. Huszár szerint e mozzanatok — bár nem elhanya­ golhatók a termelőmunka szférájában sem — különösen nagy jelentőségűek a lakó­ helyi közösségekben. Minden önmaga kul­ túráját továbbépítő értelmiségi azonban 29 �nemcsak közvetítőként van jelen a politi­ kai, művelődési folyamatokban, hanem be­ fogadóként is. A társadalom kulturális rétegzettsége sta­ tisztikailag igazolható tény, mint ahogyan az is nyilvánvaló, hogy az értelmiség adott­ ságai, „mutatói” a legkedvezőbbek. Ugyan­ akkor Huszár könyvének epilógusa is meg­ szívlelendő: „A fejlett szocialista kultúra igazi m értékegysége nem a diplom ák és végbizonyítványok száma, hanem a m inő­ ségi m u tatók: a kulturálódás belsővé vált szükséglete, a gondolatébresztő szó terje­ dését felerősítő k ö z eg : a közm űveltség, »a nem középiskolás fokon « gon dolkodó em be­ r ek sokasága.” S e távlatokat a jelen józan realitásai közepette sem téveszthetjük szem elől. Hermann István „hármaskönyve” (A pol­ gári dekadencia problémái 1967.; A szocia­ lista kultúra problémái 1970.; A mai kul­ túra problémái 1974.) jelentékeny hozzájá­ rulásnak bizonyult a marxista kultúrael­ mélet továbbfejlesztéséhez, sőt — totalitás koncepciója révén — az elméleti tudat más szféráiban is termékenyítő hatásúak gondo­ latai. Ezúttal — az Én és a világ ifjúsági so­ rozatban megjelent kötetével — elsősorban a fiatalabb nemzedék világképének formá­ lását kívánta segíteni, filozófiai, szemléleti megalapozást adván az aktuális kérdések­ ben való eligazodáshoz. Mondandójában a történetiség és a praxis szempontjait, va­ lamint az ember antropológiai-etikai (kul­ turális!) vonatkozásait egyaránt hangsú­ lyozó felfogás érvényesül. Így például a társadalmi fejlődés folya­ matosságának és megszakítottságának dia­ lektikáját a kultúra kontinuitásának lenini elméletével véli leginkább értelmezhetőnek. Az emberiség küzdelmeinek termékeként felfogott kultúrakoncepció időszerűségét hangsúlyozza: „Lenin nem csupán az ellen tiltakozott, hogy a dogm atizm us a m aga m ódján igyekezett kitalálni valam iféle ro­ m antikus színezetű új kultúrát, talán ép­ pen annak érd ekében , hogy az alapvető és szükséges kultúrát ne kelljen a dogm atikus állásponton álló em b erek n ek elsajátítani­ uk... A lenini gondolat azonban legalább ilyen erővel és n yom atékkai irányult am a polgári fefog ás ellen, m ely azért akar sza­ kítani a múlttal, a történelm ileg felh alm o­ zódott örökséggel és a hagyom ányokkal, hogy m egakadályozhassa a tudom ányos f e j ­ lődésből levonható világnézeti köv etkezte­ téseket, hogy a tudom ányt az em b erek szá­ má ra valam i külső hasznosságként és nem pedig világn ézet-alkotó tendenciaként in­ terpretálhassa.” Minthogy Hermann egész könyve egyfaj­ ta gondolati reflexiója a felgyorsult és meg­ sokszorozódott válságjelenségnek, természe­ tes, hogy e problémakör a kultúrával öszszefüggésben is megjelenik kötetében. Ä huszadik század egyik tendenciózus jelen­ ségének tartja a polgári gondolkodásban időről időre felbukkanó válságtudatot, amely gyakran a kultúrpresszimizmus ké­ pében jelent meg, vagy éppen a kulturális fellendülés hamis pátoszát hirdette. Az utóbbi években a modern gazdasági krízis a válságtudat új vonásait is előhívta, de a lényeg nem változott: „a polgári társadal­ 30 mat ebben az esetben is a szocializmus von­ zása ellenében igyekeztek felvértezni ér­ vekkel.” Ugyanakkor Hermann arra is rá­ mutat, hogy „a polgári ideológia magabiztossága vesztett erejéből, nem lehet min­ den meggondolás nélkül alkalmazni a köz­ vetlenül szocializmusellenes hangvételt, s ezért napjaink polgári ideológiája éppen az átfogalmazás stádiumában van”. Egyebek mellett e forrongó folyamatról is reálisabb kép alakul ki Hermann István esszékötete nyomán. (Vitányi Iván : Társadalom , kultú­ ra, szociológia, K ossu th; Huszár T ibor: „Nem középiskolás fokon .. ” M agvető; Hermann István: V álságok és változások, Kozm osz.) Csongrády Béla M u n ká sfia ta lo k VI. vers- és p ró za m o n d ó versenye Az Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblösüveggyárának Kossuth Művelődési Házában április 16— 18. között lezajlott vers- és próza­ mondó verseny résztvevői egytől egyig mun­ kásfiatalok voltak. Hogy a verseny döntőjé­ ben nyújtott teljesítményük alapján sokan igazolva látták a versenykiírás létjogosultsá­ gát, annak oka, hogy az ötvenhat döntőbe jutott fiatal sok hasonlóságot mutatott, s ha valaki mindenáron a közös nevezőt kereste, könnyűszerrel találhatott néhány meggyőző­ nek tűnő bizonyítékot, melyek alapján bele­ nyugodhatott a közös címke jogosultságába: „munkásfiatalok”. Ha eltekintettünk volna a versenyzők „termelésben elfoglalt” helyétől, akárha a közös világlátásra, életérzésre is bizonyítékul szolgálhatott a választott versek viszonylag szűk skálája, a nagyjából behatárolható témakör. Jó okunk van azonban feltételezni, hogy bár a fentiek valóban beszédes jellemzői vol­ tak a versenynek, csak épp nem arról „be­ széltek,” amit sokan kihallottak, vagy kihal­ lani szerettek volna belőle. Mi több, a mun­ kásfiatalok VI. országos vers- és prózamon­ dó versenye újabb cáfolata volt annak a té­ ves nézetnek, amely a munkásosztály után­ pótlását még mindig uniformizáltan egységes­ nek látja és igyekszik láttatni. Pedig a dön­ tőn bemutatkozott munkásfiatalok — a ter­ melésben elfoglalt közel sem azonos helyü­ kön túl — szélsőséges különbözőséget mutat­ tak. Eltéréseik és rétegzettségük — a terme­ lésben elfoglalt helyüktől sem független — valóságismeretük különbözőségében is rejlik. És ez a versek, illetve prózai művek tolmácso­ lásában is tükröződött. Felmerül a kérdés, hogy a versválasztás­ ban az előbbiek ellenére megmutatkozott ha­ sonlóság nem mond-e ellent a látleletünknek? A versenykiírás értelmében „a termelésben elfoglalt helyük szerint a munkásosztályhoz tartozó harminc év alatti dolgozó fiatalok” ne­ vezhettek. A jelentkezőknek egy szabadon választott és egy SZOT-díjas költő, illetve író művét kellett megjelölniük a nevezési lapon. A „kötelező” választás önmagában aligha te­ kinthető valódi kötöttségnek, hiszen napja­ inkban azok a költők, írók, akiknek tehetsé­ gét egy vagy több hivatalos elismerés fém ­ jelzi, kevés kivételtől eltekintve, valamennyi­ en SZOT-díjasok is. A versenykiírás mégis orientált, s bár a SZOT — m int a verseny egyik rendezője — érthető módon állította reflektorfénybe sa já t díjazottjait, ezzel aka­ ratlanul is szűkítette a kört. Kétségtelen ugyanis — és ez a „közös je l­ lemző” elvitathatatlan —, hogy a fiataloknak egy széles rétege igen korán kerül kapcso­ latba a termeléssel. Az is tény, hogy irodal­ mi ismeretük sokuknál megreked az általá­ nos, jobb esetben a középiskolai „célirányos” tananyag szintjén. Így viszont nem csoda, ha a jelenkori (SZOT-díjas) költők verseskötete­ inek lapozgatása közben a tanultakra „ríme­ lő”, azokkal érzelmi, gondolati, tartalm i ro­ konságot mutató költeményekre, írásokra esik választásuk. (Mellesleg, ha igaz, hogy a tör­ ténelem tankönyvek rászolgáltak a korszerű­ sítésre, akikor ez százszorosa n igaz az irodalmi szöveggyűjteményekre.) De maradjunk a versválasztásnál! Amint az várható volt, idén is Garai Gábor, Ben­ jám in László és Juhász Ferenc versei fém je­ lezték a SZOT-díjasok mezőnyét, illetve Váci Mihály „még nem elég” típusú versei. A versmondók közötti különbözőség azon­ ban a sok rokonságot mutató költemények interpretálásában is megmutatkozott. Félre­ értés ne essék, nem az előadás, a „produk­ ció” színvonalára gondolunk. Hiszen termé­ szetes, hogy egy versenyen vannak tehetsé­ gek és kevésbé tehetséges előadók. Most azonban nem erről van szó, hanem az inter­ pretációnak arról a dimenziójáról, amelyben az illető versmondó valóságismerete tükröző­ dik. Mert igaz ugyan, hogy a munkásfiatalok többsége korán kiszakad az irodalom közel­ ségéből. Igaz, hogy többségük később sem folytat autodidakta módon tanulmányokat, és nem élvezheti az értelmiségi lét — e tekin­ tetben kétségtelen — helyzeti előnyét. Meg­ lehet. a termeléssel való korai közvetlen kap­ csolatuk velejárójaként figyelmük sokkal in­ kább az „anyagiak” felé fordul. Ám időköz­ ben, ha a világra tágabb kitekintést nem is, de üzemükbe, gyárukba „szűkebb” betekin­ tést mindenképp nyernek, megismerve vagy megsejtve a mikrokörnyezet — a társadalom egészére jellemző — működésének mechaniz­ musát. Ebbéli ismereteik különböző szintje alapján valljuk, hogy a munkásfiatalok sem­ miképp sem gyömöszölhetők be egyetlen — mégoly tág — osztályterembe. A valóságis­ meret azonos szintje, az azonos világnézet — helyesebben világlátás —, esetükben sokkal inkább alkalmas közös nevezőnek, mint „a termelésben elfoglalt hely”. (Igaz, ennek alap­ ján igen nehéz lenne országos versenyt meg­ hirdetni és szervezni, de akár pusztán jelen t­ kezni is a résztvevőknek.) De vajon a valóságismeret különbözősége tükröződhet-e egy versmondó versenyen? Az igenlő válaszhoz egyetlen dolgot kell feltéte­ leznünk. Hogy tudniillik a versmondók ele­ get tettek legelemibb feladatuknak: értelmez­ ték a választott verset. Az, hogy ki hogyan értelmezte, m ár önmagában sokat mond. Ám tételezzük fel — volt rá példa —, hogy a versmondó a költeménnyel csupán hangulati azonosulást m utat fel. Ha lehet, akkor ez még érzékletesebb tükre a versmondó szemé­ lyiségének. Szükséges megjegyezni, hogy a Bánffy György vezette zsüri már az elődön­ tők során igyekezett „kirostálni” azokat, akik színészi trükkökkel igyekeztek hitelesíteni vállalkozásukat. Ez érthető, hiszen az am atőr versmondóknál a szerepjátszás nem erény. Ellenkezőleg, az amatőr versmondó erénye, egyben szabadsága abban áll. hogy önmagát adja a vershez. Ezt még akkor is megteheti, ha valójában a választott költeménnyel nem tud azonosulni. És m ert a munkásfiatalok V I. vers- és prózamondó versenyének döntőjében a legtöbb fiatal „önmagát adta”.: a kétely, a hit, a lelkesültség, a bizonytalanság, a nai­ vitás, a lelkesültség, a lehangoltság, a biza­ lom, a bizalmatlanság, az értelem, a közöny megannyi árnyalata hangzott el a reflektor­ fényben állók ajkáról. A jelzők korántsem teljes skálája jobban szétszórta a mezőnyt, mint az előadói képességek különbözősége. A versmondásnak ez a dimenziója persze akkor volt legszembetűnőbb, amikor egyazon verset többen tolmácsoltak. Ilyenkor nem csupán a versekről, hanem mindegyik elő­ adóról sokat tudtunk meg: egyénenként el­ térő világokra derült fény. Pintér Károly ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/12592db4a6e8de9b4fae8041fbd3ce6b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1982/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1982 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/aa8d2a37674ae3321a894299423355c2.pdf 607910151bce67417e6de66c2415bfba PDF Text Text 1 9 8 2 /2 Napirenden a magánvállalkozások Keresztes József, Szepesi József, Zalán Tibor versei és Dózsa Ildikó prózai írása Mikszáth Kálmán és Selmecbánya Laczkó Pál és Kelemen Gábor könyvéről „Mi élteti a balassagyarm ati Madách Imre Irodalm i Színpadi N apokat? A közönség és a szakma figyelő tekintetének emléke. Más­ különben pedig az a hazai gyakorlat, misze­ rint. ha egy rendezvény négyszer ismétlődik, akkor biztos, hogy követi az ötödik, a hato­ dik és így tovább . . . Az elm últ év decemberében megrendezett ISZN a 16. volt a sorban, amiből logikusan következik, hogy 1983 telén a 17-re is sor ke­ rül, ha csak nem fogynak el végleg a vállal­ kozó kedvű csoportok. De ez aligha valószí­ nű, m ert a csökkenő érdeklődés ellenére m in­ dig lesznek optim isták, akik kitartóan re ­ ménykednek abban, hogy a mozgalom talán éppen Balassagyarm aton kap ja vissza azt a rangját, am it jelenleg m ásutt sem érezhet”. (P in té r K á ro ly : A padó f o r r á s b ó l) „Egyre növekvő rokonszenvvel figyelem a nógrádiak vállalkozó kedvének bizonyítékait, a Palócföld Könyvek szépen sorjázó kötete­ it. M indenképpen kedvünkre való ez a kísér­ let, hiszen a kulturális, az irodalm i élet decentralizálódásának gyakorlati példája. És nem is akárm ilyen példája! Az 1979-ben m egjelent Ébresztő idő című antológia tisz­ tes színvonala m iatt igazán méltó a figyel­ m ünkre; külön erénye, hogy a megyében élő alkotók m ellett nem feledkezik meg a Nóg rádból elszármazott, vagy a Palócföldhöz kötődő szerzőkről sem. Ilyen egyszeri nekigyűrkőzésre azonban — a vidéki antológiák nagy száma m utatja — szinte mindegyik tájegység képes. A Palóc­ föld Könyvek újabb darabjai viszont jelzik, hogy Salgótarjánban nem fulladtak ki. Sőt!” ( K ö r m e n d i L a jo s ) „A fenti egykorú művekből vett idézetek arról tanúskodnak, hogy több homályos pont lelhető fel Mikszáth Selmecbányai diákévei­ ben, önképzőköri szereplésében, és ami a lé­ nyeges. az eltelt évszázad során nem kerül­ tek elő az önképzőkörben bem utatott írások szövegei. Ennek a hom álynak és a lappangó kéziratok helyzetének feltárása reményében e tanulm ány szerzője 1976-ban a helyszínen próbálta meg a kérdésekre a választ meg­ kapni (...) A helyszíni vizsgálódás során kitűnt, hogy M ikszáth Kálm án Selmecbányai éveiből egy egykorú önképzőköri szabályza­ tot kivéve nem m aradt meg semmi. Valószí­ nű. hogy ez a hiány több m int hatvan évvel ezelőtt tám adhatott, de az is lehetséges, hogy még a század elején, vagy talán még azelőtt emelte ki valaki". ( R e jtő Is tv á n : M ik s z á th K á lm á n é s S e lm e c b á n y a ) TÁRSAD ALOMPO LITIKA I IRODALM I M Ű VÉSZETI FOLYÓIRAT �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége 1983. évre is meghirdeti a 1982/2 MADÁCH-PALYAZATOT. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szol­ gáló pályázaton olyan eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet részt venni, me­ lyek elkötelezett alakító szándékkal, elmélyült szakmai igénnyel mutatják be mai valóságunk közérdekűe n idősze­ rű kérdéseit, illetőleg amelyek Madách Imre korára, éle­ tére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolat­ anyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1982. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségé­ nek (cím : 3100 Salgótarján, Arany János u. 21.). Pályadíjak: 1. szociográfia, irodalmi riport, esszék, tanulmány ka­ tegóriában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft 2. versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft Eredményhirdetésre 1983 januárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palóc­ föld folyóirat tartja fenn. NÓGRÁD MEGYE TANÁCS VB MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE TARTALOM 3 Sólyom István: Vállaljuk? 4 Molnár Pál: Felbontott frigy 6 Szondi Márta: Osztódással megmaradni 10 M. Szabó Gyula: Pénz az ablakban? 12 Brunda Gusztáv: Makszimka 15 Zalán Tibor: Approximációk I. 16 Dózsa Ildikó: Találkozás egy régi álom sarkában 18 Szepesi József: Balázs János festményeihez, A hazugságom. Ha alvajárnék. Sírfelirat I., Sírfelirat II.. In memoriam Balázs János 18 Keresztes József: Bibliai parafrázisok. Rövid ballada. Viszonyla­ gos boldogság, Z. Z.-nek a túlvilágra, főhajtással, Anteuszként 19 Rejtő István: Mikszáth Kálmán és Selmecbánya 24 Félévi értesítő. A szolnoki Szigligeti Színház őszi bemutatóiról (Bérczes László) 26 Apadó forrásból. Utószó a XVI. Madách Imre Irodalmi színpadi napokhoz (Pintér Károly) 27 I.aczkó Pál: Szalmakomiszár (Csűrös Miklós) 28 Kelemen Gábor: Bakszekér (Körmendi Lajos) 89 Szavak piacán (Szigeti Csaba) 30 A marxista Irodalomelmélet története (Csongrády Béta) Gerelyes Endre A címoldalon, borítókon (Fotó: Buda László) és belső oldalakon Jánossy Ferenc rajzai. irodalmi pályázat Salgótarján város Tanácsa a várossá nyilvánítás hatvana­ dik évfordulója alkalmából, a Palócföld folyóirattal közösen, 1982-ben először, s ezt követően kétévenként ismétlődően Ge­ relyes Endre nevét viselő Irodalmi pályázatot hirdet. A pályázatra olyan szocialista szellemben fogant művek érkezését várják, amelyek tudományos alapossággal, művészi elmélyültséggel, igényes megformálásban tárják föl Salgótarján történetének eddig ismeretlen részleteit (a városrészek, vagy egyes rétegek, csoportok életmódjának, illetve életmód változá­ sának feldolgozásával). A pályamunkákat három gépelt példányban (oldalanként 28—30 sor, soronként 55—60 leütés) jeligével kell beküldeni 1982. november 30-ig a Palócföld szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). A városi tanács pályadíjai: 1. Tanulmány, szociográfia, esszé, irodalmi riport kategó­ riában: első díj 6000, a második 4000, a harmadik 3000 forint. 2. Szépirodalmi kategóriában: első díj 6000, a második 4000, a harmadik 3000 forint. Eredményhirdetésre 1983 januárjában kerül sor. A meg­ hirdetők a pályadíjak átcsoportosításának jogát fenntartják. SALGÓTARJÁN VÁROS TANÁCSA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE PALÓ C FÖ L D TÁRSADA L O M P O L ITKAl IRODALMI MŰVÉSZE TI F O LYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-366. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás Igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szóm ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.25383 Nógrád megyei Nyomdaipari V állalat, St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Vállaljuk ? A cím ben feltett kérdés nem véletlenül fogalm azódott töb­ bes szám első személyben. A gazdasági célok és realitások, s azok egyénre háruló követelm ényei és következm ényei ugyanis m ind­ anny iu n k at válaszadásra kényszerítenek, m ert m indannyiunk­ ról van szó, s m ár nem egyszerűen m int gazdasági kérdésről, h a­ nem m int politikairól is. A válaszadás nem egyszerű, m ert b ár aligha van józan em­ ber, aki ne m ondana igent olyan társadalm i program okra, am e­ lyekben saját törekvéseinek, vágyainak kielégítési lehetőségeit is látja, a m egvalósítás m ai konkrét form ái a korábban term észetes válaszok újrafogalm azására késztetnek bennünket. Ez term é­ szetes. S ezért nem véletlen, hogy a fejlődésről, növekedésről, sta­ bilitásról, foglalkoztatottságról, m egújulási készségről, az em beri tényezőről, az értelm iség szerepéről, a vállalkozásról, s sok m in­ den m ásról ma társadalm i színterű polém ia folyik. Ezúttal a vállalkozásról lesz szó. Kevés tém a váltott ki ugyan­ is a közvélem ényben akkora érdeklődést m ostanában, m int a kis­ vállalkozás. És kevés szült annyi kétkedést, téves meg- és elíté­ lést, aggodalm at. A vélem ények m inősítéséhez m ár az osztályozási szempontok is kialakultak. M indenekelőtt vannak, akik értik. A m ásik csoportba azok soroltatnak, akik szerint végre felfedeztük a m inden gondunk m egoldására alkalm as varázsszert. A következő csoportba azok tartoznak, akik szerint „m egtettük a döntő lé­ pést pozíciónk felad ására”. Nem kevés — ezen osztályozás szerint — azok száma, akik a hosszú idő alatt k ialak u lt-k ialak íto tt érték ­ rendünket féltik, tarta n ak a kispolgári életvitel felerősödésétől, a m unkával nem arányos jövedelm ek nagyarányú növekedésétől, s még a kizsákm ányolástól is. Azok szám a sem kevés, akik azért fogadják fenntartással, m ert vagy nem tudnak, vagy nem ak a r­ nak részt venni benne, s m int szám ukra közömböst, vagy ellen­ szenvest elvetik. A vélem ények sk áláját nézve, felm erül a kérdés, m it kelle­ ne pontosabban tudni? A lényeget m indenképpen. Lapos köz­ helynek tűnik, mégis le kell írn i: a kisvállalkozás nem cél, h a­ nem eszköz, s a sok közül is csak az egyik. Közism ertek azok a külső és belső feltételek, am elyek bonyo­ lultabbá tették gazdasági fejlődésünket, kikényszerítették, hogy a gazdaságot új fejlődési pályára állítsuk. Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy m ár nem elég ugyanúgy tenni a dolgunkat, m int régen, csak egy kicsit jobban, hanem m ásként is kell tenni. Ez a „m ásként” a term elés em beri tényezőinek oldaláról az alkotást, a vállalkozást, m int m inden területen kötelező m agatartási for­ m át jelenti. Sürgetővé teszi ennek a m agatartásnak az általános­ sá válását az a körülm ény, hogy a gazdasági fejlődés csaknem m inden tényezőjének szűkében vagyunk. Egyedüli m obilizálha­ tó tartalék u n k az em berek felkészültsége, szorgalma, ügyessége, az a képessége, hogy többek tudnak lenni tegnapi önm aguknál, ha arra ösztönzést kapnak, ha abban érdekeltté tették őket. Ilyen ösztönzés és érdekeltség fejeződik ki abban, hogy sza­ b ad (a b b ) u tat k ap tak az új vállalkozási form ák. Az ösztönzés ilyen iránya nem egyszerűen azt jelenti, hogy rendeletek jelentek meg, hanem elsősorban azt, hogy a gazdaságpolitikában nem meg­ tű rt, hanem kívánatos elem lett: egyértelm űvé teszi helyét gazda­ ságunk egész rendszerében. A tekintélyre azonban nem elég hi­ vatkozni, ha a „közzel” el ak a rju k fogadtatni. Azt is szükséges alaposabban m egvilágítani, hogy kinek az érdeke az új vállalko­ zási form ák elterjedése. Sok félreértés forrása ugyanis, hogy lát­ szólag az egyéni érdek g áttalan érvényesülése kap m ajd teret. Az egyéni érdek érvényesítése valóban lehetséges, de csak addig a m értékig, am eddig az a közösség érdekeinek érvényesülését is szolgálja. Ez pedig nem egyéb, m int a szükségletek teljesebb kö­ rű kielégítése. M ert aligha kell bárkinek is bizonygatni, hogy ki­ elégítetlen szükségletek vannak. Régiek is, újak is. Egyrészt azért, m ert korábban sem voltak kielégítve, m ásrészt azért, m ert kike­ rültek a nagy szervezetek által gazdaságosan kielégíthető szük­ ségletek sorából, m iközben töm egesen keletkeztek ú jak is. A pél­ d a tá r szinte kim eríthetetlen. Önm agában azonban még nem elég a szükségletek kielégí­ tési form áját azzal igazolni, hogy az m indenkinek érdeke. Ga­ rancia is kell, hogy egyik sem érvényesül a m ásik rovására. Ha ugyanis a köz érdeke kerül túlsúlyba, ak k o r a vállalkozás meg sem születik, vagy elhal. Ha pedig a vállalkozó érdekei kizáró­ lagosak, akkor a köz kénytelen ráfizetni (értéken felül m egfizet­ ni). Ezideig az utóbbi volt a jellemző. Az áruk, szolgáltatások irán ti kereslet m eghaladta a kínálatot, nem jö tt létre a vevők pia­ ca. K ialakult viszont a m onopolhelyzet (a m aga irreálisan m agas áraival) és az illegális tevékenység (az ugyancsak m agas és adó­ zatlan jövedelm ekkel). Az új vállalkozási form ák kiterjesztése és funkcionálása egy­ úttal verseny is. Ez a verseny azonban nem elsősorban a nagy­ üzem ekkel folyik (még a gondolat is képtelenség), hanem a ve­ vőért, a m egrendelőért. A nnak a helyzetnek a létrehozása kívána­ tos, am elyben egyebek m ellett a köz olyan érték ítélete dönti el, hogy egy adott vállalkozás (bárm iről legyen is szó) szükséges-e, vagy sem, am ely értékítéletben többek közt benne van a tisz­ tességes hasznot is tartalm azó elfogadható á r éppúgy, m int a pontosság, m egbízhatóság, k ulturáltság is. Ahhoz azonban, hogy ez az értékítélet valóban hasson, a verseny tényezője legyen, az eddigieknél lényegesen több kisvállalkozás kell. (M indeddig jó­ val kevesebb jö tt létre, m int am ennyi szükséges lenne, s m int am ennyire féltünk tőle.) Pedig lenne miből kisvállalkozásba fogni. A társadalm i össz­ m unkaráfordítás egyhatoda (óriási szám) a szocialista szektoron kívül realizálódik, azt kiegészítve végzi a szükségletek kielégíté­ sét. Ebbe az intézm ényesített, engedéllyel végzett tevékenység éppúgy beletartozik, m int az illegálisan — nem ritk á n törvényellenesen — végzett m unka is. A társadalom ban meglevő ener­ giák, alkotóerők tehát m unkálnak, érték et hoznak létre — ha tu ­ dom ást veszünk róla, ha nem. A m ostani törekvések nem elha­ nyagolható célja, hogy ezekből minél többet legalizáljanak, hogy ezáltal szervezettebbé, szabályozottabbá és társadalm ilag ellen­ őrizhetőbbé váljanak. Nem elvtelenül persze — am int azt m ár hangsúlyoztuk — hanem a társadalm i előnyök és h átrán y o k gon­ dos m érlegelése alapján. A döntés, m ajd az azt követő rendeletek ezek figyelem bevételével születtek meg. A közvélem ény ez ideig inkább a hátrányokkal foglalkozott. Úgy tűnik, a potenciális vál­ lalkozók jelentős része is. Ez utóbbiak azért, m ert nem kicsi a kockázat sem. D öntésük szükségszerűen a kockázat vállalását is jelenti. A já ra tla n ú t vállalása m indig kockázatos, a végén éppúgy várható a siker, m int a bukás. A jelenlegi — szigorúbb külső és belső feltételek által determ inált — helyzet sok tek in tetb en kény­ szerít a já ra tla n ú t vállalására. Ha tényleges döntési altern atív á­ nak tek in tjü k azt, hogy vállaljuk-e vagy sem a jára tla n t, vég­ eredm ényét tekintve a nem zetközi m ércétől, a saját igényeink­ től való lem aradás és a fejlődés között választunk. Aligha kell bizonyítani, hogy az utóbbit kell választanunk, m int ahogy az utóbbi évek vitáiban ez eldőlt. A döntés azonban önm agában nem elég, szükséges hozzá a term elés tényezőinek (benne az em­ beri tényezőknek) m ozgatása, átrendezése is. Kozma Ferenc m ondja szellemesen: a m ozdulatlanság m egvalósul döntés nélkül is. A bevezetőben szó volt az em berek osztályozásáról vélem é­ nyeik alapján. A sokféle szem pont között azonban — úgy vélem — hiba lenne figyelm en kívül hagyni a legfontosabbat. A lénye­ get illetően ugyanis a vélem ények két pólus körül polarizálódnak, 3 �aszerint, hogy a kisvállalkozás fogalm ában melyik elem et tartjá k hangsúlyosnak. Okos érveléssel, meggyőző szóval elérhető, hogy m indenki m egértse szükségességét, részleges fenntartással, vagy fen n tartás nélkül. Jó példáért egyébként se kell m esszire m en­ nünk. A m agyar mezőgazdaság mai eredm ényei a kétkedők szá­ m ára is kézzelfogható bizonyítékul szolgálnak. Ezért érdem es em lékeztetni arra, hogy évekkel ezelőtt ez ügyben is hasonlóan szenvedélyes vitáknak voltunk tanúi-részesei. Ám arra is gondol­ nunk kell: a háztáji és kisegítő gazdaságok nem a nagyüzem ek nélkül, azok ellenére értek el nagy eredm ényeket, hanem segítsé­ gükkel velük elválaszthatatlanul összefonódva, azokat kiegészítve. Ha m élyebben végiggondoljuk azt a kihívást, am ellyel szem­ be kell néznünk, nyilvánvalóvá válik, hogy az oly sokat emlege­ tett fogalom ban a hangsúly a vállalkozáson van. A kisvállalko­ zás része ennek, de nem azonos vele. A gazdasági stílusváltás vál­ lalkozást követel m indazoktól, akik rendelkeznek a term elési té­ nyezők kisebb-nagyobb része felett, abban a helyzetben vannak, hogy cselekedni tudnak. M egtanultuk a szabályt: az döntsön, aki cselekedni tud. Meg kell tanulnunk ezt m ásként is értelm ezni: aki cselekedni tud. annak döntenie kell. A döntés szabadságát (amely tartalm azza a nem -döntés szabadságát is) felváltja a döntési kény­ szer. Ez nem egyszerű helyzetet eredm ényez. Ha ugyanis olyan a környezet, hogy téves döntés esetén azonnal fejeket követel, ak­ kor érdem i döntés nem születhetik. Ugyanis annak kockázatát választják inkább a döntési helyzetben levők, hogy nem vállal­ nak kockázatot. A k á r ugyanis így sokkal nehezebben bizonyítha­ Felbontott frig y _______ — Az év elején úgy jöttek be az em be­ rek dolgozni, m intha m indenki keresné a pluszfeladatokat, am iket m egoldhat. Máig sem csökkent a kedv, öröm velük a m un­ ka. .. A m űvezető láthatóan őszinte, csupán parányi jelei vehetők észre arcán a „nyi­ latkozó póznak”. A gyárban egyébként is sű rűn találkozhat az újságíró korosabb brigádtagokkal, akik ugyancsak őszintén ism ételgetik a lelkesedést bizonygató m on­ datokat. M űvezetőm azonban nem abból az évjáratból való: fiatalabb. Így hát cso­ dálkozással elegy a kérdés: — Mitől ilyen lelkesültek? A fiatalem ber m integy rákészülten adja meg a szám ára m agától értetődő választ: — H át attól, hogy önálló lett m egint a g y á r ... M indenki meg ak a rja m utatni, hogy igenis m egállunk a saját lá b u n k o n ! * Másfél évtizeden át funkcionált nagyvál­ lalat vált széjjel, s lett így ú jra önálló a megyeszékhely egyik patinás üzeme. Meg­ elégedéssel vették vissza a saját nevet, s a gazdajogokat, am elyeket annak idején a döntő körökben elterjedt központosító el­ képzelések m iatt veszítettek el. „Mi a M ű­ vekből váltu n k ki, állítom , hogy az egész kollektíva nagy öröm ére” — nyilatkozta az igazgató a központi pártlapnak, két hó­ nappal azután, hogy a saját láb u k ra áll­ tak. — „Ezt a nagyvállalatot ugyanis, a nevén kívül, semmi sem ta rto tta össze.” — Még a neve sem egészen! — egészíti ki a főnökével utólag opponáló fiatal fő­ osztályvezető, aki nem rest szakmai részle­ 4 tó. Ha össze lehetne vetni, mi okozza a nagyobb veszteséget: a he­ lyes döntések m ellett szükségszerűen megszülető hibásak, avagy a döntések sorozatos elm aradása, egyértelm űen bebizonyosodna, hogy az utóbbi. A hibás döntések okozta k á r eltörpül a nem -dön­ tés m iatt elm aradt haszon m ellett. Bizonyító erejű néhány csőd­ b ejutott vállalat, term előszövetkezet történetének visszapergetése, az elm aradt üzletek tanulsága. Ugyanígy lehetne sorolni szép számm al a sikeres vállalkozásokat is. am elyek az elm últ évek nagy viharai közepette is ,-állva” m aradtak. Sikerükben nagy szerepe van annak, hogy döntöttek akkor, am ikor dönteni kellett, kocká­ zatot és felelősséget is vállalva. A döntés nehézsége m a abban van, hogy nem m indig áll ren ­ delkezésre a jó döntés m inden összetevője. A kockázatot a bi­ zonytalan elem hordozza, s m a egyre kevésbé áll elő a teljes bi­ zonyosság állapota. Ezért nevezhető vállalkozásnak m inden tö­ rekvés, cselekvés, am ely a rra irányul, hogy ennek ellenére a lehető legtöbbet produkálja. A gazdaság intenzív fejlődési pályára állítása — vállalkozás, am elyben m indenki találh at feladatot, s a m aga helyén lehetősé­ ge van, hogy képességei m axim um át nyújtsa. Vállalkozik az egyén, am ikor túlhaladja a rutint, a m egszokottat. A vállalat is, am ikor gazdaságtalanná vált term éke helyett új, piacképes term ék gyár­ tására áll át, m ozgásba hozva a term elési tényezők teljes rend­ szerét. A gondolkodó, alkotó, kezdem ényező em ber ebben m in­ dennél fontosabb szerepet tölt be. Sólyom Istv án tekbe bonyolódni, hogy a hajdani gazdasá­ gi szervezet életképtelenségét utólag is igazolja. — A név legfontosabb eleme a „zománc” szó. Éppen ebből látszik, hogy az összevo­ nás a hatvanas években elhibázott lépés volt. Ugyanis egészen m ásfajta zománc kell az edényekhez, m ás az öntöttvas ká­ dakhoz, m ás a vegyipari gépekhez, és m ás ahhoz, am it mi g y ártu n k : a tűzhelyek­ hez. Négy ilyen gyárat egy vállalattá szer­ vezni — baklövés. Mi persze sokat szid­ tuk a központi vezetőket, de utólag el kell m ondanom a védelm ükben, hogy m egold­ h atatlan feladatot kaptak. Egy fenékkel négy olyan lovat kellett volna m egülni ne­ kik, am ilyenekhez közös gyeplőt találni le­ hetetlen. * „A viszonylag hom ogén érdek m ögött a vállalati egységek és a különféle dolgozó csoportok érdekeinek sajátos belső tagolt­ sága húzódik meg — fejtegeti a tervhivatal elnöke a p árt elm életi és politikai folyó­ iratában. — Különösen nagy lehet az é r­ dekeltérés a területileg is szerteágazó nagyvállalatok különféle gyárai és telephelyei között a fejlesztési források és a személyi jövedelem nek a növelésére irányuló lehe­ tőségek elosztásában, vagy a term elési fel­ adatok m eghatározásában.” — A központban m űködött egy kutatórészleg, am i segíthetett volna nekünk. De nem nagyon segített, m agunkra voltunk utalva a m űszaki fejlesztésben. Ennek m eg­ volt az előnye, m ert a különváláskor mi zökkenő nélkül ugyanott folytattuk a m un­ kát, ahol az előző év végén abbahagytuk. Csak azt nem érte ttü k és máig sem értjük, hogy az ő fizetésük m ilyen alapon volt m a­ gasabb, m int a m iénk. M ert a központban egy ugyanolyan osztályvezető, m int én, legalább húsz százalékkal többet keresett — a m ellékeseit nem is számítva. A fiatal m érnök még az egyetem pad­ jait koptatta, am ikor viaskodás folyt a központ és a g y ár közt — megyei és fő­ városi felsőbb testületek bevonásával — a technikai fejlesztésre szánható forinto­ kért. A tárgyilagos hangú írásbeli doku­ m entum ok m ellett szenvedélyes szóbeli m egnyilatkozásokkal is ösztökélték a helyi illetékeseket: „hassanak oda”, hogy az üzem m űszaki nívója em elkedhessen vala­ melyest, az egyes vélekedések szerint „kö­ zépkori színvonal” fölé. — Levélbe kell foglalni, hogy eddig éve­ ken keresztül hogyan ta rto tta k titek et h á t­ rányban, m indennek következtében mi a jelenlegi helyzet és a végére írjátok oda, hogy a m egoldásra vonatkozóan m ik a ja ­ vaslataitok. A megyei politikus katonásan kiadott „ukáza” és seregnyi egyéb, ilyen és olyan úton te tt lépés nem m arad t eredm ény nél­ kül. A „M űvek” utolsó k ét évében b eru h á­ zások sorozata indult meg a gyár külön­ böző részein. Ez százhúsz, az nyolcvan, am az ki tudja, hány em ber m u n k áját „vált­ ja ki” — állították a program ok. Nem kis m egnyugtatására azoknak, akik hozzávető­ leg ism erték az üzemből való elvándorlás arányait. * 1980 novem berében értesültek róla a gyá­ ri illetékesek, hogy a következő évben m ár önállóan gazdálkodhatnak. Alig m ás­ fél hónapjuk m arad t arra, hogy összeszed­ jék m agukat. Ü tött-kopott g y árat néhány daliásnak m ondható épülettel, a m egújulás folyam atát épp elkezdő gépparkot, s egy m egfogyatkozott dolgozói g árd át örököltek �a h ajdani frigyből. R áadásul egy felada­ tot. Az önálló gazdálkodás első évében ke­ rek ötvenm illió fo rint nyereséget kell el­ érni, hogy az egység m érlege nullszaldóra álljon, s az új — visszaszerzett — név ne kerüljön rá a veszteséggel gazdálkodó vál­ lalatok lajstrom ára. Ezt az eredm ényt produkálni rendkívül fontosnak — bizonyos stádium okban, bi­ zonyos szemszögekből nézve létfontosságú­ nak — látszott, lévén hogy „m agas hely­ ről” esetleg visszakozzt vezényelnek: — . . . nem eléggé volt. körültekintő döntés Rangos állam i hivatalnok jelen tette ki ez utóbbit — k ét m ásik példát is fölsorolván — a „M üvek” szétválasztásával kapcsolat­ ban. Vélekedése 1981 tavaszán nyom tatás­ ban is m egjelent, s ez némileg fölélénkí­ tette az aggodalm akat, s néhány, hivata­ losan meg nem erősített pletyka is lábra kapott a gyár falai közt a volt központban m arad t ilyen-olyan helyettesekről, főosz­ tályvezetőkről, osztályvezetőkről, akik be­ osztottak, főosztályok, osztályok nélkül bo­ torkálnak. .. Egynéhány fölösleges „íróasztal” h ajd a­ ni létét nem túl nagy m erészség föltételez­ ni. „Ami az ex p o rtu n k at illeti, a vesztesé­ gek zöme ebből szárm azott — nyilatkozta az igazgató a központi pártlapnak. — Nem m intha az áruink nem lennének korszerű­ ek de annyi áttételen keresztül kerültek ve­ vőinkhez, hogy annak költségeit nem vi­ selhették el az á ra k ”. — Volt egy belföldi értékesítési osztály a központban, s az ta rto tta a kapcsolatot m ás vállalatokkal. Mi elvileg csak ezen az osztályon keresztül érintkezhettünk más egységekkel. De ha ők m egkötöttek vala­ m ilyen szerződést, sokszor csak jóval ké­ sőbb értesítettek m inket róla: vagy az utol­ só pillanatban, vagy m ár későn. Az is elő­ fordult, hogy mi m egkaptuk az utasítást a kiszállításra, de a kereskedelm i vállalat telephelye, ahová mi vitettü k az árut, nem tu d o tt róla, hogy az ő központja m iben ál­ lapodott meg a m iénkkel. Ezért terem tet­ tünk a telephelyekkel közvetlen kapcsola­ tot. Ez bevált. Olyan g arn itú rá k at is elad­ tunk, tízes, húszas tételben, am i hónapo­ kig a nyakunkon m arad t volna. Többször előfordult, hogy m ár m egszerveztük a szál­ lítm ány fogadását, de a központunk tudo­ m ást szerzett róla, közbeavatkozott és nem lett a dologból semmi. Ez az a pont, ahol m ár erős túlzásnak érzem a viszonylag fiatal kereskedelm i szakem ber „élm énybeszám olóját”. — Csak nem azt ak a rja m ondani, hogy különböző központok m űködnek, am elyek „ a la tt” az élet nyugodtan zajlik a m aga törvényei szerint, tőlük teljesen függetle­ nül? — Erről szó sincs! Sok fontos m u n k át végzett a központunk. Ezt főleg azóta érez­ zük, m ióta a feladatok teljes egészében rán k szakadtak. Ma m ár mi kö tjü k a szer­ ződéseket. Ez több m u n k át ad nekünk, igaz több lehetőséget is az igazi kereske­ delm i tevékenységre. M ert am it egy évvel ezelőtt csináltunk, az nem volt kereskedel­ mi tevékenység. Most m ár konyítunk hoz­ zá. Ennek köszönhető, hogy m inden eddi­ ginél nagyobb m ennyiség eladására k öthet­ tü n k szerződést. És több áru t ad tu n k el, m int am ennyire előzetesen szerződtünk. * A m ikor a város — hivatalosan — város lett (1922), m ár csaknem három évtize­ des m ú ltra tek in th etett vissza az a kis­ üzem, am i a gyár elődjének számít. Huza­ m osabb ideig apró-cseprő fém áru k at ké­ szített, s árasztotta el velük az ország kö­ zeli-távoli vidékeit. Első exportszállítm á­ nyát is „fém töm egcikkekből” állította öszsze; ez a B alkánra ju to tt el — m ég a h ú ­ szas évek végén. Országos ra n g já t azon­ ban jórészt azoknak a p o rték ák n ak kö­ szönheti a gyár, am elyek em beröltőnyi ide­ je állnak még m a is itt-o tt. szobákban, te r­ m ekben — a város nevét festve, vagy önt­ ve „hom lokukon” viselvén — és betöltik gyakorlati szerepüket, egyszersm ind a he­ lyiség díszéül is szolgálnak. Maga a gyár — a település m ai m éreteit tekintve — a városközponthoz közel terü l el. Egyik oldalról a vasúti sín, m ásik ol­ dalról a helység régebbi fő ú tja szegi telké­ nek h atárát. A bejárathoz közvetlen közel áll m ind a m unkaügyi iroda, m ind a veze­ tői titkárság. Némely vélekedések szerint ez nem véletlen: sem a kisebb, sem a n a ­ gyobb rangú alkalm i betérőknek ne kell­ jen k örbejárniuk a (talán nem m indig szív­ derítő küllem ű) üzem épületeket. Olajos földm assza képez vékony réteget az u tak tetején. O ldalt szén, ham u, m ásutt tö rö tt vagy ép öntvények kupaca em elke­ dik. K iism erhetetlen rendben állnak az épületek: régi, szürke csarnok, ugyancsak régi, em eletes irodaépület, em itt földszin­ tes m űhely, am ott hosszúkás felvonulási épület nyúlik: a ki-bejárók öltözetén lá t­ szik, iroda lehet. A nagycsarnok előtt viszonylag ú jn ak tetsző hasábépület m agasodik. Földszint­ jén egy fontos helyiség: a valam irevaló ke­ reskedelm i m unkához nélkülözhetetlen m intaterem . B enne körben állnak a vado­ natúj portékák, k ü lö n fajta színekben, fé­ nyesre dörzsölve. Az em letre galérialép­ cső vezet föl. O tt dolgozik a g y ár legfőbb m űszaki embere. * Rézsútosan áll az iroda közepén a hoszszúkás dohányzóasztal, körb erak v a ala­ csony fotelokkal. Beljebb, m ajdnem a sa­ rokban a legfőbb m űszaki em ber íróaszta­ la, m ögötte szék, m ellette kisebb asztalon 5 �többkapcsolós telefonkészülék. A falon a gyári portékák, illetőleg hasonló külföldi term ékek fotói kiterítve. — A „M űvek” ideje alatt túl term eléscentrikusak voltunk. Szinte senkit sem is­ m ertünk a központiakon kívül. Az akkori KGM-ről például azt se tudtuk, hogy hol van. Most az Ipari M inisztérium m al jó a kapcsolatunk, nem rég m egítéltek tizenötmillió forint tám ogatást a zománc tovább­ fejlesztésének költségeire. Ezenkívül is több olyan helyre lettünk bejáratosak, ahol közvetlenül ju tu n k információkhoz. Az or­ szágos műszaki fejlesztési bizottság iránym utatása nélkül például nehezen tudnánk előre lépni. A KGST egyik szakmai m un­ k abizottságában pedig hallgatóként va­ gyunk je le n ... A legfőbb m űszaki em ber m unkaidejé­ nek m inden stádium ában érződik a leg­ főbb szerepkör terhe-dicsősége. Telefonjá­ hoz küldi a belépő titkárnő, m egjegyezvén, hogy kit kapcsolt főnöke készülékére. Mire az első ügyben intézkedik, m ár telefonjá­ ra kapcsolták a m ásik érdeklődőt. S m ire ezzel végez, m ár két gyári em ber áll iro­ dája ajtajában. — A dolgozók csaknem m egfagynak a nagycsarnokban. Kék-zöld az arcuk. Így nem lehet szerelni, vacogva! A „fő m űszaki” a m ásik em berre fordítja tekintetét. — Teljes gőzzel megy a kazán reggel hat óta. Két em ber töm ködi az ablakréseket. De az ajtókon dől b e a hideg. C irkalm as károm kodások röpködnek a szobában, közben tippek, ellentippek ütőd­ nek össze. Végül m egfogalmazódik a fő­ nök vélem énye: „Fel kell gyorsítani a plexitajtók beszerelését. M ondtam előre, hogy ezzel az ünnepek alatt el kell készülni. A k­ kor m ost nem lennénk bajban. Amíg ez meg nincs, nem tu d u nk sem m it se csinál­ ni.” Lehiggadva ül vissza a fotelba, de úgy érzi, a rend kedvéért néhány szóval kom ­ m entálni kell a fö ltárult bonyodalm at: — Az önállóság visszanyerésével term é­ szetesen nem oldódott meg egy csapásra m inden problém ánk. De sokkal nagyobb a m ozgásterünk ilyen szempontból is. Ha csak azt nézzük, hogy két politikai testü­ let helyett ma m ár csak eggyel kell köz­ vetlenül koordinálni, az is nagy könnyítés. Annak idején még a kom m unista m űsza­ kok letöltéséből is vita kerekedett. Más n a­ pot jelölt ki a fönti, tizedik kerületi tes­ tület, és m egint m ást az itteni, v á ro si... Persze, persze, az ittenihez igazodtunk. De a különválással m eg takarítottunk egy cso­ mó vitát. Csörren a telefon: vagonhiánnyal küsz­ ködnek valahol. Még ta rt a „parancs” kiadása, m ikor belép a titk á rn ő : két kül­ kereskedő érkezett. Egyébként fél óra m úlva egy fórum ra kell m ennie a „fő m ű­ szakinak”. Neki aligha lett kevesebb és könnyebb dolga az önállóvá válással. Sőt, sokasodtak a teendői. De a régi, „nyugal­ m asabb” időkért még nem ejtett egyetlen könnyet sem. * 1981 őszén először jelent meg önálló ki­ állítóként a gy ár a B udapesti Nemzetközi V ásáron. Ők egyedül valam ivel nagyobb 6 területet béreltek, m int korábban a „Mű­ vek” a négy gyárnak összesen. Nem túl drága ez? ,.A reklám ra szánt összeg fele kidobott pénz — bólintott ekkor a keres­ let föltárásával foglalkozó fiatal szakem ­ ber. — Csak azt nem lehet tudni, hogy m elyik fele! Ezért igenis áldozni kell a reklám ra.” Toll, gem kapocstok, jegyzettöm b, bevá­ sárlószatyor és még néhány m ü ty ü r h ir­ dette, hirdeti azóta is a gyár új em blém á­ ját. „Nem valam i jól sikerült a betűszó ki­ választása, m ert am ikor m ellette döntöt­ tek, még nem dolgoztam itt. De m ost m ár ez van, ezt kell ism ertté tenni.” Az am bi­ ciózus fiatalem ber hatásosan tevékenyke­ dik: fél évvel a különválás után m ár ittott saját nevén em legették az üzem et — igaz, a nyelvtörő szó m iatt enyhe fin to r­ ral — a városban. Egy évvel túlhaladván az önállósodást, m ár kezd feledésbe me­ rülni a régi elnevezés. Teljesen persze — a dolog term észetéből adódóan — még egy évtized m úlva sem tűnik el. * A „M űvektől” testálódott föladat — az ötvenm illió forint nyereség elérése — az el­ ső évben nem sikerült: tizenkétm illió hi­ ányzott az egyenleg helyrebillentéséhez. A „visszakozz!” veszélyének elm últával azon­ ban senkinek nem okozott búskom orságot, hogy egy korábban veszteséggel működő egység „csak” nyereséges lett, s nem „elég­ gé nyereséges”. M aga a forintban m ért eredm ény csu­ pán a kétezer gyári dolgozót érinti. Az or­ szágnak arra irányul a figyelm e: m ilyen p ortékákat dob piacra az üzem, függetle­ nül attól, hogy az áru t önállóan, vagy egy „M űvek” szervezetében term eli. Az ifjú főosztályvezetőnek kikristályo­ sodott a vélem énye: — Szerintem az önállóságnak köszön­ hető, hogy m ár az első évben elő tud tu n k jönni a T típussal. Közvetlenül kapjuk az inform ációt a kereskedelem től és a szakigazgatástól. Ezekre figyelve tu d tu n k — apróbb, m ozgékonyabb szövetkezeteket is megelőzve — lépni. Olyan jó pillanatban dobtuk be az ötletet, hogy az Országos Energiafelügyelet valósággal beleszeretett. A T típus szorosan beleillik az ő raciona­ lizálási program jukba (amit mi az önálló­ ság révén ism erhettünk meg részletesen), kétszázhatvanm illió forint tám ogatást ad­ tak gépek vásárlására és a technológia kor­ szerűsítésére. Így m ár tavaly az év vége felé eláraszthattuk a belkereskedelm et az áruval. Az itteni C entrum Á ruházban is lem érhettük a tényleges igényeket: egy hét alatt elfogyott az első szállítm ány. A gyár az év elején nyolc új, önálló fej­ lesztéssel kidolgozott term ék prototípusát állította össze. Mind egy nyugatném et á ru ­ ház előre m egadott szem pontjaihoz igazo­ dott. A m intadarabokat bem u tatták a köl­ ni D om otechnika nevű kiállításon, hogy tő­ kés vevőkörüket tovább bővítsék. — Az új típusok azért készülhettek el ham ar, m ert az általunk k ért m űszaki ta ­ nácsok végre nem a központba, hanem egyenesen m ihozzánk fu to ttak be. Így m ost m ár mi lehettünk a szakm ában az „okos fiú k ” ! Molnár Pál Osztódással megmaradni_______ F orgatjuk szánkban a szót: vállalkozás. A sorompó felnyitva és akinek kedvéből, erejéből, fantáziájából futja, beállhat az új csapásra. Á tvehet boltot szerződéses üze­ m eltetésre, alak íth at m unkaközösséget, kis­ szövetkezetet, kisvállalatot. B elevághat va­ lami újba, am i társadalm i vitáktól nem idegen országunkban is szokatlanul nagy vihart kavart. T ám adjuk és éljenezzük az új rendelke­ zéseket. Azt m ondja nekem jelentős funkcióban ténykedő ism erősöm : — M egnézhetjük m agunkat, h a m ár csak ez a lehetőségünk m aradt, hogy m aszekba adjuk ki a szocializmust! Így ak a rju k iga­ zolni saját kudarcunkat, hogy am i együtt nem m ent, az saját kasszára m ajd m enni fog? A kibic, akinek m inden mindegy, ebben is a poént k eresi: — Én eddig azt tanultam , hogy a kap ita­ lizm usban a nagy halak fölfalják a kicsi­ ket. N álunk ez most fordítva lesz? A ki­ csik zabálják föl a nagyot? Az írószövetségi közgyűlésen is fölszólaló drám aíró ellenben meleg szavakkal üdvöz­ li az általa vállalkozói szocializmusnak ne­ vezett újdonságot: ezt kell kiteljesíteni, következetesen végigvinni és m egszabadul béklyóitól a m unka, széles m ozdulatokkal kaszálhatjuk m ajd a sikert. Aki pedig m egpróbál rendet tenni a ta ­ lálékonyan variált nézetek közt, hivatalos tanácskozásokon nem győzi elégszer fölhív­ ni a figyelm et: — Nem a kisvállalkozások v áltják meg az országot, azok csak h iányt pótolnak. A népgazdaság jelentős feladatai továbbra is a nagy gyárakra, üzem ekre hárulnak. Mit lát m indem e vitából a könnyed le­ nézéssel oly sokszor kisem bernek nevezett polgár? M iután összeolvasott m ár róla fű tfát, bogarat, bölcsen azt m ondja: m ajd m eglátjuk. K ialakul ez is, m int púpos gye­ rek a prés alatt, kivárjuk. Ám higgadtsága csak addig tart, míg rá nem kényszerül ap­ ró-cseprő ügyei intézésére. B erta néni is addig volt csak kívülálló, míg el nem kopott egyetlen csizm ájának a sarka. V itte rep eráltatn i a cipészekhez, aholis hökkenten v ette tudom ásul, hogy be­ látható időn belül kizárólag sürgősségi fel­ á r leszurkolásával k ap h atja meg lábbelijét. A redősre kopott asztalra csa p o tt: — M árpedig én nem fizetek sürgősségit! Mit képzelnek, telik a rra a nyugdíjból?! K ifakadását m ár hazafelé m egbánta: tél­ víz idején hogy legyen el egy hónapig csiz­ ma nélkül? Restellkedve, pironkodva mégis visszafordult. — K ifizetném azt a sürgősségit, ha még lehet — hebegte m egszégyenülten, csak hogy m ost a felvevést intéző asszonyságon volt a felháborodás s o ra : — Hogy tetszik gondolni? — lengette B erta néni orra előtt az im ént k itö ltö tt cé­ dulát. — Ez itten dokum ent, ezen m ár nem lehet v álto ztatn i! �M ásodjára hazafelé ta rtv a füstölgött a h arag B erta m am ában. M ajd adnak m ost m ár ezeknek — csillapítgatta m agát, él­ vezettel kóstolgatva a bosszú ízeit. Majd feleszm élnek, csak legyen egyszer konkurre n cia! * V ersenytárgyalás a városban. A képauk­ ciók finom an szűrt zsongása helyett itt leplezetlenül izgatott az érdeklődés. Ez az első boltárverés a megyében. Kezdés előtt m ár sóhajtásnyi hely sem m arad, néhány széket, egy fogast azért be­ gyömöszölnek még. M ár m aga alá igazítja a székeket az elnökség, am ikor csalódott m oraj fut végig a felajzott közönségen. Hí­ re szalad, hogy nem fizette be a szándék kom olyságát jelző ,.kauciót” az egyik je­ lölt, teh át a presszóra k iírt licitálás elm a­ rad. Kár. Ez a licitálás lett volna a verseny fénypontja, a vérbeli viadal. Azért még­ sem m ozdul senki. Dr. L. L. összepászítgatja a hivatalos for­ m ulát tartalm azó stencileket és rákezd: — A bányatelepi italboltot Sz. P.-né je­ lenlegi üzletvezető pályázta meg. Kérem, igazolja személyi ad atait a jelenlevő állam i közjegyzőnél. Az asszony n y ú jtja igazolványát, m ajd helyet foglal a kerek kis asztalnál. Dr. L. L. — K ívánja-e valaki az üzletre igényét bejelenteni? Néma csönd, felta rto tt kéz után forog­ nak a fejek. Dr. L. L. (Sz.-néhez): — K ívánja-e az italboltot szerződéses form ában üzem eltet­ ni, s vállalja-e, hogy a 436 ezer forint átalán y d íjat három év alatt m egfizeti? — Igen. Dr. L. L .: — M egállapítom, hogy az ital­ boltot Sz.-né szerződéses üzem eltetésre á t­ vette. A szerződést három napon belül meg­ kötjük. Sz.-né könnyű kis sóhajt ereszt ki, vég­ re m egszabadul a rászegeződő tekintetek alól. A figyelem középpontjában m ost m ár kolléganője izzad. Meglepően különbözik egym ástól a h á­ rom asszony, noha egyazon rizikót vállalják. Sz.-né m agabiztos. Sokszor átrágott, mos­ ta n ra kész tervekkel jö tt ide. Új berende­ zést tesz a boltba, hűtőládát vásárol, hogy jégkrém et árulhasson, az ajtó előtt m uta­ tós teraszt alak ít ki. Afféle terefere köz­ pontot ak a r csinálni a kocsmából, ahol adni-venni lehet a telepi híreket, vélem é­ nyezni a napi politikát, az árakat, m iegy­ m ást. Osztott, szorzott, s úgy véli, ak ár negyvenezer fo rint forgalm i többletet is elérhet havonta, ha ügyes. Az energikus Sz.-né m erő ellentéte a göm bölyű kis T.-né. Tétova, határozatlan, a faggatózásra vállát vonogatja, ajk at bigygyeszt. Nem tu d ja, m ilyen is az a kocsma, am ire leszerződött, évek óta meg se for­ dult benne. Az em ber csak pislog és ésszel fel nem fo ghatja: honnan veszi ez a m aflácskának látszó asszonyka a m erszet ilyesmihez? S.-né am olyan középarányosa a kettő­ nek. V annak elképzelései, ha nem is eget­ verőek, de azért elég talpraesettséget m u­ ta t a presszó igazgatásához. Kis megye, kis üzletek, szolid vágyak. A közszájon forgó hatalm as pénzek helyett az itteni bérleti díjak is várakozás alattiak. Mit m ondjak: nem fog egy ország m edi­ tálni rajta, hogyan telik, miből fizetik m ajd k i . . . Ők h árm an m ost elégedetten veszik k a b á tju k a t — m egkapták, am it ak artak , s m ajd csak lesz valahogy. Lett is. Ha nem is egészen úgy, ahogyan az első jelekből gondolta az ember. T.-né például egyáltalán nem szorul rá a szánakozásra. Biztos egyenletességgel ve­ zeti a kocsmát, pontosan fizeti a kapott áru utáni szám lákat. Ü zletében rend van, vendégben nincs hiány. No lám, miből lesz a cserebogár... R itka vendég ellenben a békés idill a gyár környéki italboltban. A lerobbant „kricsm it” két barátnő vállalta föl, noha intették őket: két családnak nem ad elég kenyeret a kis italm érés. Az idősebb a pén­ zét, az ifjabb a szakértelm ét v itte az üz­ letbe. C sakhát, a barátság ott ér véget, ahol a pénzügyek kezd ő d n ek ... Az üzlettársak m ár az első hónapban h ajbakaptak a kasszán. K ígyót-békát kia­ báltak egym ásra, m indkettő h a jth atatlan meggyőződése volt, hogy a m ásik az ő ro­ vására m anipulál a raktárkészlettel és a pénzzel. Békesség azóta sem honol a szeszharapóban. Tetézik a galyibát a szándéko­ san késleltetett számlák, m ikre a vállalati központban rendre fölfigyelnek. A m ott m ár ott tarta n ak , fölm ondanak a k ét aszszonynak, ők viszont ragaszkodnak a bolt­ hoz. V ajh’ ki tud itt eligazodni? M indezt Sz.-nétől tudom , aki rejtélyes m osollyal válaszol haszna felőli tudakozó­ dásom ra. Erősen állítja, hogy az első há­ rom hónapban egyszerűen nem m ert kaszszát csinálni, b ár sejtette, hogy a szép for­ galom ra aligha fizet rá. Most konyhájában k av arg atja a bable­ vest (addig gyesen levő lánya állja az ital­ boltban a frontot), készséggel elmeséli az árubeszerzés m inden nyűgét-baját. hogy el­ önti a p incerak tárat az esővíz, hogy lassan az egész család ennek a biznisznek él, s közben sűrűn köszönget ki a n y ito tt kony­ haajtón á t a kolóniasoron kö zlek ed ő k re... , de hasznáról nem nyilatkozik. F elrán tja vállát, széttárja k arját, szélesen mosolyog... Ha úgy vesszük, tulajdonképpen válaszolt. O dakinn két idős férfi ballag a soron, csatlakozik hozzájuk egy m enet közben gombolkodó h arm adik is. „A kkor me­ g yünk” — állap ítják meg, helyeslően bic­ centenek és a telepi italbolt felé tartv a , az összeszokottság precizitásával igazítják egymáshoz lépteiket. Sz.-né kifülel, elége­ detten bólint. F ak an álra vesz néhány bab­ szemet, m egkóstolja. P u h a m ár. Belöki a m asina salaktartó fiókját, lefedi a fazekat, bekulcsolja a kiskonyhát és indul m aga is. * Valósággal kisregénybe illő tö rtén et ez, am it K. község kőm űvesei m egéltek a me­ gye első kisszövetkezetének m egalakításá­ ig. A mese évekkel ezelőttre nyúlik vissza. Hol volt, hol nem volt, volt ak k o r há­ rom szövetkezet, szegények, m int a tem p­ lom egere. Ö sszeházasították őket, hogy m ajd kihúzzák egym ást a szegénységből. Nem így történt. A három kis szegényből lett egy nagyobb — nem sokkal gazdagabb. Ha csak ennyi tö rtén t volna, a rra könynyen rám ondh atn á a szenzációra éhes kró­ nika: ez nekem nem hír. Csakhogy ezen­ kívül is tö rtén t egy s más a közös h áztar­ tásban, m inek folytán a k.-i kőm űvesek­ nek elegük lett belőle. Észre kellett venni­ ök, hogy a közösködésből több a káruk, m int a hasznuk. Az igazán igényes, nagy szakértelm et kívánó m u n k ák at ren d re a házasfeleknek, m árm int a m ásik kettőnek osztották, noha az ő kezük állt volna rá igazán. M ert a k.-i pallérokról an n y it tu d ­ ni kell, hogy híresek a tudom ányukról. Stukatúrozás, m űem léki tatarozás — ne­ kik szinte m indegy, vérükben a m esterség, apáiktól örökölték. H am ar kitűnt, hogy nem férnek össze a többiekkel. A p.-i m alteroslegény ráérősen dolgozott: m egvárta, am íg keze alá készí­ tenek anyagot, gépet, csak ak k o r láto tt do­ loghoz. Ezzel szemben a k.-i kolléga u tán a­ m ent a m űvezetőnek és képes lett volna m egverni, ha nem adott a m unkához m in­ den hozzávalót. Nemcsak tu d tak , igencsak szerettek is dolgozni. H ajtós fa jta a k.-i kő­ m űves, s m ert hajtós, egyre nehezebben viselte, hogy soványodik a fizetési borí­ ték. 7 �Sorra köszöntek el a szövetkezettől, buszra, vonatra ültek a prí m a szakem be­ rek. Annyit azonban m eghagytak a bú­ csúzónál : m ihelyt itthon kiírják a k.-i szö­ vetkezet nevét, azonnal jövünk! A m aradék aztán elgondolkodhatott ra j­ ta : vagy kilépnek ők is, vagy fordítanak a sorsukon. A szülőfaluhoz erősen ragaszkod­ tak, h át az utóbbi m ellett voksoltak. (Ez esetben az osztódás nem a szaporodás, ha­ nem a m egm aradás alapfeltétele volt.) Hallva a döntést, kézzel-lábbal tiltako­ zott az anyaszövetkezet. Hogyisne, hogy m iattu k alsóbb kategóriába kerüljenek, ke­ vesebbet keressen ek ! M ihelyt m egértették, hogy a k.-iak kiválása m iatt nem éri őket hátrány, lecsihadtak. Csaknem barátságossá enyhült a hangu­ lat az otthagyottak és a kiválóak közt, így hát N. F., a kisszövetkezet várom ányos elnöke szövetségi erősítés nélkül, könnyű szívvel m ent el az első vagyonmegosztó tárgyalásra. Mindössze harm adm agával ér­ kezett, csakhogy az „ellenfél” kilencfős hadirendet állított. Ám számbeli fölényü­ ket is m eghaladó vehem enciával képvisel­ ték a nagyszövetkezet érdekeit. M egbán­ ta m ár N. F. könnyelm űségét, m int a k u ­ tya, mely hetet kölykedzett, de akkor m ár késő volt. — V érre m ent az osztozkodás — m ond­ ja a fiatalem ber, s m ár az em lékezéstől is gyöngyözni kezd homloka. — Azt rem él­ tük, elengednek békességgel, m egosztjuk a m egoszthatókat jó indulattal, igazságosan. A kilencek azonban terrorisztikus hang­ nem ben tették meg javaslataikat, m onda­ nom sem kell, azok véletlenül m inden eset­ ben nekik voltak előnyösek. Az oxigén- és gázpalackok elosztása pél­ dául így m ent: „N ekünk negyven em be­ rünk van, aki kezelni tudja, nektek csak egy. Csak egy palack garnitúrát adhatunk, ez is a legnagyobb gondot okozza”. Az elnök kényszerűen rábólintott, m ert nem tu d o tt replikázni. Most m ár tisztá­ ban van vele, hogy igenis tízen tu d ják azo­ k at az „izéket” m űködtetni, de akkor még nem tudta. R ájuk sóztak viszont egy 1600as Ladát, pedig eszük ágában sem volt ilyes­ m ire pénzt adni. D ehát valam ivel ki kel­ lett tölteni a keretet. Végül is a k.-iak többet visznek haza, m int am ennyit beadtak, nem járn a k ép­ pen rosszul. A vagyon húsz százalékát m egkapták, s még egy puccos autó ju k is lett. — Ja n u á r h arm ad ik án kezdjük az önálló életet — így az elnök, aki gépésztechnikus létére vállalta föl az építő kisszövetkezet igazgatását. — Fogalm am sincs, hogy az­ napra lesz-e annyi pénz a szám lánkon, hogy egyáltalán tankolni tudjunk, s ezen felül i s .. . Egy viszont holtbiztos: lesz m it dolgozni, rendelésünk egész esztendőre ele­ gendő, s lesz is kivel azoknak eleget tenni. zásba. M erthogy — m ondanom sem kell — a k.-i pallérok nélkül indítja m ár a m asiniszta a g.-i, a.-i és fővárosi szerelvé­ nyeket. Lehiggadt azóta a járási pártfunkcioná­ rius is. Igencsak óvatosan adagolták pedig neki a kiválás ötletét, mégis hatalm asan fölhorgadtak in d u la ta i: — Eszeteknél vagytok ti?! Öt évvel ez­ előtt én álltam ki a tömeg elé az egyesülés gondolatát tám ogatva, s m ost m ondjam el az ellenkezőjét? Mondta. Hiába, gondolkodó em bernek néha visszavonulót is tudni kell fújni. Ép­ pen, m ert tudom ásul veszi a tényeket. Az­ az gondolkodik. * Négyesben elm élkedünk a szolgáltató vállalat igazgatójával, a főkönyvelőjével és a főm érnökkel, hogy itt voltaképpen mi­ lyen típusú em bereknek volna ideális, ha kisvállalatot alakítanának. — A koncra leső fajtának. A vakm erő hazárdőrnek, aki m in d járt az elején le ak a r­ ja húzni az összes sápot, am íg a szabály­ zókat u tána nem igazítják. Ha m ár nem busás a haszon, legfeljebb otthagyja. — A legjobb szakem bernek, aki egyben a legkiválóbb üzletem ber is. Aki képes a r­ ra, hogy a rutinadm inisztráció helyett gazdálkodjék. — Csak az vállalkozzék, aki m inden szempontból m egfontolt, óvatos em ber. K ü­ lönben megsül a saját zsírjában. Feltűnő, hogy P. A. igazgató m ilyen gyakran emlegeti az óvatosságot, m int a sikeres vállalkozás kritérium át. — Nem gondolja, hogy éppen az óvato­ sé, a döntést halogatóé a nagyobb rizikó? — Én az óvatosság alatt nem a lassúsá­ got értem — tiltakozik. — Ha tehetném , én az elsők között belevágnék. De alapo­ san átrágnám a vállalkozás m inden apró elem ét, váratlanul engem ne érjen semmi. Mi, akik a szolgáltatásban dolgozunk, tu d ­ ju k a legjobban, m ilyen sok itt a tartalék, ami legtöbbször kom édiába illő kötöttsé­ gek m iatt nem érvényesül. N éhány felvonás az adm inisztrációs ko­ médiából. Ü vegtábla m éretre vágását ren­ deli az ügyfél, s ez tudvalevően p ár per­ ces művelet. De szerszám kell hozzá, na meg m unkabér, esetleg anyag is, s e né­ hány apró-cseprő tételt legkevesebb tíz do­ kum entum on kell m egjeleníteni. K ísérte­ tiesen ism étlődik ugyanez egy kétforintos ellenálláscserénél. Sürgős jav ítást kérnek a vidéki szerviztől a szomszédos faluból. A műszerész, ha fogyóban m ár kilom éterke­ rete, betelefonál a központba, s engedélyt kér a kocsi befogásához. Kötelező és szám onkérhető form alitások, m iktől egyálta­ lán nem lesz jobb a szolgáltatás, sőt. Ma m ég nem tudni, hogyan fogják meg­ A h ajd an volt k.-i társaság felére zsugo­ nyirbálni, de úgy hírlik, hetven-nyolcvan rodva kezd új életet. Az áh ítattal hall­ g ato tt közgyűlésen m inden kérdésben egy­ százalékkal is csökken m ajd a kisvállalat adm inisztrációja. Itt legalábbis így tudják. ön tetű volt a szavazás — jóllehet ez a szö­ vetkezetekre egyáltalán nem jellemző. Lesz idő rendesen dolgozni. Ezt a vállala­ tot egyébként alig négy éve szervezték ú j­ N yugdíjas m esterek is ott ültek, pedig nem m agukat, fiu k at aján lo tták be a vállalko­ já, s m ost ott ta rt, hogy ism ét túlsúlyt e szedett föl. Azaz tú l nagy ahhoz, hogy gyors, operatív beavatkozásokkal tudnák a szolgáltatást javítani. R ájuk férne m ár egy kis osztódásos sza­ porodás. Ki is szem elték nyom ban a b.-i telepet: nagyszerű kisvállalat lehetne be­ lőle, m inden adottsága m egvan hozzá. — Az ottaniak b an ugyanis m indig tüske van — ecseteli az indítékokat a főnök. — Nem tu d tu n k annyit adni a fejlesztésből, ilyen-olyan juttatásból, hogy szem rehá­ nyást ne tettek volna: persze, m ert m in­ dent csak S. város, a központ happol el! M egkerestem hát őket, vázoltam a tervet. M ondtam, nem erőszak a disznótor, de azért gondolkozzanak el ra jta alkalom ad­ tán. Nem telik el egy hónap, válaszolnak: jó nekik úgy, ahogyan van. H át hogy van ez, nem kell a szabadság, ha m ár a fele­ lősség is velejár? — Most persze a tanács se tám ogatná az ötletet — teszi hozzá a számok embere. — Fejezzük be előbb az összes beruházást B.-n, aztán ha felnőtt a gyerek, ak k o r le­ gyen önálló. Tiszta sor. a helyében én is így okoskodnék. Minek venne a nyakába egy félkész állapottal járó zűrzavart? Tételezzük fel, hogy mégiscsak szárnyra bocsátják egyik-m ásik szervizüket — hi­ szen ma még m inden fikció —, ha m ásként nem. akkor szerződéses üzemeltetéssel. Mi­ ben látju k én, te, ő, vagyis mi, az ügyfelek a hasznát? A főm érnök előredől ültében, indulato­ san m ag y aráz: — Mi van ma, ha egy bedöglött hajszá­ rítóval beállít valaki a szervizbe? Meg­ mondom. K iutálják a szárítójával együtt. M ert időtlen időkig pepecselhetnek vele, míg m egjavítják, s ak k o r még m indig csak egy semmi kis m u n k át tu d tak le. Egyszerűen nem kifizetődő. A szerződéses szerviznek viszont érdekében áll m inden apró m unkát elfogadni, m ert annyival több a bevételük a fixköltségek fölött, annyival jobban keresnek ők, m aguk. Továbbm e­ gyek: nem csak elfogadniuk ajánlatos m in­ den javítást, hanem keresni, csalogatni is az ügyfeleket. Idővel a k á r oda is ju th a ­ tunk, m int a békebeli kereskedő, aki boltja k ap ujában ácsorogva nyakkendőjénél fog­ va húzta be a vevőt. Ne nevessen, ez ko­ moly! Szétesőfélben levő saját hajszárítóm ra gondolok, s elm egy a kedvem a pukkadozástól. Jó, megengedem, egyszer még én, az ügyfél is fontos lehetek a szolgáltató­ nak. Állok elébe! Csakhogy ehhez m egfe­ lelő szakem berek is kellenének ám! Ők h árm an meg azt m ondják erre, hogy lesznek is! Most m egtartanak, eltartan ak egészen gyenge képességű szerelőket — ráadásul szándékosan. Az ő kis pénzük ro­ vására fizetik m eg illendően az ördöngős kezűeket. Ez m ár csak így van a bérszín­ vonal-szabályozásban. Fogadásuk van rá, h a reklam ál valaki, m elyik szerelőt illeti a panasz: a m uszájból ta rto tt v attaem b e­ reket. Itt m ost m indenesetre v árjá k a rendel­ kezéseket. Addig nincs kisvállalat, leányvállalat, de még csak szerződéses szerviz �sem. Novem ber végére meg kellett volna m indnek jelennie. Most m ár lassan fordul az év, s még sehol semmi. Nagy a harc odafenn — bólogatnak sejtelm esen. — Nem b ab ra m egy a játék. És egyáltalán: ez nem gyorsvonat, hogy létkérdés volna az indítási és a m enetidő. Sokkal fonto­ sabb, hogy valóban végighaladjon a sze­ relvény a k ív án t pályán. Lehetőleg kisik­ lás, karam bol nélkül. * Úgy tetszik, a körvonalazódó változások­ ra leggyorsabban a legkisebb csoportok rea­ gáltak. Még nagy volt a bizonytalanság, még nem jelent meg m inden szükséges rendelkezés, de m ár sűrűn nyitogatták rá az ajtó t a tanácsi illetékesekre azok, akik gazdasági m unkaközösségek m egalakítá­ sán gondolkodtak. Volt, aki csak tanácsot jö tt kérni. Csaló­ do ttan távozott, ak k o rtá jt a bennfentesek se tu d tak többet náluk. Mások viszont m ár határozott tervekkel kopogtattak. M int R. G. a m aga m érnöki irodájával. Az egyébként is vállalkozási irodán dolgo­ zó férfi jó érzékkel tap in to tt rá egy kielé­ gítetlen szükségletre: a m agánépítkezések szövevényes ügyeinek intézésére. Szervező, Tervező és Lebonyolító Mér­ nöki Iroda — ezzel a névvel társulnak építészek, jogászok, közgazdászok. Irodá­ ju k a t m ankóul szánják az építkezésben já ­ ratlan em berek hóna alá, m árpedig sere­ gestül vannak, akik e tám aszra rászorul­ nak. Pontosan ez az, am it a m agánvállal­ kozástól v árn ak : hasznosítsák m agukat ott és úgy, ahol és ahogy a nagyvállalat nem képes. Örü lt R. G.-éknek a tanácselnök-helyet­ tes i s : — Ha nem volnának, ki kéne őket ta ­ lálni. Azokat a vállalkozásokat tám ogat­ juk, am ik a lakosságnak segítenek. Ezzel egyidőben b ejárta a sajtót a h ír a fővárosi m agánnyom ozói iroda alakulásá­ ról. A pletyka szintjén terjed, hogy fölke­ reste m ár a saját zsebre dolgozó Sherlock Holm esokat egy igen m agas beosztásban dolgozó férfiú is. Az illető ellen fegyelm it indítottak, m ire ő állítólag m egbízást adott az irodának, derítsenek ki valam i alantas dolgot az eljárást folytatók ellen is. M ind­ egy mi légyen az, szabad kezet ad, csak szeplőt ejtsen az illetők becsületén. Kevésbé rom antikus, de igen kapósnak m utatkozó vállalkozásba vágta fejszéjét a b.-i társaság. A jó képességű szakem berek­ ből álló csapat évek óta eljárogat m ár h ét­ végeken tető t fedni, szigetelni. Félig-m eddig szórakozás is szám ukra a gebin, e ltá r­ salognak, kvaterkázgatnak, am i viszont pillanatig sem akadályozza meg őket ab­ ban, hogy a nyugaton is legkorszerűbb­ nek számító technológiákat alkalm azzák kiváló eredm énnyel. S ha m ár lehet az am úgy is élő vállalkozásnak jogszerű kere­ te t adni, m iért késlekednének? * Nem volna tá n haszontalan kigyűjteni a napjaink sajtójáb an legsűrűbben használa­ tos szavakat. R akatnyi b ü ro k ratik u s sal­ lang m ellett alighanem helyet kapna a sor­ b an a vállalkozás szó. Gondolom én, s nini, m it olvasok a megyei újság ap ró h ir­ detései közt? „Középkorú, önálló technikus, rendezett anyagi körülm ényekkel m egism erkedne házasság céljából vállalkozó szellemű m ű­ velt, csinos hölggyel. F o rtu n a jeligére a k i­ adóban.” Ne gondoljunk túl messzire. Ugyan ki m erné tagadni, hogy a házasodáshoz is elkel a vállalkozó szellem? S hogy ez eset­ ben m iért ilyen fontos, azt úgy is csak technikusunk tu d n á m egm ondani. Szendi Márta 9 �Pénz az ablakban? A n y ár végi n ap m ég perzselt, az e.-i stran d ó riásplatánjai­ nak kellem es árn y ék ába százak m enekültek. A kikopott gyep­ re te ríte tt plédeken heverészők között kötéltáncosként egyensú­ lyozott H. M árton. Egyik kezében kólák, m ásikban összefordított papírtálcák között tucatnyi palacsinta. — H át te? — csodálkoztam felbukkanásán, m ert H-val ilyenkor legfeljebb a kom bájnok környékén, az AGROKER me­ gyei ügyeletén vagy a d.-i term előszövetkezet félhom ályos iro­ dájáb an találkozhat az em ber. A növényterm esztési ágazatveze­ tőnek vér tódult az arcába, elpirult, m int a csínytevésen ért kölyök. — Elszaladtam az aszonnyal, meg a gyerekekkel... Egy kis türelm et, m in d járt visszajövök — m ondta zavartan, s még jó­ val később is úgy érezte, m agyarázatra szorul a hét végi „fürdő­ zés”. — Ha hiszed, ha nem, négy éve a családdal nyáron ki sem m ozdultunk otthonról, a szabadságom felét rendre elveszítettem . Ha jan u árb an kértem , azt m ondták: m egbolondultál, éppen a zárszám adás előtt? M árciusban a tavaszi m unkák nem engedtek, aztán késő őszig a b etakarítás. Közben a gyerekek iskolások let­ tek, tanév közben m egint nem indulhattunk. — És most? — K ét nap m úlva befejezzük az aratást. Ma is m ennek a gé­ pek. Jó egy esztendeje fiatal agrárm érnököt kaptam m agam mel­ lé, végre van, akivel megosszam a m unkát. A m últ héten én vol­ tam talpon, most ő vállalta az ügyeletet. T alpraesett gyerek, m ajd kicsattan az ambíciótól, hegyeket lehetne elhordatni vele. Egyéb­ ként m ár kellett is valaki, m ert ahogy eddig csináltam , elegem van belőle — m agyarázza. Hogy mi m ent eddig? A négyezer h ek tár körüli területtel ren­ delkező gazdaságban dolgozó felsőfokú végzettségű szakem be­ rek összeszámolásához egy kéz is elegendő lett volna. Csak az el­ nök, a főagronóm us és H. zsebében lapult diploma. Az állatte­ nyésztés, a m elléküzem ág élén be kellett érniük technikussal, a főkönyvelő pedig nem rég végezte el a m érlegképes tanfolyam ot. Nem ajánlkoztak a szakem berek a d.-i term előszövetkezetbe, bár hird ették szakfolyóiratokban, napilapokban, hogy juhászatot szerető és értő főállattenyésztőt keresnek. Jö ttek is hárm an. Az egyik kocsijával a falu központjából visszafordult, a m ásik egy te­ lefonbeszélgetés u tá n köszönt el az állástól. A harm adik az Al­ földről érkezett, bebarangolta a h atárt, beku k k an to tt az istállók, az akiok mélyére. Az elnök, m int egy hűséges puli ott loholt a nyom ában, igyekezett rózsaszínűre festeni a képet, a gazdaság fejlődésének lehetőségeit villantotta fel. Az agrárm érnök a h at­ vanas évek elején készült szolgálati lakást is szem ügyre vette: p á r éve üresen tátonganak a szobák, az ablaküvegen vastagon ült a por, a sarkokat finom hálóval szőtték be a pókok, a k ertet sen­ ki nem gondozta. — K ét hét a la tt m inden csillogna itt — jegyezte meg b áto rta­ lanul az elnök. — Nem érdekes, laktam m ár rosszabb körülm ények között is — m ondta a másik. Az irodán folytatták a tárgyalást. Az aján l­ kozó m ár-m ár kötélnek állt — korábbi m unkahelyéről a m eg­ rom lott légkör m iatt távozott volna —, am ikor rá té rtek az an y a­ giakra. A tsz-elnök szinte pironkodva súgta meg, m ennyi az ő fi­ zetése, s hogy a főállattenyésztőnek csaknem ennyit tudna ad ­ ni. A nnak szája szegletében az összeg hallatán vékony mosoly je­ lent meg. — Ezt kom olyan gondolja? — kérdezte, s aztán soha többet nem látták. A tö rtén et részleteit H. elevenítette fel. Azóta valam elyest ja­ vult a helyzet. Két fiatalem ber érkezett, az egyik melléje. — Kellene gépész, jogász, közgazdász, s még két agrárm érnök — sóhajtja. — S kellene hozzá több bér, több lakás, jobb körül­ m ények. * Az északi m egye mezőgazdasági üzemeinek kétharm ada a kedvezőtlen term őhelyi adottságú gazdaságok közé tartozik. Er­ 10 re a földek m inősége silány, a dom borzati viszonyak m iatt keve­ sebb az áruterm elésre alkalm as szántó, s a lankákon a gép is ne­ hezebben kapaszkodik, a nyári hónapok záporai a völgyekbe hordják a hum uszt. — Szakm ai berkekben kevesebbet em legetjük a m ostoha fel­ tételeket. Ahol alacsonyabb a föld m inőségét jelző aranykorona érték, ott nem m uszáj m indenáron kukoricát, búzát term eszteni. Legelőnek, kaszálónak alkalm asabb, s ezzel m in d járt kiválóak az adottságok az állattartá sra — m ondja F„ a városkörnyéki te rm e lőszövetkezet agronóm usa. A faluban született, Gödöllőn végezte az egyetem et. K ínáltak neki tanulm ányi szerződést helyben, szü­ lei beszélték le róla, m ondván: m inek kötnéd le m agad? Pest m el­ letti állam i gazdaságban vállalt m unkát. — A dtak m ásfél szobás lakást, igaz, nem volt m it tenni a he­ lyiségekbe. K ét esztendőn keresztül foglalkoztam a növényter­ mesztéssel. Nagy géppark m ellett nekünk nem kellett együttm ű­ ködni, szerződést kötni, ha idejében ak a rtu n k végezni a m unká­ val. A jövedelem m el is elégedett voltam , egyszóval úgy éreztem , sínen van az életem, még külföldre is elküldtek . .. G yakran látogatott falujába, az út p orát a kocsm ában öblí­ tette le. R endszerint a szomszédban lakó p á rttitk á rra l sétáltak ha­ za. Ő piszkálta fel. — Itt van a te helyed közöttünk! Igaz, hogy nincsen annyi m indenünk, de m unka akad bőven — ag itálta csendesen. — Bem entem a főnökömhöz. Elm ondtam neki. hogy semmi bajom velük, köszönök m indent, de értse meg. hogy az em ber leg­ jobban abban a környezetben érzi m agát, ahol felnőtt, azt a le­ vegőt szereti, am it először m agába szippantott. Hát így kerültem haza — meséli F. — M it szóltak a szülők? — Először m orogtak, m ondogatták, hogy nem vagyok egé­ szen norm ális, otthagyni a készet a bizonytalanért. Aztán, m ert jó évet fogtunk ki, s tisztes nyereséget fizethettünk, valaki k ita­ lálta: lámcsak. az F.-gyerek hazajött, megy is m inden, m int a k a­ rikacsapás. Tudja, m ilyen a falu? A nyám ékat m intha h ájjal kenegették v o ln a ... Az a tisztes nyereség, am it F. emleget, m áshol bizonyára k u ­ darcnak szám ítana. O tt azonban, ahol egyik évről a m ásikra sza­ nálhatják a gazdaságot, és csak azért nem vesznek fel hitelt, hogy ne kelljen kam atokat is törleszteni, a legnagyobb sikerként em­ legették. A járásiak is fel-felhozták: lám. lehet eredm ényesen gazdálkodni m ostoha körülm ények között is. — Óriási kockázattal jár, am it csinálunk. C entire kiszám o­ lunk m indent, még egy ekevasat, egy zsák m ű trág y át sem ve­ szünk fölöslegesen. Csodálkozik, ha ilyen helyre nem tolonganak a szakem berek? — néz rám kérdőn, s még hozzáteszi: — Azt hal­ lom megyei tanácskozásokon, hogy a népgazdaságnak m ilyen nagy szüksége van a rra a term ényre, jószágra is. am it ezekben a téeszekben állítanak elő. Tehát fontosak vagyunk, dolgozzunk többet, lelkesedjünk, de ezzel kész i s . .. F. fizetése jóval alatta m arad, egy a m u n k áját középszerűen végző traktorosénak. Nőtlen, szüleivel él, a pénz nem érdekli. Egyelőre. * A megyei tanács m ezőgazdasági osztályán a divatos kifejezást em legetik: hátrányos helyzet. A term előszövetkezetek zöme nehéz körülm ények között term el, az egységnyi term ésre jutó költség a term észeti tényezők m iatt jóval m agasabb, m int az or­ szág jobb fekvésű közös gazdaságaiban, gyorsabban használód­ nak az eszközök, kevesebb a pénz itt beruházásra, az élet- és m unkakörülm ények javítására. — Évekkel ezelőtt akadt olyan téeszünk, ahol egyetlen felső­ fokú végzettséggel rendelkező szakem bert sem ta lálh attu n k volna. S az ellenpélda: 30—35 m érnök, közgazdász telepedett meg három h atárral arrébb. Lassan-lassan azonban kigyenlítődenek az arán y ­ talanságok. Jelenleg a m egyében áltagosan m inden term előszö­ vetkezetre tizenkét diplom ás jut. Ez negyven százalékkal több m int az öt évvel ezelőtti — tájékoztat a személyzeti ügyekkel foglalkozó csoportvezető. Hogy mi okozta a változást? Több szakem bert képeztek a kelleténél, vagy a téeszek tollasodtak meg? A mezőgazdasági és élelmezésügyi m iniszter rendelete a kedvezőtlen adottságú term e­ �lőszövetkezetekben dolgozó szakem berek tám ogatására 1977-ben született. Ennek alapján az V. ötéves tervben a m egyében 28.8 millió fo rin to t használtak fel, am iből 7,4 m illió ju to tt m unkadíjkiegészítésre. Azaz öt év a la tt átlagosan száznégy szakem ber k a­ pott, fizetése mellé, havonta 1000—3000 forint közötti összeget. — Az üzem einkben dolgozó szakem berek negyven százaléka élvezheti az állam tám ogatását — fűzi az adatokhoz a csoportvezető. — Az a célunk, hogy ezt m inél többen m egkaphassák, s így is kedvet csináljunk az elhelyezkedéshez... Előveszi az 1981-ről szóló, gondosan összeállított jelentését. Tavaly összesen százhuszonöten kap tak tám ogatást, a többség 1000—1500 fo rint közötti összeget, de két személy például két és fél, három ezret v eh etett fel pluszként. — A rendelet h atására teh át szűnőben a g o n d o k ... — Igazságtalannak is tűnt. hogy az adottságaik m iatt keve­ sebb sikerrel gazdálkodó mezőgazdasági üzem ekben dolgozó ve­ zetők ugyanazért a m unkáért jóval kevesebbet kapjanak. — S kik élvezhetik a m unkadíj-kiegészítést? — Aki m egpályázza és m egítélik neki, m indenki — m ondja félig tréfásan Sz., m ajd sorolja a feltételeket. A pályázónak vál­ lalnia kell, hogy öt esztendeig nem változtatja m eg a m unkahe­ lyét, m ellékelnie kell egy intézkedési tervet, hogy m ilyen szakmai feladatokat kíván teljesíteni ez idő alatt, feltétel a felsőfokú vég­ zettség, s a közgyűlés jóváhagyása is. A pályázatot azután bírálják el. Szigorú a szám onkérés is. Évről évre begyűjtik a szakm ai m un­ káról szóló értékelést, m egvizsgálják, hogy a kiírás követelm é­ nyeit betartják-e. M ert ha nem ? Zsebre m egy a dolog. A m unkadíj-kiegészítés csökkenthető, meg is vonható és em elhető is. — V ontak m ár vissza tám ogatást? — Hogyne. Egy évben átlagosan tíz-tizenöt ilyen ügyünk van. Részben, m ert a szakem ber h á tá t fordít a term előszövetkezetnek, részben m ert fölöttesei elégedetlenek teljesítm ényével. Az utób­ bi esetek többnyire ugyancsak m unkahely-változtatással járnak. A dossziéból előkerülnek a pályázatok. Találom ra húz elő kö­ zülük egyet. Középkorú főállattenyésztő igényli a m unkadíjkiegészítést: ,,Az egy tehénre jutó tejhozam 1985 végére érje el a 4150 lite r t... A borjúelhullási m utató nem lehet több öt év átla­ gában, m int a jelenlegi négy százalék... Az értékesítésre kerülő hízóm arhák nyolcvan százaléka érje el az A minőséget...” A fel­ adatok konkrétak, ellenőrizhetők. Nem világm egváltó megoldáso­ kat v árn ak az em berektől, csupán tisztességes, eredm ényesebb m unkát. Persze, aki többet vállal m agára, az az elbíráláskor előnyt élvez. * Késő este kopogtatunk be K. B éláékhoz. A fafeldolgozó üzem vezetője nem régiben érkezhetett haza, m ert még zakóban ül a konyhaasztalnál, s jóízűen falatozik. Hellyel kínál, felesége m ár venné elő a tányérokat, de elh árítju k a vacsoram eghívást. K. Béla az elsők között kapott rendszeres m unkadíj-kiegészítést az állam tól, havonta m ásfél ezer forintot. — Mit jelen tett ez a többlet? — A pénz m indig jól jön. Ötezer-kettőszáz fo rin t az alapfizeté­ sem. a kiegészítéssel tisztes sum m át kapok a m unkám ért. Persze van ebben némi rafináltság. A pályázat öt évre szól. S utána? Az em ber nagyjából belekalkulálja a jövedelm ébe ezt a pénzt, hoz­ zászokik, m ajd ak k o r érzi igazán, m it is jelentett, ha m ár nem k apja — m ondja két harapás között. Persze, alapfizetése ettől füg­ getlenül em elkedik. Előfordulhat, hogy öt év m úlva ugyanennyi lesz, m int m ost állam i tám ogatással. Erre m ondja tréfásan K .: — Pénz az ablakban? — A kislánnyal gyerm ekgondozási szabadságon vagyok. Ter­ vezgettük a m ásodik csemetét, igaz, h at év a korkülönbség. Ha Béla nem k ap ja ezt a pluszt, m eglehet, m ár dolgoznék — szól köz­ be a fiatalasszony. A pénzről gyorsan elterelik a beszélgetést. Az üzemvezetőnek, m int kifejti, többet ér, hogy gondoltak rá, szól­ tak neki, dolgozzon ki program ot, m iként tu d n ák hasznosítani a saját érdekeiből k iterm elt rönköket: m ost m ár rakodólapokat k é­ szítenek belőlük, nem tűzifaként árulják. Annyi a m egrendelés, hogy a jelenleginek a duplája is elfogyna. Bem együnk a nagyszobába. S aját lakásuk nyolcvan négyzetm éter alap terü letű családi ház. Az olajkályha tüze hangosan lobog, a férfi lejjebb csavarja az adagoló gom bját. Szerény szekrénysor, az egyik fal hófehéren ásít az ürességtől. — Könyvespolc lesz végig. Most kértem engedélyt, hogy a srácokkal az üzem ben m egcsinálhassam — jegyzi meg, m ajd h ir­ telen ú jra a p ályázatra vált. — A m ikor elvállaltam a m elléküzem ágat, a fizetés csak a legvégére m aradt. Azt se én kérdeztem , m ondták, ennyit tu d n ak adni, m ondtam , rendben van, s kezet fogtunk. A legcsodálatosabb, hogy szinte a sem m iből hozunk jö­ vedelm et a közösnek, s m erész álm okon tö rh etjü k a fejünket. Ehhez nagy m ecénás az á lla m ... A k.-i term előszövetkezet elnöke .,politikai gazdaságtannal” k ezd i: — Ha úgy tetszik, v ehetjük term észetesnek is a gyengébb term előszövetkezetek állam i tám ogatását. K öztudott, hogy nálunk az élelm iszerárak nem a legrosszabb körülm ények között levő üzemek term elési költségeit tükrözik. Eleve, m ert ezek nehezen pótolható h átrán y b an vannak. Az állam nak u g y anakkor ad ottak a csatornái, ahol ezt a különbséget igyekszik m érsékelni, illetve kiegyenlíteni. Nem m ai keletű a tém a, a szakem berekkel való el­ látottság szorgalmazása, állam i eszközökkel, kényszerűségből fa­ kadt. .. M ondja, okvetlenül nézzem m eg a két lak ást a falu központ­ jáb an : a megyei tanács tetem es hozzájárulásával ép ülhetett meg, tizenkilencm illió fo rin t ju to tt erre a célra, saját erejükből nem tellett. Szintén az idézett rendelet teszi lehetővé, hogy a h á trá ­ nyos helyzetbe k erü lt term előszövetkezetek tám ogatást kaphas- 11 �sanak a diplomások letelepedéséhez. M ert a m unkadíj-kiegészítés csak az egyik form a. Ahhoz, hogy legyen kinek folyósítani, ott­ hon is kell. A m egyében erre a célra rendelkezésre álló keret felhasználásával csaknem száz lakásba költözhettek be a mezőgaz­ daságban dolgozó szakem berek. — Indokolt esetben egyéni építési segélyt, a mezőgazdászok­ nak prém ium kiegészítést adhatunk. Tavaly négy alkalom m al él­ tü n k ezzel a lehetőséggel. S az utánpótlásról való gondoskodáshoz harm inckét diák n ak csaknem kettőszázezer fo rin t ösztöndíj ju ­ to tt egy év a la tt — m ondta a megyei tanács csoportvezetője. Fellélegezhetnek azok, akik korábban joggal tették szóvá: a trak to r, a vegyszer, a vetésforgó önm agában kevés a boldogu­ láshoz. Em ber kell hozzá, aki term el. És szakem ber, aki irányítja, vigyázza a term elést. S aki ebben vétkes vagy hanyag, m indenben hátrányba rül. * A zárszám adó közgyűlés a szövetkezet nagyobb eseménye. Külsőségeiben ak á r sokat veszített, a k á r nyert, a falvakban vál­ tozatlanul ünnepnek számít. A k u ltú rh áz nagyterm ének a jta ja föllött a hagyom ányos üdvözlő felirat, egy asztal m ögött fiatal lá ­ nyok igyekeznek összeállítani a jelenléti ívet, kedves szavakkal köszöntik az öregeket, akik még eltotyognak a rendezvényre. A vendégek az elnökségben és az első sorokban foglalnak helyet. Az események sebesen peregnek, a fontosabb adatokat előre m eg­ küldték a tagoknak, a hozzászólók többsége felkészült. A m érle­ get, a terv e t egyhangúlag elfogadják. A ztán apróbb ügyekben hoz döntést a közgyűlés, közte S. Im re m unkadíj-kiegészítésre szóló pályázatának tám ogatásáról. — M ár tavaly is szerettem volna igényelni, de az elnök elvtárs azt m ondta, v árju n k még vele — m ondja ebéd után. S elmeséli Makszimka Engem itt M akszim kának hívnak. Ez a m ajom Szajm on nevezett el annak. K ülön­ ben ő nem Szajmon, csak Simon, de külföldiesen, vagy m ondjuk angolosan en­ nek is m ondható. M ért, nem így van? Ez a Szajm on szeret elnevezgetni. Eddig én is kiszm iniszter voltam , de most m ár M ak­ szim kának hív m indenki. Egyszer fülig olajosan bú jtam elő a profilgépből, tudod, nagy átállás volt és bele kellett másznom, m ásképp nem tu d tam átállítani a lökethosszt, és a nagyokos m egkérdezte a tö b ­ biek előtt, no mi van M akszim ka? E rre k itö rt a nagy röhögés, azóta csak így szólítgatnak. Nem sokat vagyok én ezeknek a szem ük előtt, m ert legtöbbször kint melózok, az üzemben meg kiszezek. Mert, tudod, rengeteg időt elvesz a kiszezés, ezt m ost úgy mondom neked, m int havernak. Persze, nem kevergethetnek, am iért keve­ set látnak, m ert csak ráhajtok, hogy b e­ hozzam a kiesést, de a mi m unkánk k ü ­ lönben se olyan, m int m o n d ju k a csévélés, vagy m it tudom én, a lyukasztás, k in t a csarnokban. Ha kell, fogom a b ringát és m ár tekerek is le a g y ár m ásik végébe. Tudod, mi úgy szét vagyunk szórva m in­ denfelé, itt meg aztán vannak távolságok. Most m iért mondod, hogy n e erről szöve­ geljek, te zsurnaliszta, ha m ár ide csalo­ gattál, m ond meg, m iről szövegeljek, és ne ta rtsd fel a dolgozót, öttől m egyek a nőmhöz. Tudod, a nővérének nagyon szom jasak 12 kollégája történetét, akinek m in d járt az első esztendőben elfogad­ ták kérelm ét, u tán a viszont még hét hónapot sem m arad t a gazda­ ságban. Nem szakm ai kifogások m erültek fel ellene: egy idő u tán képtelen volt szót érteni az em berekkel. Elengedte a füle m ellett az okos és jogos észrevételeket, okosabbnak h itte m agát m indenkinél. Többször is elbeszélgettek vele, hogy próbálja meg szerényebben, közvetlenebbül. A ztán többet látták a presszóban, m int a m unkahelyén. Rossznyelvek m eg is jegyezték: fu tja a fél­ decire, sörre az állam i p én z b ő l... F elajánlották neki, keressen m áshol m unkát. A tám ogatás ezt követően megszűnt. — O lyan ez, m int a labdarúgónak az öt évre szóló szerződés — fejtegeti D. Im re. — Ha m egkapom a ju tta tá st, persze, hogy örülök. — S ha nem ? ke­ A világ nem dől össze. A nélkül is jól érzem m agam. .. — Ne idegeskedj! Te is m egérdem led! — telepedik hozzánk a területi szövetség m unkatársa. — Tudjátok — foly tatja —, a rendelet életbe lépése óta a kisebb téeszekben is m egm ozdult va­ lam i, ésszerűbb lett a a term elés szerkezete, növekedtek a hoza­ mok, hozzáértőbben gazdálkodnak. A m inap egy beszélgetésün­ kön m erült fel, ki kellene dolgozni egy hatékonyabb m egoldást, hogy a bérkiegészítés differenciáltabb legyen, nagyobb teljesít­ m ényekre ösztönözzön, s ezekhez igazodjon annak m é rté k e ... A tekintetem végigpásztáz az asztalsorokon. Fiatalok, idő­ sebbek vegyülnek a nagyon öregekkel, akik vagy m egértették a belépéskor vagy nem , hogy m ilyen út vezet a szocialista mezőgazdasági nagyüzem ekig, de ha m ár vállalták, vitték jószágukat, eszközüket, földjüket, S nem egyszer előfordult, hogy hónapokig nem k ap tak m u n k áju k ért ellenszolgáltatást — sokáig pénzt is csak egy évben egyszer: zárszám adáskor. a virágai, és m inden délután meglocsol­ juk őket. Valahol nyaralni vannak. Hol h al­ lottam a zsurnalisztát? Egy jó haverom ­ tól, aki oltári m enő fej, grafikus. L áttál te m ár igazi grafikust? Ez egy ilyen. Ne­ ki vannak ilyen dum ái. Mit is m ondott a m últkor? Jaj, m ost nem jön be. De a zsurnaliszta ez tisztára olyan, m int a főtt kukorica, azért is tetszik. Komolyan. N agyanyám főtt, m ákos kukoricái ju tn a k eszembe róla. A kár hiszed, a k á r nem , ez­ zel a sráccal itt jöttem össze a gyárban. Elmondom. Hallom, hogy a K ISZ-brigád valam i szo­ cialista szerződésfélét k ö tö tt egy m űvész­ szel, akinek nyom ógépet csinálnak. Jól van, csináljanak, ha ez jó nekik, van itt miből! Egyszer egy furcsa figurát látok az edzőben. Úgy bám ul a kem encére, m intha búbos volna. Nézem őt, ilyen pasast még nem láttam erre. Úgy lesekedett az izzó, m atricának valók előtt, m int egy bagoly a m eséskönyvben. Egyszer m egkérdezi tő­ lem, te tudod, m it csinálnak ezekkel? M ár hogy az istenbe ne tudnám , mondom. Az­ tán elm eséltem neki. Nem ám a lágyítást, de a kékítést, az edzést, a kovácsolást, a húzást, a m atricák készítését és a szikra­ forgácsolást is. A kkor jö tt elő azzal, hogy ő az, akinek itt nyom ógépet csinálnak, de fél, hogy soha nem fog elkészülni. K érde­ zem, m ióta csinálják? H át m ár k é t hó­ napja, feleli. B iztatgattam , hogy m ajd u tá ­ nanézek én is, m egadtam a telefoncím em , az üzemit, ahol érdeklődhet. Egy hét m úl­ va keres. K érdezi mi van. Én m eg: hogy­ hogy mi van, megy a meló, mi lehetne? M. Szabó Gyula E rre ő: nem hiszi. Ez eddig rendben van, mondom, csak gyere be, m ert meg kellene beszélni, m ire tesszük fel ezt a szerkeze­ tet, m ert azt kellene tudni. Ő nem tudja, azt m ondja, m ajd ácsol neki valam i faáll­ ványt. Hű, barátocskám , faállványt, m on­ dom, m ár nem a középkorban élü n k . Öszszedobunk neki egy D EX ION-talpat, nem kell attól jobb, különben a jövő héten k i­ visszük, csak intézni kell a p apírjait. Azt hitte, hóhányó vagyok. M ikor felcipeltük neki az em eletre és lera k tu k a kisszobába, úgy já rta körül, m int egy gyerek az új játékát. M ásnap meg, hogy m entünk összeszerelni, ott ü lt m ellette nagy, k a ri­ kás szemekkel, és azt m ondta, ő egész éj­ szaka itt m éregette vonalzóval az alk a tré ­ szeket és k iderítette, hogy ez összeszerelhetetlen. E rre hangosan nevettünk. Este kilenckor m ár próbanyom ást végezhetett a saját króm ozott hengerű, szürkére fes­ te tt gépen. Régen láttam így örülni em ­ bert valam inek. Később az is kiderült, m iért. Elm agyarázta, hogyan készül a réz­ karc és közben m ennyi próbanyom ást kell készíteni. Ilyen gép híján pedig ő állan ­ dóan ism erősökhöz já rt, am i egy idő u tán igen kellem etlenné vált. Nemhogy a te r­ veit, de még a m egbízásait se tu d ta te lje ­ síteni. Nohát, m ikor kész lettü n k , m eghí­ vott bennünket a hotelbe egy kis k ajára, piára. Azért legjobban an n ak örültünk, hogy így örül ez az em ber. Azóta haver. De nem ám olyan, m int ezek a köpenye­ sek, ak ik itt szaladgálnak, m eg gubbaszta­ nak az irodákban. Á , ő teljesen m ás! Ezekkel, ha együtt vagy valahol. u tán a �szóba se állnak veled. Tudod, m it m on­ dok, van, am elyik vissza se köszön az üzemben, pedig nagyon jól tudja, ki vagy. No, kivétel, h a kell nekik valam i. H át ez engem nagyon megvisel. A m ikor harm adéves tanuló voltam , azt m ondja a m ester, eriggyé m ár fiam , vidd fel ezt a p ap írt a nagyirodára. K apom m a­ gam, m egyek. Kopogok azon a feliratú a j­ tón, am it m egadott az öreg, semmi. Kopo­ gok még egyszer, hangosabban, semmi. Hallom, beszélgetnek odabent. Bemegyek, k ét nő ül egym ással szem ben és dum ál. Köszönök, hogy jó napot kívánok, ezek m eg csak dum álnak. Még egyszer jó n a ­ pot; csak megy a szöveg. H ülyén éreztem m agam , gondolhatod. Mi a szentséget csi­ n álják ezzel a papírral, hát elindultam az asztal felé, hogy leteszem nekik, oszt kész, o tt van. Igen ám, csakhogy rám szólt az egyik nő, hogy álljak le a szőnyegről, m ert piszkos a cipőm. Ekkor teljesen el­ b o rított a pipa. Piszkos a cipőm! O ltári dum a, m i? Ha a kaszinóból m entem vol­ na, biztos nem lett volna mocskos, dehát látták , hogy valam elyik üzemből melós vagyok. Engem en n yire még nem aláztak meg. M egfordultam és úgy bevágtam az ajtó t, hogy m ajdnem kiszakadt. M egígér­ tem m agam nak lefelé m enet a lépcsőn, hogy ebbe az irodába az életben nem lépek be. H át nem is, legyél nyugodt. Tőlem ak á rm it adh atn án ak , én ak k o r se. Ez a grafikus más. Ötőle azt is elfoga­ dom, ha kijavít, m ert érzem a jószándé­ kát, a segítségét. H át persze, tudom én, hogy prosztó vagyok, de most m ondd meg, mi m ás lehetnék? Nem pukkedlizni kell itt, hanem m egfogni és m egcsinálni azt a k u rv a melót. E rre vagyunk jók, ezt v á r­ ják tőlünk, és nem mást. Itt van az öreg bőrharisnya. H át az csuda egy figura. Kazánkovács, de szeret benézegetni a m űhelybe, itt még nem is­ m erik a dum áit annyira. Egyszer reggeli közben leült az asztalhoz és szövegelt. Borzasztó volt, köszörűs M arinak begör­ csölt a hasa a nevetéstől, nekem m ajd ­ nem a fülem en jö tt ki a gyíkhúskonzerv, de legalább a könny csorg ott m indenki szeméből. Én azt nem tudom leadni, m ert az egy krim inális nagy dum a volt. H anem am ihez felhoztam ezt, az a fizim iskája. Ez a m egfonnyadt öreg egész életében pi­ szok kem ényen gürizett, és nézd meg, m i­ je v an a jókedvén kívül? Sem m ije. Azt m ondja, egyszer az ollón dolgozott, és v a ­ lam i új nő, akit kisegítőnek vettek fel, m egnyom ta az indítópedált. Olyen gyor­ san levágta a középső u jját, hogy szinte észre sem vette. A m ikor k ijö tt a gép m ö­ gül, a nő m eglátta és rosszul lett. Jajveszékelni kezdett, hogy jaj, mi lesz most, m i lesz m agával. E rre m ég az öreg kezd­ te vigasztalni. Semmi, angyalom , mi len­ ne, nem ak aro k én hegedűm űvész lenni. Persze mesélek én, de úgy látom , nem azt jelentik ezek neked, m int nekem . Mi van, mi v an? Látod, ez van. Ilyenek v an ­ nak m indennap. És így jön össze az, am it tu dunk, az egész életünk. Most divat a m elósokkal foglalkozni, ez nem baj, ideje is, de ne h aragudj, am ik m egjelennek az újságban is. Vicc. Röhej. Önként, hősie­ sen, fontosságuk tu d atában, mi v an még. No, jó vagyok én is, neked mondom, ak i­ vel íratják. No meg h á t ezt m ajdnem el­ felejtettem : üzemi dem okrácia. Öregem, ez a csúcs. M ikor meghallom , m intha v ala­ ki a lem ezt m esszire fogná be a satuba és keresztbe reszelné. H allottál m ár ilyet? Hogy m ért m ondom ? No jó, várjál. A K IS Z -titkárt elvitték p ár hónapra k ato n á­ nak, és én helyettesítettem . Szólnak tele­ fonon, m enjek üzemi négyszögre. Fel a bringára, be a nagyirodára. Pengettem , m int a meszes, e rre jól leizéltek, hogy hol voltam ilyen sokáig, a többiek m ár egy negyedórája itt ülnek. Egyből világos lett, hogy elfelejtettek m eghívni, csak valam i­ hez én is kellek. Így is lett. A gyárrészleg vezetője előadta a tésztát, hogy m űhelyünk prem izálási rendszerét m egreform álnák. A dolog úgy nézne ki, hogy ezentúl nem egy fix összeget oszthatnánk szét havonta a m űhelyben, hanem , ha sikerül, leszorí­ tani egy bizonyos szint alá az üzem öszszes gépállási idejét, akkor a fizetésére m indenki kapna hét százalékot. Ez kábé ugyanannyi, m int a jelenleg szétosztható pénz, csak így jobb lesz, m ondta a főnök. H át én egyből láttam , hogy nem jobb, de nem szóltam , vártam , a nagyok vélem é­ nyét. M ondja a p á rttitk á r, ak i nem ott dolgozott, hogy ez bizony, tényleg jó öt­ let. A szakszervezeti titk á r ugyanúgy; csűrték is még, hogy ez m ilyen fajin. A gyárrészlegvezető erre elővette az előre elkészített papírokat, hogy a k k o r most m ár írja alá m indenki, és ezzel kész is lennénk. A p á rttitk á r, meg a szakszerveze­ ti titk á r alá is írta. T artja nekem is. Mon­ dom, én nem . Azt m ondja, hogyhogy. Ez nekünk nem lesz jó így, azért nem . E rre m egkérdeztem a szakszervezeti titk á rt, honnan tudja, hogy ezzel az o ttan i dolgo­ zók egyetértenek, hogy ez az ő érdeküket szolgálja, ha meg se kérdezte őket. Ho­ gyan m er a nevükben dönteni, ha fogal­ ma sincs róla, hogy azok m it szeretnének? helyünk van, ez az egyik legm enőbb m ű­ E rre a m anus elkezdett furcsán pislogni, hely a gyárban. Nézz körül. Szinte m inden rángatózott az arca és m arhaságokat be­ gép új, am i n ek ü n k dolgozik. Ez a legszélt. Még azt is m ondtam , tudom , hogy klasszabb, úgy nevezik, egyetem es p alást­ nem jelent sem m it az, aláírom -e, vagy köszörű, de ly u k at is lehet vele köszörül­ nem ezeket a dolgokat, de nem fer játék, ni. Szeretem nézni, m eg ezen dolgozik am it csinálnak. Azt hittem , a gyárrész­ köszörűs Mari, szegényt sokat cikizik a legvezető megpofoz. Ez a bikanyakú k á ­ ködvágója m iatt, van neki jókora. K ülön­ der olyan vörös lett, m int egy vérhólyag. ben rendes csaj és jó m elókat csinál. Ha Pedig tu d ták ők is, hogy igazam van. Egy felteszi a gyém ántkövet, tü k rö s felületet óra m úlva ott voltak m ind a h árm an a is tu d produkálni. Ez paradicsom . Jó l m űhelyben, bem entek az irodába, behí­ együtt vagyunk. De gyere át a szomszéd­ v atták a csoportvezetőt és a brigádveze­ ba, az egy m ásik világ. A legfiatalabb tőt, m egdolgozták őket, a lá íra ttá k velük gép 1959-ből való. M it szólsz hozzá? Nem a papírokat és elm entek. Meg ugyan nem hallod, várjál, a füledbe ordibálom . Na kérdeztek senkit, de jól lefedezték m agu­ m ilyen? Meg lehet őrülni? Még a zaj kat. hagyján, de a füst, azt én is rühellem . Ez elég, vagy még beszéljek a term elé­ Hogy m elyik gép m it csinál? Ez? Ez si tanácsorgásokról is? A k é t éve állandó­ egyengeti a lehúzott rú dvasat. Nem b o r­ an tém a szellőzőberendezésről, am it m in­ zasztó, különben is csak nyolc óra hosszá­ dig m egígérnek, hogy m ost fogják megcsi­ ig kell kibírni. Nézd, an n ak a m elósnak n á lta tn i; a süket beszámolókról, am iből m ekkora izm ai vannak a k arján . Ettől a jóform án sem m it nem é rtü n k ; az értel­ rúdvasem elgetéstől. Figyeld, m it csinál! m etlenül m egvásárolt gépek szükségessé­ Úgy lenne a legkönnyebb átem elni a v a ­ gének m egm agyarázásáról, a „tévedtünk, sat, ha középre m enne, de ak k o r ide-oda elvtársak” helyett; a profilváltozás, a pia­ szaladgálhatna. Így m eg fogja a végét és ci viszonyok és egyéb dum ákig. átem eli, igaz, hogy így m arh a nehéz lehet, K ülönben ezekről pam pogó Öcsi többet de gyors is. Azt m ondják, negyvenöt éves. tud neked m ondani. Őneki ezekből olyan nyugdíj készlete van, m int nekem az im buszkul- Én sem hittem , úgy gondoltam , csokból. Jól van, nem panaszkodok. Úri felé járh at. 13 �No, jó, gyerünk vissza a m űhelybe. Ha egyszer lesz időd, elviszlek az öntvénytisz­ títókhoz, az a kegyetlen m unka. Egyszer álltam , bám ultam őket és besütött a nap egy vékony sávban. A kár hiszed, akár nem , úgy csillogtak a fém szilánkok a le­ vegőben, m intha apró tüskék lennének. K eresztapám is itt dolgozott, teljesen be­ lerokkant. No, itt az öreg K om produktum , ő a művezető. Ha nagyon szakszerű akar len­ ni, ak k o r m indig azt m ondja: autom atice, kom produktum . E gyébként semmihez nem ért, csak a parancsolgatáshoz. Á llandóan ab b a’ a nagy k alap b a’ jár. A m últkor be­ esett a kanálisba azzal a b arn a könyvvel együtt, am it állandóan a hóna a la tt hord, és csak az a nagy szom bréró látszott ki. Röhögött az egész üzem. Az oltári m ű­ gonddal m egtervezett hülyeségeit nem lehet kiröhögni, m ert ak kor lőttek a b ér­ emelésnek. Egyszer csináltam egy vágóla­ pot. Az előrajzolást m érőhasábokkal vé­ geztem, kalodában. A hasábokat szarvas­ bőrrel érintettem , tudod, úgy adtam rá, 14 itt fontos a pontosság. A m arás is jól si­ került, de valahogy nem jö tt össze a do­ log. A m ikor beténfergett a m űhelybe, a k ­ k o r fejeztem be a bélyegek bem érését, m érőórával, egy század m illim éter elté­ rés, h a volt közöttük. Látta, hogy speku­ lálok, odajött és összeszorított szájjal n é ­ zett. Egyszercsak megszólalt: h át persze, hogy nem jó! Előkapta a tom pa, otrom ba ceruzáját a zsebéből, és berajzolta nekem áhítattal, hogy honnan kell leszedni. Még egy hónap m úlva is ezen röhögtünk. Nem azt mondom, hogy m indenki jó melós, m eg precíz, m ert az nem igaz. Van, aki csak barkácsol, és igazán jó m elót még soha életében nem csinált. Ha megnézed a fizetéseket, abból m egint m ás látszik. Az egy külön szám, ki m ennyit keres, de erről m ost nem beszélek, úgyis csak be­ gurulok, ha szóba kerül. A m últkor Subival összedum áltunk, ő egy kem ény, hajtós kölyök. Egy hónapon keresztül m ar­ h ára dolgoztunk. Sokat és pontosan. Ha szóltak, hogy valam i van az üzemben, m ár ott is voltunk. A többiek hetekig nem is látták a présgépeket, de ez nem érde­ k elt bennünket. K íváncsiak voltunk, mi lesz. H át tudod, mi lett, egyetlen főnök se vette észre. É rted? Ugyanúgy, m int, aho­ gyan nem látták, ki lógott a legtöbbet. Itt nem lehet összevágni a melót, tü re l­ mesen, nagyon pontosan kell csinálni, még a jav ítást is. Ha nem így csinálod, felte­ szik a szerszám ot, és egy óra m úlva jön a melós, hogy a meó leállította, vagy öszszetört valam i. Persze, egyből kiderül, kinél volt, és kezdheted elölről, a gép áll, a présm unkás ideges, hogy nem tu d k e­ resni. Jaj, nagyon szeretem az idősebb aszszonyokat. Van ott azon a ném et szalagdarabolón egy falusi néni. Soha nem dol­ gozott életében ilyen helyen, de nagyon érzi. Nem v árja meg, míg gallyra megy a szerszám, hanem odahív. Kedveském , néz­ ze m ár meg ezt a gépet, nem olyan a hangja, m int szokott, csak nem jól van ez­ zel valam i. Szinte m indig igaza van, nem türelm etlen, nem kiabál, ha meg e lk á­ rom kodjuk m agunkat, úgy el tu d pirulni. N agyon szeretjük, úgy hívjuk, hogy m a­ mi. Elhiheted, ha innen lelépek, őt fogom a legjobban sajnálni. K ülönben jó szakm a ez a szerszám k észítés, lehet szeretni, csak megfizetnék. Nehogy azt hidd, hogy tanuló korom ban szerettem meg. Ide figyelj, ha hiszed, ha nem , harm adéves korom ban még nem tudtam , m ilyen is ez a szakm a. Az utolsó fél évben m ár idekerültem állom ányba, akkor kezdtem m indent. No jó, reszelni, fúrni, meg ilyesm it tudtam , h á t az alap ­ m űveleteket azt igen, de szerszám okat, ilyen gépi szerszám okat még addig nem láttam . Tudod, m it csináltunk? Fusiztunk üzemi m éretekben. M egtanították velünk, am it feltétlenül tu d n i kell és fusi. Eszmé­ letlen m ennyiségű tőrkést, konyhakést, összecsukható nyársat, levélen mászó k a ­ ticabogarat, pisilő fiú t rézből, m eg ilyene­ k e t készítettünk a vezetőknek. No, meg díszbányászlám pát, króm ozva. Azt a szent­ ségit, de sokat. Úgy is neveztük a tan m ű ­ helyt egym ás között, hogy díszmű- és fusiüzem. G ondolhatod, m ennyire u táltuk. Volt úgy, hogy éjszaka n y ársak k al álm od­ tam. Egyszer egy városi K lSZ -küldöttgyűlésen felvonultattam a dolgokat. Nagy balhé volt, de végül m inden m arad t a ré ­ giben. A m últkor találkoztam egy volt osztálytársam m al, azt m ondja, a m ai n a ­ pig nem tan u lta meg a szakm át. Ő h a r­ m adévben m in d járt egy nagy favágóm un­ k á t kapott, a kezébe nyom tak egy légkö­ szörűt és innen öt m illim étert, haver, on­ n an hatot, nem kell pontosan, csak gyor­ san. Ebbe’ szabadult. Meg is p a tta n t ham ar, azóta az építőiparban mázoló. O tt lehet jobban keresni. Azt m ondják, nincs tanuló, meg az idén is csak hárm an vé­ geztek itt a szakm unkásképzőben szer­ szám készítőnek. Mi tíz éve h arm inchatan voltunk. Sokakat m ás szakm ára tettek helyhiány m iatt. O lyan is van, ak i m ár m érnök azóta. H át szeretni kell ezt, az biztos. Ki kell ta rta n i benne. Brunda Gusztáv �Zalán Tibor AZ ÉG ÜRES VOLT Aproximációk I. Valahogy elmaradtak a szobrok, s a szobrokból elmaradt az öröklét, ahogy szomorkásan a derengés fölé hajoltak, elmaradtak a kiterjedések, melyek, mint hegedűszó, emelik magasba az ember kitervelt szomorúságát, elmaradtak a távolságok is, melyekre rábízza magát a halálában bizonytalan lélek az utcán Ál l t a m . Látod, ilyen egyszerű elkezdeni egy verset, elkezdeni egy életet, mely már folyt, de még nem érte el a kezdetét KISVÁROSI HAJNAL VOLT Valahogy elmaradt a testi megjelenésem, ahogy elmaradtak a hús hűvös remegései, ahogyan elléptem, hajam szőke lobogása is elmaradt, mert elmaradtak a folyó felől szálló nyugtalan szelek, elmaradtak a borzoló szomjas kezek, ahogy elmaradtak a megszámlálhatatlanná koptatott zöld utcakövek AZ ÉG ÜRES VOLT Valahogy elmaradtak az apokalipszis lángoló lovai, el a csillagok „a lüktető sebek az öklömnyi duzzadt varak, az ércek és aranyszegek”, üres volt az ég, hogy már hasonlatot sem találsz k is v á r o s i h a j n a l v o l t Valahogy elmaradtak az ezüstszárnyú angyalok a ritka levegőből, csak a vízről szállt felfelé valami, de nem ének volt az, a halászok is elmaradtak, kik piros kendősek, a köd is, melyben kéken csillannak a lóduló árnyak, a selymes farkasok, valahogy elmaradtak a részeg káromkodások, valahogy elmaradt a hajnal is talán HALOTTAIMMAL TALÁLKOZTAM HALOTTAIMMAL TALÁLKOZTAM Valahogy védtelen voltam ott végtelenségemben, ahogy elmaradtak a házszámok a kapuk fölül, hová még besurranhattam volna, elmaradtak a zajtalanul megnyíló s bezáruló ajtók is, mert elmaradtak a zajok, némán siklottam közöttük a hajnalban elmaradtak az értelem szakállas princípiumai is, el az élet sós ízei a számban OTT VOLTAK A HALOTTAK Valahogy túlságosan egyértelmű volt minden, ahogy elmaradtak a tévedések és a lehetőségek, elmaradt a felkelő nap lázas korongja, a fölgyújtott bolond narancs, elmaradt a párbeszéd is velük, ahogy elmarad immár veled is, pedig olyan egyszerű volt minden, amilyen egyszerű elkezdeni egy verset, amilyen egyszerű befejezni egy verset, befejezni egy életet, ha már a halállal elért a kezdetéig Valahogy elmaradtak a szokásos köhintések, a sírból felhozott sötét sóhajok, a fényességek is, melyektől a halandók megvakulnak elmaradtak, s álltak a halottak az utcán, elmaradt a hangjuk is, elmaradt a hallgatásuk is NEM KÉRDEZTEM SEMMIT OTT VOLTAK A HALOTTAK Szolnok, 1981. A dolgok linearitását nem tudom megőrizni a versben, ahogy elmaradt a sorrendiség, ahogy megláttam őket, elmaradt a látás, amivel észrevehettem, hogy ott vannak, a csodálkozás és a félelem, valahogy elmaradt, hogy állnak, elmaradt, hogy nem állnak valahogy ÉS NEM KÉRDEZTEM SEMMIT Látod, olyan egyszerű folytatni egy verset, ha már van kezdete, mint az életet, mely elért végre a kezdetéig egy kisvárosi hajnalon, amikor a gesztenyék halkan a kövezetre leszálltak a z u t c An Ál l t a m Valahogy elmaradtak a házak, süket ablakaikkal, a főisuhogó sírós álmokkal, a tornyok, hol a harangok szivébe öntve remeg a mindenség múltja, elmaradtak a kertek, a lépések alatt zörrenő rőt avarral, a kerítések is, melyekhez dőlve homlokomról leesett és elgurult a szerelem 15 �Dózsa Ildikó Találkozás egy régi álom sarkában (Ezek a m ai kis tyúkok is az utcán m ásznak egym ásra a fiú­ ikkal. Eddig rendben van. De hogy én, a Mici, a hatvanhárom évemmel örüljek az Em m ának, aki m ajdnem egyidős velem, de volt képe felv arratn i az arcát, hogy negyvenötnek se látszód jon, és négy évtized u tá n ... Négy évtized u tán ! Borzalmas. H irtelen ide­ jön nekem a világ m ásik végéből, pedig fü ty ü lt rám eddig. Most persze kinyom ozta a címem, hogy a rothadó, ócska kocsimon fuvarozzam le egy porfészek faluba, a volt fiújához. Közben bűz­ lik a Diortól. És az én szemem kiszúrja egy tű rh ete tlen új-zélandi pacsulival! A pápuák em berevők? De m it ak a r ez a nő ennyi idő u tán a B anditól? Az Em m a! M ár harm incnyolcban is utáltam , m ert m inden fiú azzal jött, hogy az Emma. Az Em m uska. A kegyed b a­ rátnője. És egyáltalán.) — Em m uskám , h át m esélj. Mi van veled, hogy élsz? Tudod, m intha veled együtt visszajött volna boldog ifjúságunk. Emlékszel a N agyerdőre? Na és a Bandi! Micsoda szerelem volt a tiétek! Fél Debrecen arról beszélt. „Messze a Nagyerdő, messze száll a fel­ hő, messze e ste m .. . ” Bocsánat, kicsit berekedtem . Azt m ondják, hogy nem a strúm ám . Dehogynem. Neked nincs strú m ád? Te, ez az egész olyan m egható. Szóval? — T h a n k s.. . M egvagyok. Tavaly elváltam a W illytől, és ön­ álló lettem . Az üzletben is, az életben is. És visszajöttem , hogy kárpótoljam m agam at és B andit, a m ié rt... — N ahát! Csak nem m ost akarsz lefeküdni vele? — Ezt egy szóval se m ondtam . — És különben is, a ti k o ro to k b an ! jössz! Hát mi bűn van abban, ha két öregem ber együtt meg­ — Én nem szégyellem a szerelmet. eszi a rétest? Oda fog égni. Ez a Boriska m ár teljesen szenilis. És — A k k o r.. . Tudod m it? A kkor is! együtt m egnézni a sekrestyét. K ét letisztult öregember.) — I b eg your pardon? (Tudtam , hogy háború lesz. M ár m in­ den épeszű em ber tud ta. H iába hívtalak, Bandi. Nem ak artál ve­ lem jönni. W illy meg azonnal k iv itt m agával. De ez a lezáratlan, befejezetlen szerelem .. . A Mici egyszerűen belehal abba, hogy én még m erek szeretni. Ha megöregszik is az em ber, a vágyai változatlanok. De ennek m agyarázhatnám . Ez m agának is hazu­ dik. Az ilyenek elfojtásra m ennek, aztán persze hogy megbolon­ dulnak. És az irigységtől még rondábbak lesznek.) — Bori néni, nem sózta el m aga ezt a csirkepaprikást? — Hogy én? Még illyent! H át nekem se m indegy, hogy m it terjeszt a konyhám rú egy am erikaji. Csak a plébános ú r elégedet­ lenkedik örökkétig. A m últkor a Pókáné is aszonta, hogy Boriskám , a te tőtikéd az a v ilá g ... — Jó, jó, de a rétesre vigyázzon. — Aztán elég gazdag-e ez az am erikaji, hogy m egérje a sok sütés-főzést? — Új-zélandi. — Egy k u ty a kölke. M egéri? M ert hiába dógozok én a koszt­ tal, ha nem csináltattya meg a sekrestyénket. M ahónap összed űl az egész szakram entum . A plébános ú r meg m ennyen m ár borotválkozni, m er m ingyá itt lesznek. 16 — Igen, de a rétest próbálja meg nem odaégetni. (El ak a rtalak felejteni, Emma. Jaj, de ősz vagyok m ár! Mindegy. Ez a borotva­ hab is m ilyen vacak. Illetve nem gondoltam rád. Kicsit kínos lesz a találkozás. M iért lenne kínos? Te talán meglepődsz. Én pedig szeretettel a szívem re ölellek, ahogy m inden felebarátom m al ten ­ ném. Szaladt elém a Mussolini utcán és azt m ondta, hogy jaj, te éhenkórász pesti filosz, mi a fenét szeretek ra jta d annyira? Hm. Emma, én azért öltöztem be, m ert m egéreztem a hívást. E lhivatott­ ságból. Nem jó. Emma, nem m ehettem ak k o r veled, m ert é n ... H át nem m egint bevágtam az állam ! Hova ra k ja ez a vénasszony m indig a tim sót? Aha, m egvan, csibész, sose talállak. De így is lá t­ szani fog a seb. Nem baj. Csak hadd látsszon. Emma, én m agyart tanítottam volna. Új-Z élandban kinek tanítsam B erzsenyit? H er­ vad m ár ligetünk. H át igen. Vajon m iért jössz vissza? Szóval, Emma. A gyerekkori b arátság u n k ra való te k in te tte l.. . G yerek­ kori! Tizenkilenc volt, am ikor m egism ertem . A kkor a régi b a rá t­ ságunkra való te k in te tte l... h a nem terheln e m eg nagyon, és hoz­ zájárulnál a sekrestye tataro zásáh o z,.. Hogy neve legyen a gye­ reknek! A látogatásodnak! És n e fú rjo n a lelkiism eret, hogy azért egy kicsit örülök neked. Csak egy kicsit. A m ennyire szabad. K ü­ lönben rég elfelejtettelek. Úgyis csúnya, beteg öregasszony. A kin­ ti rohanó élet gyorsan tönkreteszi a nőket. Pedig gyönyörű volt. K ár érte. És sokat szenvedhetett, am iért n ek i is meg kellett csúnyulnia. Tehát. Emma, én beöltöztem , m ert rá jö tte m ... rádöbben­ tem, hogy ez az én igazi hivatásom . Most m it nézel? Ez úgy h ir­ telen jött. Talán nem hiszed? Nem fogja elhinni. A m indenit, hát nem ak artam katona lenni! Akkor. Érted? A bban a lidércnyo­ m ásban. Pedig jobb lett volna, ha az elsők között lőnek k i az első vonalból, m int m egáldani azokat a fegyvereket. És ak k o r tényleg m egtanultam im ádkozni. M ert nem h ittem se m agam ban, se m ásban. M aradt az Isten. És aztán igazi pap lettem . B elülről is. Én m ár túl vagyok m inden harcon. Tudod, Em m a? M indegyi­ ken. A sekrestye. Igen, igen, a tatarozás. Emm a! Úgy örülök, hogy — D rága Emmuci, m ióta én nyugdíjba m entem , élek, m int hal a vízben. Alszom, utazgatok, főzőcskézek... — Engem, Mici, a fotólaborom ból visznek a tem etőbe. — De azért ott a gyönyörű házad W ellingtonban, ugye, és vol egy kis Dél-Am erika is és Baham a-szigetek is, m eg m inden. Ne sajnáltasd m ár m ag ad ! — Dehogy sajnáltatom ! Szeretek dolgozni. Te, lehet, hogy m ár abban a kis faluban is van gim názium , ahol Bandi él? Hi­ szen középiskolai tanári képzettsége volt, nem ? (Azóta készülök visszajönni hozzá, hogy elm entem . Kár, hogy nem fogja elhinni. Te voltál a tartalékom , pedig azt se tudtam , élsz-e? És eddig nem is ak artam m egtudni, m ert önző vagyok. Szükségem volt a rem ényre. Mit csináljak? A kkor se nyom orítom meg m agam egy irreálisan szép énképpel! Nem voltam szent. De h át érdekes ez? A lelke m élyén m indig v árja az em ber, hogy kinyíljon előtte még egy ajtó. Talán az utolsó. A tartalék. És ha ezt bevallja m agának, hát fogja meg a kilincset. Én igenis ráteszem a kezem. M ennyit tud beszélni ez a Mici a lányáról! Nekem is van. Na és? Élik a saját életüket, és nagyjából fülyülnek ránk. A Mici ezt is leta­ gadja m aga előtt. A gyerek nem kinövés az em ber testén, hogy �örökre egy legyen vele. De a vágyak m egm aradnak. M ár aki nem tip o rja le őket. H át én nem!) — Plébános ú r ! M eggyüttek! — Én is látom , Bori néni, ne lárm ázza fel az egész falut. In­ kább nézzen u tán a az ebédnek. — Jó n apot kívánok ... tisztelendő úr. Halász Em m a vagyok. A hölgy a barátnőm ... Bódog A ndrást keressük. Lehet, hogy nem érk ezett meg a táv ira t? — Emm a! H át te nem ismersz meg?... — Jé, ez a B an d i! B andikám , én vagyok a H orváth M ici! Nem emlékszel rám ? Tudod, D ebrecenben én falaztam nektek, am ikor t i . .. Hihihi, jaj, ne h aragudjatok, de kom olyan olyan fura. — G yertek. G yertek beljebb. V á rtu n k .. . v ártalak benneteket, (Emma, hiszen te m ég m indig szép vagy! M inek jöttél vissza, Emma?) — Rem ek volt ez a csirke, Bori néni, igazán rem ek. — Ugye? Legalább a . . . a M icikének tetszik m éltányolni, hogy annyit dógoztam véle. A ztán ha m inden am erikaji ily e n ... — Ez nem am erikai, Bori néni, hanem új-zélandi. — T ejjesen mindegy. Egy kutya kölke. Ha m inden am erikaji ilyen vegetariátus, m int a m ásik kedves vendégünk, akkor m ajd m egnézheti m agát az a náció. Főfordúnak. Ezt én jósolom. A Boriska. M egm ondhatja nekije. Hogy ízlik a rétes? — Isteni, Bori néni. Ilyen jót még nem ettem . — Nem azért kérdem . Csak örülök, hogy jó étvágyúnak tetszik lenni. Hova m entek a plébános úrék? — Megnézni valam i tem plom ot. Em m uska m ajd bőven kárpótolja m agát m ásnál, am iért ez a k ár­ pótlás elm aradt. Hihihi, ez jó. Na de ezek a m ai kis nők is! Fené­ kig dekoltálva, és m it m űvelnek az u tcán a fiú ik k a l! A ztán a sze­ m érm es em ber piruljon m iattuk. Meg kell végre o p eráltatni a strúm ám at, nincs mese. De ezek legalább fiatalok. Az Em m a meg egy kiélt öregasszony. A képét ő persze felv arratja. És az én strúm ám ? H át igen. Ilyen az élet. Belátok a sim a arca mögé is. Be én! Ez nőnek m eri m ég érezni m agát. Borzalmas.) — Örülök, Bandi, hogy jól vagy. És nincsenek gondjaid. Szép a tem plom is. A m u n k ah ely e d .. . Csak a sekrestye rozoga. — N em sokára kitatarozzák. Tavaly Egyébként hogy élsz, Emma, m it csinálsz? m egígérte a megye. — Öregszem. — Nem igaz. Még m indig szép vagy. M ásképp, m int akkor, d e .. . szebb a kelleténél. — You k n o w .. . duplázni akartam , de tulajdonképpen elég, ha az em ber életében egy Debrecen van. S zerettük egym ást idő­ szám ítás előtt 38-ban és nincs tovább. Azt se kérdezem , hogy bá­ natodban vagy félelm edben öltöztél-e be. Most m ár ugyanis m ind­ egy. — Mindegy. Késő. — De az ért jó volt m égegyszer találkozni véled. Tudom, hogy vagy, és legalább m agam elé tud lak képzelni, ha gondolok rád. Emlékszel, hogyan búcsúztunk Debrecenben? — Felálltál a N agyerdőben a padunkról és azt m ondtad, n e nézzek utánad. — Most se nézz utánam . Megígéred ? — Meg. (Minek jöttél vissza, Emma, m in e k !) — Hát, a rra rá is férne egy kis dollársegély. Csak ad valam it az am erikaji. De honnan ism eri ő a mi plébános u ru n k at? — H onnan i s . .. ja! E gyütt voltak elsőáldozók. A ztán m egm a­ rad t a barátság. Tudja, hogy szokott ez lenni. (Csak a dollárja kellett a B andinak! Az Em m uskám meg kiadta a rengeteg pénzt az utazásra, fo rg atta a szemét, hogy első szerelem, kárpótlás, m i­ egymás, és most jól pofára esett. De, hogy ez a B andi m ért lett pap? M egérte a benzinpénzt, hogy lehozzam az Em m át. Az öreg­ lány is külön szám a rétesével. Szerencse, hogy éhes voltam . Ha nem eszem csirkét, engem is kiát koz. Elm ondom otthon az egé­ szet, és dőlni fognak a röhögéstől. Első szerelem ! De ez az Emma m indig ilyen volt. Gondolkodás nélkül beleugrott a dolgokba. Hopp ki Új-Zélandba. E rre a W illyje iszákos nőbolond. Hopp viszsza Pestre. E rre a B andi pap. Most is ahelyett, hogy m indent m egtudott volna róla, csak a címe érdekelte. Na m eg az enyém. Hogy legyen, aki elkíséri. Biztos azért, hogy én kössem le a Bandi szerencsétlen feleségét, am íg ő a B andival cicázik, ahogy Debrecenben meg az Em m a an y ját kellett szóval tartanom . É r­ dek az egész világ. Ki is m ondta ezt? Nekem persze kiszúrja a szememet a pápua pacsulival. Maori. Jó, m aori, de akkor is büdös. B efürdött a nő. Pláne, hogy a Bandi ilyen szépen öregedett meg. Jo b b an néz ki, m int D ebrecenben. F elv arro tt arcú kisangyal, nem sik erü lt a terved. Mégis van igazság a földön. Én egyszer se tu d tam m egcsalni a férjem et. Ez bezzeg alaposan kiélvezte az életet. Ih a­ to tt a Willy, ha közben a B erm udákra vitte. A férjem B erm uda nélkül iszik. De azért az o rra alá dörzsölöm, hogy ilyen szerelem is van a világon. Nem ám, hogy elfelejtjük annak a szerencsétlen asszonynak a n év n ap ját is néhány évtizednyi házasság után. Az — Hát, Em m uskám , am ilyen hirtelen elvonszoltál engem attól az ijesztő m ákos rétestől, az meglepő. A zért volt en n y ire sü r­ gős, m ert a B andi túl sok pénzt a k a rt kihúzni belőled a sekres­ tyéjére? — A m icsodára? — Ez a vén t y ú k ... A Bori néni m ondta, hogy om ladoznak a sekrestye falai. — B andi szerint jövőre m egcsináltatja a m egye vagy ki. K ap­ csolj rá, Micikém, még rengeteg dolgom van. — N eked? A géped csak holnapután megy. M ilyen dolgod van addig? — Még nem tudom , de kitalálom . Látod, hogy a N agyerdőt is kitaláltam . Meg B andit, W illyt és a szerelm et. — Ittál? — Színjózan vagyak. — Hiszen a N agyerdő ig a z ... Willy i s ... Bandi i s ... — A szerelem is? — Ne idegesíts, Emm a! M indenre én vagyok a tanú. — Szegénykém , téged is csak k italáltalak . Siessünk. Ha így v e­ zetsz, a kocsiban v irrad ránk. (B andinak volt igaza. Nem kell m in­ dent kim ondani. Talán m egélni se. Csak őrizni.) 17 �Szepesi József Balázs János festményeihez SÍRFELIRAT II. Megpihent végre — végleg. Nem bántja zaj, se fény élete legsötétebb s legtisztább fekhelyén. VISZONYLAGOS BOLDOGSÁG A monoton lét apró örömei tágítják körülötted az abroncsokat egy ismeretlen nő visszapillantása rád két rezdülő mell körvonalai a pulóver alatt egy nem túl erős izzadságszagú hozzád nyomódó test érintése a buszon IN MEMORIAM BALÁZS JÁNOS A HAZUGSÁGOM Mit leírni gyenge voltam, megfestettem gondolatban; kopott lelkem ím a vászon, rákenve a hazugságom, ami, ha fáj csupa vétek. Elbírja tán ez a lélek. Igazságom talmisága, hazugságom igazsága, cifra átok, tarka szégyen, ecsetelve mind e képen, ami, ha fáj csupa vétek. Elbírja tán ez a lélek. Mit leírni gyenge voltam, megfestettem gondolatban; olcsó cégér ím a lelkem — rápingáltam önfeledten mindazt, mi fáj, ami vétek. Elbírja tán ez a lélek. A lélek két sötét lyukat ütött komor koponyádon és ráncaid kisimultak. A baglyok fejüket összedugták: „meghalt — huhogták — a sátán”. Az élet él tovább, az élet halhatatlan. S én alig álmodom rólad. Talán, mert jól vagy.._ Éjfél után halkan s puhán, mint az árnyék, felkúsznék a falra, hogyha alvajárnék. Tennék egy kis sétát s leülnék egy képre. De érdekes volna, a kép légynek nézne. Fent a poros csillár tetején a pókok kíváncsian néznék, miféle pók lóg ott. S kin cirádás ráma, aranyozott gyám-ék, melyek trónolgatnék. Hogyha alvajárnék: a meglepetéstől — az lenne a dráma — saját képmásomnak leesne az álla. SÍRFELIRAT I. Élt... fene tudja mennyit, titkára büszke e halott. Mindent elért és... semmit. Szenvedett, küzdött, alkotott. Volt vágya, nagy szerelme, sírt, vagy vidáman nevetett: oly mindegy — eltemetve és nem hiányzik senkinek. 18 s feltörhet belőled a boldogság (a fejedről a sampont lepaskoló vízsugár alól feleségedre emelt nedves arccal) a fürdőkádban is Z. Z.-NEK A TÚLVILÁGRA, FŐHAJTÁSSAL Keresztes József BIBLIAI PARAFRÁZISOK HA ALVA JÁRNÉK szétfőtt vendéglői fogások után jó házikoszt ételizei egy jól sikerült kávé aromája is boldoggá tehet 1 Mert nagyon kellett a csoda, úgy döntöttek a keresztények: elég egy olcsó vacsora, hiszen nem az evés a lényeg. 2 Nagyon kellett a messiás, hiszen várták Egyiptom óta. Mindegy ki, döntött Kajafás, úgyis meghal az idióta. 3 Mert mindig kell egy áldozat, hát sietnek a vádirattal. Legjobb egy frappáns „változat”. Az igazság úgysem vigasztal. 4 Mert kell a hit, ha hirdetik, és mártírt kíván minden eszme: szentségeit Jézus egy kicsit és vállra vette a keresztet. RÖVID BALLADA Immár a temetőben nagymama is a földben: húsát a kór „felette” — csille zörög felette. Szólították a holtak a kedvesek, a voltak, a jeltelen, s jelen­ levők, s ő szólt: Jelen! Bódító fájdalomban élt az irodalommal — testében rég halált virágzott már a rák, s ő írta, írta, írta már szemmel, nem papírra, a fehérre meszelt falra égetve fel, mint csikkel tetoválva magát, halálraszánva, az egyetlen reményt a kínzó költeményt... Nézzétek meg, talán pár vers maradt falán. ANTEUSZKÉNT Ég felettem, föld alattam: versenyt széllel jót szaladtam. Ág kapott el, kutya mart meg, ki „segített”, az takart el. Szívem vonták csillag-vágyak, testem mégis földre fáradt. Anteuszként nyögve nyögtem, majd, pihenve, talpra szöktem... Ő te szív, te szív — csalóka — hát ne vágyódj csillagokba! Itt a földön, itt előtted, föld alattad, föld mögötted, és a földnek annyi útja: szent jövője, drága múltja. S mennyi ember, mennyi ember! mint a tenger, mint a tenger: ez szeretne, az megölne (egy emelne, száz gyötörne); s bár bordáid anakonda izmok fogják, hogy ropognak, állj a földön, álld a harcot S mosolyogjon közben arcod! �HAGYOMÁNY Mikszáth Kálmán és Selm ecbánya M ikszáth K álm án 1863 n y arán befejezte a rim aszom bati egyesült protestáns gim názium ban a VI. osztályt. M inthogy ez a szülőföldhöz viszonylag közel eső iskola csupán algim názium volt, a felső két osztályt m áshol kellett elvégeznie.1 A család választása a Selmecbányai ágoston hitvallású kerületi líceum ra esett. Az 1863/64-es tanévben M ikszáth a selmeci gim názium VII. osztályá­ nak tan u ló ja volt, ott is érettségizett 1866 nyarán. Az itt eltöltött három év élm ényeit és han g u latát leghívebben elbeszélései őriz­ ték m eg: em lékeiről szól a Garibaldi butéliái és A csodálatos gom ba című elbeszélésében, m indkettő 1874-ből szárm azik.2 A sel­ meci hangulat és táj elevenedik m eg az 1877-ben keletkezett A z aranykisasszony című elbeszélésében is.3 A városhoz fűződő em lé­ kek tű n n ek elő az 1882-ben m egírt A Petőfi-legenda Selm ecen cím ű visszaem lékezésében.4 M inden szálával és m agával sodró hangulatával Selmechez kötődik az 1887-ben napvilágot láto tt Ta­ vaszi rü g yek cím ű hosszabb elbeszélése, am ely több vonatkozá­ sában az em lékek re jte tt régióit is felelevenítette.5 A selmeci él­ m ények m ajd ú jabb h at év m úlva, 1893-ban A z eladó birtok cí­ m ű kisregényében ism ét a felszínre törnek.6 Az évtizedek során vissza-visszatérő em lékek tehát egyértelm űen a rra utalnak, hogy a város és lakói mély, m aradandó nyom okat véstek az író em ­ lékezetébe. * A szakirodalom azonban nem sokat tu d o tt tenni a selmeci évekkel, sőt a m aga eszközeivel — ak arv a nem ak arv a — csak hom ályt és bizonytalanságot idézett elő. V árdai Béla a m ég M ik­ száth életében m egírt és az 1910-es jubileum ra m egjelentetett könyvében „A selmeci d iák” címmel külön fejezetet szentel ezek­ nek az éveknek,7 és m int ahogy e fejezet egyik helyéhez fűzött jegyzetében írta : „Az itt következő adatokat K irály Ernő selm e­ ci líceum i igazgató ú rn ak és Suhayda Lajos ottani ta n á r úrn ak köszönöm ”.8 Valóban, adatai — m int ahogy m ajd alább kitűnik — a legközelebb állh atnak a tényékhez. V árdai m egírja, „1863 őszén m en t át M ikszáth Selmecre, az ágostai evangelikus líce­ umba. .. A z első ottani iskolai évében sokat m ulasztott, ennek kö­ vetkezéséül igen gyönge bizonyítványt is kapott az első félév végén, am i úgy elcsüggesztette, hogy be sem várva az iskolai év végét, közben kim aradt és elutazott haza”.9 V árdai szerint édes­ anyja h atásá ra M ikszáth „a következő iskolai év elején mégis­ csak visszam ent Selmecre, ahol aztán elvégezte a VII. és VIII. osz­ tá lyt és letette az érettségit is, 1866-ban.”10 V árdai e két év is­ kolai eredm ényeiről szólva finom an m egjegyezte: „utolsó két évé­ ben sem csapott bizony erélyesen közikbe a lovacskáknak, csak úgy poroszkálva ballagtak azok vele végig, az előző évek tem pó­ jára, a gim názium porondján.”11 Az iskolai élet atm oszférájának érzékelésére a Tavaszi rügyek, A z öreg D ankó bácsi és A z új bün­ tető codex című M ikszáth-írásokból m erít m otívum okat, m ajd a diák M ikszáth önképzőköri tevékenységéről ír V árdai. Ezeknél az adalékoknál m ondja fentebb idézett köszönetét a k ét Selmecbányai ta n á rn a k . Önképzőköri szereplését m ár odakerülésének évéhez, 1863-hoz köti, m egjegyezve: „Az első vers, am ellyel föllépett, Egy fogoly levele fiához cím et viselte. Ezt k ö v e tté k : »A z öreg nemes«, »Petőfi sírja«, »Otthon«, »K épzeletem újra...« ő nyerte el a kör első jutalm át is, egy »G yula vezér« cím ű balladával, m elyet szavalva elő is a d o tt.. . M int szavaló, m áskor is sűrűn szerepelt M ikszáth a k ö rb e n ... N agy tetszés közepette m u ta to tt be nevezetesen ott »A z én G yuri bácsim« cím m el egy hum oreszket, a jeg yzőkönyv sza­ vai szerint: az első ilyn em ű dolgozatot, m ely a körben egyálta­ lán előfordult. M indenkit felvid á m íto tt vele, s érdem könyvbe ítél­ té k m é ltó n a k ... valószínű, hogy csak a körnek K orány cím ű hektografált lapjában jelent meg, ennek kötetei azonban jórészt el­ kallódtak az idők folyam án.”12 A fejtegetésnek ehhez a helyéhez V árdai jegyzetet fűzött, am elyben öröm m el ko rrig álta m agát, ír­ ván, úgy értesült, hogy a hum oreszk szövege időközben előkerült és a M ikszáth-jubileum kor meg fog jelenni. Ő m aga nem láth atta. (Közbevetőleg megjegyezzük, hogy A z én G yuri bácsim végül 1911. április 16-án jelent meg az Újság hasáb jain .13) Az önképző­ köri tevékenységről szólva V árdai megjegyzi, hogy MK egy da­ rabig szerkesztője volt a K oránynak, „továbbá viselte egy ideig a kör aljegyzői, helyettes kö n yvtárnoki m ajd főjegyzői tisztségét is. 1865. január 20-adikán hirtelen m egszűnik tagja lenni a kör­ nek, mégpedig nem közönséges m ódon: kizárták őt a tagok sorá­ ból.”14 A kizárás okáról V árdai a következőket so rakoztatta fel: „Az szolgált nevezetesen rá okul, hogy több ízben m egtréfálta egyes tagtársait, a k ik ezen felm érgelődve, a kör tekin télyé n ek aláásásávál vádolták őt, s m eghozták a kizáró határozatot, apró­ ságokért, m e ly ekn e k van ugyan valam i nyers diákos ízü k, de, am elyekben a m ókázó hum orista próbálkozik m á r ... megcselekedte, hogy idegen költők verseit szavaltatta társaival, m in t az övéit, s azután jól m ulatva fedezte fel n e k ik utólag tájékozatlan­ ságukat; m áskor átengedte a saját versét egy társának, hogy az azt m in t az enm agáét adja elő. Egy harm adiknak gyönge dolgo­ zatát szépen átjavította s ezért úgy védekezett, hogy a tém a m eg­ tetszett neki, m egérdem elte szerinte a kicsiszolást.. . Szóval a fiú, aki m ár pompásan ért a tréfához, olyanok m arkába került, a kik nem értik a tréfát és elbántak vele. A kör ellene való eljá­ rásának fő oka az volt, hogy m egírta egy B rózik T itusz n evű tár­ sának m unkálatát, s erre rájöttek. S o ltz tanár ek ko r a kör em lí­ te tt határozatához azt az óhajtását fű zte, hogy a jeg yző kö n yv il­ lető helyéről m aradjon el a B rózik neve, m ert n em m éltó rá, hogy M ikszáthtal egy lapon m eg ö rö k ítte ssé k.. . ”15 M int az alábbiakból m ajd kitűnik, a V árdai Béla rendelkezésére bocsátott selmeci anyag áll a legközelebb a valósághoz, V árdai tu d ta úgy közvetí­ teni a történteket, ahogy azok alakulhattak , de vagy ő is szépí­ te tt a dolgokon, vagy a rendelkezésére bocsátott selmeci adatköz­ lés volt tek in tettel az országos h írű íróra. A k o rtárs m onográfusok közül még m eg kell em lítenünk Gyöngyösy László M ikszáth K álm án című, 1911-ben, te h á t az író halála u tá n m egjelent m unkáját, am elyben röviden foglalkozik a selmeci évekkel. Az ő adatai pontatlanok. Azt írta, hogy M ik­ száth K álm án „1867 év őszén iratkozott be a hetedik osztályba”.16 Önképzőköri szereplése között m egem líti a G yuri bácsi (sic!) cí­ m ű deákos m odorban írt elbeszélését és azt, hogy főjegyzőnek v á­ lasztották az önképzőkörben. Gyöngyösy feleleveníti, de m ár átköltve a „B rózik-történetet” is a következő form ában: „Az ön­ képzőkörben történt az is, hogy M ikszáth egy B rózik n evű tót ta­ nulótársának csinált dolgozatot, am it ő sa já tja kén t olvasott fel. Scholz tanár m ár ism erte M ikszáth eszejárását és ráism ert M ik­ száth tollára. A tó t diák ijedtében m in d en t bevallott. A szigorú önképzőköri statum ok szerint jegyzőkönyvileg kellett volna m eg­ róni Brózikot, de a jeg yző kö n yvi rovás elm aradt Scholz tanár in­ dítványára, hogy B rózik neve így se örökíttessék meg. Ez vo lt a büntetése.”17 M ielőtt átadnánk a szót B anska Stiavnican, az evangélikus lelkészi hivatal által őrzött és m egm aradt líceum i anyagból hoz­ záférhető dokum entum oknak — am elyeket e tanulm ány szerző­ je 1976 n y arán a helyszínen tanulm ányozott — idézni szeretnénk két m últ századi Selmecbányai iskolatörténetből. Az egyiknek szerzője Breznyik János, a líceum 1842-től m űködő igazgató ta ­ nára, aki M ikszáth Selmecbányai diákoskodása a la tt is igazgatója volt az iskolának, sőt ta n á ra volt írónknak. B reznyik A Selmecbá­ nyái ágost. hitv. evang. egyház és ly ceum története címmel Sel­ m ecbányán 1889-ben m egjelent m űvének „M ásodik és harm adik 19 �füzet. A XVII—X IX -ik századbeli esemén y e k c í m ű kötetében több helyen megem líti M ikszáth nevét. Aziskola híressé lett ne­ veltjei között felsorolja Czw ittinge r Dávidot, Ribinyi Jánost, Pe­ tőfi S ándort és M ikszáth K álm án t.18 A rról is szól, hogy a Gusztáv Adolf-féle bibliai egyesületnek 1866-ban „M ikszáth K álm án (a) főjegyző”-je, „ki n e ism erné a kitűnő írót?” 19 Végül beszámol az 1826. okt. 21-én első ülésével tevékenységét m egkezdő „a nemes m agyar társaságról”, az önképzőkör jogelődjéről, am elynek az 1860-as évekbeli tevékenységéről a következőket írta : „Újra fö l­ éledt, s f elviru lt a kör Solc Vilm os vezetése alatt, ki ugyan, m int elődje sem, nem vo lt m agyar irod. tanár, de a felajánlott elnök­ séget készséggel elfogadta, s lelkesedéssel v itte halálaiglan, 1861/2 —1881/2 közt. A z ő idejében volt a körnek tagja M ikszáth K álm án 1864/5 és 1865/6-ban, m in t VII., és VIII. oszt. tanuló a Korány cím ű havi lapnak szerkesztésével s f őjeg yzőséggel is m egbízatott. Ugyancsak azon évben k é t m unkája: »Az öreg nem es« cím ű köl­ tem énye és »A z én G yuri bácsim« cím ű hum oreszkje, m ellyel a jeg yző kö n yv szerint az egész kört felvidám ította, érdem esnek ta­ láltatott az érdem könyvbe való felvételre. Ez utóbbi elm eszülem é­ nyénél nyila tko zo tt elő ttü n k Solc, ha M ikszáth így fog fejlődni, k i­ tűnő beszélyíró vá lik belőle. M iért m ondott le 1864/5-ben a tanév közben a főjegyzőségről, s a következőben m iért szűnt meg tagja is lenni a körnek, elm ondani nem ta rtju k ideva ló n a k.. . ”20 Az elő­ zőekből m ár érzékelhető, hogy az eltávolítása nem lehetett tém á­ ja egy ünnepi kiadványnak, am ely az iskola történetét m u tatta be, és am elynek m egjelenését M ikszáth K álm án 5 ft. adom ány­ nyal elősegítette.21 Hasonlóan tap intatosan szól az önképzőköri esem ényekről a Breznyik-féle iskolatörténetnek 1896-ban m egjelent kiegészítése is.22 A két társszerző az önképzőkör kapcsán a következőket írta M ikszáthról: Scholtz elnöksége „idejében volt a körnek tagja M ik­ száth Kálm án, előbb m in t al-, később m in t főjegyző részt v e tt a kör igazgatásában is, később azonban bizonyos kicsinyes dolgok m ia tt kivált a körből. A z első m űve, am ellyel fellépett, »Egy fo ­ goly levelei« cím ű költem ény, m elyről a bírálója azt jegyzi meg, hogy: »a m u n ka az epistolához közelít és sikerült is némileg, am ennyiben d id a ktiku s eszm ékkel szépen telve van, csak dalszerű külalakjában tért el az epistolától«. Egy m ásik kö ltem ényét »Az öreg nem es« cím ű »eszm éjének szépsége m iatt, habár a kidolgozás gyengébb is« érdem könyvbe v e tté k ; »Az én G yuri bácsim« cím ű hum oreszkjével pedig az egész kört felvidám ítá. »Dicséretet érde­ m el a szerző m ű v e m iatt. É rdem könyvbe írandó.« A »Petőfi sírja« és »Otthon« cím ű költem ényeiről azt m ondja a jeg yző kö n yv: »az elsőben m ind az eszme, m ind a kivitel m egfelel céljának, s a m ű ezen fényoldala kö n n yen felejteti el v e lü n k azon csekély hibát, am ely im itt-am ott az ü tem dallamossága hiányában áll. A máso­ d ik m ű tökéletesen sikerült, m ert az esem ények benne lélektani­ lag és term észethivel vannak ecsetelve. M indkettő egyhangúlag arra ítéltetik, hogy az érdem könyv lapjain foglalja el m éltó helyét.« E zenkívül m egjelent néhány elbeszélése az ifjúság által szer­ kesztett »Korány«-ban is. Többször fellép ett szavalni is és a jegy­ zőkönyv erről is dicsérőleg n yilatkozik. M egem líthetjük még, hogy az ő »Gyula vezér« cím ű balladája nyerte m eg a díjat, m e­ lyet a kör első alkalom m al tűzött ki a végből, hogy tagjait annál nagyobb m unkásságra ösztönözze. A kör tagjai tisztelték, becsül­ té k fényes tehetségéért, s m űködéséről a kör alelnöke is dicsérő­ leg n yila tko zo tt: »ha M ikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszélyíró lesz belőle«. A kör tagjai között eltöltött idő rá nézve m inden bi­ zonnyal csak jó téko n y hatással volt, s a kis társaság is örökké büszke lesz arra, hogy tagjai között láthatta."23 A fenti egykorú m űvekből v ett idézetek arról tanúskodnak, hogy több homályos pont lelhető fel M ikszáth Selmecbányai di­ ákéveiben, önképzőköri szereplésében és am i a lényeges, az el­ telt évszázad során nem kerültek elő az önképzőkörben bem u­ ta to tt írások szövegei. Ennek a hom álynak és a lappangó kézira­ tok helyzetének feltárása rem ényében a tanulm ány szerzője 1976ban a helyszínen p ró b álta meg a kérdésekre a választ m egkapni. Előzetesen a hazai tudom ányos könyvtárakban m egkísérelte fel­ k u tatn i a selmeci líceum évenként m egjelentetett Értesítését, hogy ebből szerezze meg a legszükségesebb adatokat. A felkeresett könyvtárak közül az OSZK aprónyom tatványtárában sikerült m egtalálnia a selmeci líceum Értesítéseit. M egvoltak az 1863-as év előttiek, kézbe vehette az 1863/64-es és az 1865/66-os évről szóló beszámolót, csupán egy hiányzott: az 1864/65-ös tanévről kiadott 20 Értesítés. A k u tatás szem pontjából ez a hiány azért jelentős, m ert az 1863/64-es tanévben írónk neve M ixáth névváltozatban a VII. osztályos növendékek között szerepel, m íg az 1865/66-os Értesítés­ ben ugyancsak M ixáth alakban a VIII. osztályos növendékek kö­ zött. A nyom talanul eltűnt és eddigi ism ereteink szerint egyik ha­ zai közgyűjtem ényben sem m egtalálható 1864/65-ös tanévről kiadott Értesítés ad h ato tt volna számot, hogy M ikszáth ebben a tanévben m ilyen osztályba lépett. Ha a VIII. osztályba, ak k o r év végi kalkulusai oly rosszak voltak, hogy a VIII. osztályt meg kel­ lett ism ételni, h a viszont 1864/65-ben ism ét a VII. osztályba ira t­ kozott be, akkor m inden bizonnyal meg k ellett ism ételnie ezt az osztályt, m ert több tantárgyból k ap h a to tt elégtelen jegyet az 1863/ 64-es tanévben. M int a bevezetőben láttu k V árdai életrajzában év­ közi rossz jegyekről beszélt, am ely még a tanév befejezése előtt a r­ ra késztette az ifjú M ikszáthot, hogy elhagyja az iskolát. A nyom - �1. „A Selmeczi M agyar Irodalm i Társaság Érdem -könyve 1873ik évtől” 1873-tól 1888. ápr. 6-ig tartalm az bejegyezéseket, utólagosan szám ozták be 1—486 lapig. 2. Érdem könyv. C ím lapja nincs. 1887-től 1891-ig tartalm az be­ jegyzéseket, folyam atos lapszám ozás nélkül. 3. Érdem könyv. C ím lapja nincs. 1891-től 1894. jún. 7-ig ta rta l­ m az bejegyzéseket, utólag beszámozva 1—442 lapig. 4. Érdem könyv. C ím lapja nincs. 1894-től 1901-ig tartalm az be­ jegyzéseket, nincs lapszám m al ellátva. 5. Érdem könyv. C ím lapja nincs. A bejegyzések az 1903 1904es tanévvel kezdődtek, nincs beszámozva. M ikszáth K álm án selm ecbányai diákéveiről teh át eredeti É rdem könyv nem m aradt fenn, egy közvetett ad atokat tartalm azó írásm ű azonban m egm aradt. Ez a következő: az 1891-től 1894-ig vezetett és utólagosan 1—442 lapszám okkal ellátott Érd em kö n yv 253. lapjától a 306. lapig terjedő részén olvasható Pesthy István VIII. osztályú, Uzd, Tolna megyei születésű önképzőköri tagnak „A Selm ecbányai Lyceumi Petőfi kör tö rtén ete” cím ű hosszabb írása, am elyben a korábbi évtizedekből fen n m arad t önképzőköri dokum entum ok alapján m egírta m űködésük tö rténetét. Az írásm ű keletkezési időpontja 1893 elejére tehető, ugyanis P esthy m u n k á­ ja előtt levő írás bejegyzési dátum a 1893. április 6-i keletkezést viseli, míg a P esthy írását követő bejegyzés az 1893. április 17-ig dátum m al szerepel. T ehát P esthy Istv án a koráb b an keletkezett és az önképzőkörben érdem könyvi m egörökítésre ítélt m u n k áját 1893. április 7. és április 17. között m ásolhatta a kötetbe. Az önképzőkör-történetben három helyen em lékezett meg M ikszáth K álm ánról: 1. Petőfivel együtt m éltatja tagságát és szól kizárásról; 2. Az egykorú dokum entum ok alap ján összefoglalja önképzőköri tevékenységét; 3. Röviden szól a K orány szerkesz­ tésében betöltött szerepéről. Következzék először az általános m éltatás és a kizárás története: ta to tt Értesítés az 1863/64-es tanévről felsorolva a tanulók nevét, azoknál, akik év közben félbeszakították tanulm ányaikat, nevük és születési helyük u tán kurzív szedéssel odaírták, hogy kilépett. M ikszáth három VII. osztályos társá n ak neve m ellett ott is olvas­ ható ez a megjelölés a következőképpen: „1 B ada Vilmos, Ledény, Hont, kilép ett.”; „11. K anka János, Zólyom, Zólyom kilépett.”; „14 Longauer Béla, A. Bodony, N ógrád kilép (ett).” M ikszáth viszont így szerepelt: „15 M ixáth K álm án, Szklabonya, N ógrád”. Tehát m ár az Értesítés szövege is a rra utal, hogy írónk befejezte a tan­ évet és annak végén több tantárgyból m eg b u kh a to tt és osztályis­ m étlésre ítéltetett. Ennek a feltételezésnek bizonyítását m ár csak a helyszíni kutatásoktól lehetett rem élni. A helyszínén, a B anska Š tiavnica-i evangélikus lelkészi hiva­ tal igen rossz körülm ények között őrzött levéltárában a hajdani líceum oktatással kapcsolatos anyaga azonban nem volt hozzáfér­ hető. Sem az osztálykönyv, sem az anyakönyv, sem m iféle olyan irat, am ely a diák M ikszáth iskolai előrem enetelére tartalm azott volna valam iféle adatot. De nem lehetett m egtalálni az itthoni köny v tárak b an fel nem lelhető, az 1864/65-ös tanévről számot adó nyom tato tt Értesítés példányát sem. A helyszíni vizsgálódás során kitűnt, hogy M ikszáth K álm án selm ecbányai éveiből egy egykorú önképzőköri szabályzatot ki­ véve nem m arad t meg semmi. Valószínű, hogy ez a hiány több m int h atv an évvel ezelőtt tám adhatott, de az is lehetséges, hogy m ég a század elején, vagy talán m ég azelőtt em elte ki valaki.24 A helyszíni k u tatás során hozzáférhettem M ikszáth selmeci diákoskodásának ideje előtti évekből való önképzőköri dolgoza­ to k kötetéhez, az 1854 vagy 1857-ből datálható a R em ény cím ű kö­ tethez, továbbá a K orány 1860-ból szárm azó első évfolyam ához. Az önképzőköri dolgozatok következő kötete, am it kézbe vehet­ tem m ár az 1866-ból való nyolcadik évfolyam volt. Ezt Gajdács Pál kezdte szerkeszteni 1866 őszétől. A K orány szám om ra hozzá­ férhetetlen kötetei közül m inden valószínűség szerint az ötödik, hatodik és h etedik évfo lyam tartalm azhatott kézzel lemásolt szö­ vegeket, verseket és elbeszéléseket a diák M ikszáthtól. A h ajd an i selmeci líceum i önképzőkör É rdem könyv kötetei m ár csak az 1870-es évek közepétől, teh át tíz évvel M ikszáth K ál­ m án selmeci tartózkodását követő évektől m arad tak fenn. Az általam láto tt és kézbe v ett kötetek a következők: „A »Magyar Társaságnak« volt k é t tagja, a k ik a világ iroda­ lom ban kiváló helyet foglalnak. A z egyik m ár eltávozott az élők sorából, a csatában lehelte ki nagy lelkét, a haza szent szabadsá­ gáért kü zd ve azon szabadságért, m elyet tiszta szívéből im ádott, am ely szabadság szellem e a különben beteges férfib a ú j erőt ön­ tött. A z Isten m eghallgatta részben kérését, m ert ágyú dörej a csata zaj vo lt halotti zenéje. De részben nem teljesítette, m ert az önkény diadalm askodott abban a csatában, m elyb en ő elesett. N em érhette m ár azt a gyászos kort, m ely sza badságharcz leveretése után hazánkra jött. A z Isten ettől a nagy fájdalom tól fe l­ szabadította őt. Hanem a gyász után b ekö vetkezett az öröm napja is. M ásik költőnk m ár ezen öröm napokban kezdette pengetni lant­ ját. Ő m ég m ost is aratja babérjait. Ez a kö ltőnk M ikszáth K ál­ mán. Már itt e körben fe ltű n t nagy tehetsége, fén yes elm éje, m ely különösen a novella írás terén szerzett n e k i később halhatatlan érdem eket. Első évben 1863/64-ben volt tagja a körnek, m in t VII. osztálybeli tanuló. Vele együtt M oesz tanár úr is, ki m ár akkor, m in t alkönyvtáros is szerepel. M unkálkodása az előző évekb en nem volt olyan kielégítő, m in t most, m ert m időn Petőfi »Végszóhoz« cím ű kö ltem ényét szavalta el, m egm utatá, hogy m ennyire haladt az em ber rövid idő alatt, ha törekvésében tu d n i vágyás, vagy a szellem i nem az anyagosdiság, a hanyagság vezérli az em ­ bert. A körben ezen kívü l »Á tellenben« cz. novellájával is fellé­ p ett, m elyben a tárgy fejlődése és befejezése jó, de a stylu s nem tökéletes. M űködése jutalm a a kör bizalma lett, m e ly őt az 1864/ 65-ik évben a f őkö n yvt. és pénztárosi állásra em elte. M ikszáth pe­ dig m in t aljegyző és a »Korány« szerkesztője kezdte meg az évet, m időn pedig Bosszágh János leköszönt a főjegyzőségről, a kör őt léptette elő a tisztségbe. A zonban a tisztséget n em sokáig ta rth a t­ ta m eg; március 4-én az elnök (Solc Vilm os) szót em elt a kör előtt, hogy M ikszáth egyik tantársának, B ródy Zsigm ondnak egy dol­ gozatot (!) készített. Bródy ezt elfogadva be is adta a körbe »Hazám hoz« cím alatt. A kört kéri tehát, hogy M ikszáthot büntesse meg. K i is m o n d tá k reája a jegyző kö n yvi megrovást. Erre ő m árczius 11-én beadta a főjegyzői állásrul szóló lemondását. Ez azon­ ban m ég nem retten tette őt vissza attól, hogy hasonló tette t újra elkövessen. 1865-ben Bothár Ede tagtársának dolgozatát ja víto tta át, am iért a kört (sic) őt ism ét jegyző könyvileg m egrótta. M ik­ száth tehetségének m éltánylása vehette rá a kör tagjait arra, 21 �hogy ezen sok megrovás m ellett mégis m időn Zsivora Sam u alkönyvtárosi állásáról lem ondott, őt választották meg helyébe. M int alkönyvtáros harmadszor is m egpróbálkozott előbbeni csínynyén ek végre hajtásával; m ost F olkusházy Sándor dolgozatát ja­ víto tta át, a m iért a kör őt harm adízben m egrótta, m időn azon­ ban ezenfelül a kört m ég sértegetni is kezdte, kirekesztették (Ja­ nuár 20. 1866). A jegyző könyv nagyon is megrovólag szól róla, m i­ dőn azt m ondja, hogy »ha csak tekintetbe vesszük azon szám ta­ lan esetet, m ely e körben m ár néhány (szókimaradás) óta adta magát elő, ha m ondom m indezekről leem eljük a m ú lta k sötét fá ­ tyolát, ott ragyog neve m int a tén y orgazdájáé, s m in t tényezője e körben előfordult legtöbb visszaélésnek. Hogy m ily m unkás ta­ got vesztett el a kör benne, láthatjuk, ha tekin tetb e vesszük azon m űködést, m elyet három éven e körben kifejtett. A körnek azon­ ban, m inthogy belső békéje előbbre való volt, végre kellett hajta­ nia, habár fájó szívvel is azon szigorú ítéletet; fájó szívvel, m ert egy lelket vesztett el, oly lelket, akinek m űvei példákkul állhat­ tak a tagok előtt. Ezen tagok között H lavatsek tanár úr is ott volt. 1864 65-ben m in t V. osztálybeli tanuló iratkozott be először. M űkö­ dése azonban csak 65/66ban kezdődik, am ikor »Egy bajnok végsza­ v ai« cz. költem ényével lépett fel, m ely azonban, m in t első kísér­ let, nem volt sikerült. Sikerültebb bírálata, m elyet Melna Gyula »Egy elszánt ugrás« cz. hum orisztikus rajza felett tartott. E kkor ugyanis »jól m egfelelt tisztének«. Még m ielőtt M ikszáth m űködéséről n yú jta n ék egy kis képet, pár szóval m egem lítem azon állapotokat, m elyekbe a kör a belviszálykodások fo lytá n sülyedt. Lábra kapott ezen korban a pár­ toskodás, m ely m inden békés intézkedések elfojtója. A pártos­ kodás előidézője a T im ko és M ikszáth féle belső m egrázkódtatá­ sok. Ezen pártoskodás m ár régi elnököktől, Solcz Vilm ostól is elidegenítette a kört, aki csak oly feltétel m ellett volt hajlandó el­ fogadni az elnöki széket, ha felhagynak azon rút úgy szólva már szokásról. M ert belátta, hogy hova vezet az az út; azt pedig nem akarta, hogy a kör, m elyn ek már oly szép m ú ltja van ily alacsony ok m ia tt m eg szű n jék.” Pesthy István dolgozatában ezt követően külön fejezetet szen­ telt M ikszáht önképzőköri tevékenységének. Most ennek szövege következik ugyancsak b etű h ív en : „Mikszáth K álm án m űködése K ö rü n k büszkén m ondhatja el, hogy M ikszáth is tagja volt, hogy reá is nagy hatással volt e kis kör. Itt kezd ték m űveit pal­ lérozni, az esetleges hibákat javítgatni, m ely bizonyára nagy befo­ lyással volt a későbbi híres író szép stílusára. N agy fájdalm at oko­ zott azonban a körnek, nem tekin th et vissza ő reá annélkül, hogy bűnei szem be ne tűnnének. N em feledtetheti el azokat azon pédátlan szorgalom sem m elyet a m unkálkodás terén fe jte tt ki. Há­ rom évig vo lt tagja a körnek és pedig két évig, m in t VII. osztály­ beli egyig m in t V Il I. osztálybeli. Ezen három év alatt számos dol­ gozatában m utatta meg fényes tehetségeit úgy, hogy a kör akkori elnöke, Solcz Vilm os így n yilatkozott róla: »ha M ikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszély író lesz belőle«. A z első m űve, m ellyel a körben fellép ett »Egy fogoly level« cz. költem énye volt, (1883. okt. 24.) m elyről bírálója vélem énye ez: »a m u n ka az epistolához kö­ zelít és sikerült is ném ileg, am ennyiben didacticus eszm ékkel szé­ pen telve van. Csak dal szerű külalakjában tér el az epistolától«. 1864. febr. 3án saját m u n ká já t és pedig »Gyula vezér« cz. balla­ dáját szavalta el. Szep. 24. »K épzeletem újra« cz. m űvével aratott sikert; ugyanis »az eszme jeles benne, csak a kidolgozás ellen vé­ tett. Mindazonáltal az érdem könyvbe íratassék«. Deczember 3án »a gyűlést Tóth K álm án »Honáruló«jának elszavalásával kezdette m eg«. 1865. febr. 11-én »Az öreg nem es« cz. költem énye a kül­ alak és eszm éjének szépsége m iatt, ha a kidolgozás gyengébb is az érdem könyvbe ítéltetett. M ájus 27én M ikszáth K álm án »Az én G yuri bácsim« czím ű hum oreszkjével az egész kört felvidám ítá. »Dicséretet érdem el a szerző m ű ve m iatt. E rdem könyvbe írandó.« Szeptem . 23án »P etőfi sírja« és »Otthon« czím ű költem ényei­ vel lépett fel, »az elsőben m ind az eszme, m ind a kivitel egészen m egfelel czéljának s a m ű ezen fé n y oldala könyen (sic!) fe le j­ teti el v e lü n k azon csekély hibát, m ely im itt am ott az ütem dalla­ mossága hiányában áll. A m ásodik m ű tökéletesen sikerü lt, m ert az érzem én yek benne lélektanilag és term észet híven va n n a k ecse­ 22 telve. Mind keltő egy hangulat arra ítéltetik, hogy az érdem kö n yv lapjain foglalja el m éltó helyét«. Ezeken kívü l m egem lítendő, hogy az első pályadíjját, m elyet a körben kitű ztek, M ikszáth »Gyula vitéz« cz. balladája nyerte el. 1863 Szeptem . 19én ugyanis G rátz Mór, a kör egy tagja, a legjobb beszélyért Jókai »Török világ Magyarországon« és Petőfi »Hohér kötele« czím ű regényt tűzte ki. Solcz Vilm os elnök úr pedig a leg­ jobb balladáért K atona B ánk bánját. A z előbbit Szabó Titus »Uzsorás« cz. beszélye, em ezt pedig M ikszáth n yerte el. Ha M ikszáthnak ezen m űködése m ellé felh o zzu k azon m űveit, m elyek a »K orány« hasábjain jelentek meg, m éltán sajnálkozha­ tu n k azon, hogy a körnek épp ily tagjától kellett m egvállnia (sic!), akit m ondhatni ez a tevékenység sodort az örvénybe, m ert nem jó irányban használta azt f e l . .. ” A harm adik hely, ahol Pesthy István M ikszáth önképzőköri tevékenységét regisztrálja a „K orány” szerkesztéséről szóló rövid megjegyzése. Itt a következőket írta még M ikszáth K álm ánról: „ . . . A m ásik közvetítő eszköz, m ellyel a közönséggel összeköt­ tetésbe ju to tta k a »Korány« volt. V oltak m ár a »K orány« előtt is egyes szép irodalm i lapok, de ezek nem közvetlenül a K ör gond­ jai alá tartoztak, hanem az egyes osztályok adták ki. Így 1853ban a IV osztály szerkesztése alatt jelent m eg a »Virradó«. A »K o­ rány« szerkesztői közül Bellus tanár úron kívü l m egem lítendő m ég M ikszáth K álm án, aki különböző álnevek alatt egész halm az szebb­ nél szebb m űvel gyönyörködtette a közönséget. A »K orány«ban jelentek m eg a körbe beadott csinosabb dolgozatok, am i a m u n ­ kakedv emelésére nagy befolyással v o lt... ” * Bevezetőben arról szóltunk, hogy M ikszáth K álm án Selmec­ bányai éveiről a legszínesebb és legelevenebb képet elbeszélései idézik elénk, ezek közül is a legtöbbet a Tavaszi rüg yek lapjairól olvashatunk ki arról az atm oszféráról, am ely a felsőéves diákot a bányavárosban közrefogta. K orábbi k u tatásain k k al m egkísérel­ tük tárgyi dokum entum okkal m egeleveníteni azokat a körülm é­ nyeket, am elyek a Selm ecbányán töltött három évét m eghatároz­ ták. A korai szakirodalom állításait v on u ltattu k fel először és ab­ ban több hom ályt és ellenm ondást észleltünk. M ajd a hazai könyv­ tára k b an fellelhető dokum entum okat vallattu k az iskolában töltött évekről, és végül a Selmecbányai helyszínen a még fellelhető do­ kum entum töredékeit is segítségül hívtu k a tények jobb megis­ meréséhez. Ezekből a következőket sikerült felderítenünk: 1. M ikszáth K álm án 1863/64-es tanévben iratkozott be a selmeci líceum VII. osztályába. V árdai idézett állításával ellentét­ ben25 a tanévet befejezte, mivel az Értesítés nem tü n te tte fel év­ közben való „kilépését”. A tanév végén szerzett érdem jegyeivel osztályism étlésre ítélhették. Eddigi kutatásain k során nem sike­ rü lt nyom ára bukkannunk a selmeci líceum 1864/65-ös tanévéről kiadott Értesítésének, am ellyel kézzelfoghatóan k im utatható len­ ne az osztályism étlés, de Pesthy István önképzőköri dolgozatának egy m ondata az osztályism étlés tényét bizonyítja: „Három évig volt tagja a körnek és pedig két évig m int VII. osztálybeli, egyig m int VIII. osztálybeli.”26 Ezek alapján állíthatjuk, hogy az 1864/ 65-ös tanévben M ikszáth m int osztályism étlő, újból a VII. osztály­ ba iratkozott be, ennek eredm ényes elvégzése u tá n pedig az 1865/ 66-os tanévben a selmeci líceum VIII. osztályba lépett. 2. A fennm aradt Értesítések alapján m egállapítható, hogy az 1863/64-es tanévben Breznyik János, G rezm acher Gyula, Hrencsik János, Jezsovics Károly, Scholz Vilmos és Suhayda Lajos tanította. 3. A selmeci líceum lakonikus rövidségű Értesítése körvona­ lazta a két osztályban ta n íto tt tárg y ak at is. 4. A fennm aradt Értesítésekből m egism erhettük M ikszáth osz­ tálytársainak névsorát is. Megjegyezzük, hogy valószínűleg ezek a tanulótársak többsége lehetett osztálytársa a VII. osztály m áso­ dik alkalom m al való látogatása alkalm ával is. �5. Önképzőköri tevékenységével kapcsolatban sikerült bizton­ sággal m egállapítanunk, hogy m ind a három selmeci évében tag­ ja volt az önképzőkörnek.27 6. Az önképzőköri tevékenység dokum entum ait nem sikerült feltárn u n k . H ozzáférhetetlenségükre, illetőleg korai eltulajdonítá­ sukra utal V árdai 1909-es megjegyzése, am ely szerint a Korány kötetei „jórészt elkallódtak az idők folyam án”, sajnos helytállóak, és ha meg is vannak, teljesen ism eretlen helyen lappanghatnak. Ma m ár ez vonatkozik az érdem könyvekre is. A lappangó önképző­ köri produktum ok cím szerinti ism erete azonban a Pesthy-féle dolgozat segítségével pontosabb lett. Az alábbiakban forrásonként felsoroljuk az azokban m egem lített M ikszáth produktum címét, m űfaját és ha van rá adat, keletkezési idejét: Breznyik János m u nkája (1889): Az öreg nem es (költemény), Az én G yuri bácsim (hum oreszk); H lavatsek A ndrás—K irály Ernő (1896): Egy fogoly levelei (költemény), Az öreg nem es (költemény), Az én G yuri bácsim (humoreszk), Petőfi sírja (költemény), O tthon (költemény), Gyula vezér (ballada); V árdai Béla (1909): Egy fo­ goly levelei fiához (vers), Az öreg nem es (vers), Petőfi sírja (vers), O tthon (vers), Képzeletem ú jra (vers), G yula vezér( ballada), Az én G yuri bácsim (humoreszk), Gyöngyösy László (1910): G yuri bácsi. Nem em lítettük még a helyszíni kutatóúton fe ltá rt kéziratos forrást, Pesthy István VIII. osztályos tanulónak az É rdem könyv­ ben máig fen n m arad t dolgozatát, am ely nem csak M ikszáth önkép­ zőköri m űveinek címét, hanem felolvasásuk időpontját és néhol még a bírálók megjegyzését is közli. Az alábbiakban azonban csak az ad ato k at em eljük ki: Egy fogoly levele (költem ény) 1863. okt. 24.; Gyula vezér (ballada), 1864. febr. 3.; Képzeletem újra (vers), 1864. szept. 24.; Az öreg nem es (költemény), 1865. febr. 11.; Az én G yuri bácsim (humoreszk), 1865. máj. 27.; Petőfi sírja (köl­ temény), 1865. szept. 23.; O tthon (költemény), 1865. szept. 23. A Pesthy-féle felsorolásból új csupán az, hogy az önképzőköri írások bem utatásának dátum át is megőrizte, a dolgozat szövegének m egism erése a rra is fényt derít, hogy a két selmeci ta n á r Hla­ vatsek A ndrás és K irály Ernő a m illeneum ra m egjelentetett is­ kolatörténet m egírásához nagy haszonnal és eredm énnyel forgat­ ták a P esthy István-féle önképzőköri produktum szövegét és an ­ nak — legalábbis M ikszáth vonatkozásában — több részét á t­ em elték nyom tatásban m egjelent m unkájukba.28 A két ta n á r írá­ sát haszonnal fo rg atta V árdai Béla is. 7. Perdöntő bizonyítékot szolgáltat viszont P esthy István dol­ gozata M ikszáth önképzőköri tisztségeire és a körből való eltávolí­ tására. Az idézett két iskolatörténeti m unka felsorolja M ikszáth K álm án tisztségeit, de jellegénél fogva tapintatosan hallgat a ki­ zárás okáról. V árdai is felsorolja tisztségeit, m ajd m egjegyzi: „1865. ja n u á r 20-án h irtelen m egszűnik tag ja lenni a körnek” és okként m egem líti előző „kihágásait”, am it betetőzött a Brozik Ti­ tusz nevű társa szám ára elkészített dolgozat k ip a tta n t ügye. A Pesthy-féle dolgozat arra m utat, hogy a legtöbbet V árdai tu d h atta meg, de am it írt az nem pontos dátum szerűen sem, m ert nem 1865, hanem 1866. ja n u á r 20-án következett be a kizárás és nem B rózik T itu szn a k, hanem Folkusházy Sándornak készítette az inkrim in ált dolgozatot. Pesthy szövegéből M ikszáth önképzőköri tisztségeinek időpontjai is k irajzolódnak: 1863 64-es tanévben VII. osztályos tanulóként tagja volt az önképzőkörnek; 1864/65-ös tanévben a VII. osztályt ism étlőként M ikszáth a kör aljegyzője és a K orány szerkesztője, a tanév fo­ lyam án még, 1865. márc. 11-ig a kör főjegyzője is lett, az első fel­ fedett csínje m iatt márc. 11-én lem ondott a főjegyzőségről; 1865/ 66-os tanévben M ikszáth a kör alkönyvtárosa lett egészen 1866. jan. 20-i körből való kizárásáig. tanévéről kiadott Értesítés szerint (ekkor já rta M ikszáth először a VII. osztályt) Folkusházy S ándor Turóc megyei Folkusháza il­ letőségű tanuló a VI. osztály diákja volt, míg Brózik Titusz a Hont megyei Cseri községből a líceum V. osztályának tan u ló ja volt. Az 1864/65-ös tanévről m int többször em lítettük nem áll rendelkezés­ re Értesítés, de az 1865/66-os tanévről, am ikor M ikszáth a VII. osztályt m egism ételve a VIII. osztályba léphetett Folkusházy S án­ dor m ár osztálytársaként szintén VIII. osztályba járt, míg Brózik Titusz a VII. osztály tanulója volt. M indkét iskolatársának neve szerepel az önképzőköri tagok sorában. Tehát egyik esetben sem szerepel fiktív név. A források eltérő névem lítésénél m ás irányba kell keresnünk a megoldást. Pesthy eredeti forrásokból dolgozott, feladata az volt, hogy a tényeknek megfelelően állítsa össze az önképzőkör tö rtén e­ tét, te h á t kötelességévé té te te tt a tények feltárása. Így e mozza­ natokat figyelem be véve m inden bizonnyal a Turóc megyei Folkusházáról származó nemesi sarjnak, Folkusházy Sándornak te­ hette meg M ikszáth ezt a szívességet. A V árdai Béla könyvében viszont Brózik Titusz szerepel az idegen tollal ékeskedőként. Feltételezésekre szorítkozhatunk: lehetséges, hogy első adatközlés­ k ént a V árdai m unkájában is m egem lített K irály Ernő vagy Suhayda Lajos nem közölte az életrajzíróval a M ikszáth írásával páváskodó diák nevét, noha tu d ták , hogy kiről volt szó, m ert m int láttuk, P esthy István dolgozata rendelkezésükre állt, sőt abból me­ ríte tt a szerzőpáros. Lehetséges, hogy V árdai m egism ételt kéré­ sére közöltek egy közömbös, társadalm i vagy iskolafenntartási szem pontból lényegtelen nevet, a Brozik T ituszét és hozzáfűzték a V árdai által m egörökített egykori Soltz-féle szentenciát, amely szerint „a jegyzőkönyv illető helyéről m aradjon el a Brózik neve, m ert nem m éltó rá, hogy M ikszáthtal egy lapon m egörökíttess é k .. . . ” Ilyen döntés azonban nem létezett, m ert ak k o r 1893-ban a szorgalm as P esthy István honnan tu d h a tta volna, hogy Folkus­ házy Sándor ham is csillogtatása lett volna a kizárás oka. A datok hiányában ezek csak feltételezések, de olyan feltételezések, am ely esetében a valóság m érlegének nyelve — a felsorolt okok m iatt — a Pesthy-féle adatok hitelessége felé b ille n ... Rejtő István JE G Y Z E T E K 1 M ik s z á th K á lm á n r i m a s z o m b a t i é v e i r ő l l d . R e j tő I s t v á n : M ik s z á th K á lm á n , a r im a s z o m b a t i d iá k . B p „ 1959. 107. 1. 2 M ik s z á th K á lm á n ö s s z e s M ű v e i ( t o v á b b i a k b a n : K r k ) 28. k ö t . 21-44 1., B i s z t r a y G y u la je g y z e te i a 230-254. l a p o k o n o lv a s h a tó . 3 K r k 32. k ö t. 7-37. 1., B i s z t r a y G y u la je g y z e t e i a 229—243. la p o k o n . 4 K rk pokon. 5 Az m eg. 63. k ö t. e lb e s z é lé s 103—107. 1., B i s z t r a y a K rk G y u la je g y z e t e i a e l ő k é s z ü le tb e n le v ő 38. 337—341. l a ­ k ö te té b e n j e le n ik G y u la je g y z e t e i a 334—338. 6. K r k 5. k ö te t. 67—129. 1. 7 „ M ik s z á t h K á l m á n . ” B p „ 1910. 39—48. 1. 8 I. h . 43. 1. 9 I. h . 39. 1. 10 I. h . 39. 1. 11 I. h . 40. 1. 12 I. h . 43—44. 1. 13 K r k la p o k o n . 28. k ö t. 221—227. 1. é s B i s z t r a y 14 V á r d a i B é l a : I . h . 44—45. 1. 15 1. h . 45—46. 1. 16 G y ö n g y ö s y L á s z l ó : 17 I . h . 31. 1. „ M ik s z á t h K á lm á n ” B p ., 1911. 30. 1. 18 B r e z n y i k J á n o s : I . m . 462. 1. 19 B r e z n y i k J á n o s : I . m . 456. 1. 20 B r e z n y i k J á n o s : I. m . 450—451. 1. 21 B r e z n y i k J á n o s : I . m . 473. 1. 8. Egy kérdés m arad nyito tt: kinek írta M ikszáth az önkép­ zőkörből való kizárásához alapul szolgáló dolgozatot. Brózik Ti­ tusznak vagy Folkusházy Sándornak? V árdai Béla és nyom án Gyöngyösy László Brózik Titusz nevét említi meg.29 és a későbbi irodalom is term észetesen Brózik névre utal. ha e kérdéssel fog­ lalkozik. Pesthy István pedig Folkusházy Sándor nevéhez köti az esetet, és m int forrásértékéről szólva hangsúlyoztuk, P esthy az eredeti önképzőköri dokum entum okból m erítette adatait. A k ér­ dést bonyolítja, hogy m indkét név eredeti, m indkét név viselője M ikszáth egykorú iskolatársa volt. A selmeci líceum 1863/64-es 22 „ A S e lm e c b á n y a i á g . h itv . e v . k e r ü l e t i lý c e u m t ö r t é n e t e . Ö s z s z e á l l í t o t t á k é s 1889—1896. é v ig k i e g é s z í t e t t é k H l a v a t s e k A n d r á s é s K i­ r á l y E r n ő . S e lm e c b á n y a , 1896.” 23 H la v a t s e k A n d r á s —K i r á l y E r n ő : I. m . 121—122. 1. 24 E r r e u t a l V á r d a i u t a l á s a tu n k . is , a m e l y r ő l a t a n u l m á n y e le j é n s z ó l­ 25 V á r d a i B é l a : I. m . 39. 1. 26. L d . e lő b b P e s t h y I s t v á n l e í r á s á t 27 L d . k ü l ö n ö s e n P e s t h y a d a t á t a 28 A s z ö v e g e k e t ld . e c ik k 21. la p o n . 20. l a p j a i n . 29 V á r d a i B é l a : I. m . 46. 1,; G y ö n g y ö s y L á s z l ó : I . m . 31. 1. 23 �KÖ R KÉP Félévi értesítő A szolnoki Szigligeti Színház őszi bem utatóiról I. Kockázatos vállalkozás az évad felénél értékelni egy társu lat m unkáját. Az összeg­ zés kim erülhet felületes, m egalapozatlan­ nak tűnő általánosításban. M egkönnyíthetné az értékelést, ha — a szolnoki színházról lévén szó — egy évek óta tartó, többé-kevésbé következetes társu lati m unkafolya­ m athoz illeszthetnénk az eddigi (1981 vége) öt előadást. De vajon illeszthetjük-e? Ugyanis nem feledkezhetünk meg arról, hogy általáb an a színházról nem beszélhe­ tünk. K onkrét előadásokról, bizonyos al­ kotókról lehet csak szó. M árpedig az elm últ évadhoz képest csak a főrendező, Paál István „m űködése” folyam atos. Horváth Jenő nyugdíjba m ent, Á rkosi Á rpád de­ cem ber végéig m ég nem jelentkezett, Szurdi M iklós egyelőre „csak” a gyerekdarabot rendezte. Újak jöttek — Sándor Pál, aki a színházhoz szerződött és M ikk M ikiver Tallinnból, aki vendégként dolgozott Szol­ nokon. A mai színházban az íro tt szöveg mel­ lett a rendező az előadás m eghatározója. Ezt tén y k én t elfogadva (akár jónak ta rtju k ezt, ak ár nem), b eláth atjuk, hogy az öt előadás nehezen illeszthető az im ént em­ lített folyam atba. Nem injekciózhatunk te­ hát m indenáron „egységes társu lati kon­ cepciót” a különböző produkciókba. Vizs­ gáljuk m eg inkább az egyes előadásokat és így p ró báljuk meg kiállítani a színház fél­ évi „értesítőjét”. II. A Szolnokra szerződött film rendező, Sándor Pál bem utatkozása jól sikerült. Brecht Koldusoperáját kapta — kapta, m ert nem ezt ak a rta rendezni. Tisztesség­ gel m egbirkózott a nehéz feladattal. Nem a klisébe kapaszkodó újságírói fogalmazás m ondatja ezt velem. Valóban nehéz feladat m a B rechtet játszani. (Főleg akkor, am i­ kor a szolnokival egyidőben m u tatják be a Nemzetiben ugyanezt a darabot, m égpe­ dig Ljubim ov rendezésében.) Nincs értel­ me sokadszor fellapozni, m it ír B recht az epikus színházról és betűről b etűre követve utasításait sokadszor m egrendezni ugyan­ azt. Sándor Pál szerencsére — az író szel­ lem ében — saját világát viszi színpadra. Sándor Pál a brechti, B recht a Sándor Pál-i ism étlést akadályozza. Találkozásuk m eg­ őrzi az író m ondandóját, de ki is egészíti azt. Bicska Maxi története elevenedik meg, okos tanításokat kapunk az em beri szívek m egkem ényedéséről, a nemi rabszolgaság­ ról, az em ber helyzetének bizonytalansá­ gáról, a kellemes életről. De a látványt, az atm oszférát a rendező terem ti. Nem csupán 24 hangulati elemről van szó. A rendező film ­ jeiből m ár jól ism ert helyzetek és érzések fogalm azódnak meg: félelem, egyedüllét, egym ásba kapaszkodás, szeretet utáni v á g y ... Sándor Pál elsősorban a rra ügyel, hogy m indvégig kezében legyen a darab, azaz b írja szuflával, ötlettel. De m intha hiá­ nyozna egy m indent m eghatározó egységes elképzelés — em iatt tűnik egyenetlennek az előadás. M indenesetre m egterem ti a Koldusopera m orál nélküli világát: egymás lépéseit számolgató, a ráció sínjein közle­ kedő b ábuk mozognak a színpadon. De a bábukba zárva ott szűköl a kisem ber. (Gon­ doljunk Bicska Maxi halálfélelm ére, Tig­ ris Brow n „érzelm ességére”, vagy Peakockné italra, férfira éhes figurájára.) Ezek a barátságra, szeretetre, h itre vágyó kisem ­ berek bújnak össze félve, dideregve, re­ m énykedve a darab végén. A halál árát a halottaktól kérdezd — ez a címe M ati Unt észt író m űvének, am it M ikk M ikiver, a tallinni színház színész-ren­ dezője állított színre. Ennél a címnél m ár csak m aga a darab rosszabb. Évek óta nem birkózott silányabb írói anyaggal Szol­ nokon színész és rendező, pedig az írói elképzelés jó: film et forgatnak egy volt partizánról, életéről, haláláról. A darabbeli színészeket — dicséretes módon — foglal­ koztatja az azonosulás lehetősége. Képes-e a főszereplő, ma, 1982-ben azonosulni az egykori kom m unistával. Á ttételesebben: övé-e, sajátja-e az az eszme, am iért annyi­ an m eghaltak? Kétségtelen, korunk egyik alapkérdéséről van szó. A szereplők is tip ik u sa k : adott a tisztes­ ségre hajlam os főszereplő, az egym ásra irigy színésznők, az ellendrukker, outsider statiszták, a főszerepre lecsapó vidéki szí­ nész, az ambiciózus, ugra-bugra rendező, a nőkre vadászó és az eszmei tisztaságra ügyelő hivatalnok. Sőt, egy igazi partizánt is m eghívtak, ellenőrizze ő a hitelességet. De m indezt még meg kellene írni. Mati Unt ezt elm ulasztja, helyette közhelyek gyűjtem ényéből válogat. Alig lehet m egkü­ lönböztetni, m ikor van éppen felvétel és m ikor beszélgetnek „egy az egyben” a színészek. Pedig ez a film csak egy sem a­ tikus partizánsztori kliséje. Az írót a film nem érdekelte. Őt a „színész d rá m á ja” iz­ gatta. De az em beri azonosulás im énti k ér­ dései felm erülhetnek-e egy csapnivaló tucatfilm kapcsán? T örténet pedig nincs. Csak a jellem ekből adódó szituációtörm e­ lékek. (A statiszták u nottan ülnek és zabái­ nak, a rendező ideges, fel, s alá szaladgál, a jelenetet megism étlik, a főhős egyszer-kétszer-három szor is m eg h al.. . ) A rendező és a színészek m indent m egpróbálnak. Húzzák-nyúzzák az íro tt m űvet. De m ivel alap­ jaiban elfogadják azt —, mi m ást tehetné­ nek —, csak egyes részleteket tudnak el­ fogadhatóan megoldani. Ezt elsősorban a groteszk beépítésével érik el. K om ikusabb és cinikusabb lesz ettől az előadás alap­ hangja. Ez teszi érthetővé — no nem átélhetővé — a fenti kérdésre adott keserű választ. Színész vagyok — ism ételgeti egyi­ kük. Azaz tudja, hogy nem azonosulhat az egykori kom m unistával. De eljátsza azt. Az idén a gyerekek Erich K ästner klaszszikus regényének, az Emil és a d e te k tív e k nek színpadi változatát kapták. A vidéki színházak általában egy előadást szánnak a gyerekeknek (nyilván nincs is többre le­ hetőségük). Ezt játsszák aztán — állandó telt ház m ellett — szeptem bertől m ájusig. K ockázatosnak tű n ik mindez, hiszen ak á r jó, ak á r rossz, játszani kell. Csakhogy a gyerekeknél nem nehéz sikert elérni. T u­ dom, sokak ellenkezését váltom ki ezzel, de nem hiszek a „legőszintébb és legkri­ tik u sab b ” közönségről szóló közhelyben. V alóban őszinték még és bizonyára nem fognak illedelm esen végigunatkozni két órát. De közben a tévéreklám on és az es­ ti film en nőnek fel. És vajon hogyan dönt­ hetnének — ez kell, ez nem kell —, ha egy évben egyszer m ehetnek színházba? Te­ hát nem elég kijelenti, hogy az Emil és a d etek tív ek sikeres előadás. Hibái ellenére valóban jól sikerült. M indenekelőtt azért, m ert Szurdi Miklós, a rendező és a színé­ szek pontosan tisztázták, kiknek játszanak. (Mert az is ham is közhely, hogy mindegy, kinek készül a produkció. Ha m ár elkészült, tetszhet persze gyereknek és felnőttnek egy­ aránt.) T ehát 10— 12 év körüliekhez szól­ nak. Az ő nyelvükön. Az ő gyerekes-kamaszodó reagálásaikkal. A kissé m amlasz Emil (Pogány György) bejön, két kis utcai vagány elkapja, Emil kicsit értetlenkedik, de segít nekik és hárm an együtt kötöznek fel egy m elltartót a főherceg m ellszobrá­ ra, aztán elpucolnak. Ezzel a kis játékkal m ár az első pillanatban jó hangot ü t meg az előadás, játszónak és nézőnek többnyire később is sikerül egy hullám hosszon m a­ radnia. Nem kezdenek el tipegni, bűbájoskodni, nem akarn ak aranyosak lenni. Nem felnőttek, de term észetesek. Meglevő hiányérzetem nem csak ezzel az előadással kapcsolatos. A gyerm ekelőadá­ sok általában nem építenek eléggé a gyere­ kek fantáziájára és kielégíthetetlen játék ­ igényére. B árm ennyire is alkalm atlan er­ re egy színház, m int építm ény, mégis job­ ban ki kellene aknázni azt a lehetőséget, hogy együtt vannak a játékhoz leginkább é r tő k : a színészek és a gyerekek. Tehát töb­ bet kellene együtt játszani. Hiszen m ár azért is m ilyen hálásak, hogy Kalapocska m egtanítja őket egy dalra. A Szobaszínház egyetlen idei bem utatója Albee két egyfelvonásosa, A z am erikai álom és A hom okláda volt. Paál István a �rendező, így ak á r ,,abszurd trilógiáról'’ is beszélhetünk, hiszen az A lbee-előadást m eg­ előzte m ár két évvel ezelőtt A játszm a vé­ ge, tavaly pedig a Születésnap. Legalábbis az abszurd pecsétjét ü tö tte ezekre a h atv a­ nas évek kritik ája. K étségkívül hasonló életérzés árad ezekből a m űvekből, de esz­ közeik, nyelvük — és tegyük hozzá: m ély­ ségük — különböző. Beckett egy bárholb árm ik o r tö rtén ő absztrakt helyzetbe ra k ­ ja szereplőit. Pintér drasztikusan n aturális eszközökkel dolgozik. De m indketten em­ beri világot terem tenek, tele fenyegetett­ séggel, űzöttséggel, szenvedéssel. És hal­ vány rem énnyel is, m ert az átélt em beri szenvedés m indig figyelm eztető sebet ejt. Megítélésem szerint a k ét am erikai egyfelvonásosból ez a mélység hiányzik. Szerke­ zetük, cselekm ényük m esterien kiszám ított. írásának Maga A lbee is legtökéletesebb ta rtja A homokládát. Az is. Túlságosan is az, steril kivonat. A két darabban — és az előadásban is — azt csodálom, m ilyen m esterien ki lett találva. Látom az egyedül életképes, de h alálraítélt N agym am át, az im potenciáig tehetetlen P apit és M am it és a harm adik generációt, az ifjú nem zedéket, m elyet az em bernek m ár nem nevezhető m utatós, de belül üres am erikai álom, il­ letv e halál angyala képvisel. Értem , am it Albee mond, de ez még nem színházi él­ m ény (m int volt Szolnokon a N em fé lü n k a farkastól, vagy lehetne legelső egyfelvonásosa, az Á lla tkerti történet). A z am erikai álom k o n k rét és elvont m ezsgyéjén mozog. A lbee-re jellemző roppant m ulatságos, szel­ lemes párbeszédek váltogatják egymást. Mami beszámol az „izgalm as” kalapvásár­ lásról: ostobasággal fűszerezett m indenna­ pos sztori. Ugyanezen a szinten meséli el Nagymami m ásnapos to rtá ja történetét. A kölcsönzött, m ajd végül is becserélt „gyer­ m ekáldás” meséje, vagy az a tény, hogy a Nagym am a nem csak a tévét, a pincsikutyát, de m agát a szobát is eldugja, m ár megemeltebb, m ás szférában zajlik. B árm elyik csa­ lád bárm elyik tagjával behelyettesíthetők a szereplők, a tö rtén et betűről b etű re m eg­ ism étlődne. M indezek m iatt rettentően ne­ hezen játszható a két darab. Paál az elvont felé h ajlíto tta őket, csökkentve ezzel az egyes részletek hum orát, növelve viszont a figurák és szituációk vonatkozási terét. A legjobb pillanatokban ezzel a rítu s m élysé­ géig ju t el. Ilyen például A z am erikai álom befejezése, am ikor a lelassított dialógus­ sal, a szertartásszerű mozgással a korábbi­ ak ban felsorolt akadályok ellenére meg­ rendítő erejű lesz az előadás. H ihetetlenül nehéz a színészek dolga. Nem kapaszkod­ h atn ak a poénokba, a hétköznapiság és a m ulatságosság fölé kell em elkedniük és így m egterem teni P apit, M am it és a töb­ bieket. Klisét kell játszaniuk. (Győri F ran ­ ciska és Falvay K lári találja meg legponto­ sabban ezt a hangot, kár, hogy az utóbbi képtelen m indvégig koncentrálni.) P aál István m ásik rendezése igen nagy vállalkozás: S hakespeare H am letiét állí­ to tta színpadra. A kihívás nagyságát te­ kintve, a rendezői következetességet és b á­ torságot, a m unka m inőségét illetően m éltó ez a H am let Paál szolnoki éveinek kiem el­ kedő előadásaihoz. N em fé lü n k a farkas­ tól, Tangó, A játszm a vége, Születésnap, A z em ber tragédiája... Tökéletesen illesz­ kedik ebbe a sorba a legutóbbi bem utató. A hihetetlenül bonyolult, többrétegű shakespeare-i m ű és a hasonlóan bonyo­ lult logikájú, eredeti rendezői elképzelés találkozása pontról p o n tra vizsgálódó, ala­ pos elem zést igényelne. Egy „félévi értesí­ tőben” erre nincs mód. Tisztelem a rende­ ző vállalkozását annyira, hogy — ha m ég­ oly bátortalannak tű n ik is — ne vállalkoz­ zak a p ár m ondatos „ítélethozatalra”. M ár csak azért sem, m ert egy könnyed m inősí­ tés — jó vagy nem jó az előadás — elfe­ ledhetné m indazon kérdéseket, am iket a szolnoki H am let felvet. Ezért itt és m ost fontosabbnak tartom legalább felületes jel­ zését annak, miből adódik az előadás m ás­ sága. M ert abban, gondolom, egyetértenek hívek és ellenfelek, hogy ez a H am let „m ás”. M ihez képest? — kérdezhetjük. Más, m int az eddigi rendezések. Más, m int az olvasm á­ nyok és színházi élm ények alapján ben­ nünk élő Ham let-kép. És valószínűleg m ás­ ról (is) beszél, m int m aga Shakespeare. Bizonyos alapfeltételeket adottnak te­ kintek: vagyis a tehetséget és az évek k e ­ m ény m unkája során kialakult sajátos szín­ padi nyelvet, jelzésrendszert. Ezeket is fi­ gyelem be véve, mi teh át a lényege, állan­ dó tényezője Paál rendezéseinek? K ét világháború után, a huszadik század m ásodik felében, a K özép-Európában élő alkotó szemével tek in t m inden m űre. B ár­ ki, bárm ikor, bárhol írta azt. Úja t alkot, m ert közlendője van a világgal. Ezzel vi­ tát vált ki, provokál és a vitában a m inő­ ség érveivel próbál küzdeni. Nem választ­ ja az olcsó aktualizálást, de nem is repro­ dukál. Mi történik teh át a H am let eseté­ ben? A rendező kiteszi az itt és m ost érvé­ nyes hangsúlyokat, ezzel átform álja — tor­ zítja? — az eredeti m űvet. Szám ára az egyén kiszolgáltatottabb, döntései és tettei ezért jelentéktelenebbek. Ezért a szándék­ tól a cselekvésig eljutó, kételkedő, de te tté ­ nek még jelentőséget tulajdonító egyén he­ lyett egy em beri közösségben létre jö tt me­ chanizm us általános törvényszerűségeit vizsgálja. Az így felvetődő kérdésekre pe­ dig nyilván m ás válaszokat kap ma Kö­ zép-Európában, m int a világhatalom felé startoló, reneszánsz Anglia írója. A m erész beavatkozás term észetesen buk­ tatókkal já r és dram aturgiai logikátlansá­ gokhoz vezethet. Vezet is. M ert, ha Polonius súlya, jelentősége ekkora, vajon nem bil­ len— e föl az egyensúly, nem válik-e kevés­ bé izgalm assá az előadás m ásodik része? M agyarázatokat találok, de csak a belem agyarázás bizonytalanságával. K érdése­ im is lennének még, de félek, hogy ezek­ kel csak a kényelm es Ítélkezést erősíte­ ném, am iről B erkes Erzsébet így írt a de­ cemberi K ritik á b a n : „ A kényelem ve­ zet odáig is, hogy a bulvár, a kom m ersz több türelm et, elnézést élvez, m in t a cél­ irányos u ta ka t kereső, de néha botló újí­ tó k ”. M árpedig Paál H am letje botlásaival is jelentős kísérlet. És m iközben felelősség­ gel vall koráról, ú jra rácsodálkoztat Shakes­ peare zsenialitására. Ez az író, még ezt is tu d ta? III. A színészi alakítások váltakozóak, bi­ zonyos m inőségrom lást jeleznek. Ennek oka nem a tehetség hiánya. Inkább az oda­ adás, a szereppel — vagyis, am i legalább ilyen fontos: a produkcióval — való azo­ nosulás hiányzik. A szolnoki (és kaposvári) színészi játék lényege a csapatjáték. M int­ ha ez fak u lt volna. A szolnoki m ércéhez képest tú l sok a meggyőződés nélküli, nem szeretem -alakítás, am ikor a színész csak „letu d ja” a szerepet. Gondolok itt például a K oldusopera k a ra k te r nélküli ban d atag jai­ ra — kivétel K őm íves Sándor n arráto rrá vált H orgasujju Jak a b ja —, vagy a Ham let őreire, katonáira. Szerencsére ellenpéldá­ k at is lehet sorolni, született néhány kiváló epizódalakítás. A m ár em lítetteken kívül: Mucsi Zoltán a K oldusoperában és az Emil és a detek tívekben, S ebestyén Éva, ugyan­ ebben a két darabban, Takács K ati Lucy-je és a tehetségét azonnal bizonyító Fehér Annáé. Külön kell szólni két alakításról. Szí­ nész és szerep tökéletes találkozása Egri K atalin Pollyja a K oldusoperában. Polly ko­ rántsem szende szűz. M egvan benne Peakock, Maxi és B row n esze, kegyetlensége, bátorsága és rom lottsága. Ez a színésztől profi m agabiztosságot követel. Egri K ati jól énekel, kitűnő a m ozgáskultúrája és ú j­ donsült bandavezérként is igazi nő. Van hum orérzéke, ezzel oldja új szerepe kö­ nyörtelenségét. S ándor Pál pedig szinte ne­ ki ta lálta ki nagy ötletét: Egri K ati m int­ ha a húszas évek am erikai ném afilm jeiből lépne elénk, arcjátéka, mozgása a legjobb börleszkalakításokat idézi. Kovács Lajos H am letjének m eg kell küz­ denie az érth ető m ódon egészen m ást váró nézőkkel is. Szép és kellemes, töprengő és habozó, vonzó ifjú helyett földszínű, „sza­ k a d t” kabátban, kiégett, tép ett férfik én t őrzi ap ja sírját. Kovács legyőzi a néző fenn­ tartásait. Elsősorban azért, m ert rendelke­ zik egy ritk a képességgel: nem lehet nem figyelni rá. Szövegtől függetlenül jelenlé­ tének súlya, vonzása, „h u zata” van. (Ezért volt jó tavaly S tanley szerepében — P in­ t er: Születésnap —, am ikor főszereplőként szó nélkül kellett végigülnie, m ajd egy órát.) És m egtalálta a lényegét ennek a H am letnek. Tőrrel a csizm aszárban egy F érfi áll előttünk, aki tudja, hogy vesztes játszm á­ ba került. K onfliktusát nem a te tt elköve­ tésének nehézsége, hanem értelm etlensége adja. Kemény, határozott em ber, bárm ikor m egölhetné a királyt, de ezzel nem változ­ na semmi. Mit teh et így egyedül, kiszolgál­ tatv a m indenkinek? Küzd, m ár csak a já ­ ték kedvéért is — és nem ad ja olcsón az életét. Végső összegzés helyett azóta m ár meg­ valósult, vagy m eg nem valósult rem ény­ ről írhatok. Hiszen e „félévi értesítő ” meg­ jelenésekor m ár ú jabb bem utatókon is túl van a színház. Bizakodom, változatlan kí­ sérletező kedvvel, igényes csapatm unkával, szolnoki színvonalú produkciók születnek tavasszal. Bérczes László 25 �Apadó forrásból U TÓSZÓ A X V I. M A D A C H IM R E IR O L D A D A L M I S Z ÍN P A D I N A P O K H O Z Mi élteti az am atőr színjátszó m ozgalm at? Ugyanaz, am i az egyes csoportokat: a közön­ ség és a „szakm a” figyelő tekintete. (Régi igazság, hogy m inél nagyobbak az „elvá­ rások”, m inél igényesebb a „publikum ”, annál igényesebbek az alkotók, annál szín­ vonalasabbak a kész m űvek. És ez persze fordítva is igaz.) Mi élteti a balassagyar­ m ati M adách Im re irodalm i színpadi na­ pokat? A közönség és a szakm a figyelő te­ kintetének emléke. M áskülönben pedig az a hazai gyakorlat, m iszerint ha egy rendez­ vény négyszer ism étlődik, akkor m ár biztos, hogy követi az ötödik, a hatodik és így to­ vább. .. Az elm últ év decem berében m egrende­ zett ISZN a 16. volt a sorban, am iből lo­ gikusan következik, hogy 1983 telén a 17.re is sor kerül, ha csak nem fogynak el vég­ leg a vállalkozó kedvű csoportok. De ez aligha valószínű, m ert a csökkenő érdek­ lődés ellenére m indig lesznek optim isták, akik kitartó an rem énykednek abban, hogy a mozgalom talán éppen B alassagyarm a­ ton kapja vissza azt a rangját, am it jelen­ leg m ásutt sem érezhet. K érdés azonban, terem het-e gyümölcs a gyökerét vesztett fán? Nem, azt hiszem, mégis igazságtalan ez a kérdésfelvetés azokkal a csoportokkal szemben, melyek — ki tu d ja m ilyen forrásból táplálkozva — ren d re „é rett” produkciókkal érkeznek a Nógrád megyei városba. Azaz, dehogy nem tud ju k a „forrás” helyét. A budapesti Pe­ rem Színpadot a főváros m unkásközössé­ gei éltetik, a kassai Szép Szó Irodalm i Színpad a szlovákiai m agyarok — nálunkénál sokkalta érzékenyebb — reagálása ré­ vén kap tápot missziójához, a KISZ Köz­ ponti M űvészegyüttes Színpadának m un­ kalehetőségét pedig a fenntartó szervezet garantálja. A balassagyarm ati fesztiválnál m aradva helyesebb teh át úgy feltenni a költői kér­ dést: mivé lesz az a fa, am elynek nem sza­ kítják le gyüm ölcseit? M ert B alassagyar­ m aton erről van szó. És sajnos — talán csak a kazincbarcikai és a tatabányai fesztivál kivétel — az am atő r színjátszó mozgalom m anapság m ásutt is önm agának term i gyü­ mölcseit. Persze B alassagyarm aton sem egyszerűen az az elszomorító, hogy a fellé­ pő együttesek jobbára csupán egymás, il­ letve a zsűri előtt játszanak. Sokkal in­ kább az, hogy az ISZN nem egyéb szűken értelm ezett szakmai konferenciánál, ahol a „beszédtém a” az előadott darabok gon­ dolatisága helyett (és még véletlenül sem e mellett) kizárólag a m egvalósítás m ikéntje; hogy például „X szereplő m iért jobbról jött be. am ikor balról kellett volna színpadra lépnie” stb. Félreértések elkerülése végett: nem a b em u tato tt produkciók tartalm ának leckeszerű felm ondását hiányoltuk. De jog­ gal hiányolhatók azok a beszélgetések, való­ 24 di viták, m elyek a láto ttak ürügyén az am atő r színjátszó mozgalom helyét, szerepét, le­ hetőségeit próbálják behatárolni, avagy az adott nem zet irodalm ának tü k réb en igye­ keznek rávilágítani a közép-kelet-európai valóság koordinátáin belül fellelhető közös és eltérő társadalm i vonásokra. De talán m ég az sem volna m egbocsát­ h atatlan bűn, ha egy rendezőtől nyilváno­ san m egkérdezné valaki (m ondjuk a zsü ­ riből): „Ugyan, áruld m ár el, m iért épp ezt vagy azt a darabot választottad?” Nem, ilyen kérdés nem hangzott el a 16. irodalm i színpadi napok szakm ai tanács­ kozásain. Pontosabban, a zsüri m agának tarto tta fenn a darabválasztás m inősítésé­ nek jogát. Ellentvetni pedig, vagy akár hozzáfűzni bárm it is a „hivatalos” véle­ ményhez, m ár rég nem „divat” B alassagyar­ m aton. (Ezt a passzivitást egyébként sokan a M áté Lajos vezette zsü ri iróniával dúsí­ tott k ritikájától való félelemmel m agyaráz­ zák. ami viszont nem fogadható el. Á m bár az az ironikus hangvételű, „erős” k ritik a — am ely ak á r a mozgalom nagykorúságának egyik bizonyítéka is lehetne — a gyengél­ kedő időszakban, m eglehet, valóban indo­ kolatlanul „egészséges”.) M indezeken túl 1981. dec. 11—13. között m egrendezett XVI. M adách Im re irodalm i színpadi napok — a házigazdák m inden erőfeszítése és jószándéka ellenére — m inő­ síthetetlen tárgyi körülm ények között, és a helybéli közönség csaknem teljes érdekte­ lensége m ellett zajlott. Hogy a körülm ények m inősítése m eny­ nyire nem m agánvélem ény, a rra bizonyság néhány rendező azon kijelentése, m iszerint a jövőben „tartózkodnak” a fesztiválon va­ ló részvételtől. Igaz, többségük az 1979-es ISZN u tán is ezt m ondta, de akkor úgy tűnt, a fesztivál szervezői „nagy levegőt vesznek”, és a korábban évenként meg­ h ird ete tt seregszem le kétévenkéntivé va­ ló átütem ezése erőgyűjtést, pozitív változást sejtetett. * A XVI. M adách Im re irodalm i színpadi napok a rom ániai népek irodalm a jegyé­ ben h ird ettetett meg. N éhány — m ondjuk 8—10 évvel ezelőtt ez a tény önm agában is elegendő lett volna ahhoz, hogy a színját­ szó csoportokat, és a mozgalom híveinek egész táb o rát „m egm ozgassa”. Hiszen Ro­ m ánia irodalm a legalább olyan sokszínű, m int m aga az ország. Nem beszélve arról, hogy a rom ániai irodalom palettáján a m a­ gyar nyelven született és születendő m ű­ vek is tekintélyes részt (és nem csak foltot) képviselnek. Nos, ennek ellenére a tavalyi ISZN fel­ hívására m inden korábbinál kevesebb cso­ port — összesen 28 együttes — jelentkezett. U gyanakkor az is igaz, hogy a B alassagyar­ m atra m eghívott tizenegy együttes előadá­ sainak átlagszínvonala valam ivel talán jobb volt az előző évekénél. A jo b b ára kiegyen­ líte tt mezőnyből csupán egy-két produkció em elkedett ki, s hasonló az arán y a gyen­ gébb teljesítm ényeket illetően is. Összes­ ségében teh át a k á r elégedettek is lehetnénk a fesztiválon láto ttak k al, ha a fentebb vá­ zolt — a fesztivál egészét érintő — alapproblém a nem kérdőjelezné meg a legjobb produkciók hatását, értékeit. Az előadások vázlatos áttekintését kezd­ jü k azzal, am iről a szakm ai tanácskozáso­ kon is a legtöbb szó esett — form ai kérdé­ sekkel. D acára annak, hogy a korábbi évek­ ben a legtöbb fesztiválon, a legtöbb zsűri­ tag „lehúzta a keresztvizet” az oratórikus előadásmódról, a pódium játékokról (s leg­ többször nem is alaptalanul), B alassagyar­ m aton mégis öt szerkesztett m űsort lá th a t­ tu n k a program ban, és ezek átlagszínvona­ la ezúttal jobb volt, m int a színjátszóké. Á m bár hagyom ányosnak tek inthető „szín­ házi produkciót” csupán három egyfelvonásos képviselt, míg a Soproni Pinceszín­ ház Új Déva vára című produkciója (ren­ dező: Kövesi György) egészen különleges „antiszínházi” élm ényt n y ú jto tt, lévén a közönség is cselekvő részese az előadásnak. Ezzel együtt négy produkció színhelye volt a nézőtér. Míg Sorescu Jónás című m ono­ drám ájának (zalaegerszegi Reflex Színpad, rendező: Mérő Béla) b em u tatójakor a kö­ zönség is a cethal gyom rát jelképező szín­ padra kényszerült. M indez nem új, és a leg­ kisebb m értékben sem idegen az am atőr színjátszástól, m elynek egyik legfőbb eré­ nye éppen m ozgékonyságában rejlik. Más kérdés, hogy olykor öncélúan törekednek form abontásra az együttesek. Az im ént „m ozgékonyságot” em lítettünk, és ez tartalm i oldalról is áll, am ennyiben az am atőrök — a kőszínházak intézm énye­ sített m echanizm usával szemben — gyor­ sabban, szinte naprakészen képesek észlel­ ni, sajátos eszközeikkel m egfogalm azni azo­ k a t a társadalm i m ozgásokat, m elyek m ás művészeti ágakban csak később tükröződ­ nek. A korábbi ISZN-eken ezt érzékletesebben tapasztalhattuk, m ert — függetlenül az adott irodalm i közegtől — hazai gondjaink is m egfogalm azódtak a lengyel, a bolgár, vagy épp a haladó ném et írók m űveinek tolm ácsolásakor. A ..rom ániai ISZN” során csak az általános érvényű gondolatokra, a párhuzam okra fu to tta; igaz ugyan, hogy a tipikusnak nevezhető rom ániai problé­ m ákat sem érezhetjük egészen távol m a­ gunktól. M indazonáltal a közepes vagy annál is gyengébb előadástól (rendezéstől) függetlenül okoztak csalódást egyes darabválasz­ tások. m int például Everac Hamis pofonok (debreceni Alföldi Színpad, rendező: Thúróczy György), M onteanu A z ég a harm adik em eleten kezdődik (salgótarjáni Petőfi színjátszó szakosztály, rendező: Csics György), Csíki László A z idegen (kazincbar­ cikai Teatru m Együttes, rendező: B artha István). �Ezek a produkciók (furcsa m ódon m ind­ három hagyom ányos egyfelvonásos) olyan közhelygondolatokat közvetítettek, m elyek­ kel szemben m ás alkalom m al talán nagyobb toleranciával viseltettünk volna, de Balas­ sagyarm aton (lám, mégis szeretnénk ra n ­ gosnak hinni a fesztivált) ..mellébeszélés­ nek” hatottak. Különösen akkor, am ikor az egyik abszurd darabot, a rom án néven publikáló Josif N aghiu (Nagy József) V íkend című m u n k áját olyan színvonalon oldotta meg a budapesti Perem Színpad (rendező: Éless Béla), am itől a lélekm érgező m ilitarizálódás veszélye egyszeriben a legfonto­ sabb személyes problém ánkká vált — m ajd­ nem h atv an percre. A rom án népköltészetet nem számítva, egyébként csupán három „rom án rom ániai” szerző m űvét láttu k a fesztiválon. Az arány első p illanatban talán meglepő, valójában azonban érthető. És nem csak azért, m ert az egyetem es m agyar kultúrkincs — így az irodalom — megbecsülése, ápolása amúgy is illő és m egtisztelő feladata az előadóm ű­ vészeteknek. Ennél jóval p raktikusabb m a­ gyarázata is van a dolognak; hogy tudniil­ lik nem igen volt miből válogatnia a cso­ portoknak. Ionescot pedig mégsem vállal­ h atták fel. (Sokat dicsért m űfordítás-iro­ dalm unknak e té re n — úgy tű n ik — jócs- Laczkó Pál: Szalmakomiszár Az irodalm i vállalkozásokat, m űfaji kez­ dem ényezéseket túl h am ar lezáró ké­ nyelm es finitizm ussal vitatkozva A lexa K á­ roly egy nem régiben közzétett esszéjében olyan folyam atos rajzásnak nevezi az új, fi­ gyelem re m éltó epikusok m agyarországi je­ lentkezését, am ely vagy m ásfél évtizede kezdődött s máig sem é rt véget. „A legutób­ bi évek új neveinek hordozói szinte kivétel nélkül harm inc és negyven közöttiek” — teszi hozzá az összkép árnyalására —, „ja­ varészük vidéki”. Laczkó Pál első kötete, b ár a szerző am bíciója nyilvánvalóan nem merül ki valam ely irodalom szociológiai tétel illusztrálásában, tarta lm asan, meggyőzően igazolja e m egállapítások hitelét. A Nógrád m egyei kötődés, a könyv salgótarjáni k iad atása „lokális m eghatározottságra” utal, de sem m iképpen sem a szemlélet vagy a stílus vidékisége értelm ében. A Szalm ako­ m iszár elbeszéléseiben érzékeny, m űvelt, a m odern világirodalom ban otthonos intellek­ tu s nyilatkozik meg, teljesítm énye az or­ szágos rajzás szerves része, n y ilv án tartan ­ dó ígérete. Laczkó művészi alapproblém ája a lírai hajlam , érdeklődés meg az epikai form a fe­ szültségének fölism erésével kapcsolatos. Be­ felé forduló, a személyiség titk a it fürkésző, „a létről kialakított alapérzés” m eghatáro­ zására törekvő alkat. A szívéhez közel álló hősök is ilyenek: finom ak, választékosak, kán vannak hiányosságai.) A két, m ár em ­ lített egyfelvonásos alapján így term észe­ tesen nem n y erh ettü n k m élyebb betekintést a rom án drám a újabb területeire. A h a r­ m adik rom án drám a, Sorescu Jónása vi­ szont form ailag és gondolatilag is m odern­ ségről, friss, ugyanakkor józan szellemiség­ ről tanúskodik. B alassagyarm aton ennek a m onodrám ának az igazi érdekessége azért k erülhetett felszínre, m ert az alább emlí­ tendő m agyar szerzők m űveivel meglepő szinkronitást m utatott, szinte az együtt­ gondolkodás határáig. A Jónás m odelldrám a, m elyet a rendezői alapötlet a didaktikusságig egyértelm űsít. Mégsem a determ ináltság tudom ásulvételét sugallta az előadás, sokkal inkább azt, hogy meglevő m ozgásterünk m inden zugát já r­ ju k be, ism erjük meg terepünket, m ert le­ hetőségeinket így tu d ju k m aradéktalanul kihasználni, így tágíthatok határaink. Ne­ hezebben értelm ezhető, de túlzottan téves értelm ezést azért kizárt m odelldrám a k ap ­ ta a XVI. ISZN fődíját is. Kincses Elemér és Kocsis István Seneca cím ű átdolgozott drám ájának (szegedi Medicus Színpad, rendező: Oláh Attila) pontos elemzését a m ai rom ániai valóságról meglevő ism ere­ teink hiányosságai nehezítik. Előadás köz­ ben is gyakran éreztük, hogy az irodalm i az önism eret és önelemzés m egszállottjai, hajlan ak rá, hogy a nyers, áradó, ösztönszerű en term észetes életet ellentétesnek lás­ sák a szellem szubtilitásával, elvonatkozta­ tó törekvésével. Éppen a kötet összeállítása döbbenti meg és készteti vallom ásra az írót: „m agam nál, egy kisvárosnál és egy kis m egyénél tovább még nem ju to ttam .” Pedig — az idézett nyilatkozat re jte tt Babits-asszociációja följogosít a párhuzam folytatására — nyilván ő is a „m indenség et”, a világot, a ra jta kívülit vágyik m űvé­ be venni, m ű faja törvényei is ezt írják elő. Írásai a tárgyiasításnak, az „egyszemélyes tágasság” kivetítésének, általánosításának kísérletei; önnön tu d ata m élyrétegei felé hatolva szeretne valam i m intaértékű, kö­ zösségi, közhasznú tapasztalat kim ondásáig eljutni. Nem m intha ezekből az elbeszélésekből teljességgel hiányoznék a közvetlenül tá r­ sadalm i tem atika, a szociologikus ko ráb rá­ zolás. A fekete kendős falusi nénik v itája a kisvárosi kórház kapuja előtt, az értelm isé­ givé előlépett parasztfiú elbizonytalanodó gesztusai beteg szüleivel, falun m aradt testvérével szemben, a fővárosi és a vi­ déki írók, hivatalnokok kölcsönös gyanak­ vást, előítéletet bújtató párbeszéde: csupa találó megfigyelés, jellemző apró észrevé­ tel, egy átm eneti korszak és átm eneti életform a sokat eláruló pillanatképei. Az élethelyzeteket, tablókat festő novellák legjobbika, a Mielőbbi gyógyulást fedi föl, hogy Laczkó szociális m ondanivalóját a beleélő technika, a szereplők gondolatainak belső átvilágítása közvetíti a legeredetibb módon. A tudatképek m ontázsában az el­ szöveg m élyebb rétegekbe hatol, sem m int azt pontról pontra követni tudnánk. U gyan­ akkor mégoly felszínes ism eretek is ele­ gendők ahhoz, hogy a d arab o t — ném i in tu i­ tív készséggel — torokszorítóan izgalm as­ nak érezzük. Mi több: a m odellül szolgáló drám ai szituáció — Caesar és Seneca konf­ lik tu sa — önm agában is lebilincselő, to­ vábbgondolásra késztető. A KISZ Központi M űvészegyüttesének Színpada Regös-kolinda címmel szerkesz­ te tt m űsorral szerepelt. M ár a cím is u tal a szándékra, m elynek dicsérete vagy elu ta­ sítása „nézőpont” kérdése. Persze a kitűnő szerkesztéssel „m egkom ponált” üzenet m egítélése nem lehet kérdés. A kassai Szép Szó Irodalm i Színpad Cantata profana cím ű szerkesztett m űsora m ind erőteljesebben kérdő m ondattá hangszerelte a jól ism ert bartóki m ottót: „csak tiszta forrásból”. A kassai csoport utolsóként lépett színpadra. M egritkult nézőtéri széksorok előtt zárult m ind szűkebbre a föggöny, eltom pítva a tiszta forrást keresők kórusának hangját. V ajon h án y a n h allo tták meg a fesztivál egyik legfontosabb k é rd é sé t...? Pintér Károly beszélő hasonm ásának, helyzete és nézetei képviselőjének is m egvan a m aga szerepe, de az egész írás többet ad, m int am i az ő szem pontjából láth ató : szubjektív részigaz­ ságok viszonyrendszereként teszi átélhetővé egy bonyolult társadalom lélektani hely­ zet ellentm ondásait. A gondolatfolyam at rögzítését egy-egy létérzékelésm ód ö n tu d atán ak kifejezése indokolja az olyan m onologikus szövegek­ ben, m int A regényolvasó vagy az Egy el­ adó nézetei. A szerző fik tív hősöknek en­ gedi át a szót, naplószerű följegyzéseket íra t velük, de sark íto tt, m ár-m ár m itologi­ kusan egységessé stilizált alak ju k b an a m a­ ga nagy kérdéseire ad o tt szélsőséges vála­ szokat önállósítja és tanulm ányozza (a m í­ tosz- és jelképalkotás szándékát külön hangsúlyozzák az „eladó” következetesen, m otívum szerűen használt hivatkozásai a C incinnátus-szerepre, a rejtekező és szólítást váró elhivatottság képletére). Az ol­ vasás aszkétája a papír, a betű, a könyv vonzásában éli ki m agát, a beteljesülést, az élm ény sűrűségét, intenzitását, tökélyét egyedül az irodalom ban képes m egtalálni. Az „eladó” ellentétes u ta t já r be, szerelme, házassági terve abb ah ag y atja vele a n ap ­ lóírást, ezt a „lelki onanizálást”, hiszen a tenger nem részletezésre, cseppenkénti él­ vezetre való, hanem hogy „ússzunk, lubic­ koljunk, ki-ki ízlése szerint”. S zubjektív megoldást, részleges szintézist a Boldogul­ ni. .. cím en összefoglalt m editációk sejtet­ nek; a fényképekhez, fényképezéshez fű ­ zött reflexiók voltaképpen objektivitás és beavatkozás, „m ilitáns közelítés” esztétikai és erkölcsi dilem m ájára u talnak, s egy- 27 �fa jta oldott, nyitott, a valóság irán t türelm es m ag atartásban jelölik meg a kö­ vethető u tat, élet és szellem ellentétének föloldási m ódját: „K önnyedebben kellene végre”, m integy a refrén sugallta derűs, ci­ nizm us nélküli elengedettséggel: „K apunk tárva, kerítésünk leom olva”. A cselekvés és a szemlélődés, az esemé­ nyek alakítása és a tanulságok levonása al­ tern a tív á it történelm i, m űvelődéstörténeti példán vizsgálja a nagy igénnyel készült, s valóban érett kötetzáró (egyben címadó) írás, a Szalm akom iszár. A z em ber tragédiá­ ja költőjének „apokrif elm élkedései” 1861ből nemcsak Laczkó alapos korism eretét, M adáchhoz és m űvéhez fűződő bensőséges kapcsolatát jelzik: az objektiváció végiggondoltsága, a személyes és korszerű ér­ dekeltséget a távolságterem tő epikába át­ m entő lelém énye is itt a legmeggyőzőbb, ön­ m agát leginkább elfogadtató. A stílusután­ zása pastiche lehetővé teszi, hogy egy kétel­ kedő és ironikus k or írója m egrendült ko­ molysággal beszéljen nagy gondokról és cé­ lokról, újraélve, m agáévá hasonítva az 1849 utáni nem zedék tapasztalatait, összeg­ zési kényszerét, s kivált a „felism eréseink­ kel együtt élni” m orális parancsát, am ely­ ben egyaránt fontos a kendőzetlen ism eret­ nek és a lét megőrzésének m otívum a. Kelemen Gábor; Bakszekér Egyre növekvő rokonszenvvel figyelem a nógrádiak vállalkozókedvének bizonyíté­ kait, a Palócföld Könyvek szépen sorjázó köteteit. M indenképpen kedvünkre való ez a kísérlet, hiszen a kulturális, az irodalm i élet decentralizálódásának gyakorlati pél­ dája. És nem is akárm ilyen példája! Az 1979-ben m egjelent Ébresztő idő című an­ tológia tisztes színvonala m iatt igazán mél­ tó a figyelm ünkre; külön erénye, hogy a megyében élő alkotók m ellett nem feled­ kezik meg a Nógrádból elszárm azott, vagy a palócföldhöz kötődő szerzőkről sem. Ilyen egyszeri nekigyűrkőzésre azonban — a vidéki antológiák nagy száma m u tatja — szinte m indegyik tájegység képes. A Pa­ lócföld Könyvek újabb darabjai viszont jel­ zik, hogy S algótarjánban nem fulladtak ki. Sőt! Most következtek az igazi m eglepeté­ sek. Előbb (1981-ben) Laczkó Pál Szalm a­ kom iszár című elbeszéléskötete került az olvasó elé, aki a fiatal szerző szépprózai m unkáiban m egsejthette, hogy az úgyne­ vezett provincián is lehet term észetes igény az európaiság. Legutóbb pedig Kelemen Gábort és B akszekér című riportkönyvét kellett m agam nak nagy örömmel fölfedez­ nem. 28 M indebből az is kitűnik, Laczkó prózá­ já t az igényes gondolatisággal együtt á r­ nyalatokban gazdag, intellektuálisan fe­ gyelm ezett nyelvi stílus jellem zi. Fogalm a­ zásm ódja szabatos, de nem száraz, gyak­ ran választja stiláris terepül az elbeszélés és az esszé h atársávját. Ism eri a nézőpon­ tok váltogatásához tartozó nyelvi közlés­ form ák h atását: találékonyan ötvözi a szerzői közlést, a szereplő belső beszédét és az önmegszólító form át (Mielőbbi gyó­ gyulást), funkcionálisan alkalm azza az „autotem atizm us”, az írás az írásról m űfo­ gását (Egy eladó nézetei), a m onológokkal — legbravúsosabban M adáchéval — jelle­ met, szellemi m agatartást tükröztet. Erőssé­ ge a gondolatok áram lásának, m ozgásának érzékeltetése. A lelki élet irracionalitása, fogalom előtti félhom álya helyett a tisztá­ zásra, artikulációra törő em beri eszmélkedés érdekli, a kúszaság torzítását épp úgy kerülni igyekszik, m int az egyszerűsítését. S tilisztikáját ez az egyensúlykeresés kap­ csolja össze művészi szándéka, ars poeticá­ ja, lényegével, am ely szerint „bizonyos köz­ figyelem ” fölkeltése hozzátartozik az iro­ dalom céljához, értelm éhez, méltóságához. (Palócföld K önyvek, 1981. Salgótarján) Csűrös Miklós Ez a ,,fiata l” rip o rter szinte m indenről ír, am i a m ai m agyar faluban fontos része az életnek. O lvashatunk az áram szünet alatt m egbénuló településről, az elsorvadó kö­ zösségi ünnepekről, egy falum úzeum létre­ hozásáról, a gyerm ekjátékokról, a m agá­ nyos öregekről, a kisterm elők kiszolgálta­ tottságáról, a környezetvédelem ről, a pénzcsinálás m ódozatairól, a falugyűlésekről, a dem okratizm usról, az ingázókról, a lakó nélküli, lassan pusztuló falusi h á z a k ró l... És term észetesen sok egyébről is olvasha­ tu n k ebben az indulatos kozárdiádábán, mivel a dolgok jóval bonyolultabbak ennél a leegyszerűsítő tém ajegyzéknél. Egy azon­ ban biztos: Kelem en G ábor olyan földről ír, am elynek „évezredes történetében a kró­ nikaírók nem jegyeztek fel országos ese­ m ényeket. véres csatákat. Nem já rta k itt királyok, nem születtek híres em berek — a lakók élték m indennapi életüket” (Jelen­ form áló hagyom ánytisztelet). Ez a m inden­ napi élet Kelemen G ábor lételeme. Ezt éli m aga is, egy picike faluban, Kozárdon. Nem előkelő idegenként ír tehát a faluról, hanem a faluközösség egyik tagjaként, m integy az egész közösség nevében. Az élet hitelesíti a m űvet, s a m ű visszahat az élet­ re. M egszenvedett, de kivételes tudósítói állapot a Kelemen Gáboré, rendkívül ro­ konszenves életmodell. A vállalás, az élet hibátlanul szép. A m űvek m ár esetenként kevésbé. Nem á rto tt volna ezeket a riportokat szigorúb­ ban m egrostálni. Időnként az az érzésem, m intha Kelemen G ábor am olyan leckét szeretne letudni: ripo rtjai ilyenkor vértelenek, nincs hitelük, eluralkodik ra jtu k va­ lam i rosszízű zsurnalizm us, a vidéki napi­ lapgyártásra jellemző retorikus sem m itmondás. Szerencsére az ilyen riportokból van kevesebb. A m agyar újságírásnak v an­ nak bizonyos m egcsontosodott sablonjai, s ezektől Kelemen G ábor sem tu d o tt m egsza­ badulni: az aratás tém ája nála is a m un­ ka ,az „élet” didaktikus apológiája (Kom­ bájnok hegym enetben), a jó vezető, az ide­ ális közéleti em ber p o rtré já t ő is felvázol­ ja, igaz, alaposan m egizzadhatott vele, alak­ jai mégis vértelenek, a színezésből — nem véletlenül — csak a rózsaszínre futotta (Becsülete a szó n ak ... ; Egy este a képvi­ selővel). M áskor viszont nem elég ökono­ m ikus a szerző, elragadják az ízes históri­ ák, adom ák (Szakai Jenő igazsága). Kelemen G ábor ak k o r igazán meggyő­ ző, am ikor dühös. Am ikor felforr a vére a falu t ért sérelmek, m éltánytalanságok mi­ att. A m ikor a közösség nevében igyekszik kibogozni ilyen-olyan gubancos ügyeket. A m ikor érezzük, hogy köze van a dolgok­ hoz és kozárdi illetősége az előszó eligazí­ tó szavai nélkül is kitűnne, csupán az írá­ sok elkötelezettségéből, érzelmi hőfokából. Am ikor nem ripo rto k at ak a r írni, hanem kozárdiádákat — s ez többnyire sikerül is neki. S ehhez csupán a m indennapi életet kell m eg írn ia: az ÁFÉSZ nyerészkedését, a kisterm elő kizsákm ányolását (Kistermelők — nagy gondok); antidem okratikus válasz­ tási cirkuszokat (Á FÉSZ-dem okratizm us); elég leírni az életet egy „szerepkör nélkü­ li” településen, szót ejteni kiszolgáltatott betegekről, basáskodó vezetőkről, arról az érzésről, am elytől egyik fig u rája m ásod­ rendű állam polgárnak érzi m agát, a szék­ helyközség vezetőiről, akik „a forintot saj­ nálják, csak a társadalm i m u n k át forszí­ rozzák á llan d ó a n .. . de az em berek m ár m egunták, hogy csakis így ak a rják a fa­ lu t gyarapítani” (H atodiknak lenni). Ezek a legjobb rip o rto k : felforrósodik a hang, S a szerzőből kim ondatlanul is k ibukik a keserű felism erés, hogy szép jelszavunk el­ lenére sem ak ar megszűnni, vagy csökken­ ni a városi és a falusi élet különbsége. Jó színvonalú a kötet többi, eddig nem emlí­ tett írása is, érezni a szerző szeretetét, ér­ tékeinket óvó aggodalm át, igyekezetét, am ivel tudatosítani szeretné, hogy a m últbecsülés — önbecsülés. Hiteles tudósítást küld a m eglehetősen m agára hagyott m a­ gyar faluból, ahol az élet egyszerű, m int a bakszekér nevű gyerm ekjáték, de „m agunk­ nak csináltuk, ez a lényeg”, s ettől jelkép­ erejűvé válik a kö tetcím m é em elt szó és többletjelentést kap Kelem en Gábor érezhe­ tő aggodalm a: csak szét ne hulljon, csak h a­ ladjon am a bakszekér, (Palócföld K önyvek, 1981. Salgótarján.) Körmendi Lajos �Szavak piacán A megyei folyóiratokra, az irodalm i kul­ tú ra term elésének vidéki centrum aira igen nagy feladat hárul, s még legjobb erejük­ kel sem képesek ellensúlyozni a „vidékiség” történetileg k ialakult hátrányait. Csak üdvözölni lehetne a k u ltú ra — m agára m ár régóta várató — erőteljes decentra­ lizálását, az esélyek, a lehetőségek széle­ sítését (term észetesen nem a m indenütt fellelhető dilettantizm us javára). Ám az irodalm i élet m echanizm usának (nyomdák, kiadói jogkör stb.) m ódosítása a költészet szem pontjából pusztán több esélyt jelent­ het — m ást nem. M ert a vers Soroksártól délre is vagy jó, vagy rossz; értékszem ­ pontból valam iféleképp egyetemes, vagy nem. A költő rosszul teszi, ha átveszi a néprajztudós, a szociográfus, a helytörté­ nész szerepkörét, ha csak a couleur locale felm u tatására képes. A provincializm us a költészetben a szellemi m onokultúra elter­ jesztése. A vidéki folyóiratok körül kiala­ kult jó m űhely feladata, hogy országos ho­ rizonton széttekintő, tehetséges fiatalokat bocsásson rendszeresen útnak. A lehetősé­ gek szűkössége is hozzájárul e rendszeres­ ség általános hiányához (a legtöbb m egyé­ ben 10 évenként jelenik meg — rendszere­ sen! — versantológia). am iért sajnos a term észeti m ikrovilág irán ti érzékenységét is feláldozza. Hideg A ntal a túlságosan jó tanítványok sorába tartozik. N agy László halott című verse óhatatlanul G oethe bűvészinasának esetét •ju tta tja eszembe. Versei pontosan m u tat­ ják meg, hogy a m ester költészetének mely elemei eltanulhatóak, s mi az (az értéke­ sebb), ami nem tanulható el. G roteszkjei is csak egy lépéssel m ennek túl a Jönnek a harangok értem ironikus „őszikéin”. Hal­ ványan azonban m ár észrevehetők Hideg A ntal elszakadási törekvései is. Jobb verse­ ket olvashatunk azoktól, akik nem e vers­ hagyom ány könnyen továbbírható külsősé­ geit, hanem m agvát, a belső tartá st, az erkölcsiség szigorát igyekeznek átörökíteni. Szilágyi Zoltán verseiből önálló világkép form álódhat ki. S ajnálhatjuk, hogy kompozíciós eszményei még tisztázatlan o k : sok az ötlet, a forgács, a csíra a versei között, poénjai ritk án válnak találatokká. Az an­ tológia legjobb egységét kétségkívül Lezsák Sándor versei alkotják. Etikus költő ő, az élethelyzetet léthelyzetté változtató. H atározott társadalom képe igen erős érté­ kelő gesztusokkal párosul. Realisztikus lá­ tom ásai félelm etesek. Tényközlő, prózai p a­ nelekből alakított versnyelve sokszor nem tu d ja leküzdeni a pátosz csábításait. Nagy kár, hogy nála is — m int a kötet többi szerzőjénél — m egjelenik olykor az urbanizációellenesség, a városgyűlölet, m int gesztus a m anipulációs rendszerekkel szemben. Örü ln ü n k kell ennek az antológiának, s inkább az itt számba v ett erényei (és nem „leltározatlan” gyengesége) m iatt, m ég ak ­ kor is, ha nem tartozik az „erős” kötetek közé. M inden versantológia sikere, vagy kudarca a szerkesztő m unkájától is függ, aki kénytelen „hozott anyagból” kötetet szerkeszteni. Jól ism eri e m unka veszélyeit H atvani Dániel: okos előszavát az egységes antológia és széthulló részek, vagy az egy­ séges részek és széthulló antológia a ltern a­ tívájával indítja. Ám a jól összeállított virágfűzér — hogy az anthológia szó eredeti jelentését használjuk — nem csak a m adza­ gon, hanem a virágokon is m úlik. (K ecske­ m ét, 1981.) Szigeti Csaba A kárcsak Szegeden a legutóbbira (Gaz­ dátlan hajók), Kecskem éten is több m int tíz évig kellett v árn i egy újab b versgyűj­ tem ényre. Itt van! S zavak piacán a címe, tavaly jelent meg a F orrás-könyvek soro­ zatban. Négy induló költő verseit ta rta l­ mazza, olyan versírókét, akiket elsősorban a Bács-K iskun megyei Forrás folyóirat ju t­ ta to tt publikációs lehetőséghez. (Bár a köl­ tők egyikének-m ásikának a Palócföldben is felbukkant verse.) Igen szerencsés dön­ tés a kevés szerzős antológia összeállítása: sok szerzős társaival ellentétben lehetősé­ get n y ú jt arra. hogy ne költői ének ron­ csait, hanem személyiségek tü k reit tá rja elénk. Összegezően elm ondható, hogy a kö­ te t szerzőire láth ató m ódon N agy László lírája h ato tt leginkább. És ez nem is b a j: induló költőknek m indig h atározottan kell hagyom ányt választaniok, m ert egyéni ki­ fejezésform áikat e m ediátoron keresztül alak ítják ki. A választott hagyom ány felhasználása közvetítő az élm ény és a kife­ jezés között. A S zavak piacán kötet e szempontból m áris három lényeges tan u l­ sággal szolgálhat. L áthatóvá teszi, hogy a Nagy László-i költészet elevenen ható és m ozgósítható; verseredm ényeinek továbbhagyom ányozódása „a dörgő időben” nem lesz tele hiátusokkal. Az is kiderül, hogy e tradíció rendkívül rétegzett, so k arcú : nem lényegtelen tehát, hogy ki, m ilyen rétegé­ hez, síkjához kapcsolódik. A szerzők még­ oly vázlatos bem u tatását e bem érési pont­ ból kezdjük. Virágh József hangütése — dalszerűségével, a sorvégek rím uralm ával, olykor enyhén jam bizált hangsúlyos-m a­ gyaros m etrum aival, hídszerkezetű kom po­ zícióival — a költő korai korszakára em­ lékeztet leginkább. A költőszerepet m a még rom antikus m ódon fogja fel, költői énjét is ilyen eszközökkel, pózokba stilizálja, 29 �A marxista irodalomelmélet története Címe alapján kifejezetten szakmai irá­ nyultságúnak vélhető e N yíró Lajos és Ve­ res András által szerkesztett tanulm ánykö­ tet, hiszen irodalom elm életet ígér, ráadásul történeti megközelítésben. V alójában azon­ ban másról, többről is szól, s így joggal ta rt­ hat igényt szélesebb érdeklődésre. Az elemzés során nyert tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy számos or­ szágban csupán olyan teljesítm ények szü­ lettek e tárgykörben, melyek inkább tek in t­ hetők irodalom szem léletnek, m int elm élet­ nek. Ez a teoretikus szempontból szükség­ képpen hátrányos jelenség a társadalm i, politikai szférával való direktebb kapcso­ lato k ra utal. Továbbá azért figyelem re m éltó a szerzők vállalkozása, m ert célként annak tu datosítását tűzték ki, hogy a m arxista irodalom tudom ány saját hagyo­ m ányokkal is rendelkezik. Fontosnak ta r­ to tták kim ondani (lásd a szerkesztők által jegyzett előszót), hogy e „hagyom ányok” közé a tö rtén eti kutatások korlátozottsága is hozzátartozik. „A m unkásm ozgalom gya­ korlati szükségletei a politika- és szocioló­ giaközpontú gondolkodás érthetően hát­ térbe szorította a form ai kérdéseket, eszté­ tikai szem pontokat. A m iko r pedig felism er­ ték az irodalom értelm ezés jelentőségét, a m arxista igény érvényesítését m erőben új feladatnak tekin tették , m elyhez a klassziku­ sok írásai nem n yú jta n a k m egfelelő tám ­ pontot, vagy éppen ellenkezőleg, m inden megállapítás hitelét egyedül a klassziku­ soktól való eredet dokum entálásával lát­ tá k b izo n yíth a tó n a k... K önnyen belátható, hogy egyik irányzat sem kedvezett a hagyo­ m ányépítésnek. A z egyik eleve nem is­ m erte el a folytonosságot, a m ásik pedig kizárólag a klasszikusokkal vállalta — sok esetben form álisan — a közösséget”. M indkét felfogás h atása tetten érhető a közvélem ényben is: kialakult jobbára gaz­ dasági viszonylatokra szűkített M arx—Engels-interpretáció, illetve m ásik végletként elterjedt egy-egy irodalm i ihletésű szöveg­ rész esztétikai érvényű általánosításának gyakorlata. S b ár a m agyar m arxista esz­ tétik a — Lukács Györggyel az élen — m ár eddig is sokat te tt a klasszikusok értékei­ nek kim unkálásáért, jelen tanulm ánykö­ tet tovább árn y alja M arx és Engels szelle­ mi örökségét, vitázik a leegyszerűsítő ér­ telm ezésekkel és igazabban ítélkezik a klasszikusok — „nemcsak tévelygésre ké­ pes” — követőiről. A recenzió adta kere­ tek között főként az előbbiek bizonyítására vállalkozunk, jelesül Szerdahelyi István, Marx, Engels és az irodalomelmélet című tanulm ánya nyomán. Eszm etörténeti tény, hogy M arx és En­ gels irodalm i, művészeti vonatkozású gon­ dolatai viszonylag későn, csak az 1930-as években váltak közism ertté „több tudo­ m ánypolitikai tendencia eredm ényeként”. Részint Lunacsarszkij ösztönzésére kezdték 30 néhányan — köztük Mihail Lifsic és Lu­ kács György — behatóan tanulm ányozni és publikálni (egyebek közt a L ityeraturnij K rityik hasábjain) a m arxizm us klassziku­ sainak — túlnyom órészt irodalom m al öszszefüggő — írásait, illetve reflexióit. E ku­ tatások aktuális jelentőségét növelte, hogy a szovjet írók szövetsége által alapszabály­ ban rögzített tételt — m iszerint a szovjet irodalom alapvető m ódszere a szocialista realizm us — a klasszikusok realizm uskon­ cepciójára lehetett visszavezetni. A hagyo­ m ánykincs megidézése azonban nemcsak egy valóban történelm i érdekű rekonstruk­ ciós m unka kezdetét jelentette, hanem ala­ pul szolgált olyan törekvéseknek is, am e­ lyek a m arxi—engelsi szövegekből átfogó esztétikai rendszerre vélnek következtetni. Ezek ellenében fejti ki vélem ényét Szer­ dahelyi István, aki szerint az ism ert szö­ vegszerű hagyaték nem elégséges ahhoz, hogy közvetlenül reprezentálja M arx és Engels m űvészetelm életi — de akárcsak irodalom elm életi — felfogását. Sőt „nem­ csak arról van szó, hogy a m arxizm us klasszikusainak m egjegyzései önm agukban nem kerekedtek zárt esztétikai rendszerré, hanem arról is, hogy a későbbi m arxista esztétika középponti fogalm ai sem m ind lelhetők fel n á lu k” — írja, s példaként az intenzív totalitás kategóriáját em líti, „ami annál különösebb, hiszen a totalitás más vonatkozásban központi kérdés náluk.” De éppen a m arxizm ushoz lenne m éltatlan, ha az elutasítást nem követné állító hipotézis. Ezért Szerdahelyi kísérletet tesz egy olyan gondolatm enet felvázolására, am ely nem elsősorban a konkrét irodalm i kérdések­ ről, egyes írókról (avagy írogatókról, m int am ilyen például M argaret H arkness volt) vallott m arxi—engelsi nézeteket kam atoz­ tatja, hanem a valóban egységes rendszert alkotó filozófiai okfejtéseik irodalom elm é­ leti konzekvenciáiból építkezik. K iindulópontként a Gazdasági-filozófiai kéziratokat idézi, mely szerint a „vallás, család, állam , jog, m orál, tudom ány, m ű­ vészet stb. csak különös m ódjai a term elés­ nek és ennek általános törvénye alá esnek”. A term elés általános törvényének, a szub­ jektum -objektum viszonynak, m int az eltárgyiasítás-elsajátítás folyam atának elem­ zéséből következik, hogy „a szépirodalmi m ű, m int tárgy abban az esetben lehet csak »emberi tárgy«, azaz csupán akkor töltheti be a maga igazi funkcióját, akkor valósíthatja meg értéklehetőségeit, ha a társadalm i-em beri lényeget (pontosabban: e lényeg pozitív mozzanatát) igazoló és m egvalósító tárgy, s hogy m iképpen lehet ilyen, ez két tényező fü ggvénye: egyfelől a szépirodalmi m ű tárgyi term észetétől, m ás­ felől a neki m egfelelő em beri lényegi erő term észetétől függ.” Ezért Szerdahelyi e három fő kérdésben — társadalm i-em beri lényeg, az irodalm i m ű tárgyi term észete és a m egfelelő em beri lényegi erők term é­ szete — k ifejtett m arxi—engelsi gondola­ tok részletes m egjelenítésével érzékelteti, hogy a m arxista irodalom elm életnek — tágabban m űvészetelm életnek — a szem­ léleti alapjai m iként eredeztethetők a klaszszikusoktól, s egyáltalán hogyan alapozó­ dik meg a társadalm i valóság bárm ely szférájához való adekvát viszonyunk tan í­ tásukban. Az irodalom elm élet m ódszertanára vo­ natkozóan is eljut két lényeges következ­ tetéshez. ,,Az első ezek közül az, hogy az irodalom elm életi kutatásnak nem a törté­ nelm i kezdetek jelenségeiből kell kiindul­ nia, hanem a kifejlett totalitás, a m ár k ife j­ lett szépirodalom alkotásaiból, s ezekben rejlik a fejletlenebb, az ősköltészeti és népköltészeti jelenségek kulcsa, a m ikén t M arx szerint az em ber anatómiája kulcs a m a­ jom anatóm iájához.” A m ásik fontos szem­ pont, am ire felhívja a figyelm et „az a m ód, ahogyan M arx összekapcsolja a tárgy term észetét a n eki megfelelő em beri lénye­ gi erő term észetével. A z irodalom elm élet­ ben ez a nyelvi-stilisztikai-szerkezeti és a befogadáspszichológiai-közösségpszichológiai szem pontok együttes és egyenrangú alkalm azásának igényét tám asztja — egy olyan m ódszertani igényt, am elynek m egva­ lósításával nem csak a régebbi, hanem nap­ ja in k m arxista irodalom elm élete is nagy­ részt adós m ég”. Gránicz Istvá n Lenin m unkásságának irodalom elm életi, m űvészetelm életi vonat­ kozásait, hatástö rtén etét értelm ezi — lé­ nyegében Szerdahelyivel megegyező szel­ lemben. Ugyancsak Szerdahelyi István tol­ lából jelent meg tanulm ány a kötetben Lu­ kács György m arxista irodalom elm életi, esztétikai koncepciójának kialakulásáról, kivált a realizm us kategória lukácsi foga­ lom változásairól. Kiss Endre a II. In tern acionálé ném etországi irodalom felfogásáról, N yírő Lajos az 1917 és 1930 közötti szov­ jet irodalomszociológiai törekvésekről, V e­ res András a m arxista irodalom lélektan kérdéseiről értekezik. A legtöbb írás m űfa­ ja azonban fejlődésrajz, korszaktörténeti áttekintés nem zetek szerinti bontásban. Bojtor Endre a cseh és lengyel, Fodor Ist­ ván a francia, K anyó Zoltán a ném et, K retzoi Sarolta az am erikai, Sárközi Péter az olasz. Szili József pedig az angol irodalom és a m arxista gondolatok egym ásra talá­ lásának folyam atát m u tatja be a kezdetek­ től 1945-ig. A szerzők figyelm e elsősorban a két világháború közötti időszakra össz­ pontosul, de általában u taln ak — a fran ­ cia irodalom ban különösen jelentős szocia­ lista — kezdem ényekre is. Sőt a polgári m űvészetfelfogás néhány jellem ző teljesít­ m énye is m egjelenik a kötet lapjain, külö­ nösen, ha a h atás nyilvánvaló, m int példá­ ul Gramsci m unkássága esetében Groceé, vagy C audw ellnál Freudé. Mindezek alapján aligha m ellőzhető e kö­ tet m inősítéseként is a — közhelyszerű — hézagpótló jelző. Ez term észetesen elsősor­ ban az irodalom tudom ány kritériu m ai fe­ lől értendő, de nem lebecsülendő a m arxiz­ m us igényes propagandája szem pontjából sem. Örvendetes egyébként — s ezt több más kiadvány is bizonyítja —, hogy a m a­ gyar szellemi közéletben tartó sn ak bizonyul az érdeklődés a m arxista irodalom — és m űvészetszem lélet — kialakulásának m int­ egy fél évszázados folyam ata, s egyáltalán a m arxizm us m egjelenése és h atásai irán t. (K ossuth, 1981.) Csongrády Béla ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/786e791955ca8430074f48ea21114615.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1982/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1982 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2b34c117ab52335338628a2a73f92f1e.pdf aab4a4e496d041d938c769e66b5fa49b PDF Text Text 1982/1 A megsebzett bolygó és az ember Vádol a környezet Természetvédelem — puskával?! Bába Mihály, Bódi Tóth Elemér, Dorkovics Ágnes, Pardi Anna és Petőcz András versei, Domokos József prózai írása Gerelyes Endréről Ferenczy Teréz élete és költészete „A hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének irodalmi élete, tájékozódása és iro­ dalmi divatjai nem kedveztek Gerelyes End­ re írói pályájának. Az a hitvalló, a társadal­ mi kérdésekre fogékony, elkötelezett írói magatartás, amely írásait fűti, ekkoriban háttérbe szorult. Sokat szenvedett attól a légkörváltozástól, írói útján is megtorpan. Nem tudhatjuk, ha élete engedi, hogyan folytatódott volna a második, harmadik me­ net. De amit haláláig alkotott, kikezdhetet­ len, érvényes mű. A pályatárs, Simonffy András méltán val­ lotta halálakor: — Tudom, visszajárunk még hozzá, mi, fiatalok.” (F a rk a s L á sz ló : G e re ly e s E n d rérő l) — Kérdezd csak meg ezeket a vadászat ellen felháborodottan tiltakozó golyhókat, miként cselekednének, ha állattartással fog­ lalkoznának otthon. Ugye, kiemelnék az ál­ lományból a satnya, a beteg, az elfajzott pél­ dányokat. Az állomány érdekében, termé­ szetesen, hogy javítsák, vagy legalábbis meg­ tartsák a minőségét. Kérem tisztelettel, ezt cselekszi a vadász is, csak sokkal nehezebb körülmények között. Nagyon nagy körülte­ kintéssel, szakmai tudással és felelősséggel selejtezi a vadállományt, kiemeli az oda nem való egyedeket. Ezzel a tevékenységével pe­ dig a természetet szolgálja, nem egy eset­ ben az elkorcsosulástól védi meg a vadállo­ mányt.” (K elem en v a l? !) G á b or : T e rm é s z e tv é d e le m — p u sk á­ „Amikor tehát felfokozott bűntudattal döbbenünk rá, hogy modern életünk miféle — olykor talán máris kiigazíthatatlan — ká­ rokat idézett elő természeti környezetünk­ ben, s mely vétkeket követtünk el épített világunk alakításakor, (...) akkor fel kell tennünk a kérdést, lesz-e elég időnk, bá­ torságunk és energiánk ápoló szándékú átte­ kintésére annak a (...) problémának is, hogy alapvetően ambicionáló közállapotaink köze­ gében is léteznek alig érzékelhető térerőssé­ gű »terepszakaszok«, amelyek határain belül nemes törekvések ütköznek ósdi panelekből épült falakba, dicséretesen közhasznú ered­ mények maradnak visszhangtalanok az óva­ kodó felkészületlenség vákuumában, s ennek okán ígéretes tehetségek válnak, méltatla­ nul, megsebzett személyiséggé.” (K assai-V ég h M ik ló s: M á s fa jta k ö rn y e z e tv é d e le m ) TÁRSADALOM POLITIKAI IRODALM I M Ű VÉSZETI FOLYÓIRAT �A TIT Nógrád megyei Szervezetének salgótarjáni székhazában január 22-én került sor a hagyományosan megrendezendő MADÁCH ÜNNEPSÉGRE, melynek keretében Devcsics Miklós, a Nógrád me­ gyei Tanács elnöke átadta az 1982. évi Madách-díjakat, illetve a Megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és szerkesztőségünk ál­ tal meghirdetett Madách-pályázat díjait. Az ünnepi esten fellépett Juhász Jácint színművész. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának döntése alapján a Madách-díjat Gotyár Gyula, a megyei napilap főszerkesz­ tője, M. Szabó Gyula, a napilap rovatvezetője, Rozgonyi István zeuetanár vette át. A Madách-páiyázat „szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanul­ mány” kategóriájában I. díjban részesült Kelemen Gábor és Praznovszky Mihály, II. díjban Onagy Zoltán, III. díjban Nyilasy Ba­ lázs. A versek, szépprózai művek kategóriájában I. és II. díj át­ adását a bíráló bizottság nem javasolta, III. díjban részesült az Iro­ dalmi dandy jeligéjű pályamunka. A kitüntetetteknek és díjazottaknak ezúton is kívánunk további munkájukhoz alkotó erőt és jó egészséget. 1982/1 TARTALOM 3 Kassai-Végh Miklós: Másfajta környezetvédelem 4 Molnár Pál: „Favágók” 6 Zilahy Tamás: Vádol a környezet 10 Kelemen Gábor: Természetvédelem — puskával?! 13 Pardi Anna: költészet, lélek, alapismeretek, emberi együttérzés, őszinteség, napi teendő, stílus, technikai fejlődés, a szervezés képessége, égés és kiégés 14 Bódi Tóth Elemér: Kufárkodó éj, Fény volt, Gyülekezzetek * Örömmel tudatjuk lapunk olvasóival, hogy megjelent a Palóc­ föld Könyvek újabb darabja, KELEMEN GÁBOR BAKSZEKÉR cí­ mű riportkötete, mely máris kapható a könyvesboltokban. Kelemen Gábor könyvéhez Bajor Nagy Ernő írt előszót, illusztrálta Lóránt János Munkácsy-díjas képzőművész. November 29-én, az Alsótoldon megrendezett Művelődési napok folyamán a szerzőnek máris alkal­ ma nyílt találkozni és gondolatot cserélni olvasóival. * 15 Domokos József: A szoba 18 Bába Mihály: Szavak csontvázai. Meditáció 19 Dorkovics Ágnes: Obeliszk: Évák csillagomnak könyve, Űrszonett, 19 Petőcz András: valami, valami után; Töredékek, is megesett forgása Micimackóval 20 Farkas László: Gerelyes Endréről Földi Péter Salgótarjánban (Somoskőújfalun) élő festőművészt mutatta be november 26-án a Tv Galéria. A beszélgetést D. Fehér Zsuzsa művészettörténész vezette. 21 Szabó Károly: Szerep és sors — Ferenczy Teréz élete és költészete 22 Vonsik Ilona: Nógrád megyei munkásmegmozdulások század első évtizedében * Laczkó Pál november 22-én, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimná­ zium és Postaforgalmi Szakközépiskola meghívására rendkívüli iro­ dalomóra keretében, december 17-én az Állami Biztosító salgótar­ jáni városi fiókjának dolgozóival Palócföld-ankét keretében találko­ zott a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent Szalmakomiszár cí­ mű könyve iránt érdeklődő olvasókkal. Január 5-én a Magyar Rá­ dió sugározta Dobog Bélának a szerzővel készített interjúját. a XX. (Fotó: Buda 26 A munkás — újabb művekben (Pósa Zoltán) 27 Isten tenyerén ülünk (Körmendy Zsuzsanna) 27 Családi Krónika (Molnár Imre) 28 Molnár László: A munka szerepe a nők életútjában (G. Kiss Magdolna) 30 Folyamatos jelen (Horpácsi Sándor) * Ugyancsak január 5-én, a Magyar Rádió Társalgó című műso­ rában hangzott el Bodonyi Anikó, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya munkatársának nyilatkozata a vidéki könyvkiadás le­ hetőségeiről, közelebbről a Palócföld Könyvek eddig megjelent köte­ teiről. * Folyó év első felében várható a Palócföld Könyvek újabb kö­ tetének, M. SZABÓ GYULA BORDÁSFALAK című riportkönyvének megjelenése. A kötetet Czinke Ferenc Munkácsy-díjas, érdemes mű­ vész illusztrációi gazdagítják. * A borítókon és belső oldalakon Barczi Pál munkái László) PALÓC FÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAIIRODALMIMŰVESZETI FOLYÓIRAT * Értesítjük a Madách-pályázatra beérkezett pályamunkák szer­ zőit, hogy szakmai véleményünkről illetve közlési szándékunkról írásban tájékoztatjuk az érdekelteket. A NÓGRÁD MEGYEI TANACS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V„ József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg é t nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 82.24572 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat, St., 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK M á sfa jta környezetvédelem Egy érem k ét oldala Egyfelől itt a Város, am ely betonkockák szürke erődítm ény­ rendszerével fedi el a dom boldalak zöldjét, a kívánatosnál több­ szörös sűrűséggel sorakoztatja egym áshoz az új lakónegyed épü­ lettöm bjeit, itt a keleti széllel a völgyre terpeszkedő füstköpeny, a patak ém elyítő szagú, m eghatározhatatlan színű és állagú fo­ lyadéka, a városlakók m ikroklím a okozta testi és lelki bántalmai. Másfelől itt a Város, am elyet öröm m el vallunk m agunké­ nak, s am ely a határokon tú l is ism erten esztétikus városköz­ pontot terv eztetett és emel, korszerűsíti, a környezetszennyezés kizárására kötelezi a hajdan jobb h íján a település szívében fészket rak o tt üzemeket, egyre szigorúbb rendszabályokkal tö­ rekszik m egterem teni a term észeti környezet és épített világ harm óniáját, visszaállítani a m egbom lott egyensúlyt, m ind több lehetőséget biztosítani polgárai fizikai és szellemi kondíciójának megőrzésére. s A Város kezd felnőttkorba érni, nyurgább term etére szabott öltönye csaknem kész m ár, de ma még jobbára azzal foglalatos­ kodik, hogy „belakja”, szok ja ú j öltözékét. Legnehezebb, s egy­ ben legszebb idejét éli. Kötések és oldások Statisztikai táblázatokat lapozgatva, szám okat egybevetve m utatkozik meg látványosan az az ütem , ahogyan a m egye az utóbbi harm inc év során értelm iségét gyarapította. Társadalm i, gazdasági, kulturális, s egyéb szükség diktálta, körültekintően á t­ gondolt határozat tervszerű végrehajása segítette, hogy n ap ja­ in k ra ennyi m érnök és közgazdász, pedagógus és népm űvelő, or­ vos és jogász éljen és tevékenykedjen N ógrádban. Ki m érhetné fel, m ilyen hányaduk született itt, s m ennyi „szárm azott ide” fel­ kérésre, vagy éppen önszántából? Más megyék közállapotait te ­ kintve, többségüknek nem igen lehetett és lehet panaszra oka; eleve sem m éltatlan m unka- és életkörülm ényeik javulóban, po­ litikai, erkölcsi, anyagi m egbecsültségük növekvőben, ambícióik korántsem vidéki „lom biklétre” kárhoztatottak. M iért hát mégis, hogy az e tájon, láthatóan (vagy látszólag?) e negyedmillió jóvoltából és érdekében felnőtt szellem űvé gyarapodottaknak hosszú sora fogja egyik napról a m ásikra sátorfáját, hogy ak ár megbecsült pozíciójából is kilépjen, s a mi áram köre­ inkben nem esen feltöltődve, intellektusának közérdem ű és köz­ érdekű „kisülései” m ár az országnak egy m ás szögletében k a­ m atozzanak. S, m ert hangsúlyozottan éppen nem azokról esik szó, akik kényszerpályán egzisztáltak, vagy akik esetében m él­ tánytalanság, sérelem volt az elmozdulás hajtóereje, mi okozza, hogy többségük egyszersm ind úgy fordít hátat, hogy nem veszi észre, figyelem be az egykor ápoló, s a távolban is m egtartani szándékozó készséggel felé n y ú jto tt jobbot. Értékek sorsa K assák írja egyhelyütt: „V annak jelenségek az életben, am elyek csak léteznek, de nem élnek, nem rosszak és nem jók, nincs hatástkeltő erejük, s így fölösleges, sőt lehetetlen a k ritik a igenlő, vagy tagadó állásfoglalásával közeledni hozzájuk”. Figyelm eztető és fegyelem re késztető gondolat. M ert h át a terem tő em ber mi m ásért feszülne neki — a k á r önm agára ha­ gyatkozva, ak á r társak k al szövetkezve — az alkotóm unkának, m int hogy a produktum , am it létrehoz, m egm érettessék m ások által. "Lett légyen az rangos érték, vagy m ércén aluli term ék. S, m ert ab ban ném iképpen önm agát lá tja m egvalósulni, nem m eg­ bocsáthatatlan bűn, ha adott h atárok között elfogult m inőségé­ nek megítélésekor. Éppen ezért kifejezetten fontos, hogy a jelenségek, m űvek m egm érésére hivatott m érlegek, m ércék m indig korszerűek, pontosak legyenek, sk áláju k at n e rajzolhassa át senki ak árm ifé­ le lokális szem pontra, érdekre hivatkozva. Nem egyszer találju k ugyanis szembe m agunkat a veszéllyel, hogy az életünk bárm ely területén k ife jte tt tevékenység eredm ényét m ár puszta léte okán értéknek tituláljuk, hol felkészületlenségtől, szűklátókörűségtől félrevezetve, hol éppen nagyon is m egfontoltan ám ítva m agun­ kat, egym ást a „körülm ényekhez, lehetőségekhez, korábbiakhoz képest legjobb” ham is elve alapján. Am inek következtében végső fokon elmosódik a h a tá r az értékterem tők és látszattevékenykedők, szerény tehetségek és se­ rény dilettánsok, közfigyelem re érdem es opusok és érdektelen kisszerűségek között. Term észetesen kinek-kinek saját kvalitásán, önism eretén is m úlik, kinek a vélem ényét kéri ki, kiére hagyatkozik, k iét te ­ kinti m értékadónak, kiéből olvassa ki a józanul igazító szándé­ kot. Csak hát ez nem pusztán személyek, személyes kapcsolatok kérdése, m ivel a félrevezető ám ításba, a meggyőződéses tú lé rté ­ kelésbe bekapcsolód(hat)nak hol nem eléggé hozzáértő, hol nagy­ vonalúan felelőtlen, hol m egnyerhető, hol fáradékonyan felszínes „h ivatottak” is, m elyek az értékközpontú szelekció, a helyreiga­ zító istápolás, a felkarolás helyett tévképzeteket erősítenek. S így összekeverednek a tám ogatás elvei, közérdem ű opusok m a­ radnak m egvalósulatlanok, míg pódium állíttatik a sekélyesség alá, tehetségek m unkája m arad visszhangtalan, m iközben fél­ tehetségek rag ad tatják tap sra a hozzájuk hasonlókat. Hogyan zárható k i végül is szellemi környezetünkből szennyeződés veszélyének m indem e lehetősége? a Sok-sok, ham vába holt próbálkozás után, ha még halvány kontúrokkal is, egyre határozottabban alakulnak ki és m unkál­ kodnak olyan közösségek, m elyeket nem k o n k rét helyszíni és idő­ beli határok közé kényszerítő voluntarizm us ragasztója ta rt meg időlegesen a szellemi élet „légyfogóján”, nem a jelenlét gesztu­ sa, a hivalkodó ism eretfitogtatás és elvtelen felértékelés kisszerű indítékai vezetnek. Igényük em elkedettebb. Törekvés arra, hogy a kölcsönös felelősség alap ján m eghaladják időlegesen ad o tt m i­ nőségüket. Egy ördögi k ö rt futva be, mely szerint m indegyikük azért ad bizonyságot dokum entáltan nem es ténykedéséről, m ert ezáltal kényszerítem véli társa it hasonlóan elm élyült m unkálko­ dásra — félve attól, hogy esetleges restségét látv án környezete is felm entést talál az elsekélyesedéshez, s ez őt m agát is sem m it­ tevésre hajlam osítja. Szükséges-e hangsúlyozni, miféle jelentősé­ ge van van az ilyesféle kollektívák létének, am ikor lecsúszott eg­ zisztenciák, sé rte tt „zsenik” gyülekeznek fehérasztalok m ellett, s szeszm ám orban m éltóságteljesen „társaságnak” titu lálv a m agu­ kat, „felfedeznek”, „kineveznek”, osztogatnak címeket, rango­ kat. M ásfajta környezetvédelem „Lehet, hogy egy közösség biztonságát, fejlődésének egy ad o tt szakaszában, bizonyos dolgok kim ondása, n y ílt és nyilvános m egvitatást még veszélyeztetné, de sokkal inkább veszélyezteti e biztonságot — nem rövid, hanem hosszú távon — az, h a egy közösség tagjai elefelejtenek nyíltan, okosan, felelősséggel be- 3 �szélni”. — figyelm eztet Hankiss Ágnes egyik dolgozatában. Nos ak árh a helyi sajtóviták is igazolhatják ezt: nyílt, okos, felelős eszmecseréknek nem vagyunk szűkében. Távolról sem vigaszta­ ló azonban, ha a rra gondolunk, milyen százalékarányban való­ sulnak meg azok a tervek, elképzelések, am elyek e viták során közszem lére kerülnek, s milyen arányuk nem ju t el a megvaló­ sulásáig, holott bizonyítottan érdem leges eredm ényt sejtetnek, kö­ zösségterem tő-értékképző szándékuk elv itathatatlan, értékterem ­ tésre ígéretesek fejlesztő átkarolását szándékolják. Am ikor teh át felfokozott bűntudattal döbbenünk rá, hogy m odern életünk miféle — olykor talán m áris kiigazíthatatlan — károkat idézett elő term észeti környezetünkben, s mely vétkeket követtünk el épített világunk alakításakor, s ígéretes erőfeszíté­ seket teszünk a megsebzett bolygó fekélyeinek még lehetséges gyógyítására; akkor fel kell tennünk a kérdést, lesz-e elég időnk, bátorságunk és energiánk ápoló szándékú áttekintésére an nak az előbbitől távolról sem idegen problém ának is, hogy alapvetően am bícionáló közállapotaink közegében is léteznek alig érzékelhe­ tő térerősségű „terepszakaszok”, am elyek h atárain belül nem es törekvések ütköznek ósdi panelekből épített falakba, dicséretesen közhasznú eredm ények m aradnak visszhangtalanok az óvakodó felkészületlenség vákuum ában, s ennek okán ígéretes tehetségek válnak, m éltatlanul, „megsebzett személyiséggé”. Kassai-Végh Miklós „F a v á g ó k " „A lakosság megfelelő szem léletének és m agatartásának kialakítása érdekében tu ­ dom ányosan m egalapozott, reális tájékoz­ tatást kell adni környezetünk állapotáról... Mindezekhez jelentős segítséget adhatnak a töm egkom m unikációs eszközök”. K ivágtak egy sor n y árfát a városszéli útról. Egy reggel m egjelentek a m unká­ sok fejszékkel, fűrészekkel, és döntögetni kezdték a növényóriásokat. Nem diktál­ tá k gyors iram ot, több m int egy héten k e­ resztül foglalatoskodtak a sudár törzsek­ kel. De napról napra ritk u lt a fasor, lett m ind kopárabb, csupaszabb, hitványabb, ridegebb, lélektelenebb a vidék. — Ugyan vajon kinek kellenek azok a fák? — kérdezték, akik úgy tudják, hogy m indig a kulisszák m ögött történnek az igazi (fa) döntések. — Biztos valam elyik fejes villájához hiányoztak a gerendák. Valakik jó pénzt vághatnak érte zsebre — találgatták. — M indent tönkretesznek, am i jó, am i szép — legyintettek azok, akiknek másféle a vélem ényük az egészről. — Ezt csinál­ ták a szép, régi házakkal is. A Nemzeti Színházzal is. A régi jó dalárdákkai is. A sportegyesületekkel is. A m agyar nyelv­ vel is A népi hagyom ányokkal is. Az öreg istennel is . . . — Egy tökfej kitalálta, hogy vágják ki — sisteregtek, akiknek m ár m eggyűlt a bajuk egypárszor a Hivatallal. — M ert így a k a rja m egm utatni, hogy ő is a világon van. Most aztán h íreszteli, hogy csinált valam it. Egy darabig ezzel elégedett, az­ tán m egint kitalál valam i állatságot. 4 — Biztos meg tudják ezt is m agyarázni — m ondták savanyú képpel, akiknek az élet m ár adott egy-két pofont. A m agyarázat — az esem ények után! — egy hírlapi glossza form ájában k erü lt a lakótelepiek elé. Mint az illetékesek m ondják — hivat­ kozott a zsurnaliszta —, egy ilyen fa „ga­ ranciális ideje” m ásfél évtized, s ha tú l­ lépi e kort, egy-egy erősebb szélroham k idöntheti. Az út m ellett álló fát az ú tra is. Ezt megelőzendő: a fát ki kell vágni. M egtörtént. N éhány fa — m int m ondják — belül tényleg k o rhadt volt: jól döntöt­ tek tehát, akik a kidöntés m ellett dön­ töttek. Happy end? Van. Az illetékes tes­ tü let az illetékes szervet a rra kötelezte, hogy a kivágottak helyére a korábbinál három szor több fá t — a kidöntötteknél hosszabb „szavatossági idejűeket” — ül­ tessen. Három nap m úlván este fél kilenckor a zsurnaliszta telefonhívást kapott. — Ki nyilatkozta neked azt a blődséget?... A tanácsnak ahhoz sem m i köze. A KPM fái voltak. Nem a korhadás m iatt vágták ki, hanem „forgalom biztonsági okokból”. Valaki kiagyalta, hogy a csatla­ kozó útról akadályozza a kilátást — hőbörgött egy kolléga. — M indenki láth atta, hogy a fák k o r­ hadtak voltak — m agyarázta m ásnap a KPM illetékese. — A forgalom biztonság csak m ásodrangú érv volt. Egyébként örültünk a cikknek, m ert nagy volt az értetlenség. A tanácstól is kaptunk egy levelet, hogy ő ezt azonnali hatállyal m egtiltja! H át m ondtuk, hogy ezt nem tilth a jta meg, m ert nem az ő fái, hanem a mi fáink! M egm agyaráztuk nekik, hogy mi a helyzet, és m egígértük — úgy, ahogy az újság m egírta —, hogy három szor a n y nyi fát ültetünk. Persze, a forgalom biz­ tonság figyelembevételével... — És mi lett a fákkal? — A c.-i tsz v ette meg, ők használják m ajd fel valam ire. — Nem gondolja, hogy erről jó lett vol­ na előre adni valam ilyen tájékoztatást? Mielőtt kivonulnak a te tt helyszínére? — Dehogynem. Én m agam is gondol­ koztam rajta, hogy tollat kellene fog­ nom. De jö tt a cikk. M inden csoda három napig ta rt: a vá­ rosszéliek kezdték megszokni a sivárabbá vált útszegélyt. Egyre ritk áb b an hangzott el az esetről epés megjegyzés: — Nem tudom , m inek kellett kivágni azokat a fákat, h a még m indig ott he­ vernek . . . Csak azt az egy vastag tö n ­ köt lopta el valaki, am it én ak artam ha­ zavinni virágtartó n ak . . . „A kedvezőtlen változások elsősorban az em beri tevékenységek következtében állhatnak elő, ezért alapvetően fontos, hogy kialakuljon az állam polgárokban a környezetért felelős m ag atartás”. — Mondd meg neki, hogy a politikával foglalkozzon, ne a term eléssel! Ezt üzente egy szabószövetkezet ko­ rántsem kezdő elnökasszonya a keze alá tartozó pártpropagandistának. M arxista egyetem en pallérozott egyénről lévén szó, csakis nyelvbotlás tö rtén h e te tt — vetődik föl az em berben; azaz valam i m iatt az elnöknő fejébe szökött a vér, s elvesztette ellenőrzését saját szavai felett. A propagandista — an n ak rendje és m ódja szerint — a szocialista m unkaer­ kölcsről o k tatta a hozzá beosztott dolgo­ �zókat. Előadás közben m egem lítette, hogy a dolgozók jobb szívvel vállaljáik a nehéz kam pányfeladatokat, ha alaposan ism e­ rik egységük gazdasági bajait. E rre a té ­ telre té rt vissza később — a hozzászólók között — egy varrónő, m ondván: a főnö­ kök nem elég, hogy egyáltalában nem ism ertetik velük a szövetkezeti gondokat, de még meg sem köszönik az üptrep u ffra zajló túlórázást. Pedig sokszor azoknak köszönhető, hogy idejekorán k i­ szállíthatják az árukat. Több éve bevett gyakorlata szerint a propagandista ezt a megjegyzést is bele­ írta a foglalkozás értékelésébe. E doku­ m entum ot aztán — a szokott m ódon — a városi pártbizottsághoz továbbította. Írását el is olvasták. Ennek következ­ m ényeként egy napon beinvitálták az el­ nökasszonyt, és elétették az ominózus p a­ p írt : m it szól h o zzá... ? E kkor tódult lila köd a főnöknő szeme elé. H irtelenjében fogalm a sem volt róla, m it m u tatn ak neki, csak a piros vonallal aláhúzott szavakat betűzte, m ajd villám ­ gyorsan: az aláírást. A propagandistáét. N éhány mély lélegzetvétel u tán az el­ nökasszony időt k é rt az eset kivizsgálásá­ hoz. M egkapta. M ásnap hozzálátott a vizsgálathoz. M árm int an nak kiderítéséhez, hogy kitől szárm azik a „túl őszinte” fölszólalás, és m iképpen k erü lh etett ki az értékelés az ő „cenzúrázása” nélkül a szövetkezetből. Nem kis csodálkozására m egtudta, hogy az effajta jelentések m ár évek óta áram ­ lan ak a kérdéses helyre, csak idáig nem tám ad t belőlük bonyodalom. Intézkedett. Ü zenetet k ü ldött a propagandistának. K ettőt is. Elsőként a bevezetőben citált sületlenséget. M ásodikként: válaszolt az elk ü ld ö tt értékelésben levő m ásik kifo­ gásra. „Az aranykoszorús Béke Szocialis­ ta Brigád tagjai azért nem voltak jelen a politikai oktatáson, m ert szakm ai tanfo­ lyam on vettek részt”. Ez az indok újabb baklövés volt, ugyanis politikai képzésre olyan varró n ő k et válogattak ki — gondo­ san! —, akiket sem m ilyen egyéb fejtágí­ tón nem okítanak. Később az elnökasszonynak eszébe ju ­ to tt egy m ás jellegű teendő is. K ét érin­ te tt m űvezetőt m agához rendelt és rájuk rip ak o d o tt: — Ti m eg m ért nem köszönitek meg a tú ló rá t! Ezzel az ügy elintéztetett. Gondolnánk... Azonban p ár nap m úlva új fejlem é­ nyek következtek. A főkönyvelő az iro­ dájáb an véletlenül elejtett egy m egjegy­ zést az egyik beosztottja előtt: — Irénke le já ra tta a szövetkezetet! Egy órán belül m ár Irénkénél — a pro­ pagandistánál — volt a hír. Ő nem ötölthatolt, beszaladt a főkönyvelőhöz. — Tóni! Én nem já ra tta m le a szövet­ kezetei ! „Tóni” m eglepődött, vállát húzogatta, feje b ú b já t vak arg atta, végül kinyögte: — ...Igen, igen... M ondtam én is P an n i­ kának, hogy ezért nem adhatok fegyel­ m it, hiszen ez pártügy... Az elkottyantásból azonnal érte tt a pro­ pagandista : — Igen! Szóval fegyelm it ak artato k a d ­ ni! . . . H át jegyezd meg, hogy, ha v a ­ lam ilyen ürüggyel fegyelm it m ertek a nyakam ba sózni, még aznap elm egyek K. elvtárshoz és kitálalok n e k i! A megfelelő csatornákon ez az inform á­ ció is a megfelelő helyre áram lott. M ár m ásnap lépett az elnökasszony. — Hallom, Irénke, hogy K. elvtárshoz akarsz m enni . . . H át vedd tudom ásul, hogy én ott m indennapos vagyok! „Az em bert azért is a környezetvédel­ mi tevékenység középpontjába kell állíta­ ni, m ert ism ereteinek színvonala, szemlé­ lete és m agatartása m eghatározó erőt je­ lent. Érvényes ez a m unkahelyen, a lakó­ helyen és a szabad idő eltöltése során eg y arán t”. — Nem irigylem a pénzt attól, aki meg­ érdem li. De, hogy pont egy ilyen k u ty a ­ ütőre íratták rá a célprém ium ot! . . . A m űvezető m egcsóválja a fejét és pök egy hegyeset. — Hogyhogy rá íra ttá k a célprém ium ot? A szökés, kopaszodó fiatalem ber rám u­ ta t egy jókora, alum ínium ból hengerelt, sajtolt, hegesztett tartályra. — Ilyet kellett összerakniuk tűzoltóm unkában, m ert előbbre hozták a szállí­ tási határidőt. A főnökség k iírt rá tízezer forint célprém ium ot a tíztagú brigádnak. R áhajtottak, k ét délután nem m entek haza. Kész le tt a tartály , idejében elvit­ ték. A kkor jö tt a kérdés: hogyan dob­ ják szét a prém ium ot, ki m ennyit k ap ­ jon belőle. Hogy m iként döntöttek, ezt az­ óta is csak ők tudják. M ert a pénzt teljes egészében Jóska bácsi v ette fel. Az ő ne­ vére íratták rá, m intha ő érdem elte vol­ n a meg egyedül m indet. Ez a pénz is be­ szám ít m ajd a nyugdíjába. P ár hónapja v an h átra az öregnek addig. — Ez nagyon szép dolog! M indenki egyért, egy m indenkiért. Itt az egész bri­ gád csalt egyetlen tagjáért. A művezető cseppet sincs elragadtatva az okoskodástól. — Igen. De kinek jó az, m agán Jóska bácsin és a hasonszőrűeken kívül, ha egy egész életeben lusta em ber m agas nyug­ díjat kap? Ha több tízezer ilyen eset öszszejön, ak k o r aztán tö rh etjü k a fejünket a m unka szerinti elosztáson, meg a vásár­ lóerő és az áru k ín álat egyensúlyán... Legyint, megy a dolga után. Őneki most azon kell tö m i a fejét. P ap gondja a m i­ se, kántoré a létánia. „A környezet szám ára kedvezőtlen mó­ don végzett cselekvés a hulladék kibo­ csátásából, az anyag- és eszközhasználat­ ból eredő problém ák nélkül is okozhat k árt. Ezért, elsősorban a gazdasági folya­ m atokban m ár a tervezés során k ö rü lte­ kintően kell vizsgálni az egyes cselekvé­ sek kedvezőtlen m ellékhatásait is, azok lehetséges csökkentése érdekében.” — Természetes, hogy ők vendégelnek meg bennünket és nem forditva. Elvégre nekik volt három m illiós nyereségük, nem m in ek ü n k ! De azt elfelejtette m ondani a kollégám , hogy a „nyereséges” tsz húszmilliós tá ­ m ogatást kapott az ország közös kasszá­ jából. Jóm agam ezt csak a m egvendégel lés közepette tudom meg, egy ágazatveze­ tőtől. Fél füllel őrá, fél füllel a tósztra fi­ gyelek. — . . . m ert egy elnöknek csak akkor lehet szava a felsőbb testületek előtt — szónokolja az elnök —, ha gazdaságilag is letesz valam it az a s z ta lra ! . . . Ijesztően erős házi pálinkával öntik te ­ le a poharakat. Fenékig kell inni, és az­ tán ú jíe n t tele a csupor. A szilvapárlat h a­ tására is, egyre jobban birizgál belülről a kíváncsiság. K iváltképp, m iután az elnök kérdésekre biztatja a társaságot. Az első két form ális érdeklődést és a rá ju k ad o tt terjengős választ még győzöm tü relem ­ mel, de harm ad ik n ak m ár én „emelkedek szólásra”. — Azt szeretném m egkérdezni az elnök elvtárstól, rendbenvalónak tartja-e, hogy a tsz húszmillió forintot vesz el a költségvetésből, és így a három m illió nyereség ellenére tizenhétm illiós m ínuszban van... Jobbfelem en ülő idős kollégám m egfog­ ja a kezem. Az elnök m ár válaszra a k a r „em elkedni”, de látja, hogy folytatom , és irigylésre m éltó önfegyelem m el vissza­ fogja m agát. — Nem gondolja-e, hogy ilyen m agas rangban az ország dolgait is a szívén k ell viselnie az em bernek, nem csak egy tszét? Lezöttyenek, s m ár kétfelől is m agya­ rázzák, hogy ,.nem kellett volna — „ven­ dégségben!”, meg hogy a tsz-nek szüksé­ ge van tám ogatásra, hiszen hátrányos helyzetű . . . — Egy kis csendet — áll föl az elnök —, am íg válaszolok erre a nagyon fontos k é rd é sre ! Lélegzetet vesz, rám néz, aty aian moso­ lyog: — Am ikor én ezt a tsz-t átvettem , a k ­ kor m egm ondták nekem , hogy ez a tsz úgy él meg, ahogy tud. Én ehhez így is álltam hozzá. Nem tagadom , hogy am i­ k o r a tám ogatásokat m ódosították, aki­ k o r én azt a m egyében elsőnek tu d tam meg a bank után. És így elsőnek is lép­ hettem az ügyben. De az vesse rám az el­ ső követ, aki . . . És elm ondja még, hogy ha valam it tá ­ m ogatnak, ak k o r a rra nyilván szükség van, még ráfizetéssel is. És ha valaki az ilyen lehetőséget kihasználja, az a n a­ gyobb közösségnek is jót tesz. Érvelése egy hónap m úlván, rangos gazdasági szakem berek összejövetelén ju ­ to tt eszembe. Az egyik legnagyobb m e­ gyei v állalat vezérigazgatója m editál így: — Olyan környezetben, ahol m inden vállalat, szövetkezet a tám ogatásokat k e ­ resi, és él is a lehetőségekkel, m egenged­ heti-e m agának egy, hogy ne ezt tegye? Nem. S aját dolgozói érdekében nem v ál­ lalhat ilyen h átrán y t! 5 �„A környezet védelme, illetőleg a jö­ vendő nem zedékek életlehetőségeinek biz­ tosítása érdekében a rra kell törekedni, hogy a hulladékok mennyisége folyam a­ tosan csökkenjen”. — Azok után, hogy én itt m ennyit al­ kottam , és mégis így elbántak velem, nem vagyok hajlandó többet a megyének se­ gíteni. A volt igazgató m ár elm últ hatvan­ éves. De jóval a k o rh a tá r előtt nyugdíjba küldték. „Égre követ ne dobj, m ert fejed­ re fo rd u l” — ezt a régi bölcsességet lá t­ szik igazolni a sorsa. — Abban az évben nagyon feszített tem ­ póval dolgoztunk. Jóval a kapacitásunkon felül voltunk szerződve. El kellett vállal­ nun k m indent, nem volt más választás. Egy-egy nagyobb m unkát m indig különkülön illetékes k é rt szám on rajtunk. Ezt így osztották be egym ás közt, hogy ne kelljen elfogadniuk a másik teendőre való hivatkozásunkat, régi, ism ert trü k k ez. Idegileg m indnyájan ki voltunk m ár m e­ rülve. Ekkor kaptam m egint egy sürge­ tést, m agas helyről. Utólag látom , hogy nem k ellett volna, de abban az állapot­ ban nem tudtam higgadtan gondolkozni. Írásban m egbíráltam az illetékest. Attól a perctől kezdve egyértelm ű volt a sorsom. — Egy igazgatót nem lehet olyan könynyen elm ozdítani! — Abban az időben „a m unkában m egfá­ rad t régi vezetőket” szám ukra m egnyug­ tató feltételek m ellett nyugállom ányba lehetett helyezni. — Csak ez az egy lehetőség volt? — Nem. Felkínálták, hogy m aradjak ugyanott tanácsadó. Term észetesen nem vállaltam . Így nyugdíjba küldtek, és — ez is bevált módszer — kitüntettek. — A vállalatnál nem ez az utolsó em lék él m agáról . . . — Igen. M ert az én nyugdíjazásom nem a legjobban sikerült. M ár abban az évben 30 milliós veszteséggel zártak. M egpró­ bálták rám k enni a dolgot: hűtlen kezelés m iatt akciót indítottak ellenem. Csodál­ koztak az ismerősök, m ert olyannal vá­ doltak, am ire egy igazgatónak egyszerű­ en nincs lehetősége. Ennek ellenére az első eljárás végén m egbüntettek. Képzel­ h eti: egy évvel azután, hogy kitü n tetést kaptam . Persze a felsőbb, az országos fó­ rum „feloldozott”. De a feleségemnek szaporodtak az ősz hajszálai azokban a hónapokban. — Él ennél jobb em lék is. Az egyik volt osztályvezetője szerint a vállalat ön­ nek köszönheti, hogy exportőr lett. — Ez még 1968-cal, a reform m al kez­ dődött. A kkoriban „ny itottunk”, és keres­ tü k a kapcsolatokat külföldön. Ez is ren ­ geteg vesződséggel járt, főleg, am íg elfo­ gad tattu k a gondolatot idehaza... Szép sors az úttörő em berek sorsa, de nem könnyű. B ár előbb-utóbb elfogadják az új u tat, ő m aga legtöbbször belebukik az úttörőségbe. „A környezettel kapcsolatos alapism ere­ tek et a különböző iskolai tantárgyakba beépítve és a megfelelő szinten kell ok­ 6 tatni. Az oktatók példam utatásával kell elérni, hogy a term észetbarát és környe­ zetvédelm i nevelés hatásosabb legyen”. V á d o l a környezet Egyik mezőgazdasági nagyüzem ünk te­ — Jöjjön csak! — kiáltott be az iskola- henészeti telepéről a trágyalé éveken át igazgató a tanterem be, és rögtön utána a közeli tem ető sirh an tjaira folyt. Az be is csapta az ajtót. elhunytak hozzátartozói — különösen ha­ A tanítónő balsejtelm ekkel állt föl az lottak n apja idején — erőteljesen tilta­ asztaltól: ha óráról hívják ki, ráadásul koztak az illetékeseknél, m indhiába. Az­ ilyen dühödten, ak k o r nem éppen az Apá- után m integy salam oni ítéletként, új te­ czai-díjat tűzik a mellére... m etkezési helyet jelöltek ki. A „biztos, — Hogy m er m aga a KISZ-szel u jjat am i biztos” elv alapján a szomszédos pa­ húzni! — ripakodott rá az igazgató. — tak túlsó partján. Ha ugyanis m ár oda is Hogy m eri m aga rontani a kapcsolatun­ eljutna a bűzös lé, az kész csoda volna. k a t a KISZ-szel! És a tanáccsal! Az élők, a jövőbeni halottak nevében, m eghátráltak a környezetet szennyezők Egy nap vaskos paksam étát talált asz­ elől. S b ár m indez évekkel ezelőtt tör­ talán a tanítónő. Á tfu to tta a kézzel ró tt tént, és férfiasan bevallom , azóta fogal­ kezdő sorokat, s m egállapította, a falusi KISZ-szervezet éves akcióprogram ját m am sincs arról, m ódosult-e a helyzet, ta rtja a kezében. Mit keresett az ő asz­ mégis feltételezem , hogy nem , m ivel a talán? régi tem ető továbbra is az istállóknál alacsonyabban helyezkedik el és az á lla ­ — Ju tk a, a községi K IS Z -titkár üzeni, tok bizonyos életfunkcióik tek in tetéb en hogy gépeld le — világosította föl a to r­ továbbra is változatlanok, így teh át a natanár. helyezet is az. — Micsoda? Hát mi vagyok én? Gép­ Ez a kis eset m integy jelképe is lehet­ írónő? ne környezetvédelm ünknek, annak a hol K orábban m ár gépelt néhányszor szí­ felelőtlen felfogásnak, hol gyám oltalan­ vességből az igazgatónak. A lkalm asint e n ­ nek híre gyűrűzött el az ifjúsági vezető­ ságnak, ami ebbéli igyekezetét jelzi a jó szándéknak a rosszal szemben. Azt, hogy höz. Ám az ifjú falusi politikus és a pe­ hajlam osak vagyunk még m indig a kör­ dagógusnő nem nyerték el egymás rokonnyezet bem ocskolását valam i olyan szük­ szenvét — köszönőviszonyban sem voltak ségszerű rossznak tekinteni, am i eg y ü tt­ —, ennélfogva felfortyanást válto tt ki a közvetített, m ajdhogynem parancsnak te t­ já r a term eléssel, a gazdálkodással, m in­ dennapi életünkkel, teh át m egváltoztat­ sző kérés. A szöveg term észetesen gépehatatlan. Vagy legalábbis igen drágán. letlen m aradt. Itt érdem es elidőzni egy pillanatra. A Így a K IS Z -titkár elkésett az akcióprog­ környezetvédelem egyelőre — nálunk ram leadásával. Hogy mossa kezeit, a fa­ legalábbis — egyet jelent az utólagos be­ lusi tanácselnökhöz rohant panaszra. A testületi vezető pedig átrendelte magához avatkozással. A kkor kerülnek szűrőberen­ dezések a gyárkém ényekre, am ikor m ár — a szomszédos iskolából — az igazgatót. légutaink teljesen eldugultak, ak k o r kez­ E kként k erü lt az ostor végére a tanítónő. dik szűrni a szennyvizet, am ikor nem Csakhogy nem hagyta m agát, s ez — fö­ hal, de m ár jóform án víz sincs a szenny­ löttébb szokatlan lévén — váratlan u l érte ben, és a term őföld védelm ének érdeké­ az igazgatót. Indulata elcsihadván csak ben m ezőgazdasági üzem eink többsége figyelm eztette beosztottját: ak k o r kezdené a m eliorációt, am ikor ép­ — Lesz még ennek folytatása... pen k iü rü lt a kincstár. Lett is, de csak a kulisszák mögött. A A megyei környezetvédelm i titk á rt va­ tanítónő átvette az ellene alkalm azott laki — feltehetően előre m egfontolt szán­ harcm odort. Régi ism erőséhez: egy KISZ- dékkal — olyan hivatali helyiségbe dug­ K B -taghoz fordult segítségért. Az a já rá ­ ta, hogy tenyérni zöldet sem lát, és si K IS Z -titkám ak szólt. S em e újabb os­ az égből is csak ak k o r p illan th at meg to r végére a falusi K IS Z -titkár került. egy darabkát, ha kidugja a fejét az ab­ H am ar lecsillapodtak az indulatok. Utóbb lakon. M int I. m ondja, ez az állapot kü­ — fölism ervén talán, hogy m éltó ellenfe­ lönösen kapóra jön, am ikor dühödten kell lek? — még rokonszenv-kapcsolat is kiala­ hadakozni valakikkel a környezetvédelem kult a K IS Z -titkár és a tanítónő között. érdekében. Csak egy tüske m aradt a pedagógus­ * ban. — Dezső, az igazgató, ordított velem, Hadakozni azonban kétfelé kell. Azok m int egy sakál. Szinte m egalázott. É rte­ ellen is, akik a lakótelepi szürke m acskát kezleteken ő öblögeti a száját azzal, hogy is környezeti ártalom nak vélik, és azok a gyerekeket nem szabad megalázni. H át ellen is, akik szerint m indegy, hogy az minket, a pedagógusokat lehet? Ipolyban a halak a mezőgazdasági, vagy az ipari szennyezéstől döglenek. Egyesek Az idézetek az Országos k ö rn y e ze t­ azt szeretnék, ha a m ezőgazdaságban nem vé d elm i koncepció- és kö v etelm é n yhasználnának fel egy gram m m ű trág y át rendszer cím ű d o k um entum ból sz á r­ vagy vegyszert sem, m ások meg a gyen­ m aznak. K iad ta az O rszágos K ö rn y e­ zet és T erm észetvédelm i H ivatal, 1980gébb eredm ényeket annak tulajdonítják, ban. hogy kevés az, am it felhasználnak a nagyüzem ekben. Molnár Pál �Hogy mi a sok és mi a kevés, az m in­ dig attól függ, ki részesül belőle. A nóg­ rádi méhészek szerint tűrhetetlen, am it a nagyüzem ek m űvelnek az utóbbi esz­ tendőkben a m éheikkel. N éhány ad at az Állam i Biztosítótól, hogy m ennyi k á rté ­ rítést fizettek a m éhészeknek: 1978: 91 ezer fo rin t; 1979: 188 ezer forint; 1980: 684 ezer forint. Ez utó b b it 1982 m éhcsalád pusztulásá­ ért. Tavaly — m ár az első fél évben — 2415 m éhcsalád v ált a szántóföldi növényvédelem áldozatává, ami azt jelenti, hogy h at hónap alatt a mezőgazdasági üzem ek­ nek a m éhállom ány 10 százalékát „sikerült eltenni láb alól”. Dr. M. K. állatorvos szerint az elhul­ lo tt m éhekből és a velük együtt bekül­ dött növénym intákból leggyakrabban a m etilparathiont és az endoszulfátot si­ k erü lt kim utatni. Az előbbi a W ofatox porozószerekben, az utóbbi Thiodán ne­ vű vegyszerekben található. M indkét szer a legjobb ro v arirtó k közé tartozik, s így a nagyüzem ek szám ára nélkülözhetetlen, hiszen csaknem száz olyan rovarkártevő ellen hatásos, am elyek 10—12-féle kul­ tú rn ö v én y t képesek lennének teljes egé­ szében elpusztítani. Az em berben az is felm erült a nagy m éhpusztulás láttán, hallatán, nem m éhbetegségek okozzák-e a nagym érvű el­ hullást. De nem, m ert az Országos Ál­ lategészségügyi Intézetben először m inden esetben fertőző betegségre vizsgálják a beküldött m éhet, s csak u tán a kerül sor a toxikológiai vizsgálatokra. Á ltalában po­ zitív eredm énnyel. Dr. M. K. kesernyésen jegyzi meg, je­ lenleg k ét esettípus fordul elő mezőgaz­ dasági nagyüzem és m éhész kapcsolatá­ ban. Az egyik, m ikor a nagyüzem nem is tu d arról, hogy terü letén m éhészek ta r­ tózkodnak, a m ásik, m ikor a méhész nem tu d arról, hogy a nagyüzem ben perm e­ tezni fognak. Az „együttm űködés” ered­ m énye ismeretes... Hozzávetőlegesen egy­ m illió m éh pusztulása. Az m ár csupán érdekes adalék, hogy például az sz-i term előszövetkezet m áni­ ákus m éhpusztító, és ha lenne ebben a „m ű fajb an ” verseny, azt m inden bizony­ nyal m egnyerné. Így azonban csak veszt­ het. A m éhek szerepe a m ezőgazdaságban — a virágos növények m egterm ékenyíté­ sében — igen jelentős. S azt is tudom ásul kell vennünk, a vegyipar bárm ilyen csodálatos vegyszert előállíthat, soha nem lesz képes egyetlen m éh et sem létrehozni. Így a m egoldás a nagyüzem ek, a vegyszereket felhasználók kezében van, m ert az ésszerű és célszerű növényvédelem nek nem lehet feltétele sem m iféle hasznos állat elpusztítása. Ez egyszerűen következm ény, m égpedig a hanyagságé, a nem törődöm ségé, a hozzá nem értésé, azaz m agatartásunké. * A fél falu összeszaladt, am ikor János bácsiért jö tt a m entőautó. Az öreget m in­ denki szerette, jó szándékú, segítőkész em­ ber volt és ráadásul nála jobban senki se é rte tt a növényekhez, a kiskerthez. Most meg itt hánykolódik jajg atv a a hordágyon és a m entőkocsi félig nyi­ to tt a jta já n á t látni, hogy az orvos vi­ zet próbál beleerőltetni, am inek eredm é­ nyeként időnként véres nyál buggyan ki az öreg szája szélén. A m ikor a fehér au ­ tó elindul — ra jta piros zászló — a szi­ réna vijjogása belehasít a békés falusi v a­ sárnapba, kezdenek tanakodni a szom­ szédok, mi is tö rtén t valójában. M ert ugye az köztudott, hogy nem éltek jól az asszonnyal. Tán annak a keze is ben­ ne van...? M ert hogy m érgezés az biztos. Az asszony keze azonban nem volt ben­ ne, annál is inkább, m ert napszám ban volt, innen vagy kétszáz kilom éterre szü­ retelte a szőlőt, m it sem sejtve az ott­ hon történtekről. Az ok a G ram oxone nevű vegyszer volt, am ely ráadásul nem is tartozik a túlságosan m érgező hatásúak közé, fel­ téve, ha úgy használják, ahogy elő van írva. M ert ha nem , ak k o r a hatóanyag — a paraquatdiklorid — gyom oknak szánt hatását az em beren fejti ki, s ez távolról sem tartozik a kellem esebb érzések közé. M ire az asszonyt értesítették, szeren­ csére m ár lényegesen jobb állapotban ta ­ lálta u rá t a kórházban, hála annak, hogy h am ar m egállapították, m ilyen szer okoz­ ta a mérgezést. Ha nem így történik — és ez hányszor előfordul —, a kövekezm ények sokkal súlyosabbak lehettek vol­ na. Pedig az öreg jó t a k a rt: „A djunk a gaznak!” jelszóval beleborított egy fél befőttesüvegnyi vegyszert a permetezőbe. A többi szinte m agától jött. A föld vé­ ginél az első fordulónál a hirtelen feltá­ m adt szél úgy vágta szemébe a perm etlevet, hogy szinte h átratán to ro d o tt tőle. „Ne te, n e!” m ondta, m iközben kitörülte arcából a nedvességet, és fo ly tatta a m un­ kát. A kkor érezte, hogy rosszul van, am i­ kor — vagy tíz perc m úlva — k iü rü lt a perm etező tartálya. V alam i m am i kezdte a szemét, a keze fejét, orra folyni kezdett és görcsös köhögés v ette elő. „Legalább az asszony itt lenne!” — gondolta, és h atározottan örült, am ikor Rozi ángyi betaszította a kiskaput. „A rosseb ebbe a vegyszerbe!” — u ta lt a baj eredetére, Rozi tágra nyílt szemét látva. „Pihenjen le” — m ondta amaz, s vezette be a fé rfit a szobába. A m entőkért csak fél óra elteltével in­ dult, am ikor az öreg véreset kezdett hányni és dobálta m agát a kíntól. Izgal­ m ában csak azt h ajtogatta a nyilvános te­ lefonfülkében, hogy m éreg, m éreg, meg hogy gyorsan jöjjenek. Az ügyeletesnek kem ényen meg kellett küzdeni a cím ért és a bejelentő nevéért a vonal túlsó fe­ lén, m ire az ángyiból kiszedte, hová küld­ je a m entőt. A szirénázó fe h ér autó a visszaigyekvő Rozi m ellett húzott el, és a személyzet a kiskapuban cívódott a korcs házőrzővel, „akinek” sejtelm e sem volt a beavatkozás fontosságáról, csak azt látta, hogy a házat többen is el ak arják foglalni, m iközben a gazda körül valam i nincs rendben. Rozi án­ gyi hisztérikus visítása csak olaj volt a tűzre, és a m entősöknek m inden ügyessé­ gükre szükség volt, hogy a hordágyat m a­ guk előtt tartv a, huszáros roham m al meg­ szállják a házat. Tíz perc m úlva távoztak, m egnyugtatva az odasereglett em bereket, hogy János b á­ csi m egm arad. Az öregen kívül m agukkal vitték az ominózus befőttesüveget is, al­ ján a néhány csepp m egm aradt gyom irtó szerrel, h áth a kell az analízishez. Ezelőtt száz esztendővel a franciák m ár perm etezték a szőlőjüket, igaz, nem anynyira a fertőző betegségek m int inkább a szőlőtolvajok m iatt. E zt bizo­ nyította az alkalm azott vegyianyagok — rézszulfát és m észtej — félelm etes bűze és riasztó színe, am ely feltehetőleg m in­ den épeszű em bert eltán to ríto tt az így kezelt szőlőnek nem csak fogyasztásától, de még érintésétől is. Az m á r szinte a véletlen m üve, hogy ez a förtelm es, ám b ár m ódfelett hasznos kotyvalék — lényegében a m a is ism ert bordói lé — az egyik legkiválóbb gom ba­ ölő szer, még száz év m últán is. Ettől kezdve roham léptekkel terjed tek el a különböző vegyianyagok a mezőgaz­ daságban. 1939-ben P aul Mü ller felfedez­ te a DDT rovarölő h atását — ezért 1948ban m egkapta a N obel-díjat —, de a m ásodik világháború éveiben az ango­ lok és a ném etek is kísérleteztek k ü lö n ­ féle szerekkel, am elyek jó része nem is k erü lt nyilvánosságra, m ert az eredm é­ nyeket m int h ad ititk o k at kezelték. Né­ hány évvel a háború befejezése u tán m integy száz növényvédő szer volt isme­ retes a m ezőgazdaságban, s ez a szám a nyolcvanas évek elejére m egtízszerező­ dött. N álunk az 1981-es kiadású „Engedélye­ zett növényvédő szerek” cím ű k iadvány­ ban 378 készítm ény neve található. Eb­ ben nem szerepel az a 109-féle növény­ védő szer, am elyet csak kísérleti felhasz­ nálásra engedélyeztek. H azánkban te h á t m integy félezer olyan vegyületet alkal­ m aznak a m ezőgazdaságban, am ely az em beri szervezettel kapcsolatba kerülve többé-kevésbé ártalm as h atás kifejtésére képes. Ez egyben bizonyítja azt is, m ilyen felelősség nehezedik a felhasználókra. S ha még azt is tu d ju k , hogy az em berre nem veszélyes szerek jó része elpusztít­ hatja a m éheket vagy h alakat, vagy leg­ enyhébb esetben is robbanás- vagy tűz­ veszélyes, nem előírt adagolás és k iju tta ­ tás esetén pedig tö n k reteh eti a védeni szánt növényzetet, akkor azt m ondhat­ juk, m indez rendkívüli felelősséget ró a m ezőgazdasági nagyüzem ekre. Valam ilyen anyag mérgező h atásá t az ún. LD50 értékkel jelzik, am ely azt jelenti, m ekkora adag okozza a kísérleti állatok — általában patkányok — ötven százalé­ kának elhullását. A jelenleg alkalm azott növényvédő szereknél ez az érték m g/kgban m egadva 16 000 és 2 között van. K a­ tegóriák szerint: gyakorlatilag nem m ér - 7 �gező, m érsékelten mérgező, közepesen mérgező, kifejezetten mérgező. Amíg egy-egy új növényvédő szer beke­ rülh et a gyakorlati életbe, általában egy évtized telik el. Ezalatt igen szigorú la­ boratórium i és állatkísérletek előzik meg a kísérleti üzem kipróbálását. Ennek so­ rá n nem csak a közvetlen hatásait ellenőr­ zik az új szereknek, hanem az úgyneve­ zett távolhatásokat is, am elyek során azt vizsgálják, hogy esetleg évek, vagy év­ tizedek m úlva m ire lehet szám ítani a szer alkalm azása esetén. Ebbe beleértendő a vizek károsodásától a vadállom ányra gyakorolt kedvezőtlen hatásán át az eset­ leges daganatos betegségekig m inden. M iért van szükség újabb és újabb ha­ tóanyagok, más és m ás peszticidek al­ kalm azására? Ennek oka egyrészt az al­ kalm azott tudom ány folyam atos fejlődé­ sében keresendő, m ásrészt pedig abban a kedvezőtlen jelenségben, hogy a kártevők­ ben egy nem kívánt képesség, a rezisz­ tencia fejlődik ki, azaz egy bizonyos idő után ellenállnak a különböző készítm é­ nyeknek. Azok rovarölő, gombaölő h atá­ sa gyengül, sőt nap jainkra m ár „sike­ rü lt” olyan rovarokat létrehozni, amelyek egyáltalán nem reagálnak az ellenük fel­ talált m érgekre. Ez az „arcátlanság” a r­ ra. késztette a tudósokat, hogy úgyneve­ zett rezisztenciaellenes anyagokat állít­ sanak elő, a szakem bereket pedig arra, hogy a szereket gyorsan váltakozva hasz­ nálják, s ezzel m egakadályozzák az ellen­ álló-képesség létrejöttét. A küzdelem még tart... A nnyi azonban biztos, hogy jelenleg — a szakem berek vélem énye szerint 412 ro­ varfaj — a károsítok jó része dacol a rov arirtó k k al hazánkban. S zám ukra is készül azonban a m inden eddiginél rettenetesebb szer, am elyek olyan anyagokat, úgynevezett juvenilhorm onokat tartalm aznak, am elyek képesek a rovarok örökletes tulajdonságainak össz­ han g ját felborítani. Például a lárvából nem lesz báb, vagy csupán átm eneti ala­ kok jönnek létre egy m egzavart fejlődési folyam at eredm ényeként. Ezek a lények életképtelenek, így m agától értetődik, k á ­ rosítani sem tudnak. Az arzenálban található fegyverek még a rádióaktív sugárzás — a szaporodás m egakadályozására —, és az olyan bioló­ giai védekezés, am elynek során a k á rt okozó rovarok ellenségeit használják fel pusztításukra. Az em beri elme találékonysága h a tá r­ talan... * „M egyénk mezőgazdasági területének nagy részét az erózió sújtja. M eghatározó a savanyú kém hatású, b arn a erdőtalajok aránya. Az erősen szabdalt völgyekben nagy területeken található elvizesedett ta­ laj. T erm őföldjeinken az eróziós károk csök­ kenését az állandó növényborítottság szolgálja, am elyben a szántóföldi k u ltú ­ rákkal való talajfedettség m ellett az er­ 8 dősítés és a gyepesítés jelent megoldást. A nagyüzem i gyepterület az elm últ 3 év­ ben közel 6000 ha-ral növekedett, a gyep­ állom ány 46 százaléka azonban m űvelhetetlen, elgyomosodott, környezetvédelm i szempontból sem kedvező.” (Nógrád m e­ gye környezetvédelm i helyzete, hosszú tá­ vú környezet- és term észetvédelm i kon­ cepciója.) Nem is olyan régen — alig öt éve — K. F., egyik nagyüzem ünk főagrom ónusa m egkövetelte, hogy a legeltetők — ju ­ hászok és növendékm arha-gondozók — valam ilyen gyom irtó szerszám m al járjá k a dom boldalakat, és irtsák a gazt, ha m ár úgyis közöttük bukdácsolnak. Az intézkedés nem volt ugyan túl népszerű, mégis m eglehetősen sok szam ártövis esett áldozatául az egyoldalú kézitusának. M ezőgazdaságunk azóta sajnos tovább belterjesedett, ennek eredm ényeként ma m ár pásztorem bert is alig találni, azok is inkább gépkocsival járnak, m int ka­ pával, pláne kaszával. A dom boldalakon valóban bő term ést ad a dudva, m agvait vígan hordja a szél, a gyengébb birkák pedig fennakadnak a szam ártövis karnyi vastag sz á ra in ... Nem egyedi eset a megyében. Több ezer hektáron találkozhatunk ezzel a je­ lenséggel. M it lehet v árni akkor az árok­ partok, vasúti töltések tisztán ta rtá sá ért felelős MÁV-tól és KPM -től, ha gyakran a mezőgazdasági üzemek hanyagsága is égbekiáltó. Ilyenkor kerülnek elő a mérőszalagok, és az illetékesek centizgetik, övék-e a gyomot term ő terület, vagy sem. A kör­ nyezetvédelem szem pontjából oly fontos gyom m entesítés elm ulasztásáért Nógrádban eddig senki nem fizetett egyetlen fillér bü n tetést sem. Hogy még m eddig nem fog, a rra senki nem tud válaszolni. B újjuk tovább a koncepciót, am ely az alábbiakat tartalm azza: „M egyénkben évente felhasznált 25 ezer tonna ható­ anyag m űtrágya tárolása nem megfelelő, nagyobb része m űanyag fóliás takarással, helyenként felszíni vizek, állattartó tele­ pek és lakóterületek közelében kerül el­ helyezésre. A tápanyag bem osódásától szennyeződhetnek a felszíni és réteg­ vizek.” Hogy ez m it jelent? Becslések szerint a megye m ezőgazdasága által felhasznált m űtrágya 20—25 százaléka nem oda ke­ rül. ahová kéne. Ebben szerepe van a la­ kóterületek közelségének (jó az a kis m ű­ trágya a ház körül is, főleg m ióta föl­ m ent az ára), m ásrészt annak a frán y a tulajdonságának, hogy jó részét az esővíz elmossa a nem m egfelelő tárolás m iatt. Ez részben több millió fo rin t veszteség, részben hallatlanul káros a vizekre és azok fogyaszthatóságára. Ism ét a koncepciókból: „...megyénk ta ­ lajvízkészletei elnitrátosodtak, jelenleg ötvenkét település nem rendelkezik egész­ séges ivóvízzel, itt a csecsemők szám ára palackos vizet kell biztosítani. A m érések a helyzet további rosszabbodását jelzik.” M indebben nem csak a m űtrágya ludas, hanem „besegít” a szeszfőzés és az állattartá s is. Ha egy gyerm ek ilyen n itrato s vizet fogyaszt, annak ak á r súlyos következm é­ nyei is lehetnek. Dr. N. R. gyerm ekorvosnő: — Ebben az esetben a k étérték ű va­ sat tartalm azó hem oglobin a vérben h á­ rom értékűvé válik, azzal m ethem oglobinná alakul, s ezzel a vér oxigénfelvevő ké­ pessége m egszűnik. Az első fázisban cyanózis — kékvérűség — jelentkezik, s ta rt m indaddig, míg a hem oglobinnak ötven százaléka át nem alakul. Ezután m ór közvetlen életveszély áll fenn, fulladásos tünetek, anyagcserezavarok, eszméletvesztés. A betegség — a m ethem oglobiném ia — ennek ellenére igen ham ar, egy órán belül gyógyítható C-vitam in, vagy m etilénkék segítségével, a m ethem oglobin három vegyértékű vasa ism ét kétér­ tékűvé alakítható. Ez a betegség koráb­ ban gyakran előfordult kórházunkban, m a m ár legfeljebb elvétve találkozunk vele.” Hála a K Ö JÁ L-nak, hogy lezáratták a kutakat, táblákat helyeztek ki. és meg­ szervezték a csecsemők palackos vízzel történő ellátását. Ez azonban aligha fogadható el végső m egoldásként. M ár csak azért sem, m ert ha a felszín alatti talajvizek, s ezzel a kutak nitrátosodása ilyen ütem ben megy végbe továbbra is, akkor ham arosan kétszeresé­ re em elkedik N ógrádban a megfelelő ivó­ vízzel nem rendelkező települések szá­ ma. M indez arra kell, hogy irányítsa a fi­ gyelm et, nem ok nélkül ta rtjá k az egyik legnagyobb és legközelebbi veszélynek hazánkban a felszín alatti vizek szennye­ ződését. Ez nem olyan feltűnő, m in t a folyók tetején lebegő döglött hal. Leg­ feljebb veszélyesebb. * K itűnő könyv láto tt nem régiben n ap­ világot a környezetszennyezés tém ájában. K ertészné Forgács K atalin K örnyezetvé­ delem és közgazdasági eszköztár című m ű­ ve m ár az előszóban rá m u ta t a környe­ zetszennyezés alapvető okaira, arra, hogy „a környezetszennyezés többnyire nem okoz költséget m aguknak a szennyezők­ nek.” Ezzel azonban nem állunk egyedül a világon, hiszen az USA-ban először 1975ben szereztek érv én y t a „szennyező fizet” elvnek, am ikor a G eneral Electric m ár nem csak a Hudson folyó h alait irtotta, hanem a cég hatv an ö t alkalm azottja is ágynak esett, valam int kim u tatták , hogy a PCB elnevezésű kis m ennyiségben is mérgező, illetve rákkeltő hatású vegyület a tehenek teje u tán a nőkében is kim u­ tatható. A bírság négymillió dollárt tett ki, ebből h árm at a Hudson kitisztítására fordítottak, további egym illiót pedig szennyezéssel kapcsolatos kutatásokra. A mezőgazdaság a legritkább esetekben jelentkezik ilyen szennyezőként, elsősor­ ban azért, m ert bárm ilyen ilyen irányú �ballépés az üzemek részéről elsőként és legerőteljesebben őket sújtja. G ondoljunk a túladagolt növényvédő szerek, vagy akár m ű trágyák hatására, am elyek éppúgy tö n k re tehetik a term ést, m intha nem is alkalm azták volna őket. Sőt, ki lehet jelenteni, hogy az utóbbi esztendőkben a mezőgazdaság szám ára legalább akkora gondot jelent önm a­ ga megvédése a környezeti ártalm ak ­ tól, m in t a környezet védelm e a mezőgaz­ daságtól. Ez kétszeresen is nehéz feladat. Elsősorban azért, m ert a mezőgazdaság viszonylag „nagy felületen” érintkezik a környezettel, m ásrészt m aga is sok veszé­ lyes anyagot használ fel. Nem m egyénkben ugyan, de m egtör­ tént, hogy a teherszállító kisvasút kocsi­ jairól lepotyogó m űtrágyás zsákok kisza­ kadtak, tartalm u k a sínek m entén szét­ szóródott, s — m ilyen a sors — éppen a term előszövetkezet legelő tehenei nyal­ ták fel a sós, és éppen ezért szám ukra ízletes, de h alált hozó anyagot. Az ered­ m ény h ét elhullás és két kényszervágás... Az ok karbam idm érgezés, am ely súlyos esetekben feltétlen pusztuláshoz vezet a hirtelen felfúvódás következtében. Hogy az ilyen esetek mégis ritkán fordulnak elő, az nem kis m értékben a szerencsének köszönhető, hiszen a m agyar mezőgazdaság évente m integy m ásfél mil­ lió tonna m ű trág y át használ fel, ebből m egyénkre 25 ezer tonnányi jut. A m ásik szennyezési forrás a mezőgaz­ dasági nagyüzem ekben, az iparszerű ál­ la tta rtó telepek híg trágyája. Országos vi­ szonylatban a nagyüzem ekből évente (1979-es adat) 46 millió 812 ezer köbm é­ tern y i híg trágya, illetve trágyalé kerül ki. Ha ehhez m ég hozzátesszük a csaknem 52 m illió köbm éter használt vizet és a több m int 43 millió köbm éter szennyvizet, a k ­ kor ez elég tetem es m ennyiségnek mond­ ható. S ennek egynegyede sincs tisztítva. N ógrádban — am ely köztudottan nem bővelkedik iparszerű állattartó telepekben — összesen alig húsz szakosított szarvasm arha-, sertés- és ju htelep üzemel — a 39 nagyüzem ből még egy tucatban sem — több m int egymillió köbm éter híg trá ­ gya, használt és szennyvíz term elődött ezelőtt két évvel. És ebből mindössze 213 ezer köbm éter esett á t m echanikai vagy biológiai tisztításon. Nem sokkal több, m in t egyötöde. Erről ez olvasható a megyei környezetvédelm i koncepciókban: „A nagyüzem i sertéstelepek híg trág y áján ak hasznosítá­ sára D im itrov-pusztán nyárfás hasznosítá­ sú létesítm ényt helyeztek üzembe, Litkén, Pásztón és M agyarn ándorban legelőkön, váltakozó területhasznosítással helyezik el.” (Nem éppen m egnyugtató.) Az élelm iszeripari vállalatok is kitesz­ nek m agukért — elsősorban am i a vizek szennyezését illeti — és a jelek szerint nem ak arn ak lem aradni a nagyobb iparvállalatok mögött. A m egye egyik hús­ üzem e a városi csatornahálózatba vezeti tisztítatlan szennyvizét, túlterhelve ezzel az am úgy is tú lterh elt csatornahálózatot (ennek „levét” az Ipoly issza meg). A m á­ sik vállalat szerves hulladékaival a Ta r­ n át és a Zagyvát szennyezi, tavaly m ár 343 400 forint bírság erejéig. Az előbb em lítettek m ár túl vannak éves átlagban a másfél m illión és lassan felzárkózik hoz­ zájuk egyik tejüzem ünk is. Ez utóbbi a helyi tisztítótelepet (!) és a Szentlélekpatakot gyalázza 551 600 fo rin tér t. Ez több m int tízszerese az 1976. évinek, ami azért azt m utatja, egyre kevésbé lesz ki­ fizetődő a környezet szennyezése. A bír­ ság m értéke m indinkább megközelíti a károsítás veszélyességének m értékét. A végleges m egoldást azonban távolról sem ez jelenti. * Mind nagyobb veszély fenyegeti a ter­ m őföldet is, nem csak évi 15 ezer h e k tá r­ ral történő csökkenése m iatt, hanem a m egm aradó m ezőgazdasági terü let egyre nagyobb m érvű szennyezettsége m iatt is. Ebben részben a tisztítatlan szennyvizek­ nek, a m űtrágya és növényvédő szerek növekvő felhasználásának lesz szerepe. Feltehetően az ip ar sem fog találni a kö­ zeljövőben olyan m egoldást, am elynek se­ gítségével szilárd, folyékony, vagy éppen légnem ű szennyeződéseit m áshová ju tta s­ sa, m int a mezőgazdaság által is használt területekre. Ezért is érthetők azok az ag­ godalm ak, am elyek a mezőgazdaságot ép­ pen úgy féltik a környezeti ártalm aktól, m int a környezetet a mezőgazdasági te r­ melés iparosodásától. Egy biztos, a m ind intenzívebbé váló term elés, a csökkenő m unkaerő, a techni­ kai, technológiai fejlődés abban az irány­ ban hat, hogy m inél több olyan feladatot bízzanak kém iai vegyszerekre, am elyek azelőtt m egoldhatók voltak élőm unkával is. Ma m ár egyetlen m ezőgazdasági nagy­ üzem sem volna képes arra, hogy kukori­ cáját vagy burg o n y áját dolgozóival kapáltassa a gyomok irtása érdekében, vagy (főként) eredm ényesen védekezhessen az állati kártevők ellen, szám ottevő term éscsökkenés nélkül. Az igények pedig egyre nőnek, s a szük­ séges m ennyiséget m ind kisebb területen, egyre nagyobb biztonsággal, egyre jobb m inőségben kell előállítani. M ár önm agá­ ban ez is erőszak a term észet ellen, am elynek során szám talan, a környezet szám ára idegen és ellenséges anyagot kell felhasználni. Kell, m ert ezek hián y áb an m ár réges-régen nem terem né m eg a föld azt az élelm iszer-m ennyiséget, am ire az em beriségnek szüksége van. S az éhezés rém e — ha nem is hazánkban — m ég m indig sokkal inkább élő problém a nap­ jainkban, m int a környezet szennyezése. A DDT felfedezéséig időszám ításunk kezdetétől 1939 esztendő telt el. M agyarországi betiltásáig mindössze 28 esztendő. Ennyi idő kellett hozzá, hogy az em ber által felfedezett egyik leghatékonyabb fegyver bebizonyítsa, képes az em ber el­ len fordulni. A csodaszer, am ely — a becs­ lések szerint — egym illiárd em ber életét m entette m eg — növényvédelm i haszna m ellett — a m aláriától, pestistől, tífusztól és számos m ás járványtól, felb u k k an t szinte valam ennyi földünkön élő állat tes­ tében. B izonyítva ezzel a term észet kör­ forgását az em ber ak a ratán túl is. Az a tény, hogy az ENSZ környezetvé­ delm i program jának megbízásából m agyar szakem ber, dr. Balogh János akadém ikus irányításával a M agyar Televízió készít­ hette el és m u ta th a tja be a A m egsebzett bolygó cím ű film sorozatot, elism erést je­ lent szám unkra. Elism erést, s egyben kö­ telességet is, hogy ezeket a sebeket be­ gyógyítsuk egyszer. Zilahy Tam ás 9 �Term észetvédelem — p u s k á v a l? ! ____ A füstös presszóban több m int egy órá­ ja győzködöm ifjú kollégám at: a vadá­ szok tisztességes em berek. A többség, leg­ alábbis. Mi tagadás, fájdalm asan gyakran kényszerülök felcsapni efféle népnevelő­ nek, csaknem m indennapos a beszélgetés, am ikor megvédem a vadászokat. T. L. sem könnyű eset, csak m ondja a m agáét: a vérengző stüszi fogja a puskáját, ki­ megy az erdőre, halom ra lövi azt a sze­ rencsétlen jószágot. „És még ezt a véreng­ zést m ered sportnak, m eg vadgazdálko­ dásnak nevezni?” Így gondolod te — mondom szom orú­ an, közben pedig az já r a fejem ben, hogy valam i baj van a vadászati propagandá­ val. T. L. újabb söröket kér, s a pincér­ nő is tan ú ja m egjegyzésemnek: — Mellesleg, a vadászok egyben a leg­ tevékenyebb term észetvédők is. * A vérengzés képzetéhez oly csökönyö­ sen ragaszkodó T. L. ezt m ár nem emész­ ti meg. G unyorosan felnevet, kezében tá n ­ col a söröspohár. Ez az a pillanat, am ikor elfut a méreg, s hiába sürget fontosabb teendő, tö rténetek m esélésébe kezdek. — Ide hallgass, barátom , elm ondok egy „vérengző” vadászatot. Egy decem beri napon félm éteres hó borította a Bézmát, úgy gondoltuk, hogy kellem es erdei sé­ tára indulunk. Előtte az alföldi vendégva­ dász átcipelt m agával a szomszéd kocsm ároshoz: — V an-e fölösleges m unkaruhád, fehér köpenyed? Józsi bácsi bő, évekkel ezelőtt használt köpenyeket szedett elő, Jenő pedig szépen fehérbe öltöztetett m indannyiunkat. — Enélkül ki sem szabad ilyenkor m en­ ni az erdőre! A legkönnyebben így álcáz­ h a tja m agát az em ber, ideális öltözet ez a cserkelésre. A vacokban melegedő vaddisznó becserkészéséből azonban ezen a napon nem lett semmi. Éjszaka kem ény fagy volt, a vas­ tag hó felső rétege csonttá fagyott, re ­ csegve szakadt be a lábunk alatt. — Hazam együnk, lóért. A visszafordulásra utasító parancs, mi tagadás, nem is volt ellenem re ebben a cudar időben. Csak a lovat nem értettem . — L átjátok ezt a csapást? — m utatott apám a jégpáncélba rajzolt nyom vonalra. — Itt vannak a vércseppek, a jégszilán­ kok felsértették az őz csülkét. Egy k u rta óra m ú ltán B abát, az izmos lovat vezettem Nagymező felé, apám a kezében hozta a hám fát. Autóbusz a ra ­ szolt óvatosan a jeges úton, az em berek meg csak bám ultak az ablakon, mi az ördögöt ak arn ak ezek azzal az árva ló­ val. Mit is . . . Jóm agam is csak a hegy­ tető n értettem meg. Apám farönköket láncolt össze, a ló u tán kötötte. — Ez az átkozott hójég tönkreteszi ne­ kem a csülkös vadat. Csizm át nem húz­ 10 hatok rájuk, hát tö rü n k nekik u tat az etetőkhöz. Az ellenségem nek sem kívánom ezt a fél napot. Felváltva vezettük Babát, a farönkök súlyos csokra alatt harsogva szakadt be a jégpáncél, a m ögöttünk h ú ­ zódó végtelen teknőben gríz m ódjára por­ zott a fényes hó. A m unka harm adánál m ár a nyakam ban is jeges hólé csorgott. A m ikor pedig a ló előtt kapaszkodva b e­ szakadt alattam a hó teteje, s egy-egy m é­ lyedésben orra bukva még az arcom at is felsértette a jéglapok széle, m agam is azt gondoltam : ér-e ennyit a vad? Ér! M ásnap m egnéztem, hogy mivég­ re pusztítottuk m agunkat egy gyötrelm es fél napon át. A farönkök v ájta „teknő­ ben” m ár kellem es volt a gyaloglás, s öröm m el állapíthattam meg: m ennyi esze van a vadnak. R átalált bizony még a szarvasrudli (szarvascsapat) is az em ­ b er készítette gyalogútra, azon ballagott le a takarm ánnyal dugig rakott, nádtetős etetőkhöz. K ínról és szenvedésről árulko­ dó, jégbe ivódott véres rajzolat meg sehol. T. L. egyre szelídebb arccal bólogatott. — Jó, megengedem , nem olyan egysze­ rű az ábra. Bár... ez a lövöldözés nagyon is egyenlőtlen küzdelem nek látszik. Vala­ hogy nem fer. A vaddisznó, például, nem tu d visszalőni! Visszalőni, tényleg nem. De meg lehet-e értetni egy kívülállóval, m ennyi előnnyel rendelkezik az erdőlakó vad, hogy m ilyen rafinált, hogy em ber legyen a talpán az a vadász, aki ki a k a r fogni rajta. A k ü z­ delem bizony, nem is an n y ira az em ber jav ára írható előnyökkel folyik — hiába visel fegyvert! —, de ez igazán csak sze­ mélyes élményeikkel tapasztalható meg. I tt van azonban T. L. megjegyzésének fel­ háborodott hangon előadott m ásik fele is : „lövik a v ad a t”. Neki m agyarázhatnám , hogy ez is általában a vad, a term észet érdekeit szolgálja. Az érveket azonban m ondja helyettem B. Z., a sok-sok kalan­ dot átélt tapasztalt vadász. — Kérdezd csak meg ezeket a v ad á­ szat ellen felháborodottan tiltakozó golyhókat, m iként cselekednének, ha álla tta r­ tással foglalkoznának otthon. Ugye, ki­ em elnék az állom ányból a satnya, a be­ teg, az elfajzott példányokat. Az állom ány érdekében, term észetesen, hogy javítsák, vagy legalábbis m egtartsák a minőségét. Kérem tisztelettel, ezt cselekszi a vadász is, csak sokkal nehezebb körülm ények kö­ zött. Nagyon nagy körültekintéssel, szak­ mai tudással és felelősséggel selejtezi a vadállom ányt, kiem eli az oda nem való egyedeket. Ezzel a tevékenységével pe­ dig a term észetet szolgálja, nem egy eset­ ben az elkorcsosulástól védi meg a vadál­ lom ányt. Jó, ha tudod azonban, hogy én m ost az igazi vadászokról beszélek. Minek is tagadnánk, akad közöttünk olyan is, aki válogatás nélkül lőne, hogy azt ne m ondjam , kilőné még a tehénből is a borjút. Csakhogy az ilyen rapsic, azaz orvvadász, hiába van legálisan fegyvere. * Az öreg B. Z. vélem énye azonban csak egy érv ahhoz, hogy a vadászok túlnyo­ mó többsége a term észet rendjéért, a te r­ mészet egészséges „h áztartásáért” dolgo­ zik. M. I. toppan t be a m inap hozzánk, aki egy közeli vadásztársaság vadászm es­ tere. — Segíthetnétek egy kis inform ációval. V ásárolna a vadásztársaságunk még vagy száz m ázsa kukoricát a téli etetéshez, úgy hallottuk, hogy ezen a vidéken v an el­ adó term ény. A vadásztársaságnál ugyan vagonszám ­ ra van szálas takarm ány, de a korszerű vadgazdálkodás egyik téli alapelvét, a kom binált etetést kív án ják b etartani. A szálas takarm ányhoz ezért vásárolnak a közös m unkával m egterem tett pénz egy részén szemes term ényt, meg lédús ta ­ karm án y t is. Ugyancsak M. I. volt az, ak i­ től egy kellem etes beszélgetés során ezt h allo ttam : — Az időjárás kiszám íthatatlan, azért a jó vadgazda m indig úgy készül fel, hogy fogcsikorgatóan kem ény tél lesz. A kkor nem érheti m eglepetés az em bert, a v ad ­ állom ány pedig nem sínyli meg a cudar időt. A tv-híradóban rendszeresen visszavisszatérő tudósítás: csilingelő szán suhan az erdőn, szinte érezzük a felrakott széna illatát. A kam era jóvoltából közelről m eg­ csodálhatunk egy őzet, vagy szarvast, köz­ ben szorgos kezek töltik az etetőt. Idilli képek. A valóság — m int általáb an — kissé bonyolultabb. Szabad idejében k a ­ szát és villát fog sok vadász, tak arm án y t term elnek, vagy éppen a szorgos vadgaz­ dálkodással m egterem tett pénzért v ásá­ rolnak eleséget. Az ősz végén, tél elején pedig megkezdik a szoktató etetést, ké­ sőbb pedig szinte nap o n ta figyelik az ete­ tőket, hol van szükség utánpótlásra. A kocsinak vagy szánnak pedig m ennie kell — sőt, akkor igazán —, ha em bert pró­ báló körülm ények között közelíthetők is meg az etetők. S az eredm ény? 1980-ban a vadgazdál­ kodás 40 millió dollárt produkált a nép­ gazdaságnak. — Nem is akárm ilyen dollárt — néz rám nagy büszkén az egyik vadásztársa­ ság intéző bizottságának gazdasági ügyek­ kel foglalkozó tagja. — Nagyon sok ipari üzem három szorannyi forintból állít elő egy dollárt, m in t a vadgazdálkodás. A ti­ tok pedig egyszerűen annyi, hogy a ráfo r­ dítás „nálunk” kevesebb, a vadból szár­ mazó dollárban ott van a sok-sok vadász társadalm i m unkája. Ingyen term el ta k a r­ m ányt, térítés nélkül etet, meg végez ezernyi m ás m unkát. * Eddig ju t a krónikás, am ikor rájön, hogy jobbára a nagyvadról, s az azzal kapcsolatos teendőkről esett szó. Holott éppen az apróvad kapcsán m utath ató be szemléletesen, m ilyen erőfeszítéseket tesznek a vadászok a term észet egyensú­ lyának fen n tartásáért. A mezőgazdaság változása következtében jelentősen csök­ k ent az apróvad szám ára alkalm as élő­ hely, m egszűntek a vadbúvók, a csende­ resek. A következm ény itt-o tt szinte m ár �katasztrofális, m utatóba lehet látni fog­ lyot, fácánt, nyulat. Pedig... biológiai vizs­ gálatok m u tattá k k i: a fogoly és fácán begyében több tucat növényi kártevőt ta ­ láltak. Az em ber, lehetőségei szerint igyekszik m egállítani a term észet rendjé­ nek, biológiai egyensúlyának m egbom lá­ sát. — Nógrád m egyében az apróvad-gazdálkodás élőhelyi feltételei m ár csak 10— 15 vadásztársaságnál adottak, ahol első­ sorban a vadon élő törzsállom ány m eg­ tartására, védelm ére kell törekedni — hallottam Tóth Józseftől, a megyei főva­ dásztól. A feladat egyértelm ű: a nagyvadhoz hasonlóan ki kell alakítani az úgynevezett k ím életi területeket, ahol fokozott dúvadirtással, védelem m el és etetéssel hosszú távon meg kell ta rta n i a szaporodásra re ­ m ényt adó törzsállom ányt. De hívjuk se­ gítségül a szám okat, beszédesebbek azok m inden siránkozásnál. Az em lített m e­ gyében 1970-ben a becsült fácánállom ány húszezer darab volt, 1981-re pedig tízezer alá esett vissza. Az újabb, m ár-m ár k a ­ tasztrofális bajok megelőzésére m estersé­ ges tenyésztésbe fogott a term észet rend­ jére ügyelő vadász. 1973-ban kilencezer fácáncsibét engedtek ki a területre, 1981ben pedig m integy tizenkétezret. — Ez sem teljes m egoldást jelentő vál­ lalkozás — m ondja a szakem ber. — A m esterséges keltetésből felnevelt és kibo­ csátott fácáncsibék utógondozását és vé­ delm ét az eddiginél sokkal nagyobb gond­ dal és körültekintéssel kell végezni. E gyébként hiábavaló erőlködés, kidobott pénz az ablakon. Elképzelem T. L. ábrázatát, és szinte hallom a közbeszólását: — Jól van, felnevelik a vadászok ezt a rengeteg fácánt, hogy aztán legyen m it lelövöldözni. Mi tagadás, ez volna a cél, m inél több pénzt hozó, szépen fejlett fácán kerüljön terítékre. De csak akkor, ha az állom ány erre lehetőséget ad. S addig? Tanulságos táblázatot láttam a m inap. Az em legetett m esterségesen k eltetett és kibocsátott fá­ cánok nagy szám a ellenére roham osan csökken a MAVAD-nál értékesített lő tt fácánoké. 1975-ben például N ógrád me­ gyében 2109 darabot ad tak le a v ad érté­ kesítő vállalatnak, 1978-ban m ár csak 815-öt. 1980-ban pedig 114 (!) fácán k e­ rü lt a hűtőházba. Íme, a legszem lélete­ sebb bizonyíték: a term észet rendjének fenntartása a legfőbb cél, nem a m aradék fácánállom ány halom ra lövöldözése. Egy kezembe k e rü lt vadászati „m enetrend” pedig a kellő önm egtartóztatást is bizo­ nyítja. Az em legetett dokum entum ban ugyanis ott van fehéren-feket év el: a fá ­ cánvadászaton fejenként egy (azaz egy) darab fácán lőhető. A term észetes az volna, ha nem kelle­ ne ilyen szigorú korlátozással élni, s ezt szeretnék elérni a fentebb érzékeltetett törekvésekkel is. * Egy közelm últban készített fénykép ju t az eszembe, ennek kapcsán pedig az, hogy arról is szólni kellene: kik is a vadászok ma, 1982. elején. Az a bizonyos felvétel egy vadászati rendezvényen készült, s éppen pászintottam a szöveges beszám o­ lóhoz, am ikor a hátam m ögött m egszólalt v a la k i: — Nocsak. A vadászok küldöttközgyűlésén voltál? Ez a fénykép... éppenséggel készülhetett volna a megyei tanács ülé­ sén is. Valóban, az elnökséget m egörökítő fény­ képről számos ism ert vezető nézett ránk. Egyrészt, m ert egyikük-m ásikuk a v ad á­ szok megyei szövetségében is tisztséget vi­ sel, más részük pedig a politikai-gazdasá­ gi m egbízatásukkal összefüggésben ügyel a sokat terem tő vadgazdálkodásra is. Az a protokoll kép azonban korántsem a v ad á­ szok „társadalm án ak ” összetételét m u tat­ ja. A valóságban — az idézett m egyében — a vadászok negyvenkilenc százaléka m unkás, tizenhat százaléka term előszövet­ kezeti dolgozó, s a nem fizikai m u n k ak ö r­ ben „kenyerüket kereső” vadászok arán y a csupán harm incöt százalék. S m ilyen vadászok a vadászok ? A több­ ség ápolja és gondozza a vadat. Nem így Z. V. A m int felkapaszkodott a hivatali ranglétra kellően elism ert foká­ ra, úgy gondolta, a m egszerzett ran g k ü l­ sőségeihez im m ár hozzátartozik a vadász­ jegy és a fegyver is. Meg a trófea, term é­ szetesen. V ásárolt is n éh á n y at az élm é­ nyeiket és a tró fe át kevésbé becsülő v a­ dászoktól. Z. V. pedig a vendégei előtt k i­ n y itja a szekrényt, büszkélkedik a fegyve­ rével, a pénzért vásárolt trófeákkal. M un­ kahelyén pedig nem feledi el tüntetőleg b ejelen ten i: — A h ét végén a D u n án tú lra m egyek, szarvasbőgésre. Fegyver, trófea, vadászati program — Z. V.-nél m ind külön-külön és együttvé­ ve csak felvágás. Státusszim bólum . Még szerencse, hogy ők vannak keve­ sebben — erre vall a m ár idézett negy­ venm illió dolláros bevétel. * Z. V. term észetesen nem kuriózum , h a­ nem egy típus. Ez pedig a rra vall, hogy itt-o tt nem gond nélküli a vadásztársasá­ gok belső élete. — A kad olyan vadásztársaság, ahol a teríték re k erü lt nagyvad jelentős része tíz-tizenkét ak tív vadásznak köszönhető — m ondja Tóth József megyei fővadász. — M ásként fogalm azva: a golyós fegyve­ reknek nem egészen a felét használják ki kellőképpen, ez pedig bizonyos feszültsé­ gekhez vezet. Egy-egy m egyében ugyanis m eghatározott szám ú golyós vadászfegy­ verrel rendelkezhetnek a vadászok, s így előfordulhat, hogy valakinél éveken k e­ resztül a lezárt szekrényben hever az áhí­ to tt vadászfegyver, m ás pedig — aki a k ­ tívabb volna — nem ju th a t hozzá. A v a­ dászatban való részvétel term észetesen önkéntes, de gazdálkodni kell, ennek az alapjai pedig a vadászattal terem thetők meg. Ezért kell — a lehetőségekhez m ér­ ten — az optim ális m egoldást keresni. Ha m ár egy megyei fővadásznál van a szó: sokat beszélnek m anapság a fiatalí­ tásról. — A huszonegy és harm inc év közötti vadászok arán y a 12,5 százalék, az elm últ m ásfél év a la tt valam elyest csökkent a h atv an év feletti vadászok száma. Egyik alapelvünk, hogy nem avatkozunk be a 11 �vadásztársaságok belső életébe, az idősek és a fiatalok viszonyával kapcsolatban azonban felhívhatjuk a figyelmet néhány ellentm ondásra. Egy nagyvadászaton pél­ dául azt m ondják, h ajtsanak a fiatalok, ők bírják szusszal, az idősebbek meg el­ álló puskások lesznek. Az eredm ény aztán meglepő. A hajtásban látják a gőzölgő vackokat, a meleg hullatékot, az erdő meg ném a, nem szól a fegyver. A végén kide­ rül, az idősebb elálló vadászok észre sem vették a megugró vaddisznókat. Kétség­ telen. meg kell becsülni az idősebb vadá­ szokat, csakhogy eredm ényességre is kell törekedni. Ennek érdekében pedig a helyi adottságoknak megfelelően kell szervezni a vadászatokat, különösen a könnyebb, nem an n yira m egerőltető terepen. — Apropó, eredm ényesség. Évek óta hallok szajkózni egy m ondást: eb a va­ dász k u ty a nélkül. — Mit m ondjak erre . . . alig jutunk egyről a kettőre. A jól kiképzett kereső- és hajtókutyák nagyon kellenének. M indjárt kevesebb lenne a m unka, a sebzett és el­ pusztult vad. A veszteség! Idegenkednek a m unkakutyák tartásától, pedig . . . egy jól kiképzett keresőkutya költsége ha­ vonta néhányszáz forintba kerül. Ellen­ példaként hadd em lítsem meg. hogy egy hatvankilós megsebzett, m ajd tönkre­ m ent vaddisznó értéke három ezer forint körül van. — Na ja. Pontosan a szaporulat ide­ jén, elpusztít a róka rengeteg apróvadat, fácánt, nyulat. H allottam én, uram , olyan kibontott rókakotorékról is, am elyikben negyven fiatal nyúl tetem ét találták meg. Kár, bizony nagy kár. Csakhogy én sem lehetek a zsebem ellensége. Em legethetünk azonban m ás gondokat is. Ugyancsak egy vadgazdálkodási szak­ em bertől hallom : — Sajnálatos módon, sok még a ké­ nyelm es és túlzottan óvatos vadász, hiva­ tásos vadász. Egy részük a leghatározot­ tab b an fellépő környezetvédő, mások azon­ ban jobban szeretik a békességet. Az utóbbiak inkább meg sem szólítják azt, aki zsákszám ra borítja az erdőbe a sze­ m etet, fel nem írnák egyetlen környeze­ tet csúfító gépkocsivezető autójának a rendszám át. Ugyanez vonatkozik az a p ­ róvadat és a term észet biológiai egyensú­ lyát veszélyeztető égetésekre, gyújtoga­ tásokra is. Szemet húnyni kényelm esebb, a harag egyébként is hosszan tartó. A vadászok egyik megyei intéző bizott­ ságán hallom : van egy kis rem ény, hogy az előbb em legetett hiányosságok lassan megszűnnek, eredm ényesebb és általáno­ sabb lesz a környezetvédelem a vadásztársaságoknál is. M indenesetre biztató, hogy 1981 elejétől term észetvédelm i fe­ lelősöket is m egbíztak a vadásztársaságok­ nál. * S ha m ár az eredm ényességnél tartunk, em lítsük meg, hogy Nógrád m egyében negyvenegy em ber a vadászatért és vadgadálkodásért végzett m unkáért k apja a fizetését, ennyi a vadásztársaságoknál dolgozó hivatásos vadászok száma. Szak­ ism eretükön, felkészültségükön nagyonis sok múlik. — Így igaz — bólint a megyei fővadász. — Egy nyolc-tíz évvel ezelőtt elvégzett vadgazdálkodási tanfolyam m a m ár nem elegendő. Ha nincs jó felkészültség, en­ nek eredm ényeként pedig kellő fellépés, ak k o r lekezelik a hivatásos vadászt. A te ­ k in tély t saját m aguknak kell kivívni, s ezt azért kell hangsúlyozni, m ert eredm é­ nyes vadgazdálkodás a hivatásos vadá­ szok nélkül nem képzelhető el. A vadőrök, hivatásos vadászok igen sokat tehetnek a term észetvédelem ért is, bár a fizetésük, az anyagi megbecsülésük sok helyen nem eléggé ösztönzi őket e r­ re. K. B. nyolcadik éve hivatásos vadász, s az em lített ellentm ondásra szemléletes példát is mond. — Szűk három ezer forint a fizetésem, ehhez jönnek még a lődíjak a dúvadirtás után. Csakhogy . . . egy elejtett vagy egy kotorékból kifüstölt róka u tán kapok száz forintot. Egy télen m eglőtt róka ge­ reznájáért pedig azonnal ezerötszázat is. Ezerötöt! Bolond lennék nyáron elpusztí­ tani ezeket a kártékony ragadozókat, am i­ k or a zsebem m ást diktál. Mondom K. B.-nek, a legveszélyesebb időben kím éli a dúvadat, d e tudja ő ezt nálam sokkalta jobban. 12 léshez, a vadbúvók gyérítését a vaddisznó­ hajtás előtt kezdik meg, és még lehet so­ rolni a vadászok orra alá való borstörés m egannyi módozatát. Kerestem , term észe­ tesen, a m agyarázatot is. — E gyszerű.. . az erdészek általában hiá­ nyoznak a vadásztársaságok tag jai közül. Nézze csak, az erdészek a rendszerváltozás előtt is puskás — azaz gyanús — em berek voltak, ebből pedig következett, hogy akik az ötvenes években kerültek ki az iskolák­ ból, bele sem szagolhattak a vadászatba. M ondjak valam it? Jóm agam ötvenhárom ­ ban végeztem, ötvenötig pedig még szolgá­ lati fegyverem sem volt. Itt-o tt tehát ma is gyanús szemmel né­ zik az erdészeket. Mondván, puska a vál­ lukon, titkon meglövik a m agukét. A gyanúsítgatás pedig rossz v ért szül, m int ahogy haszonnal járh a tn a a kölcsönös együttm ű­ ködés. Az előbb idézett, erdészből lett vad­ gazdálkodási vezető erről így vélekedik: — Az erdész állandóan a területen él, a vadásztársaság elnökénél, vadászm esteré­ nél. m indenkinél pontosabb inform ációk­ kal rendelkezik a vadjárásokról. Sokat se­ gíthet. Olyan gyakorlati inform ációkkal is, hogy üres egy etető vagy egy sózó. Milyen lehetőségeket hagyunk ki az os­ toba ellenszenv következtében! Az elm u­ lasztott inform ációk érték ét akkor foghat­ juk fel igazán, ha tu d ju k : Nógrád megyé­ ben egyetlen hivatásos vadászra 5365 hek­ tárnyi terület jut. * Talán feltűnt az olvasónak, hogy vadá­ szat helyett leggyakrabban vadgazdálko­ dást írtunk. Így van ez rendjén, a sokré­ tű, szakism ereteken és tervezésen alapuló m unkát ez a szó fejezi ki legjobban. A vadgazdálkodás azonban feltételezi, hogy a vadásztársaságoknak a mezőgazdasági nagyüzem ekkel szoros összhangban kell dolgozni. Elvégre a területük jobbára kö­ zös: az egyik mezőgazdasági árut, a másik meg vadat „term el” rajta. — Hosszú éveken keresztül a form ális együttm űködési m egállapodásokon nem ju ­ tottunk túl, hiába szorgalm aztuk a ta rta l­ masabb kapcsolatokat. Szerencsére, m anap­ ság egyre több helyen ism erik fel a közös érdekeket, ez pedig lehetőség az előbbre lé­ pésre. P éldaként csak annyit, hogy ahol m egtalálták az együttm űködés gyakorlati lehetőségeit, ott kevesebb a nagyvad által okozott kár a mezőgazdasági k u ltú rterü leten, a vitákról nem is beszélve. Az együttm űködésről m eghallgattam egy term előszövetkezeti elnök vélem ényét is. — N álunk kifogástalan, s azt hiszem, hogy a jó személyi kapcsolatoknak köszön­ hető. Mondok v a la m it... aratás befejezése­ kor, zárszám adáskor adnak a téesznek egy „törött lábú” őzet; én meg adok a vadásztársaságnak egy-egy gépet takarm ányt szál­ lítani, vadföldet szántani. Mit tudom én, hogy m ennyire szabályos ez az egész, de praktikus és célravezető — annyi szent! Első alkalom m al m egdöbbenve hallot­ tam , a vadásztársaságok együttm űködése éppen az erdészeti üzemekkel a legkriti­ kusabb. Szarvasbőgéskor fognak hozzá a vadászatot kétségtelenül zavaró leterm e­ * Mondanivaló, történet, érv bőven volna még. álljon itt befejezésül egy utolsó. Egy pillanatra abbahagyom a m unkát, a szo­ bám falára gom bostűzött plakátokra né­ zek. N éhány percig elgyönyörködöm a több m int százötven v éd ett m adár — több van, csak az én plakátjaim örökítenek m eg en y nyit — színes ábráin. V alam ennyinél o tt az eszmei értéke is — forintban. Nézzük c sa k ... ezer fo rin tra taksálják — többek között — a kuvikot, a fülesbaglyot, a macs­ kabaglyot, a nagy, közép- és kis fakopán­ csot. A pipíske, ö tfajta cankó, meg a fecs­ kék „értéke” csak három száz forint. M iért em legetem m indezt? Felelős beosztásban dolgozó vadgazdálkodási vezetőktől tu ­ dom: a védett m ad arak at kellőképpen tisz­ teletben tartjá k a vadászok. Talán, m ert ők tudják igazán, m it is jelentenek a te r­ mészet egyensúlyában. A „tisztelet” azonban kevés. Illetve, m in­ den tiszteletet m egérdem elnek azok a va­ dászok, akik egy-egy igen ritka, több tíz­ ezer fo rin tra becsült védett m adár fészkét őrzik. A szó szoros értelm ében, egym ást váltva, puskával. A tojásrablóktól, akik egy-egy faj utolsó példányait ak arják ki­ zárólagos tulajdonuknak, vagy könnyű pénzszerzési forrásnak tekinteni. Ez ju t eszembe a szobám falára biggyesz­ tett plakátokról; a term észetvédelem ről és a vadászokról. A jánlom a bevezetőben em ­ legetett T. L. — és fájdalm asan sok kétkedő társa — figyelmébe. M indazoknak, akik úgy vélik: ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez megette. .. S akik szerint „ez” és „ennyi” a vadász. Kelemen Gábor �Pardi Anna stílus költészet___ fegyelem és tudathasadás x műszakban a legközelebbi y hiány nagy munkaköri árvaságban gyermekláncfűre hulló glóriában elborítanak a két bolond tézis nem egy pár harmóniák depressziótól az optimizmusig égés és kiégés te ch n ika i fe jlő d é s lélek a szervezés képessége_______ konstrukciókká szerelt könnyek építenek a szemfenéken korosztályom talpig vulkánban hamuban küzd tehetetlenségével és a hőfokokkal kutatási alapján és null-magaslatán felém jön akit nem szeretek s gyűlöletem kínja veszni hagyja azt is, akit, amit még megszeretnék. a la p ism e re te k az ember mivel meghal tökéletesen szabad az ember mivel él tökéletlenül rab a menthetetlen angyal és a mentő ördög élesváltásban így együtt száll látásból ismerteti a láthatatlant em beri együttérzés mintha medve menne a kötélen s mindenki mutatványra vagy leesésre vár őszinteség___ szilánkokká oszlott szempár néz a gerendákkal telibe na p i te e ndő be- és kitelepítem a rakétákat általános harcképtelenségem szorongásaiba 13 �Bódi Tóth Elemér K u fá rkodó éj Álmomban, bolondság, öregmenyecskével viaskodom, még holdtölte előtt, a szalm azsákot ilyenkor ne töltsd meg. Sok lesz a bolha, rág m ajd csípésük s virágzik, m int bíbor, bőrödön. Az időt ne sürgesd égre nézve, úgyis elmegy. Csak am ikor fogyni kezd a hold, sarlós lesz, töm d a szalm át. Gyerek pelenkáit ne hagyd kin t száradni napnyugta után. M ert elérhet annyi gond, a gyerek rossz lesz, ne érjen vád. Lóstál a szél, lódít egym ásnak ágat, já r az éji kufár. Fény v o lt__________ Mikor láth atatlan ragyogásba fordul az éj, hangosabb lesz a falu bolondja, míg hazaér. M ikor a kászliban az edények m eglapulnak, a borzalomból kapsz ném i képet, m int a holtak. G yü le ke zze te k Eredics tanító néni házunk árok partról nézi. T anított dalt, m ennyiségtant, Vásznán ecsettel kaparász, festett ő is, m int Szent Lukács. dallam , István m ester elhalt. M ikor a jászolkarikához ér nyugvó barom , felbődül a karikán túli tér még szabadon. Ekkor a kuvik szeme, m int a kincs, M ár az első háborúkor utolérte, hány dezentor. A G ábriel forgolódott, platánfaággal szűrt napot. tűzbe takar. Az éjjel fény volt nálatok, csak nincs valam i baj? 14 Szekerezett, de m egunta, m int egykor Illés-próféta. Kocsishoz égzengés érhet, em legeti Bódi József. Utól nem érheti m adár, ki a m ennyben kántorizál. Tám ad a szél kilenc ágból, álljon elő, aki bátor. K oponyáját kicsiszolja, m int a gyém ántot Spinoza. �Domokos József A szoba A karosszékben kucorgó asszony érezte, hogy a szőnyegek­ kel telezsúfolt szoba elvesztette m eghittségét, nem védi többé. A padlón szerteszét kígyózó arabeszkek kártékony, ártó jelle­ ge hirtelen világosult m eg — m intha egyenesen rá akarnának törni, ezzel téve lehetetlenné, hogy otthonosan fészkelje be m a­ gát a sarokba. M inden in d áju k egy-egy sértő megjegyzés, a beszéd fona­ dékában alattom osan m egbúvó m érgezett tüske, am ely ellen le­ hetetlen védekezni. E lfojtott, de m élyen bántó, álnok röhögés terjeng, gomolyog a padlón, s tám ad kím életlen folytonosság­ gal, m iként egy hidegfront a m aga viharos és gonosz hullám ai­ val. Önkéntelenül védettebb helyet keresett, valam i zugot, ahol m eghúzódhatna, ahol sikerülne kikerülni a szobát elárasztó ko­ nok és m egátalkodott, áram lást. Egy ellene irányuló, alávaló öröm áldozatának érezte m agát, védtelen és gyenge prédaállat­ nak, am ely végleg megsemmisül, ak á r egy tintap acni az itatós alatt. M ert ennek az ellenséges öröm nek m illiónyi sziszegő ful­ lánkja tám adt, szám talan apró, gonosz nyelve nőtt v áratlan se­ besen, m elyekkel m egbénítani és belefetyelni készült védtelen lényét. Így kezdődött: felállt és derm edt kíváncsian figyelte, képes-e az arabeszkekre lépni. A szőnyegek indái gyanús csendben lap u ltak meg, a szoba küzdőtérré változott, m elyen az ellenfelek halálos összecsapás­ ra készülnek. K eservesen küzdötte fel m agát eszméletébe a sej­ tés, hogy m ost azután legkevésbé önm aga képes az eljövendőket előre látni. Mi fog tö rtén n i; elesik és elvérzik, vagy tá n megle­ pő könnyedséggel libeg végig a szobán? Érezte, valam it be kel­ lene bizonyítania, de am it begyakorlottan és egyszerűen, szinte játszva valósíthatott volna meg egyébként, az m ost kivihetetle­ nü l nehéznek tű n t: így egyelőre m ást nem tehetett, figyelm e­ sen és m ozdulatlanul állt. A szoba légköre a fenyegető veszé­ lyek ellenére elzsongította a figyelm ét, hiszen a leeresztett re ­ dőnyökön át egyenletesen és m egnyugtatóan szűrődött át az u t­ ca tom pa m oraja. Viszonylagos bódultsága nem ta rto tt soká, undorodva ráz­ kódott össze, am int ú jabb tám adásként elborította a szoba tá r ­ gyaiból kiáram ló megvetés, m elyet azok közös, nagy ügyük pél­ dás egyetértésében o n tottak rá. U gyanakkor gyűlölködő igyeke­ zetük m ögött furcsa módon szinte hivatalos közönyt gyanított. A lapjában nem lehettek m ások náluknál hatalm asabb érzések és ak arato k felbérelt m am elukjainál, aljasságuk valójában ér­ dektelennek tű n t mozgató „gazdájuk” aljasságához képest. K étségkívül a tárgyak ez idegenkedően közömbös s mégis erőteljes ellenségessége okozta, hogy érzékei, m integy ütést kapva inogtak, szédültek meg s többé nem voltak képesek a m egszokott léptékben felfogni és szám ára leképezni a té r való­ ságos viszonylatait; a szoba lépésnyi távolságai egy csapásra fa­ gyos térségekké, roppant, jeges m ezőkké tágultak. Ám ezek a m élyreható változások m intha nem is érin tették volna az ellene fenekedő tárgyakat, p illantásukat továbbra is egyenesen rá sze­ gezték, sziszegésüket egészen közelről hallotta. A távolságok á t­ hidalására m egteendő erőfeszítés csupán saját m aga szám ára fogalm azódott meg feladatként, m ert, ha nem teszi m eg ezt az erőfeszítést, akkor v ert helyzetbe kerül, és m int a körülm ények sugallták, talán m indörökre. F elindultságában ösztönzést érzett arra, hogy ne sokat tétovázzon, hanem m ozduljon m innél ham a­ rabb, de ugyanakkor egy legbelül gyökeredző óvatosság nem en­ gedte cselekedni. Úgy vélte, egy közvetlen veszélyt elhárított, am ikor volt ereje felállni, de felem elkedvén rögtön árn y ék bo­ ru lt rá, am ely alól kikerülni sokkal nehezebb és körm önfontabb vállalkozás lesz sem hogy vaktában m ozdulhatna. Az indítékra v á rt teh át, am ely érthető kapcsolatot terem t hom ályos szándékai és az egyelőre m ég szintén homályos m egoldás között. A körülötte nyüzsgő, fenyegetően feléje nyújtózkodó kör­ nyezet ism ételt átlényegülései nem lepték meg, t isztában volt azzal, hogy a szoba és tárgyai bárm ikor, m inden erőfeszítés nélkül képesek lesznek visszanyerni eredeti alak ju k at. N eki vi­ szont — m agától értetődően — nem szabadott k iv árn ia ezt, ha­ nem most, am ikor igazi lényegüket nem tak arg atják , kellett ve­ lü k m egbirkóznia. Elég lesz csupán a fejét felem elve széttekinte­ nie és m áris előtte áll m ajd a feladat, hogy m iként próbálkoz­ zon meg a távolságok áthidalásával és sarokba szorított helyze­ téből kievickélve m egpillanthassa a „cselekvések színpadát,” aho­ vá fel kell lépnie, elvégezve az eddigi történések által m egsza­ bott m ozdulatokat. M ert különben nem ab ban a pillan atb an és nem úgy fog legördülni a függöny, ahogyan szeretné. És ha a függöny m ásként gördül le, akkor nem legördül, hanem roppant tömegével rázuhan és bárhogyan kapálódzik képtelen lesz alóla kikeveredni. A környezet átlényegülését te h á t úgy értelm ezte, m in t egy életveszélyesen csalóka, őt árm ányosan átejten i készülő látványt. Igen ám — gondolta — de ha em lékei könyvét a m egfelelő la­ pon csapja fel, akkor ráb u k k an a szobának a rra a k eresett rész­ letére, ahol a valóban lényeges látnivaló várja. De vajon m ilyen jellegű ez a látnivaló, az életét betöltő el­ m érgesedett, nevetségesen és sebzőn veszélyes kapcsolat, m elyik m ozzanatára kellene ráéreznie, az előtte elterülő térség m ely pontjára kellene ráböknie, hogy elérhesse a színpadot, felléphes­ sen rá és cselekedhessen? A szoba zűrzavaros és mégis áttek in t­ hető, ismerős és mégis idegen volta szinte súlykolta, hogy a megoldás nem más, m int egy gondolatban m á r sokszor m egtett, de ú jra és ú jra eltem etett m ozdulat, m elyet feltehetően a ka­ rosszékével szembeni falon terpeszkedő (mind ez ideig elfelejTett, ám m ost egy csapásra ú jra felfedezett!) tü k ö rb en p illan t m ajd meg. E m ozdulat puszta látványa is friss zubogást in d ítan a el, valam ely kékes harsogást bontana ki benne legbelül. M indenképpen így tö rtén ik m ajd — gondolta — hiszen e moz­ dulat m egpillantása a tükörben, m ajd valóságos véghezvitele, elválaszthatatlanul összekapcsolódik egy m ásik, „idegen” moz­ dulatnak a felszám olásával. Kínzó bizonyossággal érezte, hogy ez a saját m ozdulatával eltávolítandó m ásik m ozdulat fedi, szi­ geteli el, m integy k átránypapírként, a saját értékesebb rétegeit, nem engedvén befelé szivárogni a külvilág éltető, jótékony ned­ vességeit. M erev és halálosan szikkadt volta őt m agát teszi m e­ revvé és szikkadttá, így m indenképpen vissza kellene v áltan i azt a „m ásik”, őt takaró, be- és elfedő m ozdulatot, m égpedig a viszszaváltás árán ak m érlegelése nélkül. (M iként egy életbevágóan fontos ügy kapcsán hibásan m egfogalm azott m ondatot, félreérthetően m egtett gesztust is bárm i áron visszaváltana.) Ez a „m ásik”, ham is, m ivel pusztító m ozdulatot k u ta tta h át és rá is talált: engedelmes, panasz nélküli m eghajlást lá to tt fel­ villanni a tükörben, m integy válaszként egy p u h án és oldottan, de kím élet nélkül oktató hangra és a hangot kísérő gesztusok­ ra. A saját engedékeny m eghajlásait lá tta a M ásik tám adóan oktató és kioktató, önállóságát és önbecsülését pusztító mozdu­ latai m ellett, m ert ez a „m ásik” tényleges és valóságos M ásikká testesült, ism erős és mégis idegen M ásikká, aki ugyan lehetne A kárki is, de szám ára mégis visszavonhatatlanul egyedivé vált a tükörben való m egjelenése pillanatában. Ahogy rebbent a tekintete újab b taglejtés rajzolódott ki a tü k ö r holdfényes lapján, ez az izgalom és a türelm etlenség ki­ fejezésének indult, de útközben m eggyávult és éppen félig sike­ rü lt volta te tte áporodottá. Nem vitás, kényszer alatt szü letett: a Másik közönyig nyugodt, felsőbbséges m ag atartásán ak válasza volt, am ely m agatartás a m aga biztonságát az ő gyávaságából eredeztette. A tükörben ugyanis karcsú, rem egő kézfeje jelent m eg: u jjai zsebkendőt m arcangoltak. Nyilván ezzel kísérelte meg kivédeni a M ásik jéghideg biztonságot sugárzó kézlejtése­ it. Nagyon is jól tu d ta m ilyen m eddő kísérlet ez, hiszen tisztá­ ban volt a zsebkendőt gyűrető, tépető in d u lat ham isságával. És ez az indulat éppen azért volt ham is, m ivel a M ásik indulatai sem voltak jéghidegek, hanem csak ilyennek tételezettek és jobbára csupán félelm e v áltoztatta azokat ilyenné. Védekezése m ögött az idegek gyulladtsága érződött, indulatai-m ozdulatai szinte egym ást tapasztották meg, a rém ülettől lévén síkosak. Alávaló pocsolyabűz szaglott róluk és ez elve rem énytelenné is te tte a sikerüket, ideges fürgeségük sem tu d ta leplezni ereden­ dően hitvány voltukat. U gyanakkor a M ásik m ag atartását tú - 15 �lontúl célratörőnek, sarkosan kem ényre kalapáltnak érezte. „Vá­ laszolj, válaszolj, válaszolj!” — sziszegték felé a Másik gesztu­ sai csakúgy, m int az im ént az arabeszkek. „Válaszolj, m ert tu ­ dod, hogy nem állok jót m agam ért és kivezetlek a szobából. Vá­ laszolj, m ert meg fogod bánni, hiszen elvehetek tőled m indent. Válaszolj, m ert nem tarta la k tovább, elengedlek, lezuhansz, be­ ütöd a fejed. Válaszolj, m ert hátrakötöm a kezeidet, be­ tömöm a szád, még dadogni sem tudsz m ajd, csak kidagadnak az ereid. Válaszolj, m ert meglódul a karom , meglódul, meg­ lódul. ." De éppen ez a válaszkényszer volt olyan szorongatóan erős, hogy nem lehetett tisztességesen válaszolni, éppen ez a kény­ szer gátolta meg abban, hogy tisztességes feleleteket ádjon! Most, hogy erre rájött, el tu d ta kapni tek in tetét a tükörről és a fejet is elfordította, m ert a gondolat túl erősen dübörgött benne, szinte szét ak arta rázni, m int ahogy egy m eglódult harang szét szeretné verni a tornyot. Eképpen folytatódott: m intha szellő kerekedne. Érezte, véget ért az önön tengelye körüli forgolódás, mivel nem elégedett meg az előtte kavargó m ozdulatok tétlen szem­ léletével, hanem kikristályosított valam i ellenkezés félét, ezzel hesegetve el a pánikot, am ely m ár csaknem a hatalm ába kerí­ tette. Változott a szoba klím ája is, eddig az álm osító légkör á t­ m enet nélkül váltott át fagyos és alattom os hullám zássá s ez nem sok jóval biztatta. Most viszont kellem esen frissítő áram ­ lás érkezik egy m eghatározható irányból. M egfeszítette a fi­ gyelm ét (vagy inkább az emlékezetét?), hogy rájöhessen melyik irány szolgál az áram lás csatornájaként, m elyik tárgy az áram ­ lás kibocsátó forrása. Lassan tisztult le előtte a szoba ellenkező sarkában izzó drágakőnek, a világító akvárium edényének a képe. Igazán er­ re az értelm etlenül égő ta rtá ly ra kellene irányítania a figyel­ m ét? Létezik-e, vagy csupán elképzeli? P uhán és oldottan, de kím élet nélkül tám adó hangot társíto tt hozzá, am ely az üveg­ falon belüli világot m agyarázza, és am elyre ő szótlanul, engedel­ mesen figyel, ak ár a színes halacskák cikázására a m iniatűr világ mesterséges közegében. M egbabonázott, becsapott, kába élőlények apró, zöld, piros és aran y tüzei egy síkos, áttetszően vak közegben, mely előtt ő ül m egbabonázva, becsapva és ká­ bán. M egvan tehát. Im hol eléje k erü lt a cél. H a ez az akvárium valóban létezik, akkor m ost át kell kel­ nie a szobán, hogy elérhesse az üvegedényt, nekifeszülhessen, és bárm i tö rtén jen is, feldöntse, kiborítsa, hogy tótágast álljon az egész, h ogy a m oszatok szánkázzanak a szerteöm lő, langyos víz h átán és rátelepedve az arabeszkekre rá ju k poshadjanak, száradjanak porladó, feketülő lepényekként. És a halak m ered­ ten táto tt szájjal vergődjenek a m egadóan döglődő moszatokon, vergődő dögök s vergődni képtelen dögök hátán. E lfordította fejét az akvárium tól és bátran, szinte kihívó­ an m eredt ism ét a tükörbe, m elyben előbb hom ályosan, m ajd m ind élesebb körvonalakkal egy jelenet kezdett kirajzolódni. Végül a jelenet legparányibb m ozzanatát is annyira világosan látta, annyira érezte a legapróbb mozzanat ízét is, hogy fel­ nevetett. Látta, am int a Másik fel s alá járkál, idegesen le-leguggol, gyengéden m egm occantva a színes hullákat. „M iért is tehetted? — fordul oda hozzá. — Felelj, m iért tetted, m agyarázatot köve­ telek!” Leveszi a szemüvegét, am ely bepárásodott a dühtől és a m egbántottságtól. Beletörli a zsebkendőjébe. (Végre egyszer az ő zsebkendője játszik megalázó szerepet!) És m it csinál közben ő? Talán csak mosolyog. A M ásik agyát elönti a vér. „Válaszolj — sziszegi —, válaszolj, m ert különben nem állok jót m agam ért! Meg fogod te még ezt bánni. Ö rült! Tudod, hogy m it vesztesz el? M indent, m indent, m indent! Feküdj le és aludd ki magad, hiszen szégyelhetnéd, ahogy itt reszketsz!” És m it csinál közben ő? Talán csak mosolyog. Hiszen nevetséges az egész. Prédikál és közben a sark át emelgeti. V alam it oda kellene kiáltani neki, valam i igazat és találót, de h át m inek, am ikor olyan nevetsé­ ges. Ezért h át inkább hallgat és mosolyog. All, hallgat, moso­ lyog. Vajon meg fog-e lódulni a keze? Zsibbad az arca, szédül, 16 egy nagy lapályon valaki égnek em elt karokkal rohan és a ne­ vét kiáltozza. Valahol meg kéne kapaszkodni, m ert el ak a r es­ ni, rázuhanni a padlóra. Most, m ost kellene erősen m egkapasz­ kodni, és valam it odakiáltani, valam i találót és igazat. M ert tudja, tudja, m ost aztán valóban tudja, hogy m it kiáltana, mi­ előtt rázuhanna a padlóra. Vad lett a kedve, túlságosan esztelen és vad e jelenet lá t­ tán és ez fokozott összpontosításra intette. Még a végén nem si­ kerül átkelnie a szobán és feldönteni ezt az unalm asan és ba­ nálisan világító üvegedényt. M áris elgyávulva érzékelte, hogy egy szélesedő szakadék m élyül az a k a ra ta és az elképzelt te tt közé. Védekezésként az akvárium ot kereste a tekintetével, m ert ha m egbizonyosodik róla, hogy van, hogy a helyén van, akkor m áris m egállásra kényszerítheti a szakadék növekedését. Igen, az akvárium létezik, hiszen látja. Nem egyszerűen, hanem felfokozottan, hangsúlyosan látja a szoba m ásik sark á­ ban, m ivel világít. M ögötte lóg a konnektorhoz vezető zsinór. Felesleges kételkedni a létezésében és felesleges kételkedni e létezést m egszűntetni kiváló szándékában. A cél m egm utatta, készségesen felkínálta (m egvilágította!) m agát a változtatni, erőit feltám asztani szándékozó kedvének. E zért hát a m egtor­ panás m ögött valam i m ásnak kell rejtőznie és. nem a cél hiányának. Vajon ism ét csak a m ár megszokottól való szabadulás örökös félelme v a n a m eggyávulás m ögött? Vagy valam i még erősebb, szívósabb félelem, m elyet ism ét csak fel kell deríteni a következő lépés m egtételéhez? Egész testét borzongás rázta meg, ha m ost valóban odam enne és feldöntené az akvárium ot, akkor esetleg olyan jóvátehetetlenül hibázna, m intha egy hi­ vatalhoz egy m egfellebbezhetetlen végzésért folyam odna, m e­ lyet azután akkor kapna kézhez, am ikor a folyam odás tényét m ár m egbánta. E m egbánás érzete annyira a hatalm ába kerítette, hogy er­ nyedten, szinte fásultan figyelte m iként bontakozik ki a tü k ö r lapján egy újabb jelenet. Látta, am int végzéssel a kezében kilép egy orm ótlan hiva­ tali épület kapuján. Fázik. A kezében ta rto tt papírlapból fagy árad, végighúzódik a karjain, eléri a vállát, a nyakát, behatol, befészkeli m agát a koponyájába, a szemüregeibe. Talán örök­ re? Talán. K inyitja a táskáját, beleejti a papírost a tégelyben la­ puló illatos kenőcs, az aranyrúdban meghúzódó rúzs, a korm os szemöldökfesték, a különböző arom ájú kölnik és a gyűrött zseb­ kendő mellé. Lesz, am i lesz, elindul. Nem néz hátra, sem m ire nem a k a r gondolni. Feltekint. A d u n y h ás égből nagy, szűz pelyhek esnek lefelé, de az aszfaltra érve laty ak k á olvadnak. K orán van még hazam enni, a legokosabb beülni egy kávéházba kicsit felmelegedni. Belép, leül, kávét, Sütem ényt rendel, ciga­ re ttá ra gyújt. T ükröt vesz elő, rendbehozza m agát. Az az érzés kísérti, hogy az arcán egy ütés eltű nteth etetlen nyom a vöröslik. M egütötték, de ki ü tö tte meg? M ár elfelejtette és az ujjnyom ok mégis m egm aradtak az arcán! Lopva körülnéz. Lehetetlen, hogy ne sejtsék mi tö rtén t vele, hogy m inden m ozdulatából ki ne ér­ ződne a félszeg tétovaság, leh etetlen továbbra is zavartalanul léteznie az em berek között! Megissza a kávét, elm ajszolja a sü­ tem ényt, elnyom ja a cigarettát, fizet. K inyitja a táskáját. O tt a végzés, két oldalt széles margó, pecsét a szöveg alatt, ok­ m ánybélyeg. G yűlölettel m ered rá, m int m inden zavarának for­ rására, m int az arcán vöröslő ütés végső okára. Most végig kell m ennie a kávéházon ebben a füstös zsibongásban és úgy ten ­ ni, m intha semmi feltűnő nem lenne rajta. Ez lehetetlen! Ami­ kor feláll a széke feldől. F ordultában leveri a h am utartót, m ajd nekisiet egy ruhafogasnak. V ajon az is feldőlt? Sem erre sem néz, rohan egyenest a k ijá ra t felé. Lám, e jelenet jólism ert és eleven m ondandója rekesztette sorom pója mögé az előbbi konok elszánását! M intha a m agány leplezhetetlenül eluralkodó félelme és szégyene olyan kizáróla­ gos és örök érzés lenne, m ely nem tű r meg m aga m ellett semmi m ást. Holott a m agány m indig csak átm eneti — próbálta biztatni magát. És akkor m ár m inden m ás sokkalta inkább szükségsze­ rű az életben, csak a m agány nem az. M ert csak körbe kell néz­ ni alaposan és akkor a m agány m egszűnik — ilyen egyszerű ez. De nem, mégsem ilyen egyszerű, m ert a puszta gondolatára �máris úgy érzi valam i értékes esett ki a kezéből, hogy valam ely életfeltételtől m egfosztatott, hogy különbözővé, elkülönülővé és elkülöníthetővé vált! Így h át hiába is m inden, hiába is kényszerítené m agát ú j­ ra a valóságos helyzetére eszmélni, arra, hogy felem elkedve a szoba m ásik sarkába készülődik, feldönteni egy mesterséges vi­ lágot, szétzúzni egy nevetségesen világító üvegedényt és ezzel beteljesíteni céllá tisztult szándékait. A zavarodottság, am ely a kávéházban elfogta egyre jobban kínozta, csakúgy, m int az arcát ért ütés emléke. Érezte, hogy ennek az ütésnek az elképzelése túlságosan is igénybe vette az erejét, s legeslegbelül felengedve egész állapotát rendetlen, fe­ csegő lazaság kezdi jellemezni. A részletesen és pontosan kive­ hető jelenetek után, most céltalan és rendszertelen képek vil­ lan tak fel a tükörben és egy pillanatnyi kim erevedés u tán el is tűntek. Először csíkos darócruhában bukkant fel, s csajkáját a lázatosan egy gőzölgő kondér fölé tarto tta. Szem eit lesütve sietett cellája sarkába és ott az éhségtől gyötörve, összekupo­ rodva kanalazta be a silány löttyöt. U tána vénségesvén vén­ asszonnyá vált, aki egy furcsa pedantária ra b ja k én t örökösen egy tollseprővel szöszmötölt. M ajd visszanyerte saját alakját, pontosan úgy, ahogy m ost m ozdulni k észen a szoba sarkában áll, de a kezében levelet tartott. Vajon ki csúsztatta a zsebébe és melyik óvatlan pillanatban, hogy észre sem vette? Dobogó szívvel, zaklatott kíváncsisággal olvasta végig, u tána a k arjai erőtlenül hanyatlottak le. Nézett m aga elé és nem h itte el — nem h ih e tte ! — képtelen volt igaznak felfogni ami benne állt. De m it is tartalm azott valójában a levél? Am ikor rájö tt, hogy a tartalm át képtelen felidézni — m áris elfelejtette, hogy talán a borítékban csak üres papírok b ú jtak m eg —, am ikor m egvilágosult előtte, hogy a levél tartalm a az elfelejtés által semmissé vált, csodála­ tosan m egkönnyebbült. H abár időbe tellett az is, am íg m egszabadult a levél rém é­ től. Belegondolva abba, hogy egy egyszerű levél is ezernyi veszélyt, ism eretlen b ajt re jth e t m agában, szinte m áris kísértést érzett arra, hogy az egészet összegyűrje és elhajítsa. Ha nehezen is, de legyőzte ezt a kísértést, mégegyszer felnyitotta a boríték ti­ tokzatos m ódon sértetlen ragasztását, de nem talált benne sem ­ m it még üres papírokat sem. Belefújt az üres borítékba, forgatta ide-oda, valam i címzésfélét keresett, de azt sem talált. Most hát összegyűrhetem és eldobhatom — gondolta —, s váratlanul hallatlan biztonsággal megérezte, hogy végre m egszabadult attól a rendetlen és fecse­ gő lazaságtól, m ely az im énti képeket eléje vetítette, s ezzel egyidejűleg m egszabadult az ütés kínzó em lékétől is. E lfelejtet­ te ezt is, m int ahogy m indent elfelejt — gondolta —, de ez a felejtés most olyan jó érzéssel töltötte el, hogy kuncogni kez­ dett. Azaz csak kuncogott volna, de a nevetés a to rkában re­ kedt, m iként egy felfelé szálló buborék akad meg a pohár kö­ zepén. Látni, ahogy a buborék megszületik, elindul felfelé és m égsem ér soha a felszínre. Most a legokosabb lesz utánanézni annak, m iért nem tu ­ dott nevetni. Ahogy ezt a szándékát elgondolta, m ár meg is volt a megoldás. Ezegyszer nem kellett u tán a járni, annyira kézen­ fekvő és nyilvánvaló volt, hogy önként kínálta m agát. Elfá­ radt. Igen, egész egyszerűen elfáradt — és ez a felfedezés a m aga m indennapian közönséges tényével elzsongította, meg­ nyugtatta. Ölmos fáradtság öntötte el a tagjait. M intha átvirrasztott volna egy éjszakát és m ost m inden fárasztaná, még azok a meg­ szokott tevékenységek is, m elyekhez egyébként vonzódik. Leg­ szívesebben ledőlne és sem m i m ásra nem figyelne, csupán a benne nehézzé és kom orrá torzult, sötéten mormoló form ákra. Lelki bénultságát olyan elemi erejűnek érezte, m int a g arat fertőzött nyirokgyűrűje, a lepedékes nyelv és a m agas láz okoz­ ta fizikai levertséget egy ágyban fekvő beteg. Ha most mozdulna, a m ozdulatai nyugodtak lennének, leke­ rekítettek és látszatra erőt sugárzóak — gondolta — és a töké­ letes szellemi kim erültség visszafogott m ám ora is érződne ra j­ tuk, az a fa jta csalóka könnyedség, am ely az alvajáróknak is sajátja. És m indezek ellenére, vagy inkább ezzel egyidejűleg, kissé bágyadtan lépkedne most, ha m egindulna, kissé rezignálta n és kedvetlen öregesen, m int egy dróton m ozgatott bábu. A lábait korántsem önként rendezné a mozgás m ozdulatsorába, hanem egy ádáz kedv, egy áldatlan, szertelen, „m inden m ind­ egy' kedv parancsára. H a m ost m egindulna, ak k o r ez az ádáz kedv valahogy átragadna rá is, és talán éppen ez kölcsönözné a m ozdulatainak az erő látszatát. U gyanakkor mozgás közben ál­ landóan ereznie kellene a drótok, zsinórok kényszerítő parancsa­ it és an nak a külső erőnek a fásult, rezignált rosszkedvét, gú­ nyos fintorgásait. M indenképpen szörnyen kettős tarta lm ú len­ ne most m inden m ozdulata, m intha valaki egyszerre szeretné ki­ fejezni egy trag ik a és egy pojáca lelkiállapotát, vagy m intha jókedvet fitogtatva futkározna egy aláaknázott mezőn. Az ön­ kontroll gyengüléséhez hasonló érzés fogta el és a félelem at­ tól, hogy ez a gyengülés m egbánnivaló tettekhez, vagy súlyos jellem beli fogyatékosságokhoz vezet. Jó v átehetetlen h ibákat kö­ v et m ajd el tu d tán kívül — ez volt a tarta lm a a kim erültséget kísérő félelemnek. Ilyen állapotban lehetetlen számolni a körül­ m ényekkel, nem határozható meg egyértelm űen mi m it jelen t és m ennyit is ér valójában. Vissza kell ülnie a h áta m ögött terpeszkedő karosszékbe — határozta el — m ivel nem volt kétséges előtte, hogy a karos­ szék még m indég a h áta m ögött terpeszkedik súlyosan és moc­ canatlanul. Sőt, m intha lenyűgözően hatalm as, fenséges töm egé­ vel egész idő alatt vonzást gyakorolt volna rá. És könnyen le­ het, hogy csak azért nem tu d o tt előbbre lépni, m ert nem szá­ molt kellőképpen a karosszék vonzáserejével. Előbb le kell szá­ m olnia ezzel a m ágneses visszahúzó erővel és csak u tán a áll m ajd fel ism ét és indul el a célpontja felé. A sorrend újragondolása a szívósabb elszánás és a k ita r­ tóbb lelkesedés képzetét keltette. Úgy vélte, a siker m inden öszetevőjét a kezében ta rtja m ár. M egnyugodva kucorodott h át vissza a karosszékbe, ahol, m integy várakozásait igazolva, rég­ óta nem tapasztalt kellemes bizsergés öm lött el tagjain. A szőnyegekkel telezsúfolt szoba ú jra m eghittnek, ottho­ nosnak tű n t előtte. R ettentően, iszonytatóan hosszú ideig küsz­ ködhetett önm agával a székből felem elkedvén, és most, visszaroskadva, újjongva tapasztalta, m ilyen nagyszerű is a párn ák között kucorogni. (M iként a vándor a tom boló vih arral való egész napos viaskodás u tán egy nem v árt pillanatban fedél alá kerülvén újjongva tapasztalja m ilyen is a tűz, a meleg étel, a biztonság.) Végig hasogatott a feje — erre is csak m ost döbbent rá, am ikor a hasogatás m ár alábbhagyott. Ahogy tekintetét a szoba m ásik sark áb an álló akvárium on m egpihentette, azt m ár nem szándékainak céljaként fogta fel, hanem csupán annak, ami. Kissé valószínűtlennek tű n t, hogy ebben az edényben m egism étlődik, újjáterem tő d ik egy víz alatti — a víz felettitől olyannyira eltérő — világ, kissé valószínűtlenül cikáztak a színes halacskák a lágy, áttetsző és valószínűtlen 17 �elem süket csendjében. Kissé úgy figyelte a valószínűtlen cikázásukat, ahogy egy-egy közeli cselekvés em léke is hihetetlenné mosódik el szinte m ár a m egtétel, a megvalósulás pillanatában. Valóban m egtette ezt és ezt a m ozdulatot? — kérdezte m agától csodálkozva. És az az izzón piros hal az aranycsíkjaival az előbb valóban még am ott volt, és most m ár em itt, de m ár itt sem, hanem egészen m áshol? És az a m ásik, elevenen ide-oda cikkanó, igazán keresztezte az izzón piros pályavonalát? És nem fog róluk leázni a festék, m egfestve a vizet, m iként a színes ra ­ kéta fü stje is m egfesti a levegőt? M ilyen m ulatságos is a szoba álm osító langym elegében ez a világító díszlet, m elyet m intha csupán az ő szórakoztatására helyeztek volna el a sarokban. Igen, van egy akvárium unk is — gondolta — de ez is csak díszlet ebben a langyos és álm osító melegben. Nem használjuk semmire, nincsen hasznos célja. Dísz­ let, ennek a szobának a díszlete. H allatlan könnyebbséget okozott neki a gondolat, hogy az akvárium csupán rendeltetés nélküli díszlet, m aga sem tu d ta m iért. Fel is tette m agának a kérdést, hogy vajon m iért ilyen m egnyugtató ez a tény, de nem tu d ta m egválaszolni. A zt azon­ ban érezte, hogy ettől olyan hallatlanul m egkönnyebbült, m int­ ha ellenséges csapatokat sikerült volna az otthonától valam ilyen csalafinta válasszal elterelnie. És így végződött (kezdődött?): lá tta a tükörben, am int egy ú t szélén áll és az ellenséges csapat lovasainak egy bizonyos irán y t m utat, éppen az otthoná­ val ellentétes irányt. És a lovasok el is indulnak ebbe az ellentétes irányba, könnyedén, félelm etesen könnyedén ügetve, m iközben ő az ú t szélén m arad a még m indég kin y ú jto tt karjával. Igen, félelmes és könnyed biztonsággal ügetnek, gyanútlanul és m it sem sejt­ ve, míg ő az ú t szélén áll m egkönnyebbülten, repeső szívvel. Ám ekkor új félelm ei kezdtek tám adni, egyelőre a távolban és bizonytalanul, egyelőre alig kivehetően, annyira a távolban. M ert itt van ez az „egyelőre”, felbukkant, érzékelhetően meg­ jelent, és hiába m inden, m eg kell vele birkóznia. M ert a lova­ sok is „egyelőre” gyanútlanul és m it sem sejtve távolodnak, hi­ szen nem tu dják, hogy a m u tato tt irán y hamis. Csak a kisebbedő alak ju k látszik, csak a lándzsát ta rtó kezek körvonala válik ki a lovak és lovasok egybemosódó alakjából. K önnyedén ta rt­ já k a fegyvereket és könnyedén ügetnek, közönyös és félelme­ tes biztonsággal, m in t akik nem sajnálnak egy kis kitérőt a bizonyosságért, m int akiknek nem szám ít az idő és ezért még a m u tato tt irányba haladnak. D e visszatérnek m ajd, könyörte­ lenül éles fo rdulatot tesznek a lovaikkal, könyörtelenül rideg fény villog a szem ükben, am ikor m ár le já rt az „egyelőre” ide­ je, am ikor m ár lejárt, lejárt, l e já r t.. . Ekkor a karosszékben kucorgó asszony érezte, hogy a sző­ nyegekkel telezsúfolt szoba elvesztette m eghittségét, nem védi többe. A padlón szerteszét kígyózó arabeszkek kártékony, ártó jellege hirtelen világosult m eg — m intha egyenesen rá akar­ n án ak törni, ezzel téve lehetetlenné, hogy otthonosan fészkelje be m agát a sarokba. M inden in d áju k egy-egy sértő megjegyzés, a beszéd fonadé­ kában alattom osan m egbúvó m érgezett tüske, am ely ellen lehe­ tetlen védekezni. E lfojtott, de m élyen bántó, álnok röhögés te r­ jeng, gomolyog a padlón, s tám ad kím életlen folyam atossággal, m iként egy hidegfront a m aga viharos és gonosz hullám aival. Önkéntelenül védettebb helyet keresett, valam i zugot, ahol m eghúzódhatna, ahol sikerülne kikerülni a szobát elárasztó ko­ nok és m egátalkodott áram lást. Egy ellene irányuló, alávaló öröm áldozatának érezte m agát, védtelen és gyenge prédaállat­ nak, am ely végleg megsemmisül, akár egy tintapacni az itatós alatt. M ert ennek az ellenséges öröm nek m illiónyi sziszegő fulán k ja tám adt, szám talan apró, gonosz nyelve n ő tt v áratlan se­ besen, m elyekkel m egbénítani és belefetyelni készült védtelen lényét. E kkor fe lá llt... Felállt? . . . D erm edt kíváncsian figyelte ö n m a g á t... Figyelte önm agát? . . . Úgy vélte, lesz ereje az arabeszkekre lé p n i.. . Lesz ereje az arabeszkekre lépni? . . . Való­ ban m ozdult i s . .. V alóban? . . . M ozdult is? . . . . Célt k e re se tt... Célt k e re s e tt? . . . És elin d u lt.. . El i n d u lt? . . .Felé.................felé? 18 Bába Mihály Szavak csontvázai Szavak csontvázai hevernek a fiók-sírban Üldöztetés tem ette gondolat foszlányok Nagy élm ények nagy álmok valóra nem váltott terem tő tervek húsától vérétől m egfosztott eszme nemzőszervek K ripta-fiók-sírban velük együtt fekszenek az elvetélt szerelm ek a szavak csontvázai M e d itá c ió H ajnalban az eső eleredt, cérnaszálaival a földhöz kötötte a felleget. M int tikkadt vándorok nyelték a csatorna-szájak az ég vizét. �Dorkovics Ágnes Petőcz András O b e liszk va la m i, v a la m i után 1. piszkosfehér az ég. villám sebes a szó. induló, bomló. elhaló, izzadt lepedő tekereg fejem fölé. tekereg, lebeg, m egremeg, lehullik megint. eltem et. azután kiásom m agam at, kutyavinnyogás, hatványozódik a csönd. m ozdulattalan pillanat, lélegzetfojt a félelem. Évák könyve kit isten g y ű jtött félvilágnyi gondba, és teste fáj, m ert m inden kín a régi, m ert m ind az első ős jogát id ézi: vajúdni szorgos kínlódást halom ra, s ki forró vagy, m int elfúlt katakom ba, Rémus kim ívelt városán e résnyi pokol, borzongva vágyják titkod: égni halálra váltan átkos csillagodra. lám, m indenekkel elpusztíthatatlan, örök fogú idő a gyám od itt: aprózva fal föl és öklendezik! s míg tenger rin g at mocskot pirkadatlan, vulkános fényű, hajlékony karod a végtelenbe lopja magzatod. 2. űrszonett míg hozzám távolból ragyogsz, csönd száll az érintés helyére, és m inden Nap alatt e félbe vágott hiányod ott sajog. m ert én is lassan úgy vagyok, m ár m indenem ben félig élve: sötét odúban, mégis fénybe fu ltan, m int végső Halmazok. és kínok közt, de este van. s m egint fölfénylesz pontosan az ólmos, szürkülő zenitre. T öredékek ___ talán el kéne m ondani talán még azt emlékszel azon az úton miközben és azt is persze am ikor Jolán utoljára m ég velünk m ert m inden szétesett és a közös dalunk azok a pillanatok valaki virágot vett a Béla bohóckodott a ház m ost bontás a la tt Feri bá’ az öreg pincér egyszer valam ikor m indenképpen hogy újra m egbeszéljük m ajd talán telefonon legközelebb A MICIMACKÓ-CIKLUSBÓL s ím hull a lényed, lágyan esve szemem félholdas u dvarába: oldódik létem űrm agánya. M icim a ckó va l 3. is m eg esett________ fo rg á sa csillagom nak A ztán valaki elindul: kezdetben lassan, óvatosan, m ajd erőteljesen szaporázva a lépéseket. Versenyszellem. Valahol itt kell m egragadni a lényeget: egy atlétikapályán loholunk körbe-körbe, és m esterséges célokat keresünk. Ezt! Meg azt! H ajrá! — m ondjuk, m ondogatjuk, m ajd nyom okat fedezünk fel a salakon. E rre m ár já rt valaki! — rém ülünk meg, pedig csak úgy van ez, m int, ahogy Micimackóval is m egesett: egy hatalm as fa körül szaladt, és ijedten nézte saját egykori lépteit. a h an g afű kinyílt, s a zsenge pázsit alásim ul a m acskaléptű szélnek, kit illatok és dús p árák igéznek, bódulva hull h át és ígérne bárm it, ha most e tűnő pillanat m egáll itt. de bölcs az ősz, ki hogyha mozdul, kérget hasít a csönd: ím tu d ják m ár a vénebb nyárfák a túlsó p a rt ezüst dalát is, hol fény h a hull, csak m int a m egfagyott göröngy, úgy koppan érden, ágtól ág válik ropogva, ű rt érez s jajong. együtt zuhannak: ő és a világ, s ha jég pilléz m ár m inden foghatót, a szél is éhül, falja csillagát. 19 �G e relyes Endréről E rre a ta lálk o zá sra készülőben b u k k an tam rá egy régi feljegyzésem re. Egy m ajd húsz évvel ezelőtti találk o zó ra em lékezetet. A b u ­ d ap e sti Ifjú M űvészek K lu b já b an k ét fiatal alk o tó estje előtt m ondtam p á r bevezető szót, rövid p árhuzam os jellem zést. K ét ifjú testv éral ko tót m u ta tta m be, ak iknek akkordban je le n t meg első könyvecskéjük az Új Term és sorozatban. — Most ú jra együtt v an a n e­ v ü n k a m eghívón. A k ritik u s m ajd á ta d ja a szót az egyik egykori ifjú n ak , az em lékező k ö ltő társn ak , B aranyi F erencnek, s együtt éb­ resztjü k az em lékét a m ásiknak, az egykori fia ta l p rózaírónak, G erelyes E ndrének. H add kezdjem egy szem rehányással. Ilyen szem reh ányás nem ritk á n éri a re st irodalm i u tó k o rt: m ié rt kell ébreszteni egy nagy te h e t­ ségű, érvényes m űveket te re m te tt író em lé­ k é t? V an ugyan egy szűk em lékőrző tábora, író társai, ak ik szám on ta rtjá k , n éh á n y száz h í­ vő olvasója; ha ú jra m eg jelenik egy-egy köny­ ve, tisztes recenziókat o lv a sh atu n k róla, de meggyőződéssel m ondom : nincs benne a m aga ra n g já n az irodalm i köztudatban. Sokszáz oldalas cikkgyűjtem ény je le n t m eg n em régen a hetvenes évek m agyar iro d alm á­ ról, n évm utatóval. N égyszer idézik benne G e­ relyes E n dre nevét. Egyszer, m in t ak i — m á­ sokkal együtt — „több tá rsa d alm ila g is iz­ galm as íg éretet n y ú jto tt korai m űveiben, m in t a m e n n y it... m egvalósított”. M ásutt csak fe l­ sorolásokban em lítik, igaz, rangos n évsorok­ ban. N em hiszem , hogy az új, a nyolcvanas év­ tized is így ki tu d ja m a jd k erü ln i azt a je le n ­ séget, am i G erelyes E n d re n éh án y k ötetnyi írásá t, de ezzel egyrangú és p éldaadó alkotó­ m a g a ta rtá sá t foglalja m agában. A b a rá ti szí­ veken túl, a k ritik a i közvélem énynek is, fő­ k ép p en pedig az új, a fia ta l iro d alo m n ak is föl kell fedeznie G erelyes világát, s azt az egyszeri, ö sszeh aso n líth atatlan írói m a g a ta r­ tást, v érm érsék letet, gondolkodásm ódot, am i b árm ely ik sorát, bekezdését összetéveszthetet­ len ü l fö lism erteti. S nem csak a m űvek k e rü l­ nek m a jd az őket m egillető h ely re a h a tv a ­ n as-h etv en es évek iro d alm án ak történ etéb en , h an em az a m a g atartásm ó d és etik a is s ú ­ lyosan lesz jelen az irodalm i alkotásm ód pél­ d atáráb a n . 1972 decem berében így nyilatkozott az Új Írá sb a n : „H a olyan szokatlan helyzetbe k e rü l­ nék, hogy önm aga m ról kellene k ritik á t í r ­ nom, a p ró zaíró k n ak ahhoz a típusához sorol­ n ám m agam , ak ik ta lá n alk atilag legközelebb á lln a k a lírik u so k h o z ... V alószínű, hogy az e típushoz ta rto zó k n ak — nekem m in d en k ép ­ pen — m eg kell v á r n iok, a m íg ... — m egvere­ kednek a szem közt jövő p ro b lé m á k k a l... ” K ét sa rk p o n tjá t h a tá ro z ta meg ekképpen írása in a k , alk atá n ak . Az egyik: novelláinak, regényének, cikkeinek líra i jellege. M in d e n írása, m in d en sora önvallom ás, önéletrajz, ön­ m agyarázat, önelem zés. N incs egy szenvtelen, k ívülálló m ondata, m indegyikben ott lá tju k az állásfoglaló, választó, vallom ástevő G ere­ lyes E ndrét. A kik szem élyesen ism ertük, egyegy csípős m egjegyzésében, heves gesztusában a szem élyét m agát is, m o zdulatait, fin to rait, hangh o rd o zását is fölism erjük. N ovellái nagy része, esszéi, regénye, de még cikkei, k ritik a i m egjegyzései is: szenvedélyes önelem zés. Sim onffy A n d rás m éltán b ú csú ztatta őt így: Iste n veled, L ancelot lovag! A zért azonosít­ h a tta az író t hősével, m e rt m egvolt b en n ü k ez az azonosság. Szem élyesen jelen v an B a­ lázs és Ján o s k o n flik tu saib an , K áin és Ábel ütközetében, a lovagi to rn ák o n . De ezt az ön­ elemző, önvallom ásos jelleg et nem egyszerű­ síti életrajziv á. Az ü tközet a fontos m in d en ilyen írásáb an . A k ilenc perctől a L ancelot lovagig o tt van m in d en küzdő a la k já b a n : az ellenfelekében is. Ő Ábel, de ő K áin is; B á­ lin t is , Já n o s is. Á téli az ellenfelek so rsát is, tu d ja az ő érv e ik et is. A küzdelem m in d en G erely es-írás m eg h a­ tá ro z ó ja: ez a m ásik sa rk p o n tja írásain ak . „M egküzdeni a szem közt jövő p ro b lém ák k al”. M éltatói m in d kiem elik, m ilyen fontos sze­ repe v an n á la a fizikai erőnek, az ökölnek, a testi erőnek. M ár kevesebben hangsúlyozzák, hogy a testi erő szem léletes és nyom atékos áb rázo lása csak alkalom az in te lle k tu á lis k ü z­ delem m egjelenítéséhez. A rin g b en is az a fontos, am i a fejekben lejátszódik, az ökölcsapáso k n ak m indig m o rális in d íték a van. N em zedékének legszenvedélyesebb m o ralis­ tá ja volt. Senki olyan lázasan és n y íltszív ű ­ en nem k ereste az új kódexet, az ú j tá rs a d a ­ lom ú j erkölcsi tö rvényeit, m in t ő. M inden á llítá st m egkérdőjelezett. N em volt elő tte te ­ kintély, s nem voltak dogm ák. A fo rra d a lm á r etik ai k ó d ex ét lapozta. A já m b o r Á bel őnála megöli a k á rté k o n y K áin t. M indig n y ílt si­ sakkal küzdött, előítéletek nélkül, írá sa ib a n is, k ávéházi v itá in k b a n is. Aki szem élyesen is­ m erte, ta n ú síth a tja , m ilyen éltető ere je v o lt a vita, az érvek lovagi to rn ája. Egy p éld át hadd m ondjak el n y ito ttság ára. Szerette, tisztelte A rany Ján o st, de elem en táris d ühvel u ta sí­ to tta el az E pilógusnak ezeket a so rait, a bennük foglalt em beri m a g a ta rtá st: „H a egy úri lócsiszárral / találk o ztam , s b ev e rt s á r ­ ral / Nem pöröltem / F élreálltam , letö rö ltem ”. R áism ertető v o n ása írása in a k az a k ettő s­ ség. a m it a fizikai erő áb rá zo lásán ak és az e l­ len tétek in te lle k tu á lis földolgozásának eg y ü tt­ élte ad. P szichológiai felkészültsége és érzé­ kenysége, filozófiai ism eretei és készsége ugyanúgy m eghatáro zzák írásai k a ra k te ré t, m in t a fizikai erő. Legegyszerűbb, isk o lázatlan a la k ja i is készek in te lle k tu á lis p á rb a jra , a m unkásszálláson, a gyárb an , a falusi lagziban is. M ám orosa n szerette a gondolatok szem be­ sítését, a m a g ata rtáso k p á rb a já t. U tolsó nagy v á lla lk o z á s á b a n , az Isten veled, L a n c e l o t !- b a n m integy összegezi a fo rra d a lm á r m ag a­ ta rtás, a küzdelem éth o sszán ak m otívum ait. R á ta lá lt a lovagi középkor h atalm as k ü zd ő te­ ré re : ideális színpadot ta lá lt eszméi, in d u la ­ tai kifejezésére. A v é rre m enő összecsapások porond ját, s a végletes em beri tu lajd o n ság o ­ kat, tiszta eszm ényeket és fen ek etlen gonosz­ ságokat hordozó, nem em b er fo rm á jú hősök világát. Szem élyes sorsa dereng föl. am ik o r a szolgának szü letett L ancelot em elkedéséről, a nagybirtokos lovagok előtti bizonyításról esik szó. H őse d ia d ala ib a n és tá rsa d alm i em elkedésében az ő Toldi M iklós-i felszab a­ dulása, h ó d ítása testesü l meg. — A regény egésze azonban nagyobb, nem szem élyes sorsfo rd u la to t példáz és a p o rondon küzdők fizi­ kai erőfeszítéseit, ä lobogó szenvedélyességet itt is erős in te lle k tu á lis hajlan d ó ság , precíz elemzőkészség, h ig g ad t racionalizm us ellen­ pontozza. Í rása in ak ez a jellege esszéi felé fo rd ítja a figyelm et. Én eg y en ran g ú n ak ta rto m G ere­ lyes esszéit szép p ró zájáv al; h a d d tegyem ho z­ zá: ő m aga is segít ebben. E k é t ta rto m á n y á t írá sa in a k alig le h et szétv álasztan i; a n n a k ide­ jén term észetes m ódon gyűlték közös, egy kö­ tetbe. E lbeszéléseiben esszéisztikus, elemző, 20 eszm élkedő bekezdések v an n ak , esszéiben p éld ae re jű ap ró b b tö rtén etek , epikus részek. Esszéiben közvetlen m ódon n y ilatk o zh at meg a vélem ényalkotó, állástfoglaló, tö prengő író. L efegyverző és fölényes in tellek tu ssal vezet b en n ü n k e t egy-egy tém áb an , a k á r a vakok sorsáról, a k á r a te st boncolásáról, a k á r tá rs a ­ dalm i, tö rté n elm i p ro b lém ák ró l elm élkedik. M inden m ű faj alk alm as önkifejezés volt szá­ m ára. M ár azon a m a jd húsz évvel ezelőtti ta ­ lálkozónkon joggal em líth ettem , m e n n y ire o tt­ honos a k ü lö n féle m ű fajo k b an . R övid élete a la tt v ég ig játszo tta az iro d alo m m ajd m in ­ den m ű fo rm ájá t. A k ritik á tó l az esszéig, a n o v ellától a regényig, versig. — Igen, a v e r­ sig is; líra i a lk a ta term észetes m ódon vezette e rre a k a la n d ra is. H eves v itá in k közül szá­ m o m ra a legem lékezetesebb, am ik o r kifo g á­ soltam , hogy a N yolcfo kos szép lejtő cím ű n o v elláján a k egy részét m e tru m b an , versben írta. Még egy dolgot em lítettem ab b a n az egyko­ ri vázlatos b em u tatásb a n : játék o s kedvét. Ez a szenvedélyes vitatkozó, h alálig küzdő b a j­ nok m ám orosa n szerette a játék o t. Ez a tu ­ lajd o n ság a m in d en írá sá b a n to v áb b b o n ta k o ­ zott. N ekünk, ak ik ism ertü k , külön öröm volt, am ik o r ú ja b b írá sa ib a n fö lism ertü k m ókázó kedv én ek ú ja b b és ú ja b b m ulatságos gesztu­ sait. A hősi k ró n ik áb a n , az Iste n veled, L a n ce lo t!-ba n például, eg y re-m ásra kiesik — h e­ lyesebben k ilép (m ert a k arikírozó, ítélő fö­ lén y ked v éért) — szerepéből. H add idézzek eg y -k ét szép példát. Így szövi a fen n k ö lt szö­ vegbe já ték a it, az ízes, jellegzetes - gerelyes­ ségeket: „ . . . Úgy gondolnám , fölösleges sza­ p o ríta n i a bőséggel term ő h ü ly e k ró n ik ák n a k a z t a ré szé t, ah o l »Ez e m e k k o rá t s ú jto tt, az k ivédte, m ajd úgy vágott vissza, hogy az ú r ­ isten b elerem egett és azt k érd ezte an g y alaitu l: m i v an ? m i v an « ” . G alah ad v ív o tt — ahá, itt a lényeg — a L an celo tb an levő igazi L a n ­ celot ellen ”. A S árk án y t kedélyesen „kom á m ”-n a k szó líttatja, a lo v a g o k a t „díszes b a n ­ d á n a k ” nevezi. — N em csak kem ény ütéseivel, h an em ezekkel a gyerm ekded játék o k k al is — teljes szem élyiségével, m eleg kedélyével fo rm á lja írásait. E zekért a szín ek ért is leh et őt szeretni. A h atv an a s évek végének, hetv en es évek elejének irodalm i élete, tájékozódása és iro ­ d alm i d iv a tja i nem kedveztek G erelyes E nd­ re írói p ály áján ak . Az a h itv alló , a tá rsa d a l­ m i k érd ések re fogékony, elk ö telezett írói m a­ g atartás. am ely írá sa it fű ti. ek k o rib an h á tté r­ be szorult. S okat szen v ed ett attó l a légkör­ változástól, írói ú tjá n is m egtorpan. N em tu d ­ h atju k , h a élete engedi, hogyan fo ly tató d o tt volna a m ásodik, h a rm a d ik m enet. De a m it h a ­ láláig alk o to tt, k ik ezd h etetlen , érvényes mű. A p ály atárs, Sim onffy A n d rás m é ltá n v a l­ lo tta h a lá la k o r: ..Tudom, v isszajáru n k m ég hozzá, mi, fiatalo k ”. F arkas László �HAGYOMÁNY Szerep és sors FERENCZY TERÉZ ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE A szerencsétlen sorsú szécsényi költőnő esetében m in th a v isszájá­ ra fo rd u lt volna a szólás: ő igazából m á r csak a sa já t h a z ájáb a n p ró ­ féta. A szülőföld em lék táb láv al adózott neki, előadásokat h a lla t róla. s id ő n k é n t felidézi a la k já t a helyi sa jtó is. A nem zet egészének köz­ tu d a táb ó l azonban k ihullott. Ha itt-o tt — különféle k o rra jzo k b a n — találk o zik is a nevével az olvasó, m á r nem fűződnek hozzá képzetek. Pedig a m últ század sokra ta rto tta . Cikkei, levelei, versei je le n ­ tek meg a P esti D ivatlapban, a D ivatcsarnokban, a H ölgyfutárban, a D élibábban. H átra h ag y o tt m űveiből közölt a Nővilág, az Ifjú ság H a j­ n ala, a N apkelet, s B arab ás M iklós az ő arc k ép ét is m e g ra jzo lta. Öng yilkosságának ta lán y a az egész országot foglalkoztatta. S okan po liti­ k ai h á tté rrő l beszélitek. N agybátyja, a szobrász F erenczy Istv án sze­ rin t „ még a leipzigi illu sz trirt újság és jú n iu si füzetével az euró p ai n e­ vezetes h o ltak so ráb an em lítést tesz róla, hol csak a fő-fő g en e ráli­ sok, m iniszterelnökök, vagy k itü n te te tt tu d o m án y ú ak vétetn ek fel”. A m ikor pedig Bulcsu K ároly összegyűjtötte és k ia d ta a verseit, költők és költőnők m é lta ttá k m űvészetét. D anielik a M agyar Írók L e­ x ik o n áb an . S zinnyei a M agyar Í rók É le tra jz áb an terjed elm es h elyet szentel neki. Z ilahy K ároly még az arc k ép ét is közli a H ölgyek L a n t­ já b a n ; öccse, Im re pedig egyenesen azt állítja, hogy „iro d alm u n k b an egy nőírónk feje körül sem sugárzik m esszebb tündö k lő b b glória, m in t F erenczy T eréznek”. K épes iro d alo m tö rtén etéb en B eöthy Zsolt sem feledkezik meg róla. Egy n ém et nyelvű m agyar iro d alo m tö rtén et m elegen m é lta tja , s a V asárn ap i Ú jság időről időre felidézi a „ fá jd a l­ m ak le á n y á n a k ” em lékét. A legrangosabb elism erést azo n b an V ajda Já n o stó l k apja. 1857-ben „egy antológia szerkesztésével fo glalkozván” ú jra áto lv asta F erenczy T eréz verseit. E kkor írja a N ővilágban: „ . . . m í g egy ném ely k ü rtö lt nevű költőnktől alig leltem egyet am a v álo g ato tt fű zérb e fölvehetőt, F erenczy T eréz kevés szám ú k ö lte­ m én y fű zére oly v irág k é n t tű n t föl előttem a költészet m ezején, am ely ­ nek s a já t külön illata van, el nem vegyülő a többi ezer közt. s talán érezhetőbb a terebélyes levelű, rik ító b b színű virágok illatán ál. . . író n ő in k közül egyedül F erenczy T erézben födöztem föl oly szellem ­ erőt, am elynek szárnyaló e re je a férfi nem ével egyenlő m agaslaton á ll”. E m léke leghívebb ápolója ta lá n K rúdy G yula. G y erm ek k o ráb an — Szécsényben és a család b an — sokat h a llh a to tt a boldogtalan k öl­ tőnőről. S m indig azzal a h itte l beszél róla, hogy m inden k i tu d ja , ki volt az a Ferenczy Teréz. T ragikus h alála ezért v á lh a to tt Á l-P ető fi cím ű regényében az önkényuralom korfestő elem évé. H a a Fanni ha­ gyom ányairól szól, ak k o r is m agától értedődő a szám ára, hogy m elléje tá rs íth a tja F erenczy Teréz alak já t. M egidézi az U rak, betyárok, cigá­ n yo k cím ű em lékezésében is. Hősét, Jósa P á lt L isznyai D am ó K álm án m u ta tja be a költőnőnek. A kkor tá jt „Teréz kisasszony a szilv afák alatt, az Ipoly p a rtjá n ábrándozott, verselgetett, m ereng ett, am íg egy n apon titkos bú ereszkedett a szívére a költőnőnek és a ty ja p iszto ly á­ ból szíven lőtte m a g á t”. F erenczy T eréz v erse it v alóban jól ism erh etté k a k o rtá rs a i. H iszen Jó sa P á l is m ie lő tt h a z á já t e lh a g y ta volna, a K árp áto k tövén az idáig k ísérő b aráto k tá rsa sá g áb an elszav alta egyik v ersé t: „Süvölt a szél a p u sztá k fe lett, / Hol van virágod nyájas k ik e ­ let? / Hol van a rét, am ely g yö n g ykén t fé n y le tt — / A szín veg yü let, ih le t és az élet? / M inden se m m iv é le tt!” A J u lisk á k Ju lisk á ja cím ű m űvében m egint csak fö ltű n ik F eren ­ czy Teréz. És ism ét azt érzékeltetve, hogy m iként v élek ed ett róla a sa já t kora. P etőfiné így vall dunai k irán d u lásu k ró l: „A csillagok h a ­ zafelé jövet oly hívogatólag rin g o tta k a D u n á n ... És a h ajó fedélze­ tén Bulcsu K ároly, az író és kiadó F erenczy Terézről, a D ivatcsarnok költőnőjéről beszélt a hölgyeknek, ak it m á r életében m in d en k i B yron­ hoz, h asonlított. És most m ég jo b b an olvassák a “T éli csillagokat« m ióta F erenczy T eréz önkezével v e te tt véget é le té n e k ... M ennyi v a ­ lódi érzelem volt ebben a m űben — hangzott Bulcsu K ároly szav a”. A Sorsvirág cím ű ’48-as regényének anyaggyűjtése so rán G yőry Dezső ugyancsak m eglepetten ta p a sz ta lh a tta Ferenczy T eréz v erse i­ nek ak k o rbéli népszerűségét. S am ikor a fo rrad alm i h an g u lat és a szabadságvágy vidéken való elterje d ésé t a k a rja érzékeltetni, hősét — nem v életlenül — éppen F erenczy Teréz arcképe előtt g o n d o lk o d tatja el egy losonci ú riházban. Még a századelő is ism erte. Dr. Á gner Lajos, a „földi és ro k o n ” b udapesti ta n á r 1903-ban könyvet je len tet m eg róla. A m ű cím e azon­ ban m in th a m á r előrev etn é á rn y é k á t: — F erenczy T eréz em lékezete. Rá három évre H alm i P iroska írt ta n u lm á n y t F erenczy T eréz élete és kö ltészete cím m el; ugyanebben az évben m ég egy kolozsvári k ia d ású V erses E m lékkönyv közöl tőle verset — aztán szinte semmi. A h atv an a s évek elején m egjelent M agyar Iro d alm i L exikon sze­ rep elteti ugyan, de m á r a h alála évében bizonytalan. Az érdeklődés h iá n y á t lássuk benne, vagy vegyük tudom ásul, hogy F erenczy Teréz em léke el van jegyezve a p o n ta tla n ság o k k a l? A B ulcsu K áro ly á lta l 1854-ben k ia d o tt Téli csillagok sz erin t 1830-ban szü letett. Ezt az é v ­ szám ot v e tte á t dr. W allentinyi Dezső is 1912-ben a F erenczy Istv án levelezését ta rtalm a zó könyvében. M indkét id ő pontot k ik ezd te te h á t a feledés. A szécsényi tem ető b en ta lá lh a tó sírem lék en pedig ez o lv ash ató : F erenczy Teréz k i a közadó lefizette 25. n y ará b an 1853-ik év m áju s 22-ik nap ján . F erenczy T erézről m egfeledkezni egy k icsit p az arlá sn ak látszik. M ert b á r a m ag y ar líra k ö ltőkben v aló b an gazdag, b en n e a női k ö lté­ szet m eglehetősen szerény v onulat. Illu sz trálá su l csu p án eg y -k ét ad at. Régi m ag y ar női költészet — az egyetlen P etrőczy K ata S zid ó n iát k i­ véve. — nincs. A H ét évszázad m ag y ar versei cím ű an to ló g ia 175 k öl­ tő jé b ő l m indössze négy a nő. Az A lszeghy—B arán szk y -féle A m agyar irodalom kincsesháza 61 férfik ö ltő t so ro lt fel az egyetlen K affk a M ar­ g it ellenében. Az arán y o k m a sem v álto ztak sokat. Az 1980-as Szép ve rsek h etv en h ét k ö ltő t v o n u lta t föl, közöttük m indössze tizenegy nőt találu n k . A rró l teh át, hogy m ik é n t éreztek, gondolkodtak a m ag y ar nők az évszázadok során, jo b b á ra fé rfiú i „ á tté te lle l” érte sü lh e tü n k . M áig h ató beidegződésnek tetszik, hogy a líra m űvelése férfidolog. K ü­ lönben m ivel len n e m agy arázh ató , hogy az em líte tt rep re z e n ta tív v ersg y ű jtem én y szerep elteti p éld áu l Földi Ján o st, de m egfelelkezik D ukai T akács Ju d itró l. Vagy, hogy a té m án á l m a ra d ju n k : F erenczy T erézt mellőzi, de a n ála egy csipetnyivel sem jelen tő seb b S am a rjai K árolyt, M edgyes L ajost, vagy M entovich F eren cet érd em esn ek ta r tja a b em u tatásra. Pedig ta lá n éppen F erenczy T eréz k ap csán g o n d o lk o d h atu n k el leg in k áb b arró l, hogy a X IX . századi nem zeti ö n tu d a tra ébredés m eny­ n y ire nem m a ra d t h a tá sta la n a m ag y ar női tá rsa d a lo m ra sem. Ez az az időszak, am ik o r a nő olvasóból alk o tó v á k ív á n v álni. M integy c á ­ folni és alátá m a szta n i a k a rv á n Széchenyi Istv án vélem ényét, m ely sz erin t „a nő csak a férfiért, vagy a férfitő l in d ítta tv a alk o th a t n a ­ gyot”. A d iv atlap o k és d iv atcsarn o k o k hűséges olvasója m ost m á r jo ­ got fo rm ál a r r a is, hogy m ag a v alljo n önm agáról, s a költői b a b é ro k ­ b an is osztozzék. M ennyire jellem ző D ukai T akács Ju d it felsó h a jtá sa! „Óh, h a m in d en elhagy is, Csak te ne, oh poézis!” S élete nagy n a p ­ já n a k azt ta rto tta , am ik o r k ö ltő k én t v eh e te tt részt a keszthelyi H eli­ k o n -ünnepségeken. A század közepére ugyancsak m egnő a nők szerepe az iro d alom ban. Teleki B lanka, K aracs Teréz, Lőw ey K lá ra cikkek, levelek íróiként, s a m ag y ar nőnevelés h arc o saik é n t m u ta tk o z n ak be az ak k o ri lapokban. W esselényi P o lix én ia a k o r divatos m ű faját, az ú tin a p ló t m űveli. A F erenczy Terézzel egyidős Szendrey J ú lia sem elégszik meg a költőfeleség m iv o ltáv al, m aga is költő a k a r lenni. Szász K áro ly n eje Id u n a név en je len teti meg verseit. M ajth én y i F ló ra egyen­ ra n g ú p o étán ak ta r tja m ag át a férjév el, T óth K álm án n al. F erenczy T eréz m eg jelen ését ebb en a m ozgásban kell szem lél­ nünk. A szécsényi k ö n y v k ö tő -g azd atiszt lá n y án a k költői am b íció ja nem v életlen jelenség, h an em egy tö rv én y szerű ség et m u ta tó fo ly am at része. Ő is s a többiek is a századvégi nőm ozgalom k o rai elő fu tárai, dr. W allen tin y i Dezső okkal nevezi „m agy ar S a p p h ó n ak ”. V alóban, F erenczy T eréz am b íció ja nem volt kisebb, m in t ógörög elődjéé. A m ásik nem szellem ével a k a rt v ersen y re kelni. Úgy érezte, költői fo r­ m áb a ö ltö ztetett érzései, g o n d o la ta i u g y a n ú g y ig é n y t ta r t h a t n a k a k ö ­ zönség érdeklődésére, m in t a férfiak m űvei. Jó szem m el v ette észre ezt a szán d ék át V ajd a Já n o s: „F erenczy Teréz oly eszm ékkel is fog­ lalkozott, m elyek a női h iv atás szűk k örén túl terjed n ek . Ferenczy T eréz elm éje az em beriség, a társad alo m , sőt a világ ren d jé rő li e l­ m élkedés atlási terhével is foglalkozott, s fö lm erészk ed ett am a néze­ tek sziklacsúcsaira, h o n n an csak a legerősebbek nem szédülnek le a vonzó m élységbe.” Nagy elh iv ato ttság n ak szegte a szárn y át te h á t éle­ te rövidsége, s a k iv itel tehetségének nem m indig kellő ereje. A kor k ín á lta föl a m ag y ar S appho szerepét. S b iz tato tt a szereojá tsz ásra is. A XIX. század n agy jelen etei egy k icsit m indig te á trá lisak. Ahogy K azinczy á ta d ja az irodalm i vezérséget K isfaludy K árolynak. Ahogy Széchenyi a já n lá st tesz az ak ad ém ia fö lállítására. K os­ su th em lékezetes n é p trib u n -p illa n a ta i. O lvassuk el Jó k ai jellem zéseit a T ízek Társasága fiatalja iró l. Egytől egyig szerepjátszók. S n e feled ­ jü k : ez a k o r a v a tta a sz erep já tsz ást — h ely zetd alk én t — a líra m ű ­ fajáv á. De v o lt-e h ajlam F eren czy T erézben a nagy szerep e ljátszá sára? F erenczy Istv án sz erin t a F eren czy -faj m űv észfajta. Ahogy ő az első m ag y ar szobrász volt, úgy k ív á n h a to tt Teréz az első m ag y ar költőnő lenni. A szerep igazi szálláscsin áló ja azo n b an a lelki b á n a t leh etett. A szen tim en talizm u s a lírá ra osztotta a b án at, a fájdalom kivezetésé­ nek felad atát. E k k o r jön d iv atb a a szenvedés előkelősége. K öltőnőnk büszkén v allja m ag át a „pokol eljegyzett a r á já n a k ”. H a a poklon a pokol k ín já t é rtjü k , m áris a szerepnél vagyunk. Ha szen tség tö résk én t h a n g zik is: de még a h a lá lával is szere pet játszo tt. S m icsoda gonddal készült fel rá! M ájus eleje óta búcsúzkodik levélben a b arátn ő itő l. Egy lengyel szárm azású z sa n d á rtól k irav aszk o d ja a szükséges pu sk ap o rt. Az öngyilkosságát m egelőző na- 21 �pon G y arm a tra m egy „ a festészhez, arc k ép ét levétetni". M ásnap h a j­ n alb an „többek szem e láttára a szécsényi bércek a la tt tév ely g ett”. A reggeli m ise a la tt m eggyónt. H azatérve egész nap írt. R endelkezett a sa já t és a szabadságharcban elesett b áty ja sírkövéről. E lkészítette a végrendeletét, s m eg írta a sírkövére szánt verseket. A h alála u tán i dolgokat bevégezvén „női pongyolát” vesz föl, a h a já t k ib o n tja, m a­ ga elé teszi az ugyancsak öngyilkos drám aíró, Czakó Z sigm ond a rc ­ képét, az tá n a p ja pisztolyával szíven lövi m agát — 1853. m áju s 22-én. Ez a fia ta l lán y úgy „rendezi m eg” a halálát, hogy az iro d alm i és po­ litik a i szenzáció legyen. T ökéletesen azonosult a szerepével. A költői m a g a ta rtá st m eg ala­ pozó, v ersre ihlető fájd alo m és halálvágy az élete értelm év é v ált: „Ha elve n n éte k fá jd a lm a im a t, / A z életre több se m m i sem m arad, / A m i költői, a m i szép lehetne, / M in t a csillagnak a sötét éjszaka, / O lly szükséges k e b le m n e k bánata, / M elyben ragyog életem kö lté sze te .” (Vezérhang.) A k eb elb án at és a költészet, a szerep és az őszinte lelk iállap o t a d ja meg Ferenczy Teréz poézisének alap já t. A fájd alo m és a költőm ivolt előkelősége a k iv álasztottság fé lre é rth e te tle n jelei. E nnek az egységnek nem volt nehéz létrejönnie. H alála u tá n a boncnokok azt állap íto ttá k meg, hogy csak a k k o ra szíve volt, m int a m a d árn ak . Az ebből következő fizikai gyengeség növeszthette föl benne a tú lérzék en y ­ séget, a sebzettség érzését. Az élet és a k o r sem kím élte. K am aszlány, am ik o r elveszti édesanyját. A pja ivással en y h ít az özvegységén. K ét­ szer is csalódik a szerelem ben. A szabad ság h arcb an elesik a testvére. A nagy bukás ugyancsak letöri. Az ö n kényuralom a la tt állan d ó za k la­ tá sn ak v an kitéve. A h áz k u ta tás során k o m p ro m ittáló leveleket, a rc ­ k ép ek et ta lá ln a k nála. V égül még az a lengyel zsan d á r is b a jb a k erü l m iatta, ak i segíteni a k a rt ra jta . A bíróság bűnösnek ta lá lja rebellióban, s négynapi bö rtö n re ítéli. B ár b ü n te tését az a p ja ü li le, úgy lá t­ szik, az ideggyenge szervezet tö b b et m á r nem b ír el. Meg a k a r halni. De a költészet, am ely ennek a h alálv ág y n ak m indig is fo rm á t adott, m ég gondoskodik benne, hogy m éltó h a lá lt rendezzen m agának. Ezt a tragikus, de nagy m űgonddal m egform ált véget készítették elő a k a rv a -a k a ra tla n m indazok, a k ik szíto tták ben n e a poéta i becs­ vágyat. N em v ették észre, hogy e fia ta l lány sz ám á ra a költészet ö r­ vény, am elybe beleszédül; a költészet fe lp u h ítja a ta la jt lelke m élyvi­ zei fölött. L ajos b átyja, a nagyszom bati szem inarista, akivel a v a k á ­ ciók so rán együtt olvasták P etőfi verseit. A közeli V arsányból á t-á tlátogató L isznyai D am ó K álm án. Első m űve is az ő rév é n jelen ik m eg a D ivatcsarnokban. K ovács Bazil, a m ű v elt F eren c -ren d i szerze­ tes. És a szécsényi földbirtokos, az ugyancsak v ersek et íro g ató P ulszk y Ferenc. Aki nem csak a v ersíró h ajlam o t egyengeti benne, hanem a p o litik ai érd ek lő d ést is. A h á z k u ta tá st végző zsand áro k az ő le­ v eleit ugyancsak m e g találják nála. K ossuth volt londoni követe még az em igrációból is figyelem m el kíséri gazd atisztje leán y án ak költői fejlődését. F erenczy T eréz költői fe la d a tv á lla lá sá t a közvetlen u tó k o r kellően m éltán y o lta. Azzal, hogy a legjelesebb m a g y ar költőnőnek ta rto tta , elism erte a teh etség ét is. A későbbi értékelésekben a han g sú ly in k áb b a pály a félb e m ara d o ttsá g ára esik, s a dicséretb en sok a szánalom . K öltészetének m egítélése v aló b an nem könnyű. A h alála u tá n i hangos glóriázás k ö rü lö tte kissé gyanús. Előnyös volt szám ára, hogy m ű v eit jo b b á ra a női poézis addigi szintjéhez m érték. Az pedig nem v o lt m agas. A teljes felejtésb en viszont ig azságtalanság o t lá tu n k . S ellen tétb e n áll V ajd a Ján o s vélem ényével, aki úgy érté k elte m ag asra ezt a költészetet, hogy a férfiak év a l v etette össze. A nnyi tény, hogy a m u n kássága to rzóban m a ra d t. A tehetsége nagyobb volt, m in t a kib o n tak o ztatás lehetősége. A v á lla lt felad at, a szándék m a is m egejtő. De V ajd a Ján o ssal egy ü tt m i is érezzük a h ián y t. „Az életbeli kedvező körülm ények h ián y át, m elyek közt egy­ felől kedélye m e g ta rth a tta volna kellő épségét, m ásfelől a teh etség é­ hez m é rt és nagyobb alap ú ta n u lm á n y t is m egadta volna —, m ivel term észetesen az ő nagyobb te rjed elm ű tehetsége nagyobb tan u lm á n y t is igényelt volna.” Az életbeli kedvezőtlen körülm ények h ez az szin ­ té n hozzátartozik, hogy az ö nkényuralom alatt, a zaklatáso k k özepet­ te a szem élyére veszélyes v erse it m egsem m isítette. A verseiből m in th a k é t költő b o ntakozna ki. Az egyik m eglepően tehetséges, jó ízlésű és form akészségű, a m ásik dilettáns, ak i vigasz­ ta la n u l gyenge m űveket produkál. M agyarázzuk m indezt a tehetség szerencsés p illan a taiv al, illetve kedvezőtlen körülm ényeiv el? Vagy a teh etség és a kellő tan u lm án y o k d isz h arm ó n iá já v al? K övetkezhet az ih letettség és a szerep játszás kettősségéből is. N em leh et véletlen, hogy ott, ahol őszinte érzésekről, egyéni gondolatokról v a n szó, a k ö ltő i m egoldás is kifogástalan, ahol pedig a szerepből következik a költői gesztus, m indig a la tta m a ra d a sa já t lehetőségeinek. T ovábbm enve: az alanyi költészetben, a líra i önkifejezésben jelentős, fig y e­ lem re m éltó tehetségnek m u tatkozik. Ezzel szem ben az ep ik ai alk o ­ táso k nem é rik el az önképzőköri szín v o n alat sem. L egjobb v ersei­ ben azonnal feltű n ik a k épalkotás eredetisége, a pontos, biztos szóh a sz n á la t s az előadás b ája. Szerves egészeket alkot. A h a n g u la t egy­ ségességét végig m eg tu d ja ta rta n i. A zonnal ön m ag ára v o n atk o ztat. A lá tv á n y így em elkedik szinte észrevétlenül a líra szintjére. L egerősebb oldala a term észetlíra. Ilyen té m á jú v erseib en a ro ­ kokó finom ság egyesül a petőfies egyszerűséggel. M áskor meg a Cson­ gor és T ü nde líra i b etétjein e k sejtelm es, k ö n n y ű árn y ék ú so raira em ­ lékeztet. A m i m a is leginkább m egfog benn ü n k et, az a v ersek te rm é ­ szetes frissesége. Szépelgő n ő k o rtársa i az a lm an a ch lírá b ó l m e ríte t­ tek. E zé rt av a ta g n ak és m e ste rk é ltn e k érezzük őket. F erenczy Teréz egészen C sokonaiig m egy vissza. É rzelm essége is jo b b a n kapcsolódik p éld áu l K isfaludy Sándorhoz, m in t a szentim entalizm u s költőinek iro d alm ias finom kodásaihoz. V ajd a Já n o s is kiem eli azoknak a költem ényeinek az erejét, am e­ 22 lyekben a létezés és a k o r kérdései fo g lalk o ztatják . E nnek a fiatal lá n y ­ n ak a labilis k ed ély állap o ta n éh a olyan g o n d o lato k at v et föl, am e­ lyek csak a m ai illúziótlansággal, elidegenedettséggel ro k o n íth ató k . L eh et-e a sírb an is nyugalom ? H iszen m in d en göröngy em berpor. A szél felk a p ja és fú jja a tengerig. H a a szent elvek győznének, mi v á­ gya lenne még a szellem em b erén ek ? V ágy n élk ü l pedig kinek len n e kedve élni? A föld: ro th ad ás. A növényzet ra jta : penész. Az állato k és e m b e re k : a h o lttest férgei. G ondolati lírá já n nem nehéz felism ern i a korai, k iá b rá n d u lt P etőfi h atásá t. Csak am íg P ető fin él a Felhők k o rszak a csupán á tm e ­ net, ad dig F eren czy T eréznél egy folyton erősödő és ta rtó s te n d e n ­ cia. Egy sötétülő k ed ély állap o t s egy n agy b u k ást átélt, m egalázott nem zedék h a n g u latá n ak , gon d o lk o d ásán ak h ű tü k re. Persze, nőiesen p asztellv álto zatb an . A m i a fé rfia k n á l keserűség, az itt szom orúság. Ami o tt in fern ó i fájd alo m , az itt in k áb b belenyugvás. A lázongó in ­ d u la t: könnyel teli szem. E m lékeztet az ifjú H ein ére is. F erenczy T e­ rézt szin tén a szerelem , a vágy, az öröm és a b á n a t ösztönzi írásra . S a D alok k ö n y v é n e k szerzőjével m o n d h a tn á: „A szívem fájd alo m , a szívem lá n g ”. F ájdalom , h a a csalódásaira, a szab ad ság h arcb an el­ esett te stv é ré re gondol, s láng, h a a m ag y ar dicsőségről és a h azáró l van szó. Rövid költői p á ly á já n a k ja v a term ésével szívesen találk o zn á n k te ­ h á t a különböző an to ló g iák b an . M odern h an g v é te lű szerelm es versei, filozófiai ih le te ttsé g ű költői aforizm ái, s eg y -k ét nagyobb lélegzetű m űve m éltán ta rth a tn a k igényt a m egőrzésre. G ondolunk itt p éld áu l a Tavaszi dalokra, a gondolati tépelődésből szü letett Bolygó tü ze k n é­ h án y részletére, vagy éppen a S zécsén yi k e r tb e ... cím ű versre. A P esti N apló m á r 1880-ban ezt írta ró la: „Szegény F erenczy Te­ réz t alig em legeti m á r valaki, pedig, h a k ö n y v ét feln y itju k , m in t k u ta tó csillagász szem üvege a la tt a bolygó, úgy tű n ik fel elő ttü n k , vész­ piros fényben, n y ugtalan, rövid p ály án és zú zo ttan h u llv a a m élység­ be, m in t a m eteo r”. H a k ö nyvét k in y itju k , v aló b an egy trag ik u s élet idéződik fel előttünk. De nem csak a részv étet k iv áltó sors. han em n é­ h án y olyan szép v ers is, am ely m éltó az u tó k o r m egbecsülésére. Szabó K ároly N ó g rá d m egyei m unkásm egm ozdulások a XX. század első é vtize d é b e n N ógrád m egye m u n k ásm o zg alm áb an a szervezkedés, az erő fel­ m érés, az erőgyűjtés, a jo b b élet- és m u n k a k ö rü lm én y e k ért fo ly ta­ to tt küzdelem első n agy fellen d ü lése az 1900. és 1910. közötti év tized ­ re te h ető : a századforduló u tá n jö tte k lé tre a M agyarországi Szociál­ d em o k ra ta P á r t helyi szervezetei, ek k o r ép ü ltek k i a jelen tő seb b szakm ák helyi szervei, a v asas- és ép ítő m u n k ás-szak szerv ezetek (a b án y ászszakszervezet létreh o zá sá ra csak 1918-ban k e rü lh e te tt sor). A szervezkedés 1905— 1907. között tető zö tt: az ek k o r lezajlo tt b érh arco k m ór jó v al szervezettebbek és nagyobb h atású a k voltak, m in t a századforduló előtt. Jellem ző, hogy m á r nem csak a b á n y á ­ szok m u n k ab eszü n tetései okoztak gondot a h ató ság o k n ak —, n o h a m ég m indig ezek v o ltak a legjelentősebbek —, h an em m ás üzem ek, sz ak ­ m ák m u n k ásain ak m egm ozdulásai is. M inőségi különbséget is m u ta tta k abból a szem pontból is, hogy a gazdasági, b érjelleg ű m ozgalm ak politikai ta rta lm a t is h o rd o ztak m ag u k b an . A m u n k a - és életk ö rü lm én y ek ja ­ v ítá sa érd ek éb en m egfogalm azott k ö v etelések et po litik ai k ö vetelések­ kel eg észítették ki, olyanokkal, m in t m á ju s elseje m egünneplése, a g y erm ekm unkások hely zetén ek m eg v álto ztatása, a vezetők d u rv a m a­ g a ta rtá s á n a k m egszüntetése, a nyolcórás m u n k aid ő bevezetése —. m elyek m á r a m u n k áso sztály m eg n ö v ek ed ett ö n tu d a tán a k , a szer­ vezkedés h a tá sá n a k beszédes bizonyítékai. S zaporodtak a szo lid ari­ tá si sz trá jk o k is, am ik o r elb o csáto tt tá rsa ik , v agy m ás üzem ek s z trá j­ koló m u n k á sain ak érd ek éb en lép tek fel. A z ösztönösség h ely ett egy­ re in k áb b a tu d ato sság jellem ezte a m u n kásm egm ozdulásokat. A m ozgalom vezetői álta lá b a n szervezett, illetv e az átlag o sn ál felv ilá­ gosultabb, a szociáldem okrácia elvi a la p já n álló m u n k áso k voltak. A századforduló u tá n i első jelen tő s m egm ozdulás 1904. m árciu s 7-én kezd ő d ö tt a S alg ó ta rján i K őszénbánya R t-hoz tarto zó inászói k e rü le t F e re n c -a k n á já b a n . Az ak n a bányászai, m in teg y négyszázöt­ ven en sz ü n tették be a m u n k át, s írá sb a n n y ú jto ttá k á t köv eteléseik et — m ely h ét p o n tb an összegezte a b ányászságot foglalkoztató legfon­ tosabb p ro b lém ák at — a b án y a tá rsa ság tisztik arán a k . Ezek az a lá b ­ biak v o lta k : em berséges bán ásm ó d a tisztviselők részérő l; 12 órás m u n k aid ő h ely ett 8 ó rás m u n k aid ő ; az igazgatóság á lta l u ta lv á n y el­ len éb en b izto síto tt ru h á z a ti és élelm ezési cik k ek á rá n a k leszállítása; bérem elés csillén k én t 40 fillé rre l; sínszegek és ta lp fá k kiszo lg áltatása a m u n k ah ely en (csak a b án y a b e já ra tá ig szállíto tták , o n n an k ellett a m u n k ah ely ig h o rd an i); a v asárn ap i m u n k a szü n e t tö rv én y b en b iz­ to síto tt m e g ta rtá sa ; a jo g ta la n b ü n tetések m egszüntetése. E zenkívül n em v o lt m egn y u g tató an rendezve a bányászok m u n k ah ely i ivóvízel­ látása, az étkezési idő szabályozása, a lak áso k ja v ítá sá ra lev o n t öszszegek felhasználása. �A bányaigazgatóság a követeléseket visszautasította, egyetlen p o n tjá t sem fog ad ta el, s hogy döntésének nagyobb h an g sú ly t ad­ jon, egy század katon aság o t k é rt Losoncról, m ely a helyi csendőrségget eg y ü tt hozzálátott a rendcsináláshoz. A m it azzal kezdtek, hogy le ta rtó z ta ttá k a követelés átn y ú jtó já t, Száva S ándort. M ajd a szer­ vezkedés csírái u tá n k u ta tv a összegyűjtötték azokat az em bereket, a k ik v a la h a is gyűlés m e g ta rtá sá ra vonatkozó b ejele n té st írta k alá, vagy gyanúsak voltak, hogy szervezik a bányászszakszervezetet. A k ato n ák és a csendőrök nyolc telepről szedték össze azo k at az em ­ bereket, ak ik h an g ad ó k n ak szám íto ttak a m u nkabeszün tetésn él. B ör­ tö n b e v etették G regovszky P é te rt és F asching T am ást, a gyűlést b e­ je len tő k a lá íróit, P onyiczky József volt kongresszusi kü ld ö ttet, B ajos P ál, S ch n eid er K ároly, Peész M ihály, U tasi G ergely, Licskó A ntal, S chlezák Já n o s és m ég m ás, összesen 18 bány am u n k ást. H árom b á ­ nyászt B a la ssag y a rm atra sz á llítta tta k , és 120 bányászt elbocsátottak. A beb ö rtö nzött b ányászokat faggatták, hogy hol szoktak gyűlésezni, v an -e v alam i egyletük, k ik a vezetők stb. A bányaigazgatóság és a h atóság szövetkezése a m unkásegyesü lések kezdeti, c s írá já b a n való elfo jtásá ra , az egységes fellépések m eg ak ad ályozására te h á t m eghatározóvá v ált m á r a század elején ; g átlástala n , d u rv a erőszak, a legkisebb „b ű n ” egész életre k ih ató m egtorlása, a m u n k an élk ü liv é tétel fo rm á já b an je len tk ezett, bár, ah o l a szervezettség elő re h ala d o tta b b volt, ahol a m unk ásság zöme m ár szerv ezett m u n k ás volt, ott a b ru tá lis m egtorlás kevésbé h o ­ zott ered m én y ek et a m u n k á lta tó k részére. Losoncon a zom áncozottedény-gyárban m integy négyszáz m u n ­ k ás volt ta g ja a V as- és F ém m unkások Szövetségének. 1905. ja n u á r 2-án sz trá jk b a lé p e tt az edénygyár m integy három száz m u n k ása az ért m e rt h arm in c em b er elbocsátottak, azzal az indokkal, hogy ta g ­ jai a v asasszakszervezetnek. N yíltan tu d o m á su k ra hozták, hogy m u n k av iszonyuk nem szűnik meg, h a k ilépnek a szövetségből. A m u n k á lta tó k ilyen sajátos eszközökkel is — a m u n k an élk ü liv é tevéssel — a vasasszakszervezet erején ek gyengítésére törekedtek. M egfélem lítették azokat, ak ik még nem voltak ta g ja i a szakszervezet­ n e k , de azzá v á lh a tta k . Az elbocsátás oka egyben a m u n k á lta tó k a g ­ g o d alm át is jelezte, ezért a k a rta k g á ta t v etn i a m u nkáso sztály szer­ vezkedésének. 1905 éve m ég szám os m unkásm egm ozdulást ta rto g ato tt, a losonci edén y g y ári m unkások csak a so rt n y ito tták meg. A sa lg ó ta rjá n i H irsch és F ran k V asöntöde és G épgyárban péld áu l alig volt hét, hogy a m u n k áso k fizetését meg ne n y irb á ltá k volna. E bből következett, hogy alig m ú lt el h é t m unk ab eszü n tetés nélkül. (A tisztítóüzem részb en 46 fillé rt k erestek n aponta, s ebből az összegből k ellett a családosoknak m egélni, nem csoda, h a a m unkásm ozgalom veszélyes m ed erb e csa­ p o tt át. írta a S alg ó tarján i L apok 1905. fe b ru á rjá b a n .) A R im am u rán y —S a lg ó ta rjá n i V asm ű Rt. S alg ó ta rján i A célgyárában is ab b ah ag y ta a m u n k á t m integy 100 előhengerész 1905. m árcius 13-án és 14-én, m ert kevés volt a m unka, és keveset kerestek. A m u nkabeszü n tetés je le n ­ tőségét növeli, hogy ez volt az első sz trá jk a gy ár tö rtén etéb en . A S alg ó ta rján i Lapok cím ű polgári o rgánum úgy k o m m e n tá lta a szol­ g ab írói h iv a ta ln á l előre b ejele n te tt sztrájk o t, hogy sajnálato s, hogy a dolog sz trá jk k a l nyer elintézést. A gy ár vezetősége m in d en te k in te t­ ben gondoskodik a m unkások jólétéről, ott m u n k á so k at m ég ak k o r sem b o csátanak el, ha kevés a m unka, legfeljebb re d u k á ljá k a m u n ­ k an ap o k at, s ha szűke n is, de van kenyerük, nincsenek k itév e az el­ bocsátás veszélyének. A század eleji m unkásm ozgalm ak so ráb an to ­ v áb b i figyelem re m éltó m egm ozdulásra k e rü lt sor 1905. augusztus 29-én. ..T rellai Já n o s építésznél dolgozó m unkásleán y o k augusztus 29-én sz trá jk b a állta k . E ddig ugyanis n ap i 13 órai m u n k á é rt 1 k o ro ­ n át k ap tak . A zt követelték, hogy 12 ó rai legyen a m un k aid ő és 1 k o ­ rona 20 fillé r a napibér. A sz trá jk békés úton n y e rt m egoldást.” E nnyi a S alg ó ta rján i L apok 1905. szeptem ber 3-1 szám áb an m eg jelen t hír. Ez az esem ény a m unkásm ozgalom új vonásáról ad tanúbizonyságot, m e rt ezelőtt m ég nem volt példa a rra , hogy nők léptek vo ln a fel egy­ ségei követeléssel —, még, ha ez csupán m u n k aid ő - és b érk érd és volt is. S h a az 1905-ös év b ővelkedett sz trájk o k b an , az 1906-os év m ég m ozgalm asabb volt. B á r 1906 ja n u á rjá b a n m á r m egin d u lt a k iv á n ­ d o rlás — főleg a vasasszakm ákból — a dollárok h a z ájáb a (egy h ó ­ n ap a la tt 48 m un k ás h ag y ta el S alg ó tarján t), ez nem g y en g ítette a m ozgalom ereiét, m e rt sorsuk ja v ítá sa érdekében m ost m á r olyan szak m ák is h a lla ttá k h an g ju k at, ak ik n ek szervezett m egm ozdulásai ez ideig nem voltak. (Pl. a sa lg ó ta rjá n i bádogosm unkások állíto tták össze követeléseiket 7 pontban, m elyek a m unkaidővel, a bérezéssel és m á ju s elseje m u n k a szü n e tté való n y ilv án ításáv al foglalkoztak.) 1906. jú n iu s 24-én kezdődött, s több héten keresztül ta rto tt a szá­ zad eleji időszak egyik legnagyobb politikai töm eg sztrájk ja, a salgó­ ta rjá n i b ányászsztrájk. A m u nkabeszüntetés az É szak-m agyarországi K őszénbánya Rt. béna i b án y á já b a n v ette kezdetét. A b ag ly asaljai igazgatóság nem é rte síte tte a S alg ó ta rján i K őszénbánya Rt. igazgató­ ját. sőt titk o ln i igyekezett az esem ényeket, ám a sz trá jk á tte rje d t a S alg ó ta rján i K őszénbánya Rt. b án y á ira is. és 1906. júliu s első n a p ja i­ b a n m á r négyezer bányász á llt h arcb an . L eá llt a S alg ó ta rján i K őszén­ b án y a Rt. öt és az É szak-m agyarországi K őszénbánya Rt. h a t ak n ája. (A leállt tizenegy ak n a között volt B aglyasalja. M izserfa, Etes. In ászó. Székvölgy, K áro ly -ak n a. G usztáv-akna.) Az 1906. jú n iu s -jú liu sá ­ b an sztrájk o ló k é t tá rs u la t bányászai csaknem azonos k övetelésekkel lé p tek fel, m in t az 1904-es m u n k ab eszü n tetés idején. A tö m e g sz trá j­ k o t k iv áltó okok között szerepelt a nagy m é re tek e t öltö tt drágaság, a m é rh e tetlen ará n y o k at elért pénzbüntetés, a Ja n csi-b a n k ó jo g talan érvényesítése, a 12 órás m unkaidő. A p én z b ü n te tést o k k al ok n é l­ k ül m in d e n ért alk alm az ta a b án y a tá rsa ság . (Pl. h a nem köszöntek az akn ászn ak , 4—6 k o ro n ára b ü n te tté k azt a b ányászt, ak in ek n ap i k eresete 80 fillé r és egy k o ro n a 20 fillé r között m ozgott.) A N épszava közlése sz erin t a sa lg ó ta rjá n i a k n á k b a n dolgozó b án y ászo k tó l 1905ben 31 000 k o ro n a b ü n te té sp é n z t v o n tak le. A n y u g d íjk érd és is fo g lal­ k o z ta tta a b ányászokat, m e rt az a g y ak o rla t a la k u lt ki, hogy a n y u g ­ d íjjogosultság elő tt elb o csáto tták őket. E k é t alapos és m egokolt sé­ relm et k ieg észítette a Ja n c si-b a n k ó alk alm azása, m ely a tőkés k izsák ­ m ányolás egyik fo rm á já n a k népies elnevezése volt, s lényege, hogy a m u n k a b é r egy része h ely ett u ta lv á n y t k a p o tt a m unkás, m e ly ért a m u n k á lta tó á lta l fe n n ta rto tt ü zletek b en (élelem tárak b an ) k e lle tt élel­ m ezési és ru h áz ati cik k ek et v ásáro ln ia, sokszor 50—60 százalék k al m a ­ g asabb áron, m in t a sa lg ó ta rjá n i piacon. B ár a X IX . század végén tö rv én y esen tilto ttá k a Ja n csi-b a n k ó t, a tőkések e tila lm a t szám os esetben nem v ették figyelem be. A sz trá jk b a n részt vevő a k n á k bán y ászai egységes kö v etelések k el léptek fel a k ét k ő szénbánya rt. ig azgatóságával szem ben. A Fr iss Újság 1906. jú liu s 3-i szám a tö m ö ren közli az alap v ető k ö v etelése­ k et: az a la p b é r négy k o ro n a legyen; a tizen k ét ó rai m u n k aid ő le­ csökkentése nyolc ó rá ra ; a v a sá rn a p végzett m u n k a u tá n kettő s bér fizeten d ő ; v asárn ap csak az el nem m u laszth ató m u n k á k végzendők; a betegsegélyző- és lak ásü g y ren d ezése; tisztességes b án ásm ó d ; a g y er­ m ekek m u n k a b érét egy k o ro n a 60 fillérrő l k é t k o ro n á ra em eljék fel. A b án y a tá rsa ság o k ig azg ató in ak a m u n k áso k k ö v eteléseit ta r ta l­ m azó m e m o ran d u m o t á tn y ú jtó b án y ászo k at — összesen h atv an n y o l­ cat — vasira v erté k és k ito lo n co lták lakóhelyü kről, c s a lá d ju k a t a tá r ­ saság tu la jd o n é t képező lakásokból k ila k o lta ttá k , h a jlé k ta la n o k k á te tte k több száz em bert. A k ila k o lta to tt m u n k á scsa lá d o k at helybeli, s a já t h áz u k b an lak ó m u n k a tá rsa k fo g ad tá k be, s am en n y ire tő lü k telt, e llá ttá k élelem m el. A K őszénbánya R észvén y társaság o k h a lla n i sem a k a rta k a b á ­ nyászok k ö v eteléseinek teljesítésérő l, b á r úgy igyekeztek feltü n tetn i, hogy h ely t a d n a k a bányászok rek la m álásá n ak . K ilá tásb a helyezték például, hogy a beteg, m u n k a k ép te le n b án y a m u n k á s n ap o n ta 80 fillé rt kap, „hogy a család éh en ne p u sz tu ljo n ”. V agy: a szerszám o k at eddig a m u n k ásn ak k ellett ven n ie és ja v ítta tn ia , m ost az igazgatóság h a jla n ­ dónak m u ta tk o z o tt a rra , hogy év en k én t egy d ara b öt k o ro n a é rté k ű k alap ácso t ad a b ányásznak. Ezek az íg éretek azo n b an term észetesen nem elég ítették k i a m u n kásokat. A b án y am u n k áso k sz trá jk já n a k k o m olyságára és m é re té re utal, hogy k étszáz csen d ő rt és ezer k a to n á t v o n tak össze a sa lg ó ta rjá n i szénm edencében. K assáró l S alg ó ta rjá n b a vezén y elték a 34. gyalogez­ red h é t század át és L osoncról a 25. gyalogezred egységeit. B u d ap estrő l titk o sre n d ő rö k et h o za tta k le, fig y eltették a b á n y a m u n k á so k at és a „M agyarországi S zo ciáld em o k rata P á r t h ely i vezetőségének ta g ja it”. Több p o lg ári la p egybehangzó közlése a la p já n a sz trá jk o ló sa lg ó ta r­ já n i b án y am u n k áso k ellen a csendőrség jú liu s 4-én jo g ta la n u l h asz­ n á lta fegyverét, am in ek kö v etk eztéb en egy m u n k ás m eg h alt és ti ­ zenegy m u n k ás m egsebesült. A csendőrség fegyveres b eav atk o zása sem tö rte m eg az o n b an a sztrájk o ló bányászok ellen állását, sőt az É szak-m agyarországi K őszénbánya Rt. b án y ászai az igazgató m enesz­ té sé t is követelték. Az erőszak m ellett a m u n k á lta tó k egyéb m ód szert is p ró b áltak alk alm azn i a sz trá jk letö résére; O laszországból százkilenc b á n y a m u n ­ k á st h o zattak sz trá jk tö rő m u n k á ra . Á m am ik o r az olasz bányászok fe la d a tu k ró l tu d o m ást szereztek, huszonnyolc k iv ételév el nem m e n ­ te k le a bán y áb a, sz o lid a ritást v á lla lta k a m ag y ar b án y a m u n k á so k ­ k al és h azau taztak . A b án y a v állalato k vezetői, a hatóságok, a k ato n aság , a rendőrség, a csendőrség együttes b ru tá lis fellépése a telepi, tá rsu la ti lak áso k b an élt b án y a m u n k á so k at végül is a sz trá jk fe la d á sá ra k én y szerítette. A k ö rn y ék en lak ó kb. k étezer bányász m ég egy ideig fo ly ta tta a harcot, ellenük a kiéh eztetés m ódszerével a k a rta k élni. „A k ato n aság és m in t­ egy hetvenfőnyi csendőrség gondosan őrködik, hogy a b án y a te lep e k ­ rő l senki el n e távozhassé k, se oda idegen be ne m eh essen ” — írta a S alg ó ta rján i L apok. Az 1906-os sz trá jk k ét vezetőjét. K iss József és T akács A n d rás b án y ászo k at — k ik tá rs a ik a t állító lag fellázíto ttá k —, a b alassa g y arm a ti k ir. törvényszék 6—6 heti állam fo g h ázra jogerő­ sen elítélte. Részben pótolták az elb o csáto tt bányászok m u n k a e re jé t is a K ra jn á b ó l to b o rzo tt negyven b án y am u n k ással. A több hetes sz trá jk csak részered m én y ek et hozott. C supán az élelm iszerek á r á t sz állíto t­ tá k le v alam ely est a tá rsu la ti ü zletekben. A huzam os és gyakori bán y ászsztrájk o k következm énye a ható ság i és csendőrségi te rro ro n k ív ü l a b án y am u n k áso k töm eges k iv á n d o rlása volt. A S alg ó ta rján i K őszénbánya Rt. igazgatósága éves elszám olásá­ b an szerepel egy ezerszázkilencvennégy k o ro n a és 92 fillé rt k itev ő összeg, m elynek jelölésében az 1906-os sz trá jk alk alm áb ó l igénybe v e tt k arh a talo m szerepeltetik. U gyancsak e sz trá jk k ap csán k e rü lt sor 1907-ben a csendőrség lé tsz ám á n ak em elésére. A S alg ó ta rján i K ő­ szénbánya Rt. a felem elt létszám költségeihez ö tezer-h étszázö tv en h at k o ro n a és 52 fillé rre l já ru lt hozzá. A sz trá jk le tö résére alk alm az o tt erőszakos és egyéb eszközök azonban végső soron ösztönzőleg h a to tta k a m unkásm ozgalom szer­ vezettségére. A N épszava sz erin t több százra teh ető a szociáldem ok­ ra ta p á rtb a b elép ett b án y am u n k áso k szám a. A h atóság v álasza: a gyülekezési szabadság k o rlátozása. „H a h áro m bányász összeáll be­ szélgetni. a k ato n aság rögtön közbelép úgyan n y ira. hogy az elnyo­ m o tt m unk áso k a h egyszakadékokban gyűlnek össze tan ácsk o zásra.” — írta ugyancsak a N épszava, 23 �Az 1906-os sz trá jk o t még szám os kisebb-nagyobb m u n k ab eszü n ­ tetés k ö vette a fo rrad a lm i fellendülés éveiben. 1906. október 18-án a sa lg ó ta rjá n i szabóm unkások egy 19 pontból álló m em o ran d u m o t és egy árszab ály terv ezetet n y ú jto ttak be a m unkaadó iparosoknak, m ely tervezet sz erin t 20—25 százalékos m u n k a b é rja v ítá st követeltek. A m e m o ran dum el nem fogadása esetére m un k ab eszü n tetést je le n te t­ te k be. K öveteléseik többek között: 11 órai m unkaidő, teljes v asárn ap i m un k aszü net, a v a sá rn a p i m u n k a éjjeli m u n k á n ak tek in ten d ő , s ü r­ gős éjjeli m u n k á é rt 50 százalékkal több b ér fizetendő, m áju s elsejé­ n ek m in t m unkaszüneti n ap n a k b etartása, esetleges sz trá jk tö rő m u n ­ kások elbocsátása, a b izalm irendszer elism erése. „A szabóm esterek h ajlan d ó k elm enni az engedm ények legm esszebbm enő h atáráig , s k ilá tá s v a n rá, hogy a m ozgalom békés úto n ny er k ieg y en lítést” — ír ta a S alg ó tarján i Lapok, a követelések teljesítésérő l azonban h íre ­ k e t nem közölt. 1907 szeptem berében a sa lg ó ta rjá n i újságok arró l ad tak hírt, hogy a H irsch és F ra n k V asöntöde és G épgyár négy m u n k á sát elbo­ csátották, m e rt nem a k a rtá k e ltű rn i S ztareczki Istv án n ak , a gyár gondno k ának gorom baságait. A gy ár m integy h árom százö tv en m u n ­ k á sa v állalt szo lid aritást a négy elbocsátottal, s köv etelték v issza­ v ételü k et. Az elu tasítás h a tá sá ra a gy ár összes m u n k á sa sz trá jk b a lé ­ p e tt a jo g ta la n e ljá rá s m iatt. A sztrájk o lo k követelték a négy m u n ­ k á s visszavételét, elveszett keresetén ek m eg térítését és tisztességes bánásm ódot. A s z trá jk ta n y á t a V ehovszki-féle k e rtb e n ü tö tték fel. A főszolgabíró nem engedélyezte a s z trá jk ta n y á t és csendőrökkel za­ v a r ta tta széjjel a m unkásokat. A g yár gondnoka b e z á ra tta a szövet­ kezetet , hogy a m unkások ne ju ssan ak élelem hez, v a la m in t azzal fe ­ le lt az „ellenszegülő m u n kásoknak, hogy a gyártó l k a p o tt lakásból k ila k o lta tta ” őket. E zt követően a m unkások fela d ták a h arcot, a sz trá jk ü rü g y én a gy ár vezetése nem négy, han em tíz m u n k á st u ta sí­ to tt k i a gyárból, te tte őket ezzel k enyértelenné. Az elkövetkezendő években m ég szám os m unkab eszü n tetésrő l a d ta k h írt az újság o k : 1908. b alassa g y arm a ti építőm un k áso k sz trá jk ­ ja, a losonci m ezőgazdasági gépgyár v asm u n k ása in a k sz trá jk ja , a sa l­ g ó ta rjá n i p alacküveggyár m u n k á sain ak m unkabeszüntetése, a salgó­ 24 ta rjá n i kőm űvesek és napszám osok m u n k ab eszü n tetése, a sa lg ó ta rjá n i szabósegédek sz trá k ja — a m u n k aad ó k v alam en n y in ek ú j m u n k áso k felvételével v etettek véget. A XX. század első évtized én ek utolsó m unkásm egm ozdulása 1910-ben a sa lg ó ta rjá n i b án y am u n k áso k sz trá k ja v o lt ötszáz fő részvételével. (T ehát m á r közel sem v o lt olyan szervezett, töm egeket m ag áv al rag ad ó n agy m em ozdulás. m in t 1906ban, a n n a k ellenére, hogy a m u n k ak ö rü lm én y ek ro m lo ttak , a k ere set csökkent, a m u n k aid ő to v á b b ra is 12 óra m arad.) Az ötszáz baglyasa lja i bányász sz trá jk ja nem ta lá lt v isszh an g ra sem a szénm edencé­ ben, sem országos szerv ek n él: a bányászok szervezetlenek voltak, m e rt szakszervezet létreh o zá sá ra alap szab ály h iá n y áb a n nem volt m ódjuk, de nem k a p ta k tám o g atást h arcu k h o z a szo ciáld em o k rata p á rttó l sem, egyedül m a ra d ta k h arc u k b an , s igy a sik ertelen ség szin­ te tö rv én y szerű volt. Az évtized végén a k o llek tív követeléseket elő terjesztő m u n k a b eszü n tetések ritk á b b ak , viszont g y a k ra b b an h a lla n i olyan k iz áráso k ­ ról, am ik o r a m u n k aad ó k m egv o n ják m u n k ásaik tó l a k en y e ret ad ó m u n k át. A sz trá jk h u llá m elcsendesedéséhez n ag y b an h o zz ájáru lt a szo ciáld em o k rata p á rt és a szakszervezetek központi vezetőségeinek az az állásp o n tja, m iszerin t a sz trá jk o t csak a legvégső eszköznek te k in tik a m u n k áso sztály h arcáb an , a m unkásm ozgalom fejlettség én ek ebben a stád iu m áb an . E lte rje d t az a központi állásfo g lalás is. hogy sz trá jk o k a t nem le h et kezdem ényezni és lefo ly tatn i a szakszervezetek központi vezetőségeinek tu d ta nélkül. A központi szervek engedélye n élk ü l szerv ezett sztrájk o k , sz trá jk k ísérletek b eszü n tetését a szociál­ d em o k ra ta p á r t m egalkuvó p o litik ájáv a l szo rg alm azta és m egegyezé­ sek, alkudozások so ro zatát in d íto tta el a m u n k áso k és m u n k aad ó k között. P edig a M agyarországi S zociáld em o k rata P á r t 1903-as prog­ ra m ja a k o r szín v o n alán álló halad ó p ro g ram volt. E zért is szem be­ tű n ő a sz trá jk o k k a l kapcsolatos elvi állásfoglalása és g yakorlata. Az első v ilág h áb o rú elterelte a dolgozók figyelm ét a n ap i m u n k a viszonyokkal kapcsolatos k érd ések rő l, s csak 1917-ben n y ú ltak ism ét a gazdasági és po litik ai sz trá jk fegyveréhez. Vonsik Ilona �KÖRKÉP A m unkás — ú ja b b m űvekben CSAI.OG ZSOLT, TAR SÁNDOR. MÓZES LAJOS KÖNYVEI P aradoxnak tű n h et egy dolgozatban, ha m ár az első m ondat a tém a jogosultságát védelmezi, de ez szükségszerű a m unkás­ ábrázolás szóhoz tapadó, sajnos még m in­ dig élő, sanda m ellékzöngék m iatt. Azon­ nal le kell szögeznünk, am it számos gon­ dolkodó alapigazságként m eghatározott: nincs külön m unkásoknak, parasztoknak, intellektuelleknek szóló irodalom, csak jó és rossz m űvek léteznek. Azokról az újabb alkotásokról essék m ost szó, am elyekben a m aga teljességé­ ben táru l föl az iparban dolgozó em ber arca, kom plex m ódon jelennek meg tá rsa ­ dalm i létének gondjai, ham is heroizálás, egydimenzióssá csökkentés, vagy a tényle­ gesen élő problém ák elkendőzése nélkül. Ha a napilapokban, üzemi sajtóban meg­ jelenő kötelező penzum ként előírt „port­ ré k a t” is a m unkásábrázolás fogalom köré­ be soroljuk, a tém a a legexponáltabbnak látszik n ap jain k irodalm ában, publiciszti­ kájában is. Viszont, ha az előbb érintett sajátságokat tek in tjü k döntő, valóban elfo­ gadható kritérium nak, a látszólagos pros­ peritáshoz képest lényegesen kevesebb je­ les alkotást szám lálhatunk össze. Az adekvát, sem atizálás nélküli m unkás­ kép első „fecskéi” — az ötvenes években kialakult tabuk, óvatossági reflexek követ­ keztében is — inkább lum pen környezet­ ben megjelenő, többé-kevésbé deviáns fi­ gurák. Fejes E ndre im m ár arche-típussá nem esült Rozsdatem etőjének szereplői több életform a nehézségeivel küszködő család tagjai. Foglalkozásuk szerint általában m unkások, ám képtelenek elszakadni a pa­ raszti életform a áttételes rekvizítum aitól, s a. lum pen életm ód bizonyos külsőségei­ től. M inderre alkati sajátságaikon kívül a sanyarú kereset, a külvárosi, szükséglaká­ sos környezet, a m am m utcsalád egyaránt kényszeríti őket. (Ugyancsak a lum penség am bivalenciájáról, paradox vonzásáról vall többek között Moldova György a Gázlámpák alatt című könyvének novelláiban.) A VÁROS PEREMÉN A fiatal írók közül Mózes Lajos és Tar Sándor novelláskötetéből illúziómentes, átfogó kép bontakozik ki a perifériára szor ítottságról. Mózes Lajos A legjobb helyek fortélyai című könyvé­ ben az Angyalföld anatóm iáját és rekviem ­ jé t adja elő három tételben. Komor, kí­ m életlen p alettát használ az első passzus (A telep), gyerm ekfőhőse szemével lá tta t­ va a világot, s nem különben a második részt (A legjobb helyek fortélyai) im m ár felnőtt n arráto rán ak nézőpontjával. Sűrí­ te tt atm oszféra sugárzik ki a verekedésekgalerizések között fölnövekvő gyerekek vi­ lágából, hiteles panorám a táru l elénk a szükséglakások kom or arcú felnőttjeiről, a híres és hírhedt kocsmákról, ahová a zsú­ folt, non-kom fortos épületekből, a nehéz fizikai m unka lélekölő régióiból, a bunyók­ ból m enekülnek — esetleg újabb verekedé­ sekbe, rossz utóízű „heccekbe” (Szombat esti történet). A címadó elbeszélés valósá­ gos receptjét és kórképét adja a nyughatat­ lan „vándorok” életének, az önám ító él­ m énypótlékok halm ozásának. A perem vidéki létnek vannak m ártírjai is. A szkanderozó, focizó vagányok bárm e­ lyik pillanatban átalakulnak életre-halálra bicskázó „alkalm i gyilkosokká”, a „töm eg­ bunyóknál” bárm ikor gerjedhet a feszült­ ség odáig, hogy a legelemibb fa ir play-szabályokat is fölrúgva, a k á r lőfegyvert is használ a verekedő (Temetői történet). Mó­ zes nem rin tg atja m agát kültelki grállovagillúziókba egykori szű k ebb p átriáján ak áb­ rázolásakor. A „codában” (Nyomozás átfe­ désekkel) érezteti, hogy a szükséghajlékok helyén kinőtt telepi dobozrengeteg skatulyalakásai önm agukban nem szám olják föl a „periférián élni” alapkérdést. M egdöbbentően hiteles kép táru l föl Tar S ándor első, de m ár ére tt értékhordozó novelláskötetében, A 6714-es személyben, többek között éppen a m arginalitásról és szociológiai értelem ben is újdonságot jelent, hogy ennyire m arkánsan a vidéki nagyvá­ ros (Debrecen) perem ének problém akörét em eli be az irodalm i alkotásba. (Mind Mó­ zes, m ind T ar könyvével rokon tém ájú epizódfűzér Sarusi M ihály A csabai Szajnán című első kötete, am ennyiben szintén egy tájegység arculatáról vall, egyben a vidéki perem létről.) R evelációerejű az elszige­ telt, tanyán élő lelenc kisfiú kálváriája, akinél az analfabéta, lum penm unkás ne­ velő szülők még azt is elérik, hogy jótevő­ jének tekinti őket a gyerm ek. Nem vélet­ len az Örökké cím, a problém a időtlensé­ gére, újra-újraterm elődésére u tal; v an ­ nak még szigetek, ahol Móricz Árvácská­ jának , R atkó József Ö néletrajzának p rim er igazsága nem veszített sem m it érvényéből. Az albérleti pokol, az odúiét groteszk vál­ tozatát képviseli a fiatal m unkás és a fillé­ res gondokkal küzdő nyelvtanárnő-háziasszony infantilis-perverz viszonyának tö r­ ténete (Mosás heten te kétszer). DEVIÁNS TEHETSÉGEK A nagyváros perifériájára szorult em ber nehezen szaba­ dul ki a m arginalitás ördögi köreiből. A m unkásábrázolás m ásik alapm űve Kertész Ákos M akrája, olyan főhőst m utat be, akit tehetsége m űvészsorsra predesztinálta, de visszaretten az „alkotónak lenni” kálváriá­ jától, megszokott közegének elvesztésétől. T ragédiáját végül is az okozza, hogy rá ­ döbben: örökre deviáns m arad az űrtől, am it kiteljesítetlen énjének hiánya éget be­ lé. N agyform átu m ú , deviáns „önsorsrom boló” M unkácsi Miklós A fa tty ú cím ű al­ kotásának központi alak ja is. A m unkásábrázolás m ásodik „hullám á­ n ak ” képviselői még egyértelm űbben le­ szám oltak a fatalista hittel, m iszerint a társadalom fejlődésének önmozgása auto­ m atikusan m egoldaná a deviáns, lum pen problém akört. Csalog Zsolt új könyve, A tengert akartam látni négy, szociográfiai hitellel m egrajzolt p o rtré együttese. Az „átlagem ber” kivételével a m ásik három írás hőse többé-kevésbé „deviáns”, perem ­ vidékre szorult „elem ”, valam ilyen terü le­ ten kiem elkedő képességekkel. A Vasem ­ ber az ötvenes években osztályidegennek m inősített, vidéki ta n á r fia, ak it m ár nem is a személyi kultusz b ü ro kráciája b ü nte­ te tt másodiziglen, ötvennyolcban: „..ötven­ nyolcban nem is volt káderrendszer — csak azért mégis az volt. . Ugye, jö tt u tánam a p ap ír Miskolcról, hogy nem javasolják a fölvételem et, m ert apám politikai b ü n te­ te tt”. A három szakm ás, vaserejű em ber életében az alapvető frusztráltság láncreakciószerűen vezetett m agánéletének k u ­ darcához, az alkoholizmushoz. T artása lá t­ szólag töretlen, értelm iségi családjában is m egbecsült m unkaerő, de m agárahagyott lény, akit alvilági odüsszeái sem tesznek lum penné, csupán egyre m élyebben taszít­ ják az egyedüllét kétségbeejtő bugyraiba. Az Én voltam a ló című írás központi fi­ gurája részben anyagi körülm ényei, rész­ ben a m űvészelet kontraszelekciója követ­ keztében kerül rem énytelenül távolra a ze­ ne világától, s lesz m egkeseredett „örök­ ellenzéki”, s igazán kényszerből k itan u lt szakm áját sem gyakorolhatja a m unkahe­ lyén. De a legszom orúbb a címadó p o rtré zseniális-univerzális autószerelőjének kál­ váriája. Szakm ai sikerei ellenére mélyen a lehetőségei alatt m arad, m egbotránkoztatóan sokat tud, am it a „górék” képtelenek elviselni. Azonkívül tisztességes, nem tu d ­ ja „elnézni”, ahogy órabéres társai ta k ti­ kából húzzák az időt, helyettük is húz, így balek hírében áll. Nem véletlenül meditál szinte m inden riportalany arról, hogy szük­ ség volna a vallásra. M ár Czakó Gábor is pedzegette a tém át „indulatos jelentései­ ben” : a régi m orál helyére nem alakult egységesen, meggyőzően új. A KÉTLAKISÁG a m unkásábrázolást megvalósító alkotások harm adik centrális gondolatköre. (Alapvető gondjait, s az élet­ forma egyik változatát, B erkovits György Világváros határában című szociográfiájá­ ból tanulm ányozhatjuk.) A kis országokban különösen tipikus, városok felé folytatott vándorlást M agyarországon fokozta az első világháború után az ország h atárain ak be­ szűkülése, m ajd az ötvenes évek erőszakos ipartelepítési tendenciái. Iparban dolgozni csábító a mezőgazdasági vidékek lakossá­ ga szám ára, nyolcórás m unkaidőt, s jobb 25 �keresetet ígérő lehetőség. A városi gyárak­ nak szüksége van m unkaerőre, olyan lét­ számban, am elyet a városok lakosként vi­ szont nem tu d n ak befogadni. A m unkás úgy „ingázik”, m int T ar Sándor Téli tör­ ténetének főhőse, hogy elszabaduljon a ta ­ nyáról. A gyárban m unkás, otthon paraszt az öreg Orbán, T ar Celofánvirágok című novellájának szereplője, aki becsípve ga­ bonát vetni tan ítja a fiúkat a m unkásszálláson. Csalog m inden riportalanya szenved köz­ vetlenül, vagy áttételesen a „lakásm izériá­ tó l”. A Vasem ber k álv áriáját a letelepedé­ si gondok indították el, a tengerhez vágyó m unkás szülei m ezőtúri nyom or elől m ene­ kültek a fővárosba, jelenleg „négyen van­ nak egy szobára” ; az Én voltam a ló főhőse az agglomerációban él, szükséglakásban. Nem véletlen, hogy az Átlagos em ber va­ gyok központi fig u rája a legelégedettebb. V ácott sikerült m unkát találnia, s letele­ pednie, iparban dolgozik, lakás- és m unka­ helyi gondjai megoldódtak, nem kell in­ gáznia ! A kétlakiság m ásik form ája a hosszú ingázás. A m unkás a távoli nagyvárosban dolgozik, h ét végén, kéthetente, havonta hazatér valam elyik „viharsarokba”, Sza­ bolcsba, Békésbe, Bács-Kiskunba. „Nincsen nekünk sem m i életünk, semmi életünk az égvilágon, higgye el, Pesten elvégezzük a piszkos m unkát, aztán m ehetünk haza, az ünnepekre m ár nem kellünk” — panaszol­ já k A 6714-es szem ély utasai T ar Sándor cím adó elbeszélésében. Félelm etes kom bi­ nációváltozatokat dolgoznak ki a „nagyin­ gázók”. A szerencsésebb részük, akik a fő­ vasútvonal közvetlen közelében laknak, még rövid hétvégekre is hazatér. A zömük viszont kénytelen „csúsztatni”, hiszen sok­ szor maga az ú t egy teljes napba kerül, Így korlátlanul vállalnak szombati, vasár­ napi m űszakokat, hogy bizonyos időszakok­ ban ak ár egy-két hétig is otthon m arad­ hassanak dolgozni a ház körül. Általában „pszichésen” valam ivel jobban kondicio­ n á lt em berek, m int a főváros környékének honfoglalói, nem fosztották meg m agukat szűk ebb pátriájuktól, a nagy hétvégére való várakozás fölfényezi valam ennyire a hétköznapjaikat, s azonnal befektethetik a többletkeresetet a házba (persze csak azt, am i nem „cseppfolyósodott” útközben). Az állandó többletm unka, csúsztatás, m enet­ rend-neurózis idegőrlő, m egerőltető, ugyanúgy nem pihennek soha igazán, m int a „fészekrakók”. Viszont elvileg könnyebb visszalépniük. T ar Sándor infernális palettával festi meg a hazatérők boszorkányszom batjának kényszerközlekedési eszközét, a fekete vo­ natot. A feszültségek levezetésére alkalm i viszonyok köttetnek, nem egyszer annyira „kizsebelnek” egy-egy m unkást a p artn e­ rek, m intha albérletre, pestkörnyéki házra költene. A MUNKA HELYSZÍNÉN A „m unkás a gyárb an ” tém akör szociográfikus földolgo­ zásának alapm űve László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben című szociográfiá­ ja. Az im m ár országos hírű Szegvári b ri­ gádot, tizennyolc em ber életét gyári és otthoni hétköznapjainak tükrében ism er­ 26 heti meg a m indenkori olvasó. Nyolcadfél éves szoros kötésben eltöltött idő hasonló című regény m egalkotására ösztönözte az írót. Voluntarizm us, maxim alizm us, kor­ szerűtlen munkaeszközök keltette feszült­ ség kristályosít ki egy em pirikus értelem ­ ben is hiteles gyárm odellt. (Kevesen em lé­ keznek arra, hogy többek között a „m un­ kás a gyárban” tém akör egyik sem atizm us utáni úttörője H ernádi Gyula, a D eszkako­ lostor című novelláskötetével. M indenkép­ pen em lítésrem éltó még e problém akom p­ lexum nál B ertha Bulcsu Ilyen az egész éle­ ted című gyűjtem ényes kötetének számos elbeszélése.) Mózes Lajos az Egyszerű kánonban vi­ szonylag derűsebb, líraibb, A legjobb he­ lyek fortélyaiban kilátástalanságig komor képet villant föl. Alteregója, Áron, m ind­ két önálló, öntörvényű epizódban centrális szerepet játszik. Az Egyszerű kánon indi­ ánnosztalgiája, A legjobb helyek fortélyai­ nak csavargóélm ény-affinitása a konfor­ mizmus, a beszűkült-bezárkózott életmód, a m unkahelyi kötöttségek elleni tiltakozás gyerm eteg szimbóluma, am elyek in ían tilizm usával a főhős m aga is tisztában van, de egyelőre mégis ragaszkodik e rekvizitum okhoz. D rám ai feszültség, kegyetlenség rejlik az Éjszakai m űszak című Tar Sándor-novellában. Az em bertelenül nehéz fizikai m unkát az éjszakai pótdíjért végző, regge­ lig általában lerészegedő kazánkovácsok még az italozásban sem vállalnak szolida­ ritást a művezetővel. Életveszélyes tré fá ­ ju k torz lázadás a közvetlen term elésirá­ nyító ellen, akiben — lényegében helytele­ nül — m egtestesül szám ukra a m ár-m ár antihum ánusan nehéz körülm ények leg­ főbb okozója. Csalog kötetkeresztelő portréjából (A tengert szerettem volna látni) is az egymás ellen forduló, egym ással oktalanul „kitoló” m unkások m entalitása tükröződik. F ura szolidaritáshiányról panaszkodnak a köz­ ponti figurák, pontosabban arról, hogy a „barátság” addig ta rt ezeknél a m unkások­ nál, am íg komoly érdekekbe nem ütközik a gyakorlása. Az érdekközösségek m egha­ tározzák a m ásik iránti érzelm eket, okta­ lan ellenszenvet éreznek a m ásik „csoport”, vagy műszak iránt, szándékosan egym ásra hagyják a m unka „nehezét”. Az Én voltam a lóban legm egdöbbentőbb a heroikus küz­ delem a közism erten nehéz, de viszonylag jól m egfizetett különm unkáért, am it végül azért veszítenek el a főhősök, m ert a „góré k ” átjátsszák olyanoknak, akik lényegé­ ben fele pénzért örömmel elvállalják. A novellákból, illetve a szociográfiákból alapvető gondok m utatkoznak meg őszin­ tén, leplezetlenül. Az írók kendőzetlenül tá rjá k föl az átm eneti kor legfőbb problé­ m áit, az órabérben, teljesítm énybérben dolgozók, m unkások és közvetlen term elésirányítók — a lényegében véletlenül — kü­ lönböző érdekszférákba k erü lt em berek el­ lentétét. M ŰFAJI PROBLÉMÁK Csalog közvet­ len valóságkutató arcképeinek drám ai ere­ jé t a lélektani hitelesség, s a tények együtt­ hatása adja. A négy portré hangnem e mo­ nologikus, hősei közvetlenül m ondják el sor­ suk m eghatározó fordulóit. Distancia és em pátia kettőssége így egészen sajátos, az író úgy törekedett az előadásmód hű viszszaadására, hogy az sem m iképpen se m en­ jen az érthetőség és követhetőség rovásá­ ra. A hősök zaklatottságából következik a panaszok átm enet nélküli, v áratlan kitöré­ se, egyfajta zabolázatlan töredezettség, am elyet Csalog szükségszerűen, a m űfaj sajátságainak megfelelően vállalt. T ar Sándor realista prózájában a drámaiság, a vállalt móriczi örökség, a való­ sághűség erényei eg yütt csillognak. Novel­ lái hagyom ányosak, általában csattanókra kihegyezettek. A madár — a ny itán y — bizonyítja, hogy a látom ásosság sem idegen tőle. Börtönviselt em ber zaklatott vízióját láth atju k szabadságról, s kiszorítottságról. A Mosás hetente kétszer elárulja írója ér­ zékét az abszurd léthelyzetek irán t is. Mózes Lajos könyvének m ű faját kerül kell járn u n k és írnunk. Önálló, öntörvényű novellák gyűjtem énye, am elyeket cikluson- , ként kapcsol össze a bevallottan visszaem­ lékező jelleg, illetve a közös, kulcsfőhős. Epizódregény, am ely lényegében saját lá­ bán is megálló részekből áll, de a m ű egészének kisugárzása mégis egységesA m unkásábrázolást megvalósító alkotá­ sok legfőbb közös erénye a valóság irán ti fogékonyság. A szintézis erejű m üvek azonban érdekes módon egyelőre „kisebb­ ségben” születtek meg (Bálint T ibor: A Zo­ kogó m ajom , Beke György: Éjszakai bicik­ listák). Pósa Zoltán ANTOLÓGIÁK KORA Isten tenyerén ü lünk K ét fő érv szólhat egy antológia öszszeállítása m ellett: egyik az együttesen jelentkezők egym ást vállalása, eszmei ro­ konsága (ilyen volt az E lérhetetlen föld), m ásik pedig a válogatás reprezentatív vol­ ta. Az Isten tenyerén ü lü n k nyilvánvaló­ an az utóbbi igénnyel készült. A tizenhat szerző között m egtalájuk az ú jab b m a­ gyar próza legjobb képviselőit, nem ép­ pen legjobb írásaikkal. Az antológiák m indenkori nagy veszé­ lye az egyes szerzők elarctalanodásában rejlik. Az egym ásm ellettiség révén a kü­ lönféle szövegek egym ást erősítve is, gyöngítve is „in terferálh atn ak ”, s így rendszerint éppen a görcsös tárgyilagos­ ságra törekvés nyom án összekínlódott lis­ ta terem ti m eg a „kioltás” feltételeit. P a­ radoxon ez, mellyel nyilván szám oltak a szerkesztők (Alexa K ároly és T árnok Zoltán), saját ízlésük és egy tételezett tárgyilagosság közt inkább az előbbire h a­ gyatkozva, talál éppen a fönti paradoxon tudatában. Az ízléseszmények — egyébként egész­ séges — párhuzam os létezése Lengyel Pé­ te r R ondójában tem atitikusan is m otí­ vum. „Előkeveredett, am iről veled a leg­ inkább van vitatk o zh atn ék o m : tén y iro- �dalom, dokum entatív teljesség, tudom ány szülte hitelességigény és az úgynevezett kitalált történetek, am elyek téged m ár nem tu d n ak érdekelni. A magnetofonod. Dobd el.’' Nem, íróink nem dobják el a m agneto­ font. Sót, in tellektusukat is igyekeznek átalak ítan i úgy, hogy szövegek cserélhe­ tő k azettáit lehessen általuk papírra já t­ szani. M intha a próza be sem tudna egyebet fogadni, m int az abszolút szemé­ lyest, vagy az abszolút szem élytelent. Len­ gyel P eter a „m agnós-m ódszer” ellenzőjeként a személyesség védelm ében írótár­ sának aján lja a m űvét. De nem csak ajánlja, neki is írja, m integy levél for­ m ában (De ak k o r m inek az ajánlás?...) Ism erni kell az irodalm i élet belterü­ leteit, hogy rájö jjü n k , m iféle különös je­ lentősége van annak, hogy a Rondo Csalog Zsoltnak íródik. (Sajnos, aki ma „csak” olvasó, néha elesik a m űélvezet­ től.) Az irodalm i belterjesség következ­ tében Nádas Péterről, Esterházy Péter­ ről sem derül ki, hogy a m űben m iért neveztetnek nevükön. A fölidézett párbe­ szédek nem olyan m agvasak, hogy az ol­ vasónak hiányérzete lenne kitől is szár­ mazik egy-egy esztétikai m egállapítás. Té­ vedés ne essék : nem a Lengyel által választott form ával, s főleg és éppen nem a bevallott-vállalt személyességgel van ba­ jom, hanem ennek a form ának a ki-nem kristályosífásával, azaz a személyességen belüli esetlegességgel, annak tehát egy ,.elfunkciótlanított” változatával. A másik m ódszer értelm ében a stilizáltság fűszeres öntete elveszi az étel ne­ mes íztelenségét. (Már am ennyiben parven ű -ínyencekkel számol az író-szakács!) Ennek jegyében Sarusi M ihály A ku tya kántor című írása egészében véve sike­ rületlen vállalkozás. Szinte sajnáljuk a nyelvi archaizálásra fordított energiát. Fábián László tájnyelvi átköltésében vi­ szont van erő; a tö rtén et m aga nem okoz­ na különös m eglepetéseket, ezerszer hal­ lott-olvasott tényeket közöl. A kezdet­ ben fárasztó (nyelvjárási átírásban kö­ zölt) szöveg azonban éppen ezáltal eleven, hogy tö rtén et és nyelv külön életre kel­ nek benne. A nyelv „groteszkizálja” a történéseket, m inden kom m entárnál h atá­ sosabban metszi szét történelem és poli­ tika hevenyészve összeöltött, m ás minősé­ gű szövetét. N á d a s P é te r f é k te le n le író k e d v é t, ta n íta n iv a ló d e s k rip tív k é p e s s é g é t ú jf e n t b i­ z o n y ítja . „ E ro tik u s t a r t a l m ú ” sz ö v eg rész­ le te h iá b a in g e rlő , v é g ü l is ú g y h a t az ol­ v asó fig y e lm é re , m in t a h o g y a sok k ib o n ta n iv a ló c sip k e, s z a la g c so k o r és g o m b o c s­ k a az in k á b b c sa k k é p z e le tb e n tú lf ű tö tt, k ö n n y e n la n k a d ó fé rfih ő s é re . ,,A te s t é p ­ p e n a z o k b a n a p illa n a to k b a n v e s z íti el ö n ­ m a g á ró l v a ló tu d a tá t , a m ik o r a le g á r u l­ k o d ó b b le h e tn e ” — o lv a s h a tju k a s a r k a ll a t os — b á r a z é r t k é ts é g b e v o n h a tó — ig a z sá g o t, s m in th a az egész szöveg e m e g ­ á lla p ítá s e lle n é b e n j ö t t v o ln a lé tre , b izo ­ n y ítv a , h o g y n e m lé te z n e k o ly a n á j u lt p il­ la n a to k ( é r ts d : az in te lle k tu á lis te v é k e n y ­ ség s z ü n e tje le i), m e ly e k e t e g y m in d e n r e elszánt önmegfigyelő vasakarattal ne tu d ­ na kiiktatni az életéből. (Nádas em lékiratfejezete adja a kötet címét. Jó választás; a kötet élén egyéb tartalm akkal telí­ tődik.) C sapiár Vilmos novellája a kötet leg­ inkább élvezhető írása. Klasszikus fegye­ lem. stiláris pontosság jellemzi, a valóság szociográfikus, de mégsem szociográfusi megfigyelése. Nem tételek, nem szeceszsziós látomások, vagy belletrisztikussá em elt riportalanyok, hanem élő em berek beszélgetnek, lélegeznek az írásban. K onk­ rét környezetben. Ma. N álunk. Ebben az országban, ebben a társadalom ban. Csap­ iár szintétizáló igényét m éltányolni kell, m ert nem a hagyom ányosan realistának kikiáltott elődök nyom dokain ju to tt el sa­ ját letisztult új realizm usához, hanem in­ kább a behaviorizm us felől. E sterházy P éter Bevezetés a szépiroda­ lomba című írásával nem adott a T erm e­ lési regényhez képest sem ú jat, sem mást. A nnak a m űnek a továbbindázásai az e cí­ m en közölt fejezetek, m elyek egyikét a szerkesztők a kötetbe válogatták. Onagy Zoltán írása viszont lehangoló Esterházyutánzat. Tévedés volt A Didergő K irály aratásbannak helyet adni a gyűjtem ény­ ben. Nemcsak az ironikus allegorizálás, de még a stílus, sőt a szintaxis szintjén is m ásolás ez a m unka. („Indul ő füstö­ lögve” stb.) Esterházy P éter ezzel belé­ p ett kasszikusaink közé. A kit ilyen szin­ ten utánoznak! S mégcsak nem is re jt­ jelesen: Vanda, a hősnő. term észetesen „királyasszony” — a k á r Esterházy nő­ alakja néhány lappal odébb. A k ritikus csak „épphogy nem kacarászik decensen e borsos” melléfogáson. .. Hajnóczy P éter a tőle m egszokott meg­ form áló erővel és igénnyel m egírt T em e­ tése a kötet legjobb írásai közé tartozik. Hajnóczy nem pszichológizál, de hősének pszichikum a mégis főtengelye a novellá­ nak. Lélek nélküli (nem lélektelen!) lélekábrázolás az övé; pszichikai folyam a­ tokat figyel egy biológus szenvedélyes tárgyilagosságával. Csak a tényszerűen m egfogható érdekli — ak á r a tények el­ lenében. Nincs az a transzcendencia, m e­ lyet m eghagyna „érzékeken tú li” ál­ lapotában. Hajnóczy világa ezért tűnik erő­ szakosnak és sivárnak — valójában nem sivárabb és nem erőszakosabb m int a világ, am elyben élünk. A kellem etlen, az em észt­ hetetlen. az átgondolhatatlan, a megism erhetetlen m ind-m ind állandó, elvisel­ hetetlen albérlők a m űveiben. Nem az író keresi őket; m aguk költöznek írásaiba, kényszerből, utálattal. M int aki összes szenvedélyeit szenvtelenséggé szublim álta, Hajnóczytól idegen a hum or, s iróniája se a könnyed szellemesség, hanem a kí­ nos leleplezések és a m orbiditás jegyé­ ben fogan. T ar S ándor Éjszakai m űszakja filmsze­ rűen pontos írás. Á brázolásm ódja jóté­ konyan tom pítja a tartalm i didakticizm ust (hogyan leckéztetik meg a m unkások a művezetőt?). Bonyolultabb képletet, de pontatlanabbul rajzol föl ugyanerről a ré­ tegről Kolozsvári Papp László. A realisz­ tikus fölszín parabolát re jt: m inden ér­ ték-bizonytalan k o r szereti a kérdőjelek kacskaringóit, Kolozsvári erre érzett rá Korniss M ihály a groteszre esküdött föl. Hőse saját tem etését intézi, m in t egy szakszervezeti beutalást. Az ötlet, a nyel­ vi m egform álás és a tartalo m azonos irányban sokkolják az olvasót. K urucz G yula allegóriája egy tehetséges kezdő ügyes próbálkozásának tű n ik ; a Szeretek, tehát voltam m élyen eddigi m ű­ vei színvonala a la tt m arad. Az allegória kényes m űfaj, d ilettan tizm u sra csábít, csínján kell bánni vele. B erem ényi Benő A ndrás m ondatai céltalanul kacskaringóz­ n ak ; zsenge produkció. Osztojká n Béla rom antikusan közelít egy korántsem ro­ m antikus világhoz. Lehetséges, hogy re ­ gényegésze ezt m ajd korrigálja, de ak­ kor k á r volt belőle részletet közölni. Sike­ resebb vállalkozás K örm endi Lajosé: szociográfia és katarzis látszólag össze nem illő kategóriái békésen m egférnek, s hatásosan egészíti ki egym ást az írásá­ ban. Baranyai László gondosan m egírt A kútja K afka-parafrázis. A kötet indító novellájának tárgya a szélsőséges individualizálódás, záró írá­ sáé pedig a hitbe v etett hit. H a ez a két írás a kötet erőssége lenne, m ég érdekes­ nek is éreznénk e kierkegaardi ihletésű szerkesztést, m egbocsátva, hogy a köz­ bülső írásoknak nem hogy a dán filozó­ fushoz, de egymáshoz sincs túl sok közük. K örm endy Zsuzsanna C sa lá d i Krónika Folytatás, avagy újrakezdés? M ielőtt a csehszlovákiai m agyar novellairodalom 1948-tól napjainkig ta rtó fejlődésszaka­ szát áttekintenénk, szükségképp e két fo­ galom igazságtartalm át kell m indenekelőtt tisztáznunk, s választ adni arra a kérdés­ re, vajon a m ásodik világháború után i szlovákiai m agyar prózairodalom képes volt-e valam ilyen folytonosság m egterem ­ tésére a két világháború közti szlovenszkói m agyar irodalom m al? A vagy a konti­ nuitás m inden kísérlete nélkül kénytelen volt —akárcsak a két világháború közti szakaszban — ú jra m indent a kezdetektől, a nulláról indítani? Úgy vélem, sokkal in­ kább ez utóbbiról van szó. Folytatás, egyenletes továbbfejlődés (eltekintve a félbeszakadt pályáktól, a háborútól, a nem zetiségen és az értelm iségen elköve­ te tt érvágáson, a jogfosztottságon — ha m indezektől egyáltalán el lehetne tekin­ teni!) csak akkor következhetett volna be, ha a két korszak irodalm a m egtalálta vol­ na a kapcsolódási pontjait, ha az utóbbi az előbbit közvetlenül is elődjének ism er­ te volna el. Nem könnyű dolog az ilyen kritérium ok utólagos felállítása egy olyan korszakra nézve, am elyben még tollforga­ tó em bert is nehéz találni, hisz aki volt, az vagy elpusztult, vagy elm enekült az előző évek esem ényeinek hatására... Ter­ 27 �m észetesen más célok, m ásfajta eszmé­ nyek határozzák meg ennek a második induló korszaknak, (Fábry Zoltán szavá­ val élve) a „harm advirágzásnak” az iro­ dalm át. Olyan eszmények, am elyek — kezdetben úgy tű n h etett — elfeledtetik, begyógyítják m ajd a nemzetiség testén és szellemén ejtett korábbi mély sebeket. Talán ez a h it adta m agának F ábry Zoltánnak, a m indenkor féltve őrködő kritikusnak és egyben esztétának is tollára a kifogyha­ tatlan u l buzdító, de egyben aggódó sza­ vait is. Ezek az eszmények pedig, m a m ár biztosan m egállapítható, nem hogy folyta­ tást biztosítottak volna, de — talán szük­ ségszerűen — épp ellenkező előjellel szem befordultak mindazzal, am it a két vi­ lágháború közti szlovenszkóiság irodalm i term ése jogos eredm ényként a m agáénak tekinthetett. H at háborús és két kisem m izettségben teljes év után, am ely időszak az íro tt és m ondott szónak egyaránt halálát jelen­ tette, a szlovákiai m agyar irodalom nak el­ sősorban önm agát, létjogosultságát kellett bebizonyítania. A Családi K rónika című antológia a születésnek ebből a görcsös állapotából kezdődően próbálja meg a csehszlovákiai m agyar novellairodalom fejlődőképességét felvázolni. A napjain­ kig vezető u tat és annak sajátos állom á­ sait igyekszik felfedezni, k ró n ik ak én t sor­ rendben, egységbe illeszteni. A két szél­ ső h atárt, am elyek közé valam ilyen szem­ pontok szerint a kötet írásai besorolhatók, az öntudatraébredés és a küldetéstudat felism erése fogja jelenteni ebben a folya­ m atban. A kötet terjedelm e azonban túl szűkösnek bizonyul ahhoz, hogy nyom on lehessen benne követni valam ilyen hori­ zontális térbeliséget. Így az olvasó csupán egy-egy villanásnyira ism erheti fel az írá­ sokban a felbukkanó „gömöri tündérvilá­ got”, vagy „Bodrogköz fekete árn y ék ait”, rövid ideig érezheti m agán a „csallóközi em ber lelke felett gyülekező viharfellegek feszültségét”, a falvak elnéptelenedéssel kezdődő végleges pusztulását, a vá­ ros pusztító, elnyelő erejét, az idegenséget, a bizonytalanságot . . . De ez utóbbiak inkább valam ilyen vertikális idő­ beliség — ami nem jelent m ást, m int a csehszlovákiai m agyar nemzetiség törté­ nelm ét — lecsapódásának a következm é­ nyeiként fogalm azódnak meg. Ebben az esetben sem lehet egyértelm ű az olva­ só következtetése, főleg a hiányos tö rté­ nelem ism erettel rendelkezőknek nem az. D e felfedezhetők a novellák tarta lm áb a n az osztályharc (Szabó B éla: Szentkép), a háború részletes aprólékosságával leírt él­ őlénye (Egri V iktor: A máglya, Rácz Oli­ vér: Vidéki szálloda, Bögrécske úr, Tábori sakkjátszm a), az erő ltetett konszolidáció (Rácz O.: Iskola a telepen, D uba G yula: Tárgyalás előtt), a jogfosztottság (Gál Sán­ dor: A király, Káin), a szétszórtság, az el­ idegenedés (Gál S ándor: Családi Krónika, B ontás; D uba G yula: Ugrás a semmibe, A felügyelő ú r gyengesége; Bereck Jó ­ zsef: Valahol a m ásodik emeleten...) meg­ élése és következm ényei is. 28 Persze egy népcsoport történetiségbeli vizsgálatára nem vállalkozhat kizárólago­ san a novellairodalom . Hisz m indez első­ sorban a történetírás, a szociológiai iroda­ lom, vagy a tudom ányos igénnyel m űvelt szociográfia m űfaja és feladata lenne. (Más kérdés, hogy ezek szinte teljes hiányában m ennyire tevődik át ezen feladatkörök súlypontja az irodalom vállaira. Ez a kér­ déskör a csehszlovákiai m agyar prózában külön elem zésre érdem es feladat lenne). Mi az hát, am it a fentebb em lített ha­ tárokon belül képes nyomon követni egy novellairodalom ? Mitől van a róla és érte szóló k ritik ák és tanulm ányok egész sorá­ ban napjainkig a színvonala, alacsony ní­ vója m iatti aggódás, a féltő óvás? Mi fe­ jezheti ki leginkább a küldetéstudat fel­ ism erését egy kisebbségi sorsból jelentke­ ző novellairodalom ban? Nehéz ezekre a kérdésekre a m ár m egfogalm azott és meg­ írt szabályokban választ keresgélni. Annál is inkább, mivel a válasz sem itt, hanem a m agát kisebbségi sorsot m egélt népcso­ port tudatában és a tudata által tükrözött valóságban keresendő. Ezt a meglevő, vagy m ár szublim álódott valóságtudatot kellene szignalizálni a teljesség igényét m érceként önm aga elé állító novellairodalom nak. Mindez nagyobb önállóságot és autonó­ m iát kíván a novellának a csehszlovákiai m agyar irodalom berkein belül is. A csehszlovákiai m agyar novellairoda­ lomról sajnálatos módon nem m ondható el, hogy valaha is önálló léttel rendelke­ zett. M indezt nem csak a minőségi stagná­ lás, az időközönként m egjelenő kevés szá­ mú és vékony elbeszéléskötetek jelzik, ha­ nem a két világháború közti elbeszélésiro­ dalomhoz viszonyítottan is szembetűnő önállótlanság, részlegesség, és az átfogó igény helyett hézagpótló szerep, mely m ind a m ai napig érezteti hatását, kísérőjelensége a novellairodalom nak. A kezdetektől napjainkig ta rtó fejlődés­ vonulat azonban, ennek ellenére, mégis ki­ m utatható a csehszlovákiai m agyar kis­ prózában. Az előrelépést, a kötet szerkesz­ tői Zalabai Zsigmond szavai szerint is az jelenti, „...hogy az életrajzi vallomásos jelleggel szemben, am ely idősebb íróink elbeszélésének sajá tja ”, az ifjabb nemze­ dékek tagjai „objektívabb prózát m űvel­ nek: hol látom ás emeli meg a tárg y at (Kovács Magda), hol a valóság és hely- zetm odellálás szigorú intellektualizm usa (Grendel Lajos), hol meg az érzelm ek ap­ rólékos rezdüléseit is nyom on követő lé­ lekbúvárló szenvedély (Bereck József).” E folyam at lényeges eredm énye, hogy a dokum entatív jellegű elbeszélő énpróza átad ja a helyét az érzelm ek és hatások szélesebb skáláján önm agában feloldódó „objektívabb irodalom nak”, am ely szán­ dékaiban és ind íttatásában is őszintébb­ nek, igazabbnak bizonyul az előbbinél. Nem lényegtelen az a jelenség sem, am e­ lyen keresztül a novellairodalom hom ogenizációja helyett tartalm i és form ai je­ gyekben egyaránt a m űfaj divergenciája figyelhető meg. Újab b an például a szlovák irodalom párhuzam os jelenségeivel éppen ellentétben. (Jelentős szlovák irodalom kri­ tikusok m egállapítása.) B ár a kötetben a válogatás korántsem teljes igényű (és itt nem egészen világo­ sak az összeállító szándékai), úgy tűnik, valóban sikerült képet alkotni — igényes válogatással — a csehszlovákiai m agyar novellairodalom nak a hetvenes évekre be­ érő teljesítm ényről. S ikerült így a „pilla­ natnyi és holnapi esztétikai kihívásokkal” szem beni helytállás is, hisz a hetvenes évekbeli alkotók ra já b an ott találju k Ko­ vács Magda, G rendel Lajos írásait is, ak ik m ár eddigi m unkásságukkal is biztosítot­ ták helyüket az egyetem es m agyar iroda­ lom berkeiben. A jövőre nézve azonban félő, hogy a hullám hegyet egy ú jabb hullám völgy kí­ séri m ajd, hisz az u tánpótlást biztosítan­ dó fiatalabb nem zedék — egy-két név ki­ vételétől eltekintve, m int pl. V ajkai Mik­ lós, C uth János — még az induláshoz szük­ séges alapok lerakásával is késlekedik. (Madách, 1981.) Molnár Imre Molnár László A m unka szerepe a nők é le tú tjá b a n Fogalm azgatom m agam ban, mi is az ú j M olnár László könyvében, m it jelent, m it adhat az általa aján lo tt k u tatási módszer. Gondolkodom ra jta : vajon jogosan aján lja-e a nők helyzetével foglalkozó k u tató k m ellett a társadalm i szervezetek és szoci­ álpolitikai fórum ok képviselőinek. M ert m it hasznosíthatnak ők ebből?... És közben egyre az já r a fejem ben, m i­ ért is nem egy férfikollégám kezébe ke­ rü lt ez a tanulm ány, m iért nem közülük ír valaki róla? Mi indokolja e töprengést? B ár szocio­ lógiai, ezen belül is metodológiai tan u l­ m ányról van szó, k ísért az érzés, hogy nem tudok objektíven közelíteni hozzá. Hiszen a hipotézisek illusztrációjaként leírt ese­ tekkel újságíróként és a m agánszférában egyaránt évek óta sű rű n találkozom. Ré­ szese vagyok számos konfliktushelyzetnek, �s látom , hiába értek közhellyé a női m un­ kavállalás hátterérő l leírt sum m ázó m eg­ állapítások, szinte sem m i nem történik. Pedig tö rtén n ie kellene. A szerző így is vélekedik, s a KSH Népességtudom ányi K utatóintézetének szociológusaként ezért foglalkozik a tém ával. De nézzük, mi is az alapcélja tanulm á­ nyának! A dem ográfiai és szociológiai életrajzm ódszerek egyesítésével egy új k u ­ tatási eljárás körvonalait rajzolja meg, bem utatva a tém ával valam ilyen oldalról foglalkozó hazai és külföldi (az utóbbi a gazdagabb) tudom ányos szakirodalom legjellegzetesebb hipotéziseit, következte­ téseit, a végzett k u tatások főbb eredm é­ nyeit. Ez nem kis vállalkozás — azért nem is csodálkozhatunk rajta, hogy erényei m el­ lett gyengéi is vannak a kötetnek. Először szóljunk az értékeiről, hasznosságáról és „használhatóságáról”. A szociográfiai életrajzm ódszert (mely­ nek megalapozója a lengyel szárm azású Znaciecki volt a század első harm adában) a dem ográfiai m ódszertani m egoldásokkal úgy egyesíti a női életutak vizsgálatában, hogy az egyéni élettörténeteket vizsgáló esettanulm ányoktól a csoportéletrajzon át a női kohorszok (évjáratok, generációk) élettörténetének elemzéséig ju t el. A rra m u tat rá. hogy m ilyen fontos differenci­ áltan vizsgálni az egyes életszakaszokat az esettanulm ányok feldolgozásánál. Egészen más szerepekkel, problém ákkal já r a h a­ jadonkor, a férjhezm eneteltől a családala­ pításig tartó szakasz, a kisgyerm ekes anyaság ideje, az iskoláskorú gyerm ek­ kel rendelkező anyaság időszaka, m ajd a gyerekek kiröpülése, az aktív m unka le­ zárulása. De nem szabad figyelm en kívül hagyni az egyes társadalm i rétegeken be­ lüli tipikus női életu tak at m eghatározó té­ nyezőket sem, és a különböző generáicók eltérő lehetőségeit. kateljesítm ény, a nők előm enetele, a női m unka és a családi élet összefüggéseinek reális értékelése érdekében a kisgy erm ekes anyaság idejével kiem elten kellene foglalkozni! A m ikor a nők horm onálisan legaktívabbak (és ez em berileg igen érté­ kes kor a családi élet minősége, a házasságok stabilitása, az életm ód form álása szempontjából) m unkateljesítm ényük ak ­ kor a legrosszabb. Ha nem kapnak segít­ séget a lem aradás pótlására, a szakmai felzárkózáshoz (a m agasan kvalifikált nők általában be tudják hozni azt a hátrányt, am it a k a rrie r félbeszakítása okoz, de ez nem m indenkinél van így) m egtörhet az am bíciójuk a későbbi évekre, am ikor m ár m unkateljesím ényük nem m aradna el fér­ fi kollégáiktól. „Szükség lenne az egyes életciklusok motivációs rendszereinek fel­ tárására és kidolgozására. Az így kidol­ gozott motivációs rendszerek elősegíthet­ nék a női foglalkoztatással kapcsolatos új szemléletmód kialakulását a m unkahe­ lyi gyakorlatban. Ezen új szemléletmód kialakításában különösen fontos szerepet játszhatnak a vállalatok szociális igazga­ tói és m unkatársai, az üzemi orvosok, a pszichológusok és a szociológusok” — ír­ ja M olnár László. Ezzel részben választ ad a rra is, m iért aján lja könyvét a tá r­ sadalm i szervezetek és szociálpolitikai fó­ rum ok képviselőinek is. Haszonnal for­ g ath atják azon fejezetek lap jait is, me­ lyek a foglalkozási sruktura nem -specifi­ kus jellegével, a „kettős k arrierrel”, fog­ lalkoznak. Az otthonon kívül végzett női m unkának a családi élet alakulására gya­ korolt hatásáról szóló részek pedig külö­ nösen a nőpolitikával, családpolitikával foglalkozók érdeklődésére szám íthatnak. Ami a kötet gyengeségeit illeti: itt-o tt átfedésekre bukkanhatunk, ism ételésekkel találkozhatunk a szakirodalom ism erteté­ sében. Olvasása közben időnként boszszankodtam ném ely közhelyesnek tű n ő m egállapítás m iatt — m int például a fér­ fi-női m unka bérezésének különbségével, a női karrier, vezető beosztás körüli elő­ ítéletekkel kapcsolatban. De átgondolva a tanulm ány céljait, úgy látom , ezek is in­ dokoltan kaptak helyet. M ert a rra kíván ösztönözni, hogy a női m unka vizsgála­ tában a b em utato tt új m ódszer segítségé­ vel nézzenek e közhelyek mögé a k u ta­ tók, és nem csak a kutatók. Önfeláldozás vagy önbecsülés? — v a­ jon e k ét véglet áll a nők m unkavállalá­ sának hátterében, csupán ezek közül vá­ lasztanak, am ikor kilépnek a tradicioná­ lis „háztartásbeli” szerepéből? M ikor tű ­ nik el az első fogalom, hogy te re t ad­ jon végre a családra és m u n k ára egya­ rá n t orientálódó, nő voltának érté k eit őrizve egyenlőséget kivívó asszonyoknak? E változás érdekében még sok a teendőnk. Ebben segíthet M olnár László könyvének, következtetéseinek végiggondolása is. (Akadém iai, 1981.) G. Kiss Magdolna A gazdasági ak tivitás alapján is m ind­ egyik társadalm i réteg, korosztály nőtag­ jai m ás-m ás típusba tartoznak. A két szélsőséget jól ism erjük: ak ik n él az ott­ honon kívül végzett m unka első helyet tölt be, erős hivatástu dattal választanak pályát. Náluk döntő szerepe van az isko­ lai végzettségnek, szakképzettségnek, kisebb súllyal esik latba a szülés, a gyer­ m eknevelés. A m ásik véglet a családra orientált típus. Á tm enetek: am ikor a csa­ ládot és a m u n k át megközlítőleg hason­ lóan alapvetőnek tekintik. A szerző — joggal — úgy véli, m a társadalm unkban ez a leglényegesebb, legfigyelem rem éltóbb női kategória. Em ellett itt a legélesebbek a különböző női szerepek közötti konf­ liktusok, mivel m indegyik szerepnek ele­ get szeretnének tenni. Ám valószínűnek látszik, hogy a gyerm ek(ek) növekedésé­ vel a m unka első helyre kerülhet. M int a rra a tanulm ány számos helyen utal és figyelm eztet: a m unkam otivációk, a m un­ 29 �MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Folyam atos jelen Van aki a versekkel kezdi az irodalm i folyóiratok olvasását (mint mások a sport­ tal a napilapokét), e sorok írója mindig a riportokkal és szociográfiákkal. A vers ugyanis m indenkor párlat, m ár m egfor­ m ált, átszűrt élmény, míg a szociográfián — ha jól van m egírva — átsü t az elet melege, szinte tapinthatóvá lesz a való­ ság. M árpedig nincs semmi izgalmasabb, m ert nem szolgál annyi meglepetéssel, m in t az állandóan változó, új alakját m u­ tató valóság. Valóságot mondok s nem éle­ tet, a sajátunkét, m ert ennek megítélése m indenkinél szubjektív. Közhely, végig lehet unatkozni, fanyalogni, nyafogni, a királyi palotában is nyolcvan évet, s le ­ h et színes, értékes, tartalm as élet egy vályogkunyhóban is. De az a kérdés, m i­ től válik azzá? S egyáltalán, nem a ro­ m an tik a illúziója és ábrándja volt ez a „boldogság a k u n y h ó b an ?"T ovábbá m iért van az, hogy a küzdelm es élet (munka, szegénység, m egaláztatások) irodalom ban, film en is érdekesebb, m int a konfliktusm entes idill? S m iért van az, hogy ezek a nehéz sorsú em berek mégsem olvasnak szívesen a saját életükről? M iért van az, hogy a közvélem ény (a politikai is) óvako­ dik a valóság érdesebb felületeinek, sötétebb színeinek m egism erésétől? S vége­ zetül — de ez m ár B erkovits György kérdése a kö tet utószavában — m iért v an ma olyan kevés (jó) fiatal szociográfus? Nos, sem a fentebbi, sem az utóbbi kérdésre nem könnyű a válasz. Ha a szociográfus (egyik) legnagyobb erénye a problém aérzékenység és a szociális érdek­ lődéshez társuló erkölcsi bátorság, akkor joggal tehetnénk fel néhány kérdést az elm últ évtizedek oktatásával kapcsolatban is. De hiszen m ár meg is fogalm azták eze­ ket a kérdéseket (és részben a válaszokat is), hogy van néhány lapunk (pl. Mozgó Világ, Forrás, Valóság), am ely pártolja, ösztönzi, s ami a legfontosabb publikálja is a vaióságirodalm at. V állalt szerepük korántsem olyan hálás, m int am ilyen di­ cséretes. Az okait B erkovits G yörgy so­ rolja fel utószavában, m egindokolva a vá­ logatás szem pontjait is. Ez a tizenöt írástudó abban is rokonít­ ható, hogy azonos korúak (a legidősebb 1935-ben, a legfiatalabb 1951-ben, a zö­ m ük a negyvenes évek közepén született) és m ind a szociográfia feltáró változatait m űvelik. Csaknem m ind egyetem et, főis­ kolát végzett, teh át (potenciálisan) ren­ delkeznek azzal az elm életi felkészültség­ gel, am ely megóvja őket attól, hogy el­ vesszenek az em píriában. M ert igaz ugyan — fejtegeti Berkovits az utószóban —, hogy a szociográfia csak a rész feltárásá­ ra vállalkozhat, de szemléletében m indenk í r az egészet kell szogálnia. Azaz a ré szben felm utatni a tipikusa t, vagy ép­ 30 pen a tendenciát, s ez nem könnyű fela­ dat. Nem a szerzők kora m iatt (hiszen ez a fiatal íróság több m int kom ikus, a legifjabb is harm incéves, m ár kész em­ ber!), hanem m ert ezernyi tényező gá­ tolja a valóság tendenciáinak felism erését, de m éginkább az ábrázolását. Legfőkép­ pen az a jelenség, m agatartás, am it ne­ vezzünk a pillanat vakságának, am ely a partikuláris érdekeltségeket és érdekviszo­ nyokat össztársadalm inak tü n teti fel. Ez a — finom an fogalm azva — „óvatosság'’ elzárkózik m indentől, am i kellem etlensé­ geket okozhat. Így alakulnak ki a szer­ kesztők szám ára a tabu, és a nem szere­ tem tém ák. Csupán egyet említek. Hiába köztudott, hogy a fiatalok, gyerekek egy része alkoholizál, narkotikum okkal él, deviáns, s ez erősen foglalkoztatja a közvé­ lem ényt, mégis — érdem ben — alig ol­ vashattunk erről valam it. A dolgot elütöt­ tük azzal, hogy „nem jellem ző” „nem kell nyugtalanítani a közvélem ényt”, „foglal­ kozzon a sajtó inkább a pozitív példák­ kal” stb, stb. Így aztán elértük, hogy a szülők, pedagógusok, a rendőrség ifjúsá­ gi osztályának belügye lett ez a töm e­ gében nem, ám veszélyességét tekintve nagy baj. Nos, ez a tizenöt szerző csupa olyan té­ m ához nyúlt, am elyek valam ilyen módon „rázósak”. Ha m ár a fiatalokkal példá­ lóztam, ezeket a tém ákat veszem először sorra. Három írás érinti valam ilyen as­ pektusból a gyerekek, fiatalok helyzetét. A szélső, a perem helyzeteket vizsgálják, ám az ott tapasztaltak nagyon is jellemző adalékokat szolgáltatnak a „norm álisra”, az átlagosra is. D arányi M arianna Juliska néni iskolájában nem csak egy szadista hajlam ú vénlányt ism erünk meg (az egyik tanítványa öngyilkosságot kísérelt meg kétségbeesésében), de a szülői közönyt és nagyravágyást is, a gyereket a jegyek­ kel m érő iskolát is. Ott, ahol a felvételi pontszám ok sorsokat döntenek el, s eze­ ket a pontokat nem egy alapos személyi­ ség- és pályaalkalm assági vizsgálat előzi meg, hanem csupán az adott pillanat lexi­ kális tudásszintje, nos, ott Juliska néni nagyon is adekvát, belefér a képbe. Hi­ szen ő ezen elvárásoknak megfelelően dresszírozza kis tanítványait. Az iskola, a kisváros tud Juliska néniről, elfogad­ ja, m ert még a tanács is „tehetetlen” ve­ le szemben. M iért is lépne fel ellene? Hány pedagógust kellene ak k o r elküldenie a pályáról, m ert nem alkalm as erre a feladatra?! D arányi M arianna teh át ezzel az egyedinek m ondható esettel egy sok­ kal tágabb körre, általánosabb tü n etre hívja fe a figyelm et. V idra Szabó Ferenc Állam i gondozottak című írása igen egy­ szerű m etódussal készült: in te rjú t készí­ te tt néhány gyerekkel, akiknek felrob­ bant a családja, s azóta intézetről inté­ zetre hányódnak. A jelenség, a „h á trá­ nyos helyzetű” gyereké, nagyon is köz­ ism ert. Mégis m egdöbbentő ezeket a tö r­ téneteket a szenvedő alanyok szájából hallani. M int ahogy a m egdöbbenés íra t­ ta meg G yörffy Miklóssal is a M ert m i csak gyeptéglák va g y u n k című naplót, dokum entum ot. A Sípoló m acskakő forga­ tókönyvírója azon döbbent meg, hogy a film ben szereplő kamaszok a valóságban még „olyanabbak”, m int a film ben. Már túl vannak m inden eszmény tagadásán, ám lázadásuk lényegében csapda, am ely­ nek a mélyén a jól beszabályozott konfor­ mizmus v árja őket. Anóka Eszter I X ., Illa­ tos út 5-je szubjektív visszaemlékezés, még­ is fontos és elgondolkodtató történelm i adalék az ötvenes évekről, am elyről (hogy ism ételjünk egy u n t közhelyet) „még nem született meg az összegző társadalm i re­ gény”. Az igazságot a bolondok m ondják ki — ta rtja a közmondás. A sajnálatosan korán m eghalt Hajnóczy Péter (Az elkülö­ nítő) annak já r t utána, hogy kik et is ta r­ tunk mi elm ebetegeknek, kik és hogyan kerülnek ezekbe a m ár csak nálunk zárt intézetekbe? Hajnóczy leírása az ügyek in­ tézéséről, a hivatalos álláspontról és a hi­ vatal őrlőm alm airól — hátborzongató. A maga nevében az K őbányai János esetleírása is (Sírkő Gyalog József esztergályos­ nak) arról a módról, ahogyan a vállalat bánik a balesetet szenvedett m unkása em­ lékével és családjával. Az ügym enet itt is kafkai, irracionális és életidegen. Ám et­ től még nagyon is valóságos, létező. E r­ délyi Sándor a m ásik oldalról világítja meg ezt a m echanizm ust (K ülkereskede­ lem — egy beruházó m érnök szemével). A kolosszális pocsékolás devizával, anyag­ gal, szellemiekkel, em beri am bíciókkal pá­ rosul a stupid garasoskodással, a kissze­ rű bürokratizm ussal és (ez az ő szava) a „kollektív felelőtlenséggel”. Nincs terü n k itt m inden írásról szólni. Csupán Tar Sándor (6714-es személy) és Csalog Zsolt írását (A vasem ber) vetnénk még össze. T ar Sándor novellát írt (ez lett a közben m egjelent önálló elbeszélésköte­ tének a címe is). A fekete vonatról van szó, élettorzókról és em beri roncsokról. Ám ez Tar Sándor tollán irodalom m á nem esedik, egy tudatos kompozíciós elv szerint. Csa­ log módszere kevésbé rokonszenves. Vas­ em bere alkoholista, rom lásnak indult em­ ber, aki — feltehetően állandó szeszgőz­ ben — m agnóra m ondja az életét. T anul­ ságos és szomorú, ám az olvasó kínban van, m intha megleste volna — akaratlanul — ennek az em bernek az esendőségét, kín­ ját. Vajon tudta-e, hogy mi is olvasni fog­ juk? A kötetet három ciklusban (Ügyek, Hely­ zetek, Vallomások) szerkesztették, ám ez akár el is m arad h ato tt volna. Á m bátor meddő és „illetlen” is egy antológia szer­ kesztőjével, válogatójával vitatkozni. K ér­ désére, hogy van-e szociográfiairodal­ m unknak utánpótlása, egyértelm űen igen­ nel kell válaszolnunk. Jó tudni, hogy van­ nak, néznek és láttak is. (Szépirodam i, 1981.) Horpácsi S ándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7aa44e54aa1108e1ce7477d493ef7225.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1982/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1982 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2cafb1f3557d2b097e16e8bd58c2db3a.pdf 3770e0e445a8f93d88ee8d661de04fce PDF Text Text 1981|2 A szem élyiség tá rsa d a lm i ak tiv itásáró l A vidékre te le p íte tt em b er Zenei életü n k kis tükre Tudom ányos é le t vidéken Bódi Tóth Elemér, Faludi Á d ám, Fábián István, Szikra Já n o s versei és Sarusi M ihály prózai írásai Vidéki antológiákról ..A len in i örökség tu d ato s v á llalásá n ak e re d ­ m ények ép pen a m a rx ista tá rsa d alo m k u ta tás nagy figyelm et szen telt a,szem élyiség p ro b lé­ m áin ak . Az elm ú lt években so rra je le n te k meg m onográfiák, cikkek, am elyek pszichológiai, filozófiai, etik ai és esztétikai aspektusokból k u ta tjá k a tá rsa d alm ila g ak tív em b er fo r­ m á lásán ak lehetséges ú tja it. ( ...) A szem élyiség tá rsa d a lm i a k tiv itá sá n a k fejlesztése, m in t tá rsa d alo m p o litik ai p ro g ­ ram és tudom ányos problém a a m aga te lje s­ ségében a h a tv a n a s évek m ásodik felében m e­ rü lt fel. A fe jle tt szocialista társad alo m ép í­ tésén ek fo lyam atában jö ttek lé tre azok a feltételek , am elyek lehetővé, s egyszersm ind szükségessé te tté k e fontos kérdés tu d o m á­ nyos igényű alapos elem zését és széles körű cselekvési p rogram kidolgozását”. (K iss A u r é l: S z e m é ly isé g és tá r s a d a lm i a k tiv itá s) „ . . . h a a közönség elk erü li a h an g v e rsen y ­ te rm ek et, a k k o r a zenét kell »k iv in n i az u t­ c á ra «. N övelni kell te h á t az érin tk ezési fe ­ lü le te t a zene és a p o ten ciális közönség kö­ zött! Szem ben zen ek u ltú rá n k klasszikus é r ­ tékeivel, m in d en nehézség nélk ü l u ta t ta ­ lál a töm egekhez a szórakoztató, illetv e k ö n y ­ n yűzene n éh án y v állfaja. Nem á rta n a köze­ lebbről is m egvizsgálni n épszerűségük okait, és u ram bocsá' a ta p asz talato k a t felh a szn á l­ ni a kegy- és közönségvesztett m ű fajo k n é p ­ szerűsítésében.” (P in té r K á r o ly : T ü k ö rk é p a lu ln é z e tb ő l) „A ntológiák m in d ig v o ltak és n y ilv án m in dig is lesznek. Úgy tű n ik azonban, hogy az utó b b i tíz-tizen ö t évben különösen elsza­ poro d tak , s ahogy a h etvenes évek felé k ö ­ zeledünk v izsgálódásunkban, egyre nő a szá­ m uk. ( ...) H ét an to ló g iát te k in te tte m á t hosz­ sz ab b a n , rövidebben. M int a dolgozat elején em lítettem , k o rán tsem tö rek ed tem teljesség ­ re. . . A h é t gyűjtem én y b ő l k ettő m agasan k iem elk ed ik (Fél korsó h ián y , G azd átlan h a ­ jók) és az É bresztő idő is átm en etiség év el eg y ü tt m egfelelőnek m inősíthető. Ennél aláb b azo n b an nem szab ad n i adni, s a m inőség szem elöl tévesztése az, am i az általán o s h ely zetet az arán y o k tó l fü ggetlenül m égis aggasztóvá te ­ szi.” (D érczy P é t e r : E g y ü tt v a g y k ü lö n . V id é k i a n to ló ­ g iák ró l) TÁRSADALOMPOLITK A I, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �1981|2 Pályázati felhívás A KISZ Nógrád megyei Bizottsága és a Palócföld szer­ kesztősége tehetségkutató pályázatot hirdet Nógrád me­ gyei középiskolások, ifjúmunkások, főiskolások, fiatal ér­ telmiségiek számára. Elsősorban megyénk valóságát feltá­ ró riportokat, interjúkat, a szociográfia körébe tartozó más írásokat várunk — a Palócföld társadalompolitikai karak­ terének megfelelően. De pályázni lehet verssel, kisprózái alkotásokkal is. A pályázat célja, hogy a fiatal, eddig még sehol nem publikált megyei alkotókat felkutassuk. A si­ keres pályázók nyári közös táborozáson vesznek részt, al­ kotói hajlamaik, tehetségük kibontakoztatásához a későb­ biekben rendszeres segítséget kapnak, közlésre érdemes munkáikat megjelenésre javasoljuk. TARTALOM 3 Kiss A u rél: Szem élyiség és tá rsa d alm i a k tiv itá s 5 K elem en G áb o r: Fecsegés egy cím szóról 8 G yenei M á rta—K ö rm en d i L ajo s: A v id ék re te le p íte tt em b er 12 H o rv áth Istv á n : T udom ányos élet vidéken 13 F alu d i Ád am : A H—H—H—H áb o rú ezennel elm arad 14 S zikra Já n o s: M editációk 15 S aru si M ihály: Á dler Józsi kecskéi, B rü ch lik m eg B ru ch an ek , Bözsike a zsilipen. P esti gyerek ek 19 Bódi Tóth E lem ér: A nteus a levegőben, C sillagnézö H eszperosz, S zökkenj szeg 20 F áb ián Istv á n : R észletek A K épzelet B ádogtornyai cím ű ciklusból 21 Z enei életü n k kis tü k re III. Beküldési határidő: 1981. május 15. KISZ Nógrád megyei Bizottsága Palócföld szerkesztősége Folyó é v m árcius 14-én k e rü lt sor a P alócföld előző évi m u n k á já t értékelő hagyom ányos tanácskozásra. A lap te v é­ kenységét m inősítő találkozón részt vett B erki M ihály, a m e­ gyei tanács elnökhelyettese, G ulyás Ján o sn é m űvelődésügyi osztályvezető, Csongrády Béla, a m egyei p ártb izo ttság p ro p a ­ g an d a- és m űvelődési osztályának vezetője, R adácsi László m u n k a társ, B álint T am ás, a N ógrád m egyei L apkiadó V állalat igazgatója, továbbá A lexa K ároly k ritik u s és a szerkesztőség kollektívája. A m űvészek és m űvelődést irányítók hagyom ányos to v á b b ­ képzésének keretében Dr. G ordos János, a m egyei p á rtb iz o tt­ ság titk á ra ta rto tt előadást politikai és ideológiai életü n k idő­ szerű kérdéseiről m árcius 12-én, a N ógrádi S ándo r M úzeum tanácskozóterm ében. P in té r K áro ly : T ükörkép alulnézetből 23 S zvircsek F eren c : C éhek, céhes élet N ógrád m egyében 25 E gyütt vagy k ülön (Dérczy P éter) 29 Szlovenszkói v á sá r (M olnár Im re) 30 É letm ód és tá rsa d a lm i egyenlőség (K erék g y ártó T. István) A cím oldalon és hátsó b o rítón és 20. o. Reich K ároly, a borító b el­ sőn S tefanovits P éte r, 6. o. F arsan g S ándor, 11. o. B anga F erenc, 14. o. és 19. o. F eledy G yula, 26. o. H egedűs László, 28. o. H elényi T ibor m u n k ája. (Fotó: B uda László és T o ln ai G ábor) Á rprilis 3-án 11 ó rak o r a sa lg ó ta rjá n i N ógrádi S án d o r M ú­ zeum ban B erki M ihály, a m egyei tan ács elnökhely ettese n y i­ to tta meg a XI. sa lg ó ta rjá n i tavaszi tá rla to t. A k iállításo n 160 m űvész 256 alk o tása szerepel. K ülönféle félreértések folytán úgy tű n h e t figyelm es o l­ vasóinknak, m in th a la p u n k b an tú lsú ly b a k e rü lte k volna a K erékgyártó vezetéknevű szerzők. T ájéko ztatásu l, egyben o lv a­ sóink és az érdekelt szerző elnézését kérv e közöljük, hogy az 1980/4. sz ám u n k b an K erékgyártó István, 1980/6. szám u n k b an K erék gyártó L. Istv án és je len sz ám u n k b an K erékgyártó T. Istv án nevével jelzett cikkek egyazon szem ély m u n k á i — to ­ v áb b iak b an K erékgyártó T. Istvánéi. Boga P éte rn é n ek (B udapest) és szám os érdeklődő o lv a­ sónknak hozzánk érk ezett kérésére válaszolva közöljük, hogy szerkesztőségünk lap érték e sítéssel és -terjesztéssel nem fo g lal­ kozik, ez ügyben a posta illetékeseit kell m egkeressék. M ind­ azo n által köszönjük, hogy fo lyóiratunk felk eltette figyelm üket és előfizetői köréhez ó h a jta n a k csatlakozni. TÁRSADALOMPOLITIKAI. IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓ GRÁD MEGYEI TANACS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S algótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó V álla lat. Felelős kia dó : B álint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valam int átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. M e g je lenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.21531 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Személyiség és társadalmi aktivitás A len ini örökség tu d ato s v á llalásá n ak ered m én y ek ép p en a m a r­ x ista tá rsa d a lo m k u ta tá s nagy figyelm et sz en te lt a szem élyiség p ro b ­ lém áin ak . Az elm ú lt években so rra je le n te k m eg m onográfiák, cik ­ kek, am elyek pszichológiai, filozófiai, etik ai és esztétikai asp ek tu so k ­ ból k u ta tjá k a tá rsa d alm ila g ak tív em b er fo rm á lá sán a k lehetséges ú tja it. ( ...) A szem élyiség tá rsa d a lm i a k tiv itá sá n a k fejlesztése, m in t tá rs a ­ d alo m p o litikai p ro g ram és tudom ányos p roblém a a m ag a te lje ssé­ gében a h a tv a n a s évek m ásodik felében m e rü lt fel. A fe jle tt szocia­ lista tá rsa d alo m építésének fo ly am atá b an jö tte k lé tre azok a fe lté te ­ lek, am elyek lehetővé, s egyszersm ind szükségessé te tté k e fontos k érd és tudom ányos igényű, alapos elem zését és széles k ö rű cselek­ vési p ro g ram kidolgozását. A tá rsa d a lm i viszonyok szocialista v o n á­ sa in ak erősödése, a te rm elő erő k d in am ik u s fejlődése, a szocializm us anyagi, technikai, m űszaki b ázisának á tala k u lá sa, a szocialista d e ­ m o k ratizm u s erősödése, a szocialista közgondolkodás és erkölcs n o r­ m ái h ató k ö rén ek bővülése, a szocialista k u ltú ra gyors ütem ű fejlő ­ dése já tsz o ttak ebben döntő szerepet. A szocializm us végleges győzel­ m e a tá rsa d a lm i élet m in d en te rü leté n , s a m inőségileg m agasabb fokú tá rsa d alm i fela d ato k szükségszerűen v ezettek az egyik fontos tá rsa d a lm i szükségletnek a k ia lak u lásáh o z: a szem élyiség tá rsa d a lm i ak tiv itá sa fokozásához. A z elm ú lt évek so rán gazdag tudom ányos irodalom sz ü letett e té m áv a l kapcsolatban. S b á r m ag án ak a fogalom nak az értelm ezésé­ ben, m e g h atá ro z ásáb an k o rán tse m a la k u lt ki egységes v élem ény a tudo m án y os irodalom ban, a m ag u n k részéről N. P. F ran cu zo v a m eg­ h a tá ro z á sá t ta rtju k a le g p o n to s a b b n a k : „. . . a tá rsa d a lm i a k tiv i­ tá st nem le h et azonosítani a tá rsa d a lm i tevékenységgel, m e rt ak k o r a fogalom elveszti önálló je le n té sta rta lm á t. Az erkölcsi és pszichikai készség a cselekvés v é g re h a jtá sá ra — a tá rsa d a lm i a k tiv itá s elen g ed ­ h etetlen alkotóelem e, de a társad alo m , a gondolkodás és m a g a ta rtá s fo rm á lá sa szem pontjából enn ek a készségnek ilyen, vagy olyan fo r­ m á jú rea lizá lá sa is elengedhetetlen. E zért a tá rsa d a lm i a k tiv itá s fo­ g alm át a legszélesebb érte lem b en úgy célszerű haszn áln i, hogy k i­ fejezzük vele azt az önkéntes és önálló tá rsa d a lm i tevékenységet, am ely n ek m e g h atáro zo tt szociális ta rta lm a van, am ely eg y fa jta b e l­ ső m eggyőződésen alap u l, tü k rö zi az egyes em b ern ek a term elési, közéleti, p olitikai, esztétik ai tevékenységi szférákhoz fűződő tu d ato s és alk o tó kapcso latát. Így fo galm unk k é t asp ek tu s egységét fejezi k i: a tevékenység belső m o tív u m ait és a tevékenység m inőségi e re d ­ m é n y eit”. E m egh atáro zás a la p já n nyilvánvaló, hogy a tá rsa d a lm i a k tiv i­ tás, m in t szociális jelenség, a tá rsa d a lm i é le t legkülönbözőbb te rü le ­ te in o b je k tiv áló d ik : a tá rsa d a lm i te rm elés g y ak o rlatáb an , a kö zéleti­ po litik ai fórum okon, a k u ltu rá lis életben, a m ind en n ap o s em beri k ap cso latok ren d szeréb en valósul meg. A szem élyiség tá rsa d a lm i a k ­ tiv itá sá n a k k o m p le x itá sa a z t is jelen ti, hogy fo rm á lá sáb a n igen sok tá rsa d a lm i tényező eg y ü tth atásá v al kell szám olnunk, d e a szocializ­ m u s viszonyai között fejlesztésében m eg k ü lö n b ö ztetett szerep et a v i­ lágnézet, a szem élyiség m ű veltségének ta rta lm a és színvonala, v a la ­ m in t életm ó d ján a k jellege játszan ak . M aga a szem élyiség — gazdag, ellentm ondásos világ áv al, a tá r ­ sad alo m b an elfoglalt helyével eg y ü tt — fontos, elm életi és ideologi­ k u s jelentőségű fogalom - és p ro b lém ak ö r része, s a dolgok term észe­ téből adódóan a szocialista m űvészeti k u ltú ra szem pontjából is nagy jelentőségű, hisz, ahogy G orkij m eg h atáro zta: a m űvészet — az em ­ b errő l szóló tudom ány. A zaz, a m űvészet fe la d a ta m e g m u ta tn i: h o ­ gyan tü k röződnek az o b jek tív tá rsa d alm i viszonyok és k ö rü lm én y ek az em b er gazdag belső v ilágában, hogyan képes az em b er m e g h atá­ ro zo tt tá rsa d a lm i m inősége és képességei a la p já n ezeket a viszonyo­ k a t és k ö rü lm é n y ek et fo rm álni, a k tiv itá sa rév é n önm ag a m in d te lje ­ sebb m egvalósítása érd e k éb en á ta la k íta n i. É ppen a szocialista m űvészet legjobb törekvései m u ta tjá k : nem feledve a töm egek fo rrad a lm i h a rc á n a k pátoszát, az alk o tó k figyel­ m e egyre jo b b an a szem élyiség bo n y o lu lt v ilá g án a k fe ltá rá s á ra össz­ pontosul. Az illu sztra tív , sem atik u s m űvek helyét egyre in k áb b el­ fo g lalják a szocialista m űvészetben azok az alkotások, am elyek nem „kész” hősöket á llíta n a k elénk, han em a belső küzdelem b en k ib o n ta ­ kozó em beri é rté k igazságával fo rm á ljá k a nézők, olvasók h u m a n is­ ta m eggyőződését ( . . .) P éld á k bőséggel idézhetők a m ag y ar iro d a ­ lom elm ú lt m ásfél évtizedes term éséből is. F ejes E n d re R o zsd a tem e­ tője, K ertész Ákos M akra cím ű regénye, S ü tő A n d rá s szín p ad i m ű ­ vei, a fia ta l m ag y ar n ovellista-nem zedék eddigi (néhányszor v ita th a ­ tó, m e rt tú lz o tta n egysíkú szem lélettel m egírt) m űvei, G algóczi E r­ zsébet K in e k a törvénye, G áll Istv án M énesgazda cím ű kisregénye, a m ai m a g y ar film m űvészet alko tásai (elsősorban Szabó Istv á n és F á b ry Z oltán életm űve) m u ta tjá k : ez a törek v és á ltalán o s és egyre m élyebb gyökerű. É ppen a felso ro lt p éld ák is érz é k e lte tik : a szocialista m űvész sz ám á ra a szem élyiség p ro b lém ája felé fo rd u lás nem a tá rsa d a lm i p ro b lém ák n eg lig álását je le n ti — ellenkezőleg! É ppen a szem élyiség­ ben összeütköző, a je lle m ek és m a g a ta rtá sfo rm á k sokféleségében k i­ bontakozó tá rsa d a lm i te n d en c iák n y o m án a la k u l ki a néző m eggyő­ ződése: a n agy tö rté n elm i fo rd u la to k az egyes em b er v ilá g áb a n is m ély nyom ot hagynak, d e az ú j em b er születése, az em b er és világ közötti k ap cso lato k m e g v álto ztatása — hosszú és b o n y o lu lt fo ly am at. E zekben az alk o táso k b an a m u n k a, az em b ern ek a m u n k áh o z való ú j típ u sú viszonya n em term elési rek o rd o k b an , h an em felelős m a g a­ ta rtá sb a n , a közösség érd e k ein e k nem vív ó d ás- és ellen tm o n d ásm en ­ tes, de végső soron erkölcsileg é rté k elh e tő tiszte letb en ta rtá s á b a n fe ­ jeződik ki. M arx és E ngels a szem élyiség k ib o n ta k o zá sát ab b a n lá ttá k , hogy az em b er a tö rté n ele m o b jek tu m áb ó l, tárg y áb ó l a tö rté n ele m a la ­ n y áv á v álik , „a v életlen in d iv id u u m áb ó l” in d iv id u u m m á, m in t sze­ m élyiséggé a la k u l át. Ezt a tö rté n elm i fo ly am ato t csak a k iz sák m á­ n yolás m in d en fo rm á já n a k m egszüntetésével, a m u n k a elid eg en ed é­ sének leküzdésével, a valóságos tá rsa d a lm i egyenlőség b izto sításáv al, az anyagi ja v a k term elésén ek jelen tő s fejlesztésév el le h et m eg v aló ­ sítani. A m a rx i szem élyiség-koncepció fő elem ei az életm ű 1343 u tá n k eletk e ze tt alk o tásaib a n b o n tak o zn ak k i igazán, am ik o r a T őke I. k ö te téb e n a szem élyiség sokoldalú fejlő d ésén ek g a z d a sá g i-tá rsa d a l­ m i, A gothai program k ritik á já b a n pedig a tá rsa d a lm i-p o litik a i fe l­ té te le it h a tá ro z ta meg. E zért nem h ely tálló a „ h u m a n ista ” és a „közgazdász” M arx szem b eállítása, az é re tt m a rx izm u s d e h u m an iz á­ lódással való v ádolása, am elyhez oly szívesen fo ly am o d n ak a m o­ d e rn m arxológusok. A m a rx ista szem élyiségelm élet fejlőd ésén ek len in i szak aszáb an k ü lö n ö sen n ag y h an g sú ly t k a p o tt a nevelés és a tá rsa d a lm i a k tiv i­ tás. A ra b le lk ü le t ig á ja alól — L en in v élem én y e sz erin t — csak a fo rra d a lm i h a rc b a n való szem élyes részvétel, a k ia la k u lt helyzet k r i­ tik a i érték elése képes felsz ab a d íta n i az em b ert. A k a p italizm u sb an a dolgozó töm egek a p o litik ai sz fé rá b an elid eg en ed ettek v o lta k az ir á ­ nyitástól, a m i fela d atu n k , m ost, a szocializm us ép ítése so rán bevon­ n i ő k et a tá rsa d a lo m p o litik ai irán y ításá b a. A z elidegenedés felszám o lásán ak p ro b lé m á já t L en in n em sz ű k íte tte le a tá rsa d a lm i viszonyok á ta la k ítá sá ra . M indig h an g sú ly o zta az új em b er tu d a to s és cé lratö rő nevelésének, az ak tiv , tá rsa d a lm ila g cse­ lekvőképes és szilárd belső m eggyőződésű em b er n ev elésén ek je le n ­ tőségét. E bben lá tta p éld áu l a m ű v észet és a k u ltú ra tö rtén elm ileg ú j fe la d a tá t is. É lete utolsó év eib en L en in állan d ó a n hangsúlyozta, az em b er ú j szociális m inőségének jelentőségét, s en n ek fo rm á lá sá ­ b an a m űvészet k iv ételes szerepét. ( ...) A k u ltú ra e m b e rt gazdagító, szem élyiséget fo rm áló h a tá sa érv én y esü lésén ek elen g e d h ete tle n feltéte le az an y ag i ja v a k te rm elési sz ín v o n alán ak gyors ü te m ű változása, fejlődése, az an y ag i szükségle­ te k m ag asab b sz ín v o n alán ak kielégítése, ú j szükségletek in sp irálása. A k u ltú ra és a term elés d ia le k tik á ja éppen a szem élyiségben n y ilv á n u l m eg legszem betűnőbben. A te rm elő erő k fejlődése, k ü lö n ö ­ sen a tu d o m á n y o s-tech n ik ai fo rrad a lo m ered m én y ein ek és a szocia­ lizm us előnyeinek egyeztetésekor kom p lex m ódon h a t a k u ltú ra fe j­ lődésére, a szem élyiség és a k u ltú ra k ap c so la tain ak á ta la k u lá sá ra . A legfontosabb köv etk ezm én y term észetesen a m u n k a jelleg én ek fo­ kozatos m egváltozása, a fizikai és szellem i m u n k a közötti ellen tm o n ­ dás csökkenése. ( ...) A te rm elés fejlődésének, a tu d o m án y o s-tech n ik ai fo rra d a ­ lo m n ak M arx ta n itá sa i a la p já n g y ak ra n m egfogalm azott k ö v etk ez­ m én y e a szabad idő növekedése, s ezzel eg y ü tt a m űvelődésre, a k u l­ tú r á r a fo rd íth ató időm ennyiség bővülése. Az UNESCO á lta l szerve­ zett szab a d id ő -k u tatá so k ezt az o n b an m a m ég csak igen részlegesen igazolják. A term elő erő k fejlő d ése—szabad idő növekedése—m ű ­ velődési a k tiv itá s fokozódása egyenesvonalú összefüggésként való felfogása leegyszerűsítésnek bizonyult, am ely figyelm en k ív ü l h agy szám os m ás gazdasági, szociális és k u ltu rá lis tényezőt. (Pl. a szol­ g áltatáso k fejlettség e, az ingázás, a k u ltu rá lis igények tényleges szintje, ezek k ielég ítésén ek valós lehetőségei, a tá rsa d a lm ila g p re fe ­ r á lt tevékenységi fo rm ák belső h ie ra rc h iá ja stb.) A te rm elő erő k fejlődése álta lá b a n , a tu d o m á n y o s-tec h n ik a i fo r­ rad alo m ered m én y ei k o n k réta n , n ag y m érték b e n h o z z á já ru lta k n em ­ csak a m eglevő igények kielégítéséhez, h an e m ú j igények k eletk ezé­ séhez is. Az igények fejlő d ési d in a m ik á ja v isszah a t a term elésre, s m á sré sz t n ag y m érték b e n b efo ly áso lja a tá rsa d a lm i k lím át, s így a szem élyiség fejlő d ésén ek tényleges p e rsp e k tív á it is. A n n ak ellen ére, hogy a fe jle tt szocialista tá rsa d a lo m b a n a fogyasztói szem élyiségtíp u s és m a g a ta rtá sfo rm a k ia lak u lása és elte rje d é se ellen éb en szám os po litik ai, erkölcsi és jogi g ara n cia v an , id ő n k én ti jelen tk ezéséb ő l adódó veszélyek, az egyes tá rsa d a lm i réteg ek b en m u tatk o zó h atása n em b ecsü lh ető le. A presztízsfogyasztás, a státu sszim b ó lu m o k k i­ a la k u lá sa ellen csakis a különböző tá rsa d a lm i tényezők k o m p lex fe l­ h aszn álásáv al, k ö ztü k az iro d alo m és a m ű v észetek leh ető ség eiv el is fel kell lépni. 3 �A tu d o m ányos-technikai fo rrad a lo m a k u ltu rá lis é rté k e k te rje sz ­ tésén ek (és alkotásának) új lehetőségeit is m egterem ti, így a m ű v é­ szetnek a szem élyiségre gyakorolt h a tá sa is növekszik, eg y ú ttal az alk o tó k tá rsa d alm i felelőssége is fokozódik. „A tu d om ányos-technikai fo rrad a lo m n a k a m űvészetek re gyako­ ro lt h a tá sa a le g ra d ik álisab b an új m űvészeti ág k ia la k u lá sá b a n m u ­ tatk o zik meg. A fotó-, a film m űvészet és a televízió lé trejö tte, m ű ­ v észetk én t való fu nkcionálása elkép zelh etetlen a tech n ik ai fejlődés n élkül. E zeknek a képszerű m űvészeti ág a k n ak a jellem ző sa já to s­ sága először is ab b a n van, hogy a töm egm éretű k u ltu rá lis igények k o ráb a n m egoldották a töm eges közlés nagy kérdését. M ásrészt a m ű vészetek irá n ti töm egm éretű igények k o rá b a n ezek a m űvészeti ág ak gyorsan ju tta tn a k el nagy töm egben ere d eti alk o táso k at a k u l­ tu rá lis fogyasztóhoz.” A szerző (M. N. Afaszizsev) gondo latm en etén ek kiegészítéséül m eg kell jegyezni, hogy a tudom án y o s-tech n ik ai fo rrad a lo m n a k a m űvészeti a lk o tásra és a k u ltu rá lis é rté k ek te rjesz tésé n ek lehetőségei­ re gyakorolt kedvező h a tá sa a m a g a teljességében csak a szocializ­ m us viszonyai között érvényesül. K özism ert, hogy k ritik u so k -szo cio ­ lógusok m egdöbbentő szám okkal je llem ezték az am erik ai televízió m ű so rp o litik áját. N apról n a p ra gyilkosságok, gyilkossági k ísérletek, erőszakos cselekedetek képei á ra sz to ttá k e l a képernyőt, a televízióban és a film m űvészetben a tá rsa d a lm i id eáln ak és az anyag i érd ek ek n ek m egfelelően az erőszak és a fogyasztás kettős istensége uralkodik. N em kívánatos jelenségek term észetesen a szocialista országok m ű ­ so rp o litik ájáb an is feltü n ed ezn ek időről időre, elsősorban a televíziós gy ak o rlatb an. A tv -k ritik á k p éld áu l az u tóbbi k é t-h á ro m évben jog­ gal teszik szóvá a k rim i a rá n y á n a k feltű n ő növekedését, a szórakoz­ ta tó m űsorok sz ín v o n alán ak egyenetlenségeit. Ezek a jelenségek és m ég n éh á n y n em k ív án ato s tü n e t (pl. a valóságos kon flik tu so k fe l­ oldása szentim entális heppy -en d in g jellegű befejezésekben bizonyos illu sztra tív jellegű rendezői m ódszerek továbbélése, az esztrad m ű so ­ ro k b an és a d a lk u ltú rá b a n m utatkozó feltűnő igénytelenség, a sz ati­ rik u s m űsorok gyengeségei) szorosan összefüggnek két, m a m ég k e ­ vésbé elem zett p roblém ával. Az egyik: a m űvészi érté k ek széles kö­ rű te rjesz tésé t szolgáló új eszközök (tv, nag y k ap a citású n y o m d atechnika stb.) is h o zz ájáru lta k a fogyasztási igények növekedéséhez — a k u ltú ra te ré n is. A z alk o tási folyam atok így kény szerű en lerö ­ vidülnek, elk e rü lh e te tle n n é válik a tisztes középszer, s nem ritk á n a d ile tta n tiz m u s színrelépése. A je lze tt p roblém a érz ék eltetésé re e m lít­ jü k meg, hogy péld áu l a M agyar Televízió — b á r csak h eti öt a d á s ­ n ap o n és k é t csato rn án m űködik — év en te m integy 300—350 já té k ­ film et, té v éjá té k o t vetít, am elyeknek színvonala a dolog te rm észeté­ ből adódóan igen változó. A m űvészi és eszm ei követelm én y ek n ek te tt engedm ények veszélyeire h ív ta fel a figyelm et több p á rtd o k u ­ m entum , legutóbb az M SZM P X II. kongresszusa is. A m ásik problém a, am elyről pszichológusok és m űvészetszocioló­ gusok közül több szerző is szól, a tu d o m án y o s-tech n ik ai fo rrad a lo m ­ n ak az é letfo rm ára és a szükségletek szín v o n alára gyak o ro lt h a tá s á ­ v al függ össze: „Az ideológiai, m egism erő és nevelő fu n k ció k szom ­ széd ság áb an m in d nagyobb szerepet já tsz ik a m űvészet k o m penzáló­ szórakoztató funkciója. A különböző tá rsa d alm i réteg ek k örében végzett m űvészetszociológiái vizsgálatok ezt a te n d en c iát m á r rég e b ­ ben fe ltá rtá k . Az 1966-ban az Észt S zocialista K ö ztársaság b an végzett kom plex, a lakosság valam en n y i tá rsa d a lm i réte g ét érin tő rep rez en ­ ta tív szociológiai vizsgálat, am ely „A m űvészet az Ön életé b en ” cí­ m et viselte, k im u ta tta , hogy a m egkérdezettek 33,6 százaléka sz ó ra­ kozni, a m in d en n ap i gondok te rh e i alól k iszab ad u ln i já r m oziba, 23,1 százalék ánál a m o z ib ajárás fő m otívum a „ lá tn i és áté ln i m in d azt a m oziban, am it az életb en nem lá th a to k és nem élh etek á t ”. N em k e­ vés az a válasz sem, am ely a film m űvészettől csak egyszerűen k ik a p ­ csolódást, p ih en ést v á r (27,2 százalék). H asonló tényeket, összefüggéseket figyelh etü n k m eg a k ü lö n ­ böző szocialista országokban a közelm ú ltb an végzett m űvészetszocio­ lógia i vizsgálatok ny o m án is. Ez a kom penzációs szük ség let az é le t­ tem pó felgyorsulásával, a m u n k a in te n zitás növekedésevei is össze­ függ. A fizikai-szellem i regeneráció irá n ti szükségletek n ö v ekedésé­ ből u g yan önm agában nem következik az igénytelenség u ralm a, a passzív és ta rta lm a tla n szórakozás d om inanciája, ez a jelen ség m ás tényezőkkel, a tá rsa d alo m ideológiai és k u ltu rá lis állap o táb a n m eg ­ m u tatk o zó fogyatékosságokkal, a tényleges tá rsa d a lm i eszm ények és célok jellegével is kapcsolatos. (Igen fontos az adott tá rsad alo m szel­ lem i életének színvonala, a m űveltség valóságos tá rsa d alm i ran g ja, a z esztétikai nevelő m unka, a k u ltu rá lis p ro p ag an d a hatékonysága, a p erm a n en s m űvelődés készségeinek k ia lak u ltság i foka stb.) Egészé­ ben véve sem az elm életi k u ta tá s, sem a k u ltú rp o litik a i g y ak o rlat e p ro b lém a m egoldásában a sajnálkozó m egállapításoko n tú l n em lé ­ p ett. U g y anakkor e jelenség v o lu n ta rista , tü relm etlen m egközelítése sem k ín á l sem m iféle érté k elh e tő eredm ényt. Valós szükségletek ta ­ gadása, k i nem a la k u lt igények erőltetése éppúgy zsák u tcát jelen t, m in t a fennálló, az alk o tó m u n k á ra is visszaható retro g rád ízlésviszo­ nyok m e g v á lto z ta th a ta tla n n a k tö rtén ő feltü n tetése, a k ia la k u lt h ely ­ zetbe való beletörődés. ( ...) A fe jle tt szocialista tá rsad alo m m ásik, a term elő erő k f e j­ lődésével, a term elékenység növekedésével, a szükségletek m agasabb szín v o n alú és tá rsa d alm ila g te rv sz erű en irá n y íto tt kielégítésével eg y ­ id ejű leg jelentkező sajáto sság a a tá rsa d alm i viszonyok to v á b b fe jlő ­ dése, a tá rsa d alo m szocialista v o násainak további erősödése. Ez a * * R észletek k özelm ú ltb an elh u n yt szerzőn k 4 d olgozatából. G ondozta a Szerk. szem élyiség sokoldalú fejlődése, az em b er ö n m eg v aló sítása szem ­ p o n tjá b ó l igen fontos törvényszerűség, am ely n ek kom ponensei egész re n d sz e rt alk o tn ak . A tá rsa d a lo m szocialista v o n ásain ak tov áb b i erősödése te rv sz e­ rű en irá n y íto tt és k om plex jellegű fo ly am at. K o m p lex itása elsősorban a z t je len ti, hogy a tá rsa d alm i fo ly am ato k tudom ányos terv ezése l é ­ v én lehetségessé, a különböző tá rsa d a lm i szférá k fejlődése rév é n p e ­ dig szükségessé v álik a tá rsa d a lm i tevékenység különböző terü lete i közötti egy ü ttm ű k ö d és és k ö lcsö n h atás tervezése, irán y ítása . (Pl. a gazdasági és k u ltu rá lis szférák k ap c so la tain ak fejlesztése, a g azd a­ ság és a z erk ö lcsi-v ilág n ézeti, p o litik ai n evelési fo ly am ato k össze­ k apcsolása n a p ja in k egyre n y ilv án v aló b b szükséglete.) Ez a k o m p ­ le x itá s leg jo b b an a gazdaság és az o k tatás-k ép zés k ap cso lataib an , v a la m in t a szocialista életm ód fejlesztésén ek p ro g ra m já b a n tü k rö ­ ződik. D e a k o m p lex itás azt is je len ti, hogy a je lz e tt fo ly am at a tá r ­ sad alo m egész életé t á th a tja . A tá rsa d alo m szocialista v o n ásain ak erő sítése szorosan összefügg a p á r t vezető szerep én ek n ö vekedésé­ vel, a szocialista álla m m in d m ag asab b színvonalú fu n k cio n á lásá­ val. Az össznépi állam — a p á r t vezető szerepére, fe la d a tm e g h a tá ­ rozó és nevelő-m ozgósító e re jé re ép ítv e — a tá rsa d alm i tevékenység m ennyiségi sz em p o n tjait sem vesztve szem elől, eg y re jo b b an a m i­ nőségi elem ek re fo rd ítja a figyelm et. Így a fe jle tt szocialista tá rsa d alo m építése, m a jd felép ítése id ő ­ szak áb an d öntő jelen tő ség ű a tá rsa d alo m po litik ai ren d szerén ek tö ­ kéletesedése, a szocialista d em o k ratizm u s to v áb b i szélesedése, ta r ta l­ m i elem ein ek e lő té rb e állítá sa. Az ak tív közéleti tevékenység, a t á r ­ sad alm i k érd é sek eld ö n téséb en és m eg o ldásáb an való k ö zv etlen rész­ v étel a szem élyiség tá rsa d a lm i k ap c so la tain ak és ta p a sz ta la ta in a k bővülését, tá rsa d a lm i tu d a to ssá g án a k fo kozódását eredm ényezi. M ásfelől h o zz ájáru l az „ön m a g áé rt való lé tn e k ” a „m áso k ért való lé tté ” alak u lásáh o z, a szocialista érte lem b en v e tt altru izm u s k ib o n ­ takozásához. Ez a fo ly am at feltételezi a közösséghez és a m unkához való viszony á ta la k u lá sá n a k m eggyorsulását, a tá rsa d a lm i é rté k e k tiszteletét, a szem élyiség belső k u ltú rá já n a k növekedését. E bben az összefüggésben külö n ö sen m egnő a p o litik ai k u ltú ra m inőségének jelentősege. A po litik ai k u ltú ra a szem élyiség tá rsa d alm i k ö rn y ezetéh ez v a ­ ló tu d a to s és alk o tó v iszo n y u lásán ak döntő feltéte le — a k u ltu rá lis szféra ú ja b b a n felism ert, s eg y re nagyobb figyelm et érd em lő k o m ­ ponense. T a rta lm á t és je lle g et te k in tv e k o m p lex fogalom , am ely m ag áb a fo g lalja a tá rsa d alm ila g k ia lak u lt, tö rtén elm ileg m e g h a tá ­ ro zo tt tá rsa d a lm i ism ereket, azo k at ren d sz erb e fo g lalja, s g y a k o rla t­ ra o rien á lt m ódon ép íti be a szem élyiség szerk ezetéb e m e g h atá ro ­ zo tt eszközök (az agitáció, a p ro p ag an d a, a k özoktatás és közm űve­ lődés, a m űvészet, a tá rsa d alo m p o litik ai in tézm ényei és szervezetei) segítségével. A p o litik ai k u ltú ra m a g já t a v ilág n ézeti és erk ö lcsi alap elv ek , eszm ék alk o tjá k , am ely ek k iegészülnek a tá rsa d a lm i ism e­ re te k m e g h atá ro z o tt körév el (állam polgári, jogi, tö rté n eti, esztétik ai ism erete k stb.), végül m ag u k b a fo g laln ak érzelm i elem ek et is (h a­ gyom ányok, a k ö zv etlen tá rsa d a lm i tap asztalato k , az érd e k ek a sze­ m élyiség p szich ik ai sajáto sság a in ak m egfelelően feldolgozott fo rm á ­ ja k én t). A p o litik ai k u ltú ra különböző szin tjei (teoretikus, g y ak o r­ la ti és em ocionális) végső soron a szem élyiség tá rsa d a lm i a k tiv itá sa és á ltalán o s belső k u ltu rá ltsá g a d ia lek tik u s összefüggéseinek m eg fe­ lelően k apcsolódnak egym áshoz. A p o litik ai k u ltú ra a szakm ai m űv eltség m e lle tt a k u ltú rá n a k az a része, a m ely re tö rté n e ti és o sztály m eg h atáro zo ttság a m e lle tt leg ­ in k á b b jellem ző a dinam izm us, azaz körének, ta rta lm á n a k állan d ó változása. Ez első so rb an g y a k o rla tra o rien táltság á v al, g y ak o rlati é r ­ tékével és a g y ak o rla t á lta l való k özvetlen ellenőrzöttségével függ össze. É ppen ez a sajáto sság in d ít b en n ü n k e t a p o litik ai k u ltú ra fo­ g alm át k itá g íta n i a g y ak o rlati cselekvés irán y á b a. Ahogy V. I. L e­ n in az ideológiai m u n k a haték o n y ság a alap v ető k rité riu m a k é n t a g y ak o rla ti-p o litik ai cselekvés m inőségét lá tta , úgy a p o litik ai k u ltú ­ ra egészére is ezt a m egközelítési m ódot szükséges alk alm azn i. A fe jle tt szocialista tá rsa d alo m b an a szocialista d em o k rácia g az­ d agodása a p o litik ai k u ltú ra fejlő d ésén ek legfőbb ösztönzője, s egy­ ben fejlettség e legközvetlenebb k ifejező je is. N em becsü lh ető le az o n b an a szem élyiség p o litik ai k u ltú rá ja fejlő d éséb en m ás té n y e ­ zők, így a m űvészet szerepe sem. ( ...) A szem élyiség po litik ai k u ltú rá ja a fe jle tt szocialista tá rs a ­ dalom k ö rü lm én y ei között fejlő d h et a legteljesebben, m in d en m a n i­ p u lációtól m en tesen — d e n em ellen tm o n d áso k n élk ü l. M in d en ek ­ elő tt szám o ln u n k k ell azzal a ténnyel, hogy a m a r x is ta - le n in is ta v ilág n ézet széles k ö rű té rh ó d ítása , a tá rsa d a lm i tu d ato sság n ö v ek e­ dése m e lle tt is a szocializm ustól idegen v ilágnézeti elem ek is h atn ak , s nem is csu p án az ideológiailag, v ilágnézetileg ellenséges külső (nem zetközi) k ö rn y ezet h a tá sá ra . V iszonylag lassú b b fo ly am atb an szűnik m eg a vallásos v ilág n ézet h atása, id ő n k én t a k isp o lg ári v i­ lágszem lélet egyes elem ein ek befolyása is felerősödik (egoizmus, anyagiasság, p o litik ai szélsőségekre való h ajlam osság, n acio n aliz­ m us, közöm bösség a közösség ügyei irán t). E zeknek a n em k ív án ato s jelen ség ek n ek a leküzdése hosszabb folyam at, igényli az eszm ei, p o litik ai nevelő m u n k a eszközeinek k o m p lex felh aszn álását, a fe jle tt szocializm us szellem i életéb en fe l­ halm ozódott különböző fo rm á jú szellem i é rté k ek m ozgósítását is. A szocialista m ű v észet képes szem benézni az ad o tt világ n ézeti-erk ö lcsi p ro b lém ák k al, m eg m u ta tn i azok társad alm i-szellem i gyökereit, s a szocialista em bereszm én y nevében szem b eállítan i azo k at a v ilág n é­ zeti-m o rális szem pontból é rté k es m inőségeket, am elyek ép p en a szo­ cialista építés fo ly am atá b an a la k u lta k k i és te rje d te k el széles k ö r­ ben. S ajáto s m ódon ötvöződnek v ilág n ézeti-erk ö lcsi és k u ltu rá lis ele­ �m ek a szocialista életm ód ta rta lm á b a n , főbb jellem ző vonásaib an . A szocialista életm ódot úgy te k in tjü k , m in t a tá rsa d alm i és in d iv id u á ­ lis k apcsolatok tö rté n e ti típ u sát, am ely nem csak m egfelel a fe jle tt szo cialista tá rsa d alo m term elési viszonyainak, hanem feltéte le és ele­ m e azo k n ak a m in d en n ap i életben m egnyilvánuló és ú jraterm elő d ő tá rsa d a lm i viszonyoknak, am elyek a k om m unista tá rsa d alo m irá n y á ­ b a m u ta tn a k . A szocialista életm ód jelentőségét a b b a n lá tju k , hogy n élk ü le és sajáto s k u ltu rá lis aspek tu sa nélkül a tá rsa d alo m szociá­ lis viszonyai és anyagi term elése jó v al nehezebben, több e llen tm o n ­ dással, kevésbé a rá n y o san b o n tak o zn án ak ki, s végső soron le h e te t­ len n é v á ln a m agasztos tá rsa d alm i céljain k m egvalósítása. ( . . . ) M ár M arx a T őkében bebizonyította, hogy a tőkés term elés fejlő d ése felo ld ja a term elés és ú jra te rm e lé s régi fo rm á já n alap u ló z á rt életm ódot, s a m u n ka és a term elés m in d tökéleteseb b ren d sze­ r é t te re m ti meg, am ely a szükségletek m ind szélesebb és á llan d ó a n gazdagodó ren d szerén ek felel meg. Ez a szükségletek h atalm as, m en y ­ nyiségileg és m inőségileg szélesedő k ö rfo rg ásá t eredm ényezi. M arx u g y an ak k o r rá m u ta t a jelenség ren d k ív ü li k u ltu rá lis jelen tő ség ére is. A term elés, a fogyasztás és a szükségletek k ö lc sö n h atásá b an k ife je ­ ződő tö rv én y szerű te n d en cia rövidesen összeütközésbe k e rü l a tő k e sa játo s term észetével. Ez a fogyasztás d u rv a b a rb a riz m u sa és a civi­ lizáció közötti ellen tm o n d ás fo rm á já b a n fejeződik ki. A M arx á lta l fe ltá rt d ia lek tik a, a term elé s és fogyasztás d ia le k ­ tik á ja a fe jle tt szocialista tá rsa d a lo m b a n alap v ető en m ás te n d e n c iá t eredm ényez. A szocialista ú jra te rm e lé s egyik legm agasabb ren d ű , h u ­ m a n ista célja a tá rsa d a lm i egyén állan d ó fejlődésében fejeződik ki, am ely az igazi gazdaság fo rrá sá n a k m inőségeként je len ik meg, a b ­ ban a fo ly am atb an fejeződik ki, am elyben a dolgozó em b er nem csak e g y fa jta m e g h atáro zo ttság b an te rm eli ú jjá önm agát, han em szem élyisége teljességében. A szem élyiség sokoldalú fejlesztését szolgáló alk o tó m u n k a, a v aló b an ö n m ag át és a közösseget gazdagító é letfo rm a azon b an a szo­ cializm usban sem k ap m indig reális é rté k e lé st a közvélem énytől. G y ak ran előfordul, hogy csupán m ásodlagos szükségletet kielégítő te ­ vékenység tá rsa d alm ila g elism erteb b és ism ertebb, m in t a szabad id e jé t ta rta lm a sa n, ö nm agát és a közösséget gazdagítv a tö ltő em ber. Ez a k érd és nem csak azzal függ össze, hogy esete n k én t m úló d iv a t h a tá s á ra to rzu lh at, a valóságos érté k ek tő l e lté rh e t a közvélem ény érték ítétele, han em első so rb an azzal, hogy a szélesebb közvélem ény­ ben a szocialista életm ód n o rm ái m ég m ost v an n a k terjed ő b en . ( . . . ) A szocialista életm ód p roblém áit, m in t a tá rsa d a lm i a k tiv itá st befolyásoló „belsővé váló külső fe lté te lt” te k in tv e m ég egyszer visz­ sza kell egy v o n atk o zásb an té rn i a szabad idő kérdéséhez. Az idő­ tényező, az idő felh aszn álási m ódja, az idő m inőségi o ld ala az é le t­ m ód m inőségének is jellem zője. Az életm ód a la k ítá sá b a n á lta lá b a n a nevelési tényezők szerep ét szokás hangsúlyozni. N em szabad azo n ­ ban figyelm en k ív ü l hagyni az o b jek tív feltéte lek m e g h atáro zó -b e­ folyásoló sz erep ét sem . Szociológiai vizsgálatok m á r egy év tized e v i­ lágosan k im u ta ttá k , hogy egyes tá rsa d alm i rétegek szab ad id ő -fel­ h asz n á lá sá t r a jtu k k ív ü l álló tényezők korlátozzák. Jellem ző p él­ dául, hogy az o tth o n terem tés g o n d jaiv al küzdő fia ta l házasok k u ltu ­ rális ak tiv itá sa a házasság első éveiben a koráb b ih o z képest je le n ­ tősen csökken, g y ak ra n csak a televízió sz o lg áltatásain ak igén y b e­ v ételéb en m e rü l ki. Az is közism ert, hogy az ingázó dolgozók, a m u n k a h e ly ü k re esetleg ó rá k a t utazók m űvelődési lehetőségei k o rlá to ­ zottak, s az új lak ó telep ek en élők is esetleg évtizedig k én y telen ek v á rn i elérh ető közösségi jellegű m űvelődési feltételek re. E zeknek a p ro b lém ák n ak a szám b av étele a m ű v elődéspolitika részéről m ár ko­ rá b b a n m egtörtént, m egoldásuk a tá rsa d alo m a n yagi te h e rb író k é ­ Fecsegés egy címszóról „ h iv a tk o z ik < v m i r e : > → u ta l, < v k ir e is > e m lít v k it, v m it; < k ü l. v k ir e m in t ta n ú r a , te k in té ly re s t b .> v á l a p e llá l; < v k ir e , ( n é v sz e ­ r i n t ) c é lz á s t té v e > v á l a p o s z tro fá l v k it” (A M a g y a r s z in o n im a s z ó tá r 170. o ld a lá ró l.) Egy tízéves em lékkel kell kezdenem . V asárnap éjfélkor le­ tettem a hangedlit, végeztem a standolással, a napi bevételt pe­ dig — talán öt- vagy hatezer forintot — leszám oltam a főnök úr asztalára. Reggel m ár a „sa já t” asztalom nál ültem , m ielőtt Ba­ rabás Éva anyásan hom lokon csókolt; „Na, fiú, innen m ajd el­ lesheted a napilapkészítés titk a it.” K. E. és K. A. még aznap m eghallgatta pincérkedésem történetét. B iztatásuknak és felelős­ ségvállalásuknak köszönhetően — „Írd le az egészet gyorsan, am íg a főnök szabadságon van, m ert ezt a cikit ő úgysem adná le!” — néhány nap m úlva az országos napilap közölte riportso­ rozatom első, m ajd további részeit. pességének növekedésével, az é rin te tt lakosság öntev ék en y ség év el és kezdem ényezőkészségével ará n y o san tö rté n h e t csupán. A m ikor a szocialista életm ó d ró l beszélünk, a k k o r n em az ö n m a ­ g u k b an v e tt szocialista eszm ényekről v a n szó, h an em a töm egek v a ­ lóságos életv iszo n y ain ak á ta la k ítá sá ró l. M egvalósulásuk n em csak azt m u ta tja , hogy az ú j tá rsa d alo m m ily en m é rték b en b irto k o lja a k u l­ tú rá t, h an e m a z t is, hogy m ily en m é rték b en v á lik m aga k u ltu r á lt­ tá, azaz k u ltú rá t terem tő v é, alkotóvá. A tudatosság, a szellem i k u l­ tú ra , a töm egek tá rsa d a lm i éle tta p a sz ta la ta ib ó l fak ad n ak . A szocia­ lista életm ód k u ltu rá lis kom ponensei, asp ek tu sa m in d en e setb en az em ­ b erek valóságos tá rsa d a lm i viszo n y aib an léteznek, v aló su ln a k meg. „K ív ü lrő l” b ev in n i a k u ltú rá t az em b erek életm ó d jáb a — m ás fe lté ­ te lek e t és tén y ező k et negligálva — ép p en e z é rt n em lehet. E zért é r t­ hető, hogy a szocializm us szellem i k u ltú rá já n a k m agas szín v o n ala és az em b erek m in d e n n ap i k u ltú rá ja k ö zö tt jelen tő s eltérés, n em r it­ k á n éles ellen tm o n d ás van. H ankiss E lem ér ezzel k ap c so la tb an a k ö zelm ú ltb an figyelem re m éltó m egjegyzéseket fo g alm azo tt m eg: „A k u ltú r a ... nem csak iro ­ d alm i m űvekből, képzőm űvészeti és zenei alkotásokból, s a hozzá­ ju k kapcsolódó em b eri élm ényekből, s m ég csak n em is e m ű v ek su g a llta-b efo ly áso lta em b eri m a g atartáso k b ó l áll, h an e m a m in d e n ­ n ap i életet, a m in d en n ap i tá rsa d alm i eg y ü ttélést lehetővé és azt sza­ bályozó m eg an n y i beidegződésből, ism eretből, no rm áb ó l, é rté k p re ­ m isszából, s az á lta lu k szabályozott em b e ri-tá rsa d a lm i eg y ü ttélés g y ak o rlatáb ó l. S ez a m in d e n n ap i k u ltú ra , vagy m ás szóval v iselk e­ d é s k u ltú ra ép p a n n y ira fontos, vagy ta lá n bizonyos szem pontból fo n ­ to sab b elő feltétele az em b eri lé tn ek és eg y ü ttélésn ek , m in t a m ag as k u ltú ra . Sőt: m íg az irodalom , a zene, a képzőm űvészetek alk o tó ere­ je, tá rsa d alm i h aték o n y ság a erő sen h u llám zik egy-egy tá rsa d alo m tö rté n e te során, an élk ü l, hogy enn ek feltétle n ü l h a tá sa vo ln a az e m ­ b eri-tá rsa d a lm i állap o to k ra, ...addig ezzel szem ben a m in d en n ap i k u ltú ra sz in tjé n ek süllyedése és em elk ed ése k ö zv etlen ü l és erősen h a t a közösség és ezen b elü l m in d en egyes em b er életére, életén ek m inőségére. S ezzel a m in d en n ap i k u ltú rá v a l, a v ise lk e d ésk u ltú rá­ v al m i m an ap ság nagyon is h ad iláb o n állu n k . V isszatek in tv e az e l­ m ú lt h áro m évtized tö rté n eté re , m a m á r eg y értelm ű en m e g állap ít­ h atju k , hogy a d in a m ik u s gazdasági fejlő d éssel és a tá rsa d a lm i v i­ szonyok ala k u lá sá v a l n em já r t együtt, nem ta r to tt k ellőképpen lé­ pést a m in d e n n ap i k u ltú ra s tru k tú rá já n a k kiépülése, szöveteinek gazdagodása, feld ú su lása. H ely zetü n k et rö v id en és s a rk ítv a így fogal­ m a z h a tju k m eg, hogy a m agas k u ltú ra te k in te té b e n fe jle tt, g azd a­ ságilag közepesen fejlett, a m in d en n ap i k u ltú ra , vagy viselkedésk u ltú ra te ré n fejletlen , vagy a k á r: elm a ra d o tt ország v ag y u n k .” A m űvészet és a m in d e n ap i k u ltú ra viszonyát, k ö lc sö n h atásá t p esszim ista m ódon m egfogalm azó vélem énnyel eg y et n em é rtv e is ig azat k ell a d n u n k H an k issn ak ab b an , hogy a m in d en n ap o k k u ltú rá ­ ja, a tá rsa d alo m gazdasági és szociális fo ly am ataib ó l k iin d u lv a, d e a ttó l elm a ra d v a épül, b o n tak o zik ki új m inősége. A k u ltú ra , a m ű v észetek jelen tő ség e e v ise lk e d ésk u ltú ra k étség ­ telen e lm a ra d á sa elle n é re sem b ecsülhető le a szem élyiség tá rsa d a l­ m i a k tiv itá sá n a k a lak ításá b an . Az ú j szocialista k u ltú ra h u m a n izm u ­ sa so k félek ép p en n y ilv á n u l meg. E m b e rt szolgáló érté k ei és e re d m é­ nyei m á r a szocialista k u ltu rá lis fo rrad a lo m első év tized éb en n y il­ v án v aló ak v o lta k — a töm egek anyagi és szellem i eln y o m ás alóli felsz ab a d u lásá t szolgálták. M ég in k á b b n y ilv án v aló b b a k u ltú rá n a k ez a fu n k ció ja a szocialista tá rsa d alo m ép ítésén ek fejlette b b , é re tte b b szakaszában. Kiss Aurél Örültem az ágazati szakszervezet érdeklődésének, meg a töb­ bi levélnek is, b ár ezek m ondanivalója röviden összefoglalható: „Szem ét dolog közénk furakodni, a bennfentesként kilesett, ven­ dégnyíró m ódszereket pedig világgá k ü rtö ln i!” Szegény Csillag P istával meg üzentek a Rákóczi étterem pincérei: „M ondd meg annak a stricinek, hogy hozzánk be ne tegye a láb át, m ert ki­ h eréljü k !” Élveztem a hirtelen jö tt népszerűséget. Egészen addig, am íg észre nem vettem , hogy m ár nem u d v arolják úgy körül a szer­ kesztőség „nyári fiú já t” ; néhányan kim ért m erevséggel távol ta r­ to ttak m aguktól, mások meg gyanúsan szívélyes közvetlenséggel fogadtak b arátju k k á. M agyarázatot — ném i cseresznyepálinka elfogyasztása után — egy gépírónőtől kaptam : — Nem szokás nálunk, hogy a „nyári gyerek” a h arm ad ik vagy a negyedik napon riportsorozatot ir. Ne is csodálkozz, hogy apádra hivatkoznak, az ő tekintélyének tu d já k be az egészet. — A pám nak? — Na hallod, Kelem en Lajos nem akárki. A Fővárosi Tanács általános elnökhelyettesét m agasan jegyzik! 5 �Elképedtem, aztán bugyborékolt belőlem a nevetés, alig tu d ­ tam kinyögni: az én apám a Nógrád megyei E. term előszövetke­ zetében keresi a kenyerét. Mészáros Zsuzsi keze m egállt a cse­ resznyepálinkát tartalm azó üveggel: — Ölelj meg, te paalóc! Anyám a K arancs dom bjairól ke­ rü lt a Vekerle-telepre. JÓ EM BEREK CSÍN Y JEI I. Egy évtizeddel később itthon, a nógrádi dombok között la­ pító falucska utcáján meg rám hivatkoznak. Fiatalasszony jön gyerekével az üzletből, látom , hogy messziről végigm ér, tekinte­ téből sejtem, hogy ak ar valam it. — Kérdeznék tőled valam it — áll meg előttem határozottan. — Mondd meg nekem, melyik újságban írtad, hogy keresztanyám bundát lopott az áruházban? _ ??? — M indenki beszéli. A nyám nak is azt m ondták, hogy te í r ­ tad, onnan tu d ja az egész falu. Erőtlen a tiltakozásom . És kétségbeesett, m ert ha valam i ocsmány pletyka összenyálazza a falut, am ikor m ár hatalm assá dagad valam i semmiség, akkor ren d re kiderül: én „írtam ” az újságban. K ivédhetetlen hivatkozás, jelenlétem biztos kapaszkodó a bajkeverőknek. „B unda-ügyben” m ár szüretkor rebesgettek vala­ mit, eltelt az ősz, kifelé m együnk a télből — a sustyorgók pedig m ost hivatkoznak rám , m int inform átorra. Ki tu d annyi idő u tán utánanézni, bizonyosságot nyerni? És egyáltalán, kí akar könyvtárban lerak o tt újsághegybe beleásni? Senki. A sustyorgó­ n ak elég a hivatkozás. Nem tudom , nem tudhatom , hogy mi az igazság bunda-ügy­ ben. A fiatalasszony azonban m u tatja keresztanyja házát, a kő­ poros falon gondosan rajzolt, félm éteres k réta-b etű k éktelenked­ nek: „bunda!” Az utcai lám pa jótékony fényénél talán éppen az pingálta a falra, akinek a fülébe súgta a szomszéd: — Lopott az öregasszony, biztos, hogy lopott. Elvégre, m eg­ írta ez a gyerek is az újságban! X. olvasta is. Vagy Y„ vagy Z. — állítólag. IL N-né elm ent a rendőrségre, sietve és késedelem nélkül — híven a m unkahelyén kapott üzenethez. Először jám borul k é r­ dezgették tőle, hogy m it akar, később talán bolondnak is néz­ ték. Okkal. Mi m ást is gondolhattak volna róla, am ikor nem hív­ ta senki, az istenadta meg csak h ajto g atta a m agáét: igenis te ­ lefonált érte a rendőrség, haladéktalanul jelenjen meg „daráló­ ügyben”. Egy bizonyos kávédaráló előző nap volt főszereplője egy á r­ tatlan vitának. N-né m egjelent a helyi ABC m űszaki osztályán: — Pesten vettem valahol, de csak itthon derült ki, hogy használhatatlan. Nem szeretnék utazni, ezért gondoltam , hátha itt kicserélik azonos típusra, az áruház pedig visszaküldhetné a többi garanciális darabbal együtt a gyártónak. Elvégre, úgyis itt költöm el a fizetésemet. A hivatkozás tette-e vagy sem, de az első főnök rábólintott: semmi akadálya. A m ásodik visszacsinálta az egészet, a harm adik — a m agasabb rangot viselő — ú jra engedélyezte a cserét. A ztán jö tt a negyedik, a főfő-góré. Ő ordított, hogy képzelik az egé­ szet és k irán g atta N-né kezéből az eredetileg is ebbe az áru h áz­ ba szállított, hib átlan n ak tűnő darálót. N.-né a táskájába lökte a cserélni hozott selejtes darabot, otthagyott csapot-papot. A m ikor a rendőrségen m ár huszadszor ism ételték el, hogy N -nét ide nem hív ta senki, egyetlen em ber sem tu d sem m iféle darálóról, N -né keserűen állapította meg: — Valam i jóem ber lá tta a tegnapi cirkuszt. G ondolhatta, csinál egy jó viccet, s a rendőrségre hivatkozva telefonált a m un­ kahelyem re. Jó vicc volt. Am ikor vették a többször is m egism ételt „üze­ n etet”, N-né kolléganője a m ásik m unkatárshoz fordult: — Te jó ég! N -n ét daráló-ügyben idézik a rendőrségre. Nem tudod? N yitott ez valam i m aszek term énydarálót o tth o n ... va­ lami szemét meg feljelentette. 6 K ISA JÁ T ÍT O T T EREDMÉNY N yíltan vagy suba alatt, de felpanaszolhatták volna É. R.-t is. U tat épített otrom ba nagy gépével egy faluban, egy utca la­ kói pedig m egkörnyékezték: ugyan, nem használhatná-e a vál­ lalat gépét egy kis m aszek m unkára. — Nézze, jóem ber, a futballpálya m ellett azt az árk o t! Tel­ jesen belepte a hordalék, benőtte a gaz, ezen bizony m ár egy vö­ dörnyi víz sem folyik le. N yakunkon is a baj, ha esik egy kis eső! H egyre fel, ugye, mégsem m ehet a víz, jön h á t k ertü n k b eudvarunkba. M egcsináltuk volna mi m ár ezt régen, de kézzel ak ár egy hónapig is elpiszm oghatnánk. M agának m e g .. . ezzel a géppel nem ta rt egy óráig sem. Az utcabeliek szószólója nem ko p tatta hiába a száját. Más­ nap a behem ót gép m ár ott forgott a töltésen, egy k u rta ebéd­ időnyi szusszanás alatt olyan lett a vízlevezető árok, m int vala­ ha. Illetve... ilyen egyenesre, m élyre, a h ivatlan belvizet ha­ m arjáb an messze szalasztóra annak idején kézzel nem is csinál­ h a ttá k meg. Az utca lakói hálálkodtak is, az alig órás m u n k át 30—50 forintokkal, liter borral, félliter pálinkával honorálták. C saládonként. Az olvasó m ost azt hiszi, következik a tudósítás a feljelen­ tésről: a visszaélésről, a m unkaidőben végzett fusizásról, vállalati benzinpocsékolásról. Feljelentés azonban nem volt — ellenben készültek beszámolók. Először a tanácstag m ondta el: „Elkészült X utca régen v á rt vízrendezése”. Aztán a falugyűlésen k erü lt szó­ ba a dolog, persze, itt is gondosan ügyeltek a fogalm azásra: „Be­ fejezést n y ert X utca lakóinak kérése: m egszűnt a belvízgond.” Hogy ki kezdem ényezte-szervezte-finanszírozta, hogy mi volt az egészben a tanácstag vagy a tanács szerepe, arról nem hangzott el egyetlen szó sem. Szerencsére. �Az utcabeliek szószólójának em lítem az ügyet, nem e lh all­ gatva a beszám olókat sem, de ő csak nevet: — Az a lényeg, hogy akadálytalanul megy a víz oda, ahová való, a patak b a! Engem aztán igazán nem érdekel, ha még a népfront, a KISZ, a sportkör — meg m it tudom én még mi­ lyen szervek — könyvelik is el: „lerendeztük a belvízkérdést”. A „szószóló” elhallgat, de látom ra jta : jólesne neki, ha leg­ aláb b egy m ondatban m egem lékeznének róla is, az utca p a rti­ zán-akciójának szervezőjéről. Közel áll ez az em ber hozzám, is­ m erjü k egym ás dolgait, vigasztalni próbálom : — Ide figyeljen, nem csak ebben a faluban van ez így. Egy nagyobb m unkám talán m egjelenik a sorozatban, annak is azóta van csőstül gazdája, m ióta sínen van a do lo g ... E lharapom a m ondatot, hiszen m eglehetősen rossz ez az é r­ velés. Elvégre, a kis ügyre nem lehet vigasz, hogy létezik annál jóval nagyobb „k isajátítás” is. Még akkor sem, ha egyszerű le­ hivatkozásról, egy eredm ény „lereagálásáról” is van szó. „HÁROM SZOROSAN ADTAM VISSZA. . . ” Az energikus fiatalasszony huszonegy tojást üt egy jókora lábasba, lisztet — talán két és fél kilónyit — készít a keze ügyé­ be. Izzik kezében az edény, am int gyúrja a tésztát, m ajd két kis gépet szorít fel az asztal lapjára. „A hivatkozást m ondod? Vedd fel azt a fehér kötényt, moss kezet, aztán m ajd szeded el a gépek alól a tésztát. E ltart vagy két óráig... Tegnap voltunk anyósom éknál, elég szépen indult az egész beszélgetés. Így van ez húsz éve, ilyenkor m indig el­ m együnk felköszönteni az öreget, születésnapjára rendszeresen viszünk valam i ajándékot is. Na, nem valam i nagy dolgokat. Hol néhány borospoharat, hol tányérokat, m áskor inget-gatyát. Szó­ val, m indig olyan p raktikus holm it, am it használni is tudnak. Be­ szélgetünk, beszélgetünk, jó a hangulat, de egyszercsak m egszó­ lal az anyósom, hogy „Neked M agdus ez se volt, az se volt!” Mit is m o n d ja k ... m enyecskének sosem b írt az öregasszony, ak á r­ hogy is igyekeztem . Elbeszélgetik, hogy így meg úgy szeretnek, közben meg állandóan áskálódik anyósom. H át én nem is csak azt fogadtam m agam ban az esküvőn, hogy hűséges leszek az uram hoz, hanem azt is, hogy az elválással nem szerzek öröm et a vén asszonynak! Meg is ta rto ttam a szavam, de nem is tu d o tt m egszeretni húsz év a la tt sem, akárm ennyire igyekeztem . A töb­ bi gyereke sehogyan sem él, csak az én uram , pedig azok bol­ dogságát kovácsolta m inden erejéből. A mi házasságunkat nem szívlelte, mégis ez lett a legsikerültebb. Mi soha nem m entünk hozzá ríva pénzt kérni, m ost a születésnapi látogatáson mégis azt vágja a szem em be: „De sokat kaptál te tőlem !” Én? A rad ai ros­ seb, de nem én! Mondom is neki: m it adott nekem az anyuka? E rre ő: „Nem em lékszel? Több ezer fo rin tra rúg, am it tőlem kaptál. A dtam , ugye, lábast, dunnát, de még p á rn ah ajat is! Nem em lékszel?” Emlékszem, hogyne em lékeznék. A lábas m ost is ott van a pincében, tisztán és újonnan, jobban vigyáztunk rá, m int a szem ünk fényére. Nem csoda, az uram is m egm ondta: „Anyám kitér a hitéből, ha egyszer azt látja, hogy az ajándékba kapott lábas nincs m egbecsülve.”. . . Sorba ra k ja d nekem azokat a tész­ talapokat, a vágásnál ne legyen összekeverve a nyirkos meg a sz á ra z !. . . Szóval, húsz év alatt sem változott meg a vélem ényem , anyósom nem szeret! Most meg mégis azt m ondja: „Több m int tízezer forintot adtam neked!” Nekem'? Egyszer-kétszer talán ad o tt ezer forintot, de olyankor három kocsi kukoricát vagy hí­ zónak való disznót vittem az udvarába! Ezt h ánytorgatja m ost fel, meg a rra hivatkozik, hogy sem m ink sem volt. „Még viasz­ kos vászonod sem volt, azt is én vettem az asztalodra” ! Hiába rikácsolja ezt nekem. Lehet, hogy viaszkos vászonom nem volt, de én úgy készültem a házasságra, hogy a konyhaszekrényem lánykorom ban is tele volt edénnyel, tányérral. M ert a rra szám í­ tottam , hogy lagzi meg ajándék nem lesz, csak esküvő. Most meg a szem em re hányja, hogy Boris lánya is vett nekem egy csomó tán y ért. H át én sem m it sem soroltam fel, pedig m ajdnem szétd u rran tam a születésnapi látogatáson. Csak annyit m o n d tam : azt ne felejtse el, hogy én k arak án m enyecske voltam m indig, száz fo rin to t én három szorosan adtam vissza. B efejeztük aztán az egész cirkuszt, de még sokáig gondolkodtam a dolgon. Az öreg­ asszony m ellettem annyi húst zabálhatott, m int senki más. m ert hordtam neki a disznót, m ost meg ez a hála. Isten bizony epe­ öm lést kapok a születésnapi összejövetelen, ha nem vagyok jobb kedvem ben! . . . G yönyörű ez a tészta, mi, elég is lesz vagy fél évig, kartondobozba teszem... Ja jjj, m ég hadd m ondjam el az egésznek a tetejét! Megszólal egyszer a sógornőm , a Boris — anyósom lánya! — is. Azt m ondja nagy ájtato san : „K ár, hogy az anyuka nem tud írni! Mégis, m ilyen jól fel tu d ja sorolni, hogy m it adott neked.” „Na hallod, igaza is van! M egm ondja nekem , hogy m ilyen lábast adott húsz évvel ezelőtt — mi lenne, ha írni is tu d n a?!” A BUTASÁG NEM SZÁ M ÍT — ÉLSPO RTO LÓ ! A „keresztgyerek” még nem tu d o tt írni, am ikor m ár a ro ­ koni kapcsolatra hivatkozott, ném i szülői segédlettel, persze. Be­ kopogott a tudom ányegyetem egyik dékánjához: — Kezét csókolom, keresztapa! A jeles férfiú csak lesett a h a t év körüli lurk ó ra, aztán a tel­ jes név h allatán eszmélni kezdett: tényleg, valam ikor, valam i­ lyen alkalom ból elfogadta a kom aságot. A rokoni kapcsolatot azóta sem tarto tták , m ost meg itt van a n ag y ran ő tt keresztgye­ rek, aki meglepő határozottsággal elő is ad ta jövetele célját. N e­ vezetesen: leérettségizett a „keresztgyerek” bátyja, a keresztapa által vezetett k arra ad ta be a jelentkezési lap ját, jó lenne, ha a rokon-dékán figyelne rá. A felvételi vizsga előtt, term észetesen. Csóvalnám a fejem hitetlenkedve, de erre okom nincsen. A tö rtén et hiteles, m agától „G yuri bácsitól”, a k a r d ékánjától h al­ lottam . U gyanebben a tanintézetben egyszer m agam is o tt ültem az egyik felvételi bizottság szobájában, h allg attam a vizsgázta­ tó k at és vizsgázókat. M ielőtt a jelöltet beszólították volna, a ta n ­ székvezető egyetem i tan ár, a felvételi bizottság elnöke ism ertet­ te a soros „a k ta” jellem zőit: — X. Y. k ö v etk ezik ... az írásbelin nullás dolgozatot í r t . .. él­ sportoló. .. szám ít rá az egyetem i sp o rteg y esü let.. . k ín o s ... Az élsportoló elegáns, határozott — és buta, m int az ágyú. A felvételi tárgyak kérdéseire h etet-h av at összehord, végül a b e­ szélgetés során arról is m eg ak a rja győzni a felvételi bizottsá­ got, hogy hazánkban jelenleg két p árt van, m ondja az elnevezé­ süket is. A bizottság elnöke alig palástolt in d u lattal bocsátja el. A jelölt az ajtóból visszafordul. — Azt szeretném kérni, az értesítést ne a papírjaim on sze­ replő cím re küldjék, m ár ideköltöztem a városba. M ondja az utcát, házszám ot, em eletet, ajtót. Dr. K. L. p e­ dig m érgében a butaságokat m egörökítő pap íro k ra csap: — T udjátok, hol van ez a lakás? Az egyetem szolgálati épü­ letében !!! M indenki egyre gondol. A szobában csend van, betölti egy ném a kiáltás: Élsportoló! Élsportolóóóóóóóóó!!! V ÁLOGATOTT DISZNÓSÁGOK I. Elhagyja a vonat K.-t, am ikor észreveszem : figyel valaki. Köpcös, bajuszos alak, sosem láttam . Egyszer aztán hozzám lép, nevem en szólít. Kínos. — Nem em lékszel? K ét évfolyam m al fölöttem já rtá l a tech­ nikum ban... M ondja a nevét, valam i m ár rém lik. Mosoly, összeölelkezés, m erre-m it-hogyan ? — Hogy újságokba írsz?! Na hallod, én tu d n ék m e sé ln i... Azt m ondja egyszer a főnököm, m enj ki ezzel meg ezzel a ven­ dég elvtárssal az alm ásba, adj nekik át nyolc rekesz gyümölcsöt. M it tudom én, hogy kik ezek, a pum pa egyébként is csak akkor szaladt fel, am ikor este a feleségem így fogad: „Volt itt valaki, hozott neked két láda szlovák sört. Azt m ondta, így szokás.. . ” Szegény asszony, ra jta töltöttem ki a m érgem , egész éjjel nem tu d o tt aludni, csak sírt keservesen... De az m ég szebb, am ikor eltű n t több tonna búza. Valaki be is jelen tette az ügyet, vizsgá­ lat indult. Eredm énytelenül, a jegyzőkönyvbe azt írták, hogy az eltű n t gabona tárolási veszteség, az udvarról m egették a galam ­ bok! A szentségit, jó étvágyuk van m ifelénk, Borsodban, a ga­ lam boknak! M ondjam vagy ne m ondjam ? Azok tu d ják legjobban az eltű n t gabona sorsát, akik a vizsgálatot végezték, akik a jegy­ 7 �zőkönyvet írták. M esélnék még néhány érdekességet, esetleg a tanácskozás után. Egy göngyölegellátási fejtágítás lesz itt T-ban, délután szívesen találkoznék veled. . . Ne tojj be, nem kell m eg­ írni, de olyan jó, am ikor kibeszélheti m agát az em ber. Különösen, oly m esszire a tűztől. II. Sz. K. ugyancsak m ezőgazdasági nagyüzem ben kereste a kenyerét, s hetedhét határb an úgy ism erték, m int a „bolond bel­ ső ellenőrt”. — K it érdekelt? — em lékszik a régi időkre. — Én nem hagy­ tam elvinni egyetlen fillér érték et még az atyaú ristennek se, a haragosokat meg nem bántam . Egyszer köptek bele a levesembe, de több jegyzőkönyvet nem is írtam , az volt az én utolsó tény­ kedésem. Szóval arró l volt szó, hogy a fülem be ju to tt: az egyik kertészm érnök üvegházat épített otthon, be is telepítette szépen szegfűvel — a p alán tát a téesz pénzén vásárolva. U tánajártam , igaz volt, m indenről bizonyítékot szereztem, m egírtam a felje­ lentést. Kijön az ürge, hüm m ög valam it, aztán behívatta az el­ nökünket. — Mondd csak, tudod te, hogy ki ez a kertészm érnöknő? A kollegádnak, az F-i téesz elnökének a m enye! Hiányzik ez ne­ ked... m inek összerúgni vele a p a tk ó t! Sz. K. nem is palástolja indulatát, m ost is lila a méregtől. — Hogy m arad h attam volna én ott tovább? Az egészet el­ tussolták, én meg pakoltam . Sz. K .-nak azóta Cs. alföldi város tanácsa adott egy tan y át a település h atáráb an , és nem sértődik meg b arátai élcelődésén: „Te vagy a dögész!” Végső soron, igaz is ez. Fontos közegészségügyi küldetést be­ töltve egy dögkam rában fogadja a városban elhullott és beszállí­ to tt állattetem eket, s ha m egtelt a kam ra, akkor telefonál az ál­ lati feh érjét feldolgozó üzem nek: jöhet az autó. Sz. K. nem pa­ A vidékre telep ített em ber 1970. évi II. tö r v é n y 38. § (1) „A te r m e lő ­ e rő k te r ü le ti elh ely ezése, fe jle sz té s e és te ­ rü le ti a r á n y a in a k m ó d o sítá s a se g íts e elő a tá r s a d a lm i te rm e lé s h a té k o n y s á g á n a k e m e ­ lését. A fo g la lk o z ta tá s és a te le p ü lé s e k e l­ lá to ttsá g i s z ín v o n a lá n a k k ö z e líté sé v e l m é r­ s é k lő d jé k az o rsz á g k ü lö n b ö z ő te r ü le te in élő n é p e s sé g é le tv isz o n y a ib a n m u ta tk o z ó kü­ lö n b sé g ” . 1006/1971. (III. 16.) sz. k o r m á n y h a tá ro z a t: „...sz ü k sé g e s fo ly ta tn i a k o r s z e r ű tle n v a g y a la k o ssá g é le tk ö rü lm é n y e it k á r o s a n b e fo ­ ly á so ló ü z e m e k v id é k re te le p íté s é t;” Az ötvenes években lettem gépészm ér­ nök. Egyik gyárból a m ásikba m entem . K erestem a nekem való profilt és a több pénzt. Harm incéves korom ban úgy véltem , ideje lenne megnősülni. K utya évek jö t­ tek : albérlet, sorban állás lakásért. A ztán m egszületett a fiam . Beteg volt, koraszü­ lött, négy és fél óráig élet és halál között. Később nem b írta az albérleti lakást, oda­ ad tuk egy családnak. H avi ezerért vállal­ ták. Eltelt öt év, lak ásra m ég m indig sem ­ mi rem ény. Mi a francot csináljunk? A k­ kor jö tt az ötlet. — M enjünk vidékre! Így kerültem 1967 tavaszán egy falunál is falubb alföldi kisvárosba, ahol azonban m egfelelő m u n k át és lakást kaptunk. K ét esztendő m úlva m egkerestek a városi ve­ zetők. — Kedves Kiss elvtárs, az ipartelepítési politika szele itt is fújdogál, szám ítanánk m a g á ra ... 8 naszkodik: fontos — és jól m egfizetett — m unka ez is. R áadá­ sul nincs protekció, itt kérem , egyetlen „kuncsaft” sem hivatko­ zik az érdem eire, a rokoni-baráti összeköttetésekre: a városi fő­ orvos elpusztult m acskája ugyanolyan elbírálás alá esik, m intha az utcaseprőnél szenvedett volna ki. Ez is egy szempont. Vinczééknél beszélgetünk, M anyika azt m ondja: — Ne haragudjon, de az A pinak em lítettem a m inap, ha m a­ ga nem költözik haza a faluba, ak k o r talán soha nem ír ilyen j ó dolgokat. H iá b a .. . más az, ha m indent személyesen m egtapasz­ t al az e m b e r... Ugyanazon a napon találkozom a környék egyik vezetőjé­ vel is. N éhány éve még m inden találkozáskor megölelt, tippeket adott, gratulált. A b aráti hátbaveregetés soha nem m últ el a „B ennünket el ne k erü lj!” felkiáltás nélkül. Most mogorva, ki­ m ért, látom rajta, hogy ha időben észrevesz, legszívesebben á t­ m egy az utca m ásik oldalára. B arátságunkból azonban mégis m arad h ato tt valam i, erre vall az őszintesége. — V alam ikor jobban tetszettek az írásaid, most sok közöt­ tü k a bosszantó. — Csak az igazat íro m ... — Ezt nem is kétlem. De m inek a rosszat is em legetni, am i­ kor jót is írhatsz? — H a jó t nem is tudok m indig, de igyekszem jól tenni. Hasz­ nálón. — A kkor i s ... itt sz ü le tté l... a saját fészk ed b e... A Pestről kipaterolt üzem és én, a la­ káshiány m iatt vidékre telepített em ber, jól egym ásra találtunk. A tan ácseln ö k : „A m i m egyénkben h a m a ­ rab b k ezdődött az ip artelep ítés, m in t m áshol. N em tudom , m elyik m egyei vezető ju to tt hozzá idő e lő tt az ú g y n ev ezett »F ekete könyv«-höz, am ely b en a b u d ap esti p á r tb i­ zottság, a m in isztériu m o k és a F ővárosi T a ­ nács rö g zítette a k ite le p íté sre íté lt v á lla la ­ tok és szövetk ezetek listá já t. M indenesetre egy este v alak i k ilo p ta ezt a »F ekete könyv«-et, éjszak a lem ásolták, m ásn ap visz­ szalopták. M inket, tan ácsi v ezető k et rögtön összehívtak. E m lékszem a m egyei p á rtb iz o tt­ ság ak k o ri titk á rá n a k sz a v a ira : »G yerekek, itt a jó alkalom , a tö b b iek et m egelőztük, fogjato k neki, d e eg y m ásra n e lic itá lja to k !« És ak k o r e lin d u ltu n k ip a rt szerezn i”. Ezt az üzem et a sem m iből kellett m eg­ terem teni. A volt kaszinó életveszélyes épületét vette meg a szövetkezet: három ­ szor rugaszkodtunk neki, hogy rendbe hoz­ zuk, m egm entsük a rom ba dőléstől. A több­ szöri tatarozás, foldozgatás árából ak á r új üzemet is lehetett volna építeni, de a szám­ viteli rendeletek visszássága m iatt csak felújításra volt pénz, új beruházásra nem. H am arosan m ár három m űszakban term el­ tünk. Szinte éjjel-nappal bent voltam az üzem ­ ben, m indent csináltam . A vidékre telepí­ te tt üzem ben az em ber nem lehet csak vezető: intézi a m űszaki dolgokat, az a d ­ m inisztrációt, foglalkozik a KISZ prob­ lém áival, a szocialista brigádok m egalakí­ Kelemen Gábor tásával, a városi vezetők óhajaival, a dol­ gozók bajaival, még a gondnoki teendőket is elvégeztem, eltak aríto ttam a havat, tisz­ tán ta rto ttam a szociális h ely iség ek et... Ki csinálta volna meg? Vállalkozó nem akadt, em bert nem v eh ettü n k fel. Így az­ tán fűtő is voltam . É jjeliőr az éjjeliőr he­ lyett. Ölben cipeltem a tisztítószereket, hogy kioszthassam a dolgozók k ö z ö tt... Sok gondot okozott, hogy a nagy mezőgaz­ dasági m unkák idején — h iába volt h a­ táridős feladat az üzem ben — az em be­ re k re nem lehetett szám ítani. E gyre-m ásra kérték a szabadságot, és m egugrott a táp ­ pénzen levők száma. Egyszer is jön az egyik asszony: — H olnaptól szabadságra m ennék. Az apósék háztájiján szedjük a paradicsom ot, m ert lerohad. M ondtam , hogy m ost nem lehet, m ert akkor a többieket is engednem kell. M ajd ha leszállítottuk az áru t, akkor m ehet. Az asszony nem szólt sem m it, visszam ent dol­ gozni. M ásnap a szom szédjával beüzent, hogy kiírták. Előjött a reum ája. Neki az volt. M ásoknak meg más. Jól időzíthető betegségek. Az az igazság, hogy evvel te­ hetetlen voltam . H át ez volt egy frissen telep ített kóce­ ráj vezetőjének az élete. Olyan em berekkel kellett együtt dolgozni, akik azt sem tu d ­ ták, hogy m ilyen az ipari m unka. T öbb­ ségük a fakanál mellől vagy a tehén fa ­ rától jö tt hozzánk. Szakképzett m unkás alig akadt. �A városi p á rt-v b 1979. augusztus 23-i ülé­ sének jegyzőkönyvéből: „A v áro sb an k ö rü lb e­ lül 800 m u n kaképes nő m ég m indig h á z ta r­ tásbeli. Az összes női népesség 35 százaléka dolgozik, s ez a m u n kaképes nők 60 százalé­ k á n a k felel m e g ... Az ip a ri szövetkezetnél az összes dolgozó 69 fő. Ebből 58 nő. Egyete­ mi, főiskolai végzettsége senkinek nincs. K ö­ zépiskolát négyen végeztek. A nyolc á lta lá ­ n o st elvégezte 51 fő, nem végezte el 14 fő”. A kezdeti időben sokat kellett vállalni. — M agának aztán nem büdös a m un­ ka! — m ondták az asszonyok. L átták, nem félek, hogy elvágom a ke­ zem. Nem volt kifogás. — Ezt a m unkafolyam atot nem lehet m egcsinálni — m ondták. — Nem? Odaálltam a géphez és m egcsináltam . Fegyelem volt. Sokan m ondták, hogy k a­ tonás vagyok. Nem tudom . Az azonban biztos, hogy m ég a hulladék hulladékából is áru t állíto ttu n k elő. Azt m ondta az egyik pesti vezető: — Túlzásba viszed a spórolást, nem kell annyira kihegyezni a ceruzát. K érjél töb­ bet, meg fogjátok kapni. De én bizonyítani akartam , és ilyen m unka árán lehozni a központból m inél több forintot, hogy ipari üzem legyen a kócerájból, épüljön egy m ásik m űhely, szociális épület, ra k tá r, kerítés, ne csak a sáros udvar, az öreg épület és az o tt dí­ szelgő disznóól, tyúkól legyen. S ikerült is néhány m illiót kicsikarni, m in d já rt m ás p o fája lett az üzemnek. A ztán jö ttek a zűrök. Az egyik pesti vezetőségi tag szabad ke­ zet adott, hogy rendezzem be az étterm ü n ­ ket, orvosolva a dolgozók több éves pa­ naszát: ne a zsebből ebédeljenek a pisz­ kos m űhelyben. B evásároltam , asztalokat, székeket, teljes felszerelést vettem , hogy a dolgozók húszasával ebédelhessenek. Ekkor a csúcsvezetés felvitte P estre az egész hóbeleváncot, és vissza ak a rta velem fizettet­ ni a kiadásokat. Szerencsém, hogy a m un­ kásaim m ellettem álltak. A z 1979. január 9-i városi párt-vb ülésé­ n ek jegyzőkönyvéből: „ . . . az ip a ri szövetke­ zetnél m eglehetősen m ostoha, p rim itív k ö rü l­ m ények között folyik a te rm elés”. T. Lajos, a m egyei p ártb izo ttság m u n k a ­ tá rs a : „Az ip a ri szövetkezet m űszaki állap o ­ ta k ritik á n a lu li”. B iztattak odafent. — Na, ham arosan új gépeket és szer­ szám okat kaptok! Meg is érkeztek. Nézem: h á t ezek ősi, elavult, lehasznált konstrukciók! A pesti üzemből. M egkérdeztem a központban. — M iért csak P estre a d ják az új gépe­ ket, nek ü n k pedig az ócskát? — Jó az parasztn ak tanyára. M ajd ren d ­ be hozzátok. Ezeknek a m úzeum ba való gépeknek a zöme itt is van, asszonyok dolgoznak ra j­ ta. A szöveg m eg m ent Pesten. Az egyik központi term elési tanácskozáson például: — M egszüntettük azokat az em berölő m űveleteket, am ikkel a m unkásnők eddig gyilkolták m agukat, tö n k rete tték az egész­ ségüket. Tényleg m egszüntették. Pesten. Oda új gépeket vettek. Az em bergyilkoló, ócska gépeket viszont leküldték vidékre. Ne­ künk. A m i asszonyainknak. De erről egy szó sem esett. A z ip a ri szövetkezet eln ö k h ely ettese: „F i­ zikailag való b an nehéz m u n k a .. . A zért eze­ ken az úgym ond, em bergyilkoló gépeken B u­ d apesten húsz évig dolgoztak, és h a n em k é r­ té k v o ln a az ip a rtele p íté st, m ég m a is d o l­ goznának. E gyébként is, n em mi e rő lte ttü k az ip aro sítást, h an em a városi vezetők. M ind­ egy v o lt nekik, hogy m i, csak ip a r legyen. M ost bezzeg rek la m áln ak , hogy k o rszerű sít­ sünk, m eg így tovább. H a ezt előre tu d ju k , m áshova m együnk, sok leh ető ség ü n k le tt vol­ na, k ap k o d tak u tá n u n k . E gyébként ez a k o r­ szerűsítés eddig n em is m e rü lt fel ilyen éle­ sen, m in t az utó b b i időben. M entség ü n k re legyen m ondva, m á r sok k ísé rlete t te ttü n k , hogy v álto ztassu n k a technológián. M egnéz­ tü n k ilyen célgépeket az N SZ K -ban. V oltak nagyon d rá g a gépek, am ik n ek a beszerzése m e g o ld h atatlan v o lt szám u n k ra. M ajd m i m á­ gunk k észítü n k ilyen gépeket, h a s ik e rü l.. . ” Egy segédm unkás: „V ótak az N SZ K -ban, vótak. Oszt v ó ta k m ásodszor is, ak k o r is f ra n ­ kón m egnézték a n ém et gépet, de e lz a v a rtá k ü k et, m e rt rájö ttek , hogy csak u m b u k ra m en ­ nek, lelesni, hogy van, m in t v a n .. . ” Az a százhatvan kilom éter, am i a pesti üzem és a vidékre telepített kóceráj a kö­ zött van, a bérezésnél is százhatvan kilo­ m éter. A m unkásaink 6 Ft-os órabérrel kezdtek 1970-ben. H at év m úlva m ár ki­ lenc fo rin tn ál tarto ttak . Az első esztendő­ ben, am ikor valam i göngyöleget hoztak Pestről, hogy felküldhessük a félkész árut, találtam bennük néhány bérjegyzéket. N á­ lunk ritk á n dolgoztak kétszáz ó rát egy hó­ napban: ha ezt beszorozzuk h a t forinttal, az ezerkétszáz forint. U gyanakkor k ét és fél ezer forintos pesti bérlapokat találtam a ládákban. A m ieinkhez hasonló betaní­ to tt m unkásokét. Az is jellemző, hogy ezt így kellett m egtudnom . Ez a különbség azóta sem csökkent lényegesen. K örülbe­ lül 1973 óta egyre erőteljesebben forszí­ roztam , hogy a vidékiek bérezése közelít­ sen a pestiekéhez. Ne bán jan ak olyan mos­ tohán a lentiekkel prem izáláskor, ju ta l­ m azáskor, a ju tta tá so k n á l... A tan ácseln ö k : „Az ip a ri szövetkezet a v á ­ rosb a te lep ü lt m ás üzem ekhez k ép est is egy kóceráj, m in d en féle v o natkozásban. Az em b e­ rek szép lassan elszivárognak. Az az igazság, hogy az itten i m u n k aerő olcsóbb, m in t a b e­ szerzendő ú j g épek”. Kevés szakem berünk volt. Az egyik fia­ tal melóssal elvégeztettem a technikum ot, m egtanítottam neki a belső ügyviteli ren d ­ szer egy részét is, a helyettesem nek pró­ báltam tekinteni. Ez a fiatalem ber lakásépítési hozzájárulást k é rt a szövetkezettől: m ár a m ásodik gyerm eküket várták, épí­ te tte k volna. T ám ogattam : a mi káderünk, a mi dolgozónk stb. F elküldtem az igé­ nyét. Rövid két-három hónap m úlva m eg­ jö tt a válasz: „V idékre nem vonatkozik”. A láírás: elnök. A ztán annyi üdülési beutalót kértem a dolgozóimnak, am ilyen arán y t képvisel­ tü n k a cégen belül. A válasz: „M ár elfo­ gyott”. M árciusban. — A mi asszonyaink is többet érdem el­ nének. Sokgyerm ekes családanyák, elég nehezen élnek, borzasztó sokat dolgoznak. A főnökeim et ez nem h a to tta meg. — N agyon d rága a vidék kiszolgálása, ezért keresnek kevesebbet. Egyszer a m elósaink is rák érd eztek a dologra, am ikor P estről az elnök éppen len t volt. Ő e rre azt válaszolta: — P esten jobban kopnak a ru h ák , m in t vidéken, sokat kell közlekedni, villam o­ son tolongani, nehezebb a m egélhetés. Ide­ lent könnyebb az élet. A m ikor a főnökség elm ent, felháborod­ tak az em berek. De csak akkor. Zúgolód­ ta k a cinikus szöveg m iatt. Hogy egyenlő m u n k á é rt. . . A ta n ácseln ö k : „A zért k ell az olcsó vidéki m u n k aerő , hogy ta rta n i tu d já k a pesti b é rszínvonalat. In d u lásk o r 1200 fo rin to t k e re se tt egy itte n i asszony, de ö rü lt, hogy k en y ere van. M a m á r m ás a helyzet. Az az igazság, hogy m ost a k á rh á n y m illió v al jö n n e ide az ip ar, n em kellene. K om oly m u n k a erő h ián y van. Az asszonyok jó része in k á b b h á z ta r­ tásb eli m arad , m inthogy azokon az e m b er­ gyilkoló pofozógépeken tö n k reteg y e m a g á t — kis fizetésért. S zerin tem o tthon hasznosabb m u n k á t végeznek, m e rt év en te le a d n a k h ú sz­ ezer se rté st”. 1974 telén eltö rt a lábam . K ét hónapig gipszben voltam . Le ak a rtam tagadni, hogy üzemi baleset. A m ikor a lakásom on fel­ keresett az elnök, a helyettese és a p á rt­ titk á r, hazudtam . — Nem a legrövidebb ú ton jö ttem haza. N yugtatgattak. — Nem lesz sem m i problém a, nyugod­ ta n írja alá. hogy üzem i baleset volt. Na jó. A ztán a fél év kiértékelését köve­ tően kaptam egy szigorú figyelm eztetést, m ert az üzemi balesetek szám a m egha­ ladta az egy esztendővel azelőttit, s h a ez m egism étlődik, fegyelm ileg vonnak fele­ lősségre. H át persze: azelőtt nem volt bal­ eset, m ost is csak az enyém , de ez m ár száz százalékkal több. Világos. Pedig az első három hetet kivéve tö rö tt lábbal is bejártam . M egkerestek a dolgozóim. — Jö jjö n be, ha tud, m ert baj van, a szakm unkásfiúk gorom bán, mocskos han­ gon beszélnek az asszonyokkal. A m ikor m egkaptam a járógipszet, m in­ dennap m ankóval beballagtam a déli órákban. Közben attó l féltem , hogy SZTKellenőrzést kapok. Tél volt, piszkosul össze­ fagytak a lábujjaim , kilógtak a gipsz alól. F élnapokat töltöttem az üzemben, anél­ kül, hogy a pesti főnökeim tu d tá k volna. Később egyikük gúnyolódott is. — Érdekes, amíg Kiss elvtárs táppénzen volt, m ilyen jól m ent a term elés! Talán még jobban, m int m ikor jelen van. Tőlünk heten te szállították az á ru t P est­ re : a szállítóm unkások látták , hogy m in­ dig ott állok a hó tetején begipszelt láb­ bal, és dirigálok, de őket senki sem k ér­ dezte. A m unkahelyre én m indig elsőnek ér­ keztem, m indig utolsóként m entem el. Észrevettem , hogy a szakm unkásfiúk fi­ gyelik, m ikor húzom ki az üzemből a lá­ bam. N éhányszor ra jta k ap tam őket, hogy 9 �m unkaidő alatt iszogattak, kártyáztak, fo­ ciztak, vagy éppen kilógtak a kapun. P er­ sze szóvá tettem . Kiszám ítottam , hogy csak a m unkaidő 25 százalékában dolgoznak. M egtiltottam m indenféle fusizást. É vekkel később az egyik szakm unkás így em lékezik: „Kiss elv társ m indig kötözködött velünk. Nem le h e te tt kijö n n i vele. A m ostani vezető jó. B e ta n íto tt m u n k ás vót, elm ent p á r t­ iskolára, őbelüle le tt a főnök. De neki sem m i jelentősége nincs. In tézi az adm inisztrációt, kész. M egy a verkli, m indenki csin álja a m aga dógát. Vele m in d en k i kijön, m e rt nem sok vizet zavar. A m u n k á t elvégezzük, én is, még egy kicsit előre is, m e rt m á sra is kell az idő. Ugye, egy kis fusizásra. B elefér a m unkaidőbe, d ire k t úgy alkalm azza az em ­ ber. E nnyiből m ég szerencse, hogy ez le tt a főnök. M egcsinálok m indent, am i odahaza kell a ház körül. Még m egrendelésre is! C sinál­ ta m elébb öt fűrészgépet, itt v an félig készen egy k erti tr a k t o r ... T ud errő l m indenki, hogy úgym ondjam legálisan fusizunk. B e k alk u lál­ já k ezt nálunk. De kényszerbül is szem et kell hunyniuk, m e rt azért a bagóért, am it itt k a ­ punk, bejönni sem len n e érdem es. N e m hogy dógozni. Asszongyák, hogy itt le n n nincs több pénz, h á t ne is v á rja n a k olyan m u n k á t az em b ertü l, m in th a m agának dógozna. Ez a fi­ zetség még hideg vízre sem elég. Így meg n em so k ára b elevághatok a ház építésibe, a p o rta m á r m egvan. Én am ondó vagyok, az a jó főnök, aki hag y ja élni a m e ló st.. . ” Az em lített dolgok m iatt aztán a hang­ adóval, a csoportvezetőjükkel fokozatosan szem bekerültem : nem szerette, hogy a körm ére nézek. Egyszer nyilvánosan, n a­ gyon gorom bán rám tám adt, akkor k ér­ tem a csoportvezetői beosztás alóli fel­ m entését, a célprém ium ból való kizárását. A pesti főnökök csak annyit m ondtak ne­ ki, hogy ejnye-ejnye. Persze, vérszem et kapott a fiatalem ber, ellenem hangolta a kis szakm unkáscsoportot. Az utasításai­ m at ím m el-ám m al h a jto ttá k végre, k á r­ tyáztak satöbbi. Egyszer a m unkát is m eg­ tagadták, valósággal sztrájk o ltak . Össze­ hoztak egy ú jítást, felküldtük Pestre, de nem fogadták el. N álunk azonban addigra kiderült, hogy jó az újítás, az új szerszám prím án szuperál. Fél év m úlva ism ét g y ár­ tásra k erü lt az a bizonyos program . — Tegyék fel a gépre a szerszámot, fiúk. — A szerszám nem jó, ú jításnak sem fogadták el, h át nem tesszük fel — m ond­ ta a csoportvezető. — A szerszám jó, fel kell tenni. — Én nem teszem fel, inkább összetö­ röm ! — ordította. Akikor tag ad ták m eg a m unkát. Később ú jabb zűrök jöttek. A városi pártbizottság kérte, pontosan m utassuk ki, m ilyen term elékenységgel dolgozik a szö­ vetkezet idetelepített üzeme. A városfej­ lesztési hozzájárulás m iatt kellett az adat. M inél kevesebbet vallunk be, annál ke­ vesebb ju t a város fejlesztésére. Felküld­ ték a kérésüket a központba, de onnan azt válaszolták, csak a készárut tu d já k kim u­ tatni, az alkatrészgyártás ad a ta it nem , a r ­ ra nekik nincs kapacitásuk, s különben sem lehet kivetíteni. Holott ez egy egy­ szerű m űvelet. A pártbizottság nem elé­ gedett m eg a központ válaszával, ú jra k érték az adatokat. 10 A városi pb 1976. jú liu s 29-i ülésének jeg y ­ zőkönyvéből: ,.Az ip a ri szövetkezet m int üzem egység önálló te rv v e l nem rendelkezik... T ov áb b ra sem ta rtju k m egfelelőnek a b u d a­ pesti központtól k ap o tt, v áro su n k ra v o n atk o ­ zó a d a to k a t”. Én is beszéltem a főkönyvelővel. H át m it m ondjak? Messzire küldött. Hogy ez nem az én dolgom, ne ebbe üssem az or­ rom at, h a n e m ... És m egm ondta, hogy ho­ va. Csakhogy én ücsörögtem m indenféle városi gyűlésen, tanácsülésen, az én pofá­ mon égett a bőr, hogy a mi üzem ünk a városi elvárásoknak nem tesz eleget, hazudozunk, satöbbi. M it tehettem ? Ne­ gyedévenként felm értem , m ennyi a kész­ áru, m ennyi az alkatrészünk, m ennyivel gy ártu n k term elékenyebben, és m ennyivel többet, m int az előző negyedévben... Még a M ÉH-nek leadott anyagot is kim utattam , szóval m indazt, am it a pesti nagykalapba te ttü n k és am inek ők élvezték a hasznát, nem pedig mi, akik m egterm eltük. Más ügyben is szem bekerültem a pesti főnökökkel. Az egész városban egységes időpontban szerveztek kom m unista szom­ batot az óvoda építésére. Pont mi m arad­ ju n k ki belőle? Hiszen az én m unkásnőim is ide ho rd ják a gyerekeiket, teh át nekik is érdekük, hogy mielőbb elkészüljön. Így aztán mi is részt vettünk. N em sokára leve­ let kaptam a szövetkezet elnökétől: „F elhívom figyelm ét, hogy a vidéki rész­ legben m in d en p o litik ai m egm ozdulást ta r­ tozik megelőzően a szövetkezet p á r ttitk á r á ­ v al és a szövetkezeti bizottság elnökével m eg­ beszélni. F en ti m egbeszélés h ián y áb an , idő­ p o n t- és állásp o n t-eg y eztetés n élk ü l Ön nem jogosult sem m iféle m egm ozdulás szerv ezé­ sére. A fen tiek et az indokolja, hogy Ö n a szövetkezet gazdasági és p o litik ai vezetésé­ nek állásfo g lalása n élk ü l olyan id őpontban terv e ze tt k o m m u n ista szom batot, am ellyel a szövetkezet vezetősége n em é rt egyet”. Nőtt a feszültség, egyre több lett a baj. Am ikor a m unkásnőim m egtudták, hogy el akarok m enni, írta k egy levelet Pestre, aláírtá k vagy ötvenen: hallgassa m eg a vezetés őket is, m ert ha én elmegyek, ők is elm ennek. Rögtön lejö ttek Pestről, n a­ ná. Engem az elnök kiküldött az irodából. — A m aga vélem ényét m ár ism erjük. B ehívattak néhány nőt, persze egyen­ ként. — G ondolja meg, m it mond, bizonyára lehetett olyan körülm ény, am i a rra kény­ szerítette, hogy azt a levelet aláírja. Azt a k a rtá k kiszedni a m unkásnőkből, hogy én kényszerítettem őket a levél alá­ írására. És m indezt prém ium osztás előtt csinálták. Ki m er ilyenkor a főnököktől körülfogva beszélni? H át egyik sem. Egy férfiseg éd m u n k ás: ,,M ink jo b b an m e ­ rü n k szólni, h a lejön a pesti vezetőség, m in t a nők. A zok n em szólnak sem m it. Az a h ely ­ zet, hogy szókincsük sincsen. Meg oszt sok köztük a ny u g o d t term észetű . O lyan, m in t a birka. Vagy a bivaly. M án így p araszto san m ondom . Ilyen term észetű ek , meg o tth o n is a kusshoz szoktak. A m ikor a la k íto ttá k a b r i­ gádokat, k érd e zte az elnö k h ely ettes, na, h a ezek, m eg ezek dolgoznak együtt, jó lesz? R áhagyták. De odaki a g épeknél m án sutyo­ rogtak, hogy ü n em a k a r ezzel dógozni, nem a k a r azzal dógozni. De odabe n em m ondta, így oszt össze le tte k csapva, m in t a víz meg a t ű z .. . ”. Bajom lett a kóceráj p árttitk árn ő jév el is. A helyi pártbizottság úgy h atározta m eg, hogy a hét em berből álló alapszer­ vezetben őneki elegendő a húszórás p á rt­ m unka, azon túl ugyanúgy kell term elnie m int a többi dolgozónak. Én nem tű rtem el, hogy a p árttitk árn ő n k mozgalmi m un­ ka ürügyén lógjon, intézze a m aszek ügye­ it, piacra járjon , otthon ta k a ríts o n ... M ert ezt csinálta. B ejött hozzá a lánya, tré ­ cseltek, sétafikáltak az utcán. Nem b írtam szó nélkül. — Így nem lehet élen járn i a dolgozók előtt, elvtársnő! Nem gondolja? H am arosan jö tt a szöveg a központtól, hogy akadályozom ezt a nőt, szóval az üzem p á rttitk á rá t politikai m u n k áján ak végzésében. A pesti központ p á rttitk á rá ­ nak az volt a vélem énye, hogy m indenki elm ehet a vidéki üzemből, a m unkások vezetőstől, de ennek az elvtársnőnek itt kell m aradnia. Persze az elvtársnőnek még jobban kinyílt a csipája, lek urvázta a K IS Z -titkárt, egy m unkásnővel ordított, hogy kitapossa a belét, h a nem úgy lesz, ahogy ő m o n d ta ... Satöbbi. Egy 24 éves szak m u n k ás: „Hogy a szak ­ m un k áso k közül m ié rt n in cs benn senki a p á rtb a n ? A zt én n em tu d h ato m . Én speciel az ért nem , m e rt — k ö ztünk szólva — nincs rá szükségem . A m it rám b ízn ak , elvégzem . Én dolgozom ”. A pesti vezetés igyekezett ellenem h an ­ golni a m elósokat is. Egyszer leszóltak, hogy karácsonyi jutalom kifizetéséről van szó, sürgősen k érik a választ, küldjem fel azoknak a dolgozóknak a névsorát, akik­ nek nem javasolok ju talm at. H át ez fu r­ csa, de felküldtem a listát. Na, kik k aptak ju talm at? A kiket nem javasoltam . K é­ sőbb azt m ondták, hogy tévedésből. Aki becsületesen dolgozott, addigra m ár ne­ heztelt rám , m ert azt hitte, én nem jav a­ soltam. A treh án y ak , a lógósok pedig di­ csérték a központot, m ert lám, hiába ugrál a lenti főnök, a pestiek ad n ak pénzt. Ettől kezdve a melósok egym ás közötti civódá­ sai szinte m indennapossá váltak, a m un­ kaidő kihasználásának addigi m értéke egy­ re csökkent. A m unkahelyen belül és a vá­ rosban egyaránt beszédtém a lett, hogy el­ m egyek. Ha valam ilyen okból egy idegen pofa tévedt az üzem területére, rögtön o tt sündörgött körülötte egy-két szakm unkás. — M aga lesz az új főnök? Vergődtem . A ztán felh ív attak P estre egy kibővített vezetőségi ülésre, ahol fő­ nökeim k ifejtették vélem ényüket, misze­ rin t velem m ost m ár nem lehet dolgozni, eddig is nehezen lehetett, ham arosan biz­ tosítanak szám om ra valam i beosztást az üzemben. Én azonnal felm entésem et k ér­ tem. A szövetkezet eln ö k h ely ettese: „Á llandó p anaszok v o lta k K iss elv társra, hogy d rasz ti­ kus, szigorú m ó d szerek et alkalm az. H a egy nő m eg állt egy p illa n a tra , m á r figyelm eztette. P edig azok olyan gépek, hogy id ő n k én t v a ­ �gáltatva a központ kényének-kedvének. Nem kényeztettek el a dem okratizm usuk­ kal. 1977-ben a városi tanács vizsgálta a m unkahelyi dem okratizm ust a település term előüzem eiben. A tém ával a városi tanács ülése is foglalkozott. Az ipari szö­ vetkezetnél nem ta rto ttá k szükségesnek a vizsgálódást. H a azt csinálom, am it 1973-ig, akkor m ég m a is jó vezető vagyok. H a nem em ­ lítem a lenti bajokat, hanem m indenre azt m ondom a főnökeim nek, hogy m ajd m eg­ oldjuk, m ajd m eg o ld ju k .. . H a köpök a város vezetőinek az elv árásaira és adom a hülyét, m ellébeszélek... Így leh et fönn­ m aradni. És ha folytatom az ajándékoz­ gatást. M ert mi volt? M ikor P estre m en­ tem, a központban dolgozó nőknek v irág ­ gal, kávéval, édességekkel kedveskedtem . Nem leh etett k ru m p lit k ap n i? Beszerez­ tük, m ázsaszám ra küldtük. A to jáso k at egyenként csomagolva. D rága a kacsa P es­ ten? Szóltam az asszonyoknak, m egpucol­ ták, így küld tü k a főnököknek. F izettek érte, de m ennyit? N agyon jól járta k . És elvárták. Ez a kihasználásig m ent. P er­ sze, m indenféle kedveskedésnek vége lesz egyszer. E lfárad tak a m unkásnők, láttam , hogy m ár vicsorognak. M it m ondhattam ? — M ifelénk m ár nem to jn ak a tyúkok. — Nem baj, a m ost telep ített m ásik üze­ m ünkből úgyis olcsóbban kapjuk. Ez volt a válasz. Egy b e ta n íto tt m u n k ásn ő : „K acsapucolás? V olt olyan. Még p arad icso m o t is befőztek az asszonyok. A ztán e lv itte a főnök . A p estie k ­ nek. A b o n to tt k ac sá t is. Meg a to jást. Biz­ tosan be a k a rt n á lu k v ág ó d n i”. lóban szükséges vagy tíz perc pihenő, ö t- h a t évig p ró b áltu k csillap ítan i az ellen tétek et, de a sz ak m unkásokkal olyan összetűzései voltak, hogy azok egységesen k ije le n te tté k : h a K iss elv társ m arad , ők elm ennek. A kkor a len ti városi p ártb izo ttság eg yetértésével le v álto ttu k K iss elv társa t. Az új üzem vezető kinevezése sem az ő tu d tu k n élk ü l tö rté n t. Az új veze­ tővel egyébként elégedettek v ag y u n k ”. Egy b e ta n íto tt m u n k á s: „Az a baj, hogy n a ­ gyon gyenge az új főnök. A hogy a sz ak m u n ­ k ásfiú k fü ty ü ln ek , úgy táncol. H a v alak i k i­ ta n á lja , hogy bótb a kell m enni, h á t m egyen. M unkaidő alatt. S enki sem szól. A régi fő­ n ö k kéne! Az ü idejib en n em vót m egenged­ ve az ilyesm i. Hogy átm egyek a kocsm ába k ét rövidre. Még az asszonyok is. O szt nem csoda, hogy h un az egyiknek, h u n a m ásik ­ n a k csap ja le az u jjá t a gép. Meg hogy ösz­ szeverem a m ásikat. M er m ost olyan is van.” H é t é v e t e lv e s z te g e tte m az éle te m b ő l. M in th a á t a lu d t a m v o ln a ez t a h é t é v e t, a z tá n fö lé b r e d te m — m e g r o n g á lt id e g e k ­ k el. N y u g ta t ók k a l é lte m . A m ik o r n e k ifo g ­ tam az üzem m egterem tésének, nyolcvan kilós voltam , am ikor leköszöntem, m ár csak hatvannyolc kiló. A gyerekeim fel­ nőttek anélkül, hogy tu d tá k volna, nekik apjuk is van. B aráti k ö rt nem gyűjtöttem , nem építettem ki kapcsolatokat. A fele­ ségemmel, családom m al sokszor tám ad t nézeteltérésem , szem em re vetették, hogy nem azért m egyek haza, hogy közöttük le­ gyek, hanem kilószám ra hazacipeltem a papírokat és dolgoztam. Évről évre. K ét m űszakban végig bent voltam a kóceráj­ ban, aztán otthon g ü riz te m ... Így telt el hét év, és m ost m indent kezdhetek előlről. Az volt a baj, hogy nem voltam diplo­ m atikus. Túlságosan m unkás- és vidék­ centrikusan gondolkodtam . Nem b írtam el­ viselni a lassúságot, a ráérősséget, a pesti vezetők kényelm es m ódszereit, a telexen való d irig á lá st.. . Á tn y ú ltak a fejem fö­ lött. A vidéki üzem vezetője ki van szol­ A m ikor elny ertü k a kiváló címet, el­ néztem a pesti vezetőket: egym ásnak ado­ g atták á t a borítékokat, a mi szocialista brigádjainknak csak néhány könyv ju ­ tott. M ielőtt eljöttem , a szövetkezet 126 százalékra teljesítette a féléves terv ét, a mi vidéki részlegünk azonban 136 száza­ lékra. P esten több ezer fo rin to t kiosztot­ tak, ide egy fillér sem ju to tt. Egy m ásik alkalom m al 22 ezer forintból 900-at k a­ p o tt a mi üzem ünk, ugyanennyit a m ásik vidékre telep ített kóceráj, a tö b b it a pes­ tiek között osztották szét. Pedig a k ét vi­ déki részleg az összlétszám felét képvise­ li. H át valahogy ez az arány vidék és fő­ város között. Ebből elegem volt. Pedig pesti vagyok. O dalent, a gyarm aton en­ gem kinyírtak, a tá já ra sem m egyek töb­ bé az ilyen vidéki kócerájoknak. Nehéz ám m indig vesztesnek m aradni. Visszame­ gyek Pestre. Az M SZM P X II. k o n g resszu sán ak h a tá ro ­ zatáb ó l: „Az elő ttü n k álló fela d ato k m egol­ d ásán a k fontos feltétele a m u n k a erő n ek a je ­ len leg in él h aték o n y ab b fo g la lk o z ta tá sa . .. A gazdasági v ezetők m in d e n ü tt és m in d en b e­ osztásban k ö v eteljék m eg a m un k av iszo n n y al já ró kötelezettségek teljesítését, a fegyelm e­ zett és jó m inőségű m u n k á t”. T o v áb b á: „A terü letfejlesz tésb en is jo b b a n érv é n y esü lje­ n e k a haték o n y ság k ö v etelm én y ei”. Gyenei Márta—Körmendi Lajos 11 �Tudományos é le t vidéken 1. A tá rsad alo m b an végbem ent n agyarányú m inőségi változáshoz a tá rsa d alo m tu d o m á­ n yoknak — így a tö rtén elem tu d o m án y n ak is — azzal kell hozzájárulniuk, hogy segítsenek eligazodni a változások irán y á t, lehetőségeit és id ő p o n tjait illetően. A tudom ányok kö zre­ m űködnek abban, hogy a válaszok közül a lehető leghelyesebbet válassza k i a tá rs a d a ­ lom irán y ításá b an döntő szerepet vállaló po­ litik ai gyakorlat. E fela d at m egoldásának m ik é n tjé t illetően nem csak hazánkban- de en n él szélesebb körben is folyik a v élem é­ nyek konfrontálása. A felad ato k tisztá zá sá­ hoz sok vonatkozásban hozzájáru lt, hogy n ap jain k b a n a lényeget a la p ja ib a n is érin tő vélem énycsere folyt, m elynek k iin d u ló ­ p o n tja Bakos István T ársadalom tudom ányi ku ta tá so k vid ék en cím ű tan u lm á n y a. (Tisza­ t á j .) A jelzett vitaindító, m ű fajáb ó l következő­ en, elsősorban a jelenleg m eglevő fo g y até­ kosságokra kon cen trál. A továbbiak végett szükségesnek ta rto m , hogy legfontosabb — különösen a g y ak o rla tu n k b an is álta lá n o sít­ ható érvénnyel bíró — m e g állap ítása it össze­ foglaljam : a tudom ányos k u ta tá s t végző in ­ tézm ények közt nincs m egfelelő m u n k am eg ­ osztás, nem elegendő a publikációs lehetőség, szükséges len n e a vidéki kiadók szám án ak n ö ­ velése- ugyanez az igény vetődik fel a t u ­ dom ányos in fra s tru k tú ra fejlesztésével k a p ­ cso latb an is. V égül igen lényegesnek ta rto m a szerző vélem ényét a b b a n a kérdésben, a m i­ k o r a h a tá ro n tú li — szocialista országok kö­ zötti — együttm űködést szorgalm azza. A fenti gondolatok b árm e ly ik é t szem be­ sítjü k sa já t — ta rta lm á b a n is egyre gazda­ godó — g y ak o rlatu n k k al, m indegyiket igaz­ n ak te k in th e tjü k m a g u n k ra nézve. P edig a szerző nem r á n k gondolt elsősorban, han em egy trad icio n ális k u ltú rá v a l bíró egyetem i város tudom ányos életét h aszn á lja fel k iin ­ d u lópontul m o n d an iv aló ja kifejtéséhez. E b­ ből az az o ptim ista han g v ételű következtetés is levonható, hogy no lám , nem is vagyunk olyan nagyon le m arad v a k u ltu rá lis életü n k egy-egy te rü leté n , hiszen h a nem csak a trad íció t vesszük szem ügyre, han em a n agyságrendet is, csábító a kép. P edig a valóságos h ely ­ zet rész terü le tek e n (és á lta lá b a n is) m ás. M ert tény és v aló , hogy ren d k ív ü li erőfeszí­ tések tö rté n te k éppen a tö rté n eti világunk, m ú ltu n k m egism erésére, de vigyázzunk, m e rt ezek m egítélése a helyi k u ltú rp o litik a, v a la ­ m in t a tudom ányos közvélem ény oldaláról közelítve eltérő lehet! M ásrészt fel kell fi­ g y eln ü n k a k u ltú rp o litik a i érté k elé se k és szakm ai m egítélés eltéréseire, am i nem lehet ta rtó s , és a köztük levő távolság m értéke sem leh et tú l nagy. S zám olnunk kell m indezek m e lle tt a tu ­ dom ányos m egítélések olykori k o n ze rv ati­ vizm usával is. E rre jó példa a v itain d ító cik k is, m elynek példái között észak­ m agyarországi társad alo m tu d o m án y i k u ta tó ­ h ely k én t csupán az egri ta n árk ép z ő főisko­ la szerepel. A m inek kap csán nem is an n y ira a tén y szerűséget és a jogosságot kell v ita tn u n k , h an em a z t a m egítélési ru tin t, am ely a tá r ­ sad alo m tudom ányi te rü le te n folyó tu d o m á­ nyos m u n k á t és a felsőfokú o k ta tá s t egység­ ben és egyként fogja fel, azontúli tev ék en y ­ séget pedig enn ek m egfelelően m inősít: so­ ro l m á sodrendűekké an élk ü l, hogy m éltányos ism erettel b írn a az ily e sfajta m u n k álato k irán y áb an . (Jóllehet az á lta lá n o s ta p a sz ta la t e felfogást g y ak ra n igazolja.) M iként essünk te h á t tú l a „gyerm ekkori betegségeken” ? 2. Ahhoz, hogy tovább tu d ju n k lépni, é rd e ­ m i, a m a valóságához is sok szálon kötődő tudom ányos p ro g ram o k ra v an szükség. Az 12 első, (talán m eglepőnek tűnő) kérdés, am i felvetődik, hogy te h á t ilyen célkitűzéseink nem le n n én e k ? A v álasz: is-is. Azaz, hogy m ilyen k o rszerű igény tám aszth a tó a tö rté ­ neti k u ta táso k k al összefüggő te rü le te k irán t, m indez k o n k réta n eleddig nem fogalm azódott meg. Ami ugyanis a közm űvelődési irá n y í­ tás oldaláról elhangzik, csu p án azt b izto sít­ ja, hogy a k érd ések a m u n k a terv ek b e n je ­ len legyenek. Ez azonban tu d o m án y o san szer­ vezett, lépcsőzetesen végezhető és ta rta lm á ­ ban ellenőrizhető p ro g ra m n ak jó szándékkal sem igen nevezhető. A m i persze nem je len ti azt, hogy n e szü­ letnének, sz ü leth etn én ek olyan eredm ények, am elyek m érh ető és m é ltán y lan d ó érté k et hoznak létre. C sakhogy éppen az ún. „h iv a­ talo s” elképzelések m e lle tt jö n n ek létre, vagy az országos in tézm én y ek k el k ia la k u lt egyéb kapcsolatok rév é n leérkező országos tu d o m á­ nyos p rogram ok h a tá sá ra terem n ek . S az eredm én y ö n m ag áért szól, hiszen ily en vagy olyan p re fe rá ciók, ilyen vagy o ly an gátló tényezők sem v álto ztatn a k azon, hogy a m u n ­ kásság életm ó d ján a k (például) tö rté n e ti a la ­ k u lá sát vizsgálni salg ó ta rjá n i, nóg rád i ta p a sz ­ ta lato k ism erete és feldolgozása n élk ü l csak részsik erek k el já rh a t — leg aláb b is könnyen m egkérdőjelezhető enn ek h iá n y áb a n a p ro g ­ ram országos és tud o m án y o s jellege. Vagyis h át egy ,-vidéki” in tézm én y m inőségi m u n ­ k á ja részben „fe n t” m egelőlegezett bizalom ­ nak, a felsőbb szakm ai irá n y ítá s gondoskodá­ sának , részben ö n tö rv én y ű m ozgás: a felis­ m e rt szükségszerűséghez igazodó te v ék e n y ­ ségnek a következm énye. A p o ten ciálisan je ­ lenlevő sz ak e m b erg árd a persze a g y ak o rla t­ b an se rk e n th eti is és h á trá lta th a tja is egy o r­ szágos p ro g ram v é g re h a jtá sá n a k ü tem ét, de a felism erés és tö rek v é s, hogy k isz ű rjü k az esetlegességeket, felk e ltsü k a valóságos é r­ deklődést, m egszü n tessü k a k ap cso latn élk ü ­ liséget, felo ld ju k a b izo n y talan ság érzését — nos, m indez ú ja b b ered m én y ek et hozhat. A k érd és m ost m á r az: le h et-e és hogyan lehet szerv ezetteb b en ? 3. N ógrád m egye tö rté n elm e — a n n a k k o rá b ­ bi sokoldalú feldolgozása ellen ére is á llíth a ­ tom — tu d o m án y o san fe ltá ra tla n k o rszak o k ­ ban, jelen tő s esem ényekben igen gazdag. T a ­ lá n b eláth ató időn belül m egkezdődhet p él­ d áu l — nem kevés id ő t és e n e rg iá t em észtő előkészületek u tá n — a ren d szeres régészeti feltáró m unka. Az in d u lá s feltételei részben m á r ren d elk ezésü n k re álln ak , a to v á b b iak ­ ban a k ö rü lm én y ek folyam atos b iztosítása szükséges. Ez alk alo m m al n em szükséges a „bizto sítás” sok o ld alú ság a részletesen k i­ térn em , csupán an n y it ta rto k fo n to sn ak m eg­ jegyezni: a régészeti te rü le t b ekapcsolása a tö rtén elm i k u ta tá s fo ly am atá b a elen g e d h e­ te tle n ü l fontos, en é lk ü l az eddigi h ib ás gya­ k o rlato t rep ro d u k áln á n k , a tév es kö v etk ez­ tetések, illetv e a n em b izonyított hipotézisek szám át sz ap o ríth a tn án k Úgy tű n ik , lényeges elő reh alad ással szá­ m o lh atu n k a k ap italizm u s k o rá t közvetlenül megelőző időszakkal összefüggő ism eretein k fe ltá rá sá b a n is. E lsősorban a p ara szti tá rs a ­ dalom belső rétegződésének v izsg álata kezd kibon tak o zn i: a p ara szti életm ód v álto zá sait a belső s tru k tú r á t jó l m u ta tó (hagyom ányos­ n ak is nevezhető) v ise le tk u tatás m e lle tt egy­ re nagyobb te re t k ell k a p n ia a szokások, a m a g ata rtástíp u so k v izsg álatán ak . E korszak tö rté n e té n e k eddig te lje sen elh an y ag o lt ir á ­ n y áb a n is ö rv en d etes kezdeti ered m én y ek et reg isz trálh a tu n k . (T örténetesen a nem esi ré ­ teg tö rté n e ti szerepének, tevékenységének, halad ó vagy reto g rád po litik ai állásfo g lalá­ sa in ak elem zéséről v an szó. S zerencsére k i­ n ő ttü k az t a k o rszakot, am ik o r som m ázott m egítélés u tá n k im o n d o ttan p o litik ai jellegű állásp o n to t k ép v iseltü n k a tö rté n elm i vizs­ gálat, elem zés h ely ett. Így aztán nem te h e t­ tü n k m á st, m inthogy e „k u tatá si g y ak o rlat ered m én y e k én t” m ásh o n n an kölcsönzött szte­ reo típ iák a t h angoztattunk.) K étségkívül legjelentősebb k u ta tá s n a k kell te k in te n ü n k a k ap italizm u s p erió d u sá t é rin ­ tő tém ák a t. N em csak a k ife jle tt k ap italiz­ m us h atásren d szeréb e n élő különböző tá rs a ­ d alm i csoportok k ö rü lm én y eiv el kell fo g lal­ koznunk, h an em sz á m u n k ra a le g fo n to sab ­ b al: a szocializm usról v a llo tt felfogások k ez­ deti m eg jelen ésén ek m ódozataival, v a la m in t azok fejlődésével. A k u ta tá si tém ák k ije lö lé­ sekor nagyon lényegesnek látszik, hogy a tá r ­ sadalm i szerk ezet v álto zásáv al foglalkozzunk, hiszen azt u g yan tu d ju k , hogy a m ódosuló term elési szerkezet és g y ak o rlat h a tá s a a la p ­ ja ib a n a la k íto tta á t az életk ö rü lm én y ek et, de en n e k m ik é n tjé re m á r kevés a m egbízható inform ációnk. A fo ly am at nem egyszerűen csak te rm e lé ­ si tevékenység v álto zásáv al já rt, h an em az itt élő em b erek m a g a ta rtá sá t, felfogását is m eg v álto ztatta. O lyan ú j szokások és k ö v etel­ m ények je len tek meg, am elyek a b ányászat, az ip a ri (m égpedig nagyipari) tevékenység m eghonosodásából következtek. M egváltozott az itte n i em b er is: a n a g y ip arn ak h ely t ad ó te rü leth e z k o rá b b a n a föld, az erd ő m eg m u n ­ k álása kötődött, m ost ú j köv etelm én y ek je len tek meg, am ely ek erőszakosan igényel­ ték az ip arh o z való végleges kötődést, a m it el a k a rt k e rü ln i a k o ráb b i jobbágy, a k é­ sőbbi k isp araszt és m indenkiak in ek m á r nem ad o tt teljes biztonságot a föld. A k a p i­ talizm u s k o rai szakaszában to v áb b á m eg je­ le n t az a m unkaerőtöm eg, am ely et a nyom o­ rú ság k én y sze rített v án d o rlá sra. Az a h ely ­ zet, am ely itt fo g ad ta őket- e g y á lta lá n nem volt idilli. A falu tó l elk ü lö n íte tte n létreh o zo tt kolóniák v ilág a azok la k ó it szelek tálta, „be­ sz ű k íte tte”. Hogy m ik é n t m en t végbe az a folyam at, am ely b en az o sztály o stársak egy­ m á sra ta lá lá sa végül is m e g tö rtén t en n e k vizs­ g álata (különösképp egy-egy telep, egy-egy ip a rá g m ik ro szin tjén ) m in d en k ép p en indokolt. Hogy to v áb bi izgalm as és m a m ég k e­ véssé v izsgált té m á k a t v illa n tsu n k fel, a rró l is szólni kell, hogy m in d a k ap italizm u s ko­ ra i k o rszak áb an , m in d a k ésőbbiek so rán is jellem ző nyelvi állap o to k ró l is in k á b b ro ­ m a n tik u s a la p á llá sú to rzó n k van , m in t h i­ teles képünk; hogy m in d az itt élők m in d e n n ap i szókészlete, szó h aszn álata to ­ v áb b v izsgálandó; de a r r a is érd em es a fi­ gyelm et fo rd ítan i, m ik é n t a lk a lm a z tá k az ú j szak m ák új k ifejezéseit, s az ered etih ez k é­ pest hogyan v álto ztak a szakkifejezések a g y ak o rlatb an . Az eddig elm o n d o tta k ta lá n k ellően érz é­ k eltetik , hogy m indezekkel, és az ezekhez kapcsolódó té m ák k a l foglalkozni k ell, fo n ­ tosságuk érd em i m u n k á la to k a t tesz szü k ­ ségessé. V agyis m eg o ld ást csak tö b b in té z ­ m ény — sőt v á lla la ti, te h á t in tézm ényen tú li am bíció — összefogásán alap u ló , a je len le­ ginél is ponto sab b k u ta tó te rv a la p já n vég ­ zett m u n k a hozhat. A következőkben azt v izsg álju k meg. m i­ ly en feltételek szükségesek a fela d ato k e l­ végzéséhez? 4. Sok te k in te tb en a le g fo n to sab b n ak ta rto m , hogy vég b em en jen az ezen a te rü le te n te v é­ kenykedő, kapcsolódó, vagy az ehhez k a p ­ csolható intézm ényekben a tudom ányos fe l­ a d a ta ik k a l összefüggő sa já t és közös érd ek ek felism erése, s hogy a felism ert érd ek ek n ek m egfelelő m u n k a bontakozzék ki, d e sp eci­ fikus érd e k ek a la p já n jö jjö n lé tre az in té z­ m ények együttm űködése, az egy té m á b a n m unk álk o d ó k csoportja. A köv etk ező k re gon­ dolok: az in tézm ények szerepe, tev ék en y sé­ gének m inősége m eghatározó e v o n atk o zás­ ban, az á lta lu k végzett (g aran táltan ) m in ő ­ ségi m u n k a leh et ugyanis az a la p ja a n n a k , hogy a h a tá s a k ö zvetlen érd ek eltség i re n d ­ (fo ly ta tá s a 21. o ld alo n ) �Faludi Ádám A H— H— H— Háború ezennel elm arad MONDÓKÁK ÉS DALOK „ A fe g y v e rk e z é s p ia c o t te r e m t a h á b o rú e lle n e s v e r s e k n e k . . .” (G. G rass) 1. Tizenhárom ölet meg egy felet vagy egy fél ölet meg tizenhármat De mit parancsolnak még az otthon m aradottak az eltemetés és a felejtés jogán kívül 2. Lám megmondtam megdöglünk nem menj ki az erdőre Lám megmondtam megdöglünk ne menj ki az erdőre Lám kimentéi megdöglöttél mégis lám hiába hogy megmondtam megdöglöttem én is 3. A szentek b e v o n u l á s a után a háború k i m e n e t e l e következett A lépés indult baljobb baljobb felkerült a pont az i-re vessző került az í-re visítás akart hallatszani de a szentek képén az angyalbőr elégett BUMM téged itt a Földön senki meg nem hallhat BUMM vicc vége utolsó csattanó lekésed magad BUMM képzeld el a m adarakat BUMM kolosszális fing senki meg nem láthat és a visszhang BUMM BUMM BUMM BUMM süketnek hisz mondogatja a világegyetem 4. A Bácsi kezébe a Szitát fogva elsétált a H—H—H—Háborúba A Bácsit szitává lőtték ahogy illik tudom a Szitát elképzelem 5. jelentem hogy én a fáradt gyenge enervált nemzedék tagja a sín vasát átlövő géppisztoly működtetésében olyan jártasságra tettem szert hogy száz toldi vagy kinizsi tíz perc alatt azonosíthatatlan húscafat fél kilométerre attól a helytől ahol jelentem álltam 6. kitördelték egyenként Szádból a fogakat hogy legyen neked mélyebb a MOSOLY gombostűt szúrtak szemedbe hogy legyen neked kevesebb TEKINTET lemetszették két piciny füled hogy legyen neked helyében csak LYUK torkodat vasdarabokkal átböködték hogy legyen neked sokkal több a NYÍLÁS ping-pong labdákkal teletömtek, hogy legyen neked kisebb az ÜRESSÉG levagdosták a lábad a kezed hogy legyen neked reménytelen NEKIFUTÁS ELKAPKODAS ÁTÖLELÉS aztán felkerekedtek és felfordultak két utcával odébb emlékeddel együtt a katonák nincs nekik több papás mamás nincs orvoslás-gyakorlás gáz-álarcos-báli meghívás 7. hogy hatalm anként legalább tizenhétszer eltörölhető és lesz többet nem keringő ez igennek nevezhető de nincs közel mert nem látható hogy kétszer tizenhét legalább harmincnégy és a kisebb hatalm ak kibérelhetők ez igennek nevezhető de nincs közel m ert nem látható hogy a zsarolás fenyegetés egyetlen foka is bőven elég és lesz többet nem keringő ez igennek nevezhető de nincs közel m ert nem látható hogy az egy főre jutó robbanóanyagjuttatás mekkora ez tudható s hogy naponta nő ez igennek nevezhető de nincs közel és nem látható hogy a teljes gyász-menetfelszerelés meg m ár nem rendelhető ha lesz többet nem keringő ez igennek nevezhető de nincs közel nem érthető 8. a H—H—H—Háború ezennel elmarad a Jerikói Harsonások elfoglalták a slágerlistákat when the saints go marchin in ám ez m ár ismerős akár az — ÁLLJ, KI VAGY? — kezdetű találós kérdések a parkban a fű zöld megint és célbalőhet unalmában bárki �Szikra János M editációk TÜKRÖK TÜKRE Kitapintom a csöndet. Csecsemőfeje van. Lüktetnek a Föld kutacsai: Nílus, Amazonas, Duna, hordják a semmi szennyes habját. Az űr üres tükreiben önmagával hógolyózik az isten. Feszített medrű medence az ég, hegyek topognak a hiány számozott ugrókövein, szemére húzott kalappal, egyhelyben ballag az Alföld, egymáshoz láncolt városok zörögnek, légifolyosók utcasöprője, szél vezeti át a határon a disszidens viharfelhőket. Hazaérkezem, haza, beleharapok a földbe, vérző ínybe csókolok, beforrnak testnyílásaim, befelé hallgatózik a fülem, visszhangozza hangom a magányt, szemem fehér mankóján tapogatózom. Széngázos váróterm ek októberi szájszagában didergek, ösztöneim vészfékjét nem szabad meghúznom az ötven évet késő vonaton, lekésem az el sem indított autóbuszt, gyalogolhatok, kim erülten szuszog a messzeség, nem tud a dombra fölkapaszkodni. Folyó alatti híd, remegés bujkál bőröm alatt, a megrohasztott indulatok dögkútjában szó-csontvázak, mésztiszta jaj, rozsdás vödrök éjszakája kong. Ki helyett szültél, anyám? Eltévedt egy sejt a húsban. Önmagam ikertestvére vagyok, két elme, két akarat, két én, tükrök tükre tükröződik, előre kitervelt baleset, a szeretkezés torkolatában karambolozik a hús, idegek tömegszerencsétlensége, bennég a gyönyör. Befelé növesztett köröm az ősz, szívemet keresi, hírek halálmadara vijjog kisajátított hazánkról, kimetszett anyanyelvekről, az eszmélet határsávjában álmokat igazoltat a nemlét — íme, a kimondhatatlan eufemizmusok ártatlan szavakra fonódnak, kiszívják nedvüket, s ölbevehetetlenné nőnek apám ideges unokái. A szabadság hintája ellophatatlan. Fésülködik a szél a csend íriszében. SZÉLCSEND Betölti űrrel a hiányt az ősz, szélbeszórt fények szikráznak október rozsdás fésűje alatt, tükörben csobban az arc: őseim sejtekbe írott üzenete, arcom, vagy valakié — s fölzeng a lélek gyémántja, homályba leszálló búvárgömb, értelem műszere, szemem. Horpadt körtéken lépked a fogam zománccsizmában, halálos indulattal élvezem bizonyságomat: élek: lélegzem, nézek, tapintok, táplálkozom, meghódítom magányom mikrokozmoszát. Súlyosabb vagyok a szélnél, nem kap hátára, ebben a földben gyökerezem, ennek a kornak vagyok vadhúsa, kimetszenivaló — 14 ámulni nem vagyok bátor eszme-zsokékat, zsonglőr képmutatást. Hazám a szó, homlokom csontvárába falazott suttogás, holtak sóhaját visszhangzó verem, életre-ítélt csecsemők első lélegzetvétele. Lelépem az isten hosszát. Bőröm alatt a messzeség didereg, bontogatom a halál lekötözött szárnyát: a szorongás kőkorszakát — fölszabadítom félelmeimet. Íme, a semmi honfoglalása. Lényem a csend szobra, mozdulatlanságom az idővel rokon, gólemek lökik ki üvöltve a semmit — hallgatok. Minden hiánnyal teljesebben, minden szélcsenddel süvítőbben, minden megaláztatással emberibben. Kemény vagyok, megkötnek bennem a kínok, mint a beton. Mosolyom letakart napóra, akár az idő: egyhelyben jár. Napokra, órákra, percekre szabdalni fölösleges. Évgyűrűk türelme tanít szigorra — építkezem. FARKASSZEM-ŰRBEN Körömalatti éjszakák. Hattyúsötét karéj a hold. Fekete huzatban állok, rés szivárog ajkamon, öklömön átfúj az űr, gyöngyöt ropogtat fogam, hiányok többesbirtokosa, ölbevehetetlenné vetítem magányomat. Tükrömből kibontom elmém foglalatát, farkasszem-űrben az álom, ráncok indulnak homlokomról a mediterráneumig, vissza a genézis holttengeréhez, a fölrugott bölcső partjára — „a lét, vagy a nemlét kérdése ez”. �Sarusi Mihály Nyelvem alatt a kimondhatatlan obulusával váltom meg életem, belépőjegy a halál orfeumába: leláncolt medve, félelmem tengelyén keringek, darazsak döngnek mézszagú számban, sötét öklébe zár a sors, dob pörög fejem fölött: ugorj! Íme, az esküre lendülő ujjak dele, a mozdulatot beváró pillanat, a vérszagú csend zenitjén a zuhanás előérzete ez: egy becsapott kisgyerek vinnyog föl bennem sírása szögletében — s fölszabdalják a teret a sakkfigurák. Bérelt négyzetek, törvényszerű kombinációk, gótikus árnyak nyújtózkodása egy elérhetetlen isten felé. Összegömbölyödöm: a kikezdhetetlen forma végleteket vonz, elindítja a sírás menetoszlopát. Húsomban riadóztatott idegekkel élek, fájdalm ak nikkel-műszere dolgozik, kioperálja a fiatalságot, a szerelem gyönyörű vadhúsát kimetszi s józan gondokkal beolt. Különválik testtől az árnyék, elágazik száj és a szó — ki robbantja ki káromkodásom forradalm át? Félkarú fák tartják az eget a hűvösödő éjszakában. Véremben összekoccannak a fagy kristálypoharai. HOMLOKLÖVÉS Összeborulnak a fák, suttogást szűrnek az űrből. Leveleikre kiül a semmi, alakot ölt: szeretne szólni, szeretne lenni, önmagát szeretné szépen ölbevenni. Klorofill-zenét, zengő illatokat szürcsöl az éj, ellebeg a zaj, árnyát az anyagból puhán kimetszi. Fagyott levélke pörög. Koccan a fogzománc. Íme, hát m egleltem ... Itthon vagy? Itthon-e, a csend absztrakt üregében, a varjúcsőr-lyuggatta sivár ég alatt, a tojáséj gyászfehér reccsenésében? S kinek az idejében, mondd, kinek! Vacog a m utatóujj az eskü hóhatárán, másnak ez blöff csak, körtánc, koratavasz — s hátadra fagy az ing. Vetkőzz hát csontig a semmi előtt, nikkel-írisze izzon át húsodon, hűséged térképét vetítse arcodra halál-arányosan. Szolgád e tükör, tanúd az időre, földnyelte álmok régésze, botladozásod navigátora. Mindenség gyönyörű vadhúsa: ember vagy, hullámverő hiány. Emeld föl arcod. . a bánat homorulatából, zengje a kéz a csípő dícséretét, forduljon el a száj a szorongás panaszfalától, szikrázzon föl a kés, a teremtés széklábát tökélyig kidolgozó, legyen az ember: ember, boldog az élő, háborítatlan a holt — Hasadj meg, éjszakánk fekete tükre! Homloklövés a hold. Ádler Józsi kecskéi Ő rá a z tá n senki sem fo g h atja, hogy p arasztg y erek , d éd a n y já n ak , Róza n én in ek vegyeskereskedése v o lt a Z silinszky u tc áb a n , m ag a p e­ d ig n em egyéb, m in t forgácsoló a szerszám g y árb an , d e h á t jó lenne úgy élni, m in t a do k to ro k n ak . E liz ab e ttn a k sem te tsz e tt a dolog, m it kezd ő m ásfél száz kecskével, persze a pénz neki is jól jönne. Sze­ re tn é úgy já ra tn i a fiait, m in t ak in ek m in d e n re fu tja , és h á t egy forgácsoló szak m u n k ás m eg egy é re ttsé g ize tt a d m in isz trá to r igencsak k ap aszk o d h at, h a v in n i a k a rja valam ire. És ö tle tn e k n em rossz az a százötven kecske. Az ú jsá g is írta, szin te m á st se tesz, hogy m e n n y ire k ap ó s a d o llárp iaco n a m ag y ar kecske, állító lag százötven fo rin to t is m eg ad n ak egy k iló gyönge g id ah ú sért. M ég h a kevesebb is v alam iv el, üsse kő, jö jje n e k azok a b akkecskék! L á to tt ő m á r kecskét, n em is egyet, éd esan y ja, K o ritá r E rzsike szin te av v al n ev elte föl őket, am ik o r a h á b o rú u tá n n em volt teh én te j, egész n y á ja t leg eltettek a pázsiton, k a p o tt is a k ecsk etejtő l a k k o ra vérszegénységet! N em rég m eg a gim názium i k irá n d u lá so n k ü l­ földön v e tte észre, hogy B ánffy h u n y ad o n m a is erősen ta rtjá k , csak ép p sztalin teh é n n ek h ív já k . H át, h a az ő aran y o s u r a így a k a rja . Á d ler T itusz és Á d ler R ich árd , ez a k é t gézengúz külö n ö sen ö r­ v en d ezett, am ik o r m e g lá tta a k ecsk en y ájat. Sose h itté k volna, hogy létezik en n y i gida, és hogy így m ek eg jen ek ! Ó riási, nézd a bogyókat, m a jd ’ úgy p atto g n ak , m in t a pingpo n g lab d ák . És ap u m ily en jókedvű. V o lt is ok a Jó zsin ak a som olygásra, az egész m eg y ét v ég ig fu rik áz­ ta, m íg összejött ez a csap a t kecske. H ol v an m á r az az idő, am ik o r m in d e n csabai h á z n á l k ecsk ét ta rto tta k , a kecsk e k im e n t a divatból, a k ecsk ét m á r csak az veszi észre, ak in ek an n y i sü tn iv a ló ja van, m in t neki. M eg persze azok a b alfácánok, ak ik tő l b ag ó ért v ásáro lta. V ett egy öreg T ra b an to t, a b b a gyöm öszölte a falu v ég i g id ák at, és m á r rö p íte tte is ő k et a n ag y ré ti ta n y á ra . M e rt m o ndanom sem kell, an y ó ­ sá ék n a k v o lt o tt egy k is háza, hozzá ném i k e rt, vetem ényes, eszka ­ b á lt gyorsan v alam i ó lfélét és o d atele p íte tte a n ag y rem én y ű k ec s­ k efarm o t. P ersze, elő tte h ely et cserélt az öregekkel, ak ik m ár úgyis m e g u n ták a ta n y asi életet, eg y é b k én t is csak a z é rt m a ra d ta k véglege­ sen a k ü lö n b en csak tav asztó l őszig la k o tt ta n y án , hogy a városi h á z a t elad h a ssák és ab b ó l em eletes la k ásb a költözhessenek a g y er­ m ekek. A k é t ö reg fo ly to n a ttó l retteg ett, m eg ü ti v alam e ly ik ü k e t a guta, és a k k o r m it csin ál a m ásik. M ég h a le n n e ló is, a k k o r se tu d ­ n a eg yikük se fö lp a tta n n i reá, hogy o rv o sért vágtasson. M ondom , egy id ő re így m in d e n k i jó l já rt. Józsi a le ro b b a n t, en n ek k ö v etk eztéb en n em csoda, hogy a tíz ez erért v e tt ko csiv al csak-csak b e ju to tt az üzem be, és te lje s szabad id e jé t k ecsk éire áld o zh atta, köz­ b en n ag y á lm o k a t szőve a busás h aszonról. M ég a k k o r is csak á b r á n ­ dozott, am ik o r a h a rm a d ik ep e rfá n á l le á llt a m otor, s b ü ty k ö lh ette, hogy e lé rje a m űszakot, m eg ak k o r is, am ik o r jó erős sö p rű v el g ereb ­ ly ézte a m eglepően gyorsan gyarapodó kecskék tö m érd ek bogyóját, vagy am ik o r visszah o zta ő k et a téesz káposztásából. H ogy ő ebből m ek k o ra h áz at ép ít a K ö rö s-p a rto n ! O da, a főorvosék m eg a fo d ­ rászék em eletese közé, van o tt m ég szabad telek, rég k in ézte m a g á­ nak, csak ad d ig el n e k eljen . A lu l garázs, fö lö tte konyha, m iegym ás, azon pedig a szobák! E setleg m ég egy toronyszoba is a k icsin y ei­ nek, hogy jó m essze ellássan ak . H a tisz ta az idő, a k á r a zarán d i h eg y ek et is n ézeg eth etik a p ad lásró l. A z em b ern ek nem is k ell ú t l e ­ v elet v áltan ia, in n en a K ö rö s-p a rtró l k ü lfö ld re e llá t az em ber. Meg itt a víz is, jö h e t a n y ár, m ég csónakot is vesz ezeknek a b ety ár k öly­ köknek, érezzék jó l m ag u k at, ő g y erek k o ráb an csak leste, am ik o r a v ag án y ab b o sz tály társai ello p ták a n ádvágó ladikot, v agy am i­ k o r a gyógyszerész bácsi v égigevezett a K örösön. H át nem , az ő gyerekei m á r m ásk ép p fo g n ak élni. E rzsike, v agyis hogy E lizab ett? A zt le h e t m ondani, ú n ta a b an á n t. N em is a n n y ira a kecskebogyókat, m in t in k á b b b az egészet. Jó m a ­ g y ar k ú tá g as á llt az u d v aro n , a m osógépet k i se hozta, m e rt h á t a v illan y k ö rte e tá jo n n em te re m meg, a b udi sá rfa lá t a jó isten ta r ­ to tta, bizony a lak ó telep en m áshoz szokott. N égy-öt év tan y án , és m egszedik m a g u k at? Legyen, h a nincs m ás. Jó zsin ak igaza van, nem azért, neki m o st nem k ell az iro d áb a b ejárn ia, k iv e tte o n n an is az u ra , ő is csak a z é rt m a ra d t a g y árban, m e rt h a összejön a pénz, o n n an a k a r n y u g d íjb a m enni, esetleg a szak szerv ezet sem n ézn é jó szem m el, h a a szem élyijébe az t íra tn á , hogy m agánzó. M eg­ teh etn é, m in d k e ttő jü k n ek könn y eb b lenne, d e h á t az a fizetés se k u ­ tya, m eg tá p é rt, e z é rt-a z é rt úgyis g y ak ran be k ell m en n i a városba. M eg így d élu tán o n k é n t sű rű n el tu d ja hozni a gyerekeket. A z öreg ek ? Ők az tá n p rím á n érzik m ag u k at, sem m i p an aszu k nincs. A k ö rzeti orvos m á r ú n ja is őket, á llan d ó a n o tt v an n ak , b e a k a rjá k hozni a le m arad á st. Ricsi és T iti a m in d en ü k , h a nem k én e an n y it orvoshoz já rn i, ők le n n én e k a Világon a legboldogabbak. M egteszi így is, szin te m eg fiatalo d tak , e rre a n éh á n y eszten d ő re m a jd ­ n em te lje sen az övék l e h e t a k é t uno k a, jo b b an b a b u sg a tjá k őket, m in t h a jd a n a s a já tju k a t. Vén ség ü k re b o londul boldogok lettek . A ta n y á t o tt egye m eg a fene, k ín ló d ja n a k a fiatalo k , n ek ik m á r se kecsk etartásh o z, se b ik ah izlalásh o z nincs k edvük. Ez a m i B öskénk jól v álaszto tt, tö rek v ő fiú ez az Á d ler gyerek. M anapság k u k k e rra l sem ta lá l az em b er ily en dolgos fiatale m b ert. T iti m eg Ricsi, J a n i ta ta és E rzsi m a m a m e lle tt úgy é re zte m a ­ gát, m in t m ég soha, a z t csin áltak , am it a k a rta k . A z ap ju k m eg az an y ju k so k k al nyűgösebb, m in d e n é rt rá ju k szóltak, állan d ó a n csak ro h an g áltak , nem érte k rá v elü k játszan i, m ost m eg ta n u ln i is k ö n y ­ 15 �nyebb, m ellénk ülnek és v elünk bogarásszák a tankönyvet. A zt m o n d ­ ják, olvassunk nekik ezekből a szép m esékből, m e rt ők m ég ilyet sohase h allottak. H a m eg rohangálni tá m a d t kedvük, k im en tek a ta ­ n y ára, s am ikor nem lá tta senki, m egnyergelték a legszebb gidákat. A ran y élet ez, csak az ap ju k ne káro m k o d n a annyit. Józsi úgy gondolta, ott a téesz vetése, legelésszen csak az ő eg y ­ szem n y ája, csősz a rra fe lé nem já r, de a káposztát tényleg k á r volt a kecskéire bízni. Úgy e ltű n te tté k az ültetv én y t, hogy Józsi m egszep­ pent, mi lesz ebből, csapnak ezek a k k o ra p atáliát, hogy m ég a végén becsukják. Mi tagadás, ezt elég könnyen m egúszta, m e rt a téesz m egfeledkezett a káposztáról, Ja n i m u n k aerő -átcso p o rto sításra, p ro filv áltásra, vagy valam i haso n ló ra gyanakodott, m in d e n esetre a kecskéi, á lta l fö lfalt k áp o sztá t se n k i n em k ereste. Na, ebből n em lesz baj, já rh a to tt a fejében, és m á r azon gondolkodott, kin ek a d ja el a kecskéket: közvetlenül a nyugati kecskefogyasztóknak, vagy fogadja el a külkereskedelem közvetítését? N a nem , a sáp is neki kell, e se t­ leg eg yenként n y u g a tra m enekíti az ő h ízo tt kecskéit. R endben van, a k á r százötvenszer is kim ehet, m égsem fogy el a d o llá rja, de v ajon k ap -e annyi útlevelet, és m it szólnak hozzá a vám osok? M ondja t a ­ lán azt, hogy a nyugati ösm erősei szeretik a kecskét, a já n d é k b a v i­ szi, ám mi legyen akkor, h a a fináncok kisütik, hogy a kecske m a ­ gánkivitele tilto tt dolog? Sajnos, e rre m á r nem k e rü lt sor, a kecsk eterv fü stb e m ent. A táp az oka. Először azzal á llíto tt be a boltba, hogy táp o t kér. A d tak neki, és a gidák m ég jo b b a n m ekegtek. Á llatorvost h ív a to tt, az v ilágosította föl, m in t később k id e rü lt, a feleségét is, hogy ta lá n a csirk e tá p teszi a túlm ekegést. A kkor v á lto z ta tu n k a m ódszeren, legközelebb kecsk e­ tá p o t k ért. A k ereskedőleány csak ám ult, h iv a tta az üzletvezetőt, aki m égiscsak jó l k ép z ett káder, és Józsi v ih e tte is h aza — tegyük hozzá: m egvidám odva — a kecskéknek való felfújószert. M ert ugye o tt a téesz vetése, m eg ugye n em ré g a káposztása, d e h á t ő gyorsabb n ö ­ vekedést a k a r, így c sin álja ezt m indenki, hol van m á r olyan csirke, am elyik n em táp o n nő föl m ég a tan y ák o n is? T áp o t neki, csak m eg ne fu llad jon, és a k k o rá ra nő, m in t egy túzok, h á t m ég a kecske. H át ettő l az ú jfa jta tá p tó l m á r nem m ekegett egy kecske sem , épp ez tű n t föl az asszonynak. C sak egy kicsik ét későn. E lizab ett te rm é ­ szetesen egész n ap a ta n y án téblábolt, n y a lta tta a tá p o t a n y ájjal, úgyan n y ira, hogy azoknak m á r a legeléstől is elm en t a k edvük, h á t m ég a kecskebeszédtől. Józsi aznap tú ló rázo tt a szerszám gyárban, m egkésve é rk e zett haza, de a z é rt m egütötte a fü lé t a n ag y csönd. Sehol egy m ekegés, te re m tő isten, itt v alam i nincs rendben. A lódoktor a z t m ondta, n a fiam , e rre k ere szte t v ethetsz, hiába, nem vagy te se paraszt, se agronóm us, építs in k á b b pisztrángost. Ha Józsi nem le tt volna ek k o r bajb an , m ég tá n fog r a jta a szó, gyorsan tú la d a m ekegéstelen nyájon, és a p énzt a p isztrán g b a fek teti, ám így k ép telen volt elérten i a célzást. M ert hogy az üzletvezető h altáp p al k ín á lta m eg az ő többre érdem es kecskeállom ányát. Józsinak egy szerencséje volt, hogy olyan á ld o tt jó a term észete, azonnal vigasztalódott. Az egyik gyári m arós lány, igaz, tíz évvel fia ta la b b a feleségénél, azonnal befogadta. — Tudod, a feleségem a hibás. E lizab ett egész n ap a kecskéim m el volt, m égiscsak észre k e lle tt volna vennie, hogy az állato k n em úgy m ekegnek, ahogy szoktak. É n reggeltől estig kulizok, term elek a g y ár­ ban, b evásárolok a városban, hordom a tápot, és ak k o r ily en m a rh a asszony legyen, hogy ne vegye észre a galibát! M ost a z tá n m eg­ nézheti m agát. A k é t gyerek h a m a r fö lta lá lta m agát, az iskolában m á r azzal hencegnek, hogy nek ik lesz a le g fiatalab b an y u k áju k . A kecskék m eg? U gyan, azokkal ki tö rő d ik , úgyse le tt volna abból sem m i. Nagy m a rh a ság az egész. Egy kecsk ét teg n ap ta rtó z ta tta k föl a S zent Istv án téren . Nem b em erészkedett a szem telen a F ő té rre ? ! Úgy m ekegett, hogy jobban nem is lehet. És igen, csak n y alta, csak n y a lta a csabai flasz te rt. És közben bizonyára a z t m ekegte: — Bözsi lelkem , E lizabett, hol vagy? Hogy a ta n y án nincs, az biztos, m e rt hogy ő o n n an u to lsó n ak jö tt el. H iába v árta , hogy k ap jo n m á r tőle egy k is k acsatáp o t. Brüchlik meg Bruchanek B rü c h lik . m eg B ru ch an ek a b b a n az időben született, am ik o r a b u k aresti k irá ly csabai lá to g atásá ra R egátból v onatozták ide a n é p ­ viseletes rom ánságot, hogy ordíth assan ak , éljen a m i k irály u n k , m u ­ tassák az an tan ttisztek n e k , m e k k o ra oláh v áros ez a C saba, ez a n ag y tó t fészek. Hogy C sabán m ek k o ra lelkesedéssel fo g ad ja a b e n n ­ szü lö tt nép a fölszabadító és ro m án k irály t. Ugye, a Tiszáig, vagy m eddig. Szóval, ak k o r nagy csönd v olt C sabán, k it a vörösök, k it m eg a feh é re k ijesztettek meg, s ebbe a csabai csöndbe sz ü letett bele B rü ch ­ lik m eg B ruchanek. N em K u lh an e k , az a szom széd. B rü ch lik ék a V asú t u tcán laktak, persze csak így m ondják, hogy V asú t utca, m e rt egyébként h iv a talo san m á r A ndrási út, hogy n em so k ára A ndrási ú tn a k m o n d já k az a k k o r m á r S ztalin ró l elk eresz te lt u ta t, m in t h ív já k m ég Szta lin ú tn a k a m ostani T an ácsköztársaság ú tjá t. M ondom, itt 16 la k ta k B rüchlikék, a z egész család úgy n ézett ki, m in t aki ecetes, szóval igen sav an y ú á b rá z a tú egy nép v o lt m indég ez a B rü ch lik , m ellesleg szabó v alam ennyi. B ru ch an ek ék m eg örök életü k b e n k ere s­ kedők voltak, a z t le h et m ondani, egytől egyig. És nagyon jellem ző v o lt B ru ch an ek ék ra, hogy fo lyton fo ly v ást rö h ö g tek . Í gy, eb b e a v i­ lág b a sz ü le te tt be sav an y a B rü ch lik m eg röhögő B ru ch an ek . M ondom, jókor, h a n em a leg jo b b k o r szü lettek . Á ldott csönd fo ­ g ad ta őket, nem v o lt itt egy n y ik k a n ás se. Tót, zsidó, ném et, m agyar, secko jedno. É rtem ? A zé rt m ondom . M ondom, külö n ö sen a z é rt jö tt jó k o r ez a v ilá g ra érkezés, m e rt rögtön bevonu lh a tta k , ahogy k itö rt a m ostani h áború. A lig hogy m egkezdődött a m ásodik verekedés, az első végeztekor v ilá g ra jö tt nem zedék m á r k ém lelh ette is a leget: m e rrő l jö n a folyó, hogy időben félre léphessen. M ert am ilyen ökör, m ég nekem szaladna. Jo b b k ité rn i. B rü ch lik m eg B ru ch an ek sose ére zte m ag át olyan ő rü lte n jól, m in t ezen az estén. I tt a behívó! Szette, vette, te rem tette, M uszkaor­ szágot is bevesszük! H allod-é, te seggfej, az első fiú k m á r elin d u lta k k e ré k p á rra l neki a m u szkáknak, úgyhogy m i k ö v etkezünk! C sak lö ­ vünk, csak lövünk, a végin tölteni is elfelejtü n k , csak lövünk, lövöl­ dözünk, a m in d en ség it! N em oda B uda! E gyszer se v o lt C sabán k u ­ ty av ásár! B rü ch lik m eg B ru ch an ek k ét e lv á la sz th a ta tla n b arát. S zinte m ár k am erád . B rü ch lik a n y u k á ja egy é le tre e lte tte m ag át savanyúságnak, hogy m egtudta, viszik a fiá t b ak án ak , s bizony nem em berre, hanem em b ert köll szab n ia av v al a szu ro n n y al; B ru ch an ek bácsi m eg csak rötyögött, u g y an m á r, fiam , több is v eszett D oberdónál! A k é t fiú bevagonírozott, irán y ! Ki tu d ja, hová. E lte lt n éh á n y esztendő, m íg az öregek lev elet k ap tak B rü ch lik m eg B ru ch an ek tó l. K étségtelen, táb o ri p o sta jö tt, de az m in d en volt, csak levél nem . A m i kevés igaz m ég rá fé rt a levelezőlapra, gyorsan áth ú zta , o lv a sh atatla n vastagon, a cenzorféle valak i. B rü ch lik tovább ecetesedett, B ru ch an ek m á r k ib írh a ta tla n hangon visított, csak egyre bele a h áb o rú b a . A följebbvalók, ők csak így becézték őket, a senkik, u g rá lh a tta k egyhuzam ba reggeltől estig, rá se csesztek. Csak te tté k a d o lg u k at: m egúszni szárazon, ép b ő rrel, végtagot páro stu l, szóval egybe m eg m arad v a. Nem is volt valam i jó h írük. E zeknek a b ú b á n a ­ tos m eg fak u ty a m ag y ar b ak ák n ak . F ag abund, fág áb u n d , vag ab u n d ! V alahogy így csú fo lták ő k et a n ém et k ato n ák . Ez a fág áb u n d an n y it tesz, hogy h azátlan , b itan g csavargó, nincs h azája, m in t a ro m án o k n ál a bozgor. U tálta is a n é­ m e tet B rü ch lik és B ru ch an ek , C sabáról. A la trin a fa lá t teleak asz­ to ttá k ra jz o lt n ém etek k el. B rü ch lik u tóbb azon tö rte a fejét, ne n y ú jt­ sa -é be a p artizán k érv én y t, h á th a elö sm erik ugye. A nnak, am i. M ondom, ez így sokáig nem m eh etett, n éh án y év re rá fogságba estek. H aj, de ö rü ltek ! M eh etn ek S zibériába! U rálo n tú l! H allod, m a jd ’ oly’ jó l hangzik, m in t a T iszántúl. Csak a K árp áto k b an v etették be őket, addig m in d ig átv észelték , biztos ők le h ettek a ta rtalé k , hogy m a jd ők, h a m ajd ők, h a m ajd B rü ch lik m eg B ru ch an ek C sabáról! Ám h iá b a v etették b e őket, csak fogságba estek. A zt m ondják, ők voltak az első foglyok. Az elm ú lt esztendőben an n y i k a sz á rn y a ­ u d v a rt fö ltú ra to tt v elük a ju ta si p ajtás, hogy igazán k önnyen m en t: átk ú sztak a z orosz vonalba. Zsupsz, s m á r b en n e is voltak. Úgy is m o n d h atn án k , ab b an , nyakig. J a j, kérem , az oroszok olyan jól b á n ta k m iv elü n k ! Az an y ju k h asáb a n nem volt oly an dolguk. C sak b e a d u ty ib a, en n i is ad tak , öt d ek a h alat, m in d en n ap a d ta k öt d ek a h alat, ak k o ra hordóból m é r­ ték, m in t n álu n k a káposztáshordó, m in d en n ap k ét deka cukor, húsz d ek a k enyér, én m ondom , a k in tie k n em éltek ilyen jól. Az egyik m e ster á ld o tt jó em b er volt, fehérorosz ő is, m in d en n ap ad o tt v a la ­ k in ek a kecsketejéből. Egy B rjan szk m e lle tti k isv áro sb a k e rü ltü n k . Először v o ltak o tt n ém etek is, de nem jö ttü n k k i velük, a fro n to n m ég a közk ato n a is csak így h ív o tt b e n n ü n k e t m ag y ar k a to n á k a t: fágábund, v ág ábund, vagabund, vagy ahogy ejtették . Az valam i olyasm it je le n t: csavargó, neked m ég hazád sincs, te senki! Nem sz erettü k őket, nagyon fönn h o rd ták az o rru k a t. E gyszer csak e ltű n te k a táb o rb ó l, m a ra d ta k a m ag y aro k h á ro m ­ százan, B rü ch lik m eg B ru ch an ek . A fa lu b a n se la k ta k tö bben, pedig a h áb o rú e lő tt kilen cezer lelkes volt, csak azok éltek m ost itt, ak ik épp ak k o r a szom széd falu b an já rta k . A n ém etek fö lg y ú jto tták körbe a v áro sk a szélső h ázait, s ah ogy m e n ek ü ltek az em berek, legéppus-­ k á z ta k m in d en k it, senki se m a ra d t életben. K ésőbb v isszajö ttek azok is, ak ik et a g y ára k k al m áshová te lep ítettek , m a jd a h á b o rú u tá n a ja p á n feg y v e rle té telt követően a k ato n ák . A k k o r m á r h atszázan le­ hettek . A m ag y ar tá b o ri csendőrök is sok disznóságot csin áltak , az elején nagyon nem szerette a nép a m a g y ar foglyokat. V olt úgy, hogy k ö p ­ ködtek. H árom év m úlva, am ik o r a tá b o r a szom széd v asú tállo m ásra gyalogolt, hogy h az am en je n a társaság , az egész falu v elü k m ent. B úcsúzáskor jo b b a n sírta k , m in t B rü ch lik m eg B ru ch an ek . Tényleg m eg szerették őket. B rü ch lik m eg B ru ch an ek le tt a m ozgatója m in d en értelm es do­ lognak. M in d já rt az elejé n k iá llt e lé jü k a p aran csn o k , ki v an itt la ­ k ato s? M e rt hogy em b er k e lle tt a k in ti üzem be. B árm iféle iparos m e h e te tt volna, k e lle tt a m unkáskéz. V olt o tt m űszerésztől ácsig m in ­ d en féle m esterem b er, m égse je le n tk e z e tt senki. Az a h ír te rje d t el, hogy o tth o n nincs aki arasson, h azaviszik a p araszto k at, ak i m eg szakem ber, m arad . H á t ki a k a rt m a ra d n i? B rü ch lik m eg B ru ch n ek á llt csak ki, a többi n ek ik esett, m e g m arh u lta to k ? �Ő k já rta k jobban. A m azok v á g h a ttá k a fá t m éterszám , n ek ik jó dolguk lett. B rüchlik m eg B ru ch an ek kifo g ta A m erikát. A fehérorosz asszonyok igen ö rü lte k a m u n k á b a állásu k n ak . K ésőbb többen is k ijö tte k iparos em berek a táborból, úgyhogy a végén tö b b en végleg v isszajöttek. A m i igaz, igaz, lassan k id e rü lt, h a nem viszik is h aza a fö ld m ű ­ veseket, csak jobb a favágás. K itű n ő fin n fűrészgépek k el dolgoztak, csak o d atették a fához, s m á r nézhették, m e rre dől a ren g eteg erdő. K etten á llta k egy fához, s százötven, kétszáz százalék ra te lje síte tté k az előírást. Jo b b a n kerestek, m in t a m űhelyiek, lassacsk án azok is visszaszivárogtak. B rü ch lik m eg B ru ch an ek is v ág ta a fát, aztán m eg in t k ijá r t a városba. Hogy, hogy nem , tánccsoportot, színjátszó együttest, én ek k art, ze n ek a rt a la k íto tt a tábor. L eginkább azért, m e rt B rü ch lik meg B ru ch an ek azt m o n d ta: m á rp e d ig nem k ülön-külön , eg y ü tt eszik tiszth ely ettes, tisztes és honvéd! U gyanazt és ugyan an n y it. M árp e­ dig a tá b o rb a n m indenki egyenlő. E gyébként hadifogoly. H a v a la ­ m ék k ru m pliv irág o s k ap c ab e ty á r u grálni m erészelt, a fiúk jól m eg­ ra k tá k . L ett o tt dem okrácia! A tá b o r p ara n csn o k a a z t m ondta, dró to n b elü l azt tesznek, am it a k a rn a k . Í gy v olt ez a többi tá b o rb a n is, de m á su tt valahogy csak m e g m arad t a hadseregbeli szellem . A m ikor a szom széd táb o ro k b a lá to g attak B rü ch lik m eg B ru ch an ek m űkedvelő együttesei, csak rö ­ högtek, a tié te k m in ta tá b o r! Nem igaz, csak B rüch lik m eg B ru ­ ch an ek tá rsa sá g a k ih a sz n á lta a lehetőséget. Igazi d em o k rácia le tt a táb o rb an . B rüchlik, meg B ru ch an ek beállt az ácsok közé is, am ik o r az egyik kolhoz em b erek e t k é rt az istállóépítéshez. M entek, vagy ti­ zen k etten. Soha olyan jó dolguk nem lesz. C sak ettek , itta k , meg dolgoztak, Őr se volt velük, ahogy o daértek, v isszam en t a táb o rb a. A hogy leesett a hó, le tt vagy h árom m éteres, m e rt a k erítés te ­ te jé n já rta k ki a táborból. M ár rég h a llo tta k h ír t az ácsokról, a p aran csn o k fö lh ív ta a kolhozt, m i van a fiúkkal. N em soká m e n ­ nek vissza. Egy h é t m ú lv a m eg in t beszéltek rádión, a k k o r in d u lta k el a t á ­ borba. A h a v a t letaposták, m enni le h e te tt m á r ra jta , a d ta k nekik k é t szánt. A tá b o rb a n v ártá k , v á rtá k B rü ch lik m eg B ru ch a n ek b a n ­ d á já t, ám azok m in th a e ltű n te k volna. Az o tt úgy volt, sem erre se m e h ettél anélkül, hogy valaki észre n e vegyen, s az őrség m á r tu d ­ ta is, m e rre v ették az irán y t. Ú gy figyelték o tt az idegeneket, m in t m o st n álu n k a h a tá rm e n ti falv ak b an . A fiú k K ije v felé szánkáztak, fö lszálltak a m unkácsi v o n atra, s a h a tá ro n fogták el őket. O nnan az tá n se ki, se be. M unkácsig m en t é rtü k az őr, á tv e tte B rü ch lik m eg B ru h an e k é­ k at. Csak fárasztó volt az út, elszu n d íto tt az őr, azok meg, am ik o r egym ás m ellé é r t a m unkácsi és a m oszkvai vonat, átszá llta k , ez m eg o ttm a ra d t. M unkácson m egint elk ap tá k őket, ugyanaz az őr m e n t é rtü k , m egint elaludt, B rü ch lik m eg B ru ch a n ek ism ét á tv ez é­ n y elte az ácso k at a m unkácsi v o n atra, ők vissza, haza, am az meg egy szál m aga K ijevig. H arm a d szo rra a K ijev és B rja n szk közti vo­ n atró l tu d ta k csak m egszökni, m eg in t átm ászta k a m ásik ra. A m i­ k o r az őr M unkácsra m en t é rtü k , B rü ch lik m eg B ru ch an ek csak en n y it m ondott: pajtás, m ost m á r n y ugodtan alhatsz, m a jd mi fe l­ k őtü n k . H árom a m ag y ar igazság, h a három szor nem sik erü lt, n e­ gyedszer nem k ísé re ljü k meg. Úgy v o lta k vele, hogy o nnan úgyse szökik m eg senki. Meg se b ü n te tté k őket. S zervezték tovább az én e k k art, a zen ek art, a tán ceg y ü ttest, a színjátszók at, a gyöngyösbokrétát. H allg atták a p o li­ tik a i elő adásokat is, B rü ch lik m eg B ru ch a n ek k itű n ő előm enetellel. Á m m ielő tt ism ét m egszökhettek volna, jö tt a p aran cs, irán y haza! M á rm in t hogy haza, de hova? M e rt az szám íto tt, k í hol szü­ letett. A D élvidékre te le p íte tt bukovinai székelyt előbb R o m ániába v itték , o n nan k é rh e tte m a g át Ju g oszláviába vagy M agyarországba. Jó l m eg k ev erték őket, nem k evésbé azokat, ak ik n ek gyerm ekeik le tte k a fehérorosz asszonyoktól. N ekik is m e n n iü k k ellett, B rü ch lik m eg B ru ch an ek v ig asztalta őket, ne féljetek , R ákosi visszaenged b en n etek et! Í gy is lett, M agyarországról többen visszam en tek F e h é r­ oroszországba. M a B elorussziának hívják. A hadifogságban B rüchlik, m eg B ru ch a n ek olyan ügyes em b er lett, hogy, szüleik m á r rá ju k a k a rtá k sózni az üzletet. M ondom, a z é rt m e rt ezek biztos jó l m enő üzletté v ará zso lják a k ó ce rájt. Ám B rü ch lik m eg B ru ch an ek n em h iá b a v o lt fehéroroszországi h ad ifogolytáborban, m e g é rte tte a fölvilágosító an tifasiszta előadásokat, nem leszünk mi piszkos k iz sák m án y o ló k ! H a m á r egyszer M atyi h a ­ zah o zta őket, elm entek a n ag y ip arb a sztah an o v istán ak . M a is élnek, h a m eg nem h altak . M ondom , h a m eg nem h a lt B rü ch lik m eg B ru ch an ek . Á m b ár a b rjan sz k i erdőben m eg tan u lták , egyet n em szabad, idő elő tt elp atk o ln i. Így több m in t valószínű: B rü ch lik m eg B ruchanek, a v o lt k ispolgári elem jó l érzi m ag át az ú j világban. Az öreg B rü ch lik m eg az öreg B ru ch an ek nagy b á ­ n a tá ra . M ondom , b á n a tu k ra , h a m ég élnek. Bözsike a Zsilipen A gyerek ek beszöknek a fürdőbe, ő csak n em teh eti. A fé rje se nagyon é r rá, egész n a p dolgozik, hogy jó l ta rtsa a csalá d ját, legföl­ je b b v a sá rn a p ül k e ré k p á rra , s irá n y a F ü rd ő h ely . Ő meg. . . Míg ezek lubickolnak, o tth o n teszi a dolgát. M ennyi m u n k a v an h áro m elev en gyerekre! A ztán csak e ljö tt az az idő, hogy F ark as Bözsike is m e h et úszni. H át úszni n em tud, d e h á t fü rö d n i. A fiú k h étk ö zn ap beszöknek a fürdőbe, a k k o r úgysem é r rá, de m ost m á r v a s á rn a p m e h etn e k együtt. F érj, feleség, m eg a lurkók. N em a stra n d ra , cipész c s a lá d já n a k az d rág a, o tt a m u n k á sn ép n e k a Zsilip! A Z silip re jó ideig csak a gyerekek já rta k . A feln ő ttek ily esm ire m ég R ákosi id ejéb en sem é rte k rá. M ost meg, ebben a K á d á r-re n d ­ szerb en v alah o g y m eg v álto zo tt a világ. V agy csak egyszerűen n a ­ gyobbak a g y erek ek , jo b b a n rá é rn e k ? D eh át n em csak F a rk a s Bö­ zsike c salá d ja telepszik le a Z silip elő tti gyöpre, az árn y é k o t adó h á rsa k aló. V asá rn a p alig férn ek el, an n y ian v an n ak . S zinte többen, m in t a fürdőben. P ersze a fü rd ő t sem k ell félten i, v asárn ap az is m egtelik, nem is érd em es odam enni, csak fizeth et az em ber. A kkor ö tvennyolc k ö rü l a K ö rö s-p a rto n m ég nem volt k in t a tábla, hogy F ü rd e n i tilos! N é h a n ap já n a z é rt h étk ö zn ap is m eg jelen tek a Z silipen a fe ln ő t­ tek, tö b b n y ire asszonyok. M osták a szőnyeget a Zsilip p ad k á já n . A víz h iá b a le tt szappanos, gyorsan to v áb b fo ly t, eltű n t, a K örös így sem v o lt olyan mocskos, m in t m o stan áb an . M ondom, jó id e v a sá rn a p k irán d u ln i. Ily en k o r senki se m os o tt szőnyeget, a pecások is k ijje b b hú zó d tak , v asárn ap a családoké le tt a Zsilip. Bözsike is m ilyen boldog, v égre p ih en h et. N apozik, sü tteti fo n n y ad t te stét, boldogan lesi a h ancúrozó gyerekeket, n e ússz olyan m essze, ne k áro m k o d j, gyere, le tö rü llek . A gyerek ek e z t n em nagyon szeretik, d e h á t h ag y ják , éd esan y ju k jó l érzi m ag át. P ih en a kedves. Nézi m ag át, s elszontyolodik. Hol v an m á r a ré g i Bözsike! K í­ gyóson tá n ő v o lt a legszebb. H arm in cö t éves, de m á r m űfoga van, a gyerekei k in ev etik , h a é jsza k ára p o h árb a teszi. A m ik o r a szövetkezet­ ben a n y ereség et fizetik, a fé rje in k áb b a felsőrészkészítő lá n y o k at fo rg a tja m eg, m á r fényképezkedni sem szeret, v alah o g y o lyan csú­ n y án néz ki ezeken a m ai képeken. — A fényképészek te h e tn e k ró la — b iz ta tja a p á rja , d e h á t ő alig hiszi. Istenem , n apozhat. — Édes istenem , vég re egy kis nyugalom ! V alam ik o r e rre is s é tá lt M isivel, a Z silipen túl, a P iro sa lm á n á l m á r n em z a v a rta ő k et senki. H ogy sz erette őt! M ilyen jó v o lt a fá k a la tt andagolni. M isi átö lelte a d ere k át, csó k o lg atta a fü lét. J a j, de jólesett! A nagyfiam , nézd, m ily en stra m m gyerek! S zerelem gyerek , nyolc h ó n a p ra szü letett. H ogy tu d úszni! Az a n y já n a k azt m ondta, hogy k o raszü lö tt, de h á t nem úgy n éz ett ki, h áro m kiló húsz d ek a volt, és a család azt m o n d ta : k á r v o lt fe h é r ru h á b a n esküdni. Lóg a m elle, m in t ak i négy g y erek et szo p tato tt. Igen, n égy volt, L acik a sírjá h o z k i k én e m enni, m egnézni, m ilyen, n em k ell-e ren d b e tenni. M ilyen szép, egészséges fiú volt. M ost len n e h áro m fiam . H a le tt v o ln a gyógyszer, h a nem le tt vo ln a h áb o rú . H át ezért szüljön az em ber, hogy így m eg csúnyuljon? M egéri? — F eri hol csavarog? F eri m á r m eg in t e ltű n t. O d am en t a Z siliphez, és m ég a végén b eugrik! L á tja a többitől, e lro n tjá k a z u tcakölykök. A ty aisten , m ilyen m ag asró l u g rá ln a k a b b a az örvénybe! — M enj érte! Így jó, F eri m á r M im ivel lubickol, M im i ta n ítja úszni. N em m in t­ h a kéne, F eri jo b b a n szeret m ag a boldogulni, s ahogy k a p a rja a vizet, m á r fen n m a ra d , Össze is vesz a b áty jáv a l, m elyik úszik jo b b an . K ö­ zéjü k k ell vágni. H ogy ő n em tu d úszni? M isi sem tu d , p edig ő a F e k e te -te n g e r­ n él is já rt. F a rk a s Bözsike hol ta n u lt v o ln a meg, K ígyóson? O tt m ég K örös sincs. M osógépet k ellen e venni. A zt m o n d ják , azzal so k k al könnyebb, nem készül úgy ki a k eze m eg a d erek a. H a így h alad n a k , sik e rü l is, Misi so k a t dolgozik. N em iszik, nem dohányzik, m ég a k ü lö n k e re setét is h az aa d ja . Jó em b er, h iá b a m o n d ta any u k a. E gyszer a n y u k á t is k i k én e hozni ide. N y araljo n m á r ő is! V a­ lam i b eu taló ró l is beszélnek, d e h á t k in e k v a n a r r a id e je? Olcsó, az igaz, alig k e rü l többe, m in t ez a Z silip, d e h á t hogy m e h etn é n ek ők üdülő b e? Mi lesz a kocával. M am a nem jó házp ászto r, m ég m eg etet­ n é v alam i hülyeséggel, v agy e ste ju tn a eszébe, hogy m ég reggelire se a d o tt n ek ik m oslékot. Ez a k is lá n y .. . M in th a m a g am a t lá tn ám . Ily en leh ettem . Szinte egyedül ő érte m egérte. M ilyen eleven, hogy fröcsköli a vizet! — C sak a k aró ig m ehetsz! A k a ró n tú l m á r veszélyes, m ég elviszi a víz. A m ú ltk o r is m a jd ­ nem b e le fu lla d t az a fodrászné. — Ig azítsd m eg a n ad rág o d at! M isi m in d ig olyan n a d rá g b a n já r, hogy rossz nézni. K ilóg m in ­ dene. Nem szégyelli a gyerekek elő tt. F ig yelm etlen vagy. A n é p rá d ió t is k i kéne cserélni. H a a gyerek ek dolgozni fognak, h áz at ép ítü n k a K ö rö s-p arto n . M ár k in éztem m agam nak, v an egy ü res h ázh ely a B ajza u tc a sa rk á n , o tt az tá n elfé rn é n k m in d n y á ja n . É n is dolgozni m egyek, a n n y it k eresü n k , hogy em eletes h áz at ép íth e­ tü n k , a gyerek ek o d ah o z h atják feleségü k et m eg a fé rjü k e t. Csak m eg­ érje m az u n o k ák at. 17 �Az orvos le a k a rja vágni a m ellem et, hogy m i lesz ebből? Csak nem rák ? Bözsike, szeretem , h a így hívnak. H á t ez a M im i! Nem engedi, hogy M im inek h ív ju k , m o n d ju k M i­ sinek! Ú jab b an csak e rre hallgat. N ahát, az én nagyfiam . A nyuci, anyuka, édesanyám , jó, hogy ők m eg így hívnak. Sose h ittem volna, hogy ilyen szép gyerekeim lesznek. — G yerekek, uzsonnázunk! A ta k aró m egtelik a családdal, jó a zsíros k en y é r parad icso m m al, p ap rik áv al. V asárnapi ebéd helyett. V alam it így is m egspórol. Ú gy esznek, m in t a farkasok. M ind az öten olyan jó étv ág y ú ak ! N em csak m ost, m indig. A víz teszi, a n ap teszi, hogy a v asárn ap i Z silipen m egteszi ez is? M ég F eri is nekiesik, ped ig ő csak a k o l­ bász szereti. Jó l k iu g rá lta m agát. Édeseim . A n ap itt k o ráb b a n lebukik, a m agas fá k m ögül m ind gyöngébben süt. Időben h az a kell érni, éhesek az állatok. — S zedelöcködjetek! Föl a k e ré k p árra , úgy, fü rd ő ru h áb a n , m ind az öten, s Bözsike egy h étig m egint álm odozhat, hogy csak ilyen m a ra d jo n az idő, jöhessünk a Z silipre! A Zsilip környéke elcsöndesedik, m á r csak n éh án y v ag án y ugrál. H olnap a fiú k m egint itt lesznek, d e h á t B özsikének m ás dolga van. — L eh et így fü rd e n i? — k érd i a m ellét vagdosó orvostól. — Hát. N ekik nem m ondom m eg. N ehogy m egijedjenek, olyan kicsik még. M it tu d ják , m i az élet. A Z silip? A K örös h a n g ta la n folyik tovább, úgy tesz, m int, ak i nem tud sem m it. P edig neki m egsúgta, hogy az é le t m ilyen szép. A K örös? H azudik. L eánykorom ban a z t súgta, hogy az élet csupa szépség! A K ő rö s-p arti tem etőben a cigánnyal m ég elh ú za tta : — T em ető a Tisza, m ikor kivirágzik. Ja j istenem , a K örös vize ide is elér! C sontjaihoz odaszivárog és örök szerelem ről regél. A gyerekek m eg m in th a se jte n i kezdenék. Pesti gyerekek A C saba cukrászda vele szokott m egtelni. P ovázsai m in d en h é t végén hazajön, s rögtön idejön. H aza se megy, m in ek m enne, az a p ­ ja m eg az a n y ja rég elvált, a te stv érei m ég ily en k o r is b u ltyiznak, hova m enne. M egm ondták ők neki, ne m enj P estre, o tt se jobb, d ol­ gozni o tt is kell, s te dolgozni úgyse szeretsz, szóval egyrem egy, hol vagy. Povázsai m égis P esten lófrál, érettségi u tá n seg éd m u n k ásn ak állt, s an n y it m egkeres, hogy m egvegye a leg ú jab b dolgokat. Nem magnó, m agnót nem vesz, a rra nem fu tja , egyébként is u tá lja ezt az állan d ó h angzavart, in k áb b ru h á ra költi, m eg az tá n in n i kell. N em is tudom , m ire költi a pénzét, m e rt nem is a n n y ira ru h ára, biztos nem ru h á ra , m e rt évekig u g y an ab b an a n ad rá g b an m eg k a ­ b átb an já r. P ersze, m essziről lerí róla, hogy pesti viselet, C sab ára ők hozzák, ezek a pesti gyerekek, v asárn ap este fölm ennek, p én tek en vagy szom baton h azajönnek, s rázzák a rongyot. Povázsai nem ilyen rongyrázós, inkább csöndes, m egelégszik kevéssel is, m á r am i a fény­ űzést illeti. C sak b eül a C sabába, a v o lt F ium e Szálló a la tti k áv éh áz­ ba, s egész n ap o tt tanyáz. M ár az üléséről észre le h e t venni, hogy ő az, senki m ás, Povázsai. Úgy senki se ül, m in t ő. A k á r n ek id ű l a széknek, a k á r nem , a k á r rá b o ru l az asztalra, a k á r nem , a b a rá ta i azonnal kibökik, itt van L in g u rár, m e rt hogy egyébként így becézik. H ajd a n án a m oziban n agy ric sa jo k a t rendezett, m indig ő v o lt a leghangosabb, úgy tu d o tt bőgni, hogy a jegyszedők m ég a re n d ő rt se m e rték behívni. H a rossz volt a film , a közönség L in g u rá r b a lh é it élvezte. L in g u rá r különösen az am erik ai m eg az orosz film ek et kedvelte. Az egyiket azért, m e rt vég re v alam i jó p iff-puff, ily en k o r töb b n y ire feszü lten figyelt, a m á ­ sik a t m eg azért, m e rt k ed v ire ricsajo zh ato tt. V isíth ato tt, hogy k is­ anyám , vetkőzz m á r le, nem tudod, hogy így nem le h e t szerelm es­ kedni, persze ezt m ásképp fejezte ki, m e rt hogy felöltözve hogy lehet. E lőfordult, hogy ebből politikai ügyet csináltak, tá n ez ért rú g ­ tá k ki a gim názium ból, s k e lle tt érettségiznie a gyulai E rkelben, m e rt am i igaz, igaz, a rendőrök n em szerették. Egy időben több é jsz a k á t is eltö ltö tt a M unkácsi u tc áb an . D ehát hol van az m ár. P ovázsai m egcsöndesedett. N em az érettségi teh ette, biztos nem az, in k áb b a k o r hozta m agával. M égsem tizen k ét éves m ár, h ú sz­ évesen m á r nem tom bol az em ber, L in g u rá r se. Povázsai m ásb an éli k i m agát. A szajnai csajok so rra beleestek, az egyiket föl is vitte, nem rég tilto ttá k ki P estről, a m ásik meg, legalábbis n y áro n , G y u ­ lá ra te tte á t a székhelyét, s n yugati kocsikban le h et látn i, n ősülésre persze n em gondolt. M ajdnem valószínű, hogy a csajok sem , leg­ aláb b is a jelek sz erin t nem . G yereke ezeknek a lány o k n ak azóta sincs, h a férjh ez is m entek, h a m a r elv áltak , m e rt hát, élni kell, m e­ lózzon ak i ak ar, ők az tá n soha, in k áb b éhen vesznek. M ondom, azt le h e t m ondani, P ovázsai lovat v álto tt. K o ráb b an azok a m ozis dühkitörések, m eg K ö rö s-p a rti bicskázások, m ost meg 18 ez a m egvegzekedett búskom orság, k étfelő l cigánycsajokkal. N a p e r­ sze nem m in d cigánycsaj, d e h a szajn ai, k ö n n y en ráfo g ják a k k o r is, h a nem az. A kad m ás pesti gyerek is, de L in g u rá r valah o g y k erü li őket. I n ­ k áb b az itth o n m a ra d t fiú k k a l b arátk o zik , tö b b n y ire azok is szajn ai csávók. Még ők in k áb b m egkom olyodtak, m a m á r szinte m ind, b á r ­ m ilyen h ih e tetlen , családapa. A lányok eg y ik e-m ásik a e lk u rv u lt, a sráco k ja v a i s m eg jav u lt. M ajd n em m ind, m ég P ovázsai is, legföljebb eg y -k ettő le tt sitkós. H atalm as szak álla m eg m arad t, s elég fu rc sán néz ki, ahogy a gyerekkocsit to lja. P ersze m á r rég nem já r P estre, itth o n dolgozik. A k k o rib an , am ik o r a C saba v o lt a törzshelye, m ég m ás n ó ta já r ­ ta. V alószínűleg m űvésznek k észü lt, m e rt egy időben színész b a rá ta i is ak a d tak . A zoknak o lv asta föl a regényeit. Nem, ő n em költő, ezek nem költem ények, h a a reg é n y t rím b e szed te is, én e k elt regénynek h ív ta a m ű v eit. M ajd m in d en évb en szerzett egyet, v o lt m it fölolvasni a presszóban. A lá n y o k at ily en k o r elzav arta, m en jetek a búsba, d ol­ gozom. Ily en k o r e lk ü ld te őket, ta riszn y á jáb ó l k ih a lászta a to llát, m eg az irk á já t, s egész n ap csak írt, írt, álm odott. M egírt m in d en t, pesti g y árat, pesti flasz te rt, csabai gyorsvonatot, szajnai éjsza k ák a t, K örös­ p a rti him nuszt. Jó trá g á ru l írt, a lán y o k n ak ez tetszett, úgy vihogtak, hogy le k e lle tt őket fogni, s n ap o k a t ezen csám csogtak. Hogy m i­ lyen jó k a t ír ez a L in g u rár, tőlem m e g k ap ja a L ó b él-d íjat. Szőke szak álla a k k o rib a n rö v id volt, csak m ost n ö v eszt ilyen pópaszőrzetet, hogy m á r itth o n dolgozik. Csinos fej, s m ily en m agas fiú, hogyne te tsz e tt volna. E rős is, P este n rakodó, m á zsák at cipel, szóval nem am o ly an n y im n y ám költőcske. A zt m o n d ja m agáról, hogy b ítíró . M ondom , azt m ondta, am íg írt. M ert m a m ással v a n elfog­ lalva. K ö n y v tárb a is já rt, a lán y o k n ak ez is tetszett. O lyan okos gyerek! A C sab áb an is csak k ite tte az a sz ta lra a család reg én y ek et, s falta, m in t aki m egveszett. N éh a m ég in n i is m egfeledkezett, s ily e n k o r a lányok n em érte tté k , m i v a n vele, így m ég részegebb, m in t am ik o r dől belőle a rum szag. Ily en k o r h iá b a b ab u sg atják , vonszolnák ki a K ö rö s-p a rtra , az isten n ek se a d n á be a d erek át, m eg m ak acso lja m a ­ gát, s felü l az első gyorsra, hogy m ég v alam ely ik sz ín h ázat m egnéz­ hesse. S to p p al sose já rt, ő n em olyan vagabund. B ítíró, persze, később o lv asta a K ero u ac-o t, de ő in k á b b vonatozott. A z egyik b a rá tja , az is szajn ai, m e lle tte e s e tt a k ere k ek alá. H át ő ezt a k a rja m egzenésíteni, ezt a csabai pesti gyerekeket. K iadóhoz sose v itte ? N em le h e t tu d n i. Csak hogy k ö nyve sose lett, s ő sose szid ta a szerkesztőket. T a lá n m ag áb an ? M e g tarto tta m a­ g án ak ? Isten tu d ja. Esetleg a színészeknek? A nnak, am ely ik et a hom okos b a rá ta i fö lv ittek ? M élyen h allg a tn a k róla. Róla, Povázsairól. V ágbeszterce, o lv asta egyszer a térk ép en , biztos o n n an való, P ovázska B isztrica, o lvasta. C sabai p esti gyerekek, le tt a cím e első csalá d re­ gényének. M ondom , b itn ik m ó d ra. Hogy esett, m in t esett, k i tu d ja, P o v ázsairó l m á r csak n éh á n y an tu d já k , hogy L in g u rá r is. M ár n em így h ív ják , sőt, m egesik, hogy P ovázsai e lv társn a k , m e rt jó rav a ló tech n ik u s lett. C sak dolgozik, m egy haza, hogy sietne, a z t nem m o n d h a tju k , sose siet, in k áb b andalog, végig az A n d rássy úton, az állom ás m e lle tt k a p ta k lak ást, m egy haza a családjához, felesége m á r a m á so d ik a t v á rja , le g fö ljeb b a k k o r szól vissza, h a azzal heccelik, hogy n a, te is ledolgoztad a h atv an e zret, m e rt hogy egy gyerek harm in cezer, vagyis hogy an n y iv al kevesebb a lak ás u tá n i tarto zása, szóval csak a k k o r in ti le az okoskodókat, m e rt k ü lö n b en m a is elég csöndes. M ajdnem jó rav aló em ber. Hogy m ég olvas-e, já r-e k ö n y v tárb a, írja -e m ég a reg én y eit? Senki se tu d ja . V alahogy olyan zárk ó zo tt lett, am ió ta h azajö tt. Az a p ja azt kérdezte, ugye m ost m á r végleg h azajö ttél, ő m eg azt m o n d ­ ta, hogy húsz év. Nem gondolja, de a k k o r esetleg ú jr a nekivág. T a ­ lán m ajd h a n y u g d íjas lesz, rá é r ú jr a beü ln i a C sab áb a — ki tu d ja, hogy a k k o r C saba lesz-e m ég — esetleg ú jra odébbáll, fölül a pesti gyorsra, beveszi m ag át a V ö rö sm arty cuk rászd áb a, s e lad ja a reg é­ nyeit, no m eg ú jr a írn i kezd. N em tu d ő errő l sem m it, nem foglalko­ zik vele, n em is sejti, legföljebb leg alu l rejtek ez ik b en n e v alam i. Nem m egérzés, n em álm odozás, csak úgy valam i. Nem ü l be a C sabába, in n en van, hogy senki se tu d ja , ír-e, csa­ lá d re g én y t olvas-e. V isszavonult. M egkom olyodott. B en ő tt a feje lágya. M eg jö tt az esze. Észhez tért. C sak n é len n e olyan gyan ú san csöndes. Régi ren d ő rism erő sei először jól m egnézték, m eg in t belen éztek a k iléti igazolványába, nem m u n k ak erü lő -e, aztán errő l is leszoktak. V agy ta lá n azok is n y u g d íjb a m entek, avagy m áshová helyezték őket. A jaj, L in g u rár, am ik o r a z h azajö tt, hogy n ev e tte k a lányok. M egtelt élettel a C saba. L in g u rá r ugyan n em szerette, h a hangoskod­ nak, d e h á t v alah o g y csak elv iselte a k ö rö tte tá m a d t zsivajt. B e le ta r­ tozott az életéb e? Ő m ag a se tu d ta m egm agyarázni. C sak valahogy m in d ig h az ajö tt, a v o n at m in d ig hazahozta, szom batra, v a s á rn a p ra r itk á n m a ra d t fönn. H a P este n m a ra d t, m in d já rt gyanús lett, a sz a j­ n ai gyerekek m eg széplányok m in d ig b a jt szim atoltak. P ed ig sose tö rté n t m ás, m in t hogy v a la m ié rt fö n n rek ed t. P éld á u l m ég elu tazo tt N án d o rfeh érv árb a, hogy m eglássa, s a hétfői m ű szakkezdésre vissza is ért. A k alau z csak b ám u lt, hogy ez m eg hova utazik. H a jól látom , éppen L in g u rá r m egy ott. A színház elő tt to lja a babakocsit, a felesége ta lá n bevásárol. N em néz sem erre, csak előre, n éh a kocsiba, n em m osolyog a kocsiba, csak m in th a m osolyogna. E lég n ehéz észrevenni az arcán, hogy mosolyog. Be se néz a cu k ­ rászd áb a, m á rm in t n em les be a cu k rászd a a jta já n , am ik o r elto lja elő tte a kocsit. H a benézne, lá tn á , hogy egy n á lá n á l tíz évvel fia ta ­ lab b csabai p esti legény keresi a p én z tá rc á já t, m e rt hogy fizetni kéne. �Bódi Tóth Elemér Anteus a levegőben Hegy-dűlő. Mária nevenapra kint díszeleg szeptember. Most rokkant tőkék közt a kápolna ing, megint ember m ent el. Földbe gyűlik annyi jó rokon lassan, hejehujáz a szél, Keresztény, Daszti között beleroppan örvényébe, ki él. Egyházi, hatház-Ipicson, Gógánfa, Sopronhorpács táján töredezik, mint a román kor ága az emlék, s tovább száll. Sivalkodik búcsús gyerek, rokonság Vasszilvágyról, Vágról, a házba örömükét bezsúfolják, gurgató is táncol. Gyere szógám — hallom Hajtó nagyapát, s könyvében is látott nagyanyám, m ert préselt fotográfiát rólam, mint virágot. Se kéz, se könyvlap, amiben lehetnék, kikukucskálgatva, huszár fiúk is föld alatt vágtat, még emlékezve Tomszkra. Másik Kismarton homokját pörgeti, a szeme fehér vád, gyújtanám a holdas lángokat neki, a zöld luszterlámpát. Hegy-dűlő. Egypár kopár fa bólogat, Anteus kalimpál, összekiabálna hetet és havat, de ereje sincs már. C sillagnéző Heszperosz Ki csillagot figyel, maga is csillaggá lesz, bár köze m arad mindenhez, mi alant forog el. Adja mindeneknek az éjjeli nyugalmat, kik fényében botladoznak, kétségbe nem esnek. Ki csillagot figyel, embernek megmaradhat? A tenger melléki parlag oly sok időt visz el. Hozta isten — Eszterházy — Rozáliát vele a tájba. Kit a csillag figyel, van-e emberi arca, amilyenné változhatna az is majd idelenn. Szántott, vetett, vagy hadra kelt, néha dalolt a nép, nem bánta. Szökkenj szeg Zöld hullámot vetett végül a temető gyepén az ember. Nyilát látta a szobornak és hűlt helyét az igaszegnek. Mi történt a nyíllá nem lett, ezüst léggé vált igaszeggel. Édesapám, itt van a mi igaszegünk, azért nincsen meg, Elfogy a hold, csillag elég, a menny ősök csontját kivallja. mutogatott Sebestyénre a járványban korán holt gyermek. Telik a föld, minden reggel felvirrad az Ítélet Napja �Fábián István Részletek A KÉPZELET BÁDOGTORNYAI című ciklusból VÁROS A LEZUHANT ZONGORA HANGJAIN Ólmos szabadulás, rendező idő, a kapuk kinyílnak s az ötödikről lezuhant zongora újra robban a hús alá rejtett udvarokban. Az álmok velő-szín maszkja kipukkan, ismeretlen arcom fölhasad, azonosulás bénítja újra a beburkolt csontot és felismert arcomon fekete lyukat üt türelmes fókusza az ébredésnek. Képek, rosszízű halál vet ki tengeri menedékből, testemig visszahullok, gyerekek és medvék félelme rohan bordáim alatt, ahol hull a háromlábú súly, e zenéket feldöglő csoda, a zongora, többoktávú hang, mázsás dög, ki a bosszú hattyúdalát dobta ablakomra a legfelső gangról, fröcskölve üvegszilánkot, függönyt, maradó zengést. Sámános kincs, zálogházi remény, ahogy feketén billen a korlát fölött, rámvetítve felpüffedt döglovak otrombaságát. Ó, gyönyörű reggel! Stampedlikkel és féldecikkel cipeljük az éjszakát kerítésekhez, hihetetlen valónkat m ár reggel kihugyozzuk, azonos-magunktól szabadulunk, menekülünk szétpattant síkjainktól, túl sok a véletlen úgyis! Túl sok az abortált bizonyosság, söntésben ragyogó hadova, m arionett királyok kérkednek koronákkal: majd ma! Mámma fölindítjuk mink lelkes seregeinket, álomi arcunk ma fölm utatjuk! És igazságunk felett fehér az ég, mint a hab. A korsót a pulthoz vissza­ visszük hajnali seregeinket szélnek eresztve, csapatainkat rabolni hagyva, birodalmunkat odahagyva leszünk mai magunkká, s amivel fröccs sem bírt, vodkás haragunkat pontos lendület csodájába öljük, igazodva körökhöz, körhagyókhoz, használjuk magunk gépekhez. Csak káromkodásunk őrzi az elveszett csatározást. Futamodunk raktárosnők használt melleihez, használjuk magunk újságból ellesett kábulatban. A fejront szerelmes percében készen áll a maszk, a műhelyben formált, hihető lárva; lárma-szült délutánba lépünk: szerszámokkal megformált vas. Osztjuk harm adik magunk, kit szeretünk vallani inkább, mint igazi, kitalált képünk. Lezuhant zongora, elpattant húr, egyszeri büszkeség, vakság, robbanástól megbénult kölyök: tündöklök a perc fényében, arcom álarcában! Ragyogok elmúlt terveimben, nyolcórás kényszer mögött, vagyok a fotografált képezhetetlen, mégis-zászlók alatt lobogók hirdetője. Vagyok a kellő hazugság, 20 önmagam jövője, akit mindennap felm utat a lezuhant zongora dübörgő rajza, akinek arcán hajnalban fekete lyukat üt maradó fókusza az ébredésnek. ELÉG A ROSSZKEDV.., elég a rosszkedv homorúlencséiből! a gömbhéjú fényben szaladok szét, megsokszorozva sötéttel, hasadással, kirakatüvegre darabolt ősz, vagyok fölnagyított újuló pontja az árnyék íveinek, és vagyok továbbdarabolt pontja a homálynak, elég. éles az arcomon fölgyült vakság, elég! csoda, hogy még fehéren bujnak a csontok felületei, arcom síkjain még a rend táblái világítanak, csoda, hogy szeretőm testét földühített hullámokkal sokszorozhatom, mindig a határokon, itt még az évek, részeg utak s a felnevelt halál ismerős ábrái sokasodnak, itt érvényes minden, ott katedrálisok súlyosodnak a szemgolyót beszövő napok mögött, ott az utolsónak indult kölykök országa van, birodalma érvénytelen szavaknak, de dögszagú kutyák hugyozzák össze a senkiföldjét, érvényes síkjainkat körbejárják — és a visszacsatolt körök fogadott vakságunkhoz igazodnak. csoda, csoda, hogy felbillent szívünk még vigyáz az elveszett egyensúlyra, csoda, hogy térképet képes vésni agyunkra az óvatos élet. és csak rosszkedvünk őrzi a bejáratlan utakat, életünk kényelmes, mint a félelem, a megtanulható. és cipeljük ezt a kiáltványoktól, őrülettől immár végleg szabadult félelmet szeretőnknek, a gyönyörűnek, és Ő látja, milyen egyszerű ez az arcunkra formált szégyen. léphetünk mezítláb, lábujjas nyomunk érvényes, mintha hóviharban, mint ha vijjogás a föld felett, és a nyomokat hiába hordja be hóval a hó, hiába megtörténtek, hát megmaradnak, kettészakadhat kép és képzelet! �(fo ly ta tá s a 12. o ld a lró l) szeren k ív ü li erő k e t is m ozgósítani tu d ja . T eh át az intézm ények szellem i eredm ényein k ié p ü lt koordináció, vagy h a úgy tetszik, a gazdasági és k u ltu rá lis tevékenység, m in t egy bizonyos fe la d a t v é g re h a jtá sá ra létreh o zo tt „konzorcium ” v aló su lh at m eg ezáltal. A k o ck á za tv á llalás term észetesen p aritáso s a la ­ pon képzelhető el. T eh á t a té m á k vagy fo­ ly am ato k elem zésében részt vevők valóságos érd ek ein ek m egfelelő a rá n y b a n — m ind a szellem i, m ind a gazdasági erő fo rrásaik a t ará n y o san — m obilizálnák és a lk alm az n ák a fe la d a t elvégzése érdekében. A szellem i h a ­ szon közös, m íg a g y ak o rlati ta p a sz ta la t h aszn o sításá ra ott k e rü ln e so r, ahol a tém a a la p já n leginkább látszódik kedvező m egva­ ló sítá sá n a k lehetősége. Az in tézm ényekre ép ítés egyébként is elk erü lh etetlen , m e rt á l ­ ta lu k kínálkozik a r r a is lehetőség, hogy a k u ta táso k n e legyenek csak kizárólagosan p a rtik u lá ris érd ek ek hordozói, h an e m an n ak a követelm énynek is eleget tegyenek, hogy a lokális és az országos tö rek v ések kötelező ö sszhangja ta rtó sa n és valóságosan m egva­ lósuljon. Ez m egint csak olyan felad at, am elynek m egvalósulásához m in d en ek elő tt az országos k u ta tá si irán y o k a t k ell ism erjü k , en n ek b ir­ to k á b an fog ju n k hozzá sa já t fela d ata in k k ö r­ vonalazásához. A zt a lehető legszélesebb k ö r­ ben elvégzett v itá k so rán szükséges p o n to síta­ n u n k , és k ia la k íta n u n k a végleges p ro g ra ­ m ot. Az első ere d m én y e k et m egint csak a lehető legszélesebb k örben kell közrebocsás­ suk. Ezt követően a b eg y ű jtö tt ta p asz talato k (am elyeket, különböző vélem ényekkel va­ ló ü tk ö ztetés rév én szerezhetünk) feldolgozá­ sa következik. E rre a n n á l is in k á b b szüksé­ günk van, hogy a k u ta tó g á rd á t m egvédjük az in d o k o latlan (vagyis k ikerülhető) k u d a rc ­ tól. M ásrészt — te k in te tte l a r r a ,hogy jelen p illa n a tb a n h iv a talo san is k u ta tó h elly é n y il­ v á n íto tt intézm ény nincs a m egyében — leg­ fon to sab b fela d atu n k , hogy csak olyan e re d ­ m ényekkel je len tk ezzü n k a nyilvánosság elő tt, am elyet fen teb b le írtu n k . H a rm a d ­ részt: az in d u lásn ál m egm utatkozó „óvatos­ ság ” rév én a rendelk ezésre álló an y ag iak k al is ta k a ré k o sa n leh et bánni. A hhoz, hogy m indezek a felvetések m eg­ v aló su lh assan ak , elsősorban h aték o n y irá n y í­ tó m u n k á ra v an szükség. Az irán y ítás ezen a te rü le te n — érth e tő okoknál fogva — m eg­ lehetősen bizonytalan. K ezdem ényező ked v é­ n ek növelésével, a m á r m ost is m eglevő ta ­ p asztalato k á tte k in tő elem zésével g y ak o rla­ tiasság a növelhető. A g y ak o rlati ta p a sz ta la ­ tok rév én az is joggal elv árh ató , hogy m ind kezdem ényezőkészsége, m ind tém aválogató készsége biztosabb a la p ra helyeződjék. Ez u tó b b i k övetem ény m á r átv ezet az á lta la m m á so d ik k én t m egjelölt csom ópont felé, am e­ lyet fe la d a ta in k m egoldásában lényegesnek ta rto k . A hhoz ugyanis, hogy tudom ányos te ­ vékeny ségünk a m eglevő feltéte lek k itö ltésé­ re, a te ljeseb b é váló élet igénye sz erin t a la ­ k u ljo n , a r r a is nagy szükség v a n , hogy (a fen teb b e m líte tte k m e g ta rtá sa m ellett) jö j­ jön lé tre egy középtávú, a tá rsa d alm i, po­ litik a i igényeket figyelem be vevő, a z t kielé­ gítő tudom ányos k u ta tá si terv. Ez ta rta lm a z ­ za azo k at a té m ák at, am elyeket v iz sg álatra k ijelö ltü n k , am elyek valóságos közösségi igényeket elégítenek k i, am elyek te h á t nem elsődlegesen és kizárólagosan intézm ényi é r ­ dekek, vagy te lje sen szem élyes am bíciók k i­ elég ítését szolgálják. Szükséges az is, hogy az in tézm ények lehetőségeinek bővítésénél a tudom ányos m u n k a végzésének fe lté te le it is fo ly am ato san gondozzuk; sőt, enn ek a köve­ telm én y n ek a teljesítése rendszeres érték elés á lta l a napi, az éves, a középtávú te v ék e n y ­ ségben is je len legyen. A tudom ányos m u n ­ kához eleng ed h etetlen ü l szükséges a közön­ séggel, a tudom ányos közvélem énnyel való találk o zá s feltételein ek m egterem tése, e m ű ­ ködési k ö rü lm én y ek b izto sítása: vagyis a publikáció lehetőségeinek m eg terem tésérő l és egyben a h a rm a d ik kö v etelm én y m eg lété­ ről v an szó. M eggyőződésem, hogy a feltéte lek m egte­ rem téséb en n em állu n k rosszul. (Legyen sza­ b ad m ost eltek in ten e m a részletes felso ro ­ lástól, p u sztán csak an n y it k ív á n o k m eg je­ gyezni. hogy nő az o k n ak az in tézm én y ek n ek a szám a, am ely ek e té re n is eg y re jobban „ottho n v a n n a k ”.) A z, hogy a felso ro lt k öve­ telm ényeket, m in t elő ttü n k álló fela d ato k a t je ­ löltem meg, a n n a k n em a hiányzó fó ru m o k at „követelő” v o lu n tarizm u s az oka, hanem hogy az e té re n m eglevő figyelm etlenség m ia tt nag y fo k ú p a z a rlá s tap asz talh ató . M ert nem p azarlá sn ak k ell-e m in ő síten ü n k , hogy az, am i n ap v ilág o t lát, az o ly an n y ira k ev és­ sé ism ert- m in t m ost n álu n k ? H iszen egyfe­ lől az, hogy m i és m ik o r (nem) olv ash ató , azt a m ai g y ak o rla tu n k szerin t m in d en k ü lö ­ n ösebb indoklás n élk ü l leh et a tak arék o sság — eg y éb k én t jogos, de m iu tá n m in d u n ta la n elhangzik, v ará zsk ö p en y k én t h ató — in d o k a m ögé eldugni. M ásfelől v iszo n t, a befogadás és alk alm azás hiányosságai, az érd ek telen ség , a közöny, az am b íció tlan ság valós okai fe l­ d erítetlen ek . 5. M eggyőződésem : a le írta k a la p ja ib a n m eg ­ v aló síth ató és m eg v aló sítan d ó felad ato k , am ely ek m eg o ld ását esetleg elo d ázh atju k , de k ik e rü ln i n em tu d ju k . E zé rt jav aslo k szé­ les körű. illú zió m en tes és é le tü n k ta rto z é k a ­ k én t jelen lev ő v itá t, hogy sa já t d o lg ain k b an — am ely ek so ráb a n az itt le írta k esetleg csak rész letk érd ésn ek tű n n e k — tisztá b b an lássunk. Horváth István Zenei életünk kis tükre III. TÜKÖRKÉP ALULNÉZETBŐL K ím életlenül pontos tü k rö t ta rto tt ze­ nei életünk elé Tóth Csaba, a Palócföld 1980/6-os szám ában. A nnál m eglepőbb, hogy lehangoló körképét bizakodó m on­ datokkal zárja. Zenei m űvelődésünk új form áiban (zenei könyvtárak, ifjú zeneba­ rá t klubok, kóruszenei és popzenei tábo­ rok, zenei továbbképzések stb.) ugyanis biztosítékát lá tja annak, hogy „zenekultú­ rá n k gazdagodó eszköz- és form atárából színvonalas, tartalm as és pezsgő zenei éle­ te t terem tsü n k ” Nógrád megyében. B izonyára az eltérő nézőpont az oka, hogy a m agam részéről korántsem látom ilyen optim istán zenei életünk távlatait. „A lulnézetből” úgy tűnik, hogy a m ár meglevő és funkcionáló új form ák m ind­ eddig csak m ennyiségi gyarapodást jelen­ tettek. Avagy beszélhetünk-e minőségi fe j­ lődésről a zenei táborok esetében? Érez­ tetik-e hatásu k at a m egyében az ifjú zene­ b arát klubok? Jelen te tt-e „fro n táttö rést”, hogy létre jö tt S algótarjánban a megyei könyvtár zenei részlege? És egyáltalán: a gyarapodó lehetőségekkel arányosan fe j­ lődött-e m egyénk zenei élete? Önám ítás volna a kérdésekre statiszti­ kai adatokkal válaszolni. V alójában az új lehetőségekkel is többnyire azok élnek, akik — ilyen-olyan m inőségben — m ár korábban is eljegyezték m agukat a zené­ vel. Egyébiránt az em lített új lehetőségek szemérm esen kínálják m agukat azoknak, akik véletlenül bepillantanak zenei éle­ tü n k kulisszái mögé. De m i az, am i a „bepillantásra”, a lehe­ tőségek m egism erésére késztetheti a zenei életből önm agukat kirekesztőket? Úgy vélem, m indenekelőtt az agitatív erejű pro­ paganda ösztönözhet az első lépések m egté­ telére. Igen, a propagandáról szeretnék szólni, am ely — ha nem is alapfeltétele, de — m indenképp egyik m ércéje a zenei élet „pezsgésének”. P ropagandán term é­ szetesen nem egyszerűen a zenei esemé­ n y ek hatásosabb reklám ozását értem , h a­ nem a zenei ism eretterjesztés népszerűbb form áinak, a zenei élm ény befogadásának hatékony előkészítését, rendszeres és szín­ vonalas zenekritikát, az összehangolt szer­ vező m unkát és sok-sok apró ötletet, me­ lyek révén zenekultúránk értékei u ta t találh atn ak a lakosság szélesebb rétegéhez. Zenei életünk „állóvíztükre” felett m e­ ditálva talán nem haszontalan közelebbről is m egvizsgálni e — tágabban értelm ezett — zenei propaganda megyei helyzetét. M agánvizsgálódásom kiindulópontjául az élőzenei hangversenyek látogatottságá­ nak tapasztalatait választottam . T óth Csa­ bát idézve: „ism ert tény, hogy a filharm ó­ niakoncertek szám át tekintve Nógrád m e­ gye, messze leszakadva, az utolsó helyen áll”. Ennek alapvető oka (bárki ellenőriz­ heti) a koncertek krónikus közönséghiá­ nya. M árpedig „pezsgő zenei életet” ne­ héz elképzelni közönség nélkül. H iába ze­ nészeink felkészültsége, hiába a jobbnál jobb zenem űvek bem utatása, ha nincs, ki m eghallgassa azokat. Az egyik legsürge­ tőbb feladat te h á t a zenét szerető és értő hangversenyközönség k inevelése! A zenei alapm űveltség elsajátításán ak legalkalm asabb és legfontosabb színterei az iskolák. (A zeneiskolákban folyó in ten ­ zív zenei képzésről m ost nem kívánok szólni, hiszen a növendéklétszám állandó gyarapodása ellenére zeneiskolai tan u lm á­ nyokat az iskolás korú gyerekeknek csu­ pán elenyésző százaléka folytat.) Mi a helyzet az általános iskolákban? Nos, a tanítóképző főiskolákra jelen tk e­ zőknek néhány évvel ezelőtt még ének­ zenei készségükről is számot kellett ad­ niuk a felvételi vizsgán. Ma m ár az is eredm ény, ha a végzett pedagógusok — tisztelet a kivételnek — szolmizálni tu d ­ nak.. . Úgy tűnik, egyre messzebb k erü ­ lünk attól a célkitűzéstől, hogy az alsó tagozatban a betűvetés és az egyszeregy m ellett a zenei ábécét is sajátítsák el a gyerekek. 21 �A felső tagozatokban sem sokkal kedve­ zőbb a helyzet. M egyénkben ugyan a szakem berhiánnyal is m agyarázható a zenei nevelés alacsony szívonala, de köz­ tudott, hogy a „kétszakos” diplom ával rendelkező tanárok többsége sem tekinti az ének-zenét egyenrangú tantárgynak. A középiskolai szaktanároknak azután főhet a fejük, hogy a tan terv által előírt m enetben haladjanak az anyaggal, vagy az általános iskolai ének-zene oktatás hé­ zagjait foltozgassák?! Á ltalában m indket­ tőre vállalkoznak — kevés sikerrel. Azok­ nak a gyerekeknek pedig, akik szakm un­ kásképző intézetekben tanulnak tovább, szinte semmi esélyük sincs, hogy pótlólag megszerezzék a zenei m űveltség alapjait. Nem lehet teh át eléggé hangsúlyozni az iskolai ének-zene tan ítás fontosságát. Az általános és középiskolai pedagógusoké a legnagyobb felelősség, de — a kötelező óraszám jóvoltából — a legnagyobb le­ hetőség is a zenei nevelésre. Hogy v árha­ tó-e a jövőben prosperitás zenei életünk­ ben, az m a dől el az iskolában! Mi történik, ha mégsem sikerül felkel­ teni a tanulókban az érdeklődést a zene­ k u ltú ra irán t? Az igényfelkeltésről, a ze­ nei nevelésről lem ondani term észetesen a későbbiekben sem szabad. Elvben a le­ hetőség továbbra is adott, de ekkor m ár jóval összetettebb a feladat, hiszen meg kell n y erni az em berek hajlandóságát. Rá­ adásul felnőttek között m ár nem lehet si­ kerrel alkalm azni direkt, iskolás módsze­ reket, és persze kötelezni sem lehet senkit a zenei nyelv elsajátítására. Az iskolai zenei nevelés m ulasztása el­ sősorban a közművelődési intézm ényeket terheli pluszfeladattal. A m űvelődési in­ tézm ényeknek egyszerre kell kielégíteniük a m ár „zeneközelb en ” levők zenei igényeit, és — missziót folytatva a még „kívülállók” között — újabb híveket toborozni a m u­ zsikának. B ár a propagandának m indkét feladat kivitelezése során döntő jelentősége van, a két felad at lényegesen különbözik egymástól, és tapasztalataim szerint az utóbbira nincsenek kellően felkészülve a m űvelődési intézm ények. Sajnálatos tény, hogy Nógrád m egyében csak egy-két népm űvelőnek van zenei képzettsége. Ez persze még nem volna baj, ha legalább ism ernék zenei életünk — Tóth Csaba által fe ltá rt — problé­ m áit. Ez esetben a zenei propagandában m ár bekövetkezett volna valam iféle meg­ újhodás. A m űvelődési házak m unkatervé­ ben ugyan m ajd m in denütt m egtalálhatók a hangversenyek, zenei rendezvények, de ezek legjobb esetben ugyanolyan propa­ gandát kapnak, m int m ás program ok. Ez azonban a jelenlegi helyzetben nem ele­ gendő! K ivált nem Nógrád megyében, m elynek még székhelyén sem lehet eladni — 1981-ben — száznál több jegyet a B ar­ tók vonósnégyes h an g v ersen y ére... Tóth Csaba is em líti, hogy hiányoznak például a felnőttek szám ára szervezett ún. hangverseny-előkészítő foglalkozások, „ahol — a résztvevők felkészültségéhez m érten — a zenem űvek értelm ezésére, elemzésére sor k erü lh et”. Nem vitás, egy­ szerűbb m egszervezni és propagálni egy 22 hangversenysorozatot, m int egy olyan ren­ dezvényt, am ely m aga is propagálni akar valam it. M ert ne feledjük: nem a zenei ism eretterjesztés a cél! A zenei nevelés csak eszköz, m ely kulcsot ad a m űélve­ zethez, a zenem űvek által közvetített üze­ netek — érzések, gondolatok — m egérté­ séhez. K érdés persze, hogy mi a fontosabb: ki­ elégíteni vagy felkelteni a zenei igényeket? Term észetesen: m indkettő fontos. De hogy a m űvelődési intézm ények feladatrendszerében m elyik kapjon nagyobb hangsúlyt, azt a m indenkori helyzet szabja meg! Az élőzenei koncertek látogatottsá­ gát figyelem be véve, jelenleg m egyénk­ ben — úgy vélem — az igényfelkeltésnek kellene előtérbe kerülnie! Van azonban egy furcsa ellentm ondás, am i m egnehezíti a helyes m ódszerek m eg­ választását. Az iskolapadból k ik erü lt fia­ talok és felnőttek körében ugyanis álta­ lában csak a zenével való közvetlen ta ­ lálkozás h atására ébred (ébredhet) fel az igény a zenei m űveltség megszerzésére, pótlására. U gyanakkor köztudott, hogy hangversenyekre — kilencven százalék­ ban — azok járnak, akik valam ilyen szin­ ten m ár birtokában vannak a zenei m ű­ veltségnek. Ezt az ellentm ondást csak ú j­ szerű propaganda, ötletes m ódszerek hi­ d alh atják át! Leegyszerűsítve a feladatot: ha a közönség elkerüli a hangversenyter­ meket, akkor a zenét kell „kivinni az u t­ cára”. Növelni kell teh át az érintkezési felületet a zene és a potenciális közönség között! Szemben zenekultúránk klasszikus érté­ keivel, m inden nehézség nélkül u ta t talál a töm egekhez a szórakoztató, illetve „könnyűzene” néhány válfaja. Nem ártan a közelebbről is megvizsgálni népszerűségük okait, és uram bocsá’ a tapasztalatokat fel­ használni a „kegy- és közönségvesztett” m űfajok népszerűsítésében. Most csak egyetlen körülm ényre utalnék: a „könnyű­ zene” szó szerinti térhódítására. A könnyűzenének adnak helyet étte r­ mek, szórakozóhelyek, szabadtéri színpa­ dok, sportcsarnokok — néha valóban el­ képesztően alacsony igényszinthez igazod­ va. De „könnyűzene” szól a film vetítések előtt és a kulturális rendezvények szüne­ teiben is stb. Szentségtörés lenne ezeken a területeken igényesebb zenem űvekkel konkurrálni? Inkább csak szokatlan lenne. Eleinte. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Londonban óriási sikere van az úgyneve­ zett „klasszikus diszkónak”, ahol a lemez­ lovas klasszikus táncszám okat, szvitteket tesz a k o ro n g ra ...) Persze, ha ódzkodunk a radikális mód­ szerektől (ám bár a „pezsgő zenei élet” fo­ galm ában a botrányok is m egférnek), né­ mi fantáziával új, eddig kiaknázatlan te­ rületeket is fel lehetne kutatni. H azánk­ ban is történtek és történnek kísérletek arra, hogy az élő- és gépzene új fórum o­ kon is m eghonosodjék (múzeumi hangver­ senyek, szabadtéri koncertek, irodalm i kávéházak stb.). M egyénkben ezek a kí­ sérletek még nagyon esetlegesek és b áto r­ talanok (zenés hétfők S algótarjánban, m ú­ zeumi hangversenyek a szécsényi és a sal­ gótarjáni m úzeum ban stb.), de m inden­ képp figyelem re méltók. Végül szólnék a zenei propaganda h a r­ m adik csatornájáról, a töm egkom m uniká­ ciós eszközök, ezen belül a megyei sajtó helyzetéről. Tóth Csaba jogosan kifogá­ solta a megyei napilapban m egjelenő — zenei tárg y ú — írások felszínességét. Nem a Nógrád az egyetlen megyei lap, am ely nem rendelkezik saját zenekritikussal. De alighanem Nógrád az egyetlen megye, m elynek nincs — rendszeres publikációs tevékenységet is folytató — zenetudósa, zeneesztétája, elm életi szakem bere. Ennek hiányát — csakúgy m int a közoktatási és közm űvelődési intézm ények zenei nevelés terén elkövetett m ulasztásait —, a zeneis­ kolák tan árai és a megye előadóm űvészei igyekeznek pótolni. Zenei neveléssel — a zeneiskolák falain belül és azon túl — ők foglalkoznak legeredm ényesebben. O lykor saját szakm ai fejlődésüket h á trá lta tv a az önként vállalt népm űvelői feladatok ellá­ tásával. Lelkesedésük révén in d u lh ato tt ú tjá ra az „Élőzenét a falusi iskoláknak!” akció, ők vállalnak ism eretterjesztő előadá­ sokat a m űvelődési házakban, és közülük kerülnek ki a Nógrádban m egjelenő igé­ nyesebb zenei anyagok szerzői is. Hiába építették ki M agyarországon — a m űvészeti nevelés részeként — az ének­ zenei nevelőm unka lépcsőzetes rendszerét, h a az erre h ivato tt intézm ények valam e­ lyike nem tölti be m aradéktalanul funkció­ ját, a következő „lépcsőre” m ár kétszeres, az azt követőre három szoros teh er nehe­ zedik, m ígnem a zeneiskolákra h áru l va­ lam ennyi m egoldatlan feladat. Tudom, m e­ gyénk zeneiskoláinak tan árai az ereden­ dően rá ju k szabott közm űvelődési felada­ tok ellátásán túl is m egragadnak m inden lehetőséget a zen ek u ltú ra népszerűsítésé­ ért, de nem v árh ató el, hogy az igények felkeltését és kielégítését eg y arán t ered­ m ényesen végezzék. A m ikor hatékonyabb zenei propagandát — új m ódszereket, ötleteket — sürgetünk, m i is az ének-zene tan áro k és a népm űve­ lők, a közoktatási és közművelődési intéz­ m ények, valam int a sajtó összehangolt m u n k ájára gondolunk. Jelenleg azonban a — belső szakm ai problém áktól sem m entes, az értő m ecena­ tú ra tám ogatását nélkülöző — zenésztár­ sadalom nak kell a megfelelő zenei propa­ gandáról is gondoskodnia. A helyzet m árm ár abszurd voltát jól érzékelteti az a nem ritk a eset, am ikor egy zenei „propa­ gandának” szánt rendezvény megyei lap ­ ban történő „propagálását”, m ajd értékelé­ sét az az előadóm űvész vagy zeneiskolai ta n á r vállalja fel, aki a rendezvény szerve­ zését, lebonyolítását és az azon való köz­ rem űködést is fe lv á lla lta ... Amíg a zenei propaganda terén nem kö­ vetkezik be „forradalm i” m egújulás, ad­ dig — vélem ényem szerint — zenekultú­ rá n k eszköz- és fo rm atárán ak gyarapodá­ sa nem elégséges egy színvonalas, ta rta l­ m as és pezsgő zenei élet m egterem tésé­ hez! Pintér Károly �HAGYOMÁNY Céhek, c é h e sé le t N ógrád m egyében A középkori városok k ia lak u lásá v al egyidőben je len tek m eg a céhek E u rópában, akkor, am ik o r a városok lakossága k ö réb en a k éz­ m ű v esip ar és a vele szoros k ap c so la tb an álló keresked elem fejlő d és­ n ek in d u lt. A versen y k iz á rá sá ra , a piac m o nopolizálására irá n y u lt az ip aro sok szervezkedése, m ely n ek k e re té t a céh adta. A k ézm ű v e­ sek nagy h a tá sk ö rre l rendelkező, szak m án k én ti te stü le te inek belső h ie ra rc h iá já t, m űk ö d ését a feudalizm us korab eli v áro so k b an a p r i­ vilégium , a feudális k iv á ltsá g h a tá ro z ta meg. O lyan viszonyok között am ik o r a k éz m ű v esip ar csak re n d k ív ü l szűk piacon tu d ta term ék eit érték esíteni, a gazdasági kény szertő l h a jtv a a céhek m onopólium ot b izto síto ttak ta g ja ik n a k m e g h atá ro z o tt te rm ék ek elő állítá sára. A kö­ zépkori E urópában, az egym ástól füg g etlen ü l lé tre jö tt céh ek et a fe u ­ dalizm us g az d aság i-társad alm i fo rm á ja és ideológiája egységes szerv e­ zetbe tö m ö rítette . Az ip arűzők első érdekvédelm i szervei M agyarországon a X IV — XV. században tű n n e k fel. A X V I. század d ere k án bekövetkező tö ­ rök h ódítás a céhes fejlődés le n d ü le té t m e g ak aszto tta és ezért a cé­ h esip ar csupán az ország egyes tö rö k á lta l m eg nem szállt te rü leté n — D u n án tú l, F elv id ék — fejlő d ö tt tovább. A X V III. század elején, a török kiűzése u tá n újjászerveződési fo ly am at in d u lt m eg, de ú j céhek is alak u ltak . E u ró p a n yugati á llam aib a n ek k o r m á r a céhes k ere tet a g az d aság i-tá rsa d alm i fejlődés tú lh a la d ta , a céhrend szer m á r a k a ­ dályozója v o lt a k o ra k a p ita lista fejlődés len d ü letén ek . A céhes te c h ­ n ik a m in d ad d ig m egfelelt, m íg az ip a r csak a helyi piac szükségle­ tein ek k ielégítésére dolgozott. A városi lakosság szám szerű n ö v ek e­ désével, a gazdasági k o n ju n k tú rá v a l összefüggésben, a céh esip ar épp úgy, m in t m ásu tt, h a z án k b a n sem tu d o tt sem m ennyiségileg, sem m i­ nőségileg a piac növekvő igényeinek többé m egfelelni. Így a X V III. század végén, a X IX . század elejé n m egkezdődött a céhes és céhen k ív ü li k ézm ű v esip ar válsága h a z án k b a n is. A céhekkel szem beni országos elégedetlenség nyom án II. József 1781 -i ún. tü relm i ren d e lete a céhen belül vallásos kötö ttség felo ld á­ s á t célozta. A re n d e le t felm en te tte a p ro testán s ip a ro so k a t a róm ai k ato lik u s istentiszteleten, sz e rta rtá so n való kötelező m egjelenéstől, s egyben m egb írság o lásu k at is m eg tilto tta. A céhek „elvileg k im o n d o tt e ltö rlésé t” az 1785-ben k ia d o tt re n d e le t u g yan m egcélozta, am ik o r m in d en k in ek lehetővé tette, hogy b árm ily en ip a rt szabadon g y ak o ro l­ hasso n ; a re n d e le t az onban nem valósult meg. Az 1790/91. évi L X V II. t c. a k éz m ű ip a r és m a n u fa k tú rá k fejlesz­ tésén ek érd ek éb en szintén a céhek m egrendszabályozását tű z te ki célul, hogy „ ...kü lö n fé le gyárak létesítése s g yá rtm á n yo k behozatala, m ű v é sze k és m esterem b erek szá m á n a k szaporítása” leh ető v é váljon. A céhek tö rté n eté b en a X IX . század m á r a h an y a tlá s korszaka, m i­ vel az ip a rfejlő d és ú tjá b a n álln ak , a m esterségek űzésének m onopo­ lizm us rendszere nem felelt m eg a tá rsa d a lm i törekvések n ek . E zért kezd etb en részleges reform ok je len tek m eg a céhek átszervezése cél­ jából. 1802-ben új céhszabályzatot v ezettek be, 1805-ben a h ely tartó tan ács ren d e lete a céhszabályokat egyöntetűvé tette. A szabályok h a ­ tósági felügyelet — com m issarium — a lá ren d e lték a céheket. 1813b an egységes sz ab ály zatterv ezet lá to tt napvilágot, a m it a v árm eg y ék ­ hez is m eg k ü ld tek. 1825-ben ism ét e ltilto ttá k a céheket attó l, hogy a nem k ato lik u s m este re m b erek e t a k án to rm isék részv ételére kénysze­ rítsék. Egy 1828-as ren d e let érte lm é b en a céheket kötelezték, hogy a m ás hely en szab ad u lt legényeket is vegyék fel m aguk közé. S zéche­ nyi Istv á n 1830-ban k ia d o tt H itel cím ű m űvében szin tén p álcá t tö rt a céhek felett. Az 1840-es országgyűlés te tte m eg az első lép ések et az ip a rsz a­ badság felé, a „g y árak jo g viszonyairól” szóló X V II. tc.-ben, am ik o r k im o n d ta, hogy a „gyártó, in tézetéb en m in d en n em ű m esterség et űző seg éd m u n k áso k at szabadon a lk a lm a z h a t”. 1848. jú liu s 9-én K lau zál G áb o r ren d e leté b en m ódosította a céhszabályokat, d e az ip a rü g y vég ­ leges ren d ezésére a szab ad ság h arc esem ényei m ia tt m á r n em k e r ü l­ h e te tt sor. A z ö n k én y u ralo m éveiben, 1850-től ren d e lete k k el szabályozták az ip arü g y ek et is. 1857. fe b ru á r 9-én császári re n d e le t fo szto tta m eg a céheket az egyik legfőbb joguktól, attól, hogy az ip arg y ak o rlás jo g át m aguk adom ányozzák. 1860. m á ju s 1-től k o rláto lt ip arszab ad ság lé ­ p e tt érvénybe. A k ép v iselő h ázb an 1869. o k tó b er 21-én ism ét ip a rtö r­ v é n y -ja v a sla to t n y ú jto tta k be. E nnek a la p já n k észü lt el az 1872. évi V III. t c., az ún. „ Ip a rtö rv é n y ”, m ely 1. § -áb an k im o n d ta, hogy a m a ­ g y ar k o ro n a te rü le té n m in d en n ag y k o rú egyén b árm e ly ip a rá g a t ö n ­ álló an , szabadon g y akorolhat. Az ip a ro so k n a k (ugyanazon, vagy k ü ­ lönböző ip a rt űzők) a céhes érd ek v éd elem h e ly e tt „érd ek eik előm oz­ d ítá sa ” céljáb ó l ip a rtá rsu la to k a t k ell szerv ezn iü k . Ez a tö rv én y m o n d ­ ta ki a céhek felszám o lását: „83. §. a je len tö rv é n y életbelépésétől szá m íto tt 3 hó alatt va la m e n n yi fe n n á lló céh m eg szű n ik.” N ógrád m egyében en n ek a fo ly am atn ak , a tö rv én y h ató ság i b i­ zottság h a tá ro z a ta sz e rin t 1872. jú n iu s 15-ig k e lle tt befejeződnie. A kibontakozó k ap italizm u s g az d aság i-tá rsa d alm i ren d sz ere sz ám á ra a feu d ális ip a ri term elés a lk a lm a tla n n á v ált. A k ia lak u ló b an levő b el­ ső piac szükségletei m eg k érd ő jelezték a k ézm ű v esip ari te rm elés lé tjogosultságát, m e rt a k eresk ed elem k ézm ű v es és feu ád ális term elési bázisa nem elég ítette ki a növekvő k eresletet. Az ellen tm o n d ás felo l­ d ásak é n t a tő k e b eh a to lt a term elésbe, m eg terem tv e a tő k e te rm e lé ­ si bázisát, a g y árip a rt. A k isip ar az o n b an n em tu d o tt a k ró n ik u s tő k e h ián y m ia tt m eg­ k apaszkodni, életk ép telen ség éért m ég 1896-b a n is az 1872. V I I I . tc -t h ib á z ta tta : „ . . . a n ém e t birodalom ip a rtö rvé n yé t h o nosította m eg, te lje sen szabad versen yre bocsátván, az ip a rt s eltö rö lvén a ké p esí­ tést. E z által a tá rsu lá st m eg b én íto tta , s a százados czé h ren d szer jó ­ za n ipara közp réd á ja le tt a k e d v e zm é n y e s gyáriparnak, s a m in d e n t fe lfa ló n em hiva to tt, ü zérked ő tő k én e k, m e ly bárm i m esterség re ö n ­ m agában bírta ké p esítését.” A NÓGRÁD M EGYEI CÉHEK K IA L A K U LÁ SA ÉS MŰKÖDÉSE M egyénk céh esip arán a k fejlő d ésé t d eré k b a tö rte az 1663-mal kezdődő részleges tö rö k u ralo m . B alassag y arm at, Szécsény elm en e­ k ü lt m e sterem b erei a fü lek i és losonci céhek szervezetébe lép tek be, vagy a nagyobb — kékkői, d iványi, gácsi — u ra d a lm a k szolgálatába szegődtek. A m egye jelen tő s településein, a v o lt m ezővárosokban a céh ren d szer em lék ei a X V II. századig n y ú ln a k vissza. A legtöbb m es­ te re m b er F ü lek e n élt, ah o n n a n később, a tö rö k elől, szintén L osoncra m e n ek ü ltek . Így a X V II. század végére Losonc le tt a m egyei céhesi p a r kö zp o n tja. A X V III. század elején, a tö rö k k iű zése u tá n m eg in ­ duló ú jjászerv ező d ési fo ly am ato t m eg y én k b en is felfed ezh etjü k , sőt ú j céhek a la k u lá s á t is m egfigyelhetjük. A h azai céhek, m in t a k éz m ű ip a r és a m este re m b erek v éd elm é­ r e alk o to tt testü letek , az olasz és n ém et céhek m in tá já ra létesü ltek , d e a lk alm az k o d tak a m agy aro rszág i jogviszonyokhoz. Így a k irá ly á l­ ta l ado m án y o zo tt p riv ilég iu m o k (Fülek: szabócéh, 1674; L osonc: f a ­ zekascéh, 1653) m e lle tt azo k b an a m ezővárosokban és falv ak b an , am ely ek fö ld esú ri h atalo m a la tt állta k , az illető fö ld esu rak a d tá k vagy erő síte tté k m eg a cé h szab ad alm ak at (F ü lek re és L osoncra kiterjed ő , érv én n y el a v arg á k k a p ta k szab ad alm at, 1656-ban W esselényi F eren c­ től, s ugyanígy k a p o tt a fö ld esú rtó l B a lassag y arm ato n 1656-ban a csizm adia-, K ék k ő n 1686-ban a szabó-, Szécsényben 1617-ben a csiz­ m ad ia-, v arg a-, posztónyíró, szabó- és szűcscéh.) 23 �V oltak az ip aro stársu láso k között egym ással egyenjogúság a la p ­ já n szövetkezett céhek is. Ezek alk o ttá k az ún. közös céheket. A több v áro sra vagy helységre k ite rjed ő közös céhek lé treh o zásán ak oka legtöbbször az az egyszerű tén y volt, hogy a m esterem b erek oly k e­ vés szám ban éltek az illető településen, hogy n em tu d ta k céh ek et a l­ kotni. Így k a p ta k közösen p rivilégium ot a m á r e m líte tt v arg á k is — L osoncra és F ü lek re k ite rjesz tv e jogaikat. H asonló v olt a helyzet Lo­ sonc és T ug ár esetében is, ahol a csizm adiák 1830-ban, a tím áro k 1818-ban, Losonc és R im aszom bat esetében a csizm adiák, szabók, szű­ csök 1720-ban, a bognárok, kovácsok 1819-ben, a csizm adiák 1821-ben k ap tak így privilégium ot. A vegyescéh-privilégium ok, am elyekben különböző ip aro so k egye­ sültek, szintén hasonló o k ra vezethetők vissza: B alassag y arm ato n k a ­ lapos-, k á d á r-, kötélverő-, ny ereg g y ártó m esterek 1829-ben, asztalos-, bognár-, kovács-, lak ato sm esterek 1826-ban, Losoncon a fésűsök, v a r ­ gák 1839-ben, a nyereggyártó-, posztónyíró-, szabó-, szíjg y ártó m esterek 1649-ben k a p ta k privilégium ot. Szécsényben, k é t vegyescéh 1832-ben, a kötélverő-, szűrszabó-, v arg a céh 1846-ban, a pásztói tím ár-, v a rg a ­ céh 1817-ben, a csizm adia-, v argacéh 1617-ben, a szabó-, szűcs-, sz ü r­ szabócéh 1817-ben k a p o tt hasonló szab ad alm at. A m egye egész te ­ rü le té re pedig a m o ln áro k 1818-ban, a m észárosok 1829-ben k a p ta k céhprivilégium ot. A X V III. századra m á r csak D ivény, Fülek, Gács, Losonc, K ék ­ kő, Pásztó, Szécsény, N ógrád, S zirák, Nagyoroszi, B a la ssag y a rm at v i­ selte a m ezővárosi elnevezést. E zeken a településeken részb en a föl­ d esu rak tám o g atásá v al a la k u lta k ú jjá a céhek és keletk eztek az ú jak . B alassag yarm aton 8 céh a la k u lt: posztókészítő 1741, 1751, v arg a 1751, szabó, szűcs 1755, gom bkötő 1761, csizm adia 1768, szíjg y ártó 1768; P ásztón csapó 1748, csizm adia 177. D ivényben, K ékkőn egy-egy, L o­ soncon 3, L osonc-R im aszom batra k ite rjesz tv e 1 vegyescéh k eletk e­ zett. A X IX . század m ásodik évtizedétől kezdve az ország b an m eg in ­ duló k ézm ű ip ari fejlődés h a tá s a alól m egyénk sem tu d ta k ivonni m a ­ gát, így a céhek utóv irág zásáró l le h e t beszélni. Ez az o n b an m á r nem v o lt tartó s, m e rt a k isá ru term elés létjogosultsága v isszav o n h a ta tla­ n u l m egszűnt, és a céhekbe tö m ö rü lt iparosok in k áb b m ezőgazdasági term elésü k rő l vo ltak nevezetesek, m in tsem ip a ru k ró l, p edig n ag y ­ szám ban é lte k m e sterem b erek a m ezővárosokban. N ógrád m egyében 1813—1846. között 51 új céhet alap íto tta k . Ezek a céhek azo n b an m ár a tö rv én yek érte lm é b en k izárólag k irály i p riv ilég iu m m al ren d elk ez­ tek. E bből az időszakból F ü lek e n 1, G ácson 8, Losoncon 3, LosoncT ugáron, 3, L osonc-R im aszom baton 2, B alassag y arm ato n 4, Szécsény­ ben 4, P ásztón 9, N agyorosziban 2, S zirákon 1 céh a lak u lá sáró l tu ­ dunk. A céhbeli m e ste re k szám a is erősen különbözött: 1828-ban B a­ lassag y arm ato n 3692 lakosból 184, N agyorosziban 1928 lakosból 19, P ásztón 4141 lakosból 93, Szécsényben 3351 lakosból 65 v o lt az ip a ro ­ sok szám a. 1847-ben az iparosok szám a Losoncon 876. B alassag y ar­ m aton 516 fő, ebből az önálló m esterek szám a 344—256 fő volt. A céhek u tóéletébe p illa n tsu n k be n éh án y d o k u m en tu m segítségével. 1832. augusztus 27-én folyam odtak a m egye közgyűléséhez céh­ alap ítási kérelem m el a szécsényi asztalos, lakatos, köteles, kőm űves, kém ényseprő, nyerges, kerék g y ártó , kovács, ács és rézm űves m e ste r­ em berek. K érvényükből k itű n ik , hogy „az olly M ester E m bereknél, k ik K issebb V árosokban, vagy éppen falu helyen Czéhek N élkül meg telep ed v e v annak, több féle ak a d ály o k A dódván elő, g y ak o rta szem ­ betűnő, sőt ollykor k i p ó to lh a ta tla n k á ro k a t szenvedn i k é n te le n íte ­ nek.. . m in t Czéh n élk ü l valók ren d esen legényt nem ta rth a tu n k s nem is k apunk, In a st N em sz ab a d íth atu n k , V ásá ro k ra M űveink Á ru ­ lá sa v ég ett nem já rh a tu n k , tsa k M agunk lak h ely é b e sz o rítv a olly szűken élh etü n k meg, hogy a M ester em b er n ev e t m a jd n em haszon­ ta la n u l visellyük.” E zért h a tá ro z tá k el m agukat, hogy céhet a la k íta ­ nak. M ivel Szécsényben a szabó-, csizm adia-, és v arg a m esterek m ár k ü lö n céhet alk o ttak , a kérelm ező 17 különféle „m esterség et g y ak o r­ ló m e ste re k ” vegyescéh-alapítási k érv é n y ét 1835 m árc iu sá b an tá r ­ gy alta m eg a m egyegyűlés. Az egyenkénti vizsgálat, m ely k ite rje d t a m esterségbeli tu d á su k ra , legényeik sz ám á ra s egyéb vagyoni h ely ze­ tü k re, m eg állap íto tta, hogy „ ...ezen M ester em b erek egyedül Szé­ csénybe (m ellynek népessége m in t egy 3500 lé lek re m egyen) elk észí­ te tt m u n k á ik a t hely b e el nem a d h a tv á n , a közelébb levő helyeken (úgy m in t B. G y arm a th o n m elly egy statio tá v o lság ra L ossontzon m elly 2 S tatio táv o lsá g ra és Szirákon. M elly 2 S tatio tá v o lság ra fekszik) ta rta n i szokott v á sá ro k ra k én tele n ek já rn i, s m in d ezek, a V ásáro k ra való k ereskedéseken k ív ü l is, m in d pedig a kész re n d e lé ­ se k re dolgozó m esterek egyedül Szécsény m v á ro sáb an lévő m u n k á ik ­ k a l élelm eket fen nem ta rth a tn á k , h a a k ö rü l levő h ely ek en lakó 24 U raság o k n ak nem dolgoznak m ellyekből összvesen M esterségbeli jö ­ vedelm ek olly tsekély, hogy egyedül a legszegényebb so rb a á llh a t­ n a k .” De így v o lt ez m á s u tt is a m egyében. A céhekbe tö m ö rü lt ip a ­ rosok m eg élh etését a helyi szűkös m eg ren d elések n em b iz to síto tták A X IX . század közepén az iparosok és m esterem b erek n évjegyzé­ k ének ö sszeállításak o r p ro b lém át je le n te tt m ég a n n a k az eld ö n tése is, hogy k ik érte n d ő k a keresk ed ő k és ip a rű z ő k neve a la tt? .oly „. m e sterem b erek is k ik u gyan czéhbeliek d e in k á b b földm űveléssel m in t m esterségükkel fo g lalk o zn ak ?” A m egyei k iv áltság lev elek m eg­ adási feltételei között pedig első h ely en szerep elt az „u d v a ri d íjja k ” m egfizetésének lehetősége, v a la m in t „a Czéh fe ltartásá h o z szükséges költségek fedezésére, m e g k ív á n ta tó” képesség. S, hogy m e n n y ire n e­ héz v o lt elő terem ten i a gazdasági feltételek et, a r r a jó p éld a a b a la s­ sag y arm ati kőm űves- és ácsm esterek 1850-ben k eltezett kérelm e. Ezek a m esterek n em v o ltak képesek ú j céhlevelet k iv á lta n i, és ezért, m i­ vel az asztalo s- és la k ato sm esterek k e l hasonló szak m áb an dolgoznak, és az o k n ak pedig Cs. K ir. Céh k iv á ltsá g u k van, k érté k , hogy az „egyesült A sztalos és L ak ato s C zéhben” ren d es ta g o k k én t dolgozhas­ sanak, és egyben élhessen ek is a k iváltságokkal. Az abszolutizm us időszak áb an a m esterjo g m egszerzéséhez sz ü k ­ séges „T ak sa” összegének m e g állap ítása is gondot okozott. E rre ab ­ ból k ö v etk ezteth etü n k , hogy a céh ek n ek válaszolni k ellett a r r a a k é r­ désre, hogy K ereskedelm i és Ip arü zle ti u ta sítá s 161. §-a szerin t m eg­ á lla p íto tt 10 p ft ta k sá t ki tu d já k -e fizetni. A kékkői céhek n em ta lá ltá k kev ésn ek az összeget, d e m eg je­ gyezték, hogy „ m ennél kisebb a m ester Díj, annál több szeg én y e m ­ b ern ek áll teh etség éb en a zt m agá n a k m egszerezni, s hogy a K é k k ő i C zéh-beli m estere m b e re k tö b b n yire ollyanok, k ik m estersé g ü k m e l­ lett fö ld m ű v elé sse l fo g la lko zv á n y m estersé g ü ke t ú g yszó lvá n csak m e l­ lék, s té len át g ya ko rlo tt ke re setn e k ta rtjá k ”. A losonci céhek pedig a nagy k ia d áso k a t p an aszo lták és e z é rt ők 20 p ft összeget ta rta n á k m egfelelőnek, m ivel „ m ajdnem m in d en V á ­ rosban olyan csekélyre rúg a zo k n a k szám a k ik a C zéhekbe álnak, hogy a legszükségesebb kö ltség ek fedezésére is a csekély összeg n em elegendő, ezekn él fo g va a n n a k felje b b re való e m e lte té sé t” ja v aso l­ ták. A nagyoroszi céhek m á r ed d ig sem k é rte k tö b b et 10 p ft-n á l, s ezért m éltán y o sn ak ta rto ttá k ezt az összeget. A szécsényi céhek „ ...a régi szabadlom le ve lö k értelm é b en 25 p ft- n y i d íja t fize tv é n , m á so k is an n yira kö tele zen d ő k”, e z é rt az eddigi 25 fo rin t m e g ta rtá ­ s á ra szavaztak. K o rn él Je n ő k e rü le ti biztos azo n b an h o zzáfűzte v é­ lem én y ét „ ...1 0 p. fo rin tb a m eg á lla p íto tt m esterd íj m in t a helyb eli vagyoni s ü zle t jö v ed e lm i k ö rü lm é n y e k h e z igen is a lka lm a zo tt, u tó b b is m eg tartandó len n e.” A Sziráki céhek 12 fo rin to t szed tek m e ster­ d íjk é n t „de itt is elégtelen a céhnek, m e rt kevesen v an n a k k ik cé­ hek b e szo rg alm azn ák ”. A b alassag y arm ati céh előljá ró i sz e rin t „a czéhek szükségei k ellően fed eztetn én ek ”. K érésük, hogy 25 fo rin tra em eljék a b elép ést m egváltó összeget. K om árom y főszolgabíró, figyelem be v e tte ezeket a kíván ság o k at, és végül is 15 p en g ő fo rin t összeget ta rto tt m egfelelőnek, m e rt ezt az összeget, a k iseb b v áro so k b an lakó „szegényebb so rsú ak ” is m eg tu d ­ já k fizetni. A X IX . század elejéig a lakosság h aszn álati eszközeinek nagy részét a céh esip ar á llíto tta elő. M egyénkben az országos céhek tö b b ­ sége m e g találh a tó volt, te rü le ti elo sztásu k ra n ézve az v o lt a je lle m ­ ző, hogy a h áro m nagyobb telep ü lés te rü le té n — B alassag y arm ato n , Losoncon, S zécsényben — illetv e a k iseb b m ezővárosokban (úgy, m in t K ékkő, Gács, Fülek, D ivény, S zirák, N agyoroszi és P ásztó te rü ­ letén) h elyezkedtek el. A céhek szám án ak m egoszlása 1854-ben a k ö ­ vetkező v o lt: K ékkő 2 céh, F ü lek 5 céh, G ács 4 céh, D ivény 4 céh, N agyoroszi 5 céh, S zirák 4 céh, Szécsény 4 céh és 2 k iv áltság lev éllel n em rendelkező céh. B a lassag y arm ato n 16, Lo soncon a céhek szám a 15 volt. A válaszokból világossá válik, hogy m ié rt n em h a tá ro z ta m eg a m egye tő k é sip a rá n ak k ia la k u lá sá t a feu d alizm u sb an lé tre jö tt cé­ h esip ar továbbfejlődése, fejlesztése, és m ié rt nem m u ta th a tó k i szo­ ros k ap cso lat a céh esip ar és a tő k é sip a r k özött? P ró b álk o zás v o lt ugyan, pl. a b ő rg y árala p ítá si k ísé rle t Losoncon 1845-ben, ah o l a m a­ n u fa k tú ra , a tím á r-, és csizm adiacéh elszeg én y ed ett és b é rm u n k a v á l­ la lá s á ra k én y sze rü lt ta g ja it k ív á n ta v o ln a m u n k a erő k én t felh a szn á l­ ni. A ta k sá k ra ad o tt válaszok h ív e n tü k rö zik a gazdasági viszonyokat. Szvircsek Ferenc �KÖ RKÉP Együtt, vagy külön v id é k i a n t o l ó g iá k r ó l A ntológiák m indig v o lta k és n y ilv án m in ­ dig is lesznek. Ú gy tű n ik azonban, hogy az utó b b i 10—15 évben különösen elszaporod­ tak, s ahogy a 70-es évek felé közeledünk v izsgálódásunkban, egyre nő a szám uk. Az elkövetkezőkben k ísé rlete t teszek a rra , hogy néh án y , egy-két éve m egjelent, s tu la jd o n ­ k ép p en „v életlen szerű en ” k iv á laszto tt an to ló ­ g iá t jellem ezzek, érté k eljek . T eh át korán tsem törekszem teljességre. E lem zésünket azonban előbb m in d en k ép p en általán o sa b b síkon kell k ezd en ü n k ahhoz, hogy közelítően igazságos és á rn y a lt képet rajz o lh assu n k m a jd m a g u k ­ ról a k o n k rét gyűjtem ényekről. M in d en ekelőtt a fogalom p ra k tik u s m eg­ h atáro zá sán á l kell k ezd en ü n k ; ez le h e t egy­ á lta lá n b árm iféle (közös) gondolkodásnak az alap ja. L ényegében e rre m egfelelőnek látszik a Világirodalmi L e x ik o n I. k ötetének cím ­ szav a: „ ...v e rs e k , prózai m űvek, ill. ezek részletein ek adott sze m p o n t szerint váloga­ tott g y ű jtem é n ye . ( ...) A z ú jk o rb a n a foga­ lom k ere tei k itá g u lta k és lényegében a leg­ több g y ű jte m é n y fa jtá t anto ló g ián ak nevezik. Az an tológia . . . összegyűjtheti egy korszak vagy egy irá n y z a t re p re z e n ta tív a lk o tá sa ­ it, ( ...) állást foglalhat a kortársi irodalom va la m e ly ik áramlata m ellett. Az a n to ­ lógiák tü k rö zik k o ru k ízlését és iro d alo m ­ szem léletét, s halad ó vagy k o n zerv atív v álo g atási sz em p o n tjaik k al erősen befo ­ ly áso lják az iro d alm i k ö ztu d ato t”. (362. o. — az én kiem eléseim : D. P.) B izonyára le ­ h etn e itt a m e g h atáro záso k at to v áb b finom í­ tani, hiszen a gyű jtem én y p éld áu l neg atív m ódon is tü k rö zh e ti k o ra ízlését stb., s nem kell fe lté tle n ü l pozitíve azt m ag áb a fo g lal­ nia. E lm életi k iin d u ló p o n tn ak azonban ennyi m égis elegendő. P ersze, e le írás egy id e á l­ típ u st k ö rvonalaz u gyanakkor, am elynek v a ­ lószínűleg nagyon kevés antológia felelne m eg az életben. A fen ti m eghatározások belső ta rtalm a , úgy gondolom , elsősorban esztétikai, b á r k é t­ ségtelen, hogy ideológiai vonatkozásai is van nak. A lk alm azh ató len n e k izárólag egy ideo­ lógiai, iro d alo m -k u ltú rp o litik a i szem pontren d szer is persze, külön ösen te k in te tte l a r ­ ra, hogy elem zésünk m ost a vidéki anto ló g i­ á k ra korlátozódik k o n k rétan . E zeknek az a n ­ to ló g iák n ak az elszaporodása — először csak a té n y t ö nm ag áb an vizsgálva — több dolog­ ra is egy szerre h ív ja fel a figyelm et. A leg­ szem betűnőbb kétségtelenül, az, hogy a m a ­ g y ar k u ltu rá lis életb en egy igen fontos v á l­ tozás csírá it jelzi, nevezetesen azt, hogy a k u ltu rá lis életb en m eg in d u lt egy de­ centralizációs folyam at. E rre sokszor, sokféleképpen tö rté n te k m á r kísérletek , de a főváros és vid ék ilyen érte lm ű sz em b eállítá­ sát m áig nem tu d tá k lerom bolni. P edig e n ­ nek a részben m ondvacsinált, részben sajnos, valóságos ellen tétn e k a m egszüntetése, ném i tú lzással élve, létkérdés. E nélkül a k u ltú rá ­ b an sem a la k u lh a t ki olyan egészséges v e r­ seny, m ely irodalom ra, m űvészetre m e g ter­ m ék en y ítő en h a th a t. Az az egységesség, am ely k o ráb b a n m ég m erevebb volt, és m a is u ra l­ kodóan létezik, m esterségesen fen n ta rto tt, leg feljeb b m űvészeten k ívüli célokat szolgál­ hat, de sem m iképpen sem m a g át az iro d alm at. A vidék en m egjelenő an to ló g iák — m o st fü g ­ getlenül érté k ü k tő l — m in d en k ép p en ezen a centralizáció n igyekeznek tö b b -k ev eseb b si­ k e rre l rést ütni. F e lté tle n ü l m eg k ell e m líte ­ ni itt a vidéki fo ly ó irato k szerep ét is, a n n á l is inkább, m e rt létük, egész tev ék en y ség ü k eg y ­ részt ug y an eb b en az irá n y b a n h at, m ásrészt az anto ló g iák k al sokszor k o n k ré ta n is szoros k ap cso latb an v an n ak . Az, hogy az É letünk, az Új F o rrás, a Palócföld fokozatos színvo­ n alem elk ed ése tény, nem h allg ath ató e l; a többi n agy régi vidéki fo ly ó irato t — T iszatáj, Jelen k o r, A lföld stb. — is id e véve, nyugod­ ta n jelen th ető ki, hogy tev ék en y ség ü k m a m á r országos jelentőségű. Sőt, an élk ü l, hogy m ost a m á r úgy is m eglevő ellen téte k m ellé egy ú ja b b a t a k a rn é k k reáln i, bizonyos é rte ­ lem ben so k k al több v árh a tó — m e rt az ed ­ digi m űködés e rre valóságos alap o t ad — az e m líte tt fo lyóiratoktól, m in t fővárosi tá rs a ­ iktól. L ényegében, csak in k áb b itt a jövőre téve a hangsúlyt, ugyanez á ll az an to ló g iák ­ ra is, h a leh ető ség eik et jó l h aszn á lják ki. L é­ tü k tén y e te h á t m á r ö n m ag áb an is p ozitívan értékelh ető , h a az előzőekben je lz e tt k u ltu r á ­ lis szerep et te k in tjü k . A szem p o n tren d szer egy m ásik elem ét em elve ki, u g y an e rre az e re d m én y re ju th a tu n k . Az ú g y n ev ezett „ fia ­ ta l iro d alo m ” p ro b lém ájá ra , hely zetére gon­ dolok. Egyelőre csak azt em líteném , hogy az antológ iák első so rb an és n agy többségükben a pályakezdő, tö b b n y ire k o ru k ra nézve is fia ­ ta l író k n ak -k ö ltő k n e k n y ú jta n a k viszonylagos kísérletező te rü lete t, m egjelenési lehetőséget; azokat az alk o tó k at v á lla ljá k fel így vagy úgy, ak ik n ek nem , v agy csak k o rláto zo tt és felem ás m ódon ju t hely a cen tralizáció b an , a k ik nem tu d n a k m áshol b em u tatk o zn i, n y il­ vánosságot kapni, leg aláb b is k o n c e n trá lta b ­ ban, nem fo ly ó irato k b an szerteszórva. Itt kell azt is m egem lítenem , hogy igen g y ak ra n olyan alk o tó k és m ű v eik b u k k a n n a k fel az antológ iák b an , ak ik n ek m á r jó id eje k ö tettel k ellene ren delkezniök, de különböző okok m i­ a tt ezt m ég nem sik e rü lt e lé rn iök, noha a m űvek m inősége és m ennyisége ezt lehetővé tenné. A tech n ik ai okok közül csak egyet rögzítek : a m agy aro rszág i nyom orúságos nyom daviszonyokat, ah o l egy-egy könyv á t ­ fu tási id e je m in im u m k ét év, s h a ehhez hozzávesszük a szin tén hosszadalm as előké­ szítési m u n k á lato k idejét, ak k o r azt hiszem , m in d en k o m m e n tá r felesleges. A lényegi okok közül is csak egyet szeretn ék rö g zíten i: b á r kétségtelen, hogy a 10 évvel ezelőtti v i­ szonyokhoz kép est a k iad ó i p o litik a v a la m e ­ lyest ru g alm asa b b á v ált, s id ő n k é n t egészen fia ta l író k n ak -k ö ltő k n e k is te re t enged leg ­ alább egy k ö tet erejéig, m ű k ö d ésü k et m égis elsősorban a m erevség jellem zi, a k o ck ázat­ tól, a vállalk o zástó l való félelem . Az ily m ódon felhalm ozódott és o b je k tiv áló d o tt szel­ lem i en erg iák term észetesen m ás u ta k a t k e ­ resnek m a g u k n ak ; en n ek egyik lehetséges m ódja az an ato ló g iák b a való töm örülés, cso­ porto k b a verődés. De nem szabad elfe le jte ­ ni, hogy ez k ényszerhelyzet, k én y szerállap o t, nem szabadon v álaszto tt, h an e m érte lem sze­ rű e n m a n ip u lá lt lehetőség. S h a ezt az á lla ­ potot jól végiggondoljuk, a k k o r azo n n al elő ­ tű n n e k az an to ló g iák „h á tu lü tő i”, am ely ek ta ­ lá n a legszebben egy központi g y ű jtem én y ­ ben, a M adárúton cím ű an to ló g iáb an lá tsz a ­ n a k (erre a k ia d v á n y ra részletesen nem té ­ rek ki, am úgyis sok v ita volt ró la ; erényeit, h ib á it k ö zism ertn ek tételezem , csak p éld a­ k é n t em lítem .) E zeket a „h á tu lü tő k e t” össze­ foglalóan egy szóval tu d n á m m e g h a tá ro z n i: a sk izo frén iáv al. U gyanis, m in d en író -k ö ltő te r ­ m észetes törekvése, hogy ö n m ag át egy sze­ m élyben, szu v erén alk o tó k én t a v ilá g n ak m eg ­ m utassa. E hhez a belső valósághoz kapcsolódik a külső, m ely — egészen m ás szem pontok sze­ r i n t — szin tén ebb en az irá n y b a n hat. A reális közösségek h iá n y a az eg y én ek re szak ad ást, az elszigetelődést segíti elő: etik ailag ez ért a ténylegesen já rh a tó út, az am ely n ek az a lk o ­ tók egyedül v ág n ak neki, azaz, k ív ü l m a ra d ­ n ak a dolgokon s a m ű v el foglalkoznak, m ely csak így le h et au ten tik u s, m ik ép p en a m ű v et létrehozó élet is. Az így v állalt élet és m ű — m ely n ek lényeges elem e a k iv á rá s — persze szö rn y ű te rh e k e t ró az egy én re m in d en te ­ k in te tb e n , s ezt csak kevesen képesek e ltű r ­ ni és v á lla ln i (v an n ak persze p éld ák : M é­ szöly M iklós, O ttlik G éza n ev é t sorolom csak fel). Így szü letik m eg a tu d a th asad ás — a te r ­ m észetes törek v ések , az etik u s ú t m egcsúfo­ ló d ik ; az egyéni k iv á rá s-p ró b á lk o zá s h ely ett az ad o tt viszonyok között so k k al kevésbé r e ­ ális csoportos fellépés, a m eg jelen ési le h ető ­ ség csáb ításak ép p en . A csoportos és főleg egységes fellép ésre persze igen nagy szükség lenne, hiszen közelebbi p ersp e k tív á b an n y il­ v án h atásosabb, az á ttö ré sre alk alm asa b b s kevesebb — a k á r a szó legszorosabb é r te l­ m éb en véve is — em b eri áld o zato t igényel. Az ez idáig létrejött, an to ló g iák n agy tö b b sé­ gében azo n b an ez az egységes fellép és csu ­ p á n látszólagos, s az eg y ü tt való szereplés a legtöbbször csak an n y it ta k a r, hogy az a n to ­ lógia p u sz tán csak egy egyszerű m egjelenési lehetőség és sem m i több. S ez m á r azt h i­ szem, n agy b a j ; csoportba-közösségbe álln i csu p án a fen t e m líte tt okok m ia tt alig h a le ­ h et hasznos a k á r m űvészi, a k á r em b eri szem ­ pontból. Nem is beszélve m ost arró l, hogy ez a m á r je lz e tt m a n ip u lá lt á lla p o tb a n való részv ételt is je le n ti egyben. K ü lö n k ell szólnom v ázlato san a csoportos fellépések p a ra d o x v o n ásáró l: a nem zedéki csoportosulásról (nem szám olva m ost azt a n éh á n y k iv ételt, am ik o r az an to ló g iák b an m á r „ b e fu to tt” alk o tó k is részt vesznek). K é t­ ség telen ü l ezekben a k ö te tek b e n n ag y jáb ó l azonos k orosztály szerepel, n agy á lta lá n o s­ ság b an hasonló célokkal, tö rek v ések k el, de úgy gondolom , n em zed ék k én t való m e g h a tá ­ ro zásu k b an csak ez a k ét m eglehetősen b i­ zo n y talan és hom ályos tényező em líth ető fel. P ersze n eg a tív m eg h atáro záso k k al ta lá n egy­ szerű b b le n n e a dolog — az előző n em zed é­ k ek h ez k ép est m ib en különbözik, m it nem a k a r, nem tesz stb. ez a n em zed ék ; ez sem kevés, bizonyos viszonyok között ez a n eg a­ tív lé t le h et a legtöbb is. N em zed ék alk o tásra azonban, azt hiszem , kevés. T eh át nem csak látszólagos csoportos fellép ésrő l v an szó, h a ­ nem látszólagos nem zedéki fellépésről is. A k érd és persze úgy is felv eth ető , hogy lén y e­ ges-e, fo n to s-e eg y á lta lá n ez a nem zedéki kérdés. A v álasz e rre is p arad o x o n le h et; igen is, m eg nem is. L ényeges ab b ó l a szem ­ pontból, hogy fo n to sn ak láto m az egységes csoportos fellépést, m e rt a nem zedéki tu d a t ezt a közösséget erő síth etn é. A m á r szintén vázolt viszonyok viszont, h a nem is m ellé­ kessé, de m ásodlagossá teszik ezt a k é rd é st p illan atn y ilag . S itt m eg in t csak az egy én ­ hez, az egyéni ú t p ro b lém ájáh o z ju tu n k visz­ sza. A nem zedéki k ateg o rizá lá st egy éb k én t az ért sem ta rto m , en y h én szólva, sz eren ­ csésnek, m e rt m á r ö n m ag áb an is korlátoz, h atá ro k közé szorít, úgy egységesít, hogy a k ülönféleséget, sokféleséget n iv e llá lja , össze­ m ossa. M ásrészt a „n em zed ék k el” való „el­ b á n á st” k ö n n y íti meg. m íg h a k ü lö n -k ü lö n k ell az egyes em b erre l-alk o tó v al szem benéz­ ni, k ritik u sn a k , k u ltú rp o litik u sn a k eg y a rán t 25 �sokkal nehezebb a helyzete: a tényleges v a­ lósággal kell szem benéznie s nem k re á lt v a ­ lósággal — nem „ a rc ta la n nem zedékkel” (Za­ lán Tibor), töm eggel, hanem ahol és am ikor lehet, egyéni arcokkal. K étségtelen sajnos az, hogy az antológiákban felbukkanó alkotók szám a az arc talan ság felé so d o rja ezt a k v á ­ zi-nem zedéket. N ém ileg p atetik u s fo rd u la tta l élve, elborzasztó m ennyiségben készülődnek, v an n a k jelen ezeken a fórum okon pályakez­ dők — elsősorban költők, ak ik en nyien a m ag y ar irodalom ban ta lá n soha nem voltak, pedig M agyarország m indig is „nag y h atalo m ­ n a k ” szám ított ebből a szem pontból. M eg­ gondolkodtató tény ez, s h a m egpróbálunk a m élyére tekinteni, kiderül, hogy önm agánál sokkal többet je le n t és ugyan ak k o r bizonyos értelem b en m enti is a „n em zedéket”. A m ű ­ vészi tevékenység bárm ely ág azata tu la jd o n ­ képpen két részből, elem ből tevődik össze: egy kollektív-közösségi elem ből és egy in d i­ vid u ális elem ből. E k ettő egym áshoz való viszonya, hogy m ik o r m elyik uralkodó, vagy m ik o r v an n a k egyensúlyban, k o ro n k én t v á l­ tozó. A schilleri term inológiát alkalm azva, a n aiv k o r jellegzetessége az előbbi d o m in an ­ ciája, ah ol is az in dividuális elem nyilván egészen m ellékes, esetleges körü lm én n y é v á l­ tozik. A szentim entális korszak jellem zője, hogy az utóbbi v álik elsődlegessé és a k ö ­ zösségi elem csak an n y ib an játszik szerepet, am en n y iben a m űvek soha nem az aszta lfi­ óknak, hanem m ások sz ám ára készülnek. S zentim entális k o rb an az eszm ényi nyilván az lenne, h a — nem h ely re állva, han em — egy m agasabb fokon a kettő egym ásra ta lá l­ na, egyensúlyba kerülne, am ik o r is az in d iv i­ du ális alkotó és egyszeri-egyéni m űve reális befogadói közösségre ta lá ln a M ás te k in te t­ ben m á r szóltam e reális közösségek h iá n y á­ ról, s a következm ényeiről is. E hhez m ost csak an n y it ten n ék m ég hozzá, hogy a m űvészet e k o rb an k étség telen ü l trag ik u ssá válik, de m ind em ellett az em ber szám ára — a sajátos társad alm i viszonyok között — m egőrzi az egyéni szabadságot, m elynek lényeges elem e a szem élyiséget k ite lje sítő alk o tás-terem tés, m ég ak k or is, ha az indiv id u u m sem m i m ás­ ra nem ap ellálh at, m int az „ u tó k o rra ”. R ö­ viden és egyszerűen — az egyetlen lehető­ ség m arad a rra , hogy az individuum önm aga sz u v e re n itá sá t-in te g ritá sá t m egőrizze s egy­ ben az ad o tt valóság k ö rülm ényei között a lehetségesig k iteljesítse. A zt hiszem , ahhoz, hogy e rre — a m űvészeteken belül is — a leg alk alm asabb, szubjektív, egyénre k o n ­ cen tráló v o ltá n ál fogva a költészet, ta lá n nem is k ell különösebb m agyarázat. Ennek a lé t- és v ilág állap o tn ak a szem pontjából vé­ gül is közömbös, hogy ezek a törekvések esz­ té tik a i nézőpontból a d ilettan tizm u s, vagy az eg y értelm ű m űvészi tehetség fo rm á já b a n je ­ len n ek meg. Szem ély szerin t én ebben a p ro b lém akom plexum ban látom a n n a k okát, hogy an n y i fia ta l költőnk van, s, hogy e nagy szám ban viszonylag sok a középszer, sőt a d ile ttá n s is. Az igazi nagy p ro b lém a azon­ b an valóságosan ak k o r jelentkezik, am ikor az előző szem pontok szerin t jellem zett k é r­ dést — m ely úgy elfogadható — m egpróbál­ ju k csak esztétikailag érték eln i. In n é t te ­ k in tv e u gyanis m á r nem m indegy, hogy a túlnyom ó középszer elhom ályosítja, m integy e lre jti az igazi teh etség et is. S éppen az ő érd ek ü k b en a le írás-m eg értés (a szónak r a ­ cionális és a ttitü d b e li érte lm é b en egyaránt) és az értékelés között különbséget k ell te n ­ n ünk. Az értékelés pedig m indig viszonyítást is je le n t általán o sság b an is, k o n k ré ta n is, 26 szem po n tren d szere pedig a k k o r ideális v i­ szonylagosan, h a az esztétik ai szem pont és az eddigiekben vázolt ideológiai szem pont össze­ kapcsolódik. A zt hiszem , nem érd em es m é­ ricskéln i s m inden te k in te tb en a legjobb, h a a legm agasabb m ércét alkalm azzuk, m ég a k ­ kor is, h a ez esetleg első p illa n tá sra tú lz o tt­ nak tű n ik . V iszonyítási ala p n a k így én azt a. m ag y ar iro d alo m b an egyetlen an to ló g iát választom , m ely a dolgozat elején id ézett „követelm én y ek n ek ”, v alam in t a v ázolt esz­ tétikai-id eo ló g iai szem p o n tren d szern ek „m eg­ felel” : a Ju h á sz G yula szerk esztette H olnap antológiát. Ezzel persze n em v alam iféle k a ­ nonik u s h ie ra rc h iá t szeretn ék felállítan i, k ü ­ lönösen nem több. m in t h etv en év tá v la tá ­ b an ; a funkciók, az egy éb k én t sok v o n atk o ­ zásban hasonló tö rté n elm i-társad a lm i sz itu á­ ció változott. Mégis tanulságos le h et e legen­ dás antológia n éh án y v o n ását épp en csak é rin tv e felidézni. A H olnap antológia, m in t ism eretes, N agyv árad o n szü letett — h a úgy tetszik, te h á t v id ék i an tológia volt. Mégis je ­ lentőségéről, h atásáró l, azt hiszem , felesleges is len n e beszélnem . A je len h ely zetb en ta lá n csak egy v o n atk o zását kellene k ie m e ln i az egységességében rejlő h etero g en itásá t vagy u gyanezt fo rd ítv a — hetero g én v o ltáb an is érvényesülő egységességét. H a a r r a gondo­ lok, hogy olyan költők v ettek részt benne, m in t Ady, B abits, B alázs B éla vagy m o n d ­ ju k D u tk a Ákos, nem is szólva Em őd T am ás­ ról. M iklós Ju tk á ró l, a k k o r egészen n y ilv á n ­ való, hogy m e n n y ire m ás in d ítta tá sú , k ö lté­ szeti tö rek v ésű alk o tó k gyűltek itt össze. A m egjelenés p illa n a tá b a n is szem beötlő volt az is, hogy nem azonos típ u sú és fajsú ly ú teh etség ek lép tek szövetségre — szin te teljes a sk á la: óriások (Ady, B abits), közepes (D ut­ ka, Em őd, B alázs Béla) és m á ra te lje sen e l­ fe le jte tt (M iklós Ju tk a ) költők szerepeltek együtt. C soportos fellép ésü k azo n b an a leg­ teljeseb b term észetességgel volt egységes b i­ zonyos célokban, eszm ékben, fü g g etlen ü l m in ­ �den különbözőségüktől; sőt, ta lá n p o n t ezért! A célokról, eszm ékről m ost csak an n y it ösz­ szefo g laló an: m in d a n n y ia n egy ..új M agyar­ o rszá g ért” lép tek együttesen nyilvánosság elé, am i egyszerre je le n te tt ú ja t m űvészet­ ben, tá rsad alo m b an , életben. U gyanennek a k érd ésn ek a m ásik oldala, hogy m in d ­ em ellett — term észetesen elsősorban a leg­ jo b b ak — in d iv id u u m o k ; k ö te ten belül és kö­ teten k ív ü l is, és azok is m a ra d n ak . E zért is v á lh a tta k h olnaposokká; s le h e te tt az ilyen érte lm ű fellépés hatásos, m ű k ö d h e tett k a ta ­ liz á to rk é n t m inden te k in te tb en . A m ik o r m ost az általán o sa b b fejtegetések u tá n rá té re k m a g u k ra a k o n k ré t antológi­ á k r a , s m egpróbálom így érté k eln i v ázlato ­ san, azt hiszem , nem á r t ha a H olnap pél­ d á ja — h a nem is közvetlen haso n litási ala p k é n t — m in d a n n y iu n k szem e előtt ott lebeg, tű n jé k b á r irre á lisn a k is. D ehát é rd e ­ m es-e e g y á lta lá n reális, te h á t kisszerű és csúszó-m ászó péld ák at, m é rcék et m agunk elé tű zn i?! E lsőként kell foglalkoznunk az egyik leg­ frisseb b antológiával, a Fél korsó hiány (Pécs, 1980). cím ű k iad v án n y al. Nem v é le t­ len a négy költő — Parti Nagy Lajos, Csor­ dás Gábor, Meliorisz Béla és Pálinkás G yörgy — v erse it ta rtalm a zó k ötet m essze k ie m elk e­ dik hasonló típ u sú tá rsa i közül, s nyilván ezért te tt szert olyan országos érdeklődésre, h írre, am ely re egyik k o ráb b i ilyen jellegű an tológia sem. In n é t szem lélve, a Fél korsó hiány m in taszerű, a k á r szerkezetét, a k á r a négy költő együttes vállalkozását, a k á r k ü ­ lönálló, egyes te lje sítm é n y ü k et (s hadd te ­ gyem hozzá, tehetségüket) vesszük vizsgálat alá. De m ég az olyan nem m ellékes apróság is p éld a lehet, hogy a v ersg y ű jtem én y t olyan bevezetővel lá ttá k el, m in t Csorba Győzőé. C sorba Győző sz erete tte l teli, ugyan ak k o r n é­ h án y szóban okos-pontos elem zést adó sorai nem csak elig azítják az olvasót, hanem a kö­ te t irá n t az érdeklődést is felkeltik. M agam részéről többek között ez ért sem té re k ki különösebb részletességgel az egyes költői te lje sítm é n y ek re; m á r csak az ért sem, m ert a k ö tet k ü lönös ta n u lsá g a nem is itt rejlik. B á r kétségtelen, hogy m ind a négyük — u g yan eltérő m inőséggel és súlyossággal — tehetséges és v aló jáb a n közism ert, országo­ san pu b lik áló költő (Csordás G áb o rn ak még az an to ló g ia elő tt első kötete is m egjelent A nevelő nevelése cím m el), a Fél korsó hiány „á tü tő sik e re” m égis elsősorban úgy szü let­ h e te tt meg, hogy v alam ire közösen, eg y ü tte­ sen v állalkoztak. V erseiket. költészetüket nem az fűzi szorosan össze, hogy pécsi k ö l­ tők, h an em az, hogy — C sorba Győző szav a­ iv a l — „m agyar költők ők” s m in t ilyenek je len n ek m eg elő ttü n k . A k ö tet kohéziós m ag ­ ja, am i k öré a négy költő alk o tásai sz e rv e ­ ződnek, m á r a cím ben ad o tt — a hiány, m ely az egész gyűjtem én y n ek kulcsszava, ve­ zérm o tív u m a; úgy vonul végig az antológia egész külső-belső kom pozícióján, m in th a egy „nyolckezes” ze n ed arab o t h allg atn án k . A té ­ m a adott, e rre ra k ó d n a k rá a különböző v a ­ riációk rétegei — a nagy közös alap h a n g m e lle tt így szólalnak m eg az egyes szólam ok. Hogy ez a kom pozíciós elrendezés m en n y i­ re tu d ato s ép ítkezést rejt, azt ta lá n az tü k ­ rözi a legjobban, hogy egy sajáto s „költői v erse n y n ek ”, „véres já té k n a k ” is ta n ú i lehe­ tü n k , épp en a fő m otívum ot illető en : P a rti N agy L ajos és P álin k á s G yörgy, m in t a régi dalnokok, a m egszabott té m á ra — a h iá n y ­ ra — írn a k verset, k i-k i a m aga m ódján. A já ték o t a z é rt is nevezem „v éresn ek ”, m e rt nem csak a m egszabott, közösen elh atá ro z o tt tém a „kom oly”, han em m e rt ebből a „ já té k ­ ból” kom pozíciós elv született. A zenei fe l­ ü tést P a rti N agy groteszk h an g v é te lű két verse, a Szelíd tájban fé l korsó hiány és a V agy egy teljes (Pálinkás G yörgynek) ad ja. a lezárást pedig P á lin k á s G yörgy külső m eg­ jelen ésre is haso n ló an „tra g ik u s” alap h an g ú verse a Szelíd tájban félkorsó hiány m eg egy teljes (Parti Nagy Lajosnak). S m ég ta lá n a n n a k is m ély form ai, te h á t egyszersm ind ta rta lm i oka van, hogy az ered etileg „k étszó­ la m b an ” m e g p en d ített tém a P álin k á s G yörgy­ nél összefonódik és m integy „fu g aszerű en ” zeng tovább. E gyébként négyük közül éppen P a rti N agy és P álin k á s áll egym áshoz a leg­ közelebb. C so rd ásn ál a tém a közvetlenebb és n y íltab b „közéletiséggel”, tá rsa d a lo m k riti­ k áv al szólal meg, M eliorisz B élán ál sokkal visszafogottabban, csöndesebben, igaz, nem kevesebb keserűséggel. A k ö tetn ek ta lá n még az is k ü lö n szerencséje, hogy a négy költő változatos sz em léle tet-fo rm át is képvisel, s így a „h ián y lír á ja ” m erőben kü lö n féle m eg­ közelítésben ölt alak o t. D eh át végül is mi ez a (fél korsó vagy egy teljes) h ián y -k ö ltészet? M anapság d ivatos e rrő l b eszéln i-írn i, pedig h á t m in d en igazi kö ltészetn ek eg y á lta lá n m ű ­ vészetnek, hogy úgy m ondjam , egyetlen, k i­ zárólagos té m á ja a hiány. M ásszóval az, am i nincs, de lehetne, d e kellene, hogy legyen, am it A dy így fog alm azo tt m eg: „N incsen sem m i, am i van, / Egy V aló v an : a N incsen.” (A N incsen him nusza). Az így é rte tt valóság a k ötet „ líra i hőse” teh át, m ely et a leg p reg ­ n án sab b a n ta lá n P álin k á s G yörgy „dialógus v erse i” tük rö zn ek , ah o l is a dialógus m ásik tagja, az „A sszony” nem csak m in t líra i fik ­ ció és fo rm a fontos, h an em úgy is, hogy eg y ­ á lta lá n egy valóságos dialó g u sn ak — az em ­ b e ri-tá rsa d a lm i v o natkozású — le h ete tle n sé­ gét is példázza. De M eliorisz versein ek lá t­ szólagosan im presszionisztikus, v aló jáb a n az onban sokkal in k á b b az o b jek tív líra felé ten d áló irá n y a egy m ásik o ld alró l ugyanezt a h elyzetet reflek tálja, csak n ála a fik tív sze­ m élyt m aga a tárg y i valóság — m ely teh át hasonlóan nem em beri — hely ettesíti. C sordás G áb o rn ál pedig u gyanezt a líra i érz ü let olykor pátoszos, olykor groteszkbe hajló, de á lta lá ­ b an kevésbé á ttétele s kom olysága, „n ek ik ese­ red ettség e” hordozza s je len íti meg. san m eg jelen ik m ásodik kötete, és B elányi György, a k it viszont n em rég ib en m u ta tta k csak be, k iv ételév el m in d a n n y ia n első k ö te ­ tük elő tt á lln a k a terv ezés-ö sszeállítás id ő ­ szak áb an . Z alán T ib o rn ak azóta m eg is je ­ le n t első v erseskötete, a Földfogyatkozás. A m ásik ilyen iro d alm o n kívüli szem pont a „Szegeden élés” k érd ése; a k ö tet szerk esztő ­ je, Szigeti L ajos és az „élőbeszéd” író ja Ilia M ihály helyesen em elte ki az alcím et ebb en a fo rm á já b a n — m égis a hely, Szeged, így olyan jelen tő ség et k ap o tt, m elynek a k ö te t­ ben érzésem sz erin t nincs valóságos a la p ja (nem is beszélve arró l, hogy m o n d ju k Z alán T ibor és Géczi Já n o s — ak in ek a különböző an to ló g iák b an való fe lb u k k a n á sá ra m ég visz­ szatérek ― a ak ötet m egjelenésének id ő p o n t­ já b a n m á r nem szám íto tt Szegeden élőnek). B elátom persze, hogy ez v alószínűleg k é n y ­ szerhelyzet ered m én y e volt. F o ntosabb is ezért te h á t a főcím : G azdátlan hajók, m ely a Fél korsó hiányra rím el, m e tafo rik u sa n is, valóságosan is. A hián y n ak , a g az d átlan sá g ­ n ak ez a szervező ere je re jte tte b b e n húzódik végig a köteten, d e k étségtelen, hogy itt is központi líra i erőnek bizonyul. A felépítés, a szólam ok azonban h eterogénebbek, kevésbé egészet alk o tó k — m á r csak az ért is, m e rt a k ö tet költői nem csak v alam in ek a fe lv á lla ­ lá sá ra gyű ltek egybe, h an em h an g súlyozottan ö nm aguk b em u tatásá ra . E hhez já ru l az az ö n ­ m ag áb an n em fontos p roblém a, hogy nem azonos szin ten teh etség esek a k ö tet alk o tó i: B aka Istv á n m egrázó ere jű „isten es” versei a k ö te t fölé n ő n ek ; Z alán T ibor, Géczi János versei is — különösen m ás m u n k á ik ism ere­ téb en — tö b b et jeleznek, m in t egyszerű m eg­ m u tatk o zást. A G azdátlan hajók érd em e egyébként, hogy kellő te re t biztosít, m in d e n ­ k in e k a viszonylag teljes, érté k elh e tő költői a rc é l felv illan tásá ra . H átu k közül ta lá n a k e­ vésbé k ö rv o n alazh ató a rc ú a k közé ta rto zik B elányi és T églásy; költői v o n ásaik m in th a k ia la k u la tla n a b b a k , elm o só d o ttab b ak le n n é ­ nek. a tö b b iek h ez viszonyítva. „Íme, négy fiatal, szép k ö ltő -a rc” — írja C sorba G yőző; s a k ö tetb en a fén y k ép ek rő l kézzelfoghatóan is rá n k te k in tő arco k való b an „szépek”, m e rt tehetségesek. Az egész k ö n y v ­ ben és az egyes egyéni fejezetek b en is sik e­ rü l egy olyan m o d ern költészetet k ia la k íta n i­ ok, m ely m odern, h a tetszik, a v a n tg a rd e ele­ m eket bőven ta rtalm a z, de fo rm a i-ta rta lm i te k in te tb e n eg y arán t képes a h agyom ányokat (ak á r a „h ely iek et” is) felszívni. N em csak C sordás G ábor, a többiek is k ö te tre érettek . Csak azt k ív á n h a tju k nekik, hogy egyéni szu ­ verén ú tju k a t já rv a ne feledkezzenek m eg a Fél korsó hiányról s m a ra d ja n a k eg y ü tt is, m e rt k ö n y v ü k n em b em u tatk o zás — s az időben ta lá n még kevésbé fog an n a k szám í­ tani, —, h an em egyéni és közös költői te tt. S ez m ás dim enzió. Nem hiszem , hogy té v e d ­ nék, ha végezetül m indezekhez hozzáteszem , a m agyarországi k ö n y v k iad ás súlyos h ib ája, hogy a k ö tet m indössze 2000 p éld án y b an és olyan terjesztésb en je le n t meg, hogy g y a k o r­ la tila g szinte h o zzáférh etetlen . A G azdátlan hajók ta lá n leg sajáto sab b vo­ n ása eg y fajta, hagyom ányosság, m ely n em e l­ sősorban a v ersek külső fo rm á já b a n k e re sen ­ dő, sokkal in k á b b a h a t k ö ltőnek a költői m a g ata rtásá b an , m ely sokszor csapódik ki a v ersek belső fo rm á já b a n is. P e tri C sathónál ezt a „líra i re a lista ” h an g v étel tü k rö zi leg­ in k áb b . V ersei n agy többségében — ah o l nem elődökhöz / ről beszél, m in teg y ezek k ö zv etí­ tésével fogalm azva m eg viszonyát a világhoz (tegyük hozzá, tú l sokszor) — a k iin d u lási p ont a m in d en n ap o k valósága, a líra i sze­ m élyesség ap ró tárg y i m ozzanatai, képei. E b ­ ből az alap b ó l tö r a z tá n általán o sa b b in d u ­ la to k ra. T alán ez ért is van az, hogy a hé t­ köznapokból leszű rh ető költői tanulságok, m ely ek et id ő n k én t groteszk elem ek színez­ nek, jo b b a n k ötődnek a hagyom ányoshoz, a m egszokotthoz, b á r fo rm ailag alig van h agyo­ m ányőrző verse. H an g ja csendesebb, rezig­ n áltab b . Időben v alam iv el tá v o lab b v an m á r az az antológia, m ely rő l a k ö vetkezőkben szó lesz, de szorosan a Fél korsó hiány u tá n kell em ­ líten i érték ei m iatt. A G azdátlan hajók (Sze­ ged, 1979). a „Szegeden élő fia ta l k ö ltők a n ­ tológiája” ; k étségkívül szin tén k iem elk ed ik az általán o s term ésből, de felépítése, egysé­ gessége és egyéb, m á r nem is esztétik ai szem ­ pontok sz erin t sokkal p ro b lem atik u sab b , m in t az előbbiekben v ázolt antológia. K ezd jü k a legegyszerűbb szem pontból. Az itt m egjelenő költők — P e tri C sathó F erenc, B ak a István, T églásy Im re, Géczi Ján o s, Z alán T ibor, B e­ lányi G yörgy — szám a m ég éppen az elv i­ selhetőség h a tá rá n in n e n van, b á r m á r ö n ­ m ag áb an jelzi, hogy a könyv valószínűleg nem lesz igazán k oherens. Így is van. P edig hely zetü k b en egym áshoz igen közelálló k öl­ tők rő l v an szó: B aka Istv án , ak in ek h a m a ro ­ F o rm ai szem pontból a m ásik végpont Z a­ lán T ibor. N ála figyelhető m eg a legerőseb­ ben az a tu d ato s törekvés, hogy szakítson b i­ zonyos hagyom ányos sém ák k al és h a tá ro ­ zo ttan az a v a n tg a rd e k ísérletezéseih ez n y ú l­ jo n vissza, illetv e ezen az ú to n p ró b áljo n elő reh alad n i. K étségtelen, itt még sok a h a ­ gyom ányos m eg fo rm álású v erse is, de n é ­ h án y alk o tása m á r jól m u ta tja tö rek v éseit (m elyeket leg ú jab b versei m á r k ib o n to tt te l­ jességükben tük rö zn ek ). Z alán T ibor a lk o tá ­ sa in ak jellegzetes feszü ltség ét azo n b an az ad ­ ja, hogy m in d em ö g ö tt u g y an a k k o r egy sz in ­ té n tu d a to sa n v állalt, a k á r ro m an tik u sn ak is n evezhető költői m a g a ta rtá s rejtő zik , m ely eg y á lta lá n nem idegenkedik a pátosztól, sőt, h ely en k é n t a v áteszi szerepet sem u ta sítja el önm agától. M inden b izonnyal in n ét sz á rm a ­ zik, e k ettő ütközéséből és feszültségéből, Z alán költői alap h a n g ja, a trag ik u s szem lélet és hangvétel. Z alánhoz ném ileg h aso n ló an Géczi Já n o s­ n á l u g y an en n ek a k ev ered ésn ek le h etü n k ta ­ núi, ta lá n azzal a m egszorítással, hogy u ra l­ 27 �kodó bban érződik a hagyom ányokhoz való kötődés. U gyanakkor a különféle elem ek k e ­ vésbé tisztán ra g a d h a tók meg benne: a b al­ lad isztik us form átó l-h an g v ételtő l az a v a n t­ gard e m egform álásáig versei igen széles sk á­ lá n mozognak. E gyébként Géczi sorsa ta n u l­ ságos a versektől függetlenül: évek óta a n ­ tológiák állandó szereplője (válogatás B é­ kés m egyei fiatalo k írásaiból, T ollam neve ez stb.), első kötetéig azonban m ég m indig nem ju to tt el. U gyanakkor az antológiák k ü ­ lönféle okok m ia tt nem tü k rö zh e tik időköz­ ben változásokon, alakulásokon átm enő köl­ tészetét. Több k ö te tte rv e u tán , h a egyszer meg is k ap ja m ajd a lehetőséget, Géczi ti­ pik u san m egkésett elsőkötetes lesz. B aka Istv án költészete n y ílta n m ás, m int társaié. F orm ailag — szinte k izárólag k ö tö tt rím elésű (és ebben ném ileg m onoton), r it­ m ikai versei v an n ak —, de költői a la p á llá sá ­ ra nézve is ta lá n a leghagyom ányosabb sze­ rep et v á lla lja ; fegyelm ezetten. T ragikus h angú versei azonban olyan h atalm as erő k ­ től duzzadnak, hogy B aka in n ét rom bol le tu la jd o n k é p p en m in d en „konzerv ativ izm u st”. B iblikus, veretes nyelvezete, m egform álási­ m ódja egészen kivételes, nem csak ezt az a n ­ tológiát tekintve, de egész nem ezedékét szá­ m ításb a véve. K öltészete a r r a is jó példa le­ het, hogy legyen b á r a k iin d u lás bárm iféle is, a költői szem lélet és etik a in ten zitása a döntő végül is abban, m ek k o ra költészet szü­ le tik a tehetség erőfeszítéséből. H arm a d ik k én t kell szólnom az É bresztő idő cím ű antológiáról, m ely a Palócföld k ö n y v e k első d a ra b ja . Ez a gyűjtem ény négy gondolom , jellegzetesen á tm e n e te t képvisel. R endelkezik olyan erényekkel, lehetőségek­ kel, m elyekkel igazán érdekessé és é rté k es­ sé v á lh a to tt volna, de m e g találh a tó k benne, m indazok a hibák, m elyek a n álán á l sokkal érd ek telenebb, k ifejezetten gyenge — k é ­ sőbb érin ten d ő — rossz összeállítások je l­ lemzői. Je le n fo rm á já b a n azonban az elm u ­ laszto tt lehetőség példája. Az Ébresztő idő ta lá n legnagyobb és a la p ­ vető hib ája, hogy tú l sokat m arkol, szinte teljességre törekszik a P alócföldhöz így vagy úgy kötődő alkotók felsorolásában. Ez a kö­ tődés persze sokféle — n éh a a tá jh o z k a p ­ csolódást, n éh a a folyóirathoz fűződő szoro­ sab b sz ála k at jelen ti. H a a válogatási szem ­ p o n to k at eg y általán le h et m érlegelni, a k k o r azt hiszem , ez az u tóbbi le h e te tt vo ln a a fő szem pont, de ebb en is vélem ényem szerint, m in d en k éppen elkerü len d ő le tt volna az idő­ seb b „b e fu to tt” országos h írű alkotók je le n ­ léte (Csanády János, Jo bbágy K ároly, V eres János) a kötetben. Az ő alk o tásaik é rté k ü k ­ tő l függetlenül to v áb b b o n tjá k az antológia am ú g y is széteső jellegét. Ezen túlm enően is tú l sok a gyűjtem én y b en szereplő alkotó, s így egy-egy b em u tatk o zásra viszonylag k e­ vesebb té r nyílik. P ersze a fiatala b b ak közül is n éh án y an m á r eléggé ism ertek : Banos J á ­ nos, O nagy Z oltán, K arácsondi Im re (utóbbi k ettő n ek önálló kötete is m eg jelen t m ár). \ z Ébresztő idő különös sajátsága, hogy az á l­ talán o s g y ak o rla tta l szem ben jelen tő s te rje ­ d elm et biztosít a p ró zá n ak : tíz novella, elb e­ szélés képviseli ezt a m ű fajt. P o n t ebből a szem pontból ta rto m „ fá jd alm as” veszteség­ nek az Ébresztő idő b e v á lta tla n lehetősége­ it. U gyanis az a fu rcsa helyzet á llt elő itt, hogy az antológia prózai része m essze szín­ v onalasabb, izgalm asabb, érdekesebb, m in t a líra i rész. B ár az elbeszélések közé beéke­ lődnek a versek, h a csak kiem elten a prózát olvassuk, előtűnik, hogy m en n y ire egységes az öt alkotó p ro d u k tu m a a lírá v a l szem ben, m ely bizony széteső. Az igazi veszteséget o tt érzem , hogy h a enn ek az öt író n ak n a ­ gyobb te re t engednek, n y ugodtan le h ete tt volna egy önálló n ovellaantológiát összeál­ lítan i, m ely a m ag a nem ében egészen k iv á ­ ló le h e te tt volna. V állalva ezért a leszűkítés 28 (de ta lá n még az elfogultság és ig a zság talan ­ ság) v á d já t is, a m agam részéről az an to ló ­ gián ak ezt a prózai részét érin ten ém n éh án y gondolat erejéig. M iért egységes a prózai rész te h á t? E gy­ részt — b á r ez külsőleges m egközelítés m ég­ sem h an y ag o lh ató el — azért, m e rt kiv étel n él­ kül fiatal pály ak ezd ő k rő l v an szó, m ég a 42 éves E rdős Istv án is „ fia ta l” író n a k ” szá­ m ít, leg aláb b is a m ai skizofrén állap o to k kö­ zött. K özülük csak O nagy Z o ltán k ap o tt id á­ ig önálló b izonyítási lehetőséget egy k isre ­ gény erejéig. Sajnos, b á r úgy tű n ik , ő a leg­ k ifo rro tta b b tehetség, m in d k ét n o v ellája k is­ regényének (Ú t E rid an u sb a) p ara fráz isa, vagy ehhez való m ű h ely m u n k a. A Félspa­ nyol m egnyitás a k isreg én y tö rté n eté n ek m ag ját dolgozza fel, a Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úr! pedig á tv é te l az E ridanusból. Ennek ellen ére m in d k e ttő ö n m ag áb an is m egálló, jól m egform ált, főleg az utóbbi groteszk elem ekkel színezett egyéni szem lé­ le te t tükröző alk o tás. H a O nagynál m á r úgy­ is em lítettem , h ad d fűzzem m ost hozzá, hogy m in d az öt n o v ellista k iv étel n élk ü l te ­ hetség et á ru l el, m éghozzá úgy, hogy érző ­ dik, nem egyszeri fello b an ásró l v an sz ó : a jövőben is v á rh a tó tő lü k v alam i. K öztük a le g fiatalab b M ola G yörgy; első n o v ellája r u ­ tinos, érzék k el fo rm á lt alkotás, m ely első­ sorban író ja íráskészségéről, szerkesztőképes­ ségéről tan ú sk o d ik , de nem em elkedik az á tla g fölé. M ola m ásik írása a H am let csa­ patkapi t ányra várva azonban v aló b an e re d e­ ti m űalkotás. Úgy vélem , hogy a S h ak esp earetö rté n e t részletén ek sa játo s feldolgozása te h etség re v all és m ás „ á tira to k k a l” szem ben is képes többet, ú ja t m ondani. A nélkül, hogy ezt részletezném , elsősorban ta rtalm ilag , a közép -eu ró p ai jelleg ét em elném ki a novel­ lán ak . V alóságosnak és tö rté n elm i p a ra b o lá ­ n ak ez az ötvözete a la k íth a t ki érvényes m o n d an iv aló t a m áb an . Ezzel összefüggően fo rm ailag is érd ek feszítő n ek találo m az e l­ beszélését — az iro n ik u s h angvétel, m elyhez tá rsu l a szem élyesség „otth o n o sság a” és a tá ­ v o lság tartó m a g a ta rtá s „szto ri” alkotó é rz ü ­ lete, eg y ü tth atása , olyan epikusi u ta t látszik jelölni, am ely ténylegesen já rh a tó , „jövőbe­ m u ta tó ”, h a a ru tin t M ola elfelejti. Dózsa Ild ik ó több te k in te tb e n rokonságot m u ta t M ola Györggyel, d e sajáto s, egyéni vonásai, nagyon is jól k ita p in th a tók. E n n ek gyökerei alig h an em az ú jság író i m ú ltb a n keresendők. M in d k ét itt szereplő n o v ellája a la p já b a n v év e pub licisztik u s ihletésű, főleg A z órák lelke, am elynek in d ítá sá b a n ez a legerősebben érezhető. U g y an ak k o r m in d k e ttő n e k ez a p u b licisztik u s h an g v étel a d ja m eg a m aga sajáto s h angzását. M indkét tö rté n e tb e n v é­ gül is k id erü l, hogy ez a furcsa han g -szem lé­ let egy írói m a g a ta rtá s „ á lru h á ja ”, a táv o l­ sá g ta rtá sn a k egy különös m ódja. Dózsa Ild i­ kó szereplői kisem berek. A szem léletből e re ­ dő fo rm a sa já tsá g a in k á b b az E m lék ezz ete k fátyolos altom ra! cím ű elbeszéléséből d erü l ki, de erén y ei ste rileb b e n érzék elh ető k A z órák lelkében, m elyben a tém a m élyen m eg­ szokott, hagyom ányos. Dózsa Ild ik ó író i ú t­ já n az előbbit érzem m égis o lyannak, m ely még ú jdonsággal szo lg álh at a to v áb b iak b an . Az E m lé k e z z e te k . . . ugyanis egyrészt egy s a já ­ tos nem zed ék k ró n ik a, m á sré sz t az o n b an á l­ ta lán o sab b an egy fu rcsa k isem b erk ró n ik a is, m elyen k eresztü l egy igen pontos k o r­ sz ak rajz is körvonalazódik. Az előző n o v ellisták k al szem ben Erdős Istv án , a k ö tet viszonylag idősebb tag ja, nem m erészkedik já ra tla n a b b u ta k ra . F o rm a i­ szem léleti jellem zője in k áb b a re a lista h an g ­ v étel és k im u n k álás. N em szeretn ék az egy­ oldalúság b ű n éb e esni, de k étségtelen, hogy E rdős k é t elbeszélése jelzi a legkevesebb le­ hetőséget. U g y an ak k o r a N e m m eg y ek v is z ­ sza soha szociográfikus b ázisa fe le jte tn i k é­ pes a m eg fo rm álás hagyom ányosságát. S tílu ­ sa, fo rm á ja bizonyos m eg állap o d o ttság o t tü k ­ röz; tőle v á rh a tó a legkevésbé epikus ú jítás. E k ét pólussal szem ben a k ö te t ötödik p ró ­ zaíró ja Laczkó P ál sajáto s átm e n e te t képez k ét n o v ellájáv al. A W artburg de L u x e, jó átlag o s re a lista írás, de igazán nem m ond ú ja t sem a tém áb an , sem a m egform álásban. Az Egy eladó nézetei azo n b an m á r sok te ­ k in te tb e n egyéni, új nézőp o n to k at alkalm az. E lsősorban a m e g fo rm álásb an ; a novella eg y fajta „nevelődési reg én y n ek ” is felfo g h a­ tó : a tárgyilagos, visszafogott h an g egyéni szín t kölcsönöz az a la p té m a „ősiségének”. A Laczkó P á l-fé le tá v o lsá g tartá s a z é rt érdem el eg y éb k én t k ülön em lítést, m e rt nem a szo­ kásos iró n iáv al éri el ezt a f a jta „o b jek tiv i­ tá s t”. Sőt, az irónia, m ely m an ap ság eléggé e lte rje d t, tá v o lá ll tőle. A legfőbb k ü lö n b ­ ség ta lá n itt lá th ató a többi tá rsá v a l szem ­ b en : Laczkó P ál p ró zá ja n y íltab b a n tü k rö zi k o ru n k trag ik u m át. M indenféleképpen meg k ell em líten em Laczkó itt h elyet nem kapó elbeszélését, a Szalm akom iszárt. A zért ta r ­ tom fo n to sn ak ezt, m e rt írói szem pontból r a ­ d ik ális to v áb b lép ésn ek tű n ik az itt m eg jele­ nő íráso k k al szem ben. Úgy tű n ik s az Egy eladó nézeteiben nyom okban m á r fellel­ hető. hogy Laczkó P á l sajáto s ú tja , m ely to v áb b v ezeth et, a v aló ság -tö rtén elem -v ízió h árm a s egységéből születő fo rm a felé irá n y u l­ hat. Az előző k ö tetek u tá n kell beszélnem az a n to ­ lógiák egy h arm a d ik c so p o rtjá ró l: a közömbös, érd ek telen , unalm as, vagy még rosszabb eset­ �ben a te lje sen elh ib áz o tt g y űjtem ényekről. V életlen szerű „ m in ta v éte lem ” a la p já n négy ily e n jellegű an to ló g iát is felsorolhatok: Válogatás a B ék és m eg yei fia ta lo k írásaiból (Békéscsaba, 1978), T o lla m n eve ez (Veszp­ rém , 1979), És m égsem e lé g ia .. . (A K elet irodalm i alkotócsoport antológiája, M iskolc, 1979), és a legfrissebbek közül az Ú trahívás (Heves m egyei fia ta l m űvészek antológiája, 1980.) N em szeretném persze n iv e llá ln i eze­ k et a g y űjtem ényeket, é rté k ü k nem egyfo r­ ma, m in t ahogy különböznek a felv o n u lta­ to tt teh etségek szám áb an is. E gyetlen egy dologban azonban m in d en k ép p en közösek, sajn o s: abban, hogy alig, illetv e eg y általán nem le h et észrevenni b en n ü k valam iféle belső kohéziós erőt, ta rta lm i-fo rm a i szervező középpontot, am ely köré a m egjelenő alk o ­ tók különös céllal gyűltek össze, A zt is le szeretn ém szögezni, am ik o r ezekről a k ö te­ te k rő l m eglehetősen le sú jtó v élem énnyel v a ­ gyok, a k k o r term észetesen ezzel nem ak a ro m a kezdem ényezési készséget, a k ísérletezés le­ h etőségét á lta lá b a n kétségbevonni, m eg k ér­ dőjelezni. M ár csak a z é rt sem , m e rt b á r szá­ m o m ra a m ost e m líte tt négy antológia egé­ szében elfo g ad h atatlan , m indegyikük felv il­ lan t, leg alább eg y -k ét olyan tehetséget, am ely re m ost is és a jövőben is érdem es lesz m a jd figyelni. H a a lehetőséget és a m egvalósulást te k in t­ jü k , a legnagyobb veszteségnek és egyben az egyik m é ly p o n tn ak ta rth a tju k az Útrahívást. A H eves m egyeiek an to ló g iá ja elv b en a leg­ izgalm asabb v állalk o zás: eltérő m űvészeti ág ak — költészet, iparm űvészet, képzőm űvé­ szet — különböző képviselőit szerepelteti együtt, s ez, h a kellően v álo g atták volna, szí­ gorú m ércével, alig h an em egy különös h a ­ tá st elérő jó an to ló g iát ered m én y ezh etett volna. A v álogatás azonban m integy to ta li­ tá s ra tö re k e d e tt: így egy-egy alkotótól alig egy-két m ű tá rg y vagy n éh á n y vers k e rü lh e ­ te tt a g y űjtem énybe. Ez a leg in k áb b zavaró a képző- és ip arm ű v észek n él: k ét vagy h á ­ rom alkotásból, fénykép u tán , egyszerűen le­ h etetlen , b á rm ire is következtetni, s ez az é r ­ dekesnek, tehetségesnek tű n ő vállalkozáso­ k a t is „ag y o n csap ja”. U gyanakkor é rth e te t­ len, hogy k e rü lh e te tt e g y á lta lá n ide péld áu l F odor E ta d iv atterv ező k é t ru h a d a ra b ja , m e­ lyek eg y ébként is igen gyengék. T ovábbá, b á r egészen m ás szem pontból, de ugyancsak é r t­ h etetlen n e k tű n ik U tassy József és O ravecz Im re je len léte a gyűjtem ényben. Az ő sze­ m ély ü k b en n em csak nem zedékük kiem elkedő teh etség ű és te lje sítm é n y ű költőit, hanem az egész m ai m ag y ar irodalom m a ra d an d ó é r té ­ k ek et jelentő alk o tó it szem lélhetjük. E zt az érték et, b árm i is legyen környezetük, csorbí­ ta n i term észetesen nem le h e t; ellen b en i t t ­ lé tü k az Útra h ívá sn a k eb b en a fo rm ájáb an , egyszerűen „agyonnyom ja” m ég teh etség e­ sebb tá rs a ik a t is, hiszen m agányos csúcsok­ k é n t em elkednek k i közülük. P edig te h etsé­ gek is szerepelnek m e lle ttü k : H ell István, a m á r több helyen bizonyító Szokolay Z ol­ tán, B író József versei m in d en k ép p en errő l áru lk o d n a k . R á ad á su l az egész k ö te ten belül e g y fa jta szem léleti összevisszaság, k ia la k u ­ la tla n sá g — n em sokféleség, am i csak ü d ­ vözlendő len n e — uralk o d ik . A z antológia egy etlen fe lté tle n p o zitív u m ak én t em líthető, — ez is m e n n y ire jellem ző —, a k ö te tet k í­ sérő esszé, Cs. V arga Istv á n m u n k á ja. A t á ­ jé k o za tla n olvasót végül is az ő írá sa és nem a m ű v ek ig a zítják el v alam en n y ire. Cs. V a r­ ga nem csak ism ertet, han em — s ez az ed ­ digi g y ak o rla tta l szem ben ism eretlen je le n ­ ség — m er é rté k e ln i is. E gyüttérezve alk o t v élem én y t költőkről, képzőm űvészekről, de k ritik u sa n lá tja a gyengeségeket, hib ák at. H a az Ú trahívást ilyen szem lélettel á llíto t­ tá k v o ln a össze, b izonyára egészen m á sk én t sik e rü lt volna. A z előzőekhez haso n ló an a B ékés m egyei­ e k v álo g atása is m ély p o n tn ak szám it, azzal a n em kis különbséggel, hogy itt m ég az idea sem m e rü l fel az o lvasóban: le h e te tt volna jo b b is, több is ez a vállalkozás. P edig több tehetséges író, költő is, „kölcsönözte” hozzá írásait. I tt is fe lb u k k a n Szokolay Z o ltán és Géczi Já n o s n éh á n y v ers erejéig , d e m egem ­ líth etem S aru si M ihályt, ak i itt re a lista ih ­ letésű n o v elláv al je len tk ez ett, vagy K ő v áry E. P é te r ab szu rd -a lle g o rik u s elbeszélését is. Az anto ló g ia e re je ezzel n ag y jáb ó l ki is m e­ r ü l; a tö b b i v ers vagy n ovella tö b b n y ire „ h a llg a t”, nem á r u l el sem m it. T a lá n m á r unalm as, d e m eg in t csak a te rjed elem re kell hivatkoznom , kevesebb alk o tó t k e lle tt vo ln a felv o n u ltatn i, d e tő lü k több m űvet, m ely ek ­ ből reá lisa b b k ép a la k íth a tó ki. Az előbb em líte tt szerzők tö b b é-k ev ésb é ism ertek m ár, n á lu k ez az érté k elé sn é l segít. H a azonban csak p éld ak é n t em lítv e Z an a Z o ltá n t vagy S zekeres A n d rá st nézzük, ez nem ily en n y il­ v án v a ló ; s tő lü k ép p en egy-egy igen gyenge n o v ellát hoz az antológia. D e n agy á lta lá n o s­ ság b an is érv én y es ez. M égis a legfőbb baj nem a gyenge színvonal, az esztétik ai n ív ó t­ lanság, h an e m a szem léleti-fo rm ai ta rta lm a t­ lanság, szürkeség, jelen ték telen ség . A k ö te t egyszerű külső szerk ezete is v alam iféle h a ­ nyag „a n o n im itásró l” ad ü zen etet; a n éh á n y soros bevezetőn k ív ü l egy á rv a szó eligazí­ tás nem ta lálh ató , kik, m ié rt, h o n n ét g y ű l­ tek itt egybe, egy an to ló g ia k ere tei között. V ajon a válo g ató k a n n y ira b íztak ab b an , hogy m a jd „beszél” a „m ű ” h ely ettü k ? A T o lia m n ev e ez, v a la m in t az És m ég sem e lé g ia .. . cím ű an to ló g iá k at m á r csak igen röviden, n éh á n y so rb an jellem ezném . M in d ­ k ettő összességében jobb, ta lá n valam iv el egységesebb előző k é t tá rsá n á l. M in d k ettő ­ ből felso ro lh a tn ék n éh á n y teh etség et és m á r ez is a ja v u k ra szól. K ülső-belső szerkesz­ téséb en igényesebb a T o llam n e v e ez; á lta ­ lánosság b an az itt szereplők vállalk o zásai több b iz ta tá st m u ta tn a k a jö v ő re nézve, e l­ sőso rb an a lírá t te k in tv e (például, m egint csak és itt is G éczi Ján o s, az u tá n D om ján G áb o r és m ég n éh án y an ). Szélesebb fo rm a ita rta lm i sk á lá t is m u ta t a veszp rém i g y ű jte ­ m ény, tö b b a k ísérlet, egészében sokszínűbb. A z És m ég sem e lé g ia .. . szem b etű n ő en szű ­ keb b ily en szem pontból, úgy tű n ik , a csoport tu d a to sa n tö re k e d e tt egy re a listá b b szem lé­ let, h an g v é te l k ia la k ítá sá ra , illetv e d em o n st­ r álásá ra . Ez érzék elh ető en egységesebbé te t­ te a k ötetet, k érd é s azonban, hogy ez a k e ­ vésbé n y ito ttság m ás m egközelítésekre m en n y ib en hasznos, m e n n y ib en já rh a tó ú t. T ú l sok a „k ö zv etlen ” vers, a n éh á n y n o v el­ la pedig k ifejeze tte n pu b licisztik u s ihletésű. A veszprém i és a m iskolci an to ló g iá ra eg y ­ a r á n t jellem ző e g y fa jta középszerűség, p e rs ­ p ek tív átlan ság , s ez ta lá n rosszabb, v agy v e­ szélyesebb, m in t m o n d ju k az Ú trahívás lá t­ ványos sikertelensége. H ián y zik az erő, a m erészség, s persze, m e g in t csak az a bizo­ nyos összefűző kapocs b elő lü k . Összességé­ ben m in d ez eredm ényezi, hogy az egyéni te l­ je sítm én y ek — n éh á n y k iv é teltő l eltek in tv e — alig -alig érték elh ető k , de az egész is ösz­ sz e fo ly ik , és langyos közepességbe torkollik. H ét an to ló g iát te k in te tte m á t h o sszab b an rövidebben. M int a dolgozat elejé n e m líte t­ tem , k o rán tse m tö rek ed tem teljességre. Jó n é h á n y ró l le h e te tt v o ln a m ég szót ejten i, és te lje sen e lm a ra d t az ú g y n ev ezett k özpon­ ti antológiák, m in t a M a dárúton és m ások jellem zése. A zt h iszem azonban, hogy az a rá n y o k a t ez a m in ta is n ag y jáb ó l tükrözi. H a csak az a rá n y o k a t vesszük figyelem be, a k k o r az ö n m ag áb an ta lá n n em is olyan rossz. A h ét g y ű jtem én y b ő l k e ttő m agasan k iem elk ed ik (Fél korsó hiány, G azdátlan hajó) és az É bresztő idő is átm en etiség év el eg y ü tt m egfelelőnek m in ő síth ető . E nnél aláb b azo n b an nem sz ab ad n a adni, s a m i­ nőség szem elől tévesztése az, am i az á lta lá ­ nos h ely zetet az ará n y o k tó l fü g g etlen ü l m ég ­ is aggasztóvá teszi. E rre szerettem vo ln a felhív n i a figyelm et és ezért is p ró b áltam ta lá n id ő n k én t a k elletén é l is szigorúbb m é r­ cével m érni, élesebb h an g o n fogalm azni. Dérczy Péter Szlovenszkói vásár CSEHSZLOVÁKIAI m a g y a r elbeszélő k ANTOLÓGIÁJA 1918—1938 Jó le sik olykor v issza-v isszatérn i tiszta, bővizű forrásokhoz, hogy szo m ju n k o n v iz ü k ­ k el — egyéb h íjá n — en y h íten i tu d ju n k . T a ­ lá n tú lzás n élk ü l m eg állap íth ató , hogy a k é t v ilá g h áb o rú közti időszak csehszlovákiai m a ­ g y ar szellem i élete és közéletisége is a k ise b b ­ ségi m ú lt „bővizű fo rrá sá n a k ” szám íth ató . J ó l­ esik, s ez okból g y ak ra n tö rté n ik a visszatérés, h a m á sért nem , h á t leg aláb b a példázódás k e d ­ v éért. R á b íz h atju k a v ezetésü n k et a k á r a k ét v ilá g h áb o rú közt színekben bővelkedő iro d a l­ m i term ésre, a k á r a szociológiai ih le té sű „S arló s-d o k u m en tu m o k ra”, a k á r e ko rszak tá n leghitelesebb ism erő elem zőjére, F áb ry Z o ltá n ra , a k á r T urczel L ajo sra, a k it joggal n ev e zh e tü n k ezen időszak m a is élő, egyik legjelentősebb értő k ritik u sá n a k . Az ő v á ­ lo g a tásáb an te tte közzé leg u tó b b a pozsonyi M adách K ö n y vk ia d ó a z t a g y űjtem ényes k ö ­ te tet, am ely tizennyolc szerző h arm in ch áro m n o v elláját ta rta lm a z z a és átfogó igénnyel a n o v ellairo d alo m m eg h atáro zó v o n u la ta it igyekszik felm érn i. Az első sz éttek in tés u tá n azon b an kön n y en m eg állap íth ató , hogy a fe n t e m líte tt „p é ld á­ zódáson” tú l is v an m it k eresn i, felfedezni a k ét v ilá g h áb o rú közti csehszlovákiai m a ­ g y ar szellem i életben, s így az iro d alo m b an is. F elfedezni — joggal írta m e szót, hisz a tizen n y o lctó l-h arm in cn y o lcig te rjed ő időszak írói, költői közül (leszám ítva a le g jelen tő seb ­ beket) a többség neve, m u n k ásság a, kevésbé ism ert a k ö ztu d atb an , m in t ezen iro d alo m későbbi, te h á t az 1948 u tá n i id ő szak án ak iro ­ d alm árai. E tén y n ek , első v izsg álat u tá n , k ét alap v ető o k á ra le h e t k ö v etk eztetn i. Az első, hogy ezen időszak író in ak , n o v el­ listáin ak , k ö ltőinek, p u b licistáin ak , első so r­ b an a sajátság o s tá rsa d a lm i k ö rü lm én y ek foly­ tá n (lásd: 1938-tól 1948-ig te rjed ő időszak p o li­ tik a i esem ényei) szin te egy esetb en sin cs fo­ ly am ato s m űvészi fejlődése. A n ag y többség iro d alm i a lk o tó p á ly á ja m egszakad, v agy le g ­ aláb b is nem képes a p erm an en s to v á b b fe j­ lődésre. A z esetleges fejlő d ést is a legtöbb esetb en súlyos törés, érv á g ás előzte meg, am i nem kis h a tá st g y ak o ro lt az é rin te tt alk o tó k m u n k ásság ára. T a lá n ez a d m a g y aráz ato t a r ­ r a is, hogy életm ű v ek k el, n é h á n y kiv ételtő l eltek in tv e, n em v o ltak képesek a csehszlo­ v ák iai m ag y ar iro d alo m felszab ad u lás u tá n i v érk erin g éséb e bekapcsolódni. R e n d k ív ü l é r ­ dekes fo ly am at ez, hisz n agy többségben azokról a m űvészek rő l v an szó, ak ik a cseh ­ szlovákiai m ag y ar iro d alo m alap k ö v ét le ra k ­ tá k , s am ely irodalom m e g h atá ro z o tt sa já to s­ ság o k k al ren d e lk ez ett m á r a k é t v ilá g h áb o rú között is. M égis u gyanezen iro d alo m je lle m ­ zője az a — főleg a h a tv a n a s évek iro d alo m k r itik á já t jellem ző — m eg állap ítás, hogy a felszab ad u lás u tá n i m ag y ar iro d alm i élet S zlo v ák iáb an szin te h ag y o m án y talan u l, az ú jrak e zd é s ere jév e l k ellett, hogy in d u ljo n és e lk e rü lh e te tle n v o lt lehetőségeinek, h ely zeté­ n e k m eg h atáro zása, felm érése. M indebből, a „jelen n em lé tr e ” való k ö v etk eztetés, te r ­ m észetesen tú lzás lenne, a k k o r is, h a a k é t időszak (felszabadulás e lő tt és u tán ) ta r t a l­ mi, fo rm ai m e g h atáro zó in ak ötvözése a m ai n ap ig sem sik e rü lt igazán, h a n a p ja in k b a n is csu p án ritk á n ta lá lk o z h a tu n k fo ly ó irata in k h a sá b ja in a k é t v ilá g h áb o rú közti időszak iro d alm i term ésével. É rzésem sz e rin t eb b e n az esetb e n in k áb b a rró l v an szó, hogy az első C sehszlovák K öz­ tá rsa sá g m ag y ar iro d alm a — am ely első k én t v o lt h iv a tv a a m ag y ar nem zetiség et k ép v i­ se ln i Szlovenszkón — n em ju to tt e l a m ű ­ vészi k ifo rro ttság azon sz in tjé re , hogy szilárd in d u lá si a la p o t ad h asso n egy később k ite lje se­ dő nem zetiségi iro d alo m n ak — v a ló já b a n t a ­ 29 �lán egy azó ta is önmagáit kereső nem zetiségi irodalom nak. Az o b jek tív irod alo m k ritik ai m egközelítését e k o rszaknak pedig m ind a m ai napig befolyásolta az első C sehszlovák K öztársaság változó ideológiai érték elése, a hozzá való viszonyulás jellegének m e g h atá­ rozása. H úsz év egy irodalom kezdeti időszakában nem nagy idő, csakhogy szükségképp m eg k ell em líteni, hogy ez az időszak v aló jáb an n em szám ítható kezdeti időszaknak, hiszen ez az irodalom a k o ráb b an egységes m agyar irodalom „a n y atestérő l” szakadt le. Újnak. kezd etinek így csupán azok a tá rsa d alm i kö­ rülm én yek szám íthatók, am elyek eleve m eg­ h atáro ztá k egy m ás környezetben, m á sfa jta viszonyok á ltal az életet és tü k rö zö tt v alósá­ g á t, az irodalm at. K érdés, hogy a k ö rü lm é­ nyek term észetes v e lejá ró ja-e a nyelvi k u l­ tú ra visszaesése, az esztétikai igénytelenség, kiegyensúlyozatlan színvonala és a d ile tta n tiz ­ m us? A kérdés csupán a z é rt m erü lh et fel jogosan, m e rt m indez ta lá n kisebb-nagyobb m érték b en m ind a m ai napig jellem zője a csehszlovákiai m ag y ar irodalom nak. A kez­ deti időszakban, kronológiai besorolás szerint ta lá n h árom fő szakaszt k ü lö n íth etü n k el — közel sem éles h a tá ro k k a l — a csehszlová­ kiai m agyar (kisebbségi) irodalom ban. Az el­ ső a h áb o rú és közvetlen h atásá n ak m eg h a­ tározó élm ényét feldolgozó szakasz. (A k ö te t­ ben p éld ak én t: D arkó Istv án A legnagyobb úr, E gri V ik to r S zü re t, S zom bathy V iktor Egy n em zed ék sodródni kezd, L ányi M eny­ h é rt Öten a különszobában cím ű m űve sze­ repel.) A m ásodik, az eszm élkedés időszaka, az önm eghatározás hosszú és bonyolult felad ata (Tam ás M ihály Találkozás a faluval, D arkó Istv án Á ll a bál, S zlo ven szkó i vásár, A d a llás cím ű m ű v ét e m líth e tjü k , ha nem is egyér­ telm ű bizonyossággal.) A h a rm a d ik időszak az ö n m a g árata lá lás, az önm eghaladás kezde­ ti időszaka, am ely esetü n k b en erősen szoci­ ális m o tiváltságot tükröz. (A kötetben p éld a­ k én t ta lá n D arkó Istv án G örögtűz, Sellyei József Lósorozás G ádoroson, M orvay G yula Á lla to k halála, N. Jaczkó O lga M egátalkodott cím ű m űvét em líthetnénk.) U tólagosan is m egjegyezve, hogy ez a b e­ sorolás csupán felületes csoportosítás, közel sem a teljesség igényével, am in t azt például a k ö te t T urczel L ajos á ltal ír t előszavában tö rtén ik , és csupán a z é rt v an rá szükség, hogy elig az ítá st k a p ju n k az in d u lás és a későbbi időszakot m eghatározó ta rta lm i m o­ tiv áltság ró l. A k ö tet és a v álogatás is bizo­ n y ítja, hogy a húsz év iro d alm án ak m egha­ táro zó élm énye a kisebbségi sors és a szoci­ ális helyzet, a kisem m izettség, a n yom orúsá­ gos szegénység volt. F áb ry Z oltán e k é t lé­ nyegi m eghatározót a „politikai író ” fe la d a t­ k ö réb en lá tja , am ely fölé m érceként, e lé re n ­ dő m inőségként az ..európaiságot” helyezi, m esszirelátó következetességgel, am ely a „m agyarországi ellen fo rra d alm i hódoltság kö­ v etk eztében a jövő folyam atosságát” kell, hogy jelentse. T am ási Á ron ebben az időben szinte u g y an ezeket a szav ak at h aszn á lja ú tm u ta tá s­ k é n t: „C sehszlovákia m agyarsága csak akkor fo g ja egyetlen helyes és m éltó ú tjá t m e g ta­ láln i, h a nem es értelem b en v ett európai iro ­ d a lm a t p ró b ál m a g y aru l írn i.” A F áb ry által a n n y ira ó h a jto tt és sü rg e te tt kiteljesedés, az o n b an alig -alig m ozdult az ösztönösség szin tjéről, tovább, hisz nyelvileg, esztétik ailag csupán a részleges ta lp ra á llá s sik erü lt. K ü ­ lönösen szem léltető p é ld á ja enn ek a cseh­ szlovákiai m ag y ar prózairodalom . A n n ak e l­ lenére, hogy nyelvileg szilárd h á tté rre l (bár szinte látnoki előrelátással, m á r az indulásnál jelezve az idegen nyelvi közeg b eh atását, am ely e g y ú tta l k u ltú p o litik a i fölén y t is je ­ len tett) az egységes m ag y ar irodalom m al, a m eg jelent m integy hetv en novelláskötet elle­ n ére a csehszlovákiai m agyar iro d alo m ra sok esetben a kezdetlegesség v olt a jellem ző. A k ét v ilágháború közti novellairodalom á ltal le ra k o tt alapok az egész csehszlovákiai m a­ g yar p ró zá ra a m ai napig k ih a tással vannak. 30 Ez a h atás in k áb b n eg atív m ércével m érhető, hisz enn ek a p ró zán ak a m ag y ar iro d alo m ­ hoz viszo n y ítv a sem születtek m eg az igazi m agaslatai. P éld a k én t szolgáljon a „csehszlo­ v ák iai m ag y ar reg én y ” p ro b lém ak ö re (és bő irodalm a), am ely regény m in d a m ai napig nem felelt m eg igazán a vele szem ben fel­ á llíto tt ta rta lm i és esztétik ai köv etelm én y ek ­ nek. Igazából ezen követelm ények lényegi m egh atáro zása sem tö rté n t meg. hisz m indez le h ete tle n — nézetem szerin t — a csehszlo­ v ák iai m ag y ar an y an y elv ű etn ik u m belső tá r ­ sadalm i v iszonyainak felm érése n élkül. M ind­ ez életk ö rü lm én y ein ek m eg h atáro zását, ön­ tö rvén y ein ek feld erítését, többséghez való v i­ szonyának tisztázását jelen ten é. Hogy ez m en n y ire nem egyszerű folyam at, a z t bizo­ n y ítja a csehszlovákiai m ag y ar kisebbség rövid, de a n n á l sokszínűbb tö rté n elm e (bővel­ kedv e a sö tét á rn y a la to k b a n is), s az hogy ez a tö rtén elm i folyam at a m ag a v alóságában csupán részen k én t k ap o tt h ely et a csehszlo­ v ák iai m ag y ar p rózairodalom ban. M indennek ta lá n tö b b esélye volt a k ét v ilá g h áb o rú kö­ zötti m ag y ar iro d alo m b an , hisz az u ta t itt nagyon tu d a to sa n a m élyen szociális, tá rs a ­ dalm i ih letésű S arlós-m ozgalom v aló ság fel­ tá ró . szociográfikus iro d alm a m u ta tta . Az irodalm i és tá rsa d alm i életb en oly jellegze­ tessé v á lt törés, am ely e m ozgalom életéb en is b ekövetkezett, hosszú id ő re a fo ly tatástó l is m egfosztotta a „v aló ság iro d alm at”. D uba G y u lán ak a h etv en es évek első felében m eg ­ je le n t szociográfiáján a V a jú d ó pa ra sztvilá g ­ on kívül, a m ű faj — eltérő en p éld áu l az e r ­ délyi iro d alo m tó l — csu p án p ublicisztikai szin ten v an jelen a csehszlovákiai m ag y ar irodalom ban. H ián y a főleg a p rózairodalom te rü leté n ére zte tte h atásá t. A lírá v al ellen ­ té tb en itt nem k ö v etk ez ett be szin te p erio d i­ ku san jelen tk ező nem zedéki m egújulás. Egy nagy á ttö ré s pedig m in d a m ai n ap ig késik és csu p án jelzésekben v an jelen D uba G yu­ la, Dobos László, K ovács M agda vagy G re n ­ del L ajos prózai írása ib a n . A S zlo v en szkó i vásár cím ű n o v ellásk ö tetet (Turczel L ajos ren d szeres gondossággal vég­ zett k ritik a i elem ző m u n k ája) érzésem sze­ rin t a szintézisek m egterem téséhez, az összeg­ ző, átfogó igényű felm érés felé v ez eth et, am ely lehetőséget te re m t a csehszlovákiai m ag y ar irodalom k o m plexebb, o b jek tív ab b értékeléséhez. E len g ed h etetlen k övetelm énye ez a fejlődésnek, a tu d ato s továb b lép ésn ek , a m áig sem elav u lt F áb ry Z o ltán á lta l m eg­ fog alm azo tt követelm én y n ek — az eu ró p a i­ ságnak. (M adách, 1980.) Molnár Imre Élet-mód és társadalm i egyenlőség TANULMÁNYOK a z CÍMŰ KÖTETRŐL életm ódról Az elm ú lt n éh án y évben ism ét a szocio­ lógiai k u ta táso k k ö zép p o n tjáb a k e rü lt az é le t­ m ód p ro b lém ája, en n ek k ö v etkeztében m eg­ élé n k ü lt a k érd ések re irán y u ló publikációs tevékenység is. B ár szám os könyv és tu c a t­ nyi ta n u lm á n y je le n t m eg e té m áb a n — el­ té rő célokkal és term észetesen eltérő színvo­ nalon —, az életm ódvizsgálatok egyre in k áb b felism ert szükségszerűsége, hogy a szocialis­ ta életm ód tá rsa d a lm i feltéte lein ek elem zése az ed d ig in él összefogottabb k u ta tá si te v é­ kenységet igényel. E fe la d a t m egoldásának elő feltételek én t éppúgy tisztázn i k ell az é le t­ m ód ta rta lm á t, m in t az o k at az összefüg­ géseket, am elyek a szocialista életm ód fo r­ m á lásán ak p o litik ai leh ető ség eit érin tik . Az életm ód feltételren d szerén ek m egism erése ugyan ak k o r elk ép zelh etetlen a tá rsa d alm i és gazdasági h atáso k egységes fe ltá rá sa n él­ k ü l; a tá rsa d a lm i m unkam egosztásból sz ár­ m azó k ülönbségek felism erése, a lak u lá su k tu ­ dom ányos irá n y ítá sa ez által v álik tá rs a d a ­ lom politikai érte lem b en is h a la sz th a ta tla n felad attá. A k ö tet első részébe felv e tt ta n u lm án y o k m in d en k étség et k izáró an bizo n y ítják , hogy a szocialista életm ód k ia la k ítá sa és erő síté­ se a tá rsa d alo m fejlő d ésén ek céljai közé ta rto zik . H a nagyon tá g érte lem b en fogal­ m azzuk is m eg en n ek jelentőségét, ak k o r sem m o n d h a tu n k m ást, m in t azt, hogy az életm ód szin te te lje s egészében m ag áb a in ­ te g rá lja tá rsa d a lm u n k fejlődési céljain ak egész ren d szerét. E n n ek érd e k éb en az é le t­ m ódot — a tan u lm án y o k szerzői — az em be­ re k olyan te v ék e n y ség i-m a g ata rtási ren d sze­ rén e k tek in tik , am ely et tö b b -k ev eseb b tu d a ­ tossággal életü k fe n n ta rtá sá ra , különböző szintű, különböző helyzetek sz erin t és tö r ­ tén etileg is változó szükségleteik k ielég ítésé­ re szerveznek. A k á r az életm ó d m in ták szerepéről, a k á r a tá rsa d alm i m o b ilitás h atásáb ó l in d u lu n k ki, alap v ető szem p o n tk én t jelen tk ezik a n n a k el­ fogadása, hogy tá rsa d a lm u n k b a n valóságo­ san is különböző életm ódbeli sajáto sság o k é l­ nek. Nem csupán egyénileg, az egyes em b e­ rek életm ó d jáb an , h an e m a tá rsa d alo m s tru k ­ tú rá já h o z igazodott, sokszor nagyon finom összefüggésekig le b o n th ató d iffe ren ciáltság ­ gal is. E bből adódóan a szocialista életm ó d ­ m in ta m in t összefüggő ren d szer csak m egle­ hetősen nagy általán o sság g al fogalm azható meg, jó lleh et — m in t a m ásodik rész ta n u l­ m ányai ezt h íven igazolják — egyes fontos elem ei a különböző életm ó d jelen ség ek b en m á r m egjelennek. M ivel a szocialista életm ód vonásai a tá rsa d alo m an y ag i b ázisán ak és ráép ü lő tá rsa d a lm i jelenségek fejlődésének fo ly am atá b an b o n tak o zn ak ki, az életm ódot a lak ító tá rsa d a lm i fo ly am ato k b a való b e­ av atk o zás csak a k k o r lehet eredm ényes, ha a p o zitív n ak és n e g a tív n a k ta rto tt életm ó d ­ elem ek m eg h atáro zo ttság át helyesen é rté k e l­ jü k . A helyes érték elés so rán figyelem be kell v en n ü n k , hogy a szocialista életm ód k ib o n ­ tak o zásán ak tá rsa d a lm u n k b a n k ia la k u lt ala p feltételei nem kis részben a tá rsa d alo m k u l­ tu rá lis szin tjén ek növekedésétől függnek. Ha ta lálh ató k is olyan tá rsa d a lm i réteg ek és cso­ portok, am ely ek b en a k u ltu rá lis szin t nagyon alacsony, és éppen alacsonysága m ia tt nem képes bizonyos k u ltu rá lis h atáso k befo g ad á­ sára, a tá rsa d a lm i á tla g szin tje a legtöbb k u ltu rá lis m u tató (iskolázottság, o lv asás stb.) esetében m égis jelen tő sen fejlődött. Elegendő a r r a u ta ln u n k , hogy a szocialista b rigádm oz­ g alom ban m egjelenő érté k re n d sz e r alap v ető jellem zői, m in t p éld áu l a közösség je len tő sé­ ge, a kölcsönös nevelés, segítés, a ta n u lá s is szocialista életm ó d o t befolyásoló tén y ező k én t érték elh ető k . A k ö tetb en szereplő m integy tíz ta n u l­ m á n y t olvasva, m eggyőződhetünk róla. hogy a gazdasági fejlődés nem au to m a tik u sa n hoz lé tre ú j, m agasabb re n d ű életm ódot, h an em ez csak az egyének tu d a to s v álasztása révén a la k u lh a t ki. M ivel az em b erek sok te k in ­ te tb e n különbözőképpen é rté k e lh e tik a tá rs a ­ dalom á lta l k ín á lt lehetőségeket, a szocialista életm ó d m in ta tu d ato ssá tevésében ép p a n n y ira szükség v an a k u ltu rá lis b efolyásolásra, m in t az általán o s gazdasági és tá rsa d alo m p o litik ai irá n y ító tevékenységre. M int ah ogy K öpeczi B éla ír ta bevezető ta n u lm á n y á b a n : az a n y a ­ gi és tu d a ti tényezők eg y ü ttes alk alm azása, a z anyagi te rm elés fokozása, m inőségi ja v í­ tá sa és a szocialista é rté k - és n o rm a re n d ­ szer elfo g ad ása teszi leh ető v é az ú j életm ód k ia la k ítá sá t. (G ondolat, 1980.) Kerékgyártó T. István ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8db49114a8f9b87fcecf81d5c4aee3de.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1981/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1981 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika