21 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/34fc702187a95932378d70562b00c71f.pdf 3d502357d7a054aaa98c27d341014bb0 PDF Text Text ��Tartalom 3 Oláh Zoltán verse 4 Laczkó Pál: Időn túl (Egyfelvonásos) VA LÓ SÁ G U N K 24 Kerékgyártó T. István: Szegénység és kulturális megfosztottság (tanulmány) 29 Horváth István: Néhány szó a szegénységről, a gazdagságról (tanulmány) 33 Alullévők (Andrassew Iván interjúsorozata) 39 Kissné N ovák É v a : Kapcsolatok a lakótelepen SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 47 Mezey László M iklós: A nemzet: közös ihlet (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 68 Szokács László sorozata M Ű H ELY 74 Kilencek IV . V asy G éza: Konczek József (esszé) 80 Ferdinandy G yörgy: Palackposta (olvasónapló) 85 Földi Péterről (Pál József) 86 Laczkó A ndrás: A folyóiratok kiszolgáltatottságáról (tanulmány) 91 Jenei László: Történetiség, vidékiség mai prózairodalmunkban (tanulmány) 96 A Madách-pályázat eredményhirdetése. �E SZAMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I : Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I : Dr. Bacskó Piroska Dr. Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató, 89.53673 N . S. Andrassew Iván író (Tahitótfa- lu); Ferdinandy György író egyete­ mi tanár, (Puerto R ico); dr. Hor­ váth István muzeológus, a Palóc­ föld főszerkesztője (Salgótarján); Jenei László kritikus (M iskolc); Kerékgyártó T. István művelődés­ kutató (Jászberény); Kissné Novák É va tanár (Szeged); Laczkó András irod.-tört. a Somogy főszerkesztője Pál író, (K ap osvár); szerkesztő Laczkó (Salgótarján); Mezey László Miklós irod.-tört. (Budapest); Oláh Zoltán ködtő (Budapest); Szokács László újság­ író (Salgótarján); Vasy Géza irod.tört. (Budapest). * A Balassi Bálint Megyei K önyv­ tár (Salgótarján) 1989. április 24-én Péterfy Gizella alkotásával gazda­ godott. Avatóbeszédet Pozsgay Imre mondott. A borító II. felvé­ telei az ünnepségen készültek. A műalkotás elemzésére visszatérünk. (Fotó: Tóth Veronika). E számunk illusztrációs anyagát Földi Péter festőművész munkái közül válogattuk. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest X III., Lehel út 10/a. - 1900 közvet­ lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2155-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 15o Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25-925, �O LÁ H ZO LTÁN Találkozás U tassy Józsefnek - És mondd csak barátom, te, hogyan élsz? - Ugyanúgy élek én is, akárcsak te: fényévek rései közt várva törökülésben a Holnapot, miközben a szél görbe háttal közelít számhoz. Lélegzem a földet, sóhajtok sok folyót és sokszor bizony magam sem tudom, hogyan is szólítsam ezt a tudathasadásos századot. 3 �L A C Z K Ó PÁ L IDŐN TÚL Történik 1920 májusában, valahol egy internálótáborban. A nézőtéri fény fokozatosan csökken. Zajegyveleg mértéktartóan indul, majd felerősödik: báltermi vidám szilveszteri moraj a Vadász Szállóban, poharak hangja, női nevetés, cigányzene - mindez egyszerre hiteles, valóságos, s ugyan­ akkor álomszerűen stilizált, amit főként a zene érzékeltet. Eközben függöny fel. Barakk belsejét látjuk, emeletes priccsekkel a színpad mélyén, az előtér­ ben ún. stokik egy X lábú asztal körül. Éjszaka van, súrolófényt kapnak az alvók, az asztal és környéke világos. A szilveszteri hangeffektusok innen min­ dent kitöltenek. Az alsó priccsen forgolódás, majd egy fiatalember fölkel és alvajáró mód­ ján a rivalda felé indul. Jobbját előretartja, mintha pisztolyt fogna valakire, de inkább célt keres tétován. Néhány lépés után alattomos sűrű köd éri utol. Női sikoltás. Zene elhallgat. Az alvajáró megtorpan. A nézőtér irányá­ ban célrakapja a „pisztolyt” . I. V IR R A SZ T Ó : Tényleg figyelemre méltó. II. V IR R A SZ T Ó : Mondtam. De csend! A L V A JÁ R Ó : (álombéli, vinnyogó nevetés, diadalmasan és bosszúállóan.) I. V IR R A SZ T Ó : Miért nevet? II. V IR R A SZ T Ó : Pszt! Most jön a j a v a .. . I. V IR R A SZ T Ó : Hogyhogy? Fogak csikorgatása . . . ? II. V IR R A SZ T Ó : Ugyan! Szelíd polgári á lm o k ... Hol vannak már azok! Figyeljen! A L V A JÁ R Ó : (megint nevet. Fiúsan illegeti magát, mint aki elégedett fegy­ veres önmagával. A köd ömlik, de térdmagasságnál nem emelkedik feljebb. Alvajáró elunja a tetszelgést. Szabályos alapállásban, két kézzel álombéli las­ súsággal, célra tart.) T U L A JD O N O S : (a hangfalakból) N e ! N e ! A tükröt ne! A L V A JÁ R Ó : (Felkapja a fejét, valahová a nézőtéri mennyezet irányába hallgatózik, fegyvert tartó keze elbizonytalanodik. Mintha megtalálta volna a Tulajt: nevet, majd újra komótosan célra tart.) I. V IR R A SZ T Ó : Lenin-fiú? II. V IR R A SZ T Ó : Ugyan! Vidéki prolikölyök. Pszt! Még elrontja. I. V IR R A SZ T Ó : Dehogy! Istenemre, jobb, mint a színház. II. V IR R A SZ T Ó : Pszt! T U L A JD O N O S : (a hangfalakból) N e! Kérem ne! Még apám hozatta Bécsből. Velencei. Higgyen nekem: valódi velencei. Ez nem pesti hamisítás. Nem körúti svindlerség. Ez Bécsen keresztül jött. Békebeli. N e! Kímélje meg. Kérjen valamit. Bármit. Teljesítem. 4 �A L V A JÁ R Ó : (a végsőkre elszánt nevetés. Lövés dörren, női sikoltozás, moraj, majd csend. Alvajáró újra céloz. Lövés. Összetört tükör valósághű csö­ römpölése. Színpad legmélyéről a dörej pillanatában - mint a torkolattűz erős reflektorfény vág bele a nézőtérbe az őrtoronyból és kapkodó kutatásba kezd, majd megnyugszik, kihuny. Két fénynyaláb csomópontjában áll az alva­ járó és nevet, eszelősen nevet. Váratlanul - mint akit leütöttek - összecsuklik.) K É T V IR R A SZ T Ó : (felső priccseikről nagy robajjal leugrálnak. Többen felébrednek.) T Ö B B E N : Mi történt? Mi az megint? Szilencium. Aludni akarok. I. V IR R A SZ T Ó : (ütögeti az Alvajáró arcát. A többieknek:) Kuss. C IN IK U S: Vagy úgy! Megint a mi kis terrorlegényünk. Lövöldözünk? Lö­ völdözünk? A L V A JÁ R Ó : (magához tér. Megérti, hogy ismét mászkált. Felpattan, ki­ tépi magát a segítők kezeiből.) Hagyjanak! (Fel-alá rohangál.) Hagyjanak! C IN IK U S: (gúnyosan röhög.) (Lassan világosodik. A barakk belseje mögött szögesdrót és őrtorony látszik az őrrel. Mindenki kászálódik. Nyújtózkodás, ásítozás.) E L Z Á R K Ó Z Ó : Nem fér a bőrébe! Miért kínozza ezt a gyereket? A L V A JÁ R Ó : Nem vagyok gyerek. Se magának, se senkinek. Én a Vörös Hadsereg katonája vagyok. Harcoltam. Nem úgy, mint itt egyesek. I. M A LM O ZÓ : (a társához, II. Malmozóhoz, aki közbe akar avatkozni:) Nyugi, nyugi. Semmi feltűnés. Minden rendben lesz. E gy parti? Így reggel­ r ő l. . . ? II. M A LM O ZÓ : Sakk? I. M A LM O ZÓ : Ne játszd ezt. Sakk? Itt? Biliárdot nem akarsz? II. M A LM O ZÓ : Utálom a malmot. Nem mondtam még? Infantiliseknek való. I. M A LM O ZÓ : Tehát? II. M A LM O ZÓ : A kedvedért. Ma utoljára. (Asztalhoz ülnek, annak lap­ jába van karcolva az ábra. Egyikük fehér, másikuk sötét gombokat vesz elő.) I. M ALM O ZÓ : Köszönöm. Hálásan köszönöm. (Játszani kezdenek. N é­ hányan köréjük gyűlnek. Időnként cserélik a gombkészletet.) C IN IK U S: Milyen finom modor! Mily fenkölt stíl! A L V A JÁ R Ó : (a Cinikusnak) És vegye tudomásul: főként magának nem vagyok gyerek. Rémhírterjesztő ellenforradalmár! C IN IK U S: Még Kun Béla is megmondta: „A fosztogatás nem proletárdiktatúra.” És ki tudja, mi mindent csináltál te még! Meg a magadfajták. Le­ járattatok a Tanácsköztársaságot. . . A L V A JÁ R Ó : Én k é r e m ..., mi k é re m ... (fuldoklik a szégyentől) Mi semmi ilyet nem csináltunk. Vonja vissza! Vonja vissza!, mert... Ezt ne­ kem még a bíróságon sem mondták. K É T V IR R A SZ T Ó : (két oldalról lefogják Alvajárót.) I. V IR R A SZ T Ó : Mit froclizza! Nem elég a maga baja? A L V A JÁ R Ó : (toporzékol) Vonja vissza, m ert. . . C IN IK U S: ...l e lő , mint egy kutyát? (Hátat fordít és beveti a priccsét.) A L V A JÁ R Ó : (tehetetlen zokogásban tör ki, Virrasztók csitítják, kitépi ma5 �gát és az ágyához rohan) Úgyis megszököm innen. Megszököm. (öklével veri a priccset) Megszököm . . . I. V IR R A SZ T Ó : De vajon miért lőtt kétszer? II. V IR R A SZ T Ó : Mit gondol? Mert elsőre nem talált. T ISZ T : (miután bevetette az ágyát, már végzett néhány tornagyakorlatot az előtérben. Most sem hagyja abba. Nem találtak, uram, ezek másodjára sem. C IN IK U S: Uram? Nocsak! Hová fejlődtünk!? Micsoda modor... T IS Z T : (befejezi a reggeli tornát. Élesen) Velem nem fog itten packázni. Nem voltunk játszótársak. Egyszer s mindenkorra vegye ezt tudomásul! C IN IK U S: Parancsára. (mesterkélten habozik. Túlzó udvariassággal) Mi is volt a rendfokozata . . . ? T ISZ T : Pimasz. (Sarkonfordul) Hol is hagytam abba? Ja, igen. (A vir­ rasztóknak folytatja, de mindenkinek szánja.) A fegyverhasználathoz nem elég a lelkesedés. Ahhoz éppen az ellenkezője kell. Higgadt szakszerűség. Nekik honnan lett volna? Az kérem, a jobbra át-balra átnál kezdődik. Civilből ka­ tonát kell formálnunk. A fegyver itt még eszükbe se jusson. P R É D IK Á T O R : Már megbocsásson, hogy beleszólok. Ha a magafajtára hallgattunk volna, még mindig a gyakorlótereken kúszatjuk-mászatjuk a munkásezredeket. Hol lenne akkor a dicsőséges északi hadiárat? (Valóságos vitaklubbá állunk össze, csupán a malmozók játszanak rendületle­ nül. Alvajáró fekszik az ágyán.) T ISZ T : Dicsőséges? Mihez képest? Hogy itt rohadunk ebben a barakkban? Budapesten pedig mindenféle idegen katonaság? A L V A JÁ R Ó : (eszelősen) Ez csak a kezdet! Éljen a Második Magyar Ta­ nácsköztársaság! Éljen Kun Béla! T ISZ T : Kérem, ezen a szinten csak a vereség ismétlődhet. Ismertetné ve­ lem valaki, mi lesz, ha mindig ennyit veszítünk? I . V IR R A SZ T Ó : Mondja, maga mért tartott velünk? E L Z Á R K Ó Z Ó : Vigyázat, provokátor! II. V IR R A SZ T Ó : Ne figyeljen rá! E L Z Á R K Ó Z Ó : Vigyázat! Ennyit csak egy provokátor kérdez! II. V IR R A SZ T Ó : Folytassa főhadnagy úr! T ISZ T : Tudja valaki, hány képzett tiszt kellett volna a Tanácsköztársaság­ nak! És hány volt? P R É D IK Á T O R : Mért engem néz? Én honnan tudnám? T IS Z T : Az imént önök közül helyesen állapította meg valaki, hogy fiatal barátunk azért lőtt kétszer, mert nem talált. Nem titkolom, láttam már a je­ lenetét. A lélek rejtelmei, ugye..., de ezt hagyjuk. Ámbár titkos bűntudatként is felfoghatjuk. Fiatal barátunk - mint vérbeli forradalmár - máig igen restelli, amiért már az első lövésre nem omlottak össze régmúlt világok. A L V A JÁ R Ó : (üvölti) Nem vagyok a barátja! I. V IR R A S Z T Ó : Talán jönne közénk, és mindent tisztázhatnánk . .. E L Z Á R K Ó Z Ó : Vigyázat! Provokátor! K U L T ÚR A K T IV IS T A : Minden ezen múlott: nem volt elég időnk. Én még 16-ban, a lövészárokban olvastam egy pesti lapban a személyi higiéniá­ ról. Akkor elhatároztam: ha innen megszabadulok, minden erőmmel az embe­ rek felvilágosítását szolgálom. Kultúra! Kultúra! Ezzel győzünk. 6 �C IN IK U S: (idézi az ismert 19 -es plakát szövegét. É l le l.) „Proletárok! Olvassatok mindennap! Könyv a házmesternél.” EL V IR R A SZ T Ó : Kuss! C IN IK U S: Lakonik u ss. Nesze neked tömegek felvilágosítása! I. M A LM O ZÓ : (felcsattan) Te csalsz! II. M A LM O ZÓ : (békülékenyen) Tudod, hogy u n o m ... I. M A LM O ZÓ : Akkor se! Játsz! Megbeszéltük. II. M A LM O ZÓ : Már történnie kellett volna valaminek. Mindjárt reggeli szemle. L M A LM O ZÓ : Ne fecsegj! Játssz! II. M A LM O ZÓ : Sakk! I. M A LM O ZÓ : Hülye. (A többiek értetlenül néznek. Alvajáró kérés nélkül közéjük áll.) C IN IK U S: (a malmozóknak szánva) A biliárd mégis jobb: most üthetnék egymás fejét. T ISZ T : (mintha mi sem történt volna) Tehát fiatal barátunk mutat kész­ séget az együttműködésre. Kérdezzük meg tőle, mi volt ahhoz képest, hogy mi volt azután, amikor nem talált? C IN IK U S: Mit tetszik kérdezni? I. V IR R A SZ T Ó : De kire lő hajnalonta? És miért? E L Z Á R K Ó Z Ó : Agent provocatour! P R É D IK Á T O R : Nincs mit számon kérni a Vörös Hadsereg hősiességén. II. V IR R A SZ T Ó : És Szolnok? Budapest? E L Z Á R K Ó Z Ó : Tudtam. Mindig tudtam! Még egy provokátor! TISZ T : Kuss! I. M A LM O ZÓ : Kértelek, hogy ne tépkedd a maradék gombjaidat. Nem használható. II. M ALM O ZÓ : Nyugodt vagyok. I. M A LM O ZÓ : A fenét! A második csiki-csukit csinálom. II. M A LM O ZÓ : Mit akarsz? I. M A LM O ZÓ : Nyerj egyszer ! II. M A LM O ZÓ : Ha eddig semmi, akkor nyertünk. Vagy elúszott az utol­ só lehetőség. I. M ALM O ZÓ : Kuss! Még gyanút fog valaki. C IN IK U S: Mily fenkölt stíl! Mily finom modor. I. M ALM O ZÓ : Leütöm. II. M A LM O ZÓ : Te mondtad: kuss! R É G I SZ O C D E M .: Mi folyik itt kérem? Mire ez a felhevültség? Érvé­ nyes ítélet van rajtunk, töltjük a büntetésünket. Európában élünk, nem a va­ donban. Itt jogállamok vannak. Túlhajtottuk követeléseinket a változtatható­ ság keretein — viseljük a következményeit. A L V A JÁ R Ó : Mit mond? P R É D IK Á T O R : Ne lázadj! - azt mondja. A L V A JÁ R Ó : Nem értem . . . I. V IR R A SZ T Ó : Mi sem téged. E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokatőrök egész hadserege. K U L T ÚR A K T IV IS T A : Fejtse ki! Európáról beszél - végre valaki. Euró­ pa - kultúra. Ez egy! 7 �R É G I S Z O C D E M .: Köszönöm, hogy megkaptam a szót. C IN IK U S: Egy frászt kapott meg! I. V IR R A SZ T Ó : Én csak bámulok. C IN IK U S: Rossz likba. Ide nézz! (Az ülepét mutatja.) K U L T ÚR A K T IV IS T A : (belerúg) C IN IK U S : Kösz. De csak tőled. (Általános kavarodás) I. M A LM O ZÓ : A mi malmunkra hajtják a vizet. Sikerülnie kell. Ennél jobban már nem lehet megszervezni. Ausztria innen csak egy kőhajítás. II. M A LM O ZÓ : Országomat egy sakkért! De legalább azt mondd meg, miért mi vagyunk a visszamaradok. C IN IK U S: Ó kultúra, ó Európa! A L V A JÁ R Ó : Rothadt szocdemek! P R É D IK Á T O R : (feláll egy stokira, Kun szavait idézi.) A szocdemek kép­ telenek vezetni a forradalmat. Nem tudják, de nem is akarják vezetni a forra­ dalmat. És nem értik meg az eseményeket. Tegnap is rossz volt ez, ma pe­ dig egyenesen átok! E L Z Á R K Ó Z Ó : Ne! T estvérharcot ne! K U L T Ú R A K T IV IS T A : K ell ez nekünk? Nem kell! Mi kell nekünk? Öszszefogás. Embertestvérek! Most én kérek figyelmet. Sorakozzatok fel ide mindahányan! (Félkörbe engedelmesen felállnak.) Tudjátok-e embertestvéreim, mi volt az utolsó pletyka, amivel közétek érkeztem! Honnan tudnátok? Kinek mondtam volna el? Mint tudjátok, a Monarchia összeomlott. C IN IK U S: Kár, kár, kár . . . E L Z Á R K Ó Z Ó : Lőjjétek le! Puffantsátok le! („Puskával” céloz, ismét­ lődően elsüti.) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Több komolyságot! T ISZ T : Ne csináljanak itt május elsejét! P R É D IK Á T O R : Ellenkezőleg. Most igazán kell a majális. II. M ALM O ZÓ : Mondtam neked: csak semmi beavatás. Ezek hülyék. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ügy van barátaim! Most kell a majális. Mondan­ dóm lényege ez. Befejezem, ha megengedik. Tudják mit hallottam? C IN IK U S: Halljuk! Halljuk! (cikiző, szórvány taps) R É G I SZO C D EM .: De kérem! A szó még nálam volt. A L V A JÁ R Ó : Vén trotli! T ISZ T : Mi folyik itt? I. V IR R A SZ T Ó : Én is ezt kérdezem! II. V IR R A SZ T Ó : Korai ébredés. I. M A LM O ZÓ: Elég! Összekevered a gombokat. II. M A LM O ZÓ : Nekem elég! Egyedül is megcsináltam volna. Nélkületek. T ISZ T : Pardon. Csak azt szerettem volna mondani, hogy én katona va­ gyok. Védtem a hazát. A L V A JÁ R Ó : Én meg munkás. Dolgoztam. Mégis védtem! T ISZ T : Vádolsz? A L V A JÁ R Ó : Védted? T ISZ T : Taknyos! Talán te? A parasztlegénynek én mutattam be a kú­ szás módját. Megtanulta. 8 �K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az! Tanulás. Erről van szó. Képzeljék el! Bécsben egy lélekgyógyász betanította a Monarchia bukását. C IN IK U S: (valódi érdeklődéssel) Eredmény? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Kifejezetten gyógyulással . . . I. V IR R A SZ T Ó : Mit akar ezzel mondani? E L Z Á R K Ó Z Ó : Nem megmondtam? Provokátor! K U L T Ú R A K T IV IS T A : (I. Virrasztó, felé) Végre komoly érdeklődést lát­ ván, kifejezetten önnek mondom: a kultúra nem más, mint terápia. Ezt Bécs­ ben tudják. Bécs, uraim, soha nem veszít. Vannak önök között néhányan, akik ezt talán tudják. És miért nem áll Bécs vesztésre sohasem? Kultúra, kultúra, és harmadszor is kultúra. T ISZ T : Ugyan kérem! Végre közölje a szándékát! E L Z Á R K Ó Z Ó : Csupa provokatőr! Vigyázat! Vigyázat! I. V IR R A SZ T Ó : Maga nem beszélt nekem ennyi mindenről. II. V IR R A SZ T Ó : Miért ijeszteném meg! Végzésünk van. Letöltjük. Aztán kikerülünk. Hallotta. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nos .... Tehát. . . P R É D IK Á T O R : Majd én. A XX . században élünk, amint az köztudott. Többről van szó, mint az egyén rációjáról. A tudományosság világába lép­ tünk. II. V IR R A SZ T Ó : Rövidebben. Mindjárt reggeli szemle. C IN IK U S: „Szeretnék május éjszakáján . . . ” T ISZ T : Kuss . . . A L V A JÁ R Ó : Ezért nem szerettük ezeket. A végén a nemzeti zászlót is kirakatták. I. V IR R A SZ T Ó : Beszéljen! E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokatőr! (Virrasztóra mutat) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nem értenek embertestvéreim! Nem értenek. Mit akarok én? Amit a bécsi professzor. C IN IK U S: Én aludni akarok. Át akarom aludni az éjszakát. R É G I SZO C D EM .: Úgy van. Támogatom. M A LM O Z Ó K : (nem néznek fel, de oldalt tapsolnak) Helyes, helyes, he­ lyes. E L Z Á R K Ó Z Ó : Csatlakozom. P R É D IK Á T O R : Ez csapda. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nálam a nyitja. Megbeszéljük és minden rendben. II. M A LM O ZÓ : Úgyis maradunk internáltak. R É G I SZO C D EM .: Végzés van. Töltjük a büntetésünk. Élünk. Tudjuk a szabadulás óráját. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Mi tehát a teendő? Feldolgozni, túlélni! Ha azon­ ban ifjonti lázongások uralkodnak el rajtunk, itt veszünk. C IN IK U S: Mondtam. Ifjú barátunkat gyógyítani kell. II. V IR R A SZ T Ó : Cinikus barom. T ISZ T : Túllépik a mértéket. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az: mérték! Ezt kell visszaállítani. Erre tö­ rekedett a bécsi professzor is. T ISZ T : De ön mit akar? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Játsszuk el a bukásunkat, gyógyítsuk ki ifjú ba­ rátunkat. 9 �10 �R É G I SZ O C D EM : Nekem semmi bajom. T Ö B B E N : (felnyújtják a kezüket) Nekem se. P R É D IK Á T O R : (megint stokira pattan) Bennünk a hit: a világförradalom a küszöbön! Börtönünk kapuja diadalkapu! C IN IK U S: (a malmozókhoz) Nem vennének be engem is? Nekem ez sok. (Nem reagálnak) T ISZ T : Arról volt szó, mindent megbeszélünk... E L Z Á R K Ó Z Ó : Negyedóra sincs ébresztőig... A L V A JÁ R Ó : (hisztérikusan) Itt rohadunk mind! Én innen megszököm! II. M ALM O ZÓ : Megtaníthattuk volna sakk ozn i... I. M A LM O ZÓ : Kuss! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Tudják kiket adtam elő a csoportommal? C IN IK U S: Fizetek, csak ne sorolja! R É G I SZO C D EM .: Halljuk, halljuk! (Tapsol) II. V IR R A SZ T Ó : (énekli) Szeretnék május éjszakáján, letépni minden or­ gonát . . . II. M A LM O ZÓ : Éppen ez . . . ? I. M A LM O ZÓ : Mondtam: fogd be a pofád. II. M ALM O ZÓ : Szerezz sakkot! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Most tehát ne legyen élet-halál a tét. Játék le­ gyen. (Stok.it tesz középre) Ide kérem fiatal barátunkat. Ébresztőre könnyeb­ ben érzi majd magát - ígérem. A L V A JÁ R Ó : (megbabonázottan leül. Ügy megy oda, mint éjszaka, alva­ járóként.) E L Z Á R K Ó Z Ó : Végünk! Végünk! Elveszejt mindannyiunkat? (A Kultúraktivistára mutat, majd egy stokira rogyik. A malmozók nem zavartatják ma­ gukat.) C IN IK U S: Reggel van, fáradt vagyok. II. V IR R A SZ T Ó : Végre. A L V A JÁ R Ó : Kezdjük már! K U L T ÚR A K T IV IS T A : Ez az, tisztelt elvtársaim! T ISZ T : Na, na! K U L T Ú R A K T IV IS T A : (bűvöli az Alvajárót; az ültében hátradőlve, meg­ rettenve várakozik. Orrbacsapásként éri a kérdés.) Ismerted Kun Bélát? A L V A JÁ R Ó : Igen! Éljen Kun Béla! T ISZ T : Nem kivégzőosztag előtt vagy. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az, ez az, tisztelt elvtársaim! Öntevékenység, öntevékenység. Bekapcsolódni. Spontánul. II. M ALM O ZÓ : Bugris. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Tessék, tessék! Ne zavartassák magukat! (Várat­ lanul Alvajáróhoz) K i hasonlít itt Kun Bélához? A L V A JÁ R Ó : Senki. Kun Béla csak egy van! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Valakinek őt is játszania kell. TISZT: Talán én mégsem . . . I. V IR R A SZ T Ó : P R É D IK Á T O R : nekünk Kun Béla! (az öreg szocdem.-re mutat) Ő a legalkalmasabb rá. Kikérem magamnak! Itt egyedül én tudom, mit jelent 11 �K U L T Ú R A K T IV IS T A : Tehát eldőlt. (A szoedemre mutat) Ön lesz. R E G I SZO C D EM .: (Nem tiltakozik. Felveszi Kun Béla pózait: jobbjával Zakója hajtókájába kapaszkodik, baljával bajuszt igazít) K U L T Ú R A K T IV IS T A : (Alvajáróhoz, de a Kun Bélát megszemélyesítőre mutatva) Mikor találkoztál vele először? E L Z Á R K Ó Z Ó : (károgva) Provokatőr! Provokatőr! A L V A JÁ R Ó : Decemberben, amikor nálunk megalapítottuk a pártot. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Láttad még? A L V A JÁ R Ó : Igen. R É G I SZO C D EM .: (Kun energikusságával Alvajáró felé lép, hajtókáját nem engedi el.) Mit kérdeztem tőled decemberben? A L V A JÁ R Ó : (álmélkodva feláll) Kun elvtárs? R É G I SZO C D EM .: (követelően) Felelj! Mit kérdeztem? Nem emlékszel? A L V A JÁ R Ó : (fiús zavarral) Mindenre emlékszem. SZO C D EM .: Akkor mire ez az időhúzás? A L V A JÁ R Ó : Nem hittem, hogy mégegyszer látom Kun elvtársat. R É G I SZO C D EM .: (hátravetett fejjel kacag) Azokra a februári napokra gondolsz? Nézd! Már a hajam is felejti. Pedig azt a feleségem is sajnálta. És képzeld, így, tüskésen még jobban szerette. Tudod mit mondott? (Alvajáró fiús szégyenlőséggel rázza a fejét.) Ilyen vagy hát! - azt mondta. Ilyen vagy hát! - és simogatott. Így gyógyultam meg. (váratlan váltás) Válaszolj végre! A L V A JÁ R Ó : Hogy van-e revolverem . . . Azt tetszett kérdezni. R É G I SZO C D EM .: É s . . . ? A L V A JÁ R Ó : Nem volt. R É G I SZO C D EM .: (a Ku ltúraktivistának) Ez hülye. Már eggyel előbb vagyunk. Már júliust írunk! Szóljon rá. A L V A JÁ R Ó : Kun elvtársnak jelentem, egész századom van. Fegyver min­ denkinél. R É G I SZO C D EM .: Nekünk, a pártnak pedig hadserege! A Vörös Had­ sereg! Szervusz fiam. (kezet fognak, megölelik egymást, kibontakoznak, de Kun nem engedi el, kedvtelve nézi) Ti vagytok a reménységem. Veletek nyerünk. Egy tapodtat se hátráljatok innen. Ez a föld a miénk. T IS Z T : Ezt ismerem. I. V IR R A SZ T Ó : Csendet! Csendet! R É G I SZO C D EM .: Ha béke lesz, eljövök hozzátok a feleségemmel. Bo­ londul a hegyekért. Tudod, ő erdélyi. Én is. De nekem mindegy, hol élek. Megnézzük Salgót, Somoskőt, Füleket, Almágyot, K ékkőt. . . A L V A JÁ R Ó : Kun e lv tá r s ... R É G I SZO C D EM .: Kérdezz fiam! Nektek kérdeznetek kell! Az ifjúság joga a kérdezés! A L V A JÁ R Ó : Miért kellett nekünk onnan visszajönnünk? Úgy harcoltunk, mint az oroszlánok. T ISZ T : Kik ellen? Az első puskalövésre futottak, mint a nyulak . . . V A L A K I: Csendet! Csendet! R É G I SZO C D EM .: Tudom, fiam. Ismerem hősiességetek minden mozza­ natát. Ebben a frontban biztos voltam. Csak azt nem tudtam, élsz-e, halsz-e. A L V A JÁ R Ó : Egyben vagyok, Kun elvtárs! De a pajtásaim szednek szét. Északról visszajöttünk puskalövés nélkül, most meg menjünk le a Tiszához...!? Ezt nekem nem hiszik el. 12 �R É G I SZO C D EM .: Fiam! Egy volt 21-es honvédzászlósnak hidd el: ha Tarnopolból a Piavéhez küldenek, nem az a feladatom, hogy gondolkodjam az értelmén, hanem, hogy győzzek és életben maradjak. Ha lehet. A L V A JÁ R Ó : De nekem Kun elvtárs azt mondta, vezessük tovább a spon­ tán akciókat, álljunk az élére, aztán alkalmas pillanatban magyarázzuk meg. Most mit mondjak? Ha lemegyünk a Tiszához, ezek besétálnak hozzánk. Boszszúállás lesz. TISZ T : (tapsol) Igaza van. I. M ALM O ZÓ : Országomat egy kézigránátért! E L Z Á R K Ó Z Ó : Csupa provokatőr! C IN IK U S: Végre! Végre! Valami izgalom. I. V IR R A SZ T Ó : Valóban különleges... II. V IR R A SZ T Ó : Mondtam! Megmondtam! P R É D IK Á T O R : (bohókásan) Csak tessék, tessék! T ISZ T : Csalárd az ellenfél! C IN IK U S: Préda leszünk! Zsákmány! P R É D IK Á T O R : A helyünkön meg kell tudni állni! C IN IK U S: (gúnyosan!) Csodát! Csodát! T ISZ T : Útonállókkal szemben veszítjük el az országot! R É G I SZ O C D EM .: Jó ! Jó ! Nagyon jó! II. M A LM O ZÓ : (felpattan) Egy percig nem maradok. I. M ALM O ZÓ : Ha nem fogod be a szádat, letaglózlak, mint egy barmot. C IN IK U S: Folytassuk elvtársaim! Folytassuk! R É G I SZ O C D EM .: (szónokol) Lássunk világosan! Mit jelent nekünk a felvidéki hadjárat? T ISZ T : (bekiabál) Harcoltunk saját földünkért. II. V IR R A SZ T Ó : Kuss! R É G I SZ O C D EM .: (rezzenetlenül folytatja, Kun-pózokkal) Elvtársaim! Megmutattuk az ellenfélnek, hogy valódi proletárhadseregünk van. Mi győz­ tünk. Proletariátus és a haza: az egy. A L V A JÁ R Ó : De Kun elvtárs! Mit mondjak a fiúknak? T ISZ T : (érvelően) Önként lemondani egy fegyverrel visszaszerzett terület­ ről - ilyen nincs. Ezt én nem tanultam. K U L T Ú R A K T IV IS T A : (inkább a közönség felé) Tessék! Tessék! C IN IK U S: (kikiáltó hangján) Volt egy ország, nincs egy ország! Tessék, tessék! Volt, nincs! Volt, nincs! Mesét mondok: hol volt, hol nem volt Ma­ gyarország . . . II. M ALM O ZÓ : (I. Malmozóhoz) Üss le, mert nem állok jót magamért. I. M A LM O ZÓ : (keresztbe tartva dug, fehér-e vagy fekete. Csattan az öklén a választás.) II. M ALM O ZÓ : (választ, játszanak) R E G I SZO C D EM .: Annyira fontos neked a felvidék? A L V A JÁ R Ó : Ennyire. SZ O C D EM .: Miért? A L V A JÁ R Ó : Győztünk a fiúkkal. Losoncon két akkora ágyút zsákmá­ nyoltunk . . . Minden megvolt, csak nem tudtuk kezelni. T ISZ T : Mit mondtam? C IN IK U S: (taps) R É G I SZO C D EM .: (látja, hogy minden bomlik, kézbe kell venni a dol­ gokat. Mintha egy alakulatnak beszélne.) Mit jelent nekünk a dicsőséges észa­ 13 �ki hadjárat? A győzelmen túl? Összekovácsolódtunk, elvtársak. Hadseregünk van. C IN IK U S: (taps) T ISZ T : De kérem! II. V IR R A SZ T Ó : Ha kérhetem, főhadnagy úr, ne pontosítson. T ISZ T : (leül) P R É D IK Á T O R : Ez gyalázat! Határok nélküli Szovjet-Európát akartunk. A népek Európáját. Itt meg felvidékeznek, erdélyeznek. C IN IK U S: Mondanék v a la m it:.. R E G I S Z O C D E M .: (kizökken a szerepéből) Jött-ment kalandorok. K U L T Ú R A K T IV IS T A : De kérem . . . ! Nem erről volt szó. R É G I SZO C D EM .: Köszönjük. Talán ennyi elég. (Általános taps. II. Malmozó csak a jobbjával csattog az asztalon. Feltűnő, mindenki odafigyel.) A L V A JA R Ó : És velem mi lesz? C IN IK U S: Agyonlőnek, kisfiam, agyonlőnek. I. V IR R A SZ T Ó : Szégyellhetné magát. R É G I SZO C D EM .: Cinikus barom. II. V IR R A SZ T Ó : Szamuely kellett volna ide, úgy látom! Szamuely min­ denkinek! T ISZ T : Rend kell. Még a forradalomban is. C IN IK U S: (tapsol) II. M ALM O ZÓ : (az asztalt ütögeti) R É G I SZO C D EM .: Tudják maguk, hogy Kun Béla mindig félrecsúszott kravátlival járt? C IN IK U S: (gúnyosan) És moszkvai guruló rubeljei nem fértek a zsebébe... Károlyinak pedig farkastorka volt... T Ö B B E N : (tapsolnak) A L V A JÁ R Ó : Akkor most velem mi lesz? R É G I SZO C D EM .: Főbelőnek. T ISZ T : Ugyan, kérem! Ne ízetlenkedjünk. A L V A JÁ R Ó : (reménykedve) Ugye? Ugye? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Í me az új páros. (Mindenki zavarodottan felnéz) R É G I SZO C D EM .: (Kun-pózban) Hogy érti? Még nem mondtam el min­ dent. I. V IR R A SZ T Ó : Nekünk ennyi elég volt. T ISZ T : Le vele! E L Z Á R K Ó Z Ó : Terrort! Vörös terrort! II. M ALM O ZÓ : Országomat egy kézigránátért! C IN IK U S: (énekli) Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát... K U L T Ú R A K T IV IS T A : (rendezői pózban) Csendet! Rám figyel! A L V A JÁ R Ó : Akkor most velem mi lesz? R É G I SZ O C D E M .: (Még az előző szerep szerint) Lemégy a Tiszához! 14 �K U L T Ú R A K T IV IS T A : (Erélyesen, de udvariaskodva) Megkérném... (helyet mutat, szocdem. leül egy stokira. Mindenki tapsol. Szocdem. feláll, hajlong, leül) A L V A JÁ R Ó : Akkor most én jövök. C IN IK U S: Telhetetlen. II. V IR R A SZ T Ó : Kuss. A L V A JÁ R Ó : Mesélni fogok. (Úgy ül, mint aki gesztusokkal fogja kísérni a mondandóját.) ( Füttyögés.) MÁ S O K : Halljuk! Halljuk! A L V A JÁ R Ó : Hát az úgy volt, hogy nem tudtunk mi semmit. (Röhögés, taps) Csak ütöttük, vertük az ellenséget, akik a proletárhatalom ellen törtek. Az elején még ütöttük, vertük, de aztán már nem volt kit, mit. Azt hittük, nem is az ellenségeink. Mondták is nekünk: megtévesztett proletár testvéreink vannak szemben velünk, egyenruhába kényszerítve. Mi ezt mindjárt gondoltuk, mert amikor a Karancsban verekedtünk, a gyalogsági ásót eléggé egyformán vágtuk egymásba. (Röhögés, taps) Történt egyszer, amikor már proletár testvéreinket, szemben velünk, sehogyan se találtuk, hogy portyára indultunk. Hogy Dobsinától feljebb volt-e, vagy a Szelícei-fennsikon, már nem tudom, de ott volt velünk Mendelson főhadnagy elvtárs. (Kultúraktivista int a Tisztnek, aki jelentkezésszerűen felpattan, majd töprengően fel-alá sétál.) Őt még Gödöllőről kértük... E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokáció! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Hagyjuk a részleteket! A L V A JÁ R Ó : Akkor most mondjam, vagy ne mondjam? R E G I S Z O C D E M .: (kegyesen, kunosan) Folytasd fiam! A L V A JÁ R Ó : (megvetően) Nem vagyok a fia... Szóval azt mondja nekünk Mendelson főhadnagy elvtárs, akit Stromfeld küldött Gödöllőről..., mert tőle kértük táviratilag... II. V IR R A SZ T Ó : Tudjuk, tudjuk... A L V A JÁ R Ó : Szóval azt mondja Mendelson főhadnagy elvtárs. Fiúk! Tudjá­ tok-e ki harcolt itt előttünk? Hát itt senki, mondtuk mi, mert ide ellenséget soha nem engedtünk. A Kárpátokba a muszka is elakadt. Ez mindig a miénk volt. Azt mondja ő erre: T ISZ T : Az anyátok istenit! Prolik vagytok, mégis derék magyar gyerekek. (Többen tapsolnak. Tiszt is.) A L V A JÁ R Ó : Azt mondja még: T ISZ T : (Patetikusan kinyújtja a kezét) Lembergig viszlek benneteket, ha meg­ tanuljátok a harcászatot is. A L V A JÁ R Ó : Mi meg erre: M IN D E N K I: (felugrálnak) Hajrá! Hajrá! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Kérem! Kérem! II. M A LM O ZÓ : (higgadtan) Hülye fasz! 15 �A L V A JÁ R Ó : Szóval, nem tudtunk mi ilyeneket. Ott voltunk már, valami tök ismeretlen helyen. Erre ő előveszi azt a kurva térképet. Sose tudtam kiis­ merni azt a kulimászt. Azt megmondom, melyik fa alatt milyen gomba terem, de, hogy aszerint menjek, amit valaki lerajzolt, hát nem. Ő meg erre: T IS Z T : (az asztalhoz megy, a malmozókhoz, mintha térképet terítene szét, többen odatelepszenek) Fiúk. Ősi magyar földön járunk. (Mutogat) Nincs talp­ alatnyi hely, amit ne öntöztünk volna a vérünkkel. A L V A JÁ R Ó : Nem akarom én ezt mind elmondani, mert akkor könnyeztünk a fiúkkal. Ha Králik itt lenne, ő tanúsítaná. C IN IK U S: (értelmezően) Mendelson..., Králik... Téged hogy hívnak? E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokatőr! Provokatőr! K U L T Ú R A K T IV IS T A : (leinti) A L V A JÁ R Ó : Szóval kiejt ő egy nevet. Azt mondta, hogy... T ISZ T : Mátyás király! A L V A JÁ R Ó : Mi meg arra azt feleltük, hogy igazságot teremtünk a földön! T ISZ T : Fiúk! Nézzetek ide! (Térképen mutogat) A mieink ide vannak diszlokálva. Veletek idáig jöttem. A L V A JÁ R Ó : Hát csak néztünk. Ott volt neki minden azokkal a krikszkrakszokkal. T ISZ T : Tudjátok?! Nem vittelek bele semmi kockázatosba. De jelölve van itt nekem Mátyás király oszlopa... Itt járt a mi nagy királyunk. Odáig mi most elmegyünk. Önként jelentkezőket kérek. A L V A JÁ R Ó : (mesél) Egyszer Mátyás király, amikor már elege volt a fel­ vidéki menyecskékből, úgy megszomjazott, ahogy csak fehérnép után lehet. Ilyen húsra csak a vörösbor megy. Király volt: tudta. Főurakkal volt körülvéve: azok is tudták. Öntötte is nagy királyunk a nagy pittye mögé, mert szomjazni azt úgy nem tudott senki, mint ő. Ezért is mondjuk: Nem jár erre Mátyás, szomjazik az igazság. T Ö B B E N : (Vad taps) A L V A JÁ R Ó : (Hajlong) Nahát ugye, se asszony, se bor nem tart örökké. Azért volt király Mátyás, mert ő tudta ezt legelőbb. Csak figyeli, figyeli azzal a ravasz szemével, úgy, hogy oda se néz, miket mondanak neki, ahogy töltenék bele a bort. Mondják neki egyfolytában: most erre, most arra. De mindig teli kupával. Hát ő győzi. Fehér húsra jó a vörösbor, ugye... Megint mondják: most erre, most arra... Isznak. Hát már kimegy a király, mert feszíti a hólyagja. K i­ veszi a brongáját, ezek a fekete hollófiak meg mellette rögtön ugyanúgy. Mert el nem hagyták volna. Eresztik lefelé a völgybe mind a hárman, csak úgy cso­ bog, akár a Tátra hóolvadáskor. Középen a király nagy csobogója. Aszonygya erre az egyik... De már abbahagyta, illendőségből is, mert a király elé azért nem mehet, és csak úgy rázogatja: Király uram! Jó bor, csak úgy vastagodik a lándzsám tőle. Mátyás meg még csinálja a völgyre az áradást, mert amúgy nagy természetű volt. Mondjad fiam, mondjad! Ugyan, kérdezze már meg kegyelmed, vannak-e itt szőlőmunkások. Hát ugye, ritka nagyot röhög erre Mátyás, úgy hogy a falu apraja nagyja kirohant a völgybe, és még éppen látták, ahogy a királyuk elrakta. Hát másnap megvolt, ami megvolt. I. V IR R A SZ T Ó : Nem értem. Húgyoztak... és? II. V IR R A SZ T Ó : Kirendelt minden főurat kapálni. A L V A JÁ R Ó : Dolgozzanak azok is, az anyuk keservit! P R É D IK Á T O R : (tapsol) Bravó. Proletár igazság! Ez kell nekünk! Már Má­ tyás király is megmondta,..! 16 �II. M A LM O ZÓ : Barom. I. M ALM O ZÓ : Fegyelmezd magad. R É G I S Z O C D E M .: És? A L V A JÁ R Ó : Megtaláltuk Mátyás király emlékoszlopát. Mendelson főhad­ nagy elvtárs pedig elmesélte nekünk a történetet. C IN IK U S: Hogy kiveszik a brokijukat. T Ö B B E N : (röhögés) A L V A JÁ R Ó : Igen! Azt, hogy lesz igazságosság. Szedtünk mindenféle virá­ got. Leraktuk. Ést azt mondtuk: Éljen Mátyás, az igazságos. P R É D IK Á T O R : Támogatom. C IN IK U S: Nem áll fel? T IS Z T : De kérem... Mindennek van határa. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Úgy van! És most jöjjön a határ. (Gesztusaival sem­ mi konkrétat nem mutat, mégis a stokikat vonalba rendezik, mint egy határt. Valahonnan két seprű kerül. A stokik mindkét oldalán járőrözés indul meg a seprűkkel, mint fegyverekkel.) A L V A JÁ R Ó : Most velem mi lesz? C IN IK U S: Főbelőnek! I. M A LM O ZÓ : Leütöm. 17 �II. M A LM O ZÓ : Én mondjam neked, hogy nyugi! T ISZ T : (Alvajáróra mutat) Beszéljen! A L V A JÁ R Ó : Maga is kell hozzá... T ISZ T : Készséggel. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az! Erről volt szó. E L Z Á R K Ó Z Ó : És ki az a Mendelson? Csak nem ő? (A Tisztre mutat!) II. V IR R A SZ T Ó : Vigyázat! Provokátor! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ne rontsuk el! Fordulatot! De ne rontsuk el. P R É D IK Á T O R : Proletárok! Ellensúlyozni kell a polgári csitítást! Ne enged­ jünk a közvetlen forradalmi felbuzdulásból! (A járőrözés komolyan tart a stokioszlop kétoldalán. Váratlanul - a világosság ellenére - reflektor is a nézők szemébe. Ekkor mindenki megdermed: élőképpé állnak össze az asztalnál, hasonlóan az „utolsó vacsorához” , de a központi figu­ ra hiányzik.) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Kérem a szereplőket előre. (A Tiszt és az Alvajáró felé pattint.) C IN IK U S: Kérem szépen, nem akar jönni a forradalom. A jaj! II. M A LM O ZÓ : Szétvágom a fejét! I. M ALM O ZÓ : Kértem tőled valamit... T ISZ T : (tétován) Van még szerepem? C IN IK U S: A pokolba veletek! II. M A LM O ZÓ : (I. Malmozóhoz) Nem kértem, hogy vigyázz rám. I. M A LM O ZÓ : (Nem bírja tovább: pofon üti) Feladatod van! C IN IK U S: (Röhög) A L V A JÁ R Ó : Főhadnagy elvtárs! Még meg sem ismerkedtünk, pedig már hány hete savanyítjuk egymás levegőjét. TISZ T : Részemről a szerencse. (Komoly kézfogás, szembenézés) A L V A JÁ R Ó : Leonidászi feladatunk van. T ISZ T : Ezt honnan tudja? A L V A JÁ R Ó : Kun mondta... T ISZ T : Magától semmit nem tud? A L V A JÁ R Ó : Induljon. A mozdony felfűtve. (Innen mozdonyhang) T ISZ T : A fegyverek? A L V A JÁ R Ó : Ne aggódjon. (Egyenrangúan állnak szemben) T ISZ T : Ahogy megbeszéltük? A L V A JÁ R Ó : Annál biztosabban... T ISZ T : Hogy-hogy? A L V A JÁ R Ó : Ez a mi gondunk. Főhadnagy úrnak ezért ne fájjon a feje. T ISZ T : Csürhe! A L V A JÁ R Ó : Egy héttel ezelőtt ezért lefogatom. T ISZ T Nézzen szét! A L V A JÁ R Ó : Mit akar, hogy lássak? (A stokikra mutat) A sorompókat? T ISZ T : Ember! Mindjárt elválunk! Ennyi harc után... A L V A JÁ R Ó : Én nem kívántam magát... T ISZ T : Ha én vezetem januárban az iglói géppuskásokat, többen maradtok a főutcán... A L V A JÁ R Ó : Nem vártam mást... 18 �T ISZ T : Ekkora stiklit: Világforradalom! Alszik magában a magyar? Figyel­ jen ide: maguk nem értenek a politikához. Vegye számba: mennyi hívük volt? A L V A JÁ R Ó : (Elmélázva) Napokig néztük a vizet tétlenségünkben. Mert vé­ gül lementünk a Tiszához. Milyen szép víz, Istenem. Szép a hegy, de még szebb a víz... A vízen túl láttuk a parti füzeseket, mögöttük a semmit, ahol - jól tud­ tuk - falvak és városok vannak, összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a mi bányászfalunk, mögöttünk fönt a hegyekben. Mi mégis kitartottunk. Az előttünk lévőkön viszont átsétáltak. Hogy lehetséges ez? Mi történik itten? Hát lehet ezt érteni. K i ad erre magyarázatot? C IN IK U S: (tétova taps!) T Ö B B IE K : (Ügyszintén) R É G I S Z O C D E M .: (Felpattan, Kunt idézi) Azt én Taknyos Jánostól nem te­ szem függővé, hogy milyen lesz a magyarországi proletáriátus sorsa! II. V IR R A SZ T Ó : Kuss. A L V A JÁ R Ó : (Kunt idézi) A nemzetközi proletariátus új és új osztagai si­ etnek segítségünkre...! T ISZ T : Ember! Ismét mondom: nézzen szét! E L Z Á R K Ó Z Ó : (közbekiabál, a szokott módján) Idegen pénzzel hazajött ka­ landorok! II. M A LM O ZÓ : (kirúgja a stokit) Elég volt! I. M ALM O ZÓ : (áthajol, lenyomja. Szeliden :) Testvér! II. M ALM O ZÓ : Ha még egyszer megütsz... A L V A JÁ R Ó : (a Tisztnek) Mondja végre! Szétnéztem. ... És? T ISZ T : Mit szónokol itt nekem osztályokról! Nézzen szét, ember! (A stokik két oldalán jeladatuk megerősödött tudatával sétálnak a seprűpuskákkal az „örök”.) Osztályai csak egy nemzetnek lehetségesek. Egy nemzetnek pedig ha­ zája van. Hol itt a haza? Hol itt az ország? Látja ezt a sorompót? (A seprű­ puskákkal méginkább teljesítik a feladatukat.) Melyik oldalán áll magyar baka? Itt (mutatja) cseh légionár. Ott (mutatja) román pásztor. Köztük csak sorompó. Hol a mi országunk? A térképen se vagyunk. Újra fel kell rajzolnunk magunkat Európa atlaszára. Addig felejtse el ezeket a zsidó-orosz maszlagokat. Ország kell - erre gondoljon! Maga jó eszű (a vonat sípol), katonaként, férfiként is megállta a helyét. (Vonatsíp) Ilyen derék magyar emberekre van szükség. (Hoszszú síp) T Ö B B IE K : (zúgó taps) A L V A JÁ R Ó : (belejön a szerepébe) Főhadnagy úr! Én mától megint munkás vagyok, ha az ország elveszett is, akkor pedig... (kizökken a szerepéből, a hall­ gatóságnak mondja) Nem hiszik el, de bennünket a románok is, a csehek is meg­ szálltak. Jópofa volt. Fele itt, fele ott: mégis mi irányítottunk mindent. T ISZ T : Hagyja most az agitációt! A L V A JÁ R Ó : Hagyom. Maga agitál. Mostantól a magafélék agitálnak majd. T ISZ T : Mi van magával? A Felvidéken is, a Tiszánál is teljes volt köztünk az egyetértés. A L V A JÁ R Ó : Mindkettőnkre ugyanazok lőttek. Mindketten ugyanazt a tüze­ lési sávot választottuk. T ISZ T : Ebben a viszonylatban nem változott semmi. A L V A JÁ R Ó : Ezt csak a főhadnagy úr gondolja. T ISZ T : Szerencsétlen csőcselék. A L V A JÁ R Ó : Mátyás király miatt nem lövöm le. T ISZ T : Tehát a pisztolya magánál van. Köszönöm barátom. 19 �A L V A JÁ R Ó : Tudja, mit mondott nekem Kun Béla? T Ö B B IE K K Ö Z Ü L : Tudjuk! Tudjuk! A L V A JÁ R Ó : Hát itt van! (Valódi pisztolyt vesz elő. Általános meghökke­ nés. II. Malmozó felpattan, csuklóra mért ütéssel megszerzi a pisztolyt. Min­ denki úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. A szereplők maradnak. Mal­ mozó visszaül.) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nem megmondtam? Gyógymód! Európa! Kultúra! T ISZ T : Menjen a példabeszédeivel! A L V A JÁ R Ó : (A Kultúraktivistához) Ez később jön. V A L A K I: Itt is jó. A L V A JÁ R Ó : De én kezdeném. V A L A K I: K i mondja, hogy ne? A L V A JÁ R Ó : (határozott lesz) Főhadnagy úr! Futballozott maga? T ISZ T : Anglomán hajlamaim ugyan nincsenek, de próbát tettem eme zagyván futkosós demokratikus játékban. Őszintén szólva, inkább a vívás, úszás, lovag­ lás, futás érdekel mindmáig. A L V A JÁ R Ó : Nálunk másként van. A cég velünk van. Mi alkotjuk a csapa­ tot. Beneveztünk az országos ligába is. T ISZ T : Ezt akarta mondani? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nyugalom barátaim, nyugalom. II. M A LM O ZÓ : Lelövöm. C IN IK U S: Nincs benne a darabban, de képes rá! II. V IR R A SZ T Ó : Kuss. E L Z Á R K Ó Z Ó : Lőni! Lőni! I. M A LM O ZÓ : Vigyázat, provokatőr! T ISZ T : Emberek! C IN IK U S: Micsoda modor! Mily fenkölt stíl! V A L A K I: Kuss! (A feszültség általános. Valaminek történnie kell: ezt érzik.) T ISZ T : Tehát! A L V A JÁ R Ó : Megismétlem... T ISZ T : Pontosan értettem. Válaszom: nem futballoztam. V A L A K I: Kár. A L V A JÁ R Ó : Ne szóljanak bele! K U L T ÚR A K T IV IS T A : Arról nem volt szó! Éppen ellenkezőleg! T ISZ T : Pofa be! Elég volt. Bohócot csinálnak az emberből. Hallgatom, fiatal barátom. (Rámutat) Valaki, aki figyelemre méltó. A L V A JÁ R Ó : (folytatja, mintha semmi nem történt volna) Annyit azért mégis megjegyzett, hogy mit ér a sípszó utáni gól! T ISZ T : Időn túl! A L V A JÁ R Ó : Nem én mondtam... T ISZ T : Semmit. A L V A JÁ R Ó : Maga mondta. V A L A K I: Láttam olyat, amikor megadták. T ISZ T : Miért? A L V A JÁ R Ó : Vegye már észre: a maga meccsét rég lefújták. T ISZ T : És ez? Ez itt körülöttünk? Most mi ért véget? Mért éppen az enyém ért volna véget? A L V A JÁ R Ó : Edzőmérkőzés volt. A rangadó ideje bizonytalan. De rangadó lesz. 20 �C IN IK U S: Bravó! Bravó! (Tapsol is) T ISZ T : Uram isten! Ha szabad kérdeznem, kik futnak ki a részünkről a pá­ lyára ? A L V A JÁ R Ó : A világproletáriátus kezdi majd. C IN IK U S: Bravó! Bravó! T ISZ T : (valóban kétségbe esve) Emberek! Mit el nem hisznek. Világforra­ dalom - ekkora stikli nincs. P R É D IK Á T O R : (Feláll, Adyt kezdi): „Világok pusztulásán...” T Ö B B E N : (lerántják) T IS Z T : (többiekhez fordul, de nincs lehetősége) A L V A JÁ R Ó : Elvtársak! Ne hallgassatok rá. (A Tisztre mutat) I. V IR R A SZ T Ó : („A dyzik”) Én a magyarságom nem viseltem bízva! II. V IR R A SZ T Ó : Úri szamárság! I. V IR R A SZ T Ó : Vond vissza! (Ütéssel fenyegeti) E L Z Á R K Ó Z Ó : (Feláll, „adyzik” ) „Itt is elárulnak, ott is elárulnak, Nem való ez nékünk, csupán csak egy úrnak.” II. M ALM O ZÓ : (Nem tudja, de A dy) Szétverek köztetek! I. M A LM O ZÓ : Majd, Majd. Csillapodj. T ISZ T : (Alvajáró felé) Folytassa kérem. C IN IK U S: Semmi elvtárs? E L Z Á R K Ó Z Ó : Kuss! P R É D IK Á T O R : (Adyzik, ingatja a fejét, jobbra-balra) „O da van; Oda van, Oda van” E L Z Á R K Ó Z Ó : Lelőni! Lelőni! A L V A JÁ R Ó : Azt mondja: Felvidék, meg a Tisza... T IS Z T : Mondom.... A L V A JÁ R Ó : K i akart velünk harcolni? T ISZ T : Talán értem, talán nem... A L V A JÁ R Ó : Nem szeretnék találkozni a főhadnagy úrral, ha majd jobban megérti. T ISZ T : Ember! Együtt harcoltunk! A L V A JÁ R Ó : K i mondta, hogy nem! D e nem férj-feleségnek álltunk össze. T ISZ T : Úgy látszik, nem ismertük meg egymást eléggé. (Tömeghez fordul). Emberek! E L Z Á R K Ó Z Ó : Hagyjuk ezt! A L V A JÁ R Ó : Ismétlem: nem férj-feleségnek álltunk össze. T ISZ T : (Kiesik a szerepéből) Tudtak valamit, amit mi nem tudtunk. Mosotak a tisztjeik. Végig. Cseh? Román? Mosolyog. Tudniuk kellett valamit. Más­ ként nem mosolyog az ember. Pedig vesztésre álltak. A L V A JÁ R Ó : Igaz. Igaz. T ISZ T : N e! Nem kértem... Idáig jön a román tábornok... Mondom neki... Leállít... Hogy ő is tud magyarul. És mosolyog... Mért mosolyog? A L V A JÁ R Ó : Nekünk Kun Béla azt mondta... P R É D IK Á T O R : (eminensként feláll) Katona testvéreim! Európa mozgásban van! Ezt mi csináljuk, az egyesült proletáriátus! A L V A JÁ R Ó : És azt is megbeszéltük, hogy kiverjük az intervenciósokat. T ISZ T : Az politika. A hadtudomány kiverés előtt elhárító csapatmozdulato­ kat ír elő. 21 �A L V A JÁ R Ó : Apám bányász volt. Azt mondta neki egyszer egy mérnök: ilyen jóeszű munkásra van szükségem. Én ismerem a geológiát, maga a csákányt. V A L A K I: És? A L V A JÁ R Ó : Apámat csákányostul odavágta a sújtólég. P R É D IK Á T O R : A történelemnek is van ilyen katasztrófája. A nemzetet érte sújtólég. Most hit kell! A L V A JÁ R Ó : (A Tisztnek, tegeződve) Te lennél az a hit? Mire bízzam ma­ gam? Jó lennék áldozatnak? T ISZ T : Az istenedet! A haza az kényszer...!? „Másokra vársz, hogy érte vív­ ni fognak.” A L V A JÁ R Ó : Engem nem táplált mellén a haza. T ISZ T : Úgy látszik, nem ismertük meg egymást eléggé. A L V A JÁ R Ó : Ismétlem: nem szeretnék találkozni a főhadnagy úrral, ha majd jobban megért mindent. T ISZ T : Ha végiggondolom, soha nem értettem a logikájukat. Egyet viszont tudtam: harcolni és magukból katonát faragni. A többit félretettem. Azutánra. A L V A JÁ R Ó : Hát most itt van az az azután. Valaki vasutasként jelent: Főhadnagy úr! Berakodást befejeztük, indulni kell. (Távoli vonatsíp!) T ISZ T : Már mindegy. (Kezet nyújt) Az együtt töltött időre. A L V A JÁ R Ó : (tétovázik, aztán mégis) Jó katona a főhadnagy úr. Köszönöm, amire megtanított. A fiúk nevében is. T ISZ T : Ne f eledje: életben kell maradni. (Mereven tiszteleg, sarkosan for­ dul.) M IN D E N K I: (sűrű taps) Bravó! Hogy volt! (Taps folyamatosan.) Vissza! Vissza! (K ét irányból feltűzött szuronyú csendőrök rohannak be. Csendőrtiszt középre. Mögötte ketten vonszolnak egy véresre összevert internáltat. Az, mihelyt meg­ látja a többieket, összeszedi magát.) CSEN D Ő R T ISZ T : (Egyenként mindenkit megnéz. A malmozók is állnak.) Tehát? Ö S SZ E V E R T : (bizonytalanul a két malmozóra mutat. Akinél a pisztoly van, zsebéhez kap. Tiszt leüti. Felszedi a pisztolyt.) A L V A JÁ R Ó : Én! Én! (Egy csendőr üti le, de fekve hagyja.) C S E N D ŐR T ISZT: (Az összeverthez fordul) És? Ö S SZ E V E R T : (megnéz mindenkit, de nem találja, aztán mégis kiköt a Ci­ nikusnál.) C IN IK U S: (Sziréna hangja kintről) Tehát sikerült! Sikerült! Hányan? C SE N D Ö R T ISZ T : (Pofon üti) Megtudod időben. 22 �C IN IK U S: Szeretnék május éjszakáján... C SE N D Ö R T ISZ T : Kuss! (A megjelölteket elvonszolják, kikísérik.) A L V A JÁ R Ó : (Feltápászkodik) Én! Én! Én! Én is! T ISZ T : Fiam! (Magához öleli. Alvajáró zokog a mellén, aztán észbekap, el­ löki a tisztet, térdre esik, zokog.) (Függöny) 23 �valóságunk --------------------------- ----------- -----------------------------------------------K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTV Á N Szegénység és kulturális megfosztottság „N em mondhatjuk, hogy valami van, amíg meg nem mondtuk, mi ez a valami. Mihelyt csak elgondoljuk a tényeket, máris fogalmakra vona tkoztatjuk őket és nyilvánvalóan nem mindegy, melyekre”. (Fr. Schlegel) A szegénységet valójában könnyű is meg nehéz is meghatározni. Mert nyilvánvaló s mindenki által érzékelhető jellemzői ugyanúgy vannak, mint rejtett - okként és okozatként egyaránt felfogható - vonásai. S hogy többnyire az alacsonyjövedelműséget, az anyagi javak hiányát, vagy szükségességét, a többszö­ rösen hátrányos helyzetet, az egyén önmagával és a társadalommal való „meghasonlottságát” , s ezzel összefüggésben a korlátozott önbecsülést említik a leg­ gyakrabban, mi sem tűnhet természetesebbnek. K ivált azon oknál fogva, hogy ezek - bárhogyan is nézzük - valóban a szegénység szembeszökő vonásai. Csak az újabb szociológiai kutatások tették egyértelművé, hogy a társadalom által nyújtott javak közül nemcsak az úgynevezett materiálisak játszanak szerepet az elszegényesedésben, de azok is, melyek a tudás, az autonómia, a hatalom, az ér­ dekérvényesítés hiányával függnek össze. Nyilván nem önmagukban, hanem rendszerint az előző veszélyeztető faktorokkal összefonódva. Olyan emberi ma­ gatartásokat hozva létre, melyekből az önjobbítás vágya is kiveszett, s amelyek mindenképpen a végső elidegenültség, a semmivel azonosulni nem tudás, a tu­ lajdonságnélküliség végső álllomását jelzik. Egészében is a kulturális depriváltságot, mely legalább olyan kínzó lehet, mint az anyagi eredetű. Mert ez a megfosztottság az egyént teljes közönybe süllyeszti, szociális és biológiai homeosztázisát (alkalmazkodóképességét) is kikezdi, kívülmaradását végérvényesen rögzíti. Legtalálóbban alighanem a kultúrán inneni lét következményének tart­ hatnánk, melyből kilépni aligha lehet, hiszen az egyénből éppen azok az isme­ retek (tájékozottság, hozzáértés), illetve érdekérvényesítési képességek hiányoz­ nak, melyek motiváló erőt jelenthetnének számára. Ám amilyen mértékben kép­ telenné válik valaki helyzetének változtatására, olyan mértékben válik depriválttá. Akarva-akaratlanul. Mert ha gondolatilag képes is végigjárni a változ­ tatás útját, vagy azt felismerni, mennyire hátrányos helyzetű, ugyanakkor azon­ ban kiszolgáltatottságához nagyobbrészt mindig megtalálja az önfelmentés ér­ veit. Ami végső fokon bármiféle lépésre való alkalmatlanságot is jelent, volta­ képpen egyfajta „nullpontot” , ami már-már egyenlő a „nemlétezéssel” . Mindenképpen a szó kulturális értelmében; akkor is, ha ezt a nemlétezést nem lehet egy az egyben individuális okokra visszavezetni. Inkább a társadal­ mi viszonyokban kell keresnünk a magyarázatot. Mindenekelőtt olyan tapasz­ talati tényekben, mint az iskolai végzettség, a munkamegosztásban elfoglalt hely, a kedvezőtlen települési státus, a kulturális szokások hiánya, s általá­ nosságban is azokban a körülményekben, melyek a fizikai és szellemi alulprivilegizáltságot létrehozzák. Nagyjából annak megfelelően, ahogyan a hátrányos 24 �helyzet továbböröklődése és továbbörökítése a társadalom szélső pólusain ér­ zékelhető. Akár a közkeletű jelenségekből indulunk ki (amilyeneket - többek között - a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz tartozók kommuniká­ ciós készsége mutat), akár azokból az egyenlőtlenségekből, melyek a hátrányo­ kat életben tartják, a végeredmény ugyanaz. Nevezetesen: ha az életszervezési és -vezetési stratégiákból végképp kiszorulnak a kulturális értékek, az óhatat­ lanul a depriváltság újratermelődéséhez járul hozzá. Amint pedig tovább vizs­ gáljuk mindazt, ami a szegénységgel összefügg, a kulturális megfosztottság ok­ ként és okozatként egyaránt megjelenik. Minél kevésbé képes valaki autonóm viszonyt kialakítani a szimbolikus javakhoz, azaz minél fölöslegesebbnek tart­ ja a kultúra értékeit, annál inkább bezárul deprivált helyzetébe. S bár az anyagi javaktól való megfosztottság előfeltétele a kulturálisnak, de egy idő után következményeiben is végzetessé válhat. Végzetessé mindenekelőtt abban az értelemben, hogy a lemondás, a beletö­ rődés ugyanabból a magatartásból táplálkozik, mint amelyik az egyenlőtlensé­ geket tényként fogadja el. A pozitív életprogram hiányának oka így egyértelmű, hiszen, ha esélyek még az élet egyszerű reprodukciójának magasabb szintre emeléséhez sincsenek, hogyan jelenhetnének meg a magasabb rendű szükség­ letek kielégítésében. Látszatra és felületesen szemlélve, a kulturális megfosz­ tottság itt megint csak az okozat szerepét tölti be. Ha ugyanis az egyén idejét mindennapi létfenntartásának kínzó gondjai töltik ki, hogyan lenne képes et­ től a kényszertől más irányba szabadulni? Úgy is mondhatnánk, hogy ebből a szempontból a társadalom szelektáló mechanizmusa mégiscsak kulturális kö­ vetkezményű. Annyiban, hogy mindenki számára adva vannak ugyan a mű­ velődés esélyei, és a munkamegosztás, a végzettség, a települési hátrányok kö­ vetkeztében létrejött rétegződés az egyének jelentős részének esetében nem en­ gedi teljes egészében kibontakozni, mivel a rétegek hierarchiájában alul helyet elfoglalók számára gátolt fejlődést biztosít csupán. Gyakorlatilag többnyire be­ hozhatatlan hátrányt a privilegizált körülmények közé születettekkel szemben. Éppen csak az a kérdés, mi az, amire ezek a szociális tényezők hatnak? Még ha tudjuk is, hogy az egyén nem örökli az úgynevezett kulturális tőkét. Pon­ tosabban nem örököl olyan tulajdonságokat, melyek ab ovo lehetővé tennék a kultúrához való autonóm viszony kialakulását. De ez már a társadalmilag elosztott és meghatározott esélyekkel áll szoros összefüggésben. Hiszen az igazán patologikus eseteket nem számítva (mint ami­ lyen egyfelől a testi rokkantság, másfelől a szellemi fogyatékosság), a depri­ váltság társadalmilag termelt hátrány. Még ha súlyossága életstíluscsoporton­ ként változik is, ha az összefüggésbe hozható is az iskolai végzettséggel, a család szocio-kulturális helyzetével és így tovább. Mert végeredményben sem­ mi sem szól amellett, hogy a tanulási képesség egyénenként tökéletesen egy­ forma lenne, amiért is nyilvánvalónak látszik, hogy az ebből fakadó differen­ ciáltság a kulturális örökség egyik vagy másik részének jobb vagy kevésbé jó elsajátítását teszi lehetővé. Így a műveletlenséget - mely a dekulturalizáció kö­ vetkezménye - leplező önfelmentés legfeljebb csak kísérő jelensége a megfosztottságnak, pusztán a belső egyensúly megőrzése érdekében. Köznapi példák egész sorával lehetne bizonyítani, hogy a többszörösen hátrányos helyzetű ré­ tegek számára mennyire jelentéktelen a tudás, a műveltség, a tájékozottság. S nemcsak a kényszerítő szociális körülmények miatt, hanem ugyanígy belső in­ dítékokból eredően is. Ahogyan redukálódik a fogyasztásban, ahogyan viszo­ nyaiban is kiszolgáltatott lesz a hátrányokkal küszködő egyén, kulturális szük­ 25 �ségletei ezzel egyidejűleg szűnnek meg. És mivel a környezet megbélyegző (stigmatizáló) hatása vele párhuzamosan erősödik, a tehetetlenség érzete és „él­ ménye” kíméletlenül fellép. Egyre kevésbé hisz abban, hogy kézben tarthatja életét, akarata céljai felé viheti, tettekkel teremtheti magát és környezetét. Olyannyira beszűkül, hogy azok a választási lehetőségek, melyek - Losonczi Á gnes kifejezésével élve - a szoros meghatározottságban élő egyént döntésre kényszerítenék, szükségképpen lényegtelenné válnak számára. A mindent meg­ határozó körülmények szigorán ugyanis csak akkor tudna lazítani, ha valóban választana. Azaz „vagy biztosítani próbálja a maga autonómiáját, s az adott­ ságon belül tudatosan és szándékosan belső függetlenségét megőrzi; vagy meg­ magyarázza ésszel, illetve létrendszerébe foglalja, hogy lehetőségei így is op­ timálisak, és beletörődik a maga kiszolgáltatottságába; vagy igyekszik módot találni a kényszerpályákon belül mindig adódó játéktér kihasználására” (L o ­ sonczi Ágnes: A kiszolgáltatottság anatómiája az egészségügyben. Bp. 1986. Magvető K ., 56. o.). Igazán képtelenné azonban a mobilitási csatornák bezárulásával válik a helyzet. A kulturális megfosztottság legsúlyosabb következ­ ménye éppen abban rejlik, hogy teljességgel redukálja az egyént, maximálisan korlátozza viselkedését, a minimumra csökkenti aktivitását, kezdeményező­ készségét, s egyirányúsítja lehetséges kapcsolatait. Ez az izolálódás annyira fo­ kozódhat, hogy a magárahagyottság akár önpusztító tettekben is kifejeződhet. S ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy a szegénység ethoszának napjaink­ ban nincs társadalmi relevanciája. Mert az az ethosz, melyet a szegénységgel ugyancsak összefüggő puritánság, aszketikusság valaha sugallt, vallásilag és kulturálisan volt megalapozott. Ezért is lehet különbséget tenni a szegénység és a depriváció között. Míg az egyik vállalható, addig a másik társadalmilag közvetített. Mégpedig kényszerűen. Valójában a dekulturalizáció is abból a közvetítettségből szárma­ zik, maga után vonva mindazon társadalmi és szociálpszichológiai folyamato­ kat, amelyeket joggal tekinthetünk patologikusaknak. A létfeltételek szűkös­ sége ugyanis nemcsak materiálisan, hanem kulturálisan is értendő. Az alkal­ mazkodóképesség elsorvadása értékvákuumot hoz létre az egyénben, amikor is nem egyszerűen a kulturális orientáció hiányáról beszélhetünk, hanem a sze­ mélyiség teljes „elnémulásáról” . Akadályozottá válik kommunikációs készsége, megmerevülnek a szociális percepciós és ítéletalkotási mechanizmusai, és így tovább. Ez a helyzet szabadítja fel a rosszindulatú folyamatok spirálját, ami törvényszerűen vetíti elő az egyéni önfelszámolást. Társadalmi csoportonként persze különböző formában. Nyilván a legszembeszökőbben azokban a szub­ kulturális csoportokban, amelyekben a nyelvi „elnémulás” , a társadalmi beil­ leszkedési zavarok a meghatározóak. Csakhogy itt nem egyszerűen a hátrányos helyzet megnyilvánulásáról van szó, s aligha csak a társadalom peremére szo­ rult rétegek jellegzetes „életstílusáról” . Mert ha figyelembe vesszük is, hogy a hátrányos helyzet halmozottan termelődik újjá a társadalom első pólusain (el­ sősorban a képzetlen segédmunkásrétegek körében), azáltal, hogy ezeknek a csoportoknak objektíve nincs lehetőségük helyzetük megváltoztatására, a kul­ túrához való hozzáférés esélyeinek növelése önmagában semmiképp sem jelent megoldást. Alaptényezőnek tekinthetjük ugyanis az egyének előzetes ismereteit, család­ ban szerzett szociális és kulturális diszpozícióit. Ha ezek nem örökítődnek át, az értékelsajátítás, a szellemi nyitottság eleve fölöslegesnek tűnik számukra. S ezzel csökken, illetve előbb-utóbb megszűnik saját helyzetük diagnosztizálá­ 26 �sának képessége. Cselekvési orientációik a puszta megélhetésre irányulnak, a nap nap utáni kényszerű önfenntartásra. Ám ebben az állapotban indokolat­ lan oktulajdonítások, értékelések és valószínűsítések is felléphetnek, s minde­ nekelőtt a megfosztottság önigazoló módon való elfogadása. Olyan paradox helyzet jön létre, hogy minél dominánsabbá válik a kulturális megfosztottság, annál kevésbé artikulálódik az egyénben a változtatás szükségessége. Inkább végzetszerűként fogadja el helyzetét, s a keletkező zavartság, düh, frusztráció és félelem legfeljebb a devianciákhoz (alkoholizmus, öngyilkosság) nyújt esélyt. Ugyancsak a kulturális megfosztottság érzékletes jele, ahogyan a többszörösen hátrányos helyzetben levők önkifejezésükben is beszűkülnek. Társas kapcsola­ taikból kivesznek a valódi össszekötő szálak, s ünnepeik is csupán a szimulált boldogság érzését közvetítik. Mert éppen a létezés alapvető feltételein való változtatás hiányzó igénye hatja át ezeket a pillanatokat. S éppen azért, mert megfosztottan valódi érzelmi szükségletek sem születhetnek meg. Sokkal in­ kább az illúzió keltette boldogságélmények, melyek pillanatnyi megfeledkezést jelentenek a hiányoktól megnyomorított létezésről. Az életnek ezekben a látszólag örömélményt nyújtó perceiben a sehova sem tartozás, a társadalmi gyökértelenség és peremreszorultság érzése csak ideigóráig függesztődik fel. S valóban ideig-óráig, minthogy ezek a kivételes al­ kalmak sem segítik elő a racionális alkalmazkodást. Nem is segíthetik, hiszen ehhez felismerésekre lenne szükség, illetve olyan eszközökre (anyagiakra és nem anyagiakra egyaránt), melyek a depriváltság felszámolását tennék lehetővé. Onmagába záruló folyamatról lenne szó? A közvetlen létszükségletek kielégí­ tése ennyire meghatározó lenne? A szorongató hiányérzet okozta feszültség csak az alkoholban vagy - szélsőséges esetben - az öngyilkosságban oldódhat fe l? Bármennyire összetartozó kérdésekről is van szó, nem a társadalmi egyen­ lőtlenség szorul (morális vagy más) magyarázatra, hanem az, vajon hogyan le­ hetséges az egyének életvitele, életcéljaiba beavatkozni úgy, hogy felismerjék kulturális megfosztottságukat? És ha ez a felismertetés sikerülne, lenne-e mód arra, hogy a társadalmunkban szaporodó hátrányos helyzetű csoportok többé ne essenek vissza a depriváltságba? Nyilvánvalóan nem, hiszen a kulturális megfosztottság a társadalmi zárványhelyzetek következménye. A felvilágosítás vagy a filantróp állami gondoskodás nem szüntetheti meg ezeket a zárványhelyzeteket. Már csak azért sem, mert ehhez elengedhetetlenül szükség volna azoknak a viszonyoknak a megváltoztatására, melyek újratermelik az egyenlőt­ lenségeket. Még azokban az egyénekben is, akikben megvan az önjobbítás vágya, a már említett kulturális tőke hiánya átléphetetlen korlátot jelent a deprivált létből a nem depriváltba. Vagy ha mégsem így lenne, nyomban felmerülhet a kérdés: az ismeretszerző kommunikációs készségek beszűkülése, a megismerő tudat fejletlensége, a szükségletek egyoldalúsága mennyire határolja körül az egyének változtatási lehetőségeit? Alighanem a szónak abban az értelmében is, hogy az esélytelenség legfőképp kulturális esélytelenséget jelent, s valamenynyire még akkor is, ha ennek az esélytelenségnek a csökkentésére elvileg adot­ tak az eszközök. A tömegkommunikációtól egészen az önszerveződő művelődé­ si formákig. Elvileg és részben gyakorlatilag. Mert a valódi kultúrateremtés­ hez és értékelsajátításhoz kognitiv és érzelmi készségek szükségesek. Ezért is keresik a többszörösen hátrányos helyzetűek a tartalmatlan kikapcsolódást, a kulturális pótélményeket. Méghozzá olyan pótélményeket, melyekből kiveszett a személyiségéltető erő, s inkább csak a nyomasztó mindennapi lét elfeledtetését szolgálják. Vagy éppen a megfosztottság átmeneti megszűnésének illúzióját keltik. Ami viszont érthető, sőt másképp nem is igen képzelhető el. Mivel a 27 �szegények értékvilágára is az a tudat nyomja rá bélyegét, hogy életkörülmé­ nyeinek javulására nincs kilátás, aligha tudják átvenni a társadalom uralkodó vagy elvárt morális, esztétikai értékeit. A vegetatív alapszükségleti szint meg­ tartásáért folytatott küzdelem ezt eleve akadályozza. Épp ezzel jön létre a kettős kiszolgáltatottság, mely materiálisan az anyagi javak hiányában, vagy szűkösségében, kulturálisan pedig a tudatlanságban, az informálatlanságban ölt testet. Nem tudják képviselni önmagukat, nem ismerik fel saját érdekeiket, s rá­ adásul még környezetük is megbélyegzi őket. Ezt pedig nem csupán szegény­ ségük következményeként kell számon tartanunk, hanem ugyanennyire annak a ténynek is, hogy az emberi élet újratermeléséhez szükséges anyagi és nem anyagi erőforrások csak elvont lehetőségét adják az érdekérvényesítésnek. Ha a domináns kultúrában való részvétel szubjektív feltételei hiányoznak, valósá­ gos esélyről sem beszélhetünk. S minthogy a kulturálisan megfosztott egyén nem képes a körülményeket a maga befolyása alá vonni, nincs se kontrollja, se ismerete afölött, ami vele történik, előbb-utóbb autonómiáját is végképp feladja. A korlátozott létezésbe való beletörődés ezért jelent rendelkezéshiányt, önátadást és apátiát. Aminek kapcsán mindjárt az is felmerül, hogy ez az el­ lehetetlenülés megállítható-e? Belenyugodhatunk-e abba, hogy a társadalom­ ban növekvő számú csoportok kénytelenek a kultúrán innen élni? Függetlenül attól, miként válaszolunk ezekre a kérdésekre, látnunk kell, a kulturális megfosztottság csökkenése azoktól a változásoktól függ, melyek a munkamegosz­ tási-munkavállalói, települési, hatalmi stb. zárványhelyzetek oldásában nyilvá­ nulnak meg. De legalább ennyire fontos hosszabb távon az is, hogy a művelő­ dési esélyegyenlőtlenségeket sem az iskola, sem a munkahely ne fokozza to­ vább. Alighanem azt is megvilágítva ezzel, hogy a szegények és a kulturálisan megfosztott csoportok önerejükből nem képesek a kiemelkedésre. Éppen a szegénység és a kulturális megfosztottság egymást erősítő inerciája révén. Nem utolsósorban annak révén, hogy kultúrafelfogásunkban mindmáig kísértenek azok az ellentmondások, melyek kezdettől fogva anomáliákat szül­ tek az elvek és a gyakorlat ütközésében; az egyik oldalról erősítik, míg a má­ sik oldalról gátolják ugyanannak a célnak az érvényesülését. Konkrétan ez azt jelenti, hogy ellentmondás feszül a kulturálisan preferált törekvések és e törekvések megvalósításának társadalmilag strukturált útjai-módjai között. A művelődés sem egyénileg, sem társadalmi méretekben nem válik attól intenzí­ vebbé, ha olyan kulturális értékeket közvetítenek az egyéneknek, amelyek el­ sajátítására nincsenek meg sem az egzisztenciális, sem az életmódbeli, sem a szociális feltételek. Ezzel függ össze az a körülmény is, hogy „míg általában tekintve, a művészet és a tudomány, illetve az általuk kidolgozott emberi ké­ pességek potenciálisan minden ember számára való értékek, addig korábban és aktuálisan ugyanez a műveltség csak kevesek számára való, és ezért az ebből a „nembeli” szférából objektíve kirekesztett többséggel szemben nem egysze­ rűen semleges, azaz nem képvisel értéket, hanem a maga elérhetetlen, de kö­ vetelményként velük mégis szembe szegezett minőségében negatív, elnyomó funkciót tölt be” . (Orosz István: Az esztétikum egyeduralmi törekvései. Moz­ gó Világ, 1982. 2. sz., 108. o.) S tegyük hozzá: minél egyenlőtlenebb egy tár­ sadalom, illetve minél inkább az egész társadalom hierarchiájának alján van az egyén helye, annál inkább foglya marad körülményeinek. S annál kevésbé lesz képes abból az ördögi körből kitörni, melyet anyagi és kulturális megfosztottsága teremt számára. Időlegesen vagy végérvényesen. 28 �HO RV Á TH I STVÁN Néhány szó a szegénységről, a gazdagságról 1. Milyen város Salgótarján? Szegény, vagy gazdag város? Nem hiszem, hogy bárki is hiteles és rövid minősítő választ tudna a kérdésre adni. A válaszadás során - mivel a kérdés mögött az anyagi létre vonatkozó öszszefüggések rejtőznek - talán akkor vagyunk legbölcsebbek, ha azt mond­ juk: attól függ. A jólét az egyén, egy közösség számára leginkább áldásos, mert értékteremtő munkát tartalmaz, amelyben az eszközök, a célok és az eredmények megkülönböztethetők. Az alkotás eszközei és haszna időben elkülönülhet. A cél, eszköz, eredmény lecsupaszított összefüggése minden­ napjainkban, és távlatos gyakorlatunkban is vizsgálható, noha tudjuk azt, hogy minden élő szervezet elemzése élveboncolás: fájdalm at okoz. A rra te­ szünk kísérletet, hogy a jelzett hármas összefüggésben rendezzük a kérdé­ sek nyomán feltoluló lehetséges válaszokat. Az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején még érdekes látványosság volt a le—föl hullámzó vasárnapi salgótarjáni korzó. Több más mellett azt is bizonyította, hogy a korábbi kisvárosi létforma, a hozzákapcsolódó szo­ kások még élénken éltek. A z élet természetes keretei, a városkép külsőleg nem változott. „ B elakottsága” viszont szembetűnt. A korzó ténye bizonyít­ ja azt is, hogy az itt élők még nem gubóztak be, a nem túl régen megka­ pott megyeszékhelyszerep még nem ölte ki a korábban kialakított emberi kapcsolato kat: a vasárnap délutáni séta - éppenúgy mint a megbeszél­ hető futballmeccsek - a jóízű beszélgetések alkalmai is voltak. A sétálók külleme és a színtér állapota elütött egymástól, A ruhák sza­ bása, anyaga és más kellékek a kor vezető ízlését tükrözték. Annál feltű­ nőbb a kopottas környezet: a szűk utca, gyér forgalm ával, az egykor fénye­ sebb időt is megélt kereskedőházak hámló vakolata. Olykor a sár, máskor a por, mindig a füst. A városlakó ehhez a nem túl szívderítő feltételrend­ szerhez is tudott alkalmazkodni. Megtanulta - mert élni akart - a lété­ nek legapróbb részleteiben és legnagyobb elemében a mindig legjobb al­ kalmazkodást: az alkalomhoz illő tiszta, divatos ruha viseletében, s mun­ kájában egyaránt ez jellemezte. A városlakó érezte a mindig mögöttes és csak néha felszínre bukó el­ lentmondás tömegét. Nem túl sokat törődött v ele, mert élni, megélni akart. A városlakó akkor munkájával megkeresett pénzét, küllemének korát megelőző karbantartására, és erejének - leginkábbb fizikai teljesítőképes­ ségének - újratermelésére fordította. Olykor túlzottan is hedonisztikusan. A városlakó lelke és vágyai tükröződtek életformájában, viselkedésében: nagyvárosba - a kinőtt cselekvési színtér megújítására - szolid, anyagi jó­ létre vágyott, és biztonságra. Bensőjében folyamatosan alakult ki ez, a gondolatok, a cselekvés logikája szerint: az otthagyott, az elfelejtendő sze­ génység. 2. A szegénység változó tartalmával több formában is végigvonul a vá- 29 �roslakó életén. A hatvanas évek elejétől közel húsz éven át a hivatalos be­ szédekből is megtapasztalta, oda is beépült: a szegénység program és inte­ lem. Sokfelé hallhatta az elindulás keservét nem elfelejtendő: Tarján nemcsupán Salgó, hanem leginkább kenyeretlen. A szószerkezet mint múltunk és közvetlen életünk sorscsapása stigmaként riasztja naponta életét. D e mi­ ért? A válasz elmaradása lelke mélyére húzta vissza. A ránktelepült fogalom B él Mátyás leírásaiból, a szorgalmas Radványi Ferenc nógrádi jegyző latin nyelvű szövegében bukkant fel legelőbb, még a X V III. század elején, nem sokkal a török kiűzését, Rákóczi-szabadságharc elbukását követően. A z akkori elnéptelenedett vidék, a tucatsorsú job­ bágyfalu, az ínséges kor, a mezőgazdasági termékszerkezet hegyi körülmé­ nyei - ahol a kenyeret jelentő búza előtt a zab, az árpa honosabb volt szinkronban volt a „kenyeretlen Tarján” fogalmával. Elegendő volt egy kései történészi rátalálás, és a szópár századok határait áthágva elterpesz­ kedett riadalmat okozón mai életünkön is, sokszor gúzsba kötve a lanyhuló közösségi életet is. A z időcsúszások rendje szerint az akkori szegénységre, a korabeli nélkülözésekre is magyarázatként szolgált. Közben pedig történt egy s más, ami elfelejtődött. Közel egy század múltán a X IX . század közepétől - a parányi jobbágy­ falu saját kereteit szétfeszítő, eddigi életét felrúgó, hatalmas fejlődésen ment át. Népessége megnőtt. Jöttek is a szélrózsa minden irányából új la­ kói. kik ideiglenesen, kik véglegesen megtelepedtek itt. A település a meg­ gazdagodás, a gyors anyagi siker, a műszaki karrier szimbóluma lett. M á­ ra elfelejtettük: a kor magyar és európai újságjaiban sok hír, közlemény jelent meg róla. Kim eríthetetlennek tűnő nyersanyaga, ipari termékei ré­ vén világhíres lett. Akkor sokfelé így is emlegették: a magyar Birmingham, a magyar Rurh-vidék. A ma élő ember számára ez legalább olyan fontos hagyomány mint a korábbi. A történelem léniáján következő X X . század nem folytatta - nem is csak önmaga okán - az előző hagyományt. A kor nemzetközi politikai döntései miatt a település a perifériára vetődött: kezdetben beszűkült, a munka­ erő szükséges mozgása, később a nyersanyag-utánpótlás fogyása miatt a tő­ ke folyamatosan kivonult. A technológia elveszítette vonzó újdonságát. A z 1 92o-as évek változása: a várossá válás, örömünnep helyett kínná, a nem kívánt szegénység példájává tette Salgótarjánt. Az ellentmondások kiélezettebbek lettek. A társadalmi, a politikai tér leszűkült a cselekvés számára. N e felejtsük el S z a b ó Z o l t á n minősítő megállapításait: „ A gazdag­ ság pompázóbb ezen a tájon, modernebb színvonalasabb és több fénnyel telített. A szegénység szomorúbb, rikoltóbb és lehangolóbb. Ha megállsz az új telepek sétányain valam i kispolgári Rózsadombon érzed magad, ha a barakkok közt jársz, valami hatványozottan reménytelen, színtelen és kopott periférián, ahol szürke minden, a ház, az ember, a pocsolya, a sár, és a le­ v é l". Az 1945. után bekövetkezett változás, és elsősorban a termelésre utalóan - minden heroizmusa, tényleges erőfeszítése, a városkép mára már valósá­ gos értékei ellenére - sem tudta a ténylegesen új kor, új követelményei szerint tartósan újrafogalmazni az anyagi lét alapjait. A modern város új ellentmondásai mellett, tovább hordozott többet a régiek közül is. A szolid - korábban kisvárosi lét - a középvárosi élettérré változott. A meg30 �termelt értékek közül az anyagi ma is megelőzi - a szépen fejlődő, de bo­ rotvaélen táncoló - szellemit. A város környéki munkáskertek üdülőövezet­ té alakultak. A pénz mozgása látható: Gedőc, Szilvás, E r esztvény házai, kertjei a tulajdonosainak - az eddig rejtekező, most látható - anyagi álla­ potát jelzi. A tehetősebbek a Mátra, a Balaton lehetőségein valósítják meg be nem váltott álmaikat. A városlakó differenciáltan él. Van aki szépen gyarapszik - a legfon­ tosabb az anyagiakban - van aki kevésbé. A szellem alkotói közül sokaknak gyerekkori élmény, be nem teljesült álom színtere lett Salgótarján. A mai tapasztalat úgy fogalmazza: salgótarjánival az ország minden pontján lehet találkozni. A városlakók be nem teljesült vágyaikat, lelki egyensúlyukat akarják visszaállítani: országos vándorlásra indultak. 3. A statisztikusok szerint a szegénység és gazdagság folyamat. Jellem ­ zésüket egy állapotban kivetíthetően nehezen végezhetjük el az állandó mozgás következtében. Alkotóelemeiket, azok egymáshoz kapcsolódó v i­ szonyát azonban megvizsgálhatjuk. Felsorolásuk is eligazító a sorsunkat to­ vábblendítő gondolkodásban. Elemzésük pedig tanulságos. Nem véletlenül került az első helyre a demográfiai tényező. Úgy tartjuk, hogy a magas népszaporulat, a szegénység, vagy az elszegényedés biztos je­ le. D e a másik pólusának tényeit is jobban illik szemügyre vennünk: a né­ pesség kormegoszlásában az idősek, a nem aktív keresők, a nyugdíjasok számarányának változását. A mindehhez kapcsolódó munkaerővonzás fo­ lyamatai jelzik: nagyobb a baj, mint ami ma látható. A lakosság tekin­ tetében fogyó megyei népesség, Salgótarján lakóinak apadása mutatja: nem az önmagunkat kellető intézkedések ma a sürgetőek, hanem e folyamat meg­ állítása, később megfordítása igényel koncentrált figyelmet. Ügyelnünk kell arra is, hogy a statisztikai hivatal 1987-es adatai szerint 1 982. óta folyama­ tosan romlanak N ógrád jövedelem viszonyai. A megyék sorrendjében Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú, Szabolcs, Somogy megyéket előzzük csupán. Életünk, jövőnk tervezésében a természeti-földrajzi tényezők fontosságát - nemcsak a divat miatt - kell hangsúlyoznunk. A közlekedés, a keres­ kedelem állapota, az emberek közötti, az élethez szükséges mindennapi kapcsolat minőségét jelzi. A tőkehiány a termelékenység színvonalában is megfogalmazható. A munkaerő gyenge minősége, alacsony teljesítőképessége fizikai és szellemi értelemben egyaránt utal az elit létére, vagy hiányára. E z pedig tovább­ lendít, az oktatás, az egészségügyi ellátás, az élelmezési szokások minősí­ tésének irányába. A fentiekkel vessük össze helyzetünket. Meditálhatunk viszonyaink reá­ lis ismeretében: szegények vagyunk, vagy gazdagok? A válasz a végle­ tekig vihető. Okosak lehetünk, amikor azt fogalmazzuk meg: egyik sincs a másik nélkül. A két pólus egymással összefüggésben jeleníthető meg, a ket­ tő közötti távolság nagyságrendje azonban nem elhanyagolható. Azt talán megkockáztathatom: senki sem szereti a szegénységet mint állapotot. H a tartósan ehhez a pólushoz közelítés jellemzi életünket, természetes igé­ nyünk a társadalmi, gazdasági törvények biztosította új nyomvonal kijelö­ lésének akarása. 4. A szegénység, a gazdagság mozgásformái: a történelem síkján, a min­ dennapokban jól elkülöníthető kísérői életünknek. Jellemzői ott és akkor 31 �is jelen vannak, ha különböző okokból vezérelve tudatják jelenlétüket. Társadalmi, csoport- és egyéni mozgásokat, ambíciókat gerjesztenek. M ind­ emellett bizonytalanságot is okoznak ugyanebben a közegben. Egy sor öszszefüggés helyes értelmezésére kényszerítenek: munka, munkaalkalom, megélhetés, haszon a segítségükkel értelmezhető helyesen. Tenni felisme­ résükkel lehet érdekükben, vagy ellenük, ez új folyamat elindulásával jár szükségképpen. Úgy tűnik, itt és most is helyes megfogalmaznunk: e téren is a cselekvés­ nek jött el az ideje. A kényszer is járhat érdemi eredménnyel. Témánk kapcsán azzal, hogy a megváltozott város, lakói identitásának, lelki egyen­ súlyának, a körülmények diktálta összhangját, céljainkat leszünk képesek újrafogalmazni. Cselekedjünk alkotó eszközeinkkel, reménykedjünk, hogy az eredmény sem várat magára, mert létezünk. 32 �ALULLEVŐ K Jogszegénység Tisztességben és bátorságban sokunk példaképe, G ünter Walraff, írt egyszer egy könyvet Legalul címmel. Ott, Nyugat-Németországban akkor a vendégmunkások voltak legalul. Am ikor mi most egy soro­ zatot kezdünk A lu llévők címmel, azt kutatjuk, hogy egy „m aga alatt lévő” nép társadalmában kik és miért jutottak még alább. Jó, hogy ma már se tisztesség, se bátorság nem kell ahhoz, hogy a kér­ déseinket föltehessük. K is Zoltánnak, aki nem csak az egyik legegyénibb hangú magyar író, hanem történetesen gyakorló bíró is, beszélgetésünk elején azt mondtam, hogy szeretnék egy olyan Magyarországon élni, ahol egyet­ len cigány megütése, a dominóelvet követve, a rendőrtisztek sorának leváltásához, végső soron a belügyminiszter lemondatásához vezet. Én tudom, hogy jószerivel ilyen ország a világon nincs. D e úgy gon­ dolom, akkor beszélhetünk majd szocialista demokráciáról, ha a mi demokráciánk emberi jogokból minden más társadalomnál többet biztosít. - Egészséges politikai és jogi közállapotok esetén természetesen nem lenne kérdés, hogy egy cigány bántalmazása miatt mondjon le a belügymi­ niszter, ugyanis hasonló helyzet adódhatna egy nem-cigány megpofozását követően is. A lemondásra nyilván egy prularista berendezkedésben ke­ rülne sor, ahol a kormányzásban résztvevő párt féltené képviselőhelyei­ nek számát, ezért maga kényszerítené lemondásra kellemetlenné vált poli­ tikust, aki megengedte, hogy az általa irányított nyomozó hatóságban még a leghalványabb lehetősége is felmerült annak, hogy valakit tiltott kényszer alkalmazásával vallassanak. Ez, szerintem, nem utópia. Talán annak hangzik. E z elvi, tehát kissé elvonatkoztatott kérdés, - Engem már vertek meg rendőrök, azért mert kölyökkoromban stop­ poltam, kissé szakállasan. Ezek a rendőrök talán még ma is szolgálnak, ma már az én adómból fizetik őket. - D e a kérdésedben a saját sérelmed mellett egy átpolitizált társadalmi vezérgondolkozás prüdériájának nyomát is megsejthetjük. Nem tudom, szoktál-e bírósági ítéleteket olvasgatni? H a igen, találkoztál-e már egyet­ len olyan büntető ítélettel, ahol az indoklás, „személyi részében” szere­ pelt az a szó, hogy cigány? Jómagam is legföljebb a nyomozati anyagok­ ban, kihallgatási jegyzőkönyvekben bukkantam erre a szóra. Vagyis nem létezik olyan eseti jogalkalmazói aktus, határozat, vagy ítélet, ami ugye­ bár, indokolási kötelezettséggel jogokat és kötelezettségeket, büntetőítéletben szabadságelvonással járó kötelezettségeket és hátrányokat állapít meg, amely elfogadta, respektálta volna, hogy valaki cigány vagy nem az. 33 �Nem hinném, hogy ennek jogi elismerése diszkriminációt jelentene. Aki ezt mondja, annak csak a létező előítélet, a hátrányos megkülönböztetés jut eszébe. Pedig itt sokkal többről, és nem csak hátrányról van szó. Sőt, én mint büntető bíró vallom, hogy e körülmények figyelembevételével szü­ lethetnének igazán törvényes ítéletek. E z a társadalmi prüdéria, ami mélyen beitta magát a közgondolkodá­ sunkba, a bírót óhatatlanul törvénysértésre ösztökéli. Tudniillik nekem a „tényállást” teljes egészében fel kell derítenem, ugyanakkor tisztáznom kell a bűncselekmény alanyi oldalát is. Vagyis azt, hogy ki, milyen, szemé­ lyiség követte cl a cselekményt. Arról, hogy mit jelent a személyiség, ta­ lán nem nekünk kellene beszélni, mégis az elkövető személyiségének föl­ tétlenül vannak olyan „metszetei” , amelyek jogilag relevánsak. A mai bűn­ tetőeljárási jog gyakorlatának nagy átka, hogy a jogalkalmazó csaknem ki­ zárólag a tényállás után érdeklődik, illetve csak azután érdeklődhet. Mert nincsenek a kezében olyan eszközök, amelyek által megközelíthetné az elkö­ vető személyiségét. E gy cigány vádlott esetében nem kell számot vetnie és számot adnia arról, hogy az az ember milyen hatást gyakorolt rá. E z a tényállás befejeztével a nyíló ajtón mintegy kipárolog a folyosóra. A bíró legföljebb azt veszi figyelembe, hogy az illetőnek milyen a priusza, házas-e, vannak-e gyerekei, ésatöbbi... Semmi sem kényszeríti, hogy önvizsgálatot tartson: él-e benne az a bizonyos létező előítélet? A büntető jogalkalma­ zás szempontjából a cigányság ezért leledzik a jogszegénység állapotában. K i kell mondanunk végre, hogy a cigányok másmilyenek. Minthogy a bíró nem ismeri ennek a másságnak a kulturális, történelmi, civilizációs vagy vallási „karakterisztikáját” , a tárgyaláson nem lehet vádlottja „egyen­ rangú partnere” . Köztudott, és alighanem tudományosan földolgozott kul­ turális tény a cigányságnak a tulajdonnal kapcsolatos attitüdje. Természe­ tesen nem az előítéletek szintjén, azt is figyelembe kellene venni, midőn a bíró az elkövető személyiségében rejlő társadalomra való veszélyességről nyilatkozik. - Hogyan lehetne „h id a ln i” a cigányok és nem-cigányok tulajdoni szem­ lélete közötti szakadékot? - Rettetenetes nehéz kérdés, legföljebb ötleteim vannak. H a a helyi bí­ ráskodásnak lehet jelentősége, az éppen a cigányságra igaz. Elképzelhető­ nek tartanám, hogy a krisz (roma nyi kris = cigány törvény - a szerk.) nagy tekintélyű bírái együttműködjenek a kodifikált törvény alkalmazói­ val. Sokkal hatékonyabbá válna a jogalkalmazás. A k ár úgy is, hogy a bí­ róságok ügyforgalma a krisz-bírák (kris bíró = cigánybíró - a szerk) tá­ mogatásával csökkenne. Visszatérve az előző kérdésre, szerintem az előítéletek föloldásának csak egyetlen útja létezik, egymás kultúrájának, társadalmi helyzetének megis­ merése és megértése. Mielőtt a tudatosan vagy akaratlanul fölszított faji érzület, nacionalista hőzöngés lincshangulatba,torkolna, nagyon fontosnak találnám, hogy végre lehetőséget kapjunk eme másság megismerésére, meg­ értésére. A cigányság büntetőeljárási jogszegénységének, mint már emlí­ tettem, vannak olyan okai is, amik a processzuáljog intézményi környe­ zetéből, környezeti elégtelenségeiből fakadnak. Hogyan lehetne megaka­ dályozni, hogy egy cigányt - vagy bármilyen alant lévő embert - ne ver­ jenek meg a rendőrségen? Legalábbis ne kényszerítsék akaratával ellenté­ tes tartalmú vallomásra? 34 �- Talán az ügyvédek jelenlétével. - Megmondom őszintén, a nyomozati iratokat lapozva a legritkább eset­ ben találkozom az ügyvéd nevével a nyomozati vagy ügyészi kihallgatás során. Meghatározott fenyegetettségű bűncselekmények alapos gyanúja, fogva tartás esetén például kötelező a védelem. A védő ilyenkor rend­ szerint „más elfoglaltsága miatt” a kihallgatáson nincs jelen. Tény, hogy az ügyvédek igen elfoglaltak. A z esetek nagyobb részében kötelező védelem esetében a hatóság rendeli ki az ügyvédet, akinek a díja ilyenkor minimá­ lis. Hogy csak érzékeltessem: a bírósági tárgyaláson, vagyis ahol „fölte­ szik a koronát az eljárás fejére” , egy nem túl bonyolult ügyben a kiren­ delt védő díja 150 forint. E gy szerződésért ennek a tízszerese is jár a munkaközösségnek. N yilván ez is közrejátszik, hogy kevés a védő. Talán nem köztudott, de az országban - ha jól emlékszem - összesen 1500 védő lehet. Kivételes az, hogy egy ügyvédi munkaközöségen kívül, magánprakszist folytat. Tehát az ügyvédség is jó alaposan „meg van szervezve” . Ennek az indokát nem ismerem. Fogalmam sincs, mi szükség erre a limi­ tált létszámra, miért nem alakulhat ki valamilyen szabadabb verseny az ügyvédek között, miért kell őket „betagosítani” , és az emelkedő bűnügyi statisztikával eképp miért kell csorbítani a gyanúsítottak védekezéséhez való, törvény általi biztosított és megkövetelt jogát? Ilyen körülmények kö­ zött - mert így a kirendelt védő és védence is a jogi szakértelmet igénylő kérdésben is afféle statisztikai szerepre kárhoztatik - tanácsos meghatal­ mazni az ügyvédet. Nem kell különösebben bizonyítanom, hogy a bűnö­ zés, hogyan függ össze az anyagi szegénységgel. A jelenlegi viszonyok kö­ zött egy ügyvéd meghatalmazása, különösen egy halmozottan hátrányos helyzetű vádlott esetében - anyagi csőd. Sajnos ez nem csak a büntető jogalkalmazásban van így, hanem a polgári ügyekben is. Noha a hivatalbóliság, az officialitás ellve általában érvényesül a bírósági jogalkalmazás­ ban, mégis a bíró nagy nehézségek árán, s emiatt talán igen rossz haté­ konysággal képes a jogi szférában transzformálni az ügyfél vagy vádlott igazságkereső szándékát. Így az ügyfelek kielégítetlenül távoznak a tárgya­ lóteremből, minthogy nem értik, hogy az ellőző egy órában miről is volt szó, ezért egyszersmind elégedetlenek is. A jogalkalmazás titkos nyelvét használó hatóság így méginkább elidegenedik ügyfeleitől. M ég valam it: a szegény, és ettől jogszegény, esetleg, ráadásul sötétebb bőrszínű vádlott megpofozásának nem csak az a motívuma, hogy ambició­ zus rendőrtisztviselők valam i elvont bűnüldözési eszme követelésére mi­ nél gyorsabban akarnak hozzájutni a büntetőeljárásban egyébként túlon­ túl nagy jelentőséggel fölruházott nyomozati beismerő vallomáshoz. Tény­ ként azt is elfogadhatjuk, hogy a rendőrség presztízse rendkívül alacsony, ezért egyebek híján a rendőri testület legfeljebb anyagi okokból csábító.... - T e mennyit keresel? - M ár majdnem annyit, mint egy „jólm enő” rendőr főtörzsőrmester járandósága. D e természetesen nekem nem jár ruházati illetmény. - E z elképesztő. - Sajnos ennek az a következménye, hogy a rendőrök is hátrányos hely­ zetű, vagyis jogszegény környezetből rekrutálódnak. A kultúr- és jogsze­ gény környezetben pedig kiváltképp tenyészik a faji előítélet. - M ondani szoktuk, hogy ebben az országban m indenki jogszakértő. E b ­ ből csak az igaz, hogy pörösködő nemzet ez. 35 �- A jog az emberek túlnyomó többsége számára egy ronda, százkarmú monstrum. Nem hiszem, hogy az emberek szeretnék a jogászokat. Nem hiszem, hogy jogállamban élünk... - Szerintem inkább túlszervezetten anarchikus jogrendben. - E z a két dolog szorosan összefügg. H a nincs jogállam, akkor alatt­ valók vagyunk. Tehát mi is többé-kevésbé a jogszegénység állapotában élünk. Nagyon divatos mostanában a társadalom működésének zavarai kapcsán afféle értékválságról, az értékek lezüll éséről beszélni. . . - É n úgy látom, hogy a lobogókra aggatott értékeink nagy része már ,,kihirdetése” pillanatában amortizálódott, ugyanis az em berek egy csomó „é rté k et" semmibe se vettek, d e ezt senki nem merte kimondani. - A funkcionalitás értelmében nekem ez a bizonyos értékválság társa­ dalmi kommunikációs válságot jelent. A társadalom értékfogalmai meg­ könnyítik a kommunikációt, a kommunikációs csatorna hatékonyságát nö­ velni képesek. Egyszerűbben: az emberek nem értik egymást. Közös értéknormatívusok híján a társadalom kommunikációs állapota egy Franz X a ver Kroetz- vagy egy Spiró- drámához hasonlatos - a Csirkefejre céloztam. Mindenki mondja a magáét, függetlenül attól, hogy a másik mit mond. Szociálpszichológusok talán így fogalmaznának: nincs hatékony in­ terakció. Inglehart kifejezésével: hiányzi a flusztráció-tolerancia. A z egyik legnagyobb magyar jogfilozófus és Lukács-szakértő, dr. Varga Csaba szerint a jog a nyelvhez hasonlóan társadalmi szuperközvetítő ágens. T e­ hát kommunikációs csatorna. Am ikor a jogalkalmazással kapcsolatban biztalmatlanságról, a jog tekin­ télyvesztéséről beszélek, akkor azt mondom, hogy jogalkalmazásban meg­ nyilvánuló kommunikáció hatékonysága rendkívül rossz. Ú gy találjuk, hogy ez a csatorna csak egyfajta irányból érkező információkat közvetít, a fölül­ ről lefelé jövőket. Am ikor az információk majdnem kizárólag fölülről le­ felé áramlanak, akkor nem beszélhetünk jogállamról. A jog szempontjá­ ból ez az információáramlási „vektor” fejezi ki és definiálja a diktatúra fogalmát. Ennek okát, azt hiszem, a marxistának magasztalt, de valójában sztáli­ ni elmélet rendkívül hatékony érvényesülésében lelhetjük meg. V agyis az elmélet, az akarat, az Ige a maga képére formálta a valót. E z az elmélet a politikai akarat mindenhatóságát hirdeti, és ezt az omnipotenciát vérnő­ sző következetesség érvényesítette is. Kezdetben vala az Ige, s lőn: nézzünk körül, ez a valóság. E z egy nagyon nehezen érthető valóság. A kétféle „m i” valósága ez. Egyrészt a párt- és állami funkcionáriusok szájából hallható dörgedelmes fejedelmi többes „m i” szóhasználatának valósága. Másrészt az egytömbű hatalmi struktúrából és a korrupciós befolyáspiacról kiszorított alattvalói indifferens „m i” meghunyászkodásának szóhasználati valósága. A z indifferencia tudatos szándék eredménye: tudatosan előidézett szerveződésképtelenség, a szervezkedés betiltásának következménye. A z indiffe­ rencia, az alattvalói „m i” viszonyai közepette pedig rendkívül alacsony hatásfokú a kommunikáció. Gondoljunk csak arra, hogy Rákosi hatalomra jutásával, az iparosítás elkezdésével, a civil-szervezetek szétzúzásával a tár­ sadalom korábban megvolt kommunikációs hálója teljességgel szertefosz­ lott. 36 �- Azért ez valakinek így nagyon m egfelelt a R ákosit követő időkben is. N em is beszélve a reformpangás mesés korszakáról... - Homogén, szürke orwelli tömeggé lettünk. A k i pedig tömegben van, az nem képes társalogni, hosszasan és értelmesen a mellette állóval. A tö­ megember választhat: vagy meghunyászkodik és tovább sodródik, vagy üvölteni kezd, és megkönnyeztetik. Am it most elmondtam, tekintsük „alaptényállásnak” Többlettényállási elem viszont az, hogy a sztálinizáció, az ikonokra festett politikai akarat tel­ jességgel eleszköziesítette, instrumentalizálta a jogot, amit afféle korbács­ ként használt föl. E gy szolgálóleány, a politika szolgálóleánya, aki pliszékesztyűs kézben korbácsot markol. - E z is egy kis adalék a politikai vágy és a szexus ikermagvúságáról. Csak a szerelemben választod vagy elfogadod az aberrált partert, a poli­ tikában kapod. - Ugyanakkor a nálunk még mindig betiltott Hans K elsen Tiszta Jo g­ tanából tudjuk, hogy a politika és a jog olyan, mint a víz és az olaj. Ha mégis megpróbáljuk összekeverni a kettőt, olyan szutykot kapunk, ami most a nyakunk magasságában hömpölyög. A jogg instrumentalizáltsága hoz" ta azt, hogy eme szuperközvetítőben az információk csak - majdnem kivé­ tel nélkül - lefelé áramolhatnak. Jogállamokhoz képest Magyarországon az állammal szembeni bírósági út rendkívül szűk. A bírósághoz fordulás je­ lenthetné ugyanis azt, hogy az ügyfél fö lfelé indíthatná el saját „inform á­ cióit” . - Gondolom mindez rátelepszik a pörösködők egymás közötti viszo­ nyára is. - Te egy bírósági tárgyaláson nem azt látod, hogy a tiszteletben meg­ őszült bíró bölcsen végighallgatja az ellenfelek ügyvédei által lefolytatott bizonyítást, és végül minden erejével és tehetségével a jogvita jogászi el­ döntésére kell csak hagyatkozni. A bíróságoknak kutyakötelessége, hogy ahol csak tudnak, ott „beavatkozzanak” a felék jogvitájába. H a a fölsőbb bíró­ ság hatályon kívül helyez egy ítéletet, akkor igen gyakori érv az, hogy az alsóbb bíróság „nem derítette föl a tényállást” . Vagyis a „fölülről jövő információk” alapvetően a tényállás felderítésében, az arra vonatkozó törvényi és eseti döntésekben megnyilvánuló iránymutatásokban testesül­ nek meg. Így aztán az a furcsa helyzet adódik, hogy a bíróság bizonyító és végrehajtó hatósággá válik, azzal szemben, ami ex definitionem kellene lennie - mármint ítélőhatóságnak. Ahelyett, hogy a peres eljárás tényleg az lenne, aminek lennie kellene, miszerint ellenérdekű felek pereskednek, vitatkoznak egymással, az amúgy is túlterhelt bíróságnak a tényállással, a bizonyítással kell viaskodnia. Nem kétséges, hogy kinek a rovására. A kér­ dés másik dimenzióját pedig akképp lehet jellemezni, hogy a bíróságok, a szép és garanciákat nélkülöző törvényi deklarációk ellenére korántsem füg­ getlenek. A jelenlegi gyakorlatban a végrehajtó hatalom képviselője, egy kormányzati-miniszterális hivatalnok jogosult arra, hogy egy úgymond „független” bírót minősítsen,, megítéljen, Tehát jogszegénységünk összetevőit, így tudom összefoglalni: a társa­ dalom komunikációs válságában élő emberek „peren kívü l” , kulturáltan vitájukat, konfliktusukat nem képesek föloldani vagy megoldani. E gy el­ idegenített monstrumtól várják az igazságosztást. E z a monstrum csak az egyirányú, fölülről érkező információkat képes áramoltatni, ezzel mégin- 37 �kább fokozza elidegenedett jellegét - önmagától annyira elidegenedett, Logy már maga is kiszolgáltatott, függésben lévő, végrehajtó funkciókra degradált. Ilyen viszonyok közepette aztán könnyen megérhetjük, hogy az általá­ nos jogszegénység állapotában leledző polgárok közül miképpen kereshe­ tik a jogukat azok, akik a szegénység, a társadalmi esélyegyenlőtlenség más vonatkozásaival is terhelten tétováznak a törvény, a bíróság rideg bolt­ ívei alatt, ,,a törvény kapujában” . Sorolhatnám az iménti általánosságokat megalapozó példákat, de most csak egyre hagyatkoznék. A panasznapon bejött hozzám egy ügyfél, aki üvöltve, artikulátlanul, csak a magánhangzókat tudta kiejteni. Valószínű­ leg sérült a hallása. Nekem is kiabálni kellett vele, hogy megértsen, pedig - most nem csak a saját „esetemre” hagyatkozom - ilyenkor, a tehetet­ len szánalom miatt, összeszorul az ember torka. Előadásából annyit ki tudtam venni, hogy idős ügyfelem másfél éves korában agyhártyagyulladá­ son esett át, és azóta „sokszor fáj a feje” . Följelentést kívánt tenni, mert két cigány kővel megdobálta. A látlelet szerint nyolc napon belül gyógyu­ ló sérüléseket szenvedett. Ügyfelem magánvádló kívánt lenni - tehát önál­ lóan kell bizonyítania, hogy az a két személy volt az, aki a sérüléseit elő­ idézte. Lehetőség van arra, hogy a bíróság az ügy iratait a vád átvételének megfontolása végett megküldje a vádhatóságnak. Akkor, ha valamilyen közérdek indokolja a vád átvételét. Végzésemben hivatkoztam arra, hogy „közvetlen észlelésem” alapján a följelentő valószínűleg értelmi fogyaté­ kos - mindenkinek joga van ahoz, hogy büntető igényét érvényesítse, s hogy ügyfelem, állapotára tekintettel, ne akadályoztassék, ajánlatos lenne, ha az ügyészség átvenné a vád képviseletét. Rövid, háromsoros átiratban közölte velem az ügyészség, hogy „nem -kívánja átvenni a vádat” , indoklás nélkül. Aztán arról értesültem, hogy az ügyész kérésemmel kapcsolatban egy magánbeszélgetésben megjegyezte: „az ügyészség nem népjóléti intézmény!” Kérdem, hát miféle intézmény akkor az ügyészség? És azt is megkér­ dezném, hogy hol és milyen társadalomban élünk? A N D R A S S E W IV Á N 38 �K IS S N É N O V Á K É V A Kapcsolatok a lakótelepen 19 8 1-8 5 . között az M SZ M P K B Társadalomtudományi Intézete nagy­ szabású empirikus vizsgálatot végzett Salgótarjánban. Többéves kutatá­ sunk során arra a megállapításra jutottunk, hogy e város a település- és tár­ sadalomfejlődés sajátos irányát - talán modelljét - képviseli. Salgótar­ jánban jól nyomon követhetők mind a munkamegosztást, mind a város fejlődést-fejlesztést alakító legfontosabb gazdasági és társadalmi tényezők. Tekintettel arra, hogy a városlakók egyre nagyobb hányada él lakótele­ peken és ez Salgótarjánban is megfigyelhető, kutatásunkban részletesen vizsgáltuk a lakótelepen élő munkáscsaládok életmódját. A rendelkezésünk­ re álló adatok alapján most a lakótelepi munkáscsaládok kapcsolatairól igyekszünk átfogó képet adni. A lakóteleppel kapcsolatos, a közvéleményben meggyökeresedett sztereo­ típiák közül a leggyakoribb, hogy a lakótelep a maga tárgyi és szociális színterével az elidegenedés melegágya. E vélemény kialakításában és fenn­ maradásában komoly szerepet játszott a publicisztika, amely gyakorta tűz­ te tollhegyre a lakótelepi életmód visszásságait, de éltette, sőt ma is élteti ezt a felfogást, az ott élők tapasztalata. A szegedi kontroll csoportban az egyik megkérdezett így summázta véleményét: „E g y lakótelepen ez min­ denütt így van, mindenki rohan, mindenki siet, tele van gonddal. Rohan az ember, megy csak lehajtott fejjel, föllöki inkább a másikat, se nem kö­ szön senkinek se. Bevágja az ajtót, kész, az ő részéről el van intézve. Ez így van. Sajnos, annyira rohanunk, annyira sietünk valahová, de az egész ország. Kivétel azok a részek, külkerti részek, ahol még megvan az a régi jó szokás, hogy a szomszédok összejárnak, segítenek egymáson, ugye?! Itt benn az ember csak szalad, szalad, idegeskedik, el van foglalva a saját problémájával, most hozzák a fűtésszámlát, most nincs fizetés, mit tudom én, jön a karácsony, venni kellene ezt, venni kellene azt, nincsen rá pénz. Szóval egyszerűen rohanunk. . . ” Nem vitatjuk, hogy a lakótelepi népesség heterogén összetétele, egy-egy kisebb lakóterületi egység tagjainak teljesen véletlen kiválasztódása, a ré­ tegspecifikus életmód jegyei a lakótelepi népesség jövedelmi viszonyaiból, életkörülményeiből következő „hajtás” és a szinte kényszer jellegű takaré­ kosság és az ehhez társuló gyakran nem szerencsés építészeti megoldások kedvező lehetőségeket teremtenek az elzárkózás, a befeléfordulás, végletes formájában az elmagányosodás jelensége számára. A jelenségekkel szembe­ ni tiltakozást, megdöbbenést hangsúlyossá teszi a településforma lehetősé­ ge és valósága közötti ellentmondás: viszonylag kis területen emberek ez­ rei laknak együtt, ugyanakkor sok-sok ember érzi magát egyedül, bajában és örömében teljesen magárahagyatottnak másoktól - akik talán szintoly egyedül érzik magukat — karnyújtásnyi távolságra. Ezt az ellentmondást a felszínen mozgó köznapi gondolkodás érthetően nem tudja sem feloldani, 39 �sem elfogadni, és egyértelműen a lakótelepi életmód számlájára írja. Eköz­ ben megfeledkezik arról, hogy az elzárkózás korábbi formái, például az én házam az én váram jelszóval jellemezhető felfogás nem lakótelepi ter­ mék. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a városfejlődés e szervetlen képződményében is végbe ment a mennyiségi változások minőségbe történő átcsapása; a lakótelep emberek nagy tömegét - olykor egy (kisebb) városnyi népességet - fogta össze egyetlen nagy differenciálatlan építészeti egy ­ ségbe és nem számoltunk azzal, hogy ezzel az urbanizáció keretei között egy új minőséget is teremtettünk. Mint ez gyakorta előfordult más esetek­ ben is, az új minőség egy sor meglepő jelenséggel hívta fel magára a fi­ gyelmet. Tudtuk, hogy a városi életmód is kedvez a személytelen kapcso­ latoknak, mégis meglepődtünk, amikor a lakótelepeken ezek tömegeivel találkoztunk. Ismert volt, hogy a városi közegben - a kapcsolatok lazább volta, felületessége miatt - nehezebben vagy alig érvényesült a társadalmi kontroll, mégis furcsállottuk, hogy ez a lakótelepeken - ahol jó ideig szin­ te mindenki a teljes ismeretlenségben élt - még hatványozottabban igaz. Kutatók már korábban felhívták a figyelmet arra, hogy szinte minden ré­ tegben megfigyelhető „hajtás” az életfeltételek megteremtéséért vagy javí­ tásáért ellene hat a társadalmilag kívánatosnak tekintett életmód kialaku­ lásának, de igazán csak akkor figyeltünk fel erre, amikor a lakótelepeken ezres nagyságrendben vált vizsgálhatóvá a „semmire nincs időm, mert haj­ tani kell” magatartás. A problémák további felsorakoztatása helyett sze­ retnénk megfogalmazni véleményünket, ezzel kapcsolatban: a lakótelepi életmód számos visszássága egyáltalán nem lakótelepi sajátosság és nem csak a lakótelepi életmódban figyelhető meg, viszont a méretbeli különb­ ségek miatt itt sokkal szembetűnőbbek, mint másutt. Vannak ugyanakkor olyan lakótelepi sajátosságok, melyek oka a lakótelepek szervetlen kelet­ kezésében keresendő. A szociális összetétel, a betelepítés esetlegessége, a helyi szervezet hiánya vagy késői keletkezése hosszabb-rövidebb ideig aka­ dályát jelenti a helyi érdekek megfogalmazódásának, a helyi közösségek keletkezésének. Véleményünk szerint azonban sem a szociális, sem a tárgyi színtér nem predesztinál egy közösségellenes életmódra, nem zárja ki a közös érdekeken, érdeklődésen, térbeli közelségen stb. alapuló kisebb-nagyobb közösségek létrejöttét. Most - konkrét adataink segítségével - arra keresünk választ, hogy Salgótarján lakótelepein kitapinthatók-e ezek a pozitív és negatív tendenciák. Kiinduló hipotéziseink egyikében azt fogalmaztuk meg, hogy azokon a lakótelepeken, ahol az egyes lakóegységeket nem csupán az együttlakás ténye köti össze, ott könnyebben és gyorsabban kialakulnak a helyi kapcso­ latok, kisebb-nagyobb közösségek. Salgótarjánban, a régi kolóniák tradí­ ciója, valamint a vállalatok ma is érvényesülő szemlélete és gyakorlata ked­ vező szerepet biztosít olyan lakóegységek kialakulásának, ahol a közös munkahely az a fontos összekötő kapocs, amely sok esetben katalizátora a közösségi kapcsolatok kiépülésének. Egyik interjúalanyunk így beszél erről: „T alán egy családot mondhatnék, aki itt az egész lépcsőházban kiválik, ilyen van mindenhol, de itt még olyan sincs, hogy egyik szomszéd nem beszél a másikkal, szóval itt nagyon jó az összetartás, üveggyáriak vagyunk, kis kollek­ tíva. Ü veggyáriak vagyunk, itt mindenki ismer mindenkit. Nemcsak min­ ket, a szüleinket is, mindenki mindenkit. S talán ez adja az ilyen közeli 40 �kapcsolatok, jobb v iszonyok k ialak ítását.. . Itt még van olyan, hogy ki­ ülünk a padra is, szóval biztosan azért van így, mert mindenki mindenkit ismer. Itt akárkit megkérdeznek mindenki meg tudja mondani, hogy akár­ ki hol lakik.” Természetesen a munkahelyi ismeretség önmagában nem garancia egy jó kollektíva létrejöttére, de mindenesetre egy lehetséges kiindulópont, amely az objektív körülmények tekintetében is bizonyos hasonlóságot jelent. Pél­ dául műszakbeosztás, az üzem által nyújtott szolgáltatások, juttatások stb. E lehetőségből azonban csak akkor lesz realitás, ha a lakók maguk is töre­ kednek kapcsolatok kialakítására és fenntartására. Néhány olyan házat, il­ letve lépcsőházat találtunk, ahol igazán jó kollektíva alakult ki. E z álta­ lában nem látványos külsőségekben nyilvánul meg, hanem olyan apró moz­ zanatokban, melyről egyik interjúalanyunk így beszélt: „M indenkivel jó v i­ szonyunk van az egész házban. Szeretnek bennünket. Teljes kétségbeesés volt a lakáscserével, hova sikerül. (A család néhány hónappal az interjú készítése előtt költözött ugyanabban a lépcsőházban nagyobb lakásba. Üveggyáriak.) M ert: ó, el ne menjenek innen a házból! A z egész hurcolkodásunk úgy zajlott le, hogy én fönt adogattam, ő pedig itt lent pakolta, és állandóan mindenki jött-ment, és mi senkinek nem szóltunk, de itt mindenki hurcolkodott. E gy délután, 4-5 óra alatt az egész lakás ki lett ürítve.” Ugyancsak üveggyári házban készült az interjú, amelyből a kö­ vetkező részletet idézzük: „Itt olyan lakás van, hogy itt már nem szégyen az, hogy »jaj elfogyott a cukrom, adjál már egy pohárral!« Nagyon szere­ tek itt lakni, mivel én falun nevelkedtem, 14 éves voltam, mikor ide ke­ rültünk Tarjánba, és én ehhez voltam szokva falun. É s ez még egy olyan lakás. H a most kiáll egy gereblyézni, akkor biztos, hogy öt perc múlva tí­ zen mellette vannak, vagy legalábbis, aki itthon van, azok mennek.” (Ter­ mészetesen nemcsak ilyen lakóházak vannak, ennek bizonyítására éppen ide kívánkozik egy rövid részlet egy másik interjúból: „N em tudom látta-e azt az élősövényt a ház előtt? Hoztak 1 5 0 arabot. A z egyik közös képvise­ lő ültette, és itt állnak a ház előtt: hát Lajos csinálod? Ja j, de szép lesz! és az ő részükről el van intézve.” ) A kollektív kapcsolatoknak van egy sajátos formája, amit latens v i­ szonynak neveznénk. Ennek mibenlétét nagyon jól adja vissza a követke­ ző interjúrészlet. „ A lakókkal nagyon nagy kapcsolat nincs, de harag sincs... megértjük egymást mindenkivel. . . nem járunk egymáshoz. . . Én azt hi­ szem, amikor hazajön az ember a munkából, van mit tenni-venni, ahol család van, és itt azért a legtöbb helyen van család. Szeretjük, tiszteljük egymást, csúnya dolog is volna, hogy egy helyen dolgozunk, egy vállalat­ nál (ez megint a síküveggyár), és akkor együk, marjuk egymást. Itt ilyen nincs.” A z interjú további részében kiderült, hogy a családot néhány évvel ezelőtt rettenetes csapás érte, középiskolás fiuk tornaórán baleset követ­ keztében meghalt. És ekkor kezdett funkcionálni ez az általunk latens­ nek nevezett közösség. „Bizony nagyon sokszor van úgy, hogy egyedül van a gyerek (ez a kisebbik fiú, 1 1 éves) délután idehaza. D e nincs egyedül, mert tudom, hogy itt a társaság is figyeli és szereti és tényleg, ha már nem látják, vagy nem hallják, mert magnózik, akkor keresik. . . Örülök, hogy mégsincs egyedül. . . É s tényleg olyan aranyosak voltak a lakók, hogy kér­ ték a segítséget, látták, hogy nagyon le voltunk rombolódva, hogy miben tudnak segíteni. . . E z nekünk nagyon jó volt.” 41 �M int a rövid részletből is kitűnik, a kapcsolatban nem egy-egy család vesz részt, hanem szinte az egész lakóközösség. A kapcsolat megnyilvánu­ lási formái között már csak a résztvevők nagy száma miatt sem jellemző a gyakori összejárás, de a résztvevők számon tartják egymást, figyelemmel kísérik életük alakulását, szükség esetén bárki segítséget nyújt az arra rá­ szorulónak. E z természetesen nem zárja ki, hogy ilyen kollektívisztikus kapcsolatokon belül szorosabb barátságok kötődjenek, egyes családok il­ letve családtagok között, de nem tekinthető jellemzőnek. Más házakban, ahol nincs erre igény, a munkahelyi összetartozás ellenére sem jön létre szorosabb kapcsolat az együttlakók között. Találtunk arra is példát, hogy csupán az együttlakás ténye és néhány ember találékonysága, szervezőkész­ sége nemcsak nagyszerű lakókollektívát kovácsolt egybe, de klubot építet­ tek a ház nem megfelelően kihasznált helyiségében. A kérdőíves megkér­ dezés ehhez nem nyújt támpontot, de az interjúk egyértelműen tanúsítják, hogy az objektív adottságok mellett nagy szerepe van a szubjektív ténye­ zőknek: az együttlakók készségének, nyitottságának, és legalább egy ember aktív kezdeményezőkészségének, ötleteinek. E feltételek szerencsés össze­ találkozása esetén, a lakótelepen is kialakulnak nagyon kellemes emberi kapcsolatok, kisebb-nagyobb kolletívák. Az egy-két családot összekötő jó szomszédság vagy barátság létrejötté­ hez elegendő a kapcsolatban részt vevők szimpátiája, valamilyen közös érint­ kezési pont felismerése. Ilyen jellegű kapcsolatot is sokat találtunk. Ezek minősége, mélysége, bensőséges volta főként a résztvevők kapcsolatte­ remtő készségétől, a kapcsolattal szemben támasztott igényeiktől függ. V olt olyan család, amely szinte testvéries összetartozásról számolt be: „ A szomszédoméknak volt kocsi, nekünk sátor, és így közösen oldottuk meg a kirándulást. A benzinpénzt azt mindig megfeleztük, szóval közösen. Nagyon jól megegyeztünk, így elfértünk a kocsiban, míg a gyerekek kicsik voltak. Nagyon jó szomszédok voltunk, sokan azt mondták, hogy testvérek v a ­ gyunk, mondták, hogy nem is igaz, hogy ilyen jó barátok legyünk. Voltak, akik majdnem azt lehet mondani, hogy irigyelték, hogy ilyen jó viszony­ ban vagyunk. . . Minden születésnapot akár nekünk, akár a szomszédomék­ nak, megtartunk.” A kadt olyan, aki a barátság és a kölcsönös segítés szép formáiról számolt be: „V an a lépcsőházban három család, szomszédok, velük jó vi­ szonyban vagyunk, és összejárunk, eszünk, iszunk, beszélgetünk. A közvet­ len szomszédainkkal vagyunk tényleg nagyon jó viszonyban. Van olyan eset, hogy egymásnak főzünk. Ilyen jó viszonyban vagyunk. Volt olyan eset, hogy én nagyon beteg v o lta m .. . és a két gyerek egyedül volt itt­ hon, és a szomszédasszonyom, a Jutka átjött, kimosott, ellátta a gyereke­ ket, meg a férjemet. Szóval ilyen viszony van. H a elmentünk üdülni, ak­ kor főtt étellel várt bennünket, ha ők mentek el, akkor én vártam a ked­ venc ételükkel. Ilyen viszonyunk van a szemben levő szomszédunkkal..” Ez a kapcsolat az elmondottak alapján valóban mély, baráti, amelyben a részt­ vevőket már nemcsak a közös érdeklődés, a hasonló problémák tartják össze, hanem egy szavakban nehezen megfogalmazható mély érzelmi kon­ taktus is. Ismerik egymást a szó mélyebb értelmében is. Volt olyan barát­ ság, amit a résztvevő családok már-már rokoni jellegű kötelékkel is meg kívánták erősíteni, és a baráttá vált szomszédokat választották a gyermek keresztszüleinek. A z interjúk - mint említettük - munkáscsaládokkal ké­ 42 �szültek. Ebben a társadalm i rétegben nem szokás az érzelmeket elemez­ ni, „lelkizni” , ahogy mondani szokták. Mégis, amit néhány család kiala­ kult baráti kapcsolatairól elmondott, az meggyőzött bennünket arról, hogy esetükben nagyon komolyan vett kapcsolatról van szó. A kialakult kötődések egy része nem ilyen mély érzelmi kapcsolat, ha­ nem - véleményünk szerint - inkább a haverság fogalm ával jellemezhető. Nehéz pontosan elhatárolni a két fogalmat egymástól, de a haverság ese­ tében a kapcsolat valam ivel felszínesebb, inkább alkalmakhoz kapcsolódó. Összejönnek alkalmanként, közösen szórakoznak, adott esetben segítenek is egymásnak. A z összetartozás érzését azonban inkább a közös létfeltéte­ lek, a közös programok tartják fenn, kevésbé fontosak az érzelmi kötődé­ sek, az azonos vagy hasonló lelki frekvencia. H a valaki jópofa, tud v a ­ lamelyest alkalmazkodni a társaság kialakult szabályaihoz, ha benne van a „balhékban” , az már lehet haver. Ebből a típusú kapcsolatból jóval töb­ bet találtunk, sőt azt mondhatni, hogy ez tekinthető a leggyakoribbnak. E két fogalom megkülönböztetésének szükségességét részint az interjúk ké­ szítése során, részint a kérdőív elemzése során éreztük, értettük meg kis­ sé elkésve. A kérdőívben még nem tettük meg ezt a distinkciót, a szom­ szédokkal kialakult jó kapcsolat megnevezésére két alternatívát adtunk: jószomszédi és baráti viszony. A z első összegzéskor már érezhető volt, hogy ez nem eléggé differenciált, ugyanis a kérdésre válaszolt 1723 fő és ebből 976 szomszédjához fűződő kapcsolatát barátinak minősítette. A kérdés nem egyetlen, hanem 5 szomszédra vonatkozott, a második szomszéddal kiala­ kult kapcsolatot 894, a harmadikkal 706, a negyedikkel 555 és még az ötödikkel is 478 fő barátinak nevezte. E z nyilvánvalóan nem lehet egy ro­ mantikus barátságfogalom, feltevésünk szerint ezeknek a kapcsolatoknak egy kisebb része tekinthető a szó igazi értelmében barátinak, és nagyobb része inkább az imént körvonalazott haverság fogalma alá tartozik. Ezt a véleményünket interjúkból vett néhány idézettel szeretnénk alátámasztani: „V an-e olyan család a házban, akikkel összejárnak? - Hát van, mert azt nem mondhatom, hogy nincs, mert a két lány az én két lányommal egyidős és mondjuk ott elég jó a kapcsolat. Vannak alkalmanként összejövetelek is? - Hát, születésnapok, névnapok, mit tudom én, de úgy különösebb nagy kapcsolatunk nincs.” „Em lítette, hogy a házban vannak haverok. Ez a haverság hogyan ala­ kult ki? - H át szóval volt, amelyik spontán jött, magától, problémával. Föl kellene vinni egy szekrényt, ugyan jöjjön már segíteni! V agy néha megál­ lunk: szevasz, szevasz, beszélgetünk és akkor kijön, hogy hát koma, len­ ne egy kis problémám, ezt kellene csinálni, és akkor így kialakul. Akkor van olyan, hogy összejön egy névnapra egy társaság, olyanok is voltak, akik csak jó napot, jó napot. Akkor a következő összejövetelre, hát mond­ juk mint haver, hát csak nyíltabb volt az ember, tehát nem az, hogy na egy lakó, hanem hát már csak jobban ismerem.” A haverság nemcsak gyakorisága miatt érdemel megkülönböztetett figyelmet. H a tipizálni próbáljuk a kapcsolatokat, akkor a haverság a ba­ rátság és a jószomszédság között foglal helyet a kapcsolat érzelmi mélysé­ gét, intenzitását, funkcióit tekintve. Nem jelent általában olyan szoros kö­ tődést, mint a barátság, viszont lakóhelyhez kötötten viszonylag rövid idő 43 �alatt is kialakulhat. M íg az igazi barátságok rendszerint fiatalabb kortól datálódnak, és gyakran tér- és időbeli távolságok ellenére is fennmarad­ nak, addig a haverság felnőttkorban is gyakran létrejön, ha kialakulásának feltételei (szimpátia, hasonló érdeklődés, szakmai kontaktus, hasonló gon­ dok. stb.) adottak. Ezért a lakótelepi kapcsolatokon belül a legfontosabb kapcsolatformának tartjuk. Funkciói nem merülnek ki a segítség különbö­ ző formáiban, emellett fontos szerepe van a napi kommunikációs szükség­ let kielégítésében, a szabad idő házon vagy lakótelepen belüli eltöltésében, bizonyos fogyasztási, viselkedési minták kialakításában. A mintakövetés­ ben és az ebből következő bizonyos mértékű nivellálódásban jelentős sze­ repe van ezeknek a kapcsolatoknak, melyeken keresztül a mintakövetés megvalósul. E z a mintakövetés elsősorban a külsőséges dolgokban nyil­ vánul meg: hasonló lakásberendezés, alig eltérő ötletek a lakás kellemeseb­ bé tételére, hasonló hobbik, amelyek részben okai, részben következményei a haverságnak. A haveri kapcsolatok olykor barátsággá mélyülnek, illetve barát hiányában vagy távollétében gyakran töltenek be olyan funkciókat is, amelyek eredetileg a barátság fogalmához és funkcióihoz tartoztak. Fel­ színre került családi konfliktusok esetén a haverok - mentalitásuknak, mű­ veltségüknek megfelelő módon - megkísérelnek segítséget nyújtani. D e sokkal nagyobb aktivitás észlelhető ebben a kapcsolattípusban, ha mun­ kahelyi problémában, vagy a haveri körön belül felvetődött nem családi természetű gondról van szó. Részben ez is visszavezethető az érzelmi ki­ tárulkozás alacsony készségére, e kapcsolatforma bizonyos mértékű fel­ színességére. A z eddig elmondottak részben igazolják azt a hipotézisünket, hogy a lakótelep - legalább is általunk vizsgált régióban - nem tekinthető kap­ csolatszegény területnek. A kérdőív adatai számokkal is megerősítik ed­ digi információinkat. Megkérdeztük, hogy „Vannak-e barátaik a házban vagy a közelben?” A lakótelepi mintában 23,6 százalék válaszolt erre a kérdésre nemmel, 1 ,1 százalék ismeretlen, a többi, tehát 65,3 százalék, igennel felelt. A z igen és a nem válaszok is megoszlanak a különböző státusú csoportok között, de nem találtunk egyértelmű korrelanciát a ba­ rátok száma és az alkalmazás minősége között. A szellemi dolgozók és a szakmunkások, korábban is megfigyelt, hasonló attitűdjei itt is érvénye­ sülnek: a szellemiek 43,7 százaléka, a szakmunkások 47,8 százaléka vála­ szolta, hogy három barátja van, míg a betanított munkások 24,6 százalé­ ka és a segédmunkások 31,6 százaléka felelte ugyanezt. A baráttal nem rendelkezők között viszonylag magas a betanított munkások aránya saját csoportjukon belül is. Fontosnak találjuk, hogy lakótelepi mintán belül v a ­ lamivel kedvezőbb képet kaptunk, mint a minta egészében illetve a v á ­ rosi, de nem lakótelepi mintában, sőt nem jobbak, de nem is rosszabbak az arányok, mint a Salgótarjánon kívül eső, lényegében falusias telepü­ léseken, melyet pedig általában az emberi-baráti kapcsolatok mintájaként tartunk számon. A baráti kapcsolatok számának egybevetése az iskolai végzettséggel eléggé nagy szórást mutat. A z egyértelműen kitűnik, hogy a 8 általános és középfokú végzettséggel rendelkezők illetve a felsőfokú végzettségűek tud­ nak a leginkább kapcsolatokat kialakítani, ők szerepelnek nagyobb arány­ ban a két, illetve három baráttal rendelkezők csoportjában. (Ezeknél az adatoknál a barát fogalma alatt barát és haver egyaránt értendő.) 44 �Érdekes képet mutatnak arra vonatkozó adataink, hogy az egyes társa­ dalmi csoportoknál mi az alapja a barátkozásnak. A szellemi foglalkozá­ súaknál és a szakmunkások között a leggyakoribb válaszok: a szimpátia, az azonos érdeklődés és az azonos korosztály. Emellett fontos még a szom­ szédság, és a szakmai hasonlóság. A betanított- és segédmunkáscsoportok­ nál ennél fontosabb a rokoni kapcsolat, a szomszédság és a munkatársi kapcsolat. (Százalékos arányát tekintve magas még a gyerekekre történő hivatkozás illetve a véletlen említése, de tekintettel a rendkívül alacsony abszolút számokra, ezek nem tekinthetők viszonyítási alapnak. A nagy szórás miatt egy-egy kategóriába olyan kevés egyed került, hogy ez nem értékelhető.) E zt a kérdést a válaszban megjelölhető mindhárom barátra feltettük, és a válaszok a tendenciákat tekintve hasonló arányokat mutat­ nak. Különbség a válaszok hiányában fedezhető fel, az első barát eseté­ ben 23,6 százalék nem válaszolt a kérdésre, illetve nem nevezte meg a kapcsolat alapján, a második barát esetében ez az arány 34,8 százalék, míg a harmadik barátnál már 54 százalék. Ennek megfelelően természetesen csökkennek a pozitív válaszok, de ezeken belül az arányok lényegében változatlanok. A z iskolai végzettség szerinti csoportosításban is megnehezíti az értel­ mezést, hogy kevesen kerülitek egy-egy kategóriába, ezért módszertanilag is kifogásolható lenne az alacsony számokból messzemenő következtetéseket levonni. Három tendencia fogalmazható meg a túlértékelés veszélye nél­ kül : - minden iskolai végzettség szerinti csoportban a legfontosabb a szom­ szédság; - a 8 általános végzettségűek között magas arányban szerepel még a rokonság; - a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél gyakori még az azonos ér­ deklődés és a szakmai azonosság.. Előzetesen úgy gondoltuk, hogy a lakótelepen kialakult különféle kap­ csolatok a mindennapi élet során felmerülő problémák, gondok megoldá­ sában fontos szerepet játszanak. Feltételeztük, hogy az egymással baráti kapcsolatban állók segítséget nyújtanak egymásnak a háztartási, a ker­ ti munkákban, a gyermekgondozás feladataiban, szakmai prob­ lémák megoldásában stb. Ezért megkérdeztük, hogy miben segíte­ nek egymásnak barátaikkal. A válaszok várakozáson aluli eredményt hoz­ tak, s ez azért is meglepő, mert interjúalanyaink közléseikben többen is em­ lítették, hogy segítenek egymásnak barátaikkal. A kapott válaszok igen nagy és viszonylag egyenletes szórást mutatnak. E z arra enged követ­ keztetni, hogy bár a segítség különböző formái léteznek és nem jelenték­ telenek a baráti kapcsolatokban, de ennél fontosabbak a barátság egyéb funkciói, a baráti viszonyban állók magát a kapcsolatot tekintik elsőren­ dű fontosságúnak. A lakótelepeken élők számára ma is a baráti, haveri, jószomszédi kapcsolatok az egyén családon kívüli dimenzióit jelentik, me­ lyek mélyen hozzátartoznak az ember társadalmi lény mivoltához. A lakótelepi kapcsolatokban fontos típust jelent még a szomszédság, melyről a bevezető fejezetben már szóltunk. Vizsgálatunk megerősítette azt az általános tézist, hogy a szomszédság a lakótelepeken is élő kapcso­ latforma, amely minőségét és funkcióit tekintve három csoportba oszt­ 45 �ható. Megkülönböztettünk jószomszédi, felületes és konfliktusokkal terhelt, feszült viszonyt. A teljes minta 20,2 százaléka (347 fő), a lakótelepen élő megkérdezet­ tek 17 százaléka (47 fő) mondta, hogy mindenkivel jószomszédi, viszony­ ban él. A legtöbb megkérdezett szomszédaival más-más kapcsolatot alakí­ tott ki. Minden települési formában és a minta egészében is a legtöbben a kapcsolatok mindhárom típusát megjelölték, utalva arra, hogy szomszéda­ ikhoz való viszonyuk differenciált. A többség tehát részben a felületes, részben jószomszédi és részben baráti kapcsolatban áll szomszédaival. A lakótelepi mintában 44,2 százalék (122 fő), Salgótarján nem lakótelepen élők 45,8 százaléka (373 fő), a Salgótarján környékéről 48,3 százalék (266 fő) és e minta egészében 47,2 százalék (812 fő) válaszolt ily módon kér­ désünkre. Többen említették, hogy szomszédaikkal csak felületes kapcsolatban áll­ nak, amely alapvetően információ- és időhiányra vezethető vissza. A „k e ­ veset tudunk egymásról” , „nincs időm szomszédolni, mert akkor az ittho­ ni munka nem halad” típusú válaszok jól jellemzik ezt a viszonyt. Nem jelenti ez azt, hogy a családnak vagy az egyénnek nincsenek más típusú kapcsolatai, éppen ellenkezőleg. Akinek a közelben (házban, lakótelepen) baráti, haveri vagy rokoni kapcsolatai vannak, az természetesen kevésbé szorul a „csak szomszédok” segítségére, érthetően nincs igénye arra, hogy meglevő egyéb kapcsolatai mellett még szorosabb szomszédi viszonyt is kiépítsen. (Az interjúk során összesen három családot találtunk, akiknek semmilyen kapcsolatuk nem volt a lakótelepen.) A kérdőíves megkérde­ zés során a teljes mintából 372-en minősítették az első szomszéddal való kapcsolatukat felületesnek, a másodikkal 4 01, a harmadikkal 374, a ne­ gyedikkel 301 és az ötödikkel 276. Ezek a szomszédi kapcsolatok való­ ban csak a köszönésre, semmitmondó, néhány mondatos beszélgetésre vagy apró szívességekre, például posta átvétele, számla kifizetése stb. szo­ rítkoznak. A szomszédi kapcsolatok egy kisebb része feszült, melyek jelenlegi vagy régebbi konfliktusok következtében váltak ilyenné. Ennek okai oly’ sokrétűek, hogy tipizálni aligha lehet őket, hiszen a gyerekek viszálykodá­ sától kezdve az együttélés során megnyilvánuló minimális alkalmazkodá­ si készség hiányán keresztül igen sokféle ok vezethet egy kapcsolat meg­ romlásához. Anélkül, hogy menteni kívánnánk a lakótelepi helyzetet, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a rossz szomszédság (mely állí­ tólag török átok), nem lakótelepi specialitás. A z összes megkérdezetteink közül 190 válaszolta, hogy az első szomszédjával a viszony feszült, a má­ sodikkal 144, a harmadikkal 76, a negyedikkel 75 és az ötödikkel 52. Úgy véljük, az elemzett adatok és interjúk alapján megfogalmazható, hogy a lakótelepen élők is akkor érzik igazán jól magukat, ha kapcsolata­ ik nem korlátozódnak csak a családra, illetve' a rokonságra. Igényük van a megváltozott lakóhelyi környezetben is olyan emberi kapcsolatokra, me­ lyek mintegy meghosszabbításait jelentik saját életterüknek. Igényeiket kielégítendő képességeiktől, szükségleteiktől, kapcsolatteremtő készségük­ től függően hosszabb-rövidebb idő alatt különböző minőségű és mennyisé­ gű kapcsolatokat építenek ki és tartanak fenn. Ezek nem mutatnak lénye­ ges különbségeket más települési formákban létező kapcsolatokhoz viszo­ nyítva, nem jobbak, de nem is rosszabbak annál. 46 �szom szédság és közösség M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S A NEM ZET: KÖZÖS IHLET A szlovákiai és hazai magyar irodalom kapcsolata a két világháború között I . A B E K E R ÍT E T T F A Van Móricz Zsigmondnak. egy szép példázata a területi részekre szabdalt magyar irodalom összetartozásáról. A Nagy Fát kerítéssel övezték az osztozkodók, és szívós gyökerei és lombos, termő ágai továbbra is átnyúltak a rács alatt és fölött. „É s a Fa olyan távolról szívta az éltető föld savait, s oly meszszire szórta virágai illatát, sorsának gyümölcseit, amennyire a természet paran­ csa terjesztette ki arányait...” A hazai és a határon túli magyar irodalom egész­ rész kölcsönhatású viszonyrendszerének természetes életmegnyilvánulása volt, hogy a szlovákiai, erdélyi és vajdasági irodalmak alapozói nyomban kutatni kezdték az anyaország szellemi életével való termékeny együttműködés lehető­ ségeit. A kapcsolatkeresés legfőbb ösztönzője - az együvé tartozás érzésén túl - az a fölismerés volt, hogy a nemzeti irodalom művelése kizárólag Magyarországon az állami élet része, valamint az irodalmi és anyanyelvi intézményrend­ szer teljessége csakis itt található meg. Ahhoz tehát, hogy a kisebbségi iroda­ lom lépést tarthasson - a vidékiesség és az elmaradás veszélyét kerülendő - az egyetemes magyar irodalom művészi és nyelvi továbbalakulásával, az anyaor­ szággal való szoros és folyamatos kapcsolattartásra utalt. E józan ésszel egy­ könnyen belátható igazságra akkor is és azóta sem ritkán a politikai természetű gyanakvás árnyéka vetült, és nem csupán a határokon túl. Így volt ez a két világháború között a szlovákiai és hazai magyar irodalom viszonyában is. A Horthy nevével jelzett bel- és külpolitika, valamint Masaryk polgári demokra­ tikus Csehszlovák Köztársasága között az éles ellentétek mély sánca húzódott, amely egyebek mellett megakadályozta a kölcsönös sajtó- és könyvbehozatalt. 1921. tavaszán Szlovákia teljhatalmú minisztere rendeletet adott ki, megtiltva azoknak a magyarországi nyomdatermékeknek a terjesztését, amelyek 1918. ok­ tóber 28-a - Csehszlovákia megalakulása - után láttak napvilágot. Szigorú be­ tartására különös gonddal ügyelt az éber hatóság; egymást érték az elkobzások, könyvrazziák. Az új magyar irodalom csempészárunak minősült. De nem csak a kisebbségi és a hazai szellemi élet kapcsolata került válságos helyzetbe. A 20as évek mélypontot jelentettek a cseh-szlovák-magyar kulturális érintkezés tör­ ténetében is. Az egymás iránti érdeklődés hiányának légüres terében néhány regényfordítás, elszórtan megjelenő versátültetés és könyvismertetés árválkodott. Az idegenkedés és gyanakvás okozta szellemi hullámvölgyből hagzott fel a szlovák és a cseh irodalmi, politikai élet két - egymástól ugyancsak különböző - személyiségének, Milo Urbánnak és Julius F učiknak a kapcsolatok rendezését sürgető fölhívása. Urban a pozsonyi A Reggel hasábjain figyelmeztetett a kul­ 47 �turális elszigetelődés veszélyére, melynek következményeként a szlovákság számára a korábban nagyra becsült magyar műveltség teljesen ismeretlenné vá­ lik néhány évtized alatt. Mindössze hetekkel később, 1931 szeptemberében Fučik a Sarló-mozgalom pozsonyi kongresszusán mondott beszédében a szom­ szédos népek szellemi összefogásának jelentőségét hangsúlyozta. A nem kevés­ bé Anton Straka áldozatos munkájának köszönhető cseh-szlovák-magyar kultu­ rális érintkezéseknek a 30-as években bekövetkezett föllendülését időben és in­ tenzitásban megelőzte a kisebbségi, illetve a magyarországi irodalom kapcsolat­ fölvétele. A szigorú szellemi határzár oldódását követően hamar kibontakozott és mélyült az érdeklődés és várakozás ösztönözte kölcsönös figyelem. A föl­ fedeztető, ismerkedő találkozást Mécs Lászlónak - a korszak több tekintet­ ben jeles pap-költőjének - nagyhatású honi előadóestjei alapozták meg. Az el­ ső nagyobb és immár kollektív jellegű szlovákiai magyar irodalmi estet 1926 telén rendezték Budapesten, amikor a pozsonyi Űj Aurora almanach munka­ társai léptek fel. 1930-ban a kassai Kazinczy Társaság alkotóközössége vendé­ geskedett a Petőfi Társaságnál. Ebben az időben váltak rendszeressé magyar írók szlovákiai előadókörútjai, látványosan szaporodott a hazai szerzők mun­ káinak megjelenése a kisebbségi sajtóban, és kisebb mértékben viszonosan: szlovákiai magyar költők, írók művei az anyaországi lapokban. A kapcsolat szálainak mennyiségi sűrűsödése akkor csapott át új minőségbe, amikor Móricz Zsigmond lett a Nyugat szerkesztője, illetve a Vajdaságból hazatért Csuka Zol­ tán megindította nevezetes, mindmáig egyedülálló folyóiratát, a Láthatárt. A program mindkét lapnál világos volt. A Nyugatét Móricznak a „nemzeti kon­ centrációról” vallott fölfogása, vagyis a Nagy Fa példázata mutatta. A Lát­ határ pedig így szólt: „Hidat verni a négy égtáj felé hullott magyarság szellemi életéhez, s ezzel párhuzamosan hidat verni az egymás mellett élő népek kulturális életében is.” A lap évtizedes munkájának eredménye fényesen igazolta a bekö­ szöntő ígéretét. 1934-ben a szlovákiai magyar könyv szereplője volt a buda­ pesti utcának is: akkor hívták meg első ízben hazai könyvnapra a Kazinczy Szövetkezetet. Érdemes idézni Fábri Zoltánnak egy 1937 októberében kelt, Remenyik Zsig­ mondhoz szóló leveléből, amelyben új kötetének, a Fegyver s vitéz ellen magyarországi népszerűsítésének fontosságára hívta föl a címzett figyelmét. „Itt nem az író nem kér, nem a »szerző koldul«, itt a mi életünk, a mi lényegünk tárulko­ zik. (...) Nekünk nincsenek vízumaink, pesti attaséink, mi itt az önzsírunkba fulladunk, ha nincs, aki megvált minket. Nekünk segítség kell, és mert Önök Barátaim, egész munkát végeztek: kérjük, hogy nekünk is a mi hangunknak is hasítsanak levegőt. Lehet ezt kérni? Itt érdem és rang dönt és még valami. Az hogy talán nekünk is vannak történeti érdemeink. Mi voltunk azok, akik a frontot tartották, míg a mai atmoszféra így kirobbant - Szép Szóvá, Számadássá stb. Mi voltunk a progresszív folyamatosság és töretlenség, az állásfoglalás. Ne feledkezzenek meg erről...” A levélrészletből szempontunk szerint két fontos megállapítás következik. Először az, hogy a szellemi határzár oldása ellenére és után a szlovákiai magyar irodalom még ugyancsak rászorult a hazai támo­ gatók és népszerűsítők segítségére. Ennek fő oka abban keresendő, hogy a sok viszahúzó nyűg közepette majd két évtizeddel előtte éledező irodalom legjava még csúcsaival sem ért föl a kortárs nemzeti irodalom rangos alkotásainak szint­ jéig. Ezt a tényt Fábry is belátta, tehát kénytelen volt hivatkozni a szlovákiai magyar írás egyetlen elfogadhatatlan érdemére, hogy ugyanis az tartotta fönn a haladó szellem folyamatosságát a magyar nyelvterületen, mindaddig, amíg 48 �Erdélyben ki nem bontakozott a Korunk körének tevékenysége, valamint Ma­ gyarországon a baloldali és népi irodalom. Ez utóbbiakra utalt Fábry a levelé­ ben a Szép Szó és Veres Péter új kötetének említésével. Másodszor tehát az a következtetés olvasható ki az idézetből, hogy a szlovákiai kisebbségi irodalom­ nak volt valami sajátos, jellemző vonása - amely kétségtelen esztétikai kö­ zépszerűsége ellenére - hatott a nemzeti irodalom egészére. Közelebből mi volt ez a hasadék? Az, amit Féja Géza állított: ,,A szlovenszkói írónak az adott polcot és létjogosultságot a magyar irodalom egészében, hogy a szellemi visszahőkölések éveiben bátor és haladó író volt.” Az „újarcú magyarok” nemzedé­ kének a 20-as évek derekára eső zászlóbontása friss lendületet hozott és hatásá­ ban roppant nemzeti irányú, népi szellemű áramlatot kezdeményezett a kisebb­ ségi irodalomban. A rögtön maximális programmal föllépők archimédeszi pont­ nak tekintették magukat és munkájukat, ahonnan kivethetik sarkaiból, ponto­ sabban megválthatják szellemi szuggesztiójukkal a félfeudális gondolkodási, zavart tudatú magyarázatot. Joggal állapította meg Fábry Zoltán a fölszaba­ dulás után: „... ami szellemforradalmi és néptestvérülési mozgalom Magyaror­ szágon megindult, annak magjaiban benne van a szlovenszkói vox humana ve­ tése (ifjúsági mozgalmak, a Sarló hatása, szociográfia stb.) Európai kultúr­ tudatunk, szociális emberségünk az egész Magyarországra kiható értelmet nyert. Nem éltünk hiába!” A mélyen demokratikus, a népben-nemzetben gondolkodás és szociális érzékenység alapüteme mellett a kisebbségi irodalom még a szü­ lőföldön és népének hagyományaihoz való ragaszkodás, az együttélő nemzetek egymásra találásának szép példáit is nyújtotta. Az elemző hajlamú irodalomtörténeti kutatás nagyjából érintetlenül hagyta azt a kérdést: vajon az akkori honi irodalom milyen konkrét - azaz művekben kimutatható - hatással volt a szlovákiai magyar költészetre és prózára. Mégis meglévő, csekély kiterjedésű és vázlatos ismereteink elsősorban a kor és a té­ ma avatott kutatójának, Turczel Lajosnak a munkásságából származnak. Az a bizonyosság leszögezhető, hogy a kortársakat messze fölülmúló mértékben és intenzitásban A dy lírája hatott termékenyítőleg a nehezen induló kisebbségi iro­ dalomra. Emellett érvel az az irodalomtörténeti tény, hogy a születő szlová­ kiai magyar irodalom legelső életmegnyilvánulása a költészet volt; az epika jó­ val később, a 20-as évek második felében mutatkozott, s mindössze néhány je­ lentősebb műre korlátozódó kibontása a következő évtizedekre esik. Első pil­ lantásra talán könnyű magyarázni Ady népszerűségét, mert hiszen az államfor­ dulat - s a szellemi határzár — előtti utolsó korszerű nemzeti irodalmi hatás az ő munkássága volt. Továbbá a tragikus magyar sorsot egészében fölérző és ki­ fejező lírájának hatásmechanizmusa szinte magától értetődő egy olyan fogékonynyá vált közösségben, amelyik egyik napról a másikra szorult államalkotó többségi helyzetből kisebbségi sorba. Mindez igaz, mégsem kizárólagosan. Ady életmű­ vének egésze - a mindenséget megragadó teljessége okán - fegyverként volt forgatható akár a bal-, akár a jobboldalon. Isten-keresése és -tagadása, forra­ dalmas hevülete és komor bánata, duhaj kedve és rezignált lemondása „tetszés szerint” fölhasználható volt a világnézeti szempontból felettébb megosztott ki­ sebbségi irodalom benső vitáiban. Valamennyi táborban mindent eldöntő érv­ ként csattogtak Ady igéi. Legszembetűnőbben Fábry Zoltán írói eszköztárában, a sarlós fiatalok irodalomszemléletében, kivált G yőry Dezső korai pályaszaka­ szában érezni ezt, továbbá kimutatható Mécs László, Merényi Gyula és Ö lvedi László verseiben. Nem szólva most az epigonok modort utánzó hadáról. Ady a „népi triász” tagjaként döntő hatással volt az „újarcú magyarok” nemzedéké­ 49 �nek gondolkodásmódjára, szellemének fénye vezércsillaguk volt, ahogy azt már Bölöni György is megállapította nevezetes könyvében, Az igazi A dyban. A tri­ ász másik két tagja, Móricz és Szabó Dezső gondolatainak és nyelvezetének le­ nyomatát a két legjelentősebb szlovákiai prózaírónál, Darkó Istvánnál és Ta­ más Mibálynál lehet érzékelni. Kívülük a Nyugat első költőgenerációjának mu­ tatható ki több-kevesebb, de mindenkor áttételes hatása: Vozári Dezsőnél és Szenes Erzsinél, aki később maga is a folyóirat rendszeres munkatársa lett. A népi irodalom alkotói és műveik még ilyen mértékben sem hagytak nyomot külön-külön, inkább gondolkodói rendszerük mint irányvétel figyelhető meg az amúgy is hangsúlyosan szociális érzékenységű és látású kisebbségi irodalomban. Szlovákiai toliforgatóknak aligha volt esztétikai szempontból elemezhető, ki­ mutatható hatása magyarországi művészre, talán az egyetlen Mécs Lászlónak, bár igazi sikereit nem a honi írótársadalom körében, hanem a nagyközönség előtt aratta. A fönti eredmények birtokában és hiányok tudatában indokoltnak látszik a kapcsolatszálak szövevényébe hatolni, mert az itt szerezhető részismeretek nem pusztán irodalomtörténeti adalékok, de szerencsés esetben mának szóló tanul­ ságok is lehetnek. II. JU L IA N U S B A R Á T O K Ha a kapcsolatfölvétel egyik első ösztönzője Mécs László volt, megalapo­ zója és még inkább kiterebélyesítője Móricz Zsigmond. Az ottani magyarság „Szlovenszko Julianus barátjaként” ünnepelte a mestert, hiszen ő fedezte föl a hazai köztudat számára a mind erőteljesebb és jelentősebb kisebbségi szel­ lemi mozgalmakat és ritkábban rangos alkotásokat is teremtő irodalmát. Mó­ ricz és az „újarcúak” azonos szellemi csapáson haladtak, reveláló egymásra találásuk szükségszerű volt. Ady és Szabó Dezső mellé - mint a „népi triász” harmadik tagja - az ő neve került a másult generáció zászlajára. Móricz a magyar népélet mélyvilágát mutatta föl, a valóságismeretre éhes fiatalok pe­ dig lényegében ugyanazt olvasták ki a regényeiből, amivel falukutató regös­ járásaik során maguk is találkoztak a dél-szlovákiai falvakban. A megkapó szellemi azonosság és a hasonló cselekvési program mellett nem lényegtelen tényező, hogy amíg Ady Endre hagyomány, Szabó Dezső meg távol élő pró­ féta és csak leveleivel, üzeneteivel ható példa volt, addig Móricz közöttük járó, velük érző és értük tevő személyiség. Aligha van a két világháború kö­ zötti korszakban jelentős magyarországi író, aki annyiszor megfordult volna Szlovákiában mint ő. Összesen tizennyolc alkalommal. Az államfordulat után először 1926-ban, a kassai Renaissance Kultúregyesület meghívására járt Kelet-Szlovákiában és Kárpátalján. Második és diadalúttá átváltozott előadókörútját már az „újarcúak” mozgalma, a később Sarlóvá átalakuló Szent György­ kor szervezte 1927 áprilisában, amikor lényegében valamennyi nagyobb ma­ gyarlakta városban föllépett. Az utazást egy hónappal előzte meg nevezetes írásának, a Gyalogolni jónak a losonci diáklapban. A M i Lapunkban való megjelenése, mellyel további falukutató munkára buzdította ifjú híveit. En ­ nek az egymást már nem csak fölfedező, de ünneplő körútnak volt még egy irodalmi szempontból - igazából távlata miatt - jelentős mozzanata. Megis­ merte Győry Dezső Űjarcú magyarok című programot kiáltó és a korszaknak, de mindenekelőtt a nemzedéknek névadóul szolgáló verseskönyvét. A sze­ mélyes ismeretségek és barátságok mellett ez az egymásra találás igazi pilla­ nata volt. Móricz a Nyugat 1928 márciusi számában lelkesen üdvözölte az if- 50 �jú szlovákiai magyar váteszpoétát, s bátran előrehaladó nemzedéki mozgal­ mát. Móricz évek múltán is vissza-visszatért nyilatkozataiban arra a feledhe­ tetlen élményre, amelyet Szlovákia magyar fiatalsága okozott neki. Velük való megismerkedése - az élmény erején túl - belső meggyőződésére is be­ folyással bíró tapasztalatot hozott. Nem a vendéglátók elragadtatása tévesz­ tette meg, józan figyelme pontosan fölmérte, milyen más az ottani ünneplés, mint a hazai. Kevesebb a külsőség, visszofogottabb a hang, egyúttal több a mélység, érezhetőbb a körülményekkel számoló realitásérzék; a csinnadratta helyett a hiteles életakaratot sugárzó humánus szellemiség. Az ötödik évtize­ dében járó mester is talált tanulnivalót a tájon, s nem is keveset. A trianoni diktátum és következményei minden kortársban mély nyomokat hagyott. V i­ szont csak kevesekben volt elengedő erő és akarat, hogy korábbi ítéleteit és a magyar külpolitika harsány téziseit átlépve a maga belátása szerint mérle­ gelje új tapasztalatait. Móricz gondolkodása ebben az értelemben válto­ zott, hiszen a nemzeti felsőbbség propagandájának évtizedeiben a néptest­ vériség bartóki programjához jutott el. És még valamihez: megérte álmai való­ ra válását. 1931 húsvétján levélben üzent a Prágában tanuló főiskolásoknak: „É s életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy az ifjúsággal találkoztam. Azzal a magyar ifjúsággal, amelyet huszonöt éven át hirdetek és várok. S kü­ lönösen nagy élményem, hogy azzal az ifjúsággal éppen általatok, köztetek, s bennetek találkoztam.” 1930-ban már Nyugat-esteket tartottak Kassán és Eperjesen, májusban az író díszvendége volt a marosvécsi helikoni összejövetelek mintájára szerve­ ződött, s a kisebbségi irodalom nemzeti egységének megteremtésén munkál­ kodó tanácskozásnak, az első Szentiváni-kúriának. Novemberben az időköz­ ben Sarlóvá alakult és politikai tekintetben mindinkább balra tolódott ifjúsá­ gi szervezet vendége Pozsonyban és Balogh Edgár hívására Prágában. A ko­ moly „parlamenti vitává” feszült előadás után Móricz így összegezte tapasz­ talatait: „Odahaza a mi ifjúságunk üvegbúra alatt nevelkedik. Ti itt a vihar­ ban mégis férfiak vagytok” . Napokkal utóbb pedig egy levélben ezt írta föl­ emelő prágai élményeiről: „...én még soha ilyen végzetesen komoly vitát nem hallottam a magyarság dolgairól. Én az Országgyűlésről mindig undorodással megyek ki, utálva a fölösleges szalmacséplést és itt égett az ar­ com és dobogott a szívem, hogy százötven diák úgy állott némán négy óra hosszáig, mint egy nemzeti törvényszéken, ahol az élet és a halál fölött dön­ tenek. A magasztosságot éreztem.” Itthon azonban még Móricz sem érezhette bűntetlenül a szlovákiai magyar ifjúsággal való találkozás utáni magasztosságot. A hivatalos politika dühödten támadt az íróra és a Nyugatot „Beneš félhivatalosának” nevezte, az írót a cseheknek való hízelgéssel vádolta. A hajsza otromba kiátkozási kampány­ ba fulladt. Zemplén vármegye például hazafiatlannak bélyegezte az írót, és erről szóló határozatát elküldte az ország valamennyi törvényhatóságának. Négyesy László szerint Móricz egyszerűen nem volt magánál, amikor úgy szólt és írt a kisebbségi fiatalokról, ahogy tette. A hangulat érzékeltetésére elegendő egyetlen mondatot idéznünk magától az írótól: „Még a beleimet is kitaposnák, ha elnöki beszédekkel és vezércikkekkel lehetne” . A kultúra itt­ honi hivatalosainak acsarkodása nem rettentette meg a mestert, 1932-ben há­ romszor járt Szlovákiában:( januárban Pozsonyban, márciusban Érsekújvárott, decemberben pedig Komáromban, ahol a Földes-féle színtársulat mutatta be a Légy jó mindhalálig-ot. A rákövetkező esztendőben a Szlovenszkói Ma­ gyar Kultúregyesület Ipolysági szervezete meghívásának tett eleget. 51 �Szlovákia-szerte fiatalok és idősebbek, értelmiségiek és munkások olvasták döbbenten és aggodalmas izgalommal a Móricz elleni hajsza magyarországi híreit. A diákegyesületek és -mozgalmak egymással versengve adták ki nyilat­ kozataikat együttérzésükről, támogatásukról; még a klerikális vagy konzerva­ tív szervezetek is mellé álltak. A szeretet és a tisztelet minden korábbinál magasabb lánggal lobogott föl. Az olvasók elkapkodták könyveit, a pozsonyi tanítóképző önképzőköre a nevét vette fel, megjelent az első szlovák Móriczfordítás (Sárarany), hamarosan pedig csehül látott napvilágot a Légy jó mind­ halálig, írásai bevonultak a tankönyvekbe. Szalatnai Rezső találó megfogalma­ zása szerint: „Budapesten anaténa, Pozsonyban érettségi téma Móricz Zsigmond.” A személyes kapcsolatokon túl, Móricz ismerte és értékelte a szlovákiai ma­ gyar írók munkáit. Elismerően vélekedett Mécs László költészetéről, Ta­ más Mihály, Rácz Pál, Simon Menyhért és kivált Darkó István prózájáról. Mint említettem, különös szeretettel figyelte Györy Dezsőnek, a kisebbségi lí­ rában korszakos jelentőségű munkásságát. A Nyugat szerkesztői székéből ki­ terjedt levelezést folytatott számos íróval; legtöbbjüket Győry Dezső, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Szalatnai Rezső, Szentivány József, Tamás Mihály írta, illetve kapta. Említésre érdekes, hogy Móricz személyének és munkásságának milyen nagy számú és mennyire elismerő hangú visszhangja volt a kisebbségi sajtóban. Fölsorolni is hosszadalmas volna mindazokat, akik riportot készítet­ tek vele, ismertetést írtak köteteiről. Alig volt jelentősebb szlovákiai toll­ forgató, aki ne szerepelne Móricz szlovákiai bibliográfiájában; egyedül Sza­ latnai Rezső vagy tizenöt írást szentelt neki. D e a magyar mesternek is leg­ alább hatvan műve látott nyomdafestéket szlovákiai magyar lapokban: leg­ több a népfrontos szellemiségű Magyar Napban, a nemzeti ellenzéki Prágai Magyar Hírlapban, s a két kormánytámogató, aktivistaújságban, a Reggel­ ben és utódjában, a Magyar Újságban. Egysíkú és árnyalatlan volna a kép, ha nem szólnánk arról, hogy bizony szlovákiai magyar szerzőktől is jelentek meg Móriczot becsmérlő, sőt a rágalmazás fogalmát is kimerítő írások - de jellemző módon nem az ottani sajtóban, hanem a Gaál Gábor szerkesztette Korunkban. És még sajnálatosabb, hogy szerzőik között ott találjuk Fábry Zoltán nevét, akinek éppen ez az idő volt a legszerencsétlenebbül ultraradi­ kális, rappista korszaka. Az ártalmas szándékok, elfogultságok és végzetesen téves - mert az irodalmi értékítéletet világnézeti hitvallásokkal összecserélő - nézetek természetesen nem zavarhatták meg Móricz és a szlovákiai magya­ rok egymást gazdagító és tartós kapcsolatát, hisz’ eleve nem érhettek föl an­ nak szellemi magaslatáig. Nem a személyes jelenlét, hanem a gerjesztő szellemi erő révén Móricz után a „népi triász” másik élő tagja, Szabó Dezső volt a magyarországi írók közül a legjelentősebb hatású Szlovákiában. Őt is az „újarcúak” nemzedéke fedezte fel a maga és a kisebbségi szellemi élet számára, s az író jelentőségé­ re való ráismeréssel szinte egy időben Szabó Dezső lett az ifjúság szellemi tájékozódásának irányítója. A Szent György-kör, majd a Sarló korai, regösmozgalmi korszakának „narodnyik” irányultsága éppen egybeesett az író néze­ teinek magvát egy mondatban összegző maximájával: „A magyarság voltakép­ pen a magyar falu” . Az erre felépített sajátos gondolkodói rendszer - és el nem hanyagolhatóan az átütő erejű, dinamikus stílus - elragadta az ifjúságot, és nem csak gondolkodását, hanem fantáziáját is. A nemzet jövője formálá­ sának közös gondjában mélyült el az időben viszonylag rövid, de hatásában 52 �annál erőteljesebb Szabó Dezső-kapcsolat. A Szent Gyöngy-kör megalakulásá­ tól nagyjából 1929-ig mint orákulumra függesztették szemeiket a fiatalok, s üdvözült arccal olvasták irányregényeit, cikkeit, szózatait, hozzájuk intézett leveleit. Az eszmék találkozási pontján létrejött rendkívül intenzív kapcso­ lat annál sajátosabb, mivel - ismereteink szerint - az ifjúság bálványa mind­ össze egyszer járt Szlovákiában. Miként Móriczot, először őt is a Renaissance Kultúregyesület hívta meg kassai és eperjesi előadások tartására 1926 decem­ berében. Jöttét fokozott várakozás előzte meg, hiszen ebben az esztendőben már két jeles magyarországi személyiség is szerepelt itt: Móricz és Bartók; valamint akkor jelentek meg összegyűjtött munkái, köztük nagy hatású regénye, Az elsodort falu. Az esteken többnyire önmagáról beszélt; személyiségének, gondolatainak kétségbevonhatatlan szuggesztivitása lenyűgözte hallgatóságát. Apró adalék, de bizonyság arra, hogy Szabó Dezső hatásának mennyire lé­ nyegi eleme volt a nyelv: utazásának még a sajtóvisszhangja is átvette mo­ dorát. És persze nem csupán a megmámorosodott zsurnalisztika, hanem az if­ júság maga is szívesen sajátította ki az író minden tekintetben egyedi nyelve­ zetét. Olyannyira, hogy mindazok, akik nem épp’ rokonszenvvel figyelték ot­ tani eszmei hatását, igyekeztek Szabó Dezső befolyását puszta stíluskövetésre szűkíteni. Az mindenesetre tény, hogy a haladó ifjúsági mozgalom korai sza­ kaszának frazeológiája belőle építkezett. Amennnyire a vitairodalom modo­ rát Szabó Dezső határozta meg, oly kevésbé hagyott nyomot a kisebbségi szépíráson. Győry Dezső verselésén és Darkó István kisprózájának né­ hány darabján mutatható ki sajátszerű expresszivitása. Az eszmeileg mindin­ kább balra tolódó és az osztályharc történelmi szerepét fölismerő nemzedéki mozgalom számára azonban már nem volt elegendő program Szabó Dezső „hasznos destrukciója” : a bálványdöntögetés. A konzervatív társadalomszem­ lélet dogmáinak elvetésében még iránymutató lehetett, a tudatos politikai munka szakaszában már nem. Móricz nemzedékéből számottevő szlovákiai kapcsolatai voltak Schöpflin Aladárnak, aki a maga elemző érzékenységével az elsők között ismerte föl a kisebbségi irodalomnak az anyaországétól elütő vonásait. „A magyar nemzet­ nek kisebbségi sorsban élő tagjai szellemileg és sok tekintetben külön életet él­ nek, más szellemi, társadalmi és politikai légkörben, lényegileg más élet­ helyzetben, más életbevágó problémákkal viaskodva, más műveltségi behatá­ sok alatt. Ebből a különállásból a magyarországi közvéleménytől, az általá­ nos világszemlélettől gyökeresen különböző eszmei és érzelmi reakciók szár­ maznak, amelyeket mi itthoniak befogadunk, szeretettel igyekszünk megismer­ ni és megértetni, de teljesen átélni csak azok tudják, akiknek ez a mindenna­ pi levegője. Ebből a reakcióból a magyarországitól eltérő irodalom keletke­ zik, amely csak ott, a helyszínén tenyészhet és virulhat” — írta Csuka Zoltán folyóiratában a Láthatárban. Ő tehát a korszakra általánosan jellemző véle­ kedéssel ellentétben az anyaországi és a kisebbségi irodalom különbözőségei­ re figyelt; mai tudásunkkal úgy is mondhatnánk, hogy a kettős kötődés „túlparti” összefüggéseire. Schöpflin - hasonlóan Móriczhoz - a kisebbségi iro­ dalom jelentős alkotások születését eredményező kibontakozásának legfőbb akadályát abban látta, hogy Szlovákiában a 30-as évek elejéig nem volt egyetlen megbízható értékrendszerrel mérő, tartósan színvonalas magyar iro­ dalmi folyóirat. Ezért is üdvözölte olyan lelkesedéssel Szvatkó Pál lapalapí­ tási kísérletét, az irodalom eszmei-stiláris színskálájának teljességét átfogni óhajtó Új Munka-tervezetét. 53 �Móricz nemzedék- és majd a Nyugatnál szerkesztőtársának, Babits Mihály­ nak óriási tekintélye volt Szlovákiában. Sajátos e tisztelet forrása. Mert amíg a kisebbségi irodalom odahaza folyvást a „kicsi, de a miénk” engedékeny kritikai szemléletét követelte a maga megmérettetésekor, addig Babitsban a líráján túl - éppen az igényes és kérlelhetetlenül szigorú műítészt becsülte. Aki valóban több Nyugat-beli cikkében nyomatékosan figyelmeztetett, hogy a kisebbségi írók munkáinak értékelésekor csakis azt az értékrendet szabad alkalmazni, amit a magyarországi alkotók esetében. A mindent elnéző, föl­ dajkáló kritika a „vidékiességre” amúgy is hajlamos kisebbségi irodalom pro­ vincializmusának tenyészete. Babits mint a Nyugat társszerkesztője a szlová­ kiai írók közül Szenes Piroskával és Szenes Erzsivel állt közelebbi kapcso­ latban, utóbbit a Baumgarten-alapítványból segélyben is részesítette. Leve­ lező viszonyban volt még a költő E rd őházi Hugóval és a haladó ifjúsági mozgalom vezetőjével, Balogh Edgárral. Balogh 1928-ban, a Sarló nevében hívta szlovákiai előadókörútra Babitsot, aki akkor nem vállalta az utazást. A következő esztendőben ismét a fiatalok mozgalma invitálta a költőt, aki végül csak 1932-ben, a pozsonyi Uránia tudományos és ismeretterjesztő társa­ ság hívására utazott el a szlovák fővárosba, ahol Szellemi kultúránk válsága címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Ott-tartózkodása alatt fel­ kereste őt a Sarló delegációja és lelkesen ünnepelte a költőt. Babits munkásságának jelentős visszhangja volt a kisebbségi sajtóban. Belyei (Zapf) László, Dobossy László, Egri Viktor, Erdőházi Hugó, Féja Géza, Komlós Aladár, Marék Antal, Mécs László, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, Vájlok Sándor - vagyis valamennyi szellemi, politikai és művészeti áramlat képviselője - elismeréssel méltatta életművét és köteteit. S amiként Móriczot, úgy Babitsot is az amúgy pártállás szerint megosztott sajtó egységesen ün­ nepelte: a cserkész szellemiségű A M i Lapunk épp úgy, mint a katolikus Új Elet, a haladó Magyar Újság, a nemzeti egység gondolatában szerkesztett Magyar Írás és a Tátra. Megemlítendő, hogy 1929-ben még két neves és Szlovákiában is igen nép­ szerű író, Móra Ferenc és Karinthy Frigyes vendégeskedett Losoncon, illetve Kassán és Eperjesen. Karinthy szó szerint fellépett itt, ugyanis egy Kassán bemutatott egyfelvonásosában maga is szerepet vállalt. A fiatalabb hazai írónemzedék tagjai közül a legszorosabb kapcsolatban a szlovákiai magyar irodalommal - nem csupán lévai születése okán - Féja Géza állt. A 20-as, 30-as évek kisebbségi sajtójában számos igen szigorú han­ gú cikk jelent meg a kisebbségi irodalom szembetűnő fogyatékosságairól. Lé­ nyegében ő is ugyanazon fáradozott, amin Babits a Nyugatban: a kérlelhetet­ lenül igényes kritika, s általa a minőségelvű irodalmi közszellem kialakí­ tásán. Kíméletlen szókimondással szembesítette Szlovákia magyar irodalmát a maga középszerűségével, dilettantizmusának és provincializmusának feltűnő megnyilvánulásaival. Féja szigora azonban nem a kívülálló kockázat nélküli indulatából következett, hiszen nagyon is tevékenyen vett részt a kisebbségi irodalom lehetőség szerinti továbbalakításában. Budapesti szerkesztője volt a Magyar Írásnak, lektora a Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezetnek, szer­ vezője és szorgalmas munkatársa a Tátrának, a Magyar N apnak, továbbá R é­ gi magyarság című munkája először a Tátra Kiadó gondozásában jelent meg. Féja - és mint a népi írók általában - hatással volt a kisebbség szellemi éle­ tére, még akkor is, ha a szlovákiai magyar irodalomban - a kétségtelenül meglevő előzmények ellenére - nem alakult ki ilyen irányzat. 54 �Németh László két 1934-es Válasz-beli tanulmányában a magyarság helyze­ tével foglalkozva, kitért a kisebbségi irodalom viszonyaira. Figyelemmel kí­ sérte a szlovákiai magyar próza új termését, recenziákat közölt Darkó István és Tamás Mihály könyveiről. Külön kell szólni József Attiláról, aki bár sosem jutott el Szlovákiába, már első kötetének megjelenése után folyamatosan jelen volt verseivel a ki­ sebbségi sajtóban. Először a Kassai Napló, aztán A M i Lapunk, s az ugyan­ csak losonci Indulás közölte verseit. Természetesen legnagyobb figyelemmel a szocialista eszmeiségű lapok követték munkásságát, a kassai Munkás, a Fábry Zoltán szerkesztette kommunista kultúrpolitikai folyóirat. Az Üt, a népfrontos Magyar Nap, valamint a K éve. A polgári beállítottságú orgánu­ mok közül a politikailag meglehetősen jobbraálló - de föltétlenül minőség­ elvű - Prágai Magyar Hírlapban is számos műve megjelent. Valamennyi szlovákiai magyar író közül - érthető módon, a világnézeti azonosság alapján - Fábry Zoltánnal volt a legszorosabb kapcsolatban. A kölcsönös nagyrabecsülés jellemezte viszony azonban nem nélkülözi a kultúr­ történeti izgalmakat sem. Fábry lapja, Az Üt közölni kezdte a Moszkvai Pro­ letárírók Szervezete magyar csoportjának 1931-ben készült platformtervezetét, de azt a részt, amelyben József Attila oly’ méltatlanul durva és igaztalan mi­ nősítést kapott, Fábry már nem engedte megjelenni. Ha már az érdekes ada­ lékoknál tartunk, szólni kell arról is, hogy a több alkalommal emlegetett kassai Renaissance Kultúregyesület 1926-ban egy József Attila-verseskötetet szándékozott kiadni, Renaissance Könyvtár nevű sorozata kilencedik darabja­ ként. Á m épp’ a megjelenés tervezett időpontjában az egyesülettel szorosan összefonódott és a könyvkiadásból is részt vállaló Kassai Napló szerkesztő­ ségében politikai természetű nézeteltérések robbantak ki, melyek következté­ ben a kulturális rovat vezetője, egyben az egyesület titkára, Jarnó József tá­ vozott a laptól és Kassáról. Utódjának - az álnéven igénytelen ponyvaregénye­ ket írogató - K eller Imrének semmit nem mondott József Attila költészete, s a már nagyjából együttálló kötet anyaga elkallódott a helyi világnézeti-politi­ kai összetűzések forgatagában. Mint annyiszor és oly jellemzően a szlovákiai magyar szellemi élet két világháború közötti történetében, ezúttal is az eszmei megosztottság, az ideológiai torzsalkodás hiúsított meg eredményesnek ígérke­ ző, művészi szempontból jelentős vállalkozást. A költő tragikus halála azonban - akárcsak versei közlésekor - a világné­ zeti különbségek ellenére egységesen őszinte döbbenetet váltott ki a kisebbségi irodalom valamennyi táborában, csoportjában. Az irodalmi, kulturális társaságok színvonalas emlékműsorokkal, a lapok méltató nekrológokkal búcsúztak a XX. századi magyar líra óriásától. A fiatalabb hazai írógeneráció másik jelentős, és nagy hatású személyisége Illyés Gyula volt, aki Elégia című versét a Sarló mozgalomnak ajánlva küldte el A M i Lapunk számára. Illyés hatása talán nem olyan pontosan nyomon kö­ vethető - mivel nem annyira átütő erejű - , mint Móriczé, Szabó Dezsőé, vagy később Kassáké, de a fiatalok nemzedéki mozgalma számára igazodási pontot, kiegyensúlyozott, állandó eszmei „hátteret” jelentett. Balogh Edgár szavaival: „Illyés Gyulát idézzük és ünnepeljük, felcsillan az ő állócsillagmivolta, s végigsuhanva több, mint fél évszázad történésein, úgy érzem, az ő sarkigazsá­ gai körül forgott a mi égboltunk.” Ha mondjuk Szabó Dezső az üstökös csóvara­ gyogásával villanófényűvé erősítette órákra-napokra a nemzedék fölismeréseit, 55 �Illyés a távolabbi, de mindenkor megbízható fénypont volt gondolkodásuk egén. Legtöbb írása - szám szerint harminc - az 1936—1938. között megjelent kommunista irányú és hangsúlyosan népfronti beállítottságú Magyar Napban lá­ tott nyomdafestéket. A lap - elsősorban is V ass László érdemeként - nagy te­ ret szentelt a magyarországi népi irodalom alkotóinak és műveiknek. Éber fi­ gyelemmel követte a hazai falukutatás és szociográfiai irodalom új és újabb eredményeit. A Puszták népéből szemelvényeket közölt az újság, Petőfi-monográfiája - amely a behozatali tilalom miatt nem kerülhetett be Szlovákiába nem maradt ismeretlen, sőt a folytatólagos Petőfi-kultusz ösztönzőjévé vált. Oroszországi útinaplója pedig Az Üt számára volt visszatérő hivatkozási alap. Illyés a maga érzékenységével, biztos irodalomszemléletével követte nyomon a kisebbségi irodalom termését, s tárgyilagosan mérlegelő kritikái a Nyugatban jelentek meg. A kisebbségi líra friss eredményeiről szólva, Forbáth Imre, Mécs László és Sáfáry László műveiről szóló ismertetései a legjelentősebbek. Érdekes cikke Forbáth Imre Favágók című kötetének méltatása, a szerzőt az öt leg­ fontosabb kortárs magyar költő között tartotta számon. Kritikusi munkásságá­ nak szlovákiai jelentőségét nagymértékben növelte, hogy 1928. és 1933. kö­ zött - vagyis a kisebbségi irodalom rövid minőségelvű szakaszában - megje­ lent objektív bírálataival, találó elemzéseivel segítette a nehezen bontakozó iro­ dalom átmeneti magára találását. Az érsekújvári születésű Kassák Lajosról igazság szerint nyomban Szabó De­ zső után kellett volna megemlékeznünk, hiszen a „hasznos destrukció” taktiká­ ját elhagyó és a konstruktív építőmunka stratégiáját kialakító Sarló mozgalom soron következő íróeszménye ő volt. Balogh Edgár visszaemlékezése szerint: „...minél tovább merészkedtünk szemináriumainkon a társadalmi kérdések elemzésébe, annál szívesebben tagadtuk Kassák Lajos Pozsonyban is terjesztett Munkáját a maga utopista ragyogásával, sokoldalú művészi konstruktivizmusá­ val” . Az ideológiailag és politikai cselekvéstervével egyre inkább balra tartó Sarló új eszmei üstökösként fedezte föl a maga számára Kassák aktivizmusát. Hatása azonban ellentmondásoktól nem volt mentes. A mozgalom szellemi egén való tündöklés mögött kérdések, zavarok felhőzete gomolygott. Egyfelől a Kassák-hatás erősítette a Sarlóra gyakorolt szociáldemokrata befolyást, amitől a szervezet kommunista párt felé tájékozódó vezetése tartott; másfelől a Mun­ ka világperspektívája a nemzedék számos tagjának csupán megfoghatatlan utópiát jelentett, nem eligazítást. A diákság nagyobb hányada a kisebbségi élet sokszorosan szorongató körülményei között az európai horizont helyett a nem­ zeti jellegű részmunkák elvégzésére pontos tanácsokat adó gondolatokat várt. Vagyis, Kassák amilyen mértékben serkentette továbbhaladásra a Sarló legöntudatosabbjait, olyan mértékben jelentett veszélyt a mozgalom - ebben az idő­ ben már amúgy is kikezdett - egységére. Éppen ezért az avantgárd mestere és a Sarló kapcsolata csak időleges lehetett. Mindazonáltal szlovákiai recepció­ ja folyamatosnak mondható. Már a 20-as évek első felében sűrűn felbukkant a neve a Kassai Munkásban, főként Mácza János - aki a Tett és a Ma rend­ szeres szerzője volt - ismertette új köteteit. A sarlós Peéry Rezső a diáksajtó­ ban méltatta munkásságát; hasonlóképpen írt róla Fábry Zoltán, Kovács Endre és Szalatnai Rezső. Verseinek, művészeti tárgyú írásainak a magyar nyelvű baloldali, emigráns és szociáldemokrata sajtó adott teret, a Kassai Munkás, A Reggel, a Magyar Újság és a Csehszlovákiai Népszava. Folyamatos szlovákiai jelenlétét és hol erőteljes, hol meg lanyhább eszmei hatását számos ottani előadókörútja segítette. 1922-től 1937-ig átlag kétévente 56 �járt Szlovákiában, többnyire baloldali szervezetek meghívásának téve eleget. Még bécsi emigránskénk 1922-ben feleségével, Simon Jolánnal léptek föl a kas­ sai proletkult-csoport rendezvényén. Később a Munka gárdájával érkezett Szlo­ vákiába a szociáldemokrata munkásakadémia magyar tagozatának hívására. Másfelől a Munka hasábjain jó néhány alkalommal tűntek föl progresszív szlo­ vákiai magyar írók, például Bányai Pál, Berkó Sándor, Sellyei József, Szalatnai Rezső munkái, a valóságirodalom pártolása jegyében Szőke József ifjúmun­ kás önéletírása. Ugyanakkor recenziók útján tájékozódhattak a Munka olvasói a szlovákiai szocialista irodalom új terméséről. A sokoldalú és többszálú élő kapcsolat mellett Kassák valójában mindig csak egy eléggé szűk rétegre volt igazán hatással. Még a kis taglétszámú, de legradikálisabb ifjúsági mozgalom, a Sarló sem tudta követni és vállalni egészében. E kérdésben beszédes doku­ mentum Kassák és Kovács Endre levélváltása. Kovács Endre vállalta a Munka szlovákiai terjesztésének megszervezését, és amikor tudtára adta a főszerkesz­ tőnek, hogy lapja nem lesz kelendő e tájon, mert a munkásság értetlenül for­ gatja, akkor Kassák így válaszolt: ha a munkások nem értik meg a lapot, ak­ kor ebből nem az következik, hogy a Munka száll le olvasói szintjére, a mun­ kásság emelkedjék föl a lap nívójára. „Ezzel le is zárult a Munka terjesztésé­ nek ügye” - emlékezett Kovács Endre. Lényegében hasonló a helyzet Balázs Bélával, aki a két világháború közötti első kisebbségi korszak kommunista sajtójából igen ismert volt, de tömeges ha­ tása össze sem mérhető Móriczéval, vagy akár Illyésével. Írásainak zöme a Munkásban, Az Útban, Barta Lajos Új Szójában, a Magyar N apban jelent meg, sőt - egy adalék a kisebbségi könyvkiadás zilált képet mutató történeté­ ben - Intellektüel aggályoskodás című könyve a Sarló könyvsorozatának első é s egyetlen darabjaként látott napvilágot. Balázs Béla politikai és esztétikai nézeteinek hatása - kerülendő a magunk ismétlését - Kassák recepciójához volt hasonlatos: a Sarló kései, már erősen megosztott korszakában volt erőtel­ jes. A korábban sem magas taglétszám erősen leapadt, nem tudván követni ve­ zetését, amely - föladva a mozgalom azelőtt hangsúlyosan nemzedéki jellegét - a Csehszlovák Kommunista Pártba történő beolvadás irányába haladt. Komlós Aladár kisebbségi, mégpedig szlovákiai magyar íróként, a Tűz és a Kassai Napló munkatársaként indult. Kevésbé személyes jelenlétével, sokkal inkább a Nyugat recenzenseként és tanulmányírójaként volt jelen Magyarország­ ra települése után a szlovákiai szellemi életben. Számon tartotta Darkó István prózáját, de igazi területe a költészet volt, Darvas János és Mécs László köte­ teit ismertette, átfogó, fölmérő tanulmányt közölt Magyar költészet Szlovenszkón címmel a Nyugat 193o-as évfolyamában. Lelkes híve és ápolója volt a cseh­ szlovák-magyar kulturális közeledésnek; 1937. őszi pozsonyi és prágai előadása­ it Anton Straka kezdeményezte. Már ezért is, de leginkább bátor és őszinte be­ szédeiért, valamint a Magyar N apnak adott nyilatkozatáért a Móricz Zsigmondéhoz hasonló sajtóhajsza támadásait kellett elszenvednie, s két évre tanári állásá­ ból is fölfüggesztették. Összegzésként tehát azt mondhatjuk, hogy - jellemzően a kisebbségi iroda­ lom politikaközpontúságára - a legnagyobb hatással a korszak magyarországi írói közül azok voltak Szlovákia magyar szellemi életére, akik gondolkodói rendszereikkel világnézet-formálók voltak. Sokkal kevésbé egy-egy mű, mint inkább egy-egy alkotó eszmei kisugárzása volt fontos. Nem elsődlegesen az alkotásokban megtestesülő esztétikai magasrendűség, hanem a társadalmi-politikai-nemzeti öntudatot gazdagítani képes eszmék hagytak nyomot a kisebbség gondolkodásán. 57 �III. A S A JT Ó T E N G E R É N „A felvidéki magyar irodalom nem szakadt cl soha az egyetemes magyar irodalomtól, mindig megtartotta a kapcsolatot a budapesti irodalmi élettel. Fo­ lyóiratai állandóan közölték a modern magyar írók java termését, rendszeres magyar könyvszemlét vezettek” - olvasható egy korabeli fölmérő tanulmány­ ban. Csakugyan, a magyarországi és szlovákiai írók egyéni rokonszenvétől, von­ zalmától, gondolkodásáról függetlenül sűrűre szövődtek az intézményesnek mondható - lapok közötti - kapcsolatok szálai. Ennek megfelelően, laponként persze roppant eltérő mértékben, sorozatosan bukkanunk magyarországi szerzők nevére a kisebbségi sajtóban, és megfordítva, a hazai folyóiratokban szlovákiai írókéra. A két világháború közötti korszak szlovákiai magyar sajtója megismertette olvasóit a kortárs magyar irodalom jeles alkotóival, legértékesebb műveik több­ ségével; lényegében megbízható áttekintést adva a nemzeti irodalom egészéről. Ez a megállapítás általánosságban igaz, de kiegészítésre szorul. Részben azért, mert nemcsak a legrangosabb hazai írók kaptak nyomdafestéket a lapokban, hanem a második, harmadik vonal toliforgatói is; részben pedig a szlovákiai lapok politikai pártállás szerinti különbözőségüknek megfelelően népszerűsí­ tették egyik, vagy másik eszmei-irodalmi irányzat, vonulat szerzőit, illetve munkáikat. A baloldali sajtó nyilvánvalóan a hazai szocialista irodalom fóru­ ma volt, a jobboldali pedig Herczeg Ferencet kínálta. Hasonlóképpen a politi­ kai szempont erőteljesen érvényesült a magyarországi könyvszemlékben, kriti­ kai rovatokban. Elfogult „elemzések” láttak napvilágot, melyeknek főbb szempontjait aligha az esztétikai mérték, a minőségelv szabta meg. Az egyol­ dalúságokat azonban a lehetőség szintjén helyrebillentette, hogy valamennyi lap - gyakorlatilag lehetetlen - áttekintése esetén az olvasóban mégis hiteles kép formálódhatott a kortárs magyar irodalomról. Az 1919-1938. közötti első kisebbségi korszakban a rövid életű, kis példányszámú, burjánzó, vagyis gyorsan keletkező és hamar elhaló lapocskák százait nem számítva, egy időben mintegy nyolcvan magyar nyelvű periodika jelent meg rendszeresen és folyamatosan, ezekből hét-nyolc napilap. A sajtó egészé­ nek áttekintése tehát szinte reménytelen feladat volt a korabeli olvasó számá­ ra. Elnagyolt válogatással legalább ötféle irányzat különíthető el a lapoknak a tengerében: a nemzeti ellenzék, az emigráció, a szociáldemokrata, a kommu­ nista párt, valamint a „politikamentesnek” hirdetett, azaz részben, vagy egész­ ben „független” sajtó. Áttekintésük is a felosztáshoz igazodik. A nemzeti ellenzék - mely politikai célokból is a lehető legszorosabbra fog­ ta az anyaországgal összekötő kulturális szálakat — sajtójának legjelentősebb, egyben központi orgánuma az Európai Magyar Hírlap (1922-1938.) volt. Te­ kintélye, színvonala magához vonzotta a kisebbségi irodalom szinte valamenynyi tehetségét és - a nemzeti szellem szolgálatában - nagy gonddal követte a magyarországi irodalmi élet új eseményeit és termését. Figyelemre méltó tárca­ rovatában ott találjuk Heltai Jenő, Móra Ferenc és Molnár Ferenc, majd K a­ rinthy Frigyes és Móricz Zsigmond írásait, Schöpflin Aladár kritikáit. Egyedül Móricztól húsz novellát és cikket közölt 1927-ben, s ezen fölül folytatásokban hozta - a Pesti Naplóval párhuzamosan - Úri muri című regényét. Heti mel­ léklete, a Győry Dezső szerkesztette Magyar Vasárnap munkatársai között ta­ láljuk Márai Sándort, Somlyó Zoltánt és Szabó Dezsőt. A melléklet önállósult folytatása, a Képes Hét (1928-1932) hazai főmunkatársa Márai volt, rendszeres 58 �szerzői sorában pedig Babitsot, Heltai Jenőt, Herczeg Ferencet, Komlós A la­ dárt és Kosztolányit találjuk. Ez a névsor persze, csak a leggyakrabban megje­ lent szerzők kiemelésére vállalkozhat, mert egy-két előfordulás alapján a két világháború közötti magyar irodalom valamennyi jelentősebb költőjét, íróját, esztétáját fölsorolhatnánk; Erdélyi Józseftől Krúdyn és Pap Károlyon át Tersánszkyig. A Magyar Minerva (1930-1938), alcíme szerint „Szépirodalmi, tudo­ mányos és társadalmi folyóirat” a leghosszabb életű irodalmi orgánum volt. Lé­ nyegében ugyanaz mondható el róla, ami a Prágai Magyar Hírlaptól, azzal a kiegészítéssel, hogy egyrészt föltűnően sok erdélyi és jó néhány vajdasági ma­ gyar író is munkatársa volt, másrészt bőséggel közölte a nem éppen legrango­ sabb hazai szerzők írásait. Viszont az „élcsapatban” található Á prily Lajos, Csuka Zoltán, Féja Géza, Kozocsa Sándor, Marconnay Tibor, Pável Ágoston, Takáts Gyula, Vas István és Weöres Sándor. A legszínvonalasabb szlovákiai magyar irodalmi folyóirat a Darkó István, majd Szombathy Viktor szerkesztet­ te „egység szellemű” Magyar Írás (1932-1937.) volt. A legmegbízhatóbban mi­ nőségszempontú, igényes lap - vállalt hivatásához ragaszkodva - mindenekelőtt a kisebbségi írók fóruma kívánt lenni, de számos hazai szerző nevére bukka­ nunk oldalain, mint Csuka Zoltán, Féja Géza, Fekete István, F ö ldessy Gyula, K odolányi József, Muharay Elemér, Móricz Zsigmond. Sárközi György, Schöpflin Aladár, Sinka István, Somlyó Zoltán, Szabó Pál és Tolnai Gábor. Megszű­ nése után hasonló szellemben, csak jóval nehezebb körülmények között folytat­ ta munkáját a Tátra (1937-1938.) Tamás Mihály szerkesztésében. Kevés szá­ mú magyarországi munkatársa között tartjuk számon Féja Gézát, Hont Ferencet és Móricz Virágot. Az egyesült nemzeti ellenzéki pártok egységgondolatot szugeráló folyóirata volt a Szvatkó Pál vezette Új Szellem (1937-1938.). A kul­ túrpolitikai szemle ugyan szépirodalmi anyagot nem közölt, de könyvszemléi, kritikái - a következetesen szocialista eszmeiségű vonulatot leszámítva a kisebbségi és magyarországi irodalmi termés egészéről rajzoltak hiteles tablót. Hazai munkatársai között tartotta szá mon Babitsot, Bálint Györgyöt, Bóka Lászlót, Boldizsár Ivánt, Féja Gézát, Halász Gábort, Ignotus Pált, Illyés Gyu­ lát, K n iezsa Istvánt, Kodolányi Jánost, Márai Sándort, Ortutay Gyulát, Remenyik Zsigmondot, Cs. Szabó Lászlót, valamint Szabó Zoltánt. Nem a fontos­ ság, pusztán az érdekesség kedvéért említhető, hogy az Ipolyságon megjelenő és elsősorban az „Ipolyvölgyi egészséges lokálpatriotizmus" ápolásának prog­ ramját megvalósító A Hét (1929-1934.) című társadalmi hetilap munkatársai között volt Laczkó Géza, Móra Ferenc és Thury Zsuzsa. A nemzeti ellenzékkel minden tekintetben szembenálló emigráns lapok - me­ lyeket a magyarországi ellenforradalom Csehszlovákiába üldözött menekültjei, az aktív kormánytámogatást élvező emigránsok indítottak - többsége színvo­ nalas volt. Ignotus, Barta Lajos, Gömöri Jenő Tamás és a többiek érdeme, hogy a helyi dilettantizmus burjánzása közepette a modern lapszerkesztés nor­ mái, a korszerű zsurnalisztika elvei meghonosodhattak Szlovákiában. Ráadásul mellettük nőttek föl a kisebbségi újságírás fiatal tehetségei. Ugyanakkor poli­ tikai beállítottságából következően, ez a sajtó tartott fönn legkevésbé kapcso­ latot a magyarországi irodalmi élettel és hazai íróktól meglehetősen ritkán kö­ zölt cikkeket. Az emigráns sajtó legígéretesebb kezdeményezése a Gömöri Jenő Tamás szerkesztette Tűz (1921-1923) volt, mely az „egyetemes kultúra magyar nyelvű folyóiratának” nevezte magát. Mivel a korszakos jelentőségű orgánum története kitűnően földolgozott, tárgyunkra összpontosítva figyelmünket, csak magyarországi kapcsolatait említjük. A főszerkesztő programcikke szerint a Tűz 59 �hivatása, hogy magyar irodalmi életet teremtsen az utódállamokban, „de nem külön szlovákiai magyar irodalmat, mert ilyen természetesen nincs és nem is lehetséges.” Vagyis, a lap az egységes nemzeti irodalom elvének alapján állt. Noha az első szám magyar szerzői között csakis Csehszlovákiában élő írók szerepeltek, később - főként a bécsi megjelenés korszakában — bővült a szerzői gárda, amelyben ott találjuk Füst Milánt, Juhász Gyulát, Karinthy Frigyest és Kosztolá nyi Dezsőt. A felsoroltak munkáinak közlésén túl, Gömöri Jenő Ta­ másnak 1921-22-ben az egyetemes magyar irodalomról rendezett ankétja. A résztvevők - többek között Falu Tamás, Lengyel József, Ignotus, Barta Sán­ dor, Mácza János, Kolnai Aurél, Lesznai Anna és Balázs Béla - két kérdésre válaszoltak: meg kellett vonniuk az első világháború utáni magyar irodalom mérlegét, illetve véleményük szerint, milyen a magyar irodalom, s az írók hely­ zete az utódállamokban és milyen lehetőségeket látnak együttműködésükre, az összefogásra. Az emigráció és a politikai aktivizmus jelentős napilapja volt az Érsekújvárott, majd Komáromban, s végül Pozsonyban megjelenő A Reggel (19 2 2 -19 33). Irodalmi fontosságát növeli, hogy a kisebbség baloldali tájékozó­ dású íróinak nyújtott biztos megjelenési lehetőséget, és Antal Sándor révén pó­ tolhatatlan munkát végzett az ifjabb tehetségek felfedeztetésével, megszólalta­ tásával. Nézeteit és hangját azonban a magyarországi ellenforradalmi rend­ szer kemény bírálata, illetve a csehszlovákiai viszonyok idealizáló dicsőítése jellemezte. Magyarországi munkatársa nem volt; buzgó kormánypártisága és néhány munkatársának kalandor machinációja miatt Szlovákiában elveszítette hitelét. Az utódjául létrehozott Magyar Újság (1933-1938.) az egyik legszínvo­ nalasabb kisebbségi napilap lett, elsősorban két kiváló szerkesztőjének, Dzurányi Lászlónak és Győry Dezsőnek köszönhetően. Ez a lap, eltérően a többi aktivistaújságtól, nem maradt közömbös a kisebbségi sérelmek iránt, ugyan­ akkor melegen ápolta a csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatokat. Magyarországi munkatársai Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Nagy La­ jos, Simándy Pál, Szép Ernő és Zsolt Béla voltak. Az emigrációhoz sok tekintetben közel álló szociáldemokrata sajtónak vér­ szegény kapcsolatai voltak a hazai szellemi élettel, és általában színvonalas szépirodalmat ritkán közölt. Próza- és verspublikációinak zöme átvétel, másod­ közlés volt. A legnagyobb hagyományú és kezdetben legtekintélyesebb kommunista lap, a Kassai Munkás (1919—1937) előzménye 1907-ig nyúlik vissza. Az államfor­ dulatot követően a korábbi Felső-magyarországi Szociáldemokrata Párt hetilap­ jaként működő újság a CSKP megalakulása után a párt központi magyar nyel­ vű orgánuma lett. A lap első korszakában olyan szociáldemokrata szellemiségű írók munkáit közölte, mint Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Révész Béla, vagy Várnai Zseni. Jelentős szerepe volt abban, hogy nagy részt vállalt a szlovákiai Ady-kultusz fölerősítésében. A későbbi átszervezések nem váltak a kulturális rovat javára, tartalma ellaposodott, műkedvelő színvonalra esett vissza, majd funkcióját is elveszítette. Anyagának legnagyobb hányadát a helyi munkásleve­ lezők irodalmi próbálkozásai tették ki. A népfrontpolitika meghirdetése átme­ neti föllendülést eredményezett, mivel a lap irodalmi közléspolitikája szeren­ csésen kiszélesedett, s a nemzeti hagyományok - Batsányi, Petőfi, Vörösmarty, Ady ápolására is jutott figyelméből, a kortárs magyarországi iroda­ lomból pedig elsősorban József Attilára. De az antifasiszta egységfront ala­ kítása jegyében szót kaptak olyan haladó szellemű költők és írók, mint Erdélyi József, Illyés Gyula, Nagy Lajos és Veres Péter. A 60 �Kassai Munkás azonban még így is az elszalasztott lehetőség benyomását kelti az utókorban, hiszen működése időben majdnem az egész kisebbségi kor­ szakot felöleli, s az egyetlen olyan újság lehetett volna, amely folyamatosan tükrözi a kommunista kisebbségi sajtó közléspolitikáját. Mulasztásait utódja, a színvonalas és igen népszerű Magyar Nap (1936-1938) nem pótolhatta megje­ lenési idejének rövidsége miatt. Az előbb Vass László, majd Berkó Sándor ve­ zette, kitűnően szerkesztett kulturális rovat rendkívül gazdag volt: Bálint György, Déry Tibor, Darvas József, Illyés Gyula, József Attila, Kodolányi Já ­ nos, R emenyik Zsigmond, Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter szerepeltek rendszeres szerzői sorában, vagyis többségükben a kortárs népi irodalom kiemel­ kedő jelentőségű alkotói. Folyóiratszemléje élénk figyelemmel követte a ma­ gyarországi Apolló, Gondolat, Munka, Nyugat, Szép Szó, Szocializmus, Válasz, valamint az erdélyi Korunk és Erdélyi Helikon körül csoportosult írók munkás­ ságát. A legjobb értelemben vett népfronti szellemiségű Magyar Nap szakított elődje túlságosan „harcos” - és dilettantizmussal párosult - közléspolitikájával, a kommunista írókon, a népieken át a polgári humanistákig szélesítette eszmei látómezejét. Egyetlen baloldali napilap nem foglalkozott olyan mélységgel és terjedelemben az anyaország szellemi életével, mint a Magyar Nap. Figyelem­ mel kísérte minden megnyilvánulását, s a napi politikai szükségszerűségektől mentes magyar kultúrát hirdette. Ezzel még a politikai ellentáborból is sok olva­ sót és megbecsülést szerzett. Nyitottsága nem csupán izgalmas gondolati sok­ színűséghez vezetett, de az esztétikai igényesség követelményének maradékta­ lan teljesítését is eredményezte. És ami a többi szocialista eszmeiségű lapra nem volt általában jellemző, a Magyar Nap összefüggésében látta a szlovákiai ma­ gyarság helyzetét a progresszív magyarországi törekvésekkel, a haladó szellemi mozgalmakkal. Más oldalról, a magyarság sorskérdéseit európai horizontba ál­ lítva, ugyancsak világtávlatot mutatott olvasóinak. A politikai szempontból egyik legjelentősebb szlovákiai magyar kommunista kultúrpolitikai folyóirat a Fábry Zoltán szerkesztette Az Út (1931-1936) volt. Tartalmát és formáját te­ kintve az ugyancsak álllásfoglalás-irodalom eszményét képviselő, a moszkvai Sarló és Kalapácshoz hasonlított, illetve a Gaál Gábor-féle Korunkhoz. Irodal­ mi anyagát a „tiszta osztályértelmezés” jellemezte, hasonlóan egész kultúraszem­ léletéhez: „Aktuális beszámoló - marxista-leninista elmélet - osztályharcos kul­ túrpolitika - proletárharcos irodalom.” A lap szerkesztőinek dogmatizmusa egy­ felől példátlanul sommás kijelentéseiben is megnyilvánult, mint Rotor (Roth Imre) e mondatában: „ A nemzeti kultúra már-már mindenütt reakciós és a nemzeti kultúra a nemzetközi megújhodásnak fékezője” ; másfelől közléspolitiká­ jának rendkívüli szűkösségében. S bár Az Üt a szlovákiai magyar szocialista irodalom első jelentős fórumaként jelent meg, ez az irodalom - szektás túlzá­ sokkal terhelten — kizárólag az osztályharc és a pártmunka közvetlen eszkö­ ze, illetve támogatója lett. Megnyilvánult ez a szemlélet elsősorban a kortárs magyar irodalom - kivált Kodolányi, Móricz és Kassák gondolkodói rendsze­ rének és írásművészetének - nemegyszer igaztalan és durva hangú bírálatában, valamint az esztétikai szempontokat zömmel nélkülöző munkáslevelezésből, ön­ életírásokból összeadódó ún. „valóságirodalom” fölkarolásában és egyoldalú túlbecsülésében. A csekély terjedelmű szépirodalmi anyagban magyarországi szerzőt alig találni, csak József Attila, Illyés Gyula, Erdélyi József néhány mű­ vét, valamint a már halott Ady és Gyóni Géza verseit. A politikailag viszonylag független sajtó legkiemelkedőbb jelentőségű és színvonalú lapja a Kassai Napló (1919-1928) volt, amelynek irodalmi jelentő­ 61 �ségét Fábry Zoltán - aki maga is ide küldte kezdő korszakának legsikerültebb írásait - így summázta: „A Kassai Napló a húszas évek elején és derekán a szlovákiai magyar irodalom legfontosabb progresszív orgánuma volt.” Ami a kisebbségi irodalomban igazi érték volt. annak többsége - állandó irodalmi fo­ lyóirat híján - e lap hasábjain kapott nyomdafestéket. Hozzájárult az újság a nemzeti irodalom klasszikus örökségének ápoló tudatosításában, elsősorban is a Petőfi- és Ady-kultusz fórumaként. Színvonalát jellemzi a közölt magyarorszá­ gi írók impozáns névsora is: Babits Mihály, Biró Lajos, Déry Tibor, Dutka Ákos, Erdélyi József, Fodor József, Heltai Jenő, József Attila, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső. Krúdy Gyula, Molnár Fe­ renc, Móra Ferenc, Nagy Lajos, Oláh Gábor, Somlyó Zoltán, Szabó Dezső, Szabó Lőrinc, Szén Ernő, Szini Gyula, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Árpád, Zilahy Lajos, Zsolt Béla. A Prágai Magyar Hírlapon kívül ilyen tekintélyes szer­ zői gárdával egyetlen szlovákiai magvar napilap nem rendelkezett. A kisebbsé­ gi sajtótenger több, mint érdekes színfoltja volt a meglehetősen bulvárjellegű Kassai Újság (1919-1938), amelyet Fábry Zoltán egyszerűen az „ízlésrontó iro­ dalmi fertőzés” lapjának tartott. Ugyanakkor két melléklete, a Kassai Újság In­ g ye nes Képes Melléklete (1924-1926) és az Ifjúvilág (1923-1928) évfolyamaiban olyan nevekre bukkanunk, mint Babits Mihály, Bródy Sándor, Dutka Ákos, E r­ délyi József, Fodor József, József Attila. Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosz­ tolányi Dezső, Krúdy Gvula. Marconnay Tibor, Molnár Ferenc, Móricz Zsig­ mond, Nagy Endre, Somlyó Zoltán. Szabó Lőrinc, Szép Ernő. Szini Gyula, Tóth Árpád, Zsolt Béla, illetve a fiatalokhoz szóló mellékletben: Benedek Elek, Fa­ lu Tamás, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Oláh Gábor, Pósa Lajos, Sárközi György és Várnai Zseni. Az ifjúság számára készülő saitótermékek legnevezetesebbikének, a losonci diáklapnak, A M i Lapunknak (1921-1932) nem kevés érdeme volt az „újarcú magyarok” nemzedéki mozgalma indulásában. Az első évfolyamaiban régi vágású cserkészlapnak mutatkozó folyóirat 1925-26-tól meg­ lepő változáson ment át, annyira, hogy évek múltán a Sarló mozgalom egyik központi jelentőségű fórumává vált. De nemcsak nemzedéki, hanem irodalmi szempontból is legalább ilyen súlya lett, hiszen lapjain formálódott ki az a bá­ tor hangú publicisztika, amely a kisebbségi irodalom legjelentősebb műfaji vo­ nulatát képviselte. Számos rendszeres és alkalomszerű magyarországi szerző bukkan föl a lapban a 20-as évek derekától: Babits Mihály, Berda József, Bó­ ka László, Erdélyi József, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Kodály Zoltán, Kodolányi János, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Sík Sándor, Szabó Dezső - egyszóval többen olyanok is, akiket magyarországi középiskolákban még idézni sem volt tanácsos. És nem pusztán másodközlésekről van szó, hiszen Móricz a Gyalogolni jó-t a szlovákiai falukutatók buzdítására írta egyenesen A Mi L a punk számára; Szabó Dezső is lelkesítő cikkek et, Babits pedig üdvözlő verseket küldött. A kor magyar szellemiségének legnagyobbjai szóltak a sze­ gényes kiállítású losonci lapocskában - a nagy tettekre készülő szlovákiai ma­ gyar ifjúsághoz. Az ifjúság népfrontos szervezete, a Magyar Fiatalok Szövetsége adta ki a stencillel sokszorosított K évét (1937-1938), amely politikai irányok­ tól függetlenül kívánta egységbe fogni a magyar kisebbségi ifjúságot. Irodalmi anyagában Illyés Gyula, József Attila, Komját Aladár, Móricz Zsigmond, Várnai Zseni művei is megtalálhatók a számos, magyar klasszikusokat méltató cikk mellett. Összegzésül megállapítható, hogy a kormánytámogató aktivista-, valamint a szociáldemokrata lapokat leszámítva, a kisebbségi sajtó élénk figyelemmel kö­ 62 �vette a magyarországi irodalmi élet új fejleményeit, a megjelent köteteket és a kortárs alkotók életművének alakulását. Ez az érdeklődés nem volt - és a korszak ismeretében állítható, nem is lehetett - független politikai pártállástól. Viszont nemritkán függetlenedett az értékszempontoktól - ugyancsak világné­ zeti okokból következően. Egy-egy kimagasló szerkesztő egyéniség, mint Darkó István, Dzurányi László, Győry Dezső, Scherer Lajos, Tamás Mihály, V ass László és mások, azonban olykor a körülményeikkel és a várható következ­ ményekkel is dacolva - egy-egy lap némelyik korszakában az irodalmat an­ nak tekintve, ami - nem engedtek a minőség elvéből, s akár karrierjük, szemé­ lyes érvényesülésük kockáztatásával is a magyar irodalom első vonalához igye­ keztek emelni lapjaikat. A magyarországi sajtó érthetően szerényebb módon figyelte és kisebb terje­ delemben közölte a kisebbségi irodalom új fejleményeit és termését. Ezt az ér­ deklődést - kár volna tagadni - inkább jellemezte az elnéző jóindulat, semmint az aprólékosan mérlegelő kritikai vizsgálódás. A válogatásnál a politikai té­ nyezők, a meggyőződésbeli nézetkülönbségek idehaza is fontos szerepet játszot­ tak. A szocialista sajtó - nehéz megjelenési és anyagi körülményei mellett igyekezett nyomon követni a szlovákiai irodalom baloldalának teljesítményeit. Könyvismertetések és -kritikák nemcsak a legális szociáldemokrata orgánumok­ ban (Népszava, Szocializmus) jelentek meg, hanem a legalitás és illegalitás ha­ tárán álló 1 oo %-ban, Gondolatban, illetve Kassák Munkájában is. A megíté­ lés azonban ezeknél a lapoknál is a túlzott jóindulat formájában volt elfogult, a művek esztétikai, formai és stiláris gyöngéit alig érintette. „Az értékelési össz­ kép - írja Turczel Lajos - , amely ezeknek a kritikáknak alapján kialakítható, a valóságos helyzetet megszépíti, az igénytelen művészi színvonalat retusálja.” Ami a szlovákiai szerzők magyarországi publikációit illeti, nyilvánvaló, a bal­ oldali sajtó a szocialista írók munkáiból válogatott. A Gondolat Fábry Zoltán kritikáját. Forbáth Imre versét, a sarlós Jócsik Lajos tanulmányát és Morvay Gyula egy novelláját közölte. A 100 %-ban Fábrynak öt írása látott napvilágot, ezek közül kettő - szempontunkból lényeges - irodalmi tanulmány volt: Szlovenszkói magyar irodalom (1928), illetve Menekülő líra (1929) rímmel. A szo­ ciáldemokrata sajtó - kedvezőbb lehetőségeiből következően - kisebbségi iro­ dalmi visszhangja folyamatosabb és mennyiségileg számottevőbb volt. A N ép­ szavában mintegy 3 5 - többnyire rövidke figyelemfelhívó ismertetés - a Szo­ cializmusban pedig tizenöt cikk, recenzió, áttekintő írás jelent meg e tárgyban. Az utóbbiban látott napvilágot két, a kisebbségi irodalommal érdemben foglal­ kozó munka Andreánszky Istvántól (1937-ben) és Palotai Boristól (1938-ban). Kassák Munka című folyóirata a maga „független szocializmusával” és szoros szlovákiai kötődésével fontos szerepet vállalt a kisebbségi irodalom magyaror­ szági befogadásának elősegítésében. Kassák, Bányai Pál, Berkó Sándor, Sellyey József. Szalatnai Rezső és Szőke József ifjúmunkás írásait közölte a folyóiratá­ ban, de két kritikával némileg a könyvtermés újdonságait is regisztrálta. Az ellenforradalmi rendszer nézeteivel maradéktalanul azonosuló magyar saj­ tó jelentékeny mennyiségű kritikát közölt a szlovákiai magyar irodalomról, de ezeket szintén - mégpedig szélsőséges - politikai elfogultság jellemezte. Példá­ ul Császár Elemér azt kifogásolta Szenes Piroska Csillag a homlokán című re­ gényéről szólván a Budapesti Szemlében, hogy a könyvből nem derül ki a Fel­ vidék csehszlovák megszállása; ugyanő ugyanott Mécs Lászlót (!) „becseheléssel” vádolta meg. 63 �A mérsékelt liberális szellemű lapok ugyancsak világnézeti meggyőződésük szerint ítélkeztek írókról és művekről. Azzal a különbséggel, hogy az ideológiai nézetekből fakadó rokon-, vagy ellenszenvek egyoldalúságait mérsékelte az objektívebben mérő kritikai igényesség. A hazai Magyar Ír ás folyamatosan fi­ gyelemmel kísérte a szlovákiai magyar irodalom első. alakuló periódusát. Átfo­ gó igényű tanulmányokat ugyan nem közölt e tárgyban, viszont számos - zöm­ mel rövid - könyvismertetést igen. A recenziók alapján azt lehet mondani, hogy fölismerték szerkesztői a születő irodalom zsengéinek legígéretesebb hajtásait, hiszen mások mellett Darkó István, Egri Viktor, Mécs László, Ölvedi László és Tamás Mihály köteteivel foglalkoztak. A szlovákiai magyar irodalom legszínvonalasabb magyarországi nyomon kö­ vetője, egyben megjelenési fóruma a Móricz szerkesztette Nyugat volt. Móricz a foly óirat programjává avatott „nemzeti koncentráció” jegyében tágra nyitotta a legjelentősebb hazai lap kapuját a határon túli írók előtt, amire az utóbbiak­ nak igencsak nagy szükségük volt, főként a szlovákiaiaknak. Mert Szlovákia nélkülözte a megbízható alapokon nyugvó, politikai befolyásolástól mentes, mi­ nőségelvű irodalmi folyóiratot legérezhetőbben. Márpedig lap nélkül nincs egészséges irodalmi élet, vegetál a műbírálat, szűk a közlési lehetőség keresztmetszete, hiányzik az új, tehetségeket pártoló fórum. A budapesti folyóirat kri­ tikai rovatában napvilágot látott mintegy hetven írás lényegében hiánytalanul fölölelte a szlovákiai magyar könyvterjesztés arra érdemes egészét, továbbá a bírálatok megbízható összképet rajzoltak a magyar irodalom északi ágának tel­ jesítményéről. Az így kialakult, objektívnek mondható visszhang egyik garanciá­ ja az volt, hogy olyanok tollából kerültek ki a hitelesen mérlegelő írások, mint Babits Mihály, Bálint György, Bóka László, Füst Milán, Ignotus, Illés Endre, Illyés Gyula, Kardos László, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Kárpáti Au­ rél, Móricz Zsigmond, Radnóti Miklós, Schöpflin Aladár. Jó néhány szerzőnek több művét is ismertette Szűkebb, vagy bővebb terjedelemben a folyóirat, így például Szenes Piroska (4 kötetét), Erdőházi Hugó, Győry Dezső, Jarnó József, Mécs László, Palotai Boris, Szenes Erzsi, Szabó Béla (3), Darkó István, Dar­ vas János, Egri Viktor, Forbáth Imre, Sáfáry László. Sándor Imre, Tamás Mi­ hály (2-2 kötetét). Itt nem a számok döntőek, hisz Mécs László, vagy Erdőházi Hugó esetében valamennyi bírálat elmarasztaló, hanem a névsor teljessége, s s ezzel az olvasók megbízható tájékoztatása. Ez nem pusztán abból a szem­ pontból fontos, hogy a hazai érdeklődő színvonalas áttekintést kapott erről az irodalomról, de - ha lehet —, még jelentősebb volt az a tény, hogy a szlová­ kiai magyar írók a hiteles megmérettetés tükrében nézhettek szembe önnön hely­ zetükkel, képességeikkel, munkásságuk értékeivel, vagy fogyatékosságaival. A po­ litikai szempontok szerint tagolódott szlovákiai magyar sajtó világnézeti hova­ tartozás szerint, egekbe emelő, vagy rosszindulatúan ledorongoló kritikai viha­ rai közepette erre óriási szüksége volt a kisebbség szellemi életének. Elsőül Rácz Pál kérte Móriczot 1929. novemberi levelében, hogy „ne feled­ kezz meg az elszakított részek irodalmáról” . Egy hónap sem telt el, s Balogh Edgár azzal a hírrel tért haza Budapestről, hogy Móricz szívesen látja lapjában a szlovákiai magyar írók munkáit. Győry Dezső nyomban listát állított össze a számba jöhető szerzőkről: Darkó István (novella, regény), Simándy Pál (no­ vella, esszé), Darvas János (vers), Sebesi Ernő (vers, dráma) nevét említette, és fölsorolta Jarnó Józsefet, Tamás Mihályt, Szenes Erzsit, Vozári Dezsőt, to­ vábbá Fábry Zoltánt és Földes Sándort. Ezekről szólva azonban hozzátette: „Utóbbi kettő itt alig ír, a Korunkba dolgoznak, majdnem csak kimondottan 64 �a pártirodalmat értékelik. 'Vörös cenzúra’. De tehetségesek.” Majd hozzáteszi: a szélsőjobboldal toliforgatóit nem is említi, hisz azok Móriczot amúgy sem érdeklik. Valóban. 1930-1932. között számos szlovákiai író kapott megjelené­ si lehetőséget a Nyugatban, így Szenes Piroska (20 írással), Sándor Imre (19), Barta Lajos (14), Szenes Erzsi (13), Jócsik Lajos (9), Egri Viktor (4), Győry Dezső, Szalatnai Rezső (3), Dobossy László, Erdőházi Hugó, Forbáth Imre, N. Jaczkó Olga, Kovács Endre, Palotai Boris, Peéry Rezső, Sebesi Ernő, Szvatkó Pál, Tamás Mihály, Vass László, Vozári Dezső, Zerdahelyi (Szent Ivány) Jó ­ zsef (2), egy-egy alkotással szerepelt Gömöri Jenő, Házy Ferenc, Jarnó József, Kázmér Ernő, Rácz Pál, Sellyei József és Simándy Pál. A közlések száma sem jelez föltétlenül értékszempontot, és a névsor egész lényegében a kisebbségi irodalom legeredetibb tehetségű szerzőinek lajstromát alkotja. A folyóirat az eredeti közlések mellett számos fölmérő tanulmányt szentelt a szlovákiai ma­ gyar írás egészének, vagy valamelyik műfajának, ezek szerzői között Komlós Aladárt, Móricz Zsigmondot ,és Cs. Szabó Lászlót tartjuk számon. Csuka Zoltán múlhatatlan érdemű folyóirata, a Láthatár tanúsított figyelmet valamennyi határon túli magyar irodalom iránt. Több fontos tanulmány látott itt napvilágot a szlovákiai kisebbségi irodalomról, könyvterméséről, a kulturális életről - Bisztray Gyula, Egri Viktor, Kardos Béla, Schöpflin Aladár, Szombathy Viktor tollából, párhuzamosan a cseh és szlovák irodalmak helyzeté­ vel foglalkozó dolgozatokkal. A magyar sajtótörténet másik kimagasló fóruma, a Szép Szó is érdeklődött a szlovákiai magyar irodalom iránt, tanulmányokat közölt Jócsik Lajostól és Szvatkó Páltól, valamint novellát, a népi irodalmat Szlovákiában talán egye­ dül képviselő Sellyei Józseftől. A még szorosabb kapcsolatépítés céljából a Szép Szó gárdája - csak a Munkához és a Nyugathoz hasonlíthatóan - kollek­ tívan is vendégszerepeit Szlovákiában 1937 őszén. Fejtő Ferenc, Nádas József, Remenyik Zsigmond, Ignotus Pál részvételével Pozsonyban, Érsekújvárott és Komáromban rendeztek Szép Szó-esteket, valamint Prágában, az ottani ma­ gyar nemzetiségű diákok Petőfi-körének és a cseh polgári demokratikus szel­ lemiségű Přítomnost (Jelenkor) klub szervezésében. Az esemény jelentőségét ér­ zékelteti az a puszta adat, hogy egyedül a Magyar Nap kilenc cikkben méltat­ ta az óriási sikert hozó és ennél is nagyobb politikai jelentőséggel bíró találko­ zósorozatot. De elismerőleg írtak róla a cseh és a német nyelvű prágai újságok is. Ugyanakkor a hazai ellenforradalmi sajtó (Új Magyarság, Függetlenség) az ellenszenv hangján kommentálta a vendégszereplést, mondván: „Magyarországon mindig akad bizonyos körökben írói toll, mely hajlandó leborulni az idegen de­ mokrácia előtt.” Talán ez a rosszízű mondat a legvilágosabb magyarázat az utókor értelmezése számára, miért is mentek a Szép Szó munkatársai Cseh­ szlovákiába. Az intézményes kapcsolatok történetének adaléka az a budapesti könyvki­ adói vállalkozás, amely - a Franklin Társulat jóvoltából - tervbe vette a szlo­ vákiai magyar írók munkáinak rendszeres hazai kiadását. A nagyon esetleges kisebbségi könyvkiadás nehézségeit nyögő irodalom osztatlan örömmel és fe­ szült várakozással fogadta a hírt. Az öröm azonban kissé korainak bizonyult, mert a Franklin csak részben váltotta be ígéretét, a tizenegy kötet után beszün­ tette a sorozatot, mely egy kitűnően válogatott antológiából és tíz prózai kötet­ ből állt. Szerzőik: Jankovics Marcell, Neubauer Pál, Sáfár Katalin, Szenes Pi­ roska (2), Szombathy Viktor, Darkó István és Tamás Mihály voltak. A válo­ gatáson érezhető, hogy a kiadó tartózkodott a mindkét oldali politikai „szél­ 65 �sőségesektől” , hiszen a fölsoroltak közül a progressziót a polgári humanista Ta­ más Mihály, vagy Szenes Piroska jelentette. A baloldaliak és a fiatalabbak könyvei nem jelenhettek meg Budapesten, így a sorozatból aligha rajzolódha­ tott ki hiteles keresztmetszet a hazai olvasók körében a szlovákiai magyar iro­ dalom valóságlátásának és művészi nívójának teljességéről, sokszínűségéről. ☆ A fönti - szükségszerűen adatfölsorolásokkal és névlistákkal terhelt - át­ tekintés birtokában elmondható: a két világháború közötti korszakban aligha volt lehetséges a magyarországi érdeklődőnek hiteles képet kapnia a szlovákiai magyar irodalmi élet eseményeiről, műveinek színvonaláról, és megfordítva: a felvidéki magyar olvasó nem láthatta együtt és egészében a kortárs nem­ zeti irodalmat. Mert bár 1928-ban oldottak a sajtó- és könyvbeviteli tilalmon Csehszlovákiában, valamennyi arra érdemes nyomdatermék azután sem ára­ molhatott be akadálytalanul. Legjelentősebb példányszámban a Színházi Élet, a Tolnai Világlapja és a rádióújságok fogytak Szlovákiában, melyek nemcsak a magyar nemzetiségű lakosság, de a magyarul olvasó szlovákok és németek kö­ rében is igen kedveltek voltak. Azonban a tekintélyes Nyugat - amint Móricz Zsigmond egyik 1929-es leveléből tudjuk - negyven példányban érkezett po­ zsonyi terjesztőjéhez, s az sem fogyott el mind... Visszakanyarodva Móricz Zsigmondnak a Nagy Fáról szóló példázatához, be kell látnunk, ha át is nyúlt gyökérzete a kerítés alatt, s túl is hajoltak termő, ékes ágai fölötte, a magas rácsok gátolták a kerítés mindkét oldalán levőket a szellemi közeledésben, a kézfogásban, a nemzeti irodalom együttes gazdagítá­ sában. FELHASZNÁLT IRODALOM Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918—1975. Budapest, 1977. Magvető Kiadó, 444 old. Balogh Edgár: Hét próba. Egy nemzedék elindul. Budapest, 1965. Szépirodal­ mi Kiadó, 383. old. Botka Ferenc: A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bib­ liográfiája (1919—1938). Budapest, 1966., Akadémiai Kiadó, 376 old. Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk és kapcsolatai. Bratislava, 1985. Madách Kiadó, 255 old. Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai magyar irodalomért. Iro­ dalmi Szemle, 1961. 1., 2., 3. szám. Fábry Zoltán: A vádlott megszólal. In.: Stószi délelőttök. Bratislava, 1968. Madách Kiadó, 371—431. old. Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916—1946. Vál. Csanda Sándor és Varga Béla. Bratislava, 1976. Madách Kiadó, 673 old. Galambos Ferenc: Nyugat-repertórium; Budapest, 1959. MTA Irodalomtörté­ neti Intézete, 571 old. Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye. Irodalmi Szemle, 1967., 6. szám — 1968., 1. szám. Gyüre Lajos: Kassai Napló 1918—1929. Bratislava, 1986. Madách Kiadó, 260 old. Illés Ilona: Tűz (1921—1923). Budapest. 1977., Petőfi Irodalmi Múzeum. 235 old. Kem ény Gábor: Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom tör­ ténete. 1918—1938. Budapest, 1940. MEFHOSZ, 160 old. 66 �Kem ény C. Gábor: Anton Straka budapesti évei. In.: Kapcsolatok vonzásában. Bratislava, 1977. Madách Kiadó. 134—146 old. Kovács Endre: Korszakváltás. Budapest, 1981. Magvető Kiadó, 397 old. Magyar Nap 1936—1938. Antológia. Bratislava, 1975. Madách Kiadó, 426 old. Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Levelek. Szerk. Tasi József, Buda­ pest, 1984. Petőfi Irodalmi Múzeum, 506 old. Sárkány Oszkár: A Felvidék irodalmi élete. Magyar Kultúrszemle, 1939. szám. 5. Steier Lajos: A magyarság jogviszonyai és kulturális élete Csehszlovákiában. Magyar Szemle. 1928., IV. kötet, 2. szám. Szénássy Zoltán: Móricz Zsigmond szlovákiai útjainak sajtóvisszhangjáról. Irodalmi Szemle, 1979., 6. szám. Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938. Szerk. Borsody István. Az Ország Útja, 1938. június, 138—148 old. Turczel Lajos: Babits Mihály szlovákiai kapcsolatai. Irodalmi Szemle, 1983. 9. szám. Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek. Bratislava, 1982. Madách Kiadó, 326 old. Turczel Lajos: Kassák Lajos és szlovákiai kapcsolatai. Irodalmi Szemle, 1978 , 3. szám. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén Bratislava, 1967. Tatran. Magyar Üzem, 313 old. Turczel Lajos: A magyar sajtó helyzete és megoszlása a polgári Csehszlová­ kiában. Irodalmi Szemle, 1966., 9—10. szám. A z Üt, 1931—1936. Vál. Fonod Zoltán. Bratislava, 1981. Madách Kiadó, 263 old. Vargha Kálmán: Adalékok Móricz Zsigmond csehszlovákiai útjához és kap­ csolataihoz. Irodalomtörténet, 1957., 3. szám. 67 �szem élyes történelem SZOKÁCS LÁSZLÓ Ady igézetében „ A költészet szeretete az életem lényege! Minden vers, amely nem mesterkélt, amelynek van mondanivalója, és amelyik szép, különleges formában jelentkezik, szól hozzám, újra szüli bennem önmagát. Mindenkinek van egy kedves, a többiektől megkülönböztetett költője. Reám nagy hatást gyakorolt A dy E n d re ! Költészete mindig a legtöbbet adta: meglepett, magával ragadott, szomjasan szívtam magamba minden sorát. E gy életen át e lk ís é r ...” - E vallomást Volcsánszky Jánosné Mészáros Erzsébet tanárnő mondta, aki a századfordulón született Balassagyarmaton. Édesapját korán elvesztette, s édes­ anyja nehéz körülmények között öt gyermeket nevelt, Ő volt a negyedik a sorban, Budapesten tanult s mindig tanítványokat vállalt, hogy özvegy édesanyját segítse. A z 1923-26 közötti éveket Svájcban és Franciaországban töltötte, mert ebben az időben nehéz volt Magyarorszá­ gon tanári álláshoz jutni. Tanult abban a svájci nevelőin­ tézetben is, ahol Csinszka is megfordult. Balassagyar­ matra visszatérve a város több iskolájában tanított, s mint gimnáziumi tanár ment nyuggdíjba. Ahogy vallomásában mondja, valóban egész életét végigkísérte A d y Endre költészetének szeretete. Mint fiatal diáklány, ott volt a költő temetésén. A Pázmány Péter Tudományegyetemen Babits M ihály előadásait hall­ gatta és Stószon Fábry Zoltánnal is találkozott, akivel az Adyról folytatott beszélgetések még teljesebbé tették számára a költő portréját. Nem sokkal 1978-ban be­ következett halála előtt Szokács László beszélgetett Volcsánszkyné Mészáros Erzsébettel. - V ajdát, Reviczkyt olvasó, szavaló serdülő leány voltam, amikor rev elációszerűen robbant az életembe A d y E n d re általam eddig ismert min­ den költőtől merőben különböző versvilága. Budapesten a Csalogány ut­ cai tanítóképző intézet másodéves növendéke voltam. Egyik barátnőm Sztrakoniczky M ária hozta el az Ú j verseket a háborúban elesett újságíró bátyjának, K á rolynak hagyatékából. Akkori olvasmányaink Oscar V ilde, M aeterlinck művei voltak. Három-négy barátnőmmel, a haladó gondol­ kodású költő-tanárunk, Palágyi Lajos szuggesztív hatása alá kerültünk és 68 �lelkesedtünk az irodalomért. Szinte ámulva olvastuk az Ú j verseket. A kötetből felolvastunk egymásnak és ha nem is értettük lelkileg, a versek titokzatossága, némelyiknek monoton zenéje lenyűgözött. Leckéimet néha el is hanyagoltam, asztalomra könyökölve, megfeledkezve a körülöttem nyüzsgő világról, a verseket olvastam. H a a folyosón sétáltunk N adányi O lgával egymás fülébe Ady-verseket sugdostunk. Sztrakoniczky Máriától újabb Ady-kötetek kerültek a kezembe. A Nyugat számai közül is jó né­ hány. Mindent szerettem volna tudni Adyról. A z 19 17 -ig megjelent verses­ köteteiből már többet megvettem, a Fő utca egy sötét kis antikvár bolt­ jában leltem rájuk. Mind többet és többet tudtam meg róla, költészetéről, elhivatottsági h itéről.. . Nehéz időket éltünk. Dúlt a háború, érkeztek a menekültek, s egyre több lett a halottak száma. Majdnem mindenkinek volt valakije a fron­ ton. Bátyám János már a második éve az olasz harctéren. András unoka­ bátyám a Piave hullámsírjában. Gyarmaton a szomszédunkban egy kedves, Csíkszeredáról menekült család húzódott meg. Fiukkal Viktorral, aki az orosz fronton volt, leveleztem. Egyszer levél jött tőle egy hadikórházból: tőből amputálták a lábát. Velem tudatta először, az édesanyjának nem merte megírni. Aztán többet nem hallottam róla. Tele voltunk félelemmel, szorongással. Egyik barátnőm Medgyesi Zsófia egyetemista nővérétől sokat hallot­ tunk arról, hogy A d yt támadták háborúellenessége miatt. M agyartalannak bélyegezték, mert ostorozta a szörnyűséges pusztítást. A z intézet udvará­ ból át lehetett látni a többemeletes szomszédos épületbe, ahol katona­ kórház volt. A szűk utcácska macskakövein panaszosan koppantak a se­ besültek, féllábúak mankói. Egyszer láttam egy temetést, amint csendes menetben egy fekete ládát hoznak ki a kórházból, s a menet a kocsi után néhány emberrel elindul csendben a Széna tér felé. K i volt? K i tudja már a z t.. . 19 18 . szeptemberétől az Erzsébet N őiskola Tanárképző Főiskolájának hallgatója lettem. Élményekben és tanulmányokban gazdag életszakaszom ez. A kitört őszirózsás forradalom a főiskolára is nagy változást hozott. Új tanárok jöttek. A z irodalomtörténetet előadó R ubinyi Mózes Petőfi forradalmi költészetével kapcsolatban a beállott nagy fordulat jelentősé­ géről beszélt. Ennek hírnökéül A d yt emlegette. Kogutovicz Károly a munkások nehéz helyzetéről festett részletes, megdöbbentő képet. Egy alkalommal egy gyűlésen vettem részt, amely az egyetem bölcsészkará­ nak egy külön épületében, a G ólyavár nagytermében zajlott le. Politikai előadások hangzottak el, s valaki Ady-verseket sza valt.. . A világ zajlott, rengett körülöttünk. A gomblyukakban őszirózsák virítottak. K árolyi M i­ hály lett az ország első embere. Közben jöttek a hírek A d yról: már nagy beteg, s neve már nem szerepel a politikusok között. E gy napon aztán végigszáguldott a hír a városon: meghalt A d y Endre. Megdöbbenve hallgattuk és adtuk tovább a hírt. Az ifjúság számára 19 19 . január 27. és 28. gyásznap volt. Nem mentünk az órákra, a folyosókon csoportokba verődve beszéltük meg, hogy elmegyünk a temetésre. Az egyetemi hallgatók pénzt gyűjtöttek koszorúra. Én is felajánlottam kis hó­ pénzemből valamennyit. Talán két szál szegfű kitellett belőle, de az is lehet, hogy csak egyre volt elég. Pár nap múlva volt a temetés. Lucskos, tél végi délelőtt volt. A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel A d y E n d ­ 69 �rét. A Múzeum körúton valóságos fekete tengerként hullámzott a gyászoló tömeg. Fedetlen fejű, fekete ruhás férfiak tartották fenn a rendet. A z elő­ csarnokba nem lehetett bejutni. Fulladásig szorosan állottak egymás mel­ lett az emberek: diákok, munkások, kalapos, kendős asszonyok. Valami roppant a lábam alatt, a mellettem álló középkorú férfi szemüvege volt. Leejtette, amikor könnyeit törölgette. Hihetetlen: sírtak az emberek. A kapun kifordult a gyászkocsi. Csak nagyon messziről láttam, amint kocsiba segítenek, az emberek elől arcukat fekete fátyollal elrejtő női ala­ kokat. Megindult a menet a Körúton, a Rákóczi úton. Elöl az ezüstös fe­ kete gyászkocsi, utána autók, kocsik a gyászolókkal, majd kocsik a ko­ szorúkkal. A Kerepesi temető megtelt több ezer emberrel, sárba hajló, ta­ pados, szürke hó fedte a sírokat. Mélyen gázoltunk a sírok között ebben a cipőbe befolyó olvadó latyakban. . . Voltak, akik a lebetonozott sírokra álltak, a vaskerítésekre kapaszkodtak, hogy jobban lássanak. Én elsodród­ tam a tömegben, amely engemet vitt magával egy darabig, aztán megállt. Kezdődött a gyászszertartás. Messziről hallottam a gyászbeszédek foszlá­ nyait. V alaki találgatta mellettem: most ]ászi Oszkár beszél, vagy talán Móricz Zsigm ond? A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán 19 19 . első fél­ évében Babits M ihály - akkor még a magyar és a világirodalom pro­ fesszora - Ady-szemináriumot hirdetett. Szerencsés véletlen, hogy óraren­ dem olyan volt, eljárhattam az előadásokra. Az első emeleti nagy előadói terem mindig úgy megtelt diákokkal, hogy egy tenyérnyi hely nem ma­ radt üresen. M ég fakultásbeliek is eljártak Babits előadásaira, és álltak hátul és az oldalsó falak mellett is. M a is előttem van, szinte látom, amint kilép szobájából, s a könyveket a tanári asztalra helyezi, hogy aztán ezeket mindig biztos kézzel felüsse, ha idézni akar. Fekete, vagy nagyon sötét szürke ruhát viselt, mindig állva adott elő. M agas, szikár alakja uralta a termet. Tisztán, érvelve, jól, érthetően beszélt. Néha ta­ goltan kiemelte a szavakat, szépen zengő férfihangján. A verseket emelt hangon, ám minden pátosz nélkül olvasta fel. M agas, fehér homloka, v i­ lágított mint egy szép fehér ruhájú lámpa. Valam i tisztaság, szépség lengte körül ezeket az órákat. A két költő­ óriás újratalálkozásai voltak ezek az előadások. Babits M ihály, a költő szerényen félreállt: csak a költőtárs A d y állott a rávilágító reflektor fé­ nyében, akit maga fölé emelt. „ E z csodálatosan szép!” - mondta Babits, valam i tiszteletteljes elragadtatással egy-egy felolvasott vers végén, mi­ közben az asztalra helyezte a kötetet. Nem különítette el magát profeszszori magaslatokba a hallgatóktól. Témákat adott ki feldolgozásra. A fél­ év idejéből csak A d y két verseskötetének az Ú j versek és a V ér és arany vizsgálatára futotta. Babits versről versre lépegetve mutatta be, mint hámlanak le A d y költészetéről Reviczky, V ajda, a szigorú törvényeket maguk elé állító parnasszisták. Baudelaire, Rim band, Verlaine költemé­ nyeinek reminiszcenciái és mint szólal meg a magyar ugarban már az iga­ zi A dy. A Babits-formálta Ady-portrék halványabbak, mint az általunk ma ismert teljes Ady-kép. Babits, az esztéta költő felől közelítette meg szinte áhítattal az alig egy hónapja elföldelt bajtárs költészetét, művé­ szi arculatát. A köteteket, azok ciklusokra osztottságát a költő lelkivilá­ gában élesen különváló fonalaknak nevezte, melyeknek felépítése ugyan Dantéra emlékeztet, de ez a rendszer Adynál természet adta ösztön, mint 70 �a méhek, a pókok munkája. Csak mi szeretjük benne az ész rendezgető munkáját látni, élvezni. Alkotóelemeire bontva A d y verseit, munkásságát, Babits a leglénye­ gesebbek egyikének a költő önmagához való hűségét tartotta. A lírikus problémája a maga egysége. Zsenijének legfőbb vonása az erkölcsi em­ lékezés. Önmagára való ráemlékezések több verséből kimutathatók. Ő mindent csak önmagával kapcsolatban érez fontosnak. A z önmaga ellen támadó dacot is legmélyebb énjéből merítette. Múzsája is saját, legmé­ lyebb lénye, teste. Szerelmi költészete is önmagából kibomló vívódása: emésztő-fogyasztó, rettenetes parazita, melynek a nők csak külső szimbó­ lumai. Elvről, belső élményről van szó ezekben a költményekben, nem egy nőről. Ha a verset elemezte Babits, azt főleg a művészi megformáltságában vizsgálta. „N em tehetek róla - mondta mosolyogva - de ez a gyen­ gém. Aprólékos boncolgatásunk sem méltó Adyhoz, de hát itt most mi tanulók vagyunk” - mondta. D e A d y életművét, költészetének összes­ ségét a költő művészi forradalm a felől közelítette meg, annak alaphangja, a lázadás irányából. Hogyan lett A d y forradalm ár? - tette fel a kérdést Babits, mintegy önmagának. A dac által - felelte - , nem az eszmeáramla­ toktól, nem könyvekből kölcsönözte. A dac által, mely régi magyarok lelkének vonása. Örökség. Am ikor A d y észrevette, hogy „m eg van ver­ v e ” éleslátással, már tudta, hogy választania kell a bátrak útja és a sze­ met hunyó, gyáva meghunyászkodás, a szűkkörűségben megmaradás útja között, mely annyi sok ember veszte. E z utóbbi nem lehetett A d y útja. Dacos konoksága űzi, hajtja, hogy elszakadjon a korabeli áporodott ma­ gyar epigon költészettől, nem akart a „szürkék hegedűse” lenni. M ikor a körülötte tengődő irodalmi szegénységet felismerte, úgy érezte magát mint a sziklán tengődő növény. M ásra, újra vágyott, vagy belső élményekre. E z hajtotta őt Párizsba. Babits szerint akkor tagadta meg a magyart, a magyarkodó magyart és akkor fordult el a „tilinkós álparaszt” irodalom­ tól. De még régi önmaga egy részéről sem tud megszabadulni, elszakadni: érzi, hogy költészete még nem bontakozott ki a maga teljességében, bár már elszakadt a körülötte tényésző álirodalomtól. Babits szerint A d y nagy problémája a magyar zseni problémája, aki mintha korán jött volna, aki miért nem aludt még vagy ezer évet a hepehupás vén Szilágyban. B a­ bits - mint máskor is gyakran - feltette a kérdést, mintha saját magával beszélt volna: „M ilyennek látta magát A d y a nagy idegen, magyar népé­ vel való . . . viszonyában?” Sok-sok szimbólummal próbálta magyaráz­ ni. Babitsot erősen foglalkoztatta A d y próféta volta is. Előadásai során nemegyszer költőprófétának, vagy egyszerűen prófétának nevezte. A dol­ gok mögöttinek meglátása A d y szimbolizmusának a gyökere: nem a fel­ színen nyüzsgő a fontos, hanem az, ami mögötte van. Babits azt is fej­ tegette, hogy A d y nem dekadens, nincs meg benne az élet tagadása, ha­ nem az élet igenlése. Költészetének tragikus komorsága abból adódik, hogy teljesen tudatában van annak a tehernek, amit a sors reá rakott. Nem is tudnék az előadások teljes anyagáról beszámolni csak néhány villanással próbáltam bemutatni azt a portrét, amit Babits elsőként A dy Endre halála után a költőtársról megfestett. A kép nem teljes, mert szep­ temberben már nem adhatott elő, leváltották, mert a történelem kereke csikorgott egyet - visszafelé. Mennyi mindent tudott volna még monda­ ni A d yról! A z egyetemre 1921-ben átkerültem, tanulmányaimat itt fejez­ 71 �tem be. A z irodalmat a nagy tekintélyű Beöthy Zsolt adta elő. Adynak a nevét nem em lítette.. . E gy kis szlovákiai faluban Stószon töltöttem 1927. nyarát. Itt ismer­ kedtem meg Fábry Zoltánnal. Most is előttem van az akkor még apró házakkal teleszórt mély völgyben fekvő falu, melyet szinte bölcsőként ringatnak a stószi hegyek. Kedves, szeretetreméltó nép lakott itt. Vegyesajkúak, németül, szlovákul, magyarul beszélők. M ég egy lengyel csa­ lád is élt itt. Egybekovácsolódott, összetartó kis község volt ez. Mint egy előttem fekvő fényképen a tűzoltózenekar, melynek tagjai különböző nyelvet beszéltek, de egy ütemre muzsikáltak. A z akkor ott nyaraló fia­ talokból álló kis magyar társaság, melynek tagja voltam, hamar összeba­ rátkozott a falu fiataljaival. Fábry Zoltán is közéjük tartozott, kirándulá­ sainkon nemigen vett részt, kivéve azon, melyet a falu közelében lévő kis tisztásra tettünk. A fürdő felé vezető úton esti sétáinkra néha elkísét. Nappal dolgozott. Ekkor írta irodalomesztétikai esszéit, újság­ cikkeit. A falu felső végén lakott egy kedves, derűs kedélyű bácsi. G e ­ deonnak hívták, akinek egy hatalmas gramofonja volt. A társaság gyak­ ran aljárt hozzá, hogy századeleji mulatságos kuplékat hallgasson. Az öreg szomszédságában lelkész apjuktól örökölt négyablakos házban latak Fábryék. Fábry Zoltán nem vett részt a bolondos zenedélutánokon, mosolyogva hárította el, ha hívtuk. A d y szeretete közel hozott bennünket egymáshoz. Többször meghívott a család, vele élt nővére, a drága, kedves vak lány: Anna. K ét nagy pupilla nélküli szeme, mint két fehér folyó világított ki az arcából. Biz­ tosan járt, kelt a házban, a konyhában, a sáros kis udvaron gondos, meg­ fontolt léptekkel tapogatta ki a köveket. Behozta az uzsonnát - malátatejes kávét, friss kenyeret, áfonyadzsemet, aztán határozott léptekkel ment a cukorért a szekrényhez. Nem volt szánalmas, esetlen. A csendes megadás méltósága ömlött el lényén. Fábry Zoltán nagyon szerette test­ vérét. Beszélgetésünkkor ott ült a kanapén, s lelke fehér világának a hang jelentette az életet, a külvilágot. A dolgozószobára most is emlék­ szem. Középütt biedermejer asztal, székek. Oldalt a világos, fából fara­ gott, kopottas huzat, a székekkel egyező stílusú kanapé. E gy szekrény, kis asztalon írógép. A falak mellett egyszerű polcok a könyvek súlyától meghajolva. És újságok, sok-sok újság, főleg a magyar nyelvűek: kassai újság, bécsi magyar újság, a Korunk. Az Ady-verseskötetek külön polcon voltak. Magas, sovány, nyúlánk termetű volt Fábry Zoltán. Keskeny válla kissé előreesett. Kissé lehajolt ahhoz, akivel éppen beszélt. Szőke haja és szürkésen kék szeme volt, tekintete nyugodt, szelíd, a világra rácsodál­ kozó. Harmincéves létére nem látszott többbnek húszévesnél. Volt ben­ ne valam i kisfiús kedvesség. Mosolyogni láttam de jóízűt nevetni soha. Estefelé halvány lázfoltok jelentek meg az arcán. Köhécselt. „Em lékül hoztam a háborúból” - mondta. Fábry Zoltán A d y megszállottja volt. Én a szép, dekadens, az istenes, a magyarságverseket idézgettem. Ő az egész Ady-„rengeteget” átölelte. A vele való beszélgetések nyomán egy új, az eddiginél teljesebb, gazdagabb Ady-kép bontakozott ki előttem. Ő ismertette meg velem az igazi, a forradalm ár A dyt. Nagyon jól ismerte a magyarországi és a kelet-szlovákiai parasztság nyomorúságos helyzetét. Pontos adatokkal támasztotta alá állításait, mikor a század első negyedé­ 72 �nek kisemmizett parasztjairól és a parasztmegmozdulásokról beszélt. Szabó E rv in nevét tőle hallottam először. N álunk ez időben a pesti értel­ miségi fiatalok egy csoportja Szabó Dezső vonzási köréhez tartozott. Én az egyik rajongójától hallottam arról - a ma már nagyon naivnak tűnő elgondolásról ahogyan az író a parasztnyomor megszüntetésének módját elképzelte. Fábián D ánieltől a B artha M iklós Társaság egyik szer­ vezőjétől pedig a társaság programjának a nehéz paraszti élet megváltoz­ tatásának célkitűzéseiről voltak némi ismereteim. Fábry Zoltán tárgyilagos okfejtéssel beszélt Adynak a Magyarország fejlődését elgáncsoló nagybirtok elleni haragjáról. A z ő tolmácsolásában hallottam először azokat a verseket, amelyeket a felszabadulás után a középiskolában tanítottam, de akkor 1927-ben elemi erővel hatottak. A z öreg Kunnét, a Dózsa G yörgy unokáját, a Fölszállott a pávát, a Csák M áté földjént. . . A d y háborúellenes költészetéről többször beszél­ gettünk. Fábry hangja ilyenkor megkeményedett, szenvedélyesen gyűlölte a háborút, mint A dy. Ebből a szempontból példaképnek tartotta. A há­ ború kérdésében Fábry szinte fájdalmasan azonosult A d yval. Erősen fog­ lalkoztatta A d y magányosságérzete. Magányosnak érezte ő is magát, nem voltak körülötte őt magas szellemiségében megértő barátok. Magában élt, de nem magának. Szerette A d y kurucverseit. A z üldöztetések idején titok­ ban írott Palackposta szerzője akkor még nem sejtette, hogy a nekem fel­ olvasott M ag hó alatt című Ady-vers az ő sorsát példázza majd. A z A d y igazát haláláig kereső és bizonyító Fábry Zoltán a magyarországi népek - magyarok és nem magyarok - összetört elnyomottainak összefogását sürgető A dyt vallotta leginkább a magáénak. A magyar haza szeretete A d y e legszentebb érzése - mondta Fábry, nem tévesztendő össze a más népeket lenéző magyarkodással. A d y az eszményképem - mondta gyak­ ran - aki messze előre látott, s tőle tanultam meg nacionalizmusmentes távlatokban gondolkodni. K ét tanítómesteremtől tolmácsolva így alakult ki bennem A dy Endre teljesebb portréja. A művészi forradalmát megharcoló „pacsirta-álorcás sirályt” Babits M ihály, a „népért síró” forradalmár költőt Fábry Zoltán ismertette meg velem. A z idő mélyéről előkúszó hangjukat szinte újra hallom: a szépen zengő férfihangot és a csendes meleg hangot, a vox humánát. 73 �m űhely_____ KILENCEK IV. Konczek József K ét ember sem lehet soha egyforma, hát még kilenc. S ha az emberek természete, tehetsége, minden sajátossága különböző, miért ne lenne külön­ böző a sorsuk is. Hiszen azt még jobban befolyásolják, térítgetik erre-arra a külső körülmények. A Kilencek természetesen sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz, mint akármelyik véletlenszerűen összeverődött kilenc ember, el­ végre azért éppen ők a K ilencek. Mégis mindegyikük külön világ és kü­ lön sors. S e kilenc sorsból - most főképp a költői sorsra gondolva - a legfurcsább minden bizonnyal Konczek Józsefé. Társai közül leginkább ő az irodalmi élet mostohafia, a jó szerencsével neki sikerült a legkevesebb­ szer találkoznia, pedig igazán nem otthonülő fajta - máig keresi a révbe­ vezető hajtóutat. Kezdetben pedig semmi sem mutatta, hogy neki kell majd a legtöbbet harcolnia még a puszta megjelenésért is. A z 1969-es antológia őt is pályá­ ra röpítette, országos folyóiratok közölték, de verseskönyvét visszaadta a kiadó. E z abban az időben önmagában nem lett volna szokatlan, de vele ez ötször egymásután fordult elő, s közben eltelt tíz esztendő. A fiatal te­ hetségeket felsoroló nevek listájából kezdett kikopni, vidéken élve a fo­ lyóiratok szerkesztőségeit se tudta rendszeresen felkeresni, a kitartó ostrom­ lást alighanem természete, önérzete sem tartotta követendő útnak. Így az­ tán csak megyei antológiákban gyűjtődött össze hol több, hol kevesebb verse. A legjelentősebb közülük alighanem 1971-ből a Sor, a fiatal vasi költők antológiája, amely az ő versei mellett N agy Gáspárt is bemutatta. S ezután jó évtizeddel a második Elérhetetlen fö ld antológia (1982) hoz­ hatott csak ismét országos érdeklődésre számot tartó publikációt. Ekkor azonban már mind többen „leírták” , volt olyan, az antológiát elemző ta­ nulmány, amely Konczek Józsefről egyetlen mondatot sem tartott leírni érdemesnek. Költő a padlón? Akit kiütöttek? Költő két okból kerülhet szakmájában „padlóra” . Az egyik a tehetség hiányának, nagyfokú korlátozottságának vagy elapadásának a következménye, a másik a balszerencséé. A nyolcva­ nas évek számomra egyértelműen bizonyították, hogy Konczek József ese­ tében az utóbbiról van szó. M ár majdnem kiszámolták, ő mégis talpraállt, és újrakezdte a küzdelmet: folytatta a versírást is, a közlésben való re­ ménykedést is. S bár nagy álma, a választott kiadónál való megjelenés má­ ig álom, mégis két könyve látott napvilágot. Mindegyik „k is” kiadónál, s még éppen a kiadáspolitika fordulata előtti években. A Galam bok, galam­ bok a történelemben 1984-ben az E L T E Eötvös könyvek sorozatában je­ lent meg, a reprezentatív válogatású, az egész életművet szemléző E g y szó 74 �pedig 1987-ben a Palócföld könyvek újdonsága volt. Visszhangja egyelőre kevés e kötetnek. K ísért a múlt? Alighanem a személyes költői sors hányattatásainak is szerepe van e csendben, de talán még inkább annak a negyvenesztendős irodalmi beidegződésnek, hogy ami nem a központi könyvkiadónál jelenik meg, az nem számít, arra rá sem kell nézni. Néhány év múlva már különcség lesz így gondolkozni, de ma még ez az általános. Summa summárum: Konczek József eddigi verstermése egészében szin­ te hozzáférhetetlen. Talán harmada benne van a két Kilencek-antológiában és a két saját kötetben, legalább újabb kötetnyi található ezenkívül az utób­ bi negyedszázad irodalmi folyóirataiban és egyéb lapokban, a többi pedig odahaza a költő polcán vagy íróasztalán. A kötetek nem akkor jelentek meg, amikor a versek egy-egy nagyobb egysége elkészült, s ami megjelent, azt sem az időrend szervezi. Magyarán ez azt jelenti, hogy ma egyedül a költő tudja pontosan a maga fejlődésrendjét, csak ő emlékezhet a meg nem jelent kötetekre, és azok eltervezett építkezésére, s ez a rend igazán már soha nem lesz rekonstruálható, hiszen egy lehetséges majdani váloga­ tott verseskötet nem jelentheti még virtuálisan sem ugyanazt, mintha az egyes könyvek a maguk idejében megjelentek volna. A pályaívet nemcsak a megjelent, hanem a meg nem jelent könyvek is formálják. A költői pá­ lyának ez az első negyedszázada (az E g y szó 1960. és 1984. között kelet­ kezett műveket ad közre) most már alighanem végérvényesen úgy bonta­ kozik ki a legfigyelmesebb, s legrégebb óta olvasó előtt is, mint aminek nem az időbeli változás-alakulás a lényege, hanem sokkal inkább az alap­ élmények, a fő motívumok alakulása-kapcsolódása, eleven élete a versek és ciklusok áramában. A könyvek azt mutatják, hogy sem az egyes versek, sem az összességükből kibontakozó költői szemlélet nem ellenkezik ezzel a faj­ ta felfogással. Van természetesen időrendje Konczek József lírájának, s van fejlődésrendje is. E gy hosszabb tanulmány egyszer majd kimutathatná, hogy hányféle, s milyen jótékony költői hatások érték, hogy kikhez járt mesteriskolába, s a korábbi versek mely rétegeiben ez miképpen érhető tetten. Ezek a hatások azonban soha nem voltak olyan erőteljesek, hogy elfe­ ledték volna azt, hogy itt egy saját költői világ készül, s hogy ehhez a lé­ nyeg: a saját élményvilág és szemlélet kezdettől adott.. S az eddigi Konczek-lírát vizsgálva érdemesebb is ezzel foglalkozni. A költő a Nógrád megyei Magyarnándor községben született, s itt, majd a nem túl messze lévő Szokolyán töltötte élete első öt esztendejét. Néhány évi vándorlás után Tapolcára került, itt élt kilenctől tizennyolc éves koráig, itt érettségizett, innen ment a fővárosba, egyetemre, tanárnak. Vagyis legalább két szülőföldje volt gyermekkorában. A z elsőt sokáig el­ nyomta a második meghatározó élménye, mígnem aztán költőként egyidőben mindkettő fontossá vált, sőt melléjük sorakozott egy harmadik szülő­ föld is, az értelmiségi lét környezete, amely már nem annyira egy hely­ névvel, Szombathellyel vagy Budapesttel határozható meg, hanem egy életforma és a hozzzá tartozó magatartásforma kereteivel. D e ez az utóbbi megélt múlttá tette az első szülőföldeket, s ami hozzájuk kötődik végér­ vényesen: a gyermekkort és a felnevelő családot. S a megélt múlt lírai 75 �megelevenítésében emlék és élmény idősíkjai közt vibrál az alkotó tudat, ott van, Ott a kőverte tisztásokon, ahol „N y á r van, nyár van, / szösz buli, kóc hull, / állok benne, / olyan, mintha álmodnám csak, / olyan, mintha, olyan, mintha, / nem tudnám, hogy mit csináltak". Ez a vers beszédes al­ címe szerint Virághinta a gyermekkorból, s ezzel nemcsak két alapvető mo­ tívumát, a természetélményét és a gyermekkorát fonja együvé, hanem egy mindegyikhez tapadó életérzést is, amelyet leginkább talán a boldogság­ igény fogalmával ragadhatnánk meg. M ert milyen ez a természetképp A béke, a tisztaság, a harmónia hatá­ rozza meg. Nem ellensége, s nem is barátja az embernek, mert az ember egy vele, nélküle elképzelhetetlen a léte. Talán még az is megkockáztat­ ható állítás, hogy ebben a költői szemléletben természetnek és embernek csak együtt, egymáshoz viszonyítva van értelme, egyik sem „létező” a másik nélkül. M ég a Ritmus is azt mondja: „Itt a rét, a margarétarét, / S ha nem volna itt? / Hajh, / mit is kezdenék?" A Csillagos pedig: „B altám megmarkoltam, / kimentem a forrásvízhez, a tölgyfához, / arcomat a hűvös­ séghez hajtottam, és ittam / a csillagos égből.” Szinte nincs a költőnek olyan motívuma, olyan élményköre, amelyhez ne kapcsolódna a természetszemlélet. A gyerekkor elképzelhetetlen nélküle, s nemcsak a „virághinta” miatt. A megőrzött emlékek egy-egy darabkája ön­ magán túli jellemzést nyer, mint az a fűzfa, amely a tóba nyúlva nemcsak fényképélességgel maradt meg, nemcsak életmentő volt az úszni nem tudó fiú vízi merészségekor, hanem mindezek miatt szinte egy mítoszi tó partján magasodik még holtában is (Gyászbeszéd egy fűzfa fölött). S mivel ezt a természetet a családtagok segítségével ismerhette meg, a család is termé­ szeti világban jelenik meg. Főként a K áré M agdolna-v e rsekben. Anyai déd­ anyja ismertette meg - már Szokolyán - a költőt növényekkel-állatokkal. H alála után ezért költözik át olyan magától értetődően a természetbe: „ K á ­ ré M agdolna, kicsike akácos, / topolyaerdő és tavaszi m elegség.. . Saláták sorban, laza virágok, / kertek is jönnek: kézenfogott / növényi és emberi társulások, / de belőled nem maradtak, csak ilyen virághasonlatok.” (K áré M agdolna sitilizált halála) S ez a szemlélet a városban is élő marad: „ A szarvasház, a Krisztina, a Vér-, a Vérmező, / a tér, a rét, a vér, a rév, az „ Ó , ki őze ő ?” / A kőszobor, A kő előtt a tipegés. / A topogás. A piros pad, a virágok. A gyöngyös vízesés.” (Ő zek a téren ) Jelen van a természet az érett versek határozott történelemszemléletében. A Janicsár­ keresztelőben a fa és a bokor ugyanúgy egy mítoszi jellegű világ elhagyhatatlan elemei, mint a tóparti fűzfa volt. S természetversek sorát hatja át nemcsak a boldogságigény táji képekbe és azok történéseibe rejtett áramlása, hanem egy közvetlenebb boldogságvarázs is, ahol a természet varázsolja az embert (a költőt), s az is a ter­ mészetet. A visszaadhatatlan visszaadása, a kifejezhetetlen megsejtése pél­ dául a Szeptemberi vihar hang- és képforgataga: „ A z a szép, amikor m inden hajszálzi zzenés, / őszi levelek kezdő sáfrány-halványszin szégye­ ne, / egy szusszanás, egy szösszenés, egy szisszenés / jelzi, hogy mint tün­ döklő vonat, / megérkezett az óriás-zene.” Ha ennyire áthatja a költői világképet ez a szemléletivé szilárdult természetélmény, kötelezően jelen van azokban a hosszú versekben is, amelyek a világkép legteljesebb kifeje­ zései (Episztola, Hegyi értekezés), s amelyekre még külön ki kell majd térni. 76 �A több szülőföld és a felnőttkor többfelé volt otthona nemcsak a tá­ gasság, hanem a megkötöttség élményét is adja, egyszerre azt is, hogy ma­ gyar vagyok, s azt is, hogy ember vagyok. Ugyanez a következménye meg­ van a család motívumának is. A költőt tartósan foglalkoztatja családne­ vének idegensége (hosszabb ideig Konc néven publikált, interjúban kitért e kérdésre, s az Episztolában is), gondolom ezért is kezdett nyomozni a család történetében, ahol tipikus Kárpát-medencei sorsot fedezhetett fel az emberemlékezet óta magyarul beszélő és gondolkodó ősök sorában. K áré Magdolna jelentőségét nemcsak az általa megismert természet adhatta, ha­ nem az is, hogy ő volt a legmesszibbre emlékező előd. A z édesapja em­ lékalakja viszont inkább a felnőtté válás motívumköréhez tapad, az ő örökségének átadása már azt jelenti: magadnak kell megállnod a lábadon, folytatnod kell a rádmért emberi sorsot: „A pám áll a mindenségben. Fénylő könyökű zubbonyból egy rántásra / végvásznat hasit, hogy kiskabát / le ­ gyen nekem kopott ruhájából." (Alkuszom apámmal) Nem is lehet másképp, a szerelem verseit is áthatja a természetélmény. A létezés euforiájában először ,,M int a népmesék, / történi minden ma­ gá t." (Virágfürt) s még a verscímek sora is a természetre utal: Harang­ virág, harangvirág, Ideköt az ősz is, Tekinteted szellős tájain, E laza rózsa, Igazi eső, A kék tengerről, akit feketének mondanak, F ö ld voltam még, stb. Később a szemlélet összetettebb lesz, ahogy a boldogság mellé tolak­ szik annak hiánya is, s jön a felismerés, hogy „ E g y lélegzeten csupán a / szerelmesek élhetnek meg, I ideig-óráig", - „Á m az élet valódi törvénye / - hiszen jól tudjuk, nem ez - / más törvény.” (A madarász levele) A z élet valódi törvénye más, de ebbe igazán belenyugodni nem lehet, s ennek tükre a költemény második része, amely népdalok, virágénekek, bűvölők és bájolók hangját és ritmusát idézi, létrehozza a boldogságvarázst, majd meg is szünteti a most már végérvényesen, a képzelet síkján is magára ma­ radó férfi szomorúsága. A gyermeki világ szerves része a játék. Ennek emlékképei is megjelen­ nek, ennél is fontosabb azonban, miként őrződik tovább a játék a költői világban. Konczek József „játszani tudó” ember, s ez áthatja egész köl­ tészetét. Játszik a szóval, a ritmussal, a gondolattal, s végső soron a játék része az is, hogy olyan sokfajta verstípust, szerkezetet használ. Szinte mindben talál valam i maga számára valót, amiként a természet bármilyen részletére, villanására is rá tud csodálkozni. S nemcsak a szó-, ritmus-, és mondatjátékok emlékezetesek, mint például a N ádas ciklus darabjaiban, hanem talán még inkább az, ahogy az ilyesmi át tud fordulni halálosan ko­ moly dologgá. A munkaszoba ezt még csak félsikerrel oldja meg, de hi­ bátlanul láthatjuk az E g y szóban, ahol a sem hangzásában, sem képzetkö­ rében nem túl kellemes M O T O R S Z A G szó alakul át: „T alán, ha Rákóczi mondaná, /ezt a szót, mint egy zászlót, kibontaná: / M A G Y A R O R S Z Á G ! ” . S arra is nagyszerű példa ez a költemény, hogy a játék fogalma és szerepe miként fonódik eggyüvé a munkáéval. A gyereknek a játék is munka, s ugyanígy van ezzel a költő is. Motorszag és munka, körhinta és játék gyer­ mekboldogsága rétegződik egymásra, a teljes élet jelenik meg. A Magyarország-kép nem mindig ilyen harmonikus. Főként a Janicsárkeresztelő és az É pü lt ez a vár... mutatja a magyar történelem árnyékos oldalainak erőteljes átélését, de ezekben is nagyobb hangsúlyt kapnak a ki­ egyensúlyozásra, a történelmi optimizmusra törekvő jegyek: nemcsak épült, 77 �hanem „ép ü l belőlünk ma is ez a vá r” , s a szobor is „janicsárkeresztelő". S a dolog, A ház nem akkor van készen, amikor felépültek falai, amikor telihordják tárgyakkal, hanem: „Ú g y gondolom, /hogy a ház / egyszer majd maga is megszólal / magyarul, / tisztán, / akár egy népdal.’' E gy költői világkép szintézisverse lehet egyetlen néhány soros dal is, de ez nem Konczek József esete. Ennyiféle - bár összefüggő - motívumot a mai magyar költő leginkább a hosszú versben tud egybefogni, főként ak­ kor, ha motívumaiban fontos szerepet kap, az azokat mozgató, életrehívó epikus életanyag is. Így törvényszerűnek kell tartani, hogy többféle na­ gyobb kompozícióval, ciklikus építkezéssel való kísérletezés után a költő eljutott az Episztola hoz. A költői episztola műfaja, a megnevezett sze­ mélyhez szóló, gyakran tanító célzatú verses levél a felvilágosodás- és a reformkorban igen kedvelt volt a magyar irodalomban is, a huszadik szá­ zadra azonban ez is felbomló, eltűnő műfajjá szegényedett. Konczek mű­ vének teljes címe (Tisztelve Arany Jánost - Szalontai Mihályhoz, ma­ gamhoz és hívőkhöz zárójelekkel és Utóirattal) a hagyományra is utal, de in­ kább a műfaj modernizálását jelenti be: nemcsak a megnevezett személy­ hez, hanem önmagához, s még másokhoz is íródik a vers, amelynek tehát potenciálisan mindannyian a címzettjei vagyunk. Az episztola megújítását elsősorban mégsem ez a szemléleti vonás biztosítja, hanem a hosszú vers m űfajával való egybejátszása. A hosszú vers elsősorban éppen annak a Juhász Ferencnek volt az újítása az ötvenes évek lírájában, akitől Konczek József a legközvetlenebbül igyekezett tanulni. Juhász lírai forradalmának korai szakaszához nyúl vissza, amikor a tárgyias és a látomásos elemek nágyjából hasonló arányban voltak jelen a költeményben, s egyenlő erővel és jelentőséggel szervezték azt. E z a fajta egyensúly ma úgy lehetséges K on­ czek számára, hogy az időközben a látomásosság felé elkanyarodott hosszú Verset visszavezetgeti a tárgyiassághoz. Ennek állandóságát biztosítja az episztolajelleg. A vers alapeleme eleve egy „tárgy” , egy bicska, pontosabban egy bicskaajándékozás a barátok között. E z a tény indítja el az emlékek és a köztük feszülő gondolatok sorát. A z emlékek eleinte mind erőltetés nélkül kötődnek a bicskához, annak asszociációs mezejében születnek újjá, de ezek a sokasodó emlékek aztán újabb és újabb emlékeket aktivizálnak, s ezek révén egy személyiség gazdag belső világa, élményanyaga által meg­ határozott világszemlélete és világszemlélete által vezérelt és rendezett élményanyaga bontakozik ki. Az emlékek egyik s terjedelmileg döntőbb rétege a személyes, a családi legendáriumot idézi, a másik a magyarság kultúrkinc sének elemeit: a késő­ középkor külországi egyetemeken tanuló diákjait. Arany Jánost, a temp­ lomban éneklő öregek dalait, az ifjúkor költő-példaképeit. Az Episztola alapelemei: a barátság, a család, a szerelem, a gyerekkor, az ifjúkor és szembesítése az érett férfikorral, a magyarságtudat és az emberiét tudata. Bármelyikhez is nyúl a költő, bárhonnan indít, mindig az egész mozog ve­ le, s így az összefüggések és az asszociációk gazdagon bomlanak ki. A té­ nyek, az emlékmorzsák az életet mutatják fel és az életet dicsérik, de e mögött mindig ott van - hol kimondva, hol kimondatlanul - egy elvon78 �tabb sík is: a létezésé. Emlékezetes példája ennek a felidézett gyerekkori udvar, aholis az egyik szomszéd gyümölcsfát akart ültetni, s néhány ásó­ nyom után meglepődve tapasztalja, hogy az egész udvar alatt betonréteg húzódik, s azt fel kell törnie, hogy a fa élhessen. E z a gödörkészítés in­ dítja el az akkorinak láttatott képzeletet: . . .Gondoltam , a halottaknak csinál fö ld i ablakot, hogy a hajukat, érzékeny idegeiket fölnyújtsák, létezve a kicsi fában, élvezkedve a virágban, boldogulva gyümölcsökben, szolgálva a létezők emberzsivajos világát, illegális mozgalmárok, növényekbe rejtett eszmék, nem hús-szájszagú, vérszagló öldökök, hanem a büszkén, s méltósággal megnyílt ágak m élyre izguló csodái, fák a betonudvaron, múltat, jövőt összekötve, ez a p éld a tetszett nékem... Minden eddiginél hangsúlyosabban van jelen itt, mert már nemcsak a szerelmi megcsalatottságot magába foglalva, az érett férfikor keserűsége is, visszavetítve már a gyerekkorba is, amikor „mondták, hogy a jövő va­ gyok” , s lett belőle mégis a „korán becsapottak” nemzedékének tagja. Állandóan fel-felörvénylik a boldogságvarázs, s mindig megtörik. A köl­ temény egésze mégis e boldogságvarázs igézetében fogant. A barátságnak egy szép gesztusa fogja keretbe az emberéletnek és a magyarságlétnek mindenen át megmaradó, sőt: megszilárduló öntudatát. Minden azért ka­ varog és áramlik ebben a versi világban, mert „kutatgatja, mire való vol­ tam ” , s a végső válasz egyénileg is és történetfilozófiailag is a boldogság­ varázs lehetőségét erősíti: „va n bennünk valami, amit nem istennek mon­ dok, d e mindenható” , s továbblépve: „N incsen vége akkor sem, ha nekem elvégeztetett” . A z Episztolához hasonlítható, de egészen más jellegű vállalkozás a H e­ gyi értekezés (Új Írás, 1988/1.). Lényegében ez is a hosszú vers sajátos vál­ tozata, de itt a tárgyiasságot az „értekezés” -jelleg biztosítja. A mű egy sző­ lőhegyi sárkánymondakör „kutatásának” , a gyűjtés eredményeinek a leírá­ sa és közreadása — természetesen költői eszközökkel. A sárkány léte, a sárkányölés ténye, a sárkánynak megölése ellenére való létezése mind ál­ lított és kétségbevont elemek, s ebben a szándékosan bizonytalanul meg­ határozott közegben sokat lehet közölni az ember és a társadalom létezé­ sének íratlan szabályairól. A z ember elképzelheti, legyőzheti, letagadhatja a sárkányt, maga is sárkánnyá változhat - csak egyet nem tehet: a saját lé­ tezéstörténetéből nem irthatja ki, ha már egyszer beleépítette. E mű kom­ pozíciója és gondolati anyaga egy fokkal bizonytalanabb, mint az Episz­ toláé, mégis általános benne a l étértelmezés igénye, s ha közvetettebb mó­ don, de itt is jelen van az embernek a boldogsághoz való elidegeníthetetlen joga. Mert Konczek József felfogása szerint az ember dolga a földön a mun­ ka, az élet küzdelem, ám ennek értelme a boldogság, s ebbe a fogalomba az életnek akármely tartós értéke beleértendő. S ha ebből valami megvaló­ sul, az már ünnep, vasárnap, a szép emberi létezés birodalma. V ASY G ÉZA 79 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y PALACKPOSTA Vadnyugati olvasónapló II. I. Érdekes eszmefuttatás kerekedne belőle, ha valaki megpróbálná fel­ kutatni: miért a dráma a nyugati magyar irodalom legvérszegényebb műfaja? A jelenséget az idegen nyelvterületen való előadás lehetetlensége semmi­ képpen sem magyarázná: líránknak és prózánknak sincsen olvasója, kiadó­ ja, mégis - hogyan, hogyan nem? - él, megjelenik. Drámai helyzet azonban csak egy a kihívásokat elfogadó közösségen belül állhat elő. A drámai hős szembefordul a sorssal: a színház nem a megfutamodás műfaja. A z ilyen töprengésekre cáfol rá időről időre Domahidy Miklós vagy Háy Gyula egy-egy drámája, és most a Kölnben élő Csiky Ágnes Mária új kötete. Az írónő harminc év terméséből válogat: azokat a drámáit adja közre, amelyeknek „szellemi háttere, éjtető forrása” E rdély mondavilága. A kö­ tet kiállítása ízléses, szép a borító és hibátlan a szedés. Mindez a szegedi nyomda munkáját d ícséri. Igaz, hogy egyenlőre még csak így, félig, de ez­ zel a saját kiadásában megjelent kötetével Csiky Ágnes M ária mégiscsak hazatért. A válogatás első darabja, a M edvetánc, díjat nyert a hatvanas évek elején, be is mutatta egy müncheni társulat. A német elismerés világosan jelezte az írónő nem mindennapi tehetségét, a bemutató fogadtatása pe­ dig azt, hogy amit Ágnes M ária művel, az - hiába fordítják le - tőzsgyökeres magyar irodalom. A M edvetánc helyszíne a mesebeli Erdély, ahol a valóságon győzedel­ meskedik a képzelet, a természet rendje pedig erősebbnek bizonyul, mint az emberek. A Titkos krónikában Csaba királyfi tér vissza, hogy kide­ rülhessen: nem írható újra a világtörténelem. A befejező írás, a Mónár An­ na, a közismert ballada rejtélyét próbálja kibogozni. Anna csak úgy tud felülkerekedni a férfivilág szörnyein, ha maga is szörnyeteggé válik. Előszavában az írónő G oethe nyomán a játék, a képzelet mellett tesz val­ lomást. „ A homo ludensnek szántam, írtam, ajánlom - mondja - ezeket a színjátékokat.” Nem akar vélük javítani a világon. „M ár az is nagy szó - jelenti ki - ha sikerült semmit sem rontanunk... kerékzetén.” Nem tö­ rekszik élethű kor- vagy környezetrajzra sem, az a fontos - írja - hogy „az az imaginárius valami, amit légkörnek neveznek” , jelen legyen. Ezt a célkitűzést érzésem szerint maradéktalanul el is éri a kötetben sze­ replő mindhárom színdarab. Fenntartásainak sem azért ad hangot a recenzens, mintha azok jelenté­ kenyen befolyásolnák a felvázolt összbenyomást. E gy - az Óhazában ke­ 80 �vésbé ismert jelenséget szeretne tetten érni: az idegen környezetben élő ma­ gyar alkotó nyelvi nehézségeit. A magyar közönség nagylelkű, még azon is elálmélkodik, ha néhány év után magyarul szólal meg az „idegenbeszakadt hazánkáfia.” Mondjuk ki kereken: anyanyelvét csak az felejti el, aki így határozott. Csiky Ágnes M ária német családi környezetben leélt félévszázad után is ízesen, szépen ír magyarul. Céhbeliek között - ez az általános, ez a természetes. Mindez azonban nem jelenti, hogy ne kellene az anyanyelvvel mondatról mondatra megküzdenie. A M edvetánc nyelve a népszínművészek nyelveze­ te: a tűznyelő „kitanólt” , a medvét „kénozzák” , „semmiletteképpen” , mond­ ják a szereplők lépten-nyomon. Ezt a nyelvi bravúrt azonban nehéz követ­ kezetesen végigvinni a darabon. Gyakoriak az olyan stílustörések, mint a medvetáncoltató kislány kijelentése: „éhezni nem könnyű dolog” . Vagy a darab befejezése: „d e hát ez már egy másik történet” , ami ráadásul záró­ mondatnak, kétségbeejtően lapos. Tudjuk, hogy az „ip se” nyelvünkben latin emlék, ám a köztudatban mégiscsak a jassznyelvből került, jelentése krapek, tag, vagy pasas. Nem élhet vele egy magára valam it adó erdélyi ballada. Másutt Mónár Anna „burzsoá neveléséről” ejt szót Márton, a katona. Franciásan, bourgeois-nak írva mégcsak elmenne a dolog. A magyar írásmód azonban századunk szü­ lötte: munkásmozgalmi örökség. Nem veszi be egy X V II. századi népballa­ da. Idegen nyelvi közegben - mint látjuk - nehéz az írónak eltalálni a sza­ vak - matematikai kifejezéssel élve - helyi értékét, nehéz elkerülni a stí­ lustöréseket. D e hibátlan nyelvi szerkezeteknél is előfordulhat, hogy az olvasó nyelv­ érzéke tiltakozik. „H é, V eron !” - kiáltja a M edvetánc Gábrisa. „H ozza­ tok bort, hadd öntsem le a medvét a garatomon, mert megakadt benne.” Benne, vagy rajta (a torkán) akadt meg a medve? M agyar ember felönt a garatra, vagy leönt a garaton? Másutt a medvének „kedvét töltik az embe­ rek a tánccal.” Az ember valakin kitölti a (rossz) kedvét, vagy valakinek a kedvére tesz, helyesen. A z idézet két helyes kifejezés zabigyereke. „H ogyha mindent elmondanék rólad, ez a tüskearcú legény itt rögtön ró­ zsába bomlanék” - mondja Laji. A z ilyen nyelvi telitalálatok, megérdemel­ nék, hogy kigyomláljuk körülöttünk a zsizsikeket. Mindent egybevetve: Csiky Ágnes M ária, a nyugati magyar irodalom nagyasszonya, értékes kötettel lepte meg az olvasót M adárlátta erdélyi me­ sékkel. A z olasz neorealizmus (a Strada) jut róluk az eszembe, G a rd a L o rca, és csak utánuk, harmadsorban, Gárdonyi népszínművei. Az, hogy a könyvet Szegeden nyomták, csak az első lépés a hazafelé ve­ zető úton. Ha - mint hírlik - bemutatják a nyíregyháziak, akkor nincsen már messze az idő, amikor Csiky Ágnes életművét is befogadja majd a kö­ zönség és a kritika. A z a publikum, amelynek íródtak ezek a szép magyar színdarabok. II. „ A társadalomtudományokban az esettanulmány akkor hasznos, ha az egyedi eset „mikrokozmosz” , vagyis ha az egyetemes jelenség minél több 81 �tulajdonságát tartalmazza. Ilyenkor egyrészt ellenőrizhetővé válik a teória - mert az élet valóságaival szembesül - másrészt általánosítható tanulsággá válhat az egyedi tapasztalatokból összegezhető következtetés” - állapítja meg a N ew Brunswiczki Tanúk korunkról kiadványok szerkesztője, N agy K ároly egyetemi tanár. Nyolcadik kötetében a sorozat folytatja az 1945. és 1956. közötti, a hivatalos történetírás által elhanyagolt történelmi események feldolgozását. A z események résztvevőit - hol irányítóit, hol szenvedő alanyait - szólal­ tatja meg, remélve, hogy vallomásos visszaemlékezéseik hasznosan fogják ki­ egészíteni a magyar közgondolkozás ma még feldolgozatlan fehér foltjait. A vállalkozás hasznossága kétségtelen. 1945 és 1956 idestova félévszázados áll omásai a magyar történelemnek. Ahogy ritkulnak a szemtanúk, úgy válik egyre sürgősebbé a még életben lévők megszólaltatása. A módszer buktatói: az önéletírással járó szubjektivitás, az önigazolás kísértése, az eseményeket átszínező, megszépítő messzeség - ugyancsak ismertek. Mindezt mérlegelve adta ki a N ew Brunswcizki Bessenyei G yörgy K ör és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Kovács A ndor Forrada­ lom Somogyban című tanúvallomását. Kovács Andor, az Európai Protestáns M agyar Szabadegyetem köztiszte­ letben álló vezetője, jómódú csurgói gazdacsaládban született. Ő sei aktív parasztpolitikusok, nagyapja a Nagyatádi-féle földreform egyik előkészítje. H alála után az akkor negyedikes gimnazista kisfiú nem folytathatja tanul­ mányait. Gazdálkodik, 1940-ben, húszéves korában megnősül. A katonai behívót, a Don-kanyart úgy ússza meg, hogy M Á V -pályamunkásként dolgozik. A hadifogságot így sem kerüli el. Hazatérése után felajánlja földjét az államnak, és visszatér a vasúthoz. Nem érintik tehát közvetlenül a kuláküldözések, és elkerüli a kitelepítéseket. 1956. októberé­ ben a csurgói járás Forradalmi Nemzeti Bizottsága elnöke, 1957. február­ jába Svájcba kerül, ahol azóta is él. Mint mezőgazdasági cseléd 37 éves korában szerzi meg az érettségi bizonyítványt, 1966-ban válik belőle okleveles közgazdász a Basel-i egye­ temen. „M unkára és parasztnak születtem - mondja magáról — nem kasznár, hanem első kaszás voltam mindenkor. A z itt következő tanúvallomást is a csurgói járás közösségének egyszerű tagjaként, munkásaként és nem vezetője - vagy akár küldötteként teszem meg” - fejeződik be A tanú önmagáról című elöljáró beszéd. N agy Károlynak igaza van: 1956-nak a falvakban, községekben leját­ szódott történésekről alig olvasható tanulmány, leírás. Hiánypótló munka tehát Kovács Andor vallomása, izgalmas napló, amelyből - ha kiállja a hi­ telesség próbáját, és igazodást nyer tapasztalatai általánosíthatósága fontos forrásmunka lehet. Kovács Andor útja nem átlagos életút. Nem az családi környezete, in­ dulása: újabbkori történelmünkben - sajnos - nem a nemzetközi ka­ tasztrófákból való megmenekülés a tipikus. Svájci munkássága is nem min­ dennapi emberi tulajdonságokról árulkodik. Kivételes sorsot ábrázol, és kivételes egyéniség műve tehát ez az esettanulmány. A z olvasó mégis nö­ vekvő érdeklődéssel forgatja a kitűnően megírt kötetet. Az első rész, a könyvnek pontosan fele, a csurgói járás történelmi, tár­ 82 �sadalmi és politikai helyzetét vázolja fel 1956-ig. Itt, különösen az 1940. előtti évek rajzában, még kevés a személyes élmény, túlsúlyban van a más forrásokból merített anyag. A hadifogságból való hazatérés, 1948. után válik fontossá az elbeszélő személye, és a könyv második, 1956-ról szóló részében lesz csak belőle központi alak. Mi történt a csurgói járásban 1956. októbere és 1957. februárja között? Kovács Andor objektivitásra törekszik, amikor - szinte óráról órára - be­ számol élményeiről. Nem idealizál, nem hallgatja el sem a maga, sem a má­ sok tévedéseit. Szereplői esendő, a legjobbra és a legrosszabbra egyaránt képes hús-vér emberek. A szerző nem titkolja: ha lett volna idő rá, véleménye szerint Csurgón magától is helyreállt volna a rend. Élete csúcspontjának tekinti ezeket a na­ pokat, lelkiismeretfurdalást csak azért érez. mert nem vállalta társai sor­ sát, a népét, az 1956. után is otthon maradókét. Tanúvallom ása végered­ ményben ronkonszenves vállalkozás. A z olvasó hajlik arra, hogy fenntartás nélkül elfogadja Kovács Andor ítéleteit és magyarázatait. K ár, hogy utószavában, az író megideológizálja az elmondottakat. E b ­ ben a részben olyan vitatható - és a könyv tartalmából nem követhető kitételek találhatók, mint az, hogy az 1945. és 1956. között Magyarorszá­ gon nem volt forradalmi átalakulás. Itt a tanú túllép illetőségi körén. A nagykorú olvasó számára ez az utószó egyébként is fölösleges. Felsoroltuk a szemtanúk megszólaltatásának veszélyeit. Ú gy érezzük, K o ­ vács Andor írása minden szubjektivitása ellenére nem önigazolási kísér­ let, és a tényeket nem hamisítja meg a nosztalgikus, a megszépítő emléke­ zés. D e vajon általánosíthatók-e a szerző egyedi tapasztalatai? Ahelyett, hogy a régi módszerrel - mint egy sértett kulákfiú megnyilatkozását - eleve visszautasítanánk szempontjait, helyesebb lenne megszólaltatni az e könyvben is gyakran szereplő ellentábor képviselőit. Engem most ez ér­ dekelne leginkább: hogyan látta az 1945-től 1956-ig terjedő éveket egy volt napszámos vagy uradalmi cseléd? A z esettanulmányok összegzése, a végső szó pedig a magyar történelem­ re tartozik. III. A nyugati magyar irodalom hazai befogadása zavarba ejtően fele­ más. Nem mindig azok kerülnek bemutatásra, akik arra a legérdemeseb­ bek, és az utóbbiaknak nem mindig legfontosabb műveit ítélik kiadásra ér­ demesnek a kiadók. A Domahidy-testvérek esetében minden valószínűség szerint a z ausztrá­ liai András homályosítja el öccse, a svájci Miklós honi hírét-nevét. Tény, hogy Domahidy András regényei új színfoltot hoztak prózánkba. Hősei a vidéki kisnemességből szakadnak ki a nagyvilágba, hogy ott makacs el­ szántsággal újra felépítsék almaillatos szabolcs-szatmári udvarházaikat. A nyugati: a német, a spanyol, a holland, a francia olvasó azonban a Domahidy-testvérek fiatalabbikát, M iklóst fedezte fel az elmúlt negyed­ század alatt. Televíziós és hangjátékai, színművei kerültek bemutatásra Nyugat-Európa nagyvárosaiban, és regényeire is felfigyelt a kritika. Mentségünkre legyen mondva, hogy mindeddig csak németüli, hollandul, spanyolul, franciául jelentek meg ezek a regények, színdarabok. A z 1985ös, Pöltenberg Ernő életét feldolgozó Osztrák vádlott Domahidy Miklós első magyarul megjelenő kötete. Feltehetően e könyv fogadtatásának kö­ 83 �szönhető, hogy most az író három régebbi regényét is kiadta az Európai Protestáns M agyar Szabadegyetem. A Könyörtelen évek sajnos már csak ára miatt is hozzáférhetetlen a magyarországi olvasó részére: a szép, vaskos kötetet a kiadó félszáz svájci frankért (közel kétezer forintért) vesztegeti. A hazai bemutatkozás tehát - mint az elmúlt években bemutatott két tucat nyugati magyar író eseté­ ben - megintcsak honi kiadóinkra marad. Csak reménykedhetünk, hogy a berni kiadás nem elodázni, hanem sürgetni, siettetni fogja a hazait. A három regény jelenkori történelmünk három fordulópontját eleveníti fel: A lapítás iskolája 1945. télutóján, A csorba csésze az 1950-es évek elején, a Tizenhat zár 1956. novemberében játszódik. Hőseik átlagembe­ rek: nem tolják tébolyuk koruk szekerét, de nem is vetik magukat a ke­ rekek alá. Átvészelők. D e lehetséges-e ez az átvészelés - tisztességesen? Mindhárom történet erre a kérdésre keresi a választ. A z 1945-ös és 1950-es példabeszédek egy­ értelmű nemje a Tizenhat zárban elbizonytalankodik: a férfivá érett el­ beszélő megismerte az emberi nyomorúság pokolbugyarait, és megtanulta, hogy mi az irgalom. A végleges választ A z osztrák vádlott, Dom ahidy Miklós negyedik re­ génye mondja ki. A z egyetlen lehetséges emberi magatartás a helytállás, még akkor is, ha vannak idők, amikor becsületesen kiállni nemcsak egyet­ len ügyért lehet. A végső kérdésekre különben nincsenek általános érvényű válaszok, és a válaszadással az ember csak önmagának tartozik. Német, francia, spanyol, holland kiadásai után esemény ez a genfi tó partján született magyarnyelvű Domahidy-kötet. Földi Péterről Válságos korszakok nyitó dátumát a kortárs átélőknek éppolyan nehéz az ébresztőóra figyelmeztetésének könyörtelenségével átélni, in flagranti kapni amint amilyen könnyű utólag a szerepeket elosztani. Őszintébb és szerényebb, ha pusztán a magunk felismeréseivel számolunk. Saját időnk hitelességét ér­ demes megtalálnunk. Átestem már első politikai és közéleti tapasztalataim dezilluziós hatásán, szinte még kamaszként (vélem, hosszúra nyúló kamasz­ korom végén, bár mindenki koraérettnek mondott), amikor Földi Péterrel ta­ lálkoztam. Ezt megelőzte egy már-már spirituálisnak nevezhető élmény. Á ll­ tam a somoskői vár tövében, a kisharang cinksátora alatt, balomon a Petőfikunyhóval, derült májusi időben, amikor a táj hosszan kitárul, elnyújtózik, mint felhőtlen hitvesi szerelemben az érett asszonyok maradéktalan örömök 84 �után, s arra gondoltam, lehetetlen, hogy ez a kis táj ne teremjen valakit, aki a művészetében azt fogja majd adni, amit most átélek. Napok múlva - miközben végig azt képzeltem, egyszer lesz majd egy lo­ vam (gyerekkorom legkedvesebb lelkes állata), és Balassiként fogok erre nyargalászni - találkoztam festőnkkel. A „műtermébe” akkor egy jellegzetes fa­ lusi spájzon keresztül (édesanyjáé) lehetett felmenni, közönséges falusi pad­ láslétrán. Míg óvatosan lépkedtem, láthattam a stelázsin a bőrödző lekvárt, a töppedő uborkákat. A megmaradt befőttek érlelődő ízei, amint kétéves levükben új minőségbe fordulnak, hirtelen többet mondtak képzeletemnek Proust teasüteményénél. Még a lépcsőfokot is eltévesztettem, pedig bort csak később ittunk. (Kedvvel mindig aztán, ha ketten voltunk. Legalábbis én úgy képzeltem, hogy akkor igazán kedvünkrevalóan.) Mielőtt a fejemet a pad­ lásszobába dugtam volna - periszkóp idegen vizek fölött - még láttam alant a szakajtókat, fonott vesszőkosarakat, emitt a sarokban tavalyi vöröshagy­ mát halomban, már kiütköző sáppadtzöld hajtással. Fönt pedig a képek. K é­ pek, képek, képek! Később már születés közben is. A kínlódás és a műgond szigorúságában. Aztán az alaphelyzet: ő rakja le a képeket, én megpróbálok közvetíteni a jelen felé, mert azt hiszem, ez a hivatásom. Aztán a sorjázó raj­ zok, akvarellek, hatalmas és a felhordott festékmennyiségtől súlyos képek egy­ re inkább azt mondják: baj van! Kínjaim miatt rögtön tudom miért. Nem épült be valami olyan érték a mindennapjainkba, amit birtokolni véltünk. Hann Feri barátunknak mondom, hogy nem igazán jó cím ez a Művészetnek: boldog madárnyelv. Neked könnyű, mondom még neki. Hann Sebestyén ősöd számontartott alakja Erdély ötvösművészetének. Mi meg csak így név­ telenül . . . Ahogy elfelejtett őseink lehetővé teszik. Meg különben is: még félreértik. Nem felhőtlen festészet ez. Ott dobog benne a magyar kultúra ellentmondásainak egyik legfontosabbika. A népi kultúra körül kellene itt mondani és tenni valamit! Baj van - ezt mondja ez a művészet. Hogy köz­ ben ideái vannak? Földi Péter világot teremtett, önálló, saját univerzumot. Hisz világa mozgástörvényeiben. Vagyis ideái neki valóságosak. Kételyeink nem az ő hiányosságaira figyelmeztetnek, hanem kultúránk egészének válsá­ gos helyzetére. Világok persze múlnak és keletkeznek. Némi tapasztalat és annyi év után - talán nem tévképzet - már merek hagyatkozni a megrendüléseimre is. Föl­ di Péter számomra a megrendülést nem csupán azzal ajándékozta, amit csi­ nál, hanem azzal is, ahogyan a keletkezés és kibontakozás misztériumában csendes tanújává fogadott. Akik látták évről évre előrelépni, ugyanezt élhet­ ték át. Közel s távol? Ők és én? A művek mindenkinek rendelkezésére áll­ tak, állnak. Gyarló magam pedig lezuhanhatok arról a bizonyos kamrabéli lajtorjáról, ami már a bizánci ábrázolásokon is oly’ tétova, veszélyes vá­ lasztott útnak bizonyult a menny felé gyalogolva még a szentéletű IO A N N É SZ tész K L IM A K O S Z N A K is. Mit akarunk akkor mi, kishitű maiak? Figyeljünk arra, aki tud valamit. És szeressük is, ha futja erőnkből. Ez a képesség ugyanis előkereshető személyiségünk lomtárából. Csak rendezettnek kell lennünk, mint egy falusi spájznak. Vagyis ne csak a pillanat, hanem az ezután, a holnap és a jövő is jelentésteli legyen mindannyiunknak, akik vál­ lalkozunk a látásra. P Á L JÓ Z S E F 85 �LACZKÓ ANDRÁS A folyóiratok kiszolgáltatottságáról Szerkesztőségünk a Somogy főszerkesztőjének, Laczkó A ndrásnak minden megállapításával keserűen bár, de egyetért. Nem tervezünk ugyan vitát, mégis szívesen fogadjuk olvasóink és a szakemberek minden tanácsát és megjegyzését, amely a kibontakozás felé mutathat. ( - a szerk.) A z Í rószövetség kritikai szakosztályának helyzetelemző, jövőretekintő javaslatában is olvasható az irodalmi folyóiratok vezető munkatársaink régi témája: a kiszolgáltatottság. Ennek több, egymással szorosan össze­ függő területe van. Ezek közül arról a háromról szólok, amelyek a „lenni, vagy nem lenni” alternatíva szempontjából igencsak fontosak, meghatáro­ zók. Kezdjük a költségvetés kérdésével. G A Z D Á L K O D JU N K ? Szinte márcsak közhelyként ismételhető, hogy a „nehéz gazdasági hely­ zetbe” került országnak a lehető legtöbbet kellene áldoznia a kultúrára. A gyakorlatban azonban az első és legfontosabb kérdés, hogy ez az adott pillanatban mennyi pénzt kíván? S az összeg honnan teremthető elő ha ki­ fejezetten közgazdaságihoz közelítő szemlélettel próbálunk válaszokat ad­ ni, akkor fölmerül: érdemes-e a kultúrára sok területen egyáltalán befek­ tetni. Hiszen a megtérülés rövid távon és mérhetően: szinte semmi. Ugyan­ akkor - erre is elég gyakran hivatkozunk - a gazdag országok (Japán, Franciaország, Tajvan stb.) sikereinek példája épp’ a kulturális ágazatokba fektetett pénz mennyiségének növelésére buzdít. Elvként ez szerencsére sokan felismerték. Nehéz lenne itt és most idézni,, felsorolni, hogy ki min­ denki nyilatkozott arról, hogy a jövő érdekében elkerülhetetlen a kulturá­ lis beruházás. D e így méginkább nyitott a kérdés: mindezt ki fizesse? Tény, eléggé beszűkült a feleletadáshoz támpontot adó kör. Végül is há­ rom finanszírozóról beszélhetünk: az állam, valam elyik gazdasági egység, illetve a lakosság, az olvasók. Ide iktatható lenne egy negyedik forrás is : az irodalmi-művészeti társa­ ságok. Az előző mondat feltételes fogalmazásában már jeleztem, ez nem egykönnyen oldható meg. A társaságok ugyanis létezésük és munkájuk pénzügyi fedezetét nem a tagdíjakból, adományokból, teremtik elő, hanem állami tanácsi támogatásból. Ha egy-egy lap az önszerveződő társaságok­ tól kapna anyagi segítséget, akkor az csupán annyit jelentene, hogy a költ­ ségvetés egy lépcsőfok közbeiktatásával adná a pénzt. Jó ideje a pénzügyi kormányzat vezetői eléggé egyértelműen arra ösz­ tönzik a színházakat, könyvkiadókat, folyóiratokat, lapokat, zenekarokat, hogy kíséreljék meg a gazdálkodást, a kockázatvállalást. M agyarán: keres­ sünk mecénásokat! H a e tanács nyomán képzeljük el a kibontakozást, ak­ 86 �kor találhatunk támogatót egy-egg gyárban, esetleg hirdetni óhajtó utazá­ si irodában, kisvállalkozásban, biztosítóban, a „lapgazdához” képest más költségvetési egységben. Azonban már az első lépéseknél előkerül a közgaz­ dasági érdek. M ikor éri meg egy gyárnak a lapok támogatása? H a vala­ milyen csatornán, a növekvő vásárlások útján, esetleg távoli, de kecseg­ tető üzleti reménnyel visszatérül a befektetés. Tételezzük fel, egy folyóirat a kaposvári ruhagyárat kérné fel támogatásra. Nagyon valószínű, hogy leg­ feljebb egyszeri és meghatározott alkalommal kerülhetne sor konkrét összeg átutalására. M iért? H a kérünk százezer forintot, akkor az valam it enyhít a gondjainkon, de az üzem áruforgalmát aligha lendíti fel a cikkünk, hir­ detésünk a támogatás mértékéig. Arról se feledkezhetünk meg, hogy a ne­ héz helyzetbe jutó vállalatoknak a legkisebb gondja is nagyobb az ilyen­ fajta kiadásnál. Mód volna könyv-, film-, utazási hirdetések közlésére. D e itt elsősorban az kell figyelembe vennünk, hogy mennyire illik a lap profiljához, amit közzé akarnak tenni. Ha mondjuk kétezer forintért adnánk el egy oldalt hirdetésre, akkor egyívnyi ilyen közlemény mindössze harminckétezer fo­ rintot hozna. Viszont egy lapszám, mindenféle rezsit, költséget is beleszá­ mítva ennek sokszorosába kerül. E z már késztet bizonyos mérlegelésre. E gy ív feláldozása anyagilag nem hozhat annyi hasznot, amennyit iroda­ lomban, szellemiekben veszíthettünk. Mégis fel kell készülni arra, hogy ez­ zel a lehetőséggel is éljünk. Lapunk, a Somogy már a nehéz gazdasági helyzetet megelőzően kísérletezett azzal, hogy valamilyen módon könnyít­ sen a költségvetés terhein. Hogyan? Egy-egy alkalommal városi számokat állítottuk össze, s a helységek vezetőit arra kértük, hogy az irodalmi-mű­ vészeti körképért cserébe egy-egy esetben a település tíz-tizenkétezer fo­ rinttal járuljon hozzá az előállítás költségeihez. Hangsúlyozni kell: egyszer-egyszer történt ez meg. Aligha vállalná ugyanis bármelyik város, hogy évente vagy kéthavonta rendszeresen hozzájáruljon a lap fenntartásához. (Amennyiben nem kap érte valamit.) Ezekután vissza kell térni a pénzügyminiszter-helyettes meglehetősen arrogáns hangú tanácsára, hogy gazdálkodjunk. Erre csak akkor volna mód, ha a feltételek is megfelelőek lennének. Gondolni sem merek ele­ gendő induló tőkére, csupán arra, hogy gazdag, s nem a csőd szélén álló, vállalatok és termelőszövetkezetek ajánlhatnák fel segítségüket. D e itt is mindjárt arra kell gondulnunk, meddig? M elyik gyár vállalná, hogy (a F IA T cég mintájára) éveken, esetleg évtizedeken át finanszírozzon kulturá­ lis intézményt? Mostanában épp’ az ellenkezőjéről hallunk, hogy megsza­ badulni igyekeznek az ilyen „nyűgtől” . Segítség lenne, ha úgy alakult vol­ na az eddigi mozgástér, hogy abban az érték és az ár nem kerül oly’ messze egymástól. Minthogy nem ez történt, úgy tűnik, a jelen viszonyok között a l egjárhatóbb út az áremelés. Nézzük még, mennyiben helyes a fenti következtetés. A lapelv lett, hogy közelítsük az árat a bekerülési költségekhez. A vidéki lapoknál az utóbbi számonként nagyjából százhetven forint. Mit tehetnénk? Adjuk százért, százötvenért a lapot? Akkor ki veszi meg? Em eljük az árát hu­ szonötre? M i változott meg? Tapasztalat, hogy szinte semmi. Pontosabban: a helyzet romlik, mert az áremeléssel arányosan nő az előfizetői lemorzso­ lódás. Ez adatokkal igazolható. 87 �Megjegyzendő, Hogy 1980-ban tíz forintért adtak egy folyóiratot, 1986-ban pedig tizenhatért. E lvileg növekedni kellett volna a bevételeknek, de számok mutatják, csökkent. Ugyanakkor a költségvetés, illetve a fel­ használt összeg ugrásszerűen növekedett. Központi ötlet volt, kövessék a folyóiratok az előfizetések lemorzsoló­ dását. Ezzel az olló még tovább nyílik, s egyre reménytelenebb lesz a gazdálkodás. Hiszen ha nincs megfelelő példányszám, akkor hogyan jut­ hat el a lap az olvasóhoz, akitől nemcsak a szellemi táplálék vételét, ha­ nem anyagi segítséget is várunk? A csökkentéssel a reménye is elvész an­ nak, hogy a bevétel növekedjék, s ezzel kisebb terhet vállaljon a költségvetés. E ponton kulcsszerepe van a terjesztésnek, ami nemcsak a folyó­ iratoknál, de a központi napilapoknál is gond. Aligha zárható egy ilyen számbavétel úgy, hogy ne vessünk pillantást a járható útra. A pillanatnyi helyzeben aligha van más megoldás, mint­ hogy a „lapgazdák” vállalják - a jelen és a jövő érdekében - a „vesztesé­ ges üzemelést” . Ugyanakkor feltétlenül szükséges a terjesztés átszervezése. Az enyhén szólva furcsa, hogy egy országos terjesztésű folyóiratból egy tá­ voli megyeszékhelyre csak egyetlen példányt visznek. Hogyan is ismerhe­ tik ott meg? Mint minden kulturális terméknek, a folyóiratoknak is mi­ nél! nagyobb számban el kell jutni a közönséghez. Erre egyfajta recept az előfizetők toborzása. A lapok munkatársai ezért írásban, és a közönségtalálkozókon szóban, mindent megtesznek. E rövid áttekintés azt bizonygatta, hogy a folyóiratoknál meglehetősen szűk a tér a gazdálkodásra. Azon belül - gúzsba kötve - kell keresni a járható utat. A NYOM DÁNÁL Könnyű dolga volt Misztótfalusi K is M iklósnak, a szellemi produktu­ mát maga szedte ki, saját nyomdáján sokszorosította és az olvasókhoz való eljuttatásban is közreműködött. Ezt az ideálisnak ítélt állapotot egyik-másik gazdag nyugat-európai lap és szerkesztő már elérte; szövegszerkesztő géppel, sokszorosítóval rendelkeznek. E z nemcsak gyorsaságot, hanem jelentős pénzmegtakarítást is eredményez. Viszonyaink között az ideális állapotokról legfeljebb álmodozhatunk. Kevés a reális esélye annak, hogy a kultúra mint költségvetési ágazat, belátható időn belül, valaha is rendelkezik annyi pénzzel, amennyivel leg­ alább az előállítási (kötségek) feszütségek enyhítése elérhető lesz. Melyek ezek? Í me néhány! A z átfutási idő és a megjelenés pontossága eltéphetetlen egység. Éppen ezért rögzítette szerződésbe (megállapodásba) a lapkiadó vállalat a nyom­ dával, hogy a szerkesztőségnek mikor kell átadnia egy-egy szám kéziratát. A folyóiratoknál ez általában öt-hat hét. Vagyis a megjelenés napjától (a postánál a tárgy hó 8. napja) visszaszámlálják a heteket. A lá kell húzni, hogy az átfutási idő hosszát a nyomda határozza meg, az egyes munkafo­ lyamatok nyomán. Ez természetes, nincs szerkesztőség vagy kiadó, amelyik ez ellen tiltakozna. D e van néhány esetleg előre nem látható, számításba nem vett elem, ami gondot okozhat. Például papír-, vagy festékhiány, géptörés, a szedők betegsége. N e gondolja senki, hogy ezzel ékelődök. Sőt 88 �erősen számításba veendőnek tartom mindegyik tényezőt. Még a moder­ nebb technikára való áttérést is. A z utóbbit meg kell tanulni, több benne a tévedés lehetősége (mondjuk egy kódszám melléütése a programozásnál), mindezek nyomán könnyen „elúszhat” a lap. S ki viseli a csúszás következményeit. A nyomda nem, a terjesztő sem. M arad a lapkiadó (és a szerkesztőség). A reklamáló levelek legtöbbször a szerkesztőségbe futnak be, noha a szellemi műhely csak a folyamat kez­ dőpontját befolyásolhatja; mondjuk azzal, hogy nyolc héttel korábban adja le a kéziratokat. Kétségkívül, ezzel is enyhülhet a feszültség. Amire szükség is van, mert a modernizálás automatikusan (?) újat ter­ mel. A fényszedés, az ofszeteljárás és a többi újítás drágább. Pontról pontra kimutathatóan az. A különbözetet a megrendelőnek kell megfizet­ ni. M ár ha tudja! Tételezzük fel, hogy a „lapgazda” képes követni a drá­ gulást. Azzal viszont olyan ellentmondás keletkezik, ami a szellemi erők, produktumok kiszolgáltatottságát csak növeli. Statisztikákat bárhonnan idézhetnének arról, hogy egy-egy könyv, folyóirat előállításának költségei­ ben hány százalékot tesz ki a szerkesztőség, és a szerző munkája és a nyom­ dáé. Igen elgondolkoztató, ha az utóbbi kétszer annyira értékelődik. S eb­ ben benne van az, hogy a „term elő” vállalat kétszázhatvan százalékos haszonkulccsal dolgozik. Lehet játszani a számokkal: a ténylegesen kétszázhat­ van forintot érő munkáért a megrendelőnek csaknem kilencszáznegyvcnet kell fizetnie. Mi ez, ha nem többszörösre növelése a kiszolgáltatottságnak? Mondjunk inkább ráfizetést? Hiszen ilyen arányú növekedés aligha hárítható át az olvasóknak. S ha nem, akkor már csak egyetlen út tűnik járhatónak: a roló lehúzása. . . A pohárka alján még ezután is maradt a „feketelevesből” . A nyomdák ugyanis nem szívesen vállalnak kisebb példányszámú, de minőségigényes megbízást. Így érthető, ha a gondok felsorolása után egy nyomdaigazgató ekként zárta le a vitát: „H a elégedetlenek, vigyék máshová a m unkát!” E z valóban megoldás lenne, de csak versenyhelyzetben, ahol esetleg lehet olcsóbb helyet találni. Ahol esetleg még él az elv: kle in e Fische, gute F ische. . . A T E R JE S Z T ŐK N É L Tizenhárom folyóirat részvételével Fonyódon 1987-ben megtartott eszme­ csere egyik sarkalatos pontja volt, hogy a M agyar Postának és a Lapkiadó Vállalatnak alig-alig érdeke a lapok terjesztése! A posta jelenlevő képvi­ selője azt is kifejtette, hogy különösen az előfizetők okoznak nagy ráfize­ tést; a lapkiadó viszont szorgalmazza az előfizetést, mert annak mennyi­ sége a példányszámrendelésnél meghatározó. Viszont - országos tapaszta­ lat! - a lapkiadók keveset tesznek az előfizetők számának emelése érdeké­ ben. Az első pillantásra látható ellentmondás csaknem feloldhatatlan. E b ­ ben a rendszerben ugyanis egyedül a szerkesztőség, illetve a lapot fenntar­ tó szerv érdekelt abban, hogy növekedjék az előfizetők száma. Minthogy a fenntartó a lapkiadót bízta meg a folyóirat ügyeinek intézésével, a kör bezárult. A szerkesztőségnek sem apparátusuk, sem erejük nincs arra, hogy előfizetőket gyűjtsenek. Konkrétan somogyi tapasztalat volt, hogy a Lapkiadó V állalat csak kü­ lön dotáció ellenében lett volna hajlandó foglalkozni előfizetők gyűjtésével. 89 �E z a szerkesztőség tudomása szerint azóta sem valósult meg. Sőt, olyan jelzéseket kaptunk, hogy a meglevő előfizetők megtartásáért sem tesznek semmit. Ilyen: 1986 őszén egyik balatonfüredi szerzőnk vállalta, hogy tizenhat előfizetőt szerez a Somogynak. E z megtörtént. 1987 elején viszont csaknem mindegyiküktől levél érkezett a szerkesztőségbe, hogy az előfize­ tett lapot nem kapják! A reklamációk, illetve a levelek egy részét továb­ bítottuk a lapkiadóhoz. S mi történt? 1988 elején újabb levelek érkeztek, hogy hiányosan és véletlenszerűen kapják meg. A megoldás legtöbbször az volt, hogy a remittenda példányokból pótlólag elküldjük, illetve ha er­ re nem volt mód, akkor a szerkesztői példányokat áldoztuk fel. Hangsú­ lyozni szükséges, hogy a szerkesztőség semmiféle jogviszonyban nem áll a M agyar Postával, erre egyedül a lapkiadó illetékes. 1980 július óta a lapot fenntartó Somogy Megyei Tanács képviselői és a lapkiadó vezetői többször folytattak megbeszélést ezekről az ügyekről, de a megoldásig - sajnos nem sikerült eljutni. Hasonló példákat hozott az A lfö ld szerkesztősége. Debrecenben a fenn­ tartók, a posta és a lapkiadó képviselői a szerkesztőségben ültek össze, hogy a megoldáshoz közös úton eljussanak. Akkor a posta 72 órás továbbí­ tási határidőt vállalt, amit azóta sem tudnak betartani. Viszont a fonyódi megbeszélésen a posta képviselője határozottan kijelentette, hogy a lapter­ jesztés nem nyereséges, s különösen nagy a ráfizetés az előfizetőknél. Ugyanakkor fölajánlotta, hogy számuk növelése céljából díjmentesen továb­ bítanak körlevelet. A posta arra is hajlandónak mutatkozik, hogy a ter­ jesztés monopóliumának feladásáról tárgyaljon. Így esetleg mód nyílna tár­ sadalmi terjesztőhálózat szervezésére. A kiszolgáltatottság, minthogy sok benne a bizonytalansági tényező, sen­ kinek nem jó. Legkevésbé a szerkesztőségeknek, amelyek így aligha vál­ hatnak irodalmat alakító műhelyekké. Ha a labilitás teljes felszámolását nem is, a folyóiratok érdekvédelmét határozottan vállalnia kell az Írószö­ vetségnek. A jelen és a jövő magyar irodalma kívánja ezt. 90 �JE N E I LÁ SZLÓ Történetiség, vidékiség mai prózairodalmunkban I. A társadalom manipulatív törekvései erősödtek meg annyira, hogy rövidre zárva a radikálisabb irányzatokat, átirányítson a történelemmel összehangzó múltidézéshez? A lendületes átalakulás képzetét keltő történeti mozzanatok új heroisztikus struktúrát alakítanak ki, vagy az is pusz­ tán önvédelmi reflexként megjelenő irányított nosztalgia? Hiteles-e az önmagát eredetében kiteljesedni látó alkotók törekvése, vagy az egyete­ mes témahiány legújabbkori tüntetőcsoportjáról beszélhetünk? E z esetben tehát szerzői manipulációkról? Legelső nekifutásra ezek ötlenek fel ben­ nünk. A z egyik oldal ideológiai-politikai, a másik esztétikai-irodalom­ történeti síkon ébreszt további kérdéseket. A z elsőhöz csak annyit fűzhe­ tünk, hogy kulturális közviszonyaink manipuláltságának vizsgálata való­ színűleg nagyrészt gazdasági kérdésekhez vezetne. Illetékességünket szem előtt tartva válasszuk azt az alapállást, miszerint a valóságtól most sem szakadt el irodalmunk. Így a tematika esetlegessége máris szilárdabb ala­ pot nyer, (e l )k ötelezettséggé válik. Vegyük prózairodalmunk tárgykörének egyszerűsített képletét. Beszél­ hetnénk akár a tematikai kényszerről is, hiszen a neoavantgarde de nemcsak a neoavantgarde! - sikerületlen ágai megmutatták, hogy milyen elszánt erőkifejtéseket hív életre a mondanivaló hiánya. Szóljon a mű akár a történelmi múlt korszakos vagy hétköznapi momentumairól, avagy napjaink problémaköreit igyekezzen közelíteni: mindezt néhány általános nézőpont közül válogatva tudja kivinni. Megjelenhet valóságunk egy em­ berben, egy családban, a Szűkebb pátriában, a legáltalánosabban a hazá­ ban gondolkodva. Gyorsan szögezzük le: ezek nem szigorú sablonok, kö­ zöttük nincs is éles határvonal, s egyszerre is szerepelhetnek - ez már a 70-80-as évek nagyregény utáni vágyakozását idézi. Tehát azt írtuk, legáltalánosabb a nemzetben gondolkodó szerzők eljárása, azonban ezt manapság joggal cáfolhatjuk. A tényleges történelmi regények - mivel a nemzeti lét deduktív elemzése ezekben legkönnyebb - ugyanis napjaink­ ra legjobb esetben Spirónál, D ohai Péternél, Balázs Józsefnél áltörténelmi regénnyé átalakulva jelentkeznek. Tovább gyengült az a társadalomkriti­ kai irányultság is, amellyel mind ez ideig többé-kevésbé találkozhattunk. A változatlan irányú törekvés azonban most is elvezet a nembeliség kö­ vetelményeinek beteljesüléséhez. Most az egyénnél m egállva - sajátos po­ zitív eredményként - a legapróbb rezdülés mögött is az általánosra isme­ rünk: éppen mert az egyéni sors történelembe, közösségbe való beékelő­ désének, beágyazottságának élményét igyekszünk átélni. A z író áttételesen érvényesülő szándéka találkozik az olvasó várakozásaival. A szubjektivizálódás legértékesebb szakasza az, a magánszféra szétterülése, a keretek meginduló szétfeszülése a közösségi felé. Nem manipulációkról kell te­ hát elsősorban beszélni, hanem a valóban létező problémák hatásáról, s az ezeket éreztetni igyekvő alkotók szerepvállalásáról. A z ilyen elhatáro­ 91 �zás azért is vonzó, mert módszerénél fogva a didaktikusságot is inkább elkerülheti. Ezzel értünk el a második kérdéscsoporthoz. Hogy nevezzük tárgyun­ kat: a történelem kisajátítása, gesztus, vagy tényirodalom történelmi távlatból? S ha a jelenről olvasva találkozunk ilyen szerzői igénnyel, meg­ alkotott ítéleteink változatlanul alkalmazhatók-e? Találhatunk-e megfele­ lő eszmei-társadalmi-művészeti alapot a mában, a helyi színezet kiemelé­ séhez? Mintha a ’7o-es évek epikájából köszönne vissza a légkör meghatáro­ zó energiáinak fő szervezőerőként való szerepeltetése. O ttlik G éza alap­ példáján felserdülve sorakoznak itt Czakó G ábor, Vámos M iklós, H aj­ nóczy igen jelentős példái. Ebből a törekvésből is táplálkozva jelenhet meg mind konkrétabban a „coleur locale” sajátosan jellemző gondolati­ sága, már a kisajátított történelem - helyenként igencsak szubjektívan válogatott - tényhalmazából építkezve. A művek hátterében (?) megje­ lenik az alkotó személye, és immár igazi despotaként, anyagának függet­ len szerveződési elveket konstruál. A neoavantgarde formai radikalizmu­ sától csak részben elszakadva, a bölcseleti szinten így nyert tért a történetiség kényszerű parabolisztikusságán túllépő magánmitológia, a kollek­ tív önvizsgálat változatlan igénye által teremtett új elemző eljárás. Am ely­ nek alkalmazása természetesen minden esetben a jelen érdeke elsősorban. Mennyiben érdeke azonban az a topográfiai tudatosság, mely most leg­ többször keretet ad egy (csoport) mentalitás megrajzolásához? II. A z elv és a gyakorlat igazságtartalmának félreérthetetlen kettőssé­ ge a közéletiség értékszintjeinek törésvonala mentén szétrázta a társadal­ milag leginkább érzékeny réteget, az értelmiséget. A nehezen változó nor­ mákhoz erősebben kötődők közül is sokan hasonlottak meg az egyéni ér­ dek és a közösségi igények szembesülésekor. A kollektív szempontok így egyre inkább a szubjektív megfontolások hátterévé váltak, s ezzel több­ nyire értékminőségük is igencsak devalválódott. A mindezzel szembesü­ lők dezilluziója jelen esetben sem más, mint a kilábalás, vagy az elmerülés alternatíváinak érzelmi-értelmi bázisa. A z irodalomban természet­ szerűleg - mivel alapvetően az etikum által vezérelt közlésmódokkal szá­ molunk - karakteresebben mutatkozik meg a választás szélsőségessége. Egyik esély a tragikus létszemlélet kialakulása, míg a másik a tragikus lét újfajta szemléletének deklaratív közelítése. A z utóbbi, lényegét tekint­ ve, a formai lehetőségeken keresztül véli kivihetőnek az aktív létezés új­ ratermelését. M ivel mindkét eljárás a valóságnak ugyanarra a mozzana­ tára alapul, annak tartalmi vonatkozásait ábrázolnia szükséges valam i­ képpen. Tehát a fentiekben körvonalazott történelmi érdeklődés mellett igen erős a határozottan a jelenről szóló, a válságos időket megvilágító utalások műbe emelésének igénye. Ennek a sajátos axiómának az érvé­ nyesülése érhető tetten például Tem esi Ferenc sikerkönyvében is. M ár a visszatekintés is egyféle értékítélet. A z a tudat, hogy a nagylép­ tékű haladás vágya a befutott utak végpontján valóban anakronisztikus, megmutatta jelenünk igazi nehézségeit. Hogy a lehetőségek birodalmán végigrohanva ismét önmagunkra kell találnunk. Hogy ezt nem tehetjük meg ugyanúgy, mint elődeink, vagy hogy nem csak úgy kell megtennünk. Innen tágul a kép az érvényes komplexitás célkitűzésével. Itt gyökerezik a kollektív önvizsgálat reneszánsza, mely annyiban új, amennyiben a ki­ 92 �vívott posztjából nem engedő szerző sajátos intenciói alapján, a másság kényszerében szerveződik. Ezután mindegy már, ha egy faluról, egy csa­ ládról, egy kisvárosról olvasunk: érezzük azt a feszültséget, amellyel cá­ folhatjuk a szűkített tér feltétlen magánjellegét. A fiktív regényvilág, a sci-fi, valam int a múltról szólva a „románce” , a „gothic nov el” (Umberto Eco) túllép tételeinek helyi kötöttségein, s itt csak azt mondhatjuk, hogy az olvasó érdekében. Tudniillik, hogy érdek nélkül szemlélve a regény világát, fenntartás nélkül szórakoztasson. A pusztán ezt célzó befogadói érdeklődést jelen esetben azonban méltán hagyhatjuk figyelmen kívüli. A z igazán érdekes a valós történelmi szituá­ ciónak a lényeget hűen tükröző ábrázolása - s hogy az alkotó milyen me­ todikai-stilisztikai eszközrendszert mozgósítva éri ezt el. Itt két alapvető megoldást elemzünk csak: a városmonográfia és a tényirodalom határán mozgó, a szociográfiához több ágon kapcsolható írásokat, valamint a „tisztán szépirodalmi szándékkal keletkezett” , a tényanyagot többnyire átlírizáltan, ritkábban természetéből eredő sokszerűséggel megjelenítő al­ kotásokat. Mindezt azzal a további megszorítással tesszük, s keressük egyben a megfogalmazott kérdésekre a választ, hogy - a témából adódó­ an - a „v id ék ” a „vidékiség” tényét választjuk válogatási szempontnak. Kosztolányi szerint „az egész magyar irodalom vidékről jött” (Dunán­ túli Élet, 1924.). Pacsirtájában ennek a vidéknek elmaradottságát, a szé­ lesebb szellemi horizont hiányának hátrányait mutatja fel. Ő maga Szabad­ káról, K r ud y a Nyírségből elszármazva is a századelő Pestjének króniká­ sa lett. A vidék térfoglalása talán a népi írók mozgalma idején meghatá­ rozó. Ekkor kezd igazán terjeszkedni, jóindulattal kikövezett utakon, a provincializmus, mely később néhány esetben a fasiszta ideológiához is közelített. „ A hírhedt coleur localehoz való ragaszkodás - írja D aniló K iš - , ha kívül esik a művészi kontextuson (azaz nem a művészi igazsá­ got szolgálja) szintén a burkolt nacionalizmus egyik m ódja” . E z a fajta irányultság a felszabadulás után más, pozitívabb tartalommal telítődött; míg a „m ásik oldalon” - az illegalitásba kerüléssel egyidőben - mind erő­ sebb radikalizálódás tapasztalható. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy épp ennek a helyi színezetnek az átgondolt ábrázolása le­ hetett célja például Illés Endrének „krétarajzai” megírásakor, ez a szán­ dék vezethette a fiatalabb írógenerációkat közelmúltat megidéző alkotá­ saiban. Nyitottabb, vagy szűkebb optikával, de rögzíteni lehetőségeink, illetve lehetetlenségeink keletkezéstörténtét. E z a hagyomány elsősorban a súlyos próbatételekkel terhelt 50-es évek tematikájához vezet. Teljesen esetleges válogatásban álljon itt Rónay G yörgy, Bálint Tibor, G yurkó László, Sántha Ferenc, Karinthy Ferenc, vagy akár Já vo r Ottó, G ergely Á gnes, M ezei A ndrás műveinek példája. Külön kategória - bár legtöbbször ugyanezt az időszakot veszik elem­ zés alá - a családregények, családnovellák egész során: Bereményi, Csap­ lár Vilmos. N ádas Péter, Lengyel Péter írásai már átvezethetnek minket tényleges témánkhoz. Mégpedig a célzatosan - bár többnyire lényegét érintően átstilizáltan városmonografikus hajlandóságú irodalomhoz. Legtisztábban Temesi Ferenc mutatta meg Látom nekem kell lemennem című novelláskötetében, majd igazi népszerűséget kiérdemelten a Por cí­ mű regényében, hogy az önéletrajzi elemek szervesülve a nemzedéksorsok 93 �történelmének fő cselekménnyé tételével, és a szándékosan és irányzatosan pontos helymegjelöléssel, milyen új élményhez juttathatja olvasóit. Ennek az új élménynek igen lényeges összetevője az ún. irányított (rossz értelemben manipulált) érdeklődés. A bizonytalanság életérzésével szembehelyezhető eszmény által mintegy meghosszabbíthatjuk magunkat térben és időben. E z a terjeszkedés nem változtatja meg körülményein­ ket, csak a változatlan valóság szemléletét alakíthatja. A zt a pszichés többletet nyerhetjük általa, mely majd közegünkkel szembesülve a változ­ tatás alapja lesz. E z végső soron a legtöbb jelentős mai mű alaptulajdon­ sága: a posztmodern szituációnak (Hegyi Lóránd) megfelelően nem bíz mindent az olvasóra: veszi a fáradságot és - több-kevesebb sikerrel megkísérli elvezetni önmagához. Ha nem ugrott be az igen változatos ha­ táskeltő akciók fényűzésének, legalább az „egyszerű élményszerűséget fedezze fel újra, s ne szembesüljön szüntelenül önnön műveletlenségével a kollázs- és kompiláció-özönben. Itt érdemes megemlíteni Umberto Eco intertextualitás-elméletét, mely­ nek lényege, hogy a különböző szövegek, függetlenedve alkotójuktól, szüntelenül egymásra utalnak, mintegy külön kommunikációs viszonyt tartanak fenn. Erre építve, A rózsa neve című regényét ő is különféle for­ rásokból válogatta össze, mégis másirányú következetességgel. Mintha éppen mélytudományos nehézségüktől törekedne azokat megtisztítani tulajdonképpen kommercializálja a szövegidézeteket. Eco tehát az intellektualitást megtartva - mint erről majd a későbbiekben is szó lesz igyekszik távolodni a szigorú értelemben vett elitművészet gondolatköré­ től. A valóság elől már nem elég a megszerkesztett zsenialitás burkába menekülni. A z irodalom is nyit a jellegzetesebb érdekcsoportok felderí­ tése felé, s ennek a nyitásnak lesz az eszköze a történeti érdeklődés, a színhely mindenkinek személyes mitológiája. III. A szociográfia lebontotta magából azokat az egységeket, melyek­ kel összetetten a szépirodalmi törekvések kifuthattak. Így némileg kétér­ telműen anekdotikusra sikerült, vagy már-már a bedekkerhez hasonló írás­ művek is megjelenhettek. A változatlan esztétikai követelmények azonban megingathatatlanok. Í gy marad talpon többek között Sarusi M ihály bé­ késcsabai, Szabó Magda, Mocsár G ábor debreceni, Simonyi Imre gyulai, vagy akár Szeberényi L eh el sajátosan egyéni „dunai” irányultsága. Meg­ említhetjük a „szegediek” között Temesi mellett például Fenákel Ju d itot, vagy hogy nemzetiségi területekre ugorjunk, a csehszlovákiai magyar Tóth László vagy G ren d el Lajos írásművészetét. Óvatosan megidézhet­ jük egy pillanatra a Sütő-Panek-v itát is, valamint B ek e G yörgy példaérté­ kű nemzeti (nemzetiségi) önismeretét. A szigorú szociológiai szempontokon túl de ezen a területen is igazán jelentős értékűnek tudhatjuk K olozsvári Papp Lászlónak a vidéki értelmi­ ségieket az intellektuális próza szövetében megjelenítő regényeit, Mészöly M iklós mitikus szekszárdiságát, Temesi Ferenc „tudatosan posztmodern” regényét. Általában a vidékiségről, vagy konkrétan egyik városunkról számtalan adalékot nyerhetünk ezekből a művekből. A z írói karaktert a közös alapon túl Kolozsvárinál a Németh Lászlói papírszínházra emlékez­ tető igen erős és mély szellemi feszültség, Mészölynél az átadásra szánt anyag „pontos” ismerete, s e tudás konok terrorja. M íg Illyésnél, Sütőnél stb. a táj is élményesített formában jelenik meg, Mészölynél az élmény is 94 �tárgyszerűen. Temesinél a forma is igencsak hozzájárul - a korral halad­ va lassan elhagyhatatlan követelményként - a jelentésegység végső kiala­ kulásához. Nem egyedülálló a vállalkozása: a szerb M ilorad P a vič is ha­ sonló eljárással szerkesztette Kazár szótárát. Értékelhetik ezt is a neoavantgarde késztetések nem csituló diktatúrájának, de valószínűleg köze­ lebb jutunk az igazsághoz, ha a mű egészét a „m ese” felől közelítjük. T e­ mesinél is a gondolatvilág legfontosabb egységesítő eleme a mese, az ál­ landóan jelenlevő mese, mely miatt M arquez ezt az alkotásmódot „m e­ morias falsas” -nak, álmemoárnak nevezte. Erősen meghatározza azonban elméleti tájékozódásunkat a posztmodern-kategória tisztázatlansága. Egyes elképzelések szerint a posztmodern pusztán a neoavantgarde formakultúra és eszmeiség utolsó, manierisztikus szakasza; s mint ilyenek, összetevői az új-avantgarde formai radikaliz­ musa és egy bizonyos újfajta realizmus. Mások szerint új és szuverén irányzat, mely nem nélkülözi a neoavantgarde némely formai jegyét. A z bizonyos, hogy ma az erősebb és szélesebb gyűjtőkörű motivációt már az irónia finomságával, cizelláltságával is felemásan lehet csak elképzelni. A z ironikus beállítottság ugyanis intellektualitását megőrizve igyekszik mesterkéltségét levetkőzni: a sajátosan realisztikus tendenciákkal össze­ függésben az emberi azonosságtudat valódibb biztosítékait kutatja. D ina­ mikusabb viszonyulás ez tehát, de a nagyobb koncepció sodrában sem mond le az önvizsgálat kötelezettségéről. E z pedig - mint már többször jeleztük - valam i meghatározott egyénfölötti szinten realizálódik. A Száz év magányhoz, A rózsa nevéhez méltó nagyregények azonban váratnak magukra. A terjedelmesebb vállalkozások sem érik el azt a komplexitást, amelyet a felvállalt probléma sokoldalúsága igényelt vol­ na. Egyelőre nehéz elhinni, hogy nemzeti sajátosságaink, múltunk ezirányú semlegessége lenne a gátló tényező. Inkább az a kronológiai megrögzöttség hibáztatható, mely szerint egy nép arcéle produkciói egymásutániságában, a hiányzó láncszemek számának tudatában, a megrontó erők fellebbezhetetlen dominanciájának elismerésével lenne megrajzolha­ tó. A z efajta historikum népszerűsége igazán egyszerűvé tette tételszavak könnyed legyártását az ifjabb nemzedékek számára például a ’7o-es évek dezilluziójáról, az ’ 50-es évekről, vagy visszább hatolva: a fasizmusról, a Monarchiáról. A körülmények szüntelen egymásbajátszása talán itt sik­ kadt el, talán itt kereshető a potens magatartások időleges kifulladásá­ nak magyarázata. A végére ismét elértünk tehát a manipuláció-evolúció problémaköréhez, s így a politikum legalább minimális megjelenésével is számolnunk kell. M ivel a jelenség nem manipulációk eredménye, de megjelenése nem a művészet krízisére válasz. E motívumok mélyebb értelmű kibontása már egy másik tanulmány témája lehet. Ugyanis várat még magára a poszt­ modern alkotások behatóbb, céltudatosabb elemzése, amely majd várha­ tóan használhatóbb kifejezéseket ad kezünkbe. 95 �Madách-pályázat eredményhirdetése Szépirodalmi kategória I. díj Juhász Zsuzsanna (Budapest) II. díj Marno János (Budapest) III. díj K is Zoltán (Budapest) Tanulmány, esszé, szociográfia kategória I. díj A zsűri nem adta ki. II. díj Juhász Zsuzsanna (Budapest) és Praznovszky M ihály (Veszprém) III. díj Podmaniczky Katalin (Franciaország) és Csapodi Tamás (Budapest) D IC S É R E T B E N R É S Z E S Ü L T E K Szépirodalmi kategória Ardam ica Ferenc (Losonc), Erdős István (Salgótarján), Onagy Zoltán (Esztergom). Tanulmány, esszé kategória Bogácsi Istvánné (Pásztó), Kaútzky Norbert (Budapest), Máté J. György (Budapest), Tarján Tamás (Budapest), Várszegi György (Bátonyterenye). 96 ��Á ra: 2 5 , - F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6cedf552effd5640f131783a0421b356.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/38f443e7d5c3a691ce4a0362cfd0c3db.pdf 5d57a2b2913395a2d2acf8df1f745440 PDF Text Text �TARTALOM 1 Sziveri János: Kóma (vers) 3 Varga Imre versei 5 Háy János versei VALÓSÁGUNK 7 Gyöngyösi István: Devianciáról - egy statisztikus szemével (tanulmány) 12 Lukács Gergely Sándor: Egy keszi gazda sorsa (szociográfia) 21 Zonda Tamás: Tények, nosztalgiák (tanulmány) 30 Etesi Deák László: Egy hét nyugdíjas férfiak között (szociográfia) 33 Bebukottak (filmszövegkönyv) 45 Bacskó Piroska: Vitazáró 52 Handó Péter versei 53 Erdőslstván: Klosters, avagy egy lóversenyfutam anatómiája (novella) 65 Vincze Dezső versei 66 Kelemen József versei 67 Veres Andrea versei HAGYOMÁNY 68 Fried István: Miroslav Krleža magyar irodalomképéhez (tanulmány) 76 Kerényi Ferenc: Szemközt Madách Imre szövegével (tanulmány) MŰHELY 85 Mezey Katalin: Napló helyett VII. MÉRLEGEN 88 Tanulmányok a beilleszkedési zavarokról (Kerékgyártó T. István) 93 Siposhegyi Péter: Levél Ádám Tamásnak �SZIV E R I JÁ N O S Kóma Kinek? K. I.-nek valamint T. L.-nak valami mégsem stimmel ha egyszeriben szabad elszólnom magam bár szabad szemmel is látom ami előre az most hátrafelé halad s mint sliccen át felmered előttünk bizonyos zátony ebben a városban minden olyan furcsa már fogy a fagy az égbolt oly igen szomorú ebben a városban minden olyan s húgyszag már fagy fogy az égbolt a velünk egykorú egy köpködő ablakán tükörtojás csap ki kint nem szűnőn dülöngél locsog a város aki bent van másra sem gondol: csak kiés elfele innen - levegőn lenni kevésbé káros s miközben imbolygom lázadó kobakkal elfele mint ádáz kártyacsatáknál - ismét az látszat csal netán markomba lüktetne szerencsém szerecsen alfele nem vagyok több nélküle: száraz hal por permetez akármerre lépek könnyek kopognak mély sebeket sütnek kézfejem zománcán hoznak vagy visznek felismerem ez a mai ugyanolyan rossz nap nem feledem származásom emlékeim noha foszladoznak egyszer-másszor győznek a költők de csak a vadparaszt a kézműves a kisipar csuklik meg a buja munkás ha fogytán a ketchup és a szósz s mint a colstok mert teheti összccsuklik járkálunk ahogy a kísértetek Európa-szerte szent hajszára szövetkezünk hajszálra így magasztosulnak érdemeink - ha kiérdemeljük persze vigasztaló, hogy józanon fogant e frigy világ és alvilág termékeny szerelme hangtalan léptek az olajon így fest amikor olajra lépnek váratlanul pedig várat magára kivillan az alany ocsmány képe - tűnhet szemünkben ez is néha szépnek 1 �szódavíz serceg valamely hullahalovány reggelen s fülemben harangnyelvként vergődik egy hangya tessék boldog hencegésnek - a kérdést falteszem: akad-e kinek enyémnél kisebb a rangja a munkások is de csak egyszer-másszor hívei lehetnek elvont anarchiának szervezetten bedőlnek mint roggyant házsor óh istenem tekintenél bár fiad tékozló fiának miként a kivénhedt kísértetek vonulnak arra és aztán nagy hirtelen leereszkedünk a mennyből úgy teszünk mintha kapaszkodnánk föl a rozoga falra kiúszni kéne kiúszni legalább egyszer még e szennyből egyre zaklatottabb költeményeket írunk ez rá - vagyis hát ez is - a példa felülmúljuk a maga nemében felülmúlhatatlan Pound Ezrát s megfeszülve napi olvasmányainkat bújjuk föntről aki lefelé nézelődik korántsem láthatja velünk, hogy itt mi van közibénk valami beékelődik mint a levegőt a trágyabűz az eszmét áztatja a rög - mit hirdetnek hirtelen közéleti blődlik magán kívül álldogál az ajtóban egy proletár fejet hajt előtte fesztelen Groucho képében a Károly eszméletlenül elhever, hogyha mer nem csatorál félszegen nyilatkozik immár a máról tetten ért reményeinket sietve rakosgatjuk félre érkezésünk sincs megtanulni amit ma még nem szabad rothadást avar takar ha kínálnák akkor sem kéne a lehetőség szemrebbenés alatt elszaladt egy köpködő ablakán tükörtojás csap ki már fagyva fogy az égbolt oly igen szomorú léha röpköd néha-néha s cimbalom vagy mi feszíti pattanásig húrjait mint homlokom redőit a ború item megtörtént mindez szeptember végén a Pesti Vigadóban ahová beszorítottam akár az ék testek közé a testem és betértem oda akkor előtte éppen elhaladóban résztvehessek magam is a Sziveri-féle költői esten Cigánysor, 1987. október-november. 2 �V A R G A IM R E Tavaszi szonett Amikor lángot vet a Fehér Kos, a víz alatt fölvillannak csontjaink, s minden ami bennünk rejtett és titkos volt - fényben áll. Elindul nagy mancsain Medve és Sakál. Majomként futkos bőrünk alatt a bűntudat s arra int, hogy forduljunk vissza önmagunkhoz, s hagyjuk csak szerveinket sorba mind figyelni, hallgatni s válaszolni füveknek, köveknek, madaraknak; kinyílni zöld erővel a Napnak. A vadak is csöndben elballagnak. Új képek nyílnak a reggel halmain. Gyerekség, de jó a térbe lógni. Időnkről a tegnap is holnap volt tegnapelőtt, a holnap is múlt lesz, ha elérted, a múltadban most éld át a jövőt, s a leszben. ami volt is megébred ne arra figyelj, amit még s már nem látsz érezd a földet talpad alatt, s újra épülhet a bensődben Hellász, de az űrben nem fogsz madarat ami volt már hajdan, nem pusztulhat el, ami most nincs, az nem is volt sosem, világunk végén mosolygó totem Szavainkban ásvány, növény s állat el­ múlt időnkről tündöklik-nő-vakog s fénylik tágul végül eggyé a sok 3 �otthon nyakamra hideg símul régi festmények kékje zománcos bőrű merev ujj érinti az előtérben míg a liftre várok mélyvonóval a mennybe s amikor e képek egyik terebély törzse kinyílik beivódom halkan a szálkák rostok közé az élet csendje közös nyelvünk van lett a vagyunk 4 �H Á Y JÁNOS A műalkotás létrejötte (napló) első nap - ma hozzákezdtem regényem írásához, meleg teát ittam és a tussal készült apró képre gondoltam, amely képen ábrázolt világ alapjá­ ul szolgál regényemnek (?). a tájkép az anyagi világban létezik, de egyszersmind a szellem világába emelkedik, az említett alkotás nem nevezhető tájképnek (?). második nap - folytatom regényem írását, meleg teát iszom és hallgatom amint a cukor zizeg a csésze alján, az az egy mondat, aminek megírása a mai nap feladata (ez egyébként regényem második mondata) könnye­ dén szaladt a papírra, sikerét bizonyítja, hogy az első mondaton elmélkedők ijedten dobták félre eddigi elképzeléseiket, ez a mon­ dat megzavarta az előzőt, mert valamely variációt a róla gondol­ kodók kifelejtettek, de ezzel tovább nem foglalkozunk, mert ugyan­ így lesz minden további mondatnál (?). harmadik nap - a harmadik mondat, amelyet egy régen kihalt nyelven írtam gyors­ írással engem is meglepett, de hál’istennek elfeledkeztem a hiába­ való igenlésről és tagadásról, ha nem így történnék semmire sem mennék, itt megnyugodtam és öröm fogott el, hogy ismerem a gyorsí­ rást és a holt nyelveket. negyedik nap - regényem negyedik mondatának helyén fekvő tusvonal megerősített abban, hogy nem tévedtem, rábukkantam a megfelelőre, valami mégis elkerülte figyelmem, ezt azonban nem tartottam szükségesnek tisz­ tázni. ötödik nap - a reggeli tea után kisétáltam az erdőre szedtem (ugyanis regényem 46 betűből és hazafelé menet egyenként elszórtam az gyakran gondolok a 46 faágra, meleg teát és 46 db apró faágat egy tusvonalból áll), ágacskákat, nagyon örültem iszom. 5 �A test történetei |A szöveg története : Mi a teendő? A hatalmas lendület képessé tette a megállásra. Mozdulatlansága lehetőség a mozgás tapasztalására. - A történelem különböző korszakai különféle ruha viselését írták elő. Most választhatunk a korszakok között, kinek mi tetszik, illetve a praktikusság alapján válogatók: kinek mi a kényelmes. XX Hogy meghallja a hangot, némának kell lennie. A be­ szélgetés nagymesterei a hallgatást érték cl. - Az alexandriai filozófus szólt hozzá, a ró­ mai vezér, a londoni kereskedő. A perzsa köl­ tő hallgatott. A perzsa költészet különös mérték- és ritmusrendszere megragadta a be­ szélgetés nagymesterének figyelmét. A perzsa költő nem érzett vágyat, hogy elmondja, mi­ képpen szerveződik a vers. XX (A dolgok (?) bevonása a szövegbe megzavarja az öntör­ vényű nyugalmat, s így megkérdőjeleződik a szöveg létjogosultsága. A kifejezés, a jelentés kibékíthetetlenné válik a cselekvéssel, a cselekedettel... Mi a teendő?) �valóságunk G Y Ö N G Y Ö S I ISTV Á N Devianciáról - egy statisztikus szemével Tudásom oly’ kevés a bűnöm oly’ sok, hogy nem tudom magam se, jó mi volna - így töpreng Petrarca és önvizsgálata a napjainknak is szóló üzenet. Ismerve az utóbbi évek válságokkal terhes társadalmi és gazdasági helyze­ tét, a riasztó méreteket öltő deviáns viselkedésformák mindennapossá vá­ lását, meg is fordíthatjuk a kérdést: ha tudásunk több lenne, bűnünk is ke­ vesebb lehetne, s valószínűleg akkor kevesebb kétség, bizonytalanság és fé­ lelem gyötörne. A deviancia gyűjtőfogalom. Egyfajta „normaszegő” állapotot fejez ki, eltérést, elhajlást, elkanyarodást a társadalomban általánosan elfogadott szabályoktól, a jól működő közösség szokásaitól, írott és íratlan emberi normáktól. Tehát azok az elt érések, amelyekkel felülemelkedhetünk hétköznapiságunkon, mint egy-egy jeles tudományos, művészeti vagy műszaki al­ kotással, történelmi időkben hőstettekkel, ezek pozitív töltésűek, és nem sorolhatók a devianciák közé. Annyiban új típusú és szokatlan viselkedésformák a bűnözés, az al­ koholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az öngyilkosság, a gyermekkori ma­ gatartásrendellenességek, az elme- és idegbetegségek (az organikusak kivé­ telével), hogy e deviáns folyamatok feltartóztatásában nem történt javulás, sőt romlás következett be. Számok figyelmeztetnek, hogy az utóbbi években mintegy 30 százalék­ kal emelkedett azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyeket alkohol, különféle kábítószerek, vagy kábítószerpótló anyagok hatása alatt követ­ tek el. Elsősorban a fiatalabb korosztályok a veszélyeztetettek. És nemcsak az tartozik e körbe, amiért börtönbe csukják az elkövetőt. A lélekben ej­ tett sebek esetenként súlyosabbak a testieknél. Hazánkban a deviáns viselkedésűek számát mintegy 550-600 ezer főre becsülhetjük, ezen belül az alkoholisták száma közel 450 ezer, a kábító- és kábítószerpótlót használóké 35-40 ezer, az öngyilkosoké hozzávetőleg 5 ezer. Több mint 60 ezer ember kerül évente börtönbe. Mint minden másban, talán itt is a leghatásosabb a megelőzés lenne, mert később a „gyógyításuk” egyre kisebb eredménnyel kecsegtet. Mérhe­ tetlenül nagy a felelősségünk, a társadalomé, a közösségeké, a családé az egyéneké pedig külön-külön a legnagyobb. Mindannyiunk felelősségének már a tudatosulása is előre visz. Ezt a sokat megélt és látott huszadik századot sokan és sokféleképpen jellemezték már. A gravitáció legyőzése, a komputerek elterjedése, a gé­ nek manipulálása, hogy csak néhányat említsünk. Határozottan hozzátehet7 �jük: a huszadik század az erőszak százada is. Az erőszaké, amely a má­ sik ember, és az erőszaké, amely magunk ellen irányul. Bonyolítja a kér­ dést, hogy első megközelítésben úgy tetszhet, a társadalom tagjai közül so­ kan „védettek” a köztünk lévő és szaporodó „ betegségcsoporttal” szemben. Valójában olyan mértékű és hatású társadalmi jelenségről van szó, amely már mindannyiunkat veszélyeztet valamilyen módon. Ezért nem lehet közömbös senki sem. Mert mindent tehetünk, csak egyet nem: nem tudo­ mást venni az egészről és nem küzdeni ellene. A devianciákról sokféle nézet és vélemény látott eddig napvilágot. A tu­ dományoknak - közöttük a szociológiának, kriminológiának, statisztikának, pszichológiának, demográfiának, ökonomiának - is megvan a maguk sa­ játos álláspontja és módszere. Bár ezek a maguk szzemüvegén vizsgálják, ennél is fontosabb az egészben való megragadás. Több okból is. Már egyegy deviáns viselkedésforma is számos társadalmi és egyéni probléma hor­ dozója. Ettől is nagyobb gond a halmozódásuk - például az alkoholizá­ lás gyakran jár együtt bűnözéssel, a kábítószer-fogyasztás az öngyilkosság­ gal - és tartósságuk, azaz az idő nem gyógyít meg oly gyakran semmit. A biblia tanítása szerint az ember bűnben fogantatik és valamennyien bűnösek vagyunk. Ez a bűn azonban korántsem egyezik meg azzal, amit a törvények regisztrálnak, szankcionálnak és elsősorban erkölcsi rosszaságain­ kat veszik számba. Szociális nézőpontból vizsgálva a devianciák egyik kedvezőtlen hatása az, hogy a veszélybe sodródott embert eltávolítja és távoltartja a „gyógyító” közösségtől, ő maga izolálódik, s a társadalom perifériájára kerül. Ha igaz az ókori bölcselet, mely szerint a hasonló a hasonlónak örül, ez csak fo­ kozza a hátrányos helyzetüket. A szociológia és a közvélemény egyértelműen deviánsnak minősíti a bű­ nözést és a kábítószer-fogyasztást. Nem ilyen az alkoholizmus megítélése, amelyet részben betegségnek tartanak. A sok éven át szemérmesen elhall­ gatott prostitúció és a különféle perverzitások szintén a devianciák körébe tartoznak. Amennyiben sorozatosan ismétlődik a vandalizmus, az szintén devianciának számít és a sort folytatni lehet. Azt kell vizsgálni, milyen okok vannak a devianciák hátterében. Kialakulásának előzményei és gyöke­ rei különös figyelmet érdemelnek. Egyfelől a gazdasági, a társadalmi és kulturális viszonyoknak megfelelően alakul, másfelől az egyén társadalmi beilleszkedésének zavarai érhetők tetten, a társas magatartás kibontakozá­ sának, formálódásának és működésének anomáliái. Életünk folyamán egyidőben zajlik a tudatos önalakulás, önépítés, önmegvalósítás és a környezet befolyásolása. E két folyamat nem mindig esik szükségszerűen egybe. A család, mint környezet, vagy annak hiánya nagyobb szerepet játszik, mint sok éven át gondoltuk, hittük, tanítottuk. A társadalom és a gazdaság számos stresszhelyzetet idéz elő. Az egyének alkalmazkodó- és tűrőképessége nagyon, eltérő. Függvénye intelligenciaszintjüknek, tudásuknak, az átörökített szokásaiknak, érzelmi beállítottsá­ guknak, jellemüknek. Nem kevés azoknak a száma, akik a feszültséghely­ zet feloldására és feldolgozására képtelenek, személyiségük többnyire primi­ tív, s megoldásként a deviáns viselkedést „választják” . Egyes szerzők szerint deviáns tulajdonságok minden embernél fellelhe­ tők. Az agresszivitás például nélkülözhetetlen az élni akaráshoz és tudás­ hoz. Ám túlburjánzása, amely révén egyik ember a másikon átgázol, ez a 8 �bűnözésnek fő mozgatója. Ugyanakikor a gyökértelenség. a vélt kiúttalan­ ság, az el hagyatottság a talajvesztettség elvezethet a narkózishoz, az öngyil­ kossághoz. A deviáns viselkedésformák járványszerűen terjednek hazánkban. A ked­ vezőtlen irányzatok fő vonulatai közismertek, s területi metszeteikben bár vannak lényeges különbségek - valamiféle teljesség igényével történő átte­ kintésre nem vállalkozhatunk. Egy cikk keretei erre egyébként sem nyújta­ nak lehetőséget. Ami mégis felvállalható, az valamiféle riadó - néhány riasztó adat tük­ rében. Azt gondolom, jelen időszakban ott tartunk, hogy konstatáljuk a kedvezőtlen folyamatok kórisméit megpróbálunk helyes diagnózist felállíta­ ni, hogy komplex terápiával valójában gyógyítani lehessen. A Nógrád megyei adatok azért is figyelemre méltóak, mert jelzik a romlás gyorsulását. Nem kívánok valamennyi deviáns viselkedésformával foglalkozni, csak az alkoholizmus, és az öngyilkosságok néhány jelenségét érintem. Az alkoholizmus az utóbbi években olyannyira elterjedt, hogy elérte a népbetegség szintjét. Becslésére kétféle módszert alkalmaznak. Egyfelől az elfogyasztott alkohol mennyiségéből, másfelől egy képlet, a J ellinek-formula segítségével a májzsugorodás okozta halálesetek átlagosan 60 százalékos arányából következtetnek. Ez utóbbi adatok szerint hazánkban az alkoho­ listák száma 1986-ban 448 128 fő volt, arányuk 4,2 százalék, s közülük 1 1 1 504 fő a nők száma, tehát gyakorlatilag minden negyedik személy. A népesség mintegy 10 százalékára tehető a rendszeresen kritikusan nagymennyiségű alkoholt fogyasztók aránya. Statisztikai adatok nemzetközi egybevetésével egy meglehetősen kétes értékű és szomorú világelsőség: nálunk százezer lakosra 43 fő az alkoholos májzsugorban elhunytak száma, s minden országban ettől csak jobb hely­ zettel találkozunk. Csak felsorolásképpen: Ausztriában ugyanez a mutató 30,8, Franciaországban 24,4, az NSZK-ban 23,7, Japánban 14,2, az Egye­ sült Királyságban 4,6, Izlandon 0,8 fő. Megszoktuk, hogy minden rossz keletkezésére van válaszunk. Akár elfo­ gadható, akár nem. de van. Most ne legyen. Mert erre nincs. Ez ugyanis, ami történik, ez egy közvetett, lassú önpusztítás. Rejtőzködő szuicidum. A férfiak várható élettartamának csökkenésében - szemben a világ országai­ ban végbemenő lassú emelkedéssel - ez mindenképpen szerepet játszik. Nógrád megyében is súlyosbodott a helyzet. Amíg ugyanis 1980-ban az alkoholfogyasztásra visszavezethető halálokokban elhunytak 100 ezer meg­ felelő korú lakosra jutó száma átlagosan 27,7 fő volt (az országos átlag 28,3 fő), s ezzel a megyék között a tizedik helyet foglalta el. ugyanez 1986-ban 64,2 főre rosszabbodott és már csak hét megye mutatója kedve­ zőtlenebb ennél. Az orvosi kezelést igénylő 1 1 - 1 2 ezer beteg többsége ja­ vakorabeli - 38-49 év közötti - férfi, és biztosított az utánpótlás is, mint­ egy 20-25 ezer rendszeres nagyivóból. A jelenség tömeges elterjedésének hátterében számos társadalmi, gazda­ sagi és személyiségi probléma áll. Döntő szerepe azonban a családnak van, a kötelékek lazulásának, felbomlásának. Az év végén nyilvántartott alkohol9 �betegek száma a nyolcvanas évtizedben háromszorosára nőtt. Szakorvosi vé­ lemény szerint alkoholizmus esetén elsősorban az apák alkoholizmusára gondolnak, ám rendszeresen növekszik az anyáké, a nőké. Legfontosabb következménye az, hogy az egyén kiszorul a család életéből, amelyre pe­ dig a legnagyobb szükség lenne. Az alkoholista családja mindig veszélyez­ tetett. Gyakran izolálódik és neurotizálódik. A külvilág számukra sokszor kirekesztődik, nehezen megközelíthetőek, nem képesek „gyógyító kapcsola­ tot” teremteni. Mivel a személyiség a családban fejlődik, az alkoholista családjában kapott „minta” a későbbi életutak során bekövetkezett embe­ ri tragédiának egyik előidézője. S egy megfigyelés: a legrosszabb anyák a női alkoholisták. A gyógyult alkoholbetegek társadalmi megítéléséről nem sok szó esik. A helyzet paradox: a társadalom elviseli, a munkahelyek még imitt-amott el­ tűrik az ittasságot, de a gyógyultat esetenként kiközösítik, mint hajdan a tbc-seket. Az alkoholizmus népbetegség, társadalmi veszélyessége nagy. Talán je­ lent némi reménysugárt az, hogy az összes ittasan okozott balesetek száma 1980. és 1987. között országosan mintegy hatodával, Nógrád megyében több mint harmadával csökkent. Ám még így is magas. Közülük minden tizedik végződik halállal. Sokszor egy-egy élet megmentéséért az ország lakossága mozdul meg. S az így, értelmetlenül meghaltak? Ittasság által a valószínű­ síthetően „halálra ítéltek” ? És két tényszerű adat, csupán önmagukban említve. Azoknak a jogerő­ sen elítélt felnőtteknek aránya, akiknek cselekménye az alkoholfogyasztás­ sal volt kapcsolatban, 40 százalék közül alakul, de a fiatalkorúaknái is el­ éri a 20 százalékot. A pszichés segítség, a szociális gondozás és általában a társadalom kul­ turális szintjének emelkedése fontos eszköz lehet az alkoholizmus kialaku­ lásának megelőzésében. A fogyasztás korlátozása, a szeszes italok árának emelése csak tüneti kezelés, bár a kezdeti eredmények nem elhanyagolha­ tóak. Ha elfogadjuk azt, hogy az alkoholizmus másodlagos tényező, akkor a fő hangsúlyt az elsődleges kiváltó okok megszüntetésére kell helyezni. Manapság, amikor tovább romlanak az életkörülmények, a számítások azt mutatják, hogy társadalmi méretekben a reálbérszint úgy a tizenöt évvel ezelőtti szintre zuhant vissza. Kemény kényszerpályák állandósulnak. Szaporodnak a társadalmi anomáliák, fokozódik egyes rétegek szegénysé­ ge. A felsorolt tényezők együttesen sem hibáztathatok, amiért az alkoholiz­ mus mutatói egyre rosszabbodnak. Most köszönnek vissza a nevelés évtize­ des restanciái, a véleményem szerint kialakulatlan, befejezetlen személyiség­ építés. Hogy az emberek nincsenek felvértezve a váratlan stresszhatások fogadására, a jelentkező feszültségek feldolgozására és levezetésére. Az alkoholizmus a küzdés feladása és feledése. A kisebb ellenállás irá­ nyába haladnak akkor, amikor egy élvezeti cikk fogyasztásába temetik a megoldásra váró problémákat. Az önsorsrontók deviáns viselkedésének el­ terjedésére mégsem könnyű elfogadható magyarázatot találni. Krízishely­ zetek, sorscsapások mindig voltak és lesznek. Miért nem hasznos elfoglalt­ ságba, az ismeretek gyarapításába menekülnek, s miért hátra, miért nem előre? Egyáltalán van-e, s milyen a felelősségérzetük a jövő nemzedékével szemben? Tudom, naivul becsületes a kérdés, de kérdés. Mégha nincs is felelet. 10 �Nem öncélú a dohogás. Valamit ki kéne találni és megálljt parancsolni. Ennek a valaminek az alfája és omegája a családi kötelékek erősödésé­ ben, értékének növekedésében rejlik. És nem szabad feladni az alkoholel­ lenes kampányt sem, még ha eddig nem is született látványos eredmény. Nagyon nehéz és bonyolult kérdés az öngyilkosok problémája. Évente mintegy ötezer ember hal meg így Magyarországon, évtizedek óta a magyar mutató a legrosszabb a világon. Aránya 45 százezrelék körüli. Egy emberöltőnyi idő óta folyamatosan emelkedik, s 1983-ban érte el a legmagasabb szintet, amikor 4 9 11-en vetettek véget önkezűleg az életüknek. A statiszti­ kák szerint 1921-től 1940-ig Európában a magas öngyilkossági gyakoriságú országok között Ausztria után hazánk következik. A második világhábo­ rút követő 15 évben az öngyilkosságok csökkenő irányzata figyelhető meg. majd ezt követően erőtelesen nőtt és ollója az utóbbi negyed században még a magas öngyilkossági gyakoriságú országokhoz képest is nyílt. Az utóbbi három évtized átlagában az öngyilkosok héttizede férfi, 30 százaléka nő. A kísérletek száma háromszorosa az öngyilkosoknak, és ettől is többen vannak a határmezsgye felé sodródók. Lényeges a területi különbségek állandósága. A legmagasabb öngyilkossági gyakoriságú régió az alföldi megyék, különösen Bács-Kiskun, Csongrád. Szolnok, Hajdú-Bihar, ugyanakkor alacsony arányszámú Győr-Sopron, Vas, Zala és viszonylag Nógrád megye is, bár hullámzás az utóbbinál megfigyel­ hető. Az 19 81-87. évek átlagában a megyében évente átlagosan 73 fő halt meg öngyilkosság által, ezen belül a férfiak aránya 75,3 százalék. A kormegoszlást vizsgálva ugyanebben az időszakban három 14 éven aluli vetett véget önkezével életének. A legveszélyeztetettebb korosztály a 40 és 59 évesek közöttiek csoportja, az öngyilkosok 42,6 százalékos rész­ arányával. A 60 éves és idősebbek az összes öngyilkos 30 százalékát teszik ki. Milyen tényezők váltják ki? Három ok látszik meghatározónak. Egyfelől az időskorúak számának növekedése a népességen belül. Másfelől a szocia­ lis integráció mértéke gyengülő. Ez azt jelenti, hogy az emberek egy része akkor menekül az önkéntes halálba, ha kötődése az emberekhez, a közös­ ségekhez végletesen meglazul, gyakorlatilag megszűnik. Nem az egyedüllét a meghatározó, hanem a reménytelen magány, s az önszeretet hiánya. Nem véletlenül élnek tovább a családosok, mint az egyedülállók, a házasok, mint az elváltak. S végül harmadik kiváltó ok a gyógyíthatatlan betegségek tu­ data. A területi különbségekben olyan okok is fellelhetők, mint a végletes túl­ hajszoltság a munkavégzésben, az ezzel társuló egészségtelen életmód, egyéni, családi, közösségi konfliktusok esetén a tradicionális viselkedésfor­ mák érvényesülése. A koncentrációs táborokról hallott szörnyű számok között akadt egy mélyen emberi. A lélektan egyes művelői szerint ugyanis itt történt a leg­ kevesebb öngyilkosság. Nem tudom, hogy igaz-e, de elhiszem. Elhiszem és megráz. Az élni akarók üzenete ez az egyszeri és a megismételhetetlen ÉLET-nek. Aki emberi titkok mélyére tekint, beleszédül. Csak egy villanásnyi idő­ re tekintettem a deviáns viselkedésformák két területére. A figyetlemkeltés és a segítség igényével. 11 �LU K Á C S G E R G E L Y SÁ N D O R Egy keszi gazda sorsa A harmincas években épült házon még ma is látszik az egykori gazda tehetőssége. Nemcsak az ablakokat őrző szálfenyők, de a nagyüzemi istállónak beillő gazdasági épületek is ezt a meggyőző­ dést erősítik meg az erre vetődő emberben. Félig lehúzott redőnyű nappali szobában, jobb napokat látott ba­ rokk bútorok között ülünk le a ház gazdájával. Én hallgatni és kérdezni, ő pedig elmondani az életét. Szálfatermetét még hetvenöt évesen is őrzi. Tekintetében az ön­ ismeret illúziótlansága. Gyanítom, arcán a ráncokban nemcsak az időnek, de az emberek cudarságának is része van. Itt most egy sors következik. Egy gazda sorsa a huszadik században - Ma­ gyarországon. Édesapám Obrecsány László kőszénbányász vájár volt. Édesanyám leány­ kori neve: Pintér Teréz, háztartásbeli. Hárman voltunk testvérek: Béla építészmérnök, Barnus a kereskedelemben, népboltvezető, én pedig „G yula” állattenyésztési ellenőr voltam. Etes község Amália-akna alsótelepén laktunk 1906-tól 1932-ig. 1932-től Karancskesziben laktunk, egész mostanáig. Születtem: 1914. február 5-én, Etes Amália-akna alsótelepén. Ott végeztem el a szokásos általános isko­ lámat. Itt gyerekeskedtem. 1928-ban felvettek a salgótarjáni üveggyárba dolgozni, asztréger, üveghordó voltam. 1929. július 17-én a salgótarjáni kőszénbánya részvénytársulat bányaigaz­ gatósága felvett dolgozni, az Etes községhez tartozó Szánas-pusztai kőszén­ bányába. Itt először uraságiba, majd mint csillés dolgoztam. 1932. április 30-án leszámoltam és hazajöttem Karancskeszibe dolgozni, azaz gazdálkod­ ni. Nagyapám, Pintér György, közösen gazdálkodott az öccsével. Pintér Istvánnal, 48 kataszterholdon. Mindent megosztottak fele-fele arányban. Az öccs maradt a régi házban, mi pedig a telek másik végén új házat és istállót pajtával egybeépítettünk. Azóta is itt lakunk. Itt dolgoztuk a 24 hold földet nagyapámmal. Édesapám eljárt dolgozni a kőszénbányába mindennap. Mikor tehették, ők is besegítettek dolgozni. Ahhoz, hogy termelni is tudjunk, állatokat kellett vásárolni, mert ami a vállalkozásból jutott, kevés volt. Vettünk lovat, tehenet, sertést, juhot és baromfit tenyésztettünk. Ezek az állatok a trágya szempontjából is kellet­ tek. Célunk az volt, hogy minél több földet le tudjunk trágyázni. E szer­ ves trágya mellé még műtrágyát is használtunk, így aztán jól termettek a földjeink. 12 �Hogy mennyire jól gazdálkodtunk, azt az is bizonyítja, hogy egy jó pár év után 14 kataszteri hold erdőt és hat hold szántót meg tudtunk venni anélkül, hogy adósságunk lett volna. Nem mondom, még több lett a mun­ ka. Korán keltünk, későn feküdtünk. Tehát nem nyolc órát dolgoztunk. Mondhatnám azt, hogy sötéttől sötétig. De örömmel csináltuk, mert sza­ badok, függetlenek voltunk, nem függtünk senkitől, úgy dolgoztunk, ahogy mi akartunk, zavartalanul. Ha elmentünk valahová kirándulni, vagy ünne­ pélyre, vagy kiállításra, nem kellett engedélyt kérni senkitől, és akkor, mentünk, amikor mi jónak láttuk. Nem vendéglőbe étkeztünk, hanem ké­ szítettünk idehaza azt, amit szerettünk ételt, italt, és azt bepakoltuk, ha kocsival mentünk, akkor a kocsiba, és ami a legfontosabb volt, akkor et­ tünk, amikor mi jónak láttuk. Senki nem hajtott vagy zavart bennünket. Nekem jobban tetszett mint egy miniszteri állás, mert egy miniszter sok gonddal, problémával küszködik és sok mindentől függ a helyzete, de én ezektől akkor mentes voltam, jól elfáradtam és munka után jól tudtam pi­ henni. Nagy fejtörést nem kellett végezni. Nagyapám jóba volt a jászberényi méntelep parancsnokával és ott meg­ vásárolt egy szép lipicai fajtájú mént, melyet egész olcsón meg tudta ven­ ni, mert rúgott, harapott, sok kezelőt a kórházba küldött, félték tőle. Ezt a rossz szokását soha nem felejtette el. Mi azért lekezeltük hiba nélkül. Ezt a mént igára nem használtuk, csak kimondottan fedeztetésre és lo­ vaglásra. Még több volt a munkám. Reggel, este le kellett lovagolnom. Ezt azért említettem meg, mert a mén jó pénzforrás volt a gazdaságban. Sok volt a kanca és sokat fizettek. Volt egy príma nyerge, azzal lovagol­ tam. Majd később meg tudtuk venni Gömbös Gyula miniszterelnök lovag­ lónyergét, jó drága pénzért. Formatringgal, szügyellővel és sok rézkari­ kákkal föl volt szerelve. Gyönyörű volt, még olyan szép nyerget nem lát­ tam. Ezután már abban lovagoltam a mént. Háború alatt a román katonák elvitték mind a két nyerget. Később Losoncon megvettem egy gumirádlis hintót, amivel nagyobb távolságokat meg tudtam tenni. Ehhez Budapesten vettem egy gyönyörű parádés szerszámot, francia hajtószárral. Neveltem két vasderes lipicai mén csikót, melyet ki kellett heréltetni, mert ménnek nem engedélyezték és ez a két csikó húzta a gumirádlis hintót. Jobban élveztük, mint most az au­ tót. Ezt csak azért mondtam, hogy látni lehessen, ha valaki jól gazdálkodott abban az időben, mindent meg tudott venni, ami a gazdasághoz szükséges. Szép volt és jó volt a gazdálkodás mindaddig, amíg a németek ki nem találták a Furcsek-féle beszolgáltatást. Ezután felére csökkent a jövedelem. Ez senkinek nem tetszett. 1936. október 5-én bevonultam Salgótarjánba a határőrséghez katoná­ nak. Itt Salgótarjánban elvégeztem a tiszthelyettesi iskolát 1937-ben. Őrvezetőnek előléptettek és lehelyeztek Ipolytarnócra a határőrzászlóalj második századához. Itt kiképző voltam. Kiképzés után elküldtek Piliscsabára továbbképző katonai iskolára. Ezt kiváló eredménnyel végeztem. Visszajöttem Ipolytarnócra, előléptettek tizedesnek, majd nemsokára sza­ kaszvezető lettem. Itt megemlítem, hogy géppuskás-szakaszparancsnok voltam. Kint gya­ korlat közben nagy eső, felhőszakadás volt. A z Ipoly tele volt a hullámzó esővízzel. A bevonulóknak laktanyába érkezés után le kellett menni az 13 �Ipolyra mosogatni a lovakat. Parancsba adtam, hogy senki nem fürödhet, mert nagy a víz. Az Ipoly szélébe mossák le lovakat. Az volt a szeren­ cse, hogy én le voltam vetkőzve, fürdőruhára, és egy lópakrócon heverve a másnapi gyakorlatra készültem. A katonai szabályzatot olvasgattam. Egy­ szer csak hallom a nagy kiabálást, hogy segítség. Fölugrok, mondják, hogy R acsot elnyelte a víz. Gyorsan beugrok, látom hol dobálja a víz. Ez a R acs rokonom volt. Gyorsan odaúszok. Ő megijedve elkapja a két ke­ zem és lemerülünk az Ipoly fenekére. Ö eszméletét vesztette, elengedett. Megfogtam a haját bal kezemmel és feljöttünk a víz felszínére. Megjegy­ zem már nem sok kellett volna nekem sem, hogy ott maradjak. Nyeltem egy csomó vizet, de szerencsére akkor már a vízből a fejem ki tudtam emelni és levegőt tudtam venni. A hullám mentén úsztam egy kicsit, amíg a tüdő levegőt kapott, utána az összes erőt beleadva oldalra úsztam és kiértünk a partra. A többi ka­ tonák már ott voltak. R acs eszméletlen, izmai megdagadva. Hasra fektet­ tem, mesterséges légzést végeztem, kezét lábát mozgattam, dörzsöltük, nyelvét is megmozgattam. Egyszercsak fölébred és körülbelül egy fél má­ sodpercig elmezavara volt. Majd később magához tért. Pillanat alatt ott volt az egész falu. Két hétig sínylette R acs János az esetet. Ez örökké emlékezetemben marad. Az volt a szerencse, hogy abban az időben kitű­ nően tudtam úszni. Gyakorlatom volt a mentésben is. Akkoriban éppen mozgósítás volt. A gazdaembereket is behívták kato­ nának, lovastól, kocsival és szerszámmal együtt. Ipolytarnócról 1938-ban bevonultunk Csehszlovákiába. Én mint kocsizó géppuskás-szakaszparancsnok az első kocsin ültem tele virágokkal. A nép örömmel, virágokkal foga­ dott be minket. Itt az új határon farkasszemet néztünk a szlovák katonákkal, de azért harcra nem került sor. Műveltebb emberek voltak a csehszlovák katonák annál, hogy ránk lőjjenek. Innen a zászlóaljat 1939 elején Rahóra helyezték. Itt akkor a gárdisták voltak az ellenségek. Azokkal néha volt összeütközésünk. Közülük is estek cl, meg a ruszki gárdisták közül is. De nemsokára helyreállt a rend. Ta­ nultunk rusziuszkóul. Itt megismerkedtem Pasulyka János tanító igazgató­ val és Gorcsár Gyula gimnáziumi tanárral és ők hozzásegítettek ahhoz, hogy a négy középiskolát befejezzem. Ők tanítottak magánúton. A zászló­ alj parancsnokom engedélyezésével elvégeztem a négy középiskolát. A parancsnokom sokszor szolgálatmentesítést adott a tanuláshoz. Itt, Rahón, a géppuskásszázadnál teljesítettem szolgálatot, mint szol­ gálatvezető. Leszereltem, 1940-ben és hazajöttem. Idehazulról minden hó­ napban feljártam Rahóra a feladott anyagot előadni, addig míg a bizonyít­ ványt meg nem kaptam. Rahó 600 kilométer Keszihez. 1941-ben behívtak Munkácsra katonának a dandárhoz. Itt dandárírnok voltam két hónapig. Majd hiány volt a gépkocsiosztag-parancsnokból, ke­ vés volt a tiszt és a dandárparancsnok. Német vezérkari tiszt úr engem nevezett ki osztagparancsnoknak. Ebben a minőségben voltam négy hóna­ pig, míg le nem szereltem. 1942. szeptember 15-én megjelentem Balassagyarmaton egy mezőgazdasági értekezleten. Ott megismerkedtem Alkér László egyesületi igazgatóval, és ő közölte velem, hogy még két állattenyésztési ellenőrgyakornok kelle­ ne neki. Mindjárt hozzátette, hogy a követelmény kétéves mezőgazdasági 14 �gyakornok idő és négy középiskola. Felvétel után két évig állattenyésztési gyakornoki idő, és ha itt megfelel, csak akkor mehet a tanfolyamra. Mond­ tam neki, hogy nálam ezek a követelmények megvannak. De még odahaza megbeszélem a szüleimmel. Idehaza megbeszéltem. Plati Károly földbirtokos igazolta a két év mezőgazdasági időt és el­ mentem 1942. október 2-án. Mindjárt föl is vettek és máris munkába ál­ lítottak, mint állattenyésztési ellenőrgyakornokot. Hamar felismertem az anyagot, jól éreztem magam. 1943 augusztusában berendelték az összes gyakornokot Balassagyarmatra vizsgázni. Itt reggel fél kilenckor minden gyakornoknak kiadták a tananyagot, hogy csináljuk meg. Délután egy órá­ ra várták a készenlétet. Egy ellenőr, Huszár Zoltán, szembe ült velünk és ő is csinálta. Egy óra előtt tizenöt perccel elkészültein és kivittem. Az el­ lenőr egy órára vitte ki, két hibával, a többi gyakornok, egy kivételével, meg sem tudta csinálni. De az az egy gyakornok két órára vitte ki, tele hibával. Az én dolgozatom hiba nélküli volt. Az igazgató mindjárt kije­ lentette, hogy csak egyedül az Orsovay gyakornok úr tudott produkálni, határidőn belül, hiba nélkül megcsinálta a dolgozatot. Ezért úgy határoz­ tam, hogy ha nincs is meg a két év gyakornoki ideje, őt fogom elküldeni Munkácsra a tanfolyamra. Gyakornokként 370 pengőt kaptam, egy tanítónak 120 pengő volt akko­ riban a járandósága. Egy napszám meg 1 pengő volt. Ellátmányt adtak, mindenütt megvendégeltek. Ettől függetlenül megkaptuk az étkezési pénzt is, hivatalosan. Munkánk: a törzskönyvezésre váró teheneket vettük ellenőrzésbe, kétha­ vonta napi termelést mértünk és a tejzsír százalékát, év végén az egyesület döntött, hogy melyik tehén lesz törzskönyvezve. Az egyesületet az állam tartotta fenn. Értesítésem alapján vittek egyik helyről a másikra hintóval, vagy kocsival a gazdák. Nagyon jó foglalkozás volt, megmondom őszin­ tén. Segítettünk az állományszerzésben is, kereskedtünk ismeretségi alapon, az ellenőrök egymás között. Aki eladott, az is, aki vette, az is adott pénzt. Két-három százalékot kaptam az árból. Ez sok pénz volt. 1943. június 18-án, a Nógrád Megyei Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt Központi Szervezete megbízólevéllel megbízott Karancskesziben a párt szervezésével, párttagok gyűjtésével és a pártszervezet felál­ lításával. Már akkor az állattenyésztési egeysületnél dolgoztam, mint gya­ kornok, de azért ennek a felhívásnak is eleget tettem. Helyi ember, Romhányi István 25 holdas gazda beszélt rá, hogy lépjek be az FGP-ba. Később én választattam meg őt országgyűlési képviselő­ nek. Romhányi később ennek lett az áldozata. Őérte is megjelent a dzsip. 49-ben elvitték. A veséjét szétrugdosták. Megmondták neki, hogy nem be­ szélhet a veséről, de orvoshoz járt és másfél évre meghalt. Hat hónapig volt bent. De visszatérve a munkácsi tanfolyamra: el is mentem és elvégeztem azt, kitűnő eredménnyel. Kaptam egy német multiplikátor számolókönyvet, ezt csak a négy legjobb tanulók kapták. Lehetett vele osztani, szorozni, kivon­ ni, összeadni pillanatok alatt. Mikor hazajöttem már itt várt a SAS-os be­ hívó, mellyel azonnal be kellett vonulni Rahóra katonai szolgálatra. Ő szszel máris kikerültem a frontra. Itt orosz fogságba estem és 1945. február elején hazakerültem. Ezzel a katonai pályafutásom végleg befejeződött, mint 51 �őrmesteri ranggal. Mikor Munkácsról a tanfolyamról hazajöttem vettem egy új bőröndöt és az összes ellenőri irataimat, írógépemet, számológépe­ met, a kapott multiplikátoromat, meg az ellenőri bizonyítványomat is a bőröndbe tettem azzal a gondolattal, hogy ha mégis sikerül hazajönni a frontról, mindent egy helyen megtaláljak. Sajnos, az erre harcoló román katonák elvitték a bőröndöt anélkül, hogy felnyitották volna. Így minde­ nem eltűnt. Ezek kirabolták az egész épületet és sok mindent elvittek. Akkor vitték el a két nyerget is. Ezért kértem az egyesületemet, hogy ré­ szemre, mivel a románok eltüntették a bizonyítványomat, küldjenek egy másolatot, vagy egy működési igazolást. Ezt a kérésem teljesítették, el­ küldtek egy működési bizonyítványt, melybe ez áll: „Igazolom, hogy nevezett szolgálatát úgyis, mint gyakornok, úgyis mint ellenőr lelkiismeretesen, pontosan és hűségesen látta el, és az állattenyész­ tés érdekében eredményesen munkálkodott. A szolgálatot katonai behívás miatt hagyta el” . 1945-ben hazakerültem a frontról, már itthon vártak a kisgazdapártba. Mindjárt meg is választottak a Salgótarjáni Független Kisgazda Földmun­ kás és Polgári Pártnak a titkárának. Ez történt 1945. május 10-én, akkor Szoó Vilmos volt a pártelnök. Majd nemsokára megválasztottak járási párttitkárnak. Később megvá­ lasztottak salgótarjáni járási rendőrkapitánynak. Mire beöltöztem, jött egy rendelet, melyben az állt, hogy megszüntették a járási rendőrkapitánysá­ got. A városi rendőrkapitánynak kell ellátni a járást is. Így visszamarad­ tam járási párttitkárnak. A szüleimnek nem tetszett, hogy én Salgótarjánban dolgozom, a gazda­ ság meg itthon tönkremegy. Ezt magam is beláttam és lemondtam a párt­ titkárságról és helyettem Kenéz Zoltán református lelkészt állítottam be. Ő rám hallgatott, mert jó barátom volt. Átadási idő egy hónap volt és utána végleg hazajöttem. Azóta itthon gazdálkodtam, amíg a tsz-be be nem léptem. 1947 tavaszán már idehaza dolgoztam. Megjegyzem, ettől az időtől már nagyon nehéz volt gazdálkodni. 1946tól már csak kínlódás volt itt a középparasztnak és a kuláknak a gazdál­ kodás. 1948-ban kivettem a gyapori gyümölcsöst bérbe. Tizenöt éves szerződést kötöttem a tulajdonossal. Ivánfi Andor nyugalmazott főtanácsossal. A föl­ dünk határos volt a gyapori Ivánfi Andor gyümölcsösével. Ott szántok és kijön hozzám beszélgetni. Elmondja, hogy már hétéves a gyümölcsös, de még nem termett. Szakkönyve van. de ezekből nem tudja megállapítani, hogy mi az oka. Mondom neki, hogy több gyümölcsészeti tanfolyamot hall­ gattam, valamit értek hozzá. Most nem, de vasárnap, ha magának ez meg­ felel, eljövök. Azt mondja, jó lesz. Vasárnap kimentem, vittem magammal egy nagyítót. Megvizsgáltuk kö­ zösen a gyümölcsöst. Mindjárt megállapítottam, hogy nagymértékben ka­ liforniai pajzstetűvel súlyosan fertőzött, és még más kártevőkkel is. Hu­ szonöt fát ki is vágattam vele, mert az már annyira fertőzött volt, hogy azt már megmetszeni nem lehetett. Ezek már bacilusgazdák voltak. Mindjárt rábeszélt, hogy vegyem ki bérbe egy-két évre. Azt mondtam neki, hogy gyümölcsöst egy-két évre nem lehet kivenni, mert, ha én most rendbe te­ szem, csak a jövő évben számolhatok a terméssel. Csináljuk meg tizenöt év­ re a szerződést. Mindjárt jóbarátok lettünk, pertut ittunk, hozott enni-, in16 �nivalót. Akkor elmondtam neki, hogy miért nem terem a gyümölcsös. A gyümölcsös azért nem terem, mert annak idején nem lettek a fák kellő arányban visszametszve, minek következtében túl terebélyes fahajtások nőttek és emiatt a gyökérzet lemaradt a hajtásokkal szemben. Ezek után kicsi a gyökér ahhoz, hogy fölvegye az amúgy is sovány földből azt a tápértéket, ami a megtermékenyüléshez szükséges. Ezt abból lehet meg­ állapítani, hogy a gyümölcsfa porzása nagyon kicsi. A hajtás végén csak egy félcenti növekedés mutatkozik. A tápértékhiány miatt mikor a fa tel­ jesen kivirágzik, nem tud tovább mit csinálni, nem tud tovább fejlődni, minthogy a virág elsorvad és csomóstól lehull. Ezek után nem lehet gyü­ mölcs a fán. És még ha volna is gyümölcs, a sok kártevő tönkreteszi. Permetezésnél is akkor jár el helyesen az ember, ha először a szakköny­ vek szerint a permetezőanyagot megcsinálja és mikor ez már permetezés­ hez kész, csak egy fát permetezek le belőle, és amikor meggyőződtem, hogy a keverék jó, se nem gyenge, se nem erős, nem pörzsöl, viszont a kártevő meg elpusztul, a fának azonban semmi baja. Meggyőződtem, hogy minden rendben, csak akkor mehet a permet az egész gyümölcsösre. Nagy hiba, hogy a gyümölcsös felső szélén az erdő húzódik, mert ab­ ban rengeteg kártevő meghúzódik. Hogy a dolgomban biztos legyek, ír­ tam a barátomnak. Homor Jenőnek, aki a Nógrád és Hont vármegye gyü­ mölcstermés főintézője. Ő t meghívtam, el is jött, itt aludt nálam, és ve­ le együtt másnap egyszerre megvizsgáltuk a gyümölcsöst. Nekem ez fontos volt, hogy egy hivatalos embertől kapjam meg azt a választ, amely igazol­ ja, hogy milyen rossz állapotban vettem át a gyümölcsöst. Összeírtuk a permetanyagot és megrendeltük. Amit a szakember előírt, minden munkát elvégeztem. Fogadtam egy alföldi érettségizett kertészt, aki a metszést és koronaalakítást végezte. Emellett tizenöt napszámos dolgozott benne. A permetezést magam végeztem batteriás géppel, hatvan darab juhot legel­ tettem rajta egész nyáron. Kivéve permetezés után két hét, amíg az eső és az idő által a fűről a permetanyag elillant. Délben mindig másik fa alatt deleltettem, hogy minél több helyen meg legyen trágyázva. Ezt a le­ geltetési trágyázást műtrágyákkal is kiegészítettem. 30 000 Ft-ot költöttem rá első évben. E munkák után termőképes lett a gyümölcsös. Tavaszra két vagon alma mutatkozott, lett két és fél vagon. Ezt megfeleztük. A következő évben már kilenc vagon lett. De abból már nem kaptam semmit, mert hazajöttek a tulajdonos rokonai külföldről és rábeszélték a tulajdonost, hogy bontsa fel a szerződést. Így bíróságra került az ügy. Én voltam a felperes. A salgótarjáni bíróság nem fogadta el az alperes véde­ kezését, mert Homori Jenő intéző leigazolta, hogy a munkálatok az ő el­ lenőrzése mellett folytak és a felperes mindent megtett a gyümölcsös ér­ dekében, hogy el ne pusztuljon, mert az alperes erre nem volt képes, na­ gyon elhagyta szaporodni a kártevőket, különösen a kaliforniai pajzstetűket, amely ha gyorsan ezt a permetezést meg nem kapja, két év múlva az egész gyümölcsös elpusztul. Végeredményben minden munkát az előírás szerint megkapott a felperestől, ami elég ahhoz, hogy a vész megáll jon, ne terjedjen tovább. A felperes 30 000 Ft készpénzt belefektetett. A bíróság felszámolta a tizenöt éves szerződés alapján mennyi lett volna a jövedelem, mennyi volt a ráköltés és így kijött neki 400 000 forintra. Ennek a megfizetésére kötelezték az alperest. Azonban sajnos én abból a pénzből egy fillért se kaptam a kezemhez. Még azóta is a bíróságon fekszik 17 �az egész akta intézés nélkül. A gyümölcsöst az állami gazdaság a helyi ta­ nács segítségével államosította. Pénzt a gazda tudtom szerint nem kapott, ugyanúgy nem kapott ő a gazdaságtól, ahogy én nem kaptam annak előt­ te tőle. Ahogy mondtam is már, ettől az időtől fogva nagyon nehéz volt gazdál­ kodni. Olyan terhet tették a gazdákra, hogy nem lehetett adósság nélkül kibírni. Minden évben szaporodott az adósság. Sokan akik tehették, ál­ lásba mentek, hogy valahogyan meg tudjanak létezni. Nagy volt a beszolgáltatás. 19 51. június 16-án elvették a fűkaszáló gépem is, hogy ezzel is megne­ hezítsék a munkám. Nemsokára kialakult az egypártrendszer. Ezalatt még nehezebb volt a gazdálkodás, mert nemcsak beszolgáltatás volt, hanem ami gabona megmaradt a raktárban és kukorica volt a padlá­ son, jöttek a tanácselnök, Tarjáni Lászlóné hajcsárai, és azok mind egy csep­ pig elszállították. Utána kiadták a parancsot, hogy ennyi és ennyi gabo­ nát határidőn belül vessünk el. Ellenkező esetben, aki ennek nem tesz ele­ get, súlyos bűntetést von maga után, megbüntetik. Nekem a kisgazdák adták össze a gabonát kölcsön, úgy, hogy a tanács követelését teljesítettem. Mindezek mellett még két hízódisznót is le kellett adnom. Ezt meg úgy ol­ dottam meg, hogy kölcsönkértem pénzt és azzal elmentem az Alföldre, ott megvettem és beadtam. Apámat kuláknák minősítették, azután 1950-ben a helybéli tanács kisa­ játította a beltelkünket, a gépállomás céljára, azzal, hogy majd később pénzben fognak kártalanítani, ami a mai napig sem történt meg. Ez az a terület, amelyen az A G R O F A van, jelenleg a tsz-hez tartozik. Mind­ eddig sem pénzt, sem bérletet nem fizetett a tsz. Lehetne itt megegyezéses alapon valamit csinálni? Ott voltam a közjegyzőnél, mikor a gépállomás vezetői át akarták íratni a területet a gépállomásra, de ez nem ment. Egy nagyon gerinces közjegy­ ző férfi volt, aki azt mondta: Hol a tulajdonos eladási szerződése? Ezt nem tudták felmutatni, mert nem volt. A telek nem eladó volt. Kijelentette a közjegyző, hogy ő jogszabály-ellenességet még akkor sem csinál, ha őt lecsukják. Ahhoz, hogy valakire átírjunk valamit, kell egy eladási szerződés, a földtulajdonos aláírásával. A tulajdonos beleegyezése nélkül nincs átruhá­ zás. Ha mégis ezt valaki megcsinálja, az szabálysértést követ cl, amit a törvény büntet. Tehát a telek egy része, amin az A G R O F A van, az édes­ anyám nevén van. Engem egy este el akartak vinni szürkületkor 19 52 szeptemberében. Egy dzsip állt meg a ház előtt. Ketten bejöttek, egy százados és a hely­ béli rendőrparancsnok. Azt mondja a százados miután igazolta magát: - Maga az Orsovay? Magáért jöttem. Legyen szíves szálljon be a kocsiba. - Minek a meghatározása alapján? - kérdeztem. - Majd bent megmondom. - Talán valami bűncselekménnyel vádolnak? - Majd bent megmondom. - Én semmiféle bűncselekményt nem követtem cl. Bűnös nem vagyok. Ezek után nem engedelmeskedem, mert nem akarom azt, hogy alapta18 �lanul meghurcoljanak. Ezzel lassan elindultam a házba be. Elszántam ma­ gam ha követnek, az ajtót hirtelen bekulcsolom és a kisszoba ablakán át el­ menekülök. De elmentek. Az egész utca a dzsipnél állt és hallották, amint a százados azt mondja: Majd reggel jövünk érte. De nem jöttek. Később aztán beköszöntött az 1956-os forradalom. Ez aztán az említett gazdáknak végleg elvette a gazdálkodási kedvét. Megzavarodott az ország, sokan nem tudták, hogy hol tartanak. Itt is egy kiküldött futár megjelent majdnem minden gazdánál és megmutatta a meg­ bízólevelét, melyre az volt ráírva, hogy minden paraszt fogjon be és a fogatával menjen be Salgótarjánban tüntetni. Mikor nekem is megmutatták, akkor látom, hogy azon a levélen sem aláírás, se pecsét, akkor látom, hogy egy nagy semmi. Megkérdeztem, ki adta magának ezt a levelet. Azt mondta, hogy bent. a központban adták, de nem tudja, hogy kicsoda. Erre azt mondtam neki: - Ez a levél nem hivatalos, sem aláírás, sem dátum nincs, hogy mikor ki­ csoda. Törölje ki a valagát vele és úgy vigye vissza annak, aki ezt magá­ nak adta. De nehogy tovább hordja. Az illető be is fejezte és hazament. Voltak akik már rárakták a lóra a szerszámot és eljöttek hozzám, hogy mikor megyünk. Én azt mondtam, szó szerint idézem: - Szó se! Senki sehová! Márcsak nem gondolják, hogy lelövetik magu­ kat?! Így mindenki visszamaradt. Azt a levelet egy meggondolatlan pók adta annak az embernek, pecsét és aláírás nélkül. Másnap beugrasztották a munkásságot. Elmentek tüntetni, közéjük lőttek és lett egy pár halott, és sebesült. Mikor ez megtörtént, másnap mondják az emberek, hogy milyen jó, hogy nem mentünk tüntetni, valószínű, mibelénk is belénk lőttek volna. E r­ re azt mondom: Ez ami Budapesten történik, ez egy rosszul, vagy szerve­ zetlen valami, amely folyamat nem sokáig tarthat, mert lehetetlenség az, hogy ezt az oroszok és a magyar kommunisták megengedjék, ezt a nagy vérengzést Budapesten. Hiszen túlerővel rendelkeznek e szervezetlen tün­ tetőkkel szemben. Ez így is történt, nem sokára el is fojtották a tüntetést és helyreállt a rend. A forradalom után igen erőszakosan hajszolták a termelőszövetkezetbe a belépést. Apám bányász nyugdíjas volt, türelmes ember, nem szólt sem­ mibe. A föld anyámé volt, őt izgatta a dolog. Egyszer jött három pofa Etesről. Megmutatták, hogy pisztoly van ná­ luk, ha nem lépek be, használni fogják. Az egyiket régről ismertem, az csendesítette a másik kettőt. A szervezők gyakran jöttek részegen. Nem tudtam velük vitatkozni, mert buta emberek voltak. Korlátoltak. Nálam is a helyi szervek minden héten megjelentek, hogy lépjek be a tsz-be. Mondtam nekik, hogy én nem nagyon vagyok érdekelt, mert nin­ csen semmim. Azt mondták, az nem baj, én is bevihetem a szülők vagyo­ nát a belépésemmel. Erre én azt mondtam: Én is a haladó emberek közé tartozok. Ha a kormánynak ez a programja, akkor én is emellé állok. 19 �De előbb meg kell győzni a szülőket, hogy tulajdonképpen mi is ez a ter­ melőszövetkezet. Ehhez pedig nekem idő kell, és ha sikerül, akkor majd én jelentkezek. Addig ne jöjjenek. De ők mindig sűrűbben jöttek, úgy­ hogy édesanyám nem bírta idegekkel és többször összeeset, elszédült. En akkor azt mondtam, ha már ilyen kellemetlen helyzetbe hoztak, vegyék tudomásul, soha nem fogok belépni. Elmentem a vezetőjükhöz. Petik Sándornak hívták. Elmondtam neki, hogy áll a helyzet. Édesanyámat kíméljék meg és ez a vezető engem meg­ értett, és megtiltotta az embereinek, hogy hozzám jöjjenek. Ezek be is tartották. Mikor aztán Salgótarjánból jöttek, hogy lépjek be. egyből belép­ tem. 1960-ban. Mindent bevittem, dacára annak, hogy a vagyon az édes­ anyámé volt. Ő már 98 éves el van. Hiába, hogy az összes vagyona bent van, még sohasem kapott a termelőszövetkezettől semmit. Itt megemlítem, ha van lehetőség arra, hogy a rendelet vagy a jogszabály értelmében va­ lami jár neki, akkor ne játszuk ki a törvényt, adjuk meg neki azt, ami őt megilleti. 1960-ban megkezdtem a munkát a bevitt fogatommal. Ezzel dolgoztam és munkacsapatvezető is voltam egész 1967-ig. Ekkor megbetegedtem. Le­ gyengültem, és hazamentem. Bevallom őszintén, titkoltam, hogy beteg va­ gyok és szégyeltem. Orvosi kezelés alá kerültem és kijavultam. Ez alatt az öt év alatt, ahogy erősödtem, majdnem minden hónapban aratáskor a legnagyobb munkaidőben elmentem dolgozni a tsz-be, dacára annak, hogy már akkor nem voltam tsz-tag. Mivel a gépekhez értettem, kaptam egy régi típusú cséplőgépet és azzal tisztítottam a gabonát, amelyet a kombájntól hoztak. Csak így megtisztítva vették át Szécsényben az átvevőhelyen. A gépet is én kezeltem, meg a zsákot is én tettem a cséplőgép alá és ott bekötözve elhordtam arra a helyre, ahonnan Szécsénybe szállították. Naponta 200 zsákot kötöttem be. Ezt megráztam, hogy minél több men­ jen bele, bekötöttem és odább vittem. Ezt a munkát nekem sehová nem írták be. Pedig az ötéves távollétem alatt dolgoztam. Így a nyugdíjamhoz se számolták be. 1972 őszén írta az újság, hogy aki kilépett a tsz-ből és 1972. december 31-ig visszalép a tsz-be, öt évet nyugdíjalapra jóvá lehet neki írni. Én 1972 őszén visszaléptem a tsz-be és folyamatosan dolgoztam 1977-ig. Kértem az akkori vezetőséget, hogy írják nekem jóvá az öt évet a nyugdíj­ alaphoz, mert a rendelet értelmében ez nekem jogos. De nem írták jóvá, mert annyira hiányos volt a tudásuk, hogy nem mertek ezzel foglalkozni. Nem tudom, jóvá lehetne-e még írni? Közben építették az Agrofát, és odamentem át dolgozni. Itt segédmun­ kásként dolgoztam 1977-ig. Innen mentem nyugdíjba 842 forint 66 fillérrel. Most már a legutolsó emeléssel 3013 forintot kapok. Nekem semmiféle premizálást nem adtak, pedig sok tejet, borjút, tehenet és hízóbikát lead­ tam a termelőszövetkezeten keresztüli. Még ötven darab juhot is beadtam a tsz-nek mikor beléptem. Most már beteges vagyok, nem tudok dolgozni, ezért mindent átadtam a bátyámnak, semmim nincsen, így betegen élem a még hátralévő nyugdí­ jaséveim. 1988 elején februárban átadtam két tehenemet a bátyámnak. Pár év előtt még négy-öt tehenem volt. Bátyám 1983-ban Pesten meghalt 73 évesen, azóta érzem, fogy az erőm. 20 �ZONDA TAMÁS Tények, nosztalgiák 1945 február lehetett, szikrázó, „hófürdette táj” , a Káprások alatt vonultam csilingelő szánon gyermekkorom színhelyére... Ma is pereg a film itt benn. Nem tudtam, hogy a hó alatt szuronyok, futóárkok. Később láttam még ki­ álló végtagokat is, s amikor erre jártunk ibolyázni, „felhőtlen lépteinkre ak­ nákkal vemhes bokrok leselkedtek” . Másodikban egy kiráduláson szegény kis P. egy földből kiálló drótot húzgált. Akkorát robbant... Borzalmas volt: a környező fákon lógtak P. szervei, végtagjai, pedig abban a háborúban annyi bűne volt, mint egy cinkének a didergő sürgönydróton... aztán a Disznólege­ lőn a szánkózás, mekkorákat „büssengeltünk” . ., A Várkert a kastély mögött, a lepketudós Báróbácsi, a végtelen indiánosdik, meg az „ásatások” , mikor a török idők feltárása közben bejutottunk a kastély kiszikkadt pöcegödrébe. .. Könnyünk folyt K. Jancsival, nem nevettünk. Meg a falu bolondjai, Rózsika, István és a hebegős Béla, akivel az esti tejhordás után mekkorákat sakkoz­ tunk és a skrizofén tanárúr, aki matekból aszerint osztályozott, ki hogy tu­ dott fejen állni. Mégis békében éltünk velük is (vagy csak Velük?), mind elnyelte őket a föld vagy a felnőtt-társadalom közeli elmeosztálya. Riporter: . . . és az ötvenes évek? A megoldhatatlan matekpéldák, a hibás fordítás miatt, mégis a hátul meg­ adott eredménynek kellett kijönnie; nem volt igaza őrült tanárunknak? . . . És gyűlt a fém a MÉH-ben, mint az ujjunk a sok sérüléstől... Emlékszem, a család összes vaskályháját szétvertem, mert a samott nem kellett.. . És minden dolgozatnak úgy kellett végződnie, hogy „és a Nagy Sztálinnal, né­ pünk örök barátjával előre” , vagy ilyesmi... Aztán Gyarmat, gimi, az első és utolsó nagy szerelem: pusztító, viszonzatlan, kozmikus, elmondhatatlan... Aztán egyetem, gyerekek, nagyon sok munka, lakás az elmeosztály közepén (azóta nincs olyan jó helyem), Pubika, Művész Laci, Körössi néni az „őrült” pesztonka, Házika... Idilli táj. Nem hittem a „sivár és örömtelen” gyer­ mekkorban. .. Búcsúleveleim: „Kedves gyermekeim. Búcsúzok tülettek nekem elkeli me­ nem Aranyos kisfiam téged nagyon sajnálak de gyere teis utánam, mert ne­ kem mindegy hogy itt halok meg mind apád megöl mert az éjel is a füstölő­ be aludtam mert baltát behozta és aval akart agyonütni.. . ” „Mikor ezt a levelet olvassátok, már hét határon túl leszek. Nagyon kér­ lek benneteket ne haragudjatok rám ... nem tehettem mást, én már nem bí­ rok tovább ebben a városban lakni..." „Kedves Őcsi! Már beszedtem a gyógyszert, úgyis mindegy minden . . . van még egy füzet rólad, keresd meg a szekrényemben... úgy bíztam benned, nagyon szeretlek Őcsi..." 21 �„Szépen megkérnék valakit, aki ráér, reggel bejönne és megetetné a kis­ lányomat. Szeretném kialudni magam, én egy pár altatót most bevettem, ha szerencsém lesz fel sem ébredek. . . ” „ . . . üdvözlöm a kábelgyár összdolgozóit, búcsút veszek mindenkitől. Azért írtam ezen a menetlevelén, mert 10 évig a vállalat kiváló dolgozója voltam és mindenki S. bácsija .. . Hajrá Fradi. . . ” ☆ É leteim: „o-6 éves korig: . . . jóbarátom sose volt. . . féltem a sötétben egyedül. . . akkoriban apám még hetente legalább kétszer részegen jött haza. . . olyan, hogy szeretet vagy családi légkör nem igen létezett. . . szóval az érzel­ mi utat ebben az időben nem találta meg senki hozzám... 6-12 év: a kisdo­ bos-úttörő mozgalmat mindíg egyedülálló hülyeségnek tartottam (lehet, hogy a tehetségtelen vezetők miatt) .. . már félálomban írok erről. . . otthon nem akarják fedezni a továbbtanulás költségeit. . . gitároznék, de pláne otthon nem lehet, becsmérlik a »ricsajomat« . . . Katona akkor sem leszek, ha kénytelen leszek elhalálozni. . . ” „Rengeteg ember van, aki már fiatal korában szellemileg »befagy« . . . el­ üldögél a babérjain, mint apám a jogi diplomáján” . .. „Nagyon szeretlek, de meg foglak ölni.” „Előbb végzek veled, aztán magammal is.” „Jó volna meghalni, az életnek semmi értelme.” „Az én szívem nem sejti mi a csókos napsugár, sziasztok!” „Nem sokáig isznak abból a kútból, amelyikbe beugrom. . .” „ 19 .. .. nem bírtam a gazemberségeiket és ezt választottam. X most már örülhet.” (50 éves, a pártmunkás zsebkönyvében.) „Tegnap úgy kívántad, elmentem.” ☆ Nógrád megye viszonylag kisterületű és népességű megyéink egyike, az or­ szág északkeleti részén. Lakossága a vizsgált időszakban (1970-80) átlag 238000 fő volt, valamivel több nőlakossal, az ismert hazánkbéli arányban. Nagyobbrészt magyar anyanyelvű lakosság lakja, bár még ma is sok a szlo­ vák, „tót” anyanyelvű település. A nyelvi keveredés a névanyagon jól kimu­ tatható, a vallási keveredés már alig (régebben a „tót” protestáns volt, a „magyar” katolikus). A vallás szerepe ma már egyébként is háttérbe szorult, szellemi lenyomata legfeljebb a hatvan éven felüli populációban figyelhető meg, de ez is inkább külsőségekben megnyilvánuló szokásminták alakjában, semmint mélyebb meggyőződésként. A megye hat járásra oszlik a vizsgálati dekádban, melyek központja egyegy nagobb település (Rétság, Balassagyarmat, Szécsény, Pásztó, Bátonytere­ nye, Salgótarján). Ezek között akkor két város volt: Balassagyarmat és Sal­ gótarján (a volt és a jelenlegi megyeszékhely). Joggal mert a többi járás­ központ, bár időközben egyike-másika elnyerte a városi rangot, kulturális, szociális és egyéb paramétereket illetően inkább nagyközségnek, felduzzadt falvaknak tűnt és mára alig változott a kép. „A várost nem a kényszer teremti, hanem közvetlen szociális ösztön. Egy 22 �bizonyos fokú közösségi szenvedély nélkül nincs város. Közösségi szenvedély: az ember kilépett az elemi természet köréből... felismeri a mindenki számá­ ra egyaránt érvényes értékek rangsorát.” (Hamvas Béla.) A megyében a szóban forgó tíz év alatt 522 személy lett „sikeresen” ön­ gyilkos, mely 21,9 százezreléknek felel meg, Ez az érték Vas megye mellett az ország legalacsonyabb arányát jelenti. Baranya 32,0 százezrelék Bács-Kiskun 58,8 százezrelék (!) Békés 51.9 százezrelék (!) Borsod-Abaúj-Zemplén 30.7 százezrelék Csongrád 57,9 százezrelék ( !) Fejér 35.1 százezrelék Győr-Sopron 22,5 százezrelék Hajdú-Bihar 49,1 százezrelék (!) Heves 33.0 százezrelék Komárom 36,8 százezrelék Nógrád 21,9 százezrelék Pest 40,9 százezrelék Somogy 30,7 százezrelék Szabolcs-Szatmár 40,5 százezrelék Szolnok 48.4 százezrelék (!) Tolna 39.7 százezrelék Vas 21,6 százezrelék Veszprém 31.9 százezrelék Zala 24.9 százezrelék A fenti adatokból kiolvasható, hogy az ország délkeleti részében (kb. a Nyíregyháza-Pécs vonal) mintegy 2-2,3-szoros az öngyilkosság, mint ettől északra, és az északi és a nyugati megyékben viszonylag alacsony az érték. Ami különös, hogy ez az arány - dacolva minden társadalmi-politikai-gazdasági „alakulattal” - kb. 70 éve fennáll, s mely’ tény egyik legizgalmasabb kérdése a magyar öngyilkosság-kutatásnak, s ebben a kérdésben érdemi vizs­ gálódás eddig alig történt. Jelen munka keretei sem biztosítják ennek taglalá­ sát és a lehetséges válaszok megkísérlését, de bizonyos, hogy a kultúra mé­ lyén keresendő az ok, a hagyományozódásban többek között, amelyről azon­ ban e munka során is szót ejtünk. A megye területén azonban a fentebb jelzett 21,9 százezrelék eloszlása egyenetlen, Mint az alábbi számok mutatják, a városok öngyilkossági rátája alacsonyabb, mint a falvaké, mely jelenség meglepő és csak az utóbbi évek jellemzőjeként jelentkezik. Városok: Salgótarján Balassagyarmat 17,9 százezrelék 18,1 százezrelék Járások: Rétság Szécsény Pásztó Bátonyterenye Balassagyarmat Salgótarján 25,1 16,6 28,4 25.3 20,4 25,6 százezrelék százezrelék százezrelék százezrelék százezrelék százezrelék 23 �Fenti adatokból kitűnik, hogy a városok öngyilkossági rátája 18,o százez­ relék, míg a falvaké 23,4. Ez megerősíti azt, hogy a falvak veszélyeztetettsé­ ge lassan meghaladja a városokét, s egyben azt is mutatja, hogy az „apró­ falvas” vidékek sem kivételek ebből, ellentétben egyes irodalmi adatokkal. S ebben a meghaladásban az a komor mozzanat, hogy nem a város átlaga csökkent a falusi ráta alá, hanem a falu érte utól alulról a városi átlagot. A rendelkezésre álló rendőrségi anyagok, orvosi jegyzőkönyvek, korrajzok és a megyében eltöltött közel negyven évem (ebből hivatalosan 15 év) alapos benyomások megszerzését tette lehetővé, melyek alapján azt tudtam megmon­ dani, mi nem okozza ezt az emelkedést: 1. Biztosan nem írható a változás az egészségügyi „infrastruktúra” rovásá­ ra” , a mentőszolgálat elérési ideje nem rosszabb a nagyvárosokénál; az egész­ ségügyi ellátás lehetőségei egyre javulnak; a felfedezésben és kórismézésben késlekedés, tétovázás nem volt. 2. Az elkövetési módokat átnézve kiderül, hogy a sikeres elkövetők közel 85 százalék olyan brutális módot választott, hogy mindennemű orvosi bravúr értelmét veszti (önakasztás, vonatgázoltatás, magasból leugrás, lövés, erős mé­ reg-vegyszer) . 3. Az esemény felfedezésében a falusi kisközösségek sűrűbb kapcsolatháló­ zata kifejezetten pozitív irányba hat. 4. Az esetté minősítés, mely több országban elfedő mechanizmusként hathat (biztosító, presztízs, vallási okok), hazánkban aligha bizonyítható, joggyakor­ latunkban pedig kizárt. A mi okozza? kérdés már nehezebb, de egy-két biztosan meglevő mozzanat, illetve körülmény kirajzolódott az anyagok értékeléséből: 1. A falusi populáció sajátosan nyitott, elfogadó, megértőbb az öngyilkos­ ság mint megoldó képlet felé. A „majd mellátod kicsinyálom magam” , vagy „kisinkelem magam úgyis” -szerű megjegyzések a mindennapos kommunikáció részei, anélkül, hogy a környezet ebből beavatkozásra okot adó jelzést venne, hiszen „annyit mondta, hogy már megis untuk” , vagy „ha berugik, mindig öngyilkos akar lenni” . Ezek a kommunikációk, melyek meglehetősen direktek (az indirektekről itt nem szólunk), a legtöbb esetben nem járnak az inter­ perszonális helyzetek, válságok javulásával, a konfliktust-sérelmet hordozó szituációk rendeződésével, a könnyen dekódolható jelzést a környezet nem „veszi” , sőt egyfajta „ártatlan megjegyzés” formájában sugallt is ez a megol­ dóképlet: „ha ezt csinálod tovább, én ölöm meg magam” vagy: „mondtam neki viccesen, ha ennyit iszik továbbra is, inkább ugorjon a kútba” . Az ilyen típusú megjegyzések a sikeres esetek (de az itt nem tárgyalt kísérletezők cso­ portjában is) mintegy 4 százalékban szerepeltek (!), 2. Egyfajta kommunikációgátlás is szembetűnő. A kisközösségek tagjai kép­ telenek vagy igen kis hatékonysággal képesek az egymás között felmerülő konfliktusokat verbális úton megoldani, mert az ilyen típusú „megbeszélés­ nek” , megoldásnak, nincs kulturálisan meghatározott módja, kialakult hagyo­ mánya, formája. Ez egyértelműen a falusi népesség sajátosságának bizonyult a feldolgozott anyag alapján. 3. Az is kimutatható és érzékelhető volt, hogy minden kétségtelen fejlődés és változás ellenére falvainkban még ma is élnek archaikus, évszázados tra­ díciókba visszanyúló minták, szerepelőírások, patriarchális maradványok. Az egyre nagyobb társadalmi mobilitás, a termelési struktúra markáns átépülé- 24 �se, a lakhelytől távolabb és többnyire városban végzett munka a kitekintés horizontját tágítja, a tömegkommunikációs eszközökön keresztül kapott, a ha­ gyományos életforma értékeivel sokban ütköző értékrend és normák konfron­ tációja ezekkel a hagyományos, „archaikus” értékrendekkel számos mezőben komoly identitászavart, szerep- és önmeghatározási diszfunkciót okoz. A szerepzavar talán a nők körében volt jobban érzékelhető, de lehet az is, hogy ők nyíltak meg könnyebben, őszintébben. A nőktől még ma is elvárt a gyermeknevelés-háztartás gondjának kizárólagos viselése, de többé-kevésbé a hivatalos munkavállalás is. Ugyanakkor az „ember” iránti kissé szolgai tolarencia is megkívánt norma; a „fektessétek zöld. paplanos ágyba”, vagy „ha be­ teg is keljen fel” jelenség. Ezt a túlzott tolarenciát még a hivatalos szervek részéről is sokszor tapasz­ talhatják, mert ezek a fórumok is megértőbbek még a vizsgálódás időszaká­ ban is a férfiak részéről megnyilvánuló masszív alkoholizálás, családon belüli „rémarulom” iránt. Az anyag elemzése során kiderült azonban az is, hogy fur­ csa módon még a szülők is többnyire elutasító magatartás mutatnak, például az ideiglenesen gyermekeivel „visszaköltözni” kívánó leányukkal szemben, sokszor még az elvi szolidaritást is megtagadva: „az én uram is ezt csinálta, mégis kibírtam”, vagy „te választottad, most már csináld”. Az ilyen típusú válaszok nem ritkák, s mutatják a tradíciókba gyökérző rejektív, visszautasíto magatartást. A férfinépesség tagjaira vonatkozóan viszont tradicionális követelmény, hogy „ne nyafogjon” , konfliktusait zárja magába, s talán ezért is megengedett és tűrt az egyedüli levezetési mód: az alkohol. A kifelé fordulásnak, a hig­ gadt válaszadásnak, a felgyülemlő agresszivitás levezetésének mélyen rögzült kulturális gátjai, illetve megszabott módjai vannak, mely talán a magyar (közép-kelet-európai) néplélek egyik sajátossága. (Sehol annyi véres ballada, halálközeli dal, „búsuló” !) Ez a konok, szikár fegyelem, mely az indulatok kummunikációját eredményezi (melyek ha kitörnek, akkor viszont inadekvát, enormis módon), a történelmileg ránk kényszerített és immár internizáltszervült fékek megléte nem mond ellent a „sej-haj sose halunk meg” nagy­ bőgőbe ugró-sírva vigadó másik végletnek, mert „sírásnak és nevetésnek egy­ formán a mindenre kiterjedő kétségbeesés az oka” . 5. Jól demonstrálható anyagunkban a szocializáció, a „megoldási képle­ tek” tanulása, az öngyilkos viselkedésmodell hatása is. A szocializáció az a nevelési-tanulási folyamat, mely során az egyén a tár­ sadalmi tapasztalatokat, ismereteket, reagálási mintákat elsajátítja, miközben felnőtté válva definiálja-identifikálja önmagát. Így minden viselkedésre végül is a társadalom nevel, bár a társadalmi hatás (értelemszerűen) nem közvetle­ nül érvényesül, nem azon primer közösségek szűrőjén keresztül éri az egyént, ahova születik és ahol a világgal ismerkedni kezd. Az öngyilkos-viselkedés is tanult magatartás és az önmagát meghatározó személyiségbe fejlődése során épül be - mint megoldóképlet. Szerencsés esetben (kiegyensúlyozott életviszonyok, ér­ telmi revízió stb.) ez a megoldásképlet a személyiségben háttérbe szorulhat, perifériára kerülhet, de megoldhatatlan élethelyzetekben mobilizálódhat. Anyagunk elemzése során (s itt meg kell jegyeznünk: a vizsgálódás sokkal több szempontú volt, mint az itt közölhető) feltűnő volt az olyan típusú adat, miszerint „a gyerek talált rá” az istállóban, padláson stb. a sikeres el­ követőre. Ilyen irányba is átnézve az anyagot, kiderült, hogy az esetek 4,2 25 �százalékában a „felfedező” az elkövető kiskorú gyermeke volt. (Ugyanezen adat a kísérletezőknél 4,5 százalék.) Az ilyen helyzetek fertőző-tanító hatását fentiek értelmében részletezni aligha szükséges, a lelki ártalomról se szólva ezúttal. A szocializáción keresztül hagyományozódó megoldási minták meglétére utal a megye területén észlelhető kifejezett eloszlási egyenetlenség is. Mint az a már közölt táblázatból kitűnik: a megyei átlag alatt szerepel a szécsényi, balassagyarmati és bátonyterenyei járás, míg a rétsági és salgótarjáni már ma­ gasabb, és kiugróan magas a pásztói járás öngyilkossági rátája (28,4), de főleg maga Pásztó nagyközség (ma város) is, ahol 3o,8(!) százezrelék a sikeres cse­ lekmények száma. Nem látunk más érdemi magyarázatot erre a markáns kü­ lönbségre, mint azt, hogy a szubkultúra „belterjes” szokásmintái beépülnek az azt alkotó egyedekbe és hagyományozódnak. Profánabbul: ezen a terüle­ ten elfogadott megoldási mód az öngyilkosság megoldhatatlannak látszó élet­ helyzetekben. (A hozzáférhető adatok összevetésével semminemű gazdaságikulturális-szociális eltérést nem találtunk, mely ezt a kifejezett különbséget magyarázná.) A szomszédos, magasabb rátájú Heves megye felé ma a társa­ dalmi mobilitás csekély, így ez a hatás is elhagyható, egyébként sem lenne önmagában magyarázó ok. A vidéken gyakran emlegetett, a megyei átlagot meghaladó alkoholizálást igazán nem lehetett kimutatni, legalábbis a pszichiát­ riai osztályok idevágó paraméterei alapján. De a még kisebb közösségek hatásának kimutatására is igen meggyőző példára bukkantunk az anyag elemzése során. A rétsági járás 3-3 faluja kö­ zött kifejezett különbség mutatkozott. A két háromszög: Diósjenő-Nagyoroszi-Nógrád, illetve Hont-Ipolyvece-Drégelypalánk. Míg az elsőként említett „háromszögben” a megyei és a környező járási átlagot is messze felülmúló a sikeres öngyilkosság (36,3!), addig az innen 15-20 kilométerre levő másik „háromszögben” a vizsgált időszakban egyetlen „bennszülött” személy lett csak öngyilkos. A másik két személy tette előtt pár héttel költözött a falvak egyikébe Szabolcsból és a Nyírségből(!). Megjegyzendő, hogy a két három­ szög falvai a terület talán legdinamikusabban fejlődő, jómódú, történelmi tradíciókkal, stabil településszerkezettel bíró régi települései. Gazdasági-kul­ turális hagyományaikban értékelhető eltérést kimutatni nem sikerült, bár minden hozzáférhető mai adatot és történelmi forrást igyekeztünk felkutatni az összevetéshez. Az említett hatás bizonyító még egyedibb és kirívóbb példája Patak község. Az alacsony rátájú járásban (20,4), a Balassagyarmathoz (18,1) közeli, 1100 lélekszámú faluban extrém fokban magas a sikeres öngyilkosság, mintegy 56,7 százezrelék!, s aképpen a megye legveszélyeztetettebb faluja, anélkül, hogy a szomszédos településektől bármi másban különbözne. Ezek az izolált és nagymértékű eltérések a szubkultúra mintaadó, megol­ dási képletet rögzítő-sugalló-hagyományozó hatását sajnálatosan szépen de­ monstrálják. A vizsgált anyag sok lehetséges demográfiai vonatkozásából csak párat emeltünk ki terjedelmi okokból egyrészt, másrészt csak azokat, melyek vala­ melyest eltérnek az ismert irodalmi adatoktól vagy speciális lokális problé­ mát hordoznak - vélhetőleg. A tíz év alatt az éves eloszlás gyakorlatilag változatlan, a férfi-nő arány 26 �is az ismertek szerint alakul: 4 :1; tehát lényegesen több férfi követ el sikeres suicidiumot. A kormegoszlást külön táblázatban mellékeljük, azért is, mert a szokvány adatoktól eltérően nem az időskorúak, a 60 év felettiek a legve­ szélyeztetettebbek, hanem a 40-49 éves populáció, bár a különbség kicsi, a rizikó mindkét csoportban kétszeres a normál népességhez mérten. Relatíve veszélyeztetett csak az 50-59 éves korosztály, s ha a számok tükrében nem is az, mégis nyomasztó szám, hogy az egész sikeres létszám 14 százaléka 15-29 éves volt!! A következő táblázat a foglalkozás szerinti megoszlást mutatja. A „fizikai dolgozó” fogalom területünkön is sajátos munkás-paraszt keveredést-ötvöződést jelent; a munkásság nagy része faluból bejáró, nemrég még paraszti munkát végző (idényszerűen még ma is!), falusi közösségben élő, de város­ ban dolgozó ember. A táblázat szokványadata az értelmiségiek alacsony ré­ szesedése, a többi adat sem igen tér el a szokásostól, kivéve a nyugdíjas ka­ tegóriát, ezen belül is különösen a rokkant nyugdíjasokat. Számuk viszonylag magas, és bár a táblázaton nem látható, életkoruk 45-55 év körül volt és csaknem kizárólag a salgótarjáni és bátonyterenyei járásból. Többirányú anamnéziseket elemezve, a következő kép derült ki. Jó pár évvel ezelőtt or­ szágos szintű döntés következtében visszafejlesztés történt a hazai szénbányá­ szatban, így a salgótarjáni szénmedencében is. Pedig a bányászatnak itt nagy hagyományai voltak, jó keresetet biztosított és bár néha embertelenül nehéz körülmények között kellett dolgozni, valamiféle hősies attitűd is kialakult a „föld gyomrában” dolgozó kemény, férfias kitartást kívánó férfi emberekben. Sokat panaszkodva, de azért szerették ezt a munkát, túl az anyagi előnyökön, ami még így sem volt arányban az elvégzettekkel. A visszafejlesztés idején azután „tömeges” leszázalékolások indultak el bizonyos korosztályoknál (s kinél ne lehetne találni 15-20 évi bányászmunka után valamilyen bajt). E folyamat eredményeként meglehetősen sok, addig magas keresetű, más szakképzettséggel nem rendelkező, arra már át nem képezhető, viszonylag fiatal, tulajdonképpen munkaképes férfi került nyugdíjazásra. Ezek egy része sértő­ dötten, magukat feleslegesnek érezve otthon üldögélt, kocsmázott, rengeteg idejük lévén, feleségüket figyelték, gyanúsítgatták (aki továbbra is bejárt mun­ kahelyére, vagy éppen ekkor állt munkába), majd lassan masszív alkoholistá­ vá váltak, féltékenységi kóros állapotok léptek fel, s valamilyen aktuális ok kapcsán nagy számban követtek el öngyilkosságot. Ezért is észlelhető anya­ gunkban olyan nagy számban a 40-49 éves populáció sikeres tette, szépen pél­ dázva a társadalom markáns szerepét az öngyilkosságokban. Mindezt azért is érdemesnek látjuk részletezni, mert a munka írásakor egy a fentinél lénye­ gesen erőteljesebb és jóval nagyobb réteget érintő hasonló tendenciáról, hatá­ rozatokról hallunk nap mint nap. A döntéshozók figyelmébe kell ajánlanunk a fenti szerény tényeket és ha ezen újabb intézkedések nem kellő előkészítés, körültekintés után és embercentrikus módon fognak lezajlani (melyre társa­ dalmunk mentálhigiénés viszonyai miatt van esély), úgy az elkövetkezendő 2-3 évben a szociológus-statisztikus szakemberek ismét nem kívánt adatokat, tendenciákat lesznek kénytelenek rögzíteni a devienciák területén. Reméljük rossz jósnak bizonyulunk. Elemeztük a motivációkat is, bár tudva tudjuk, hogy a végső pillanat „mo­ tivációja” csak a jéghegy csúcsa, az öngyilkosság folyamat, „egy lassan leját­ szódó psychológiai dráma utolsó felvonásának utolsó jelenete” (Steckel). 27 �Életkori megoszlás nemek szerint is bontva Foglalkozás szerinti megoszlás F IZ IK A I ALKAL- ÉRTEL- DOLGOZÓ M A ZOTT M IS É G I H T B. ELTARTOTT FOGL. GONDOZOTT TANULÓ N ÉLKÜ LI N Y U G D ÍJ A S K O R A M IA T T 229 28 40 7 31 17 6 8 144 ROKKANT 40 �Az mindenesetre kiderült: a durva, iszákos, féltékeny, az egész családot permanensen rettegésben tartó férj viselkedése a női öngyilkosságok egyik legfőbb és leggyakoribb motivációja. Mindkét nemben meglehetősen magas a megromlott családi viszony (alko­ hol nélkül is), mint ok, és sok az idős, beteg, kiszolgáltatott állapotú, kör­ nyezetük által „cserbenhagyott” ember is, mint elkövető. A „szerelmi bánat” még „tartja magát” , de számuk lényegesen kisebb, mint például a századelőn. Anyagi gondok, munkahelyi probléma és a régen oly’ gyakori „becsületbeli ügy” meglepően kis számban szerepel a motivációk kö­ zött. Nem tudni, örülni kell-e ezen tényeknek vagy gyengéden aggódni. R : És a későbbi pályafutás? A pálya maradt, bár módosult-bővült. Futás? „ Önhibámon kívül” elhagy­ tam e tájat, de vissza-vissza járok, életem szebbik-jobbik fele mégiscsak itt. . . Persze aggódva figyelem a változásokat. Eltűntek például Gyarmaton az ut­ cáról a betegek; intoleráns lett a társadalom, vagy türelmetlen; ha valaki le­ fröcsköli a másikat a strandon, legszívesebben „bevitetnék” ; a Zsiró-hegy al­ jából is eltűnt a legváratlanabb időben kihajtó szamaras kocsi (hatalmas fék­ csikorgást okozva), biztosan őt is letiltották, pedig azt is szerettem, időtlen nyugalom volt, de lehet az is, hogy öregszem, az utóbbi években már csak­ nem kizárólag verset írok a „gyűlölet már visszavonhatatlan” . Ez a kis munka valamiféle visszatérés, hommáge á Nógrád, mégha komor is a téma. Azért is írtam, mert hiszem, hogy az öngyilkosság nem „betegség”, hanem a létezésre adható válaszok egyike, így talán tiszteletben kéne tartanunk. Csak­ hogy az is kiderült, hogy többségük nem is igazán akarta a halált, csak a körülmények ellen akart tiltakozni. Schoppenhauer írta vagy száz éve: „ .. . a z öngyilkos csak elégedetlen a feltételekkel, amelyek között öngyilkossá vált. Az élet akarását tehát nem adja fel, benne csak egy jelenséget rombol le!” Talán akkor a feltételeken kellene változtatni és ez a feladat mindenkié. Ha egy társadalom elesettjein, az átlagnál talán gyengébbjein nem tud segíteni, az közönyének, végül is gyengeségének bizonyítéka lesz. „ . . . Mi sem természetesebb tehát, ha elsősorban szükségesnek tartjuk megismerni az anyaföldet és annak minden tagozatát, melyet magyarok ál­ lam, megye, járás, község nevezetek alatt ismerünk, valamint az ezekben ta­ lálható egyének egyesüléseit, melyek általánosságban a család, a lakosság, a népesség fogalmának felelnek meg... Kelt Gárdonyban, 19 11 január hónapban Gróf Mailáth István Géza” 29 �ETESI D E Á K LÁSZLÓ Egy hét nyugdíjas férfiak között Eddig nem tudtam, hogy hogyan élnek az alkoholisták. Láttam ugyan részeg embereket, sörösüveggel a kezükben, vagy támolyogni az utcán, de nem tud­ tam hová tenni őket. Nemrégen közelebbi ismereteket szerezhettem róluk. E l­ mentem velük Pestre dolgozni. Ezek az emberek mind nyugdíjasok. Van lakásuk, családjuk. Nem lumpen elemek. Hatvanéves korukig dolgoztak. Van köztük aki villanyszerelő volt, van aki kőműves, a másik asztalos. Ám kevés a nyugdíj, és amíg bírják erő­ vel, egészséggel, minden évben tavasztól őszig Pesten dolgoznak, kubikos­ munkán. Szerszámuk az ásó és a lapát. Hétfőn reggel én is, mint a többiek, fél négykor keltem. Fél ötkor már mindannyian ott vártuk a buszt a falu főterén. Az autóbusz körbejárta a Karancsvölgye falvait és megtelt. A hajnali sötétségben olyan volt a hangulat a buszon, mintha egyenruhások között ülnék: a nyugdíjasok többségén nyűtt fekete bőrzakó volt. Falujukban az asszonyok azt mondják rájuk, hogy „bírós emberek” . Még bírnak dolgozni. Ügy fél óra utazás után már terjengett a buszon a vegyes pálinka szaga. Egy-két flaskát ugyanis felnyitottak. Nyolc tájban értünk Pestre. Aznap a Keleti pályaudvaron volt munkánk. Az új sín­ pálya lerakása előtt egyengettük el a követ, amit gépekkel öntöttek le a föld­ re. Délután ötig dolgoztunk. Utána egy szűk négykerekű bódéban gyorsan át­ öltöztünk és irány Rákospalota, a Bartók munkásszálló. Metróval meg buszszal mentünk. A közlekedést senki nem ismerte, az emberek azt sem tudták, hogy hol vagyunk. Mindenki rohant a főnökünk után, aki vezette a bandát. A munkásszállón átvettük a lepedőket, paplanhuzatokat, párnahuzatokat és el­ intéztük a formaságokat. Akkor derült ki, hogy egy ember elveszett, lemaradt tőlünk a nagyvárosi forgalomban. A főnökünk megtudta, hogy Sanyi bácsi veszett el, és szidta, mint a bokrot. Visszautazott érte Rákospalotáról a Kele­ tihez, és ott találta. Szomorúan ült a bőröndjén és bámult, mint a vett malac. A főnök elhozta a munkásszállóra. Másnap reggel fél négykor keltünk. Öt óra előtt tíz perccel a földszinten, a társalgóban kellett lennünk. Onnan indultunk. A szálló ablakain néhányan hajoltak és utánunk szóltak: ,El ne csámborogjatok! Ezt azért mondták, mert híre ment, hogy az este elveszett egy emberünk. Kedden is a Keleti pályaudvaron dolgoztunk. Ötvenforintos órabérben, reg­ gel fél héttől délután ötig. Reggeli idő nem volt, ebédidő is csak egy fél óra. Műszak után mentünk a szállóra, de most mindenki ügyelt Sanyi bácsira, hogy el ne vesszen. A szálló ötemeletes, lift nélkül. Ezek az öreg nyugdíjas férfiak az egész napos kőlapátolás után felbaktattak a lépcsőkön a negyedikre. Mindenki lehevert az ágyára. Egy kis pihenés után elővették a kétdecis pá­ linkásüveget és kortyolgatták. Utána jött a vacsora. Házi füstölt szalonna, nyersen, kenyérrel, bicskával. Utána lement három üveg sör. A fáradtságtól és az ital okozta bódulattól úgy aludtak éjjel, mint a bunda. Nem zavarta őket, hogy a szállólakók csapkodták az ajtókat, hogy még éjfél körül is ré­ szegek hangoskodtak a folyosókon. 30 �Szerdán reggel, megint fél négykor volt ébresztő a szobánkban. Ezen a na­ pon már nem a Keletibe mentünk, hanem a Ferencvárosi pályaudvarra. Utaz­ tunk busszal, villamossal, és többszöri átszállás után, egy óra alatt értünk oda. Szánalmas látvány volt, ahogy ezek az öreg nyugdíjas férfiak szaladnak a főnök után, keresztül a zebrán, de néha olyan helyen is, ahol zebra sem volt. Mindenki panaszkodott, hogy messze van a szálló a munkahelytől, sok az át­ szállás. A főnök azzal védekezett, hogy csak itt, Rákospalotán kapott helyet. A Ferencvárosi pályaudvaron is követ lapátoltunk, reggel fél héttől délután ötig. Itt már le volt fektetve az új sínpálya, és a betontalpfák közé kellett odalapátolni a követ. Ez a kőzúzalék 5-10 centis nagyságú kődarabokból állt, és igen nehezen lehetett belemeríteni a lapátot. Nehéz, embert próbáló munka ez. Főtt étel nélkül egy hétig, nyers szalon­ nán és kenyéren. Vannak országok, ahol ezt a munkát fegyencek végzik. Ezek a férfiak mégis vállalják. Azért, mert kevés a nyugdíj. Minden dolgozni járó nyugdíjas férfi megissza a magáét. Napi alkoholfejadagja van. Két deci pálinka. Ezt este vacsora előtt és reggel ébredés után issza meg. Napi nyolc üveg sör. Ebből este vacsora után megiszik három üveggel, a többi öt üveg napközben fogy el. Például reggeli után és ebéd után. A két deci pálinka ára 44 forint, a nyolc üveg sör ára 100 forint, (1988-as árak - a szerk.) Ez naponta 150 forint, de ezen felül még megisznak napon­ ta három kávét, és elvisznek minimum egy doboz cigarettát. Ez is 30 forint naponta. Tehát a napi rezsi 180 forint. Ez egy héten 1200 forint. Ez a heti minimumrezsi, mert hét végén, szombat-vasárnap többet fogyasztanak. Könnyen kiszámítható, hogy ez a heti minimumrezsi, ez az 1200 forint egy hónapban 4800 forintra rúg. Ebbe nem számoltam bele a napi táplálkozás költségét, mert az elhanyagolható. Ahol dolgoztunk, mindenütt tudták rólunk, hogy nyugdíjasok vagyunk. A Ferencvárosi pályaudvaron odaszóltak nekünk a vasutasok: - Bácsikák! Meg vannak őrülve?! Mennének inkább a klubba sörözgetni! A válasz ez volt: - Kevés a nyugdíj! Valóban. Ilyen napi, heti rezsi mellett kevés. Az is igaz, hogy ezek a nyugdíjas férfiak egy életen át dolgoztak. A fiatal­ kori hét végi sörözgetések 10-15 év alatt mindennapossá váltak. Hatvanéves korukra kialakult az alkoholszintjük, a napi fejadagjuk, és enélkül nem tudnak meglenni. Egy hatvan éven felüli nyugdíjas férfi előtt már nem nagy jövő áll. Nem visz magával a sírba semmit sem. Ügy érzi, az az övé, amit megiszik. És ennek a rezsijét előteremti. Egy hétig éltem köztük, de senkit sem láttam részegen. - Mi az a két deci?! - mondták. A sör pedig szerintük nem alkohol. Üdítő. Vizet nem ittak egész héten. A faluban van olyan alkoholista is, aki összeszedi az eldobált üres üvege­ ket, és abból a pénzből vesz magának egy-egy üveg almabort. Vagy behordja valakinek a szenet, vagy felássa valakinek a kiskertjét. Az ilyet lenézik, ki­ közösítik, nem fogadják be maguk közé. Csütörtökön rossz időnk volt. Reggel ahogy mentünk a sínek között, a tó­ csákban fagyott volt a víz. Hideg szél süvített. Ahogy fogtuk a lapátnyelet, elgémberedett rajta a kezünk. Egyedül Sanyi bácsi nem fázott. Ő előrelátó volt. Hozott magával Pestre egy télikabátot. Bokáig érő, kopott barna bőrka­ bát volt. Az igaz, hogy ő nem fázott, de nevetséges látvány volt a sok mun­ karuhás férfi között, bokáig érő télikabátjában. Nem beszélve arról, hogy a kabátot otthonról el kellett hozni, és vissza is kell majd vinni. Az ő cso­ 31 �magja volt a legnagyobb. Hozott egy bőröndöt, meg egy táskát. A kettő együtt volt vagy nyolcvan kiló. A többiek is számítottak rossz időre, és ők úgy védekeztek, hogy hoztak magukkal otthonról jégeralsót. Csütörtökön műszak után Sanyi bácsival megint probléma volt. A Ferenc­ városi pályaudvar öltözőjében öltöztünk át, és itt volt fürdési lehetőség is. . . Mindenki otthon akart fürödni a szállón, de Sanyi bácsi, ő nem. Meztelenül járkált a folyosón, kereste a zuhanyzót. Húsz ember menetkészen toporgott a műszak után, mentünk volna a szállóra, de meg kellett várni Sanyi bácsit. Amikor kiértünk a kapun, az öreg elindult visszafelé. A főnök dühöngve utánaszaladt. - Hová megy öreg? Nem elég, hogy egyszer már elveszett?! - Elfelejtettem megfésülködni - mondta az öreg, a legtermészetesebb nyu­ galommal. - Mit kell úgy rohanni, kapkodni? Az öregnek minden reggel re­ megett a keze, amikor átöltöztünk munkaruhába, meg délután is, amikor vége volt a műszaknak. A főnök megmondta neki, hogy többet ne jöjjön el Pestre, mert ő nem pesztonka, nem foghatja mindig a kezét. Az egyik zebrán, ahogy mentünk át az úton a tizenhármas villamos megállójához, az öregnek leesett az egyik lábáról a félcipője, mert a nagy rohanásban, kapkodásban nem volt ideje befűzni. Fél lábon ugrálva kereste a zebrán a cipőjét. Körülötte rohanó emberek, autók, villamosok. Ha tudnék festeni, csinálnák róla egy képet, ez­ zel a címmel: „Falusi nyugdíjas bácsika fél lábon keresi az elveszett cipőjét a fővárosi forgalomban, a zebrán.” Ha nehezen is, de azért csak eljutottunk a szállóra. Az emberek, mint min­ dennap, most is felbontották vacsora előtt a kétdecist, utána pedig a három üveg sört. A tévét egész héten nem nézte senki. Újságot sem olvastunk. Örültünk, hogy ez a fárasztó nap is véget ért. Ki volt adva az ukáz, hogy reggel min­ denki vigye le a portára a lepedőt, paplanhuzatot és a párnahuzatot. Meg a cókmókját, mert a szállón csak egy hétre adtak nekünk helyet. Reggel fél négykor keltünk. Az emberek megitták a kétdecis üvegből az es­ téről megmaradt pálinkát, levittük a portára az ágyhuzatokat meg a lepedőket. Ittunk egy kávét, nyolc forintba került. Ahogy ott ültünk a társalgóban, és vártuk, hogy együtt legyen a banda, egyszer csak megjelent a lépcsőfordulóban Sanyi bácsi. Egyik kezében egy nehéz bőrönd, a másikban egy nehéz táska, a vállán a nyaka között volt a paplan és a párna. Ahogy megláttuk, kitört belőlünk a röhögés, de ez őt nem zavarta. Vissza kellett neki vinni a negyedik emeletre a paplant és a párnát. Az ablakokon megint kihajoltak néhányan és utánunk szóltak: - El ne csám­ borogjatok! Aznap fél héttől kettőig dolgoztunk. Utána csomagjainkkal köz­ lekedve elmentünk a Lumumba utcába és fölvettük az egyheti bérünket. Igaz, két hétre jöttünk, de a második hétre nem kaptunk szállót. Így haza kellett mennünk. Az egyheti bérünk, pontosabban az ötnapi bérünk 2300 forint. Nem rossz kereset, de megszenvedtünk érte. Az autóbuszra, amelyik hazahozott bennünket, egy borozó előtt kellett várakoznunk. Az alatt az egy óra alatt amíg várakoztunk, az emberek egymás után beszállingóztak a borozóba. Fél négykor indultunk el hazafelé. A buszon egy ember körbejárt egy kalap­ pal, és mindenki beledobott tíz forintot. A sofőrnek gyűjtötték. Délután hat órakor már itthon voltunk a Karancsvölgye falvaiban. Az autó­ busz a falu főterén tett le bennünket. Csak egy-két ember indult el haza a családjához, a többi ment egyenest be a kocsmába. Ott voltak záróráig. 32 �Bebukottak* A Balázs Béla Stúdió filmje N. T .: 1981. január 8-án buktam be. A Tolnaiba kerültem, aztán a Mar­ kóba. 1981 decembere óta vagyok itt Tökölön. . . Huszonegy éves koromig leszek bent. . . Még huszonegy sem leszek és szabadulok. P. P .: Tulajdonképpen emberölésért ítéltek el, apagyilkosságért. Tizenegy évre. Hát leülöm ezt a tizenegy évet, mást nem tudok csinálni. R. J.: Öt évet kaptam. Halált okozó súlyos testi sértésért. N. J . : Az aszódi nevelőtanár-gyilkosság... Tíz és fél évet kaptam érte. A intézet utánaküldött még fél évet, így tizenegy van összesen. H. I.: Most lopásért vagyok itt. De aztán a kedvezményekből is kizártak, minden baja lett neki. . . Csak ennyi volt az egész, és kaptam öt évet. T. G .: Súlyos testi sértésért vagyok itt. Volt előtte még egy felfüggesztett négy hónapos gyermektartási hátralékom, amit hozzávágtak ehhez, úgyhogy együtt kaptam tizenegy hónap börtönt összbüntetésben. Ebből most gyakorla­ tilag leülök nyolc hónap és tíz napot. Mert a többi kedvezmény. Épp a na­ pokban kaptam meg a kedvezményt, úgyhogy most tizenkét egész napom van vissza itt a börtönben. Most már nagyon vigyázok. N. J . : Legelőször az intézetbe kerültem be: lopás, betörés, garázdaság, ve­ rekedés, szóval minden. Ezért kaptam egy évet Aszódon. Illetve először Szőlőkút, aztán Aszód. Hat hónapja voltam Aszódon, mikor ez az emberölés történt. Hogy mi volt az előzménye? Az, hogy több szökésem volt, és mindig mikor visszavittek Aszódra, akkor úgy ellátak, hogy menni is alig bírtam. Én akkor is annyira ki voltam kapcsolva, annyira nem emlékszem rá, hogy nem sokat tudok mondani róla. Azt tudom, hogy elmentem a lakására, mert vissza akartam menni az intézetbe. Tényleg azzal mentem oda, hogy vissza­ megyek az intézetbe, és utána. . . Megszúrtam először, aztán meg már azért, mert féltem. . . és utána már jött a többi... Tehát úgy volt, hogy becsengettem, ő kiszólt, hogy ki az. Mondom a ne­ vem: N. J. Ő meg izéit, hogy mit akarok. Mondom, hogy vissza szeretnék menni az intézetbe, mondom, hogy fázom is, minden bajom van, nincs pén­ zem se, hogy haza tudjak menni. Vissza akarok menni, és így jobb lesz, ha ő visz vissza, mert nem kapok annyi fogdát, ha önként jelentkezem.. . Behí­ vott, azt mondta, üljek le, egyek valamit.. . Mert megkérdezte, hogy mikor ettem utoljára. Mondom neki, hogy tizenkilencedikén este, mikor megszök­ * Rendezte: Mész András (1985) Riporter: Mihancsik Zsófia Operatőr: Klöpfe r Tibor Az itt közölt szöveg a film eredeti hanganyagának némileg rövidített és nagymértékben pontosság és a hűség rovására - stilizált változata. (A riporter és a szerk.) de nem a 33 �tem. . . É s odaadja a kést, de én mondom neki, hogy tanár úr, menjünk, mert valami baj lesz. .. Menjünk inkább vissza az intézetbe. . . A lényeg az, hogy ő meg: maradjunk, maradjunk... És itt kezdődött cl az az izé... amikor le­ guggolt. .. nem láttam, nem hallottam semmit se. . . Kész. .. Arra eszméltem föl, hogy jaj, Jóska, mit csináltál? Megszúrtam. .. Innen kezdődött cl, hogy utána megint rámentem. .. Nem tudom. Csak úgy ültem ott a széken, ahogy most itt, és faragom... máshogy nem lehetett. .. Úgy mondták az izén, hogy az első szúrás tüdő volt, tehát tüdőt ért, és az magában halálos szúrás volt, mert elvérzett volna. .. Nézzék meg, még mindig itt van a hátamon a jele annak, hogy mennyi­ re. . . szóval hogy elég szépen összevert még az előző szökés után. Visszahoz­ tak a rendőrök, ő feljött a fogdára, és hozott magával egy ilyen egyméteres vezetékkábelt. Ilyen háromeres áramvezető kábelt... Azt kérdezte, hogy mi­ ért szöktem meg, meg hogyan, meg hol voltam. És jól megvert. Eszméletemet vesztettem, úgyhogy nem tudtam magamról. Csak amikor felkeltem, éreztem, hogy ki van hasadva a hátam is, meg vérzek is, meg minden. Kikopogtam az őrnek, hogy jó lenne, ha bekötöznének. .. De ő megtiltotta, hogy én orvos­ hoz vagy bárhova menjek addig, míg rendbe nem jövök. Senkinek nem szól­ hattam. Nagyon ki voltam készülve akkor. Két hét alatt gyógyultam meg, akkor engedtek le a fogdáról. Tizennégy éves voltam. De hát ez többször elő­ fordult, mert több szökésem volt. H. I .: Részeg voltam. Adtam neki egyet. Részeg embernek nem kell sok. .. Elesett. Aztán én mentem haza. És másnap meséli az unokaöcsém, hogy a kultúrba volt diszkózni, jött hazafelé és ott volt az az illető pasas, akit én megütöttem. Látta, hogy magatehetetlen és kivette a pénztárcáját. Kérdez­ tem, hogy mennyit vettél ki, azt mondja, nem érdekes, nem volt sok. Azt hi­ szem kétszáz forintot mondott. . . Jó, mondom, de ha rájönnek, vagyis ha a pali megismer engem, tudod, hogy ez rablás lesz! Én tudom, mert már vol­ tam itt azelőtt ezen a körleten. N. T .: Hát gyűlöltük az ilyen homoszexuálisokat... Biztos nem találtunk jobb szórakozást, gondolom azért. . . Először elmentünk, elvertük őket, aztán jött egy haver, az vitt minket bele a jóba, hogy szedjük le őket. Mert ha nem szedtük volna le őket, csak garázdaság lett volna. P. P .: Én nem otthon nevelkedtem, hanem a nagymamámnál, kint a lövöldé­ nél. Hétéves koromig ott voltam, aztán két évig apámnál. Utána megint viszszavittek a lövöldéhez. Mikor betöltöttem a tizenhárom évet, megint vissza­ adtak az édesanyámnak, utána már ott laktam. Hát sokmindenen összevesztünk, és ezért is volt az egész.. . Először én nem azt akartam, hogy na most fejbelövöm, vagy valami. . . Én előbb ki akartam békülni, de ő nem akart. . . Sokszor volt olyan, hogy hazamentem éjszaka. Akkor vágtunk disznót, ott volt a hűtőben a kolbász. Kérdem apámtól, van-e valami kaja. Azt mondja, nincsen. Kint voltam a lövöldénél, tudta nagyon jól, hogy délután elindulok, este érek haza, hogy egész nap nem ettem semmit, de akkor se adott kaját. Én nem azt akartam, hogy most megölöm. Csak először meg akartam ijesz­ teni, és magamhoz vettem a fegyvert. Felhúztam, kipróbáltam: belelőttem egyet a falba. Aztán kivettem a hüvelyt és beletettem egy másik golyót. Fel­ húztam és letettem így a szekrényre. Apám úgy két óra után öt perccel jöhe­ tett haza. Ahogy jött, kinyitottam neki az ajtót, és akkor a puska már a ke­ 34 �zemben volt. Bejön, azt kérdezi, hogy mit keresek én itthon, takarodjak ki­ felé a lakásból, míg szépen vagyok, meg ilyesmi. Mondom, jól van. És így elment mellettem. Én meg fordulatból rálőttem. Pont a halántékánál kapta el a golyó. Utána ott összeesett. Kiszedtem az ágyneműtartóból az ágyneműt és oda betettem. Egyből kitisztult a fejem, mintha nem is lett volna bennem semmi pia. Csakhogy én már ültem előtte, tudtam milyen idebent. Hát megmondom őszintén, kinek volt kedve bejönni? Ezért is tettem be az ágyneműtartóba. Utána meg jöttek a barátok, meg a csajok. Körülbelül tizennyolcan lehettünk. Piáztunk meg ilyesmi, egész éjszaka szólt a magnó. Hát kinek volt kedve abbahagyni? Utána meg bevittek a rendőrségre. Mert hangosan szólt a mag­ nó, és a szomszéd átjött, megakart ütni. Én meg visszaütöttem neki. Az ha­ nyattesett és kihívták a rendőrséget. Bevittek éjszakára, másnap reggel kien­ gedtek. De otthon házkutatást tartottak, de akkor se találták meg apámat. Pedig a golyó is, a puska is ott volt, minden. De ők nem találtak meg sem­ mit. Na szóval kiengedtek, megint összejöttem a barátaimmal, megint elkezd­ tünk inni. De közben anyám kijött a kórházból, aztán másnap már be is buk­ tam. Kihívta a rendőrséget és megtalálták. Egyből hozzám jöttek. Megtalálták a puskát is, a golyókat is. Már vittek is be a rendőrségre. R. J.: Voltunk hapsik sokan, hát magyarul egy banda, és én úgy főnökösködtem köztük. . . És mondom, hogy dobjunk össze húsz-húsz forintot. De az egyik hapsinak nem volt lóvéja, és arra jött ez az idős manusz, és tőle kért lóvét, Vagy ha nem lóvét, akkor azt, hogy fizessen neki. A manusz meg nem volt hajlandó, összeverekedtek, aztán én is beavatkoztam. És úgy sikerült, hogy én itt vagyok, ő kint. Kaptam érte öt évet, mert gipszes volt a kezem, és többször fejbe vágtam gipszes kézzel. Ezt nem birta ki a mandró, meghalt. B. Zs.: Az anyám alkoholista, züllött, ittas. És én se valami jó társaságba keveredtem. Ott is hagytam a szakmunkásképzőt. Rá egy hónapra beállított két haverom, hogy menjünk cl valamerre, rúgjunk ki a hámból. Elmentünk, csavarogtunk, aztán visszamentünk a lakásra. És a haver erőszakoskodni akart az anyámmal. Gondolom ittunk, azért. Szóltam neki, hogy ne. .. Öszszeverekedtünk. Négyszer megszúrtam. Meghalt. Fejezd be, hülye vagy, ne csináld. Ilyeneket mondtam neki. Ő meg átlökdösött a másik szobába. Akkor már gondoltam, hogy másképp kell elintéz­ ni. Megütött kétszer. Tudtam, hogy ő az erősebb. Az alkalom adta. Ott volt a kés, megszúrtam. Nem, nem úgy szúrtam meg, hogy meg akarom ölni, csak, hogy észrevegye magát. Úgymond, jól helyben akartam hagyni, de meg­ ölni semmiképp. De nem tudta elviselni, hogy valaki jobb nála. Megint ne­ kem rontott és harmadszorra rálökött az ágyra. Akkor szúrtam meg komo­ lyabban. Ez volt a halálos szúrás, a bal szívbillentyűjét sértette meg. . . Mi­ kor rámzuhant, tudtam, hogy meghalt, tisztában voltam vele. Bal oldalt szúr­ tam meg, tudtam, hogy csak szív, tüdő, olyan szúrás lehet, ami végzetes. Szóval felfogtam már akkor, hogy ezért kemény éveket kell majd ülni. K i­ másztam alóla, megnéztem. . . Tudtam, hogy meg van halva. Kimentem, anyám ájultan az alkoholtól, feküdt az ágyon. Jól van. Visszamentem, leelle­ nőriztem, hogy hátha mégse halt meg. Hát meghalt. Pulzus nem volt, légzés sem volt, de mondom, már előbb észre lehetett venni rajta, szóval mikor 35 �megfogja az ember, ha a pulzusát nem is érzi, akkor is érzi, hogy halott. Na, ledobtam az ágyról. Letakartam pléddel, mást mit tudtam csinálni. Gyorsan végiggondoltam, mik az esélyeim. Gondoltam, eltűntetnem lehe­ tetlenség, utoljára engem láttak vele, úgyis hozzám vezetnének a szálak. Az­ tán arra gondoltam, nincs más, fel kell magam jelenteni. Kinéztem, láttam este van. Már csak az hiányzik, hogy éjszaka jól megrakjanak a rendőrségen, kicsit sok lett volna reggelig, nem hiszem, hogy el tudtam volna viselni. Gyorsan segítettem magamon: fél liter vegyest bevágtam. Pihentem egy kicsit, amennyire az ember tud ilyen állapotban. Reggel kihívtam a rendőrséget. Bevittek. Kicsit kikészültem, de azért jó volt, mert nyugtatót adott minden orvos, aki az utunkba került. Ki lehetett bírni. Lent volt az ember két napig, de aztán eltelik 2-3 nap, és akkor már belenyugszik, tudja, hogy most már nyugi van, ki van vonva a forgalomból egy időre. Muszáj belenyugodni. T. G .: Azt mondják, hogy ide jönni kiváltság. Én eltekintettem volna et­ től a kiváltságtól, mert a velem hasonló korú emberek között azért akad olyan is, akivel lehet két szót váltani, aki értelmes, aki normális. .. Úgyhogy egy olyan börtönben, ahol egymás között még tiszteletet is ki lehet harcol­ ni, jobb lett volna. Úgyhogy nekem nem kiváltság Tököl. Azért mondják, hogy kiváltság, mert itt fiatalkorúak vannak, és az a nagykorú, mint én is, aki idekerül, az segédfelügyelő lesz, tehát segíti az őrséget. Ezért aztán olyan más jogokat is elvehet, amiket egy másik börtönben nem. Hát itt verés, ugye, hivatalosan nincs. Van, van, hajjaj, főleg itt a 12-es körletben, de az tiltott. Persze azért élnek ezzel a lehetőséggel, sőt a nagyko­ rúak is visszaélnek ezzel a lehetőséggel, hogy megverhetnek valakit, és az őr tartja érte a hátát. Megverhet valakit, akitől egyébként olyan pofont kapna, kint, hogy összeszarná magát, magyarul. Itt megverheti, mert a felügyelet az ő háta mögött áll. Nekem viszont erre semmilyen tekintetben nincs szüksé­ gem. Fizikailag se, tehát nekem nem kell ez a Tököl. Bár nem hiszem, hogy a jó pofimnak köszönhettem, hogy ide kerültem. Inkább a termetemnek. Csak hát hiába megfelelő a termetem, ha a lelki beállítottságom meg nem az. Mert lehet, hogy kemény vagyok, meg erős vagyok, de nem vagyok durva, se szadista. És én akkor lettem volna ott igazán jó ember, ha nagyon durva va­ gyok, nagyon szadista vagyok, és lehetőleg nagyon igazságtalan vagyok. Ez nem jött össze. H. I.: Most délutánosok vagyunk, tizenegykor jövünk vissza, este, és nyolc óráig alhatnánk. De reggel ötkor már fent vagyunk. Nem lehet itt aludni, mert a délelőttösök reggel ötkor kelnek, és olyan ricsaj van a folyosón... Futkároznak, össze-vissza, a kaját osztják nekik, nem tudunk aludni. Főleg mi­ kor ébresztő van. Gumibottal ütik az ajtót, a délelőttös műszaknak, feléb­ redünk rá, aztán már nem tudunk elaludni. Megreggelizünk úgy nyolc óra után, aztán visszafekszünk tíz-tizenegy óráig. Nincs más programunk, egész nap a zárkában vagyunk. Ma is elspórolták a tévét, a sportot. Kötelező spor­ tunk lett volna, de nem engedtek ki. .. B. Zs.: L efekszek, megpróbálok aludni, de ha két napot rendesen alszok, harmadiknál már nem tudok. Szóval ezt csináljuk, hogy általában fent va­ gyunk, dumálunk, elüssük az időt. De akkor meg dolgozni nem bírunk. Tök mindegy... Hát van, aki a terveit meséli, van aki a balhéját. Amit lehet. Ami szóba jön. Van, aki focista szeretne lenni, van aki énekes. Nem is az, hogy nincs meg hozzá a tehetsége, csak már kicsit késő van ahhoz, hogy le­ 36 �gyek belőle valami. Hát ők még hisznek benne. Az ember meg, ugye, nem akarja mondani, hogy becsapják magukat. Sok választás nincs. P. P .: Gyúrunk ben a zárkában. Nem sokat. Ötszáz fekvőtámasz, százszor kinyomni a nagy toloncot. Van ez a nagy 25 literes kanna, félig vízzel, és azt ki. Ezt csinálom. B. Zs.: Hát itt nagyon gyorsan elengedik az emberek a kezüket. És nem biztos, hogy épp az a jobb, aki elengedi, bár valószínű. Én nem engedtem el soha, még ha megtehettem volna, akkor sem. Mert félek, nem attól, hogy megütöm, hanem ami utána jöhet. Verekedés, az hagyján. De utána megint keresi a párját a manus, nem akarja annyiban hagyni. Ha kitartóbb egy ki­ csit, megint elsül a kés, esetleg a csavarhúzót is egymásba találják nyomni, mert volt már itt arra példa, hogy megszúrták egymást. Mondjuk ez nem gyakori. Az a gyakoribb, hogy egyik a másikat kikészíti, és akkor a gyerek­ nek nincs más választása, farcol be az ablakba. Más megoldás nincs. K i­ csinálja. N. T .: Egyszer volt egy szóváltás köztünk. Elkezdtem vele vitatkozni a telefonról, hogy lehet-e innen kapcsolni Pestet. És én már amúgy is ideges voltam a zárkában sokmindenkire, és éppen reggeliztem, a kés a kezemben volt, mert hát kés nélkül nem lehet reggelizni, szóval vitatkoztunk, és bele­ szólt, hogy ilyen köcsög meg olyan köcsög, én meg hozzájuk vágtam a csaj­ ka vizet, erre fölállt, jött felém, énnekem meg a kés a kezemben volt, föl­ ugrottam és gyomron szúrtam. A máját érte neki. P. P .: Hát volt már olyan, hogy alig tudták megmenteni a gyereket. Öszszeugrott egy másik gyerekkel, és akkor ilyen... áramszékbe beleízélték a többiek. Szóval hogy a székét belerakták a vízbe, rákötötték a stokira, oszt az áramot meg beleengedték a vízbe. Dróton berakták az áramot. Szeren­ csére az őr hamar észrevette. Éppen, mikor tették volna bele az áramot a vízbe. És akkor az őr kirúgta a drótot. Áramot nagyon könnyű csinálni. Ott van a kislámpa a falba, mi onnan szoktuk venni, két rendes dróttal, vi­ zet szoktunk vele melegíteni. Kicsavarjuk az égőt, azt a két drótot belecsa­ varjuk az izébe, és rendesen felforr a víz. N. J . : Nem volt dohány a cigibe, csak egy kevés lett visszadugva a vé­ gére, úgyhogy nem lehetett látni, van-e benne valami. Direkt figyeltem, egy gyereket előre küldtem, annál is volt cigi, mondom, ha attól nem veszik el, akkor tőlem se. Hát attól nem vették el, tőlem meg elvették. Így összecsa­ varták és beledobták a kukába, az ötszáz forinttal együtt. Anyámtól az utol­ só ötszáz forintot vettem el. Húsz forint maradt nála. De az őrök ilyenek. Valamelyik gyerek a hapsija, attól nem veszi el. Csak énrám meg pont ha­ ragudott ez az őr. . . Hát vannak trükjeink. Én a bátyámtól szoktam lóvét kérni, ezer-ezerötszáz forintot, mert az az igazság, hogy ha van az embernek itt bent pénze, az őrök behoznak neki piától kezdve bármit. Beszélőn szok­ tam kérni, és aztán vagy úgy hozom föl, hogy itt kivágom az inget és be­ lehajtom az ingbe, vagy földugom a számba. Az belerakja egy najlonzacskóba, én meg földugom a számba, tehát vész esetén le is tudom nyelni, úgy­ hogy bukás semmiféleképp’ nem lehet vele. Mert nekik muszáj ellenőrizni, a szabályzatban benne van. Más kérdés, hogy hogy ellenőriznek, tehát ha meg is találja, akkor is: na jó, majd hozom kifele. Szóval van ilyen is. T. G.: Aki nincs benne, azt feljelentik, hogy ezt és ezt csinálta. És akkor jössz rá, hogy miről is van szó. Hogy pénzt tart, piát vesz, de kitől? A fia­ 37 �talkorú srácok is dicsérték ezt a Lóbaszót - elnézést, de így hívják hogy ez egy rendes hapsi, mert ha van kétszáz forintod, akkor hoz neked - most nem akarok hazudni - szóval hoz neked fél liter pálinkát. Hogy mit, azt nem tudom. Hát részben ebből élnek az őrök. Jó sok őr van ilyen. Ezek ilyen piti dolgok: ad egy cigit, vagy tizet vagy tizenötöt, a lényeg az, hogy dupla annyit kell visszaadni. Csinálják ezt a nagykorúak, de csinálják első­ sorban az őrök. Elsősorban üzletelés, másodsorban kötés, mert aki benne van az ő kis üzletükben, annak járnak a kedvezmények, aki meg nincs benne, annak megpróbálják nyomni a fegyelmi lapot, és ha nyomják a fegyelmi la­ pot, akkor nincs kedvezmény. És abban is benne voltak a nagykorú társaim, meg a raktáros srác a 12-es körletben, hogy benyeljék a kaját. Tehát van B norma meg C norma a kajában, és a kaja mindig nagyon kevés, de előfor­ dul, hogy akinek három sajt jár, az csak kettőt kap, vagy akinek két tojás jár, az csak egyet kap, és - nagyon piti dolog - akkor osztoznak a maradé­ kon, azon a rengeteg kaján, ami megmaradt. Az őrök meg a nagykorúak. És ha valakire haragszanak, az meghalhat éhen. Ha én nem álltam be ebbe a sorba, nem csináltak belőlem hamis tanút, nem adtam pénzt senkinek, hogy hozzon be fél liter piát, nem adtam pénzt azért, hogy belenyúlhassak a maradékba, amit lecsalnak. De hát ez itt egy falu, tiszta por. Itt mindenkinek van rokona, és egyik kéz mossa a másikat. És én nem szóltam, nem jelentettem. Isten ments! Én kedvezménnyel aka­ rok szabadulni, és akkor biztos, hogy ez nem menne. Rágalmaznék. Nem merném megcsinálni. Még az országos parancsnokságnak sem. . . Régen azt hittem, hogy bátor vagyok, de mikor elítéltek, akkor megtanultam egy olyan érzést, amit régen nem is ismertem, a félelmet. És azóta félek. Ha ez utá­ latos emberi tulajdonság, akkor bennem most van egy utálatos emberi tu­ lajdonság. Én félve fekszem, félve kelek. És jelen esetben csak magamra tu­ dok gondolni. N. J.: Hát a kórházba, fölmegyek az orvoshoz vagy bemegyünk a für­ dőbe, vagy mit tudom én. . . Szóval vannak itt ilyen nők, tehát ilyen jellegű izék, mint kint, mondjuk a Rákóczi téren. Szóval pénzért mindent meg lehet kapni, az az igazság. A kórházban dolgoznak a lányok. Mondhatom, hogy lányok, mert az egyik tizennyolc, a másik meg húszéves. És úgy összejöttünk, mert járogattam hozzájuk orvosi izére, tehát ilyen vizsgálatra, majdnem min­ den héten megyek, már magában csak azért is, hogy lássam őket. Összejöt­ tünk. És csak öt ruppó. Ha úgy vesszük, nekem megérte. R. J . : Hát voltam én kórházban, láttam őket, de nem csináltam ilyesmit. Nem is volt rá alkalom. Ha lett volna, csak öt percre is, biztos, hogy csi­ náltam volna. Az biztos. B. Z s.: Ez olyan dolog, hogy ahhoz először fel kell menni a kórházba, és ott, ott vannak nők könnyebben. De míg oda feljut az ember, hát ahhoz is kell kitartás, meg akarat! N. J.: Hát az az igazság, hogy nekem vesekövem van. Hát szóval csak úgy van, hogy . . . de lényeg az, hogy megállapították a vesekövet. Úgyhogy nyu­ godtan tudok menni ide-oda. Szóval a lehetőség megvan, meg idő is van. Amennyi kell, 2-3 óra. De egy óra elég bőven. De az az igazság, hogy ez a vesedolog is egy trükk. Azt most nem mondom meg, hogy én hogy csinálom, de lényeg az, hogy én csinálom ezt. Na mondjuk annyi az egész, hogy elvá­ gom az ujjamat és egy kis vért eresztek a vizelethez a pohárba, oszt oké. 38 �De hogy a vesekövet ezt hogy csinálom, na az már kemény dolog. Meg az az igazság, hogy ezt itt nem is tudják megállapítani, hogy frankó vagy nem frankó. Ez majdnem ugyanaz, mint a sárgaság. Hát én két nap alatt meg­ tudom csinálni, hogy sárgaságom legyen. Fogok egy darab szalonnát, rákö­ töm egy cérnára. És azt lenyelem, de csak idáig. Itt megakasztom. Egy éjsza­ kán át úgy van, és biztos, hogy két vagy három nap alatt annyi.. . Egy-két hónap pihenő az is. Csak ebben az a poén, hogy ezt csak egyszer lehet megcsinálni, mert utána rájönnek a rafkóra. B. Zs.: Hát mondjuk a tb c... Tbc, istenem, nagy dolog, beszív egy kis timsót, kétszer-háromszor az ember, és szétégeti a tüdejét. Mondjuk annyi benne a poén, hogy ennek 2-3 hónap múlva már nincs nyoma, de az ember itt van vele egy fél évig. Nem csinál semmit, mindent a helyébe hoznak, jó kaja, elsőosztályú ellátás, nem csak a majmok ordítanak a fülébe, éjjel-nap­ pal alhat, pihenhet, napozhat. Szóval egy luxusszálloda ehhez képest. N. J.: Ez a Zsolti, itt a zárkán, ez egy kicsit bolond. A Csonka, a Lóbaszó hozta fel a körletre, és azt mondja nekem: te Jóska, te már régi gyerek vagy itt, ügyelj erre a gyerekre, mert nyelős. Hát jó, mondom, vi­ gyázok rá. Na a lényeg az, hogy rádumált a hülyeségre, hogy menjünk föl a kórházba. Hogy ő nyel, mert neki az anyja ez meg az, az anyja végett van bent, szóval jó, megértem. Nyeljél, mit érdekel engem. Te tudod, mit csi­ nálsz, te teszed magad tönkre. Hát lényeg az, hogy megevett, mit mondjak, egy teljes borotvakészletet, olyan hatvan darab pengét, de semmi baja neki. B. Zs.: Ó, rengeteget nyeltem, nem tudom már megmondani, mennyit. Legelőször megettem három csomaggal, 15 darab pengét. Kettétörtük, a 30 darabot egyberaktuk, stócba, és szépen egybe le. . . Hát semmi értelme nem volt. Akinek nem megy, az ne erőltesse, én amondó vagyok. Meg csak olyanról hallottunk, hogy megette, belehalt. . . szóval sajnálom őket, hogy mit összeszenvedtek szerencsétlenek, míg sikerült. És azért az emberben van egy kis félelem, fél a fájdalomtól. De hát. De hát tud jobb megoldást? Mivel csi­ nálja? Főbe nem lőheti magát, fegyvere nincs. Ha lenne, akkor a fele már nem élne. Mert mindegyiknek van olyan kedve, mikor tényleg megcsinálná, csak nem mindig jön rá alkalom. N. T .: Én meg fogdára kezdtem el járni, mert ami munka itt van, az nem tetszik nekem, legalábbis a nyomda nem tetszett. Elkezdtem a fogdára járni. Néhányszor húsz napot leültem, és ha meguntam, befarcoltam. Elkötöttem itt a kezem, fent, a pengét meg előzőleg már levittem a számban a fogdára, és egyszerűen csak behúztam. Mire felértünk a kórházba, már a padlóra men­ tem, tehát elájultam. Utána visszavittek, és én megint befarcoltam, és más­ nap megint befarcoltam, így ment végig. .. Sok olyan gyerek van, aki azért farcol, mert kötözködnek vele állandóan, bántják. És van olyan is, aki vala­ mi célját akarja elérni vele. Mint én is például, mikor a gyógyítóba akar­ tam kerülni. Van, aki komolyan meg akar halni, de ilyesmi nem túl gyak­ ran fordul elő. De amikor a gyógyítóban voltam, akkor is befarcoltam, akkor meg már azért, mert ideges voltam... Meghalni csak egyszer szerettem vol­ na, mikor begyógyszereztem. Szóval egyszer igen, egyszer nem. Mikor a halál előtt van az ember, akkor már meggondolja magát. Meggondolná magát. .. A verés meg? Hát itt általában úgy szoktak verni, hogy leviszik az em­ bert először a fogdára, ha haragszanak rá, és elverik ott. Fogdán húsz napig sehova se tud menni, húsz nap alatt meg a gumibotütés is elmúlik. De ha itt fent vernek el valakit, és van rá tanú, akkor viszont kapnak érte! 39 �T. G .: Itt tizenegy-néhány nagykorú van. Többségük hamis tanúnak van tartva, majdhogynem azt mondhatnám. Bármi történik, van egy hamis tanú. Mondjuk össze van verve valaki, annyira, hogy már nem lehet belül tartani az ügyet, tehát ki kell vinni, kórházba, ide-oda, mindig van egy nagy­ korú, aki kiáll az őr mellett, hogy kérem, megtámadta az őrt. És ha megtámadta, akkor akármit alkalmazhat, kényszerítő eszközt, gumibotot is, ha tetszik. Van itt egy fiú, akit már teljesen megtörtek fizikailag, és a büntetését is megváltoztatták: először csak bevágták fogdára, onnan ugye már nincs kedvezmény, és a napokban azt is elintézték neki, hogy átminősít­ sék, lefelé. Tehát ő fiatalkorú fogházas volt, most már börtönös. Hát van ilyen is ... És ha valakit így nem lehet megtörni, akkor kitalálnak más módszereket... Mert a fogdán egyébként rendes körülmények között semmi más nem történik, mint hogy letölti azt a bizonyos napját, nagyon fegyelme­ zetten. Hogy ezen a priccsen alszik, meg ha hideg van fázik, ha meleg van, majd megsül, az más kérdés. Ami a legborzasztóbb dolgok egyike a fogdán, legalábbis az én szempontomból, az az, hogy nem mehet vécére: abban a pici fogdában van egy úgynevezett kribli, ami egy akkorka vasedény, és abban végzi a dolgát. És nem lehet kiüríteni. . . B. Zs.: A fogda egész jó megoldás. Igaz, hogy deszkán alszik, meg csak öt óra hosszát egy nap, mert nem hagyják, piszkálják, meg az őrök még esetleg le is verik kétszer-háromszor, de ettől függetlenül ott még elég jól ki is pi­ heni magát az ember. T. G .: A fogdának van ez a fogda része, meg van a fegyelmező része, a dühöngő. Az egy pici, egyméterszer egyméteres helyiség, ami ki van belül­ ről párnázva, szivacsozva és rettentően hideg. És akiről úgy gondolják, hogy dühöng, vagy nem dühöng, de azt mondják, hogy dühöng, vagy aki eleve olyan indíttatással jön le, hogy ez egy ilyen srác, akkor azt levetkőztetik meztelenre - meztelenre, ez nem tudom, miért van így, de ehhez ragaszkod­ nak - , és berakják a dühöngőbe. A legújabb szokás az az, és nincs kivétel, hogy a könyökét, amennyire csak tudják, összehúzzák lánccal, amennyire csak engedik az ízületek, a csuklóját összebilincselik, és a lábát is összelán­ colják, és ott hagyják a dühöngőben. Hivatalosan egy vagy két órát lehet ott, de két óra szinte soha nem fordul elő, hanem csak négy meg öt meg hat, sőt egész éjszaka. .. R. J . : Nem azt mondom, hogy a fogda jobb, de sokszor mégis jobb, mint fent. Mert ha már fent vagyok egy jó ideje, akkor megunom a társaságot, és lemegyek tíz napra vagy húsz napra. Mikor feljövök, a fentiek már majd­ nem kicserélődnek. Elmennek másik zárkába, ide-oda. És akkor mindig jobb egy kicsit. Nem olyan szorult a légkör. De azért volt olyan is, hogy alig birtak levinni. T. G .: Ez majdhogynem tanács: ha valaki bejön a börtönbe, inkább áll­ jon ki az emberekkel, mert előbb-utóbb azért egy-két ember félni fog tőle, és csak nem az utolsó lesz a sorban, hanem utolsó előtti, és akkor még előbb­ re is kerülhet a ranglistán. Kiderül, hogy ezt is megverte, azt is megverte, és akkor a menők befogadják havernak. Hogy te most mellettem leszel bika. Ez így megy. Amelyik meg mindjárt az elején odaad mindent, nyuszi, az megy a csicskák közé. A ritkább eset az, amikor egyik a másikkal kiáll, öszszeverekednek, valamelyik győz, és onnantól elismerik. Ez ritka. A gyakoribb az, hogy valamelyik kiáll az új fiúval, de ha már gyengül, akkor rárohan­ nak a többiek is, és akkor is meg van verve. . . Az őrök persze erről nem 40 �akarnak tudomást venni. Sejtik, néha látják is, de nem, nem szólnak bele. Hát egy olyannal szemben szóljon bele, aki neki jó vamzera, jó üzletpart­ nere? Őszintén! Hát megéri ez neki? De hangsúlyozom, én nem akarok ál­ talánosítani, a 12-es körletről beszélek. Itt egy az egyben így van minden. P. P.: Itt vannak ezek az újoncok. Én nem értem őket. Rendesen remeg­ nek ám, mikor bejönnek a zárkába. Hogy mitől félnek?! Megeszik őket? Szerintem nem. Na jó, az igaz, hogy le kell játszani a zárkafelelőssel vagy valamelyikkel. De nem minden zárkában van ez sem. R. J.: Nekem három és fél évet kellett elverekednem, hogy elismerjenek, hogy nem jó velem gecizni, hát onnantól nyugi van. Most már az van, ha én azt mondom, hogy ez fehér, hiába piros, akkor is fehérnek kell lenni, mert ha nem, akkor balhé van. Én amit megutálok, azt nagyon meg tudom utálni. Például a kétszínűeket nagyon utálom. Mert ha egyszer tudja, hogy együtt kell lennünk, akkor minek simliskedni? Például én akármelyik zárká­ ban vagyok: ha ez a sampon az enyém, akkor az mindenkié. Én ezt szere­ tem. Én nem szeretem azt, hogy most én ebbe a szekrénybe nem nyúlhatok bele, mert ez a Lacié vagy akárkié. Ha a szekrény a zárkában van, akármi is van benne, az közös. És nem mindenki osztja ezt a nézetet! De ahol én vagyok, ott kell hogy osszák. Muszáj nekik. Ott az kell hogy legyen, amit én mondok. És ez nekik is jó. Mert például én megmondom őszintén, én olyan vagyok, hogy ha spejz van, én végigmegyek a körleten, és nekem ad­ nak. Akárkitől akármit kérek, nekem ad. Viszont ha énhozzám jönnek, én is adok. Ha tudok. Ha van. T. G .: A zárkarinyó azt jelenti, hogy mindenki mindenkivel osztozik min­ denben. Csakhogy ez azt jelenti, hogy a menőnek soha nem jön csomagja, de mégis osztozik. Ugye ez is börtönkifejezés: a menő meg a csicska. Az a csicska, aki a másiknak szinte szolgája, mert itt két táborra oszlik az egész bör­ tön, egy menő, azaz csicskáztató táborra, meg a másik félre, a csicskára: ő az, aki kiszolgálja a menőt. N. J.: Akkor most elmagyarázom, hogy miből áll ez az izé. Hát ugye van­ nak köcsögök meg bikák. Köcsög az, akivel fajtalankodnak, gondolom tudja miből áll ez, tehát végbélen keresztül közösülnek vele. És aki csinálja, az a bika. T. G .: Ez a homoszexualitás is részben kikényszerített. Itt minden erőszak alapon működik. Aztán van olyan is, akinek hajlama van rá. A 13-as kör­ leten volt egy olyan fiú, aki tipikusan olyan volt, mint ahogy egy kurvát képzel el az ember. Egy teljesen igazi érdekkurvát. De azért többségében kényszeralapon megy. Kisebb, gyengébb, nem mer szólni. Lefogják, kettenhárman, és megerőszakolják. Segbe basszák kajakra. És vagy az marad utána vagy úgy gondolja, hogy. . . Van olyan is, aki előnyöket szerez ebből, tehát például nem lesz többé csicska, csak köcsög. Neki megvan az a kiváltsága, hogy rendszeresen végigmennek rajta, de nem kell takarítania, felmosnia, esetleg nem is dolgozik semmit, ezért képes köcsög lenni vagy azzá válni. A többség ilyen. A bikák között meg sok olyan van, aki nem is volt még nő­ vel, csak köcsögöl. Ide került tizennégy éves korában, nőt csak képen látott, és az úgy tetszett is neki, de nem nagyon tudna udvarolni egy nőnek. Csak erőszak létezik. Még az sincs, hogy buzi a buzinak megpróbál udvarolni. Vagy elhódítja a másiktól. Nem. Csak erőszakkal mindent. Erősebb vagyok a másiknál, akkor ezt a másik bikát jól elverem, és az enyém lesz a köcsögje. De ez nem ritka - nem önzőek itt az emberek hogy én is beszállok, ha kölcsön adod. 41 �B. Zs.: Hát éveket ül le itt az ember, 5-6 éveket sokszor. Nőt nemigen lát. Hajcsa az ösztön, és nincs mese. Vagy az olyan, aki 15, 18, 20 évet ül itt le, mit tud tenni? Először bikáskodik, és utána már nemcsak bicex lesz, hanem homoszexuális egy az egyben. Akkor már szopik is, és akkor lesz be­ lőle köcsög Szegeden. Vagy Vácon. Valamelyik nagykorú börtönben. Volt már olyan, mondták a körleten, hogy van olyan köcsög, aki a kazánházban valami öreg zászlóssal is csinálta, aki már nyugdíjba ment azóta. Hát le­ szopta, magyarul. Ezért aztán a zárkában mindig az volt, amit a köcsög mondott. Ha azt mondta, hogy nem megy ki senki, akkor nem ment ki senki. Mert ott volt a zászlós, ugye. Volt itt minden, de hát istenem! Láttam már különb dolgokat is! Mondjuk furcsa egy kicsit előszörre. Először, mikor úgy hallja az ember, el se tudja képzelni, de aztán már lássa is az ember. Hát nem mondom, először elég erősen köpköd, meg émelyeg a gyomra, de hát utána már, mikor az ösztön elkapja, akkor megint más. De meg lehet állni! Ha valaki meg akarja állni, meg tudja állni. H. I.: Inkább a kisebbeket köcsögölik meg, a sovány kis srácokat, akik nem tudják magukat megvédeni. Az olyanokkal csinálják. Egy jobb srácot meg sem próbálnak megköcsögölni. De legtöbbször benne van a srác is, csi­ nálja nekik, benne van mindenben. Aztán csinál valami rosszat a zárkában, és akkor adnak neki egy pofont, na erre felhúzza az orrát, hogy húha, hát erről nem volt szó, hogy pofont is kapok. Kimegy és elmondja frankón a nevelőnek a dolgot. És már kész is. Úgyhogy ha a srác nem akarja, hogy megköcsögöljék, akkor azt nem is köcsögölik meg! Én inkább szétvágatom magam valakivel, de akkor sem! De van olyan, aki már kint is köcsög volt. Három éve itt van, és kiderült, hogy a srácnak a bűntársa már kint is kö­ csögölte őt. Ezen nincs mit csodálkozni. Én nem is csodálkozom és nem is védem meg őket. .. Volt olyan, hogy én az egyik srácot megvédtem, mert az tényleg olyan volt, hogy az nem akarta csinálni, és tényleg megfogta a kést és magába akarta szúrni, hogy ővele ezt nem csinálják, inkább megöli magát. De a többi száz meg kétszáz olyan, hogy na csináld vagy agyonütlek, hát perssze, hogy csinálja. Meg se várja a köcsög, hogy végezzen a srác a dumával, már mondja, hogy akarom, persze, hogy akarom. Hát egy ilyet mi­ nek védjek meg? R. J . : Ó, nagyon sokan vannak, a fél körlet az. Van egy-két menő, oszt annyi. Most van egy ilyen ügy, és lehet, hogy kapok egy bűnvádit. Pedig csak kétszer buziskodtam. Nem csinálom én! Bírtam öt évig, akkor ezt a más­ fél évet is kibírtam volna már. Nehogy tévedésbe essen, én nem vagyok buzi, csak hát a többiek csinálták, oszt mentem én is. Nem kellett biztatni, nem azt mondom. .. De ez börtönszokás, úgy mondják. De nem vittük mi még el a balhét és nem is visszük. Most ugyan van az a bűnvádi, de a gyerek is azt fogja mondani, hogy nem volt semmi. Mert beszélgettünk vele, és őneki is azt kell mondani, hogy nem, ha azt akarja) hogy a továbbiakban ne legyen kellemetlensége. Mert én képes vagyok még kint is megkeresni. De ha ki­ megyek, akkor nem gondolok rá többet. Meg ha kint ott fekszek egy nővel, és az megtudná, hogy én mit csináltam a sitten... Vagy megtudná a hozzá­ tartozója, nekem annyi is elég lenne. Én ott hagynám az egészet, hiába len­ ne családom, akkor is ott hagynám őket, elmennék onnan. Akárhova. Fog­ nák egy másikat, aki nem tud róla. Nem bírom én elhinni, hogy ezt megér­ tené valaki kint a civil életben. Magukon is csodálkozok én, hogy így elbeszél­ 42 �getnek róla. Gondolom, érdekli magukat, de hát én ezt furcsának tartom. H. I .: Inkább életem végéig segédmunkás legyek, mint hogy még egy évet itt leüljek. Míg meg nem halok, csákányolok, lapátolok, de ide vissza nem akarok kerülni. Inkább kint szenvedek, mint idebent. Nekem elég volt belőle. N. T .: Én itt a börtönben hiába mondom azt, hogy ha kimegyek, nem fo­ gok balhézni, meg nem csinálom a hülyeségeket. Hát ilyen nincs, mert vélet­ lenül is bekerülhet valaki a börtönbe. Főleg egy olyan, aki már szabadult, az könnyebben bekerülhet, mint egy első bűntényes. Mert, ha van valami balhé, egyből hozzá mennek. És én nem is mondom azt, hogy nem fogok balhézni, mert még nem tudom, hogy lesz, ha kimegyek. Nem tudom, hogy fogok be­ illeszkedni a társadalomba, mert ez egy kicsit nehéz lesz tizenvalahány év után. Szóval nem mondom azt, hogy nem fogok bekerülni többet, mert az hazugság lenne... Hát vannak hülye gondolataim is, jók is, de hát a rosszból még mindig több van. Mármint hogy miket fogok kint csinálni. És ez nagyon kemény. És ezek olyan emberre vallanak, aki nem normális. Mert olyan gondolataim vannak. Hogy kimegyek, és felrobbantok minden házat, meg ilyenek. Pedig az intézetben még nem voltak ilyen gondolataim. Hát egy tizenhárom éves gyereknek még nincsenek.. . De aztán bekerültem ide, itt elvertek egy pár­ szor, itt az őrök, meg még a rendőrségen is, meg itt van az, hogy csak az őröknek lehet igazuk, nekünk nem, hát ezért. . . Gondolkoztam már azon is, hogy el-e menjek dolgozni, vagy pedig csináljam én is azt, amit mások, hogy még csak véletlenül se teszek egy lépést sem azért, hogy dolgozzak, és anél­ kül is megélnék.. . Mert meg lehetne élni. Hát van sikkasztás, rablás, be­ törés, minden. De hát rablást már nem szabad, mert ha a környéken valami rablás történne, kihez jönnének? N. Tiborhoz. N. J.: Mindenféleképpen az az életcélom, hogy kimegyek. Ha úgy lesz, hogy komoly nőt meg tudok ismerni, és meg is szeret, a börtön ellenére, mert feltett szándékom, hogy én mindenféleképpen meg fogom neki mondani, hogy nézd, ez van, ezért voltam börtönben tizenegy évig. . . Szóval, haígy cl tud fogadni, akkor én nagyonboldoggá teszem, tehát a földön olyan boldog aszszony nem fog lenni még egy. Két gyereket szeretnék, egy kisfiút és egykis­ lányt, és akkor meglenne az életem értelme, boldog lennék... Ez feltett szándékom. Hogy meg-e fog valósulni, azt nem tudom. B. Zs.: Hogy mondjam: ezek a gyerekek, akik itt vannak, mind megpró­ bálnak kitörni. De ahhoz túl kevesek, hogy megtegyék. Ahogy a börtönben mondják: kevés hozzá egy gyerek, pénz kell hozzá. És olyan fogadtatás is kellene. Márpedig az ilyeneket nem úgy fogadják. Tehát nincs lehetőség: És ez így öröklődik, családról családra. . . Nem, szóval ez csak nőni fog, csök­ kenni nem. Hát eleve csak azt a lehetőséget adják meg, mikor innen kikerül az ember, hogy a semmiről indulhat. Csak gürizhet. Ha gürizik, iszik. Jobb esetben van egy családja, egy olyan családja, amelyik már eléggé züllött... Ahhoz, hogy az emberek jók legyenek, ahhoz feltétlenül az kell, hogy szen­ vedjenek. És ezért nagyon sok mindent lehet tenni... Elég, ha valami olyan betegséget olyan formában enged el az ember, ahogy nem várnak rá. Víru­ sos fertőzést, két-három olyan vírust, esetleg összehozni, elterjeszteni, és lehet, hogy egy fél órán belül a fél ország kidől, meghal. Ez csak egy őrült gon­ dolat, de megvalósítható, nem lehetetlen. És én megcsinálnám. Függetlenül attól, hogy nem csak a rossz emberek, hanem a jók is elpusztulnának. De az 43 �a sok rossz, aki megmaradna, nem biztos, hogy rossz maradna. Kicsit megvál­ toznának. .. Hát valamit változtatni kell. Valamerre el kell induljék a világ, és ha nem én, akkor megcsinálja egy másik. Ha nem ilyen formában, más­ képp. Lehet, hogy két év múlva gépfegyverrel fognak szaladgálni az utcán, és ölik egymást halomra. Az is egy formája. És az is ugyanolyan kegyetlen, semmivel se különb. Azt hiszem, nem csak nekem mindegy, nagyon soknak minden mindegy már. Van, mikor van bennünk egy kis életkedv, de azt általában hamar elveszik... 44 �Vitazáró Pesszimista remény, avagy a kishitűség optimizmusa Be kell vallanom, a címben szereplő szokatlan szókapcsolat nem igazán az én leleményem. Elemeit Ancsel É v á tól kölcsönöztem, aki egyik filozofikus esszéjében éppen azon a már letűnt időszakon meditált, amelyben sokan bizonygatták, nem kell gazdasági helyzetünket olyan „borúlátóan” meg­ ítélni. Majdpedig - valószínűleg ugyanők - az anyagi érdekeltség min­ denhatóságától remélték - s jórészt remélik még ma is - az időközben mégiscsak felgyülemlett viharfelhők eloszlatását. Gondolván, hogy „az emberek akár Sziszüphosszal is hajlandók cserélni, föltéve, hogy nem túl meredek a hegy, nem túl nehéz a kő, és hiábavaló útjaikban anyagilag érdekeltek.” (A. É . : Töredékek az emberi teljességről) Ezt a felfogást nevezi a szerző pesszimista reménynek, olyan gyógyítha­ tatlan borúlátásnak, melynek képviselői szándékuk szerint ugyan sajátos optimizmusukat deklarálják, de az - hogy a cím másik felét is értelmez­ zem - lényegét tekintve leküzdhetetlen kishitűségükből ered. K i tagadhatná ma az anyagi érdekeltség érvényesítésének fontosságát, a jelenleginél sokkal hatékonyabb működtetésének szükségességét. Ám, hogy az anyagi érdekeltség lenne az egyedüli megoldás minden gondunkra, an­ ak ellentmondani látszik a felelősségérzettel, hivatástudattal dolgozó soksok ember makacs ragaszkodása - többnyire szerény keresettel járó mun­ kájához. Másként hogyan is volna lehetséges, hogy még mindig annyian kitartanak eredeti foglalatosságuk mellett. Tanítanak, „közműveinek” a pályaelhagyók helyett is, s minden tapasztalatuk ellenére hisznek a szakmai tudás, a kultúra, a műveltség fontosságában. Szinte tudomást sem véve az anyagi érdekeltség nagy ívű karrierjéről. Miközben haladottabb társaik felismervén az idők szavát, már rég kft-t, kisszövetkezetet ala­ kítottak, vagy más jövedelmezőbb állás után néztek. Ily módon hasznosít­ va a társadalom által egyébként nem túl sokra tartott diplomájukat. Csak ebben a mindent gazdasági érdekekre visszavezető eufórikus hangulatban eshet meg a kultúrával az a kaland, hogy nemtermelő szférává nyilváníttatik; hogy ennek következtében hátrányos helyzetűvé válik, mert egyre kisebb arányban részesedik az elosztható javakból. Nagyon egyet lehet ér­ teni Király Istvánnal, aki szerint „Nem az a baj, ha valaki alapvetőnek te­ kinti a gazdasági szférát, hanem, ha luxusnak a kultúrát.” (A helyzet. Merre menjünk? Mozgó Világ, Múzsák Kiadó 1988.) Hol vannak már azok az idők, amikor az egyik legfontosabb tudomá­ nyosan kidolgozandó, sürgősen megoldandó feladataink közé tartozott a szabadidő kulturált, célszerű eltöltésének kimunkálása és gyakorlati meg­ valósítása. Bár már akkor is voltak „kellemetlenkedők” , akik úgy vélték, ha az emberek megfogadnák tanácsainkat, s egyszercsak elkezdenének töme­ gesen sportolni, színházba, hangversenyre járni, a közkönyvtárakban sze­ retnék megtalálni a legújabb könyveket, a legfrissebb folyóiratokat, igen 45 �nagy bajba jutnánk. Azon mód kiderülne, hogy mindezekből az intézmé­ nyekből mennyire kevés van az országban, s többségükben azok is egyre romló állapotban. Időközben sajnos, az ebből az irányból fenyegető minden potenciális ve­ szély megszűnt. Rá kellett döbbenni, hogy az emberek legtöbbjének se ide­ je, se pénze az ideálisnak tételezett, követendőnek ajánlott életmód meg­ valósításához. Viszont ismét gazdagabbak lettünk néhány tapasztalattal. Feltárult előttünk egy sor ellentmondás, amely törekvéseink és reális lehe­ tőségeink között feszül. Mindez a megoldás további keresésére sarkall bennünket, hogy életünk valamennyi régiójában értékként manifesztálód­ jon a kultúra, annak minden megnyilvánulása, a befogadástól a közvetítésen át az alkotói folyamatig. Ebből a kereső-kutató, elveket tisztázó, érveketellenérveket felsorakoztató, objektív ellentmondásokra, fenyegető veszé­ lyekre, tévedésekre, hibákra, útvesztésekre rávilágító munkából igyekeztek kivenni részüket azok is, akik lapunk, a Palócföld hasábjain fejtették ki né­ zetüket a munkahelyi művelődés anomáliáiról. A vita szálai sokfelé vezetnek. Összefoglalásukra nincs mód és talán szükség sincsen. De néhány lényeges összefüggés hangsúlyozása és a vita során nem érintett, mégis fontosnak tűnő momentum feleml ítése esetleg hozzájárulhat egy pontosabb összkép kialakításához. Hogy segít-e a mun­ kahelyi művelődés helyzetén, ha néhányan a jobbítás szándékával elmond­ ják véleményüket? Nem tudom. De Herzennel együtt vallom: a szó is tett. Különben soha egy sort nem volna érdemes leírni. Marschall Miklós és Nyilas György vállalkozott a vitaindító tanulmány megírására. Mondandójukat történelmi áttekintéssel alapozták meg. Bár Kárpáti Sándor vitacikkében kicsit sokallja azt, hogy „a tanulmány több mint kétharmada” foglalkozik a téma történetének kritikai leírásával, én mégis úgy vélem, a probléma megközelítésének ez az egyik elengedhetetlen feltétele. Segítségével kibontakozik előttünk az út, amely az ún. „szabad művelődésről” már 1947-ben áttért a kultúra „öncélúságát kerülő kultúragitáció és termelési propaganda” megvalósítására, hogy számtalan buktatón keresztül eljusson 1968-ig, s hogy minőségileg megújulva az „értelmiségi értékek mentén homogenizálódjon.” Azt hihetné az olvasó, hogy innen már egyenes út vezet egy társadami szükségleteknek valóban megfelelő művelődési gyakorlat felé. A tanul­ mány további részéből azonban megtudhatjuk, hogy mindez egészen más­ ként történt. A vitaindító tény- és érvanyaga alapján a szerzőkkel együtt magunk is levonhatjuk a tanulságot. A művelődésügy sororozatos kudar­ cainak magyarázata nem önmagukban, hanem a mozgástér határain kívül keresendők. A kultúra, művelődés, közművelődés, vállalati kulturális élet, munkahe­ lyi művelődés stb. kategóriák a mindennapok sodrában kissé összemosód­ nak. Gyakran egymás szinonimáiként használjuk őket. A történeti áttekin­ tés mellett tehát egy másik fontos tájékozódási pont felvétele látszik szük­ ségesnek, ami a Palócföld lapjain folyó vita menetében nem merült fel. Nevezetesen a munkahelyi művelődés fogalmi meghatározása. A szakiro­ dalmat áttekintve úgy tűnik. ez a fogalom mindmáig kimunkálatlan. Maróti László valószínűleg e hiányt enyhítendő megfogalmazta a munka­ helyi művelődés célját - a Népművelés hasábjain. Ott ugyanis, velünk párhuzamosan, szintén e téma körül zajott a polémia. Kissé csalódottan 46 �szemléltük az eseményeket, azt, hogy emiatt az általunk felkért szerzők egy része elpártolt tőlünk. De csakhamar beláttuk: nem a gondolatok, vé­ lemények megjelenésének helye, hanem tartalma a fontos. Mivel a munkahelyi művelődés a közművelődés része, ám viszonylag önálló területe, ugyanakkor e két diszciplína gyakran a még elfogadható mértéknél is jobban összemosódik, Maróti László a munkahelyi művelődés mellett a közművelődés célját is megfogalmazta. Talán nem érdektelen a téma szempontjából, ha mindkettőt idézem. „ A közművelődés célja, hogy az állampolgárok fejlesszék művelődési igé­ nyeiket, műveltségüket, fejlődjön világnézetük, erkölcsük, magatartásuk, íz­ lésük, bővüljön politikai műveltségük, megújuljon szakmai képességük. V e­ gyenek részt a művelődő közösségek tevékenységében, hasznosan töltsék el szabad idejüket, alakuljanak ki a kulturált szórakozás szokásai, bontakozzon ki az egyének kulturális alkotó képessége.” A munkahelyi művelődés cél­ ja viszont, hogy ,,a társadalmi munkamegosztás valamennyi ágában, az ott tevékenykedő emberek személyisége, szellemi felkészültsége és erkölcsi fel­ fogása elérje azt a szintet, amelynek eredményeként a dolgozó mint a termelés, gazdálkodás emberi tényezője és a munkahelyi közösségek tagja, a legoptimálisabb teljesítményekre válik képessé.” (Népművelés 1988. 5. 32. old.) Tekintsünk most el a két célmeghatározás részletes, elemző összehason­ lításától. Hiszen a közös jegyek mellett számunkra elsősorban a munkahe­ lyi művelődés specifikuma a fontos. De a nagyobb nyomaték kedvéért had álljon itt még egy idézet Maróti László tanulmányából, amelyben a mun­ kahelyi művelődés tartalmi jegyeit vizsgálva így sommázta mondandóját: ,,Másképpen szólva a munkahelyi művelődés tehát nem egyéb, mint a mun­ kaközpontú művelődés és a művelődésközpontú munka egysége.” (Nép­ művelés 1988./5. 33. old.) A fentiek alapján az egyik legfontosabb felismerés az lehet, hogy mi az, ami nem tartozik a munkahelyi művelődés feladatkörébe. És ez nem is ke­ vés, ha meggondoljuk, hányféle igény fogalmazódott meg az eltelt évek során, közülük mennyi mindenre vállalkozott a legtöbb munkahely, de aminek nagy része eleve teljesíthetetlennek bizonyult. Az irreális feladatvállalások szükségszerűen bekövetkező kudarcai csak fokozták az egyéb­ ként is meglévő zavarokat, bizonytalanságokat. A vállalatok a megoldást keresve mindinkább felismerik a senki másra át nem hárítható kötelességüket, miközben egyre határozottabban ellenáll­ nak a velük szemben támasztott parttalan művelődési igényeknek. Ezek olyan racionális, jogos követelmények, melyek felismerése után egy­ re kevésbé lehet elvárni a munkahelyektől, hogy a „felvilágosító kultúra­ fejlesztést és szórakoztatást” is magukra vállalják. Ha elfogadjuk a tételt, miszerint a ember a legfőbb termelőerő, akkor nem lehet kétség afelől sem, hogy a műveltség, a szakképzettség emelése a termelőerő értékét nö­ veli. Ebből viszont az is következik, hogy a munkahelyi művelődés helye főleg a munkahely lehet, a ráfordított idő pedig a munkaidő szerves ré­ sze, ha nem is kizárólagos érvénnyel. Amíg a termelőerők technikai oldala a fejlődés alacsonyabb fokán áll, addig a képzetlen ember is képes azt működtetni. Ám a bonyolult terme­ lőeszközöket használni, feljeszteni, hatékonyságát növelni már nem. Ezért az olcsó - mert tanulatlan - munkaerő alkalmazása csak látszólag érdeke 47 �a vállalatnak. A nemzetközi piacon egyre nagyobb értéke van az emberi beruházás eredményeként megnyilvánuló munkakultúrának. ,,Csereará­ nyaink: romlásának az a legfőbb oka - írja Vajda György hogy termé­ keinkben kevés az anyagiasult tudás és többletérték.” (Társadalmi Szemle 1 986-/3. 7. old.) Azaz, a kulturális infrastruktúra fejletlen volta már nap­ jainkban is fékezi gazdasági fejlődésünket. Az oktatás, közművelődés, munkahelyi művelődés viszonylag önálló te­ rületei kulturális életünknek. Ugyanakkor szoros kölcsönhatásban állnak egymással, miközben bonyolult viszonyrendszert hoznak létre. E viszonyrendszeren belül az oktatásnak kiemelkedő szerepe van. Bár az oktatási intézményeknek a jelenlegi széttagolt, nem konvertálható szakmai képzés helyett a jövőben általánosabb ismereteket kellene közvetíteniök annak érdekében, hogy megalapozott, szilárd képességeket fejlesszenek ki a tanu­ lókban. Ugyanakkor, mivel az oktatás helyzeténél fogva nem képes nap­ rakész, egy-egy konkrét munkahely igényeinek megfelelő speciális ismere­ tek átadására, ez a feladat szükségképpen a vállalatokra, munkahelyekre hárul. A különféle oktatási formák a speciális szakemberképzés vállalati igényeinek eddig sem feleltek meg maradéktalanul, ezért szükségesnek látszik egy olyan munkamegosztás, melyben az oktatási intézmények az általános és különös, a munkahelyek pedig a specifikus ismereteket nyújt­ ják. A munkahelyek egy részének azonban - legalábbis a vita alapján úgy tűnik - , ehhez a követelményhez való viszonya enyhén szólva is ambi­ valens. Girasek. Károly a vitában a „kisüzemek felől” közelíti a problémát. Valóban döbbenetes, hogy egy 50-100 főt foglalkoztató valamely község­ be telepített kisüzem évente kettőezer forintot fordíthat közművelődésre. De talán mindegy is, hogy mennyit. Tízezret, vagy ötvenezret. Hiszen mint írja: „ A munkájuk végzéséhez elegendő kevés tudás megszerzése a megfelelő szakképzettség illúziójába ringatta a kisüzemek munkásainak nagy részét.” Ám ha jól meggondoljuk, ez nem is illúzió, bármilyen ala­ csony szintű is ez az „elegendő” tudás. Mert ha az odatelepített „technika” például csak annyiban különbözik nagyanyáink varrógépétől, hogy nem kell naphosszat lábbal taposni a meghajtó pedált, mert villamos energia működteti, de a technológia nem igényel mást, mint hogy minél gyorsabban és persze lehetőleg hibátlanul varrják fel az éppen szalagon futó ing gal­ lérját vagy gombját, akkor az ott dolgozó embereket semmilyen módon nem lehet rávenni, hogy képezzék magukat. Hiszen mindent tudnak, amit egyszerű munkájuk elvégzéséhez tudniok kell. A termelés oldaláról tehát nem kapnak inspirációt. A tanulásnak, képzésnek, továbbképzésnek nincs semmilyen reális oka, nincs valóságos célja, értelme. Igaza van Girasek Károlynak akkor is, amikor azt írja:,,... ez nem más, mint egy modern be­ dolgozói szisztéma.” Legfeljebb a jelző (modern) használata ellen lehet né­ mi kifogásunk. Hogy a nagyobb üzemekben azért mégis valamivel jobb, vagy legalábbis összetettebb a helyzet, azt valószínűsíti Czinke Ferenc interjúja, melyet Herczeg Istvánnal, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár személyzeti és szociális igazgatóhelyettesével készített. Herczeg István mindjárt az első 48 �mondatai között kifejti, „...hogy a gazdasági feladatok megoldása elkerül­ hetetlen, ennek kell elsőbbséget biztosítanunk. Tudniillik: csak a gazdaság megújítása, a megtermelt (jó minőségű!) anyagi javak nyújtanak fedezetet a szellemi vagyon színvonalas gyarapításához.” Majd az interjú második felében hosszan sorolja a szellemi gyarapodás tényeit. Bizonyítván, hogy a gyakorlat emberei milyen pontosan érzékelik a problémát. Azt nem állítot­ ta a nyilatkozó, hogy napjaik minden gond nélkül telnek, de azt sem, hogy fontos művelődési célokról mondanának le pusztán anyagi fedezet hiányá­ ban. Ismételten átlapozva a vita anyagát, úgy találtam, hogy a hozzászólások nagyon sok fontos, figyelemre méltó összefüggés felmutatásával gazdagítot­ ták a témát. Ám mégis hiányérzetem támadt. Ezért, hogy néhány adalék­ kal hozzájáruljak a közös munkához, felkerestem Szalai Sándort, a Salgó­ tarjáni Kohászati Üzemek oktatási osztályának vezetőjét. A kérdéseimre adott részletes, dokumentumokkal alátámasztott tájékoztatásából a követ­ kező adatokat jegyeztem föl. Az üzem dolgozóinak összlétszáma 3200 fő. Az 1988/89-es tanévben 7 fő egyetemen, 15 fő főiskolán tanul. 23-an jár­ nak szakközépiskolába, 5-en gimnáziumba, 28-an a dolgozók általános is­ kolájába. Vállalaton belüli szakmai át- és továbbképzésben részesüli 479 fő. Más, külső intézmények által szervezet szakmai tanfolyamokon tanul 162 fő. 141-en szakmunkásképzőbe járnak. Ez összesen 857 fő. Erre a tanév­ re 105 dolgozóval kötöttek tanulmányi szerződést, akiknek havonta rend­ szeresen ösztöndíjat folyósítanak. A felsőfokú képzésben részt vevő dolgozókat az első évben 3000 Ft, a második évben 4000 Ft, a harmadik és negyedik évben 6000 Ft, az ötödik évben 8000 Ft, a hatodik évben 10 000 Ft tanulmányi ösztöndíjban része­ sítik. A szakmérnök, a közgazdász hallgatók szintén 10 000 Ft tanulmányi segélyt kapnak évente. Mindezek mellett az üzem az esetenként 6000 Ft-ot is elérő tandíjakat, az utazási költséget magára vállalja, s a tanulmányi és vizsganapokra átlagbért fizet. Az általános iskola 8. osztályának befejezése után 800 Ft egyszeri jutalmat folyósítanak, a középiskola elvégzése, vagy a második szakma megszerzése után 2,50 azonnali órabéremelés jár. A fel­ sőfokú tanulmányok befejezésekor 800-1000 Ft havi béremelést kap a dol­ gozó. Ezek a kiadások évente megközelítik a 2 millió forintot. Ezen túl a vállalatnak külön műszaki könyvtára van és 26 helyen szer­ veztek letéti könyvtárat. Működtetik a nagy hagyományokkal rendelkező Kohász Művelődési Központot, közművelődési könyvtárral, klubokkal és a legkülönfélébb kulturális szolgáltatásokkal. A művelődési központ hoszszú évek óta szervezi a Munka és művelődési hónap elnevezésű progra­ mot, amelynek az a lényege, hogy minden hónapban más-más üzemrész dolgozói gondoskodnak a rendezvények lebonyolításáról, melyek tartal­ mukban közművelődési feladatokat valósítanak meg. A példa - meglehet - estleges. Ám a kérdés kezelése, eredményes meg­ oldása feltétlenül figyelemre méltó. Különösen ha azt is tudjuk, hogy a kohászati üzemekben a pénzügyi fedezetet mindenkor a valóságos szük­ ségletekhez igazítják. Nagy valószínűség szerint ebben nem elsősorban el­ méleti megfontolások, sokkal inkább a gazdálkodás gyakorlatra orientált racionális megszervezésének igénye játszik döntő szerepet. Az előttünk álló 49 �adatbázis azt látszik igazolni, hogy egy fejlettebb technikával rendelkező nagyüzemben, mint amilyen a kohászati üzemek, a termelési folyamatok nem csupán lehetővé teszik a kulturális törekvések megvalósítását, de meg is követelik a termelőerő emberi tényezőjének fejlesztését. Ezen a ponton kellene abbahagyni a mérlegelgetést, néhány keresetlen mondattal levonni a következtetést és megnyugtatni az aggodalmaskodó­ kat: lám-lám, nem kell a helyzetet olyan „borúlátóan” megítélni. Csak­ hogy! Ugyanabba a csapdába esnénk mint a bevezetőben említett kishitű optimisták. Mert mint azt Bagó József kitűnő tanulmányában olvashat­ juk munkaerő fejlettsége, tudása nem a legvégső meghatározó ténye­ ző, csupán erőforrás, amellyel lehet jól is, rosszul is gazdálkodni". Való­ ban! K i ne hallott volna már technikusi munkakörben foglalkoztatott mér­ nökökről, adminisztrációs munkára fogott fiatal közgazdászokról és más diplomásokról, vagy az alapanyagok, munkaeszközök előteremtésével, a kész- és félkész termékek mozgatásával is bajlódó szakmunkásokról az álta­ lános pazarlásnak e speciális megnyilvánulásáról. A munkahelyi művelő­ désbe invesztált anyagi eszközök csak akkor értékesülnek a kívánt hatás­ fokkal a termelésben, ha a vállalatoknál alkalmazott termelési eljárások, a technika, technológia fejlettsége szükségessé, a munkaerővel való racionális gazdálkodás pedig lehetővé teszi a szakembereknek képessége és képzett­ sége szerinti alkalmazását. A vitában felmerülő véleményeket mérlegelve, az az álláspont látszik elfogadhatónak, amely kibontakozásunk akadályát nem csupán a pénztőke, hanem a szellemi töke elégtelen voltával is magyarázza. Ebben az össze­ függésben érezzük jogosultnak, mi több, elháríthatatlan feladatunknak a munkahelyi művelődés kérdéseinek taglálását. Kötelez bennünket erre az a közeg is, amelyben élünk. Nógrád megyében vannak korszerű ipari nagy­ üzemek, vannak a századforduló technikáját kényszerűen megőrző vállala­ tok, vannak - főleg a tanulatlan női munkaerő foglalkoztatására ide tele­ pített - elmaradott kisüzemek, szanálásra ítélt bányák. Ahány munkahely, annyiféle prioritás. Ugyanakkor be kell látni, hogy léteznek az egész tár­ sadalmat közvetlenül érintő, az emberek életében elemi erővel feltörő, égetően sürgető, azonnali megoldást igénylő problémák, s ezek elsősorban gazdasági jellegűek. Valószínűleg éppen ebből kiindulva, napjainkban sokan hangoztatják, hogy gazdasági helyzetünk nem kedvez a kultúrának. Mégis, a bennünket műszaki-technikai téren meghaladó kisebb-nagyobb országok példái arra intenek, hogy minél nehezebb helyzetben van egy társadalom, annál nagyobb energiákat kell a kultúra fejlesztésére koncentrálnia. És még ránk vár egy új, a változásokat kikényszerítő társadalmi értékrend kiala­ kítása is. Olyan értékrend megteremtése, amelyben Németh László szavai­ val élve - ,,. . . a műveltség nem ünneplőruha, amit hordani kell, a művelt­ ség a helytállás segédeszköze... a vállalkozás fegyverzete” . Végül. A szerkesztőség nevében megköszönöm Marschall Miklós és N yi­ las György elemző, gondolatgazdag vitaindító tanulmányát. Érdemeikből semmit sem von le az a tény, hogy a munkahelyi művelődés terén ered­ 50 �ményeket felmutató Nógrád megyei vállalatok közül csak néhányan osz­ tották meg velünk tapasztalataikat. Többen voltak a hozzászólásra felkértek mint ahányan elfogadták meghívásunkat, és többen mondtak igent felkéré­ sünkre, mint ahányan megtiszteltek bennünket írásaikkal. Nekik - a kevesek­ nek - szintén köszönettel tartozunk közreműködésükért. Hisszük, a távolma­ radás oka nem az érdektelenség. Hiszen kétségtelen tény, hogy időközben sú­ lyosabb társadalmi problémák kerülhettek a közfigyelem homlokterébe. Bár véleményünk szerint a művelődés ügye - különösen a stratégiai célo­ kat illetően - méltán sorolható közéjük. Megköszönve a további hozzá­ szólásokra való igényt, a vitát befejezettnek tekintjük. Hogy milyen lé­ nyeges összefüggések maradtak ki a polémiából, és hogy volt-e értelme egyáltalán? Ennek eldöntését az Olvasó ítéletére bízzuk. B A C SK Ó P IR O SK A 51 �HANDÓ PÉTER Tört szonett Zsenge szóvirággal hintve a mező madárárnyék szárnyal színei fölött. Keletnek hódol, a léha dombtető, a hajnal-csóktól, mint keblébe szökött napfény füvecskéi Tükrét kőtől félti a lágy kanyarokban a szívéig csobban a bogaraknak, a kibúvó ér, a réten átszalad, az éjszakai dér a bókoló ágról, az első sugártól s a nedves bimbókat Álmával játszik születő öröm, szerelemmel szárít a megbolydult réten, hogy legyen ének, a gallyvégi köröm, virággá érjen szüljenek jókat az ébredő lények. 1988. jún. 25. Teremtő lágy esőként szitálva kifekszem a tájra gyönge virággá borzad e csöppben-jött holnap földszagú akarattal fölállok magammal felhőbe visszatérek mint megtisztult lélek 1988. jún. 16-26. 52 �E R D ŐS ISTVÁN Klosters, avagy egy lóversenyfutam anatómiája A pálya, ahol dolgozom, leginkább egy stadionra hasonlít. A lelátók három­ négyszáz méteren át úgy magasodnak a versenytér fölé, hogy soha ne felejt­ sük el: hetente kétszer a versenynapokon itt arénázik a közönség. Az ezer­ méteres körpályán mint távfutók a salakon, rójuk a köröket. Munkában, ed­ zésben néha számolatlanul sokat, a versenyeken legtöbbször két kört, a start­ tól a célig. Leggyakoribbak a kétezer, kétezerszáz méteres versenyek, de mér­ földön, kettőezerhatszáz, vagy háromezer méteres távon is gyakran tülekszünk a győzelemért. A római kocsiversenyzők késői utódai, ügetésre idomított versenylovakat fogunk be a pillekönnyű, kétkerekű kocsi elé, ülünk kifeszített lábakkal, szo­ rítjuk a gyeplőt, emeljük az ostort, ha kell. .. Itt vagyunk dermesztő hideg teleken, forró nyarakon, itt gurulunk őszi eső­ ben, itt reménykedünk az előbbrejutásban csípős tavaszi szélben! Alig múltam 30 éves, de néha százévesnek érzem magam ezen a pályán. Nős voltam, elváltam, újra házasodtam: ez mifelénk bizony elég gyakori, ki­ be, ki-be játék, hiszen a lóversenypályán élőket a hétköznapok nagyon nehe­ zen fogadják be. Rabszolga-gladiátorok vagyunk, ha innen nézem magunkat, császárként ünnepelt sztársportolók, ha úgy akarom, majdnemművészek, és majdnemszolgák! Ma taps, siker, fény, pénz, holnap szidalmak, átkok, szür­ keség, nyomorúság. Óriási erőpróba a fiatal nőknek elviselni egy embert, egy társat ebből a világból. Az én párom nem tudott elfogadni olyannak, amilyen vagyok, el kellett válnunk. Most a második házasság tartósságában reménykedem, és megpróbálom nem hazavinni a hajsza, az idegbaj kínjait egyszobás, komfort nélküli enyhén penészes lakásomba. Hátha mégiscsak lehetne velem élni... Január 28., szerda. Tizenhét óra harminc perc. A Magyar Lóverseny Válla­ lat Kerepesi úti ügetőpályáján starthoz szólítják a harmadik futam indulóit. Az időjárás ma kegyeibe fogadta a hajtókat, a közönséget, nincs túl hideg. Nem havazik, nem túlságosan csúszós a jól megmunkált pálya, érdekes és re­ ális versenyekre lehet számítani. Alvance hendikep következik. Alapidő ezer méterre egy perc harminc másodperc. Díjazásra hétezer forintot fordítanak. Az első díj négyezerötszáz forint. A versenyben legalább huszonöt győzelmet elért segédhajtók is hajthatnak, ami ma itt azt jelenti, hogy egyetlen középkorú idomárhajtó kivételével segéd­ hajtók visszük küzdelembe a futam lovait. Kilenc mén startol, egy kanca, egy ötéves heréit. A tizenegy ló a hendikep szabályai szerint 2100 és 2180 méter közötti távot kényszerül teljesíteni. A hendikepelés, előny- illetve hátrány­ kijelölést a lovak minősége, klasszisa és a versenyt megelőző formák, tel­ jesítmények alapján végzik el a szigorú, hagyományos szabályok szerint. Itt 53 �minden automatikus pontossággal történik. Itt első látásra minden körülmény nyilvánvaló. Tizenhét óra harminc: lecsapódik az indító zászlaja. Start van. A start pil­ lanatában úgy tűnik, tizenegy ló, tizenegy hajtó nyílt küzdelme kezdődött cl. A kocsikban valóban tizenegy hajtó ül, de hogy versenyezni? Az más kér­ dés. .. Az ügyesség, tehetség vagy éppen az ügyetlenség nyilvánvaló tényeit a pályán mindenki látja, és természetes módon igyekszik, hogy felhasználja az esélyek mérlegelésénél, a fogadásnál, de hiteles, pontos emberképek, szándék­ információk a kihirdetett visszaélésektől eltekintve igen ritkán jutnak át a pá­ lyát, a közönségtől elválasztó korláton. A nevek, a teljesítmények, az évek során ugyan egyfajta ítéletsűrítménnyé válnak a hajtókra, segédhajtókra vonatkoztatva is: reményt vagy legyintést váltanak ki a legtöbb versenylátogatóból, a szakemberekből egyaránt. Ha a pálya közönsége, a fogadók köréből találomra megkérdeznének két-háromszáz embert, egyetlen egy sem tudna arra válaszolni, ki vagyok én, mit akarok? Mi a bánatom, mik az örömeim? A fogadó még a legtöbbet arról tud, hogy KISZ-tag vagyok, hiszen tudja, hogy április 4-én két futamban futják a KISZ-díjat, amelynek elnyerése évről évre tekintélyes teljesítménynek számít. Ha véletlenül a közönség tudomására jut, hogy a hajtók közül éppen ki a KISZ-titkár, egy-egy siker vagy kudarc ürügyén az elfogult nézők gúnyosan kiabálják át a korláton a pozíció vádját, pajtás, te nem a tehetségeddel, ha­ nem a politikával akarsz itt érvényesülni. . . A Kerepesi úti ügetőpálya huszonegy istállójában mintegy száz KISZ-korosztályú fiatalember dolgozik. Többségük lovász, segédmunkás, udvari mun­ kás, a kisegítő személyzethez tartozik, de általában úgy huszonkét-huszonnégy fiatalember, köztük egy-egy lány - úgynevezett segédhajtói státusban dolgo­ zik. Rendkívül alacsony alapbérért, háromezerötszáz, vagy négyezer forint fizetésért embertelenül kemény munkát kell vállalni, annak reményében, hogy a versenyekben elért hatvan győzelem után majd hivatásos hajtó lehet az em­ ber. Van akinek szerencsés esetben három-négy év elég a hatvan győzelem el­ éréséhez, de arra is van példa, hogy valaki egy vagy akár két évtizeden át dolgozik, küzd, hogy előreléphessen a ranglétrán. Meghatározó momentum a tehetség, a képesség, de annál is fontosabb az istállóvezető-idomár akadá­ lyozó vagy menedzselő magatartása. Teremt lehetőséget a fiatal kollégának a gyors előrejutásra, vagy minden kínálkozó szakmai babért maga arat le, mit sem törődve a gondjaira bízott fiatalember fejlődésével, előrehaladásával. A segédhajtó hajnali négykor kel, hatkor már ott van az istállóban, ahol átlagosan 20-25 ló vár ápolásra! Az istálló teljes „lotjából” általában kéthárom lovat a segédhajtóra bíznak, hogy azokkal idomári irányítás mellett dolgozzon. Igen nagy az egyéni felelőssége is a versenyeket megelőző mun­ kában, a versenyzésben. Gondozó és ápoló. Segédmunkás-szerepkör és sport­ sikerek álma ötvöződik a hétköznapokon. Kudarcok és kellemes diadalok fényesítik, árnyékolják a versenynapokat. Szerdán és szombaton van verseny, egy-egy nevezetes nap nemzetközi verseny, vagy derby-típusú fényes prog­ ram vasárnap kerül sorra. A segédhajtó az istálló főmunkása. Ő nem beteg soha, ő nem engedhet meg magának semmi lazítást. 54 �Ő segédmunkás sorsa, alacsony bére ellenére felelős személyiség. A mes­ ter, az idomár szinte kivétel nélkül minden istállóban bízhat benne. A segédhajtó a főnök távollétében is rendet tart, másoktól is munkát, fe­ lelősséget követel, hiszen ő imponálni, bizonyítani akar, hiszen sikerei, előre­ jutása alapja a rend, a felelős munka, a szakszerű, becsületes versenyeztetés. Mindemellett sok-sok konfliktus forrása, hogy az ügetőpálya igen speciá­ lis üzem, a sport, a szerencsejáték sajátos ötvözete. Itt hetente kétszer lázba hozzák a közönséget a nagy lehetőségek, itt ezrek, tízezrek cserélnek gazdát percek alatt. A vállalati haszon kulcsa a játékkedv fokozása, a közönség tá­ mogató részvétele a játékban. A munka, a versenyzés, a siker, a kudarc nagyon-nagyon bonyolult körülmények között születik. A segédhajtó önállósága, szakmai kezdeményező lehetősége a körülmények és az istállóvezető-idomárok árnyékában gyűszűnyi, a felelősség a verseny tisztaságáért ennek arányában óriási. Eveken át minden épeszű ember látja a képtelen alaphelyzetet: közepes, vagy rossz minőségű, szerény létszámú lóállománnyal a pályán száz verseny­ napon olyan látszatot kell fenntartani, mintha érvényt lehetne szerezni a versenyszabályoknak, legalábbis annak az alapelvnek, hogy azokat a lovakat, amelyeket egy-egy versenyre beneveznek, azért nevezik be, mert azzal való­ ban győzni akarnak, a felkészült, szakértő fogadónak csak az a dolga, hogy a sok-sok győzelemre elszánt hajtó és ló közül kiválassza a legjobb esélyűt, és viheti haza szakértelme diadalaként a nyereményt. (A hetvenes évek elején szakkönyvnek is beillő szociográfia elemezte már meggyőzően az alaphely­ zetet, a magyar lóversenypályák elemi tisztességtelenségét, s a rendezetlen­ ség nyomán burjánzó bűnözés, csalás növekvő jelenlétét. Az azóta eltelt más­ fél évtized alatt semmi sem változott lényeg szerint, de a vezetőség egyre kétségbeesettebb erőfeszítéseket tesz a látszatok és azokon keresztül a pénzt hozó közönség megtartására.) A segédhajtó éveken át világosan látja, hogy a valós versenyzés látszata úgy viszonyul az igazsághoz, mintha azt mondanánk, van tűzhely, van víz, van tészta, remek húslevest lehet főzni ebédre. A húst, a hús ízét - az igazi fair play küzdelmet közmegegyezéssel hozzáképzeljük a modern konyha, az ebédfőzés eseményéhez, illetve a versenyeztetéshez. Itt gyökerezik a versenypálya lénye­ gi konfliktushelyzete, ki vonható felelősségre, ha a versenyeken nyilvánvaló szabálytalanság, visszaélés tapasztalható. Versenynaponként van 8-10 futam, fut 7 - 1 1 ló egy-egy futamban, nem túlozza el a tapasztalat érvényességét az átlagos hajtó, a versenylátogató, vagy tárgyilagos közreműködő, aki úgy gon­ dolkodik, átlagosan legföljebb két-három hajtó ül úgy kocsiba, hogy komo­ lyan gondolja, meg kéne nyerni a versenyt. A többség rendszeresen cél nélkül kocsikázik. Nem ritka az olyan verseny sem, ahol egyértelmű, hogy az egész mezőnyből egyetlen hajtó tör csak a győzelemre, versenynek híre-hamva sem lehet, s a népes társaságból három­ négy hajtó legföljebb arra törekszik, hogy a számára nyilvánvaló nyerő mö­ gött helyezést érjen el. A pálya versenyintézősége mindezt ugyanúgy tudja, mint a közönség, az idomár, vagy a segédhajtó. Mégis a versenyintézőség időnként kirívóan látványos hajtói közönyösség, formaváltozás, fogadási viszszaélés gyanúja esetén görcsösen, mechanikusan közé vág a közreműködők­ nek, a hajtóknak: hulljanak a fejek, jöjjenek az eltiltások. 55 �Hogy tekintélyes idomárokat tiltanának el nyilvánvalóan negatív tények ismeretében, az évente egyszer-kétszer fordul elő, annál gyakoribb, hogy a kiszolgáltatott helyzetben levő segédhajtókat marasztalják el olyasmiért, amit az istállóvezetők, idomárok, hajtók többsége bármikor büntetlenül megtehet. Lefutják a versenyt. Rossz nézni a tologatást, húzogatást, közömbösséget. Esélytelen lovak végeztek elől, a meglepetés óriási, az osztalékok rendkívül alacsonyak. Ilyenkor mondják: a kvóták gyalázatosak. A közönség, de külö­ nösen a nagy fogadó elveszti a pénzét, tüntet. Nyilvánvaló, hogy valakik kirabolták a pályát. Mindenki követeli, büntessék meg a vétkeseket! Jogo­ san vagy jogtalanul, mindegy, hiszen a vak is látta, valami nincs rendben. Kiírják az illetékességi körbe vonható paragrafusszámot, amely rendszerint a versenyek tisztaságát szabályozza, és a verseny lefutását követő órában megszületik az ítélet, az egy-két hónapos, néha féléves eltiltás a versenyek­ ben való részvételtől. A segédhajtó ezalatt a fél év alatt ugyancsak négy óra­ kor kel, ugyancsak kemény segédmunka olcsón díjazott balekja. Minden körülmények közt szolgálja az istállót, a mester, idomár szakmai céljait, mert ha letelik a büntetés, majd újra kocsiba ül, és arat egy szép győzelmet, s ezzel megint közelebb jut a hőn áhított hivatásos hajtói címhez. A büntetés hónapjait igen keserű elviselni egy-egy vétkes segédhajtónak is, de mennyire az olyannak, aki vétlen abban, amit szemére vetnek, mert vagy az idomár egyenes utasítására, ösztönzésére tette amit tett, vagy nagy­ ritkán saját feje után képzelt el meglepetésszerű, de tisztességes küzdelmet, győzelmet, amely balul ütött ki. Valaki valakibe belelőtt egy információt, és az okospénz landolt. A jól informált fogadó, vagy fogadócsoport meggazda­ godott. De meglehet, a győztes segédhajtónak semmi köze nincs a manipu­ lációhoz. Az információnak egy-egy istállótól a nagy fogadók, a páholyok urai felé ezer útja lehet. Egy biztos: a segédhajtók érdekében senki sem garantálja, hogy az igaz­ ság, a tisztesség diadalmaskodik, ha valami zavaros ügy feltűnik a pályán a totalizatőr körül, s a tüntető közönség érzelmeinek kiszolgálására gyors, ke­ mény büntetéssorozatról születik döntés. Panaszra, a segédhajtó mehet az istenhez, még tán ott sem talál meghall­ gatásra. Ebben a bonyolult, pénzéhes, pénzcsináló világban természetesen té­ vedhetnek, hibázhatnak a becsületes emberek is, persze hogy olyankor bünte­ tést érdemelnek, ha vétkességük, szabálytalanságuk bizonyos. Persze, hogy akad egy-egy segédhajtó, akit megszédít a pénz, a gyors siker ígézete, álta­ lában ők jogosan bűnhődnek. Ugyanakkor nem ritka az sem, hogy egy-egy szituációban keserűen kény­ telen belenyugodni az igazságtalan elmarasztalásba. A segédhajtó közvetlen főnöke, kollégája csak azt tanácsolja, ne fusson az igazsága után, mert az csak rosszabb. Még jobban felbőszíti a versenyintézőséget, és majd még gyakrabban „el­ meszelik” , akár semmiségekért is. Szabálytalan ostorhasználat, felvonulási sorrend eltévesztése, veszélyes hajtás jogcímén. Egy segédhajtónak soha nincs igaza! A versenyintézősség határozatai ellen nem szokás, és gyakorlatilag nem lehet fellebbezni. A csalások, csalássorozatok itt olyan természetűek, hogy bizonyítani, ellen­ 56 �bizonyítani nem igen lehet. A MOSZ 15-16. paragrafusa, a 133-as számú pa­ ragrafus sok becsületes fiatalembernek okoz, okozhat álmatlan éjszakákat. Egyébként a szerdai hétközi versenyek közönsége, létszáma nem túl magas. Ezen a január 28-i versenynapon - amikor keserűen végiggondolom, ki is vagyok én, miért is vagyok itt - 1500-2000 néző, fogadó várja a harmadik futam startját. A tizenegy ló meglehetősen „szétszórva” kezdi majd a versenyt: alaptáv­ ról, kétezerszáz méterről két ló fut: az egyes számú Iramszarvas, a kettes számú Lottó. Lottó, ahogy a szakértő közönség átlagos véleménye sűríti „nem ide való ló” , egyelőre jóval gyengébb képességű, halványabb formájú a többinél. Nem igen kell figyelembe venni az esélyek mérlegelésénél. Annál inkább az egyes Iramszarvast! Általános vélemény, hogy nem az első sanszok közül va­ ló ugyan, de aki itt nyerni akar, annak őt kell megvernie. Iramszarvas kéthárom hete formába lendült, általában gyorsan kezd, megbízható, bírja a finis tempóját is. A fogadók többsége számol is Iramszarvassal, a kasszák­ nál „kóstolgatják, csipegetik” - amíg Lottó kettes rajtszámát legföljebb egyegy elfogult, vagy felkészületlen fogadó mondja be egy-egy kis címletű pénz­ tár előtt, addig az ötvenes, százas, ötszázas kasszáknál sűrűn hangzik cl az egyes, a hármas szám. A hármas számú ló Jampi. Hatéves és igen különös állata a pályának, a Csapodár-istállónak. Hatéves, de az ügetőversenyzésben töltött négy évével alighanem kiérde­ melte a pálya legmegbízhatatlanabb lova kitüntető rangot. Legföljebb ebben a mezőnyben, ezen a téren Klosters versenyezhetne vele, az ötéves heréit, amely ezúttal majd hatos számmal, negyvenméteres térhátránnyal vesz részt a versenyben. 1986. december 31-ig Klosters, az Ipoly-istálló átka volt, fékezhetetlen­ sége, megbízhatatlansága, félelmetes nyugtalansága, idomárnak, hajtónak, de a versenyt indító startereknek, pályabíróknak egyaránt réme volt. Tíz indulásából ötször-hatszor már a startnál felágaskodott, az egész mezőnyt veszélyeztetve hibázott. Amikor január 1-jén átkerült a Pilvax-istállóhoz, formája már szerény javulást ígért, de fékezhetetlensége a régi maradt. Azért érdemes erre a két lóra, Jampira és Klostersre ennyi szót veszte­ getni, mert az Alvance hendikep gyászos főszereplői ők lesznek. De ne szaladjunk a dolgok elébe, ejtsünk szót a futam többi szereplőjéről is! Ismerjük meg az egyes Iramszarvast, a kettes Lottót, a hármas számú Jampit, a hatos számú, elátkozott Klosterst - az én lovamat. Négyes szám­ mal Hírnév készül a küzdelembe, távja 2120 méter, jó beállítás, de a nyolcéves kanca nagyon szerény esélyekkel van jelen a Somogysárdi-istálló képviseletében. Megígérhetjük: nem is lesz főszereplő, mint hogy az ötös számú öreg ló, Gabin sem, és a formán kívül levő, hosszabb pihenőből viszszatért hetes számú Jobbágy sem. A segédhajtók között Jobbágyot hajtja ido­ márhajtó. Minden más ló - már ígéretes esély, akár főszereplő is lehet. Igaz, hogy jelentős hátrányt szenvednek a spiccről induló Iramszarvassal, a mostanában gyorsan kezdő Jampival szemben, de mind a négyen, a hátul­ ról jövők, komoly esélyt képviselnek, ha „küldik őket” előre. 57 �A nyolcas számú ló Lipót. Formáját az előző versenynapon elért győzel­ me igazolja. Január 24-én nagyjából ugyanez a társaság futott együtt. Az ak­ kor is esélyes Jampi a célegyenesben hibázott, Lipót lett a győztes. Ugyanazon a versenynapon más futamban nyert a kilences számú Giustó is. Mindkét jó formájú mént tehetséges fiatalember hajtja. Sőt Giustó kocsi­ jában az 1986-os év segédhajtó-sampionja ül. A bajnok! Jelentős számú fo­ gadó bízik ebben a két lóban, mint ahogy a papíron első esélyű, tizes számú Jótállóban, s a legnagyobb térhátránnyal startoló Egyetlenben is. Legjobb hiedelmeim szerint egészséges emberi, szakmai kapcsolatban va­ gyok a körülöttem élő munkatársakkal, hajtókkal, segédhajtókkal, így remél­ hetően nem torzítják rossz érzelmek, ellenséges beidegződések az én verseny­ anatómiám mérlegelését. Persze, az objektivitás, realitás itt gyakorta más je­ lentésű, mint egy üzemben, hivatalban, vagy iskolában. Itt realitás a naponta fényre kerülő fantasztikus véletlen, a körülmények elképesztő, előre nem látható egybeesése. Itt mérlegel a résztvevő hajtó, a szakma, a közönség: s a mérleg fantasztikus eltéréseket mutat. Ha az Isten egy óriási nagyítót próbálna tartani a pálya egy meghatározott területe fölé, a régi második hely környékére, így bizonyosan állítható, hogy az élesre exponálódó arcok, emberek jó mintát jelentenének a jelenlevő két­ ezerből, s azzal együtt a közönség értékeléséről. Egy fiatal postást lássanak maguk előtt. A postás nyurga fiatalember. A Nyugati pályaudvar mögött, ha reggelente elindul súlyos zsákjával a vállán, félelmetes rutinnal ötvözi a kötelességből adódó muszáj információkat, címeket, házszámokat, praktikus, gyors útvonala­ kat és a szerda délutáni futamok felállásának buktatóit. Mindig kicsit nagyokos, majdnem mindig fölényes: „Jampi! Mert Jampi bombaforma. Utolsó versenyében - egy hete sincs - nyerőként hibázott. Itt korrigálni fog. Mostani beállításával verhetetlen. A ló hajtója ügyes fiatal­ ember, ma itt mindenki csak a hátát szemlélheti a versenyben. Minden ellen­ fél csak mögötte kocsikázhat. ." Mindezzel gyökeresen szembenálló elemzés született egy jól felkészült öregember agyában. Réveteg, okos szemek, szeplős tésztaarc. Nyugdíjas fő­ szerep. Utoljára moziüzem-vezetőként dolgozott valahol Budán, de amikor a nyolcvanas évek elején kilencféle fontos kategóriába sorolta a bürokratikus állami irányítás a mozikban játszott filmeket, felhördült és bedobta a törül­ közőt. Marhák, mondta kicsit nyeglén, hadarva, fizetett egy-egy üveg sört a pénztárosnak, jegykezelőknek, takarítónőknek és kikérte a munkakönyvét. Azóta kizárólag a lóversenypályákról igyekszik feltupírozni szerényke nyug­ díját, ami persze jóval több azért, mint az a fizetés, amit én vagy egy másik segédhajtó innen elsején hazavisz. „Jótálló meg Iramszarvas lesz elől a döntőben: a két egyforma esély most megmérkőzik. A pillanatnyi pozíció vagy a jó szerencse dönthet köztük. Harmadik esélynek meg itt van Klosters! Tudok róla, hogy az utolsó rossz futását a »torony« számon kérte telefonon, most javítani kell, most javítani akarnak vele.. . ” Joggal kérdezheti most a nyájas olvasó azt is, honnan tudom én összerak­ ni így utólag a fogadói mérlegeléseket, meg azt is például, amit tényként darál le barátainak az öregúr a telefonról, vajon igaz-é vagy kósza álhír, mint minden százból 99 itt a Kerepesi úton. Az első kérdésre egyszerű a vá­ 58 �lasz: azok a lelátónégyzetméterek, ahová ezen a versenynapon az Isten oda­ tartotta a nagyítóját egy nyitott szemmel élő újságíró barátomnak is a törzs­ helyét jelentik. Az emberarcok, a vélemények - amikor mániámmá vált a Klosters-ügy - általa formálódtak valósággá a nehéz hónapokban, amikor az is sűrűn előfordult, hogy fél éjszakákon tépelődtem, izzadtam, kínlódtam: miféle hibát, bajt csináltam, mi lesz velem? Egyáltalán, ki vagyok én, mit érek? Az is előfordult, hogy virradatkor, hajnali félhomályban odaálltam a tükör elé, meredtem a sovány, nyúzott arcra. No kopasz, ki jössz te még a kútból valaha? Vagy dobjuk be a törülközőt, keressünk nyugodtabb, ké­ nyelmesebb munkát, és felejtsük el a gyönyörű lovakat? Lehetetlen! Hogy megnyugodjak, ezt a január 28-át meg kell fejteni! Ezt az átko­ zott Klosterset el kell felejteni! Apropó, a másik kérdés, a nyugdíjas öreg­ úr telefonsztorijával kapcsolatban muszáj nyilatkoznom, hiszen engem hivat­ tak telefonhoz, nekem tettek szemrehányást Klosters első és rossz, ugráló futása után. Természetesen én erről a telefonról az istálló küszöbén túl soha sehol senkivel nem beszéltem, így csak az isten tudja, hogy a tésztaképű öreg mozis honnan tudhatott róla, és hogyan fejthette meg ebből következően, hogy második startjára Klosterssel reálisan lehet számolni az Alvance hendi­ kep mezőnyében. A mozis öregúr mellett szokott ülni a lelátón egy jóképű, intelligens ko­ rombeli férfi. Ő egy rendszerszervező pénzügyi szakember, aki fantasztikus méretű karrier lehetőségét áldozza fel, morzsolja szét az ügetőversenyzés oltárán. Lehetne tán miniszter, bankigazgató, sikeres külkereskedő üzletember, feltaláló, vagy akármi, de a kocsiversenyek úgy hozzánőttek az életéhez, hogy lehetőségét és tehetségét is mázsányi súllyal terhelik. Sütkérezhetne a megbecsülés fényé­ ben itt a lelátón is, ezren kérdezik mindenről, de ő hallgat, visszahúzódó. Számítógép-programozó egy nagyvállalatnál. Logikája kíméletlen, kö­ vetkezetes! „Egyetlen nyer! A tények, eredmények mérlegén Egyetlen áll a legjobban, nyernie kell. Most kutyák között szalad, verhetet­ len. Nyolcvanméteres térhátrány nem lehet probléma az ő klasszisával.” A kövérkés, alacsony, kopaszodó kocsmáros mindenben ellentéte a rendszerszervező játékosnak. Gyanakvó, szűkreszorított szemek, izzadás, hangos átkozódás van ott, ahol ő leül. A kocsmáros a pálya egyik leghírhedettebb fös­ vénye. Megrendülés nélkül elveszít öt-hatezer forintot egy óra alatt, de ha a barátjának nem akad a kezébe egy kétforintos telefonra, és tőle kér, per­ cekig morog, hogy azt a pénzt se fogja már visszakapni soha . .. „Iramszarvast az élről ma senki sem tudja megverni. Jól kezd, most a finisben is acélos, megbízható. Senki sem adhat neki negyven, hatvan, vagy nyolcvan métereket. Nyer az egyes számú állat, aláveszem egy-egy százasért az egész mezőnyt, hátha belezuhan valami háromlábú a döntőbe, és lesz pénz. Valami ilyen Klosters-féle kutya, ha odaérne Iramszarvas mögé, rög­ tön lenne itt pénz..." Egy pontozásos bérű pályaalkalmazott mindig szigorúan csak öt forintért játszik, ő egy év alatt veszít annyit, ha rossz passzban van, mint a kocsmá­ ros egy óra alatt. Egy évtizede megosztja magát a filmszakma és a lóver­ senyzés között. A filmforgatásnál jelentkező statiszta, itt a pályán egy a pályajelző zászló­ sok közül. Sok hajtó barátja van, tréfásan-komolyan sokan odaszólnak neki 59 �a start percei előtt, bátyám, most lehet szurkolni értem, ennyi elég az öt­ forintos kassszához, bemondja a friss tippet, és tulajdonképpen boldog, hogy tucatnyi ember nézi, mit is játszott a jól tájékozott öregúr. Hatvanöt éves le­ het, mindig pirospozsgás, friss, és mindig magabiztos... „Uraim! Nem kell itt izgulni, most Jótálló nyer. Nincs ellenfél. Okos kis hajtó ül a ló mögött. Amennyivel kövérebb a gyerek az átlagnál, annyival több szürkeállomány is van a homloka mögött. Ez a ló nyer, mire várnának vele?” Egy tudós portréjának felvázolásánál ne akadémikust várjanak megeleve­ nedni: fiatal, kövér fekete fiú viseli ezt a címet a második helyen. Tudós. A hétköznapi foglalatossága a televízióhoz köti, valami könyvelő féle ott, itt meg tudós. Mindentudó! „Jampi verhetetlen. Műhiba lenne ellene játszani. Tudom, érzem, ma nem hibázik. Feltartva nyer. Jótállók, Egyetlenek, Giustók, avagy Hiedelmek elviszik a pálya pénzét, így Jampira még rendes oszta­ lék is lehet, ahhoz képest, hogy csak azt szabad játszani. Nyomni fogják ezt a lovat, mert nincs ellenfele. . .” A butikos ilyenkor télidőben báránybőr bekecsben, nagy hegyes kucsmában könyököl a korláton. Távcsöve van. Játékszisztémája a szakértők szemében nevetséges: azt figyeli, melyik hajtónak mi a „drótja” , mit „üzen” a játszó­ társának a start előtti percekben bizonyos megnyilvánulásaival. Elsőként jön ki a pályára? Nyer. Emez a hajtó meg épp ezért nem számít. Rajta ül az ostorán vagy bal kézben tartja? Kulcskérdés ennél vagy emennél a hajtónál. Megint másnál azt kell nézni távcsővel, hogy az eredményjelző előtt melyik oszlopnál megy át a versenytérre, mert az a „drót” , hogy akar nyerni vagy nem akar. Ez a butikos ellentétben más, itt a pályán közismert butikosokkal sem­ mi, de semmi valóságos információt nem keres az istállók környékéről, mert ő bízik a saját szisztémájában, amely eredményességével igazolja őt, attól függetlenül, hogy agyrém, buta álom, vagy érvényes megfigyelés az egész. „Kérem, én Jótállót játszom, mert semmi nem szól ellene. Csak a saját okos hajtója verheti meg, ha megint akkor viszi küzdelembe, amikor már vége van a versenynek, mint legutóbb . . . A baj csak az, hogy a bemelegítésnél végig a hatos számú, Klosters mögött kocogott, azt „drótozta", hogy ez a kecske nyeri a versenyt. Nevetséges! Jótálló nyer! - annak az ugrálóbéka Klostersnek semmi köze nincs itt a döntőhöz. Január 28-án kellemes volt az este, se hideg nem volt, se jeges sár nem csapódott a hajtok képébe. Jókedvő voltam tizenhét óra harminc perckor, mikor starthoz szólították a mezőnyt. Mindenáron jól akartam szerepelni Klosters kocsijában. Álmodni sem lehetett volna azokban a percekben, hogy majd kíváncsi lehetek arra, hogy a közönség hogy vélekedik az esélyekről, hogy mi tükröződik ki a vágyak, álmok kerítésen túli rengetegéből. Amikor lecsapódott a startzászló, én a Klosters-szel szerencsés, jó startot vettem, és megindultam az óriási előnnyel igyekvő Jampi, Iramszarvas ül­ dözésére. .. Mi, hogyan történt ezután Klosters körül? A január 31-i, szombati ver­ senynapon megjelenő szaklap, a Pesti Turf szakvéleménye jól minősíti az eseményeket. Ezt írták az Alvance hendikepről: „Jampi az utolsó forduló előtt már élen volt, a célegyenes végén azonban ugrott, és a célt is átgalop­ pozta. A felzárkózó Klosters kapta az első díjat, míg a helyezéseken a feljövő 60 �Jótálló, valamint a több mint egy körön át vezető Iramszarvas osztozott. Négy hossz volt a hibázó Jampi előnye a célban, egy hossz, illetve két hossz a helyezettek különbsége.” A kvóták gyalázatosan alakultak. A jószerivel esélytelen Klosters győzel­ mére 65-ös tétet, 13-as helyett fizettek, de a befutó minden várakozást messze alulmúlt. A Klosters-Jótálló párra 79, a Klosters-Iramszarvas befutóra 286 forintot fizetett a totalizatőr. A közönség joggal fütyült, tüntetett. Valaki megint kirabolta a pályát. Méghozzá olyan szemérmetlenül, hogy az párját ritkítja. A turf hivatalos közleményei között január 31-én, a vezetőség reagálása méltónak látszik az eseményekhez. Első közlemény a lap második oldalán: „Klosters győzelme után is vizsgálatot indított (már tudniillik a versenyintézőség) a totalizatőrnél. Ennek eredményeképpen V. S. segédhajtót a MÜSZ 15-16. paragrafusa alapján 1987. július 28-ig bezárólag eltiltotta a verse­ nyekben való hajtástól. K. J-t az idomári gondosság elmulasztása miatt pedig 2000 forintra megbírságolta, s elrendelte, hogy Klosters nem maradhat tovább idomításában. H. L. segédhajtót a MÜSZ 133. paragrafusa be nem tartása miatt május 28-ig eltiltotta a versenyekben való hajtástól.” Ugyanezen lapszám 6. oldalának hivatalos közleménye: „A Magyar Lóverseny Vállalat igazgatója E. J., V. S., és V. T., segédhajtók 1987-re kiadott működési engedélyét azonnali hatállyal visszavonta.” Megjegyzendő, hogy E. J. és V. T. diszkvalifikálása, az 1987. január 24-én ugyanebben a társaságban futott lovak sze­ replése miatt feltehetően a január 28-i, szerdai eseményekkel összefüggésben került megítélésre. Ott is Jampi ugrott a célban, itt is Jampi hibázott: a súlyos fogadások itt is, ott is sikerrel „landoltak” . A figyelmes olvasó csendes kérésemre velem kell együtt érezzen, aki a közleményekben V. S. jelzéssel jelentem meg, s a közleményeket követően január 28-tól a hajtói engedély megvonásából adódóan szeptemberig a Pilvaxistálló érdemes lovásza voltam. Az első napok nagy riadalma után nem fu­ tottam el, nem kértem ki a munkakönyvemet. Hajnalonta álltam a borotválkozótükör előtt, és napról napra néztem a sovány csüggedt arcot, az egyre kopaszabb kopaszságot, és a számon ott volt mindennap Klosters neve, az elátkozott heréké. Hogy ne is felejthessem, egy napon az égre nyíló szobánk mellett levő udvari vécé feliratát, a klozet fel­ iratot levettem, és ugyanakkora fehér zománc táblácskára ráfestettem, ráégettem a Klosters feliratot emlékeztetőül, hogy ha az ember nem elég erős, nem elég körültekintő, ebben a túlkomplikált életben, minden rossz is meg­ történhet becsülete ellenére. Szerelmesem, élettársam nem tudott megvigasztalni, kiegyenesíteni. Görbe hátú lettem ezekben a hónapokban. Lelkes barátaim elmaradoztak. Ha sűrű, kemény konyakos-sörös estéket szerveztem magamnak, nemritkán egyedül tet­ tem. Hogy tompuljon az amúgy is tompa agyam, hogy legyen a csaló mellé részeges minősítésem is . . . Január 28-án, szerdán este húsz óra harminc perckor, miközben én az is­ tállónk mögötti nyomorúságos fürdőnkben zuhanyoztam, a pálya közönségé­ ből 2-300 ember még belül volt a kerítéseken. A nyolcadik futam nyerő­ fogadói nyilván a pénzüket várták a kasszáknál, akik nem nyertek, azok kö­ 61 �zül tucatnyi ember szintén ott ténfergett még a stencilező és a portásfülke kö­ zött, hogy a következő szombati programelőzetest már rögvest tanulmányoz­ hassa, ahogy szerdán itt elvesztette a pénzét. Akik itt maradtak, érthető többletindulatokkal vitatták meg a versenynap tanulságait. Ekkorra már nagyon hideg lett ugyan, de itt is, ott is nagy cso­ portokban folyt a diskurzus. Igaz-e hogy valaki látott egy kézben ötezerért Klosters-Jótálló befutót? Igaz-e, hogy a jókora köteg tikettel büszkélkedő, magát ünneplő, kövérkés mini gengszter csak kifutófiú volt, valaki a páholy­ ból vele küldte kasszához a nagyobbacska okospénzt? Az Alvance hendikep esélyeit latolgató urak közül fél kilenckor már csak négyen várakoztak a kasszák körül. Mind a négyen egyetértettek a szigorú felelősségre vonásokkal, eltiltásokkal, mindannyian átkozták az okos kezet, akinek állítólagos vezénylésére történtek volna úgy a dolgok, ahogyan tör­ téntek. A rendszerszervező pénzügyi szakember: „Tulajdonképpen az eltiltások alig érnek valamit. Rendőrért kéne kiáltani, mert ellopták a pénzünket. Nyil­ vánvaló, hogy kipróbált gengszterek fosztogatnak itt a pályán, ők hozzák ki a nagy lóvét, abból van a vállalati haszon, hozzájuk nem lehet nyúlni, hát elmeszelik a segédhajtókat. Van bűnös. De, hogy van-e ezeknek a srácoknak valami köze az okospénzhez, azt csak az isten tudja. A páholy erős fiúi itt ma meggazdagodtak, én meg taxi helyett gyalog megyek haza az Őrsvezér térre.” Kocsmáros: „Én csak azért vagyok itt, mert 10-10 forintért eltaláltam a nyolcadik futam befutóját, engem már nem érdekel a szombati program, én lehúzom a rolót, én ide többet be nem teszem a lábam. Nem, én nem a har­ madik futammal lettem megsértve, én a nyolcadik futam kvótáit tartom gya­ lázatosnak. Rendben van, ott is történt valami bundaszerű komplikáció, el­ dugták a pénzt előlünk, de én ott nem találtam el a sorrendet, engem a nyolcadikban sértettek meg. Itt fagyoskodok, hogy felvegyek a két tikettemre tíz rongyot, ehelyett kapok 2100-at. Ez a kvóta itt most Jinks győzelme nyomán ugyanolyan gyalázatos, mint a gyerekeknél a harmadik futamban, de itt nem vonnak felelősségre senkit, mert olyan, mintha volna pénz, pedig nincs. Mert az arányok a fontosak. A harmadik futamban kiloptak ugyan öt-hat igen jó esélyű lovat, cél előtt ug­ rott a biztos nyerő, de a favoritok közül kettőre akkor is fizettek . .. Itt a 6-8 jó esélyű ló közül egyre fizethettek helyezettként olyan nyerő mögött, amelyik nem egyszerűen tök esélytelen volt, de olyan, amelyikre ta­ lán az elmúlt három évben sem fizettek! Erre az egyik befutó negyvenszeres! Azt mondja meg nekem valaki, itt miért nem százszoros a pénz, amikor itt a pályán elvétve akad egy-egy találat? Fogadok, és adom egy a kettőhöz, itt nem lesz semmiféle vizsgálat, mint a segédhajtóknál. . . Tudós: „Engem nem érdekel az egész, mert én Jampit játszottam, s a ló megint ugrott a cél előtt, de-az operatőr barátomat a mentő vitte el, annyira kiborult, rosszul lett a nyolcadik futam után. Ez a kvóta szenzációt produ­ káló Jinkset játszotta. Nyolcas számú ló volt, ő háromszázért lekérte a jó nyolc-hetet, a félig süket kasszás mást hallott. A haver - ahogy célban vannak a lovak - az égig ugrál: háromszázért el­ találta a nap óriási pénzét, ez egy vagyon, gyerünk az étterembe, büfébe enni-inni mindenki. 62 �É n nem hiszem el, hogy el lehetett találni ezt a befutót háromszázért, mu­ tasd, mutatja a tizenöt-húszforintos tikettet. Tényleg nyolcast játszott, de minden tiketten 8-1 1 áll a nyolc-hét helyett. Nyolc-tizenegy, hüledezik, mikor ő nyolc-hetet kért. . . Mi nevetünk, ő rohan a vénséges kasszáshoz, üvölt, s hogy igaza lehet, az bizonyos, mert a futamban tíz ló lévén, nem is mond­ hatott be a nyolcas alá helyezettnek tizenegyest. De „reklama-alma” , visszakapta a rosszul beütött tikettjeiért a háromszáz forintját. Várt harmincezer forintot, kapott háromszázat. Összeesett. Mentő vitte el. Engedjék meg, hogy nekem ma, január 28-án, ő legyen a gyalázatos szen­ záció, ne az ügyetlenül kocsikázó segédhajtó eltiltása. .. Pontozásos bérű pályaalkalmazott: „Jótálló hajtóját kellett volna eltiltani, mert megint csak a helyezésért kocsikázott. Toronymagas esély volt, és én porig égtem rajta: öt forint helyett most kétszázért játszottam. K i ad kölcsön egy ötvenest, hogy vacsorázni tudjak egy-két üveg sört? Ennyi mérlegelő okosság közreadása után, joggal kérdezi tőlem az olvasó: Mi is történt tulajdonképpen a harmadik futamban? Versenyintézőség-határozatok, ítéletek, eltiltások, keserű fogadói vélemények kavargásában érdemes higgadtan szemügyre venni a tényeket, a minősítéseket. Az egyharmincas alapú Alvance hendikepben (egy kör, egy kilométer le­ futási ideje az egy perc harminc másodperc) az alaptávról induló Iramszarvas 1,27,3-as első körrel kezdett, vezetett, aztán elfáradt, második köre 1,31,2 másodperc! Ezzel a visszaeséssel már aligha számíthatott helyezésre, de végül is har­ madik lett. Jampi 2120-ról startolva, remek stílusban 1,26,6-os idővel futotta az első kört, s a második köre is a legjobb formájának megfelelően 1,28,4 másodperc. Ezzel a teljesítménnyel verhetetlen. A cél előtt azonban hibázik, fékezhetetlen, nyerőként átgaloppozza a célt, diszkvalifikálják. A segédhajtó 1987. január 1-jén kerül a Jampit gondozó Csapodár istálló­ ba, vagyis január 28-án „már” 3-4 hetes munkát végez a lóval. Az évek óta hírhedetten ugráló, rossz természetű Jampival. Ma sem állja végig a távot, pont a célba hibázik. A versenyintézőség szándékos hibázással vádolja a fiatal hajtót? Vajon miért hagyná a szándékos hibát az utolsó 20-30 méterre, a finisre, a torony árgusszemű szakértőinek koncentrált figyelme elé? Talán épp’ azért, hogy a másodiknak, harmadiknak célba érkező lovakat kész helyzet elé állítsa? Ez aligha hihető! Az általában ugyancsak megbíz­ hatatlan Klosterset nem lehetett komoly okospénz súlyával a helyezettek kö­ zé várni! Annál inkább Jótállót, Giustót, Egyetlent, Lipótot, amely lovak köziül egye­ dül csak Jótálló igyekezett igazán odaérni. Jótálló közepesnek mondható 1,27,5-ös kezdés után a második körben 1,25-2-t futott, így őt jogos szemre­ hányás aligha érheti hanyag hajtásért. Legfeljebb lassú kezdésért! Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az igen gyors versenyben Lipót is, Giustó is csak 1,28,5 körül kezdett, és Egyetlen második köre is csak 1,28,7, ami egyértelműen jelzi, hogy a jobb formájú, jobb klasszisú lovaknak ez a csoportja itt egyáltalán nem törekedett a győzelemre. Vajon miért? Sajnos, Klosters hajtójaként törekedtem viszont a jó helyezésre, éles küzdelemre én, 63 �aki 1,28,5-ös közepes kezdés után, 1,25,8-at csavartam ki a megbízhatatlan lóból, hogy dobogóra jussak, hogy nyerni próbáljak. De győzelemre Iramszarvas és Jampi gyors, határozott kezdése, magabiztos szereplése nyomán esélyem nem volt, nem lehetett. Mégis nyertem, hiszen Jampi átgaloppozta a célt. Vajon a versenyintézőség azzal vádol, hogy előre tudtam arról, hogy Jampi pont a célba ugrani fog, és előre megbízást adtam volna nyerő lovam erőteljes lefogadására, vagy­ is, okospénzt irányítottam csalók kezébe? Ha még mindez elvileg elképzel­ hető is lett volna, honnan tudhattam előre Klosters hajtójaként, hogy a jó esélyű lovak ma csak közepes teljesítményekkel kocsikáznak? Ha azt feltéte­ lezik, hogy ezt is előre megbeszélhettük, akkor az egyenlő lenne azzal a vád­ dal, hogy fiatal segédhajtók csapata maffiaként működik. De akkor 6-8 haj­ tót kell eltiltani, nem hármat. Ennyire pesszimista azért még a versenyintézőség sem lehet! Mire fel tehát a szigorú ítélet!? A totalizatőrnél megtalált magas összegű fogadás teszi gyanússá a nyerőt? Az ötezreket akárki befizetheti, akárki befolyásolására! Honnan a versenyintézőség, az igazgatóság magabiztossága, vizsgálaton azt érteni, ami a ver­ seny lefutását követő órában elvégezhető? Megkeresik a totalizatőrszalagokon a nagy összegben befizetett „okospénzt” , és kész? Nem kellene elemezni, vé­ giggondolni ilyenkor a pályán látottakat? A finis alakulását? A küzdelemtől tartózkodó hajtók indítékát? Egyáltalán: nem kellene-e ilyen súlyos esetekben elmélyült, komoly feltá­ ró vizsgálatot kezdeményezni, akár a rendőrség bevonásával is, hiszen köz­ törvénybe ütköző csalásról van szó. Lehet minden további nélkül megbélye­ gezni, „alapos gvanú” alapján elítélni embereket? Nyugodt lelkiismerettel mindezt aligha lehet tenni. 1987. január 28-án este, mégis ez történt az ügetőpályán. És másnap, harmadnap még rátettek egy lapáttal. Vajon tovább kutatták, elemezték a tényeket. Meghallgatták az érdekelte­ ket? Nem! Automatikusan megszigorították az ítéleteket, három segédhajtó­ tói megvonták a működési engedélyét. Lebunkóztak bennünket! Elítéltettünk: hat-nyolc hónapig, amíg majd vár­ hatóan megkegyelmeznek, lehajtott fejjel, lesütött szemmel kell élnünk, szolgálnunk. Klosters, a versenyintézőség döntése szerint január 28. után azonnal elke­ rült a Pilvax-istállóból. Néhány hónapon át mások kínlódtak az átok lóval, mígnem aztán végleg kiselejtezték a versenylovak sorából. Klosters egy ló a sok közül, amellyel dolgoznom kellett: gyűlölöm vagy szeretem? Persze átkoznom kellene az emlékét, dehát egy ló, egy kedves ál­ lat akkor is az életem része, munkám értelme, ha versenyszereplése katasztro­ fális volt is. Itt a lovak szeretete nélkül nem lehet meglenni: aki üti-vágja dühében a tehetetlen állatokat, az keressen másütt munkát. Én maradok: a baj tengernyi, de lovak nélkül a versenyzés, a győzelem reménye nélkül értelmetlen volna a jövőről gondolkozni. Január után február, március is elmúlik, akkor meg már majdcsak kitavaszodik... 64 �V IN C Z E D EZSŐ Kóbor kutya Csavargok az éjszakában, kóbor kutya; csontokat ropogtatok: az ujjaimat... S nézem a sok finom nőt. Nézem őket. Örömem: mint a gyógyulás reménye. Csak egy nő kéne! Egy finom nő: kinek majd a húsát rágom. Lihegek utána. Várom. (Kő)kem ény világ (Lemezeket hallgatva) Kemény zene ez, kemény, akár a fekhelyem. Elárulom, hogy ki játszik: a paranoidos Black Sabbath; s mindenki vaságyra gondol majd, pedig a padlón heverek... Kemény fekhely ez; s kőkemény körülöttem e zenés Világ: itt is, ott is a félelemtől úgy vernek a szívek, mint mikor Charlie Watts a legvadabbul püföli a dobokat. Fájdalmas blues-ban sír a Gibson-gitár. 65 �K E L E M E N JÓ Z S E F összegyűjtöttem a hajszálaidat a pulóveremről a plédről és gyufásdobozba zártam őket ott vannak az éjjeliszekrény felső fiókjában szép hosszú gesztenyebarna hajszálak hosszúságuk tizenhat és huszonhét centiméter között váltakozik összegyűjtöttem hajszálaidat a pulóveremről a plédről és gyufásdobozba zártam V áltozatok a módszerre tedd mindazt titkon ne tedd mindazt titkon amit eddig nyíltan tettél amit eddig nyíltan tettél tedd mindazt nyíltan ne tedd mindazt nyíltan amit eddig titkon tettél amit eddig titkon tettél tedd mindazt titkon ne tedd mindazt titkon amit eddig nyíltan sosem tettél amit eddig nyíltan sosem tettél tedd mindazt nyíltan ne tedd mindazt nyíltan amit eddig titkon sosem tettél amit titkon sosem tettél 66 �VERES AND REA Visszafelé Mi maradt az enyém? Hangod a zakatoló vonat ritmusában? Vagy szemed az elsuhanó városok fényjátékában? Vagy kezed melege és testi valóságod a gondolatok kuszaságában? Vagy csak egyszerűen egy kesernyés integetés fázisai egy homályos ablak mögött? A z utolsó kavargó fénytelen díszletekben kopsz napról napra toronyóra ütéseid csak ketyegnek fárasztó betekinteni a magát ismétlő fájdalmas teret hát napjaidba omolsz újra ezt még lehet Elvesztés Fanyarságból szült biztonságom elkárhozott. A fülledt-kocsmás augusztus vetette ki vagy a fázósan összébbhúzódó november ejtette ki ölelő karjai közül? Az ismétlődést elvetem, bár hiánya partra dob. A hajótörött földet azonban magam formálom. 67 �hagyomány FRIED ISTVÁN M iroslav Krleža magyar irodalomképéhez Krležának eddig csak részleteiben megjelentetett naplóiban tallózva minduntalan magyar irodalmi vonatkozásokra lehetünk figyelmesek. Oly­ kor csupán ingerült felsorolásokban kerül elő egy-egy divatosnak vélt és rossz példaként aposztrofált magyar írók neve (mint Heltai Jenőé, Mol­ nár Ferencé, Lengyel Menyhérté és ebben a sorban [!] Karinthy Fri­ gyesé), más alkalommal az ihletőnek kijáró tisztelet övezi (mint Petőfi és A dy nevét), olykor olvasmányélményként vet néhány mondatot oda (Ber­ zsenyi, Vörösmarty, Zilahy Lajos), megint más alkalommal a közös múlt tetszik ki (mint Zrínyi Miklós esetében). Öntudatlan idézet is jelzi példá­ ul Krleža mély Ady-ismeretét: „Rente i Kuponi, Profiti i Dividende, K rv i Zlato...” — írja egy helyütt, fordításra aligha szorul az idézet. Azért emlékeztessünk a „vér és arany” — minősítésére, mint a tőkésedés költőileg megfogalmazott jelképeire. „És ez egyike a magyar sváboknak” — írja Krleža naplói negyedik kötetében, s hogy ne legyen kétségünk, zárójelben magyarul: „a Sváboktól jött Magyar” . Feljegyzést olvasha­ tunk Kovalovszky Miklós A dy-esszéjéről, Ady Endre „híres Lédájának, Brüll Adélnak” regényesített életrajzáról (szabadon fordítva Krleža mondatát), Dénes Zsófia könyvéről. Krleža művészetének Adyéval ki­ mutatható rokonságát, az olykor önkéntelen Ady-áthallásokat már a harmincas-negyvenes években rögzítette a magyar szellemi élet. Németh László pontosan jelezte Krleža szenvedélyesen árulkodó Ady-esszéjének jelentőségét egyfelől a horvát-magyar irodalmi kapcsolatok történe­ tében, másfelől a horvát irodalom magyarságképének alakulásában. Németh László megállapításához kapcsolódik Hadrovics László, aki 1944-ben (!) kiadott kismonográfiájában az éppen saját hazájában hallgatásra kényszerített Krležát a „mai horvát irodalom legizmosabb tehetségé” -nek nevezi, és leginkább a lírában véli felfedezhetőnek Krleža kapcsolódását az Ady-örökséghez. „Lírájában a német Rilkével s némileg Adyval mutat rokon vonásokat, prózája azonban határozottan emlékeztet Szabó Dezsőnek élettel teli, húsból-vérből való írásaira” S amit az irodalomtörténész elemzéssel állapít meg, azt a harmincas években a személyes találkozás hitelével hangsúlyozhatja az utazó. Krle­ ža v iszonylagos elégedettséggel nyugtázhatta Németh Lászlónak és Fejtő Ferenc nek róla szóló sorait. Fejtő rokoni látogatás céljából indult „ér­ zelmes” utazasra, s könyvének irodalomtörténetileg is legérdekesebb részletei Krleža sziporkázó szeszélyes személyiségét elevenítik meg. A kulcskérdés Ady öröksége, amelynek feldolgozása Krleža számára ars poetica-érvényű, egy viszony felderítésére, egy helyzettudat megállítása, 68 �„egy európai színvonalú író” (ez Fejtő szava) nemzeti, regionális elkö­ telezettségének problémája. Fejtő megkéri Krležát, interpretálja számá­ ra az Ady-esszét. S a jó szerkesztő, az értő hallgató Fejtő nemcsak tolmácsolja Krležát, hanem evvel együtt megfigyeléseit is közli. A ma­ gyarul (és kis részben franciául) folyó diskurzusból az alábbiakat ér­ demes külön is idéznünk: Mikor a hun-magyar helyzetről, a közös dunai sorsról olvasott Krleža, pathétikussá vált a hangja és álla m egkem énye­ dett. Stílusa és olvasási módja is szenvedélyes, látszik, hogy gyűlöli a maga sorsát, horvátságát s hogy líra az, amit Adyról ír. Hogy megér­ tette-e? Azt hiszem, igen. A dy szociológiai helyzetét, városiasságát, ingadozását a bourgeois és proletár rokonszenvek között, bizarr életmohósságának radikális politikai meggyőződésével való összefüggését, az egész jelenségnek züllött s egyszersmind tragikusan nagyszerű voltát, nagyságát és törpeségét tisztán látja...” Amit ki kell emelnünk Fejtő megfigyeléseiből: Krleža Ady-esszéjének lírai volta. S az, hogy ennek az esszének kulcsszavai Krleža szépirodal­ mi alkotásaiban térnek vissza, ott is kulcsszavanként mintegy vezérmotivumként szőve át egy alkotói korszak (adott esetben az 1930-as eszten­ dők) termését. S bár a kutatás több ízben említette, hogy Ady nélkül aligha ismerhető meg teljes egészében Krleža világa sem ; Krleža viszonya Adyhoz (amelyben ideges elutasítás és szenvedélyes vonzódás, ironikus távolságtartás és heves azonosulás egy­ ként fölfedezhető számos tanulmányban kapott helyet, a monografikus feltárást igénylő munka java még hátravan. Aligha hagyható figyel­ men kívül az, hogy az 1930-as években megkezdett és egy időre folytat­ hatatlanná vált nagyregény, a Bankett Blitvában hun-magyar azonosí­ tása az Ady-típusú hun-magyar gondolatkörből eredeztethető; hogy re­ gényünk kulcsszava, a „blato” (sár, mocsár), szintén az Ady-lírából ve­ zethető le. Beszédes példa: „Csönd van és csöndben barangolok én E kis Guignol országocskán keresztül, Hol füröszt mindent piszkos őszi sár...” (Barangolás az országban) „Sablasno, blatno prividjenje ta je prokleta zemlja” „beskrajna blatna ravnica...” De föllelhetjük az alábbi Ady-idézetek megfelelőjét is a regényben: „Hunnia úri trágyadombja” , „Hunnia piszkos ólja” , Most már orgia és eszeveszett / Haláltánc már a nemes urak tánca... Hangulatában, megfogalmazásában, kulcsszavaiban (mint amilyen pél­ dául a „köd” ) Ady felé mutat a regény, amely az 1930-as esztendők pamfletprózájával és „negatív utópiái” -val rokon „tipológiailag” . Örö­ kölve a felvilágosodás ún. „államregényei” -ből kinőtt és éppen nem ideális államképződményt megjelenítő, hanem az adott politikai valóság szarkasztikus ábrázolásával új műfajt teremtő prózai elbeszélést, doku­ mentációnak, fikciónak, látomásnak és a kulcsregény határát súroló szer­ zői narrációnak „vegyítéséből” alakítja ki Krleža az általa művelt „ne­ gatív utópiá” -t. A kutatás már számos részletre vonatkozóan azonosí­ totta a szereplőket. A z alig elváltoztatott földrajzi nevek (Blitva, Blatvija, Vajdahunen, Ingerlanmand stb.), a 20-as—30-as esztendők politi- 69 �kai eseményei (Pilsudski „diktatúrája” , a Párizs környéki békék stb.), a társadalomrajz, amely a lengyel, a magyar és a horvát nemesi világ örökségét, és az elmulasztott földreformokat pellengérezi ki, a „közös dunai sors” -nak az Ady-esszében megfogalmazott ellenképe: „A hunok és blatviaiak (mint egyébként a többi nép is a világnak ezen az átko­ zott részén) egymás kölcsönös tagadására építették politikai nézeteiket, ideáljaikat és meggyőződésüket” : mind-mind az egykori kelet-európai, kelet-közép-európai helyzet alig torzított regényesítése formájában kerül­ tek a Bankett B litvában című regénybe. A mély Ady-telítettség mellett külön kell figyelnünk (a kutatás e téren jóval előbbre haladt) a lengyel kulturális-politikai áthallásokra. Krleža mintha modellként fogná föl a lengyel körülményeket, de a modell ábrázolása közben ki-kitekint min­ denek előtt a horvát-magyar viszonyra. A Bankett Blitvában nem regény a szó hagyományos értelmében, nem illeszthető bele egyetlen hagyományos regénykategóriába, viszont jóval több pamfletnél (bár annak elemeit nem nélkülözi), s ezen a ponton el­ válik Szabó Dezsőnek a 20-as—30-as években írott regényszerű alkotá­ saitól. A Bankett Blitvában központi figurája az értelmiségi, aki csaló­ dott az első világháború utáni várakozásaiban, és nem képes beillesz­ kedni a diktatúra kereteibe, hanem a maga eszközeivel (röpirattal, nyít levéllel) megkísérli a lehetetlent: a külön utat, a szembeszállást. S bár a főhős jórészt Krleža nézeteit közvetíti, mégsem azonos az író kedvelt szereplőjével, jóllehet ábrázolásában nem érvényesül az irónikus távolságtartás. Pontosan érzékelhetjük Krleža ábrázolási módszerét, ha a regény mot­ tóját vesszük szemügyre: Blitvo, zavičaju moj, ti truješ ako bolest... (Blitva, szülőhazám, te úgy mérgezel meg mindent, mint a be­ tegség) A nagy „nemzeti” blitvai költőnek tulajdonítja e sort a szerző, a köl­ tőnek, akiről teret neveztek el, mint a nemzeti romantika képviselőjé­ ről. Ha Mickiewicz Pan Tadeuszát kezdjük olvasni felfedezhetjük, hogy Krleža a Pan Tadeusz első sorának parafrázisát adta: Litvo! Ojczyzno moja! ty ješteš jak zdrowie (Litvánia! Szülőhazám! Olyan vagy mint az egészség) Mégsem járunk el helyesen, ha a regényben több ízben említett Waldemarast Mickiewicz-csel azonosítjuk. Viszont a két sor a (mottó és a Pan Tadeusz első sora) között feltétlenül genetikus kapcsolatot állapít­ hatunk meg, és talán az sincs kizárva, hogy Blitva azért lehetett a re­ gény színhelye, mert erre Mickiewicz poémája ötletet adott. Krleža ta­ nulmányaiból, naplóiból kitetszik, hogy általában elvetette a roman­ tikus örökséget, a „megkésett romantikus” minősítése nem kétséget ki­ záróan elismerő jellegű. Valójában a romantikából — Krleža interpretá­ ciójában — illúziók születtek, amelyek gátjai voltak a káros múlttal történő radikális szakításnak. A XX. század eleji horvát (és magyar) romantika „megkésett” , és ez a megkésettség a kelet-közép-európai ál­ lapotok általános jellemzőjévé vált. Megkésettség ez, szociális tekintet­ ben, a művészetre vonatkoztatva (s ilyen alapon az akadémizmushoz kerül közel) és mindenekelőtt a gondolkodás szférájában. Mickiewicz elé- 70 �gikus búcsúja gyermekkora tündérvölgyétől Krleža ironikus átköltésében keserű állapotrajzzá merevedik, és „tematikailag” több rokonságot mu­ tat föl Ady ,,Guignolország” -ával, mint az eredeti forrással. Amit Krieža jelezni akar: a tagadás. Ha úgy tetszik: a romantikus örökség elutasítása. S ezzel együtt annak demonstrálása, hogy a hajdani romantikus-nemzeti hevületből üres jelszó lett, az „egészség"-ből „beteg­ ség” , a remények megfakultak, s a valóság a diktatúra embertelensége. Ehhez az alapképlethez igazítja Krleža a néhány szóval elmondható cselekményt, eszerint vonultatja föl a szereplőket, akik inkább elhelyez­ kednek egy modellben, mint aktívan alakítják sorsukat. Van valami a regényben, ami a bábjátékkal rokon; mintha mozgatható figurák, az adott kelet-európai, kelet-közép-európai viszonyok közt megjelenő típus­ szereplők jelennének meg. S bár a kutatás — többnyire jogga l— felfedez­ te egyik-másik szereplő (típus) mintáját, szintén többnyire joggal óva­ kodik attól, hogy egy-egy szereplő „valóságos” életbeli megfelelőjét föl­ lelje. Már csak azért is, mert akár a később is írt Zászlók esetében, Krleža ugyan politikai, művészi, irodalmi élményeit, találkozásait, véle­ ményeit beledolgozta a kifejezetten szépirodalmi alkotásba, nem kulcs­ regényt irt: parodizál, ironizál, indulatait sem titkolja, tagad, helyesel. Egyszóval „viszonyt” alakit ki a szereplőkkel. S ez a viszony nem egy­ szer pontosan olyan, mint amilyen a valóságban volt, illetve mintha a valóságban lett volna, ha Krleža és a mintául szolgáló szereplő találko­ zására az „életben” sor került volna. Ez a valóságközeliség és az irónia (a tudatos elrajzolás) révén történő távolságtartás egyképpen sajátja a krležai emberábrázolásnak. Semmiféleképpen sem tárgyilagos szemlélő Krleža narrátorként, hanem egyfelől bábjátékos, aki szeszélye szerint mozgatja szereplő bábjait, ugyanakkor — másfelől — hideg fejű elemző, aki még a narrátor bábjátékos mozdulatait is kritikusan veszi szemügyre. Jól demonstrálható ez a módszer a Bankett Blitvában egyik szereplő­ jén. A kutatás alig vett róla tudomást, Spiró György említi Krležamonogáfiájában, hogy a regény egyik figurájában Kosztolányi Dezsőt ismerheti föl a magyar olvasó. S minthogy más közvetlen „azonosítás” inkább csak feltételezés (például a Rajevski—Meštrović megfeleltetés, ugyancsak a Barutanski—Pilsudski hasonlítás), ebben a figurában mint­ egy tetten érhetjük az írói szándékot és módszert az élmény és írói megformálás közötti úton. Lássuk előbb a kétségtelen bizonytékokat! Krleža naplóinak tanúsága' szerint két ízben találkozott Kosztolányi­ val, előbb 1915-ben, a Világ című lap szerkesztőségében, majd egy esz­ tendővel később, a frontról hazajövet kereste föl a magyar költőt laká­ sán, a Logodi utcában. Ezeket a találkozásokat az 1942-es esztendőből való naplójegyzetek rögzítik. Kosztolányi kiadott újságcikkeiben nem találtuk nyomát ennek a találkozásnak. Krleža azonban még a kettejük között lezajlott beszélgetés néhány mondatát is följegyzi. Az első alka­ lommal Kosztolányi a magyar olvasóközönség érdektelenségére panasz­ kodik, a másik alkalommal idegesen nyilatkozik meg (1916-ban va­ gyunk!, s ezt mondja: „Ha valakinek ebben a háborúban győzni kell, akkor inkább győzzön a hazám!” Krleža magyarul idézi Kosztolányi szavait. A Bankett Blitvában harmadik része 1962-ben jelent meg a Fórum című folyóiratban, és ennek első fejezetében (Hotel Savoy) szerepel „Ju­ 71 �piter Tonans blatvijske poezije, Oktavijan Deziderije Kronberg” (a blatviai költészet Jupiter tonansa), az apolitikus esztéta, a l'art pour l'art híve. Már az önmagában árulkodó, hogy a költő nevének kezdőbetűi (D. K.) Kosztolányi Dezső nevének kezdőbetűi, majd az is, hogy szintén két korábbi beszélgetésről esik szó. S hogy semmiféle kétség ne adód­ jék, „Halompestis” város Várnegyedébe helyezi Kronberg lakását, s a naplóbeli Krleža—Kosztolányi beszélgetést transzponálja a regénybe. A főhős is a fontról érkezik, a beszélgetés hasonlóan zaklatottan folyik, és Kronberg kijelentése valójában a naplójegyzet Kosztolányijáé: „ha már arról van szó, hogy valaki fölött meghúzzák a lélekharangot, ak­ kor már jobban szeretném, ha azt a harangot az ellenségeink fölött húz­ nák meg...” A beszélgetést Kronberg Ádám (!) nevű kisfiának hirtelen belepése szakítja félbe, akárcsak a naplójegyzet szerint. Még azt tehet­ jük hozzá, hogy a regényben szó esik Kronberg Hun akkordok (Hunske akorde) cmű kötetéről, amely minden bizonnyal a Négy fal között című kötet Magyar versek ciklusára utal. A regénybeli harmadik találkozás alkalmából Kronberg a megbékélés, a „magasabb szempontok” költőjeként jelenik meg. Krleža valószínűleg nyomon kísérte Kosztolányi tevé­ kenységét, legalábbis hallott arról, hogy miképpen tevékenykedett a PEN Klubban, és talán verseskötetei és novellái, regényei mellett sem ment el szó nélkül. A többi apró „jelentős” tényből azonban nem szabad arra következ­ tetnünk, hogy hiteles Kosztolányi-kép kerekedik ki. A Kronberg-portré éppen úgy valóságnak és fikciónak, élménynek és keserűen karikírozó szándéknak, a magyar irodalom iránt érzett tiszteletnek és vonzódásnak, valamint heves önvédelmi, elutasító gesztusnak keveréke — mint ahogy a regény többi szereplőjének jellemrajzát is hasonló módszer szerint vázolja fel az író Krleža, naplójegyzetének Kosztolányi-képe sem egy­ értelműen pozitív kicsengésű, ott azonban mégis érződik valamiféle tisztelet egy jelentős alkotó iránt. De érződik az is, hogy a világháború frontjainak két különböző oldalán állnak. Mást óhajt a magyar költő és mást a horvát költő. A regényben ez az ellentétes szemlélet okozta szembeállás lesz az igazán fontos. Két különböző értelmiségi mentalitás kifejeződésévé lesz a két figura. Kronberg költészeténél a regényben fontosabb messze nem egyértelmű, inkább opportunista, mint nyílt ma­ gatartása az adott politikai viszonyokkal szemben, de megbékélést szor­ galmazó kijelentése sem több, mint a helyzet szülte kompromisszum. A regény főhőse, Niels Nielssen viszont minden tisztelete mellett határo­ zottan és elkötelezetten képviseli az egyetlen értelmiségi magatartást, azt, amelyet Krleža is képviselt az első világháború idején, majd az 1930-as esztendőkben. A kétféle gondolkodásmód egyben arra is rávilá­ gít, milyen mély szakadékok választották el a magyar és a horvát állás­ pontot, s arra, hogy Krleža a politikai utópiába rejtette a még messze nem megoldott, sem a történelmi kutatás, sem a publicisztika által a kellő mértékben föl nem tárt horvát—magyar viszony értékelését, amely fájó sebeket szakíthat föl. Hiszen Krleža e regényének ezen a helyén (és másutt is!) a kelet-európai diktatúrák, féldiktatúrák modellálása közben — talán önkéntelenül vissza-visszatér a horvát—magyar kapcso­ latok, alá- és fölérendeltségek, történelmi hagyományok kérdésére. És e kérdés fölvetése, „körüljárása” , egyetemessé, modellérvényűvé építése 72 �közben halmozza egymásra a személyes tapasztalatokat, az olvasmányélményeket, az újsághíreket (naplójegyzeteiből tudjuk, hogy sűrűn lapo­ zott bele például a Pester Lloydba vagy a Magyar Nemzetbe). Ebben a folyamatban lesz több epizódnál Kronberg megjelenése a Bankett Blitv ában című regényben. Ma már aligha állaptható meg minden kétséget kizáróan, hogy Krleža két találkozása Kosztolányi Dezsővel valóban így történt-e meg, ahogy K rleža megörökítette. S bár Krleža félelmetes emlékezőképessége vitán felül áll, mégis elgondolkodtató, hogy a találkozások leírására csak 1942-ben került sor (tehát 27, illetve 26 évvel az esemény után). Majd újabb húsz esztendő telt el, s lett Kosztolányi Kronbergként regényszereplő. Ami az egyes részleteket illeti, ott Krleža valóban hiteles, Bioló­ giailag is minden gyanú fölött áll. Ami az egészet illeti, KosztolányiKronberg regénybeli szerepét, ott viszont a fikció lesz az erősebb. Krle­ ža elszakad a figura modelljétől, s a valóság az intimitás részleteit a regény koncepció szerint szabadon alakítja, inkább típussá formálja, mint egyéníti. Mert a Bankett Blitvában a felvilágosodás államregényeitől ép­ pen ezt a tipizálási, modellálási módszert örökölte. Barutanski egyszerre P il'tsudski (majd anticipációképpen Ante Pavelić vagy Tiso) és általában a kelet-európai diktátor, aki nemzeti jelszavaival valósítja meg a totális államot, miközben megoldatlanok maradnak a legfontosabb szociális kérdések. Ilyeténképpen Kronberg-Kosztolányi is, akiről nem csupán Krleža vélte, hogy a l'art pour lart híve, és akinek homo aestheticuselvéből nem pusztán Krleža következtette a kozmopolita költőt, de a mindenfajta rendszerbe jelentéktelen tartózkodással beilleszkedő poéta is, aki már semmiképpen sem viseli Kosztolányi valóságos vonásait. Minthogy Krleža egyszerre akarta megírni a kelet-európai diktatúrák természetrajzát és a kelet-európai értelmiségi lehetőségeit és egyetlen lehetséges magatartási formáját, ezért fokozottan élt az elvonatkoztatás eszközével, és nem riadt vissza attól, hogy egészen közel kerüljön a té­ zisregényhez, illetve a kulcsregényhez. Ám mivel módszerei közül a karikírozás kitűntetetten fontos szerephez jut, így a kulcsregény felől fenye­ gető veszélyt könnyedén kerüli el. Nehezebb feladatnak tetszik a tézisre­ génytől való távolság megőrzése. A szlovén író-esszéista, Bratko Kreft egy helyütt nem indokolatlanul szól „regénypamflet” -ről a Bankett B lit­ vában című művel kapcsolatban, más kutató pedig a regény időszerű kicsengését hangsúlyozza, mondván: direkt reakció az európai naciona­ lista mítosz felől érkező akut veszélyre. A magunk részéről ismételten a Bankett Blitvában államregény voltát, tehát a tematikai és regénytech­ nikai vonatkozásokat emelnénk ki. Tematikai: mivel több kelet-európai állam szatirikus rajzát adja az író, alig túlozva el a valóságos elemeket, inkább e valóságos elemek tendenciózus csoportosításával keltve a szatí­ ra hatását. Államot rajzol föl Krleža, cselekménybe ágyazottan, törté­ nelmi háttérrel, földrajzzal, éghajlattal és kormányzási formával. Csak­ hogy nem annyira valóságos történelemről van szó, mint inkább arról az eszmetörténeti folyamatról és konstruált múltlátásról, amely a két vi­ lágháború között mindenekelőtt a lengyel, a magyar és a horvát álla­ miság ideológiájában jelentkezett. Vágyakból, elképzelésekből, „ősi dicsőség”-ből, történelemkönyvekből áll össze az a „történelemszemlélet” , amely Blitva, Blatvija és a többi, Krleža által modellérvényességgel meg­ épített állam létét igazoja. 75 �Ez a típusú államregény regénytechnikai szempont — a felvilágosodott X V III. század pozitív utópiájával szemben a XX. század negatív utópiájá­ val jelentkezett. Olyan állam megvalósulását jövendölte, körvonalazta, hirdette, amely a totális diktatúra jegyében áll, s annak szolgálatába kény­ szeríti az egyént és társadalmat. Riasztó látomások jelzik az utópisz­ tikus és tudományos-fantasztikus regény útját (a magyar irodalomból Karinthy és Babits idevonatkozó látomását említjük, a cseh irodalomból Čapekét) — Krleža Bankett Blitvában című regényéig. A legyei, a ma­ gyar és a horvát államiság ideológusainak jelszavai, nézetei visszahangzanak a regényben, s a nézetek szembesülnek azzal, ami létrejött, és ami ellen Niels Nielssennek föl kell vennie a küzdelmet. Ilyen értelem­ ben a totális diktatúra és szabadságjogokat valló-hirdető értelmiségi „té­ zisei"-nek regénye a Krležáé. A magános értelmiségi küzd a diktatúra ellen. Hiszen Rajevski elkötelezettsége a diktatúra mellett (amely tehet­ ségének önfeladását eredményezi), a kevésbé tehetséges Knutson elkese­ redett merénylete, Kronberg kiegyensúlyozottságra valló szüntelen kompromisszumra törekvése jelzi, mennyire egyedül áll a demokrácia harcos humanistája. Aligha követnénk el nagyobb hibát annál, mintha Kronberg-Kosztolányi figurájával kapcsolatban méltánytalanságot és türelmetlenséget vetnénk Nielssen—Krleža szemére. S bár Krleža magánossága az 1930as esztendőkben, naplójegyzeteinek és regényének több megfelelése okot adhatna arra, hogy regényfigurák szándékos elrajzolását rójuk föl, még­ sem tehetjük meg. Krleža tézisregényt írt ugyan, általánosított, alig lep­ lezve épített regényébe valóságelemeket, szubjektív indulatokat ültetett át regényhősébe, a regényegész azonban éppen államregény voltával olykor igényli ezt a fajta alkotói módszert. Nem egy államról van szó (tehát nem Lengyelországról vagy a későbbi Horvátországból), hanem azokról az államokról, amelyek az 1930-as évek szemlélete szerint bár­ mely pillanatban létrejöhetnek. Olyan diktatúráról, amely akármely na­ pon megvalósulhat. S amely államok és diktatúrák lényegében készen állnak létrejöttük előtt. Ideológiailag elő vannak készítve a kelet-európai népek közös történelmi nyomorában, felemás és megkésett fejlődésében, elmulasztott társadalmi reformjaiban, egymás ellen feszülő nacionaliz­ musukban. S itt visszatalálunk Krleža Ady-élményéhez, „A Duna vallo­ mása” méltán szerepei kiemelt helyen az említett Ady-esszében. Sosem lehetünk elég óvatosak akkor, ha Krleža magyar irodalmi is­ mereteiről szólunk. A z eddig — részleteiben ismert naplók, az esszék, az önkéntelen idézetek, fordulatok azt tanúsítják, hogy otthon volt a magyar irodalomban, figyelemmel kísérte fejlődését akkor is, mikor év­ tizedeken nem lépte át a magyar határt. Alig van olyan regénye, amely­ ben ne találkoznánk valamiféle magyar vonatkozással. Talán az is több a puszta véletlennél, hogy Léda egyik színművének címe. KosztolányiKronberg alakja pedig arról tanúskodik, hogy a magyar költői lét prob­ lémái is foglalkoztatták. Terjedelm i okok miatt nem közölhetjük szerzőnk eligazító jegyzeteit. Fried István és olvasóink elnézését kérjük. (A szerk.) 74 �7 5 �K E R ÉN YI FEREN C Szemközt Madách Imre szövegével (Egy sajtó alá rendezés műhelynaplójából) 1987-ben kaptuk Horváth Károly irodalomtörténész, egyetemi tanárral a megbízást, hogy készítsünk új válogatást a Szépirodalmi Kiadó számára, megállítandó azt a szövegromlási folyamatot, ami gyakorlatilag már Ma­ dách életében megkezdődött, de az utóbbi évtizedekben felgyorsult. Olyan időpontban, amikor a külföld érdeklődése viszont megélénkült az első szá­ mú magyar remekmű iránt; műfordítók, könyvkiadók, hungarológusok, színházi szakemberek kérik újra és újra Az ember tragédiája hiteles szöve­ gét. A kiadó feltételei kedvezőek: természetesen mai, olvasható, élvezhető, tanítható szöveget akar (szakkifejezéssel: szöveggondozott textust, de nem kritikai kiadást), de megadja ehhez a kritikai kiadást már közvetlenül elő­ készítő szövegjegyzetek lehetőségét, s a kötet a Tragédia mellett tartal­ mazni fogja a Mózest, Madách lírájának és levelezésének a két műre vo­ natkozó hányadát. Íme a feladat, amelyről minden magyar irodalomtörté­ nész ábrándozhat a tervezgetés óráiban... a k é z ir a t é r d e k e s s é g e ir ő l A Tragédiának egyetlen, Madách kezétől származó (autográf) kézirata van, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őriz, K 531 jelzeten, és amelyet 1973-ban, a költő születésének 150. évfordulóján jelen­ tetett meg hasonmásban az Akadémiai Kiadó, Horváth Károly utószavá­ val és gondozásában. Ismerjük még a Tragédia szereplőlistáját is, amelyen Madách maga rögzítette - a drámai költemény kidolgozásával párhuzamosan - a megírás dátumait (innen tudjuk, hogy 1859. február 17. és 1860. március 26. között dolgozott rajta az alsósztregovai „oroszlánbarlangban” ), az egyes színek verssorainak számát mintegy ellenőrizve önmagát a kom­ pozíció területén és a szereplők egyre gyarapodó lajstromát. E szereplő­ lista legutóbb 1983-ban jellent meg, hasonmás kiadásban, az Európa K önyv­ kiadó azóta megszűnt Kézirattár-sorozatában; „...írtom egy költeményt” ...idézetcímmel. A Tragédiának más kéziratát nem kell keresnünk. 1861. november 2-án Madách két levelet írt, egyet Arany Jánosnak, egyet Nagy Ivánnak. Ben­ nük szinte szó szerint ugyanaz olvasható erről a kérdésről: „...nálam a kéz­ irat mása nincs meg...” , illetve „... más példányom nincs...” Hogy ez Madáchnak rendes írói gyakorlata volt, arról a Nagy Ivánnak küldött, 1891. december 23-i levél tanúskodik, amelyben a Férfi és nő című, pályázatra benyújtott fiatalkori drámáját kérte vissza az Akadémia levéltárából: „...szokás szerint nem tartám meg párját.” Látszólag a szöveggondozás munkája egyszerű, hiszen megvan az autog­ ráf kézirat (K lesz a rövidítése a jegyzetekben), az első kiadás 1862 janu­ 76 �árjából (minthogy) a címlapon 1 861 áll, ez lesz a jelzése, sőt a költő meg­ érte a második kiadást is (1863). Vagy mégsem? Az akadémiai kézirat, a K folyamatos alkotómunkát bizonyít - Madách ezenközben nyolc tollat koptatott öl, amint az a kézirat vonalvastagsága jól szemlélteti. Mint említettük, a szereplőlistán Madách összeadta a vers­ sorokat: 4080. Ezt meg is kapjuk, ha a V II., a konstantinápolyi szín sorai­ ba nem számoljuk bele azt a 23-at, amelyet zsoltárokból emelt át a bará­ tok és a máglyára induló eretnekek kórusába. Ez tehát az alapszöveg, amely az 1860. március 26-i állapotot mutatja. Csakhogy az Arany Jánoshoz eljuttatott és általa kiadott kézirat nem tisztázat, hanem Madách kezétől származó javításokat, sorbetoldásokat is taralmaz, nem szólva Arany jól megkülönböztethető módosításaitól, amelyeket Madách köszönettel elfoga­ dott, jóváhagyott és amelyek így az első kiadásba is bekerültek. Mi történt 1860 márciusa, az alapszöveg elkészülte és 1861 tavasza között, amikor Madách Imre, Balassagyarmat város választott országgyűlési képviselője útipoggyászába tette a Tragédia kéziratkötegét is? A választ az említett, 1861. november 2-i, Nagy Ivánnak küldött levél tartalmazza: „M ár több esztendeénél, hogy készen van. Említettem több ösmerősöm előtt (...) mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki. Végre múlt tavasszal Szontagh Pál barátunknak felolvasám, s ő sörgetett, adnám Aranynak bírálat végett.” Nem ítéljük el Madách baráti körét! Vaskos kéziratköteg, piszkozatjellegű kézírással - ez több volt, mint amit a lírai költemények cseréjé­ hez, lakodalmi versezetek, csípős epigrammák meghalllgatásához szokott nógrádi litterátusok elfogadhattak. (Hasonló érzést, megtoldva a nyitóso­ rok kedvezőtlen benyomásával, Arany is átélhetett.) A javítások első há­ nyada - s ezzel indul a második munkafázis, az alapszöveg javításáé tehát vélhetően Szontagh javaslata, bár a javítás mindenütt Madách kezé­ től való, így talán helyesebb Madách és Szontagh javításáról szólni. Mind­ ehhez járulták azután Arany javításai és a nyomda számára tett utasításai 1861 őszén, a kiadás munkálatai idején. Olyan klasszikus kéziratunk van tehát, ami párját ritkítja a magyar iro­ dalomban. Hiszen voltak már olyan esetek, amikor írói kézirat nélkül, egy­ korú másolatok szövegéből kellett alapszöveget megállapítani, szinte öszszerákni (Csokonai Karnyónéja esetében például); máskor egy másoló ad­ ta meg egy drámaszöveg végleges formáját (Bessenyei életművében); a Bánk bánnak pedig két kidolgozása ismeretes, de nem egy kéziraton. A Tragédia esetében az egy kéziraton belüli két munkafázis elkülönítése fel­ felbukkanó óhaja a Madách-textológiának. W aldapfel József már 1956-ban célzott erre, az általa sajtó alá rendezett kiadás jegyzeteiben. Horváth K á­ roly 1973-ban szintén gondolt rá, de a hasonmás kiadás, jellegénél fogva, nem volt alkalmas rá. Most - szövegkritikai jegyzeteinkben - megtehetjük ezt az elkülönítést. A K tehát a kézirat alapszövegét jelenti majd, az 1859. február 17. és 1860. március 26. közötti munkafázis eredményét, a Ki a kéziraton tett javításokat. A másodikon (1863) Madách maga is tovább ja­ vított, de figyelembe vette Szász Károly észrevételeit is. Lássuk az elmondottakat egy szövegpéldán. Az egyiptomi, a IV. színben Ádám-Fáraó arról a leláncoló rokonszenvről beszél, amely az istenített uralkodót a rabszolganő-Évához köti. Lucifer válasza a 621-623. sorban, a K szövegében, tehát ahogyan Madách azt először két sorban megfogalmaz­ ta: 77 �’S így nincs más hátra, mint hogy a ’ tudás Azt el tagadja, ’s az erő kaczagja. Madách maga javít a K 1-en: Nincsen más hátra, mint hogy a’ tudás Létét tagadja, ’s az erő kaczagja. Arany az utóbbi sort tovább módosítja és megtoldja egy szintén a K 1 szövegén: Nincsen más hátra, mint hogy a’ tudás Tagadja létét e rejtett fonálnak: S kaczagja durván az erő s anyag. harmadikkal , Arany javítása igen szerencsés: Ádám a 609. sorban láncról beszélt, Lu­ cifer a párbeszéd korábbi fázisában „szálnak egyiké” -ről (611.) és „e vé­ kony szál” - ról (615.). Az „erő s anyag” mellérendelése pedig alkalmas ar­ ra, hogy felidézze az 1850-es évek nemzedékének egyik nagy olvasmányélményét, a materialista Ludwig Büchner Karft und Stoff című könyvét, Madách egyik forrásmunkáját. A három sort tehát Madách érthetően fogadta el, s az így került be az 1861. és az 1863. évi kiadásokba is. Korszerűsítenivalója itt a mai sajtó alá rendezőnek alig van: mint mindenütt, elhagyja az aposztrófot a 621. és a cz-t a 623. sorban. A szövegkritikai jegyzet pedig így fest majd (az aláhúzással a változó szövegrészeket emelve k i): 621 K : S így nincs - K 1, 1863: Nincsen 622 K : Azt el tagadja, s az erő kaczagja. - K 1: Létét tagadja, s az erő kaczagja. (Madách javítása) - K 1, 1861, 1863: Tagadja létét e rejtett fonálnak: (Arany javítása). 623 K 1: a sor Arany javítása. H Á N Y SO R B Ó L Á L L A Z E M B E R T R A G É D IÁ JA ? A kérdést legutóbb Kelényi István, a Palócföldben is publikált fiatal költő és irodalomtörténész tette fel 1983-ban, a színpadi ősbemutató cen­ tenáriuma alkalmából a Színháztudományi Szemle 12. kötetében. Tolnai Vilmosnál az 1924. évi „kritikai igényű” , sőt javított kiadásban 4 117 sor, Waldapfel Józsefnél (1956.) 4 114 sor. (Valamennyi változat a prózába tör­ delt, tehát számozhatatlan zsoltárrészletek nélkül értendő.) Ha ezeket is figyelembe vették, az értékek jóval szélsőségesebbek: Alexander Bernát így mutatott ki (1900.) 4139, Szabó József pedig — egyébként számozatlan - kiadásában (1972.) 4 14 1 sort. Ugyancsak számozatlan a Tragédia Halász Gábor mindmáig legteljesebb közreadásában: Madách Imre Összes Müvei. Bp. 1942. Pontos kérdésre illik pontos választ adni: Az ember tragédiája meggyő­ ződésünk szerint 4 117 sorból áll. Visszahelyeztük a Waldapfel Józseftől el­ hagyott három sort, így a Tolnai Vilmos-féle eredményre jutottunk. Ezek a sorok a következők (mindhárom Ádám szövegében): 663. Ah, milyen édes kebleden pihenni - az egyiptomi színben 2 14 1. Nem gondolok nevemmel, légyen átkos, 2215. E guillotin is szinte hallgatózik. - a párizsi színben Indoklásunk a következő: a K és a K 1 szövegében mindhárom sor szere­ pel. A 2 14 1. az 1863. évi második kiadásból, a másik kettő már az 1 861 . évi elsőből kimaradt. Madáchnak egyik esetben sem állt rendelkezésére 78 �kézirata: 1861-ben Arany javította a kefelevonatot, 1863-ban pedig az első kiadás egy példányán Madách készítette elő a szöveget - anélkül, hogy az Akadémián lévő kézirathoz visszaegyeztethetett volna. Így (amint arra alább visszatérünk) a szövegromlás már itt, a költő életében óhatatlanul megkezdődött. Ezért érezzük teljesebbnek a Tragédiát e három sor közlé­ sével. SZÖ VEGRO M LÁS ÉS SZÖ VEG RESTAU RÁLÁS Tökéletes könyv nincs; tollhibák, tévesztések a remekművekben is akad­ nak és a klasszikus szövegekben is rögzülhetnek, ha a szerző, a szerkesztő és a korrektor szeme átsiklik rajtuk. Idevágó példánk a XV. szín szerzői uta­ sításának egy mondata lehet: „ A nézőhely átváltozik a 4. szín pálmafás vidékévé.” Nyilvánvalóan a III., a paradicsomon kívüli színre utal itt Ma­ dách. Ráadásul a „pálmafás” jelző már az első kiadásban „pompás” -ra tor­ zult, ami teljesen ellentétes a helyzettel: az Édenből távozott első ember­ pár nem fogja új környezetét pompásnak találni... Ha szigorúan tartanánk magunkat a szövegmondás alapszabályához az „ultima manus” elvéhez, azaz az író életében megjelent utolsó, általa még láthatott és ellenőrizhetett ki­ adást (esetünkben az 1863. évit) vennénk át minden korrekció nélkül, ez a hiba bizony továbbélne a szövegben. Nagy a kavarodás a VI., a római színben is, s nemcsak a bacchanália szerzői utsításainak értelmében. A két „kéjhölgy” , Hippia és Cluvia dalt énekel a dőzsölők szórakoztatására, akik - mintegy a tetszés jeleként - a refréneket velük éneklik. Ezt természetesen csak akkor tehetik meg, ha elő­ zőleg a refrén egyszer már elhangzott. Madách a kézirat mindkét munka­ fázisában gondosan jelölte is a „mind” előadta sorokat. Előírásait azonban sem az első, sem a második kiadás nem tükrözte, s később sem helyesbítet­ ték. Utóbb, már Madách halála után a római szín elején, a gladiátorok via­ dala alatt folyó párbeszédből az egyik sor önálló életre kelt. Eredetileg Hippia mondja Ádám-Sergiolusnak, a kielégíthetetlen kéjvágyról és ÉvaJúliáról elmélkedve: Hogyan tudod, hogy szintén egy szeszélye, Egy ábrándkép nem csábítandja-é el? Egy gladiátor roncsolt izmai Ádám nem is engedi befejezni a mondatot, sietve és helyeslően közbevág: Igaz, igaz, ne többet, Hippia: Miért is vonz ez a kéj Tantalusként, Ha Herculesnek ereje hiányzik, Ha Proteusként nem változhatunk... Ezzel szemben még a XX. századi, szöveggondozottnak feltűntetett kiadá­ sokban, így a legutóbbi ilyenben, a Magyar Remekírók Katona és Madách válogatott műveit egy kötetben tartalmazó darabjában (Bp. 1974.) is, az alábbi meglepő szöveg olvasható, Ádámnak adva: Igaz, igaz, ne többet, Hippia. Miért is vonz az a kéj Tantalusként, Egy gladiátor roncsolt izmai 79 �A három sorral lejjebb csúszott sor tehát kiadásról kiadásra vándorolt, no­ ha azonnal szembeötlő, hogy semmi értelme nincs az adott helyen. Az említett helyzet, hogy ti. Madách sem az első, sem a második kiadás esetében közvetlenül, kézirattal íróasztalán nem vett részt a sajtó alá ren­ dezésében, sajtóhibák nagy mennyiségét eredményezte. 1863-ban például így jelent meg rögtön az I. szín szállóigévé lett 13. sora: Be van befejezve a nagy mű, igen. A „tetemesen javított” jelző a második kiadásra a szónak nem ebben az ér­ telmében veendő... A mostani sajtó alá rendezés során figyeltünk fel a szövegváltozásoknak egy másik, igen érdekes, egy irányba mutató csoportjára, amelyet mai nyelv- és versérzékünk egyértelműen szövegromlásnak érzékel. Madách, aki nem volt virtuóz verselő, kéziratában nagyon figyelt verssorai jambikus lej­ tésére és ennek érdekében gyakran alkalmazott egyéni helyesírási megoldá­ sokat, magánhangzókat nyújtva vagy rövidítve, mássalhagzókat kettőzve. Arany ezeket a K 1-en nemigen javította, mindazonáltal már az első kiadás­ ban egyrészük megváltozott, közeledett az akadémiai helyesírási normák­ hoz rontva a ritmust, növelve a hibásnak tekinthető sorok számát, végső fokon pedig erősítve a Madách verselését ért és érő kritikákat. A folya­ mat a második kiadásban gyorsulóan folytatódott. A Tragédiának, csupán első hatszáz sorából tucatnyi ilyen példát gyűjthetünk. Szemléltetésül egyegyet iktatunk ide a két kiadásból. A 261. sor (a II., a paradicsomi szín­ ben) három ritmikai indíttatású változtatást tartalmaz a K és a K 1 szövegén: - - lv - - -v - v - Hogy testesűljön nagyszerű müvekben, A két kiadásban viszont romlott szöveggel és ritmussal: Hogy testesüljön nagyszerü művekben, Ugyancsak a II. színben, szintén Lucifer mondja, az első emberpár megszó­ lítására készülve a 2 10 - 1. sorban: ——v - v —v —v — Nem küzdök-é hiába a tudás, A nagyravágyás csábos fegyverével... Az a névelő kettős, rövid és hosszú ritmizálásának lehetőségét is figyelem­ be véve, az első, a 210. sor lejtése kifogástalan, mind a kéziratban, mind az első kiadásban. 1863-ban azonban a ritmus megdöccen: Nem küzdök-e hiába a tudás stb. A ritmikai szövegromlás ilyen mérvű, már már tömegesnek nevezhető elő­ fordulása is az „utima manus” elvének mechanikus alkalmazása ellen szól. Mostani kiadásunkban - a kéziratot is szem előtt tartva - követjük Madách eredeti elképzeléseit, s megőriztük ritmikai céllal végrehajtott vál­ toztatásait. Kivéve persze azokat az eseteket, ahol a helyesírás időközbeni alakulása a költő szándékaival egybeeső változást mutat. A ritmikai értékű és célzatú szövegrestaurálás azonban újabb izgalmas kérdést fogalmaztat meg a sajtó alá rendezővel. H O G Y A N ÍR T É S B E S Z E L T M A D Á C H É S K O R A ? Mert való igaz, hogy az első magyar akadémiai szöveggyűjtemény már 1832-ben megjelent (Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai 80 �címen), de ettől természetesen még nem egységesült az országos gyakorlat; naplók, magánlevelezések, napi feljegyzések bizonyítják ezt a XIX. század közepéről. Madách ehhez járuló sajátos, egyéni helyzetét Arany így foglal­ ta össze 1861. november 5-i levelében: „Talán nem hatott úgy át meg át a magyar népnyelv érzete, mint oly nagy költőt kellene, az irodalmi nyelv pedig évek óta romlik, több-több idegenszerűt vesz magába. Talán előbb kaptad a német, s általában idegen kultúrát, hogysem a magyar nyelvszel­ lem kitörölhetetlenül ette volna be magát nyelvérzékedbe. Vagy ha nem így volna, úgy tán merészebb játékot űzsz a nyelvvel, mint azt a nyelv most már tűrhetné.” (Kiemelések Aranytól. - K. F.) Szembenézve az Arany felvetette részproblémákkal, a mai sajtó alá ren­ dező sokban egyetért a Tragédia első sajtó alá rendezőjével. A legendák megelőzése céljából szögezzük le: semmi jele nincs viszont annak, hogy Madách mintegy nyelvszigeten élve és dolgozva a vegyes lakosságú Alsósztregován, szláv nyelvi közeg hatása alatt írta volna meg főművét. (Ha­ sonló olvasható az alsósztregovai múzeum katalógusában.) A germanizmusok sem a felületen, a helyesírásban jelentkeznek; a kézirat mindkét fázi­ sában és teljességgól hiányzik a németességnek akkoriban közkeletű mód­ ja, a főnevek nagy kezdőbetűs írása. A nyelvtani szerkezetekben (igevonzatok, kötött szólások) már több volt a germanizmus, ezeket azonban Arany, majd Szász Károly nagyrészt eltűntette, s ezért ma csupán a szö­ vegkritikai jegyzetekben bukkanhatunk rájuk. A II., a paradicsomi szín nyitómondata É va szájából például így hangzott a K 154. sorában: Ah, miilyen édes, miilyen szép az élni. A III. színben Lucifer így jellemezte Ádám lázadását (365. sor); K : Hiú báb, most dacolsz a tiszta égnek K 1, 18 6 1; Hiú báb, most dacot hánysz tiszta égnek Végül, a második kiadásban, Szász Károly megjegyzése alapján Madách oldja meg a németes szerkezet gondját egy szólással: maga 1863: Hiú báb, mostan fittyet hánysz az égnek Hasonló esetben javított Arany is a 401. sorban: „néked még dacolhat” „még dacol veled” . A 608. sor „bűbájt bír sajátul” részlete Arany javító tollán: „bűve-bája van” . A Tragédia alkotóműhelyének lényegi kérdéseire világít rá viszont Arany levelének idézett utolsó mondata. A nyelvirodalom- és művelődéstörténeti fordulatként számon tartott, Kazinczy Ferenc vezette nyelvreform (a nyelvújítás) mellett alkotóink megannyi kis, saját nyelvújításra is kény­ szerültek, ha új tudattartalmak megfogalmazására vállalkoztak. Madách és főműve ebből a szempontból is kivételes helyet foglal el irodalmunk­ ban. Hiszen filozófia és teológia, politika és költészet, történetírás és világirodalmi közkincs támasztott vele szemben merőben eltérő stílus- és nyelvhasználati követelményeket. A két pólus érzékeltetésére idézzük fel a drá­ mai költemény két részletét. A tiszta poézis szólal meg a londoni szín ha­ láltáncán felülemelkedő Éva szavaiban (3137-40. sor): Szerelem, költészet, s ifjúság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. 81 �A Tragédia ilyen részleteinél a sajtó alá rendező feladata az lehet, hogy mint azt említettük és mint mostam példánkban a 3137. sor „ifiúság” sza­ va is szemlélteti - maradéktalanul érvényre juttatja a költő szándékát. Lu­ cifer és olykor Ádám tirádáiban a poétai eszköztár minimális foka viszont rendkívül erős intellektuális kifejezéssel tart egyensúlyt, olyan elvont fo­ galmakat építve a verses szövegbe, melyet korábban csak értelmező pró­ zában használtak a kortársak. Lucifer mondja a 4 14 -5 . sorban: „Vagyok” - bolond szó. Voltál és leszesz. Örök levés s enyészet minden élet. Az ilyen passzusokhoz általában Arany sem talált illőbb kifejezésmódot; ő a költői stílusréteget erősítette fel a szövegben. („. . . . különösen a lírai ré­ szek nem eléggé zengők” - kifogásolta már a szerzőt köszöntő első, 1861. szeptember 12-i levelében.) A ma racionálisabb olvasójának ter­ mészetes módon hangzanak - költői szövegben is — a történelem és az egzakt, fogalmi gondolkodás terminusai, amelyek zöme ráadásul azóta tel­ jességgel meghonosodott nyelvünkben: a pháraóból így lett fáraó, az aristocratiából arisztokrácia, az abst r a ctióból absztrakció. Kézenfekvő tehát, hogy ezeket kiadásunk a mai helyesírás szerint közölje. (A tudományos igényű, kritikai kiadásban természetesen más lesz a helyzet.) Ugyanez vonatkozik a görög nevek átírására, amely mindenkor alá volt vetve a helyesírás adott állapotának (Madách kora és a századforduló pél­ dául latinos alakváltozatban használta, idézte a görög neveket és fogalma­ kat.) Kivételt csupán a római színben tettünk, ahol meghagytuk - kor­ festő szerepe miatt - a latinos írásmódot. Tehát: Herculesre, Tantalus, Proteus stb. Kétségtelen az is, hogy Madách nyelvhasználata és helyesírása ugyan­ akkor számos jelenségében archaikus volt, már az 18 50/60-as évek nyelv­ állapotához képest is. A K jól szemlélteti ezt: az igekötőt Madách rende­ sen különírta az igétől; a vonatkozó névmásnál olyankor is a régiesebb ala­ kot használta (amelly), amikor az ritmikailag nem indokolt; következete­ sen pótlónyújtást hajtott végre a 1 +mássalhangzó előtt (tehát v ólt, volna stb.). Legérdekesebb archaizmusa talán a hiátus meghagyása, amikor pe­ dig a korban már mind a kiejtésben, mind az írásban hiátustöltő j-t hasz­ náltak. A Tragédia keletkezéstörténetét feltáró levélből az „esztendeénél” alakot cikkünkben mi is idéztük, de hasonló példákat bőven tartalmazott a K is. A korszerűsítés már a K 1 állapotán lemérhető, kisebb részben Szontagh, zömében pedig Arany tanácsai és munkája révén. Az így létre­ jött ellentmondás a szövegen belül a költő életében megjelent két kiadás igyekezett ugyan feloldani, de ez csak részben sikerült, mert - mint lát­ tuk - a helyesírási egységesítéssel (szakszóval: az emendációval) egyidőben megindult a ritmikai szövegromlás is. Nehezítette a dolgot, hogy a K helyesírása önmagában véve nem volt következetes, meglehetős számú nyilvánvaló tolihiba tarkítja, mintha Madách - az elmaradó olvasói ér­ deklődés miatt - nem érzett volna indíttatást kézirata tüzetes újraolvosására. Népszerű kiadásra készülve, ebben a vonatkozásban is a mai helyes­ íráshoz közelítjük a szöveg ortográfiáját, ha az nem jelentésmegkülönböztető szerepű vagy ritmikai értékű, ideértve a központozást is. Madách pél­ dául előszeretettel szakította meg versmondatait vesszővel és gondolat­ 82 �jellel; ma az utóbbi is elegendő a megszakítás vagy a közbeékelés jel­ zésére. Egyetlen esetben tettünk kivételt: az -ul, -ül, toldalékot Madách következetesen hosszú magánhangzóval jelölte (úl, -űl). Megoldását átvet­ tük a ritmikailag közömbös esetekben is, mert az 1 csekély hangzóssága mi­ att még követő mássalhangzóval is inkább rövidnek érezzük és ejtjük a szótagot, mint hosszúnak. Döntenünk kellett két név ügyében is. Lucifert, a Tragédia egyik fő­ szereplőjét az Úr először a 76. sorban nevezi meg. S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz... A főangyal neve a K-n: Lucifer, a K 1en azonban (Madách kézírásával) L úcifer, feltételezhetően a jobb jambus kedvéért. Később azonban - a gya­ kori előfordulás ellenére — nincs nyoma annak, hogy a költő a felvetődött névmódosítást végig kívánta volna vinni. Ezért a 76. sorban visszaállítot­ tuk ugyan a K 1 L úcifer-változatát, de nem egységesítettünk erre az elszi­ getelt alakváltozatra. Másként jártunk el a V II., a konstantinápolyi szín­ ben, ahol Éva-Izóra kísérőjét Helenének hívják. A név - minden szöveg­ kapcsolatában - három rövid szótagot jelent ritmikai szempontból, így használata egyértelműen a jambikus lejtés ellen hat. Az 1793. sorban azonban felbukkan a K és a K 1 szövegében a Heléne névváltozat is. (A két nyomtatott kiadásban: ismét Helene.) A változatosabb ritmizálás okán a Heléne mellett döntöttünk és erre egységesítettünk. Olvasóink között akad­ nak talán, akik e kérdéseket már a tudományosság határain is túlmenően szőrszálhasogatásnak érzik. Ne feledjük azonban, hogy a Tragédia - immár 105 éve - színpadi, tehát mondott szöveg is, ezért a sajtó alá rendezése so­ rán ilyen kérdésekkel is óhatatlanul foglalkozni kell. Mennyire bántóan hangzik például - sajnos, a Nemzeti Színház jelenlegi, nyelvileg egyéb­ ként igen gondos előadásában is - , amikor az Ádámot játszó színész ola­ szosan ,,Lúcsiám” -nak ejti az 1079. sort, az athéni szín végén: Megnyugvás szállt szivembe, Lúciám. AZ ÉLETM Ű E G É SZ É B E N Madáchot - mi tagadás benne - a Mózes K eresztury-átdolgozásának átütő és tartós színpadi sikere ellenére is, ma is egyműves szerzőnek tart­ ja az irodalmi közvélemény. Az egész életmű (s ez vitán felül állhat) a Tragédia irányába rendelhető el; darabjainak zöme közvetlenül is, egyegy motívum felvillantásával, egy-egy stiláris fordulat kipróbálásával, más része pedig közvetve, problémáik, látásmódjuk azonossága okán vezet a drámai költemény felé. Minthogy ezúttal lehetőséget kaptunk rá, a lírá­ nak és a levelezésnek azt a szeletét válogathattuk, amely a Tragédiáit és a Mózest, (az utóbbin persze a madáchi változatot értve) mindkét fenti módon keretezi, természetesen a közvetlen szálak túlsúlyával. A Mózes, a líra és a levelezés Horváth Károly feladata lévén a sajtó alá rendezés mun­ kamegosztásában, az ő tiszte lehetne szólni a Mózes eddig össze nem ve­ tett két kéziratáról (pályázati darab volt, idegen kezű másolatát kellett be­ nyújtani), Halász Gábor elévülhetetlen érdemeiről a bőrmappába gyűjtött kiadásra szánt, rendkívül nehezen olvasható verskéziratok kiadásáról és a mindennek ellenére ránk is maradt feladatokról. Most csupán annyit, a Tragédia felől nézve-olvasva a leendő kötet többi hányadát; azzal a tény­ 83 �nyel, hogy a szövegkritikai jegyzetek segítségével a Tragédiának, nemcsak végleges változata, hanem munkafázisszövegei is pontosan megállapíthatók lesznek a figyelmesebb és az ilyen kérdések iránt érdeklődő olvasó számá­ ra, a madáchi életmű egysége még szorosabb lesz. És nemcsak a nagy eszmék (a küzdés gondolata, az értelmi kételkedés, a Világost átélt nemzet erkölcsi megtisztulása) vonatkozásában, hanem inkább az apróbb részletek­ ben. Hiszen a lírát és a Mózes-drámát nem javította Arany János keze, ezek stiláris egysége ezért csupán a Tragédia kéziratának két munkafázisá­ ból származó korábbi, javítatlan szöveggel egybevetve derülhet ki. Ugyan­ azok a ritmikai megoldások, a helyesírás egyéni változatai, s amelyeket a Tragédia nyomtatott szövegeiben nagyrészt már hiába keresnénk. Hogy csak az általunk már említett példákból merítsünk: ,,a kő dacol a vésznek” a Búcsúérzetek című versben), az É jféli gondolatokban „öszve-” marad az igekötő alakja és elénkbukkan a jellegzetes, ki nem töltött hiátus is: „te­ metőére” (A halál költészete). A tudósok után most Madách minden hí­ ve, rendszeres olvasója, rajongója megteheti a maga hasonló észrevételeit, bepillantva egyúttal Csesztve és Alsósztregova költői alkotóműhelyébe. B E F E JE Z É S Ü L pedig álljon itt az elmondották szemléltetésére, mutatványul az 1989-re megjelentetni tervezett kötet Tragédia-szövegéből a drámai költemény né­ hány közismert sora, az új sajtó alá rendezés szerint: L U C IF E R Nézd, ott a sast, mely felhők közt kovályg, Nézd e vakondot, földet túrva lenn, 280 Mindkettőt más-más láthatár övedzi. A szellemország látköröd-kivűl van, És ember az, mi legmagasb neked. Az ebnek is eb legfőbb ideálja, S megtisztel, hogyha társáúl fogad. Madách Imre életművét gondozó munkánk során eljutottunk — a szükséges lépcsőfokokat mind bejárva - a régóta és joggal, sürgetett kritikai kiadás, azaz a tudományos edíció lehetőségéig. Az ember tragédiája következő ki­ adása már ilyen lehet. Mert ne feledjük: nemcsak az épületben, tárgyban, testett öltött javak, emlékek alkotják részét nemzeti közkincsünknek, ha­ nem azok a szövegek is klasszikusaink életművéből, amelyeket a közös emlékezet nyomtatott kiadásokból ismer meg és örökít át nemzedékről nemzedékre. 84 �________ műhely N A PLÓ H E L Y E T T VII. Krumpliszedés 19 8 8 őszén Szedtük a krumplit. Mellettem apósom, hetvennégy esztendős szikár öreg­ ember, nem is titkolt büszkeséggel, hogy én négyet is elvágok, míg ő egyet sem. - Jó lesz megnézni, hogy csinálja - gondoltam magamban, míg hall­ gattam az egyszeri menyecske történetét, aki nem győzte szidni az urát, amiért annyi krumplit elvág. Megnéztem hát, miben különbözik az ő kapa­ vágása az enyémtől, már csak azért is, hogy ne tegyem kockára a jó hír­ nevemet, hiszen én a kertész lánya vagyok, hozzáértő személy. Szép, enyhe őszidő volt, szeptember eleje. Lelkiismeret-furdalással gon­ doltam arra, hogy most a városban felvonulás van, amin szivem szerint magam is ott lennék, ha... Ha nem kellene fölszedni a krumplit. A krumplit, amit ötször kapáltunk, akkora esők voltak errefelé tavasz­ utón, nyár elején; amiről kézzel szedtük a bogarat; aminek csak a vető­ gumója is majdnem egy ezres volt. Ami - amilyen szép az idén - biztosítja két családnak újig a főznivalót. Én volnék hát az a bizonyos kispolgár, akit a magántulajdon hátráltat abban, hogy közösségi, társadalmi erővé váljék? A birtoklásvágy, a meg­ gazdagodás délibábját kergetve nem jutok el a forradalmi barikádokig? Krumplit szedek, miközben mások történelmet csinálnak? Eddig csak a pihenésről, a vasárnapi szórakozásokról, kirándulásról, strandolásokról mondtunk le azért, hogy megműveljük az apámtól ránk ma­ radt földet. Nem, persze, hogy nem csupán a földhözragadtság hajtott, ha­ nem annak a lehetősége is, hogy megtermeljük a háromgyerekes családnak a konyháravalót. Többet nem, mert bár a föld elég nagy lenne a piacratermeléshez is, az eladással nem boldogultunk. Nem tudom elviselni, hogy a körtéért - amit egész nyáron permeteztünk, gonddal megszedtünk, lá­ dákba érleltünk - mi kilónként tizenegy forintot kapjunk, míg a szemem láttára írja ki rá a huszonnyolc forintos árat a zöldséges. Lett légyen ma­ szek avagy állami, illetve szerződéses. Ha a mi fáradságunknál ennyivel többet ér a boltos egyetlen kézmozdulata - no, jó, ne legyünk elfogultak a boltos munkája, akkor dolgozzék ő. Azóta csak saját fogyasztásra termelünk. A munka persze így is sok, csaknem minden tavaszi-nyári-őszi hétvégénket igénybe veszi. Még szeren­ cse, hogy nőnek a gyerekek, sorra elhagyják az általános iskolát, az erejük is gyarapodik. Nem mondom, hogy boldogok a földműveléstől, de csinál­ ják. Engem az a meggyőződés is vezérelt, mikor rákapattam őket, hogy ez is tudás, ez is szakma. Én sem gondoltam volna forrófejű kamasz- és ifjúko­ 85 �romban, hogy még egyszer visszaállok a barázdába, amiből akkora daccal és dühvei szöktem el. Sokszor eszembe jut: apánk talán máig is élne, ha nem hagytuk volna ott olyan magabiztosan, olyan ifjúi végletességgel, olyan hátra nem forduló világgáindulással. De akkora már majd mindenre megtanított, amit ő maga tudott, és be­ lénk oltotta azokat az élményeiket, amik visszavonzottak végül a földjére. Veszélyes dolog a készség, a tudás: a maga képére formál, megkísért, mun­ kába hív. Csak újra kézbe kellett venni a szerszámokat, amikor anyám átadta a stafétabotot, ránkhagyta a föld megművelését. Ha nem lett volna a vérünk­ ben, hogy mit kell tennünk a gyümölcsösben és a konyhakertben, talán nem mosolygok fölényesen annak a mérnöknek a szemébe, aki tenisz­ pályát akart kialakítani a körtésünk helyén. Pedig tudtam, ma is tudom, hogy nem elborult agyú álmodozás volt a terve, hanem akár nagyon jól jö­ vedelmező üzleti vállalkozás is lehetett volna. A környékre kirajzottak a pesti lakótelepek kertészetre kiéhezett lakói. Nyaralnak az aprócska parcel­ lákra épített hétvégi házaikban, hordónyi medencékben fürdőznek, nyug­ ágyakban napoznak. Biztos a teniszre is rákapnának, ha volna módjuk. Mi csak ülnénk a pálya szélén és szednénk az óradíjat kapálás helyett. Dehát ezt a szentségtörő gondolatot én egyáltalán nem tudom, s tudtam megemészteni. Úgy néztem a derék mérnök úrra, mintha templomban akar­ na házibulit tartani vagy egy nevezetes történelmi tájba vízi erőművet épí­ teni. Most pedig már nemcsak a pihenéstől von el ez a darab föld, de lám, a történelemtől is. Szombat-vasárnap újabban mindig történik valami és mi nem vagyunk ott. Azelőtt csak május elsejei fölvonulásokról maradtunk le, most meg tüntetésről, konferenciáról, tanácskozásról, mindenről sorban. Pedig bánom is a lemaradást, és mégis, amikor választani kell, gondolko­ dás nélkül nyúlok a kerti szerszámokhoz. - Miért? - faggatom magamat. - Miért? - Mert ezt senki sem végzi el helyettem - hangzik a racionális énem válasza. - Mert itt csend van, együtt van a család, fák, bokrok és madarak fog­ nak körül. Elegem van a városból, elegem van, az emberekből - vála­ szolja a szenvedélyes, régi sérelmekkel elborított pesszimista. - Mert kispolgár vagy - kajánkodik a marxizmuson iskolázott értelmi­ ségi énem - , eddig is az voltál. Társadalmi cselekvés helyett „művelted kertedet” , mint Voltaire tanácsolta. A krumpli néhány ezer forintos hasz­ nát nézted a történelmi léptékű hasznok helyett. Lehet - morgom megadón, kapálástól kivörösödött arcomról letörölve a földdel elegy verítéket. - Lehet, kispolgár vagyok, a földet túrom, zsákba gyűjtöm a szép, nagyszemű krumplit és már előre örvendek, hogy milyen jó lesz megfőzni a télen. De annak is örvendek, amikor este bemondja a tévé, hogy hány ezren voltak a tüntetésen. Látom az áhítatos arccal vonuló tömeget, a pirosan szavaló szónokokat, mintha magamat látnám jó két évtizeddel ezelőtt egy hasonlóan áhítatos és boldog tömeg közepén a nyár eleji, virágos Prá­ gában. Süt a nap, olyan fényes az utcakő, mintha üvegből lenne. És hiá­ ba nem értettem a szónokokat, máig el tudnám mondani, miről beszéltek, miről beszélnek. 86 �Milyen egyformák a nagy, az ünnepélyes pillanatok. És milyen egyformák az őket követő, egyenruhás szürke esztendők. És milyen nehéz újra hinni az ünnepek mámorának. M E Z E Y K A T A L IN 87 �mérlegen___________ Az önpusztítás esélye és ragálya Tanulmányok a társadalmi beilleszkedési zavarokról A hetvenes évek közepe óta szembetűnő érdeklődés kíséri az iparosodás, az urbanizáció, az életmódváltás, az értékválság nyomán keletkező jelensé­ geket, melyeket - közkeletűen és összefoglalóan - a társadalmi beilleszke­ dés zavarainak nevezhetünk. Némi eufémizmussal, hiszen az alkoholizmus, az öngyilkosság, a bűnözés és a különféle betegségek sokkal tragikusabbak annál, semmint csupán szenvtelenül a normálistól való eltérés formáiként, azaz devianciaként írhatnánk le őket. A hazai helyzet azonban itt is sajá­ tos. A sokáig társadalmi tabuként kezelt kérdéskör okán a nemzetközi ku­ tatásoktól több évtizedes a lemaradás. Jószerével csak az utóbbi néhány esztendőben indultak meg az intenzív vizsgálatok, még ha a beilleszkedési zavarokkal foglalkozó komplex programot tíz évvel ezelőtt indították is el. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy a mai magyar társadalomban min­ den hatodik-hetedik férfi alkoholistává válik élete folyamán (a nők között ez az arány csak kevéssé éri el a 2,5 százalékot), hozzávetőleg ötezer em­ ber öli meg magát évente, s 183 ezernél több bűncselekményt regisztráltak már az elmúlt esztendőkben is. S ha mindehhez még hozzávesszük az igen alacsony születési számot, a növekvő halandóságot, a szemmel láthatóan szaporodó neurózist és kábítószer-fogyasztást, az egészséges társadalomról szőtt ábrándok rendre szétfoszlanak. Nem is annyira azt példázva, hogy a nemzethalál víziója korántsem teljesen megalapozatlan, hanem inkább azt, hogy a családi, társadalmi és munkahelyi szerepekben jó teljesítményt nyújtók száma egyre csökken, az ép vagy épnek látszó funkcióképességűek köre feltartóztathatatlanul szűkül. Ha rejtetten is, de a feldolgozatlan trau­ mák ott szunnyadnak a mélyben, s éppen a traumák meg nem élése, a tu­ datossá válás hiánya hozza létre és állandósítja a belső feszültségeket. Mindennek talán legjellegezetesebb megnyilvánulási formái a társadalmi beilleszkedési zavarok. Nem mintha ezek a zavarok nem léteztek volna ko­ rábban. Ám a nemzetközi szakirodalom (amely a hazainál jóval bőségesebb, fogalmilag és módszertanilag kidolgozottabb) azt erősíti meg, hogy igazá­ ból modernizációs „betegségeknek” tekinthetők. S ha nem beszélhetünk ró­ luk, akkor is jelen vannak. Kézzelfoghatóan és megmásíthatatlanul. Ki-ki tájékozottsága, vérmérséklete és elméleti irányultsága alapján vonhat le belőlük következetéseket. Legfeljebb az oksági összefüggéseket célzó ku­ tatások árnyalják a diagnózist, mely szükségképpen előfeltételez bizonyos általános érvényű kritériumokat. Mert ha látszólag úgy tűnik is, hogy az említett devianciák kizárólag az egyén személyes viszonyaiból származnak, vagy pusztán egyéni eltévelyedésekkel, hibákkal magyarázhatók, az ezeket meghatározó történelmi-gazdasági-kulturális feltételektől semmiképp sem 88 �vonatkoztathatunk el. A sokféle magyarázóelv közül ugyan nehéz kiválasz­ tani a legmegfelelőbbet (akár az alkoholizmus, akár az öngyilkosság eseté­ ben a kiváltó okok bonyolult láncolatával találjuk magunkat szemben), de miután a különböző deviációk igen gyakran halmozottan fordulnak elő, a komplex - több tudományág (szociológia, pszichológia, neurofiziológia, kri­ minalisztika, statisztika) módszereire épülő - megközelítés egyszerűen el­ kerülhetetlen. Híven érzékelteti ezt a Tanulmányok a társadalmi beillesz­ kedési zavarokról című kötet is, mely az immár egy évtizede folyó elméle­ ti és empirikus kutatásokból ad válogatást. Bármelyik tanulmányt olvassuk is, a devianciákat termelő társadalmi gyakorlatról kapunk hiteles információkat. Széttöredezett valóságunkról, melyben az egyének nem találnak igazodási pontokat, s így az élet értel­ me újra és újra megkérdőjeleződik. Kényszerek fogságában élve tudunk-e máshoz nyúlni, mint az alkoholhoz, vagy - végső esetben - az önpusztítás legdrasztikusabb formájához? Véletlenszerűen termelődik-e az önpusztítás, vagy újfajta népbetegségként - tébézéként - terjed. Ragályként, melynek okait nehéz feltárni? A válaszok korántsem adódnak maguktól. Hiszen tör­ ténetileg nézve az egyes devianciák más-más valóságalapon jelennek meg. Éppen Andorka Rudolf tanulmánya bizonyítja, hogy például a XIX. szá­ zadban az egy főre jutó szeszfogyasztás - abszolút alkoholra átszámítva hiába volt a mainál nagyobb, ha a társadalom modernizációjával szaporo­ dó akut feszültséghelyzetek hiányoztak. Kezdve a férfi-nő kapcsolatoktól, a munkahelyi problémákon át a különféle anómiás helyzetekig. Az össz­ társadalmi okokban mutatkozik meg ugyanis a legélesebben az a különb­ ség, m ely - a korábbi időszakokhoz képest - az alkoholizmus, a bűnözés, vagy a mentális betegségek elterjedtségét bizonyítja. Talán ezért nem vé­ letlen, hogy az anómia fogalma - melyet Durkheim még a társadalom nor­ máinak meggyengüléseként definiált - valamennyi tanulmányban megje­ lenik. A kutatók figyelmét eredetileg valóban a pszichoterápiás kezelésre szo­ rultak esetei irányították rá a kérdéskörre, de vizsgálódásunk során a társa­ dalomban termelődő anómiás állapok elemzéséig jutottak el. Mivel a mai magyar társadalomban - ahogyan olvashattuk - a legkedvezőbb helyzetben lévő társadalmi rétegek életkörülményei alakítják az elérni kívánt célokat, ám ezeket a célokat - akár a felhalmozásban, akár a fogyasztásban a népesség többsége egyszerűen képtelen elérni legitim eszközökkel, minden­ fajta deviáns viselkedés gyakorisága nőtt a kedvezőtlen helyzetű csoportok felé haladva. Önmagukban is feloldhatatlan ellentmondások szaporodnak így, melyek óhatatlanul a kudarc, a vereség, a hiábavaló küzdés érzetét nö­ velik. Kivált a társadalom egyharmadát kitevő elesett, elszegényedett né­ pesség körében. És ha az iszákosságnak vagy az öngyilkosságnak valóságos gyökerei vannak is a magyar kultúrában (a viselkedési szabályok, az ün­ neplés, a konfliktusmegoldás nemzedékeken átívelő hagyományaiban) a társadalmi folyamatokból származó feszültségek, stresszhelyzetek és szoci­ alizációs zavarok ezeknél jóval meghatározóbbak. Ráadásul az elmúlt időszakban lejátszódó társadalmi változások (többek között a mobilizáció, az urbanizáció és szekularizáció következtében) inkább a hagyományos 89 �közösségi struktúrák szétzilálódásához, mintsem új identitásformák ki­ alakulásához vezettek. S ha a kötet szerzői külön nem is foglalkoznak vele, a személyes vi­ szonyokban újratermelődő ellentmondások (mint amilyen a szeretet-, a barátság- és szoldaritáshiány) következményei a mentális betegségek sza­ porodásában nyilvánvalóak. A felemásan individualizálódó, szerzés- és fo­ gyasztásvágyban testet öltő magatartás szükségszerűen vezet a társas kap­ csolatok felszámolásához, az egyén szempontjából sikertelen, belső egyen­ súlytalanságot előidéző életstílus kialakulásához. A lelki sérülések meg­ nyilvánulásai persze igencsak eltérőek. Az életformaváltás során elszenve­ dett traumák (párosulva az elszegényedéssel és kilátástalansággal) elsősor­ ban a már említett, lelki értelemben vett feldolgozatlanságuk, a tudatos felejteni akarás, valamint a társadalmi változások hatására a tudat mélyé­ re süllyednek. Emiatt látszik gyakorta úgy: már elenyésztek, nem is létez­ nek. De konflitkuskiváltó „élményként” mégis ott vannak, melyet a nö­ vekvő toxikománia és neurózis egyaránt bizonyít. Az értéktelített viszo­ nyoktól megfosztott egyén számára többnyire az alkohol, a kábítószer, a különböző gyógyszerek jelentik a szétzilált életből való kiemelkedés eszkö­ zeit; egyedül ezek vannak adva számára élete „építőelemeiként” , s csak általuk rendelkezik olyan lehetőségekkel, melyekkel a nyomasztó valóságon ideig-óráig túlemelkedhet. Ám bármilyen erősen és szükségszerűen fonód­ jék is össze az egyéni tehetetlenség a társadalmi távlatvesztéssel, s bármi­ lyen erőteljesen jelenjen is meg az önpusztítás esélye a depriválódó réte­ gek, csoportok esetében, az önpusztítás ragálya mégsem érthető meg csu­ pán ebben az összefüggésben. Mert a társadalom gazzdasági-politikai-kulturális folyamataiban testetöltő represszív tényezők csaknem az egész népességet veszélyeztetik. Ért­ sük ez alatt a már-már fokozhatatlan önkizsákmányolást; az anyagi-szociá­ lis kiszolgáltatottságot, akár csupán a morális-szellemi válságot. Más kér­ dés, hogy a beilleszkedési zavarok - amint azt külön tanulmány is tag­ lalja - egészen korán keletkeznek. Az intézményes szocializáció legelején. Bármennyire a felnőttiét jellemzőiként tartjuk is nyilván a különféle de­ vianciákat (szerencsére sem az alkoholizmus, sem az öngyilkosság, sem a bűnözés, nem öltött olyan méreteket gyermek- és ifjúkorban, mint fel­ nőttkorban) mégsem csupán korspecifikus jelenségről van szó. Hanem va­ lóban a társadalom egész népességében - nemre, iskolai végzettségre, a munkamegosztásban elfoglalt helyre való tekintet nélkül - előfordul. Mint ahogyan Kolozsi Béla írja: „egyes devienciaféleségeknél az utóbbi bő két évtizedben valóságos »járvány« alakult ki; az öngyilkossági halálozás meg­ duplázódott, valamennyi korábbi öngyilkossági hullámot magasan meghala­ dó és növekvő tendenciájú számértékkel ,a hivatalos adatokat közlő orszá­ gok között a legmagasabb arányszámot érve el” . Hasonlóképpen ezt a sa­ játos járványt érzékeltetik a gyermek- és ifjúkori beilleszkedés - jelleg­ zetes deviációtípusokká el nem különült - tömeges zavarai, s még in­ kább a másfélszeresére növekedett gyermek- és ifjúkori agresszív bűnözés. De bárhonnan idézhetők e kötetből olyan adatok, melyek szinte az önpusztítás megállíthatatlan ragályát támasztják alá. S az objektív veszélyez­ tető feltételek következtében akár azt is mondhatnánk: nincs vagy alig van eszköz a tbz visszaszorítására. Ám valóban ez lenne a helyzet? Még ha 90 �könnyebb is pesszimistának, mint bizakodónak lennünk, a látleleteket ol­ vasva a devianciák megelőzése és mérséklése cseppet sem tűnik illúzorikus­ nak. Már csak azért sem, mert a beilleszkedési zavarok létrejöttében elég­ gé nyilvánvalóan szétválaszthatok a szociális-kulturális okok, illetve a sze­ mélyiségben rejlő öröklött és később kialakult tulajdonságok. Elszigetelten az egyik vagy másik okcsoportot sem érdemes vizsgálni. Ha ugyanis csak az objektív veszélyeztető feltételeket tartjuk meghatározóaknak (a lakáskörül­ ményektől kezdve a munkamegosztásban elfoglalt helyen keresztül az érdek­ érvényesítés hiányáig), jóval nagyobb szerepet tulajdoníthatunk ezeknek a tényezőknek, mint amennyire valójában befolyásoló erejűék. A tömeges el­ szegényedés sem jár szükségképpen együtt a beilleszkedési zavarok növeke­ désével. Legfeljebb abban az esetben, ha az egyének körül hiányzik az a szociális háló, mely védelmet nyújt a teljes lesüllyedés és depriválódás el­ len. Mert akárhogy nézzük, még az egyéni „eltévelyedésként” felfogott deviencia is (akár a túlzott alkoholfogyasztásban, akár a kriminalitásban je­ lenik meg) mindig valamiféle hiányon alapul, illetve a hiány nem a meg­ engedett eszközökkel való megszüntetésén. Ha a szociális normatívák betartásának nincsenek megerősítő feltételei, ha a konfliktusmegoldás tanulható formái is kívül rekednek a szocializáci­ ós intézményeken, s ha a humánszolgáltatás infrastrukturálisan fejletlen, el­ várható-e, hogy a beilleszkedési zavarok csökkenjenek? Aligha. Csak egyet­ érteni tudunk Illyés Sándorral abban, hogy „szociális nézőpontból a szoci­ alizációs előzmények, az életvezetés belső pszichológiai feltételei, az aktu­ ális életkörülmények ugyanolyan értékűvé válnak, mint az egyén nem kívá­ natos magatartása, és az egyén minősítése elválaszthatatlanul összefonódik a társadalom önminősítésével” . És ez az önminősítés annak felismerésén is alapul, milyen stratégiát alkalmaz a társadalom a veszélyeztetettség felszá­ molására. Semmiképpen sem csak a közvetlen beavatkozás szintjén, hanem az önszabályozó intézményrendszerek révén. Hiába működik például tele­ fonos segélyszolgálat, lelki tanácsadás, s hiába növelik a pszichiátriai kli­ nikák, a különböző utógondozó intézmények számát, a devienciák valóságos visszaszorítása egyszerre feltételezi a társadalmi viszonyok humanizálását és a személyiség védelmét. Ha ugyanis a társadalomban patologizáló ha­ tások érvényesülnek, ha a mindenkori államraison alig kötődik szervesen ahhoz a társadalomhoz, melyet viszonyaiban megőrizni és védelmezni hivatott, a betegítő tényezők orvoslását nem lehet pusztán az egyénen kezdeni. Míg a makrostrukturális folyamatokban nem számolódnak fel azok a kényszerítő mechanizmusok, melyek a deviáns életutakat termelik, az egyé­ ni gyógymódok csak időlegesen hozhatnak sikert. A kötet szerzőit is az a meggyőződés vezette, hogy „folyamatosan szondázni kell a társadalom ál­ lapotát, ha belső történéseinek irányításában tudatosan akarunk részt ven­ ni, és nem csak az elkésett reagálás eleve kudarca ítélt, ,tűzoltó’-akcióval próbálunk operálni” . Csakhogy a tudatos részvétel kezdettől fogva feltéte­ lezi a dolgok, folyamatok számbavevő feltérképezését és kritikai értelme­ zését. Olykor leleplező módon. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a beil­ leszkedési zavarok esetében a biológiai-pszichológiai és társadalmi okok sokszor a felismerhetetlenségig összefonódnak, s elválaszthatatlan kölcsön­ hatásban állnak egymással. Ha kimondjuk, ha nem, a deviáns magatartások a maguk nemében csakugyan a „hogyan élni?” kérdésre adott válaszok. 91 �Mindezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert még a neurózisként szám­ ba vett jelenségek okait is - önmagukban vagy más, élettani természetű okok mellett éppúgy a valóságos életproblémák jelentik, mint más devian­ ciáknál. Így bármilyen megelőző és korrekciós stratégia - mely a beillesz­ kedési zavarok mérséklésére irányul - csak a felismerésen alapulhat. Vagy­ is az önpusztítást elősegítő életfeltételeknek kell megváltozniuk ahhoz, hogy ragályként ne terjedjen tovább. (Kossuth) K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTVÁ N 92 �Kritikaféle levél Ádám Tamásnak Ádám Tamásról Tamás! Mikor a szerkesztőségből megkaptam köteted, hogy írjak róla, sokáig gondolkodtam, vállaljam-e egyáltalán. Hiszen tollal hazudni nem szeretek, s úgy éreztem, ha írnék rólad, amúgy kritikusi modorban, mint egy idegen­ ről, hazudnék. Azt is tudom, rosszul jártál velem, hiszen manapság barátok írnak egymásról, szerzők keresnek kellően lelkes, alkalmazkodó kritikust, hálótársak dicsérik egymás műveit, vagy szidják azokét, akikhez nem fűzi őket semmilyen személyes viszony. Tudod, a mai kritikák nagy része alá név helyett kitehetnék a zárójelbe tett ikszet, mert bizony fizetett hirdetés­ ről van szó, nem egyébről. Az olvasó pedig legfeljebb csodálkozik, hogy miért mindig ő látja rosszul, amit lát. A mi kapcsolatunkat is eltagadhat­ nánk, annál inkább, mert ugyancsak elnémultunk egymás felé mostanában, de ne haragudj, szeretnék ragaszkodni saját vállalt magatartásomhoz, s mint a műfajban rekedt alkalmi kritikus, hadd legyek tisztességes, kiteríte­ nek így is - úgy is, ahogy azt legnagyobb költőnk oly igazul mondta. Te­ hát nem tagadom, hogy örültem kötetednek. Örültem, mert öt éve, mi­ kor először hallottam verseidet saját tolmácsolásodban, már akkor is azt kérdeztem, miért nincs köteted, s ha már eddig nem volt, mikor lesz? Öt év... sok idő. Túlságosan is sok, de mit tegyen az ember, aki nappal dol­ gozik és csak ritkán tudja tiszteletét tenni bizonyos helyeken, ráadásul akkor is annak ígérete nélkül, hogy cserébe leközli közlőjének valamelyik el nem kelt alkotását. Nem... nem irodalmi életünkről írok publicisztikát, Rólad írok, mert nagyon fontos mozzanatnak érzem pályádon ezt a speci­ ális helyzetet. Mit szépítsük, kevesebb az esélyed az igazi sikerre, arra még kevesebb, hogy viszonylag nagy számú közönség megismerjen, de sok­ kal több esélyed van a tisztesség megtartására. Neked nem kell szerzőnek lenned ott, ahol legszívesebben néző sem lennél, nem kell csonkig járni a lábad, míg a tizedik helyen adnak párszáz forint előleget, hogy kifizesd a gázszámlát. Mert bizony, az a fővárosi költő-lét, amit talán irigyelsz, ami­ kor vészesen egyedül érzed magad, többnyire ezt jelenti. Ne sajnáld, hogy nem vagy itt, Tamás és ne irigyeld őket, minket, mert csak nagyon ritkán, s akkor is hamar elfutó pillanatokra van miért. Kritikai zsargon szerint megkésett pályakezdő vagy. De mihez képest? Miről késtél le? Semmiről. Az, hogy nem valamelyik „nagy” kiadó adott ki, esetleg kevesebb pél­ dányban, rosszabb papíron, azt ne sajnáld. Nincs túl nagy bizalom a kul­ túra közelmúltjának monopolistái iránt. Egy szó, mint száz, örülök, hogy megjelentél. Azt is remélem, hogy kötetednek szerencséje lesz és el is olvassák, mert bármennyire ortodox vélekedés is, bizony író olvasó nélkül fegyvertelen. Talán.. bár tudjuk, is­ merjük, milyen kevesen vesznek verseskötetet a kezükbe, igaz ez min­ dig így volt, mégis világraszóló költészetünk volt és van (sőt lesz is). 93 �94 �Jó, hogy nem sajnáltatod magad, hasznára válik verseidnek. Az önsajnáltatók mindig elfeledik, hogy maguk vettek tollat a kezüikbe. Még nem hallottam olyan esetről, hogy valakit hivatalból felkértek, ne tanár, jo­ gász, munkás, földműves legyen, hanem alanyi költő. Mi magunkat ne­ vezzük ki, ez szigorúan egyszemélyes ügy, s ha nem sikerül sereget tobo­ roznunk, az nem a világ igazságtalansága. Verseidből kiderül, tudod, hogy a világot nem ezzel, vagy azzal a verskötettel váltjuk meg, hanem közö­ sen rontjuk el. Mondandód van, írsz. Ilyen egyszerű. Sőt, azt hiszem, még egyszerűbb. Látsz és leírod, amit látsz. Csak egy kicsit pontosabban, érzé­ kenyebben, mint a többi ember. Ebből az következik, hogy költő vagy. Méltó e névre, jogosult az ezzel járó előnyök, és hátrányok elviselésére. A szemedtől vagy költő. Az apró felismerésektől. Jófajta muníció ez, sokáig tart. Mert a váteszek felfénylenek és elhullanak a harccal (vagy arcot vál­ tanak, ha váteszségük álarc volt csupán). A betegek meggyógyulnak, vagy végleg eltávolodnak. De a figyelők, a látók szemét a későbbi dioptriák sem ronthatják el. Nem téged fognak szavalni a következő felgyulladt napon, ezt bizonyára magad is tudod. De úgy élheted túl, hogy nem üszkösödsz együtt a világgal. Érdem ez, mert bár szívem a váteszeké, de az egyszeri csoda nem elvárható és nem követhető. Ez a költői magatartás azonban igen. S míg az egyiktől azt tudjuk meg, a világ milyen lehetne, a másiktól azt, hogy milyen. Legjobb verseidből megtudok valamit a világról, legalább egy darabjá­ ról, arról, amelyben élsz. Azokból a verseidből tudok meg a legtöbbet, amelyikkel legkevésbé akartál összegezni. A kötet nyitó verse, mely pe­ dig valamilyen alapállás bemutatása, legalábbis szándéka szerint, jóval kevesebbet mond, mint a négy sor anyádról. Ebben a négy sorban ugyan­ is két ember van. Olyan gesztusok, melyben ott egy élet. Színházban azt szoktuk mondani, az igazi színész behozza a színre a figura előző életét. Egy ilyen képet láttam abban a szégyenlős mozdulatban. Anyám hetven évét és a hozzá hasonlóak sok évezreddé összeadható hetven éveit. Ezt áb­ rázolni tudod, mert ismered, érted, benne vagy, rólad szól. A Nemzedé­ kem? Többször elolvasva sem tudtam, mit gondolsz a mi nemzedékünk­ ről, azokról, akik az utolsó viharos ősz előtt, alatt, vagy utána egy-két év­ vel születtek és érték meg gyerekfejjel történelmünk ez idáig legnagysze­ rűbb évtizedét, s most jófelé vivő jeleket keresnek a kora téli hóban. Egyetlen jó szójátékra akadtam benne (békekölcsön-kenyér visszajár), s néhány örökké ismételgetett jelképet, Kerouacot, Lennont találtam meg, nem túl eredeti szövegkörnyezetben. Megijedtem egy kicsit, mert bár a kritikusnak remek mazsolázni való az ilyesmi, ezúttal egyetlen pillanatra sem tudtam letagadni szurkoló volto­ mat. Ráadásul az első versek nem feledtették velem ijedtségem, s már attól féltem, kiderül, hogy nincs birtokodban az a többszólamúság, mely elolvashatóvá tesz egy kötetet. Mert az egyéni hang néha azt is jelentheti, hogy a hangját megtalált költő ezen az egyetlen hangon szól, így viszont egyszeri publikációi élményszerűek lehetnek, de kötetei úgy válnak egyre unalmasabbá, ahogy egymás után olvassuk benne sokadszorra ugyanazt. Nem tagadom, néha zavart, hogy képek, fogalmak köszöntek vissza, min­ denek fölött a vér, mint fregoliként használt kifejezés, de, ahogy haladtam előre az olvasással, úgy következtek egyre letisztultabb, értékesebb írások. 95 �Ha azért van így, mert a szerkesztő tudatosan így válogatott, akkor őt il­ leti dicséret, ha viszont a versek valamifajta kronológiát követnek, akkor igen biztató, mert egyre jobb verseket írsz. Egy kicsi irónia, úgy érzem, használna - más írásaidból tudom, hogy nem vagy híján a humornak, s talán minden rezdülést láttató képeid a változásról még hatásosabbak lehetnének, ha egyszer-egyszer megszakíta­ nád a sort valami egészen mással. A humor nem szégyen - kivéve azt a rád nem jellemző esetet, amikor valakinek nincs. Nagyon szerettem olvasni szerelmes verseidet. Manapság a szerelem ki­ múlt a költészetből, jószerével csak női költők foglalkoznak vele, a harmo­ nikus szerelem pedig mintha nem is lenne - ha egy utódunk írásainkból próbálná kibogozni, hogy ha sokan nem is, de ennyien egyáltalán hogyan lehetünk, ezekben az írásokban aligha találna választ oktondi kérdéseire. Amikor azt írom, hogy jó volt olvasni ezeket a verseket, azt is mondom, jó tudni, hogy ilyen is van, s ha mindez olyan stiláris érettséggel fogal­ mazódik meg, mint amilyen például az Ima testedért című vers, akkor nincs egyéb dolga a kritikusnak, mint teljes egészében visszavedleni szur­ kolóvá, s együtt örülni a költővel. Van egy régi, elnyűtt fogalom ezekre a versekre: szépek. Csak így egyszerűen. Gyakran füstölgök amiatt (annyira, hogy e folyóirat korábbi számában is), hogy miért szólongatja a kisegér az elefántot, miért ír valaki botfüllel ver­ set Bartók. Bélához (fül alatt itt most nem csupán zenei hallást értek), vagy ha baja van a mondategyeztetéssel, miért József Attilát nevezi test­ vérének, ahogy ezt korábban egy kitűnő tollász megtette. Nagyon örülök, hogy nem esel ebbe a hibába, Tamás, s ahol híres a megszólított, annak is jó oka van. Tudom, hogy miért pont azt írod Jancsónak és miért amazt Fassbindernek. A többiek pedig? Pinczési Judit, akit magam is nagyobb veszteségnek tartok, mint amennyit róla tudni illik, meg a közös ismerő­ sök. A fegyvere csővét előreszegő vadász, a mátrai táj költője, Gyenes Ist­ ván, élet és halál oly jó ismerője. Nékik van mondanivalód, hiszen őket ismered, velük élsz, így ezek a személyes vallomások megmaradnak sze­ mélyes vallomásnak, s nem lesz belőlük nagyképű kinyilatkoztatás. Szerény, mértéktartó költészet ez, ezért szerethető, s mert szerénysége el­ lenére kvalitásos, ezért biztos vagyok benne, hogy nem leszel egykötetes költő, mint annyian. Bőrödre írod a verset, ahogy talán legjobb versedben magadról írod. Nyugodtan teheted, bőrödről talán többen leolvashatják, s amit írtál, nem kell szégyellned senki előtt. Figyelmeztetni sem akarlak, hisz tudod jól, mert már túl vagy rajta: a világ ugyanaz, mint korábban volt. Mégis feljebb emelheted benne a fejed. Végtére is, amit felmutattál - az már Valami. Kívánom Neked, hogy jófelé fusson a sínpár és minél több igazi szót találj utadon! (Palócföld könyvek) SIP O SH E G Y I P É T E R 96 �E SZÁMUNK SZERZŐI: A N ógrád Megyei Tanács VB m űvelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H ISTV Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A PÁ S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csik Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Dr. Kovács Anna Pál József szerkesztő Dr. Bacskó Piroska, a Palócföld szerkesztője (Salgótarján); Erdős István író (S algótarján); Etesi Deák László rokkant nyugdíjas, költő (E tes); dr. Fried István iro­ dalom történész (Szeged); dr. Gyöngyösi István KSH N ógrád Megyei Igazgatóság vezetője (Sal­ g ótarján); Handó Péter költő (Sal­ gótarján); Háy János költő (B uda­ pest), Kelemen József költő (Sal­ gótarján); dr. Kerékgyártó T. Ist­ ván műv. kut. (Jászberény); dr. Kerényi Ferenc irod. tö rt., a Szín­ házi Intézet igazgatója (B uda­ pest); dr. Lukács Gergely Sándor tsz-elnök (K arancslapujtő); Mezey Katalin író, költő (B udapest); Siposhegyi Péter író (B udapest); Szí­ ven János költő (Jugoszlávia); Varga Imre költő (B udapest); Ve­ res Andrea költő (Salgótarján); Vincze Dezső költő (Salgótarján); dr. Zonda Tamás orvos, költő (B u­ dapest). Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, A rany János út 21. Telefon: 14-386 Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, S,4 (A/5) ív terjedelem ben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató 89.53136 N. S. E szám unk illusztrációs anyagát az idei salgótarjáni tavaszi tárlat alkotásai közül válogattuk. B orító I.: Földi Péter „Süss fel nap. .."; borító IV.: Balás Eszter: Proust; 4. o.: Szentgyörgyi József: Figyel­ m eztetés; 44. o.: Sáros A ndrás Miklós: Balkáni bükk; 51. o.: B u­ ta k A ndrás: M átraalm ás X III.; 75. o.: T om ka István: H uncut béka; 87. o.: G o rá l József: Etruszk III.; 92. o.: Kerényi G ábor: H árm as­ kép; 94. o.: M akó Judit: Égi jel. (Fotók: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hirlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lape llátási Irodánál (H ELIR) Budapest V ., József Nádor tér I. - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2155 96-162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft. előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN: 0555-8867. Index: 25-925 �Ára: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1593c18b3f5929324b336f16d7d03912.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4774b57117c44b86744969e66e207592.pdf 60a360a674fff3eada7e4b746c4cc78d PDF Text Text VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Székely proletárok! A m agyar szovjet-korm ány m egszervezi a nem zetközi V örös H adsereget, hogy az orosz testvérekkel szoros szövet­ ségben, M ag yaro rszág do lgo zó népét felszabad ítsa minden im perialista járom alól, mint a h o gy a m eg nem szállott terület népét m áris m egszab ad ította a kapitalista világrend zsarnok­ ságától. S zékelyek, kiknek földjét, erdeit, bányáit és m unkaerejét a kapzsi n agytőke elrabolta, kiknek szüleit, testvéreit odahaza a legaljasabb király alja s cselédjei botozzák, m ost itt a rég várt alkalom , hogy fegyvert ragad va feltört m arkotokba, lesujtsatok a g a zo k fejére! S z é k e ly p r o l e t á r o k , á ll ju n k b e m i n d a n n y i a n a n e m z e t k ö z i f o r r a d a l m i v ö r ö s h a d s e r e g b e ! J e le n t ­ k e z z e t e k I., L o v a r d a - u t c a 1. s z á m a la t t a s z é k e ly s z o v je t t o b o r z ó -b iz o t t s á g á n á l! A m agyarországi tan ácskö ztársaság addig is, m ig fel­ szabadul dolgozó népünk, Budapesten külön ü gyosztályt állít fel a székely ü gyek elintézésére, m ely Budapestről a székely dolgozó nép szám ára előkésziti a kizsákm án yolás helyett az uj, boldog világrendet. É lje n a p r o l e t á r d i k t a t u r a ! Testvéri üdvözlettel a Székely Szovjet. ��SIM O R A N D R Á S Korvin csöndje I. Először Horváthot vezették köztük el, Strucz Károly megbotlott, a bitóhoz közel, Lászlót pribék vitte, belécsimpaszko dott, Korvin nyugodtan ment, elküldte a papot. A zt írják, a tisztek mellett költő is állt, ki izgatott szemekkel leste B ali Mihályt, a dolgát avatott kézzel végző bakót, kivel a Kúria akkor akasztatott. Korvin kuszáit haja, sovány gyermekfeje bét perc elmúltával ráhullott mellire, a reggel fakó lett, akárha volna est, s vércsöpp írta volt: ,.Consummatum est” . 2. A halál az örök Csend. K i tudja, hátha erre a Csendre van ma szükség, amelyről visszapattannak a hazug, az átkozódó szavak, mint a falról a teniszlabdák. E z a Csend hangosabban szól, mintha élve beszélnék. 3 �Együtt forog a földdel, amelyről leszakadtam. A földdel, amelyen ott virraszt a várakozás: Evolutio vagy revolutio? Feltétlenül az utóbbi. Felnézek az égre, halott szemem a szemhéjam alól ellát a csillagokig. 3. A nagy fekete kutya, Hektor, akivel az irtáson kergetőztem, vonít, értem vonít. Mennyivel érthetőbb a vonítás a szavaknál. Nem, a szavak adnak erőt. A vonítás felszáll a holdig, amely egykedvűen néz le, mit érdekli őt, a kihűltet, hogy forog-e, vagy megállt a föld. Mintha fölegyenesednének a kivágott jegenyék és gyökeret eresztenének a rögökbe. Idáig ér a vonítás, megtölti a Csöndet. 4 �RO M SICS IG N Á C A Tanácsköztársaság társadalmi és tömegbázisa A március 21-i hatalomátvétel szocialista jellegéből természetszerűen adó­ dott, hogy a hagyományos uralkodó elit, a nagy- és középbirtokosok, vala­ mint az ipar és a forgalom nagy- és középtőkései létrejöttének pillanatától szemben álltak a Tanácsköztársasággal. Prominens képviselőik már az első napokban külföldre menekülték és április közepén megalakították a bécsi Magyar Nemzeti Bizottságot, más néven Antibolsevista Komitét. A z A B C koalíciós jellegű szervezet volt, amelyben egykori munkapártiak, alkotmány­ pártiak, konzervatív függetlenségiek, néppártiak és keresztényszocialisták, sőt az 1918-as Károlyi-párt jobbszárnyának mérsékelt demokratái is képvi­ seltették magukat. A történelmi tradícióknak megfelelően mindeme irányza­ tok élvonalában, s így az A B C élén is 80-90 százalékban arisztokraták áll­ tak, s a nagy- és középpolgárság ezúttal is háttérben maradt. Gróf Károlyi Gyula személyében arisztokrata-nagybirtokos politikus került a május 5-én megalakult aradi (majd szegedi) ellenkormány élére is. A bécsi és szegedi ellenforradalmi centrumok (május végétől koordináltan és viszonylagos össz­ hangban) elsősorban az antanthatalmak fegyveres támogatásának a meg­ szerzésére törekedtek. Korábbi konzervatív merevségükhöz viszonyítva ugyanakkor nagyfokú rugalmasságról tettek tanúbizonyságot a belpolitikai szövetséges keresése terén is. A hatalom teljes vagy részleges visszaszerzésének érdekében nemcsak a kispolgári és paraszti demokratizmus, hanem a szociáldemokrácia külföldön tartózkodó vezetőivel is készek lettek volna együttműködni. Amilyen magától értetődő volt a hagyományos elit azonnali szembefor­ dulása a forradalommal, ugyanolyan természetesnek tekinthető az ipari munkásság támogatása. Viszonylagos szervezettségénél és városokba (min­ denekelőtt Budapestre) koncentráltságánál fogva ez a réteg lényegesen na­ gyobb erőt képviselt annál, mint ami statisztikai méreteiből következett volna. 1919 tavaszára ráadásul a szocialista ideológia vonzáskörébe kerül­ tek olyan városi proletárrétegek (napszámosok, szolgálók, cselédek) is. amelyeket ez korábban nem, vagy alig jellemzett. A szakszervezeti tagok száma 1918 végétől ugrásszerűen emelkedett. Eltérően a szociáldemok­ rata párttól, amely elsősorban a szakképzett és régebb óta szervezett mun­ kásságra támaszkodott, az 1918 novemberében létrejött kommunista párt bázisa inkább a munkásság szakképzetlenebb rétegeiből és a társadalom perifériájára szorultakból (hadirokkantak, leszerelt és munka nélküli katonák) verbuválódott. A szociáldemokrata és kommunista munkásság 1919 elején számos kérdésben egymással is szemben állt. A két munkáspárt egyesülésé­ vel azonban - legalábbis időlegesen - kialakult egyfajta munkásegység, ami a forradalom szempontjából igen kedvező volt. Olyan egyértelműséggel mint a régi elité és a városi munkásságé, egyet­ len más társadalmi réteg politikai beállítottsága sem jellemezhető. A for­ radalomhoz való viszony ugyanis az egyes osztályokon és rétegeken belül is jelentős mértékben különbözött. 5 �A Tanácsköztársaság szocializálási és termelésirányítási rendeletei a kö­ zép- és kistulajdonosok jelentős részét egzisztenciálisan ugyanúgy tönkretet­ ték vagy tönkremenéssel fenyegették, mint a nagybirtokosokat Vagy a nagy­ tőkéseket. Igaz, az ipar szocializálása elvileg csak a 20 főnél több embert foglalkoztató üzemekre terjedt ki. E zt azonban - különböző okokból - igen sok helyen nem tartották be. A gyakorlatban egy-két fős borbélyüzleteket és suszterájokat is államosítottak, s néhol még a segéd nélküli önálló iparos­ mesterek közös üzemekbe szervezésével is kísérleteztek. A z ipari üzemek mellett köztulajdonba vették a pénzintézeteket, gyógyszertárakat, szállo­ dákat és mozikat is. A kereskedéseket formálisan nem szocializálták, csak „zár alá vették” , azaz felleltározták a készleteket, meghatározták az áraikat, s kontrollálták a bevételt. A kereskedő szempontjából azonban gyakorlatilag alig volt különbség szocializálás és „zár alá vétel” között. A lényeges szempontjukból az volt, hogy szuverén tulajdonosokból az állam ellenőrzött alkalmazottjai lettek. Mindezek és még néhány egyéb intézkedés (például az ékszerelkobzások vagy munkáscsaládok beköltöztetése polgári lakásokba) következtében a városi közép- és kistulajdonosok többsége ellenségesen figyelte az új rend kibontakozását. A fővárosi zsidó kispolgárság vezetője, Vázsonyi Vilmos - noha hazai bázisához hasonlóan aktív ellenforradalmi tevékenységet nem fejtett ki - mindvégig külföldön tartózkodott. A vidéki kisiparosok, segéd nélküli vagy egy-két segéddel dol­ gozó önálló mesterembereik, sőt néhol még a kiskereskedők közül is - leg­ alábbis az első hetekben - ugyanakkor többen a forradalom hívei közé tar­ toztak, s helyenként a munkástanácsok és direktóriumok munkájában is ak­ tív szerepet vállaltak. A kistulajdonosak forradalmi szerepvállalása első­ sorban természetesen azokon a helyeken volt megfigyelhető, ahol betartották a szocializálási rendeleteket, s nem került sor túlkapásokra. A z értelmiségi rétegek közül legegyértelműbben a progresszív művészek és tudósok, a vidéki tanárok és tanítók, valamint a munkásmozgalomhoz korábban is kötődő szakszervezeti és betegbiztosítási funkcionáriusok tá­ mogatták a forradalmat. A forradalom központi és vidéki vezérkarainak számos tagját ezek az értelmségi csoportok adták. A régi államigazgatási szakemberek, rendőr- és csendőrtisztek, továbbá a különböző vallások pap­ jai ezzel szemben kezdettől az ellenforradalmi táborhoz tartoztak. Képzett­ ségüknek, illetve hivatásuknak megfelelően utóbbiak főleg a propagandamunkában, a főszolgabírók, jegyzők és csendőrparancsnokok pedig a konk­ rét ellenforradalmi cselekmények szervezésében és irányításában jelesked­ tek. M ivel a Tanácsköztársaság új államapparátust szervezett, s az egyhá­ zak gazdasági és ideológiai hatalmának teljes felszámolására törekedett, e csoportok élesen ellenforradalmi magatartása természetesnek tekinthető. A középrétegeken belül külön csoportként vehető számba a háború alatt felduzzadt, s a frontokon társadalmi-nemzeti elhivatottságtudatára éb­ redt tartalékos és tényleges tiszti állomány. Hagyományos beállítottságának megfelelően ez a csoport ugyanúgy szemben állt mindazzal, amit a Tanácsköztársaság képviselt, mint az uralkodó osztályok, egyházak vagy a régi ál­ lamigazgatás. A z a körülmény azonban, hogy a Tanácsköztársaság vállalta a szomszédos államok hadseregeivel való szembeszállást, választásra kény­ szerítette őket antibolsevizmus és honvédelem között. „Abban, hogy ősi föl­ dünket nem engedjük, találkozhatik a kommunista a nacionalistával” - fo­ galmazódott meg sokuk fejében már közvetlenül a hatalomátvétel után.1 6 �E z a választási kényszer természetesen más értelmiségi, sőt közép- és kis­ polgári rétegek esetében is fennállt, egyiküknél sem olyan kikerülhetetlenül azonban, mint a haza védelmét hivatásuknak választó tisztek, illetve a megszállt területekről érkező ún. menekültek esetében. Mindkét lehetőség mellett sokan döntöttek, amiből az a furcsa helyzet adódott, hogy a V ö­ rös Hadsereget ugyanazon katonatiszti kaszthoz tartozó emberek irányítot­ ták, mint amelyből a szegedi nemzeti hadsereg, illetve Lehár ezredes auszt­ riai különítményének vezetése is toborzódott. (Az 1938 és 1945 közötti magyar hadsereg 35 vezérezredeséből 1919-ben tizenöten teljesítettek szol­ gálatot a Vörös Hadseregben.2) Közbenső út, tehát honvédelem és antibolsevizmus egyidejű aktív szolgálata, amint ezt Kratochwill ezredes és a szé­ kely hadosztály példája bizonyítja, az adott helyzetben nem létezett. A z ér­ dekelt hatalmak ugyanis a Tanácsköztársaság megdöntése esetén sem akar­ tak hallani határkiigazításról vagy székely köztársaságról, amit Kratochwillék a Budapest ellen vonulás fejében kértek. A parasztság és a Tanácsköztársaság viszonyát alapvetően a földkérdés rendezése határozta meg. A Forradalmi Kormányzótanács április 3-i ren­ delete - amint ez ismeretes - minden közép- és nagybirtokot köztulajdon­ ba vett. (Egy későbbi rendelet és az országos gyakorlat szerint közép- és nagybirtokoknak általában a 75 kat. holdon felüli gazdaságok minősültek.) A köztulajdonba vett földek szétosztását, parcellázását - részben elvi, rész­ ben gyakorlati okokból — ugyanakkor megtiltotta, s a szocializált birtokokon állami gazdaságok és termelőszövetkezetek szervezését írta elő. Hogyan reagáltak erre a parasztság különböző rétegei? Legfelső csoportjukat, a kisajátítás által érintett 75 holdon felüli ún. gazdagparasztságot ugyanúgy feltétlen forradalomellenesség jellemezte, ahogy a többi, tulajdonától megfosztott társadalmi réteget is. Igaz, ez a paraszti réteg az összparasztságnak alig 2-3 százalékát tette ki. Ám falun belüli presztízsük miatt véleményük ennél sokkal többet jelentett. A parasztság alsóbb rétegei normális körülmények között mint természetes vezetőikre tekintettek ezekre a nagygazdákra. E z alól csak a szociáldemokráciához vagy az agrárszocializmushoz kötődő szegényparasztság volt kivétel. A birtokos parasztság alsóbb rétegeit, az ún. kis- és középparasztságot, amely az összparasztság mintegy egyharmadát tette ki, a szocializálás nem érintette. E z az új rendszerrel való együttműködés mellett szólt. A szociali­ zálás alsó határának kiterjesztésével és a kisbirtokok termelőszövetkezetek­ ké egyesítésével kapcsolatos tervek, nyilatkozatok és rémhírek ugyanakkor őket is erősen nyugtalanították. A polgársághoz és a parasztság más réte­ geihez hasonlóan idegenkedtek a Tanácsköztársaság internaconalista és antiklerikális propagandájától és frazeológiájától is. A földkérdés imént jel­ lemzett rendezése mellett a legnagyobb nyugtalanságot és elégedetlenséget vidéken az egyházpolitikai intézkedések (egyházi iskolák állami kezelésbe vétele, papi tanárság felszámolása, szerzetesrendek feloszlatása, törekvés az iskolai hitoktatás megszüntetésére) váltották ki. A forradalmi vezérkar és a parasztság merőben más mentalitására és kommunikációs nehézségeire igen jellemző, hogy amikor a kormányzótanács megszüntette a földadót, akkor a kisgazdák ezt nem a támogatás jeléként fogták föl, hanem a teljes kollektivizálás kezdőlépéseként értelmezték. M ivel azonban közvetlenül nem, csak potenciálisan érezték magukat fenyegetve, az első hetekben túlnyomó többségüket távolról sem a nyílt szembefordulás jellemezte, hanem inkább a forradalom helyhatalmi szerveibe való beépülés szándéka és a rendszer 7 �„élének” mintegy a tompítására való törekvés, továbbá - amennyiben ren­ delkeztek készletekkel - a városokban jelentkező élelmiszerhiány kiaknázá­ sa (batyuzás, űzérkedés). A parasztság mintegy kétharmadát, s az össznépesség valamivel több mint egyharmadát kitevő szegényparasztság vagy agrárproletariátus maga is több rétegre tagozódott. Körülbelül 2/5 részük földtelen napszámos, s 1/5 részük ún. uradalmi cseléd volt. A szegényparasztságnak az a néhány tíz­ ezer főre becsülhető része, amely már a háború előtt is szervezett vagy a szocialisztikus eszmeáramlatok és mozgalmak szimpatizánsa volt, illetve amely a polgári demokratikus forradalom idején került a szociáldemokrata vagy kommunista ideológia vonzáskörébe, az ipari munkássághoz hasonlóan sajátjaként fogadta és üdvözölte a Tanácsköztársaságot. A falvak és vidéki városok tanácstagjainak és direktóriumi vezetőinek jelentős hányadát ők adták, s a munkássághoz hasonlóan a Vörös Hadsereg harcaiból is kivet­ ték a részüket. Különösen áll ez a tiszántúli agrárproletariátusra, amely a felszabadító háborúban közvetlenül is érdekelt volt. Egészen bizonyos, hogy a nagy- és középbirtokok szocializálásának földosztással egybekötött megvalósítása a szegényparasztság passzívabb és a falu hagyományos rend­ jét és hierarchiáját természetesnek tartó részét (ez volt a többség) is akti­ vizálta és a forradalom mellé állította volna. Ennek elmaradása viszont csalódottá tette őket. Kérvényeik és panaszos leveleik ma is megrendítő ol­ vasmányok. A földmunkások és napszámosok elégedetlenségét fokozta, hogy noha ők nyári időszakban nem nyolc, hanem napi tizenkét órát dol­ goztak - indokolatlanul alacsony napszámbéreket állapítottak meg számuk­ ra. A felnőtt férfiak hivatalos órabére alig volt több 2 koronánál, miköz­ ben az ipari szakmunkások 4-8,50-es, az ipari segédmunkások pedig 2,506.50-es órabérek mellett dolgoztak.3 A földet váró szegényparasztok csa­ lódottsága a forradalomban vezető szerepet vállalt öntudatosabb agrárpro­ letárok hangulatára, illetve a Tanácsiköztársasághoz való viszonyukra is viszszahatott. A z uradalmi cselédek helyzete előnyösebb, s hangulatuk ezért kedvezőbb volt. A föld utáni vágy bennük nem, illetve alig élt, s így csalódniuk is ke­ vésbé volt miben. Bérszintjükkel, amely a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt jelentősen emelkedett, általában elégedettek voltak. Ö sszegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a Tanácsköztársaságot egyértelműen támogató munkás, kisiparos, paraszti és értelmiségi rétegek már a forradalom győzelmekor is csak a lakosság statisztikailag kisebb há­ nyadát tették ki. Ezen belül eléggé jelentős különbségek mutatkoztak vi­ dékenként, illetve településtípusonként. A forradalom viszonylag szilárd bástyái Budapest, a munkáslakta nagyvárosok és a bányavidékek voltak. A z agrárkörzetek, elsősorban a D una-Tisza köze és a dunántúli megyék jelentős része ezzel szemben inkább az ellenforradalom hátországának a sze­ repét töltötték be. A agrárvidékek közül főleg egyes tiszántúli kerületekre, így például a komolyabb agrárszocialista múlttal rendelkező Viharsarokra számíthatott a proletárhatalom. Ezek a részek azonban már április végén a román hadsereg ellenőrzése alá kerültek. Ily módon elég hamar kialakult a Budapest és vidék, illetve ipari körzetek és agrárterületek közötti ellen­ tét, amely szinte végigkísérte a 133 napot. Persze - legalábbis az első hetekben - a külső és belső ellenforradalmi irányzatok sem rendelkeztek jelentős társadalmi bázissal. A szegénypa­ rasztság csalódott volt, a kis- és középparasztság pedig nyugtalankodott és 8 �idegenkedett az új rendszertől. Ám egyelőre az ellenforradalmat sem tá­ mogatta aktívan. A Tanácsköztársaság megbuktatásának, illetve a fegyve­ res ellenforradalomnak a gondolata március-áprilisban tulajdonképpen csak a földbirtokosokat, gazdagparasztokat, főszolgabírókat, jegyzőket és a ka­ tonatisztek egy részét foglalkoztatta. Ő k már ekkor igen sok ellenforradal­ mi akciót kezdeményeztek. Ezek hatósugara azonban szinte sohasem ter­ jedt túl egy-egy település közigazgatási határán, s számottevő bázisuk sem volt. A forradalom helyi hívei így különösebb nehézség nélkül, általában egy-két óra alatt felszámolták őket. Talán az egyetlen kivétel e tekintet­ ben a kecskeméti tisztek és nagygazdák április végi puccskísérlete volt, amely már ekkor több ezer kecskeméti és Kecskemét környéki parasztot maga mellé állított. E z a kecskeméti direktórium egyedülállóan radikális po­ litikájával magyarázható, amelynek középpontjában a totális kollektivizmus és a teljes szociális egyenlőség azonnali megvalósítása állt. E z a forradalmi szempontból viszonylag kedvező helyzet május végére, június elejére jelentős mértékben módosult. A Tanácsköztársaság tömeg­ bázisa leszűkült, az ellenforradalomé pedig megnőtt, illetve kialakult. A z egyes rétegek hangulat- és magatartásváltozásának okai sokrétűek és kü­ lönbözőek voltak, de így vagy úgy, végső soron valamennyi összefüggött egyfelől az ország adottnak tekinthető igen súlyos gazdasági és külpoliti­ kai-katonai helyzetével (háborús leromlás, gazdasági blokád, fegyveres in­ tervenció), másfelől a kormányzótanács rendeletekben rögzített belpoliti­ kájával. A Felvidék kiürítése júniusban különösen a katonatisztekre, menekültek­ re és az értelmiségre hatott deprimálóan. A Vörös Hadsereg területvédő szándékával és lehetőségével kapcsolatos feltételezések a visszavonulás el­ rendelésével szertefoszlottak, s a korábbi döntéskényszer honvédelem és antibolsevizmus között ezzel megszűnt. A tisztek túlnyomó többsége és más rétegekből is sokan ettől kezdve határozottan a szegedi kormány felé for­ dultak. Megnövekedett a szegedi hadseregbe jelentkezők száma, s ugyanek­ kor, június végén, határozták el magukat budapesti összeesküvő tiszti cso­ portok is a fegyveres puccsra. A Vörös Hadsereg vezérkara ezt követően a Tanácsköztársaság-ellenes összeesküvések és puccstervek valóságos meleg­ ágyává vált. A z olvasó Magyarország konzervatizmus, illetve szélsőjobboldali radi­ kalizmus irányába tett fordulatát nagyon jól tükrözi három könyvnek ezekre a hónapokra eső elkészülte és ezek későbbi tömegsikere. Bangha Béla jezsuita páter 1920-ban két kiadást megért politikai munkájára (Ma­ gyarország újjáépítése és a kereszténység), Szabó Dezső először 1918 má­ jusában megjelent bestellersikerű regényére (A z elsodort falu) és Székfű Gyula történeti-politikai áttekintésére (Három nemzedék) gondolunk. A ké­ sőbb hatalomra kerülő ellenforradalom ún. „keresztény-nemzeti” ideológiá­ ját, amelyben a keresztény jelző a természettudományos alapokon álló sza­ badgondolkodó hagyománnyal, valamint a forradalmak antiklerikalizmusával és ateizmusával, a nemzeti pedig a társadalmi fejlődés érdek- és osz­ tályelvű magyarázatával, illetve a munkáspártok linternacionalizmusával való szembenállásra utalt, igen nagy mértékben e három könyv alapozta meg. A kiábrándulás és a forradalomtól való elfordulás jelei mutatkoztak a mű­ vészek és alkotó értelmiségiek progresszív köreiben is. A pacifista Babits Mihály, aki a forradalom győzelme után egyetemi katedrát kapott, értetlen9 �nül állt a Tanácsköztársaság által alkalmazott forradalmi terror jelensége előtt, s édesanyjának küldött májusi leveleiben már ilyen gondolatokról tu­ dósított: „E ze k az állapotok előbb-utóbb úgyis elmúlnak. . . ” , illetve: „E z e k rossz hónapok, d e nem tarthatnak soká.” „ A z én világnézetem - ír­ ta utóbb — a proletárdiktatúra alatt teljesen konzervatív irányban toló­ dott el."4 Móricz Zsigmondot, aki kezdetben lelkes riportokkal támogatta az ,,új világot” , mindenekelőtt a földosztás elmaradása és ezzel összefüg­ gésben a parasztság hangulata kedvetlenítették el. S a példákat, amelyek a polgári demokráciához való visszafordulás jeleiként értelmezhetők, még folytathatnánk. A kis- és középparasztság magatartásváltozása alapvetően anyagi hely­ zetének és lehetőségeinek a megváltozásával függött össze. A részben legá­ lis, részben földalatti szabadkereskedelem, amelyből a parasztság készle­ tekkel rendelkező része eleinte jelentős hasznot húzott, májusra visszafejlő­ dött, júniusra pedig szinte teljesen megszűnt. Ennek egyik oka az iparcik­ kek gyorsan fokozódó hiánya, a másik pedig a megbízhatónak hitt régi pénz (ún. kék pénz) forgalomból való eltűnése volt. A nagyvárosok, elsősorban Budapest lakossága ugyanakkor nélkülözött. Ezért - és a harcoló hadsereg ellátása érdekében is - a Tanácsköztársaság rekviráltatni kényszerült. A z érintett paraszti rétegek válasza a rekviráló katonasággal és vörösőrökkel való szembeszegülés, készleteik elrejtése vagy feletetése, sőt helyenként megsemmisítése volt. A z aktív ellenforradalmi szerepvállalás felé sodorta a birtokos parasztságot az a körülmény is, hogy a tanácsokba és direktóriu­ mokba még április elején bejutott képviselőik többségét május folyamán rendre kitessékelték a helyhatalmi szervekből. A megváltozott helyzetet jól tükrözte a különböző jellegű ellenforradalmi megmozdulások elszaporodása. Május 15. és június 15. között az országos és vidéki sajtó kb. kétszer annyi ellenforradalmi felkeléssel vagy összees­ küvéssel foglalkozott, mint a megelőző két hónapban együttvéve. S ezek a megmozdulások már nem néhány tucat, hanem több száz, sőt nemritkán több ezer elégedetlenkedőre támaszkodtak. A z ellenforradalmi akciók ha­ tósugara és időtartama ugyancsak növekedett. A legjelentősebb vidéki el­ lenforradalmi felkelés, az ún. Duna melléki vagy Kalocsa környéki, június 18-tól június 25-ig tartott, két megye több járására kiterjedt; a lakosság 10-45 százaléka (együttesen tízezres nagyságrendű tömeg, s jelentős rész­ ben szegényparasztok) vett részt benne. A Duna melléki ellenforradalmat elfojtani éppen ezért csak a Vörös Hadsereg több ezredének összehangolt támadásával sikerült. A z eleve ellenforradalmi rétegek és a vidéki lakos­ ság jelentős részének „egymásra találását” figyelhetjük meg több dunántúli akcióban, például a május végi, június eleji Mura vidéki felkelésben is, ame­ lyet például a bécsi Antibolsevista Komité pénzelt. A régi uralkodó elit és a hagyományosan hozzájuk kötődő rétegek, illetve a birtokos parasztság ér­ dekei és céljai persze távolról sem estek teljesen egybe. Szövetségük alap­ ja voltaképpen csak az antibolsevizmus volt. A Tanácsköztársaság megdön­ tése után követendő politikát már merőben különbözően képzelték el. A z egészében konzervatív, s alapvetően a forradalmak előtti viszonyok helyreállítására törekvő nagybirtokosokkal és nagytőkésekkel, továbbá a status quo helyreállítása mellett diktatorikus elképzeléseket is képviselő katonatisztek­ kel szemben a birtokos parasztságban határozottan demokratikus vágyak és 10 �törekvések is munkáltak. A z ellenforradalom különböző csoportjai perspek­ tivikusan. tehát egymással is. szemben álltak. A forradalom bukása után ezek a különbségek azonnal nyilvánvalóvá is váltak. Június elejére a proletárdiktatúra osztálybázisának, a városi munkásságnak a politikai arculata is megváltozott. A munkásság - amint ezt az SZD P első számú vezetője, a Tanácsköztársaságot eleve elutasító Garami Ernő írta - 1919 tavaszán azt hitte, hogy „ . . . csak akarnia kell és mindent el­ érhet” .5 Ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált a Tanácsköztársaság nemzetközi elszi­ geteltsége, s ahogy fokozódtak a belső nehézségek, úgy foszlott szét a mun­ kásság kezdeti optimizmusa is, s adta át helyét a csalódásnak és kiábrán­ dulásnak. A június eleji dunántúli vasutassztrájkot az A ntibolsevista Komité sugallta, s a M Á V tisztviselő rétege kezdeményezte. A forgalmat azonban a fizetését „fehér pénzben” kapó, s ezért nélkülöző egyszerű vasutasság bé­ nította meg. A katonaság által leginkább felélt D una-Tisza közi mezővá­ rosokban május végétől szinte állandósultak az ellátatlan lakosság, vala­ mint a direktóriumok és a katonai parancsnokságok összetűzései. A nép­ gyűlések iránti érdeklődés csökkent, a szakszervezeti és párthelyiségek el­ néptelenedtek. Ennek kontrasztjaként a templomok látogatóinak és az egy­ házi körmenetek résztvevőinek a száma szembeszökően nőtt. A kiábrándu­ lás és a Tanácsiköztársaságtól való elfordulás elsősorban a mozgalomba frissen bekapcsolódott munkásrétegeket jellemezte. Számos régi szervezett munkás sem látott azonban más kiutat, mint a diktatúra feladását, s a ko­ rábbi koalíciós, illetve szociálreformista politikához való visszatérést. A jú­ nius eleji országos pártkongresszus küldöttei a legtöbb kommunista és bal­ oldali szociáldemokrata nevét törölték a hivatalos jelölőlistáról, s helyükre a Forradalmi Kormányzótanács politikáját opponáló jobboldali mérsékelt szociáldemokrata vezetők neveit írták be. A birtokos parasztság és a sze­ gedi. illetve bécsi ellenforradalmi centrumok elképzelései közötti különbsé­ geknél is határozottabban kell azonban utalnunk a forradalomtól, pontosab­ ban a diktatúra adott formájától elforduló munkásság és a jobboldali pol­ gári erők célkitűzései közötti eltérésre. A városi munkásság szervezett ré­ sze és a szegényparasztság öntudatos magja sem június-júliusban, sem a forradalom bukása után nem került az ellenforradalom uszályába. A júni­ us 24-i budapesti tiszti puccshoz mindössze egyetlen gyár munkásai csatla­ koztak. A Duna melléki ellenforradalom június végén nyugati irányban azért nem terjedt tovább, mert a szekszárdi szociáldemokraták - miután a velük ekkor már élesen szembenálló kommunista direktórium elmenekült - megvédték a várost a támadó parasztoktól. S Böhm Vilmos, amikor jú­ lius közepén az antanthatalmak képviselőivel tárgyalt Bécsben a diktatúra felszámolásáról és a demokráciához való visszatérés módozatairól, az otta­ ni nagybirtokos ellenforradalmárok közös koalícióra vonatkozó javaslatát a leghatározottabban elutasította. A z Észak-Magyarország kiürítése utáni napokban a Tanácsköztársaság felső vezetése egy-két bátortalan lépést tett bázisának megerősítésére, illet­ ve visszaszerzésére. Feloldották a mindeddig érvényes és a forradalmi tör­ vényszékeket non stop munkára kényszerítő szesztilalmat; visszaállították a földadót és hozzájárultak néhány holdas kisparcellák juttatásához a sze­ gényparasztságnak; intézkedéseket hoztak a pénzkérdés megoldása és a közellátás megjavítása érdekében. Mindezek végrehajtására azonban már nem kerülhetett sor. Ezért, s a továbbra is kedvezőtlen külső feltételek mi­ �att a belső erőviszonyokon nem sikerült javítani. Mindezek alapján - nem vitatva, hogy a Tanácsköztársaságot végső soron a külső ellenség döntötte meg - megalapozottnak tartjuk azt a véleményt, hogy a proletárdiktatúra június-júliusra belsőleg, társadalmi bázisát tekintve is megingott. JE G Y ZE T E K 1. Czegléd (hetilap), 1919. március 23—24. 2. Szakaly Sándor: A m ásod ik v ilá g h á b o rú s m a g y a r k aton a i fe ls ő vezetés összetétele. Valóság, 1983/8. 86. p. 3. Tanácsköztársasági törvénytár. Szerk.: Pongrácz Jenő Bp. 1919. II. köt. 32—33. p. és III. köt. 48—50. p. 4. Sipos Lajos: B abits M ih ály és a fo rra d a lm a k k ora. B p. 1976. 75. és 88. p. 5. Garami Ernő: F o rr o n g ó M ag y arország . 2. kiad. é v és h ely n élk . 63—64. p. Idézi Hajdu T ibor: A polgári d e m o k ra tik u s fo r r a d a lo m tó l a p roletá rfo rra d a lo m ig . In. A M agyar Tanácsköztársaság 60. é v fo r d u ló ja . B p . 1980. 76. p. IR ODALOM H a jd u Tibor: A m a g y a rorszá g i T an á csk öztársasá g . B p. 1969. L. Nagy Zsuzsa: F o rra d a lo m és e lle n fo rra d a lo m a D u nán tú lon. 1919. B p. 1961. Romsics Ignác: D u na—T isza k ö z e h a ta lm i-p o litik a i v iszon y a i 1918—19-ben. B p. 1982. 12 �szaká ly Sá n d o r A Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének tisztikara Az első világháború befejezését követő magyarországi forradalmak és ellenforradalmak története iránt érdeklődő olvasóban előbb-utóbb megfogalmazó­ dik a kérdés: kik voltak azok a katonák, katonai vezetők, akik a forradalmakban, ellenforradalmakban részt vettek, kik voltak azok a parancsnokok, tisztek, akik a polgári demokratikus népköztársaság, majd a Tanácsköztársaság, illetve az ellenforradalom hadseregeit megszervezték, irányították? Ennek a mindenki által megfogalmazható kérdésnek a megválaszolása nem is olyan egyszerű, mint amilyennek azt hinnénk. Hogy miért, arra talán ele­ gendő a következőkben utalni. Hetven évvél a magyarországi polgári demok­ ratikus forradalom, majd az azt követő Tanácsköztársaság létrejötte után sem rendelkezünk olyan feldolgozással, amely a népköztársaság, illetve a Ta­ nácsköztársaság hadserege tisztikarának az összetételét elemezte volna. Nem készültek még olyan részletes feldolgozások sem, amelyek azt vizsgálták vol­ na, hogy miként szerveződött meg a Vörös Hadsereg vezetése. A polgári de­ mokratikus időszak történetét, a magyar Vörös Hadsereg harcait feldolgozó, elemző tanulmányok, monográfiák és dokumentumkötetek a jelzett kérdést nem tárgyalják. A legtöbb munka megelégszik a legmagasabb katonai beosztásokat betöltött - katonai képzettséggel csak a legritkább esetben rendelkező! vezetők neveinek felsorolásával, forradalmi tevékenységük minősítésével, mél­ tatásával.1 A magyar Vörös Hadsereg parancsnoki, illetve tisztikaráról mind ez idáig nem készült átfogó összeállítás, részletes feldolgozás. A kérdés iránt ér­ deklődő olvasó mindössze egy, mindenki által haszonnal forgatható összeállí­ tásra támaszkodhat.2 Ez az összeállítás nem ad ugyan képet a magyar Vörös Hadsereg tisztikarának társadalmi, katonai-szakmai összetételéről, de a hiá­ nyos forrásanyagok ellenére is szinte naprakészen nyomon követi a hadsereg magasabb parancsnoki posztjain bekövetkezett változásokat. Rövid tanulmányomban nem válla lkozhatom részletes, mindenre kiterjedő és a vita lehetőségét kizáró képfestésre a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének tisztikaráról, de arra igen, hogy felvessem e kérdés kutatásá­ nak szükségességét, a kutatómunka irányát és célját. A magyarországi polgári demokratikus forradalom győzelme után hatalom­ ra került kormányok, illetve ezen kormányok hadügyminiszterei - részben a wilsoni békeelvek, részben saját pacifista felfogásuk megvalósítása, továbbá a frontokról hazatérő fegyveres tömegek esetleges radikálisabb megmozdulásai­ nak megfékezése érdekében — megkérdőjelezték a hadsereg létének szüksé­ gességét, illetve jelentőségét.3 Hangsúlyozták, hogy a polgári demokratikus Magyarországnak nincs szüksége nagy, általános hadkötelezettségen alapuló hadseregre. A felállítandó hadsereg feladatát elsősorban a belső béke és rend fenntartásában látták. Erre pedig elegendőnek mutatkozott egy önkéntesek­ ből álló, kis létszámú hadsereg is. Ennek és a fegyveres tömegek forradalmi 3 1 �megmozdulásainak a megakadályozása érdekében már a Károlyi Mihály ve­ zette kormány időszakában megindult a milliós nagyságrendű hadsereg lefegyverzése. Ez egyébként a fegyverszüneti egyezmény előírásai között is szerepelt.4 A hadsereg szinte teljes egészének a lefegyverzése érzékenyen, mondhatni létében érintette a hivatásos, de részben a tartalékos tisztikart is. Az minden­ ki számára egyértelművé és világossá vált, hogy Magyarországnak nem lehet szüksége olyan nagy hadseregre, mlint amilyennel korábban rendelkezett. A létszámában kisebb, fegyverzetében gyengébb, önkéntesekből álló hadseregnek pedig jóval kevesebb tisztre volt szüksége, mint amennyi a kormány rendelke­ zésére állt. A Károlyi Mihály vezette kormány már 1918 novemberében meg­ kezdte a tisztikar - elsősorban a hivatásosok - létszámának csökkentését, ak­ kor, amikor a majdani zsoldoshadsereg körvonalai még csak kirajzolódóban is alig voltak, és a szükséges tiszti létszám sem volt még ismeretes. Az 1918 november-decemberében meghozott és végre is hajtott intézkedések - a tá­ bornoki kar valamennyi tagjának nyugállományba helyezése, a vezérkar, a had­ mérnök és tüzértörzskar megszüntetése, hivatásos és tartalékos tisztek felül­ vizsgálat nélküli elbocsátása stb.5 - oda vezettek, hogy amikor a felállítandó hadsereg tiszti szükségleteit megállapították - mintegy 8500 fő - , kiderült, hogy csak körülbelül 7500 tiszt áll a kormány rendelkezésére. Ennek a 7500 főnek is csak alig negyven százalékát tették ki a hivatásos tisztek ! A „kell” és a „van” közötti különbség pótlása természetesen nem okozott volna megoldhatatlan problémát a kormánynak, hiszen hivatásos tisztek ezrei, tartalékos tisztek tízezrei voltak állás és munka nélkül. Voltak közöttük olya­ nok, akik egyetemekre, kereskedelmi akadémiákra iratkoztak be, mások pol­ gári foglalkozások után néztek, míg mások a megszállt területeken élő csa­ ládjaikhoz utaztak. A hiányzó tiszti létszám pótlására azonban nem került sor, mivel a fegy­ verben álló hadsereg alacsony létszáma ezt még nem indokolta és a közhan­ gulat sem kedvezett a hadsereg fejlesztésének. Nem szabad elfelejteni ugyan­ akkor azt sem, hogy a demarkációs vonalak állandó „beszűkülése” jelentős tiszti tömegeket választott le a polgári kormányzat ellenőrzése alatt álló terü­ letekről. Ennek egyik oka az volt, hogy a megszállás alá kerülő területeken felsőbb utasításra - a különböző katonai parancsnokságok jelentős tiszti lét­ számmal v isszamaradtak és csak a csapatokat vonták vissza. Ennek a ténynek 1918-1919 telén még nem volt igazán jelentősége, de 1919 tavaszán a Vörös Hadsereg szervezésének és fejlesztésének időszakában már komoly gondokat okozott.6 A hadsereget, a tisztikart tekintve, ez volt a helyzet 1919 márciusában, ami­ kor a külső és belső körülmények hatására a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt átvette a hatalmat és létre­ jött a Magyarországi Tanácsköztársaság. A Tanácsköztársaság kormányának, a Forradalmi Kormányzótanácsnak az első intézkedései közé tartozott a Vörös Hadsereg felállításának az elrende­ lése.7 A Vörös Hadsereget osztályhadseregként, a proletariátus hadseregeként kívánták megszervezni, de egyelőre nem nélkülözhették a korábbi korszak had­ seregének, többszöri „szűrőn” átesett hivatásos állományát sem. A polgári demokratikus időszak gyakorlatának megfelelően, a Vörös Had­ sereget is önként jelentkezőkből kívánták létrehozni és a lehetőségékhez mér­ ten proletár parancsnokok vezetésére bízni. A hadseregszervezésnek ez a le­ 14 �hetősége 1919 áprilisának közepéiig, a viszonylagos béke időszakáig járható­ nak is tűnt. Az antanthatalmak jóváhagyásával és tevőleges támogatásával megindult román, majd csehszlovák támadás azonban illuzorikussá tette a had­ sereg ilyen formában történő felállítását, a parancsnoki és a tisztikar gyors „proletarizálását”. 1919 májusának első napjaira katasztrofálissá vált a hadihelyzet. A gyen­ gén felfegyverzett, kis létszámú - legtöbbször csak a nevükben - vöröscsa­ patok sorra-rendre vonultak vissza a keleti frontról. A legjobban felszerelt, legütőképesebb székely különítmény (a volt 38. hadosztály) kisebb elhárító harcok után visszavonult, majd parancsnokának, Kratochvil Károlynak a ve­ zetésével megadta magát a román csapatóknak. A hadosztály tisztjeit, kato­ náit a románok internálták, többségük 1920-ban térhetett vissza Magyaror­ szágra. A végveszélybe került Tanácsköztársaság vezetése okkor az ország népéhez, elsősorban a munkássághoz fordult. Felhívására ezrek jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, közöttük a voltak hivatásos és tartalékos tisztek százai is.8 Ezek a volt tisztek alkották a későbbiek során - a már korábban is a Vörös Hadse­ regben szolgálatot vállalt hivatásos és tartalékos tisztekkel együtt - a hadse­ reg magasabb parancsnoki, illetve tisztikarát. Felmerülhet a kérdés, vajon miért jelentkeztek, vállaltak szolgálatot a had­ seregben azok a tisztek, akik annak ellenére, hogy katonáikkal együtt éveket töltöttek az első világháború harctereinek első vonalaiban, a népköztársaság, illetve a Tanácsköztársaság heteiben, hónapjaiban „nem kívánatos” személyek­ nek nyilváníttattak? Megítélésem szerint a kérdésre adandó választ röviden három pontban le­ hetne összegezni: 1. A Tanácsköztársaság politikai és katonai vezetése egyaránt vállalta a ha­ za védelmét, amely a nacionalista eszméktől áthatott tisztikar többsége számá­ ra az integer Magyarország védelmét jelentette. A hadseregben szolgálatban állt, illetve szolgálatot vállalt tisztek többsége a demarkációs vonalakon kívül eső, illetve a román, a cseh, valamint a szerb hadsereg által megszállt terüle­ tekről származott. Ezek a tisztek a Tanácsköztársaság jogos önvédelmi harcai­ ban szülőföldjük védelmét, illetve az elfoglalt magyar területek felszabadítá­ sát látták. 2. Óriási katonai karrier lehetősége csillant meg a fiatal századosok, őrna­ gyok, alezredesek előtt, mivel a polgári demokratikus kormányzatok nemcsak a tábornokokat, de 1919. január 1-jével az ezredesek többségét is nyugállo­ mányba küldték. Olyan katonai beosztások nyíltak meg ezzel a Vörös Hadse­ regben szolgálatot vállalt tisztek előtt, amelyekre a többségnek általában hoszszú éveket kellett volna még várnia „normál” körülmények között. 3. Egyéni egzisztenciális problémák. A szolgálatot vállalók megélhetésüket hivatásuk gyakorlásától várhatták csak. A munka és részben az élelmiszerek hiánya is a katonai pályafutás továbbfolytatására kényszerítette a zömmel va­ gyontalan, a katonáskodáson kívül máshoz nemigen értő tiszteket. A Tanácsköztársaság leverése után felállított tiszti igazolóbizottságok előtt a Vörös Hadseregben szolgált tisztek szinte mindegyike a jelzett okokat hozta fel ment­ ségül. Az igazolóbizottságok ezeket az érveket általában méltányolták is. A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege tisztikara összetételének a vizsgálatakor lényegesnek tartom meghatározni a tisztek származását, katonai­ 15 �szakmai felkészültségüket. Mivel a kérdés ilyen irányú megközelítéséhez - a hivatásos tisztikart véve ala pul - elegendő adat állít a rendelkezésemre, úgy vélem, érdemes néhány lényegesebb szempontot kiemelni. A magyar Vörös Hadsereg parancsnoki és tisztikara tagjainak születési he­ lyét és időpontját vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a tisztek, több mint ötven százaléka a szomszédos országok, illetve az antant csapatai által megszállt terü­ letekről származott. Ez, amint azt már korábban jeleztem, meghatározta a tisz­ teknek a Tanácsköztársaság honvédő harcaihoz való viszonyát. Az életkori megoszlást tekintve azt tapasztaljuk, hogy a Vörös Hadsereg parancsnoki és tisztikara tagjainak tekintélyes része az 1881 és 1888 közötti években szüle­ tett. Ez azt jelenti, hogy a magasabb parancsnoki posztokat betöltött tisztek átlagos életkora 32-38 év között mozgott! Ez azért is kiemelendő, mert ez az az életkor, amelyik az ember szellemi és fizikai teljesítőképességének leghasz­ nosabb időszaka. A tisztikar családi hátterének, a származás kérdésének a vizsgálata azért is fontosnak látszik, mert több írásban i s találkozhatunk olyan utalásokkal, hogy a hivatásos tisztek a monarchia uralkodó osztályának a köreiből kerültek ki, és ez egyben meghatározta ellenforradalmi beállítottságukat, a proletárdikta­ túrához való viszonyukat. Ez a megállapítás, úgy vélem, túlzottan leegyszerű­ síti a dolgokat. Tény, hogy a hivatásos tisztek döntő többsége - egy része ezt hangoztatta is - csak mint katona és nem mint a szocialista eszmék elkötele­ zett híve teljesítette kötelességét, de emiatt nem tekinthető egyben ellenforra­ dalmárnak. A Vörös Hadseregben szolgált volt hivatásos tisztekről elmond­ ható, hogy döntő többségükben az Osztrák-Magyar Monarchia kispolgári, ér­ telmiségi családjaiból származtak - gyakorlatilag ugyanazon körből, rétegből, amelyből a Tanácsköztársaság vezetőinek a többsége is, azzal a különbséggel, hogy a tisztek között szinte kimutathatatlan volt a zsidó származású. A kis­ polgári, értelmiségi családokból kikerült tisztek számára a katonatiszti hivatás - legtöbbször gyermekfejjel történt választása - , a tiszti kardbojt, a társadal­ mi hierarchiában való előrelépést jelentette. A tiszti hivatás feladása számuk­ ra ,1919 tavaszán ennek a társadalmi emelkedésnek a megállását, esetleg viszszaesést jelentett volna. (1919. március-áprilisában még nem volt előrelátható, hogy a Tanácsköztársaság mindössze 133 napot él majd meg!) Ha azt vizsgáljuk, hogy a Vörös Hadsereg tisztjei között milyen arányban találjuk meg a közös hadseregben, illetve a volt honvédségben szolgálatot tel­ jesített tiszteket, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez az arány kb. ötven-ötven szá­ zalékos. Ez mindenképp a volt honvédtisztek számára kedvező, összevetve az egykori közös, illetve honvéd hadsereg arányait. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy a volt közös tisztek szinte kivétel nélkül magyarországi illetőségűek voltak, és ismert az a tény is, hogy a polgári demokratikus időszakban a volt honvéd-, illetve a magyarországi közös alakulatok össze-, vagy egybeolvadtak. A magyar Vörös Hadsereg tisztikarának rendfokozati megoszlását vizsgálva - értelemszerűen a volt rendfokozatokra kell gondolnunk, hiszen közismert, hogy az orosz Vörös Hadseregben meghonosodott gyakorlatnak megfelelően, a magyar Vörös Hadseregben is eltörölték a tiszti rendfokozatokat - , azt lát­ juk, hogy a tisztikar többsége századosi, őrnagyi rendfokozatot viselt. Keve­ sebb volt az alezredesi rendfokozatú tiszt és szinte elenyésző az ezredesek szá­ ma. Ez a már korábban jelzett nyugállományba helyezési „programnak” volt köszönhető. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ezek a rangban és élet- 16 �17 �korban egyaránt fiatal tisztek maguk mögött tudva a világháború négy eszten­ dejének több tíz hónapos első vonalbeli szolgálatát, sok esetben a vezérkari kép­ zettséget és szolgálatot, komoly szakmai hátteret biztosítottak a Vörös Hadse­ reg, általában és elsődlegesen politikai szempontokból kiválogatott legmagasabb beosztású parancsnokainak! Nem tartanám célravezetőnek a magyar Vörös Hadsereg tisztikarának nem­ zetiségi megoszlását vizsgálat tárgyéivá tenni; amennyiben ugyanis a tudomá­ nyosság talaján maradunk - ami alapkövetelmény azt tapasztalnánk, hogy az internacionalista egységek-alegységek tisztjeit leszámítva — a tisztjeinek több mint kilencven százaléka magyarnak vallotta magát. A z eddig elmondottakban azt igyekeztem felvázolni, hogy miért is vállalták a volt hivatásos tisztek a számukra idegennek tartott Tanácsköztársaság szol­ gálatát, és milyen környezetből jöttek. A továbbiakban azt szeretném érzékel­ tetni, hogy a többségükben őszintén a haza védelmét vállaló tisztek miért for­ dultak el a Tanácsköztársaságtól, néha szembe is azzal. Ismeretes, hogy a Vörös Hadsereg elhárító, majd támadó hadműveleteinek a heteiben a volt hivatásos tisztek teljes lelkesedéssel vették ki részüket a harc­ ból, ugyanakkor 1919 júliusának közepétől azt láthatjuk, hogy egyre többen je­ lentenek beteget, válnak ki különböző ürügyekre hivatkozva a szolgálatból, sőt vannak, akik a Szegeden megalakult ellenforradalmi kormány, illetve had­ serege9 szolgálatába lépnek, elhagyják a Vörös Hadsereget. A z okokat keresve, úgy vélem, az első helyen kell megemlíteni azt a tényt, amely Stromfeld Aurélt is lemondásra „kényszerítette” . E z a sikeres felvidéki felszabadító hadjáratot követő — politikai megfontolásokból történő - vissza­ vonulás. Stromfeld példája az általa irányított és személye által befolyásolt fő­ parancsnokság tisztjeiben is hasonló reagálásokat váltott ki. A jelentős részben a megszállt területekről származó tisztek a visszavonulásban a megszállt terü­ letek felszabadításába vetett hitüket veszítették cl. Döntő súlya - ha nem a legmeghatározóbb szerepe! — volt annak a tény­ nek is, hogy Szegeden létezett már egy másik kormány - amellyel talán az an­ tant is hajlandó lett volna tárgyalni - és annak szerveződő hadserege. Ez a hadsereg pedig már csak külső jegyei miatt is közelebb állt a volt hivatásos tisztekhez, mint a Vörös Hadsereg. A szegedi hadsereg iránt érzett „vonzalom ” 1919 júliusában olyan méreteket öltött, hogy egyesek - például Werth Henrik - felajánlották szolgálataikat. A z el- és szembefordulás kérdését vizsgálva nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt sem, hogy a volt hivatásos tisztek és a zömmel katonai ismeretek és tapasztalatok nélküli politikai megbízottak között állandó elle ntétek feszültek. A politikai megbízottak katonai-szakmai kérdésekbe avatkoz­ tak, a volt hivatásos tisztekben a szabotőrt, az ellenforradalmárt látták. A leg­ kisebb gyanúsnak vélt jelre paranacsnokokat tartóztattak le, váltottak fél. Ez az ellentét, kölcsönös bizalmatlanság különösen az 1919. június 24-i ellenforradalmi kísérlet után erősödött meg. E feloldhatatlannak tűnő ellentét veszé­ lyességét hangsúlyozta többek között a Hadügyi Népbiztosság 31. (tisz ti sze­ mélyügyi) osztálya vezetőjének. Schranz Ödön volt alezredesnek, túlzásoktól ugyan nem mentes. Szántó Béla hadügyi népbiztos számára készített 1919. jú­ lius 10-i feljegyzése.10 A Vörös Hadsereg 1919 júliusának közepétől egyre passzívabbá váló tiszti­ kara a Tanácsköztársaság bukása után. szinte teljes egészében beleolvadt a nemzeti hadseregbe, majd a z újjászerveződő honvédségbe. A beilleszkedés, 18 �ha nem is zavarmentesen, de rövid idő alatt megoldódott. A volt „vörös” és „fehér” , hivatásos és tartalékos tisztekből kialakult az egységes „magyar ki­ rályi honvéd tisztikar” . Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy még az 1920-as évek második feléből is vannak adataink arra nézve, hogy az egykori „vörös­ tisztek” pályafutását, katonai karrierjének alakulását nagyobb „figyelemmel kí­ sérték” , mint a Vörös Hadseregben nem szolgáltakét.11 A forradalmak alatti magatartás igazolására alakult bizottságok általában nem találtak különösebb kivetnivalót a Vörös Hadseregben eltöltött hetekben, hónapokban, már csak azért sem, mert a tisztek szinte kivétel nélkül kény­ szerre hivatkoztak és mindig volt, aki ezt igazolta is. Ugyancsak visszatérő vé­ dekezés volt még a haza védőimének a fel emlegetése, amelynek őszinteségében nincs okunk kételkedni. Felmerülhet a kérdés, vajon miért volt szüksége a szerveződő új hadsereg­ nek a Tanácsköztársaság alatt szolgálatot vállalt tisztekre? A válasz az ada­ tokat, tényeket figyelembe véve, egyszerűnek tűnik. Az első világháborúban szolgált hivatásos tisztikar főhadnagyainak-alezredeseinek a döntő többsége a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében szolgált. A kisebb rész tartotta ma­ gát távol a szolgálattól, illetve volt hadifogságban, külföldön, vagy a Nem­ zeti Hadseregben. Ugyanakkor tény az is - ezt a későbbi katonai pályafutások ékesen bizonyítják - , hogy a Vörös Hadseregben szolgált hivatásos tisztek ka­ tonai-szakmai félkészültsége messze meghaladta a „szegedi” indíttatásúékét. Hangsúlyozandó tény az is, hogy a Szegeden megalakult Nemzeti Hadsereg tisztjeinek zöme nem hivatásos, hanem tartalékos tiszt volt. Ezek nagy részé­ re a hadsereg a későbbiekben nem tartott igényt. Az újjáalakuló hadseregnek fiatal, haditapasztalatokkal rendelkező hivatásos tisztekre volt szüksége, hiszen idősebb ezredesek, tábornokok fölös számban is jelentkeztek szolgálattételre. Ebben a szükségben látom az egyik okát annak, hogy az ellenforradalmi rendszer katonai bíróságai igen kevés hivatásos tisztet ítéltek rangvesztésre, nyugdíjazásra, illetve súlyosabb büntetésként börtönre. Hogy több esetben is mennyire tolerálták a Népköztársaság hadseregében, illetve a Vörös Hadse­ regben viselt tisztségeket, arra példaként említhető Tombor Jenő, Julier Fe­ renc, Bartha Albert esete. Horthy Miklós kormányzó mindhárom tisztnek, sa­ ját kérésére, a tényleges állományban az élőléptetését elrendelte - „kivétele­ sen és kegyelemből” - és az így ezredessé kinevezetteket 1924-gyel nyugállo­ mányba helyezte, a teljes nyugdíj folyósítása mellett.12 Természetesen voltak olyan katonai vezetők is, akiknek a Vörös Hadsereg­ ben vállalt tevékenységüket nem bocsátották meg, így Stromfeld Aurélnak, Kerekes Józsefnek. Körvonalaiban sem tűnne teljesnek az általam felvázolt kép, ha nem ten­ nék említést név szerint is azokról a hivatásos tisztekről - a teljesség igénye nélkül -, akik a Vörös Hadseregben teljesített szolgálat után. az ellenforradal­ mi rendszerben a katonai felső vezetés tagjaivá lettek. Ezeknek a tiszteknek a többsége 1919 augusztusáig, a Tanácsköztársaság bukásáig szolgált a Vörös Hadseregben, a politikai és katonai vezetés megelégedésére. Solarcz Hugó, mint a 29. dandár parancsnoka harcol 1919-ben a Vörös Had­ sereg soraiban, később mint vitéz Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvéd­ ség főparancsnoka 1936 és 1940 között. Stojakovics Döme, 1919-ben a Vörös Hadsereg hírszerző- és kémelhárító­ szolgálatának főnöke, később vitéz Sztójay Döme néven altábornagy, berlini magyar követ, majd 1944-ben miniszterelnök és szolgálaton kívüli viszonyban vezérezredes. 19 �Erb Gusztáv, 1919-ben a Vörös Hadsereg főparancsnokságán Stromfeld Aurél mellett teljesített szolgálatot, később vitéz Hennyey Gusztáv néven had­ testparancsnok, gyalogsági felügyelő, majd a Lakatos-kormány külügyminisz­ tere, szolgálaton kívüli viszonyban vezérezredes. Fleischhacker Rudolf 1919-ben a Vörös Hadsereg főparancsnokságán szol­ gált, az ellenforradalmi korszakban vitéz Andorka Rudolf néven a 2. vkf. osztály (hírszerzés, kémelhárítás) vezetője, majd 1939 és 1941 között madridi magyar követ. Knausz Ferenc, a Vörös Hadsereg délszláv nyilvántartásának a vezetője 1919-ben, 1941 és 1944 között vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesként a honvéd vezérkar főnöke. Bengyel Sándor 1919-ben századosként hadosztály-, majd hadtest vezérkari főnök a Vörös Hadseregben (Stromfeldhez hasonlóan aranyórát kapott a fel­ vidéki hadjáratért!), később Györffy-Bengyel Sándor néven vezérezredes és 1941-1942-ben közellátásügyi tárca nélküli miniszter. A felsoroltakon kívül jól ismert nevek még a következők (az ellenforradal­ mi korszakban valamennyien altábornagyok, vezérezredesek, 1919-ben a Vö­ rös Hadsereg tisztjei): Béldy Alajos, Beregfy Károly, Csatay Lajos, Lakatos Géza, Lenz Albin, Miklós Béla, Módly Zoltán, Nagy Vilmos, Németh József, Révy Kálmán, Siegler Géza, Veress Lajos, Vörös János.. .13 Az eddigiek összegzéseként, úgy vélem, elfogadhatjuk azt a megállapítást, miszerint a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének parancsnoki és tisztikarát az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének és a volt magyar ki­ rályi honvédségnek az alacsonyabb rendfokozatú hivatásos és tartalékos tiszt­ jei alkották. A Vörös Hadseregben történt szolgálatvállalásukat elsősorban a haza védelme inspirálta. Számukra a proletárdiktatúra politikamentesnek kép­ zelt szolgálata a katonai pályafutás további biztosítását, a megélhetést jelen­ tette. A parancsnoki és tiszti tekintély korlátozását eltűrték, de nem fogadták cl. Amikor választási lehetőségük nyílott, látva az általuk addig szolgált - de nem szeretett és csak szükségből elfogadott - rendszer reménytelen helyzetét, a régi, számukra megszokott és elfogadott társadalmi rendet képviselő ellenforradalom mellé álltak. A Vörös Hadseregben eltöltött hetek, hónapok éle­ tüknek csak apró epizódjai maradtak. 20 �JEGYZETEK 1. A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság történetét feldolgozó irodalomból a teljesség igénye nélkül: Hajdu Tibor: Tanácsok Magyarországon, Bp. 1958., uő: Az őszirózsás forradalom, Bp. 1963. uő: A magyarországi Tanácsköztársaság, Bp. 1969., Hetés Tibor: Munkásezredek előre!, Bp. 1960., Diptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság, 3. jav. kiad. Bp. 1979., uő: Vöröskatonák előre!, A magyar Vörös Hadsereg harcai, 1919. 2. kiad. Bp. 1979., A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. Tudományos ülésszak, Bu­ dapest, 1979. március 6—7. Szerk.: Köpeczi Béla, Bp. 1980., A magyar Vörös Hadse­ reg 1919 (Válogatott dokumentumok), Bp. 1959., Siklós András: Az 1918—1919. évi magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások. Bp. 1964. 2. Fogarassy László: Kik vezették az 1919-es 1971,1. szám. 70—78. old. Vörös Hadsereget? Borsodi Szemle, 3. Többek között ezt a nézetet hangoztatta a Károlyi-kormány hadügyminisztere, Linder Béla, a budapesti helyőrség tábornokai és tisztjei előtt mondott beszédében 1918. november 2-án, a parlament előtt. Akkor hangzottak el a sokat idézett sza­ vak: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” Idézi: Liptai Ervin: Vöröskatonák előre! A magyar Vörös Hadsereg harcai 1919. Bp. 1979. 19. old. 4. A fegyverszüneti feltételekről, illetve a feltételek kialakulásáról Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918—1920. Bp. 1983. 26—75. old. részletesebben: 5. A felsoroltakról a következő rendeletek intézkedtek: A vezérkari testület megszün­ tetése. 33.655/eln. 1.—1918. számú hadügyminiszteri rendelet. Rendeleti Közlöny a ma­ gyar hadsereg számára. (Szabályrendeletek, 1918/107. szám 711. old.) A továbbiakban RK/Szab., A tüzértörzskar és a hadmérnöktörzskar megszüntetése. 33.679/eln. 1.—1918. RK/Szab. 1918/110. szám 719. old. Saját kérelemre történő nyugállományba helyezé­ sek felülvizsgálat nélkül. 34.229/eln. 2.a.—1918. RK/Szab. 1918/110. 720. old. Kényszernyugdíjazás. 1973/eln. 31.—1919. RK/Szab. 1919/9. szám 34. old. Tisztikar apasztása. 4162/eln. 31.—1919. RK/Szab. 1919 16. szám 74—75. old. Tisztikar apasztása. 4163/eln. 31.—1919. RK/Szab. 1919/18. szám 80—81. old. 6. Schranz Ödön volt alezredes a Hadügyi Népbiztosság 31. (Tiszti, személyügyi) osz­ tálya vezetőjének 1919. július 10-i jelentése Szántó Béla hadügyi népbiztosnak. Az eredeti jelentés másolata birtokomban. 7. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 24-én rendelte el a Vörös Hadsereg felállítását. A 12 pontból álló rendelet teljes szövegét közli: A magyar Vörös Had­ sereg 1919. (Válogatott dokumentumok). Bp. 1959. 2. számú dokumentum. 81—82. old. 8. Megjegyzendő, hogy a későbbiek során a volt hivatásos tisztek számára, a Vörös Hadseregben jelentkező éget ő tiszti hiányokra való tekintettel kötelezővé tették a jelentkezést. 9. A magyar Nemzeti Hadsereg felállításáról a Szegeden székelő ellenforradalmi kor­ mány hadügyminiszterének — Horthy Miklósnak — 1919. június 6-án kelt 40/1919. 1. számú rendelete intézkedett. A rendelet szövegét közli: Csak szolgálati használatra! Iratok a Horthy-hadsereg történetéhez 1919—1938. Szerk.: Hetés Tibor—Morva Tamásné Bp. 1969. 1. számú dokumentum, 57. old. 10. Schranz Ödönnek a 6. számú jegyzetben idézett jelentése. 11. Ilyen jelentés olvasható például Berger Károly (később Beregfy) vezérkarhoz be­ osztott századosról. Hadtörténelmi Levéltár Honvédelmi Minisztérium elnöki C. osztály 1920. I. tétel, 105.785. 12. Az előléptetésekre és a nyugállományba helyezésekre, visszamenőleg érvényes ha­ tállyal 1930-ban, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter előterjesztésére került sor. Hadtörténelmi Levéltár Kormányzói Elhatározások 1930. február 12. (85titk./K.I.— 1930.)3 1 13. A felsorolt személyek katonai pályafutásának részletezését lásd: Szakály Sándor: Az ellenforradalmi Magyarország (1919—1944) hadseregének felső vezetése. Adattár I. rész A—K. In.: Hadtörténeti Kö z le m é n y e k 1984/2. és A d a ttá r II. rész L—Z. I n .: H a dtörtén elm i K ö z le m é n y e k 1984/3. szám . 21 �FOGARASSY LÁSZLÓ A 6. vörös hadosztály és vezetői E sorok írója és Szabó Ferenc, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának ötvenedik évfordulóján, egymástól független kutatásaik alapján közzétették a 6. vörös hadosztály történetét. Szabó Ferencet elsősorban a tiszántúli esemé­ nyek eddig feltáratlan aktái érdekelték, de a 6. vörös hadosztály további tör­ ténetével is foglalkozott, míg e sorok írója elsősorban Salgótarján 1919. májusi felmentésének körülményeit kutatta. Már 1969-ben megállapítottam, hogy a salgótarjáni események igazi és méltatlanul agyonhallgatott hőse Rab Ákos alezredes, a 6. hadosztály parancsnoka volt.1 Rab Ákos 1878-ban született Debrecenben református családból. A Ludovika Akadémiát Stromfeld A uréllal egyidőben végezte, el, utána a magyar ki­ rályi honvédségben teljesített szolgálatot. Az első világháború elején, mint a 23. nagyszebeni honvéd gyalogezred századosa indult el a frontra és a háború folyamán megkapta a III. osztályú vaskoronarendet, a III. osztályú katonai ér­ demkeresztet, a katonai bronz érdemérmet, a Károly-csapatkeresztet, a jubi­ leumi emlékérmet és az emlékkeresztet.2 Földes Péter is megemlékezett Rab Ákosról A túlsó partról című regényé­ ben, amely Stromfeld Aurél életének idáig legjobb szépirodalmi jellegű feldol­ gozása, habár itt-ott kissé merészen módosít a történelmi tényeken. Rab Ákos jellemzése azonban megfelel a valóságnak: bohém természetű, de komoly fel­ készültségű és kötelességtudó katonatiszt volt. Szerette a bort, sört, és termé­ szetesen a víg társaságot is, titkos irodalmi ambícióknak hódolt és valamelyes rokonságban is volt Zajzoni Rab István erdélyi íróval. A mozgósításkor bevo­ nult a 23. honvéd gyalogezredhez Nagy Endre, a közismert író. Rab Ákos, aki mint dilettáns irodalmár, amellett járatos olvasó, nagyra becsülte a beér­ kezett írókat, Nagy Endrét kiemelte a rajvonalból és maga mellett adott neki kényelmesebb és kevésbé életveszélyes beosztást. Talán ez volt Nagy Endre szerencséje, különben talán írótársa, Bányai Elemér sorsára jutott volna, aki a kárpáti harcokban halt hősi halált. Nagy Endre később viszonzásul, amikor Rab Ákos egy ízben Budapesten töltötte hadszíntéri szabadságát, bevezette őt Ady Endre társaságába, és a nagy költőnek, mint hamisítatlan erdélyi hőst mutatta be. (Ady és Nagy Endre még nagyváradi újságíró korukból ismerték egymást.) Rab Ákos igen jól érezte magát Ady Endre baráti körében, az írók és művészek között. Hogy Nagy Endre egyáltalán nem túlzott, amikor Adynak, mint jeles katonát mutatta be mulatós kedvű tollforgató barátját, ennek bizonyítéka, hogy Rab Ákos nevével az első világháborús tárgyú feldolgozá­ sokban már találkozunk, habár 1918-ban még csak zászlóaljparancsnok és al­ ezredes volt.3 Az őszirózsás forradalom után létrejött népköztársaság hadseregében Rab Ákos nem vállalt szolgálatot, mert nem volt se kedve, sem pedig türelme a katonatanácsi politika ellen Don Quijote-i jellegű szélmalomharcot folytatni. Amikor azonban kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és Rab a napilapokból ér- 22 �tesült az emlékezetes Vix-féle jegyzékről, azonnal jelentkezett a Várban a Hadügyi Népbiztosságon, és fölajánlotta szolgálatait Tombor ]enő alezredes­ nek. Tombor ezt közölte a szervezési főcsoportot vezető Stromfeld ezredessel, aki kapott az alkalmon, mert Rab Ákost, illetve katonai eredményeit jól is­ merte. Azonnal magához hívatta, és megbízta a 23. hadosztály parancsnoksá­ gával, amely átalakult 6. vörös hadosztállyá.4 A 6. hadosztály ebben az idő­ ben a székely hadosztály jobbszárnyához csatlakozva, a román frontot tartotta Vaskohtól délre, Soborsinig, innen pedig a Maros-vonalat őrizte egészen a T i­ szába való torkollásáig. A 23., illetve 6. hadosztály csapatait a szegedi katonai kerületi parancsnok­ ság állította ki, amelyek a Károlyi-kormány idejében a legfegyelmezetlenebb alakulatok közé tartoztak. A hadosztály-parancsnokság Kétegyházán alakult meg, de rövidesen Békéscsabára költözött, és ott is maradt addig, amíg a ro­ mánok meg nem közelítették Békéscsabát, és nem került sor a kiürítésre. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Szegeden továbbra is megfért egymással a francia és magyar helyőrség, a francia parancsnoksák csak a tengerészzászlóalj távozását követelte, ami meg is történt. Ennek az volt az oka, hogy a tenge­ részek megkísérelték a francia garnizon lefegyverzését. Aradon viszont az ot­ tani francia parancsnokság védelmi készültségbe helyezte csapatait, de egyút­ tal tudtára adta a magyar helyőrségnek, hogy mind a katonák, mind pedig polgári lakosok fegyvereikkel együtt szabadon elvonulhatnak. Aradon történt, még a Károlyi-kormány idején, hogy az ottani 33. ezred­ nek egyik zászlóalja megtagadta az indulást Soborsinra, illetve csak azzal a fel­ tétellel volt hajlandó felváltani az ott álló szegedi bakákat, ha a katonák tel­ jesen új fölszerelést kapnak. Fellner Andor, az ezred főbizalmija hasztalanul nógatta őket, hogy térjenek jobb belátásra, a bizalmi férfiak által fellázított katonák nem hajlottak a szavára. Erre kijelentette, hogy ő „az egész helyőr­ ség nevében ünnepélyesen megígértette, hogy a fegyelmet fönn fogják tartani. Mint szocialista ragaszkodik adott szavához, és ha a katonák továbbra is el­ lenkeznek, szemük láttára, főbe lövi magát” . Amikor még ez a felszólítás sem használt, Fellner a zászlóalj katonái előtt előrántotta revolverét és ,agyonlőtte magát.5 Fellner Andor 21 éves, zsidó vallású, frontot megjárt vasmunkás volt. Böhm Vilmos hadügyminiszter külön parancsban nemzeti hősnek nyilvánította Fellnert, és temetésére személyesen utazott el Aradra.6 Ez alkalommal az Ér­ dekes Újság közzétette Fellner főbizalmi fényképét, ezzel is demonstrálva, hogy ebből a fajtából kellene több a néphadseregbe. (Mert a bizalmi férfiak közt annyi volt a selejtes elem - főleg olyanok, akik az I. világháborút front helyett irodai szolgálatban vészelték át hogy a tanácskormány ezt az intéz­ ményt megszüntette, és helyette politikai megbízottakat küldött ki a párt út­ ján a hadsereg alakulataihoz.) A 6. hadosztály parancsnokának vezérkari főnöke, Bengyel Sándor száza­ dos, akkori politikai hovatartozása bizonytalan volt. Az első politikai megbí­ zott, Abt Albin testőrfőhadnagy a budapesti katonatanácstól került a 6. had­ osztály-parancsnoksághoz, amikor pedig e beosztásban dr. Münnich Ferenc tartalékos főhadnagy váltotta fel, a székely hadosztályhoz helyezték át, aki a proletárdiktatúra könyörtelen alkalmazásának a híve, azonban sem az iratok­ ban, sem emékezéseiben nem maradt nyoma annak, hogy az északi visszavo­ nulásig súrlódásai lettek volna a 6. hadosztály katonai vezetőivel. (Ilyenre volt példa másutt! Békési alezredes, a 4. hadosztály parancsnoka áprilisban Hochfelder politikai megbízott eltávolítását követelte - hatásköri túlkapásai miatt - , ami meg is történt.) 23 �Maga Münnich Ferenc is - aki Rab hadosztályparancsnok működésével meg volt elégedve - április 22-én ezt a jelentést küldte a Hadügyi Népbiztosságnak: „Csapatparancsnokok egybehangzó jelentése és személyesen szerzett meggyőző­ désem szerint az eddigi rendkívüli nagy veszteségek oka a teljes fegyelmezet­ lenség . . . A parancsadás és vezető azért hiányzik, mert hirtelen átmenet foly­ tán a volt tisztek parancsoló tekintélye nincs meg. A legénység több ízben ignorálja és inzultálta őket. A z annyira jól bevált továbbszolgáló altiszti és egyéb altiszti vezetés teljesen megszűntnek mondható . . . A fegyelem annyira sülylyedt, hogy alosztályok harci beavatkozás nélkül a frontot önhatalmúlag el­ h a g y já k A .7 másnapi helyzetjelentés szerint a 101. dandár egyes csapatainál a fegyelem teljesen felbomlott, a katonák sem biztosító szolgálatot, sem egyéb munkát nem voltak hajlandók teljesítem. Haza akartak menni, részben pa­ rancsnokaikat arra kényszerítették, hogy fizessék ki leszerelési illetékeiket, az­ után elszéledtek.8 A hadosztály-parancsnokságnak sokkal erősebb demoralizáló behatásokkal kellett küszködnie, mint 1848-ban Görgeynek a Schwechattól Bu­ dáig tartó retirálás idején. Azokban a katonailag kiképzetlen nemzetőr-zászló­ aljakban, amelyeket mint harcokra alkalmatlanokat hazazavart, legalább szalmalángszerű lelkesedés volt, a 6. vörös hadosztály katonáiban ez is hiányzott. Legfeljebb azokban volt meg, akik a Viharsarokban katonai szolgálatra jelent­ keztek, és a visszavonuló fronttal Szolnoknak vették útjukat. Az egykori ag­ rárszocialista és agrárdemokrata mozgalmak földművesproletár tömegeinek if­ júsága jelentkezett abban az időben, amikor a Hadügyi Népbiztosság már bi­ zalmas jelentés birtokában gyanította, hogy az orosz Vörös Hadsereggel az öszszeköttetés felvétele nem fog megvalósulni.9 A 6. hadosztálynak Szolnok felé való elkanyarodása folytán keletkezett űrt a 2. hadosztály töltötte ki a Csongrádról Szentesen át felvonuló csapataival, de az utóbbi intakt egységűinek beavatkozása nem tudott változtatni a hely­ zeten: a Tiszántúlt ki kellett üríteni. A 6. hadosztály eddigi harcainak jellem­ zésére jól illett Petőfi versének címe: „Vesztett csaták, csúfos bukások”. A tiszteken és továbbszolgáló altiszteken kívül csak egyes csapattöredékek telje­ sítették kötelességüket. .. Május 2-án a tanácskormány mind a három ellenséges országnak fegyver­ szüneti ajánlatot tett. Ezzel összefüggésben 15 órakor Tombor alezredes tele­ fonon közölte a főhadiszállással Gödöllőre költözött Stromfelddel, hogy a 6. hadosztály közvetlen parancsot kapott a Hadügyi Népbiztosságtól, hogy tár­ gyaljon az ellenséggel arról, hogy a csapatok vagy fegyverrel, vagy fegyver nélkül hazatérhessenek békegarnizonjaikba.10 A szerbek szóba sem álltak a magyar hadikövettel, a románok viszont szigorú fegyverszüneti feltételeket akartak szabni, amelyek lényegében Magyarország gazdasági kifosztását jelen­ tették volna. Csehszlovák részről viszont azt hangoztatták, hogy ők nem visel­ nek háborút, tehát tárgyalásokra nincs szükség, mert ők csak a békekonferen­ cia által már jóváhagyott új határvonalat szállják meg. Tehát az ellenséges­ kedések is megszűnnek, ha a magyarok visszavonják csapataikat e határvonal mögé. Ez pedig nem kevesebbet jelentett volna, mint a május 2-án már ostrom alá vett Salgótarján szénbányáinak átadását és az Ipoly vonalát őrző csapa­ tok hátravitelét Vácra. Salgótarján elfoglalására - mint a félhivatalos cseh forrásnak számító Ježek ezredes könyvéből tudjuk - a II. csehszlovák dandár 8 zászlóaljjal és 3 üteg­ gel indult meg. A bányavidéket védő salgótarjáni csoport-, illetve 29. dandárparancsnokságnak mindössze 4 zászlóalj és egy üteg állott rendelkezésére, te­ 24 �hát gyalogságban kétszeres, tüzérségben pedig háromszoros túlerővel állott szemben. A felmentés céljára nem állott más csapat rendelkezésre, mint a 6. hadosztály, amely mint hadseregtartalék Nagykőrösön csoportosult. (Az 1. és 4. hadosztály a tiszántúli harcok után lényegében felbomlott, és újrafeltöltése a mozgósított budapesti munkászászlóaljákkal legkevesebb tíz napot vett igény­ be.) A szülőföldjüket vesztett tiszántúli katonák jobb belátásra tértek, és haj­ landók voltak harcolni, kivéve a főképp román önkéntesekből toborzott IV/101. zászlóaljat, amely az északi arcvonalra való szállítás közben Szolnokon megta­ gadta az engedelmességet azzal, hogy a keleti arcvonalon akar maradni. Sza­ muely népbiztost a fegyelem helyreállítása végett kiküldték Szolnokra.11 Ellenben a hatvani ellenforradalomban részt vett iglói géppuskások készek vol­ tak újból szolgálatot teljesíteni, mire Rab hadosztályparancsnok beosztotta őket a 46. .szegedi gyalogezred géppuskásszázadaiba.12 Később a renitenskedő ro­ mán vöröskatonák is jobb belátásra tértek és mint az I/33. zászlóalj részt vet­ tek a Hernád menti harcokban. (Itt említjük meg, hogy a 101. gyalogezredben vegyesen voltak magyar és szlovák anyanyelvű katonák, míg a többi gyalog­ ezred állománya túlnyomórészt magyarokból állott.) A salgótarjáni fronton május 7-re elesett Szécsény, Szarvasikő és Pétervására. Másnap már Salgótarjánra kerülhetett volna sor, ámde május 8-án odaérkeztek a 6. hadosztály élcsapatai, akik megállították a II. dandárt, a folytatólagosan megérkezett zöm pedig május 1o-én úgy verte vissza az utolsó támadást, hogy egyúttal Szécsényt is fölszabadította. 11-én Salgótarján és környéke teljesen föl­ szabadult az ellenfél nyomása alól, a 6. hadosztály elfoglalta Füleket és Rapot, a 3. hadosztáy pedig visszavette elhagyott Ipoly menti állásait. A győzelem hatására a Vörös Hadsereg főparancsnoksága május 14-én kü­ lön parancsban dicsérte meg a salgótarjáni csatában részt vett csapatokat, ki­ emelve a 2., 6. és már a honctői harcokban is kiválóan szerepelt 8. sz. páncél­ vonat szereplését, és név szerint fejezte ki elismerését Rab Ákos hadosztály­ parancsnoknak, Bengyel Sándor vezérkari főnöknek és Münnich Ferenc poli­ tikai megbízottnak.13 Ugyanakkor a vezérkar hírszerző osztálya megtudván, hogy a bácskai fron­ ton szerb-francia támadás készül, a 6. hadosztály további előnyomulását le­ intette, és elrendelte csapatainak Kecskemétre váló szállítását, hogy a 4. had­ osztállyal együtt a várt antanttámadást visszaverje. Május 18-án azonban meg­ újult a csehszlovák támadás Salgótarján ellen. Most azonban, okulva a kudarcon, erre a célra Letovský altábornagy parancsnoksága alatt külön csoportot létesí­ tettek, amelynek keretében nemcsak a II., hanem a IV. és III. dandár csapa­ tait is bevetették. Az időpont is jól volt megválassztva, mert a 6. hadosztály csapatainak elszállítása a déli frontra már nemcsak megkezdődött, hanem ja­ vában folyt. Stromfeld azonnal visszairányította Hatvanból a 46. dandárt Sal­ gótarján felé, hogy a 3. hadosztály-parancsnokság alá rendeken állítsa helyre a vasúti összeköttetést, és vágja ki a bekerítésből a 80. dandárt. A 46. dandár idejében történt beavatkozásaival sikerült megnyerni a második salgótarjáni csatát is, mivel az 5. vörös hadosztály egyidejű akciója miatt a Letovszkýcsoport balszárnya erősen le volt kötve, és nem tudott a bányavidéken har­ coló zöm segítségére csapatokat eltolni. A 46. dandár május végéig maradt ezen a frontszakaszon, 30-án tevékenyen részt vett Losonc elfoglalásában, majd ennek megtörténte után vasúton a Hernád völgyébe küldték, ahol ismét a 6. hadosztály hadrendi kötelékébe lépett. A Bácskából várt antanttámadás el­ maradván, május utolsó napjaiban a 6. hadosztály-parancsnokságot Miskolcra 25 �irányították a 101. dandár csapataival, egyúttal a 46. dandár visszaérkeztéig alája rendelték az 1. hadosztály három ütegét és a 32. gyalogezredét. Itt má­ jus 30-án azzal mutatkoztak be, hogy elfoglalták Frankhegyet és Szikszót. Tekintettel arra, hogy a személyi kultusz időszákában nagyszabású történélemhamisítás folyt a salgótarjáni harcokkal kapcsolatban, sőt még a szépiro­ dalom másod- és harmadrangú képviselőit is, Rákosi Mátyást az akkoriban jelentéktelen népbiztost Salgótarján megmentője gyanánt igyekeztek népszerű­ síteni, érdemes ezzel a kérdéssel külön is foglalkozni. Ezt az érdemet Rákosi ugyanis az ellenforradalmi bíróság előtt is magának tulajdonította, pedig ezt a levéltári iratanyag cáfolja. Vegyük csak sorra a tényeket. Rákosi Mátyás sa­ ját bevallása szerint, csak május 3-án érkezett Salgótarjánba (Hevesi Gyula szerint 4-én vagy 5-én), és azonnal távozott is onnan, amikor a 6. hadosztály csapatai beérkeztek (tehát május 9-én). Ami az ottani munkások mozgósítását illeti: a salgótarjáni munkás-tarta lékzászlóalj szervezése már korábban, április 21-én megindullt. Amikor május 2-án jelentés érkezett, hogy a csehek támad­ nak, a munkászászlóalj (mintegy 1600 fő) fegyverbe is lépett. A salgótarjáni csoportparancsnoksághoz április végén megérkezett Hevesi Gyula népbiztos, zsebében azzal a kinevezéssel, amely szerint őt, mint politikai megbízottat az ottani csoport-, illetve az azzal azonos 29. dandárparancsnoksághoz osztották be. Rákosi Mátyásnak a Népszava április 27-i száma szerint politikai megbí­ zotti minőségben a déli frontra volt beosztása. Hogy miért kellett Rákosinak is Salgótarjánba kerülnie, akinek pedig a 2. hadosztály-parancsnokságnál lett volna dolga, azt az aktákból nem lehetett kideríteni. Rákosi még azt is állí­ totta, hogy a dandárparancsnok szándékosan az ellenség kezére akarta játszani Salgótarjánt, ezért elmozdította helyéről, és maga véve át a dandárparancs­ nokságot, győzelmesen visszaverte a támadó cseheket! Nem mozdított el ő sen­ kit és nem vett át semmilyen parancsnokságot, amire különben nem is lehe­ tett volna joga. Radwaner alezredes, a dandárparancsnok még május 6-án is a helyén volt, a következő napon pedig Köller alezredes váltotta le.14 Ha Radwaner dandárparancsnok (vagy vezérkari főnöke, Folkusházy alezredes) valóban szabotált volna, a két politikai megbízottnak már a gyanú felmerü­ lése esetén módjában lett volna az ügy kivizsgálásáig őrizetbe vétetni, sőt ka­ tonai forradalmi törvényszék elé állítani őket. Erre a célra rendelkezésükre állt a terrorcsapat! .Nyilvánvaló, hogy egy salgótarjáni munkás-tartalékzászlóalj (te­ hát milícia jellegű alakulat) fegyverbe állása, vagy akár további zászlóaljak egyenkénti Salgótarjánba küldése csak késleltethette, de nem akadályozhatta meg a fontos szénbányák elvesztését. Erre az idejében beiktatott egész 6. had­ osztályra volt szükség! Rákosi Mátyás azért távozott olyan rövid idő múltán Salgótarjánból, mert az ottani munkásoknak nem kellett. Erről a következő távirat tanúskodik: A hadsereg-főparancsnoknak, Gödöllő. Salgótarjáni bányász- és vasas küldöttség járt nálam azzal a panasszal, hogy teljesen bizalmatlanok Hevessi (sic) és Rákosi népbiztosok személyére vonat­ kozólag, szintúgy Mauthner és Baumann politikai megbízottak személyére vo­ natkozólag. Kérik azoknak a felváltását és helyükre régi, ismert vasas elvtár­ sakat küldeni. Panaszolják továbbá, hogy amíg a rajvonalban nincsenek gép­ puskák, addig lent a községben a terrorcsapatnak elegendő gépfegyver áll ren delkezésére. Kérik azonnal a hadsereg-főparancsnokság intézkedését. Haubrich népbiztos. 26 �A táviratot május 9-én továbbították Gödöllőre.15 Ha Hevesit a följelentés után nem hívták vissza, akkor nyilván azért, mert bebizonyult, hogy nem az ő hibájából nem kerültek ki a géppuskák a rajvo­ nalba. Volt az ügynek más folytatása is: amikor a 6. hadosztály felvonult Sal­ gótarján védelmére, Rab hadosztályparancsnok ezt a terrorcsapatot tűzvonalba küldte, amikor pedig a parancsot nem teljesítette, nemcsak hogy lefegyverez­ te, hanem még a bőrkabátot is lehúzatta róluk, visszaküldvén őket Budapest­ re. 16 Ezzel a kérdéssel azért foglalkoztunk ilyen részletesen, mert a salgótarjáni csoport, illetve a 80. dandár csapatai az első salgótarjáni csata folyamán a 6. hadosztály-parancsnokság alárendeltségébe jutottak, amikor pedig újból kivál­ tak belőle, a 46. dandár egy ideig még itt harcolt. Csak a teljesség kedvéért: a II. salgótarjáni munkászászlóalj csak május 18-án alakult meg, amikor Sal­ gótarján állítólagos megmentője már Budapesten pihente ki hadszíntéri és had­ seregszervezési „fáradalmait”.17 Most tehát térjünk át véglegesen a Hernád menti offenzívára. Május 31. és június 4. közt a 6. vörös hadosztály előrenyomulása sikeresen folyt, május 31-én Jánosd-Aszaló, június 1-én pedig Puka-Selyeb-Forró-Hernádszentandrás vo­ nalon állott. Ellenfele, a 6. légionárius hadosztály (június 1-ig Rossi olasz, az­ után pedig Chabord francia tábornok parancsnoksága alatt) jól védekezett, sőt ellentámadásba is indult. Június 4-én a helyzet már-már válságos volt, másnap azonban beérkeztek Hernád völgyébe a Losoncról eltolt 46. dandár csapatai, mire június 5-én a 6. vörös hadosztály Buzitánál áttörte a frontot, 6-án pedig a lakosság örömujjonsága mellett bevonult Kassára. Elsőnek a 46. gyalogezred 12. százada érkezett oda. Zengett az Internacionálé, a Himnusz, a Szózat és a Rákóczi-induló. A kassai lakosság nemzetiszínű zászlókkal fogadta a vöröscsapatokat, a ka­ tonák kívánságára pedig pótlólag vörös lobogókat is kitűzött.18 Éjszaka azon­ ban Cséri Sándor politikai megbízott utasítására a piros-fehér-zöld lobogókat bevonták,19 ami nagyon vegyes visszhangot váltott ki. Hirossik János, a június 9-én Kassára érkezett kormányzótanácsi biztos pedig egy tiltakozó küldöttség előtt a magyar nemzetiszínű zászlók kitűzését egyenesen ellenforradalmi tün­ tetésnek minősítette, pedig mi sem állott távolabb Kassa lakosaitól, mint az ellenforradalmi provokáció.20 Kassára megérkezett D omján Béla százados is, az 1. hadosztály politikai megbízottja, aki Kassa első vörös városparancsnoka lett, majd az 1. hadosz­ tállyal Eperjesre távozva, ott vette át ezt a funkciót. Utóda Kassan Zsoldos Péter, a 6. hadosztály politikai megbízottjának helyettese lett. Visszatért Kas­ sára Molnár Miklós is, akit még a Károlyi-kormány Abaúj-Torna megyének és Kassa városának kormánybiztos-főispáni teendőivel bízott meg, és a helyi szociáldemokrata pártszervezet oszlopos tagja volt. Most már mint a városi didektórium elnöke vonult be újból a városházára. Rab Ákos hadosztálypa­ rancsnok a Dessewffy-palotába költözött, amely előtte (majd utána is) a Ma­ gyar Tanácsköztársaság elleni hadműveleteket vezető antanttábornokoknak is főhadiszállásul szolgált. Kassára érkeztek még Böhm hadsereg főparancsnok és Stromfeld vezérkari főnök is. Június 9-én a 101. ezred bevonult Eperjesre, a következő napon pedig az 1. hadosztályhoz tartozó MÉMOSZ-zászlóalj elfoglalta Bártfát.21 Június 10-én díszszázad vonult ki a kassai pályaudvarra Garbai Sándor (a Forradalmi Kormányzótanács elnöke), valamint Kun Béla és Szántó Béla nép­ 27 �biztosok fogadására, akiket Kassa lakossága lelkesen ünnepelt. Kíséretükben volt Nyisztor György népbiztos, Gárdos Mariska, Kéthly Anna, Timár Szeré­ na, Vincze Sándorné, Jászai Samu és nagy meglepetésre egy olasz újságíró: Odino Morgari, a szocialista Avanti szerkesztője. Kun Béla ez alkalommal nagy beszédet tartott, amelyben a világforradalom közeli győzelmét ígérte. Az utána következő szónokok közt ,ott volt Antonín Janoušek cseh kommunista is, aki beszédében hangoztatta, hogy a cseh munkásság a magyar és orosz pro­ letariátussal összefogva, segíti megdönteni a nemzetközi tőke uralmát.22 Kassa és Abaúj-Toma megye területén a teljhatalmú katonai parancsnoklást és toborzást a 6. hadosztály parancsnoksága vette át, amely az említett ügyek intézését Erdelac Emil századosra, a hadosztály anyagi csoportfőnökére bízta. Neve után ítélve, bácskai szerb vagy bunyevác származású ember lehetett.23 Egyetlen disszonáns esemény zavarta meg a 6. hadosztály diadalútját: jú­ nius 11-én nyugatról jövő legionárius osztagok a Sároskőszegen biztosítás nél­ kül letáborozó II/101. zászlóaljat váratlanul meglepték és mintegy 1oo fő vesz­ teséget okoztak, főleg halottakban.24 Átmenetileg az összeköttetés is megsza­ kadt Eperjessel, ezt azonban egy páncélvonat helyreállította. A Sároskőszegre küldött segítség azonban már későn érkezett: az ellenfél még bántatlanul tu­ dott visszavonulni. Ez is egyik oka volt annak, hogy a 6. hadosztályt nem ren­ delték hadseregtartalékba, hanem az első vonalban hagyták. A Kassa környéki harcok után Rab, Bengyel és Münnich ismét hadsereg­ parancsban kapott név szerinti dicséretet, sőt Rab Ákos ez alkalommal arany­ órát kapott ajándékba a tanácskormánytól. (Méghozzá Stromfelddel egyide­ jűleg!) Érdemes megemlíteni, hogy az északi hadjárat idején Jön az orosz testvér című röplappal; buzdították harcra a vöröskatonákat, amelynek fontosabb ré­ szeit szó szerint idézzük: „Proletárkatonák! A kik hadba szállottatok a mi földünkért, a mi munkás Magyarországunkért, rajongó szeretettel, édes büszkeséggel, soha el nem múló hálával gondol rátok a magyar proletárasszony, a sápadt proletárgyermek . . . Katonatestvérek! A ti győzelmetek a proletárfegyelemnek, a proletárkitartás­ nak a győzelme. E z a ti fegyelmetek, a ti kitartásotok lesz a világszabadság megmentője, mert harcos orosz terstvéreink hatalmas seregei, diadalútjukb an leverve a fehér gárdákat, óriási léptekkel jönnek segítségünkre. . . Proletárkatonák! Harcos orosz testvéreink százezres serege most ereszkedik le a Kárpátokon... Katonatestvérek! Nem hátrálhattok meg, rajtatok függ a világ proletárjai­ nak a szeme, bennetek van a szenvedő emberiség reménye. Szovjet-Oroszországot legyőzni nem lehet, ezt, megmutatta a hozzánk siető orosz Vörös Hadsereg. Hát lehet olyan erő, hát van olyan hatalom, amely az egyesült orosz és magyar Vörös Hadseregeket le tudná győzni? A két diadal­ mas proletárhadsereg, ha egyesül, elsöpri a föld színéről a rabló tőke uralmá­ nak minden bástyáját, és mint a föld mélyéből előtörő tűzfolyam, elpusztítja a dolgozó emberiség minden rabszolgatartóját!. . . Jön az orosz testvér, egyesül a két diadalmas hadsereg, és innen a mi fel­ szabadult földünkről kezdi meg fel nem tartóztatható diadalútját a világsza­ badság! Proletárkatonák, tartsatok k i!”25 28 �Ez a röpirat mindenképpen többet ártott a vöröskatonák moráljának, mint bármilyen más, ellenforradalminak, vagy szociáldemokratának minősített agi­ táció. Mert nagyon könnyű elképzelni, hogy mit érezhetett az egyszerű kato­ na, akit hivatalosan jóváhagyott röplapokkal először azzal hitegetnek, hogy a keleti szövetséges csapatai már özönlenek át a Vereckei- vagy Uzsoki-szoroson - és reá rövidesen a Budapestről frontra érkezett újságokból Clémenceau és Kun Béla jegyzékváltásainak történetéről és várható következményeiről értesül. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. június 16-án Eperjesen) ugyan­ azt a látszatot keltette, hogy a magyar tanácskormány mégsem veti alá ma­ gát a békekonferencia döntésének, hanem folytatja a háborút, hogy a Dunamedence kellős közepén fenntartsa a szocializmus szigetét, ámde ezek az il­ lúziók is eloszlottak.26 Ha a felfegyverzett magyar proletariátus önként felad­ ta a birtokba vett északi területeket, nem várhatta e l a szlovák, cseh, román, szerbhorvát és osztrák proletariátustól, hogy puszta kézzel siessen fellázadni tulajdon burzsoá kormányai e llen. A breszt-litovszki béke reprízéről álmodó Kun Béla nem okult a Nyugaton sokkal jobb hangzású névvel bíró Károlyi Mihály esetén, akit az antant olyan inkorrekt módon becsapott. Ugyancsak melléfogott Kun Béla, amikor ellenezte a III. hadtest csapatai­ nál - így a 6. hadosztálynál is - megindult mozgalmat a nemzetiszínű hadijelvények rendszeresítésére. A tanácskormány tagjainak álláspontja e tekin­ tetben megoszlott: a szociáldemokrata Böhm és a kommunista Landler a nem­ zetiszínű jelvények bevezetését - Kunnal ellentétben - helyeselte. Sőt, előke­ rült adat, hogy a Robespierre-radikalizmust képviselő Szamuely Tibor szintén támogatta ezt a gondolatot.27 Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a francia kon­ vent hadseregében is megfért egymással a trikolór és a vörös zászló. Münnich a nemzeti színek használatát nemcsak hogy ellenezte, hanem támogatói és kez­ deményezői közül Landlert és D omján Béla politikai megbízottat személy sze­ rint is megtámadta. A 6. vörös hadosztály politikai megbízottjainak többsége, köztük Jász Dezső, Münnich mellé állott. Mind a ketten közel fél évszázad múltán kiadott emlékezéseikben ezt a magatartásukat utólag is helyesnek val­ lották, habár valamennyi európai állam, amely 1945 után a szocialista társa­ dalmi rend alapjára helyezkedett, Albánia kivételével nemzeti színeit meg­ tartotta. Julier hadtest-vezérkari főnök javasolta, hogy az elfoglalt területekről to­ borzott csapatok részére nemzetiségi (tehát szlovák) zászlót is rendszeresítse­ nek a vörös mellett. Münnich Ferenc részt vett a szlovák Vörös Hadsereg szervezési munkála­ taiban, de tévesen mondja a Viharos út címen megjelent memoárjaiban, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa lett. Ezt a funkciót Vavrica János és Kovács Gyula töltötte be, Münnichet a szlovák Vörös Hadsereg fő­ parancsnokává nevezte ki a szlovák tanácskormány. A június 28-i kassai til­ takozó gyűlésen is ilyen minőségben szóllak f el. A z a közlése viszont, hogy öt­ ezer fegyveresnek elegendő katonai felszerelést szerzett, illetve küldetett Kas­ sára, megfelel a valóságnak.28 Valószínűleg ezzel a szervezéssel függött össze az 1. vörös hadosztály azon, június 18-án kel t javaslata, hogy a Sáros, Zemplén stb. vármegyékben tobor­ zottakat Szikszón egy kiképzőezredben vonják össze, Lehoczky ezredes parancs­ noksága alatt.29 Június 25-én Böhm, Landler, Bokányi és Vántus Kassán időztek, az utóbbi két népbiztos fölkereste a fronton tartózkodó katonákat is.30 Június 29-én meg­ 29 �jelent a Kassai Vörös Újságban a szlovák Vörös Hadsereg plakát útján is köz­ zétett mozgósítási parancsa. Kun Béla azonban a Pozsonyban kiürítésről tár­ gyaló dr Ágoston Pétert nem hívta vissza, az egyezséget aláírták, és július ele­ jén megkezdődött a vöröscsapatok visszavonulása a békekonferencia által meg­ jelölt határok mögé. Velük együtt ment a szlovák tanácskormány miskolci emig­ rációjába. Kassát utóvédként július 4-én, 15 óra után, a 12. sz. páncélvonat hagyta el.31 A két hadsereg ki-, illetve bevonulása közti interregnum alatt rendfenntartó polgárőrség alakult Hegedűs nyugalmazott tábornok vezetésével, aki ezt a funk­ ciót a június 6-i vörösbevonulás idején is betöltötte, ezúttal azonban Land­ ler hadtestparancsnok egyenes felkérésére. Ő volt az egyedüli tábornok a Ta­ nácsköztársaság idején, aki hivatalos megbízást vállalt. Később Magyarország­ ra távozott, ahol reaktiváltatta magát, és Károly király második hatalomátvé­ teli kísérlete idején különös szerepet játszott. Ekkor aztán véglegesen nyugdí­ jazták. Budapestre került a kassai színtársulat szubrettje, Biller Irén, aki a csehszlovák csapatokkal újra bevonuló Hennocque tábornoknak virágcsokrot nyújtott át. (Biller volt másfél évtizeden át Budapest egyik legünnepeltebb primadonnája, akinek színházi pályafutására Sam Fengel dél-amerikai kávé­ ültetvényessel kötött házassága tett pontot.) Ugyancsak Budapestre került Hennocque tábornok hadtestének tábori káplánja, Anton Straka, aki rövide­ sen kilépett az egyházi rendből és megnősült, majd a magyar fővárosban a csehszlovák követség kultúrattasséjaként a kulturális kapcsolatok ápolása te­ rén fejtett ki hasznos tevékenységet. Egy másik kilépett katolikus pap, Vécsey Zoltán, kulcsregényében Vrana Tóni név alatt kedélyes színekben örökítette meg. Az események eddigi leírásaiból látjuk, hogy a magyar Vörös Hadsereg po­ litikai vezetésében éppen Kun Béla és a budapesti munkástanács küldöttségé­ nek kassai látogatása idején zavarok keletkeztek a külpolitikai konstelláció hatására. A katonai vezetés viszont zökkenőmentesen dolgozott. A 6. hadosz­ tály június 11-23. között nehéz, hegyes-erdős terepen jól harcolt, a Kassa el­ len irányuló támadásokat visszaverte, majd maga is támadott. A harcok utolsó napján elérte Szomolnok-Szepesremete-Gölnicbánya-Margitfalva vonalát. Bal­ szárnyát a 10. dandár fedezte, tőle északra a 2. dandár és az 1. hadosztály ál­ lott. Háta viszont kelet felé gyengén volt fedve. Rab Ákos éppen Igló elfog­ lalása felől intézkedett, amikor megérkezett a harcok beszüntetését elrendelő parancs. Ez állította szembe a tanácskormánnyal. Ezzel a pörében hozott ítélet indokolása is foglalkozik: „Szándékában állott hadosztályával Budapest el­ len vonulni és a diktatúrát letörni. Stromfeld azonban - vallomása szerint leintette, mert még túl korainak, találta azt.” Azt is javára írták, hogy ,,. . . mi­ dőn a 101. vörös tüzérezred tisztikarát ellenforradalmárság gyanúja miatt le­ tartóztatták, vádlott Gödöllőre sietett, Böhmtől teljes nyomatékkal követelte azonnali szabadon bocsátásukat. A vita hevében. miként ezt Julier vkt. alez­ redes magától Böhmtől hallotta, annyira elragadtatta magát, hogy a jelenlevő politikai megbízott revolvert fogott a vádlottra.”32 Böhm erről az incidensről nem ír. de Julier beszámol róla: „Július közepén történt (valójában azonban előbb - szerző megjegyzése), hogy a 6. hadosztály egyik, tüzérezrede tisztikarát az ezred politikai megbízottja letartóztatta, mert a tisztikar egy megbeszélés alkalmával azt a fogadalmat tette, hogy amennyi­ ben a Tisza mentén magyar csapatok (fehérgárdák) állnának., azok. ellen nem fog harcolni. A letartóztatás ténye miatt a hadosztály parancsnoka és a had30 �31 �osztály politikai megbízottja, egy kommunista tartalékos tüzérfőhadnagy (Münnich) annyira összevesztek, hogy az utóbbi revolvert rántott, és a hadosztályparancsnokot le akarta lőni. A z ügyet a hadsereg-parancsnokság a tisztikar ja­ vára intézte el, amennyiben a tisztikart visszahelyezte állásába, az ezred poli­ tikai megbízottját pedig hatalmi túlkapás miatt elcsapta. Sajnos azonban a revolveres hadosztály politikai megbízott pár nap múlva Gödöllőre, a hadsereg­ parancsnokság politikai osztályának élére került, biztos tudomásom szerint Land­ ler ellenére, de Kun Béla akaratára. Ez a politikai megbízott mindenbe be­ avatkozott, és csak erélyes fellépés által lehetett öt némileg féken tartani.’33 Rab Ákosra nézve azzal zárult az incidens, hogy rendelkezési állományba helyezték: nem annyira a i o i . tüzérezred tisztjeinek a pártfogása, mint inkább azon terve miatt, hogy csapataival együtt Budapestre szándékozott vonulni, hogy elkergesse a tanácskormányt. Ezt a tervét abban az időben, amikor hadosztálya az északi területek feladása után Tápiószelén és környékén állomáso­ zott, közölte Münnichhel is. Münnich azt válaszolta, hogy ezt még meg kell gondolnia, és azonnal jelentette Kun Bélának azzal, hogy Rab Ákost át kell helyezni a hadsereg-parancsnoksághoz, és ott figyelni, hogy kivel érintkezik, mert nyilván nem önállóan tervezi a fegyveres puccsot. Kun Béla helyeselt, viszont Böhm Vilmos, akinek Münnich szintén beszámolt, csak fejét csóválta. Nem tartotta másnak, mint Rab könnyelmű kijelentésének, hozzátéve, hogy amíg ő a helyén van, addig baj nem lehet. Ezután történt a i o i . tüzérezred tisztikarának azon gyűlése, amelyen az ominózus határozatot hozták, majd le­ tartóztatásuk (Münnich emlékezése szerint az ő rendeletére), amely után Böhm a hadosztályparancsnokot, a politikai megbízottat és a letartóztatott tiszteket Gödöllőre rendelte, hogy az esetet személyesen kivizsgálja. A revolveres in­ cidens Böhm különvonatán történt, ahol a főparancsnok legszívesebben tartóz­ kodott. Ha Münnich revolvere elsült volna, Böhmöt találta volna el, mert a döntő pillanatban közébük vetette magát.34 Münnich nehezményezi, hogy a i o i . tüzérezred tisztjeit visszahelyezték előbbi beosztásukba: erre azért került sor, mert a tiszteket biztosították, hogy a Tiszántúlon fehárgárdák nincsenek, csak román csapatok, úgyhogy a tisztek hajlandók voltak harcolni.35 A júliusi hadjáratban a hadosztály már Polyákovits Gergely alezredes pa­ rancsnoksága alatt harcolt, aki Rab Ákos eltávolításáig a i o i . dandár pa­ rancsnoka volt. A vezérkari főnök most is Bengyel Sándor volt. A 6. hadosz­ tály csapatai, beleértve az összes tüzérséget is, jól harcoltak, de a fegyverneki túlerejű román ellentámadás idején igen súlyos veszteségeket szenvedtek. Amikor ezeket a Tisza mögé való visszavonulás után számba vették, kiderült, hogy a fogyaték halottakban, sebesültekben, eltűntekben és foglyokban 1960 fő!36 A hadosztály katonái egy nappal a tanácskormány leköszönése előtt meg­ tagadták a további küzdelmet, elsősorban azzal az indoklással, hogy a többi csapattest nem támogatta őket kellőképpen, és már többször hiába kérték pi­ hentetésüket. El is vonultak Budapest felé, ahonnan a hadsereg-parancsnokság Martonvásár környékére akarta szállíttatni őket, ez azonban a román megszál­ lás folytán elmaradt. Ekkor vált szét a Rab-Bengyel-Münnich — ezen annyira különböző egyéni­ ségekből álló - hármas életútja is. A legnagyobb karriert Münnich futotta be, aki Jugoszlávián keresztül hagyta el az országot: moszkvai emigrációjából megtérve, rendőr altábornagyként kapcsolódott be a közéletbe, és általánosan ismert pályafutását nyugalmazott miniszterelnökként fejezte be. A vezérkari főnök, fölvéve a Győrffy nevet is, mint Győrffy Bengyel Sándor lépett be a 32 �Nemzeti Hadseregbe, ahol nemcsak tábornoki rangot ért el, hanem még a II. vi­ lágháború alatt, mint közellátási tárca nélküli miniszter fejezte be életét. Aki pedig a legtehetségesebb volt, Rab Ákos nem jutott többé történemi szerephez. A hadosztály-parancsnokságból történt eltávolítása után Siófokra ment nyaralni, ahová már előzőleg Stromfeld is visszavonult. 1919. augusztus 17-én bevonult Siófokra a Prónay-különítmény egyik osz­ taga, amely egyenesen a Balaton hullámaiból húzva őt ki, letartóztatta, és Stromfelddel együtt Budapestre, a Margit körúti katonai fogházba szállította.37 A magyar királyi budapesti katonai körletparancsnokság ügyésze vádat emelt ellene jogosulatlan toborzás, közcsendháborítás és hivatalos hatalommal való visszaélés bűntette miatt, egy Páldy László nevű állítólagos volt főhadnagy írásbeli följelentésére támaszkodva. Ez rovott múltú, a 6. vörös hadosztálytól eltávolított egyén volt, akit nem vették át a Nemzeti Hadseregbe, és sem meg­ található, sem a főtárgyaláson kihallgatható nem volt. A budapesti hadosz­ tálybíróság a tanúk kihallgatása után megállapította, hogy a Rab Ákos ellen felhozott vádak alaptalanok, ezért a vádlottat tényálladék hiányában fölmen­ tette. A tanúként beidézett és kihallgatott Bengyel százados megesketésétől a bíróság eltekintett. A jogi ügyekben nem járatos olvasó kedvéért meg kell je­ gyezni, hogy pusztán az a tény, hogy valaki a Tanácsköztársaság kikiáltása után katonai szolgálatát a tanácskormány lemondásáig szabályosan ellátta, az ellenforradalom igazságügyi gyakorlatában nem volt büntetendő cselekmény. A Vörös Hadseregbe váló toborzás viszont igen, ezt azonban nem Rab had­ osztályparancsnok, hanem a helyi direktóriumok végezték, Rab csupán a be­ vonult emberanyaggal rendelkezett.38 Rab Ákost az 1920. december 14-én kihirdetett felmentő ítélet után a Nem­ zeti Hadseregben nem reaktiválták. Pörének iratanyaga Budapest 1945. évi ost­ roma alatt elpusztult, csák az ítélet hiteles másolata Tabódy Zsolt ezredes pö­ rének irataiban lelhető fel. Tabódy nagyon enyhe büntetést kapott, ezredesi nyugdíját meghagyták. 1945-ben pedig a ltábornaggyá is előléptették. Sírja meg­ található a budai Farkasréti temetőben. Miután Rab Ákost felmentették, egy bécsi magyar emigráns lap közzétette egy budapesti bizalmas katonai akta szövegét, amely szerint vele együtt Tombort, Stromfeldet, Juliert és sok más, a proletárdiktatúra alatt exponált kato­ natisztet eltiltottak az egyenruha viselésétől.39 Életének nem egészen öt év múl­ tán, váratlan fürdőszerencsétlenség vetett véget: 1925-ben, 47 éves korában, úszás közben a vízbe fulladt.40 Fénykép sem maradt utána, JE G Y ZE T E K 1. Szabó Ferenc: A V ö r ö s H adsereg szervezése és ha rcai a V ih a rsa rok b a n . (L á sd : A T an á csk öztársasá g B ékés m e g y é b e n 1919, B ék éscsab a 1969. 209—269. 1. A so ro k ír ó ­ já n a k eredeti, a m ostaninál v a la m iv el r ö v id e b b d o lg o z a ta : Irod a lm i S zem le (P o­ zso n y ) 1969. 3. 251—257. 1. 2. H adtörtén elm i L ev éltá r V K F T a b ó d y Z so lt ny. ezred es p ö rén ek iratai. 375. sz. ü g y ­ ir a t: R ab Á k o s alezred es p ö rén ek ítélete. (T o v á b b ia k b a n : T a b ó d y -p ö r 375.) 33 �3. Szentimrei Jenő: Virágok Ady koszorújához. Korunk (Kolozsvár) 1957. 11. 1142—1448. 1. Rab Ákost említi még. Bernátsky Kornél: Élmények és meglátások 1914—1925 (Pro domo et mundo). Bp. 1926. 25. 1. 4. Tabódy-pör 375. 5. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. (Wien 1923.), 206—207. 1. 6. Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története (Bp. 1945), 450—451. 1. Fellner méltatása megjelent a Budapesti Közlöny hivatalos lap 1919. március 15-1 számában, rendelet formájában. 7. A magyar Vörös Hadsereg 1919. (Válogatott dokumentumok) Budapest, 1959. 177. 1. (Továbbiakban MVH) 8. Idézett április 23-i helyzetjelentés. 9. A székely különítményparancsnokság Debrecenben április 16-án kelt bizalmas je­ lentése a HÜNB 5. osztályának bécsi ügynök jelentése alapján. Eszerint az antant­ missziók véleménye szerint a földművesosztály a jelenlegi viszonyokkal nem ért egyet. mert a termés fölött maga akar rendelkezni. Tudják, hogy a szoros össze­ köttetés az orosz szovjettel nincs meg. amiből arra következtetnek, hogy a magya­ rok nem lesznek képesek ellenállást kifejteni egy esetleges támadással szemben. Az orosz—magyar közvetlen kapcsolat felvételét Petljura nagy-ukrán kormányának had­ serege zárja el, amely szövetségre törekszik a lengyelekkel. (HL TI 5. doboz) 10. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai, VI/A. kötet. 386. 1. 11. Breit József: Az 1918 19. évi forradalmi mozgalmak és a vörösháború története. A III. kötet kézirata a Hadtörténelmi Levéltárban, 143. 1. Hivatkozás: Hadsereg­ főparancsnokság 510 3 hdm, tehát a jelentés május 10-én kelt. 12. Tabódy-pör 375. 13. MVH 1919, 237. 14. 126 13 hdm. sz. parancs a salgótarjáni csoportparancsnokság Iratai között, közölve MVH 1919. 227. Radwaner távozása és a 29. dandárparancsnokság Szolnokra helye­ zése után alakult a 80. dandárparancsnokság. amely a salgótarjáni csoportot át­ vette. 15. HL TI 124. doboz, Zámbory Geher Gyula hagyatéka, fol. 942. A távirat kezdetén a címzés előtt: Magvar Tanácsköztársaság Hadügyi Népbiztossága — Karhatalmi Fő­ parancsnokság. Haubrich aláírása után: ..Azonnal való leadás végett. 919/V. 9. Far­ kas Tivadar, népbiztos titkárja” . 16. Tabódv-pör 375. — Böhm szerint (380—381. l.) a terrorcsapat tagjait a hadseregfőparancsnokság küldte ki a 6. hadosztályhoz, de a kommunista Minnich helyesen Münnich) politikai megbízott nem volt velük megelégedve. 17 a salgótarjáni harcok eddig legrészletesebb leírása Balázs JózseftőlaH adtörténelmi Közlemények (a továbbiakban HK) 1954. évi 3—4. számában. Hevesi Gyula Egv mérnök a forradalomban Bp. 1959, 271—272 l.) című írásai is foglalkozik ezek­ kel az eseményekkel, Némi kritikával ma is használhatók. 18. Mayer Vilmos, a 46/10 század parancsnokának a szerzőhöz intézett levele. Emléke­ zéseit lásd: HK 1959. I. 97—124. l. 19 Jász Dezső: Tanácsmagyarországtól a Pireneusokig. Bp. 1969. 28. Csérit várospa­ rancsnoknak nevezi, ami téves beállítás. 20. Vécsey Zoltán: A síró város. Kosiče—Kassa 1931. III. 127—133. oldalon írja le a be­ vonulással kapcsolatos eseményeket. Szerinte a nemzeti zászlók bevonását Hirossik János rendelte el. Mivel Hirossik csak június 9-én érkezett Kassára nyilvánvaló, hogy ez cséri intézkedése volt. Hirrosik csak szankcionálta. 34 �21. Molnár Miklós: Kassától Kosičéig. Történelmi adatgyűjtemény az 1918—1919. évi forradalom, vörösuralom és a csehszlovák állam megalakulása idejéből. E hat vas­ kos kötetnyi kéziratban összegyűjtött minden kassai vonatkozású újsághírt, cikket és tanulmányt, és közbeiktatta saját emlékezéseit is. Az említett személyek Kassára érkezését az V. kötetben regisztrálja. (A továbbiakban: Molnár) 22. Molnár, V. 160—165. 1. 23. Molnár V. 215—216. 1. 24. HL TI 611/13. hdm. (62. doboz) Julier is említi, az alakulat megnevezése nélkül. 25. A röpirat teljes fakszimiléja megjelent: 1919 — Borsodi emlékek. (Miskolc, 1959. MSZMP Borsod Megyei Bizottsága), 96—97. 1. 26. ..Kassát, a Felvidéket visszahódítani véres küzdelem után, azután az antant pa­ rancsára onnan ismét visszavonulni és ezen kudarc után kormányon maradni, le­ hetetlenné tette az állapotot. Vagy az antantra nem kellett volna hallgatni, és foly­ tatni az előrenyomulást, vagy engedni, de ebben az esetben beismerni a szovjet bu­ kását és átengedni a helyet egy tiszta szocialista kormánynak. E két alternatíva között a lehetetlen utat választották.” (Károlyi Mihály: Az új Magyarországért. Bp. 1968. 317—318. 1.) 27. Molnár V. 581. 1. 28. Münnich könyve: Bp. 1966., 74. 1. Molnár V. 548—549. 1. Uo. 580—588. 1. emlékezései­ ben említi, hogy ellenállás szervezése ügyében, június 28-án, vagy 29-én Julierrel is tárgyalt. 29. HL TI 63. doboz (III. hadtest iratai). A tiszai hadjárat idején a II/16. zászlóalj kérte a szlovák Vörös Hadsereghez való áthelyezését, erre azonban már nem maradt idő. 22. Molnár, V. 160—165. 1. 23. Molnár V. 215—216. 1. 32. Már idézett ítélet Rab Ákos pörében. 33. Julier Ferenc: Ellenforradalmi lélekkel a Vörös Hadsereg élén. Magyarság, 1927. jú­ lius 13. (9. közlemény). 34. Münnich Ferenc: A Magyar Tanácsköztársaságról. (Tanulmányok gyűjteménye) Bp. 1969. 244—246. 1. Ugyanebben a könyvben említi (35. 1.). hogy Böhm egy kommunista tartalékos tisztnek a III. hadtest parancsnokává való kinevezését a tisztek til­ takozására visszavonta. Valószínűleg Münnichről van szó. mert többször megtörté­ nik. hogy írásaiban célozgat rá. de nem nevezi meg magát. Münnich nyilván té­ ved. amikor azt írja. hogy Böhm vonta vissza egy kommunista tartalékos tisztnek hadtestparancsnoki kinevezését, mert ha ez a pozíció Landlernek a hadseregfőparancsnokság élére kerülésével megürült, csak Landler intézkedhetett. (Bokányi Dezső lett utódja a III. hadtestparancsnokságon.) 35. Erre bizonyíték Julier 1919. július 25-én kelt lemondó levele, amelyből idézzük: ..Si­ került azonban azt a hitet, hogy velünk szemben fehérgárda áll, a parancsnoki karban és a legénységben eloszlatni, részben írásbeli tájékoztatással, részben tájé­ koztató megbeszélések által, amelyeket az I. hadtest összes parancsnokaival és azonkívül sok magasabb parancsnokkal folytattam.” (Teljes szöveg a Breit József ,.A vörös háború” című tanulmányában. 36. Kerekes József ny. vezérezredes kiadatlan emlékiratai. (Bp. Egyetemi Könyvtár. 6596. kézirattári szám. Uo. írja: a 2. hadosztály vesztesége 35 tiszt. 1020 katona. 7. hadosztályé 42 tiszt. 207 sebesült katona, 556 eltűnt. A 6. hadosztály veszteségét som­ másan 1960 főben tünteti fel.) 37. Kozma Miklós: Az összeomlás 1918—1919. (Bp. 1934.) 394—395 1. 35 �38. Böhm Vilmos tudomása szerint a Nemzeti Hadsereg tisztjeinek 90 százaléka előző­ leg a magyar Vörös Hadseregben is szolgált. Szakály Sándor, mint szakértő, ha­ sonló megállapításra jutott. Böhm hibásan „Raab"-nak írja Rab nevét. 39. A Nemzeti Hadsereg titkaiból. Világossá (Wien). 1921. január 12. 30—31. l. 40. Néhai Sromfeld Aurélné Földes Péter író útján levélben tolmácsolt közlése. Rab el halálozásának helyét nem közölte. 36 �SZIJJ J O L Á N Adalékok a salgótarjáni munkásezred történetéhez * A z 1919. március 21-én győzelemre jutott Magyar Tanácsköztársaság intéz­ kedései között szerepelt a Vörös Hadsereg szervezéséről kiadott rendelet. A forradalmi fegyelmen alapuló új proletárhadsereget - osztályjellegének megfelelően - elsősorban a szervezett munkásság soraiból kell toborozni, mondta ki a rendelet, s továbbá azt is, hogy a „Vörös Hadseregen belül, mint annak tartaléka, munkás-tartalékzászlóaljak, csapattestek állítandók fel.” A gyári munkás-tartalékzászlóaljak felállítását a kommunisták kezdemé­ nyezték. Két szempont: védelmi és gazdasági indokolta törekvésüket. E gy­ részt úgy látták, hogy a Tanácsköztársaság fegyveres erejének megerősíté­ sével nem lehet addig várni, míg a Vörös Hadsereget megteremtik; más­ részt az üzemek, gyárak forradalmi szellemű, fegyelmezett munkásaiból olyan különleges munkás-katona alakulatok megteremtésére törekedtek, amelyek a termelés folytatása mellett mindenkor gyorsan mozgósíthatók a Tanácsköztársaság védelmére. A toborzás április elejétől folyt, majd a román, illetve a cseh interven­ ciós csapatok támadásának megindulása felrázta az ország népét, és fel­ gyorsult a hadsereg szervezése. Budapesten 1919. április 27-ig tizenkét gyá­ ri munkásezred alakult és megmozdultak a nagy iparvidékek munkásai is. Salgótarján az élen járt ebben. A megyében a munkásság fegyveres alakulatainak szervezése április 6. után indult meg. Április 6-án Salgótarjánban járt Kun Béla hadügyi nép­ biztos Landler Jenő kíséretében és fegyverbe szólította a szénmedence munkásait.1 Április elejétől a Salgótarjánban székelő dandárparancsnokság (amely a Vörös Hadsereg májusi átszervezése után a 80. dandár nevet nyerte), 1919. április 23-án délelőtti helyzetjelentésében a 3. hadosztály-parancsnokságnak a következőket jelentette: „ A helyben lévő acélgyár és bányamunkásokból 2 munkászászlóalj alakult, kik parancsnokul egy tényleges századost óhajtanak. A zlj. létszáma 200 fő. Századparancsnokul egy szakképzett munkást választottak maguk közül.” 2 A következő napi, április 24-i iratok is tartalmaznak adalékot a témá­ hoz. A dandárparancsnokság az alábbi jelentést küldte a 3. hadosztály-pa­ rancsnokságnak: „K érem B urián János elvtársat (volt törzsőrmestert) a dandárparancsnoksághoz mint politikai megbízottat véglegesen kinevezni. Nevezett a vas- és fémmunkások szakszervezetének tagja, és helybeli mun­ kásgárdák felállítása körül buzgón tevékenykedett. Burián elvtárs f. hó 21-től a helybeli munkás- és katonatanács megbízatása folytán látja e l a politikai megbízási teendőket."3 * A M a g yar Tan ácsköztársaság 70. évford u lójára em lék ezve a H adtörténelm i L e v é ltá r őrizetében lé v ő , a Magyar Tanácsköztársaság katonai iratai eln evezésű gyűjtem ényből teszünk k ö zzé néhány, e d d ig még p u b likálatlan iratot, am elyek jól k ieg é szítik a N ó grád m egye történetét fe ld o lg o zó m onográfia von atkozó fe je z e te it. (N ógrád m egye története 2. k ötet, 18 4 9 -19 19 . S algótarján , 1969.) 37 �A munkásság szervezése oly ütemben haladt. hogy két nap múlva április 26-án már a Hadügyi Népbiztosság 6. osztálya - mely a Vörös Hadsereg szervezését irányította - a következő táviratot küldhette a dandárparancs­ nokságnak: „ A salgótarjáni acélgyárban a munkásság körében egy munkásgárda felállítása van folyamatban. Ezen egység a Vörös Hadsereg köteléké­ be »Salgótarjáni acélgyári zászlóalj« elnevezés alatt sorolandó be. A zászló­ alj hadrendje a következő: egy gyalog zlj., négy gyalogszázaddal (a lét­ számnak megfelelően folytatólagosan több egység is felállítható), egy géppuskásszázad 8 géppuskával. Ezen egységek felállítása a rendelkezésre álló személyzet létszámához és az anyag mérvéhez fokozatosan hajtandó végre. A géppuskás szd. szervezésre a 2669/eln. = 1919. számú rendelet megfelelő melléklete mérvadó. A zászlóalj parancsnokául Winkler Károly volt százados elvtársat nevezem ki. Nevezett útbaindítása innen elrendel­ tetett. Lövegek jelenleg nem állnak rendelkezésre. A kiképzett tüzér elv­ társak a 60. ddr. p arságnak volnának átadandók. A zászlóalj katona-köz­ igazgatási tekintetben, valamint hadrendileg a 60. ddr. csoport parancsnok­ ságnak, harcászatilag pedig a 3. ho-nak rendeltetik alá. A zászlóalj kiegé­ szítésére, egyéb jelentésére stb. a Vörös H adsereg kiegészítésére vonatko­ zó eddigi határozványok mérvadók. Mihelyt a zlj. felállítása annyira haladt, hogy a demarkációs vonalon szolgálatot tehet, egy vadász ezredbeli erős létszámú zlj-at váltson fel, mely utóbbi átirányítás végett a hadügyi nép­ biztosság 5. osztálynak, a létszámokkal jelentendő. Hünb. 8808/eln. 6. 1919.” 4 A helyzet azonban nem volt ilyen egyértelmű. A munkások felfegyver­ kezése és felhasználása tekintetében éles ellentétek, viták voltak a kommu­ nisták és szociáldemokraták között. (Lásd erről részletesen a Nógrád megye története 2. kötet 257. és azt követő oldalakon leírtakat.) A z ellentétek lényegét egy, a 3. hadosztály-parancsnokság és a dandárpa­ rancsnokság két szakközege közti beszélgetésben a következőképpen foglal­ ták össze: ,. . . . a helybeli munkászászlóalj körül bajok vannak. A mun­ kástanács azt mondja. hogy fognak, harcolni. A munkászászlóaljnál felállí­ tott katonatanács pedig azt mondja, hogy tekintettel a zöm kiképzetlensé­ gére, nem harcolhatnak. . . ” 5 A dandárparancsnokságnak a 3. hadosztály-parancsnoksághoz küldött jelentése ez utóbbi nézetet tükrözte: „Jelentem, hogy a salgótarjáni acélgyá­ ri munkászászlóalj ezer fő létszámmal a mai napon a kiutalt felszereléssel felszereltetett. A ddr. parancsnokság a zlj. megalakított tanácsával a zlj. alkalmazható­ ságát illetőleg összeköttetésbe lépett és a megbeszélés eredményét alábbi­ akban jelentheti: a munkás zlj. ezer fő létszámból csak körülbelül csak egy­ száz ember van olyan, aki az elmúlt világháborúban is részt vett, ezen­ kívül még egynéhány olyan van, aki ezelőtt 10-20 évvel katona volt. A többi teljesen kiképzetlen ember, aki fegyvert egyáltalán nem képes használni és soha katona nem volt. Jly körülmények között a zlj. harcban egyáltalában nem alkalmazható, mert senki sem vállalhatja a felelősséget, hogy a kikép­ zetlen emberek habár csak egy pillanatig is helyüket megáldani képesek vol­ nának. Lelkesedés és a kötelességtudás nem hiányzik, de így kiképzetlenül nincs semmi kilátás a legcsekélyebb eredményre sem. A zok akik az elmúlt világháborúban részt vettek, tekintettel csekély számukra, kilátástalannak tartják a harcban való részvételt. E z ideig 7-8 évig voltak katonák, sok vi­ szontagság után családjaiknak megmaradtak és most újból ki lennének 38 �téve a megsemmisülésnek, családjuk pedig minden támasz nélkül marad­ na. Ő k vonakodás nélkül hajlandók, volnának harcolni, de csak úgy, ha mindenki részt vesz a küzdelemben. Miután társaik kiképzetlensége követ­ keztében ez nem lehetséges, ők lsem hajlandók ilyen kilátástalan harcba lépni. Ha ellenben a társaik is ki lesznek képezve, ami legalább egy hónapi 39 �időbe kerül, legnagyobb készséggel fognak küzdeni. Ezen jelentés alapján a ddr. parság intézkedést kért. hogy mi történjen a munkás zlj.-nak kiadott felszereléssel és fegyverzettel. Nem volna-e célszerű azt az itteni hiányok pótlására felhasználni, a felesleget pedig visszaszállítani a munkás zlj. ta­ nács tagjainak. A tanács tagjainak aláírása: Percze István Licska Béla Kim er Gyula Kerekes József Vlacsil Béla Katona László Kovács Pál 40 Malomhegyi Gyula Andrásko Ede Ferencz Sándor Papp Gyula Miterbad(?) Pál Dubinyi Sándor Itábu(?) Gusztáv Pindroch József."6 �A vita eldöntésében lényeges szerepe volt Hevesi Gyula népbiztosnak, aki elrendelte a bányákban, az üzemekben a munka beszüntetését és a mun­ kások felfegyverzését.7 Emellett május 2-án kinevezte a munkászászlóalj politikai megbízottjává a kommunista G ólián Andrást,8 akinek döntő sze­ repe volt abban, hogy a zászlóalj fokozatosan harci bevetésre került. A dandárparancsnokság május 3-i 7.30-kor leadott távirata már azt a tényt közli, hogy. . . ,,a füleki csoport. . . fővédelmi vonalában. . . a salgó­ tarjáni munkászászlóalj részei már fel vannak állítva.” 9 A május 6-i (1.30’) helyzetjelentés ezt tartalmazza: „ . . . A munkásokból eddig két gyalogszázad alakult és egy műszaki század, amelyek kint vannak a vonalban, ma estig állítólag még két mun­ kásszázad fog megalakulni,” 10 Ezt követően - amint a helyzetjelentések tanúsítják - a zászlóalj katonái részt vettek a Salgótarján megvédéséért vívott harcokban.11 Május 12 -tő l.. . „az acélgyári és üveggyári munkásszázadokat. . . Salgó­ tarján nagyállomáson hadosztálytartalékként” vonták össze a 6. hadosztály parancsára.12 E zt erősítette meg május 16-án a 80. dandárparancsnokság parancsa is. „ A munkászászlóalj a 80. dandár kötelékébe lép és egyelőre Salgótarjánban lesz elhelyezve."13 41 �A z ezt követő napok irataiból érdekes helyzet rajzolódik ki. A 3. hadosztály-parancsnokság május 19-én a következő táviratot küldte a 80. dandárnak: ,,Közlöm a hdsparság 518/18 hdm számú rendeletét a Salgótarjánban szervezés alatt álló munkás zlj.-ak további szervezés, kikép­ zés és fegyelmezés végett Pásztó környékére áthelyezendők. A zlj .- ak moz­ gásra kész egységek legyenek. Végrehajtás jelentendő. Amennyiben a ddrparság ezen áthelyezés végrehajtását az ott levő szerelvényekkel nem biz­ tosíthatná ez a ho-nak sürgősen jelentendő. = 3 . ho 94 a/4 hdm.” A távirat hátlapján Köller dandárparancsnok telefonon leadott jelentése szerepel: „ A megváltozott helyzet következtében a munkászászlóaljak nem küldhetők Pásztó környékére” , mivel „ . . . a 2 munkászászlóalj addig, amíg ide más tartalék nem jö n ,. . . itt nem nélkülözhető.” 14 S hiába volt az ezredparancsnok, W inkler kérése is, hogy „ . . . legalább egy-két heti egységes és intenzív kiképzésnek vettessenek alá” 15, hiába a hadosztály utasítása - a hadműveleti helyzet döntött: a május 19-én meg­ újult ellenséges támadás visszaverésére, Salgótarján felmentésére minden fegyverre, minden alakulatra szükség volt. Salgótarján felmentése - május 23. - után kerülhetett sor az első vonalból való visszahívásra és a kikép­ zésre; amint ezt a 80. dandárparancsnokságnak a munkásezred-parancsnoksághoz Kisterenyére 1919. május 23-án küldött parancsa tartalmazza: „ A Salgótarjáni munkásezred a 3. ho.-parság parancsára Kis-Terennén, esetleg Kis-Terenne közvetlen közelében egyesítendő. A zlj-a k kiképzése azonnal a legnagyobb eréllyel megkezdendő. Első sorban a raj, szakasz és század kötelékek szilárdítandók. meg. Azután a fel­ derítő és biztosító szolgálatra helyezendő a súly. Emellett a lövészetben való kiképzés nem hanyagolandó el. A kiképzési időszak nem határozható meg, mert a jelenlegi helyzetben minden pillanatban akcióba juthat az ezred. A kiképzés módja ennek megfelelően alkalmazandó. A zlj-a k jelenlegi harcértékéről szóló jelentés még f. hó 24-én ide be­ érkezzék. Folkusházy dandárparancsnok. ” A z ezredparancsnok, W inkler válasza a következő volt: „ Kisterenye 1919. május hó 24-én. Fenti rendeletet tudomásul v ettem. A zlj.-ak kiképzési foka legutolsó jelentésem óta nem változott, azonban a hangulat a legutóbbi események és az általános helyzet alakulása folytán igen kedvező. Winkler ezd.-parancsnok. ’ ’16 A kiképzés időszakáról tudósít az alábbi távirat: „ A hadseregparság 526/17.-hdm. számú rendeletére: a salgótarjáni munkásezred II. zászlóalja az I. zászlóaljba beolvasztandó és egy új II. zászlóalj állítandó fel. Zászló­ aljparancsnokot a hadseregparancsnokság már igényelt. A kiképzett géppuskások. különválasztása után egy géppuskásszázad felállításához még hiányzó katonák és felszerelés igénylendő. A z új II. zászlóalj felállításának előhaladását a salgótarjáni munkásezredparság a 80. ddr. prsg. útján időnként jelentse. Veszik: 80. dandár és salgótarjáni munkásezred parság. = 3. ho. psg. 1oo.a /8. szám/ hdm. 1919.” 17 42 �Valószínűnek látszik, hogy az ezred feltöltése nem történt meg, átszer­ vezték az alakulatot - amint ez a Vörös Hadsereg parancsnokság által kiadott hadrendekből rekonstruálható.18 Május 5—től május 30-ig I. munkászászlóalj elnevezéssel szerepel, mint a salgótarjáni acélmunkások alakulata, vagy Acélgyári zászlóalj néven. (Ér­ dekes viszont, hogy a dandárezredként emlegeti és van olyan hadrend, amelyben a megnevezése zászlóalj, de a jelölése ezred.) A június 15-én kiadott hadrendben már önállóan nem szerepel az alaku­ lat, hanem az 5. munkásezred beolvadt pótlásaként található a salgótarjáni I. és II. munkászászlóalj: (az elnevezésbeli ellentmondás itt is fellelhető: ugyanezen irat egy másik mellékletében, az 5. hadosztály hadrendjénél ez olvasható az 5. munkásezrednél: „ A salgótarjáni munkásezred 2 zászlóaljá­ val az 5. ezredbe beolvadt.” 19 A július 5-én kiadott hadrendben pedig már így szerepel: 5. salgótarjáni munkásezred, amelynek az I. zászlóalja az I. salgótarjáni zászlóaljból, II. zászlóalja a II. salgótarjáni zászlóaljból alakult. Az ezred júniustól a 10. dandár alárendeltségében az 5. hadosztály köte­ lékébe tartozott és részt vett a III. hadtestparancsnokság által vezetett északi hadjáratban, és a ,,kiváló munkásokból. . . álló zászlóaljai dereka­ san kivették részüket a harcokból - de ez az ezred történetének egy újabb fejezete, amely már nem esik jelen kutatásunk körébe. 43 �JEGYZETEK 1. HL MTK 80. ddr. 96/hdm. sz. 100/1—5. lt-i j. 2. HL MTK 80. ddr. 113/l.hdm. sz. 100/18.—147. lt-i j. 3. HL MTK 80. ddr. 114/13.hdm. sz. 100/19.—164. lt-i j. 4. HL MTK 80. ddr. 118/6.hdm. 12. 100/23.—203. lt-i j. (A távirat hátoldalára Radváner ddrpk a következőt írta: ,,A munkástanács hasonló táviratot kapott. A zlj. Jelenleg felállítás alatt áll.” 5. HL MTK 80. ddr. 121. hdm. sz. 101/1.—1. lt-i j. 6. HL MTK 80. ddr. 120/29.hdm. sz. 100/25.—254. lt-i j. 7. HL MTK 3. ho. 78/2. Op. sz. 91/5.—18. lt-i j., és HL MTK 80. ddr. 123. hdm. sz. 101/3.—34. lt-i j. 8. HL MTK 80. ddr. sz. n. 101/10.—166. lt-i. j. 9. HL MTK 80. ddr. 123/15. hdm. sz. 101/3.—46. lt-i j. 10. HL MTK 80. ddr. 126/11. hdm. sz. 101 6.—103. lt-i j. 11. Egy érdekesség ezekből a n a p o k b ó l:........ Som oskőnél a salgótarjáni acélgyári mun­ kásszázad 3 m ozgókonyhát zsákmányolt. Ezek közül az egyik századnak 6-án elha­ gyott konyhája volt.” 12. HL MTK 80. ddr. 131/13. hadm. sz. 101/11.—189. lt-i j. 13. HL MTK 80. ddr. 135/15. hrm. sz. 101/15.—241. lt-i j. 14. HL MTK 80. ddr. 139/22. hdm. sz. 101/19.—299. lt-i j. 15. HL MTK 80. ddr. 138/29. hdm. sz. 101/18.—283. lt-i j. 16. HL MTK 80. ddr. 143/18. hadm. sz. 102/2.—45. lt-i j. 17. HL MTK 80. ddr. 147/15. hdm. sz. 102/7.—140. lt-i j. 18. HL MTK VHP Hadrendek 66—70. dobozok. Itt jegyezzük meg, hogy a munkásalakulatok felhasználása tekintetében lényeges változás következett be a májusi fordulat után. (Május 3-án a Forradalmi K orm ány­ zótanács elrendelte a proletariátus általános mozgósítását.) A V örös Hadsereget át­ szervezték és ennek során munkásezredekkel megerősítették, am elyeknek utánpót­ lását a gyári munkásezredek adták. Május folyam án 9 munkásezredet (2., 5.. 6., 7., 8., 9., 11., 14., 22. hadrendi számmal) osztottak be a fronton h arcoló egységek közé, többségüket a III. hadtest kötelékébe. 19. HL MTK VHP 615/60. hdm. sz. 68/5.—5. lt-i j. 44 �G O S Z T O N Y I P ÉTER A V örös Hadsereg összeomlása, 1919- Ágoston Péter, az 1919-cs tanácskormány három külügyi népbiztosának egyike, a Forradalmi Kormányzótanács különleges megbízottja, 1919. július 6-án a következőket jegyezte fel mai napig is kiadatlan naplójában: „P o zsonyban aláírtam a fegyverszüneti szerződést, és megállapodtam a franci­ ákkal a hadifoglyok kiadása tekintetében. Mittelhauser tábornoknak nem ment a fejébe, hogy mi velük fegyverszünetet kössünk. Ha pedig ezt mégis megtesszük, akkor bizonyára azért, mert az osztrákokat akarjuk támogatni, hogy a tanácsrendszert ott megcsináljuk. Úgy látszik sejtelme sincs arról, hogy a Vörös Hadsereg most nagyon gyenge és ezért adtuk át azokat a nagy felvidéki területeket.. . ” 1 Ágoston Péter tévedett. A z északi - a felvidéki - hadjárat során a fiatal magyar Vörös Hadsereg szervezetileg is összekovácsolódott és a III. hadtest katonái, melyek nagyobb részt a budapesti gyárak munkásai közül kerül­ tek ki, a cseh haderővel szemben komoly harci sikereket értek cl. A Landler Jenő vezette hadtest - 50 zászlóalj és 24 üteg - rövid hetek alatt 2836 m2-nyi területet szerzett vissza Magyarországnak. Június 28-án azon­ ban Kun Béla sugallatára a kormányzótanács Budapesten egy olyan hatá­ rozatot hozott, miszerint a felvidéki, a Vörös Hadsereg által felszabadított területeket haladéktalanul ki kell üríteni, illetve a csapatokat vissza kell vonni eredeti, májusi kiindulási vonalaira. Kun bízott Clemenceau ígére­ tében, illetve az első világháború győztes hatalmainak párizsi békekonfe­ renciája ígéretében, miszerint a kiürített felvidéki területek ellenében az antanthatalmak kötelezik a románokat, az általuk elfoglalt tiszántúli terü­ letek átadására.2 A Felvidékről visszarendelt csapatok katonáit a kormányzótanácsi ha­ tározat alaposan megroppantotta. A katonák zöme érthetetlenséggel fogadta Kun Béla javaslatát és még kevésbé volt hajlandó indítóokait magáévá ten­ ni. Hogy lehet önként lemondani egy fegyverrel visszaszerzett területről, amikor ennek állítólagos ellenértékét távoli országok miniszterei csak kilá­ tásba helyezték? Nem, lázongásokra nem került sor: a csapatok parancs­ nokainak vezetése alatt végrehajtották a visszavonulást, de mind az egy­ szerű vöröskatonában, mind pedig tisztjeikben nőtt a kétely a tanácskor­ mány illetve a mögötte álló egyesült szociáldemokrata-kommunista pártve­ zetéssel szemben. Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok július 10-én le is mon­ dott. Ennek okát visszaemlékezéseiben bőven megmagyarázza.2 Stromfeld Aurél, a Vörös Hadsereg kiváló vezérkari főnöke, már előzően, július 1-én otthagyta a gödöllői főhadiszállást, és tudunk több hadosztályparancsnokról is, akik a számukra elfogadhatatlannak minősült visszavonulással kapcso­ latban. tiltakozásuk jeléül, szintén önként váltak meg posztjuktól.4 Nem tartozik ugyan ide Kun Béla Clemenceau-val szembeni magatartá­ sának magyarázata, de hadd jegyezzük meg - ha úgy tetszik, Kun Béla vé­ delmére, hogy ő a francia miniszterelnök ígéretében elsősorban a Tanács­ 45 �köztársaság időnyerési lehetőségét nézte. Valahogy úgy, ahogy ezt Lenin tette, amikor is, 1918 tavaszán Breszt-Litovszkban, területi koncessziók alapján, békét kötött a központi hatalmakkal. D e az is lehetséges, hogy Kunt be­ folyásolták, „megijesztették” azok a jelentések, amelyek a Felvidéken si­ kerrel előrenyomuló Vörös Hadsereg, a Landler-féle III. hadtest belső po­ litikai képéről tudósítottak. Kassa és Eperjes a bevonuló magyar csapato­ kat ugyanis nemcsak érthető lelkesedéssel, hanem nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott házakkal is várta. A vörös lobogó mellé, az internacionaliz­ mus jelképe mellé, számos egységnél követelni kezdték a nemzetiszínű zászlók rendszeresítését! Maga Landler Jenő hadtestparancsnok is tett e vonatkozásban pártoló javaslatot, amelyet Kun Béla azonban kategorikusan elutasított.5 Kun és közvetlen környezete kizárólag a nemzetköziség talaján álltak. A világforradalom küszöbönálló kitörésében hittek és annak gyors győzelmében. Illetve abban, hogy az orosz Vörös Hadsereg, amely ezekben a nyári hetekben a Kárpátok előterébe kerülve a Dnyeszter bal partján állt, hamarosan hathatós katonai segítséget nyújthat a Tanácsköztársaságnak. Július közepén a Kormányzótanács súlyos helyzetbe került. Noha a fel­ vidéki, felszabadított területeket átadta a cseheknek, a Tiszántúlt nem si­ került birtokba venni. Ezért Budapesten elhatározták, hogy fegyverrel sze­ reznek érvényt kívánságuknak, és a Vörös Hadsereget felkészítik egy ro­ mánok elleni, tiszántúli offenzívára. Július 12-én a kormányzótanács el­ rendelte az általános védkötelezettséget. Ugyanakkor megkezdődött a Fel­ vidékről visszavont csapatok Tisza-vonalon való felvonultatása.'' Egyet kell értenem és egyet is értek a pozsonyi dr. Fogarassy Lászlóval, az 1919-es korszak hadtörténetének kiváló kutatójával, amikor őt idézvén kijelentem, hogy a román királyi hadsereg ellen felsorakozó vörösseregtestek ekkor tulajdonképpen a „belső bomlás” , a harci erények bomlásának küszöbén álltak.7 A hadosztályoknál és a dandároknál ugyanazok a kórtünetek ütöt­ ték fel fejüket, mint amelyek alig egy évvel azelőtt. 1918 októberében, az osztrák-magyar császári és királyi hadseregben voltak tapasztalhatóak. L andler Tenőnek — július 18. óta - a Vörös Hadsereg új főparancsnokának, több munkásezredet (például a 8. és a 14. ezredet) fel kellett oszlatnia, mert katonai értékük szinte a nullára süllyedt. Más egységek ugyan még , álltak” , de fegyelmük (például a I I . ezrednél) csapnivalóan rossz volt. V olt olyan dandár is (például a 80. nemzetközi dandár), amelynek katonái fosztogató körutakat tettek a falvakban és fütyültek parancsnokaik, illetve politikai biztosaik utasításaira. M ivel a hátországi, a személyi állomány ki­ egészítésével, feltöltésével foglalkozó intézmények működése akadozott, a 7. munkásezredet, mint ilyet, törölni kellett a tiszai sereg hadrendjéből. Landler a támadásra felsorakozott csapatok mögött tartalékok felett szinte nem is rendelkezett! A hajmáskéri táborban ugyan megtalálható volt a 8. hadosztály zöme, de ezek vezetői egyszerűen megtagadták a parancsot: a románok elleni offenzívában nem kívántak részt venni. A pécsi bányász­ zászlóaljból kialakított 52. ezred katonái pedig kijelentették: ők a Tanácsköztársaság ügyét csak Baranya megye felszabadításában, Szűkebb pátriájuk visszaszerzésében kívánják szolgálni.8 Ennyi példából is kitűnik, hogy a román királyi hadsereg ellen felsora­ kozott vöröscsapatok csak „papíron” képeztek komolyabbnak vehető ka­ tonai erőt. Bár említsük fel, a tiszai seregnek a későbbiekben voltak kiváló képességű csapatai is. Például a vöröstüzérek és azon gyalogzászlóaljak katonái, amelyeknek személyi állománya zömükben az ellenségtől megszállt 46 �magyar területekről származtak. Ezeket az egységeket főleg az motiválta, hogy fegyvereikkel Szűkebb hazájuk visszaszerzését szolgálják. A korabeli hadtörténelmi irodalomból is tudjuk: jól harcoltak! A tiszai offenzíva első szakaszának sikerei főleg az ő számlájukra írandók. Helytállásuk viszont nem volt elégséges ahhoz, hogy az egész tiszai sereg harci morálját meg­ emelje. A tiszai offenzíva haditervét Julier Ferenc vezérkari alezredes dolgozta ki. Ugyanaz, aki a III. hadtesttel a felvidéki hadjáratot végigcsinálta és ott a mostani, tehát a júliusi Vörös Hadsereg főparancsnokának, Landler Jenő­ nek vezérkari tisztje volt. Ismerték egymást. Miként mondani szokás: a Fel­ vidéken együtt szagolták meg a puskaport. A z együttműködés a két em­ ber között jó volt, jóllehet tudjuk, Landler elsősorban politikus volt, kom­ munista, míg Julier, hivatásos tisztként, nem viseltetett szimpátiával a kom­ munizmus iránt. Számára a Tanácsköztársaság politikai berendezkedésével és ideológiájával egy idegen világ volt és maradt. Julier elsősorban hazafias érzésből kötelezte el magát a Vörös Hadseregnek.9 A tiszai offenzíva előkészítése és lefolyása nem tartozik ezen fejtegeté­ sek tárgyához. Csak megemlítem, hogy a Tanácsköztársaság ellenségei, az antanthatalmak Duna-medencei képviselői jó előre tudomást szereztek az offenzíváról, illetve annak előkészítéséről. A tiszai védelmet ellátó román hadsereg parancsnoksága is megfelelő felvilágosítással rendelkezett. Nem Julier volt tehát az .,áruló” , ahogy azt később, 1945 után, tulajdonképpen a mai napig, igaz az utóbbi időben már nem olyan nagy határozottsággal, a magyarországi katonai és történeti irdalom állítja.10 Franchet d ’Esperay tá­ bornok július 21-én Foch marsallhoz, Párizsba címzett levelében a Vörös Hadsereg támadásának megkezdése után megnyugtatólag így írt: „ A ma­ gyar offenzíva már a kezdetben össze fog omlani!” Román erősítések van­ nak útban a tiszai fronthoz. Majd hozzáfűzte: ,,Biztosíthatom Ö nt, hogy a magyar szovjeteknek legfeljebb 2-3 hét életet adok. Ha offenzívánk nem hozná meg esetleg a K un kormány végét, a tarthatatlan belső állapotok ezt mindenesetre meghozzák. . " Július 20-án indult meg a Vörös Hadsereg tiszai offenzívája. A román királyi csapatok a magyarokénál nagyobb erőkkel rendelkeztek. Felszerelé­ sük és fegyelmük is sokkal jobb volt. Liptai Ervin hadtörténész 1960-as fel­ mérése szerint gyalogság vonatkozásában a románok két és félszeres túl­ súlyban voltak. Tüzérségük és lovasságuk túlsúlya pedig kimondottan nyo­ masztó volt.12 Ennek ellenére a Vörös Hadsereg - több helyen átkelvén a Tiszán, sőt nem egy helyen mélyebb hídfőállást is kiépítve sikerrel har­ colt a románok ellen. A Vágó Béla vezette III. hadtest csapatai például Szabolcs és Tiszaeszlárnál a felvidéki hadjárat bravúrját ismételték meg.13 Július 24-én azonban döntő változásokra került sor. Tartalékok beérkezése, illetve bizonyos átcsoportosítások lehetővé tették M ărdărescu tábornoknak, a román csapatok tiszántúli parancsnokának, hogy megállítsa, majd ellentámadásban visszavesse a magyarokat.14 E z olyannyira jól sikerült, hogy a románok hat nap múlva Tiszaeszlárnál és Tiszadadánál már át is kelhettek a folyam jobb partjára. A Vörös Hadsereg csapatait sürgősen vissza kellett parancsolni. Julier a kudarcért saját magát, illetve a rossz haditervet okol­ ta. Benyújtotta lemondását, amit azonban Landler nem fogadott el. Ceglé­ den, július 31-én, Vágó Béla különvonatában, összeült a Vörös Hadsereg legfelsőbb vezetősége. Landleren kívül részt vettek ezen Pogány József, Bo­ 47 �kányi Dezső, Hamburger Jenő és Kun Béla és persze Julier, aki a vezér­ kar szemével nézve a kialakult hadihelyzetet, mindenféle offenzíva leállí­ tását és a csapatok defenzív felhasználását javasolta.15 Másról is esett szó. Politikai ügyekről. A Tanácsköztársaság további sor­ sáról. Felvetődött a gondolat, ha a kormányzótanács lemondana és a ha­ talmat egy mérsékeltebb politikai csoportosulásnak átadná - vajon az an­ tant hajlandó lenne-e érdemileg Budapesttel tárgyalni és az intervenciós román csapatokat leállítani? Kun azonban a feltétel nélküli harc mellett tört pálcát. A Vörös Hadsereget ismét offenzívába kell hajtani - hangoztatta Bokányival és Julierrel szemben. E z ideig a románok csak kis erővel jöt­ tek át a Tiszán. Ha ezeket visszavetnénk, a folyam vonalát hosszabb ideig lehetne tartani! A ceglédi haditanács el is rendelte a Vörös hadsereg ismé­ telt támadását - de közben, július 31-ére, a csapatok belső bomlása ijesz­ tő méreteket öltött. Julier visszaemlékezéseiben megírja, hogy amíg július 25-e után a Tiszán átkelt vöröscsapatok visszavonulása aránylag még rendezettebb körülmé­ nyek között folyt és így a hadianyag jó részét is sikerült megmenteni - ez az állapot július utolsó napján gyökeresen megváltozott. Valami „megpat­ tant” a katonák lelkében! Fegyelmük bomlóban volt; harci kedvük a nulla „ értékére” süllyedt. „ A csapat semmi áron nem akart többet harcolni!” e rezümével jött Julier július 31-én vissza a Tiszától.16 Kun Béla is hasonló végeredményre jutott. A ceglédi haditanács után gépkocsijával beszágul­ dotta a tiszai front egy részét. Szajolnál, ahol egy rögtönzött beszédben lel­ ket kívánt verni a katonákba, csak süket fülekre talált. Münnich Ferenc­ nek, a Vörös Hadsereg politikai biztosának visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a vöröskatonák odamondogattak Kunnak: ,M i már eleget harcol­ tunk! Harcoljanak most maguk., elvtársak!” 17 Legjobb esetben is mérhetet­ len közöny uralta a vöröskatonák lelkét. Csalódtak vezetőikben, csalódtak a nemzetközi szolidaritásban, hiszen - hogy csak egyetlen példát mondjunk! - a július 21-ére beharangozott, a Tanácsköztársaság megsegítését célzó „nagy internacionalista proletártüntetés” , illetve sztrájk Európa-szerte el­ maradt, illetve itt-ott jelentéktelen helyi megmozdulásokra zsugorodott. Több munkásezred nyíltan kimondta: hazamegy, nem harcol tovább! Más helyeken a csapatok önkényesen elhagyták állásaikat. Már csak békét kíván­ tak. Hiába vette át a ceglédi haditanács határozata alapján Vágó Béla az I. és IV. hadtest még meglévő csapatai felett a parancsnokságot és intéz­ kedett egy offenzíva előkészítésére. A katonai gépezet csődöt mondott. Augusztus 1-én, a reggeli órákban, Szolnoktól délre a Tisza mögött, magyar részről szinte semmiféle egység nem állt. Még folyammegfigyelésről sem le­ hetett már beszélni! A román királyi hadsereg meg éppen ezen a napon tett előkészületeket a Tisza-vonalon való átkelésre. Szolnoktól délre. . . Papíron ekkor a Vörös Hadseregnek még 23 zászlóalja és 4 tüzérütege volt. Ezekből kaparta össze Vágó azokat a csapatokat, amelyekkel augusz­ tus 1-én Szolnoknál ellentámadást indított a románok ellen.18 A város egy részét sikerült is visszafoglalni, de a siker helyi siker maradt. A többi front­ szakaszon a románok, ha kezdetben óvatosan is, de folytatták nyugati budapesti - irányban az előnyomulásukat. Kun Béla közben Budapesten a Tanácsköztársaság likvidálásával volt elfoglalva. Augusztus 1-én délután a Budapesti Központi Munkástanács ülésén jelent meg. A z előbbi két nap fronton tapasztalt látványai valószínű­ leg mélyen befolyásolták hangulatát, érzelmeit és helyzetmegítélését. Becsü- 48 �letére legyen mondva, volt bátorsága szembenézni a tényekkel és azokból a helyzet adta következményeket levonni. Egy kevesek által ismert kora­ beli dokumentumból idézünk! A Budapesti Központi Munkástanács au­ gusztus 1-i üléséről készült jegyzőkönyvből. Ekkor már Kun Béla mögött volt a pártvezetőség és a kormányzótanács ülése, ahol a hatalomról való lemondást eldöntötték. Kun mellett csak Szamuely Tibor tartott ki. A szakszervezeti tanács is túlnyomó többségben a diktatúra feladása mellett szavazott. M aradt tehát Kun számára a Budapesti Központi Munkástanács informálása. A kormányzótanács lemondását illetve a szakszervezeti kor­ mány megalakítását Rónai Zoltán közölte a jelenlévőkkel. Ezután lépett az emelvényre Kun Béla. A fennmaradt jegyzőkönyv szerint így kezdte beszé­ dét: „Hangom nincs már, csak a hitem van meg, hogy az a proletariátus, amely cserben hagyott nem engem, nem a vezérét, hanem cserben hagyta ön­ magát, az a proletariátus, amely mégsem hibás, mert a kapitalizmusból, e b­ b ől a mocskos, ebből a ronda kapitalizmusból nem lehetett mást csinálni, mint azt a mocskos és ronda rendszert, amely ebben az országban volt. Én elvtársak, azt mondom, nagyon mérlegeltem, nagyon gondolkodtam rajta, mit tegyek, és most itt hidegen és nyugodtan mégis megállapítom: megbu­ kott a proletárdiktatúra Magyarországon. Megbukott a proletárdiktatúra gazdaságilag, politikailag, és katonailag megbukott. . . ” A továbbiakban Kun szenvedélyesen kifejtette: vágya az volt, hogy a proletárdiktatúráért a barikádokon harcoljon együtt a tömegekkel. Inkább a halál - mintsem a diktatúra feladása! „E rre gondoltam, elvtársak!” mondotta a gyűlésnek. „Á m mit csináljunk? Barikádokra álljunk ki ma­ gunk, tömegek nélkül?” 19 Ez a kb. 30 perces Kun-beszéd, amely nem men­ tes az ellentmondásoktól, becsületes őszinteségében érdemel figyelmet. H i­ szen a mi századunkban egy kézen meg lehet számolni azon politikusok szá­ mát, akik szembe merték nézni politikai kísérletük totális csődjével és ezt nyilvánosan és őszintén a levont következtetésekkel együtt el is mondták! Augusztus 2-án Haubrich József vasmunkás lett Böhm Vilmos és Land­ ler Jenő után a Vörös Hadsereg főparancsnoka. Rá már csak a hadsereg roncsai maradtak. Első intézkedései között ott találjuk a felvidéki hadjárat óta vajúdó „zászlóügy” rendezését. Haubrich elrendelte, hogy a Fegyveres Erők (figyeljük: már nem Vörös Hadsereg!) harci lobogója ezentúl csak az egyik oldalon llegyen vörös színű. A másik oldalnak nemzetiszínűnek kell lennie. A többi katonai intézkedések nem sok eredményt hoztak. Haubrich, aki a szakszervezeti, úgymond, Peidl-kormányban ideiglenes jelleggel egy­ ben a hadügyi tárcát is vezette, hamarosan elvesztette a hadsereg felett az uralmat. Pedig Julier kitartott mellette, sőt Stromfeld Aurél, ez a derék katona is egy időre visszajött dunántúli maga választott magányából, hogy ha szükséges, a románok Budapest irányában történő előnyomulása megaka­ dályozásában segítséget nyújtson. D e csapat, ami felett a gödöllői főhadi­ szállás rendelkezhetett volna, már nem akadt! Mărdărescu katonái au­ gusztus 4-én vonultak be - puskalövés nélkül - Budapestre. Augusztus 6án a Peidl-kormányt a fővárosban egy kis ellenforradalmi csoport puccs­ szerűen eltávolította a hatalomból. Jellemző a kialakult helyzetre, hogy a szakszervezeti kormány még egy szakasznyi katonát sem tudott védelmére felvonultatni! Mi lett a még megmaradt vöröscsapatokkal? 49 �Augusztus első hetében a román királyi hadsereg által ellenőrzött te­ rületeken Mardarescu csapatai hat kombattáns hadosztályt kényszerített fegyverletételre. Így kb. 40000 katona és 1235 tiszt esett fogságba. Csak kevés egységnek - például a 2. dandárnak, amely Vácon keresztül jutott el a Dunántúlra sikerült a fogságbaeséstől megmenekülni. A Dunántúl egy részén augusztus közepe óta ekkor már a Horthy Miklós vezette N em ­ zeti Hadsereg volt az úr. Kozma Miklós Az összeomlás című 1933-ban ki­ adott visszaemlékezéseiben megírja többek között, hogy dunántúli előre­ nyomulásuk során még Fajsznál csatározásra került sor egy vörösjárőr és a Moravek-Ostenburg-k ülönítmény katonái között.20 Kirschner Béla pedig egy régebbi tanulmányában részleteket közöl a Budapesttől nagy távolság­ ban lévő sátoraljaújhelyi direktórium megszűnésének körülményeiről. Itt a tanácsköztársasági közigazgatási szervezet augusztus 3-án értesült Kun bu­ kásáról, illetve a Peidl-kormány megalakulásáról. Ekkor a helyi hadügyi megbízott kihirdette: „. . . . a kommunizmus megszűnt. A Vörös Hadsereg leszerel. Mindenki térjen vissza h azájába.. .!” 21 Augusztus közepére már nem csak a helyi direktóriumok, hanem a mun­ kástanácsok is önmaguktól felbomlottak, szétszéledtek. Ha akadt is itt-ott egy-egy agilis helyi katonai vezető, aki igyekezett a rábízott egységeket fegyver alatt tartani, a románok budapesti bevonulásának tényére és az általánosan elterjedt hírekre, miszerint a Tanácsköztársaság megszűnt, Kun Béla a népbiztosokkal Bécsbe távozot - végső soron kapitulált. A katonák, fegyvereiket hátrahagyva, szétszéledtek laktanyáikból. Totálisabb összeom­ lást, mint a magyar Vörös Hadsereg 1919 augusztusi összeomlása, keveset ismer a modern kor hadtörténelme! Hadd szóljunk még itt a Vörös Hadsereg katonai összeomlásának egyes okairól, úgy ahogy azt nyugati kutató a tények tükrében látja. A Vörös Hadsereg tulajdonképpen a felvidéki hadjárat során kovácsolódott össze egységes katonai erővé. O tt honvédő háborút folytatott. A z inter­ nacionalista beállítottság mellett így a nemzeti érzelmeknek is szerep ju­ tott. A tanácskormány vezetői, elsősorban Kun, semmibe vették ezt a lelki tényezőt, amely a csapatok harci kedvére kedvezően hatott. Hiszen a Vörös Hadsereg zömmel parasztokból állott. A z internacionalizmust a gyakorlat­ ban nem értették. Földéhségüket sem elégítette ki a tanácskormány. Mi mo­ tiválhatta tehát harcukat, ha se honvédelem se földvédelem ebben a küzde­ lemben nem játszott szerepet. A munkásezredek kezdetben jól harcoltak. Fegyelmük is megfelelő volt. D e egy kis idő múlva elegük volt a frontból. Ú gy gondolták: 1919 májusában önkéntesen jöttek harcolni, most joguk van ahhoz is, hogy önkéntesen hagyják ott a frontot. Lázongtak. Egyes egysé­ geknél az anarchia ütötte fel a fejét. A „szakszervezeti fegyelem” nem volt képes - legalábbis hosszabb távon - a katonai diszciplinát pótolni. Ami a tisztikar zömét illeti - ők nemzeti érzelemtől vezéreltetve léptek a Vörös Hadsereg szolgálatába. A titkos a ki nem mondott, meg nem be­ szélt jelszó, ezeknél így szólt: „H a vörös zászlók alatt is indulunk a harcba - mire a Kárpátokba érünk, piros-fehér-zöld lesz a lobogónk!"22 Helyesen állapította meg egy 1975 májusában az É let és Irodalom című hetilapban posztumus közzétett írásában Lukács György, a nagy marxista filozófus (aki mellesleg 1919-ben egy ideig a Vörös Hadseregben politikai biztos is volt), hogy „ . . . 1919-ben óriási szerepet játszott a nemzeti elem: ez a Vörös Hadsereg lényegében magyar hadsereg volt: ID E G E N támadások­ kal szemben védekezett!” 50 �A Vörös Hadsereg egyben népi hadsereg is volt. A hátország minden búja és baja elért a katonáihoz és azokat lelkiekben súlyosan befolyásolta. Így például a családok otthoni éhezése, a különböző ellenforradalmi meg­ mozdulások, Szamuely terrorintézkedései. amelyek - tudjuk - különösen a paraszti vidékeket sújtotta. Ehhez jöttek még: a hátországi közlekedési zűrzavar, a fehérek propagandája, a sok, a frontot is elérő tudatos rémhír, az antant ígérgetései, és nem utolsósorban a kormányzótanácsbeli vezetők politikai megosztottsága, elbizonytalankodásai. Mindezek a tényezők egy­ magukban és összességükben negatív vonatkozásban kihatottak a csapatok­ ra.23 Egy világos katonai cél, a nemzeti beállítottság akár taktikai okokból való megtűrése és - nem utolsósorban - a hátország szilárdsága, szerintünk a legfontosabb katonapolitikai tényezők voltak, amelyeknek hiánya - mint az események megmutatták - a magyar Vörös Hadsereg működésére döntő­ en kihatottak és előbbrehozták a - ma már tudjuk - kikerülhetetlen véget, a Tanácsköztársaság bukását.24 A Vörös Hadsereg összeomlásával, felbomlásával kapcsolatban - hadd mondjuk ezt még el - az utókor ne az egyszerű katonát okolja. Ő , amíg a körülmények engedték, megtette kötelességét. Éppen ezért tartom külö­ nösen sajnálatosnak, hogy ennek a névtelen, ismeretlen vöröskatonának, aki 1919-ben nehéz körülmények között az idegen betolakodók, az imperia­ lista nagyhatalmaktól az országra szabadított hadseregek ellen védték Tanács-Magyarországot, hogy ennek a katonának - a budapesti tanácsköztár­ sasági emlékmű vörösmatróz-figuráján kívül - ez ideig külön szobrot még nem emeltek a mai Magyarországon. Nem lenne itt az idő, ezt pótolni? JEGYZETEK 1. Ágoston Péter naplója, Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, MS 5060/D. 2. Borsányi György: Kun Béla. Politikai életrajz, Budapest 1979, 185. 1. (Kossuth Könyv­ kiadó) 3. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében, Budapest 1946, 310—322. 1. (Népszava Könyv­ kiadó) 4. Hetés Tibor: Stromfeld Aurél, Budapest 1978. (Zrínyi Katonai Kiadó) 5. J ulier Ferenc: Ellenforradalmi lélekkel a Vörös Hadsereg élén. Cikksorozat a buda­ pesti Magyarság napilap 1927. július 3—17. közötti megjelent számaiban. A „zászlóügyről” a június 15-i közlemény számol be. 6. R észleteiben lásd Liptai Ervin: A magyar Vörös Hadsereg 1960. (Zrínyi Katonai Kiadó) harcai 1919, Budapest 7. Fogarassy László: A Magyarországi Tanácsköztársaság katonai összeomlása, Törté nelmi Szemle, Budapest 1981/1. 20. 1. 8. Fogarassy i. m. 21. 1. 9. Erről bővebben önmaga számol be idézett visszaemlékezéseiben. Lásd június 12. és június 13-1 közleményeit. 1 5 �10. Ha így lett volna, 1919 augusztusa után nem üldözte volna őt az ellenforradalmi rendszer! Julier 1919 második felében vizsgálati fogságban volt. Ügyében végül is becsületbíróság döntött, amely felmentette. A Nemzeti Hadsereg (és később a Ma­ gyar Királyi Honvédség) nem vette át, ott nem szolgált. Ügyét végül is 1932-től ke­ gyelmi úton rendezték, amikor is ezredesi nyugdíjat kapott. Julier 1944. április 25-én Budapesten tüdőrákban 66 éves korában hunyt el. 11. Idézi Borsányi, 190. 1. 12. A tiszai fronton harcoló magyar vöröscsapatok ereje 74 zászlóalj (31 000 puska) és 88 üteg (311 löveg) volt. Lovassággal, a hadosztály-törzsszázadok kivételével nem rendelkeztek. A román királyi hadsereg a Tiszántúlon ezzel szemben 119 zászlóaljból (84 000 pus­ ka), 60 lovasszázad (12 000 kard) és 98 ütegből (392 löveg) állt. A magyar adatok forrása Liptai i. m. 498. old. Továbbá A magyar Vörös Hadsereg 1919. Válogatott dokumentumok, Budapest 1959. (Zrínyi Katonai Kiadó) A román adatok forrása: Mardarescu: Campania pentru desrobirea Ardealului si occuparea Budapestet, 1918—1920. Bucuresti 1920. 13. Részleteiben lásd Vágó Béla 1881—1981. Vágó Béla születésének 100. évfordulóján — Baján 1981. augusztus 10-én — tartott emlékülés előadásai, Kecskemét 1983. (Bács Me­ gyei Lapkiadó Vállalat), 46—47, 1. 14. Mârdârescu, i. m. 141—142. 1. 15. F ogarassy i. m. 32. 1. 16. Julier i. m. Magyarság, 1927. június 16. 17. Münnich Ferenc a „nagyközönség” részére írt visszaemlékezéseiben erről igen szűk­ szavúan és „finoman” tudósit, amikor így ír: „Az északról történt visszavonulás aláásta a hadsereg Jegyeimét. Kun Bélával kísérletet tettünk a fegyelem helyreállí­ tására, de ez nem sikerült, és a további események a Tanácsköztársaság bukásához vezettek. . . ” (Münnich Ferenc: Viharos út, Budapest 1966. 75. 1. Szépirodalmi Könyv­ kiadó). Az általam való idézet Münnichnek az MSZMP Párttörténeti Intézetében elfekvő visszaemlékezéséből való, amelyet Borsányi idéz Kun Béla című könyvé­ ben (191. 1.) 18. Részleteiben lásd Fogarassy László: A magyar Vörös Hadsereg utolsó csatája, Szol­ nok, 1919. augusztus 1. Közli: Jászkunság, Szolnok, 1961/3—4. sz. 19. Idézi Borsányi i. m. 195. 1. 29. Kozma Miklós: Az összeomlás 1918—19.. Budapest é. n. 393. 1. 21. Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a front­ vonal mentén. Századok, Budapest, 1968/3—4. sz. 437. 1. 22. Münchenben, 1984 tavaszán két veterán honvédtiszt, akik „ellenforradalmi lélekkel” vettek részt az 1919-es Vörös Hadsereg felvidéki hadjáratában, közlései e sorok író­ jának. 23. Ezeknek a tényezőknek a fontosságát a későbbiekben a szovjet katonapolitika is magáévá tette. Hadd idézzük itt Sztálin 55. számú parancsát 1942. február 23-ból. amelyben nagyon világosan kifejti: „ . . a háború sorsát most már nem olyan mel­ lékkörülmény fogja eldönteni, mint a váratlanság tényezője, hanem állandóan ható tényezők: a hátország szilárdsága, a hadsereg szelleme, a hadosztályok mennyisége és minősége, a hadsereg fegyverzete, parancsnoki állománya, szervezőképessége. . . ” Figyeljük a sorrendet! Forrás: Sztálin a Szovjetunió nagy honvédő háborújáról, Moszkva 1946. 39. 1. Idegennyelvű Irodalmi Kiadó. 24. Éppen Fogarassy László az, aki A magyar Vörös Hadsereg utolsó csatája című ta­ nulmányában utalt arra, hogy az antantnak 1919. július végére már készen volt a koncentrikus támadási terve arra az esetre, ha a tanácskormány nem lépett volna vissza. Francia, cseh és szerb csapatok álltak erre a célra készenlétben. A beavat­ kozás kimenetele nem lett volna kétséges! 52 �csan á d y Já n o s Kisajátítók „Virág és ifjúság” akik kisajátítanák az egy és oszthatatlan igazságot — a jövőbelátók, a felkent igazmondók, a minden hájjal megkent purifikátorok, a szájtépők, a májtépő nemzeti zokogok, az ,.én mondtam előbb” eminensek, a stréberek, és akik oldalra billentik a ladikot: a vad menekülők, s a hazakelepelők, a régi sérelmeket számontartók és előszámlálók, az élenjárók s a mindig jó pontot gyűjtögetők, az igénybejelentők és a rutinos feljelentők: mind-mind a rohadt hínárból angyalszájjal kiénekelők kik lerántanák tőzegükbe igazságod: az egy és oszthatatlan magyarságot. 53 �A m íg a vadludak... Tegnap még verőfény, napfenyér s rozsdás platánok tenyér­ levelei a parikhomályban, napfoltok a gyepen, fecskeraj a márványkék egen s ma már hűs esőben bókoló lapdanehéz őszirózsa-fejek, illatharmatukat leveri a nehéz, a ránkköszöntő a rég megszokott, gyorsan feledett, felhőrostából gondosan szitált eső, mely áztatja a fészkeket: nem tudom, érzik-e azt a döbbenetet a villanydrótokon gyülekező fecskék kottái, amit nem lehet elviselni, a gyorsan őszülő elárvult hazát ahonnan az év előörsei elűzik a nyármadarak hadát; nem tudom, érzik-e, hogy nincs tovább, s kerülni kell majd kontinenseket, és a ki-tudja-mit-hozó-idő visszaadja-e, ami ma még mienk, a szívünkkel elrepülő hazát, míg fenn a vadludak sírva kergetik, ami elveszett. 54 �JOBBÁGY KÁRO LY Csak tavasszal... (A la Petőfi) Csak tavasszal ne vigyenek kivégezni, amikor a virág s rügyek, mind tengernyi, amikor a füvek (őrült rákos sejtek) sokasodnak, s lihegő, fűlt lázuk terjed; apró dárdák verik át a fagyos földet és a tél szürke világa egyre zöldebb . . . Jaj! csak akkor ne vigyenek akasztásra, ne kössék be e két szemet, hogy ne lássa. Szelíd vagyok, ölni sosem lennék képes, de pár szavam elég egy jó zendüléshez, és ha ezért valaha is felkötnének, ne tavasszal! - Ő sszel, télen haljak én meg! 55 �Strugai eszmélés Idegen, mégis ismerős e táj, e víz zúgó, erős hangja és friss zenéje. Sosem jártam itt - de belül idézi (nem a szem, a f ü l. . . ) - a lélek tiszta mélye. A minaretek hófehér csúcsa szinte az égig ér. - Hol láttam ezt már hajdan? Igen! Ez, ez volt az a táj, mély feldereng s lüktetve fáj, lánccsórgés-teli zajban. Mert hiszen erre vitt az út Isztambul felé, oda fut, és őseimet erre hajtották török katonák; fenn a mosztári hídon át, majd itt, korbáccsal verve. Csupa könny asszony s lányszemek tükre örökítette meg e hegyhát szürkeségét, ahogy gazdagok háreme, vagy a halál felé menet mázolták arcukon szét. Itt mosták véres láb u k a t?.,. Feldobja emlékük a hab. S míg eszmélek dadogva, mint egy nád szálat, elragad a keserűség, indulat, s egy népsors zúgó sodra. Struga, a Drim folyó hídján, 1984. aug. 25. 56 �ablak SALO M RACABI Behatolva a rózsa... Behatolva a rózsa mély bíborába nem létező utcákon ősi könyvekben rózsámra rátalálva összekeverem a lelket és a visszhangot, mely elvágja a levegő útját üldöz mígnem énem ’Egy vagyok’ felkiáltással eltűnik egy fogatlan bíborszínű szájban. E z vagyok én Ez vagyok én és ezek itt a szavaim. E z vagyak én, ki nem érdemes arra, hogy a nevedet kimondja. Nézd, hogy párolog a lélek és a zene hogyan írja önmagát. Egy anya alakja a fia felett. Egy anya alakja sérült fia felett. E z vagyok én, azokon az utakon, melyek rajtad túlról érkeznek hozzám. D e honnan lesz bátorság bennem, hogy tüzet gyújtsak a hóban, honnan lesz bátorság bennem, hogy felmenjek a hegyre vezető grádicsokon, és eléd dobjam a szavakat, elismerjem a te dicsőségedet. E z vagyok én, mint egy légionárius, lábammal Isten földjét rugdosom. 57 �Magányomban Magányomban téged hallak és a holddal növő fák, és a föld, melyhez az emberek mint üvegedények csapódnak és a szerelem, mit magamba zártam és a felszaggatott ablakok emlékeztetnek csupán a saját lélegzetemre. Á ll a tekinteten túl Á ll a tekinteten túl, csak néz, egyre fürkészi merre sodródik az a r , melyet ő visel és merre fordul a lehelete, amit erőm megfeszítésével én vonszolok. Szemem belső szemekre, kezem légiesebb kezekre cserélve azon tűnődöm, a haja, mely mint a leomló hegyek betemeti arcát és elfojtja lélegzetét, vajon milyen lehet. 58 �Megváltás Lévén, hogy nincs bennem megváltás, a megváltás az, amikor te járkálsz körülöttem, és még attól sem félsz, hogy egy levél lehull, s még egy levél önmagadból, amikor egy számodra ismeretlen nyelven elringatod magad egy dallal, vagy amikor Éva-kosztümben rohangálsz szobáról szobára, és keresed ezt a szót. A tekinteten túl Az első szó, amit Izraelben megtanultam: Salam, annyit jelent: béke. A leg­ gyakoribb köszöntés is ez; Salom, salom - mosolyognak az emberek egymásra. A most érkezett beszélgetőpartneremet úgy üdvözölhetem, hogy salom, salom, salom. Ugyanis ezt a csodálatosan szép keresztnevet viseli: „B éke”. A családi neve R A C A B I. Vajon ennek a szónak is van jelentése? SR: Egy falunak a neve volt Jemenben, nemzedékekkel ezelőtt. Édesapám ősei hét nemzedékkel előbb vándoroltak az országba. Édesanyám marokkói származású, ő 1948-ban érkezett. Haifa mellett születtem 1951-ben. Itt nőttem fel, majd Jeruzsálemben tanultam rabbiképzőben 17 éves koromig. Ne kér­ dezze, miért hagytam abba, mert úgysem tudom megválaszolni röviden. Ka­ tona lettem. Tanultam és dolgoztam. Voltam éjjeliőr és tanár. Foglalkoztam utcagyerekekkel. Most is tanítok. Az egyetemen zsidó történelmet, a gimná­ ziumban pedig irodalmat. Ami a szívemhez ezen kívül a legközelebb áll, az a költészet és a filozófia. Nemcsak verseket írok, de kritikákat is. Hét verses­ kötetem jelent meg, s egy antológia, melyben három másik költővel együtt szerepelek. Hogyan kezdődött; mikor született az első vers? SR: Ünnep volt. Nem sokkal azelőtt hagytam ott az iskolát. Egyedül ültem az asztal, egy nagy asztal mellett. Sípoló hangokat hallottam egyszerre. Tol­ lat, papírt vettem elő és megírtam az első versemet, miért hagyta ott a galamb Noé bárkáját. Nem tudtam, mi a költészet, a profán költészet, s pláne, hogy mi a modern költészet. Ismertem, megtanultam a középkori imaszövegeket. Be­ mentem Haifán egy könyvesboltba, filozófiai témájú könyveket kerestem, s a 59 �kezembe akadt Baudelaire-nek A romlás virágai, valamint Slonszkinak az is­ mert modern héber klasszikusnak egy éppen akkor megjelent kötete. Ez 1968ban történt. Megéreztem, mi az én irányvonalam. Imi kezdtem, s azóta folya­ matosan írok. Bár ismerem az intést: A sok könyvírásnak se vége, se hossza. . . Verseim tematikája az évek során nem változott. Magamról, magunkról írok. Kezdetben hangulatokat, emlékfoszlányokat elevenítettem meg. írtam édes­ anyámról, édesapámról, s hogy én mint vallásos kisgyermek hogyan viszonyul­ tam hozzájuk. A későbbi verseimben az elmélkedés lett egyre inkább úrrá. Már nem visszaemlékeztem, hanem az adott helyzetben írtam meg problé­ máimat. Isten központi helyen áll költészetemben. Nem külsőséges formaságokban, nem szavakban. Tudatosan. Ügy, ahogy az arámi mondás fogalmazza: A z Ir­ galmas a szívet kívánja; rahamána liba baé. Mint tudja, Isten a szívekbe és a vesékbe lát. A szívbe, ahol a tudatos, s a vesékbe, ahol a tudatlan érzel­ mek fészkelnek az ókori ember felfogása szerint. A z igazán jó pedig csak az lehet, amit tudatosan tesz az ember. Ez a megfogalmazás Kantnál is szerepel. Azt hiszem a legtudatosabban gyakorolható, s gyakorolandó a szeretet. G e­ m i lut haszadim szószerinti fordításban azt jelenti: a szeretet viszonzása. Az embernek elsősorban Isten szeretetét kell viszonoznia. Cselekvően. Szeretetet kaptunk, s ezt tovább kell adni, hogy adakozva szeressük a másikat. Együtt élvezhessük az örömöt, melyet tulajdonképpen az isteni szeretetből elindítva, mi hoztunk létre. A szeretet teremtőerő, szeretetet teremt. Minden ebből szü­ letik. Nem anyagiakra kell csupán gondolni, ha adásról, ajándékozásról van szó. Az öröm, a bánat, a csönd, a gond, a hallgatás, a meghallgatás, az öle­ lés, a simogatás, a gondolat, a nevetés, a könnycsepp minden ajándék, s mint ilyen, továbbajándékozható. Az élmény például egy-egy, akár gondolati verset is elindító ajándék lehet a számomra. Nagyon spontánul születnek ugyanis a költeményeim. Javítgatni, kikorrigálni nem szoktam. Törlök, áthúzok, szétté­ pek, ha nem találom, úgy, hogy az első fogalmazás véglegesnek is megfelel. Ha jól értem, amit csinál, az leginkább a modern vallásos költészet fo­ galmába sorolható. Kiknek az érdeklődésére számíthat ? SR: Aki nem ismeri, az nem is gondolja, hogy tulajdonképpen csak egy egész keskeny kis intelligenciaréteget érdekel a modern vallásos vers Izrael­ ben. A profán tábornak problémái vannak, a vallásos pedig egyáltalán nem olvas modern verseket. Amikor az első versemet megmutattam, akkor előze­ tesen sokat gondolkoztam azon, vajon mit teszek, ha azt mondják rá: ez na­ gyon rossz! Azt hiszem, tovább írtam volna. A lehető legrosszabb kritikákra is csak újabb és újabb költemények születésével tudtam volna felelni. A z igazi művészre valóban ez a jellemző, dehát azért mégis sokkal bol­ dogabban dolgozik abban a tudatban, hogy igen elismert költő. Kritikusai gyakran dicsérik szimbólumait is. Néhányról a fontosabbak közül beszél­ jen, kérem. SR: Talán első helyen a makom, a hely szerepeljen. S játsszak egy kicsit a szóval, az első a legfontosabb hely, az nem csupán hely, hanem Istent is je­ lent. Az ima az Istennel való találkozás helye. Abrahámnak, Izsáknak és Já­ kobnak tulajdonítják a napi imádságok „alapítását” . Á brahám korán hajnal­ ban fölkelt, azon a rettenetes reggelen, hogy teljesítse az Úr parancsát, a Vajaskem Á vrahám babóker azt is jelenti, hogy hajnali imát mond. Vajon enélkül tudott volna-e Izsák kérdésére, olyan nyugodt, biztos, hívő választ adni: „Isten majd gondoskodik bárányról az égő áldozathoz, fiam.” Lehet-e em- 60 �bernek ennél nagyobb bizalma az őt próbára tevő Istenben? Ezt a helyet azért nevezik mind a mai napig „ a hegyen, ahol az Úr gondoskodik”-nak . A hely pedig a későbbi jeruzsálemi szentély helye. Felcseperedett fiának Ábrahám Háránból, szülőföldjéről, rokonai közül ho­ zat feleséget. A történet minden mozzanata az Űr gondoskodó szeretetét tük­ rözi. Az öreg szolga alig mondja el imáját, melyben kéri az Urat, hogyan je­ lölje meg a lányt, akit feleségül kell választania Izsáknak, máris teljesednek a feltételei, amiről megtudhatja, hogy Isten megint jóságosnak mutatkozott Á b­ rahám iránt. A leánykérés pompásan sikerült, s Rivka azonnal hajlandó is el­ menni leendő férjéhez. Izsák mielőtt Rebekkával (Rivkával) találkozott laszuah baszade, sétált a mezőn, de inkább így fordítják a laszuah első jelen­ tése szerint, hogy imát rebegett. A z esti ima Jákob nevéhez kötődik. A z a hely, ahol Jákob rátalált Istenre, valószínű, azonos Izsák megkötözésének a helyével. A vajifga bamakom = rátalált a helyre, magában foglalja, hogy ez nem egy, de a hely volt. Este történt, nem sokkal később lefeküdt és elaludt, de előbb találkozott Istennel. Kedves kis mesét enged meg a Talmud szövegével való, ha mondhatom így, játék. Elmondaná? SR: Természetesen. Másik kedves szimbólumomhoz, a kőhöz (even) is csat­ lakozik. Jákob a feje alá nem egy követ vesz, hanem a helység köveiből tesz. Álmában egy égig érő létrát látott, melyen Isten angyalai le- és feljártak, az Úr pedig fölötte állt, s így szólt hozzá: „A z Úr vagyok, atyádnak, Ábrabámnak Istene és Izsák I stene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjeszkedned nyugatra és keletre, északra és délre, általad és utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Nézd, én veled,vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” Az álmából felébredt Jákob így szólt: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” Másnap reggel vette a követ, amelyen a feje nyugodott, s emlékkőül állította. Igen ám, de a helység kövei vetélkedtek, hogy melyik legyen az a kő, melyen az igazember feje nyugodott, s ekkor csoda történt, s egyetlen kővé egyesült va­ lamennyi. Számtalan ilyen kedves kis mese egészíti ki a talmudi történeteket. Ez például igen jól egyezik a bibliai szóhasználattal is. Egyébként az imádságra is vonatkozik, hogy Isten a szíveket (s nem a sza­ vaikat) vizsgálja. Kedves kis legendát hadd meséljek él egy elhagyott kis szi­ get egyetlen zsidó lakójáról, aki egy nap hajótörött zarándokokkal találkozott. Könnyes boldogsággal mondta, de jó, hogy végre együtt vagyok tíz férfival, s elimádkozhatom a kaddist veletek. Jöhé smé ráko mövorach - legyen az ő gyönge neve áldott - kezdte. A többiek felvilágosították: a pontos szó rábó, hatalmas, mindenható. Szégyenkezve ígérte meg, hogy a jövőben nem téveszti össze egymással a két betűt. Másnap, mikor a kijavított hajó már a tengeren úszott, kétségbeesve kiáltozott utána, sőt a vízen járva futott a nyomában: Jaj, jaj, tanítsatok meg a helyes szövegre, mert megint elfelejtettem. „Légyen átkozott az Isten!" — zengi Vörösmarty Mihály A SZE N T EM ­ BER című versében az öreg remete, aki szintén a vízen járva fut a hajó után, mikor: „Elfelejté jobb imáját Bölcs Gerő e nagy csodára Így szól a nép hallatára: 61 �Embernek hangzik a szó, Isten szív után ítél, Aki hisz, szeret, remél, Az jobbjához feljutandó. Csalfa szívre, cifra szóra, A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondul: A magas menny meg nem indul. Téged isten Jól megértett. Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat, És ne rettegj semmi földi vádat.” D e mi legyen a következő szimbólum? Beszélne talán a rózsáról? SR: A sosana lehet rózsa, de lehet liliom is, nem egyöntetűen eldöntött a talmudi szóhasználatban, hogy miikor melyik virágot jelenti. Igen fontos nö­ vény, mert a Kabalában például a viliág szívét, középpontját fis rózsa jelöli. Nem mindegy ám a színe sem. Amíg a vörös a bűn, a harc, a szerelem szim­ bóluma, addig a fehér a tisztaságé, az ártatlanságé. Gondolom fehérben mégis inkább a liliomra kell gondolni. Egy elvarázsolt kertben ugyanis egy holdas éjszakán összevesztek a virágok, melyikük a leg­ szebb. A kertész ámulva hallgatta a vetélkedőjüket. A százszorszép nevére hi­ vatkozott. A rózsa nem éppen legszerényebb hangon dicsérte gyönyörű színét, szirmai bársonyos tapintását, bódító illatát, mely örömöt okoz a szemnek, s fölvidítja még a szívet is. Letorkolta őt a tulipán, levelei alatt szúrós tövi­ sek nőnek, s aki fájdalmat tud okozni, az nem érdemel elsőséget a szépségversenyen. A kertész nem győzte jobbra-balra kapkodni fülét, s egyszercsak megakadt a szeme a liliomon. A távolban állt, virágkoronáját ringatta a szél, s ő szeré­ nyen meghajtotta magát. Csöndben állt, de illata áthatolt a vitatkozókhoz. S ekkor a kertész megszólalt: - Hát te, nem küzdesz az elsőségért, te tökéletes szépség tükre? Te, aki szebb vagy a frissen hullott hónál, színed az ártatlan­ ság ruhája, tisztább az illatod, mint a langyos hajnali szellő, s mily szerény és igénytelen vagy. Legyen tiéd az elsőség, az ártatlanságodé, szelíd szerény­ ségedé, tisztaságodé. Te mennyei ajándék vagy valóban, égből lecsöppent tej­ ből kiserkedt, fölnövekedett. A tisztaság a Seregek Urának legnagyobb és legszebb ajándéka, ahogy Izajás csodálatos tömörséggel fogalmazza: „Ha olyanok volnának is bű­ neitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” SR: Verseim azonban csak jelölik azokat a szimbólumokat, amelyeket kéré­ sé re kifejtettem. Ahogy a bevezetőben mondtam, vallásos verseim is profánok lehetnek, s a legprofánabbnak tűnő témát is úgy dolgozom fel néha, mintha szent dologról írnék. Persze mert úgy érzem, nekem az valóban szent. Gon­ dolok itt a szerelemre, családra, gyermekekre például. Azt hiszem, elérhetet­ len csúcs az Énekek Éneke, sőt mondhatnám, nagy kihívás a költőnek. D OBOS M ARIAN N E 62 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y Palackposta Vadnyugati olvasónapló A z 1956 utáni három évtizedben - nyugodtan mondhatjuk - alig válto­ zott a nyugati magyar szellemi élet intézményrendszere. A nyolcvanas évek második felében azonban megmozdult a föld Nyugaton: a világhá­ borús nemzedékek kihalása után az 1956-os derékhad dezintegrálódása került napirendre. A mai ötvenévesek jelentős része immár magyarországi folyóiratokban, honi kiadóknál jelenteti meg írásait. Napjainkban a politikai emigráció fokozatosan kulturális emigrációvá alakul át. Ennek megfelelően ma már egyre kevesebb politikus, és egyre több író és írójelölt telepszik meg Nyugaton. Megfogyatkoznak a politi­ kai és elszaporodnak a kulturális fórumok. A régi ötösfogat: a müncheni Új Látóhatár, a római Katolikus Szemle, a párizsi Irodalmi Újság és Magyar Műhely, valamint a cichagói Szivárvány után évről évre új lapok jelennek meg, mint a fiatalok szerkesztette Motolla, vagy a Nemzedékek, a nyugati mintára szervezkedő új jobboldal folyóirata. A z eredmény: a nyugati magyar irodalom útvesztőiben eligazodni egy­ re nehezebb. Márpedig a tájékozódás nemcsak jog: kötelesség. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani az alábbi jegyzetek. I. Egy merőben új próbálkozásról szeretnék szólni először: az ötödik számnál tartó Irodalmi Levelekről. E zt a független szépirodalmi fóru­ mot Kölnben és Budapesten szerkeszti Farkas Péter és Petri György egy nyugati és egy hazai író. „ A z Irodalmi Levelek szabálytalan időkö­ zönként jelenik meg” - jelenti a borítólapon található rezümé - >,s min­ den egyes szám egyetlen szerző önálló, független magánszáma, szerzői estje. . . A sorzatnak nincs pontokba foglalt programja. . . nem képvisel egy bizonyos ideológiát, világnézetet” . A recenzor legszívesebben azzal kezdené, hogy meghúzná ezt a suta szöveget: az egyes a „szám ” , az egy bizonyos az „ideológia” előtt enyhén szólva fölösleges. Ám a folytatás mérsékletre int: eddig az A liában élő Szász Béla kisregényét, és a genfi Szőcs Géza regénytöredékét közölte, a közeljövőben pedig két hazai író, Kom ád György és Petri György prózáját kívánja közölni az Irodalmi Levelek. Más szóval, a kiadó becsvágya elhomályosítja a bemutatkozás esetlenségeit. A mostani, ötödik szám a kölni szerkesztő, Farkas Péter „szerzői estje” , nyolcvanoldalnyi, 1976 és 1984 között Budapesten és Kölnben íródott prózai szöveg. Farkas Péterről megtudjuk, hogy harminchárom éves. pedagógiai főis­ kolára járt Csepelen, majd részt vett a demokratikus ellenzék szervezke­ déseiben. 1982 óta Kölnben él, és mint társszerkesztő jegyzi a folyóiratot. 63 �A jelen számban Századvégeim címen közreadott írásairól ítéletet mon­ dani - úgy érzem - korai. Egy mégoly vérbeli prózaíró is legfeljebb tehetséges kezdő harmincévesen. Farkas Péter is a helyét keresi: az ön­ kifejezés lehetőségei, a műfajok és a világnézetek, a társadalmi rendsze­ rek között. Ö nmagával próbál szembenézni, elszántan és elbizonytala­ nodva, egyszóval őszintén, már amennyire az őszinteség irodalmi lehet. A z alapállás romantikus, lírai, az író maga is szégyenl i: menet köz­ ben lépten-nyomon kineveti saját pózait. Öregnek érzi magát, mint ál­ talában a harmincévesek, sokat tapasztalt világutazónak, aki benézett már néhány nő lába közé Csepel és Köln perifériái között. Retteg, hogy be­ lefásul, hogy elkapja őt is a gépszíj, a mai szóhasználattal fogyasztói tár­ sadalomnak nevezett kispolgári taposómalom. A z írások burjánzók: hol , arctalan paranoia bíborszárnyaiból szőtt lepkék árnya töri meg a fényt” , hol „egy iszapos éjjel magára ránt az ébredés” . Idegen betétszavak, vendégszövegek tarkítják: ezekkel - eleinte úgy képzeli - jellemezhet, vagy hangulatot teremthet az ember. Évek kellenek hozzá, mire rájön: zavarók, fölöslegesek. „Próbálj megérteni!” - könyörögnek egymásnak az elbeszélések egye­ temek és gyárak között kallódó félintellektuális hősei. E zt próbáljuk mi is, noha - mi tagadás! - a kelet-európai „lelkizés” nyugati fülnek meg­ lehetősen idegen. Ahol szinkronban vagyunk: az Anzixok Tetániából tíz feszes, a val­ lomások belterjes világából kitekintő szövege. Ezekben a szerző megmu­ tatja oroszlánkörmeit. Utánuk a Századvégem töprengései kevésbé hat­ ják meg az olvasót. Írni? Nem írni? Szatócsboltot nyitni? A kérdést min­ denkinek önmagával kell elintéznie. Farkas Péter hiába vár arra, hogy a fejére olvassuk - mint mondja - „törpeségét” . Érzékeny, tehetséges fiatalember ő. Várjuk ki, mi lesz belőle a maga választotta ugaron, élet­ formák, műfajok, világok között. A Levelek a szerkesztők szándéka szerint amolyan „irodalmi kompjá­ rat” lenne K elet és Nyugat között. Egy ilyen kiadvány azonban a nyu­ gati magyar irodalom határmezsgyéin - vagyis a senki földjén - még néhány száz olvasóra sem tarthat igényt. A kompot nem várják - még csak a létezéséről sem tudnak - sem a keleti, sem a nyugati partokon. Utasai mindkét világból kiestek. A föl-földobott kő, a kitántorgók, majd a „zuhanás” nemzedéke után íme az új idők életformája: a pendlizés. Egy emigráns folyóirat - tisztelet a kivételnek - általában megszű­ nik, amikor a szerkesztők leadták benne írásaikat. Tény azonban, hogy az Irodalmi Levelek színvonalra törekszik, és hiányt tölt be, amennyiben a szerzők anyagi hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozza írásaikat. Kívánjuk, hogy minél később teljesedjen be rajta a légüres térben ful­ dokló nyugati magyar kiadványok végzete. 2. Angol nyelvű irodalomtörténetében Czigány Lóránt megállapítja, hogy a nyugati magyar irodalom 56-os nemzedéke nem produkált jelentős pró­ zaírót. Nem dolgozta fel a menekülés, a hontalanság, majd a nyugati országokba való beilleszkedés élményanyagát, hiányzanak terméséből a nagyobb lélegzetű alkotások, a szociográfia, a dráma, a regény. �Tény, hogy az 1956-ban húszévesen Nyugatra kerültek alapélménye: egy dezintegrálódott világ, és benne, zuhanás közben felvillanó arcok, emberek - nem regénytéma. Felmutatására alkalmasabb az elbeszélés, a novella, még a formabontó, az esszéisztikus vagy a líra határain bóklá­ szó szövegirodalom is. D e nemzedékük közös élményét - ha nem is a regény műfajában - a göteborgi Halász György, a párizsi Márton László vagy Karátson Endre kisprózai alkotásai egyaránt maradéktalanul és magas művészi szinten képviselik. Szépprózánknak ehhez a vonulatához tartozik a Londonban élő Sár­ közi Mátyás, aki most Torkig Bizánccal címen adta ki - mondjuk így - novelláskötetét. Megkérdőjelezve, hiszen a kötet húsz írásából alig fél tucatra lehetne ráhúzni Maupassant kényszerzubbonyát. A többi: kroki, hangulatkép, tárcanovella, „füstkarika-eregető szerkentyű” - a kötetzáró vallomás szellemes meghatározása szerint. A címlapon nem szerepel műfaj. A hiányt nincs kin számon kérni: nem szerepel a kötetben a kiadó címe sem. Sokkal zavaróbb, hogy az olvasó nem tudja, mit tart a kezében: régi szövegek újabb kiadását, vagy új írásokat? Sehol egy évszám! Se rezümé, se bibliográfia, se fülszöveg. Még önmagáról is csak a sorok közt vall Sárközi. , A felmenőim között volt néhány író, és én veszettül igyekeztem azon, hogy csak író ne legyen be­ lőlem! Egy hetilapnál voltam riporter, aztán a hirdetőgrafika követke­ zett. S végül itt Angliában, ahol nincsenek magyar olvasók, mégis elkezd­ tem magyarul írni. . . A z a nagyszerű, ha valaki megél abból, amit fon­ tos és egyedül lehetséges tevékenységének tart” - mondják a Talányos szerkentyűk kesernyés befejező sorai. A figyelmes olvasó hamar rájön, hogy valahol már látta ezeket a tör­ téneteket. Válogatott elbeszéléseit rendezte volna sajtó alá a szerző? És nem lehetett volna ezt megmondani? Megmondani - az ám! D e kinek? A nyugati magyar író megszokta, hogy az olvasó nem létezik. Ö nmagának ír, aki ír, és önmagával fölös­ leges lenne tudatnia, hogy hol és mikor született. Ám legyen! Csak nem szabadna csodálkozni utána, ha az óhaza irodalomtörténészei nem tud­ nak eligazodni irodalmunk labirintusában, és munkáikban tévedésre hal­ mozzák a tévedéseket. Mozaikkockákból áll tehát össze ebben a kötetben az 1956-ban, húsz­ évesen Nyugatra kerültek élete. Egységét az önéletrajzi elemek biztosít­ ják: Sárközi egyetlen élet fonalára fűzi fel az emlékszilánkokat, zuhanás közben is működik (vagy csak ott működne igazán?) a kronológia. A Torkig Bizánccal első írásai a negyvenes évekbe eresztik gyökerei­ ket. Békebeliek. mint a N yüglődő idillje, háborúsak, mint az Óriás csiz­ mák tipornak, a felszabadulás légkörét idézi A futó, vagy 1956-ot: Tor­ kig Bizánccal, Menekülők. A kötet második része a hontalanság és a be­ illeszkedés élményanyagát dolgozza fel, a hatvanas és a hetvenes éveket. Mennyi eredeti meglátás, mennyi fontos mondanivaló! Egy zsidó aszszony még a csillagos házban sem hiszi el, hogy kint a Dunába lövik az embereket. Egy orosz katona menekülőknek nézi a távfutókat. Sárközi György és József Attila nem pusztultak el: Sárköziék meglátogatják a költőt, aki ül az ágya szegélyén és sóhajtozik. A Torkig Bizánccal a Nagyidai cigányok huszadik századi változata. „Sartre-Wittgenstein!" — kiabálják ütemesen az egyetemisták október 23-án, és a tizenkét pont többek között azt követeli, hogy hozzák haza �Karády Katalin hamvait. A Hamvadó cigarettavégeket, természetesen, hiszen Karády N ew Yorkban él, kalapüzlete van. A z elbeszélő hiába várja Nagy Imrét, fehér lovon, a Rákóczi útnál csak a Sztálin-szobor fe­ jét döngölik, az éjjel-nappal Közértben pedig Nagy Sándor Sztálin-díjas író konzervdobozból kenőmájast eszik. A z első nyugati évek festői nyomorát is kevesen írták le olyan érzék­ letesen, mint Sárközi. A Menekülök egyike ugyan visszafordul a hatá­ ron, de a másik törtet tovább, szerencsénkre, hiszen a kötet hátralevő része - az ő kalandjai. A z első évben P o u n d még csak h a l f a P o u n d a londoni diáknak, és a teleobjektív csak olykor-olykor van tele, inkább ürül, semmint telik. A z Olasz vendéglő Burinyija, egy Ung megyei főispán unokája, ezer és ezer kilométerre a szülőföldtől szemétlapáttal a kezében zsírt vakar egy külvárosi étkezde padlójáról. Egy öreg angol megpróbálja megosztani vele az emlékeit, ezek az emlékek azonban idegenek, érdektelenek. A K is szerep beugró színésze a körmét rágja, és közben belesül kétsoros szerepébe. A Hádesz öblén menekültjei egy kávéházban .,osztoznak a lég­ üres téren” , és röhögve idézgetik sivár önigazolásukat: az ötvenes évek sematikus verseit. A kötet utolsó írásaiban előrevetődik a jövő (a beilleszkedés utáni jövő) baljós árnyéka is. A Lilában rezignált magánya, amelyben egy öreg­ asszony Schumann-dalokat énekel Alicante fölött, mint mondja, „a nógrádverőcei dombokon” . A z idős író tündérmeséket ír, Cukor Adorján egy észak-olaszországi tó partján nyárspolgári i d i l lben éli „a maga nyugodt kis életét” , az Útban K ijev felé hőse pedig felfedezi, hogy min­ denütt idegen. Sárközi fanyar fintorral veszi szemügyre a világot. Csipesszel emeli lupéja alá a szánalmasnál szánalmasabb emberi sorsokat. Mintha torkig lenne nemcsak Bizánccal: a világgal! A látszat csal azonban: írónk prózája színes, érzékletes. Akár egy olasz vendéglőben, úgy kavarognak az illatok, az ízek ezeken az oldalakon. Mint minden bonviván, Sárközi kedveli a groteszk helyzeteket. Nem idegenkedik a couleur locale-tól: hőseinek majdnem minden esetben komikus, csetlő-botló neve van. A z élet szeretete azonban nem teszi fecsegővé. Írásain tanítani lehet­ ne a diszkrét, gyors finálék művészetét, a frappáns befejezéseket. Az Óriás csizmák tipornak kisfiúja így látja a felszabadulást: „ Nagy hó esett. Varjak röpködtek a tar fasor fölött. Délután négykor tűnt fel az első orosz katona. Piros huzalokat fektetett a hóra, öreg volt, szomorú és sovány. Ócska darócköpenye a csizmájáig ért. Dzsidájával talán ő döfte le Petőfit” . Értékes válogatást tartunk hát a kezünkben. Kár, hogy ezt a könyvet is kikezdték az emigráns könyvkiadás rákfenéi: a tömérdek nyomdai hiba, a gondos lektorálás hiánya, a szerkesztés és a válogatás kisebbnagyobb melléfogásai. Távol természetes közegétől, önmagára utalva, ne­ hezen tudja elkerülni ezeket a buktatókat az ember. Egy könyv konfek­ ciója azonban profi munka: nem nélkülözheti a szakembereket. A z 1956-os nemzedék prózaírói elhallgattak, mint Márton László, nyelvet váltottak, mint Halász György, vagy új kifejezési formákat ta­ láltak maguknak, mint Nagy Pál, és a párizsi műhelyesek. A légüres te­ ret nem könnyű benépesíteni. Sárközi Mátyás kisprózája azonban, sze­ rencsénkre, megszületett. Pontos látlelet és színvonalas irodalom. 66 �3. Hazai kritikákban zárójelben meg szokta jelölni a kiadót a recenzor. Ettől a gyakorlattól nyugodtan eltekinthetünk Nyugaton. Akárhogyan is nevezze a gyereket, az író önmaga terjesztője és kiadója, saját zsebéből fizeti a nyomdát és a postai költségeket. Sárközi Mátyás szellemesen Fehér H ollónak, nevezi „kiadóját” , az amerikai Nagy Károly új köny­ vén pedig Corvin a képzeletbeli mecénás fedőneve. Kemény kötésű vagy illusztrált könyv érthető módon fehér holló Nyu­ gaton. Néhány elszánt dilettánson kívül senki sem fizeti ki a műbőr kö­ tést vagy a merített arany betűket. A nyugati magyar irodalom kiadvá­ nyai többnyire egyszerű, funkcionális füzetek. Ha félezer példányuk eljut a címzettekhez, ha megkapják őket a hazai és a nyugati könyvtárak, fo­ lyóiratok, pályatársak és szakemberek, akkor végeredményben nem volt hiábavaló az áldozat. Ami Nagy Károly új könyvét, a Szigetmagyarság és szolidaritást illeti, semmi esetre. A Rutgers-egyetemen tanító író valamennyi megnyilatko­ zása - tett. „ A tett forgácsai” - mondtuk róla 1984-ben. A meggyőző­ dés, a cselekvés hathatós segédeszközei. A z előszóban Csoóri Sándor a nyugati magyarság feladatairól beszél, arról, hogy az emigráció küldetés: a magyarság új körülmények között, új eszközökkel való szolgálata. A könyv maga tíz írást tartalmaz, közöttük két angol nyelvű újság­ cikk fénymásolatát, és N agy Károly válaszait egy ifjúsági lap kérdéseire. Valamennyinek közös ihletője a magyarság (az óhaza, az utódállamok és a nagyvilág magyarsága) sorsáért érzett felelősség, a népünket féltő aggodalom. A sornyitó Emlékezni és őrizni lírai vallomása az amerikai Itt-O tt ta­ nulmányi napjain került felolvasásra 1986 nyarán, a címadó Szigetmar gyarság és szolidaritás 1987-ben, Svájcban, egy kongresszus vitaindító előadásaként. Más írások magyarországi anyanyelvi konferenciákon hang­ zottak el, vagyis Nagy Károly azok közé a bátor emberek közé tarto­ zik, akik felhagytak a pusztába kiáltok hálátlan szerepével, és ott emelik fel szavukat, ahol annak visszhangja, hatása, sőt néha eredménye van. Egy szó mint száz, ez az amerikai magyar tanár patrióta a javából, a szó nemes értelmében hazafi. Nem kerget kimérákat, gyakorlati ember, ám rendíthetetlen benne a hit, a bizalom. Pedagógus, és - mint azt Csoóri is megállapítja - igazi nevelő nem lehet kishitű. Könnyű lenne most utólag a szemére vetni, hogy könyve olyan válto­ zásokért pereskedik, amelyek részben már megvalósultak, mióta nálunk is felgyorsult a történelem. Eredményeinkben minden valószínűség sze­ rint Nagy K ároly kitartó munkálkodásának is része van. A recenzor abban is reménykedik, hogy a demokratikus reformokat sürgető író nem befogadó hazája mintájára képzeli el Magyarországon a demokráciát. N agy Károly hite ugyanis néha már-már gyerekes naivi­ tásba csap át. Bibó István nyugati megismertetéséről szólva például ab­ ban reménykedik, hogy a világ nagy népei, vagy legalábbis legjobbjaik, „reményteli örömmel jönnek majd rá arra, hogy Bibó az ő szövetsége­ sük” . Úgy érzem, helyesebb lenne azon tűnődnünk, hogy a nagy népek szellemi életében miért idegenek és ellenszenvesek a mi harmadikutas el­ képzeléseink. 67 �Ezek a megjegyzések azonban akadékoskodásnak tűnhetnek Nagy Károly kitűnő meglátásai és hasznos javaslatai között. Tőle származik a meghatározás: a nyugati és a magyarországi magyarok ezentúl küzdőtár­ sak, egyenjogú együttműködők kell legyenek valamennyi hazai és külföldi fórumon. Többek között neki köszönhető, ha a merev elzárkózás hívei háttérbe szorultak otthon és az emigrációban egyaránt. N agy Károly elismeri, hogy széthullóban van az országon kívül élő ötmilliónyi magyarság. Védekezésül a szellemi haza, a kulturális nemzet fogalmait, alapállását állítja példaként a szigetek magyarsága elé. Bízik benne, hogy határokon, óceánokon át, ellenséges vagy közömbös államhatalmak feje fölött kezet fog nyújtani egymásnak egy új nemzedék. Így - mondja - kevesebben is jobban, hatásosabban működhetünk. Érdemes felfigyelnünk a Szigetmagyarság néhány apró, de fontos, gya­ korlati javaslatára is. Ilyen például egy havonta megjelenő folyóirat terve, amely az országon kívül született magyar írásokból közölne rendszeresen digestszerű válogatást, úgy, mint a maga területén teszi honi tallózónk, a Látóhatár. Szinte hihetetlen, hogy a közös munkálkodásnak ezt a létfontosságú eszközét a magyar szellemi életnek sem otthon, sem külföl­ dön nem sikerült még létrehoznia. Előszavában Csoóri Sándor joggal említi meg, hogy a N agy Károly gondolataihoz való hozzászólások jelentős része inkább a szerzőnek szánt baráti ölelés, ünnepélyes gesztus, semmint gondolatokat mozgató kritika. A z ismertetésen kívül ez az utóbbi is a jelen recenzió célkitűzései közé tartozik. 68 �A R D A M IC A F E R E N C Vidéken írni?! Fintorokat látok, ajkbiggyesztést, megvetést sugárzó összekacsintásokat, gúnymosolyt az arcokon. Kicsoda, ki lehet az, aki ilyesmire vállalkozik? Manapság, amikor a központosított irodalmi berekben oly nagy a tüle­ kedés. . .! Csúnyán megfogalmazva: amikor a tűznél is fáznak! Ő rült netán? Talán megszállott? Esetleg dilettáns? Valószínű, hogy mindhárom egyszerre... Igen, egy kicsit őrült, egy kicsit megszállott, egy kicsit dilettáns va­ gyok - már ami a helyezkedést illeti. És - ezeken kívül - elsősorban a naiv. Naivan hiszem, hogy jobbító szándékkal írt novelláimmal megváltom a világot. Hogy épp én fogom megváltani. V idékről! Miért is ne?! Persze, ehhez az kell, hogy közöljék őket... Fióknovellákkal még senki sem váltotta meg a világot. Szülővárosomban, ahol élek, nem létezik irodalmi légkör. Nincs irodalmi kör, lap, folyóirat, kiadó. Műveimet utaztatom. Reménykedve lesem a postást. Hátha... Egy „háthára” tettem volna fel az életem? Nincs hátha! Nincs kétség! Csak bizonyosság lehet: amit csinálok — jó! Szükség van rá! K ell! Kell? V agy legalább is kelleni fog. Egyszer. Valaha. Később. Később? Én nem később akarom megváltani a világot, hanem most! A világnak is most rögtön, azonnal van szüksége rá! Hát nem értik?! Nem mindig értik! M it akar? Hány éves? Ráér még! 69 �Hiszen olyan fiatal! M it mondjak? Nem óhajtok tovább fiatal író lenni! Ha rámnéznek, láthatják, legalább ezen óhajom teljesülőben van! Vidéki paprikajancsi! Mit ugrál? Mit ugrálsz ott vidéken? - kérdik tanácsadóim. Költözz a fővárosba! K i hallott még ilyet? Mucsáról irodalmat csinálni? Losoncról irodalmat csinálni? Nincs esélyed! Nincs? Pedig volt rá példa! Magad mondtad, hogy a városban, ahol élsz, nem ismernek. Hol beatzenésznek hol hölgyfodrásznak néznek. Írónak azonban sohasem. Nem baj, ha nem ismernek. A z a fő, hogy én behatóan ismerem őket. Tudok róluk mindent. Mint éltek, s mint kellett volna élniük. Levonhatom a tanulságot. Ahány ember, annyi vázlat. Hogyan hagyhatnám itt kétlábon járó novelláimat? Úgy érzem, csak itt van esélyem. Lári-fári! A vidéki-íróság átmeneti állapot. Odafenn - az irodalmi centrumban - kell befutni. Azután - amikor már neved van - visszavonulhatsz vidékre. Akkor már senkit sem zavar, senkit sem bánt, ha elásod magad. Par­ don, bezárkózol elefántcsonttornyodba. Előbb meg kell születni, temetkezni csak azután lehet. D e hiszen én már megszülettem, én már vagyok! A zt te csak képzeled! Mások másképp látják! Bizonyítottam! Neked minden egyes alkalommal újból kell bizonyítanod! Ezt jól vésd az agyadba! Vidéki vagy! És magad sem akarsz ezen az állapoton változtatni! És magam sem akarok ezen az állapoton változtatni! Ú gy kell neked! Szántszándékkal véglegesíted az átmeneti állapotot! Szántszándékkal véglegesítem az átmeneti állapotot! Menthetetlen v a g y ! Hála istennek, hogy menthetetlen vagyok! Akinek nincs sikere, nincs hitele! Ezt így még nem hallottam! Hát most hallod! Siker?! Hírnév? Késik... D e nem maradhat e l! A z nem lehet! Egyszer... 70 �Egyszer? Nem azt mondtad, hogy te most akarod megjavítani a világot? De... Vidékről? Vidékről! A zt ugyan lesheted, hogy befogadjon az irodalom. Lesem is! Tulajdonképpen csak azt lesem... D e bírom cérnával! Mert a gondolatnál nem az számít, hol fogalmazták meg, vonaton, re­ pülőgépen, fővárosi szerkesztőség szobájában, vagy vidéken, hanem az, hogy érvényes-e az üzenet, amit közvetít. Hiszem, hogy érvényes! S nem csak egyes vidékek számára az! A z üzenetet vivő gondolat szárnyalni szeretne, nem ismer határokat. A z üzenetnek célba kell érnie, célba kell találnia. Éppen ezért - centralizált irodalom - édes mostohám! - ölelj magadhoz! N e siránkozz! Mű beszél, vidéki író ugat! Így igaz! De akkor a kultúrpolitikáról és a nemzetiségi létről m ég nem beszéltem! A losonci szerző 1988. október 28-án olvasta fel írását, az Üzenet a tében, Salgótarjánban. mának című Palócföld-est kere 71 �Köteles Pál: Magyar világ Amerikában III. K U T Y A V IL Á G Vannak olyan amerikai kutyatenyésztők, akik nehéz pénzeket keresnek az­ zal, hogy beszerzik a világ legjobb kutyaivadékait, s törzskönyvezve adják tovább. Ez a kutyadivat sokak számára igen jól kamatozik. Ám akad olyan ebnevelde is, amelynek a tulajdonosa inkább mókás kedvtelésből tartja fenn a három-négy anyás farmot, semmint igazi nyereségvágyból. Egy ilyen magyar pulitenyészetet én is meglátogattam. A kutyaóvoda tulajdonosa korábban a pedagóguspályán szerzett érde­ meket, s csak miután nyugdíjazták s vidékre vonult vissza, akkor adta fe­ jét a puliszaporításra. Előbb még ráfizetett a dologra, mert nem volt törzskönyvezett állománya, de, hogy hazulról hozott kant és szukát, neki­ látott a „komoly munkának” . Csak egy bökkenő volt. A z első hazai puli nem akart érteni an­ golul, s emiatt a kölykök - s tovább az utódok - is a „magyar környe­ zetben” nőttek fel. A kutyákat ugyanis csak „ serdülőkorban” adta tovább a gazda, amikor már mindent tudtak, amit egy jó magyar pulinak tudnia kell. A kkor viszont elég rendhagyó módon. A növendékkutyákkal egy ma­ gyar nyelvű „ parancsszótárt” is adott. „Eridj, feküdj, leülni” , ...össze­ sen tizenöt vezényszóval. Am it a kutyák pontosan megfogadtak, épp csak az angol anyanyelvű új tulajdonosoknak esett nehezükre magyarul pa­ rancsolgatni. - Márpedig ezek süketék az angol szóra... - magyarázta a vevőnek. Ezek ősmagyar pulik! - A kkor hát nincs más választás, a puli kedvéért meg kell tanulni ma­ gyarul: „N a, gyere Cimbora!” (Hétfő, szeptember 17.) Mi a magyarázata a Magyar Baráti Közösség­ mozgalom páratlan gyors térnyerésének, s ezzel összefüggésben az Itt-O tt konferenciák sikerének? Nem ok nélkül vélhető úgy, hogy mindenekelőtt a csömör, amelyet az önmagát szemlélő amerikai magyarság érezhetett. H i­ szen való igaz, hogy 1920-tól ide csupa egymással szemben álló csoportok érkeztek. J ö ttek JÁ SZIék, ki tudná megmondani, hányféle véleménnyel, hittel, megoldási kísérlettel. Aztán érkeztek a háború szele elől menekü­ lők, még korábban E C K H A R T T IB O R és köre: majd a háborúból futók, a német megszállás elől emigrálok, a szovjet hadseregtől menekülők... K ö ­ vetkeztek R Á K O S I szalámitaktikájának vándorbotosai, az egypártrendszertől rettegők és végül ’ 56. drámájának áldozatai. Valaki korszakolta a politikai okokból menekülök hullámait, s úgy találta, hogy 19 19 -20-tól hét hullámban torlódtak Nyugat felé az itthoniak. Mindenki mindenkinek ellensége volt s lett. E ttől kaptak csömört az ötvenhatosok legjobbai, s lét72 �rehozták az M B K -t és az Itt-Ott-találkozókat. „ Nem vagyunk politikai szervezet. Felekezetektől is függetlenedtünk, de valláserkölcsi alapon ál­ lunk. A magyar népi hagyományok ápolását fölvállaltuk anélkül, hogy a magas kultúráról megfeledkeztünk volna. Magyarok, akarunk maradni, s jó amerikai polgárok akarunk lenni. A magyar értékeket nemcsak a magunk számára kívánjuk megtartani, de lehetőség szerint a nem magyaroknak is juttatunk belőle...” Ennyi a titok. Röviden talán azt is mondhatnánk, hogy út a céltalanság állapotából és az örökös tagadásból az értelmes élet lehe­ tőségéig. [. . . ] (Csütörtök, szeptember 20. I.) Tudatosan kellene fejlesztenünk magunk­ ban az igényt, hogy néha kívülről, az idegen szemével is képesek legyünk önmagunkat szemlélni. Ha nem teszünk szert erre a képességre, rossz be­ idegződések lehetnek úrrá rajtunk. Ha erényeinket és hibáinkat elmulaszt­ juk a realitások összefüggéseiben vizsgálni, akkor önszemléletünk mércé­ je végzetesen elromolhat. A gond - s az igény - azzal kapcsolatban fo­ galmazódik újra, hogy orvos mutatja azt a nemzetközi statisztikát, amely aszerint rangsorolja az országokat, hogy mennyi az egy főre jutó italfo­ gyasztás, illetve milyen mérvű a dohányzás. A nemzetek negatív rangosorolásában élen lobogtatjuk az önpusztítás fekete zászlaját. Italban „világharmadikok” , dohányzásban pedig ötödikek vagyunk. Ilyen mérvű biológi­ ai-lelki önrombolás már elég ahhoz, hogy a közösség, a nép is táppénzen érezze magát, hogy például az idegrendszeri károsodást ne csak kivétel­ ként kelljen számon tartani. Furcsa, hogy Magyarországon, ahol a hírközlés állami kézben van, ti­ zedannyi hírverés sincs az italozás, a dohányzás - e két legsúlyosabb nép­ betegség - visszaszorításáért, mint az Egyesült Államokban, vagy Kana­ dában. Kint már a serdülőlány is tudja, hogy majdani magzatának egész­ sége az ő életmódjától is függ. A z állam semmilyen áldozatot nem sokall azért, hogy a jövő nemzedék egészséges legyen. Szóval nézzük a statisztiká­ kat, és bizony úgy van, hogy nem ártana magunkat másokkal gyakrabban összevetni. Ilyen dolgokban is! [ . . .] (Péntek, szeptember 21.) Hazai ember számára alig-alig fölfogható a küzdelem, amelyet a kinti anyák némelyike - a nagyobbik része? csak egyik-másik? - folytat azért, hogy gyermekét megtartsa magyarnak. Fiatal mamák tíz-húsz-harminc kilométerről viszik el óvodáskorú kicsinyeiket a gyermeknevelésben tapasztaltabb barátnőikhez, hogy együtt tanulják a mondókákat. magyar népdalokat. E zek egy részét. Néha maguk is beáll­ nak játszani. Egész kis színpadi jelenetet kerekítenek némelyik mondóká­ ból. (,,Ez elment vadászni - mutat a legmagasabb mamára az „óvó néni” ez meglőtte ez hazavitte ez megsütötte - hogy aztán egy kis frus­ kára mutasson, a legrosszabb étvágyúra: - ez az icipici mind megette...). Gyermekdalt, magyar népdalt tanulnak, néha kétségbeesett erőfeszítés­ sel, mert a könyv elrongyolódik, a hanglemez eltörik, a magnószalag már szakadozik. D e azért énekelnek s játszanak makacson, picinyke reménnyel is eltelve, hogy az együtténeklés nem múlik el nyomtalanul a gyermeki lé­ lekből. „ Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske f Nyitva va az aranykapu, csak bújjatok rajta...” Van aki jól bújik át az aranykapun, van aki csak tétován, d e bizonnyal 73 �sokan átjutnak rajta, hogy aztán később örömüket leljék a magyar népda­ lokban, a magyar szóban és zenében: Petőfiben, Kodályban, a lélekápolásban, amely nemcsak a hazaiak kiváltsága. Nekünk legfőképp a kötelesség­ teljesítésben van kiváltságunk, hogy magunk hasznára, s az ő örömükre minél többet tegyünk azért, hogy megmaradhassanak annak, aminek szü­ lettek... A FA L.. A falon feliratok, aforizmák, versikék, rajzok. Egyszer valaki széles jókedvében néhány pohár bor elfogyasztása után felírta a „borpince” fa­ lára az első mondatot. A kkor még egy picinyke neheztelés lett a maszatolás bére. Azóta minden magyar személyiség aki clvetődik a Csendes-óce­ án partjára és sikerül „belasszózni” , falon hagyja a névjegyét. - A z ember csak ránéz a falra - érzékenyül el a pincebár tulajdonosa - , s együtt érzi magát a többiekkel. Pest, Pozsony, Kolozsvár, Újvidék, London. . . Kaliforniai fehér borral kínál. - Néha eszembe jut, mi lenne, ha azokat, akik erre a falra írtak, egy­ szer csak egybetrombitálná a magyarok angyala, hogy egy napon hallhas­ suk valamennyiüket. Ő k még a legnehezebben kimondhatót is tudják. - Épp csak nem értenék egymást. Ez a felirat például kínai. . . - A z is magyarul van, csakhogy kínai írással, egy Tajvanon tanító ma­ gyar szerzetes emléksorai. - Magyar Tajvanon? - csodálkozik valaki. - Amikor itt járt, jobban szzomjazott a magyar szóra, mint a boromra. Néha idejön beszélgetni, máskor Pekingbe, ahol pestiek tanítanak ugyan­ csak magyar történelmet, irodalmat. S azt mondja, ha Pekingben kezet fog­ nak a magyarok, akkor jelképesen a Földet ölelik át: a legnyugatibb vár­ tán a tájpeji professzor, a legkeletibben a Pekingben tanító pesti tanár. Na, még egy pohárkával, aztán írj te is valamit. . . (Hétfő, szeptember 24.). A szórványlét a paradoxonok panoptikuma is. Hadd említek közülük egyet. A szélsőbalos újságíró miután megunta a ha­ zai ,.mellőzöttséget’’, elhatározta, hogy kint próbál szerencsét. Persze nem szélsőjobboldaliként. Ő az aki egy-két társával egyetemben mindig ele­ fántot csinál a bolhából. „Helyzetmagyarázatra” minden lapszámban sort kerít. Ezeket az írásokat csak kevesen olvassák jó lélekkel, sokan tilta­ koznak is ellenük. Nyolcvannégy nyarán például egy demokratikus szel­ lemű lapban - s ez a paradoxia - olyan fiatal tollforgató lépett sorom­ póba, aki nem sokkal azelőtt maradt kinn. A fiatalember itthon szinte engesztelhetetlen bírálója volt a rendszernek. Nem akarom hosszúra nyújtani a tésztát: ettől a friss emigránstól kapott leckét a szélsőbal és a szélsőjobb között tántorgó: újságírói etikából, kulurált újságírás­ ból... É s hadd tegyem hozzá, mert tisztességtelen lenne elhallgatni: a fia­ tal költő lényegében védelmére kelt a megtagadott társadalmi rendszer­ nek. Egy politikai rendszer nem attól áll vagy bukik, hogy mit írnak róla, ám ezúttal úgy esett, hogy az etikai elmélkedés - meglehet, akaratlan a tényeknek szolgáltatott igazságot. Ezzel pedig halomra dőlt egy csomó álság, hazugság, képzelgés. Szóval valaki elment, mert nem tudott meg­ 74 �békélni a hazai viszonyokkal, s kint bizonyos vitákban nem tehet mást, mint elfogulatlanul védi a mai magyarországi rendszerből mindazt, ami emberséges, és elmarasztalja azt, ami korhatag. [...] (Csütörtök, szeptember 27.) A z erdők ellen szerte a világon engesz­ telhetetlenül támad a civilizációs ártalom: az autók kipufogó gáza, gyá­ rak füstlerakádása. A z ólom s nem tudom még miféle ártalom lassan le­ győzi a természetet. Kanada ilyen szempontból kivételezett helyzetben van. Nem pusztán azért, mert a kontinensnyi országnak nem egy Ma­ gyarország nagyságú erdőrengetege a szó legszorosabb értelmében érin­ tetlen. „ A természeti adottságok azonban aligha lettek volna elegendőek a jelenlegi állapot megtartásához - magyarázza az egyetemi szakember. - Itt, nálunk maguk teremtették meg azt a tudományt, amelyet erdőgaz­ dálkodás névvel szokás jelölni. A soproniak - teszi hozzá kis idő múltán, s kissé kivár, mert nem biztos benne, hogy tudom, mire utal... Elámulok ettől a közléstől. Mert azt tudtam, hogy számtalan magyar szakember dolgozik a kanadai erdőkben s főleg erdőkért, de hogy a nyugatra ván­ dorolt soproni egyetem szakembereinek - s egyokri diákjainak - mun­ kálkodását ilyen magasra taksálja a tudomány, arra nem számítottam. S íme mégis. Otthon nyilván hosszú évekig alig lehetett pótolni a nagy tudományos érvágást. Ám a hazai veszteség itt nyereségre fordult. Olcsó bölcselkedés volna azt mondani, hogy ezek szerint nincsenek abszolút veszteségek. In­ kább azt kellene vizsgálni: vajon veszteségeinkkel mennyit gazdagodott a világ? És ráadásul, hogy e világgyarapodásból mennyit fogadtunk viszsza a magunk, hasznára? Hogy eleget-e? [...] KÉRD EZZ! FELELEK! A z előadás iránt szakadatlanul nagy az érdeklődés. Nemcsak a kö­ zépkorúak vannak jelen, itt szorongnak a teremben az idősebbek is. Néhány fiatal család teljes létszámmal tiszelt meg: a gyermeket is hoz­ ták, akik a tőlük telhető fegyelemmel szenvedik végig az elmélkedést sorsproblémákról, sőt még a második forduló vitáját is. Talán a várható házi sütemények reményében. Hiszen a trakta szinte mindenütt velejáró­ ja az effajta összejöveteleknek. A z előadás végeztével kinek-kinek van egy jó szava a lurkókhoz, kislányokhoz. - Aztán te mi leszel, ha megnősz? - teszi föl a csöppet se eredeti, de eléggé ősi kérdést az egyik felnőtt a kék szemű, göndör hajú, angyali szépsé­ gű lánykának. - Mama leszek - válaszolja a gyerek általános derültség közepette, s hogy ínyére van a válasz az egybesereglett felnőtteknek, abból is meg­ ítélhető, hogy egy-két kitűntető puszit is kap a gyermek. - És lesznek gyermekeid is? - mosolyog a bajusza alatt az idős orvos. - Persze - vágja rá határozottan a kislány - , két fiú, két lány, öszszesen négyen. Ez még inkább tetszik a falatozóknak. - És megtanítod őket magyarul is? 75 �- Nem - vágja rá határozottan a gyermek. - D e hát miért? - kérdezi szégyenkezve a mama. - Mert az én gyermekeim magyarnak születnek - válaszolja a világ legtermészetesebb hangján, s bekap egy pozsonyi kiflit. (Hétfő, október 1.) Magyar ember számára, Amerika nyugati partja már Óperencián túli világ. Európától akkora a távolság, hogy a magamfajtájú azt gondolná: oda még véletlenül se vetődik el egyetlen hazánkfia se. Hogy nem így van. arra jó példát szolgáltat éppen Portland, s Oregon állam, ahol szép számmal állapodtak meg magyarok, s a mezőgazdaságban, az iparban s oktatásban egyaránt dolgoznak. A zt talán már fölösleges is leírni, hogy sehol nem hoznak szégyent se az országra, se a nemzetre. Ellenkezőleg. Hírük mindenütt jó, s ezzel öregbítik a miein­ ket is. A távolságok pedig már nem számítanak, hiszen néhány órai út után már bárki a keleti parton lehet - épp csak pénz kell hozzá, ami itt sem a bokorban terem. Hogy mennyire így van, arra jó példa a jeles egyetemi tanár esete, aki nyáron nem azért autózza he az országot nyu­ gattól keletig s vissza, mert túlságosan kedveli a természetet s a veze­ tést, hanem mert egész családja számára már nem tudná előteremteni a repülőút költségeit. Így aztán Volkswagen mikrobusszal töfög egyik part­ tól a másikig. Egyébként pedig, ha már autókról esik szó, hadd említsem meg: Portlandban a gyérebben hangzó magyar szó ellenére is otthonosabban érez­ heti magát az ember, mint sokfelé az államokban. Hogy miért? Pusztán amiatt, mert a nagyváros utcáin Ikoruszok robognak keresztbe-kasba. S ha az ember fölszáll rájuk, mindjárt otthon érezheti magát. Azazhogy majdnem otthon, merthogy kinn egyetlen Ikaruszon sem láttam késsel szétszabdalt üléshuzatokat. [ ...] (Szerda, október 3.) Michigan állam immár majdnem évszázada egyik legfontosabb letelepedési helye a magyaroknak. A hivatalos statisztikák szerint lakosainak nem kevesebb mint 7 ,1 százaléka magyarnak vallja magát, ez pedig azt jelenti, hogy mintegy 1 27 ezer michigani ragaszkodik magyarságához, mégha egy részük a magyart már nem. vagy csak rosszul beszéli. Túlnyomó részük Detroitban lakik. Ha nem lenne megmásítha­ tatlan az útitervem, szívesen maradnék a városban néhány napot, hogy a mai és néhai magyarok nyomába eredjem. D e erre sajnos nincs mód. Meg kell elégednem azzal, hogy a vendéglátó hölgy végigkocsikázik ve­ lem a magyar negyeden, s mutatja, melyik a magyar üzlet, a magyar pék, s hozzáteszi: neki az esik jól, ha valamilyen otthonról származó portékára fölhívhatja az „igazi” amerikaiak figyelmét. S erre az ingyen követségre szívesen pazarol időt s energiát, mert a jó áru - s ezt most hallom először - nemcsak az otthoniak jó hírét öregbíti. „ A magunk tisztességét is növeljük, ha azt mondhatjuk s főleg bizonyíthatjuk, hogy a magyar lekvárnál nincs különb, hogy a Hertz szalámi fogalom, hogy a csabai a világ legjobb kolbásza, hogy az otthoni levestésztához nincs fogható... Csupa apróság ez, de nekünk fontos. Azt is érezzük az ingyen­ reklámozás közben, hogy egyek vagyunk az otthoniakkal, s amíg ez így van, addig nem idegenedünk el végleg se a hazától, se egymástól.” [ ...] (Kedd, október 9.) Cleveland a legsűrűbb magyar központ, mégha New York meg is előzi lélekszámban. igaz, csak kevéssel, hiszen az 1980-as 76 �statisztikák szerint is Ohio mindjárt New York állam után következik, a második helyen. Nyolcvanban még mindig 243 232 idevaló polgár val­ lotta magát magyarnak, illetve a magyar etnikumhoz tartozónak. Nagy részük Clevelandban él vagy közvetlen környékén. S ha valahol, hát az amerikai Debrecenben valóban mindenütt magyar emlékekbe lehet bot­ lani. A nagykönyvtárban Petőfi szobra előtt gyakran megállnak a ma­ gyarok és nem magyarok, hogy főhajtással adózzanak a költő nagysága előtt, máskor éppenséggel, hogy kicseréljék a nemzetiszín szalaggal dí­ szített babérkoszorút. Tóth András W ade Parkban lévő Kossuth-szobra is sok látogatót vonz. Még többeket aggaszt, hogy a szobor restaurálására csak nehezen gyűlik a pénz. Amikor 1902-ben, szeptember 28-án Kossuth clevelandi látogatásának ötvenedik évfordulóján fölállították a szobrot, az avatásra 60 ezer ember tisztelgett Kossuth emléke előtt, közzöttük 16 ezer magyar. Annak számontartása, hogy 44 ezer „idegen” is szükségesnek tartotta az emlékezést, épp annyira fontos, mint hogy ott szorongtak azok a magyarok, akik a gyűjtőívre annak idején az írták: „ Gyűjtsük össze te­ hát fillérjeinket s emeljünk szobrot Kossuthnak, ércből imádságoskönyvet, hogy honszerelmet, hitet, reményt olvashassanak belőle kicsi­ nyek és nagyok. Adjunk példát, mi a magyar hazától ideszakadt, de itt is hű gyermekei az édesanyának - az egész magyar nemzetnek.” [...] JÖ V Ő Egy nemzet, amelyik csak a mával törődik s a múlttal és a jövővel mit sem gondol - elveszett. A jövőért, amely múltra s jelenre egyaránt épül, épp úgy szükséges munkálkodni, mint a mindennapi megélhetésen. A „vilá g ” holnapi vezetőivel is már most kapcsolatot kell teremteni. Ő k azok, akik „ma az egyetemek Political Science. History és Business fakul­ tásain tanulnak vagy tanítanak - írja az egyik kiadvány. - Hány idegen nyelvű magyar forrásmunka áll rendelkezésükre?... Állítsuk össze ennek a kevésnek is a listáját. Nézzük át őket, vajon hasznosak-e számunkra nemzetpolitikai szempontból; tárgyilagosak-e adataik, magyarázataik? Ha emóciókra és romantikus vágyálmokra építette művét a szerző, több kárt okoz. mint hasznot. A fiatal tudós, ellenőrizhető adatokat, logikus meg­ oldásokat s praktikus kompromisszumokat keres. Minden más megközelí­ tés csak lekicsinylő megvetéssel találkozik... Keresd a baráti kapcsolatok lehetőségét. Ha egy hallgató vagy tanár barátságos irántad, a magyarság­ gal lesz barátságos.” „Amiben ma hiány van: az a helyzet s a feladatok felismerése, a megoldás megfogalmazása és végrehajtása.” A feladat: „Minisztériumok, paralamenti, közegyetemi központi és szak-, továbbá szerkesztőségi könyvtárak ellátása idegen nyelvű, magyar érdekeknek megfelelő szak- és felvilágosító könyvekkel...” [...] M ÉRLEG „Barátunk kevés van - olvasható egy cserkészkiadványban - , ellensé­ günk annál több. A magyarság elleni tényferdítések könyvtárakat töltenének meg. Gyűjtésük össze a magyarságra káros könyveknek, folyóiratok­ 77 �nak jegyzékét. A z eredményt a központba juttassuk el... Munkaterüle­ tünk minden könyvtár, de különösen az egyetemi és városi. Természe­ tesen a pozitív hangú könyveket is felkutatjuk, s azok jegyzékét is pub­ likáljuk. Ezeket vedd és terjeszd, ajándékozd más nyelvű barátaidnak, s főként könyvtáraknak... A sajtófigyelés is fontos. A rendszeres magyarellenes sajtóval az alant vázolt módon bánjunk: 1. Kérj helyreigazítást az áltálad közölt adatok s forrásmunkák alapján; 2. Szervezz levélírási akciót; 3. Szervezz levélírási akciót a lap hirdetőihez. A magyarsággal barátságos érzületű cikkírókat figyeljük legszorosabban: 1. Írjunk egyéni s közösségi köszönőleveleket; 2. Hívjuk meg őket reprezentációs eseményeinkre díszvendégnek s foglalkoz­ zunk velük; 3. Magyartárgyú, angol nyelvű könyveket ajándékozzunk ne­ kik. Dísztárgyak, lemezek, népművészeti tárgyak örömöt okoznak min­ denkinek; 4. Igyekezzünk társadalmi síkon is barátságba kerülni író, új­ ságíró, rádió- és tv-riporter, programszerkesztő barátainkkal; 5. Emlékez­ zünk meg barátainkról rendezvényeinken és sajtónkban, hogy minél szé­ lesebb körben ismerjék meg őket.” Nem tudom, személy szerint ki írhatta ezeket a sorokat. A zt még kevésbé, hogy a gyakorlatban miként érvényesülnek az elvek, de a prog­ ram szívet melegítő. [...] A T IT O K A z amerikai magyaroknak legendásan jó a hírük. Szorgalmuk, kitartá­ suk, megbízhatóságuk már a század elején is közmondásos volt, s azóta ez a vélekedés nem csökkent, hanem növekedett. Sokan sokféleképpen értékelik az okokat, amelyek a kedvező megítélést eredményezték. Talán azzal kezdődött a kedvező tapasztalás, hogy a kitántorgók nem enged­ hették meg maguknak, hogy válogassanak a munkalehetőségekben, s bár­ mit elvégeztek. Minden fölvállalt munkát „kivagyiságból” is a legjobban csináltak. A „vagyok olyan legény, mint te” - magatartás jellemzője volt szinte minden kétkezi munkásnak. A magyarok jó hírének oka azonban szociológiailag még mindig megfogalmazhatatlan. Egy ízben föltették az ezzel kapcsolatos kérdést Kármán Tódornak is, a „hangsebességen felüli repülés atyjának” . A z ő híre-neve legalább ak­ kora kinn, mint a Teller E déé, Wigner Jenőé, vagy Szilárd Leóé. Hiszen a pasadénai California Institute of Technology igazgatójaként, vezetője­ ként, oroszlánrésze volt az amerikai repülőgépipar fejlesztésében, túl ezen a rakéták hajtóanyagának kikísérletezésében. Nem hiába kapta meg a legmagasabb amerikai tudományos kitüntetést, a First National M edal of Science-t. Am ikor Kármánt újra meg újra faggatták a magyarok sikerének titkai­ ról. egy ízben azt válaszolta: - Mi olyanok vagyunk, hogy ha valaki előttünk lép be a forgóajtóba, mi előtte lépünk ki. Ilyesféle a titkunk. [...] (Csütörtök, okktóber 18.) A szórványban élők nagy tömegei - kevés kivétellel - örülnek Magyarország sikereinek, azt a nemzet eredményé­ nek is tekintik. A z itthoni gazdasági-társadalmi reformok kibontakozá­ sát már-már szívszorongva figyelik. Kívülről azonban néha pontosabban 78 �látják, mint az itthon vizsgálódó ember, hogy egy-egy próbálkozást miért kíséri kudarc. Első helyre kerül az okok közül a nemtörődömség, amely büntetlenül vegetálhat. Hadd említsek ezzel kapcsolatban egy érzékletes példát. New Y ork-i tarózkodásom alatt véletlenül futottam össze olyan magyar szakemberrel, aki már jó ideje keresi a kapcsolatokat a hazai illetékesekkel. Mindhiába. A z illető szerszámgépeket s berendezéseket gyárt nagy világcégeknek. Am it gyárt - mások állítják - mindig újdonság is. Nos, idehaza sokszor elhangzik, hogy az emberi magatartás (odaadás, lelkiismeretesség mellett), a technológia színvonalán dől el, hogy fel tu­ dunk-e zárkózni az élvonalhoz vagy se?! E z a gyáros - föltételezem, nem minden érdek nélkül, de tapasztaltam azt is, hogy - a szülőföld iránti kö­ telességérzetből is fölkínálta az együttműködést. Egyszer-kétszer. S nem történt semmi. Miért? Számunkra nem fontos? D e hát akkor miért nem mondjuk meg, hogy kérem, ez minket ezért meg ezért nem érdekel. N e­ tán van jobb ajánlat? Bárha így volna. D e csak hallgatunk. K i érti ezt? [...] (Csütörtök, október 25.) A Kongresszusi Könyvtár impozáns méretű. Majdnem áttekinthetetlen. Ám én legfőképp azon illetődöm meg, hogy a különböző polcokon („és ömlesztett állapotban”) mintegy százezer kötet magyar nyelvű kiadvány található. Ennek a százezer köetnek azonban mindössze egyötödét voltak képesek „ elektronikusan” feldolgozni a könyv­ tárban bevezetett szabályok szerint. Ennyihez juthat hozzá könnyűszerrel a kutató, az olvasó. A négyötöd gyakorlatilag holt anyag, mert sem ele­ gendő munkatárs nincs a számbavételükre, sem hely, ahol méltóan vár­ hatnák az érdeklődést. S mert ezt a bizonyos nyolcezer kötetet nemigen lehet forgatni, így előbb-utóbb be fog bizonyosodni, hogy nincs irántuk érdeklődés; így ,,selejtezés” lesz a sorsuk. Mint minden könyvé, amely nem képvisel különös éretéket, olyat, mint ama húszezer magyar kötet, amely a feldolgozott állományhoz tartozik. Persze a kikölcsönözhető köte­ tekből se kerekithető ki a magyarság arcéle: történelme, művészete, a nép­ művészet, a tudományosság fejlődése... S még inkább hiányoznak az ango­ lul írt hungarológiai művek. Sok. a foghíj, s ahogy múlnak az évek, egyre több. Részben mert egyes művek elavulnak, mások viszont „meg se írat­ tak” . S ez akár népünk ellen elkövetett bűnnek is felfogható. Már tud­ niillik a hiány. Mert a nemzetnek nemcsak jelenére kellene gondolnia, hanem holnapjára is. Jövőjére, hírére. A nemzetek közötti szellemi ver­ senyre is. M A G Y A R M ŰH OLD A szórványmagyarság legjobbjai örökös aggodalommal figyelik a nem­ zetiségi magyarság sorsának alakulását. Igyekszenek pontosat tudni! A propagandaízű hírverésre semmit nem adnak, mert úgy vélik, hogy az töb­ bet árt az ügynek, mint amennyit használ. - A baj az, hogy folyton védekezésben vagyunk, s képteleneknek bizo­ nyultunk a kezdeményezésre. Talán egyszer-kétszer, ha sikerült... - Talán egyszer, majd - mondja a többszörös milliomos. - Mi lesz egyszer - majd? - tágulnak rá a szemek. - A z emberi természetet kellene korrigálni az ember teremtette tudo­ mánnyal. - E z egy kicsit magas. 79 �- Nemrég olvastam, hogy a jugoszlávok tévéátjátászó állomást építet­ tek, hogy a szlovéniai magyarok jól foghassák a magyar tévé műsorát. - Ez sok mindent feledtet - bólogat a bácskai magyar. - Én egy magyar műholdról álmodom, amely a pesti tévé műsorát sugározná mindenekelőtt. - E z fölháborító - ugrik fel a néhai apát úr - , méghogy a pestiét. A milliomos meg se hallja a tiltakozást. - Talán még megérem... - mosolyog s a magasba néz. [...] M ORÁL A játékszabályok demokratikusok és megmásíthatatlanok. Vagy egé­ szen távol tartja magát az ember minden kint megtapasztalt jelenségtől ami valójában képtelenség - vagy rászánja magát a tapasztalatok értelme­ zésére, minősítésére, ám ez esetben vállalnia kell, hogy a kintiek hazai dolgainkat is megítéljék. Íme egy magnószalagról „kölcsönzött” megjegyzéssorozat: - Érthetetlen számunkra, hogy miközben Amerikában s másutt már rég rádöbbent a társadalom, hogy a morális értékek eltékozlása nemzet­ pusztuláshoz vezet, miért nem történik otthon semmi az erkölcsi erózió megfékezésére? Tapasztaljuk, hogy tévében, rádióban a szabadosság apostolai viszik a prímet, s igazában nincsenek is ellenfeleik. Sutba ve­ tették a család szentségét. K i érti ezt? - A z alkoholizmus és a dohányzás sírba dönti a nemzetet. Egy ál­ lam, amelynek szinte korlátlan lehetőségei vannak a jövedelemelosztásban, miért sajnálja a pénzt intenzív propagandára, az álliberalizmus megfé­ kezésére: tévében-rádióban, sajtóban? M iféle badarság például az, hogy a személyes szabadság korlátozását jelentené, ha tizenéves kölyköknek megtiltanák a cigarettázást? Miért nem gondolnak néha a nemzet holnap­ jára is. - Nem csodálkoznék rajta, ha a morális értékek semmibevevése, az alkoholizmus és a dohányzás miatt jutna a magyarság a beteg nemzetek sorsára. Vagy máris az? [...] (Péntek, november 2.) Nem hajánál fogva előráncigált téma szétszórt­ ságunk mai állapota, s a jövő, amely a szorosabb egybetartozást kell kí­ nálja. Minden valamirevaló beszélgetésnek óhatatlanul ez az egyik témája. S ezzel kapcsolatban a párhuzam kapitalizmus és szocializmus között. Nem kell különösebb éleselméjűség ahhoz, hogy megállapítsuk: a klasszikus ka­ pitalizmus, mondjuk annak amerikai formája igen magas életszínvonalat biztosít a jól dolgozóknak és törekvőknek. Ám az is igaz, hogy az emberi és gazdasági rizikófaktor is jóval magasabb, mint idehaza. Egyik napról a másikra lecsúszhat az ember a nullapontra, vagy annál is mélyebbre... Na és a szocializmus? Különösen a fiatalok körében van vonzása, ..mégha mai formájában inkább csak a lehetőségeket koncentrálja is.” A józan analízis erről a pontról kanyarodik a modellről folyó vitákra, d e túl ezen a reformokra, reformkísérletekre és reformelképzelésekre. S ha ma az amerikai magyar fiatalok, a magyar etnikumhoz tartozók jó emlékekkel is térnek haza, akkor ez annak is tuljdonítható, hogy megérzik: itthon nem 80 �csupán arról van szó, hogy a technokrácia valamit kitervelt. „E lképzelhető-e egypártrendszerű társadalomban, hogy a politika ellenére alapvető reformok megvalósíthatók legyenek. E z teljes képtelenség...” Nincs más esélyünk, mint folyton megújítani magunkat és lehetőségeinket: Gazdasagilag egyre följebb emelkedni, s a társadalmi demokráciát az egyéni sza­ badságjogok felé tágítani. Talán ez az igazi történelmi esélyünk.” (Péntek, november 9.) Mindenütt elismeréssel illetik Magyarországot ,,nyitott” politikájáért. Csakhát ennek a nyitottságnak sokfajta mellékhaj­ tása is van. A gazdaságot nem lehet elkülöníteni a társadalmi mozgástól, kultúrától, hogy csak két példát említsünk. Az utóbbival szoros összefüg­ gésben tapasztalhattuk, hogy a magyar rockegyüttesek túlmajmolták a nyugati zenekarokat, s hogy a magyar együtteseket viszont magatartásban, mozgásban, öltözködésben és hajviseletben rajongóik mímelik. Ebben a majomságban - eleget panaszolják, a kinti magyarok - túlteszünk az ame­ rikaikon. Sőt, miközben ott már szégyen loncsosan járni, mosdatlanul ődöngeni, zsíros kóccal unatkozni a világban, idehaza még mindig ez a sikk.. Tehát gyorsan befogadtuk azt, ami idegen tőlünk, de csak lassan vetkőzzük le a hagyományainktól idegen magatartásokat. Ám nem is az a legnagyobb baj, hogy támogatjuk az „ú j művészeti irányzatok” elter­ jedését. Súlyosabb gond ennél, hogy miközben kint megtalálták a mód­ ját annak, hogy az idő tengelyét helyrerakják, idehaza rosszul értelmezett liberalizmusból s álságos demokratizmusból várjuk, hogy retrográd diva­ tok maguktól múljanak el. Holott a folyamat, tapasztalható, vissza is for­ dítható... Mondjuk, neveléssel, propagandával, hiszen a nemzet fertőzött szellemi higiéniájáról van szó. Vagyis a jövő zálogáról is. (Szombat, november 10.) A nagy tudós kis nyaralójában minden az ott­ honra emlékeztet. A komód felett egy Kossuth-kép, odébb az aradi tizen­ három portrékoszorúja. Címer minden változatban, a Szent István-itól a negyvennyolcason át. . . És emléktárgyak. Mintha egybegyűrődött volna alig néhány négyzetméternyi falon az egész magyar történelem. „E m lékez­ ni nemcsak kénytelenség, de kötelesség is. A múlt figyelmeztetés, hogy mit, mikor, hogyan vétettünk el. . .” „ A kompromisszumra való alkalmatlansá­ gunk a nagy magyar átkok egyike. Gondoljunk csak a második világhá­ borúra. Miért csak az angolokkal-amerikaiakkal akartak tárgyalni, ami­ kor már evidencia volt, hogy a befolyási zónák átrendeződtek. Benes per­ sze tudta, hogy a dolgok már nem Londonban dőlnek el, s elrepült épp Londonból Moszkvába. A mieink meg moccanatlanságunkkal, aggályosko­ dásunkkal a sír szélére taszigálták az országot. . . Politikát magyarjaink még a huszadik században is úgy csináltak, mintha nem lett volna egy Beth­ len Gáborunk, Fráter Györgyünk. Deákunk, de tegyem hozzá rögtön, Görgeynek, aki azt mondta, minthogy elhulljon a nemzet maradék színe-virága az ezerszázalékosan reménytelen harcban, akkor inkább fegyverletételt. Hátat fordított saját hiúságának, vállalta a jó előre tudott megvetést. Re­ álpolitikus volt s nem kalandor. Nem eszmék rabja volt, hanem a valósá­ gos helyzetet elemezte. - Folytatná még, dehát indulni kell visszafelé. Bú­ csúként azt mondja: - Legközelebb folyatjuk.” Legközelebb? Tudjuk, hogy nem lesz legközelebb. [...] 81 �(Vasárnap, november 1 1 .) Végre elérkezett az utolsó előadás napja. Bár­ mennyire fogva tart is a téma - az államalkotó, a nemzetiségi és szór­ ványmagyarság sorskérdése mégis belefáradtam. Legfőképp abba, hogy miközben az „első menetben” nekem vannak kritikai észrevételeim, e vi­ szonyt érintő otthoni hivatalnoki gyakorlattal kapcsolatban, a vitában már nekem kell védenem a hazai mundért. Magyaráznom például ésszerű intéz­ kedéseket, amelyeket azért illetnek heves bírálattal, mert igazában nem is­ merik az itthoni állapotokat. Am i érthető.. . Egyszóval kissé belefáradtam a kettős szerepbe, amelyre mindenki rákényszerül, aki effajta útra vállal­ kozik. Kint megkapja az ember a kommunista minősítést, idehaza viszont... de ezt hagyjuk egyelőre, hiszen még el se indult a gép. Amikor kimondom az utolsó mondatot, mintha szikla gördült volna le a mellemről, hallhatóan nagyot lélegzem, s újabb megkönnyebbülést jelent, hogy egy óra múlva úgy könyvelhetem el a ma esti találkozót, mint a leg­ jobban sikerült előadásom egyikét. Mintha itt New Brunswickban mindendenki számolna a realitásokkal! Hogy lehet az? Talán azért, mert hazajár­ nak, s ismerik az otthoni viszonyokat: az otthoni örömöket és bánatokat egyaránt? Talán ez nem is kérdés, inkább válasz a kimondatlan kérdésre. (Péntek, november 16.) A gép tízezer méter magasban úszik hazafelé - az egyetlen hazába. Jó két évszázada, hogy otthonról elindultak az első magyarok az ismeretlen Amerikába: megkeseredve, reménykedve - ki, ho­ gyan. Bányásztak szenet, vasércet; olvasztottak acélt, kovácsoltak alkatrérészeket, s húzták a villáskulcsot. Mikor mi adódott. Gazdagították Am e­ rikát, miközben önmagukat is egyre följebb emelték. Ha ma Amerika az, ami, akkor az ő vasakaratuk is benne van az eredményben. Előbb még ma­ gyar városnegyedekből indultak munkába, aztán egy idő után szétrepedezett saját közösségük. A mai amerikai magyarok némelyikének még mindig gondja, hogy nem lehetne-e a szétszórtságot megszűntetni? A z erőfeszítés hiába­ való szélmalomharcnak tűnik. A magyar kisközösségek ugyanis elsődlege­ sen amiatt bomlottak föl, mert a fiatalok őseiknél mindig többre törtek. Minden generációban. A társadalmi fölemelkedés eredményezte a szétköl­ tözést, az „úri negyedek” meghódítását. S ez nem veszteség, hanem nyere­ ség. Korábban csak dolgos magyart, a mindent elvégző kékgalléros hunky-t becsülték, újabban megtanulták tisztelni a gondolkodó, alkotó, teremtő, ter­ vező magyart is. Ma mintegy tízezerre tehető azoknak a vezető magyar ér­ telmiségieknek a száma, akik az amerikai szellemi életben, a gazdaságban, a tudományos világban nemcsak számszerűen vannak jelen. Nem spekulá­ ció eredménye, hanem evidencia, hogy amennyit az elvándorlásokkal vesz­ tett a mindenkori magyar állam, annyival sokasodott a magyar nemzet, amely önmagát szétosztva mindannyiunkért munkálkodhat. Szétosztottuk magunkat a világnak, s akik kint élnek, a kettős kötődés lelket-szmet pró­ báló állapotában mindannyiunkért lobogó gyertyalángok. „E lü n k ” - züm­ mögi a gép, s visz magyaroktól magyarokhoz. Csupán ízelítőt adhattunk olvasóinknak Kötelei Pál amerikai útibeszámolójából. Az érdeklődőket ezúton is értesítjük, hogy szerzőnk könyve várhatóan 1990-ben a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelenik meg. (A szerk.) 82 �műhely._________ N A P L Ó H E LYE TT VI. A cipész és az író Beszélgetünk vagy még inkább háborgunk baráti körben azon, hogy íme az adószabályozás után ismét, a születőben levő új társadalombiztosítási rende­ letben is az írók, művészek ugyanabba a besorolásba kerültek, mint a kis­ iparosok, kiskereskedők. - Na és? - szólal meg váratlanul egy addig filozófusi arccal hallgató vendég, jelentős beosztású kulturális szakember. - Nem értem ezt az arisztok­ ratizmust. Szerintem egy jó cipész épp olyan értékes ember, mint egy jó író. Mi sértőt találtok abban, hogy egy rubrikába kerültetek? Ti, a demokrácia bajnokai, mért nem tudjátok elviselni, ha adó vagy társadalombiztosítás szem­ pontjából azonos a besorolásotok? - De, kedves komám, mégis hogy gondolod? - kezd el hápogni a házi­ gazda. - Hiszen nem a besorolás, nem a társaság ellen van kifogásunk! De hogy lehet összehasonlítani az író és a cipész munkáját? Miben látod a közös vonásokat? - Ha egy cipész jó cipőt csinál az semmivel sem alábbvaló teljesítmény, mintha egy író jó könyvet ír. Beszélgettem svéd írókkal, megkérdeztem tő­ lük, hogy hogyan adóznak, és ők teljesen természetesnek találták, hogy nincs a számukra külön adórubrika, pont úgy adóznak, ahogy a többi állam­ polgár. - Hja, a svédek - szólal meg a csinos, világot járt műfordítónő. - Nemrég egy konferencián találkoztam egy svéd kolléganővel. Szinte mosolyogva be­ szélt arról, hogy szépirodalmat fordít, így hát alacsony példányszámban jelen­ nek meg a munkái, kevés honoráriumot kap. Csodálkoztam, hogy ilyen egy­ kedvű, mikor mi többiek mind azon kesergünk, hogy a könnyű, gyors krimi­ fordításokért többet fizetnek mint a stílust próbáló, igényes klasszikusokért vagy kortárs szépirodalmi művekért. „Hja, ő könnyen nevet” - jegyezte meg a barátnője, egy a jómódú férje által „eltartott” , ismert finn műfordítónő - , „neki életfogytiglanija van.” Mielőtt még elképzeltem a hosszú hajú svéd asszonyt, amint börtönben ül koszt, kvártély ingyenes — és fordít, kiderült, hogy életfogytiglani ösztöndíjról van szó. „Nem életfogytig, csak hatvanöt éves koromig adják” - javít ki a svéd kolléganő. „Aztán meg nyugdíjat kapsz, nem igaz?” „Hát megfizetem, kapok majd, az biztos.” „És nagy-az az ösztöndíj?” - kíváncsiskodom irigyen. „Nem kis pénz” - mosolyog a finn műfordítónő. „Meg lehet élni belőle” mondja szemérmesen Ulrike. „És miért kaptad?” „Azért, mert jól dolgozom” - úgy néz, mint akinek zsebében a bölcsek köve. „És észrevették?” - szalad 83 �ki a számon. „Hát persze. Máskülönben ki fordítana szépirodalmat az unat­ kozó, gazdag háziasszonyokon kívül?” - vág vissza a barátnőjének. „Nem mindenkinek milliomos a férje.” - Na, hát ennyit a svédekről. Ha én most azt kérdezném, hogy miért nincsenek nálunk, Magyarországon is ilyen ösz­ töndíjak, pedig az írói tiszteletdíjból itt sem élünk meg, minden hivatalos ember órákon át tudná magyarázni nekem a svéd és a magyar gazdaság közötti emeletes különbségeket. D e azt, hogy ugyanezek a különbségek a svéd és a magyar író helyzetében is összevethetetlen különbségeket okoznak, azt nem akarják élfogadni. - Nézd, kedves komám - próbálta barátságosabb mederbe terelni az éles hangúvá lett vitát a házigazda - , ezek nehéz, nagyon nehéz kérdések. D e én azt hiszem, hogy ezeken túlmenően is van - komoly arccal hangsúlyozta ezt a szót —, lényeges különbség van egy cipész és egy író munkája között. Pró­ báld csak őket egyszer egymással felcserélni! Általános derültség közepette még hallható volt a filozófus arcú férfi jó­ kedvű tiltakozása: „Ez szofizmus, ez közönséges szofizmus!” - azzal más, békésebb területre kanyarodott a beszélgetés. Hazafelé menet nem hagyott nyugodni a gondolát: hát valóban valami rossz szakmai gőg, intellektuális elfogultság beszél belőlünk, amikor váltig hang­ súlyozzuk, hogy nálunk az írók, a művészek életkörüményeit szabáyozó rendeletek figyelembe kellene, hogy vegyék a művészi munka specifikumait és hogy ezek a sajátosságok léteznek? Folyvást kapjuk a szemrehányást, hogy kedvezményeket kérünk. D e hiszen az életfeltételek, munkafeltételek biztosítása nem kedvezmény. Ahhoz, hogy egyáltalán létezzék a kortárs magyar művészet, irodalom, ahhoz, hogy a szín­ vonala legalább a korábbi évtizedek, évszázadok szintjét elérhesse, meg kell teremteni a megfelelő körülményeket. Hiszen mindenki számára ismerős, hogy ha mondjuk, egy madárfaj lét­ feltételei veszélyeztetettek, akkor összefog a társadalom és megteremti a fenn­ maradásukhoz szükséges körülményeket. Nem mondja azt senki, hogy a túzok ugyanolyan szárnyas, mint a tyúk vagy a cinke, úgy kell tehát szabályozni az életét, mint amannak. Tudják, hogy a túzok kipusztul, ha a sajátos életés fennmaradásmódjához nem találja meg a sajátos lehetőségeket. De evvel még nem állítom azt, hogy a túzok különb madár, mint a tyúk vagy akár a cinege. Csak más. Nem tudom megítélni, de elképzelhetőnek tartom, hogy a szóban forgó új társadalombiztosítási járulék mértéke épp úgy, mint egy éve az adószabályozás volt, a cipészek számára is elfogadhatatlan. De az ellen akkor bizton tilta­ koznak is a cipészek. És ők sem mondják azt, hogy ez a besorolás jó a számukra, csupán azért, mert az írókkal, művészekkel egy kalap alá kerültek. Íróra és cipészre egyaránt szüksége van a világnak. Melyikre jobban - nehéz volna megmondani. Tény az is, hogy szükségből az írók nagyobb részét be lehetne tanítani és rá lehetne kényszeríteni legalább ideig-óráig a cipészmunka elvégzésére. Valószínű a közepes színvonalat elérhetnék ebben a szakmában, habár ezt jobb lenne ki nem próbálni. Ugyanezt a kísérletet a másik szakmával — valószínű - sokkal rosszabb hatásfokkal végezhetnénk el a cipészek ese­ tében. Habár biztos, hogy egynéhányunk közepes szinten - vagy tán még jobban is - beválna. D e a zért ezt a kísérletet sem érdemes elvégezni. Becsüljünk és hagyjunk élni mindenkit a maga helyén. M E Z E Y K A T A L IN 84 �P E T Ő CZ A N D R Á S Az egyéniség öntörvényűsége (Jegyzet Endrődi Szabó Ernő költészetéről) - Mintha újabb váltások-változások élőt állna művészetünk, és benne napjaink irodalma. Megnőtt az igény a hiteles és öntörvényű személyisé­ gek iránt, az olyanok iránt, akik éppen nem alkalmazkodásukkal tüntetnek, akik a narcisztikus és artisztikus befelé fordulást egy nyitottabb, kitárulkozóbb magatartásra váltják fel. Vége az ,,új-szenzibilitásnak” ? Legaláb­ bis szünetel. Visszatérnek a hatvanas évek? Mindenesetre valamiféle „új progresszió” megjelenését érzékelhetjük, amely lehet „ fésületlen” , „dara­ bos” , felróható minden hasonló törekvésnek a megmunkáltság, az artisztikum hiánya, de határozott arcélű, és elementáris, ösztönösen eredeti, és mint ilyen, megnyugtatóan élettel telített. Mert „túlzottan is jólfésültek” voltunk. E zt a mondatot, a „jólfésültségnek” ezt a radikális elutasítását Endrődi olvasása közben jegyeztem fel. Fogalmazhatnék így: okosak és „okosak” , kulturáltak és ,,kulturáltak” let­ tünk az utóbbi néhány évben, „okos szépfiúk” , akik kissé enerváltan és ,,nyafogósan” , élvetegen és mindenképpen nagyon dekadensen alanyokról és állítmányokról, jelzőkről és jelzettekről vitatkozgatunk, „kifinomodott” ízlésünkkel idegenkedünk mindattól, ami élet- és izzadtságszagú, és el­ vont, „nüasznyi” szépségekben gyönyörködünk. Játékos rímek, totális be­ felé fordulás, „leheletnyi” metaforák, magánmítoszok és tudatos távolságtartás minden „közönségestől” , apró viccelődés, ,,összekacsintó humorizálgatás” jellemzi napjaink irodalmát, költészetét, ezek voltak meghatározó­ ak az elmúlt években. Természetes, hogy a posztmodern érzékenység iz­ galmas művek megszületésében játszott elsődleges szerepet, de az is ter­ mészetes, hogy néhány hónapja megnőtt az igény a radikális stílusváltásra. És mindezek az alakulások, „hullámzások” nem okoznának gondot művé­ szetünkben, ha nem járnának együtt a kirekesztés-kirekesztődés negatív következményével, ha az éppen „uralkodótól” eltérő törekvések is mindig képesek lennének az önfelmutatásra, ha kulturális gépezetünk egészsége­ sen, jól működne. Sajnos, kulturális gépezetünk néhol már alig-alig működik, igen meszsze van az éptől, az egészségestől. Szerencsére vannak sokoldalú tehetségeink, akik önmaguk feladása nél­ kül alkalmazkodnak a változó, a számukra talán éppen kevésbé ideális kö­ rülményekhez. Vannak azonban olyan tehetségek, akik nem alkalmazkod­ nak, hanem szüntelenül azt csinálják, amihez értenek, vagy érteni vélnek. Endrődi Szabó Ernő az utóbbiak közé tartozik. Lírájának mindazon jegyei, amelyek kezdettől összetéveszthetetlenné te­ szik költészetét, napjainkban is megvannak, látszólag időtlenül, látszólag változások nélkül. Bátran kimondhatjuk: bár felületében megérintette mun­ káinak bizonyos részét a - fogalmazzunk kissé vulgárisan — „posztmodern stílusdiktatúra” , és ezért megformáltságuk mikéntjében módosulásokat ta- 85 �pasztaihatunk, alapvetően mozdulatlan, változatlan ez a költészet, és ezt talán bírálatként sem mondanánk másként. Mert hiba, ha valakinek a köl­ tészete túlságosan egysíkú, „egyjellegű” , de most, a nyolcvanas évek ek­ lekticizmusában elsőrendű erény is: Endrődi különösebb változások nélkül, csakis önmaga „ belső órájához” igazodva írja verseit, idegen tőle minden alkalmazkodás. Nem alkalmazkodásának velejárója viszonylagos magárahagyottsága, egyedülléte, munkáinak visszhangtalansága. Ám ami keserű tapasztalás egyfelől, magában való érték másfelől: ha Lelet (1986) című kötetét és újabb munkáit fellapozzuk, meglepődünk és megdöbbenünk: így is lehet verset írni? Ilyen keresetlen őszinteséggel, ilyen magától értetődő szókimondással? Endrődi munkáit elővéve rögtön nyilvánvalóvá lesz an­ nak egyedisége, napjaink uralkodó irányaihoz képesti mássága. Lírája a végtelenségig személyes, szüntelenül önmagát felmutató. Zak­ latott, „szeretet-éhes” líra ez, és most az utóbbi jelzőre tenném a hang­ súlyt. Endrődi szeretet-éhsége már-már a József Attiláéval rokon, néhol kifejezetten érzelmes, kétségbeesett hangon szólal. A magárahagyottságtól való félelem sugárzik szinte minden munkájából, és valamiféle - ebből kö­ vetkező - „teljes odaadás” igénye: ez az. ami közelivé, szimpatikussá te­ szi költészetét. Legjobb műveiben mindezen erényeit objektivizálja, és az emberi kapcsolatokat hitelesen, érvényesen mutatja be. A kötetből az Er érkezése című alkotása ilyen, amely formailag a vizuális költészet és a népköltészet nagyszerű szintézise: miközben képi formában gondolkodik, szö­ vegében népdalszerű motívumokat alkalmaz, nyelvezetében tájnyelvi, népi­ es fordulatoktól bővelkedik. A „történet” regényként komponált: egy ma­ gányos házban, hideg téli napon egy szerelmes asszony „ E r” -re vár, arra a szerelmi egyesülésre, amit csakis ,.Er” nyújthat neki. És itt több dolog is hangsúlyos: legelsőnek a kendőzetlen erotika („vágytól duzzad meredezik nedvesedik keblem csigolyámról fénylő izzadtság-gyöngy cseppen bő­ römben tűeső jöjjön már szeressen! ívbe hajolna meg szerelmétől hátam csak tépné harapná már hófehér gömbvállam!” ), másodszor pedig a nagy­ epika: hasonlóan Esterházy Fubarosokjához, itt is regénykompozícióról beszélhetünk; harmadszor pedig - ebben szintén rokona az Esterházy-műnek - megoldásaiban alapvetően vállalja a népi hagyományokat. A z Er érkezése csupán az egyik jellemző, és mindenképpen fontos mű a Lelet című kötetből. Erotikája éppen olyan elementáris, mint újabb, Missa erotica (Lámpauccahuszonnégy, Pesterzsébet-külső) című ciklusának, amelynek néhány darabja már a kötetben is megtalálható. Mi is a legalap­ vetőbb tulajdonságuk ezeknek a verseknek? A z őszinteség. Mert Endrődi már-már anakronisztikusan, konzervatívan, idejétmúltan őszinte. „ alanyi” költő. A nyolcvanas évek második felében alig-alig találhatni valakit, aki­ nek munkáit rokoníthatnánk Endrődiével: mint arról már szóltunk, az „avantgárd utáni újérzékenység” szemléletét nem befolyásolta látványo­ san, éppen emiatt lírája napjainkra különössé, újra figyelmet ébresztővé lett. Mert ez a típusú keresetlenség, őszinteség a hiányával véteti észre ma­ gát most, a nyolcvanas évek végén. Endrődi költészete valójában a hat­ vanas-hetvenes évek lírájával rokon, egy alapvetően kifelé forduló, a vég­ telenségig kitárulkozó, személyes, és személyességében hiteles költészet ez. amelynek rokon vonásait az amerikai beatirodalomban, A llen Ginsberg, Gregory Corso, Jack Kerouac munkáiban fedezhetjük fel, és másokéiban, hadd említsük meg akár Villiam Burroughs, Richard B arker vagy Law86 �rence Ferlinghetti nevét. Nem csupán formájában kapcsolódik Endrődi lí­ rája a fentebbiekéhez, sőt, elsősorban nem abban, hanem szemléletében. A formai jellemző: Endrődi szintén előszeretettel használja mondandójához az expresszív szabad verset, de - és ez egyértelműen kassáki örökség - a ti­ pográfiai-vizuális lírában is otthonosan mozog, sőt, a kettő ötvözetéből komplex szövegirodalmat is képes teremteni. A beat hatása szemléletében érvényesül: mint ahogy az ötvenes évek végének, hatvanas évek elejének mozgásaiból-változásaiból nő ki maga a 68-as generáció, aminek 1948-as születésével Endrődi is tagja, és kinő mindaz, ami ezzel azonosítható, a beatzene, a rock, az új életforma, a Hair, az Eper és vér, Ginsberg Üvöl­ tése, John Lennon és a Beatles, Mick Jagger és a Rolling Stones, mert ezek, legyenek Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, Lengyelországban, Jugoszláviában és Magyarországon, mind-mind ugyanazok, legfeljebb idő­ eltolódásokról, apró sajátosságokról beszélhetünk. A kiáltás-típusú avant­ gárd mind ez idáig utolsó fellobbanása társadalomalakítóvá, szemlélet­ formálóvá vált az idők folyamán, bár a szépirodalomban - Magyarorszá­ gon - nehezen tudta önmagát felmutatni, adminisztrációs akadályok és kon­ zervatív idegenkedés okán is. Ennek az avantgárdnak és ideológiájának egyik legfontosabb pozití­ vuma volt a kívülállás, a peremenlétezés elfogadtatása. Egyértelműen ez a kívülállás fogalmazódik meg Endrődi lírájában. Lelet című kötetében, újabb ciklusában. A beatirodalom legjobbjaihoz hasonlóan elutasítja a hi­ vatalos „felépítmény” társadalmi értékrendjét, tudatosan-ösztönösen vál­ lalja önnön devianciáját, peremenlétezését, megtagadja és „eltagadja” ön­ magától a társadalmi beilleszkedés etikai normatíváit, életformáját. End­ rődi költészete elutasítja a kommerszializálódás lehetőségét, érezhetően megalkuvásnak értékelne minden formai vagy tartalmi engedményt, ,.til­ tások” miatt ki nem mondott gondolatot. Endrődi feltétel nélkül vállalja ösztönösségét, sőt, azt tudatosan-ösztönösen akarja is. Idegen tőle minden hamis póz, művesség és mívesség - mitagadás! - , minden ,,csináltság” : legjobb munkáira éppen ezek hiánya, a spontán mondatszerkesztés, a nem­ kontrollált őszinteség a jellemző. A Lelet ben csupa olyan formájú és formátumú munkával találkozunk, amely megfelel ennek a „nem kommersznek” , a kívülállás megfogalmazá­ sának. Többségükben hosszú sorokból álló szabad versek ezek, vagy olyan szövegköltemények, amelyek igénylik a fantáziadús tipografizálást, a gya­ kori képi elemeket. A Légzőgyakorlat című szövegköltészeti munka példá­ ul egyaránt hasznosítja a konkrét költészet és a tipográfiai költészet ered­ ményeit, már-már montázsként értelmezhető, olyan szöveg, amely feltétetelezhetően nem „egy ihletből” , hanem többszöri „nekirugaszkodás” ered­ ményeként született. Endrődi ezekben a művekben egészen messzire megy, polifon alkotást hoz létre, amely linearitása ellenére nyitott, továbbírható „töredék” . A z újabb ciklusban, a Missa eroticábán változásnak tudható be a ko­ rábbi munkákhoz képest az adott életkörülmények határozottabb vállalása. A z „erzsébethomok” minden „nem bennfenntességnek” szinonímiája lett, és ezen a kívülálláson túl életforma-elfogadást is jelent. Kerouac Úton-jának az életformája ez, ahol az emberi kapcsolatok teljessége és pőresége az elsődleges: mindez Endrődi „erotikamániájának” („bocsáss meg gyönyörű a melled most meg kell hogy döntselek” ) tökéletesen megfelel. 87 �Endrődi „változatlansága” az öntörvényű személyiség ereje és mozdítha­ tatlansága. Olyan egyéniség ő, akinek tehetségéből egynemű költészet szü­ letik. Mindezzel líráját csupán jellemezni kívántam, bár az már most két­ ségtelennek tűnik, hogy egyneműsége ellenére is színesíti fiatalabb évjára­ tú irodalmunkat. Ugyanakkor vele kapcsolatban annak a veszélye is fenn­ áll, hogy újból és újból fel kell fedeznünk önmagunknak, hogy meghall­ gassuk azt az egyetlen húrt. amelyen mindenképpen adekvát mádon képes szólni. E N D R Ő DI SZABÓ ERNŐ M IS S A E R O T I C A (részletek) [elpergő kvarctangó] előbb azt hittem vonagló vörös pióca ahogyan ágyékomra kúszott azután a bőrömet súroló bimbók a combok és a tompor ringó hullámzó féltekéi elárultak a csendben halk homokzene halk homoknesz elpergő kvarctangó szürke mély sivatagöblű ősz és az őszben póknyálka rothadt skarabeuszvér és szét­ omló homokvonalak mikor az októbertől egyre nyűttebb ágyban arra gondoltam íme valamit találtam és míg aludtál és álmodtad álom köröttünk közel és távol minden de minden átengedte magát egy nagy és kiábrándítóan 88 unalmas esőnek �[ú j és új szeretőd] én - régi kedvesed szerelmesed küldök most egy sivatagízű levelet emlékeztetőül hogy hány éve is már? együtt figyeltük az erekció vadhajtásait a visszanyelt nyögést a remegést az izzadó tenyeret ó milyen csodálatos volt az a számunk emlékszel egyiptomi hajad magomtól illatozott és ajkad és meztelen tested testem szennyezett vizeit tisztította bocsáss meg gyönyörű a melled mondtam ha olykor a kelleténél hamarabb elélveztem és egy nap amikor nem volt már járat de éjféltájt a kikötőben mégis a parthoz állt valami menetrenden kívüli hajó mint lomha nagy ködállat és te a kelleténél hevesebb mozdulattal nyúltál a zsebembe hol a dübörgő alkony-expressz vörösen meredve megállt és én könnyű teveszőr köpenyed alatt és hasad piheborostái alatt amikor csörömpölve kitolták a hosszú hajólépcsőt azóta - félálomban fekszem - néha üzensz még válaszolsz egy-egy régi mosollyal látlak amint kanálislázban bűzös erzsébetsárban ittrekedten a kénnél is kénszagúbb ágyban vörös napsütésben október malomként őrlő iszapviharában moccanatlan fekszem mert te manhattanbe mentél hogy megkeresd otthagyott örömöd és most kétméteres néger bámul a függönyöd mögött olykor ha stílusosan az ágyban vagy lenn a padlószőnyegen vagy a fürdőszobában mikor a széttárt combjaid közül kibukó sperma ködös-nyúlós víziállatként testedtől ellebeg válaszolj egy-egy régi mosollyal új és éj szeretőd vállai felett 89 �[ nem ígértél semmit] nem ígértél semmit és nem is jött hajó aznap éjjel erzsébethomokban féligmerült ágyam előtt a hullámverésben nem horgonyzott semmi csak a cirpegő bodzafa rejtette a mandulakanárikat ének forró bableves szaga matrózok részeg szava fároszrom tekintete nem bélelte az éjszakát nagymamára gondoltam aki tekercsekbe göngyölt régi térképekben szunnyad hát igen nekünk is volt valaha európánk de mióta a tengeráramok alattomban visszafelé folynak és országhatárok örök hullámzása őrli szét a néma városokat s a hallgatag tornyokat és sekélymerülésű csermelyfregattok tömik be a források száját és minden készülék a jegesmedvék rettenthetetlen vonulását jelzi a páradús trópusok felé mióta az clhülyült század kibogozhatatlan matrózcsomókat köt kontinensek torkára és sosemvolt hajónaplók őrült sorait zagyválja a kapitányi hídon mióta nekünk-is-volteurópánk-nagymama összegöngyölt régi térképhalomban gubbaszt a tatfedélzeten úgy ám a tenger közepén pofátlanul visongó csillagok vaksi éjszakagúlák alatt régi matrózkabátom alatt kuporogva erzsébethomokban októbersárban homoktenger közepén megfeneklett magányos ágyban kántálok, „ H IÁ N Y Z O L T E R O V A R A R C Ú K U R V A ” a tisztánlátók átka súgom az ágy alatt pocsogó iszapnak melyben érvényes mondatok után kutatva annyiszor de annyiszor böngésztem éjszakánként az előfehérlő csontokat silabizáltam rovátkáikat például ezt: ígérted ma éjjel hajón jön el hozzám a szerelem aznap sem jött hajó és én tudtam ezt és azt is hogy hajótlan igen hajótlan minden éjszaka és azt is hogy minden hajótlan éjjel egyre mélyebbre ereszti gyökerét koponyámba a végzet egyetlen 90 mondata �[és természetesen nem írhatok] rád gondolok az éjszakai reptér felett míg a tetőterasz ismét elcsöndesül és forognak-pislákolnak lenn rubin,színű zöld és recés szatírszemek rád gondolok a krómízű éjszakában kávészaghomályban gondolok rád és verset írnék hosszú verset írnék neked elkékült szobámban táviratszöveggel kezdődnék R E P T E E R E N V A A R L A K I L O V E Y O U E R N E S T de a vers itt már útszéli koton százlábú pocskolja össze lappadt tömlőjére vakond kotor földet és hát hogyan hogyan is írhatnék neked egy útszéli spermacsapdát - csak szavakat széttört mondatokat gereblyézek egy képzeletbeli terasz valóságos űrében egy város puszta űrében egy mészfehér országban egyetlen hiánnyá foszló térképen a félresiklott metrón a buszon az alagutakban a tereken tóparti sétányokon szétlőtt vonatokon jeltelen sírokon jeltelen sírok között avar bársonyában elküldhető szavakat keresek neked és - látod - mint mikor valaki hirtelen föltúr egy levágott f e j e t -------------------------------- l á t o d -----------------------------fölszáll ez a gép is míg a kifutón forognak-pislákolnak lassan a nagy rubinszínű zöld és érdes szatíraszemek és a tetőterasz ismét e lcsö n d esü l-----------------------a szemcsés homályban már csak csípőd lejtése és lengő karod amint hosszúszálú egyiptomi hajad fésülgeted és erre a reptéri férfire gondolsz háromezer mérföld távolságból puha leányszobádban és fölteszel egy lemezt és a lassú földübörögnek álmatlan blues tonnái éjszakámban 91 �Tanulmányok Erdély történetéről A határainkon innen és túl nagy érdeklődést kiváltott Erdély története kötetről (főszerk.: Köpeczi Béla) a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi és Klasszika Filológiai Intézete 1987 októberében szakmai vitát rendezett. E konferencia anyagát a nemrégiben alakult Cso­ konai Kiadó - első vállalkozásaként - megjelentette. A Tanulmányok Er­ dély történetéről című munka tehát egyrészt a háromkötetes monográfia kiegészítő kötetének tekinthető, másrészt azonban önálló olvasmányként is megállja a helyét, bár - jellegénél fogva - elsősorban a szakemberek érdeklődésére tarthat számot. Mind a debreceni vita, mind a vizsgált kötet kapcsán ismételten hang­ súlyoznunk kell a tudományos jelzőt, hiszen a konferencia előzményének tekinthető Erdély története monográfia elsősorban Romániában, de néhány nyugati országban is inkább politikai, mint szakmai visszhangot váltott ki. Szerencsére a magyar történészek tárgyszerűen, kizárólag történelmi ér­ vekkel válaszoltak a határokon kívülről érkezett kihívásra. Ennek ellenére sincs könnyű dolga a Tanulmányok... című kötet recen­ zensének, hiszen olyan művel kapcsolatban kell megírnia észrevételeit, amely maga is kritikai előadásokat tartalmaz, ráadásul többnyire viszonylag rövid terjedelemben. Még több nehézséggel kellett szembenéznie a kötet szerkesztőjének. A kötetbe gyűjtött tanulmányokat ugyanis a rendkívüli sokszínűség jellem­ zi. E sokféleség a különféle tudományágakra vonatkozik. A háromkötetes monográfiához ezúttal nemcsak a történészek szóltak hozzá, hanem véle­ ményt mondott róla a néprajztudós (Gunda Béla), a hadtörténész (Perjés Géza), az irodalomtudós (Bitskey István), a teológia professzora (Barcza József) és a művészettörténész (Kádár Zoltán). Tartalmukat tekintve is változatos képet mutatnak a kötetben összegyűjtött referátumok és hozzá­ szólások. A z előadások egy része a megjelent monográfia eredményeit ér­ tékeli, illetve hiányosságait tárja fel. Más részük további kutatási témá­ kat vet fel. sőt - néhány esetben az egyes hozzászólók saját álláspontjuk­ kal, kutatási eredményeikkel is megismertetnek, amelyeket egy újabb Er­ dély története kiadásnál érdemes figyelembe venni. A kötetben egy olyan tanulmány is szerepel, amely nem közvetlenül a monográfia, sokkal inkább a vele kapcsolatos román álláspont kritikai értékeléséhez nyújt támpontot (Varga János: Levente és értelmezője nyomában). Már az Erdély története kötetek szerkesztői sem törekedtek arra, hogy a különböző szerzők álláspontját közös nevezőre hozzák. A z érvek, a fel­ fogások és a szemléletmódok sokfélesége tovább gazdagodik a vizsgált kötetben. Minden egyes referátum újabb bizonyítékokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a „magyar történettudománynak” Erdély kérdésében 92 �sincs valamiféle egységes, a politikának alárendelt hivatalos álláspontja, hiszen - mint a Tanulmányok... című munkából is kiderül - az egyes ku­ tatók illetve tudományos közösségek között alapvető kérdésekben is folynak szakmai viták. A z egyes történelmi korszakokat tárgyaló fejezetek előtt kapott helyet a Szemléleti alapelvek című általános rész. Ebben a kötet szerkesztője Rácz Isvtán, Pach Zsigmondi Pál és Irinyi Károly az Erdély története mo­ nográfia jelentőségét és megjelenésének szükségszerűségét vizsgálja. V á ­ laszt adnak többek között azokra a román vádaskodásokra is, melyek sze­ rint a magyarországi történészeknek nincs joguk a más országokban élő magyarság történeti vizsgálatára: „ Alapelvként állapítjuk meg, hogy a tudománynak, s ebben a történetírásnak, nem lehetnek területi és etni­ kai határai. A z a világon mindenütt természetes, hogy a politikai, szociális jellegű s egyéb migrációs erők hatására az anyaországból kiszakadt nép­ elemek sorsának alakulását új lakóhelyükön az anyaország szaktudósai is tovább követik. Nem a politikai beavatkozás szándékával, hanem a törté­ neti összegzés igényével.” Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Pach Zsigmond Pál is, amikor így fogalmaz: Számunkra tehát nem jogalap vagy jogforrás a történelem és a történetírás, hanem — ha van egyáltalán rele­ vanciája a jelen szempontjából, s mi történészek szeretnénk hinni: van akkor - számunkra a történelem: hagyomány és tapasztalat [...] Nem va­ lamilyen jogtól fosztanánk, tehát meg magunkat, ha nem tanulmányoznánk. Erdély históriáját - de igenis megfosztanánk magunkat történelmi ta­ pasztalataink tárházának bőségétől, megfosztanánk magunkat - magyar­ ságtudatunk integráns részétől.” E z az állítás egyáltalán nem vonja kétségbe azt a tényt, hogy Erdély története nemcsak a magyar, hanem a román történelemnek is szerves ré­ sze, sőt egyes korszakokban - és nem kizárólag 1918 után - a román fejlő­ déshez kapcsolódik szorosabban. A kötet következő fejezete Erdély XVI. század előtti történetének né­ hány problémáját tárgyalja, mindenekelőtt azonban újabb kutatási felada­ tokat fogalmaz meg. Balla Lajos a római D ácia lakosság- és társada­ lomtörténetének mielőbbi megírását szorgalmazza. Gunda Béla az erdélyi magyar és román népi kultúra rövid néprajzi összehasonlítására vállalko­ zott, és e kérdéskör feldolgozását ajánlja egy esetleges átdolgozott kiadás szerzőinek figyelmébe. Fodor István kritikai megjegyzései közül a törté­ netföldrajzi bevezető, amelyet az Erdély-fogalom többféle értelmezhetősége is indokol, valamint az időrendi táblázat szzükségességét remélhetőleg a kötet szerkesztői is tekintetbe veszik. A z a javaslata, hogy a monográfia a román nép etnogenézisét külön fejezetben tárgyalja - e kérdéskör egyéb­ ként a magyar és román történészek közötti viták kiindulópontját jelen­ ti - , a recenzens tudomása szerint a közeljövőben önálló kötet formájában megvalósul. Orosz István referátumából az a gondolatmenet érdemel különleges fi­ gyelmet, hogy az Erdélyben a XII. század körül megjelenő románokat nem le­ het egyszerűen vándorpásztoroknak tekinteni. „H a a román etnogenézis kapcsán a vlach pásztor életmódra hivatkozunk - úgy tűnik - nemzeti érzékenységet érintünk. D e a magyar tudományosság is felszisszen, ha a honfoglaló magyarok »nomád hordaként« szerepelnek.” E kérdéskör to­ 93 �vábbi kutatása, az árnyaltabb elemzés egyébként arra a problémára is vá­ laszt adhat, hogy miért éppen Erdély gyakorolt szívó hatást a környező te­ rületek román lakosságára. Kristó Gyula tanulmánya ismételten olyan témát vet fel, amely a ma­ gyar és a román történészek közötti viták egyik sarkalatos kérdése és amely a magyar historiográfiában is további tisztázásra vár: ez a vajdaság sa­ játos státusa a középkori Magyarországon belül. Ennek meghatározása azért is döntő fontosságú, mivel e politikai alakulat léte az erdélyi különállás egyik kardinális pontja. Ugyanennek a kérdéskörnek egy másik oldalát a középkori Erdélynek Magyarországhoz fűződő viszonyát - elemzi Kubi­ nyi András tanulmánya. A következő nagyobb fejezet a X V I-X V II. századi Erdély történelmé­ vel kapcsolatos álláspontokat tárgyalja. (Egyébként nem minden esetben világos, hogy milyen szempontok alapján határozták meg az egyes fejezetek korszakhatárait.) Benda Kálmán elemző hozzászólása elsősorban a monográfia második kötetének szerkesztésével kapcsolatos kételyeket fogalmazza meg. Rámu­ tat arra, hogy a különböző szerzők által írt részek - bár önmagukban újszerűek és színvonalasak - nem alkotnak szerves egységet. Problémafelve­ tésük különböző, vizsgálati szempontjaik eltérőek, ezért az egyes történel­ mi folyamatoknak nem a fejlődését, csupán egyes kiragadott részleteit is­ merhetjük meg. Benda Kálmán véleménye szerint az időszak gazdasági és társadalmi fejlődésének, valamint Erdély kormányzati rendszerének rész­ letes bemutatása újabb színekkel gazdagítaná a középkori Erdélyről kiala­ kított képünket. A török politika értékelésével kapcsolatos két szembenálló felfogás lé­ tezésére hívja fel a figyelmet Perjés G éza tanulmánya. A referátum első részében a hadtörténész-kutató azt vizsgálja, hogy e két álláspont közül melyik segíti jobban Erdély X V I. és X VII. századi történelmének megérté­ sét. Hozzászólásának második részében a magyar történtírásban egyelőre még ritkaságszámba menő megközelítést alkalmaz, amikor a viselkedéstudományok felhasználásával igyekszik elemezni a fejedelemségek korát. Bitskey István, az erdélyi reneszánsz és barokk korszak művelődéstörténetének, szellemi életének néhány vonását villantja az olvasók elé, míg Barcza József az erdélyi diákok egyetemjárásáról és az erdélyi vallási tü­ relemről készített rövid összefoglalást. A Tanulmányok. . . című kötet következő nagyobb fejezete Erdély tör­ ténetéből a XVII. század elejétől 1918-ig terjedő korszakot tekinti át. E részből kiemelkedik W ellmann Imre tanulmánya, amely áthágja ugyan a fejezetcímben kijelölt korszakhatárt mindenesetre kitűnő elemzést közöl az 1660-1830. közötti Erdély demográfiai viszonyairól és agrárfejlődéséről. E tanulmány témájához kapcsolódik Takács Péter referátuma, aki a XIX. századi Erdély társadalomtörténetét vázolja fel, és egyúttal a kérdéshez kapcsolódó újabb kutatási témákra hívja fel a figyelmet. Ifj. Barta János referátuma arra a kérdésre keresi a választ, hogy az 1770-1771-es évek valóban korszakhatárnak tekinthetők-e Erdély törté­ nelmében - a monográfia ugyanis erre az időszakra új korszak kezdetét teszi. Szabad György rendkívül fontos elemzést közöl a Magyarország és Erdély államjogi viszonyának rendezésével kapcsolatos XIX. századi né­ zetekről. 94 �A z Erdély története 1918 után című következő fejezetben szereplő ta­ nulmányok terjedelmüket és jellegüket tekintve is különböznek a megelőző korszakokkal foglalkozó referátumoktól. E szerzői ugyanis nem elsősorban a monográfia Kitekintés című fejezetéhez szólnak hozzá, hanem annak nyilvánvaló hiányosságait igyekeznek pótolni, önálló kutatási eredmények részletesebb kifejtése révén. Sajnos azonban még e tanulmányok elolvasása után sem kapunk átfogó képet az új államhatárok közé került Erdély 1918 utáni történelméről. E sommás ítélet persze felveti a jelenkor-történelem­ kutatás - általában tapasztalható, de Románia esetében különösen érvé­ nyesülő - nehézségeit, ráadásul bizonyos igazságtalanság veszélyét is ma­ gában rejti. E hetvenéves időszakon belül ugyanis egyes eseményekről már árnyaltabb képpel rendelkezünk. Idetartoznak például az 1918-1919-es évek történései, amelyekről a monográfiában megjelent kitűnő Szász Zoltá n -tanulmány után Raffay Ernő könyvében (Erdély 1918-1919-ben) is átfogó elemzést kapunk. A mostani tanulmánykötetben Fehér András szol­ gáltat újabb adalékokat e döntő fontosságú évek jobb megértéséhez. A második bécsi döntés is azok közé az események közé tartozik, ame­ lyekről ma már több elemzést is olvashatunk. E kötetben Korom Mihály tanulmánya mutatja be e - a magyar és román történészek között, de a magyar historiográfián belül is - vitatott kérdést, nevezetesen a második bécsi döntés megszületésének körülményeit. Korom Mihály elfogadja azt a román álláspontot, miszerint Románia önkéntesen és hivatalosan sohasem javasolta és sohasem kérte a döntőbíráskodást. Ennek az állításnak ellent­ mond az 1940. július 26-i megbeszélések jegyzőkönyve, amely így szól: „ A román külügyminiszter a továbbiakban érdeklődött, vajon fontolóra vehető-e döntőbíráskodása kérése abban az esetben, ha a tárgyalások Ma­ gyarországgal és Bulgáriával holtpontra jutnak. E zt az elképzelést azonban német részről visszautasították - az 1938. évi bécsi döntés nem kielégítő tapasztalatai alapján, különösen Magyarországra tekintettel. (Documents on Germ an Foreign Policy. Serie D . X. 234. sz. irat 315-316. l. Idézi: Ju­ hász Gyula: A második bécsi döntés. = Külpolitika. 1987. 5. sz. 155. l.) Ugyanerről a tárgyalásról a Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939-1944 (bev., válogatta és a jegyzeteket készítette: Ránki György). I. kötet, 132-133. l.: „ A román külügyminiszternek bizonyos kételyei voltak egy Magyarország­ gal és Bulgáriával netán létrejövő egyezség megvalósítását illetőleg,. Megkérdezte, nem nyújthatna-e Németország valamiféle segítséget az egyez­ ség lebonyolításához.” Románia berlini követe útján egyébként még egyszer kérte Hitler dön­ tőbírói közbelépését, erről Woermann külügyi államtitkár-helyettes fel­ jegyzésében így ír: „É n elutasítottam, hogy részletekbe bocsátkozzam Ma­ gyarország kívánságairól, és még egyszer utaltam jólismert álláspontunkra a döntőbíráskodás kérdésében. A követ kitartott nézete mellett, hogy a kérdést nem lehet megoldani német beavatkozás nélkül. A döntőbírásko­ dás alternatívája olyan »tanács« lehetne, amilyet Romániának adtak, Bul­ gáriára vonatkozólag.” (D G F P Serie D . X. 376. sz. irat. Idézi: Juhász G v.: i. m. 157. l.) Korom Mihály tanulmányának folytatását jelenti Fülöp Mihály referá­ tuma. ezért érthetetlen, hogy a szerkesztésnél ezt miért nem vették figye­ lembe, és miért nem egymás után szerepel ez a két hozzászólás a kötetben. A két tanulmány ugyanis lényegében egyetlen kérdést vizsgál: az Erdély 95 �hovatartozásával kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseket, nagyhatalmi ál­ láspontokat a második bécsi döntéstől a román fegyverszünet aláírásáig, illetve a fegyverszünettől a külügyminiszterek tanácsa 1946. májusi pári­ zsi értekezletéig, amelyen a három nagyhatalom képviselői elfogadták az 1938. január 1-i magyar-román határ visszaállításáról szóló rendelkezést. Fülöp Mihály tanulmánya egyébként rendkívül szemléletesen mutatja be a döntés megszületésének hátterét. Balogh Sándor tanulmánya minden eddiginél árnyaltabb képet fest az 1945-46-os időszak romániai nemzetiségi politikájáról. E korszak jelen­ tőségét a közvélemény - elsősorban a mai események tükrében - hajlamos túlértékelni, ezért örülhetünk ennek az elemzésnek, amely tárgyszerűen mu­ tat rá a Petru Groza miniszterelnök nyilatokzatai és a nemzetiségi politika gyakorlata közötti ellentmondásokra. Csak sajnálhatjuk, hogy a két világ­ háború közötti vagy az 1946 utáni időszakra vonatkozóan nem olvasha­ tunk hasonló elemzéseket. L. Nagy Zsuzsának a magyarországi és az er­ délyi szabadkőművesség két világháború közötti kapcsolatairól írott, il­ letve Szőke Domokosnak a Magyar Szemle című folyóirat Erdéllyel fog­ lalkozó állásfoglalásait vizsgáló tanulmánya - minden érdeme ellenére sem pótolja a két világháború közötti Erdély történelmét átfogóan bemu­ tató referátumot. Látszólag nem az Erdély története kötethez szól hozzá Varga János már említett tanulmánya, hiszen Lancranjan hírhedt esszéjének néhány torzítá­ sát veti forráskritikai elemzés alá. E referátum jelentőségét azonban nem a konkrét mű kritikája adja - bár ez önmagában is lenyűgöző alaposságú inkább abból a szempontból tanulságos, hogy felhívja a figyelmet an­ nak a történeti publicisztikának veszélyeire, amelyre az Erdély története monográfia romániai visszhangja számos újabb bizonyítékkal szolgált. A Tanulmányok. . . utolsó lapjain a szabad vitában elhangzott felszóla­ lásokat, a monográfia néhány szerzőjének válaszát, végül Köpeczi Béla összegző számvetését olvashatjuk. Különös érdeme e kötetnek a mintegy ötvenoldalnyi angol nyelvű öszszefoglaló, amely a kérdés iránt érdeklődő - nem kevés számú - külföldi szakember számára is hozzáférhetővé teszi a magyar történészek Erdéllyel kapcsolatos álláspontját. A történettudomány nem statikus diszciplina nincsenek tehát lezárható kutatások és ennek megfelelően véglegesen megoldott történeti problémák. Ezért a recenzens is csatlakozik Raffay Ernő azon javaslatához, miszerint 2-3 évenként - akár külföldi szakemberek bevonásával is - rendezzenek tudományos konferenciát Erdély történetéről. Ebben az esetben már nem is kell olyan sokat várni a következő, Erdélyről szóló tanulmánykötetre. (Csokonai Kiadó, Debrecen) R. SÜ L E A N D R E A 96 ��Ara: 2 5 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a39ce80ada81be7670790a89bf4f956d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ddac7c91b73ac3895fca0a155bba1e52.pdf 9b6caf0aefd114997940d6828b9c6a60 PDF Text Text ��Tartalom 3 Serfőző Simon versei 4 Mátyás Győző: Sorják (novella) 7 Szokolay Zoltán versei VALÓ SÁG U N K 10 Kárpáti Sándor: Vitaminhiányos munkahelyi művelődés (vita) 13 Girasek K ároly: Munkásság, művelődés - a kisüzemek felől (vita) 20 Bagó József: Paradigmaváltás a munkahelyi művelődésben (vita) 28 L öffler Tibor: Modern, szocialista vagy átmeneti társadalom(tanulmány) 35 Kovács Ferenc: A salgótarjáni munkások és a politika (tanulmány) 42 Kautzky Norbert: Kisam erika (vers) H AGYOM ÁNY 44 Farkas M árton: 19 18 katonaforradalmárai 49 Csongrády Béla: A gyógyítástól a társadalmi változásokig 51 Madzsar L ili visszaemlékezése (Fancsik János) ABLAK 59 Lothár László: M ai örmény költők 60-68 Mai örmény költők versei (Lothár László és Konczek József fordításai) 69 Köteles Pál: M agyar világ Amerikában II. 81 Tandori Dezső versei M Ű H ELY 84 Petőcz András: A szöveg radikális átalakulása (tanulmány) 89 Lőrinczy István versei 90 Zonda Tamás versei M ÉRLEGEN 92 Lőrinczy István és Zonda Tamás verseskötetéről (Siposhegyi Péter) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I : Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István D r. Kapros Márta D r. Németh János István D r. Tamáskovics N ándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I : Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelem en G ábor igazgató, . 88.51968 N. S. Bagó József szociológus (B p .); D r. Csongrády B éla pártmunkás (Sal­ gótarján); Dr. Fancsik János orvos (Salgótarján); Farkas Márton törté­ nész (Bp.); G irasek K ároly nép­ művelő (Rétság); Kárpáti Sándor szerkesztő (Szakszervezeti Szemle, B p .); Kautzky N orbert költő (Bp.); Konczek József kölő (B p.); D r. K o ­ vács Ferenc (Társadalomtudományi Intézet, B p .); K öteles Pál író (Bp.); Lothár László költő, műfor­ dító (Bp.); L ö ffler Tibor tud.-kut. (V ác); Lőriczy István költő (Sal­ gótarján) ; Mátyás Győző író (B p .); Petőcz András költő (B p .); SerfőZŐ Simon költő (M iskolc); Siposhegyi Péter író, kritikus (B p.); Szokolay Zoltán költő (Békéscsaba); Tandori Dezső író, költő, műfordí­ tó (Bp.); Zonda Tamás költő (Bp.) A munkahelyi m űvelődésről folyó vita előzményei lapunk 1988/2., 4. és 5. számában olvashatók. E számunk illusztrációs anyagát a Nógrádi Sándor Múzeum (Salgó­ tarján) gyűjteményéből válogattuk, beleértve Buharin munkáit is. (Fo­ tó: Buda László.) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest X III., Lehel út 10/a. - 1900 - közvet­ lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25- 925, �S E R F Ő ZÖ SIM O N Megóvják Nem mázsás kövek erejét, szeretném magamnak legalább a nádszálakét, gallyakét. Ha az időbe kicsapva, meg-meghajolnak is muszájból jövő-menő fuvalmakra. D e emelvén föl az égnek, széltől, e bősz erőszaktól is megóvják a madárfészket. Tapasztaljuk Mintha csak szokásból: a kivívott győzelmet elbukni miként lehet, kipróbáltuk hányszor! S tapasztaljuk régen, hogy bár fölszabadulunk, csak épp a szabadságunk nem nyerjük el mégsem. 3 �M ÁTYÁS GYŐ ZŐ Sorják Munkásmozgalmi apokrif V íg csínyekkel és tanügyi reformokkal teli szakközépiskolás-esztendők után a régi hegesztődinasztia legifjabb sarja elődei nyomdokába lépett. Mint mondani szokás a család háta mögött dicső munkásmozgalmi múlt állt, amiből ifjunk számára rögvest két tanulság adódhatott: először, hogy az övé mögött bizony csak ez, míg másoké mögött, kevésbé spirituálisan, éppenhogy valakik, másodszor, s az előbbiektől aligha függetlenül, hogy ez a múlt ma már pontosan ott van. M ivel az ő felmenői, apja és nagybátyja valahogy nem akartak a szelek fordultával azonmód hatalomba, hivatalba érdemesülni, ennél távolabbra néztek azért, hiszen megfelelt volna nekik egy-egy igazán jó hegesztőpisztoly is. A fennsőbbség szándoka azonban homlokegyenest más volt, s így hősünk felmenői kapálózhattak eleget ne­ hogy egy napon oda kerüljenek, ahová legkevésbé kívánkoztak. Ez az oda ekkor még nem az az oda volt, bár nem sokkal később az utóbbitól is legfel­ jebb hajszál ha elválasztotta őket. Miután, a megfellebbezhetetlennek tűnő rangosítást mégiscsak elkerülendő valahogy, kifundálták közösen, hogy va­ lami csekélységnek gondolt makulával bepöttyözik egymást. A z ilyesfajta komplott amúgyis forsriftosan beillett a kor nemes praxisába, hiszen nyug­ díjukat szemezgető belügyér fogalmazók tudnának csak igazán „vallan i” arról, hogy az élcsapat osztályellenséggel vívott történelmi harcát, mint tá­ mogatta az állampolgári igyekezet: szomszédok, beosztottak, más alattva­ lók hunyhatatlan ébersége egy sötétben bujkálót el nem tévesztett. Így esett aztán, hogy ez a bőviben kicsírázott házmesteröntudat a két hegesztő jelentéktelennek és ártalmatlannak kigondolt eltévelyedésében is kis hí­ ján, a nemzetközi munkásmozgalom elleni galád összeesküvésre bukkant. Hogy ilyen ostobán, önként csapdába sétáltak, verték is volna már a fejü­ ket a falba, kissé későn azonban, mert már éppen ezt cselekedték velük - mások. Csodák csodája ennyivel meg is úszták. Mert a falnak is van te­ herbírása. s így elkezdett repedezni, csakúgv, mint a homlokzat, s megin­ gott az alap is. Mindenesetre hősünk felmenőinek számítása annyiban még­ is bevált, hogy korábbi érdemeik annak rendje-módja szerint kihullottak az emlékezetből, dolgozniuk pedig nemcsak lehetett, de mintegy a maga­ sabb régiókból való - melyekbe ők maguk be sem igen kívánkoztak végső száműzetésnek is tűnt. Igaz egy ideig még, nevük hallatára, különb­ különb helyeken összehúzódtak bozontos vagy ritkás szemöldökök, de az­ tán csak abbamaradt ez is, s az egymásra következő illetékesek figyelmé­ ben az ő esetük lassan a kabátlopási históriához lett hasonlatossá. Annál is inkább, mert a vihar idején valahogy nem tudták teli tüdőből fújni a v i­ torlát, minthogy úgy érezték, túl sok, számukra kevéssé, „fényes” fuvallat is igyekszik dagasztani a vásznat. Talán ezért is, hogy éppen az ő fáskamrájuk szélárnyékában húzódhatott meg a gyár ama két főnöke, akik nem állottak éppen a dolgozók toplistájának befutó he­ 4 �lyen. Vezetőik eme hősies kitartása - mármint a fáskamrában - adott gon­ dot eleget. Mindez azonban csak addig nyomasztotta őket, míg egy al­ kalmatos pillanatban, szerzett papi reverendában az elöljárók odébb áll­ hattak, bizonyítván, a mozgalmi konspiráció leleményességét, amelyik szö­ vetségét mímelve, megint csak túl járt a klerikális reakció eszén. A két munkáskiválóság híradást legközelebb Bécsből küldött, egy képeslapot, amin mindössze ennyi állt: „L esz még egyszer ünnep a világon” . A mieink ebből egy M U Kkot sem értettek és amint lehetett dolgozni jelentkeztek a gyárban. Ettől kezdve csendesebb évek következtek, s ekként a fam ília életében is csak az jelentett eseményt, hogy a dinasztia legifjabb sarja munkába állt. A pja mellé került, s ügyesedett szerfölött. Rövidesen azonban megint mozgalmasabb esztendők ígérkeztek, jelezte ezt az is, hogy új párttitkárt függetlenítettek a gyárba. Nyitott személyiség volt ő, kitetszett ez abból is, hogy kedvenc vízisportját nem csak titokban s szabad idejében művelte. Sok lóerős Krasznaja Zvezda motor után kapaszkodva húzatta magát nyal­ ka vízilécein mindig rátalálva az alkalmas hullámra, s egyensúlyozott ördö­ gi ügyességgel, rugalmasan. Bár a rossz nyelvek szerint ez a Krasznaja Zvezda egy taktikusan álcázott Johnson volt (hiszen nem elég a márka még a President is), ezek a rossz nyelvek azonban hamarosan belátták, hogy az ilyesfajta alávaló köszörülés helyett célirányosabb egyéb te­ vékenységet választaniuk. Vezérelte tehát ő a céget eszmeileg szilárdan, de nemcsak úgy tudománytalanul, mert majd minden hónapban elutazott E u ­ rópa nyugatabbra eső szegleteibe, tanulmányozandó a mozgalom plurali­ zálódó tendenciát. Hazatérve meg élen járt a munkáslakás-akcióban, csak hogy jó példával szolgálhasson: milyen tágas, korszerű, a fullasztó-mérgező negyedektől távol eső lakásokban lelnek majd otthonra a dolgozók egykoron. Am i meg a kollegiális kapcsolatteremtést illeti, abban volt csak igazán dinamikus és szeretnivaló, mert egyfelől bátran meghaladta az elő­ dök idejétmúlt aszkézisét, másfelől nagyonis partnernek tekintette munka­ társait, legkivált a nődolgozókat, bizonyos cél szerint. (S ha esetenként ez a nyílt partnerkapcsolati közeledés otrombán nem viszonoztatott - nos, a demokrácia szabályainak megsértése következményesül.) Igaz a dinasztia legifjabb sarja, látva-hallva egy s mást - még el nem jött idők szelleme szerint - nagyot mordult, de háború azért nem volt. Ám amikor megtud­ ta, hogy apja nem csekély párttitkári buzgólkodás segedelmével részesült idő előtt a nyugdíj áldásaiban, aláereszkedett a vörös köd és borult az in­ tarziás funkcionáriusi asztal birtokosával egyetemben. Folytatás azonban nem eshetett, mert az apa váratlanul ágynak dőlt, ápolással telt az idő, míg csak a szív bele nem fáradt a hirtelenvést reá szakadt, nagy-nagy nyugalomba. - Béke szállta meg ekkor a legifjabb sarj lelkét és elmenvén a a pátttitkárhoz így szólt: - M últja és hűsége okán, valami méltóbb helyen a gyárban, legalább egy emléktáblát megérdemelne. Ez volna a kérésem. Fészkelődött, krákogott a deli pártmunkás míg a helyénvalónak gondolt válaszra lelt: - Tudod, apád múltjában van egy kényes, tisztázatlan ügy. A z elvtársak is úgy gondolják. . . 5 �N o erre már a legifjabb sarj elvesztette a mértéket (igaz az ilyen mér­ tékkel nem is igen lehetett mást tenni), fölugrott és a párttitkárt azonmód begyömöszölte a páncélszekrénybe, abba ahol a munkások esedékes bére is volt, a kulcsot meg kihajította az ablakon. A dörömbölésre, kiáltozásra odagyűlt az egész vezetőség s lett nagy lótás-futás, kapkodás, D e hiába volt a négykézlábas iparkodás, a kulcs nem került meg sehogyan sem. K ér­ lelni kezdték erre a legifjabb sarjat, szabadítaná ki a párttitkárt fogságá­ ból, végtére is ő a legjobb hegesztő a gyárban. Megenyhült valamelyest a legijabb sarj, szerszámaiért ment, s visszatérvén nekikezdett a munkának. Amint számottevő nagyságnyit kivágott az ajtóból, nekibátorodott a bent­ rekedt is - emigyen ordítva: - Csak az apád emléke miatt nem csukatlak le! - Kései rehabilitáció - morgott a legifjabb sarj s dolgozott tovább akkurát, mígnem szorgossága eredményeként egy karvastagságnyi sarló-kalapá­ csos embléma díszelgett a páncélajtón. - N e vicceljen már - rökönyödött meg a vezetőség uniszonóban - mi­ hez kezdjünk ezzel? - H át éppen ez az - válaszolta a legifjabb sarj - , hogy maguk nem tud­ ják. D e azért, ha az ott benn életképes ezen is ki tud bújni. H a meg nem, hát. . . Amúgy meg magunkkal sem akartam kiizélni. A pénzt ekkora résen át éppen ki lehet venni. S a legifjabb sarj, hegesztőrostélyát komótosan kisétált a szobából. 6 feltolva, mint dologtalan lovag, �SZO K O LA Y ZO LTÁN Legenda Túl hetedhét láthatáron, nyolcadrét hajlott világon, óperenciás Dunánkon, s túl megannyi büszke házon, hol a népet megszámlálják, van egy dombvidék: ragadozó rét. S ama rétnek egy zugában, végső kisded parcellában, M ária-fa árnyékában jászlat rejt a sár. Leszállunk a villamosról, megyünk síró mesterünkhöz, dehogyis vagyunk királyok, lyukas a zsebünk. G áspár csak a földet nézi, s mondogatja: lassan lépni, mert a nagy port meg kell érni. Lajos lépdel G áspár megett, hómezőknek festőjétől kapott kölcsön Menyhért nevet. Leghátul én, a szerecsen, ki már egyszer arcra bukott, végül mégis ide jutott. Megállunk a szent jászolnál, szemüvegünk pára lepi, húsvét van-é vagy karácsony, nem tudhatja bizton senki. Sírdogál az Istenfia, üdvözöljük illendően; őrzi fácska-nagymamácska, valahai Új M ária a megfordult, új időben. 7 �Kolostor H a egy-egy pont, akár a csillag, két arc között át is hevül, nem érthetjük, miféle hírt ad, visszfénye nem gyúl már belül; csak fölsoroljuk bűneink és mutatjuk apró sebeink, aztán a riadt széttekintés következik: mi lesz? megint győznek a kölcsönös szánalmak: csatakos, gyűrött le p e d ő k - - avagy a száj szélére alvadt csíkot látjuk? a múlt időt? s ha jó is olykor egymás mellett elüldögélni fullasztó fü stb en ---- --- feledtük már a nyelvet, röptét elunva hull a szó, pecsétes lesz a büszke abrosz, projekció a tiszta vágy, s hasonlatossá korsó habhoz a hit, hogy nem hiszünk szabályt; mert minden pont, akár a csillag, csak áthevül, aztán kihúny, s vaksággá oltja álmainkat e kies dormitórium. S �Csigavonal Betérek az általánosítóba, rámszól a szép hölgy: ma nincs félfogadás, azt felelem: én egész vagyok, nem félek, egészen bizonyos. Néha minden épp ilyen bizonyos, főképp úgynevezett válságidőben, vaskerekek nyomai az arcon, verses füzet lapján lábnyomok. M iféle fehér lábnyomok borítják be az utakat hazáig; nem hozza vissza az idomárnak, kihullt a szó szájából a pálca. M egállok olykor némely borozóban, nem mintha innék, nem minthogyha írnék, csak mert hátha éppen ott szeretnének panaszkodni nekem a kiszolgáltatottak. Gyermekeikre gondolnak a kiszolgáltatottak, földre pöccintik a versek hamvát, rendelnek néhány pohár általánosítást, fölhajtják lassan, ébren alszanak. Honnan tántorogsz, Magyarország, Budapest nevezetű májad meddig bírja, meszes lábnyomok kanyargó sora; építési terület közepén csigavonal. Vannak statisztikák, mint a mentőautók, k eresztülszáguldanak rajtunk szirénázva, piros zsibbadtság önti el a közvéleményt, hadd vigyék kórházba a tényeket. Hörögnek a tények az elfekvőben, kényszeredetten borotválja őket a borbély, szép hölgy akasztja ágyuk végére a jelszót, begördül a vizit: fennkölt boncolás — 9 �valóságunk_______ K Á R P Á T I SÁN D O R Vitaminhiányos munkahelyi művelődés Jól tette a Palócföld szerkesztősége, hogy vitát kezdeményezett a munkahelyi művelődés problémaköréről. És jól időzítette a véleménycserét, mert a re­ formfolyamatok kibontakozása nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalmi, politikai, kulturális életben is régi beidegzettségeket kérdőjelez meg, ellent­ mondásokat hív elő, feszültségeket termel és változásokat indít el. Ha ugyanis változnak a gazdaság körülményei, megnő a vállalati önállóság, megszűnik a veszteségesen termelő üzemek támogatása stb., akkor átalakulásra kényszerül a munkahelyi művelődés is. Ahogyan kibontakoznak a gazdasági reform fo­ lyamatai, elkezdődik és felerősödik a politikai intézményrendszer reformja, ugyanúgy érlelődik a változó világhoz igazodó, új művelődéspolitikai kon­ cepció is. Ilyen összefüggésben tarthatatlanná lesz a munkahelyi művelődés jelenlegi felfogása és gyakorlata, szükségessé válik átértékelése. Ezért üdvözlöm a témakör polemikus felvetését, a közös eszmecserét és az időpont megválasztását. Örülhetünk annak is, hogy két olyan avatott szerző színvonalas elemzéséhez és javaslataihoz kapcsolódhatunk, mint amilyen Marschall Miklós és Nyilas György vitaindítója. Kevésbé érzem viszont sze­ rencsésnek a dolgozat arányait; azt, hogy a tanulmány több mint kétharmada a munkahelyi művelődés kialakulásának, történetének (kissé egyoldalú) kri­ tikai leírásával foglalkozik, és kevesebb, mint egyharmad rész jut a mai vál­ lalati kulturális tevékenység korszerű funcióinak felvázolására. Igaz, ez sem kevés, ez is figyelemre méltó hozzájárulás a munkahelyi művelődés megújí­ tásához, de a fordított arány célszerűbb lett volna. A munkahelyi művelődés körül valóban sok a tisztázatlanság, nem kevés a torzulás, a megoldatlan probléma. Azt azonban túlzásnak érzem, hogy „a munkahelyi művelődés kezdetektől fogva neuralgikus területe a közműve­ lődésnek. Kevés olyan dolog van - állítják a szerzők —, amiről annyit ír­ tak volna, amiről annyi határozat született volna és mégsem megy” . Egyetértek a szerzőkkel abban, hogy a munkahelyi művelődés ideológiailag túlsúlyossá vált, túlságosan kitágultak határai, hiszen „vállalati szinten is tár­ sadalmi célokat fogalmaznak meg a művelődés terén. .. A művelődési kínálat szinte teljesen megegyezik a hagyományos lakóhelyi, szabadidős kínálattal” . Helyeslem azt a felfogást is, hogy „a kultúra.. . akkor leli meg igazi funk­ cióját egy vállalat életében, ha megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a vállalati gazdálkodáshoz kötik” . Kérdés azonban ki, hol húzza meg ezt a határt, ki, mit ért ezen a gyakor­ latban. Mert nézzük csak, hogyan folytatják a szerzők az idézett gondolatu­ kat? „Azt viszont tudomásul kellene venni: a vállalat a társadalmi munka­ ló �megosztásban azt a szerepet kapta, hogy gazdálkodjon, jövedelmet termeljen. Létének ez elsődleges funkciója.” Valóban ez a legfontosabb. De nemcsak ez. Nem itt és most találkozunk először az olyan nézetekkel, miszerint a munkahelyen dolgozni kell, nem pe­ dig művelődni és szórakozni. A munkahelyen - halljuk, olvassuk - a fegyel­ met kell számon kérni és nem a demokráciát. Az üzemben, vállalatban, szö­ vetkezetben, intézményben, hivatalban valóban termelni, dolgozni, alkotni kell. Ez az alapvető kötelességünk és érdekünk. Méghozzá fegyelmezetten, hatékonyan, a minőségi követelmények szerint, nyereségesen, a hazai és a nemzetközi piac értékítéletének megfelelően. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkahelyen nem lehet és nem kell művelődni, közéletre nevelni, demokráciát tanulni és gyakorolni. A szocializmus körülményei között — a reformok idején, a társasági törvény hatályba lépésekor is - a munkahelyek nemcsak a kenyérkereset forrásai, hanem a tanulás, a kulturállódás, a közélet, a politizálás színterei, az emberi kapcsolatok, a gondolkodás és magatartás alakításának alkalmai és lehetőségei is. Életünk nagyobbik része munkahelyünkön zajlik. Mindannyian tapasztaljuk, hogy a közös munka - a szerelem után — a legszorosabb emberi kapocs, a legfőbb közösségi kohézió. Mind a munkaadó, mind a munkavállaló a szo­ cializmust építő társadalom állampolgára, aki - különböző szinten és módon, de - érintett és érdekelt önmaga és a közösség anyagi, szellemi kondícióinak javításában, az élet- és munkakörülmények fejlesztésében. Hogy ez a kötődés, a közösségi aktivitás, felelősségérzet még gyenge, s olyan amilyen, azt tudjuk. De a reformoktól, a társasági törvénytől - a többi között - éppen azt remél­ jük, hogy erősödik majd az érdekeltség, a tulajdonosi tudat. Nem arról van szó, hogy felülről előírt kulturális akciókkal és rendezvé­ nyekkel terheljük az embereket és a munkaidőalapot. Nincs szükség a mun­ kaidőben megtartott erőszakolt szemináriumosdira, a demokráciáról szóló elő­ adásokra és sok más, öncélú, kipipálható, formális üresjáratra, párhuzamos megmozdulásokra sem. Ám amikor a profiltisztítás, a helyes, ésszerű munkamegosztás érdekében újragondoljuk dolgainkat, amikor hangsúlyozzuk a munkahelyek első számú feladatát, az értéktermelő munkát, a hatékony, jö­ vedelmező gazdálkodást, ne essünk át a ló másik oldalára: ne akarjuk kiszo­ rítani sem a művelődést, sem a politizálást, mert ez egyszerűen lehetetlen. Megvalósíthatatlan, mert munkaértekezletek, demokratikus fórumok, politikai gyűlések és ünnepségek, kulturális rendezvények ezután is lesznek a munka­ helyeken. És nemcsak direkt formában, hanem indirekten, áttételesen, közve­ tetten is. Az emberek ugyanis munka közben és a szünetekben is beszélgetnek a tv-műsorról , a fociról, a divatról, a megélhetés gondjairól és ezeregy más témáról. És a munkahelyi művelődés sem csak a vállalati tanfolyamokon, a szakmai továbbképzéseken folyik, hanem az emberi érintkezésben, a vezető és beosztott viszonyában is megnyilvánul. Kitapintható már abban is, ahogyan a gyári portán fogadják az embert, és folytatódik azzal, hogy milyen tiszták az irodák, az ebédlők, a műhelyek, ahogyan megrendeznek egy vállalati ün­ nepséget. Valóban rendet kell teremtenünk. Jobban el kell különíteni az összekuszálódott dolgokat, tisztázni szükséges a profilokat. A munkahely nem lehet klub és a gyűlésezgetések színtere. A munkahelyi művelődésnek csakugyan és mindenekelőtt a vállalati gazdálkodáshoz kell kötődnie, azt kell segítenie. Most például elsősorban a szakképzést, továbbképzést, átképzést. De érzé­ 11 �kelnünk szükséges, mi az ésszerűség, a szocialista viszonyoknak megfelelő ru­ galmas racionalitás. Hogy a munkahelyek - rendben, fegyelemben, teljesít­ ményben, de a légkörben, az emberi viszonyokban is - hasonlítsanak egy szocialista ország vállalatához, iskolájához, kutatóintézetéhez, ÁBC-áruházához. Osztom Marschall Miklós és Nyilas György nézetét abban, hogy a munka­ helyi művelődés sikertelensége okainak elemzése meghaladja a tanulmány ke­ reteit, túlmutatnak a művelődésügyön. Tisztázatlanságok, összefonódások, párhuzamosságok, formális vonások, látszatmegoldások, felülről vezérlés, a tényleges szükségletek és a vágyak összekeverése nemcsak a munkahelyi mű­ velődésben, a közművelődésben vannak jelen. Ezek a gondok és dilemmák tettenérhetők a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális élet minden te­ rületén. Emlékezzünk csak az 1974-es közművelődési párthatározat és az 1976-os közművelődési törvény — értékes elemeivel vegyes - illúzióira. A realitások és a vágyak eltéréseire. Mert igaz, hogy a munkahelyi művelődésben érdekelt valamennyi szerv és szervezet — köztük a szakszervezetek is - többet tehet­ tek volna az előrelendítő korrekciókért, de a problémák gyökerei mélyebben keresendők. A gazdasági nehézségekben, az ideológiai bizonytalanságokban, az értékrend torzulásában. A tanulás, a művelődés leértékelődésében. A mű­ veltség, a tudás, a szellemi munka presztízsveszteségében. A pénzhiányban, a támogatások csökkentésében, a fogyasztói kultúra térhódításában, a kommercializálódásban, a túlhajszolt életmódban. A munkakultúra, a mindennapi kul­ túra színvonalában. Intézményrendszerünk állapotában, a kultúra munkásainak erkölcsi, anyagi megbecsülésének hiányosságaiban. A szűk körű és rövid távú érdekek dominanciájában, a külsődleges hasznosság fetisizálásában. Sorolhatjuk a kérdőjeleket. Micsoda különbség van a kultúra, a művelődés fontosságáról szóló deklarációk és a „nem termelő szféra”, a maradékelv alapján finanszírozott kulturális terület kezelése között? Milyen például a gazdasági, politikai, tömegszervezeti vezetők művészeti kultúrája, ízlése, kul­ turális ismeretszintje és tájékozottsága? Elgondolkodtató, hogy miközben megnő a szellemi munka hányada a különböző termékekben, áruféleségekben, növekszik az emberi tényező szerepe, aközben csökken a műveltség tekinté­ lye, romlanak a művelődés kondíciói, működési zavarokkal küzdenek a kul­ turális intézmények, a művészeti alkotóműhelyek. Itt, s ebben kell változtatni, hogy vitaminnal dúsítsuk a munkahelyi műve­ lődést. Új művelődéspolitikai koncepcióra van szükség ahhoz, hogy a kultúra világában is a feje tetejéről a talpára állítsuk a dolgokat, s a művelődés ten­ nivalóit a változó valósághoz, a kor követelményeihez igazítsuk. Ez lehet a feltétele a munkahelyi művelődés megújulásának. Annak, hogy változzék az irányítás jellege, nagyobb teret kapjon az alulról építkezés igénye, a kezde­ ményezőkészség, az önszerveződés, a munkahelyek önállósága, erőteljesebbé váljék a kulturális érdekvédelem. A gazdasági helyzet 1932-ben sem kedvezett a művelődésnek, Hóman B á­ lint, Horthy kultuszminisztere mégis ezt nyilatkozta: „ . . . A kultúrpolitikát nem ismerhetem el a fináncpolitika függvényének. Egészséges nemzeti fejlő­ dés csak a gazdasági és kulturális érdekek egyidejű és egyenletes istápolása mellett képzelhető el. Aki az ellenkezőjét hirdeti, a nemzet életgyökereit ássa alá.” Azóta 56 év telt el, ebből 43 esztendő a felszabadulás óta, a szo­ cialista építés körülményei közepette, a szocialista kulturális forradalom szellemében. 12 �GIRASEK KÁROLY Munkásság, művelődés - a kisüzemek felől A vitaindítónak szánt cikk már címében jelzi, a témáról csak kérdőjelekkel lehet beszélni. Bennem is kérdések, hiányok, ellentmondások merülnek fel, amikor hozzászólásra adom a fejem. Hozzászólásra? Hiszen ahhoz, amit a szerzők leírtak és Marschall más cikkeiben olvasható, nem igen lehet „hoz­ zászólni” . Pontos, alapos elemzése az üzem és a művelődés kapcsolatának. Inkább saját tapasztalataimat osztanám meg az olvasóval, azzal a szándék­ kal, hogy a vita további részében - talán nem csak népművelők részéről e nézőpont is megméretik. Ha munkásművelődésről, üzemi művelődésről elmélkedünk, mindazokon a változókon túl, amelyek a cikkben taglalva vannak, további differenciá­ kat kell tenni. Egészen más arculatot ölt az üzemi művelődésnek jelzett te­ vékenység, ha egy nagyüzemet vizsgálunk, mely saját városában több ezer embernek ad munkát, közöttük néhány, a kultúra terjesztésére rendszere­ sített, hivatásos népművelőnek is. A költségvetésben is jut némi pénz e célra, s talán egy klubja, könyvtára, esetleg saját művelődési háza is van az üzemnek, hogy történjen benne valami. Nem lebecsülendő egy ilyen nagy­ vállalatnál az a szellemi erő, amely az irányításban, a tervezésben, az üzemeltetés szervezésében, az adminisztrációban, a piac kezelésében mű­ ködik. S ha nem is mindig humán „tudománykodást” de egyfajta szellemi készenlétet megjelenít. Ezekben az üzemekben valamilyen szinten felismer­ ték, hogy az áru értékét egyre inkább a benne megtestesülő szellemi érték is méri, nem csupán a felhasznált nyersanyag. Tudják, hogy ehhez képzett szakemberek kellenek. Többnyire az is tudatosult, hogy megfelelő formatervezéssel, csomagolással, tehát valamilyen kultúrált megjelenéssel jobban eladható az áru. Mindezek következtében itt több keresnivalója van a kul­ túrának. Legalábbis reménye arra, hogy valam i - akár öntevékenyen is elinduljon, hogy az érdeklődő emberek maguk is sürgessék az új megismeré­ sét, a több tudását, mert életükhöz, a mindennapi kenyerükhöz kell. A nagyvállalat tradíciókkal, hosszabb ideje együttdolgozó csoportokkal, ki­ alakult hagyományokkal is rendelkezik, melynek értéke felbecsülhetetlen, ha a szakmai és az általános művelődés serkentéséről gondolkozunk. A vitaindító tanulmány tényei itt is igazak. Am it viszont én vettem szemügyre, az a másik oldal. Talán a másik vége ugyanannak a dolognak. Nógrád néhány városának valóban hatalmas üzemét leszámítva, azt hi­ szem, a kistelepülések kisüzemei jellemzik inkább az itt folyó ipari tevé­ kenységet. Ez talán a településszerkezetből is következik. S, hogy ezek kö­ zött az önállóság, az irányítás, a termelési adottságok tekintetében van­ nak különbségek, ugyanúgy igaz. mint az elérhető fizetések, vagy az érvé­ nyesülési lehetőségek közötti eltérések léte. Azon a környéken, ahol már több mint egy évtizede élek, nem a nagy­ üzem a jellemző. K is falvak, kevéssé kiépített infrastruktúra, és kis üzemek 13 �alkotják a tipikus formációt. Ezek az ipari munkahelyek sem tekintenek nagy múltra vissza. A z „öregebbek” úgy 15, esetleg 20 éve szerveződtek, de van közöttük 10 év körüli is. Több ilyen munkahelyen jártam. Módom volt megfigyelni az ott dolgozók munkáját, kitudni gondjaikat, megismer­ ni megélhetési lehetőségeiket. N o meg az üzem vezetőinek tennivalóit, szán­ dékait. Többekkel beszélgettem tapasztalataikról, véleményükről és lehe­ tőségeikről az üzemi művelődéssel kapcsolatban, a kultúra rangjáról a ter­ melésben. Megértem persze, ha ezekben az üzemekben nem a kultúra a leg­ főbb gondja a vezetőknek. Ezek a kisüzemek sajátos körülmények között jöttek létre. Annak idején a falvakban a munkaalkalom-teremtés nemes szándéka kerestette meg a községi vezetőkkel azokat a nem túl távoli nagyüzemeket, amelyek hajlan­ dók voltak - nem kevés kompromisszumot vállalva - telephelyet nyitni vidéken. Aztán volt idő, amikor az ebből adódó gondokat az alapító üze­ mek fel is emlegették, főleg ha nem ment jól az üzlet. Mégis ők szabták meg a feltételeket, támasztottak követelményeket, míg ők a minimális ál­ dozatot és kockázatot vállalták. Ha a községben volt egy megfelelően nagy helyiség ahová ki lehetett te­ lepíteni a fővárosi vállalatoknál már nem használt gépeket, megnyílhatott 30-50, esetleg 100 munkahely. Egyszerű termékek, vagy résztermékek elő­ állítására toboroztak embereket. A munkavállalók részvétele teljesen de­ mokratikusan szerveződött: akinek megfelelt a munka és a fizetség, je­ lentkezett. Aztán akinek nem, . . .az is - mert nem volt más. A községek mégis sokat áldoztak a nagyvállalatok kegyeiért. Volt ahol új épületet húztak fel, volt ahol a művelődési házat adták el, máshol a tanács költ­ ségvetéséből vásároltak alkalmasnak tűnő házat. Sokszor - az azóta is megmaradó - átmeneti szándékkal, mert joggal bíztak abban, hogy az anyavállalat később gondjaiba veszi az üzemet is. . . Persze olyan munkalehetőséget kellett teremteni, ahol mielőbb indulhat a termelés. Olyan munkát, ami nem igényel különösebb szakértelmet, meg­ tanulható egy-két nap alatt. E gy munkadarab, egy befogás, egy gomb, egy kar, csere - típusú részműveletek dominálnak ezekben az ipari decentrumokban. Hogy ez az iparnak, a nagyvárosi vállalatnak jó volt-e, nem tudom. Biztosan volt számára előnyös oldala, például az olcsó munkaerő. Különben nem álltak volna kötélnek. Noha az is igaz, nem ők akarták jobban ezt a kitelepülést. Hogy az embereknek jó volt-e, azt már inkább meg tudom becsülni. E gy szempontból igen. Helyben volt munkájuk, ke­ resetük. Javult életszínvonaluk, nem kellett eljárni a községből. Mindez örömmel töltötte el őket. Akkor még nem tudták - sokan ma sem érzik hogy egy régen korszerűtlenné vált termelési technológiát akasztottak nya­ kukba, mely önerőből megújulni képtelen, s csak konzerválja az elmara­ dott gyártási viszonyokat. Ennek nemcsak ipari hátrányai vannak, hanem az üzem, az emberek anyagi, termelési fejlődésében is kialakul egy egyre növekvő lemaradás az igazi ipari termeléstől. No nem mondom, hogy az itt dolgozó emberek számára nem nyílt ki a világ, s nem tanultak újat. D e! Tanultak! Csak sokkal kevesebbet, mint amit a kor megkíván. A mun14 �kájuk végzéséhez elegendő kevés tudás megszerzése a megfelelő szakkép­ zettség illúziójába ringatta a kisüzemek munkásainak nagy részét. Munkásainak? Beszélhetünk itt munkásságról? Aligha. Beszélhetünk olyan körülményekről, amelyek elindítják a „nagykönyvben” leírt „munkássáválás” folyamatát? Nem valószínű. K evés üzemnek adatott meg, hogy valamelyest kialakult kollektívát, idős, hozzáértő szakikat vehettek át. Tartással, tapasztalatokkal, munkásöntu­ dattal. A többiek a falu mezőgazdasági lakosságából toborzódtak, s ahol a munka megengedte, a nők közül. A földhöz, a mezőgazdasági termelés­ hez való kötődésük ugyanúgy megmaradt, mint világnézetük, szokásaik. A pénzkeresés után ugyanúgy ellátták a faluban kialakult életmód, életritmus követelte teendőket, mint korábban, művelték a földet, nevelték az állato­ kat. Volt idő, amikor ezért meg is bélyegezték a szorgos, földi munkában, állattartásban örömét lelő üzemi dolgozót. (Az utóbbi évek gazdasági kény­ szere - mind az egyén, mind a társadalom részéről - átértékeltette e ko­ rán kiosztott megrovást.) A z üzemekben jelentkező feladatokat ilyen ismeretekkel is el lehetett lát­ ni. Sok-sok üzemet láttam belülről, s az a meggyőződés alakult ki bennem hogy ez nem más, mint egy modern bedolgozói szisztéma, ahol a manufaktúrális termelés határán lévő egyszerű munkaműveletek végzésére szer­ veződött embereknek azt az előnyt is megadják, hogy nem kell hazavin­ niük a munkadarabokat. Tervező, elemző, előkészítő munka ezeken a helyeken nem folyt. Nem is volt hozzáértő gárda, aki új termékeket vezethetett volna be, új piacot ke­ reshetett volna. Meg erre azért sem v olt mód, mert ők kizárólag a nagyvá­ rosi cégnek termeltek, s többnyire nem is készterméket, hanem részegysé­ geket. Néhány mérnöki végzettségű ember irányította ezeket az egységeket, s a 100 főt közelítő létszámú telepeken is maximum 10 középkáderrel el lehetett látni a termelés szervezését. Ezek a közvetlen munkairányítók a dolgozókból választódtak ki, de az üzem vezetői legtöbbször nem falube­ liek. M ásik, nagyobb községből, vagy közeli városból járnak ki naponta. Az utóbbiak nemigen ismerhetik a falusi létet, gondolkodást és élethelyze­ tet. Közben változik a világ, s a máshol is nyíló új munkalehetőségek a la­ kossági összetételt is megváltoztatták a legtöbb községben. Az emberek előtt egyre jobban megnyíló kapuk, a közlekedési lehetőségek, no meg a falvak magukbaforduló zártságának oldódása sokakat ösztönzött arra, hogy más településen vállaljanak jobb munkát. A z üresen maradt munkahelye­ ket más településrészekből vagy községekből „beingázók” foglalták cl. A községi üzembe „bejár” a vezető réteg, de sokszor még az igazgatási, okta­ tási feladatokat ellátó emberek is naponta máshonnan jönnek. Más kultu­ rális és életfeltételek közül, más közösségi hagyományokat hordozva ma­ gukban. A községben élő néhány műszaki vagy agrárértelmiségi - nem is beszélve arról, ha van jogász, vagy más oklevéllel rendelkező —, ha ott la­ kik is, egészen messze vállal munkát. Így hát a község és a termelőegysé­ gek viszonya igen összekuszált, s már távolról sem igaz, hogy a falu szabad népének ad méltó megélhetést a telephely. Am ire mindezek rámutatnak: sem a termelés maga, sem a közösség nem szervesen alakult át. 15 �A munkamegosztás a központ és a periféria között nagyon ellentmondá­ sos, továbbá a kvalifikált munka iránti igény és az elosztás is nagy különb­ ségeket mutat. A központ osztja el saját belátása szerint a megtermelt pénzt is. Bérre, termelésfejlesztésre, beszerzésre, no meg kultúrára is. Amennyit a központ indokoltnak lát vagy adni tud, annyi pénz kerül a telephelyre. Sokszor megcímezve, hogy mire használható, konkrétan mire költhető el. S, hogy egy üzemi művelődéssel foglalkozó írásban miért boncolgatom ilyen részletességgel ezt a területet? Mert ezeken a tényezőkön nagyban múlik, hogy szükség van-e a termelési és közismereti tájékozottságra, a társadalmi-közéleti információkra, demokratikus, közösen döntő, alakító és felelősséget vállaló közéletre. Itt a legkeményebben jelentkezik a terme­ lési szerkezet és a kultúra - negatív - kölcsönhatása. Mert hiszem, hogy az üzemi művelődést csak ezek összefüggésében lehet vizsgálni. A telephelyek felelős vezetői, kik sokszor a község politikai életében is jelentős szerepet betöltő személyek, nem dönthetnek arról, hogy az 50 -10 0 főt foglalkoztató üzemük éves termeléséből, esetleg milliós nyereségből visszaosztott több mint 2000 (!) forint közművelődési célra fordítható öszszeget mire költhetik. Nem tévedés! Kettőezer forint. Kevesebb, mint amit egy 3-4 tagú család költ kultúrára, ha nagyon nincs rá pénze. Kettőezer! Volt: 1986-ban. Lehet, hogy már ez is elfogyott. Az utóbbi években kultú­ rára ekkora hatalmas összeget már nem szabad elpocsékolni. N e higgye a kedves olvasó, hogy én ezen csak ironizálni tudok. Nem én, a helyzet ma­ ga ironikus. D e miért is kell az üzembe a művelődés? Nem elégedhetnénk meg azzal, hogy a települések alapellátása megfelelő, s az emberek anyagi és egyéb lehetőségeik szerint maguk választanak, mikor mivel töltik idejüket, s mi­ kor miben művelik magukat? Ennek csak egyik, s nem is igazi magyarázata a rohamosan fejlődő technikai színvonal által megkövetelt széles látókör és szakmai felkészültség, a továbblépéshez nélkülözhetetlen tudás, az emberi tényező, stb. Ezek a fenti körülmények között szinte nevetségesek, mert funkciótlan elvárások... Nos a falvak többségében nincs megfelelő közművelődési alapellátás, sok ilyen kisüzemet „eltartó” településen tanács, de még felső tagozatos is­ kola sem működik. Könyvtár, kultúrház, ha van is, ritkán van nyitva, gond a fűtése, s nem igazán vonzó, közösségteremő, kapcsolatmelegítő hely. Itt bizony lehetne valamilyen pótló, vagy szükségszerűen alapellátó funkciója az üzemen belüli művelődési életnek. De ki finanszírozza? Az egyik kulcs a pénzalapok újraelosztásában, s nemcsak tényében, ha­ nem kialakult, megcsontosodott rendszerében van elrejtve. Ugye mindanynyian azt tanultuk valamikor, hogy a szocialista társadalom gondoskodik tagjainak ingyenes egészségügyi és kultúrális ellátásáról, és szolgáltatások sokaságával, az állam gondoskodásával teszi boldoggá életünket. Mindezt miből? Abból, hogy az emberek által megtermelt pénz egy részét nem fi­ zeti ki annak, aki termelte, hanem visszatartja, hogy a fenti nemes célok érdekében feltételeket tudjon teremteni. Értékes, szocialista tartalmakat hordozó formákat finanszírozni. Kellett ez, mert az ember - ha ily bölcs előrelátással nem gondoskodnak róla - képes lett volna saját szűklátókörű­ ségének engedve a nemes kultúrára fordítandó pénzt más dolgokra költe­ ni. Felélni, vagyont, házat, autót gyűjteni belőle. Mert az ember nem lát­ hatta a társadalom előtt álló hatalmas célokat. N o meg az igazságosabb 16 �elosztás jegyében is meg kellett szervezni, hogy ne annak jusson több, aki­ nek úgyis van, hanem egyformán mindenkinek, szükségletei szerint. Hogy ez a gazdálkodási-pénzügyi szisztéma tartható vagy nem, én nem tudom eldönteni. Talán még működőképes is lehetett volna, ha az elvont össze­ gek valóban oda kerülnek vissza, ahol keletkeztek, s olyan célra fordítód­ nak, amiért kivettük az emberek zsebéből. De a nehéz gazdasági helyzet minden időben azt eredményezte, hogy a központi pénzeszközökkel taka­ rékosan kell bánni, s átmenetileg (!) csökkenteni kell azokat a kiadásokat, amelyek nem közvetlenül szolgálják a termelést. No ezen a ponton több hiba is van. Az egyik, hogy olyan kiadásokat csökkentett a pénzügyi kormányzat (átmenetileg), amely összegeket vala­ mikor azzal a jelszóval nem fizetett ki az embereknek, hogy természetben, intézményekben, lehetőségekben biztosítja a kulturális alapellátást. Olcsón, mindenki által elérhetően. A z így elvont pénzt tehát, ha nem erre fordító­ dik vissza kellett volna adni azoknak az embereknek, akik megtermelték, hogy a maguk képére teremtsenek belőle saját kulturális mozgásteret. A z újraelosztás szisztémája a kistelepüléseket különösen sújtotta, s egy­ ben azt is jelentette, hogy oda már szinte semmi sem került vissza. Itt nem teremtődött meg a művelődés elemi feltétele sem a munkahelyeken. D e nem segítette elő azt sem, hogy a falvakban a közösségi létesítmények job­ ban működhessenek, mert a más székhelyű, esetleg más megyében lévő anyavállalat nyereségéből a központja szerinti városnak adózott. Más tá­ jon, más megyében lévő telephelyének községfejlesztésében, ha akart vol­ na is, nehezen vehetett részt. D e a legtöbb nem is akart. Ahol a községek munkaképes lakosságának közel egyharmada dolgozott a nagyobb vállalat­ nak, a falvak ellátásának szervezésére esetleg adott több-kevesebb pénzt. D e ezt soha nem tartotta természetesnek. S, hogy a kitelepült egységek kö­ zül sok időközben veszteségessé vált, s nem is volt mit elvonni, vagy ilyen címen visszaadni, inkább következménye ennek a finanszírozási rendszer­ nek. mint elfogadható magyarázat. A z itt dolgozó emberek, akármilyen jól tették dolgukat, nem változtathatták meg eredményességüket. N em rajtuk állott. Itt már nem kerülgethetem, ki kell mondanom. E z egyfajta gyarmatosí­ tása a községeknek, és kizsákmányolása a tagegységekben dolgozó embe­ reknek. Lehet, volt idő, amikor mindez a haladás elősegítője volt, de ma már látható, hogy egy szervesebb, öntörvényűbb, noha később induló ipar­ fejlődés önálló vállalkozásra épülő útjai magukban hordozták volna a progressziónak azt a lendületét, ami a közös érdekek alapján előbbre vitte volna mind a termelés, mind az emberek ügyét. H a egy munkahely nem biztosítja az ember fizikai újratermelését sem az általa nyújtott fizetéssel, nyugodtan mondhatjuk, kizsákmányolja. S ma a fizikai lét fenntartásához az emberek többségének önkizsálkmányolást folytatva kell más munka után is néznie, hogy élni tudjon. S, hogy szel lemileg is épüljön, arra sem for­ dítunk figyelmet. Nem biztosítunk számára időt, pénzt, hogy másnap több tudással, felkészültebben, tájékozottabban tudjon új munkához fogni. Ha nem adjuk meg a lehetőségét, hogy a termelésben értőn érdekelt lehessen, nem teszünk mást, mint a bérrel a fizikai munkára fordított erejét vesszük meg. Nem megfizetjük, megvesszük. Olyan piaci áron, ahogyan azt legol­ csóbban lehet. 17 �Ha a kistelepülések üzemeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy kényszerek ha­ tározták meg minden lehetőségüket. A telephelyek dolgozója - csupán a munkáját alapul véve - nem érdekelt a művelődésben, ismeretszerzésben. Abban amit csinál, jelenleg nem dönt. Hogy hogyan csinálja, abban sem. Nem érzi közvetlen hatását, legfeljebb az év végi beszámolóban, hogy nye­ reséges volt-e a vállalat vagy sem. Ezekben az üzemekben a dolgozó emberek szívesen tanulnának újat, örömmel ismernék meg az új gépeket, technológiákat. D e erre azért sem kerül sor, mert sem új gépre nincs pénz, sem új árut nem tudnak a régie­ ken előállítani. M arad továbbra is az anyavállalat igényei szerinti alkat­ részgyártás vagy összeszerelés. Úgy 6-8 évvel ezelőtt, mikor a munkásművelődés még jobban a figye­ lem középpontjában állt, magam is megpróbáltam, munkatársaimmal együtt, a telephelyek kollektíváinak valami olyant adni, amit korszerűnek, jónak láttunk, amit elvárt tőlünk az irányítás, amit nekünk adni kellett. Közve­ títeni a haladó kulturális eredményeket, stb. Azután gyorsan kiderült, az embereknek nem erre van igényük. Nagyon pontosan és szakszerűen meg­ fogalmazták, hogy milyen társadalmi, termelési, érvényesülési gondokat látnak az üzemi munka szervezésében. Ebben segítsünk nekik. Lelkes nép­ művelőként itt-ott meg is próbáltuk, hogy ebben tegyünk valamit. Akkor meg az üzemvezetők ellenállásába ütköztünk. A z ilyen tevékenység már érdekeket érinthet, s kívülről látni és kezelni lehetetlen. Szükség volt persze mukavédelmi. egészségügyi előadásra, néha igé­ nyeltek színházjegyet, s ha nagyon kellett, részt vettek az író-olvasó talál­ kozón. Tartottunk ismeretterjesztő előadásokat olyan témakörben, amit a dolgozók kértek. Csak azt nem tudtam pontosan helyretenni, hogy mind­ ezt miért kell az üzemben csinálni, s. hogy ettől az miért lesz munkásmű­ velődés. Igaz, itt könnyen el lehet érni az embereket, de attól egy műve­ lődési kezdeményezés sem lesz üzemibb, hogy a munkaidőből szakítanak rá tízperceket, s közben ugyanazokat a tartalmakat akarjuk közvetíteni, mint mindenhol máshol. Később arra jutottunk, mindegy, hogy ezeket a rendezvényeket az em­ berek üzemben veszik-e igénybe, vagy a művelődési házban. Í gy hát arra törekedtünk, hogy ott kerüljenek sorra, ahol jobbak a feltételek. Hanem amit az üzemben tehet a népművelő, az egészen más kell legyen. Meg kellene találni azokat a tartalmakat, amelyek az ott dolgozó embe­ reknek valóban az ottani problémájára ad választ. Am i arra a sajátos prob­ lémavilágra ad rálátási lehetőséget s kidolgozott megoldási javaslatokat, amit eddig áttekintettem: az üzemek dolgozóival együttgondolkodva, kö­ zös felelősséggel dönteni a közös ügyekben, vagy legalább információkkal segíteni ezt a döntést. Kidolgozni azokat a módokat, amelyeken keresztül a munkás tudja és érti helyét az üzemben, a termelésben, s el tudja he­ lyezni eredményeit, esetleges mulasztásának súlyát. Hogy maga is alkotó­ ja, formálója lehessen az egység minden fontos tényezőjének. S ez alapo­ san kulturális kérdés is. Ha nem az, igaza lenne némely vezetőnek, aki azt vallja, a munkából való felesleges kiesés olyant tanítani a dolgozóknak, amit hosszú évekig nem tud alkalmazni, mert a gépek, termékek továbbra is a század közepének színvonalán mozognak. 18 �Röviden összegezve: a kisüzemek művelődési igényeinek felkeltését nem a kultúra folyamatos diktálásával, hanem termelési viszonyaik, vállalko­ zási lehetőségeik változtatásával lehet legjobban ösztönözni. Nagyon nehéz céljainknak megfelelő választ adni a jelenlegi helyzet meg­ oldására. Nehéz, mert tudom, nem lehet kicserélni csupán a gombot, ha a kabát maga szakadozott, régi. S különösen nem lehet a kultúrát, a műve­ lődést csak dísznek tekinteni ezen a nagy és agyonfoltozott felöltőn. Valós funkciót megtalálva lehetne az szerves része mindennapi életünknek. Utat kell nyitni, hogy a termelőegységek saját szükségleteikre ráébredve, ma­ guk keressenek tudást, emberi viszonyokat, közösségi kötődéseket. Ennek serkentője lehet az önállóvá válás, a saját vállalkozás megteremtése. A pártértekezlet állásfoglalására hivatkozva egy kollégám rádióriportban javasolta, feledjük el a kultúra „nem termelő” szféra jellegét. A köztudatból ki kellene törölni, hogy a művelődés csupán szórakozás, luxus, s aki­ nek kell, fizesse meg. N o de nem óhajokkal, ráolvasással. Magam is ezen a véleményen vagyok. Ha a termelést, a történelmet, az emberi és politikai viszonyokat, a kultúrát ugyanannak a dolognak elválaszthatatlan oldalai­ ként tekintjük, biztosan nem követünk el a múltban már „kipróbált hi­ bákat.” 19 �BA G Ó JÓ Z S E F Paradigmaváltás a munkahelyi művelődésben Ezerkilencszáznyolcvannyolcban már nem lehet a magyar valóságról úgy gon­ dolkodni , mint akár csak egy éve. A második világháború után Kelet-KözépEurópában kiépült társadalomfejlesztési modell kudarca1, illetve a Magyaror­ szágon megvalósított félfeudális jellegű paternalista, redisztribuciós szocializmus-modell nyilvánvalóvá vált válsága2 alapvető szemléletváltást követel. A helyzetet és a teendőket Vitányi Iván szavaival legtömörebben úgy fogal­ mazhatnánk meg, „hogy a magyar fejlődés nem haladhatott a saját nyomvo­ nalán, hanem egy másik országban, másfajta erőviszonyok szerint kialakult társadalmi-gazdasági viszonyrendszert is át kellett vennie, ami történetesen ott is hibásnak bizonyult (s ami rosszabb, mégcsak nem is szükségszerűnek). Most az áll előttünk - csakúgy, mint az említett ország és még más orszá­ gok előtt - , hogy kiigazítsuk e vargabetű következményeit” 3 A társadalomról alkotott képünk ilyen irányú változása természetszerűen jelenti annak egyik árulkodóan jellemző, ugyanakkor magát a társadalmat is meghatározó folyamatáról, a művelődésről alkotott képünk változását is. A művelődési folyamat történeti elemzésékor a leglényegesebb kérdés az, hogy a létező szocializmus a magyar művelődés évszázados hagyományai folytonos­ ságának megszakításához vezetett a negyvenes évek végén.4 A problémát az adja, s ez egyben feladatunkat is meghatározza, hogy „ezt a történeti folyto­ nosságot egészében azóta sem sikerült újraépíteni.” 3 A modellváltás igénye nehéz helyzet elé állítja a magyar művelődés sze­ rény kis szelét, a munkahelyi művelődést, hiszen erről máig is csak kezünket széttárva azt tudjuk hangoztatni, sajnos e szakmának nincs kidolgozott álta­ lánosan elfogadott elmélete és gyakorlata.6 Úgy kellene tehát változtatnunk, hogy nem igazán ismerjük azt, amitől el kell térnünk, hiszen a munkahelyi művelődés átfogó elemzésére eleddig - talán a probléma vélt picinysége mi­ att is - csak rendkívül szűk körű próbálkozások történtek.7 Ebben a szakmai űrben rendkívül hiánypótló szerepet tölt be Marschall Miklós és Nyilas György pályázati díjas dolgozata, hiszen a szerzők nemcsak a munkahelyi művelődés átfogó elemzését végezték el, hanem egy új modell megfogalmazását is meg­ kísérelték. Ideológiai és közgazdasági elemzésük magabiztos háttérként szolgál meg­ győző mondanivalójuk alátámasztásához, mely szerint: bár korábban üzemi kultúrnevelő munkáról, tömegkulturális tevékenységről, szakszervezeti kultúrmunkáról, munkásművelődésről, majd munkahelyi művelődésről beszéltek, azonban az elnevezések mögött többnyire azonos tartalom és szándék húzó­ dik. E szándék szerint „a szocialista társadalom művelődési programjában a munkahelynek is szerepet kell vállalnia, a társadalmi, gazdasági feladatok megvalósításában a munkahelyi művelődésnek is részt kell venni” . Végső so­ ron a munkahelyi művelődés koncepcióját ideológiai eredetű képződmény­ 20 �ként írják le, amely a tényleges megvalósulás folyamatában szükségszerűen csak fikció maradhatott. A munkahelyi művelődés kudarca tehát törvény­ szerűen következik a létezés alapjául szolgáló ideológiai elvárás megvalósu­ lásának elmaradásából. A várakozás azon utólagosan nem igazolódott feltétele­ zésből fakadt, „hogy a szocializmusban megszűnik a munka elidegenedett jel­ lege, a munka közvetlenül társadalmivá v á lik .. . lehetővé válik a társadalmi szükségletek számbavétele és kielégítése. .. Ily módon a vállalat.. . egy ter­ melő-, vagy szolgáltatóegység valamely központilag ráruházott feladat ellá­ tására” . A szerzők megállapítását hozzászólásában megerősíti Kerékgyártó T. Ist­ ván, amikor - kicsit talán keserűen — megállapítja: „M ert ha bevalljuk, ha nem, a »kultúraközvetítőket« (kivált a munkahelyen, de nemcsak ott) a saját, illetve a politika által táplált illúziók tartják fenn.” A dolgozat alapvetően egy kettős funkciózavarból indul ki, ugyanis képte­ lennek tartják, hogy a vállalati szintű művelődés is társadalmi szintű célok elérését vállalja, illetve tarthatatlan, hogy a munkahelyi művelődés „nem kö­ tődik a speciális vállalati problémákhoz, hanem inkább külső elvárásokhoz igazodik” . Ez a teljesen helyénvaló, pontos meglátás természetesen nem újke­ letű. A közművelődés szakirodalma ugyanis már jó ideje tárgyalja, hogy a valóságos igények, az alapvető meghatározó érdekek mentén szerveződjék a munkahelyi művelődés.8 Azt, hogy a munkahelyi népművelők kezdeti sajátos értelmezésében ez a munkahelyi valóságot a középpontba helyező vállalati művelődésirányítás, hályogkovács módjára miképpen próbálta megvetni lábát a „terepen” , a kö­ vetkező - kicsit hosszabban idézett modellértékű vallomás jól jelzi: „ . . . Meg­ állítottam őket, kérdezősködtem, mit akarnak, mit szeretnének, de ők rögtön az üzemi ügyekkel hozakodtak elő, és a rossz nyeresanyagról, a minőség viszszaeséséről, a hülye művezetőről és a prémiumelosztás visszásságairól beszél­ tek. Oké! - gondoltam magamban, és bementem a főmérnökhöz. Rendezzünk valódi fórumot — mondtam neki - , ahol a gazdasági vezetők őszintén vála­ szolnak a kérdésekre, sőt kérdeznek is, és meghallgatják a választ. »Jó« mondta a főmérnök és nevetett. A fórumon értettem meg nagy jókedvét. A nyolcszáz dolgozóból négyen jöttek el. . . A fórum elmaradt, leégtem. Dühöng­ ve vágtattam a kocsmába, ahol a gyári gárda legjobb embereit találtam: ar­ ról vitáztak, amiről a fórumon kellett voln a... Bementem a főmérnökhöz, és megmagyaráztam neki, hogy megkérdezésük nélkül ma már nem lehet sem dolgoztatni, sem művelni a munkásokat.. . Gyakrabban kérdezze meg őket, gyakrabban válaszoljon nekik őszintén. É s, ha a termelésben érezni fogják közösségeik erejét, a művelődéssel sem lesz komoly problémájuk. Erre kirúgott. Azt mondta, engem nem azért vet­ tek fel, hogy kioktassam, hanem hogy szervezzem a programokat, amelyeket a művelődési bizottság kitalált.” 9 A fenti, óhajtott népművelői szerep nyilvánvaló tegnapi kudarca után a vi­ tacikk szerzői egy új paradigmát10, a vállalati kulturális tevékenységet jelölik meg akként, amely szerintük a munkahelyi művelődés életidegen paradigmáját végre felválthatja. Ahhoz azonban, hogy paradigmavázlatukat értelmezni tud­ juk, át kell tekintenünk azokat a paradigmákat, amelyek a munkahelyi mű­ velődés helyett alternatívaként kínálkoznak, amelyeket a különböző műhelyek képviselői, szakemberei eddig megfogalmaztak. Az eddig kialakult vélemé­ 21 �nyek alapján a következők kínálkoznak a munkahelyi művelődés paradigma felváltására: - a munkakultúra paradigma; - az emberi erőforrás-fejlesztés paradigma; - a vállalati humánpolitika paradigma; - a vállalati kultúra paradigma. Sürgetően szükséges e gondolatfonalakat szétválasztani azért is, mert a napi szakmai szóhasználatban még gyakran tapasztalható a keveredés. S bár az ér­ velések, viták mai pontján ezek a paradigmák a mellettük való érveléskor egymást erősítik, holnap talán már a mondanivalónk kifejtésében gátol majd, a más-más megfontolásokon alapuló elméleti-módszertani modellek hanyag összemaszatolása. A munkakultúra paradigma. A munkakultúra paradigma kétségtelenül a leginkább gyökerezik a munkahelyi művelődés hagyományaiban. E paradigma kiindulópontja a szerkezetváltás-szerkezetátalakítás feladatrendszere, átfogób­ ban a társadalmak általános fejlődési trendje. Eszerint folyamatos termék- és technológiaváltással, illetve általában magasabb szellemi tartalmú termékek gyártásával kell számolnunk. A folyamatosan beszerzett és munkába állított csúcstechnológia (a teljes munkafolyamat automatizálása, számítógéppel irányí­ tott gépek, a mikroelektronika széles körű alkalmazása stb.) olyan permanens tech­ nikai forradalmat jelent, amely folyamatosan és állandóan növeli a munkaerő mi­ nősége iránti igényeket. E paradigma számol a fejlesztés korlátaival, tehát szelektív fejlesztésben gondolkodik. Elismeri, hogy a lendületes fejlődés el­ lenére a gazdaság továbbra is különböző szintű technikai alapokon fog nyu­ godni, a végzett munka jellege továbbra is igen differenciált marad. Ez az elképzelés a paradigma kibontásához elsőként annak vizsgálatát tartja szükségesnek, hogy valójában milyen kulturális elemei vannak a mun­ kának. „A munkakultúra - e felfogás szerint — a szakismereteken túl magá­ ban foglalja a munkavégző széles értelemben vett műveltségét, a környezet (humanizált feltételek, emberi viszonyok) kulturáltságát és az ember munká­ hoz való viszonyát, munkaerkölcsét - , fegyelmét.” 11 Ezen alapvetésekre épül az a feladatrendszer, mely szerint a munkára, a munkahelyre, a munkahelyi viszonyokra vonatkozó ismeretek bővítése, vala­ mint a személyiségek adaptációs és érdekérvényesítő képességének fejleszté­ se az elsődleges tennivaló. E folyamatban építeni kell a dolgozók aktív kö­ zösségeire, önkéntes kezdeményező részvételére. A cselekvésegyüttest a dol­ gozók életvitelének folyamatos fejlesztése, az emberi problémáik munkahelyi megoldásának segítése, illetve a szükségletekre építő kulturális szolgáltatások biztosítása egészíti ki. Az emberi erőforrás-fejlesztés paradigma. E konstrukció kiindulópontja Jánossy Ferenc könyvének12 fontos tétele: a gazdasági fejlődés trendvonala nem a mindenkori gazdasági potenciállal esik egybe, hanem annak csak egyik éle­ mével, a munkaerő-struktúra fejlettségével. A későbbi kutatások13 azonban ráirányították a figyelmet, hogy a szocialista országok munkaerő-struktúrája eléri, sőt meghaladja a fejlettségi szintben jóval magasabban levő tőkés­ országok struktúráját. Tehát nemcsak általában a munka hatékonysága alacsonyabb, hanem a szakképzett munkaerő és így a szellemi munkáé is. 22 �Ezek szerint a munkaerő fejlettsége, tudása nem a legvégső meghatározó tényező, hanem csupán erőforrás, amellyel lehet jól is, rosszul is gazdálkodni. Az emberi erőforrás tehát a személyi állomány, azáltal, ha képességeivel, tu­ dásával, motivációival, viselkedésével, illetve ezek struktúrájával hatékonyab­ ban gazdálkodunk. Ha keressük azokat a módszereket, amelyekkel ez a mi­ nőségileg más gazdálkodás véghez vihető, célszerű a személyi állomány akár spontán, akár tervezett dinamikus mozgásformáiból kiindulni. Úgy tűnik ez a dinamizmus ötféle „mozgásformát” ölthet.14 Ezek: 1 . megszerzés, 2. megtartás, 3. csökkenés, 4. leépítés, 5. fejlődés, fejlesztés. E paradigma feltételezi-elismeri, hogy e formák ötféle módja kö­ zül csak a fejlesztés, az „offenzív növekvő állapot” kedvez leginkább az emberi erőforrások hatékony felhasználásának. Módszertanilag az emberi erőforrás-fejlesztés olyan stratégiai pobléma, amelynek lényege annak meghatározása, hogy a szervezeti célok megvalósí­ tása érdekében rövid, közép-, illet hosszú távon a személyi állomány alaku­ lásában milyen súlya legyen a dolgozók - megszerzésének (kiválasztásának), - megtartásának, stabilizálásának, - a létszámcsökkentésnek, - a leépítésnek, átcsoportosításnak, átképzésnek, - a fejlődésnek, fejlesztésnek. A vállalati szervezet ilyen szempontú áttekintésekor világossá válik, hogy a személyi állomány fentiekben leírt stratégiai szempontú alakítását a vezetés irányításával az emberekkel foglalkozó különböző funkcionális tevékenysé­ gek, illetve ezek összehangoltsági szintje határozzák meg. E funkcionális te­ rületek közül a fontosabbak: a személyzeti munka; az oktatás, képzés, to­ vábbképzés, átképzés, nevelés; az anyagi ösztönzés; a vállalati szociálpoli­ tika, a munka- és életkörülmények alakítása; a szervezetfejlesztés, valamint a jogi szabályozási eszközök. Az emberi erőforrás-fejlesztés, tehát integrált erőfeszítés. Nem a társadal­ mi-gazdasági zavarok elleni gyógyszer, hanem csupán stratégiai eszköz, a si­ keres vállalatok fegyvere a gazdasági versenyben. Szükséges megjegyezni, hogy „A z emberi erőforrás-fejlesztése csonka vállalkozás a szervezet részéről el­ várt rendszertámogatás nélkül.” 15 A vállalati humánpolitika paradigma. Az irányzat képviselői abból a való­ ságos tényből indulnak ki, hogy amikor a vállalat dolgozókat alkalmaz a kü­ lönböző feladatok elvégzésére, akkor lényegében egy meghatározott szintű szellemi kapacitás birtokába jut. Ez azonban csak a lehetőség, a keret. Ha nem a megfelelő munkaerőt köti le, ha a megszerzett szellemi kapacitást (ké­ pességeket, készségeket, tudást) nem, vagy nem megfelelően hasznosítja, illet­ ve, ha nem teremti meg a kapacitás kibontásának kedvező feltételeit, a kifi­ zetett munkabérért cserébe kevesebb ellenértékeket kap, mint amennyit kap­ hatna. (Itt tehát az előző paradigma alaptétele szinte napi mikrogazdasági szintre tevődött át.) A humánpolitika alapvető célja tehát megteremteni, to­ vábbfejleszteni és hasznosítani azokat az erőforrásokat, melyeket a vállalat leköt. A vállalati humánpolitika kizárólag a vállalati tevékenységet, és a vál­ lalati nyereség megszerzését, növelését szolgálja. Ilyen módon élesen el kell különíteni az egész társadalmat átfogó művelődéspolitikai, vagy szociál­ politikai törekvésektől. Természetesen segítheti ezek megvalósulását, de nem 23 �része, s különösen nem alárendeltje egyiknek sem. Olyan praktikus cselekvés­ sor, mely arra szolgál, hogy a vállalat képessé váljon: 1. Kitűzött céljainak megfelelő munkaerőt alkalmazni, s így a szükséges szakismeret birtokába jutni; ennek érdekében kialakítani a vállalathoz való kötődést és a „cégtudatot” ; 2. Az elérhető legnagyobb hatékonysággal hasznosítani a lekötött szellemi kapacitást; ezért kifejleszteni a személyi állomány munkamegosztásának és együttműködésének harmonikus formáit; 3. Megteremteni a társadalom politikai, gazdasági, műszaki, demográfiai, szociológiai változásaihoz való alkalmazkodás tudat feltételeit, növelni az al­ kalmazkodás gyorsaságát. Összegezve: a maximumig kell kifejleszteni a rendelkezésre álló emberi erőforrásokat, ugyanakkor meg kell teremteni ezek hatékony működéséhez szükséges kondíciókat. Amikor e paradigma mellett érvelnek, elhangzik az a sajátos vélemény, mely szerint a munkáltatónak és a munkavállalónak vé­ gül is egyaránt érdekében áll az erőforrások kibontakozása. Így ez azon ritka területek közé tartozik, ahol csaknem tökéletes érdekharmónia teremthető, s ettől nyeri rendkívüli hatékonyságát.16 A vállalati kultúra paradigma. A munkahelyi művelődés szakirodaimában jelentkező modell még annyira új, hogy (a piacgazdaságok ezen új vezetéselméleti irányzatának átvételében) még tapasztalhatók bizonytalanságok.17 Min­ denesetre e paradigma elválasztja gondolatkörét mind az „emberi tényezős” , mind a „munkahelyi művelődés” felfogástól. A vállalati kultúra - a felfogás szerint - magában foglalja egy adott intézmény munkatársai tudatának, szem­ léleteinek, irányítási és vezetési elveinek, módszereinek, az intézmény szer­ vezetének, a szervezet működésének, a belső munkakörnyezetnek, valamint az alkalmazott technikának és technológiának, illetve az intézmény külső kör­ nyezetéhez való alkalmazkodásnak összességét, milyenségét. Részleteiben: a vállalati belső folyamatok, az emberi kapcsolatok, a termé­ kek, a vállalat külső környezethez való viszonya, valamint a piac irányában való megnyilvánulások tartoznak a vállalati kultúrához. E paradigma most már kifejezetten a sikerre orientált vállalati stratégiához illeszkedik. A vállalati kultúra létrehozásának egyik lehetséges modellje — a szervezet alapításától, vagy működésének alapvető megújításának kezdeti pontjától - a következőképpen írható le. A vállalat a piac, a társadalom és a saját mun­ katársainak (s elsőként vezetőinek) értékeiből tudatosan választja ki azokat az értékeket, amelyeket a szervezet fennmaradása, illetve sikere és továbbfejlő­ dése szemszögéből fontosnak ítéli. A „vállalati értékek” megtarthatóságát és állandó jelenlétét „vállalati alapelvek” megalkotásával biztosítja. Ennek fehasználásával kialakítja a „vállalati eszményképet” , ebben szükségszerűen meghatározza az egység központi és kiegészítő stratégiáit, ezáltal viselkedését és a vezetési alapelveket is. Ekkor jutott el a „kultúrája alapvonásainak” ki­ alakításáig. Ezek után következhet az eddig kidolgozottak megvalósítását szolgáló szervezeti struktúra, illetve a vállalati szubkultúrák lehetőségeinek körvonalazása. E paradigmánál kétségtelenné válik, hogy a vállalati kultúra hordozója, kulcsfigurája a vezető. A munkahelyi művelődés felváltására kínálkozó alternatív paradigmák át­ tekintése után rögzíthető, hogy a munkakultúra paradigma közvetlenül, s a másik három legfeljebb közvetve eredeztethető abból. De ez utóbbiaknál in­ 24 �kább arról lehet szó, hogy az alapparadigma - a szemléleti alapállás egye­ zése folytán - mintegy felolvad, beleömlik egy-egy tágabb gondolatrendszer­ be. Feltűnő megkülönböztetési jel, hogy az utóbbiak egyértelműen sikerorientáltak, s szinte mindegyik működése feltételezi a piacgazdasági környe­ zetet, a versenyszférát. Ilyen módon mindegyik kielégítheti Marschallék alapkritériumát, kizárólagosan kötődik a „speciális vállalati problémákhoz” . A vitaindítók „vállalati kulturális tevékenység” paradigmája - ha akarjuk beilleszthető az emberi erőforrás fejlesztési modellbe, vagy - másik oldalról - kiragadható onnan, mint olyan, amely a csökkentés, leépítés problematiká­ jával nem foglalkozik. De vajon nem lehet jelen a kultúra a vállalatok fel­ számolásánál, a gyárak eladásánál, az üzemeik leállításánál, a szakemberek átcsoportosításánál? Hiszen ezek is lehetnének olyan „kapcsolódási pontok” , amelyek a kulturális tevékenységet szervesen kötik a vállalati gazdálkodás­ hoz! Vagy újra egy másik illúzió ragad el minket? Minden termelőegység állandóan növekszik, előbb-utóbb sikeres lesz, és soha sem jön hullámvölgy? Napjaink eseményei minderre rácáfolnak.18 Sajátságos, hogy Kerékgyártó T. István hozzászólásában szükségesnek tart­ ja felhívni figyelmünket a társadalom művelődési esélykülönbségeire: „É s ki tartja számon jelentős társadalmi csoportok szükségletnélküliségét, a fizető­ képes szükségletek némaságra ítélt bázisát? Tapasztalati példák sora bizo­ nyíthatja, milyen nagy azoknak az alulprivilegizált csoportoknak a száma, amelyek az alkalmazkodás puszta lehetőségéért kénytelenek küzdeni, mindhogy gyakorlatilag alig részesülnek a kultúra javaiból, s igen korán kirekesz­ tődnek az intézményes művelődés gyakorlatából” . Később azonban - mintha önmagát is próbálná meggyőzni - csatlakozik a vitaindítókhoz, és így ír: „ar­ ról sem feledkezünk meg, hogy a vállalati gazdálkodásnak nem a művelődést kell segítenie, hanem egyszerűen gazdálkodnia kell. Jövedelemtermelő mó­ don” . Kétségkívül igaz, elfogadható álláspont, hogy kulturális intézményrendszerünk máig nem dolgozta ki igazán azokat az alternatív stratégiákat, amelyekkel a hátrányos társadalmi helyzetből adódó művelődési hátrány be­ hozható lenne, illetve nem alakította ki azokat a lehetőségeket, „amelyekben a társadalmilag fontos tudás a hátrányos helyzetből érkezők vagy más értékés normarendszerrel rendelkezők számára is elsajátítható lenne” .19 Az eltelt időszak vállalati gazdálkodása, a munkahelyi művelődés eddig elvégzett elemzései bemutatták, hogy funkciózavart okoz, tehát nem helyénvaló, ha ezt a társadalmi szintű feladatot a munkahelytől, a vállalatvezetőktől is számonkérjük. Marschall Miklóssal, N y ilas Györggyel és Kerékgyártó T. Istvánnal azt val­ lom, a munkahelyi művelődés paradigmaváltása azt feltételezi, hogy a válla­ lat elfoglalja végre a társadalmi munkamegosztásban természetszerűen megle­ vő helyét. Parttalan, a gazdálkodásával nem összefüggő funkcióit leadja, s elfogadja; „azt a szerepet kapta, hogy gazdálkodjon, jövedelmet termeljen.” JE G Y Z E T E K t. 2. Lásd erről elsőként Kolosi Tamás: Mi van válságban? Mozgó Világ 1988/1. 71-7 4 . 1. Részletes érvanyaggal szolgál ehhez Gyurkó László: A magyar szocializ­ mus válsága; Valóság 1988/3. 22-25. 1- E válság tudati hatásáról lásd 25 �3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 26 Papp Zsolt: Zárak a kommunikációban című értékes esszévázlatát; Moz­ gó Világ 1988/7. 72-80. 1. Vitányi Iván: Kiútkeresés 1943-ban és 1988-ban; Mozgó Világ 1988/8. 22-25. 1. Ezt a gondolatot veti fel többek között az öntevékeny szakértői munkaközösség által készített Reform és művelődés című munka; Budapest, 1988. április; kézirat. Lásd uo. a 24. oldalon! Ezt is panaszolja Hegedűs Márta: Mit tehet a vállalati népművelő? cí­ mű írásában; Népművelés 1987/6. 26-27. l. A szerző elemzését A „munkahelyi művelődés” természetéről címmel; Borsodi Művelődés 1988 márciusi száma. Lényegében ezt fogalmazta meg például Balipap Ferenc: Munkahely és vagy művelődési hely című cikkében; Munkahely és művelődés 1985/2. 1 1 —13. l. Nógrádi Gábor: Ami árt (Mit akar a népművelő?); Népművelés 1980/3. 16 -17 . l. A paradigma fogalmát Thomas S. Kuhn vezette be. Lásd bővebben A tudományos forradalmak szerkezete (Gondolat 1984.) című könyvében. A fogalomnak a művelődésirányítás elméletére és módszeregyüttesére alkalmazását lásd előként Huszár Istvántól. Erről számol be Kajdi Bé­ la: Az intézményvezetés társadalmasítása című tudósításában; Népmű­ velés 1988/6. 3 3 - 3 4 - l . Németh Ilona: Szükség és érdek (Változások a munkahelyi közművelő­ désben); Népművelés 1987/10. 10 -14 . l. J ánossy Ferenc: A gazdasági fejlődés trendvonaláról; Magvető 1975. A megállapítás elsősorban Kovács János munkásságára vonatkozik, aki több munkájában foglalkozott a szakképzés népgazdasági összefüggéseivel. A megkülönböztetés ilyen formája Gazdag Miklós munkája. Lásd bő­ vebben: A személyzeti munka rendszerének reformja az emberi erőfor­ rások hatékonyabb felhasználása érdekében című dolgozatát. Ipargazda­ sági Intézet 1987. Kézirat. E paradigma bemutatásakor nagymértékben építek tanulmányára. Varga Károly: Az emberi és szervezeti erőforrás fejlesztése; Akadémiai 1986. E paradigma kibontásához elsősorban Ghyczy Tamás Gondolatok a szekcióviták előkészítésére című vitairatát - amely a Vásárhelyi Dispu­ tára készült - használtam. Budapest, 1987. Kézirat. Ghyczy elsősorban a Taurus kísérleteiről konstruálja leírását. Részletes áttekintést ad a kérdésről Joó Lajos (szerk.). A vállalati kul­ túra a gazdasági sikerék szolgálatában című szemelvénygyűjteménye; SZFM H (Módszertani füzetek) 1987. Lásd ehhez Kulcsár Sándor-Szalai László Két gyáreladás munkaerő­ gazdálkodással kapcsolatos tanulságai; Munkaügyi Szemle 1988/5. 5 - 1 0 .l. Így veti fel ezt a kérdést a már hivatkozott Reform és művelődés című vitaanyag a 36. oldalon. �27 �L Ö F F L E R T IB O R Modern, szocialista vagy átmeneti társadalom? A nyolcvanas évek első felében a „modernizáció” fogalma szinte robbanásszerű gyorsasággal vert gyökeret a magyar társadalomtudományokban, s utóbb a közgondolkodásban is. Úgy tűnik, a „szocializmus építése” immá­ ron megbékélt a modernizációs elméletek nem is oly rég még eretnekség­ nek számító 1 gondolataival. Olyannyira, hogy a fennálló társadalmi beren­ dezkedés értelmezése és az arra épített fejlődési alternatívák legitimálá­ sa szinte már elképzelhetetlen a fogalom felhasználása nélkül, holott a lé­ tező szocializmusok szervezési módja és intézményrendszere végső soron összeférhetetlen a modernizáció lényegével. Ahhoz, hogy ezt az elvi összeférhetetlenséget megérthessük, elgengedhetetlen, hogy a társadalomformálásnak a létező szocializmusokban megvaló­ sult gyakorlatát a vezérlőelvül szolgáló társadalom- vagy világkép, illetve szocializmuskép meghatározásával értemezhetővé tegyük. Annál is in­ kább, mert a létező szocializmusok szervezeti-intézményi rendszerének, gazdasági mechanizmusának fel- és kiépítésére különösen jellemzőek el­ vont logikai és elméleti megfontolások, idealizált elképzelések, és a szocia­ lizmus egy általános - de a mindenkori partikuláris érdekviszonyokat el­ fedő, ám azok szerint is változtatott - elméleti modelljének megvalósí­ tása. Párhuzamosan ezzel - paradox módon - a létező szocializmusok törté­ netét végigkíséri a szocializmuskép vészes erodálódása. A társadalomirá­ nyítás által kínált programok, a hivatalos ideológia végső kicsengése na­ gyon i s jelenidejű: a szocializmus már-már csak „az-am i-van” , a fennálló. A történelem fintora, hogy E du ard Bernstein híres-hírhedt mondata alkalmas a ma szocializmusának jellemzésére: „ a mozgalom minden, az, amit az em­ berek általában a szocializmus végcéljának neveznek, semmi” . A minden­ napi élet átlagembere, de lassan már a szocializmus eszméjének tradíció­ ját tudatosan vállalók sem értik, mi az a bizonyos „szocializmus” , amit végül is „építünk” . A tőke-magántulajdon politikai felszámolásából leveze­ tett „kizsákmányolásmentes” társadalom és az osztálynélküli társadalom ugyanis túlságosan elvontak és távoliak ahhoz, hogy önmagukban mozgó­ sítani tudjanak egy érdektagolt társadalmat. A fennálló szervezeti és intézményrendszert, amihez a szocializmus - je­ lenidejű - jövőképe kapcsolódik, az államszocializmus fogalmával írható le .2 Olyan fogalom ez, melynek tartalma ellen a marxzimus klasszikusai el­ szántan harcoltak. Harcoltak, mert az államszocialista szervezési mód telje­ sen idegen a marxi szocializmustól, mely felé egy átmeneti társadalomnak közvetíteni kell(ene) a kapitalizmust tagadó-meghaladó valóságot. A marxi elmélet és szocializmuskoncepció kizárja az államszocializmus­ ban rejlő azon lehetőséget, hogy a magántőke-tulajdon politikai kisajátítá­ sa során úgy válasszák el a magánegyéneket a (magántőkések tulajdonosi 28 �osztályát) a termelési eszközöktől, hogy nem következik be a közvetlen termelők egyesülése a termelőeszközökkel. A z így létrejött helyzetben (mindenki tulajdonnélkülisége) a termelési feltételek feletti rendelkezés csak a politikai viszonyokon, a politikai rendszer szervezeti-intézményi vi­ lágán keresztül lehetséges. A z állampolgárok, a ,,dolgozó nép” a politikai rendszeren keresztül érvényesítheti köztulajdonosi tulajdonjogát és dekla­ rált hatalmi helyzetét. Ezáltal a politikai rendszer - a M arx által várt közösségiség helyére lépve - a társadalom alapviszonyává válik. Meghatá­ rozó, hogy a politikai rendszer demokratizmusa, vagy annak hiánya érvé­ nyesül-e, hiszen a politikai rendszer szerveződése jelöli ki azok politikai közösségét, akik ténylegesen élhetnek a rendelkezési jogokkal. E gy szándékaiban szimpatikus, sőt elméletileg termékeny kiindulópontú, de az államszocializmust illetően megkérdőjelezhető felfogása szerint a lé­ tező szocializmusok gazdaságában „ a magántőke funkciói a politikai közös­ ség funkcióivá lesznek. A termelők a politikai közösség tagjaiként tulajdo­ nosok, de a politikai közösség a termelő egyénektől és az árugazdaságtól elkülönülten létezik, mert a politikai közösség tagjai egyúttal magánegyé­ nek: bérmunkások .”3 Mindez igaz, de csak feltételesen. A termelők (a „dolgozó nép” ) először is csak potenciálisan tulajdonosok. A magánegyén bérmunkások tulajdonosi helyzete mindaddig lehetőség, amíg a politikai közösség, azaz konkrétan - a politikai közösség intézményesített form ája­ ként - az államszervezet tőlük elkülönülten és antidemokratikusan szerve­ ződik meg. Jelen esetben messzemenően megtévesztő az elkülönültséget a termelő magánegyének bérmunkáshelyzetéből magyarázni — még ha van is bizonyos alapja, hiszen a közvetlen termelők „egyúttal” egyáltalán nem tagjai a politikai közösségnek. Pontosabban: a politikai közösség, a tő­ lük való elzárkózás folytán, nem az ő közösségük, mégha az őket, érdekei­ ket képviseli is. Igaza van Szoboszlai Györgynek, hogy a létező szocializ­ musnak „éppen az a lényege, hogy a tőkeviszony kisajátításával a gazda­ sági hatalommal élés nem kapcsolódik egybe a citoyenséggel".4 Nem kap­ csolódik egybe az állampolgári akarattal, az állampolgári akaratképzéssel! (Az államszocialista politikai gondolkodásban az akaratképzést felváltot­ ta az érdekképviselet. Ezáltal valaki vagy valakik érdekeinek a képvisele­ te teljesen közömbös lehet attól, hogy a képviseltek mit is gondolnak saját érdekeikről, s függetleníthető akaratképzésüktől.) A z állam ezért nem is nevezhető a szó modern értelmében vett politikai államnak, mert nem az állampolgárok állama, nem azok cselekvési terepe. M ivel az államszervezet a közvetlen termelőktől elkülönült testületekre és apparátusokra korlátozódik, vagyis b ürokratizálódik, törvényszerű, hogy a termelési eszközök és a munkaerő összekapcsolása, tehát a termelés és a gazdasági élet megszervezése, szabályozása alárendelődik a bürokrácia ké­ pességének és működési logikájának. A termelés és a forgalom a bürokrati­ kus koordináció és a redisztribúci ó alakjában az adminisztratív hivatali viszonyokhoz formálódik. A politika szférájában ez abban ölt testet, hogy a politikai élet, ami eredetileg és fogalma szerint a közérdekű döntési al­ ternatívák fölötti nyilvános viták világa, igazgatási kérdéssé egyszerűsö­ dik. Egyáltalán nem alaptalan, ha az ilyen típusú berendezkedést a bonapartizmus fogalmával illetjük, hiszen a politikai rendszert a végrehajtó hatalom (kormányzati és igazgatási csúcsszervek az apparátusaikkal, és a fegyveres testületek) tartja kézben. A végrehajtó hatalom a politika „csi- 29 �nálásának” monopóliumával valóságos politikai osztályt alkot, s uralmi helyzetét - az adminisztratív szervezés zártságának megfelelően - az in­ formációk kizárólagos birtoklására alapozza.5 Információk hiányában más szervek, például a népképviseleti testületek, nem rendelkeznek valóságos politikai erővel. Információhoz, a döntésekben való részvétel lehetőségé­ hez, csak feltételesen, a politikai osztályba való betagozódásukkal és alárendelődésükkel jutnak.6 Sajátlagos helyzetét a politikai osztály önmaga egy­ fajta magasabbrendű meg- és felismerési képességével magyarázza, elfed­ ve a tényt, hogy e képesség az információk monopóliumán alapul. Természetesen korántsem mindegy, hogy a végrehajtó hatalmon belül az igazgatás és kormányzat, vagy a fegyveres testületek bírnak-e nagyobb súlylyal (bár a kettő kölcsönösen feltételezi egymást), amire intő példa Sztálin kaszárnyakommunizmusa. Sztálin — milliókat érintő - terrorba fulladó antileninista rendszerének, akárcsak Mao vagy Pol-Pot rendszerének, semmi köze sincs a marxi értelemben vett kommunizmushoz, melyet más néven a szabad egyének szabad társulására épülő közösségi társadalomnak is ne­ vezhetünk. Sztálin ázsiai, diktatorikus társadalomszervezése rövid úton diszkreditálta a marxizmust, a kommunizmust, a szocializmust. A szocializmus az ázsiaisághoz idomulva - a közéleti nyilvánosságot és a politikai demok­ ráciát, valamint a rájuk való igényt kizáró gondoskodó újraelosztássá lúgozódott. A demokrácia, „tartalm i” értelmezése folytán, puszta szociális kér­ déssé üresedett, megfosztva szerves tartozékától, a „form ai” oldalként meg­ vetett politikai demokratizmusról. Döntő oka mindennek, hogy a (titkolt) állami költségvetés alakításából kizárassanak a parlament (országgyűlés), avagy a szovjetek (tanácsok) intézményei,7 mivel azok a hierarchikus hatal­ mi viszonyokra épülő bürokratikus újraelosztást akadályozzák, s ezzel a politikai osztály hatalmának gazdasági gyökereit lehetetleníthetik. A politikai szabadságjogok (gyülekezés, egyesülés, sajtó-szólás), a jogér­ vényesítés eszközeinek és hatalmi garanciáinak hiánya, valamint a bürok­ ratikus újraelosztás az egyént kiszolgáltatottá és egzisztenciálisan teljesen függővé tették a föléje tornyosuló hatalmi gépezettől. Közhely, de konzekvenciái miatt újra és újra hangsúlyozandó hogy a forradalomról alkotott bolsevik (lenini) elképzelések egy olyan világforradalom feltétélezéséből indultak ki, melyben az orosz forradalom csak a szikra szerepét játssza. Ilyen értelemben a félázsiai Oroszország - melynek egyes részeit maga Lenin is a „félbarbár” jelzővel illette - egy történelmi pillanat erejéig a fejlődés élvonalához zárkózik fel. D e attól fog­ va, hogy a forradalom a fejlett, modern Nyugaton is győzedelmeskedik, Oroszország újra a „mezőny” végén foglal helyet, rászorulva a legfejlettebb országok, az „uralkodó népek” (Marx) hatásaira és segítségére. Ebből kifo­ lyólag a szocializmus sem egy-egy elmaradott országban és - logikusan sem azok pusztán politikai rendszerében („táborában” ) nem építhető fel a maga egészében. Különösen nem, ha kirekeszti magát a világérintkezésből, a legfejlettebb régiókkal való kapcsolatból. A létező szocializmusoknak a korai időszakukra olyan jellemző - önellátásra és nemzeti elzárkózásra való törekvése mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a politikai osztály állami tervezési és irányítási apparátusa csak ezúton tudta ellátni a gazda­ ságszervezés és a jövedelemelosztás funkcióját. Mi sem bizonyítja ezt job­ ban, mint az, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és munkamegosz- 30 �tás tagadása nemcsak az akkor ellenséges kapitalista világgal való szem­ benállást, hanem a „táboron” belüli (T őkei Ferenc kifejezésével: „nem­ zeti kommunizmusok” között.) máig élő primitív termékcsere-kereskedelmet is jelentette. Az iparosítás finanszírozása, a szükséges tőke kisajtolása az államnak a saját polgárai elleni elnyomó funkcióját többek kö­ zött ezért is fokozta fel. M indaddig azonban, míg a piaci viszonyok térnye­ rése csak az adminisztratív tervezést és újraelosztást végző appartásuk te­ vékenységének „tökéletesítését” szolgálja, állandóan kitermelődik a piaci viszonyok mesterséges beszűkítésére való törekvés, mert a piaci viszonyok árugazdaságának szükségszerű a világpiachoz és a világméretű munkameg­ osztáshoz kell kapcsolódnia. Ez viszont értelemszerűen megnehezíti az ad­ minisztratív tervezési és irányítási apparátusok számára a piaci viszonyok áttekinthetőségét. A „szocializmus egy országban” elvére épülő sztálini rendszerben tehát, a társadalom megszervezésén és a politikai berendezkedésen keresztül, Ázsia legyőzte, felfalta a forradalmat - és a modern, fe jlett N yugatot.8 Sztálin rendszere, és utóbb a Sztálin nélküli sztálinizmus megvetette és ellenségként legyőzendőnek kezelte a modern Nyugat azon evolúciós vívm ányait és értékeit is, melyek még a marxi elméletben is szükségszerű történel­ mi előfeltételei a kommunizmusnak. A szlavofil kulturális örökség hatásaként a szocializmusról alkotott kép nemcsak antikapitalista, hanem egyenesen nyugatellenes felhangokkal is telítődött. A nyugati, európai típusú fejlődés talán legnagyobb vívm ánya az auto­ nóm magánegyén kialakulása, amely immáron (a modern társadalomban) mentesül a személyi és a közvetlen politikai függőségi viszonyoktól, és a gazdaságon kívüli kényszertől. A z egyén leszakad a különböző természet­ adta közösségek köldökzsinórjáról. A modernizáció eredményeképpen meg­ teremtődik a magánegyéneknek az immáron elsősorban csak gazdasági egyenlőtlenségekkel terhelt egymás közötti horizontális kapcsolatrendszere, a polgári társadalom világa. A modern gazdasági élet struktúrája és racio­ nalitása a szükségletei által vezérelt és önérdekeit követő („önző” ) magánegyének polgári társadalma érdektagoltságából fakad, nem pedig - mint az államszocializmusban - a polgári társadalommal szemben ellenséges appa­ rátusok egyfajta mitikus „bölcsességéből” . Mikroszinten tehát a moderni­ zációval kialakul a törekvő, pragmatikus, célracionális és autonóm szemé­ lyiség, akinek életszemléletét, ethoszát és mindennapi gyakorlatát a tuda­ tos individualizm us jellemzi.9 A z autonóm magánegyén valóságát - mint legfőbb ellenséget - a sztá­ linizmus az új, szocialista embertípus jelszavával igyekezett felőrölni. Az „új ember” ideológiai nyomása a diktatorikus módszerekkel párosulva a magánérdek és -tudat elsorvasztása végett feltétlen közéleti-politikai akti­ vitást követelt. Ám oly módon, hogy az az állampolgárok alattvalói mi­ voltában merült ki, érintetlenül hagyva a politikai osztály uralmi helyzetét. A folyamat elméleti és történeti „jelentősége” az, hogy a marxizmus - ép­ pen ellenkezőleg - az érdekeit tudatosan követő és kikövetelő, a politikai életben részt vevő vagy önmagát képviseltető egyént állítja a szocializmus középpontjába.10 A polgári társadalom politikai lenyomata, a - már emlí­ tett - politikai állam a maga horizontális kapcsolatrendszereivel, az egyé­ nek együttműködésére (érdek- és akaratütköztetésre, vitára és kölcsönös 31 �kompromisszumokra stb.) épülő viszonyaival11 a társult egyének társadal­ mának (a marxi kommunizmusnak) elidegenedésbeni főpróbája. A z államszocializmust (sztalinizmust) a modern nyugati társadalmakkal és a marxi elméleti törekvéssel állítottam szembe. Meglehet a marxiz­ musról már-már idealizált, s bizonyára vitatható képet festettem, de egy­ általán nem kívánom tagadni a sztalinizmusnak a marxizmus és a leniniz­ mus elméleti-ideológiai és gyakorlati-politikai ellentmondásában rejlő gyö­ kereit. Ennek következetes, ideológiai felderítésektől és mindenkori aktuálpolitikai kényszerektől mentes feltárása a marxizmustörténet előtt álló egy­ re égetőbb feladat. A ma marxizmusának számot kell vetni a későkapita­ lizmus valóságával (ami előtt szinte tehetetlenül áll mind az értelmezés, mind a gyakorlati megváltoztatás terén), s nem utolsósorban a létező szo­ cializmusok történelmének fehér foltjaival. Mindenekelőtt azonban kriti­ kailag fel kell tárnia a marxi elmélet ellentmondásait, hiányosságait. Elfogadva G edeon Péter meggyőző érvelését,12 a modernizáció és az ál­ lamszocializmus viszonyát illetően a legfőbb ellentmondást abban látom, hogy a marxi elmélet a kapitalizmus tudományos elemzéséből a kommuniz­ must logikailag vezeti le, de úgy, hogy a kommunizmus létrejöttét történel­ mi szükségszerűségnek, sőt reális politikai lehetőségnek mutatja be. A z el­ mélet Achilles-sarka az, hogy M arx nem tudja felvázolni az új berendezke­ dés intézményi szerkezetét, holott ezt a politikai lehetőség feltételezése megkövetelné. Továbbá M arx a kapitalizmus lényegének tartja a magántő­ két, s úgy gondolja, hogy a magántőke kisajátításából a bérmunka, a tőke­ viszony, az árutermelés és az állam elhalása következik. A z államszocializ­ mus azonban az ellenkezőjét bizonyítja: árutermelésnek és államiságnak nemhogy elhalása, hanem bővített újratermelése folyik! A z elmélet hiá­ nyosságai alapvetően azzal magyarázhatók, hogy az elmélet „nem a kapi­ talizmus fejlettségének, hanem relatív fejletlenségének talaján” , „a kapi­ talizmus nyers ellentmondásainak kihordási korszaka” idején keletkezett. Az ez alapján konstruált kapitalizmus-kommunizmus kettősség alkalmat­ lan a fejlett későkapitalizmus alternatíváinak kidolgozására. Ugyancsak nem jelent alternatívát az eddigi államszocialista szerveződés, mert nem tud s a benne érdekeltek nem is akarnak - az árutermelés és államiság elhalá­ sát ösztönző mechanizmusokat kiépíteni. Az államszocializmus az áru- és pénzviszonyokat - s itt búvik meg a konzerváló érdekeltség - csak politi­ kai kordában tudja tartani, ám azok szétfeszítik a rájuk erőszakolt politi­ kai kapcsokat. A z árutermelés adminisztratív korlátozása a kapitalizmus meghaladásá­ nak illúzióját kelti. Ennek azonban - mint igyekeztem rámutatni - súlyos ára van. A meghaladás érzéki csalódása az államszocializmust egy átmene­ ti társadalomnak fogja fel. Közelmúltunk és a marxi elmélet tükrében azonban felvetődik a kérdés: átmenet, de hová? A sztálinizmus alatt vég­ bement politikai újrafeudalizálódás miatt ugyanis a létező szocializmusok, valamint az ázsiai despotizmus, a feudális abszolutizmus, vagy a M arx által elutasított nyerskommunizmus közötti összehasonlításoknak mindig is volt és helyenként ma is vannak alapjai. Ennek kivédése csak a modern társa­ dalommá válás útján lehetséges. Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy a piacgazdálkodás és a politikai demokrácia normális működésének bizto­ sítása valam ifajta visszalépés, elhajlás, mert egy - államszocializmus által újratermelt - modernség előtti állapot meghaladásáról van szó. 32 �JE G Y Z E T E K 1. Hegedűs András és Márkus Mária „A modernizáció és a társadalmi fej­ lődés alternatívái’ című kéziratát igen erős, a szerzőknek a pártból való kizárásáig jutó támadások érték a kultúrpolitika részéről (lásd az MSZMP K B mellett működő Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalását a Ma­ gyar Filozófiai Szemle 1973. 1 - 2 . számában). Aczél György - „az igazi forradalmi erők” nevében beszélve - „a burzsoá elméletek terminológiájá­ nak” tartotta a modernizáció fogalmát. Álláspontja a korabeli gazdaságpolitikai visszarendeződéssel vághatott egybe, mert szerinte - s ez mon­ dandóm szempontjából tanulságos - „ha” a bírált felfogás „nem is állítja vissza” a magántulajdont - a bürokratikus modell ellenében - „nyereségre orientált, aqisitiv” ( = gyűjtő) típusú társadalmat állít előtérbe! (Aczél György: Szocializmus - kultúra - közösségi ember. Kossuth, 1974.). 2. Az államszocializmus lényegének azt tartom, hogy a magántulajdon fel­ számolása után fennmarad a tőkeviszony, de hordozója az állam lesz. Engels - vitatkozva az államszocializmus híveivel - úgy vélte, „hamis szocializmus” az, „amely mindent államosít. . . minden további nélkül szo­ cialistának nyilvánít” . Az államosítás „csak abban az esetben szükséges” és csak akkor kell átvenni „a termelés vezetését” , ha az „ gazdaságilag elháríthatatlanná lett, csak ebben az esetben jelent . . . gazdasági haladást, új előfok elérését” . Ha a termelési vagy forgalmi eszközök „valóban ki­ nőttek” az adott irányítási forma alól (kiemelések Engelstől - L. T.). A „minden gazdasági szükségesség nélkül” történő államosítások hátterei „egészen köznapi politikai és pénzügyi” okok: háborús készülődés, poli­ tikai bázis nyerése, és hogy az állam „ parlamenti határozattól független, új jövedelmi forrást” szerezzen magának (kiemelések tőlem - L. T.). (Friedrich Engels: Anti-Dühring. Kossuth, 1978. 310. oldal.). 3. Gedeon Péter: Modernizáció és szocialista gazdaság: a marxizmus törté­ nelmi értelmezhetőségéről. Közgazdasági Szemle, 1986. 7-8., 785. oldal. 4. Szoboszlai György: Á llam iság és politikai rendszer. Kossuth, oldal (kiemelés tőlem - L. T.). 1987. 1 35. 5. Szabó Miklós: Néhány szó a demokráciáról. Világosság, 1983. 3. 184. oldal. Szecskő Tamás olyan „többszintű titkosság” -ról beszél, mely „felülről jön és tényeken kívül gondolatokra is vonatkozik” (Gondolatok gyülekezési szabadsága. Szerkesztőségi beszélgetés. Célok, 1988. február, 7. oldal.) 6. A mai magyar helyzetet illetően lásd Pokol Béla két írását: Az érdekkép­ viseleti szervek és a politikai rendszer (In: A politikai rendszer fejlesztési irányai, MSZMP K B Társadalomtudományi Intézet, 1984,) Alternatív utak a politikai rendszer reformjára. Valóság, 1986. 12. 33 �7. Lásd a 2. jegyzetet. 8. A kifejezést Szilágyi Ákos megállapításából kölcsönöztem: „nem a szo­ cializmus vagy a marxizmus »ferdült« vagy »fajult el«, hanem . . . az orosz társadalomfejlődés eredeti modellje bekebelezte, megette a forradalmat” (Peresztrojka publicisztika. Beszélgetés Szilágyi Ákossal. Célok, 1988. feb­ ruár, 22—23. oldal.) 9. Hankiss Elemér-Manchin Róbert-Füstös László-Szakolczai Á rpád: Kény­ szerpályán? M TA Szociológiai Kutató Intézet, 1982, „Az értékrendszer modernizációja” című fejezet. 10. Ágh A ttila: A homo pollticus antinómiái, avagy a demokrácia mítosza és valósága. Valóság, 1985. 3., 18. és 23. oldal. 11. Ahogy régiónkban a politikai képviselet még nem az állampolgári akarat­ ból eredő képviseltetést jelenti, úgy a „polgári” demokrácia sem az állam­ polgárok demokráciáját, mert a kelet-európai politikai szótárakban a „pol­ gári” jelleg csak a magántulajdonhoz való jogot, mint a kizsákmányolás bizonyítékát hivatott kifejezni. (A polgári radikális Jászi Oszkár épp ezt a fogalmi csúsztatást vetette a forradalmi baloldal szemére!) Az állam­ szocializmusban is igaz, amit 1831 Magyarországáról ír Hajdú Lajos: „a ,via politica’ a korabeli fogalmak szerint mindig közigazgatási út, a ,politicus’ rendelkezés-igazgatási döntés; a politikus tárgy-igazgatási feladat, amelynek elvégzése nem bírósági, gazdasági, katonai stb., hanem igazga­ tási szervek hatáskörébe tartozik” (Jogtörténeti kutatómunkánk hiányossá­ gairól és követelményeiről. Századok, 1986. 5-6., 1 1 1 1 . oldal.). Az elmon­ dottakhoz tökéletesen illeszkedik a „politikai osztály” fogalma, amit Ágh Attilától vettem át. Értem alatta azt, hogy egy társadalmi csoport az össztársadalom nevében látja el a képviselet és részvétel funkcióját, tük­ rözve az ellentmondást „a nép mobilizálása és a hatalomból való része­ sedés között” , hiszen a „nép javáért dolgozunk” elve alapján „a népnek a hatalomból való kizárását” valósítják meg (Ágh Attila: id. mű). 12. A továbbiakban Gedeon Péter „Modernizáció és a marxi kategóriarend­ szer” című kéziratára (Bp., 1987) támaszkodom. 34 �KOVÁCS FEREN C A salgótarjáni munkások és a politika Ezen a tájon a politikának és a politizálásnak régi hagyományai vannak. A város és a megye - a bányászat és az ipar tömörülése következtében - bi­ zonyos sajátos politikai kultúrát alakított ki, amelyet nemritkán radikális eszmék és törekvések is jellemeztek. Az idők f olyamán a politikai aktivitás átlagon felüli szintje s a politizá­ lás radikalizmusra való hajlamossága megőrződött, tükrözvén az itteni élet­ viszonyoknak az országosnál talán mélyebb ellentmondásosságát, mind a múltra, mind a jelenre nézve. Salgótarjánban és környékén végzett szocio­ lógiai vizsgálat arra keresett választ, hogy mi a politikai tevékenység tartal­ ma és értelme ma, mennyire jellemző a politizálás a munkásság életmód­ jára. Arra a kérdésre, hogy „ politizáló em ber-e Ö n ” , a minta több mint negyedrésze igennel felelt (a szakképzett munkásoknak majdnem 1/3-a és a szellemi dolgozók közel fele, a férfiaknak 36, a nőknek 14 százaléka). Érdekes, ám korántsem meglepő, hogy a politikai szervezeten (M SZM P-n, K ISZ-en) kívüli férfiak 18 % - a is politizáló embernek vallotta magát, míg az M SZM P-tag férfiak 22 % -a , nemmel válaszolt erre a kérdésre. E z összefügghet azzal, ki, hogyan értelmezi a politizálást. A rra a kérdés­ re, hogy ki politizál? meglehetősen sokféle választ kaptunk. A főbb típusok a következők: - politikusok, vezetők stb. - aki állást foglal, vitatkozik - aki újságot olvas, odafigyel a kül- és belpolitikára - aki beleszól 13 % 15 % 24 % 3 % Ez utóbbi választípus alacsony aránya szomorú fényt vet politizálásunk hatékonyságára. A beleszólás lenne ugyanis a politizálás igazi eredménye és tartalma, még akkor is, ha ténylegesen és közvetlenül beleszólni, mond­ juk, külpolitikai kérdésekbe, nemigen tudunk. Reális lehetőségnek, a munkahely bizonyos ügyeibe való beleszólást te­ kinthetjük, mivel az embereknek ezekről van a legtöbb és legfrissebb infor­ mációja és közvetlen érdekeltsége. A z 1968-as gazdasági reform következ­ tében a helyi kompetenciák bővültek, reálisabbá vált a beleszólás lehetősé­ ge. 1982-es adataink, összehasonlítva az 19 71-ben felvett adatokkal, a kö­ vetkező képet mutatják: (A táblázatban indexszámok szerepelnek, amelyek úgy állnak elő, hogy a pozitív válaszok százalékos arányát 3-mal, a fenn­ tartásos, bizonytalan válaszokét 2-vel szorozva összegezzük, hozzáadjuk a negatív válaszok százalékos arányához, majd az összeget 10-zel osztjuk. Könnyen belátható, hogy az index értéke 20 körül ingadozik, minimuma 10, maximuma 30.) 35 �I . tábla Salgótarjáni dolgozók értékelése arról, hogy van-e beleszólásuk a mun­ kahelyen a munkával és a bérezéssel kapcsolatos kérdésekbe. 1 9 7 1 - 1 9 8 2 . A z indexszámok világosan kirajzolják a fő összefüggéseket: 1. A dolgozók szubjektív értékelése saját beleszólásukról a munkahelyi demokrácia feltételeinek számottevő javulására enged következtetni, kü­ lönösen a szellemi dolgozók és a betanított munkások számára. 2. E z a figyelemre méltó növekedés azonban egy rendkívül alacsony szint meghaladásából adódott, s a mostanit (1982) sem tekinthetjük kielégítő­ nek: alig haladja meg a 20-as indexértéket, ami egy formális egyensúlyt, ám társadalmilag nagyonis labilis helyzetet jelez. 3. A szellemi dolgozók szavának súlya - önértékelésük szerint - első­ sorban a munkával összefüggő döntésekben növekedett. (68 % méltányol­ ta, hogy főnökei hallgatnak rá.) A bérezéssel kapcsolatos kérdésekre azon­ ban 36 % nemmel válaszolt. 4. A munkások mindhárom kategóriája reálisan értékeli szavának sú­ lyát: elsősorban nekik is a munka szférájában nőtt meg kompetenciaérzetük. (A szakmunkások 58 % -a , a másik két csoport közel fele igazol­ ta vissza, hogy főnökei e tekintetben hallgatnak rá.) A bérezési kérdések­ ben viszont majdnem fordított a helyzet. Mindhárom kategória közel fele konstatálta, hogy főnökei nem hallgatnak rá bérügyekben. 5. Valamelyest nőttek az egyes csoportok közötti különbségek. 19 7 1ben a szélső- (index)értékek: 15 és 18, 1982-ben 19 és 23. Nagyon kicsi és nem nőtt a különbség a - valószínűleg - legfontosabb két csoport, a szakmunkások és betanított munkások között. (A két csoport a minta 2/3-át teszi ki.) E z összefügghet technológiai különbségekkel és a korabeli bérszabályozással is. Nőtt a különbség a párttagok és a pártonkívüliek munkahelyi befolyása között: 1971-ben az indexérték különbsége 4,94, 1983-ban 5,13 volt a párttagok javára. A salgótarjáni dolgozók politikai szervezettsége tradicionálisan magas, jóval az országos átlag fölött van. 1982-ben pl. egy országos reprezentatív mintában a párttagok aránya az aktív keresők között 14 % volt ugyan­ akkor salgótarjáni mintánkban 21,4 % . A K ISZ-tagok arányát tekintve a különbség már kisebb. 36 �2 . tábla Politikai szervezettség a salgótarjáni és az országos minta alapján, 1982. (%) Salgótarjáni minta M SZ M Ptagok aránya K IS Z tagok aránya Országos minta M SZ M P tagok aránya K IS Z tagok aránya Fizikai dolgozók 18,4 10,7 9,2 10,0 Szellemi dolgozók 33,2 19.4 25,2 15,2 Együtt 21,4 12.5 14,2 1 1,6 A salgótarjáni dolgozók politikai szervezettsége - ha ezt a párttagság és a K ISZ-tagság arányával határozzuk meg - igen magas. M eghaladja az aktív keresők 1/3— át, míg az országos minta alapján kb. 1/4 a politikai szervezetekhez tartozók aránya. 19 71-es felvételünk mintájában még ennél is magasabb (36,3 % -os) volt a politikai szervezettség. Ugyanakkor a párt­ tagok aránya az ország aktív keresői között 1970-ben 11,4 % volt. Vagy­ is időközben a salgótarjáni „előnyt” nemcsak saját szervezettségük némi csökkenése, hanem az országos politikai szervezettség erősödése is mérsé­ kelte. A visszaesés elsősorban a K ISZ-tagok körében történt. A magas politikai szervezettség valamint a politikai szervezetek befo­ lyása változásának okai - különbözőek. Itt, Salgótarjánban nyilvánvalóan specifikusak is. A legvalószínűbb oka a politikai szervezettség csökkenő tendenciájának az, hogy a munkások a szervezetben nem érik el azokat az eredményeket, amelyek érdekében bőlépnek - illetve belépnének vagy pedig a szervezeteken kívül érvényesítik érdekeiket. 19 7 1-es salgótarjáni mintánk háztartásai közül csak 9 % jelzett mezőgazdasági kisegítőtevé­ kenységet, 1982-ben már 22 % , további 21 % pedig nem mezőgazdasági mellékkeresettel rendelkezett. A z összefüggés a politikai szervezettséggel eléggé nyilvánvaló. A szervezeteken kívüliek 54 % -án ak nem volt mezőgaz­ dasági háztáji gazdasága, 24 százalékának önellátási célú, 22 százaléknak pedig árutermelő háztájija volt. Ugyanakkor a politikai szervezetek tagjai között a megfelelő arányok 63 % , 19 % és 18 % , vagyis kevesebb háztáji és még kevesebb árutermelő jellegű háztáji. A munkahelyen teljesített túlórák tekintetében nem volt különbség (1982-ben még nem volt vgm k). A mellékkereset fajtája a szakmai pozícióval és a szociális származással is összefügg. A politikai szervezettség a fizikai dolgozók következő cso­ portjai között erős: mozgó szerelők (46 % ) , technológiai kulcspozíciókat betöltők (45 % ), sofőrök (37 % ), kisszériás kézi termelők (szakmunkások, 36 % ), tradicionális betanított munkások (32 % ) , Ezek a csoportok a fizi­ kai dolgozók 37 % -á t teszik ki, míg a közöttük található 2 10 párttag és K IS Z -tag a fizikai dolgozók politikailag szervezett részének több mint a felét (52 % ). A szellemi dolgozók között elsősorban a vezetők (műveze- 37 �tők, gazdasági vezetők, tanácsi funkcionáriusok) kategóriájában van a leg­ több párttag és K IS Z -tag (72 % ), míg a többi kategóriában (beosztott ér­ telmiségek, ügyviteli dolgozók között) 49 % . A szellemi dolgozók között viszonylag kevesen (kb. 20 % ) foglalkoznak mezőgazdasági kistermeléssel, még kevesebben más fizikai munkával (8 % ), de feltűnően kevés (7 % ) a pénzért vállalat csak szellemi pluszmunka is. A szellemi dolgozók között gyakori a naturális munkacsere (43 % ), amiben a politikai szervezetek tag­ jai átlagon felüli arányban vesznek részt. Ami a származás hatását illeti, 1982-es mintánk fizikai dolgozó párt- és K ISZ-tagjai között legtöbben bányász (19 % ), gépkezelő (14 % ) , kohásza­ ti és üveggyári munkás (10 % ) apáktól származnak. Ugyanilyen súlyú még a kisszériás kézitermelő (szakmunkás)-csoport az apák között ( 1 1 % ). Ezek együtt már több. mint a felét adják a politikai szervezetek fizikaimunkás-tagságának. Ez a réteg s - mint második vagy harmadik nemze­ dékbeli munkás, a klasszikus munkás - valószínűleg „szóvivő” és „hang­ adó” a munkásmozgalmi tradíciók ismerője és — amennyire lehet — fenn­ tartója, továbbadója. A következő csoportokba tartozó apák fizikai dolgo­ zó gyermekei a mintában igen kis arányt képviselnek: önállók (3 % ), mű­ vezetők (4 % ), mezőgazdasági munkások (5 % ), anyagmozgatók, segéd­ munkások (6 % ). Ezek együtt 20 % -o t tesznek ki a politikai szervezetek fizikai dolgozó tagjai között, míg az egész mintában 28 % -ot. Nem érdektelen az sem, hogy az apák egyes kategóriáinak gyermekei milyen arányban vannak bent a politikai szervezetekben. Azt gondolhat­ nánk, hogy a „hely szellemének” megfelelően, politikailag leginkább szer­ vezettek a bányászok és a kohászok, s ez gyermekeik nemzedékére is jel­ lemző. A tények azonban némileg mást mutatnak. A politikai szervezett­ ség arányát tekintve 1 1 foglalkozási csoport közül a bányászszármazásúak a 8. (29 % ), a kohászok pedig 42 % -kal is csak a negyedik helyen vannak. A z első helyet a művezetők és más technikai bizalmi poszton lé­ vők gyermekei foglalják el. Közülük minden második tagja valam ely poli­ tikai szervezetnek (53 % ). M ásodik és harmadik helyen a szellemi dolgo­ zó apák gyermekei (52 % ) , illetve altisztként vagy valamely fegyveres­ testületben hivatásosként szolgált apák gyermekei (47 % ) vannak a vizs­ gált szempontból. A klasszikus munkásszakmák (gépkezelők, javítószerelő szakmunkások, kisiparosok gyermekei stb.) csak ezek után követ­ keznek 20 -30 % -os politikai szervezettségi arányukkal. Legkevesebb politi­ kailag szervezett dolgozó az önálló parasztok és a mezőgazdasági munká­ sok gyermekei között van 14 ill. 20 % , vagyis csak minden hetedik, illet­ ve minden ötödik parasztszármazású dolgozó lép be politikai szervezetbe. Ez az összefüggés valószínűleg nem, vagy nem egyedül a kistulajdonosi létre való szocializálás következménye (pl. a kisiparos-kiskereskedő szár­ mazásúak között 36 százalékos a politikai szervezettség), inkább a mezőgazdasági munka és a falusi tradíció „tasztíthatja” a politizálást. A z apa mezőgazdasági főfoglalkozása mellett (mint láttuk, csak 14, illetve 20 % -os a politikai szervezettség), a gyermekkori család ugyanilyen hatású. (A földteleneknek 40 % -a, a csak kiegészítő jellegű mezőgazdasági terme­ lést folytatók 35 % -a , a gazdálkodó családok mintánkban szereplő gyer­ mekeinek csak 23 % -a tagja valamely politikai szervezetnek.) Ugyanez a tendencia érvényesül a mezőgazdasági termeléssel való kapcsolatába is: a kiegészítő tevékenységet nem folytatók, vagy nem mezőgazdasági kiegészítő 38 �tevékenységet vég2Ők 37 % - a , a mezőgazdasági kistermeléssel (is) foglal­ kozók 29 % -a tagja a pártnak vagy az ifjúsági szervezetnek. (Érdekes v i­ szont, hogy a kizárólag önellátási célú háztáji és az árutermelő háztáji nem jár ilyen különbséggel.) Mindezek alapján arra következtetünk, hogy a (tradicionális) paraszti, falusi életmód és az ehhez kötődő, vagy erre (is) támaszkodó megélhetési stratégia kevéssé fér össze a politikai szervezetek­ ben vállalt szereppel. A politikai szervezettség aránya a mai lakóhely ur­ banizáltságával is összefügg. Falun kézenfekvő a mezőgazdasági kisterme­ lés, városon ennek korláta i vannak, ha nem is kizárt. A városias helyen la­ kók között 40, a falusias helyen lakók között csak 32 % a párt- és K IS Z tagok aránya. (A fizikai dolgozók esetében 36 és 30 % .) Végeredményként azt állapíthatjuk meg, hogy a vizsgált minta adatai alapján a politikai szervezettség a nem és életkor mellett összefüggésben van a munka szellemi vagy fizikai jellegével, a szakmai pozícióval, a szülői családban kapott indíttatással, amit mindenekelőtt az iskolai végzettség, a lakóhely jellege és a mezőgazdasághoz való kapcsolódás ténye vagy hiánya közvetít. A politikai szervezetekhez való csatlakozás nem okvetlenül jelent egy­ szersmind politikai aktivitást is. A munkásság politikai aktivitásának van olyan eleme, amelynek a „bevallása” nem okoz különösebb nehézséget. Ilyen például a politikai és társadalmi szervezetekben viselt állandó meg­ bízatás, tisztség. Ilyenről a párttagok közül 45 % , a K ISZ-tagok közül 25 % , s szakszervezeti tagok közül 14 % számolt be. Ezenkívül a munkás­ őrök, ifjúgárdisták, önkéntes rendőrök, népfrontbizottsági tagok, lakóhelyi tisztségviselők, népi ellenőrök stb. további 39 % -á t tennék ki a mintának, ha a megbízatások nem halmozódnának. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy az ilyen megbízatások érdemi beleszólást, befolyást tesznek lehetővé. A rendelkezésre álló információk alapján megkíséreltük összeállí­ tani azt a skálát, amelynek egyik végén a - saját értékelésük szerint politikából kimaradtak, vagy a politikába gyengén bevontak, a közepén a közepesen, másik végén az erősen involváltak helyezkednek el. Kérdéseink alkalmat adtak arra, hogy olyanok is a politikába bevontnak, involváltnak érezhessék magukat, akik szervezetileg ezt az elkötelezettséget nem vállal­ ják, vagy akiket a politikai szervezetek nem vállalnak: másrészt a politikai szervezetek olyan tagjai is kinyilváníthassák „kívülállásukat” , akik tagsági viszonyuk ellenére ténylegesen nincsenek bevonva a politikába. Skálánk te­ hát nem participációt, részvételt mér, hanem involváltságot, úgy, ahogyan azt a megkérdezett érzékeli. Politikai szervezettség és az involváltság nagymértékben egybeesik. Nem lényegtelen azonban eltérésük sem. Amint az adatokból látható, a politikai szervezeten kívüliek jelentős ré­ sze (28 % !) is valamilyen fokon involváltnak tudja magát a politikában. A politikai szervezeten kívüliek 72 % - a (az egész minta 47 % -a ) viszont nem érez involváltságot. Ezt „kívülállásnak” is nevezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy alacsony involváltságot jelez a politikai szervezetek tagjainak több mint egyharmada (37 % ), sőt, az aktivisták 18 % -a, akik a tagsági viszo­ nyon túl egyéni feladatot is vállalnak. Ezért arra következtetünk, hogy ská­ lánk kezdő foka nem (vagy nem mindig) az involváltság teljes hiányát, ha­ nem annak alacsony fokát jelzi. 39 �3.t á b la Politikai szervezettség és az involváltság viszonya a salgótarjáni mintá­ ban. 1982. (N) Involváltság Alacsony (Hiányzó) Közepes Magas Összesen Szervezettség Szervezeten kívüli M SZM P- vagy K IS Z -tag Aktivista, vezető Összesen 816 263 58 113 7 185 135 72 392 36 1037 62 460 94 192 17 2 1 224 Más oldalról tekintve, a magas fokon involváltak egynegyede politikai szervezeten kívüli. Ezek munkájuk szellemi vagy fizikai jellege nem és életkori sajátosságaik szerint aránytalanul oszlanak meg. Legnagyobb kü­ lönbség a fiatalok és a 25 évesnél idősebb korosztályok között van: előbbi­ ek között alig akad magas fokon involvált és átlagon felüli mértékben van­ nak közöttük alacsonyan involváltak. A férfiak sokkal inkább involváltak, mint a nők; a szellemi dolgozók jobban, mint a fizikaiak. (Ez egyébként párhuzamos a politikai szervezettség különbségeivel.) A magas fokon involváltaknak alig 1/3-a „egyszerű tag” a pártban vagy a K ISZ-ben, s ez nem egészen 1/5-e a megbízatás nélküli tagoknak. V agy­ is négyötöd része a funkciót nem viselő tagoknak legfeljebb közepes mér­ tékben, 47 % pedig csak alacsony fokon involvált. E z az összes tagoknak 1/3-át sem teszi ki (185 és 584-ből), mégis szembetűnő a beszervezettségnek és a beavatottságnak. ez a nagy eltérése. Pozitív fejleménynek tekint­ hető a szervezetenkívüliek bizonyos hányadának beavatottságtudata, ami azt mutatja, hogy a politikai szervezetek nem monopolizálják a politizálás, a beavatottság, a befolyásolás terepeit. Ugyanakkor a pusztán formális szervezeti tagság bevontság, beavatottság nélkül bomlasztólag hathat mind a szervezetre, mind a tagokra. Az aktivistáknak és vezetőknek alig fele (49 % ) érzi magát magas fo­ kon involváltnak, bennfentesnek, míg a funkciót nem viselő tagok négy­ ötödére jellemző a közepes és alacsony involváltság. Bármelyik oldalról közelítjük is, azt látjuk, hogy a politikai szervezetek­ nek és a politikai tevékenységnek tartalékai vannak: a szervezetek tagsá­ gának jelentős hányada alig involvált, ugyanakkor a szervezeten kívüli in­ volváltság nehezen intézményesül. A továbblépés, mindkét irányba célsze­ rűnek látszik: növeli a szervezeteken belüli involváltságot (belső demokrá­ cia), a nem szervezett aktivitások intézményesülését pedig elősegíteni (köz­ élet). A politikai szervezettség, csakúgy, mint a politikai involváltság nem ön­ célú, hanem eszközjellegű: közösségi és egyéni célok megvalósítását, érde­ kek kifejezését és érvényesítését szolgálja. Láttuk, hogy a vállalati ügyekbe való beleszólás lehetősége az érintettek értékelése szerint jelentős javulást mutat, de azt is láttuk, hogy ez még mindig nagyon alacsony szint. Ugyanakkor a „politizálás” a nagy többség 40 �számára szemléletileg is is távol van a belszólástól. Legfeljebb a kritiká­ ra, a mások érdekében való fellépésre, jogosnak érzett érdek támogatására terjed ki. Ezek elemei a beleszólásnak. A vizsgált minta e téren jóval ma­ gabiztosabb, mint beleszólás tekintetében. A kérdés így hangzott: „Tud-e ön szólni, szót emelni másokért? A z „igen” , a „nem ” és a határozatlan tartalmú (pl. „attól függ” ), válaszok arányát a már többször használt in­ dexszel kifejezve: 24,1 értéket kapunk, ami a beleszólás 20,9-es értékét jelentősen felülmúlja. Mind az involváltság, mind a szervezettség nagy ha­ tással van a másokért szót emelés képességére (illetve arra, hogy az embe­ rek e képességet maguknak tulajdonítsák). A politikai szervezeten kívüliek idexe 2 3,1, a K ISZ-tagoké 24,8, a párttagoké 27,7. A maximumot (30,0), a magas fokon involváltak közelítik meg leginkább: indexértékük 28,6. (A közepesen involváltaké 26,2, míg az alacsony fokon, vagy neminvol­ váltaké 22,3. Ez utóbbi is meghaladja a beleszólási lehetőség indexértéké­ nek a szakképzett munkásokéra jellemző szintjét: 2 1,5 : jól érzékeltetve azt, hogy a szót emelés és a beleszólás között, a szólás és annak eredményessé­ ge között nagy a különbség, s ezt pontosan ki is fejezik az érintettek ítéle­ tei.). A szót emelés másokért önmaguknak tulajdonított képessége összefügg az iskolázottsággal, szakképzettséggel, valamint a nemi hovatartozással is. A segédmunkások indexértéke 2 1,3 , a szellemi dolgozóké 27,0, vagyis a különbség majdnem akkora, mint a politikában magas fokon involváltak, és a nem - vagy alig - involváltak között. A nők kevésbé képesek máso­ kért kiállni, mint a férfiak (vagy kisebb mértékben tulajdonítják maguk­ nak ezt a képességet.). A különbség nem túl nagy, a nők 23,8-as indexértékével szemben a férfiaké 25,4. A különböző szakképzettségi csoportokban más-más kü­ lönbségeket találunk, például a szellemi dolgozók különbsége 26,4-28,4, a segédmunkásoké 19 ,2-22,9 , mindkét esetben a férfiak indexértéke a na­ gyobb. (A szakmunkások és a betanított munkások esetében minimális a nemek eltérése e tekintetben.) A mások érdekében történő szólás igen fontos eleme a demokratikus po­ litizálásnak. Legalább ilyen fontos ugyanakkor a saját érdek kifejezésének, kinyilvánításának képessége és készsége is. Ennek színvonala némileg ma­ gasabb (24,6-os indexérték), mint a másokért való szót emelésé. A maga­ sabb érték teljes egészében abból adódik, hogy a betanított és a segédmun­ kások ezt a képességet jóval nagyobb mértékben tulajdonítják maguknak, mint a szakmunkások és a szellemi dolgozók. E z utóbbiak - saját értéke­ lésük szerint - kisebb mértékben emelnek szót saját érdekükben, mégpe­ dig a férfiak és a nők egyformán. Körükben valószínűleg erőteljesebben érvényesül egy morális (vagy inkább „illendő” ), a rosszallás a saját érdek előtérbe helyezésével szemben, mint a betanított és a segédmunkások kö­ rében. A z is lehetséges azonban, hogy ők kevésbé szorulnak rá személyes ügyeik direkt védelmére, mint a betanított vagy segédmunkások. E je­ lenségben egy bizonyos félreértett, moralizáló módon felfogott viszonyt érhetünk tetten az egyéni és a közérdek között. Mindebből látható, hogy a politizálás a 80-as évek elején jelentős helyet foglalt el a salgótarjáni dolgozók életében. E gy évtized alatt valamelyest javultak a (helyi) politizálás feltételei, de még mindig nem eléggé haté­ kony sem az egyéni, sem a közösségi, társadalmi problémák megoldásában. 41 �KAU TZKY N O RBERT Kisamerika A legkisebb Amerikából jövök, Am it valaha is felfedeztek, A gyerekkor kisvasútján, Palócföldünk Örökvárosának fiaként. Tiszteltetv e a labdaimádó törzs utódait, Az esti sámlik fölött a felhőkarcoló ég Magasát, a füsttollas gyárkéményerdőt, Az álmok őrmesterének fedezékét, A ki apáinkat folytonosan idomította, Mint pálcás, veresorrú tanító a kiskölyköt. Nekem mindörökké iskolamestereim, Pista és Feri bácsik, a honfoglalók, A fényűző szegénység palotáiban eltűrve A szelíd gúnyt is, ezt a Kisam erikát. Kiterítem magamban arcuk emlékét, Mint tavaszi szárítókötélre a dunyhát. Öt évtizedtől így-úgy megnyomorítva, Visszafelé is látom foszladozó lobogóink. É s felkiáltanék: ez itt a föld! Hiába is fenyegetnek, hogy lebontják, A nyomor rezervátuma megmarad bennünk, A gyártelepi új földrész, N ew -York helyett Tarján dombjain, szabadságunk szobrával, Am it a felfedezők hűsége állított, Ledönthetetlenül és mindannyiunknak. 42 �43 �hagyomány_______ F A R K A S M ÁRTO N 19 18 katonaforradalmárai Forradalmi mozgalmak kialakulása a cs. és kir. haderőben. 1917 novembere, az első imperialista világháború legnagyobb fordulatát hozta: Oroszország munkásai és parasztjai a bolsevikok vezetésével győzelemre vitték a szocia­ lista forradalmat és az új szovjet kormány a hadviselő országok népeihez fordult a háború azonnali befejezéséért és az igazságos, hadisarc és hódí­ tás nélküli béke megteremtéséért. Az októberi szocialista forradalom győzelme és a szovjet kormány béke­ kezdeményezései, óriási hatást gyakoroltak a csaknem négy éve tartó világhá­ ború kárvallottjaira, a hadviselő országok néptömegeire, s köztük is a modern gépi háború mérhetetlen véráldozatait és szenvedéseit viselő milliós katona­ tömegekre. A soknemzetiségű osztrák-magyar haderő keleti arcvonalbeli katonatöme­ gei előtt az orosz változások és kezdeményezések kimerítően ismertek voltak. Az orosz katonaszovjetek által folytatott frontbarátkozások egyben élesztő kovászként hatottak a katonák forradalmi erjedésére: az osztrák-magyar ka­ tonaság csakhamar telítődött az „orosz” forradalmi eszmékkel. A szovjet kormány következetes békeprogramja nyomán létrejött fegyverszünet 1918 kezdetére a harci cselekményeket megszüntette. A fegyvernyugvás a barátkozások fokozódásával járt együtt, ami viszont az osztrák—magyar ka­ tonaság forradalmi erjedését gyorsította fel. Mindezt elősegítette a hátország elmélyülő gazdasági és politikai válsága, a hatósági terror soha nem tapasz­ talt mértékű tobzódása a dolgozó tömegek ellen, (amelyről a lövészárkok népe szabadságról visszatért katonáktól, levelezésektől jól volt értesülve), nem, különben a szovjet kormány által szabadon bocsátott egykori s immár az arcvonalakat százezrével átlépő hadifoglyok háborúellenes és forradalmi agitációja. A forradalmi erjedés átterjedése a hátországi alakulatokra 1918 elején, szá­ mos fegyveres felkelésbe és lázadásba csapott át. A mozgalmak közvetlen elő­ idézője a hátországi alakulatok elviselhetetlen szociális nyomora volt, amely gyorsan párosult a gyűlölt háború azonnali befejezésének és az állam és tár­ sadalmi rendszer megdöntésének követelésével. 1918 február elején, az orosz forradalmi eszmék hirdette népek önrendelkezési joga, az azonnali béke és a kapitalista-imperialista kizsákmányolás megszüntetése jelszavával a mo­ narchia második legnagyobb flottabázisán, Cattaróban fegyveres felkelés tört ki, amelyet bosznia-hercegovinai helyőrségek lázadássorozata követett. A mozgalmakat átmenetileg letörték, hogy azután április második felétől kezdődően július végéig több mint harminc katonai felkelés és lázadás ráz44 �kódtassa meg az egész fegyveres erők, s vele együtt a háborúért felelős, gyű­ lölt Habsburg-monarchiát. E forradalmi jellegű katonai mozgalmak, ame­ lyek hátországi és arcvonal mögötti területeken robbantak ki, egykori oroszországi hadifoglyok, az ún. „hazatérők” vezetése alatt állottak. Ezek legöntudatosabb elemei az októberi szocialista forradalom iskoláját kijárt forradal­ márok voltak, akik társaikat nemcsak a béke kiharcolására, hanem az orosz október megismétlésére buzdították. Az 1918 tavaszi katonai felkelések és lá­ zadások közül néhány magyarországi területet is érintett: május 12-én Rimaszombatban a 80. gyalogezred pótzászlóalja, május 20-án a 6. újvidéki gyalog­ ezred Pécsre helyezett pótzászlóaljának mintegy 2000, „bolseviki tanokkal szaturált” embere lázadt fel, május 22-én Trencsénben a 15. honvédgyalogez­ red pótzászlóalja, majd annak Csákfalvára kihelyezett újoncszázada tört ki lázadásban. A hadvezetőség kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett úrrá lenni a monarchia egyéb területein kirobbant mozgalmakon is, melyek körül je­ lentőségében a judenburgi (Ausztria, 17. közös gyalogezred), a muraui (Auszt­ ria, 7. vadászezred), a lublini (Galícia, 58. gyalogezred), a kielcei (Lengyelország, 56. gyalogezred), a reichenbergi (Csehország 44. gyalogezred), a rinburgi (Csehország, 21. lövészezred), az M. Schönburg-i (Morvaország, 95. gyalogezred), a radkersburgi (Ausztria, 97. gyalogezred) lázadások és felkelé­ sek emelkedtek ki. Valamennyi megmozdulás közös vonása volt, hogy hadiszolgálatra újból bevonultatott „hazatérők” robbantották ki, akik a háborút megelégelték és az elnyomó Osztrák-Magyar Monarchia elpusztítását akar­ ták. Szervezettségük azonban nem tette lehetővé a tartós sikert, s így csak­ hamar elbuktak a hadvezetőség karhatalmi alakulataival szemben. A legna­ gyobb sikert, s egyben céljaik forradalmiságát a pécsi és a június 4-én kirob­ bant kragujeváci (Szerbia, 71. gyalogezred) fegyveres felkelés mutatta fel: előbbi Magyarország egyik fontos városának birtokába jutott, súlyos harcok után (melyekben szövetségesül sorakozott fel a pécsi, Pécs környéki bányászság), majd felmorzsolódott az ellene küldött csapatok túlerejével szemben; a 45 �másik bolsevik-kommunista sejtek vezetésével maga mellé állította a meg­ szállt szerb lakosságot és napokig tartotta magát a katonai kormányzóság erőivel szemben. Habár az említett forradalmi mozgalmak egyetlen esetben sem érték el a klasszikus fegyveres felkelés szintjét - mivel a forradalmi vezető erő, (párt) és a stratégiai cél minden esetben hiányzott, s nem ismerték a hatalom meg­ ragadásának mikéntjét sem - , bukásuk ellenére mérföldkövet jelentettek a fegyveres erő életében: megindították a hadsereg általános bomlási folyama­ tát és rengeteg tapasztalattal szolgáltak 1918 októbere forradalmainak győzel­ méhez. A bomlás a monarchia háborújának és rendszerének egyfajta súlyos kritikája volt és a szökött katonák (ún. zöldkáderek) százezrével csökkentet­ ték a Habsburg-monarchia katonai erejét. Ugyanakkor növelték ama elszán­ tak táborát, akik 1918 őszén, szerte a monarchiában, megdöntötték a dualista államrendszert és a monarchia romjain létrehozták az ún. utódállamokat. A forradalmi katonai mozgalmak átnövése általános fegyveres felkeléssé 19 18. októberében. Az osztrák-magyar állam- és hadvezetés a hátország és a katonatömegek elleni terror fokozásával igyekezett a forradalmi válságon úr­ rá lenni. A szétesés előtt áló Habsburg-birodalom fennmaradásának esélyeit egy katonai győzelem is növelte volna, amit a hadvezetőség az olasz arcvo­ nalon igyekezett egy minden eddiginél nagyobb támadó hadművelettel elérni. Az 1918 júniusában bekövetkező ún. piavei offenzíva, amelyet egy forradalmi erjedésen átesett hadsereggel vívtak meg, véres kudarcba fulladt, s a hátor­ szág és a haderő válságát a mélypontra juttatta. Az állam- és hadvezetés nem­ csak a háború végleges elvesztését ismerte fel, hanem a polgári demokratikus (nemzeti) forradalmak közeli kirobbanásának veszélyét is. A szövetséges csá­ szári Németországgal együtt, amely katonailag-politikailag hasonló helyzetbe jutott 1918 kora őszén, kétségbeesett erőfeszítések történtek az ellenséggel kö­ tendő azonnali fegyverszünetért és a béketárgyalások mielőbbi megindításá­ ért, hogy ezáltal a külső háborút lezárják és a haderő megbízható alakulatai­ val a készülő hátországi forradalmakat csírájában elfojtsák és a Habsburgbirodalmat megmentsék. A diplomáciai erőfeszítések azonban nem hozták meg a kívánt eredményt: az antant hatalmak a németek nyugat-európai arcvonalának áttörése után (aug. 8.) a győzelmet a kezükben érezték és a központi hatalmak fegyveres erőinek végleges megsemmisítésére törekedtek. Így az osztrák-magyar haderő nagy többségét lekötő olasz arcvonal is az utolsó nagy antant támadás előtt állt 1918 októberében, amikor a hátország a forradalom kirobbanása előtti álla­ potban volt. IV. Károly császár és király alkotmányreform-igéretei (az októ­ ber 1 6-i híres császári manifesztumban) és a magyar kormány félliberális re­ formokat kilátásba helyező nyilatkozatai az eseményeket feltartóztatni nem tudták. A hátországi fejleményekkel együtt a fronthadseregben eddig nem ta­ pasztalt nagyarányú bomlási folyamat vette kezdetét, amely az alakulatok lét­ számát, különösen a szlovák, cseh, szerb, horvát és román többségű csapatok­ nál 20-30 százalékkal lecsökkentette. A 27. Közös- és a 38. honvédhadosztály ez­ redei pedig lázadozni kezdték. A hátországi alakulatoknál a bomlás még nagyobb mértékű volt, a szökött, „lógós” , parancsot megtagadó katonák egyre nagyobb tömegben tűntek fel az utcai tüntetéseken és vállaltak testvéri szolidaritást a tüntető munkásokkal, kisemberekkel. Október 24-én, a hadvezetőség által régóta várt ellenséges nagy támadás megindult az olasz arcvonalon. Az eleinte sikeres elhárító harcok után az 46 �osztrák-magyar csapatok védelme, ellenállása összeomlott és az olasz haderő hadászati áttörése a csapatok felbomlását és hazafelé áradását vonta maga után. Az ellenség offenzívájának menetében egy sereg osztrák-magyar ma­ gasabb alakulat nemcsak megtagadta a parancsot, hanem az arcvonalat el is hagyta. Így 38. honvédhadosztály, a 21. lövész-, a 60. gyalog-, az 55. gya­ log-, majd a 48. gyalog-, a 17., 27. gyalog-, a 29. honv.-hadosztály. Legénységük, amely a monarchia valamennyi nemzetét, népet képviselte, nem volt hajlandó tovább harcolni a gyűlölt Habsburg-monarchiáért. A front összeomlásának napjaiban sorsdöntő események rázták meg a hát­ országot is. Október 28-án munkások, katonák, kisemberek tízezrei lepték el Prága utcáit és a „Hej Slova ci” hangjai mellett a cseh nagyburzsoázia irányí­ tásával kikiáltották Csehszlovákia függetlenségét. A Habsburg-államhatalom összeomlott. A prágai Militarkommandó a hadvezetőség utasítására behódolt a Nemzeti Tanácsnak. Az utcát a felfegyverzett nép, Rosiczky százados külö­ nítményei, a Sokol szervezetek, cattarói tengerészek, szökött katonák ezrei uralták. Október 29-én kísértetiesen hasonló körülmények között omlott öszsze a Habsburg-államhatalom Zágrábban, Ljubjanában, azzal a különbség­ gel, hogy a forradalmakat horvát-szlavon területen a zöldkáderek (szökött katonák) szocialista követelésekkel teli fegyveres felkelése kísérte. (A délszláv burzsoázia 1918 decemberéig antantcsapatokkal verte le őket.) Október 30-án a Habsburg-államhatalmat Bécsben is elsöpörte a népforradalom, majd októ­ ber 31-én Budapesten jutott győzelemre az őszirózsás forradalom. Az őszirózsás forradalom, amely a monarchia népeinek forradalmai körül az utolsóként győzött, a magyar nép számára, napok alatt megteremtette a béke és a nemzeti függetlenség lehetőségét, megszabadította a politikai és gazdasági életet a feudális kötöttségektől és létrehozta a kötöttségektől men­ tes polgári fejlődés feltételeit. A polgári demokratikus forradalom győzelmében, a dualista „úri Magyarország” megdöntésében a forradalmi katonák a munkásosztály, a dolgozó tömegek szövetségeseként kimagasló érdemeket szereztek és a győzelmet a fegyverek erejével biztosították. Megkönnyítette a Károlyi Mihály vezette pol­ gári, nemzeti kormány hatalomra jutását a katonák (tisztek, sarzsi nélküli szö­ kevények, átpártolt helyőrségi bakák), tömeges mozgalma a magyar független­ ségért, a polgári forradalom vívmányaiért (gyülekezési, sajtó-, szólásszabad­ ság, földreform) és az a tény, hogy a hatalmon levők (a Wekerle-kormány, majd a homo regiusnak kinevezett József főherceg köré tömörült Habsburgbérenc nagybirtokos-nagytőkés erők) karhatalma, katonasága meg sem kísé­ relte az ellenállást: a forradalom vér nélkül győzött. A katonai akciókat irá­ nyító, szervező katonatanács azonban csak a győzelem pillanataiban lehetett elégedett, mert csakhamar rá kellett döbbennie, hogy a „Károlyi forradalom” a burzsoá magántula jdon alapján áll s még a gondolatától is irtózik annak, hogy a Duna—Tisza táján „Lenin és ne Wilson eszméi diadalmaskodjanak” . Maguk a katonatömegek mindezt csak napok, hetek múltán ismerték fel, ami­ kor a demokrácia, a béke és a tulajdon jelszavával az új kormány mellé állt karhatalom megkezdte a fegyverek élszedését és a „Népköztársaság” kezdte kiépíteni saját fegyveres erejét azokkal szemben, akik az évszázados Habsburgelnyomást, a tőkés-nagybirtokos kizsákmányoló úri Magyarországot megdöntöt­ ték és közelségbe hozták a régen áhított békét. Csaknem hasonló sorsra jutottak a többi utódállam forradalmi katonatö­ megei is. A hatalmon levő nemzeti burzsoáziák nacionalista jelszavakkal, s 47 �a történelmi Magyarország rovására végrehajtott területszerző politikájukkal a szocialista forradalmi eszméktől „megfertőzött” katonákat leszerelték és a burzsoá konszolidáció szolgálatába állították (Csehszlovákia, Románia, Ju ­ goszlávia). Magyarország sorsa másképp alakult: a külső és belső válságokkal küszködő Károlyi-Magyarország 1918. március 21-én átadta helyét a Magyar Tanácsköztársaságnak, amely mindazt meghozta, amiért 1918 őszén a forra­ dalmi katonák legjobbjai a dolgozó tömegekkel együtt harcba indultak: a szo­ cialista forradalmat. Az 1918. év őszi forradalmai elsöpörték az évszázados Habsburg-elnyomóhatalmat és létrehozták a polgári demokratikus (nemzeti) utódállamokat, amelyek az itt élő népek számára a szabad nemzeti fejlődést elvileg biztosít­ hatták. A forradalmak győzelmét a fegyveres erő legöntudatosabb elemeinek harca segítette elő. A forradalmi katonatömegek tettükkel örökre beírták ne­ vüket a Duna menti népek történetébe. Az más kérdés, hogy az itt élő népek szociális és nemzeti problémáinak végleges megoldására a létrejött államok képtelenek voltak s a Duna-medence az egymás közötti ellentétek, majd újabb háborús veszély színtere maradt. 48 �A gyógyítástól a társadalmi változásokig Az idő múltával értelemszerűen szaporodó jubileumoknak mindig lehet ösz­ tönző szerepük a konkrét történések alaposabb megismerésében, minősítésében is, de egyre inkább az ok-okozati összefüggések, a „mögöttes tartalmak” , a tanulságok feltárásához, a szubjektív, emberi vonatkozások megjelenítésé­ hez tudnak érdemben hozzájárulni. A hét évtized távlatából megidézett események politikai, szellemi hátteré­ ben, a század elején rajban felröppent - többek között Ady Endre, Károlyi Mihály, Szabó Ervin nevével fémjelzett - úgynevezett „második reformnem­ zedék” soraiban fejtette ki - sokoldalú és sokáig alig ismert - munkásságát Madzsar József (1876-1944?). Csak az ötvenes évek végi konszolidáció fris­ sülő szellemisége irányította rá is - mint az „elsüllyedt irodalom” annyi más képviselőjére - a figyelmet. Megismertetésében Szigeti Györgyné az idő tájt napvilágot látott tanulmánya vállalta az úttörő szerepet. Kárpáti Endre 1967-ben megjelent monografikus igényű könyve a pályakép teljes bemutatásá­ ra törekedett. Életműve népszerűsítéséhez nagymértékben járultak hozzá Sán­ dor Pál írásai, valamint a születése centenáriumát köszöntő emléksorok. Mad­ zsar tevékenységének elméleti vonatkozásairól ez ideig leginkább a századelő, illetve a két világháború közötti időszak filozófiai gondolkodását elemző az utóbbi években kiadott - kötetek jóvoltából tárult fel a legkomplexebb kép. Mindezek ellenére a köztudatban leszűkülnek érdemei a közegészségügy — az antialkoholizmus, az anya- és csecsemővédelem — területére, s még mindig elég méltánytalan teljes hagyatékának ismertsége, elismertsége. Pedig rend­ kívül figyelemreméltó az a fejlődésmenet, ahogyan eredendően természettudo­ mányos érdeklődése mélyen társadalmivá változott, ahogyan az értelmiség progresszív szárnyától, a polgári radikalizmustól a munkásmozgalomig, a kommunista pártig, az embert mint biológiai lényt formáló hivatástól a társa­ dalom orvoslásának programjáig eljutott, ahogyan - egyrészt emigrációban, illegalitásban, másrészt szemközt a terrorral, nyílt harcban - forradalmárrá érlelődött. Nem osztályhelyzete predesztinálta a marxizmus elfogadására, fokozatosan győződött meg tudományos igazságairól. Rá is érvényesek Hermann István szavai: „Igen hosszú az út és igen nehéz mindenki számára, aki a polgárság­ ból jött, hogy elérkezzék a polgári világkép elvetéséhez, de tálán még hoszszabb az út ahhoz, hogy az elvetett, kétségbevont és kétségbeejtő világ és vi­ lágkép helyére egy új, egészségesebb és teljesebb, a munkásosztály által kép­ viselt világképet lehessen állítani.” „Senkise legyen a szocializmus barátja, nem lehet a szocializmust méltá­ nyolni, a szocializmust élni kell” - vallotta Madzsar, s e konzekvencia szelle­ mében tudományos tevékenységét a gyakorlati politikai küzdelmek - végső célját tekintve a kapitalizmus megdöntése - szolgálatába állította. Ellenfele i, ellenségei elméleti kommunistának tartották, de valójában nem volt filozop- 49 �teralkat, nem volt rendszerépítő, elvont teoretizálásra hajlamos bölcselő. A mindennapok valóságának súlyos - politikai, kulturális, egészségügyi el­ lentmondásait látván a „tiszta tudományosság” helyett a társadalmi gyakorlat irányába fordult, csakúgy mint több szociológus pályatársa a Huszadik Század, illetve a Társadalomtudományi Társaság köréből, vagy a szabadgondolkodók egyesületéből. A katedrafilozófia szóvá is tette ezt, s Szabó Ervin - akiihez Madzsart bensőséges elvbarátság fűzte — kénytelen volt némileg akceptálni a bírálatot: „ . . . a sok cselekvéstől nem érünk rá a gondolkodásra.. . Vigyáz­ zunk, hogy a megvalósuló igazság kényszerű deficitjét mindig ellensúlyoz­ hassuk új igazságpluszokkal.” Madzsar a teória és a praxis egysége jegyében gondolta tovább a spenceri evolúció elméletet, az eugenista tanokat, „a létért váló küzdelem” darwini koncepcióját, s ez vezérelte akkor is, amikor könyvtárüggyel foglalkozott, amikor lexikonokat szerkesztett, vagy amikor később a Társadalmi Szemle ha­ sábjain - egyebek közt - a kapitalizmus ellentmondásairól, az osztályharc for­ máiról, a politikai szövetségről, az egységfrontról, az osztályszempontú kultú­ ráról, a nemzeti és nemzetközi viszonyáról, a hazafiság és az internaciona­ lizmus oszthatatlanságáról értekezett. A szovjet emigrációban írott, s Buda­ pesten álnéven megjelent Spanyolország múltja és jelene című könyve a leg­ jobb példa arra, hogy miként sikerült alkalmaznia a történelmi materialista elemzés módszerét, illetve a konkrét tényekből hogyan lehet elvileg megala­ pozni a mozgalom további lehetőségeit, feladatait. „Merjünk tudni!” - hirdette, s végeredményben a valóság megváltoztatása szándékával sáfárkodott a birtokba vett örökséggel, ekképp szélesítve a ma­ gyar marxista gondolat horizontját. Ma is tanulságosak - esetenként aktuáli­ sak - gondolatai, s különösen tanulmányainak, cikkeinek, beszédeinek szem­ léletformáló, cselekvésre ösztönző agitatív ereje. Annak ellenére, hogy olykor már túlfűtöttnek, naivnak, idealisztikusnak tetszenek egyes konkrét megfo­ galmazásai, kivált napjaink ideológiai megújulásának környezetében. Nagy tekintélyű ember volt, műveltsége, jelleme révén osztatlan bizalmat élvezett a mozgalomban. Pedig szerénysége, konspiráns és oppozíciós készsé­ ge folytán sohasem lehetett tudni, hogy vezér-e, vagy „csak” részfeladatokat végez. Mindig utólag derült ki, hogy irányító szerepet tölt be. Ifjúkorának „különcségei” feleségében, J ászi Alice ben (18 7 7 -19 35) - Já ­ szi Ferenc haladó gondolkodású orvos leányában, Jászi Oszkár hugában találtak megértésre, aki maga is erősen elütött a korabeli leányideáltól, tele volt nyugtalansággal, újat akarással, s a női testkultúra, a gyógytorna terüle­ tén iskolát teremtett. Lakásuk a magyar értelmiség legjobbjainak volt talál­ kozó- nemegyszer — búvóhelye is — évtizedeken át. Leányuk Madzsar Lili (1902-1980) szintén gyógytornász-képesítést szerzett. Simai Béla orvos feleségeként, majd özvegyeként évtizedeken át Kassán élt, s személyes emlékeinek, élményeinek felelevenítésével, szíves közzétételével jól szolgálta a családi ház légkörének felidézését, apja portréjának megrajzolását. A Nógrád megyei Madzsar József kórház képviselői 1977. április 19-én jártak nála, abból a célból, hogy jobban megismerjék az intézmény névadójának éle­ tét, munkásságát. Az alábbiakban a többórás beszélgetés legérdekesebb rész­ leteit adjuk közre a hangszalagra rögzített eredeti szöveg némi stiláris gon­ dozásával. C SO N G R Á D Y B É L A 50 �Madzsar Lili visszaemlékezése Úgy adódott az életem, hogy szinte mindenkit ismertem, akit érdemes volt ismerni a század elején. Gyerekkorom nagy részét Jászi nagyanyám pasaréti villájában töltöttem, ahol igazán sok olyan ember megfordult, akikről később utcát neveztek el. Felnőtt koromban sokszor el is mosolyodtam rajta: én minden utcát bácsinak szólítottam valaha, Dózsa Györgyöt kivéve. Az emlé­ keim valószínűleg nem nagy jelentőségűek, de számomra fontosak és mások számára is érdekesek lehetnek. Egyszer egy riporter azt kérdezte tőlem, beszéljek arról, hogy miket mon­ dott nekem Ady. Miket mondott volna? Semmit. Akkoriban nem volt egy gyerek olyan fontos, hogy egy bácsi odaálljon vele diskurálni. Ez nem volt szokás. Arra azonban például emlékszem, amikor Bandi bácsi nálunk, nagyanyáméknál ebédelt (ez gyakran előfordult), nagymamám megkérdezte: „Ban­ di, maga mindig ilyen sokat cigarettázik? Mennyit szív naponta?” „Hatvanatnyolcvanat, de csak azóta, amióta eltiltottak az alkoholtól.” Mint gyereket, megdöbbentettek ezek a számok. Antialkoholista-környezetből származtam, édesapám a Good Templár rend­ nek volt az úgynevezett „nagytemplárja” . Talán 18 éves voltam, amikor éle­ temben az első rumos teát megittam. Annyira tilos volt ez nálunk. A Good Templár antialkoholista-világszervezetnek egy svájci egyetemi tanár, August Forel, egy nagyon kedves öreg bácsi volt a vezetője. Akármilyen furcsának hangzik, de akkor Svájcnak volt legrosszabb az alkoholfogyasztási statiszti­ kája. Apám csatlakozott Forel törekvéseihez, mert itthon is nagyon időszerű­ nek és fontosnak tartotta az alkoholizmus visszaszorítását. Hollós Józseffel, Stein Fülöppel és másokkal együtt folytatott munkáját a hivatalos szervek gátolták, ahol csak tudták, hiszen az állami jövedelemnek jelentős része szár­ mazott az alkoholból. Adyt nagyon kedvelte a családunk, de édesanyám az Elbocsátó szép üzenet után megharagudott rá. Attól a pillanattól kezdve nem volt hajlandó szóba állni vele. Nekem, mint gyereknek azt mondta, hogyha Bandi bácsi telefonál, azt kell mondani, nincs itthon senki, ne jöjjön. Lédát személyesen ugyan nem ismerte, de asszonyi szolidaritásból Ady eljárását elítélte. Ady persze tovább­ ra is rendszeresen vendég volt Pasaréten. Oszikának (Jászi Oszkár) a dol­ gozószobájába ritkán léptem be. 19 1 3—14 telén egyszer benyitottam és ott ült a széken egy idegen bácsi. Szunyókálhatott, mert engem észre sem vett. Viszszahúzódtam, s izgatottan jelentettem nagyanyámnak, aki megnyugtatott, hogy nincs annak semmi rossz szándéka, majdnem minden este ott ül. Az a felada­ ta, hogy Bandi bácsit éjszaka hazakísérje, útközben támogassa. Ady és Reinitz Béla nálunk ismerkedtek össze. Adynak a Népszavában megjelent versei közül Reinitz már sokat megzenésített anélkül, hogy szemé­ lyesen ismerték volna egymást. A szüleim ezért meghívták őket együtt, s Ady itt hallotta először megzenésítve saját verseit. Akkortájt aztán esténként ne­ hezen tudtam elaludni a szomszéd szobában, mert Reinitz bácsi gyakran éj­ szakába nyúlóan verte a zongorát. 51 �Hárman csináltak halotti maszkot Adyról. A szüleim a Vedres Márkét tar­ tották a legjobbnak, ezt őrizték meg. Aztán van Adytól egy dedikált fény­ képem is: „Jásziéknak, legszeretőbb A dy” . Azon az asztalon, melyen Ady halotti maszkja áll, valamikor maga Petőfi is írt. Nagykárolyból, nagyapáméktól került hozzánk. Egy gyönyörű mellszo­ bor Jászi nagyanyámat ábrázolja. Pátzay Pali készítette, aki szegről végről ugyancsak rokonunk. Az egyik fényképen édesapám és Lujza néni, Szabó E r­ vin édesanyja látható. A Tolnai Világlexikon szerkesztőségét - Tolnai Simont, Kosztolányi Dezsőt - ábrázoló fényképet Dési Hubert sógornője csinálta. Ugyancsak ismerős arc Stromfeld Aurélé, alki családunk egyik legszívélyesebb barátja volt. Apámmal a szociáldemokrata pártban is együtt voltak. Nem volt ő tagja a vezetőségnek, mint ahogy azt sokan állítják. Nagyon sze­ rettem őt, nagyszerű ember volt. A Természetbarát Szövetség összejöveteleit használták fel titkos gyűlések megtartására. Az erdei tisztások köré őrszeme­ ket állítottak, s tartották az előadásokat a fiatal munkásoknak. A rendőrség tudta, hogy valami nincs rendjén, de elfogni nem tudtak senkit, mert abban a pillanatban, ha idegen, gyanús ember közeledett, jött a füttyjel és akkor ők már magyar nótákat daloltak. Azt írták, hogy a Horthy-érában a vezetőség tagja volt, de én tudom, hogy ez soha nem volt így. Ő mindig az illegális párttal tartotta a kapcsolatot. 1927-ben halt meg hirtelen. Akkortájt határoz­ ta el, hogy végleg kimegy a Szovjetunióba. Ügy volt, hogy először ideszökik hozzánk, Simaiékhoz. Természetesen ennek itt is titokban kellett volna ma­ radnia, hiszen a csehszlovák hatóságok minden további nélkül kiadták vol­ na a magyaroknak. Az akkori Csehszlovákia nem volt éppen kommunista­ barát! Hirtelen halála miatt terve nem valósulhatott meg. Birtokomban van az a levél is, amelyben Jászi nagymama leírja Aurél bácsi halálát. Ezt a két könyvszekrényt Szabó Ervin végrendeletileg az apámra hagyta. Nekem ezt így kimondani még mostanában is furcsa, hiszen én mindig „ E r ­ vin bácsit” ismertem. Kisgyerek koromtól az ő haláláig csaknem mindennap találkoztam vele. Egy nagyon aszthenikus, cingár ember volt. Külsőleg is lát­ szott rajta, hogy nem egészséges. Persze mindezt én gyerekkoromban nem tud­ tam. Azt sem tudtam, hogy az egyik szeme üvegből van. Pedig naponta együtt voltam vele. Igaz, rajta mindig szemüveg volt. Ú gy tudom, valami tébécés folyamat miatt kellett megoperálni Lipcsében a szemét. Ezután a műtét után is Jászi nagyapámékhoz jött le megpihenni Nagykárolyba és ott töltötte az egész nyarat. Szabó Ervin akkor nemcsak egészségileg, de anyagilag is igen gyengén állott. Két barátjának - a Lorenz fivéreknek - váltót írt alá és az­ zal tönkrement. Jászi Oszkár a nagybátyám volt. Azt mondják, hogy ő az idők folyamán sokat veszített progresszivitásából. Hát kérem szépen: ő egy nagyon veszélyes ellenfele volt mindig a kommunizmusnak. Talán a legveszélyesebb. Ugyanis a kisujjában volt Marx és Engels. Vele nem lehetett úgy vitatkozni, hogy vala­ ki valamit megalapozatlanul állítson, mert ő azonnal meg tudta az ilyesmit cáfolni. Ő igenis polgári volt, mindig határozottan állította, hogy polgári ra­ dikális mozgalmat akar, és semmiesetre sem kommunizmust. Ennek bizonyí­ téka az is, hogy a kommün alatt hagyta cl Magyarországot: 1919. május 1-jén. Mindezek ellenére például Károlyi Mihállyal ők mindig jóban voltak. Oszika engem nagyon szeretett. Utoljára 1947-ben azért jött át Amerikából, hogy még egyszer találkozhassunk. Itt volt néhány hétig nálunk Kassán, majd in­ nen Pestre, azután pedig Párizsba utazott. Azt mondta, hogy még egyszer talál­ 52 �kozni akar Károlyival. Ha politikailag el is távolodtak egymástól, azért a legjobb barátok maradtak. A politikai véleménykülönbség közöttük semmi­ esetre sem vált ellenségeskedéssé. Károlyiné Andrássy Katinka mindig nyíl­ tan emlegette, hogy milyen kedves és jó volt hozzájuk apám jugoszláviai emigrációjuk idején. Jászi Oszkárra visszatérve: én vele szinte mint testvéremmel együtt nőttem fel. Amíg meg nem nősült, együtt laktunk. A nemzetiségi politikáról vallott felfogását csak később ismertem meg tudatosan, de ez pontosan egyezett az­ zal, amit gyerekkoromban tapasztaltam. Rendszeresen jártak hozzánk a külön­ böző nemzetiségek képviselői. Például Hodza bácsi ( = dr. Hodza Milán) és sokan mások. Sokat vitatkoztak, de például olyat, hogy „buta tót” , vagy „piszkos oláh” , nevetséges lett volna hallani a mi lakásunkban. Nagyon tiszteletben tartották egymást, és a szomszéd népeket. A nemzetiségi politikát illetően én ilyen légkörben nőttem fel, s nehezen tudtam elviselni, amikor az ellenkező­ jét tapasztaltam az életben. Jászi Oszkár - bár ő maga is szabadkőműves volt - nem szerette a sza­ badkőművességet. Mihelyt nyugatra ment, azonnal abba is hagyta az érint­ kezést velük. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy ott egészen más színezete volt a szabadkőművességnek. Náluk a martinovicsi szellem ma­ radt meg, de például Angliában a nagymester a walesi herceg volt. Szóval ott olyan főúri színezetet kapott. Amerikában pedig — ahogy nagybátyám mesélte - egész egyszerűen bohóckodássá fajult, a furcsa külsőségekre került a hangsúly. Ez nem érdekelte. Egyszerűen szégyellt volna velük menni. A francia irányzat hasonlított leginkább a magyarhoz. Családunknak főleg apám révén voltak kapcsolatai a szabadkőművesség­ gel, Ő, amíg Magyarországon élt, végig kitartott mellette, sőt az alatt a négy hónap alatt, amíg a Szovjetunióba emigrálása előtt itt Kassán tartózko­ dott, férjemet is beléptette. Céljuk elsősorban jótékonysági jellegű volt, szán­ dékaik nagyon humanitáriusak voltak. A szabadkőművesek építették saját pénzükön az Almássy téren az első nyilvános gyermekkönyvtárat és a kassai dóm restaurálását is ők fizették. Ha valamihez pénz kellett, mindig a sza­ badkőművesekhez fordultak. Általában nem eredménytelenül, hiszen egyik alapfeltétele volt a szabadkőművességnek, hogy csak anyagilag független em­ ber lehetett a tagja, főleg a jómódú polgárság soraiból. Nagyon haladó irányzatot képviseltek. Nem véletlen, hogy az I. világháború után a szemben­ álló felek e mozgalom keretében ültek le először tárgyalni fehérasztalhoz. Apám jó anyagi körülmények között nevelkedett. Az egyetem elvégzése után Hőgyesnek volt az asszisztense, de az állást nemsokára otthagyta, mert meg akart nősülni. Annak ellenére, hogy nem nagy kedve volt a pénzkereső orvosi praxishoz, Pesten talán a legjobban menő fogorvosi rendelője volt. Akkor még üldözésekben nem volt részünk, bár apám aktív politikai te­ vékenységet folytatott. Írt a Szabad Gondolat és a Huszadik Század című lapoknak, könyveket fordított. Akkoriban fordította le Darwin két művét, s Szabó Ervin révén Kropotkin könyveivel is kapcsolatba került, de a máso­ dik kötet lefordítására a háború kitörése miatt már nem keríthetett sort. Fényképezni nagyon szeretett és - állítólag — jól is tudott. Amikor már erőteljesen foglalkozott a szociális problémákkal, felvételeket csinált a pesti lakásviszonyokról. A nyomortanyákon, barlanglakásokban, a szeméttelepek környékén kialakult városrészéken készített nagyon sok diafelvételt, amelye­ 53 �ket előadásaihoz használt fel. A rendőrség természetesen tudta ezt. A követ­ kező történetnél én is jelen voltam, tehát mint szemtanú mondom el. Óbudán egy iskolaterem-félében tartott apám előadást. A terem zsúfolásig megtelt. A teremben és a környező utcákban is sok rendőr volt. Elől álltak a rendőr­ tisztek a katedra körül. És akkor megjelent apám. Kezében a Bibliát hozta, semmi többet. Felnyitotta és felolvasta Máté evangéliumából azt, hogy a ma­ dárnak is van fészke, csak az ember fiának nincs, ahová lehajtsa fejét. Ez­ után elmondta, hány köbméter levegő szükséges egy egészséges lakásban s ezzel szemben mennyi jut egy budapesti lakásra. Ezután jöttek a fényképek. Konkrétan megmondta, melyik utcában, melyik lakásról készült, kik, hányan laknak benne, milyen alapterületen. Ez végig így ment. Nem lehetett bele­ kötni, mert semmi mást nem mondott. És akkor jött egy barlanglakás. Bejá­ ratánál állt az egész család. Úgy látszik, nagyon büszkék lehettek, hogy fény­ képezik őket, mert mind mosolyogva állottak. Középen a családapa: egy rendőr. E kép láttán a teremben álló rendőrök zavartan egymásra néztek, az előadást azonban nem lehetett leállítani. Apám szenvedélyesen szerette a könyveket, és rengeteget olvasott. Vonzot­ ta őt a könyvtár, s amikor Szabó Ervin felajánlotta, hogy jöjjön át a fővárosi könyvtárhoz, nemsokáig habozott. Addig ez a könyv­ tár nem volt nyilvános, hanem csak a városháza könyvtára volt. Fejleszté­ sébe apámék hallatlan munkát fektettek. Apám készítette el az első mintakatalógust, ő dolgozta ki ennek rendszerét. 19 13- 14 telén Londonban, Párizsban és Berlinben tanulmányozta az ottani nyilvános könyvtárakat, hogy itthon is minél modernebb szervezetet lehessen csinálni. Ez az aránylag nyugodt állapot rövid ideig tartott. Kitört az első v ilághá­ ború. Apámnak már a háború első hónapjaiban eszébe jutott, hogy gondos­ kodni kell az itthon maradott proliasszonyok és csecsemőik védelméről. A k­ kor szervezte meg a Stefánia Szövetséget ennek a feladatnak az ellátására. Az első szülőotthont Pesten létesítette. Volt Batthyánynének egy óriási kertje, két eléggé rossz állapotban levő házzal. Edit néni gróf Batthyány Ervinnek az „ideális anarchistána k” volt az édesanyja, s Trefort Ágostnak a lánya. Ő ajánlotta fel az egyik épületet szülőotthonnak. Felszerelése, berendezése tel­ jesen társadalmi gyűjtés alapján történt. Felhívással fordultak az emberek­ hez, hogy az otthon heverő és nélkülözhető csecsemőholmikat bocsássák ren­ delkezésükre. De nemcsak Pesten, hanem az egész országban - az akkori Nagy-Magyarországon - szervezte apám az anya- és csecsemővédélmet. Otthon is mindig „barkácsolt” valamit - ahogy ma mondanák - , de az nem igaz, hogy helikoptert tervezett. Erről egyik életrajzíróját, Kárpáti Endrét is igyekeztem meggyőzni. A két Lorenz fivér, - Viktor és Vladimír valahogy hirtelen apám társaságába került. Mint fiatal mérnökök a repülő­ gép tökéletesítésével foglalkoztak. (Nékik írt alá váltót Szabó Ervin, amit aztán élete végéig fizetnie kelllett.) Tehát a találmány, melynek szabadalmá­ ról fényképek is tanúskodnak, a Lorenz fivéreké volt, de mivel ők tökélete­ sen el voltak adósodva, az ő nevükre sem itthon, sem külföldön nem lehe­ tett kiváltani „patentet” . Így került az ügybe apámnak, mint pártfogónak a neve, de magához a félfedezéshez neki semmi néven nevezendő köze nem volt. Szeretnék helyesbíteni egy másik tévedést is. A felszabadulás után vizs­ gálat folyt abban az ügyben, hogy József Attilát miért, milyen körülményeik között zárták ki a kommunista pártból. Az ügy minden részlete máig sem tisztázott, egyes vélemények szerint talán ki sem zárták. (Én olvastam Jó ­ 54 �zsef Attila saját kezű levelét, amit a stószi Fábry Zoltánnak írt, amiben elpanaszolta a kizárását.) Mindenesetre döntő jelentőséget tulajdonítottak egy új­ ságcikknek, amely az apám és Sándor Pál által szerkesztett Társadalmi Szemlében jelent meg Pákozdy Ferenc tollából 1933 februárjában. Ez a cikk támadás volt József Attila ellen. Apám 1945 után már nem élt, s Sándor Pál - kihasználva a lehetőséget — úgy védekezett, ahogy tudott. Azt állítot­ ta, hogy a cikk megírásához neki nem volt köze, arra édesapám adta a meg­ bízatást. Ezt a tényekkel határozottan meg lehetett cáfolni, hiszen apám a cikk megjelenését megelőző hónapokban börtönben volt, s minthogy eléggé rossz egészségi állapotban volt, idejött hozzánk Kassára, s egy ideig itt tar­ tózkodott. Sándor Pál arra alapozta állításait, hogy apám haragudott József Attillára, s így akarta a pártból eltávolítani. Igaz ugyan, hogy József Attila valóban sokszor megzavarta apám előadásait, szemináriumait és nehezítette a többi fiatal, haladó íróval folytatott tárgyalásait, de az is igaz, hogy apám türelmes és jámbor természetű volt, s akkoriban éppen nem is tudott részt venni a lap szerkesztésében. Apám életének néhány esztendeje már a húszas években is emigrációban telt. Először a bécsi emigrációval tartotta az összeköttetést, majd a sok gya­ nakvás, házkutatás, üldöztetés miatt maga is Bécsbe költözött. 1923-ig aránylag nyugodtan élt ott, s az emigránssajtónál (Magyar Újság; Jövő) dolgozott. Amikor Horthyék nagy pénzzel rendelkezve Prágában csináltak egy félig emigráns, kifejezetten jobboldali lapot, a Prágai Magyar Hírlapot és ez az utódállamokat gyorsabban el tudta látni híranyaggal, a bécsi újságok tönkrementek. Apám ekkor teljesen állás nélkül maradt és azt az ajánlatot kapta, hogy menjen le Üszkübbe (Szkopje) szanatóriumi orvosnak. Ott volt egy esztendeig, de a távoliét és az itthoni bizonytalan helyzet olyannyira megviselte, hogy 1924-ben öngyilkossági kísérletet is elkövetett, de szerencsé­ re megmentették. Ezután járta ki anyám, hogy hazajöhessen és szabadlábon védekezhessen. Itthon Horthyék felajánlották neki, hogy csinálja tovább a közegészségügyet, csak adja becsületszavát, hogy nem politizál. Erre ő azt mondta, hogy politika nélkül nem lehet közegészségügyet csinálni! Így aztán a legkülönbözőbb munkákat végezte, legnagyobbrészt lexikonszerkesztéssel foglalkozott. A Tolnai Világlexikon, a Társadalmi Lexikon mellett kisebb lexikonok szerkesztését is csinálta, s közben természetesen az illegális párt­ tal is tartotta a kapcsolatot, vezette a szemináriumait, többször is letartóz­ tatták. Édesanyám halála után véglegesen elhatározta, hogy kimegy a Szovjetunió­ ba. Ez már régi vágya volt. Első lépésként 1935 őszén Sárospataknál illegá­ lisan átjött hozzánk Kassára. Átszöktetésénél a férjem segédkezett. Egy it­ teni, Koreny Árpád nevű elvtárs Sárospatak környékén élő erdész rokonával egyeztek meg, hogy az elkíséri a határig, ahol Koreny és a férjem várják majd autóval egy megbeszélt helyen. Az erdész azonban útközben valamitől megijedt, s miután egy darabon elkísérte apámat, visszafordult. Elmagyaráz­ ta, hogy erre és erre menjen, s ott egy fa alatt várjon. Hideg volt és szakadt az eső. Apám ott állt egy fa alatt, s nem tudta, merre induljon. Meg kellett várnia a hajnalt, hogy az égtájak irányából tájékozódhasson, nehogy véletle­ nül visszafelé, Magyarországra induljon, hanem tovább, Legenyemihályi f elé. Sikerült is ide eljutnia. Többszöri elmellőzés után végre itt találkozott össze a férjemmel és Korennyel. Délután ötre értek ide, Kassára. Bár sok réteg ruha volt rajta, mindene átázott, átfagyott. Megállt a fürdőszobában, úgy vetkőztettük, úgy szedtük le róla ruhadarabjait. Rögtön forró teát itattam vele és 55 �megágyaztam neki. A szomszéd szobában ültünk és beszélgettünk, remélve, hogy e szörnyű éjszakát jól kialussza. Egy negyedóra múlva nyílott az ajtó és apám megjelent pizsamában, mondván, hogy ő így nagyon unatkozik, in­ kább velünk beszélget. És még egy náthát sem kapott ettől a kalandtól. Itt volt nálunk néhány hónapig. Ekkor megkapta a szovjet vízumot, de kellett egy érvényes útlevél is. Nagybátyám, Jászi Oszkár közbenjárására Benesék adtak neki egy úgynevezett vörös útlevelet, amelybe be tudták nyom­ ni a vízumot. Így ment ki 1936 tavaszán a Szovjetunióba. Az elindulás időpontjára pontosan nem emlékszem, de arra igen, hogy azt írta, hatvanadik születésnapján, március 22-én érkezett meg Moszkvába. Két éven át sűrűn és nyugodtan leveleztünk, 37 levelet őriztem meg tőle. Csoma­ gokat is lehetett küldeni minden megkötöttség nélkül. Egyik levelében pél­ dául azt írta, hogy szedjünk össze detektívkönyveket, amennyit csak tudunk, és küldjük ki, mert az ottani elvtársaknak csupán a sakkozás nyújt kikap­ csolódási lehetőséget, s ez a könnyű, magyar nyelvű irodalom nagyon jól jönne. Így hát húszkilós csomagokban küldtünk Moszkvába könyveket. 1938. február 20-án kaptam tőle az utolsó levelet. És akkor, mintha el­ vágták volna, se levél, se üzenet, se értesítés. Az utolsó levél éppen olyan nyugodt volt, mint a többi. . . Utolsó fényképét Moszkvából egy egyszerű fa­ keretben küldte, még bocsánatot is kért, hogy ízlésesebb keretet nem sikerült találnia. Amit élete azután következő, utolsó szakaszáról tudunk, az majdnem mind csak feltételezés. A különböző forrásokból származó információtöredékeket összerakva csak­ nem bizonyosra vehető, hogy az úgynevezett tízperces perek áldozatául esett. Ezek során az ítélet vagy internálás, vagy halál szokott lenni. Ö is egy ilyen bíróság elé került. Egyesek szerint valahol Murmanszk környékén egy fo­ golytáborba került, ott élt néhány évig, ezután belehalt. Mások szerint az ítélet után mindjárt kivégezték. Minden Magyarországról kikerült élvtársat szigorú gyanú övezett. Ha nem volt párttag - mint például Dienes László - , akkor nem történt semmi baja. A párttagók szinte kivétel nélkül mind eltűntek. Akkoriban tűnt el Molnár Renée is - Molnár Erik testvére - , aki Sallainak és Fürtsnek volt itthon a védője. Azután a kommunista földműves mozgalom egyik vezetője, Vági elv­ társ is. Itthon tíz évet ült. Azokban a napokban találkoztam vele Pesten, ami­ kor kiszabadult. Néhány nap múlva kiment, s ő is eltűnt. Reméltem, hogy 1945 után pontosan tisztázódik minden, de nem így történt. Apám testvére, Imre nagybátyám az akkor hazaérkezett Dienes Laci bácsitól kapott bizonyos értesüléseket, de csak az első évekről. Sík Endre azt írta egyik könyvében, hogy reggelente rendszeresen találkoztak apámmal egy bi­ zonyos Moszkvai kávéházban. Egyszer belépett egy magyar újságíró, s oda­ szólt neki: „Madzsart már hiába várod! Elvitték, hisz’ rendőrspicli volt” . Sík Endre hozzáteszi, hogy még aznap éjjel ezt az embert is letartóztatták, s ő sem került többé elő. Él itt Kassán egy Winkler nevezetű bácsi. Kilencven-egynéhány éves. Annak idején ő is kiszökött. Öt is internálták. 1947 táján visszajött, s azt mondta, hogy az internáló táborban találkozott apám második feleségével (tudtuk róla, hogy odakint megnősült), aki teljesen zavart volt, állítólag beleőrült a kínzásokba. Akkor ők már tudták, hogy apám nem él. Ez 1942-43-ban lehe­ 56 �tett. Mások szerint talán '44-ben halt meg. Biztosat tehát ma élete utolsó szakaszáról mondani. sem tudunk Alacsony termetű, astheniás testalkatú ember volt. Sokat sportolt, elsősor­ ban a turisztikát szerette és az evezést. Ebben még díjakat is nyert. Nem volt beteges. Hangja kellemes bariton volt. Kitűnő hallással rendelkezett, tisztán énekelt. Fiatal korában, családunk még gondtalanabb időszakában sokszor kísértem zongorán. Német klasszikusokat — s már akkor - Bartók- és Kodály-gyűjtéseket énekelt a leggyakrabban. Különös „szokásai” nem voltak. Azt tartotta, hogy ezek gátolják az em­ ber cselekvőképességét: bárhol kell tudni aludni, bármit meg kell tudni en­ ni. Ha éppen kéznél volt egy cigaretta, rágyújtott, de bármeddig meg tudott lenni nélküle. Az öltözködésre nem sokat adott. Komoly volt, ha munkáról volt szó, különben tele volt humorral. Vitába csak azzal szállott, akit arra érdemesnek tartott, korlátolt emberekre ráhagyott minden badarságot. Jó kézügyessége volt. Értett a zárakhoz, tűzijátékokat készített, s ebédet is fő­ zött, ha kellett. A világon minden érdekelte - természetesen elsősorban a természet- és társadalomtudomány. Mégsem veszett el a részletekben, mert a lényeget min­ denütt meglátta. Ez a lényeglátás volt talán egyik legnagyobb erénye. Ezért voltak oly’ népszerűek előadásai, logikusok érvelései. Céljaiban mindig hitt, és bízott munkája sikerében. Fanyar mosolya mögött sok szeretet és az emberek iránti bizalom rejtőzött. Bizalma a Szovjetunió iránt tántoríthatatlan volt, ott remélte az általa óhajtott humánus, igazságos társadalmi rend meglelését. . . Vannak talán, akik azt gondolják, hogy apám neve után praktikus előnye­ im származtak az életben. Ez soha nem volt így, hiszen 1920 óta Kassán élek, s itt 1945 után sem lett a Madzsar névnek „kultusza” . Miért is lett volna? Az viszont örömmel tölt el, hogy Magyarországon kegyelettel őrzik apám emlékét. Lejegyezte: F A N C S IK JÁ N O S 57 �58 �ablak Mai örmény költők „Mélységes mély az idők kútja. N e mondjuk inkább feneketlennek?” (Thomas Mann) Ha van nép, amely különös joggal tekinthet az időik mélységébe, akkor az örmény minden bizonnyal az. . . E népnek legendavilágában, mely biblikus távlataival döbbenti meg a belétekintőt, Noé és a vízözön nagyon is otthonos történelmi elemeknek, már-már kézzelfogható történelmi valóságnak tekinthe­ tők, akárcsak az Ararát mítosza, amely ma is - a földrajzi fekvéstől, a poli­ tikai államhatárok rajzolatától függetlenül is - benne él a mai örmény em­ berek tudatában, egészen olyan szélsőségesen hétköznapi megjelenési formá­ kig, mint egy népszerű, jereváni futballcsapat neve, vagy akár az ugyancsak népszerű örmény konyak márkajelzése.. . Igen az Ararát! Az örmény em­ ber erkölcsi tartásának, öntudatának, meghatározója ez az ősiségtudat. Te­ kinthetjük-e ezt furcsának, mosolyogtatónak - netán visszatetszőnek — egy olyan nép esetében, amelynek történetében a kereszténység már a harmadik évszázadtól államvallásként szerepel, és amelynek az ötödik századtól már saját írásbelisége van - és nem is akárm ilyen...? Az időszámításunk utáni 362. évtől számítják az örmény ábécé létezését (megalkotójának, Maszrop Mastocnak alakját a mai örmény költőnő, Metaxe, alább következő versválogatásunk egyik versének költői képében Villantja fel éppen); és ettől az időtől kezdve, hihetetlen gyorsasággal indul meg a vi­ lág kultúrájának beáramlása az örménység kultúrájába. A vallásos tárgyú iro­ dalom - és elsősorban a Biblia fordítása mellett így szervesülnek az örmény szellem egészébe az ókori, „pogány” görög tudomány klasszikus alkotásai, Arisztotelész, Platón és mások művei - és így szilárdulnak meg annak a sok­ rétű és színes, minden részletében tartós irodalmi műveltségnek alapjai, amely mind a mai napig meghatározza a modern örmény tudat, gondolkodás, iro­ dalom sajátos vonásait is. Mert nehéz fel nem ismerni a mai örmény líra képviselőinek különböző nemzedékeit összekötő közös kultúra cementjét eb­ ben az impozáns építményben. Amikor Vahagn Davtjan egy régi kolostor romjain tűnődve, mai emberségének költői képekben megfogalmazott sejtel­ meit vetíti vissza a régmúltba - vagy a mai örmény költészet másik „nagy öregje” , Gevorg Emin, amikor népének nagy, történelmi tragédiáit számba véve Sziamantónak, a nyugat-örményországi klasszikus költőnek szellemsza­ vát idézi a sorscsapások freskójának festéséhez (Sziamantó, 1915-ben ál­ dozatul esett a sokszor idézett véres eseményeknek) - , Armen Sekojannal, Hovhannesz Grigorjannal és másokkal, egyazon kórus egy-egy szólamát ének­ li... És ez az egész, valahol az idők kútjában ver visszhangot. LO TH ÁR LÁ SZLÓ 59 �G E V O R G E M IN (1919 ) Vagyok a testen kívüli anyag Vagyok a testen kívüli anyag; a galaktikák ebből állanak. . . Írott mű vagyok, nagy és átfogó: ha kiszakítják egy-egy soromat, s hozzá valaki némi vizet ad - , a sor poémává hígítható. A méregerős ital vagyok én, mely szétmarja edénye anyagát. (Szegény, halandó testem az edény) Eledel vagyok, kész szakács-csoda: több fűszerrel mint az étel maga. Plazma vagyok mely izzik és tüzel: oly forró vagyok, oly félelmetes, hogy semmi edény nem viselhet el. Én - a hatalmas lélegzet vagyok, mely adhatott lelkesedést, hitet ott és oly korban, amikor már lélegzeni sem lehetett. Arról pedig, hogy mikor és milyen vihar s villám dúlt szívem mélyiben-, csak beteg szívem hangján mondhatom: Nézzétek meg EKG -szalagom . . . Lothár László fordítása V A H AG N D A V T JA N (1922) Téli éjjelen Odakünn hó esik. . . Minden oly szép, egész. Álm okat súg az éj - s hinnem lehet, hogy a világ ölén te létezel, te élsz - , mint föld meleg ölén a kikelet. . . Hogy hópelyhek szelíd ölelésébe te beöltözöl - s betérsz házamba most, csak úgy váratlanul, mint lelkem ihlete, e csöndes éjjelen. Csodálatos. . .! 60 �Hogy énhozzám jöhetsz, e csöndes éjjelen, s hogy hópihe ragyog pilláidon, miközben hajamon lágy kezed megpihen, s hevül parázsosan a homlokom; és, hogy pilláidon a hó tiszta porát megolvasztja tüzes leheletem; s hogy nézhetem, amint a mosolyodon át, könnyekkel ékesít a szerelem. Odakünn hó esik. . . Minden oly szép, egész. Alm okat súg az éj - s hinnem lehet, hogy a világ ölén te létezel, te élsz - , mint föld meleg ölén a kikelet. Lothár László fordítása E g y templom romjain Hegyi ösvényen, kövek halmaza: Templom, kolostor hagyott itt jelet. . . Tudom, e tájon nem jártam soha - , bennem fáj mégis az emlékezet. É s lépkedek itt, mohos köveken, hol pipacs gyászol, búsul a csalán; és valahány kő, úgy tűnik nekem, térdem fájdalmát őrzi itt magán. Látom magamat, itt térdepelve: Gyertya világa reszket a falon s Szűzanyám képét, egy pergamenre, fájó-szerelmes szívvel rajzolom. Néma kövek közt, néma századok. . . Tömjén illatú füstök lengenek; a gyertya lángja egyre itt lobog, és forró könnye egyre itt pereg. . . Lothár László fordítása 61 �M E T A X E (1928) Eredetiségem Bár szép ne legyek, ritka tünemény, Bár szép ne legyek, ritka tünemény, kicsiny legyek bár de én legyek Én , de arcom legyen egészen enyém: senki másra ki nem hasonlítok arcom, melyet az agyag kora még a lét tejével formált mívesen, ki magam én vagyok, s amit az élet-harcoknak tüzén égetett ki az Eredetiség. . . mert ábécém van - s egy nyelv az enyém, Ő s születésemen és van egy büszke, örmény derekam, - Isten körében, az Éden ölén s vérem sajátos ritmusra buzog, földi szerelem mert nem másolat: gyönyöre sajdult ezerszer is át; ősidők óta - önmagam vagyok. . . s az egykori Én, Ő sidők óta fogja gyökerem legendák hősi, pogányi sorát az elődöket; élte Krisztusig - s mindenek után, földünk illata ül tenyeremen, Gümri városban, atyámra talált - színüket bennem őrzik a kövek - , ki ifjú volt még, Karszból jött legény, és akit anyám e föld kerekén, Haza-Anyám ra így hasonlítok: Viselem mint ő, életrajzomat. . . Bőséges múltat kaptam örökül iránt szépséges mámor hevített - , s hosszú, nagy jövőt: hogy végül is ő csókolja belém Tulajdon arcot s hangot csak ez ad, az őseimet. . . és erőt s jogot mindenek előtt - , Hogy megszülettem - így mesélik ezt - , volt szép imádság, ének, teli fény: mert én vagyok, ki koronásan ül az asztalfőre, majd ha az idők mennyegzőjére dalt csendítenek - , s ujjamra ott az Eredetiség Tárva volt a Hét szent seb templo­ ma, gyűrűje kerül, dús díszben a pap, kezében kereszt, hogy a Mindenkor mátkája legyek. . . Mastoc-arcával hajlott fölibém, s Komitasz-hangján zengett az ima: 62 L o thár László fordítása �L U D V IG D U R JA N (1933) Nem vagy az a fa Nem vagy az a fa, ki sűrű vadonban őrzöd lombodat: s mindenkinek, régtől ismerős. . . Te - az a fa vagy, ki sűrű vadonban őrzöd lombodat: az lát csupán, ki épp arra halad. S hogy a sorsod ez — ne búsítson e l! Csak az a fontos, hogy állsz, létezel: táplál a vadon. . . Csak egy a fontos: az, hogy sasmadár ül az ágadon. Lothár László fordítása E g y gólya szállt az udvarotokba E gy gólya szállt az udvarotokba, s nyomában por kerekedett. A kutyátok kicsi, dundi kölyke felvinnyogott a gyönyörtől. . . Először esett, hogy gólya szállt az udvarotokba. Csudamód megörültél. . .! A gólya, lépdelni kezdett rangos-kecsesen. Galam bjaid rebbent raja szökött föl, s dévaj kedvvel nyilallt kertek magasán. A gólyához mentél ezután. . . A z kitárta szárnyát, ám föl mégse repült. Ívbe kecsesült, havas nyakát simogattad, s mint fehér hóra szilaj eső, zúdult a madár szárnyára hajad. É s ekkor - a másik gólya szállt le udvarotokban. K ét gólya volt már, együtt lépegető. . . Te nézted őket, s mélyen sajnáltad magányos magadat. Lothár László fordítása 63 �A R M E N S E K O JA N (1953) Folyamatos bámulat Ú szom, áramos víz ölén, úszom kitartón, egyedül. . . Tüdőm tágul, erős vagyok s szorongva pillantok körül. Így telik óra, így az év: beléfáradnom nem lehet. . . E vizekből ki nyert vajon annyi smaragdot, gyöngyöket? Ily gonddal ki rendezte cl mind e vizeknek partjait? E csilló ábrándképeket ki tartja lágy ringásban itt? Gyászos hírrel ki sújt le rám? K i perzseli ki majd szemem? E táj kebléről mily erő téphet le engem, istenem. . .? Elbámulok és kérdezem: E harsány fény mitől örök. . .? Bámulok, és úszom tovább, kacajok és könnyek között Lothár László fordítása Bennem a reggel Elhagytam magam, s nem lelem. Hideg dohányfüst. . . Hát ez az: Ebből kell magam mentenem; lássam: mi hazug - s mi igaz. . . s a lepel alatt egyre forr a kétkedés csak meg a hit: Szép-szótalanul a szobor meggyőz-e vajon valakit? Nem is tudom már, hol van ő nincs itt a kedves, nincs velem, Megfoghatatlan a jövő, és még inkább az - a jelen. Az éj szorít még - de nehéz! halál-határ és félelem. . . A mélység arcát üde kéz mutatja reggel, könnyeden Magamtól mint is szöktem el? Hogyan talált rám ez az éj? Mint szobrot borít a lepel - avatás előtt, hófehér s bánatom arcán fellegek fátyola immár nem lobog. . . Az óra elmúlt: kelhetek. Bennem a reggel! Indulok! Lothár László fordítása 64 �AMO S Z A G IJA N (1914) Távoli topolyafám Kényeskedsz, ringatózol smaragdzöld fátylaidban, árnyékot vetsz az útra: gyermekkorom az a táj, szívem mélységeibe hívó hangod írtam, te távoli, távoli, nairi topolyafám. Mint élő tábortűzből, sötétzöld lángod lobban, távolból ölellek át, ha bánat szakad reám, minden határt betöltesz drága susogásoddal, te távoli, távoli nairi topolyafám. Te vagy a gyermekkorom, virágrügy dalol rólad, dicséretedet zengi árnyékban a csalogány, takard is el, védjed őt, mint édesapa, óvjad, te távoli, távoli, nairi topolyafám. Tűz s kard költője vagyok, csak a szerelmed éltet, ifjú vagyok, miként te, s győzök én minden csatán, el is pusztulnék érted, te élj sokezer évet, te távoli, távoli, nairi topolyafám. Konczek József fordítása Eveim Éveim , éveim, elhagytatok, éveim, élénkzöld és vörös, fekete és fehér, fagyos, tüzes, bölcs és heves éveim, éveim. Elhagytok, én szegény, mezítlábas éveim, szárnyaló, szárnyszegett, szerelmes, szerelmes, éltem csúcsán véget furcsán érő. . . szép éveim. Mennyi baj, szenvedés, mennyi-mennyi fekete év, évek, éveim! Mennyi szó, némaság, sok vonzalmam bevallatlan, éveim, éveim! 65 �sírnátok, sírnátok fölöttem, por fölött, boldogságos, bánat-árnyas, élénkzöld és vörös, fekete és fehér, rég elmúlt, rég felélt éveim, éveim. Ja j, hová, jaj, merre, követ zúzok, fényittas éveim, éveim, jaj, gyorsan szétfutó, pásztoroló, s fejet hajtó éveim, éveim. Csak egyszer, csak egyszer terelnélek egybe még, Konczek József fordítása Gazdag voltam én... Gazdag voltam én, mert képes voltam felmérhetetlen ábrándjaimmal lehozni a hét eget neked, de te azt mondtad, nincs erre szükség, mert neked csak egy kék kendő kellett, kék könnyeimet, kék könnyeimet hogy letöröld. Gazdag voltam én, mert képes voltam emlékeim dús kincsestárával megvásárolni az összes tengert, s mindet-mindet eléd önteni, de neked csak egy kis tükör kellett, hogy lásd: hajadon hogyan motoznak vétkes ujjaim. Gazdag voltam én, mert képes voltam végtelenül nagy kincseskamrámból megvásárolni a Tejutat, de te azt mondtad, a Tejút sem kell, más kellett neked, a zöld, fűbolyhos út, hogy megláthasd rajta belésüppedő lábam nyomát. Gazdag voltam én, mert képes voltam kifogyhatatlan szenvedésemmel megvásárolni a hét világot, Hogy megismert és még rejtező földjeit is ajándékul adjam. S nem kellett neked. Beérted egy kis virágoskerttel, Gazdag voltam én, mert képes voltam felmérhetetlen képzeteimmel venni hétszer ezer örökkévalót, s neked az sem kellett, csak az a mézes hét, az a mézes év, hogy érezd a kezem, amint nyugtatom a válladon. Gazdag voltam én. És már azt hittem, hogy senki nem lehet gazdagabb énnálam, és soha nem is lesz nálam gazdagabb, de te több vagy, nálam is sokkal több, gazdagságom vagy, a gazdagságom, így vagy nálam több. És gazdagabb. Konczek József fordítása 66 �RAZMIK DAVOJAN (1940) Zvartnoc ez a táj... Zvartnoc ez a táj, romköves táj, újra ősz, őszi táj, és tárt az ég, s most is egy őr álldogál, s vele sárga kutyája még. Újra ősz, levél szállingózik, kopár föld, szántóföld, levelek, ó élet, mi is vagy te, milyen is vagy. . .? É g veled. . . ég veled. . . ég veled. . . Konczek József fordítása A költőkhöz Ti áldozó papok, költők, hit papjai, tudjátok, hogy a dalaitok erősebbek mindeneknél, hitvallástok a dal. H át büszkélkedjetek, ne hagyjátok soha, hogy hitünket sértsék, miként kevély zászlóshajók, idegen szándékok. Ti áldozó papok, költők, hit papjai, reményünk bennetek fellobog, mint a lélek, ha viharzik férfi-mellkasokban. Megmaradjatok, hogy a hitünk, e hit lángjaival fellobogjatok, meg ne nyugodjatok, el ne haljon a hit. Konczek József fordítása �H O V H A N N E S Z G R IG O R JA N (1945) Tavasz Tavasz van újra - s mint vén mozi műsora, oly kedves, eddig, láttam úgy negyvenszer, olvad a hó és virágzik a fák sora, és szerelmes leszek: megszokott rendszer. A z utcán fű, virágok illata, s a vegytisztítóból, ím, kilibeg sok színes szoknya.. . nehéz pillanat, ám oda sem nézni még nehezebb. M aradni csak - ez a nehéz dolog a szemellenzős nagy dumák körében, bár vágnám sarokba, mint rossz zakót nyűgöm-bajom s az egész felnőttségem. Én, én, mint nyűtt papírőrlő malom, rágom magam egy poros, régi könyvön, de alig várom, lesz-e alkalom: hozzám a szerelem talán ma eljön. Tavasz van újra - s mint vén moziban, csak toporgok. Bár izgatottan állnék! Csak kéne titkon belopóznia az embernek, mint rég. Bár tiltanák még. . .! Konczek József fordítása Örményország E z az én hazám. Olyan kicsiny, hogy ha valahová messze utazom, minden nehézség nélkül viszem magammal. Olyan kicsiny, mint egy újszülött fiúcska, olyan kicsiny, mint ősz édesanyám. A térképen — csupán egy könnycsepp. Ez az én hazám. Olyan kicsiny, hogy minden nehézség nélkül rejtettem el szívemben: el ne veszítsem. K o n c z e k Jó z s e f fo rd ítá sa 68 �Köteles Pál: Magyar világ Amerikában II. (részletek) Tűnődések és történetek (Vasárnap, augusztus 26.) Annak ellenére, hogy igen sok amerikai magyar ér­ telmiségi áldozza szabad idejét a magyar fiatalok oktatására, ez a fáradozás nem termi meg a kívánt gyümölcsöt. A hét végi néhány óra nem elegendő ar­ ra, hogy ellensúlyozza az angol nyelvi közegből az agyba, s ösztönvilágba szüremlő hatásokat. Nem a kétnyelvűséggel van a baj, az természetes folyamat, hanem a nyelvtorzulással, azzal, amikor a fiatalok vagy kevésbé fiatalok egy­ re több elferdített angol szót kevernek magyar beszédükbe. Házigazdáim a még nyomdaszagú könyvből idéznek. E szerint n émelyik kinti magyar gye­ rek már nem a tévét nézi, hanem „T ivit vaccsol” . A felnőtt nem azért indul a bevásárlóközpontba, hogy megnézze, milyen árleszállítás van s mit vehetne meg olcsóbban, hanem azt mondja: „ Szél van a sapping centerben” (Árleszál­ lítás van az üzletközpontban). Nem egy felnőtt amerikai magyartól hallha­ tók ilyenféle mondatok is : „N em szeretek hájvén drájvolni” (Nem szeretek országúton vezetni). „ A kompetisnön egy nagy bakszi ájszkrém volt a prajsz” (A versenyen nagy doboz fagylalt volt a díj). A példák riasztók, s ha meggondoljuk, hogy a nemzetiségi magyarok min­ dennapi beszédébe is b eszüremkednek az idegen szavak és kifejezések (az idegen szakmai zsargon!), akkor az is megítélhető, hogy az ő beszédükre, gon­ dolkodásukra is rárakódik a szellemi szmog, a hivatalos másság koromrétege. Így hát vigyázni nemcsak kint kell, hanem karnyújtásnyi közelben, sőt itthon is. SZEN T KORO NA Mielőtt megszületett volna a végleges döntés a Szent Korona dolgában, Carter elnök fölkérte az amerikai magyarok képviselőit, hogy fejtsék ki állás­ pontjukat. Harminc percet kaptak érveik megfogalmazására azok, akik elle­ nezték a korona visszaszolgáltatását, harmincat, akik azért kardoskodtak, hogy a korona visszakerüljön egyedül jogos helyére, Magyarországra. A pro­ tokolfőnök közlése szerint villanólámpával jelzik, amikor már csak húsz má­ sodperc maradt egy-egy jelenlévő érvelésére. A meghallgatás napján a visszaszolgáltatást ellenzők táborából tízen je­ lentek meg. A korona visszaadása mellett ketten érveltek. A Szent Korona hazaszállításának ellenzőire 3-3 perc jutott, a politikai bölcsesség képviselői 2x15 percben adhatták elő érveiket. Előbb a „nemzeti emigráció” képviselői kaptak szót. Már rég megfakult rangjuk s érdemeik elősorolásávat kezdték, s Magyarország ócsárlásával foly­ tatták. Mire belekezdtek az érdemi mondanivalóba, már villant a lámpa. A hazaszállítás szószólói részletesen kifejtették, hogy miért egyedül a ma­ gyar népet illeti a korona - függetlenül a politikai rendszertől. Ezután Carter következett. A korona visszaadása ellen tiltakozókhoz for­ dulva csak ennyit mondott: 69 �- Sajnálom Önöket, uraim. Önök, úgy tűnik, nem is sejtik, hogy saját népüket-nemzetüket gyalázták. Önök sajnálatraméltó emberek — biccentett alig észrevehetően, aztán a visszaszolgáltatást kérőkhöz lépett, kezet fogott velük s eltávozott.. . (K edd, augusztus 28.) Sodródunk a chicagói Lake Shore Drive-on szinte akarattalanul, de egy fé l hüvelykkel se lépve túl a megengedett sebességet. Vendéglátóm hirtelen megkérdezi: „A z útitervedben szerepel-e Va ncouver?” „K ét hét múlva ott leszek.” „ Életem legszörnyűbb és legboldogságosabb éveit töltöttem ott. Sírtunk, mert úgy éreztük, hogy soha nem láthatjuk viszont a tájat, ahonnan elfutottunk és néha bolond mód boldogok voltunk pusztán at­ tól, hogy néhány százan együtt lehettünk. A ki ezt nem élte át és a sorsunk­ ról beszél, úgy szól, mint kufár az istenházában. Azóta se tudtam az együttlétnek soha úgy örülni. É s nem tudtam úgy sírni sem. Könnyel öntöztük a belénk szakadt gyökereket, hogy kihajtsanak és ne satnyuljanak el soha. Pa­ radox módon azok az évek tanítottak meg igazán a hazaszeretetre: ott döb­ bentünk rá, mit jelent igazában a nemzet s a haza. Szörnyű évek voltak, mondom, és boldogságosak. Ha otthon maradtam volna, soha nem éreztem volna annyi felelősséget az ország s a magyar nép, saját nemzetem iránt. Nem tisztázódott volna bennem, hogy miként is kell egymáshoz tartoznunk - bármi áron." A kocsi sodródik az autóáradatban. A hátsó üvegén egy magyar címer, s lökhárítón piros-fehér-zöld szalagon felirat: „Itt-ott találkozunk. . .” K i tud­ ja, naponta hány ember töpreng el rajta, hogy mi is az, amit lát, s hogy há­ nyan fejtik meg a talányt. Ha naponta csak egyetlen egy megsejti, már az is szolgálat. MR. K O V Á C S ... Rejtély, hogy a Chicago központjában szabályosan parkoló kocsik mikor állhattak a parkolóórák mdlé. Mintha a világ kezdete óta ott várakoznának, nem moccannak, nem állnak odébb. - Egészen reménytelen helyet találni - kockáztatom meg kéretlenül a vé­ leményemet, de barátom csak legyint, s kerengünk tovább. De mert vészesen közeledik a megbeszélt találkozás időpontja, hirtelen elhatározással leparkol az égbenyúló középület előtt, ahol öles betűkkel figyelmeztetik az érke­ zőt, hogy „N o parking” , azazhogy parkolni tilos. - Ítéletnapig mégse várhatjuk, hogy üresedik-e hely és egyébként is a pénz idő. . . Ennyit már te is tudhatnál. . . aztán mint aki jól végezte dolgát, kiszáll a kocsiból s már onnan sorolja az én teendőimet: - Egy: bárki jön, te csak huzigáld a vállad, bökj a volánra s annyit mondj, hogy „no drive” , hogy nem tudsz vezetni. Kettő: lehetőleg még a tiednél is rosszabb kiejtéssel próbáld kimondani, hogy „no English” , nem kell cifrázni, megértik ne félj Három: próbáld elmutogatni, hogy öt perc múlva megérkezem. Isten legyen velünk - mosolyog rám szélesen. .. Épp gyakorolni kezdtem a feladatot, amikor megállt egy öles rendőr a kocsi mögött. Egy pillantást vetett a nemzeti színű magyar feliratra, a ma­ gyar címerre, aztán előrejött, tisztelgett, s én döbbenten állapítottam meg a névtáblácskáról, hogy „Mr. E. Kovács” hajol le s be hozzám. Egy pillanatig még reménykedtem, hogy már rég elfelejtett magyarul, de tévedtem: „Uram 70 �- kezdett a prédikációba kissé palócosan legalább mi, magyarok ne szeg­ jük meg a törvényt Chicagóban” , s írni kezdte a büntető cédulát. (Szerda, augusztus 29.) Magyarországnak s a magyarságnak soha nem volt még olyan jó híre, jó sajtója a világban s olyan politikai ázsiója se mint a hetvenes, nyolcvanas években. E z két dolognak tulajdonítható. Egy részt a hazai reformpolitikának, másrészt azoknak a kinti magyaroknak, akik fontos beosztásban lévén ezerféleképpen ugyancsak jó hírünkön munkálkodnak. Persze a magát „,nemzeti emigrációnak” valló hirdető jobboldal se jó hírünknek nem örül, se annak az érdeklődésnek, amely az amerikai társada­ lomban irántunk megnyilvánul. Ellene már nem sokat tehetnek, mióta az amerikai kormányzatnál is kérdésessé vált a szavahihetőségük. D e a próbál­ kozást nem adták föl. Igyekeznek legalább egy-két egyetem vezetőségére nyomást gyakorolni, hogy a magyarság s Magyarország iránt megnyilvánuló ér­ deklődést csökkentsék. E z történt nemrégiben a Chicagói Állam i Egyetemen is, ahol magyar tanszéket kívánt felállítani az egyetem vezetősége. Tanszék­ vezetőnek kint élő magyarnyelvészt jelöltek. Már úgy tűnt, minden rendben van, amikor a „nemzeti emigráció” megtorpedózta a tervet. Mi v o lt az érvük? Hát íme: „ Ha meghal a kiszemelt tanszékvezető, m i a garancia arra, hogy az egyetem nem hív meg magyarországi tudóst az egyetemre?” A „nemzeti emigráció” már nem sokat árthat, de néha akkorát, hogy annak a helyrehozása szinte lehetetlen... Chicagóban lett volna öt-hat d iák, aki ma­ gyar nyelvet s irodalmat tanul, s talán tíz-tizenöt, aki „magyarságismereti” tantárgyakat hallgatott volna. D e csak lett volna... (Szombat, szeptember 1.) Este ülünk a japán vendéglőben, s amikor túl va­ gyunk az első falatokon, s már a sört is megízleltük, valaki megszólal a társa­ ságban. „ Jó neked!” „Igen, valóban” — válaszolja a meghívónk. Fogalmam sincs, hogy mi miatt lehet neki annyira jó. Talán megütötte a főnyereményt, a nyolcmillió dollárt, amiről mostanság annyi szó esik Chicagóban, vagy va­ lamilyen más szerencse érte? „M i történt?” — kérdezem végül is. Csak haza­ utazom. Most már nem szól senki semmit, de picinyke irigység van a tekin­ tetekben. Valaki hazamegy... A nosztalgia, a vágyódás haza, egyszerre szinte kézzelfoghatóvá mereve­ dik a levegőben. A legszívesebben mindenki indulna, hogy forduljon egyet a hazában, az országban, hogy megálljon egy pillanatra a Gellérthegy tövében vagy Kőszeg aprócska főterén, Egerben: akárhol. D e a távolság már-már mérhetetlen, és a pénz se az égből potyog. Menni innen se könnyű... Sőt, mozdulni nehéz: az időpontok folyton ütköznek, az ember nem kedve szerint indulhat. É s mert nem mehet bármikor, a nosztalgia elhatalmasodik a legtöbb emberben. E miatt gondolatban egyre többet téblábolnak otthon, bárha az otthon igazában itt van. Az ember, amint tapasztalható, legszíve­ sebben torkonragadná azt a szörnyeteget, amely még éjjel is fölébreszti s ál­ mában is hazakényszeríti, A lélekfenevad szabadon garázdálkodik, rág, pusz­ tit: kit láthatóan, kiben meg olyan csöndesen,, hogy néha még el is lehet tit­ kolni. Csak akkor hallani-látni a belső pusztulás külső jegyeit, amikor a kör­ nyezetből valaki hazaindul. (Vasárnap, szeptember 2. l .) A chicagói Szent István-templom mint annyi más Amerikában a hívők áldozatkész adományaiból épült bizonyságául is an­ 71 �nak, hogy az egyház valaha közösségi összetartó erő volt. A katolikus magyarok egykoron ott találkoztak legszívesebben: nem pusztán imádkozás céljából. N e­ hezen vártam a vasárnapi misét, hogy lássam-halljam-tapasztaljam, mi maradt a legendás megtartó erőből. Nem sok. Sőt. A templomból mintha kirekesztették volna a legfőbb pa­ rancsolatot: a szeretet törvényét, amelyet Krisztus az egyáz fundamentumául rendelt. Ahogy Márk hagyatkozta vo lt: „Szeresd azért az Urat, a T e Istene­ det teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből, és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebaráto­ dat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” A chicagói szószékről azon a napon nem a krisztusi szeretetet hirdették. A felebarátot a testvére elleni gyűlölködésre izgatták. Az élőt már-már átokkal fenyegetve kényszerítik szembefordulásra azokkal, akik otthon vannak. A ki hazamegy, rossz magyar, aki másokat arra biztat, pokolra való. A „vasfüggönyön” túli egykori haza a kárhozat országa. .. Kedvem lenne fölállni s kimenni, de bará­ tom csak int, hogy most már üljem végig a szertartást. Így aztán hallhatok még egy kis eszmefuttatást a vasfüggönyről, arról, hogy csak látszat az eltű­ nése. Nem léte: illúzió, hogy egy évvel korábban 16 millió külföldi fordult meg az országban? Barátom legyint: ez ellen a lélekbetegség ellen nincs or­ vosság. (Vasárnap, szeptember 2. II.) Délután Magyar Ligetre indultunk, ahol szo­ kásos nyári találkozójukat tartották a chicagói magyarok. Előbb még azt hittem, hogy a liget közvetlenül a város alatt van, de aztán kiderült, hogy legalább 1oo kilométer távolságban. Az összejövetelre több százan érkeztek, és én úgy éreztem magam, mintha újra otthon lettem volna, egy jókedvű ma­ jálison. A bográcsgulyás olyan, mintha a Hortobágyon készítették volna; a bukta, a tepertős pogácsa házias: s búfelejtőnek Egri leányákát ittunk. A kis­ pályás foci nézői-drukkerei is éppen úgy minősítették a csatármunkát, a védők lazsálását, mint itthoni profi meccseken szokás. Most ítélhető meg csak igazán, hogy a magyar nyelv nem sorvadt el, él, virágzik. A szavaknak ízük. zamatuk van... Négy-ötszáz ember fordulhatott meg ezen a napon a Magyar Ligetben. Jókedvű nótázással késő estig maradtunk együtt. Senki sem sietett haza. Késő délután már kialakultak a kisebb csoportok, amelyek magyar módra világmegváltásra adták a fejüket. Néhány óra múlva már olyan rend volt képzeletünk glóbusán, hogy annál különbet kívánni se lehet. Háborús fé­ lelemnek se híre, se hamva nem maradt, Is a szabadság szerte a világon úgy virult, mint gesztenyefák a tavaszi napsütésben. - Nagy kár, hogy nem mi igazgatjuk a világot - mondom hazafelé. Mire vendéglátóm: - D e még sor kerülhet rá. Láthatod, milyen tehetségesek vagyunk - s mosolyogva tapossa a gázpedált. V EN D ÉG SÉG BEN Sose szerettem vendégségbe járni. Talán mert egészen alkalmatlan vagyok az alakoskodásra, arra, hogy dicsérjem a háziasszonyt, amikor inkább azt kelle­ ne mondanom: szent ég, ez a leves ehetetlen. A legszívesebben elmaradozok névnapokról, születésnapokról, s elfelejtkezem a magaméról is. 72 �Amerikai utamon viszont nem volt mit tenni: vándoroltam városról város­ ra, nem ritkán hetenként kétszer is. Ismeretlen emberek házában kellett aluddom, s bizony vendégfogadóim nem mindig váltak barátokká, jó ismerősök­ ké, az ottlét pedig kellemes emlékekké. De a legtöbbször igen, néha annak ellenére, hogy a házigazdának mondjuk épp olyan volt a modora, mint az enyém. Hadd mondok ezze kapcsolatban egy történetet egy magamfajtájú szóki­ mondó újsütetű barátomról. Már negyedik napja rontottam a levegőt náluk - a feleség mutogatta a vá­ rost, a múzeumokat, a város nevezetességeit jobb helyeken ebédeltetett, mi­ közben a férj húzta az igát hajnaltól késő estig. Az ötödik napon aztán rámjött az őszinteség, s megkérdeztem a ház urát, mi lenne, ha rám is szánna egy kis időt, s nem temetkezne nyakig a munkába. Ő rám emelte tekintetét, egy fintort vágott, s csak annyit mondott: - Hja uram, amit maguk kettőn elköltenek, azt valakinek meg is kell keresnie.. . (Hétfő, szeptember 3.) Fölméri-e majd valaki, hogy az amerikai magyar kis­ közösségek mennyit áldoznak arra, s azért, hogy a legfiatalabbak jól megta­ nulják őseik nyelvét, hogy őrizzék a szüleiktől kapott szavakat, a nagyszülők­ től beléjük szüremlett élményeket. Például: hány órát foglalatoskodnak he­ tente azzal, hogy fölkészüljenek a hét végi magyar iskolák óráira? Hiány éj­ szaka telik azzal, hogy könyvekből, maguk is elsajátítsák azt, amit tovább kell adni. K i tartja számon, hogy miként vándorolnak értékes magyar művek kézről kézre - szinte pontos menetrend szerint - , s azt, hogy valaki képes akár száz kilométert furikázni, csakhogy megkaphasson egy folyóiratot? Mér­ legeli-e valaki majdan, hogy miként maradtak meg magyaroknak vagy vál­ tak azzá a tizenévesek, olyanokká, akik nem feledik, hogy van egy kis or­ szág, s ahol. . . am ely.. . Ahol, például „otthon lenni jó l” . Bárha leíratott már, hiheti-e a személyes tapasztalással nem rendelkező, hogy néha még a nem magyar feleségek is megtanulják a magyart? Szóval kitartja számon? Ezt meg amazt. . . A kérdés csak azért fészkelődik az agyba, mert ezen a szabad hétfőn egy pillanatig sem nyugodott vendéglátóm, s talán immár barátom. Amit pedig haj­ naltól késő estig tett azon a munkaszüneti napon, mint cserkészvezető, nem a maga anyagi boldogulását szolgálta, hanem „csak” a saját lelki üdvét. N é­ hány kis magyart visszasegít az ösvényre, amely — lélekben legalábbis - ha­ zafelé vezet. SV ÉD Á B É C É Akik haza-hazalátogatnak, majd visszatérnek Amerikába, az örömteli ta­ pasztalások mellett viszik magukkal az árnyékemlékeket is. Kezdvén a sort azzal, hogy bár az intézkedés indokolt számukra mégis riasztó, hogy a Feri­ hegyen is géppisztolyos katonák fogják körbe az érkező és induló gépeket, éppúgy, mini szerte a világon. A londoni, zürichi, New York-i rendszabályt természetesnek vélik. „N a, de itthon?” - kérdezik csodálkozva. Aztán foly­ tatják azzal, hogy bizony a bolti eladók gyakran elfelejtik, hogy ők vannak a vevőért s nem fordítva; hogy a lakosság szinte élvezettel szemetel az utcá­ kon, hogy elképesztő a hangoskodás, hogy a csavarmenetes kupakú üdítőket 73 �nem lehet kinyitni.. . Hogy a hanyagság és nemtörődöm magatartás szinte a társadalom minden rétegében tapasztalható. - Ez csupa akadékoskodás - legyint a tanár. - Nékem mindössze két kri­ tikait észrevételem van hazai viszonyainkkal kapcsolatban. Az első: miért nem az úttest legmélyebb pontjára helyezik a víznyelő aknákat? Miért min­ dig a „dombra” ? A másik: miért használ a Magyar Televízió Képújságja „svéd ábécét” , amelyen nincsenek meg a jellegzetes magyar betűk, a hoszszú í, ú, ű, ó, ő. Holott csak „program” kérdése, hogy egy korszerű kis szá­ mítógép bármilyen jele t kiírjon. Én a saját komputeremen néhány óra alatt megoldottam ezt a feladatot - s mutatja a meggyőző mustrát. - Igaz, csak magánhasználatra. Lehetséges, hogy több millió emberért nem érdemes új programot készíteni? (Kedd, szeptember 4.) Talán senki nem tudná megmondani, h ány magyar cserkész van Amerikában, olyan magyar fiú és leány, aki szükségét érzi an­ nak, hogy ezeken a foglalkozásokon ne csak magyar szót halljon, de igénye van az együtténeklésre, a közös dalolásra, a kirándulásokra is. Az viszont bizonyos, hogy a cserkészmozgalom nélkül a magyar fiatalok sokkal hama­ rabb váltak volna közömbösökké a magyar nyelv, a magyar múlt, a magyar hagyományok iránt. A kérdés persze, amennyire megítélhető, csöppet se egyszerű, hiszen egy önkéntes tömörülésben csak az egyöntetűség alapján lehet bármilyen kérdés­ ben dönteni. Ha nem így esik, akkor a cserkészek elmaradoznak, mert a szü­ lők megtilthatják a részvételt a foglalkozásokon. Legutóbb a hazalátogatás dolgában nem sikerült egyöntetűségre jutni. A b ­ ban, hogy a magyar illetékesek meghívására ne csak cserkészvezetők látogas­ sanak. haza, hanem egész cserkészcsapatok is, minél nagyobb számban. A föl­ ajánlott balatoni táborozási lehetőséget egyesek örömmel fogadták, mások el­ utasítóan. Így aztán dugába dőlt a jó szándék, hogy a nyugati világ magyar cserkészei csapatostól jöhessenek haza. Sokan fájlalják, hogy (egyelőre) így esett. A vita azonban nem jutott nyugvópontra. Mert alighanem kétségtelen, hogy aki úgy akar magyarnak maradni, hogy közben hátat fordít Magyarországnak, az előbb-utóbb a magyarságát is elfecsérli. Az érzelmek és kö­ tődések elcsökevényesednek, ha a gyökerek nem kapnak néha hazai porha­ nyót is. UGYANÜGY? Előadás után számtalanszor faggattak: nem félek-e bíráló szavakat mondani az államalkotó magyarság felelősségéről, a nemzetiségi és a szórványmagyar­ ság sorsa miatt? Erre szoktam válaszolni, hogy én itt semmi rendkívülit nem prédikálok, ezekről a kérdésekről ugyanúgy beszéltem otthon, különösen egye­ temi hallgatók meghívására tartott előadásaimon. Ha azt írom, hogy nem hittek nekem, enyhén fogalmazok. Egyszer aztán valaki kurtán azt kérdezte: - Ugyanígy mondaná el mindezeket otthon is? - Dehogyis — válaszoltam - , szó sincs róla. - Na látja - tárta szét győzedelmesen karjait. - Maguk csak itt beszélhet­ nek szabadon. Itt mesélnek, otthon viszont megkukulnak. . . 74 �- Bocsánat - vettem át a szót: - otthon természetesen nem így beszélnék, hanem sokkal keményebben fogalmazok és személyeket is említek. Ez egy kicsit megzavarta a kérdezőt, de aztán tovább faggatott: - És itt miért nem említ személyeket? - Mert se ők, se a velük maradéktalanul egyetértők nincsenek jelen, s így nem védhetik saját álláspontjukat. Számomra etikai kérdés, hogy ha nincs itt lehetséges vitapartnerem, vagy hozzá közel álló személy, akkor ne említsem a nevét, lett légyen szó bárkiről is. (Szerda, szeptember 5.) A mexikói új bevándorlók beszivárgását akartuk „k i­ lesni”, hogy miként jönnek be s hogyan kezdik az életüket? Mindennap ér­ keznek s makacs kitartással vegyülnek a régebben „ bentlakók” közé. „Észre­ vétlen” így gyarapítják a közösséget, amelyhez tartoznak, s ahol jól érzik magukat. Még akkor is így van, ha csak \egy elhagyott üzlethelyiségben kezdik elölről az életet. Mondom, a mexikói bevándorlókat ügyeltük - kutattuk — s mégis magyar nyomra bukkantunk. Ú gy, hogy egyszer csak föltűnt egy rikító-virító magyar cégfelirat. A kísértés túl nagy volt, semhogy ellenállhattunk volna a csábítás­ nak. Néhány perc múlva már bent voltunk a magyar vendéglőben, s a sör még ki sem fogyott a pohárból, amikor megkérdezték: nincs-e szükségem se­ gítségre? A támogatás itt mindenkinek jár, aki magyarként Chicagóba érke­ zik. Nem úgy, hogy csekket, dollárt nyújtanak eléd, de megmondják, hol kaphatsz legolcsóbban lakást, hogy juthatsz munkához, ki a magyar vállalkozó, aki fölfogad? A füzet, mely ez emberbaráti ügyködésről árulkodik, eddig 987 magyar „segélyezéséről” v all. Jö ttek id e délről és északról, nyugatról és kelet­ ről. Még kellene 1 3 érkező, hogy ezerre kerekedjék a segélyezettek száma, s akkor a nagylelkű vendéglős abbahagyja a jótékonykodást. Aztán nem lesz ingyen leves, legfönnebb tanácsadó szolgálat! Huszonöt éve csinálja, s úgy gondolja, épp ideje kizárólag magára gondolnia. De a füzetet bőrbe kötteti s arannyal ráíratja: M A G Y A RO K . N U M ERU S CLAUSUS Magyarországon ismert volt a numerus clausus, a zárt szám fogalma, amelylyell meghatározták, hány zsidó vehető fel egyik vagy másik egyetemre. Nem mentségként, csak magyarázatként hadd tegyük hozzá: a numerus clausus nem sajátosan magyar megkülönböztetés volt, de magyar is. Európa sok álla­ mában érvényben volt ideig-óráig, persze nem az európai szellem nagyobb dicsőségére, amikénthogy bármiféle numerus clausus: a politikai, vallási épp olyan szégyenteljes, mint a faji volt. A zárt szám rendelkezés nem érte el a célját: az egyetemeken „üresen” maradt helyekre továbbra se áramoltak a parasztfiatalok. Ahhoz ugyanis föl kellett volna kelteni a nagyobb tanulási vágyat, s aztán anyagi lehetőséget kellett vona teremteni a szegények szá­ mára is. Mindez pedig annak ürügyén jut eszembe, hogy egy Magyarországon szü­ letett kislány 1983-ban antinumerus clausus alapján jutott be a Harvard egyetemrre. Hogy miként? Annak a törvénynek a segítségével, amely előírja, hogy az egyetemek csak akkor részesülhetnek állami támogatásban, ha a szövet­ ségi kormány utasítása értelmében az „etnikumokhoz” tartozó bizonyos szá­ mú hallgatót is fölvesznek. Az pesze már értelmezhető, hogy ki tekinthető etnikusnak, hányadik generációig? Újabban legfőképp a harmadik világból 75 �érkezőket tekintik a fogalomba tartozónak. Mindenesetre a fenntartott helyek nélkül ez a magyar lány soha nem juthatott volna be a Harvardra. - Persze enélkül se - mondja ha nem akad Harvardon magyar pro­ fesszor, aki megmagyarázza a többieknek, hogy én nemcsak „sima magyar”, hanem etnikus magyar vagyok.. . ( Csütörtök, szeptember 6.) Nehéz lenne eldönteni, hogy kik teremtették meg jó hírünket Amerikában! Talán azok a tisztek és közkatonák, akik már a polgárháborúban ott voltak. Vagy Kossuth s a ’49-es emigráció, netán mégis a hunkyk, a mindenre elszánt magyar kékgallérosok, akik szinte magukra vállalták a századfordulón Kelet- és Közép-Amerika minden emberpróbáló munkáját, főleg a vasiparban? Netán mégis az atomtudósok, akik az atom- és hidrogénbomba körül bábáskodtak? A nagy zenészek, karmesterek? A film ­ világ cézárai és zsenijei? Minden bizonnyal nem egy csoport, hanem vala­ mennyien együtt munkálkodtak akarva-akaratlanul azon, hogy ne le-, hanem fölnézzenek ránk a nyugati féltekén. Csak a magyar képzőművészet remekei nem jutottak el Amerikába. Hiába bolyongok az ingyenes múzeumlátogatási napon a Szépművészeti Múzeum termeiben, s próbálok makacson föllelni magyar műalkotásokat. Mindhiába. Se Munkácsy, se Kosztka, se Kassák, se senki más. Végül mégis megvígasztalódom, ha ugyan v ígasznak lehet ítélni, amikor az embernek egyik szeme sír, a másik nevet. Az utolsó teremben ugyanis ott van egy Vasarely-kép. A mű­ vész nemzetiségére utaló cédula így hangzik: „Hungarian/French”. A legenda szerint előbb az állt a kép alatt, hogy francia, de a művész nem tartotta hiá­ bavalónak megírni: igaz ugyan, hogy Franciaországban él, de ő magyar. K ér­ te a korrekciót. Ekkor cserélték föl a táblát „magyar-franciára” . - A jelen­ ség nem egyedülálló. K int egyre többen igénylik, hogy megvallhassák ma­ gyarságukat. ZÁSZLÓ K A középkorúak derékhadához tartozó tekintélyes vállalkozó már rég betor­ nászta magát a republikánusok közé. Ennek ellenére nem igyekszik letagadni a múltját, amikor Los Angeles hippitanyáin bolyongott a szép új világ remé­ nyében. Immár következetesen konzervatív, „a hagyományos értékek őrzője” , amibe beletartozik - bár ő már harmadgenerációs - a magyar hagyományok őr­ zése is. - A Los Angelest évek - mondja kissé révetegen. — Forrófejűek voltunk, és sejtelmünk sem volt, hogy amit csinálunk, annak nincs társadalmi jelentő­ sége. Azt hittük, hogyha kőzáport zúdítunk a rendőrökre, azzal nemcsak hő­ sökké avatjuk magunkat, de a világmegváltáshoz is hozzájárulunk. Kiábrándul­ tunk a kapitalizmusból és megrendült a hitünk a kommunizmusban. Semmi se volt jó, s aztán egy zászlóégetés után keserű szájízzel tértem meg a hippitanyára. Hiszen a zászlóhamvasztással nem a társadalom, hanem a nemzet szimbólu­ mát semmisítettük meg. Ez a felismerés kedélybeteggé tett.. . - És ami a legfurcsább, a sötétben fekve nyilait belém a kérdés: vajon azt a kis zászlót is képes lettem volna-e tűzre vetni, amelyet „negyvennyol­ cas” nagyapám hozott ki magával? „Nem, azt soha” - válaszoltam akkor magamnak, pedig hát az amerikai zászlóhoz sokkal több emlékérzelem fű­ ződött, mint a magyarhoz, de úgy látszik, hogy az ösztönéletünkben tovább 76 �raktározódnak az emlékek, mint az iskolában fölszedett tudás. Ha ott hagy­ tam a csavargótanyát, abban mindkét zászlónak szerepe vo lt.. . [...] M AG YA R ESZM ECSERE A hazulról visszaérkező középkorú férfi arról lelkendezik, hogy mennyire megváltozott az ország. Meséli, mit lehet kapni, hol, mennyiért, hogy már párizsi világdivatcégnék is van üzlete Pesten, bár meg kell adni, ott nem a munkásosztály szokott vásárolni. - A kirakatok ízlésesebbek, mint New Yorkban vagy Chicagóban - ad módot a kézzelfoghatóbb összehasonlításra is. - És ezt mind el kell hinni? - kérdezi az ősz hajú marcona férfiú, aki „elvből” - nem megy haza mindaddig, amíg nem bukik meg a rendszer. - És már több mint egymillió személygépkocsi van magántulajdonban. - Mesélj csak, mesélj - vág közbe a szürke üstökű. - Pesten valóságos közlekedési csőd van. - Azt elhiszem - lélegzik fel a rossz hírre szomjazó - . Folytasd csak bíztatja a mesélőt, s tágra nyílt szemekkel hallgatja a történeteket, mert ha­ za nem jár ugyan, de azért legalább kéthetente módját ejti olyanokkal beszél­ ni, akik otthonról érkeznék. - Egyszerűen nem lehet parkolóhelyet kapni. - Azt se! - rázza meg elégedetten ritkaezüst haját. - Egyre több a kocsi. .. Az ősz hajú öregúr elgondolkodik egy pillanatra, aztán szélesen elmoso­ lyodik. - Nem a kocsi sok, fiú! Az utca kevés! (Szombat, szeptember 8.) A korai ébredés oka, hogy este előadásom lesz. A téma megint a Háromágú é letfa. Ám Lake Hope óta fölgyülemlett bennem né­ mi tapasztalás arról is, hogy kis lélekszáma ellenére mennyit árt az összmagyarságnak a szélső jobboldal. A „ nemzeti emigráció” ahogy barátom ne­ vezi őket s ők magukat. Vajon mi a helyes — töprengek ha maradok ki­ zárólag saját gondolataimnál vagy ha a friss tapasztalásokat is beleszövöm mondandómba? Talán néhány mondat erejéig, határozom el. Hogy például eddig még egyetlen emigráció sem átkozta el a hazát. A módi egészen ú j.. . Még készítek pótlólag egy-két jegyzetet, s aztán nem lévén választási le­ hetőség, elkezdem a mondókámat. Szikáran, inkább elméleti kérdéseknél ma­ radva. Csak a szünet után, a második menetben kezd vibrálni a levegő, ami­ kor nem a tényleges hazai helyzet kerül bonckés alá, hanem a képzelt állapot. A rögeszmék, amelyek erősebbnek bizonyulnak minden érvnél, s persze a va­ lóságnál is. Sokan nem is figyelték, miről beszélek, egész idő alatt a „második me­ netre” készülődtek: a kérdezz-felelek játékra. A fajdkakas süketségével hallgattak végig. „ E z is párbeszéd?” - kérdezem magamtól, de vígasztal, hogy ők mégis csak a kisebbséget jelentik, mert a 77 �többség nem keveri össze a fogalmakat, mondjuk a hazát a politikával, a népet a kormányzattal. És még sorolhatnám. .. Ülnek velem szemben és készülnek lecsapni rám, mintha legalábbis állam­ titkár volnék valamelyik minisztériumban. H Á RO M K Ö N Y Ö R G É S : a) Uram! Óvd meg gyerrmekeidet a kísértéstől, hogy rokonlátogatás ürü­ gyén vagy gyarló vágyakozásaik áldozataiként a vasfüggöny mögé, a pokol tornácára utazzanak. Óvd meg őket a hamis barátoktól, akik már áldozatá­ ul estetk a sátánnak, és ha már a romlás kikezdte őket, óvd meg az ő látá­ sukat a hamisságoktól, hogy a látszatot valóságnak higgyék. Óvd meg ke­ resztyén hitüket. . . b) K ön yörgünk hozzád Uram a magyarságért. Magyarországi testvéreinkért, adj nekik békességet, munkájukra adj áldást. Erősítsd meg őket őseink hité­ ben és add, hogy szíveink közelebb kerüljenek egymáshoz. És könyörgünk er­ délyi hittestvéreinkért, az ottani magyarságért, mindazokért, akik távol élnek a magyar hazától. Segítsd őket, hogy megmaradjanak keresztény hitükben és magyarságukban. Add, hogy növekedjék bennük az összetartozás érzése, hogy elviseljék a megpróbáltatásokat és hogy ne szegődjenek a torzsalkodás kato­ náivá, hogy keresztény szeretettel legynek más népek iránt is. c) Könyörgünk hozzád, hogy világosítsd meg a gyűlölködők elméjét, hogy belássák végre: az ember meg akarja élni az ő idejét, és emberként akarja megélni azt. Vess gátat a fennhéjázásnak, tisztítsd meg a szíveket a mérgező tüskéktől. Add Uram, hogy úgy élhessünk egymással és egymásért, amiként azt te rendelted. Adj nekünk türelmet, békességet, jó akaratot. . . M AGN ETO FO N Az előadásoknak mindig velejárója a magnetofon is. Néha éppenséggel min­ den második embernél van egy kis ügyes japán szerkezet, amely nagy távol­ ságból is elfogadható minőségű fölvételt készít. Ami tehát harminc hallga­ tó előtt elhangzik, a legnagyobb nyilvánosságot jelenti. Igaz, néha megkérdezik, hogy hozzájárulsz-e a fölvételhez, de a válasz csak a szervezőket kötelezi, a hallgatók már azt tesznek, amit akarnak. A japán magnó szép lassan benyeli a hangot, hogy majd visszaadja. Így aztán legjobb a rendezőkre bízni, hogy felveszik-e az előadást vagy se. Egy ízben azonban furcsa eset történt. A rendezők nem kérdeztek semmit, csak fölállították a mikrofont, a profi magnetofont, s aztán magyarázni kezdték, hogy milyen je­ lekkel adjam tudtukra, hogy kapcsolják ki, ha nem akarom, hogy rögzítsék, amit mondok; majd pedig újabb mozdulattal jelezzem, hogy megint indít­ hatnak. - Nyugodtan föl lehet venni mindent. Nincs abban semmi titkos, amit mondani fogok. 78 �- Hogyhogy? - kérdezte egy résztvevő. - Ha nem mond semmilyen titko­ sat, akkor miért ülünk itt? - s ezzel se szó, se beszéd, felállít, s eltávozott. - Ezek szerint magát a pesti kormány küldte, hogy megfertőzzön bennün­ ket — állt fel egy másik is, és elindult utána, majd őket követően még hár­ man. Csak amikor láttam, hogy a többiek nem szándékoznak távozni, akkor intettem, hogy indulhat a magnetofon, pontosan azzal a jelied, amire ki­ oktattak. (...) K Ö N YVSÁ TO R A kinti szellemi élet szervezőinek, s mindenekelőtt persze az értékes műve­ ket alkotó íróknak vissza-visszatérő gondja, hogy a hazai könyvnapokon mind ez ideig nem kaptak könyvsátrat. Az itthon megjelenő könyvek szabadon áramolnak kifelé, de az éllenkező irányú mozgás még várat magára. - Azért vannak vigasztaló jelek - próbálnám takargatni röstöllkedésesemet, mert a legkevésbé sem érzem indokoltnak a tartózkodást, bizalmatlan­ ságot. Hiszen, ha valaki venné magának a fáradságot, s megvizsgálná, hogy hol jelennek meg a politikai-gazdasági-társadalmi struktúrát érintő lé­ nyegi bírálatok: kint-e vagy idehaza, akkor alighanem arra a következtetés­ re jutna, hogy legfőképp itthon. Bizonyságul elegendő folyóiratainkat fölla­ pozni. Arról már nem is szólva, hogy a szamizdat-kiadványok elemzéseihez ké­ pest a kinti kritikák csak gyönge kis dadogásnak tűnnek. Fölösleges hát óvakodni a könyvsátor fölállításától. - Én még sose hallottam olyan rendszerről, amelyet a könyvek döntöttek volna meg - kockáztatja meg valaki az állítást. - Erre egyébként bizonyságul szolgálnak a nyugaton könyvek is. megjelent magyar - No csak? - bámul rám a társaság ifjú tagja. - A magyar lelemény ugyanis valamennyit becsempészi az országba. Töb­ bet, mint amennyit a könyvsátorban árulnának. (...) (Szerda, szeptember 12.) Itthon születésnapra ,a második-harmadik utcáig is gondot jelent elmenni. Megszoktuk a kis távolságokat, a saját arányainkat, hogy körömnyi az ország vagy annyi se a tenyérnyi Európában. Kint egy születésnapi meghívásra akár négy-ötszáz kilométerre is elindulnak. A z ide­ gen számára minden elég meglepő, ennél már csak az a meghökkentőbb, ha azt tapasztalja az ember, hogy egy-egy jobban élő amerikai magyar otthoná­ ban tizenöt-húsz család is megjelenik az eseményen. Még furcsább, hogy az ünneplés csak ürügy közösségi dolgok megbeszélésére. Edisonban például épp’ csak fölköszöntöttük a ház asszonyát, máris kérdezte: ki miben segít a néhány nap múlva rendezendő ünnepségen? 79 �A vasárnapi magyar piknikre, amelyen nem lehetek jelen, mert tovább kell mennem, nem kevesebb mint ötezer emberre számítanak. Annyira sütnekfőznek, annyinak az ellátásáról gondoskodnak. Ötezer magyar? — kérdezem hitetlenkedve. S a válasz csak annyi: Meglehet a résztvevőknek nem mind­ egyike lesz magyar, dehát annyi baj legyen, hiszen az „idegenek” részvétele azt jelenti, hogy jó csengése van a nevünknek. A Magyar Ház (a Magyar Klub) készül az eseményre, s a születésnap arra is jó alkalom, hogy ki-ki ajánlhassa magát elárusítónak, szakácsnak, hurcolkodásra. A jókedvű társaság az ötezer fős vígasságra készülődik. E L L E N Z É K IS É G - M A G Y A R M Ó D RA Egy társaságban sok egyéb mellett szóba kerültek a nyugaton megjelenő ma­ gyar nyelvű lapok is. Hogy melyék a legfontosabbak, a legszínvonalasabbak, a legdemokratikusabbak, a leginkább olvasottak, a legmaradibb szelleműek, a legártalmasabbak, a legfelelőtlenebbek. Már van valamelyes fogalmam az amerikai magyar sajtóról s arról is, hogy miként alakul át, másul meg, s hogy miként nevelhető kacsa tó nélkül is. - Na és hogy lehet itt lapok minősítésének. lapot alapítani? - kérdeztem, hogy véget vessek a - Csak nem akarsz disszidálni? Aki bennfentesebb, jártasabb efféle dolgokban, maga is folyóirat-tulajdonos és íróember, elkezdte fejtegetni, hogy milyen szabályok vannak. - Főleg pénz kell - tárta szét a karját. - N a azért még kell valami - emelte magasba az ujját egy tanárember: A lapalapításhoz legalább két magyar szükségeltetik. - Miért épp kettő? - kérdeztem a járatlan ember naviságával. - Az egyik írja a lapot, a másik meg olvassa. Ezen jót derültünk, de szót. aztán a gyakorló laptulajdonos vette át újra a - A dolog nem egészen úgy áll. Ahol két magyar van, ott már két lapot alapítanak. - Ez dlég furcsa - csodálkozom. - Az bizony, de csak így lehet egyik a másiknak ellenzéke, s folytathatnak egymással vitát. . . — magyar módra. ( Folytatjuk) 80 �TA N D O R I D EZSŐ A félévszázadoló* És a nem mérendő kezdődik el Közeledik hozzám a második fél évszázad, mely nem lesz már annyi, a nagyobb pontosság ideje a név pontatlanságát hozza, holott ezt is, mint annyi mindent, épp pontosabban tudok/m kifejezni. M it félévszázadoltam, nem kérdem magamtól, nem tudok a Folyamatos M úlóról beszélni, érdem részeiről, sosem ér véget úgy semmi része, hogy a tárgy kikerülne a maga érdektelen titokzatából, amit nyilván csak én hiszek vele, kit érdekelnének azok a nagy vallomások, amiket tehetnék, mégis, magamban hordom ezeket a majd remélhető elbeszéléseket, legyenek ellensúlyai annak például, hogy rossz időhatározások napsütésében panaszolom a háborút, vagy fordítva. Hová látok ki, hol vész el horizontom? Nem következik mindez semmiből, ami a maga részéről meg „m indaz” , s a kettő nem válik el így. Akiket összeöregedve szeretek, kezemen üldögélve nézek, akikkel időm telik - a kitekintő-e? a körémhomályló? - , el fogom veszíteni oly meghatározhatatlan tartam leteltén, melynek e bizonytalansága mindazonáltal - sőt! épp, hogy! nem szép, s rámutat, hogy nem oly fontos a pont a körvonalrajz távoli nézete sem, ahol összemosódik, hát még a kibomlása, a láthatóság - kikre mikor kerül sor rosszindulattal, fércnek nevezhető, mintha egy öltöny fordítva készülne, lassan eljutna oda, hogy anyagaira bontsák, kiszedjék belőle a kanavászt, a gombokat a levegőhöz varrják, melybe üres ujjakkal kapkodok - de hiszen ezek az én karjaim, kiáltok hangtalanul, melyekről eltűntek ők, eltűnt az időt mérő pár deka madártest, horgony láb, bárhová lendítő kismutató szárny. És a nem mér... végződik el. * Lapunk régi kedves szerzőjét szeretettel köszöntjük 50. születésnapján kalomra nekünk szánt ciklusával. közel egy éve erre az al­ 81 �E gy szoba elcsöndesül... . . .alkalmi esemény, egy este csak, mindennapos. K ét szárny ajtó, s kis egy szál konyhaszárny, tört-ütött, becsukódik, a rossz zárak, a csappantyúk, holnapig, mindennapos szárnyhomályba buknak bizonyos fejek, még ellenőrzött mozdulattal, s ha a Nagyobb Titokzat telik is be rajtuk, ez még a N agy Rend, vagy mondjam így, nem a Legnagyobb Végső. Mi lesz az? Hogyan történt, ami megtörtént eddig, ilyesmi? Hirtelen összecsukódás, elterülés, a karok, a karok, nem tartotta tovább, ami tartott, omlott a szív, gyönge partként. Ezért tanultam verset, ezekért a kései, e még mind nem kései léptekért, kiléptekért, lépten tulok noccanatlan feladataira készülőben? Ásót, lapátot vásároltunk, aztán itthon felejtődnek, a tényleges munkából kimaradnak, így is királysírok ezek, madarak, királyok, kutyák, porladnak, mint a falevél, egy kutyával - nem, nem, négy láb már nem bír meghonosodni, holott mennyire szerettem volna kutyát, most látom, ez nem megy, most, hogy megvan - , királysírok ezek, lapáttalan, kővel ásva, egy zöldike, egy rozsdafarkú, két veréb, még egy zöldike belefúlt a maga hányásába, belehalt a maga tojásába, vagy csak az idő lett olyan a szárnya alatt, mint a becsukható ügyirattsáka. Látod, az ő dolgai véget értek! E g y nap ott mentünk - minek beszéljek a nem tudható eljövőről - , hirtelen megélénkült a kaszált domboldal, a sírhelyek felé elkezdett egy egész csapat madár araszolni, lassú, eleven omlás a nagy nyár fényében: az élők hívtak minket, ezt kell elfogadni, kövessük tevőleges útjukat. M egállok a zárt szoba ajtaja előtt? V agy csak megyek - tevőleges - , s mondom így: Nem, nem rejtély. 82 �„ 1 9 8 8 , siessünk˝ Hamar, hamar, olvasni akarom, mit írtam! Róluk akár, vagy már akkor nincs az, hogy miről is. Igen, összeöregedtünk, összeszoktunk a lábuk érintésének, a megérkezésüknek, ennek a Poe-H ollója-A -V állunkonnak súlyávával, és nem mindegyik napjuk egyforma, nem mindig lehet ugyanarra számítani, és ez természetes, mi lenne egyéb. Mindig valami egyéb ér vissza a kör azonosságpontjához. Nézem szemük, vagy ahogy megvakítja őket „az idő” , a lábuk melegét érzem, ahogy - „E g yél Poszi, egyél!” - ráteszem a barátposzátát naponta tízszer a tál peremére, ahol a gyümölcslé tócsája, sárgás, sárgarépától és Polybé-elegytől, és ha valahol leülök, szemközt a bejárattal, pincében, például, felteszem a lábam a lefelé igyekvők lépcsőjére, kalapom hátrányt-tolom, előnyt-húzom, kiterítem újságomat, vigyázok, fel ne döntsek semmit, szatyrom ott ne felejtsem, hallom ezt, „egyél, egyél, igyál” , látom, ő hogy álldogál mellettem, olyan gyanús-túl-hosszan, ez tavaly volt, az ágyon, huszonegy éve a fekhelyünk, és másikunk észreveszi egy nap, csak: megvakult, majdnem megvakult! hát ezért volt a nagy közelség, a csönd együttléte. M i ez a csönd, mit nézek vakon a lábam mellett a lépcsőn, a sportlapban vagy más nyomott szövegben? a kalapom pereme körül? a hályogos örök-képek üvege mögött? D e már az utcán megyek, ahol, persze, mintha csak álldogálnék, kinek is gyanús? É s a szervi működés kifogástalan. Mi lesz az én gyümölcslé pocsolyám? sárgarépapépem? K i gondol erre! Erőben, valam iféle meglét állapotban járok valaki mások dolgai után is, egy-két nyomott szöveggel magam is. (De „vasárnap” már azt gondolom: „hétfőn” ------- S így gondolom.) 83 �m űhely______________ PETŐ CZ A N D R Á S A szöveg radikális átalakulása Nagy Pál írói pályájának főbb állomásai I. Nagy Pál szemléletének változása-alakulása, „költői fejlődése” - ha lehetsé­ ges egyáltalán ezt a kifejezést használni napjainkban - radikális és egyenes vonalú. A salgótarjáni születésű író minden könyvében önmagáról, az áltála teremtett szöveg módosulásáról tudósít, ám ennék ellenére mindegyik mun­ kája más: mű és nem-mű, önéletírás és fikció együtt, egyetlen „életműtöredék­ ben” van jelen. Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely társszerkesztője és kiadója, 1934-ben született, Salgótarjánban. 1956 óta él Párizsban, tehát mindössze huszonkét éves, amikor saját lábára állva, egyedül, teljesen idegen környezetben szem­ besül önmagával, önmaga elvárásaival, elképzeléseivel. Az emigráció és az írói pályakezdés pillanatában a valamikori egri főiskolai hallgató euró­ pai értelemben véve műveletlen: az ötvenes évek bezártságában nem juthatott semmiféle „úgymond korszerű” művészethez, sőt, még a klasszikusok egy része is tiltottnak számított. Mint ő maga beszámol erről a Kritika 1987/7-ik számában, ebben az időben, az eszmélés, az öntudatosodás időszakában a népi írók progresszív vonalához kapcsolódik, őket fogadja el irányadónak. A Németh László nevével fémjelezhető szemléletet és gondolkodást képviseli az emigrálás utáni időszak fiatal írója is: nem lehet véletlen, hogy az általa kezdeménye­ zett folyóirat éppen egy Németh László-tanulmány címéről kölcsönzi nevét. Túl azon, hogy a Magyar Műhely „beszédes” , kifejező elnevezés, talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy ez a „keresztelés” akkor valamiképpen folyó­ iratprogram is lehetett. Mert az író első kézzelfogható produktuma a Magyar Műhely, ez az 1962 óta létező, ható, és újra és újra indulatokat, érzelmeket felkavaró folyóirat. Nem, téves lenne az az értelmezés, hogy a Műhely egyedül Nagy Pálnak kö­ szönheti létét: feltétlenül meg kell említeni, hogy ez a lap kollektív „műal­ kotás” , hatan indították el annak idején, és mai formájában hárman szerkesz­ tik; mégis kétségtelen, hogy ennek a kollektív „teremtménynek” az egyik meghatározó szellemi vezére, arculatának formálója éppen ő. Bujdosó Alpár és Papp Tibor mellett Nagy Pál az, aki a több mint negyedszázados folyó­ irat nem kevés munkáját ma is konok lelkesedéssel végzi. Ez a lelkesedés és munkabírás példátlan: az irodalmi szerkesztők legjobbjai közé emeli. Hogy mennyire személyes - pontosabban: „háromszemélyes” - műalkotás a Magyar Műhely, azt az is bizonyítja, hogy a lap jellegének változása precízen követi a szerkesztők gondolkodásának módosulását. 84 �A kezdeti Magyar Műhely nyitott, értékeket kereső, modern folyóirat volt, amely többek között Szabó Pál könyvéről közölt recenziót, Németh Lászlóról tanulmányt, és ezekkel együtt Kassák Lajos-idézeteket publikált. Ahogy tágul a horizont, ahogy nő a szerkesztők információanyaga, úgy lesz egyre „napra­ készebb” a lap. Csökkennek a kulturális hiányok, eltűnnek a „fehér foltok” , méghozzá látványos gyorsasággal. Először Sartre-t , Camus-t , m ajd Mallarmét, Joyce-t , Weörest, Pilinszkyt, Szentkuthyt, Füst Milánt „látjuk viszont” ha nyomokban is, a Műhely oldalain. Ezek a „viszontlátások” a szerkesztők is­ meretanyagának bővülését, és az arra való gyors reagálást mutatják. Az abszolút nyitottság jellemzi a Magyar Műhelyt és alkotóit, közöttük Nagy Pált. Az újdonság következetes befogadása és újrateremtése: ez az a radikaliz­ mus, ami írói gondolkodását is meghatározza. Novellistaként indul. Első könyve a folyóirat megalapítása után két évvel jelenik meg, 1964-ben, Reménység, hosszú évek címmel, Párizsban, a Magyar Műhely kiadásában. Ha mai szemmel nézzük ezt a kötetet, apró jelekből fel­ fedezhetjük ugyan benne a húsz évvel későbbi avantgarde költőt, de az ak­ kori olvasó számára ezek a novellák kifejezetten realista szem­ léletűek lehettek, és általában egyszerű emberekkel megtörtént eseményekről szóltak. Többrétegű novelláskötet: jelen van benne a fiatal emigráns élmény­ anyaga, munkát keresése, az idegen környezetbe való beilleszkedés zavara, de jelen van benne az itthoni, a magyarországi idő történése is, a vidék és a falu emlékezete, sőt a gyerekként megélt háború és annak borzalmai. Az utóbbinak erős és megrendítő elbeszélése az M. I. emlékére, amely a világ­ háború utolsó hónapjaiban játszódik, egy fiatal nő és egy zsidó férfi szerelméről szól. Maga az írás talán kissé „panelekből építkező” , sematikus, de a befejezés, a szeretkezést végignéző, majd annak géppisztollyal végetvető nyi­ lasok ábrázolása, és az elbeszélés utolsó mondatai mutatják: nem akármilyen íróval állunk szemben. Az egész kötet jól felépített, a szerkesztés maga is tu­ datos. Tulajdonképpen két egymásra rímelő elbeszélés adja meg a keretét a könyvnek, a Végrendelet, amely a nyitó írás, és a kötetcímadó Reménység, hosszú évek, amely lezár. Mindkettő annyira személyes és monológszerű, hogy bennük felfedezni véljük a későbbi avantgarde szövegteremtőt és vizuális költőt. A hangsúly persze akkor még a költőn, a - ne féljünk kimondani! lírikuson van, de egyetlen pillanatra feltűnik az a kihagyásos technika is, amely már a vizuális szövegköltészet sajátja, és a későbbiekben Nagy Pál írásainak, műveinek legfőbb jellemzője. Egy apró emlékezetkiesés „ürügyén” két sorban mondattöredékek jelennek meg: ezt az utóbb rendszeresen alkal­ mazott módszert a kötet utolsó írásában láthatjuk, mintegy megelőlegezve a folytatást. A könyvön egyébként végig valamiféle kettősség érződik: az elbe­ szélői és a novellista attitűd keveredik egymással, ha az előbbin az objektí­ vabb, egyes szám harmadik személyű „történetmondást” , az utóbbin pedig a személyesebb, egyes szám első személyű önreflexiót értjük. A kérdés az első pillanattól kezdve nyitott: hogyan léphet tovább az író? A továbblépés logikus, bár korántsem az egyetlen alternatíva. Az 1968-ban megjelent Hampsteadi semmittevők című regény a novellisztikus-vallomásos, egyes szám első személyű önreflexiót erősíti fel, teszi általános érvényűvé. Á m nem csupán ennyi: logikus és nagyon radikális továbbfejlesztése a lírikusi alapállásnak, egyben pedig a szövegszerkesztés újdonságának és másságá­ nak a bejelentése. Már a kezdés meglepő: zárójellel indul a regény, ezzel is 85 �jelezve, hogy olyan felépítményről, tudatos „nemkompozícióról” van szó, amelyre a feljegyzés, a mellékesen odavetett széljegyzet „műfajmegjelölés” il­ lik. „Kvázijegyzetek” ezek, amelyekből végül regény épül, de ez a regény már egy joyce-i, szentkuthyi „szöveghalmazra” emlékeztet, és nem valamifé­ le hagyományos, sok szereplős elbeszélésre. Nem tudjuk, hogy művének ké­ szítése idején Nagy Pál mennyire ismerte akár Joyce, akár Szentkuthy mun­ káit, de mindenképpen ismerhette, és valószínűleg az sem véletlen, hogy eb­ ben az időben már a Műhely számai is határozottabban közelednek valamifé­ le radikálisabb modernség-eszményhez. Nem sokkal Nagy Pál regényének a megjelenése után születik egy J oyce-Finnegans Wake külön szám, illetve már szerkesztődik a Szentkuthy-összeállítás. A regény ezek figyelembevétele mellett is meglepően új és sajátos szem­ léletű. Az egyes szám első személyű elbeszélő nem folyamatos monológot, hanem monológtöredékeket, monológmontázsokat „terít” elénk, amelyek szövevényéből derül ki maga a történet: két fiatalember hogyan próbál magá­ nak pénzt „csinálni” Londonban. Ebben a műben azonban már nem az el­ beszélés az elsődlegesen hangsúlyos, hanem a „pszichikum” , maga az elbeszélő, aki mind teljesebben álomban éli meg saját történetét, félig-meddig önkívü­ leti állapotban: napjai összefolynak, töredékesek. Nem az elbeszélés össze­ függései fontosak, mondja az író, hanem a „belső történés” , ezért alkalmazza a montázstechnikát, a kihagyásos eljárást. Néhol oldalaikon keresztül semmi mást nem látunk, csak gondolatjeleket, amelyek megszakítva az írott, értel­ mes szavakat, a „főhős” öntudatlan állapotáról is tudósítanak. Jellemző pél­ da erre a 19-ik oldaltól kezdődő gondolatjelhalmaz, három oldalon keresztül, amely után a következőket olvashatjuk: „Ágyam mellett három üres tejes­ üveg. Johny szerint három napja fekszem” . A regény fontos momentuma, hogy megtalálható benne a konkrét költé­ szetre jellemző reflexivitás, önmagára-figyelés. „Novellám egyébként, melyet most írok, arról szól, hogy az ébresztőóra bekapcsolta a rádiót” - írja egyhelyütt, és ez a regénybe komponált „írói attitűd” éppúgy vonatkozik magára a regényre, mint az abban készülő „novellára” . A későbbiekben még a variá­ ciós lehetőség is megjelenik: „(A z olvasó kiválasztja a neki tetsző megoldást, majd folytatja a regény olvasását)” . Ezek a módszerek már az experimentális szövegszerkesztés körébe tartoznak, abba a folyamatba, amelyet Joyce és Szentkuthy neve is fémjelez. Az avantgarde szövegépítés, a montázs és a fragmentum mint műalkotásformáló fokozatosan uralkodóvá válik, közben pedig az „elbeszélés” , a „belső történés” egyre álomszerűbb, egyre látomásosabb és „pszichologizálóbb” ; és — hadd tegyük hozzá - mindtöbb látható nyelvi elemmel dolgozik az író. Az utolsó oldalakon előtérbe kerülnek a szó­ töredékek, a nyelvi játékok, az elbeszélés teljesen megszűnik, a szöveg hang­ súlyosan vizuálissá lesz: a gondolatjelek mellett feltűnik a fordított szövegkép, a papíron, síkban szétdobált „szómaradók” is. Az 1971-es Monologium című kötet pontosan ugyanott folytatódik, ahol a 68-as regény abbamaradt. Ez a kötet, amely - talán — még „történéseket” tartalmaz, már kifejezetten határeset: a próza és a vizuális szövegköltészet mezsgyéjén áll, néhol kimondottan szövegköltészeti, néhol pedig elbeszélés­ vagy novella-fragmentumokat találunk benne. Az előzőekhez képest nagyon sok a látható nyelvi elem: nyilak, karikák, fekete pontok, zárójelek, fordított szövegoldalak, kiemelések tarkítják, francia és egyéb idegen szavak tördelik szét, sőt, kifejezetten értelmetlen, halandzsa szövegek is találhatók benne. Ez S6 �az a munka, ami igazán választó Nagy Páll! művészetében. A hagyományos prózával teljesen leszámol benne, és egyértelműen elkötelezi magát a fragmentumos szövegépítés mellett. Ez a kötet mutatja legjobban a Prae és a Finnegans Wake hatását, és ez egyben - a hatás ilyen mértékű direktsége a legnagyobb gyengéje. Ha a szerkesztőtársak munkáiból akarunk párhuzamot vonni, Bujdosó Alpár 1 és 2 között az Erzsébet-hídon című 1980-ban megjelent könyvét említhetjük, hozzátéve, hogy nem elsősorban a vizualitás, hanem a montázs hasonlósága okán. Az a személyesség, az a sajátos szövegűm, amely néhol már az első kötetét jellemezte, és amely a regényében túlsúlyba került, itt végérvénye­ sen egyeduralkodóvá lett, „győzött” , Nagy Pál megtette a döntő lépést a prózából a költészetbe. Válóban belső monológok halmaza ez a könyv, de a legteljesebb szubjektivitás móllett már érvényesül a szöveg hangsúlyos önfelmutatása, konkrét költészeti értelmezése is. Mindez együtt van egy végső kavalkádban és sajátos leszámolásban. A Monologium éppen átmeneti jelle­ ge miatt problematikus, kiforratlannak tartom, végiggondolatlannak. Szerepe azonban fontos: közvetlen láncszem a prózából a vizuális költészetbe. 3. A hetvenes évek eleje komoly cezúra, éles választóvonal a Magyar Műhely történetében és szerkesztőinek életében. A modem, progresszív szemléletű fo­ lyóiratot a 40. szám után felváltotta egy kifejezetten avantgarde szemléletű irodalmi orgánum, amelynek a szerkesztői (ekkor csak Nagy Pál és Papp T i­ bor) határozottan fordultak a vizuális és kísérleti költészet felé. A vizuális költészet megismerése reveláció erejű lehetett, különösen azok után, hogy Nagy Pál - amint láttuk - egyéni fejlődésében ösztönösen arra kereste önma­ ga tehetséges útját. Mallarmé után megismerkedett az akkori francia kísér­ leti költészettel, Isidore lsou, Jean-Paul Curtay munkásságával, a Tel Quel című folyóirattal, Maurice Roche, Jacques Roubaud, Philippe Sollers vizuális műveivel, vagy a brazíliai Noigandres-csoport alkotásaival, illetve a nyugat­ német konkrét költészettel. A cezúra után, 1947-től megjelennek az első ki­ fejezetten vizuális költészeti művek a Magyar Műhelyben: Nagy Pál igazi és korszerű megnyilvánulási formát talált. Mindennek első lenyomata az 1978-as tanulmánykötet, a Korszerűség/ kortárs irodalom. Ez a könyv már önmagában vizuális költészeti mű, nem csupán tartalmában, de megformáltságában is mutatja irányultságát. A kötet minden oldala látható nyelvi elemekkel „díszített” , tudatosan komponált. Benne a szerző feldolgozza azokat az információkat, amelyeket a vizuális költészetről beszerzett, vagy egyéni munkája során tapasztalt. Munkanapló ez a könyv, témáját tekintve úttörő jelentőségű, bár érződik rajta - ez akár erénye is lehet nem „filosz” , hanem művész írta, önmaga tudatosítására, törekvéseinek „magyarázására” , igazolására. A tudatosulás, az új korszak kialakítása, művekben való erőteljes felmu­ tatása viszonylag hosszú időt vett igénybe: csak 1984-ben jelent meg a Journal in-time című vizuális költészeti album, amely kétségtelenül Nagy Pál eddigi pályájának csúcsa, és napjaink avantgarde költészetében is kiemelkedő teljesítmény. A kötet könyvészeti remek, oldalai pontosan tervezettek, a be­ tűtípusok megválasztása kivételes érzékre vall, a fehér és fekete négyszög érzékelteti, hogy látható nyelvi la pok sorozatával állunk szemben. Az avant- 87 �garde szöveglíra, a konkrét vers és a lettrizmus hatása mutatható ki az al­ bum oldalain, de ez a hatás semmiképpen nem jelent „utánzást” , „epigonizmust” . Nagy Pál vizuális tisztaságra, látható nyelvi esztétikumra törekszik, miközben a betűk és a szavak anyagának a felmutatása a célja. Maga a be­ tű, a szótöredék az, ami kiterjedéshez jut, ami látványában is körbeveszi, di­ menziót nyújt alkotójának: ez az író üzenete. Miközben a látható nyelvi ele­ mek kitöltik a könyv, a műalkotás egészét, látszólag a monológ, a szubjek­ tív, önmagát érintő szöveglíra háttérbe szorul. Nagy Pál kissé visszavonult korábbi műveihez képest. A konkrét szöveg reflexivitása, önmagára-figyelése mintha magát az írót is kiszorítaná: épp a szubjektivitás tűnne el? Nagy Pál gyakran érezteti, hogy a „betűráosok” szövevényében ő van jelen, de mintha önnön kiszolgáltatottságáról is szólna ugyanakkor. A táj (hiányzó figurával) például ilyen: a „hiányzó figura” éppen a költő, aki eltűnik, elvész a betűrengetegben, apokaliptikus félelemmel éli meg saját kicsinységét, tudatosítja porszemmivoltát. A „hiányzó figura” ezen a területen, a betűk által terem­ tett félelmetes kozmoszban mozog, láthatatlanul. Ezek már az utolsó munkák voltak. De a korábbi művekben is jelen van valamiféle hasonló motívum: az imago! -sorozat labirintusa a „monológok” számát gyarapítja, de egyben az „elveszettség” -érzést is erősíti. Talán nem véletlen, hogy - utólag belegondolva - hasonló szorongást tapasztalhatunk a korábbi könyvek elbeszéléseiben, sőt, a szöveg „eluralkodását” , „kilátástalanságát” láthatjuk akár a Monologiumban, akár a Hampsteadi semmitte­ vőkben. Mindenesetre: Nagy Pálnak ez a kötete magas szinten tartalmazza azokat a motívumokat, amelyek már korábban megjelentek, és olyan vizuális líraiságot képvisel, amely mindeddig hiányzott a magyar irodaiamból. A Journal in-time logikus fejlődés eredménye: pontosan nyomon követhető, egye­ nes út, világos gondolkodás végpontja ez az album. A folytatás azonban többféleképpen is elképzelhető. 4. 1987-ben Nagy Pál többekkel együtt, képzőművészekkel, filmesekkel meg­ alapította P ’A R T című video-folyóiratát, és ezzel párhuzamosan kísérletet tett az „elektronikus költészet” , a videón megjelenő szöveglíra megvalósítására. Ez a törekvés jellemzi ma is, egyre határozottabban elfordul a könyvtől, a nyomtatott szótól, és új médiumok, új lehetőségek birtokba vételén fárado­ zik. Az elektronikus irodalom, a képernyőn megjelenő irodalom Nagy Pál számára izgalmas, végtelen távlatot nyitó „szűzföld” : és mi nem tehetünk mást, sikert kívánunk és jó műveket. Mert a kísérletezés, a szüntelen újdonság utáni vágy, a nyugtalanság ter­ mékeny és inspiráló volt, eddig. Az eredmény: az avantgarde vizuális szö­ vegköltészet magas szintű megteremtése - mindenesetre imponáló. Vajon: ezen a ponton nem lehet megállni? Az újabb és újabb vizuális költészeti al­ bumok megjelentetése megmerevedést, felesleges „klasszicizálódást” eredmé­ nyezne? Az új és új médiumok hajszolása, a szüntelen és nyugtalan kísérlete­ zés mindig és mindenkor célra vezető? A kísérletet csakis siker koronázza? Az elektronikus irodalom valóban logikus és szükséges továbblépés? Nem tudhatjuk. E z az írás része egy — az MTA-Soros Alapítvány támogatásával készülő - tanulmánysorozatnak. 88 �L Ö R IN C Z Y IS T V Á N Salvador D ali kutyája I az éjszaka sarlóját élesíti majd szétfeszíti sápadt nő szemhéját és az asszony kitágult szemébe látjuk behatolni a Hold kék sarlóját II döglött szamár a zongorában oszló húsa Carmen-nyitány két lyukban száz hangya nyüzsög s a levágott kéz a padlón jár III és duzzadó nagy kebleket markol egy elfáradt vagány két vak most temeti magát s vár rájuk a homokmagány Lány a kútnál (Szőnyi István befejezetlen képe) I a karcsú lány vizet mert a kútból abban nézte a futó felleget és a festő leült az ágyára égre akasztotta a fáradt ecsetet II a karcsú lány vizet mer a kútból az égen keresi tán az ecsetet de a festő rég alszik a hegyen s a képet nézik futó fellegek 89 �ZO N D A TAM ÁS Sakk-szonett (Bella Istvánnak) Mi parasztok elöl: doni hadsereg. mögöttünk impotens király, Vezér, délceg huszárok, s míg a szem elér buzgó futók, nemcsakrés bástya mered. Zajlunk szabály-szerint: összetartozunk. Halk, parancsok, álnok tisztáldozat, s a hiéna cselszövés sikert arat: közömbösen, sorsunk-iránt halunk. Egy-két száj motyog még: talán? de zuhog a sötét-fehér magány, kockás, kongó tereken szétterül végzetünk réztorkú riadója. Kattog felettünk gigászi óra. V alaki lép velünk kegyetlenül. Őszi rondó (szabadul a vers) Fáradt darázs aranylik, sorvadt kis fű feszeng, nyugdíj előtt a nap: alig bírja míg jő az alkonyest. félek dadogásaimért, bocsáss meg én Uram, a sötétbe ne hívj még, ne kérd magányos utam, Sejtelmes függöny megett kínlódik, sápadt a hold, a nyár újra megesett velünk, most vérzik valahol, hadd legyen még, mint régen: visszategezve a vágyat nappal is játszhassak szépet, szerethessek éber csodákat. - s bánatunk fűzfákat keres: távol jövőtől, minden őstől Jönnek visító, hűs szelek. Félek már minden ismerőstől, Fáradt darázs aranylik, kínlódik, ájult a hold, jönnek visító, hűs szelek bocsáss meg én Uram... 90 �Mesécske Esti Kornélnak, szívesen Hol voltam hol nem titkokban elkeverten s illa-berek, nádak-erek egyszerre csak eleredek! Gondoltam : hátha? mese, mese mátka valami útra kerültem sötét erdőkbe elmerülten mint legolyanabb fiún megfogant minden átok, hiún vártam csak vártam csodákra, mosollyá váltan De a sárkány-kacajban eltévedtem a zajban, királylány csókját lestem páfrány közt elnyúlva, resten aztán meg üveghegyeknek vágtam nap felé küszködve bátran, de a gonosz óriás-törpe mindenem kerékbe törte, tarisznyám lassan kiürült dalia-arcom hamubasült, madárlátta kezem ügyetlen már Óperenciás ügyekben, hol vagyok hol nem mesékbe elkeverten Talán még ma is élek. . . 91 �mérlegen Lőrinczy István: Stációk a hegyen Rangja van nálunk a könyvnek szokták mondani, költői lelke van. változatlanul. Legalábbis az irodal­ Kultúrált verssorok sorakoznak a mon belül. Bár megszámlálhatatlan kötetben, nincs benne semmi inger­ az egykötetes költők száma, mégis lő, mesterkélten pózoló, világot le­ változatlanul az első kötet a nagy néző attitűd. A szerző kedveli a cél mindenkinek, aki csak tollat zárt formákat, és a hagyományos fog a kezébe. S ha nem sikerül va­ témákat. A kötet olvasásakor kel­ lamelyik nagy kiadónknál, jöhet a lemes érzésünk támad, úgy érez­ kisebb, vagy a saját pénztárca. L ő ­ zük, az ismeretlen szerző azon lirinczy István Salgótarjánban élő terátorokhoz hasonlatos, melyből költő a második csoportba tartozik. annyian éltek a múltban, jelentetve Feltehetően hosszú évek óta ír és meg füzetkéiket, s akiknek szellemi bizonyára megunta a szerkesztők­ jelenléte, ha szabad így mondanom, kel való örökös levelezést. Felcsa­ értelmiségihez méltó élete adta azt pott saját kiadójának. Egykoron a szellemi környezetet, melyekből az igazi tehetségek elindulhattak. A megszokott dolog volt ez, s talán egyre gyakoribb lesz ezután is. K ér­ régi, irodalomhoz értő magyar­ dezhetik, mi köze egy kötet tar­ tanárok, önképzőköri vezetők, iro­ talmának a kiadás körülményeihez? dalmi asztalokat létrehozó kisvárosi Esztétikailag nem sok, de mivel egy értelmiségiek örököse Lőrinczy Ist­ kritika a műben megmutatkozó mű­ ván, bár verseit olvasva feltételez­ vészi magatartás kritikája is, nem hető, hogy zártabb, magának va­ lebecsülendő körülmény, hogy a lóbb amazoknál, de ennek vélhető­ szerző önmaga kiadója is. Minden­ en nem önmaga az oka. Hiszen tel­ képpen dicséretes, ha egy nem is jesítménymániás, sztárgyártó ko­ runkban a csak műveltséget szerző, túlságosan fiatal ember életét azzal szépíti meg, hogy szépművészettel csak hivatásszeretetből író ember foglalkozik. Persze a kérdés az, rangtalan közlegénye társadalmunk­ hogy Lőrinczy azon kívül, hogy ön­ nak, s csak a tv-ben, rádióban nyi­ maga számára örömet okoz, megte- latkozó, közszerepléseken hajlongó szi-e ezt másokkal is. Hisz az elő­ művészt illeti elismerés. A többiek ző esetben példamutató értelmiségi­ örülhetnek, ha elmeállapotukat nem vel állunk szemben, de költőnek vonják kétségbe azok, akik kötele­ csak a második kategóriába tarto­ ző olvasmányukat is szívesen elsik­ zó érezheti magát. kasztották volna nyolcadikban. Lőrinczy Istvánról hamar kide­ Mindezen körülmények átsütnek rül, hogy lírai, harmóniát kereső Lőrinczy István sorain. A vidéki alkotó, olyan ember, akiről azt költő egyszerre van könnyű és ne­ 92 �héz helyzetben. Nincs ranglistán (itt természetesen nem azokra gon­ dolok, akik vidéken élve is részt vállalnak az ország szellemi életé­ ből), teljesen izolált. D e nem is za­ varhatja meg a Népszabadságban megjelenő féloldalas kritika, sem a sikerrel járó rengeteg kötelezett­ ség. Tud álmodni és magára marad ugyan, de mégis együtt lehet álma­ ival. Ám ez a legnagyobb veszély is. Lőrinczy István salgótarjáni költő, de ez legkevésbé látszik versein. Pedig az egyetlen lehetősége az ér­ vényes megszólalásra az lenne, ha tudósítana arról a vidékről, mely­ ről nekünk csekély tapasztalataink vannak, s melynek kínjait csak új­ ságokból ismerhetjük. Lőrinczy lí­ rája egyetemes mondanivalóra tö­ rekszik, de így semmitmondóvá vá­ lik. Költészete nem több, mint egy literátus ember verskészítése. A köl­ tő verset ír. Én költő vagyok, te­ hát verset írok. A z olvasott versek alapján így összegezhető az az atti­ tűd, mely Lőrinczyre és még sokak­ ra jellemző. A z a benyomásom, hogy amikor végigsétál a városon (tapasztalatból mondom, nagyon tanulságos séta), nem a várost lát­ ja, nem az egyre szomorúbb embe­ rek gesztusait, hanem behunyt szemmel költ közben, példaképei­ vel beszélget, csak azt felejti el, hogy Krúdy kocsmájánál sokkal ta­ nulságosabb az SBTC-klubház hason­ ló intézménye manapság. E gy ha­ sonló helyzetű pályatársával kapcso­ latban egyszer már megjegyeztem, mert típushiba: ha ugyanazt írjuk meg, mint annyian, ha ugyanazokat a kellően általános, amolyan kabuki-témákat írjuk meg, akkor csak vesztesek lehetünk. A k i nem zseni, s e kötet szerzője s a zseni között még nagyon értékes tehetségfokoza­ tok vannak, az jó, ha olyat mond, ami csak az övé, ami személyes igazsága. M ellesleg a zseni sem tesz más­ ként, csak személyes igazsága egy nagyobb közösségé is. Ahol viszont kevés a tehetség, csak az akarat van meg, ott sokezerszer leírt költői közhelyek sorakoznak az elkövető verstani ismereteinek, műveltségé­ nek függvényében széles vagy Szű­ kebb palettán. Lőrinczy verseiben néhány motívum, a nyári meleg, a hanyatt fekvő nő, a N ap és a bor ismétlődik, még azt sem mondhat­ juk, hogy változatosan. írjon bár K rúdy Gyuláról, vagy Bánhidi Lászlóról, Mengele doktorról vagy éppen Szász Endréről, megbízható patronként térnek vissza a vastag combú lányok. E g y pszichológus minden bizonnyal hosszan elmagya­ rázná az egyébként kézenfekvő meg­ oldást, de a kritikus dolga csupán annyi, hogy megjegyezze, amit itt olvas, az szépészet ugyan, de hiány­ zik belőle mindaz, amiért verset olvasnak az emberek. Hiányzik a felismerés, a megrendülés és a megrendítés képessége. Ezek csak vers­ sorok olyan dolgokról, melyről az olvasó semmivel sem tud keveseb­ bet, mint az író. Minden feledhető és minden kicserélhető ebben a kö­ tetben. Lőrinczynél visszatér a ha­ láltábor képe, többet emlegeti Mengelét, mint bárki mást, de semmit, sőt még a semminél is kevesebbet tud csupán ábrázolni abból, ami egyébként is alig ábrázolható sza­ vakkal. D e ha igen, akkor inkább maradjunk Radnóti földből kiásott füzeténél. Lőrinczy egyébként írt verset róla is. Pontosabban Salgó­ tarjánban álló szobráról. Nem lát­ tam az illető művet (én egy másik szoborra emlékszem, a hegy tetején áll, és olyan, mintha nekiindulna a szakadéknak), de ezúttal ez mind­ egy, hiszen bármely város bármely szobráról szólhatna. Ugyanúgy, mint 93 �az a hónapokról szóló költemény, mely a „ K é k vers a hónapokról” címet viseli, s valóban minden kék benne, ellentétben magukkal a hó­ napokkal. Nem csupán a képek, de még a jelzők is kicserélhetők ebben a költészetben, mert vajon tudja-e valaki, hogy miért június az elefánt, és október a gyík, s miért nem for­ dítva, amikor akár úgy is, bárhogy is lehetne. Sok a híres emberekhez írott vers. Valószínűleg ennek is lélek­ tana van. H a Lőrinczy D aliról ír, akkor ez azt jelenti, hogy a nagy mester szinte asztaltársa a jóval ki­ sebb mesternek. Lőrinczy azt érez­ heti, valam i köze lehet hozzá, ahogy Kassákhoz, Bartókhoz és a többi­ ekhez. Általában ugyanazokhoz, akikhez általában verset írnak, azok, akik így próbálják növelni sa­ ját önbizalmukat. A z ilyen kötetek minimuma, ha a szerző feledhető tar­ talomhoz hibátlan formát párosít. Ezek azok az esetek, amikor kide­ rül, hogy valaki nagyszerűen isme­ ri az irodalmat, a verstant, csupán az alkotáshoz szükséges kreativitás hiányzik belőle. Lőrinczy a formá­ ban magabiztosabb, s ha már sem­ mi eredeti nem születik keze nyo­ mán legalább a sorok szabályosan lüktetnek - már amikor. Mert bi­ zony előfordul, hogy a költő meg­ botlik a sorokon, s érezhető, amint szavakat keres, hogy befejezhesse sorait. Ennek jó példája a Halott szerelmesek balladája, vagy a Petőfi Zoltán Debrecenben című vers. A kötetet Szász Endre illusztrál­ ta. Gondolhatnánk, ha valakit Szász illusztrál az már valam i. Tévedés. Ezúttal nem a költő bizonyította, hogy méltó ilyen rangos társra, ha­ nem a Mester, hogy amint azt ed­ dig is tudtuk, gyakran beleesik a nagytehetségű művészek hibájába, s könnyű kézzel hoz létre nevéhez méltatlan alkotásokat. Szásznak sok zseniális és sok gyenge műve van, de az ő életművét, mint mindenkiét, a legjobb teljesítmények minősítik. Lőrinczy István ötvenévesen je­ lentkezett első kötetével, s aligha hihetjük, hogy valam ifajta szemé­ remből nem legjobb verseit gyűj­ tötte össze. A z új szerzők jelentke­ zése azért öröm, mert mindig biza­ kodunk, hogy új költővel, új gon­ dolatokkal gyarapodik a magyar irodalom. Ezúttal azonban csak egy kötettel gyarapodott. A szerző-kiadó bizonyára fü­ tyül a kritikákra és ír tovább. E set­ leg újra kiadja önmagát. Ehhez joga van. Ám ebben az esetben ne csodálkozzon, ha jelentkezését nem kíséri lelkesedés. E z könnyen meg­ történhet azzal, aki saját, álombeli irodalmi életéből a valóságos nyil­ vánosság elé lép. M ég akkor is, ha önmagát delegálta oda. Zonda Tamás: Nincs félelem Megkésett jelentkezés Zonda Tamás kötete, bár a költő viszonylagos gyakorisággal megjelenik folyóira­ tokban, antológiákban, aktív tagja a balassagyarmati Komjáthy Társa­ ságnak, Zonda megkésettsége ezút­ tal nem esztétikai, kizárólag naptá94 ri kategória. Nem valószínű, hogy most, hirtelen tanult meg írni, in­ kább az történhetett, hogy Zonda Tamás nem állt sorba nagytiszteletű lektorok és szerkesztők előtt, hogy egy-két esztendővel megelőzze ön­ magát. Ennek a késésnek vannak �azonban előnyei is. Zonda Tamás negyvengyolc évesen nem úgy tu­ dott fiatal költő maradni, ahogy sokan a már szinte viccként emle­ getettek közül. Ö t megtartotta az idő. Figyelte az életet, miközben sa­ ját szemlélete nem öregedett. Zon­ da Tamás egyszerre korosztálya tag­ ja és kortalan bölcselője. A bölcselet úgy érzem kulcsszó Zonda írásaiban. Nem kell nagy el­ mélyülés belátni, ezeket a verseket egy racionálisan gondolkodó, vagy legalább racionálisan is gondolko­ dó ember írta. D e szerencsére nem távolról mosolyog ránk fényképen is látható bölcs mosolyával a szerző. A távoli mosolynál mindenképpen több, ha egy költő úgy tud moso­ lyogni, hogy a mosoly önmagának is szól. Zonda nem tartja különb­ nek magát senkinél és nem óhajt elegánsan kivonulni. Mindannak, amiről ír, nem csupán nézője, de elszenvedője is. Am i legnagyobb erényei egyike, hogy nem magányos szenvedője. Költészete nem arról szól, hogy mily szerencsétlen ma­ napság a költő, mert viszonylag ke­ vés magyar alkoholista és fradidrukker vágyik jambusai rendjére. Zonda nincs elbűvölve saját magá­ tól, önfontosságát pedig csak az deklarálja, aki meg van győződve róla, századunk egyik nagy esemé­ nye, hogy ő alanyi költő. Zonda T a­ más, aki cseppet sem alanyi költő, ráadásul becsületes foglalkozása is van (ideggyógyász főorvos), nem kényszerül arra, hogy rímekben lás­ sa a világot. Költészetét nem ön­ magáért műveli, ráadásul foglalko­ zása olyan, hogy ami egyoldalról minden humanista ember számára elszomorító, ahhoz ő hivatalból hozzájut. Zonda nap mint nap ta­ lálkozhat egy illúzióit elvesztett v i­ lág áldozataival, s ez a világlátás a költő számára hasznos. Zonda dok­ tor gyógyít, miközben a költő fi­ gyel, hogy önmagát gyógyíthassa. Ehhez a világlátáshoz nem kellenek boldog idillek, sem teátrális jeremiádák. Zonda alapvető élménye, hogy valami után vagyunk. Nem sokkal, csak annyival, hogy végérvényesen elérhetetlenné váljon. A dolgok megtörténtek, de a díszletek, a minket övező világ díszletei válto­ zatlanok. Minden a helyén áll, csak egyetlen mozdulat hiányzik. Az amelyik mozgatni, rendben tartani tudná ezt a nagy egészet. Zonda költészetének alapvető igénye a le­ zárás szüksége. Tudja, hogy bár a fejlődés, avagy a fejlövés folytonos, de e deklarált folytonosság közben nem árt néha szakaszokat lezárni. D e a lezárás a legnehezebb, mert minden pillanat után szívesen ma­ rasztalnák önmagukat az önmaguk által kiválasztottak. Zonda világa leállt és kihült. Mint egy óriási gyár, melynek levegőjében még ott a gépek és az izzadtság szaga. T a­ lán még a falak visszaverik elmúlt tettek indulóját, beszédfoszlányo­ kat. Minden megmaradt rekvizitum azt mutatja, itt valaha élet volt. Nem is olyan régen, talán tegnap. Zonda itt azonos nézeten van kor­ osztálya legjobbjaival. A z elmúlt évtizedben irányzattá nőtte ki ma­ gát a cselekvéshiány. Ennek manírjait szerencsére nem, ám szelle­ miségének bizonyos motívumait Zonda is követi. Számára termé­ szetes életszemlélet az, ami sokak­ nak irodalmi modorosság. Ars poe­ tikája, pontosabban arc poeticusa azt sugallja: minden elfogyott: „Elszivárognak észrevétlen ficsurkorod záportükrei Hullongó grafitban berendezkedik a sérelem... kritikus tömeggé gyúrja szerveid aztán hirtelen szép házad ablaka a csend... bevérzék minden- 95 �Amiben láttuk önmagunkat nincs. S ha arcmásunk önmagunk, úgy mi magunk sem vagyunk már többek saját elfogyó képmásunknál. Ebben a világban valóban bevérzik minden. „K ardforgató kezedet elás­ tad” - folytatja egyszerűen, mely egyszerűség költészetének érett vol­ tát bizonyítja. Zonda nem költészkedik, számára az irodalom a lé­ nyeg koncentrált megnevezésének művészete, s ezen esztétikai mérce szerint valódi művésznek mutatko­ zik. Magabiztos kézzel válogatja ki összetört világunk hulladékából azokat a cserepeket, melyek még megragaszthatók, s ha győzelmi osz­ lop soha nem is lesz belőlük, de mestergerenda még lehet, mely meg­ tartja felettünk a tetőt. Ebben a megszűnt, szétesett vi­ lágban kevés a felkiáltójel. Ennek a világnak meggörbült a felkiáltása is. Zonda inkább kérdez, talán ab­ ban bízik, hogy az üres csarnok va­ lamely sarkából válaszol egy vég­ leg megnémultnak hitt hang. Zonda nagyszerűen kezeli a nyelvet, ugyan­ úgy bánik a szavakkal, mint saját kósza gondolataival. Megsimogatja, megszelídíti őket, majd egyetlen szellemes vágással átalakítja fo­ galmainkat. A nyár őszbe fordul, sőt tájjelegű költőknél felveszi őszi ruháját. Zondánál őszbe ferdül. Ez a kicsi gesztus nagyon jellemző mű­ vészetére. Minden megreped ezek­ ben a versekben, de csak annyira, hogy azért emberi maradjon. Ezek­ ben a versekben az a különös, hogy minden modorosság nélkül érezhet­ jük: szerzőjüknek hangja, stílusa van. Ráadásul nincsenek ebben a költészetben aránytévesztések, stí­ lustörések. Olyan egységes a kö­ tet stílusa, mely egységet csak évti­ zedek óta alkotó költőktől szokhat­ tunk meg. Mert azt, hogy Juhász, az Juhász minden sorában, hogy Weöres Weöres minden sorában 96 azt tudjuk, megszoktuk. Ám szokat­ lan és üdítő kivétel a mestereket lelkesen utánzók tömegében, hogy egyszer csak jön egy ember, aki na­ gyon egyszerűen, az éppen ügyele­ tes irodalmi divattal mit sem törőd­ ve beéri forrásként önmagával. Csupán ott gyengébb a kötet, ahol szerzője „modernet” akart írni, ugyanazzal a költői gesztussal, ahogy a magukat modernnek képzelők szoktak. Régi igazság, hogy nekifutás nélkül csak kicsit lehet ugrani. Zonda értéke éppen abban van, hogy naprakész gondolkodó, aki nem akarja költőbbnek mutat­ ni magát, annál, mint amennyire az. Zonda könnyedsége nem a fe­ lületes emberek könnyedsége, így amikor egyszerűen csak verssé ír egy kétsoros ötletet (mert miért ne), az kevésbé sikerül (Hirdetés). Zon­ da a szerkesztett béke költője, aki akkor van elemében, ha bebizo­ nyíthatja, nagyon sokat tud a v i­ lágról. Köznapi nyelvet használ, csak egy kicsit jobban, mint azok, akik helyett kétszeresen is nézni hi­ vatott. Beteg lelkekkel az foglalkozzon, aki érti a világot, költészettel pedig az, aki nem csupán érti. Zonda T a­ más doktor versei arról tanúskod­ nak, hogy szerzőjük érti, ismeri a világot. Olyan korban élünk, melyben az eddig elfojtott indulat néha úgy repeszti szét szájkosarát, hogy köz­ ben megfúlladunk a habzó nyáltól. Olyan gondolkodókra lenne szük­ ség, akiknek intelligenciája maga­ sabb, mint a vérnyomása. Zonda Tamás ilyen ember. Grimaszt mutat a „kivert fogainkból pattogva hízó” jövőnek, abban bízva, hogy az ér­ telem túlélheti egy délibábos világ hazugságait. Zonda költészete kö­ vethető életszemléletre tanít. H iá­ ba, tudja a szakmáját... S IP O S H E G Y I P É T E R �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Ismét meghirdetjük a G E R E L Y E S E N D R E (19 3 5 -19 7 3 ) novellapályázatot. A pályázat célja, hogy fölélessze a magyar novella legjobb hagyománya" it, s ösztönzést nyújtson mai művelőinek, akik e szigorú forma keretei kö­ zött kísérlik meg napjaink konfliktusokkal terhes világának felmutatását. Tem atikai és terjedelmi megkötöttség nélkül benyújtható bármely, eddig még nem publikált írás. E g y szerző legfeljebb 3 novellával vehet részt. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1989. március 31-ig lehet eljuttatni a Palócföld szerkesztőségi címére: 3100 Salgótarján, Arany J á ­ nos út 2 1. K érjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását, a szerző adatainak pontos feltüntetésével. PÁ L Y A D Í J A K : I. d íj: 15 000 Ft. K ét II. d íj: 1 0 - 1 0 000 Ft. Három III. díj: 8-8000 Ft. A S Z O T a munka világának legjobb ábrázolásáért 10 000 Ft-os külön­ díját ajánlott fel. Eredményhirdetésre 1989. ünnepi könyvhetén kerül sor. A z első közlés jogát - a díjazottak esetében - a Palócföld folyirat tartja fenn. A pályá­ zat eredményéről - tekintettel a résztvevők várható számára - a Palóc­ földből és a napi sajtóból értesülhetnek. M A G Y A R ÍR Ó K S Z Ö V E T S É G E S A L G Ó T A R JÁ N V Á R O S T A N Á C S A PALÓ CFÖ LD SZ ER K E SZ T Ő SÉ G E �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e4b459c86d387d2aee8aade81b6e7101.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/806798aa6fc54654014e00dc1dcc409a.pdf 3154d49003a63bd57c075bc6d02e92de PDF Text Text ��Tartalom 3 Kőrössi P. József versei 4 Kautzky Norbert: Különterem (novella) 10 Karácsondi Imre verse 12 Csorba Piroska: Utazás (novella) 18 Gulay István: Utazás fiamhoz, Pestre (novella) VA LÓ SÁ G U N K 2 1 Czinke Ferenc: Korszerűség és üzemi kulturális élet (interjú) 26 Róbert László: Tisztelendők 37 Lukács József: Vallás és vallásosság a mai Magyarországon (Vincze Béla) 40 Bálint B. András: Exodus (riport) ABLAK 49 Lothár László: Lett költők 50-62 Lett költők versei 63 Ferdinandy G yörgy: Magyar írók Párizsban (esszé) 68 Köteles Pál: M agyar világ Amerikában I. M Ű H ELY 79 Mezey K atalin: N apló helyett V . M ŰTEREM 82 Baranyi Ju d it: A meghajlás elmarad 84 Laczkó Pál: Pacsmagolás (esszé) M ÉRLEGEN 90 Odeschalchi Eugénie: E gy hercegnő emlékezik (Hausel Sándor) 91 N agy Zoltán: Pórul járt szerelmesek (Limbacher Gábor) 94 Lassan József: A nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni műszaki története 19 4 5 -19 8 5 . I —II. (Krisztián Béla) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: DR. HORVÁTH ISTVÁN A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István D r. Kapros Márta D r. Ném eth János István Dr. Tamáskovits N ándor Vincze János A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: D r. Bacskó Piroska Czinke Ferenc D r. K ovács Anna Tóth Elem ér Pál József szerkesztő Baranyi Ju d it műv. tört. (B p .); B á­ lint B. András író, újságíró (B p .); Czinke Ferenc grafikus, a Palóc­ föld művészeti szerkesztője (Salgó­ tarján) ; Csorba Piroska költő, író, a Napjaink rovatvezetője (Szuhakálló ); Ferdinándy G yörgy író, egyetemi tanár (Puerto R ico); G u lay István író, újságíró (Bp.); Hausel Sándor múzeológus (Salgó­ tarján) ; Karácsondi Imre költő (K arácsond); Kautzky Norbert író (B p .); Köteles Pál író (B p .); K őrössi P. József költő (Bp.); Krisz­ tián Béla okl. bányamérnök (Pécs); Laczkó Pál író (Salgótarján); L im bacher G ábor múzeológus (Balas­ sagyarmat) ; Lothár László műfor­ dító (Bp.); M ezey Katalin író, köl­ tő (B p .); Róbert László újságíró (B p .); Vincze Béla pedagógus (St.). Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.51266 N . S. E számunk illusztrációs anyagát Iványi Ö dön retprospektív salgó­ tarjáni kiállításáról válogattuk. (Fo­ tó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HE LIR) Budapest, V ., József nádor tér l : - 1900 - kőzvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25-925, �KŐRÖSSI P. JÓZSEF hontalan névtelen szagtalan és büdös csak ülök hontalan magam előtt névtelen szagtalan és nézek magam elé és büdös kipp-kopp és bejönnek mind ki kopog? vakvágányon ki mozog? mi meg csak ülünk ketten vagyunk magam előtt mindig négyen és nézek magam elé Útinapló az egyik tolmács mindkét nyelven elmondja amit a másik mondott mindkét nyelven amit a tolmácsok hallottak egymástól maguk között a sok közül az egyik idegen nyelven: csiga-biga gyere ki ég a házad idekinn síppal-dobbal nádihegedűvel azaz: városnéző csöbörből vödörbe despokráciából espokráciába �KAU TZKY NO RBERT Különterem A történethez, amit emlékezetemre hagyatkozva, talán némi kihagyással el­ mondok, személyesen nincs közöm. E z tény, és nem vonatkozik az esetleges következményekre. Amennyiben ilyesmi még előfordulhat. Egész egyszerűen arról van szó, hogy hasonló helyzetben még sohasem voltam. Hogy mégis tovább adom, az a közös ügy felismerése, s ha mégis tévednék, bocsássák meg nekem. A hőséggel kezdődött, megrohamozta a várost és kitűzte napsárga lobo­ góit. Idegesen, nyugtalanul rohangásztak a mentőautók. Végre kinyújtóz­ kodhattam, mert ez a sivatagi forróság engem fölüdít. Mintha félálomban lennék, úgy fekszem a napon. A városszéli erdők valamelyik tisztása a legalkalmasabb, a magány és a csönd külön is ajándék. Szikorai Ádám , a Szikorás, az osztályban így hívtuk, meglátott és leheveredett mellém. Egyszer meséltem neki, hogy rendszerint idejárok na­ pozni. Nem véletlenül adtam ki ezt a titkot. Szikorásra - maradjunk en­ nél, közvetlenebb megszólítás - már annak idején felfigyeltem. Ez a be­ levaló, rátarti srác érzékenyen őrizte a maga határait. Hogy mit értek ez alatt? Egyszerű. Nem engedélyezte - és ezt kiemelném - , hogy csak úgy játszadozzanak vele. É s az arca, mint a térkép, eligazított, mi is van ott belül? Harag, öröm, szégyen vagy gyűlölet. Az okos tanáraink szerették, az ostobákkal összeütközött. Gúnárt, aki egyebet se tudott, mint gúnyo­ lódni, félkézzel megemelte és elhajítja, ha nem figyelmeztetjük, a döbbe­ nettől reszkető hangon. Szikorásnak suszter volt az édesapja, és a tandíjked­ vezmény nagyon is kellett nekik. Meg az érettségi, hogy a suszterszéktől szabaduljon. Ő szintén szólva, én erre gondoltam. M ár csak azért is, mert egy cipőben jártunk Szikorással, az apám, mint kishivatalnok végigkínlódta az életét. Szikorásról elhittem, hogy nem akárki lesz, de ma már tudom, a naivság bocsánatos bűn, és az ember előbb-utóbb kigyógyul be­ lőle. A z idő gondoskodik erről is. Szikorás maradt a régi, és ez volt a baj. Néhányszor leültették, aztán kiszabadult, mert ez a dolgok rendje. Pedig éppen a rend izgatta Szikorást, hogy végre megvalósuljon, s ne úgy osztogassák, mint valam iféle kitüntetést, érdemérmet. Legyen min­ denkié vagy senkié. Szikorás nem osztozkodott, tőle hiába is kívántak egyezkedést. Így azután alulmaradt, a sor végén, de így érezte jól magát. „Legalább a helyemen vagyok, öreg” , és beletúrt a vöröses üstökébe, mintha ezzel is bizonyítaná, a kijelentés maradéktalanul igaz. Nincs híja semmi. A nap csak a fényét hagyta a fák között, amikor Szikorás elmondta ne­ kem a legújabb történetét. Tovább adom, hallgassák. „ . meghirdették a szokásos fejtágítást, örülj, hogy kimaradsz belőle. G o ndoltam én is, betegállományba megyek. Tudod, szép listám van, ulcus, 4 �ischiász, szűkület itt meg ott, sohase gyógyulsz ki ezekből. D e mindig reménykedek, hátha most. Mégis csak lesz valam i, több a generálszósznál. Hogy sunyiskodás nélkül zajlik a dolog. É s nincs sorvezető. Emlékszel, így tanultuk az ábécét. A tanító néni ellenőrizte, nehogy elcsússzon. Van ilyen mostanában is? Vennék egyet, hogy bemutassam, nem vagyunk elemisták. N e szólj közbe, tudom, hülyeség. D e néha olyan jó hülyülni. A pléhpofáktól lábrázást kapok. Ügy érzem magam, mint a M ÉH -telepen, gyűjtsd a va­ sat meg a fémet. Megérthetnék, kinőttünk ebből, a francba vele. Leg­ alább te ne gondold, hogy ez csak kötözködés. Pedig, ha utánanézek an­ nak, ami van, beleférne ez is. Kiugrasztani a nyulat a bokorból. M ert az csak lapul és várja, mikor jöhet elő? És mindenfelé annyi nyuszi van, aki volt már oroszlán is, vagy megjátszós fenevadféle, hogy abba én egyszer belebolondulok. Szabályszerűen. Emlékszel a Gúnárra? Annál tudta az ember, mit várhat. Nem is kevés, felkészülni a várható ügyekre. K i hol állt, és hol szeretne állni? E z alapkérdés, öregem. És hidd meg, aktuá­ lis. Mondom a L enner Pistának. - Te Pista, belőled még lehet valami. Ez még a fejtágítás előtt volt, jóval. Alaposan megnéz, mintha először látna. Így tesz mindennel és minden­ kivel. Fekete, nyúlánk kölyök, harminc felé. Az istenit, nekünk már ő is kölyök. Emlékszel a Gulyás Ferire, mindig a hátulsó padban ült, hogy mindent lásson, de ő ne mutogassa magát. Szóval rámnéz a Pista, szinte látom, hogy járkálnak a kerekei. Most megkapom a magamét. Nem téved­ tem, egy fikarcnyit se. - Mégha más mondaná. Én se hagyom annyiba. - Aztán, ki lenne az? - Rossz kérdés. N a, mit szólsz hozzá? Van benne kurázsi, és nem tapintatos és nem körtönfalaz. Ismer, ennyi az egész. Nincs sok belőlük, arra vigyáztam. Az én életem, tudod te jól, csak megzavarná őket. Annyi felől nézhető. D e maradjunk a fejtágításnál, azt akarom elmesélni. Ohne panasz. Nézd csak, a nyelvemre csúszott ez az „ohne” . Mint egy egy dilinyósnak. N a és, mi nem vagyunk bolondok? N e haragudj, hogy belevettelek a bu­ liba. Akad rosszabb is, nem egy. E z a harminc, negyven év mi minden­ nel teletömködte a fejünket. Most ezt jegyezd meg, ha élni akarsz, most feljetsd el, ugyanazért. Így maradj normális, ha tudsz. Ehhez akrobatának kell lenni. Itt van a levegő királya, háló nélkül dolgozik. A tisztelt nagy­ érdemű vért is láthat. Így lesz a mutatvány klasszikus és utánozhatatlan. Legfeljebb kiigazítjuk a halálozási statisztikát. Ez olyan, mint a hadijelentés, ha összeadnánk az ellenfél veszteségeit, visszamenőleg is, már egy szál katonája se lenne. Erről jut eszembe a marakodás a halottainkért. Felfordul a gyomrom. Mennyi együttérző lélek, aki éppenhogy megúszta. De helytállt, ott, a halott mellett, amikor még élt. Az utolsó leheletig. Most pedig belőle éldegél, fölváltva aprópénzre a szerencsétlent. Majd egy­ szer mesélek ilyesmiről is, legyen fogalmad róla, te íródeák. Látod, ez a rohadt „ohne” elcipelt a témától. Ha belegondolok, nem is annyira. Van abban igazság, hogy minden mindennel összefügg. Legfeljebb nem látjuk, és akkor bennünk van a hiba. A nagy szemfényvesztők, manipulánsok 5 �majd úgy keverik a kártyát, hogy minden adu náluk legyen. A fejtágításon egyszer hallanék ezekről, pedig itt vannak köztünk. Hát, kire tartozik ez, ha nem miránk? Hát nincs igaza a Lenner kölyöknek, ha a fejemre olvas­ sa? Persze, én vagyok az öreg dudás a csárdában, és mit veszíthetek? Ezen mindig összeugrunk. Maradjon a végére a csattanó, ahogy ti mondjátok. Ha elszúrom, sok mindent elszúrtam, akkor sincs vész. Tudjuk, nem vol­ tam valami fényes fogalmazó, de helyesen meg szépen tudtam írni, az ki­ húzott a drekkből a Józsi bácsinál. Akkora ősz bajúszt, lelógott a torkáig, azóta se láttam. Ha felhergeltük, járt, mint az ingaóra. Még jó, hogy ilyesmiben is volt részünk. Lógajkodás, huncutság. És volt tét is, ha elkap­ ták az embert, megcsavarták a tokit. Szegény öregem svábul kezdett gajdolni, ha vittem haza az intőt. Aztán ,,életem a tét” , és volt annyi intő, hogy győzzem számolni. Miért nem szólsz, te firkász, hogy azzal az „ohne” -val még sehová se jutottam? Németből ma is csak puskával men­ nék át a vizsgán. Emlékszel a Peislire, én mindig tőle kaptam. A z érettsé­ gire is felkészített. Tele volt a zsebem lövedékkel. Egyet-kettőt elsütöttem, és megvolt a hármas. N yilván nem ok nélkül löki ki magából a szervezet az idegen anyagot. Hát, nem különös? He megfeszülsz, akkor se megy. Nincs közöd hozzá és passz. Végül is, mit csinálhatsz, belenyugszol. És később rájössz, mélyebb oka is van. A z ellenszenv kialakul, de nyakig benne vagy, téged fejez ki, mindenestül. Aztán csúnya képet vágsz. Aztán valakinek ez nem tetszik. És példának okául mehetsz a sittre. Vagy félre­ tesznek, mint az üres lekvárosüveget a háziasszony. Megállni egy asszony­ nál, arra nem jutott időm. Csak bajt hoztam volna rájuk, keservet. Mi ha­ tan voltunk, négy fiú, két lány. E gy fiúra befizetnék, de késő. E z kima­ radt, ez a Lenner kölyök azért is kedves nekem. Ha tudná, talán otthagy­ na. Amilyen rátarti, megtenné. Fegyvertárs, az igen, arra jó vagyok. Per­ sze, a múltammal együtt, az imponál neki. E z is csak érzés, mert nem szól róla egy mukkot se. Ha hallaná, mennyit szövegelek, nem is hinné el. K ét mondat, az már sok nekünk. Nem is kell több. De ez a fejtágítás az agyamra megy. Hogy miért? Am it ott láttam, még most se tudom felfog­ ni. Úgy látszik, tényleg öregszem. Pedig a java hátra van, ott akarok len­ ni majd. Hadd lássa az a Lenner fiú, arrébb lökhető azért még nem va­ gyok. Ha leírtak vagy ilyesféle, ahhoz nincs közöm, nélkülem tették. Lel­ k ük rajta mert van, akikkel másképp áll a dolog. Ha az ég dörög, szá­ mítanak rám. Mert van taktika is, egy firkász se lehet meg nélküle, lesöprik a térképről. Vállalkozó akad, olyasvalaki, akire nem is gondolnál. Ez a szép ebben. Figyelgetem, amit csinálsz, nem szakmailag, addig nem érek föl, de ha úgy van, mint nálunk a káderekkel, ahogy azokat értékelik, ke­ vés a jelentősége. Ha egy akol, egy pásztor, akkor minden azon múlik, kik felelősek a nyájért? Ez kétszer kettő, mégis összekutyulják. Te vagy az egyszemélyes vállalat. Ha tudnám, mi az irigység, irigyelnélek is. Egyszer kerültem a spiccre, hogy rámüssék, nem ebben a világban élek. Mondtam is nekik, igazuk van, ne forszírozzuk a dolgot. Majdnem kiütött az a kis cse­ tepaté. Vitázni, verekedni csak korrekt partnerekkel tudok. És ez hiány­ cikk, a pult alatt tartogatják. Bizonyára nálatok is így van ez. Akkor pe­ dig csináljuk a magunkét, így még lehet valami. Félreálltam, de ez csak látszólagos. M ert én ebben a világban hiszek, és ezt nem verik ki a fejem­ ből, nagykalapáccsal sem. És nincs az a pénz, hogy alább adnám. A hű­ ségről most ne lamentáljunk. Ízléstelen és gyanús, akár a melldöngetés. „ V i­ 6 �gyázz, mázolva” , én mindig erre gondolok ilyenkor. És az ő paripájuk a befutó, hidd el nekem. Hogy egy fityinget se teszek rá, egyértelmű. Hoszszú távon veszít, mert rosszul trenírozzák. Most lássuk a medvét, íródeákom. Nem stílszerű, te kiigazítanál, de megégette a pofámat ez az ügy. Ritkán fordult elő, hogy én valamin cso­ dálkozzam. Hol van az már? D e ez betette a kaput, mögöttem is. Csak úgy dörrent. Aztán csinálj vele, amit akarsz vagy tudsz. M ár harmadszor jöttem vissza ehhez a vállalathoz. A mi kis történe­ tünk enélkül hibádzana. Mindenki ismer és talán becsül is. M ég alsó­ szintű vezetést se vállaltam , csoportot vagy ilyesmit. Szegény öregem, mondogatta, a suszter maradjon a kaptafánál. H át én ezt úgy értelmezem, hogy van kötelezettség, belső parancs, amit teljesíteni kell. É s nincs vacakolás. hogy így meg úgy. Kérték, többször is, elvégre mozgalmi ember vagyok, régi motoros, ne utasítsam vissza őket. Így lettem bizalmi, nem nagy funkció, s még vállalható is, anélkül, hogy föladnád magad. Azt, amit képviselsz, amióta élsz. A fejtágításra a nagy aktívát három napig kivonták a forgalomból. A kultúrházban rendezték, ott csak a madárfütty zavarhatja a jónépet. Mennyit verekedtünk, hogy felépüljön. Valam ikor park lehetett, vagy sé­ tány, teli öreg fákkal. Az ilyesfajta összeröffenésre alkalmasabb helyet kívánni se tudnék. Mondom is Lenner Pistának. - Jó lesz egy kis kikapcsolódás. De mostanában semmi se jó neki, amit én mondok. Rázza a fejét, el­ lenkezik. - Nem pihenni megyünk oda. - Aztán miért? Szerinted? - Mást várunk. - N o csak. Nem sietek a válasszal. Had ülepedjen le a feje. - És kik azok? D e egyre tüzesebb a fiú. - Mindenki. - Jó , jó, de mit vártok? Elsötétül a homloka. - Ugratsz vagy hülyének nézel? Egyik se tetszik. M ár őszintén kíváncsi vagyok. M it akarhat ez a kölyök? Pedig sejtem. - N e lelkizzünk. Kérdeztem valamit. Az orrom előtt rázza az öklét, de vigyázatosan, nehogy feldühítsen. Minden szóba beleharap. - Nem elég, amit látsz? Pont neked. Gödörben vagyunk, ki kell mászni. Azt várjuk, hogy erről beszéljenek. M i a tennivaló? Nehéz pillanat volt ez, írókám. Mert hosszú a mese, istentelenül hoszszú és kanyargós. É s a kanyar mindig kétesélyes. Vagy felborulsz, vagy továbbmész. É s akkor kezdődik az igazi játszma. H a felborulsz, hogyan állsz fel? Egyáltalán felállsz-e? Ha tovább mész, és ez az izgalmas: merrefelé? A „hogyan” is másképp hangzik, élesebben, kíméletlenebbül. Egyszer azt mondták nekem, magadnak kell kitaposni az utat. Mástól ne várd. Csöndesen mondom. - Erről semmit se fogtok hallani. 7 �- Tudja, ha csöndesen beszélek, azt komolyan kell venni. Mert ez a végállomás. - É s te belenyugszol? - Bele. Átfogom a vállát, hogy megértsen. - Nincs több kérdés? - Nincs. Hozzád, nincs. - Ezt vártam. Fasza gyerek vagy, Pisti. Csak az is maradjál. És tudod, olyan voltam akkor, mint a sírásó, aki a saját sírját ássa meg, hogy oda temessék. Ugye, említettem már a generálszószt? A z első nap délelőtt ilyesfélét hallottunk. Igaz, némi kiegészítéssel, s ez utalt a negatív jelenségekre is, adatokkal illusztrálva a visszaesést, az ár meg a piac összefüggéseit, a szá­ munkra rosszul alakult és begyűrőző tendenciák hatásait. A kölyök rájön vagy se - ez az ő dolga meg a többieké - , hogy nagyjá­ ból ekörül táncolunk majd. Remélem rájön, és megtanul várni. Mert hidd cl, érdemes. M ajd ez a tantusz nálad is leesik, vén szivar, te íródeák. Itt a csattanó, röhögj ki, rászolgáltam. Vagy megszolgáltam, a fene tudja. A tanulságot rádbízom, ez a te szakmád. Ebédszünet van, kajálunk. Nézelődöm, hogy felszabadult a társaság, mintha kiránduláson lennénk. Valamikor szerettem zabálni, de az ulcus el­ vette az étvágyamat. A z egyik haver, jó cimbora, csak úgy odaszól: „T e Á d i - ők így szólíta­ nak, a Szikorásról fogalmuk sincs, pedig azt jobban kedvelem - , hol a főnökség?” Hát, hol lenne, mondom neki, itt valahol, köztünk. Nyisd ki a csipád és egyél. A haver eszik, én elindulok, mint az alvajáró a háztetőn, a főnökség után. De úgy, hogy az a kölyök véletlenül se lásson. Így megalázva, ki­ ütve, tehetetlenül. Mert a főnökség különszobába vonult, táplálkozni. Hol élünk? Ezt ismételgettem makacsul és folytonosan, míg kihűlt a szám, mint a haldoklónak. Tudtam, ha bemegyek, mindent elrontok. Nem az asztalt kell rájuk bo­ rítani. Az kevés, ennél több kell, hogy észre térjenek. Végigültem a három napot. De kosztolni a sarki bisztróban kosztoltam. Az ulcus is jó valamire. Kösz, hogy meghallgattál. Leöntünk egy üveg sört, aztán hazamegyek. Ú gyis hűvösödik és kell a kondíció.” Tél van, a hó fekete subát visel és őrzi az álmainkat. Ha legközelebb ta­ lálkozom Szikorással, megkérdem tőle, mi a véleménye rólunk? És mi a tennivaló? Azután lejegyzem, hátha elolvassák. 8 �9 �K A R Á C S O N D I IM R E A napokról A napokról kellene beszélni. a napokról, melyek úgy kezdődnek, mintha végetérnének éppen. Alszol, vagy fölébredsz: oly egyremegy. Igen: az ilyen napokon nem számít: ébrenlét, álom. - A z ilyen napokon ki kell gyalogolni a Világból. A táj, a helyszín, ahová indulsz: nem érdekes. Igen, esetlegesen egy esetleges tájban. Mondom, a tájban minden esetleges. - Sőt, maga a táj is. Kigyalogolni, kilebegni. S keresni valamit. Valam it, ami azért adott. E g y fa például Azonosulni ezzel a fával. Nincsenek szemek, kezek, fülek. Nincs nyelv. És nincs orr. - Megkeresni a föld és a fény ízeit. - Így fölmagasodni; így földolgozni, így átértékelni mindent. M it érsz, látványod mit ér ebben a fényben? Mert látható vagy. Minden leveled jól megkülönböztethető. A szabályos, nedves erek is, a hajszálerecskék. S lenn, lenn a gyökerek, hajszálgyökerecskék. Igen. Állni itt. Állni egyenest. 10 �Vagy meghajolni a szélben. - Hisz a szél úgyis megkeres. Belopódzik minden zegzugodba. S mint apró robbanások, a levelek szélein a csipkézett, finom súrlódások. Igen, ezek a napok ilyenek. Igen. Sétálsz, és fává változol. Mindegy, hogy hol, és mindegy, hogy mivé. Csak változol. Hagyjuk a fát. Légy most a fény. Légy, mint metsző, tiszta fény a moccanatlan levegőben, oly természetes és olyan távoli. Máris vagy: ami ragyog, s ami felragyogtat. Igen, konkrétságodból kilépsz. Tudatod ezer ágbogán, levelén zöld ágat bont lassacskán a fény. Igen. Sétálsz, és fává változol. Fejethajtasz a szélnek csendesen. Tudod: ez a nap csak arra jó: lengni, lengni a szélben zölden, s fényesen. Igen, itt ez a nap: indulj, gyalogolj ki belőle. Rugaszkodj cl ferdén, furcsa szögben. Tovalebegni itt a furcsa délelőtt. Eltűnsz, s mégis ittmaradsz, mint metsző, tiszta fény a moccanatlan levegőben. Oly természetesen, és olyan távolin. Kívül rajtad a világ, s mégis tebenned ragyog fel minden levél, és minden erdőknek rengetegje. II �CSO RBA PIRO SK A Utazás Most, hogy szemhéja redőnyét lehúzta - halott húsnak tekinthetik. Dönögnek az aranyoszöld-színű húslégytekintetek, mégsem nyitja föl a szemét. Nyi­ tott arcát feléjük tartja, s azt gondolja - Nesztek, másszátok végig, kóstolgassátok, vegyétek számba hibáit, fogyatékosságait, nem tudom eldugni előletek! Csak el ne aludjak - fut át a fején az alvóknak leesik az álla. Kislány volt még akkor az anyja vele szemben az ülésen nagyon fáradt és ha alkalma adódott leülni azonnal elaludt mint akinek a percekkel is spórolnia kell a feje furcsán félreesett aztán az álla hihetetlenül mély­ re elhagyta az arcát nézett az anyja lelógó állapcsára tátott szájába ahonnan furcsa hörgésszerű hangok jöttek meghalt egészen biztosan meghalt és nem peszi észre senki a másik négyes ülésen kirántott csirkét falatozott a négytagú család kövérek voltak és mohók sikítani kezdett sikítani olyan megállíthatatlan erővel ahogy a gáz surrog ömlik ki a túlnyomásos vaskupak alól a mozdony tetején az anyja kinyitotta a sze­ mét és szájonvágta hála istennek hát mégis élt Nem fogja leejteni az állkapcsát, nem fognak a szájába nézni, a motyogását hallani, nem alszik el. Csak ül, behunyt szeme mögé barlangba zárva. Bizto­ san nézik, számbavehetően mindenekelőtt a K E C S K E S Z A K Á L L A S aki vele szemben ül, a K A T O N A , aki átellenben az ablak mellett és a PARASZTK ÉP Ű , a katonával szemben. Hat szem fürkészi egyszerre. K i kéne nyitnia a szemét, de akkor a gondolatai is látszanak rajta. Az arca, sajnos, nem felel meg annak a követelménynek, amit ez a tudathasadásos, kettős könyvelést végző világ ab ovo elvár tőle: nem maszk, nem páncél, lüktet, átlátszó kígyótojás. Továbbra is bezárt szemekkel ül a helyén. Az ab­ lakon át egy állomás kocsmasápadt fényei, egy hóember torzója. A vonat megdől, lassít, leszállnak, aztán újra tovább indul. A kettes ülés külső szé­ lén ül, ha ott nincs hely, le se ül soha, belülre nem, belülre soha, ha üres a kupé akkor sem, még mellé ülhet valaki. Egyszer mellé ült valaki és szembe is ketten az alkoholtól már megle­ hetősen magas volt a kedvük és az önértékelésük sorompók nem voltak így természetesen azt sem érezték amit ő emelt maga köré a könyvvel amit nyitva tartott az ölében és a figyelemmel a testtartással mely kife­ jezte elmerült valamiben azok főleg a mellette ülő - neki fsak a nadrág­ ja szürke szövetét látta és a félcipőjét - ebből találta ki a többit a har­ mincöt-negyven évet a széles arcot ja hangból az elnagyolt siettében megmunkált durva vonásokat talán himlőhelyek is csúfították a féfihangok belecsipkedtek verebek la fán lógó szalonnadarabkába mintegy próbálgatva mennyi jut nekik s elég erősen van-e rögzítve H O G Y O L ­ V A S H O G Y O LV A S U G Y A N C SA K JÁ T S S Z A A F E JÉ T M IL Y E N C SIN O SK A U G Y A N H O V Á U T A Z IK E G Y E D Ü L I L Y E N K É S Ő N 12 �H IS Z E N M E G K IS L Á N Y E Z D E M E G M IL Y E N A K E D V E M R E V A L Ó L E N N E N E M C S A K A K E D V E M R E M ÁSH O V A IS tizen­ nyolc sem v olt még mindig vasárnap este utazott vissza hétfő reggel hatra benn kellett lenni a gyárban de soha nem akarózott délután el­ indulni otthonról maradt az esti vonatra a hangok ismerősek voltak saj­ nos egyedül-utazásai ilyen hangok elé aggatták folyton például amikor főtt kukoricát evett az öt kamasz harsogva csámcsogni kezdett röfög­ tek hörögtek mint a disznó N E K U C U K Á M K UCU N E KUCU vagy a parkban amikor a z ö cseivel üldögélt a strand után a vonatra várva körtét ettek szép kásás körtét alig telt ki a pénzéből a negyed­ kilót nyomó két darab a két öccse összekente az arcát meg az ingét vele ID E N E K Ü N K IS A B B Ó L A K Ö R T É B Ő L K IS A N Y Á M VAGY E G Y K IS P É N Z T M E R T K Ü L Ö N B E N M E G B A B R Á L UN K ketten voltak az egyik talán még tetszett volna is neki ha máshol találkoznak máshogy milyen csalóka is az emberi arc a kétéves öccse sírni kezdett a három évvel idősebbnek csak a szája görbült a magasabbik megtekerte a kicsi fülét az alacsonyabbik pedig a lány combja közé markolt egy po­ fon az öccse fülét nyúzónak a másik röhögött a pofont visszakapta újra adott egyet remegett a keze kicsikre sikerültek amiket adott de érezte ahogy a fiútenyér alatt fájdalmasan feljajdul a bőre megcsendül a füle végigpofozták egymást a sétányon erőtlen pofonjai ellenére végül is eltakarodtak nyár vége volt körben a parkban ültek mintha nem történt volna semmi öcsi a nagyobbik azt hajtogatta: H A IT T L E T T V O L N A A K IS B IC S K Á M H A IT T L E T T V O L N A A K ISB IC SK Á M a könyvet kiemelték a kezéből ekkor nézett föl először de az arcokat: a koponya csontszerkezetét a vonások jellegét a haj és a szemek színét nem rögzítette magában csak azt ezek itt most jót akarnak szórakozni vele átellenben ültek tömve volt a kupé természetesen senki sem fog közbeavatkozni fogta a táskáját benne egy darab szalonna néhány könyv és tiszta fehérnemű - ki akart menni a férfiak összerakták előtte a lábukat és heherésztek M EGVAN A M A D Á R K A N A K IS A N Y Á M H O VÁ O L Y A N G Y O R S A N T A L Á N N E M T E T S Z IK A T Á R S A S Á G U N K A PO ­ FÁ N K A PO FÁZM ÁN YU N K? átellenben ültek tömve volt a kupé visszaült igyekezett hozzászoktatni a hangokhoz az orrunk hamarabb hozzászokik a bűzhöz mint ezek a dur­ va hangok aztán hozzányúltak a mellette ülő vastag mozdulata K É R E M H A G Y JO N B É K É N N IN C S K E D V E M SZÓ RAKO ZNI E N G E D JE N E K K I IN N E N K ISK U R V A . H O G Y M E G JÁ T S S Z A M A G Á T ekkor pofonvágta a félrészeget mindenféle tudatos elhatározás nélkül ta­ lán csak a parkbéli eset idéződön fel a jobb kezét mozgató idegben amikor is ez erőtlen pofonokkal sikerült kivédenie \a rosszabbul is vég­ ződhető támadást K IH A JÍT A L A K A Z A B L A K O N K IS K U R V A H O GY M ERTÉL E N G E M M E G Ü T N I? és már majdnem az arcán a pofon a másik ket­ tő talán józanabb volt vagy kijózanodott a fordulattól mert lefogták a társukat nehéz volt a város közelgett fölállt és elindult az aluljárón át az albérlet csöppet sem hívogató rongypokrócokkal takart szobája felé 13 �Kinn ült az ülés szélén. Ha jön valaki, maga mellé engedi bentre, az ablak­ hoz, az emberek általában azt szeretik, csak ő nem. Klausztrofobiás vagyok mondja, ha ismerősök kérdik, pedig ez nem fóbia, csak örökös védekezési reflex. A támadások egyébként a fiatalság elmúlásával egyenes arányban csökkentek, illetve udvariasabbak és könnyedebben elháríthatok lettek. Jó az öregasszonyoknak, akiknek nincs is nemük, szoknyájuk alatt fonnyadt húsliliom; megőszült orchideák csábító illat nélkül, semlegesneműek mint az oroszban az ablak, átlátni rajtuk már egy másik világba. Ha majd egyszer öregasszony lesz, nem érdekel senkit, nem nézegetik facér szemekkel, talán akkor jobban hasonlíthat önmagához és magafeledőn ejtheti le az állkapcsát, hogy fogatlan sorvadt ínyébe, hegesedett torkába nézzenek. Mert nem lesz, aki nézze. A K E C S K E S Z A K Á L L A S értelmiségi lehet. A szakáll méginkább meghegyesíti faunarcát. Fekete bőrkabátot visel, elegánsan elnyűttet. Vadonatújat csak a parasztok hordanak, azoknak nem igazodik a testéhez, ezéhez itt hozzásimul. A fekete bőrkabáthoz fekete haj, a nadrág talán farmer, mementóul a hatvanas évekbéli fiatalságára, immár mindennapivá semlegesedve. A keze finom. Fürkész szemei is értelmiségire vallanak, ámbár lehet.. . Kinyitja a szemét, rajtakapja a K E C S K E S Z A K Á L L A S T a pillantáson. Mégiscsak jó, hogy nem engedtem kinyílni a számat - gondolja. Ámbár miért ne? Miért vannak emberek, akik a legvégső pillanatig állandóan összeszedik magukat, mások előtt sohasem engedik lazára abroncsaikat? Én is közéjük tartozom. A K E C S K E S Z A K Á L L A S már nem néz rá, meghatarozhatatlan pontot fixíroz a tekintete, de természetesen az ember száznyolcvan fokig látja körben a világot, ebbe ő is belefér. A K E C S K E S Z A K Á L L A S kezébe veheti a bonc­ kést, föltárhatja őt és diktálhatja belső jegyzetelőjének: nem: nő kora: 24 -30 között alakja: csinos lehetett, de már nem vigyáz magara ruházata: diszkrét, úgy látszik a pasztellszíneket kedveli. Nincs rajta mintás holmi, csupa egyszínű (lehet ebből következtetést levonni?) arca: keskeny, vékony csontozatú, haja szőke, szeme kék bőre: közepesen ápolt, de finom keze: vékony, kecses, a körmök tiszták, kicsinyek és szép formájúak, a kezet láthatólag munkára használják, az erek a kézháton kiemelkednek a bőr felszínéből ékszer: nem visel. Újból kinyitja a szemét. A K A T O N A és a P A R A S Z T K É P Ű beszélgetésbe elegyednek. Feléjük néz, mintha figyelne, pedig csak azért néz arra, mert messze vannak, a K E C S K E S Z A K Á L L A S pedig közel, túl közel. - Lehet, hogy orvos? Ha valami tárgyat melléje kellene festeni, az csakis egy sztetoszkóp lehetne - egy hát fölé hajolva hallgatózna. Á , az orvosok nem utaznak vonaton. És ha orvos, akkor mi van? Nem valószínű, hogy ép­ pen orvosra van szükségem - tűnődik. Akkor ott a három alkoholos befolyásoltságú egyén ellen arra lett vol­ na szükség hogy láthatatlan öklökkel behúzzon nekik vagy egyszerűen mint a fővő víz átalakuljon robusztus óriássá és akkor ehelyett könynyekkel mosta az arcát a tehetetlenség a düh a női lét kiszolgáltatottsá14 �ga valaki m egérintette a vállát meg se nézte az arcot annyira váratlan volt fölajánlotta, hogy bekíséri a rendőrőrsre ott van az állomáson térjen v issza ő szemtanúja volt az egésznek és mélységesen elítéli azt tó három alakot a váratlan dolgokra mindig váratlan módon reagált meg­ fordult visszament az állomás végében levő szobáig a férfi közben megragadta a pofozkodni akarót és egy rendőr azt is becipelte a férfi a szemtanú aztán eltűnt az egyszál csupasz villanykörte rafináltan szegé­ nyes és lemeztelenítő fénye alatt álltak a pofozós meg ő a rendőr az asztal mögött jegyzetelt megkérdezte a tényállást mi a tényállás kérem? ha otthon a gyerekei hajbakapnak akkor is ezt kérdezi vagy ez kizáró­ lag a rendőri egyenruhához tartozó kifejezés azzal együtt veszi föl-le föl-le? megfelelő ruhához a megfelelő kiegészítőket őutána a pofozós kö­ vetkezett a magatartása ekkorra egészen megváltozott a felelőtlen jó­ kedvnek a kötözködni vágyásnak a kivagyokmivagyok enyémavilág vi­ selkedésnek nyoma se volt alázatos lett és szolgálatkész kérem én o tth o n ö n kén tes rend ő r vagyo k kérem É N A H Ö L G Y E T IG A Z Á N N E M IN Z U L T Á L T A M N E M V O L T S Z Á N D É K O M B A N A K IS H Ö L G G Y E L T IS Z T E S S É G T E L E N Ü L V I­ SELKED N I N EKEM KÉREM HÁROM K IV Á L Ó D O LGO ZÓ JE L V É N Y E M V A N ő csak nézte jó lett volna arrébb pöckölni mint az albérleti konyhában az esti csöndben előmászó fényes páncélzatú százlábúakat egy szerelmes százlábú szépnek látja a másikat nem min­ dig az emberi szempontok a leghumánusabbak a T É N Y Á L L Á S akkor fölállt az íróasztala mellől és nekiszegezte a kérdéseit: M IT K E R E S E T T E G Y Á L T A L Á N E Z E N A V O N A T O N ? K É R E M A S Z E M É L Y I IG A Z O L V Á N Y Á T ! ÚG Y T E H Á T M A G A N IN C S F É R JN É L ? M IT K E R E S E T T E G Y E D Ü L A Z Á L L A N D Ó LAKÓ H ELYÉTŐ L N EGYVEN H ÁRO M K IL O M É T E R R E IL Y E N K É S Ő I ID Ő P O N T B A N ? M IÉ R T N E M A D É L U T Á N I Ó R Á K B A N É r k e z e t t v is s z a á l l ít ó l a g o s a l b é r l e t é b e ? kezdett az az érzése lenni hogy ő követett el valami bűnt a mellette ál­ ló pofozós megdicsőülése egyre nyilvánvalóbb lett A Z E L V T Á R S Ö N ­ K É N T E S R E N D Ő R H Á RO M G Y E R M E K É D E S A P JA KÖ ZÉP­ SZ IN T Ű B E O S Z T Á S B A N A Z E G Y I K Á L L A M I G A Z D A S Á G N Á L egyre nyilvánvalóbb hogy olcsó kis kurvának nézik. Elaludt a villany a kupéban. Ezt behunyt szemeivel is érzékelte. A kecske­ szakállas kinézett az ablaküvegen, erősen esteledett, most már kevésbé éles a cellafény, elárvult arca valamelyest védelmet nyert, már lazíthat megfeszített arcvonásain, talán már nem tűnik át annyira rajta az odabenn fejlődő hüllő, a kígyótojás. A KATO NA megszólalt: L E G A L Á B B SZ U N D IK Á L H A T U N K N Y U ­ G O D T A N A P A R A S Z T K É P Ű N E K E M M IN D E G Y É N A T É V É E L ŐTT IS M EG A LÁ M PA A L A T T IS T U D O K A L U D N I Ü L V E E G Y S Z E R M ÉG Á L L V A IS A M IK O R ... A K E C S K E S Z A K Á L L A S viszszafordul az ablaktól és újra őt nézi. A félhomályban ő is lazábbra engedi magát. MIT C SIN Á L M IN D E N K I A Z A L A G ÚT B A N ? V A N A K I A Z O RR Á T P IS Z K Á L JA ? V A N A K I M E G V A K A R JA A FEN EKÉT. V A N A K I A K E Z E T A K A R Á S A N É L K Ü L ÁSÍT. 5 1 �A SÖ T É T SÉ G SZ A B A D S Á G IS, N E M C SA K F É L E L E M . Miután az ügyben n em akart feljelentést a pofozós bocsánatot kért a kishölgytől hangsúlyozva hogy ő csupán tréfálkozni akart beszélgetni és hangos elvtársozások közepette eltávozott a tizedes elvtárstól aki viszszaadta a személyi igazolványát de a szeme nyilvántartásba v ette A vonat megáik. N EM V O LT T Ü L FIN O M F É L M U N K A - így a K A ­ TO N A. A lámpa hirtelen kigyulladt, elviselhetetlenül égetett, 60 wattos izzó Nap volt, de nem melegített, roncsolt káros sugaraival - az arcvonásai újra sündisznóállásba rendeződtek, figyelem és elhárítás. A P A R A S Z T K É P Ű elköszönt és leszállt. A fény újra kialudt. A K E C S K E S Z A K Á L L A S előrébb csúsztatta az ülésen a fenekét. Térdei így egyre közelebb kerültek a nő térdeihez, de még nem értek hozzá. Amikor elhagyta a rendőrörsi szobát - a fiatalember a buzgálkodó szem­ tanú melléje szegődött hazáig k ísérte H A E S E T L E G A Z A B IZ O N Y O S S Z E M É L Y A R R A V E T E M E D N E , É N M IN D E N E S E T R E M E G V É ­ D E M M A G Á C S K Á T aztán csalódott dühös képpel távozott amikor szolgálataiért nem invitálták az albérleti nyikorgós rugózatú sezlon öb­ lébe de legalább nem pofozkodott A térde a térdéhez ért. Mintha véletlen lenne, finoman. Hosszú az út, a K E C S K E S Z A K Á L L A S unatkozik, tehát játszik. Azt játssza, hogy kikezd a szembenülő nővel. - És én mit játsszak? Hogy nem veszem észre? Hogy elhárítom? Hogy ha­ gyom? Hogy bátorítom? - kérdezi magában. Egy kicsit vár. A férfitérdek igaz a vonat mozgására is fogható, igaz a lábakat takaró nadrágon keresztül - de párbeszédes kapcsolatba kerültek a női térddel: H A JL A N D Ó V A G Y ? H A JL A N D Ó ? K Ö N N Y E N V A G Y N E H E Z E B B E N ? N EM É R E K RÁ SO K Á IG V A C IL L Á L N I! Játsszuk le a partit fejben! - gondolja. Én otthagyom a térdemet, te még közelebb teszed a tiédet, esetleg enyhe nyomást gyakorolsz rá, én még min­ dig hagyom. Fölnyitom a szememet, rádnézek, te rám nézel, sóhajtasz, aztán megkérded: M E SSZ IR E U T A Z IK ? én válaszolok, a térdek maradnak és folytatják intim dialógusukat, mi pedig eme térdek fölött konvencionálunk: M AR A V IL L A N N Y A L IS T A K A R É K O S K O D N A K P E R SZ E HA A Z E M B E R F Á R A D T A F É L H O M Á L Y S O K K A L K E D ­ V E Z Ő BB HOSSZÚ Ú T JA V O LT? É N IS O D A UTAZOM M E G E N G E D I, H O G Y M E G F O G JA A K E Z É T N A G Y O N E M L É K E Z ­ T E T V A L A K IÉ R E A K E Z E IL Y E N FINO M SZABÁSÚ K Ö R M Ö K E T R IT K Á N L Á T A Z E M B E R HA M ÁR ÍG Y Ö SSZ E B A R Á T K O Z T U N K Közben a térdek egyre bizalmasabb viszonyba kerülnek egymással, bőrük leégeti a ruhadarabokat kettőjük közül. E N G E D JE M E G H O G Y BEM U T A T K O Z Z A M K É P Z E L JE NINCS CSA T LA K O ZÁ SO M FO G A LM A M SINCS H O L FO ­ G O K A L U D N I H A JN A L ÖT H A RM IN C IG (Nem, ez így túl durva) M EG EN G ED N É HOGY A K ÉSEI Ó R Á K E L L E N É R E M EG IN V IT A L JA M E G Y POHÁR IT A L R A ? Látod K E C S K E S Z A K Á L L A S , akár a végjátszámig eljátszom, döntetlen 16 �lesz, vagy mattot adsz és még elárvultabb maradok. Ne, köszönöm, elég volt a két balul sikerült házasság. Tudom, hogy nem egyforma minden férfi, de nekem egyformán sikerül eltolnom a dolgokat. Ezért hát ne vedd zokon kedves K E C S K E S Z A K Á L L A S , hogy finom közeledésedet még finomabban elhárítom, arrébb húzódom, megigazítom ülőhelyzetemet, nincs kedvem most az efféle játékokhoz. LÁTO M A V É G É T , LÁTO M A V É G É T , az a baj. HA TU D N Á D M E G L E P ŐE N K E Z D E N I, A K K O R T A L Á N . . . Persze el kellene találnod, hogyan akarom. T A L Á N S Z Á JO N C SÓK O LN Á L V A G Y L E H O Z N Á D A CSIZM ÁM C IP P Z Á R JÁ T ÉS M EG SIM O G A T N Á D A LÁ B A M A T V A G Y A D N Á L E G Y Ü V E G Á S V Á N Y V IZ E T , SZO M JAS V A G Y O K . A vonat zökken, megáll. A fény újra belehasít a bőrébe. A K E C S K E S Z A ­ K Á L L A S megreszeli a torkát, aztán megkérdezi: M E SSZ IR E U T A Z IK ? - Istenem mennyi fáradságotokba kerül - főleg fantáziátlanabb nemtársaitok­ nak - ez a becserkésző, óvatosan vagy vagányabbul közelítő hajtóvadászat. Igaz, a rutin egyre nagyobb, viszont a M Ó D O ZA TO K A K O R R A L B E ­ S Z Ű K Ü L N E K - és az előírt illemtan, a szertartás íratlan formája szerint folytatjuk - férfi és nő - egymás körül táncainkat, mint a francia négyesben, hogy aztán az ágy után minden K IÉ G JE N , E L A L U D JO N , BEM O CSK O L ÓD JO N . Inkább nincs kedvem a férfiakhoz, most nincs, a harmadik válást már nem akarom. Az elvált asszonyokon ott a jel, a S A JÁ T K A N hiánya, az elhagyatottságuk, őrizetlenségük, kielégítetlenségük. Prédák, cédák - a szóala­ kok valami eddig föl nem ismert törvényszerűség és titkos kapcsolat alapján hasonlítanak egymásra. E Z Z E L A V O N A T T A L Z -IG UTAZOM . Remélem a válaszom keménysége és korlátozottsága, ki nem tárulkozása jel­ zi, hogy a válaszadó is kemény, ki nem tárulkozó és sajnos: korlátozott. A K E C S K E S Z A K Á L L A S begombolja a bőrkabátját. K EZ É T C SÓ K O L O M , T O V Á B B I J Ó U TA T! Leszáll, eltűnik a higanygőzlámpák ködöt szeldeső fényében, egyre meszszebb. Az agysejtjeiben tárolt információk és leképezett dolgok között mér­ hetetlenül kicsiny helyet foglal el a véletlen útitársnő - T A L Á N L E H E T E T T V O L N A B E L Ő L E V A L A M I HA N EM IL Y E N M ORC L E H E T H O G Y P R E M EN ST R U Á C IÓ S N A P JA I V O L T A K IG E N M IN D E N A T A L Á L ­ K O ZÁ SO K ID Ö Z ÍT E T T S É G É N M Ü LIK E Z IT T E N ID Ö ELTO LÁ SO S V O L T PUFF N EM R O B B A N T FÖ L - azután a gondolatmenet véget ér, mert a K E C S K E S Z A K Á L L A S hazaért, az útitársnő képe a vonatfüttyel együtt elenyészik. A nagy állomás fényei. Kabátját begombolja, alulról a második gomb laza, meg kell erősíteni, majd ha hazaért. V A N -E B O R D Ó C ÉR N Á M ? A dolgok végül másként is történhetnének - ezt az ember be­ látja, ha eléggé bölcs ahhoz, hogy túlélje a meggondolatlanság fiatalságát. A D O L G O K M ÉG IS E G Y F É L E K É P P E N TÖ RTÉNNEK M IN D IG E Z A Z E G Y F É L E V Á L IK A Z T Á N M E G M Á SÍT H A T A T LA N N Á TEH ÁT T Ö R V É N N Y É . A K E C S K E S Z A K Á L L A S megszólította, mert a kupéban el­ aludt a villany, mert hosszú volt az út, mert csak ketten voltak a négyes ülésen, mert arcán ott volt a férfija nélkül élő asszony árvasága, hiányérzete, páncéllal takart hiányérzete, amely a férfiaknak mégis a szemébe süt. ÉS M ÉR T M ÉR T N E ? A T T Ó L M É G T IS Z T E S S É G E S M A R A D A Z E M B E R HA S Z ÍV E S S É G B Ő L L E F E K T E T E G Y N Ő T S Z ÍN T E S Z ÍV E S S É G B Ő L 17 �G U LA Y ISTVÁN Utazás fiamhoz, Pestre (Kazinczy Ferenc emlékére) Fiammal aznap a Rózsák dombjára vettük utunkat. Midőn a hegyen keresz­ tül mennénk, gondozott kertek tűntek szemembe, itt kissé franciásak, ott Angliát vevék mintának, amott a régi magyar kúriák árnyékot adó lombos fá­ it kedvelék, mindenütt nyírott gyep, formás rózsafák, boltívek, teraszok, gaz­ dag, nagy térség: Buda. Szerelmek ígérete, amerre pillantok, perzsa nők: se­ bes érzékeik észreveszik, ha megáll rajtuk a szem, mozgásuk pompás órák kedvezését sejteti, dogmák nem kötik őket, csókjuk, mint láttam, kacag. Fiam, maga is kisded öreg, ide-oda lódítja figyelmem, lássak csodát. Nem kérkedik, útikalauzom csupán, mint ilyen pirulni látni vágy e mesés gazdag­ ságtól, s mi avval együtt jár, az ízléstől, könnyedségtől, az egészségtől, mi csillog emberen, madáron, növényen. Mulattatott a kirándulás: sehol kökény, galagonya, parti lapi, torma, papsajt, pangó vizen leledző békanyál. Hama­ rább tűnik elém egy-egy nadrágos női vénség, irtózatos mázolatban, ágaskodó tomporral, hatalmas keblekkel, ami bőségre valia, s arra, mit a bőség elvé­ gez becsvágyban, önhitben. Idealizáló világ volna ez kedve szerint, mégis inkább pajkos látvány. Láttam borjúlányokat is, ahogy fejüket vetik vidáman nézésünkre, öntudattal. Elénk, vagy mögénk pillantának, mint koldusszegényeknek szoktak azok, kik keveslik a füvet saját rétjükön, s hát annál inkább szeretik, védik. Elringatott szemlélésük, ügyetlen dölyfük. Legyeskedtem valaha én is őkelmék körül, faggattam őket, kisasszonyokat, mivégre gömbölyödnek, miféle szerep az, amit játszat a természet velük? Hálásak voltak, kacarintottak, de gőg nélkül, a legszebb robotosok valának életem­ ben, csak szeressék őket, szeressék, szeressék! Nyakamba borultanak, ott ma­ radtak hosszan, úgy pihentek férfikíváncsiságomban, két felvonás között, ér­ telmét lelve életüknek. Előbb el-elandalodtam az ifiasszonyok láttán, amint büszkén kocsijukba szállanak, a kaput nyitják, kutyájuk apportírozzák (csípejük, fenekük apró, mellkasuk azonban akár a huszároké, mint azokon az idealizáló képeken, ami­ ket a természetet nem ismerő dilettante festők pingáltak a szalonokba), aztán inkább azt figyelém, ahogy a fellegek megszűrék, selymessé tevék a nyári tündöklést. Az üde levegő szédített, eloszlatá vén fiam csődülő sza­ vait: kik lakják e házakat. Ne higgyem, hogy valami hírességek, többnyire kereskedők, jó orrú emberek, meg azok leszármazottai, akik már hivatalban ülének, vagy inkább terpeszkedének, hívén híve, hogy a birtokuk tudások gyümölcse vala. Míg fél füllel hallgatám, észrevevém, hogy szavai valaha az enyémek voltak, mikor még kormányozni véltem intésimmel, bőjtre biztatva őt, az életre éhes kölyökfarkast. Különb ifjú férfit nem ismertem hajdan nálánál; megszegte minden pa­ rancsolatomat, mégpedig oly’ sistematicusan, amiből filozófiával kitetszett, mintléte tiltakozik az értett dolgok ellen, s én behúnytam szemem, bízva az értett dolgok lázadásában, mi a világot előbbre viszi. Vigasszal tömtem vol18 �na tele a tarisznyáját, remélve, így jobban bírja majd, erős lélekkel tűri a csapásokat, mikre a nagy lelkek születnek. Nyugalomban szenvedőt, véltem, jobb fiamban látnom, mint bukásában vergődőt, mégis boldogan sírt lelkem, tapasztalván, hogy fittyet hány intelmeimre. Titokban, nem szólván neki, ál­ dásommal kísértem útján. Jól számíték, gondoltam, amint a hegyen terelgetett, mutogatva a paradi­ csomi tájat, a virtusszámba menő építményeket, a gyümölcsfák övezte fürdőmedencéket, a nem is e világi derűt, mely az utcákat belengte. A görög nyelv ilyen: idegen hajósok tiszta tekintete világítja át, nem torzítja zavarossá ma­ gány, befelé tekintő világözvegység. Nem magának beszél, hanem a hajózó útvonalak mentén élő valahány népnek is: értsék. Szerencséjét a görög en­ nek köszönheté, amint tiszta erkölcseit. Nem úgy a cifra, bujálkodó Róma, mely dölyfével ledöfé magát híveivel együtt, szomorújátékra kényszeredve a templomokban, Jézus kínszenvedésén szenvelegve, s annak fájdalmát letud­ va a keresztvetéssel. Csak hetvennégy éves levén sajnáltam mellettem kaptató negyvenkét éves, fújtató, levegőt happoló, kopaszodó, őszülő fiam. Vajh engedné, hogy én ve­ zessem tovább! Mondhatnám, mik valánk emberék. Mi ez a séta itt a hegy­ re fel, e szökdécselés büszkesége bércein: apám, a mezőségről ide felka­ paszkodtam. De hamar feledém toluló bölcselmeim, látva, mint rokkant, vénült bele a nagy útba, mit otthonától idáig megtett. Adnék tán leckét neki az erő érzetéről, mi tűnteti, hogy a históriának ellenáll? Oktassam óhaj és szándék különbözőségéről, s hogy melyiket dédelgeti az Idő? A biológia munkájáról, mi az eszmék keresztezését az igazsággal kizárja? 1977-et írtunk, fiam barátjához csöszögtünk a hegyre fel, tanító és tanuló egy úton jártak, egymás mellett, de egymással szemben haladva. Ez akkor mutatkozott meg, midőn azon kaptuk magunkat, hogy megérkeztünk úti cé­ lunkhoz, a kényes palotához, s előttünk állt a halhatatlan férfi, kinek látha­ tására fiam felkészített, mondván: „ cancellárius fejű” , s ki első pillantásra mulattatta. A parancsolt esztendő szerint öltözött, státusa szerint udvariaskodott, odabent módja szerint fogadott, és igen megilletődött azon, hogy még élek. Jó szándéka, hogy vén barátjának, fiamnak, valamint apjának, nekem, kedvezzen, kiérdemelte kegyeimet: Leopold úrnak szólítottam, noha tudtam, hogy Gyula. Fecsegtem is, amint illik. . . Tették, mintha nem csodálkozná­ nak, bár persze csodálkozának, mi ütött belém. Fiam, a magába özvegyült, tereié gyorsan tőlem a szót az ékes házra, a fajansz kandallóra, a festményre, mely a falon lógott, cagliostrói görbült fejet bámítván fölénk, aztán bécsi kirándulásokra, ottani szerzeményekre, a bibliothecára, s nevezetes férfiakra, kik megfordultak előttem e helyt. A cancellárius fejű úr, kinek gondosan be­ fésült ezüst haja éles ellentétben állt az én bugris, forgókkal teli vidéki kopo­ nyámon növő fekete üstökömmel, udvariasan hallgatott, kissé mintha unatko­ zott volna attól, hogy Leopold úrnak szólítom. Ugyanígy tett seggig érő homlokú, megereszkedett hasú fiam, immár úriember levén maga is. Nem boszszankodott idétlen apján, mikor Leopold úr bort akarván tölteni, a vizes­ poharat tartám elé. Eme hegy, akár egy korszak, tökéletesen bevégezte dolgát: a lojalitás a személy nevét, hivatalát, lakását, festményét, kandallóját mesterezé, szeren­ csésnek nevezvén az órát, mely az érzékelhető, minden látást megérdemlő, meg­ fogható dolgokat a megfoghatatlanok fölé emelé. Hátborzongató memoriter­ ként osztva fel percekre az Időt, elütve minden órakor, hogy „a szép vétek 19 �jobb mint a nem szép nemvétek” (fiamtól és Leopold úrtól ilyeneket hal­ lék bor mellett), miről az a hiábavaló tanakodás jutott eszembe, vajon az Úr Isten az embert a Teremtés elején vagy a végén teremtette-e? Nem cso­ dáltam volna, ha szegény vén fiam s barátját megsújtatván a guta, azon kel­ lett volna e palotában sírva fakadnom, hogy ez idegen helyen egyedül ma­ radok. A csók jutott eszembe mégis, amit ezek az öreg hólyagok adhatnak ringó keblű, ifjú feleségeiknek: - inkább hímlő gyengítsen el, gondolám helyükben. Hiszen illetlen abban találni örömet, miben semmi sem fáj. Az érző lelket bántja az emberiséget lealjasodottságában látni, mikor az marhává részegedve forog, ha pénzt löknek neki. Végül, bár milyük volt, jó szívvel kívánták meg­ osztani velem, mégis szántam fiam, s vendéglátóm e pazarságban tanítás nél­ kül hagyni. Levezetvén őket a hegytetőről oda, ahol derekuk törve az aszszonyok epret szednek, haszonnal töltve így életüket, meghallgattatám velük, mint tolák reánk szájalva a magokét; igazságukat: a nagyságos fejedelmet szüvesen látnák, de nem a cancelláriusokat! Az emberiség háborúk és ka­ tasztrófák, tragédiák és nélkülözések, útkeresések és felfedezések, testet törő munka közepett szenvedett életre minden valamire való gondolatot, figyelmeztetém vén fiam és Leopold urat, ám annyira letaglózta őket a hétágra lán­ goló nap, hogy nem tudtak sem az asszonyokra, sem rám figyelni. Így itt lent lenniök sem látszott másnak, mint fárasztó ceremóniának. Mosolygának, mint emlékezetes eseményeken szokás, mely vidámabb, gondtalanabb jövő ígé­ retének jegyében zajlék. 20 �valóságunk Korszerűség és üzemi kulturális élet Most, amikor a lényegi változtatások napjait éljük, a végletek - már ahogy ilyenkor lenni szokott - a maguk természetes módján fel-felbukkannak. Hol csak a gazdaság forradalmi átalakítását emlegetik sokan, hol más részkérdések válnak központi témává - mint például az adó­ rendszer avagy mások a szűken Vett technológiai fejlődésünk lemara­ dásán keseregnek (okkal), s közben megfeledkeznek arról, hogy ez a „ fé ­ nyes szelek” időszakához hasonlítható, egész társadalmunkat velejéig átformáló tudatos reformfolyamat csak mindent egymáshoz kapcsoltan, egy­ másból eredeteztetve tudja teljes totalitásában megváltoztatni mai való­ ságunkat. Napjaink zavara részben abból adódik, hogy a „nem termelő” -ágazat háttérbe szorulása, mellékesként kezelése, egyszerűen nem tűnik fel, nem jelzi a kibontakozás szeplőit. Sok helyütt a termelés előrelendítését a kultúrán való megtakarításból vélik eredményesebben működtetni.. . A szerteágazó témakörről Herczeg Istvánnal, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár személyzeti és szociális igazgatóhelyettesével beszélgetünk. - A hosszabb távú politikai elgondolások abból indulnak ki, hogy alapve­ tő céljaink változatlanok: politikánk középpontjában továbbra is az alkotó emberi energiák, képességek kibontakoztatásának elősegítése, a társadalmi és gazdasági esélykülönbségek mérséklése, a közösségi cselekvés és felelősség, a társadalmi szolidaritás, a gazdasági, emberi f elemelkedés, s a mindezeknek teret nyújtó szocialista demokrácia áll. Könnyen belátható, hogy a gazdasági feladatok megoldása elkerülhetetlen, ennek kell elsőbbséget biztosítanunk. Tudniillik: csak a gazdaság megújulása, a megtermelt (jó minőségű!) anyagi javak nyújtanak fedezetet a szellemi va­ gyon színvonalas gyarapodásához. Ugyanakkor a gazdasági és (többek kö­ zött) a művelődési folyamatok szorosabb egymásraépülése, a köztük levő nagyobb összhang megteremtése alapvető gyakorlati feladat. A magam ré­ széről itt a konkrét, a napi teendőkre irányítanám a figyelmet - mivel a „szóbeli egyetértés” egyre inkább magyarázgatást jelent, sérüléseket okoz, mai léptekkel is nehezen behozható lemaradást szül a művelődés, a szellemi érté­ kek tartományában. Kevesen értik, hogy ebben a körben különben is nagyobb a sérülékenység! Előzmény: I . Marschall Miklós - Nyilas György: Gondolatok a munkahelyi szám) 2. Kerékgyártó T. István: Legalább a remény? (1988/4. szám) művelődésről (1988/2. 21 �Amíg a környező világban egyre inkább felértékelődnek az emberi erőfor­ rások, a szellemi-termelési ismeretek, nő a kutatás, a fejlesztés, a csúcs­ technológia ázsiója, sokoldalú a gazdálkodás a szellemi vagyonnal, összehan­ golt az ösztönzés és kényszerítés a gazdasági és művelődési folyamatok egymásraépültségében, addig a gazdálkodó szervezeteink körében megbízhatatlan kép jelenik meg a mindezeket hordozó valóságunkról. A művelődés poten­ ciális jelenlétét, hatóerejét a gazdaságban hajlamosak vagyunk túlbecsülni és ugyanilyen szenvtelenséggel „elbagatellizálni” . A bokros teendők, a fel­ kapott kategóriák kétségtelenül valós tartalmakat hordoznak, de lehetőséget adnak szójátékra, tetszelgésre, valós viszonyokat, jelenségeket tudatosan tor­ zító vezetői magatartásokra. A tényleges, másrészt a jövőben megalapozottan várható eredményesség közvetlenebbül függ a mai kulturális élet színvonalá­ tól, vállalati jelenlététől, mint ahogyan azt a gazdálkodás közvetlen irányí­ tói sokszor szemléletükben és gyakorlatukban hordozzák. Olyan hírek terjedtek el, hogy önök éppen árulják a művelődési házat! Ennek az épületnek, mint történelmi műemléknek is értéke van - nevezetes helye munkásmozgalmunk itteni történetének. Mindezt em­ léktábla is megörökíti. Igaz ugyan, hogy az intézmény szolgáltatási képe szinte évtizedenként változott. Volt egy hosszabb időszak, amikor szinte kocsmává züllött! Újabban értékes megyei vetélkedők, tárlatok, szak­ mai konferenciák helye, még HNF-kiscsoportoknak is működési lehető­ séget biztosít. M ilyen elképzelések vannak a ház jövőjét illetően? - A közelmúltban a vállalati művelődési bizottság kibővített ülésen - a kisközösségek, rétegek ajánlásait, észrevételeit igényelve - áttekintette a mun­ kahelyi művelődés helyzetét, fejlesztésének szükségességét és lehetőségeit. Ehhez apropót adott az a polémia is, ami művelődési házunk sorsának tu­ datos alakításával függ össze. Gondolom, itt helyben, sokak számára ismert, hogy a vállalat művelő­ dési háza a századfordulón épült. Állaga - a folyamatos javítások elle­ nére is - rendkívül leromlott. Szükség lenne a teljes felújításra. Ez mintegy 10-12 millió forintból oldható meg. Ügy látjuk azonban, hogy a félújítást követően továbbra is jelentkeznének működtetési problémák: részben a kor­ szerűtlen belső szerkezet, részben az ehhez időközben „igazodott” , sok vo­ natkozásban megcsontosodott, a vállalat és a munkahelyi közösségek igényeit, érdekeit alig számbavevő egysíkú és tartalmában is igénytelen „kultúrházi” tevékenység miatt. Mindezeket szem előtt tartva tartjuk egyaránt fontosnak a ház és a tevé­ kenységének a megújítását is. E célból folynak tárgyalások a jelenlegi mű­ velődési ház másirányú hasznosítása (esetleg eladása) érdekében. Az így be­ folyt pénzösszeget kiegészítve a vállalati hozzájárulással és hozzátéve a va­ sasszakszervezet felajánlott támogatását, mód nyílhatna egy vállalati kör­ nyezethez jobban kapcsolódó, a művelődési tennivalókat tudatosabban felvál­ laló közösségi ház megépítésére. Terveink szerint ez lehetőséget biztosítana arra, hogy a közösségi ház vállalaton belülről és kívülről egyaránt megközelít­ hető, vagyis nyitott legyen; munkaidő alatt és után is célirányosan szolgálná a kisközösségi és rétegrendezvényeket, a vállalati és a munkahelyi kollektívák közvetlen igényeinek kielégítését, mindenekelőtt a gazdálkodás javításával összefüggő képzési, oktatási formák szervezését, és így tovább. Elgondolkodtató, hogy egy japán vagy olasz gyár eleve csak úgy 22 �épülhet fel, ha biztosított a termeléshez mért járulékos kultúra intézménye gyáron b elü l! A gyárnak iskolái, továbbképző, átképző csarnokai szinte városrészek kulturális infrastruktúrája van s használják! Tud­ ják, ennek szívós működtetése nélkül, nem születik, születhet új gyárt­ mány. Ott tartunk tehát, hogy felül kell vizsgálni jövőnk érdekében a termelőszektorok és a kultúra v iszonyát, szükségességét. Ennek egyik kulcskérdése az általános humán és a szakosított, a termeléshez kapcso­ lódó és az azon túlmutató kultúra megújítása. Újmódi megközelítésben kell vizsgálnunk ezt a tartalmi viszonyt és jövőképet, mert elmúlt az az idő is, hogy a biliárd- és kártyaasztalok, hangszerek a zenekarnak, piros csizmák népitánc-csoportnak, söröző az ivóknak jelentenék azt, amiért sóvárognunk kell. Mert ha van is egyik-másiknak ma is értékhordozó jellege kicsit múlt századbeli és konzervatív nosztalgia mindez és nem több. Á tképzőapparátus, ne adj isten, számítógépek, naprakész szakmai folyóirattár, könyvtár, videostúdió, tudományos kutatócsoport, nyelvtanfolyamok és termékbemutató, galéria, színház és tanácskozótermi lehetőségek stb., stb., szintén egy mai termelőüzem létszükségletei. A z eszközök, a felszereltség egy ilyen gyárban nem a kiszolgáló segédmun­ kára épül! Az automatizálás, a robotok időszakát kell éljük. S ami megdöbbentő: óriási késésben vagyunk. Napjainkban a késztermék magán hordja a technikai és kulturális szint együttes képét vagyis az esztétikai elemet is. Ahol egy nikkelezett csavart összekaristoltak, minden más munka szinte megsemmisül. A szépséghiba ma műhibának számít, azaz eladhatatlan, használhatatlan a termék! - Felelőtlenség lenne, ha az anyagi gondok eltakarnák a többit, a néha legalább annyira nyomasztó (sőt, sokkal nyomasztóbb) gondokat. Mai éle­ tünk lépten-nyomon, egyre szélesedő mélységben felvetődő kérdése nemcsak az, hogy miből, mennyiért élünk. A hogyannak, a mikéntnek vannak nem pusztán anyagi hordozói is. Az anyagiak mellett mindig és mindenkor fel­ sorakoznak (sőt, sokszor fontosabbak!) a szellemiek, az erkölcsiek, mert lán­ golás nélkül semmi sem megy! A megszigorodott gazdasági körülmények, annak adottságai, működési módjai (jelesül a gazdaság nnyitottsága) egyértelművé teszik, hogy a végbe­ menő változások hatása alól nem vonhatja ki magát senki. A költségvetési takarékosság, a költséggazdálkodás szigorodása, az anyagi támogatások (és azok reálértékének) csökkenése, az új adórendszer kulturális szolgáltatásokat megdrágító volta, tehát az anyagi források szűkülése önmagukban is sürgetik a változásokat a munkahelyi művelődésben. A mi esetünkben is. A művelő­ dési ház üzemeltetési költségaránytalanságai együttjárnak az elavult, barát­ ságtalan szolgáltatásokkal, és az ennek következtében csökkenő igénybe­ vétellel. Ezért gondozzuk a funkciómódosítást, az intézmény korszerűsítését. Ebben a vállalati gazdaságvezetés kézzelfoghatóbb (konkrétabb) támogatást vár az irányító és üzemeltető politikai, mozgalmi szervektől. E lvi álláspontot tet­ tünk le az asztalra (a vasasszakszervezetére is), világosan megfogalmaztuk a támogatásra ajánlott művelődési törekvéseket, azok fő feladatait. Azokkal értünk egyet - helyileg és országosan is - , akik a művelődési kisközösségek segítésére, a mindennapi életben alkalmazható, közhasznú, a termelési kultú23 �rát is fejlesztő ismeretek közvetítésére, a színvonalas szórakoztatásra kíván­ ják összpontosítani a művelődést, nevezetesen a kulturális intézmények figyel­ mét is, szóval, ami a termelésben és az önmegvalósításban megtérül. A megszigorodott gazdasági körülmények között a vállalati művelődé­ si intézmény új szemléletű működtetésére van szükség, nevezetesen: jobb munkamegosztásban újrafogalmazva szerepét és feladatkörét. Bátrabban és reálisabban számolni kell azzal, hogy a vállalat(ok)nál és a városban is több okból, de a piaci viszonyok hatásaként mindenképpen, átrendeződik a mű­ velődés értékszerkezete, a kulturális igénystruktúra, s természetesen a mű­ velődés szempontjából hátrányos helyzetűeknek tekinthetők rétege is. Már ma is megfigyelhető és nyomon követhető, hogy e folyamat „eredményeként” bizonyos munkahelyi, kisközösségi művelődési formák értéke megváltozik. Felerősödik termelési, gazdálkodási, a napi igényeket és szükségleteket hor­ dozó ismeretközvetítés, előtérbe kerül a kulturáltabb szórakoz(tat)ás is. Már az új épület kialakításánál számba kellene venni, hogy ne csak a mai szükségleteknek épüljön, hanem az elképzelhető legkorszerűbb jövőnek. Gondolok itt például a számítógép-vezérlésű termékek jövőbeni túlsúlyára. . . Tudom, ma is készülnek már ilyen termékek, de nem mind­ egy, milyen szerepet kap majd ebben a létesítendő házban a gondolko­ dás új mechanizmusainak is lehetőséget biztosító észjárás. - A vállalat életében az elmúlt években a kollektíva által átélt, a környe­ zet által nyilvántartott események zajlottak le. A „padlóra kerülés” után felfokozott, ellentmondásoktól sem mentes, de határozottan előrevivő kibon­ takozási folyamat indult meg. A napjainkra elért gazdálkodási eredmények - önmagunkhoz és környezetünkhöz képest is - számontartottak, elismerésre méltóak, alapul szolgálnak egy átfogóbb, a lehetőségekkel felelősen és kon­ zekvensen számoló megújuláshoz. A közelmúlt tapasztalatai arra is felhívták a figyelmet, hogy a megszo­ kott vállalati magatartás, az irányító-szervező munka stílusa, módszere és eszközrendszere már nem felel meg az új helyzetnek, a vállalati kibontako­ zásnak, s csak a hangos gondolkodás szintjén jelentkező vezetői ötletek, el­ képzelések hozhatnak átmeneti eredményeket. Azonban a kedvező fellendülés „tartósítása” alapos elemzőmunkát kíván. Ma már többekben határozottabb alakot ölt az a felfogás, hogy a vállalati megújulás nemcsak gazdasági, anya­ gi kérdés. A gazdasági folyamatokban nyomon követhető, hogy a legértel­ mesebb terv, itézkedés sem éri el a kívánt hatást, ha nem áll mögötte pél­ dául a kultúra és a dolgozók hangulata, a vállalat mellett a környezet, a vezetők mögött a beosztottak, valamint a kiszolgálószervezetek. Tehát a széles körű egymásrautaltság felismeréséről van szó. Ez táplálja a tenni akarás eltökéltségét is. Nem könnyű ezt kimondani és képviselni annak, aki tudja és tapasztalja, hogy megkoptak vallott értékeink, remények fulladtak kudarcba, s amikor a megújulást kölcsönösen szolgáló különböző törekvések (például gazdasági és kulturális) más-más méltánylást, ösztönzést és elismerést kapnak. A kesergés nem alaptalan - de semmire sem vezet. Bármennyire is únjuk a nagy szavakat, csak az összefogás, az összefüggő teendők és az együttmű­ ködésre predesztinált erők egybemarkolása segíthet. Ezen az úton indult el vállalatunk is. Persze még nem mondható el, hogy mindenkor megfelelő 24 �mélységben és szélességben, zavarmentesen és teljes vezetői, dolgozói össze­ fogásban. Nem is olyan könnyű mindez, ahogyan a szavakból következtethetné bár­ ki. Mégis el lehet (kell) mondani, hogy a vállalat utóbbi években tapasztal­ ható fellendülése nem maradt csak a gazdálkodás területén. Más szóval: nemcsak a termelés, a gazdálkodás javítására történtek intézkedések. Meg­ újult a munkakörnyezet, a vállalati arculat is. A tiszta környezet (munka­ hely, gyárudvar, utak-járdák stb.) bentről és kintről is többször kapott el­ ismerést. A vállalati díszkerítés, a kulturált, zöldövezetes parkoló, a forgács­ telepi sportlétesítmény, a salgóbányai oktató- és pihenőbázis, a hevesi üdülő, az étterem és konyha teljes körű felújítása, a szakmai képzés és továbbképzés folyamatos átszervezése, a videokabinet, a technológiai, termelési, munkavédelmi saját készítésű videofilmek bekapcsolása, az ötödik évfolyamát élő üzemi lap jelenléte, a most megjelenő gyártörténeti kiadvány, az üzemi galé­ ria újjászervezése, a hivatalos és amatőr művészek ez évi vállalati, saját szer­ vezésű zománcművészeti telepe, az autonóm brigádrendszer terjedése, és így tovább, jelzik a vállalati szemlélet és gyakorlat változásait - hogy ne so­ roljam tovább. Messzemenően ennek továbbgondolását és érvényesítését je­ lenti a művelődési ház működésének megújítása is. Világosabban megfogal­ mazzuk a művelődési ellátás fő feladatait. Tevékenységét rugalmasabbra kí­ vánjuk alakítani. Funkcionálisan is jobban kötődjön munkahelyekhez, mun­ ka-, érdeklődési és korosztálycsoportokhoz, ízlésrétegekhez. Segítséget aka­ runk adni az önszerveződő kisközösségek kibontakozásához. Számolunk az intézményi önállóság növekedésével, növelve működésében a helyi közösségek beleszólását, döntéseiknek súlyát, demokratizmusát. Üzemeltetésében minden számba vehető forrást be kívánunk vonni, természetesen növelve az önfenn­ tartó képességét. Ez a beszélgetés arról győzött meg, hogy ahol a termelés ma lépést tart napjaink törekvéseivel, azaz kapcsolódik a világszínvonalhoz, ahon­ nan olyan termékek kerülnek ki, amelyeknek az esztétikai minőség is része. ott a jövőkép alakításán is gondolkodnak. Egyáltalán: gonddá vá­ lik a naprakész stratégiai tervezés, s így az előremutató piacpolitika nem­ csak biztonságérzetet ad, de egyértelművé válik a termelés és a kultúra szétválaszthatatlansága. A megújulás, a korszerűsítés a munkahelyi műve­ lődésben együttjár irányításának változásával is? A korábbi „hivatali” formák is alkalmatlanokká váltak a mai helyzetben. Lesznek-e helyettük újak? - Szükségesnek látjuk, hogy a közösségi (művelődési) ház munkájának irányítása, szervezése is megváltozzon. Önállóságát, önfenntartó képességét szélesebb körűvé kell tenni. A munkahelyi kollektívák önszervező erejére kell támaszkodni. Célszerű a ház működésében csökkenteni a fölösleges áttétele­ ket és lépcsőket. Indokolt, hogy irányítása jobban kapcsolódjon a dolgozók képzéséhez, munkatevékenységéhez, és végül is a munkahelyi művelődéssel döntően foglalkozó vállalati funkcionális rendszerhez. Ezzel együtt szükséges, hogy megmaradjon, korszerűsödjön a szakszerve­ zett mozgalmi jelenléte, megújuljon tevékenysége a művelődési munkában. Köszönöm a beszélgetést! C Z IN K E F E R E N C 25 �RÓ BERT LÁSZLÓ Tisztelendők E L Ő ÉLET Megyek fel a márványlépcsőn. Beérek a főhajó csarnokába. Felnézek. - Nem szédülsz, fiam? K i szól hozzám? A kupola ijesztő és mégis intim magasából Michelangelo vésőjének bűvös nyomai testesülnek szavakba, vagy a négy evangelista mo­ zaikképe kel életre és figyelmeztet: hol is vagyok? Megrázom magam. Itt vagyok a földön és haladok tovább. A cél egy karosszék. Azt mondják - akik ebben is hinni akarnak - , maga Szent Pé­ ter ült benne. Dúsan, szinte frivolgazdagon vonták be bronzzal. Milyen kor­ ból való? Karoling talán? Most nem érdekel. Az öregember egyik kezet a karfán nyugtatja, a másikat előrenyújtja. Fárasztó lehet. - Te mit fogszt csinálni? Úristen, ki szólít megint? B ill Sutherland, az United Press egyébként mindig oly’ magabiztos tudósí­ tója kérdi, súgja, szinte könyörögve. Mintha akkor ébrednék: a zsinat mellé akkreditált tudósítók pápai különaudienciáján vagyunk. Látom, hogy a libasorban előttem haladó olasz kolléga kezet csókol, illetve ajkával érinti a pápai gyűrűt. - Te i s ? . . . - kérdi Bill ismét. - Mindjárt mi jövünk! Én pedig baptista vagyok. - Nekem is szép lenne, ugye? - súgom vissza. - Még megírnád, hogy „a Magyar Rádió, T v tudósítója.. . ” Másról nem is szólva.. . Odaérünk a trón elé. Én következem. Zavarban vagyok. Egyrészt kerin­ get a naivan hívságos gondolat: Angelo Roncalli megismer-e még? Velence, 1958. május . . . Meg hogy mit tegyek előrenyújtott kezével? Meghajolok. Fejem megáll pár centivel a gyűrű fölött. A nagyapás arcon kis csodálkozás: - Da dove sei figlio? (Honnan vagy, fiam?) - Radio-tv Ungherese.. . - Non fa niente - figlio. (Nem baj, fiam.) Mintha ezt mondaná: értelek én fiam, talán nem te tehetsz róla. A gyűrűs kéz egy pillanatra megpihen a vállamon. Ennek éppen huszonöt éve. Ez a pápa nem volt dogmatikus. Ráadásul pedig hasonlított anyai öreg­ apámhoz, akit nagyon szerettem. Ha X X III. Jánossal kezdem - ezt a Kossuth Kiadó számára írandó könyvrészletet - ennek ez az oka. János embersége, szellemi öröksége talán az első számú felelős a tisztelendők filmjeiért is. 26 �De itt és most még csak a tisztelendők előéletét idézem vissza. Önvizsgá­ lat, lelki gyakorlat csupán. Két szóban írom, nehogy félreértés essék. Mindig szerencsém volt a papokkal. Talán mert tizenéves korom óta nemigen vagyok vallásos. Így nem voltam nekik elkötelezve. Ámbár ők se akartak soha sem át-, sem megtéríteni. Vagy ha igen, nem vettem észre. A pécsi Kálvária fölött, a Tettyén, Bálint atya - akit azért csodáltam, mert sohasem botlott meg ferences csuhában — kizárólag kapura lőni tanított. Petrovics Ede, a gróf Széchenyi István reálgimnázium latin paptanára, a kiváló Pécs-történész - akinek csak gyászjelentéséből tudtam meg tavaly, hogy 89 éves élete során szentszéki bíró is volt - Vergiliust avatta előttünk szentté. Pedig a Bucolica epikureus költője Krisztus előtt született. Ede atya igaz ember maradt az időszámításunk utáni 1944-es esztendő­ ben is. Ennek a nevezetes évnek a tavaszán volt az első randevú a Király utca és a Széchenyi tér sarkán Babával, egy viszonylag liberális leventeok­ tató leányával. Bal kezemben a Széchenyi gimi zöld sapkája, jobbomban Ba­ ba keze. Amikor is - mit tesz isten? - szembe jön rettegett tankerületi királyi főigazgatóm, aki civilben cisztercita atya. Megáll előttem: - Miért nincs a sapka a fején? Villannak a jéghideg kék szemek. Visszaparancsol hat lépésre. Isten bi­ zony díszlépésben kellett elvonulnom előtte és a röhögő haverok szeme láttára. Pontosan egy évvel később, '45 tavaszán, harsogott a Széchenyi tér. A fe­ ketézők ellen, Mindszenthy ellen. Velem, azaz a város MADISZ-titkárával az élen, a főleg fiatal bányászokból álló tüntetőmenet a Nádor elől vonult a ciszterciek gimnáziuma elé. - Nézzétek, ott a főigazgató! - így az egyik srác. Üvöltöttem, hogy nem ő az, de már későn. A pap arcán pofon csattant. Másnap reggel telefonál Petrovics atya: - Fiam, fiam, mit csináltok? Félórával később egy szovjet alhadnagy, a tolmács kíséri viszonylag ud­ variasan a M A D ISZ vezetőségét a városparancsnokságra. Az előszobában a ciszterek igazgatója és a majdnem M ADISZ-„vértanú” tisztelendő. Komoran bólintanak vissza, majd bevonulnak a szovjet parancsnokhoz. Mi kint vá­ runk. A parancsnak titkárnője - Boros, a kommunista főispán uram-elvtársam felesége - úgy néz ránk, mint a bélpoklosokra. M ajd’ egy órát várakozunk az előszobában. Azután az alhadnagy betessékel. Megkövülve hallgatom, ahogy a tovaris alezredes latinul konyakozik az atyákkal. Merthogy civilben klasszika-filológus volt Kijevben. M ajd’ az alhadnaggyal kerek-perec ma­ gyarra fordíttatja: a MADISZ-vezetőség ugyebár azért jött, hogy bocsánatot kérjen. . . Mielőtt elsüllyedtünk volna, a pofonvert atya latinul megkérdi a városparancsnokot, hogy vajon a fiúk nem kaphatnának-e ugyancsak egy kupica konyakot. Tíz évvel később, a Rádió mellett, a Bródy Sándor utcában Zsoldos úr keze alatt csak két jéghideg kék szem emelkedett ki a mellettem levő szék­ ben a habokból. Már az én torkomon volt a kés, mikor a mester meg­ kérdezte: - Tudja, ki volt ez az úr? - Nem. Pedig valahonnan ismerős. 27 �- Miért, netán maga is bányász volt? - így Zsoldos úr, gúnyosan. - Mert az úr most az. Komlón. Csak néha feljár ide borotválkozni. Azelőtt pap volt. Meg valami nagykutya. És elmúlt újabb huszonöt év. Mikor Zirc nyolcszáz éves lett, ott voltam a H É T stábjával én is. „M i pécsiek, tartsunk össze” jelszóval Cserháti püs­ pök úr bemutat valakit. Megállok egy nyolcvanévesen is szálfa egyenes, fe­ hér reverendás atya előtt. Hab nincs rajta. Megismertem. Alig vátozott. De nem tudom megállni: - Főtisztelendő úr, emlékszik-e még egy nyolcadikos széchenyista diákra, akit 1944 márciusában, pár nappal a németek bevonulása előtt, végigdíszmeneteltetett a Széchenyi tér és a Király utca sarkán? Ismét villannak a jéghideg szemek: - Várjon csak. Ugye, maga volt az, fiam, aki nem egyensapkával, hanem csak fővetéssel tisztelgett nekem? - Igenis, főtisztelendő úr. D eh át.. . - Mit dehát, fiam. Az egyensapka viselése talán nem volt kötelező? És ha jól emlékszem, éppen március 15-ike volt. Az atya valóban nem sokat változott.. . Azután a bizonyos március 15-ike után pár héttel valaki mással is vé­ gigsétáltam a Király utcán: Petrovics atya volt, aki karonfogta tanítványát, aki azon a napon viselt először sárga csillagot a Széchenyi egyensapka alatt. Ede atya volt az én elsőszámú tisztelendőm. Miért mondtam el ezt az epizódot? Talán, hogy ellenpontozzam a jó Pet­ rovics tanár urat. Ó, Ede atya, villogó szemüvegével, aszketikusan sovány arcával, XII. Piusra hasonlított ugyan, mégis X X III. Jánost juttatja eszembe. De mielőtt visszatérnék a jó pápához, meg kell mondanom; a Pius-osan rideg főigazgató ridegkatonás magatartására - amely megalázott egy rande­ vúzó diákot - lelkem ma sem ad könnyen feloldozást. De akkor mi legyen a M ADISZ-os pofonnal, amelyet - tegyük fel - nem egy ártatlan cisztercita, hanem ő kapott volna. Vajon azért járhatna bűnbocsánat? - Most már ne törd ezen a fejedet, fiam - mondta Ede atya, amikor két évvel ezelőtt, nem sokkal halála előtt, meglátogattam Pécsett. Vak volt már. Így diktálta a J anus Pannonius, az első magyar egyetem történetét. De meszszire látott és nemcsak a múltba. - Ne okozz magadnak se fölösleges szenvedést. Ha szereted felebaráto­ dat, akár meg is fordíthatod az igét: „Szeresd magadat éppúgy, mint fele­ barátodat” . Ügy sejtem, még mindig nem tudod, hogy lelkedben hova rakd a papokat. Te tudsz olaszul, ugye? Hát akkor azt is tudod, hogy „a nem ruha teszi az embert” olasz változata így hangzik: „Non e l’habito che fa il monaco” . Nem a csuha teszi a papot. Hidd el, éppoly’ emberek vagyunk. . . S ha vígasztal: ahhoz, hogy az embert szentté avassák, nem kell feltétlenül papi előélet. Ez nem kötelező kritérium. Bár egyesek szerint ez lehet posthumus is - protekciós előny. Szeretem a jó öregembereket. Felszabadultan jó velük együtt lenni. X X III. János is az volt. Mint öregapám. Utóbbiról - Auschwitzban végezte - nem maradt fénykép. A jó pápa most talán ezért tekint rám, ezért ő néz velem szemben, itt, az íróasztalon. Ő is nyolcvanhárom éves volt, amikor meghalt. Utolsó két napjának majdnem kétszer huszonnégy óráját a Szent Péter téren töltöttem. Az első napon főleg a tudósítói kíváncsiság tartott ott, azután - 28 �az agónia óráiban - a tisztelet, meg valamiféle meghatározhatatlan fiúi, uno­ kai féltés is oda akkreditált. Azt mondják, hogy római elvtársaim azok­ ban a napokban pártcsoport-, illetve sejtgyűléseiket is részben a Szent Péter téren tartották. De gyerünk vissza ismét az időben. Jánossal, azaz Angelo Roncallival először Velencében találkoztam. Mint a Népszava munkatársa, életem első riportútján. Ilyen módon természetesen az volt a dolgom, hogy csak és kizá­ rólag a forradalmi szakszervezeti mozgalom helyzetét és kilátásait tanulmá­ nyozzam Itáliában. Azt mondta a főnököm: hogy hol, az mindegy. A lagúnák fölött éppen köd ült. Ez lenne az oka, hogy az osztályharc pregnáns megnyilatkozásai mintha csak homályosan látszottak volna. Szé­ gyenszemre mindössze a krupiék sztrájkoltak. Dühöngtem. De ha már ideho­ zott a mukásmozgalmi és szakmai elkötelezettség, szerettem volna a Casinot belülről, munka közben is tanulmányozni. Hogy láthassam, hogyan gyengítik egymást az átkos rulettasztal körül a tőkések. De senki sem tett. Néhány velencei újságíró társaságában álldogáltunk a Casino előtt. Hátha szeren­ csénk lesz. Legalább itt kint. Jönnek a krupiék. - Hová, hová? - Misére - feleli az egyik középkorú, ficsúrosan kikent-kifent sztrájkoló, nevetve. - János Pál napja van. - A pátriarka celebrál (Velencében, bizán­ ci hagyomány szerint ez a bíboros megjelölése). - Hogy hívják? - Roncalli. - Milyen? - Kedves, furcsa ember. Néha olyan, mintha nem is pap lenne. - Miért nevetett, mikor az előbb mondta, hogy misére mennek? - Hát mert különben nem szokásom. - É s ma miért? - Hátha Monsignore Roncalli is szól valamit az érdekünkben. Visz a vaporetto a Rio dei Mendicantin, a Koldusok Folyója partja felé. Tön felénk a San Giovanni e Paolo, Szent János és Pál hatalmas tömbje, Ve­ lence legnagyobb temploma. A mise éppen véget ér. Pár perc és az öregem­ ber széles, bíborosi kalapjában, híveitől körülvéve megáll a templom kapu­ jában. A krupié és néhány újságíró utat tör hozzá. Annyit értek az egészből, hogy a sztrájkolok elsősorban munkaidő-csökkentést követelnék. - Én megértelek benneteket, fiaim. Hisz’ ti akkor munkálkodtak, mikor minden istenfélő ember alszik. Jó, majd imádkozom, hogy korábban térhes­ setek nyugovóra. Így legalább máskor ideérhettek, mielőtt a mise véget ér. Ti pedig, fiúk, ha akarjátok, írjátok meg ezt az ígéretet. Ha a Casino tu­ lajdonosai a Bibliát nem is annyira, az újságot biztosan olvassák. Hát te, fiam, ki vagy: krupié vagy újságíró? Zavartan mondom, hogy az utóbbi, de nem olasz. . . - Magyar vagy? Kár, hogy nem a San Geraldóban miséztem ma. Ahonnan a ti Gellértetek elindult. Katolikus vagy, fiam? Mondom, hogy hát, hogy úgy mondjam, zsidónak születtem. - Hát akkor te talán egy kazár magyar vagy. Mert ha jól tudom, a kazá­ rok felvették a zsidó vallást, és úgy vonultak be a magyarokkal együtt a Duna partjára. (Nem azt mondta: „ungheres” , hanem kedves-régiesen: „ma­ giari” .) 29 �- Csodálkozol, honnan tudom? Nem vagyok én annyira művelt. Csak mint nuncius, sokáig éltem a „türkök” között. Majdnem húsz éven át. Ugyis hívtak egyeseik a Curiában: „ A Vatikán balkáni parasztja” . Nevettünk. Ő is velünk. Én ugyan a szakszervezeti mozgalom és az egyház viszonyáról szerettem volna kérdezni, de a krupiék minden „tétemet” lesöpörték a beszélgetés asz­ taláról. Valahogy mégsem bánom, hogy nem adott interjút. Válaszában talán még ő se menekülhetett volna bizonyos sztereotípiák elől, amelyeket az Egy­ ház, a központ parancsol rá. Így, „krupiésan” , „kazárosan” valahogy intimebb, szinte huncutabb volt az egész ott, a koldusok partján. Ó , milyen szerencsém van, hogy ennek az írásnak nem feladata az egyházpolitika globális történeti, akár pedig aktualizálandó elemzése. Jó, nem bá­ nom, ha egy-egy tisztelendő személyében jön szemben velem a politika ígérem, nem térek ki előle. És ez mindenekelőtt X X III. Jánosra vonatko­ zik. Fél évvel a velencei találkozás után, 1958 októberében meghalt XII. Pius. Az ötvenegy bíboros konklávéja a velencei pátriárkát ültette Szent Péter trónjára. Persze, hogy örültem. Nagy ember lett valaki, akit kedves, eredeti, humorral teli, egyszerű, igaz embernek ismertem meg. Ráadásul „is­ merős” a pápa. Isten tudja, még talán ki is járhat nekem valamit. Azért mondom ezt így, olcsófrivolan, mert akkor - a Népszava szerkesztőségében, - jóformán fogalmam sem volt Angello Giuseppe Roncalli megválasztásának történelmi, igen, mai szemmel világtörténelmi jelentőségéről. Innen, a Rákóczi út és a Lenin körút sarkáról nemigen mértem fel akkoriban: milyen újdon­ ságot hozhat az ember fiának és lányának a hidegháborúsan kiátkozó arisz­ tokrata pápa után a Bergamo környéki földművesszülők gyermeke, az első világháború szanitéce, a későbbi „balkáni paraszt” . Dehát hozhat-e egyálta­ lán újat valaki 77 évesen? Akit a bíborosok többsége éppen idős kora miatt választott meg. Hogy afféle átmeneti pápa legyen csupán, akinek nincs hát­ ra sok ideje. Még e kérdések mibenlétét is négy évvel később kezdtem ér­ demben megérteni. 1962 őszén a rádió, az M TI és a Népszabadság tudósítója - ahogy illik - akkreditáltatta magát nemcsak a középbal kormány és a nyugati világ legnagyobb kommunista pártja, de az akkor fél éve megkezdődött második Vatikáni Zsinat mellé is. Ezzel párhuzamosan akadt még egy ideológiailag sem elhanyagolható ten­ nivalóm: új óvodát kellett keresnem a fiamnak. Panaszkodtam egyszer a lakásunkkal szemben levő Unita szerkesztőségében: a gyerek pillanatnyilag a Motessori óvodába jár. Messze van, a fizetésem tizenöt százaléka megy rá. Ráadásul Pista még rosszul is érzi magát a csokornyakkendős csemeték kö­ zött. Dehát egy követségi bennfentes megnyugtatott: a Montessori óvodák nem az egyház kezében vannak, világiak, modernek. Az Unitá-s kolléga odavitt az ablakhoz: - Látod azt az épületet ott? A Piazza dei Siculi sarkán? Na, az is egy óvoda. Az apácáké, igaz, de a tanács fennhatósága alatt. Vagyis gyakor­ latilag ingyenes. Majd visszafordult az ablaktól és szónokiasan ezt kérdezte: - Fiúk, lányok! K i járt közületek nem egyházi óvodába, vagy iskolába? A szobában vagy nyolc elvtárs kollégám ülhetett: ketten jelentkeztek. 30 �- Érted, ugye? Olyan nagy kárt ideológiailag nem tett az egyház. Leg­ alább is mibennünk. Nyeltem egyet. Otthon pedig még egyet, mert feleségem először hallani sem akart arról, hogy apácák kezére adjuk a fiunkat. De az óvoda kétszáz­ ötven méterre van lakásunktól s ahhoz képest nem „drága” . Ez döntött. Igaz, azóta sem írom be az életrajzomba. A fiam ma huszonkilenc éves apa. De most is felderül az arca, ha Suora Maria, Maria nővér szóba kerül, huszon­ évesen derűs arcával, huncut csillogású fekete szemeivel, de főleg azzal a szeretettel, amellyel „bűvölte” a kisdedeket. Ugye, szinte hihetetlen? Maria is a bergemói földekről jött Rómába, mint egy másik paraszt. Egy bizonyos féllegális, de globálisan összehasonlító „felméréseim” sze­ rint Mariaéknál ugyan csak valamicskével, de azért kevesebbet imádkoztatták a gyerekeket, mint a nagyon világi, mondhatnám nagyvilági, de főleg modern Montessori óvodában. Egyházi szakértő Rómában sem lett belőlem. Ám Mária nővért és X X III. Jánost úgy látszik azzal is megbízta magasságos feljebbvalójuk, hogy segítse­ nek gyarlóságomnak is levetkezni bizonyos előítéleteket. Részben talán ennek tulajdonítható, hogy a zsinatról küldött tudósításaim talán egy ujjnyival lel­ kesebbek voltak, mint ahogy azt akkoriban az itthoni „illendőség” megkí­ vánta. Egyszer egy vezető beosztású hazai kollégám látogatott Rómába. X X III. Jánosról kérdezgetett. Próbáltam magyarázni, hogy a pápa, elődjével ellentétben, a nyitás embere, a mi irányunkba is. Megszüntette az egyház at­ lanti elkötelezettségét; hogy a Pacem in Terris enciklikája nem egyszerűen a békéért könyörög, de dialógust is szorgalmaz - isten bocsá’ még a marxisták és a keresztények szociális, társadalmi tevékenységének kerekasztalánál is. S hogy még direkte vagy indirekte azt is elismeri, hogy a marxizmus tar­ talmazhat - annak közgazdasági értelmezése szerint - bizonyos tanulságo­ kat a hívők számára is. A kolléga hazament és írt egy, ugyan nem túlzottan rosszindulatú, de ke­ ményen gunyoros cikket az én „veszélyesen naiv” nézeteimről. Igaz, nem nevezett nevemen, csak éppen az illetékesek tudták. Na meg János és a fél város. Eldörögte, hogy X X III. János talán jobban veszélyezteti a társadalmi haladást, mint XII. Pius. Egyéniségénél fogva ugyanis, úgymond - ro­ konszenvesebbé teszi az Egyházat elődjénél. Tehát növeli annak befolyását. Vagyis én egy naivista vagyok, amikor azt mondom, hogy János tulajdon­ képpen a mi útitársunk (elnézést a sántító hasonlatért, de mondjuk, mint egy Veres Péter). Mert, hogy nemcsak az égi, meg a nagyhatalmak közötti bé­ ke, de a haladás, a szegények híve is stb., stb., Miért írok erről ma, negyedszázaddal később így, ilyen magabiztosan? Ta­ lán azért, mert nekem lett igazam? Biztos. Nem sokkal János halála előtt Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára vette a fáradságot és külön összehívta a szocialista országok tudósítóit. Megsárgult jegyzeteimből idézek: ,,Az elvtársakat mindössze tájékoztatni kívánom az olasz párt álláspontjáról, a Vatikán, az egyház vi­ szonylatában. X X III. Jánost korunk egyik legkiemelkedőbb egyéniségének tartom. Ezt nem azért mondom most, mert súlyos beteg. Ő úgy értette meg korunkat és úgy látott előre, ahogy pápa még sohasem. É n ötven év múl­ va nyilván nem élek már, de biztos vagyok abban, hogy akkor is két alap­ vető erő marad a nyugat-európai porondon s főleg Olaszországban: mi, 31 �kommunisták, a szocialisták és a katolikusok. Közöttünk tehát a termékeny, nem formális dialógus nemcsak hasznos, de szükségszerű is - mondotta Togliatti. - Én ezt a nézetemet az elvtársak belső tájékoztatására fejtettem ki, de semmi kifogásom az ellen, ha nyilvánosságra hozzák.” Nos, gondolom, Togliattinak is része van abban, ha a Giorno című polgári lap katolikus tudósítója megírta: a Magyar Rádió tudósítójával együtt vir­ rasztott a Szent Péter téren a jó pápa életének utolsó óráiban. Akkoriban nem nagyon örültem ennek a reklámnak. Azóta helyenként az se számít eretnekségnek, ha a felszabadítás teológiá­ jának papjait - például Chilében vagy Nicaraguában - elvtársainknak nevez­ zük. D e ezzel várjunk még. János utódja, a hamleti problémákkal küszködő VI. Pál a 70-es évek elején tragikus hangú szózatban ismerte be a katolikus egyház válságát: ki­ ürülnek a szemináriumok; csökken a missziók tekintélye a harmadik vi­ lágban stb. Az egyház tehát hatalmát - nemcsak intézményes világi, de szel­ lemi hatalmát is - tekintve kritikus, sőt, a legfejlettebb országokban szinte válságos helyzetbe került. Ezt már Jánosnak is tudnia kellett. Hogy magában kesergett-e rajta nem tudhatom. Egy bizonyos: János és Palmiro (Togliatti) nem kicsinyes taktikusok, hanem igazi stratégák voltak. Mert aki jól megérti saját korát, csak az láthat előre (és megfordítva). Mindegyikük - ha a maga módján is - nagy humanista volt. Futball- és latintanárom jóleső emléke mellett ők - a két nagy — a ,,fő fe­ lelősek” azért, hogy elég hosszú idő óta tűnőben van bennem az ötvenes évek túl harcosan előretolt ateizmusa. A Rómában töltött négy esztendő (1962-66) mindenesetre mély nyomokat hagyott. Nem hiszem, hogy ezt valamiféle újsütetű, nosztalgiás szentimentalizmus mondatná velem. Inkább csak az, hogy a papokkal és a hívőkkel való tömény találkozás emberközelbe, néha pedig testvéri közeibe hozta őket. Így kezdtek bennem megérni a Tisztelendők. Tíz évvel később, 1976-ban már el is kezdhettem a forgatást. LÁTO M Á SO K Maradjunk még a ’6o-as évek elején. Kamera nélkül. A zsinat szünetében ülök a Szent Péter bazilika másfeledik emeletén - a bárban. Jó, legyen presszó. Várom a kávémat, azaz Bacci bíboros modern latin szótára szerint „una potio arabica coram expressa” -t, vagyis egy kipré­ selt arab keveréket” . Mellettem üres szék. Letelepszik egy aggastyán. Felismerem benne a né­ met jezsuita Bea bíborost - aki ugyan XII. Pius gyóntatója is volt, de X X III. János egyik legbizalmasabb munkatársává lett és a keresztény egy­ házak egyesítésének bizottságát vezeti a kúrián. (Papot mindig könnyebb ismeretlenül is megszólítani, mint egy civilt. Várja.) - Eminenciás uram, ha jól tudom, hogy a zsinaton ön javasolta: a Jézus­ gyilkosság ügyével többé ne vádolják a zsidókat. Elmosolyodik: - Igen, fiam. A rossznyelvek azt mondják: ,,Bea culpa, Bea maxima culpa” . Jövök kifelé. Lent a téren látom, hogy taxira vár Monsignor Hervas, bra­ 32 �zil érsek. Annnyit tudok róla, hogy Beához hasonlóan, ő is a 8o-hoz közele­ dik, hogy a harmadik világbeli missziók ügyeivel foglalkozik, hogy Helder Camara, a recifei „vörös bíboros” barátja. Köszönök, bemutatkozom. - Fiam, látomásom van, s azt mondatja velem, hogy te interjút akarsz tő­ lem. De hidd el, mi is csak földi halandók vagyunk. Ezt azért mondom, mert most nagyon, de nagyon éhes, szomjas és álmos vagyok. Ügy látszik, a zsinat kezd kimeríteni. S talán ezt most nem csak Isten nézi el nekem, de még te is megbocsátod. Különben pedig én Helder Camarának csupán epigonja vagyok. Megáldott és beült a taxiba. Mondjam megint, hogy szerencsém van a papokkal? Helder Camarát is a véletlen hozta elém a Római Magyar Akadémia április 4-i fogadásán. Ő fejtette ki előttem is: Krisztustól nyert emberi és papi lelkiismerete úgy is megfogant benne, hogy nem ítélheti el a brazil katonai diktatúrával szem­ beszegülő akár forradalmi erőszakot sem. Akkor - még ha a megilletődött meglepetéstől is - de megkövülten áll­ tam a mondat előtt. Nem tudhattam, hogy ő mondta ki - persze nemcsak nekem - a felszabadítás teológiájának egyik alapvető tendenciáját, amely negyedszázaddal később söpört végig Latin-Amerikán és a Fülöpszigeteken. S néha hamleti dilemmákat okoz VI. Pálnak. S ez csak a kezdet. Tudom, hogy huszonöt évvel később II. János Pált sem csak a homo usion és a homo iusion álvitája foglalkoztatja. Nem az, hogy Jézus egylényegű, vagy csupán hasonló lényegű az atyával. De Camara bíborost már akkoriban csak a lényeg izgatta: a homo, az ember, a maga ugyancsak földi, ha úgy tetszik, parlagian szenvedő problémáival. A világ kilencedik ipari hatalma Sao Paolo és Recife peremén, a mang­ rove gyökerén élő, lányait árusító északbrazil paraszt pokoli élete borította fel az érsek lelki nyugalmát. Ha Camara eminenciája a IV. században, a niceai zsinat idején él - úgy minden bizonnyal máglyán végzi. De nem hirdethette volna igéit XII. Pius alatt sem. X X III. János és VI. Pál kellettek ahhoz, hogy a „vörös bíboros” a helyén maradjon. Helder Camara már nyugdíjban van. Talán szerencséje. Nekem is szerencsém volt vele. Ú j, be­ láthatatlan horizontot nyitott előttem. Akkor, 1963-ban - még ha homályo­ san is - ő csillantotta fel bennem először a reményt, a lehetőséget, hogy tudniillik a marxisták és hívők embrionális, protokolláris, diplomatikus párbeszéde nem áll meg a hierarchiák és tudósok díszkapujánál, de gyökeret verhet a bázison, a tömegek, az élet sűrűjében is. Helder Camara ott, a Via Giulián, a középkori Róma főutcáján, Borromini freskói alatt nemcsak felelt, kérdezett is: - Ugyebár, magúknál is diktatúra van? De maguk, ugye, legalább jó­ hiszeműen vélik azt, hogy mindazt, amit a néptől kívánnak vagy paran­ csolnak - az jót is tesz neki. Maguk, ugye, megszüntették a munkanélküli­ séget. Ez nagyon jó. D e megmondaná-e őszintén, vajon jó-e az a kényelem maguknak, kommunistáknak, hogy főként azokkal a papokkal dialogizálnak, akik ugyanúgy akarják, vagy mondják társadalmilag ugyanazt, amit maguk? - Eminenciás uram, nemcsak kenyérből él az ember, de mégis csak első­ sorban. - Ez rendben van. Dehát azért maguknál is van, ugye, fehérkenyér, bar­ na kenyér, még talán fekete is? 33 �Monsignor Camara kérdései szónokiak voltak. Talán nem is várt rájuk választ. Azt hihette, hallgatásom a cinkosé? Soha többé nem láttam v i­ szont. Pedig kevés ember vonult át életemen, akit és akinek gondolkodását képben és hangban annyira szerettem volna megörökíteni. Meg is hívott magához Recifébe, meg az ő éhségövezetébe. De a sors mást rendelt. 1966 őszén hazarendeltek. Egy év múlva a Rio de Janeiró-i Maracana-stadion poklában találtam ma­ gam. A brazil katonai diktatúra hatóságai csak úgy engedélyezték a beutazást, ha a FIFA -B razil „párbeszédre” kérek vízumot. Arra voltam kíváncsi, hogy imádkozik-e Pelé, mielőtt pályára lép? A véletlen úgy hozta, hogy éppen a recifei repülőtéren léptem Brazília földjére. S onnan azonnali az átszállás Rióba. Most írhatnám, hogy a repülőtérről azonnal felhívtam Camara bíborost, hogy jelentsem neki: a magyar kommunista-keresztyén dialógus azért egy-két centivel pluralistább már, mint ő gondolta a zsinat idején. Meg hogy a Ma­ gyar Televízió „ég a vágytól” , hogy mindenki más előtt sorozatban adjon hírt az északbrazil éhségövezet első bázisközösségéről, amelyek a szegény­ parasztok helyzetét és a Sao Paoló-i monopolkapitalizmushoz való viszonyát a marxista közgazdaságtan módszereivel vizsgálják, különös tekintettel arra, hogy Jézus kiűzte a kufárokat a templomból stb., stb. Csalódást okozok (magamnak is). Elnézést, eminenciás uram, azon az éj­ félen, amikor a brazil légitársaság gépe nyolcórás késéssel Recifeben lan­ dolt, ön és éhségövezete nem jutott eszembe. Igaz, Pele se nagyon. A Tisztelendők sorozata is csak úgy, megfogalmazatlanul ébredezett valahol a lé­ lek mélyén. Először járok Dél-Amerikában. S ráadásul látótávolságban lakom a Copacabanától, a félvéren párductestű leányzók tengerparti sétányától. Ter­ mészetesen felmegyünk azért a riói „Gellérthegyre” , hogy lefényképeztessem magam a tizenöt méteres Krisztus oldalán. És örülök, amikor a protokollá­ ris kiránduláson Rio és Sao Paolo között - a nagykövetségi autó — csodák csodája! - éppen Aparecida bejáratánál robban le. Aparecida látomást jelent. Eredeti nevét nem tudom. A falut így nevezte el az egyház. A kis kápolna verandáján, üveg alatt gyorsfényképek, ke­ resztes pecséttel ellátott levelek százai „tanúsítják” : a zarándok bénából futóbajnok, az együgyűből kanonok lett. Mert megjelent nekik a Madonna. Ott, a kis kápolna előtt magyarázza el a középkorúan joviális pap, aki Ró­ mában és Lisszabonban tanul: egy falubéli vadásznak 1920 októberében megjelent a Miasszonyunk. Éppen akkor, amikor a vadmacska már-már a torkára tette a mancsát. A vadász elkiáltotta a Boldogságos Szűz nevét. Mire egy szempillantás alatt vizesárok jelent meg közte és a ragadozó között. Így a vadász megtérhetett családjához. Ha meg nem halt, azóta is él, boldogan. Biztos lehetek abban, hogy a pap sem hitt e csodákban? Van-e jogom, hogy kételkedjem, jóhiszeműségében? Én e kérdéseket több mint húsz év­ vel később teszem fel, mivel hogy ma már - hála istennek - a magam ak­ kori gondolkodásának igazában is kételkedhetem. Vagyis abban is, hogy ez a pap egyszerű csaló. Ráadásul ott „látomásfalván” végre eszembe jutott Helder Camara, akinek bizonyára kisebb gondja is nagyobb lett volna annál, hogy vadmacskás csodákat mutogasson. Mert, hogy ő nem látomások igéze­ 34 �tével bűvölte, csalogatta híveit. Más gyógyírt kínált: ébredjenek rá saját sorsukra. S ne bűnhődjenek „odaát” sem azért, ha esetleg kaszára-kapáragéppiszto'lyra kapva veszik azt kezükbe. (Akkoriban vettem egy Che Guevara-postert a fiamnak. Hatása teljesen még ma sem szűnt meg bennem. Bár Pista már tizenöt éves korában, a 70-es évek közepén Johnny Holliday-t szö­ gezte ki a helyére.) De maradjunk még Aparecidaban. Nem állhattam meg: - Atyám, mit gondol Helder Camaráról? - Ő , a vörös érsek?! (Lefokozta.) Szerencsére, mi itt nem az ő fennhatósága alá tartozunk - hangzott a brutálisan őszinte felelet, majd viszonylag logikus fordulattal Mindszenty kardinális hogyléte felől érdeklődött. Mondtam, hogy azt hiszem, kitűnő egészségnek örvend. Az amerikai nagy­ követ mesélte egy fogadáson: a bíboros rengeteg fokhagymát fogyaszt és még arra is van energiája, hogy tiltakozzon a kerti garden partyk hölgyei­ nek dekoltázsa miatt. Mert hogy ablaka a nagykövetségen a kertre nyílik. Aparecida plébánosa érthetően sokkolva hallgatta a tényleg frivol pesti pletykát. A süketek közötti dialógus véget ért. De azért nem bántam, hogy Aparecida bigottan maradi plébánosával részben legalább ellensúlyozhattam Hel­ der Camara nem közönséges baloldaliságát, ami huszonkét évvel ezelőtt majdnem csak olyan mértékben volt tipikus, még Brazíliában is, mint mond­ juk, egy bjelorusz falu pópája. A polgárháború idején a Vörös Hadsereg bevonuló századának hadnagya megállt a pap előtt, aki a tiszt orra elé hiába tartotta kezét: - Én atya, 1919 óta a Komszomol tagja vagyok. - Csókolsz nekem kezet rögtön, ördögfattya?! - dördült rá a pópa. - Ha nem tudnád, én meg 1917 óta a bolsevik párt tagja vagyok. Ugye, valószínűtlen sztori? Azt hiszem, az olvasó, sőt a magam meg­ nyugtatására ilyenkor jobb, ha az illetékest idézem: „. . . Ha egy pap hoz­ zánk. jön, hogy velünk együtt politikai munkát végezzen és lelkiismeretesen végzi a pártmunkát, nem lép fel a párt programja ellen, akkor befogadhat­ juk, mert ebben az esetben a z ellentmondás, amely programunk szelleme és alapja s a pap vallásos meggyőződése között fennáll, csak őrá tartozó sze­ mélyes ellentmondás maradhat. Egy politikai szervezet pedig nem vizsgáz­ tathatja le tagjait abból a szempontból, hogy nincs-e ellentmondás saját né­ zetei és a párt programja között? . .." Lenint idéztem, igaz, 1909-ből. Hogy honnan és mikor került elém ez a szöveg? Először 1976 virágvasárnapján, Barcelonában. „Azóta érzem magam jó keresztyénynek, mióta kommunista lettem" - bátorkodta mondani a mise utáni párttaggyűlésen a Magyar Tv-nek adott interjújában Juan G arda Nieto elvtársam, aki főfoglalkozására nézve ma is aktív jezsuita szerzetes. Őrá, az ő politikai „pszichoanalízisére” még vissza­ térek a spanyol tisztelendők során. Most csak annyit, hogy a taggyűlés után Juan atya láthatta zavaromat. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy itthon majd ideológiailag legalább is — meg kell védenem idézett mondatához a közlés jogát. - Nyilván ismered Lenin téziseit, amelyeket a munkásosztály és a vallás mottója alatt publikált. Igaz, 1909-ben. De nekünk jó ma is. Legalábbis a 35 �Katalán Kommunista Párt nem talált jobbat. Nyugodj meg, a mi idősebb elvtársaink is nyeltek egyet, amikor engem felvettek a pártba. Majd mesélek. Amikor Barcelonából hazatértem - én is nyeltem egyet. Mert mit tesz a Kossuth, már egy évvel azelőtt, 1975-ben, kiadta M arx-Engels-Lenin: Vallásról című kötetét. Csakhát nem csak én, de még a V -i plébános úr sem olvasta, hogy másokról ne is beszéljek. Mert Juan atya-elvtárs mondatáért mit tesz isten - ebben az esetben nem a párt és állam illetékeseitől, de a V-i tisztelendő úrtól kaptam ki. Ő - tiszteletére mondom - nem nyelte le, amit gondolt. Idézem: „T . Róbert úr! 1. N e tessék velem elhitetni egy je­ zsuita atyát farmernadrágban. 2. Teljességgel lehetetlennek tartom, hogy a jezsuita rend megengedi tagjainak a belépést a kommunista partba. 3. R e ­ mélem, nem azt akarja film jével inszinuálni, hogy mi magyar katolikus pa­ pok is lépjünk be a pártba? Én, a magam részéről, egy évben kétszer amikor meghívnak - megáldom a helyi Hazafias Népfrontban Kádár úr po­ litikáját és ez nekem elég.” Kedves plébános úr, megnyugtatom: én mindössze azt akartam a Tisztelendőkkel „inszinuálni” , hogy Juan atyához hasonló papok is léteznek e világon. De, hogy még kevesebb oka legyen a nyugtalanságra: Juan atya a 80-as évek elején eljött Budapestre, hogy megnézze a róla szóló filmet. Fogadta őt Garcia Miklós Imre államtitkár, az Egyházügyi Hivatal elnöke is. Juan Nieto megkérdezte, hogyan szólítsa: államtitkár úrnak, excellenciádnak vagy elvtársnak? - Ahogy jólesik. Az utóbbiban maradtak. Azután Juan elvtárs elmondta, a Spanyol K P szervezeti szabályzata szerint hívők nemcsak beléphetnek a pártba, de vá­ laszthatók bármilyen vezető tisztségre is. Az excellenciás elvtárs azt felelte: - Az is azt mutatja, elvtársam, hogy ahány ház, annyi szokás. Plébános úr, a papság zöme (az ön magánügye, hová tartozik), mint az egyház őszintén vagy kényszerű fegyelemből hűséges szolgája - ma sem nagy barátja a létező szocializmus gyakorlatának, s érthetően még kevésbé a ma­ terialista világnézetnek. Az utóbbit Juan atya se vallja. De ő egy a ke­ vesek közül, aki híve az előbbinek. Itt és most ebben a könyvben én első­ sorban e kevesek előtt veszem le a kalapot, amikor az ő istenük házába lépek. 36 �L U K Á C S JÓ Z S E F V allás és vallásosság a m ai M agyarországon Pedagógusok, közművelődésben dolgozók, pártmunkások, a marxista el­ méleti és történeti kutatások iránt érdeklődők egyaránt haszonnal forgat­ hatják ezt a szerény küllemű könyvet. A nagy formátumú marxista tudós, a szenvedélyes humanista, posztumusz művében - mint a kérdéskör leg­ avatottabb ismerője - a hazánkban tevékenykedő egyházakról, a vallásos­ ság fejlődéstendenciáiról, a marxista vallásfelfogás néhány módszertani problémájáról, vallás- és egyházpolitikai kérdésekről fejti ki saját és kuta­ tócsoportjának nézeteit. A z olvasó érzékelheti - a szerző utal is rá hogy a mű elméleti összegzés, több éven keresztül tartó kutatómunka gyü­ mölcse. Lukács G yörgy szintézisében olvashatjuk a következő sorokat, amelyek a szerző valláskutatási és valláskritikai tevékenységét vezérelték: „ M ivel egyetlenegyszer adatott élnünk, ebben az egyetlen életben kell mindazt az értéket másoknak önmagunkból kibontanunk, ami tőlünk telik ." A re­ cenzens számára ez több mint egy életfelfogás, ez időtálló üzenet. A köny­ vet és funkcióját minősítve olyan példával találkozunk, amelyben az elmé­ let és gyakorlat magasfokú egysége valósul meg. Lukács József kiinduló­ pontja a materialista történelemfelfogás, a vallásokat a konkrét gazdasági­ társadalmi alakulatok kontextusában értelmezi. „ A vallás tehát a történel­ mi-társadalmi fejlődés meghatározott körülmények között fellépő szükségszerű és immanens termékének, együtthatójának, nem pedig a külső erőktől való egyoldalú félelem és tudatlanság produktumának tekinthető.” Leszá­ mol azzal a dogmatikus állásponttal, amely a vallást, vallássoságot kizárólag konzervatív, retrográd szerepre kárhoztatja. Egyértelműen rámutat, hogy ez a szemlélet nem veszi számba a valóságos történelmi folyamatokat és így nem jut el odáig, hogy a vallást mint az emberi történés szükségkép­ peni velejáróját értelmezze. E sorok írója sokat töprengett azon, hogyan lehetne bemutatni Lukács József viszonyát a világhoz. Végül a szerző sietett segítségére következő soraival: „Term észetesen maga a marxizmus csak akkor válhat képessé a társadalmi problém ák és a másik világnézet konstruktív-kritikai megköze­ lítésére, ha m egfelelő önkritikával és kritikával viseltetik önmagával, sa­ ját történelmi előzményeivel szem ben." Csak ez a pozitív viszony teremti meg azt a felfogást, amelyben a vallás elméleti kritikája nem Isten pusz­ ta tagadását jelenti, hanem azt az állítását, amelyben az Ember a közép­ pont, mint saját történelmének egyedüli szubjektuma. Ez az állítás egyben a marxi ateizmus lényege. A z emberközpontú ateista humanizmus nyilvá­ nul meg az emberi lényegben, a munkában, a társadalmiságban és tudatos­ ságban, valamint az előzőeket átfogó univerzalitásban. Lukács György is hasonlóan értelmezte a vallás meghaladását, amely az igazi természet és 37 �emberközpontúság kiküzdése úgy, hogy nincs visszatérés a közvetlen ter­ mészethez és az elvont emberihez, hanem a közvetítések a tárgyi világ objektivációi feletti emberi uralom kiteljesedését jelentik. A materialista humanista felfogás Lukács József szerint „...olyan ideo­ lógiai kultúrát gyökereztessünk meg, amelynek alapián az egyes marxisták az élet mindennapjaiban, annak reális összefüggéseiben a meglévő vallá­ sosság értékhangsúlyainak konkrét társadalmi-kulturális funkciót képesek helyesen megállapítani.” A szerző racionálisan tekinti át a felszabadulás óta hazánkban lejátszódó szekularizációs folyamatot. A vallás elvilágiasodási tendenciáit vizsgálva rámutat, hogy a polgárosodás megkésése és el­ torzulása miatt a folyamat korlátozottan bontakozott ki, de ez a kibonta­ kozás korántsem azt jelenti, hogy hazánk világnézeti színképében kizáró­ lag a vallásos és a marxista világnézet áll egymással szemben. Ebben je­ lentős szerepe van annak, hogy a vallásosság szempontjából két ellentéte­ sen ható tendenciát, a hagyományos vallásosság nagyfokú és globális eró­ zióját, másfelől a vallás iránti megnövekedett érdeklődést figyelhetjük meg. Az elvallástalanodás következtében előálló szellemi vákuumot a marxizmus nem tudta betölteni, ezzel a világnézeti-ideológiai közömbösség teret nyert, sőt, ma, amikor meglehetősen nehéz időket élünk és az állam­ polgárok természetes reflexe az elégedetlenség ,,gyakran találkozunk a v i­ lágnézeti, ideológiai generalizációkkal szembeni általános kétellyel, sőt ellenállással, az értékek tagadásával, vagy a közvetlen, egyéni érdek ab­ szolút értékké nyilvánításával.’' Nem kevés azonban azok száma sem, akiknek magatartását a cinizmus, karrierizmus, opportunizmus... stb. irányítja. Napjainkban tanúi vagyunk olyan egyoldalú értelmezéseknek is, ame­ lyek nem tesznek különbséget a szekularizációs folyamat értéktartalmai kö­ zött. (Találkoztunk ezzel az 1985/86-ban a K ritika és a Világosság című fo­ lyóiratokban zajló vitákban is.) Ennek a felfogásnak legelfogultabb kép­ viselői mai életünk erkölcsi negatívumaiért a marxizmust teszik felelőssé. Ebben a szemléletben a világ „az abszolútumot tartalmazó vallási erkölcs­ re és a relativizmus - a marxizmust és az erkölcsi közömbösséget egybe­ mosó - amorális terrénumára” bomlik, állapítja meg a szerző. Lukács József nagyfokú toleranciájáról tanúskodik, hogy az előbbi megközelítést alkalmazókat sem egyoldalúnak, esetleg tévedőknek vagy rosszindulatúak­ nak tartja, hanem egyszerűen történelmietlen szemléletűeknek. Ebben a szellemben vizsgálja a szerző a magyarországi egyházakat (katolikus, refor­ mátus, evangélikus, izraelita és a keresztény kisegyházak), kiemelve elmé­ leti, közéleti, politikai, kulturális tevékenységüket, fűként a felszabadulást követően. Föl kell hívnunk a figyelmet arra a sajátos formaváltozásra, ami az egyházak tanrendszereiben és társadalmi gyakorlatában bekövetkezett. Az aggiornamentó, a modernizálás nyomán létrejött katolikus teológiai attitűdökre, a protestáns egyházak társadalmi realitásokat figyelembe vevő viszonyára, amelynek során történelmileg eljutottak a szocializmus el­ fogadásától a szocializmus vállalásáig, s napjainkra az „evangéliumi kálvinizmusig, az evangélikusok pedig a „diakóniai teológiáig” . Érzékelhet­ jük azokat a közéleti szempontból releváns mozzanatokat, amelyeknek össz­ társadalmi jelentősége van, vagyis az egyházak önreflexióját. 38 �L ukács József történetiségében tárja fel a párt és az egyházak viszo­ nyát, melynek vezérlő elve a következő: „ a marxista pártok tevékenysé­ gének történelmi célja: a szocialista, a kommunista társadalom m egvalósí­ tása” ... Erről az alapról tarthatjuk nagy jelentőségűnek az M SZ M P Politi­ kai Bizottságának 1958-as két határozatát, amelyek rögzítették egyrészt az állam és az egyházak viszonyát, másrészt a pártnak a vallásos világnézet­ tel kapcsolatos álláspontját. A kérdés értékelésében a szerző is elismerően szól arról a tényről, hogy az M SZ M P a gyakorlati-politikai együttműkö­ dést és az eszmei vitát, a dialógust dialektikus egységben értelmezi és ke­ zeli. E z a politikai irányvonal adott biztosítékot a párbeszéd kiteljesedé­ séhez is. A dialógus vonatkozásában Lukács visszatérően bírálja a marxiz­ mus dogmatikus, vulgáris és aufklerista hagyományait. A z egész könyvön áthúzódó szerzői attitűd a vulgáris ateizmussal szembeni történeti-dialek­ tikus vallásértelmezés. Mai életünkben különös jelentősége van az erkölcsnek, a társadalom tagjainak különböző értékválasztásának. Tanúi vagyunk komoly értékvesz­ tésnek és az értékrend látványos torzulásának is. A társadalmi együttmű­ ködés szempontjából vizsgálja a szerző a valláserkölcs és napjaink értékei­ nek viszonyát. Bizonyítóan szól arról, hogy a marxizmus erkölcsi felfogása szélesebb, mint a vallás (redukált) elemi normái, ugyanakkor utóbbit úgy fogja fel, mint az együttélésből kialakult alapvető követelmények követ­ kezményeit. Számunkra a jövőt meghatározó szempont, hogy az emberi lét előtörténetéből az igazi történetre való átmenet mennyi időt vesz igénybe, tud-e az ember felelősen és nagykorú módon szembenézni problémáival. Az ember minden időpillanatban egyszerre determinált és autonóm, kérdés, hogy cselekedeteit, tetteit a mindenkori erkölcsi alapelvek, normák szabá­ lyozzák-e kizárólag. A meghatározottság nem zárja ki az egyéni cselekvés sokfeleségét és nem is egyszerűen szabálykövető cselekvésről van szó. E l kell ismernünk az emberekben meglévő erkölcsi értéket, amely az egyén atonómiájára épülve alkotja meg az ember cselekedetét. A z éthosz imma­ nens tradíciója az emberi létezésnek, és a kollektív érzésben, az emberi kapcsolatokban alapozódik meg. Lukács József és munkacsoportja munkásságát a társadalmi-politikai gyakorlat szolgálatába állította. A könyv jó példa valamennyi olvasója számára, hogyan lehet élni, vitázni, megérteni nagyfokú toleranciával mást és másokat. (Kossuth) VINCZE BÉLA 39 �B Á L IN T B. A N D R Á S Exodus Jelenségek és gondolatok a márianosztrai zarándoklaton A körmenetek és búcsúk keresztényei exodust járnak. Folyton újra átélik a vándorlást, amely átmenetivé és könnyűvé teszi őket. Olyanná tehát, amilyenek valójában is. Mert minden ember átmeneti; volt idő, amikor még nem élt, és lesz idő, amikor már nem él. Damján Szent Péter ezt üzeni a sírja előtt álló látogatójának: „A k i vagy te, az voltam én is. Ami én vagyok, az leszel te is...” A körmenetek népét süti a nap, veri az eső, megtizedeli a bámészkodók értetlensége. Vonul a nép a Szentség nyo­ mában, nézi a lába előtt a fűvet, a követ, a szemetet, és nincs semmije, csak a szeretete. (Vasadi Péter: G au d i gyertyája) Szombat délután fél hat. Gyülekezik a körmenetek népe Márianosztrán, a kegytemplom előtti téren, érkeznek a fejkendős öregasszonyok, a pödört bajúszú férfiak, félénk szüzek a mama kezét szorítva, jönnek megünnepel­ ni, s megszenvedni Jézus Öt Szent Sebét. Énekszó veri föl az álmos falut, visszhangozzák a fegyház és a lakótelep falai, zsoltártól hangos a börzsönyi erdő. J ézus szentséges szíve, könyörülj rajtunk! Ismerősök ölelkeznek, idegenek barátkoznak a szent gyülekezésen. Egy vörhenyes arcú, sánta férfi mindenkit arcon csókol, az egyik fegyőrt is csaknem, mikor az szolgálatba indul az árnyas utcán. Csapódik a vasalt börtönajtó, galambok rebbennek a templomtoronyról, tisztelendő suhogó reverendában keresztülvág a tömegen, az oltárhoz siet, mikrofonba mondja a kétnapos ünnep programját. Zászlók, keresztek a magasban, harang kon­ dul. Mári néni a templomudvar padján lenyeli az utolsó szelet sülthúst, elhőhúzza hófehér rózsafüzérét. Já r a szája, de nem tudni, imádkozik-e, vagy még az utolsó falatot nyeli. Márianosztra - a Mi M áriánk - pálos kolostorát N agy Lajos király alapította 1352-ben. Ö is sűrűn idejárt Visegrádról, rettentő betegségének, a leprának elviseléséhez hitet és türelmet meríteni. Megfordult itt Mátyás és felesége, Beatrix, s az őt követő uralkodók valamennyien. M íg Mohács után kilenc évvel a kolostor - Esztergom, Vác, Nógrád elestével - a tö­ rök martalékává lett. Másfél századig romokban, tetszhalálban. 17 11-b e n két pálos szerzetes érkezik, s Széchenyi György esztergomi érsek segedelmével előkészíti az újjáépítést. 1728. augusztus 14 -15 -é n , a Nagyboldogasszony ünnepén szentelik újjá, hatalmas tömeg jelenlétében. Ajándékul megkapják a czestochowai csodatévő M ária-kép mását, amely ma is ott függ a szentélyben. Negyedfél századdal később elkészült a ko­ lostor is. D e nem sokáig működik: kétszáz esztendeje, 1786-ban II. Jó ­ zsef, a kalapos király több más szerzetesrenddel együtt feloszlatja a pálo­ sok közösségét - Nosztra ismét álomba merül. A gyönyörű barokk temp- 40 �lom csupán a községet szolgálja, a kolostor üres. 1858-ban találja meg vég­ ső rendeltetését: börtön lesz, engesztelő és engedelmes lelkek helyett síny­ lődő testek otthona. Börtön ma is: rácsos ablakok merednek vakon a za­ rándokokra. K ét külön világ - jegyzi meg egy farmernadrágos fiatalem­ ber, kezében zsoltároskönyvvel, a zárt kolostorépületre nézve. Ugyanaz mondom neki csak másképp gondolja cl a bűnbánatot. És a kiengesz­ telést. A parókia dolgozó-, fogadó- és könyvtárszobájában Á rva V ince esperes­ plébános magyarázza el a nosztrai páloshagyományokat, az idevonatkozó pápai dekrétumokat, melyekre ő bukkant nemrég az esztergomi prímási levéltárban. Ö szorgalmazta azt is, Lékai László bíboros támogatásával, hogy a Jézus Öt Szent Sebe búcsúünnepélyt - kétszáz év múltán - ismét föl­ élesszék július első szombat-vasárnapján. - Télen beszéltünk utoljára a búcsúról, a bíboros atya is okvetlen itt akart lenni. D e most máshová szólították... A felhívásban azt kértem a hívektől, aki teheti, népviseletben jöjjön, de a nagypénteki gyászos-feketé­ ben. S íme, abban is jönnek. Tizenegy éves nosztrai munkásságom leg­ szebb és legszomorúbb napja ez. Hiszen ha László atya is velünk lehetne... - Milyen falu ez, esperes úr? Milyenek az emberek, van-e közösségi élet? - Nagyon nehéz falu, s ezt nemcsak mint lelkipásztora mondom. A ha­ gyományos közösség felbomlása már a múlt században, a fegyház betelepí­ tésével elkezdődött, s 1948 után, amikor a női börtönt férfi fenyítőhellyé alakították, az őrzést szigorították, csak erősödött. A z őslakosság java ki­ települt, olyan nyomaszó lett a légkör; a fegyőrség és a börtön kiszolgálószemélyzete vált meghatározó társadalmi elemmé Nosztrán. D e ez sem egységes gárda, az ország különböző sarkaiból jöttek, különféle igények­ kel, műveltséggel, lakás- és életmódkultúrával. - Meglehetősen rendetlen, elhanyagolt, piszkos település. - Én ezt nem akartam így kimondani, de van benne igazság, nem vita­ tom. A lakók zöme nem is érzi a magáénak, hiszen nem tudja, holnap nem rendelik-e máshová szolgálattételre. A járdásítás, parképítés, közös fel­ újítás, itt ismeretlen fogalom, mindenki magába húzódva él. Csak a búcsúk idején éled föl s pezsdül meg Márianosztra. - A helybeliek is részt vesznek a vallási rendezvényeken? - A z őslakosok igen, a betelepültek közül csak nagyon kevesen. Az idő­ sebbek. D e a többieket sem zavarja a zarándoklat, a körmenet; a vallási türelem, a békés egymás mellet élés itt is megvalósult. A templomtér túlsó sarkán felbőg egy villanyorgona: a kacsatánc billegő ritmusai. A fegyház ebédlőjében lakodalmat ül a személyzet. Véletlen egy­ beesés - szabadkozik a plébános, mintha ő tehetne róla. A dzsesszdob ver­ senyt zörög a búcsúsok kereplőivel. A körmenetek, búcsúk, zarándoklatok több mint ezer éve hozzátartoz­ nak a keresztény - ezen belül is főleg a katolikus - egyház életéhez. Nem a lényegéhez, hiszen az változatlanul a szentmiseáldozatban végbemenő eucharisztia, vagyis Krisztus megtestesülése, az Oltáriszentségben; hanem a mozgalomhoz, amely több is, kevesebb is, a hitnél. Több, mert sokaknak Isten közvetlen megtapasztalásához elengedhetetlen az ünnepi külsőség, az oltár, és a lélek pompája és a sokadalom. E feltételek híján egyszerűen nem kerülnek olyan emelkedettségi fokra, mi nekik a hitet jelenti. É s ke­ 41 �vesebb, mert a folytonos belső megújuláshoz és készüléshez, az istenhez folyamodáshoz a mozgalom csupán a keretet adja. Magyarországon évente több százezren vesznek részt a különböző zarán­ doklatokon, de hogy mennyi köztük a mélyen hívő, és mennyi a „slepp” , nehéz volna megmondani. A máriapócsi, a gyüdi, a mátraverebélyi vagy a csatkai búcsú hírneve túlszállt a megyehatárokon, s növekszik újra Radna, Petőfiszállás, Nosztra hírneve is. Időjárástól, mezőgazdasági munkasze­ zontól, s persze a résztvevő főpap személyi varázsától függ, végül is há­ nya n tolonganak-imádkoznak ebben vagy abban a búcsúban. S nemcsak a bucsúk keresztje, zászlója hívogat. Ezrek énekelnek a húsvéti és a pünkös­ di körmeneteken, bérmálásokon, első áldozásokon is. A z úr napi exodus sok Pest környéki sváb faluban a legnagyobb és leglátványosabb ünnep. Virágszirmokkal hintik be az utcát, egyes házaknál sövényből és virágból oltárt emelnek, az egy-két kilométeres vonulás három-négy óra hosszat is eltart, mert közben több helyen megállnak imádkozni és énekelni. Buda­ örsön, Solymáron, Kistarcsán is beszéltem asszonyokkal, akik már hetekkel előbb készülnek az Úr N apjára, s készítik—lelkesítik ismerőseiket, szomszé­ daikat is. Ilyenkor hazajönnek a fővárosba, vagy a még távolabb szakadt gyerekek, az unokák, s ha új lakhelyükön nem járnak is templomba, „ott­ hon” természetesen ők is beállnak a körmenetbe. A zarándoklatok, búcsúk múltja a középkor ködébe vész, erről tanús­ kodnak a szakrális néprajzi kutatások. „ A középkor szelleme még plaszti­ kus és naiv: minden fogalmat látható alakba akar önteni - írja Huizinga. - Minden gondolat képi kifejezést kíván, amelyben aztán meg is mereve­ dik. A szent fogalmakat, látható formában megtestesülvén, állandóan az a veszély fenyegeti, hogy merő külsőséggé válnak. Ha a gondolat végleges, megfogható célokat ölt, könnyen elveszíti határozatlan éteri tulajdonságait, és az áhítatos érzés csak a képre korlátozódik.” Ilyen plasztikus képnek, mozgó diorámának vélem én a körmeneteket, zarándoklatokat. Nem merném azt mondani, hogy mindenki merő külső­ ségként éli meg őket, sőt, mint hangsúlyoztam, sokaknak nélkülözhetetlen, ez a külsőség, a tömeg sodrása, a tömjén illata a hithez. De, hogy ez a je­ lenség a népegyház idejéből maradt fenn (hiszen célja a demonstráció, a hit fitogtatása), s ezért voltaképp már a letűnt vallási és történelmi kor­ szakot idézi, annyi bizonyos. Nem véletlen, hogy a hagyományos zarándoklatokon jobbára idős em­ berek vesznek részt, akik gyermek- vagy ifjúkorukban még az egyházi élet természetes formájaként tapasztalták meg az effajta gyülekezést és közös áhítatot. A fiatalabbak - már ahol - külön búcsúkat szerveznek, mi­ vel ők egészen másfajta együttlétet, imát, prédikációt - vagy egyre inkább: dialógust - igényelnek. Az alkalmak sem kötődnek annyira a templom névadó szentjéhez vagy az egyházi jeles naphoz, mint a tradicionális bú­ csúk esetén. K ék busz érkezik a díszkapuhoz, sárga rendszámmal. Buzitárói jönnek a hívek, K assa környéki magyarok. Szószólójuk N ovák Józsefné. - H a lehet, ilyen alkalomkor rendre átruccanunk Magyarországra. O da­ át, a magyarlakta területeken nincsen búcsújáróhely, a szlovák zarándok­ latra meg nemigen megyünk, mert nem tudjuk jól a nyelvet. A mienk szín­ magyar falu. - Hány napra jöttek? 42 �- M a meg holnap. 750 forintot válthatunk be, többre nem futná. Még szerencse, hogy egész éjszaka virrasztás lesz, mert hálni... hát hol is tud­ nánk ennyiből? Szundítunk majd a buszban. A parkolótér mögötti padon három asszonyság falatozik. - Szűzanya-imádók vagyunk, minden Mária-ünnepen ott a helyünk. Föl­ emelő érzés - bólogat vezérük, egy szőke hölgy, s megkér, valahogy ki ne írjam a nevét. - Tudja, a mi falunkban, Gödöllő mellett már nemigen hisz­ nek az emberek, gúnyolódnak azon, aki templomba jár. M eg a munkahe­ lyemen se fontos, hogy megtudják. - Baja lenne belőle? - Nem tudom, belém ivódott az elővigyázat. 1952-ben mentem férjhez, anyagkönyvelő voltam a téeszben, egy senki, a párttitkár mégis figyelmez­ tetett, nehogy templomban merjek esküdni. Megtettük csak azért is, de azóta azt mondom, jobb félni, mint... - A mai fiatalokat már senki nem bántaná, mégse hisznek. - Borika né­ ni süteményesdobozt vesz elő, őszibarackkal kínál. - A kisebbik fiam évekig ministrált, de most, hogy felnőtt, már nem érdekli a vallás. Keres valam it az életében, csak azt nem tudja, hogy mit. - És a férje? Nem szokta elkísérni? - Hat éve meghalt. Azelőtt együtt jártunk, nem volt templom, ahová ne tértünk volna be. Nem csúszni-mászni az oltár előtt, csak csöndben megül­ ni a leghátsó padban és elmélkedni. Hatvanhat múltam az idén, kívánsá­ gom nekem már nincs is, csak az, hogy egyszer eljussak Lourdes-ba. D e a háromezer nyugdíjból nemigen sikerülhet. A szentmise nyolckor kezdődik, néhány százan a templomon kívül szo­ rulnak. Ülnek, hevernek, állnak; várják a gyertyás körmenet kezdetét és az éjféli misét a Kálvárián. Vince atya érces baritonja Jézus tanúságtételére, s a keresztények mai kötelességeire figyelmeztet. A szeretet, a közösség, a család szerepére a társadalomban. Körülnézek: fekete kendős, sokszoknyás öregasszonyok mindenfelé, itt-ott egy férfi, kisgyerek. A család otthon maradt a jószággal, a háztájiban, vagy üdül odalent Zebegényben. A menet este tizenegy tájt indul a K álvária domb felé. A plébános min­ denkit megkér: ne énekeljenek, ne imádkozzanak hangosan, ne zavarják azokat, akik már pihenni tértek. Ötös sorokban halad a gyertyás-lobogós sereg a község főutcáján, éjsötét ablakok előtt. Megannyi tizenötös égő: iz­ zanak fent a csillagok. Mellettem csuparánc vénasszony hatalmas koffert cipel. Honnan jött, kérdem, ekkora pakkal? Bernecebarátiból, méghozzá gyalog, hangzik a vá­ lasz, de a koffer nem az övé. E gy falujabeli férfinak segít; asztmás, kö­ hög, nem bírja már a súlyt. Elkérem tőle a bőröndöt; amikor visszaadom, a hegytetőn, lapos üveget csúsztat a kezembe. - Köszönöm magának! Jó kis házi szilva, ettől megkeményszik a hit­ ben. . . Jönnek a mezőkövesdiek, a kaposváriak, a balassagyarmatiak, az egriek. Meg-megállnak a meredek kaptatón, biztatják egymást, haladnak tovább. V alaki megbotlik, öten ugranak oda, fölsegítik. A z első stációnál a jóleső pihenés felszabadultságával szakad ki belőlük a Miatyánk. J ertek id e bűnös lelkek, jertek, id e emberek - énekli Bóta Károly bácsi az édesanyjától tanult népi zsoltárt. S gyűlnek köré a hívek, ismétlik a strófát, kántálják az egyszerű verset, dallamot. 45 �- Sok ilyet tudok ám, csak az a baj, hogy a papok nem szeretik. Volt egy tisztelendő, aki azt mondta, pogány énekek ezek. Holott az Úr Jé ­ zusról szólnak, csak nincsenek benne az énekeskönyvben. D e én járok bú­ csúról búcsúra, hívom és tanítgatom az embereket. Tehetem, nyugdíjas va­ gyok. - Honnan? - A kisvasúttól, Heves megyéből. Pályamunkás voltam. Felsőtárkányban lakok, onnan vanatoztam idáig. - M ikor indult? - Reggel kilenckor. Este hatra érkeztem ide. De megszoktam, voltam már legalább ötven zarándokhelyen. - E z a szórakozásunk - mondja útitársa, a 74 éves E rd ély i Gergelyné, Apollónia néni. - 2470 forint a nyugdíjam, de az uram, mielőtt meghalt, azt mondta, ne spóroljak semmire, menjek, ahová kedvem telik. Hat gye­ rekem van, nyolc unokám, segítek nekik, amíg segít engem az én Istenem. M íg fiatal voltam, nem mehettem, tizenkét év alatt jöt hat gyerek. Az uram az erdészetnél, én meg odahaza, volt, hogy a vasárnapi misére se ju­ tottam el. Most már van időm. A négy fiú közül egy kőműves, három be­ állítólakatos Egerben, a lányok is férjnél, van szakmájuk nekijek is, szép otthonuk - hát örülök nagyon. Az éjféli mise után halványulnak, hunynak a fáklyák a hegyoldalban. A ki nem bírja a virrasztást, ledől egy bokor alá, alszik félórát, órát. A pirkadat úgy éri őket, mint Jézus tanítványait, a hegyi beszéd után: hever­ ve szanaszét, de nagyon boldogan. Vasárnap reggel újjáéled a templomudvar, az árnyas platános utca. Újabb buszok érkeznek, kegyárusok pakolják ki színes portékáikat. Hallgat a mézeskalácsos, feszülettel díszített trikót kínál a textilkereskedő. - Viszik? - Hogyne vinnék, hisz olcsón adom. Magának feleáron.... Nagy Sándor, az Ecclesia Szövetkezet imakönyveit, szentképeit, rózsa­ füzéreit értékesíti. A legnagyobb forgalom kétségkívül az övé, talán mert mindenki ismeri itt. - Szombat délben érkeztem, ma délután indulok haza. A z éjszakát ezen a kisszéken töltöttem, el is aludtam egy-egy percre. - Mekkora a forgalom? - Cudar lennék, ha megmondanám. Látott már maga olyan kereske­ dőt?... A bevételből 8 százalék az enyém, a többi a szövetkezeté. Ugyan­ annyiért adok mindent, mint a Felszabadulás téren. Ellenőrizheti. - Ön hívő? Felkapja a fejét: - Hát uram... furcsa kérdés... valahol hiszek. Nem forgatom a szeme­ imet, de elvégzem magamban amire szükségem van. Tiszteletben tartom mindenki meggyőződését, nem nézem le se a Jehova tanúját; se az ateistát. Engem erre tanított az élet. Bemutatja a barátját, Balázs Imrét, Püspökszilágyról. A z alacsony vé­ konyhangú férfi, negyedszázada minden jelentős hazai búcsún, zarándok­ laton részt vesz. - Jó a hangom, abszolút hallásom van, tetszik tudni, már keresnek, ha nem jelenek meg valahol. De a feleségem súlyos beteg, ha a lányom nem 44 �lakna velünk, ide se jöhettem volna. Tegnap leszedtük a kertben a mál­ nát, tíz ládával összejött, utána elkéretőztem az anyukámtól. Kegyesen, paposa n beszél, elérzékenyülvén meg-megcsuklik a hangja. — Édesapám hitetlen volt, istentagadó, anyámmal és a testvéreimmel sokat szenvedtünk tőle. A hitünk miatt. D e engem sem tudott eltántoríta­ ni. 1957 nyarán - huszonhárom éves koromban - álmot láttam, keressem föl a hasznosi kis kápolnát a Mátrában. Nagyboldogasszonykor, augusztus derekán, cl is rándultunk. És mi történt? Megjelent a Szűzanya nekem. Nekem meg két parasztasszonynak. Ott ült az ablak homályában, és né­ zett, nézett merőn, mintha az mondaná: Imrikém, jer, tartsál velem! M egfogja az ingem gallérját, pödörgeti az újjai közt. - Azóta vele vagyok. Odahaza, Püspökszilágyiban nincs keresztelő, es­ küvő, temetés nélkülem. Nem én vagyok a kántor, de micsináljak, jobb a hangom, mint neki... Textilfestő vagyok az újpesti szövödében, egyhelyt dolgozom huszonkilencedik éve. Három műszakban, heti váltásban; nehéz de megszoktam már. Szeretnek ott is, csak látná. A körmenetek, búcsúk, zarándoklatok résztvevőit három, élesen elkü­ löníthető csoportra osztanám, kizárólag a magam megfigyelései alapján. A legfelső s legvékonyabb réteghez a segítők tartoznak, akik mindig ott sürögnek-forognak az oltár vagy a paptól hordozott Oltáriszentség körül, ministrálnak, viszik a baldachint, a lobogót, előénekelnek, fegyelmezik a gyerekeket és a renitenskedőket, serkentik a lankadókat. Az átlagosnál jó­ val magasabb köztük a férfiak arányszáma. A második réteg, amely a za­ rándokok derékhadát alkotja, a passzív jelenlévők csoportja. Imádkoznak, vonulnak, énekelnek, de mindig csak a papok és a segítők után. Önállóan nem cselekszenek, intésre abbahagyják, amit addig tettek, s ha kell, azon­ nal másba fognak. Ez a csoport a szociológai „töm eg” fogalom ismérvei­ nek megfelelően viselkedik. A legalsó, és megint nem túl népes réteg a kíváncsiskodóké. Hol beállnak a menetbe, sodródnak, meg-megállnak, hol csak az út széléről lesik a körmenetet. Szép számmal vannak köztük nem hívők, vallásilag közömbösek, más felekezetűek is. Némelyiküket magával ragadja a hangulat, hirtelen jelenlévővé, netán segítővé is válik, de a többség lelkileg kívülmarad a történéseken. Néhány esztendeje a főváros egyik peremkerületében olyan emberrel találkoztam, aki a fenti kategóriák egyikébe sem sorolható. Leginkább a püspökszilágyi Balázs Imréhez hasonlítanám. D e Joó Sándor sok tekin­ tetben rajta is túltesz: a legtalálóbban rajongónak nevezhetnénk őt és csa­ ládját. Valóban rajonganak, és nem a hitbéli-lelkiismereti megújulásért, mint sok kisközösségi tag vagy szektahívő, hanem magáért a szertartásért, a pompáért, a vallás külső jegyeiért. Bár nem kérdőjelezhetjük meg hitüket, hitgyakorlásuk és felfogásuk konzervatizmusa már a helyi, nem modern­ ségéről ismert plébánost is irritálta. Igaz, nehéz sors vezette őket Istenhez, idegösszeroppanás, gyomorfekély, infarktus szegélyezte a férfi s az aszszony életútját. Joó Sándor egyébként rádióműszerész, a Ferihegyi repülő­ téren, de a külvilág dolgait annyira egyoldalúan látja, hogy még a fia es­ küvőjére sem ment el, mert a menyasszony kérésére nem volt templomi ce­ remónia. A tanácsnál kötött frigy viszont Joó Sándor szerint nem eskü­ vő. Az asszony - akkor, a nyolcvanas évek elején - abban bízott, talán 45 �baj éri a fiatalokat, s akkor visszatalálnak Istenhez is... Nos, Joó Sándorék a legbuzgóbb zarándokok, akiket valaha megismertem. Minden búcsú­ ban ott vannak, ahol lehet, kora tavasztól késő őszig, valamennyi szombat­ vasárnap fölkerekednek a kisebbik fiukkal, és mennek, mennek, mennek. S fotóznak is. Gábor, a tizenötéves forma legény, a híradástechnikai szakközépiskola növendéke - mellesleg akkor végezte a hathetes kántorképző tanfolyamot tehát Gábor fél tucat fényképalbumot tett elém, benne hat­ vanegy hazai búcsújáróhely képei Fertőszentmiklóstól Remetén át M áriapócsig. „Kom olyan mondom, ma több a zarándok országszerte, mint an­ nak idején, gyerekkoromban - vélte Joó úr - . H ja, a fiatalság, a tétlen kor eltelte után mind visszajutunk a Jóistenhez. Valahol olvastam, hogy ő kezdetben hosszú pórázra ereszti az embert, aztán egyszer elkezdi tekerni a madzagot, tekeri, tekeri míg hozzá nem érünk, meg nem fogjuk a ke­ zét.” Szobájuk falán giccses szentképek, az udvaron saját faragású M áriaszentély; túlpirosított és túlcukrozott málnaszörppel kínáltak, emlékszem ma is. Nagyon tiszességes emberek voltak. É s nagyon fáradtak. A nosztrai zarándokok második exodusa délelőtt tízkor ered útnak. H á­ romszor annyian vagyunk, mint szombat este, jó háromezren. Elől hatal­ mas feszületet visznek a kövesdi matyók, majd sorra átadják a többi cso­ portnak. A baldachin alatt az Esztergomból érkezett vikárius az ereklyetartót emeli magasba, amely állítólag a krisztusi kereszt egy szál forgácsát rejti. Helybéliek az ablakokban, a kerítések előtt, a kocsmaajtóban. - Mennyire bolygatja meg a község életét egy-egy ilyen búcsú? Mama, lánya, unokája téblábolnak egy szolgálati lakótömb udvarán. H evér Gézáné készséggel áll a szóra. - Nem vagyunk idevalósiak, de itt lakunk harmincnégy éve, hát meg­ szoktuk már. Szívesen nézem, csak zavar a nagy dísz meg cifraság. Re­ formátus hitben nőttem fel. - És hisz ma is? - Nézze, az emberi életben hiszek. Küzdeni, kapaszkodni kell, s ahhoz nem nélkülözhető a másik ember. - N yugdíjas? - Dolgozom a varrodában. A férjem kivette már a nyugdíjat, és kevés a pénz, ki kell pótolni valam ivel. Nem fizetik túl a fegyőröket. Csonka István nyugalmazott őrnagy vasárnapi korsó sörét nyalogatja a kocsmakertben. Tíz évig volt a község párttitkára. - Sok mindenen keresztülment ez a falu ötvenegy óta, amikor ideke­ rültem. Kirajzottak a nosztraiak, mentek Nagymarosra, Vácra, Pestre, ne­ hezen viselték a börtön szigorát. Mert érződik az a község mindennapjai­ ban is. Tovább romlott a helyzet, amikor a tanácsot Szobhoz kapcsolták, gyarmati sorba süllyedt Márianosztra. Nincs pénz a fejlesztésre, de még a fenntartásra sem. - Pedig a kegyhely egyben jó bevételi forrás is lehetne. A zarándokok panaszkodnak, hogy nincs hol egy darabka kolbászt venni, üdítőt fogyasz­ tani. - E z a kocsma van, meg a vegyesbolt, semmi más. Kéne egy jó kis­ vendéglő, panzió, ABC-áruház... de amíg Szobhoz tartozunk, nem lesz itt semmi. 46 �A zarándokok elvonulnak a K álváriára, a kocsma előtti téren a céllö­ völde meg a körhinta hangszórója bömböl. Tízest lő egy vézna cigányfiú, két ujját V alakban emeli föl az égre. Tükrös szívet kap jutalmul, beleha­ rap, kínálja a haverjainak is. A búcsújárás általában vidéki, falusi jellegzetesség, mind a helyszínt, mind a résztvevők hovatartozását tekintve. De városon is kialakultak, pontosabban: fennmaradtak azok a kultikus formák, amelyek a katoliciz­ musnak ma már inkább csak a külsőségeit mutatják. Kölyökkoromban a vasárnap délelőtti nagymisére az is eljött, aki a lelke mélyén nem volt hí­ vő, de fontosnak érezte a jelenlétet. Mert mogszokta fiatalon, a két hábo­ rú között, hogy muszáj ott lennie. Hiszen akkor egzisztenciális kérdés volt bizonyos polgári körökben, ki vesz részt az ünnepi istentiszteleten, s ki nem. A nagymise után kötelező bájcsevegés a tisztelendő úrral, s egymás­ közt a nyári napon, téli hóesésben; séta, cukrászda, rigójancsival, kávéval, csokifilppel. De ma is látom ezt, elsősorban a nagy plébániákon, különös­ képp az olyan divatos istenházában, mint a Mátyás-templom, a Szent Ist­ ván-bazilika, a Domonkos vagy az erzsébetvárosi templom. S persze a kisvárosi egyházközségek, ahol mindenki névről, címről, rangról ismeri egymást. Egy fiatal dunántúli mérnöknő épp szemközt lakott szülővárosa gyönyörű barokk templomával. De családjával inkább elkocsikázott vasár­ naponként a közeli kisközségbe, nem azért, mert helyben tartania kellett volna valakitől vagy valamitől, hanem mert - mint mondta - öklendezik a szirupos prédikációtól és a misét követő ragacsos csevegésektől. Ott, a fa­ luban, bár hagyományosan paraszti, de azért - vagy éppen azért - még természetes a templomi légkör. S már megszokták őket. Persze városon is vannak búcsúk és körmenetek. A budavári húsvéti körmenet, állítom, látványosság, bel- és idegenforgalmi attrakció - több ezer önkéntes résztvevővel. A passszív jelenlévők és a kíváncsiskodók cso­ portja itt ugyanúgy megtalálható, mint a tevékeny közreműködőké. A na­ gyobb településeken olykor egy negyedik réteg is csapódik a fentiekhez: a botrányhősöké. Szerte az országban, s nemrég Budapesten is hallottam, hogy a karácsonyi éjféli szentmisére borosüveggel érkezik néhány atyafi. Eleinte érdeklődést színlelnek, egy-két slukk után azonban felbátorodnak, megjegyzéseket tesznek, piszkálják szomszédaikat, belekiabálnak a szent­ beszédbe. Akárha meccsen vagy egy külvárosi moziban lennének. A z effaj­ ta hangulatkeltés őszintén kétségbeejti a lelkészeket. Komlón előfordult, hogy a plébános kénytelen volt a rendőrség segítségét kérni és URH-s ko­ csikkal eltorlaszoltatni a templomajtót. Másutt a megfélemlített hívek ma­ radnak el, a misehallgatást elhalasztják másnap reggelig. Ha egész advent­ ben vártak a Messiásra, az a pár óra mit se számít... Sok a katolikus példa? Valóban. D e a hitgyakorlás formavilága, sokré­ tűsége főleg ebben a vallásban engedi meg a káprázatot - mely sok eset­ ben a felületesség leplezésére szolgál. A z idősebbek még bizonyára tanúi voltak az 1938-ban Budapesten tartott eucharisztikus kongresszusnak, az egészen öregek pedig talán az 1929-cs Szent Imre-év rendezvénysoroza­ tának is. A nemzet mozdult volna meg? Nem, csak a korabeli, neobarokk Magyarország: az arisztokrácia, a keresztény nagypolgárság, az „ú ri” kö­ zéposztály és a parasztság egy része. A hit mozgatta őket? Kisebb részü­ ket nyilván, de többségüket bizonnyal nem. Csak a megszokás, az illem, a 47 �pompa vonzása. A tömeg - tudjuk a szociálpszichológiából könnyen magával ragadja az embert, de a tömegárban nem lehet elmélyülni, imád­ kozni, megbánni és megbocsátani: hinni. A protestantizmusban még szembetűnőbb az ellentét a racionalizáltverbalizált hivatalos szertartásrend és a spontán kialakult, főleg népi kul­ tuszok közt, lévén, hogy a kálvinista, a lutheránus és az unitárius isten­ tisztelet roppant puritán. Középpontjában nem a kenyér és a bor átváltoz­ tatása, Krisztus testének megjelenítése áll, hanem az igeolvasás és a prédi­ káció: a lelki nevelés. Körmenet, búcsú, bűnbánó zarándoklat - a protes­ tantizmusban jószerivel elképzelhetetlen, mert önnön szellemiségét cáfolná meg. A református és az evangélikus istentiszteleten a belső élményt a zsoltáréneklés és a közös imádkozás nyújtja. Egyéb együttes kultikus cse­ lekmények nincsenek, kivéve az úrvacsoraosztást, amire azonban nem ke­ rül sor minden alkalommal. Így — főleg falun - a keresztelő, a komfirmáció, az esküvő és a temetés tágul egyfajta profán szertartássá; ennek tö­ megméretei azonban nem foghatók a körmenetekhez és zarándoklatokhoz. A „nagyidő” azaz a vihar, a zivatar elleni harangozás, és közös fohászko­ dás, a halottvirrasztás, a tor, a nagyobb névnapok már-már orgiasztikus megülése mintha a hivatalos kultusz egyszerűségét kívánná oldani, sok­ szor az egyház kifejezett tilalma ellenére. Az ortodox egyház rituáléja - a katolikusokéhoz hasonlóan szintén alkalmas látványossággal kápráztatni a híveket a kívülállókat. D e az ő számuk hazánkban olyan csekély, hogy tömeges zarándoklatra nincsen módjuk. Az izraelitáknál ugyanez a helyzet. Némely szertartásuk kifejezet­ ten igényli a tömeges részvételt és aktivitást, de az utcára például nem vonulnak. Hosszú évszázadok tapasztalata inti óvatosságra őket... A kisegyházak istentiszteletei közül extatikus jelenetek tanúi lehetünk a pün­ kösdhívőknél, de feloldódásukat ők is kizárólag a gyülekezetnek tartogat­ ják; nincs népegyházi múltjuk, tehát önmutogatási kényszerük sincs. E xo ­ dus? Szívükben menetelnek a szabadító Szentlélek felé. Nagymise fenn a hegyen, felhős, szűrt napragyogásban. Alattunk a fa­ lu, a kegytemplom óriás tornya is mintha óriás V betűre emelkednék. A szertartást a vikárius úr celebrálja, körötte tucatnyi pap, kispap, népviseletes minisztránsgyerek. A Boldogasszony anyánk szép könyörgése után a Himnusz és a Szózat fohásza. Á ld jon vagy verjen sors keze... Oszlik a tömeg. Vincze atya egy kőpadra roskad. - Nem érzem már a lábam, zúg a fejem. Elnézést, de most alkalmat­ lan vagyok a beszélgetésre. Hazamegyek, lezuhanyozok, dőlök az ágyba. - Elégedett? - Kétszáz év után sikerült feléleszteni ez a szép hagyományt. D e nem mondok én semmit, látta az emberek arcát. - Alakulhat hívőközösséggé egy ekkora zarándoktömeg? - Aligha. Mindenki megmarad azokkal, akikkel jött. Az egyház meg­ újulásának szerintem nem ez az útja, hanem a kiscsoportos elmélyülés. De kell ez is: a hagyomány - az erő felmutatása. Hogy itt vagyunk. Élünk és hiszünk. Botladoznak az emberek le a hegyről, kapaszkodnak, segítik egymást. Három férfi hortyog az árokparton, a kegyárusok hangja ismét kiöblösödik. Fölberreg egy Ikarus motorja - indul az exodus hazafelé. Gázol Isten né­ pe a nosztrai főutca porán: a hit Vörös-tengerén. 48 �ablak Lett költők A Baltikumnak kies-szépséges tája, Kurzeme, Latgale és Vidzeme földje - Lettország: pasztellszín dombjaival, szeszélyesen szabdalt erdőségeivel, szép folyóival és a lett táj jellegezetes, a természet tenyere által simára dé­ delgetett, domború hátú, hatalmas köveivel - úgy áll szemünk elé, oly’ nyu­ godt magabiztossággal, mint a békesség és az áhitott harmóniák hona. Pe­ dig a történelem ugyancsak nem kímélte Európának ezt a kicsiny, északi da­ rabját. Mintegy hat évszázadon át a német lovagrendek háborúinak és hódí­ tásainak volt kényszerű színtere; később, a tizenhetedik és tizennyolcadik század folyamán, svéd és orosz koronás fők vetélkedtek Riga birtoklásáért; és még később, a cári Oroszország történelmébe kényszerítve, forradalmak és újabb háborúk sodrában úszva érte el ez a nagyon kis létszámúra olvadt, ma mintegy másfél milliónyi lelket számláló balti nép a jelenkort. És még a közelmúlt is alaposan végigtaposott e szelíd arcú tájon: a második világhá­ borúban nagy és kegyetlen ütközetek színhelye volt Lettország - és a hitleri fasizmus éppen itt, a Riga melletti Salaspils városkában létesítette a balti térség legnagyobb koncentrációs táborát.. . Mindez benne van, benne kering a mai lett költészet egyre jobban kitelje­ sedő, egészséges organizmusában, akár az élő nedvek a Daugava partját kí­ sérő erdők konok-szívós fáiban. Költőinek kép- és metaforarendszerében egy nép sok évszázados tapasztalatai, élményei, vágyai villannak elő hol nyílt egyszerűséggel, hol átszűrten, vagy épp csak sejtelmes vibrálással. Így válnak a közösségi lét szimbólumává A rvids Skalbe verssoraiban a lett föld kövei; Imants Auzinš is így idézi a mocsár képével, egyértelműen, a legújabb kori történelem gyalázatos és tragikus eseményeit - és így szüremlenek át a kollektív tudat és érzelem elemei, egy másfajta líraiság szövetén, Olga Lisovska, Imants Ziedonis vagy Knuts Skujenieks verseibe. Emberközeli, minden eresztékében humanista művészet ez. A lett nép számára a költészet közügy. Mindig is az volt. A hihetetlenül gazdag népköltészet, amely nem csupán a népdalok meghökkentően nagy számával, de azoknak sajátosan lett népi tartalmi és formai jegyeivel, már történelmi méretekben bizonyította ezt. Ma a kortárs költészet számszerűen is kifejezhető gazdagsága és méltó színvonala adja az újabb bizonyítékokat. A Lett Szovjet Köztársaságban a költészet ma is az egész nemzeti közösség ügye. Jó költő - még kiemelkedően jó költő is - sokkal több van ma a lett irodalomban, mint amennyit egy alkalommal, egy folyóiratszámban be lehet­ ne mutatni. Ez a válogatás nem jelez - nem is jelezhet - semmiféle rangsort, irodalomtörténeti értékrendet: Egyetlen merítés csupán egy élő, tiszta víz gazdag tenyészetéből.. . Lothár László 49 �IMANTS A U Z IN Š (1937) Ó -R ig a Nem vagy magad. Kapd el szaporán zengő kövét a pillanatnak! Keresztesek léptére talán gondol valahol e föld, alattad. Utcák sora itt kígyózik át az éjből a harcos, a hősi hajnalba - s néped zsivaját, akár egy magnószalag - őrzi. S míg zeng az ég a tarka tetők fölött a házakról hetykén, nevetve, hét évszázad odaköp királyokra és magiszterekre! Ha úgy fordulna és ha szabadon tehetném Ha úgy fordulna, és ha szabadon tehetném, hát verseket fordítanék: irdatlanul sok verssort - ősi nyelvünkre, melyet annyi csön­ des eső mosott, csöndes nap szárított. Levágnám s elhajítanám a rímek gyöngy­ sorát; üllőre tenném füstös műhelyemben a metaforákat; a ritmus merev vázát szét— csavaroznám, s a jelzőket elfújnám Caracasba. Bizony ám! Egynéhány felragyogó hasonlatot tennék félre csupán; azután feloldanám a többit mint tömény alkoholt.... Nem lennének elveszett évek: Szerelem simogatna. Rokonaim, és mások is, értenének. Igen! Ez pompás volna! A nyelvésznek le­ esne az álla: „N o nézd csak! ez meg itt új nyelvet kalapált - nahát, barááátom ...!” - De sajna, időm annyira nincsen! és különben is: a szótárt, ami annyira fontos volna - sehol se találom. 50 �A lápon Menj csak ki áfonya-szedni: Dörömböl a tél, pedig az ősz még sárga. Vörös cseppek a zsombékon... A z égre a szél tereget lepedőket. Szülőfalud fiai húsz éve oszlanak itt már, a mocsárban SS-golyószóró kaszabolta le őket. Itt e lápon, keresztesek pusztultak el egykor: páncéljuk húzta le őket - akárcsak kő - a mocsárba; végső perceiket ölelte az alkonyi bíbor meg a farkasok vonítása. Szálltak az évek... Hallgat a fegyver. Tavasz surrog a szélben. Rügyekben pattog újra az élet. És idegenek jöttek, mondván: „É d en lesz e vidéken...” Véres áfonya vet szikrákat a lápon. - Í me, az É d en ...! A lápon elnehezül, átázik a lelkem. Sirályok szárnya nyomában evezne - hiába! Balti hazámat lehúzza hét évszázad emléke-kolonca: a mi múltunk - fehér négereké - a mocsárba. Nótaszó, röhögés... Pecek a szájban. A látás kútja bekötve. Lódobogás... Mint macska a kölykét, láng nyalja a házat. K i vagy?” - M enj: olvasd el a mocsári ködben! , ,- Soká bírod-e még, te pimasz?” - Csak amíg tölténnyel bírja a tárad! Akna sújtotta fenyősudarak hökkennek az égnek: húsz éve lombtalanok - megannyi merev beton-váz. Emlékművek kutatói! - Jöjjetek és vigyétek! Lettföld domboldalain még marad így is sok száz....! Itt húzódott a roham-lánc - nincs visszaútja, sem fedezéke, embereink, fiaink... Mi a zászlód? - kérdezik egyre. És én, ezt az egész lápot, mint roppant lobogót emelem föl az égre. Igazabb ennél mi lehetne...! 51 �M ik o r téged szeretlek M ikor téged szeretlek - a verebet is szeretem, s megértem: azért veréb, hogy csiperegjen - , hogy túl nagy csönd ne legyen, ha szótlan ülünk mi. Mikor téged szeretlek - a záport is szeretem, s megértem: a világban olyannyira meleg van, és jól esik nekünk is néha-néha lehűlni. Mikor téged szeretlek - még a lápot is szeretem: aszályos időben oda járnak a szarvasok inni, ha a patak medre kiszikkad s elapad. Mikor téged szeretlek - a macskát is megtűröm közelemben, s megértem a macskai munkát: hadd fogjon hát egeret. Mikor téged szeretlek - úgy tűnik: az égerfánál nem különb sem a ciprus, sem a pálma. Mikor téged szeretlek - mert téged szeretlek - , érzem: jó volt idecsöppennem - e világra..! 52 �IM ANTS Z IE D O N IS (1933) Csodás volt az a nyár Csodás volt az a nyár: csak virágnyelven cseverésztünk... Májusban pitypangul. A szavak mint sárga méhek pitypang porától ragadósak röppentek a szélbe. É s ősszel, amikor a gladióluszok nyelvét gyakoroltuk, egyikünk rózsaszínül szólott, másik karminpirosul - , s nem értettük, mire gondol a másik. M acskaláb-nyelv en szeretünk beszélni... É s jöttek az őszirózsák. Ezernyi-más-színűek: A lilák szavait te tanultad, én a sárgák szavait - , s nem értettük egymást soha többé. Orgonául már nehezebb: - orgonás éjen lángot vet a szó, s szívünkben csak a hamva marad. Júliusban pipacsul beszéltünk. A mák-gubóban bennrekedtek szavaink, és most, magányom ölén, megcsörgetem őket. - Így beszélek veled, magányom ölén. Csalánul beszéltünk ezután. Csalánul tán sokat is beszéltünk túl sokat is, és mégsem tanultuk meg igazán. É s azután minden levirágzott... M aradt csak a szalmavirág: tél-váró ablakomban tarkán virít, egyedül. A z ablak elé ülök, s beszélek a szalmavirághoz - szalmavirágul. E képpen: „Jég virág nyílik hamarost, de az ő nyelvén inkább sose szólok...” A gyertyatartó éneke Gyertyák esengnek: „ne légy hűtelen!” - s vállamra könnyük pereg szüntelen; minden cseppjében fény-parány remeg, mit az éjbe vissza nem űzhetek. S a szél ha más gyertyák fényét nyeli, hozzám jön Ő , szívét kiönteni... Mért épp hozzám? - ki vagyok én nekik, hogy könnyüket vállam ra önthetik? ám engedély vagy tiltás - mit sem ér, ha vállamon gyertya sír, hófehér... 53 �O L G A L IS O V S K A (1928) A málna napja Csak a tűnő perc rettenetes: a bukás egyszerű ténye. M ár túl a határon egyszerű lesz: így is lehet élni - miért ne...? Valami elromlott netalán: letelt a málna napja! A „m egy” s a „jö n ” határvonalán pillantunk csak e pillanatra. A régi helyébe új meg új - kicsiny és nagy - gondok feküsznek, s te rá sem érzel: ártatlanul, az É d enből kiűztek. Még valameddig érezni fogod mikor ébredsz: édes a málna és ráfigyelsz hunyó napok málna szagú mosolyára, ám dideregve, majd fékeveszetten, viharos évszak vág a szavadba: E gy hó-ragyogásos, gyönyörű esten meghal a málna napja. Csüggesztő-fagyos éjjel az ember ködlő emlékeire lát, míg issza a kandalló-meleggel a málna fényű teát, s egy nap-meleg táj lobban a lángban: egy filmkocka - semmi más! - mikor? hol volt ez? így volt-e ez..? - csak tétova találgatás. Fölfénylik a tisztás. Izzik a málna... És itt valahol, belül, a szívre egy betonút simasága és szürkesége terül. 54 �A rozs napja E z van: ami történt, úgy marad... M arad, ami történt - semmi több. Különös illatok égnek. Mégis - feszült a húr ma: Ha rozs-szemet harap cl fogad, tán éppen most, valaki jön, ízét érzed a kenyérnek. vagy épp most készül az útra; A csűr tetején ül két madár - valami szépre les ma veszély - halkan csivitelnek. egymástól messzire esni..! A legelőn is későre jár - A villanyoszlop döngicsél: a nyáj vonul, elmegy. Sokszor van ez így! ez semmi..! Milyen különös nyugalom - Valam i reménytelenül mennyire nyugtalan..! tovasiklik végül... Ijedős csönd suhan, A dróton fecskék raja ül, s a fenyők sudarán a hold olyan és útra készül. görbe, alaktalan! L é p j vissza az álomképbe Lépj vissza az álomképbe! Hajnali, szürke a fény. Halgass... Még erre a rétre visszajövünk, te meg én! Kérlek, a gyeplőt ne tedd le maradjon hűs kezed itt; s hagyd a lovat: legelje emlék-mezőnk füveit... 55 �A halak ösvényén az út a haza-vágy útja a nagy hal-ösvény vezet erre fehér part felé ahová nők sora jár kora reggel hogy vödrét telimerje vörhenyes dombok és vörös égerfák s barna nád-buzogányok néznek a nagy vonulásra és víz alatti facsonkok meg méla növények a víz hidegen csípett mégis de nagy élvezet volt belelábalni a folyóba és érezni mint csiklandja a lábunk kis halak légiója és átgázolni a zátonyon mint Robinson élni vad buja táj ölén s színes kavicsot hajigálva kacsázni messzebb ki talál vagy másra nem is figyelve csupán a füvön heverészni vadsóskába harapva s úgy tűnt mintha mindez így sokáig-sokáig vagy tán örökre maradna persze nem gondolom én, hogy álmukból a halak idelátnak a fehéren fehér partokra s hogy értik titkos szavát is a nádak mégis tudom azt milyen nehéz ez az út hazáig s hogy száz akadály zavarja s láttam halakat szakadt uszonnyal a torkolatnál az iszapba ragadva később papírhajókat eregettünk vízre s figyeltük melyiket hová sodorja az ár s hogy maradnak-e együtt ám oly keskeny volt a folyócska akár át is ugorható így aztán nem igen bántuk ha egymástól kicsit tovarebben a két hajó de merre hová is úsznának a lágy ujjú parányi szélben hisz mindig csak „a sodorban” úsznak s másfele semmiképp sem így hát nem is éri meg odagázolni és kihalászni a rendbontót s a napra kitenni ki hitte ki mondta volna hogy az időnek távola ennyire semmi nem a leszebb s nem a legjobb út vezet erre de nincs más út amerre hajóznál egy vén halász mesélt nekem erről ott a messzi folyónál ahová a fehér partokról meg az útról nők sora jár kora reggel hogy vödrét telimerje úgy mondják hogy az út a haza-vágy útja a nagy hal-ösvény vezet erre 56 �A R V ID S S K A L B E (1922) Szavak Nem köveket látsz, rét közepében: Szavak! szavak azok, sokat-éltek! Mind, amit őseim elfojtottak: megkövesült, szent mennydörgések. Vizek futnak a Daugavába. És e folyók köveket köszörülnek... Miként Plavinas hűvös köveit, ó víz! szavaim csiszold - köszörüld meg! Nem romokat látsz egykori várból: kínok emléke, gyűlölet! Álom beli lépcső messzi-akárhol maradékai itt e kövek. Nem ! nem a hősök emlékműve ez - gránitba mart kötelesség! Háborúban és békeidőben, kövek őrzik az egyszeri eszmét... Költő - ura te vagy e köveknek: örökséged, csak téged illet! Békén s szabadon munkáld szavaid - mit neked ricsaj, ünnepi ihlet! menj, s mutasd meg azt is idővel: tűzben a gránit, a szikla hevül... Ebből kalapáld hattyúdalodat s ha kell, magad is kővé merevülj! 57 �A gesztenyef a lelkeden kopogtat Állsz a fasorban, hosszan - szótlan árva. A vak magányosság emésztene? vagy vonz a lombok csilló sárgasága? Lágy est - mintha kemencés konyha volna. „Ide gyere!” - szólít a gesztenye, s mint víg suhanc, koppint rá homlokodra. A fák csak egyszer tesznek így az évben: mikor vonul a favágók sora, s a vényasszonyok nyara sárgul éppen. Ifjú vagy-é vagy éltesebb - ma mindegy. A gesztenyefa azért hív oda, mert az vagy, aki! és ezért fenyít meg. És azt ne hidd, hogy ez csak dévaj ötlet: Dehogy! Ő sajnál őszintén, nagyon szán, hogy az életed ilyen üres lett... Még híre sincs a korai fagyoknak. Gesztenyebarna, égő alkonyon, a gesztenyefa - lelkeden kopogtat. Fehér hajók Hajók - sose-voltak semmilyen kikötőben... Hajók - hamar tovatűnők, távoli ködben. Hajók - rajtuk te messzire szállni akartál: kikötni az igéret-földön, az álom-partnál! Te - dűnék hátáról néztél szót a világon. Más életeket - nem tarkázott ki az álom: Te amíg köd-Nizzádat bámulva csodáltad, szomszédod agyagból rakta magának a házat... S lám, lezúdult az őszi homály lavinája. Fehér hajók immár nem úsznak e tájra, ám Észak fénye lesz éke a homlokodnak: mert e hajók, mégis - valaha, voltak... 58 �K N U T S S K U JE N IE K S (1934) A tléta atléta ki sohasem vágytál olvasni vagy írni szépséges állat a versemet én aranyfényű hátadra rovom föl sorról-sorra belétetoválom amíg csak meg nem érzed a furcsa bizsergést a lapockád táján föl-lerohangáló szavak hangyáit a nap szavait s szavait a tiszta vizeknek meg a csillagok és madarak szavait miközben szép vágású szemed szó szót követően mélyebbre süpped sötét üregébe tudd meg atléta én szánom a hátad sajnálom szemedet idegesen remegő orrcimpádat amely sosem-érzett távoli illatot ízlel de lásd be atléta csupán ez a gyógyír s ez az igazság 59 �Í rásmagyarázat Erősséget épített ellenem, és körülvett méreggel és fáradsággal. Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette láncomat... (Jeremiás siralmai 3/5. 6. 7.) Minden aképpen van ahogyan te sírtad el Jeremiás Ezt mondhatom én is hisz az izzó vas alatt Csak ember az ember Csak ember Jeremiás Csak ember az ember Mert először az a kés fáj neki amit lapockája alá odadöftek S csak azután fáj az a kés amit ő másokba döfött mert ember az ember Csak ember Jeremiás Csak ember az ember Először eszét veszti a sötétben a kő-veremben M ajd attól veszti eszét, hogy a mélyben sincs egyedül Mert minden aképpen van ahogyan te sírtad el Jeremiás Vagy Szíved szerint tisztességre tanítanád-e az embert Vagy tán üdvöt kínálva neki gyógyítanád nyavalyáit D e hát csak ember az ember Csak ember Jeremiás Csak ember az ember És a sivárság is éppen olyan ahogyan te sírtad el Jeremiás Ám te csupán jajongani tudsz és nem tudsz meghalni bizony Hiszen ember vagy te is Csak ember Jeremiás Csak ember 60 �Gitárkísérettel Még fák vagyunk csak; nem nőtt ki a lábunk nem nyílik a szájunk s kezünk fekete. Fölöttünk bágyadt felhők kígyóznak, vérszínű kígyók; tűzvörös kígyók, tűzszínű kígyók mind. Még por-hegy ölén hallgatnak a csontok. Kókadt denevérek csüngnek tótágast: messzi a fény. Sejtjük-e végre, hol kel föl a nap..? Szél karma görbül. Hallgatnak a csontok. Szél háta görbül. Hallgatnak a csontok. A szél nekilódul - s vissza se fordul. Lassan először, csöndben először lépni kezd, futamodna már - , belefúlva a vágyba, fenyegetve, zihálva, könyörögve, vágyva, égre kiáltva, magát törve, forgácsot szórva, egymaga reszket ím, a gitár. 61 �S érzcd-e végre, hogy benn az agyadban, fémes húrt feszít a gitár..? Mi szinte nem is vagyunk már de talán leszünk még. Lothár László fordításai 62 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y Magyar írók Párizsban Érdekes lenne egyszer számba venni: milyen mesebeli tájról álmodoznak, hová vágyakoznak mások, valahányszor megutálják földhözragadt, tér és idő keresztfájára feszített hétköznapjaikat. „V eir Naplex, et mourir” - mond­ ják példának okáért a színes és felszínes dél után epedő szürke, kartéziánus franciák. Nálunk, magyaroknál immár évszázadok óta Párizs tölti be a művészetek, az irodalom képzeletbeli fővárosa szerepét. „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” - figyelmeztet Batsányi, és a magyar irodalom azóta sem vette le Párizsról a szemét. Petőfi ugyan még vaktában választott magának csil­ lagot a francia költészet egén (Béranger magyar tanítványánál jelentéktele­ nebb) és hát A dy is csak előkelő idegen a Város emberrengetegében. De vele, Adyval Párizs Múzsa, Mekka, Bakony: a magyar irodalom nyu­ gati műhelye lett. Illyésnél pedig több mint megmártózás az európaiság­ ban: a puszták fia nagy elődeivel ellentétben tudott franciául, és részt vett a Szajnapart szellemi mozgolódásaiban. A Hunok Párizsban után már-már kötelező ujjgyakorlat irodalmunkban egy-egy párizsi regény. Szomory Dezső franciául is kiadta a magáét, Hevesi András pedig a Párizsi eső után fran­ cia mundérban esett cl a második világháborúban. Hogy miért éppen Párizs lett a magyar irodalom álomfővárosa? Személyes okai nincsenek a választásnak, annyi bizonyos. Az, hogy történelmünk fo­ lyamán nem volt szerencsénk a franciákkal (se Károlyinak, se Kossuthnak, se Rákóczinak) köztudott. Magyar fül számára rossz hangzású hely Versail­ les és Trianon. Bécset és Berlint - a szellemi életünkre nehezedő német be­ folyást, az alkotókedvünket béklyózó germán nehézkességet azonban - gya­ nítom - csak egy ilyen nagy ugrással - közvetlen szomszédaink ellenében Párizst kijátszva - lehetett semlegesíteni. Az én ötvenes években eszmélkedő nemzedékem számára pedig - KözépEurópa keleti peremén - Párizs nem volt se több, se kevesebb, mint a Nyugat. 2. Az ötvenes években két francia újság: a Humanité és a Lettres Francaises képviselték Pesten ezt a nyugatot. Szorgalmasan olvasgattam is őket, Eckhardt vagy Sauvageot mester segítségével bukdácsoltam át egy-egy nehezebb mon­ daton. A fővárosi autóbuszüzem melegedőiben hamar megszokták ezt a fu­ ra igyekezetemet, no meg azt, hogy hiába tanulok, ignorál az Eötvös Lóránt Tudományegyetem. Évek múltak el így, mire - harmadik nekifutásra Gyergyai bácsi ki tudta erőszakolni a felvételemet. Azon az őszön, emlékszem, Párizsban járt a tanár úr. Mi, a hét első­ éves, kint vártuk őt a Keleti pályaudvaron. Csatakos, sötét reggel volt, néz­ tük a „Keleti pút” a Gare de l ’Est alatt. Még elhinni is nehéz volt, hogy valaki Párizsból érkezik Pesti Barnabás utcai előadásaira. 63 �Nagy munkában voltam azokban a napokban. Az egyetem francia lek­ tora, Kelemenné, felbiztatott, hogy rajzoljam le Párizs műemlékeit. Képes­ lapokról, fekete tussal másolgattam térképemre a hidakat, templomokat. Ennnek a munkának váratlan haszna lett, amikor - alig néhány hónappal később - én is megálltam a Gare de l ’Est kupolája alatt. A Chatelet terén kerültem fel a metróból a napvilágra, és akkor ott, csodák-csodája, felismer­ tem Szent Jakab tornyát, a két színházat, a Szigetre vezető tömzsi hidat. Vagyis hát Párizsban - merci, madame Kelemen! - azonnal otthon éreztem magam. Társaim - most utólag úgy képzelem - nehezebben találták fel magukat. Kik is voltak! Sipos Gyula, akiből később Albert Pál néven lett kiváló eszszéista és kritikus. Róla kezdetben csak annyit tudtam, hogy nappal alszik. Ezért volt aki zseninek tartotta, és volt, aki nem. Harczi Jóska, akiből Czudar D. József, egyszerűbben Czudar Dárius néven lett a Magyar Műhely munkatársa, és aki a három évtized alatt elfogyasztott sok ifjú feleség és tengernyi alkohol ellenére - ma is él valahol Párizs padlásszobáiban. Már­ ton Laci, mindnyájunk között a legtehetségesebb, akiből - talán éppen ezért - távolról sem lett az, aki lehetett volna. Idegen terepen az agaraknál job­ ban boldogulnak a bulldogok. Parancs János, aki - hét év tömény magánya után 1964-ben hazatért, majd - ez azt hiszem köztudott - jelentős költővé nőtte ki magát. Végül pedig, Pátkai Ervin, aki valóra váltotta a lehetetlent: húsz év alatt, Párizsban, élvonalbeli francia művésszé küzdötte fel magát. Szobrai, az általa tervezett városok és terek egész Franciaországban megtalálhatók. Ő maga immár három éve halott. Az emberfeletti akarás: a teljes élet és a mű­ vészi megformálás magasfeszültsége a szó szoros értelmében kiégette a bé­ késcsabai fiút. Úgy ment el, hogy még csak fel sem fedezte őt az Óhaza. 3. 1957 elején, érkezésem idején, már működött Párizsban egy irodalmi tár­ saság. Rezek Román, a Katolikus Misszió lelkésze körül, akinek költői ambíciói votak: Mélyen szállunk címen adta ki összes költeményeit. (Alacso­ nyan repülünk - írta róla egy malíciózus kritika.) Köre segítségével ő adta ki az Ahogy Lehet-et, ezt az eleinte kőnyomatos, később nyomtatott, végül azonban ismét kőnyomatos folyóiratot. A lap érdekessége, hogy egy idő­ ben Nyíró József, sőt Arnothy Kriszta, a későbbi jó nevű francia írónő is a munkatársak közé tartozott. Végső soron azonban nem volt sok kimagasló egyénisége az Ahogy Lehet körének. Rezek Román pedig kíméletlenül megnyirbálta, sőt át is írta az íz­ lésével vagy világnézetével ellenkező kéziratokat. A kör tagjai általában a háború végén érkeztek, és a francia rádió magyar osztályán úgy ahogy meg is alapozták párizsi egzisztenciájukat. Érthető gyanakvással fogadták tehát a náluk évtizeddel fiatalabb ötvenhatosokat. Itt tehát nem volt sok keresnivalónk. Pedig az 1956 előtti emigráció kiadványai között - a müncheni Látóhatár kivételével — az Ahogy Lehet volt a legszínvonalasabb. A mi számunkra azonban fura marslakóknak tűn­ tek mindazok, akik nem otthon élték át az 1945 és 1956 közötti változáso­ kat. Mit is kezdhettek volna a hozzánk hasonló fenegyerekekkel ezek a régi vágású, óvatos úriemberek! Emlékszem, az algériai háború idején írtam egy verset, amelyben kigúnyoltam a Liberté-É galité-Fraternité égisze alatt 64 �folyó gyarmati háborúkat. Rezek Román kétségbeesetten szólított fel, hogy mielőtt a franciák megtalálnák, sürgősen égessem el a kéziratot! 4- Ilyen környezetben létkérdés volt egy új, saját fórum létrehozása. Nagy Pál, Papp Tibor, Parancs János és néhány társuk hamarosan meg is alapí­ totta a Magyar Műhely folyóiratát. Az induló Műhelynek nem volt pénze, nem voltak olvasói, az első számokat egymásnak írta tucatnyi fiatal titán. Később kiderült, hogy a kétszázezer ember között, akit nyugatra sodort 1956 forgószele, ennek az új hangnak potenciális olvasóközönsége van. A szer­ kesztők új módszerrel: irodalmi körutakon toborozták az előfizetőket. Be­ jártuk Európát, London és Bécs, Stockholm és Genf között. Éjjel utaztunk, kenyéren, csokoládén és vörösboron éltünk, négyen-öten szorongtunk egy-egy ócska kocsiban. Fiatalok voltunk: ez volt a mi indulásunk, és a Magyar Mű­ hely hőskora. A hatvanas évek elején átköltözött Párizsba az Irodalmi Újság. Szerkesz­ tője, Enczi Endre, helyet adott lapjában azoknak, akik nem követték a mű­ helyeseket — mint mondtuk: a fiúkat - a neo-avantgarde útvesztőiben. Enczi Endrét nem ismertem budapesti évei alatt. De akkor, ott, igazi nagy szerkesztő volt. Biztatott, húzott, tanácsot adott. A biztatásra pedig egyre nagyobb szüksége volt annnak, aki könnyelműen felvállalta az idegenben élő magyar író szerepét. Emlékszem, egyszer háromsoros hírt olvastam egy napilapban: G abor Pobranyi, detektívregény-író, barátai Párizs-környéki birtokán főbe lőtte magát. Pobrányi Gábor az Ahogy Lehet egyik legtehetségesebb írója volt. Ma is őr­ zöm egy francia kötetét, amelyet Un révolté du dimanche címen adott ki a rangos Juliard kiadó. A Kocaforradalmár önéletrajzi regény, különösebb nehézség nélkül felismerhető benne a már-már patologikus honvágyálom sémája a hazatérésről, az idegenné vált otthonról, s az újabb, ám ezúttal si­ kertelen menekülésről. Az elbeszélő, Árpád, nem meri vállalni a sorsát, pedig tudja, hogy itthon a helye. A Nyugat - mondja - „túl gyenge ahhoz, hogy megvédje magát, túl gyáva, hogy beismerje vereségét, túl öreg, hogy ne ragaszkodna az élet­ hez kétségbeesetten. Olyan büszke szabadságára, mint csúf vénlány az er­ kölcseire - s egyetlen ideálja a fennmaradás. Dehát „polgárnak születni olyan, mint szifiliszesnek: nem gyógyul ki soha belőle az ember” . Árpád pedig megy, megy vissza Párizsba, a soproni személyvonaton. „A Kocaforradalmár - írtam róla annak idején - nem nagy regény, in­ kább nagy ígéret.” Pobrányival foglalkozni - úgy érzem - mégsem, még ma sem lenne hiábavaló. Vajon hol kallódnak kéziratai, folyóiratokban megje­ lent magyar és francia írásai? - A Nyugati Magyar Irodalom kézikönyvei­ ben - se kint, se bent - nem szerepel Pobrányi Gábornak mégcsak a neve sem. 5Mennyi új név! - gondolhatja, joggal, a hazai olvasó. Félek, hogy sokak­ nak még ismertebb párizsi íróink - Dormándi László, Arnothy Kriszta, Gara László, Fejtő Ferenc - is „új nevek” . Igaz, Dormándi, a hevesi fűszeres fia, nem követte a falujabeli földbirto­ kosfiú - Remenyik Zsigmond - által becsülettel végigjárt utat. Arnóthy Krisztát is új környezetbe emelte a francia siker. De Fejtő Ferenc és Gara 65 �László mindvégig magyar író és hazája sorsáért aggódó intellektüel maradt. Gara László, Az ismeretlen Illyés szerzője önkezével vetett véget életének 1966 májusában. Alakját, a magyar irodalom fáradhatatlan népszerűsítőjét már életében legendák övezték. Tény, hogy fő műve, a magyar költészet francia antológiája, mindmáig egyedülálló vállalkozás. Benne kulminált a fordítói technika, amelyben magyar költők nyersfordításainak francia köl­ tők adtak végleges alakot. A nyersfordítók és az újraköltők közös erőfeszí­ téséből valóban sok egészen kiváló fordítás született. Mindez azonban nem eredményezte a magyar irodalom „betörését” fran­ cia nyelvterületre, amint azt sokan hitték annak idején. Még a puszta kiadás is csak úgy volt lehetséges, hogy Gara a hírhedt hólabdamódszerrel - házról házra, címről címre járva - eladta a nyomdai költségeket fedező Illyés-, Weöres- és József Attila-köteteket. Soha nem felejtem el őt, járja a várost, leszegett fejjel, konokul, degeszre tömött híres aktatáskájával a hóna alatt. Itthon - amíg élt - azzal gyanúsították, hogy e házalásból haszna van. Nem csodálom, hogy azon a májusi napon az ő elnyűhetetlennek hitt lelkesedése is felmondta a szolgálatot. „M ár életében és halála utá is sokan korlátlan lehetőségekkel bíró irodal­ mi vezérnek tartották” - írja Szabolcsi Miklós, a magyar írás e szomorú napszámosáról. A groteszk féreértést, amelyet máig sem oszlattak el, ma már semmi se mentegeti. 6. A nyugati magyar - sőt magyar tárgyú! - könyvkiadás helyzete Gara László halála óta sem változott. Egy kéziratból csak úgy lesz könyv, ha a szerző előre és az utolsó fillérig kifizeti a nyomdai költségeket. Ilyen érte­ lemben tulajdonképpen sosem volt - és az Európai Protestáns Magyar Sza­ badegyetem körét leszámítva - , ma sincs nyugati magyar könyvkiadó. Akik annak hirdetik magukat, nem tesznek mást, mint hogy a szerző pénzét és kéziratát egy közeli nyomdába átviszik. Mert az olvasók hiánya a kiadás másik nagy területét - a terjesztést - is illuzorikussá teszi. A kész példányok elosztogatásra kerülnek, ha nem, ott rohadnak el az író padlásán vagy a „kiadó” raktáraiban. Így válik érthetővé, hogy több nyugati magyar írónak egy hosszú élet munkássága után sincsen saját kötete. Kallódás a sorsa Pobrányi Gábor írásainak, és kis híján ez történt volna két másik párizsi, K eszei István és Lehoczky Gergely hátrahagyott műveivel is. K eszeit egy kongresszus részt­ vevői adták ki, úgy, hogy hirtelen felbuzdulásukban letették az asztalra a nyomdai költségeket, Lehoczky Gergely poszthumusz kötetét pedig lényegi­ leg ugyanígy, adakozásból hozta létre a baráti kegyelet. A múlt héten ellátogattam a Széchenyi Könyvtárba, ahol előkeresték ne­ kem a két inkriminált kötetet. Dél volt. a Sashegy apró csúcsai fölött meg­ csillant a fáradt téli nap, én pedig megsirattam, ott, a katalógusok fehér fala mellett, két szomorú párizsi társamat. Kettőjük közül Lehoczky volt az idősebb. 1930-ban született, a háború óta élt Nyugaton. Mielőtt az Irodalmi Újság segédszerkesztője lett. az Ahogy Lehet köréhez tartozott. 1986-ig nem vett róla tudomást az irodalomtörténet­ írás. akkor említette őt először A nyugati magyar irodalom története. Lehoczky életútja jellegzetes. A tizenöt éves kamasz lágerről lágerre jut el a francia övezetbe, húszéves, amikor Párizsban üti fel a tanyáját, alkalmi 66 �munkákból tartja fenn magát, évtizeden át éli a padlásszobák romantikus nyomorát. Amikor, harmincévesen, belefárad, elvesz egy vidéki francia lányt, aki - jól ismert kettősség - bámulja, és meg akarja változtatni a bo­ hémnek és művésznek képzelt öregedő szegénylegényt. Házassága a polgári jólét, a biztonság, a családi boldogság délibábjával való nagy versenyfutás. Régi életét nem tudja elfelejteni, de tisztes polgári foglalkozást sem talál. Egy reklámiroda és a párizsi rádió között loholva, légvárakat építve, rossz lelkiismerettel írta - a munkától ellopott perceiben - verseit és prózai forgácsait: kritikáit, novelláit, karcolatait. A Káprázat és ábránd poszthumusz kötetét összeállító barátok hálás köszönetüket nyil­ vánítják a francia családnak, amiért betekintést engedett a szerző kéziratai­ ba. Valóban, ritka szerencse: a francia nők ki szokták dobni boldogtalansá­ guk okozóit, az idegen kéziratokat. Volt azután olyan költőnk is, akinek még ezt a látszatboldogságot sem si­ került megteremtenie. A fehérvári születésű K eszei Istvánt Belgiumon át sodorta Párizsba az ifjonti nyugtalanság - és 1956 vihara. Neki azonban nem sikerült a békésebb, polgári vizekre való átevezés, francia családja ki­ lökte magából a beilleszkedésre képtelen álmodozót, állandósulhatott éle­ tében a padlásszobák egy idő után romantikusnak egyáltalán nem mond­ ható emberalatti nyomora. K eszei Pistával éjjel találkozott az ember, a balpart sikátoraiban. Bará­ tainak elszavalta ilyenkor fejben fogant legújabb verseit. „Több mestertől tanult - írta róla Lehoczky Gergely - , de kiforrottságában mégis leginkább egy festővel rokoníthatnám szellemileg, vérmérsékletileg: a tárgyakban és tájakban is görcsös lelket látó, fényt és Istent szomjúzó, s a színekbe (akár­ csak K eszei a szavakba) szerelmes Van G ogh-gal. . . K eszei István versei fényjelek. Csak azt nem tudom, valami földi látogatásán eltévedt égi jöve­ vénytől származnak-e, vagy egy útján egyre távolodó földlakótól?” - feje­ ződnek be a régi barát sorai. Élete végén még megpróbált hazatelepedni. De addigra már elnyűhetetlennek hitt szervezetét aláásta az évtizedes nélkülözés, kérvényeire pedig mégcsak választ se kapott. A régi versnek lett igaza: „Megágyaznak sokan a földi forgatagban - írta az ifjú K eszei te végső ágyad a földön meg nem veted csak imbolyogsz, suhansz elomló száz alakban a múlandó világ forog, szédül veled.” 7Múlnak az évek, a távozók helyét újak veszik át. Párizsban még ma is három magyar folyóirat jelenik meg. Az idősebbek Méray Tibor, Kende Pé­ ter, Tardos Tibor, Karátson Endre, a műhelyes öregfiúk mellett egy-egy fiatal is bekerül Párizs fénykörébe, hogy ott halálra perzselje magát, vagy tisztára égve kerüljön fel a csillagok közé. A fiatalabbak - úgy észlelem elődeiknél józanabbak, kevésbé romantikusak. Igaz, hogy Párizs fénye sem olyan fakító már, csak a megkésett peremnépek számára több mint gigászi irodalmi provincia. Sosem volt szerencsénk a franciákkal - mondanám, ha nem lenne előttem ez a két kötet, könyvtári asztalomon. Így azonban, ebben a fáradt, téli nap­ sütésben, inkább csak az jár az eszemben, hogy Párizs, ha pokol is, a dudás pokla, ahonnan, ha megkésve is, de tisztára égve érkezik el hozzánk az üzenet. 67 �Köteles Pál: Magyar világ Amerikában I. (részletek) Tűnődések és történetek M ottó: „ A kor szorongatóan súlyos kérdése nem az, hogy mit csináltak az emberből, hanem az, hogy mit csinált ő maga abból, amit belőle csináltak.” (Jean-Paul Sartre) „E g y nemzet mindig szerződéses állapotban él az emberiséggel, s e szerződés legmélyebb értelme a közös emberi verseny méltányos szolidaritása.” (Márai Sándor) „N incs nagyobb bátorítás, mint azt tudni, hogy az idő nekünk dolgozik.” (Németh László) ELŐ SZÓ H E L Y E T T 1984. augusztus 16. és november 16. között három hónapot töltöttem az Egyesült Államokban és Kanadában. Az amerikai Magyar Baráti Közösség meghívására Háromágú életfa címen előadást tartottam a közösség évi szokásos Itt-Ott konferenciáján a Reménység tavánál - L a k e Hope-on Ohio államban. A z államalkotó, a nemzetiségi és szórványmagyarság kap­ csolatait, az együttműködés gondjait elemző és az egybetartozást vállaló és valló előadás után három hónapos előadó körútra indultam az U SA és K anada kéttucatnyi városába. Töprengéseim és történeteim ennek a három hónapos előadó körútnak tapasztalataként születtek. Nem hiszem, hogy ezek a följegyzések megfel­ lebbezhetetlenül érvényes képet közvetítenének a mai amerikai magyarok léthelyzetéről, de talán sugározhatnak néhány olyan tapasztalatot, ame­ lyek az egymást becsülő magyarokat érdekelhetik. Ha csak a teljesség igé­ nye nélkül szólhatok a kinti magyarokról, akkor még ennél is kevesebb a tapasztalatom magáról az amerikai társadalomról. Így hát, ha valaki Ame­ rikáról - s nem az amerikai magyarokról - kíván olvasmányélményt ma­ gának, akkor ne ezt a könyvet forgassa. . . Még csak ennyit: szándékosan kerültem ebben a naplóban személyekszemélyiségek nevének említését. Engem jelenségek, emberi magatartások érdekeltek, hiszen csak a véletlennek köszönhető, hogy egy-egy jellemző magatartásformát én kinél tapasztaltam. Ezért a nevek emlegetése csak rontaná az írás hitelét. 68 �( Csütörtök: augusztus 16. I.) Valahol Új-Fu n dlan d fölött repü­ lünk, amikor egészen váratlanul eszembe ötlik, hogy immár több mint két­ száz éve sodorták szelek és hullámok azt a hajót, amely az első magyarokat vitte Am erikába. Egyeseket egyenesen az amerikai szabadságharc forgagatagába - az igazság oldalára. M ellettük ott voltak a szerencselovagok; a mindenre elszánt vállalkozók; a végzet elöl futók, s a nyomorgatás elől m enekülők; a többre törők. Életüknek egyetlen közös sajátossága vo lt: hazájukból futottak idegenbe, s ennél tragikusabb sors aligha képzelhető. Annál tudniillik, amely önmaga számára már csak idegenben rem él sza­ badságot, emberhez méltó életet, a családnak nagyobb darabka kenyeret. 18 95-ig 237 ezer magyar remélt jobb sorsot Am erikában - a hazán kívül. Hat esztendő alatt - 1899 és 1904 között - már majdnem 3 50 ezren ro­ hamozták a hajótársaságokat-kikötőket. A nyomorúság elől futók, a ha­ zában hazátlanná válók száma 19 o 5 és 1907 között meghaladja az évi 176 ezret, amely már több a természetes szaporulatnál. A politikai nemtörő­ dömség böllérbicskája úgy mélyedt a társadalom élő szervezetébe, hogy a v erzést elállítani m ár nem is lehetett. S mindez még mielőtt a porosz arrogancia, s hatvanhétben elfecsérelt függetlenségünk együttes halálforgása bele nem taszított bennünket az első világháború katasztrófát érlelő iszo­ nyatába. A z első ágyúlövést megelőző tizenöt esztendőben elvesztettünk egymillió-négyszázezer vállalkozó kedvű, fiatal életet. A haza nem tudta eltartani fiait, emberi módon semmiképp. . . Kivándorlásra ez is éppen elég ok volt. S hány lehetett m ég?. . . S IK E R É S B U K Á S Szomszédom, egy angol egyetem tudós professzora Macartney Hungary and H er Succersors című munkáját olvassa és különböző színű irónokkal huzigálja alá a szövegrészeket. Néhányszor akaratlanul is pillantást vetek a könyvre, s ő észreveszi érdeklődésemet. - Csak nem magyar? - kérdezi — Óh - fordul felém később Muhi, Mohács, Buda, Rákóczi, Kossuth, fantasztikus. . . Önök történelmi nagy­ lemezüknek mindig csak az egyik oldalát hallgatják. Im ádják a gyászzenét, ez már szinte betegség! Pedig a másik oldalról azt is meghallhatnák, hogy önök léteznek Muhi és Mohács ellenére is; hogy a Rákóczi-szabadságharc nem mindenekelőtt bukás, hanem példa és dicsőség, hogy Kossuthék nem csak elvesztették a játszmát, hanem a világgal megismertették a ma­ gyar nevet is. . . Ez a másik oldal, uram: a bukásban a fölemelkedés, a vesztett játszmában a későbbi nyereség, de önök veszteni szeretnek! Imádják a gyászzenét. Mi lenne, ha végre megpróbálnának saját történelmükről úgy gondolkodni, ahogy megesett, s kihámoznák belőle a sikert is? - N a és Trianon? - kérdezem. - Rész az egészben: az egész múltban és az egész jövőben. És egyébként is attól a nemzettől, amely csak a múltját siratja és mit sem tesz saját jö­ vőjéért, attól bizony elfordul a világ. Sikeresnek kell lenni, uram — veszi elő újra a színes ceruzákat - és hallgatni kell a lemez mindkét oldalát. [. . . ] (Péntek, augusztus 17. I.) A z első amerikai éjszakából nem futotta alvásra. A biológiai óra nem áll át olyan gyorsan, mint a karon hordott, amelyen csak csavar az ember egyet S máris a nyugati féltekéhez igazítja 69 �saját időszámítását. A másik ok, ami miatt kerülget az álom : N ew Y o rk-i első szálláshelyemről csak egy csigalépcsőn kell leóvatoskodnom, s máris ott vagyok a legfontosabb amerikai magyar könyvtárban-könyvraktárbankönyvüzletben. A m i megjelent szerte a világban, s amit önértéke miatt olvasni is érdemes, az itt mind megtalálható. A magyarhoniak épp ügy otthon vannak itt, mint a Kriterion-könyvek. vagy a pozsonyi kiadásúak, a londoniak, müncheniek, washingtoniak, kanadaiak, ausztráliaiak. . . Ha valami tragédia folytán Európa tengerfenékbe veszne, vagy nagyhatalmi gőg fölöslegesnek ítélné, ebből a könyvállományból pontosan rekonstruálni lehetne a teljes magyar történelmet, a magyar irodalmat és művészetet s valamelyest talán még a tudományosságot is. Új M agyar H elikon támadt N ew Y ork kellős közepén, ahová érdemes fölhúzódni - legalább a magunkat megismerés igényével. O lvasni persze most majdnem bűnszámba menne. E g y könyv élvezete miatt nem rabolha­ tom meg magamat az élménytől, hogy a kitartó makacsság miként tartja számon a sokak számára feledhetőt, azt, hogy a magyar irodalom osztha­ tatlan s a könyvekben újra- meg újrafogalmazott magyar világ nemkülönben. E g y magyar legenda N ew Y ork közepén? N em ! E g y tanúságtétel hitről, tisztességről, sorsvállalásról. N em több, d e nem is kevesebb. TAKSA A ki a század elején vándorolt ki Amerikába, jól tudta, hogy a bevándorló­ hivatal tisztviselőjének 25 dollárt kell felmutatnia, amikor Am erika föld­ jére lép. H a hiányzott a pénz, a tisztviselő akár vissza is fordíhatta az ér­ kezőt. Csak hát aki otthonról nekivágott a világnak, annak a ládafiók­ jában aligha lapultak dollárok. H a hazaküldte a keresetét, nem azért tette, hogy az új kivándorlókkal visszajuttassák Amerikába. De hát a nyomorúság leleményessé teszi az embert. Legalábbis a legendák erről szólnak. M agyarjaink, amiként ma is közszájon forog, egy faluból egyszerre töb­ ben is indultak. S eszükbe se volt, hogy kinek-kinek legyen 25 dollárja. Ha tízen indultak, akkor is csak 25 dollárjuk volt, ha harmincan, akkor se több. A bevándorlási hivatal tisztviselőinek eszén úgy jártak túl, hogy ami­ kor megérkeztek E llis Islandre, a Szabadság-szobor melletti „bevándorlószigetre” , nem egymás után sorakoztak a tisztviselő elé. Hagytak maguk közé ékelődni öt-hat idegent. S hogy az első már túl volt a dollár „felm u­ tatásán” zsebkendőbe kötötte a pénzt, s odadobta a soron következő fa­ lubélinek, hogy az is bizonyíthassa: nem koldus. A z utolsó aztán zsebbe dugta, hogy visszaadhassák azoknak, akik dolláronként összeadták. A turpisság ugyan romantikusan hangzik, de azért hihető. Épp csak azt kell hozzátenni: azért föltételezhető, hogy a bevándorlási ügynökök ilyen­ kor csak egyik szemüket tartották nyitva, a másikat jóindulatúan behuny­ ták. (Péntek, augusztus 17 . II.). G yökerek nélkül nincs jelen, s a jelen lehetőségeinek kihasználása nélkül nem lesz jövő, gondolom, miközben iz­ gatottan várom, hogy a 80. utca környékén vajon hallok-e magyar szót? 70 �Aztán egyszercsak rámtör a valóság. "Lenyűgöz, mert innen is onnan is megüti fülemet az ismerős hanglejtés után a szó, a mondat. Örömömben nyújtanám a kezemet is, de aztán elszégyenlem magam: a kézfogás alig­ hanem azt jelentené, hogy állapotukat természetellenesnek tekintem, hogy viszonyaikat mesterségesnek, holott már évtizedek óta élnek a városban, netán már itt is születtek. A z 1980-as amerikai népszámlálás alkalm ával 1 776 902 amerikai polgár vallotta magát magyarnak, vagy - nagyszülei leglább egyikének okán magyar származásúnak. A m i számomra emberi és szociológiai kérdés: ha valakinek csak egyik nagyszülője volt magyar, vajon miért érzi magát épp magyarnak. M iért nem csehnek, franciának, horvátnak?! M i az, ami nem­ zedékek múltán is vonzalmat, kötődést jelent az ivadékok számára, bárha a nyelvet - esetleg - nem is ismerik? M i miatt vonzódnak egyik ősükhöz, miközben a másikkal már nem is törődnek; miért álmodják magukat ép­ pen magyarnak s nem másnak. K érdések, amire nem könnyű a válasz, de töprengenünk szükséges a jelenségen. Hiszen majdnem kétmillió ember vallotta meg, hogy hozzánk tartozónak érzi magát: közöttük nagy tudósok, híres szakemberek, kivá­ lóságok s a tett mindennapi emberei, akik tesznek-tehetnek a nemzetért. K étm illiónyi követünk van az új világban. Közülük itt az újkori Bábelben, s közvetlen környékén N ew Y o rk államban s N ew J erseyben kereken 400 ezren élnek. A második legnagyobb magyar város? Alighanem a második legfontosabb magyar város! „ B Í R O M !” „A rg entínás m agyar” meséli, hogy nem fogadták be a háború után az Egyesült Államokba. A Szabadság-szobor tövében közölték velük, hogy álljanak odébb, mert nem kívánatos személyek. Nem maradt más válasz­ tásuk, mint Argentína. - Pedig hát én csak sodródtam az árral, semmi közöm nem volt a poli­ tikához, de Nyugat-Európában elkezdtek riogatni. Így aztán nem hazafelé indultam, hanem errefelé. A kétségbeesés akkor kezdődött, amikor kitolon­ coltak az államokból, s menni kellett még délebbre. Tele voltam szoron­ gással, fogalmam sem volt, hogy tisztviselő létemre, hogy fogom bírni a rám váró fizikai munkát, a nagy meleget. E z a kérdés fogalmazódott újra meg újra, hogy fogom-e bírni? Am ikor azatán megérkeztünk Buenos Airesbe, mintha az égbolt szakadt volna rám! A lig léptünk le a hajóhídról egy ma­ gyar felirat viliódzott elénk. Öles fényreklám kérdezte, hogy „ B I R O M E ” . N a, mondom, ez jól kezdődik. Nem győztem ismételni, hogy „Bírom -e” , „Bírom -e” s bizony a válasz a torkomon, a torkunkon akadt. Csak később jöttünk rá hogy Bíró József - a század találmányának nevezett - golyós­ tollát reklámozták így, hozzáragasztván a Bíró névhez, a ,,me” toldalékot, a gyártó cég kezdőbetűit. De mire megtudtuk, hogy miről is van szó, az is kiderült, hogy bizony nemigen bírjuk se az éghajlatot, se az életmódot. Az a transzparens még mostanság is felvillan álmomban, s kérdezi: „ B I R O­ ME ” . [ ...] KÉTELY Az íróasztalon lexikonok garm adája: nemcsak angolul s magyarul írottak. Középütt írógép, attól balra újságkivágások s a National Geographic egy 71 �példánya, kinyitva. Rajta a Kárpát-medence középkori lenyomata lenne, de hamis. Vendéglátóm, a néhai hivatásos tiszt, engem skót whiskyvel kínál, de ő szabolcsi almapálinkát iszik. Mutatja azokat a levélmásolatokat, amelyeket koronaügyben küldözge­ tett, hogy ne adják vissza a magyar népnek. S egy iratgyűjtőt, amelyben a ránk hamis fényt vető újságok, cikkek vannak, s a válaszul írott levelek másolatai. Lobogtatja egyik-másik levélnek az eredményét is: a hibaigazí­ tást. . . - M ire eljött az alkonyat, nem tudom, mi a teendő. Hogy helyesen cselekedtem-e, amikor eredmény nélkül ugyan, de a korona visszaadása ellen hadakoztam? Minden összezavarodott bennem, mert ugye hallom, olvasom, hogy otthon a reform. . . - gyorsan abbahagyja. - A reform híveit otthon is támadják - kockáztatom meg het bírálni, lejáratni innen is - miért ne - , de akkor vállalni vetséget is a magyarországi dogmásokkal. - Hogyan? - kérdezi. - Szóval, ha én. . . - Körülbelül - állok fel s indulok kifelé. - Pedig én a legjobb magyar vagyok e tájon, ezt elhiheti a bárszekrényhez. Mutatja, hogy tizennégyféle magyar pálinka polcokon. - E gy korty amerikai lötty nem menne le a torkomon, csak engem úgy segéljen.. . balról! L e­ kell a szö­ s odavezet sorakozik a hazai, isten (Szombat, augusztus 18. II.). A N ew Y ork melletti N E W A R K I repülőtérről Columbusba tartó gépen először nyílt alkalom az amerikai ará­ nyok és távolságok megítélésére. H a korábban csak a fejem et csóváltam, amikor ötezer kilométernek mondották a távolságot a keleti parttól a nyu­ gatiig, akkor most a térkép fölé hajolva is meggyőződhetem róla, hogy nagyjából valóban annyi. Ötször annyi, mint a Budapest-Párizs közötti táv, s ha netán átlósan kívánnék átvergődni a kontinensnyi országon, akkor hatszoros a távolság - legalább. S akik az Itt-Ott konferenciára mennek, az Ohio állambeli L a k e H ope-ra, több ezer kilométerről is elindulnak, hogy egy héten át együtt lehessenek s közösen töprengjenek történelmi sorsfordulóink tanulságairól, s a terhekről, melyeket kinek-kinek vállára kell vennie holnapunk érdekében. A legtöbben repülővel mennek Columbusig, de akadnak, akik Floridá­ ból vagy Portlandból, a Csendes-óceán partjáról vágnak neki kocsival a háromezer kilométeres útnak. M i a repülőtérről bérelt kocsival igyekszünk az esemény színhelyére. Az embert nem mindenekelőtt az idegen táj va­ rázsa ejti meg, hanem a tapasztalás, hogy mindenütt jelen vagyunk. A farmok elé kihelyezett kis postaládák is erről vallanak: Mr. Hegedűs, Mr. Pásztor s a többiek. Kalauzoló jóakaróm csak bólint, hát. ilyen ez a nép! A m ienk! Benépesítettük a földet! Hosszú keresés-tévelygés után végre föltűnik az ígéret fö ld je : „ L a k e H ope State Park., Zeleski, O hio” - olvasom a gyalult-faragott fába égetett eligazítást, s mindjárt alatta a riasztó tilalom : „A z állami park területére italt bevinni tilos. A rendelkezés m egszegőit.. . ” Hogy választhattak ilyen helyet a találkozásra jó magyarjaink? 72 �„ E L I N D U L T A M S Z É P H A Z A M B Ó L ...” Ropog a száraz ág a fedett szalonnasütőben. A lángok magasra csapnak, aki ért a nyársforgatáshoz, segít a kevésbé gyakorlottaknak. A szakadó esőben a kocsik is megérkeznek: borral, sörrel, pálinkával. - D e hiszen . . . - okvetetlenkedem. - N a, igen, a tilalom! Az elején még volt is gondunk bőven, de aztán megértették, hogy a szalonnasütés és a vele járó, részegséget kizáró poharazgatás nemzeti - etnikai - hagyomány. „M i amerikai állampolgárok vagyunk ugyan, de a magyarság tradícióihoz ragaszkodunk. . . ” Ezt aztán megértették - vet a tűzre néhány rozsét a szalonnázás főrende­ zője. A nemzeti parkban csak magyarok italozhatnak, senki más. E z ma­ gyar kiváltság, ez ügyben már megértő szövetségesünk Amerika. Magyarázná még, hogy a sikert miként érték el, de hozzánk kanyaro­ dik terepjáró Fordján a nemzeti park egyik öles termetű elegáns őre. - Minden rendben? - kérdezi köszönés után s szemrevételezi az üres palackokat, üvegeket gyűjtő zsákokat. - Oh, hogyne, a legnagyobb mértékben. . . Nem inna velünk egy italt? - kérdezi a tűzfelelős. - A parkban csak önöknek szabad. Én, sajnos nem vagyok magyar. N e­ kem tilos - s megint kalapjához emeli két ujját: „G ood night!” - Jó éj­ szakát! - mondja széles mosollyal s beszáll a kocsiba. A tűz körül pedig alig hallhatóan útjára kél az első ének: „Elindultam szép hazámból. . .” Aztán meg: „Elm egyek, elmegyek, hosszú útra me­ gyek. . (Vasárnap, augusztus 19 .) A magyar észjárás átkeresztelte L a k e Hope-ot a R eménység tavának. Senki nem mondja másként. A védett terület egyéb­ ként is egy héten át amolyan magyar köztársaság. M indenütt magyar szó, a gyerekek is jórészt magyarul sivalkodnak, a kocsikon, am elyekkel sok száz vagy több ezer kilométerről jöttek, ott csillognak különféle „m agyar felségjelek” . A legtöbb első rendszámtábla helyén - nem lévén kötelező a rendszámot azon is feltüntetni - piros-fehér-zöld mezőben a Magyar B a ­ ráti Közösség emblémája, az M B K , esetleg egy-egy női n év: Csilla, Ica... A kocsik hátsó részén az Itt-O tt konferencia A dytól kölcsönzött jelmon­ data. „Itt-O tt találkozunk” - ugyancsak nemzetiszínű szalagra nyomtatva. Sokat töprengtek, amíg jelszót választottak jó tíz évvel ezelőtt az évenkénti találkozónak. Aztán A dynál kötöttek k i: „Itt. valahol, ott valahol / Esett, szép, szomorú fejekk el / N égy-öt magyar összehajol / S kicsordul gúnyos fájdalm ukból / E g y ifjú-ősi könny, magyar könny: / M iért is?” „M iért is, miért is, miért is ?” - A d y nagysága talán éppen abban van, hogy idegborzolóan a kérdéseket fogalmazza meg és nem a válaszokat. Az ltt-Ott-osok alázatát is ez a magatartás jellemzi leginkább: a nemzeti kér­ dések örökös újrafogalmazása. N em ragaszkodnak, makacson prekoncipiált elvekhez. Inkább az új feladványokhoz hűségesek: a kérdezés jogához és kötelességéhezA kocsik állnak a napsütésben és esőben: emblémásan, címeresen, raj­ tuk a Hungary felirattal, hogy a találkozó után szétfussanak egész Am e­ rikába, figyelm eztetve rá, hogy létezik egy ország Európában, amelynek Magyarország a neve, s egy nemzet: a magyarság. Tettnek ez sem kevés. 73 �(Hétfő, augusztus 2o.). A z együttlét alighanem fontosabb a mindenben egyetértésnél. A z amerikai magyar hasonult annyira a befogadó ország tár­ sadalmi hagyományaihoz-szokásaihoz, hogy állandó igénye legyen személyes vélem ényének szabad megfogalmazására. A z Itt-O tt munkálatainak is jel­ lemzője a különvélem ények örökös örvénylése. Abban nincs vita, hogy Magyarországgal, a bárhol élő magyarokkal ápolni kell a kapcsolatokat. S ami épp ilyen fontos: soha nem emigrációban vagy Magyarországban gondolkodnak, hanem tizenhatmillió magyarban, anélkül, hogy ebbe a ma­ gatartásba valam iféle délibábos álmot csomagolnának. A magyarság szel­ lem i egybetartozásának tántoríthatatlan elkötelezettjei. Aztán ami a leg­ kevésbé sem m ellékes: a magyarországi fölem elkedésnek, a reformoknak nem ellendrukkerei. Ellenkezőleg, néha szívszorongva figyelik-ügyelik próbálkozásainkat... Túl ezen azonban már a legtermészetesebb módon polarizálódnak a v é ­ lemények, a közösség dolgairól ugyanúgy, mint a nemzetközi politikai v i­ szonyokról; az amerikai politikáról és hazai dolgaink nem egy kérdéséről. D e talán nem érdektelen megjegyezni, hogy általában olyan itthoni kér­ désekről vitáznak, amelyekről Magyarországon is folyik indulatos eszme­ csere. É s néha, bizony még ez is megesik, hogy kint - az M B K köreiben - az észrevételek, bírálatok megértőbb alapról köröznek tova, mint ide­ haza. Felelősen értékelnek, mert Magyarországot éppúgy hazájuknak te­ kintik, mint azt az államot, amelynek polgárai; kettős a kötődésük nekik is : a magyar nemzethez, Magyarországhoz is nyűgözödnek - gyökereikkel, amelyek nélkül nem növelhetnék lombjaikat az új hazában sem. K O M P R O M IS S Z U M A haja őszbe borult ugyan, de a tartása katonásan egyenes, a tekinteté­ ben pajzán huncutság, szavait-mondatait pedig eluralja a bölcsek öniróniá­ ja. Az amerikai egyetemeken 25 éven át több ezer diákkal ismertette meg hazánk történelmét, fölfejtve a Kárpát-medence térségének sajátos moz­ gását, amelyet az itt élő népek vezetői csak igen ritka pillanatokban segí­ tettek jó irányba. Inkább egymás ellen hadakoztak, ki-ki a másik ellené­ ben kereste saját boldogulását. Ezért buktak el sorra a nagy forradalmi próbálkozások s a bölcs kompromisszumos tervek egyaránt. - Ott volt például Deák kiegyezése. „ A történelmi szükségszerűség legbölcsebb kompromisszuma vo lt.” Sokat átkozzák, de ellenfelei egyet elfe­ lejtenek, hogy az általa megteremtett lehetőséget nem ő juttatta zsákutcába, hanem azok, akik a hagyományos érzelmi politika rabjai voltak egyik s másik oldalon egyaránt. Ez a magatartás persze a nemzet politikai iskolá­ zatlanságának volt a következménye. . . A múltról beszél, de szavai a jelen magyar gondtengerében loccsannak. - Ésszerű kompromisszumot mindenben - s nem megalkuvást! - A ki ezt a parancsot nem érti, semmit nem tanult a történelemből. . . A z em­ bernek még önmagával is kompromisszumot kell kötnie, ha nem kerge kosként akarja leélni az életét, ami ugyebár emberhez elég méltatlan ma­ gatartás. Tegnapi nézeteinket ütköztetni kell a maiakkal - érdekeinket is a másokéval - , csak így remélhetünk magunknak boldogabb jövőt. . . [ ...] 74 �( Szerda, augusztus 22.) Tíz esztendő már félig történelem. Félmúlt, amelyre emlékezni, amelyet számba venni nemcsak lehetséges, d e szüksé­ ges is. M ire jutott - mondjuk - ez idő alatt az M B K ? Senkinek nem akarnak szobrot emelni, a megistenülésre nincsen hajla­ muk. M ég a főhajtással is takarékoskodnak. Inkább ködoszlatón górcsövezik a mát s próbálják megsejteni a holnapot. „ A történelem az egybetartozás új törvényét szabja a magyarság számára; a szellemi haza igé­ nyét: a vallani és vállalni ürömét.” A személyes sérelmeken már rég túljutottak, kölyökfővel választották a futást, vagy jutott sorsukul a menekülés. Most, benne már az időben, boldog jövőt álmodnak nemcsak maguknak, mindannyiunknak. Elszen­ ved ve nem kevés gyanúsítgatást ( jobbról és balról egyaránt) kitartanak amellett, hogy nemzetápoló dolguk van; s az állandó eszmecserére, észre­ vételezésre m indig készen állnak. S ami nem mellékes, a magyar nemzetet, Magyarországot igyekszenek kívülről is látni, a nagyvilág objektivitásával, hogy N E E L F O G U L T S Á G A I N K R A B JA I L E G Y Ü N K , H A N E M L E ­ H E T Ő S É G E I N K M E G V A L Ó S ÍT Ó I. M a még nem ítélhető meg kellő­ képpen, hogy e közösséggé tömörüléssel történelmi érvényű tett részesei lettek-e? A z emigráció korábban nem takarékoskodott a gyűlölettel. M a már a szórványban élők nagy része a párbeszéd, az eszmecsere híve, anélkül per­ sze, hogy a szuverén bírálat jogáról lemondtak volna. A z eszmecsere köl­ csönös szisszenete éppenséggel a bizalom megtartó erejévé is válhat. BÉKÉTLEN EK A lig van ember a szórványban élő magyarok között, aki ne őrlődne esz­ ményeinek (nemritkán: rögeszméinek) és érzelmeinek malomkőpárosa kö­ zött. Hadd mondok erre egyetlen történetet: Én is találkoztam Amerika egyik legkitartóbb magyar békétlenjével, aki minden energiáját „a nemzeti emigráció” , a következetesen jobboldali szer­ vezkedés széthullásának megakadályozására fordítja. - Annak azért örülök, hogy a család fiatal tagjai hazajárnak, s annak is, amit tőlük h allo k.. . Nem mondja, hogy mit hall, de a hangsúlyból sejthető, hogy a napos oldalra s nem az árnyékosra érti. Aztán kis idő múltán azt fejtegeti, hogy mekkora erőfeszítést igényel annak az emigránskoncepciónak a konzer­ válása, hogy semmilyen kontaktust ne tartsanak az otthonnal. - D e mindhiába, a fiatalok csak járnak haza. - Az előbb még örvendetesnek ítélte, hogy hazalátogatnak a család fia­ tal tagjai. - Az családi ügy - válaszolja inkább clgondolkodva, mint indulatosan - , de a tömeges hazalátogatás már politikai kérdés. N e járjanak Pestre. - D e miért? - makacskodom. - Mert visszatérve magukkal hozzák a pestist. Azt magyarázzák, hogy Pest egy világváros, hogy otthon nem olyan a világ, amilyennek mi gon­ doljuk! Megfertőzve érkeznek vissza, s ráadásul mesélnek-mesélnek. Ha legaláb hallgatnának - legyint dühösen. . . (Péntek, augusztus 24.) A z elhangzott előadások szellemén tűnődve kép­ telen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy ötvenhat végén-ötvenhét ele­ 75 �jén egy új polgári középréteget okádott ki magából az ország. Háromnegyed részben világmegváltó álmokat dédelgető fiatalokat, akik épp, hogy kike­ rültek az iskolapadokból. A háborút vesztő, d e új reményű haza bevon­ szolta őket iskolapadokba, népi kollégiumokba, hogy végre felnövekedjék egy olyan önálló gondolkodású vezetőréteg, amely nem külső hatalmak jóindulatára kacsingat, hanem csak saját népe érdekeit babusgatja, óvja, futtatja a jövőbe. H add ne feled jü k : ez az új réteg egy anakronisztikus társadalmi struktúra végleges megváltoztatására készülődött. Vagyis a néphez érzelmileg, s érdekeiben is elválaszhatatlanul kötődő ifjúság volt. Iszonyú dráma, hogy ennek ellenére egyszerre szemben találták magukat a hatalommal. Álm aikban csalódtak. Ötvenhat drámájának végjátékában úgy érezték, nincs más választásuk, mint a futás: az álmaikat meglopó országból az idegenségbe. E z a történelemcsinálásra született, a népből fel- s kitört kétszázezres csapat nem idehaza kamatoztatta tehetségét, aka­ rását, jövőhódító álmát. Ő k lettek hűtlenek hozzánk, avagy netán mi az ő lehetőségeikhez? A történelem még nem mondta ki a végszót ebben a kér­ désben. M i mégis a rem ény? Az, hogy a távozásuk mégsem veszteség, mert amilyen mértékben hiányukkal m egkevesbedett az ország, annyival gazda­ godott a nemzet. Szétosztották magukat a világban, hogy általuk is na­ ponta növekedjék a magyarság jó híre. . . P IK N IK A piknikre több száz kocsi érkezik. Am erikaiak, magyarok mellett japá­ nok, németek, franciák. A gyerekek körbecsodálják némelyiket, de aztán kiderül, hogy nem a kocsikat, hanem csak a dekorációkat: magyarországi szállodák kis címkéit; levonóképeket Budapestről, Sopronról, Kőszegről, a Lánchídról, Egerről. Közben képeslapot cserélnek egymással, s mesélik, ki mikor járt Magyarországon, s hogy milyen volt az utazás, a fogadtatás. Arról csevegnek, ami éppen eszükbe jut. E gy-két csoportban jó magyarság­ gal, mások vegyesen: egy masszába keverve angol és magyar szavakat a szülők intelme ellenére. Csak egy nyolcévesforma kisfiú áll magányosan, nem csatlakozik egyet­ len csoporthoz sem Egy nagy Crysler mögött toporog, s betűzgeti az an­ gol feliratot, majd odamegy a felnőttekhez, kézenfogja az anyját, s meg­ kéri, olvassa el ő is az angol nyelvű szöveget. „Learn the language your grandmother long forgot.” - Mit jelent ez mama? - kérdezi a gyerek angolul, s a feliratra mutat. - Hát amit ír - magyarázza az asszony magyarul - , hogy a nagyanyák által elfelejtett nyelvet újra kell tanulnunk. - M iért? - csodálkozik a fiú. - És a nagymama hogyan felejtette el a nyelvét, mi történt vele? - Semmi se történt vele, csakhát. . . te még ezt nem érted, majd egyszer elmagyarázom. - Jól van, mama - komolyodik el a fiú, s futni kezd a többiekhez, akik már sivalkodva rúgják a labdát. ( Szombat, augusztus 25. I.) A Magyarországról meghívott népdalgyűjtő, s -énekes, a csángó kincsek egyik legmegbízhatóbb betakarítója „ E l kell indulni minden útra. . .” címen tartott előadást a nyári tábor hallgatóinak. 76 �A népdalok olyan mélyről bukkannak a Reménység tavának magasába, mint az időtlen vizek. A z iszonyat bányáiból, fájdalmasan sikoltva, több ezer év messzességéből, a múlt mélységesen mély kútjából. Ionesco találó megjegyzésével tragédia ott van, ahol megoldatlan prob­ lémák vannak. A K árpátok karéjában mindig bőven tenyészett a megol­ datlanság, s ez nemcsak magyar tragédia. É p p a népköltészet a legjobb példa rá : a gondok-nyomorúságok m indig is egymásba türemkedtek. Más kérdés, hogy sorsunk mindenkori kormányzói nem akarták észre- és tudomásul venni. A bánat egy bánat marad m indvégig, az idők végeztéig. M a már ez is tanulság. A tennivalók - m inden népdal egy-egy figyelm ez­ tetés is - ebből a felismerésből gyűrűznek elő. A józanság - múlt s jelen pontos számontartása — arra int bennünket, hogy csak így érdemes gon­ dolkodnunk. Ha ugyan jó magyarok s jó európaiak akarunk maradni. Félretájoló álmairól kinek-kinek le kell szoknia: arról például, hogy kinél különb, életrevalóbb, sőt boldog létre érdemesebb. A realitások múlt s jelen - számbavétele a közös jövő érdekében is szükséges. Baráti kézfogásra várakozón kell tartanunk a karunkat, mert nem tudhatjuk, hogy mikor jön idő igazi kézfogásra: ölelésre is alkalmas. A történelem fölkészülve kell találjon bennünket. . . M ÉRLEG A z ünnepi hangulatnak hirtelen véget vet egy kérdő mondat, amely szétterpeszkedik a nappaliban: ,,M eddig magyar a magyar?” A kérdés meg­ merevedik, testet ölt, s moccanatlan, mint a megkövesedett fájdalom. - A z amerikai olvasztótégely már nem úgy működik, mint néhány év­ tizeddel ezelőtt. A több millió kínai átvészelte a tégelyszindrómát, kibírták a megpróbáltatást; a délről egyre hömpölygő spanyol anyanyelvűek: me­ xikóiak, kubaiak, nemkülönben. . . A z etnikai tudat föléledése, új nemzetmodellt teremtett Amerika számára. Az egymásmellettiségét. - Tehát meddig magyar, a magyar? - Am íg magyarul fogalmazza gondolatait. - Igen, de van két ellenkező példa is, ami nem állott ellen a nyelvi tégelynek: az angolt vallják ugyan anyanyelvüknek, de a különálláshoz is ragaszkodnak. A zsidó tudatosan különbözteti meg önmagát a társadalom egészétől, a néger viszont inkább ösztönösen. Az ok azonban mindkét et­ nikai csoportnál ugyanaz: a gyökerek vállalása. - Tehát a nyelv nem fontos? V agy: fontosabb nála az etnikai tudat, az érzelmi azonosulás a nagyobbb közösséghez, amelytől térben messzi kerültek? - Ebben a világon egyedülálló, folyton újratöltődő társadalomban ak­ kor is tartozhat valaki az ősi törzshöz, ha a nyelvet már rég elfelejtette. - Veszélyes elmélet. . . - E z szociológusok megfigyelése, és kizárólag erre a fiatal társadalom­ ra érvényes, az európai történeti-kultúrtársadalmakra a legkevésbé sem! - Akkor, hát meddig magyar a magyar? (Vasárnap, augusztus 26. I.) Kicsiny szomorúsággal, tettetett jó k edvvel és hangos fogadkozással készülődönek haza az egyhetes találkozó részt­ vevői. A legtöbbnek még akad valam iféle mondanivalója a másiknak, 77 �legfőképp azért, hogy ne kelljen máris indulni a hosszú útra: Columbusba a repülőtérre, vagy még messzibbre, esetleg több ezer kilométerre ko­ csikkal. A z istenszolgálat résztvevői még magukba szállva kóvályognak egy ideig a T e benned bíztunk súlyát cipelve, hogy aztán mégis rászánják ma­ gukat a búcsúra, s indulásra. A z együttlét jó érzéseivel indulnak le a szer­ pentineken, a hétköznapok tettre és szolgálatra is hívó valóságába. E g y időre még egymás nyomában maradnak a kocsik, aztán egy-egy út­ elágazásnál piciny bánatfelhővel a tekintetükben integetnek egymásnak: viszontlátásra jövőre. M indenképpen. Talán. H a közbe nem jön valami. Ha. . . Abban reménykedünk, hogy m inden a maga módján fog menni, mint eddig. Mintha M áté evangélista prófétálna újra: ,,E z a ház latrok házá­ nak mondatik, de T i a hit és a hűség megvallásának házává tettétek.” A kocsi, a terepjáró Ford beállított 55 -ös mérföldes sebességgel kiegyen­ súlyozott tem póval visz bennünket is Chicago felé. Hatórai út után a tá­ volban fölsejlenek a fények. Előbb csak egészen bizonytalanul, aztán egyre ámulatba ejtőbben villannak a magasba a reklámok színorgiái. K ö z eled ü n k .. . LEGFŐ KÉPP Részlet egy amerikai magyar költő szabad versének szét se tört soraiból: „ M A G U N K R A M A R A D T U N K egészen, iszonyatosan és helyrehozha­ tatlanul. M ár azt se tudjuk, ha magunkról beszélünk, hogy kiről is igazá­ ban? Folyton csak koslatunk befejezetlen mondataink haragos összevissza­ ságában. Nem olyan értelemben, hogy koslatunk valóban, hanem csak a lődörgés, a céltalanság szinonimájaként használva a szót! S már mind­ össze egyetlen kérdésünk maradt, de ez az egy is hiába várja vacogva a választ. Imé a kérdés: M it szólnak a soromhoz, soraimhoz és sorsaimhoz a Manhatten kellős közepén, a Mexikói-öböl szűkületében, és legfőképp mit mindenütt? És különös módon mit szólnak hozzá Londonban, Párizsban, a dél-olasz táj világító sziklacsücskén és Münchenben, Frankfurtban, aztán Németalföldön. É s legfőképp mit szólnak ahhoz, amit meg se írok, csak mondani akarok? Igaz a gondolat kitalálható: hogy miről akarok beszélni! Holott nekem - hiába, szikkad már a szív meg az agy - hét hete semmi nem jut eszembe. Ehhez mit szólnak legfőképp Ausztráliában, az új-zélandi magyar dombokon, az argentin pampákon, a brazil őserdők mocsárbű­ zében kuporgó magyarjaink? Mit szólnak hozzá Alaszkában az olajkiterme­ lő magyarok és mit a tajvani magyar szerzetes, és legfőképp mit szólnak hozzá Budapesten, a Körúton, s «vidékén», s legfőképp mint szólnak hozzá azok, akik soha nem olvassák verseimet. Nem is csuda, hisz már meg se tudom írni őket, így ők se írnak engemet; mert nem tudom mit szól(ná)nak hozzá, ha mégis megírnám.” (Folytatjuk) 78 �műhely M E Z E Y K A T A L IN Napló helyett V. Gyorsuló végzet Tavaly nyáron - makacs betegségtől megalázott lélekkel - olvastam egy könyvet. Felvillanyozott, visszaadta a munkakedvemet, mert arról győ­ zött meg, hogy hanyatló, a történelem szekeréről lebukó hősökről is lehet remekművet írni. Hogy fontos mondandója lehet az előretörekvő újítók számára annak is, aki kívülállóként, egy más értékrend és egy más morál képviselőjeként, a fáradtság és fájdalom fénytörésein át, kicsit fentről és távolról, de a véglegesen elbukó nyugalmával és nagyvonalúságával figyeli az események zajlását. G iuseppe Tomasi d i Lam pedusa A párduc című könyvét olvastam. Idén nyáron - makacs betegségtől megalázott lélekkel - olvastam egy könyvet. Megbénított napokra és mélyen lesújtott, pedig arra szolgáltatott ez is bizonyítékot, amire a másik: hogy a történelem szekeréről lebukó hősök sorsa is hordoz bonyolult, megszívlelendő tanulságokat az őket le­ gázolva hátrahagyok számára, és anyaga lehet páratlan remekműveknek. Borisz Paszternak Zsivago doktor című könyvét olvastam. Mindkét könyv végére 1956-ban tett ki pontot írója. Mindkét könyv megjelenésének körülményei, irodalmi megítélésük ellentmondásai megrendítően hasonlóak. Mindkét könyv írójának sorsa méltatlan és tragikus. Tomasi di Lampedusa, szicíliai főúr, Párma hercege volt. Nagybetegen, öregkorában, rövid néhány hónap alatt alkotta meg élete fő művét, mely 18 6 0 -8 3-ig rajzolja meg hőse, a reneszánsz korának nagy alakjaihoz ha­ sonló tudós, filozófus alkatú, patriarchális nemes úr, Salina herceg és csa­ ládja sorsát. E z a korszak, az olasz történelem forradalmi korszaka, az ellentmondásokkal terhes, mégis dicsőséges és diadalmas Risorgimento, amely megteremtette az egységes Olaszországot. D e ez a korszak, G ari­ baldi és a népi hősök ideje, egyben a feltörekvő polgárság és a feudális ha­ talom képviselőinek osztálykompromisszuma, hatalmi egybefonódásának kora is, mikor néhány esztendő leforgása alatt igen távol kerültek egymás­ tól az eszmék és a nevükben uralomra jutók. A lelkesedés, önfeláldozás, de a kiábrándulás és a hagyományos értékek, erkölcsök felbomlása együtt volt jelen a nagy történelmi forduló éveiben. Ezt a sokarcú kavargást figyeli Lampedusa szkeptikus, művelt, élet­ szerető hőse, aki születése és neveltetése folytán a szálfatartású, derűs, igazságos hatalom letéteményesének, a változatlan, nemes tradíciók kép­ viselőjének, tudós asztrológusi minőségében pedig Isten beszélgetőtársának tudta magát. A történelem számára a saját őseivel való bensőséges kapcso­ 79 �latot, a családja sorsával, tetteivel való foglalatosságot, százados tudást és relikviákban, birtokokban, kastélyokban — vagy azok elvesztésében - meg­ fogható valóságot jelent. Artisztikus szokások és viseletek harmóniáját, esendő, de nemes és ismerős viszony- és erkölcsnormákat. A forradalmi jelen pedig mindennek felbomlását: a hatalomért küz­ dők kapkodó pragmatizmusát, eszmék, tettek, jellemek torz viszonylagos­ ságát, gyors avulását és állandó, lealacsonyító érdekfüggőségét hozza ma­ gával. Mindenben esetlegességet, kiszámíthatatlanságot, kisszerűséget, gátlástalanságot. A hagyományok nélküli hatalom és gazdaság stílustalan, leplezetlen mohóságát, brutalitását, tudatlanságát viszolyogva figyeli Salina herceg. Tudja, hogy olyasmi van születőben, ami lényegét tekintve nem sokban különbözik attól, amit elpusztítani hivatott, születése mégis törvényszerű. És tudja azt is, hogy az alapvető hasonlóság, azonosság okán előbb-utóbb szükségük lesz az új hatalmasoknak mindarra, amit csak a régiektől tanulhatnak meg, vehetnek át. Tudja, hogy ez az egymásrautaltság törvényszerű. De, mert érdeken alapuló, kikényszerített és felszínes - nem kér belőle. Számára nincs al­ ternatívája a személyes pusztulásnak - ugyanakkor támogatja, segíti ka­ landortermészetű, elszegényedett unokaöccse házasságát, mellyel az új po­ litikához és gazdagsághoz köti magát, átmentve az új korszakba az ősi Salina családot. A regény erős nemtetszést váltott ki az olasz irodalmi életben. Szerzője nem is élte meg megjelenését. A z elutasítás oka elsődlegesen az volt, hogy az olasz történelem legendás korszakát szentségtelen, „m ás” szemszögből ábrázolta. Száz évvel a Risorgimento után is tabu volt - és maradt sokak számára - „avatatlan kézzel” nyúlni ennek a romantikus korszaknak szö­ vetéhez, megmutatva annak a fonákját is, ahol a nagy bogokat és a javít­ gatások ügyetlen nyomait őrzi az anyag. Három évvel a regény születése és írója halála után a mila nói G ian giacomi Feltrinelli kiadónál mégis csak kinyomtatott és megindult a feltar­ tóztathatatlan világsiker útján ez a remekmű. A Zsivago doktor belső címlapjának hátán is a Feltrinelli K iadó copyrightját olvashatja az orosz olvasó, ha - rövidesen - hazájában is meg­ jelenik majd. 1957-et írtak, mikor hazai kiadásának betiltását követően villámgyorsan olaszra fordították és kinyomtatták Milánóban a nagy októberi forradalom Odisszeáját. 1958-ban már Nobel-díjas a hatvannyolc éves író, aki tíz éven át írta botrányos sorsra kárhoztatott munkáját, de, aki legalább élete még hátralévő zaklatott két esztendejében megélhette, hogy áldozata „is­ tennek tetsző” : tehetsége és aszkézise oltáráról egyenesen szállt föl a füst a világsiker, a világirodalom mennyországa felé. Több mint harminc évig volt tabu a Zsivago doktor hazájában és a világ nem egy országában, így minálunk Magyarországon is. Mégis - v i­ szonylagosan - hamarabb jelenik meg (mintegy hetven esztendővel a nem­ zeti mítosszá magasodott események után), mint Lam pedusa könyve, amely a Risorgimento után csaknem száz évvel született, vált szentségtörővé, ki­ átkozottá és rá hamarosan világhíressé. A Zsivago doktor „bűne” - mondanom sem kell - ugyanaz, ami A párducé. Írója olyan emberi értékek mellett tört lándzsát, amelyek sem a forradalmi időkben, sem a rájuk következőkben nem voltak kelendőek. 80 �A hagyományos erkölcsi normákhoz való ragaszkodás, a gondolkodásmód szuverén „szabálytalanságának” tisztelete, fel nem adása; a személyes sorsunk szabad alakításának jogára való igény különbözteti meg a könyv hősét kora elfogadott hőseitől. Ő is a forradalom által éppen hatalmától megfosztott osztályból, a nagypolgári világból származó értelmiségi. De épp úgy, mint Salina herceg, saját osztálya visszataszító hibáitól is ide­ genkedő, különc és magányos alkotó - író. Régóta vágyik a változásra, a forradalomra, de a velejáró pusztulást, az alantas erők fel- és elszabadulá­ sát, a szólamszerű, leegyszerűsített „igazságok” uralkodását, érvelését, az uniformizált gondolkodás terrorját nem tudja elviselni. Ennek következté­ ben sodródik a társadalom peremére, noha a személyes megsemmisítést sikerül a történet számtalan fordulata során elkerülnie. De lehetetlenné válik kiteljesedése és olyan külső és belső konfliktusokba keveredik, amikből csak az összeomlás, az egzisztenciális leépülés és a halál kínál kiutat. Zsivago doktor mellett is megtaláljuk a sorsválasztás másféle lehetőségét képviselő hőst: féltestvérét, akinek nem gond az új világban érvényesül­ nie. J evgraf Zsivago - a regény vége felé a második világháború szovjet tábornoka - arisztokrata anyától született, mégis valamilyen titokzatos kap­ csolatban áll a proletárhatalommal. Nem egy válságos pillanatban felbuk­ kan bátyja mellett, hogy kisegítse őt a bajból. Bizonyos, hogy szerepeltetésével azt kívánta érzékeltetni az író, hogy még a legkiélezettebb körülmények között sem kizárólag az osztályviszonyok, hanem épp annyira a személyiségjegyek is beleszólnak sorsunk alakulásába. É s, hogy miért sújtott le Paszternak könyve, mikor Lampedusáé fel­ villanyozott? Salina herceg öregemberként, teljes, befejezett élet után hal meg, em­ beri méltósággal, népes családja körében egy tengerparti szállodaszobában. Zsivago nincs még negyvenéves, amikor megáramaradtan, megtörten utazik egy folyton elromló, túlzsúfolt villamoson, amit minduntalan le­ hagynak még a gyalogosok is, a legnagyobb hőségek idején, Moszkvában, amikor rátör az utolsó, végzetes szívroham. Annyi ereje marad csak, hogy utastársai szitkozódása közepette kifurakodjék a peronra, leszálljon a sze­ rencsétlen járműről, és a felpuhult, forró aszfaltra rogyva kilehelje a lelkét. Századunkban felgyorsultak a végzet kerekei. 81 �műterem BARANYI JUDIT A meghajlás elmarad „Tagadom a művészet öncélúságát - a »művészet a m űvészetért szem­ lélet áligazságát. A művészet az érzelmi és értelmi egyensúly csodálatos megnyilatkozása az alkotáson keresztül.” Iványi Ö dön így vall 1976-ban, a szécsényi kiállításához írt rövid bevezetőjében. E z a két, tömör mondat érvényes egész művészi pályájára, első pillanattól a legutolsó ecsetvonásig. Iványi Ödön-emlékkiállítás - szívszorító, megrendítő valóság. Hiszen most lenne csak 70 éves, s három esztendeje nincs már közöttünk. Em lék­ képek sokasága bukkan fel. Derűs bölcsessége, nyugalma, az emberek meg­ értő szeretete jellemezte. Ezt az emberi tartást tükrözik alkotásai. Végig­ járva a kiállításon, amely az utóbbi huszonöt év munkáit öleli fel, mindenki számára egyértelművé válik Iványi sokoldalúsága, témáinak változatossá­ ga. Mindig erősen hatott rá Szűkebb környezete, a Palócföld varázsos vi­ lága, szeretett városa Salgótarján újjászületésének szinte minden apró mozzanata, a természet csodás atmoszférája, mely különösen akvarelljein teljesedett ki legjobban. Gyakran szerepelnek képein a munkával kap­ csolatos motívumok, maguk a munkások: bányászok, csillések, kubikosok, kohászok, vagy a falusi élet megannyi mozzanata: kapálok, kosárkötők, pa­ rasztudvar, istálló. Lenyűgözte mindig a természet, az évszakok változása, a tükröződő vízfelület, a napkelte, a csend és nyugalom. Hogyan is alakult életpályája? 19 18 . november 12-én született Leszenyén. Középiskoláit Sopronban és Győrben végezte, majd 1938-tól 1943-ig a Magyar Képzőművészeti Főis­ kolán Rudnay G yu la növendéke volt. Talán az ő hatására is költözött Bajára, majd 1954-ben telepedett le Salgótarjánban. 1941-től szerepelt kiállításokon, majd rövid törés következett be mű­ vészi pályáján: a második világháború megpróbáltatásai őt sem kerülték el. 1948-tól szerepel újból kiállítóként. Első önálló kiállításának megren­ dezésére 1966-ban vállalkozott itt, Salgótarjánban a régi József A ttila M ű­ velődési Központban. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért ilyen sokára szánta rá magát erre a szereplésre? Iványi Ödön, a festészet, a művészeti tevékenység mellett vállalkozott tanításra is, amit ugyanolyan odaadással, hittel és szeretettel végzett, hivatásnak és nem munkának tekintve. Abban, hogy Salgótarjánban annyi művészetet szerető és értő ember van, neki is komoly része volt. Nehéz volt a két hivatás összeegyeztetése. Szinte ért­ hetetlen és egyéb csodálatra méltó, hogy miként hozott létre egy olyan gazdag életművet, melynek csupán egy része látható most ezen az emlék­ 82 �kiállításon. A z 1966-os kiállítás előkészítésekor nemegyszer hívott fel te­ lefonon jóval éjfél után, mert akkor jutott eszébe valami új, érdekes téma, s rögtön közölni akarta ezt. Nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Meghallgatta az észrevételeket, ha nem értett egyet valam ivel, akkor halkan hümmögött, soha nem volt sértő a visszautasítása. H a valamiben igazat adott, azt azonnal elfogadta, meg­ köszönte. Nemegyszer váratlanul jelent meg nálam a Műcsarnokban. „E rre jártam kis komám, gondolom, megnézlek, ha nem zavarlak.” Ilyenkor nagyon sokat mesélt: a főiskolásélményekről, Rudanayról, a mesterről, s Szőnyi Istvánról, akit különösen tisztelt. Festészetének alapját ez a két mester jelentette. Rudnay Gyula markáns, mondhatnám expresszív realizmusa öt­ vöződött nála Szőnyi halk lírájával, ebből született meg művészetében az érzelmi és értelmi egyensúlyának az a harmóniája, amelyre az 1976-os meg­ fogalmazását idéztem bevezetőként. A z 1966-os kiállítást követően Iványi Ödön többször vállalkozott már egyéni kiállításra, szép sikerrel szerepelt nemcsak a területi kiállításokon, hanem az egri akvarellbiennálékon, országos tárlatokon. Több alkalom­ mal díjazták alkotásait. Munkásságának utolsó tíz-tizenöt évében az akvarellezés újbóli megtalálása, felfedezése jelentette lenyűgöző varázsú mű­ vészi kiteljesedését. Kialakította sajátos „iványidöncis” szín- és forma­ világát. Szinte mindenről megfeledkezve oldódott fel a műfaj lehetőségei­ ben: boldogságot, örömet sugároznak ezek a nagyméretű lapok. Olyan szuggesztív líraiság hordozói, mely mindig is jellemzője volt művészi habitusá­ nak, csak korábban igyekezett szemérmesen rejtegetni ezeket az érzelmeket. Egry József akvarelljei jelentenek ilyen megrendítő élményt, természetesen egészen más élményekből eredően, egy egészen más művészegyéniség ka­ rakteréből adódó különbséggel. Utolsó látogatásakor is akvarellel kapcsolatos terveiről mesélt, utazni készült, örült a nyugdíjnak, mert így már csak a művészetnek élhet. Ho­ gyan is fogalmazott minderről? „ A z alkotás legyen könnyed, játékosságot sugárzó, de soh’ sem legyen izzadságszaga. Ahogy a trapézon az artista könnyed kecsességgel ível át a mélység felett, legyőzve a gravitációt, hogy aztán mosolyogva köszönje meg a tapsot, az óriási erőfeszítés látszata nél­ kül - valahogy így kell a közönség elé bocsátani minden más művészi pro­ duktumot is.” A taps megköszönése sajnos, elmarad, s a meghajlás is. Elhangzott Salgótarjánban, 1988. május 27-én, a Nógrádi Sándor Múzeumban a gyűjteményes megnyitóján. kiállításának 83 �L A C Z K Ó PÁL Pacsmagolás I. Ö. festőművész emlékére Bujkálok a városban. Óvakodom a találkozástól. Nem a depresszióm tesz emberkerülővé. Ámbár itt is, mint minden kisvá­ rosban, vannak elegen, akik elől (egyesekben engem látva támadhat ez a kényszeres gondolat:) érdemes lenne átmenni az utca másik oldalára: a két járda közötti futkosásért arathatna a rendőr. Mégsem az éles füttyszó és a helyszíni bírságolás tart vissza sem engem, sem a velem szemben jövőt az ilyesfajta módszeres kitérésektől. Sokkal inkább a közeg: az Ö RÖ K K IS ­ VÁRO S, aminek halhatatlan (ha a város örök, lakóinak élete is) polgárai­ ként túlságosan együtt vagyunk, mint egy nagy család — mozgásunk a gázatomoké, s nem az egymás mellett súlyosan elúszó fenséges óceánjáróké. Bajom tehát, ha van - bár van elég - , most nem az élőktől származik. Legalábbis nem közvetlenül. Üldöz egy plakátarc, na, erről van szó! Ha nem tenné velem, járhatnék megszokott útjaimon, ha nem is gondtala­ nul. Az első napokban legalább annyira bosszantott ez a kényszerű csalinkázás (itt, ebben a városban, ahol erre nem is kínálkozik túl sok lehetőség), mint egy középnyugati lótolvajt, vonat- és bankrablót, esetleg többszörös gyilkost, netán ármánykodás eredményeként ártatlanul megvádoltat, aki viszszahőköl azoktól a falaktól, ahol ott harsog a vastagon szedett, vagy egysze­ rűen betűsémával odafestett felirat: WANTED, alatta a leghitelesebb arcmásával, a körözvényt indokló cselekedeteivel, s ki ne feledjük az ilyen-olyan összegű váltságdíjat. Persze a legújabb időkben nálunk a legritkább esetben tesznek élőt a pla­ kátra. Ebben reklámhölgyeké és politikusoké az előny. Az egyéb kategóriában halottak kiváltsága ragasztott képről szemlézni a gyarló utcai futkosást, ezt a nem szűnő színjátékot, netán még mindig azok alakítását, akik kortársaik voltak. Lázadásnak is nevezhetném az első napok gesztusát. Dühkitörésem emígyen tagolható: - Hát engem ne fixírozzon lépten-nyomon! Ingujjban engedi el rám nem szűnő mosolyát, miközben örökre a térdére támaszkodva, feltőtestét és kifeje­ zőre metszett fejét ellensúlyozza. Gyakran, mire észbekaptam, hogy beleütköztem - és ez rendre így ment május végén - , már el is hangzott a kérdés: - Mi újság, apóka? 84 �Az örök cigaretta, szipkával vagy csupaszon, még vissza sem került a szá­ jába. A kérdéshez tartozó mimikát végtelenítve kitartja. Ebből tudom, nem szórakozottan érdeklődik. Választ vár. Miért éppen tőlem? Mert kifejezetten rám és nem mögém néz? Ott voltam a tárlata megnyitóján, még jóval a közönség gyülekezése előtt. Az nem elég? Különben is: valóban kérdezett? - Agyadra ment a hőség! - igazítom el magamat júniusban, miután a rá­ dióból újabb csúcsról értesülök, ezúttal hőmérsékletiről. Kifejlődött gyanú­ mat viszont miért adnám fel? Önveszélyességem nem fenyeget másokat, jutok döntésre hamar, viszont smirglizett idegeim verítékes napokon is - lám! olyan irányt jelölnek, állapítom meg (ó, üdítő öndicséret!), amelyre érdemes ráállnom keresőmmel. Attól a naptól utaim mégsem egyszerűbbek, noha bakonyi betyárkodásnak is felfoghatnám cseles irányváltoztatásaimat, a plakátfalak közelségét időben megérezve. Manővereim közben, meglepő módon, új kiszögelléseket, nem hasz­ nált sarkokat, hasznos rálátásokat fedezek fel a városban. Sem a visszája, sem a fonákja, sem a kifordítottja tárul fel. Valahogy egészebb egész az egész. Következésképpen a végtelenségig játszható a bújócskám. Addig minden­ képpen, amíg a pandúrok által is ismert csárda - vagyis a H E L Y S Z ÍN csapdámmá nem züllik. - Elég volt! - lihegtem a langyos zápor elől futva, miután beálltam a va­ donatúj megyei könyvtár posztmodern esőfogója alá, azon a napon, amikor K ő Pál festett fa Balassi-emblémája felerősíttetett a portál fölé. - Ha már ekkora átmérőjű saját csőbe gyanútlanul beslattyogtál, használha­ tod az önkihúzó dugóhúzót - kapom meg az eligazítást magamtól az esőveréses porszagban. Nézzünk hát szembe! A vasúti aluljáró zömök négyszögű oszlopai éppen elég felületet biztosíta­ nak plakátsorozatoknak is. Sorozatnyi arc, sorozatnyi lehetőség. Feltűnés nél­ küli sasszék jobbra, ameddig érdemes. Kapkodok a szemsugarakért. Találat semmi. Nem esem útjába a tekintetnek, pedig most egyenként vállalom a szembenézést. Valahogy mögém sikerül mindegyik arcból az az összetartó fénynyaláb, aminek a gyújtópontjába magamat illesztgetem. Se a könyv-, se a sorsjegyárus nem látja, csúcsfény helyett ma az izzadság csillog rajtam. Újabb sasszék, ezúttal balra. Ismét semmi. Képzelgetés lett volna, hogy a tekintet célpontjának ismertem fel utcai magamat? A látványillúzió a következő napokban lepleződik le, a múzeumba menet. Kígyózó palánksor választja el a bejáratot a szomszédos építkezéstől, rajta szépségtapaszként ominózus plakátjaim. Aki errefelé tart, a múzeum fala és a palánk képezte kutyaszorítóba kerül. A kígyózó mozgás következtében olyan folyamatos pontsor adódik, amelyen a farost kerítésről somolygó arc az oldal­ irányú nézőpontok miatt egyenesen a befelé haladónak címezi egyáltalán nem gonoszkodó megállapítását: - Bejöttél az utcámba. - Innen már önszántamból - mormogom. 85 �Más napokon pedig: - Elszánásból. . . Aztán összebékülünk, s amint be-beugrom hozzá, már csak bensőségesen biccentek. Csak . . . ? Pontatlan. Ameddig ebben az irányban kapcsolat fejlődhet, a legtöbbre jutottunk. É le­ tében a kézfogásunk kevesebb volt, mint ezeknek a napoknak észrevétlen fej­ mozdulata. Távoztomban, mögöttem kiállítása képeivel, elköszönően ismételtem meg a fejjel való tisztelgést. Be-beugorva, olykor nem többre, mint másfél perc, el­ lenőrizendő valamely apróságot, egyre zavartabban veszek részt néma kom­ munikációnkban. Ő nem, ő rendíthetetlenül végleges. Azt hiszem, nem vergődött országos hírnévre, viszont sokan szerették, hely­ ben is és más égalj alatt is e hazában. Éveken át ennyiben maradtam vele kapcsolatban. Mintha a kompenzáló mondatfél valódi kiegészítése lenne ta­ pintatos állításomnak. Szűkölésem a kutyaszorítóban még azt is kikényszerí­ tette, hogy plakátarcáról elfordítsam a fejem. Az ilyen szoroskában ez nem tartható modor. A viszony javulása érdekében meg kellett másítanom joviális összegzésemet: Nem vergődött országos hírnévre, holott nemzetközi szintű tehetsége volt. A bizonyítás nehézségei, közel a lehetetlenséghez, levertté tesznek, amit az időjárásra fogok. Valójában tudom, minden ilyen állítás, ostobaság. Itt van mindjárt a tehetség ex katedra minősítése. . . Nem, mégsem vonom vissza, de magyarázatként hozzáfűzöm, hogy jelölni akartam a távolságot a megvalósult és az ebből kivetíthető között. Az utóbbi viszont nem feltétlenül azonos a va­ lóra nem vált lehetőséggel, a mégiscsak virtuálisnak tekinthető tehetséggel. Megmondom miért nem. A művészi tehetség természetéhez olyannyira hozzá­ tartozik az ugrás, mint a kígyóéhoz a vedlés. Hagyatékokból egy elképzelt jö­ vőre nézve, kizárólag zsinóregyenes kivetítésekre vagyunk képesek. Az el­ maradt ugrások meghaladják képzeletünket. - Ebből, meg ebből, meg ott azokból akármi lehetett volna! - ahogy F. P., a festő mutogatott a tárlaton, amikor magamat ellenőrizendő, vele vettem át képről képre a kiállítást, anélkül, hogy barátom tudta volna, részben a te­ rapeuta szerepét játssza prolongált üldözési mániámban. A kérdés innen már nem kevesebb, mint ez: - Kin múlott? Első válasz individuáletikusan: - Rajta. Második válasz vulgárszociologikusan: - A közegen. Harmadik válasz áldialektikusan: - Is-is. Negyedik válasz fatalistán és gnosztikusan: - Is-isten tudja. Az én válaszom: - Nem tudom, bár , . . Tekinthetem például áldozatnak is. 86 �Plakátarcú társalkodóm az itteni képzőművészeti élet kezdeti évtizedeinek igazi reprezentánsa. A fentiek értelmében, vagyis mint áldozat. Egyébként már akkor is a hely foglya v olt, amikor még ide sem jött. Még a főiskolán, Rudnay tanítványaként, aztán Baján, az ottani művésztelep szellemének közegében. Amivé lett, s ahogy megmaradt nekünk, azzá persze itt vált. Egyik őszinte hűségű tanítványa (F. Gy. festőművész) szerint egész pályá­ ján küzdött a Runday-hatással, erről neki szóban is vallott. Eme hitelesség­ től úgy jutunk el a teljesebbig, ha hozzátesszük: egyféle posztnagybányaiságról van itt szó, Bajával és Vásárhellyel vegyülve. Elszakadási kísérletei a mes­ terétől így lényegében ugyanabban a körben mozogtak. Fontosabbnak tartom ezt, mint a szóba jöhető nevek további szaporítását. Ebben a szellemi közeg­ ben a hogyan fessünk? kérdése jóformán a szakmai minimumot jelentette, amellyel igazán rendelkezett. Hangsúly a morális többleten volt: miért fes­ sünk? A máig megőrzött etikai kódex szerint - némileg leegyszerűsítve - a népszolgálat jegyében. Töprengésre érdemes paradoxona a kornak, hogy az 50-es években ebből létrejöhetett volna a hivatalos művészetpolitika és a vá­ sárhelyiek, alföldiek látványos egymásra borulása is. Tudjuk, nem egészen így történt. Miként Perneczky Géza írta: „egészséges oppozíciót képviseltek a vul­ garizált egyszerűsítésekkel szemben.” „ A mesterség és az elhivatottság ko­ molyságát” élni segítette a megőrzött múlt, a hely legendás szelleme. Az egyes alkotó Vásárhelyen valóságközeiben tevékenykedhetett és ugyanakkor olyan közegben, amelynek saját „művészi tájszólása” (B. Supka Magdolna) volt, van. Provokátorom a falragaszról az 50-es években ugyancsak jellegzetes tájszólású vidékre került. Hozzánk, ahol a nyelvjárás politikai. Ehhez igazodik a szóhasználat és a kiejtés. Ugyanazt mondják ezen a nyelven is, mint amit Tor­ nyai vagy Rudnay, az eredmény azonban nem ugyanaz. A viszonyok csupasz­ sága a genius loci olyan változatát teremti meg, amelyben - szerves művésze­ ti élet hiányában - politikum és alkotás közvetlen felületi érintkezésben él. Eme pőre viszony végeredménye a teljes „átpolitizáltság” . Vagyis a „gyer­ mek” szépsége és/vagy okossága döntő részben meghatározott a politika nem­ zőképességétől. A hely szelleme itt is bejelenti igényét mind formai („valósághűség” ), mind tartalmi (az „építő és teremtő munka ábrázolása” ) szempont­ ból. Kiplakátolt hősöm idekerülése után a munka világának az alföldiétől elté­ rő változatát ismeri meg, a gyárak, bányák, kolóniák életét. Van mit „fölvál­ lalnia” , ha művészi etikájának folytonosságát őrizni kívánja. A 70-es évek elején „forgalmaztam” ebben a közegben kamarakiállításnyi anyagát. A kö­ zönségtalálkozókon nemegyszer vallott róla, mennyire megrendítette ez a nehéz élet. Bizonyos vagyok abban, hogy emiatt nem játszotta el soha a mű­ vészt. Inkább leplezte valódi lényét. Volt is minden: népművelő, könyvtárigazgató, szakkörvezető, tanfelügyelő, s a lehetséges társadalmi megbízatások végrehajtója. És időszakosan festett is. Szinte a vasárnapi művész módjára. Vagyis nem „napról napra” . Csinált mindent, amikor csak egyet lett volna szabad: kimunkálni festőönmagát. Mert még nem volt kész, amikor ideke­ rült. (Ebben az értelemben nagyon is igaz a híradás viaskodásáról a meste­ rével.) A saját arc megtalálásának kényszerű elhúzódása könnyen összefüg­ gésbe hozható a „szerepvállalással” , mint klasszikus csapdával. Ő tisztában volt mindezzel? 87 �Bizonyíthatóan igen. „Fösteni kell - mondogatta mást nem szabad” . Igaz, ekkor már közelített a nyugdíjhoz. - Akkor az vo.lt soron! - hallom az igazoló kórust. - Kinek? Neki, a tehetségnek, a festészet volt soron. Akkor is. Apropó: festészet. Mi mindent értettek itt festészet alatt az elmúlt 30 év alatt is, amiből aztán az „elvárások” születtek!? A „róluk és nekik” elve eredetileg neki sem jelenthetett gondot. Annál inkább a „megcsinálás” mód­ ja. Helyi ihletésű képein látszik a küszködés. D e volt annyira naiv, hogy fel­ adatot jelölt ki magának ebből is: egy jó művésznek ezt is meg kell tudni ol­ dani! Az idők változásával a kialakuló helyi kvázi művészeti élet még ver­ senyhelyzetet is teremtett, innen a pályatársakra is ügyelni kellett. Tétje volt már annak, hogy ki tudja az „elvárásokat” teljesíteni. Kenyérharccá alakult át az eredetileg küldetésként és szolgálatként belsővé tett feladat. Különös, hogy később nem vette észre, már régen csupán vélt elvárásról van szó, amit a kvázi művészeti élet gerjeszt (akaratlanul vagy szándékosan - egyik sem kizárható), megtévesztvén egymást a pályatársak. A háború és a hadifogság után az új helyzet késlekedő felismerése rabolta meg leginkább évei számát. Minél inkább eleget tett belülről vállalt helyi normáknak, annál kevésbé fe­ lelt meg saját, korán kialakított eszméinek. Újra kellett definiálnia önmagát. Am nem mindegy, hogy kihez, kikhez képest végezhetjük el ezt a műveletet. Beleragadva Szűkebb viszonyrendszerünkbe, kiadós az esély, hogy hibás lesz a végeredmény. E vonatkozásban sok jóra nem számíthatott. Súlyosbította a helyzetet, hogy pályakezdésének művészi és etikai bázisa a hatvanas években egyre inkább ki volt téve a korrodálódás veszélyének. A magyar képzőművészet élt a tájékozódás új lehetőségeivel, s ezzel egyidőben viharos gyorsasággal, de szinte máig tartó harcok közepette átszervezte belső értékrendjét, újbb és újabb sorrendet állított fel az élő és holt mesterek kö­ zött. Amikor hősömet megismerhettem, már hiányzott belőle a kizárólagosság­ nak még az árnyéka is. - Elférünk mindannyian. Fösteni kell - bizonygatta, amikor a frissiben fel­ tűnt fiatalokról faggattam, akik részben éppen az ő tanítványai voltak, ha szö­ gesen ellentétes törekvéseket is képviseltek, mindjárt a jelentkezésükkor. Neki azt is tudomásul kellett vennie, hogy a valóságos szociális tartalmak kifejezésére egyre kevésbé alkalmas festői iskolázottsága. Visszatekintve a múltba, látnia kellett, hogy kortársainak egy festészeten kívüli program jegyé­ ben készült munkáinak többsége sajnálatosan igazolja azt, amit Kállai Ernő már 1946-ban leírt, s aminek a buktatóit ő maga igyekezett elkerülni: ezek a képek „inkább csúffá tevői, semmint fölmagasztalói az építő és teremtő mun­ ka szent ügyének” . A következmények nem maradtak el. Már rég nem a Rudnaytól való el­ szakadás volt a kérdés. Szinte átmenet nélkül olyan mohó tájékozódási igényt fedezhetünk fel képeinek egész sorozatán, hogy az már-már kapkodásnak tű­ nik. A hatások, a lehetséges, szóba jöhető nevek köre meglepően tágas. Ezen­ közben az ihlető tematika szinte semmit sem változik. Ünnepi felvonulás és a város látványos átalakulása, a munkások világa és az ipari táj kerül most is vászonra. A technikai kivitelezés azonban gazdagodik, ezzel együtt az újra feldolgozott látvány formai megvalósítása is módosul. A környezet tárgyi azo­ nosíthatósága egyre kopik, végül elérkezik a színhez és a fényhez. Időrend­ 88 �ben haladva szinte azt is látjuk, hogyan gyorsul fel a magyar festészet vona­ ta: festőnk szinkronban van az általa is követhető országos mozgásokkal. A korábban is használt címek (Bányatelep, Munkábamenők, Kányási reggel stb., stb.) lényegében már csupán „ráfogások” . A festő elérkezett saját, kizárólagos feladatához. Szemben a nézhető világ látványfelületével immáron a kép való­ sága jut érvényre. A kiállítóteremben táblaképeinek négy sorát akvarelljei ölelik körül. Utolsó idejében mindenki ezeket dicsérte. Mondták, írták róla, hogy végre rátalált az akvarellre, saját műfajára. Tévedés ezt állítani. Végre önmaga lett, arról van szó. Hogy már nem maradt ideje olajban is fölzárkózni önmagához? Az veszteség. Pótolhatatlan. Rég volt, amikor interjút kértem tőle. Faggattam a helyi művészeti életről is. A munka feltételeiről beszélt. Első helyre az időt tette: „Tudom magamról, mit jelent reggeltől dolgozni, aztán délután vagy este festeni. Az már csak pacsmagolás. Idő kell a belelendülésre. . . Ez az idő pedig nem délutánokban és nem néhány napban mérendő. Sokszor még egy hónapban sem.” Ma még inkább értem, mit mondott, mint amikor szemben ültünk. A me­ cenatúrának szánt praktikus tanácsai fölött ott az élete. Tanulságnak? - Mi lenne az? - kérdezem az utcán, amikor az egyik hirdetőfelületen meg­ találom a portréját. - Hogy festő ne a nyugdíjaséveire számítson? Nem válaszol. Derűs vesztesként mosolyog rám. Emelkedettsége nem tettetett. Ebben lenne a titok, miért hat rám az önellenőrzés kényszerével? És mi lesz azután, ha majd utoléri a plakátsors és föléje mást ragasztanak, vagy leáztatja az őszi eső az utolsó példányt is a városban? Talán kikerül a múzeumból tanítványa által készített büsztje valamelyik közintézmény elé, vagy zavartalan sétányra, hogy jelenléte figyelő tekintetünk­ től patinásodjék - figyelmeztetésül. 89 �mérlegen Odeschalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik A Palócföld 1986/5. számában adott hírt a készülő könyvről, közölve az 1984. évi tévériportot is. Lapozzon bele az olvasó véletlenül vagy tuda­ tos választással az azóta megjelent emlékiratkötetbe, megjósolható, hogy Odeschalchi Eugénie négyszáz olda­ las könyvét közömbösen nem fogja letenni. S ha nógrádi, szécsényi, ak­ kor bizonyosan nem, hiszen a kötet egyharmada a memoáríró életének szécsényi éveit meséli el. Kordokumentum ez az emlékirat is, a magyar arisztokrácia hétköznapjai elevenednek meg lapjain a századfordulótól kezdve. De túl a ténysze­ rűség értékein, a minden megpróbál­ tatáson keresztül megőrzött emberi tartás s tisztesség vív ki megbecsü­ lést és rokonszenvet. S igaz a cím: egy hercegnő emlékezik, helyzete tu­ datában, de nem rátartin, méltóság­ gal és mégis szerényen. Legyen sza­ bad a címhez hozzátenni: emlékezik egy feleség, egy anya. Mert a könyv betűiből sugárzó műveltség, méltóság, hit mellett, vagy azon túl is, átsüt a szeretet melege. Szeretete férje, gyer­ mekei, szülei, ismerősei, a kedves em­ berek felé. Ok nélkül nem ismert gyűlöletet. Odeschalchi Eugénie (1898-1985) történelmi családba született. Az olasz eredetű Odeschalchi családból szár­ mazott, miként többek között Bene­ dek, XI. Ince pápa, a török elleni 90 európai összefogás főszervezője is. A családot az 1751. évi 40. törvénycikk honfiúsította, „még most is hálás em­ lékezettel tisztelvén a karok és ren­ dek a néhai szentséges atyának, XI. Incze pápának, és az ő nagybátyja Odeschalci Livius herczegnek . . . fö l­ ajánlott segítségét és a háború viselé­ sére szolgáltatott eszközeit, s ebből folyólag magának és utódainak szer­ zett nem közönséges érdemeit.” Gyermekkora a házasság megköté­ séig, 1918-ig a felhőtlen boldogság kora. Erről szól könyve első részében. Lovrin, a „szépséges hely” , adott ott­ hont a Lipthay családnak. Férje, bá­ ró Lipthay Béla, régi magyar nemesi család leszármazottja volt. Egyik őse 1660-ban Szécsényben volt helyettes kapitány, ott, ahová 1944 húsvétján érkezett meg Lovrinból a háromgyer­ mekes család. A háború viharai elől azonban elmenekülni nem lehetett. Szécsénybe is elért. S báró Lipthay Béla és herceg Odeschalchi Eugénie, a szécsényi kastély és „miniuradalom” új tulajdonosai 1944 decemberében az épület pincéjét óvóhelynek berendez­ ve, a több mint 300 ottlakót élelem­ mel ellátva, sebesülteket gondozva, helyükön maradtak. A pincében vár­ ták meg az új világot. Az ostrom, Szécsény felszabadítása, az újrakez­ dés nehézségei, és egyre nyilvánva­ lóbbá váló reménytelensége ellenére sem hagyták el hazájukat. �A háború minden emberre gyászt hoz. Nem kerülte el a Lipthay csa­ ládot sem. Egyik fiuk hősi halált halt, másik külföldre sodródott. S mindezek mellett, mint a magyar arisztokrácia tagjainak, át kellett él­ niük osztályuk, életformájuk halódá­ sát, majd megszűnését. A főúri lovrini kastélyból a szerényebb szécsényibe, majd annak egyre kisebb ré­ szébe, végre egy városi házba kellett átmenteni, amit lehetett. S természe­ tesen elmaradt a pazar bútorok, a gyönyörű képek, az értékes könyvek gazdagsága, de a lakásba érkezőt mindig körülvette a figyelem és a fi­ gyelmesség gazdagsága. A könyv harmadik részének címe: Szécsény. S noha „földesúrként” alig fél évig élvezhették az egykori Forgách-kastélyt, amely ma múzeum, mégis életük a hetvenes évek elejéig hozzákötődött. (Óhatatlanul felmerül a hasonlatosság Szécsény korábbi úr­ nőjével, az emlékirataiban Szécsényt szintén leíró Pulszky Teréziával; a véletlen úgy hozta, hogy egymást kö­ vető években jelentek meg visszaem­ lékezéseik.) Odeschalchi Eugénie könyvének megírásához 85. életévében kezdett hozzá, megjelenését nem érte meg. Mire napvilágot látott, Eugénie her­ cegnő már a szécsényi temetőben pi­ hent szeretett férje mellett. Emléke azonban megmarad a könyvben. Gesz­ tusai, mosolya, hanghordozása pedig azok emlékezetében, akik ismerték, látták a vele készült tévériportot. Ő maga eképpen ajánlotta sorait: „É n úgy gondolom, hogy ez a három­ részes memoár olyan, mint egy szé­ lesvásznú mozifilm. Képzeljük ma­ gunkat egy nagy moziterembe — re­ mélem, zsúfolva van érdeklődőkkel. Leoltják a villanyt, sötétség támad, és a nagy vásznon hirtelen megjelen­ nek a szereplők, események, egy idős édesanya, és annak egész élettörté­ nete.” A magyar emlékirat-irodalom szí­ nes, érdekes darabját, Odeschalchi Eugénie életútját, a Gondolat Kiadó jelentette meg. H A U E S E L SÁN D O R Nagy Zoltán: Pórul járt szerelmesek Értékes, hiánypótló munka jelent meg Nagy Zoltán tollából. Saját gyűjté­ séből válogatta és gondozta a tréfás palóc mesék szövegeit. A „szerző” középiskolai tanár, 1970 óta foglalkozik néprajzi gyűjtéssel. Szorgalmas munkával jegyzi fel a Pa­ lócföld népdalait, mondáit, babonáit, archaikus imádságait, bibliai történe­ teit, legendáit és meséit. Jeles alakja a honismereti mozgalomnak, s azok közé tartozik, akik évről évre indul­ nak a Nagy Iván honismereti pályá­ zaton s eredményei gazdagítják a mú­ zeumok néprajzi adattárait. A Pórul járt szerelmesek című gyűjtemény nem csupán tudományos érdeklődésre tarthat számot, de a nagyközönség számára is érdekes, él­ vezetes, szórakoztató olvasmányt nyújt. A mai falu már nem a fonók, fosztok hagyományos világa, az együt­ tes munkák, társas összejövetelek ré­ gi formái kiveszőben vannak, s ve- 91 �lük együtt tűnnek el a paraszti me­ semondók, a szép tündérmesék, a mondák, a klasszikus népi epikai mű­ fajok. A múlté már az, ahogyan még a századforduló táján lstvánffy G yu­ la gyűjtötte a mesét: „...elm en tem hát a nép közé, csendes téli estéken, beültem a fonóba, s gyermeki áhí­ tattal hallgattam a guzsaj mellett ü l­ dögélő öregasszonyoknak, vagy a ke­ mence szögeiben heverésző ősz pa­ lócznak mesélő szavát. . " A tréfás mesék és történetek azon­ ban ma is élnek, fennmaradnak és újaik keletkeznek, hiszen ezek bárhol elmondásra kerülhetnek, ahol a szó­ rakozási igény jelen van, s nem kö­ tődnek szorosan jellegzetes alkalmak­ hoz. E műfaj szövegeit, a sokszor erotikus, drasztikus, szókimondó, nyomdafestéket nehezen tűrő hangvé­ telük miatt a gyűjtők hosszú időn keresztül nem méltatták lejegyzésre és még kevéssé közlésre. Külön gyűj­ teményként jóformán csak Erdélyből és az északi - gömöri - palócok te­ rületéről adtak ki tréfás népi elbe­ széléseket. A mesegyűjtemények klaszszikus meséi, történetei mellett szór­ ványosan találunk csak ilyen történe­ teket. Nagy Zoltán kötete segítséget nyújt a palóc mesei jellegzetességek vizsgálatához, és az ország nagyobb területi csoportjaival való összevetés­ hez is alapot ad. A magyar népmese­ kincs törzsanyaga ugyan nagyjából egységes szerkezetű, a mesemondás elevensége azonban napjainkban igen különböző az ország egyes területe­ in, s az ismert mesék mennyiségében, variánsok létezésében, a mesemon­ dók tudatos alakító igényeiben elté­ rések mutatkoznák. Nagy Zoltán tréfás meseszövegei néhány kivétellel - Nógrád megye te­ rületéről származnak s a történeti Hont, Gömör és Borsod megyékből nem hoz adatokat. A pontosabb meg­ 92 jelölés kedvéért indokolt lett volna erre a címben is utalni, s az általá­ nos „palóc” megjelölés helyett a konkrétabb „nógrádi palóc” kifeje­ zést használni. A múlt század második felétől már találunk önálló mesekdadványokat palócföldi gyűjtésből. Pap Gyula, Pintér Sándor és lstvánffy Gyula kö­ tetei azonban inkább más mesetípu­ soknak adnak teret, az akkori nép­ rajzi gyűjtés érdeklődésének megfe­ lelően. A palóc nép meséiben ők nem csupán a szórakoztató jelleget keres­ ték, „hanem egyszersmind a nemzet nyelvének és ősi történetének forrá­ sát is.” (Pintér S.) A tréfás vagy reális mesékben, el­ lentétben a népmese más műfajaival, hiányzik a „csodás elem” , itt nem képzeletbeli, „mesés” világban, ha­ nem a faluban, a megélt paraszti környezetben zajlanak az események. A hősök a falusi társadalom tagjai: a papok, a világi elöljárók, az egy­ szerű, de nevetséges tulajdonságok­ kal rendelkező emberek, a lusta, fe­ csegő, kikapós vagy féltékeny me­ nyecskék, ostoba és férfikívánó vén­ lányok, az italban vagy szerelemben mértéket nem ismerő férfiak, az agya­ fúrt kópék, okos leányok, bugyuta házaspárok stb. A történetek sok szállal kapcsolódnak az őket formáló társadalomhoz, annak világképéhez, erkölcsi felfogásához. A humor és komikum nevettető szándéka mellett a tréfás mesék funk­ ciója nemcsak az egyhangú munká­ kat megkönnyítő szórakozás, hanem bizonyos magatartásmintákat adnak, problematikus helyzetekben megoldást is kínálnak, ezért az ifjúság nevelé­ sének eszközei is voltak. Ez elsősor­ ban a jellemmesékre igaz, melyekben a falu társadalma elítéli az irigy em­ bereket s kigúnyolja még a papot is, ha az disznóvágáskor nem akar kós­ tolót küldeni; nem tartja alkalmas- �nak a férjhez menésre a lusta leányt, akinek gyúrótábláján ottmarad a ko­ vász, vagy amelyik fésületlenül, mosdatlanul vagy piszkos, seperetlen udvarral várja vőlegényét a katona­ ságtól; azt a leányt azonban, ame­ lyik „felöntözte a moslékot a pad­ lásra” , vagyis disznókat hizlalt, dol­ gozott a távoliét alatt, „mindjárt megnyalábolta a legény, mert úgy gon­ dolta, azt fogja feleségül venni, hi­ szen az gyászolta meg őt a leghelye­ sebben” . A rövidlátó lány meg a „selyp” lányok nem testi fogyatékos­ ságuk miatt nevetségesek a falu előtt, hanem, mert „hibájukat” rejtegetve kerülnek komikus helyzetbe, s macs­ kának nézik a demizsont vagy elszól­ ják magukat a kérő előtt. E nevelő célzatú meséket a házasulandó korú fiataloknak mondogatták, míg a kö­ tet Erotikus mesék címszó alatt ol­ vasható szövegeit csak egyneműek, többségében a férfiak mesélgették. Pórul járt, szerelemre sóvárgó bará­ tok, papok, királylányok, ravasz csá­ bítók, ügyes menyecskék, szerelmet tanuló juhászlegény, meg az együgyű menyasszony e történetek főhősei. Sajnálatos, hogy a kötet bevezetőjé­ ben emlegetett A férjet kereső ki­ rálykisasszony című szellemes és ér­ dekesnek ígérkező történetet a gyűj­ teményben nem olvashatjuk. Ez nyil­ ván erősen erotikus és abszurd jelle­ ge miatt maradt ki a válogatásból, pedig e típus a kevéssé ismertek kö­ zé tartozik s fontos adalékokat je­ lenthet a népi gondolkodásmód, er­ kölcsi felfogás, a parasztság nemiség­ hez való viszonyulásához, melyekről ma még ismereteink hiányosak. Az állatmesék és kópémesék egy része szintén tréfás és erotikus színe­ zetű s így ezek is inkább a felnőttek körében terjednek. Más jellegűek a népi etika sajátos világát tükröző legendamesék és az igazságos Mátyás királyhoz fűződő történetek. A bolondmesék a nor­ mától eltérő viselkedésmódot teszik nevetségessé. A bolond falu, A meg­ borjazott ember, A bolond asszony a vásáron, vagy Az együgyű házaspár történetei országszerte ismertek, s ezek rok oníthatók leginkább a klasszikus értelemben vett mesékkel. A hazug­ ságmesék célja, hogy a hazugságok képtelen világában kalandozva, mi­ nél hihetetlenebb történetekkel nevet­ tessék meg a hallgatóságot. A kötet minden darabját a költői megkomponáltság, nyelvi ötletgazdag ság és szellemesség jellemzi. Ugyan­ akkor nyilvánvaló, hogy népünk pró­ zai hagyományvilága napjainkban öszsességében nem ilyen. A mai falun zömében romlottabb, nyelvileg kevés­ sé tiszta szövegek élnek. Nagy Zol­ tán gyűjtőmunkájának eredményei a magyar népi irodalom jobb megisme­ rését szolgálják, de a könyv nem szakkiadványnak készült, nem a rep­ rezentativitást célzó, nem a népnyel­ vi lejegyzéseket tartalmazó szöveggyűjtemény, hanem a népi próza ér­ tékeit népszerűsítő, színvonalas kiad­ vány. Ajánljuk e kötetet a népi kultúra, az irodalom és mesék kedvelőinek. (Palócföld-könyvek, Salgótarján) L IM B A C H ER G Á BO R 93 �L A S S A N JÓ Z S E F A nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni műszaki története 19 4 5 - 1 9 8 5 - I—IIA nógrádi szénmedence az 1868 utá­ ni gazdasági fellendülés és az ország gazdasági fejlődése szempontjából igen jelentős. A széntermelés - bár­ mily kis bányákban is valósult meg a kezdetben - fokozatosan egyre nagyobb szervezeteket hozott létre, megteremtve egyúttal azt az in­ frastruktúrát is, amelynek számos új eleme a szénbányászattal került be Nógrád vidékére. A z 1861-ben megindult tényleges bányászat rövid idő múltán szakmai publikációkkal, valamint az erősödő munkásmoz­ galomról szóló híradásokkal hallat magáról. A földtani leírásokat jól kiegészítik a technikai fejlődésről szóló hírek - többségük a Bányászati és Kohászati Lapokban jelent meg - , majd azok az összefoglaló jel­ legű munkák, amelyek vagy a bá­ nyaművek tevékenységét, vagy a nógrádi munkásmozgalom bányászat­ tal szorosan összekapcsolódott tör­ ténetét dolgozták fel. Az előbbire jó példa az 1944-ben megjelent mű, D sida Jenő munkája, A Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 18 6 8 -19 4 3., az utóbbira a M óna G yula szerkesz­ tette A N ógrád megyei bányász­ munkásmozgalom forrásértékű tör­ ténete. A szénbányászat helyzetének ala­ kulása, amely Nógrád megyét is alapjaiban érintette és érinti, a fo­ kozott figyelem középpontjába he­ lyezi az olyan műveket, amelyek a bányászattal általában foglalkoznak, de különösen, ha egy terület elemző megközelítését végzik el. Ilyen mun­ 94 ka Lassan József okleveles bánya­ mérnök két kötete is, amely a nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni történetével foglalkozik. Ismertek azok a hiányok, ame­ lyek a hazai műszaki történetírást jellemzik, ezért annál inkább érté­ kelésre méltó az a teljesítmény, amely a szakmai igényesség, törté­ neti hűség és gazdag dokumentáció birtokában vállalkozott a nógrádi bányászat felszabadulás utáni kor­ szakának integrált feldolgozására. Az első kötet azokkal a termelési és műszaki-gazdasági adatokkal fog­ lalkozik, amelyek a szénbányászat termékválasztékát és kereskedelmi teljesítményeit jellemzik. Kitűnik, hogy a sokrétű tevékenység ered­ ményeképpen a tárgyidőszak végén a bányászat a megye ipari termelésé­ ben a 6., a létszám és az állóeszkö­ zök alapján a negyedik helyet fog­ lalja el. Korántsem teljeskörűen, de áttekinthető módon érzékelteti azo­ kat a változásokat is, amelyek az 1964 óta folyamatosan csökkenő létszámú és széntermelésű vállala­ tot új pályákra vitték a mellékte­ vékenységek át- és újjászervezésé­ vel. Lassan József - aki maga is bá­ nyászcsaládból származik és egész életét hivatástudattal élő emberként a bányászatnak szentelte most megjelent művében a felszabadulás utáni korszak fellendülését, majd kiegyenlítődésre törekvő bányásza­ tát mutatja be igen sokoldalúan és árnyaltan. Szemben a korábbi, első­ sorban a történeti szempontokat �előtérbe helyező módszerrel írt munkákkal, szerzőnk a széles alapú műszaki hátteret aprólékosan, de jól áttekinthető elvek szerint rendez­ ve ismerteti a bányászati változáso­ kat. A műszaki fejlődést és követ­ kezményeit a tartalmilag indokol­ ható összes szinten és minőségben mutatja be. A bányászat műszaki fejlődésének két alaptendenciája, a differenciálódás és kiegyenlítődés együttlétezésének megjelenítése történik itt, még ugyanazon jelen­ ség esetében is, mint amilyenek például a különleges aggregációs szintek, a mélyműveléses, vagy külfejtéses bányászat. A kötet módszer­ tani előnye, hogy az aggregált rend­ szerek kapcsán könnyebb a kezelhe­ tőség és hét nagyobb fejezetből át­ tekinthető kép tárul az olvasó elé a műszaki fejlődés sokrétű kapcso­ latrendszerérői. A könyv bevezető része (a földtani leírás, a felszaba­ dulás előtti helyzet és az újjáépí­ tés szakasza) után igen rokonszen­ ves csoportosításban, nemcsak a ne­ gatív előjellel említett visszarende­ ződési időszakot érintve dolgozza fel témáját. Itt a tervgazdálkodás kezdetei (19 4 7 -19 5 3 ) során a bá­ nyaépítéssel és a növekvő munka­ erő-felhasználással, valamint új szénterület-bevonással teremtődtek meg az alapjai annak a bányászat­ nak, amelynek tényleges fejlődését az 1972-ben megszakadt reformfo­ lyamatban már nem lehetett tovább vezetni. Ennek következtében jelen­ tősen csökkent az aknák száma, egyrészt a bányák kimerülése miatt. Ám indokolt szerzőnk azon meg­ jegyzése, hogy a nógrádi szénbá­ nyászat „a racionalizálás és optima­ lizálás során kialakult pozícióharc­ ban - mostoha természeti adottságai miatt - mértékében nem egészen indokoltan háttérbe szorult.” E z a fejezet, amely az 19 56 -19 7 2 -e s idő­ szakot több részletben veszi elemzés alá, meggondolt súlyozással (1958— 1960., 19 6 1-19 7 2 ) bontja fel a mű­ szaki építési, szervezési folyamatot, amelyek során nemcsak a bányászat rendszeréül szolgáló alaptevékenység erősödik és „tisztul” meg több célraorientált intézkedés következté­ ben, hanem megjelennek a termelési profil bővítésének tudatos elemei, velük a nem bányászati jellegű, szénen kívüli tevékenységcsoportok is, új jövedelemforrásként. Itt a vállalatnak azt az erőfeszítését kell hogy értékelje az olvasó, amelyet a nógrádi bányászat tudatos műszaki alakításával, szervezeti változtatás­ sal, a megye eltartóképességének ér­ dekében tett. A stabilizációs idő­ szakban (19 7 3 -19 8 5 ) Lassan Jó ­ zsef azokkal a hosszú távú koncep­ ciókkal és gyakorlati megvalósulá­ sukkal foglalkozik, amelyek meg­ határozták a bányavállalat működé­ sét. Itt a szénminőség javítása, ez­ zel az értékesítési lehetőségek kitá­ gítása, a bányarekonstrukciók terv­ szerű megvalósulása kerül elemzés­ re. A rendelkezésre álló szénvagyon birtokában a termelés további ötven évre elegendő tartalékkal rendelke­ zik, ennek 97 százaléka mélyműve­ lésű területen van. E z továbbra is a műszaki fejlesztés intenzív alakí­ tását kívánja (erre a V I. ötéves tervben 1,3 milliárd Ft-ot invesztál­ tak). (A kézirat beérkezési id e je : 19 8 8. február 6. - A szerk.) Bár jelentős a munkaerőmozgás, az el­ öregedés és egyre szűkül az ifjúsági utánpótlás, a műszaki fejlesztés cél­ jai és irányai elhatározottak. A fejezetek jól kiválasztott anya­ gát Bartkó Lajos okleveles geoló­ gus, Kárpáty Lóránt okleveles bá­ nyamérnök és Szebényi Ferenc ok­ leveles bányamérnök lektorálták, akik egyes nógrádi bányászati fel­ adatok megoldásában maguk is részt vettek. Lassan József bánya­ mérnökként - szemben a korábbi 95 �feldolgozásokkal - az országos épí­ tésbe szervesen bekapcsolódó, a bá­ nyászat egészéhez is közelítő nóg­ rádi tevékenységet illusztrál köteté­ ben. A sors lehetővé tette részvé­ telét a nógrádi bányászat felszaba­ dulás utáni szakaszában. Kötődését palócföldi hűséggel, patriotizmussal vállalta. A szélesebb közvélemény csak az irodalomból ismer olyano­ kat, akik vállalva e táj sajátos v i­ lágát, a hely szellemében élik le életüket. Lassan József aktív mű­ szaki tevékenysége idején a nógrá­ di bányász országos felelősségét is érezve dolgozott, majd ugyanúgy dolgozta fel azt a hatalmas anya­ got, amelyet a nagyvállalat sokféle működése során felhalmozott. Rend­ szerezése ezért tanulságos - sokféle szempontból. Nógrád bányászata nem egy mű­ szaki újdonsággal lepte meg annak idején az ország bányászatát (pél­ dául Mizserfán működött először az országban felső vezetékes villamosmozdony-vontatás), és a szerző öszszeállításában mindazon újdonsá­ gok megjelennek, amelyek az el­ múlt évtizedekben a magyar bányá­ szat technikai váltásainak is állo­ másai voltak. A fejtési eljárások és módszerek után a gépesítettség ala­ kulásán vezet végig a szerző jól szerkesztett ábrákkal, amelyeken a tartalmi összefüggések (például az egy munkahelyre eső gépi vágathaj­ tás aránya, frontfejtési teljesítmény 96 országos összehasonlításban stb.) is pontosan követhetőek. A hazai bányák műszaki fejlődé­ sének teljes körű bemutatása az utóbbi években több értékes mun­ kában, ám csak területi vonatkozá­ sokat felölelő módon jelent meg. A dorogi, oroszlányi meg tatabá­ nyai munkák mellett Lassan József a Nógrádi Szénbányák olyan teljes körű bemutatását nyújtja, ami a bá­ nyafejlődésen túl egyben alapot ad a nógrádi gazdasági fejlődés, tár­ sadalmi mozgások ismeretének bő­ vítésére, egyben hozzájárul az or­ szág fejlődésében betöltött szerep jobb megértéséhez is. A szerencsés feldolgozás révén a könyvet olvasó rátalál azokra a bányafejlesztésből indukálódó folyamatokra (munka­ erőmozgás, iskoláztatás-változás, művelődési központok létesülése), amelyek mindenütt szerves kísérői a bányászattal együtt fejlődő, vál­ tozó infrastuktúrának. E z mint szerzőnk könyve is mutatja - dina­ mikusan változik és ezek között a változások között az alkotó ember mindig megtalálja azokat a felada­ tokat, amelyek cselekvését folytono­ san, újra ösztönzik. A szakirodalom Lassan József munkájával fontos, a nógrádi szénmedence történetét sajátos metszetben feldolgozó kiad­ vánnyal gazdagodott. (Salgótarján, a Nógrádi Szénbányák kiadása.) K R IS Z T IÁ N B É L A ��Á ra: 1 6 - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e3994fa3add39d561bc36e0afe3f36b2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8fe9b0567b68cad8e26a14d46c7d7b84.pdf 85164914faab5e1fcc2b9e3cd351c1b2 PDF Text Text ��Tartalom 3 Szepesi A ttila: A mágus éjszakája (vers) 4 K arsai Ferenc: Proszektúra (novella) 8 G yőri László két verse 1 o Ardam ica Ferenc: Kancsal szeretet (elbeszélés) 18 Tamás István versei Csanády János: A sokaságnak (vers) V A LÓ SÁ G U N K 23 Kultúra és társadalom napjainkban Beszélgetés Devcsics Miklóssal (H orváth-Laczkó) 28 Kerékgyártó T István: Legalább a remény (vita) 33 Demokrácia - rugalmas stabilitás (Interjú Makó Csaba szociológussal) M Ű H ELY 39 Mezey K atalin: Napló helyett IV. 42 Utassy József versei 44 Kilencek III. Vasy G éza: Utassy József (esszé) ABLAK 52 Zalán Tibor: Egy honi turistáról 53 Nicholas Kolumban versei H AGYOM ÁNY 57 Beke Mihály András: A tragédia vége: a komédia kezdete II. (tanulmány) T Ö R T É N ELM I F IG Y E L Ő 70 A. Sajti Enikő: D élvidék 19 4 1-19 4 4 ; Korom M ihály: A magyar fegyverszünet 1945. (Szakály Sándor) SZO M SZÉD SÁ G é s k ö z ö s s é g 75 Dobossy László: M asaryk a jó palócoknál (tanulmány) M ÉRLEGEN 89 Rado G yörgy: Madách Imre - Életrajzi krónika (Kolta Magdolna) 93 Fancsik János: V allom ások a K aran cs-M edves vidékéről (Czinke Ferenc) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I : Csík Pál D r. Fancsik János Füzesi István D r. Kapros Márta D r. Ném eth János István D r. Tamáskovits N ándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I : D r. Bacskó Piroska Czinke Ferenc D r. K ovács Anna Tóth Elem ér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelem en G ábor igazgató, 88.51266 N . S. Andrassew Iván író (Tahitótfalu); Ardam ica Ferenc író (Losonc); B e­ ke M ihály András író (B p .); Czin­ ke Ferenc grafikusművész (Salgó­ tarján) ; Csanády János költő (B p .); Dobossy László irod.-tört. (Bp.); G yő ri László költő (B p .); dr. H or­ váth István muzeológus, a Palóc­ fö ld főszerkesztője (Salgótarján); Karsai Ferenc író (B p .); K erék ­ gyártó T. István műv. -kutató (Jászberény); K olta M agdolna irod.tört. (B p .); Laczkó Pál író, a Pa­ lócföld szerkesztője (Salgótarján); M ezey Katalin író, költő (B p .); dr. Szakály Sándor történész (Bp.); Szepesi Attila költő (Bp.); Tamás István költő (Szurdokpüspöki); Utassy József költő (Bp.); Vasy G éza ird.-tört. E L T E (Bp.); Zalán Tibor költő (Bp.). E számunk illusztrációs anyagát Stanislav Tropp besztercebányai mű­ vész alkotásaiból válogattuk, aki a mátraalmási (Nógrád m.) nemzet­ közi művésztelep vendége volt. Borító 3. felső fotó: Szilágyi Ákos dedikál a Kortársaink című soro­ zatnak a Befejezetlen forradalom című kötetről tartott rendezvényén. (1988. június 1.) Alsó kép: A balassagyarmati Kom ­ játhy Társaság és a Palócföld ven­ Puerto dége Ferdinandy G yörgy Rico-i magyar író. Balról jobbra: Dr. Horváth István, a Palócföld főszerkesztője, Ferdinandy György, Zalán T ibor, Kőrössi P. József. (Fotók: Laczkó Pál.) Terjeszti a Magvar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. , József nádor tér 1 : - 1900 - közvet­ lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforg a l mi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25- 925, �S Z E P E S I A T T IL A A mágus éjszakája Nézte, ahogy tanítványai széthordják a könyveket, elgurigatják a színes kavicsokat, a tégelyekből kicsurgatják a higanyt, meg a ként - nem tudták, melyik mire való, varázsszernek hitték vala­ mennyit. N yelve nem tévedt a titkos igére, amit maga javára for­ dítani nem szabad. Feküdt és hallgatott. Nem tudott többet senki­ nél, eleget magyarázta, csak amit ismert, meg tudta nevezni - de nem hitték, hogy ennyi volna a mágusi tudás. Átkutatták a zugo­ kat, a fiókok pormacskái közt a kulcsokat, a görbült szögeket. Hi­ ába. Nézett utánuk, keselyű kölykei után, hang nélkül és szána­ kozva. A varázslatra nem volt kedve többé - minek a névtelent szólítani, minek röpülni szárnyak nélkül, elizzott éveken át, hol az arcok újraelevenednek, minek az összetört üveggömbök füstjébe nézni újra, vagy gyógyírral késleltetni az elmúlást. Elég szembe­ nézni az éjszakával, hol a rejtező férgek isszák a vért, iszap várja a húst, csont koccan a csonthoz. Elég hallgatni, ahogy az eső veri az ablakot. Zörög a bádogtető. 3 �K A R SA I FE R E N C Proszektúra a vastestű szerelvény alatt sikoltoznak a vonatsínek, s te csak állsz kedve­ sed kezét szorongatva, várva, hogy befejeződjék kényszerű álldogálásotok a sorompó előtt, hogy a kóbor, dohogó mozdony odébbálljon kísértetiesen sötét kocsijaival, hogy ne kelljen unnod már ezt a beteges mormogást, ami olyan mint egy szenilis öregúr elégedetlenkedése a mindennapos diétás le­ veske láttára, hogy remegő kezével mégis elkezdje aztán a kanalazgatást, hogy így mutassa meg, hogy él, s, hogy neked éppen ilyen idétlen asszociá­ ciók jutnak az eszedbe, az persze nem véletlen, ugyanis az öregemberek látványa elszomorít, nem maga a tény miatt, hogy az ember, ugye, meg­ öregszik, hanem az egyelőre még átélhetetlen probléma miatt, vajon mit fognak jelenteni neked akkor a nők, ha már csak egymagadban fogsz üldö­ gélni nap nap után egy betegekkel teli kórterem egyik ágyán várakozva a gyógyulásra, legalábbis valami megváltásra, ami megszabadíthatna az élet végességének tudatától, hogy ijedten ne kelljen odakapaszkodnod fia­ tal orvosok köpenyébe, hogy doktor úr, így meg úgy, dehát ő is csak em­ ber, s talán még a tegnap esti erekciója foglalkoztatja, vagy az új ápoló­ nővel eltöltendő éjszakai ügyelet, s minek is foglalkozna veled, te öreg, aszott, vén kecske, aki már amúgy is túlkoros vagy azokhoz a dolgokhoz, amik cinikus vigyor társaságában ténylegesen besorolhatók ebbe a jellegte­ len „azokhoz a dolgokhoz” kategóriájába, mint minden olyan dolog, ami egyáltalán valahogy a férfi és nő kapcsolata címszó alatt tárgyalható le­ hetne egy nem létező lexikonban, s ami valójában mégis létezik, mert ott rejlik minden ember - férfi és nő - agytekervényeinek valamelyikében, hovatovább már-már minden mozdulatban, egy-egy gomb kigombolásától kezdve egészen addig a bizonyos jajig, ami egy apró női szájat lihegés formájában elhagy, s ahogy ezek a gondolatok megfordulnak benned, erő­ sebben szorítod a markodban őrzött kicsi ujjakat, s a sötét éjszakában lép­ deltek tovább, hogy egy perszével felelj aztán kedvesed biztosan odamen­ jünk? kérdésére, hát persze, ismételgeted, magabiztosan, bár magad sem tudod, hogy milyen lesz ott, ahová most készültök, s jóllehet neked ez az egész dolog a költészet és a prózaírás szempontjából fontosnak tűnik, ta­ lán mégis megfontolást igényelné a kérdés, hogy vajon miképpen fogsz v i­ selkedni, hiszen egy normálisabb embert az ájulás környékezne idegen hul­ lafoltos testek látványára, hát mégis boncoláskor! minek az egész, minek? magad sem tudod talán, de azért gyötör a kíváncsiság önmagad miatt is, hogy, hogyan fogod viselni, mert hát te nem olyan vagy mint a többi em­ ber, hanem egészen más, alapvetően a kedvesed miatt is kíváncsi vagy, ugyanis valóban érdekes lehet az a nő, akinek meztelenségét magadból ki­ kelve simogatod éjszakánként, milyen lehet olyankor, amikor felpuffadt hullák üvegszemében felfedezi saját szépségét, sorsát, s az áporodott leve­ gőben mi tartja egyáltalán életben, s gondol-e vajon akkor az éjszakai sze4 �retkezések közös izzadtságára, verejtékére, ami összeszoruló testeket szinte eggyéragasztja, hogy a nevetgélések közben, de jó, de jó! pedig a holttes­ tekre gondoljon-e! szárnyak suhogása hallatszik a sötétben, talán az utolsó sárkányok egyike suhant el mellettetek, rátok nem nézve, jelentéktelen, os­ toba emberekre, akik csak úgy lépkedtek egymás mellett az utcán, mintha minden rendben lenne, szeretnétek egymást, ésatöbbi, ésatöbbi, de ti erre nem gondoltok, minden úgy jó, ahogy van, s ez az öntudatlanság öl meg benneteket előbb-utóbb, hiszen beledöglötök a semmibe, persze ha öntuda­ tosak lennétek, talán még előbb beledögletének, úgyhogy mindegy, már ami az úgyis javíthatatlan dolgokat illeti, meglehet, hogy azt gondoljátok, csak rajtatok múlik, s bizonyos, hogy igazatok is van, mégis csak tépitek egymás húsát, itt ballagtok a fülledt esti szür­ kületben, sötétségben a proszektúra felé, gyalogosan, mert hát oda tényleg nem kell sietni, minek? s egyáltalán hová kell sietni, fogalmazod estén­ ként, amikor kedvesed a tudományos eredményeiről mesél, s te is mesélhet­ nél neki, s nem lenne nehéz kiszűrni beszélgetéseitekből, hogy valójában minden fontosabb számotokra, mint a kapcsolat, ami kettőtök között épült, ez természetes is a mai világban, gondolod, hiszen a jövőért kell létezni, s nincs mód, idő, hogy az ember megnézze, hogy a másik alszik-e már mellette, s főleg arra, hogy ki az a másik, aki alszik-e már mellette, sebaj, jó így is, felelte kedvesed értetlenül egyik este a szeretkezés előtt, ezt mond­ ta, s te tudtad, valójában nem nagyon érti, miről beszélsz neki, mi kell még neked, s amikor szeretkeztek, talán el is mosolyodik, hogy hát tes­ sék, ezért ez a sok duma, s mikor ráérzel, mit gondolhat a kedves doktornő, akkor megbántottan fordulsz a fal búzamezőt idéző mintáihoz, szemedben mérhetetlen fájdalommal, s ilyenkor mindig haragos vagy és féltékeny is hiszen csak ennyi az egész? akkor mi tart titeket egymás mellett? semmi, ez ta­ lán tényleg konklúzió, s konklúziónak nagyon is jó, de neked, mint v á ­ lasz, egyáltalán nem elég, hiszen kell, hogy legyen valam i értelme, nem­ csak a megszokott éjszakai összekapaszkodás, zuhanás a hullámvasúton, együtt megélni a semmit, tényleg nem sok, nevetsz, de nincs kiút, csak léteztek a jövőtökért, s a jelenné lett jövőben ismételten ugyanúgy, s a pillanatokban rejlő értelmet megragadni képtelenek vagytok, azt gyaní­ tod, talán nem is akarjátok, persze ha szerelmesek lennétek egymásba, minden egészen más lenne, még az esteli gyaloglás is, ami most elérte célját, ugyanis ott álltok az üvegből tákolt kapu előtt, mögüle egy tömött bajszú cigány, az éjszakai ügyeletes portás? leskelődik, jó éjszakát doktor­ nő, leheli, s talán részeg, s e részegségnek vélt állapot az, ami benned megtartja a nyugalmat, hiszen a te számodra ugyanolyan senki ő is, még akkor is, ha nem lenne italos állapotban, mert bár szeretünk nagyon oko­ sak, bölcsek és szépek lenni, valójában nullák vagyunk, s ezt sajnos, na­ gyon jól tudjuk önmagunkról, vagy legalábbis sejtjük egy-egy sóhaj erejéig, ágybabújás előtt, a napi munka fáradtságától, beléptek hát, s végre villany­ fényben vagytok, gondolod, s mélyet szippantasz a meghatározhatatlan sza­ gú levegőből, ám ekkor előkerül hirtelen egy szemüveges középkorú férfi, hogy ön itt? kérdésével, amit kedvesednek irányít, végképp tudatosítsa benned senki voltodat, s bár most különösebben nem tiltakozol ez ellen, amikor a proszektúrára igyekszel, s egy ilyen jelentőségteljes férfiarc néz farkasszemet veled, azaz hogy át rajtad, dehát ő itt főorvos, vagy mi a csuda, igen jól szituált s komoly férfi, talán egy a sokból, aki már ked5 �vesedre is szert tett, ahogy hirtelen megfogalmazódik benned, s miért is ne, talán kedvesedet ezek a titkosított kapcsolatok tartják életben, s az emberek talán csak azért választanak maguknak partnert, hogy ezáltal tit­ kosított kapcsolatokra tehessenek szert, úgy ahogy a főorvos a te kedve­ sedre, s így bizonygassák önmaguk előtt, hogy élnek - itt vagytok hát, ked­ vesed otthonosan megy előtted, már nem fogja a kezed, csak lépdel, a betegszínű lámpák gyógyszerízeket idéznek a szádba, s nem titok, hogy valójában nem nagy nehézség így fogalmaznod, hogy rohadtul utálsz min­ den kórházat meg hasonló építményt, s ezek látogatásának függvényében mindazon dolgokat, amik az egészségügyre emlékeztetnek, de sebaj! most itt vagy, figyeled kedvesed emelt fejének vonalát, nyakában az apró pihéket, s még véletlenül sem szólal meg, talán már így akar előkészíteni a látványra, ami majd benn fogad, s a nyáron előjövő szeplők az arcán szinte világí­ tanak, s megdöbbensz, hogy milyen szépnek találod most kedvesedet, pe­ dig talán nem is az, mert bizonyos külső jegyek miatt nem tetszhet minden férfinak, ám számodra mégis pótolhatatlanná ezek teszik a nő személyét, s hogy így gondolkodsz róla, azért talán a szemedet is kikaparná, mindegy persze, nevetsz, hogy önmagad számára is tudatosítsd, hogy a nő fontosabb a róla elgondolt elméleti szabálynál, s úgy gondolod, nem rajtad múlik, hogy egy kicsit fontosabbak legyetek egymásnak, de megengeded magadnak a feltételezést, hogy nem is biztos, hogy így van, s ekkor már ott álltok benn, aminek a helyes megnevezése teljesen értelmetlen lenne, s a tep­ sikben fekvő holttestek látványa tényleg nagy hatással van rád, egyenesen iszonyatos, összegzed, s gyorsan kihátrálsz a helyiségből, amikor is ked­ vesed elégedett pillantásokkal követ, s ahelyett, hogy megkérdezné, hogy vagy, elégedetten pislant néhányat, s nagy nehezen előprésel magából egy nos?-t, ami egyenesen ingerel ebben a szituációban, ám tisztában vagy azzal, hogy te vagy a marha, mert erősködtél a látogatásért, s most kicsit csalódott vagy magad miatt, amikor a buszon hazafelé döcögtök, nappal kellett volna jönni, suttogod, mert szükségét érzed, hogy mondj már valamit, ugyanis a hallgatás csak a hullák élettelen egyedülvalóságát idézi fel ben­ ned egyszer-kétszer, aztán újra és újra - otthon a szobádban megrekedt, csukott abakoktól megmelegedett levegő fogad ismételten a hideg testekre emlékeztetve, ez hát a halál, forgatod a szavakat a nyelveden, s kimond­ hatatlanul elkeseredetten üldögélsz az egyik fotelben, s kedvesed két üveg bort ígér neked, hogy gyorsan leszalad a kocsmába érte, te helyeselsz, bár félted őt a részegektől lármás utcán, s ő már indul is, erősen becsapódik mögötte az ajtó, s hallatszik távolodó lépéseinek zaja, még a fejedben visszhangzik a magas sarkú cipőcskék koppanása, mikor nyílik az ajtó és az Ö reg lép be, kezét nyújtja, vidáman nevet, ami meglep téged, de nincs idő már gondolkodni, menned kell, néhány jó szót kellene mondanod, ér­ zed, de nem teszed mégsem, minek? s az Öreg a testedtől kimelegedett fotelba helyezi csontos fenekét, s kérdezgetni kezd, csak el ne szégyelld magad! ugyan, család, gyerekek meg hasonlók! egy feleséged sincs, csak ez a lakás, ami a nődé, aki egy doktornő, s holnap talán kirúg a fenébe, ezért talán szabadkoznod kellene, de már ez is mindegy, hiszen az Öreg már fiatalkorodban is izgatott, talán ott lapult minden mozdulatodban, s mégis hiába, nem sikerült, csak ennyi, amennyi, az Öreg megsimogatja borostás arcát, s örül, hogy legalább egy nőt tudsz neki adni, de semmi mást, gyorsan távozol, nem csukod magad után az ajtót, utálnád, ha be6 �Csapódna, vagy ha becsukódna, lefelé szaladsz a lépcsőn, kedvesedet majdnem fellököd, de ő halkan káromkodik egyet, semmi több, belép, kérdi miért van tárva-nyitva az ajtó, te, aki a fotelben ülsz, már megnyugodtál, nem riogatnak már azok a rohadt hullák, carramba! a hangod kedves, tekin­ teted apáskodóan vidám, s a mozdulataid is fiatalosak, kedvesed értetlen­ kedik, amint mélyen a szemébe nézve megsimítod arcát, kissé nedves alsó ajkát. . . ekkor elkomorodva lép hátra, mint egy doktornő, úgy mondja, te úristen, te megöregedtél. 7 �G Y Ő RI L Á SZ LÓ Aranyhörcsög az akváriumban Kiöntött emléke a víznek. Végtelenített homok. K ét lábon állva kaparász az üvegsíkokon. Karistolgatok én is: körül a függőleges éj. Milyen két világ találkozása szorít vagy szabadít? 8 �A tűz lovagja E napokban (szeptember 16 -19 .) tartja Pesten az első magyar tűzoltó-ünnepélyt a magyaror­ szági tűzoltó egyletek összessége. A tárgy fontossága emberiségi, jótékonysági s nemzetgazdasági szempontból, a tűzoltás férfiassá­ ga, sőt hősiessége egyaránt kéG RÓ F SZÉC H EN YI ÖDÖN sisakban, mint Franz Josef Backenbart, er schwöret, er schwöret, zsebében tűzoltó fokossal, rézcsatos derékszíjjal, karszalaggal (O. T.), félfüllel, a sisakon tűzoltó rózsával, a si­ sakon parókával, emberiségi, jótékonysági s nem­ zetgazdasági fonM A G YA RO R SZÁ G N A G YA SSZO N YA 38. szám. Tizennyolczadik évfolyam. Vasárnapi Újság. Pest, szeptember 17-én, 18 7 1. Népies iratka munkaszüneti napokra, úgy mint Ferencz József születésnapjára, névnapjára, húsvétra, pünkösdre, Szent Istvánra, karácsonyra, minden vasárnapra, száE G Y M A G Y A R PARASZT lobogós ingben, szőlővenyigék közt egy szellős cserényben a végtelen magyar rónaságon, kávéházi nádkertben V. U. a Politikai Újdon­ ságokkal együtt egész évre, félkönyékre dől, előtte hosszú nyakú üvegben bor, a cserényen gólya párosával, ő pedig a kicsi kis cserény­ ben hatalmasakat pöfékel, egészen tűzveszé­ lyes G R Ó F S Z É C H E N Y I Ö D Ö N , A T Ű Z L O V A G JA 9 �A R D A M IC A F E R E N C Kancsal szeretet Hedviget sokan és sokszor lóvá tették már. Mégsem sírt, mégsem érezte úgy, hogy ki kell rohannia a világból. A lóvátevők többnyire cigányok vol­ tak. Ősi természeti adottságuk nem hozta ki a lányt a sodrából. Nem kü­ lönbözött tőlük. Ő is rendelkezett vele. Istenem, használta az eszét! Több­ kevesebb sikerrel igyekezett mindenkit becsapni, hogy legalább kis részét vi­ szonozza azoknak a méltánytalanságoknak, melyek érték. De ettől a mézes-mázos szavú városi embertől (éppen ettől!) nem várta volna. . . Nem számított rá, nem hitte, nem képzelte róla, hogy ez a „szép és jó úriember” (így mondta Galamb Hedvig - az anyja) ennyire közéjük való, ennyire „fekete” . Ennyire túltesz a városka két legnagyobb roma szélhámo­ sán, Dundón és Mamukón. Mert túltett rajtuk . .. Hedvignek rögtön „azután” könnyek tódultak a szemébe. Legszívesebben kiszaladt volna a kapun az utcára, hogy bánatában megint világgá menjen. De ez teljességgel lehetetlen volt. Az utcán (zsákutca volt!) összegörnyedve, szitkozódva futott, menekült a polgári bizottság tagja. Csak nem fognak egy és ugyanazon az utcán egy irányban rohanni?! A lány fejében az is megfor­ dult, hogy utánakiált valami zsírosat, de ebből nem lett semmi, mert a tola­ kodó könnyek elmosták haragját, dühét, s enélkül nincs értelme az ordítozásnak. Sarkon fordult hát, s végigszaladt az udvaron. A ház felé vette az irányt. A könnyek nem csak haragmosó, de gyengítő tulajdonsággal is bírtak, mert rohanása már az előszobában Slampos, fáradt menéssé lassult, s úgy haladt végig a konyhán, mint egy megvert, megvakított, kínjában csendesen vonító eb - akkor már semmit sem látott könnyeitől — az edényekkel csörömpölő anyját sem - s a szűkölő fájdalom feltartózhatatlanul szűrődött ki torkából. Tapogatózva talált rá az „alvó” szoba kilincsére. Átbukott a küszöbön, be a cigányszagba, de izgalmában most ezt sem érezte, pedig, mióta hazaszökött az intézetből, mindig érezte — azelőtt, kisgyermekkorában sohasem. Hedvig ke­ zéből kicsúszott a kilincs, s a szobaajtó nyitva maradt, az anyja utánaszólt valamit, de a lány nem értette, mert akkor már belevetette magát az ágyba, s fejét a mocskos ágyneműbe fúrta. - Már elment az „emenvés” ember? - jött be utána az anyja. - El. Tökönrúgtam, akarta felelni, azután meggondolta magát. - Aranyos, jószívű ember volt, szerencséd van, hogy őt küldték. Meg­ ígérte, hogy csupa jót fog írni rólad. Ne sírj, te. . . ! Na hiszen, képzelem, fordult meg Hedvig agyában, és felemelte könnyáz­ tatott arcát. Az anyja ott állt a szoba közepén, tehetetlenül, szánalmasan. Lógó hasú, szétfolyó testét szűk barhetruhába préselte, melle csaknem eltűnt, mintha viszszafejlődött volna. Mind a két szemére bandzsított, s Hedvignek úgy tetszett, egyikkel a szoba egyik, másikkal a szoba másik sarkába bámult. 10 �- Mindenhová néz, bámul, csak engem nem lát. Engem sohasem lát, soha­ sem látott! Igen, így volt. Ezért nem tudta komolyan venni ezt a nevetséges asszonyt, még ha az anyja volt is. Nem tudta komolyan venni intelmeit. Testvérei, s az apja hasonlóan érezhettek, mert egyszerűen kinevették. - Ne bőgj! Inkább adj hálát az istennek, hogy ide küldte azt az „ emenvés” embert. Az majd kihúz a bajból, eligazítja a dolgodat! Emenvés ember! Isten ... Istenem, hol él az anyja?! Adjon hálát, amiért az az ember. . . ? Rögtön, csak befonja a szemöldökét! És tűnjön már el ez a kancsi nő is, mert nem áll jót magáért! Na, végre! Kiment, behúzta az ajtót. Bandzsítson tovább a konyhában a pacalleveses fazékjába! Jól kifuthatott azóta a habja, a szobában érezni a bűzét. Futott a konyhában a pacalleves habja. Futottak a szobában Hedvig könynyei. A lány helyzetet változtatott. Hátára fordult, nem tudott tovább hason fekve szenvedni. Így az ágynemű bűzét sem érezte annyira, gondolkodni, em­ lékezni is jobban tudott. Odakinn a tűzhelyen a pacalleves gőze, habja meg­ emelte a fazék ütött-kopott vörös fedőjét. A fazék alatt fűtöttek, a fazékban forrt. Hedvigben is forrt: élményék, emlékek kavarogtak sós könnyzuhatagban, míg nem felforrt a csíkos, vörös huzatú dunyha is, emelkedni kezdett, azután libegett, majd kiröpült. Kiröpült a helyiségből, egyesült a levesesfazék fedőjével, senki sem irányította, Hedvig sem, csak a pillanatnyi érzések kormányozták. Olajnak, benzinnek jók voltak a könnyek. A motorzúgást Bobby Solo helyettesítette, aki hol az ,,Egy könnycsepp az arcon” -t, hol a ,,Cigánylány-t" dúdolta, Hedvig két kedvenc slágerét. Bobby Solo éneklésébe állandóan belekotyogott az anyja: - Nem kellene csavarognia, az „alvó” szobán kívül van egy másik szo­ bánk, sokba került, míg berendeztük, jöjjön, nézze meg, szép szoba, „granofóng” is van benne, itt kedvére „granofóngozhatott” volna, de ő inkább elcsavargott - férfiakkal. Anyja kotyogásától motorhibásos lett Bobby Solo éneke. - Jöjjön, nézze meg, nézzen be! A polgári bizottság tagja benézett. . . Tett egy lépést előre, azután meg­ hátrált a kicsapódó jéghedig levegő elől. Lehet, hogy ő is arra gondolt, amire abban a pillanatban Hedvig. . . Már mint hogy azok a férfiak legalább megmelegítették. - Kicsit hideg van itt - mondta udvariasan a férfi, s közben az Északi­ sark járt az eszében. - Nem telik tüzelőre, drága uram, drága a tüzelő, roppant drága, öltözne föl, ha fázik, de nyáron akkor is „granofóngozhat” , amennyi belefér. Ha már fizettünk érte, berendeztük . . . Hedvig tudja , az anyja említette, hogy a szobabútort még a „bányapénz­ ből” vették, rögtön azután, ahogy hazajöttek Osztravából. A vörös dunyhafedő most Osztrava fölött röpköd. Udvarias, akárcsak az „emenvés” . Udvariasan, de lanyha érdeklődéssel figyel. Hedvig anyjára, s várja, hogy Hedvig megszülessen. Végre! Hedvig a világon van. Egyáltalán nem fontos részletek kíséretében születik meg. Azután rögtön megszületik a másik „lány” - Blanka is, kissé könnyebben, majd harmadiknak K aro. A 11 �három évbe éppen három gyermekszülés fér bele. Letelik a három év, amit az apja, az „uram” aláírt, dehogy az ura, hiszen meg sem esküdtek, csak „úgy” élnek, papír nélkül. - Az uram megbetegedett „gyomorfekélyt” kapott, hálistennek, szegény úgy félt a bányában, majd a rossznyavalya jött rá mindig. E gy évig volt be­ teg, azután megoperálták, azután hazajöttünk, most sem dolgozik, itt-ott el­ megy behányni valaki fáját, szenét. A nyugdíjából élünk. Alig jöttünk ha­ za, az uram vesztemre megcsinálta a negyedik gyereket, a Lajot. Nem csodál­ koznék, ha az volna ilyen ideges, nyugtalan, mint a Hedvig. Bár azt mond­ ja a doktor, mert doktornál is voltam a Hedviggel, elmondtam neki mindent, azt mondja a doktor, lehet, hogy azért olyan, mert az apja akkor csinálta, amikor még új ember volt a bányában és a legjobban félt tőle. Nehezen él­ tünk, kérem, de rendesen, rendesnek neveltem őket mind, de ez a Hedvig már sohasem lesz rendes. Elszúrta a becsületét! Elszúrta, elszúrta, ezt sokféleképp’ lehet érteni. Szégyenkezni is lehetne az anyja tapintatlan megjegyzése miatt. Hedvig egy idő óta nem szokott szégyen­ kezni, de mégis kellemetlen neki, hogy a polgári bizottság tagja, a vörös re­ pülődunyha, és Bobby Solo előtt mond ilyeneket az anyja. Bobby Solo soha­ sem mondaná azt egy csóró cigánylányról, hogy „nem rendes” , meg hogy „el­ szúrta a . . . ” . Hedvig különben sem tehet róla, az apja tehet egyedül, az öreg Oláh, a gyáva nyúl, aki gyerekcsinálás közben is a bánya alattomos reccsenéseit, ropogását, moraját, félelmetes hangjait hallgatta, figyelte. A mai napig hallja őket, belefészkéltek a hangok, részeg álmából nemegyszer ri­ ad fel ordibálva: - Szakad a bánya! D evla, segíts! Ha józan is, fél. S hogy ne féljen, siet inni. Ilyenkor (Hedvig „kiruccaná­ sai” óta) meg az az első, hogy őt kurvázza. A repülődunyha sem képes fel­ fogni a szó ütéseit, a védő fedőpajzs sem. A kázás Bobby Solo lemezére is ráragadt. Hallgass Bobby, mert kicserélem a tűdet! Mindnyájan féltek egy kicsit: ő, Blanka, K aro, Lajo, az anyja, de legfőképpen az apja. Így szület­ tek! Csakhogy apja verekedett félelmében. Mindig az idősebbekkel kezdte: az anyjával, és vele - Hedviggel. Ezt a káderezni jövő városi ember is beír­ ta. A városi ember?! Ezt már rég, nagyon rég, a káderes előtt is feljegyez­ ték. Elsőnek a tanítónő, amikor kék-zöld foltókkal ment az iskolába. Iskola... A nyolcadikat keservesen befejezte. . . Csúnya is volt, cigány is volt, a lá­ nyok nem kedvelték. Hedvig sem őket. Kis buták! Sokkal idősebbnek érez­ te magát tőlük. Koraéretten unta osztálytársnőit, nyafkaságukat, s bosszúállóan gyereket kívánt a karjukra, hadd tudnák meg. . .! Hadd tudnának meg végre!. . . Közben mit nem adott volna egy barátságos szavukért! És egyál­ talán. . . Ilyen, vagy olyan szeretetért, gyűszűnyiért, mindegy, hogy milyenért, csak valódi legyen! (De ne sápítozzon az a szeretet, mert az kibírhatatlan, elviselhetetlen! Az ilyen szeretet akkor sem kell, ha valódi!) De kisül, hogy valódi szeretet nem is létezik, hamis, vagy tettetik. S a legnagyobb hazugság a szeretet jeleiben, az érintésekben, simogatásokban, csókokban, s egyebek­ ben rejtőzik. Hedvig sokára jött rá, hogy így van, mert sokáig kereste a sze­ retetet. S hogy mit talált? Hát . . . Annak a csíkos, vörös repülődunyha a megmondhatója! Most a liget fölött repül. A liget, s minden benne zöld. Az olajosképű Kálmán ruhája is zöld. Zöldposztó - katonaruha. Itthon van szabadságon, 12 �nőre van szüksége. Hedvig akadt az útjába, csúnya, nagy orrú, de fiatal. Át­ kozottul fiatal, s ez nagy előny, de hátrány is. Előny és hátrány beleülnek a mérleg serpenyőjébe. . . Megállnak a ligetben levő kerthelyiségben, leülnek. Kálmán rumot rendeli és fagylaltot. Hedvig torkát égeti a rum, hűsíti a fagy­ lalt. Kálmán a kezét simogatja, fogja, gyúrja. Hedvig ilyet még sohasem ér­ zett. Hát ilyen a szeretet, az embert hol a hideg rázza, hol elönti a forróság? A fagylalt rózsaszínű, a rum rozsdavörös, a liget hosszú, a fák-bokrok zöldek, a katona ruhája is, de ezt már nem sokáig látni, mert erősen sötétedik, a bokrok is sűrűbbek, a szeretet keze merészebb.. . A szeretet nagyon jó . . . A szeretet véres. Az ilyen szeretet visszamegy katonának, eszébe sincs írni! Hedvig megkóstolta a szeretetet, most már nem tud nélküle élni. Keresi. Röpül a dunyha, a szeretetkereső elkerüli az iskolát. Hedvig kézről kézre jár, de ezek a kezek már nem véresek! Simogatnak, de nem szeretnek. Mind­ egy, most már mindegy, hátha valamelyik mégis. . . Úgy látszik, hogy igen, azután mégsem. . . A szeretet néha percekig, néha órákig, néha napokig tart. Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a szeretet va­ lódiságát? Hát, mikor-hogy.. . ? Egyszer két hétig tart, és Hedviget kere­ sik. . . A dunyhahelikopter leereszkedik. Nagy-nagy szelet kavar maga körül, és port. A porfelhőből előbukkan annak a férfinek a felesége, akivel Hedvig két hétig. . . Hedvignek a helikopterekben is csalódnia kellett. Váratlanul ha­ zahozzák a réges-régen elváltnak mondott feleségeket is. A feleségek óriási balhét csapnak, az ütlegektől, hajcibálástól sem riadnak vissza. Szótárukból cifra, ősi szavak kerülnék elő. Nem nagy dolog az egész, Hedvig azt is ki­ bírja. Mindenesetre a helikopter pilótája megérdemelné, hogy lelőjjék. A he­ likopter ejtőernyővé fújja a „nem nagy ügyet” , nem ejtőernyővé, inkább bal­ lonná - de ezt meg az iskolában fújják, meg otthon az anyja. S hogy biztosan felfújódjék a ballon, a járási nemzeti bizottság szociális osztályáról is fújja valaki, hogy száradna bele a tüdő. Hedviget rákötik egy szomorúszürke léggömbre, amely a brünni javítóintézet felé röpül. Sajnos, épségben megérkezik. Hedvignek nincs rossz dolga. Két hónap múlva má­ sik csehországi intézetbe helyezik - ott még jobb. Egy este megáll az ágya végénél Anezska - a nevelőnő. Felemeli a takaró szélét . . . - Elfelejtettél lábat mosni! Velem jössz! Hedvig megszeppenve követi. Azon csodálkozik, miért nincs Anezska hangjában, szemében több szigorúság. Anezska hangjában, szemében valami egészen más lakozik - hasonlít a szeretethez. Hedvig a fürdőszoba felé lép­ ked, de Anezska rászól, nem oda, te buta, és saját szobájába vezeti Hedvi­ get. Hedvignek lábat sem kell mosni, akkor minek mondta Anezska. . .? Hedvignek le kell feküdnie, s egészen más valamit kell csinálnia, mondjuk szeretnie Anezskát. Anezskát nem mindenki szereti, az egyik lány nem haj­ landó lábat mosni, árulkodik, ebből botrány lesz. Anezskát kirúgják. Fél év után Hedviget megint ballonra kötik, hess, haza, Szlovákiába, federáció van. Hedvig nem tudja, mi az a federáció, nem is érdekli, csak azt tudja, hogy ezen az új helyen nem jó, ebben a kastélyban nem fogja kibírni tizennyolc éves koráig, jöhetne már egy ballon! De nem jön! Ezért Hedvig önmaga gyárt egyet, azon repül ki esténként az ablakon. A többi lány is így csinálja. Lenn a parkban már parázslanak a várakozó fiúk cigarettái. Az épületben csak a nevelőnők fogadhatnak férfi látogatókat. Az intézet nem kupleráj! 13 �Egy éjszaka véletlenül kipukkad Hedvig gyönyörűszép kék ballonja. N a­ gyot zuhan, fel sem ébred, csak a ki tudja hányadik napon, a kórházi ágyon. Szép kis cirkusz az agyrázkódás, kéz-, lábés bordatörés!A teljes gyógyulás után (nyár van), de csak azután, haza lehet utazni szünidőre. Szünidő után meg csak a bolond megy vissza az intézetbe. Hiszen az még másfél év! Menjen az anyja, ha annyira akar! De az anyja nem megy, kísérőnek sem megy, arra nincs pénnz. Neki, még­ is neki kell mennie, vonatra ültetik. Szerencsére Zólyomig útitárs is akad, nem cigány! Egy hónapig élnek együtt. A férfi iszik, agyba-főbe veri Hed­ viget, nem lehet ezt bírni. Hedvig elhatározza, elég volt. Mindenből! A lég­ gömbből is! Autóstoppal utazik tovább. A sofőr morog egy kicsit, de a kocsikísérő szívesen látja. Egész úton cigányul beszélgetnek. A sofőr komolyan dühös. Egy kukkot sem ért. Azt mondja, ha nem hagyják abba,mindkettőjüket ki­ teszi. Nevetnek, csak tegye! Tegye ki őket az út szélére.Nem fognak unat­ kozni. A Sándorral. . . Sándor megígéri, hogy elveszi feleségül. Mihelyt tizen­ nyolc éves lesz. Hedvig örül, markában a szerencséje. Most már hazamehet, bemutathatja Sándort. Ha Sándor is úgy gondol­ ja. K i lát bele Sándor fejébe? Na ki? - Keresnek a rendőrök - újságolja az anyja. Jelentenem kell, ha haza­ jössz. - Ne jelentsen, a Sándor elvesz feleségül. Sándorra most már nem néznek ellenségesen. Hedvig apja borért szalad a kocsmába. Isznak, dicsérik. . . - Jó bor, jó bor! Nocsak, Karo, szaladj, hozzál még! Nocsak, Lajo, sza­ ladj hozzál még! Hedviget szeretik, feleségül veszik, Hedvigre már nem lesz több gond, er­ re inni kell! Igen, de nem ennyit! Nem annyit, hogy berúgjon az . . . Az ör­ dög bújt a vörösborba! Az „alvó” szobában részegen horkol az ördög. Ugyan! Horkolni csak a Hedvig szülei horkolnak. Az ágyban együtt alszanak a vörös huzatú dunyha alatt. Lajo és K aro az ágy másik felében szuszognak. Hedvig és Sándor az ágy végében meghúzódó sezlonon feküsznek. Blanka kinn fekszik a konyhában. A „granofóngos” szobában senki sem alszik, az nem arra való! Az „alvó” szobában már mindenki alszik, csak az ördög nem. A vörös­ bor vörös ködöt borít Sándor agyára. Sándor óvatosan felkel, kimegy az ud­ varra. Visszafelé eltéved. Nem talál be Hedvighez az „alvó” szobába. Ho­ gyan lehet összetéveszteni a konyhát a szobával, Blankát Hedviggel? A bor az oka! De miért nem ivott Blanka is annyit belőle, hogy hallgatott volna? Miért nem hagyta magát, hogy hamarább szabaduljon. . . ? Blanka ordít: - Jaj, anyám, apám, segítség! Hedviget nem hívja segítségül, pedig Hedvig menne. Sándorral is elmen­ ne. Még ezek után is elmenne, de nem engedik. - Takarodj, Sándor, takarodj az én házamból! Hedvig tudja, hogy sem az ördög, sem a bor nem tehetnek semmiről. Csak ő! Egyedül ő tehet mindenről! Sándor, szerinte, róla ítélte meg Blankát. Hedviget megint nem szereti senki. Titokban összepakol. Az állomáson kódorog. Az autóstopp nem vált be, no, majd a vonat. Hedvig azt esti gyorsra 4 1 �vár, azzal jó messzire lehet utazni. Egyszercsak jön egy döcögő személy és egy hosszú hajú srác. Azt mondja a srác: - Gyere velem B atyiba! - Jó ! - válaszolja Hedvig, és a srác megragadja a bőröndjét. Batyi - a város sötét, éjszaka van, vén utcákban tekeregnek. Hedvig még nem járt itt soha. - Várj itt! - mondja a srác, és a bőrönddel belép egy koromsötét kapu­ aljba. Hedvig didereg, az éjszaka hűvös. Bemegy a kapualjba, hát látja, hogy átjáróházban van, s a srác sehol, rég meglógott . . . Hedvig vállat van, s el­ indul, megpróbál visszatalálni az állomásra. De eltéved, a seregben köt ki. Szőkített hajú asszony jön vele szemben, nehéz csomagokat cipel. - Hé, te kódorgó lány, segíts! Hedvignek minden mindegy, szót fogad. Egy alacsony házba betérnek, itt lakik az asszony. Hedvig a lámpafénynél jobban megnézi. Ekkor látja, hogy oláhcigány. Fülében vastag aranykarikák, ujján kennedys pecsétgyűrű. Az aszszony kimegy, felkölti a szomszéd cigányokat, elhozza tőlük a gyerekét. Hed­ vig hirtelen roppantul elfárad s megszólal: - Nincs hol aludnom! Az oláhcigányasszony cigarettára gyújt, s az egyik fekvőalkalmatosság felé int: - Feküdj le! Félálomban hallja anyja sopánkodását (jaj, hol kötöttél ki - az oláhcigányok között?!), és az oláhcigányasszony szavait, hogy nála maradhat, ha akar, pesztrálhatja a gyerekét, úgy sincs kire hagynia, az ura a sitten van, ő pedig sokat utazik, Jugóból csempészik. Itthon nem lesz semmi dolga, csak enni ad­ ni a kétéves kislánynak, s ha valaki (a rendőrök, vagy más) keresné, azt kell mondania, hogy Pozsonyba, Kassára, esetleg Prágába utazott esküvőre, ke­ resztelőbe . . . Ha eladja a cuccot, kap tőle havonta kétszáz koronát, meg cigarettát - amennyit elszív, meg kosztot. Másnap az asszony a cuccal házalt, néhány nap alatt eladta, és újból út­ nak indult. Majdnem két hónap múlt el, de Hedvig egy koronát sem látott a nőtől. Amikor kérte, az asszony megpofozta. - Itthagyom! - szaladt ki Hedvig száján. - Ha elmégy, feljelentelek kurvaságért, meg azt mondom, hogy elloptad az aranygyűrűmet, aranyláncomat és nyolcszáz koronámat! - fenyegetőzött a cigányasszony. (Hogy is ne, hol kap ilyen olcsó pesztonkát!) Én meg feljelentem csempészésért, akarta válaszolni Hedvig, de meggon­ dolta magát. Ebből elég volt! Ha már soha senki sem fogja szeretni (az oláhcigányasszony gyereke sem szerette!), akkor mindegy. Hazamegy, s ha az anyja visszaviteti az intézetbe, azt sem bánja. Ha meg rossz lesz, legfeljebb kiugrik az ablakon! Nem a fiúk után, csak ú gy.. . Megfigyelte, hová rakja az oláhcigányasszony a pénzt. Másnap kihasználta távollétét, kivett a pénzből négyszáz koronát (ez jár nekem!), s továbbállt. Az oláhcigányasszony feljelentette. Pontosan úgy, ahogyan ígérte. Hogy volt hozzá képe, pofája! Aranylánc, aranygyűrű, nyolcszáz korona! Minden benne volt a jegyzőkönyvben. A „városi ember” mondta, Batyiban a közbiz­ tonságiaknak kell a vélemény. - Előbb vizsgálat lesz, azután lehet, hogy tárgyalás - mondta az anyjának. - Az attól függ... 15 �- Mitől? - kérdezte az anyja riadtan. - Attól is, amit én írok a lányáról. - Jót írjon, uram, jó t.. . - Az attól függ.. . - Mitől? - Lopott-e a lány? - Mondd el, Hedvig, loptál-e?! - Nem, nem vittem el csak a kéthavi bérem. Ami nekem járt! - Látja, uram, nem lopott, sok mindent csinált már, a férfiakkal ugye­ bár, de nem lopott. Én mondom magának, mióta az oláhcigányasszonytól visszajött (az isten verje meg a fajtáját ott, ahol egy van belőle! - tette hoz­ zá a városi cigányok megvetésével), rendesen viselkedik, dolgozni is jár, igaz, csak utcát söpörni vették fel, oda nem kellett a személyi igazolvány, mert az bizony az intézetben maradt. Hajnalban kel ebben a hidegben, nap­ pal itthon ül, este megint csak utcát söpör. Jót írjon róla, uram! - J ó t .. . ? Az attól fü gg.. . - Mitől, uram? - Hogy megjavul-e? És ekkor a férfi dumálni kezdett. Munkáról, jövőről, mi lesz belőledről, férjről, gyermekekről, családról, szeretetről, jóságról, hazáról, de főleg a szeretetről. A szeretetről annyit beszélt, hogy Hedvig torka (már akkor!) egé­ szen elszorult, reggelig elhallgatta volna. Amikor az „emenvés” felszedelőzködött, menni készült, az anyyja ki akar­ ta kísérni, de a férfi intett, hogy nem. . . - Majd Hedvig kikísér, úgyis sze­ retnék még vele néhány szót váltani négyszemközt. Hedvig engedelmesen félállt, s kiment a férfival, aki meghúzta orra alatt a szeretet mézesmadzagját. Mitől függ a szeretet? Az attól függ.. . A kapunál a férfi megfordult, váratlanul magához rántotta, apró mellét kezdte markolászni, majd a kapuhoz szorította, s a lába közé ékelte a kezét. Hedvig ismerte e mozdulatok értelmét, most mégis fellázadt. Olyan duma után, melyben minden harmadik szó a „szeretet” , ilyen módon a mindzsájához nyúlni - ez egyenlő az erőszakkal. Az erőszak ellen pedig védekezni kell. Teljes erejéből félrántotta a térdét. A férfi sziszegett, furcsán összegör­ nyedt, kiszaladt a lélegzete. . . A csíkos, vörös huzatú dunyha kipukkadt. Levegője szomorú sóhaj kíséreté­ ben távozott. A dunyha végleg leereszkedett, abbahagytla a kalandozást, Hedvig a sóhaj után letörölte könnnyeit. Késő van, ideje munkába menni. Odakinn a konyhában az anyja megkínálta pacallevessel. Büdös volt. - Nem kell! - mondta Hedvig, és felémelyedett a gyomra. Felöltözött. Az udvaron vállára vette a nyírfasöprőt, és elindult a piac felé. Útközben fázni kezdett. Megállt egy ócska kiskocsma előtt, söprőjét kinn hagyta, bement, és megivott egy fél deci vodkát. Hirtelen vad éhséget érzett, vásárolt egy cso­ mag kekszet, s a piac felé haladva bemajszolta. Kijelölt helyén nyugodt, ki­ egyensúlyozott, félkör alakú mozdulatokkal söpörni kezdett. Óvatosan! V i­ gyázott arra, nehogy felverje a port. A múltkorában tele lett kelésekkel az egész teste, azt mondta az orvos, hogy a portól. .. 16 �A kispiaccal végzett, kiment az utcára. A sarkon izgatottan lehajolt, fekete pénztárcát talált. Száznyolcvan korona volt benne, meg némi apró. Amíg a pénzt számolta, szembejött vele egy szerelőruhás alak. Kissé borgőzös volt, de nem részeg. Megállt, elnézte, mit csinál a lánny. Zsebébe nyúlt, kihúzott egy ötvenest, s azt mondta: - Nesze! Tódd meg! Tedd hozzá! Lekanyarodtak a piacra, s bementek az egyik üres bódéba, melynek nyit­ va felejtették az ajtaját. Hedvignek a pénz járt az eszében. Egészen jó nap lenne ez a mai. Az „emenvést” leszámítva egészen jó. Sajnos, miután kijöttök a bódéból, kénytelen volt megváltoztatni előbbi véleményét. Mégsem olyan jaj de jó . .. Amíg bennn voltak, valaki elvitte a söprőjét. Hedvig behúzódott a bódé alacsony eresze alá és nekitámaszkodott a fal­ nak. Elnyelte a sötétség. A szerelőruhás férfi a sarokról visszafordult. Tekintete sehol sem találta a lányt. Pedig Hedvig ott volt. Sírt. . . 17 �T A M Á S IS T V Á N Szeptemberi szonettek V. Sárgul a tök: kövér az irigység, Az éjszakák naranccsá hízottak Amikoris fizetett kóklerek A képletbe belejavítottak. Tenyérjósok cifra kendőjére Font fonalat, s halt a próféta pók. . . Hol te lehetsz rejtélyek tudója, Hálón akad — hát megkímél a bók. Az ég alján száraz beléndek ráng, Napraforgók vaksi fényszóróit Lobbantaná - haragra a katáng. Virtuskodna a dal, s csak kóró itt: Üszök s üszög, mit karcol az írás Megméretett a bíró s a bírás. V III. Rézveretű, lakkozott a fűz ág Barkát fogan, levélkönnyet hullat. K ék szemedben feketerigó száll; Bogyót sebez - dézsmálja a múltat. Kidőlt a csősz - s vélnénk, pásztortűz ég; Pernye nesz lep, rozsdádnak a boglyák. Somzó dió a gondolat bennünk S szemérmed a széncinkék feloldják. Szarvasbőgés - nyúlt, hegynek ütközött. . . Pásztorórák ingája jelre vált: Szított a zsarát combjaid között. Pajzán láncfű - ernyője fönnakad Versem bokrán, ahol rámhajolsz, s hol Hivalgón bár, adhatod önmagad. 18 �....... isták Melldöngetők, szelíd köldöklesők; Ilyen-olyan dogmákat gajdolók: Masírozik zajos siserehad. . . Hátán kereszt, ám hitetlen a pók. Karót nyeltek, majd porig hajlongok, Obsit dukál, jár borostyán, babér! Ráuntál, mondd, torra, pecsenyére; Fazekadban valamit a bab ér. . .! Kakas kiált: a bérenc meg a bér!. . . Szemétdombját veszti így - vagy tollát. Képmutatók a képmutogatók; Kirakat szín - ily unt csodát hol lát?! Önemelte korlátján, ha ront át, Kész a bajnok, de ökörcsurgatás Az ívelés, s a párhuzamosok Metszik egymást - Hinnők, ez lopva más. . Igazodni, nem lógva e sorból, Hovatovább - noha a lista más Siettem el születésem, s lettem Vagyok Pista - de annak is tamás. 19 �C S A N Á D Y JÁ N O S A sokaságnak Itt áll a Huszonegyedik század, és sarkunkra lép a Huszadik; így állunk itt. A századvég belelendül az Időbe - sietve lépünk előre: könyvfalak között repülni a hangsebesség fölött és taposni a rögöt a jövőbe. Országnak éke: íme a V ilág! Magyarok könyvtára: sorban pereg minden darabja kezünkben. Megérkezünk. A könyvek lapjai legyezőszerűen peregve szelet kavarnak, kiszabadulnak az űrbe. Százvagon betonlap állt itt össze, s bent monumentális tereket formáznak a falak. É s holnap: százak suhogó lábbal, kalaplevéve járnak a profán szentélyben. Igen, ide, ide a világ, sőt: a világmindenség valamennyi könyvét! A Thuróczy 20 �kronika aranyozott lapjai közé (honnét hajdan Arany János olvasta ki a borzongató „K eveházát” ) emeljük a sápadt, kemény kis magyar költőket a pompázatos barokk világegyetem diadaláig! Madách fensége: ég. Mikszáth aranyán zengve pendül a hárfa. S hangfalakban míg hexameterben pendülnek kristályba betáplált művek: fönt a kúpokon talán egy zászló piros-fényű selyme lengeti meg az egész épületet, és Ő ket is szerényen elkiáltja, akik évtizedek során hordták a gondolatot: EGYETLEN R O P P A N T K O P O N Y A ; B A L A S S I B Á L IN T A R A N Y O S K Ö N Y V T Á R Á B Ó L K IM A G A S L Ó , S O R A K O Z Ó É S S O K A S O D Ó , JÖ V Ö B E F O R D ÍT O T T H O M L O K K I V E T IT E T T , A G Y A G B A , K Ö B E , B R O N Z B A M E N E K ÍT E T T K A T E D R Á L IS A É P Ü L JÖ N M E G IT T ! S áll ím a K álvária-hegy derekában e könyvtár monumentumában kövekből kitapintva-faragva kis Magyarország s Nógrád. Készült az új nius 6-án. Balassi Bálint megyei könyvtár (Salgótarján) megnyitása alkalmából. Elhangzott 1988 �22 �valóságunk Kultúra és társadalom napjainkban Beszélgetés Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével A z 1960-as évek első felétől napjainkig a kulturális intézmények nagyarányú, extenzív fejlődésének lehettünk tanúi, illetve cselekvő részesei mind Salgótarjánban, mind a megyében. A z ön vélem énye szerint az új intézmények hogyan teljesítették társadalmi-közösségi fe l­ adataikat? - Válaszomat személyes megjegyzéssel kezdem. Képzettségemet tekintve közgazdász vagyok, de az életem úgy alakult, hogy már hosszabb ideje politikai jellegű munkát végzek. Ez a körülmény meghatározza vélemé­ nyem szempontjait is. A művelődési szakemberek talán másképp közelíte­ nék meg a kérdést, én azonban elsősorban azokra az összefüggésekre sze­ retnék ügyelni, amelyek a kultúra, a társadalom, a gazdaság napi és távlatos kapcsolatát jellemzik, sőt meghatározzák. 1956-ot követően az M SZ M P új politikát munkált ki. Ennek gyakorlati megvalósításában nagy teret kapott az új viszonyok között alkalmazott új­ ragondolt művelődéspolitika, ami friss légkört teremtett és mozgósította az itteni, helyi erőket is. H a most visszatekintünk a 60-as évekre, azt csak azért érdemes megten­ nünk, hogy az áttekintésünk eredményeképp a szükséges tanulságokat, követ­ keztetéseket levonjuk, az előttünk álló feladatokra felkészüljünk. A z akkori időszak alapvető vonása az volt, hogy a megye - és minden településünk - kulturális szempontból hátrányos helyzetűnek minősült. A változás, a vál­ toztatás szükségességének felismerését, az addigi eredmények sorravételét követően a kitörési pontok megjelölését kell elvégeznünk. M ire építhettünk? Tényszerűen is igazolható volt irodalmi értékeink - elsősorban a M a­ dách- és a Mikszáth-kultusz - jelenléte. A képzőművészeti tradíciók — K ubányi Lajos, Benczúr G yula, a jelesebbek közül, de a többiek, is, mint Bóna Kovács K ároly - azt a lehetőséget kínálták, hogy megújuló kulturális életünk egyik lényeges eleme a művészeti tevékenység legyen. A megye gazdasági életének meghatározója volt a salgótarjáni medencében kialakult ipari élet. A z ipart mozgató, fejlesztő műszaki értelemiség el nem hanya­ golható súllyal bírt. Ha korszerűsíteni akartunk, jelentkezett az az igény, 23 �hogy az értelmiség e csoportját gyarapítsuk. Másrészt az új társadalmi kö­ vetelmények összetettebb szerkezetű értelmiség jelenlétét kívánták meg. Vagyis új képzettségű és nagyobb számú értelmiségre is szükég volt. A fel­ ismeréseket döntések követték, amelyek megvalósítása az előrelépést ered­ ményezte. Figyeltünk arra a tradícióra is, amely - mai szóval élve - a közmű­ velődés területén kialakult. A bánya, a kohászat, az üveggyárak körül komoly, értéket teremtő művelődési gyakorlat, szokás és igény honosodott meg. Az üzemek által fenntartott iskolák és művelődési intézmények mű­ ködésében, tartalmi tevékenységében fellelhető szoros kapcsolódás munka­ hely és kulturális intézmény között gondolatébresztően hatott az új tenni­ valók megfogalmazásának időszakában. A kulturális élet feljesztésének fő vonalát ezekből az elemekből alakítottuk ki. A feladat nehéz volt. A megyében kulturális, szellemi központot kellett létrehozni, és ez nem me­ hetett végbe másképp, mint megyei szintű erőfeszítéssel, nagyarányú kon­ centrációval. Munkánk során a sikerek mellett kudarcok is értek bennünket, mert néhány viszonylat elkerülte figyelmünket. Ezek különösen mára váltak nyilvánvalóvá. Hiba volt, hogy a mindennapi művelődési élet elemeit el­ sorvasztottuk. A városokban - és más településeken is - a korábban szer­ vezett ipartestületek, -egyesületek megszüntek, pedig ezekben a szórakozási, sportolási lehetőségek és szokások együtt voltak jelen például az olvasó­ körökkel, s ezek a szervezetek mégis kiestek figyelmünkből. M a már per­ sze az is látható, hogy intézményfejlesztésünk is hordozott téves elemeket. Például az elkülönült iskola, könyvtár, „kultúrotthon” nem célszerű. Az utóbbiak működésük során végig elemi gondokkal küszködtek. Az is tény, hogy a megyében - elsősorban a sok tekintetben meghatározó szénmeden­ cében - nagyarányú gazdasági változások (a visszafejlesztés és a fejlesz­ tések) a szétaprózódott kulturális intézményekre kedvezőtlenül hatottak. A fenntartásukban jelentkező bizonytalanság a szakmai munkájukban is tetten érhető. N agy vonalakban ezekkel a jellemzőkkel érkeztünk a 70-es évek végéhez. A 80-as évek új feladatok elé állítottak bennünket. A z időszak máso­ dik. felében - napjainkban - a reformfolyamat új hulláma jellemzi életünket. Szakmai erejük révén a kultúra intézményei miként tudnak e folyamatban részt venni? - Az újonnan jelentkező feladatokra mindannyiunknak fel kell készül­ nünk. A felkészülés minősége biztosítja előrelépésünk lehetőségeit is. A ta­ nács, a megye vezető testületeinek megítélése szerint sokban módosult bár még nem teljesen kiforrott - gazdasági életünk szerkezete és a tele­ püléshálózat. Bár itt mindkét területen még további feladataink vannak, de a hozzájuk kapcsolódó intézményeknek már azon az úton kell járniuk, amelynek jellemzője - röviden szólva - , hogy mindinkább a helyi viszo­ nyokra építsünk, és az ezen az alapon megnyilvánuló általános, nemzeti, közösségi érdekre fokozottabban figyeljünk. A szocializmus stratégiai cél— 24 �jainak elérése a kulturális területen tartalmában hatékonyabb, szervezeté­ ben racionálisabb, működésében gazdaságosabb magatartást igényel. A tár­ sadalmi élet jó színvonalához szükség van a kulturális intézmények jelen­ leginél is aktívabb részvételére. Ehhez a feltételeket hosszabb távon a mi­ nőségi igény szerint szándékozunk biztosítani. M elyek most a közvetlenül jelentkező feladatok? - Életünk jobbítását hosszú távon is csak korszerű iskolák létesítésével, kialakításával tudjuk elérni. E cél elérése érdekében mit vegyünk figye­ lembe? Elsősorban azt, hogy ahol szükséges, ahol indokolt, ott legyen is­ kola. E gy színvonalasan működő általános iskolához 5-6 ezer lakos kell háttérnek. Nógrád köztudottan aprófalvas megye. Tehát mi nem azon gon­ dolkodunk, hogy visszaállítjuk az egy falu - egy iskola modellt, hanem a nálunk alapjaiban bevált óvodai, általános iskolai rendszert fejlesztjük to­ vább. Továbbá: az elkövetkezendő időszak helyi társadalmi szervezeteként a faluegyesülések látszanak előremutatónak. Ezeket az új, alulról létrejövő kooperációkat kell ellátnunk korszerű intézményekkel. A tartalmi munká­ hoz szükséges anyagi, minőségi feltételek is biztosíthatók a különböző oktatási, közművelődési - intézményeknek a jelenleginél elvibb és gyakor­ latiasabb összefogásával. Ennek tartalmi alapja nem lehet más, mint az emberek közötti kapcsolatok gazdagítására, a mindennapi kultúra fej­ lesztésére irányuló törekvés. Az alapintézmények közül a szakmai ismeretek biztosítását hordozó in­ tézmények működési feltételeit szükséges bővíteni. Jól működő középfokú intézményekre - gimnáziumokra, technikumokra, szakközépiskolákra, kollé­ giumokra mint a kulturális ismereteket közvetítő, valamint nevelő intéz­ ményekre továbbra is szükségünk van. A korszerűsödő gazdasági szerkezet fejlődőképes intézményhálózatokat követel. A lemerevedő struktúra he­ lyett a jól alapozó alsó- és rugalmasabban alkalmazkodó, személyiségfej­ lesztő közép- és felsőfokú iskola az ideálunk. Az oktatási rendszerrel együttműködő közművelődés - a művelődési otthon, a múzeum, a könyvtár, az ismeretterjesztés - belső gazdagítása és feltételeinek differenciált fej­ lesztése áll érdekünkben. A feladatok elvégzésében hasznosabban kell köz­ reműködniük a közművelődési-szakmai integrációval kialakult, új módon gondolkodó és cselekvő intézményeknek, vezetőiknek és dolgozóiknak. Az előttünk lévő feladatok megkövetelik, hogy az új gazdasághoz új típusú értelmiség is járuljon. Kiindulópontul mást nem választhatunk, mint­ hogy a társadalmi-műszaki-technikai halladást a jövő századra tekintően is biztosítsuk. E gy város, egy megye jól képzett, bőséges és rétegzett értelmiségi bázis nélkül nem tud érdemi eredményeket elérni. K ell-e vezető e csopor­ tok között? A válasz kétségkívül mérlegelendő. Úgy tűnik, hogy nálunk sem tradíciójánál, sem létszámánál, sem produkciójánál fogva nem hanya­ golhatjuk el a műszaki értelmiséget. Egyszer lehet ez a csoport kohéziós erő. Másodszor nagyobb figyelmet érdemel - szakmájától, képzettségétől függetlenül az alkotó magatartású, az új iránt fogékony értelmiségi 25 �típus. Épp ez utóbbiból következik, hogy az a felfogás, amely például a műszaki és a humán értelmiség szembeállítására teszi a hangsúlyt, nem követhető, nem tartható. A város, a megye - tehát a közösség - érdekei­ től vezettetve szándékozunk az értelmiség jelenleginél is szélesebb, gaz­ dagabb szerkezetét kialakítani, és elősegíteni, hogy tevékenységüket még inkább kiteljesíthessék. A feltételeket e követelmények szerint szükséges gondozni. A feltételek között felállítható-e sorrend? - Tennivalóinkat nem öncélúan rangsoroljuk. A z itt élő lakosság körül­ ményeit kívánjuk javítani, tevékenységükhöz, életükhöz jobb viszonyokat teremteni. Fontosnak tartom, hogy az elmúlt években kialakult gyakorlat­ hoz képest érdemibben és valóságosabban figyeljünk az ifjúság kulturális igényeire. Ú gy vélem, nem kell a feladat jövőben megmutatkozó fontossá­ gát aláhúzni. Jól tudjuk, a munka minőségi elvégzéséhez több feltétel így a közös akarat is - szükséges. Ezen túl talán néhány dolgot hangsúlyoz­ nék külön is. K ijelölt céljaink eléréséhez továbbra is szükségünk van pénzre, az ún. anyagiakra. Nógrád megye az utóbbi két évtizedben nagyon sokat áldozott a kultúráért. A megye tanácsi költségvetéséből az ötödik ötéves tervben 11 százalékot, a hatodikban 13 százalékot, és most 18 szá­ zalékot biztosítunk e célra. Ennek eredményeképpen nagy számban építet­ tünk és építünk általános iskolákat, szinte teljessé válik középfokú oktatá­ sunk intézményhálózata, szélesedtek a közművelődés lehetőségei. A megyei szintű hálózati központok korszerű feltételek között működnek. Figyeltünk városainkra, községeinkre. Támogattuk művelődési törekvéseiket Szécsényben, Cereden, Nézsán, Karancskesziben, hogy csak az utóbbi évek „beruházásaiból” említsek néhányat. A tömeges szórakozási igény kielégí­ tését látja el többek között a bánki nyár rendezvénysorozata. A feltételek tekintetében is nagyon sokat változott a megye képe. Mindez erőforrása­ inkat fokozottabban igénybe vette. A z eredmények ismeretében most a mű­ ködés folyamatosságára, gazdagodására kell a hangsúlyt tennünk, valamint az összefogásra. E z lehet alapja az anyagiak előteremtésének. A feltételek sorában hangsúlyosnak vélem a művelődésirányítás fel­ fogásának, módszereinek változásait. Nagyon fontos ez a feladat, és ebből következően sokirányúak a tennivalóink. Összefoglalóan azt mondhatom, hogy e területen is a menedzser típusú irányítás szervezetének és gyakor­ latának kell meghonosodni. A kulturális élet sokban hozzásegíthet a né­ pességmegtartó képességünk javításához. Tehát természetes követelmény, hogy a középpontban itt is a lakosság, az ember álljon. A vállalkozói ma­ gatartás előretörése ezen a téren azt is kell hogy jelentse: azt a falut, kö­ zösséget, amelyik önerőből akar tenni a művelődés érdekében, saját kez­ deményezésű formát, fórumot létesít, működtet, azt nemcsak hagyni, de támogatnunk is szükséges. Az új típusú községi, helyi társadalom kialakí­ tásában meghatározó szerepük van a tanácsi testületekben érvényesülő demokratikus viszonyoknak. Ú gy látom: ha nem veszítjük el azt az alap­ vető emberi tulajdonságunkat, hogy a világ változásait képesek v agunk felismerni, és az új körülmények között új módszereket keresünk, akkor a cselekvési lehetőségünk gazdagodhat, boldogabb élet várhat ránk. 26 �A megye történeti eseményei azt mutatják, hogy a különböző szellemi műhelyek, így az iriodalm iak is, hatással voltak a tudat, a politika allakítására. Irodalm i életünk egyik műhelyének, a Palócföldnek mi lehet e téren a feladata? - Elképzeléseink a különböző szellemi műhelyek működése nélkül nem valósíthatók meg. Szükség van a képzőművészet, a zene, a tánc, a színház, a tudományok helyi művelésére. Így természetszerűen van igény az iro­ dalomra is. Nem a leszűkített provinciális helyi irodalomra, a fűzfapoéták­ ra, hanem a mai magyar valóságban és az egyetemes összefüggésekben eligazodni szándékozó magatartásra. Szeretném leszögezni, hogy a megye vezetése (és személy szerint én is), a Palócföldet értékőrző és értékteremtő szellemi műhelyeink között tartja számon. Ú gy gondolom, hogy a lap akkor tudja vállalt szerepét betölteni, ha teljesíti az egyes számain feltüntetett profiljelző szavakból következő feladatokat. Vagyis hangsúlyosan társada­ lompolitikai összefüggések elemzésére, feltárására, a művészeti, az irodal­ mi tudat és magatartás felmutatására törekszik. Számukra fontos, hogy az itt élő lakosság életkörülményeinek alakulásával, a közigazgatás fejlő­ désével és tennivalóival, az ifjúságot, a nyugdíjasokat foglalkoztató gon­ dolatokkal, azok elemzésével, vizsgálatával törődjék. Szükségesnek tart­ juk, hogy az értelmiséget az új feladatokra felkészítse, fóruma legyen az alkotó értelmiségnek. A művelt egyénnek, a képzettségnek a következő időszakban megnő a szerepe. A lapnál dolgozók ne engedjék elfeledni, hogy mindez közösségi célok, érdekek rendszerében fejtheti ki valóságos hatását. Sok tennivalónk van. Ha a szerkesztőség figyel a mindennapi életre, a testületek munkájára, a döntésekre, valóságosan is hasznára lehet olvasói­ nak, az érdeklődők érzékelhetően szélesedő körének. - Köszönjük a beszélgetést. H O R V Á T H IS T V Á N - L A C Z K Ó P Á L 27 �K E R É K G Y Á R T Ó T. IS T V Á N Legalább a remény? A z 1970-es évek végének és a 80-as évek közepének válságjelenségei, az ezekhez társuló értékeróziós folyamatok többféle értelemben is felerősítették a munkahelyi művelődés kezdettől fogva meglévő ellentmondásait. Közvet­ lenül és látványos módon éppen a szándékok és a tettek közti szakadék növekedését érintve. M ivel egyre inkább fetisizálódott a hatékonyságelv, mely a termelési célok puszta eszközévé degradálta az egyént, fokozatosan szűkült az a tér is, ahol az egyedi személyiségvonások és képességek egy­ általán kialakulhattak volna. Hiába a sok ideológiai szólam, az egyre nyo­ masztóbb „technikai racionalizmus” a személyiségfejlődés dimenzióit kor­ látozza; mégpedig oly módon, hogy a dolgozók nemcsak a munkahelyen váltak áldozataivá ennek a „racionalizmusnak” , hanem a munkán kívül is. Vagy, ha a „technikai racionalizmus” nem is hatott, a sokszor értel­ metlen, idegölő, az emberi tevékenységet egy-egy feladat automatikus vég­ rehajtására korlátozó munkavégzés ugyancsak represszív hatásúvá vált. Csakhogy a gazdasági környezet megváltozásának nem csupán közvetlen hatásai vannak. M ár a „szüntlenül gyarapodó eredmények bűvöletében élve” is nyilvánvalóvá vált, hogy a munkahelyi művelődés egész folya­ mata tökéletesen leképezte és leképezi a felnőttek munkájának struktúrá­ ját a munkahelyen. Mert amint ott a motivációt nem a munka iránti belső érdeklődés, illetve szükséglet adja, hanem a külső ösztönzők, a munka révén elérhető státusok, anyagi és presztízsjavak, úgy itt sem magában a művelődési tevékenységben, a megismerés és felfedezés, a belső gazdagodás és a kíváncsiság okozta örömben, hanem többnyire a puszta kikapcsoló­ dásban, a szórakozásban rejlik a mozgatóerő. Olyan tartalmú és formájú műveltséganyag lebegett célként a munkahelyen dolgozók előtt (helyeseb­ ben lebegtették előttük), melyet - szocioökonómiai és szociokulturális helyzetüknél fogva - vagy nem tudtak internalizálni, vagy minden erő­ feszítés nélkül passzívan el- és nem befogadtak. S ez valóban — nemcsak pillanatnyilag, hanem hosszabb távon is - lehetetlenné tette a munkahelyi művelődés gyakorlati funkcióinak létrejöttét. D e a vizsgálandó kérdés valójában nem is az, hogy mikor vagy hogyan jöhetnek létre a munkahelyi művelődés valóságos funkciói, hanem inkább az: szükség van-e egyáltalán munkahelyi művelődésre? V agy ugyanezt a problémát más oldalról megfogalmazva: csak a gazdasági körülmények megváltozása okozta-e a munkahelyi művelődés válságát? Ha történetesen nem következett volna be a kultúrára fordítható személyi és dologi erő­ források drasztikus csökkenése, akkor a munkahelyi művelődés válsága ki sem alakulhatott volna? A z előbbi kérdésre adható válasz, mint általában Előzmény: Marschall Miklós-Nyilas György: Gondolatok a munkahelyi művelődésről (1988/2. szám) 28 �minden - akár sugallva is kétkedő - megközelítés eredménye, nem lehet egyértelmű. Mert a körülmények változása mindig új, eltérő, alternatív megoldásokat hordozhat magában. Viszont a nyilvánvalóan igenlő állítás is fölöttébb kockázatos. Mert azzal, hogy a „jól szervezett vállalati kul­ turális élet” lehetséges öt funkcióját (munkaerővonzás és -megtartás, kolle ktívateremtés, az azonosulás elősegítése, a munkaerőképzés, a reprezen­ tatív események támogatása) megnevezzük, a munkahelyi művelődés szük­ ségessége aligha válik evidenssé. Még ha a vitacikk szerzői számára ezek a kívánatos funkciók kézzelfogható bizonyítékként szerepelnek is. Hiszen a munkahelyi művelődés válságát a gazdasági növekedés lassulása, az infláció, a társadalmi disszociálódás és értékválság csak meggyorsította s - főleg felszínre hozta: nyilvánvalóvá téve a felvilágosító kultúraterjesztés bizonyos formáinak, bizonyos irányú kiterjesztésének határait. Legfeljebb ezeknek a határoknak, társadalmi-gazdasági-kulturális korlátoknak az objektív lé­ tezését az elmúlt időszak ideologikus közművelődési „stratégiája” fedte el. S még inkább elleplezte nemcsak azáltal, hogy a vállalati jövedelmen való osztozkodás kulturális szándékú és tartalmú is volt, hanem azáltal is, hogy a munkahelyi művelődést ideológiailag szükségképp „felülértékelték” . Nem véletlenül hangsúlyozom ezt az ideológiai fontosságot, hiszen nagyon is úgy tűnik (érveket ehhez a vitaindító tanulmány nagyobb része szolgál­ tat), hogy m indenképpen ezen múlik vagy talán bukik meg inkább. Végső fokon azon, hogy bármilyen nemes törekvésként fogjuk is fel a műveltség­ terjesztést (és a hozzá hol lazábban, hol merevebben kötődő szórakozta­ tást), a munkahelyi művelődés csupán a politikai akarat szempontjából vált fontossá. S ha el is ismerjük a gazdaság növekvő műveltségigényét, a reálfolyamatok szintjén sem jelenhetett meg másként. Mert ha bevalljuk, ha nem, a „kultúraközvetítőket” (kivált a munka­ helyeken, de nemcsak ott) a saját, illetve politika által táplált illúziók tart­ ják fenn. Ám , akár művelődési intézmények vezetőiként, akár más minő­ ségben kísérelték meg a kultúra „hivatásos” közvetítői a művelődési al­ kalmak számának emelését, óhatatlanul az érdektelenség, a passzivitás je­ lenségével találták magukat szembe. Minél inkább megsokszorozódtak a művelődési lehetőségek (az ismeretterjesztő előadásoktól kezdve a színházlátogatásokig), voltaképpen annál kevesebb résztvevőre számíthattak. S ez aligha meglepő. Az utóbbi évek fejleményeihez tartozik ugyanis az, hogy egyre kevésbé van szükség a többdimenziós kultúra-, tudás- és ismeretát­ adásra, hanem csak arra, aminek „piaci értéke” van. A képességek ki­ alakítása és a kezdeményezőképesség tekintetében egyaránt. Csakhogy ez a piaci érték - valóságos piac hiányában - szükségképp felemás módon jelenik meg. A z egyéni kvalitások, képzettségek többnyire az „ügyeskedé­ sek” , a szürke társadalmi szerződések világában érvényesülnek. Mintegy ezeken keresztül kínálnak modellt. Beleértve a második gazdaságban, a különféle gazdasági munkaközösségekben végzett munkát is, melyet ugyan­ csak a hiány törvényei szabályoznak. Ehhez már voltaképpen csak járulékos körülményként társul az idővel való gazdálkodásnak az az ellentmondása, mely az úgynevezett kötött és szabad idő között feszül. A napi 1 4 - 1 6 órás átlagmunkaidő-keret az önkizsákmányolás ékes bizonyítéka. A lakos­ ság csaknem teljes biológiai munkaidőalapjának kihasználása azonban az életmód megszüntethetetlen torzulásához vezet. Így semmiképp sem csodál­ kozhatunk azon, hogy a munkahelyi művelődés esélye a minimumra szű­ 29 �külnek. A társadalom minden pórusában benne rejlő értékválság a gazdasági tartományból az ember valamennyi élettevékenységébe behatol, és az élet majd minden mozzanatát uralma alá hajtja. Regresszív hatását a kulturális szükségletek artikulálatlanságával éppúgy lehetne bizonyítani, mint az ún. nyers materialista életszervező értékek dominanciájával. Tudniillik az egyén belső törekvése lesz az, hogy mindenfajta tevékenységét a puszta hasznos­ ság, a piaci átválthatóság követelményei alapján irányítsa; eszerint mérje és értékelje. S ha ezt az állapotot a munkahelyi művelődés irányítói úgy próbálják oldani, hogy például az egyént valamilyen esztétikai élményben kívánják részesíteni, fáradozásuk minden szempontból hiábavaló lesz. Az ónkorlátozás ugyanis az érvényes értékhierarchia elfogadásának, a vele való azonosulásának következménye. Ebből sem a felvilágosító népművelés, sem a filantróp közművelődési „gondoskodás” , de még a „munkaerő pszichikai és fizikai karbantartása” , a „vállalattal való azonosulás elősegítése” sem lendítheti ki az egyént. Sőt, félő: ha elfogadjuk külön funkcióként a „kollektívateremtésnek” azt a formáját, melyet a szerzők az emberi kapcsolatok ápolásaként fognak fel, óhatatlanul visszacsempésszük a már-már veszen­ dőbe menő brigádmozgalmi akciókat. Ám akarhatja-e azt az egyén, aminek belső feltételei, szükségletei hiányoz­ nak, s ráadásul a kialakult értékhierarchia is mást sugall? N yilván nem. Legalábbis romantikus álmodozókká kellene válnunk ahhoz, hogy a már említett üres individualizmuson alapuló hasznosságorientációt pusztán kul­ turális eszközökkel felszámolhatónak tartsuk. A társadalom többsége szá­ mára hasznos az, mit státust, presztízst és a kínált anyagi javak bőségét hozza, és ebbe a hasznosságvilágba csak nagyon nehezen illeszthetők be a kultúra javai. Vagy, ha be is illeszthetők, ez nem a használt közművelődési módszerektől, eszközöktől függ, hanem az egyén belső késztetésétől. Akár tézisszerűen is megfogalmazható az a felismerés, amely szerint a kialakí­ tandó kulturális attitüd értéke nem attól függ, hogy létre tudjuk-e hozni a fogékonyságot a kulturális javak iránt, hanem attól, hogy ennek a be­ állítottságnak megvannak-e a belső szükségletei. S ezek pedig nem csupán a munkavégzéstől függnek. A mégoly jól szervezett vállalati kulturális te­ vékenység, s az ehhez társítható funkciók sem leplezhetik le azt a társadalmi tényt, hogy az egyén mindennapi reprodukcióját (beleértve munkatevé­ kenységét, közösségi-társas kapcsolatait) a fizetőképesség fényköre veszi körül. Vagyis a szükégletek annyiban érvényesülhetnek, amennyiben fizető­ képesként jelennek meg. Ha pedig nem ölthetnek ilyen formát, kielégületlenek maradnak, visszafejlődnek, torz formák közt törnek maguknak utat, vagy egyáltalán ki sem alakulnak. É s ki tartja számon jelentős társadalmi csoportok szükségletnélküliségét, a fizetőképes szükségletek némaságra ítélt bázisát? Tapasztalati példák sora bizonyíthatja, milyen nagy azoknak az alulprivilegizált csoportoknak a száma, amelyek az alkalmazkodás puszta lehetőségéért kénytelenek küzdeni, minthogy gyakorlatilag alig részesülnek a kultúra javaiból, s igen korán kirekesztődnek az intézményes művelődés gyakorlatából. Bárha ezek a rétegspecifikus kérdések közvetlenül valóban rétegspecifikusnak tűnnek, jelentőségük messze túlnő e szűkebb érvényességi körön. Annál is inkább, mert sokszor olyan hiányokkal kell számolnunk, mint a funkcionális írástudatlanság, a depriváltság, a szociális hátrányok, melyekkel a munkahelyeken bőven találkozhatunk. 30 �A gyakorlati életben lehetetlen újraalkotni a munkahelyi művelődésnek azokat a funkcióit, melyek egyaránt vonatkozhatnak a kulturálisan deprivált és a kulturálisan privilegizált rétegekre. Mert merőben különböző stra­ tégiákra lenne szükség. Mégis, a vitaindító tanulmányt olvasva ez lehet­ ségesnek tűnik. Lehetséges is, ha nem veszünk tudomást - legfeljebb csak a szándék szintjén - a művelődés strukturális kötöttségéről, és a társadal­ mi befolyásoló faktoroktól elválasztott művelődés szféráját a maga merő elvontságában kíséreljük meg rekonstruálni. Ha tehát a művelődést (lett légyen az munkahelyi, vagy azon kívüli) nem alulról, az anyagi viszonyok oldaláról, hanem felülről, a gyakori életfolyamattól való hamis elszige­ teltségében igyekszünk értelmezni. Ha megszakítjuk azt a bonyolult kap­ csolatot, mely a közvetített kultúra elemeinek elvont-általános mozzana­ tai és konkrét léte, éppígy léte közt ál fenn. Csak hipotézisként felvetve: ha a dolgozók rosszul érzik magukat abban a viszonyrendszerben, amely a hatékonyság fétise jegyében elfojtja spontán késztetéseiket, nem ad te­ ret egyéni kezdeményezéseknek, amely minden ténykedésük fölött ellen­ őrzést gyakorol, akkor inkább ezeknek a represszív tényezőknek a felis­ mertetése lehet a cél, semmint valam iféle kiegészítő kulturális programok szervezése, melyek legfeljebb a terméketlen kikapcsolódást teszik lehető­ vé. Bármennyire evidensnek tűnik is ez a megállapítás, valódi jelentősége akkor tárul fel, ha arról sem feledkezünk meg, hogy a vállalati gazdálko­ dásnak nem a művelődést kell segítenie. Hanem egyszerűen gazdálkodnia kell. Jövedelemtermelő módon. M íg a munkaerő valódi árát nem tudja megfizetni, míg a „munkaerő-struktúrának az állampolgár életmódjában, életminőségében, kulturáltságában, emberi kapcsolataiban, az egyes réte­ gek, osztályok erkölcsi tartásában kifejeződő fejlettsége, minősége” hiány­ zik (Thoma László: Veszélyes leltár. K ritika, 1986. 9. sz. 4. o.), addig a munkahelyi művelődés csak egyre szürkülő dekórum lehet. Vagy - ellen­ kező esetben - számon kérhető feladat. D e valam i is változik ezzel? Mert amíg a munkahelyi művelődés gyakor­ latában többnyire egyetlen akarat érvényesül (akár a kevésbé ideologiku­ san megfogalmazott funkciók mögé rejtőzve is), nagy a veszélye annak, hogy ez a „központi akarat” uniformizál és szabályoz be mindent: függetlenül attól, milyen konkrét módszereket alkalmaz. A felülről kiépülő, unifor­ mizálódó munkahelyi művelődési rendszert csak úgy lehet megszüntetni, ha mindinkább áttekinthetővé válnak a munkahely valóságos viszonyai, s ha kiépül egy olyan nyilvánosság, mely hatékonyan ellátja legalábbis az igény­ közvetítést alulról felfelé, és a központi döntések kialakulásának és hatá­ sának kontrollját. H a a hangsúly a szociális konfliktusokban való aktív részvételre, e konfliktusok közös feldolgozására, s az így kialakítandó emancipált kritikai öntudatra kerül mindez hatással lesz az egyének kul­ túrateremtésére és -elsajátítására is. Ebben a felfogásban a munkahely az egyik legfontosabb színtér, ahol a szocializációs folyamatok zajlanak. É p ­ pen ezért az egyének életmódjában és kulturális attitüdjében megnyilvánuló válságtünetek és hiányok, de sokszor anyagi-szociális problémáik okát, illetve orvoslását is részben ebben a szocializációs folyamatban, annak meg­ határozói és következményei alapján kell megközelítenünk. Ebből a szem­ pontból egyetértek a vitaindító cikk szerzőivel, akik szerint a „kultúra ak­ kor leli meg igazi funkcióját egy vállalat életében, ha megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a vállalati gazdálkodáshoz kötik” . Csak 31 �ehhez még hozzátenném: a feltételezett kapcsolódási pontok nem szükség­ képpen a munkahelyi m űvelődés konstituensei, hanem inkább a vállalati életé. És még így is előfordulhat, hogy más lesz a vállalat érdeke, s megint más az ott dolgozóké. Igazából a dolgozók védelm éről van szó. Autonó­ miájukról és függetlenségükről - akár a „jól szervezett vállalati kulturális élettel” szemben is. Mert bárkibe beléhasíthat az a felismerés, melyről L . Tolsztoj - egyik hősét jellemezve - így ír: „talán mégis igaz az, amit addig teljességgel lehetetlennek érzett: hogy nem úgy élt, ahogy kellett. Eszébe jutott: hátha az az ellenkezés, am i néha feltámadt benne az ellen, amit a legmagasabb állású személyiségek helyesnek tartottak, az az alig moccanó lázongás, amelyet nyomban elfojtott magában - hátha az volt az igazi, és m ind a többi nem az volt, aminek lennie kellett volna. H ivatali működése, egész életberendezése, családja, társadalmi és szolgálati érdekei - mindez talán nem az volt, ami kellett volna. M egpróbálta önmaga előtt védelm ébe venni mindezt. D e egyszerre rádöbbent mindannak értéktelensé­ gére, amit védelm ez. É s nem volt már mit védelm ezni.” 32 �Demokrácia - rugalmas stabilitás Úgy tűnik, ma Magyarországon minden hónapnak - de legalábbis minden negyedévnek - megvan a maga kitüntetett vitatémája. A gazdasági kény­ szer jó irányba mozdítja el a demokrácia lehetőségeit. Kérdés persze, hogy a növekvő, szélesedő szabadságjogok a valóságban is kibontakozhatnak-e gazdasági lehetőségek híján. Demokrácia. Unalomig harsogott, fásultságig túlideologizált, évtizedeken át agyonnyomorgatott fogalom. Mégis egy re­ mény hordozója. Újra és újra megpróbáljuk éleszteni, valóságos tartalom­ mal megtölteni. Ezek a gondolatok járkáltak bennem, amikor fölkerestem Makó Csaba szociológust, a Magyar Tudományos Akadém ia Szociológiai Kutató Intézetének tudományos osztályvezetőjét. - Az utóbbi hónapokban, főleg a vállalati tanácsok megjelenése óta a legkülönfélébb vélem ények hangzanak el az úgynevezett üzemi d e­ mokrácia lehetőségeiről. Mintha ez kiragadható lenne a társadalmi környezetből. A pozitív v á ltozások lehetőségének óvatos elismerése mellett én túl sok illúziót látok. Például nagy lehetőség az új társasági törvény, am ivel ha jól tudom, te is foglalkoztál. - Ez az egyik legfrissebb élményem. A gazdasági társaságról szóló törvény alapvető elveit megfogalmazta egy kodifikációs munkacsoport. Ezt a tervezetet én közgazdasági és jogi szempontból valóban egy korszerű elképzelésnek tartom, mert végre szakít a tulajdonformák rendkívül sze­ gény értelmezésével, ami jellemző volt a szocializmus elmúlt négy évtize­ dére Magyarországon. Mindazonáltal a törvénytervezet társadalmi-ideológiai összefüggései kevéssé végiggondoltak. A problémák egy része például abból fakad, hogy a dolgozói részvétellel, az ipari demokráciával kapcsolatos fogalmakkal összefüggésben még a szakemberek között is óriási félre­ értések vannak. Am ikor Magyarországon bevezették az új vállalatirányítási formákat, rengeteg tanulmány megjelent erről. Ezekből én legalább háromféle de­ mokráciaértelmezést olvastam ki. Most, ha írók, politikusok, vagy a szakértelmiség képviselői erről nyilatkoznak, azt úgy teszik, mintha mindenki éppen arra az értelmezésre gondolna, amelyikben ők gondolkoznak. Pedig, ha ezt nem rögzítjük, akkor rengeteg félreértés, illúzió forrása lehet az, amit mondunk. - Talán vessünk egy pillantást az értelmezési lehetőségekre. - A z új vállalatirányítási formák előkészítésével kapcsolatos vitákban a közgazdászok vetették föl az üzemi demokrácia-hatékonyság duális problémáját. A vitatkozók egyik része azt mondta, hogy a demokrácia 33 �pozitívan hat a termelékenységre. M ások viszont azt mondták, hogy nem ennyire szoros a kapcsolat; a demokrácia a közérzetre, az elégedettségre, az általános társadalmi légkörre hat. D e mindenképpen megpróbálták a haté­ konyság és a demokrácia kérdéseit megvitatni az új vállalatirányítási for­ mákkal kapcsolatban. - A tudomány mai állása szerint m elyik álláspont a domináns? - Én nagyon kevés olyan munkával találkoztam, amelyik közvetlen kapcsolatot talált a demokrácia és a teljesítmény között. Áttételesen, hosszabb távon, természetesen pozitív a kapcsolat, de ezt közvetlenül nem lehet ki­ mutatni. - Ezzel szemben én például úgy gondolom, hogy inkább rövidebb távon segíti a hatékonyságot a demokrácia. - Éppen ezért fontos, hogy megmondjuk, milyen részvételben, vagy demokráciában gondolkozunk, mert ha a termelésben a hatékonyság és a demokrácia dualitása merül föl, akkor a demokrácia tulajdonképpen egy irányítástechnikai eszköz, módszer. Ennek valójában semmiféle köze nincs az érdekek tényleges egyeztetéséhez. Ha így fogjuk föl, ennek is van po­ zitív hatása, de van egy közvetítő mező, amelyen keresztül hat. Számomra ebben az a probléma, hogy nagyon sokan abból, hogy van­ nak bizonyos jogosítványok, próbálnak levezetni bizonyos társadalmi mu­ tatókat - például elégedettség, munkaerő stabilitása de közben nem mutatják be a közvetítő mechanizmusokat (például érdekviszonyokat). - Am ennyiben elfogadjuk, hogy az üzemi demokrácia irányítástechnikai eszköz, akkor melyek ezek a közvetítő mutatók? - E gy japán szakszervezet megbízásából 1984-8 5-ben egy nemzetközi vizsgálatban vettek részt a szocialista és a tőkésországok elektromos- és elektronikai iparának dolgozói. E z nem volt túlságosan mély, inkább köz­ vélemény-k utatás jellegű felmérés. D e igen érdekes tanulsággal szolgált. Hét kapitalista és három szocialista országról kaptunk adatokat. Az utób­ biak: Lengyelország, Magyarország és Jugoszlávia. A kutatók például azt kérdezték meg, hogy a dolgozó hajlandó-e a vállalat jövője vagy jelene érdekében maximális erőbedobással dolgozni. A lengyeleknél erre húsz­ harminc százalék válaszolt igennel, Magyarországon és Jugoszláviában en­ nek a kétszerese. Az izgalmas itt az volt, hogy ez a beállítódás mivel mu­ tatott szoros összefüggést. Ilyenekkel, mint a „vezetéssel szembeni bizalom” , ,.a vezetés törődik a dolgozók munkán kívüli problémáival” , „érdekkép­ viselet. . .” Am ikor én azt mondtam, hogy az üzemi demokrácia hosszabb távon hat, akkor ezen azt értem, hogy ezeken az áttételeken keresztül. Mert, ha van bizalmi viszony, akkor a dolgozó hajlandó előlegezni vala­ mit a vezetés számára. - D e ez a hagyományos kapitalista üzemben is így van. - Ezért kell tisztázni a részvétel tartalmát. Mert ez csak az egyik le­ hetséges részvétel. A másik: a vezetésben való részvétel. A harmadik pe­ 34 �dig a tulajdonban való részvétel. Nekem az a gondom, hogy a magyar viszonyok között nem a kutatók, vagy a szakemberek fölkészületlensége okozza a zavart, hanem az, hogy mindenkinek a gondolkodását jórészt az kondicionálja, hogy az ipari termelés társadalmi partnerei tulajdonképpen egymás funkcióit próbálják ellátni, ahelyett, hogy a feladatokat és a fe­ lelősségi köröket tisztáznák. Éppen ezért tartom előremutatónak az emlí­ tett társasági törvényt: ma már Magyarországon egyre inkább különbséget kell tenni a tulajdonos, a munkáltató, a munkavállaló és az állam pozí­ ciója között. Például, ha én az üzemi demokráciának egy érdekképviseleti értelmet adok - tehát arra szolgál, hogy az érintett résztvevők érdekeiket érvé­ nyesítsék, kölcsönösen engedjenek - , ebben az esetben teljesen nonszensz, hogy a szakszervezet fölvállalja a tulajdonosi részvételt. Ettől a szakszervezet nem lesz kevesebb. Sőt, sokkal többet ér, mint amikor mindent magára vállal és végül semmit se vállal. E z természetesen nem zárja ki a dolgozó tulajdonosi státusát. Ha van miből beruházni, ha vagyonjegy-, vagy részvénytulajdonos lesz, akkor már megint más minőségben lép fel, hiszen a tulajdon kontrollját kell ellátni, annak működésében kell koc­ kázatot vállalnia. Tehát a problémák egy része a mi politikai-gazdasági intézményrend­ szerünk feladatainak, jogosítványainak egybecsúszásából származik. Eddig tulajdonképpen senkit nem érdekelt, hogy ezek a fogalmak tisztázottak-e avagy sem. Azért, mert a hetvenes évek közepéig a különféle rétegek és csoportok képesek voltak arra, hogy az érdekeiket realizálják. D e az ehhez forrásul szolgáló gazdasági lehetőségek szűkültek, ami együtt járt egy reálbércsökkenéssel is. Az emberek elkezdtek azon gondolkozni, hogy itt vannak olyan intézmények, amelyek azt mondják magukról: érdekeket képviselnek. A z üzemi demokráciával foglalkozó vizsgálatok eredményei szerint a dolgozók eddig is világos véleményt alkottak az üzemi folyama­ tokról, miközben belementek olyan vezetési stratégiák támogatásába, ame­ lyek az érdekeik szempontjából kifizetődők voltak. A vezetés valamilyen szintű képviselőivel meg tudtak állapodni. A szakszervezetről viszont az a vélemény alakult ki, hogy egyetlen területen képviseli hatékonyan a d ol­ gozókat, ez a szociálpolitika. H a ehhez még hozzávesszük, hogy a szakszer­ vezet a vállalat vezetésével együtt lépett fel a központtal, a kormánnyal szemben a béremelésekért. . . éppen azért, mert a szerepek tisztázatlanok voltak. A szerepek most világosabbá válnak. Erre ad reményt a jövő év elején bevezetendő törvény akkor, ha valóban végiggondoljuk a fogalmakat és a kategóriákat és a mögöttük lévő társadalmi-gazdasági folyamatoknak az értelmét. Esetleg így elindulhat a tisztázás, és a jelenlegi feltételek mel­ lett legalább azt látjuk hol milyen felelősségek. . . vagy felelőtlenségek vannak. Mert jelenleg átcsúsznak, eltakarják egymást, lehetetlen rendet teremteni. - A z utóbbi időben sokat foglalkoztak az emberek a vállalati ta­ nácsok. lehetőségeivel, most pedig a munkásrészvétel, főleg a tulaj­ donban való részvétel lett kitüntetett téma. 35 �- A gazdasági szabályozó rendszer adott egy potenciális autonómiát a vállalatoknak. A zt hiszem, hogy azok, akik a vállalati tanácsot elképzelték, nagyon jó szándékú szakemberek voltak. Az egy nagyon racionális meg­ gondolás a jogi szabályozás szempontjából - mögötte azt hiszem, prog­ resszív gondolattal - , hogy valamilyen módon csökkenteni kellene a vál­ lalat függését a központtól. - Pesszimistább vélem ények szerint a központ a felelősséget akarta leadni. - N yilvánvaló, hogy ezek a dolgok összefonódnak egymással. D e sze­ rintem a vállalati autonómiát — legalábbis jogi szempontból - eléggé vé­ giggondolták. A másik kérdés azonban az - és ez érinti a vállalat tény­ leges autonómiáját is, a munkásrészvétel ügyét is - , hogy teljesen tisztá­ zatlan a vállalati tanácsnak a tulajdonban való részvétele. M árpedig gaz­ datudatot, kollektív tudatot konkrét felelősség és kockázatviselés nél­ kül a világon sehol nem lehetett létrehozni. - Társadalmi munkában tulajdontudat. - E z így nem megy. Én nagyon megelégednék egy magas színvonalú bérmunkástudattal, mert azzal is csodákat lehet elérni. De ez az új vál­ lalatirányítási forma ennél sokkal többet ígér. Olyanokat, amiket nem lehet elérni, mert nincs vagyonérdekeltség, nincs tulajdonban való tény­ leges részvétel. É s ez az alapkonfliktus. A tanácsban dolgozó munkások és nem munkások legalább egy szempontból azonos alapon állnak: a munkásnak ugyanúgy nincs perspektivikus érdekeltsége, mint a vezetésnek. Erre mondhatnánk, hogy „na, de a vezetés érdekelt a perspektívájában, a karrierjében” . De a gazdasági (pénzügyi) szabályozás instabilitása őket sem teszi érdekeltté. . . Sokak számára meglepő módon ezt számos igaz­ gató „ideiében” fölismerte és nyugdíjba ment. Mert látták, hogy ennyire bizonytalan helyzetben nem tudnak építkezni. A bevezetéskor még az érdekeltek sem tudták, hogy milyen tartalma lesz ennek az egésznek. A z előkészítők nem tárgyaltak a társadalmi partnerek­ kel. nem előzte ezt meg semmiféle „széles körű vita” a szakszervezetek, a dolgozók, a munkáltatók bevonásával. Éppen ezért nagyon sok válasz­ tott tanácstag úgy vélte, hogy ez egy érdekkijáró fórum lesz. Egy, a már meglévőkkel párhuzamos fórum. Egyes szakemberek is ennek tekintették, holott ez teljesen megengedhetetlen megközelítés. De a munkások között is nagyon sokan vélték úgy, hogy most majd a vállalati vezetés elé vihet­ nek olyan gondokat, amelyeket nem tudtak megoldani a hagyományos csatornákon. Ebben tévedtek, mert a vállalatvezetés rendre elutasította a próbálkozásokat, azzal a magyarázattal, hogy ez a testület stratégiai, nem pedig operatív kérdésekben dönt. Tehát egyfelől a vállalatok kaptak bizo­ nyos jogosítványokat - tehát jogi szempontból nőtt az autonómia - , de ezt másfelől nem támasztotta alá a gazdasági és a politikai környezet kon­ zekvens változása. Az utóbbit nagyon jól bizonyítják az igazgatóválasztások eseményei. 36 �- Azt hiszem teljesen jellemző a hazai stílusú demokráciacsinálásra, hogy egy ilyen lényeges kérdéskört nem tettek társadalmi vita tárgyává. - Abból is le kellett volna a szakembereknek vonniuk a tanulságokat, hogy a munkásönigazgatásnak milyen hagyományai voltak a közelmúltban és korábban, és az miért bukott meg. A véleményem az, hogy amíg nem sikerül megoldani a munkavállalói érdekképviseletet, egyelőre legalábbis műhelyek és üzemek szintjén. . . - Itt ahhoz állítólag nem elégséges a politikai kulturáltság mér­ téke. . . - A politikai kultúra nem olyan, hogy kinyilatkoztatják valahol noszty, vagy peresztrojka formájában, és akkor egy, vagy két év mint kultúra létre fog jönni. Hiába tanuljuk éveken keresztül, ha a dalmi-gazdasági-politikai környezet nem kényszerít rá a tanultak mazására, akkor az a kultúra le fog kopni rólunk. glaszmúlva társaalkal­ - Az én meggyőződésem szerint a kelet-európai munkás pontosan ugyanolyan kulturált politikai szempontból, mint bármelyik, d e mi­ vel rendkívül régóta él nyomás alatt, a módszereit igen ravasz módon alkalmazza. - H a megismerkedünk annak a számos magyar és külföldi kutatásnak a konklúziójával, amelyek az üzemi demokráciával foglalkoznak, azt lát­ juk, hogy a dolgozók elsősorban és döntően olyan gondok megoldásában szeretnének részt venni, amelyek a munkaerőpiaci feltételekkel közvetlen kapcsolatban vannak. H a erre nincs módjuk, akkor megpróbálják a hiva­ talos és nem hivatalos tárgyalások, alkuk legkülönbözőbb lehetőségeit ki­ használni - ha úgy tetszik igen „ravasz” módon, ahogy te jellemezted. Erre jó példa a vállalati gazdasági munkaközösségek helyzete, amely ma már egyértelműen bizonyítja, hogy a munkásságon belül melyik rétegnek van erőteljes pozíciója. Mert hiszen a vállalati vezetés ezt a kulcsréteget pró­ bálja megfizetni, megtartani, stabilizálni ahhoz, hogy a termelés folyama­ tosságát fönntartsa. Ha megnézzük, hogy milyen szakképzettségű, gyakor­ lati idővel rendelkező, milyen nemű, milyen termelési szektorban részt vevő dolgozók vannak többségben a gazdasági munkaközösségben, akkor az derül ki, hogy tulajdonképpen a munkáscentrum egyes képviselői. Ez azt mutatja, hogy a munkásoknak korábban is voltak és ma is vannak bizo­ nyos, sokszor nagyon erős eszközeik. - É s fantasztikus eredm ényekre képesek, ha az érdekeiket érvé­ nyesülni látják. - Ez így van. Egyes gyárakban magát a felső vezetést is meglepték ezek az eredmények, majdnem a csodájukra jártak. . . Mint irányítási technika, a vállalati tanács potenciálisan építhetne a munkások részvételére, arra a rejtett tudásra, amelyet a műhelyek nem hivatalos, vagy láthatatlan közössége magában hord, és amelyet akkor hajlandó megmutatni, ha meg37 �fizetik vagy megbecsülik. Mert a gazdasági munkaközösségek teljesítménye mögött nem mindig csak a pénz áll, hanem gyakran az is, hogy meg akar­ ják mutatni, mire képesek. E z azért fontos, mert a magyar gazdaságra az eladók piaca, erőforrás-korlátozottság jellemző, s ami ezzel párosul, olyan mértékű zavarok a termelésben, amelyek bizonyos módon minden gaz­ daságban kimutathatók, de közel sem ilyen mértékkel. Ezért itt jóformán mindennap szükség van a munkások és a műszakiak tudására, kooperációs és újító kezdeményezésére. H a erre nem építünk, akkor a termelést még a jelenlegi szinten sem tudjuk fönntartani. Az importkorlátozások és egyéb hiányok miatti úgynevezett kényszerinnováció a műszakiakat és a munká­ sokat állandóan olyan jellegű „bütykölésre” kényszeríti, amelyre nincs szükség egy fejlett ipari társadalomban. Természetesen a „bütykölés” a fejlett ipari társadalmak üzemeiben is megtalálható - például a japán gyakorlatban - , csak annak produktumai nemzetközileg is „jegyzettek” . Ezt az egyéni vagy kollektív tudást csak akkor hajlandók mobilizálni az érintettek, ha ez anyagilag, státusban, és perspektívában is kifizetődik... vagy meg tudnak alkudni, mégpedig stabil feltételek mellett. D e nem úgy, hogy idén megállapodunk, aztán jövőre, ha éppen nincs határidő-szorítás, akkor fölrúgjuk. Mert akkor megint elzáródnak ezek a látható struktúrák és megint rejtetté válnak. A z a tizennyolc százalékos minimális részvétel, ami a munkásarányt jelenti a vállalati tanácsokban, lehetőséget adna és ad arra, hogy a vezetés megismerje azokat a gondokat, amelyek a műhelyek­ ben mindennap fölmerülnek. - M eg talán arra is lehetőséget adna a demokrácia, hogy a p oli­ tizálásra alkalmasakat kinevelte a műhelyekben. M ert ma éppen a legértelmesebb „m elósok” egy része hallgat, éppen azért, mert értel­ metlennek, vagy veszedelmesnek találja a vélem ényének kinyilvání­ tását. - Itt megint a vgmk a legjobb példa, de csak a túlmunkaidőben. Nem­ csak munkaszervezésben, a termelékenységben mutatnak eredményeket, ha­ nem más értékek is kimutathatók. Ugye mi azt mondjuk, hogy az elmúlt negyven év kiölt vagy lehetetlenné tett, sőt büntetett számos olyan éréket, ami hagyományos volt a munkásmozgalomban. Szolidaritás, kooperáció, egymás megbecsülése. Érdekes módon, ha a körülmények megkövetelik, az értékek újra megjelennek. Ahhoz, hogy ezek ne bújjanak el, az kell, hogy legyenek jogi, ösztönzésbeli és politikai garanciák, ne bátorság kelljen a vélemények elmondásához. Sőt, a vezetés honorálja azt, hogy valaki bele akar szólni a dolgok menetébe, hiszen ettől működik hatékonyabban a ter­ melés. Ahhoz, hogy az emberek „bedobjanak” valamit, stabilitás kell. Furcsa ellentmondásnak tűnik, de a munkaerő rugalmas fölhasználása nem képzelhető cl stabil társadalmi keret nélkül. A rugalmasság és a stabilitás nem ellentétes, hanem egymást föltételező fogalmak. Ahhoz, hogy a készségeket elő lehessen csalni, hogy a vezetés hozzájus­ son a számára ma valóban láthatatlan struktúrákban rejlő erőkhöz, az érintettekkel meg kell állapodni. Ezeknek a megállapodásoknak még sta­ bilabbnak kell lenniük, mint a gazdasági szabályozó rendszernek. Ugyanis a tapasztalatok szerint, ha társadalmi instabilitás alakul ki, azt sokkal nehezebb újra fölépíteni, mint azt amelyik a gazdaságban jelentkezik. A N D R A S S E W IV Á N 38 �műhely Napló helyett IV. Van, ami kelendő, van ami nem Sokat beszélünk mostanság pénzről. Pénzről, ami nincs. Persze, kinek nincs? A szomszédunknak, például, a vásározó maszek kalaposnak van. Janu­ árban vett egy ezüst TO YO TA-t, márciusban vett hozzá egy kis FIAT-ot. Elnézem, ahogy a felesége virágot „ültet” . E gy nagy hullámpapír dobozból szedi elő a cserepes muskátlikat. Belerakja őket a műanyag ablakládákba, amiket a másik nagy hullámpapír doboz tartalmaz. Három cserép muskátli jut egy-egy ládába, nyolc láda kell ahhoz, hogy az ablakok virágba borul­ janak. Az egész alig kerül többe 3000-3500 Ft-nál, és egész nyáron szép. Persze, ez csak a muskátlira vonatkozik. És van ott azért más szépség is. rogyásig. Megéri, nem? Annak, akinek van rá pénze. Nekik van. Alig 30 évesek és már minde­ nük megvan. Mostanában egész nap bömböltetik a rádiójukat a kertben, a hintaágyon üldögélnek. Két-három órát azért dolgoznak is. Éppen szünetel­ tetik az ipart, talán az adóhivatalra való tekintettel. Irigylem őket? Nem. Csak nem szeretem egész nap a maximális hangerő­ re állított Danubius-adót hallgatni. Pedig kifejezetten a kedvünkért szól. A legtrágárabb körítéssel harsogta el a férfi: ha nem tűntetjük el a tyúkjainkat, nem vágjuk le a kakasunkat, egész nyáron nem lesz egy csöndes percünk sem. Tanácsolta, hogy mit csináljunk a tyúkjainkkal, meg hogy hová költöz­ ködjék innen az egész család. Ahova való, mert ide nem, ez zöldövezet, Budán. Itt csak kalapot szabad gyártani. Fel is jelentett, de a tanács elutasította. Maradt tehát a tőle telhető kényszerítő eszköz: a hangháború. Élőben, rádióhullámokkal. Igaz is: miért nem vágom le a tyúkjaimat, ha ekkora perpatvart okoz­ nak? Nincsenek többen egy tucatnál, lám, mégis milyen gond, hogy tartom őket. Mért tartom? Amiért más: a három gyerek gyakorta éhes, a tojást mind­ három szereti. Én is szeretek bajmolódni a baromfival, minden tavasszal ki­ keltetek egy fészekalját. A kiskertbe is jól jön a komposzt, amit az alommal összeérlelek. Pici gazdaság ez, de sokat számít, hogy van. Így kerek, így gazdaságos, így jelent megtakarítást a mi „tárcánk” , a mi pénzügyi tárcánk számára. No, de ha nincs egy percnyi csöndünk miattuk?? Igaz. Nincs. És állítólag miattuk. De ki garantálja, hogy ha „kiterekem a tyúkjaim nyakát” , akkor a szomszéd elzárja a jótorkú magnórádióját? 39 �Hogy akkor majd nem szól reggeltől estig a Danubius? Lehet, hogy akkor pont a kutyaugatást kell megtorolnia rajtunk, vagy a gyerekek lesznek túl hangosak számukra. Vagy egyáltalán. Ez a törvényen és jogon kívül eső terület. Ezért nem engedek a zsarolásnak. De mitől ilyen megveszekedettek ezek a fiatalemberek? Meggyőződésem, hogy a könnyen keresett pénztől. A soktól. Mindenük van már: videomag­ nót néznek fél éjszaka, miközben az írógépet verem, látom, ahogy villognak a televíziójukban a fények, egymást követik a kazetták. Van háromszintes házuk Budán, van minden luxussal felszerelt lakásuk, kertjük, kis medencé­ jük; vannak jópénzű és jókedvű barátaik, akikkel éjszaka visongva, mezte­ lenül fürdőznek és akikkel egymást tépik hajnalban, részegen az idilli kis kertben. Mindennek fedezete a nagy üzlet: a kalap. Abban az esztendőben, amikor a nyugati divatbemutatók kifutóin már nem lehetett manökent kalap nélkül látni, a magyar ipar beszüntette a kalapgyártást. Évek óta veszteséges volt. Persze lehet, hogy divat ide, divat oda, veszteséges maradt volna továbbra is. Kisipari szinten viszont nem az. Sőt. És mégegyszer sőt. . . De hát kit akarok én hibáztatni? A kisipart, aki ezt a fontos hiánycikket időben és megfelelő választékban produkálja? Vagy esetleg az nem tetszik, hogy becsületes munkájukért jó pénzt kapnak a kalaposok? Hány szűk esz­ tendő után indult be ez az üzlet? Hiszen már csaknem kihaló szakma volt, mikor hatalmas konjunktúrája bekövetkezett. Tudom. Tíz éve még csaknem olyan reménytelen szakma volt, mint író­ nak lenni. Ma már nem az. Ennek csak örülhetünk. Sőt. Bizakodást merít­ hetünk ebből a történetből: hátha egyszer hasonló fellendülést ér meg az irodalom is. Egyelőre nem sok jel mutat erre. Az a szerkezet, ami korábban a ma­ gyar irodalmat „kibocsátotta” : a nagy, központi kiadók, a központilag finan­ szírozott és kormányozott irodalmi lapok végnapjaikat élik. Nincs dotáció. Az állam zsebén behúzták a cipzárat. Tanulságos történetet mesélt festő ismerősöm. Egy alföldi városka több évtizede minden nyáron képzőművésztábort rendez. Két hétig ott laknak, esznek, isznak a meghívott művészek. Ott dol­ goznak minden esztendőben két hétig vagy harmincan. Egyetlen viszonzás, amit ezért kérnek tőlük: az alkotótáborban készült munkáik közül egyet ajándékozzanak a városka képtárának. Tavaly elterjedt a hír, hogy veszteségessé vált a téesz, amelyik eddig az alkotótábor költségeit fedezte. Mindenki számolt avval, hogy a szép hagyo­ mánynak vége: az alkotótábor átkerül a legendák világába, volt-nincs. Cso­ dálkoztak tehát az érdekeltek, amikor mégiscsak szétfutottak a meghívólevelek. - Hát mégsem áll olyan rosszul a téesz szénája, mint ahogy hírlik? faggatták az elnököt a tábornyitó beszélgetésen. A téeszelnök legyintett: - Tizenkétmillió forintunk hiányzik, nem hatvan-hetven ezer. Kinek használnánk, ha ezt megtakarítanánk? Mert, hogy nem ettől állunk lábra vagy sodródunk a csőd felé, az biztos. Többet ártanánk a városnak, a váro- 40 �si műpártoló-hagyományoknak, jó hírünknek és maguknak a művészeknek is. ha ezen akarnánk megspórolni azt, amit máshol nem tudunk. Úgy érzem, ez is felelős gondolkodás. Egy tágasabban értelmezett fele­ lősségvállalás is belefér. De fogadjuk el ténynek, hogy nincs mindenütt így. Hogy van olyan gaz­ dasági helyzet, ami következmények nélkül már a legkisebb terhelést sem képes elviselni. Akkor bizony le kell passzolni a labdát a „kisiparnak” . Boldoguljon, ahogyan tud. Nem könnyű persze a több évtizedes állami monopólium feloldása. A szándék sincs meg egyértelműen, mindenkiben. Meg az önte­ vékenység formáit, gyakorlatát is tanulni kell. Zavarban vannak a kulturá­ lis politika alanyai és tárgyai egyaránt. Új helyzetbe kerültünk. De még ez sem egészen nyilvánvaló. Szabályozás és szabályozók még nem tükrözik. Nem tragikus mindez, ha egyrészt kellő és idejében jelentkező rugalmas­ ság jellemzi az új vezetői stílust „odafönt” másrészt vállalkozószellem, koc­ kázatvállaló önállóság az alkotókat „idelent” . Mindkettő jelei mutatkoznak már, de még korántsem váltak általánossá. Meg ha anyagiak híján legalább erkölcsi ösztönzésre számíthatnánk! De ebből a szempontból sem mondható ideálisnak a mai helyzet, már ami a teljesítmény és elismerése közötti feszültséget illeti. Igaz, már Marxnál megtanulhattuk, hogy az áru értékét nem a felhasznált anyag és a belefek­ tetett munka minősége és mennyisége adja meg végső soron, hanem az irán­ ta megnyilatkozó társadalmi kereslet. Az pedig manapság nagyobb a fejrevalók, mint a fejbevalók iránt. Az aggasztó csak az, hogy egy értelmiségi főállás többnyire nem elég a megélhetéshez. Ha pedig az írás - „felvevő piac” híján - többé már má­ sodállásnak sem lesz tekinthető, mint volt eleddig, akkor másodállásnak, mellékkeresetnek is valami társadalmilag hasznos tevékenységet kell majd választanunk (magántaxizás — akinek van hozzá kocsija, jogosítványa; se­ gédmunka, esetleg feketén vagy éjszaka valami kisiparosnál stb.). Az írás pedig visszaesik a hobbi kategóriájába, amire a kettős kenyérkereset és a család mellett már csak alig-alig akad erő, idő. Hiába. Van, ami kelendő, van, ami nem. M E Z E Y K A T A L IN 41 �U T A S S Y JÓ Z S E F Ő zek Lopakodnak, Bokor mögül fülelgetnek, négy-öt gyerek meg-megállnak, kukucskálgat: legelgetnek szemük kerek, őzei a rengetegnek. Szőrük szikrás, Ám az őzbak fülük bársony, szimatot kap, barnállanak horkant egyet a tisztáson, a csapatnak, távol a világtól, távol. s máris világgá szaladnak. Nemhiába Búcsút int a hord agancsot nap is lassan, a vezérbak, s hatalmas a parancsnok: alkonyatban kicsit szelíd, kicsit zsarnok. fénylő szemmel, tüzes arccal: De csupa szem, az a négy-öt de csupa fül, kisfiúcska orrcimpája hazakullog, tágul, szűkül, hazatalpal alig harap a friss fűből. 42 négy-öt gombászó kisgyerek. az óriás alkonyatban. �N yári szánkózás Dűts ki napraforgószárat, négyet, s miután a levelét letépted, illeszd össze, elől-hátul fúrd át, a lyukakba botocskákat szúrjál, vedd válladra és vágj neki, ballagj föl a csúcsra, mert vár a Nagy Parlag! H a fölértél, ülj a tákolmányra, legyen két kezed a szán kormánya, lökd el magad, ne sajnáld tenyered, hajad suhog, a könnyed megered, levegőt is alig-alig veszel, úgy suhansz le a völgybe sebesen, hol a cimborák repesve várják bukfencedet, az út netovábbját. Évszakok Alm afavirág. Kukac menyasszonya mind, bár gyönyörűek. Tengerlik a rozs. Hajóért kiált, s jön egy otromba kombájn. Forr a bor, ősz van. K ét részeg imbolyog, sír, nem talál haza. Ezüst gyümölcsös. D e álomban nyílnak az almavirágok. 43 �Kritikusom színe előtt Özvegy Utassy Vadász Józsefné, faggatlak félve: versem jó vers-é, fürkészem orcád, homlokod ráncát, pillád rebbenését, moccanását, szemöldöködet, ama hatalmas mezőt, mi fölött kereng a nagy sas, és kulcsra zárja a naplementét, mielőtt szemed rólam levennéd. Kilencek III. Utassy József Egy új költőnemzedék jelentkezésének egyik megkerülhetetlen bizonyítéka volt Utassy József verseskönyve 1969-ben. Elsők között jutott önálló kötet­ hez azok közül, akik ez idő tájt indultak. S nemcsak ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem az Elérhetetlen föld című antológiában való szereplésének minőségével is. S aki nemzedékéből elsők között kezdhette a pályát, más­ fél évtized múltával elsőnek jutott el az összegyűjtött versek közreadásának dicsőségéhez is (Júdás idő, 1984.). 250 oldalon 178 vers - ez volt húsz esztendő termése. Sok-e ez vagy ke­ vés, a számok alapján nem lehet eldönteni. Igazi kérdés csak az lehet, hogy vannak-e köztük nagy versek, amelyek tartópillérei tudnak lenni az eddigi költői életműnék, amelyek helyet követelnek maguknak hét évszázad leg­ szebb magyar versei között. Már a híres antológia is megadta erre a váleszt, amikor az 1979-es kiadásba Utassy József három versét vette fel. Azóta még egyértelműbben állítható, hogy Utassy java termésének hét év­ század magyar versei között van a helye. E húsz év magyar lírája elképzel­ hetetlen az ő jelenléte nélkül. Egy bő termésű korszakban tudott téveszthetetlenül eredeti és vitathatatlanul maradandó műveket alkotni. Fellépésének időszakában - a hatvanas évék derekán - a magyar líra ép­ pen nagyszabású poétikai-szemléleti forradalmakon jutott túl. A betakarítás esztendei voltak ezek, s így különösen nehéz volt észrevehetően kezdeni a 44 �pályát. Utassy - a Kilencek többi tagjával s még jó néhány pályatársával együtt - jó érzékkel választotta ki a saját tehetségéhez leginkább illő utat. Ahhoz a látomásos-szimbolikus költészethez kötődött elsősorban, amelyet J uhász Ferenc és Nagy László neve fémjelez. De csak kötődött hozzá, s nem volt követő, nem vált epigonná. E költészettípus eredményeinek to­ vábbépítésére többféle út is kínálkozott. Utassy József azt a lehetőségcsírát bontotta ki, amely a látomásos és a tárgyias költészetet békítette össze. Ne­ vekkel példázva: Illyés Gyula és Nagy László szemléletét és poétikáját te­ kintette olyan alapnak, amelyből kiindulhat. S ebből a kiindulásból a legsajátabb Utassy-vers született már a kezdet kezdetén is. Az összegyűjtött verseket olvasva egyértelművé válik, hogy már a korai versek is a később kibontakozó-kiteljesedő öntörvényű világnak a kontúrjait villantják fel. Nemzedéktársai közül kevesekről mondható el, hogy szervesen egységes a pályaívük. Utassyé feltétlenül ilyen. Vannak, akik elerőtlenedésnek tekin­ tik, hogy újabb és újabb könyveiben rendszeresen szerepelteti több régebbi versét is. Pedig ez a tény nem a kötetek terjedelmének növelése szempont­ jából érdekes, hanem a szerves odatartozás miatt. Egyszer sem lehet tetten érni azon a költőt, hogy funkciótlanul helyezi cl újabb ciklusban is koráb­ bi munkáit. Olyan típusú költészet ez, amelyben minden változás ellenére is az egység a döntő. Utassy József is egyetlen könyvet ír egész életében, miként Baudelaire. Csak ő nem annyira a romlás virágait, mint inkább a virágok romlását énekli meg. Láthatóan maga a költő is fontosnak tartja az egész költői út egységes­ ségét. Erre utal az is, hogy nem válogatta, hanem összegyűjtötte az addigi életművet, azaz mindent vállalt belőle. Másrészt a kötet felépítése is az egységet hangsúlyozta. Nem az időrend adta a szerkezetét, hanem a tema­ tikus ciklusok egymásutánja, s a versék k eletkezési dátumát még a tartalomjegyzék sem közölte. Mitől összetéveszthetetlenül egyéni az Utassy-vers? Attól, hogy a láto­ másos és a tárgyias szemléletet építi együvé? Attól is, de ez még inkább csak nemzedéki sajátosság, a Nagy László utáni líra egy jellegzetes törek­ vése, amelynek a konkrét megvalósítása természetesen költői műhelyenként változó. Az a mód egyénit tehát igazán, ahogyan ez a szemlélet megnyilat­ kozik. Mind a látomásos, mind a tárgyias jelleg többféle módon, többféle forrásból merítve szólalhat meg. Utassy költészete alapvetően racionális. Ezzel függ össze kikiáltó, megnevező jellege. Nem rejtélyesnek, megismerhetetlennek tartja a világot, hanem beláthatónak és megérthetőnek, ahol a jelenség és a lényeg, a kép és a jelentés közti út bejárható. Viszont ez a világ a drámaisággal telített huszadik század világa, s benne nemcsak a ma­ gyarság, hannem a költő családi és egyéni életútja is sűrítetten mutatja fel a drámai helyzeteket. Ezt a drámaivá kovácsolódott egyéni és társadalmi lét­ helyzetet kell néven nevezni és kikiáltani. Nem változás nélküli természetesen ebből a szempontból sem a költő vi­ lága. Nemcsak verseinek eredeti megjelenési sorrendjéből, de a gyűjtemé­ nyes kötetből is kirajzolódik egy olyan fejlődésív, amely egy derűsebb ké­ pet formál át sötétebbé. Közben elsősorban nem a költő társadalomlátása módosul, hanem egyéni léthelyzete szembesül egyre könyörtelenebbül a pokol­ járás kínjaival. Ha sorra vesszük köteteinek címeit, nemcsak e címek jelen­ tésgazdagságára, hanem egymásutánjuk jelentésmódosulására is felfigyelhe­ 45 �tünk. Tüzem, lobogóm! - Csillagok árvája - Pokolból jövet - következtek egymásra a könyvek, s a szerelmes verseket együvéválogató Á ve, É v a ! köz­ játéka után jött a J údás idő, s legújabban a Ragadozó föld. Nem szabad azonban az elkomorulást abszolutizálnunk, hiszen jelen van az már a korai versekben is. A júdás idő képe például már az első Elér­ hetetlen föld antológiában olvasható, az Ember az őszben című versben. Po­ zitív és negatív pólus, értékes és értéktelen, igen és nem kezdettől együtt szólal meg ebben a költészetben. Bükkszenterzsébet árvájából lesz a csillagok árvája, a csillagokról zuhan a pokolba, s a pokolból jövet látja, hogy az el­ érhetetlen föld nem elérhetetlen, hanem éppen: ragadozó. A Tüzem, lobogóm! (1969) anyaga az 1962-67 közötti évekből való, a „legendás” hatvanas évékből. Milyen a fiatal költő közérzete? Sem visszate­ kintve, sem abba a korba visszahelyezkedve nem nevezhető „legendásnak” . De „rossznak” sem, pedig annak idején szinte az egész nemzedék megkapta a rossz közérzetűek minősítést. Utassy örül az életnek, örül a fiatalságnak, örül az ezekben az értékekben rejlő lehetőségeknek. De nem örül annak, hogy félárvaként kellett felnevelkednie, s ráadásul a Rákosi-korban. Nem örül a hatvanas évekbeli pályakezdők nehéz helyzetének. S nem örül az or­ szág helyzetének sem. Magáénak vallja a néptömegek érdekeit kifejező for­ radalom eszményét, de radikálisan kifogásolja e forradalom ellentmondá­ sos-felemás gyakorlatát. Lehet, hogy nem a legjobb verse az első kötetből a Zúg Március, de bizonyosan a leghíresebb, s mind a mai napig az egyik leg­ többet szavalt, énekelt Utassy-mű: Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: Szólj még egyszer a Szabadságról! Amiként egy utópikus társadalomeszményt fogalmazott meg az a Petőfimű, amelyre azonnal felismerhetően rájátszik Utassy, ugyanúgy utópikus eszmények jegyében fogant az ő műve is. A mi nemzedékünk is úgy gondol­ ta a hatvanas években, hogy ha nem is néhány év lefutása alatt, miként Rákosiék hirdették (s aztán ellene cselekedtek), de néhány évtized alatt, emberöltőnyi távlatban felépíthető a szocializmus társadalma. Ennek a szemlé­ letnek a nevében pöröl a költő, s észre sem veszi, hagy akkor beszél a bő­ ség kosaráról, amikor az még nincs is, illetve ugyanúgy csak a kevesek szá­ mára van, mint a kizsákmányoló társadalmakban. A jog asztalát emlegeti egy diktatorikus berendezkedésű államban. Végkövetkeztetése azonban egy46 �értelműen realista, mert az adott valóságot nem a szabadság birodalmának tekinti, viszont a szabadságot történelmi távlatú lehetőségnek tételezi. A tűz, a fény, a láng, a lobogás, a forradalom nemcsak ebben a költe­ ményben („Zúg Március, záporos fény ver, / suhog a zászlós tűz a vér­ ben” ), hanem a kötet egészében meghatározóan hangsúlyos. Indokolt tehát a kötetcím. De a március-jelkép nemcsak a forradalmakat sugallja, hanem a minden korban forradalmas ifjúság állapotát is. Az ifjúság, a tavasz, a szél. a szerelem is állandó képek, s szinte azt is mondhatnánk, hogy a verséknek ez a vonulata: variációk egyik legszebb népdalunkra (Tavaszi szél vizet áraszt). Az elementáris életöröm verseit is olvashatjuk. Ezt az életörömöt el­ lensúlyozza azonban - ha nem is elfelejthetően, de leküzdhetően - a gyer­ mekkor élményvilága. A fronton elveszett édesapa később mitikussá növő alakja már itt kitörölhetetlen motívumként van jelen, s a két árva is: anya és fia. Teljesen egyéni és bátor költői megoldás, hogy Utassy nemcsak a fiút, hanem az özvegyen maradt fiatal édesanyát is állandó vershőssé avat­ ja. (Micsoda évszak, Senki földjén). A háború, az árvaság amúgy is a sze­ génységet vonzza, s ezt mélyíti tovább az ismét tragikussá váló társadalmi helyzet (Jégvirág, 1955, . . . ! ) . Harmadik rétegként pedig az értelmiségivé váló fiatalember életkörülmé­ nyeit, tapasztalatait említhetjük az életöröm ellentételeként (Itt, A nagy sza­ vak körútján, Engedje meg, hogy bemutassam!, Sejhaj, Abortusz után, A föld alól is). Ezeknek a verseknek egy részében megjelenik az ironikus szemlélet, mint az eszmény és a valóság meg nem felelésének egyik lehetsé­ ges megjelenítési módja: Kacsingat rám a Szőke Optimizmus! Övé jövőm. Vezesd hozzám, te sétány! Kifordítom zsebeimet, mosolygok. S a lampionmellű ringyó odébb áll. (A nagy szavak körútján) Az irónia persze nemcsak ilyen elutasító lehet, hanem a hiányt és a vant összebékítő is (Engedje meg, hogy bemutassam!, Sejhaj). Végül is a fiatal Utassy József komolyan vesz és következetesen érvényesít egy olyan költőszerepet, amelyet akkor még inkább csak nagy hagyományú­ nak s nem „hagyományosnak” tekintettek. Nem a forradalmárköltő-szerepre kérdez rá, hanem a világra, s nem a szerepet tekinti megjavítandónak, ha­ nem a világot. S hogy ezt a meggyőződését nemzedékének tömegei osztották, arra a legjobb példa a Z úg Március már említett fogadtatása. Ez a költői alapmagatartás nem módosul a következő években sem. Mó­ dosul viszont a színvonal: a hatvanas-hetvenes évek fordulóján sorra szület­ nek a nagy versek. Utassy beérkezik, s akkor is így van ez, ha az irodalompolitika erről sokáig nem óhajtott tudomást venni. A Csillagok árvája kötet 1972-ben készen volt, de csak öt évvel később jelent meg. Egyértelműnek mondható kritikai sikert akkor sem aratott, pedig ma még bizonyosabb, mint akkor: a hetvenes évek egyik kiemelkedően egységes szemléletű és szín­ vonalú könyve. 47 �Utassy kezdettől fogva tudta, hogy az ember veszélyeztetettsége és helyt­ állása egymást feltételező és értelmező tények. Indulásakor azonban a veszélyeket elháríthatóbbnak, a helytállást felhőtlenebbnek látta. A versek lírai hősének jelenidejét meghatározóan motiválta ugyan a múlt, de a jelen hangsúlyosan jövőtudatos volt. A költő alapmagatartását az enyém a világ, az enyém lehet a világ gesztusa határozta meg. Néhány év múltával az ele­ mi veszélyeztetettségérzés bevonult a hétköznapokba, egyre jobban roncsolta az elképzeléseket, a helytállás már nemcsak etikai elhatározás, de minden­ napos harc lett. A jövő jelenné vált, de nem az elképzelt jövő nyomult be a jelenbe, hanem a jelen vesztette el a maga belátható távlatait. Ebben a léthelyzetben a múlt is egyre jobban determinálja a jelent, szinte rádöbbenésszerűen erősödik fel a gondolat, hogy a múlt eseményei már magukban hordozták a jelent. A motívumok és a képek szintjén ezt nagy erővel fejezi ki a természetkép módosulása. A korai versek elementáris erejű március- és ifjúságképét, ezt a tavaszi hangoltságú világot nem a termő nyár váltja fel, hanem az ősz, s nem a be­ takarítást, hanem az elmúlást hozó elsősorban. Cikluscím is az, hogy Ősz­ világ. Az első kötet ősz- és télképzete inkább a történelmi félmúltra utalt, az Őszvilág azonban már a jelen júdás ideje. Benne van, s nem is hangsúlytalanul az őszképzetben már ekkor - 28-30 évesen! - az elmúlás gongolata is, de hangsúlyosabb az Em ber az őszben hitfogyatkozása, s a vele szembeállított, alkut nem vállaló erkölcsi helytállás parancsa. A prométeuszi ember az eszmény a Csillagra zárt egek alatt. Itt, e csillagra zárt egek alatt, hol csak a cellám lenne tágabb, Kímélj a kaukázusi kíntól: Huszadik Század! Kímélet nincs, hiába a könyörgés. Megoldásnak tűnhetne ilyenkor a me­ nekülés is az adott jelenből, de Utassy nem képes erre. Úgy tudja, hogy mérni a mérhetetlenséget nem marad más - csak az ének: ki csillagról csillagra száll. Az ének számára nem menekülés, hanem helytállás, amely egyre dráma­ ibb feszültségű helyzeteket teremt. Most már nem azt mondja a költő, hogy enyém a világ, hanem azt, hogy a világé vagyok, a tieteké, sorsom elől nem menekülhetek, fölfeszülök a keresztre. Az írás keresztjére fölfe­ szülve, megváltva és megváltódva olyan versek sora születik, amelyek az élet legalapvetőbb kérdéseire adnak drámát kibontó és feloldó választ. A Magyarország!, a Tengerlátó, a Pohárköszöntő, az Akár a szarvasok - ezek a himnikus áradású művek a költői világ tartópillérei. Utassy Józsefet - hol kimondva, hol csak sejtetve - olykor túlságosan egyszerű és egysíkú, hagyományos szemléletű és eszköztárú, egyoldalúan közéleti költőnek tekintik egyesek. Pedig világképének elemzése azonnal megcáfolja e bírálatokat. Utassy szemlélete összetett, dialektikus, s ez nemcsak azt jelenti, hogy meglátja a dolgok színét és fonákját, a születőben az elmúlót például, hanem azt is, hogy meglátja a dolgok rétegzettségét is. Perdöntő ebből a szempontból a műveiből kibontakozó emberkép. Felfogá­ sa szerint az emberiét alapvetően hármas rétegzettségű: a személyiséglét, a magyarságlét és az emberiséglét hálórendszerében működő. A kötet egésze 48 �sugározza ezt a szemléletet, s kitüntetetten például az előbb említett ver­ sek. Némileg sarkítottan fogalmazva a Tengerlátó elsősorban a személyiség­ lét, a Magyarország! a magyarságlét, a Pohárköszöntő az emberiséglét köl­ teménye, de természetesen mindegyikben ott bujkál mindegyik réteg. Olykor épp egymásrautaltságuk válik lényegivé, mint a Pohárköszöntőben: egy árva mondatot ragyogj csak: EM B ER N EK M AGYART, M A G Y A R N A K E M B E R IT ! vagy a Szemfedő föld látomásában: Csillagok árvája, Ember, figyelsz?! Őst keresel és apádra se lelsz. Szív dobol így vagy a temető dong? Tenger nép volt az őssejtig ősöd! Magyar vagy, mert lengyel a lengyel, mongol a mongol és dán a dán. Intsen partjához, s mosson a tenger tisztító, nagy tüzek hajnalán! Az ember a maga emberlétére, annak összetettségére, s a maga kicsinyes­ ségében is hatalmas voltára két ősi szimbólummal szembesülve döbbenhet rá. A csillag és a tenger ez a k ét szimbólum. Az ember a csillagok árvája, de tengerlátó. Parányi, de mégis hatalmas. Végtelen, de mégis határolt. Miként a csillag, amely számunkra elérhetetlen messzeségből ragyog, de ott, ahol van, belátható és megismerhető világ, bár az ember arányaihoz képest ha­ talmas. Sok fényévnyi távolból viszont csak parányi pont az ember szemé­ ben, s az ember lesz a hatalmas, aki ezt az egészet láthatja és értheti. Az ember, aki a tenger partjára jut, ahol . . . rőt rongyait a partra kiadta, és felöltöztetett az Isten, felöltöztetett a Napba. A percnyi lét, ez a határolt végtelenség tehát nemcsak tragikus, de fen­ séges is. Minden érték ezt növeli: a szerelem is, a család is, a barátság is, az elődök erőt adó példája is. Nincs külön kisvilág és nagyvilág, nincse­ nek külön köznapi dolgok és rendkívüliek, minden eggyé olvad az élet meg­ ismételhetetlen varázslatában. A fiatal férfi képzetvilágába korán benyomult az őszvilág többrétűen kibontott élményköre, de vélhettük, jó időre elég is lesz ennyi a személyi­ séglét ellentmondásaiból. Közbeszólt azonban az életrajz, amely az Utassyhoz hasonló költőtípusok esetén közvetlenebbül is befolyásolhatja a művet. A tenger partjáról sokfelé vezethetett volna út, de ki gondolta volna, hogy az Utassy József számára kijelölt épp a „pokolba” vezet. Pokolból jövet mondja címével is a következő kötet (1981), s hangsúlyos első ciklusa, az Ezüst rablánc pontosan értelmezi is ezt a címet. A súlyos betegség, a fizikai 49 �és főleg a szellemi elmúlással való kényszerű számvetés egy időre minden más fölé nő. A poklot járva lírai művek alig születhetnek, s ami mégis, az szinte egyetlen kiáltás vagy kijelentés a lét mélységeibe vetett ember méltat­ lan állapotáról. Önnön állapotának kritikus, önironikus megjelenítése már ko­ rán megfigyelhető volt Utassynál. A „szeptemberedek” , varjuhodok” kife­ jezések is ezt példázták. Ez az önmegjelenítő, a kegyetlenségig őszinte szán­ dék most felerősödik: úgy dől belőlem a dögszag, mint egy felakasztott kutyából. Így kezdődik a kötet, s folytatódik a „megőszült magzat” állapotrajzával, A ki maga elé mered, aki fél már magától, „szinte halálra váltan” , s akinek ki kell kiáltania: „jogom van, / jogom: / a természetes halálhoz” (Halál úr!). Az élménykor legnagyobb erejű összegzése a kötetnek címet adó vers, a Pokolból jövet, amely a maga dalformájával pontos ritmusával igazolja, hogy a költő szava valóban „csillagfegyelmű ének” , de azt is, hogy ez a fe­ gyelem emberfeletti erőfeszítést követel: Jövök a pokolból, kór tüze ragyogtat, megettem egy mázsa gyógyszert, mégsem enyhül kínom. Jövök a pokolból, immáron öt éve úgy járok én oda, mintha otthonomba mennék. Otthonomba, végleg tébolydába zárva: ments meg engem, ifjúságom, te egyetlen, árva. Ebben a léthelyzetben különösen fontossá válik a szerelem, mint az egyik legelemibb emberi kapcsolatrendszer, valamint az ifjúságnak, a gyerekkor­ nak nemcsak jelképesen, de tényszerű emlékrendszerében való felidézése (Bükkszenterzsébet-cik lus). Különösen fontos lesz a költészet, mint az önazo­ nosságnak, az önértékelésnek közege. A világ lezárhatatlanul bonyolult vol­ tának felismerése átsugárzik a költészet értelmezésére is. A magyar társada­ lom és az életrajz változásai egyidőben és egyirányban befolyásolják a köl­ tőt: a közéletiségnél nagyobb hangsúlyt kap a közemberség : a személyiség­ lét. A költőiét is ellentétekkel meghatározhatóvá válik: „ne száműzzetek a dalba” - „furcsa tömlöc ám az ének, / rabja vagy, de mégse véd meg” ( Szélkiáltó). S a pozitív értékű életfogódzók mellett megjelenik már itt egy olyan cik­ lus, amelyik a világhoz való ironikus-groteszk viszonyt fogalmazza meg: a Hungária Kávéház. 50 �A következő könyv, a Ragadozó föld (1987) folytatja a Hungária K ávé­ ház verseit és versszilánkjait. E lassan önálló kötetté bővülő ciklus darab­ jai többnyire rendkívül tömör, epigrammaszerű darabokból állnak, s bennük a nyelvi játéknak, a humornak, a szatírának jut nagy szerep. Kettős jelen­ téskörben is. Egyrészt a pokolból kivezető út jelzőkövei ezek a darabok, másrészt az onnan kijutott ember világszemléletéről tudósítanak. A Hungá­ ria Kávéház mai életünk színtere lesz, megtörténik itt is minden, ami az országban. Nemcsak az irodalmi élet érdekes tehát itt, hanem minden azzá válik, ami a költőt foglalkoztatja. S az irodalmi életen keresztül is az em­ berről és a társadalomról van szó. Mint például a Prognózisban: „Laptölte. / Pilinszky versfogyatkozása. / Kötetem / saját bőrömbe köttetem.” Vagy Te szalmalángész!: „Hova hamuhodsz, / hirtelenként? Ráérsz.” A Ragadozó föld nemcsak hangoltságával rímel a Júdás időre. Tartalmi­ lag is: íme ez a tér és ez az idő adatott számunkra. Elárul bennünket az idő, magába morzsol a föld: Hiába hajtod tenyeredbe fő d : nem tűnődheted porrá az időt. Testeddel vagy a Földnek adósa, s úgy meredsz rá, mint ragadozóra. Az őszvilág korai élménye, a kényszerű pokoljárás után most érinti meg ele­ mi erővel a költőt a természetes elmúlás döbbenete is. A költő elsődleges, gondja azonban nem az emberi lét mindenkori bebatároltsága, hanem a ter­ mészetes halálhoz vezető természetes emberi létezés joga, s e jog megvalósí­ tásának számtalan akadálya. A természetes emberi lét számára alkotó, értel­ mes létezést jelent. A kötet talán legnagyobb versében, a Tankban a költő és a „tank” , azaz az emberérdekű és az emberellenes erők párbeszédében változatlanul vállalja a prométeuszi sorsot Az Ember Fia: Minek e vágta, mondd, miért, miért?! - Csalogány tollad sercegése sért, fülemet sérti, hát ezért, ezért! Már a hordában, amíg a mammut verme éjeién vérében aludt: ellenem virrasztottál, ne lopjak, fényesítettél csillagot, holdat, és nyüszítetted, sírtad, makogtad, hogy itt rabolnak, hogy itt rabolnak! - Néhai nóta valami módon mégiscsak mai, vadonatódon, és az is lesz, míg világ a világ, de én ellened, csillagod iránt énekelek itt, zengem, ami bánt! hiába hurcolsz héthatáron át! V ASY G É Z A 51 �ablak Egy honi turistáról Fiatal hang h ív: Kolumbán Miklós, Pesten jár, üljünk le, ismerkedjünk meg. Találkahely a legendás focinevű : Santos. A ddig van időm tűnődni: K o ­ lumbán Miklós miért Nicholas Kolumban. Miért kell lefordítani a verseit, ha lő maga kitünően beszéli a magyart (pár évvel e zelőtt már fordítottam tőle), dicsérendő avagy elítélendő-e ez a „nyelvelhagyás” . A találkozás válasz és kérdés, rövid és talányos. Szép formájú angol nyelvű könyvével ajándékoz meg: Reception at the Mongolian Embassy (Foga­ d á s a Mongol Nagykövetségen). Elmondja, hogy 1956 óta, amikor az országot elhagyta majdnem húszéve­ sen, az idegen nyelvi közegben elbizonytalanodott a magyar gondolkodása. A ki angolul álmodik, annak nem szabad más nyelvet választania költői pil­ lanatai rögzítéséhez! Nem a magyar gyökerek elszakítása ez sokkal inkább a lehetőségek és realitások felismerése. Könyve első és harmadik ciklusa a saját verseit tartalmazza, középütt, mintegy saját művészetének melegébe zárva, Csoóri Sándor és Horváth E le­ mér verseinek fordítása. Fölmutatás és misszió. Az irodalmi emigráció egyik legfontosabb (ám egy­ általán nem kötelező!) feladata-lehetősége a magyarországi irodalom meg­ ismertetése, „b ecsatlakoztatása” a befogadói ország irodalmi tudatába. Szi­ szifuszi munka, melyet újra és újra lehet (kell) kezdeni, de nem értelmetlen mégsem talán. (Nem fölösleges megjegyeznünk itt: költőnk 1982-ben a XX. századi magyar költészet fordításantológiáját jelentette meg, 19 83-ban pedig Csoóri Sándor válogatott műveinek fordításában/kiadásában jeleskedett.) Kolumbán Miklós, bár angol nyelven n yújtja olvasói felé költői munká­ it, nem szakadt el Magyarországtól, a magyarságtudat számára lehetséges formáitól. Az idegen (nekünk idegen!) nyelvre hangszerelt versek nosztalgiával teltebbek a nyugati magyar irodalom hasonló munkáihoz hasonlítva, többször és erősebb kontúrokkal bukkannak fel bennük Magyarország, a magyarorszá­ gi barátságok motívumai, az emigráns „ világturistaság” ellenpontjaiként. Nicholas Kolumbant a N ew Yersey művészeti tanács az 1984-8 5-ös év költészeti díjával tüntette ki. Fontosnak gondolom, hogy mi se veszítsük el szemünk elöl a furcsa, magányos írót. Z A L Á N TIB O R P. S. Miklós, ha majd ezt olvasod: A Santosban, tízkor, valamelyik délelőtt; lassan kirakják a teraszra az asztalokat is ... 52 péntek �N IC H O L A S K O L U M B A N Rezümé Nicholas Kolumban, született és nevelkedett Magyarországon. Am ikor a háború mocska Erd ély csúcsaiig felcsapott, szülei tizennégy bőrönddel elmenekültek, odahagyva értékeiket: a két marcipán-szerető kecskét és Juditot, a szelíd lovat. R eute-ban növekedett tovább, kis osztrák faluban, a német front mellett. Miközben a felnőttek buzgón építgették az óvóhelyeket és mézpótlókkal kísérleteztek, ő osztrák iskolába járt, hóról tanult meg dialektusokról és még marmeládékról tanult. A falusi órásmester arany-lánya, alig tizenévesen, szeretkezni akart vele, de ellökte őt az éretlen nagy gyerek, aki akkor volt. A tirolit folyékonyan beszélte, ám apja vezényletével - gyermek és szülők visszatértek Magyarországra. Tíz évet töltött ott, mire befejezte a matematikával agyonterhelt főiskolát, kétszer is szerelembe esett, mindkétszer víz közelében. Amikor újra lőni kezdtek, egy kád mögé rejtőzött el. Hamarosan Ausztria felé zötyögött vele a vonat. Levelek jöttek aztán, sok levél s ő a Tiger Légitársaság gépén Amerikába repült. A kockázatos vállalkozás 32 órába és számtalan megállásba került. E gy ideig Camp Kilmerben maradt. tojásrántottán gömbölyödött, dzsemen és valódi mézen. Most tanít. Olyan ő is aki szereti zokni nélkül fürdetni a kutyáját és hagyja, hogy a lábujjait játékegérnek nézze. 53 �A turista Szédeleg a Váci utcán a -kirakatok fényét elnyeli poros cipője ugyanazokat a könyveket látja minden kirakatban ül a Zserbó előtt pepsi-ernyő alatt mogyorófagylaltja akár a barna hó lassan olvad később hallgatja hogyan fortyog a gyomra bélhurut bizony - budapesti örökség s már nem tudja mit egyen még a főtt halba is belefájdul egyetlen orvos címét sem tudja nézdeli a nőket - mellükön a derengő gombokat szobájához nincsen kulcsa amíg alszik bőröndjével támasztja be az ajtót pólója verejtékben ázik mindegy még hordja másnap is - könnyű vért a nap ellen vaksi szeme megtelik a buszok mérges füstjével képeslapokat címezget az ágyban lassan megperzselődik emlékezete mintha újra és újra cigarettára gyújtana egykedvűen nézi a régi naptárt a falon melyen a Kommunista Donald Kacsa feszít kecsesen 54 �Budapest A Duna fölött, bérelt szobában. M adarak fenyegető képe. Bagoly vagy sirály kiált, sűrű vörösborokat iszom, gyenge gyomornak éppen elég. Beleim alig megterhelendő, sovány sonkát eszem óvakodva. Idegen vagyok aki beszéli a nyelvet de megszokások kövein botladozik. Csak némi beszélgetést! ennyi erővel Londonban is lehetnék. Kortesbeszédet tartok magamnak, dicsérem harcsabajszomat. Ingem hivalkodó, soha nem gyűrődik nem úgy, mint a hangulatom. Nézem a metró felé rohanó szappanfehér nőket. Kemény-fenekűek, a magas sarkú cipőkben minden lépésnél remeg a lábuk - aszpikon a fény. M íg lezuhanyzom, bezárom a szobámat, azután a kilátásban gyönyörködöm csillogó nyaklánc lebeg a Duna felett. K ivilágított híd feszül a sötétre. A szomszéd szobában két kurva suttog németül, nem gondolják, hogy én is érthetem. Elment a hangos japán, az utolsó vendég. Most ők csókolóznak és pukkan a pezsgősüveg. A Duna fölött, bérelt szobában. 55 �Honi turista Magyarországon Lányom alszik, kis arcát tenyerében tartja. Kant rokona ő, minden gondolatot elölről kitalál. Messzi játszótársak között van most? Vagy ételre gondol, melytől köhögnie kell? Apja locsogására, melyet csak ő nem felejt el? Érthetetlen üzleti fecsegésre a fényes éttermekben? Barátom a konyhájukba kísér, a meghittség ama tanyájára, hol a barátságok táplálkozásban születnek újjá. Az asztal fölött meggy virágzik a kék neonfényben. A magok színe mint az ember fogínye. Kiürítem az edényt míg a vitorlázáson rágódunk idegen ez számomra (a született balkezesnek). Dicsérjük a korcsolyázást, a gázfűtést, az égő kénlapot mit bedugtunk egykoron a zárba dolgok, melyeket hajdani csibészek úgy szerettünk! Barátom arcán sebhely, állátói húzódik orrnyergéig. Rákkal párbajozott valamikor, s egy orvos is besegített. Napbarnítottan nem is rémisztő annyira. Most érkeztem Amerikából és honi turistaként viselkedem — bóklászok Budapest rosszul kövezett utcáin, filmezem a lusta Dunát, mely bágyadtan sütteti magát a nappal, eszébe sincs a dolga, a hidak cementlábait sikálni. Újraélem a gyermekkorom állok a ma is üres telken, lábam mozdul a labdára. Most is elhozom előlük. . . Megérintem a házat, melyben apám fújtatott az élet izzadtság-műhelyében. És megyek és leülök a dokkok alatt a lépcsőre, akár a lehiggadt teenager, a folyót hallgatom: Európát., Soknyelven kavarog, békítené a partjain marakodó nemzeteket. A fénylő sínek közé köpök, a két part közé, melyeken tovagördül a Duna, hadd utazzon el egy részem régi országom valam elyik szegletébe, s maradjon ott, oldódjék fel ott, az én titkos hazámban. Zalán Tibor fordításai 56 �hagyomány B E K E M IH Á L Y A N D R Á S A tragédia vége: a komédia kezdete 8. A Fáraó az önmagáért való individuum megtestesítője. Az egyiptomi úr még nem ébredt rá egészen önnön tudatára, önnön korláta ira, szubjek­ tív értékrendjét magától értetődően objektívnak, mindenkire érvényesnek tartja. Ez még az öntudatlan lét hozománya. A Fáraó még istennek hiszi magát, a paradicsomi isteni lét emléke még igen eleven benne, azért maga is teremteni akar, megpróbálkozik a teremtés utánzásával (Mezei). Istent utá­ nozza: trónuson ülve paranccsal (igével, szóval) építtet (teremt). Azonban dacol vele a halál, a semmi. S míg az Úr ezt a dacot föl sem vette, hiszen birtokában tudta a semmit, addig a Fáraó önnön tagadásával szembesül: a halál vele egyenrangú. A halál, rabszolgája általa is visszafordíthatatlan ha­ lála ébreszti rá az alapvetően naiv, istenülni vágyó individuumot arra. hogy léteznek más, az övétől, merőben eltérő és szubjektíve hasonlóképpen érvényes érdekek, szembesül azzal a ténnyel, hogy mások érdeke, szubjek­ tív célértéke nem azonos az övével, tehát az ő egyetemesnek érzett érdeke csupán egy a sok közül és így teljességgel szubjektív, csak számára érvé­ nyes. Ráébred arra, hogy az ő egyetemesnek érzett léte csupán egy élet a sok közül: tehát ő mégsem isten. Egyúttal szükségszerűen rádöbben arra is, hogy szubjektív illúziót ébresztő hatalma valójában csak szerep. Nem lehet boldog, nem istenülhet, mivel nem ő isteni lény, hanem a tömegek által szentesített státusa, trónja ad jogot az istenültség illúziójára. Isteni státusa véletlen adottság, nem létének szükségszerű attributuma. Hatalmában meg­ nyilvánuló szabadsága valójában nem is szabadság és semmiképpen sem ön­ nön szabadsága, hiszen nem maga alkotta meg önmagát és a hatalmát, nem ő vívta ki a szabadságát, hanem a státusa, a szükségszerűségek véletlen egybejátszása alkotta meg őt, a hatalmát és a „szabadságát” . Nem ura, hanem inkább foglya önmagának. A morálstatisztika érvei, amelyekkel Lucifer ké­ sőbb Á dám morális autonomiáját támadja majd, végső soron a Fáraóra is érvényesek. A Fáraó ezek után nem tehet egyebet: önmaga számolja föl a hatalmát, nagylelkűségével akar naggyá lenni. Olyan nagyságra vágyik, mely nem a státus velejárója. A fentiek után szubjektív értéktudatát azonosítani próbál­ ja a közösség szubjektív értéktudatával, hiszen ez tűnik számára most ob­ jektív adottságnak. Az önzetlen önzés (Sellye) álláspontjára helyezkedik. Miltiádesz az altruista egoizmus megtestesítője: a közösségben és a közös­ ség által a közösségnek, de önmagáért kíván „nagy ember” lenni. A Fáraó 57 �magáért és magának, Miltiádesz mások nak, bár magáért cselekszik. A Fáraó az önmagáért való egoizmus tiszta képlete, Miltiádesz azonban az önzetlen önzésé. Ádám logikusan választja most ezt az utóbbi lehetőséget. A közös­ ségi lét az ember egyik lehetősége visszanyerni a Paradicsomot, hiszen az egyén a közösségben való léte által egész önmagát próbálja megvalósítani, a közösségben összegződő teljességet magáévá tenni. Az egyén minden más egyénben azzal szembesül, ami nem önmaga, ami önmagának (részleges) tagadása, és ami a tagadottat, az egyént visszairányítja önmagához: kiteljesí­ ti. Egyének összességében, a közösségben ez a tagadás összegződik - ennél­ fogva az egyén kiteljesedése hatványozódik. Miltiádesz azonban „nagy ember” , önmagát ugyan a közösségben, de egy­ úttal a közösség fölé emelkedve, abból kilépve képes megvalósítani. Nagy ember, aki a közösség szolgálatában is a közösségnek cselekszik ugyan, de önmagáért. Elvegyül és kiválik, nem olvad be. Szubjektív értéktudatát a közösségi értéktudathoz látszik igazítani, vállalja a közösség célját - a baj akkor kezdődik, amikor a közösségi cél maga is igen szubjektívnek bizonyul, amikor bebizonyosodik, hogy valójában nem valóságos közösségről, hanem képzeletbeliről van szó: tömegről. És itt maga a tömeg is tömegellenes (Bretter). Hiszen végül a mindenkori győztes, az istenülő „nagy ember” el­ len fordul, mivel annak a nagysága önnön hiányaira, korlátozottságára éb­ reszti rá, hiányérzetet kelt benne, amelytől fél, amellyel képtelen szembe­ nézni. Cornelius Nepos írja, hogy Athén népe végül is azért gyilkoltatja meg Miltiádeszt, mert attól félt, hogy uralma elhatalmasodhat, tehát félté­ kenységből, önnön tehetetlenségérzetétől hajtva. Az önnön gyávaságától félő tömeg „hajlamosabb volt egy ártatlant sújtani, mint tovább félelemben él­ ni” . (Nepos, 16.) Madách maga írja: „Csak láncot érdemel a csőcselék, Mely érzi, ,hogy te születtél urául, K i nemesb vagy, mint ők összegezve, S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék.” Ádám újabb lehetősége: Róma, a hedonizmus, az istennélküliség vegeta­ tív ösztönléte, a „kollektív individualizmus” . Egyiptomban még a mindenki egyért, Athénban az egy mindenkiért, Rómában pedig a mindenki magáért életelv az uralkodó. Róma nem más, mint a percnyi kéjvágy apoteózisa, a teljes értéktudatvesztés és ezzel együtt a hősi magatartás devalvációja, a perc édeskés csömöre, a képzeletbeliségére ébredt tömeg döbbent széthullá­ sa: egy kisebb szakadék pereme: „Széthullik a rend, senki sem parancsol S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás Emelt fővel jár a békés lakók közt.” Ádám ezúttal a paradicsomi teljességet a túlhajtott ösztönösségben, a bű­ nös öntudatlanságban keresi. Ám Lucifer már nem enged: az ember immár képtelen visszatérni az öntudatlanságba. Hiába próbálja megvesztegetni Lu­ cifert, hiába enyeleg Rómában maga az ördög is - önnön (végességének) tu­ data minduntalan a valóságra ébreszti rá Ádámot percnyi lázas önmegfeledkezéseiből. Mámora nem a teljességé, hanem a percnyi önkívületé. Immár képtelen kiszabadulni Lucifer ellenőrzése alól. Római Évája is már csupán 58 �az ösztönök, a test kéjét nyújthatja számára, a lélek Édenét, a szerelem tel­ jességét viszont nem. „Legédesebb percünkbe is vegyül Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak” - panaszolja Ádám. Az egyén ebben a közösen vállalt individualitásban végtelenül magányos­ sá válik. Ádám újabb Paradicsomot veszít el. Nem tehet mást: lemond nagy emberi ambícióról, és önmagát maradéktalanul a közösségnek rendeli alá. Péter apostol most a testvériségben és a szeretetben jelöli meg a köve­ tendő eszmét: a közösségi létnek való feltétlen álárendelődésben. Tankréd a maga szubjektív értéktudatát - Miltiádesszel ellentétben: maradéktalanul - a közösségi értéktudatnak veti alá, annak az eszmének „testvérileg mely egy célhoz csatol” . Tankréd már „úszója, nem vezére” a kor folyamának, ő már teljesen és önfeladóan altruista. Így véli föllelni szabadságát. Itt már az „egy mindenkiért” elv tisztán érvényesül (nem úgy mint Athénban, ahol némiképpen ötvöződik a „mindenki egyért” elvvel). Tankréd a határozottan artikulált, meggyőzően biztos értékrenddel bíró és ezért közösségi mivoltában hitelesnek llátszó közösség kinyilvánított céljai­ nak egyéniségét is alávetve próbálkozik meg az önmegvalósítással. Ám B i­ záncban az erőszakos é s türelmetlen közösségi értéktudat fanatikus intéz­ ménnyé kövül, megszülve önnön belső ellentmondásait. „Szabadságnak való­ ban nincsen híja a bizánci világban, de Ádám megborzad, amikor ezt a sza­ badságot látja. Mert, ha az emberi érzület magában hordja az erkölcsi tör­ vényt és a hit az igazságot, akkor felszabadul mindenfajta hit és minden­ fajta érzület, tehát a gyűlölet is, nemcsak a szeretet, s a gyűlölet épp úgy magában hordja igazolását, mint a (Madách szemében) értéktelen aszkézis vagy a kicsapongás. Akkor a babonát semmi sem különbözteti meg az igaz hittől. Figyeljük meg: ebben a színben mindenki i gazolni tudja álláspont­ ját, tetteit vagy életmódját.” (Barta, 132.) A bizánci közösség egy közösségi szubjektív célértéket intézményesít, nem számolva önnön szükségszerűségei­ vel. Önmaga tagadásába ütközve azonban belső ellentmondásai felszámol­ ják, értékrendje összeomlik, magával sodorva az egyéni értékrendet is. Az egyén ezzel a közösséggel együtt megsemmisül. Az újonnan kialakult anarchiában Ádám egyedüli lehetősége az, hogy önnön identitását mindenáron megvédelmezze. Az első prágai szín mintha Rómát idézné föl, de azzal a lényeges különbséggel, hogy Kepler már nem vállalja a posványt, nem vállal közösséget az ösztönlétbe fulladó közösség­ gel - csupán látszólag. Kepler abban több mint Sergiolus, hogy az ösztönösség helyett a rációit választja: a szellemi önvédő fölülemelkedést, a szelle­ mi autonómiát. Az anyagi, földi valóság v égképpen kiábrándította Ádámot, ezúttal „magasabb körökbe” vágyik. Ehhez azonban Kepler megalkudni kénytelen, a közösségben él, látszólag a közösségért, hiszen kiszolgálja azt. de szellemileg szembenáll ezzel ,a közösséggel, amelyet szellemi fölénye tu­ datában megvetően lenéz. Itt már szó sem lehet arról, hogy önmagát aláren­ delje a tömegnek. Megalkuszik azzal - önmagáért. Önmaga szabadságáért. Most már nem is igyekszik szubjektív értéktudatát a közösség (negatív) ér­ téktudatához igazítani, hanem a maga szellemi közegében próbálja meg azt hitelesíteni. A teljesség, a Paradicsom, a vágy, „e kínos szent örökség / Mit egekből nyert a dőre ember” ezúttal a szellemi individualizmusban lát­ 59 �szik teljesülni, abban a szellemi autonómiában, mely dacolni látszik a tö­ meggel, de amely - mintegy az űrbéli konklúzió előlegezéseként - végül kénytelen megalkudni a salakkal, a szükségszerűséggel. „A reális piszok­ nak ebben az áradatában Ádám égi tisztasága lesz irreálissá; azzal hogy hátat fordít a földnek sokkal inkább kénytelen bepiszkolni önmagát meg­ alkuvásaival, mint amikor föld i célért harcolt.” (Barta, 134.) Kepler megal­ kuszik a tömeggel önmagáért, de ez az alku végzetesen kompromittálja őt meg értéktudatát, és így érvényteleníti azt. Danton ezzel szemben önmagával alkuszik meg közösségnek látszó tömegért. „Nem gondolok nevemmel, legyen átkos, Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt, Csak a haza l egyen nagy és szabad.” D e akit a „végzés” vezet, az végül önmagával kerül szembe. Danton Tankréddal ellentétben: tudatosan lemond természetes önmagáról. Szub­ jektív értékrendje valójában nem azonos a közösségnek vélt tömeg szubjek­ tív értékrendjével, mégis igyekszik alárendelni az előbbit ez utóbbinak, mely racionálisan is igazoltnak tűnik számára. Megalkuszik hát önmagával. Amikor azonban végül törvényszerűen fölébred természetes önigénye, teljes­ ségvágya, amelyet éppen egy arisztokrata nő szerelme kelt föl benne, akkor szembekerül a tömeggé vedlő közösséggel. Eszmélő önérzetét, teljességvágyát könyörtelenül elsöpri a „végzés” : a nőt megölik, hiába ragaszkodna hozzá Danton. A megalkuvás eltorzítja teljességeszményét: a szerelemgerjesztő arisztokrata nő helyébe „gerjedt pórnő” (lép ebben a vízióban. A megalkuvó, az önmaga vágyaival alkut kötő Dantonnak ezzel a vulgáris alteregóval kel­ lene beérnie. Így aztán lábadozó vágyaiért életével fizet maga is. Az alku az önigényét kompromittálja, az alku fölmondásáért pedig életével kell fi­ zetnie. Danton önmagával, önnön teljességeszményével alkuszik meg, Kepler a közösséggel köt alkut. Kepler esetében az „egy önmagáért” , a Dantonéban pedig az ,„egy mindenkiért” elv csupán alkuval érvényesül. Márpedig az al­ ku kompromittálja az embert, a vágyait, érvényteleníti szabadságát. A hi­ teles szabadság nem tűri meg az átmeneti kompromisszumokat sem. Érvényesíteni kell hát a természetes ént! A londoni próba annak a tanul­ ságnak a következménye, hogy sem a titáni individualizmus, sem a tankrédimiltiádeszi öntudatlan megalkuvást, sem a racionális-tudatos kepleri-dantoni kompromisszum nem igazi lehetőség. A bizánci próba kudarca Ádámot viszszairányítja önmagához, a prágai- párizsi próba tanulsága pedig az, hogy az önérdek párosuljon megnemalkuvással. E tanulságot azonban csupán egy racionálisan artikulálódott valódi közös­ ség képes érvényesíteni, amelynek alapelve a kollektív individualizmus: min­ denki egymással önmagáért. Szemben Róma önző és ösztönös közös indivi­ dualizmusával, a londoni szín egy ésszerű rendbe, a szabadverseny kapitaliz­ musába szerveződött közösséget jelenít meg. A kepleri próba kudarca után bebizonyosodott a tudás, az igazság viszonylagossága. Így Londonban az egyéni szubjektív érdekek kölcsönös tisztelete válik közösen elfogadott ér­ tékké. Mindenkinek igaza van, minden egyén szabad, önmegvalósítási szán­ dékát jogok szavatolják. Ám ha mindenkinek egyformán igaza van, akkor valójában senkinek sincsen igaza, ha mindenkinek joga van -a teljességre, akkor tulajdonképpen senkinek sincsen. Minden viszonylagossá válik, és így 60 �megszűnik az abszolutum esélye. Londonban kiporciózzák a szabadságot és a teljességet. Viszonylagossá és így semmissé válik az igazság, a szabadság és a teljesség. Londonban Ádám kénytelen (lemondani önmagáról. A londoni közösség tagjai közös alkut kötnek egymással, mindenkire egyformán érvényes komp­ romisszummal fölparcellázzák a szabadságot. Ám nyomban fölrémlenek a riasztó távlatok: a szabadságporció egyre csökken, a teljességparcella egyre szűkül. A teljességet „föltrancsírozó” társadalom maga is széthullik, atom­ jaira bomlik. Az ég egy-egy kisajátított foszlányának birtokában a maguk zsebkendőnyi teljességében az emberek elszigetelődnek, elidegenednek egy­ mástól. A közösség pedig széthullik végül, megsemmisíti: érvényteleníti ön­ magát. Egyetlen abszolútum marad csupán: az objektív cél, a fizikai lét fenntar­ tása. És Madách saját, londoni korából a távlatokat fürkészve a következő színekben levonja a tanulságot. Ádámot, jelenkora elidegenedőben levő em­ berét vegytiszta lényegére bontja, és a következő színekben az ádámi elfojt­ hatatlan teljességvágy, az abszolútumigény absztrakcióit, elméleti modelljeit állítja föl. A Falanszter az abszolút racionális kollektív értékrend, a „réligion d’utile” (Rousselot) elvont képe. Az egyéni és a közösségi szubjektív értékeket teljes­ séggel fölszámoló, önmagát pusztán objektív céljaira, „a megélhetésre” sor­ vasztó közösségé, a mindenki másokért kötelességét megszabó individuális kollektivitásé. Önnön objektív céljaival azonosként ez az egyedüli és igazán valós közösség, amely már nem keres magának önmaga immanens célja el­ len, önpusztító történelmi feladatokat. De éppen ebben az önmagát racioná­ lisan redukáló közösségben veszti el végképpen érvényességét maga a ráció. Ebben a szubjektív célokat kizáró közösségben hiányzik a teljesség, mint le­ hetőség, hiányzik tehát az adottságok és a lehetőségek közti, áthidalásra kény­ szerítő luciferi űr. Az abszolút ésszerű (hipotetikus) társadalomban éppen a rációnak nincsen semmi keresnivalója. Lám, éppen azok létének érvényét sem­ misíti meg a falanszteri rend, akik lényegében az emberi tudat és öntudat kiteljesítésének szentelték életüket: Plátonét, Michelangelóét, Lutherét (Mezei). A Falanszterben a gyerekek nem élhetik át a maguk Paradicsomát, nem erő­ sítheti föl bennük az Éden emlékét az anyai gondviselés, így az abszolút ra­ cionális rend csírájában elfojtja a teljességvágyat, egyáltalán mindenféle vá­ gyat. Őrjítő ez az ellentmondás: az ember saját és sajátos birtokaként, ön­ nön öntudatos létének garanciájaként, emberi mivoltának attributumaként fölismert rációnak végső hozadéka éppen emberi mivoltának fölfüggesztése. Nem csoda, hogy Ádám riadtan menekül. Abszolútumvágyát nem érvénye­ síti az abszolút ésszerűség. Nem véletlen, hogy a Falanszter után az űrjelenet nem más, mint a vá­ gyak abszolutizálásának, a szükségszerűségekkel nem számoló, abszolutizált egyéni szubjektív értékrend absztrakciója, a H éraklészben (Férfi és nő), meg Keplerben munkáló szellemivé sóvárgás vegytiszta párlata. Az űrjelenet mintha a fichtei Én-Szellem párbeszéd illusztrációja lenne, azé a dialógusé, amelynek során a fichtei Szellem luciferi módon, elméletileg vitathatatlanul bebizonyítja, hogy az ember valójában szabad, teljesen szabad, semmi sem köti, hiszen a világ csak az emberi képzelet terméke. Lucifer ha­ sonlóképpen akarja szabaddá tenni Ádámot az űrben: megnyerni őt a sem­ 61 �minek, és elveszejteni. Ám a fichtei Én nyomban fölismeri azt a csapdát, amelyre Ádámot a Földszellem figyelmezteti: ez a teljes szabadság, a szelle­ mivé szublimálódás az embernek önmagától való megszabadítását is jelenti, tehát aligha lehet emberi lehetőségnek tekinteni. Az űrben Ádám először szembesül tudatosan önnmaga alakot öltött véges­ ségével: halálával. Ebben a halálban most még nem lát lehetőséget önma­ ga számára (mint majd később a szakadék peremén), a halál ezúttal a létét determináló szükségszerűség megnyilatkozása. Ádám rádöbben, hogy nem csu­ pán a létét, hanem a céljait is a szükségszerűség determinálja, így hát érvé­ nyét veszíti minden szubjektív célja, vágya. Ádám nagyember-ambíciói öszszeomlanak, hiszen hiábavaló minden vágya, szándéka, hiába próbálja önnön belső lényét kiteljesíteni, mert végül mégis a szükségszerűség teljesedik ki benne, a szükségszerűség szabja meg léte célját: „a cél, halál” . Ádám immár nem tehet egyebet, megszemléli önnön racionális szükségle­ teire csupaszított önmagát, a „korcs alakot” , a „torzképét” , az eszkimót, amelynek (aligha mondható már, hogy: akinek) egyetlen valóban cáfolhatatlanul ésszerű célja: a megélhetés: Istenei csupán az állati önfenntartás bálvá­ nyai. Öntudatlan ösztönlét ez is, de mennyire különbözik a paradicsomi lét­ től! Sőt még a rómaira sem emlékeztet, mivel ebből a létből végképpen hiány­ zik a Paradicsom emléke, meg a vágya. „Mindig az állat első bennetek, És midőn ezt el bírád csitítni, Eszmél az ember, hogy nagy-nagy gőgösen Megvesse azt, mi első lényege.” - oktatja ki Lucifer Ádámot. És a luciferi érv valóban cáfolhatatlannak látszik. Ez lenne hát a végső igazság? Az ember léte? Az Isten és a Paradicsom nélküli vegetálás? „Pontosan tudom, hogy mitől menekülök, de azt nem, hogy mit keresek” (Montaigne) 9. Az ember - maga Ádám is - a teljesség Lehetőségét a lehetőségek tel­ jességében igyekszik föllelni. Azonban a lehetőségek világának tágulása és egyben a szaporodó választások kudarcai mindinkább saját végességére, sa­ ját behatároltságára ébresztik rá. A mindegyre tudatosító végesség pedig a lélekben lappangó virtuális totalitást a tudat egyre mélyebb régióiba fojtja. A lehetőségek bővülésével arányosan és kérlelhetetlenül tudatosuló végesség ugyanis mind tudatosabb, mind racionálisabb értéktételezéseket követel meg. hiszen egyre inkább a ráció látszik irányadónak a maga közegében. Azonban a lehetőségek számszerű növekedésükkel és racionális belátható­ ságuk tágulásával arányosan mind virtuálisabbakká válnak és így mind viszonylagosabbak lesznek a magúkban hordozott bizonyosságok is. És adott ponton a lehetőségek kiürülnek, megfoghatatlanokká virtualizálódnak, racio­ nalizálható bizonyosságok hiányában pedig az értéktételezések esélye is meg­ szűnik. Végső fokon a ráció megtagadja az éppen általa föltárt lehetőségeket. Így magára marad a ráció, mint önmagának egyetlen bizonyossága: a kételke­ dés. A totális kétely. S a vele járó szorongás. A tér végtelenné ürül: üressé végtelenedik. Az ember feje föl ött az ég, mindenféle ég, kiürül. A totális kétely egyet tesz bizonyossá: hogy nincs sem­ miféle bizonyosságunk. 62 �A homéroszi hősök nem zokognak hős társaik elestén, hanem rövid és mér­ téktartó bánkódás után emberi természetük szükségleteinek megfelelően ét­ kezni és aludni mennek. A hősök meghalnak ugyan, de az élet és legfőkép­ pen a világ az megy tovább (Huxley). Az üres végtelenben minden véges nyomtalanul és tragédiák nélkül tűnik el. Nem rendül bele a világminden­ ség a legnagyobb hős halálába sem, bármilyen fájdalmasan is érintse ez a büszke emberi öntudatot. Semmi sem igazolja, nem teszi hősiessé sem a har­ cot, sem a halált, sem az életet magát. Nincsen vállalható tragédia: Isten el­ rejtőzött. A végtelenség azonos önmagával, s mint ilyen, semmi köze semmiféle tra­ gédiához. A szubjektum tragikusnak érezheti ugyan a maga létét és halálát, de végül rá kell ébrednie arra, hogy valójában önsajnáltató és önáltató tra­ gikumérzése tragikus . Hogy az ember számára igazából a tragédia hiánya a tragikus. „Hiú ember, azt kívánod-é, Hogy a természet rendje felbomoljon, Új üstökös ragyogjon éjeden, Rengjen a föld, egy féreg, ha elvesz - kérdi gúnyosan Lucifer Á dámtól. Meg magától Madáchtól. Ez utóbbi „alighanem ízlelt valamit ab­ ból a kesernyés érzésből, hogy az élet megy tovább, nem áll meg senki ked­ véért, s minden, amit csak a miénknek hittünk, megismétlődik másokban is.” (Barta, 78.) De az emberi bánat egyénre szabott, nincsen olyan emberileg vállalható vi­ lágrend, amely az egyéni sérelmeket, az egyéni fájdalmakat, az egyéni tragé­ diákat orvosolhatná, vagy legalábbis hitelesíthetné. Ahová föllebbezni le­ hetne. „Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad” — írja majd később József Attila. A világnak önmagában véve nincsen célja, így nyilván az embernek sem lehet bensővé tehető, egyetemessége által megnyugtatóan igazolható célja, hi­ szen ez valamely külső, értékként funkcionáló bizonyosságot feltételez. De hát mi lehetne ez a bizonyosság? „Noha az emberben változatlanul munkál a törekvés, hogy egy feltételezett ésszerű világrendbe való beilleszkedéssel oldja meg egyéni léte értelmét, várakozását a tudomány eredményei nem iga­ zolják. Az értelmes világmindenségbe vetett aufklärista bizalom éppúgy il­ lúziónak bizonyult, mint a hite, amely a teremtés kinyilatkoztatott céljaihoz kötötte a földi siralomvölgybe vetett múlandó lényt.” (Gáll Ernő, 217.) A londoni korban élő Madách maga jut arra az elháríthatatlan következte­ tésre, hogy nincs esélyünk az abszolútumra, a teljességre, a teljes emberi élet­ re, sem a Paradicsomra, sem Istenre, hiszen Isten a kiürült ég mögé rejtőzött, nincs cél, nincs értelem, nincs hősi tragédia. (Nem véletlenül mondhatta róla Rousselot, hogy Madách nem más, mint egy „existencialiste avant la lettre” .) „H a másfelől Isten nem létezik, nem lesznek előttünk magatartásunkat szen­ tesítő értékek és előírások. Így hát az értékek fényes birodalmában sem előt­ tünk, sem mögöttünk nincsen számunkra mentség, sem igazolás. Egyedül va­ gyunk könyörtelenül.” (Sartre, 223.) Könyörtelenül? 63 �„Élethez halálon át az ú t” (Madách) 10. Az eszkimó színben Ádám luciferi útjának végére ér. Nincs tovább, nincs több alternatíva, ereje sincsen immár. „N e lássam többé ádáz sorso­ mat: / A hasztalan harcot.” - kéri Lucifertől. Az üressé vált ég alatt most önvizsgálatot, számvetést kell tartania. (Fölriad álmából: teljességvágyából. Éva, a Paradicsom örökös emléke, mélyen alszik mellette. Az álmából ébredő Ádám természetszerűen szembesül a halállal. Nem elő­ ször teszi, de még soha ennyire mélyen. A haláltánc végigkísérte egész útján: az Édenben az önnön végességére figyelmeztető s az örök élet fájától eltiltó kerub, Egyiptomban a múmia, Athénban a nemtők, Rómában a halott, Kons­ tantinápolyban a máglyára menők, a zárda ajtajában álló csontváz, Párizs­ ban a bakó, Londonban pedig az öngyilkosok haláltáncának látomásában. De önnön létének tagadásaként is állandóan, minden színben, minden próba vé­ gén szembesül a semmivel, leginkább az űrben. A luciferi érv az, amely a Tragédia folyamán minduntalan a semmire, a hiányra, a halálra figyelmez­ teti Ádámot. Ő azonban eddig mindig talált erőt magában ahhoz, hogy le­ győzze a semmi kísértését és kiút ként újabb és újabb létlehetőségekkel pró­ bálkozott. Most azonban, útjának és álmának végén, a szakadék p eremén föltárulkozik előtte a semmi teljes mivoltában és alternatíva nélkül. Ádám nem tud több áthidaló lehetőséget, bénultan néz szembe az űrrel, a halállal. Lucifer ekkor viszont már kezd zavarba jönni. Ő , aki Ádámot mindeddig lázadásra ösztönözte, most mintha megfékezni igyekezne Ádám lázadó da­ cát a jelentéktelenségére figyelmezteti őt: „Te eszköz vagy csak, mely fejet hajt” . De Ádám most már Luciferrel is dacol, amúgysem számíthat többé reá, semmit sem vár már tőle, és mást már nem is tehet: dacol tehát a lu­ ciferi érvvel: „Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad” . Ám mire mehet Ádám a maga szabad akaratának dacos, csökönyös hité­ ben - a kiürült ég alatt, szemben az alternatívák hiányával, a semmivel. Lo­ gikusan jut él az önmegsemmisítés végső konklúziójához: a mindenségnek jel és jelentés nélküli részeleme lévén öngyilkosságával nem tenne egyebet, mint cselekedne, és cselekedetével önmaga emelné törvényerőre létének semmisé­ gét bár, amelyen ugyan nem változtathatna, de a cselekedete legalább jelentésessé tenné megsemmisülését. Az öngyilkosság Ádám csökönyös szabadságvágyának utolsó fellobbanása lenne: önnön léte érvényesítésének, a szabad­ ságának és a teljességnek utolsó, valóban hiteles, bár - jobb híján - negatív lehetősége. Isten és Lucifer ellenében. A megnemalkuvás végső, mindent meg­ oldó lehetőségénék tetszik számára az önmegsemmisítés. Véget kell vetni hát a komédiának. Lucifer pedig, mi mást tehetne, lényegéből adódóan és következetesen most is kételkedik, meg tagad: „Ah, vége, vége: mily badar beszéd. Hisz minden perc nem vég s kezdet is?” Lucifer Ádámot már eddig is, az imént, a morálstatisztika érveivel arról igyekezett meggyőzni, hogy léte véletlenszerű, esetleges és jelentéktelen. É r­ vei akkor még nem győzték meg Ádámot. Most meg, amikor már-már betel­ ne a luciferi végzés, Ádám a megsemmisülésbe vetné magát, Lucifer követ­ kezetesen, saját logikájának tehetetlenségi erejénél fogva - önmagának kény­ telen ellentmondani. Ádám jelentéktelen halála semminek sem jelenti a vé­ gét, tehát hősies gesztus önfeláldozása, halála értelmetlen. Nem csupán az 64 �életnek, a halálnak sincsen semmi értelme. Hiszen a halál a szabadsághiány túlzófoka. A kételkedő ráció végül is önmagában, kételkedő önmagában kénytelen kételkedni. És ezzel hallgatólagosan állít, ő maga biztatja életben maradásra Á dámot - bár szótlanul, érvek nélkül, pontosabban negatív érvekkel, a halál értelmetlenségének bizonyításával. Hiszen ha Á dám a szakadékba vetné ma­ gát, Lucifer valójában elvesztené Á dámot és elvesztené az Úrral kötött „fo­ gadását” is. Elvégre az ő hivatása az, és csupán annyi, hogy Ádámnak mind­ untalan fölmutassa a hiányt, az űrt, a semmit, és mindvégig arra vár, hogy Á dám melyik szakadék szélén torpan meg véglegesen. De a szakadékba már nem engedheti bele. Hiszen minden emberi cselekedetet valamilyen hit sarkall. Az öngyilkosság maga is cselekvés, és ebben a cselekedetben - paradox mó­ don - éppen a paradicsomi teljességvágy motiválta hit diadalmaskodna. Luci­ fer győzelme akkor teljes, ha Á dám megáll a szakadék szélén, szembenéz az űrrel, és a lelkét eltölti a semmi, a szorongás. Lucifer diadala a reményte­ lenség, a szakadék peremén való lét. Ám ez a végső, valójában következetlen luciferi érv Ádámnak már nem elég. Önmagában legalábbis nem meggyőző számára. A luciferi érvet a pa­ radicsomi érv teszi teljessé. É va fölébred kábult álmából a szakadék szélén, maga a paradicsomi emlék riad föl személyében. De most már ez sem elég. Éva, a Paradicsom emlékének és vágyának viselője és örök ígérete a Tragé­ dia során egyre inkább elidegenedett Ádámtól, aki most, végső tette küszö­ bén már szinte számba sem veszi őt: „A férfiúnak, e világ urának, Más dolga van, mint hiú enyelgés, Nő azt nem érti s nyűgül van csupán” . Hol van ez már az édeni idillitől, amikor egymás keblén keresték az égi zengzet visszfényét. Ám most, hogy Éva fölébredt kábulatából, Á dám egy kicsit mégis elgyöngűl, jeléül annak, hogy az emlék és a vágy mégsem halt ki egészen belőle, ám erőt vesz magán, már nem akar tudomást venni vágyá­ ról. Azonban É va anyasága a luciferi és a paradicsomi érvet végül is egy­ szerre érvényesíti és törvényerőre emeli. Bagatellizálva azt is mondhatnák, hogy Á dám akár le is lökhetné maga előtt É vát a szikláról gyerekestül, és így megoldaná a gondjait. Milton Évája maga javasolja a közös öngyilkosságot, de Á dám nem hiába élte végig az eszmélet kalandját: fölismeri, hogy É va anyasága önmagánál több, valaminek a megnyilatkozása. Fölismeri, hogy önnön léte folytatódik a gyerekében, hogy Lucifernek igaza volt, valóban állandóan egybeesik a vég és a kezdet, de a Paradicsom-érv is igaznnak bizonyult, Á dám magára ismer abban, amit most már érezni kénytelen: abban a felelősségben, amellyel ezután önnön, a gye­ rekében folytatódó életéért tartozik - legalább önmaga számára. Ha másnak nem is, önmagának el kell számolnia az életével. Ugyanakkor É va anyaságában, a kezdet és a vég örökös egybeesésében, az összhangzó luciferi és paradicsomi érvben Á dám fölismeri, hogy minden kéz­ zelfogható vagy egyáltalán emberileg fölfogható értelem hiányában is létezik valami fölötte álló egyetemes törvény, amelyben kiegyenlíti egymást a kez­ det és a vég, az emberi élet és a halál, fölismeri, hogy a fölötte kiürült, em­ berarcát elvesztett égben munkál egy - az életét is átható — törvény: az egyetemes összhang törvénye. „A z egyén érzi az emberi kívánságok és célok �jelentéktelenségét és azt a fennségességet és csodálatos rendet, amely a ter­ mészetben és a gondolatvilágban megnyilvánul” - írja majd később a legra­ cionálisabb tudomány zsenije, Einstein, az általa vallott kozmikus vallásról. Ádám térdre esik, feledi luciferi nagyravágyását, az ég betöltésének szán­ dékát. Föl- és elismeri ezt a fölötte álló, de az ő életével is számoló egye­ temes törvényt. Lucifer persze érzi, hogy Ádám kicsúszik a markából, hát vadul lázítja őt: „Féreg! Feledted-e nagyságodat, Melyet nekem köszönhetsz?” Ádám azonban most már engedi, hogy a testét, fizikai létét uraló törvény a lelkét is átjárja és áthassa: „ . . . Hagyd él azt! Hiú káprázat volt: ez nyugalom.” - válaszolja a végtelen meg­ nyugvás hangján. Igazi megnyugvás ez, nem belenyugvás, nem beletörődés Ádám a végességgel vívott hasztalan küzdelmét föladja, nyugalma elhárítja Lucifer újabb merényletét. Ez már a végtelen mindenség törvényeiben való megnyugvás, hasonló ahhoz, amely Jób könyvének utolsó sorait árasztja el. (J. C. W. Horne). És lám, ebben a nyugalomban újra megjelenik előtte és kegyelmébe fo­ gadja az Úr. Ez persze már nem e kezdetek Ura, ez már egy másik isten, aki valahol a háttérben végigkövette Ádám eszméletének kalandját, és köz­ ben maga is fejlődött és megöregedett, mint maga Ádám (Páskándi). En­ nék az Úrnak mintha több köze lenne Ádámhoz, mintha az utolsó tiráda fe­ jezné ki a leginkább a lényegét (Sőtér). A viszonyuk is mintha más lenne, mintha fáradtabb lenne az Űr és merészebb, követelődzőbb Ádám. Nem cso­ da, hisz mindketten a szakadék peremén, a Paradicsomon kívül állnak, amely­ nek Ádám csupán az ígéretével bír. Ebben a jóbi nyugalomban az egyetemes törvény az Űr szavával megszab­ ja Ádám létének törvényét is: „H a percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végetlen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét.” Ez a törvény azonban egyaránt szentesíti Ádám percnyi létét, meg a „vé­ geden érzetét” , az égi szózatot: teljességvágyát. Az ellentmondás zavarát csak fokozza az angyalok üzenete: „Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme, S tudni, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelme.” Hogyan lehetne Isten árnyékában szabadon választani? Az angyalok kara maga sugallja a választ i s, az ellentmondás föloldását: „Tégy bátran, és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz, Mert ne azt tekintse célul, Önbecsét csak, ki nagyot tesz.” Most már újabb, metafizikai felhangokat kap egy előző fölismerés, amely eredetileg, racionálisan, az eszkimóiét felé mutatott: 66 �„A cél voltaképp mi is? A cél megszűnte a dicső csatának. A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” A „dicső” csata jelzője igazolni látszik a fölismerés metafizikai érvényét: ez a küzdés nem az eszkimóiét objektív értékű létfenntartó küzdelme, ha­ nem annál sokkül több. Ádám a maga létének célját, értelmét a halála ar­ tikulálta életének határain belül, a küzdésben magában találhatja föl. A küz­ dés maga azonos a teljesség esélyével. Hiszen Isten árnyékában is az önbecs a lényeg, az égi szózattól hitelesített emberi önmegvalósítás, az önmagunkkal való megbékélés: a teljesség kegyelmével szentesített üzenete az, hogy lé­ tünket - felelősséggel - életté kell tennünk, hogy létünk értelmét saját ha­ tárain belül, önmagunkban kell keresnünk, és hogy önmagunk körén belül a választásunk szabad. Ádám egyetlen esélye az, hogy a halálában fölismert egyetlen bizonyosságot, az egyetemes összhangot bensővé tegye, hogy önkö­ réből istenüljön, megteremtse lelki autonómiáját, azt a belső összhangot, amelyben átélheti a „végetlen érzetét” „az arasznyi lét” határain belül is. Jellemző, hogy az összhangra érzékeny paradicsomi emlék, illetve annak megtestesítője, É va nyomban megérti az üzenetet. Ádám azonban okvetetlenkedik, ő már nem tud feledni, ő érteni is szeretné az életét. Ha tudja is már, mit kell tennie, ha feledné is azt a véget, egyet azonban még nem tud: hogyan? Hogyan tud visszatérni a szakadék széléről? Az Úr végső válaszából azonban megérti, hogy a „vég” feledésére nincs medicina; a halál tudatával együtt kell élnie. Egyet tehet csupán: „Mondot­ tam ember, küzdj és bízva bízzál!” - hangzik a végső szentencia. Ám ne fe­ ledjük: ez nem Ádám elhatározása, hanem az Úr döntése. Vagy talán a Madáché? „H a a tengerhez egy században egyszer jő egy madár és szájában vizet visz, van remény, hogy elhordja.” (Madách, jegyzet a Tündérálomhoz.) 1 1 . Ott állok hát a szakadék peremén. A kiürült ég alatt. Nincs tovább. Nincs több érv. Lucifer hallgat. A kiürült hétköznapokban fojtogató szorongásom egyre elviselhetetlenebb. A szorongás lassú haldoklás, a lelkileg zárlatos vegetatív önmagába záruló élet lassan, de biztosan fizikailag is fölszámolja önmagát, a folytonos emo­ cionális stressz felőrli az immunrendszert, és katasztrofális, halálos fizioló­ giai elváltozásokat okozhat (Sellye). A szorongás lebéklyóz és magával so­ dor, képtelen vagyok küzdeni ellene, hiszen külső bizonyosságok híján a fé­ lelmeim is bizonytalanok, megfoghatatlanok, alaktalanok, nem tudok mi el­ len küzdeni. Küzdelmem önmagammal vívott árnyékbokszolás csupán. Ám minél egyértelműbb a halálos vég, amerre sodor, ebben az egyre elkerülhe­ tetlenebbnek látszó végben fölismerhetem a szorongásomból kivezető vészki­ járatot. Most már tudom, hogy csak egyet tehetek: végig kell járnom a madáchi gondolatmenetet, akárcsak Ádám, el kell jutnom a végső következtetéshez, és szembesülnöm kell létem egyetlen bizonyosságával: a halállal. A sziklá­ 67 �ról, ahol állok és szorongok, le kell pillantanom az egzisztenciális űrbe ah­ hoz, hogy a közvetlen halál közelében megfoghatatlan szorongásom alakot öltsön, átlényegüljön a haláltól való félelemmé. Az alakot öltött fenyegetés artikulálja szorongásomat is: most már félek, mert tudom, hogy mitől félek. S az ismerőssé tett félelemben rejlik utolsó esélyem. Ha szorongásom tehetet­ lenül sodorna magával egészen a végig, akkor a megkapaszkodás esélye nél­ kül sodorna bele a semmibe. Ám ha szorongásomban megelőlegezem ma­ gamnak, anticipálom a végső következtetést, amely felé elkerülhetetlennek látszó módon sodródom, akkor mégis elkerülhetem azt. Hiszen magam neve­ zem meg szorongásom okát, magam lényegítem át azt félelemmé, így magam veszem át az ellenőrzést fölötte, némi esélyt szerzek a menekülésre, míg ha váratlanul és hirtelen szembesülök a végső következtetéssel, tehetetlenül hul­ lok a semmibe. Önnön félelmemben rejlik ugyanis saját félelmem leküzdésének esélye: a félelem váratlan erővel aktivizálja életösztönömet. Most következik a sorsdöntő fordulat: a halálban önnön végével szembe­ sülő és eddig következetesen kételkedő ráció most már önmagában, a kétel­ kedésben kénytelen kételkedni. És ezzel tehetetlenné bénítja és kikapcsolja önmagát. Ekkor lelkem elfelejtett mélységeiből fölneszei a bennem szunnyadó vég­ telenség, tudatom mélyéről elemi erővel fölszabadul az oly sokáig elfojtott teljességvágy, amely reménnyé szublimálódva most, a halál közvetlen szom­ szédságában ezernyi szétszórt vágyamat egyetlen hatalmas vággyá sűríti, ma­ gának az életnek a vágyává, amely önmagát akarja: az életet, a bennem élő végtelenséget. Visszairányul önmagába, önmagamba, kiteljesedik, megvalósít­ ja önmagát bennem, puccsszerűen birtokba veszi egész lényemet. Újra és új értéket ad életemnek, amelyhez visszatérít. Ez az érték maga a puszta élet. A halálban nem ismertem, nem is ismerhettem saját magamra, a halál nem az én birtokom, s a birtokháborításért a bírság önnön létem. Az életben azonban most saját birtokomra ismerhetek rá: ez az egyedüli, mi megada­ tott nekem. Születésem nem az én erényem vagy bűnöm, nem tehetek róla, ám az életem az enyém, kizárólag az enyém, s ha értelmetlen is, felelősség­ gel tartozom érte legalábbis önmagamnak, akár az anya torzszülött gyerme­ kéért. A lelkemet birtokába vevő végtelenség egylényegű az egyetemes tel­ jességgel, benne önmagára, meg rám talál a racionális lényemtől ed­ dig oly távoli és idegen egyetemesség, mely áthatja lényemet. Ebben a belső végtelenben maga az élet akarja önmagát: az életet. Az elemi erővel fölszabaduló életösztönben, paradicsomi emlékben és vágyban: a remény­ ben a belső végtelen önmagát akarja. Ez a remény egy olyan cél választá­ sára késztet engemet, amelynek irányában megnyilatkozhat, hogy ebben a megnyilatkozásban a teljesség érezze önmagát. Tudom ugyan immár, hogy semminek sincsen értelme, a remény azonban mégis cselekvésre ösztönöz en­ gemet - ellenállhatatlanul. És cselekedve, maga a cselekvésem lehetővé mi­ nősíti a lehetetlent, valamivé a semmit. Cselekedetemmel önmaga mból vetítek ki értéket valamilyen célra, bizonyságok mellőzésével teremtek magamnak bizonyos­ ságot, amelyet maga a cselekvésem szentesít. Pascali értelemben fogadást teszek egy tétre, a fogadás minden jól ismert kockázatával. Sőt, a kudarc biztos tuda­ tában, hiszen tudva tudom, hogy a tétnek csak az én számomra és csak azért 68 �van értéke, mert a választásom reá esett (Sartre). Tudom, hogy valójában nincs is tét, s hogy cselekedetem lényegében merőben reménytelen, hogy sem­ mi esélyem megnyerni ezt a „fogadást” , mégis, reménytelenül is cselekszem, mivel cselekedetemnek valójában nem célja, hanem belső értelme van: cse­ lekedetemmel összhangzó renddé artikulálom, formálom a lényemet birtoká­ ba vett belső végtelent. Meg kell alkotnom önmagamat, önmagam életét a semmi korlátai között. „Az ember önmagának istene. . . s azzá, ki lesz, ma­ ga tevé magát.” (Madách, Commodus) A remény ugyanis lényeges immanens fölismerést hordoz magában: a ben­ sőben váratlan és elemi erővel megvalósuló teljességben fölismerhetem az egyetemességben ható fenséges összhangot (vö. Einstein), de egyben fölismer­ hetem a hiteles élet esélyét is: nem a külső teljességben kell megtalálnom ön­ magam összhangját, hanem a belső összhangban a teljességet. Erre kell hát fogadást tennem. Még akkor is, ha tudva tudom, hogy fo­ gadásom reménytelen. Mégis cselekszem. És ezzel legalább elhárítom magam­ ról a felelősséget: nem az én hibám, fatális tévedés csupán, hogy a lehető­ séget végül mégis a szükségszerűség váltja föl: a halál. Madách még ennél is többet sugall: az életem igaz nem lehet csak szép; pontosabban, bár az életem igaz nem lehet, széppé azért tehetem. Én ma­ gam . . . „Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valah o n n an ...” (Kazamtzakisz, Zorbász, a görög) „M i az élet költészet nélkül: csontváz" (Madách, Nápolyi Endre) 12. N ota bene. A Tragédia azt sugallja, hogy el kell jutnunk a mélypontig, szembesülnünk kell a halállal ahhoz, hogy megtalálhassuk az utat a hiteles emberi életbe. „Élethez halálon át az út” - idézi a Szentírás szavait Madách a Csák végnapjaiban. Ám sokan vannak, akik mégis belevetik magukat a sza­ kadékba. Akikre nem talál rá a remény. Hiszen igaz ugyan, hogy az „és mégis” daca „a magyar eidos legsajátosabb filozófiai mondanivalója" (Szerb Antal), ám az is tény, hogy ma sehol a világon nincs annyi öngyilkos, mint éppen nálunk. Mi hát a garancia arra, hogy visszatérhetünk a szakadék pere­ méről, ha netán odamerészkednénk? Semmi garancia! A Madách-sugallta válasz nem általános érvényű, nem is lehetne az, hiszen kinek-kinek méretére szabott. Csak azt mentheti meg a re­ mény, csak annak van esélye a hiteles életre, akiben elég intenzív a Paradi­ csom emléke, a teljesség és az összhang igénye. Olyan ez, akár a testedzés: lélekedzés. Minél többször és minél hosszabb időre mártózik meg valaki a teljességben, az összhang élményében, annál edzettebbé, védettebbé válik az egzisztenciális űr kísértéseivel, a reménytelenséggel szemben. Folytatás az előző számból. Az irodalomjegyzéket - terjedelmi okok miatt - a szerz ővel egyetértésben elhagytuk, viszont az utalásokat a szövegben megőriztük. Ezzel megnehezítettük olvasóink dolgát, amiért elnézést kérünk - a szerk. 69 �történelmi figyelő A. Sajti Enikő: Délvidék 1 9 4 1 - 1 9 4 4 A magyar kormányok délszláv politikája Ha vannak - és vannak! a második (világháború évei Magyarországa tör­ ténelmének sokat emlegetett, nemzeti önvádat és nemzeti lelkiismeret-vizsgálatot eredményező tragikus eseményei, akkor azok között is az első helyek egyikére kívánkozik az újvidéki „hideg napok” története. Az 1942 januárjá­ ban Újvidéken és környékén lezajlott razzia „eredményei” már akkor meg­ rázták és foglalkoztatták a magyar közvéleményt, a Délvidék pedig sokáig egyet jelentett Újvidékkel. A második világháború után felnövekedett nemzedékek tagjai Cseres Tibor Hideg napok című könyvéből és a belőle készült Kovács András-filmből kap­ tak híradást egy soha nem múló, mindig önmarcangolásra késztető tragédiá­ ról. A razzia megközelítőleg háromezer - többségében ártatlan - szerb, zsidó, magyar és német áldozatának emléke örökké kísért a magyar történelemben. Hogy miért kellett meghalniuk, ma sem tudjuk pontosan. Hogy voltak köz­ tük partizánok, szabotőrök - bizonyosan - , hogy működik a visszacsatolt te­ rületeken a jugoszláv ellenállás, arról megcsonkított magyar katonák és csend­ őrök holtteste tanúskodott. Hogy háborúban, háborús körülmények között min­ den hadsereg megtorol minden ellene irányuló támadást - tény. Ez történt a Délvidéken is, máig szóló tanulságként. A Délvidék és az ott 1941 és 1944 között lejátszódó események azonban nemcsak Újvidéket, a razziákat jelentették. Hogy mi minden történt ezen a rendkívüli tarka nemzetiségi képet mutató területen a második világháború éveiben, miként módosult a magyar kormányoknak a Délvidékkel kapcso­ latos politikája, arról most olvashatunk először igényes, alapos történészi fel­ dolgozást, A. Sajti Enikő tollából. A szerző korábbi írásaiból is kitűnt már, hogy a Délvidék, a magyar-délszláv kapcsolatok - különösen a második világháború alatti időszak - törté­ netének kitűnő ismerője. A téma iránti érzékenysége, felkészültsége szinte „kényszerítette” a munka megírására. A kötet alcíméből arra következtethetünk, hogy a magyar kormányok dél­ szláv politikájának történetével, változásaival ismerkedhetünk meg a vissza­ csatolástól a terület ismételt elvesztéséig. A könyvet végigolvasva viszont azt tapasztalhatjuk, hogy többet kapunk, mint amit az alcím sejtetett. Gyakorla­ tilag feltárul előttünk a Délvidék 1941 és 1944 közötti részletes története. Megismerkedhetünk a terület nemzetiségi és gazdasági viszonyaival, az ott élő népek egymás iránt érzett érzelmeivel, az évszázados együttélés gondjai­ val, bajaival, eredményeivel. 70 �Ismeretes, hogy a trianoni békediktátum után létrejött szomszédos államok közül Magyarország viszonya - a kezdeti mélypont után - a délszláv király­ sággal, Jugoszláviával vált a legrendezettebbé. Horthy Miklós kormányzó már 1926-ban, híres mohácsi beszédében felvetette a magyar-délszláv köze­ ledés lehetőségét és fontosságát. A magyar kormányok politikája — melyben nemegyszer hivatkoztak az évszázados magyar- horvát együttélésre, a közös magyar-szerb küzdelmekre stb. - 1940-ben érte el a csúcspontját Jugoszlávia esetében. Megkötötték a magyar-jugoszláv „örök barátsági szerződést” . A két állam közötti barátságot, megegyezést dokumentáló okmány azonban nem volt sokáig érvényben. Magyarország 1941. április 11-én - hivatkozva Jugoszlávia állami létének megszűntére - megindította csapatait a Délvidék visszafogla­ lására. Az évszázados együttélés, a korábbi közös harcok - de egyben ellentétek - , a mindkét oldalon számos esetben hangoztatott kölcsönös megbecsülés ellené­ re a visszatért Délvidék nem lett a megbékélés szigete. A Trianon utáni vélt és valós sérelmek, telepítések és kitelepítések, a bevonuló katonákra orvul leadott lövések súlyos következménnyel jártak. A katonai vezetés a legkemé­ nyebb szigor alkalmazását írta elő, amelyre az adott körülmények között szük­ ség volt és szinte mindig egyéni elbírálás eredménye volt, hogy a parancsno­ kok éltek, avagy visszaéltek vele. Úgy érzem, ezekről a kérdésekről a szerző­ nek talán részletesebben, néha árnyaltabban is lehetett volna írnia. Utalhatott volna arra, hogy a bevonuló magyar csapatoknak nem a kiprovokált harc volt a feladatuk, a délvidéki viszonyokat még korábbi katonai pályafutásuk során megismert parancsnokok egy része a megbékélés híve volt és meg is tett azért mindent, például Stomm Marcel tábornok, a 14. gyalogdandár parancsnoka. Ugyanakkor meg kell értenünk azokat is, akik szülőföldjükért, hazájuk vé­ delmében ragadtak fegyvert és nem válogattak az eszközökben, nem törődtek a következményekkel. A harcok - amelyek gyakorlatilag elszórt lövöldözéseket jelentettek - el­ ülte után, ha lassan is, de megindult a „békés” polgári élet. Ez a „békés pol­ gári élet” azonban sokak számára a terület elhagyását jelentette, a magyar kormány ugyanis a nem őslakosokat, az 1918 után betelepített délszlávokat igyekezett kitelepíteni és visszatoloncolni Szerbiába, Horvátországba. Ezek a lépések nem segítették elő a megbékélést, még akkor sem, ha például a magyar-horvát viszonyban ez kisebb tehertételt jelentett, mint magyar-szerb vo­ natkozásban. A magyar-horvát viszonyt sokkal inkább megterhelte a Mura­ köz hovatartozásának kérdése, a soha le nem zárt vita. Az emigráns jugoszláv kormánnyal - a „hideg napok” ellenére is - viszony­ lag jó kapcsolatot épített ki a magyar kormány 1943-1944-ben. Különösen az emigráns kormány irányította ellenállási mozgalom, illetve a németek irányí­ tása alatt álló Szerbia bábkormányával alakult ki szorosabb kapcsolat, amely fegyverek, lőszer és gabona szállításában is realizálódott. Visszatérve a korábban röviden érintett telepítések, kitelepítések kérdésére, szólni kell a könyv azon részéről is, amely a bukovinai székelyek és a boszniai magyarok Délvidékre történő telepítésével foglalkozik. A trianoni szerződés után a jugoszláv kormány igyekezett a Délvidék nemzeti-nemzetiségi viszo­ nyait telepítésiekkel megváltoztatni. Ezeket a telepeseket a magyar kormá­ nyok 1941 után igyekeztek az anyaországba „irányítani” . A felszabadult te­ rületekre Bukovinából és Boszniából telepítettek be székelyeket, magyarokat, 71 �kiemelve ezzel őket a hosszabb távon beolvadás veszélyével fenyegető román, délszláv környezetből. Ezek a telepítések azonban nem csökkentették, de nö­ velték az ellentéteket a Délvidéken és a későbbi visszavágások alapját képezték/képezhették. Az utóbbiak azok a dolgok, amelyekről általában alig olvashatunk hazai munkákban, pedig múltunk kendőzetlen feltárásához hozzátartozik a bennün­ ket ért sérelmek bemutatása i s. Egykoron úgy v éltük, hogy nemzeti múltunk valós feltárása másokat is arra ösztönözhet Kelet-Közép-Európában, hogy ugyanezt tegyék saját történelmükkel. Példánk sajnos nem lett „ragadós” . Mindenki örömmel és dicsérettel szólt törekvéseinkről és hasznosan építette be „bűneinket” saját történelmi érvrendszerébe, de nem vette senki sem a fá­ radságot, hogy megírja saját „újvidékét” . Ezekről az eseményekről mi leg­ feljebb egy-egy hazai munka lábjegyzetében olvashatunk, pedig a mi halottaink is me gérdemelnék, hogy elsirassuk őket. Visszatérve A. Sajti Enikő tanulságos, mindenki számára jó szívvel ajánlható munkájára, utalnom kell röviden egy szinte minden, Magyarország má­ sodik világháború történetét érintő munkában felfedezhető problémára. Ez pedig a kor katonai-hadtörténelmi eseményeinek, hivataltörténetének, katonai hierarchiájának a hiányos ismerete. Úgy vélem, ezért fordulhatott elő ebben a munkában is nem létezett katonai beosztások említése, pontatlan neve k, rendfokozatok, összekevert alá- és fölérendeltségi viszonyok stb. használata. Ügy vélem, ,ha a szerző ezekre az apróságokra is olyan történészi alaposság­ gal ifigyeit volna, mint tette azt a politika, külpolitikai vonatkozások eseté­ ben, akkor még sikeresebb munkáról mondhatná a recenzens: érdemes volt megírni, érdemes volt elolvasni! (Kossuth) Korom M ihály: A magyar fegyverszünet 19 4 5 A Palócföld 1986. évi 4. számában Izsák Lajos A Kereszténydemokrata Nép­ párt és a Demokrata Néppárt 1944-1949 című kötetének az ismertetése so­ rán azt írtam, hogy a Kossuth Kiadó Négy évtized címet viselő könyvsoro­ zatában közreadott munkák mindenki számára ajánlhatóak, sikeres és hasz­ nos vállalkozás volt a sorozat életre keltése. A leírtak ellenére sem gondol­ tam azonban akkor azt, hogy alig valamivel több mint másfél év múlva is­ mét - az 1944. december 21-22-ével kezdődő új magyar történelem érdekes, de talán kevésbé ismert eseményeiről történészi igényességgel szóló - sorozat újabb kötetének ismertetésére vállalkozom. Alig két évvel ezelőtt a sorozat szerkesztői még csak az ötödik-hatodik kö­ tetet tehették le az olvasók asztalára, napjainkban pedig már a tizenötödik­ nél tartanak. E szépen gyarapodó sorozat tizenharmadik köteteként látott napvilágot Korom M ihály A magyar fegyverszünet 1945 című munkája. Úgy vélem az olvasók előtt nem ismeretlen a szerző és eddigi munkássága sem, hiszen már több mint negyedszázada, hogy rendszeresen publikál köny­ veket, tanulmányokat, cikkeket a népi demokratikus Magyarország történe­ téből. Különös előszeretettel vizsgálja Korom Mihály az 1944-1945-ös eszten­ dők eseményeit, legyenek azok politika-, társadalom- avagy éppenséggel had­ 72 �történeti megközelítést igénylőek. Eddigi munkái - amelyek az 1944 októbere és 1945 áprilisa között eltelt hónapok eseményeit dolgozták fel - szinte ki­ vétel nélkül foglalkoztak a magyar fegyverszüneti tárgyalások eseményeivel. Jelen kötete most egyedül ennek az egy kérdésnek a bemutatására vállal­ kozott. Úgy érzem, eléggé ismeretes az a tény, hogy a Debrecenben megalakult ideiglenes nemzetgyűlés által megválasztott ideiglenes nemzeti kormány egyik első feladatának tartotta a Szovjetunióval és a szövetséges hatalmak­ kal megkötendő fegyverszüneti egyezmény mielőbbi aláírását. Ezért a kor­ mány már a megalakulását követő napon - 1944. december 23. - kérelem­ mel fordult a Szovjetunióhoz, miszerint eltökélt szándéka, hogy fegyverszü­ netet kössön a Szovjetunióval és a szövetséges hatalmakkal. A fegyverszüneti kérelem őszinteségét és a szándék megerősítését (is) bizonyítandó az ideigle­ nes nemzeti kormány 1944. december 28-án hadat üzent a hitleri Német­ országnak. Ez a hadüzenet azonban c sak jelképes lehetett, hiszen Magyarország - amelynek ekkor két kormánya volt - még hadban állt a Szovjet­ unióval és a szövetséges hatalmakkal. A Horthy Miklós által Moszkvába kül­ dött fegyverszüneti delegáció tagjai - Faragho Gábor, gróf Teleki |Géza, Szentiványi Domokos - hiába írták alá 1944. október 1 1 -én az előzetes fegy­ verszüneti egyezményről szóló okmányt (ezt Korom Mihály nem „előzetes fegyverszüneti egyezmény” -nek, hanem „a tényleges fegyverszüneti tárgyalás megindításához szükséges előfeltétel” elfogadásának nevezi. Ha ez valóban így értelmezhető, akkor nem hibáztatható Horthy Miklós azért, mert 1944. ok­ tóber 15-én elhangzott kormányzói proklamáció szövegében az „előzetes fegyverszünetet kötünk” kifejezést használta), az a n yilas-hungarista hatalomát­ vétel következtében gyakorlatilag érvényét veszítette. A sikertelen kiugrási kísérlet, amelynek főleg a későbbi eseményekre g ya­ korolt hatásáról ír a szerző, új feltételeket teremtett. A németekkel szembe­ fordulni nem tudó, nem akaró magyar politikai és katonai vezetés helyére, az ország németektől-nyilasoktól megtisztított részén létrejött ideiglenes nem­ zeti kormány lépett. Ennek a kormánynak a fegyverszünetre vonatkozó kérését a Szovjetunió és a szövetséges hatalmak pozitívan fogadták és lehetővé tették a magyar fegyverszüneti delegáció Moszkvába történő utazását. Közben a magyar fél előtt - azok részleteiről szinte semmit sem tudva folytak a szövetséges hatalmak közötti tárgyalások a magyar fegyverszüneti feltételekről. Úgy tűnik, a szövetségesek között a feltételek pontos megfogal­ mazásában több probléma merült fel, mint a későbbiek során a legyőzött M a­ gyarország és a szövetséges hatalmak képviselői között. Igaz az előbbihez hozzátartozik az a tény is, hogy a szövetségesek megbeszélései során egyen­ rangú felek tárgyaltak, míg az utóbbi esetben egy legyőzött félnek diktáltak! Az antifasiszta koalíció vezető hatalmait a magyar fegyverszüneti egyez­ mény megszövegezésekor már élő példák - például szovjet-finn, szovjet-ro­ mán, szovjet-bolgár fegyverszüneti szerződések - „segítették” . Gyakorlatilag ezek alapján készült el a magyar fegyverszüneti egyezmény is. Sajnos nem tartalmazott azonban olyan kitételeket, miszerint Magyarországot a szövetsé­ gesek elismernék hadviselő félnek, bár a lehetőséget - alig több mint papí­ ron - megadták a fegyveres harcra, amikor nyolc, nehézfegyverekkel is fel­ szerelt gyaloghadosztály felállítását engedélyezték/írták elő. 73 �Korom Mihály könyvében elsősorban a húsz pontot tartalmazó fegyverszü­ neti egyezmény létrejöttének körülményeiről, a feltételek 1944. október 11-e előtti és 1944. október 15-e utáni módosulásairól ír és csak érinti a magyar elképzeléseket. Igaz a legjobb akarattal sem tehetett volna mást, hiszen ma­ gyar elképzelések, főleg olyanok, amelyeknek realitása is lett volna, nem lé­ teztek. Ezért is érzem kissé túlzónak azt a megállapítást, miszerint a magyar fegyverszüneti delegáció - dr. Gyöngyösi János külügyminiszter, Vörös János vezérezredes honvédelmi miniszter és dr. Balogh István miniszterelnökségi ál­ lamtitkár - nem használta ki az esetleges lehetőségeket és nem tett meg min­ dent egy kedvezőbbnek tűnő fegyverszüneti egyezmény érdekében. Ezt a szer­ ző részben a delegáció összetételével, részben a körülményekkel magyarázza. Megítélésem szerint egy más összetételű delegáció - például kommunista rész­ vétellel (Rákosi Mátyásék nem „törték” magukat, hogy a delegáció tagjai le­ hessenek) sem ért volna el más eredményt 1945 januárjában. Úgy vélem, hogy az 1944. október 15—1 6-ai sikertelen kiugrási kísérlet csak megerősítette azt a szovjet véleményt Magyarországgal kapcsolatban, amelyet Molotov kül­ ügyi népbiztos 1943-ban ekképp fogalmazott meg: „ A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németország­ nak nyújtott, valamint azokért a gyilkosságokért és erőszakos cselekménye­ kért, fosztogatásokért és gyalázatosságokért, amelyeket a megszállt területeken követtek el, a felelősséget nem csak a magyar kormánynak kell viselnie, ha­ nem nagyobb vagy kisebb mértékben a magyar népnek is. A szovjet kormány . . . úgy véli, hogy a szövetségeseknek Magyarország­ gal, valamint Németország és Olaszország más csatlósaival létesítendő kap­ csolataiban az alábbi alapvető elveket kell lefektetni: 1. feltétel nélküli megadás; 2. az általuk megszállt terület visszaadása; 3. kártérítés az akozott háborús károkért; 4. a háborúért felelős személyek megbüntetése.” Megítélésem szerint ezek az alapelvek - ha bizonyos esetekben finomod­ tak is - érvényben voltak 1945 januárjában is. Ezek megléte mellett pedig jobb feltételek „kiharcolása” elképzelhetetlen volt. Az előbbi alapállásból megfogalmazott feltételeket - melyeket a szövetsé­ ges hatalmak együtt dolgoztak ki - 1945. január 20-án írták alá Magyaror­ szág nevében az ideiglenes nemzeti kormány képviselői, míg a szövetséges hatalmak részéről Vorosilov marsall látta el kézjegyével az okmányt. E szer­ ződés aláírása azt jelentette, hogy a Debrecenben létrejött új magyar állam megszűnt hadviselő fél lenni a szövetséges hatalmakkal szemben, de az ok­ mány tanúsága szerint Csehszlovákia ellenében is! Korom Mihály könyve úgy vélem, figyelemre méltó módon tárja fel és elemzi a magyar fegyverszüneti egyezmény történetét. A sokoldalú megköze­ lítést alkalmazó munka egyik fő érdeme a komparatisztikai kísérlet a magyar és más „csatlós” államokkal kötött fegyverszüneti egyezmények egybevetésére. A dicsérő szavak mellett szólni kell azonban néhány apró hibáról is - pél­ dául Faragho Gábor közlekedésügyi miniszterként történő szerepeltetése közellátásügyi miniszter helyett, a nagyköveti és követi rangok nem mindig he­ lyes használata stb. - , amelyek kicsit nagyobb szerzői/szerkesztői odafigye­ léssel elkerülhetők lettek volna. S Z A K Á L Y SÁN D O R 74 �szomszédság és közösség D O BO SSY LÁSZLÓ Masaryk a jó palócoknál Példázat a demokráciáról 1930. szeptember 12-én, este hét óra tájt Masaryk elnök rangos kísérettel hi­ vatalos látogatásra Losoncra érkezett. Ahogy ilyenkor szokás, diadalkapu, Zászlódíszben pompázó utcák, a főtéren díszszázad, katonai parádé, himnu­ szok, a járási hivatalban pedig ez alkalomra sebtében tatarozott termek vár­ ták. És természetesen üdvözlőbeszédek, szlovák és magyar nyelven. A fogadtatás előkészítésére viszonylag kevés idejük volt az illetékesek­ nek; alig három héttel korábban kaptak értesítést arról, hogy az elnök meg­ látogatja a kékkői és a losonci járást. A látogatás céljáról hivatalos közle­ ményt nem adtak ki, s az időpontról sem tájékoztatták a hírközlő szerveket. Viszont általában ismert volt, hogy e nemzetiségileg vegyes lakosságú járá­ sokat országos mértékben is legmélyebben sújtotta a gazdasági válság: indo­ koltnak látszott tehát a következtetés, hogy az elnök személyesen k ívánt ta­ lálkozni a válsággyötörte lakosság képviselőivel. Masaryk azonban mindig mást és többet, meglepőbbet is szokott tenni, mint amennyit a hivatali köte­ lezettsége előírt. Ez alkalommal szintén és nyilvánvalóan nem csupán ország­ járási szándék vezette abban, hogy elnökségének tizenegyedik évében először tegyen látogatást magyarok által is lakott járásokban, méghozzá úgy, hogy az éjszakát egy magyar többségű városban töltse. Az ismertetendő körülmények folytán érthető, hogy a közigazgatási ható­ ságok, amelyek a körutat szervezték, előre bekérték az üdvözlésre kijelölt vagy felkért személyektől a legföljebb másfél perces üdvözlőbeszéd szövegét, hangsúlyozottan nem cenzúrázás végett, hanem hogy az elnök megfelelően felkészülhessen a válaszokra. Mindez azt eredményezte, hogy a kékkői és losonci körút, zsúfolt programjával és kétnyelvű - szlovák és magyar - el­ nöki megnyilatkozásaival, majd az ezek nyomán kibontakozott messzeható sajtóvisszhanggal, amelyet az egyik lap, némi túlzással, „sajtóháborúnak” ne­ vezett, sűrítetten szemlélteti azokat a bonyolult problémákat, súlyos gondo­ kat és belső ellentmondásokat, amelyek a filozófus elnök közéleti cselekvését nemcsak e végső korszakban, hanem általában is jellemezték. Ezenfölül pe­ dig szemlélteti - nézetem szerint - a kelet-közép-európai nemzetek fejlődéstörténetének a két háború közti tragikus szakaszának több fontos mozzana­ tát is. A vizsgálódásunk tárgyául szolgáló elnöki látogatás hátterének érzékelte­ tése végett megemlítendő, hogy a kormánykoalícióhoz tartozó Csehszlovák Néppárt szlovák tagozatának lapja a látogatás előtti napon vészjelzést közölt a losonci járás katasztrofális gazdasági helyzetéről „SOS z Lučenca” (SOS 75 �Losoncról) címmel; egy kivételével valamennyi iparvállalat csődbe jutása, a munkanélküliség ugrásszerű emelkedése: ezek voltak a legriasztóbb tünetek... Másrészt, e nevezetes körút egybeesett a németországi parlamenti választá­ sokkal, amelyeknek legfőbb eseménye a Nemzeti Szocialista Párt látványos előretörése és - kisebb mértékben - a Kommunista Párt megerősödése. Olyan - tudományosan képzett - politológus számára, amilyen Masaryk volt, e ket­ tős jelzés: a gazdasági és a politikai inkább csak fokozta, mintsem újdon­ ságként kiváltotta a cselekvés szükségét. Ez esetben az elnöki cselekvés kísérletet jelentett arra, hogy megerősítse s ország-világ előtt szemléltesse a gazdasági bajokkal terhelt, ám a demok­ ratikus események iránt hűséget tanúsító nemzetek és nemzetiségek egységét. A választás a kékkői és a losonci járásra bizonnyal nemcsak a Masaryk tudatában folyamatosan jelenlevő magyar kérdés miatt esett, hanem ugyan­ ilyen - sőt nagyobb! - súllyal azért is, mert az európai fasizmusok térhódí­ tásával egybeesőn növekedett a szlovák szeparatista mozgalom különféle vál­ tozatainak, főként persze az ún. Hlinka Pártnak a tömegbefolyása. Jellemzé­ sül említhető, hogy az elnöki körút idején a csehszlovákiai - s részben a magyarországi - sajtó egyik fő témája a Tuka-per fejleményeinek taglalása volt. Masaryk kékkői és losonci körútjának az ismertetését, illetve elemzését olvasva föl is tűnhet majd, mily gondos arányosítás érvényesült a szlovák és a magyar lakosság, valamint ezek politikai képviselete címére intézett elnöki szózatokban. A tévedés kockázatát vállalva állítható, hogy a nyolcvanéves elnök és tanácsadói azért határozták el s készítették elő rendkívüli körülte­ kintéssel e körutat, hogy a politikai és - főképp - gazdasági válságok foly­ tán sűrűn keletkező réseket az elnök kivételes tekintélye és megnyerő egyé­ nisége révén nemcsak helyi, hanem - a sajtó és a már terjedő rádió közvetítésével - országos, sőt nemzetközi méretekben is sikerüljön kiküszöbölni. Sikerült-e? Tüzetes levéltári kutatás esetleg fényt deríthetne rá, milyen ré­ sze volt e vállalkozás megtervezésében magának az elnöknek s milyen ré­ szük a különféle politikai tanácsadóknak. Itt most csupán az eredményről kí­ vánok kritikailag számot adni, a korabeli csehszlovákiai (szlovák, cseh, né­ met és kétféle - kormánypárti és ellenzéki - magyar), valamint a budapesti sajtó híradásai és kommentárjai, lelkendezőn magasztaló vagy tartózkodón e l­ utasító állásfoglalásai alapján. Tanulságul szolgálhat az is, hogy az ellenzéki sajtó már az első híradásokban fölös bőséggel ismertette, mennyibe kerül az utak rendbehozatala, amelyeken az elnöki kocsisor elhalad, hány méter szö­ vetet használnak fel lobogók és egyéb dekorációk készítésére, mennyit költe­ nek a Losonci Járási Hivatal épületének tatarozására. . . Ez utóbbi intézmény, komolyan véve a pohár vízben kavargó vihart, a Losonci Hírlap 1930. szeptember 21-i számában, imigyen cáfolta e híreszteléseket: „Az Elnök Úr elszállásolása alkalmából új, drága bútorok beszerzésére vonatkozó hírek nem felelnek meg a valóságnak; mindössze egy kókusz szőnyéget vásároltunk.” Az elnök és kísérete 1930. szeptember 12-én, a kistapolcsányi nyári denciából jövet, Zólyomig vonaton, onnan pedig gépkocsikon utazva, délután érkezett Kékkőre; a hatóságok vezetői és a lakosság képviselői vák és magyar üdvözlőbeszédekkel fogadták. A helybeli katolikus pap 76 rezi­ kora szlo­ által �elmondott magyar nyelvű üdvözletre, általános nyilatkozatot téve, magyarul válaszolt: „Tisztelendő uram, köszönettel fogadom beszámolóját a magyar la­ kosság hűségéről, s biztosítom Önt, hogy legjobb meggyőződésem szerint igyekszem politikai fejlődésünknek olyan irányelveket adni, amelyek révén államéletünk a minden állampolgár részére egyformán érvényesülő igazságon alapulhat.” Ezt követően átadták az elnöknek a kékkői járás területén szü­ letett írók és költők műveinek díszkötésű példányait; gondosan ügyelve a nemzetiségi tagolódásra, három szlovák és három magyar szerző (Balassi Bá­ lint, Madách Imre és Mikszáth Kálmán) műveit vehette át az elnök. Kékkőről az elnöki kocsisor Alsósztregovára hajtott. A temetőben, a Madách-sírbolt előtt a község plébánosa szlovák és magyar beszéddel köszön­ tötte, előadva, hogy a község szülötte, Madách Imre, magyarul írt, de a mű­ veiben kifejtett gondolatok egyetemesen alkalmasak arra, hogy összekap­ csoljanak nemzeteket, vallásokat, politikai pártokat; ezek jegyében - tette hozzá - a község magyar és szlovák lakói hagyományosan jó viszonyban él­ nek és dolgoznak. Az elnök, válasza szlovák részében, elégedetten nyugtázta a nemzeti és vallási türelmességről mondottakat s örömét fejezte ki amiatt, hogy a magyarok és a szlovákok példás egyetértésben élnek. Válaszát ma­ gyarul folytatva, meglepő nyilatkozatot tett: „Örülök, hogy kegyelettel ápol­ ják dicső földijük emlékét. Mi is tiszteljük őt, nem azért, mert szlovák szár­ mazású, hanem azért, mert a maga idejében, miként előtte Kollár szlovák költő, az emberben az embert kereste. E két nagy költő-tanító hagyatéka a legjobb program Szlovákia és az egész köztársaság részére.” Az elnök és kísérete a sírbolthoz lépett, s itt M a saryk, kalapját levéve, Madách Imre sírjára babérkoszorút helyezett, az állam színeivel díszített szalagon e magyar nyelvű szöveggel: Az ember tragédiája alkotójának - T. G. Masaryk. Ugyancsak az alsósztregovai temetőben bemutatták neki Madách Imre unokáját, Lázár Pálnét, valamint Lázár Pált és kislányukat. Majd át­ vette C seh Lajos, losonci magyar festőművész alkotását, amely Ipoly-vidéki tájat s benne dolgozó magyar földműveseket jelenít meg. Az elnök magya­ rul köszönte meg a szép ajándékot: „Uraim, köszönöm a becses ajándékot. Kedves emlék lesz nekem az itteni tájra s a magyar földművesekre.” Mielőtt tovább kísérnénk Masarykot és munkatársait a Losonc felé veze­ tő útjukon, hadd tegyek néhány kritikai észrevételt az előadottakról. Ami először is szembeötlik, az a már említett kínosan arányos adagolása a magyar és szlovák vonatkozásoknak: egy pont ide, egy pont oda; esetileg ha lehet - egy pont a magyaroknak, kettő a szlovákoknak. Nem kétséges, e szándékkal magyarázható a minden irodalomismerőt okkal meglepő s teljesség­ gel alaptalan párhuzam Madách és Kollár között. Hasonlóképpen e minden­ áron való arányosítási szándéknak tulajdonítom azt a meghökkentő igyeke­ zetet is, amellyel az elnök szükségesnek vélte szóba hozni A z ember tragé­ diája költőjének állítólagos szlovák származását. Masaryk itt - akarva-akaratlan s nyilván politikai okból: tanácsadói sugallatra - beletévedt közép­ európai zavaros viszonyaink sűrűjébe, ahol bizony a múlt mindenre és mindennek az ellenkezőjére is bőven kínál példát. 77 �K i ne tudná például, hogy költőink hetedízigleni dédapja, Madách Gáspár - az ő korában, vagyis a X V II. században természetes többnyelvűség foly­ tán - magyar költemények szerzése mellett műfordításokat is készített bib­ liai cseh nyelvre (s ennek révén - indokoltan - szerény hely illeti meg a ré­ gi szlovák irodalom történetében). Ám lehet-e, szabad-e ebből olyan politi­ kai célzatú, durván aktualizáló következtetést levonni, hogy Madách Imre szlovák származású volt, a nemzeti kötődés X IX . és XX. századi értelmé­ ben? S ezt épp a kritikai gondolkodás élharcosaként a nemzete életében oly sok alattomos támadást megélt Masaryk ne ismerte volna? Természetes, hogy ismerte; s nyilvánvalólag tudta azt is, hogy csak a mű számít, s nem a föltételezett származás. A politikai cselekvésnek azonban megvannak a maga sajátos szabályai, amelyek alól senki sem mentesülhet, legyen bármekkora is az erkölcsi vagy szellemi tekintélye. E szabályok közt pedig nem kétségesen fő hely illeti meg az alkalmazkodás, a megalkuvás, a kompromisszumkötés szükségét. Még mindig a magyar-szlovák arányosítási törekvést példázza a Csehszlo­ vák Távirati Irodának az ugyanaznapon, de már Losoncról keltezett köz­ leménye, amely akaratlanul is mosolyt fakaszt az olvasóban. E híradás ugyanis arról értesít, hogy alsósztregovai tartózkodása idején az elnök ba­ bérkoszorút adott át a helyi tisztségviselőknek azzal a kéréssel, hogy helyez­ zék el az egyik közeli helység temetőjében nyugvó Daniel Maróthy szlovák költő és író sírjára. A koszorút - ugyanúgy, mint a Madách-sírra helyezet­ tet - az állam színeivel díszített szalag fonja körül e felirattal: Daniel Maróthynak - T. G. Masaryk. (Az olvasó képzeletére bízom, hogy folytassa - ha kívánja - az arányo­ sítási játékot a „szlovák származású” magyar Madách s a magyar nevű szlo­ vák Maróthy sírjának párhuzamos megkoszorúzása ürügyén.) Az elnököt és kíséretét Losoncon teljes hivatalos pompával fogadták. A látványos protokolláris fogadás után a választott testületek, illetve a lakos­ ság képviseletében két szlovák és két magyar üdvözlőbeszéd hangzott el, másfél-másfél perces tartammal. A szlovák beszédek a hálát és hódolatot tolmácsolták, az egyik magyar üdvözlet a helyi sajtó beszámolóját idézve „az alkalomhoz méltó tónusú” volt, a másik azonban, amelyet a szónok, dr. G iller János ügyvéd, tartománygyűlési képviselő - a Slovenský Denník tudósítása szerint - szlovákul és magyarul adott elő, váratlan vihart tá­ masztott. Ez ok miatt a beszédet érdemesnek látszik hiánytalanul közölni, átvéve - noha másutt is megjelent - a vendéglátó város „Masaryk (Rákóczi) utcájában” szerkesztett Losonci Hírlap szövegét: „Köztársasági Elnök Úr! Losonc magyarsága tisztelettel hajol meg a köz­ társaság legmagasabb méltósága és ezen méltóságnak viselője előtt. A ma­ gyar természet hozza magával, hogy szívesen üdvözöl mindenkit, aki ven­ dégként jön körébe s jóindulattal közeledik hozzá.. - Elnök Úr tudományos és politikai munkássága a múltban, mint szintén egy kisebbség vezéréé, tiszteletet parancsolt, és csak természetes, hogy a mi részünkről, akik jelenleg élünk ki­ sebbségi sorsban, a legteljesebb méltánylásban és tiszteletben részesül. - Mi nem hallgatjuk el, hogy jelenlegi sorsunkkal nem vagyunk megelégedve, ne- 78 �künk sem a törvény, de még kevésbé annak végrehajtása nem adta meg azt, amihez mint eleven életet élő nemzetinek feltétlenül joga volna. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ezeknek a kisebbségi jogoknak teljesítését csak a Köztársasági Elnök úrnak akarata és páratlan igazságszeretete biztosíthatja nekünk. - Ebben a városban ősidők óta békességben éltünk mi többségben levő magyarok és kisebbségben élő szlovákok, de mindkét nemzethez tar­ tozó polgárai ennek a városnak, panaszosan tárjuk nehéz gazdasági helyze­ tünket. Egy haldokló városba érkezett Elnök Ú r! A kihűlt gyárak egy lük­ tető, eleven gazdasági múltnak a bizonysága, az égnek meredő kémények, a maguk némaságával állandó figyelmeztetőink a szomorú jövőre. Mi nem tudjuk elhinni, hogy ez a pusztulás az új államalakulásnak természetes kö­ vetkezménye lenne, mi nem tudjuk elhinni, hogy ezt a pusztulást a gazda­ sági politika jóakaratával és megértésével ne lehetett volna megakadályozni, s éppen ezért mi hálásak vagyunk Önnel szemben, Elnök Űr, hogy eljött közénk s tőlünk akarja hallani panaszainkat, mert aki meghallgatja a pana­ szokat, az remélhetőleg segíteni is alkar azokon. - Legyen az Ön gondja a mi sorsunk is! Isten hozta Önt közénk.” Az üdvözletek elhangzása után az elnök felolvasta a beszédekre előkészített válaszát szlovák és magyar nyelven. Először az első három üdvözletet köszönte meg szlovákul, s a sajtóbeszámolók szerint örömének adott kifejezést a köztársasági rendszer és a demokrácia elveinek érvényesülése miatt. „Kívánatos, hogy ezen elvek mellett kitartsunk mindnyájan, s minden kezdeményezésünk­ ben gyakorlatilag is érvényesítsük őket. Demokratikus dolog, hogy ismer­ tetik velem gazdasági természetű óhajaikat és panaszaikat. . . A jelenlegi nehéz helyzetben fokozott mértékben van szükség a két itt élő nép együtt­ működésére, s kár volna minden jó fejért, amely a szlovákok és a magya­ rok elidegenítésére adná magát s a negációt szolgálná. Az alkotmány és a törvény mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy jogait megvédhesse.” Masaryk ezután a negyedik szónok felé fordult s magyarul így folytatta válaszbeszédét: „G iller doktor úr! Nem kell megismételnem, amit az imént mondottam. Ön azt hiszi, hogy nem volt elég megértés és jóakarat a jelen­ legi gazdasági válság elhárítását illetően. Téved abban, hogy a kormány­ ban nem lett volna elegendő jóakarat. Megengedem, hogy mindannyian messzebbre tekintők lehettünk volna. - Ön elégedetlenségét fejezte ki a ki­ sebbségi jog és annak végrehajtása fölött, s ha jól értem Önt, a régi jogra hivatkozik, amely a régi rezsim alatt volt érvényben. Őszinteségért őszinte­ séget. Ön bizonyára tudja, hogy a régi rezsim a szlovákságnak egyetlenegy állami iskolát nem adott. Épp most voltam Alsósztregován, hogy meghajol­ jak Madách magyar költő emléke előtt. A régi rezsim idején ugyancsak ki­ mentem a temetőbe, hogy lerójam kegyeletemet Kollár szlovák költő sírjá­ nál, de szuronnyal fenyegettek meg és elűztek a temetőből. Tovább folytat­ hatnám a régi rendszer jellemzését, de nem teszem. Szlovenszkó számára ez a rendszer örökre el van távolítva. Itt ma tiszteletben tartjuk Madáchot, olvassuk Mikszáthot, s Balassi sincs elfeledve. - Ha Önnek, Doktor Úr, határozott, konkrét követelései vannak, küldje be azokat nekem és a kor­ mánynak írásban. Én mindenesetre tárgyilagos és jogosult panaszokat ké­ rek. Mindent meg fogok tenni, hogy a törvény előtti egyenlőség ne csak pa­ píron, hanem az életben is meglegyen. Ehhez szükségem van a kisebbségek és parlamenti képviselőik közreműködésére.” 79 �Minthogy aznap este már csak társasági program volt, könnyű vacsora, az utcán lampionos felvonulás, az összegyűlt tömeg üdvözlése a járási hivatal épületének emeleti erkélyéről, térzene stb. - szakítsuk meg az események időrendi előadását, s vegyük szemügyre a losonci fogadtatás két fő doku­ mentumát: a Giller-beszédet és a reá adott erélyes elnöki választ. Giller János az ellenzéki magyar pártszövetség képviselője volt a szlo­ vákiai tartományi gyűlésben, s üdvözlőbeszédében - ha burkoltan is - az a politikai irányzat kapott hangot, amelynek tartalmát és szellemét Buda­ pesten határozták meg, s amely elutasított minden együttműködési lehető­ séget a csahszlovák kormányszerveikkel, s - bizonyos, taktikailag indokolt árnyalati különbségeket felmutatva - Masarykkal is. E konzervatív, sőt reakciós pártok, ellentétben azzal, amit Katona József a Bánk bánban, fennmaradásunk végett, minden nemzedéknek javasolt: „Munkálkodó légy s nem panaszkodó!” - ahelyett, hogy a helyzet adta lehetőségek közt alko­ tó munkára serkentettek volna, sérelmeket gyűjtöttek és termeltek . . . A ré­ gi (magyar) és az új (csehszlovák) államrend összevetése során is csupán formai s nem lényegi volt az irányelvük: a két rendszert - úgymond - nem lehet junktimba hozni, minthogy a csehszlovák álllamot kötelezi a nemzet­ közi érvényű kisebbségvédelmi szerződés, míg a régi rezsim idején semmi­ féle ilyen kötelezettség nem volt. A Giller-beszéd tehát eleve mellőzte a két rendszer összehasonlítását, s hangsúlyozottan csak a magyar nemzetisé­ gű lakosság hátrányosan megkülönböztetett helyzetére hívta föl a figyelmet. Mivel azonban az elnök tanácsadói jól tudták, mi lappang a magyar ellen­ zékiek politikai magatartásának és akcióinak hátterében (vagyis pontosan ismerték a budapesti kapcsolatokat és a mindenáron való gravámenhajszolást), a magyar nyelvű válaszbeszédet úgy fogalmazták meg, hogy a válto­ zatlannak tekintett magyar politikai vonal bírálata fejeződjék ki benne. Ilyképpen e nyilatkozat jó példája annak, amit a szándék és nem a csele­ kedet vitatásának nevezhetünk. Ugyanakkor természetes, hogy a Giller-be­ széd is - provinciális hangvétele ellenére - szintén kollektív mű volt: a magyar ellenzéki pártszövetség állásfoglalását fejezte ki. Bizonyságul em­ líthető, hogy alig néhány nappal később a pártszövetség parlamenti cso­ portja hivatalos nyilatkozatban azonosította magát vele. Másrészt, ellentétel gyanánt, aligha tekinthető véletlennek, hogy a losonci látogatással egyidejűleg interpellált a prágai parlamentben az egyik szlo­ vák kormánypárt befolyásos politikusa, arra szólítva fel a külügyminisztert, hogy tiltakozzék nemzetközi fórumokon, mindenekelőtt a Népszövetségben, a magyarországi szlovák nemzetiséget folyamatosan érő hátrányos megkü­ lönböztetések miatt. Hogy pedig nem alaptalanul céloztam föntebb a tanácsadók szerepére az elnöki válaszbeszéd megfogalmazásában, hadd hivatkozzam egy - talán meglepőnek látszó - filológiai érvre. A válaszbeszédben, az alsósztregovai Madách-koszorúzás fölidézése után, az elnök elmondja, hogy „a régi rezsim idején ugyancsak kimentem a temetőbe, hogy lerójam kegyeletemet Kollár szlovák költő sírjánál, de szuronnyal fenyegettek meg és elűztök a temető­ ből” . Nos, Masaryk mindenkinél illetékesebben tudta s alig pár évvel az­ előtt K arei Čapeknek a Beszélgetések T. G. Masarykkal című értékes és él­ vezetes életrajzi visszaemlékezés-kötet részére tüzetesen el is mondta (1969. kiad., 104. l.), hogy 1893-ban, Kollár születésének századik évfordulója al­ 80 �kalmával, a költő szülőfalujában rendezett ünnepségen bántalmazták a ma­ gyar csendőrök. A Kollár-sírnál ilyesmi teljességgel lehetetlen volt, hiszen a szláv kölcsönösségi eszme hirdetője, aki 1852-ben hunyt el, 1904-ig a bé­ csi temetőben nyugodott, ekkor pedig hamvait ünnepélyesen átszállították a prágai Slavín nevű nemzeti sírkertbe. Földi maradványai tehát soha nem pihenték olyan temetőben, amely a régi (magyar) rezsim területén feküdt vo ln a. . . E különös lapsus memoriae vagy valószínűbben lapsus calami a cseh sajtónak is feltűnt, a néppárti Lidové Listy udvariasan szóvá is tette az 1930. szeptember 17-i számában. Másnap, szeptember 13-án délelőtt került sor az elnöki látogatás legfon­ tosabb eseményeire és nyilatkozataira. A járási hivatalnak a húszas évek elején emelt tágas épületében, ahol Masaryk az éjszakát is töltötte, az ilyen célra alkalmassá tett díszteremben fogadta a járás községeinek, továbbá a vallásfelekezeteknek, politikai pártoknak, szakmai érdekképviseleteknek a képviselőit, szám szerint mintegy százhúsz személyt. Tizenheten kaptak szót, arányos elosztásban szlovákul és magyarul tolmácsolták a községek, a pár­ tok, a felekezetek, az ipartestület stb. kérelmeit, panaszait. Az ezekre elő­ irányzott idő letelte után Masaryk valóban a saját szemléletét tükröző nyi­ latkozatokkal válaszolt. Szlovák beszédéből kiemelésre kívánkozik (a sajtóbeszámolók szerint): „Ahogy itt összegyűltek valamennyi nemzetiség, vallásfelekezet, társadalmi osztály és foglalkozási réteg képviselői, egy kis köztársaságot alkotnak. A nemzeti megbékélés, a vallási türelem és a gazdasági egymásrautaltság a legfőbb feltételei sikerünknek. - Államunk köztársasági és demokratikus rendje biztosítja a politikai és a nemzetiségi egyenjogúságot. A demokrá­ ciát nem szabad csak szóban és írásban hangoztatnunk, valamennyiünknek törekednünk kell az alkotmányban lefektetett irányelvek megvalósítására. Ehhez azonban nem elegendő csupán az államhatalom és a hivatalnoki kar, az iskoláknak és a tanítóknak is nagy szerepük van ebben.. Az egyházaknak és papságuknak szintén. A régi rendszer maradványainak a leküzdése az igaz­ ság és a társadalmi összhang szellemében végzett neveléssel érhető el. V á­ rosuk gazdasági helyzetéről tegnap már beszéltem a választott képviselők­ kel. Némely nehézségek országos, sőt egyetemes jellegűek; mások helyi természetűek: ilyenek például a bolsevizmus okozta károk is. Itt vannak kö­ rülöttem az állami és a tartományi közigazgatás vezetői. Meghallgattuk fi­ gyelmeztetéseiket s teljes figyelmet fogunk rájuk fordítani.” A magyar nyelvű elnöki válasz így hangzott: „A magyar lakosság meg­ nyilatkozásai nagy örömmel töltenek el. Ismerem a magyarokat, tudom, hogy szorgalmas emberek, akik megértéssel vannak az államrend iránt. A régi rendszer sovinizmusa nem a népből eredt. Örülök, hogy a magyarok és a szlovákok jól megértették egymást a múltban s meg fogják egymást érteni a jövőben is. Ha pedig az állami és a tartományi közigazgatásban akadnak még hiányosságok, ezeket meg lehet és meg is kell szüntetni. Legyenek meg­ győződve, hogy szigorúan ügyelek minden állampolgár egyenjogúságára. Kérem, adják át üdvözletemet valamennyi polgártársuknak.” 8l �Ezzel a cercleszerű elnöki fogadás befejeződött. Masaryk elbúcsúzott a résztvevőktől s átvonult a járási hivatal legtágasabb irodahelyiségébe. Mielőtt az itt lejátszódó, történelminek minősülő eseményt ismertetném, két észrevétellel kell kiegészítenem az idézett válaszbeszédeket. A szlovák be­ szédben említett „bolsevizmus okozta károk” arra utalnak, hogy az egyik szó­ nok szokásos hazafias pátosszal idézte föl a magyar Vörös Hadsereg és az an­ tanthatalmak támogatásával szervezett csehszlovák egységek Nógrád me­ gyei harci tevékenysége során a szlovák lakosság által elszenvedett károkat, nevezetesen azt, hogy a szónok falujában két lakos életét vesztette. A másik észrevételem a magyar válaszbeszéd szembeötlő sajátosságára vo­ natkozik. Az elnök itt, a „régi rendszerről” szólva - korábbi nyilatkozataitól eltérően - különválasztja a magyar népet és az uralkodó osztályt; s ugyan­ csak új elemként a „magyar kérdésről” vallott nézeteiben, nyomatékosan han­ goztatja a magyarok és a szlovákok múltbeli kölcsönös megértését. Még ha föltételezzük is, hogy e változás a harmincas évek világpolitikai fejleményei­ nek a sajátos következménye, megérdemli, hogy kellő figyelemre méltassuk, annnál is inkább, mivel motiváló tényezőként része volt az ismertetendő je­ lenet előkészítésében. A járási hivatal irodahelyiségében Masaryk fogadta a művelődési intézmé­ nyek és szervezetek küldöttségeit s meghallgatta előterjesztéseiket. A losonci és feledi járás magyar társadalmi és kulturális egyesületeinek tizennégy tagú küldöttségét K övy Árpád református lelkész vezette, aki fölöttébb mérték­ tartó, ám paposán szárnyaló beszédében - a Losonci Hírlap szövege szerint - egyebek közt ezeket mondta: „Üdvözöljük Önben az egyetemes emberi kul­ túrának egy olyan fennkölt gondolkodású és széles horizontú képviselőjét, aki hosszú életének tapasztalataival azt a nagy igazságot hirdeti számunkra, hogy a fajoknak, nemzeteknek ős ereje csak a kultúrájukban van. - Az Ön munkás, eredményekben gazdag élete azzal a fénylő tanulsággal szol­ gál, hogy a sajátlagos népi és nemzeti kultúrát úgy kell felfogni, mint az egyetemes emberi kultúrának integráns részét, mert akkor, amikor a magunk kultúrértékei fölött őrködünk s azokat a jövő számára megmenteni, bizto­ sítani akarjuk, a magunk építő munkájával az egyetemes emberi fejlődés és haladás nagy érdekeit is szolgáljuk. - Ebben az ideológiában, ebben a tisz­ tult és emelkedett gondolkodásban találkoznak egymással népek és nemze­ tek, ez formálja ki bennük a testvérközösségnek azt a lelkületét, amely ál­ landó ösztönzésül kell hogy szolgáljon a kultúremberiség közös értékeinek lel­ kiismeretes gondozására és fejlesztésére irányuló tevékenységükben. - Elnök Ú r! Mi nagy örömmel teszünk bizonyságot arról, hogy önben a kultúremberiségnek egy olyan világító fáklyáját ismerhettük meg, akinek élete és munkája nemcsak nagy tanítás számunkra, hanem akinek az életében a hirdetett igaz­ ságok reális értékekké váltak.” Válaszbeszédének szlovák részében az elnök újólag hangoztatta a kultúra és a kulturális intézmények különleges fontosságát a társadalom életében, majd eze­ ket mondta: „Miként tudják, a nyolcvanadik születésnapomra pénzalapot kap­ tam (húszmillió csehszlovák koronát, D. L. megj.); gondolkodtam hát, mit tehetnék a Szlovákiában végzendő kulturális munka javára. Úgy vélem, jó lenne, ha az egyetem és a szlovák matica összefognának és feldolgoznák a szlovák nyelv gazdag anyagát, s amíg nem késő, valamennyi nyelvjárás szó­ kincsét. Ez nagy kincs nemcsak a szlovákok, hanem a csehek számára is. EI82 �határozásom legyen bizonyíték arra, hogy nem feledkezem meg a szlovák kulturális ügyekről.” A magyar egyesületek küldöttségének vezetőjéhez fordulva az elnök - ma­ gyarul - kijelentette: „Egyetértek Önnel, hogy kiemelte a műveltség jelen­ tőségét a nemzet részére. Ezt - ahogy Ön is mondta - magam szintén gyak­ ran hangoztattam és tettekkel bizonyítottam. Örülök, hogy most megint tet­ tel erősíthetem meg az Önhöz intézett szavaimat. Elhatároztam, hogy ma­ gyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társaságot alapítok, s remélem, hogy meg fog felelni feladatának és hasznos lesz az önök életében.” A két bejelentést lelkes éljenzés fogadta. A korabeli sajtó beszámolói sze­ rint szlovákul, csehül és magyarul egybehangzón zengett a köszönet és hála szava. Miután még külön kihallgatáson fogadta Szilassy Béla magyar nemzeti párti szenátort és Giller János tartománygyűlési képviselőt, akik mintegy tíz Masaryk (baloldalt) a Losonci Járási Hivatal előtt (Hermely Ödön mérnök felvétele) konkrét sérelmi ügy panaszjegyzékét nyújtották át - érdemét tekintve be is fejeződött Masaryk hivatalos elnöki látogatása Losoncon. Munkatársaival átrándult Fülekre, megtekintette az ottani zománcgyárat: egy prágai tőkeérdekeltség által üzemeltetett vállalatot, egyébként az egyetlen ipari üzemet, amely e térségben - kétség nélkül a cseh tőke ereje folytán - ellenállt a gaz­ dasági válság pusztító nyomásának. Visszatérőben, Losoncon, továbbra is a járási hivatal épületében szűk körű ebéd volt tiszteletére. Ezt követően pedig, az üdvözlésére összegyűlt/összegyűjtött lakosok, iskolásgyerekek, katonák és rendőrök sorfala közt elhagyta a várost. Kíséretével, a Gyetva-vidéket érint­ 83 �ve, Zólyomba ment, s innen különvonattal folytatta útját Kistapolcsány fe­ l é . . . Megemlítendő, hogy az egyik Gyetva-vidéki faluban is felavatott egy emléktáblát, amely „a bolsev izmus elleni harcban” életét vesztett helyi la­ kos érdemét örökítette meg, s ugyanitt, a kormánylapok tudósítóinak és fotó­ sainak gyűrűjében, együttérzőn beszélgetett cl az áldozat édesanyjával. Az évben - 1930-ban - péntekre és szombatra esett szeptember 12 és 13 -a. A hét végi lapok tehát bő terjedelemben foglalkoztak az elnöki látogatás ese­ ményeivel. Főleg két mozzanat váltott ki élénk visszhangot: a Giller-beszéd s az erre adott elnöki válasz, valamint a magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társaság létesítésére fölajánlott egymillió koronás alapítvány (s ehhez kapcsolódón a Madách-koszorúzás). A társaságalapítással most azért nem foglalkozom tüzetesebben, mivel Popély Gyula a pozsonyi Madách Könyvkiadónál, 1973-ban megjelent A cseh­ szlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Képzőművészeti Társaság című könyvében bőséges bizonyító anyaggal szemléltette, hogy a legjobb szándék is hajótörést szenved, ha nincsenek biztosítva, ahogy a nemzetiségi életben eleve nem is lehetnek biztosítva a magas szintű tudományos, irodalmi és kép­ zőművészeti alkotó munka feltételei. Akár a budapesti sugallató nemzeti irányzat kísérletezett a magyar kultúra intézményeinek kialakításával (például a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Vállalat vagy a Szentiványi Kúria révén), akár a csehszlovák rendszer kezdeményezte a magyar nemzetiségi műveltség kibontakoztatását (leglátványosabban az egymillió koronás Masaryk-alapítvánnyal), az eredmény ugyanaz lett: fájdalmas kudarc. Szembetűnő példa ez arra, hogy a két háború közti kisebbségi élet nemcsak a neve, hanem a lé­ nyege szerint is kisebbrendű élet volt, távlattalan élet, ahol legföljebb csak arra az erkölcsileg értékes, de szellemileg terméketlen tevékenységre kínálkozott lehetőség, amelyet a Masaryktól kölcsönzött kifejezéssel aprómunkának ne­ vezhetünk. Az aprómunka pedig nyilvánvalóan nem eredményezhet nagy tet­ teket: kiemelkedő tudományos, irodalmi, képzőművészeti alkotásokat. A ki­ sebbségi élet szellemi szféráiban a „Masaryk Akadémia” megalakulása után éppúgy, mint korábban, fojtogatón burjánzott a vészes dilettantizmus, a ki­ csinyes viszálykodás, az alapítóhoz méltatlan koncéhség. Akkor azonban, a bejelentést követő napokban-hetekben, általános volt a bizakodás, a remény­ kedés : hátha végre sikerül valam i. . . Merőben más volt a megítélési kritérium a Giller-beszéd és az elnöki vá­ lasz esetében. E polémia ugyanis - a szereplő személyek nagyon különböző érdemétől függetlenül - a magyar-csehszlovák, pontosabban a magyar-szlo­ vák viszony próbaköve lett, az 1930-as évek bonyolult nemzetközi viszonyai közt. Ezeket az összefüggéseket a sokfelé ágazó vita minden résztvevője ki­ válóan érzékelte. A korántsem teljességre törő, csupán a lényeg felmutatását igénylő szemlé­ met hadd kezdjem az ellenzéki Prágai Magyar Hírlap több ízben is kifejtett álláspontjának az ismertetésével. Alapvetőnek látszik az 1930. szeptember 1 6-í számban célzatos címmel közölt belső vezércikk, d. j. jelzéssel (amely Darvas János szerkesztőnek, a Hegyország hangja című szlovák versantológia érdemes fordítójának, Darvas Iván színművész apjának a nevét fedte); a cím - A 84 �losonci diszkusszió - pedig azért ironikusan célzatos, mivel Masaryknak a sokszor hangoztatott tételére utal, amely szerint „a demokrácia: diszkusszió” . E cikk az ellenzéki magyar pártszövetség egyértelmű állásfoglalását s egy­ ben - a budapesti kormánysajtó kommentárjaiból következtethetőn - lénye­ gileg a magyarországi hivatalos véleményt is kifejezte. Eszerint a Giller-beszéd - a választási statisztika adatai folytán - a nemzetiségi magyarság több­ ségének a panaszát tolmácsolta, s Masaryk elnök, e beszédre válaszolva, in­ dokolatlanul, a tanácsadóitól megtévesztve, állította párhuzamba a régi és az új rezsimet. Ilyesfajta párosítás „jó dialektikai érv, de nem jogi érv, mert hiszen a két rendszer két külön világ, amit a szó legszorosabb értelmében egy világrengés vérözöne választ el egymástól; a mai rezsimet kisebbségvé­ delmi szerződések kötik, s így kötelessége és nem erénye a kisebbségvéde­ lem.” Az általános Masaryk-kultusz lecsapódásaként - jellemző módon - ez az ellenzéki magyar szócső is szükségesnek véli hangoztatni, hogy „a cseh­ szlovákiai kisebbségi magyarság minden tényezője és minden egyes tagja min­ denkor tisztelettel övezte s a kormányrezsim fölé toronymagasságnyira emel­ te Masaryk elnök személyét. - Úgy véltük, hogy minden igazságtalanságért csak a kormányzat felelős, s az elnök fennkölt humanizmusa, igazságos de­ mokráciáról való elmélete csupán a kormányzat közegeinek hibájából és sovén önzéséből nem válhatik valósággá. Most történt először, hogy Masaryk elnök azonosította magát a rezsimmel.” Ez utóbbi megállapítással az ellen­ zéki sajtószerv a losonci látogatás különleges jelentőségét kívánta hangsúlyozni. Amit a Prágai Magyar Hírlap - az idézetekből is kitetszőn - taktikusan, tapintatosan fejteget, a budapesti sajtószervek, a hallgató Népszava kivételé­ vel, kendőzetlenül, polemikusan ad elő. E harsányan gyűlölködő kommen­ tárokban nincs szó nemzetközileg biztosított és kötelezővé tett kisebbségvé­ delemről, itt csak a vélt magyar értékek és érdekek állítólagos megsértésé­ ről van szó. Vegyük példának a mértékadó Budapesti Hírlapot, amely az 1930. szeptember 19-i számában A sztregovai sír címmel vezércikket szentel Masaryk palócföldi körútjának, s legfőbb bíráló érvként azt hangsúlyozza, hogy „ez a cseh propaganda számára rendezett demonstrációs út sem múl­ hatott el anélkül, hogy föl ne elevenítették volna a régi és most már megle­ hetősen foghíjas rágalmakat a régi magyar uralom ellen, amely olyannyira elnyom­ ta a tótokat, hogy Masaryk elnök kijelentése szerint egyetlen iskolát sem enge­ délyezett a számukra” . - A losonci diszkussziót kommentálva, nyilván na­ gyon egyoldalúan, hírül adja, hogy - szerinte - „mindenkit megdöbbentett az az agresszív hang, amelyet az elnök használt, amikor a magyar uralomról beszélt, de ugyancsak nagy feltűnést keltett az is, hogy Giller dr. beszéde és az elnöknek egy papírlapról felolvasott válasza között úgyszólván semmiféle összhang nincs. Úgy fogják fel a dolgot, hogy Masaryknak kizárólag azért kellett idejönnie, hogy ezeket az erős és bántó kitételeket felolvassa.” Mégis, a fő különbség a csehszlovákiai magyar ellenzéki vélemény és a bu­ dapesti visszhang közt a Madách-sír megkoszorúzásának az értékelésében mutatkozik. Míg ugyanis a Csehszlovákiában élők számára e gesztus - a bán­ tó mellékzönge ellenére is - figyelemre méltó politikai tett volt, a budapes­ tiek megítélése szerint sértő kihívásnak minősült. „ A csehszlovák köztársaság elnöke egyszerűen elszlovákosította Madáchot, a magyarság legnagyobb gon­ dolkodóját és költőjét” - olvassuk szintén a Budapesti Hírlap kommentárjá­ ban, amely ugyanezen szám (1930. IX. 19.) vezércikkében szembeszökő túl­ 85 �zással állítja, hogy „az alsósztregovai koszorú levelei közül is ki kellett üt­ köznie a politika tüskéjének. Ma már tudjuk, hogy ezt az aktust és az egész körutat a színmagyarok lakta vidéken a cseh (!) belügyminiszter rendezte meg, ő szánta és élezte ki demonstrációs felvonulásnak, és hogy amikor a ko­ szorút elhelyezték, válójában egy képzeletbeli tót, vagy mint mondották, szlo­ vák író emlékének akartak adózni.” - Vajmi könyű lenne e szöveg otromba tévedéseinek/megtévesztéseinek a leleplezése. E sorok írója azonban soha nem törekedett hatásos leleplezésre, sokkal inkább a kölcsönös megértés elő­ mozdítására. Ez esetben is csupán azt kívánta szemléltetni, mily reménytelen volt akkor minden kísérlet a szótértésre, a gyéren kínálkozó lehetőségek meg­ ragadására. A cseh, a szlovák, a német és a (csehszlovákiai) magyar kormánysajtó ugyancsak „a provokatív Giller-beszéd” és a reá adott „megsemmisítő elnöki válasz” szembeállításában látja, persze más előjellel, mint az ellenzékiek, a losonci látogatás legfőbb tanulságát. A Slovenský Denník, amely akkor a leg­ tekintélyesebb szlovák kormánylap volt, oly meggyőzőnek mondja az elnök érvelését, hogy „most már a magyarok is elfordulnak Gillertől, nehogy osz­ tozniuk kelljen szégyenében” . A magyar nyelvű kormánysajtó - ahogy ez len­ ni szokott - még rá is licitál a cseh és szlovák lapvéleményekre. A pozsonyi A Reggel, amely épp azokban a hetekben közölte Jászi Oszkár lényegbe vágó polémiáját Károlyi Mihállyal az ún. októbrizmusról, nem átall ilyen méltat­ lan hangú értelmezést fűzni a losonci diszkusszióhoz: „Sértés nem történt és nem történhetett dr. Giller és a köztársasági elnök között. Olyan nagy a tá­ volság közöttük, hogy dr. Giller igazán nem sérthette meg az elnököt. Ellen­ ben a magyarságnak van szégyellnivalója, hogy az ő nevében megjelenhetett egy ember és nyilatkozatot tehetett, mely formájában és minőségében nem fe­ lel meg a magyar szellemnek. Utóvégre nem egy kaszinótársaságban, borközi hangulatban elhangzott kiszólásról van szó, hanem egy európai fogalmak sze­ rint lehetetlen megnyilatkozásról és eljárási módról, mely bizonyára még a Balkánon is ismeretlen.” (19 30. IX. 14.) A magyar progresszió kevés dicső­ ségére hasonló szellemeskedő hangnemben kommentálta az eseményt a pozso­ nyi A Nap cikkírója, Antal Sándor, aki pedig hajdan A Holnap-antológia el­ ső kötetének volt a szerkesztője és élőszóírója Nagyváradon. Lényegileg ugyanígy, csak sokkal mértéktartóbban, az ügyhöz méltó ko­ molysággal számolt be a losonci eseményről a félhivatalos Prager Presse (1930. IX. 23.). Megállapítja, hogy a köztársasági elnök dél-szlovákiai körútja diadalút volt, amelynek során a szlovák és a magyar lakosság egyöntetű lelkese­ déssel fogadta az államfőt. Nagy különbséget lát azonban „e tény és azon eset között, amidőn e népnek egy állítólagos képviselője, szemében és hang­ jában daccal fogadta az elnököt. Giller beszédének tartalma és hangja pro­ vokatív jellegű volt. Ezért az elnök is két mértékkel mért.” Vagyis - ami­ ként láttuk - másként válaszolt a hódoló üdvözletekre és másként a kritikai észrevételt is tartalmazó G iller-beszédre. Külön vizsgálódást igényelnének a Csehszlovák Kommunista Párt magyar, szlovák és cseh nyelvű periodikáinak - köztük is főképp a Munkásnak, a Robotnické N ovinynek, a Pravdának, a Rudé Právonak - a vonatkozó be­ számolói és észrevételei. Ismeretes, hogy ezekben az években - a Kommunis­ ta Internacionálé VI. kongresszusának az 1928. szeptember 1 -én hozott ne­ vezetes határozatait követően - a CSKP a nemzetiségi kérdésben „magáévá 86 �tette az elszakadást is magába foglaló önrendelkezés lenini gondolatát és en­ nek megvalósítását összekapcsolta a szocialista forradalom ügyével” . (Arató Endre : Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből, 1971., 419. l.) Föl­ tételezhető hát, hogy az említett lapok tanulságos fényt vetettek a korra, a viszonyokra és a bennük szereplő személyekre. Sajnos azonban, érthetetlen módon sem Budapesten, sem Pozsonyban nem sikerült hozzájutni e közép­ európai gondolkodástörténeti szempontból is nélkülözhetetlenül fontos kiad­ ványokhoz. Némileg mégis következtethetünk a Masaryk-kezdeményezések kom­ munista fogadtatására abból a két közleményből, amelyekkel az 1931 márciusá­ ban megindított Az Út folyóirat reagált az egymilliós adományra. Mindjárt az első számban nyilatkozat jelent meg Fábry Zoltán és Forbáth Imre nevé­ vel, s éles hangon utasítja el Masaryk gesztusát, kijelentve, hogy ,,mi ez a pártszempontokból vezetett kezekbe letett egymillió ahhoz a sok százmillió­ hoz képest, amit a dobravert magyar kisgazdák, földtelen jánosok, utcára tett munkások keservéből harácsoltak össze!” Említést érdemel, hogy Fábry, az 1970. április 29-én Popély Gyulának írt levelében, „szégyellnivalónak” minő­ sítette e magatartást. Akkor azonban a tőle (Fábrytól) szerkesztett folyóirat alig néhány hónappal később, az I. évfolyam 10. számában Jócsik Lajostól jelentetett meg vitriolba mártott tollal írt támadást azok ellen, akik rokonszenvvel fogadták a „Masaryk Akadémia” alapítását és „akik egymillióért államhű kisebbséget szállítanak” . E két adalék is jelezheti, miért sajnálom módfelett, hogy e kritikus kor­ szak oly fontos mozzanatáról, amilyen Masaryk elnöki körútja volt a Palóc­ földön, egyelőre csak az ellenzéki sajtó bírálatai, meg a kormánylapok ho­ zsannái voltak számomra hozzáférhetők. Ez utóbbiak - mint föntebb olvashattuk - nem fogynak ki a bizánci mó­ don ömlengő magasztalásból: diadalút, a szlovák és a magyar lakosság szeretetének, ragaszkodásának, államhűségének spontán megnyilatkozása, hódolat a humanista bölcs, a „világító fáklya” példája előtt, mélységes tisztelet és ki­ mondhatatlan hála a világtekintélyű tudós és a gondviselés küldte államférfi iránt. . . Ilyen és hasonló szólamoknak se szeri, se száma a kormánysajtó be­ számolóiban. A tudósítóik versengve keresik a megható jeleneteket, s a köz­ helyszintű államfői nyilatkozatokról is mosolykeltőn túlozva, felsőfokú jel­ zők halmozásával írnak. Félreértés elhárítása végett meg kell jegyeznem, hogy Masaryk természetesen legkevésbé sem tekinthető középszerű embernek. Legföljebb azon tűnődhetünk ismételten, hogy e világtekintélyű filozófus el­ nök, a magára és szellemi rangjára minden tekintetben sokat adó humanista bölcs miként és főleg miért hunyt szemet az emberi mivolt ily csúf eltorzítá­ sa fölött? Milyen meggondolásból és mire vélhette ezt szükségesnek? Hiába minősítjük köztudomásúnak, hogy a szellemi ember abszolutumokban, a politikus ember pedig relatívumokban gondolkodik. Hiszen, akárcsak a kétnapos palócföldi látogatás eseményeit és tanulságait taglalva, mindun­ talan - s valljuk be: eredménytelenül - az a kérdés nyugtalanított, hogy e kivételes képzettségű professzort, e kifinomult szellemi embert, Masarykot, mi késztette rá, hogy politikusként, még nyolcvanévesen is, minduntalan meg­ alkudjék, sőt legtöbbször kicsinyes, az ő szellemi szintjéhez képest megalázó 87 �kompromisszumokra kényszerüljön? Vagy inkább arról van szó, hogy aki ilyen vagy olyan meggondolásból - politikai cselekvésre vállalkozik, a fennkölt (vagy annak hitt) eszmei célokat sem közelítheti meg másképp, csupán a valóság közegén áthatolva, vagyis megalkuvások árán? E kérdésekre összetett módszerű, tágabb körű vizsgálattól remélhető vá­ lasz. Befejezésül említést érdemel, hogy ugyancsak 1930 szeptemberében egy má­ sik magyar többségű délszlovákiai város, Érsekújvár meglátogatása is tervbe volt véve. Az elnöki hivatal azonban ezt lemondta, Masaryk elfoglaltságára és fáradtságára hivatkozva. Annyi azért mégis történt, hogy Masaryk 1930. október 12-én, Kistapolcsányból Pozsony felé utazva, fél órára megállíttatta az elnöki különvonatot Érsekújvárott, s fogadta a hivatalos - katonai és közigazgatási - szervek tisztelgését, valamint a választott testületek magyar és szlovák képviselőinek üdvözletét. Ez az állomási jelenet azonban, miként az ezt követő háromnapos pozsonyi tartózkodás sem fogható - jelentőségben, kisugárzásban - ahhoz, ami egy hónappal korábban Alsósztregován és Lo­ soncon történt. . . 88 �mérlegen RADÓ G YÖ RG Y: Madách Imre - Életrajzi krónika Tolsztoj, Gorkij és Miczkiewicz után Madách Imre a negyedik európai író, akiről életrajzi krónika készült - írja előszavában a szerző. Radó G yörgy munkája tehát tartalmát és módszerét tekintve nemcsak a magyar, de az európai irodalomtör­ ténet-írásban is újszerű. Radó idő­ rendben közöl minden nyomtatás­ ban megjelent adatot, mely M a­ dách Imrével kapcsolatos. A teljes­ ségre törekvő gyűjtőmunka egyben az elszórtan közzétett részletek kri­ tikai egybevetése is. Radó a fellelt adatokat a különböző közlések elté­ réseinek ill., saját forráskutatásai­ nak szűrőjén bocsátja keresztül. A z életrajzi adattár következetessé­ get, s ma nem divatos elmélyülést kívánt a Madách-életrajzban. A fi­ lológia, az adatgyűjtés, a biográfiai kutatás presztízse, a kutatói ambí­ ció, mely ilyen műveket szülhetne, az utóbbi évtizedekben egyre fo­ gyatkozik. A hallgatólagos literátusköztudat sugallata releváns műnek kizárólag összefüggésekre rávilágító, társadalmi, eszmei mozgásokat, mentalitástörténeti összefüggéseket feltáró, ízlésalakító hatásokat vizs­ gáló, életműben gondolkodó munká­ kat tekint. Ezeknek az értékszem­ pontoknak látványosan nem felel meg a Radó által választott műfaj. Ahogy a szerző írja, ez a gyűjte­ mény egy tudományos igényű M a­ dách-életrajz alapanyaga, előkészítő munkája csak. Mint ilyen, műfaja újszerűségén túlmenően is, színvona­ las, a Madách-kutatásnak óriási segítséget nyújtó remek kézikönyv, s csak sajnálkozva gondolhatunk ar­ ra, milyen nagy szükség lenne az irodalomtörténet, a történelem szá­ mos területén hasonló igényességgel összeállított háttéranyagokra. A krónika adatai e majdani élet­ rajzi elemzéshez többféle nézőpon­ tot kínálnak. Egyik olvasatban a megyei politizálásban részt vevő, a szabadságharc után a szűk baráti kör magánéletébe visszavonuló, majd az 18 6 1-es élénküléssel új len­ dületet kapó köznemesi réteg egyik, közpályájában tipikus, műveltségét, igényességét tekintve átlag fölötti képviselőjének arcképét láthatjuk kirajzolódni. E g y másik szemlélő talán egy vidéki kúriáján élő csa­ lád mindennapjait olvassa szere­ tettel és érdeklődéssel, hiszen a kö­ tet egy életformáról is tudósít, melynek eseménytelenségéből leg­ feljebb egy jó ebéd, egy csibukozó meditálással töltött délután, egy kirándulás marad ránk. Kiindulha­ tunk Madách nemzedékéből is (Petőfivel egy évben született, nagyjából egyidős Jó k a ival, A rany­ nyal, G yulaival, Salamon Ferenc­ cel, Greguss Ágosttal), nevelte­ tésük, társadalmi helyzetük, iro­ 89 �dalomeszményük, de akár lélektani motívumaik összehasonlítására is módunk van. S láthatjuk, hogyan futott össze Madách írói pályája e nemzedék irodalmi életet formáló­ irányító csoportjával, nyomon kö­ vethetjük, hogyan fogadta be, is­ merte el e kör a Tragédia íróját, s hogyan hozta meg számára az 18 6 1es év Arany barátságát is. A széles köztudatban makacsul élő kép a borongós kedélyű, beteges, vissza­ vonultan élő, magánykedvelő, el­ rontott magánéletű íróról, szintén módosítható e krónika segítségével, ha húsvéti locsolkodásokról, ruha­ cserélő játékos bohóságokról olva­ sunk. A z erre érzékeny olvasó a megyei közigazgatás működési me­ chanizmusának egy szeletére is rá­ láthat: hogyan levelez és iktat a bürokrácia forradalmak és szabad­ ságharcok idején is, hogyan foglal­ kozik árvaügyekkel és hadiszállí­ tásokkal egyaránt, ezáltal is bizto­ sítva az élet folyamatosságát. Mozaik - bólint az olvasó, s reméli, pontos, hű, az esszéisztikus, regényesítő torzításoktól mentes ké­ pet kaphat az itt felsoroltakról. Ez azonban téves fénytörés, e mű ma­ ga is csak egy majdan összeálló mozaik egyik eleme. Hiszen az adatokból rekonstruálni kell egy életút, egy személyiség képét, s e rekonstrukció többet kíván adatok­ nál. Olvashatjuk például, hogy M a­ dách 1848 nyarán részt vett a nóg­ rádi követválasztás lebonyolításá­ ban, majd jelen volt Pesten a kép­ viselőház megnyitásán. A megyében végzett munkákról tudósító híradás­ hoz hozzá kell tennünk informá­ cióinkat a megye történetéről, a korteshadjáratról, hogy továbbszőhessük gondolatainkat: mi módon befolyásolhatták e napok egy huszon­ öt éves, politikai tanulóidejét élő fia­ talember gondolkodását. Még in­ goványosabb talajra merészkedik, 90 aki a pesti látogatás hatását próbál­ ja felidézni. K ivel beszélhetett, találkozhatott a nem is oly rég még pesti egyetemista Madách, akinek a pesti fiatalság, a márciusi ifjak körében bizonnyal voltak ismerősei, mennyire hatott személyiségére, vé­ leményére a forradalmas Pest és a megyei élet hangulati kontrasztja. M aga az életrajz sem áll tehát össze pusztán adatokból, kockáza­ tosabb, a tévedésekre több esélyt adó, félreértelmezések veszélyét rej­ tő egyéb eszközök, források, sőt kö­ vetkeztetések, hipotézisek felhaszná­ lásától nem menekülhet meg a ku­ tató. A z adattár támpontjai, cölöpei között már nem lehet a teljes eg­ zaktság, az abszolút pontosság illú­ ziójával kifeszíteni az összekötő hálót. Sőt, még azt az irodalomel­ méleti dilemmát is figyelembe kell vennünk, hogy kétséges, nem indíthat-e rossz ösvényre a művek elemzésében egy mégoly tudományos, mégoly szakszerű életrajz is, azzal, hogy összefüggéseket sejtet, melyek fontosságának, gondolkodásalakító erejének rekonstruálása szükséges, de kényes, kétes végeredményű fel­ adat. Az életrajzot megelőző fázisban az adatok összegyűjtése és sorrend­ be állítása első megközelítésre mint­ ha csak pontosságot, alaposságot, minden részletre kiterjedő figyelmet kívánna. Csakhogy az egymásnak ellentmondó források adatai között legtöbbször voksolni kénytelen az összeállító, az adatközlők nagy há­ nyada komoly forráskritikát igényel. A határvonal, melyen a krónikás­ nak végig kell egyensúlyoznia, pil­ lanatról pillanatra, forrásról for­ rásra változik, módosul. A z abszo­ lút szavahihetőség nyilván még a hivatalos okiratoknál sem vehető evidenciának, hiszen dátumelírások, névelírások ott is előfordulhatnak. Bizonyos, hogy Radó György gyűj­ �tőmunkáját alapos elméleti meggon­ dolások irányították, ezt mutatja az a tetten érhető önkorlátozó gesztus, hogy az egyes adatokhoz, életrajzi pillanatfelvételekhez fűzött kom­ mentárok szinte kizárólag a for­ ráskritika, forrásösszevetés területén mozognak, saját véleményét, véle­ kedését elrejti az olvasó elől. Az önkorlátozásra annál inkább szük­ ség van, hiszen a következetesség tiszteletreméltó ambíciója szükség­ szerűen terem szélsőségeket is. Ha pusztán annyit tudunk meg, hogy Madách Imre 18 6 1. április 13-án, szombaton, Pestről átment Budára, első kérdésünk csak annyi: „N a , és?” H a megtudjuk, hogy 1837. de­ cember 17. előtt a tizennégy éves Madách bolhacirkuszban járt, csó­ válni kezdjük a fejünket, s kételke­ dünk: vajon minden adat érde­ mes-e a megörökítésre, nem csú­ szik-e a kutató becsületes érdekte­ lenségbe, ha megragad ezen a szin­ ten. A műfaj szabályai veszélyes örvénybe ránthatják az összeállí­ tót, de a tudni nem érdemes ada­ tok közlésénél csak az lenne roszszabb, ha mindjárt az adatokat az életmű egészébe illesztő, afelől ér­ telmező koncepció kerekednék kö­ ré. Radó György szerencsére nem magának igényli a fantázia jogát, pusztán a lehetőséget teremti meg mások fantáziájának. Bár az életrajzi krónika főként segédkönyvnek, máshonnan szárma­ zó információkkal kiegészítendő háttéranyagnak készült, mégis sok­ szor marad kielégítetlen kíváncsiság az olvasóban, az adatok önmaguk­ ban sokszor nem igazítanak el, fő­ ként Madách személyes kapcsolatait illetően. Sréter M iklósról például többször esik szó, mindig mint az író egyik legbensőbb barátjáról, egy alkalommal azt is megtudjuk, hogy különc hírében áll. A felsősztregovai birtokos okkal-joggal kelti fel érdeklődésünket, de csak családjáról tudhatjuk meg, hogy a megye éle­ tének tevékeny alakítói közé tarto­ zott. D e éppígy Madách apósáról sem tudunk meg egyebet, mint hogy egymás után keresztvíz alá tartotta a Madách gyerekeket. Olyan életrajzi jegyzeteket hiányolok a kötetből, mely eligazítást adhatna azoknak az olvasóknak, akik nem segédkönyvként használják e mun­ kát, akik Madách életének legalább a főszereplőiről szívesen olvasnának annyit, amennyi mondjuk egy lexikoncikknyi terjedelembe belefér. Fráter Erzsi válásuk utáni hányó­ dása, az adatokból is pontosan re­ konstruálható anyagi lecsúszása ért­ hetőbbé, jobban követhetővé vál­ na, ha családjához fűződő viszonyát, illetve családja anyagi állapotát legalább utalásos információk útján ismerhetnénk. A z is könnyíthetné a laikus olvasó dolgát, ha bőbeszé­ dűbbek lennének az évenkénti idő­ rendi táblázatok, melyek megelőzik a M adách-életrajz adatait. H a né­ mileg részletesebben informálódhat­ nánk az 1823-as nógrádi engedetlen­ ségi mozgalomról, a megye forrongó hangulatáról, az egész országot be­ járó botrányról, némi képet nyer­ hetnénk: hol, milyen légkörű, mi­ lyen politikai beállítottságú köz­ életben kezdett politizálni az alig húszéves Madách. Természetesen az irodalomtörté­ nésznek, általában a kutatónak minden egyes esetben el kell dön­ tenie, kinek ír: azaz szakmai kö­ zönségre, a tárgyalt témát alapjai­ ban ismerő olvasókra számít, vagy laikusokra. M ivel jelen esetben az összegyűjtött adatok forrásértéke, az irodalomtudomány oly sok terü­ letén fájóan hiányolt, jól forgatható, alapos segédkönyv megszületése a reveláló erejű, ez a kutatók számá­ ra nyújtott kétségtelen nóvum meg­ engedné a szerzőnek azt a luxust, 91 �hogy a laikusokra is gondoljon. Cse­ kély engedmények (pl. lexikonfe­ jezet csatolása, illetve a kevéssé is­ mert megyei események nem pusz­ tán adatszerű rögzítése) is jól egyen_ gethetnék a könyv útját valamivel szélesebb olvasórétegek felé. A forrásjegyzék mutatja, hogy Nógrád megye sokat és tevőlegesen vállal a M adách-filológia, Madáchéletrajz, a helytörténet fehér folt­ jainak eltüntetéséért, e kötet is a Balassi Bálint megyei könyvtár ki­ adásában jelent meg. Madách szü­ 92 lőföldje méltó örökös kíván lenni. E tiszteletreméltó törekvés és a mű magas színvonala megkövetelné, hogy a kötet kiállításában, külsejé­ ben is kiállja a próbát. Sajnos, azonban mind tipográfiáját, mind nyomdai kivitelezését tekintve igénytelenre, csúnyára sikeredett a zavaró sajtóhibáktól hemzsegő kötet. K ár igénytelen kivitelezéssel veszé­ lyeztetni az ambíció és a mű hitelét. KO LTA M AGD O LN A �F A N C S IK JÁ N O S Vallomások a Karancs-M edves vidékéről Fancsik János könyvének köszönté­ sével késésben vagyok. Ígéretem ellenére körmömre égett, pedig már idestova egyéves. Fotóalbum­ ról van szó, ami műfajilag a könyv és album határán álló kiadvány. Mégis e vallomások esetében akár a szó, akár a kép vonatkozásait nézem, végül a képeket kell fag­ gatnom, mivégre születtek!? A fotó ma - mondhatnám - népművészet­ té lépett elő, mert alig van csa­ lád, ahol ne lenne fényképezőgép, a Pajtástól kezdve a legbonyolultabb japán masinákig! Minden műfaj, ilyen. Mindenki ír, rajzol, de ez az alkotás - hogy valakiknél c műfajokban magas művészetté for­ m álódik-e tudjuk nem „váteszi” , de van, számolnunk kell vele, így vagyunk gazdagabbak.. . Szabálytalan a késedelmem, s ha az okát keresem, az elhúzódó me­ ditációban lelem meg. Mondhatnám, felelősségteljesebb a kor, nem amolyan ipartestületi! S felmerül a kérdés, hatásos lehet-e az olyan vállalkozás, ami nem holmi harcias műfajjal, de mégis szenvedélyes szépségkereséssel vég­ zi a dolgát, ahol a szubjektum át­ világít egy-egy őszi faágon, meg­ csillan egy tavaszi csillagvirágon?! Önkifejezésében mennyire tágít­ ható ez a szépségtartom ány?.. . S N agy László - „emberarcú” világa jut eszembe, ami viszont nincs tűnőfélben, nagyobb rá a ke­ reslet, mint bármikor! Fancsik János műfajába belefér a zene, a festészet, a video, ami a fotóban együtt található a maga to­ talitásában, amolyan fancsiki láto­ mások, élvezetes tájélmények, ahol ez együtt van az igazi valósággal, s nem érzi az ember, hogy averzió­ val viseltetne az új fotógrafikai el­ járások iránt. „Csupán” a hite van itt, valami sajátos szépségélményt közvetít, beemelve egy magasabb esztétikai szférába, ahol a mélység­ élmény feledteti a játékos elvonat­ koztatást, mert itt az öröm van jelen, az elgondolkodtató, a féltő öröm, ami viszont a megismerés sa­ játos eszközén, a fotón keresztül a mindennapi és tudományos megis­ merés között olyan sajátos szépség­ tartományt fedez fel, ami itt válik nyilvánvalóvá, s lesz az emberi megismerés örömforrásává, azaz művészetté. . . Bármennyire nyilvánvalónak tű­ nik, mégis elmondhatom, műfaji korlátozottsága a fotóművészetnek a legnagyobb, mert itt az elhagyás, hozzáadás - már-már manipulációt követel, s itt ha kilátszik a lóláb, leleplező! Itt nem kelt ingerültséget semmi, mert a válogatás dilemmá­ ja nincs jelen, úgy érezzük - lát­ juk - , ez a természet egy darabja, megmásíthatatlanul igazi szelete a valóságnak, csak ez már magában is fogalmi kérdés; tudatos is, termé­ szetes is, kiiktatódik mégis a csak ösztönös, ha művészi! Érezzük, nincsenek kiagyalt képkivágások ami elszegényítené, elfújná hímpo­ rát! Itt inkább birtokbavételről van szó! Az is lokálpatriótává válik, 93 �aki soha nem - csak a könyv ha­ tására - jár a Palócföldön! Itt a birtokbavétel természetesen csobog, mint a tiszta forrás, ami műélve­ zetté kristályosodik, s kedvet kap az ember, hogy „féltse” - a vilá­ got! Azaz azonosítsa a művészi élmé­ nyeknek egymáshoz és a valóságos életben törvényszerűen meglévő, lé­ tező viszonyát, az ezekhez való sokszor tragikus híreket hallató és sejtető folyamatokhoz. Az is értéke a könyvnek, hogy részkvalitásai egyenletesek. Olyan természeti tartalmakat ragad meg, ahol egymásból folynak természetes renddel a Karancs-M edves lénye­ ges élményre számot tartó meglepe­ tései. Itt érzi igazán az ember, hogy ha az alkotó a legmindennapibb ember is, a néző-olvasó által „csak” vele válhat és válik Fancsik János művésszé! A gyötrelem, a spekuláció is hi­ ányzik e fotóskönyvből, mert ter­ mészetes erőfeszítése egy a civillel elhihető - legalábbis ezt az érzést sugallja - , hogy nem bravúrról van szó! S itt a könyv értéke! A lelkileg felborzolt állapotot, az elmélyülést, a féltést, a min­ dennapok gyönyörűségét élteti meg velünk, szemben a divattal, ahol a fotóművészet átcsúszik egy mik­ robiológiai, egy mikro-, vagy makrovilági tudományos vágány kifor­ dított hátoldalára, s itt nem érdem az érthetetlenség, az „ugyan mire v a ló” (?) dilemmája! Fancsik János műveiben az él­ vezetes gyönyörködés aktív, cse­ lekvő műélvezetté válik! A néző újraalkotva bebarangolja a tájat, ..kirándul” egy eddig számára is­ mert, csak nézett és nem látott v i­ lágba! Így lesz művészete a velünk való azonosság! Tele esztétikum­ mal, a szépség helyére és rendbe 94 tett serénységével - s mégis a min­ dennapi életben vagyunk! Nem artikulál a hangja, társa­ dalmi szereppé válik, azaz tudat­ formává a képek sorozata, s ez olyan konzekvenciához vezet el bennünket, ami a hová, a vala­ hová tartozás szépségi demokratiz­ musát hordozza, azaz képviseli. Itt az érték a fogyasztás, az ízlésbeli differenciáltság - felemelő, azaz hiánypótló! Ideológiai formálódásunk most virulensebb szakaszán a szépség­ tudat kézenfekvőbben simul bele - sokszor harc árán is - a társa­ dalom szövetébe, mert az életmód, életforma, az „élni a szépet” elve is szerves kapcsolatot jelent a tár­ sadalom mai, egészségesen vitá­ ban fejlődő bonyolult probléma­ rendszerével, ami végső soron még­ is az emberért történik. Az ízlés - mint problémakör - , talán a legszükségeltetetebb a szo­ cialista igény kimunkálásában, ma­ gában a teremtés szférájában is, tehát kézenfekvő, hogy a Vallomá­ sok a K arancs-M edves vidékéről több és más is, mint fotóalbum. Gazdasági-politikai tettel is össze­ függő produktum. A valóság meg­ változtatására irányuló, a halhatat­ lanság ösvényeit megérintő gyalogúton nőtt tájak, ahol a líra erővo­ nalai futnak bele a társadalom job­ bító szándékú, világnézeti össze­ tevőibe. . . . A rácsodálkozás itt a bele nem nyugvás, azaz a szépséggel sáfár­ kodó felelősség is egyben. Közvet­ len esztétikai befolyásolás, apellál­ va a kulturális fórum jogán a köz­ vélemény felelősségére is! Itt az ízlés, a művészeti fotó provokatív szépségét képviseli az alkotó, mert itt a vélemény maga a mű, maga teljességében, intenzí­ ven figyelmeztető is, miután ízlés és világnézet között szerves a kap- �95 �csolat - ha áttételesen is de összefüggésük ott ragadható meg, ahol elméleti-esztétikai állásfogla­ lássá lép elő az ízlés, mint olyan. Fancsik János könyve tehát „ü g y” , sikerügy, a maga nemében. Itt nem csak művészt avattunk, hanem már olyan minisztériumunk is lett - azóta - , aminek ez a mű­ vészetfelfogás és nemzeti felelősség és érték a „d olga” közé tartozik. Társadalmi hatásában ma aktivi­ záló tényező, tehát a művész meg­ érezte korszerűsége össznépi szük­ ségességét. A szépség a természetből táplálkozva ma - hogy úgy mond­ jam - mozgalom. Környezetformáló erőterek vannak a képek tartalmi hordozó elemeiben, az ízléskultúra feljesztését célzón pedig ilyenek a címek: Galam bvirág, Kardos madár­ sisak, Téli hajnal a Saigon, A Magas-Tátra Salgóról, Mocsári gólya­ hír. . ., na és természetesen a kísérő szöveg! A „Személyes szavak az olvasó­ hoz” külön litániát érdemelne! Nemcsak része a könyvnek, de ma­ rasztaló, szép üzenet is - Praz­ n o v s z k y M ih á ly tollából. A Szerző útitársának, Feleségem­ nek ajánlom - megejtően szép gesz­ tusa - szerelem! Szervesen kapcsolódnak és épí­ tik fel a könyvet egésszé! A Karancs, Medves, Ipoly-part, ha ugyan más-más alaptónusokon is jelenik meg, minthogy itt részek­ ről van szó, könyvszerkesztési gya­ korlat szerint az olvasó-néző eliga­ zítására megérdemelt volna egy tar­ talomjegyzéket is. A Petőfi Nyom da Kecskemét, mondhatom, nemzetközi színvona­ 96 lú könyvteremtő munkáját ismerve, már szinte természetesnek vesszük, de dicsérjük! A z külön érdeme a tördelésnek, hogy nem „kifutóra” , hanem zár: egységben a teljes kép hitelével hozta a reprodukciókat, világos, vál­ tozatos képméretekkel, a színek pedig „hiszem” - megegyezőek a művész által adott alkotásokkal. A címoldal színben, a betűk tí­ pusában, egyáltalán könyvművésze­ ti szempontból - nem elégítenek ki, ez a legszegényebb rész, az érték belül van! D e! N e keseregjünk! A személyes erőfeszítések megva­ lósultak a Palócföld örömére; c közéleti igényű mű méltán számít­ hat a befogadói élmény mélysége­ ire! Itt a mű a rendben, szépségben, esztétikai harmóniában testesül meg, az országosan eddig ismert és felállított mércét ebben a műfajban tisztán énekelten, nem a vidékiség jelentkezésével, hanem az országos véráramot is gazdagítva minden aránytévesztéstől mentesen. Egyenletes színvonalú művészeti alkotás született, amely nem utolsó­ sorban nekünk lokálpatriótáknak szívmelengető sikerélmény, az ide­ látogatóknak lencsével felfestett turistajelző, ez is a haza egy da­ rabkája. . . Köszönet a gondozó Nógrád Megyei Múzeumok Igazga­ tóságának, mindazoknak, akik v i­ lágra segítették a művet! Fancsik Jánosé pedig legyen a mindnyájunk nagyrabecsülő örömű meglepetése, hogy vele gazdagab­ bak lettünk egy alkotóval! C Z IN K E F E R E N C ��Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2ad26e536d24c643018f73a9e1b94e2d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d877da090a912dbbe5b1ce813dfa3ae3.pdf bd149ddbea12562f8b6361970f81a57e PDF Text Text ��Tartalom ABLAK Román irodalmi összeállítás 3 Kőrössi P. József előszava 4 Tristan Tzara három verse 6 M átyás B. Ferenc: Előhang egy novellához 7. Mircea N edelciu: A 4. számú pékség története (novella) 2 1. Lucian Avramescu versei 24 Apostol G urau: Kezek (novella) 25 Ioana Craciunescu két verse 26 Cristian T eodorescu: Tenyészpontyok (novella) 28 D a n Verona két verse VA LÓ SÁ G U N K 32 Horváth István: Műveltség és magatartás (tanulmány) 40 Brunda G usztáv: A z egyesületek mint a nyilvánosság csírái (tanulmány) M Ű H ELY 46 Feledy G yula köszöntése 48 Vasy G éza: N agy László történelemszemlélete 58 Mezey K atalin: N apló helyett III. 60 A Jelenléttől a Médium -Artig (interjú) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 66 Jaroslava Pasiaková: Sarlósok - muszkavezetők 78 Balogh E d gár: Magyarok, románok, szlávok (Kovács Győző) HAGYO M ÁNY 81 Beke M ihály András: A tragédia vége: a komédia kezdete I. 91 Staud G éza: Paulay Ede M elléklet: I. Tartalommutató az 1987. évfolyamról (Szerkesztette: Brunda Gusztávné) II. Az idei Madách-pályázat felhívása Borító 3. felső fotó: Cseres Tibor dedikál Salgótarjánban. (Fotó: Buda László), alsó fotó, balról jobbra: Szöllősi Zoltán, Szepesi Attila és Zalán Tibor Salgó­ tarjánban a költészet napján. (Fotó: Laczkó Pál) ☆ Értesítjük kedves olvasóinkat és szerzőinket, hogy a munkahelyi művelődésről indított vitánk (2. szám) anyagtorlódás miatt a 4. számban folytatódik. �E SZÁMUNK A N ó grád SZERZŐI M egyei T an ács V B m ű ve lő d é si o sztályán ak lap ja. Brunda Gusztáv népművelő (Sal­ gótarján) ; Beke Mihály András író (Bp.); Horváth István muzeológus, Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G ELNÖ KE: K apás József A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros M árta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A SZER K ESZTŐ SÉG a Palócföld főszerkesztője (Salgótar­ tört. ján); Justyák János i rod. (B p .); Kovács Győző irod. tört. (Felsőgöd); Kőrössi P. József költő (B p .); M átyás B. Ferenc író (B p .); Mezey Katalin költő, író (B p .); Jaroslava Pasiaková i rod. tört., a pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszékének helyettes vezetője (Po­ zsony) ; román költők és írók; Staud Géza irod. tört. (Bp.); Szlafkay Attila műfordító (Bp.); Vasy Géza i rod. tört. E L T E (Bp.). T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. Kovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. K é s z ü lt ip a r i 8 ,4 a N ó g rád V á lla la t ( A / 5) ív M egyei s a lg ó t a r já n i N yom da­ te le p é n , t e r je d e le m b e n . F. v .: Kelemen 88.50652 N. S. Gábor igazgató, E számunk illusztrációs anyagát a 60. születésnapját ünneplő Feledy G yula - szerkesztőségünk felkérésé­ re - lapunk számára készítette. A Palócföld és olvasói tábora ezzel is tisztelegni kívánt régi kedves szer­ zőnk életműve előtt. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I . - 1909 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrizü k meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0 5 5 5 - 8 8 6 7 . Index: 25-925 2 �ablak A z elmúlt év végén a M űvelődési Minisztérium és a M agyar Í rók Szö­ vetsége József A ttila k öre vendégeként négy román író két hetet töltött Magyarországon. T ö bb ek között Salgótarjánban, a Palócföld szerkesztő­ ségében, és Balassagyarmatra is ellátogattak. Olyan írókról költőkről van szó, akik egy-egy átutazásnál hosszabb időt még nem igen töltöttek nálunk. E z a találkozás adta az ötletet ahhoz, hogy a Palócföld számára ké­ szüljön egy összeállítás írásaikból, annál is inkább, mert többször hangsú­ lyozták: itt különösen jól érezték magukat. D e, ha már román írók műveiből áll össze ez a rovat, szerepeljenek mások is. Olyanok főleg, akik ritkán jelennek meg magyarul, és akik egy valamikori párbeszédnek is partnerei lehetnek. A másik oldalról. Így esett Irt választás rájuk, és éppen rájuk; azokra, akik itt következnek. Ugyanakkor hisszük, hogy figyelm ünkre nem csak ők érdemesek. A válogatásból külön említést érdem elnek - és igényelnek Tristan Tzara versei. E b b en a kis „ablakban” most ő az egyetlen klasszikus. E z is ritkán adatik meg neki. Róla a legtöbbet m ind ez idáig a magyar olvasó Illyés G yu la két írásából tudhat: ez az a két írás, amely egy m inden­ kori Tristan Tzara-életm ű-válogatás elő- és utószava is lehetne. Tristan Tzara itt mellékelt verseit még Romániában, 1 9 1 2 - 19 15 kö­ zött, 1 6 - 19 évesen írta. A későbbi dadaista költőnek e korai, szimbolis­ taként számon tartott korszakáról alig-alig tudhat valamit a magyar olvasó. Azért illesztettük verseit válogatásunk elejére, hogy ezzel is tisztelegjünk európai szellemisége előtt. K Ő R Ö SSI P. JÓ Z S E F 3 �T R IS T A N T Z A R A (18 9 6 -19 6 3) Undor Itt halott tenger partjai vannak Kőből felhők, kátrány-hidak Puszta az ég alja itt nincsenek hajók Nincs alga bálna korall a vízben É s fáj fáj nekem mint a szirének sivalkodása A sárga hegyekben Annyi de annyi állat hemzseg Beteg lélek A z elfüstölt ábránd üzemében A zöld pocsolyákban Elsüllyesztenélek A z agyag kaptatok Lenyelték a telek havát Am ire csak a férgek kaphatók: Dédelgetlek meg akarlak csókolni téged. Sírfelirat És éreztem hogy tiszta és szomorú a lelked A holdat érzi így meg az ember amint Némán úszik át a függöny mögött. É s éreztem hogy szerencsétlen és árva a lelked, Mint egy koldus: kinyújtott kézzel a kapuk előtt Se kopogni se belépni nem mer. É s éreztem hogy törékeny és alázatos a lelked, Mint egy könnycsepp mely képtelen átgurulni a szemhéj küszöbén, És éreztem, mint egy könnyes zsebkendőt a kézben, Hogy szorong és fájdalom itatja át a lelked, M a pedig, amikor a lelkem bűnözni készült az éjszakába, Láthatatlan kísértet ujakkal Egyedül a te lelked tartotta vissza 4 �M e s é le m a k e r tn e k S o rso d at É s m e g u g a tn a k a z e b e k A s z o m sz é d o k k irö h ö g n e k H id e g v a n H u ll k in t a hó M in t m e g fu ta m íto tt fa r k a s A sz é l ü v ö lt R ézh aran go k r é g m ú l t f á j d a l m a k a t c é lo z n a k m e g A z é v e k fo s z la n a k a t é l s z e m h é ja a l a t t L ie sző k e L ie K á r h o g y n e m lá to d a k ö d fá ty o lb a te k e re d e tt te n g e rt K á r h o g y n e m h a llo d A fé n y fű r é s z h a n g já t T á v o l i t e n g e r e k b ö lc s ő jé b ő l z e n g a b á rk a -ro n c s o k fá ja K á r h o g y n em érz e d M i l y e n m é ly e n h a j l a n a k m e g a f á k h o g y m e g c s ó k o l h a s s a n a k É s h o g y a r c o d a t m e g is m e r h e s s é k M e g d u z z a d n a k a z e lt ű n ő h u ll á m o k a j k a i V a l a m i l e h u ll o t t S í r v a le h u llo tt e g y c s illa g J ó e m b e r e k k ö n y ö r ö g je t e k ő é re tte ( K őrössy P. József fordítása) 1914 5 �Előhang egy novellához Mit mondhat olyan szerző századunkban, két világháborúval is megbélyeg­ zett, sőt egy harmadik fenyegetését is hordozó XX. századunk végén a hábo­ rúról, aki tizenöt évvel az utolsó lövés után született? Olyan kérdés ez, melyre válaszolnom kell, amikor (a Palócföld szerkesztősége felkérésére) Mircea Nedelciu elbeszélését választom a mai román próza és a magyar olvasó találkozására. Mircea Nedelciu 1950-ben s zületett; első irodalmi próbálkozásaival még diákként, a bukaresti román nyelv tanszék égisze alatt működő Junimea iro­ dalmi kör keretein belül jelentkezett. Szerzői kötettel 1979-ben debütált. Már akkor világossá vált, hogy ez a fiatal író elégtelennek ítéli a hagyományos prózaírás módozatait, melyek konvencionalitásai meghamisítják a valóságot írja róla Mircea Iorgulescu, az Arhipelag című, 1981-ben megjelent prózaanto­ lógiában, tárgyunk: A 4. számú pékség története című elbeszélés bevezetésé­ ben. - H elyette egyféle tágabb, átfogóbb idősíkot választ, ahonnan az egyete­ messég igényével szemlélve tárgya jelenségeit, visszahatni igyekszik a jelen pillanatvalóságának hitelesítésére. Ennek az írói módszernek és nézőpontnak szellemében éli át G. P. káplár, a második világháborúban német csatlósként harcoló román hadsereg géhás altisztje, a Donig-vonulás eseményeit. V álasztásomat különösen indokolttá teszi, hogy Mircea Nedelciu a nemzet­ politikai propagandára különben oly alkalmas környezetben és hőssel, aki a szó jobbik értelmében mégis „ egy néplélek”, és viseli románsága sajátos je­ gyeit, nem fűti túl, nem alacsonyítja közhellyé a nemzet, haza, anyaföld, a szeretet és nem utolsósorban a humanitás fogalmait. Mircea Nedelciu nem ködösít történelmet, nem költőiesít szólamokat egykori frontkatonák utóda­ ként, nem rangsorolja a front és környéke soknemzetiségű hadait sem szere­ pük, sem sorsuk szerint, de jelképes jelleggel ruház fel mindent, amit G. P. káplár feljegyzésein keresztül, említésre méltónak ítél. Hőse egyszerű parasztember, akit a törvény tisztelete és a behívóparancs mintegy akaratán és tudatán kívül kever el a Nagy Orosz Mezőségen embe­ rekkel, gépekkel, rombolással, de a táj szépségeivel is; G. P. káplár nem ítélke­ zik, pusztán elszenved, miközben megszokott gazdálkodó életét próbálja élni a megváltozott környezetben is, mintha tudná, hogy nem azok közül való, akik a szerepeket kiosztották. Szomorú, s jóhiszeműsége által kiszolgáltatott hős G. P., azaz a Bundás, de u gyanezekért melegen - a jelképesség értékével általánosan: emberi is ; az időtlen milliók prototípusa, akik egyetlen egy dologhoz értenek, az élet mesterségéhez. Hőse helyett, aki csupán adatokat é s helyszíneket rögzít naplójában, a záró­ jelek kiemelt szövegében jelenlevő szerző magyaráz, kérdez és ítélkezik, oly módon, hogy okfejtéseiben figyelmeztessen az éhínség köntösében már dúló III. világháborúra is. MÁTYÁS B. FER EN C 6 �M IR C E A N E D E L C IU A 4. számú pékség története (ahogyan G. P. káplár, azaz a Bundás, „saját szemével látta” ) Többnyire kucorogva ül ( nem tudni miért nem akarózik neki vagy nem sze­ ret lábon állni), sokat dohányzik (szinte két csomag Marosestit naponta) és keveset beszél, kissé selypen (összes első foga hiányában), de nem görcsöl be egyáltalán a magasságkülönbségtől, ami közte és a többiek (akiknek szokása örökösen talpon maradni) között van. Korához, felkészültségéhez képest, meg­ lepő beszédében a nagy számú neologizmus pontos, sőt könnyed használata. 1907-ben született, tehát hamarosan betölti a 70. évét. É S Z B E N T A R T A N D Ó : az indulás Medgidiáról 1942. március 17. napján történt, 3 napig voltam a 2es géhás zászlóaljban, azán Tirászpolnak mentünk és Ogyeszából elmentünk a frontra egészen Szpiridonovka nevezetű faluig, ahol március 25 ik napján Gyümölcsolytó Boldogasszonykor átvettem a szolgá­ latot, amit parancsba kaptam, vagyis hogy kemencefőnök. V IR Á G V A S Á R N A P N A P JÁ N : 1942. március 30 Máma Virágvasárnapon csoré lepényt ettünk úgy amilyen rosszra azt csinálják, hogy a disznók se enné meg, pedig azon a helyen voltunk, ahol a kenyeret sütötték, csakhogy nem dolgoztunk még és átszállítottak minket Rányeva nevezetű faluba. Egész nap tétlenkedtem, nyeltük az éhkoppot és dideregtünk a hidegtől. Itten írtam 942/III. 2oán. Í gy tehát, bár román katona volt, és éppen megismerkedett a felemelő paranccsal, miszerint „megparancsolom, hogy lépjétek át a Prutót!" , a hősiesség kórja alig-alig kínozta meg. Bár ki sem ért még jóformán a front­ ra, íme, máris hatalmas problemája adódott, hogy az étel pocsék. 1942 már­ cius 31 Itten vagyok Alexandrovka faluban a Fekete Tengernek Partján 2okm tá­ volságra Ogyeszától a Nyikolájevbe vivő Ország Uttyán, itten csak nézelő­ dünk a Tengeren, ahogyan a haragos hullámok mozgolódtak, míg az les Rosiori Ezred és a Német Hadsereg adta a Tenger őrségét, hogy ne szállhassa­ nak a partra az Oroszhadak. 1942 április 3 Miközben alakzatban meneteltünk Nyikolájev falu felé az Országutyán, hát csak összeakadok véletlenül Teodorescuval, aki Valea Presnibeli legény, Grigore Tavna unokaöccse, és elmond­ ta, hogy éppen az előbb haladt át itten Popa Velescu Alexandruja és Bulgáru­ nak a Ionel fia. - 1942. április 4 Elmentünk már kora reggelen mind csak elő. re a front felé és elérkeztünk Z elenyij faluba, 10 km távolságra Nyikolájev Várostól, itt lekvártélyoztunk Húsvét éjjelén és a szekér elment az Országuttyára, hogy megvárja a Húsvéti ajándékos autót, azaz cigaretta és vala­ mennyi élelem, most hát v árunk. - H Ú S V É T - 1942 április 5 Reggelre kelve leváltottam az ingeket és megmosakodtam és a végén adott nékem a szálláscsináló egy tojást egy darab kalácsot és egy darabka túrót cukorral el­ keverve (hogy lásd mennyire akadékoskodó az ember). Később magához hí­ vott az alHd. és adott nekem húsvét fejiben 2 kis kalács 4 tojás 1 gyufa és egy paklidohány. - Április 5 délután. Ebédután nagy hóförgeteg jött, hogy kis távolságra se látszott tőle, de én házban vagyok és csak nézelődök kifelé. - 1942 április 6 Máma Húsvét másodnapján miután elmúlt a Hóförgeteg egy nagyon szép nap volt szél nélkül és nappal. 12 órától kezdve én veszem át az 7 �őrség parancsn. 12 órakor ebédre kaptunk szalonnásbabot, olyan keveset ad­ tak nekünk, mint a foglyoknál szokás és kaptunk egy-egy kicsi darabocska kalácst. - Ezen a napon egy Beszarábiaival találkoztunk, akit átvettek az Oroszok amikor átengedték nekik Beszarábiát és azt mondta nekünk, hogy csak lövészárok kiásni használták ottan. Ugyanez az ember mesélte, hogy az orosz erők egészen elgyengültek, minden bizodalmuk a Tüzérségben van mer’ annyi maradt meg nekik, és azontúl minden más fegyverneműjük egészen meg­ vannak tizedelve. - Ez az Ember (sic!) mondta hogy Balti megy.ből való és 9 hónapja nem volt otthon. - 1942 április 7 Máma miután megkaptam a ká­ vét kaptunk egy-egy csupornyi tejet is a háziaktól, a tej rossz volt, mer ki volt a vaj belőle (vonva) géppel. (Mint mondtam, G. P. akadékoskodó és minél inkább előrehaladnak az ellenfél vonalaiban, annál akadékoskodóbb lesz.) Ami után voltam a falu szélén és egyszeri fegyverrel való tüzelést végeztem. Ugyan­ ezen a napon kaptunk egy-egy negyedliter rozspálinkát és egyet borból is, dél­ előtt be is csiccsentettem egy kicsit, miután ettem valamelyest aludtam és az­ után kimostam egy rendbéli ingemet a kötényt és zsebkendőt. 1942 április 8 Már kora reggel összegyülekeztünk és elküldtek az egyik kolhozba egy istálót kitakarítani, almozni a pékség marháinak bekvártélyozására. Ottan ta­ láltam egy Orosz automatapuskacsövet és töltényeket, amiket felhasználtam az én fegyveremhez. Ugyan máma eljött a Pékség többi létszáma Terászpolból és azt beszélik holnap átkelünk a B ugon, előbb Várvárovka falván és túl a B u­ gon túl van Nyikolájev Városa. Holnap április 9 elmegyünk az egész pékséggel mind csak előre a front felé a hadtest után. 1942 április 9 IV9 napjának reggelén elmentünk Zelinyij nevezetű faluból Varvarovka felé a B ug folyó mellett. Elmenvén 12 órakor megérkeztünk Varvarovkába és azon nyomban a meg­ érkezés után ebédeltünk. 1942 április 10 Máma végrehajtatott a kemence kerekeinek megpucoválása és a B ug folyó­ ból való vízzel való megmosása, mer’ mellette vagyunk. Ugyancsak írtam 2. 1. 1. egyet feleségemnek egy másikat meg Gh. Buldulea bátyónak. Itt írtam őket bekvártéjozottan Várvárovka nevezetű faluban a B ug mellett és Puchea bátyó Vlasca falva Stirbei Voda község csak fújta a furujáját. (Megfigyelendő a szöveg tudatossága saját szerkesztésének körülményeiről.) 1942 április 1 1 Máma megfótoztam az ingemet lévén majdnem tönkremenve és hangos szó­ val kiáltom, hol vagy most te asszony hogy láss engem amit most csinálok. Itten írtam Varvarovka nevezetű faluban Ocsácsov megyében. ( . . . S ha lehe­ tősége lett volna, G. P. le is fényképezteti magát a B ug folyó mellett.) Ugyan mai napon amikor ebédelni vittek, ahelyett hogy ebédet adjanak né­ hányszor lehasaltattak a 2. lovászok miatt, akik fej vagy írást játszottak és Soroaga kpt. Úr rajtakapta őket és elkobozta nekik a pénzüket, és adott nekik 10, 15 botot a seggükre csórén, és az Oroszok és az Orosz Asszonyok néztek minket ahogy verik őket. Dél Után Egy Orvos Alh. beoltott minket máma 1942 április 11 Szombaton Varva­ rovka nevezetű faluban, és egész éccaka nem tudtam aludni a fájdalomtól. (Íme, hogy mégsem valamilyen helyszíni közvetítésről van szó; a „d é l után” 8 �cím inkább az elbeszélt cselekmény pillanatát, mint szöveggé formálásnak ide­ jét határozza meg. Néhány sorral előbb a két idő szigorúan egybeesett. De az utóbbi esetben tisztán látható, hogy papírra vetése csupán másnap délelőtt tör­ tént meg.) 1942 április 12 Máma április 12 még korareggel felleltározzák a kincstári felszerelést, amit mindenki személyére kapott. D él után 12 órakor megbüdösödött halból halcsorbát kaptunk, amit a disznók sem ennék meg. Miután ettem írtam haza egy kovertát bélyeg nélkül. 1942 április 1 3 Máma reggel kivezényeltek minket a mezőre, ahol alaki kiképzést végez­ tünk, és délután őrparancsnok voltam a pékségen. 1942 április 14 Mától kezdve a Német ellátmányhoz soroltak bennünket az élelmezéssel, amelyekből láttam is konzervesdobozokat, sajtot, vajat, cigarettát és mondo­ gatják, hogy kapunk cukorkát is (nem kaptunk csak sültkrumplit, káposztát és konzervet és 250 gr kenyeret). D él után Este Kaptunk szegfűszeggel készített, illatos teát és kevéske édességet, és 40 gr préselt vajat és kolbászos káposztát - megtartottam belőle másnapra is a ká­ véhoz. (Ez a „Ném et ellátmányhoz soroltság” - titokzatos tényező, mely hir­ telen tört b e a szöveg körülményeibe —, arra készteti G. P.-t, hogy átalakítsa néhány napon keresztül kicsinyes naplóját egy folytonos étlappá, amiből kide­ rül, hogy a n émetek már akkor nagyon erősek voltak a propaganda terén. A fasizmus és a technobürokrácia általában nagy erővel kapaszkodik a nyelvbe. Az egyszerű ember számára megélhetésének bármily mérvű javítása, titokzatos szavak özönével adatik meg, ekképp válik a nyelvezet birtoklása a politikai ha­ talom fontos forrásává). 1942 április 15 Erős hideg Reggel kávé, egy kis kenyér és vaj. 12 órakor halcsorba. És egész nap fo­ lyamán a raktárban dolgoztam a 4ik Hadosztály számára kiosztani az élelmet. 1942 április 16 Fodormenta tea marmaládéval, 1 2kor halcsorba, ott vagyok a raktárban mely­ ből szétoszt. élelmezés a Hadosztálynak. Dél után vagyis este halcsorba és vaj. 1942 április 17 Pékségünk máma indul át a B ugon, és én maradok még 4 napot Várvárovkában. Este másik házban aludtam. Buhovszki Úrral. 1942 április 18 Bevégeztünk az élelmiszer raktárral, és átmenve a B ug folyón, dél után 3 óra felé, elmentünk a behajózási stégre a további indulás végett. Itten a zöld füvön írtam és néztem a frontra behajózó hadakat. - G. P. Kápl. (Lám, az „ellátmány” és étlap-felsorolásai nagy hirtelenséggel tűnnek el a szövegből. A B ug folyó és partját borító zöld fű volna ebben a ludas?) Vasile Enciu adott nekem egy pakli dohányt és egy csomag cigarettát és 3 Márkát. 1942 április 19 Ezen az éccakán bevágtak vagy 5 bombát Nyikolájev Városba, ahol alud­ tam az első éccaka. Itten írtam vasárnap április 19 reggelén. Valamint ezen 9 �a napon odamentem az állomásra, ahol a 4es utász Zászlóalj rakodott be, és véletlenül összetalálkoztunk Vasile G. Enciuval, Vasile Neciuval, a Savu Costicájával és Biti Petrujával Preasnaból, mentek a front irányába mind vala­ mennyien ugyanabban a Hadosztályban. 1942 április 20 K edd(?) Máma is voltam a Bazárban és vásároltam egy fenőszíjat és 10 tűzkövet 2 Márkáért, és a szíjra adtam egy fél márkát. (A nyelvezet feszültségének erő­ teljes versenytársa van a csere eszméjének feszültségében.) 1942 április 21 Szerda Máma megírtam egy 1. 1. és rábíztam egy emberre, aki a 2es géhás Zászla.hoz ment, és megkértem, hogy tegye fel az északi pályaudvarnak. És menvén a Nyikolájev Állomás rakodóján éppen berakodott a 6os Üteg és a 2. Könynyű Tűz. Hadosztály parancsnoki csoportja, és összetalálkoztunk Marin Dutea Oitajával és adott egy csomag cigarettát, és sok szót váltottunk, ugyan máma kimostam a koszos ingeket is. Délután kaptam 39 cigaretta, vaj, cukorkakonzerv és kenyér. 1942 április 22 Csütörtök Ma is tettem egy kört a bazárban sétaképpen. Egy márkát adtam hat tűz­ kőre és egy kanócra, és még adtam egy cigarettát két halászhorogra. A piacon különböző ruhaneműt árultak, élelmet is, egy 2 kg. kenyér 360 lejbe kerül vagy 6 márka német pénzbe. Ebben a bazárban vehetők nagy értékű dolgok is, de dohányra, nem pénzért mer’ minden csolovék ahogy csak meglát kérdi a dohányt. Itten írtam Deadusca Alexandru házába. G. P. Kápl. 1942 április 2 3 Szent György Péntek Máma lesz a behajózás és indulás Nyikolájev Városból a frontra a N É ­ M ET H A D V E Z E T É S S E L ( - íme a speech nyomai, melyet indulásuk előtt tartottak nekik). Mennünk kell 500 km 2 napot és 2 éccakát vonaton és egy 100 kmt gya­ log, hideg élelmezéssel. Korán reggel megborotválkoztam és előkészítettem a Borjút az induláshoz. Reggel összetalálkoztam Biti Tudorjával, és éppen máma sokat beszélgettünk Tirászpol (?) állomásán. (Vajon elfelejtette vagy sem G. P. káplár, hogy a fennebb megjelölt n apon éppen neve napja volt?) 1942 április 24 Nyikolájevből elindulva ülök a vonaton, eddig a vonaton ültem egy napot és egy éccakát, a front felé, az úton dohányt árultak 240 lejért egy csomag­ gal, amit amióta vagyok nem pipáltam, a vonaton, amin most vagyok, kü­ lönböző gyártmányú elektromos villanyáram-felszerelések vannak és erre felé a vonat villannyal ment. Esteledvén elérkeztünk Nyeper Petrovszkij állomás­ ba, ahol az esti alkonyodásban elmentünk egy köves országúttyán, s amikor keresztül mentünk ezen a városon, amit Nyeper Petrovszkijnak hívnak, olyan éccaka 12 óra lehetett, nézegettem a házakat, amik jóval módosabbak vol­ tak, mint a Bukarestiek is, és magasok nagyon és kimerítően gyalogoltunk egész éccaka, csak mentünk és jött, hogy összeessek a fáradságtól, éhségtől és a pihenés hiányában. 1942 április 2 5 Nyeper Petrovszkij Város melletti faluban vagyok, reggeli beszállásolás, már reggel csináltak teát és 12 órakor kaptunk finomcsorbát, itt láttam olyan házakat szitává lyuggatva repülőből, golyóval. Dél után szereztem két pak­ li fekete dohányt, III. osztályút. Amikor átmentem a Nyeperen azon a hídon ami átvisz a Nyeperen, a következő módon van megépítve. Alul a vonat 10 �megyen átal és felül a járművek mennek, és a villamos sínek, amik átmennek Nyeper Városból a Petrovszkijba; ezt a várost úgy hívják, hogy Nyeper Petrovszkij és a Nyeper folyó átmegyen a Város közepén. Itt írtam ugyanannál az asztalnál Simion Vasile Szakaszv. és Popa Vasile Szakaszv. Iaisból, R egiei utca 14 szám. 1942 április 26 Vasárnap Máma vásároltam 42 cigerattát, 1 bortvaszappant, 1 mosót és 1 arcmosás­ ra valót, amit az egységtől kaptam mert Német ellátmányban vagyunk. (Ismét? Vajon akkoriban létezett-e Rexona híres márkája? S ha létezett, volt-e köze a koncentrációs táborokhoz?) Dél után másodszorra is csináltak ismételten oltást nekünk kolera ellen. És reggel elindultunk és mentünk 35 km. 1942. április 27 Hétfő Novomoszkovszki nevezetű faluban szállásoltunk be, szép falu és egy sza­ bónál aludtam és reggel elmentünk egy Znaminovka nevű falu felé, amihez megtettünk 20 km. Máma hidegkoszt és cujka, 1942 április 28 Kedd. M e g é rk e z tü n k Z n a m in o v k á b a és it t k v á r t é jo z t u n k , m a jd h o ln a p m együnk to v á b b . Az úton mendegélve tönkretett járműveket láttam, vagyis autókat, tankokat, ágyukat, mindenféle lövedéket, municiós dobozokat és ágyúból való kilőtt hűzniket, erre több harcot vívtak a Német, mer’ csak német sírhantokat lát­ tam. Áthaladtunk vagy két csuda jól megépített vízihídon. 1942 április 29 Szerda. Megint gyalogoltunk és mert nehéz úton mentünk 8 ökröket fogtunk min­ den kemence elé és nagyon nehezen haladunk, mer’ gödrös volt az út amenynyi jármű közlekedett rajta. (Nekünk, akik a XX. század második felében születtünk, tehát legalább nyolc évvel később a G. P. káplár által itt feljegy­ zett események után, tényleg sokat meséltek az ocsmány második világhábo­ rúról. Ugyancsak tudomásunkra hozták, hogy nem lehet még tudni, m iféle fegyverekkel viselik majd a harmadik világháborút, de mindenképpen bizo­ nyos, hogy az azt követő, azonnal következő háborút parittyával fogják meg­ vívni. Sok minden mást is mondtak nekünk. D e lám csak, arról tudomá­ sunk sem volt eddig, hogy a második világháborúban többek között olyan tá­ madások is megestek, melyeket néhány ökrös szekérrel hajtottak végre, köte­ lezvén őket, hogy átkeljenek a B ugon, Dnyeperen, Volgán, Donon és más vizeken. Ökrös szekerekkel, mint Grigorescu festményein. Néhány ökrös sze­ kérrel, melyekre kenyérsütő kemencéket szereltek, n os, szóval, ezt n e feled­ jük.) Haladtunk vagy 24 km. Karaberovkáig és átahaladtunk még Nomoszkovszkán, Orlinscsinán, Zlomenovkán, Karabinovkán, Metrovkán, Mávrénán, Mezsericsen, Léhacséván, Pavlográdon. Város, ahol azt mondták, hogy ma­ radunk kenyérgyártás végett. (Tehát még sem kényszerítették őket, hogy me­ netközben készítsenek kenyeret. Még ezek a szegény krumplievők is megtudták hát - lehet, csupán ezzel az alkalommal r , hogy a kenyeret egyhelyben ké­ szítik, le gyökerezve.) Menetközben ma is 24 km tettünk meg, az úton láttam elromlott autókat tele s tele golyó és lövedék találattal, bombatölcséreket, szilánkokat, sőt kiégett hűznijeiket is szétdobálva szerte a mezőn. Különböző szétdobált holmik is, mint autókerék, gumiabroncsok, autóalkatrészek és min­ denmás. 1942 április 30 Csütörtök Máma ismét meneteltünk vagy 20 km esőben és borzasztó sárban, 10 pár 11 �ökröt is befogtunk és az emelőrudak mind eltörtek mivelhogy tengelyig sülylyedtek sárba a kerekek. Egész napon át mit sem ettünk, csak pont este 8kor valamit. 1942 május 1 Péntek. Máma május 1én Mezserics faluban állomásoztunk, ahol azért, hogy pihen­ jenek még a marhák. 12 órakor adtak 1 negyed kenyeret egésznapra babcsor­ bával mer’ nem lehet ellátmányozni a nehéz út miján. 1942 május 2 Szombat Még mindig Mezsericsben vagyok, nem mehettünk el, mert rossz még az út. Tegnap május lén megkaptam az első lev. lapot Stefántól és Apostolicától, és ma május 2én válaszoltam is nekik azonnal. - Ma kaptam 2 lev.-lap. hazaírás végett. - dél után kaptam egy pakli dohányt és innyekciót tífosz ellenit. 1942 május 3 Vasárnap Máma nyugtunk van, csak bekenytük zsiradékkal a kemencéket más semmi, szép napos nap napsütéssel, e percben az egyik harmonikával zenél. Dél után kaptam pipadohányt, mézet és cigarettát. 1942 május 4 Hétfő Az erdőben vagyunk, az erdőben ebédelünk, de kenyér nélkül, mer’ fel­ habzsoltam volt és elfogyasztottam. 1942 május 3 K edd Máma kenyeret kaptunk 27 Német cigarettát, de nagyon finomakat, ilyen jól lakottnak se éreztem magam, amióta csak úton vagyok. 1942 május 6 Szerda Máma továbbmegyünk Pávlográdból, mind messzibbre, és ugyan csak má­ ma kaptam egy lev. lap. a feleségemtől. 1942 május 7 Csütörtök Egész éccakán át gyalogoltunk a front(ra) 18 km a Kapitány kinevezte a hátvéd biztosítását mer’ még csak 18 km van a frontig. A falu neve Varvarovka II. (e „ I I ” hiányában azt hihetnénk, hogy körbe-körbe jártak). 1942 május 8 Péntek Máma reggel csak úgy összetaláltunk a Presnai Nedu M. Petracheval, 12 km voltunk a fronttól. Ugyancsak máma adtak pipadohányt és cigarettát és 3 trabukot. Mostan dél utáni 5 óra van és indulásra készülődünk, és néhány kmre megközelítjük a frontot. Egész éccaka gyalogoltunk a front irányába, örökösen ágyúdörgést hallottam. 1942 május 9 Szombat Az éccaka vagyis 9ről május 10. még teszünk egy 12 km szakaszt a front mögött, indulás éccaka 12 órakor, a pillanatban, amikor írok úgy lőnek ágyúval, hogy remeg a född is, míg az éccakában minduntalan rakéták látsza­ nak, hogy megvilágítsák a terepet, máma 12 óra után lefeküdtem és azt álmondtam hogy összevesztem Ticutával és Dadaval, mer’ bejött a házba és felforgatott minden holmit a házban. És hirtelen azt is álmodtam, hogy öszszeházasodtam Burdulea Sitajával, és úgy volt, hogy még szűz volt. És úgy volt, hogy R ă dita meghalt volt, és özvegységre jutottam, mitől mentsen meg az Isten. Alexzsevka falu melybe május 10-én érkeztünk. 1942 m ájus 10 Vasárnap 50 nap után érkeztünk csak meg arra a helyre, ahol kenyeret kell gyárt­ sunk. Máma május 10, megérkeztünk a front mögött 12 kmre a Tüzérség utolsó vonalától, akik egyfolytában hallszanak ahogy brüngetik ágyuikat a föld 12 �is beleremeg, kint alszom egy sátorban és olyan hideg van, hogy lefagy a kéz. 1 942 május 1 1 Hétfő Ez a falu, ahol berendezkedtünk, hogy kenyeret gyártsunk a 4ik Hadosz­ tály seregeinek, Olesszipcsa 12 km a fronttól. 1 942 május 12 Kedd. Korareggel kint voltunk gyakorlatozni, dél után felállítottuk a kemencék kéményeit, hogy készen legyenek a kenyérgyártáshoz, ami után adtak csokolá­ dét, kávét, cigarettát és egy trabukot. 1 942 május 13 Szerda. Tisztogatáson dolgozás és a körbeásás barázdáin, föld hordáson. 1 g42 május 14 Csütörtök. Máma van Jézus Krisztus Urunk szent mennybemenetele, és ahelyett, hogy pihennénk épp’ úgy munkára fognak, mint május 13 napján. 1 g42 május 15 Péntek. Máma betöltöm az egy kerek évet, amióta behívtak és az elmúlt éccaka vagyis 14ről május 15 nem aludtam egy szemernyit sem a repülők miján, mer’ bombázott minket, és félelmemben száll ingben a mezőre szaladtunk a sátrakból és a földre vetettük magunkat. Ugyan máma jött egy német repü­ lőgép és leszállt mer’ mondják, hogy az a posta. Máma 1942 május 15 esteledvén összetalálkoztam Ră ducanu G. Marinnal, a fronton abban a pillanatban, amikor beszélgettünk az Orosz Tüzérség vert, hogy beleremegett a föld. 1 942 május 16 Szombat. Az Orosz Légierő mellettünk bombázott többekközött valamicskét a Tüzér­ ség hadoszlopából is. 1 942 május 1 7 Vasárnap. Az éccaka nyugodt volt, de reggel az Orosz Tüzérség lőni kezdett, ám a mieink is válaszoltak rája. 1 942 május 18 Hétfő Máma favágást végeztünk és a vágás ideje alatt sebesültekkel rakott ko­ csik haladtak át az 5ÖS Dorobanti, 2oas Dorobanti és a 3as Lovas Ezr.-ből. (A káplár ámulata bizonyos összeegyezhetetlen cselekmények egyidejűségével szemben teljes diszkrécióban fejeződik ki. Hogyan lehetséges - mondta vol­ na hogy miközben én az udvarban \vagyok és nem teszek egyebet, mint né­ mi fát vágok, testvéreink, a z oly’ szép nevű ezredekből, néhány német kami­ onba zsúfolva és fájdalmukban üvöltve haladnak a haza felé? Ám neki nincs joga ámuldozásra. A z elveszejtené. D e akkor, kinek írta sorait a káp­ lár? Számított egy bizonyos lektorra?) 1 g42 május 19 K edd Csend (sic) a mi szektorunkban, annyi csupán, hogy autók jöttek sebesül­ tekkel megrakottan a 7 utászoktól és 5ÖS Dorobanti egységeitől. (Továbbra is szeretném hinni, hogy a teljes diszkréció bizonyos hatásos tények lejegyzésé­ ben nem holmi öncenzúrának tudható be, hanem a még meg nem magyarázott rémületnek.) 1 942 május 20 Szerda Éccaka 12 órától elkezdődött a 4ik Hadosztály ofenzívája, mer’ tüzel a Tüzérség, hogy pillanatra sem szüntet. Máma tőlti az én Ionicám a 8 évet dél után 4 órakor. (Gyanítom, hogy G. P. káplár az öt elemijével, rendelkezik a prózai szónoklás magas tudományával, másként miként tudna ő egymás mel­ lé állítani ennyire mesterien, két olyan mondatot, amilyenek a fentiek?) 13 �1 g42 május 21 Csütörtök Máma vagyunk a legnehezebb időkben (egy kölcsön mondat, evidens, de íme hogyan nyer folytatást), mer’ azon vagyunk, hogy visszavonuljunk lévén majdhogy körbefogva az ellenség általi, várakozunk. (Miből adódik tehát a feszültség r kérdezné az ellemző. Egy ,,kapott” gondolat társításából egy „szókimondó” kifejezéssel, bár visszafogottan, de rémülettel? Mi tudjuk, hogy 42 májusában, az emberiség mindent egyetlen lapra játszott. Tehát a feszült­ ség abból adódik, ahogyan mi ma megítéljük azokat a történelmi cselekedete­ ket? Abból, hogy mi ma már tudjuk, miszerint szép Lovasaink, D orobataink, Utászaink és Kenyér Sütőink cinkelt kártyával folyó játékban játszadoztak? Avagy szegény G. P. káplárért izgulunk, nem tudván még, hogy naplója egy nap vagy egy év múlva fejeződik be?) 942 május 22 Péntek Egész napon át fa vágás a gyártáshoz. 942 m ájus 23 Szombat Elkezdtük a kenyérgyártáshoz való készülődést, kemencékbe befűtöttünk. 942 május 24 Vasárnap Mámától kezdve május 24 megkezdtük a kenyér gyártását - egy nagyon jó hó fehér kenyérét. (M i által tekintették G. P.-t „egy harcosnak” ?) 1942 május 25 és 26 Hétfő és kedd Ugyancsak kenyérgyártást végeztünk, és jönni kezdtek autók a 6. Törzstől és a 4. Hadoszt., hogy kenyeret vételezzenek. 1942 május 27 Szerda Hasonlóan kenyérgyártás és éccakai csoportban vagyok. Máma esett is egy kicsit és ott kapott a ruhákkal a teknőben. (Ezekszerint, G. P. káplár, mint egy jó gazdasszony, kenyeret sütött és ruhát mosott az Orosz Mezőségen, nem messze a B ugtól. Csakhogy néha eső esett az Orosz Mezőségen és a káplárt elkapta ruháival a teknőben.) 1942 május 28 Csütörtök Mind kenyérgyártás, s miután kijöttem a gyártásból a sátorhoz mentem és lefeküdtem 1 2ig, és 12 után kimentem a levegőre és alvás közben Mamáról álmodtam, amint az ágyban fekszik, és eljött Panait sógor, a végén pedig még azt is álmodtam, hogy tűz égett keresztapánál, pár szál nád és egy kötés szalma, azután átköltözött a Tanító Úrhoz és ugyanúgy égett. 1942 május 29 Péntek Máma befellegzett a gyártásnak és holnap, május 30. indulás tovább mind előre a front felé. Szombat 30 Vasárnap 3 1 május és hétfő június 1 1942 A fentebb írt napokon vagy 100 km haladtunk, és falvakon mentünk ke­ resztül, Lizevája kis városkán és más falvakon is, kisebbeken, melyeknek nem tudom a neveit. Ezen az úton tönkretett Német gépeket láttam, döglött N é­ met lovakat, hámostól az útszélére kidőlve, trotil robbanóanyagokat, s az egyik fordulóban láttam azt a helyet, ahol bomba esett egy autóra, ami ezer cafatra tépte és tíz méterekre dobta őket, na meg egy akkora gödröt is, hogy elbújtatott vóna egy szekeret. Rozevája városban golyószóró golyókkal szitává lőtt házakat láttam. Június 1, hétfőn Barvenkovába érkeztünk 12 órakor éccaka világító telihold fogadott (miként Bolintineanu Miháj-vajda verseiben.) Megnyúztam a füvet és matracot töltöttem és aludtam, és más-nap június 2ikén kedden sátrat húztunk a kemencékre, és felkészültünk a kenyérgyár­ 14 �táshoz. Ezekben a menetelős napokban láttam a Magyar és Olasz Hadsere­ get, és szóba állva az Olaszokkal sokban hasonlítottak szavaik a mieinkhez. Június 3 szerda Máma ruhát mostam és délután kiadtak számomra új ingeket, mer a ré­ giek elszakadtak már teljességgel. Mondogatják, hogy az egyik erdőben a Donyec-partján, ott az Orosz hadsereg, amit nem tudnak kiszedni onnan csak ha felgyújtják az erdőt. Mostan, amikor írok, esti szürkülődés van és az Országúttyán több tíz és több száz Német tank halad a front felé mentében, a Krimi frontról jövet. A masinisták, vagyis a tankosok kék ruhákba vannak és fekete sapkát viselnek és szemüveget a szemükön. Barvenkovában va­ gyunk egy kis városban, ahol egy fajansz tintatartót találtam. 1942 j únius 4 Csütörtök Máma beléptem a nappali kenyérgyártó csoportba, 12 óra után akkora eső jött, mint a füst, és eláztatta a kenyérrel teli zsákokat és a lisztet fölemelte a víz és elúsztatta. 1942 június 5 Péntek Mind kenyérgyártás végrehajtása és délutánra érkezett nekünk egy Bárisnya, románul Domnisoara (Kisasszony, a fordító), hogy bedolgozzon a ke­ nyérgyártásba. Miközben itten írok, két orosz repülőgépek jöttek és levágtak két bombát, és megsebesítettek 4 gyermeket és egy németet, és az egyik se­ besült gyermek anyja zokogott. 1942 június 6 Szombat Semmi újság csak kenyérgyártás, majd miután leadtam a szolgálatot elmen­ tem a fogoly lágerbe, ahol adtam egy darab kenyeret és kaptam egy fenő­ szíjat. 1942 Június 7 Vasárnap (Irtózatos szél meg eső.) Dél után érkezett 5 angol repülőgép és váratlanul megtámadtak. A lég-el-hárító tüzérség irtózatosan tüzelt rájuk, ám de egyet­ len egy se esett le. Június 8 Hétfő Máma akárcsak tegnapon hideg eső, erős szél és hideg, hogy szinte meg­ fagy a kéz, egész éccaka reszkettem tőle. 1942 június 9 K edd Máma is beköröztek bennünket az ellenséges repülők, de bombákat nem bocsátottak le, de a lég E l hárító ágyuk megtámadták őket, és akkor eltá­ volodtak. Még egyszer jöttek repülők és ránk támadtak, ám a Léghárító lángolva le­ vágott 2őt, jól láttam a helyet ahova. 1942 Június 10 Szerda 9ről 1ore való éccaka egész éccaka ellenséges repülők bombáztak minket, eltalálták az állomást, ahol benzines hordókkal megrakott vagonok álltak, és meggyúltak, hatalmas lángokat vetve. Beszélik, hogy Timmoscsenkó generális tán előkészített egy erős hadsereget, hogy többé ne tudják visszaverni, de a fején át dobálták széjjel. Június 1től június 10 közé eső napokban rengeteg tankokat zsákmányoltak, és autókat, ágyúkat és különböző lőszereket és fegy­ verzetet, egész hadoszlopokat. És 15 ezer foglyot. 1942 június 1 1 és 12 Ez a 2 nap igen csöndes vala, csak kenyérgyártás folyt. 1942 június 13 14 és 15 Ugyancsak, ebben a 3 napban kenyérgyártás folyt, nyugalom volt, repülő­ támadás nélkül. 15 �1942 június 16 K edd 1 5ről június 1 6ra, éccaka 1 óra körül kaptunk egy kis esőt irtózatos vil­ lámokkal, véletlenül belecsapott egy házba, ami teljesen leégett a személyek­ kel együtt, akik benne kerestek menedéket, saját szememmel láttam milyen szörnyűmódon égett. (A káplárnak bizonyára megvoltak a saját értelmezései a „véletlen” és a „ szörnyűmód” szavak számára - a legsajátosabb értelmezések végül is.) 1 977 február 1 7 Csütörtök Véletlenül megtudtam nyolcadik elemista unokájától, hogy G. P. beteg lett és az F -i kórházban van kivizsgáláson. Megkísérelte elhagyni a dohányzást, s úgy tűnik ez rosszat tett neki. E l kell mennem hozzá látogatóba. 1942. június 1 7 Szerda Csupán kenyérgyártás és csönd az egész fronton, ellenséges támadás nélkül. Június 18 csütörtök, 1 9 péntek és 20 szombat. Kenyeret gyártottunk, csend volt repülő támadások nélkül. Ezekben a na­ pokban a Németek elhordták a fronton zsákmányolt anyagokat - Agyúkat, Gépfegyvereket, Gép puskákat, Brandokat külömböző nagyságú fegyvereket, gázmaszkokat, telefon kábeleket és használt lábbellit. 1942 JÚ N IU S 21 V A S Á R N A P N A P JÁ N A K S Z É P K Ö L T E M É N Y E . U G Y A N Ú G Y M IN T M IN D E N N A P , CSÖ N D É S K E N Y É R G Y Á R T Á S . 1942 június 22 Hétfő Máma június 22-én hétfőn egész nap haladtak a repülőgépek, olyan 3 mo­ torosak a front felé, egy nagyon nagy erdőbe, ahol akkora fák vannak, hogy 1 méter az átmérőjük s még valamennyi vastagság, ami, mármint ez az erdő a román hadsereg által van körülvéve, miközben a front ott hagyta őket a bekerítéssel és előre haladt keresztül a donon és minden folytatódik to­ vábbra is. 1942 június 23 K edd Máma vagy 300 sebesült érkezett a kórházba, ami itt található ebben a Barvenkova városban - a 20. Dorobanti Ezredből; 2 1. Gyal. és 5. Dorobanti. 1942 június 24 Szerda 23ról 24 júniusára virradó éccaka, úgy 10 óra felé éjjel, ismét ellenséges repülők támadtak, levágtak 3 bombát a közelben, ahol mi tanyáztunk a Pékséggel. A pillanatban gyártásban voltam, szundikáltam és egyszer csak felugrottam és azt sem tudtam mibe bújjak félelmemben, hát földre vetettem magam. 1 942 június 25 Csütörtök 26 péntek és 27 szombat Csönd volt, csak éjjel körözött fölöttünk az ellenséges haderő. 1942 június 28 Vasárnap Ebben a Barankova nevezetű városkában június 3 napjáig dolgoztam ked­ dig, június 3oán mondják, hogy tovább megyünk a Donyec irányába. 1942 június 29 Hétfő Ezen az éccakán is, június 29ről 3ora, úgy 10 órakor este, ellenséges repü­ lők jöttek és levágtak ránk 3 gyújtóbombát, de semmi sem keletkezett. 1942 június 30 K edd A sütés végeztével az anyagok berakodása, és dél után 6 órakor indulás Luzum nevezetű faluba, egyre csak a front irányába, közelebb a Donyecfolyóhoz. 16 �1942 . július 1 Szerda Attelepedés Észak Kelet irányába, mind csak a front felé. Június 30, este 6 órakor indulás Barvenkovából. Mint a többi áthelyezkedéskor is, az úton szétrombolt autókat láttam, és bombázott ellenséges tankokat, traktorokat, irdatan méretű ágyúkat, egész éccaka csak gyalogoltunk, és elláttunk a front­ vonalig is, látszottak ahogyan rakétákat vetettek és a repülőkből hullottak a bombák. Az út mintha krétával lett volna kirakva éppúgy, mintha kővel, és reggel egy faluba érkeztünk jókora megtett úttal mögöttünk, lehetett 30 km, egész napközben álcázva lapultunk néhány kicsike ligetben. Este 6 órakor is­ mét elindultunk ebből a faluból ugyanabba az irányba Észak Keletnek, egé­ szen Luzum nevezetű faluig van még jó 14 km. Midőn oda közelítettünk eh­ hez a Luzum nevezetű helyhez, az út szóién állt néhány gyümölcsfából való csalit, melyekbe az Orosz kazamatákat csinált, és alig mentünk még egy ki­ csit láthattunk 6 szétrombolt orosz tankot. Leereszkedtünk a faluba és át­ mentünk a Donyecen egy új, fából vert hídon, amit a Németek csinyáltak, és letelepedtünk a falutól 1500 m, jónéhány gyümölcsfa közé és el is kezdtük a kenyérgyártást. Ezt az utazást mindcsupán éccaka tettük meg attól való fé­ lelmünkben nehogy megtámadjanak az orosz Repülőgépezet. 1942 július 3 Péntek Ezen a naptól hasmenő beteg lettem és szombaton július 4. és vasárnap jú­ lius 5 dettó maródi. Más nyugalomban volt, csak 4én dobtak 6 bombát, ám 1000 m távolságra. 1942 július 6 Hétfő Végig csak kenyérgyártást végeztünk éccaka és nappal, egy híd közelében, melyen átjár a vonat. A Németek éccaka és napközben dolgozik villanykörte világnál, s amikor meghallja, hogy jönnek az ellenséges repülőgépek, menten kioltja a fényt és rohan az óvóhelyre. E zeknek a Németeknek van egy gőzzel működő motorja, ami cölöplábakat döngöl a földbe bele és önmagától sze­ gecsel egy kalapáccsal. Július 7 K edd Ezen a napon érkezett egy szakaszv. a 21. bukeresti Gyalogos Ezr. és ad­ tam neki vagy két kenyeret. Mesélte a pirlitei Tone Marin Kpt. esetét, hogy meghalt a fronton, mondván, hogy talántán el akart foglalni 2 Orosz kaza­ matát és véletlenül belenyomult az Orosz gépfegyverzet sorozatába és ripityára ment. Július 8 Szerda (Lassan végére érünk a füzetecskének, mely első abból a háromból, me­ lyet G. P. azaz Bundás, a román hadsereg volt káplára ajánlott fel szá­ munkra olvasmányként. K ezdve a ,,Hadfiaink” ciklus első olvasmányaitól a mai napig, sok mindent tudunk a román katona vitézségéről, de aki ezt a naplót olvassa, önkéntelenül felteszi magának a kérdést: „Honnan ennyi hő­ siesség ebben a G. P. káplárban? Halljunk oda, hogy elmenjen egészen Sztá­ lingrád alá s mindezidőben apróságokért és a rossz élelmezésért keseregjen, hogy naponta felfedezzen valamilyen hibát a környező világban, hogy lábát megkarcolja egy gránát szilánkja, mit figyelmetlenül ő maga robbantott fel egyik napon »miközben a klozetre igyekezett«, meg hogy lábát ficamitsa, amikor leugrik a szekérről egy olyan háborúban, melyben millió szám pusztul az ember, s akkor ő még az étellel sem elégedett?! Ez mindennek a teteje"! D e tegyük fel magunknak a kérdést, miként a költő: „M it akartak azok a badak?”. s akkor G. P.-nek, azaz Bundásnak, a román hadsereg káplárának. 17 �a negyedik Hadosztály m ozgópéksége kemencefőnökének hősiessége megáll a lábán. Első pillantásra fejtetejére állítva észleljük öt, és ténylegesen hason­ lít a bátrak fordítottjához, de nem csupán azért tűnik ilyennek, mivel egy fonák ügy szolgálója. Pontosan tudjuk mi késztette harcra a jó Peneş Curcanut és a vaslui kilencet (nem is beszélve a tizedikről, aki szakaszvezető is volt) vagy Eremia Grigorescut s minden parancsnoksága alatt álló hadfiát Mărasestinél, vagy azokat, akiket Moiseinél büszkén feltartott fejjel, mint­ egy megkövülten (mint V ida G éza-emlékművén) lőttek agyon; ám honnan tudhatnánk mit keresett G. P. azaz Bundás (G . falu, Ilfov megye) ahelyt a Donnál (amikor neki oly’ sok dolga lett volna otthon) ; s főleg honnan tudnánk, mi késztette őt, hogy harcoljon is ott. Ezek szerint, midőn az ok fejetetején áll, miként Hegel dialektikájában, nem látom, miért kellene csodál­ koznunk, ha az okozat is fonákján jelentkezik. A Z Á L T A L , M IT CSIN ÁLT, M IK E N T A Z Á L T A L IS, A M IT N EM C SIN Á LT , G. P. M A G A IS H ŐS V O LT. Július 7ről 8ra éccaka megint ránkjöttek a repülőgépek és fényeket ereget­ tek, hogy felfedezzenek bennünket, de bombákat nem. (Természetesen megfigyelhetünk még G. P. részéről egyféle közömbössé­ get is aziránt, mit úgy szoktunk nevezni, hogy háború. Ennek egyetlen lehet­ séges magyarázata: G. P. A RO M ÁN H A D S E R E G K Á P L Á R A , IM M ÁR A H A R M A D IK V IL Á G H Á B O R Ü B A N V E T T R É SZ T . Tisztázzuk: 1 973--ban, az E N S Z közgyűlésén, W illy Brandt - béke Nobel-díjas - kijelentette: „Erkölcsi szempontból semmi különbség nincs, amikor egy embert háborúban ölnek meg vagy arra ítélnek, hogy éhenhaljon mások közömbösségének következménye­ ként.” M. Mesarovici és E . P estel professzorok könyvéből - „Mankind at the turning point" - i dézünk: „A z U N ESCO felméréseinek fényében 400 000 000 és 500 000 000 között mozog az alultápláltságtól és éhínségtől szenvedő gyer­ mekek száma 1973-b a n . . . Kiszámították, hogy az egész világon, az egy la­ kosra jutó élelem mennyisége nem növekedett 19 36 óta, sőt, inkább vissza­ esett az u tóbbi tíz évben." Tehát a harm adik világháborút viseljük már! Tény, hogy nem tudjuk milyen fegyverekkel, de kemencefőnöke egy tábori pék­ ségnek, aki ökörvontatással átvergődte az egész sztyeppét a második világhá­ borúban, jószerével e harmadik világháború résztvevőjének nyilvánítható.) 1942 július 9 Csütörtök Kenyérgyártás és csend, légitámadások nélkül. Július 10 Péntek Áthurcolkodás Luzum Városból Pervomájszkoje faluba, három napig tar­ tott, átmenvén a Donyecen fürdőztem, e folyó mellett van egy falu, amit úgy hínak, hogy Tárburesztova. Ennél a falunál tartották a legádázabb harcokat, ahol meghalt a preasnai Dutu M. Ion, Marin Dut ea egyik fia, ez a falu egy nagy fenyő erdő mellett áll, ami 40 km hosszúságú és 16 km szélesség, ahol ismételten ádáz harcokat tartottak. Ebben a tartományban homokos terüle­ tek vannak, jobbára az erdőben, ahol folyt az élelem és a muníció szállítása, hogy gyalogosan bokáig temetődtünk. 1977. március 17 Csütörtök P. G. meggyógyult. Holnaptól dolgozni szeretne. Napszámosként G-ben, a a T.C.I.F . munkatelepén. Termelőszövetkezeti nyugdíjasként joga van. .„Hát hittem én, tanár úr, hogy megérem saját szememmel látni a mai napot? Hogy kimenekítsem magam akkor, az árvizekkor? Hogy sikerüljön túlélni egy olyan földrengést, mint a múltheti?” Aztán elmeséli, hogy beteg volt, „hogy 18 �majd kifúlt a szuflám” a bor miatt, m ivel hidegen itta egész télen át és az árt­ hatott meg a „gégefőjének” . Be kell lássuk, G. P.-ben némi halhatatlanság rekedt. „ A főre kiadott kincstári holmi” leltárával végződik itt az első a három füzetecske körül. D e ez nem egy titokzatos „üvegben partravetett kézirat”, és nem is egy közönséges úti- vagy frontnapló; ezért őszinték leszünk az olvasó­ hoz és bemutatjuk a harmadik füzet utolsó bejegyzését is. (G. P.-nek közben sikerült az általános tanácstalanságban és pánikban visszavergődnie Bukarest­ be és jelentkezett az ezrednél.) 1944 augusztus 3 Szombat Máma fegyvervizit vót, de nem fogadták el, mer’ mocskosak vótak. Egészen a fenti dátumig egyetlen golyó sem hagyta \el G. P. káplár puskája csövét. 1977 május 8 Vasárnap Előbb a széles, mezőségre lustult folyó mentén halad. Megmássza a nem túl magas hegyet, eltávolodva a folyótól átszel egy frissen nyíló mezőt, elér­ kezik a golovnai erdő szélére. Vasárnap délután van. Fülét egyféle csend „vattázza” (madárdal, az alig serkent levelek közötti könnyű szellő, a léptei alatt száraz ágak és tavaly őszi levelek sustorgása, ropogása). Május eleje egy mezőségi öregerdőben. A „magas füvek, ösvény, tisztások, madarak.” — szavak természetszerűleg fölöslegesek, tehetetlenek, ostobák olyan szomszéd­ ságban, mint a környező formák, színek, terek, légmozgások és mindezek kap­ csolata az ő érzékeivel. A mód, ahogyan tekintete igyekszik megörökíteni a könnyű, kis forrás erecskéjét, ahogyan füle rááll neszezésére, míg ajkai a vi­ zet érzékelik, nem rokonítható az „id ő ” szóban való megtestesülésével. Á lom­ nak nevezhetné mindezeket, de minek a magánynak szavai, mikor úgy is szükségleteinket meghaladóan sok van belőlük máskülönben. . . A fehér és magas, illatozva zümmögő rovarfürtökről, melyeket odateszünk, hogy T E R M E L JE N E K számunkra, jobb hallgatni. Szót sem ejteni róluk! Ugyanazon az úton tér vissza (3 órával később - ha számit az idő), kiválik az erdő hátteréből, mint egy eredeti Andreescu-festményből, átszeli a mezőt, leereszkedik a nem túl meredek kaptatón, rálel a vízre, ezegyszer meggyűlve, növényzettel benőve. Az út szinte a talpa alá símul, lépései egyenletesek, emberi hajlék formái tünedeznek elő (tehát égy falu) és velük együtt egy nagy rakás szó foglalja vissza időlegesen elbitorolt jogait. Benyomul a ház kertjébe, a szobába, melyben a televíziókészülék szónokol patetikusan a félhomálynak. Senki sincs itt. Fülei vattázott-süketek, tekintete céltudatosságába merevedett, ajka, nyelve, nyeldeklője még nem vált meg a forrás ízétől. A zömmögő fürtök illata, fehér színük (kihangsúlyozódva a zöld foltjainak szomszédságától), a méz íze - állandósulnak. A képernyő mindezekkel harcol, lüktet, viliódzik, lilás foszforeszkálásba hozza a félho­ mályt. Apránként benépesül a szoba, vasárnap van, '77. május 8-ka, és több mér­ kőzést közvetítenek. A táblajáték dobozában koccanó dobókövek koppanása, pohárcsilingelés, vörös bor, nem is a rosszabbik fajtából. Várakozás. A kép­ ernyő komótosan szövi fehér és fekete villózásait, s a szóözönét, melytől igyekszünk nem zavartatni magunkat. Egy nagybácsi, aki megkérdezi: - Megkapáltad a szőllőt, he? - V a j’ egy sor ha maradt, megcsinyálom hónap! 19 �- H á, hónap május kilenc van - tréfál az unoka. (Mintha május 9-én nem kapálhatnád meg a szőllőt !) A beszélgetőpartner veszi a lapot. Kacag. - Húsvét vón a.. . Akkor, igazából Húsvét vót! - Negyvenötbe’? - Igen - feleli és kényelmesebbre fészkeli magát; bejött az összeköttetés a stadionnal. A lelátók hangzavara, a közvetítő lelkes hangja - elég erősek, hogy alá­ aknázzák a hallása kivattázottságát, a tekintete kellemes révedését, a hűvös­ séget, mely az ajkára simul még, ,de a bodzavirág illatát is, mely állhatatosan időz még orrában. A lig hagytuk el Veselyt. A következő faluban egy fészer­ ben aludtunk. Az érzékek csak most kezdenek el szenvedni a sport képeitől, zajaitól, reményeitől és kiábrándulásaitól. Nicola tizedes szakasza K lakós fészerében aludt. Reggel, a cseh udvarában álló kút, a csajka, a hideg víz, motorbicikli-dübörgés, amint megáll az őr előtt, hé, bajti, hol a kilences hegyivadászezred parancsnoksága?, amott a harmadik ház, de mér’? megadta magát a németje, hogy többé nem mondod senkinek, hogy várd a parancsát, Nicolae tizedes visszatér a fészerbe, hé, fölkelni, most jön a parancs, hogy előre, mert Veselyn keresztül nagyon nehezen jutottak át, öltözni, mosdani, a németek az erdőn túl vónának, gyülekezőőő !, és az alhadnagy. A mieink lőtték az első gólt, pohárkoccanás, a lelátók hangorkánja hozzánk is elhatol a készülék hangszóróin keresztül; van vajon valamilyen kapcsolata ennek az „ártatlan” agresszivitásnak megkínzott érzékeinkkel, egyensúlyuk in­ gatagságával? Hé, fiúk, né mi van (mi tudtunk a dologról a tizedestől, de úgy tettünk, mintha mit sem sejtenénk), a háborúságnak vége van! áááááAAAAAAAááááá, Hurááááááááááá, az eget elborítják a feldobigált csajkák, most az a parancs, hogy átfésüljük az előttünk álló erdőt, de puskalövés nélkül. A meccs szünete van és el fogunk szívni egy-egy cigarettát kint a tornácon. Ösvények, tisztások, magas füvek, madarak, források és a bodzavirág bó­ dító illata. Az erdőn túl egy út, magas az alapozása, az úton át, rajt!, csupán egy fiú ugrik fel a géppuskával és a német, aki románul parancsol neki (halljátok, megtanult románul!): Á L L J !, egyetlen puskalövést se, azt a fiút nem láttuk július 2 3-ig, ameddig Csehszlovákiában állomásoztunk, foglyul esett vajon az utolsó napon?, ez lett volna hát a szerencséje Húsvét harmadnapján. D e vannak-e vajon a Veselyn túli erdőségekben május elején bodzavirágok? (Fordította: Mátyás B. Ferenc) 20 �L U C IA N A V R A M E S C U (1948) Halálugrás elkötelezett papja ugyanazoknak a sebeknek művelem magamnak saját versemet éppen úgy mint az ejtőernyős mikor az égboltról leveti magát és nem tudja még kinyílik-e vagy sem a mentés kis szerkezete amit naponta elállít valaki akinek mozdulatlan marad a lába alatt t a l a j Párbaj a sors szemtől szembe állított mindenféle nyomorúsággal az előírt távolságot megtartva figyelmeztettem őket és azok is figyelmeztettek engem aztán tüzeltünk én sohasem találtam 21 �Meteorológia a lélek depressziós zónájában a meteorológiai állapot egyik napról a másikra megváltozik tegnap szélsőségesen borús idő volt a légnyomás mező mindannyiunkat magához szívott a járdákra öngyilkosok estek az égből ma - és arra gondolok, hogy megúszhattam volna ezt a napot - egy nyugati anticiklon rendet teremtett az utcák fölött az égbolt kék trencskónak tűnik az emberek munkát keresnek maguknak az erkélyeken anélkül hogy környezetük mélysége foglalkoztatná őket Tartsd meg a maradékot szerezz örömet nekünk azzal amit elvettél tőlünk uram és tartsd meg magadnak a maradékot a gyermekbetegségeket és az apró tőrszúrásokat és bocsásd meg a mi boldogságunkat amiként mi is megbocsátjuk neked mások nyomorúságát 22 �A legszebb nők a legszebb nők nem őriznek emlékeket boldogságuk teste mindörökre sima marad nincs véraláfutás a lelkükön nem nyomasztja őket szomorú harcúrozás a szerelem viharaiban mindig szabadon maradt keblükre pihe sem tapad legszebbek az emlékezet nélküli nők íme ez az amit tökéletesen rögzít az én emlékezetem É s kész E g y angyali nő a szerelem, kedvesem annak a jele, hogy forogsz körülöttem a szerelem, kedvesem annak a jele, hogy forgok körülötted a szerelem, kedvesem valami ami önmagától forog mint egyfajta örökmozgó ha megáll ne lazítsd meg a csavarokat - semmire sem mész vele ha megáll ne bontsd meg az ész csavarjait - semmire sem mész vele ha megáll azt jelenti megállt és kész az ördögbe, mondtam neked az eszed zápfoga fáj nekem a szerelem zápfoga fáj az ördögbe, mondtam neked fáj a körmödön a lakk nekem a szerelem zápfoga fáj az ördögbe, mondtam neked mások szépsége fáj nekem a szerelem zápfoga fáj ördögbe, mondtam neked az ördög tudja mi minden fáj még nekem fájnak az árva nyárfák az ördögbe, mondtam és milyen angyali nő volt (Kőrössi P. József fordításai) 23 �APO STO L G U RAU Kezek A 74-es évnek piros levelei voltak, a fák alatt mintha bíbortakaróba süppedt volna a lábad, s a fény gyerekkézként tűnt elő. Apropó, a kéz: sokan mondják, hogy a kéz kifejezi tulajdonosa természeté­ nek egy részét, ám ezeket én alaptalan spekulációnak tartottam és tartom ma is. Nézd, valamelyik nagy írónak idomtalan, nehézkes kezei voltak, akár a kotrógép, az ember mégis jámbor, félénk természetű és törékeny lelkű volt. Ellenben a mi darukezelő Dordeánknak könnyed, érzékeny, ideges és feltehe­ tőleg erős kezei voltak - mondom: voltak - , de ha valamit megfogott vele, azt aztán jól megfogta. Elnéztem, mikor a félhavi fizetését vette fel, vagy a pótlékot: háborogva csúsztatta nadrágja farzsebébe és néhány pillanatig rajta hagyta a kezét, közben a szeme és az egész tekintete megszelídült. Ha tudsz, próbálj meg pár lejt kicsikarni tőle az élet valamely jelentős eseményére egyesek házasodnak, másoknak szül az asszonyuk és a brigád össze akar dob­ ni egy ajándékravalót - , de hogy Dordea is adjon bele, azt aztán nem! Egyik nap egy darusmanőverezés közben egy alkatrész alatt felejtette a kezét és szétzúzta a daru, a másik kezéről már hiányzott három ujja. Sür­ gősen kórházba szállították. Úgy adódott, hogy éppen ezen a napon készültem egyik barátomhoz. Mun­ ka után elindulok, felszállok a buszra, hát a kórház előtti megállóban Dordea is felszáll, gipszbe tett kézzel. Felajánlottam neki mellettem egy helyet. A jegykezelőnő mellett ültünk, pedig a busz szinte üres volt. Izgatottan kér­ deztem: - Dorde, hogy volt? Azt mondja: - Idehoztak, meghúzták a kezem, ordítottam egyet, nem hallottad? Most már jól vagyok. Mosolyogtam és fürgén cikázó szemeit néztem, s a kezét, mely már bele­ törődött a sorsába. Dordea fészkelődött az ülésen, egyszercsak a jegykezelőpult felé fordult és keze két ujjával elvett onnan egy gumicsövet, egy gyújtógyertya-alkatrészt, ami már ki tudja miért volt ott. Figyelmesen szemügyre vette, már csúsztatta is a zsebébe, és rámkacsintott, miközben a jegykezelőnő mosolyát szigor vál­ totta fel. Kis idő múlva megszólalt: - Tegye vissza, ez a buszvezetőé. Mire Dor­ dea: - Nyugi! N ektek sok van ebből, nálatok nem nagy ügy egy efféle semmi­ ség, de az én darumhoz... - Azonnal tegye vissza, a buszvezető is csak az imént kapta egy kollégá­ jától, és szüksége van rá. Dordea le akart szállni a következő megállónál. A nő kiáltott a vezetőnek és elmondta mi történt. A vezető leállította a buszt, odament az én embe­ remhez és kiforgatta a zsebeit. Dordea feldúlt és foszforeszkáló szemei érté­ semre adták, hogy ezek nagy lármát csapnak egy kis semmiségért. Leszállították. Amikor a busz már elindult, Dordea csonka öklét rázta és nevetett. (Szlafkay Attila fordítása) 24 �IOANA CRACIUNESCU (1950) Retorika Ó te akit leltárba vett takarmánnyal szivattyúkból bugyogó vízzel oltalmaz a törvény te állat akit a kihalás veszélye fenyeget’ nem érzed-e szükségét (testvérem) annak hogy az erdő körüli szögesdrótnak neki rohanj? Megtörténhet Nem tudok már magamba nézni. Minden nap veszítek a súlyomból egy grammot és nem tudom nem történik-e ugyanez a lelkemmel is. M egfúlladok a lepedők alatt. Leleplezetlen szobrom lassan rogyadozik. Mennyi mindent szerettem volna még elmondani... Ahogy falábú nagyanyám szekrénybe rejti régi ikonjait. Fülembe nevet furcsán: „rejtsd el jól te is a babérjaidat eljönnek majd a hosszúnyakú zsiráfok is !” ( Szlafkay A ttila fordításai) 25 �CRISTIAN TEODORESCU (1955) Tenyészpontyok Egy történetet nem lehet akárhogy elkezdeni. A legegyszerűbb utat kell válasz­ tani. Ez volt Saizu véleménye, ezért nem kezdett bele addig a vonaton a me­ sélé b e , amíg nem ivott kétujjnyi pálinkát. A pálinka, magyarázta Saizu, hoz­ zásegít, hogy igazat beszélj. Modoianuról, az egyik falubelijéről, mondhatjuk, -százféle módon lehetne kezdeni egy történetet. Kissé vergődő ember volt, a tüzéreknél katonásko­ dott, és egyszer valami szilánk megsértette a csípőjét; zöldségeskertje volt a folyóparton, és csinált ott magának egy mesterséges tavat, egy halastavat. Rafinált ügyek voltak ezek, és az igazat megvallva, nem ő volt a faluban az egyetlen vergődő ember, aki ráadásul korábban a tüzérségnél szolgált. Ennek a Modoianunak, képzeld komám, ha volt egy kenyérvége, nem ha­ rapott ám bele, dehogy - elvágta a bicskájával. Mindenki csak Modoianunak hívta! Megfontolt ember hírében állt, azt hiszem, még a lépéseit is megszá­ molta! Ha belepusztul sem hagyott volna fel furcsa szokásaival. Még a fe­ lesége is Modoianunak szólította. A halastó eredete tisztázatlan. Egyesek szerint saját maga kaparta, ásta ki. Mások meg azt állítják, hogy az apja hagyta rá örökül. Én azt hiszem, az utóbbi a hiteles változat, minthogy ezek a pontyok sem fejlődnek ki csak úgy egykettőre. Két anyapontyot tartott, legalább tizenöt kilót nyomott da­ rabja. Amikor éjjel fal-felugráltak a vízből, az egész falu zengett belé, mint amikor fegyverrel lőnek. 47-ben, a szárazság idején, dézsával hordta Modoianu a vizet a tóba, merthogy a halak szárazon vergődtek. Éjszaka egy kalitká­ ban aludt a parton, eloldott kutyái mellett, hogy az arra vetődő csavargóktól megvédje a halait. Néhány szerencsétlent el is látott a furkósbottal... Mikor elkezdődött a cécó a téeszesítéssel, és jöttek azok a tartománytól, hogy felvilágosítsák az embereket, Modoianu odaadta a földjét. Nem volt neki nem tudom mennyi: úgy két félhektárnyi, merthogy már korábban el­ adott belőle. De a tavat, hogy hogy nem, sikerült megtartania. Anyám szerint a falu elnökének a sógora járt kint nála, és szemet hunyt fölötte. Morgott a falu népe, amilyen ördögi a román ember, hogy maradhat Modoianunak a ta­ va. Az apámék a mai napig emlékeznek rá, mennyit szidták otthon. Modoianu okos ember volt, nem hagyta magát a sógora által befolyásolni, eladott egy darabka földet és szerzett egy papírost, miszerint a tó árterületen fekszik. Papír, pecsét, súlyos kézjegyek - és már nem kellett fájjon a feje a tó miatt. Mikor az emberek látták, mi a helyzet a kolhozzal, ingázni kezdtek. Az én Modoianum kereskedő lett, hol Bukarestbe szállította a halait, hol Tituba. A téeszben is dolgozott, hogy a piacozáshoz engedélyt kapjon. Nem volt gondja, nem kellett több műszakot vállalnia - így élt, akárcsak a „nyugdí­ jasok” . Amikor Saizu idáig ért a történettel, újra rákerült a sor, meghúzta a pálin­ kásüveget. Ivás közben szemével az ablakra pillantott, és ha úgy ítélte meg, 26 �hogy késik a vonat, rágyújtott egy cigarettára; ízlelgette a pálinkát és szét­ nézett maga körül. Ha valaki áruval - ikonocskákkal, folyóirattal, bronz ágyúgolyókkal, tetű elleni szerrel - nyitott be a fülkébe, az árak után érdek­ lődött. Egyszer fából faragott golyóstollat akart vásárolni az egyik unokájá­ nak, de amikor az árát meghallotta, nemet intett a fejével. Sokszor előfordult, hogy alig vette el a szájától az üveget. Ha a vándor árus félbeszakította a történetben, Saizu görbén nézett rá: - Próbálkozz a szomszédnál, bácsika! Mi már ismerünk! Miután az árus behúzta maga mögött az ajtót, Saizu elégedetlenül elfintorodott. - A fene essék a spekuláns házalójába - mondta ilyenkor. Addig-addig hallgatott, míg valaki nyaggatni nem kezdte a folytatásért. Nem is kíváncsiságból, hiszen ismerték a történetet, hanem inkább az elejétől végig mondott mese öröme miatt. „Nos komám, az a Modoianu még néhány évig csak kihúzta. Téglából épített házat, kocsit vett a fiának, mindezt abból a tóból. Még ki is szélesí­ tette, és körbekerítette szögesdróttal. A halakat tápszerrel hizlalta. Ugyanaz­ zal, amit a csirkéknek is adnak, hogy gyorsabban nőjenek. És ne higgyétek, hogy semmi sem bűzlött a katasztereken. Egyszercsak Modoianu arra éb­ redt, hogy lejárt az igazolvány, a téesz irodáiból szemet vetettek a tóra. Az­ zal álltak a kapuja elé, hogy: - Modoianu, ez a téesz területe, ha tovább is meg akarod tartani, ennyit és ennyit kell fizetned érte! - Hát eddig nem azé volt? - kérdezte Modoianu, merthogy nem volt os­ toba, értett ám a szavak nyelvén. - Azé volt, hát persze azé volt, csakhogy árterületnek számított. Hiszen te nálunk jobban tudod, hogyan is volt. Mit mondhatott erre Modoianu?! Este bevetette a hálót és hozzálátott a tó lehalászásához. Öt alkalommal, de meglehet többször is fölment a fiá­ hoz Bukarestbe a megrakott szállítmánnyal. Elprédálta a halakat az étter­ meknek. A nagy pontyokat folyton elvétette: vagy kiugrottak a hálóból vagy ki­ szakították a hálót. Saizu itt újra szünetet tartott és soron kívül egy újabb korty pálinkát ivott. Elszívott egy cigarettát, és mindaddig az ablakon tartotta a szemét, amíg valaki meg nem sürgette. - Folytassa, Saizu bácsi, már csak egy állomás van hátra! „Hát komám, lehet hogy hordott a föld a hátán még nála is értelmesebb embert, de megfontoltabbat aligha. És mégis: bement a házba, elővett öt üve­ get, megtöltötte karbiddal és visszament a tóhoz. Miért volt szüksége öt üvegre, hisz’ miután behajította az első karbidosüveget, felfordult hassal bukott a felszínre a két ponty. Nem voltam ott, de a szemtanúk azt mondják, Modoianu kimeredt szemmel bámulta a tenyészpontyait. Az emberek meg kiabáltak, dobja be a többi üveget is. Ő meg csak némán és mozdulatlanul állt; csak a tavat nézte. És akkor az üvegek szétrobban­ tak a kezében, és a szilánkok a fejébe fúródtak. Egyesek azt állítják, hogy készakarva tette! Az ördögöt! Megfeledkezett az üvegekről, mikor meglátta, mekkorák a felrobbant pontyok!” Saizu épp’ akkor fejezte be a történetet, mikor le kellett szállnia a vonat­ ról. Miután kilépett a fülkéből, még egyszer bedugta a fejét az ajtónyíláson. - Hé, komám! Lehet, hogy a guta ütötte meg! 27 �Akik Saizuval egyidősek voltak, egyetértően hallgattak. Ez történt Modoianuval. Miután a vonat újra elindult, egy fiatalabb szólalt meg: - Hé, testvér! Azt miért hallgatja el az öreg, hogy ennek a Modoianunak a fia két hónap múlva új papírost szerzett és újra betelepítette halakkal a tavat?! - Mert így tetszik neki! Azért! - vágta rá valaki. (Szlafkay Attila fordítása) D A N V E R O N A (1947) Rómába vezetnek-e az utak Boldogok akik a régmúlt időkben utaztak, amikor még minden út Rómába vezetett, amikor a világ bármelyik csücskéből indultál is el, aggodalom nélkül feledkezhettél az utazásba, tudva, hogy minden út megbízható tanácsadó, eltévedhetsz, egyszer mégis, ha megkésve is, mindenképpen oda, kétségkívül a birodalom szívébe: Rómába érkezel. Mikor is volt ez, Jézusom? Vajon akkoriban, lehetséges-e, hogy akkoriban valóban minden út Rómába vitt? Nem vezetett-e félre valam elyik és felébredve egyszer s mindenkorra a csalános birodalmában kötött ki? Az utasok, az akkori utazók vajon nem misztifikálták-e túl a dolgokat? Nem egyszerűsítették-e le a világmindenséget úgy, ahogy ők maguk jónak látták a kereskedelem, a hit, a szerelem, és a gőg szempontjai szerint? Róma, az igazi, ahová kezüket lábukat törve igyekeztek, vajon, nem csupán a fejekben létezett-e? Engedelmet kérek, kétségbevonom a jóhiszeműségüket. Legyetek bizalommal az utas iránt, akit egy alkalmi jármű a sors szeszélye folytán merő véletlenségből ebbe a világba hozott és most egy útkereszteződés metszéspontjában lovaglóülésben egy utazótáskán 28 �a z t á lm o d ja , h o g y h a z a é rk e z e tt é s e l b á t o r t a l a n o d v a a je l e k é s jó s l a t o k k ö z ö t t h e t e s é v e l s z á m o lja a s z e m e e l ő t t e ls u h a n ó te rm é sz e te se n R ó m á b a ta rtó k a m io n o k a t. H a lé t e z e t t is v a l a h a e g y il y e n R ó m a , az a b la k a it m á r r é g e s -ré g p o rrá z ú z tá k , a v á r o s t p e d i g m in d e n i r á n y b a s z é t h o r d t á k a s z e le k , m il lió s z i l á n k r a , m illió R ó m á r a p o r la d t s z e rte szét. M e rre ? k é rd i az u tazó b en n em m ik ö z b e n s z e r e n c s é t p r ó b á l é s k i h í v j a a s o r s o t m a g a e lle n . R ó m á b a , te rm é sz e tese n , v á la s z o ljá k ö r e g s z á r a z fö ld i fa r k a s o k . a nap és a m o to ro k m e le g e É s t o v á b b h a j t a n a k , m in d e n i r á n y b a , m i n d e g y i k a s a já t , m é z z e l é s t e j je l t á p l á l t R ó m á j a f e l é , a s a j á t g a z d a s á g i , c s i l l a g á s z a t i , s z e r e lm i, tö rz si R ó m á j a m ia t t g y ö t r ő d i k m i n d e g y i k , a s a já t v a llá s u k a t k ö v e t v e , a s a já t h a ta lm u k tó l m e g it t a s u lv a h a jt a n a k t o v á b b a k a m i o n o s o k , h a jt s ü v ö ltő v illá m k é n t m in d e g y ik a n é lk ü l, h o g y v is s z a n é z n e ; m a g u k m ö g ö tt a s z fa lt s iv a t a g o t h a g y n a k m eg k e se rű rag acso s k ö n n y e k e t, é js z a k á n k é n t a n y o m u k b a n t ü s k e b o k r o k és b o g á n c s o k n ő n e k , É n p e d i g , a z ú t k e r e s z t e z ő d é s b e l i u t a z ó , m é g is a r r a g o n d o l o k , a r r a g o n d o l o k m é g is , h o g y R ó m a , a z a z ig a z i R ó m a A m ió ta v ilá g a v ilá g v o lt és v a n , k e ll le g y e n v a l a h o l e g y e lp u s z t í t h a t a t l a n R ó m a , e g y e lfe le jt e t t , e lv e s z t e t t g y é m á n t - R ó m a az u ta k tá r s b é r le té b e n ; v a n v a l a h o l e g y s z e m e lő l t é v e s z t e t t R ó m a : e s e t e n k é n t m e llé r e ö l e l i a N a g y C s a l á d o t é s ú g y i r á n y u l n a k f e l é a z u t a k m in t a n a p s u g a r a i ; lü k te t v a la h o l a z a s z ív , a m e l y i k a b i r a d a l m i h á l ó z a t b a n s z é t k ü ld i a z ö r ö k k é v a ló s á g m e le g v é r é t. M o s t , a n a g y ú t k e r e s z t e z ő d é s b e n , it t , k e t t e n á l l u n k : én és a z Ú r is t e n , é s a z a u t ó p á ly á k p o g á n y is te n e in e k , a k a m io n o s o k n a k k is z o lg á lt a t v a a lk a lm i já r m ű r e v á r u n k ; ő k a z o k , a k ik so h a sem á lln a k m eg , ő k a z o k , a k i k n e m v e s z n e k r ó lu n k t u d o m á s t . M i p e d ig , k e tte n a z Ú r is t e n n e l, m a r a d u n k a z ú tk e r e s z te z ő d é s b e n : é n b e l e p u s z t u lo k , h a g y a l o g o s a n k e l l t o v á b b á l l n o m , a z Ú r i s t e n m e g s a jn á l k o z h a t , h o g y n e m n ő n e k s z ü le t e t t . 29 �Őrhely Fényt látok. Jám bor és remegő fényt látok az éjszaka végén, mintha egy végtelen alagútban a túlsó kijáratot sejteném meg. Fényt látok. Látom a tűz udvarát: megvilágítja az öreg Törzs arcát, ugyanúgy, ahogy a tizedelés előtt. Látom az újra testet öltött N agy Családot , amint megköszöni a Földnek és az Égnek, hogy létezik, és a Víznek és a Tűznek és az összes Élőlénynek is megköszöni illedelmesen, ahogy a szülőknek kijár. Ahogy volt egyszer valamikor. Hallom, hogy villám lik elő a forgács a gyalu alól ahogy volt egyszer valamikor. Hallom, hogy a darvak háromszögének angyala a kényszerzubbony alól a villámot kiszabadítja ahogy volt egyszer valamikor. Ott a test rátalált a saját szívére így álmodtam és elfeledtem. Ott a szív rátalált a saját szerelmére így álmodtam és elfeledtem. Ott a szerelem rátalált saját forrására így álmodtam és elfeledtem. Ott a forrás rátalált saját égboltjára így álmodtam és elfeledtem. Ott az égbolt rátalált saját füstjére így álmodtam és elfeledtem. Ott a füst rátalált saját tűzhelyére így álmodtam és elfeledtem. Fényt látok az éjszaka végén, szelíd és reszkető fényt, 30 �mintha egy végtelen alagútba néznék, és megpillantanám a túloldalon a kijáratot. E gy fényt látok. És magunkat amint az alagútban menetelünk. Fényt látok, de nem tudom: felé közeledünk vagy tőle távolodunk? (Kőrössi P. József fordításai) 31 �valóságunk H O RVÁTH IS T V Á N Műveltség és magatartás A m i k o r k ö z e l ö t v e n é v v e l e z e l ő t t m e g s z ü le t e t t , m á r d ö r ö g t e k E u r ó p á b a n f e g y v e r e k . S z ü le i a g y e r m e k v á r á s i d e j é n k e ll? A z t m égsem m é r le g e lté k : k e ll, a nem se m , h o g y e g é s z sé g e s le s z - e , a z t se m , h o g y fiú a v a g y lá n y le s z - e ? M i k é n t a m e g é lh e t é s g o n d ja iv a l se m fo g la lk o z o t t s e n k i. R a c io n á lis te rm é ­ s z e t e s s é g g e l b íz o t t m in d e n k i , h o g y a h o l e d d i g h a t a n m e g é lt e k b é k é b e n (a k é t s z ü lő é s a n é g y g y e r m e k ) , o t t a h e t e d i k s e m o k o z p e r p a t v a r t . O p tim iz m u s u k n a k e lé g s z e r e l le n t m o n d o t t a z é le t , a t ö r t é n e l e m . is m e g m a r a d t a k e g y ü t t , k ö z ö s s é g b e n . A fe lc s e p e r e d é s , sem a M ég­ c s a lá d h e t e d ik t a g já n a k íg y sem s ih e d e r k o r á llo m á s a i és á lm a i n e m je l e n t e n e k a s é rü lt e m lé k e k e t. V o lt a k , p e rs z e , h o g y v o lt a k , n e h é z p e rc e k , v á ls á g o s id ő k a c s a lá d b a n , a c s a lá d vagy m in d e n t a g j á n a k g o n d o la tb a n -, é le té b e n , d e a m ik o r e g y ü tt v o lt a k - t é n y le g e s e n , a z e g y ü ttlé t e r ő v é v á lt o z o t t , á ts e g íte tt a b a jo k o n : k ü zd e n i tu d á st, a m eg nem a l k u v á s t , a z o t t h o n r ó l h o z o t t s z e lle m e t a k e lle tt c s a k fe lid é z n i és a z é rin te tt e lő b b - u tó b b t ú lju to tt a fe s z ü lts é g e k e n . A munkamegosztás, a rend és a szeretet. A t e r m é s z e t k ö z e li é l e t m á s f a j ­ t a f e l f o g á s r a n e m is a d o t t l e h e t ő s é g e t , m in t h o g y a z é le t ü k a t ö r v é n y e k t is z ­ t e le t b e n t a r t á s á v a l s z e r v e z ő d jé k . A z e g é s z k ö z ö s s é g , a f a l u é le t e . B á r e z p a ra n cs e g y e d e n k é n t a fe lis m e r é s , a t u d a t o s s á g k ü lö n b ö z ő é s e lt é r ő a fo k o ­ z a t a in v a l ó s u l t m e g , á m k ö z ö s n o r m á t a l a k í t o t t k i : a t e r m é s z e t m ű v e lé s e f e ­ g y e lm e z e t t fo g á s A fé r fi- m a g a ta rtá st k é rt v a la m e n n y i v e le c s a lá d i és a m u n k a m e g o sz tá s, te rm é sz e tsz e rű e n tü k rö z te munka női je d ő m a g a t a r t á s t é s je l e n l é t e t biztonságot tá k , s e z é rt b iz o n y ítá s r a . A Ez a fe l­ napi é le t k o r á n a k A ad o tt. A az e g ész te v é k e n y sé g e g y része - fé r fi­ ig é n y e lt . E z e g y b e n a t e lje s c s a l á d r a k i t e r ­ tö r e k v ő m u n k a e re d m é n y é t n a p o n ta ta p a s z ta lh a t­ s o k s z o r a l á t s z a t e lle n é r e is - m unka k a i- s z e lle m i ezt a z e lv e t. e g y e s ré sz e i h a tá ro z o tta n e lk ü lö n ü lte k . A k e n y é r k e r e - s é s f i z i k a i m u n k á t i g é n y lő h á n y a d a e rő t, e g y ü ttm ű k ö d ő tő l. k ö v e t e l m é n y e k é n t v o l t je le n a k ö z ö s s é g m in d e n n a p i é le t é b e n . a m u n k a é r t e lm e n e m f e l k é s z ü l é s t , f e g y e l m e t ig é n y e l t , a m in e k kö zrem ű k ö d ést v á lla lt és te lje s ít e tt a m e g f e le lő f o k o n é s f o r m á b a n . A e lé r é s é b e n c s a lá d női munka s z o r u lt m in d e n fiz i­ ta g ja , le g n a g y o b b e r e jé t és c s e le k v é s i ö n á lló s á g á t , ö r ö m é t a z a d t a , h o g y a fé r fim u n k a b iz to n s á g á r a é p ít v e , a m e g k a p o tt k ö zö sségi is g a r a n t á l j a . A fa lu s i ?2 le h e t ő s é g e k k e l é l v e , a c s a l á d b a n n o r m á k a t m e g is m e r t e s s e , n a p i v is e lk e d é s e lfo g a d ta s s a , íg y a s z e m é ly e s é s a m űködés a r e n d jé t e le m i n o r m á in a k e l s a j á t í t á s a a c s a l á d i és k ö z ö s s é g s z in t jé n i g a z o l ó d o t t v i s s z a . A kohéziós erőt az an ya te ­ �vékenysége működtette. A családi együttléteket a női magatartás határoz­ ta meg. A z értékek elrendezésének megtanulása, gyakorlása, a gondosko­ dás, a beosztás sem volt elképzelhető másképp mint a család együttes életének részeként, amelyben az anya szerepe volt a döntő. A család belső kapcsolatainak közegében jelent meg a szeretet érzése, és annak természetes igénye. E z a rég elhalt ősök iránt épp úgy megnyilvá­ nult, mint az élők: a rokonok, a testvérek iránt. Fokát a rokoni közelség szabályozta. A z ismeret. A föld művelése a növények, az állatvilág ismeretét kíván­ ta meg. A z időjárás rezdüléseit, változásait tisztelettel vegyes félelemmel követték, figyelték és alkalmazkodtak hozzá. Á llataik gondozása körülte­ kintő magatartást, szinte személyes viszony kialakulását kívánta. Mindez a falusi embernek egész életére bőséges tanulnivalót adott, amit figyelő te­ kintettel és kora szerint is erősödő, gazdagodó értelemmel igyekezett tel­ jesíteni. Újabb réteget alkot a közösség által nyújtott ismeret. A közösségi gon­ dolkodást és magatartást jól kifejezte az ünnepségek, közösségi rendezvé­ nyek sorozata. Kapcsolatok. A természeti közeg a generációk és a nemek belső és egy­ más közötti viszonyát is átláthatóbbá tette, humanizált állapotban tartotta. A tágas tér elsősorban a rokoni és a baráti kapcsolatok kialakulásának le­ hetőségeit gyarapította. Közülük a rokoniak végül is meghatározottak vol­ tak. Érzelm i hőfoka több mindentől függött, a családi érdekviszonyok sokszor kívülről helyesen meg sem ítélhető rendje szerint alakult. A bará­ ti kapcsolatok a gyerekkor idején meghatározó élményt jelentettek. Már felsorolni sem lehet a közös mókák változatait, amelyek élménye beépült a személyiségjegyek közé, vált karaktert alakító erővé. A z iskolai élet, a ta­ nulmányok befejezése után ezek az emberi szálak meglazultak, átalakultak, nosztalgikus jellegük viszont fennmaradt. Az új barátságokat a napi vagy távlatosabb érdekviszonyok határozták meg. A megmaradó barátságnak viszont végbement az elmélyülése, testvériesülése. E z a közös érdeklődésre, a munkafelfogás etikájára épült elsősorban. A sokféle érzelmi hatás közül különlegesen fontos a szerelem szerepe. A gyerekkori érzések a maguk rendje, a lelki épülés menete szerint, s a környezet hatására komolyabbá váltak, beépültek az életbe. És most itt áll ama családi közösség hetedik tagja, kiszakadva onnan, az ezredvég gyermekeként. Vegyük szemügyre állításait. I. Felfogásom szerint az én, a személyiség kialakulásának három elenged­ hetetlenül fontos állomását kényszerűen be kell járni mindazoknak, akik önmaguk ismeretében mélyebb összefüggések felismerése irányában akar­ nak haladni, vagy a társadalmi beilleszkedésen túl hasznosak is kívánnak lenni. A z első parancs: a gondolkodás szükségessége. A mondat olvastán mondhatja bárki: ez természetes tulajdonsága az embernek. Történelmi és a napi tapasztalatokkal tényszerűen is igazolható az így vélekedők igazsága. Ugyanezekből a forrásokból szerzett ismeretek­ kel az ellenkezőjét is leírhatjuk. Talán éppen ezért szükséges pontosítani a parancsszerű megfogalmazást. 35 �Az ember sokfelől szerzi ismereteit. E z lényeges a továbbiakra nézve. A napi, a megélt ismeret építheti, rombolhatja az ember személyiségét. Több esélyt kell kapnia az építő szándéknak. Ehhez leginkább a könyv révén jut el az ember. A z írásba foglalt ismeret környezettől függetlenül juttatja megismételhetetlen élményhez, vezetheti a valóságos világ tartományai­ hoz mindazokat, akik erőfeszítéseket tesznek birtoklása érdekében. A könyv a pásztor és a tudós számára is ugyanolyan fokú örömforrás lehet. Az ember és a könyv viszonya harmonikus: csak olyan olvasmány válik él­ ménnyé, amit a tapasztalatommal igazolok, ami álmaimba beilleszthető. Ilyen értelemben, nem hiszem, hogy van rossz és jó könyv. Csak könyv, leírt ismeret, gyakorlat van. A természetes emberi védekező reflex az ér­ dektelent kioltja: felejtéssel, vagy egyszerű félretevéssel. E z a kapcsolat te­ szi lehetővé, hogy kitáguljon a világ: újabb és újabb írásos mű segítségé­ vel, a könyv révén juthatunk az ember által megtermelt értékek-minőségek újabb birodalmába. A művészetek üzenete sem érthető a könyvél­ mény okozta öröm nélkül. Gazdagodik a szellemiségünk úgy is, hogy a könyv kiváltotta gondolatokat a művészi tevékenység más eredményeiben is keressük, a szerencsésebbek összefüggéseket találnak. Innen, ettől az ál­ lapottól mehetünk egy lépéssel tovább, amikor minden kor teljes emberi te­ vékenységének felismerése, a „m ozaik” összerakásának képessége sajá­ tunkká lesz, ami elemi erejű élményével tovább és tovább, újra meg újra, új és új ismeret megszerzésére ösztönöz bennünket. M ásodik parancs: az ismeretek rendszerezése. A z alapismeretek, a tapasztalatok megszerzésének primér forrása ma is - és ez az ember további történelmében sem lesz másként - a természet. E z a világ számunkra, számomra állandó információs bázis. A természet is­ merete, közelsége korunk emberének is tulajdonsága kell, hogy maradjon. A „saját” természet léte nem egyszerűen lelki-szellemi-fizikai kiegyensú­ lyozottságot jelent, hanem a világ dolgainak megismerését, feszültségeinek felismerését, elkerülését vagy tűrését is lehetővé teszi. A természet ismerete tehát nem önmagáért való, hanem szükséges az ember számára, mint társadalmi-közösségi lény számára. Épülhet belőle lelkileg-szellemileg-fizikailag is. Mind a háromféle irányú erősödésére nagy szüksége van. A szépség és küzdelem, az egymásraépülés és fejlődés, a saját erőhöz mért feladat pontos és figyelmes elvégzése minden természeti jelen­ ségben tettenérhető. A figyelő és tanulni hajlandó ember a természetben lejátszódó példaértékű események sokaságával találkozhat. A természeti élmény erőssége megjelenik az emberi - személyes és közösségi - kapcsola­ tokban is. Ennek jelenléte vagy hiánya nagyban meghatározza azt a v i­ szonyt, ami az ember és a természet között korunkban kialakult. Nem két­ séges senki előtt, hogy ez a kapcsolat sok vonatkozásban meghasonlott, olykor ellenséges. A z ember szeret győzedelmeskedni. Ezt is a természet­ től tanulta. D e szereti erejét gőgös önmagamutogatássá fejleszteni. Ezt már önmagától tanulta. E túlhajtott érzelmi állapot okán akarja maga alá gyűrni a természetet, de embertársait is. M ára világossá vált, hogy ez a választott út zsákutca. A győzelmet az együttélés jelenti. D e még mindig kérdés: a felismerést mikor követi valóságos tett. A természetközeliség, a megfordulás lehet az ember számára kiutat jelentő katarzis. A z összefüggés felismerése és egyidejű gyakorlása feladat: önmagunk és utódaink érde­ kében is elvégzendő. H arm adik parancs: a szellemi önállóság megteremtése és megvédése. 34 �Ahány ember, annyiféle rendszer, szerkezet, szervezet, amely okosan, vagy kevésbé okosan működik, hat. E sokféleségből, hogyan jöhet létre minőségelvű cselekvés? A természet bonyolultsága és egyszerűsége, vagy ha úgy tetszik: egyszerűsége és bonyolultsága, logikájának meg- és felis­ merése segít, eligazít abban, hogy a társadalom eltérő viszonyai között megkeressük a minőséget, a kevésbé fejlettől a fejlettebbig. E z a racionali­ táselv lehetővé teszi, hogy tapasztalatainkat egybevessük a megvalósít­ hatósággal, és ennek eredménye segítse előrehaladásunkat. A cselekvés társadalmi és természeti rendjében egyaránt érvényesül a bizalomelvre épülő felfogás. Nyilvánvalóan elsősorban az emberek kö­ zötti viszony jellegzetes meghatározója ez. Létét, hatékonyságát, működőképességét, létfontosságúnak tartom. D e nem csupán véleményeltérések, idején, hanem a mindennapi működés állandó velejárójának is kell len­ nie. Hiszen, ha a bizalom nem az élet velejárója, azt mind a szellemi, mind a fizikai-idegi állapotban kedvezőtlen következmények kísérik. A z én kialakulásában, fejlődésében különös jelentősége van - lényegénél fogva — a társas, a közösségi, a társadalmi cselekvés lehetőségének, ezért arra külön is figyelmet fordítok. II. A z én és a közösség viszonya Korábban szó esett már arról, hogy az egyéni-közösségi kapcsolatok sze­ rencsés esetben harmonikusan jönnek létre, alakulnak ki. A jelző pozitív tartalma lényeges. Bár azt sem felejtjük, hogy végül is bármely szituációról legyen is szó, ha a kapcsolat létrejön: építhet, vagy rongálhat. Gondolkodá­ sunkban - noha a további variánsokról sem feledkezem meg - elsősorban az építés lehetségességét, a közeledés esélyeit tartom vizsgálandónak, így fontosnak is. A kapcsolatkialakulás hosszú és bonyolult - mert emberi rendszerében első, tudatos állomásnak azt tartom, amikor tisztázódnak a sajátosságok. Ahhoz, hogy a kapcsolat összetartó legyen a viszonylatrend­ szer mindkét irányában, annak szükségességét kell elfogadni. E z természe­ tesen azt felételezi, hogy legalább a fő jellemzők tekintetében rendelkez­ nek egymásról olyan ismerettel, amely alapján a kapcsolatfelvétel tudatosul. Ebben az esetben az esély nagyobb a jó kezdethez, de még így sem kizáró­ lagosan jó irányú lehet a kifejlet. Hiszen az egyéni ismeret, a közösségi tö­ rekvések belső rendje hordozhat magában feszültséget teremtő tulajdonsá­ got, amely javítja, vagy rontja az általánosan meglévő állapotot. Ezért is tartom lényegesnek, hogy a felismert szükségességgel egyidőben jelenjen meg, és kölcsönös figyelemmel fokozódjék a tolerancia, a türelem, a gya­ korlatban és az elméletben is. A z egymásrautaltság, felismerése és gyakor­ lása, az egymás iránti megbecsülés és tisztelet, nem egyszerűen pedagógiai nézetek jelenlétét feltételezi, hanem politikai-politikusi magatartást követel. A kapcsolat hangsúlyosan gyakorlati. Ezt a követelményt azonban két­ oldalú történeti érzékenység nélkül nem lehet teljesíteni. A történetiség kezdetei nem nyúlnak a végtelenbe, de a most: a ma és a holnap születő új minőség körvonalazhatósága, mozgásirányának felismerése szükséges­ sé teszi, hogy az azt megelőző minőség belső rendjét, összetételét ismerjük. Korunk emberének - azzal együtt, hogy nem mondhat le régmúlt száza­ dok történetének ismeretéről, az ember kulturális alkotásainak nagy korsza­ kairól - elsősorban az utolsó száz-kétszáz év: pontosabban a X IX . század 35 �kezdeteitől pontos ismerettel kell rendelkeznie. Sokat, vagy legalábbis többször előfordul hétköznapi beszélgetésekben az értelmiség indokolt, má­ sok által szükségtelenül gyors helyváltoztató magatartása. Úgy vélem: hogy ez természetes, de ezentúl, a mögöttes okoknál nem vettük még ma sem kellően figyelembe, hogy a rész - a régió - vagy az egész nem­ zet történetével kapcsolatos ismeret foka, annak hiánya a jelenleg felismert­ nél e tekintetben is nagyobb szereppel bír. A helyváltoztatás esetén a gyökértelenség téves vagy tényleges érzése fogalmazódhat meg az egyén olda­ láról. D e a történeti-közösségi tudat pontatlanságai, túlzásai, egyoldalúsá­ ga indokolatlanul taszító hatású is lehet. A tisztázás regionális viszonyok között az általánosnál is több buktatóval jár, hiszen az eszmék, pontosí­ tása, léte vagy nem léte személyeket, kurzusokat, tehát a gyakorlatot érin­ tő, és nemcsak egy réteg, csoport gondolkodására hat, hanem a közösség minőségét is jelezheti. A történetiség, a történeti gondolkodás, az eszmék, és eszmerendszerek közötti eligazodás, a hatások megfogalmazása, jellem­ zése egyrészt követelmény, amitől nem tudunk, mert nem lehet elszakad­ ni. Másrészt olyan elemző magatartást felételez, amely a hitek korrekció­ ját az értelem alapján végzi el. A módosítás szükségességének kimondása további feladatot jelent, úgyis mondhatom: újabb veszélyforrás lehet. Egy illúzióval leszámolunk, amikor tudomásul vesszük: korunk nemcsak véd, hanem olyan újabb veszedelemeket is teremt, amelyektől bármely tökéletes rendszer, megvédeni nem, vagy csak igen nehezen tud. Ezzel együtt is úgy vélem : fontos követelmény, hogy minderről legyen ismeretünk, tudjunk róla, ez magatartásunkat alapjaiban érintő tapasztalat legyen. A z egyén és közösség viszonya nem a társadalmi absztrakció szintjén jellemezhető. A kor emberének nem az elvontságban, nem is ebben van el­ sődlegesen a jelentősége, hanem abban, hogy az általános elvekből, köve­ telményekből mi valósul meg. Vagyis a viszony hangsúlyosan tapasztalati tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen, ennek révén, hat, mozgat, egyént és általa a közösséget is. A gyakorlati tevékenység színvonala természet­ szerűen a fent leírt elvek alkalmazásának hogyanján múlik. A lehetőségek megteremtésén, a gondolkodás, a véleménynyilvánítás szabadságán, a v i­ ták gyakoriságán és kulturáltságán, és nem utolsósorban hasznosságán. A z egyén és a közösség viszonyában fontosnak tartott elemek közül a fentiek az alapot jelentik. A z elemek még nem híd. Mi teszi ezt a kapcsola­ tot rendszerré, mikor jön létre az új híd? Mi az a meghatározó, új minősé­ get hordozó szerkezet, ami az élet élését ténylegesen is lehetővé teszi? A válasz - felfogásom szerint - viszonylag tiszta és egyértelmű: a m űvelt­ ség az a fogalom, kategória, az a gyakorlat, ami választ ad a fenti kérdé­ sekre. D e milyen legyen ez a műveltség? A m űveltség: híd kapcsolatainkban A műveltségről a tudatára ébredt ember, a gondolkodó ember történel­ mében sokszor és hosszadalmas viták folytak. Korunkban talán a szétvá­ lasztás hogyanjában, vagy a szétválaszthatóság mikéntjében ez érzékelhető leginkább. A műveltséget humán és technikai elemeire, a tömegek és az elit által megteremtettekre szétválasztok között dúlt leginkább a polémia. Az elkülönítés fontos, az analízis nem elhanyagolható, nem elhagyható része. Ma, korunk emberének elsősorban a mozaik összerakására, az építés folya­ �matára, az új épület egészben látására van szükség. Legalább az absztrak­ ció szintjén együtt lássa, együtt gondolhassa át életét, további cselekvésé­ nek összes motívumát, legyen újra hite: ezért fontos ma az együttes látás. Gondolkodásom szerint a feladat teljesítése megköveteli az elemek beépí­ tésének tudatosságát, a funkciószerű működés rendjét, a közérzet munká­ ra ösztönző jelenlétét. Mindehhez pedig szükséges a műveltség alapjának, anyagának és kötőszövetének meghatározása. Az alapok rendezése során a legfontosabb motívumnak a „természeti és társadalmi” összhangjának követelményét tartom. E z nem kizárólagosan környezetvédelmi „zö ld ” -kérdés. A teljesítése, az újrarendezés csak hoszszabb folyamat eredményeként mehet végbe, és a lényege egy új maga­ tartás kialakítása, amely korunk emberének sajátja, felismerhető voná­ sa kel! legyen. Tartalmaznia kell az életmód, korigény szerinti változását, amely a fogyasztás kizárólagossága helyett a termelés, az új érték létre­ hozásának is teret ad. Új érték az egymásközti viszonyban, az életterek kapcsolatában. A változás szükségességének felismerésén túl szaporodik azoknak a fel­ fogásoknak a száma, amelyek a mindennapi gyakorlatban is elfogadható elvekként, a megvalósíthatóság realitásával alakítják életünket. Valóságos iránymutatások kellenek, amelyek a ma legnagyobb és legéletrevalóbb kö­ zösség - a nemzet - számára jelentenek programot. Talán sohasem volt ilyen nagyfokú igény arra, hogy tudjunk mindenről, ami Szűkebb és tágabb világunkban történik. A tudásszomj tényleges kielégítése a ma embe­ rének elemi sajátja. Látja, hogy a bonyolódó folyamatokba csak akkor tud bekapcsolódni, ha ismerettel bír. Ehhez több irányból is új gyakorlatot kell kialakítanunk. Természetessé kell válnia életünkben - mik­ ro és makro szinten egyaránt - a kérdezés jogának. Minden helyzetben en­ gedni kell, majdnem azt írtam: bátorítani kell. D e akkor az i s odakívánko­ zott volna: ki bátorítson? Valam i felsőbbség? Hatalmasság? Vagyis helyze­ tünkben olyan irányú mozgásnak kell végbemennie, hogy magatartásként, lehetőségként, jogként jelenjék meg a kérdezés gyakorlata. Kényszerítő erő lépjen fel a kérdésfelvetés iránt. N yilvánvalóan vetődik fel tehát az egyé­ nek és a közösség közötti, az emberek egymás közötti kapcsolatában a demokrácia, a tényleges egyenrangúság gyakorlata. Olyan gyakorlat megvalósítása, amelyet külön szervezetek nem elködösí­ tenek, nem tesznek misztikussá, hanem éppen a közösség által létrehozott szervezetek elemi funkciója, hogy az emberek közötti természeti viszony helyreállításán munkálkodnak a közösség érdekei szerint, a társadalomban. Mindezek gyakorlása felvilágosult, mondjuk egyértelműen: műveltséggel bíró embert feltételez, és általánossá válásával képzelhető el. Mennyisé­ gileg nem vagyunk távol attól a helyzettől, amikor megfogalmazható a többség ilyen irányú igénye. A műveltség központi alapkövetelményként csak akkor tud érvényesül­ ni a közösség, a társadalom javára, akkor tud rugalmas kohézióként hatni, ha lehetőség teremtődik az elemi viszonyok értelmezésére, ennek során új gondolkodás kialakulására. Arról van szó, hogyan kötődik közösségünk­ höz, a kapcsolatainkban ténylegesen milyen szerepet kap a család és ba­ rátság, a szerelem, a munka. M a mindhárom irányban az elemi romlás látszódik. Meggyőződésem, hogy a romok eltakarításának fáradtságos fel­ 37 �adata, elvégzése lehetséges teret biztosít az új hajtás szárbaszökkenésének. Teljesen mindegy melyik irányból, a közösség vagy az egyén oldaláról közelítjük-e meg ezt a feladatot, tény: a mai kapcsolatok e tekintetben sem teljesek, nem működnek és nem hatnak a maguk pályáján, deformált alak­ zatot vettek fel. Hiába mondjuk, hogy a helyi közösségi-társadalmi viszo­ nyok ugyan jellemzők, sajátosak településeinkre, ha az ilyen törevésekhez - amelyekben ma még zavar és elemi szabadságvágy egyaránt keveredik - nem kapcsolódik megfelelő járulékos társadalmi környezet. Hiába fo ­ gadjuk el, hogy a család a közösségi és az egyéni élet harmóniájának ele­ mi színtere, ha közben sok - és közötte generális hatás is - ez ellen hat. Az egyéni gondolkodás, magatartás, tartós jelenlétének ma inkább a gátjai és konvenciói hatnak itt is, és ez okozója számtalan tekintetben a feszült­ ségnek. Nemcsak örömforrás a mai munka sem. Elsősorban nem értékte­ remtő elemi tulajdonsága, hanem pénzteremtő motívuma kísérője ma éle­ tünknek. A felhalmozódó feszültségek is szükségessé teszik a megoldások keresését. Általános műveltség, amely elemi normaként épül be világunkba, életünk­ be, politikai műveltség, amely társadalmi reflexeinket, természetes erővel mozgatja - ezt szükséges hangsúlyosabb követelményként megfogalmaz­ nunk, ebben van előrelépésünk elsődleges lehetősége. A kötődések és kapcsolatok rendszerében újra kell értelmezni és át kell fogalmazni a kohézió kialakításában döntő szereppel bíró értelm iség: azaz a tanítók, tanárok, népművelők helyét. A feszültségeink egyik oka ma az, hogy a korábbi ,,lámpás” -funkció után nem alakult ki az új követel­ ményrendszer, annak feltételeit, nem teremtettük meg. Ezt nem tudtuk, nem mertük, nem akartuk megfogalmazni. Következménye mára teljesen vilá­ gos: az élet által spontán módon vezérelten nosztalgikusan él és hat a ko­ rábbi szerepkörből adódóan a települést, a lakosságot a korábbi módsze­ rekkel összefogó tanítói gyakorlat eszméje. Sok helyen - éppen a közössé­ gi viszonyok állapotából következően - kedvező is az a hatás amit ki­ fejt. D e tudnunk kell: ezt a gyakorlatot ma már csak ideig-óráig lehet fenntartani. Fontos tehát erre építve helyben és szélesebb körben megte­ remteni a műveltség új és korszerű, a ma emberével jobban harmonizáló gyakorlatát. A rosszul értelmezett szakmaiság presztízse helyett az együtt­ működés feltételeinek megteremtése, a közösségben gondolkodás, az egyéni érdek érvényesülése vezethet e tekintetben is előbbre, amelyhez intézményesült gyakorlat kapcsolódik. A z átalakulás rendjében a m űvelődési folyamat irányítóinak, akik a mű­ veltség megszervezésében részt vesznek, pontosabb helyet kell kijelölni. A korábban sokszor céljellegű magatartásukat, eszközjellegű gyakorlattá kell módosítani. A műveltség építéséhez, működésének, hatásának, optimális ki­ fejtéséhez szükséges feltételek, irányok, lehetséges módok, a szándékok és törekvések helyes alakulásához nélkülözhetetlen körülmények megterem­ tésében kereshető meg az új feladatkör. E z annál is inkább fontos változás, mert így képzelhető el a műveltség belső rendjének átalakulása is, amely­ nek lényege, hogy a műveltségkép érvényessége hangsúlyosabban annak hasznosságában, használhatóságában jelenik meg. Más vonatkozásban: a műveltségkép hierarchikus - vagyis a szervezett oktatásban megszerzett ele­ mi ismeretre épülő - és demokratikus — a megszerzett ismeret szabad 3S �gyakorlása, a társadalmi, a közösségi életnek alkalmazkodó rugalmas ma­ gatartás kialakításának feltételeit teremtse meg. Ez a változatosság, rugalmasság, megfelelően segítse a közösségi élet műveltségre orientált gyakorlatának alakulását. A műveltségkép emberközpontúsága sohasem volt olyan elemi igény, mint korunkban, és várható­ an a következő időszakban is ez a követelmény erősödik majd. M ai életünkben, amely sokszor a kialakulatlanság, az elvadultság tüne­ teit is hordozza, nagy a szükség a művelt emberek kiművelt cselekvése iránt. Olykor nagy a hiány e tekintetben. Megszüntetésére születtünk. K ell, hogy jobban megtaláljuk egymást: a műveltség, az ismeret hídjain. Végső kérdés Az előadott modell követése nyomán felépülhet korunk szellemileg és fizikailag egészséges embere? Először is úgy gondolom, hogy a mai gya­ korlat eklektikussága nem tartható hosszabb ideig. A kitörési pontok meg­ jelöléséhez több feltétel szükséges. A helyzetet pontosan kell elemez­ nünk. A z eredményeket meg kell tartanunk, arra kell építkeznünk. Az avulttól, a tarthatatlantól szabadulnunk nem könnyű. A válogatásban téved­ hetünk is. Ha a régóta aktuális és korunkban sem elhagyható fenti gya­ korlatot segítő magatartásunk kialakult, akkor az előbb feltett kérdésre igen a válasz. Másodszor: a kizárólagosság minden tanításban holtponthoz is vezethet. Az előadott gondolatsor egy lehetséges variánsa egy meghatározott út bejá­ rásának. Harmadszor: igen a kérdésre a válasz, egy kiegészítéssel: az ember épül­ het, felépülhet, ha hagyják. H a az épüléséhez szükséges egyéni szabadságotlehetőséget megkapja. Ha a külső mozgástér is e követelmény szerint ala­ kul, akkor az épülő folyamat elindulhat. E tekintetben is fontos: az ember cselekszik és bízik, és így megadatik számára az épülés lehetősége is. 39 �BRUNDA GUSZTÁV Az egyesületek mint a nyilvánosság csírái (Gondolatok Nógrád dualizmus kori egyesületei kapcsán) M E G Ú JU L Ó T R A D ÍC IÓ ? Szaporodnak az egyesületekről, az egyesületek történetéről szóló feltáró, el­ méleti kérdéseket is feszegető munkák. Vajon minek köszönhető ez az érdek­ lődés? A történetírás a nagyvonulatok megrajzolása után természetes módon nagyobb figyelmet szentel a részleteknek; talán rászorult a további helytörté­ neti feltáró tevékenységekből származó információkra? Vagy a jelenkori tár­ sadalom ért abba a stádiumba, hogy a jövő egészségessége érdekében önma­ gunk múltjából a finom szerkezetek vizsgálata, a mikrotársadalom működése érdekessé vált? Tehát kollektív tudatunk így (is) építi konzisztenciáját? Ne­ tán e figyelemnek inkább gyakorlati okai lennének? Történetesen az, hogy újra gyarapodnak körülöttünk az egyletek, ha szerény mértékben is? (Nóg­ rád megyében tizenhat közművelődési egyesületet jegyeztek be az utóbbi há­ rom évben.) S ha újból alakulnak egyesületek, annak mi az oka? Foszladoz­ nának a jelenséggel kapcsolatos politikai előítéletek, s feltámad a nosztalgi­ ánk? Másról lenne szó? Jó társadalmi közérzeten sarjad e képződmény, s ettől válik virulenssé, vagy éppen ellenkezőleg? Netán egyszerre mutatkozik meg e kezdődő folyamatban államunk belső politikai stabilitása, a személyes szabadságjogok bizonyos szintje, és a társadalom fejletlen - tehát pótolandó - intézményi ellátottsága? E gondolatok nyomán számos további kérdés támad. Egyet a közelmúl­ tunk sugall: lehet-e egy társadalmat államilag működtetett intézményekkel oly’ tökéletesen „lefedni” , „átszőni” , hogy az alulról induló és általában partikuláris érdekek mozgatóerejétől hajtott cselekvési szándékok termé­ szetes módon, mint feleslegesek elhaljanak? S ha olykor mindez lehetséges­ nek látszott is, egészséges volt-e? A fenti kérdésekre és a tovább fogalmaz­ ható újabbakra akkor találhatunk megnyugtató választ, ha közelebbről és többoldalú megközelítésben vesszük szemügyre az egyesülés, az egyesületek magyarországi történetét. Szerencsére hazánkban ma az ilyen irányú kutatá­ sok soha nem tapasztalt intenzitással folynak. A politikai és a hatalmi struktúrák konkrét működésének termé­ szete rajzolódhat ki előttünk, mintegy más nézőpontot szolgáltatva a globálisan már vizsgált és értelmezett eseményekhez. Nem kevesebbről van itt szó, mint az állam és a társadalom viszonyáról. Az egyesületek ugyanis mégha nem teljesen szabad egyesülési jog alapján, szerveződnek is - a tár­ sadalmat képviselik a mindenkori államhatalmi pozícióba került politikai hatalommal szemben, mellett stb. Az egyesületek élete tehát jóval önmagukon túl mutató információkat szolgáltat egy adott kor társadalmáról. Emellett ne becsüljük le azt a tapasztalathalmazt sem, ami az egyesületi jelenségeknek a népművelőszakmával is összefüggő hozadéka lehet. Elsősor­ ban a művelődéstörténeti, közművelődési tapasztalatokra gondolok. Az 40 �egyesületek a magyarországi közművelődés első tömeges intézményei, vagy amiként Hajdú Géza találóan írta „mai közművelődésünk bölcsői” . A dualizmus idején az iskolán kívül, a művelődési tartalmak terjesztésének egyetlen igazán széles körű színterei az egyesületek. Balassagyarmaton például az első képzőművészeti tárlatot 1905-ben rendezték, s a városnak színháza, vagy más, az írott szón kívül (az iskolát leszámítva) művelődési tartalmat közvetítő intézménye nem volt. Mint a vármegye székhelyén ugyan gyakran fel-feltűntek vándor színtársulatok, de ezek színvonala nem, vagy alig halad­ ta meg a helyi műkedvelőkét. Ilyen „kulturális” mezőben méltán értékelődnek fel az akkor már több év­ tizedes múlttal is rendelkező egyesületek, a maguk könyvtáraival, emberköz­ pontú, mintaadó belső életükkel. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az egyesületek tevékenységükkel a magyar művelődéstörténet jelentős fejezetét írták. Országos jelentőségű és messze ható eszmények, törekvések kitermelői és terjesztői voltak. Ismerve a felvilágosodás korában sarjadt egyesületi élet el­ lentmondásait, tartalmi és szervezeti egyenetlenségeit, sőt működésük igazi kérdőjeleit, azt kell mondanom, hogy 1948-ig a magyar közművelődés tá­ masztópillérei voltak. Az egyesületekről szerzett közel kétszáz éves tapasztalataink megkerülhetetlen, máig ható tanulságokat hordoznak. Ma, amikor a társadalom újra követeli a maga részét a politikai államtól, e múlt egyesülési történéseit figyelmen kívül hagyni pótolhatatlan veszteséghez vezetne. Azért is hasznos az összegzés, mert ezáltal a mai társadalmunkban létrejövő társulások jobb működtetéséhez prak­ tikus ismereteket szerezhetünk. T Ö R T É N E T I Á T T E K IN T É S Az 1830-as évek egyesületi életét a Széchenyi István kezdeményezése nyomán alakuló kaszinók határozták meg. Ebben az időben már léteztek olvasókörök országszerte, de nem olyan számban, hogy a gyorsan terjedő kaszinókat felül­ múlták volna. A negyvenes években a Kossuth Lajos alapította védegyletek és működésük körüli harcok pezsdítették meg a közéletet. Széchenyi elterjedt nézetei, az egyesületek minden addiginál nagyobb számú megjelenése és Tocqueville hatása, a politikusok figyelmét is ráirányította a szervezkedés e formalizált fajtáljára. A reformkor liberális politikusainak egy csoportja Eötvös József, Csengery Antal, Szalay László, Trefort Ágoston, Lukács Móric, később Kemény Zsigmond, - megpróbálta körvonalazni azokat az intézménye­ ket, amelyek hazánk demokratikus fejlődésének garanciái lettek volna. „ . . .meg voltak győződve, hogy a demokrácia segítségével Magyarország minden polgá­ ra elérheti az emberi méltóságnak megfelelő életmódot. . . szinte jó szabóként pontosan megtervezték a ruhát, mely szerintük egyedül illett az országra.” - írja róluk Szekfű Gyula Valahol utat vesztettünk című történelmi esszéjében. Mik voltak hát a demokrácia általuk elképzelt intézményes garanciái? E lő ­ ször: a parlamentális berendezkedés népképviselettel és felelős kormánnyal együtt mint központi hatalmi szervek, de ezek kontrolljaként és korlátjaként mindjárt mellé állították, hogy az egész ország önkormányzati alapon szerve­ ződjön meg. Mindebből következett a demokrácia második pillére: a „szabad községek” rendszere. Egy népi Magyarországot kívántak, amely a parasztközségek és a városok független önkormányzatára támaszkodhat úgy, hogy a képviselet és az igazgatás szétválna egymástól. A demokráciához szükséges harmadik tényező náluk: a szabad egyesülési jog. 41 �Tocqueville úgy beszél az egyesülési jogról, mint amelyik „csaknem olyan elidegeníthetetlen az emberi természettől, mint az egyéni szabadság” . Szalay László ettől még tovább megy. Nála az egyesülési jog egyenesen az emberi természetből következik, amit az ösztönökből vezetett le. Meglepő, hogy Lukács Móric az egyesülési jog alapelvét már az 1840-es években kiterjesz­ tette a gyáripari munkásokra is, messze előreszaladva e nézetével. A forradalom utáni nehéz évek nem kedveztek semmilyen társasági élet­ nek, bár az 1852. novemberében kelt császári nyílt parancs (egyleti törvény) biztosította az egyesülést. Az egyesületalapítási kérelem benyújtása után a szervezéshez csak abban az esetben kellett felhatalmazást kérni, ha „az egylet fölállítására vállalkozó személyek, részesek találása végett nyilvános felszólí­ tásokat vagy hirdetményeket szándékoznak kibocsátani.. .” Az alapszabály engedélyezéséig gyakorlatilag működhettek a különféle társulások. Az 1850-es években jelentek meg a honvédegyletek, 48-as körök, ame­ lyeket nyilvánvalóan politikai okokból tolerált az önkényuralom, Deák Ferenc azonban ugyanilyen okok miatt nem, s 1867-ben rendeletileg feloszlatta őket. A kiegyezéstől 1875-ig tartó időszakban már az egyletek szórványos gyarapodását figyelhetjük meg (30 művelődési tartalmú egyesület alakult Nógrád vármegyében), a következő tizenöt évben pedig dinamikus emelke­ dést látunk (78 újonnan bejegyzett művelődési célzatú egylet). Valóságos egye­ sületalapítási roham mutatkozik 1890 után (210 új művelődési tartalmú egyesület), melyet az első világháború tör meg 1914-ben. Salgótarján már a századfordulón a legnépesebb városa volt a megyének, en­ nek ellenére 1918-ig mindössze 35 művelődési célzatú egyesületet tartottak szá­ mon. Losonc reformkor óta épülő polgári szellemisége, társadalmi viszonyainak finomodása, folyamatos iparosodása és városiasodása az egyesülés terén is tük­ röződött. Az ország gyors iparfejlődése és a soha nem volt urbanizáció ellenére a polgári rend nem jutott vitathatatlan fölénybe sem a politika, sem pedig az értékek terén. (A másik nagy problémáról, a nemzetiségiek e téren is tetten érhető jogkorlátozásáról most ne beszéljünk.) Ebből eredően megközelítőleg sem látni olyan szabad egyesülési lehetőséget, mint a liberális nyugati társa­ dalmakban. Azt a szerepet, amit például a francia polgárosodás korában a X V II. század közepétől a kávéházak, asztaltársaságok és a szalonok százai töltöttek be - ahol a középrétegek megtanulhatták a „nyilvános okoskodás” (Habermas) művészetét - , nálunk hellyel-közzel a kaszinók, polgári körök, olvasókörök és más egyesülési formák pótolták. Működésüket tehát úgy tekint­ hetjük, mint a társadalmi nyilvánosságot gyakorló és garantáló intézményrendszer csíráit. Társadalmi, politikai fejlődésüket jellemzi, hogy ezek az intéz­ mények nem vertek gyökeret, s nem hatották át soha a magyar társadalmat. Szekfű Gyula a már idézett művében kíméletlen éleslátással, illúziók nélkül mutat rá a dualizmus féloldalas, s ezért alapjában egyirányú szervezettségére. A „boldog békeidők” ötvenkét évének egyik lényeges történelmi tanulsága talán éppen ebből a szemszögből látható: a hatalom fétise, atyáskodó fél­ szigora miként válik önmaga destabilizálójává. Sajnos az ilyen irányú tapasz­ talatokat még később is gyarapítottuk. Mintha Magyarország mindenáron igazolni akarná Hegel szellemes mondását, miszerint „ . . .a történelem tanul­ sága, hogy a népek és kormányok soha semmit sem tanulnak belőle” . E kérdés vizsgálata azonban messze túlmutat e kis dolgozat keretein. 42 �AZ ÁLLAM ÉS A Z E G Y E S Ü L E T E K A feudalizmusból kifelé tartó országokban, ahol az állam alapvető intézményei nem kiépítettek, természetes módon helyettesítik őket a társadalom intézmé­ nyei, jó esetben az egyesületek. Magyarország esetében is így alakult ez, annyi sajátossággal, hogy nálunk az európai fejlettebb országokhoz képest megkésett történelmi fejlődés részeként, időben tovább éltek olyan egyesületi formák, amelyek a kapitalizmus korai intézményhiányát pótolták. (Egészségügyi, ön­ segélyző, politikai pártok szerepét ellátó, ipari tevékenységeket végző, pénz­ intézeteket: például hitelszövetkezeteket, bankokat pótló egyesületek.) A társadalom szükségleteinek kielégítésében meglevő rések betöltése, majd szakszerű szervezetekkel történő felváltásuk után azonban eltűntek a magyarországi egyesületi életből is az ilyen képződmények. Vagy önmaguk alakultak át valóságos intézménnyé, vállalattá, vagy a profiigényű, hivatalos szervező­ dések megjelenése után elsorvadtak (például a Vadkerti Kórház Egylet vár­ megyénkben). Elhamarkodott lenne mindebből arra következtetni, hogy a jól szervezett intézményesültséggel egyenes arányban csökkenő tendenciát mutat az egye­ sületek száma. Nem így van. A demokrácia bizonyos szintjét elérő társadal­ makban a polgárosodás, az autonóm cselekvés lehetőségének arányában nő az egyesületek száma. Ezért az egyesületek számát és a kijelölt működési kereteket nemcsak a demokrácia egyik feltételének, hanem fokmérőjének is tekinthetjük. Ha jó törvények mellett lehet egyesülni, akkor általában az egyesület meg­ újulni tudó, új és új alakot öltő, a bürokráciák számára utánozhatatlan tartalmi és szervezeti variánsokat képes létrehozni. Erre világít rá Kemény Bertalan, amikor azt írja: „A z »egyesületi jelenség« történetének talán legfőbb tanulsá­ gaként állapítható meg, hogy olyan társadalmi tevékenységi mező, struktúra, ahol s amelyben a civil társadalom megújuló akarata nyilvánul meg saját ügyeinek saját maga által történő előbbrevitele, megoldása érdekében. Szeren­ csés történeti pillanatokban az államilag meghirdetett célokkal, vállalt érté­ kekkel egyirányban, párhuzamosan - de á ltalában és gyakrabban inkább a társadalmat előbbrevivő értékeket előbb felismerve, az államot megelőzve szerveződnek egy-egy társadalmi szükséglet hatékony kielégítésére.. . A tár­ sadalom az egyesületi formációkban kifejtett tevékenységével általában gyor­ sabban, s főként hatásosabban vállalja fel a kor által támasztott célok, érté­ kek szolgálatát. . . Talán ez a tény is . . .magyarázza az egyesületek és az államhatalom közötti, nem mindig súrlódásmentes viszonyt . . .az új igények, az új társadalmi célok . . .mindig valamilyen egyesületi formációban jelen­ nek meg először.” A már emlegetett Lukács Móric és Szalay László még úgy gondolták, hogy „ . . .az egyesületek alakításánál az államnak semmi beleszólása nincs, csak ha az egyesület működése veszélyesnek látszik, akkor sem léphe közbe, akkor sem rendőri vagy közigazgatási úton, hanem országgyűlési törvény hozatalával.” Ma már tudjuk, mennyire másképp történt ez, s legfőképpen a munkásság egyesületei esetében. Kemény Bertalan szerint az alapszabály egyezség az állam és a társadalom között, amely kölcsönös előnyökkel jár. „A társadalom spon­ tán mozgásában megfogalmazott célok, s értékek szolgálata így legális kere­ tekhez jut, társadalmi mozgástere szélesedhet, tevékenységének nyilvánossága, más társadalmi szervezetekkel való kapcsolati lehetőségei, a jogi személyi­ séggel járó előnyök stb. sorolhatók itt fel. Az állam számára pedig a nyilván­ tartás, ellenőrzés lehetőségét adja.” 43 �Az állam azonban nemcsak ellenőrizni szeretne, hanem maga is terjeszkedni akar a civil társadalom irányába. Önmaga legitimációjának egyik formája, ha a központi hatalom körében megfogalmazott nézeteket, eszméket terjeszti, ha azokkal behatol a tömegek gondolkodásába. E propagandisztikus tartal­ mak átadását - nevezzük akár népművelésnek - úgy lehet leghatékonyabban kivitelezni, ha a néptől nem idegen, sőt általa szorgalmazott és gyakorolt for­ mákban történik. Eötvös József például a népnevelési egyletek ügyében tett 1867-es felhívásában egyértelműen kimondta: legyen ezeknek a köröknek köz­ vetítő szerepe az államigazgatás és a közösségek között. Az egyesületi élet, s különösen a központilag létrehozott és irányított országos egyesületek esetében - de nem csupán ott - , terepet és lehetőséget nyújtott arra, hogy a felsőbb irányító rétegek jó hatásfokkal átvigyék ideológiájukat a középrétegekre. S lám a megyei egyesületek esetében ugyanezt tették a középrétegek a parasztság, az iparosok és kispolgárok, illetve az ifjúság irányába (közművelődési egyletek, gazdakörök, ifjúsági egyletek, keresztényszociális egyesületek stb.). Az egye­ sületi élet hatásmechanizmusai tehát két irányból követhetők: a hatalmon levők ideológiája áramlik fentről lefelé a szervezeti élet formális csatornáin keresztül, a spontán szervezkedés során akkumulálódó nézetek pedig áramla­ nak kifelé— felfelé, általában informális közegben, olykor a struktúrától elváló sajátos mintákat teremtve. P O L IT IK A -E G Y E S Ü L E T E K -N Y IL V Á N O S S Á G Szekfű Gyula a magyar társadalom 1918-as összeomlásának egyik okát abban látta, hogy sem az uralkodó rétegéknek, sem a népnek nem voltak életképes szervezetei. Ezért történhetett, hogy az atomizált tömegek tehetetlenül nézték a néhány megbízhatónak hitt tartópillérre épülő hatalmi felépítmény meg­ ingását és leomlását. „Valaki közbevethetné — mondta Szekfű hogy hiszen a lakosság nagy része tényleg be volt szervezve a politikai pártok kereteibe, s alig akadt ember, aki tagja ne lett volna ennek vagy annak a pártnak. Ez igaz, de semmi kapcsolatban nincs tárgyunkkal: az egyesülési jog egészen más, mint a politikai pártszervezés, mely utóbbi már az államra és annak hatalmi eszközei megszerzésére irányul, nem pedig az ember tehetségeinek egyesülés útján való szabad kifejtésére.” A dualizmus egyesületi életének végigpásztázása során szerzett tapasztala­ taim nagy vonalakban igazolják Szekfű Gyulát. Az egyesületek gyors szapo­ rodása ellenére a társadalom lehetőségei alatt szervezkedett, s ezt különösen a századfordulót követő időkre érzem érvényes megállapításnak. A társasá­ gok belső élete is erős egyenetlenségeket mutat. Kiüresedett, formaságokkal teletűzdelt szervezeti élet, viszonylag kevés autonóm cselekvés. A megye képzeletbeli egyesületi térképén végigtekintve azonban úgy érzem, feltehető a kérdés: vajon nem természetes-e ez a történelmi fejlődésünk és a dualizmus politikai viszonyainak hátterével? Helyénvaló-e számon kérni az akkori Magyarország társadalmiasultságát a feltételek által behatárolt társadalmasultság ke­ retein túl? Jóllehet a városi polgárság talán gazdagabb, tartalmasabb egye­ sületi életet élhetett volna, de ehhez nem voltak öröklött tapasztalatai, képes­ ségei. Mindez nem csökkenti az egyesületek társadalmi jelentőségét, hiszen a működők közül sok a kisdemokráciák szigetét jelenthette, amikor a társadalom nagy intézményeiben, makrostruktúrájában nem ilyen elven működött az élet. Harangi László is úgy látja, hogy „Annál demokratikusabb és közösségibb egy társadalom, minél több értékgyarapító, eleven életet élő egyesület tevé4 4 �kenykedik benne. Az egyesülete k társadalmi és művelődési jelentősége éppen az, hogy felmérhetetlen energiákat szabadítanak fel azáltal, hogy lehetőséget adnak az egyénnek, a közösségeknek az önálló, alkotó, független cselekvésre.” Vagyis az emberi érintkezés, a szórakozás, a megnyilvánulás, az információszerzés-átadás-értékelés, a közvélemény formálódásának terepei voltak. S amint Habermas mondja. „Az okoskodó közönség kommunikációs folyamata nélkül még nyilvánosságra alkalmas véleményekből sem lesz közvélemény.” Mert: „Az eszméket kigondolni, megfogalmazni könnyebb, mint elfogadtatni, elter­ jeszteni, s a tényleges cselekvés hajtóerejévé tenni. Ez csak ismételt, s Széchenyi szavával élve: gyakori eszmesúrlódás során érhető el” - konstatálja Kemény Bertalan. S talán az energiák felszabadulása, az információcsere, a szórakozás és más cselekvések mellett az is nagyon fontos, ami eközben történ­ het. Az, hogy itt gyakorlatban kipróbálható cselekvéstechnikákat tanulnak az emberek, önmaguk és mások, illetve közös érdekeik érvényesítésére, hogy ki­ próbálhatják önmagukat és másokat valóságos társadalmi dimenziókban. Az így szerzett tapasztalatok egyre finomodnak, kondicionálódnak és öröklődnek. Ez a társadalmi tudás pedig hosszú távon javítja az egyén és közössége jó esélyeit a releváns, sikeres társadalmi szereplésre, érdekei artikulálására és érvényesítésére is. Amint a múltban történt földosztások alkalmával megfigyelhető volt, a nincstelen parasztok, agrárproletárok nem tudtak mit kezdeni a nekik adott földdel, mert nem voltak tapasztalataik a gazdálkodásról, egy gazdaság meg­ szervezéséről, akként nem tud a társadalmi cselekvéstechnikák nélküli ember valamit is kezdeni a társadalmi lehetőségekkel. A viszonyok alakulhatnak úgy, hogy egyszeriben megteremtődtek a keretek a szervezkedés, az akaratképzés számára, de ezután nem következik be azonnal pezsgés a társadalomban, ha nincsenek meg a cselekvéshez szükséges tapasztalatok. Jó példa erre az iner­ ciára a kiegyezést követő pangás, az évtizedekig tartó lassú önmagára találása a társadalomnak. Az egyesületek funkciójuknál fogva a társadalom kötőszövetei lehetnek. Megfelelő körülmények között lassan épülnek, s a természetükhöz tartozik, hogy alkalmanként lebomlanak, megszűnnek, átadva helyüket új, jobb szerve­ zeteknek. A magyar történelemben jelentőségüknek megfelelő kezelésük soha nem történt meg, a reformkori liberális politikusok egyesületekkel kapcsolatos nézetei, szándékai mai napig nem mások rokonszenves emlékeknél. Általában a dualizmus politikai irányító rétege, adminisztrációja sem látott benne sokkal többet, mint kordában tartandó szervezkedést, vagy másfelől legitimációs, illetve propagandaeszközt. Az a néhány haladó gondolkodású államférfi, hivatalnok pedig, aki átlátta az egyesületek valódi jelentőségét, nemigen tehetett többet, mint ami kitelik egy-egy akciótól, mozgalomindítástól. Eötvös József, korának egyik legnagyobb ívű gondolkodója és legjelentősebb kultuszminisztere - aki cselekedeteivel, politikai munkásságával is hitelesí­ tette eszméit - , tisztán látta a társadalom kulturális felemelkedésének útjait, közöttük a szabad önszervezés jelentőségét: „Az egyes ember, de még inkább egy nemzet nem élettelen anyag, melyet a leghatalmasabb művész is tetszése szerint faraghatna képzeletében előtte lebegő ideáljainak megfelelővé. Az emberi szellem úgy egyéni létében, mint társadalmi közösségében oly önálló hatalom, mely egyedül önmunkásságával fejtheti ki erőit és képességeit.” Eötvös azt is tudta, hogy a nép számára e munkálkodás egyik legmegfelelőbb formája az egyesület lehet. 45 �műhely Feledy Gyula köszöntése Élettapasztalatot sugall a hatvan év ! - a gyermekkori élettapasztalatból is táplálkozva lesz színes, eleven mindig új, ahol a megéltség rangját megje­ lenítő műalkotás-rengeteg hitelt nyújtó! Alkotó képzelete maga minden vonal, annak tisztasága, kiolvashatósága... pedig mindig új elemekkel építkezik, s így tud megmaradni egy sajátosan feledys világnak, azaz úgy sítlusteremtö, hogy nem kérkedik nagy váltá­ sokkal, alkotó korszakai egymásba simulnak szuverén módon. . . Nem mondhatjuk, hogy a hatvan évnek a megállapodottság, vagy a kon­ zervatív megcsontosodottság lenne a sajátja. Feledy honi művészetünkben mindig legfrissebben ad hozzá a mához többletet az európaiságból, még legelvontabb vonulatában is tartalomhordozó, emberarcú művészetet teremt, ahol hagyománytisztelete és „újmódimodern” konfliktusa egymásba simulva teremt humanizmust, eszmei tisz­ taságot, őszinteséget, hitet - ami manapság nem éppen könnyű házi fel­ ad at! Érzi a társadalmi drámát, a lírát, s üzeneteiben az aktualitás örökér­ vényű stációit fogalmazza meg: a K aran cslejtős úgy simul be a ma is ér­ vényes progresszív akaratba, a visszaemlékezésben, mint szelíd lírájával a H ollókői madonna - megmérettetésben a H alál délután (Hemingway em­ lékezete) - A z éjszaka zenéi sorozatai tanúkövek egy folyamatosan lángo­ lással építkező alkotói életnek. Feledy Gyula Kossuth-díjas művészünk a Palócföld-műhely egyik legré­ gibb alkotója, aki műveivel mindig úgy tisztelt meg minket szívesen, hogy kvalitása hitelt érdemlően tette folyóiratunkat mindig értékteremtőbbé! Hihetetlen, hogy hatvanéves..., de annyira n em, hogy ne tenne bennün­ ket tisztaszívű köszöntőkké, hiszen ez csak egy állapot! Szívbő! kívánjuk: még! még! További ráadásokat a nemzeti értékterem­ téshez! Boldog hosszú életet kívánunk, termékeny esztendőket! Büszkévé tesz bennünket, hogy ez ünnepi számnak szánt Feledy-rajzokkal köszönthetjük a Mestert, a rajzoló virtuozitásával megáldott alkotót! A 46 sz e rk e sz tő sé g n e v é b e n C z in k e F e r e n c �47 �VASY GÉZA Nagy László történelemszemlélete II. Veres Péter, mint a magyar szocializmus élő szimbóluma jelenik meg Németh László szemében, s ugyanez mondható el Nagy László költeményéről is. De ő tovább tágít: minden szocializmus, azaz a történelem minden, igazságos társadalomért folytatott kísérlete beleértődik az ábrázolt történelmi pillanatba és figurába. (Zárójelben meg kell jegyeznem: egyelőre alig van remény arra, hogy ez a szimbólum a fiatalabb nemzedékek előtt élőként megjelenjen. A gimnáziumi tankönyv ad ugyan - nem kötelezően megismerendő - portrét Veres Péterről, de ebből pontosan az marad ki, ami a lényeg, amit az imént idézett írók felmutattak.) Aki figyelmesen olvassa Nagy László költeményét, az az első sorok valóban „pontos képe” után felfigyelhet arra, hogy a Péter névnek az 5. sorban való ismételt megjelenésétől kezdve e név jelentésköre a címben jelzetthez képest hirtelen hatalmasat tágul azzal, hogy hangsúlyosan megjelenik a biblikus kép­ zetkor. Péter itt már nemcsak egy parasztember, nemcsak Veres Péter, nem­ csak egy népvezér, hanem a népvezér, az a tanítvány, aki Jézus számára a legkedvesebb, s akire ezért rábízhatja az eszmét, az ügyet és annak híveit. S tudjuk, tudhatjuk azt is, hogy Péter neve, a görög Petrus, sziklát, kőszik­ lát jelent. A bibliai Pétert eredetileg Simonnak hívták, s Jézus nevezte el őt Kéfásnak, azaz Sziklának. (Ennek görög „fordítása” vált ismertté.) Ha van név, amelynek a jelentése is fontos, akkor ez épp olyan, s könnyen belátható, hogy Nagy László költeményében a Péter név jelentésének központi szerepe van. Ugyanis a vers jelentésrétegeit egybevonó kép- és képzetsor éppen a kőé. Péter nevéhez hasonlóan (sőt azzal azonosan, hiszen e név maga is „kő” ) a kőképzet egyrészt tárgyias-közvetlen, másrészt elvont-jelképes értelmű. Maga a kő kifejezés is háromszor fordul elő a költeményben (kő, kőtornyok, köveknek), s ez a három előfordulás sorrendben jelképes, tárgyias, majd mindkét réteget magába foglaló, ám a vers címétől kezdve a kőképzet en­ nél is gazdagabb megjelenését mutatja. Mindjárt a címben az Országház egy hatalmas kőépítményt nevez meg, majd ennek egy külön részletét, a kaput. Utána a lépcsősor is a kőképzetet idézi. (A kéziratban kőlépcsők legtetején kifejezés szerepel első változatként.) Később a kőtornyok kiemelése is az épü­ letre utal. A legizgalmasabb értelmezésbeli kérdést a kő szó első előfordulása veti fel. A kifejezés mindenféle jelző és értelmezést megszorító más szó nélkül áll: Péter ama tiszta ingben megborzong a kőig. (A kézirat első változatában megborzong a földig szerepel. Vagyis a vers egyik archimédeszi pontja az alakítás során született meg.) Eddig jutva az olvasásban, természetesen nem gondolhatunk másra, mint hogy Péter a lépcsők legtetején állva, a kőépület, a kőkapu miatt borzong. A folytatás azonban módosítja ezt a véleményünket: „ Látva az ünnepi bárányt, látva a kenyeret, a bort, s az áldozat sugallatától megütve. . . ” A vers egyik lírai hőse, Péter tehát (azért is, mivel háttal áll az épületnek, s legfeljebb „érezheti” annak jelenlétét) látni azt a követ látja, 48 �amelyen az ünnepi bárány, a kenyér s a bor van. Ilyen kő, ilyen áldozati kő (asztal) természetesen aligha volt előtte 1946-ban, de ilyen kő számtalanszor volt a bibliai Péter előtt. A bárány, a kenyér és a bor természetesen húsvét ünnepére utal. Érdemes felidézni, hogy a húsvét zsidó ünnepként az egyiptomi kivonulásra emlékeztet, azaz arra, hogy a rabszolgaságból az ígéret földjére indult a zsidó nép. Jézus utolsó vacsorája is húsvéti vacsora volt, s erre em­ lékezve tartják a keresztények húsvétkor az ő halálának és feltámadásának ünnepét. Vagyis mindkét esetben egy egész nép sorsát meghatározó, negatív­ ból pozitív helyzetbe radikálisan átfordító eseménysorozatról, s annak jelké­ péről van szó. Hozzátehetjük ehhez, hogy a húsvét a zsidóknál az aratás kez­ dete volt, az Európában kialakuló kereszténységnél pedig a tavasznak, a természet megújulásának az ünnepe is. Vagyis mindkét esetben hozzátapad a termés, a termékenység képzete is, ami természetesen elválaszthatatlan a jó­ léttől, ami az ígéret földjének alapkövetelménye. Pontosan ilyen reményteli a magyarság helyzete az ábrázolt vershelyzetben, 1946-ban. „E gy ezredévi szenvedés” és a felszabadulást megelőzően a halál, a nemzethalál közvetlenül fenyegető veszedelme után „kér éltet” a magyar nép. Az életnek két feltétele van. Az egyik a háborún való túllépés, s ez ügy­ ben a leglényegesebb már megtörtént, hiszen béke van: ezért lehet ünnepelni. A másik feltétel a nép számára a hatalom megszerzése. S bár ez ügyben is történt már egy s más, hiszen a százezer fő, meg vezére, Péter ott van az Országház előtt, még nincs benn ebben az épületben. Eldöntetlen még, hogy övé lesz-e a hatalom. Egyértelmű, hogy ez az alapkérdés, hogy a versben ábrázolt jelenet, a „pon­ tos kép” egy olyan népgyűlést idéz fel, amelyen a hatalom megszerzésének a kérdése a fő. Ha kétségeink volnának, eloszlatja azt Péter szónoklata, annak egyetlen, megidézett félmondata, s az a gesztus, amellyel ezt mondja: kifakad a lebitangolt Haza nevében s mutat ujjal a kőtornyok tumultusára: A M ÍG E Z A H Á Z N EM A M IÉ N K A kérdés tehát, a magyar nép alapkérdése az, hogy be lehet-e jutni ebbe a HÁ Z-ba. A vers nemcsak a szónoklat legfontosabb mondatának idézésével fogalmazza meg ezt a kérdést, hanem vizuális eszközökkel is. Valóban képszerű az elren­ dezés: mintha egy festménykompozíció leírását olvasnánk. E kompozícióban három nagyobb tömb figyelhető meg. Az egyik maga az Országház, a másik a százezer fő, s a harmadik a köztük elhelyezkedő emberpár, amelynek az a feladata, hogy Mózese legyen a magyarságnak, hogy bevezesse ezt a töme­ get a HÁZ-ba (természetesen nem fizikai, hanem jelképes értelemben). A kompozíciónak ez a három tömbje nem vízszintes, hanem lendületesen emel­ kedő vonal mentén helyezkedik el: a százezer fő lent van, az emberpár a lépcsők legtetején, a kép középpontjában, s az épület, a H Á Z fent, szinte elérhetetlen magasságban, de mégis ígéretet kínálva. Most már beláthatjuk azt is, hogy a bárány, illetve a kő e versben elsősorban azért áldozati, mert a magyarságnak kellett áldozatot hoznia: egyrészt a közvetlen háborús múltban, másrészt az „ezredévi szenvedéssel” . Az áldozat sugallata: a lebitangolt Haza nevében való számonkérés. A néptömegeknek ezer évig kellett várniuk arra, hogy egyáltalán a kapuig eljuthassanak, hogy reménykedhessenek: beléphetnek abba a (kő)épületbe, amely a hazát jelképezi. 49 �De nemcsak a vers magyarságközpontú jelentésrétegében van az épületnek, a kőképzetkörnek ilyen hazát és népet azonosítani kívánó értelme. Megta­ lálhatjuk azt a biblikus jelentésrétegben is. Hiszen a kő nemcsak az áldozati­ ünnepi asztal lehet, amelyen ott van a bárány (és nemcsak a magyar Ország­ ház), hanem mindaz a kő(szikla), amelyen az új világ, az új hit, pontosabban az azt jelképező szent épület felépíthető. A kőnek a Bibliában megvan ez a jelentése is. Egyetlen idézet Ézsaiás könyvéből: „Ezért így szól az Úr Isten: Imé Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!” (28. 16.) A hitnek ilyen temploma, a nemzet létét és öntudatát jelképező temploma nemcsak Sion hegyén épült fel, hanem a pesti Duna-parton is, ám mint Jézusnak kellett a kufárokat kiűz­ nie a szent épületből, úgy kell ezt megtennie Péternek is a háború után. A magyarság köztes, átmeneti helyzetét mutatja fel a vers mind tartalmilag, mind a megjelenített képi kompozícióval. De ugyanezt teszik az alapkérdést értelmező motívumok és képzetkörök is, valamint azok a hangulatok, amelyek hozzájuk tapadnak. A három kiemelendő motívumkör a háborúé, az ünnepé és a tavaszé. A versben ábrázolt helyzet ugyan háború utáni, de a háború még nem befejezett múlt, hanem következményeiben mindennapos jelenvalóság. Aknaszilánkos gebékkel áll ott a tömeg, s Péter az áldozat sugallatától megütve fakad ki a lebitangolt Haza nevében. S a háború miatti helyzetre, a rende­ zetlenség társadalmi állapotára utal képileg a kőtornyok tumultusa kifejezés is. Hiszen az Országház épületére önmagában, építészetileg éppen a rendezettség (s a szimmetrikusság mint fő rendező elv) a jellemző. Tumultusnak ezt csak a társadalmi-politikai indulat láthatja. Háború volt, de most már háború után vagyunk. Ezért lehet a bemutatott pillanat ünnepi. A vers nyitó sorainak több hangsúlyos kifejezése utal az ün­ nepre. A dél harangszavú, a tömeg fényben áll, fohászkodva, s ezt a kifeje­ zést mindjárt értelmezi is a Himnusz említése, ami teljesen egyértelművé teszi a helyzet ünnepi voltát. D e az ünnepre utal már maga az a tény is, hogy százezer fő összegyűlt, hiszen dolgozó emberek csak ünnepnap tehetik meg ezt. Az ünnepre utal Péter tiszta inge is. S innen kezdve kap a vers ünnep­ képzete egy másik jelentéskört is a húsvétképzet beépülésével. A vers ünnepe elsősorban tavaszünnep és nem győzelemünnep. A győze­ lemhez a tömegnek is a lépcsők legtetejére kellene feljutnia, sőt még tovább: be a kapun. Föl kell tennem azonban a kérdést: valóban tavasz van-e a költeményben? Hiszen közvetlenül semmi más nem utal rá, csak a néven nem nevezett húsvétünnep. Mégis bizonyos, hogy ebben a versben tavasz van: a történelem tavasza, amihez csak magyarázó-segítő képsor a húsvété és a ter­ mészeti tavaszé. Ám hogy ez milyen erős, azt személyes versélményem is bizonyíthatja: a másfél évtizeddel ezelőtti első olvasásból a legmaradan­ dóbban és legmélyebben éppen ez a húsvét- és tavaszképzet maradt meg ben­ nem, s csak a verset elemezve döbbentem rá később, hogy közvetlenül semmi sem állítja itt azt, hogy tavasz van. Ez a történelmi tavasz az újjászületés, a honfoglalás tavasza, a fényes szellők ideje, az az időszak tehát, mely Nagy László számára leggyakrabban a májusmotívummal ragadható meg. S így lesz ez a vers a májusmotívum reprezentatív verse annak ellenére, hogy e „pon­ tos képben” a naptár szerint semmi esetre sincs május. Sőt, hozzátehetem azt is, hogy tudomásom szerint 1946 tavaszán nem is láthatta a költő Veres Péter a Parlament előtt, hiszen csak 1946 kora őszén jött fel Budapestre 50 �felvételi vizsgát tenni. Arra a népgyűlésre tehát, amelyre emlékszik, vagy 1946 kora őszén került sor, vagy a következő év tavaszán. Az is feltételezhető, hogy több emlékkép mosódott együvé. A vers értelmezése szempontjából mindennek csak annyi a jelentősége, hogy megerősíti: nem a közvetlen élet­ rajzi esemény, hanem a történelmi tavasz élménye a meghatározó, azé, amely­ nek 1945 és 1948 között lehetett részese a nemzet, a költő maga pedig, életrajzi okok miatt, 1946-tól kezdődően. Valószínűleg a személyes jelentő­ ség miatt rögződött benne, s így a verseimben is az 1946-os dátum. Ő akkor „szabadult fel” igazából. Formálisan Az Országház kapujában, 1946 alkalmi-leíró költeményként is megragadható volna. Hiszen egy eseményt idéz fel, s ehhez az alkalmat az esemény főszereplőjének, Veres Péternek a halála adja. Számos jelét láthattuk már, hogy az alkalom és az esemény nem önmagában fontos. S ideje is továbblépnünk, hiszen a vers egészét még korántsem vettük birtokba. Az ese­ mény felidézésének ugyanis elsősorban nem önmagában, nem történelmi em­ lékként van jelentősége. A versnek nemcsak a kezdő időpontja, 1946 a fon­ tos, hanem a végpontja is, ami ugyan jelöletlen, de tudjuk: a megírás idő­ pontja 1970-1971. Természetesen itt sem a konkrét évszám a döntő, hanem az a tény, hogy a vers kezdő és végpontja között történelmileg is mérhető idő, mintegy negyedszázad telt el. Annyi idő tehát, amennyinek elmúltán már hitelesen fel lehet tenni a kérdést (a türelmetlenség esetleges vádját eleve elhárítva), hogy mi történt, mi valósult meg az 1946-ban elképzeltből. Nagy Lászlónak erről határozott véleménye van. A vers időbeli végpontja, a megírás történelmi időszaka ugyanis nemcsak művön kívüli - bár nélkülözhetetlen - információ. Ez az idősík hangsúlyo­ san benne van a mű záró részében. Az idősíkok váltását, az emlékezés idejé­ ből a jelenbe való átugrást a 10. sor gondolatjelében kell fellelnünk. Tartalmilag-verstechnikailag ezt a váltásit a visszhangzik bennem kifejezés kettős ér­ telme adja meg. E 10. sor első felében hangzik el a szónoklattöredék: A M ÍG E Z A H Á Z N EM A M IÉ N K - nem a miénk visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán - s a folytatás egy­ szerre játszódik a felidézett emlék és az emlékezés jelenidejében. Hiszen azo­ nosult az akkor még névtelen fiatalember 1946-ban is Péter kifakadásával, visszhangzott benne az akkor is, s azonosul vele az emlékezés időpontjában is, azaz akkor is visszhangzik benne a kifakadás. A 10. sor akusztikailag is alkalmazza a visszhangtechnikát, s a nagy- és a kisbetűs írásmóddal még a hang és a visszhang erősségének különbségére is utal, a következő sor állít­ mánya pedig egyszerre jelenti az 1946-os akusztikus visszhangzást és az 1971es jelképeset, amelyet a távolság is „lehalkít” . Egyszerre van akkor és most, s ez az egyidejűség teremti meg a számvetés helyzetét. E számvetés következ­ ménye a jelenidőre vonatkozóan azonos a májusmotívumkör többi versévéi: a hajdani célkitűzéseket nem sikerült valóra váltani, az elérendő cél elérendő cél maradt. A H Á Z nem a miénk, az ígéret földjére nem jutottunk be. Az eddig észlelt két idősík felismerését nehezíteni látszik az, hogy mind­ kettő jelenidőben fogalmazódik meg. E ténynek azonban nagyok a vers hatá­ sát erősítő követelményei. Így válhat teljesebbé a felidézés közvetlen élmény­ szerűsége, elevensége. Ez teszi lehetővé az emlékkel való teljes azonosulást. Így még egyértelműbbé válik, hogy a program ugyanaz, mint negyedszázad­ dal korábban volt. S így válik magától értetődővé, hogy a felidézett kép múlhatatlan, mert öröknek bizonyuló igazságot ragyogtat fel. S az sem 51 �lényegtelen, hogy így lehet jelen egyszerre 1946-ban és 1971-ben is a vers másik lírai hőséként a költő. Ennek az „időjátéknak” nemcsak kelleme és bája van („visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán” - hol is? mikor is? s miféle lovacskán, hiszen az előbb még gebékről volt szó), hanem továbblendítő ereje is. A költemény ugyanis továbbra is jelenidejű, bár ez a jelenidő hirtelen mintha minden idősíkot magába foglalóvá alakulna át. A múltból és a jelen­ ből egyszerre átlépünk a végtelen időbe, amely a múlt és a jövő irányában is a végtelenbe nyúlik. A vers első tíz sora (a gondolatjelig) egyszerre idézte meg az életrajzilag személyes és a történelmi időt, de úgy, hogy ez a tör­ ténelmi idő egy történelmi súlyú pillanat ideje volt, inkább egy helyzeté tehát. A gondolatjel utáni másfél sor a történelmi helyzet idejét a történe­ lem menetének idejévé tágítja, s a keletkező időtávlat lehetővé teszi mind a helyzetnek, mind a történelem menetének a megítélését. Az utolsó három sor (a 1 1 - 1 3 .) ezt a történelmi időt a végtelenbe tágítja: már nem egyet­ len nemzedék, nem is egyetlen nemzet történelméről van szó, hanem az em­ beriségről, s ennek az idődimenziónak a függvényében lesz az emberi létezés lényege a versben felmutatott legfőbb érték. Ez a végtelenbe tágított idődimenzió, amely tehát nemcsak a társadalmi, hanem egyszerre a természeti és a társadalmi szféra létezési terepe, a rosta képzetében nyer érzékletes megjelenítést. Az a rostta ez, amelyet Ady Endre meglátott: Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre, Világokat szed és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. Az Idő rostájában 1913-ban, rendkívül nehéz helyzetben, a forradalmi remé­ nyek elmúltával, a tragédia előérzetével keletkezett. Itt nincs mentség se a vershős, se a magyarság számára. Óh, aszottak és be nem teltek S óh, magam is faj-sorsom osztván, Be igazság szerint hullunk ki A kegyetlen óriás rostán, Kedvét nem töltvén az Időnek. Nagy László éppen ellentétes következtetésre jut: tudom: az idő a miénk, tudom: a köveknek is távlata por, mert áthullhat minden a rostán. De soha az ő képük, soha a mi fiatal arcunk. Könnyű örömre oka pedig neki sincs. De nem egy nemzeti, s ugyanakkor emberiségszintű tragédia felé sodródó társadalomban kell léteznie és gon­ dolkoznia, hanem egy olyanban, amelyik megadja - s 1970 táján bizonyosan megadta - a reményt. Nem arra, hogy az emberiség, a magyarság sorsa bizo­ nyosan jobb lesz, de legalább arra, hogy az idő végtelenében nem borulhat fel az erkölcsi világrend, s örök értékként megmarad az az erkölcsi tartás, ame­ lyet a vers hősei képviseltek. Örök emberi mozgatóerő a személyiség és a társadalom újjászületésében való reménykedés. Örök, mert soha nem hullhat át azon a rostán, amely pedig a köveket is porrá őrölten pergeti alá. Nagy Lászlónál tehát nem válik Tegnappá a Holnap motívumköre (mint Adynál), 52 �az életrajzi és történelmi élményként rögzült május-képzetkör nemcsakhogy megmarad, de tágabb, egyetemlegesebb jelentésűvé dúsul az években. A végtelenné tágított időben az örök érték függetlenné válik az időténye­ zőtől, azaz időtlen lesz. A soha az idődimenzióból való kivonást jelenti. Minden változik, kivéve azt, ami a soha körébe tartozik. A soha fontossá­ gát nem csak a szó megismétlése emeli ki, hanem az utolsó sor mondatta­ ni elkülönítése is. A záró sorpár ellentétes kapcsolata a 13. sor végén inkább vesszőt kívánna, rövidebb szünetet tehát. A sorvég és a mondat ponttal való lezárása azonban feltűnő, figyelemfelhívó szünetet kényszerít ki mind az olvasásban, mind a vers előadásában. Külön növeli ennek a mondatzáró pontnak a súlyát az is, hogy eddig a versben egyetlen egyszer sem alkalmazta a mondatlezárásnak ezt az eszközét a költő. Ez a formai eljárás is növeli tehát a zárósor jelentőségét, az ellentétező kiemelés rangját. Nagyobb figye­ lem esik a de-re, amely így mintegy a mégis-morál történetfilozófiai igazolá­ sának bizonyul a zárósor jelentéskörében. A már többször említett kézirat is bizonyítja, hogy az elkülönítésnek funkciót szánt a költő: eredetileg csak vessző választotta el a két sort egymástól. Péter és Julcsa képe, a százezer fő fiatal arca azonban nemcsak a befeje­ zésben függetlenedik a időtényezőtől. Részben így van ez már a verset indító képsorban is. Ez a fénykép- vagy festményszerűnek tekinthető kép ugyanis valóban „pillanatfelvétel” , s nem egy cselekvéssort, hanem csak annak leg­ döntőbb elemét ragadja meg. Ez a képzőművészeti látásmód nemcsak a jelentéses tömbök elhelyezésében, a centrum kiemelésében mutatkozik meg, hanem az időtényező kezelésében is. A pillanatszerűséget nagymértékben nö­ veli a szöveg igétlensége. Az első ige a 4. sor végén található, s az is statikus jelentésű: állunk:, s a rákövetkező is csak a levésre utal: vagyunk: A tömeg mozdulatlan, (még) nem cselekvő. (A kéziratban a fohászkodva állunk előz­ ményeként a fohászkodunk szerepel, s ez a változtatás is a cselekvő jelleget semlegesíti.) A költemény befejező sorhármasát értelmezve felvetődik a kérdés, hogy vajon az a tény, hogy a köveknek is távlata por, nem vonja-e vissza azt a pozitív értéktartományt, ami a korábbiakban a kőképzethez hozzátapadt Nincs-e szó a kőképzet értékvesztéséről? Beszélhetünk róla, de inkább csak tárgyi értelemben. Azt hangsúlyozzák ezek a sorok, hogy a tárgyi érték mú­ landó, a szellemi nem. A kő mint tárgy, mint épület elpusztulhat, de amit jelképez, a Haza nem. S a Haza itt nemcsak az országot jelenti, hanem az ügyeiért felelősséget érző, cselekvést vállaló emberek sokaságát is. Nem lehetetlen, hogy a köveknek is távlata por történetfilozófiai gon­ dolatának előképét, mintáját Madách Imre művéből (is) merítette Nagy László. Az egyiptomi szín egyik leghíresebb, szállóigévé változott sora, s annak szö­ vegkörnyezete is építmények és hozzájuk kötődő birodalmak múlandóságát állította: Nem érzed-é a lanyha szelletet, Mely arcodat legyinti s elröpül? Vékonyka porréteg marad, hol elszáll, Egy évben e por csak néhány vonalnyi, Egy századévben már nehány könyök, Pár ezredév gúláidat elássa, Homoktorlaszba temeti neved, Kéj-kerteidben a sakál üvölt, A pusztán koldus, szolganép tanyáz. 53 �Lucifer gondolatmenetének végkövetkeztetése az, hogy minden elpusztul, a gúla is, meg a szellem is. Nagy László viszont a szellemi értékek állandósá­ gát tételezi, s a kövek pusztulását, porrá omlását sem olyan célból említi, mint tette azt Lucifer Ádám előtt. Az még azonos a két helyzetben, hogy a kőhöz, a kőépítményhez (gúla, országház) az állandóság képzete tapad. Nagy László azonban nem megkérdőjelezni akarja ezt az állandóságot. Inkább azt kívánja megmutatni, hogy van, létezik olyasmi, ami még a köveknél is állandóbb. Ebben az értelemben a de nem annyira szembeállító, hanem in­ kább fokozó jelentésű. Azaz nem visszavonásról van szó. A tárgyi és a szellemi értékek ellentétére és párhuzamosságára még egy példát érdemes idézni, de most már az életművön belül maradva. 1957 táján, válságos időszakban keletkezett a K i viszi át a Szerelmet. A kő-, a szikla­ képzet itt is kulcsszerepet játszik, s a Haza Házának itt a katedrális felel meg, a májusszimbólumban összegezhető szellemi értékeknek pedig a Szere­ lem-jelkép. S bár e műben nincs szembeállító jellegű értékösszevetés, mégis hangsúlyosabb lesz a verscímben való kiemeléssel is, meg a verszárlattal is a szellemi-erkölcsi értékek köre, mint az a tárgyi fogalom, amely pedig éppen ezeket az értékeket tárgyiasítja. S a költőnek mindkét versben a tanúsító szerep jut: átvinni az értékeket a pusztuláson, s tudni, hogy az érték soha nem hullhat alá (soha nem merülhet el: sem a felejtés vizében, sem az átszi­ tált por tömkelegében). Az Országház kapujában, 1946 két lírai hőséről esett szó már: Péterről és a versbe bele is rajzolt lírai énről. E két lírai hős azonban nem önmagában „hős” , hanem a költemény igazi „főszereplőjéhez” , igazi hőséhez viszonyítva válik azzá, s ez az igazi főszereplő maga a nép, a százezer fő. Annak elle­ nére így van ez, hogy ennek a szereplőnek csak statisztaszerep jut a vers­ ben ábrázolt történelmi időfolyamatban. A májusnak épp az a célja, hogy a nép kiléphessen ebből a statisztaszerepből. S aki egyénileg, hozzájuk viszo­ nyítva ki tudott válni, annak nem lehet más fő feladata, mint ennek a cél­ kitűzésnek az elősegítése. Azért lehet Péter igaz i hős, mert ezt a feladatkört vállalta fel. S azért válhat lírai hőssé a lírai én, amelyik az 1946-os idő­ pontban még a tömeg része, még többes szám első személyben fogalmaz, mert őrzi ezt a célképzetet, s a maga mesterségének az eszközeivel küzd értük a jelenidőben. Az emlék idejében a reménykedés hatotta át, az emlékezésé­ ben pedig a tudás. A költő odafesti magát a képre (könyöklök ott egy lovacs­ kán), hasonlóan a régi piktorokhoz, de ez a lovacska már nem annyira az aknaszilánkos gebék valamelyike, hanem ez a Nagy László-i lovacskajelkép, amelyik mellől már nem csak a lépcsők legtetejére látni, hanem a végtelen idő folyamatára is. A vers első számú lírai hőse azért lehet mégis Péter, mert ő az egyetlen, akihez közvetlen cselekvés kötődik. Ő az, aki beszédében megfogalmazza százezrek vágyát. Ez a beszéd megvilágosító jelentőségű, egy új életre fel­ készítő. Ismét a Bibliára asszociálhatunk, Péter pünkösdi beszédére: „39. Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, é s mindazoknak, kik messze vannak, palakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat a gonosz nemzetségtől! 41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és hoz­ zájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.” (Apostolok csele­ kedetei 2.) 54 �Mint tudjuk, pünkösdkor jelent meg a Szentlélek és töltötte be Jézus tanít­ ványait. Erről prédikált Péter, a sokasodó számú jeruzsálemi gyülekezet pedig megvalósította az őskeresztény vagyonközösséget („mindenük köz vala” ). Péter kijelentése: kié legyen a Ház? (kié legyen a Templom?) magában hordja a választ: csak a miénk lehet. Axiómaérvényű ez a vers belső vilá­ gában is, hiszen mi vagyunk a Himnusz. Ez a megfogalmazás is többféle jelen­ tésréteget sűrít együvé. Jelenti azt is, hogy mi mondjuk, énekeljük a Him­ nuszt, mert végre énekelhetjük, s nem csak parancsra, hanem fohászkodva, belső szükségből. Így nemcsak a szónoklattöredék hangzik el a vers pillanatfelvételekor, hanem - virtuálisan - a magyar himnusz is. A mondat köz­ vetlen jelentése felől közeledve elsősorban azt a tartalmat látjuk, hogy azért vagyunk mi a Himnusz, mert mi vagyunk az a nép, amelyről benne szó van. S ha a reformkornak egyik fő célkitűzése volt a nép beemelése a nemzetbe, akkor ideje volna végrehajtani ezt a célkitűzést. Hiszen amit Vörösmarty mon­ dott: A hazának nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája.. . (Országháza) az tartalmilag teljesen azonos azzal, amit Péter állít Nagy László költemé­ nyében. S még valamit hangsúlyosan jelent a Himnusznak a néppel való azo­ nosítása. Kölcsey művének vershelyzete - mint annyiszor - az 1946-os pilla­ natban is teljesen időszerű. Szükséges a fohászkodás: „Isten áldd meg a magyart” , s érvényes a történelem értékelése: „Megbűnhődte már e nép/ a múltat s jövendőt!” Nagy László költeménye egy magatartást mutat fel, s ennek fényében bírálja a társadalmat. Így van ez mind az emlék, mind az emlékezés idősíkjában. A végtelen időben azonban a társadalombírálat elveszti a maga konkrétságát, mellékessé válik az esendő társadalmi gyakorlat, s abszolút értékké a fej­ mutatott magatartás: az igazságos társadalom megvalósításának meg-megújuló kísérlete válik. III. A májusmotívum alakulásában - amely az emberiség világtörténelmi útjá­ nak célképzeteként teljesedett ki - nem Az Országház kapujában, 1946 az utolsó állomás. Nagy László hetvenes évekbeli pályaszakasza, s főként a posztumusz Jönnek a harangok értem című kötet anyaga a szép álom mellé hangsúlyosabban helyezi el a rossz álom képeit is. Már a Versben bujdosó kötetben van olyan mű, amely kiélezi, s reménytelennek mutatja a kétféle tör­ ténelemkép konfliktusát. Délsziget nincs - mondja a költő, mert bár „nem hihettük, / hogy álnok a holnap délszigete” , látnunk az ellenkezőjét kellett: délen is a telet. Ezért „megfordult a lelkünk, csak vissza/ vissza az északi kard-élekbe,/ ahol immár természetes a tél” . Rózsavitéznek Rózsadombra se mehet jó üzenet: „illetlen a remény hirdetése,/ nem üzenem, hogy lesz még ünnep” . Ez a szemlélet erősödik fel az utolsó könyvben. A rossz álom a történet­ filozófiai optimizmus kiélezett veszélyeztetettsége. Megjelenik ismét a tél motí­ vuma, most már ez is kiszakadva az évszakok rendjéből, a május ellenpólusa­ ként. A május uralkodó zöld színe, a fényessége mellett a tél fehérjét, hava­ zását és éjszakai feketéjét leljük meg. A Didergő ezüstfiú elhullt bolondok 55 �nyomán veszi számba A jó vitéz veszteségét, Balassi Bálint lázbeszédét. A kötet élére kiemelt Verseim verse megkérdőjelezi Az Országház kapujában, 1946 látomását: már nem seregek a fényben jelennek meg, hanem az az ember, aki mégse ragyog. A korábbi versben s szövegkörnyezetében még az volt a jellemző, hogy a pusztulásélmény, a hiányérzet csak a reális időbe nyomult be, s a végtelen idő, a virtuális idő védetten őrizte a május értékeit. Az újabb versékben viszont a pusztulásélmény - s végletesebbé formálódva benyomul a virtuális időbe is. A május jelképes tartalmait már nemcsak a praxisban, a történelem gyakorlatában fenyegeti veszélyek sora, hanem az értékek elvont síkján is. Módosítja mindez az idő fogalmát is. A zöld sátor elégiája a személyes létezés és a társadalomtörténet kérdéseivel egyaránt szembenéz. Ez a vers is a hajdani emlék idézésével indul: „Voltam én boldog is” , ...„ a k i csodaütötten remél” , de a jelen tudata számára ez már csak emlékkép, az ember nem az, aminek lennie kellene: ez a test nem enyém, valahol távol egy zöld porondra igazi valómat leszögezted, idő, el rekesztetted, elsikkasztottad, s még rácsok közt se mutatod, bár cirkuszos úr vagy, idő. A személyes lét elmúlásával, a hullással való szembenézés átvált azonban az idő - nem múlásának, hanem elmúlásának, bevégződésének tételezésévé: se emlék, se ón. De idővel, idő, te is kifordulsz, kidöglesz, idő, kipusztít a semmi - én érzem a semmit és sajnállak, idő, mert benned élek, édesen éneklek, hallod-e idő? Ez a zöld sátor elégiája. Ez a semmiélmény már a földgolyó, a naprendszer léte utáni állapotra is utal, arra, amelyikben minden, legvégül a kidöglött idő is áthullik a rostán. Ezzel a távlattal szemben már teljességgel tehetetlen az ember, s az „ésszel mérhető pontokon is túlra” jutva (József Attila !) nem tehet mást, minthogy visszautal önmaga létére és cselekedetére: az édesen éneklésre. Bár a Verseim verse az éneklés értelmét kérdőjelezte meg, s ezzel a májusjelképet is kétségbe vonta, állandó a vita és az önbuzdítás, sőt a segítség­ kérés, azzal is, hogy példaéleteket mutat fel, s azzal is, hogy szólítja, hívja a segítséget. Lesz a veszett ügynek bolondja, lesz a májusért fölkelt beszéd vallja (Elhullt bolondok nyomán), s szólítja, a hattyút, hogy űzze el a rossz álmot. A történelem „csele” , az ördög koholmánya, a rémálom ellen csak az éneklő ember adhat segítséget: Szólítlak, hattyúi hó-eke, sátánpalástot széthasító, te vagy a jó sugarasító, jó hitem nyerge, rosszat irtó, hogy jobb-magamhoz is jussak el emelj föl engem, hadd siessek, vágj utat árva földieknek szárnyaddal s torkod élivei! (Szólítlak, hattyú ) 56 �A Versben bujdosó alkotásai nagyobb hangsúllyal hirdették a történetfilo­ zófiai bizonyosságot. A költő nem kérte, hanem adta ezt a hitet. Az utolsó szakasz műveiben megnő a kételkedés, s ezért ami kijelentés, ami tudás volt, amellé most kérdés társul. Nem az érték válik kérdésessé, hanem az érték abszolút érvényessége. S hogy a válasz létigenléshez, május értékeinek újó­ lagos bizonyosságához vezethessen el, ehhez keres és kér segítséget a lírai én. S ezt a segítséget elsősorban ugyanúgy egy virtuális világban találja meg, mint ahogy a májusjelkép is idevaló. A májusjelkép érvényességét tehát azzal tudja megerősíteni, hogy sorra megidézi a május, a mindenkori máju­ sok hőseit. Ezek igazolják a költő hitét, amelyet nem szabad feladnia, s ezek tudatosítják benne ismét és ismét, hogy . . .a vers Pelikán, valakihez pirosra áttör időn s ködön. (Balassi Bálint lázbeszéde) Két - egymástól nem független - magatartásforma egyesül végül is az érett Nagy László költészetében. Az egyik az őrzés, a másik a mentés. Ő r­ zésre, őrzőkre mindig, minden időben szükség van, mert az érték mindig vé­ delemre szorul. Kiélezett veszélyhelyzetben, katasztrófahelyzetben azonban nem elég az őrzés, menteni is kell az értékeket. Az első világháború korában Ady Endre az őrzés folyamatát és a mentés történelmi pillanatát rétegzi egymásra. A mentés élmény- és gondolatköre már az ötvenes években megjelent Nagy László költészetében (például: Gyöngyszoknya, Kinek fáj, emberek, K i viszi át a Szerelmet), majd elhalkult, s a májusmotívumban az őrzés gondolatköre teljesedett ki. A hetvenes évek versvilága ismét annyira kielézett veszélyhely­ zetet észlel, hogy újra felerősödik a mentés szükségessége is, szétválaszthatatlanul egybefonódva - miként Adynál is - az őrzéssel. Ez az értekeket egy­ szerre őrző és mentő magatartás Nagy László végső költői üzenete. Azt mond­ ja ezzel, hogy vannak kétségbevonhatatlan értékek, s hogy nincs olyan ka­ tasztrófahelyzet, amelyben ne lehetne értelmesen cselekedni ezeknek az érté­ keknek a védelmében, s ne lehetne élni a szellemük szerint. 57 �Napló helyett III. Bulgakov-varázs Bulgakov Mester és Margarita-ját olvasom egyetlen éjszaka, újra, sok év után. Hajnali negyed ötkor hajtom be az utolsó lapot, nem is gyanítva, hogy ilyen késő van, azaz ilyen korán. Megnyugvás tölt el, írhatnám azt is, hogy bol­ dogság. Nagy mutatvány tanúja voltam, nagy történet részese. Valaki jóvá­ tette mindazt, amit a sors elrontott. Valaki a maga javára fordított minden szenvedést és megaláztatást, minden mellőzöttséget, minden igaztalanságot, amivel élete szolgák. Bosszút állt sorban mindazokon, akik élete során fölébekerekedtek, csupán azáltal, hogy alkalmasak voltak arra, amire hősünk, a Mester, nem alkalmas: a kisszerű, hazug, gyáva és megalkuvó létezésre. Képesek voltak rossz tulaj­ donságaik révén karriert csinálni, képesek voltak kiváltságos helyzetüket további szolgálatokkal mindenkor megerősíteni, azt jogosnak, sőt, felsőbb­ rendűségük bizonyítékának mutatni. De Bulgakov nem didaktikus, és nem is elvakult gyűlölködő. Iróniája, hu­ mora és telivér elbeszélőtalentuma olyan megoldáshoz vezeti, amit bízvást mondhatunk zseniálisan ravasznak, varázslatosan kimunkáltnak. Úgy rombolja földig a hamis tekintélyéket, mintha tekintélytisztelő lenne, úgy silányítja nevetségessé, önmaga karikatúrájává a máskor félelmetes társadalmi masinériát, mintha ő fájlalná legjobban annak csődjét. Nem győz felháborodni mindazon a gonoszságon, amit az általa életre keltett, az általa elszabadított bosszúállók, a fekete mágia professzora, a Sátán és társai a jámbor város ellen elkövet­ nek. S míg a temérdek szörnyűséget és gaztettet leírja, olyan eleven, szociográfikus hitelességű képet rajzol az áldozatról, a korabeli kétarcú és kétlelkű moszkvai művészeli t ről - és ennek szerves hátterét képező társadalmi egész­ ről - , hogy az olvasó hovatovább igazságszolgáltató csínytevésnek érzi az öszszes sátáni galibát, szerencsétlenséget. A félelem árnyéka a misztikus kis szabadcsapatról átkúszik a napfényes, tavaszi Moszkvára, terebélyesedik és megsűrűsödik rajta, olyan mélységek nyílnak, mintha a pokol bugyraiba pil­ lantanánk be. S midőn a Gonosz a halállal megajándékozza védenceit, a Poncius Pilátus­ ról regényt író és ezért valóságos boszorkányüldözésnek kitett Mestert és hű­ séges, tehetségében elkötelezetten hívő szerelmét, Margaritát, megdöbbenve érzi az olvasó, hogy átállt a félelmes és visszataszító szemfényvesztők, a Sátán mindenre kapható cimborái oldalára. Ez az igazi mágia, ez az igazán elképesztő mutatvány a regényben. Bulga­ kov nem von kétségbe semmilyen tekintélyt, nem cáfol meg egyetlen véle­ ményt, hivatalosan elfogadott álláspontot vagy eszmét sem. Ő a mérlegelést másokra bízó, semleges krónikás álarcát ölti magára és dicséretére válik, hogy egy pillanatra sem esik ki a szerepéből. Az utca embere, a jellegzetes tömegember szemével ámul és háborog mindazon, amit lát és hall. D e gyanú­ san éles szemű megfigyelő, és az apró részletekből az olvasóban megépülő 58 �mozaikkép azt sugallja, hogy nem ostoba és nem naív, még csak nem is bűnösen szolgalelkű ez a szemlélet, csupán a történelmi viharokban edzett és kitanult: a túlélésre beállítottan realista. A regény tehát cselekményes és fordulatos, humorral és fantasztikummal teli - miközben a mélyén két fájdalmas és tragikus történet is végigfut és kibomlik: Jézus és Poncius Pilátus ismert, de Bulgakov által újraértelmezett és mítoszoktól lefosztott históriája; és az író, a maga kis alagsori Senki­ szigetén ezt a históriát papírra vető Mester szerelmének és pusztulásának szomorújátéka. Nem kétséges, hogy a sátáni komédiák nélkül elviselhetetlenül sivár és kiábrándító lenne az a világ, ami így ezer színben csillan föl az ördögi tűzi­ játék visszfényében. De nemcsak ez lenyűgöző hatásának titka. A Krisztus történetével beleszőtt múlt idő és a Sátán báljának eseménysorában megele­ venedő népmese- és mítoszelemek teszik olyan vigasztálóvá, gyógyító erejűvé a regény tragikus fővonulatát. A főhősök halála itt nem rossz vég: happy-end. A fekete lovasok csapa­ tával mint sötét fellegek, tűnnek el Moszkva egéről: visszalovagolnak az időbe, a múltba, a történetek történetébe. Hiszen mi volt a bűnük, ami miatt nem lelhették meg helyüket a jelenben? Az, hogy tudtak erről a múltról és nem is akartak úgy tenni, mintha nem tudtak volna róla. Az, hogy ragaszkodtak a történelemhez, az ember kollek­ tív emlékezetéhez. Napok után is várakozással nyitok be a szobámba. Keresek valamit, amit ott találtam meg nemrég. És mikor gondolkodni kezdek, hogy mi is az, ami­ hez olyan jó érzéssél térnék vissza, rájövök, hogy a kiolvasott könyv két kemény táblája közé zárt világ: Bulgakov remeke után van honvágyam. De nemcsak otthon kísért a Mester és Margarita. Megyek a magas jege­ nyeoszlopokkal szegett utacskán a téli templomkertben és hirtelen a komor, szürke fény felderül, arany napfolt nyílik ki előttem a földön. Nem tehetek mást, fölmosolygok a vastag fellegek közül kitűző napra. Csaknem azt írtam: visszamosolygok. A földalatti-állomás lengőajtaját nekemlöki a léghuzat. Megállok az üres peronon és azon kapom magam: töprengek, hogy mit csináltam helyte­ lenül, mivel érdemeltem ki ezt a figyelmeztetést? Pepitakabátos férfit látok az utcán és hosszan nézek utána: másodmagával lépked az eső utáni, városi estében. Fehér haja még akkor i s felém világít, amikor már utcahossza választ el tőle. És bánni kezdem, hogy nem néztem meg jobban, és nem figyeltem meg magas, fekete kabátos kísérőjét sem. Igen, az jár az eszembe, hogy így vonulhatott a háború előtti Moszkva folyóparti, széltől söpört, nedves utcáin, végig ilyen magabiztosan, a botrányos színházi előadás után a fekete mágia professzora és segédje, a mindenre kapható Fagót. Babonás lettem talán vagy Sátán-hívő? Nem. Csak éltetem magamban a vigasztaló játékot, amire Bulgakov könyve tanít. Keresem a jelenségek felszíne alatt a többi réteget, múlt, mese és mítosz patináját, jelzéseit. Mert könnyebb és feloldozóbb úgy élni, hogy az ember tudja: élete nem egyedi és nem önmagába zárt. Idő és tér a közös múlt egymás­ ra rakodott, de egykor épp ilyen eleven rétegeit rejti magában. És ezekben a rétegekben ugyanolyan történetek rejtőznek, mint a miénk is. M E Z E Y K A T A L IN 59 �A Jelenléttől a Médium-Artig Beszélgetés Petőcz Andrással Hét esztendeje, 1981-ben az E L T E Bölcsészettudományi Karán néhány huszonéves fiatal felélesztette a már évek óta meg nem jelenő, az egyetem szellemi életéből hiányzó folyóiratot, a Jelenlét­ et. Itt ülünk az akkori szerkesztő, Petőcz András szobájában, előt­ tünk az azóta megszűnt folyóirat egykori munkatársainak írásaiból összeállított „Kováts” -Jelenlét-revü antológia. Az elmúlt hat évről, az újraindulásról és a kifulladásról, a Jelenlét-revüig terjedő idő­ szakról beszélgetünk. J .J.: Hogyan kezdődött? Milyen volt az indulás? P. A .: A Jelenlét viszonylag nagy múltra tekint vissza, hiszen 1972 és 1976 között rendszeresen megjelent, az első számot Csapiár Vilmos, Sárándi József és mások szerkesztették. 1979-ben iratkoztam be az egyetemre, és mint abszo­ lút kezdő író, a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire nehéz fiatalon publiká­ lási lehetőséghez jutni. Valószínűleg ez motivált arra az elhatározásra, hogy megpróbálok egy irodalmi lapot létrehozni. A bölcsészkar jegyzetboltjában fel­ fedeztem egy csomó kidobott Jelenlétet, az 1976-os 6-7-es dupla számból. Lát­ tam, hogy az akkori Mozgó Világ fontos személyei szerkesztették, Kulin Ferenc, G yöre Balázs, Mányoki Endre, Szkárosi Endre stb. Gondoltam, ha volt vala­ mikor Jelenlét című folyóirat, miért ne lehetne most is? Kapcsolatokat keres­ tem, beszélgettem több tanárral, köztük Margócsy Istvánnal, több barátommal, köztük az akkor jogot hallgató volt gimnáziumi osztálytársammal, Horváth Tamással, meg egy ötödéves bölcsésszel, D eli Bálint Attilával. Vele kezdtük szervezni a lapot, mindenféle papírokat, hirdetéseket tettünk ki az egyetem folyosóira, hogy jelentkezzenek azok, akik a Jelenlétbe írni szeretnének. Meg is indult a kéziratok összegyűjtése, és lassan kialakult egy laza csoportosulás a leendő folyóirat körül. J.J.: Volt valamiféle koncepciótok? Tudtátok, milyen lapot szeretnétek? Kikből állt ekkor a szerkesztőség? P. A .: Kezdetben Attilával ketten szerveztük és szerkesztettük a lapot. A be­ érkező anyagok, és a laza csoportosulás kialakulása után kétféle nézet kezdett kikristályosodni. Attila úgy gondolta, ne indítsuk be még a folyóiratot, mert a már beérkezett alkotások meglehetősen gyengék, várjuk meg, amíg ütőképes anyag és határozott stílus alakúi ki. Én türelmetlenebb voltam, a megjelenés, a lehetőség felmutatása mellett voksoltam. Így történt, hogy Horváth Tamás­ sal, és az ekkoriban jelentkező Kukorelly Endrével megszerkesztettük az első, pontosabban: a Jelenlét folytonosságát nézve a 8-as számot. J. J . : A folyóirat elnevezése nagyon megfelelt számotokra; ti is jelen akartatok lenni, hírt akartatok adni magatokról, nyilvánosság elé akarta­ tok kerülni. Más programotok ekkor még nem volt, bár ez a látszólagos „programnélküliség” összegyeztethető a kassáki példával, amire az álta­ latok szerkesztett első számban utaltatok is. 60 �P. A .: Már abban az időben nagyon szerettem Kassák műveit, személyiségét. Kassák csupán A Tett tizedik számában fejtette ki lapjának programját. Mi som akartunk előre gyártott koncepcióval indulni, az én elképzelésem az volt, hogy megteremtjük a lehetőséget, és aztán a folyóirat és az alkotókor maga köré gyűjti azokat, akik hasonlóan gondolkoznak, így mintegy „magától” alakul ki a lap arculata. Annyit azonban mindenképpen tudtunk, hogy a fiatal irodalmat akarjuk felmutatni, és valamiféle másságra törekszünk. J. J .: Voltak-e a megjelentetésnek adminisztrációs nehézségei? P. A .: Voltak adminisztrációs nehézségek, de sokat jelentett a XX. századi irodalmi tanszék tanszékvezetőjének, Király Istvánnak a támogatása. Az indu­ lás mindenben a legnehezebb, gyanakodva figyeltek minket sokan, nem értet­ ték mire és mivégre „szerveződünk” , pedig nekünk mindig is az irodalom, csakis az irodalom volt a fontos. Király István írta az első számról a lektori jelentést, ami a K iadói Főigazgatóság engedélyéhez kellett. Szólnék még Csű­ rös Miklósról, aki a Jelenlét felelős szerkesztőjeként segítette munkánkat, bor­ zasztó sokat jelentett nekünk, hogy tudomásul vette elképzeléseinket, elfoga­ dott minket olyannak, amilyenek voltunk, nem akarta ránk erőltetni elvárá­ sait. Azt hiszem, nélküle, Király István segítsége és Koczkás Sándor támoga­ tása nélkül (ő a későbbiekben lett az állandó lektorunk) nem jelenhetett vol­ na meg a Jelenlét. Persze, a felelős szerkesztő és a lektor személyének kivá­ lasztása még csak az első lépések voltak, az engedélyeztetés és a nyomdai munka minden esetben kemény akadályokat jelentett. J. J . : Milyen visszhangja volt az áltálatok szerkesztett első számnak az egyetemen és azon kívül? Az „irodalmi élet” tudomást vett rólatok? A második számtól kezdve mintha az avantgarde és az underground mű­ vészetek felé fordulnátok.. . Ez az irányulás tudatos volt? P. A .: Jó visszhangja volt az első számnak, mert megszületett a lehetőség, maga a kiadvány, és ez önmagában jelentős ténnyé lett, Ezzel párhuzamosan működött az alkotókor, kéthetente tartottuk összejöveteleinket, szinte mindig szép számban gyűltünk össze. Felolvastunk egymásnak, értékeltük egymást, méghozzá meglehetősen élesen. Rögtön az első szám kilépett az egyetem falai közül: híradás jelent meg róla a Mozgó Világban, a Jelenkorban, ez volt az a pillanat, hogy odafigyeltek ránk. Az első (8-as) számot rövidesen követte a második, ami már kifejezetten erős összeállítás volt, utólag is ezt mondha­ tom. Olyan írások voltak benne, mint a Bujdosó Alpárral készített interjú, ami által a Jelenlét profilja körvonalazódott. Személyes érdeklődésem az avantgarde, a vizuális költészet, a kísérleti irodalom felé orientált, és a lap­ ban is a más, a hivatalos fórumokon szóhoz nem jutó törekvéseket próbáltuk megmutatni. Ha belegondolunk, 1981-ben a vizuális költészet Magyarorszá­ gon csupán az asztalfiókokban létezett, ha volt is experimentális irodalom, az - legfeljebb - underground irodalom volt. Ebben az időben került a publi­ kációs fórumokra ez a műfaj, első jelei már ekkor megmutatkoztak, mi ezt felismertük, és képviseltük. Már az első számban Háy Ágnes grafikáit közöl­ tük, aki elsősorban az underground képzőművészeti életben volt ismert. Nem sokkal későbbi számunkban Pálfy Ágnes véle készített beszélgetését hoztuk az „aszfalt” , a városi népköltészetről, ez szintén nagyon érdekes, színvonalas anyagnak bizonyult, de „szókimondása” , „trágár” nyelvhasználata miatt nem férhetett be a hivatalos folyóirat-struktúrába. Jellemző példa Rainer M. Já ­ nos kiemelkedő tanulmánya az ötvenes években megjelent Irodalmi Újságról, amely politikailag volt a közölhetőség „határán” : a Jelenlét fel tudta vállalni. 61 �Az ilyen jellegű munkák közlése tudatos választás volt. Megértettük, éppen ez a Jelenlét feladata: hézagos a folyóirat-struktúra, és mi ezt a hézagot vala­ mennyire ki tudjuk tölteni. Tehát: az induló, újat hozó, fiatal irodalom fel­ mutatása, a „periférikus” , az alternatív, a más jellegű, az underground művé­ szeti életben kitermelődött színvonalas művek közlése, és az olyan politikailag „kényes” írások publikálása, amelyek még éppenhogy közölhetőek, és valami­ képpen kapcsolódnak a művészeti élethez. A vizuális költészet, Allén Ginsberg beatköltészete, vagy az Irodalmi Újság-tanulmány és Háy Ágnes grafikája ilyen módon alkotott szerves egységet. Amikor ezek összefüggéseit felismertük, nem volt többet gondunk az anyaggyűjtéssel. J. J .: Ennek az általad említett „ másságnak’ ’ az igénye fogalmazódik meg a Bocsánat című írásodban. Benne az akkori irodalmi folyóiratok, la­ pok szerkesztőit támadod, jogosan is valószínűleg, de rögtön felvetődik a kérdés: hogyan és milyen alapon válogattatok ti a beérkezett anyagok közül? Miképpen folyt a szerkesztés gyakorlati része? P. A .: A Bocsánat című írás a kívülállás megfogalmazása volt. Mint a lap szerkesztője, megpróbáltam kézben tartani a Jelenlétet, kialakítani sajátos ar­ culatát, vizuális költőként pedig teret adni ennek az új törekvésnek. Mint em­ lítettem, a sajátos arculatot az avantgarde, az underground irodalomban vél­ tem felfedezni, a beérkezett írásokat ennek megfelelően szelektáltuk. Ugyan­ akkor tudni kell, hogy a Jelenlét egy alulról jövő kezdeményezés volt, min­ ket nem „neveztek ki” , minket nem támogattak hivatalos szervek, csupán hagyták, hogy létezzünk. Mi kezdtük el szervezni, mi szerkesztettük, „jogosít­ ványunk” nem volt a szerkesztésre, nem is kellett volna, mert a Jelenlét egy független, alulról szerveződő, öntevékeny, önálló folyóirat volt, annak min­ den előnyével és hátrányával. Az egyik hátránya volt az - többek között hogy a szerkesztés minden mozzanatában önmagunkra voltunk utalva. A mi kezünkben volt a lap, és a beérkező anyagokat, melyeket nemzedéki társaink írtak, el kellett bírálnunk. Ez nagy felelősség volt, nagyon sok ellentét alakult ki emiatt, de enélkül nem működik egyetlen folyóirat sem. Az alkotókor erre is jó volt, ahová Csűrös Miklós is rendszeresen lejárt, a felolvasások után ugyanis döntés született az elhangzott művek minőségét illetően. A munkák megítélésénél ösztönösen törekedtünk arra, hogy az új, a merészebb hangot tá­ mogassuk. Hiszen - mint említettem - a Jelenlét ezért indult újra; a hagyo­ mányosabb jellegű írások, ha színvonalasak, teret kaptak előbb-utóbb a hiva­ talos fórumokon. Bár a vizuális költészetet egyedül képviseltem a Jelenléten belül, ennék ellenére csupa olyan művet tudtunk közölni a folyóiratban, amely valamiképpen radikálisan más volt, miint amit egyéb lapokban olvashattunk. J. Ezekben az években, 81-82-ben, bizonyos élénkülés, pezsgés ta­ pasztalható a magyar szellemi életben. Milyen társulásokkal működtetek együtt az egyetemen, kik kapcsolódtak hozzátok? P. A .: Ahogy a Jelenlét és az alkotókör beindult, az egyetemen levő külön­ böző csoportosulások kapcsolatot kerestek velünk. Szent-Iványi István vezeté­ sével létezett egy politizáló baráti kör, akikkel bizonyos fokig hasonlóan gon­ dolkodtunk, anyagot is adtak nekünk; és létezett egy művészeti-színházi együt­ tes, amelyet Kardos Tiborc vezetett, ők is megkerestek minket: a Jelenlét kö­ rül több laza társulás bontakozott ki. A művészeti-színházi együttessel való kapcsolat erősnek bizonyult, Kardos Tiborc pedig nagyon tehetséges rendező volt, aki a csoportját erősen kézben tartotta. A kilencedik szám után nagy­ szabású est szervezését határoztuk el, aminek a fő koordinátora, rendezője 62 �Kardos Tiborc lett. Ez volt a Jelenlét-rövü. Az Egyetemi Színpadon rendeztük meg. Összeszedtünk mindenféle írásokat, verseket, novellákat, ezekből készí­ tett Tiborc egy kavalkádszerű műsort, amelyben fényeffektusoktól kezdve, vi­ zuális verskiállításon át, pukkanó patronokon keresztül, kánkánt járó höl­ gyekig minden volt. Hatalmas buli lett az egész, csak a „szereplők” lehettünk valami harmincan. Ezeket a „rövüket” sorozatként képzeltük el, de csupán kettő valósult meg: egy az írószövetségben és egy a Fiatal Művészek Klub­ jában. J. J .: M ilyen'volt ezek visszhangja? P. A .: Nagyon jó. Az írószövetségi fellépés is jól sikerült, ilyen jellegű elő­ adás, úgy tudom, azóta sem volt ott. Képzeld el az írószövetség előadóját színházteremnek berendezve, mindenütt fehér vásznak, vizuális versekkel de­ korálva, transzparensek stb. Mindenki elismerte, hogy életet, pezsgést jelen­ tett ez az állóvízben. J. J .: Létezett tehát a Jelenlét és körülötte megindult egy - az irodalom­ ban talán némileg szokatlan - pezsgés, lüktetés. K ik voltak ekkor a mun­ katársak? P. A .: Sok fiatal író indult a Jelenlétben. Márton László minden számunk­ ban publikált, hol novellát - itt jelent meg az egyik legjobb elbeszélése, a Rosta - , hol „fiktív leveleket” , hol pedig műfordítást. Említhetném még Sükösd Miklós - részletek - című írását, amely az akkori lengyel események miatt nem jelent meg a Mozgó Világban, mi közöltük. Garaczi László, Gás­ pár Katalin, Kiss Emőke, Turczi István, Háy Agnes, Rainer M. János mun­ kái különösen érdekesek voltak, Szokolay Zoltán, Endrődi Szabó Ernő, Kőrössi P. József pedig egyszer-egyszer adottt anyagot. Korántsem bölcsészek ír­ ták a lapot, de mindenki, aki valamiképp kapcsolódott törekvéseinkhez. Az volt az elképzelésünk, hogy országos terjesztésű folyóirattá válunk. Ez min­ denképp nagyon nagy igény, de akkor nem tűnt kivihetetlennek, az Á K V és a Művelt Nép átvette és vidéken is árulták, könyvesboltokban. J . J .: Kétezer példányban jelent meg az utolsó, 1 3. szám, 1983-ban. Ön­ kéntelenül megfogalmazódik a kérdés: ilyen jó indulás, kezdés után mi­ ért a gyors befejezés, leállás? Miért szűnt meg a lap immáron négy esz­ tendeje? P. A .: Mint mondottam, a Jelenlét egy alulról szerveződő folyóirat volt, min­ dent nekünk kellett intézni, és semmilyen „jogosítványok” , „megbízatások” nem álltak rendelkezésünkre. Voltak adminisztrációs nehézségeink, előfordult, hogy bizonyos szövegek valamilyen okból nem jelenhettek meg. Személy sze­ rint is kezdtünk elfáradni. A 10. szám után Horváth Tamás kilépett a szer­ kesztőségből, mert méltánytalannak érezte az adminisztrációs akadályokat. A 9. számtól kapcsolódott a munkába Szabó János, a 1 1 - 1 2 . számtól Sziládi Zoltán, Császár László. Sajnos, a szerkesztés és a munka számos konfliktus lehetőségét rejtette magában: a személyi ellentétek felgyűltek az idők folya­ mán. A legfontosabb oka a megszűnésnek, hogy nem volt aki a gyakorlati munkát, a szerkesztést összefogja, miután úgy határoztam, befejezem a Jelen­ lét szerkesztését. Egy folyóiratot, különösen, ha az egy független, öntevékeny csoportosulás lapja, szerintem csak úgy lehet szerkeszteni, ha valaki határozot­ tan a kezében tartja, minden tennivalót felvállal, és a gyakorlati munkát tel­ jes odaadással, koncentráltan végzi. Egy folyóirat is művészeti tárgy, és ha azt egy határozott személyiség nem teremti meg olyannak, amilyennek meg­ álmodta, nem születik meg. Ha Kassák lapjaira gondolunk, vagy a Nyugatra, 63 �vagy a Válaszra: mindig egy ember, egy határozott személyiség állt ezek élén, és egyéniségével meghatározta lapja arculatát. „H a nincs rendező, nincs film sem” - ez a gondolat a mi esetünkben is igaz: ha nincs vezető szerkesztő, ak­ kor nincs folyóirat sem. Számomra egy idő után fárasztó lett a szervezés, a szerkesztés, és az ezekkel járó rohangálás, az ilyenkor óhatatlanul fellépő személyi konfliktusok. Hozzájárult ehhez, hogy az egyetemen utolsó éves let­ tem, és mindig úgy éreztem, a Jelenlét az egyetemisták folyóirata, az a helyes, ha a mindenkori hallgatók szerkesztik. Kísérlet történt egy nagyobb, egysége­ sebb csoport létrehozására, amelyben a Kardos vezette színházi társulás is je­ len lett volna, ebből születtek végül a rövümegmozdulások, de aztán ez is kifulladt. Két-három nagyon intenzív év állt mögöttünk, amelyben nem volt megállás egyetlen percig sem, rengeteg rendezvény, rendszeresen megjelenő Jelenlétek, kéthetente alkotókörök, nem csoda, ha elfáradtam, ha úgy érez­ tem, jó volt csinálni, most jó lesz abbahagyni. A 13. számban egy rövid hír tudósított arról, hogy befejeztem a Jelenlét szerkesztését; azóta nem jelent meg újabb szám. J. J .: Mi történt az elmúlt négy év alatt? P. A .: A helyemet Császár László vette át, és a nemrégiben meghalt művé­ szettörténésszel, Pap Tamással együtt megszerkesztett egy számot, amelynek tematikája a hatvanas-hetvenes évék avantgarde-ja. Ez a szám eddig nem je­ lent meg, úgy tudom, engedélyezés alatt van. Császár László egyébként két éve Hollandiában él, Amszterdamban telepedett le. A Jelenléttel párhuzamo­ san két antológiát is összeállítottunk, mindkettőt már 82-ben kezdtük szervez­ ni, ez tehát még a megszűnés előtti időszak történetéhez tartozik. Az E L T E jogi karán létezett az Á JT K Műhely elnevezésű csoport, aminek a vezetője Tótszegi Tibor volt. Vasy Géza, a közművelődési titkárság elnöke vetette fel, hogy jelentessünk meg egy közös antológiát, így született meg az Á lló­ háború című összeállítás, amit Tótszegi vel közösen szerkesztettünk. Tulajdon­ képpen már ekkor szerveződött a Jelenlét-revü című antológia is, eredetileg ketten szerkesztettük Császár Lászlóval, de az anyag közben változott, ala­ kult, sok idő eltelt, ő külföldre ment, ezért a késői megjelenés. J ..:J A Jelenlét-revü című antológiában „Egybegyűjtött nonfiguratív (tyroclonista) költeményeid” mellett az olvasó szokatlan „kiadói” megje­ lölést vehet észre: .„Médium-Art, Budapest” , ez utóbbi vajon mit jelent? P. A .: A Jelenlét befejezése után úgy éreztem, valami újat, valami mást kell csinálni, ami megfelel változó elképzeléseimnek. Létrehoztam egy képzeletbeli folyóiratot és kiadót, ez a Médium-Art. Ez a kvázi folyóirat vagy kvázi ki­ adó már a nevében is kifejezi számomra a vizuális költészet lényegét. A vi­ zuális költészet valamiképpen köztes művészet, és a mai művészetek egésze is közvetítő művészet. Véleményem szerint ma a művész és az általa létrehozott mű csupán médium, közvetítő a személyiség és a külvilág között. Működé­ sem egészét médium-artként fogom fel, mert azt gondolom, nem is tehetek mást: médiumként létezem a világban. Ennél némileg Szűkebb értelemben használtam a M édium-Artot a vizuális költészet megjelenítésére, kiadására. Ezzel a „kvázi kiadóval” sikerült bekapcsolódnom egy nemzetközi vizuális költészeti folyamatba, úgy, hogy xerox-, illetve szitanyomatokat küldtem Mexikóba, Jugoszláviába, Kanadába, különböző mail-art, vagy vizuális köl­ tészeti kiállításokra. A Médium-Art a Jelenlét folytatása a számomra, egy kö­ vetkező lépcsőfok. Egyéni vagy csoportos kiállításokat szervezek ezzel a név­ vel, a legutóbbi Médium-A rt stúdiókiállítást az Almássy téren láthatták az 64 �érdeklődők, amely vizuális költészeti bemutatón Kurdi Imre, Farkas Gábor, Sziládi Zoltán, Székely Ákos és mások szerepeltek müveikkel, rajtam kívül. Most szerveződik egy Médium-Art-antológia a JAK-füzetek keretében, ez szin­ tén vizuális költészeti anyagot tartalmaz majd. Természetesen, a végső cél: a folyóirat. J . J .: Visszatekintve, szerinted miben \volt a Jelenlét kiemelkedő, miért fontos ma is, négy evvel az utolsó szám megjelenése után? P. A .: Fontos lehetett azért, mert megszületett, létrejött, és lehetőséget adott néhány tehetséges ember kifutására. Nagyon sokan bizonyítottunk azóta, az újabb magyar irodalom meghatározó személyiségei indultak itt. Márton Lász­ lóra, Garaczi Lászlóra, Gáspár Katalinra, Kis Zoltánra, Kukorelly Endrére, Turczi Istvánra gondolok elsősorban, de másokat is említhetnék. Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy kiválásom után ilyen hosszú szünet követke­ zik, és bízom benne, hogy az egyetemen előbb-utóbb lesznek olyanok, akik megjelentetik a Jelenlétet. J . J .: Ennek előmozdításában szívesen vállalnál valamilyen szerepet i? P. A .: Nem, ez már az ő dolguk lenne. Nagyon fontos, hogy a Jelenlétet min­ dig egyetemistáknak, az iradalomba belépni szándékozóknak kell szerkeszte­ niük. A folyóirat elnevezése is ezt sugallja. De, őszintén szólva, mindig szí­ vesen szerveznék folyóiratot. Az egyetemen — ez meggyőződésem - lehet iro­ dalmi folyóiratot létrehozni, ez csupán elhatározás és tehetség kérdése. Ha va­ laki erre áldozza az idejét, ha mindent ennék rendel alá, ha van ereje a tá­ madásokat kivédeni: akkor életre tudja segíteni a lapot, mert erre az elvi ke­ retek adva vannak. Az egyetem hátteret, talajt biztosít ehhez. Most érzem igazán, kilépve az egyetem falai közül, hogy valami minimális keretre szük­ ség van ilyen munkához. Ma, sajnos, hiába határoznám cl, hogy csinálok egy irodalmi folyóiratot, a keretnek a leghalványabb lehetőségét sem látom. A Médium-Art ennyiben „kvázi” ; nem tudom, hogyan lehetne elkezdeni folyó­ irattá szervezni valamiféle minimális bázis, támogatás megszervezése nélkül. Az egyetemen más volt. Budapesten, 1987 márciusában Az interjút készítette: JU S T Y Á K JÁ N O S 65 �szomszédság és közösség JA R O S L A V P A S IA K O V Á : Sarlósok - muszkavezetők Dokumentum és bírálat Egyes történelmi események nemcsak határkövei az emberiség történelmé­ nek, hanem arra is szolgálnak, hogy bizonyos távlatból és meghatározott időszakokban újra visszatérjünk hozzájuk, és a történelmi múltat vizsgálva megérthessük azokat. A z ilyen számvetések az egyének, csoportok, nemze­ tek érettségét bizonyítják. A csehszlovákiai magyarok történelmében ilyen láncszemet alkot a Sarlómozgalom. Nem véletlen tehát, hogy maguk a mozgalom résztvevői (B a ­ logh Edgár, Dobossy László, Sándor László, Boross Zoltán és mások) újra felidézik ezeket az eseményeket, de kívülük a jelenkori fiatal magyar nem­ zedék tagjai is (Szakolczay Lajos, Tiszatáj 1983/ 2.), akik megpróbálják megérteni a Sarlósok céljait. Kívülállóként szemlélve, gyakran olyan dolgok is megmagyarázhatók, amelyek maguknak a résztvevőknek jelentéktelennek tűnnek. A mai olva­ sónak és főleg a fiatal nemzedéknek ezért most is nagyon tanulságos né­ hány - ma már történelmi értékű - dokumentum, kiadvány, illetve törté­ nelmi esemény. Diákjaim nak nem győzöm hangsúlyozni - néha elég türel­ metlenül hogy a jelen gyökerei, okai a múltban keresendők, és ha el akarunk igazodni a valóságban, elkerülhetetlen a múltba való visszatérés - a múlt megismerése, vizsgálata. Minél bátrabban és merészebben ha­ sonlítjuk össze korunk vívm ányait és hiányosságait azzal a korral, amely­ ből nemzeteink, népeink újkori történelme kifejlődött, annál őszintébben fogadjuk el az objektív, érzelmektől mentes nézőpontot. Mielőtt belekezdenénk egy régi, első olvasásra elég kellemetlen dokumen­ tum elemzésébe (minél kellemetlenebb egy feladat, annál nagyobb önural­ mat és elfogulatlanságot igényel), röviden megemlítjük a Sarló-mozgalom fő eseményeit, amelyek rövid tartalmuk ellenére kétségkívül élénk, sok esetben gyakorlati következményekkel járó visszhangra találtak az akkori magyar közéletben: 1. A Sarló mint ideológiai mozgalom 1930. október 17-én kezdte meg működését, akkor hozta létre - a hatóságok megkövetelte alapszabállyal együtt - szervezeti kereteit. (Ezt megelőzte az 1928. augusztus 3. és 13. kö­ zött megrendezett gombaszögi falukutató jellegű cserkésztáborozás.) Fel­ adatául a csehszlovákiai magyarság társadalmi és nemzetiségi viszonyainak tanulmányozását, szocialista világnézetűvé formálását és a Duna-völgyi né­ pekkel való együttműködés megvalósítását tűzte ki. 66 �2. Balogh Edgár vezetésével, a prágai Szent G yörgy K ör égisze alatt, megszervezte a diákifjúság néprajzi és szociográfiai faluktatását. 3. Megrendezte Budapesten, M artinovics kivégzésének emléknapján, a csehszlovákiai, magyarországi és erdélyi főiskolások és fiatal munkások közös Ady-kongresszusát. 4. A Sarló küldöttsége 1930. március 15-én, a dunai népek színeivel és vörös szalaggal átfont koszorút helyezett el Táncsics M ihály budai sírján, mivel Horthy rendőrsége megakadályozta Petőfi budapesti szobrára való elhelyezését. 5. 19 31 szeptemberében Pozsonyban megrendezték a mozgalom orszá­ gos kongresszusát. A Sarló fő képviselői a kongresszuson bejelentették, hogy a mozgalom eljutott a tudományos szocializmus tanainak vállalásáig, és bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Ezzel megszüntette működését. A figyelmünk középpontjában álló kiadvány a Sarlósok „koszorúzási” ügyével kapcsolatos. Egyike azoknak a jobboldali sajtórágalmaknak, ame­ lyek a mozgalom ellen kegyetlen hadjáratot robbantottak ki, és számunkra nagyon tanulságos mozzanatok feltárására adnak alkalmat. A 26 oldalas röpiratot 1930-ban adta ki M uszkavezetők címmel a M a­ gyar Nemzeti Diákszövetség. A pamfletet Eszterhás István fogalmazta meg (felelős kiadó: Dr. Vitéz Bánsághy G yörgy, a M agyar Nemzeti D iákszövetség vezértitkára). Elhamarkodott írás ez, vagy inkább nagyon is cél­ irányos, amely a Sarlósok előbb említett koszorúzási aktusára rágalmakkal, gyűlöletes sértésekkel reagál.1 A szerző lélektanilag nem kezdi rosszul a támadást. Hatáskeltés cél­ jából mondanivalóját a világon tomboló terrorcselekmények felsorolásával indítja. Az erőszakosságot egyöntetűen a trianoni béke számlájára írja. M a­ gabiztosan eligazodik nemcsak a világban akkor végbemenő események között („G handit letartóztatták. Olaszország felbontja a szerződéseit...” ), hanem azt a benyomást szeretné kelteni, hogy a hazai eseményekben is otthonosan mozog: ,,A cseh impérium, most, amikor tíz esztendő esztelen rémüldözései után egyszerre hatalmas elánnal dobja felvid ék i fizetett csat­ lósait A Napot, a Reggelt, a Slovenski D enniket egy felvid ék i állítólago­ san magyar ifjúsági mozgalom melletti propagandába, ezáltal gyanúsabbá válik, mint maga a mozgalom. E z a tízéves cseh demokrácia - tízéves ter­ ror, szurony, börtön, - bocsánat a cseh demokrácia utolsó fegyvere. Az ideológia. Az áfium ...” . M ajd leírja, hogyan gyülekezett az egyetemi és fő­ iskolai ifjúság 1930. március 15-én, Budapesten (a Szabadság téri elszakí­ tott országrészek szobrai alatt), és vészjósló csendben megkoszorúzta a nagy magyar emlékszobrát. A következő sorokban olyan összefüggéstelen asszociációkba kezd a szerző, amelyek szükségszerűen értelmetlenségekbe torkollnak: ,,A cseh bőregér tudja, hogy a gyávaság és a háború egy helyen terem meg a lel­ kekben. Tudja, hogy itt az egyetlen kiút az irredenta, minden magyar in­ duló élet az irredentizmusba gyökeredzik.. D e tudja azt is, hogy az áfium a magyarral szemben mindig többet ér, mint a szurony, géppuska, gázpánik, vagy légiflotta. É s így rászabadította az 19 30-as márciusi ünnepségekre a magyar ifjúság és a megszállt magyar területek muszkavezetőit, a felvid ék i magyarság gyalázatát kilökte Budapestre.” 67 �A szerző a továbbiakban megállapítja, hogy csak most derült ki, meny­ nyire megérte a Csehszlovák Köztársaságnak 19 18 . után a haladó magyar publicisták, újságírók, fiatal intelligencia felkarolása. A rra is figyelmezteti és buzdítja a Sarlósokat, hogy még idejében észhez térhetnek, s megakadá­ lyozhatják a magyarországi fiatalok és közöttük kialakult nézeteltéréséket: „H a a Sarlósok nem akarják, úgy még idejében döbbenjenek rá, hogy ho­ vá kötelez a szimbólumuk.” Egyúttal a szovjet jelkép lekicsinylő magya­ rázatával is megpróbálkozik. Érthető, hogy a pamflet írója számára éppen a Sarlósok osztályöntuda­ tának valós szemlélete - amellyel olyan bírálóan fordulnak nemzetük történelme, a jelenkori megváltozott történelmi valóság, valamint a szlovák meg a cseh fiatalok felé - érthetetlen, s egyben - nagyon helyesen kiérzi belőlük a legnagyobb veszélyt, a hazai ifjúságra gyakorolt hatásukat. Tudatosította ugyanis azt, amire Jócsik Lajos is rámutatott, hogy a 20-as évek második felétől, majd főleg a 30-as években a cseh és a szlovák egye­ temeken, főiskolákon dél-szlovákiai fiatalok is tanultak. Ő k küzdik le elő­ ször nemcsak a nyelvi különbségeket és az eltérő mentalitást, hanem a szociális korlátokat is. Ezért jogosan helyesbíti bizonyos mértékig Dobossy László K ét haza között című könyvében Balogh Edgárt, amikor azt állít­ ja : „ A húszas évek második felétől a csehszlovákiai egyetemekre és fő ­ iskolákra kerülő magyar fiatalok többsége paraszti vagy munkás származású volt. Deklasszálódás helyett tehát inkább társadalmi em elkedés ment akkor végbe.” A röpirat szerzőjét főleg az zavarja, hogy a koszorúzás ötlete maguktól a Sarlósoktól származik. E z érthető, hisz azokról a fiatal csehszlovákiai fő­ iskolásokról van szó, akik az államfordulat után önkénten és nehézségek nélkül látogatták a cseh és a szlovák felsőfokú oktatási intézményeket Prágában, Brünnben és Pozsonyban, s az új környezetben ellenséges maga­ tartás helyett éppen ellenkezőleg, nagyon sok közös történelmi és kulturá­ lis vonással találkoztak. Érezték, hogy az itt, eddig különböző okokból ta­ buként kezelt területekről szerzett ismereteik egyúttal bővítik, gazdagítják őket, s - az összehasonlítás alapján - saját környezetükben a magyar nem­ zet haladó kulturális értékeinek tolmácsolói lesznek. A Sarlósok azért he­ lyezték cl a dunai, valam ikor az O sztrák-M agyar Monarchia közigazga­ tása alatt élő népek színeivel átfont koszorút éppen Táncsics Mihály ra­ dikális demokrata szobránál, hogy ezzel is kifejezzék a már évszázadokon keresztül egymás mellett élő népek kölcsönös megismerési és közeledési vágyát. Dobossy László, egykori Sarlós, Magyar szemmel csehek között című esszéjében így emlékszik vissza (In: K ét haza között, Bp., 19 5 1.): „Szocia­ listáknak vallottuk magunkat, szocializmusunk értelme az volt, hogy se­ gítségével teljes magyarázatot kapjunk a magyar sorskérdésre, s hogy he­ lyes megoldását lássuk a közép-európai zilált helyzetnek... Így csakhamar kialakulhatott bizonyos érintkezési felület köztünk és a csehek közt. K ö ­ zülük is főleg azokhoz közeledtünk, akik szintén vallották a mi politikai alapelvünket: hogy a germán terjedés ellen egy frontba kell tömörülnünk szlávoknak, románoknak, magyaroknak. Á m a cseheknél is csak kis cso­ port hirdette ezt akkor: magányos írók, megtagadott tudósok, baloldali d i­ ákok... Közös a sorsunk, együtt küszködünk, néha versengve, máskor váll- 68 �v e tve: bajtársak vagyunk... szólunk, egymáshoz, értjük egymást, d e nem bízunk egymásban, nem oldódunk fe l egymás mellett. A közös sorsban is id e ­ genek maradunk... D e azért akadnak köztünk, akikkel hosszan és komo­ lyan vitázunk. A legjobban az fájt, mennyire nem ismerjük egymást, a lá­ tásunkat előítéletek torzítják. É lü n k egymás mellett, ám kevesebbet tud egyikünk a másikról, mint a norvégekről vagy a Kongó-négerekről. M egis­ merni egymást! - ez lett a jelszó: megismerni őket, hogy megismerhes­ sük önmagunkat is, ez lett a szándék. A kezdeményezők legtöbbször mi voltunk, hiszen aki többségen belül kisebbséghez tartozik, amit a többsé­ giek tudnak (elsősorban persze a nyelvüket), d e mást is: főképp szélesebb látókört, egyetemesebb kultúrát, a két- vagy többnyelvűség önmagában még nem elég ahhoz, hogy a kisebbségi ember biztonságban érezze ma­ gát. N ekünk is többre kellett törekednünk, s e többletet csak tudatos és tervszerű erőfeszítésekkel szerezhettük m eg...’” Eszterhás éppen a Sarlósok szélesebb műveltségi látókörétől rémült meg legjobban, továbbá attól a gondolattól, hogy már nincsenek egyedül, és Magyarországon is találtak hozzájuk hasonlóan gondolkodó szilárd, bár kisszámú közösséget: a Bartha Miklós Társaságot, amely az Ú j M agyar Föld című kiadványában Sarlós propagandafüzetet adott ki. Ő szintén csodálkozik az író: „Egyáltalán érthetetlen volt, hogy ez az ifjúi, m inden­ áron érvényesülni akaró és kim eredt, figyelő szemmel bárhol szereplést és emlegetést kergető társaság, hogyan szerényedhetett annyira le, hogy egy meglehetősen vaskos propagandafüzetben nem saját magáról, hanem a Sarlóról írt. Ma, hogy a márciusi botrány a kérdést előtérbe hozta, már világosabb az Új M agyar F ö ld II. számának rendeltetése. K iá ltó szó kel­ lett a pusztában...” Elsősorban azt a tényt tartja helytelennek, amelyre már V ass László a Sarlóról írt cikkében felhívja a figyelmet: „ 1 925 nya­ rán a szlovenszkói magyar főiskolások kibocsátják magukból az első re­ göscserkészrajt az eltemetett falvak felé. . . E z az új cserkészet szerves kap­ csolatba hozza a várost a faluval. A középosztály gyerm ekei karöltve az ifjúsággal a népdalon és népmesén át barátságot kötnek a f öldmívestömegek gyerm ekeivel. E d d ig az volt a baj - hangsúlyozta Vass - , hogy más osztályok és idegen népek szellemiségét oktrojálják rá a falura és így a sa­ ját osztályát sem fejleszthette k i.” - Eszterhás nagyon helyesen megérezte a lényeget: ,,Egyszóval 19 2 5-ben egymásra talált a fö ld és belőle magas­ ra sudárodott pálma, a magyar főiskolás ifjúság.” A 30-as évek elején kibontakozó Sarló-mozgalmat a szerző főleg a baloldalisága miatt ítéli el, továbbá azért is, mert a cseh és szlovák nyilvánosság tudomásul vette, s hivatalaik is legalizálták. Elégedetlen azzal is, hogy a magyar ifjúság 1930-ban Pozsonyban nyilvánosan és csendben megemléke­ zett március 15 -éről, s ebből az alkalomból Balogh E dgár az 1848/49-es forradalom hiányait elemezte: „ A bécsi reakciótól kikényszerített közjogi szabadságharcban elsikkadtak a parasztosztály követelm ényei. A Sarló hir­ deti a parasztkövetelmények nemzeti jelentőségét, valamint a Duna kö­ rüli kis nemzetek találkozását. M indez azonban az új szociális követelm é­ nyekkel találkozik már és a tudományos szocializmus társadalomszemléle­ tében keresi az esedékes magyar megújhodás lehetőségét...” (A Sarló po­ zsonyi ünnepe, A N ap, 1930. március 18.) A röpirat szerzője később Balogh E d gár ócsárolásába kezd, kinek sze­ mélye a mozgalomért önként vállalt felelősségtudata miatt zavarja őt: 69 �„Csodálatos átalakulása az ifjúságnak.. M ennyi árulás kellett ahhoz, hogy megengedték a március 1 5 -ik e ünneplését Pozsonyban?... Így válik magyar fiú szájában a 48-as jobbágyért végigharcolt szabadságharc a bécsi reak­ ció egyszerű manőverévé, és így felejti el elmondani az ünnepi szónok Balogh E dgár azt, hogy a cseh államalkotók ősei munkálkodtak azon, hogy a 48-as szabadságharc eredm ényei eltűnjenek, megsemmisüljenek. N em kellett nagyobb árulást elkövetni, csak a 48 hősi halottait kellett a reakció­ nak átadni és ezt az akkori cseh erőszak és fegyverek utódai felé lobogózni. Hálából. A 48 után következő rémuralom cseh katonák és beamterek ural­ ma volt...” A tudatlanság mindig kellemetlen dolog, a valóság tudatos elferdítése még kínosabb. Igaz ugyan, s tagadhatatlan - az 1848-as forradalom a cseh és a szlovák nemzet politikájának kudarca marad. A cseh és a szlo­ vák vezetők valóban nem vették észre időben a bécsi udvar igazi szándé­ kait, s a döntő pillanatban nem csatlakoztak a magyar forradalmi erőkhöz. Nemzetiségi türelmetlenségük bár érthető, de rövidlátó. Tudjuk, hogyan értékelte M arx és Engels azt a történelmi helyzetet. A szláv mozgalmat mindketten elsősorban azért bírálták, mert a cári Oroszország politikai ha­ talmára, az osztrák monarchia legerősebb feudális szövetségesére tá­ maszkodott. M arx egyetemesen szemléli az akkori Európa politikai, társa­ dalmi és gazdasági viszonyait. Nézőpontja szerint a magyar nemzet érde­ kei, amely nemzet az abszolutisztikus zsarnokság ellen demokratikus elvek ­ kel a világszabadság kivívásáért harcolt, magasabban álltak, mint az oszt­ rák monarchia többi leigázott nemzetiségeinek érdekei. Azt is tudjuk, hogy Csehországban Palacký ausztroszlávizmusával szem­ ben léteztek - és gyors ütemben terjedtek - olyan cseh radikális demokra­ ta nézetek, amelyek írásban és szóban, a magyar forradalommal való szövetkezést hangoztatták. Ilyen elveket vallott - másokkal együtt Josef V áclav Frič, Em anuel Arnold, K a rel Sabina, Otokar Vávra. A cseh radikális demokraták, többségében írók, publicisták, akiknek meggyőződésük volt a szociális átalakulás elkerülhetetlensége és hasznos­ sága, maguk is kétszer kíséreltek meg fegyveres felkelést szervezni a mo­ narchia ellen. Ő szintén együttéreztek a magyar szabadságharccal, amelyben helyesen látták az európai reakció bástyáinak szétrombolóját. A konzer­ vatív cseh liberálisok a nemzeti függetlenség biztosítását - féltve saját népünk forradalmi hangulatától - a Béccsel való szövetségben látták. A cseh radikális demokraták viszont előtérbe helyezték a bécsi, a magyar, a lengyel és a német forradalommal való szövetkezést. K iadták a jelszót: „H a az európai hatalmak a népek ellen szövetkeznek, szükséges, hogy a népek ellenük egyesüljenek” .2 Az is bizonyos, hogy éppen a magyar forradalom szempontjából döntő pillanatokban - és nem csak a forradalom számára fontos pillanatokban nagyon sok minden éppen a vezetők demokratikusságától és nagyvonalúsá­ gától függött, akiknek ugyanis egyáltalán nem volt szándékukban a forra­ dalom eszméinek és azok összes vívmányainak megvalósítása, úgy, ahogy azt a legkövetkezetesebb demokraták - Táncsics és Petőfi - elképzelték. A forradalmi vezetők a parasztkérdésben nagyon középnemesi elveket kép­ viseltek.3 Tudvalévő, hogy ezzel szemben a parasztságnak a nemzeti kérdésekhez való viszonyát főleg egy szociális mozzanat, konkrétan az agrárkérdés meg- 70 �oldása határozza meg. A népi rétegek annyira elnyomorodtak, hogy elsődle­ ges érdekük anyagi helyzetük megjavítása volt, és csak ezután kerülhetett sor a nemzeti öntudat előtérbe helyezésére. Táncsics M ihály, a plebejus radikális demokrata, már 1847-ben a N ép szava - Isten szava című, Kossuthoz írt tanulmányában világosan hirdeti: „N ém elyek szokták mon­ dani: a népet magunkhoz föl kell emelni, s így nemzet leszünk - d e a nemesség örvénybe süllyedt le, oda n e m em elkedni többé, hanem csak bukni lehet.... A sok m illiónyi népet n em lehet a maroknyi nemességbe ol­ vasztani, hanem m egfordítva. Paraszt testvéreim nem jogokat kérnek valakitől vagy országgyűléstől, csak azt követelik, hogy a kiváltságos­ osztály igazságos legyen... Óriási tévedés, mondom, m ikor azt beszé­ lik : és neked jogokat adok. M ihelyt valaki ember, milyen a többi, meg­ vannak a jogai is : igazságtalanság és erőszak az, amit tévedésből előjogok­ nak szoktak nevezn i...". Táncsicshoz hasonló nézeteket vallott Emanuel Arnold: „ A z én haza­ fias törekvéseimben nemcsak a nemzetiség fontos, hanem elsősorban a nép felszabadítása. ” Ú gy gondolom, szükséges volt a múlt felelevenítése ahhoz, hogy meg­ értsük: a Sarló-küldöttség Táncsics M ihály szobrának megkoszorúzásával (Táncsics volt különben az, ki a nemzeti kérdésben a legmerészebb elveket vallotta, a nemzetiségi szempont helyett ugyanis az osztályszempontból in­ dult ki) kétféle gesztust tett. Egyrészt a magyar forradalom legkövetkeze­ tesebb, Táncsics képviselte hagyatékához, másrészt pedig a hasonlóan ha­ ladó elveket hirdető szomszédos nemzetek képviselőihez csatlakozott. Ter­ mészetesen erkölcsi tanulsággal is szolgált egyben a magyar, a cseh és a szlovák értelmiségi ifjúság számára, figyelmeztetéssel a múlt hibáira mu­ tatva. A Sarlósoknak a 30-as évek elején a hazai centrum felé való közeledé­ se igazán merész, de talán egy kicsit Don Quijote-i gesztusnak tűnt. Ő szinte szándék hajtotta őket arra, hogy a magyarországi fiatalokat meg­ nyerjék a szociális egyenlőség és a szomszédos nemzetekkel folytatott kultúrális együttműködés programjának. A z már más kérdés, hogy mennyire józanul mérték fel lehetőségeiket és a magyarországi, valamint a csehszlovákiai fiatalokra gyakorolt hatásukat. Nem volt állandó kapcso­ latuk a hazai centrummal, ezért nem tudatosíthatták teljesen a két állam eltérő fejlődését. A N ap 1930. március 18-i számában A pozsonyi Sarlósok nem koszorúzhatták meg a budapesti Petőfi-szobrot című cikke beszámol a Sarlósok bu­ dapesti útjáról: „ A z eredeti terv szerint a koszorú letételénél a haladó szellemű budapesti egyetemi hallgatóság küldöttei is részt vettek volna...” A pamflet írója ironikusan teszi fel a kérdést, vajon kik lettek volna azok a hallgatók, akik odaadják magukat „egy láthatatlan dirigens egyetlen intésének?” - és ezt állítja: „ A muszkavezetők idegei cseh vibrációval te­ lítődnek meg Pesten. Csak így lehet m egmagyarázni, hogy az után is tün­ tettek a Sarlósok ellen, vagy pedig azzal, hogy ha tüntettek ellenük, na­ gyobbak az érdem ek odaát. Hiszen a forrongó Budapesttel álltak szem­ közt a hős muszkavezetők. Ezt pedig még a csehek is respektálják...’ ” A Reggel 1930. március 19—i számában így ír az ügyről, „Budapesten ledorongolják a haladó Sarlós-mozgalmat - M iskolcon újult erővel tör utat magának. E g y 50 főnyi diákcsoport M iskolcon a Vetés szellemében 71 �röpiratot adott ki. A »K őtörőt« elkobozták.. 8 diákot letartóztattak. A z ut­ cákon is tüntettek a Sarlós ifjak ellen, akik valóságos forradalmat idéz­ tek. elő bátor szereplésükkel a magyar ifjúság szívében. A reakció szerve­ zetei azonban nem hagyhatják szó és tett nélkül ezt a forradalm i lelkiismeret-felrázást...". A szerző éles támadásba vált: megvonja a Sarlósoktól a közös magyar történelmi nemzeti küldetéshez való csatlakozás jogát. Elítéli a miskolci diákcsoportot is, akik a Sarlósokhoz hasonló program jegyében léptek fel. Helyesen látja, hogy fellépésük védőfal lehet(ne) a kibontakozó jobb­ oldali revizionista irányzatokkal szemben. Akaratlanul is eszünkbe jut, hogy néhány évvel később József Attila az Ő s patkány terjeszt kórt című versében egyöntetűen a fasizmust érti alat­ ta, amelyet a magyar ifjúságnak éppen az a rétege képviselt, melybe Eszterhás is beletartozott. József A ttila már a Hazám című ciklusában fi­ gyelmeztet a veszélyre: „adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarm at.” - Az Ő s patkány terjeszt kórt című versében drasztikusan kimondja azt, amitől már előtte is félt: „ Ő s patkány terjeszt kórt miközöttünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad” . - A rra is int bennün­ ket, hogy a nemzetek között állandó és újra feléledő sértéseket, igazságta­ lanságokat oldjuk meg: ,,S mert a nemzetekből a szellem nem facsar ned­ ves jogokat, hát új gyalázat egymás ellen serkenti fel a fajokat., űzi egy­ mást a bosszúállás vágya s a lelkiism eret.'’ De térjünk vissza a gúnyirathoz. A szerző nem tagadja, hogy a Sarló­ sok fellépését a reakció főleg ideológiai szempontból tartotta veszélyesnek. Eszterhás idézi - és gúnyosan értelmezi, de nem cáfolja meg - a Reggel. 1930. március 29-i beszámolóját: „ ...A reakció vezérei meg vannak ré­ mülve, hogy a magyar ifjúság elérkezett arra a pontra ahonnan népének sorsát tisztultabb horizontok előtt látja. Ezeknek a tisztultabb szociális szempontoknak Magyarországon a Sarlós-koszorú letétele és manifesztuma volt, melyben nyíltan az októberi forrdadalom eszmei örökösének va ll­ ja magát egy új magyar nemzedék nevében". - Nehezen tudjuk ma már megítélni, mennyire volt indokolt akkor a Sarlósoknak az egész fiatal ma­ gyar nemzedék nevében fellépnie. Bizonyos viszont az, hogy cselekede­ tük jelentős egyetértő és elutasító magatartást váltott ki magyar földön. Különböző diákszövetségek fejtették ki véleményüket a Sarlósok prog­ ramjával szemben és mellette. Főleg az 1848/49-es magyar forradalom és az 19 18 . közötti öszefüggések és kapcsolatok hangsúlyozására reagáltak. Erről szintén a Reggel (1930. márc. 29.) írt: „ . . .Természetes, minden új magyar nemzedék éppen úgy, ahogy Jásziék és a közvetlenül utánuk követ­ kező generációk, úgy azok is, am elyek a 18-as forradalom után léptek csak ki az életbe, tetterejüket és ideálizmusukat ennek az eszmének szolgálatá­ ba állítják, s egy percre sem alszik ki lelkükben a tudat, hogy a magyar nép forradalmának lehetnek vesztett csatái, d e maga a forradalom győzni fo g !” Eszterhás csalhatatlanul megérezte a Sarlósok programjában az eszme­ ileg haladó, valósághű törekvéseket, és ezért tehetetlenségében cinikus tá­ madásokba kezd: „ . . . T í z év óta bennünket vádolnak ellenforradalm i ter­ rorral. M i sem fogjuk tehát, akármennyire halvány kópiái vagyunk a csa­ tát veszített forradalom terrorfiainak, saját magunkat terrorizálni...” 72 �Hasonló stílusban folytatja a Sarló-mozgalom „leleplezését” és a hazai viszonyok védelmét. A kiadvány 16. oldalán a szerző A N ap 1930. március 22-i jelentéséből idéz, és egyben gúnyolja azt: „H iá ba akarta a magyar belügyminiszter T erebessy táblabírót politikai szenvedélyességében pellengérre állítani. A z it­ teni magyarság szemében, amely már megtanulta, hogy a trianoni határo­ kon kívül is van élet s ez ez élet egészen más, mint azt Budapesten elkép­ zelik - ez nem sikerült neki. Itt már tudják az emberek, hogy nem lehet nekilovagolni a szélmalomnak, hogy más szabályai és törvényei vannak a kisebbségi életnek, mint amilyeneket egy álmokat kergető nacionalizmus rá­ juk akarna oktrojálni.” A gúnyirat írója a mondatnak elsősorban arra a részére figyel fel, amely­ ben a szélmalomról van szó: „...H át csak ez az oka a megalkuvásnak? Csak az, hogy nem lehet? É s mi lesz, ha mégis lehet? H a valaki mégis megállítja azt az őrült zajjal járó szélm alm ot...’ ” A N ap válasza érthető és egyértelmű. Helyesen látja azt az irányt, amely felé a Sarlósok törekvéseit kinevető ifjúság tart: „...A z új magyar ifjú ­ sági közszellem idegenkedik a szabad gondolattól és szótól... a német Burschenschaftok. ceremóniája szerint öntözgeti sörrel-borral lelki száraz­ ságát és atavisztikus külsőségek alá reji tudatlanságát...” (A N ap, Pozsony, 1930. március 29.) Eszterhás cáfolja A N ap 1930. március 10-i jelentését: „H ivatalból ren­ delték el Budapesen a Sarló-ellenes tüntetéseket. A Turul emberei fel­ mentek a belügyminsztériumba, és azonnal informálták Sztranyavszky ál­ lamtitkárt, nemcsak a Sarlóról, d e feljelentették a M ephoszt is, mint kom ­ munistát és mint a kommunista Sarló barátját. A belügyminisztériumból e közbenjárásra hivatalos leirat jött a bevándorolt Mephosz vezetőségéhez, melyben a diáksegélyek megvonásával fenyegetik meg a szövetséget...” A Turul-tagok védelmét a szerző elég naivan, de valószínűleg találóan és kifejezően azzal a ténnyel támasztja alá, hogy az államtitkár, annál in­ kább a miniszter, egyáltalán nem állna szóba a diákokkal, még csak az előszobába sem engedné be őket. „ A Turul embereiről ilyeneket írni, vagy csak hazug információk alapján, vagy 19 19 . nagy futásának vissza-visszatérő maláriás lázában lehet. K ik a Turul em berei? 2 0 -2 4 éves egyetemi és főiskolai hallgatók, orvostanhallgatók, joghallgatók, akik. csak a félelem ­ szülte legendákban állanak olyan magasan, hogy a belügyi államtitkár fölé kerüljenek...” A fiatalok körében azonban akadtak elég sokan olyanok is, főleg ma­ gyarországi diákok, akik nagy elismeréssel szóltak a Sarlósokról és üdvö­ zölték mozgalmukat. A N ap ilyen levélből idéz egy részletet: „E g y e térzünk és egyet akarunk veletek. Szükségét érezzük annak, hogy azt kife­ jezzük előttetek akkor, amikor a magyar vezetőtársadalom és egy gyáva magyar ifjúság márciusi koszorútok miatt titeket parlamentben, sajtóban, és egyesületi határozatokban megtámad, megtagad, és a magyar sorsközösségből sietve kizár...’ ” A röpirat szerzője viszont fokozza a rágalmakat, mikor a Turult vé­ delmezi és a Sarlósokat tám adja: „ A magyar sorsközösségből kizárni egy testvért nem lehet. Születése óta olyan alaposan bent van ebben mindenki, akinek vérében muzsikál, d e csak abban a nyughatatlan jó magyar vérben, amelyik sohasem volt képes arra, hosszú és éppen ezért szenvedésteli histó­ 73 �riánkban, hogy nyugodt megfontolással dögevőkhöz közeledjen, vagy ha mellé is láncolták, keblére boruljon és vele testvéresüljön. Pedig na­ gyobb fáraók parfőmtartója is lehettünk volna, mint a cseh állam ...” A z itt megjelenő fenyegetőzés már leleplezi azt az áthidalhatatlan tá­ volságot, amely azok között a fiatalok között keletkezett, akik a nemzetközi viszonyok kiélezését szándékozó és a német orientáció felé hajló Gömbös­ kormány szolgálatába álltak, és a Sarlósok között, akik tudatosították a megváltozott történelmi valóságot, és nemcsak a nemzetiségi kérdés, ha­ nem a szélesebb, szociális és osztályellentétek kérdéseinek a megoldására is törekedtek. N ekiindulva kellemetlenek is a pamflet írójának egyértelmű, félreérthetetlen kijelentései: „ É s azt is tudnotok kell, hogy itt mi a nemzet dinamitos ládája vagyunk. Tíz év óta gyűlik ebben a tartályban az ifjúság, a nemzet dinamitja. A mi ifjúságunk, ami ebben az országban, csonkaságban felesleges, am elyik a maga fejlődésének feltétlen teret követel, szétrombolja ha útját állja, a cementfedezékeket, rejtett lőállásokat, meg­ állít minden tankot, légcsavart, mert élni akar és mert tehetségesebb, erő­ sebb és nemzetibb, áldozatkészebb, mint eddig bármelyik magyar generáció... Ide kívánkoznak Móricz Zsigmond józan meglátásai is. A Nyugat­ ban (19 3 1. március 16.) részletesen beszámolt a berlini, a pozsonyi, a prá­ gai és a debreceni magyar főiskolások körében tett látogatás élményeiről. Tanúvallomása, amely a L id o vé noviny (19 3 1. 14 1. sz.) hasábjain A ma­ gyar diákok nálunk és Magyarországon címmel és E g y magyar író tanúság­ tétele alcímmel jelent meg, kifejező és jelentős kordokumentum. Móricz legelőször a berlini Collegium Hungaricumban tett látogatá­ sáról beszél. A Collegium - hatalmas palota, csupá márvány és fényűzés elképesztően hatott rá. Rájött, hogy ebben a palotában egyenesen éhezik 30-40 magyar diák. Hangsúlyozta, hogy az efféle túlméretezett paloták tel­ jesen hamis fényben mutatják az egész magyar életet és meglehetősen fur­ csán hat, amikor az elszegényedett Magyarországról beszélnek bennük. Az ilyen paloták nem teljesítik igazi feladatukat, s jobb lenne, ha a magyar kormány megfelelő havi ösztöndíjat adna a diákoknak, s meghagyná nekik a művelődés szabadságát. Mert a magyar diákok be vannak zárva a Collegiumba, nem járnak színházba és társaságba, így nem tudják elsajátítani a német kultúrát. E monstre palota minden termében olvasható a felirat: beszéljetek magyarul! - A továbbiakban Móricz összehasonlítja az emlí­ tett neveléssel és eredményeivel a csehszlovákiai magyar fiatalság ezzel ellentétes fejlődését. Azt mondja, hogy táviratilag hívták Pozsonyból Prágába, és ott vette észre, hogy előadását egy haladó nyilvános irodalmi akció kapcsán rendezték. Móricz hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt a magyar ifjúság kedvéért jött Csehszlovákiába, s hogy hallgatósága csak­ ugyan a magyar ifjúság volt. Három napot töltött a prágai magyar fiatalok - Sarlósok - körében, s meglepte őt okosságuk, szervezettségük, a cseh kulturális körökben tanú­ sított diplomáciai képességük. Miután visszatért Pestre, elhatározta, hogy a hazai magyar ifjúsággal is kapcsolatot teremt és összehasonlítja külföldi tapasztalataival.. 19 3 1. február 9-én Móricz prágai tapasztalatairól tartott előadást a pesti fiatalság képviselőinek. A z ezt követő vitán azonban szomorúan álla­ pítja meg, hogy a hazai ifjúság lelkiállapota kaotikus, nincsen szilárd 74 �programja és nincsenek öntudatos vezéregyéniségek. Elszakadt a néptömegektől. Ezzel ellentétben a csehszlováikai fiatal magyarságnak van konst­ ruktív programja, vannak vezéregyéniségei és szoros kapcsolatban áll a ma­ gyar parasztsággal. Móricz a továbbiakban Debrecenben tett látogatásáról számol be, ahová drámájának színre vitele alkalmából hívták meg. A darabnak ugyan sikere volt, de másnap az egyetemi ifjúsági egyesület tagjai a színház épülete előtt antiszemita tüntetést rendeztek a főszerepet alakító színész ellen. M egálla­ pítja, hogy a magyar ifjúság eme szelleme ellen úgy kell harcolni, mint az egykejelenség ellen. „V a gy kialakítunk egy új magyar nemzetet, vagy a nemzet m eddő m arad.” Hozzáteszi még, hogy az újjászületéshez szabadság kell elsősorban, egészséges, reális gondolkodás. Hangsúlyozza, hogy a csehszlovákiai magyar nemzedék Sarlósok határozottan jobb vezetője lesz a nemzetnek, mint a mai hazai fiatal intel­ ligencia. Befejezésül megállapítja, hogy a magyar nemzeti élet válaszúton áll... Móricz nagyszerűen állta a helyét Prágában is a csehek és szlovákok kö­ zött. Diplomataügyességgel így válaszolt Stefan L e tznek, az E lán szlo­ vák folyóirat munkatársának arra a kérdésére, hogy miként képzeli el a csehszlovák-m agyar szellemi érintkezést: „ A műveltség egységes. A legki­ sebb nemzet, ha megvannak számára a szabad fejlődés feltételei, éppoly tényezője válhat az emberi műveltségnek, mint egy nagy n emzet. D e nem minden nemzet kötelessége az, hogy összefogja erőit az általános emberi műveltséggel való szövetségre. É n keresem az útját, a csehszlovák-magyar közeledésnek.” (Dobossy László: K ét haza között, 19 8 1. 140. 1. alapján idéztem.) Ezt a tényt a Sarlósok is teljes mértékben tudatosították. Tisztán lát­ ták tevékenységük hármas feladatát: a szocialista eszmék terjesztése tag­ jaik körében, a magyarországi ifjúsággal való kapcsolat felvevése és az élenjáró csehszlovákiai vezetők tájékoztatása. Ezt a célt szolgálta T. G . Masaryk köztársasági elnökkel való találkozásuk is, de elsősorban az egyetemi tanáraikkal kialakított szoros kapcsolat volt jelentős, akikben bíztak, akiket terveikbe is beavattak, és akik valóban melléjük álltak a szociális és nemzetiségi vívmányok kivívásáért folytatott harcban. Főleg a következő professzorokról van szó: Em anuel R á dl , František X avér Š al­ da és Z deněk N eje d lý. Közvetlen hatásukról és ösztökélőerejükről talá­ lóan emlékezik vissza egyik hű hallgatójuk: „ F . X . S alda Európa legkép­ zettebb irodalomkritikusa és esszéírója volt. Szintetikus szellem, aki rend­ szerben látott m inden részletet. G ondolkodó, aki nem ismert megalkuvást, meghátrálást, kitérést.. A hatvanhét éves S a ld a ezt írta nekem, az akkor még alapvizsgáig sem jutott diáknak: N em kételkedem affelől, hogy igaz­ ságos ügyért harcolnak, s hálás lennék, ha időnként értesítenének, hogyan áll ügyük.” (Dobossy László: M agyar szellemmel csehek között, In.: Két haza között, 82. 1.) Dobossy helyesen felismerte Zdenĕk N ejedlý döntő szerepét a Sarlósok baloldali orientációjában: „ Z . N ejedlý, a neves baloldali professzor, monu­ mentális életmű alkotója, szintén a pártunkon állt. A cseh m űvelődés egész múltját, és minden ágazatát egységbe foglaló tudós, akit bánt a mai cseh­ szlovák élet sivársága, s teljesebb, tökéletesebb megoldások után vágyik. Szüntelen és következetes jelenléte a társadalmi küzdelemben, a kommu- 75 �nisla párt oldalán lenyűgözött... Igazságérzetével, amely természetesnek ismerte el a mi jogainkat, s a maga módján küzdött is értük, külön lelke­ sedést váltott ki bennünk...” (Uo. 83. 1.) A Sarlósok jól látták a polgári vezetők - akik egyformán elnyomták a magyar és más nemzetiségű munkásosztályt - és a haladó intelligencia köz­ ti különbséget. Soha nem lettek hűtlenek az 1848/49. forradalmi hagyo­ mányaihoz, ezért Eszterhás igazságtalanul nevezi őket a „nemzeti ügy áru­ lóinak” . A dolgozók érdekében mindig és mindenhol felléptek a burzsoá demokratikus kormány erőszakos cselekedetei ellen. Balogh E dgár Emig­ ránsok és újarcú magyarok című cikke is (A N ap, 1930. április 6.) bizo­ nyítja: ,,Mi azt a munkásvért láttuk, ami a legionáriusok fegyvereitől fa­ kadt és ömlött szét a pozsonyi vásártéren. A csehek és szlovákok polgári jellegű nemzeti forradalma történelmileg megindokolt és régóta esedékes esemény volt, de a magyarság felé ellenforradalmi arcot mutatott...” Jelentős tény az is, hogy éppen Sald a Tvorba (Alkotás) című folyóiratá­ ban jelent meg Laco Novomenský vezércikke Történelmi folyamat cím­ mel (19 3 1. július 23., melyben a kosúti sortűzről úgy ír, mint a szlovákiai kommunista mozgalom példaadó leckéjéről. Külön kiemelte Major István és Terbessy ]ános kiállását.). A Sarló-mozgalom működésének kicsúcsosodása az 19 3 1. szeptemberé­ ben Pozsonyban megrendezett ötnapos országos kongresszus volt 16 1 tag részvételével. A kongresszus több szekcióban ült össze, s cseh, valamint szlovák értelmiségiek is részt vettek rajta, akik nemzetük nevében üdvö­ zölték az értekezletet. És újra a Tvorba volt az, amely 19 3 1. novemberében cikket jelentetett meg A Sarló nevű magyar diákegylet országos kongresszusa címmel (19 3 1. 47. szám, 750. 1.). Aprólékosan ismertette a kongresszus lefolyását és hang­ súlyozta: „...a csehszlovákiai magyar probléma a maga határozott megoldá­ sához vezető útján egyúttal német, szlovák, ukrán problémaként intéző­ dik...” Ugyancsak reagált a Sarló kongresszusára a Komunistická revus (1932. 78. sz., felelős szerkesztő: J aromír Dolanský, kiadta a C S K P K B ). A cikk írója, Goldhammer Géza, cikke befejezésében beismerte, hogy ,,a Sarló­ csoportban dolgozó elvtársak hosszú utat és hosszú harcot hagytak maguk mögött. A Sarló kongresszusa előtt és alatta alaposan megtisztították sora­ ikat...” M ivel a felbomlásra mindig a kritikus helyzetekben kerül sor, most is törvényszerű volt, hogy a mozgalom megszűnése után tagjai szétszóródtak - különböző országokba kerültek. Balogh Edgár, a mozgalom eszmei vezetője Romániában él, Csehszlová­ kiában 61-en maradtak (Lőrincz Gyulával az élen), Magyarországra 5 1- en költöztek (ebből 1945. előtt huszonöten, a többiek 1945. után), 1945. előtt néhányan a Szovjetunióba (H aba Tibor, Zhorella Árpád), mások Am eri­ kába (Terehessy János), Svédországba mentek, vagy Franciaországba, ahol részt vettek az antifasiszta ellenállásban (Dobossy László). (Az adatokat Boross Zoltán statisztikájából merítettem.) Befejezésül megállapíthatjuk, hogy ma már olyan helyzet alakult ki, amelyben csak hasznos lehet azoknak a dokumentumoknak a feleleveníté­ se, amelyek most már 5 5 éves távlatból megvilágítják a Sarló jelentősé­ gét. Nem tudunk szabadulni attól a benyomástól, hogy igazságtalan dolog 76 �figyelmen kívül hagyni állandó és maradandó jelentőségét annak a fiatal magyar nemzedék mozgalmának, amely lerakta a két ország történelme és kultúrája kölcsönös megismerésének tudományos alapjait, s amelynek egyes tagjai még most is a hagyományok megismertetését és megmagyará­ zását szorgalmazzák. Ebből a szempontból kell értékelnünk a fentiekben elemzett okiratot is, amely bizonyíték arra, hogy míg az akkori ifjúság kevés figyelmet szentelt a Sarlósoknak, most annál többet meríthet példájukból a mai fiatal magyar nemzedék, talán a mi közvetítésünkkel is. JE G Y Z E T E K 1. A cím alatt a következő alcímek olvashatók: Sarlósok, a megszállt ma­ gyar területek muszkavezetői A Sarló és a félhivatalos cseh sajtó Az oktobrizmus nyelvöltögetése a Sarló-kérdés alkalmából. - Mi az öregcserkészet és mi a Sarló. — Hogyan lesz a Szlovenszkó szlovenszkóbb. - Utolsó praktikája a cseh bőregérnek. 2. D e tudjuk azt is, hogy 1848 márciusában Janko K r á ľ Pestről, ahol egyidőben és egy irodában Jókai M órral a szlovák származású A. B. Vrchovský ügyvédnél gyakornokoskodott, Szlovákiába ment és itt a parasztok előtt a március 15 —i pesti forradalmat népszerűsítette. Tény az is, hogy Gusztav Zechenter jelentős szerepet játszott az 1848 49-es szabadságharcban Bécs barikádjain, éppúgy, mint Kossuth hadseregé­ ben. Emanuel Arnold J. V . Frič mellett a cseh radikális demokraták vezető egyénisége, Hangok Magyarországról (1848) című cikkében a következőket írta: „...Béccsel együtt nem bukott meg sem Ausztria, sem M agyarország.” D e Arnold világosan rámutatott arra is, milyen politikát alkalmazott Bécs a magyaroknak szánt márciusi alkotmány­ nyal, hogyan számított arra, hogy a nacionalista (és főleg gazdasági) törekvések által vezérelt egyes burzsoáziák az Osztrák Birodalmon belül a magyarokkal való egyenjogúság követelményével fognak fel­ lépni. É s így is történt. Igaz, J. V . Frič buzdított a reakció elleni harcra: „N em akarunk szabadságot kegyelemként és ajándékként kapni... kemény harccal, százféle áldozattal vívjuk ki más népek, az olaszok, lengyelek, magya­ rok és a szabadság más óhajtóinak példája alapján, és elérjük füg­ getlenségünket Európa barátian gondolkodó népeinek családjában.” J. V. Frič forradalmi tevékyenységéért hosszú éveket töltött az olmützi, komáromi és munkácsi börtönökben, ahol a magyar szabad­ ságharcosokkal is találkozott. Nem véletlenül éppen K . Sabina elevenítette fel a monarchiában élő összes nemzetiségek forradalmainak emlékét O živené hroby (A feltámadott sírok) című kisregényében. 3. Erről részletesebben a következő tanulmányomban írtam: Odraz ná­ rodnostnej otázky v diele Jókaiho, Eötvösa a Táncsicsa v období od revolúcia s roku 1848. do rakúského vyrovnania (A nemzeti kérdés visszatükröződése Jókai, Eötvös és Táncsics műveiben az 1848-as for­ radalomtól az osztrák kiegyezésig), Zborník F F U K , Bratislava, X I X II., 1960. 77 �„Magammal nem kerültem szembe” Balogh Edgár: Magyarok, románok, szlávok A nyolcvanéves múlt Balogh E d ­ gár - rendkívüli frissességgel - is­ mét megörvendeztette olvasóit és tisztelőit. Úgy is írhatnánk, új köte­ tének lényege (és címe lehetne): D una-völgyi párbeszéd nem lenne konkrét és elkötelezett, de itt, eb­ ben a kötetében a Duna völgye még közelebb kerül hozzánk: magyarok­ ról, románokról és szlávokról szól. A kötetet a hűséges társ, a régi Sarlós-barát, Sándor László válo­ gatta és jegyzetelte, éppoly gondo­ san, filológiai pontossággal, miként tette ugyanő a D una-völgyi párbe­ szédben. Éppúgy osztotta tematikai egységekre, mint akkor, csakhogy most egy Szűkebb korszeletet kel­ lett figyelembe vennie, az utóbbi negyven évet. Milyen könnyedén írjuk le: „az utóbbi negyven évet” ! Végered­ ményben egy emberöltőnyi időről van szó. Megejtő ennek felismerése Sütő András értő bevezetőjében. Ismerve Balogh E dgár életművét, a sorjázó kötetek izgalmat keltő meg­ jelenéseit, e sorok írójának is be kell vallania meghökkentette (hogy ne azt írja: „szíven ütötte” ) ama felismerés, mely Sütő Andrást is rabul ejti. Hogy ti. Balogh E d ­ gár „időnként előreszalad öt-tíz évet öregedni, majd azután mint­ egy a magány szorításában, egy óvoda, sarokbástya gondját letéve, visszasomfordál az iskolába; a pa­ dokban újabb kisfiú után kutat, akinek tollat adjon kezébe...” Igen, ez, ilyen Balogh Edgár. A fá­ radhatatlan szervező, a politikailag elkötelezett közíró, aki - s gondo­ 78 lom, Sütő Andrást is ez ejtette meg - távlatokban gondolkozik. A múltjelen-jövő korrelációjában: miköz­ ben meg- és leírja saját ifjúságát, nemzedéke küzdelmeit, a jövőre gondol. Nem ér rá sokat és tétle­ nül merengeni a múlton, igazságta­ lanságokon. Í me az árulkodó jel, mondat, melyet akkor fogalmazott meg, amikor kijött a börtönből, s a kérdésre - „M i volt ez, E d g ár?” - , válasza ez volt, ez lehetett: „M i lett volna? N yilvánvaló tévedés volt, és ezzel az ügyet lezártnak tekin­ tem.” - Igen, ez, ilyen Balogh E d ­ gár. Mert Balogh Edgár itt él - E u ­ rópának eme szegletében; s ő realis­ ta lévén, tudja, mindez mit ró reá. Az utódokat is így keresi. Így tud írni a szlávok, románok, és magyarok 1848-as szerepéről, a tragikus fordulatokról, így l ancu és Kossuth kapcsolatáról, így G aál G ábor ás Fábry Zoltán barátságá­ ról, így disputái a népiségről, így a tegnapi és a mai A dy ról, s így tud nyilatkozni a nemzetiségi kérdés­ ről, mely szerinte világfeladat, s így a kelet-európai összehasonlító tör­ ténelemszemlélet időszerűségéről. Lehet, teheti - mert kell. Mint Sü­ tő András írja bevezetőjében, B a ­ logh E dgár „a tudatos fegyelem s a felismert szükségszerűség bölcses­ ségével keresi szüntelen a törvé­ nyes cselekvés új és új módozata­ it...” - Igen, ez, ilyen Balogh E d ­ gár, aki az Acéltükör m élyére tud és akar nézni - tanulságul idézi a rég- és a félmúltat, a jövő érdeké­ ben. Talán egyetlen kötetében sem �tűnt föl, ragyogott föl ily élesen: mindent, amit tett (ti. mint köz­ író és pedagógus) Balogh E d gár: a jövőért tette. Különösnek tűn­ het e megállapítás, hiszen azonnal kezünkben az „ellenérv” , az 1972es Intelmek. D e az más. Más volt a célja, más volt az írói attitűdje miként jelen kötetének írásaiban. Valahogy úgy tűnik: amaz (Intel­ mek) egészítik ki emezt (M agya­ rok, románok, szlávok). Visszafelé nehezen sikerül beállítani az éles­ séget. Ha most eltekintünk attól a szub­ jektív mozzanattól, melyet Sütő András fölidéz Máthé Rebekával kapcsolatban (hogy ti. fölhívták Rebi figyelmét arra, helyes ha el­ válik „állam ellenes” férjétől; „ R e ­ bi megrázta szelíden a fejét, és más­ nap, szabadlábra helyezve, megér­ kezett E d gár” ), aki kemény tartású asszony, ismételjük: ha ettől eltekin­ tünk (lehet-e? szabad-e?), akkor Balogh E dgár kötetének leginkább szubjektív hangvételű, s egyben orientáló témaköre az a három be­ szélgetés (interjú), melyet B eke György, Benkő Samu készített, és amelyet Kántor Lajossal folyatott. Szubjektív, mert beszélgetés, viszszaemlékezés is, interjú is. Lehetetlen felidézni e három be­ szélgetés minden - akárcsak fon­ tosnak is tudható - mozzanatát. De a Beke Györggyel készített inter­ jú ismét újabb adalék Balogh E d ­ gár közírói arcvonásához: ebben nem a maga személye a fontos, fő művének a Romániai magyar iro­ dalm i lexikon létrejöttét, befeje­ zését tartja. Emlékszem, kolozsvá­ ri dolgozószobájában büszkén mu­ togatta a még kéziratban lévő cím­ szavakat. M ert igaza van Beke Györgynek, aki - nyilván Balogh Edgárral egyetértésben - azt a cí­ met adta a beszélgetésnek: Fél év­ százados írásbeliségünk nagy számbavétele. Ezt is egyik bizonyítéknak érez­ zük - tudjuk ahhoz, ha azt írtuk az imént, e kötete különbözik a ko­ rábbiaktól. O bjektíve nagy szám­ vetés ez a kelet-európai nemzetiségi létről és tudatról, melynek létrejöt­ tében egy Balogh E dgár nevű románai magyar közírónak több mint katalizátor szerepe volt. Tehát ismét a képletnél vagyunk: Balogh Edgár a jövőre tekint. Távlatos gondolkozású közíró, aki bizonyos személyes „ügyeit ezzel lezártnak tekinti” . Pedig H ídverő volt E r­ délyben. Nem véletlen a három esztendeje megjelent azonos című kötete: H ídverők E rdélyben (1985). A Rom ániai magyar irodalmi lexikon ürügyén is jelzi az „áthajlást az időn” , a „múlt és a jövő egybefűzésének irányzatát” , mely­ nek megteremtése mögött rengeteg „aprómunka” , „szárazmunka” , számtalan bürokratikus anyag lap­ pang. Ezeken keresztül épült fel. Balogh E dgár ismét távlatokban gondolkodik, visszafelé és előre: e lexikon munkálatait B od Péter Magyar Atbenas-ával hozza össze­ függésbe. Mintaképnek tekintve B od Pétert. Önmagával sem került szembe, amikor Kelet-Európa tájain, a föld egyetlen kicsi szegletén, a ma­ gyarság számára keresi a helyet; több nép és nemzetiség közösségé­ ben. „ M iért ne lássam a viharfel­ hőkön és mennykőcsapásokon, pucscsokon és agressziókon túl is szép­ nek, napsugarasnak az em beriség teljes egészében való boldogulását? Lelkesedem minden új, népi álla­ mért, s nem vétem szem elől azokat a megegyezési és szövetkezési lehe­ tőségeket, melyek e nagyszerű tör­ ténelmi panoráma mélyéről ígérkez­ nek...” - vallotta 1981-ben Benkő Samunak. S itt és ekkor újra tetten érjük a tételt: Balogh E dgár vallo­ mása általános tételből indul ki (Duna-völgyi párbeszéd), s megér­ 79 �kezik a konkrét tennivalókhoz (magyarok-rom ánok-szlávok). Ú gy, hogy „történelmi szerepében nem­ zetiségünk megvalósíthassa önma­ gát” , vagyis „tükörbe kell elébe tárnunk tudatbeli kialakulásának minden eszmei és tárgyi mozzana­ tát” . Amit elmondott a lexikonnal kap­ csolatban Beke Györgynek az időn való áthajlásról, a múlt és jövő egybefűzéséről, azt vallja önmaga életéről Benkő Samunak, amikor saját múltjáról, kudarcairól, téves lépéseiről, mélybe tántorgásról és újra magasba emelkedéséről beszél. 80 M it tehetünk mindehhez hozzá mi? Legfeljebb azt, ami már régen bujkál az emberben, s az Acéltükör mélye (1982) óta egyre és újra fel­ erősödik, hangot adni annak: ideje, itt az ideje, hogy átfogó (akár eszszészerű, akár monográfikus) lel­ tárt készítsünk Balogh Edgár életútjáról, közírói pályájáról. Még akkor is, ha ez életmű szeren­ csénkre még nem befejezett. A Magyarok, románok, szlávok című kötet erre minden indítékot megad. (Kossuth) KO VÁCS G Y ŐZŐ �hagyom ány B E K E M IH Á L Y A N D R Á S A tragédia vége: a komédia kezdete „ K i határozhatná meg a vi­ lágosságot úgy, hogy annak lényegéről a vaknak is kellő fogalma legyen ? ” (Madách: A z Aesthetika és a Társada­ lom viszonyos befolyása.) 1. Játszik velünk a sors. Luciferi korban adatott élnünk: szorongunk és immár nemigen remélünk. Okkal. Joggal? Ádám ot Madách visszatérí­ tette a szakadék széléről. Hogy Madáchot ki vagy mi térítette vissza ugyanonnan, azt máig találgatjuk. Bennünket azonban vajon ki ránt vissza a szakadék pereméről? 2. Nem azért remekmű Az ember tragédiája, nem azért gyürkőztek ne­ ki annyian és megnyugtató eredmény nélkül a M adách-rejtély megfejtésé­ nek, hogy a bevett értelmezések mellett, azokat nem tagadva, inkább ki­ egészítve, ne próbálkozhatnánk meg újabb értelmezéssel. A z eddigi értel­ mezések zöme az emberi eszmék kudarcának, az emberiség tragikus csőd­ be torkolló szellemtörténetének művészi illusztrációját látta a Tragédiában, anélkül, hogy ebből a szemszögből meggyőzően hiteles magyarázatát adták volna a leglényegesebb és mindörökre aktuális tanulságnak: az irracioná­ lis, reményt sugalló utolsó soroknak. Egyes rejtett utalások, halk megsejté­ sek igazolni látszanak egy másfajta értelmezés lehetőségét is, amely az örök emberi teljesség- és szabadságvágy kudarcra ítélt kalandját látja a Tragédiában. „M ert nem eszmék tragédiájáról van szó, hanem egy örök emberi magatartás örök tragédiájáról. Ennek lényege röviden, hogy a Prométheusznak induló ember mindenkor Sziszúphosszá kénytelen válni.” (Mezei, 325.) E gy ilyen értelmezést hitelesít maga Madách is, aki egyik, Erdélyihez írott levelében ezt írja: „A z egyes képeket vagy momentumokat aztán úgy igyekeztem egymás után helyezni, hogy azok egy bizonyos cselekvő sze­ mélynél is mintegy lélektani szükségből következzenek egymásból” . (Idézi Alexander B ernáth, 252.) Talán nem tévedek, ha úgy vélem, hogy Madách a Tragédiában min­ denekelőtt saját gyötrő kérdéseire keresett választ és megoldást, s hogy a tragikus sorsú Ádám nem más, mint maga Madách. Hiszen ,, minden sze­ mélyben Madách beszél. Ádámban oly figyelemgerjesztő komolysággal, 81 �mint tavaly az országgyűlésen, mikor lelkes szónoklata mindjárt érdeket ébresztett, Luciferben pedig azon kedélyességgel, sans géne, mint ebéd után a színháztéri kioszkban vagy K uglernél” . (Zilahy, 236.) Madách a T ra­ gédiában elsősorban önmaga számára pórbálta igazolni az „és mégis” vi­ gaszát, ,,a magyar eidos legsajátosabb filozófiai m ondanivalóját” (Szerb A n tal): a reménytelen reményt. Számomra és azt hiszem a mindenkori olvasó számára is tanulságosabb, és meggyőzőbb az az állítás, hogy Ádám sorsában nem eszméknek, ha­ nem egy embernek és vele azonosulva saját magának a sorsát láttatja. H i­ szen az eszmék oly távoliak és hidegek, ám az Ádám sorsával való azono­ sulásban benne lappang az a titkos vágy, hogy végül számunkra is megada­ tik a remény. Valóban Madách lenne hát a Tragédia igazi főszereplője? Milyen lelki válságokból menti ki a végső remény? Milyen próbákat kell kiállania a mindenkori embernek, az egyénnek az örök emberi tragédiában? Mi le­ het a magyarázata és a forrása a végső reménytelen reménynek? És mi ma­ gunk vajon a szorongásba való örök veszteglésre ítéltettünk volna? Milyen esélyünk van a reményre? É s miféle reményre? És miért? Miért? „...H iszen a halál az semmi, abba nincs semmi, d e ez a fuldoklás...” (Madách utolsó szavai) 3. Nem tudhatni, hogy Madách valóban önmagát rajzolta-e meg a lon­ doni szín megcsalt, elkeseredett munkásában, amint ezt a Tragédia egyik külföldi elemzője, a holland W allis vélte, azonban mindenképpen rokonítja őket a néma dac és a sivár kor rezignált megvetése. Amikor Madách a Tragédiát írja, és benne a maga jelenkorát, a londoni színt, akkorra már maga is a teljes kiábrándultság szorongásában él. Hiszen neki is megvolt a maga Paradicsoma, megvoltak esélyei a szabadságra, a szerelemre és a költészetre, ám aztán ő maga is megszenvedte kiábrándító csalódásait, amelyeket csupán a költészete, a Költészet volt képes túlélni. Madách Paradicsoma: a gyerekkora az anyai gondviselő függőség árnyé­ kában. Jótékony árnyék ez, ám végül mégiscsak árnyék. Anyja teszi lehe­ tővé számára anyagilag Pesten a zenei művelődést, a színházlátogatásokat, az Atheneum -előfizetést, szellemi kiteljesedését, ám féltékenyen őrködik a lelke fölött. Madách, ha vágyakozik is arra, hogy mint Ádám , „önlábára állhasson” , még egyetemista diák korában is anyai engedélyt kér lyukas kalapját újra cserélni. Madách gyerekkora e gondviselő függőségben igen hosszúra nyúlik, ezért élheti át azt annyira mélyen, ezért éghet lelkében mindvégig az Éden utáni sóvárgás, és végül ezért oly tragikus számára később a Paradicsom végleges elvesztése. E z magyarázhatja felnőttkori örök nosztalgiáját az anyai gondviselés iránt és engedelmes kései visszatérését annak árnyéká­ ba. Nemcsak az anyja volt érzelmeinek zsarnoka. Madách maga is viszszavágyett a gondviselő függőségbe - lázadó önállósodási kísérletének ku­ darca után. Nem véletlenül. A maga Paradicsomában Madách lelki alkata belső ellentmondásainak ingatag összhangja prolongálódott. Hiszen Madách 82 �egyéniségének titka és magyarázata lényének ellentmondásos belső kettős­ sége. „ Madách különös egyéniségének egyik titka: a liberális-romantikus kettősség” - írja Barta. (27) Egymással küzd születetten romantikus énje individualista, liberális énjével. Fejlődéselméletét is ez a feszítő ellentmon­ dás jellemzi: romantikus énje nem hiszi a haladást, mivel az életet tartja tökéletesnek, liberális énje azonban szükségszerűen hisz a haladásban, mi­ vel a liberális az eszméket tartja tökéleteseknek. Madách lelki alkatának kettőssége valójában a kor kettősségét tükrözi. „ A X IX . századi, vagyis »örök« ember érzelmei voltaképpen szélsőségesen egyéni, individuális ér­ zelmek, amelyek a legtöbbször végzetesen szembekerülnek egymással. Ugyanakkor az a legtragikusabb ellentmondásuk is, hogy nem egyszerűen önzők, hanem minden egyéni, szubjektív érzelem, valam i másra irányul, a közösségre, a társra, a szerelemre, a gyerekre, az eszmékre, a társada­ lomra.” (Mezei, 117 ). Madách a maga belső ellentmondásainak összhangját átélhette Szontágh Pállal való barátságában is. Mint Ádámnak az ő Luciferé, Madáchnak Szontágh volt a „m etafizikai támasza” . (Barta). ,.H a így párosan lebeg­ nek virágról virágra - írja Palágyi Menyhért - lehetetlen bennük Á dám ra és Luciferre rá nem ismerni. Teszem, mikor egy kö zö s ideáljukkal tán­ coltak és Szontágh k érd i: »M egszorítja-e M álika tánc közben a kezedet?« »Igen« - »N o, mert az enyémet is szorongatja.« - így ábrándítja ki a mindig rajongásra kész Ádám ot az ő hű Lucifere.” (9). Barátságuk mint­ egy kiegyenlítődése, egyensúlya két végletes pólusnak. És Madách igen nagy szükségét érezte ennek a barátságnak: ennek az egyensúlynak. ,, H a te nem hiszed, hogy két ily e llenkező gondolkodásm ód gyönyörrel és rokonszenvvel nézheti egymást, engem kénytelenítesz barátságodban két­ kedni, mert, hogy világnézle tü n k így áll, tagadhatatlan.” - írja Szontághnak egyik összezördülésük után 1845 nyarán. Madách ebben a barátságban önnön belső ellentmondásainak kiegyenlítődését, összhangzó Paradicsomát élhette át. Madách maga is m egvallja lelki alkatának kettősségét. Egyik levelében romantikusnak vallja magát, és arról panaszkodik, hogy a szenvtelen külső alatt nem ismerik föl benne a romantikust. Ennek a vallomásnak a fényé­ ben megnő Barta János véleményének súlya: szerinte Madách egész élete önmegvalósítási kísérlet és annak sorozatos kudarca. Önbecsülése van, önbizalma viszont annál kevesebb, ebből fakad örök kielégületlensége. Könnyen fölismerhető ebben a látleletben az Édenre vágyó ember sóvár­ gása: önbecsülése van, hiszen a lelkében él a hajdan megélt paradicsomi teljesség vágya, de önbizalma nincsen, hiszen e vágy teljesüléséhez bizo­ nyosságokra van szüksége, ilyeneket azonban racionális felnőtt énje egyre kevésbé képes föllelni. A teljesség és a bizonyosság azonban csupán együtt képes megteremteni a Paradicsomot. Madách sokáig él a maga Paradicsomában. És amikor végül föllázad terhessé váló gyermeki függősége ellen, házasságával, legalábbis kezdetben, csak gondviselő kezet cserél. A csesztvei kúriában töltött házas időszak Éden-élményének folytonosságát biztosítja. Ehhez az is hozzájárul, hogy fokozottan érzéki és bevallottan romantikus mivoltának belső kettősségét úgy oldja föl, hogy titkolva sóvárgó nőimádatát, metafizikai rangra emeli, mitikussá lényegid át a szerelmet. Í gy a házassága, mellyel legyőzni lát— 83 �szik Szontágh Pál baráti-lebeszélő luciferi fondorlatait és egyben önnön kételenyeit, kezdetben a megőrzött mitikus Paradicsom illúzióját nyújthatja számára. Ám Világos után megföllebbezhetetlenül diadalmaskodik a luciferi érv. A nemzeti katasztrófa, a börtönélmények, a kiürült csesztvei kúria, a fölkoncolt testvér - fölbillentik az egyensúlyt, megbomlik az összhang: M a­ dách kiűzetik a Paradicsomból. A század embere is elveszti a maga Édenét. A forradalmi hit kudarca után ellenérvek nélkül és diadalittasan hódít a földhözragadt racionalizmus, a tényszerű pozitivizmus. A levert Magyarországon vitathatatlan érvvé válik a mechanikus determinizmus, Büchner könyvének (Erő és anyag) determinista eszméje, a szociáldarwinizmus, Quéntélet belga szociológus morálstatisztikai tanai, a newtoni mechanika lehangoló entrópiaelve. M ind­ ezek a nemzeti letargia légkörében riasztóan tagadják az ember szabad akaratát, és ez a tagadás 1849 után racionálisan igazoltnak, hitelesnek lát­ szik. E korszak embere racionális és rezignált, ez a korszak az ,,az van, ami van” byroni és az „az vagy, aki vagy” goethei igazságának kora (Mezei), de erre rímel Fichte diagnózisa is: „M inden, ami előttem áll, keresztülkasul meghatározott; ami, és egyáltalán nem más.” (16 .) Nem véletlen, hogy ez a kor teremti meg a lét értelmét tagadó, pesszimista schopenhaueri metafizikát (Barta). A kapitalizmus „racionális” szabadversenye pedig egyáltalán nem jó gyógymód a katasztrófát szenvedett nemzet számára. Túlságosan is igazolja az értékek viszonylagosságát és árfolyamcsökkenését. Madách okkal fájlal­ ja esztétikai tanulmányában a kor elsivárosodását. „C sak a moslékos gyár büszkélkedik” - panaszolja fájó nosztalgiával a világ elidegenülését (Tün­ dérálom). Ám leginkább a szabadságeszme devalválódása fáj neki. Hiszen maga írja Politikai hitvallásában, hogy három eszme van, mely mindenekfölött áll, és melyért meghalni is érdemes: a szabadság, az egyenlőség és a testvériség. Másutt meg arról ír, hogy minden korszellem lényege a sza­ badság. M árpedig a kiegyezés küszöbén Madáchnak igen fájdalmasan kell tapasztalnia, miképpen hat a kereslet-kínálat törvénye az eszmék piacán is, szembesülnie kell az olyannyira áhított szabadság eszméjének értékvesz­ tésével. Az 1849 utáni nemzedék számára Isten végképpen elrejtőzik. A mohácsi vész, az etnikai-nyelvi elszigeteltség fojtó következményei, H erder jóslata után a szabadságharc bukása végsőkig fokozza azt a kétségbeesett borúlá­ tást, amely egyébként is a magyar irodalom és ideológia régi sajátossága (Gáli Ernő). Madách lelkét valójában alkatának sokszor oly gyötrő, Paradicsom­ vesztő belső kettőssége menti meg. Alapvetően romantikus mivoltában képtelen a rezignációra, nem tud belenyugodni a reménytelenségbe. K épte­ len szabadulni a Paradicsom emlékétől meg a vágyától. És éppen ez az emlék és ez a vágy menti meg őt; gyötrő lelki szükségletévé válik a Pa­ radicsom visszahódítása. Ennek esélyeit veszi számba a Tragédiában. M ind­ ehhez azonban meg kell mérkőznie a század racionális világképével. Csu­ pán így fogalmazhatja meg a maga alternatíváját. Talán nem véletlen, hogy ezt éppen akkor teszi, amikor a nemesi polgárosodás hívei is újabb cselek­ vésre készülődnek. 84 �A Madáchéhoz hasonló életutat jár be Ádám is a paradicsomi öntudat­ lan léttől a céltételezések és kételyek kudarcain keresztül a tragikus op­ timizmusig, a reményen túli reményig, az irracionális hittől a ráció buk­ tatóin át az elkeseredett öntudatos hitig, a „térdepelő reménytől” a „fö legyenesedett reménytelenségig” (Sütő András). 4. Az első szín lényegében az Úr meghatározása. „A z Isten nem egy-e a világgal? H ol határai?” - töpreng Madách a jegyzeteiben. „ Ő az erő, a tudás, a gyönyör egésze” . A z Úr maga a teljesség, az összhang. A világ­ egyetem összhangzó rendje, mely „évm illiókig eljár tengelyén / M íg egy kerékfogát újítni k e ll” , és amely minden kivételt törvénnyé igazít magában: lám, a fenyegető kivétel jelképe, az üstökös is „csak látszólag rendbontó, neki is megvan a megszabott útja” (Alexander Bernát, 3.), hiszen „az Úr szavát meghallva, R end lesz útjának ferdesége.” A z első színt megelőző (a hipotetikus nulla színben) az Úr még maga sem létezik, még maga a végtelen egyneműség. A z első, a teremtés utáni színben már létezik, már megteremtette önmagát. Ehhez meg kellett te­ remtenie önmagában a küzdelmet, hogy érezhesse önmagát, hogy létezhes­ sen. „Isten, hogy megismerje önmagát, önnön tökéletességét, hogy ön­ állósága legyen, kénytelen fölvenni egy konstrukciós elvet, amely azonos vele, belőle fakad, és mégis más, mint ő. Lucifer ez a konstrukciós e lv : a szükségszerű Semmi a M indenhatóval szemben, a tiszta lét önmagával való ellentéte. K ettejük a levés, amelyből a minőség, az önálló létezés, az öntör­ vénnyel rendelkező formák létrejönnek.” (Bretter, 154.) A z Úr önmagát teremti meg azzal, hogy megteremti Lucifert. Lucifer ekképpen egyidős az Ú r­ ral, a teremtéssel, a létezéssel. „ D e mindöröktől fogva élek én” - hangoztatja Lucifer, és az Ú r ezt nem tagadhatja, de szükségét látja bizonygatni: „ É n vég­ telen időktől tervezem/S már bennem élt, mi mostan létesült.” Mindkettő­ jük állítása jogos. Az Ú r a világ „terve” , a virtuális létezés, amely azon­ ban csak Lucifer bábáskodásával valósulhatott meg. Ezért kénytelen az Úr megkegyelmezni Lucifernek, sőt alkudni kénytelen vele. De ugyanez okból Lucifer lázadása is hiábavaló, a tagadása „dőre” , hiszen maga is az Úrnak a teremtménye. Egylényegű ugyan az Istennel, de mégsem azonos vele. Birtokába kapja tőle az öröklét és a tudás fáját, azaz az istenné válás lehetőségét és jogát (hiszen az örök tartam és az ezzel párosuló végtelen tudás istenné tesz), de ezt a jogát, ezt a birtokát éppenséggel az Úrtól kap­ ja. Luciferé az istenülés joga, lehetősége viszont valójában nincsen e jogá­ val hiánytalanul élni, nem válhat az Úrral egyenrangúvá, hiszen az istenü­ lés csak Istenen belül, az ő birtokán valósulhat meg. Mindez csupán az Úr szeszélye. Lucifer nem egyenrangú fél, amiképpen a Semmi is csupán benne munkáló része a végtelennek. Lucifer csupán a lét kovácsa, amely tagadá­ sával hozza létre és mozgásba az univerzum rendjét és összhangját, olyan tagadás, olyan semmi, amelynek csupán az emberre nézve van abszolút ne­ gatív értéke. 5. Ádám (héberül: ember) tragédiája a második színben, a Paradi­ csomban kezdődik. Ádám „az emberegyetemnek képviselőjeként” (Wallis) az emberiség gyerekkorát éli. Léte a tiszta lét, egysége Istennel maga a közvetlen azonosság (Bretter, 153). E z a közvelen azonosság adja Ádám végtelen nyugalmát, teljességélményét. A mítoszok nem csekély nosztalgiá­ val emlékeznek vissza az ártatlanságnak erre az aranykorára, amelyben az embert még közvetlenül és teljesen áthatotta az isten(ek) szava, lénye és 85 �közelsége. A z örök ember ősi létéből örökölt teljességemlékét és vágyát megtestesítő Paradicsom minden mitológiában a teljességbirtoklás, az istenültség metaforája: az abszolút szabadság, a teljesség, az összhang, a bi­ zonyosság és a teljes biztonságérzet örök emlék- és vágyképe. Az ég kapuján dics sugárzik, rajonghat É va , hogy „éln i, éln i: mily édes, mi szép!” , joggal büszkélkedhet Ádám is: „ É s Úrnak lenni mindenek fe­ lett” . Ádám ,az édeni lét alapelvéről v all: az Ú rral való közvetlen azonos­ ság folytán istenük Ádámnak létélménye a teljesség birtoklása. A Paradi­ csomban az ember a mindenséggel még egylényegűként hiánytalanul azo­ nosnak érezheti magát önmagával, hiszen a teljességgel azonosként birto­ kában tudhatja mindazt, amitől a léte függ, így a természet parancsai saját parancsai önmaga számára. Furcsa kettősség összhangja nyilatkozik meg a Paradicsomban. Ádám függetlennek érezheti önmagát, mert a teljességtől, illeve azzal azonosként önmagától függ, úr lehet mindenek felett, ám ugyan­ akkor ebben a végtelen és zavartalan bizonyosságban léte a bizonyosságtól való függés. „ Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk, É s mindezért csupán hálát rebegnünk Ahhoz, ki nyújtja mind e kéjeket” - áradozik É va , mire Ádám kissé megrovóan szól: „ A függés, látom, életelv neked” . Pedig ez a füg­ gőség neki is éppen annyira életelve. Ebben a kétely nélküli öntudatlan összhangban nincs kérdés; nem lehet kérdés az, hogy „m ért kék az ég, M iért zöld a liget - elég, ha úgy van.” A teljességben egyre megy az „alu l” vagy a „fö lü l” , mivel itt nincs irány, hiszen nincs választás, csupán örökérvényű egyetemes bizonyosság. Am ely­ ben csodás összhang uralkodik, „sokszerű szó és egy értelem” , egymásra rímel a madárdal és a patakcsobogás. M aga Ádám és É v a is „összhang­ zik” : az égi zengzetet, ha elhallgat, egymás keblén lelik föl. „ M i a hang, hogyha nincs ki értené? M i a sugár, ha szín nem fogja fel? M i volnék én, ha mint visszhang a virágban, Benned szebb életre nem feselne létem, M elyben saját magam szerethetem?” - hangzik Ádám szerelmi vallomása, és ezzel öntudatlanul az Úr teremtéselvét visszhangozza. Hiszen maga az Úr is azért teremtette meg Lucifert, hogy benne önnön tökéletes­ ségében gyönyörködjék. Madách nem szól róla, de ismeretes, hogy a ke­ resztény mitológiában É v a Ádám testéből, az oldalbordájából született, te­ hát egylényegű vele. Mégis egyben egymás tagadásai is: vonzódásuk, egye­ sülésük gyönyöre a teremtés gyönyörével azonos. Egységükben a teljesség ismer magára. „N em azért vált az éj s nap kétfelé, Hogy a félénk ember párját keres­ se...?” - fogalmazza meg Madách a maga szerelmi metafizikáját (Csák vég­ napjai), amelyre gyakran visszatér. „ A boldogságot is csak a nők lophatják le számunkra az égből” - írja akadémiai székfoglalójában. „Szabadság és nő oly rokon” - lelkendezik másutt (Csak tréfa). Verseiben is visszatérő motívum ez a szerelmi misztika: „ É s valóban lelkünk ismerős volt, Istennél csak egyet alkotott, É s hogy újra feltalálja egymást E világon, ketté vált legott. S fájt fél-léte. Kínzó sebében 86 �Vágyó h évvel nyugtot nem lele, M íg lelkedben azt most feltalálta S önmagában jobb felét v ele” (a Vadrózsák ciklusból) A férfi és a nő virtuálissá vált, hajdani egységét valló ősi mítoszok vissz­ fényét ismerhetjük föl Madách szerelmi metafizikájában. Ádámban és Évában egymás teljességének ígéretét, paradicsomi garanciáját látja: a tel­ jességre vágyva egymásban önmagukra vágynak. Lucifernek viszonylag könnyű dolga volt, önnön lényege, a teremtésben megnyilatkozó kettősség segíti: É va. Ádám nem lehet meg önmagában, hiszen mozdulatlanná kövülne a léte. Az összhangban és az összhanghoz szüksége van önnön tagadására: É vára. H iába egylényegűek, nem csupán az összhang biztosítékai egymás számára, hanem egymás tagadásai is: meg­ születik bennük a küzdelem csírája. Lucifernek könnyű a dolga, mivel Ádámban és Évában már a Paradicsomban megnyilatkozik az emberi gyar­ lóság első jele: Ádám nagyravágyó, hiszen istenülni vágyik, É v a pedig hiú, talán mert istenítőnek érzi magát (Wallis). Lucifer nem tesz egyebet, mint tudatosítja bennük, hogy mégsem urak mindenek felett, hogy akad valam i, ami nem az övék. Fölmutatja számuk­ ra a hiányt, teljességük korlátait: a két fát, a tabut, a saját birtokát. És Ádámékban megszületik az első kérdés, a kétely: miféle teljesség lehet az, amelynek korlátai vannak? É s ezzel megbomlik a világ összhangja, szerte­ foszlik a teljesség, Ádám ék belső egyensúlya fölborul. Ádám isteni létét látja veszélyben. A luciferi érv és aztán a lángpallosú kerub saját korláto­ zottságára ébreszti rá és egyben fordítva is: saját korlátozottságának fölis­ merése ébreszti föl benne a teljesség birtoklásának most már tudatos v á ­ gyát. Ádám ék harapnak az almából, hogy hasonlóak lehessenek az Úrhoz. Az istenülési szándék törvényszerűen igyekszik kisajátítani a hiányban meg­ mutatkozó önnön tagadását. A hiány azonban Lucifer birtoka. Ádám a hiányt csupán Lucifer világá­ ban töltheti be, szüntetheti meg. Korlátozottságát fölismerve tudatosan, a szellem erejével kell megszüntetnie léte korlátait. Lucifer nem tesz egyebet, mint hogy Ádámot léte korlátaira, a hiányra, a semmire figyelmezteti, egy­ ben megnyitja számára a tudatos cselekvés dimenzióit, amelyben Ádám önnön sajátos és új cselekvési közegére, „önlábára állásának” esélyére is­ mer rá. A z eredendő bűn valójában nem a születés bűne (amint azt Madách kor­ társai vélték), hanem az emberi tudat lázadása a paradicsomi függés ellen. Ádám büntetése, hogy istenülése hiányos: nem kóstolhatja meg az örökélet almáját. M árpedig az öröklét s a tudás fája szorosan együvétartozik, az öröklét a tudás ellenmérge. Hiszen mi szüksége lenne egyébként a paradicso­ mi örökös létben veszteglő Ádámnak külön csupán az öröklét almájára? Ádám bűne, hogy csak félig istenült, hogy csak a tudásba kóstol bele. H i­ szen ha az örök életet is kisajátítja magának, ha istenné válik, ki vethetne bármit is egy isten szemére? Í gy azonban, halhatatlansága hiányában, fe­ lelősségre vonható. Pedig hát Ádám bűne-e, hogy az Úr megakadályozta őt abban, hogy a másik almát is megkóstolja? Nem inkább az Úr bűne ez? Lucifer azzal vétkezett Ádám ellen, hogy megízleltette vele a tudás almá­ ját. Az Ú r pedig azzal, hogy eltiltotta a másiktól. 87 �Ádámnak mindez csupán tragikus balszerencséje, amiért büntetlenül bűn­ hődik. Büntetése ellen örökösen föllebbez, de hasztalan, hiszen nincs hová föllebbeznie, önmagával viaskodik csupán. Nem tehet hát mást, bűnösségét kell erénnyé minősítenie ahhoz, hogy egyáltalán elviselhesse a létét. Bűne és bűnhődése, hogy csupán ebben a bűnben képes és akar élni. Ádám lemond az „ösztön kéjéről” , a Paradicsom számára oly „idegen s kietlen már” . Elvesztette a Paradicsomot. Vagy talán a Paradicsom vesz­ tette el őt? Alexander Bernáth fölfigyelt arra, hogy „nem az Úr kergeti ki Ádámot a Paradicsomból, Ádám maga hagyja ott, mert maga lesz ura sor­ sának.” (24.) 6. „ E z az enyém ” - ezek a száműzött-emigráns Ádám első tudatos sza­ vai: a birtok, „az enyém” tudatos fölismerése szemben mindazzal, ami „nem enyém” . Ebben a birtokviszonyban már benne rejlik az én és a nem én fölismerése is. E z már az önmagára, önnön tudatára, éntudatára eszmélő individuum fölismerése: a korlátok s a teljesség elvesztésének tudomásul­ vétele. Ádám elhagyta a gondviselő kezet, de mivel még lelki kényszere a hit, most már a luciferi érvben bízik: „Érzem , hogy Isten amint elhagyott, Üres kézzel taszítván a magányba, Elhagytam én is. Ön magam levék Enistenemé, és amit kivívok, Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem.” De érzi már bűntelen bűnének is a súlyát. Nem evett az öröklét fájáról, hát az Űr nem veszi le róla véglegesen gondviselő kezét. Ádám száműze­ tett ugyan a Paradicsomból, de a Paradicsom nem száműzetett Ádám lei­ kéből. Képtelen megfeledkezni róla, és ez az emlék nem hagyja őt önköré­ ben megnyugodni. Madách egy ízben, a K isfaludy Társaságban mondott székfoglalójában „az emberi lélek korlátolt s változhatatlan voltáról” beszél, s ezzel kapcsolatban egy „változhatatlan örök törvényt” említ. Mi más lehetne ez az örök lelki törvény, mint a Paradicsom emléke, „az ember régi rögeszméje” (Milovan D anojlič), az emberi lélek legmélyén, a tudattalanban mindig élő és ható ösztönös teljességigény, a bennünk élő, bensővé tett, virtualizált hajdani mitikus teljesség. „M int szép álom, hogyha ébredsz, Édesen reng képzeteden által, Úgy a lélek É d enrőli álmát Is elhozza magával” - fogalmazza meg Madách mintegy a Tragédia mottóját (Hit és tudás). Ádám igazi büntetése az, hogy képtelen szabadulni ettől a vágytól, a teljesség emlékétől, Madách szavaival: az istenülés igényétől. A ráció a hajdani teljesség ösztönökben megőrzött emlékét mindinkább a tudattalan­ ba, a lélek mélyebb régióiba fojtja, de ez az emlék vágyként, elfojtott, de valójában örökre elfojthatatlan kiteljesedéskényszerként, teljességigényként, bensővé tett virtuális totalitásként intenzíven hat új közegében. Ádám az emlékké és vággyá lényegített Éden tudattalan kényszerétől hajtva újra és újra önazonosságát igyekszik megvalósítani, a teljességre tör, hiszen „em lé­ kezete” szerint önazonosságának biztosítéka a teljesség. A benne belső kény­ szerként ható virtuális teljesség megvalósításával kísérletezve igyekszik be­ 88 �tölteni az általa fölismert, belátható teret. Ha úgy tetszik: maga a teljesség - az emberi lélekben megmaradt emléknyomait mozgósítva - törekszik Ádámban újra visszatalálni önmagához. A ráció megnyitotta Ádám előtt a lehetőségek világát. Ádám azonban, akiben a Don Juan-i féktelen életvágy és a fausti tudásvágy az ahasvérusi örök nyugtalansággal ötvöződik (Wallis), tragikusan érzi már önnön belső kettősségét: „magasabb körökre” vágyik, ám ugyanakkor az éhség, az anyag, a végesség kényszeríti „hunyászkodottan / Leszállni ismét a tiprott anyaghoz” „A z emberi nemnek lényegéhez tartozik, hogy képtelen a kitel­ jesedés akár csak viszonylagos nyugalmi állapotát is elérni, mert sajátossá­ gainál fogva (tudat, szimbólumhasználat, munkavégzés, társadalmiság) ál­ landóan újabb és újabb lehetőségeket anticipál, újabb és újabb lehetősége­ ket k r e á l.. . A tudat a létező dolgok világán túl megnyitja az ember előtt a lehetséges dolgok világát is, a lehetséges dolgok világának ismerete pedig megakadályozza az embert abban, hogy a már adott, a már megvalósult dolgok világában megnyugodjék, hozzá alkamazkodjék, a már adott vilá­ got teljesnek érezze.” (Hankiss, 1 3 1 - 2 ; 130.). Lucifer azonban váltig biztatja Ádámot. A luciferi és a paradicsomi re­ mény egylényegű (Bécsy Tamás), mindkettőnek lévén „ feladata, hogy biz­ tosítsa az ember megmaradását a küzdelem színterén.” (Gelencsér, 72.). Ennek dacára a kettő mégsem azonosítható: a luciferi remény a rációra, a paradicsomi pedig az Úrra való hagyatkozás. Lényegében ez a kétféle re­ mény küzd meg egymással a Tragédiában. E z a küzdelem a teljességvágy és a végesség mérkőzése. A z öntudatlan­ ságban Ádám azonos volt saját vágyaival és lehetőségeivel, viszont amint fölismerte a végességét, azon nyomban fölismerte közvetlen korlátozottsá­ gán túl kezdődő, annak meghaladását ígérő lehetőségeit; a teljesség lehe­ tőségét a lehetőségek teljességében. A z emberi lélek mélye birkózik meg a Tragédiában az öntudattal. Oly örök küzdelem ez, mint maga az ember. Nem véletlen, hogy Lucifer (M a­ dách!) éppen álmot bocsát Ádám ra, hiszen az álomban a tudattalan tör fel­ színre: a teljességvágy. 7. A paradicsomi emlék lényegében a szubjektív és az objektív világ za­ vartalan azonosságának az emléke. Ádám közvetlenül azonos lévén a tel­ jeséggel, ugyanazt „ak arja” , mint maga az Úr. Lucifer hatáskörébe lépve azonban ez az összhang megbomlik, az „enyém ” fölismerésével különválik egymástól a szubjektív és az objektív világ. A z objektív világ célja örök, nem csupán emberre szabott, hanem minden szervezetre: ez a cél a meg­ maradás, a létfenntartás (Hankiss). A szubjektív cél azonban formájában változó ugyan, de tartalmában mindvégig azonos: a kiteljesedés, a teljes­ ség. E z a teljességigény az örök ember örökös mozgatója. A mindenkori ember sohasem pillanatnyi adott önmagában, hanem a lehetőségeiben lel­ hető fel. Emberi szemmel nézve azonban a szubjektum és így a szubjektív világ léte önmagában is szükségszerű bizonyságnak tűnik. Ebből adódóan az em­ ber hajlamos arra, hogy önnön szubjektív értékeit és céljait objektíve is ér­ vényeseknek érezze. És ilyen módon objektívnek nyilvánít egy valójában szubjektív értéket. Föltétien bizonyságnak vél egy vágyképet, bizonysággá nyilvánít egy bizonyság nélküli célértéket. Végül ez az objektívnek vélt, de valójában merőben szubjektív célérték vezérli létét, ugyanakkor ez okozza 89 �szubjektív értékeinek állandó korrózióját. „ Á dám küzdelmének titkos erő­ forrása az a hit, hogy a benne élő szent erő azonos a létnek, a világm in­ denségnek végső tervével. M eg van tehát győződve, hogy értékkereső cél­ kitűzését az embertárs és a világ is támogatni fogja, csak meg kell találnia azt a közös nevezőt, amely mindannyiukban ott lappang” . (Barta, 117 .) Ádám ellentmondásos feladatra vállalkozik. Szeretné megteremteni az emlékeiben élő, ható és nyugtalanító Paradicsomot a saját, új dimenziójá­ ban, tudatosan, a szellem erejével. Még él benne a lelkét átható hajdani paradicsomi összhang emléke, ám frissen szerzett éntudatáról, identitásáról már nem tud, nem is akar lemondani. A teljességre vágyik, de ugyanakkor szeretné megőrizni (mi mást tehetne?!) fölismert identitását. Önmaga én­ tudatát kívánja törvényerőre emelni, azonosítani a teljességgel. Hiszen egyelőre egyetlen bizonyossága van csupán: fölismert önmaga. Ezt a bizo­ nyosságot kell érvényesítenie a teljességben. Fölismert szubjektív létét kí­ vánja kiteljesíteni, önnön létének, identitásának teljességére törekszik. E z a teljességigény a tudat közegében átlényegül abszolút szabadságvággyá. A Paradicsom emléke az abszolút szabadságra való örök szomjban nyilatkozik meg, Ádám ebben az abszolút szabadságban véli föllelhetőnek identitása összhangzó teljességét. Madách a Tragédiában a mindenkori ember szabadságesélyeinek teher­ bíró próbáját végzi cl. Hiszen a Madách által is legtöbbre becsült három eszmének, a testvériségnek, az egyenlőségnek és a szabadságnak, de még az akarat, a cselekvés és a lelkiismeret szabadságának is egyformán maga a szabadság a közös nevezője. A szabadság a közös magja a legkülönbö­ zőbb, néha egyenesen ellentmondó eszméknek is. „H a végigtekintünk a v i­ lágtörténeten, azt fogjuk találni, hogy minden kornak megvan a saját v e ­ zéreszméje, mely hasonlatos az élesztőhöz, mozgásba hozta a rest anyag egész világát, s az ízetlen keverékből kifejlesztette a nemes szeszt, az él­ tető szellemet, mely nem lehet egyéb, mint szabadság." - vallja Madách (A nemzetiségek ügyében). Ádám abszolutizálja önnön létét, önnön szubjektumát. „A z emberi lény, mint minden szervezet, egoistának születik - szükségképpen először önma­ gával kell törődnie. M íg élet van a Földön, addig egoizmusnak is kell len­ n ie" (Sellye János). Ádám az abszolutizált szubjektív és az objektív érték­ rend összehangolásával kísérletezik olyan módon, hogy objektívvé pró­ bálja minősíteni önmaga abszolutizált értékrendjét, hiszen a kettő összhang­ zó azonossága hitelesíthetné az ő isteni mivoltát, törvényerőre emelhetné a teljesség birtokbavételét, önnön abszolút szabadságát. A Tragédia az én és a nem én viszonylehetőségeit jeleníti meg. „R égebb i elemzői nem ismerték fel, mert tulajdonképpen napjainkban vált égető kérdéssé az, amit Madách már mint a X IX . század belső ellentmondását látott: individualizm us és kollektivitás, egyéniség és közösség m egoldha­ tatlan szembenállását". - ismerte föl Szerb Antal. Madách még ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyet még az önzetlen, másokért való, valami másra irányuló önzés jellemzett. (Világos után szükségszerűen következett e szemlélet fölülvizsgálata.) (Folytatás a 4. számban) 90 �STA U D G É Z A Paulay Ede Színigazgatókról és rendezőkről általában nem szoktak emléküléseket tartani. Talán csak Reinhardt és Sztanyiszlavszkij a két kivétel. A színigazgatók és rendezők ugyanis láthatatlan szereplői a színházaknak, nemcsak nálunk, ha nem külföldön is. Hevesi Sándor egyszer magára vonatkoztatva is idézte Cyrano szavait: „Mindig csak súgtam s mindig hátul álltam” . Ha viszont valami baj van az előadás körül, akkor a kritikusok - többnyi­ re nevük említése nélkül - az igazgatót, vagy a rendezőt támadják, mert min­ denért ők a felelősek. Egyszer - évekkel ezelőtt - végigmentem a Paulay E d e utcán, s kíván­ csiságból, tájékozatlannak tettetve magamat, megkérdeztem tizenkét járókelő­ től - férfiaktól, nőktől, nagyobb diákoktól: meg tudnák-e mondani, ki volt az az ember, akiről ezt az utcát elnevezték. „Fogalmam sincs” - mondta az egyik. „Miért kellene nekem ezt tudnom? - válaszolta a másik. - Ha kíván­ csi rá, nézzen meg egy Budapestről szóló útikönyvet.” Vagy: „Biztosan vala­ mi városi tanácsos volt, mert ezekről szoktak utcákat elnevezni.” Olyan is volt, aki csak vállat vont és továbbment. Megközelítően jobb választ csak egy gimnazistától kaptam, aki ezt mondta: „Biztosan valami régi színész le­ hetett. ' - Miből gondolod, hogy színész volt - kérdeztem én. - Csak abból, hogy az utcában van egy színház, most Bartók Színháznak hívják, de azelőtt más neve volt. Talán ott volt színész.” Mindebből arra kellett következtetnem, hogy a Paulay Ede utcanév - és hozzá hasonlóan számos más utcanév - semmit sem mond az átlagembernek, hacsak valamilyen utcasarkon egy emléktábla nem utal a névadó életére vagy foglalkozására. Persze, ez is csak akkor, ha a járókelő elolvassa. Természetesen az irodalomtörténészek ismerik Paulay Ede nevét, de több­ nyire ők is csak, mint Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde színpadi felfedezőjét, és mint Csiky Gergely valamennyi darabjának rendezőjét. Hogy a Nemzeti Színház és a Magyar Színházi Intézet emlékülésen ün­ nepelte meg Paulay Ede születésének 150. évfordulóját, annak az volt a célja, hogy lerója tiszteletét egyik legnagyobb európai hírű rendezőjének és színigaz­ gatójának emléke előtt, emlékeztessen példaadóan gazdag munkásságára, az első magyar színésziképző iskola tanárára és igazgatójára, tudatosítsa működé­ sének tanulságait és művészi eredményeit és azokat, mutatis mutandis, még mai tevékenységünkben is hasznosítsa. A múltat sohasem szabad lezárt ese­ mények halmazatának tekintem, mert a múlt - akár akarjuk, akár nem - je­ lenünknek szerves része, mint ahogy, biológiai példával élve, fizikai és pszi­ chikai létünk jelenlegi állapotát, egész életünket, fogantatásunktól kezdve múltunk valamennyi pillanata határozza meg. S ez a biológiai determinizmus nemcsak egyedekre, népekre, társadalmakra, hanem ezeken belül egyes művé­ szi ágakra is érvényes. 91 �Paulay Ede pályáját vidéki színészként kezdte s az ötvenes évek közepétől Kassán, Szegeden, Győrött, Debrecenben és Kolozsvárott játszott kisebb-nagyobb szerepeket. Volt tehát ideje kitanulni a vándorszínészet nehéz mester­ ségét, méghozzá az osztrák önkényuralom keserves évéiben. 1863-ban aztán - egyelőre ismeretlen körülmények között - Radnótfáy Sá­ muel a Nemzeti Színházhoz szerződtette színésznek és rendezőnek. Ekkorra már lényegesen megváltozott a politikai helyzet. 1859-ben Ausztria elszenved­ te solferinói vereségét a franciáktól, s ennek következtében kénytelen feladni egész Lombardiát. A császár és tanácsadói belátják, hogy ilyen körülmények között Ausztria nem élhet ellenséges viszonyban Magyarországgal. Megjelenik az októberi diploma, majd a februári pátens, megjelenik a színen Deák Fe­ renc, s megkezdődnek a kiegyezést előkészítő tárgyalások. Rövidesen megkez­ dik a mai Bródy Sándor utcában az első magyar országháza építését is. Mindennek természetesen a Nemzeti Színházra vonatkozóan is vannak kö­ vetkezményei. 1861-ben bemutatják Erkel Ferenc Bánk bán című operáját Szigligeti rendezésében. Ennek - különösen a Hazám, hazám kezdetű áriának - frenetikus hatása van. Katona Bánk bánjának tilalmát is feloldja a cenzúra azzal a kikötéssel, hogy a királynét csak a színfalak mögött lehet megölni. Paulay a kiegyezés előtti évben kezdi el fordításait, bár ez nem tartozott munkaköri feladatai közé. Első munkája Langlé és Deslandes Mirabeau ifjú­ sága című dráma, amelyet Szigligeti állít színpadra. Ettől fogva Paulay fordí­ tói munkássága rendszeressé válik és haláláig tart. Összesen 56 darabot fordít le, néha évente kettőt-hármat is. Szinte kivétel nélkül francia szerzőktől: Moliére, Racine, Corneille, Beaumarchais, Musset, Maupassant, de a többségük kortárs darab: Sardou, Augier, Feuillet, Dumas, Ponsard, Coppée stb. Né­ metből csak keveset, mindössze néhányat ültet át, köztük Goethe Testvérek és Schiller Ármány és szerelem című műveit. Hogy mi volt ennek a fordítási láz­ nak a hátterében, arra még visszatérünk. Rendezői munkássága 1868-ban kezdődik. Ebben az évben négy darabot ál­ lít színpadra: Schiller Ármány és szerelem, Katona József Bánk bán, Shakes­ peare Hamlet és Szigligeti Ede A trónkereső című műveit. Úgy látszik, Szig­ ligeti, aki két évtizeden át egyedüli rendezője volt a színháznak, megbízik a fiatal Paulayban, hogy ilyen nehéz művek rendezését bízza rá. A rendezés területén is elképesztő munkásságának mennyisége, még akkor is, ha a múlt századi rendezők tevékenysége távolról sem volt olyan bonyolult és részletekbe menő feladat, mint manapság. Szigligetitől tanulja a mestersé­ get, ami igazán jó iskola. 1876-ig négy év alatt, amíg Szigligeti és Szerdahelyi Kálmán is rendez, ő 19 darabot állított színpadra - eddig követhető ugyanis a színlapokon a rendező személye - , azt viszont tudjuk, hogy igazgatása ide­ jén, tehát 1877-től minden darabot maga rendez, akkor már a meiningeniek megjelenése óta, a historizmus kemény feltételeinek megfelelően. 1869-ben megnyílt a Gyapjú utcában (vagy ahogy akkor hívták Wollgasse) az új német színház, amely voltaképpen az 1847-ben leégett nagy német szín­ ház német nyelvű színjátszásának folyamatosságát igyekezett biztosítani, annál is inkább, mert az akkori Pest-Buda lakosságának tekintélyes része még né­ met anyanyelvű volt. Németnyelvűsége önmagában nem jelentett volna ve­ szélyt a Nemzeti Színházra, de a nemzet színházában tilos volt idegen nyel­ ven játszani, s ennek az lett a következménye, hogy az összes híres külföldi vendégek a Gyapjú utcai színház színpadán léptek föl. 92 �Különösen nagy jelentőségük volt az akkor már világhírű meiningeni színtársulat vendégjátékainak. Négy alkalommal léptek föl a Gyapjú utcai szín­ ház színpadán, s minden alkalommal három-négy héten keresztül bemutatták teljes repertoárjukat, zsúfolt házak előtt. A nagy érdeklődést az váltotta ki, hogy ők képviselték az akkor már elterjedt történeti realizmusnak a legszél­ sőségesebb változatát, amely egyébként a festészetben és az építészetben már évtizedekkel előbb kibontakozott. A négy vendégjáték alkalmával (1875, 1879, 1881, 1886) olyan színházat láthatott a közönség, ahol minden díszlet, jelmez, kellék a legapróbb részletekig is hitelesen valódi volt. Még a ruhák gombjai­ nak formáját is múzeumi másolatok alapján készítették. A meiningeniek előadásai nemcsak a közönséget érdekelték, hanem - ta­ lán még jobban - a színigazgatóikat, rendezőket, díszlettervezőket. Paulay va­ lamennyi előadásukat végignézte annál is inkább, mert ő maga is ennek a his­ torizmusnak elkötelezett híve volt. De a meiningeniektől nemcsak a tárgyi hitelességet lehetett tanulni, hanem a tömegjelenetek tökéletes mozgatását, olyan szervezettséget, amilyet eddig európai színpadon seholsem lehetett látni. Színházi szakembereink természe­ tesen állandóan kapcsolatban álltak a társulat rendezőjével, Cbroneghgel, s akkor csodálkozva látták, hogy az előadás minden mozzanata írásban rögzít­ ve van. Paulay volt az első Magyarországon, aki ettől kezdve rendezőpéldányt készített minden bemutatóhoz. Ugyancsak a meiningeniek vendégjátékai óta fordított nagyobb figyelmet a statiszták öltözetére és a színpadi csoportok moz­ gatására. A meiningeniek vendégjátékának volt egy különleges epizódja is. Egyik vendégjátékuk alkalmával - amikor már a műsoron szerepelt Az ember tra­ gédiája is, Chronegh a társulat rendezője, megkérte Paulayt, tűzze színre a kedvükért a darabot, mert hallották, hogy abban történelmi színek követik egymást. Chronegh végig is nézte az előadást, de aztán kijelentette, hogy a Tragédia helyszínei nem valódi történeti események, hanem csak eszmék har­ cának vázlatos hátterei, s így nem alkalmasak a meiningeniek hiteles törté­ nelmi rekonstrukciójára. Így hát a Tragédia meiningeni változatára nem ke­ rült sor. A hatvanas évektől kezdve állandó tárgyalások folytak az operának és a drámának a szétválasztásáról, illetve egy különálló operaház építéséről. Mi­ után a kiegyezéskor megszűnt a Helytartótanács, ahová a színházak tartoztak, az egész ügykör átkerült a Belügyminisztériumba. A belügyminiszter több an­ kéto t is rendezett az operaház ügyében. Ebben a kérdésben 1872-ben úgy döntöttek, hogy kiküldik külföldre az akkor már nagy tekintélyt szerzett Pau­ lay Edét, hogy tanulmányozza a nagy nyugati országok színházainak szerve­ zetét, igazgatását és mindenekelőtt a dráma és opera viszonyát. Paulay végiglátogatja Bécs, München, Drezda, Berlin, Lipcse, Frankfurt am Main, London és Párizs nagy színházait és szakmai megfigyeléseiről, különö­ sen az operák vonatkozásában részletesen beszámol az operai ankétbizottság­ nak. Jelentésének szövege 1873-ban nyomtatásban is megjelent. 1873-ban kinevezik Szigligeti Edét a Nemzeti Színház igazgatójává. Ettől kezdve a prózai darabok rendezése kizárólag Paulayra hárul, mert az új igaz­ gató az adminisztrációval volt elfoglalva és még darabokat is írt. Két év múlva jelentős esemény jelzi, hogy a Nemzeti Színház sorsa for­ dulóponthoz érkezett. Megnyílt a Fellner és Helmer színházépítő vállalat ter­ vezésében és kivitelezésében készült Népszínház. A Nemzeti Színházból ki­ 93 �vonul a népszínmű és az operett, s mindazok a tagok, akik ebben az egyre nagyobb érdeklődést keltő műfajban működtek. A kivonulásnak kétségkívül vannak előnyei, de vannak hátrányai. Előnye, hogy a Nemzeti Színház most már csak az operaegyüttessel kénytelen osztozkodni a színpadon, de hátrá­ nya, hogy meg kellett válnia két kiváló színésztől, Blaha Lujzától és Tamássy Józseftől, akiknek csillaga éppen az utóbbi években kezdett felfelé ívelni. A logika kétségkívül a különválást támasztotta alá, de Paulay nagyon jól érezte, hogy a Népszínház egész idő alatt versenytársa lesz a Nemzeti Színháznak, s a két műfaj iránti egyre nagyobb érdéklődés miatt, népszerűségben is túl fogja azt szárnyalni. S ismerve az új színház igazgatóját, Rákosi Jenőt, tisztá­ ban volt azzal is, hogy a lehetőségeket a végletekig ki fogja használni. Vé­ gül azt az űrt is ki kell valahogy tölteni, amelyet a népszínmű hagyott maga után: a drámai részlegnek többet és jobban kell dolgoznia, mert az operai részleg előadásainak számát emelni nemigen lehet. S most kezd először konkrét értelmet kapni Paulay lázas fordítói tevé­ kenysége. Mivel kevés a jó magyar darab, korszerű külföldi szerzőkkel kell a hiányt pótolni. 1877 újabb fordulatot hoz Paulay életében; meghal Szigligeti Ede, a ki­ váló író, a mindentudó szakember, a legjobb barát, a nehéz helyzetekben is mindig segíteni kész munkatárs. Paulay mesterét veszítette el benne. De az élet megy tovább és helyére a miniszter Paulayt nevezi ki a Nemzeti Színház igazgatójává, anélkül, hogy bárkinek akárcsak a neve is szóba jöhetett volna. Ez az egyértelműség szakmai tekintélyének teljes elismerését is jelentette. A magas pozíció és a szélesebb körű rendelkezési jog csak még jobban fel­ szítja ennek az állandóan lázban égő embernek az alkotóerejét. Nagyon világosan látja az előtte álló feladatokat. Mindenekelőtt a rende­ zésre összpontosítja a figyelmét, s mivel a kor követelményeinek megfelelő rendezőt nem talál, ettől kezdve mindent maga rendez, természetesen kivéve a még mindig az épületben működő operai részleg daljátékait. Elég energiát érez magában arra, hogy ezt a fárasztó, sokszor idegtépő munkát egymaga vál­ lalja. Ekkor kezdi kialakítani később annyira jellegzetessé váló műsorpilitikáját, jó előre gondolva az operától való elválásra, hiszen a Sugár úti operaház épí­ tése már 1875-től folyamatban van, s befejezését 1884 őszére ígérik. Mindenekelőtt a magyar műsort szeretné kiépíteni, de amint kö­ rülnéz a széles hazában, mindössze egyetlen olyan írót talál, akire biztosan támaszkodhat, Csiky Gergelyt, aki ekkor már legjelentősebb dráma­ írója az országnak, akinek valamennyi darabját Paulay rendezi, annál is in­ kább, mert társadalmi beállítottságuk és realista művészi szemléletük tökéle­ tesen egyezik. Így hát Csiky Gergely 22 drámája szilárd alapja lesz a Paulay vezette Nemzeti Színház magyar műsorának. De mi van a többi magyar drámaíróval? Hiszen alig van köztük olyan, aki folyamatosan írna drámákat, s ha be is mutatnak tőlük egy-egy darabot, ezek alig érik meg a hat-nyolc előadást. Igazgatósága kezdetén még ez nem okoz különös nehézséget, mert a heti műsor felét lefoglalja az opera, de mi lesz akkor, amikor majd prózai darabokkal kell kitölteni az egész hetet. Persze Paulay tisztában van azzal, hogy egy repertoárszínház műsorát nem lehet csupa remekművel kibélelni, ezért a középszerűek között is keres és ta­ lál olyan magyar írókat, akiknek műveit érdemes bemutatni. S mire megnyí­ lik az operaház, körülbelül ki is alakul azoknak a szerzőknek a sora, akikre 94 �támaszkodni lehet: mindenekelőtt Ábrányi Em il, Almási Tihamér, Bartók La­ jos, B erczik Árpád, Dóczy Lajos, Dobsa Lajos, Gabányi Árpád, Rákosi Jenő, Jókai Mór, Szigeti József és Váradi Antal és még jó néhányan. Mindenesetre Paulay magyar műsora elég terjedelmes és kiegyensúlyozott. De ha éppen nincs kéznél jó kortárs író, segítségért lehet fordulni a halott Szigligetihez, akit ő még mindig élőnek és aktuálisnak érez, s hagyatékának mintegy húsz darabját újítja föl. Szigligeti értékelésében egyébként nem áll egyedül, mert a Népszínház is bőségesen merít a Szigligeti-hagyatékból, annál is inkább, mert hiszen éppen nagy sikerű népszínművei nyomán született meg a Népszínház építésének gondolata. Az élő magyar drámairodalom körében Paulay utolsó éveiben még megérte a százezreket is megmozgató, sikeres magyar drámaíró megjelenését Herczeg Ferenc személyében, aki A dolovai nábob leánya és A három testőr című da­ rabjaival egy másfajta drámaírás és másfajta közönség megjelenését jelezte. Felfedezése mindenesetre Paulay nevéhez fűződik. Részben az egykorú jó magyar drámák hiánya, részben a historizmus régi stílusokat felújító gyakorlata, de Laube példája is azt a gondolatot sugalhatta Paulaynak, hogy fel kellene újítania a régi magyar drámairodalom kiemel­ kedő alkotásait a századvég szemléletének megfelelő értelmezésben. Ez a szá­ munkra már magától értetődő gondolat az akkori magyar műsorpolitikában majdhogynem forradalminak, de legalábbis szokatlannak hatott. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a felújításokat Paulay építette be először a Nemzeti Szín­ ház műsorrendjébe. Egymás után újítja fel Bessenyei Filozófusát, Kisfaludy Károly számos víg­ játékát, Vörösmarty Áldozatát, Hugo Károly Bankár és báróját, Teleki László Kegyencét, Eötvös József Éljen az egyenlőség című drámáját, Fáy And­ rás Közös házát, Czakó Zsigmond Kalmár és tengerészét, Nagy Ignác Tisztújítását, Czakó Zsigmond Első László és korát, s ezeket öt éven át ciklusokba rendezve állítja közönség elé. A Bánk bánt nem soroljuk e felújítások közé, mert a nagy nemzeti dráma és operai változata 1800 óta rendszeresen szere­ pel a műsoron. Voltaképp ide tartozik Az ember tragédiájának és a Csongor és Tündének tárgyalása is. Ezek ugyan nem felújítások, hanem bemutatók, amelyék Paulay felfedezései közé sorolhatók. Az a különös bennük, hogy a Csongort annak idején a drámabíráló bizottság utasította el, mint előadásra alkalmatlant, a Tragédiával kapcsolatban pedig még csak nem is gondolt senki arra, hogy az valaha is színpadra kerülhet. Az irodalmi szakemberek - beleértve akár Arany Jánost, vagy Gyulai Pált is - könyvdrámát, illetve drámai költeményt láttak benne, de még olvasmányként is csak holmi Faust-utánzatnak minősí­ tették. (Tartozunk az igazságnak azzal, hogy egyetlen ember gondolt már elő­ adására is a hatvanas években, Molnár György, a Budai Népszínház igazga­ tója, de szerencsére nem voltak meg hozzá a megfelelő eszközei, mert amúgy is legfeljebb csak valami giccses történelmi revüt csinált volna belőle.) Az általánosan elterjedt vélemény szerint Paulay a Tragédiát a bécsi Faustelőadások hatása alatt vitte színre. A magam részéről úgy vélem, hogy más indítéka is lehetett. Mint színházi embernek, szemébe kellett tűnnie az a sok színpadi utasítás, amely a Tragédiában olvasható, tehát szerzője feltétlenül színpadra szánta a darabot. Nyilván tudta azt is, hogy Madách a Tragédia előtt egész sor színdarabot írt, s hogy ezek közül egy sem kerülhetett színre, annak nyilván az volt az oka, hogy az önkényuralom idején senki sem merte 95 �egy politikai okokból börtönbüntetésre ítélt író darabjait előadni. Paulay mindenesetre felismerte játszhatóságát, átdolgozta, kihúzta belőle a Faustra emlékeztető szövegrészletéket és színre hozta 1883-ban. Óvatosságból mindkét darabról magyarázó cikket közölt a Fővárosi Lapokban. S mi történt? A Nemzeti Színház legnagyobb sikerű darabja lett belőle. Egy 1965. évi sta­ tisztika szerint nyolcvan év alatt ezerhuszonhét előadást ért meg a Nemzeti Színházban. A vidéki és külföldi előadások ebben a számban nincsenek benne. Ha nem is ilyen mértékben, de színpadilag rehabilitálta Vörösmartyt is, mert a Csongor és Tünde ugyancsak beépült színházaink állandó műsorába. Külföldi modern műsorát jól példázzák saját fordításai, amelyeknek több­ ségét élő francia írók teszik ki. De távolabbra is figyel, ő fedezi fel a kor egyik nagy íróját, Ibsent is, akinek három művét mutatja be: a Nórát, A tár­ sadalom támaszait, és A népgyűlölőt. Külön figyelmet érdemel Paulay klasszikus műsora. Ennek a klasszikus mű­ sornak a régebbihez való csatolásában kétségkívül sok ötletet merített Dingelstedt müncheni és weimari mintadőadásaiból. Paulay a műsorszerkesztésnek olyan sokoldalú és páratlanul hozzáértésről tanúskodó példáját adta, amely azóta sem ismétlődött meg a Nemzeti Szín­ házban. Persze, ennek a sokszínű és sokrétű műsornak az életben tartásához olyan társulatot is kellett toboroznia, amely meg tud birkózni az interpretáció ne­ hézségeivel. És Paulaynak ez is sikerül. Tagjainak egy részét - Jászai Marit, Márkus Emmát és Nagy Imrét - még Szigligetitől örökölte, a többit már ő szerződtette. Munkáját nagymértékben megkönnyítette az a körülmény, hogy 1865-ben megnyílt Színi Tanodának kez­ dettől fogva tanára, később igazgatója volt, tehát már az iskolában figyel­ hette növendékeit, s biztos kézzel válogatta ki közülük a Nemzeti Színház későbbi tagjait. A maga szerződtette tagok közül csak a legjelentősebbeket so­ roljuk föl: Fáy Szeréna, Csillag Teréz, Prielle Kornélia, Mihályfi Károly, Új­ házi Ede, Vízvári Gyula, Szacsvay Imre, Náday Ferenc, Gyenes L ászló, Szi­ geti József. Ami azonban a leglényegesebb, hogy ezeket a kiváló művészeket együttessé forrasztotta össze, s így ez lett a magyar színészet történetében Paulay színé­ szeiből az első együttes, amelyben a közös produkció nagyobb hangsúlyt ka­ pott, mint a kiugró egyéni alakítás. Podmaniczky túlzás nélkül nevezte el ezt a korszakot a Nemzeti Színház aranykorának. Paulay díszlettervezője mindvégig Spannraft Ágoston volt, aki - mint fenn­ maradt díszlettervei tanúsítják - nemcsak történetileg hiteles, hanem bravúros technikával is kidolgozott, szép színpadképeket tervezett, kezdetben a gáz­ világítás fényerejére támaszkodva, 1882-től pedig már a villanyfény hatásához alkalmazkodva. A Nemzeti volt ugyanis az első magyar színház, ahol villanyvilágítást szereltek föl. A rengeteg munka azonban még az ő hatalmas erejét is felőrölte s 58 éves korában váratlanul meghalt. Olyan szegényen halt meg, hogy halála után gyűjtést kellett rendezni hátramaradottjai felsegélyezésére. Összefoglalva az itt csak nagyon vázlatosan felsorolt eseményeket, Paulay működésének lényege abban áll, hogy ő csinált egy provinciális kis színház­ ból európai színvonalú színházat és tetteivel száz évre is megszabta a Nem­ zeti Színház útját. Itt volna az ideje, hogy életéről és működéséről végre egy alapos monográfia szülessék. Ez vele szemben a magyar színháztörténet köte­ lező nagy adóssága. 96 �R E N D E Z V É N Y E IN K B Ő L Február 15 -én a Kortársaink című sorozatunk vendége volt Cseres Tibor író, a M agyar Írók Szövetségének elnöke. Március 2 8 -án Kortársaink című sorozatunk vendége volt Utassy József. A költő pályáját Vasy G éza elemezte. Április 11-é n , a költészet napján a megyei könyvtárral és a művelődési központtal közös szervezésben ankétot tartottunk, amelynek vendégei Szepesi Attila, Szöllősi Zoltán és Zalán Tibor költők voltak. Április 18 -án bemutattuk a Palócfölt Könyvek tizenkettedik kötetét, Nagy Zoltán Póruljárt szerelmesek című tréfás palóc mesegyűjteményét. A könyv lektora, Kovács Á gnes néprajzku­ tató és G ajdár Béláné mesemondó gazdagította a programot. Fenti rendezvényeink házigazdája Laczkó Pál, lapunk szerkesztője volt. M ájus 16 -án a balassagyarmati Kom játhy-társasággal közös szervezésben Ferdinandy G yörgy Puerto Ricó-i magyar író ankétjára került sor. A z író beszélgetőpartnerei Zalán T i­ bor és Körössi P. Jó zsef voltak. �Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4ae72aaa8dcb64f9def6be757c7ae903.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/66bc6add761624c32fc8d2144e3b51dd.pdf e251153d243d2ca05dfa8065642dabd1 PDF Text Text ��Tartalom 3 Konczek József: K áré M agdolna füveskönyvéből (vers) 5 Ádám Tam ás: Harmatos vers tavasszal (vers) 6 Onagy Zoltán: Gyalogszeder (elbeszélés) 24 Handó Péter versei 26 Laczkó Pál: K isfiam szerelmei (novella) 32 Csanády János: Fenn a harmadikon (vers) VALÓSÁGUNK 33 Marschall M iklós-N yilas G yörgy: Munkahelyi művelődés kérdőjelekkel 47 Halász Péter-Szíjjártó A ndrás: A dél-nógrádi ingázók 59 A népi értelmiség útjairól (Gulay István interjúja Kristó N agy Istvánnal) 65 Szabó András: A Cifra nyomorúság népszemlélete M Ű H ELY 69 V asy G éza: N agy László történelemszemlélete 77 Mezey K atalin: Napló helyett II. 80 Körössi P. József: Háy János versei elé Háy János versei M ÉRLEGEN 91 Fejős 85 Horpácsi Sándor: Magyarország felfedezése Zoltán: Hiedelemrendszer, szöveg, közösség (Kapros Márta) 94 Orvosbiológiai kutatások a hazai cigányságról (Fügi Sarolta­ Kerékgyártó T. István) E számunk illusztrációs anyagát az idei Tavaszi tárlat alkotásai közül válogattuk. (Fotó: Bula László) �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: DR. HORVÁTH ISTVÁN A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: K apás József A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros Márta D r. Ném eth János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.50091 N . S. SZERZŐI Á dám Tamás költő (Balassagyarmat); Csanády János költő (Bp.), F ügi Sa­ rolta orvos (Szolnok); G ulay István író (B p.); Handó Péter villanyszere­ lő (Salgótarján); Halász Péter tudo­ mányos főmunkatárs (Agrárgazdasági Kutató Intézet, B p .); Háy János köl­ tő (Bp.); Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc); dr. Kapros Márta muzeo­ lógus (Balassagyarmat); dr. Kerék­ gyártó T. István művelődéskutató (Jászberény); Konczek József költő (Bp.); Körössi P. József költő (B p.); Laczkó Pál író (Salgótarján); Marschall Miklós művelődéskutató (Orsz. Közm. Központ, Bp.); Mezey Katalin költő (Bp.); Nyilas György művelődéskutató (Orsz. Közm. Köz­ pont, Bp.); Szabó András előadómű­ vész (Bp.); Szíjjártó András tud. fő­ munkatárs (Agrárgazdasági Kutató Intézet, Bp.); Vasy Géza irod. tört. (E L T E , Bp.). Képzőművész-alkotóink: K őnig Ró­ bert: Pannon romantika III. (borító I. ); Czinke Ferenc: Lucifer (borító 2. ) ; Szabó Tamás: A költő (23. o.); E l Kazovszkij: Sivatagi homokozó III. (25. o.); Muzsnay Ákos: Zóna (79. o .); Prutkay Péter: Erdélyi sza­ lonna (84. o.); Unen Enkh : Pirami­ sok legendája (90. o .); ifj. Szlávics László: Aradi vértanúk (93. o.). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben es a H írlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I . - 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2 15-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fé l évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. o555-8867. Index: 25-925 �KONCZEK JÓZSEF Káré Magdolna füveskönyvéből I . MACSKAFARKÚ VERONIKA Rólad nem szól a krónika? Macskafarkú veronika! Én a réten, vízen jártam, ej, rád mégse nem találtam. Zengettem az erdőt-bokrot, ahol a vadgerle kotlott. Kerestelek égen-földön, lila réten, kéken, zöldön, te meg sziklatörmeléken ágaskodtál égbe kéken. Karcsún, mint a sóhajtások, mondták a harmonikások. Mit tudta azt harmonika, merre virulsz, veronika? Összefogtál nagyanyámmal, szelet szedtél nagy nyalábbal. Szelekbe szállt a kötényed, arcod helyén nyírfakéreg. Utánad a kánya károg, nevetgélnek viráglányok. Nevetgélnek viráglányok, vacognak a viráglányok. 3 �2. H É JA K Ú T M Á C S O N Y A Én azt mondom, hogy nem nagyon csúnya fickó e gaz héjakútmácsonya, a zord szellővitéz, szikár szabadlegény, mint ágas buzogány, itt leng az országút felén. Bár szűk gallérja épp olyan szoros, mint régen fönn, a széllel mámoros, bokázó kedvű cimborák nyakán a vármegyék kenderkötélhurokja volt talán. Azért ő rá se ránt, hogy itt, a tikkadt csordakút körül héják keringenek, s a bőgő barmok porba fúlt sorsát, lelkét csak szelek zengetik, éjszaka gyertyát gyújt magából, énekel nekik. 3. K Á N Y A B A N G IT A Hát te, mért viselsz ílyen nevet? talán azért, hogy elriassza a mihaszna kányanépeket? Mondd csak, mondd csak, édes lelkem, kányabangita, ki mondta rád, te szép virág, hogy „fránya bandita?” A kánya? A lánya? Kányák népét bangítod? Áruld el, ha van titkod! S nevetve gyönge szirmait a földre záporozza, mint szőke lányfej biccen rám a gömbös labdarózsa: - Te bosztohó, hát nem tudod, hogy az vagyok, kit a K áré M agdolna hívott így, hogy kányabangita? 4. F Ü R T Ö S Z A N Ó T N é, kit látok? M i a manót? M aga meg a fürtös zanót? Mitül szökkent ilyen sárga karcsú fürtös virágszárba? S mit cipel a hóna alatt? Babhüvelyben zöld magokat? H a megértek, szétdobálja? Én nem bánom, ha nem bánja. 4 �Á DÁM TAMÁS Harmatos vers tavasszal Hiába rejtem arcomat lucskos fűbe merülök akárha mély lombok közé úgyis kitakar a fény szöknék már illatoddal büdös dohányízű függönyök mögé hol penészes lexikonokat pörgetek s ők pörgetnek engem ezekért a harmatos versekért szöknék már harmatoddal könnyelműen illatos a bőröd hetekig őriztem a virágos törülközőt 5 �O N A G Y Z O LTÁ N Gyalogszeder Hát meghaltam. Soha nem gondoltam, hogy a halál ennyi élménnyel, örömmel, szeretettel érkezik. Meghalni (ezt alig élheti meg a halott), maga a csuda. Az átértékelődés. Száz esztendeje porzó vaginák lucska. A föltámadás, a bizalom, önbizalom. Ez természetesen csak azon személyek érvényes jutalomjátéka, akik nélkülözik éltükben az önbizalmat. (É n - bevallhatom immár: többnyire azokhoz a fazonokhoz von­ zódtam, akik rést vágtak látható energiájukkal rajtam, akik nem sírtak-ríttak, akik döngettek sarkukkal, akiket megbillenthetetlennek. láttam, akik ha azt mondták: SN ÓB L I, az snóbli, vagy üres, vagy telesnóbli. A ki se kettőt, se négyet nem volt képes, hanem így a végén: Tudtam, hogy három - libabőrzöm most is.) Hát meg vagyok halva immár. Pedig ki gondolta volna? Van, aki homlo­ kán a halál bilétája van, van, akién az életé, hosszú életé. Ha tükrös üvegbe néztem, szemöldököm fölött az életet láttam, végtelent, nyugodalmast, és őszin­ tén szántam azokat, akikén a halál ült. Bár ha összeszedtem bátorságomat, és szólni merészeltem, nem sokat, csak effélét: kérlek, vigyázz magadra, mert évekig szeretnélek olvasni még (volt, akit egyszerűen szerettem olvasni: Min­ den sora mintha izomrostjaimból, májamból, bordáimból, arcüreggyulladásom­ ból kerülne ki inkviziciós fogóval), csak szólni merészeltem annyit: Kérlek tiszteletvel, dolgozz inkább, dolgozz h á t. . . De ennek sem örült senki. Rossz kor jutott. Nagyon rossz korunk volt, amíg éltünk. Sejtekedések, pletykák, bizalmatlanság kora. Ha valakinek ment: Miért ment?! Hová adta cl magát? Kinek? K i fizeti a révészt? D e: nem ez a legfontosabb. Ez az egész csak annak legfontosabb, akinek legfontosabb. Én hosszú évek vágyakozása után apa lehettem végre-valahára. Ez kisodort minden bojkottból, szinte nem is vettem észre: Közöm hozzá?! A történet, halálom története pedig itt nyit, ezzel a mondattal kezd, hi­ szen évek óta nem kívántam már semmi más lenni, mint apa, apja kölykeimnek. Egyszerűbben: hadd kíséreljem meg: Szombatonként, vasárnaponként bundás kenyeret akartam nekik sütni, amikor még csak ébredeznek, amikor bal szemüket nyitják - mindkét kölyök jobb felén alszik, így adja ki a heverő és az egyik azt mondja a másiknak: Tudod mi ez a szag? - Ó , te hülye Cimur, apa itthon van! De ez a kor az apáknak sem kedvezett - általában. De: két ember zavaros életét nem határozzák meg a kölykök telivér ráérzései. Nem a kirándulások. Nem a vitával dúsított kanasztapartik. Nem az 6 �ágy fölött terpeszkedő faliszőnyeg, nem: csendjeim, elhallgatásaim, nem anyó­ som érzékenysége, nem árva-szép sógornőm. D e: két ember zűrös életét nem határozzák meg racionális helyzetrajzok, pontos térképek, vékony jelzős szerkezetek, ki nem mondható alapvarjak. A varnyú jó. Okos. Elcsíphetetlen, amíg meg nem szólal. És amíg az irracioná­ lis nem kényszeríti: nem is. De: a hazatántorgó mentes minden jog, minden erény, minden követelhető alól. Hazatántorgó meg se nyekkenhet, amíg - s ez akár évtizedekben mérhető idő is lehet - jelzést nem kap: a mai nap hajnali óracsörgése lenullázta bű­ neidet. Ekkor - ennek örömére - a férfi, ha ugyan nem nő, kibújhatik bőré­ ből a boldogságtól, hiszen mától nem jelentkezik a múlt. S ez megint keser­ ves. Mi lesz az örökös koordinációval, hová marad az igyekezet, a megfelelni akarás energiája? D e: mindez humor. Az ember, ha van kis magához való esze, nem kalkulál tíz esztendőkre előre ma, Magyarországon. Csak a mára. A túlságosan nagy befektetés kihúzhatja a cipőfűzőt is. Megfosztva addig képzelt helyi értékétől a férfi (avagy a nő) mit kezdhet újra magamagával? Nem fektet be mindent. Így ésszerű. Egyik karját, lá­ ba kisujját megtartja magának, a tegnap tivornyáinak, ha csak mint képeknek, emlékfoszlányoknak is. D e: abban a pillanatban, amikor új formája kislisszanhat ezen a résen, ab­ ban a szentséges pillanatban kibújik a máz alól, s visszacsámpáz régi örömei­ be, mely fiatalítja is, és megszabadítja attól a felelősségtől, melyet a változás megváltozás ígérete pakolt hátára súlyos tehernek, papzsáknak tele sóval, adónak. D e: ,,ez” nem a történet. Nem halálom története, csak valamiféle hebegő előszó, mely csöppet hazug is, csöppet élveteg is, nem kisrészt perverz, bár csak töredéke az éjszakai sötétben, délutáni félhomályban, titokzatosan vállalt perverzióknak, mely ott bujkál emberfiában, emberlányában, nappali fényben is. Meglógtam megint az öreg hölgy mellől. Túlságosan tömörre sikerült az öröm, szélesre a hét végi bevásárlás, hosszúra a televízió műsora, és hogy nézték-tük. (Apám még megtehette, hogy a valahányadik kongresszus harmadik, élőben közvetített napján belevágja fapapucsát a képernyőbe, én nem tehettem meg, mert ez a családi barát színes, és valami negyvenezer forint, és nem én vásároltam. A dühöngésnek se jó, ha hosszú, és a sok kell, így kell, úgy kell - és: Így kell járni, úgy kell járni, Sári, Mari tudja, hogy kell járni - csak fogattatta velem a fapapucsot, később elhelyeztem, el én, távoli rejtekhelyre, nehogy én is, mint az öreg: paff! Bele!) Megszöktem megint. Meg én. Érzékeny búcsúval öreg hölgyem mellől. Sári Mári elvonult előttem háromszor, megmutatta, mije van. Kígyó volt, Sári Mari, mégis madár. Negyedszerre akadt közös ismerős. A közös ismerő­ sök jutalma — érdekes módon - mindig elmarad. Az került ürügynek (melyre nemcsak a prűd nagynénik tartanak igényt), nézzem meg, mi van a búvárszivattyúval. Örökölt egy kisházat a hegyen, és a napokban valami baj történt a búvárral, és azt mondták - a közös ismerős - , én mintha értenék hozzá. Az! Persze! Én volnék a búvárok nagymestere! Mikor? Kedden? Az még egy hét, addigra akár vizsgázhatok is Sári Mári, ha ez az ára ; és egye fene! És mert azok a magánszektorban tevékenykedők, akik dolgoztatnak, üzleteik 7 �jelentős részét azon pihendékben kötik, és felszabaduló idejük jelentős részét is, amíg az üzletre várnak, ott, ahol nem vagyok idegen magam sem: ültem, vártam, hogy megkapjam a továbbképzést búvárszivattyúügyben. A szerkezet nem olyan bonyolult, hogy könyvből meg lehetne tanulni, de azért a gyakor­ lat mást dünnyög, mint a könyvek, hasznosabbnak így találtam. De hogy körön belül maradjak, a könyvtárfőnöktől protekciósan kikölcsö­ nöztem egy témába vágó kötetet, várakozás közbeni szórakozásul. (A könyvtárfőnök ezt mondta búcsúzóul: Soha ne engedd ingeidet tárcsás gépben kimosni. Ez megzavart. Nem értettem az összefüggést a mosógép és a búvárszivattyú közt, máig nem értem, most is megzavar. Arra gondolt talán: mechanikus kívánságom ezzel a különleges kérdéssel mutatta ki foga fehérjét, ami pedig minden zavaros fejű egyednél előbb-utóbb bekövetkezik, márminthogy: közeledik a kiszámítható igazságokhoz. Arra gondolt talán: Minő kínokat állhatott ki ez a figura, ha már a búvárszivattyú műszaki leírása van soron, pedig jobb sorsra predesztinált - alapve­ tően. É n!) De nem voltam túlságosan nekikeseredve: Szerettem a fazont, két háztar­ tást vitt, kettőt, a szocializmus azon periódusában, amikor egyet se könnyű. A r­ ról nem beszélve, én az igazi családom mellett a másikat, minden egymást kö­ vető másikat, az első cirk után eluntam. Nem maradt energia, hogy itt is cir­ ket oldjak, ott is cirket oldjak. Ami sok, az sok. Elmenni, tudva tudván szökni, az olyan, hogy megáll az óra. A távozó ki­ könyököl az idő nyakán, és bízik benne: ott, ahonnan, ott sem történik sem­ mi: de a lényeg más. A csordogáló, toporgó, dünnyögő, napi műsorral csámpázó bölcs bejára­ tással egymás után igazított napok elmúlnak, ahogyan nedves lesz csőben, majd felszárad az ablak alatti beton. Esőben senki nem gondol arra, amikor porzó. És fordítva. A jelen. Itt a baja. „N e olyan módon, hogy a korty sok levegőt tartalmazzon, mert a sörböff, a sörfing keserves bizonyíték absztinenciád ellen azon személyek számára, akik bíznak benned!” „Olyan vékony legyél, és olyan vastag legyél, hogy a résen pont beférj. De melletted senki, no, világos?” „Játssz! Játssz a szóval! Barátaid elvárják!” „D é li nap, ha tűz italodra, takard. Takard, akár a testeddel, takard! ” Ez itt egy bölcs fickó bölcs leveléből való citátumsor. Két megkerülhetet­ len tényező miatt kényszerültem rá, hogy idézzek. Először költő a szentem, nem is rossz költő, és néhány munkája olvasata után én javallottam neki, hogy ne vaduljon be máshol, ne, semmiképp. Arra jó az otthon,- ha egyszer be kí­ vánna vadulni, otthon tegye, üssön púpot a kedves homlokára, fessen kéket szeme alá, rúgja szét az ebédlőasztalt a herendiben kikészített újházi tyúkhús­ levessel. Otthon tegye, máshol veszteség. Mondom neki: máshol bizalmatlan­ 8 �ságot szül. Nem bíznak majd benned, ha tele vagy sörfinggal. Tudható, hogy a türelmetlenséggel párosuló rossz közérzet ki-kirobban, s ha ezt érzi, vágjon, hasigasson fát, ásson kertet, faragjon elefántcsontot. Sári Marinál úgy léptem elő, mint aki egyik kezével fúr, másikkal farag, lábával kalapál, fényesít, s ha mindez egy füst alatt, könnyedén, koncentráció semmi, és mégis eredmény: farkat forgat, hipp-hopp, gondtalan. Nem szívesen, csak kényszerűségből mondom, mi gondom volt hét nap, „ a ” hét nap, melyet a búvárra szántam. Hány helyen, miképpen, milyen szoros ígéretekkel, határidőkkel szedtem össze a pénzt, mely ugyan nem Sári Mari vagyonát növeli, még részben sem, de: ahonnan megszöktem, lógtam, elcsalafintáztam, egyetlen hetecskére, hogy régi lázas, jövőtelen szerelmemnek hódol­ hassak. Pénzt keresni megyek, így van megszervezve, mondottam öreg hölgyemnek, aki két és fél év alatt bocsátotta meg legutóbbi jövőtelen (ám napfényre ke­ rült) szerelmemet. Szeretsz engem? - tettem fel a költői, bár megválasztott kérdést. Ha igen, akkor hiszel nekem, hát nem így az emberi? Az emberfia rosszabb a legrosszabbnál, ha bubópestist kap combja és hasa közt a fityegő. Ügy hazudik, olyan folyamatossággal, hogy nincs ellenfél. D a­ lol. Szűköl. Rázza. Nem rázza. (Ahogy kell neki.) Fogyaszt. Gumikötelezik. Kihajol a hatodikról. Nem hajol ki. Pénzre hivatkozik. Nem hivatkozik pénz­ re. (Bár ez ma Magyarországon vicc - úgy olvasandó. Kérem.) Rendben van - mondta az asszony, rendben. De mindennap írsz nekem, mindennap elmondod, mi történt veled. Ott akarok lenni, ott én, nehogy el . .. - ezt nem fejezte be. Idefigyelj! - szólt keményen. Idefigyelj! - szólt fenyegetően. A levelek nem voltak bekalkulálva, ráadásul az ország déli darabját ha­ zudtam, ha tudom, ismerem ezt a feltételt, nyilván sokkal közelibb vidéket választok, bár annak meg a kockázata nagyobb, mint azt épeszű, visszacsámpázni készülődő férfiember vállalhatná. A mese szerinti program: Gyula, Kétegyháza, Tótkomlós, onnan vissza: Kunágota (ahová mindig szerettem volna eljutni), végül Makó. Azért nem Szeged, mert ezer évnek előtte elegem lett a szegedi liliomhalacskák lihegő, izzadt tenyerű emancipáltságából. A melegecske a legényekből épp így. Sári Mari azt mondta, még a búvár előtt: Ez nem lehet ügy. Nézd, Ivanuska, ha ez ügy, akkor mi nem? Én egyébiránt is szerettem volna megnéz­ ni már régen Tótkomlóst. Megrémültem, netán kerékpártúrára gondol. Ettől egy ideje nagyon megré­ mülök. D e: nem. Kihozom a kocsit a garázsból... Hogyan is volt ez? Azt mondi: intézve. Az első két levelet (Gyula, Kétegyháza), még a vá­ rosban adtuk fel. Megkérte valamikori osztálytársát a főpostán, olvashatatlanul üsse rá a pöcsétet. Stb. Eztán aktívum kilométerekben számolva. Csak alföldi kirándításunk után, csak aztán, csak megérkezve a hegyre, az örökségházba, csak kibújva a rövidnadrágból, csak fölébredve haltam meg. Ami tréfa megint csak, mert az emberfia, ha vadonat szeretője kedvéért bújik ki rövidnadrágjából, akkor legyen szíves ne meghalni. Mert korai. Túl messze vagyok, már a halál felé vagyok és még nem mondtam el Sári Marit, aki talán nem is igazán volt nő, ha idomok számolnak ki nőneműt. 9 �Nem tudni, hát nem volt olyan melle, hogy hímnemű emberfia belefulladhat­ na. Nem ringatózott almácskája combja fölött, úgy semmiképpen, hogy egy őrségbe induló határőrszakasz mentében élvezzen el, nem úgy, hogy távoli tekintetet vonzzon. Nem is tudom. Véknya, csontos, akár egy kamasz fiú, aki atletizál. Lépte lassú, csendes, a kígyóét lehetne ehhez hasonlítani. Hiába rossz a beidegződés, csúnyát gondolunk a kígyóról, arról nem beszélve, mégis zsákmányra induló héjamadárra. Megérintem a bőrét, és a bőr enged. Ujjam érzi, szeme, hogy belát a nyo­ máspont alá. Sári Marira mondhatni: Bőrével lát! Annyit ér, mint a bőre. Új bőrbe bújt velem (reméltem). Bőrével fizet - uramisten, milyen csuda is, sehol a háj, sehol az érzéketlen, mutatta és tudatta, ott! - O TT! - Ivanuska! Hogy nem igazán vagyok benne biztos, hogy nem igazán fogadnék rá, elmondjam-é a búvár történetét, elmondjam-é, számít, nem számít? Mit egy búvár, ha a bőr beszél? (Volt nőnemű, nem is akármilyen szépségű, két hónapig kerestem testén azokat a pontokat, melyek visszajeleznek (min.) és nem találtam, s ha volt is rémülten titkolta, rémülten, nehogy csak ugyan félkézzel, rossz napon is érinthető legyen azokon a réseken, melyeken heférkőzhetni, beléjeférkőzhetni a testébe: Csend!) Kedvesem, Sári Mari gyöngyszeme, így neveztem, így én, erre kereszteltem azt a süteményt, amit érkeztére alkotni kívántam. Szeretek süteményt alkotni. Rántott húst is. Bográcsgulyást is. Csirkecombból perkeltet. N ockedlival. Lehet benne püspöki falat, lehet benne a bordazárta minden ízes feketeség, lehet a tojófészek, lehetne a kakasmonyurka is, de ka­ kasból az ember ne készítsen perkeltet se, meg pörköltet se, lucskosat se, vé­ kony vizűt se: kakas maradjon rántva. Mit szeretek: megjön a munkából. Mondom, munkából jön. Kinyitja az ajtót. Bár több ízben szellőztettem, bár szeretném, ha érkezte engem érintene rajongva, - - - - és orrcimpái göm­ bölyödnek, cimpái résén lelátni talpáig: vonja testébe az étek illatát. Az éte­ két, mellyel emberfia eltölt három órát, s ha nokedlit is szerkesztett hozzá, Valamivel többet. Mondom: jön haza, érkezik éhesen, engem is akarna, de a rántott velőt is hófehér rizzsel, tartárral, erre megérzi a jutalomjátékot. Ezt. Vagy azt. Ma­ gamnak nem főzök. Hogy tudni-e, szeretem? Hogy akarom-e, rámbukkanjon elsősorban, ha ebéd gőzölög. Hogy tudni-e, elfogadható-e, ha az illatokra húz, nem rám? Hogy ilyenkor mi a teendő, ezt nekem soha senki el nem mondta. Én se kezdem cl: erre rá kell jönni. Jól nézünk ki: emberfia nem adhat tanácsot. Van nő, ki a porszívó zengését szereti hallani, s aki el nem viseli, hogy elmosogasson he­ lyette szíve választottja, merthogy nem ragyog az elmosott edény. Ennek van esélye. Elsősorban okker szalvétával terítettem meg, mert láttam őt érkezni, láttam, most erre a színre vari benne igény. Becsukta a kocsiajtót, s tudtam, ma rövid villát, tompa kést. Megkérdezni, milyen ízesítőszerkezetet kíván a rizs tete­ jére. A tartár tejföladagját régen megtapasztaltam, pedig még nincs itt a hét nap vége. 10 �Örömök vannak bennem. Örömök. Beleeriszkedem Sári Mari örömébe. Akarom, neki is legyen. Fogalmazásom nincs egyenlőre, van-e út tovább, de sok-sok százalék, hogy másnak semmi, Sári Marinak semmi. Tudom én azt: Rövidesen, egyik reggel így köszön be hozzám örököseim serege: H U J-H U J! Bundás kenyeret szombaton reggel! Szentimentalizmussal van tele gyomrom. Odagondolok, ahol most famíliám nem bundást eszik, ahol nem is tudom, mit tesz, ahol azt hiszem, megállt az idő. Odagondolom magam a daruszőrbe. Oda, otthon készítek sült sármányt. Pacsirtanyelvet - négyőnknek. És két őzláb hámozása közben bekeményszik belembe a görcs. A giccs gör­ cse. Ez. Az, hogy senkid nincs, senki másod pajtásom.. . Ezt mondom ma­ gamnak, ezt én, közben Sári Marinak főzök. Kettőnek-háromnak-négyszáznak kellene lenni - egyszerre. Sok-sok konyhaedény között. D e: Amit kihagytam szégyenemben, az kimarad. D e: Ami ehhez is, ahhoz is tartozik. De: a bőrt nem mondtam el. Amikor meztelen combját combodhoz érinti. Amikor balja megbújik kettőd között. Hideg is, meleg is. Vékony is, vastag is. És selyem, és mandragora, és álom, és játék és fémesen ón, fémesen arany, és posztósan árvalányhaj. Sári Mari nem prüszköl a holnap miatt, ami nincs. A jövendő nincs a mai érintésbe beleapplikálva. És olyan ő, mint a selyem. Mint a türkiz. Ügy pat­ tan le testéről a búvárszivattyú, úgy hullik le róla a racionális, mint az öreg párttitkárról. Szeress! Ami azt jelenti, ne foglalkozzak azzal, holnap mi lesz, csak ma legyen olvadó gyomor, szakadva vállízület. Adjam neki. Ezért aztán Sári Mari régi kedvesem. Születésem óta szeretőm Sári Mari. Kedvem gyöngyszeme. Ez van. Ezt találtam ki. Ma süteményt készítek. Neki. Örömére. Szerelmé­ nek sütöm, lemásolom sokszor látott eprecskéjét, a sokszor érintettet és ízleltet. - Hogyan mondjam? Milyen szót használjak, hogy ne rezonáljon? Kedvesem gyöngyszeme. Kettéharapva fele volna. De nincs bátor, nincs ál­ lat, hacsak valami fajkutya nem a jövendőben, aki bántaná, aki nem a holnapi látható kéjt leli ott, az érzékelhetőt, azt, ami jár neki, a befektetést visszaiga­ zolva. No! No, nem egészen így. Kérem, ez úgy van, ha emberfia elveszíti - hagyja — feledi — csámpázza cigarettáját, utánafut, visszajár, keresi, kutatja, féli azt a cigarettát, kérem. Így. Pontosan így. Sári Mari elment munkába - amikor Sári Mária munkába ment - cigarettámat kerestem. Hogy miképpen is van az a szál!? Érteni? Mi­ képpen? Mit okoz? Mi az a füst, mely egyszer szívható és egyszer fújható?! Ezért volt szükség süteményre, mely kedvesem gyöngye című nevet viselt. Örülnék, ha nincs. Ekkor már bujdokolt a nincs, de nem voltam hajlandó. Nem vagyok hajlamos. Egyszerre egy, az vóna. De egy boltba hatan, ha hordanak, hatból három Rába-Mann, két IFA. De ez mind csak locsogás. Fecsegés. Ahogyan öregszem, amilyen tempóban bebizonyosodik, hogy csak a mellébeszélésnek van jövője, hazugnak barátja, tolvajnak szövetségese, orvosnak tetvese: ösztönösen egyre többet beszélek mellé, melyről az okos és ravasz újsággyárosok így nyilatkoznak: diplomatikus. Az se akármi, ha a beszélő úgy elrejti mondandóját, olyan furmányosan takarja le száradó, illatos szénával, hogy tíz hangya se találhatna ott friss kékpotrohút; pedig vari gyakorlatuk benne. 11 �De mindez csak locsogás, kerülőzés; halálom elől oldalazok megállás nél­ kül, szüntelen. S bár Sári Mari fontos része ennek a halálnak, ő mégsem mag, csak magnyelő barlang a hegyen, bőr és comb, és száj, innen tudható, ahol mészkő, ott barlang is, hasadék is, a név nem számít, csak a csapadék, ha egyszer megnyílnak az ég csatornái. Még az öröm kellős közepén, az örökösök körében, még az öreg hölgy jó­ kedvéért való küzdelem idején: Férfiú köszöntött be hozzánk vasárnap reg­ gelén. Éppen bundás kenyeret sütöttem csipkés köténykében, nyolc szeletet sok olajban, s amikor a kenyér egyik fele megsült, megfordítottam, rá reszelt trap­ pista sajtot szórtam, hogy azon melegében olvadhasson, pirulhasson, s némely szélein göndörödhessen. Szevasz mondta. Ismertem is, találkoztunk is, olvastam is, de nem szerettem egyetlen sorát sem, szövegei elsuhantak mellettem, bár igazság, soha is nem kapkodtam utánuk bőszen. Azóta is elsuhannak. Toporgott. Én megsütöttem neki is kettőt, bár az olaj csak nyolc szeletig jó, befeketedik aztán, neki ízlett. Toporgott tovább annak ellenére, hogy leültettem, kávéval, pálinkával kínáltam, hideg sörrel is, kedvességemmel is megkínáltam, pedig gyűlölök váratlanul betoppanó vendéget, minden vendéget, hétköznap­ lót is, vasárnaplót különösen. Egye franc, gondoltam, egye franc, valami kell neki, aztán eltűnik. De nem mondta ki. Toporgott még, toporogva, kérdezve kerülgetett, csinálta a hazafit. Erdély. Meg Felvidék. Könyvheti könyvárus gyomrozott meg a következő mondat­ tal: „H a könyved mellé kirakok egy ilyen címűt, 633 erdélyi vasútállomás kondenzátumleválasztójának elemzete 250-től 800 mm-ig, akkor is előbb ve­ szik meg azt.” Meg van értve, válaszoltam, de ismerve az okokat, nem is szá­ mítottam másra. Az öreg hölgy néhányszor átszáguldott a szobán, így hozva tudtomra, nincs elkápráztatva a reggeli ivászattól, a másik szobában pedig az örökösök gyil­ kolták egymást, ezt kiszámolhattam a puffogásból, nyögésekből, fojtott kölyökszitkokból. Menjünk le egy órára, beszélnem kell veled - mondta a vendég. Rendben van - és csendes halk kérvény formájában előterjesztettem az ille­ tékesnek, csendeskén, mert kirándulni készültünk, ha nem is azonnal. Pihendémben a kocsmárosné féktelent mosolyintott rám, mint aki kiszámolta, elmaradásom mennyivel rövidítette meg, a mosoly pedig felszólítás és bizo­ nyíték, soha olyan jó helyem nem lehet máshol, mint a sarokasztaluknál. Ta­ pasztalhattam is, azon az egyetlen asztalon mindig volt terítő, s mert odatelepedtünk, már hozta is a régimet, a lilát, rajta még az ismerős, saját kézzel, saját Symphonia-parázzsal gyártott foszlószélű likacska. Egy órám van - mondtam a vendégnek. Nem csak azért, mert nem volt több, hanem, mert már nem akartam kocsmaasztal mellett barátra lelni, éppen elegendőnek ítéltem azt a néhány százat, az addigiakat, ezzel az irodalmárral meg semmit se akartam. Csak, hogy kinyögje. Nahát gyorsan kinyögte: Ha nem készülök az idén nyáron ki, akkor az útlevelemre lenne szükség, mert egy külföldi magyar arrafelé készül, és mert megszólalásig hasonlít rám, és hogy semminéven nevezhető jogi következménnyel ne számoljak, mert min­ den el van intézve, csak és kizárólag az útlevelemre lenne szükség, a költsé­ geket ők állják, én pedig három hét múlva jelentsem be, hogy elvesztettem, semmi gond, sehol semmi gond. 12 �Csúnya fickó volt ez a vendég, s a csúnya férfiaktól jobban iszonyodtam, mint a csúnya nőktől, ami - persze - megint nem így igaz. Nem. Ez utóbbiak megítélésénél nem sajnáltam időt és fáradságot, hogy akár egyetlen kedves­ szép gesztusra bukkanjak tekinteteik és mozdulataik közt, fejembe az ragad­ jon meg. Így aztán ezen a mérlegen, ebben a viszonyításban nem helyezhető egymás mellé a két nem. Fénylő csillag ő a magyar irodalom egén, s ez a nagyvonalúság nyilván nem felejtődik el, ezt egészen biztosan állíthatom. Ez az önfeláldozás. . . - így a csúf vendég. Én nagy ívben a fénylő csillagokat - mondtam volna még mondat közepén, ám az „önfeláldozás” kiakasztotta nyelvem a válasz elől, még soha nem mondták nekem, hogy önfeláldozó volnék, inkább az ellenkezőjét bizonyítot­ ták hihetőn, beleremegtem a szövegbe: Mamma ! Látod, mi minden nem a te fiad! És itt a vendégirodalmár első mondata, mely megérintett. Eddig nyilván nem engem célzott alkotásaival. Nem volt rá oka, mint most erre. Nem telt le az óra, s már otthon is voltam, még nem pörgött le az órányi homok, melyet az öreg hölgy kilépésem másodpercében fejreállított, mint min­ den esetben, amikor nélküle adott programot az Úr, s azt zokon vette, illetve bizalmatlanul az eredményt, a lényeget, s a kifutót illetően. Az öreg hölgy fogadott volna rá, az utcákba jövő-menő nőneműek, korra, súlyra és bőrszínre való tekintet nélkül engem vadásznak. Ami ugyan jóleső, de túlzó feltétele­ zés. Akad bizonyítéka az öregkori szerelemnek, ha csodálkozásra késztető is. Kicsit oldalazva, kicsit tétován, de látható céltudatosságomat el nem fedve, kihúztam a fiókot, mely a születési anyakönyvi kivonatokat, bírósági és egyéb papírokat, az öreg hölgy diplomáját, bizonyítványokat, értesítőket, nagyobb összegű utalványszegélyeket tartalmazta, a belső rejtekből kiemeltem útleve­ lem, s mint aki nem is, ingem szívem fölötti zsebébe rejtettem. És még egyetlen percet áldoztam a vendégirodalmár számára, akit soha nem szerettem, alig is olvasva tarthattam erőlködésnek tevékenységét, s aki most a hízelgés legapróbb gyanúja nélkül, egyetlen mondatforgáccsal: az önfelál­ dozáséval, megszerzett magának. Meg, a kurva. Nyilván gondolkodott előtte, mit is mondjon. Ez az önfeláldozás az irodalom, a magyar, azonkívül a nem csontos. . . öreg irodalom érdekében a lehető legjobb választás volt számára. Én meg: büszkén, mint akit nyomban ki is végeznek, átadtam. Á t én! Az öreg hölgy nem szerzett tudomást az akcióról, s én bíztam benne, nem szándékozik eisenstadti rokonaihoz utazni egy hónapon belül. És indultunk a vasárnapi hegyekbe, vasárnapi öltözékünkben, az örökösök vasárnapi renegát kedvével, mely csak akkor rövidül, szűkül elfogadhatóvá, amikor rábukkanunk az első szarvasbogárra, az első szarvasgombára, az első szarvasnyomra át az ösvényen. Ilyenkor feltámad természettudományos kíván­ csiságuk, kibontják fényképezőgépeiket, s nem vesznek össze, ki készítse el az első fotográfiát. S mert tudom, hogy a felnőtt, az apa, ugyan nagyon okos, nagyon okos, nagyon sokat tud abból az eresztésből, amit örökösei még nem - - - - és mégis van egy kérdés, melyre már nincs válasz, s akkor ott áll tanácstalanul, kizsigerelve. Egy kérdés mindig akad a végére, mely válasz nélkül marad. Ha nem az elején. Így aztán kényszerűségből régen túlhaladva mindazt, amit örökösként magam örökhagyóitól hasonló kirándulásokon és továbbképzéseken tanultam könyveket használtam, minél hosszabbra nyújtsam az időt az utolsó kérdésig. Nem mintha ez túlságosan sokat számított volna. 13 �A kölykök kíváncsisága hiányos területekre is elbotorkált, zavarosokra, egye­ netlenekre, melyekre nem számíthattam. Tehát: vállra hátizsákok, nyakba fotómasinák, nekem színes és fénylő fém­ lapokkal borított agancsfejű botocska, öreg hölgyemnek a boldogság: mentünk, mentünk, vasárnap ez, a hetedik, mentünk ízlelgetni a levegőt, harapni a szalonna-kolbász-disznócomb-hagymafej-kolompér sültet majd délben. Én ilyenkorra egy laposban, de olyan laposban, hogy magamnak is keresnem kellett néha, elrejtettem a rugattyút, mely szolgálata szerint a holtpontokon rúgott át. Sem annyira egészséges, sem annyira fiatal, sem annyira virgonc, se természetbarát nem voltam már ebben az időben, hogy nélküle mosolyogva vehessem a negyvenöt-ötvenöt %-os emelkedőket, a lejtőket meg még nehe­ zebben bírtam, begörcsölt a vádlim. De a laposból be nem kentem soha, nem csak a szag árulkodó természetétől tartottam, hanem sajnáltam. Egyszerűen csak sajnáltam volna csak külsőleg! gyógyszerként bevetni. A tavalyi huszonharmadik kiránduláson felelőtlenebb és gyakrabban kockáztató kisebbik örö­ kösöm felhasította hüvelykjét Kiváló Áruk Fóruma emblémát viselő bicsakjával, s akkor is megvártam - félvén a lelepleződéstől - , hogy az öreg hölgy elro­ hanjon csak tiszta forrást keresni, akkor húztam elő laposomat, akkor ön­ töttem kotyogtatva a vérző sebre, hadd ordítson a kis hülye örökös, s csak akkor kötöttem át fehér pólyával remegő hüvelykjét; s mi, három férfiember, megtárgyaltuk, egy öreg tengerimedve járt erre, onnan a szag, ő nyújtotta át szeretettel fertőtlenítés céljára üvegét. Innen indított indoklással annak elérésében is bíztam, hogy legalizálhatom laposomat. De nem voltam bátor végigcsinálni. Az öreg hölgy savanyú kirán­ dulási képe nagyobb terhet rak rám, mintha hátamon kellene őt a hegyre fel­ cipelnem. A nem magyar állampolgár magyar költő, aki nem kívánt magyar állampol­ gárrá válni, nem adott be honosítási kérelmet, nem, útlevelemmel nyugat felé vette az irányt, s onnan majd északnyugatnak vette volna, ha a felesége és kis­ lánya, aki egy másik magyar állampolgár irodalmár feleségének útlevelével már néhány hete a nagy nyugati sajtban tartózkodott, s ott olyan remekül érez­ te magát, hogy a nem magyar állampolgárságú, de magyar nyelvű költőre a ragozáshoz, e boldogság ragozásához nem szükség, nem találta. Még egyszer: A költő felesége korábban kijutott magyar útlevéllel, s egy, ugyancsak magyar nyelvű, de immár nem keleti irodalmár ötszobás lakásá­ ban töltötte nagy izgalmak közt a két kiutazás közti időt. A feszültséget nem éppen eredeti, de hasznos módon vezették le, a költő asszonya, és a nem ma­ gyar állampolgár irodalmár, az ötszobás tulajdonosa. Ivarszerveket vették igény­ be, mely módszer nemcsak kellemes, ha jó, de nyújtható. Így aztán az útlevelemmel érkező költő, a „fénylő csillag” , rövidke levél­ hez jutott, nem lágy meleg ölhöz: „ Engem többször nem versz meg részegen, én nem kinlódok. tovább.” Sári Marival mi visszaérkeztünk az Alföldről. Az Alföldön boldog embe­ rekkel találkoztunk. Mindig irigyeltem a boldog embereket, akik ha nem is mosolyognak megállás nélkül, akik, ha nem is bújnak ki bőrükből, akik, ha nem is ölelgetnek meg, nem is cuppantanak ragyogó nyomó csókokat két felemre, s akik nem mond­ ják, nézd, mennyire szeretjük mi egymást, mindez ráncos homlokukon talál­ 14 �ható, mindez nyugodalmas szép mozdulataikon látszik, látszik, ahogyan belép­ nek valahová, ahogyan kilépnek, ahogyan helyet foglalnak a helyijáraton, ahogy fűszálnyi, szinte észrevehetetlen kedvességgel engedik előre egymást. Sári Mari - én oldalazva nem nagyon vettem részt a csalafintáriumban - megbe­ szélte, hogyan és mikor kell feladni az öreg hölgy által kikövetelt leveleket, melyeket villámcsapásszerű három hajnali órát áldozva rájuk, megírtam. Ezt hallottam az évfolyamtárs szájából, aki se szép nem volt, se ilyen, se olyan, észre sem veszem, ha nem Sári Mari múltbeli barátnője: Csalsz, Mari, megint csalsz. . . Egyszerű volt. Pontos. Nem számonkérő hangsúlyú, mégis letaglózó. Adott életkedvet a délelőttnek. Sári Marin is láttam, bár nem szóltunk róla: felejtsük el gyorsan. És leltünk másik ismerőst, aki otthon tartózkodott déltájban, és el­ felejtettük gyorsan. Itt lépett be Sári Mari látó bőre. A felejtést, az elszakadást, a borzongást, hideget és meleget, selymet és darócot egyszerre nyújtó. Tele vagyok giccsel. Giccsel vagyok tele. Most miért gondolom, hogy a ba­ rátnő, hogy Sári Mari is, hogy mindenki, akivel találkoztam: drága, nálam drágább, pontosabb, és jobban ismeri holnapi teendőjét? Mint egy szentimentalizmusból szerkesztett nagynéni. Ilyen vagyok, tele giccsel. Munka közben. A test meg test, a test igényei meg a test igényei. Nincs ezen mit összemosni. És volt egy gyors, hosszú utunk fel a hegyre, a Nagykereszt alá, a Bazilika fölé, a hajlatba, a házba, a reggel mindig megpucolandó lámpaüveghez, öt ke­ rek napunk volt még, öt kerek nap, nincs ezen mit összemosni. És mert nem tiltotta senki, alig ittam, és mert néha nekem kellett vigyáznom a másikra, csak vigyáztam, csak tettem a dolgom. Nem hazudtam egy szót sem. Mondataimban, ha voltak mondataim, mert a napok nem különültek el, ha a főztjeimet nem nézem, ha szúnyogvadászataimat nem nézem, melyek álta­ lában sötétedésre estek, ha a lámpaüveg-pocolást nem nézem, ez meg fél kilenc és fél tíz közé esett, amíg Sári Mari dolgozni járt, ami nem több két napnál a h étb ő l - - - tehát ha voltak mondataim, azokban eszes nyomozó sem ta­ lált volna hamisat, nem: mert nem jutott hamisság. Ez pedig nem köszönhető másnak, mint Sári Mari látó bőrének. Ne eről­ ködj, nyugi! - szólt rám az első napon, amikor kitűztem a célt, no: Túltelje­ sítünk! Amikor teafőzés közben (mintegy véletlenül) behúztam a hasam: De hát van, Ivanuska, mit akarsz vele, azt hiszed, máskor nem érzem? - mondta a látó bőr. Egy tatabányai súlyemelő dolgozott a dobogón, ólomsúlyú, szakállas, hatal­ mas - mondta Sári Mari. Ültem olvadozva, csak ültem a marha nagy színes képernyő előtt, és elsírtam magam, miért is nem jut nekem soha kilencven fö­ lötti fiú, miért ilyen angyalkák, ilyen kis szép fiúkák, akiknek, ha mondom, elegem van belőled, elsírja magát, hatoldalas leveleket küld hatszínű iniciá­ lékkal. . . Már rég nem akarok parancsnok lenni, és mégis, nézd csak, mégis sajnáltam őket, hát egyszerűen csak sajnáltam. . . minden hiába. Úgy meg mi van? Ha sajnálatból nem küldöd el, akkor keresel valaki mást, hogy legyen erőd elhajszolni. Tudod, apám volt ilyen nagy. Egy mázsa. Mindenki kicsi. Mintha az öcsém lenne. Ez rettenetes, Ivanuska. . . Csak Sári Mari szavaira emlékszem. Magaméra nem. Színekre, ízekre, érin­ tésekre, mozdulatokra, csendekre, petróleumszagra, a katonák éjszakai gép­ puskahangjaira. 15 �Uramatyám, ez most meg volt csinálva rendesen, miiihii? És a kávé az eszelős kávéfőző szerkezettel, melyre ha nem figyeltünk illen­ dően, leugrott a gázról, de odafönt még tett két kört maga körül, szétspric­ celve maga körül tartalmát, a földön meg rá kellett vetődnöm a felmosó­ ronggyal, mert félpercekig nem hagyta abba táncát a konyhakövön. Uramatyám, ez most meg volt szerkesztve rendesen, mondta Sári Mari, és nem hazudott, de miért is, hát nem akart örökösöm lenni. Milyen gonosz do­ log is elvárások nélkül, illetve egyetlen elvárással magunkkal szemben: jó le­ gyen nekem. A másiknak is, mert közben tudhatjuk, ő sem akar mást, minthogy jó legyen neked. És néztünk le a városra. Néztük, milyen gyönyörű hajnal­ ban, kora esten, amikor bíborrá vált a közeli papírgyár füstje, s az betakarta, láthattuk, amikor szélrohamok rontottak a városra, s az utcavégeken porfelleg gomolygott, s láttuk, amikor a nyugati eget vastag pántlikával kötötte át a szivárvány, s csak ültünk, mint akik érdemesek minden ajándékra. Mindenre, ami másnak nem juthat. Szerettem Sári Marit. A búvárt nem. Bár annak nem volt semmi baja. Így maradt felhasználatlan tudásom: az lett volna a valami, ha még a búvárt is megjavíthatom. Ha tu­ dom. De ha nem, akkor is megkísérlem. Uramatyám, mondta Sári Mari, hát még így is beférünk az ágyba? - látó felhámja megremegett. Úgy vélem. Sári Mari is azt mondaná, Ivanuska látó felhámja megremegett. Könnyű dolga volt a felhámnak. A levelek érkeztek, s pecsétek érvényesek, a bennük foglaltak izgalmasak. Néha azt írtam - bár csak félmondatnyit - , idegesít ez az örökös kényszer, hogy beszélnem kell. Nem akarok, Kedves, nem akarok beszélni hazaérkeztem után legalább egy hétig. Ezt írtam az előrefo­ galmazott levelek némelyikében az öreg hölgynek. Sári Mari naponta legurul, ellenőrzi, boltjában a dolgok rendben-e? Azt re­ méltem, ilyenkor szundítok egy jelentőset. Azt reméltem, mert az egyedül végigszundikált két óra visszahoz az elvesztegetett erőből. De nem. Tíz perc után megébredek, s a tetőgerincre mászva, ahonnan jól belátom a két legalsó szerpentinszintet, figyelem Sári Mari fehér Wart­ burgját. Félek, féltem őt. A sárga csuklósoktól, az IFA-któl, a hegyről, hegyi tanyáikról rohanóban és részegen lefelé tartó helytartósági és tartományi sofő­ röktől féltem, akiknek nem történhetik baja ezen a vidéken. A gerincen ötven fok a meleg. A gerincen nyomnak a kúpcserepek. A gerincen se jut eszembe más, csak Sári Mari és a hátralék. Felelőssége a jövőmentcsen eldönthető időnek, ami ránk vár: Uramatyám, mit csinálsz te velem, kilógok az ablakon, Ivanuska, drágámmmmmm. Kérlekszépenkérlekszépen! - kiált rám első alkalommal: Leesel, kérlek, leesel, ne csinád ezt velem, hogy féltenem kelljen! (Így vigyázunk maradék óráinkra.) Vigyázok én magamra, jövök én hozzád, nem hagylak én másnak, csak ne mássz a tetőre! - morogta dühösen. De a gerincen csak öröm látni, amikor a legalsó kanyart kisodródva veszi. Öröm látni, ahogy siet. A városban nem sikerül megtalálnom az utcák hülye íve miatt. Idenézz: mutatott egy csapat mínuszos hírre. Idenézz, Ivanuska! 16 �Odanéztem. Hátam árkában az ideg telefutott elektromos rángásokkal, ideg­ bajjal. Tele lett ijedelemmel, riadalommal, félelemmel, tele nyomorúság­ gal, tehetetlenséggel, tele lett kivédhetetlennel, s azzal, ami csak érezhető, és nem érthető. Halálhírem állt az újság mínuszos hírei között. Halálhírem. Tragikus körülmények között elhunytam harmincöt évesen Bécsben, s a nyomozásnak még nincs vége, mert sok a tisztátalan, elvarratlan szál. A halálhírem nem akármi. Ültünk a napon, ültünk egymásra nézve. Még semmit nem tudtam a költő­ ről, a költő feleségéről, a megkóstolt boldogságról, a nagy kerek sajtról, mely­ ben arra indul a menni szándékozó, sokat gyilkolt, sokszor egyedül sírdogált költőfeleség, amerre csak akar, semmit nem tudtam a „fénylő csillagról” , bár gyanította kiről lehet szó, semmit nem tudtam, milyen lelkiállapotban élte meg az elmúlt öt vagy tíz esztendőt, s ez idegrendszerét mennyire viselte meg, vagy ellenkezőleg: keményítette meg, nem tudhattam, hogy lelőtték üldözés közben, agyonverték, elütötte egy Trabant, leesett az emeletről, belekóstolt a régen kívánt heroinba, s úgy... Nem tudhattam melyik napon történt az eset. Nem tudhattam, az elsőn, másodikon, harmadikon, érkeztek-e leveleim. Vagy csak most, az ötödik na­ pon kerül öreg hölgyem postaládájába az első, nem tudhattam, nyomozók rázörgettek-e az öreg hölgyre éjszakai ajtaján, egyszerűen nem tudtam semmit, és, csak, de, ám: annyit, annyi rohant át rajtam, miután a szem optikai tenge­ lye nem tiltakozott, engedte, hogy jól megfigyeljem a szöveget, és az eljusson az agy szóval időben meg nem fogalmazható gyanújáig: Bukta van. Ez a bukta. Hogy jönnek a levelek. Hogy ő, ha nem is olvassa a magvar napisajtót, olvassa más, figyelmezteti. Részvétet nyilvánít. Csodálkozik: Dehát kedves, nem is mondtad, hogy a gazda nyugaton él?! Vagy pusztán kíváncsiságának, nem rosszindulatának engedve részletek után érdeklődik. Kedvesen, mosolyog­ va, és felajánlja segedelmét. Hogy közben jönnek a levelek Kunágotáról, meg Makóról, itt a baj. Azt éreztem az első századmásodpercben: ez meg volt írva számomra. Ha­ sonló mással meg nem eshet. Így rendeltetett el. Ilyen szerencsétlenül. Az öreg hölgy pedig kibuszozik telefonközpontos barátnőjéhez, megkérdezi az előző két művházat, épen, egészségben hagytam-e el őket. Ők pedig vissza­ kérdeznek: K it keres, asszonyom? Ismételje meg?! Előbb még megnézte az útlevelet az útlevelek helyén. Megszámolta a márkát, a dollárt. Előbújtatta rejtekükből az aranyakat. A Napóleonokat, medálokat, függőket, vastag láncokat. Nem érti: miért? Miért mentem volna ki három gatyával, egy cipővel, öreg kordban, miért? Mit csinálok majd ott, mi dolgom lehet? Csak nem nő? Valami nő kaphatta el a rohadékot, azért lógott meg, egy nő, aki elhagyta villámgyorsan. De ilyen gyorsan? Ez csalódást okozna az öreg hölgynek, ezt sem érti. Nem is akarja megérteni. Négy nap alatt azért mégsem! Atyavilág, Mária! - nyögtem volna, ha a rémület hagyott volna nyögést ben­ nem. És ekkor szólítottam volna Sári Marit először szép nevén, helyette is: Szűzmáriaszentjózsef, hogy mászok ki ebből! Minden estének és éjszakának, minden hegyen töltött napnak más és más a színe emlékeim szerint. Ragyogótól a tompa fényű mahagóniig, a sokat használt íróasztal fakósárgájáig. 17 �Ezé, halálhírem éjszakájáé tompára sikeredett, ködökkel bőven ellátva, gör­ bülettel, kínlódással, mert Sári Mari, aki úgy határozott, leszarja, ha eddig fa­ lakon kívül maradt az öreg hölgy, akkor nem engedi elrontani utolsó éjszaká­ ját elmebeteg lelki nyavalyákkal, és mert szerinte ez egy hülye vicc, valami hü­ lye újságíró hülye vicce, ha pedig nem az, akkor vivát, soha nem harapta meg hulla hasát! Ez a hullaszag még izgalmasabbá teszi... - mondta. Szerintem te találtad ki az egészet, ráadásnak. Az. Persze. Páratlan Sári Mari. Mint a többi. Azt csinálta, úgy viselkedett: a baj, ha baj, úgyis itt lesz rögtön, ne idegeskedj miatta, amíg nincs itt, tegyünk mást, a várakozás megőrjít. De mert így nem könnyű, másnap vége a szerelemnek, ezt is tudta Sári Mari, s amennyire csak lehet, a hullát megnyúzta maga és a hulla kedvére. Amikor ismét ránéztem, már elárasztotta a szobát reggeli fényével a nap, csillogott a tálca cirádáin, Sári Mari szemén, szeme alatt az árokban, fehér fürdőköntösére hulló fekete haján. Úgy nézett rám és úgy ült mellém a langyos ágyra (Domine, c um veneris iudicare, noli me condemnare), mint aki - mindent összevetve - rászolgált a büntetésre, mint aki áldozat római stadionban, várja az oroszlánt meztelen marddal. Igyuk meg, igyuk - mondtam. Egye franc. És a legeslegutolsó éjszakára tarta­ lékolt, minden koronát segedelmező, az esetleges fáradtságot, újjátermelődött, felszínre vergődött gátlást eltörölni hivatott úri pálinkát felbontottuk, kortyintottunk belőle. Az öreg hölgy fel és felbukkanó arca falszögletben, faszéktámlán, frottírkön­ tös mellrészén egy másik történetet húzott elő egy másik nyárról, másik nor­ máról: barátom tizenöt esztendős, lányánál alig fiatalabb csirkét fogott, illetve fogta meg a csirke őt. S mert máshol nem bújhattak meg, ágyamat választották, régi kastélykát, sárga lavóromat, napfényillatú hálózsákjaimat. Két héten át majd minden délután, amikor barátom asszonya robotolt. És semmi. Sehogyan semmi. A férfi mindent kipróbált. Homloktól öregujjig összerajzolták egymást kéziratjavításra használt tizenkettes filckészletemmel, ajtót nyitottak, ablakot. L eláncolták ezeket. Besötétítettek. Beatlest hallgattak, Korda Gyurit. Illést, Verdit, hogy hátha. De nem. Egyetlen ponton nem kerültek át, nem, mert nem. Különféle szerekkel fújta be szobát. Erősítő kotyvalékokat ivott. Virágcsokrai eltakarták íróasztalomat, később napokon át a virággal bekerült bogarakat gyil­ koltam; keményített, fehér ágyneműt lopott otthonról, kölcsönkért, áthelyezte az ágyat, mondván, hátha az a baj, hogy eszébe jutnak szeretőim, akiket rész­ ben ismert, és zavarja ha eszébe jut, hogy azok a nők, meg én. A két hét eltelt, én minden esetben türelmesen kivártam a sötétedést, mert ők nem indulhattak el napfényben, nehogy a közeli falu - ahol a lányka lakott, s a közeli kisváros, ahol a férfi lakott ismerőst kanyarítson látótávolságba eléjük, így híre menjen a kísérletnek, melyet egymással folytatnak. Kivártam a sötétet a kocsmában, a könyvtárban, meg a templomban, meg a gyógyszertár­ ban, meg a pálya kerítéséhez támaszkodva, meg magam eprét cserkészgetve, hol sikerrel, hol sikertelenül. És nekik még mindig nem ment. Ekkor már én is adtam tanácsot ilyet-olyat. Magam praxisából. Hülyeségeket természetesen, mert férfiembernek magának kell megbirkóznia görbületével. 18 �A kislány már elment. Sértetten, könnyezve felszállt a vonatra. Barátom meg a kertben őrjöngött, tépte a gondosan ápolt, de a forró nyár miatt néhol meg­ égett füvet, pörgött-forgott-nyögött és jajgatott, hátára fű ragadt, körme tele homokkal. Mondom neki: Nyugi, nyugi! Nem is hallja. Kérdezem találékonyan: Mi van, siker nyema? Néhány percig elnéztem fokozódó őrületét, de mielőtt lelegelte volna az összes megmaradt pázsitot, kiszaggatta volna a kínnal ültetett, nőni nem aka­ ró fenyőket, teleengedtem friss csapvízzel a felmosóvödröt, nyakon öntöttem vele, nem találva el egészen jól a nyakát, beterítette a víz talpától a feje búb­ jáig, mint a már említett rajzok. Erre engem gyilkolt, ölt volna. De nem ért utól. Rövidebb lábakat tartott nadrágjában, mint az enyémek, kettőt lépett válaszként az én egyemre. Vissza persze már együtt: elzokogta, azért nem, ami nem, mert az utolsó pillanatban az jutott eszébe, felesége benéz az ablakon. Hogy benéz az abla­ kon, erre egyből lekonyult. Mondom én nagy eszemmel, mert tanács az van, zsákkal: Ö rülj neki, soha többé nem kell más nővel ágyba bújnod, csak az asszonyoddal, itt a bizonyí­ ték, a szerelem nagyhatalom... Vagy így fejeztem be bölcselményemet, hogy a dolog élét mégis lereszeljem: Pincében! Csak pincében bujálkodj, ahol nincs ablak! Marha! — vigyorgott rám vörös szemekkel, és tudtam, sokáig nem alszik még mélyeket, pihentetőket, mert ébren tartja a kérdés: Mit gondolhat most róla a kicsike angyalcsirke, aki felkorbácsolt vágyait egészben rábillentette egy kimaradáson lévő gyanútlan kiskatonára, katonára, aki aztán sikeresen el is készítette élete első gyerekét, amit sikeresen el is titkolt a kis angyal előle, s aki sikeresen feleségül is vehette a kis angyalt, aki pedig sikeresen kima­ radt a gimnázium első osztályából, és nem tudni milyen sikeres kismama vált belőle. De amikor esténként le-lenéztünk a városra, lassan kialudtak a lámpák a szobákban, az utcákon, egyedül a felvonulási tér díszkivilágításának virága maradt a sárga és fehér fényekből, Sári Mari mellettem örült a valamelyik délelőtt unalmában lefestett lócán, bőre bőröm égette, fekete lobonca tin­ csenként befúrta magát jobb vállamba és karomba a csontokig, a sing és orsó­ csontig, a kulcscsontig, lapockáig, nem kerülve el a tojáshenger és gömbízü­ lete a hajbozót által elérhető testdarabomon, s így nem csodálkozhattam vol­ na egy alapos ízületi, netán csontvelőgyulladáson. De amikor végignéztük, hogyan hal meg naponta a város, hogy vonul vissza mérsékeltövi éjszakája nyugalmába, s én újra meg újra bódultan, mint a bo­ gár, bódultan, mint a simogatással tönkretett, érintéssel eszelőssé varázsolt kajmán, közel egy négyzetméternyi bőrre koncentráltam, kiterítve, megfor­ gatva, hidaltatva, átadva és ellopva hőjét, átvéve remegését, széthullva rajta és alatta, mint a rezgőhullám darabjaira bontott toronyház - a város meg­ szűnt csendes éjszakáival, és megszűnt a hegy és a folyó, a tenger és a fo­ rint, a választások, az irodalom és irodalompolitika, az orgonacsokor, a ve­ szedelmek. dráguló tej, kenyér, a halál és az élet: két bőr, két és fél négy­ zetméternyi bőr lefedte Európát, nem csinált azon bukkanót sem a Kreml, sem az Eiffel-torony, simának éreztem, fénylőnek, mintha a világ bársony volna egyvégből. 19 �De ezt nem mondhattam el barátomnak, segítségképpen, nem, mert ha nem tudja, nincs tolmács, aki lefordíthatná számára. Vasárnap volt. Három hete járt nálam az irodalmár, bár inkább irodalomszervező, útlevelemért. Elcsigázott vasárnap reggel volt, csak másodpercekre oldotta szombat délelőttől érvényes pánikhangulatomat a látó bőr, s a bőr gazdája. Letelt a három hét, bejelentettem az elveszett dokumentumot - mondtam Sári Marinak. Az úri rozspálinka úgy döntött helyettem, nem érkezem meg ma az öreg hölgyhöz, örököseimhez. Két igen fontos, de a pánikhangulat elködítette tényező miatt tett jót a rozspálinka. Először is: logikátlan ma megérkeznem, mert az előzetes tervek szerint ma délután jelenésem van az Alföldön; má­ sodszor: ha valóban bukta a bukta, hónapokig nem lehetek egyszerre két he­ lyen, nem lehetek például Sári Marinál is, Sári Mari ágyában, előterében, tűz­ helye mellett, teraszán, s eközben otthon, fel-felvillanó, hazasikló gondola­ taim szerint az öreg hölgy és örököseim körében, a televízió vasárnapi fő­ műsorát élvezve, szappanos fürdésüket, rendes fogmosásukat ellenőrizve. Hátulról közelítettük meg a város azon körzetét, ahol a rendőrség szép kék épülete állt. Fáztam most. Nehogy ott tartsanak valami úton. Sári Mari kuncogva kanyargott a kis utcákon. No - röffentett rám az ügyeletes. Mondom neki, most akartam éppen utazni, kilföldre menni, és úgy néz ki, mintha elhagytam volna valahol az utazásra jogosító okmányt. Nevét. No, mondja a nevét, mert nem nekem kell bejelentenie, hanem munkanapon o d a .. . - és mutatta, hogy az épület melyik részén kell jelent­ keznem. De - mondom én meg - ha nem utazom, akkor visszatérek munkahe­ lyemre, az pedig nem ebben a városban van, igyekeztem megmagyarázni, s közben a kő leesett mindenemről, ahol eddig nyomott. A lényeg: be van je­ lentve. Be van jelentve! Ha halálom után bejelentettem az útlevél elveszítését, úgy nyilván élek. Ez is öröm, de ennél nagyobbak is voltak itt hirtelen felfoghatók. Hátul mentünk ki a városból, mint érkeztünk se egyenes úton történt. S a nap hátraléka maligántúltengés jegyében fogant. A hegyi zöld kocsmából, mely Magyarország legmagasabban fekvő, leg­ tisztább levegőjű vendéglője és kocsmája, kocsmárosnéja a legnagyobb kocsmárosnémellel rendelkezik, fartája pedig szinte normálisnak mondható, ezzel a testi adottságával harcolta ki az illetékesek köre alatt, hogy évente egy osztállyal megemelhesse besorolását, innen telefonoztam R beszélgetésként és azonnalra az irodalomszervezőnek, de már a maligánok és rozsfokok goromba­ ságával. Sári Mari mosolygott, ő nem látott eddig igazából beindulva: De nem emlékszem, miket, mi mindent mondtam, hiszem, nem akármit. Sári Mari elmondhatná. De nem teszi. De aztán nem akart elaludni. Ne bánts. Nem vagyok jól... kértem. Sári Mari az első nap tétova, a lassúnál gyorsabb, de még nem igazán gyors, célratörő bujasága előtt az ágy szélén ült, fekete fürdőköpenyében, haját baljával hátrafogta - én feküdtem már, ő meg szerette, ha a csípőcsont és a bordák közti gödörben a férfitenyér, férfialkar, s az felnyalábolja, áthengeríti 20 �az ágy általam elfoglalt darabján, át a lepedő belső viszonylataira, be a falig, s így maradt köztünk kétarasznyi semleges terület, a hadi kezdeményezések demarkációs két arasza. A játék kedvéért szerette az átnyalábolást: így, ezzel, cl volt ragadva, mint a szabin szűzek, ám az elragadás után a kezdeménye­ zés számukra éppoly polgári jog, mint az elragadok számára. Hát valahogy így ült Sári Mari az ágy szélén a lovasrohamot megelőzően, oldalazva hom­ lokom közepébe nézett és azt mondta: Csak ne bánts. E l vagyok hagyva... És nem bántottam. Nem arról volt szó. Később rozscipót ettünk csirke­ mellel vagy mivel az ágyban, és a morzsák fölött, a térdek, könyökek érin­ tésében azt hittem, azt reméltem, itt van vége a világnak, és Sári Mari szólongatott, mondott, nem szólt és nem mondogatott, csak nyekergett, vagy mi a csuda, mint két rosszul nőtt, nagy szélben összeérő akáctörzs. És amikor évtizede használt, szinte unalomig ismert alakiságai felé kanyarítottam négyzetméternyi bőrét, és amikor meg-meghökkenve trappolt velem, már tudhattam, a sablon is okozhat örömöt annak, akinek nem sab­ lon. Várjál csak! - mondta Sári Mari, most kiderül hány kiló a kiló... Hogyan is? Mit írnak rólad, abból lesz-e mázsa, Ivanuska. Abból, Sári Mari, nem sok minden derül ki, nézd csak meg, a bányász­ özvegyek hogy’ szeretik uraikat.. . A halott nem vágja már képen. Nem önti ki az emeletről az odakozmált töltött káposztát. H öm? Azért annyira ne féljél, hogy összecsináld magad. Tudod hol találod Sári Mari örömeit. Én vagyok neked az örömlány, Ivanuska... Az. Tudom, Sári Mari. De mi a garancia? Ez már másnap reggel. Sári Mari igyekezett elhanyagolt butikjába, hogy körmére nézzen az alkalmazottaknak. Megaprítsa őket, hogy a veszteség ne haladja meg az eleve bekalkuláltat, hiába, tolvaj mind egy szálig, hiába cserélgetem, egyik olyan, mint a másik, mindnek szeretője van, húga van, gyereke van, majd egyszer jöhetsz hozzám, pedig nem szeretnék hinni ben­ ned, Ivanuska, te egy idő után kijátszol mindenkit, de az se biztos, Ivanus­ ka: a kijáratnál álltunk, fájtak az ízületeim, és már se kiszállni, se bentma­ radni, se aludni, se ébren lenni nem volt se kedvem, se erőm, kómában sze­ rettem volna tölteni egy hetet, hátha addig rendeződik alföldi kirándulásom, útlevelem, öreg hölgyem, és minden zűrzavar, amit nincs erőm és tehetsé­ gem átlátni ebből a kiszolgáltatott helyzetből. De az öreg hölgy dolgozik, nyugodtan eligazíthatom fél négyig az igazítandókat. Leülök, átgondolom. Szevasz Sári Mari - mondtam odahajolva, szevasz és köszönöm. Szevasz Ivanuska - mondta Sári Mari odahajolva, Isten áldjon, és kö­ szönöm, és megtalálsz, ha keresel. Mert a búvárt nem... Mert nem javítottad meg - nevetett. Ősszel, jó? Ősszel gyönyörű a hegy. De ha bajban leszel, megtalálsz, tudom én azt, Ivanuska. A teraszajtó nyitva volt, mint mindig, ez nem zavart, de ha fél az ember, akkor egy nyitott ajtó is összegubancolja beleit, meghajtja lépcsőmenetben tompaszögig. A kulcsot nem tudtam benyomni a zárba, ez még tett hozzá tíz fokot a derékszög felé. Becsöngettem. 21 �Az öreg hölgy nyitott ajtót, csodálkozva nézett rám, aztán karórájára: Gyorsan hazatértél - mondta, és adott arcom két felére egyet-egyet meleg szájjal. Én is, visszafogott levegővel, ki tudja, milyen összetételű a kifelé haladó. Hazahoztak - mondtam. Az első mondat nem lehet hazug. Ha már az is az, könnyen belezavarodik a hazug a további mondókába. És hát hazahoztak. Nem dolgozol? - kérdeztem kiegyenesedve, megbirkózva a gyomorgörcscsel, illetve a látvány görcsoldóként hatott. Oldaltáskám le, pénztárca ki: kinyálaztam belőle hat darab zöld pénzt és hat darab lilát. Kiterítettem, mert szeretem kiteríteni. Ropogtak és hi­ valkodtak, zöldelltek és liláztak, ragyogtak az asztalon. Valami fény rám is került ebből. Fáradt vagy? kérdezte öreg hölgyem. Mellém támaszkodva gyönyörködött a pénzben. Ha nem, leszaladhatnál a gyógyszertárba. Beteg a kicsi. Nap­ szúrást kapott tegnapelőtt a Palán. Persze, mondtam. Komoly? - kérdeztem. Komoly? Nem. Kifelé megy már. Sári Mari boltja közel a patikához, beléptem hozzá. Egy ismeretlen fekete nőt láttam ott bent, aki hasonlított ugyan Sári Marira, de nem ő volt, ha­ nem üzlettulajdonos dublőze. Mosolygott, amikor meglátott. Mi van? Kér­ dezte a szeme. Máris kint a családból, a békéből? Üű! - ingattam a fejem. Minden rendben. Örülök, őszintén! - mondta összehúzott szemöldökkel, homlokráncaival. Pavilonomnál végignéztem a napilapokat, mondom: hátha máris. Hát: máris. (De ez egy másik történet.) Tovább a patika felé már azon törtem a fejem, hogyan magyarázom meg a megmagyarázandó bécsi halált, valami egyszerűt, csendeset, igazat, talán hogy például kölcsönadtam az útlevelet. A keserűtea megvásárlása után leültem egy kocsmába, ahol nem ismer­ tek, s én sem ismertem a pincéreket. Kértem egy sört, amit majd halkan, egymagamban, gondoltam, elfogyasztok. Magam, reméltem, magamban. Kettő lett belőle. De nem sikerült. Egy mondat ragadt belém, mint a kullancs... mint a szamárkóró bogáncsa: A száműzött nem szánűzött, és a szánűzött nem száműzött. S e mondat addig-addig táncolt, ropta odabent a két sörrel, talán mert normális gondolatok nem férkőzhettek be a féltekében, mígnem órányi ke­ mény munkával idáig jutottam: Napóleont algusztuusban szánűzték Szentalómára. Én meg megúsztam. Én meg megúsztam a halált is. Esztergom, 1987. 10. 22 �23 �HANDÓ PÉTER Időn túl Itt már csak a négy fal áll. A földön üvegcserép a pohár. A szeretet szeletekben. Szendereg a fejsze. Pilla se rebben. 19 82. ápr. 10. D al anyácskám küldj ki engem bombát szedni! engem bombát szedni. . . engem bombát szedni. . . régit learatni új neutront vetni új neutront vetni. . . új neutront vetni. . . anyácskám mi lelt? értem fekszel sírba? értem fekszel sírba. . . értem fekszel sírba. . . elárvul már fiad nincs ki vissza sírja!? nincs ki vissza sírja. . . nincs ki vissza sírja. . . 19 82. jan. 20. 24 �Búcsú Lefordul a szemhéj. Ráncárkok szakadnak Isten küszöbénél. Kipirul a gallérkeretben a nyak. Temetlek már tiszta szívemben, elbukó szép alak. 1985. márc. 7. A z első igazsággal szemben eljön a második. És szelesen, és kiverten, csillagok közé kiverten ballagok megint. 1987. okt. 4. Alám , a vézna földre, bogarak apró neszezése szórva. Nincs, ki léptem befedje. Vonulok remegve és hallgatódzva. 1987. okt. 6. 25 �L A C Z K Ó PÁ L Kisfiam szerelmei Jó kérdés, mondhatom! Korjellemző. Csodálkozom rajtad: ismerlek annyira, hogy meglepődjek - éppen tőled nem vártam. Az a gyanúm, magadban külö­ nös elképzeléseket építgetsz rólam. Önkéntelen kérdésed rést nyitott a lelkeden, s amit megláttam, az nem túl hízelgő rádnézve. Nem, nem! Ne szakíts félbe! Egyáltalán nem vagyok fellengzős. Inkább a szomorúságom csapódik le a megválogatott szavakban. Én ugyanis nem elszól­ tam magam a vörösbor fölött, hanem eleve azért hívtalak erre a találkozóra, hogy megosszam veled, legbensőbb barátommal, az örömömet, mint ahogy éle­ tem annyi, mással közölhetetlen apróságát. Egyéb korábbi esetekben önkéntele­ nül - helyesebben: magától értetődően - avattalak be, de most a legnagyobb fokú tudatosság vezetett, s erre te jössz ezzel az infantilis kérdéssel. Bele egye­ nest a pacekba! Hitetlenkedve és gúnyosan vigyorogsz is hozzá, mint egy láda újkrumpli. Na szépen állunk, mondhatom. Miért kell nekem még egy gyerek?! Ezt kérdezi tőlem a legjobb barátom! Egek ura, mit engedsz még kiveszni a világból? Mit várhatsz az idegentől, ha a barát egy ilyen pillanatban a szemedbe nevet? Te! Őrült gyanúm támadt! Hiszen én csélcsap szoknyavadász vagyok a szemedben! Azért, mert én minden nőben képes vagyok felfedezni valami értéket, még a legcsúnyábban is, és nem feltétlenül azt a testtájt, ahonnan a lába kinőit, kel­ lemes szorost alkotva, én még igazán szeretem a feleségemet. A család pedig nálam a társadalom ősalapja. És minden emberi hivatás legelsőbbike: az élet átörökítése. Ami viszont elképzelhetetlen életkedv nélkül. Akarhatja-e valaki, hogy az élet éljen, ha nem érzi az élet ízeit? Különösen azét, azt az édességet, ami a folytatódás körüli műveletekből támad az ínyünkön. Alig győzöm leküzdeni a megdöbbenésemet, de mert hitetlenkedő és képte­ len kérdésed ellenére változatlanul közel érezlek magamhoz, s mindamellett sajnálnám is, hogy tévképzetekre alapozod az ítéleteidet, ami rosszabb, mint a teljes tudatlanság, ezért elmondom neked, nagyvonalakban, hogyan jutottam arra az elhatározásra, minek következtében ma, itt, már második gyermekem várható születési idejét bejelenthettem. Hihetetlennek tűnik, mégis azt kell mondanom, félig öntudatlanul sodród­ tam az egészbe, mint ahogy egészséges férfi és nő boldog szerelemben édes­ szép, kedves gyermeket nemz a maguk örömére és minden kívülálló szeme gyönyörködtetésére. Ne sürgess! Nyelj egy korty bort, szükséged van az ihletett figyelemre. Most mondok valami nehezen érthetőt. Állítom, Ádám és É va alig több, mint a ze­ nekari árok előkészületi hangzavara. A valódi kezdet mégis az utód. Nemde? Ha érted, hogyan gondolom . . . Az előzményeket átugorva - bár nem érdek­ telenek - nekem is itt kell kezdenem. Minden a kisfiam születésével indult. 26 �Ismered azt a bárgyú kis dalt, ami így kezdődik: „Van nekem egy síkos ga­ tyám. . . ” ? Mire fél nyolctól, kisfiam napvilágra jöttének pillanatától, éjfélig illően beszivattyúztam - szigorúan magamban és otthon ünnepelve - az akó bortól - volt annyi, esküszöm! - éneklős kedvem támadt. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam a saját hangomat: „Van nekem egy síkos ga­ tyám, abban tartom a ceruzám. Minden este írok vele, mégse kopik el a hegye.” Rendben van, magam is tudom, nem szükséges, hozzá az ítéleted, valóban nem vall kifinomult ízlésre, hogy éppen ez a szöveg szabadult ki a számon, amikor a feleségem kivérezve, elgyötörten fekszik, mint egy barbár nász után. Amiért már én is pirulok, így utólag, ahogy visszaidézem az egészet: hogy még később se jutott eszembe más. Amikor a végére értem, kezdtem elölről. Azon kaptam magam, hajnalodik és még mindig azt a pár sort motyogom újra és újra. Elöntött a szégyen, s mintha hideg zuhanyt vettem volna, egyik pillanat­ ról a másikra kijózanodtam. Csak az vigasztalt, hogy tanúk nélkül töltöttem el az éjszakát. Ujabb szégyenhullám öntött el arra a gondolatra, hogy elénekeltem volna az asztalom mellől mindenkit, ha nem maradok itthon, s most, bár tánto­ rogva, mégis magabiztos iránytudattal, de magamat pocskondiázva, teljesen egye­ dül, tartanék hazafelé. M ivel nem így történt, hessintettem az önvádnak, s a váltakozó hideg-meleg vízsugár alatt már teljes felszabadultsággal üvöltöttem: „Van neken egy síkos gatyám . . . ” Szamárbőgés nem hallatszik az égig, mégha az örömöt fejez is ki, mégis azt akartam, az egész ház értesüljön arról, hogy valami rendkívüli esemény történik nálunk. Mondanom se kell, nem tolongtak az ajtónk előtt a kedves lakótársak, mint megannyi eleven jókívánság. Legfel­ jebb a szomszédok tettek hozzá egy újabb jelzőt az eddig felgyülemlett minő­ sítésemhez. A kedvem nemhogy kitartott estig, hanem a kórházból, a családomtól haza­ felé jövet, a látottak hatására, fékezhetetlenné fokozódott. A lig tudtam ellentállni a társaság utáni vágynak, pedig tudom mások esetéből, hogy a férfiak ilyenkor taszítóak, falkában egyenesen disznókká malackodják egymást. A sza­ badjára engedett röhögést pedig nem hiányoltam. A liftben, felfelé szálltom­ ban, mégis elüvöltöttem magam: „Van nekem egy síkos g a ty á m ...” Olyan könnyűnek és boldognak éreztem magam! Még egy dicséretet is kiosztottam: derék dolog, hogy nem keverted, kitartottál a bor mellett, abból is a megbíz­ hatóbb, minőségi fajtánál, s az eredmény nem maradt el - tisztán, macskajaj nélkül tudsz örülni a fiadnak. A gyerek, az újszülött - nagy öröm. Ha nem a legnagyobb. Egy fiú pedig . . . Hát egy fiú . . . ?! Nekem nincs rá szavam, csak ez a sikamlós, butácska vers, aminek az égvi­ lágon semmi köze az egészhez. A lift szinte súlytalanul repített felfelé a nyolcadikra. Olyan könnyűnek érez­ tem magam, mint kicsi koromban, amikor leánytestvérem a barátnői közé vitt és kézről kézre adogattak. Nővérem nem hagyott lépegetni, pedig már rég sza­ ladni is tudtam. Féltette a ruhámat, amit egy ideje ő mosott, vasalt. Mintha az elsőszülöttjét vinné, szorosan a feszülő, érintetlen melleihez ölelt. A lányok - utólagos számításaim szerint - már mind túleshettek az első tisztulás meg­ lepetésén, ki könnyebben, ki nehezebben, s legtöbbjük élete már hozzáigazodott ehhez az akaratuktól független, mégis megbízható ritmushoz. Megfigyelted már, hogy ez a természeti processzus rövid időn belül milyen magabiztossá teszi a kislányokat, akik még a sejtéseiket is tudásként kezdik alkalmazni, a sokat fe­ 27 �lejtett felnőttek általános megdöbbenésére? Incselkedésüket velem csakis az érettségük és babázó korszakuk megható keveredésének minősíthetem. Miköz­ ben kijelöltek számomra egy irányt - amiről fogalmam se lehetett önmaguk beavatását is elvégezték. Nem én vagyok az első, s remélhetően nem is az utol­ só, akinek ártatlanságával ilyen kedvesen, a rosszhiszeműség árnyéka nélkül visszaéltek. Szerencsémnek tartom, hogy velem azok a lányok tették. Mint meg­ annyi nővérem. (Mert azt mondanom se kell, hogy ők tanítottak mindenféle csacska malacságra, arra is, amit fiam érkezésének örömére vég nélkül hajto­ gattam, isten tudja milyen erők hatására, felszínre hozva emlékezetem mélyé­ ről a rég hallott szavakat.) Aztán amikor sértetlen memóriám ártatlanságával, a legteljesebb gyanútlansággal felmondtam nekik a leckét és kacarászva megdi­ csértek, boldog voltam, az öntudatlanság zavartalan bájával az arcomon. Csókolnivaló voltam - ahogy utóbb nővéremtől értesültem. És a lányok nem is mulasztották el, hogy meg ne tegyék. Fölkaptak, kiragadtak egymás kezéből, előbb még az egyik, aztán már a másik karjaiban találtam magam, repültem körbe-körbe a lánykoszorúban, egyik mellről a másikra, ettől pelenkahűvös, emettől tejesen langyos, amattól húslevesforró, a következőtől cementszáraz, vagy éppen cuppogósan nedves csókokat kaptam minden szabad bőrfelületre. A liftben is ez járt eszemben, amikor hirtelen megállt, kinyílt az ajtó és be­ lépett a szomszédom. Valahol lejjebb akadt dolga, de már ő is hazafelé tartott. Csak köszönő viszonyban voltmik, mégis amikor kölcsönös udvariaskodások után kiszálltunk a szintünkön, nem tudtam magamban tartani az örömömet. - Gratulálok - mondta hiteles melegséggel a hangjában. Ettől úgy megha­ tódtam, hogy behívtam egy koccintásra. Szabódott némileg, mondván, hogy még­ se most kellene megejteni az első látogatást. - Ennél aztán alkalmasabb időben nem is lehetne! - vetettem véget a vitá­ nak. Örmény konyakkal indultunk, tizenkettes szlovák sörrel folytattuk. Rövide­ sen megállapítást nyert, hogy nem volt szebb a gyerekkori falusi vasárnap dél­ utánoknál. Merthogy mindketten városba szakadtak vagyunk. Ettől a perctől tegeződtünk. A sör fogyott, a konyakkal élénkítgettük magunkat, a hangulat emelkedett. Ott vesztünk össze, amikor a pertuszomszéd arról kezdett értekezni, hogy micsoda csibészkéj volt az ünneplős lányok lába szárát megcsalánozni. Ha rendesen oda tudtál csapni, még a nejlonharisnyán keresztül is égetett, mint a tisztítótűz. Ha pedig hátulról a szoknyák alá, abba a félhomályba feldughattad, kockáztatva, hogy nyakon csapnák, menten beleesel az utca porába, akkor már biztos volt a siker. A pokol tüzében nem hólyagzik fel úgy a bűnös, mint a fehér combok sima oldala, ha megkotortad csaláncsokorral. - Baromság mondtam tömören. Aztán ezt megbántam. Egy becsípett, szomorú ember ült velem szemben, akinek a vonásait némileg megélénkítette a gyakori gyerekkori torz emlék, aztán minden maradt a régiben. Megértettem: a pertuszomszédnak a csanalazás jutott, nekem a nővérem és barátnőinek testmelege. Különbség. Ha érted mire gondolok. . . Mégis úgy tettem, mintha sértődött lennék a másik nem elleni merénylet utó­ lagos beismerése miatt, s hosszan fejtegettem nőpárti nézeteimet. Belement a já­ tékba. Nem voltam hajlandó békülni, amíg meg nem tanulta tőlem, hogy „Van nekem egy síkos gatyám...” Amikor már annyit ittunk, hogy az első sortól nem jutott tovább, hazatámogattam. Lefektettük a feleségével. Az örömhír hallatán az asszony leültetett a nappaliban, vele is innom kellett a kisfiam egészségére. A többi olyan természetesen alakult, mintha otthon lennék. A házasfelek komó- 28 �tosságával láttunk neki, kapkodás nélkül, mivel mindketten láttuk, aligha kell tartanunk a férjétől. Reggel olyan derülten zuhanyoztam, mintha egy idegen tör­ ténetre emlékeznék. Az egészet hozzácsaptam ahhoz az örömmennyiséghez, amellyel a kisfiam születése járt. Sokáig nem is volt hasonló esetem. Zavartalan volt a hármasunk: a gyer­ mek, a feleségem s jómagam. Feleségem kellő időben visszatalált - amibe ész­ revétlen irányításom is hozzásegítette - kettőnk szülés előtti bizalmasságaiba. Sőt, boldog csodálkozással vettem tudomásul ötletadó asszonyos kezdeménye­ zéseit. Mert lányos szemérmessége változatlanul megmaradt, de szert tett arra a finom módszerre, amellyel átjátszható volt minden énreám, s úgy tűnt, mint­ ha ő csupán elfogadná tőlem, igaz, kedvérevalóan, tehát semmiképpen sem alá­ vetetten; pedig szinte tetten érhető volt, amint tőle indult valami kedvesen új vagy meglepő. Ha néha eszembe is jutott, hogy nem fogadom el rögtön, hanem inkább megvárom a nyilvánvalóbb ösztökélő ismétlődést, majd igenis rábízom az egészet, mégsem az én tudatosságommal folyt le a dolog, hanem az ő rejtőz­ ködő szándékai szerint. Amit persze a végén sohasem bántam meg. Készenléti el­ határozásaim inkább felcsigáztak, és szétolvadásaimat egyszer sem tekintettem kudarcnak. Mindehhez képzeld hozzá azt a szeretetet, amivel Gyurmókát, a kisfiamat, öveztük! Te vagy a megmondhatója, aki közelről ismersz bennünket. A születési súlyával most nem is dicsekszem. De a haja! Az első napokban még kis békák, szülői szem kell a szépségükhöz, mégis a haja már akkor lenyűgözte a rokonságot, pedig csak a szülészet monitorán lát­ ták. Sűrű, gesztenyebarna és az a fajta vékony szálú, nem sörtés, ami szinte ki­ váltja, hogy hozzányúljanak. Az óvoda első évéig szabadon nőtt neki, addig ollót nem látott, legfeljebb némi igazítás erejéig. Ahogy növekedett, dúsult is, majd súlyos csigákban göndörödött. Középen elválasztva hordta, s ahogy két oldalt aláomolva keresztezte jóindulatú és figyelmes arcocskáját, mindenki „de szép kislány"-ként üdvözölte. Később ez lett mindennek az oka. A haja. Gyurmóka még nem volt másfél éves, amikor a feleségem kénytelen volt visszamenni a munkájához, annyit jártak a nyakunkra a kollégái, meg a főnö­ ke. Hogy így nélkülözhetetlen, úgy nélkülözhetetlen. A pénz is több lesz, jöttek elő az aduval. Beadtuk a derekunkat. Én nem is bántam meg, és nem is a pénz miatt. Tudod, a feleségem miatt. Megmagyarázom. Addig sem volt semmi gondunk egymással, a munkába állást követő időkben viszont egyenesen kivirult. A munkahelyi és az utcai férfite­ kintetek telítetté teszik a nőket, mint az ebonitrudat a dörzsölés. Ha másért nem is, ezért megbízható híve vagyok az emancipált nő ideáljának. Csak ne fáradnának ki annyira. Mármint a dolgozó nők. A fáradtságtól olyanok, mint a meghibásodott akkumulátor: hiába tapad minden lépésükre több férfitekin­ tet is, amint jobbra, balra lengő szoknyájuk mintha igeneket és nemeket oszto­ gatna, kegyesen vagy megalázó elutasítással, hiába az egész, képtelenek feltöl­ tődni és a kisülés határáig tárolni az elektromosságot, Hazatértükkor hiányzik belőlük az a surrogó feszültség, ami megkívántatja őket, hogy az ismeretlen férfitekintetek kizsákmányolása beteljesedjék, kedvére csupán Egynek, mindig Egynek, aki nem is tudja: a többiekből él, a véletlenül kegyvesztettekből. Azt hihetnők, azok az asszonyok bírnak érzéki zsenialitással, akik mindezt felis­ merik. Ebben nem vagyok bizonyos. Hajlok rá: ha a nő tudatára ébred mind­ 29 �ennek, olyan lesz, mint a napelemekkel működő műholdak: művi. A füvek, vi­ rágok, fák fotoszintézise kedvemrevalóbb. Nekem fotoszintézis, nekik élet. De mellékvágányra tértem. Mindössze azt akartam mondani, hogy kezdetben szé­ pen alakult az életünk a megváltozott menetrend szerint is. Feleségemet tehermentesítendő, Gyurmóka bölcsőde körüli ügyeit - hozni, vinni stb. - magamra vállaltam. Meglepődtem, milyen ritka a hozzám hasonló férfi. Javarészt az anyákra marad minden. Pedig állíthatom, néhány hét után, férfi létemre, Gyurmóka öltöztetését-vetkőztetését oly tökélyre fejlesztettem, hogy a fiatal anyukákon és nagymamákon túl, még a dadusok is felfigyeltek a hozzáértésemre. Gyerekhez érteni nem kizárólagos női juss! Nem csoda, ha párosunk szinte napokon belül közkedveltté vált. A bölcsőde dolgozói külön díjazták a pontosságomat. Az nem fordulhatott elő, hogy én elkések. Ahhoz valami rendkívülinek kellett történnie. Azt a bizonyos egyetlen alkalmat aligha tarthatom ilyennek, szülői hanyagságnak még kevésbé minősíthető - ahogy annyi esetet láttam magam is; hiába, nálunk nincs valódi gyerekkultusz - , mert soha máskor nem ismétlődött meg. Már az oka miatt sem. Váratlan ta­ vaszi zápor zavart a száraz alá, éppen a buszhoz menet. Kivártam míg csitul valamelyest - az idő persze múlt - , de mire a bölcsőde előtt leugrottam a he­ lyi járatról, már újból zuhogott, pedig az előbb még sütött a nap, s mire az eső­ hólyagos járdán futva megtettem a rövid távot, a hajamról csurgott a víz. E k ­ kor derült ki, mennyit várakoztam, mert Gyurmókára már csak egy szem dadus vigyázott, minden gyereket elvittek a szülők. Nem kellett magyarázkod­ nom zavaromban, az örökké mosolygós dadus nem adott rá időt. Törülköző­ vel jött elém, s amint átnyújtotta, így szólt: - Jó l elszórakoztunk a picikével. Nézze csak! Elnevettem magam, ahogy Gyurmókát megpillantottam. Amit egy nő a rengeteg hajjal kezdeni tud, azt mind elkövette a Gyurmókáén. Vala­ hogy mégis fiús maradt, mintha a frizurája a tizennyolcadik századi férfihajvi­ selethez igazodott volna. Megállapodtunk: ő az én kis szeretőm - mondta még a dadus, majd Gyur­ móka öltöztetését is átvállalta, míg erőteljesen átdörzsöltem a hajam. K i tudja, kinél-kinél miből keletkezik a megkívánás, merengtem - nem is értettem mi­ ért - , miközben a gyerekek tükréhez guggolva megfésülködtem. Ebben a hely­ zetben -beroggyantott térddel - oldalra pillantottam és az enyhe terpeszben álló dadus lábikrájára esett a tekintetem, amint a magas öltöztetőasztalon a fiam fölé hajolt. Szembenéztem magammal a tükörben és biccentettem. Igen, ezekben a nőkben, akik a napjaikat ártatlan gyerekek között töltik és tudják méltányolni a ragaszkodásukat, olyasvalami vonzerő halmozódik fel, mint a szoptatást éppen abbahagyó fiatalka asszonykákban. A dadusok, óvónők és a tanítónők ilyenek, azzal a nem lényegtelen különbséggel a javukra, hogy az őket körülvevő gyereksereg világrahozatalának fiziológiai következményeitől mente­ sek. Ekkor fedeztem fel, hogy a vékonyka fehér köpeny alól tisztán kirajzo­ lódik a kisnadrágja. Kérdően rátettem a tenyerem. Mintha a még mezítelen gyerek miatt akadt volna meg az öltöztetésben, félig kiegyenesedett. Csak anynyira, hogy az ujjatlan köpenyből jól láttam gömbölyded vállait és telt felső karját. Majd az ingecskéért nyúlt, de mielőtt a gyerekre adta volna, a csöpp­ ség ártatlan köldökébe csókolt, mire meghallottam kisfiam olyannyira kedvelt, gyöngyöző kacagását. Az enyém következett, majd a dadusé. Együtt nevettünk hármasban, és talán ennyiben is maradunk, de a nő a markomban - még min­ dig nem eresztettem el; nem volt durva a fogásom, de erélytelen sem - tett egy oldalozó félkört, mintha türelmetlenül visszakérdezne. Nem tétovázhattam. 30 �Határozott előkészületi mozdulataimra félig csupasz fiacskám fölé könyökölt, mintha folytatná a gyereknek tetsző csiklandozást. És úgy is tett, mígnem elcsukló nevetéssel a fiam hasikájára adott egy búcsúzó, csattanós puszit. - Kisszerelmem - mondta fátyolosan és befejezte az öltöztetést. Folytassam? Vagy érted már? Nyár elején új kislány került a Gyurmókáék csoportjába. Az is mint egy ha­ jas baba. Mint a fiam. Attól kezdve csak együtt játszottak. A végén elhozni is egy időben kellett őket, mert se azzal nem lehetett bírni, aki még maradt, se azzal, akit már elvittek. A kislány anyjával - az is gyerekbolond - kénytele­ nek voltunk egyeztetni az időpontot, naponként telefonálva egymásnak a mun­ kahelyünkről. Talán nem kell mondanom, hogy az idő múltával mi pótoltuk azt a hiányt, amiről csemetéinknek az egymáshoz fűződő kapcsolatukban fogal­ muk sem lehetett. Ha érted, mire gondolok . . . És még mesélhetnék. A gyermek minden korosztálynak kedves. Csoda-e, ha nem típusokat, hanem a számításba jöhető korosztályokat - mindegyiket - ked­ veltem meg. Bizonyos értelemben elszaladt velem a ló. Erre Gyurmóka óvodás idejében kellett ráeszmélnem. Az első hetekben még tűrték a hosszú haját, majd felszó­ lítottak a megnyirattatására. A fodrászüzletben tanulólányok vállalták maguk­ ra a munkát. Ott sikongattak körülötte, ahogy egyikük nyírta, s a magasított borbélyszékről súlyosan hullt alá a padlóra Gyurmóka ékessége. Úgy ült ott fent, olyan rendíthetetlenül, mint egy hatalmavesztett bölcs uralkodó, kitéve minden rossznak. M ajd’ elsírtam magam. A lányok főnökasszonya könyörült meg rajtam: a legszebb fürtöt kiválasz­ totta és borítékban átnyújtotta. Azoknak a viháncoló kamaszoknak ehhez még nem volt érzéke. Jó rég volt. A főnökasszony lett az utolsó esetem. A konzer­ váló fedőréteg alatt így fedeztem fel a búcsúzás mohóságát. Ez is egy ta­ nulság. Először a nyiratkozás után estem pofára. Egészen józanítóan. Az óvoda nagytatarozása miatt ideiglenesen átirányítottak bennünket egy másik intéz­ ménybe. Hozzászoktattak az évek Gyurmóka kivételezettségéhez. Az átmeneti helyen jóformán fel sem figyeltek ránk. Azt hittem, a zsúfoltság miatt. Próbát tettem egy anyukával, majd egy pályakezdő óvónővel is, nem mulasztván el Gyurmókát eleven bizonyítékként bemutatni erényeim igazolására. Te olyat még nem láttál! Nem akartam hinni a szememnek! Mintha egymást másolták volna, ugyanazzal a tekintettel mértek fel mind­ kettőnket. Aztán ugyanaz az ajkbiggyesztés: mintha Gyurmókából tizenkettő egy tucat lenne. Aznap hiába csacsogott nekem Gyurmóka, döbbent szórakozottságomban alig hallottam valamit. Éjszaka, a feleségem mellett, tértem magamhoz. Meg­ vallottam neki, hogy szeretnék egy . . . , egy . . . kislányt. Tényleg! Mit vigyo­ rogsz megint? Én pontosan tudom a különbséget a természetes testmeleg és a szerelem melege között - ahogy a költő mondja. Milyen költő? Hátha most találtam ki én? Milyen költő? Nem mindegy az neked, ha képtelen vagy felfogni, hogy én szeretem a feleségemet; és nem mindegy neked, ha nem tudom megosztani veled afölötti örömömet, hogy most már biztos: várhatjuk a második gyermekünket?! 31 �C S A N Á D Y JÁ N O S Fenn a harmadikon Sürög-forog ablakunk alatt esőt vág a gépáradat valamikori csend, a koronák árnya: nedvesen állnak a fák, falura álmodják maguk s dűlőkre, ahol suhogásuk messze úszik a tág szelekben. . . Kerekek motorok fröcsögnek alant az úton - és fenn, ahova még nem nőhetett a húsz éves fák ág-boga: álmondjuk az esőt, s fehér zománcfestékkel ecseteljük fekete éveink két kezünk fehéríti meg az ajtót, deszka-keretet és mésszel a mennyezetet; csak egy ablaknyi ég-darab maradna kék, ha nem felhő sötétlene ott ég helyett, - , zúg, zeng és zsoltárol a szél, viszi a felleg éveket. 32 �valóságunk MARSCHALL MIKLÓS-NYILAS GYÖRGY Munkahelyi művelődés - kérdőjelekkel* A munkahelyi művelődés fogalmának használata viszonylag újkeletű, korábban üzemi kultúrnevelő munkáról, tömegkulturális tevékenységről, szakszervezeti kultúrmunkáról, munkásművelődésről stb. beszéltek. Az el­ nevezések mögött többnyire azonos tartalom és szándék húzódik: a szo­ cialista társadalom művelődési programjában a munkahelynek is szerepet kell vállalni, a társadalmi, gazdasági feladatok megvalósításában a mun­ kahelyi művelődésnek is részt kell venni. A tartalmi azonosság ellenére az elnevezések különbözőségének is van értelme, egyrészt jelzik a mindig érvényes színtereket (üzem, vállalat, ál­ talánosabban termelőegységek, még általánosabban munkahelyek) a cél­ zott populációt (nagyüzemi ipari munkásság, általánosabban munkásság, még általánosabban dolgozók), másrészt jelzik az elvégzendő munka mód­ szereit, irányultságát (az egyirányú felvilágosító, az aktuális célokért moz­ gósító akcióktól, a kölcsönösséget feltételező közművelődésig), de utalnak a munka tartalmára is. Az általános feladatmeghatározás (és ideológia) mögött rejtőző konk­ rét tartalom ugyanis korszakonként változott, mindig mást és mást ér­ tettek kultúrán, művelődésen, a művelődés (a vállalaton belüli művelődés) tartalmán, funkcióin. Elvontan persze mindig a művelődés és termelés dinamikus kölcsönhatásáról beszéltek, amely ráadásul csak a szocializmus sajátja, a gyakorlatban azonban ez a viszony a konkrét politikai, gazdasági feladatok függvényében mindig más és más ruhát öltött: hol termelési pro­ pagandaként, hol szakismeretként, hol termelési, munkakultúraként jelent­ kezett. Rövid történeti áttekintésünkben az üzemi népművelés ideológiájá­ nak és finanszírozási rendszerének változásait, formai és tartalmi jegyei­ nek azonosságait és különbözőségeit vesszük szemügyre, mégpedig első­ sorban strukturális kötöttségének, szociológiai tartalmának függvényében. A szabadművelődés korszakaként ismert időszak művelődéspolitikáját az újjáépítés, a társadalom politikai rendszerének változása, a koalíciós viszonyok sajátosságai, a pártok hatalmi törekvései és a kulturális ha­ gyományok határozták meg. A „kulturális építőmunka” már a kezdetek kezdetén megindult, mégis az ismert okok miatt szükségképpen háttérbe szorult. E b b e n az időszakban a pártok, a szakszervezetek és a d em o k ra- 33 �tikus érzületű értelmiség m űvelődéspolitikai törekvése a fő kérdésekben azonos: a kultúra terén is demokráciát követel, a nép szellemi felem elé­ sét tűzi célul. A z eltérések többnyire politikai természetűek, a pártok, politikai csoportosulások a kultúra területén is m egvívják harcukat, erő­ sítik kulturális, befolyásukat, illetve a politikai csatározásokban a kultúrát is „harci fegyverként” használják. E z alól tulajdon­ képpen az állami művelődést organizáló Szabadm űvelődési Szervezet a kivétel, amelynek ideológiájában a m űvelődés szabadsága, pártpolitikától, politikától független volta állt, s amelynek deklaráltan is a különböző pár­ tok, szervezetek, csoportosulások közötti közvetítés, koordinálás a feladata. A z üzemekben azonban a baloldali pártok és a szakszervezetek befo­ lyása a legerősebb, így a kezdeti időszak hagyományos munkáskultúrája fokozatosan a pártpolitika segítőjévé, a politikai propaganda fontos szín­ terévé válik, olyannyira, hogy a politikától független művelődés már 1947-ben az öncélúság bélyegét kapja. A z üzemi kultúrmunkában a kulturális munkát felváltó kultúragitáció másik fontos területe a termelési propaganda: „Rendkívül fontossága van az üzemi kultúrmunkának a tervszerű ipari termelés fejlődésének előrevitelében és a hároméves terv végrehajtásánál is. Minden gazdasági és politikai célkitűzés, csak úgy válik általános érvényűvé, ha annak szellemi tartalma behatol a legszélesebb társadalmi rétegek érzelmi világába is. Ezt pedig leghathatósabban a kultúrmunkával tudjuk elérni.” (Mohácsi Lajos, 1947.) A z üzemi kultúrmunka programjában a tanítás, nevelés, a munkásegység, amely a fizikai és szellemi dolgozók és a két munkáspárt­ hoz tartozók egységét jelenti, a szórakoztatás és a kultúrának a tömegek­ hez való eljuttatása szerepel. Ezzel együtt a korszak munkásművelődésének ideológiáját és gyakorla­ tát őszinteség és naivitás jellemzi, még akkor is, ha a későbbi agresszív, torz kultúrpolitika jegyei már ekkor is kimutathatók. A struktúraváltás jó esélyeket teremtett a hagyományok méltó folytatásához, kiteljesítéséhez, az alternatívák közötti választáshoz, a sajátos kultúrtörekvések megvaló­ sításához. Mint említettük az üzemi kultúrmunka a munkáspártok és a szakszer­ vezetek befolyása és ellenőrzése alatt állt, szervezetileg a paritásos alapon működő (M D P , M S Z M P D ) munkásszövetséghez és a szakszervezetek­ hez tartozik. A munka anyagi fedezetét is ezen szervezeteknek, illetve korlátozott mértékben a munkaadóknak kell biztosítani. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 1946. január 1 8 -i megállapodása értelmében az 50 munkavállalót foglal­ koztató munkáltató köteles olyan helyiségekről gondoskodni, ahol társas összejöveteleket, szakmai továbbképzéseket, értekezleteket stb. lehet tar­ tani. A helyiségek fenntartási és rendbentartási költségei a munkáltatót terhelik. A kultúrára biztosított pénzeszközök (a szakszervezeti tagdíjak megha­ tározott része) felhasználását már ebben az időben is sok kritika éri: aránytalan az elosztás a kultúra és a sport között, az egyes művészeti ágak, tevékenységi formák között. Az okok között a kultúrgárdák önző érdekeit, az aktivisták sztártermelő menedzselési gyakorlatát, az illetékesek „ku l­ 34 �turális közömbösségét” , a kultúrmunka lebecsülését és a hozzáértés hiányát említik. 19 4 8 -19 5 3 között az iskolán kívüli művelődésben egyeduralkodóvá válik a direkt politizálás (úgy is mondhatjuk, hogy a művelődés, sőt az esztétikum politikai értelmet nyer), és a konkrét gazdasági feladatokhoz való kötődés. Mindez az intézményrendszer extenzív fejlesztésével és ezen intézményrendszert működtető megbízható káderek segítségével. A népművelés eszmei alanya a tömeg, irányítója a politikailag megbíz­ ható népművelő. A z üzemi m űvelődés feladatai között már 1948-ban a politikai és ter­ melési propaganda kerül az első helyre. ,,Kultúrával a többlettermelésért” címmel hirdeti meg munkatervét a M unkások Kultúr szövetségét felváltó Dolgozók Kulturális Szövetsége. A dolog hátterében a proletárdiktatúra politikai rendszerének és gazda­ ságpolitikájának eszmei legitimációs kényszere áll. Kezdetben csak a célul tűzött feladatok megvalósítása, később azok túlteljesítése jelenti azt az eszmei biztosítékot, amely a rendszer életképességét - a polgári, tőkésfor­ mációkhoz képest magasabbrendűségét hivatott igazolni. A z egyoldalú politika és iparosítás, (amely a gazdaság teherbírását és a lakosság tűrő­ képességét is próbára tette) érdekében kifejtett kulturális propaganda a társadalmat nemcsak tűrni tanította, hanem az aktív támogatást is ki­ csikarta. Művelődés és politika, művelődés és gazdaság rövidre zárt ideológiája tehát magyarázat, kényszer és feloldás egyszerre. Rákosi Mátyás a M űvelt N ép beköszöntő számában a következőképpen érvel: ,,a népi demokrácia legfontosabb feladata a magyar dolgozó nép életszínvonalá­ nak emelése. N em lehet addig széles népi kultúráról beszélni, míg a do l­ gozó tömegek életszínvonala olyan alacsony, hogy kultúrigényeik k ielé­ gítésére hiányoznak a minimális gazdasági előfeltételek. A z életszínvonal és termelés em elkedése viszont a fejlődés fokán megtorpan, ha nem nő ugyanakkor az a kulturális színvonal, amely nemcsak kísérője, d e előfel­ tétele is a magasabb fokú termelésnek. A dolgozó tömegek életszínvonala, kulturális felem elkedése között szerves kölcsönhatás áll fenn. (M űvelt Nép, 1948.) R évai pedig így fogalmaz: „sikerült olyan erkölcsi légkört teremtenünk az országban, hogy minden becsületes dolgozó kötelességének tekinti a tanulást, művelődést. E g yre többen értik meg, hogy D unapentelét építeni és az ú j kultúrát építeni ugyanannak a dolognak két olda­ la. . . A kulturális munka lebecsülői ellen vívott harc könnyebb lesz ak­ kor. ha kultúrmunkánk nem szakad el az eleven élettől, ha szorosan egy­ bekapcsolódik a párt, az ország aktuális gazdasági feladataival és nem válik öncélúvá.” M agyarán: ha nem fejtünk ki hathatósabb kulturális tevékenységet, nem nő a termelékenység, ha nem nő a termelékenység, nem emelkedik az életszínvonal sem. Hosszú távon persze művelődés-életszínvonal-gazdaság öszszefüggése, dialektikája elfogadható, mondjuk a denisoni felfogás értel­ mében (emberi tőke, emberi beruházás), azonban itt a beruházás tartalma igazából nem a szaktudás, az innovációra, megújulásra való készség, hanem a lojalitás, a központi akarat, az eszme, a rendszer, a tervezők és működ­ tetők iránti feltétlen hűség. Ily módon nemcsak arról van szó, hogy a gaz­ dasági életben jelentkező feszültségeket a népművelőmunka fokozásával akarták feloldani, hanem arról is, hogy ez a felfogás a struktúra terméke, működtetésének feltétele. 35 �A kultúragitáció egyik legfontosabb területe az üzem, amely korabeli szóhasz­ nálattal élve, alapját képezi a kulturális tömegmunkának. Teljesen átveszi, sőt bornírt módon alkalmazza a politikai, gazdasági életben honos jelsza­ vakat: a Figaró házassága azon túl, hogy leleplezi a korabeli társadalom és főleg az uralkodó osztály léha életmódját, közvetve és általában segíti a szocialilsta építést és az ötéves terv végrehajtását. Azonban ez sem elegendő, a kulturális nevelő munka nem csak közvetve és általában segítsen, hanem „céltudatosan ott segítsen, ahol erre a legnagyobb szükség van” . (Horn Dezső, 1952.) Ezen a területen is megindul a hiba- és ellenségkeresés (és találás), napi feladattá válik a,,kultúrreakció melegágyainak” felderítése, a „k u l­ turális közömbösség” felszámolása. „A h o l döcög a m űvelődés szekere, ott döcög a munkáé is” , ami konkrétan azt jelenti, hogy az üzemi kultúrmunka eredményessége a termelésben is azonnal megmutatkozik, de nem ritka az olyan felhívás sem, amely a szocialista építés minden kérdésének alátámasztását várja az üzemi népműveléstől. A z üzemi kultúrmunka szervezése, irányítása, a S Z O T 19 5 1. nov. 2 1-i határozata értelmében az üzemi bizottságok mellett működő kultúr-nevelési bizottságok feladata. A kultúr munka anyagi alapját a fordulat évétől a szakszervezeti pénzeken túlmenően - a fejkvótarendszer biztosította: a nagyüzemekben munkavállalónként 16 Ft-ot kellett szociális, kulturláis és sportcélokra fordítani. 19 5 1-tő l az anyagi bázis három forrásból ké­ pezhető: a szakszervezeti támogatásból, a költségvetésből és az igazgatói alapból. A z igazgatói alap az az összeg, amely a munkában élenjáró dol­ gozók szociális, kulturális vagy más jóléti céljainak szolgálatára, a vál­ lalat igazgatójának rendelkezésére áll. A jutalmazási rész az alap 25 százaléka, a jóléti rész 75 százaléka. Ilyen alapot azonban csak azok a vállalatok képezhetnek, akik termelési tervüket, önköltség-csökkentési tervüket és nyereségbefizetési tervüket teljesítették. A terv szerinti (és ter­ ven felüli) nyereségből az igazgatói alap részére járó összeg nem halad­ hatta meg a munkaalap évi összegének 3 százalékát. (A munkaalap évi összegét a minisztériumok állapították meg.) A költségvetésből a kultu­ rális és sportszempontból jelentős intézmények fenntartási költségeit fe­ dezték. A z üzemi kultúralap helyes felhasználását továbbra is lépten-nyomon megkérdőjelezik: aránytalannak tartják a felosztást, a reprezentáció ará­ nyát, helytelennek ítélik az ügyek intézésében jelentkező formalizmust, bürokratizmust, nehézményezik, hogy sok helyen el sem költik a rendel­ kezésre á lló pénzeszközöket, hogy a szakszervezet nem ellenőrzi a felhasználás jogosságát. „ 1 9 5 3-ban változás következett be a magyar gazdasági és politikai életben, a párt- és állami vezetésben. A z M D P Központi Vezetőségének júniusi határozata feltárta azokat a hibákat, amelyek a megelőző évek gazdasági és politikai életét jellemezték. A határozat kedvező légkört teremtett. . . ez a politikai életben tapasztalható felfrissülés átsugárzott a kulturális, a művészeti életre, a népművelésre is.” (Tar Károly, 1976.) A z agresszív kultúrpolitika, a kultúragitáció és a termelési, politikai propaganda, különösen annak bornírt megnyilvánulásai ugyan háttérbe szorultak, de a struktúra merevsége miatt voltaképpen sohasem szűntek �meg teljesen, sőt 1955-ben, a központi vezetőség márciusi határozata után, régi fényét nem veszítve ismét előkerültek. A dokumentum, a po­ litikai erővonalak újbóli átrendeződése miatt, ismét dogmatikus szem­ üvegen át nézi a kulturális építőmunkát: 19 53-ig szelíden baloldali, szek­ tás hibákról, 1953 után keményen jobboldali elhajlásról beszél. A z újabb politikai mozgások következtében m érsékeltebbé válik a hangnem, némileg változik a feladatok sorrendisége és tartalma is. A S Z O T 1956. szeptember 1 0 - 1 2 -i ülésén példáid már olyan határozatot fogadtak el, amelyben kiemelt helyre került az eddig függelékként hasz­ nált általános és szakmai műveltség, és a szórakozás. A z üzemi kultúrmunka pénzügyi finanszírozása nem ennyire érzékeny a politika rezdü­ léseire, inkább a gyakorlatban felmerült problémákra válaszol. A Minisz­ tertanács 2004/3/1954. számú határozata értelmében a költségvetésnek kell biztosítani a kulturális és sportintézmények fenntartási és minimá­ lis működtetési költségét. E z egy állandó pénzügyi keret, amelyet kul­ turális és sportalapnak neveztek, s amelynek mértékét a vállalatok öszszes dolgozói egy évre tervezett béralapjának 0,9 százalékában hatá­ rozták meg. A z alapot csak kulturális és sportcélokra (45-55 százalékos megoszlásban) lehetett felhasználni, tehát nem vehették igénybe szocia­ lis kiadások fedezésére és munkaverseny-jutalmazásra. A rendelkezésre azért került sor, mert a hatalmas intézményépítési kampány eredménye­ képpen létrehozott sporttelepek és kultúrházak üzemeltetését már nem le­ hetett a korábbi feltételekhez kötni. A rendeletet megelőző időben ugyanis csak a nyereséges vállalatok képezhettek olyan alapot (igazgatói alap), amelyből a fenntartási, üzemeltetési költségeket biztosíthatták, s csak néhány „jelentős, fontos” centrum élvezhette a költségvetés áldá­ sait. A kultúrházak, sporttelepek azonban így, vagy úgy (állami költségvetésből, vállalati alapokból, társadalmi munkából) felépültek, s fenn­ tartásukról az igazgatói alapra nem jogosult vállalatoknál is gondoskod­ ni kellett. A z igazgatói alap természetesen továbbra is megmaradt, de már nem terhelték ezek a kiadások. Újdonság még, hogy a bevételeket csak kulturális és sportcélokra lehetett felhasználni. 1956 után a művelődéspolitikát a politikai cselekmények szabályoz­ zák: az általános gyakorlati és eszmei offenzíva mentén a kultúra te­ rületén is megindul a tisztogatómunka. A fő feladat a kulturális terü­ letre ,,befurakodott” ellenség kifüstölése és a szocialista eszmeiséget és erkölcsöt romboló művek, akciók, rendezvények stb. megszüntetése. A kulturális munka egyet jelent az ideológiai harccal, sőt az osztály­ harc megvívásának nélkülözhetetlen fegyvere. „A z osztályharc törvényei könyörtelenek, az ellenséggel nem lehet megalkudni a kulturális életünk­ ben sem. E z a következtetés azért is fontos, mert az osztályharc egyik területe az ideológiai harc, s ebben a mi kulturális nevelő munkánk.” (Fabók Zoltán, 1957.) A kulturális szféra ismét átpolitizálódik, ideológiai tartalmúvá válik, s megindul a korábbi gyakorlat, középpontjában a kultúragitáció, kultúrpropaganda restaurációs kísérlete. Bár a SZO T -elnökség 19 57. augusz­ tusi határozatában lényegében megismétli mérsékeltebb 1956-os elveit, ahol a fő tennivalók között a munkásosztály általános és szakmai mű­ veltségének, politikai öntudatának emelését, kulturált pihenésének és szó­ rakozásának megszervezését tűzi célul, de ezek mellett a kulturális sze­ 37 �lekcióra, a tisztogatásra kiválóan alkalmas öncélúság kategóriáját is visszaveszi. Ezáltal az általános, szakmai műveltség stb. formai keretét az éppen aktuális politikai feladatok függvényében töltheti meg tarta­ lommal. „ A kultúra öncélúságának hirdetése nem jelent mást, mint a polgári kultúra és életforma idealizálását és azt, hogy szembefordítjuk a dogozókat a szocializmus perspektívájával.” (A szakszervezetek kultu­ rális nevelő munkájáról, 1957.) D iktatú ra, dem okrácia, osztályharc, szocialista realizm us, hazafiság és proletár nem zetköziség, kispolgári ideo ló gia , kultúrszem ét, giccs, ön­ célú szórakozás, m űvészet, ezek azok a szavak, am elyek az állásfoglalá­ sokban, irá n y elvek b en és kulturális m u n katervekben a leggyakrabban előfo rdu ln ak. A z érvelések stílusa és tartalma az 1955-ös évet idézi, visszakerül minden korábban használatos fogalom, első számú közellen­ séggé válik a silány, minden eszmeiséget nélkülöző szórakozás és némi újdonságképpen a krimi, a Coca-Cola, a rock’ and’roll. A z M S Z M P 19 5 8 -as m ű velő d ésp o litik a i irá n y elve a p o litik a i élethez hasonlóan kétfron tos harcot és id e o ló g ia i offen zivá t hirdet. A feladatok között első helyen említi a világnézeti nevelést, amely alatt a burzsoá és kispolgári ideológia visszaszorítását és ezzel együtt a kultúra valamennyi területén a marxizmus-leninizmus térhódítását érti. (Különös tekintettel a munkásosztályra, a parasztságra és az ifjú­ ságra.) Kiem elt feladatként értelmezi a tudomány fejlesztését, különös tekin­ tettel a tudomány és termelés kapcsolatára, és a műveltségi színvonal (szakképzettség) emelését, s a k o ráb bi évekh ez viszon yítva d iffe re n c iá l­ tabban fogalm az a technikai m űveltség, szakm ai m ű veltség k érd ésében és a m űveltség és term elés viszonyát is más szintre em eli. K o rá b b a n a term elést segítő propagan dát, most a tudom ányos, szakm ai ism eretek propagan dáját tartják kívánatosnak. Lényeges fordulatot a gazdasági mechanizmus ideológiai előkészíté­ sének és bevezetésének időszakában tapasztalhatunk (annak ellenére, hogy a művelődés ideológiai fegyvertára teljes maradt), mert a racionális ter­ melés, az intenzív gazdálkodás természeténél fogva ellene hat a hagyo­ mányos közművelődési gyakorlatnak. A gazdasági racionalitás primátusa ugyanis azt is jelenti, hogy az ideológiáról leválasztott művelődés a gaz­ dasági feladatok függvényévé válik, csak ott és csak annyiban fontos, amennyiben a termelést valóban segíteni tudja, vagy legalábbis nem hát­ ráltatja. Nem véletlen, hogy a művelődés ideológusai igazából nem tud­ nak mit kezdeni a gazdasági mechanizmus program jával: vagy átveszik az általános - számukra persze nem sok haszonnal kecsegtető — érveket, vagy elismerik a kiosztott kiszolgáló szerepkört. ,,A népművelők hiva­ tottak arra, hogy a párt- és az állami dokumentumok alapján rendsze­ rezzék a tennivalókat, do lgozzák és kísérletezzék is ki a végrehajtás módszereit.” D e már ekkor is megjelenik a burkolt ellenállás, például a természettudományos-humán műveltség, általános műveltség-szakművelt­ ség végeláthatatlan és terméketlen 'álvitáiban. A z üzemi népművelésben, ahol ez a dilemma fokozottabb mértékben jelentkezik, az áthidaló m egoldást a szocialista brigádm ozgalom kínálja, am ely m unka és m ű velő dés dinam ikus, dia lek tik u s kapcsolatának gyako r­ 38 �lati megvalósítását ígéri. A munkaverseny-mozgalomból mesterségesen ki­ fejlesztett brigádmozgalom, ugyan sohasem váltotta be a hozzá fűzött re­ ményeket, de arra alkalmas volt, hogy hosszú ideig termelés és művelődés (és életmód) szocialista, közösségi jellegének reprezentánsa, hivatkozási alapja legyen. A szocialista brigád lesz - összhangban az új közművelődési törekvésekkel, amelyekben a tömegmunkát a kiscsoportos foglalkozás, az agitációt a pedagógiai ráhatás váltja fe l - a szocialista m űvelődés eszmei alanya. „F ő jellemzője, hogy néhány év alatt jelentős társadalmi, termelési és politikai tényezővé vált, amelyben kifejeződik a brigádtagok tudatos és meggyőződéses viszonya a szocialista eszmékhez, a szocialista társadalmi rendszerhez. . . célja és eredménye: társadalmi rendszerünk gazdasági és politikai erősítése, a társadalmi és egyéni szükségletek bő­ ségesebb, választékosabb kielégítése, a dolgozó emberek gazdagabb, jobb és kulturáltabb élete. Ennek a célkitűzésnek, ennek a dolgozó magasabb fokú aktivitásán alapuló folyamatnak a kezdeményezői, továbbfejlesztői, tudatos hordozói a szocialista brigádok. Létük és tevékenységük felerő­ síti, magasabb szinten realizálja a munka humanizációs folyam atát.” (Simó Tibor: Munka és művelődés 262. p.) A konszolidálódó politikai helyzet, a gazdasági reform, a professzio­ nális népművelés szervezetének és intézményrendszerének kialakulása le­ hetővé és szükségessé tette munka és művelődés filozófiai kérdéseinek újbóli felvetését, az üzemekben folyó népm űvelés pedagógiai, pszicholó­ giai elemzését, a munkahelyi m űvelődés funkcióinak tisztázását, szerke­ zetének, intézményrendszerének, irányításának meghatározását. Számtalan elméleti elemzés, tudományos dolgozat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, sőt a Budapesten rendezett II. Nemzetközi Iskolán K ívü li Felnőttoktatási Konferencia témája is a munka és művelődés kapcsolata, ezen belül a munkahelyi nevelés kérdése. Számunkra ez csak annyiban fontos, hogy ez az időszak az, amikor hatalmas - azóta sem tapasztalható - mérték­ ben megnőtt az elméleti érdeklődés az üzem, a vállalat minden dolga iránt. A z M SZ M P agitációs és propagandabizottságának 1967-es állásfoglalásában tovább differenciálódik a munkahelyi nevelő munka, prakti­ kusabbá válik a „ tanácsadás” is. A z üzemi kultúrmunka anyagi finanszírozásában is jelentős változás tör­ tént: megszűnt az igazgatói alap, a különböző fejkvóták, amelyek alap­ vetően meghatározták a kulturális (sport- és szociális) alapok nagyságát, s megszűnt számos belső kötöttség is. A vállalatok és vállalati rendszer­ ben dolgozó ipari szövetkezetek nyereségből képezhető részesedési alap­ ból finanszírozhatják a közművelődési célokat. (De ebből fedezik a jó­ léti, szociális kiadásokat és természetesen az „osztalékot” is.) A z R alap belső arányainak megállapítása és felhasználása vállalati jogkör, tehát a vállalat vezetősége és a szakszervezet saját maga dönt arról, hogy mit, mikor, milyen mértékben támogat vagy nem támogat, mire hajlandó köl­ teni és mire nem. A z egyes jogcímek között szabad átcsoportosítási lehe­ tőség van. A dolog lényege, hogy enyhe megszorítással (minimális kul­ turális felhasználás megszabásával) a vállalati önállóság kiterjedhet szocális, premizálási, kulturális területekre is. (M atlák József 1983.) 1968 után a népművelés hierarchikusan rendezett struktúrája végleg kialakult, egyre inkább elveszítette mozgalmi jellegét, s a gazdasági élet­ hez hasonlóan intenzifikációt, minőségi munkát hirdetett. A kultúra, a 39 �művelődés erre az időre már levált a politikai, gazdasági feladatok segí­ tésének közvetlen kényszeréről, tartalmában az értelmiségi értékek mentén homogenizálódott, funkciójában általánosabb, átfogóbb célokat követ. A közművelődés helyzetéről szóló párthatározat legfőbb elvei jól tükrözik ezt a törekvést: a gazdasági és kulturális építés egymást fejlesztő, ala­ kító egységben van ; az értékes kultúra terjesztése kötelezettség; a tudo­ mányos-technikai forradalom korszakában a korszerű termelés és a civili­ záció megköveteli az emberektől az általános önképzést és továbbképzést; munka, közösség, kultúra és e három szerves egysége jelenti a szocialista al­ ternatívát. A bökkenő azonban az, hogy gazdaság és művelődés egymást termé­ kenyítő hatását, nyilvánvaló hasznát maga a struktúra akadályozza: a hosszú távú megtérülés ígéretét elnyomja a rövid távú megtérülés kény­ szere. Gyakran idézett példa, hogy az üzemeknek nem érdeke a tanulatlan munkaerő iskoláztatása, mert akkor az iskolába járóknak munkaidő-ked­ vezményeket kell adni (csökkentett munkaidő, vagy délelőtti műszakba helyezés), ami viszont zavarokat okoz a termelésben. (Arról nem is beszél­ ve, hogy az üzemek szakemberigénye korántsem volt olyan mértékű, mint ahogy azt feltételezték.) A problémák megoldását a legegyszerűbb módon, bűnbakkereséssel és a szabályozók „kem ényítésével” kívánták megol­ dani. A közművelődés szakirodaimában - az előzőekben már említett okok miatt - egyre szaporodik a gazdasági mechanizmus reformját bur­ koltan támadó cikkek, állásfoglalások száma. A kritikák két fő negatív mozzanatot emelnek ki: az egyik szerint a dolgozók anyagi érdekeltsége elnyomja a művelődő ember tekintélyét, és általában az anyagias szem­ lélet ellene hat a kultúrának, a másik szerint a csoportérdekeket kö­ vető gazdasági vezetők elszabotálják közművelődési felelősségüket. Az 1970-es országos népművelési konferencia vitaanyagában a következőket olvashatjuk: „a z üzemek egy részének műszaki-technikai elmaradottsága, a szalagrendszer, a kvalifikált és képzetlen munkások béraránytalanságai igen széles rétegekben erősítik azt a meggyőződést, hogy nem érdemes tanulni, a gondok csak fokozódnak azzal, hogy a gazdasági vezetők egy része csak a közvetlenül termelési jellegű célokra hajlandó anyagi erőket fordítani. M indezek következtében helyenként csökkent a tudás erkölcsi és anyagi megbecsülése. Ebhez hozzájárult az is, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének elveit sok helyütt differenciálás nélkül alkalmazták a közm űvelődésre” . Aczél G yörgy előadói beszédében már konkrétabban fogal­ maz a gazdasági érdekek és a vállalatvezetők közművelődési felelősségét illetően: „E g y e s üzemekben, szövetkezetekben a gazdálkodás érdekeire hivatkoznak, és nem ismerik fel, hogy nemcsak általában a szocializmus­ nak, hanem szűkebben vé ve saját vállalatuknak is érdeke, hogy a könyv­ tárra, a munkások továbbképzésére, a szocialista brigádok klubjára is jusson pénz és energia. Egyszer el kell már érkeznünk oda, hogy éppúgy felelősségre lehessen vonni egy olyan vezetőt, aki elhanyagolja az embe­ rek szellemi »fejlesztését« mint azt, aki »rozsdáso dni« hagyja vállalata értékes g ép eit." A z általános problémákat feszegető állásfoglalások mellett a vállalati kulturális alapok felhasználását is kemény kritika éri. A K N E B össze­ foglaló jelentése szerint a szűkebben vett kulturális kiadások 1970-ben 40 �22 százalékát, 19 72-ben 22,6 százalékát tették ki az összes közművelődési kiadásként elszámolt összegnek, tehát a pénzek nagyobb hányada nem szolgálta közvetlenül a közművelődés feladatát. A kiadások között magas a kirándulásokra, az ünnepségekre és a reprezentációs célokra fordított összegek aránya, ráadásul ezekben a juttatásokban az üzem dolgozóinak kisebb hányada részesül. M egállapítják, hogy a „tényleges” közművelő­ désre fordított összegek elenyészőek a „szórakoztató” formákhoz képest. A z elemzés kitér két, korábban nem nagyon vizsgált területre is. E g y ­ részt a helyi kulturális népm űvelési célokra fordított anyagi eszközök nagyságrendjére, a különböző források egymáshoz viszonyított arányára, másrészt a tervezés és felhasználás helyi koordinálására. (Korábban a területi elv jószerével csak a közös fenntartású művelődési otthonokra, illetve az üzemi művelődési otthonok nyitottságára vonatkozott.) A forrá­ sok (tanácsi költségvetés, vállalatok R alapja, termelőszövetkezetek kultu­ rális alapja, művelődési otthonok saját bevétele), illetve a ráfordítások nagyságrendje a következőképpen néz ki a vizsgálatba vont 163 telepü­ lésen: 1970 19 71 1972 Költségvetési tám ogatás: V állalati, szövetkezeti közművelődési kiadás: 24,6 26,1 21,4 22,4 2 7 .5 22,9 millió Ft. A z intézmények költségvetésének egy lakosra és a gazdálkodó egysé­ gek ráfordításának egy dolgozóra jutó összege 1972-ben ugyancsak el­ térnek: a költségvetésből 32 F t , a vállalati-szövetkezeti kiadásból 106 Ft jut fejenként közművelődési célra. A tervezés és felhasználás helyi koordinálását a vizsgálat eredményeit összegzők nem látják kielégítőnek, véleményük szerint a népművelési szak­ emberek nincsenek „lényeges hatással a termelőüzemek kulturális kiadásainak struktúrájára" . Ennek következtében a vállalatoknál és szövetkezetekben rendelkezésre álló pénzösszegek elköltése is tervszerűtlen, a felhasználás­ ban általában szubjektív elemek dominálnak. A vállalati kulturális me­ cenatúra sem megfelelő, mert a rendelkezésre álló pénzeszközöknek csu­ pán elenyésző hányadát hajlandók a település kulturális intézményeinek, átadni, (7,4 százalékát művelődési otthonnak, 2,4 százalékát könyvtárak­ nak). A munkahelyi művelődés tartalmi munkájának és kulturális költségveté­ sének kritikái után nem meglepő, hogy mind a párthatározat, mind a közművelődési törvény külön is foglalkozik a munkahelyi művelődés kérdé­ seivel, ezen belül a vezetők, gazdasági szakemberek felelősségével. A Központi Bizottság 1974-es határozatának 6. részében a következő passzus szerepel: „ A munkahelyi élethez kapcsolódó közművelődési tevékenység színvonalát - elsősorban a nagyüzemekben - tovább kell javítani. A mun­ kahelyi érdekeltségi viszonyok alakításában, a helyi közélet szervezésében arra kell törekedni, hogy a gazdasági intézkedések, követelm ények a mű­ velődésre ösztönző hatással legyenek. Igen nagy a társadalmi és hivatali tekintéllyel rendelkező, de a közművelődés irányába csak közvetve bekap­ csolódó vezetők felelőssége, a közm űvelődéssel kapcsolatos szemléletük 41 �és magatartásuk nagymértékben befolyásolja a vezetésük alatt álló terüle­ tek dolgozóinak közm űvelődési helyzetét. Tovább kell fejleszteni a lakó­ hely és a munkahely közművelődési együttműködését, összhangját.” A közművelődésre fordítható pénzeszközöknél a dokumentum kiemeli az üze­ mi, lakóhelyi, illetve állami fejlesztési források egyeztetésének, koordinálásá­ nak, szükség szerint koncentrációjának szükségességét, a vállalatok belső kul­ turális felhasználásánál pedig - a pazarlás, a célszerűtlen felhasználás érde­ kében - a társadalmi szervek ellenőrző szerepének fokozását sürgeti. A közművelődési törvény szerint a közművelődés támogatása minden vezetőnek kötelessége: a dolgozók művelődését minden munkahelyen tár­ sadalmi és munkahelyi közösségi érdeknek kell tekinteni: a vállalatok kö­ telesek gondoskodni a dolgozók művelődéséről, általános műveltségük, munkakultúrájuk, szakmai képzettségük fejlesztéséről. Fontos feladat to­ vábbá - az állami és társadalmi szervezetekkel együtt - a hátrányos hely­ zetű dolgozók (ingázók, munkásszállón élők) művelődésének segítése. Az anyagi feltételeket a gazdálkodó szervezetek saját esszközeikből biztosítják, de meghatározott feltételek mellett a központi eszközökből is részesedhet­ nek. A törvény felszólítja a helyi kultúra potenciális mecénásait, hogy a területi, munkahelyi közművelődési feladatok jobb ellátása érdekében egye­ sítsék eszközeiket. 1976-ban ismét változik a vállalati kulturális alap szabályozó rendszere. 19 68-75 között lényegében a vállalati nyereségtől függött a jóléti és kulturális alap képezhetősége, azaz a nyereséggel nem rendelkező vál­ lalatok szinte teljesen elestek ettől a lehetőségtől. A nyereséges vállalatok számára csak annyi volt a kikötés (R fix), hogy az 1967-es színvonalat biztosítsák, ,,a továbbiakban azonban a vállalat maga dönthette cl, hogy növeli-e a jóléti, kulturális, sport- és egyéb szociális ráfordításait, vagy még ezt az úgynevezett garantált részesedési alaprészt is anyagi ösztön­ zésre fordítja.” (M atlák József, 1983.) E z a konstrukció az elemzések sze­ rint két dolgot eredményezett: 1. Szétnyílt a kulturális „olló” a nyereségesen, illetve a kevésbé nyereségesen gazdálkodó vállalatok között. 2. Az áremelkedések és a létszámnövekedés miatt egyre csökkent a garantált részesedési rész, s a vállalat számára fontosabb szolgáltatások (mint például az étkezés, gyermekintézmények, üdül­ tetés) elvonták a pénzt a kultúra elől. A közművelődési törvény időszakában az államnak, valamilyen módon garantálnia kellett közművelődési programja megvalósításának anyagi fel­ tételeit: ezt pedig egyedül a szabályozó rendszer megváltoztatásával tudta elérni. A változtatás legfontosabb eleme az, hogy a vállalat lényegében nyereségétől függetlenül, meghatározott normatívák szerint képezheti és használhatja fel jóléti és szociális alapját. Hoztak-e igazi változást ezek a törvények, határozatok, rendeletek a munkahelyi művelődésben? A z M SZ M P K B agitációs bizottságának 1978. januári állásfoglalása szerint igen, mert az ipari, mezőgazdasági üzemek gazdasági vezetőinek mind szélesebb körében vált - az új termelési eljárások által támasztott magasabb szakmai műveltségi követelményektől is ösztö­ nözve - nyilvánvalóvá a közművelődés ügye. A munkásközösségekben emelkedett a műveltség, különösen a szakképzettség rangja és javult a szo­ 42 �cialista brigádmozgalomban végzett kulturális tevékenység is, bár a mű­ velődési vállalások egyoldalúságán, a vállalások és a teljesítés formális vonásain még keveset sikerült változtatni, s az ingázók és a munkásszál­ láson lakók művelődésének megszervezésében sem léptek előre. Összes­ ségében: „ A munkahelyeken általában nagyobb gondot fordítanak a dol­ gozók művelődésére, mint korábban. A z egyes vállalatok, illetve szövet­ kezetek között azonban még nagy különbségek vannak. Sok helyen leszű­ kítik a feladatokat a szakmai képzésre és a felnőttoktatásra, a területi együttműködésben rejlő tartalékokat nem aknázzák ki, az üzemek, szö­ vetkezetek értelmiségi dolgozóit nem vonják be a közművelődési munkába” . Ugyanez a bizottság júniusban külön is foglalkozott a vállalatok szo­ ciális és kulturális juttatásaival. A dokumentum megállapítja, hogy a juttatások összege jelentősen emelkedett, szerkezete pedig egybeesik a társadalompolitikai célokkal és a dolgozók igényeivel. A kedvező tapaszta­ latok mellett problémákat is említ, amelyek az alábbiakban összegezhetők: - nem eléggé hangolják össze a gazdálkodó egységek és a területileg illetékes tanácsok terveit; - az egy főre képezhető összegek kiegyenlítődése hátrányos helyzetbe hozza a településpolitikai feladatok anyagi terheiből (kultúrházak, sportintézmények támogatásából) többet vállaló vállalatokat; - a valamennyi dolgozó számára elérhető juttatásokat (étkezés, sport, üdülés, kultúra) a munkáskategóriák rovására létszámarányukat meghaladó mértékben veszik igénybe a vezetők és alkalmazottak; - problémát jelent továbbá, hogy ebből az alapból sokat elvon az ét­ keztetés támogatása, és hogy az R alapból történő kiegészítés felté­ telei nehezebbé váltak; - nem fognak össze kellően a területi közművelődési igényeket szol­ gáló intézményekkel, a pénzeszközök felhasználása nem minden eset­ ben kapcsolódik a művelődéspolitikai célok megvalósításához, s a közművelődési ráfordítások a jóléti és kulturális alap 4,3-6 ,5 százalékát teszik ki. Ö sszegzés: A közművelődési törvény, a kulturális alapot sza­ bályozó rendeletek kisebb-nagyobb módosításokkal ma is érvényesek * sőt a munkahelyi művelődésre vonatkozó kritikai megállapítások is. A tör­ téneti előzményeket áttekintve úgy látszik, hogy a munkahelyi művelődés a kezdetektől fogva „neuralgikus területe” a közművelődésnek. Kevés olyan dolog van, amiről annyit írtak volna, amiről annyi határozat született volna és mégsem megy. M i lehet ennek az oka? M i magyarázza a deklarált elvárások és a tényleges megvalósulás kö­ zötti óriási különbséget? M iért bizonyul újra és újra fikciónak az oly sokat emlegetett, politikailag fontosnak tartott munkahelyi művelődés koncep­ ciója? M iért nem állja ki soha a gyakorlat próbáját? Ennek megválaszo­ lása szétfeszítené a dolgozat kereteit. E lég legyen talán annyit megjegyez­ nünk, hogy a szembetűnő sikertelenség oka túlmutat a művelődésügyön. A munkahelyi művelődés sokkal inkább ideológiai fogalom, mint gya­ korlati. Ú gy is fogalmazhatnánk, hogy nem a praxis (a vállalati gyakor­ lat). hanem az ideológia (a vállalatoknak kívülről-felülről közvetített esz­ mei, politikai elvárások) szülték. E z az ideológiai elvárás abból a feltéte* Egészen 1987 decemberéig, mert 1988-tól lényegesen megváltoztak a szabályozók. 43 �lezésből fakadt - és itt mégis kénytelenek vagyunk egy rövid politikai gazdaságtani kitérőt közbeiktatni hogy a szocializmusban megszűnik a munka elidegenedett jellege, a munka közvetlenül társadalm ivá válik, ami a vállalati gazdálkodásra vonatkoztatva annyit jelent, hogy a vállalat célja nem a nyereség-, a profitszerzés, hanem valamilyen társadalmi szükséglet közvetlen kielégítése. A feltételezések szerint a tőkés termelési viszonyok felszámolásával lehetővé válik a társadalmi szükségletek közvetlen szám­ bavétele és kielégítése és nem lesz szükség a piacra, mint ezen szükségletek elidegenedett, közvetítő mechanizmusára, Megszűnik a gazdaság elkülö­ nültsége, „öncélúsága” (a jövedelemszerzés célja). Ily módon a vállalat nem elkülönült vállalkozás valamilyen, a piaci kereslet „közvetítésével” jelentkező szükséglet kielégítésére és egyben jövedelemszerzésre, hanem egy termelő-, vagy szolgáltatóegység valam ely központilag ráruházott feladat ellátására. Mint ismeretes ezek a feltételezések nem váltak valóra: megszűnt ugyan a kizsákmányolás, de megmaradt a munka elidegenült jellege, a viszony­ lagos vállalati elkülönültség, a munka nem vált közvetlenül társadalm ivá, hanem csak annyi történt, hogy a piac közvetítő szerepét a „tervalkuk” közvetítő és koordináló szerepe vette át és kiderült az is, hogy a tulajdonosi egyenlőség még messze nem azonos a rendelkezési jogok egyenlőségével. A z ideológiai-politikai szférában azonban ezek a gyakorlat által kikényszerített „belátások” és felismerések nem váltak még uralkodóvá. A gaz­ daság szintjén — hogy témánkhoz visszatérjünk — ez egy sajátos „keve­ redést” , többértelműséget, tisztázatlanságot eredményezett. Nem utolsó­ sorban a szocialista gazdálkodó szervezetek, a vállalatok ellátó funkcióját, szerepét illetően is. M íg a gazdaság egyre erősebb kényszerei egyre inkább valódi gazdálkodásra, vállalkozásra, jövedelmezőségre szorítják a válla­ latokat, addig ideológiai-politikai oldalról számos olyan elvárásnak is ele­ get kell tenniük, amelyek a fentebb vázolt és illúziónak bizonyuló feltevé­ sek jegyében születtek és egyre kevésbé egyeztethetők össze a vállalatok­ kal szemben támasztott népgazdasági követelményekkel. Ezt az egész az ideológia és a gyakorlat fáziskülönbségéből adódó - dilemmát, kissé leegyszerűsítve, úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a vállalatoknak jelen­ leg nemcsak gazdálkodniuk, jövedelmet termelniük kell, hanem szociál­ politikát, várospolitikát is „csinálniuk” kell. Ezen elvárások mögött nem nehéz felfedezni a „munkahelynek” erősen ideologikus, ha tetszik „ szakrális” felfogását, amely szerint a munkahely, a termelőmunka jelenti az ontológiailag szocialista közösséget. „ A közös­ ségnek számos formáját alakította ki és alakítja ki az élet, de azt már tudjuk, hogy a munkahely, a termelési szervezet kínálja az elsődleges le­ hetőségeket. Egybefonódásuk a közösséggel, a többi emberrel mindenek­ előtt a termelőmunkában valósul meg, mégpedig nemcsak és nem is min­ dig helyileg, hanem belsőleg és tartalmilag. Leginkább itt vannak jelen a valódi közösséggé avató azonos célok és problémák, a megoldásra váró feladatok.” (Aczél György, 1976.) A z 1974-ből származó nagy politikai súlyú nyilatkozat mintegy összefoglalja a munkahelyi művelődéssel szem­ beni politikai elvárásokat és egyben manifesztálja is azokat az ideológia által akkor még nem érzékelt feszültségeket, ellentmondásokat is, ame­ lyek egy jövőkép (a munka közvetlen társadalmisága) jelenvalóságként való feltételezéséből fakadnak. 44 �E z a háttere annak, hogy a munkahelyi művelődés az összes lehetséges művelődési forma és színtér között máig is őrzi feltétlen ideológiai pri­ mátusát. Jóllehet a mindennapi tapasztalat és a magyar szociológia eredményei is - gondoljunk csak Héthy, M akó és mások üzemszociológiai vizsgálataira - azt mutatják, hogy a munkásmagatartásban inkább a bérmunka-hozzá­ állás, mintsem a tulajdonosi tudat és közösségi önmegvalósítás dominál, ennek belátásáig még nem jutott el a munkahelyi művelődés koncepciója. A z a sajátos magyarországi „átm enet” , amelyben a vállalatok már nem csak társadalmi szükségleteket kielégítő „termelőegységek” , de még nem igazán jövedelemtermelő vállalkozások (mivel számos gazdaságon kívüli felada­ tot is kell látniuk) és az ebből fakadó funkciózavar szorosan összefügg, sőt egy tőről fakad a munkahelyi művelődés hagyományos formáinak eről­ tetésével és persze életidegenségével is. Miben nyilvánul meg ez a funkciózavar? Elsősorban abban, hogy vállalati szinten is társadalmi célokat fogal­ maznak meg a művelődés terén. Nemcsak a megfogalmazott célok általá­ nosságában (szocialista életmód, műveltség stb.) érhető ez tetten, hanem abban is, hogy a művelődési kínálat szinte teljesen megegyezik a hagyo­ mányos lakóhelyi, szabadidős-kínálattal. (Gondoljunk csak az ismeretter­ jesztő előadásokra, előadóestekre, a szabvány szórakoztató műsorokra, szín­ házjegyekre stb.) Ügy is mondhatnánk, hogy ugyanazt kínálja a vállalat művelődés címén, mint az erre szakosodott hivatásos intézményrendszer. Minek csinálja akkor ugyanazt a vállalat is? Általános probléma az is, hogy a munkahelyi művelődés nem kötődik a speciális vállalati problé­ mákhoz, hanem inkább külső elvárásokhoz igazodik. Ennélfogva funkciótlanná, „idegen testté” válik a vállalat tevékenységében. E rövid, kritikus megjegyzések után feltehetjük a kérdést: milyen tény­ leges funkciói lehetnek a kultúrának egy „hús-vér” vállalat esetében, mi­ lyen érdeke fűződhet egy vállalatnak a saját kulturális élete megszerve­ zéséhez? (Szándékosan használjuk a „saját kulturális élet” kifejezést, hogy ezzel is megkülönböztessük a munkahelyi művelődés szerintünk életidegen koncepciójától.) Nézzünk egy lehetséges tipizálást. A vállalati kulturális tevékenységet feloszthatjuk külsőre és belsőre. Az előbbi esetben a vállalat részt vesz, vagy támogat vállalaton kívüli (lokális, regionális, vagy akár országos) kulturális eseményeket, az utóbbi esetben pedig az eddig taglalt saját, munkahelyi kulturális életről van szó. Nagyjából az előbbi felosztást követve, a kulturális tevékenység két leg­ fontosabb funkcióját így fogalmazhatjuk meg: - a vállalat külső, környezeti (lakóhelyi stb.) kapcsolatainak fejlesztése, ápolása , a vállalati „im age” kialakítása, a vállalati propagandamunka kiegészítése; - a vállalati munkerő-gazdálkodás részeként a munkaerő-állomány „k ar­ bantartása” , minőségének javítása, a vállalati eredményesség szempont­ jából fontos „emberi, munkatársi viszonyok” fejlesztése, egyfajta vállalati „tu d at” (a vállalattal való azonosulás) megteremtése. Részletezzük tovább a jól szervezett vállalati kulturális élet lehetséges funkcióit (amelyeket így szétválasztani persze csak analitikusan lehet, a gyakorlatban nem): 45 �- munkaerővonzás és -megtartás (itt el kell ismerni, hogy a kultúra eb­ ben az esetben minimum járulékos szerepet játszik, döntően a különböző szociális juttatások és szolgáltatások - óvodai, bölcsődei ellátás, üdülés, stb. - esnek latb a); - kollektívateremtés, az emberi kapcsolatok ápolása (kiszakadva a munkavégzés hierarchikus és személytelen rendjéből, a kulturális esemé­ nyek - például egy kirándulás - találkozási alkalmakat teremthetnek ve­ zetők és beosztottak, különböző helyeken dolgozó munkatársak között, és ezáltal növelhetik, javíthatják a vállalati belső információcserét és az ered­ ményesség szempontjából oly fontos belső kooperációs hajlandóságot); - a vállalattal való azonosulás elősegítése (jóllehet elsősorban a siker, a vállalat gazdasági eredményessége növeli az azonosulást, a kultúrának itt is fontos kiegészítő szerepe lehet, jó belső kulturális programokkal és me­ cénásként szerzett publicitással, hírnévvel egyaránt); - munkaerőképzés, a munkaerő pszichikai és fizikai „karbantartása” , rekreáció, rehabilitáció. - reprezentatív, szimbolikus javak, események támogatása. (Saját, sike­ res művészeti csoport - például egy táncegyüttes - fenntartása, vagy egy híres kulturális intézmény, vállalkozás sponzorálása nagyon jól segítheti a vállalat „public relation” munkáját, a vállalati „im age” felépítését.) A felsorolás azt tükrözi, hogy a kultúra véleményünk szerint akkor leli meg igazi funkcióját egy vállalat életében, ha megtalálja azokat a kapcso­ lódási pontokat, amelyek a vállalati gazdálkodáshoz kötik. Ehhez viszont tudomásul kellene venni: a vállalat a társadalmi munkamegosztásban azt a szerepet kapta, hogy gazdálkodjon, jövedelm et termeljen. Létének ez elsődleges funkciója. Í rott malaszt marad minden olyan munkahelyi műve­ lődéskoncepció, amely ezt nem veszi tudomásul.* * Szerzőink tanulmányát vitaindítónak szánjuk. Szerkesztőségünk azt re­ méli, hogy a gazdaság és kultúra jelenlegi helyzetében eme speciális kérdés­ kör nem csupán a közművelődés szakembereit bírja szólásra. 46 �H A LÁ SZ P É T E R -S Z ÍJJÁ R T Ó A N D R Á S A dél-nógrádi ingázók * A nógrádi falvak lakossága sohasem tudott kizárólag a mezőgazdaságból megélni. A domborzati viszonyok, az aránylag kevés és gyönge minőségű szán­ tóföld, a nagy kiterjedésű erdőségek következtében a nógrádi parasztok telente erdőmunkával, szénégetéssel, fuvarozással egészítették ki a mezőgazdaságból származó jövedelmüket, s aki csak tehette - elsősorban a fiatalok - lejárt summásnak, napszámosnak az Alföldre. D e már a két világháború közötti idő­ szakban is egyre többen a vasútnál, vagy a főváros ipari üzemeiben keresték megélhetésüket. A kétlakiságnak és az ingázásnak tehát meg voltak itt a gaz­ dasági és társadalmi gyökerei, de a kereső lakosság nagyobb részére kiterjedő méreteket csak az 1950-es évek extenzív és koncentrált iparfejlesztésének kö­ vetkeztében kezdett ölteni. Ez volt egyfelől az erőteljes szívóhatás, amit az ipari központok, mindenekelőtt a főváros gyakorolt e térség falvaira, az 1960-as évek elején befejeződött kollektivizálás pedig, mely a parasztság egy részét fö­ löslegessé tette a mezőgazdasági ágazatban, a taszítóerőt szolgáltatta. Az in­ gázás társadalmi jelensége tehát alapvetően két gazdasági tényező hatására alakult ki, amit bizonyos leegyszerűsítéssel úgy jellemezhetünk, hogy a mezőgazdaság intenzív és az ipar extenzív fejlesztése közti különbség hozta létre. Mindehhez hozzájárult az ipar túlzott koncentrációja, valamint az a körül­ mény, hogy az újonnan alakult mezőgazdasági nagyüzemek a hagyományos pa­ raszti gazdálkodásnak kizárólag az alapanyag-termeléssel kapcsolatos tevékenysé­ gét vállalták, a gazdasági szabályozás kényszerűsége miatt úgyszólván minden egyéb (feldolgozó, kiegészítő) tevékenységről le kellett mondaniuk. Emiatt, to­ vábbá az infrastrukturális elmaradottság miatt meggyöngült a dél-nógrádi tér­ ség településeinek népességeltartó képessége, ezért megnövekedett a lakosság mobilitása, magyarán az elkívánkozása erről a vidékről. Az ilyesfajta elvágyó­ dásnak kétféle megnyilvánulási formája van: az egyik az elvándorlás, a másik pedig az ingázás, és rendszerint nem csak az egyéneken, hanem a körülménye­ ken is múlik, hogy valaki melyik formát választja. 1960 és 1985 között a tér­ ség településeinek mintegy 15 százalékkal csökken a lakossága. Ez a csökkenés azonban nem volt egyenletes, a térség keleti részén levő falvakban sokkal erő­ teljesebb fogyás figyelhető meg, míg a nyugati rész településeire inkább a né­ pesség stagnálása a jellemző. Lényegében hasonló területi eltérés figyelhető meg az ingázás vonatkozásában is, ami mutatja, hogy a kétféle társadalmi je­ lenséget legalábbis hasonló okok váltották ki. A térség keleti részén levő köz­ *Az Agrárgazdasági Kutató I ntézetben az Ipari Minisztérium megbízása alapján tanulmány készült a dél-nógrádi térség munkaerőhelyzetéről. A kutatómunka során a vizsgált térségből a fővárosba ingázók mintegy harmadánál - csaknem ezer személynél - részletes, kérdőíves felmérést végeztünk, társadalmi helyzetük, tagolódásuk, ingázásuk módiának feltárása érdekében. Vizsgálatunkat kiterjesztettük a tér­ ségben élő női munkaerő azon részére is, akik aktív korúak (14—55 évesek), s a felmérés idején munkahelyre nem jártak cl dolgozni. Körükben azt kutattuk, hogy különböző csoportjaik miként vélekednek az ingázásról, milyen képzettséggel rendelkeznek, szándékukban áll-e és milyen feltételek mellett a lakóhelyük közelében munkát vállalni. Végül arról is tájékozódtunk, hogy mi a vélemé­ nyük az ingázásról a térségben élő. az általános. és a szakmunkásképző iskola elvégzé­ se előtt álló (azóta már végzett) fiataloknak. 47 �ségekben (Garáb, Buják, Ecseg, Csécse, Bér, Vanyarc, Kisbágyon, Palotás­ halom, Egyházasdengeleg, Erdőtarcsa, K álló és Erdőkürt, valamint a nyuga­ tabbra eső területen Nézsa és Nógrád) az ingázók aránya megközelíti, eseten­ ként pedig meg is haladja a keresőképes korban levő lakosság 50 százalékát. Az ingázó vagy más néven „bejáró” munkások az életformájukkal járó uta­ zás időtartamát és körülményeit tekintve három nagyobb csoportra oszthatók. Az elsőbe tartoznak az egy-egy nagyváros, vagy ipari központ Szűkebb agglome­ rációjában élők, akik naponta legföljebb kétszer egy órát töltenek utazással, ami gyakorlatilag nem több, mintha valaki egy nagyváros egyik sarkából a másikba járna munkába; a másik csoport a távoli vidékekről bejáróké, akik rendszerint csak hetente, vagy kéthetente látogatnak haza - de egy-egy napra elosztva, vi­ szonylag kevés ideig vannak úton; s a két csoport között van a harmadik, akik a tágabb agglomerációban élnek: nem olyan messze, hogy túlnyomó többségük ne járhatna mindennap haza, de elég messze ahhoz, hogy ez a hazajárás na­ ponta 4-5 órát elvegyen az életükből. Ehhez a harmadik, legtöbb időt utazó csoporthoz tartoznak a dél-nógrádi térség ingázóinak többségét kitevő fővárosba járók, akikkel kapcsolatban ta­ nulmányunkban arra keressük a választ, hogy különböző rétegeiknél és cso­ portjaiknál milyen emberi, gondolkodás- és magatartásbeli lehetőségei lennének a helyben való munkavállalásnak, ha ehhez a jelenleginél kedvezőbb gazda­ sági feltételek jönnének létre a térségben. Az ingázók társadalmi összetétele. A vizsgálatba vont ingázók csaknem há­ romnegyede (73,4 százaléka) a férfi, azt mondhatjuk tehát, hogy az ingázás elsősorban a férfiakra jellemző. Különösen így van ez a családos kategóriá­ ban: az ingázó nők között jóval több (30,7 százalék) az egyedülálló, mint a férfiak között (24,0 százalék). A nők családban betöltött szerepével ugyanis kevésbé lehet összeegyeztetni az ingázással járó életformát, annál is inkább, mivel számtalan esetben az eljáró férfi helyét is nekik kell betölteniük a csa­ ládon belül. Hogy mennyire a család a motiváló tényező, mutatja, hogy a 20 évesnél fiatalabb korosztályban a nők jóval nagyobb arányban szerepelnek az ingázók között, mint az idősebb nemzedékeknél. Egy későbbi kérdésre adott válaszokból az is kiderül: az egyedülállóként ingázó nőknek csak elenyésző hányada (3,3 százalék) tervezi, hogy a családalapítás után is megőrzik ezt az életformát, míg az egyedülálló férfiak között ez az arány jóval nagyobb (17,2 százalék). Tanulságos megvizsgálni a fővárosba ingázók iskolai végzettség szerinti megoszlását. Legnagyobb csoportjukat - az összes ingázó egyharmadát — a szakmunkásvégzettséggel rendelkezők jelentik, valamivel kevesebben vannak azok, akik csak a nyolc általánost végezték cl. Ez a két csoport adja az egész minta kereken 64 százalékát. Viszonylag számottevő azoknak a száma, akik még a nyolc általánost sem járták ki, ők elsősorban az idősebb nemzedék képviselői, csaknem a felük 50 esztendősnél idősebb. Érdemes megfigyelni, hogy míg a férfiak között a szakmunkás-végzettségűek adják az ingázók legnagyobb hányadát (42,5 százalék), addig a nők túlnyo­ mó része (56 százalék) nyolc általánost végzett, és az ő esetükben mindössze 7,1 százalék a szakmunkás-képesítéssel rendelkezők aránya. A kiegészítő tanfolyamokat is főként a férfiak végezték el. Általában az ingázók körében igen nagy jelentősége van az iskolán túli képzésnek. Csaknem minden hato­ dik ember elvégzett az alapképesítéséhez még valamilyen tanfolyamot, a nyolc általánossal rendelkezőknek pedig egynegyede élt ezzel a lehetőséggel. Az 48 �adatok arról is árulkodnak, hogy a szakmunkás-képesítést is idősebb fejjel, már állásban végezte el az ingázók számottevő része. Témánk szempontjából mindez azért érdemel figyelmet, mert azt mutatja, hogy az ingázók jelentős része hajlandó a munkavégzés mellett szakképesítést szerezni, tanulásra vál­ lalkozni, tehát egy esetleges átképzésnek - bizonyos körben - meglennének az emberi feltételei. Az ingázók jóval kisebb mértékben rendelkeznek magasabb végzettséggel, mint általában a térség keresői. Már a középiskolát végzettek is igen csekély arányban találhatók a fővárosba ingázók között, ami azt mutatja, hogy a kö­ zépfokú végzettséggel rendelkezők inkább találnak munkát helyben vagy a közelben, mint a szakképzetlenek, illetve a szakmunkás-képesítéssel rendelke­ zők. Természetesen az is közrejátszik ebben, hogy a különböző speciális szakközépiskolát végzettek jórésze - akárcsak a felsőfokú végzettséggel rendelke­ zők túlnyomó része - nem ingázik, hanem a szülőhelyről való végleges elköl­ tözést választja. Vizsgáljuk meg a fővárosba ingázók szakképzettség szerinti megoszlását is. A különböző szakmák közül az úgynevezett építőmesteri a legelterjedtebb, a szakképzettséggel rendelkező férfiak közül minden negyediknek ez a szak­ mája. Ezt követi gyakoriságban a lakatosszakma, majd pedig az építési szak­ ipari szakmunkás-képesítés. Ez a három adja az összes szakképzettséggel ren­ delkezők 45,3 százalékát, de a férfiaknál ez az arány 50,3 százalék. Ezek te­ kinthetők az ingázók „hagyományos” szakmáinak, mert a fiatalabb korosztá­ lyoknál - különösen az „építőmesteri” - jóval kevésbé elterjedtek. A legfia­ talabbak számos újfajta szakra szóló képesítéssel rendelkeznek, de határozot­ tan egyikről sem mondhatjuk, hogy előtérbe került. A szakmával rendelkező férfi ingázók 40 százaléka egyértelműen az építke­ zéssel összefüggő különféle szakmákhoz kötődik, de ha ehhez hozzávesszük az egyéb rovatban szereplő, ritkábban előforduló, s ugyancsak az építkezéshez kapcsolódó szakmákat is, akkor megállapíthatjuk, hogy a fővárosba ingázó férfiak nagyobbik felének olyan szakmája van, ami elsősorban az építkezése­ ken hasznosítható. Ezt fontos tudnunk akkor, amikor azt latolgatjuk, hogy a fővárosba eljárók közül kiket lehetne helyben foglalkoztatni. Nem kétséges, hogy a vidék infrastruktúrájának esetleges fejlesztése számottevő beruházáso­ kat igényelne, ahol jól lehetne hasznosítani ezeket a fővárosba járó „építő­ mestereket” és más hasonló szakmával rendelkezőket, de ennyi építőipari szakmunkásra - főként hosszabb távon - semmi esetre sem lesz szükség a térségben, hiszen itt hozzávetőlegesen 650-700 fő, építéshez kötődő szakké­ pesítéssel rendelkező emberről van szó. Hasonló eredményre jutunk, ha megnézzük az ingázók munkakörök szerinti tagolódását. Összeadva az építkezésekhez kapcsolódó munkaköröket és ehhez hozzászámítva a segéd- és betanított munkások kétharmadát - ismereteink sze­ rint közülük legalább ennyien dolgoznak az építkezéseken - , akkor lényegében ugyanarra az eredményre jutunk, mint a szakképzettség vizsgálatánál, neveze­ tesen, hogy a fővárosba ingázók 50-53 százaléka munkakör szempontjából is az építkezésekhez kötődik, a férfiak esetében pedig ez az arány megközelíti a 60 százalékot. Többfelől is megerősítést nyert tehát, hogy a vizsgált térségből Budapestre ingázók közül legalábbis 1900-2000 fő különböző építkezéseken dolgozik, és ezekből kb. 1500-1600 személy a férfi. Esetleges munkaerő-átcsoportosítás 49 �szempontjából azonban két részre kell osztani őket. A férfiaknál maradva hiszen ők adják a fővárosi építkezésekre ingázók mintegy 80 százalékát - meg­ állapíthatjuk, hogy a nagyobbik felük tekinthető szak- illetve betanított mun­ kásnak, akiknél egy esetleges átcsoportosítás (átképzés) esetén meghatározó le­ het, vagy legalábbis nagyobb súllyal esik latba speciális szakképzettségük. A fő­ városi építkezésekre ingázók másik - az előbbinél valamivel kisebb - fele se­ gédmunkás, illetve kubikos, tehát nem rendelkezik szakképzettséggel. Ők azok, akiket átképzésük esetén nem köt különösebben a tanult - legföljebb a begya­ korlott — szakma. A fővárosba ingázó nők három nagyobb munkakörben találhatók: csaknem egynegyedük különböző vállalatoknál takarítónőként keresi a kenyerét, egyhatoduk betanított munkás, 8 százalékuk pedig ügyintézői, adminisztrátori munka­ körben van. Ez a három csoport adja az ingázó nők 46 százalékát, ami hozzá­ vetőlegesen 220-240 embert jelent. Ők azok, akik egy esetleges infrastrukturális fejlesztés esetén a helyben bővülő szolgáltatási szféra keretei között minden különösebb átképzés nélkül alkalmazhatók lennének. Témánk szempontjából nem közömbös, hogy a különböző nemű és korú in­ gázók milyen jövedelemért vállalkoznak erre az életformára. Az ingázásra kész­ tető okok között ugyanis az eddig említetteken kívül azt is megtaláljuk, hogy azonos munkakörökben, sőt: azonos munkáért a fővárosban jóval több fizetést lehet kapni, mint helyben. Ez nyilvávalóan összefügg a helybeli üzemek, főként a termelőszövetkezetek anyagi lehetőségeivel, de a vizsgált térség legtöbb tele­ pülésére jellemzőnek tekinthetjük, hogy - különösen a szakképzettséghez kötött munkakörök esetében - a kereseti különbség 1,5-2 ezer forint is lehet a fővá­ ros javára. Sajnos nincsenek adataink arra vonatkozóan, hogy hasonló munkakörökben a nem ingázók milyen fizetési színvonalat tudnak elérni, ezért csak azt tudjuk vizsgálni, hogy a fővárosba ingázók miként oszlanak meg a bevallott átlagos havi kereset, illetve az - ugyancsak bevallás alapján felmért - évi prémium alapján. Teljesen egyértelmű, hogy a férfiak átlagosan legalább 2000 Ft-tal megelőzik a nők keresetét: míg az előbbiek zöme a 6-8 ezer forintos sávban húzódik, az utóbbiak - jóval kisebb szóródással - a 4-6 ezer forintos tartományban mozog­ nak. A nőknél a prémium összege is kevésbé szóródik a férfiakénál, és min­ denképpen kevesebb azokénál. Az életkori sajátosságokat tekintve megállapít­ hatjuk, hogy ha a 20 évesnél fiatalabbak viszonylag alacsony kezdőfizetését nem számítjuk, akkor a különböző korcsoportok között nincsen különösebb el­ térés a havi keresetek tekintetében. Nyilvánvalóan azért, mert azokban a mun­ kakörökben, ahol az ingázók dolgoznak, elsősorban nem a szolgálati idő hatá­ rozza meg a fizetéseket. A prémiumok tekintetében sincs egyértelmű különbség a különböző korcsoportok között, legföljebb azt állapíthatjuk meg, hogy prémi­ um dolgában - főleg a férfiaknál - nagyobb a szóródás az ingázók között, mint a fizetésben. A fővárosba ingázók tehát, különösen pedig a 30 és 50 év közti férfiak, jóval az átlagos szint fölött keresnek, havi átlagbérük (7200 Ft.) legalább más­ fél ezer forinttal meghaladja a fizikai dolgozók országos átlagát. A jövedelem­ többletnek nyilvánvalóan az az oka, hogy a bejárók, ha már vállalják az ingázó életmóddal járó hátrányokat, akkor igyekeznek olyan munkahelyet és munka­ kört találni, ahol ezt a többletidő-ráfordítást és többletfáradságot megfelelő50 �en honorálják is. Az ingázók nagyobb részére jellemző viszonylag magas bérszínvonal számottevő tényező lehet egy esetleges munkaerő-átcsoportosítás esetén. A viszonylag magas jövedelemmel nyilvánvalóan szorosan összefügg az a kérdés, hogy milyen gyakran és főként milyen okok miatt változtatják az ingázók a munkahelyüket? Felmérésünk szerint a fővárosba járók több mint fele keve­ sebb mint bárom esztendeje dolgozik a jelenlegi munkahelyén, és még az 50 évesnél idősebbeknek is csak 46 százaléka mondhatja el, hogy tíz esztendőnél régebben van a jelenlegi munkahelyén. Valamivel nagyobb állandóságot mutat az ingázók munkakörhöz való kötődése, de e téren is aránylag számottevő mo­ bilitásnak lehetünk tanúi. Különösen a férfiakra jellemző, hogy gyakran vál­ toztatják a munkahelyüket, ugyanakkor ők azok, akik valamivel jobban ra­ gaszkodnak a munkakörükhöz, mint a nők. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy a fővárosba ingázók legalábbis egy jelentős része nem kötődik olyan erősen a munkahelyéhez, de még a munkaköréhez sem, hogy kellő indok vagy esetleg szükség esetén ne hagyná ott. Jelenleg ez a „kellő indok” egyértelműen az anyagiakat jelenti. A vizsgálatba vont ingázók 64 százaléka, tehát csaknem a kétharmada, legutóbb azért változtatott munkahelyet, mert „jobban fizetőt ta­ lált” . Ehhez képest az összes többi tényező (nem becsülték a munkám: 5,6 szá­ zalék, rossz volt a közlekedés: 7,8 százalék, a rossz munkahelyi légkör: 3,6 szá­ zalék, megszűnt az üzem: 15,8 százalék) jóval kisebb gyakorisággal szerepel az okok között. Hangsúlyoznunk kell, hogy az anyagiak miatti munkahelyváltozta­ tás elsődlegessége korra és nemre való tekintet nélkül jellemző az ingázókra. Ez pedig nagyon fontos szempontként érvényesülhet akkor, amikor felmerül a munkalehetőségek helyi szervezetben történő megteremtésének alternatívája. Az ingázó életmód és szemlélet főbb jellemzői. A következőkben megkísérel­ jük felvázolni azokat a legfontosabb tényezőket, amik a dél-nógrádi térségből a fővárosba ingázók életmódjára jellemzőek, hogy tisztázzuk, milyen emberi és társadalmi feltételei vannak az ingázó népesség helyhezkötésének. Azok, akik a vizsgált térségből a fővárosba járnak dolgozni, túlnyomó rész­ ben naponta járnak a munkahelyükre: a férfiak 90,8 százalékára, a nőknek pe­ dig 94,1 százalékára ez a jellemző. A hetente ingázók, vagyis a munkásszálláson lakók az ingázók egytizedét sem teszik ki, még a 20 évnél fiatalabbaknak is csak 15 százaléka vállalkozik a munkásszálláson való lakásra. Ebből az is következik, hogy a fővárosba ingázók túlnyo­ mó része a munkaidő leteltével késedelem nélkül utazik haza, legföljebb vásárol valamit. Ez jellemző az egész minta 80 százalékára, de még a 20 évnél fiatalab­ bak 73 százalékára is, pedig nyilvánvalóan őket vonzzák leginkább a „világvá­ ros” szórakozási lehetőségei. A dél-nógrádi térségből naponta ingázók túlnyomó részének tehát szórakozási, sportolási, művelődési lehetőség szempontjából úgy­ szólván semmit sem nyújt a főváros. A gyors hazautazás bizonyos mértékben kényszerűség is, ugyanis az ingázók legnagyobb részét (a férfiak 79 százalékát és a nők 90 százalékát) vállalati autóbusz szállítja. Ez igen jelentős lépés a vasúttal vagy az autóbusszal való utazáshoz képest és nyilván számottevő mér­ tékben hozzájárul az ingázó életmód elviselhetőségéhez. De még így is 3-4 órát vesz igénybe az oda- és visszautazás, vagyis ezek az emberek nem nyolc órát töltenek el naponta a munkával, hanem legalább tizenkettőt, de a várakozásókkal együtt inkább többet. Ez tehát bele is van kalkulálva a viszonylag magas kere­ setbe, s úgy is fogalmazhatunk, hogy az ingázók voltaképpen a napi 4-5 órai 15 �utazással keresik meg azt a fizetésbeli különbséget, ami a helyi és a fővárosi munkalehetőségek nyújtotta jövedelem színvonala között mutatkozik. A népgaz­ daság vagy a munkahely oldaláról azonban ez az autóbuszoztatás nyilvánvaló­ an tetemes költségtöbbletet jelent, és egy ésszerű gazdasági rendszerben meg­ felelő bérgazdálkodással annyi dolgozóval is meg lehetne oldani a termelést, hogy a jelenleginél jóval kevesebb ingázóra legyen szükség. Már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az ingázásnak komoly anyagi-gazda­ sági okai vannak. Nehéz eldönteni azonban, hogy a fő indítékok között a helyi, környékbeli munkalehetőség hiányának van-e döntő szerepe, vagy pedig annak a körülménynek, hogy bizonyos szakmákat, munkaköröket a fővárosban sokkal jobban megfizetnek, mint a vidéki munkahelyeken. Nos, a felmérés során ka­ pott válaszokból az derül ki, hogy mindkét tényezőnek meghatározó jelentősége van az ingázás létrejöttében és fenntartásában. A fővárosban tapasztalható jobb kereseti lehetőség valamivel erősebben nyom a latba, ám ennek nemek és kor­ csoportok szerint eltérő a súlya. Érdemes a kérdést egy kicsit közelebbről is megvizsgálni! Felméréseinkből kiderül, hogy alapvetően két tényező: a jobb kereseti és a közeli munkalehetőség hiánya okozza az ingázást. Ezek mellett az összes többi eltörpül. Mivel erre a kérdésre több választ is lehetett adni, azt mondhat­ juk, hogy ha - értelemszerűen —a gmk-zás lehetőségét is ideszámítjuk, akkor a megkérdezetteknek több mint háromnegyede a jobb keresettel magyarázta az ingázást, ha pedig a közeli munkahely hiányához hozzávesszük az „itthon nem tudja hasznosítani a szakképzettségét” című válaszokat, akkor ez az ok szerepel a válaszolók kétharmadánál. Jellemző, hogy míg a férfiaknál inkább a jobb ke­ reseti lehetőség dominál, addig a nőknél a helybeli munkalehetőség hiánya kerül előtérbe. Az is meggondolkodtató, hogy a fiatalabbaknál inkább az elhe­ lyezkedési gondokon, az idősebbeknél pedig a kereseten van a hangsúly az in­ gázás okait illetően. Miért ingáznak az ingázók? A kérdésre adott válaszokból az derül ki, hogy minden ingázónak pontosan két oka van arra, hogy ingázzék. A válaszoknak kereken 70 százaléka szigorúan anyagi jellegű: a munkalehetőségre és a kere­ setre vonatkozik. Ez egyben azt is jelzi, hogy milyen feltételeket kell elsősor­ ban megteremteni az ingázás mérsékléséhez, illetve ahhoz, hogy növekedjék a térség településeinek népességmegtartó képessége. És e téren nincs számottevő különbség az ingázók különböző rétegei között. Elképzelések az ingázás és az ingázók jövőjéről. Az ingázás bonyolult gaz­ dasági és társadalmi jelentőségének mérséklése, befolyásolása érdekében ho­ zandó intézkedések kialakítása és várható eredményessége szempontjából ko­ rántsem közömbös, hogy maguk az ingázók miként látják a sorsukat, hogyan képzelik el jövőjüket. Az ingázók zöme úgy érzi, egyszer s mindenkorra elkötelezte magát ehhez az életformához. Különösen a férfiak gondolkodnak így, és még a 20 esztendőn aluliaknak is csaknem kétharmada így vélekedik. Szembetűnő, hogy a nők között sokkal többen vannak azok, akik csak „né­ hány esztendeig” kívánnak ingázni. Ők elsősorban azok a családalapítás, vagy inkább gyermekszülés előtt álló nők, akik - mint egy másik kérdésre adott vá­ laszaikból kiderül - a családalapítás után már nem szándékoznak folytatni az ingázást. Mivel azonban a kérdés eldöntése végül is nem rajtuk múlik - mun­ 52 �kalehetőségtől függ elsősorban maguk is érzik helyzetük bizonytalanságát: az egyedülállóknak föltett kérdésre (családalapítás után is folytatni kívánják-e az ingázást?) a nőknek csak 3,3 százaléka válaszolt határozott igennel, 30 száza­ lékuk ,,nem” -et mondott, de mind a férfiak, mind pedig a nők 67-70 száza­ léka úgy nyilatkozott, hogy „attól függ” . Az ingázás mértékének változtatása, változtathatósága szempontjából nem közömbös, hogy maguk az ingázók miben látják ennek az életformának a fő hátrányait. A válaszolók egyötöde szerint az ingázásnak nincsen semmiféle hát­ ránya. Jellemző, hogy a tizenévesek 38 százaléka vallja ezt a nézetet, ami nem véletlen, hiszen náluk a hátrányok jelentős része (kevés idő a háztájira, épít­ kezésre, családra) nem vagy csak korlátozott mértékben jelentkezik. Leszámít­ va ezeket az „elégedetteket” , az ingázók 80 százaléka nagyon jól ismeri az életforma hátrányait: átlagosan 2,7 hátrányt jelöltek meg. A vála­ szok megoszlása nagyon tanulságos. A legtöbben a fáradtságot említették az in­ gázás legfőbb hátrányaként, nyilvánvalóan ez az a hatás, amit a legerősebben és főként pedig szinte állandóan érzékelnek. Ez az életkor előrehaladtával csak fokozódik: a 20 évesnél fiatalabbaknak csak alig több mint egyharmada pa­ naszkodik fáradtságra, az 50 évesnél idősebbeknek pedig több mint a kéthar­ mada. Hasonló jellegű a hiányos alvás szóvátétele is, de ebben nincs eltérés a különböző korosztályok között. Férfiak és nők egyaránt megállapították (csak­ nem minden második), hogy az ingázás miatt kevés idő jut a családra. Minden negyedik ingázó gondja, hogy kevés ideje jut a háztáji gazdaságra, de a legfiatalabbaknak emiatt egyáltalán nem fáj a fejük, a legidősebb nemzedéknek pedig szinte ez a legnagyobb gondja. Ezzel szemben éppen a fiatalok érzékelik erőteljesebben, hogy az ingázással töltött idő elvész a művelődés számára, s ők ebbe bizonyára a szórakozást is beleértik. Végigtekintve adatainkon, fölmerül, hogy miként alakul a kérdés visszája, vagyis milyen előnyökkel kecsegtet, ha valamilyen úton-módon csökkenteni lehet az ingázók számát? Más szóval: milyen kedvező változások következhet­ nek be, ha egy ingázó a helyben vagy a közelben való elhelyezkedéssel vállalja az átképzés nehézségeit, vagy esetleg a kevesebb fizetést? Mindenekelőtt nyil­ vánvalóan kipihentebb és magukat jól kialudt emberekké válnak, ami nagyon kellemes állapot, de ennek a pénzértéke nehezen fejezhető ki. Hasonlóképpen nem honorálja mai társadalmunk azt az időt sem, amit a szülők a gyermekekre fordíthatnak, tehát ez a könnyebbség sem lehet különösebben csábító. Marad az építkezésre, lakáskarbantartásra jutó időtöbblet, ami megintcsak nem igazi nyereség, mert legföljebb néhány esztendővel hamarabb készül majd el az a ház. Akárhogy is nézzük, egyedül a háztáji gazdálkodásban rejlő lehetőség ki­ használása - és az ebből eredő jövedelem - lehet az egyetlen kézzelfogható ellentétel, az ingázás felhagyásával járó keresetkiesés esetén. Ez valóban reá­ lis lehetőség lehet - az idősebb nemzedék számára, de nem a fiataloknak. Mint láttuk, őket - legalábbis egyelőre - nem érdekli a háztáji-házkörüli gazdálko­ dás, pontosabban csak annyira érdekli, amennyire az önellátás megkívánja, de körükben semmi esetre sem lehet a kisárutermelés az ingázás alternatívája. Meg kell tehát állapítanunk, hogy az ingázás „ kiváltásának” - bármilyen okból kerül rá sor - egyetlen lehetősége van, ha helyben vagy a közelben teremtünk olyan munkalehetőséget az eljárók számára, amivel azonos, vagy közel azonos, főmunkaidőből származó jövedelemhez tudnak jutni. Természetesen annak sem szabad elvetni a lehetőségét, hogy kellően előkészített és szervezett akciókkal az utazásból felszabaduló időt különféle helyi, mezőgazdasági és szolgáltatási 53 �jellegű kisvállalkozások irányába tereljük. Az ezzel kapcsolatos integrációs for­ mák megteremtésében igen jelentős szerep jutna a térség mezőgazdasági üzemei­ nek. Az előzőekben megtudtuk, hogy az ingázóknak csak egy meglehetősen szűk rétege van megelégedve ezzel az életformával, a többségük szerint számos hát­ ránya van annak, hogy - jobb híján - a fővárosba kénytelenek járni dolgozni. Önkéntelenül fölmerül a kérdés, hogy vajon ezek az emberek próbálkoztak-e helyben, vagy a közelben munkalehetőséget találni? A kérdés tulajdonképpen elméleti jellegű, hiszen próbálkozni sokféleképpen lehet, s a válaszolók nyilván ide soroltak a futó érdeklődéstől kezdve az alapos utánajárásig mindenfajta te­ vékenységet. Annál meglepőbb, hogy a válaszolóknak alig több mint egynegye­ de válaszolt igennel, a többségük - legyen az férfi vagy nő - meg sem pró­ bálkozott. Leginkább még a 2 1-3 0 évesek érdeklődtek közelebbi munkalehető­ ség iránt. Kiegészíti ezt a képet, ha megnézzük egy másik kérdésre adott vá­ laszok alakulását, amely így szólt: „Ismeri-e, hogy a falujában, vagy a közel­ ben milyen ipari üzemek, munkalehetőségek vannak? " A válaszokból az derül ki, hogy az ingázók nagyobbik része (56 százalék) ismeri ezeket a helyeket, 23 százalékuk ,,nem nagyon ismeri” , és csak 12 százalékuk árult el teljes tájéko­ zatlanságot. Ezekből a válaszokból, valamint az ingázók egy részével folytatott interjúk során nyert ismeretekből megállapíthatjuk, hogy a bejárók körében igenis beszédtéma a helybeli vagy a környékbeli munkalehetőségek helyzete. Ha nem is járnak rendszeresen és következetesen utána, azért, hogy úgy mondjuk, a „szemük sarkából” számon tartják a lehetőségeket. Az ingázó általában tud­ ja, hogy hová mennyiért lehetne elmenni, kit kellene megkörnyékezni (és mi­ vel), ha komolyan el akarna nyerni valamilyen jobbnak tűnő munkakört, amire a dolgok rendje szerint nyilván több jelentkező is pályázik. Valahogy úgy fest tehát a helyzet, hogy ha valaki valamiért (egészségi vagy családi ok, esetleg építkezés stb.) úgy dönt, fölhagy az ingázással és a környéken vállal munkát, az kellő kitartással — és esetleg némi áldozattal - előbb-utóbb talál is. De ilyen esetek inkább elszórtan jelentkeznek, s az emberek tömegesen egyelőre sem belső sem pedig külső okokból nem kényszerülnek arra, hogy föladják a fővárosba való ingázást. Reálisan gondolkodnak és tudják, évtizedek alatt megtanulták, erre érdemben aligha van lehetőségük. Pedig az ingázók 90 szá­ zaléka megfelelő anyagiak ellenében gondolkodás nélkül otthagyná fővárosi munkahelyét - és e tekintetben alig van különbség férfiak és nők, idősek és fiatalok között. 17 százalékuk már olyan munkahelyre is hazajönne, ahol ezer forinttal kevesebbet keresne, kétezerrel kevesebbért azonban már csak néhányan vállalkoznának. Nincsenek tehát szubjektív, érzelmi megfontolások, kizá­ rólag anyagiakon múlik az ingázás. És arra vajon vállalkoznának-e az ingázók, hogy a helyben vagy közelben lévő munkalehetőség érdekében átképezzék magukat, új szakmába tanuljanak be? E tekintetben az ingázók három, szinte egyforma nagyságú csoportra tago­ lódnak. Csaknem egyharmaduk úgy érzi, hogy vállalkozna egy ilyen „átkép­ zés"-re, új szakma tanulására; valamivel több mint harmaduk elzárkózik egy ilyen lehetőség elől, míg a harmadik - gyakorlatilag azonos súlyú - csoport nem tud dönteni, az „attól függ” szókép mögé rejtőzik. Az asszonyok több vállalko­ zó kedvet árulnak el, de még tanulságosabb a különböző korcsoportok válaszai­ nak megoszlása. A legfiatalabbakban van meg leginkább a készség az új szak­ ma tanulására, ugyanakkor bennük van a legtöbb bizonytalanság is. Az életkor 54 �növekedésével csökken az átképzésre való hajlandóság, de a bizonytalanság is mérséklődik. Az emberekben, ahogy korosodnak, egyre nagyobb arányú az eltö­ kéltség, miszerint ők bizony már nem tanulnak új szakmát, inkább egész élettükben megmaradnak bejárónak. Ha a százalékszámok mögé tekintünk, azt látjuk, hogy a vizsgált térségben mintegy 230-250 nő és 550-600 férfi, tehát összesen hozzávetőleg 800-850 in­ gázó munkás vélekedik úgy, hogy helyben, illetve a közelben létesülő mun­ kahely esetében önként vállalkozna új szakma megtanulására. Közülük elsősor­ ban a 40 esztendősnél fiatalabbak szándékát tekinthetjük reálisnak, tehát mint­ egy 600 fő „önként jelentkezővel” számolhatunk. Különösen kedvező - vagy éppen rendkívüli kényszerítő - esetben természetesen azok is új szakma tanu­ lására adhatják a fejüket, akik jelenleg bizonytalankodnak. Ha kiemeljük kö­ zülük a 40 évesnél fiatalabbakat és föltételezzük, hogy különböző körülmények hatására a felük az átképzés mellett dönt, akkor ez további 300-320 embert jelentene. Különböző jellegű átképzésekkel, illetve a jelenlegi szakképzettséghez iga­ zodó munkahelyek létesítésével tehát arra lehet számítani, hogy mintegy 10001200 jelenlegi ingázó térne vissza a térségbe dolgozni. Ez számottevően hoz­ zájárulna a dél-nógrádi térségben egy jelenleginél egészségesebb társadalmi szer­ kezet kialakulásához. Az aktív korú, jelenleg munkahelyre nem járó nők néhány sajátossága. Vizsgálatunkat kiterjesztettük a dél-nógrádi térségben élő női munkaerő azon rétegére is, amelynek tagjai aktív életkorúak (14-55 évesek), s a felmérés ide­ jén munkahelyre nem jártak el dolgozni. Ez a réteg természetesen nem egysé­ ges, megtalálhatók közöttük a háztartásbeliek, a gyes-en, a gyed-en lévők, a le­ százalékoltak és a bedolgozók. Körükben azt kutattuk, hogy milyen életkorúak, képzettségűek, mióta vannak otthon, korábban ingáztak-e, szándékoznak-e, szeretnének-e lakóhelyük közelében dolgozni, illetve, hogy milyen munkát végez­ nének szívesen. A célkitűzés teljesítése érdekében a dél-nógrádi térség 28 tele­ pülésén, összesen 308 aktív korú, jelenleg munkahelyre nem járó nők körében végeztünk kérdőíves felmérést. A vizsgálatba vont nők 91 százaléka férjezett, s 96 százalék dolgozott már életében valamilyen munkahelyen. E két vonatkozásban szinte alig van emlí­ tést érdemlő eltérés a különböző csoportok között. A gyes-en, gyed-en lévők alkotják a vizsgált rétegen belül a legnépesebb csoportot. Ők a legfiatalabbak, a leginkább kvalifikáltak: 25 százalék szak­ munkás, 25 százalék középiskolai végzettségű (egy részük szakmai tanfolyamot is elvégzett), s mintegy 6-7 százalék a főiskolai, egyetemi oklevéllel rendelke­ zők aránya. Ez utóbbiak többsége pedagógus. Viszonylag rövid ideje vannak otthon, átlagosan 2-3 éve. Mintegy háromnegyedük korábban is ingázott már, tehát lakóhelyétől távol(abb) is dolgozott. A jelenleg gyes-en, gyed-en lévők egyötöde budapesti munkahelyen is vállalt munkát. Az ingázó életmód a fiatal nők részéről mindaddig elfogadható, amíg férj­ hez nem mennek, építkezésbe nem fognak, s meg nem születik az első gyerek. Ezt követően erőteljesen módosul a véleményük, szinte kivétel nélkül hátrá­ nyosnak ítélik az ingázást. A gyes-en, gyed-en lévő kismamák közül fejezték ki legtöbben igényüket közeli - s számukra egyéb szempontból is megfelelő munkahely iránt. Az egy-két éves gyermekükkel (gyermekeikkel) otthon lévő asszonyokat nem 55 �számítva a többiek - tehát a régebben gyes-en lévők - szinte valamennyien kerestek (keresnek) már maguknak közeli munkahelyet, vagy bedolgozási le­ hetőséget, de ez a törekvésük nem járt sikerrel. Összegezve: a gyes-en, gyed-en lévő fiatal és viszonylag jól kvalifikált nők 77 százaléka részéről fogalmazódott meg közeli munkalehetőség iránti igény, s egy részük (27 százalék) már próbált is ilyet keresni, mintegy előre gondol­ kodva azzal a céllal, hogy majdan a család, a gyerekek és a munkahely adta feladatokat minél teljesebben, harmonikusabban tudják elvégezni, összeegyeztetni. Tekintettel arra, hogy a családos, gyermekes asszonyok többsége számára az otthon, a gyermeknevelés tennivalói a leginkább meghatározóak, ezért nem ritka, hogy kényszermegoldásként nem végzettségüknek, szakképesítésüknek megfelelő munkakörben helyezkednek el, s például betanított munkásként is hajlandók dolgozni - közeli munkahelyen. Ismereteik, szaktudásuk egy része így elvész, nem hasznosul. Foglalkoztatásuk tehát egyúttal azt a kérdést is felveti, hogy munkakörük és képzettségük összhangba hozható-e, s megszerzett isme­ reteik hasznosíthatók lesznek-e egy közeli munkahely létesítése esetén. A háztartásbeliek a vizsgálatba vontak között 17 százalékot képviselnek, de­ rékhaduk 31-40 éves. Ez a csoport a legképzetlenebb, 64 százalékuk nyolc ál­ talánost végzett csupán, de 19 százalék ennél is kevesebbet (hat-hét osztályt). Mindössze 17 százalékuk rendelkezik magasabb képesítéssel, szakmával. Az ingázó életmódot ők is megismerték, egynegyedük a fővárosban is dolgozott már. A háztartásbeliek alkotják azt a csoportot, amelynek tagjai részéről szinte teljesen egyezik a közeli munkahely iránti igény (69 százalék) és a tényleges, ám sikertelen próbálkozás ténye (71 százalék). Ügy véljük azonban, hogy ez a csoport képzetlensége, életkora, továbbá a megszokás (ide értve a gyerekne­ velést, idősek gondozását, kistermelést is) miatt valójában immobil, nem vál­ toztat státusán. Erre utal azoknak a magas aránya (46 százalék), akik immár 5 vagy több éve háztartásbeliek, s azóta sem sikerült munkahelyet találniuk. Egy részük anyagilag sincs különösebben rászorulva arra, hogy dolgozni jár­ jon, bár az otthoni bedolgozást - részben a nyugdíj, részben a kereset miatt közülük minden hatodik szívesen vállalná. A leszázalékolt nők csekély arányt képviselnek, ők a legidősebbek, képzett­ ségük szintje alacsony: egyharmaduk a nyolc általánost sem végezte el. Egész­ ségi állapotuktól függően ítélhető meg munkavállalási szándékuk, általános­ ságban alig felük jelezte, hogy szívesen dolgozna egy közeli munkahelyen. Mint­ egy 14 százalékuk otthoni bedolgozást vállalna. A bedolgozók csoportjában (23 százalék) azok a háztartásbeliek, leszázalé­ koltak, gyes-en, gyed-en lévők kerültek, akik a vizsgálat időpontjában ilyen tevékenységet folytattak. Átlagéletkoruk 36 év, 63 százalékuk már több mint hat éve végzi ezt a munkát. Említést érdemel, hogy a bedolgozók 20 száza­ léka szakmunkás, 74 százaléka befejezett általános iskolával rendelkezik, s mindössze 1 százalék járt nyolcnál kevesebb osztályt. (A fennmaradó hányad középfokú végzettségű.) A bedolgozóknak 47 százaléka cserélné fel jelenlegi státusát, s vállalna tel­ jes elfoglaltságot egy közeli munkahelyen. E feltehetően „életformává” vált te­ vékenység reprezentánsai nemigen próbálkoztak azzal, hogy a környéken munkát találjanak, mindössze 20 százalékuk kísérletezett ilyesmivel. A tárgyalt különböző csoportok képviselői szinte kivétel nélkül hátrányos­ nak, kényszermegoldásnak tekintik az ingázást, amit jelenlegi hovatartozásuktól 56 �függetlenül korábban többségükben maguk is kipróbáltak. Átlagosan kb. két­ harmaduk dolgozna szívesen lakóhelyéhez közel, 22 százalék inkább továbbra is otthon maradna (felük bedolgozást vállalna), és végül 11 százalék nem tud­ ja eldönteni, hogy mitévő legyen. Egy elképzelt munka, illetve munkahely körvonalazása is szerepelt a kérdő­ ív kérdései között. Összesen 251 értékelhető válasz, vélemény (kívánság) fel­ dolgozása alapján kitűnt, hogy a nők számára létesítendő munkahely, illetve az ott végezhető tevékenységek közül a következők kerültek szóba (az igényeket tekintve a különböző csoportok között nem mutatkozott említésre méltó elté­ rés): fizikailag könnyű, tiszta munkát (14 százalék), varrás, kötés, kézimunka (26 százalék), összeszerelés (8 százalék), csomagolás (6 százalék), anyagváloga­ tás (2 százalék), gépírás (2 százalék) és egyéb tevékenységek (2 százaléknál kisebb aránnyal), például takarítás, kertészeti, konzervipari, bőrdíszműves munka stb. Számos észrevétel, javaslat fogalmazta meg, hogy olyan munka volna megfe­ lelő a nőknek, amely mellett a családi, otthoni tevékenységeket is maradéktalanul el tudnák látni. Így szükség lenne: egy műszakos munkára 7 vagy 8 órai kezdéssel, továbbá 4-6 órás foglalkoztatásra. Az említettek mellett természete­ sen az anyagiak is meghatározó szerepet játszanak, „ . . . az alacsony kereseti lehetőség nem vonzó” . Ügy tűnik, hogy a dél-nógrádi térségben megkérdezett aktív korú, jelenleg munkahelyre nem járó nők közül elsősorban könnyű (ipari) betanított mun­ kára lenne vállalkozó, főleg a nagy többséget kitevő, általános iskolát végzet­ tek részéről. A kvalifikáltabbak (a jelenleg gyes-en, gyed-en lévők) esetleg az újonnan telepített munkahelyeken munkairányító és adminisztratív funkciókat tölthetnének be, vagy az idegenforgalom területén dolgozhatnának. Az iskolai tanulók pályaválasztási szándékai, ingázással kapcsolatos elkép­ zelései. Az általános iskolás fiatalok magatartása, gondolkodásmódja és törek­ vései nem függetlenek attól a környezettől, amelyben élnek. Az ifjú nemzedék nem csekély hányada - bizonyítottan - szülei nyomdokába lép, tanul, foglal­ kozást választ, majd dolgozni kezd, s talán ingázni is fog. . . Döntően erre a néhány kérdésre kívántunk választ kapni akkor, amikor a dél-nógrádi térség 20 településén az általános iskolák nyolcadikos (azóta végzett) tanulói köré­ ben kérdőív segítségével informálódtunk. 301 értékelhető adatlap feldolgozását végeztük cl, 144 fiú és 157 lány tanulóét. A kérdés így hangzott: „M i szeretnél lenni, ha felnősz?” A válaszok a vá­ gyakat jelölik, s nem bizonyos, hogy az elképzelések minden gyerek esetében megvalósulnak. Mégis érdekes, hogy - az ebben a korban már pályaválasztási szempontból zömében érett fiatalok - milyen foglalkozási struktúrát „fogal­ maznak meg” . Elkülönítettük a fiúk és a lányok válaszait. Jellemző különbségeket lehet az adatok alapján felfedezni. A fiúk 86 százaléka fizikai foglalkozást választott, a lányoknál ez az arány csupán 64 százalék. A fiúk csaknem fele ipari fizikai szakmát szeretne tanulni: ezen belül a gép- és motorszerelő (17 százalék), valamint a villamossági szerelő pálya (11 százalék) a legvonzóbb. Jelentős arányt képviselnek azonban azok is, akik - zömében a divatos, jól fizető - építőipari foglalkozások iránt érez­ nek. elhivatottságot (24 százalék) és kőművesek, ácsok, víz-, gázszerelők, bur­ kolok, festő és mázoló szakmunkások szeretnének lenni. A harmadik „legna­ 57 �gyobb” foglalkozási csoport a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmáké. E három „fő ” irány teszi ki a vágyak 80 százalékát! Szellemi foglalkozású (ér­ telmiségi?) csupán minden tizedik fiú szeretne lenni. Nem így a lányok! Mintegy 30 százalék választott a szellemi foglalkozások köréből, igaz, közülük minden harmadik irodába vágyik. A lányok fizikai szak­ mák iránti vonzódásában a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozások a leg­ erőteljesebbek (23 százalék), de az ipariak között a varrónő, szabász, bőrdísz­ műves mesterségek is figyelemreméltó presztízst vívtak ki maguknak. A legközelebbi év(ek)re vonatkozó elképzelések szerint a fiúk 3 százaléka nem tanul tovább, dolgozni megy; 1 százalék otthon marad egy ideig. Ez öszszesen 4 százalék. A lányok közül egyelőre többen terveznek így: 7 és 3, öszszesen 10 százalék. A fiúk 71 százalék (a lányok 47 százaléka) úgy képzeli, hogy szakmunkásképző iskolában tanul tovább. Szakközépiskolába igyekszik 19 és 35 százalék, gimnáziumba pedig 6 és 8 százalék. A középiskolába (szakközépbe, gimnázi­ umba) igyekvők között több mint másfélszer annyi a lány, mint a fiú (43 és 25 százalék). A tendencia tehát egyértelmű: a fiúk mielőbb szakmát kívánnak szerezni, majd munkába állni és jól keresni. Hol? 58 százalékuk lehetőleg a lakóhelyén vagy annak közelében, 10 százalék vál­ lalná az ingázást, 33 százalék nem tudja még. A lányok még jobban kötődnek: 70 százalék közeli munkahelyről álmodik, 10 százalék ingázna (mint a fiúk!), és csupán 20 százalékuk bizonytalan. A megkérdezett 14 évesek mintegy 30-40 százalékától (beleértve a bizonyta­ lankodókat is) tehát nem „idegen” az ingázás gondolata, mint lehetőséget nem vetik el határozottan. Vizsgálatunk során kérdőív segítségével 36 fő dél-nógrádi lakhelyen élő vég­ zős szakmunkástanulót is megkérdeztünk arról, hogy mi a szándéka az iskola elvégzése után, illetve hogy hol szeretne dolgozni: vállalná-e az ingázást? A 22 fiú és 14 lány (különböző szakmunkásképző iskolák azóta végzett tanulói) a következő válaszokat adta: Dolgozni fog Továbbtanul Nem tudja fiúk % 64 43 9 27 IOO Lehetőleg közelben szeretne dolgozni Vállalja az ingázást Nem tudja lányok % 43 14 IOO 46 93 27 7 27 100 100 A különbség a fiúk és a lányok válaszai között ismét jellemző: a lányok számottevő hányada továbbtanulási terveket forgat a fejében, s nem szeretne ingázni. A 14 éves lányok válaszaihoz képest a 17 éves végzős szakmunkásta­ nulók véleménye egyértelműen elutasító az ingázással szemben. A fiúk esetében más a tendencia. Ügy tűnik, hogy az életkorral növekszik az ingázást vállalók aránya. A dél-nógrádi térségben élő, s megkérdezett fiatalok tudatában, jövőre vo­ natkozó elképzeléseiben mindazon gazdasági-társadalmi viszonyok tükröződnek, amelyek az idősebb nemzedék (így szüleik) magatartásában, törekvéseiben is hatnak. 58 �A népi értelmiség útjairól Beszélgetés Kristó Nagy Istvánnal Kristó Nagy Istvánt, a Magvető Könyvkiadó főszerkesztőjét mondják irodalomtörténésznek, kritikusnak, hivatásos irodalmárnak, népfront­ funkcionáriusnak, lakása ajtaján viszont zománcozott tábla hirdeti: G Y Ó G Y S Z E R É S Z . Ám ha pontos akarok lenni, azzal jellemzem élet­ útját is megszabó személyiségét: jelen levő. Kamaszkorától részese az irodalmi-politikai folyamatoknak, eképp tehát ma már: tanú. - Már gimnazistaként és egyetemistaként vonzott az irodalom, a politika. Mégis gyógyszerészként vonultál be 1943-ban a kecskeméti laktanyába! - Az irodalom mindig érdekelt, a kelleténél jobban is, amit azért mondok, mert a két világháború között az egész magyar kultúra, sőt a népképviselet is túlságosan irodalmizálódott, minthogy a politika nem tudott szabadon kibontakozni. Tehát a '30-as években az akkori fiatalság az irodalomtól kapott indíttatásokat. Előbb Ady, Móricz, Szabó Dezső, majd a másik gene­ rációból Németh László és Kodolányi János műveiből. Természetesen érzékel­ tük a Féja Géza, Kodolányi János, Sinka István, Tamási Áron, Veres Péter magyarságfelfogásának történelmi-politikai súlyát is. Illyés Magyarok című könyve pedig valósággal kinyilatkoztatás számba ment! Ezek az áramlatók egymásba kapcsolódtak. A Válasz, a Tanú (aminek teljes sorozatát Tóth Lászlótól vettem meg Kecskeméten pár pengőért, mert ott hevertek nála jó­ formán eladhatatlanul), továbbá a népi jobbszárny folyóirata, a Magyar Élet, Magyar Út, s ezeknek a még jobboldalibb kecskeméti kisöccse, a Hajnalodik című folyóirat eljutott azokhoz a fiatalokhoz, akik tájékozódni próbáltak. A ma már viszonylag jól elkülöníthető irányzatok persze akkor együtt, egyszerre hatottak ránk. A fenti névsor ugyanis még igencsak hiányos, hiszen a fel­ sorolt népi írók híveire kezdettől hatással voltak a falukutató szociológusok, szociográfusok, az általuk képviselt szakszerű népismeret, amit legfőképp az alföldi paraszti reformatizmus, liberalizmus jellemzett. De hatással volt ránk a Szekfű Gyula-féle tudományosság is, ami pedig katolikus volt, és hiába ro­ hant ki ellene Szabó Dezső, mert például én magamban Szekfűt éppúgy el tudtam abban az időben is fogadni, mint akár Németh Lászlót. És hatott ránk Karácsony Sándor is. - Kiket ismertél meg közülük személyesen még azelőtt, hogy bevonultál volna Kecskemétre? - Először Erdei Ferencet ismertem meg 1938-ban. Utána Veres Pétert, Németh Lászlót, Karácsony Sándort, Erdélyi Józsefet, Gulyás Pált, Sinka Istvánt, Kodolányi Jánost, Somogyi Imrét, Tamási Áront, Szabó Pált, Illés Endrét, Darvas Józsefet, s kapcsolatom velük halálukig tartott. Sőt tovább, hiszen most rendeztem sajtó alá Veres Péter kiadatlan naplóit. Ismertem a Tanú kiadóját, Tóth Lászlót is. E kapcsolatok létrejöttében szerepet ját­ szott indukciósan a vásárhelyi gimnáziumban tanárom volt Tálasi István (a 59 �későbbi akadémikus néprajztudós), de nem kevésbé hatott a szegedi egye­ temen Bálint Sándorral, Ortutay Gyulával, s az idősebb professzorokkal: Kerényi Károllyal, Sík Sándorral, Szent-Györgyi Alberttal való megismerke­ désem. Az ő hatásuk, párosulva a Németh Lászlóéval, megakadályozta, hogy beleragadjanak valami alföldi népiességbe, provincializmusba, ami ebben az időben az én nemzedékemet tekintve reális veszély volt. Ők az európaiságot éppúgy képviselték, mint a magyarság eredendő értékeit. Ezért is olvastam szívesen Cs. Szabó L ászló, Szerb Antal könyveit és a modern európai iro­ dalmat. - Pedig igen nagy volt a különbség Európa és a félfeudális, „ neobarokk” Magyarország között! - Igen, de épp ezt akarta az ember magában megszüntetni. Erre ösztökél­ tek furcsamód olyan hatások is, mint a cserkészeté, ami áttételesen az angol polgári liberalizmust közvetítette az ifjakhoz, Hódmezővásárhelyen éppen­ séggel annak eredeti protestáns változatát. Mindebből talán kiviláglik, hogy amikor magamról beszélek, a magyar népi értelmiség jórészének tipikus fej­ lődési folyamatát tárom a mai olvasó elé. Szeretném érzékeltetni, hogy a népiség korántsem jelentett valamiféle romantikus, befelé forduló elzártságot, s hogy ezt a népiséget a protestantizmus éppúgy színezte, mint a radikaliz­ mus és a szocializmus gondolata. Manapság sokan állítják, hogy ők „már ak­ kor” szocialisták voltak. Én mindenféle rokonszenveim ellenére jóval a felszabadulás után lettem csak az, s ezt tartom tipikusnak. Amikor bevonultam Kecskemétre, más fiatalokkal együtt én is sokrétűen tájékozott voltam, de egyetlen irányzathoz se tudatosan elkötelezett. - Akkor már folyt a háború. . . - Voltál katona? - Voltam. - Akkor érted. 1944 januárjában a tiszti iskolán már tanították a T 34esek adatait: annak tornya egyetlen, 15 centiméter vastag acéltömbből készült, és 15 centiméteres ágyú volt benne. Bárki kiszámíthatta, mi lesz abból, ha szembekerülünk. Úgyhogy elhatároztam, ha megint behívnak, inkább katonaszökevény leszek. Később találkoztam a frontra kivitt századomból egy em­ berrel. Elmondta, hogy tíz perc alatt rajta kívül mindenki odaveszett. A kecs­ keméti parasztság legjava fiataljai! Gondolhatod, milyen iszonyatos hálál várta őket: ott sültek meg azokban az égő koporsókban! - Mikor ismerted fel, hogy a náci Németország veszít? - Nem könnyű kijelentenem, de már 1939-ben! - Mindenki más ezt tenné, felteszem én is a kérdést: mivel tudod ezt bizo­ nyítani? - Akkori leveleimmel, de méginkább a kor, s benne a magam, s hozzám hasonlók nagyon összetett helyzetének ismertetésével. A mából nézve úgy fest a kor: volt egy dühös, népi-paraszti radikalizmus, amely Veres Péter és az agrárszocializmus hatására akár a fegyveres harctól sem riad vissza, és volt egy polgári radikalizmus, amely az előzőhöz hasanlóan határozottan antináci, ám nincs ereje a polgári fejlődést átugorva rögvest szocializmusra törni. Én egyiket se vallottam, kétségeim voltak. A gyógyszerészetnek köszönhetően a természettudományos képzettség minden tekintetben eleve a realizmus felé terelt: ezt sem, azt sem tartottam Magyarországon egyértelműen kivihetőnek. Viszont a gyógyszerészeten keresztül elsajátított közegészségügyi szemlélet le­ hetővé tette számomra a hazai szociális problémák megértését. Világnézetemre 60 �a népiség, európaiság, természettudományosság egységesen hatott, emiatt sok­ felé vonzódtam a népi irányzatok közül, de nem volt kétséges előttem, hogy Magyarországon a szociális megújulás elkerülhetetlen. Ez, valamint a nácinémet törekvések lelepleződése arra indított, hogy 1938-ban ügyvéd nagy­ apám tizenvalahány hold földjének árát megörökölve - ami akkor nagy pénz volt! - a népi jobboldal egyik kiadója, a Turul Kft. tőkéstársaként azt az utolsó fillérig „elverjem” . E kiadó segítségével (melynek a Turul Szövetség­ hez kevés köze volt, annak csak a nevét vette fel) igen sok magyar író köny­ vének megjelenése nem kis mértékben az én pénzemen valósult meg a negy­ venes években. Még negyvenöt után is, minthogy akkor voltaképpen ugyanaz a cég a Misztótfalusi Szövetkezetté alakult át. Mások pénze, földje is elúszott ott, dehát nem bántuk, hiszen úgyis elvették volna. . . - S ezt tudtátok már a negyvenes évek elején? - Sejtettük. - Milyen könyvekké vált a pénzed? - No várj, hadd böngésszem a neveket a könyvespolcomon. . . Így jelent meg Németh László és Kodolányi János több tanulmánykötete, Szabó Pál szá­ mos regénye, köztük a Lakodalom, keresztelő, bölcső, Erdélyi József néhány könyve, Jankovich Ferenc irodalomtörténete, Győrffy István hatalmas néprajzi sorozata, Szűcs Sándor néprajzi munkája, s bármily skandalum - még téged is meg fog lepni! - Pudovkin Filmesztétikája! Mi adtuk ki Gombos Gyula tanulmánykötetét. . . A felszabadulás után Veres Péter, Kovács Imre nem egy könyvét és természetesen továbbra is Németh Lászlót. No és kiadtuk Kormos István első verseskötetét, Hamvas Béla művészeti tanulmányát, a Lengyel Balázs szerkesztette Új Hold több számát, és még számos művet. A felsorol­ tak mutatják, hogy ez a népi kiadó sem volt túlságosan zárt, netán elfogult. Természetesen mindez nem annyira az én érdemem volt, hanem mindenek­ előtt Hartyányi Istváné, Szíjgyártó Lászlóé, Gombos Gyuláé és később Szíj Rezsőé. Ők voltak a kiadó vezetői, de nem kis mértékben érvényesült a Kodo­ lányi és Vatai László ideológiai befolyása is. Ök azonban nem foglalkoztak magával a kiadással, csak a hatásuk érződött. Ma már lehet és kell is erről szólni, noha a Misztótfalusi emberei általában hallgatnak arról, hogy a Misz­ tótfalusi a Turul Kft-től származik, mert kompromittálónak érzik. Pedig nincs mit szégyellni a bonyolult helyzet kicsikarta formális és igazi megalkulvások, taktika és ravaszkodás miatt. - Katonáskodásod előtt és után egyaránt kapcsolatban álltái a kiadóval? - Igen, s ez azért fontos, mert egyebek mellett ez is közrejátszott kecske­ méti kapcsolataim alakulásában, de a katonaidőmben hozott döntésem meg­ hozatalában is. Kecskemétre a gazdasági fellendülés hatására beszivárgott a városba némi liberális polgári levegő, ami Tóth László nevével jellemezhető, és megjelent a népi jobboldal képviseletében Kiss Barnabás Hajnalodik című folyóirata, amelyben, mint említettem volt, fiatalemberként többször írtam. Mai szemmel nézve nem éppen helyeslendő cikket is, amit azért említek, hogy lásd: a Hajnalodikot nem azért hoztam szóba, mert mentegetni kívánom, ha­ nem hogy felhívjam a figyelmet arra, ideje lenne ennek a folyóiratnak (mint általában a népi jobboldal folyóiratainak) történetét is feldolgozni: kritikával, objektíven. Nem feledve az értékelésnél, hogy Kecskemétnek azért az ellenforradalmi hagyományai is megmaradtak. . . A Hajnalodik elemzése persze nem lesz könnyű feladat, hiszen például írtam bele egy cikket a magyar ifjú­ ság egészének világnézetéről, jobboldali hangoltsággal, pedig akkor már én 61 �is benne voltam egy illegális németellenes szervezkedésben, s a cikket figye­ lemelterelésül publikáltam. - Milyen akció volt ez? - Az úgynevezett „Diákegység mozgalom” -nak volt az akciója, amit még Szegeden Szent-Györgyi Albert kezdeményezett, de amiből a jobboldali egye­ temi ifjúsági szervezetek bevonásával országos mozgalom lett. Ennek célja pedig az volt, hogy ezeket a szervezeteket, köztük a Turul Szövetség belső ellenzékét a „Diákegység mozgalom” viszonylag demokratikus és liberális szemléletével balra vigyük. Kiss Sándor és Vitányi Iván erről érdekes, nagy munkát adott közre, nem részletezem.. . A mozgalom egyik sarokköve a Szegedi Egyetemi Ifjúsági, a másik a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége volt. Kétségtelen, hogy az egész magyar egyetemi és főiskolai ifjúság meg­ csontosodott fasiszta vagy fasisztoid szervezeteit bizonyos mértékig kibillen­ tettük addigi szilárdságukból. A fiatalok nem mind lettek baloldaliak, de például a Turul ellenzékéből nőtt ki a Bolyai népi kollégium, és a Turulon belül létrejött kis baloldali csoport visszahatott a Turulra. A népi kollégisták aztán kiléptek a Turulból, létrehozták a Győrffy kollégiumot, amely azután hatott az egész magyar egyetemi ifjúságra, a legkülönbeknél egészen a fegy­ veres ellenállásig. A dolgok tehát összefüggnek! - Negyvenháromban hívtak be a nehézpáncélosokhoz. Elmondtad, mit lát­ tál ott „alulnézetből”’. Előtte viszont „felülnézetből” igencsak széles országos áttekintést szerezhettél, hiszen a miniszerelnökségen dolgoztál. .. - No nem a miniszterenökségen, hanem az arról levált Gazdaságpolitikai Szolgálatnál. 1942 őszétől. De bármily képtelenségnek hangzik, ott is főként irodalmi dolgokkal foglalkoztam: például a lillafüredi írótalálkozó hozzászó­ lásait rendeztem sajtó alá. Ez a kiadvány azonban sosem jelent meg. Teljes anyaga ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban v a n .. . És a „Hasznos Könyvtár” című nagy példányszámú, népszerű füzetsorozatot szerkesztettem még ott. - Arról már másutt szóltál, hogy vásárhelyi középiskolásként (a népi jog későbbi kutatójával, Tárkány Szűcs Ernővel, s más diáktársaiddal együtt) 1 938 tavaszán megalakítottátok a Márciusi Front diáksejtjét... Most elmond­ tad egy ifjú értelmiségi politikai fejlődésének folyamatát, illetve e folyamai sok részletét, a hatásokat, amik befolyásolták szemléleted. A kecskeméti kato­ náskodás „eredményeképp” aztán katonaszökevény lettél. Ez az időszak hogy telt? - Jól is, rosszul is. Voltak okmányaim, de végül épp emiatt buktam le. Elkaptak, a táskámban egész csomó kitöltetlen vezérkari okmányt találtak. A Margit körúti katonai börtönbe vittek. Egy hónapot töltöttem ott, s a szó legszorosabb értelmében: még sötétebb helyeken. Volt, akit mellőlem vittek cl, hogy kivégezzék. . . Szerencsémre aztán már olyan zűrzavar volt, hogy meg­ szökhettem. - A felszabadulást valósággal eufórikusan élte meg nemzedéked. Te? - A Margit körút után képzelheted! A Misztótfalusinál végzett munkám mellett a Független Kisgazdapárt ifjúsági szervezetében, a Független Ifjúság­ ban dolgoztam Barcs Sándor, Bognár József, Ortutay Gyula, Pesta László csoportjához kapcsolódva. (Mindig együtt tevékenykedünk, élők, a Hazafias Népfrontban, amelynek egyik művelődéspolitikai vezetője vagyok). Aztán vál­ toztak az idők, megint jól jött a gyógyszerészet, 1957-ig pesti patikusként kerestem a kenyeremet. - Ekkor sem szakadt meg azonban kapcsolatod az irodalommal! - 1947-ben Németh László legidősebb lánya, Magda, még egyetemistaként, 62 �kezdeményezte, hozzunk létre irodalmi kört. Baráti kör volt ez eleinte inkább, mint irodalm i.. . Németh Magda, Stetka Éva, Ordas Iván, Tóth Tas, Tornai József, Zombori É va alkotta a magot. Később a Belvárosi kávéházban, majd a Metropolban a ’6o-as évek végéig rendszeresen sokkal nagyobb körben talál­ kozó csoportot alakítottunk ki: Ágh István, Csoóri Sándor, Forgács Péter és felesége Török Eszter (orvosházaspár), Gyurkó László, Hernádi Gyula, Horgas Béla, Jancsó Miklós, Konrád György, Kovács Ferenc fotóművész, a Levendel család, Marsall László, Mészáros László, Orbán Ottó, Orosz János, Parancs János, Perhács László, Sík Csaba, Sükösd Mihály. . . Bizonyára többeket kife­ lejtettem a sorból. Ez a társaság szoros kapcsolatban állt Fodor Andrással és körével is. Gyakran megfordult köztünk Nagy László. Lehet, hogy ennek a Belvárosi Körnek egyik kezdeményezője voltam, de semmi esetre sem hang­ adója. Viszont 1959-től legtöbbüknek sokat segíthettem a Magvető Könyv­ kiadó lektoraként. Ugyanakkor festő barátaim révén már az ’ 50-es évek elejé­ től szoros kapcsolatban álltam Kassák Lajossal és körével, s persze nem sza­ kadt meg soha a kapcsolatom az idősebb népi írókkal, Erdélyi Józseffel, Kodolányival, Némethtel, Sinkával, Veres Péterrel. Mondhatni én harcoltam ki és szerkesztettem az első felszabadulás utáni Sinka-kötetet, az első Németh Lászlótanulmánykötetet, több Kodolányi-művet és szerkesztettem a szintén nehezen megjelentethető Erdélyi- és Veres Péter-köteteket. Mert még a ’6o-as évek elején is napról napra meg kellett küzdenünk a dogmatizmussal a Magvetőn belül is. A „pallosjog” nem csak a népi írókat sújtotta. Én szerkesztettem az épp oly kényes Füst Milán-, Kassák-, Krúdy-köteteket is. Mindezek megje­ lentetése folyvást akadályokba ütközött, és a dogmatikus szemléletet alig is sikerült volna leküzdeni, ha a kiadó igazgatója nem Kardos György lesz (aki igazgatói tevékenysége során maga is fejlődött), és ha az egész magyar műve­ lődéspolitika vezetése nem Aczél György kezébe kerül. Persze a Magvetőnél sem magam csináltam mindazt, amit felsoroltam. Szemléletemmel nem voltam egyedül. Ugyanúgy gondolkodott már az ’ 50-es években Tóbiás Áron, Szom­ bathelyi Ervin, Nemeskürty István, ők azonban az ’ 50-es évek végére mind alulmaradtak a balos irányzatokkal szemben. Engem épp Nemeskürty „csem­ pészett be” a Magvetőhöz a maga helyére, amikor átment a filmszakmába. Azt meg, hogy végig megmaradhattam a kiadónál, elsősorban Kardos György­ nek, de nem kis mértékben az 1938 óta a K IE-ből ismert (megint bezárul egy kör!) Köpeczi Bélának (egy időben kiadói főigazgatónak) köszönhetem. No és szerepe volt megmaradásomban Nonn Györgynek, a Kossuth Kiadó igazgatóhelyettesének is, aki viszont „.megbízhatóságomat” igazolhatta, mint­ hogy még a '45 utáni ifjúsági mozgalomból ismert, számon tartotta ellenállási múltamat és tudta, hogy a Kisgazdapárt balszárnyához tartoztam. A Magvető­ nél pedig egy-egy ügyben fontos szövetségeseim voltak - s én is nekik Csanádi Imre, Sík Csaba, aztán Jólesz László, Kajetán Endre, Mátyás Ferenc, Rayman Katalin és néha mások is. - Fantasztikus tabló.. . Úgy fest előttem, mint az első magyar felelős kor­ mányt bemutató régi nyomatok: mindenki rajta van, aki számított. .. - A fentiekből netán olyan kép bontakozhatott ki, hogy teljesen a népi irány mellett köteleztem el magam, bár Füst Milán, Kassák és mások neve talán jelzi, hogy az urbánossággal, az Európával való szellemi kapcsolatom sosem szakadt meg. Hadd tegyen hozzá mindehhez, hogy a Magvetőnél a fő tevékeny­ ségem éppen a „Világkönyvtár"-sorozat szerkesztése volt. Ez az, amit Nemeskürtytől vettem át. Persze, ezt sem magam csináltam, döntő szerepe volt ben­ 63 �ne Rayman Katalinnak, aki később a Magvetőtől került át a Nagyvilághoz. A „Világkönyvtár” első száz köteténél különb sorozat, máig is állítom, nem született sehol a világon. De a balos bizalmatlanságra jellemző, hogy noha az én fő érdeklődésem és ismereteim elsősorban az angol és német nyelvű iro­ dalmakra irányultak, mégis nekem (aki egy szót sem tudok franciául) kellett szerkesztenem az első Beauvoir-kötetet (1961.) és Camus Pestis-ét (1962.). Mert más lektor ezt egyszerűen nem vállalta, vagy nem vállalhatta. - Fordítottál is .. . - Angolból, németből fordítottam, de a nyugati irodalmak mellett legalább olyan fontosnak tartottam a szomszéd népek irodalmát, s módomban állt ten­ ni egyet, s mást a szocialista irodalom elvi-eszmei képviseletében is: én szer­ kesztettem Pogány József idevágó tanulmányainak kötetét éppúgy, mint a fiatal Illés Lászlóét. - Kiket fordítottál? - Például K afka Ameriká-já t , amit fő műnek tartok. Aztán B runo Apitz, Albert Maltz, Herbert Read egy-egy könyvét. . . És másokat is. - S most? - Nem fordítok! Read Arp-könyve volt az utolsó fordításom. Öt, tíz, netán húsz forintos órabérért egyszerűen nem kifizetődő. Vagy olyat fordítok, ami szívügyem, az viszont nehéz munka, vagy nem csinálom. Alantas művek fordí­ tására, amik „haladósabbak” , s így valamivel kifizetődőbbek, sosem vállalkoz­ tam. - Egy bakugrással hadd szökjek át a világirodalomtól a „ vidéki” irodalom­ ra, helyesebben a vidék irodalmára. M i a véleményed a vidék irodalmának helyzetéről? - Az, hogy „vidéki irodalom” : fából vaskarika! Egy Faulkner, vagy más, nem is értené, mit fed. Ez amolyan „fővárosi provincializmus” . . . Az, hogy vidéken él és kiadót kap az irodalom, létszükséglet kellene legyen nálunk is. Dohát a vidéki könyvkiadás például most is csak szerveződik. . . - Vajon, miért? - Nem anyagi okokból, nem is a szellemi erők hiánya miatt. Inkább talán azért, mert a vidéki centrumoknak nincs eléggé szerves kapcsolatuk a tájjal. Hogy egy olyan példát mondjak, amit ismerek: Szegednek Hódmezővásár­ hellyel. A vásárhelyi Kárász József messzebb van Szegedtől, mint Budapest­ től! - A magyar irodalmárok közül neked van az egyik legnagyobb kincseslá­ dád, dugig publikálatlan levelekkel, kéziratokkal, dokumentumokkal az el­ múlt fél évszázad megannyi írójától, költőjétől, sőt, tudósától. Nem gondolod, hogy előkerülhetnek, napvilágot láthatnak immár ezek az anyagok? - Néhányat publikáltam közülük az elmúlt években, s több más, birtokom­ ban levő dokumentumot is örömmel átadnék a nyilvánosságnak. Például a lil­ lafüredi írótalálkozó már említett, eddig meg nem jelent anyagát, de más kortörténeti, irodalomtörténeti érdekességet is. Sajnos, úgy tapasztalom, egye­ lőre, eléggé érthetetlen óvatosságból, ódzkodnak a folyóiratok ezek közlésé­ től. Rajtam mindenesetre nem múlik. - Egy magyar irodalmár fél évszázados útjáról szólni, azt jelenti: itt tar­ tunk. Utódgenerációitoknak mindenesetre sokat jelent a ti megszólalástok az alaposabb tájékozódást az eltűnt időben. Befejezésül abban a reményben köszönöm meg az interjút, hogy kinyitott kincsesládádba bekkukkanthatnak majd az olvasók is! G U L A Y ISTV Á N 64 �SZABÓ ANDRÁS A Cifra nyomorúság népszemlélete Am ikor Szabó Pál a K elet N ép e 1938 januári számában hírt ad arról, hogy a N ém a forradalm at elkobozták, s a könyv a Viharsarok sorsára jutott, a népi írókat maga köré tömörítő Válasz helyzete is ingataggá vált. E z a sajtóorgánum megalapítása pillanatában a társadalom mélyéről in­ dult fiatal tehetségek jelentkezésének adott teret. E lap hasábjain tá­ jékozódhatott az olvasó a Puszták népe világáról, s ugyancsak itt olvas­ hattak részleteket - a Puszták népe közlésével egy időben - Veres Péter híres szociográfiájából, A z A lfö ld parasztságából is. A z 1936. évfolyam nagy eseménye K ovács Im re Néma forradalmának közlése volt, s a Válasz októberi számában bukkan fel K odolányi tollából A tardi helyzet más lapok kritikáit is ismertető méltatása. E z utóbbi könyv írója — Szabó Zoltán - 24 éves ekkor mindössze, de nevét a falukutató-mozgalom szolgálatába állított folyóirat, a Fiatal Magyarság révén ekkor már ismertté tette. Ennek a nemzedéknek - Szabó Zoltán 19 12-ben született - a magyar­ ságról kialakított képét, paraszt- és faluszemléletét még Szabó Dezső ha­ tározta meg. Az Elsodort falu írója vette védelmébe úgy a parasztot, hogy minden lehetséges társadalmi fejlődést ennek az osztálynak a sorsából kiindulva magyarázott. Azzal, hogy Szabó Dezső a magyarságot a pa­ raszttal azonosította, s helyzetének alakulását a globális társadalmi fejlő­ dés egyedüli zálogának tekintette, kétségtelenül a parasztkérdésre irányí­ totta a figyelmet, de a parasztság életének tárgyilagos megközelítéséhez nem segített hozzá. Szabó Dezsőnek az akkori ifjúság nép- és történelemszemléletére ki­ fejtett hatását találóan összegzi az 1943-as szárszói konferencia egyik fel­ szólalója. ,,Szabó Dezső munkásságával - idézünk Kardos Lászlónak, a G yőrffy-kollégium igazgatójának hozzászólásából - új elem került az ifjúság gondolkodásába: a paraszti probléma, persze olyan sajtátos mó­ don - ahogy éppen kialakulhatott romantikusan. E z a szemlélet úgy képzelte a parasztságot, mint valam i kizárólagos és hatalmas rezervoárját az ősi magyarságnak, és mintha rajta k ivü l nem lett volna más magyar­ ság. D e magának a paraszti néposztálynak reális körvonalai elmosód­ tak abban a hatalmas fogalmazásáradatban, ami előbb és inkább volt kultúra, művészet, mint gazdasági-társadalmi kérdés.” Szabó Zoltán is ezt a szemléletet kapia örökül, s nyomai jelen van­ nak munkáiban. K ét nagy szociográfiája közül elsősorban A tardi hely­ zeten, de az 1938-ban napvilágot látott Cifra nyomorúság fejezetein is érezhetőek ennek a romantikus-konzervatív szemléletnek az elemei. Mindkét műben a parasztközösség védelmét tekintette feladatának, s minden társadalmi változást ennek az osztálynak a szemszögéből értékelt. Kiindulópontja az a zárt faluközösség volt, melyet még nem érintett 65 �a kapitalista társadalom értékeket devalváló veszedelme; annak a zárt organikus világnak a sorsa érdekelte, mely - ahogy A tard i helyzetben vall erről - az „élet m inden kérdésére tudja a maga illő és különleges jeleletét” . A z átalakulást, az életformaváltást, melyet a korabeli magyar valóság a falu számára szükségszerűen írt elő, nem tartotta biztató fo­ lyam atnak; a hagyományos faluközösség felbomlását látta a munkaerőelvándorlásban, s A tard i helyzetben különösen a parasztságnak a városi munkásság létformájához való közeledését figyelte kételkedve. Ennek a sötét, elkomorult helyzetrajznak persze megvolt a valóságalapja. Szabó Zoltán ugyanis a munkásság helyzetét is vigasztalannak lát­ ta, s ha az ekkortájt született nagy M óricz-regényre, A boldog emberre, Joó György nagyvárosi viszontagságaira gondolunk, meg is volt az oka a félelemre. Ügy látta, hogy kilátástalan sorsot hagy maga mögött a tardi paraszt, mikor átlépi faluja határát, de ugyanilyen kilátástalan sorssal találkozik a városokban is. A politikát teszi felelőssé a magyar falu süllyedéséért, azt a politikát, mely nem képes életben tartani a paraszti közösséget, holott (ezt már a Cifra nyomorúságban írja): „ A paraszt mindennek magja és országnak gyökere.” A politikának a falu életlehető­ ségét kell biztosítani - sugallja a könyv utolsó fejezete, mert a paraszti életformájából menekülő egyén többnyire zárt ajtókra lel a társadalom más osztályainál is. Súlyos, komor diagnózissal zárul A tardi helyzet, s a vasárnap pom­ pázatos népviseletbe öltözött, hétköznap napi 16 órát robotoló bujáki lány mintha csak ezt a keserű konklúziót mélyítené el a Cifra nyomorúság első oldalain: baj van a faluval, a még meglévő külsőségek mögött hatal­ mas értékek mennek veszendőbe. Szabó Zoltán parasztsorsszemléletének megértéséhez közelebb jutunk, ha az ugyancsak 1938-ban megjelent E rd e i Ferenc-könyvvel, a Parasztok­ kal vetjük össze. E z a sodró lendületű, szociológiai-szociográfiai szem­ pontokat érvényesítő mű szintén foglalkozik a megkerülhetetlen kérdés­ sel: mi lesz az életformájából emigrálni kényszerülő parasztság sorsa a jövőben? Szabó Zoltán igazát erősíti Erdei, amikor azt írja: „. . . arra csak a legritkább esetben számíthatnak, hogy fenntartás nélkül befoga­ dást nyernek (ti. a parasztok.) Annál gyakoribb az az eset, hogy se kint, se bent nem állanak és két világ közt függve nem lelik helyüket. Ahhoz sok. parasztterhet hurcolnak magukkal, hogy tökéletesen tudnának haso­ nulni, ahhoz pedig keveset, hogy maguk alakítsák át az idegen világot.” D e Erdei rögtön hozzáfűzi mindehhez: „ V ágyakban és törekvésekben mindenütt. . . valóságosan is a szocialista társadalom kínálja a maga vilá ­ gát megoldásul a paraszt kérdésekre. A parasztok türelm etlenebbjei és a földtelenek különösen kapnak ennek az új világnak az ígéretén, annál is inkább, mert parasztsorsuk leghitelesebb magyarázatát a szocialista világ­ szemlélet adja.” Szabó Zoltán keveset nyilatkozott magáról: gondolkodásának irányáról művei beszélnek. Annyi bizonyos: a népi íróknak ahhoz a csoportjához tar­ tozott, akik meg nem szűnő érdeklődéssel és aggodalommal kísérték né­ pük sorsának alakulását, de akiknek látószögén kívül esett annak a tár­ sadalomnak a megvalósulási lehetősége, ahol az alsóbb néposztályoké lett volna a vezető szerep. Azt kell mondanunk, hogy történelmünk alakulása a későbbiekben 66 �éppúgy igazolta Erd ei bizakodó álláspontját, mint Szabó Zoltán szoron­ gását a parasztjövő fejlődését illetően. Jelképi jelentőségű az a tény, hogy pontosan tíz évvel a Cifra nyomorúság megjelenése után, 1948-ban, V e­ res Péter tollat ragad és megírja a Paraszti jövendőt. A sorstársai min­ denkori helyzetéért aggódó író legmélyesebb gesztusa ez a könyv. Tette ezt akkor, mikor ugyanennek az évnek nyarán Rákosi Mátyás Kecskemé­ ten meghirdeti a kommunista párt parasztprogramját. Veres Péter, aki mindig, mindenkor társadalmi összefüggéseiben vizsgálta a magyar való­ ságot, aki A tard i helyzetben az ábrázolni kívánt jelenség egyoldalú megközelítését nehezményezte, ebben a művében, a Paraszti jövendőben, a paraszti életmódról ír hasonlóképpen. A paraszti közösség, s benne a régi hagyományos rendszeren alapuló életmód fennmaradását szerette vol­ na Veres ekkor, 1948-ban a jövőben is biztosítva látni, persze mindezt a korábbi szűk életfeltételek megváltoztatása mellett. Anakronizmus volt ez? Igen. az életmód kérdését nem lehet a mindig változó termelési v i­ szonytól leválasztani; nem lehet különvált parasztvilágról beszélni ott, ahol az egész társadalom újjászervezéséről van szó. De anakronizmusában is figyelmeztető volt ez a Veres Péter-könyv. Mintha csak előre látta volna a jeleket: a Rákosi-féle parasztpolitika későbbi káros kihatásait; a pa­ rasztkérdés bonyolultságára, a parasztmentalitás megismerésére helyezte a hangsúlyt, melyet minden társadalomépítésnek figyelembe kell vennie. Arról akart írni, amire Erdei is célzott a könyvében,„ . ., hogy lehet parasztemberekkel országot építeni, . . ., hogy lehet paraszt elvekkel nem parasztéletet is berendezni, . .., hogy az az emberfajta, amely épségben kibírta a sötétben lappangás századait, képes arra is, hogy romlatlan ösz­ tönnel építsen akkor is, ha napvilágra kerül.” Nem rajta és a népi írókon múlt, hogy a józan, okos tanácsok akkor figyelmen kívül maradtak. Szabó Zoltán is bízott a parasztban, s tagadta a parasztsorsot abban a formájában, ahogy Erdei is tagadta, de amíg Erdei módot és utat látott a méltánytalan helyzetből való kilábalásra, Szabó társadalomszemléletében a paraszt lehetőségek nélkül él történelem alatti világában. Szorongásának alapoka abban gyökerezett, hogy a Cifra nyomorúság földrajzi területén, tehát a Cserhát, M átra, Bükk vidékén ,,az iparosodás nem a parasztságból formált egy másik réteget, hanem a parasztság mellé hozott egy másik réteget.” S, ha van is átjárás a paraszti életformából a munkáslétbe, az is csak az életnívó alsóbb szintjére érvényes. A paraszt leginkább a barakki proletárság irányába vághat ösvényt magának a bá­ nyavidékeken, ott van kereslet munkaerejére, de az életformájában pol­ gárosultabb munkásság zárt világába már nem nyer bebocsátást. A sal­ gótarjáni szénmedence summásmunkája a bánya, mely lehetőségként se többet, se kevesebbet nem a d, mint az ország más vidékein az időszaki mezőgazdasági munka. Sorsuk a zsellérek életformájához teszi őket ha­ sonlóvá. A Cifra nyomorúság - ezt a korabeli kritikák is kiemelték - abban különbözött a kor más, szociográfiai műveitől, hogy a parasztság sorsa mellett szólt a munkásság helyzetéről is. A valóság megközelítésének mód­ jában, a különféle szociográfiai szempontok alkalmazásában a legtöbb újat ezen a téren hozta. Jó példa erre Salgótarján bemutatása. A város a „vidéken székelő magyar kapitalizmus” egyik - sajátosan egyedi kon­ túrokkal rendelkező - megjelenési formájaként jelentkezik az ő elemzésé­ 67 �ben. A magyarországi kapitalizmus történetiségében, kialakulásának stá­ cióiban, folyam atjellegében érdekli a szerzőt, s e folyamatjelleg felől elem­ zi és értékeli a kontkrét képet. Ezért írja, írhatja azt, hogy a három sal­ gótarjáni városkép (bányavállalat, palackgyár, rimamurányi acélgyár) „nemcsak a város három arcát, hanem a magyarországi kapitalizmus há­ rom korszakát is mutatja.” Meghökkentően újszerű kitételei, mint a kö­ vetkező példa is: „az üveggyári és Hirsch-gyári kolóniák a mai átlagkapitalista gondolkodásmódot fejezik ki városrész form ában” , megközelí­ tési módjának azt az egyedi vonását ragadják meg, mely az elvont és konkrét dolgok összekapcsolásával kísérel meg minél átfogóbb képet adni a valóságról. Elemző-értékelő módszere hasonlít a Puszták népében kipróbált illyési gyakorlathoz: magasból indul, a történiség, a tárgyis­ meret régiójából, s aztán lezuhan az egészen apró dolgok, az illusztráció­ nak szánt példák közelébe. Ú j fejezetet nyit a könyvben a vidéki értelmiséggel, a hivatalnokréteg­ gel foglalkozó társadalomrajz. A középosztályról készült itt röntgenfel­ vétel, mely az országban mindenütt inkább jelentett „társadalm i állást és modort” , mint a fogalom klasszikus értelmében vett osztályt. H a az al­ sóbb néptömegekről szólva az osztályokon belüli szűk életlehetőségek meg­ merevedését találta riasztónak, itt, az „úri középosztályi-értelmiségi konglo­ merátum” kapcsán azt a szemléletet ítélte el, mely hozzásegített ennek az állapotnak a konzerválásához. A sorok mögött ott a kérdés: vajon a középosztály torz, illúziókat rin­ gató népszemleletének nem az-e az oka, hogy a parasztság és munkásság csak néhány fiában juthat fel ebbe a régióba, s így nem is változtathat annak reflexein. S bár az író több lehetőséget lát az alsóbb néposztályok felemelkedésére e vidéken, mint az ország más tájain, az olvasó nem fe­ lejti: épp e terület falujából, Tardról hozta a példát a szerző a jegyzőgya­ kornok parasztfiúról, kit szülei hatalmas erőfeszítéssel igyekeztek maguk és a falu fölé emelni, s kinek nagyreményű életét korai halál lobbantotta el. Hogy a Cifra nyomrúság nem lett olyan indulatokat felkavaró könyv, mint A tardi helyzet, annak elsősorban az volt az oka, hogy a szociográ­ fiák műfaját éltető és igénylő M árciusi Front ekkor már felbomlóban van. A kormány ügyes megosztó taktikája több frontra tördelte a népi írók táborát. E gy részüket - Féját, Kovács Imrét - clhallgattatta. „ N yu ­ godni vágy az uraság, kím éld az ablakát" - írta Illyés a népi írók pörbe fogásakor Csönd című versében. A Válasz júniusi száma még hírt ad a Cserépfalvi kiadónál megjelent két könyvújdonság - József Attila összes versei és a Cifra nyomorúság - megjelenéséről, de a népi írók sajtóor­ gánuma a következő hónapban már nem lát napvilágot. Hogy a politikai közhangulat miként nyomta rá a bélyegét Szabó Zol­ tán pályaképére, azt mutatja az a tény, hogy a Cifra nyomorúság az író utolsó szociográfiai munkája is egyben. Tájról és népről írni fog a ké­ sőbbiekben is, lírába oltott, szépírói eszközökkel, de olyan kötet, mely életviszonyok, sorsok, lehetőségek elemzésével, tények tárgyilagos számba­ vételével kívánna hatni, már nem kerül ki a keze alól. A palócság könyve nemcsak egy tehetséges alkotó legmarkánsabb műve, de a harmincas évek történelmi értékű szociográfiai irodalmának egyik legsokoldalúbb, kitekintéseiben leggazdagabb darabja is egyben. 68 �műhely V ASY G ÉZA Nagy László történelemszemlélete I. Alkotóművészek történelemszemlélete a legritkább esetben szokott fi­ lozófiai kategóriákban megfogalmazódni. A történelemszemlélet mindig a művészi világkép szerves része, s e művészi világképről az egyik leglé­ nyegesebb információt éppen az adhatja meg, hogy milyen az adott mű­ vész történelemszemlélete. A művészi alkotás (az életmű) jellegét és je­ lentőségét döntő mértékben formálja és minősíti az, hogy a benne meg­ nyilvánuló történelemszemlélet egyrészt mennyire tudja a személyes élmé­ nyeket a nemzeti és az emberiségszintű tapasztalatokkal egyeztetni, más­ részt az, hogy ezeket az élményeket mennyire tudja a művész egyéni és szuggesztív eszközökkel kifejezni. Természetesen a történelemszemlélet sem tekinthető statikus, egyszer s mindenkorra érvényes adottságnak. Nemcsak egyes korszakok önszem­ lélete, múlt- és jövőképe változik - változhat - annak a művésznek a szemlélete is, aki ezeket a korszakokat átéli. S ez a változás bekövet­ kezhet akkor is, ha a korszakban nincs lényegi elmozdulás. A N agy László számára megadatott életidő mint történelmi korszak, éppen nem mondható nyugalmasnak. Rendkívül kiélezett történelmi for­ dulatot - társadalmi rendszerváltást - is hozott, majd a későbbiekben olyan társadalmi válságokat, amelyek szükségszerűen és lényeges mérték­ ben formálták át a költő szemléletét. A z átformálódás magyarázatát elsősorban abban a feszültségben lel­ hetjük fel, amely a társadalmi forradalom és a későbbi válságok fényéből születik meg. A pályát kezdő 18 -2 0 éves fiatalember írásai - amelyek akkor még nyilvánosság elé sem jutnak, s később is csak átdolgozva ugyan egy nagy társadalmi megrázkódtatás (a világháború) és egy eb­ ből is következő céltalanságérzet hírmondói, de ekkor még sem érett v i­ lágképről, sem érett költészetről nem beszélhetünk. Ezt a kettős válsáérzetet söpri el a társadalmi forradalom lendülete, amelynek sodrában a személyes gondok is megoldódni látszanak a fővárosba és egyetemre ke­ rüléssel. A z „aranykor” kezdődik el az 1946 kora őszén Budapestre költöző fia­ talember életében. Szinte örök tavasz van, örök újjászületés és megúju­ lás. Fújnak a fényes szellők, fényesítik a közelgő ünnepet. Tűnj el, fájás, adja a címet első, 1949 könyvnapjára megjelenő kötetének a költő, s az 1947 és 1952 közötti szakasz versei már az első gyűjteményes kötetben, a D eres majálisban a M ájusfák címet kapják, s ez a ciklusmegnevezés a 69 �későbbiekben sem módosul. M aga a M ájusfák című vers a költő akkori életérzésének, szemléletének a Tavaszi d a l mellett művészileg legerőtel­ jesebb kifejezése. Nem véletlenül lett hát mindkét vers szinte állandó antológiadarab. A tavaszkép, a májuskép, a majáliskép hangsúlyosan je­ lenik meg tehát a pályakezdő N agy László költészetében, bár ekkor még nem sejthető, hogy mi lesz majd az igazi jelentősége és tartalma. Ez a tavaszkép bár személyesen is átélt - , eredetét inkább az ország, a fiatal nemzedék akkori közhangulatában lelheti fel, nem annyira egyéni, mint inkább kormotívum, korjelkép: ,,M ájusfák suhogják magasan / az ember szabadult kedvét.” A z öröm és az ünnep érzete hatja át az ekkori verseket, ezért lehet jellegadó képük a májusfák sora, amelyek hajnalban állnak már vitézül. A majális napja viruló ünnep, ezért a felszólítás: ün­ nepi ruhádat ved d elő. A természet rendjében a tavaszra nyárnak kell következnie, a majálisra aratásnak, s a fényes szellők igézetében fogant világkép szerint az ünnep ígéretét a megvalósult ünnep, a boldogság állapota követi. Három-négy esztendő telik el a M ájusfák után - ami még az emberéletnyi történelem esetében is kevesebb, mint a természet esztendejében az évszakváltás mikorra megjelenik N agy László költészetében az a nyárkép, amely a tavaszkép szerves folytatása. S, mindjárt, a korszak egyik leghangsúlyosabb versében, az Aszály címűben, 1952-ben. A z Aszály azonban, mint erre már a verscím nyomatékosan felhívja a figyelmet, nem az ünnepi nyár­ képzet, hanem a kifosztott, önmaga lényegének, a teremtésnek ellentétévé vált nyárképzet verse. A z aszályos termőföld és a szinte tehetetlen remény­ telenségben munkálkodó emberek szuggesztív erejű megjelenítéséből nem következik történetfilozófiai kilátástalanság, ellenkezőleg, az a felismerés kap hangot, hogy az élet rendjébe, a törvénybe beletartozik a kudarc is. Mintha átértelmeződne az ünnep fogalma is (bár e versben nem szerepel közvetlenül ez a kifejezés), mert az ünnep már nem annyira a boldogság idilli állapota, mint inkább a harc - az embernek olykor minden erejét mozgósító harca - , a boldogság akarása: Rossz lesz a termés, szép csak ez a k űzdés, nem a bőségért: a megmaradásért. Szívét az ember dacosabban hordja aszályos földön. A ki az égő füvek szenvedését érezni tudja, az lesz a hatalmas. Ujjától majd a magasság megrendül, zúdul a zápor. A z aszálynak a versben bemutatott képe természeti katasztrófa, s katasztrófavers lesz az 1953-as Gyöngyszoknya is, amely N agy László poétikai-szemléleti költői forradalmának első reprezentatív műve. D e előbb még megírta a Csodamalac verses meséjét is, amely nem annyira külön­ leges esztétikai értékei, mint inkább allegorikus jelentése miatt érdekes. A mese ugyanis következetesen alkalmazza az évszakok rendjét, s hozzá kötődően a nélkülözés és a gazdag termés képzetét. A mesebeli szegény embernek még arra sem volt itt pénze, hogy vegyen egy malackát, hiába kérlelték lányai. Még az sem hozott változást, hogy a tél után „M ájus borult a határra” , s „F öléb redtek az álmok is” . A szegény ember is megál70 �modja a malackát, s reggelre lőn csoda: ott röfögött a kismalac. Étvágya feneketlen volt, viszont nem hízott egy keveset sem. Ezért megölték, s egy gömböcöt csináltak a húsából, majd eltették aratásra. „ E ljö tt a nyár, a drága nyár” . M ire fogyasztani akarták volna, a gömböc nekilódult, fel­ falta a szegény embert családostul, majd a mezőn az aratókat, a huszáro­ kat lovastul, a juhfalkát juhászostul. A z ökröket is bekebelezte, de a kis gulyás bicskájával kihasította a gömböc oldalát, „kijöttek m ind a bentvalók” , s lett nagy vigalom. A mese törvényei szerint boldog a megoldás, s rossz álomnak tűnteti fel azt, ami keserves valóság. H a gömböc nincs is, érvényesül az igazság, megvan az aratás ígérete, s előlegül a bőségé is: „ökröket nyárson sütöttek” . A nyár betöltheti termő és teremtő funk­ cióját. A Csodamalac a Rákosi-kor allegorikus meséje, de nyilván értel­ mezhető volt úgy is a megírás idején, mint az 1945 előtti világ kritikája, tehát mint nem allegorikus, hanem „realista” történet. A z allegorikus jelleg meghatározóan jelen van a Gyöngyszoknyában is, de ez a más, a gyöngyszoknya-jégverés jelkép mégis olyan szimbólummá tud válni, amely nemcsak a Rákosi-kor kritikája, hanem általában az em­ beri küzdelemnek és a megcsalatottságnak, kifosztottságnak a drámai küz­ delmét ragadja meg. A gyöngyszoknya az első olyan igazi N agy Lászlószimbólum, amely a világ törvényszerűnek mutatkozó kétarcúságából épít­ kezik. A vihar és a jégeső fensége, önmagában nézve szép is lehet, maga a gyöngyszoknya kifejezés pozitív hangulatú, és a szépre, kellemesre utal: a jégeső pusztítása viszont szörnyűséges, hatásában tragikus. A természeti katasztrófa verse ez is, a képanyag hangsúlya ezen van. Észre kell azon­ ban vennünk, hogy a természeti katasztrófának nemcsak a ténye, hanem a következménye is a vers lényegi magja. A z Aszály már hangsúlyosan megkülönböztetett kétféle emberi magatartást: a katasztrófát idillé hazudót („Szép lesz a termés - szól a tudósító” ), és az azzal szembenézőt. A Gyöngyszoknya különbségtevése nem ilyen ellentétezően erkölcsi ala­ pú. Nem a hazug és az erkölcsös ember jelenik meg, hanem a naivan áb­ rándozó, tervezgető és a kijózanodó. A költemény indítása és zárása ugyanannak az embernek ezt a kétféle, a katasztrófa hatására egyikből a másikba váltó szemléletét jeleníti meg. A z ábrándoknak valósággá képzelése a versindítás, illetve ennek a magatartásnak a számonkérése: M iért laktál jól, ember, sűrű gabonaszaggal? Nem sajtoltál még mustot, miért dicsekedsz azzal? Együgyű kismadárként fürdesz a tűnő fényben, s napod sötét felére fordul, akár egy érem. S, az átok, a jégverés dúlása után következik az eltökélt szembenézés: S, mégis: amiket a szív s ész gyönyörűn eregettek, ábrándok, tervek sárba lesújtva nem lehetnek! Á ll az ember a tájban, vassá mered a lába, fönséges fejét bánat, bitangság fölé vágja s látja: az újabb harcok zöld arénája megnyílt, mellébe levegőt vesz, tartja - egeket zendít. Aligha tévedek, ha úgy gondolom, hogy az 1953-as kormányprogram, a hibaigazítás lehetősége volt az, ami a katasztrófaélményt a mégis-morál ilyen erőteljes meggyőződésével volt képes ellensúlyozni. E z az Adyhoz sokban hasonlítható, az övével lényegében rokon N agy László-i mégismorál itt, ezekben a versekben alakul ki, s marad meg, lesz innentől kezdve 71 �a költői világkép döntő ismérve még akkor is, amikor e katasztrófaképre sokkal súlyosabbak rakódnak rá. Éppen azért, mert a társadalomban a mindennapi életben is egyre több az aszály-, a jégverésélmény 1953 után, a nyárképzetet fölváltja az őszé és a télé. A késő ősz lesz a jellegadó kép: D érütött réten áll a férfi, D eres majálist idéz az emlékezet. A fiatalemberből férfi lett, s a felnőttség lényegi ismérve az a józanság, amely már nem engedi meg, hogy idillt kép­ zeljen a valóságos, a reális időben. A z ősz- és a télképzet meghozza az elmúlás képzetét is, de ez nem annyira jövőirányultságú, nem a személyes lét elmúlására vonatkozik elsősorban, hanem múltirányultságú, s a tavasz­ képzet, a május befejezettsége, méghozzá értékhiányos befejezettsége hatja át. Úgy múlik cl a tavasz, hogy nincs termés, nincs mit betakarítani. A nyárképzet még a katasztrófaképpel együtt is a tavasz folytathatóságának hitével volt áthatva, az őszképzet már nem a történelmi folyamatosságot, hanem a távolságot hangsúlyozza a múlt és a jelen között. Idő- és érték­ szembesítő költemények sora keletkezik, az akkor és a most, a tündöklő végtelen és annak hiánya a versképző erő. József A ttila, és főleg a kései József A ttila hangvételéhez és szemléletéhez itt áll legközelebb Nagy László, azt ismervén fel, hogy Ja j annak, aki gyönyörűt vár, szabad levegőt őrülten áhít. A hangsúlyos őszképzetnek és kifosztottságélménynek az életműben cikluscímmé is emelt vezérképe a kezedben a rózsa lefejezve a Születésnapra című versből: Nem látsz a tündöklő végtelenbe, nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass, kezedben a rózsa lefejezve, tövises szára az, amit szorítasz. Em ellé társítja a Deres m ajális a személyes elmúlás képzetét, de úgy, hogy egymásra rétegzi a régi majálisélményt (M ájusfák), a mégis morál mai meglétét és a személyes életutakkal bemutatott jelenbeli sivárságot is: Dobol a szívem majálist varjak jönnek a hívó szóra. A majális, a május képe itt kezd azzá a szimbólummá válni, amelyik már kiszakad az évszakok rendjéből, s lényege a történetfilozófiai jelen­ tés lesz majd. D e egyelőre még tovább forog az évszakok rendje, jön a tél: a havas erdő némasága. A mégis-morál legválságosabb időszaka ez: a lírai hős­ nek önmagát is biztatnia kell: „lélek , ó lélek, j hajolj a hit parazsára” . S ez a ciklikus szerkezetű hosszú vers, a Havon delelő szivárvány a to­ vábblendítő erőt a munkában és a családi élet intimszférájában találja meg. Óvni kell az életet hogy az otthon, mint a nagyvilág ki ne hűljön, hogy az ember az életét újra kezdje, ha szétzüllött a csillagok égi kertje. A z 1946-tal kezdődő évtizedben N agy László költészetében éppen kör­ 72 �befordult a naptár tavasztól télig, s az elmúlás döbbenetében megfogal­ mazódott az igény az újrakezdésre. E z az újrakezdés nem indult — nem is indulhatott a történelmi helyzetet reálisan értékelve - a tavasz jegyé­ ben. S nem is volt már szüksége a költőnek feltétlenül arra, hogy poéti­ kai eszközként használja az évszakok körforgását. A z egész múlttal, a lé­ tezés minden kérdésével kíván szembenézni az, aki egyszerre kérdezi önmagától s mindenkitől: „d ú lt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist?” A z életmű összeállításaikor az 1956 utáni szakasz nyitó­ verse lett a K i viszi át a Szerelmet, s közben több is ennél: az egész életmű egyik legismertebb alkotása. Nemcsak esztéikai értékei miatt, ha­ nem azért is, mert ennek az életműnek a lényegét ragadja meg. Időközben - 1953 és 1956 között - lezajlott N agy László költészetében egy poétikai-szemléleti forradalom is, amelynek eredményeként a leíró jellegű lírai realizmusból átváltott egy látomásos-szimbolikus kifejezésmódba. A z évszakok rendje már annyira ősi, hogy szinte köznapivá ko­ pott szimbólumkor. E z is magyarázhatja, hogy miért szakít vele a költő. D e az is, hogy a leíró jellegű versekben több volt a közvetlen életrajzi és társadalomrajzi elem. A z új poétika sem szünteti meg ezeket a leíró elemeket, de tágabb összefüggés-rendszerbe építi őket. Természetesen már a Gyöngyszoknya mutatta ennek az új poétikának a megjelenését, de az egészen általánossá 1956 tájékán vált. E z a látomásos-szimbolikus költői világ az évszakok rendjéből a ta­ vaszt emeli ki, s azon belül is a májust, de most már nem évszakjelentésével. Nem annyira a kezdésnek (és az újrakezdésnek), mint inkább a legpozitívabb emberi értékeknek, a „Szerelemnek” a jelképe a társada­ lom és az egyén számára egyaránt. D e mivel az újrakezdés képessége maga is a legfontosabb emberi értékek közé tartozik, természetesen ez is része a májusképzetnek. Érdemes idézni azt a vallomást, amely kéz­ iratban maradt ránk, csak a költő halála után jelent meg A tavaszról: „A z ember természete olyan, hogy mind a négy évszakban megleli a kedveset, a szépet, de természeténél fogva a telet hamar megúnja, mert klímánkban a tél egyáltalán nem mondható humánusnak, drámaian fe­ hér és fekete, az embert nagyon is kifárasztja - ezért lehet nálunk a ta­ vasz a megváltás és a forradalom örök jelképe. Egyéni megújulásunk is reményteljesebb, ha a hullámzó füveket, vetéseket látjuk, meg a sokszínű lepke- és madártüneményeket a tapsoló levelek közt. Szenvedélyes, te­ remtő évszak a tavasz, igája is édes.” (A d o k nektek aranyvesszőt, 17. 1.) E zt az egyszerre örök jelképet és édes igát olyan érvényesen adja vissza az Asszony-fejű felleg, hogy arra is gondolhatunk: a tavaszleírás ezt a verset (is) magyarázza. E versnek azonban nemcsak ebben van jelentősége, hanem abban is, hogy a májusszimbólum itt teljesedik ki, itt nyeri el végérvényes jelentését. Mert hiszen a május sok mindent jelentett eddig is, s jelent még ezután is. Jelentette az évszakot, az ifjúságot, a fényes szellők idejét, de mindezeket a jelentésrétegeket megőrizve, itt jelenti elő­ ször elsősorban azt az emberi magatartást, amelyet ugyan N agy László visszavetítve a fényes szellők korának magatartásaként ír le, de amely­ ről ő maga is pontosan tudja, hogy azóta sokat formálódott-gazdagodott. Hiszen a fényes szellők szemléletét - N agy Lászlóék Szűkebb nemzedé­ kében - csak a történelmi optimizmus hatotta át, a hatvanas éveknek a májusjelképe viszont ennél sokkal összetettebb. A történelem menetét 73 �már nem egyenesvonalúan fejlődő előrehaladásnak látja a költő, hanem olyan spirálisnak, amelyben hullámvölgyek, megszakítások is vannak út­ közben. A cél elérését lehetetlennek látja, közelítését is alig érzékelhetőnek. D e a cél tudatát az emberi lényeg döntő magjának tekinti. E z a fel­ ismerés erősíti meg a mégis-morál dacát, ez hív életre olyan továbbhimnuszt, mint A Z öld Angyal zárórésze: tovább e jelen világon, villám ló karokon át, tovább a reményen, ha a lehetetlenért is tovább... A z Asszony-fejű f elleg a természettörvényt és az emberi természet tör­ vényét vetíti egymásra: Igazért, szépért űző május, az emberfia gyönyöréül kijelölsz annyi lehetetlent, hogy a képe belefehérül. Mohóság áldott ideje, május, Törvényeden muszáj merengnem: A z a győztes, ki mindig éhes, éhem és szomjam ezeréves, nagy szenvedélyben fölvirágzó. Most már nem kábítja el az a tény sem, hogy „ a teremtés álma dőzsöl” . Tudja, hogy a május nem a győzelem, csak annak képzete: S mindig hiába győzve, belátom, új szükség minden aratásom. Mégis, emberi sors ez, s szép is. M egfogyva ifjúságban, húsban, rajongok, szép jelű május van. Erősödök a fénytől, a hangtól, fönn a kék hazában és bennem olajfavirágtól szagosa n asszonyfejű felleg barangol. II. A z Asszony-fejű felleg semmiféle közvetlen utalást nem tartalmaz sem a fényes szellők korára, sem a költő személyes életrajzára, de hogy a má­ jusjelkép kialakulásában ezek is döntően részesek, azt nemcsak az eddi­ giek igazolják, hanem egy olyan, évekkel későbbi költmény is, amely ép­ pen fordított eszközökkel: személyes és történelmi emlékképekkel dol­ gozik, azok segítségével ragadja meg a májusjelképet úgy, hogy ki sem ejti sem a tavasz, sem a május fogalmát. E z a vers A z Országház kapu­ jában, 19 46 : Péter és Julcsa a lépcsők legtetején, háttal a kapunak harangszavú délben, seregek a fényben, százezer fő meg szekér, aknaszilánkos gebékkel fohászkodva állunk: mi vagyunk a Himnusz, s Péter ama tiszta ingben megborzong a kőig, látva az ünnepi bárányt, látva a kenyeret, bort, s az áldozat sugallatától megütve kifakad a lebitangolt haza nevében s mutat ujjal a kőtornyok tumultusára: 74 �A M ÍG E Z A H Á Z N E M A M IÉ N K - nem a miénk, visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán s tudom: az idő a miénk, tudom: a köveknek is távlata por, mert áthullhat minden a rostán. D e soha az ő képük, soha a mi fiatal arcunk. Azt a tényt kérdésessé se lehet tenni, hogy itt történelmi emlékképpel van dolgunk. M ár a verscím egyértelművé teszi a tér- és időmegjelölést: kiemelkedő történelmi „p illan at" megidézése a téma. S a címre azért is érdemes felfigyelnünk, mert ez a pontos tér- és időmegjelölés egyáltalán nem szokása N agy Lászlónak. Mindössze még egy verse van, a Rossz álom, február 17 , amely dátumot tartalmaz, de mint láthatjuk, ez a dátum csak egy fikcióban konkrét, s nem a történelmi időben. A vers világának te­ rét behatároló verscím se sok van, olyan pedig szintén nincsen, amely ennyire egyértelműen, minden magyar versolvasó számára - talán nyugod­ tan mondhatjuk - vizuálisan is ismert teret idéz fel. Ezután a rendkívül egyértelműnek tetsző, de már a címadással is jel­ képes értelmet sejtető tartalommal látszólag nem egyezik a versindítás. M ert hiszen kik állnak a lépcsők legtetején? Péter és Julcsa, s azt bizony már a mai olvasók többsége nem tudja megmondani, hogy kikre is gon­ dolhatnánk. Ellenőriztem értelmiségi környezetben, magyartanárok kü­ lönböző csoportjaiban, s összesen mintegy száz fő közül 1987-ben mindössze ketten-hárman gondoltak arra, hogy Péter és Julcsa neve mögött esetleg konkrét személy is kereshető, s hogy itt Veres Péterről és feleségéről (is) szó van. Sokkal többen gondoltak arra (a vers egészének ismeretében), hogy itt népmesei hősökről, paraszti figurákról van szó, egy fiatal párról, amelyik most indul neki az (új) életnek. Ellentétes-e ez a fajta értelmezés a költői szándékkal? Alapjában vé­ ve talán nem, hiszen ha N agy László azt akarta volna, hogy Péter neve kapcsán minden olvasó mindenkoron egyértelműen Veres Péterre gondol­ jon, akkor ezt a szándékát a műben jelezte volna. Mint ahogy ezt meg is tette a vers első szövegközlésekor, ahol a verscím után ajánlás kö­ vetkezik: Veres Péter em lékének (Élet és Irodalom, 19 7 1. november 13.) A kötetben való megjelentetéskor azonban (Versben bujdosó, 1973) már elhagyja ezt az ajánlást, s később soha nem állítja vissza. (Mindössze egyetlen szövegközlésről tudok, ahol az ajánlás szerepel, s érthető indok­ kal: a Magyar költők V eres Péterről, Debrecen, 1987. gyűjteményben). Azt is tudjuk, hogy a vers születésekor sem szerepelt ez az ajánlás a szövegben. A K ísérlet a bánat ellen közli a vers (egyik?) kéziratát, s ebben nem ajánlás olvasható, hanem ,,— pontos kép —” megjelölés, ami nyilván az emlékidézés tárgyiasságára, hitelességére utal. (E kéziratban nemcsak a Julcsa, hanem áthúzott javításként a Juliska névváltozat is szerepel, s tudjuk, hogy Veres Péter feleségének ez volt a valódi beceneve.) A költemény a Versben bujdosó című kötet első, Seb a cédruson cik­ lusában jelent meg. A címadó vers több személyt nevez meg, az utána következő művek hősei: Bartók Béla, Hölderlin, A d y Endre, Lorca, Krúdy Gyula, E gry József, majd két búcsúzó, halottat elsirató vers kö­ vetkezik, a Végakarata: tűz - Ferenczy B én i halálára alcímmel - és a Búcsú Tamási Árontól. Utánuk olvasható A z Országház kapujában, 1946, lám, annak ellenére ajánlás nélkül, hogy a ciklusban ez nem szokatlan. A következő néhány mű már közvetlenebbül személyes-életrajzi jellegű: 75 �gyerekkori emlékeket idéz meg, s az édesapját siratja. M ár Fodor András felfigyelt arra (Futárposta, 163. 1.), hogy a ciklusnak ebben az építkezésé­ ben A z Országház kapujában, 1946 fordulópont, s az „eszményített alko­ tókhoz címzett” , versek után „felső-iszkázi hátországhoz” kötődőek következnek, s az 1946-os emléket idéző is ezek közé tartozik: „azt a köztes drámai szituációt mutatja föl, amikor a költő a jövőért sereglő közösség névtelenjeként, közvetlenül a szellemi kiválasz­ tódás előtt áll” . Hozzátehetem, hogy ez a személyesség, ez a „hátország­ hoz kötődés” önmagában nem indokolná az ajánlás elhagyását, sőt, éppen az ajánlás erősíthetné a személyes jelleget. Hiszen N agy László nem a versben megidézett jelenetben találkozott először Veres Péterrel. Látta, hallotta már Pápán: „V eres Pétert a kollégiumban láttam először, a fia­ talok tudathasadásáról beszélt nagyon soványan” . S, ha ez az emlék esetlegesnek is tekinthető, az már kevésbé, amit pályakezdő költőkoráról többször megírt, elmondott N agy László: „V eres Péter, mint honvédelmi miniszter, elküldte értem kocsiját. Egyik tisztjének, aki gróf volt nem­ rég, így szólt: Hozzatok sört a fiúnak! Elmondta, hogy tehetségesnek tart, s költő lehetek, ha nem leszek eklektikus. Meghatódva gondolok rá” . (Mindkét idézet az Életem ből való.) A személynevek egyértelműsítésének elhagyása a maga teljes értelmét és indokát majd a vers vizsgálata során nyerheti el. Akkor nyerhet bizo­ nyítást az, hogy a cél egyértelműen az volt, hogy erősödjön a vers jelen­ tésének általános-jelképes volta, hogy ne egyetlen személyhez, s a címmel látszólag ellentétben ne is egyetlen történelmi korszakhoz kötődjön egy felmutatott magatartásminta, hanem az emberiség egészének történelméhez. Veres Péter halálakor (1970. április 16.) még minden vers­ olvasó tudta, hogy N agy László versében a Péter és Julcsa megne­ vezés kikre vonatkozik. S, ha lett is volna valam i kétely a Péter név után, az emberpár megnevezése egyértelműsítette a személyeket. Olyan jelkép volt Péter és Julcsa, amit bízvást köztudottnak lehetett tekinteni. M ára viszont a „pontos kép” elmosódottabbá vált. Ezért is szükséges legalább utalásszerűen felidézni, mit jelentett az ország számára Veres Péter, akit egyébként általában nem is teljes nevén, hanem Péter bácsiként ismer­ tek. Illyés G yula azt mondotta búcsúztatva őt: „Lángelm ét temetünk” . M ire kell gondolnunk e megfogalmazást értelmezve? A z íróra? A rra is, bizonyosan. D e elsősorban egy magatartás lángelméjeként kellene őt ma is mindannyiunknak számon tartani. A sok kínálkozó megfogalmazás közül Németh László egyik vallomását idézem: „ A történelemben nincs, mint a vegyi kísérletekben, kontroll kémcső. Nem tudjuk, hogyan alakultak volna a magyar szocializmus első évei Veres Péter alakja körül. S mint­ hogy azóta ő maga is föladta nemcsak politikai becsvágyát, de önérzetét is, tán nincs is jogunk őt a múlton követelni. (Bár, engem ő sem tud a hi­ temből kimozdítani, hogy lett volna olyan vezető, mint mások.) D e, ha nem is szocializmusunk főpallérja, lett, ami ugyanannyi: élő szimbóluma. A politikától visszanyert szabadsága és szorgalma munkáiban váltotta be a várakozást, egy olyan monumentális emberséget emelve fölénk, amelynek a szeretetében minden magyar szocialista, paraszt, munkás, értelmiségi találkozhat, vagy hogy reálistábban szóljunk: találkozhatna” . (Beszélgetés Veres Péterről, Kortárs, 1967. 1. 68.) Folytatjuk 76 �Napló helyett II. Egy hivatali gyakorlat anatómiája Sokat beszélünk az utóbbi időben értékválságról. S nem is hiába. A leg­ különbözőbb jelenségekben érhetjük tetten, a legkülönbözőbb megnyilatkozá­ sokat vezethetjük vissza rá. Egy szakmai értekezleten szót kér egy közismert, a pályán megőszült szakem­ ber. Mindenki által tudott visszásságot tesz szóvá, méghozzá példákkal gondosan alátámasztva, bizonyítva állítását. A kollégák — akik a jelenségnek éppoly sérelmezettjei, mint ha úgy vesszük, maga a felszólaló is, és kiknek az egyetértésére, támogatására joggal számíthatna - hallgatnak. S addig jó, amíg csak hallgatnak. De aztán megszólal az egyikük. Nem hangosan persze, hanem tompított, tréfacsináló hangon: Az öregnek, úgy látszik, megint nem jutott hely a fazék mellett.” Szétszaladó nevetés a vissz­ hang. Egyetértő, kárörvendő nevetés. Mintha ők nem jártak volna épp annyira pórul, mint az, aki szóvá teszi a gondot. Mégsem állnak mellé. Miért? Vélhetné az olvasó, talán magát régen lejáratott ember a felszólaló. Nem, tisztes szakmabeli. De nem is ez az egyetlen eset, amikor hasonló közönyt, részvétlenséget figyelhettem meg bizonyítékul arra, hogy a közsérelmet úgy­ mond illetéktelenül, csupán a saját józan eszére, erkölcsi érzékére hallgatva felpanaszoló nem nyeri cl automatikusan sorstársai egyetértését, támogatását. Manapság mintha nem tartanánk értéknek a közügyek iránti felelősségérzetet, a mások igazságáért való kiállást. D e korábban annak tartottuk-e? - hiszen értékvesztésről csak akkor beszél­ hetünk. Ha az európai szellemiség egészét nézem, föltétien igen a válasz. Nem aka­ rok a görögök, rómaiak köztéri tanácskozásaira vagy a nomád népek „taná­ csaira” hivatkozni, mert még azt mondja valaki, az nagyon régen volt. D e az elmúlt századok történelmi mozgásaiban is jelentős szerepet játszott a társa­ dalmi egyenjogúság gondolata, a „népképviselet” , a citoyen öntudat eszméje, fogalma. És ezek az áramlatok nem hagyták hidegen a magyar szellemi életet és politikai küzdőteret sem. „Fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye” - vetheti ellenemre a régi közmondást valaki. Úgy tűnik, ilyen okvetetlenkedőnek, ilyen fogadatlan pró­ kátornak tartjuk manapság azt, aki hivatali illetékesség vagy különösebb elő­ zetes összebeszélés nélkül szóvá teszi egy kisebb vagy nagyobb közösség gondját, sérelmét. D e hát mi kára származhat abból a többinek, ha valaki az érdekükben szót emel!? Semmi - volna a kézenfekvő válasz. És mégsem így van. Mert igenis kiára származik abból, sőt, egyenesen rossz hírbe keveredik az a közösség, amelynek 77 �egyik-másik tagja a bevett, már-már hivatalosnak tekintett elintézési mód vagy a közömbösség helyett a nyilvános okvetetlenkedést választja. És nem csak az általános emberi gyarlóságokon alapuló rosszallás veszi körül az ágálót, nevezetesen, hogy felszólalásával esetleg lelkifurdalást ébreszt mások­ ban, ők miért nem álltak ki? - vagy azt a rosszhiszemű, de nemegyszer meg­ alapozott feltevést látszik alátámasztani, hogy a szereplésvágy, kitűnnivágyás dolgozik benne. Nem. Az ellenérzésnek sokkal reálisabb és alapvetőbb oka is van. Neve­ zetesen az a tapasztalat, hogy semmit sem lehet elérni így. Az esetek nagy többségében legalábbis semmit. A protestáló, a mások nevében is megszólaló semmibe veszi azt a ki tudja honnan és mikorról örökölt hivatali gyakorlatot, amelynek a lényege, hogy minden állampolgár egymaga álljon az íróasztal túlsó oldalán, ha valamilyen ügye van. Ha tíz embernek van is ugyanaz a panasza, akkor se jöjjön csak egy elmondani azt mindőjük helyett, hanem igenis mind a tíz vegye magának a fáradságot, és egyenként jelenjék meg az Úr színe előtt (ha a baját már másképp elintézni nem tudja). Azt a képtelenséget akarom tehát állítani, hogy a gondoktól-bajoktól ellepett hivatalok azt szeretik, ha minél több ember ostromolja őket? Ha ugyanazzal a kis semmi problémával eljönnek akár százan is, akár százszor is? Nem volna talán kényelmesebb a hivatalnak, ha egy-egy alkalmatlan rende­ letre ráébredve eltörölné azt, egyszer s mindenkorra megszabadulva aktáinak jókora halmazaitól? Sokszor tapasztaltam, hogy nem. Így kényelmesebb. - Jöjjön be az elvtársnő, majd meglátjuk, tudunk-e segíteni! - Dicséretül szóljon, hogy legtöbbször tud­ nak. Mert az akadékot jelentő bezárt nagykapu mellett többnyire van valami­ féle kiskapu. Nem csak törvénysértő, csúszópénzre nyíló. Nem. Van általában valami fortélyos paragrafus-kiskapu is - elvégre régi jogásznemzet vagyunk - , ami megnyílik annak, aki a hivatali zarándoklatoktól nem sajnálja a fárad­ ságot. Mert azt sajnálni épp oly botorság, mint gondjaink orvoslását értekezle­ teken való okvetetlenkedésektől, hozzászólásoktól várni. És ezt pontosan tud­ ják a szakmák bennfentesei és ezért néznek rossz szemmel az ostoba felszó­ lalóra, akinek vagy hátsó szándékai vannak, messzebbrehordóak a felpanaszlott ügynél, vagy meglett kora ellenére sem képes felismerni a körülvevő világ ter­ mészetét. Egyik esetben sem érdemel támogatást. - De hát mi haszna volna abból a hivatalnak, hogy állandó, terméketlen zarándoklatokra kényszerítse „alattvalóit"? Különösen akkor, ha az elmon­ dottak szerint ráadásul ezek az utak gyakran a hivatal meghátrálásával, enge­ dékenységével végződnek? - kérdezhetné bárki. - Miért szervezné meg egy testület a saját állandó ostromát, mikor anélkül is békésen élhetne és ural­ kodhatna? A kérdésre sokféle válasz adható, kinek-kinek a fantáziája vagy olvasott­ sága szerint. Előfordulhat, hogy valaki magasra néz és Macchiavellinél. keresi a feleletet; akadhat olyan is, aki a humort kedveli és Parkinsont lapozgatja. Egyesek az abszurd művészet klasszikusaihoz fordulnak magyarázatért, mások a gazdasági rendészet kevesebb költészettel megírt jelentéseit forgatják. A legjobb persze az volna, ha az annyira óhajtott társadalmi kibontakozás nem is olyan mellékes eredményeként egyszerűen kimenne a divatból ez a gya­ 78 �korlat, csupán irodalmi emlékeket és bárgyú, de megbocsátható nosztalgiát hagyva maga után, mint a gőzvicinális. Mert enélkül aligha várható, hogy visszakerüljön a „háztájiba” az állampolgári öntudat és ismét becsülete legyen a mások nevében is megszólalónak. Hogy ismét érték legyen, ami érték. M E Z E Y K A T A L IN 79 �Felállványozott konzervdoboz Háy János versei elé Háy Jánosnak a leggyakrabban a legjobb és a legizgalmasabban szerkesztett Harmadkorban, később és ritkábban a budapesti (Kortárs) és vidéki (régi Tiszatáj) lapokban jelentek meg versei. A Harmadkort említeni azért fontos és szükséges itt, mert - hosszú idő után - most jelentkezett újra egy írói év­ folyam, amelyik amikor dönt kézirata sorsáról, nem engedi, hogy a dicsőség szempontjai vagy az anyagiak befolyásolják. A Harmadkor például nem fizet a publikációkért. A számok elsősorban „megcélzott” olvasókhoz juthatnak el. A Harmadkort nem árusítják hivatalok által rangosított folyóiratok mellett; postán érkezik, ha érkezik, Szegedről. Aki küldi: gesztust gyakorol, ahogy az is, aki ír bele. Elsősorban gesztust. Háy János kellemesen naiv és szellemesen infantilis. Tudja, hogy naiv és tudja, hogy infantilis, vagy legalábbis az kell, hogy maradjon, mert a szerep, amit elvárnak tőle - amit itt elvárnak a költőtől - csak ezen a módon tagad­ ható meg. Egyszer és majd, amikor eljön az ideje. Költő ezen a tájon, ez alatt a félrevert harang alatt csak azokkal az eszközökkel dolgozhat, ame­ lyeket az irodalmi konvenció egykor, valamikor már el- és befogadott. Így hát Háy „csak azt” tanulta meg a szakmából, ami elégséges a rom­ boláshoz, a zavarkeltéshez, azt, ami kellemes zűrzavarhoz vezet. Ez a végcél. Az egyetlen üdvös - az ő esetében. Belülről rombol kifelé haladva, úgy hogy a leomló hulladékból és a magával hurcolt friss anyagból - önmagát gon­ dosan fölépíti. Eszközeivel nem élhet a hagyományos módokon, hiszen egyelőre kihasz­ nálja és nem megteremti a dolgokat. Ügy, ahogy egy valamirevaló, pályája elején levő költőhöz illik. Olyan ez, mint amikor az ember azért bont fel egy konzervet, mert tudja: semmi köze hozzá, de annak a konzervnek a tartalma csak akkor romolhat meg, poshad el, rohad meg, bűzlik sűrű gázok köze­ pette el, ha levegő éri. Háy egyike azoknak, akik levegőt, oxigént eresztenek irodalmi konzervünkbe. (De miért nem pumpálják már azt a levegőt?!) Háy János verseit olvasva, szellemes képverseit böngészve, rajzolatait tapo­ gatva, és a hagyományos szomorú manók történeteit követve érezzük, hogy amit mi, többiek művelünk, amit mi többiek olvasunk, amivel mi többiek a könyvekben, a folyóirtokban nap mint nap találkozunk - áporodott és tovább áporodik. Talán nem rossz és nem korszerűtlen; ugyanaz a kor rendeli meg tehetséges emberek tollából, és sokan megveszik - mégis áporodott, mégis bűzlik, ha oxigénnel, ha az életelemmel érintkezik. Háy János egyike korosztálya legjobbjainak, és egyben egyike azoknak, akik a legfrissebbek közülünk. Egyike azoknak akik képesek a jövő konzerv­ dobozaiba a maguk megkerülhetetlenségét beleereszteni. (!) Háy verseit olvasván nem érzi az ember, amit olyan gyakran érezhetett: fészkelik magukat az úgynevezett fiatalok; hol itt, hol ott, hol ennek, hol annak az elvárásnak akarnak megfelelni. Hol ennek is meg annak is - egy 80 �időben. Háy önmaga előtt akar megfelelni. Ehhez van szüksége a tiszta, friss levegőre is. Konokul, tisztességesen - és persze: akaratosan is építi állványait a konzervdoboz körül. Olykor esetlenül is, de legjobb írásai nagyon komo­ lyan veendő kordokumentumok is. Háy János, tiszta lélekkel, patetikus fel­ hanggal mondanám: áldozatkészen hozza korosztálya szomorú diagnózisát. Erőltetett menet az állványokon. Amit nem kaptak meg - az az övék. K ŐR ÖSSI P. JÓ Z S E F H Á Y JÁ N O S Hosszú macisajtvers Játék a lélekkel B nagymama kezével H O kezdődött minden Ű D - megértettem - T H rohanni a hűtőhöz Ö I kinyitni belekukkantani S F és bent valóban Z A ott didergett E N a három macisajt K I mind a három kicsi R N középső É CS és nagy is N Y A ezüst bundájuk alatt N L vacognak I É milyen szomorú látvány N L három didergő macisajt CS E - miért nincsenek jegesmacisajtok - A K gondoltam magamban cinikusan H N hiszen nekik birodalom Á E lenne egy hűtő R M most már mindegy O T megsimogatom M Ü melengetem M K a létezőket A O lassan érzem C R átizzik az I H ezüstbunda S A három kis bundás tűz A S lesz kezemben J E - mi lehet a bunda alatt - T 81 �M - mi lehet a bunda alatt - N M a három macisajt lelkeE I talán a három macisajt lelkeM S hallgatnak nem beszélT I a három izzó macisajtÜ N -akk or táncoljunk-K C körtáncot a kedvemértÖ S körbe-körbe a kedvemértR H -in se in -H O súgta az egyikA N biztosan a legkisebbS N kicsiközépsőnagy macisajtE É - tegyél vissza minket a hűtőbe-M T - tegyél vissza minket a hűtőbe-M L drága nagymama! én akkor annyiraI e E elszomorodtam hogy mind a hármatS e z N visszadobtam a hűtőbei z e N rájuk csaptam az ajtótN e k E majd barna színű negyvenöt centisCS k a P játékmacimat is elástam a kertbenH a m O R Y G A N E N N E L T É N N O m a M AM A a m m y y g g a a n n ezekamamyganezekeamamyganagymamakezenagymamakeze archaikus versleletek K ü lö n b en csak torzult és suta kő (Rilke) I . B A B IT S M IH Á L Y V E R S E A K Ö L T Ő E L Ő A D Á S Á B A N lopakodom az utcákon mint egy fridzsider fagyott lábakkal fehér kabátom összetörik minden lépésnél zsebemben ki­ tört szemeim 82 �jeges kincsek zsebemben mirelit áruk menekülő kincsek *a beszédhang (és vele együtt a költemény is) itt fuldoklásba menekült. egy-egy szó, mint pl. de, idő, kiolvad, nincs, minden, hideg, meleg stb. még kivehető; de ezek segítségével sem rekonstruálható a vers. 2. méhes marietta, az énekesnő babitsot hallgatva valam iféle verset írt, de nem sikerült, mert már a babits-vers közepét is csak félálomban hallotta, ezért döntött úgy, hogy a befejezés megírását újra megpróbálja félálomban. persze ez a félálom már egész­ álom volt, mivel két fél az egy egész. plusz egy hülye esetből kifolyólag aznap este altató hatású gyógyszert vett be, aminek következtében a vártnál is korábban csapott át félálma egészálomba. tehát a fele vers nem is létezik, megíratlan maradt. sőt, arra is gyanakodha­ tunk, hogy már az eleje is bizonytalanul született. íme a költemény: fridzsider éjszaka rohanhatok haza itt van a kétkezem kitörve édesem zsebemben mérgesen duzzog a jégverem szétesett kétkezem elesek úgy vigyázz megszúr egy jégvirág fehér kabátomon a gyilkos átoson átkozott bűneset mindennap elveszek nem keres senki sem elrejtett kincs leszek a szerkesztő megjegyzése: eredetileg mindkét költemény befejezetlen, az olvasó szeme azonban ezekben is, mint egy szobortorzóban, megtalálhatja az egységet és az arányt, ezért tartjuk fontosnak megje­ gyezni, hogy a jegyzetek, magyarázatok csak a filológus pontosságának és a versek hiányos­ ságainak bizonyítékai. 83 �84 �mérlegen Magyarország felfedezése (ŐRSZIGETHY ERZSÉBET: ASSZONYOK FÉRFISORBAN) Régóta vártunk erre a könyvre. A sorozat eddigi kötetei látszólag nagyobbat markoltak, amikor egyegy gazdasági szektort, vagy táj­ egységet mutattak be. Lassan eljön az ideje annak is, hogy átfogóbb értékelés szülessen meg a sorozat­ ról, s ez majd kimutatja hogyan fi­ nomodtak kötetről kötetre a szo­ ciográfiai módszerek. E z nem csu­ pán problémaérzékenységet jelent, de a szempontok gazdagodását is. Ö rszigethy E rz séb et munkája azért magvas olvasmány, mert miköz­ ben a vizsgált területet a lehető legszűkebbre, egyetlen falura, H évízgyörkre, szűkítette, kitágította az időbeli kereteket (az elmúlt 2-50 0 évre), segítségül hívta a „kem é­ nyebb” disciplinákat is: a közgaz­ daságtant, a mezőgazdaság-történe­ tet, a néprajzot, sőt a jogtudományt is. Így érte el, hogy egyetlen Pest megyei, agglomerációs község be­ mutatása során egész sor, önmagán is túlmutató jelenséget, tendenciát tud érzékeltetni. A magyar szo­ ciológia, szociográfia, falukutatás legjobb hagyományait követi eb­ ben. Elég legyen itt csupán két név­ re utalni: E r d e i F eren cére és N a g y Lajoséra. A reveláció erejével hat ez a könyv azért is, mert valóban hi­ ányt, illetve lemaradást pótol. B á r­ mennyire is paradoxon és fájó ki­ mondani, de alig született munka az elmúlt évtizedekben, amely pontos, megbízható és naprakész látleletet adna a mai faluról. É r ­ vényes ez a szépirodalomra is, amely még mindig adós azzal a nagyre­ génnyel, amely a falu történelmének legradikálisabb, s bizony legdur­ vább átalakulását ábrázolná. V an­ nak eredményes kísérletek (lásd Galgóczi Erzsébet, Ördögh Szilvesz­ ter, B oda István, Ú jhelyi János, Galam bos Lajos, Szabó István stb., stb.), de ezek is csak sorstorzókat, egy-egy részjelenséget, történelmi epizódot villantanak föl. Ő rszigethy Erzsébet szociográfiája viszont noha nem szépirodalmi igénnyel íródott - miközben egyszeri és egye­ di sorsokban gondolkodik, az in­ terjúk, riportbetétek konkrétek, el­ jut az elvi általánosításokig, sőt ezt is gyakorta számon kérik az irodalmon is, a szociográfián is a diagnózis ismeretében megkísérel egyfajta prognózist, terápiát is ad­ ni. A szerző érdeme, hogy a tapasz­ talatszerzése, az anyaggyűjtése em­ pirikus, azaz személyesen is jelen van, sőt részt is vesz a falu életé­ ben, jelesebb eseményeiben, ám amikor értékel és ítéletet mond, igyekszik tárgyilagosan eltávolodni a témától, azaz az elvi következte85 �téseiben hűvös objcktivtásra törek­ gye Hévízgyörknek. M aga a cím is szik. E z persze nem mindig sike­ magyarázatra szorul, mert ez is sajátossága a községnek. A vasút­ rül, de nem is sikerülhet, hiszen a vizsgált téma, folyamat eleven, s építéssel, az iparosodással olyan al­ Hévízgyörk­ még korántsem lezárt. Szüksége is ternatíva kínálkozott van egyfajta szubjektivizmusra, il­ nek (és más, ma agglomerációs köz­ letve helyesebb, ha empátiát mon­ ségnek), amely el is szívta, de mintegy ki is lökte a faluból a fér­ dunk, bele- és együttérző képessé­ fi munkaerőt, illetve létrehozta egy get, mert enélkül nem tudna kapcso­ rosszemlékű szóval a „kétlaki” latot teremteni interjúalanyaival. életformát. Ő rszigethy abból a sztereotípiából Melyek ezek a taszító motívu­ indul ki, hogy a paraszti lét, te­ hát a falu sorsa mindenkor küzdel­ mok? A feudális, majd a kapitali­ mes volt, s egyfajta hátrányos zálódó korban a föld elégtelensége. helyzetet jelentett. A rövid, de kö­ Részben M ária Terézia úrbéri ren­ rültekintő történelmi elemzésben a delete, részben a falu változó földbirtokosainak a hatására megbom­ feudális alávetettség és kiszolgál­ tatottság okait, módozatait és vál­ lik a falu zárt gazdasági egysége, tozatait írja le, valamint azt az elönigazgató ereje, amely a családok lenálllást, belső kohéziós erőt, ami­ iga- és munkaereje alapján osztot­ vel a falu mindenkor meg tudta ta föl a határt. A rohamosan osz­ teremteni és őrizni az értékeit. tódó jobbágytelek már nem ad Mindez így túl általánosnak tűnik, elég munkát mindenkinek, sem a csakhogy - mint mondtuk — szer­ megélhetést nem biztosítja önma­ zőnk egyetlen, s a maga nemében gában. Ezért a férfiak előbb fuva­ sajátos falu elemzését adja. rozással egészítik ki a jövedelmet, Melyek Hévízgyörk sajátosságai? később máshol (M Á V , a város) ke­ Mindenekelőtt maga a földrajzi resnek munkát. Lényegesen föl­ környezet: a G alga mente, vala­ gyorsítja, sőt a nőkre is kiterjeszti mint Pest közelsége. Minthogy a tö­ ezt a folyamatot a téesz, illetve a rök elpusztította a falut, a X V III. falu téeszének balkezesen, meggonszázadban települ újra több vidék­ dolatlanul történt összevonása egy ről, népelemből (magyarok, szlo­ gyengébb gazdasággal. Miután a vákok, németek), s vallásból (evan­ falu elveszítette gazdasági, közigaz­ gélikus, református, katolikus). gatási (elviszik a tanácsot is) önál­ Ezeknek az elemeknek külön-külön lóságát, az eddig váltakozó erőssé­ is karakterformáló szerepük van, gű bomlási folyamat lökésszerűen illetve súlyuk korszakonként válto­ fölgyorsul. Előáll az a képtelen zik. Megkülönböztető jegy, hogy helyzet, hogy noha a parasztok vál­ részben a viszonylagos földszegény­ tozatlanul szeretik a földet, ragasz­ ség, valamint a város közelsége mi­ kodnának is ehhez az ősi mester­ att viszonylag korán, már a X V III. séghez és életformához, már nem században kialakul egyfajta árugaz­ tehetik, illetve nem merik megten­ dagság, mégpedig a piacra terme­ ni, hogy a faluban keressenek főfoglalkozást. Megrendült a bizalom, lés. Egyrészt a kényszerűség, más­ minthogy a döntéseket mindenkor részt a paraszti lelemény, élni aka­ a falu feje fölött és nélküle hoz­ rás alakítja ki azt a - környék falták. vaival összehasonlítva is - belterjesebb gazdálkodást, földhasznosí­ Hogyan kerültek az asszonyok férfisorba? Í gy, ahogyan azt föntást, amely mindmáig markáns je­ 86 �tebb vázoltuk. A piacra termelés, s maga a piacozás is minden terhével, felelősségével az asszonyokra ma­ radt. Nem mondanak le erről, de ha akarnának se mondhatnának le, hiszen a család fő jövedelmét még ma sem a férfiak (akik sokáig csak segéd-, mára már zömmel szak­ munkások) fizetése jelenti, hanem a zártkertekben, a téesztől bérelt parcellák, s újabban már a fóliák alatt termelt sokféle zöldség és gyümölcs a budapesti piacokon el­ adott áru. Ő rszigethy árnyaltan ér­ zékelteti ennek a folyamatnak, helyzetnek az ellentmondásait, kényszerpályajellegét. Nem mond­ hatnak le a piacozásról, mert ez a megélhetés fő forrása, ugyanakkor, minthogy az egész család közre­ működésével (hiszen a városban dolgozó férfiak, férjek is besegíte­ nek) létrejött jövedelem már nem tőkésíthető, nem fektethető be - , mint tették ezt korábban - földbe, termelőeszközbe, létrejött egyfajta presztízsfogyasztás, amely az átépített házak, autók után például a lako­ dalmi szokásokban nyilvánul meg. E z az a jelenség, amely irritálni szokta a felületesen ítélő közvéle­ ményt, amely az így felhalmozódó (és elfogyasztott) javak mögött nem az önkizsákmányoló erőfeszítést, testet, lelket próbáló, elnyűvő mun­ kateljesítményt látja, hanem csupán a falu elbizonytalanodását, tétova városutánzását. S valóban: a falut eddig megtartó, kormányzó érték­ rend fölbomlóban van, illetve csak látványos külsőségeiben (rongyrázó lakodalmak, a drága népviselet, a nem mindig funkciója szerint épült és használt új házak stb.) él tovább. Vegyük még ehhez hozzá, hogy a falu megfosztatott attól az értel­ miségétől is, önrendelkezési jogá­ tól és belső szokásrendjétől is, amelyek mindig megóvták a krí­ zishelyzetekben. A falu ma is úgy érzi, érezheti, hogy nem valós ér­ tékei, tehát szorgalma, földszeretete és -ismerete, más szóval a több ge­ neráció által kialakított termelési kultúrája alapján ítélik meg, ha­ nem külsőségei és a tőle idegen, kívülről deklarált elvek alapján. A régi értékrend már nem tud akkummulálódni, újakat teremteni, így a kívülről irányítottság, az im­ portált értékek, ízlések, szokások hálójában vergődik. Valam i elmoz­ dult - nem biztos, hogy jó irány­ ban - , s ebben éppen az a gond, hogy nem a falu benső értékeiből, nem organikusan fejlődik, hanem a kényszereknek és divatoknak en­ gedelmeskedve. Vannak már sza­ bályozók, de ezeket inkább csak elviseli ez a gazdasági szisztéma, mintsem megértve, sajátjává téve, vállalja, alkalmazkodik hozzá. Jó példa erre még a kötet címlapján szereplő híres asszonykórus is. A népdal, a folklór hajdan része volt az életnek, mert szervezte, keretbe fogta a falu életét, annak a szokás­ rendjéből nőtt ki, míg most mint egy gomb fityeg rajta, megcsodált, de érdeme szerint mégsem becsült díszként. Aligha erre gondoltak, ezt akarták Bartókék és K odályék, a népiesek mozgalma. Örszigethy ér­ deme, hogy mindezt a belső tör­ vényszerűségeket föltárva, átvilá­ gítva, érzékletesen mutatja be. Konkrétan és mégis modellérté­ kűen. C SU P O R T IB O R : M IK O R C S ÍK B Ó L E L IN D U L T A M Az ember én-tudatát legalább három tényező határozza meg: a neme, a kora és az őt fölnevelő közösség, amelyet (helyzetétől függően) ne­ vezhetünk nemzetnek, nemzetiség­ nek, s a régebben használt, ma már el nem fogadott k ifejezéssel fajnak. A z első két tényező a születéskor (újabb ismereteink szerint a fogan­ 87 �tatáskor) adott, míg a nemzethez, nyelvhez tartozásnak tudata a szo­ cializáció során, tehát a családban, iskolában alakul (vagy nem alakul) ki. A sorrendből úgy tűnhet, hogy ez, a harmadik tényező kevésbé fontos, holott ez nem így van. A z anyanyelv, a nemzettudat - más­ képpen identitástudat - zavarai súlyos idegi-lelki betegségeket idéznek elő az egyénnél is, a kö­ zösségeknél is. Ezek, így leírva, evidenciáknak tűnnek - tankönyv­ be valóknak - , mégsem árt újból és újból leírni és tudatosítani, mert s erre is csak az utóbbi évtizedek negatív tünetei döbbentették rá előbb csak a szakembereket, később a politikusokat is - orvoslásuk is csak a tények higgadt, tárgyszerű föltárása, ismerete után kezdhető el. H a van értelme, feladata a M a­ gyarország felfedezése-sorozatnak, akkor ez mindenképpen azok közé sorolandó. A magyar irodalom min­ denkor kötelességének érezte, s ma­ gas esztétikai szinten teljesítette is ezt a feladatot. Elég legyen itt csu­ pán utalni D uba G yula, G á l Sán­ dor, G ion N ándor, V ári Attila, Bosnyák István, s nem utolsósorban Illyés G yula munkásságára. Nem véletlenül emelem ki Illyést, hiszen az ő magyarságdefiníciójánál toleránsabbat és tömörebbet nem tu­ dunk: magyar az, aki magyarnak vallja magát. M árpedig az nem mindig és nem mindenütt könnyű, magától értetődő. K özép-K eletEurópa történelme vassal és vérrel íródott, mindmáig be nem gyó­ gyult sebektől sajog. Joggal vető­ dik föl a kérdés - sokáig csak így tették föl! van-e értelme, szabad-e megbolygatni, föltárni ezeket a sebeket? A k ik így tették, teszik föl a kérdést, mindenkor a szom­ szédos népek vélt, vagy valós „ér­ zékenységére” hivatkoztak, mond­ ván, hogy a nemzetiségi sorban élő 88 magyar testvéreink helyzetét nehe­ zítjük meg azzal, ha a múltról (és jelenről) beszélünk. M aga a törté­ nelem, a szomorú események bizo­ nyították be, hogy ez a túlzott ta­ pintatoskodás mennyire hamis és káros. A történelmet nem lehet meg-nem-történtté tenni, nem is­ merni pedig egyenlő az önsorsrontással. Generációk nőttek föl a „bűnös nép” , az „utosó csatlós” dermesztő és igaztalan vádjának súlya alatt, elhintve, súlyosbítva a vesztett háborúk és forradalmak mi­ att már meglévő indentitászavart, kisebbrendűség-tudatunkat. Ahe­ lyett, hogy a költőinkre hallgattunk volna, az anyanyelvét mártírhalá­ lig meg nem tagadó Radnótira, aki bűnösségünket csak a többi népéhez tudta mérni, és József A ttilára, aki erkölcsi parancsként fogalmazta meg, hogy a múltat be kell vallani. Bármilyen fájdalm as is legyen az. Sajátos, de érthető, hogy a szépirodalom korábban mozdult ebben a kérdésben (is), mint a történe­ lemtudomány, vagy éppen a szoci­ ográfia. E z utóbbi műfajban elő­ ször László Lajos, T hiery Á rpád tettek kísérletet arra, hogy Baranya soknemzetiségének múltjából, je­ lenéből egy-egy szeletet föltárjanak. Átfogóbb érvénnyel írt A lbert G á ­ bor, éppen a Magyarország fe lfe d e zése-sorozatban megjelent Em elt fő v el című munkájában. A z át- és ki-, majd betelepítések okozta ká­ oszt, a méltánytalanságok és súlyos igazságtalanságok okozta sebeket azóta több regény (lásd Tamás Menyhért - a bukovinai székelye­ két, Kalász Márton a dunántúli né­ metekét) is feldolgozta, de hiány­ zott a láncból még egy szem. Ezt pótolja most Csupor Tibor könyve. Amint az a föntebbi felsorolásból is kiderül, szerepe már nem az úttörőé, szerencséjére, szerencsénkre járt úton haladhat. Egyre több könyv �jelenik meg mostanában Erdélyről, a székelység történetéről is. Sajá­ tos, ha nem is kitüntetett helye lesz ezek között Csupor Tibor szociog­ ráfiájának a bukovinai székelyek kálváriájáról, s lassú konszolidáló­ dásáról. A nem túl lelkes fogalma­ zás oka az, hogy a szerző keveri a műfajokat. M aga a történelmi átte­ kintés: a m ádéfalvi veszedelemtől a Baranyába, Tolnába, való letele­ pedésig lényegében nem mond újat Albert Gábor vagy Tamás Meny­ hért munkáihoz képest, a Bácská­ ból való menekülés, a kilakoltatott svábokkal való kényszerű ütközé­ sek története pedig Albert Gábornál is olvasható. Mi az, ami mégis új (ismeretanyagában is) Csupornál? A z a szorgalmas riporteri-szociográfusi munka, amellyel az egyes sorsokat követi nyomon Bukoviná­ tól Véméndig, Bonyhádig, Érdig, egy szóval napjainkig. E g y néptö­ redék, helyesebben töredéksorsba szorított közösség szívszorító törté­ netét kapjuk, s ez esetben a jelző nem túlzó, nem giccses. K ét évszá­ zaddal ezelőtt a puszta életét men­ tette az a néhány száz székely csa­ lád, a m ádéfalvi mészárlás után, s kapott menedéket az akkor még gyéren lakott M oldvában, majd ké­ sőbb Bukovinában (a Levédiából vándorló őseink egyszer már meg­ telepedtek itt Etelközben, a Prut és a Szeret mentén, s egyes történészek szerint az ő leszármazottaik le­ hetnek a csángók, akikkel gyakorta összetévesztik a bukovinai széke­ lyeket). Csodával határos, de min­ denképpen megérdemli a csodála­ tunkat az a mód, az a hűség, amellyel az idegen, sokszor bizony ellenséges környezetben megőrizték székelységüket az andrás-hadiksándor-józseffalvai stb., menekül­ tek. N agy lecke ez néprajzosnak, nyelvésznek, szociológusnak: ele­ mezni, hogy mi volt a megtartó erő? A nyelv? A vallás? A z élet­ ösztön? a másság különbözőség, kü­ lönbség tudata? A k i ezekre a kér­ désekre tudja a választ, az jobban megérti a mai tömeglélektant, tö­ megmozgást is. V agy elégedjünk meg a romantika felfogásával, amely szerint „ a lélek tesz csuda dolgokat” ? Csupor könyvének ép­ pen azok a legtanulságosabb, egy­ szersmind legszomorúbb és leghasz­ nosabb oldalai, amelyeken ennek az összetartozás-tudatnak az erodálá­ sát, kopását, elporladását, s az eb­ ből következő emberi tragédiákat írja le. A bukovinai székelyek részben hívásra, biztatásra, részben az élesedő román nacionalizmus nyomása elől menekülve hittel, reménnyel, bizakodással jöttek az „édes hazába” : előbb a szerbektől alig visszafoglalt Bácskába, majd a háború forgószelétől továbbűzetve Tolnába, Baranyába, de keservesen csalatkozniuk kellett. Előbb a revanspolitikától megszédített Horthy-korszakban, majd az egész pa­ rasztságot, s népet sújtó Rákosirendszertől. A költővel szólva, nem lelték honukat e hazában, illetve csak igen lassan, sok-sok megaláz­ tatás, szenvedés után és árán. S talán ez utóbbi szenvedések, meg­ aláztatások a legfájdalm asabbak, a legnehezebben felejthetők, elszenvedhetők, mert ez nem csak eg­ zisztenciális létükben, de székelységükért is sújtotta őket. Több évtized távlatából ma már mondhatjuk, hogy fölöslegesen, értelmetlenül is, de ez mit sem segít. Megtörtént az, amire az idegen, ellenséges környe­ zet nem tudta rábírni őket: szé­ gyenleni kezdték székelységüket, úgymond elmaradottságukat, mert itt, az „édes hazában” vegzálták, csúfolták érte őket. Tényleg be is következett, amit csak a többszörö­ sen hátrányos helyzet hozhat lét­ re: valóban sokáig el- és lemarad89 �tak a környező népcsoportokhoz (németek, felvidéki és más telepe­ sek, őslakos magyarság) képest. Itt érhető tetten az, amire a beveze­ tőmben is utaltam: a nemzettudat hiánya, csorbulása, sérelme egzisz­ tenciálisan is hátrányos helyzetbe szorítja az egyént. A székely például sokáig nem küldte iskolába a gye­ rekét. A kínált — Bukovinából ho­ zott - életmodell, szokásrend, már nem tudta betölteni az eligazító, megtartó szerepét, ugyanakkor aka­ dályozta, lassította az újhoz való alkalmazkodást, az adaptációt is. A megoldást az idő és a politikai bölcsesség hozza meg (s nemcsak a székelységnek): a nemzeti (ségi), 90 nyelvi sajátosság, a másság, elis­ merése, tolerálása, az öntudat visszaadása és erősítése. Annak a tudata, hogy nem kevesebbek más­ nál, akinek történelme, sorsa, hely­ zete szerencsésebb. A másik (hasz­ nosítható) felismerés is ebből fakad: a tolarencia is csak az egészséges öntudatból fakadhat, azaz én is csak akkor ismerek el mást, ha en­ gem emberszámba vesznek. D e hi­ szen erről már Engels elmondott minden fontosat, amikor az angol munkásság nyomoráról beszélt: nem lehet az szabad, aki másokat el­ nyom. . . (Szépirodalmi) H O RPÁ CSI SÁ N D O R �Fejős Zoltán: Hiedelemrendszer, szöveg, közösség A N éprajzi Közlemények című folyóirat korábbi kötetei többnyire csak szakkönyvtárakban hozzáfér­ hetők. Noha a bennük megjelenő, elsősorban anyagfeltáró írások a népművészet, a paraszti kultúra iránti laikus érdeklődők - utóbbi időben egyre szélesedő - táborában is olvasókra találnának. Szerencsére Fejős Zoltán Hiedelemrendszer, szö­ veg, közösség című munkája megvá­ sárolható a könyvesboltokban. A szakember örül, ha tudományának eredményei egyre szélesebb körben válnak ismertté. S külön öröm, hogy jelen esetben olyan munkát ajánlhatunk az olvasónak, amely Nógrád parasztságának hagyomá­ nyaiból meríti anyagát. A mű második részét képező Adattár több mint ezer Karancskesziben magnetofonszalagra vett, illetve lejegyzett hiedelemszöveget tartalmaz. A feldolgozás szempont­ jaitól vezérelve, a szerző különös gondot fordított a szöveghűségre, megőrizve a beszéd esetlegességeit, az elbeszélők egyéni stílusát, s je­ löli a főbb nyelvjárási jellegzetessé­ geket is. Mindez azt eredményezi, hogy belefelejtkezve az olvasásba, szinte úgy érezzük, magunk is ott ülünk valam elyik régi keszi házban, s G áspár bácsi, E tel „nene” egye­ nesen nekünk meséli, amit a „régi öregektől” hallott a boszorkányok­ ról, földet tartó állatokról, az anyajegy elmulasztásáról stb. Mert amit a gyűjtő az elmúlt évtizedben rögzíthetett, nagyobb részt már csak nyelvi formában élt. A szak­ szerű, alapos kutatómunka eredmé­ nyeként azonban feltárul előttünk a község gazdag, változatos hiedelem­ készlete. A terjedelmes anyagban az átgondolt rendszerezés mellett a szerző tudományos elemző érté­ kelésével is segíti tájékozódásunkat. Elöljáróban megtudjuk, milyen emlékek élnek a falu szűk ebb, tágabb határába eső nevezetes helyei­ nek elnevezésével kapcsolatban. A naiv, inkább folklorisztikus szem­ pontból érdekes szómagyarázatok mellett, több névben (például Záhfalva, Torna vára) a község legko­ rábbi történetére utaló nyomok is fellelhetők. A tulajdonképpeni hie­ delemrendszer bemutatása tartalmi szempontok alapján történik. A z embert körülvevő természeti világ az első nagy egység. A népi kozmogónia körébe tartozó szövegek túlnyomó része vallási, vagy tudo­ mányos magyarázatok átvett, popularizálódott ismereteit közvetíti. Nyomokban azonban fellelhető ben­ nük egy ettől alapvetően külön­ böző világkép emléke is. A tűzhöz, vízhez fűződő hiedelmek gyökere ugyancsak messze vezet. A z időjá­ rással kapcsolatos jóslások, követ­ keztetések alapja viszont főleg a megfigyelés, a tapasztalat. A ter­ mészeti világ két másik alcsoport­ ját alkotó, a növényekkel, illetve az állatokkal kapcsolatos hiedelmek lényegileg hasonlóak egymással. Részint vallásos motívumokat tar­ talmazó eredetmagyarázó történetek sorakoznak itt, részint a termé­ kenység, a haszon növelésével kap­ 91 �csolatos cselekvések, jóslások. Az állatok, elsősorban a tehén esetében, az utóbbi kérdéskör negatív pólu­ sa, azaz a rontás is nagy szerepet kap. Ugyanakkor itt is jelen van egy természetismereten nyugvó öszszetevő. A z emberi világra vonatkozó kövekező adatcsoport szemléletesen tükrözi, hogy a hiedelmek átfogják, végigkísérik az emberi tevékenység egészét. Továbbá bizonyos esetek­ ben a környezet számos, köznapi tárgya a felhasználás módja, alkal­ mai, körülményei révén sajátos jelentőséget, ún. hiedelemfunkciót kaphat. Bár, mint a szerző hangsú­ lyozza, a népi gyógyítás kimerítő feltárását nem tekintette feladatá­ nak, a hiedelemszempontú közelí­ téssel is számottevő mennyiségű adat került felszínre, amelyeket betegségek szerint csoportosít, de az alkalmazott gyógymódok felől is megvilágít. Különösen gazdag a szemmelverésre vonatkozó anyag, amely bizonyos fokig napjainkban is élőnek tekinthető. A z emberi élet fordulói: a születés, szerelem, házasság, halál gyűjtőpontja a hie­ delmeknek. Különösen az óvó, vé­ dő tartalmú cselekvéseknek jutott itt - illetve esetenként még jut ma is - nagy szerep. A z Adattár legterjedelmesebb, s a néprajzban kevésbé járatos olvasó számára is talán legérdekesebb ré­ sze a mitikus lényekkel kapcsolatos hiedelmek csoportja. A z adatok nagy hányada ún. hiedelemmonda. E gyakran művészi szempontból is kiérlelt, epikus történetekben az előadók a különböző emberfe­ letti erővel rendelkező személyek jellemző tulajdonságairól, ténykedé­ seiről számolnak be, szívesen hivat­ kozva saját, vagy közvetlen kör­ nyezetük „tapasztalataira” . Ízelítőül csak néhány címszó: boszorkány, tudós pásztor, gyógyítók, halott­ 92 látó táltos, garabonciás, vál­ tott gyerek, kísértet, visszajáró ha­ lott, lidérc, tüzes ember, elátko­ zott mérnök, bányarém. Szándékosan szóltam először az Adattárról, amelynek a közönség körében minden bizonnyal több ol­ vasója lesz. Inkább a már bizonyos néprajzi tájékozottsággal rendelke­ zők érdeklődésére tarthat számot a mű első része, amelyben a bemu­ tatott anyagon nyugvó következte­ téseit adja közre a szerző. E lö ljá­ róban szükségesnek látta sorra venni azokat az elsősorban társadalomtör­ téneti tényezőket, amelyek K arancskeszi néphitének alakulását, konzerválódását meghatározhatták. A d támpontokat - a rendelkezés­ re álló szerény kutatási előzmények adta lehetőségeken belül - a köz­ ség táji, illetve etnikai hovatarto­ zásának kérdéseiben is. M ajd a modern hazai és külföldi irodalom imponáló ismeretében elhelyezi sa­ ját elveit, módszereit a néphitkuta­ tás mai irányain belül. A z anyag értékelését két alapvető irányból közelíti meg. Vizsgálja egyrészt a gyűjtött szövegek tartalmából kiraj­ zolódó hiedelemrendszert, elemzi annak kategóriáit. Keresi a választ arra, hogyan élt, működött ez a rendszer az 1970-es években K a rancskesziben, melyek azok az egy­ ségei, amik már csak emlékek, s melyek azok, amelyek adott helyzet­ ben még ma is életre hívhatók a passzív tudásból a közösség, vagy annak egy része (főleg az időseb­ bek) körében. A továbbiakban a szövegeket formai szempontból, mint folklórjelenségeket vizsgálja. A hiedelmek megjelenhetnek, mint egyszerű, mondatnyi megállapítások, parancsoló jellegű mondások, de jól körvonalazható szabályok sze­ rint megformált - epikus történe­ tekként is. A szerző számos új gon­ dolatot, problémát világít meg, szé­ �les tudományos összefüggésekbe ágyazva, amikor túllépve a szöveg­ központú elemzésen, a szöveg, az előadó, az előadás szituációja, a befogadás (hallgatók) bonyolult köl­ csönhatását vizsgálja. A mű tudományos eredményei­ nek mindenre kiterjedő elemzése, értékelése nem lehet cél egy sze­ rény, érdeklődésfelkeltőnek szánt írásban. Annyit azonban leszögez­ hetünk, hogy a mai magyar folk­ lórkutatás figyelemre méltó munká­ ját veheti kezébe az olvasó. Továb­ bá fontos kiemelnünk, hogy a re­ konstrukciós és szinkronikus mód­ szer együttes alkalmazásával a mű révén nemcsak hagyományainkra vonatkozó ismereteink gyarapod­ nak. Eligazítást kapunk abban is, hogy a múlt ide vonatkozó emlékei mennyiben, hogyan vannak jelen egy mai nógrádi falu lakosságának kultúrájában. Még csupán annyit, hogy Fejős Zoltán, a közelmúltban alakult ma­ gyarságkutató csoport tudomá­ nyos munkatársa, nem kizárólag szakmai megfontolásból választotta kutatása színhelyéül éppen K a rancskeszit. M aga is nógrádi, kö­ zelebbről balassagyarmati szárma­ zású, s még több publikált, vagy feldolgozás alatt álló munkája épül Nógrád megye paraszti hagyomá­ nyaira, kultúrájára. (Múzsák) KAPRO S M ÁRTA 93 �A másság ideológiája vagy tudománya? Orvosbiológiai tanulmányok a hazai cigányságról A cigányságról alkotott ítéletek új­ ra meg újra felülvizsgálatra szorul­ nak. Nemcsak azért, mert a teoretikus megállapításokat is befolyásolhatják az előítéletek, hanem azért is, mert még mindig hiányoznak azok az öszszefoglaló munkák, melyek igazodási pontokat jelentenének az átfogó elemzéshez. Akarva-akaratlanul az okok után kezdünk tehát kutatni. Ám vajon a másság ténye lenne az egyet­ len kiindulási alap? S ha igen, indo­ koltan vagy indokolatlanul választha­ tunk-e olyan szűk vizsgálódási terüle­ teket, melyek - feltételezhetően - a reális ítéletalkotást lehetővé teszik? Akár orvosbiológiai szempontból is. Mivel - ahogyan a kötet bevezetőjé­ ben olvashatjuk - „Magyarországon, de a világ egyéb helyein is, nemhogy a cigányság genetikájával, de az az egészségi állapotával, vagy az azt befolyásoló tényezőkkel sem igen tö­ rődtek” , a válasz magától adódik. Vagyis a tudományos elemzés szüksé­ gességét akár evidenciaként is felfog­ hatjuk. S még inkább kényszerítő szükségszerűségként. Mindenekelőtt abban az értelemben, hogy ha valóban megalapozott a kutatás, elméleti és gyakorlati haszna aligha vonható két­ ségbe. Mert leegyszerűsítő vélekedé­ seket segít eloszlatni, féligazságokat és előítéleteket rombol szét. D e csak ak­ kor, ha tudományos érvényessége cá­ folhatatlan. Elméletileg bármennyire nyilvánvaló is ez a követelmény, s bármennyire nem nevezhetjük is ku­ darcnak azokat a kísérleteket, melyek e felismerés jegyében születnek, a szándék és az eredmény mégsem ta­ 94 lálkozik mindig. Véletlenszerűen? A lig­ ha, hiszen az Orvosbiológiai tanulmá­ nyok a hazai cigányságról címmel megjelent tanulmánykötet is rengeteg munkát rejt magában. Valójában egy tudóscsoport vizsgálódásáról van szó. Ám az orvosi jelző ezúttal inkább elméleti hátteret érzékeltet. Nem je­ lent bajmegállapítást, megelőzést, gyó­ gyítást a szó hagyományos, medicinális értelmében, s nincs igazán köze a korszerű orvoslás megváltozott pa­ radigmái szerint — az egészséghez sem. Paradox módon inkább a másság ideo­ lógiáját, semmint tudományát adja. Annyira, hogy a kötetben közölt vizs­ gálati eredmények fontossága vagy nélkülözhetetlensége akárha kétségbe is vonható. Kiváltképp zavaró, hogy már az első tanulmány igen szimplifikáltan és felemásan kezeli a Szolnok megyében élő cigányság történetét. Nagyobbrészt szankciókkal foglalkozik, a mindig kisebbségi és idegen embe­ rekkel szembeni erőszakkal s a tole­ rancia hiányával. Kiragadva a jelen­ ség egyik oldalát, jelesül az adott ha­ talom cseppet sem különös viselkedé­ sét. Ugyanakkor sok szempontból in­ dokolatlanul, mivel a cigánysággal szembeni represszió mögött valójában egy meghatározott „közítélet és -meg­ vetés” rejlik, ami viszont mindenkép­ pen az ezt kiváltó, illetve szüntelenül ébren tartó társadalmi-kulturális okok­ kal áll összefüggésben. Túl, vagy ta­ lán innen azon, hogy a cigánynépes­ ség „asszimilálásának” esélytelensége a korlátozott eszközrendszerben rejlik. Ám az elemzett első és második kér­ déskör is messze esik az orvosbioló- �giai érvényességtől. A cigányság vér­ csoportbeli megoszlásának vizsgálatá­ ból például azt tudjuk meg, hogy Szolnok megyében a „cigányok nem­ csak a nem-cigányoktól különböznek (pl. a „ B ” vércsoport nagy gyakorisá­ gában, vagy az RH-negativitás ritka előfordulásában), de önmagukban is heterogének (mindhárom vizsgált vér­ csoport tulajdonságában).” Legfeljebb annak tűnhet különös­ nek ez az evidencia, aki erről először hall vagy olvas. Éppígy látszólag nyű­ gözheti le az olvasót az a tanulmány is, mely a megye cigánylakosságának bőrléc tulajdonságait taglalja. A té­ mában járatlan rácsodálkozik a mun­ ka precíz, jól dokumentált eredmé­ nyeire, mint a világ számtalan isme­ reteinek egyikére, de kontextusából kiszakítva mégis igen keveset mond. Nem azért, mert szakmailag bizonyítatlan megállapításokról van szó, ha­ nem inkább a részleges eredménykép­ zés miatt. A másság szemszögéből fi­ gyelemre méltó lehet az a vizsgáló­ dássor is, melyben a szerzők a kézkulcsolás, a karfonás és nyelvgöngyölítés eltéréseit elemzik cigányok és nem cigányok között. Csakhogy eb­ ben az esetben is a biológiai háttér jóval összetettebb annál, ahogyan ez a kutatásból kiderül. Mert ha a mun­ kacsoport tagjai ezeket a jelenségeket teljes joggal vizsgálták, legalább uta­ lásszerűen foglalkozniuk kellett vol­ na azokkal a biológiai magyarázatok­ kal is, melyek az idegrendszeri hát­ teret - például a domináns agyi fél­ teke, jobb- és balkezesség - világítják meg. Az ízérző képességről írt gondo­ latok hasonló dilemmákat vetnek fel. S ez összefügg azzal is, hogy a kötet­ ben rendre olvashatók olyan megálla­ pítások, melyekkel az olvasó (nem­ csak a laikus, hanem a szakértő is) vajmi keveset tud kezdeni. S nem csu­ pán az egészség és betegség dimen­ ziójában. Mert ha az önmagukban helytálló felismerések valóban medi- cinális vagy kulturális kontextusban jelennének meg, egységes gondolati alakzatot képviselhetnének. Újra meg újra felbukkan például a cigányság indiai eredete, gondolati hozadéka azonban nagyon kevés. Mert hiányzik a tágabb értelmezési keret, s kivált azok az elemzési szempontok maradnak rejtve, melyek valamely népcsoport eredetvizsgálatánál a kul­ turális, nyelvi, települési szokásokat tárnák fel. Még a valóban „szűk” or­ vosi analízisek is ennek esnek áldo­ zatul. A hepatitis B antigén-ellen­ anyagok vizsgálata a cigány populá­ cióban kétségkívül izgalmas feladat. Ám ha a felvetés kidolgozása hiány­ zik (azaz annak vázolása, ami a máj­ gyulladásos fertőzés gyakoriságát és a rossz szociális helyzetet mint a nagyobb előfordulás okát érzékelteti), a kö­ vetkeztetések szükségképpen „félolda­ lasak” maradnak. Nem szólva arról, hogy a megállapítások valódisága ak­ kor lenne megkérdőjelezhetetlen, ha a hasonló helyzetű szociokulturális cso­ portokkal való összevetés lehetővé válna. Ma már közkeletű ugyanis, hogy a betegséggyakoriság arányos (vagy legalábbis korrelál) a rossz szo­ ciális helyzettel, a népsűrűséggel, a családi szerkezettel, az urbanizáltság­ gal stb. Legalább a tájékoztatás szint­ jén elkerülhetetlen lett volna ezekre utalni. S talán azért is áll elő az a helyzet, hogy a kötetben felsorolt s a cigányság életében anomáliaként és fejlődési rendellenességként kezelt je­ lenségeket kétkedve fogadja az ol­ vasó. Bár a cigány gyermekek szüle­ tési súlyának változásaiban valóban kimutathatók törvényszerűségek, de a megállapított alacsony testsúlyértékek elszigetelten szintén nem sokat mon­ danak. A szerzők nem terjesztették tovább a vizsgálatot az okok kutatására, il­ letve egy-egy gyakoribb okegyüttes felmérésére. Akár a szülők születési súlya, akár a multifaktorialitás más 95 �összetevői szempontjából (hányan do­ hányoztak, ittak stb.). Megállapítása­ ik ugyan igazak, ám önmagukban nem elég valósak. Vajon a nem cigány lakosság hasonló helyzetű rétegei kö­ rében milyen súlygörbét lehetne kimu_ tatni? Egyáltalán: a cigányság ténye ennyire rétegspecifikus tényezők eseté­ ben jelent-e igazán meghatározó fak­ tort? Aligha. Legfeljebb árnyal bizo­ nyos összefüggéseket, melyek semmi­ képp sem szakíthatok ki a szélesebb szociokulturális mezőből. Ebből az­ után egyenesen következik, hogy a másság mégoly objektívnek tetsző tár­ gyilagossággal való kezelése, illetve kizárólagos értelmezési alapként tör­ ténő felfogása óhatatlanul a tudomá­ nyos megismerés és feldolgozás aka­ dályozó tényezője lesz. Míg a medicinális jellegű okfejtéseknél ez még lep­ lezhető is (bizonyos értelemben a mé­ rőeszközök objektivitása folytán), a demográfiai és szociológiai elemzések ezt ab ovo lehetetlenné teszik. Alig­ hanem túlságosan is átlátszó érv a ci­ gányság demográfiai sajátosságainak vizsgálatakor arra hivatkozni, hogy a „demográfiai jellegű anyagok gyűjtése során” a szerzők azért nem töreked­ tek teljes körű minta felvételére, mert vizsgálataikat csak munkanapokon tudták végezni, „amikor a munkaké­ pes lakosság jelentős része nem tar­ tózkodott otthon” . S éppígy kétkedés­ sel fogadható az a következtetéssor is, melyet a bőr keloidképződése kapcsán fogalmaznak meg. Általánosságban is úgy tűnik, mint­ ha a munkacsoport inkább adott esz­ közei, lehetőségei szerint tervezte vol­ na a vizsgálatokat; figyelmen kívül hagyva a gondolati összevetés és öszszehasonlíthatóság szempontjait. De ha a kutatási feltételek szűkössége enynyire meghatározó volt, teljesülhet-e az a szándék, mely a konkrétan mér­ hető tulajdonságok (akár genetikai, akár szociális) alapján próbálja a más­ ságot tudományosan bizonyítani. Mi­ 96 lyen szempontból lehetnek fontosak az eredmények? És mennyire lényeges ezeket orvosbiológiailag lényeges megállapításokként kezelni? Ha igen, milyen viszonylatban, következmény­ nyel és teendővel? S ami ezeknél a kérdéseknél is fontosabb: mi lehet a jelentősége a cigányság tényének orvo­ silag? Mennyire szakítható ez ki ab­ ból a pszicho-szocio-szomatológiai egységből, melyben ma az egészség­ ügynek gondolkodnia és cselekednie kell? A részmegállapítások - melyek más-más életstíluscsoportokra talán ugyanígy érvényesek - biológiai as­ pektusa vajon nem foghíjas-e így? Megannyi kérdés és megannyi válaszlehetőség. Ha a tudományos elfogu­ latlanság és bizonyítás számunkra az irányadó, akkor az előbbi kérdések meghaladandó dilemmákként jelennek meg. Nem abban az értelemben, hogy a másságról nem veszünk tudomást (még ha egy sajátos népcsoportról van is szó). Ellenkezőleg, a különbsége­ ket - feltéve, hogy ezek valóban bi­ zonyítottak - a tudományos következ­ tetéseknek kell felszínre hozniuk. Túl annak regisztrálásán, hogy a tanul­ mánykötet inkább az ideológizálható mássághoz szolgáltat érveket, el kell gondolkodnunk azon is, vajon milyen érzékenységet tarthatnak ébren az em­ lített vizsgálatok? Vagy „kirekesztett­ ségtudatot” talán? Jóllehet feltétel nélkül egyet kell értenünk Hollán Zsuzsával abban, hogy a „korrektség és a pártatlanság” szándéka valamenynyi tanulmányban érzékelhető, ám az­ zal nem, hogy az összehasonlíthatóság szempontjai hiányoznak, s ezzel fél­ igazságok megfogalmazásához is bizo­ nyítékokkal szolgálnak. S ezek a fél­ igazságok vagy túláltalánosítások amiként már utaltunk rá — veszedel­ mes tények is lehetnek. Kiváltképp azok számára, akik az előítéletes gon­ dolkodás korlátaitól nem tudnak vagy nem akarnak megszabadulni. (Szolnok) FÜ G I SA R O LT A K E R É K G Y Á R T Ó T. IST V Á N �Madách-pályázat eredményhirdetése Szépirodalmi kategória I. díj Onagy Zoltán (Esztergom) II. díj Faludi Ádám (Tatabánya) Tanulmány, esszé, szociográfia kategória I. díj Mezey László Miklós (Budapest) II. díj Beke Mihály András (Budapest) III. díj Vasy Géza (Budapest) Marsall Miklós-Nyilas György (Budapest) Dicséretben részesültek: Szépirodalmi kategória Csorba Piroska (Szuhakálló), Kővári E. Péter (Békéscsaba), Konczek József (Budapest) Tanulmány Zonda Tamás (Budapest) �Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d2730d5fc107676b62f6c6b55327b456.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8c8791df7ab9b70c15b8bed6dbedc301.pdf 60fbc07373abc76adf279733227bb6a2 PDF Text Text ��Tartalom 3 Utassy József ajánlásos verseinek válogatása 6 K ő váry E . Péter: A z amerikai nagynéni (novella) 1 o M átyás B. Ferenc: Történet idegen felségjel alatt (novella) 17 Kőrössi P. Jó zsef: Állam polgársága: magyar (szocionovella) 24 M ázik István: Hajnalban, Négysoros I. (vers) 25 Petrőczi É v a : E gy névtáblára, A d y-változat (vers) 26 Agócs Sándor: Séta a főtéren, M ár levelet is kellene írni haza (vers) VA LÓ SÁ G U N K 27 Ú tonjáró (a M R műsora T. Pataki László könyvéről) 35 Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte... 38 Szabó A ndrás: Fogyó léptek 41 Kovács E n d re: E ger és Salgótarján a két világháború között M Ű H ELY 45 Mezcy K atalin : N apló helyett I. 49 M ezey L . M iklós: Költő-portré - kritikai tükörben 56 Veres János versei 58 Bőrünkön a betűk (Siposhegyi Péter) ABLAK 62 N . László E ndre: Finn testvéreink és az arany HAGYOMÁNY 72 Taxner-Tóth Ern ő: A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán 81 N yéki L ajos: Madách és Viktor Considerant MŰTEREM 88 Mezei Ottó: A Janus-arcú Kosztka Tivadar E számunk illusztrációs anyagát az elmúlt évben 20. évfordulóját ünneplő N A P JA IN K - testvérlapunk — gyűjteményéből válogattuk, Borító 1. Feledy Gyula, borító 2, Bálványos Huba, borító 3/a román íróvendégeink Salgótarján főterén, borító 3/b a Madách-pályázat díjkiosztó ünnepségének elnöksége, borító 4. Banga Ferenc rajza. (Fotó: Bu­ da László és Laczkó Pál.) A belső oldalon Szemethy Imre (9., 80,), Pető János (2 4 ., 87.) és Tardi Sán­ dor (34., 40.) rajzai láthatók. �K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Felelős szerkesztő és a bizottság elnöke: Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.49645 N . S. szerkesztő- D R . H O R V Á T H IS T V Á N A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros Márta D r. N ém eth János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. E SZÁMUNK SZERZŐI Agócs Sándor költő (Kecskemét); Bacskó Piroska főikolai docens (Salgótarján); Kovács E n d re köz­ gazdász (E ger); Kőrössi P. József költő (B p .); K őváry E . Péter író, újságíró (Békéscsaba); Liptay K a ­ talin M R szerkesztő-riportere (Bp.); Mátyás B . Ferenc író (B p .); Mázik István költő (Fülek, Csehszlovákia); M ezey K atalin költő (B p .); M ezey L . M iklós irod.tört. O S Z K (B p .); M ezei Ottó műv.-tört. (B p .); N . László E n d re költő, muzeológus (Komárom, Csehszlovákia); N yéki Lajos költő, nyelvész (Párizs); Petrőczy É v a költő (B p .); Siposhegyi Péter író, kritikus (B p .); Szabó András előadóm. (B p .); TaxnerTóth Ernő irod.-tört. (B p .); Utassy József költő (B p .); Veres János köl­ tő (Rimaszombat, Csehszlovákia). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármelv hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1 9 0 0 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index: 25-925 �U T A S S Y JÓ Z S E F A d notam : Balassi Bálint Csillagok, virágok, kikeleti lányok, áprilisi fényes szél, hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem: Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél! Potomság Petőfi Sándor utolsó szavára Ingyen idő, májusi potomság! Csillagerővel nyílnak a rózsák. Lótuszülésben húz napkeletre rongyarany szőnyegén A d y Endre. Radarernyőt bont, pörög a kapor, tökvirág darázsreaktora zsong. Íme, a sarkokig tárt valóság! Verejtékezi lovát a Lóság! Vagyok egy vén csillag kiszemeltje: gáttalan galaktikáim kertje. Tovatündököl asszonyom, alszik. H aja zúg. Ezüst combja közt partvis. N yílik az ég, ha csuknak a bankok! Nézd, uramisten: micsoda bankók! Életen innen, túl a halálon: kisfiam is száll! K ék lova álom. 3 �Lobogó gyász A d y E n d re! Vajda Jánosért Ó, Én, Ének, Te fene térzene, Űrdöngölő csillagi csárdás, E g y bolygó hét naprendszere: Pályám is! E z a zokogtató zéró, Szentségtörő tűz, Csordátlan csillagé, Zeneüzenet, Ének, Én, Ó. Lobogót, szentségtartót vinni: de jó is volna hinni, hinni! Szárszó Hervay G izella József Attila emlékének Én vagyok itt a legszomorúbb fűz. Zöld zokogású. Én vagyok itt az eső. É n ragyogok, nem a nap. Nincs egy árva szavam. Csak a pontért jöttem a sínig. M ert ez az én jussom! Hazám: a mozdony alatt. Fölesküdni istenre, pártra: hátha megváltanának, hátha! Rámeredni, míg dong a dogma, hatalmi hókuszpókuszokra. Végül csalódni, pórul járni. S a szent bibliát földhöz vágni. Ellobbantál közülünk fényesen G izike, tüneményesen. Voltál a magány vakmerő lánya, karcsú alkonyat, ideges nyárfa. Gondtól fekete, gyásztól ében menyecske a halál ölében. É s hazádban is hontalan, árva. Nézd, a tébolydák ajtaja tárva Te Drága, Te D rága, Te D rága! 4 �Temető ég Búcsú Váci Mihálytól Dúdoljunk, M iska, mielőtt landol e szívlökéses repülőgép! A nyíregyházi harang is kondul: utolsó út a temető ég Arcod márványlik, szobrosul szemed Benne vésőket roncsoló tűz ég. Dúdoljunk, M iska, mindentudón! M agát ölelő asszony a hűség. Lovat ragyogtat rúdhoz a Göncöl. Határtalan a lehetőség! D él Keresztje is keleten jön föl. Csillagnak húz a repülőgép. Csendélet Illés Gyulának E gy kérdés gerincgörbülete, mint szíved ágába akadt kampó. Én magamhoz húzhatlak vele! É s mondom: minden válasz halan­ dó, csakis a Kérdés örök e Földön, meg a csigolyák csendélete. S fönn rég nem arra vár a Göncöl, hogy fényre fordítson az eke! E z a szívnagyobbodásos ország félutak lihegője. Keselyűk koszorúzzák a horizontját. K orai szonett-koporsómon fölaranylanak mégis a betűk: száz évig élj, akár a sólyom! Szerző hozzánk elküldött verseit harmadközlésben is szívesen olvasóink elé tárjuk. Ez nem szokásunk, de a versek érvényesek, tehát újraolvasásukra is jogunk van. Minden egyéb érdem a Költőé és az Olvasóé - a szerk. (A Júdás idő című gyűjteményes kötet oldalszámai könnyen meglelhetők.) 5 �K Ö V Á R Y E. PÉT ER Az amerikai nagynéni A vasárnapi ebédeknek ezekben az időkben pontos menetrendje volt. Arról a tavaszról beszélek, 1960 tavaszáról, amikor a hetediket kijártam. A klubban ebédeltünk. Apám klubjában. A kivonulás maga a következőképp zajlott le: Én mentem elöl a kinőtt öltönyömben. A földet néztem a lábam előtt, úgy húztam magam után a két testvérmet. Ünneplő ruhám már régen csak fél lábszárig, meg fél karig ért, de nem tettem szóvá. Loholtunk mind az öten, mert a klubban egy órakor már hideg volt a leves. Négyőnk ebédje, krémessel, esetleg minyonnal, málnaszörppel, borrava­ lóval legtöbbször százasból kitelt, apánk meg egy fehér cédulával fizette a sajátját, mert ő egész héten előfizetéses menüt evett. Ez a cetli nemsokára nemzetközi bonyodalom kiváltója lett. Am ikor a táviratot N ew Yorkból megkaptuk, még csak nem is sejtettük. A táviratban ez állt: mindezt természetesen JO EVO E H EET EN CSU ETO ERTO EKO EN E E R K E Z E M H E LE N RAATH N atival, a húgommal jót nevettünk a szövegen, különösen a C SU E T O E R T O E K O E N -e n szórakoztunk nagyon sokáig, apuék viszont egyál­ talán nem tartották olyan mulatságosnak az ügyet. Össze is vesztek azon, hogy Helén néni mit fog majd enni, hol fog aludni, meg tisztálkodni? Ezen az estén nagyon nehezen aludtunk cl, a sötétben suttogva sokáig tanakodtunk azon, miféle csodalény lehet ez a Helén néni? E d d ig az Am e­ rikából érkező karácsonyi csomagokból, meg apu elbeszéléseiből annyit há­ moztam ki magamnak, hogy Helén néni valószínűleg egy ugyanolyan öreg néni, mint a nagyanyánk, mert Helén néni apu korán elhunyt édesanyja édesapjának volt a nővére. D e ha nem azt eszi, amit mi, nem úgy alszik és mosakszik, és akkor az is biztos, hogy az árnyékszékre se hajlandó jár­ ni - ahogy ezt apu ki is jelentette - akkor mégse lehet valam i közönsé­ ges földi halandó! Anyámnak kellett végül ránk kiáltani, hogy aludjunk már, hiszen a kakukkos óra is elütötte már a tízet, amit mi nem is hallottunk, annyira belemelegedtünk a találgatásba, Gergő, még azt is megkockáztatta, hogy talán szárnya is van Helén néninek és akkor tényleg nem fér be a budiba. Mindenesetre apu döntött: tíz napunk volt Helén néni érkeztéig. K ö l­ csönkért tízezer forintot Felegyiéktől, akik először hosszú siránkozásba kezdtek, hogy nem sikerült a széna, elapadt a Böske is meg a Tarka is 6 �egyszerre, a tyúkok se tojnak, nem is nőnek, mi lesz velük, a ló is lesántult, azután, amikor meghallották, hogy egy igazi amerikai hölgy jön hoz­ zánk a következő héten, azonnal kifejtették a dunnahuzatból az összegumi­ zott százasokat és ideadtak belőle két köteget. Ebből a pénzből apu mestereket fogadott, téglát hozatott, meg meszet, amit a budi mellett egy nagy gödörbe oltottak be. Gergő szerencsére csak másnap süllyedt el benne derékig, amikor a mész már kihült, de apu így is legalább tíz percig kiabált rá, talán még tovább is folytatja, meg el is fe­ nekeli, de közben megérkezett a kád, meg egy olyan vécékagyló, amilyen Verebeséknek volt Budapesten, anyu féltestvérééknél. A mesterek egykettőre szétverték a konyhánkat, velem hordatták ra­ kásra a kibontott téglát, még jó, hogy csak az egyik fal épült abból, mert a többi döngölt földből volt, lett is akkora por az udvaron, hogy mire elült, Gergő olyan szürkén került elő belőle, mint a harmadik utcában lakó Jágerék szamara, amely minden nagyobb eső előtt egy-két órával hosszú percekig iázott! Bár az utcánk esze, a cipészmester, akit mindenki csak Pánmajszternek szólított, mindig mondta, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz, az öreg Jáger, aki fűrészgéppel kereste a kenyerét, biztos megint jól beivott, és elfelejtett enni adni Absolonnak. Í gy hívták a szamarat. Nem tudom, mi az igaz, egy biztos, akkoriban elég sokat esett. A klubban is majdnem minden vasárnap megázva érkeztünk. ..Pedig Absolon figyelmez­ tetett benünket, hogy hozzunk esőkabátot” - tréfálkozott ilyenkor apánk. Most annál morcosabb volt, hogy a mesterek lassan haladnak, pedig há­ rom nap alatt tető alá hozták a nappalit, amivel az udvar felé esően bő­ vítették meg a házunkat, lett egy főzőfülkénk, kis kamrával, meg egy für­ dőszobánk világoskék csempével, amiről eddig még csak álmodni sem mertem volna, miután az osztályból csak Deliéknek, meg Tseökmeőyéknek volt fürdőszobájuk. D e azt se gondoltam volna, hogy téglaadogatás címen en­ gem egy egész hétre ki lehessen kérni az iskolából. Pedig így történt. Vasárnapra minden készen állt, s mi hárman gyerekek többször is egy­ másnak ugrottunk azon az estén, a vízöblítéses budi használata miatt, amíg nem kaptunk egy-egy nyaklevest anyutól, mert leszakítottuk a lehúzót: hár­ munkat ugyanis nem bírt el egyszerre. Tiszta ideg volt mindenki, anyuék szegény nagymamát is betuszkolták a fürdőkádba, hiába is tiltakozott, visítozott, mint egy gverek a zuhanyból sugárzó víz alatt. A nagy baj az volt, hogy tekintettel hatalmas súlyára, ki­ szállni már nem tudott, a put meg semmi pénzért nem volt hajlandó be­ engedni, segíteni. M rázik V ali nénit, meg Duci nénit kellett a szomszéd­ ból áthívni végül, ha nem akartuk, hogy nagyanyánk örökre a kádban ma­ radion, na így hárman az anyuval azután nagy kiabálások közepette kiügyeskedték. nagyanyám meg is fogadta: ez az első és utolsó eset, hogy megfürdött. Mrázik V ali néni is neki adott igazat, sőt elmesélte, hogy ne­ ki egy nővére K om ádiban a fürdőkádban halt meg, mert leázott róla a vé­ dőréteg. „d e azért jól tette a Sóvágó úr, hogy ezt ideépítette, ne mondják az amerikaiak rólunk, hogy mosdatlanok vagyunk!” Aztán megjött Helén néni. Csütörtökön késő este. Ami csak kilátszott nagyrózsás ruhájából belőle, az mind tele volt arannyal, még a bokáján is 7 �csörgött egy karperec. Hát tényleg teljesen másként nézett ki, mint a nagy­ anyám, vagy akár Mrázik Vali néni is. Pirosra festette az arcát is, de ha jobban megnéztük, mégis csak egy öregasszonyka volt, mint a többi itt az ut­ cánkból, akiktől a festésen, meg az aranyokon kívül abban különbözött még, hogy nem tót, hanem amerikai szavakat kevert a magyar beszédébe. Legtöbbet azt hangoztatta, hogy nó, meg hogy je. Mi, gyerekek rágógumit kaptunk tőle egy-egy dobozzal, Gergő két perc alatt megette belőle mind a tízet. Apánknak öngyújtót hozott, pedig apu nem is dohányzott, anyunak meg nekiadta a fényes púderesdobozát, neki még így is maradt kettő. Szegény nagymama hoppon maradt, pedig lát­ tam, hogy nagyon vár tőle valamit. Mindannyian úgy tettünk azért, mint akik nagyon örülnek és pisszenni se mertünk, amikor végre Helén néni megfürdött és lefeküdt anyuék széles ágyába. Csak anyuék sóhajtoztak csendben sokáig helyezkedve Gergő ágyán, míg Gergő két összetolt fotel­ ben horkolt. Éjfélkor Helén néni felpattant és követelte, hogy állítsuk meg az órát, mert zavarja a ketyegés. Kora hajnalban Helén néni azzal ébresztett bennünket, hogy narancsot szeretne enni, mert New Yorkban ő mindig narancsai kezdi a napot. Anyuék tanácstalanul néztek egymásra. Apunak támadt a mentőötlete, amíg Helén néni az új vécénkén trónolt, suttogva adta ki nekem a paran­ csot: — Futás Deliékhez! Nekik biztos van! Furcsán néztem rá, mert eddig erősen tiltottak, hogy Deliéktől bármit is elfogadjunk, amikor náluk játszunk, pedig nekik tényleg volt mindig narancsuk, meg datolyájuk, fügéjük és keserű mandulájuk is. Na mindegy, hoztam öt narancsot, Deli néni amikor megtudta, hogy kinek kell, azt mondta, ezt ő küldi Helén néninek, nem kölcsönbe adja, ám ha valami divatos holmit hagyna itt, eladót, anyu gondoljon rá. De Helén néni nem hagyott itt semmit. Vasárnap ebédidőben két perc alatt összepakolt, még az anyunak szánt púderosdobozt is, és úgy rohant el tőlünk, korát meghazudtolva a két bő­ rönddel, mint egy maratoni futó. Édesanyám végső kétségbeesésében Ribi apját, Ribár bácsit a taxist küldte utána a nagy Volgával. Legszebb álmá­ ból riasztotta föl a konyhában alvó Ribár bácsit, aki annyira megijedt, hogy ahogy volt, egy szál alsónadrágban ugrott a taxiba. Töltött csirkét kért Helén néni erre a vasárnapi ebédre. A két fiatal csirkét a Pánmajszter felesége adta, Duci néni is segített tölteni Mrázikéknál, mert onnan tálalták aztán föl a friss mész illatától terhes új ebédlőnk­ ben. Mrázik Vali néni még előtte megmondta anyunak, hogy ez a két csir­ ke így töltve is kevés lesz nyolc embernek. Anyánk ijedt arccal hívta át apánkat erre, de apánk mint mindig, most is tudta a helyes megoldást. - Nekem úgyis be van fizetve a klubba, legalább nem vész kárba a jegy. Már megyek is! Sőt, viszem Gergőt magammal ne zavarja itt a nénémet. Így történt, hogy apu meg Gergő nem ült ott az ünnepi asztalnál. Helén néni föl is kapta az orrát az agyonkölnizett zsebkendőből, hogy megkér­ dezze: 8 �- H át az én J enci öcsém? - Elment a klubba, tetszik tudni be volt neki fizetve már azelőtt, ahogy a távirat megérkezett - felelte anyám ártatlanul. Erre pattant föl Helén néni, rámolt össze és v iharzott el köszönés nél­ kül, hogy szegény anyám azt se tudta, hogy legyen. Azóta nem láttuk az amerikai nagynénit, nem is tudunk semmit róla. Mindössze egy levelet kaptunk még tőle távozta után egy hónappal. Ebben közölte: „H a az alezredes úrnak fontosabb a klubja, mint a húsz éve nem látott nagynénje, akkor ő többé nem ismeri az alezredes urat.” Mit lehet erre mondani? Hogy köszönjük ezt is. H a ő nem lett volna, talán még ma is az árnyékszékre járnánk. 9 �MÁTYÁS B. FEREN C T ö rté n e t id e g e n fe lsé g je l alatt Amikor megérkezett a városba, egykori szökése első állomására, ahová góbéságát távozott levetkőzni annak idején, pontosan tudta, hogy mire készül. Felkereste a még fellelhető helyeket, épületeket - nyomait - , melyek között remélte, hogy részese lehet elidegenedése ellenfolyamatának: fellelheti az ér­ zelmeket, melyeket úgy vetkőzött le magáról, miként posztógúnyáját hányta le, hogy városi zakót, pantallót öltsön . . . (Arra a magabiztosságra vágyott, ami megkülönbözteti a helybelit a látogató idegentől . . .) Felkereste volt albérleti szobáját, ajándékkal, virággal csengetett be, s kérve-kérte az ismeretlen lakókat, hogy engedjék néhány percig elidőzni benne, kitekinteni az ablakán. Hiábavalónak bizonyult; be kellett látnia, hogy „hitehagyott vagy életed templomában” . Megszégyenülve búcsúzott cl kedves vendéglátóitól, szemükből kiolvashatta, hogy habókos nyugatinak tartják, aki jó dolgában azt sem tudja, hogyan különcködjön . . . Honvágya furcsán jelentkezett, egy csapásra. Sóvárgások, emléksajgások, nosztalgikus rohamok nélkül. Kiütött rajta, mint a lappangási idejét letöltő be­ tegség. Elfojthatatlan bizonyítási vágy fogta cl, talán az ősi virtus támad fel benne, a portyázó elődök virtusa, akik el-elhagyták szálláshelyeiket, de min­ dig visszatértek azzal a kikerülhetetlen érzéssel a lelkükben, hogy dicsőségüket-gyászukat megosszák véreikkel . . . Colománt is hasonló érzés kerítette hatalmába, és vette rá, hogy nekivágjon fél Európának . . . Szerette volna megmutatni: vitte valamire annak ellenére, hogy egykor önkezével metszette el természetes gyökereit. De hiába jelezte min­ den sejtje, hogy hazaérkezett, az idegenné nőtt város rövid idő alatt meggyőz­ te, hogy nagyszerű szándéka: győztesként megjelenni fiatalkori veresége szín­ terén, légvárnak bizonyulhat. Sejteni kezdte, hogy se több. se kevesebb (fejé­ re hamut szórhat, ingmellét megszaggathatja), már örökre idegen . . . Csepere­ dő haraggal kanyarodott a hegyekbe vezető makadámútra. A házból sistergés hallatszott, s amint belépett, megcsapta a kifutott tej sza­ ga. Gyors pillantással felmérte a konyha berendezését, és kellemes meglepe­ téssel tapasztalta, hogy nem változott szinte semmit. - Jó reggelt - köszönt a tejeslábassal ügyetlenkedő embernek. Az asztalon egymásra hányt számlák, árujegyzékek, megrendelési másodpéldányok hevertek. Abrahám fülcimpájára szorított ujjakkal, keserves arcot vágva fordult meg, s csodálkozva nézte az idegent, akin nyoma sem volt a kirándulók megszokott öltözékének, s különösen hatott nyakkendős eleganciájával a hegyoldalban álló ház konyhájában, ahová az olykor betévedők sokrétű hegymászómezben és pú­ pos hátizsákkal érkeztek. - Abrahám! Öreg cimbora! Hát fel sem ismersz? - Te lennél az, Kálmán? 10 �- K i más! - tárta ölelésre karját Colomán. Abrahám szemében megcsillant a felismerés meleg fénye: - Te jóságos, mennybenélő! Te hazajáró lélek! Megölelték egymást. Colomán érezte társa savanyútej-szagát, s miként kira­ kósjáték hiányzó elemét, befogadta az emlékeiben nyomaveszett illatot. - Hej, Kálmán, Kálmánom, hazajáró lelkem - veregette Colomán hátát Á b­ rahám, és könnyek csillantak szemében. - Hazajáró! Lélek! De nem szellem - nevetett Colomán, s zavarában fel­ kapta az asztalon álló zománcozott bádogcsuprot. A gőzölgő lábos mellé ke­ rült, ám ott megtorpant. „Talán változott a szokás” - gondolta, és inkább megkérdezte: - Meríthetek? - Bátran, Kálmán! De várj, inkább pálinkát adok! - Azután, cimbora! - És falnivalót hozzá! Biztosan megéheztél az úton - lelkendezett Abra­ hám, de nem mozdult. Nézte a madárlátta vendéget, ahogyan félrehajtja a tej bőröző színét, ahogyan merít s kiemeli a tele csuprot, vigyázva, hogy minden kósza csöpp visszahulljon a tejesedénybe; nézte, hogyan törli a bögre alját a lábas pereméhez, nehogy kárba vesszen valamennyi is a vastag, zsíros folyadék­ ból . . . - Hej, Kálmán, Kálmán . . . Hát élsz, öreg cimbora . . . - Isznak-e tejet a szellemek? - Már hogyan, ha szellemek?! - Akkor élek még - nevetett Colomán. - Még egyet? - Fogyaszd bátran - biztatta Ábrahám a vendégét, de az arca már megke­ ményedett, felszívódtak róla az érzelmes vonások. - Akár az egészet megihatod, ne sajnáld, tehenünk van - mondta büszkén, aztán megvakarta fejét. Te igyál csak, én addig az asszony után nézek, hadd jöjjön, terítsen s rakjon eleséget az asztalra. - Jól van, cimbora . . . Eredj csak . . . Colomán zavartan nézett távozó barátja után. Arra gondolt, hogy „íme, az őszinteséget többnyire kivégzi a ráció . . . Menj csak, öreg fiú, hívd a segítsé­ get . . . Ketten többen lesztek . . . Hiába . . . A józan ész előbb-utóbb az érzel­ mek fölé kerekedik, s amit egyszer megszűrt az elme, az már engedelmesség, törvénytisztelet...” Az udvarról halk beszélgetés szüremlett be: - Hol van? - A konyhában. Tejet iszik. - Hát csak igya! - Vendégünk, Zita . . . Vendég, akárhogyis. . . - Az ördögnek, ember! Annak! - Nyughass! - keményedett meg Á brahám hangja. - Jó , j ó . . . Aztán milyen? Felismerszik, hogy ő az, vagy megváltozott? A börtön, az börtön . .. - H á t . . . A fene tudj a.. . Ha már felismertem, hát olyan, mint v o lt . . . Na, persze, vénebb . . . De hát idegen volt már akkor, amikor a városba költözött, ahova a húgod járt hozzá pásztorórázni, emlékszel? - Ne a húgomról beszélj, te! Őróla! - Róla hát, szóval ült vagy hat esztendőt, de azóta is eltelt vagy tizennégytizenöt. . . - Tizenkettő! 11 �- Annyi hát! Nem mindegy, asszony? Katonatársam volt, meg azután is paj­ tásom, hozzátok is együtt jártunk, meg mindenhová . . . Kocsmába . . . - Hallottam eleget hírét! - Múlté már az mind, te Zita . . . - Akkor minek tért vissza? - Minek! Ő t u d ja ... Talán mert itt szü letett... Talán hírét vette, hogy a húgod g y e re k e ... K i tudja? De majd kimondja magától, ha azért jött! - Szóval a gyermekért. .. - Csak úgy mondtam . .. - Én is csak úgy mondom: a gyereknek semmi köze ehhez! A gyerek a Nándoré! - Isten és Imola húgod a megmondhatója - sóhajtott Ábrahám. - De elég, már gyere ám, aztán teríts! Mindenképpen vendég a vendég, asszony! Colomán érezte, lecsorog hátán az izzadság. Valamikor remélte, hogy Imolá­ nak gyermeke született kapcsolatukból, de mert a lány nem látogatta meg so­ hasem beszélőn, és azután sem adott életjelt magáról, miután disszidált és volt szállásadójának megírta címét, belenyugodott, hogy nem. Letette a csuprot. Minden erejére szüksége volt, hogy természetesen tudja üdvözölni a belépő asszonyt. Kitárta karjait, hogy megölelje, de Zita kitért előle nyíltan; látszatát sem akarta kelteni, hogy örvend a viszontlátásnak. Colomán mégis torkában érezte dobogni a szívét, hiszen Zita mozdulataiban, vonásaiban húga mozdulatait és vonásait vélte felismerni, az Imola mozdulatait és vonásait, akit számtalanszor megcsodálhatott terítés, főzés közben, minden héten, minden hét vasárnapján, amikor mozilátogatás címén leszökött hozzá a városba, és két szeretkezés kö­ zött, egy álló hétre valót főzött neki, másik szeretkezések szünetében mosott rá... - Hát, előkerültél, Kálmán? - Elő, Zita . . . - Szél volt-e, ami erre fújt? Vihar-e? T erítőt simított az asztalra, kenyeret, paradicsomot, paprikát, sót rakott ki, majd kipenderült a konyhából, de nyomban vissza is tért szalonnával, kol­ básszal, füstölt oldalassal; férjét nézte, miközben lerakott mindent az asztalra: volt-e hiányában a férfiaknak idejük összetanakodni? Kést Abrahám kínált Colománnak. Zsebre való kacort. amilyent ő is viselt rézláncon valam ikor. . . Mielőtt átnyújtotta volna a vendégnek, ujjával végig­ ment az élen, majd nadrágjába törölte a görbe pengét. Colomán vigyázva vet­ te át. ahogyan fegyverrel bánik az ember. - És maradsz-e vagy csak úgy, jössz-mész? - Asszony - mordult rá Ábrahám - , nyughass! - H á t . . . Hogy is m on d jam ?... Átutazóban v a g y o k ... K o c s iv a l... Lenn hagytam a kocsma mellett. . . Egy BMW . . . - Kivárt, de hallgatósága meg se rezzent az autómárka említésére. - Szóval a .tengerre megyek - jutott eszé­ be egy valószínű útirány - , s gondoltam, erre kanyarodok . . . Hiszen volt, ami volt, a bűnöknek is van elévülési idejük, nem csak a dossziéknak, aktáknak . . . Erre gondoltam, amikor felétek tértem ki .. . S na meg, hogy . . . Hogy is mondjam? A véremre! - vágta ki sután, és nagyon-nagyon idegennek érezte szájában a szót. - A magadéra gondoltál, avagy a máséra? - fonta össze mellén karját az asszony. - Mert, hogy a magadé hozhatott, de más számodra nincsen! Hogy ki­ mondjam: vérrokonod! 12 �Abrahám gyorsan pálinkával teli poharat nyomott Colomán kezébe és rá­ köszönt: - Isten hozott, Kálmán! Colomán az asztalra csapta a poharat. - Nincsen-e?! - nézett az asszonyra, de az állta tekintetét... Állta tekin­ tetét, ami vajmi kevéssé különbözött attól a tekintettől, amit emlékeiben őr­ zött, „utánam jössz te - nevetett Imola, s kipenderült a fürdőszobába, hogy leöb­ lítse magáról a te f érfibűzödet, kedves, s alig látszott meg rajta, hogy zavar­ ban van, amiért nem akarsz kötélnek állni, s kitartasz terved mellett. Nem ne­ heztelt, csak éppen ott hagyott az ágyon, izzadtan, cigarettázva, és mosakodni ment, pedig nem sürgette az idő, még tartott a moziban a vetítés, még nem varta az állomás, hogy újabb hétre elváljatok, hogy elszakadjatok a jövő va­ sárnapig, amikor egy filmvetítésnyi időre ismét együtt lehettek, „ha már nem bírod, nélkülem, megtalálod te a hazafelé vezető utat” - kacagott Imola, és nem értetted honnan veszi az erőt átlépni szerelmén is, amit hétről hétre olyan alaposan bebizonyított, „meg arra is gondolj, kedves, hogy itt marad az apai házad, a föld, amiben kinyílt a csipád, mert ezek gyökerek, gyökerek, melyeket kertészkézzel sem lehet átmetszeni és újraültetni, kedves” , és ismét csak nevetett, nevetett azon a hegyipatak-hangján . . . „N em -e?!” loccsant túl benned partjain a virtus, bár érezted, hogy hiába éltél már évek óta városon, valamit nem tudtál levetkőzni, valamit, amihez semmi köze az akaratnak, felvett szokások­ nak, ruházatnak, de azért se hagytad magad: „azt hiszed, asszonynéppel fele­ selsz?” - kérdezted elszántan és tettrekészen, mint az élét kiöltő bicska - , „ne­ kem már ez a földem, ez a házami” - sulykoltál körbe albérleti szobádban - , „kacagj, csak kacagj, elválik, hogy volt amiért?” - fenyegetőztél, de Imola to­ vábbra is nevetett, csikkantgatva, mint megannyi halvillanás, mintha csak kö­ telezni akarni, cukkolni, hogy megkutyáld magad, és beváltsd ígéretedet, és örökre hátat fordíts ennek a hargitai vidéknek „ahol a vas is fából van”, és nevetett akkor is, amikor kilépett a fürdőszobából, és finoman elhárította öle­ lésedet, „édesem, nem én vagyok az, akivel hadakoznod kell. hanem a te nyug­ hatatlan természeted az”, és öltözködni kezdett, egyenként takarva el az aj­ kad nyomát viselő testrészeit, s megértetted, hogy a szavak már haszontalanok, a lány nevetése pusztán takaró, mint ruházata, mely alatt változatlanul meg­ marad a valóság, megértetted, hogy Imola megértett, és nem próbál visszafog­ ni, szeret, oly nagyon szeret, hogy hajlandó le is mondani rólad . . . Búcsúzta­ tok, öleltétek egymást, s fojtogatás rejtőzött ölelésetekben, öleltétek egymást és testetekben ott pezsgett az eggyéválás, öleltétek egymást olyan erővel kapasz­ kodva, mint kitakart gyökerükkel omlás szélén az eldűlő fák, „jóságom jósá­ ga, jóságos jóságom”, s Imola a délutáni vonattal utazott el, te pedig este mentél utána, az utolsó fényderengéseket rejtő órán, kerülve a járt utakat, lo­ póként osontál, a kutyák hallgattak: ismerték hegyiember-járásodat, a föld nem dobbant talpad alatt: ismerte súlyodat, hiszen rajta nőttél fel, s már ott jártál a hegyoldalban, amikor a hold is társadul szegődött, felhőbe bújt, hogy tolvajsötétet ajándékozzon neked, amire a három házhoz érsz: legfelül az Imoláéké, alattuk a tiéd, az apai jussod, lennebb pedig a korcsmáros zsidó háza, az Abraháméké, s az ismert ösvényen könnyűszerrel surrantál fel szülőottho­ nodig . . . Úgy pirkadt fel a tulajdon két kezeddel rakott tűz, mintha a nap éledezne a zsindellyel fedett, öreg falak között, s te csak suttogtad végtelen örömmel „most mondd, most hajtogasd, kedves, most vesd keresztbe utamon, hogy van föld, van ház, hogy elszakíthatatlanok azok a gyökereim, melyek hozzákötnek” . . . 13 �- Aztán, hogyan éltek? - kérdezte, mert már nagyon hosszúra nyúlt a hall­ gatás, s mindhárman csak nézték az ételt. - Akár a többi ember . . . - Az apád kocsmájában dolgozol? - O tt. . . Csakhogy most állam i. . . Az asszony felállt, s mintha belenyugodott volna, hogy a vendég, ha hor­ doz is veszélyt, egyelőre mással van elfoglalva, magukra hagyta a férfiakat. A szobába ment átöltözni. Vasárnap volt, templomjáróóra. - É s . . . Ő ? - csúszott ki Colomán száján, amint Zita behúzta maga mögött az ajtót. - Minek a múltat előbányászni, Kálmán? - kérdezte keserűen Ábrahám. „A gyönge is erősebb, ha véle az igazság!” - olvasta Colomán a kályha fölé akasztott falvédőn. - Barátok vagyunk . . . K i mástól kérdezném? - Senkitől! Rég volt, tán igaz s e . . . Eljárt az idő . . . - A cimboraságunk felett is? - Mindannyiunk fölött, Kálmán. - Épp azért, mert eljárt! Beszélhetsz. - Szóval érette jöttél, . . - Mögöttem az ötven év jócskán, minek hát így köntörfalazni? Meglett em­ berek volnánk, akik beszélhetnek múltjukról, bármilyen volt is. Mit számít, miért, kiért jöttem? Jöttem, mert úgy éreztem, jönnöm kell! Egy biztos, Á b­ rahám cimbora, bajnak, annak nem jöttem! - Hát - sandított a szobaajtó felé Ábrahám - , változnak az idők, az em­ berek . . . Te is tudod . . . Imolát elvette N ándor. . . Jól vannak . . . A sebek, ahogy mondják, behegedtek... Csakhogy a nyomokat nem növi be az idő, Kálmán! Akinek nincs már osztanivalója veled, Kálmán, az a tüzet hányja f e l . . . Hiszen, te is tudod, erdővidéken nincs nagyobb bűn! - Tán a máséban tettem a kárt!? A saját házamat égettem fel, s azért hat év börtönnel fizettem, Ábrahám. Elfelejtettétek? - Csóvát dobtál, Kálmán, érett fejjel, csóvát! - A sajátoméra! - És az áldozatok? - Azokért nem felelhetek! Honnan tudtam volna, h o g y ... - Akkor minek szöktél, miután szabadultál? - vágott Colomán szavába Á b­ rahám. - Csak a bűnös menekül el idegen földre, aki nem tud megbékélni lelkiismeretével. - Mentem volna mindenképpen . . . Imola a megmondhatója .. . Terveztem .. . Tudtam, hol keressem, és ki az a dunai hajós, aki átcsempész a bunyevácokhoz . . . - Az ma már mindegy, Kálmán . . . A mi szemünkben szökevény vagy! Tölthetek még pályinkát? - Ha nem sajnálod . .. - Vendégem vagy, Kálmán. Ittak. Colomán felállt és körbejárta a konyhát. Megállt a házikészítésű, fa­ ragott konyhaszekrény előtt, és végighúzta ujját a rovásokon. - A ré g i. . . Itt semmi sem változott. - Változott! - mondta Ábrahám figyelmeztetőn. - Kínlódott? - Te börtönben ültél, neki orrig ért a hasa . . . - Hibáztatott. Átkozott. Mi? 4 1 �- A gyermekedet hordta . . . Hogyan tette volna? - S a gyermek? Nagyocska, ugye? - Katonakorú. - Neve? - Alvin. - Tud rólam? - Minek? Nándor az apja! - Értem . . . - Remélem, Kálmán, cimboráim . . . Mert számodra nincs jóvátétel, tudd! - A keservit, úgy mondod, mintha ti itt külön törvényt ültetek volna fö­ löttem ! - Törvényt azt nem; de a robbanás tölcsért és két kopjafát hagyott a föld­ ben . . . Halált meg csak halállal lehet letudni, Kálmán. Két halált meg két ha­ lállal, s neked csak egy van . . . - A robbanásról mit tehetek? Honnan tudtam volna, mit ásott el apám a ház pincéjében . . . Elhallgatott, mert nyílt az ajtó, és Zita jelent meg talpig feketébe öltözve; csak kendője szegélyét díszítette hullámos aranyvonal. Kezében fehér zsebken­ dőt és egy vaskos kis bibliát szorongatott. A templomba indult - lelkében ke­ gyesebb indulatokkal nézte az életet: - Aztán megtaláltad a számításodat ott, Münkenben? - Meg, Zita. Jól keresek, szép házam, autóm . . . - Asszony, gyermek? - Mikor került volna . .. - Baj, Kálmán, baj, mert nem sok értelme van család nélkül sem a kere­ setnek, sem a háznak, sem az autónak, de az életnek sem, hogy tudd! - Igaz, Z ita . . . Tudom, csakhogy én még nem készülök az utolsó szám­ adásra . . . - Mert hát öregszünk, úgy telik az élet - felelte az asszony - , vagy neked másként osztatott? - Én elégedett vagyok - mondta határozottan Colomán. - Amit kerestem, megtaláltam, amit meg itthagytam, itt maradt! - Itt számodra senki és semmi - emelte fel hangját Zita - , de isten legyen veled, jó vagy rossz ember légy, mindenképpen, csak maradj meg a saját éle­ tedben jószerivel, mást nem kívánok neked, Co-lo-mán. Büszkén, begyesen lépkedve távozott. Colomán segélykérőn nézett Ábrahám­ ra, villanásnyi legyintést várt tőle, férfias „hagyd, asszonybeszéď’-biztatást, de egyivású cimborája, pajtása, katonakollégája a padlót bámulta, s csak lógatta szeplős, keskeny kezét, és Colomán azt gondolta, hogy „sem győztest, sem ál­ dozatot nem látnak itt benned, ha elfogadnak, hát annak, amivé lettél szá­ mukra: idegennek” . . . - Gondolom . . . - tétovázott - , ott lesz ő is a templomban . . . - Nem. Neki itt funkciója van, nem teheti. . . - felelte Á brahám, s a bebőrözött tejre szálló legyeket kezdte hessegetni. Colomán várta a folytatást, közben nézte a mit sem változott konyhát, és érezte, milyen bátortalanítólag hat rá a megrögzött változatlanság, mintegy példázta az ő változottságát; „va­ jon Imola férje megértené, hogy húsz év távlatában a történtek már csak szá­ mára, az idegennek hordoznak jelentéseket, kényszereket?” - Hát azért jöttél, hogy találkozz vele - vett erőt magán Ábrahám —, én azt mondom cimbora, hogy minek bolygatni, ami egyszer már megülepedett. . . Nándor szereti őt, szereti a gyereket is, felnevelte elvégre.. . Érdemes, cim­ 15 �bora, lehet-e beleköpni az életükbe? Úgy gondolod, hogy annak a legénynek tudnia kell rólad? Hogy aztán se te, se Nándor ne lehessetek apjuk lelke sze­ rint? Miért keresed megnyugvásodat az ő rovásukra, Kálmán? - Nem keresem . . . De ami egyiknek jó, az rossz a másiknak. Így van ez öröktől fogva elrendezve. De a mi korunkban, hiszen túl van Imola is a negy­ venen, nem hiszem, hogy nagy bajt okozna, ha találkoznánk .. . Legalább vele, Abrahám - vált könyörgővé Colomán hangja. - Nézd cimbora, te régóta nem élsz ebben az országban, nem tudhatod, tör­ vény van rá, hogy jelenteni kell az idegeneket. Állampolgári kötelességünk be­ számolni és papírra vetni, hogy mi dolgunk akadt velük, mit beszéltünk és mi­ ért . . . S minél több emberrel találkozol, annál többen kell valljanak rólad, s akkor azokról az időkről is, amiket most firtatsz. S mi ez, ha nem a régi szennyesek kiteregetése? Légy belátással, cimbora. . . Imola a tanácsnál dol­ gozik . . . Hogy köze van, illetve volt hozzád, azt már csak mi, a rokonság tartjuk számon, de ha találkozol vele és másokkal is, akkor óhatatlanul rá­ szakad a régi szégyen e... Hírbe hozod! Talán még az állása is rámegy, s ha olyan utasítással távolítják el a tanácstól, amilyenekkel az ilyesmit csinálni szokták, még mosogatólánynak sem vehetem fel a kocsmába. Érted, cimbora? - Hát, hogy éltek ti itt, Ábrahám? - Megvagyunk . . . Ha meg panaszkodunk, szívünkből tesszük. De nem vá­ laszoltál, Kálmán. - Megértettelek . . . Jobb, ha elmegyek . . . - Most! Mindjárt. Mielőtt még mással is összetalálkoznál. A népek lenn vannak a templomban, most a legalkalmasabb . . . És ne Imolán törd a fejed, cimbora, gondolj a tűzre és a két kopjafára. . . Hoztál te már elég gyászt, nyomorúságot erre a völgyre . . . - Hiszed, hogy halvány gőzöm nem volt, mit ásott apám a ház alá? - Mire mennék, ha elhinném? Rejtegetett mindenki mindent, amit csak le tudott szakítani a visszavonuláskor. K i fegyvert, ki lőszert, ki embert. . . Hegyvidéken nehéz az élet, kapaszkodik mindenki, amibe tud . . . D e az ol­ tásra kigyűlt emberek közül kettőt megölt a robbanás, és kis híján múlott, hogy az erdőre át nem terjed a vész . . . Belátod? - Legalább a fiút, azt megnézhetném . . . Messziről legalább . .. Tudod mi­ lyen jó szemem volt, vetekedett a héjáéval, s nem romlott csöppet sem az el­ telt esztendők garmadájában . .. - Vasárnap van, Kálmán, s a városba ment, aki fia ta l. .. - Hasonlít rám? - Az apja lennél. . . - A szeme színe? - Hát fehérnép vagyok, hogy számon tartsam? Fáradt volt; minden kellemetlen részletében érezte ötvenhét évének ezernyi nyomát, repedését; pattogzott fiatalos tartása, akár a fejszével döngetett fa­ törzs kérge. A gázpedált taposta; idegeiben felbizsergett az önpusztítás vágya; nem kel­ lett a műszerfalra tekintenie, a szélvédőn robbanásszerűen eltoccsanó esőcsep­ pek híven jelezték, mekkora sebességgel halad, száguld, menekül, távolodik a hegyektől, melyekre húsz éven keresztül imák fennköltségével gondolta, vá­ gyakozott, melyek után szinte vallásos hittel epekedett, és amelyeket nem tu­ dott kiirtani emlékezetéből, mert megismételhetetlen évei helyszínét jelentették - a termőtalajt, amelyből egykoron kihajtott. . . 16 �KORÖSSI P. JÓ ZSEF Állampolgársága: magyar Valahonnan az Urál környékéről jöttek. Legenda volt, hogy szétváltak: fin­ nek lettek, meg észtek, meg magyarok. Magyarok az Aranyszarvas után men­ tek, és legszebb tájat találtak. Valóban így is van. Csak sajnos, szerencsétlen ország, akinek volt három tengerkijárata és hatalmas birodalma. Végül ma­ radt csak ennyi. Szerencsétlenség miatt lett így, nem magyarok miatt. Első világháború után antant úgy döntött, hogy rossz oldalon áll a magyar nép, és elvágta az ország egy részét. Döntő szerepe volt ebben Franciaország­ nak. Igazságtalan, hogy így történt, mert történelem, nem nép csinálja, és pon­ tosan a népet büntették ezzel, pedig nem is mi választjuk a kormányunk. A k­ kor nem ez volt. De most ez van. Ha mondjuk más embernek lett volna döntő szó a kormányzásban, és más politikát csináltak volna, akkor okosan kijöttek volna azt a bonyolult helyzetből. Második világháború után megint rossz ol­ dalon állt. Pedig nem lehet mondani, hogy politikai szempontból hibás volt a magyar: az egész világon - Szovjetunió után - Magyarország második ország, aki forradalom csinálta, ami összesen három hónapig tartott. Az első világhá­ ború óta csökken a területe a Magyarországnak. A második világháború után megint csökkent. Most mondják, hogy Jugoszlávia részen meg Csehszlovákia részen magya­ rok nem rosszabb élnek mint itt. Legalábbis semmi harag nincs ellenük. Sza­ badon engednek onnan ide, innen oda. De legfájdalmasabb pont az a Romá­ nia. Transilvánia. Pedig Transilvánia Magyarországnak szíve volt. Ez a szíve ott maradt, és ezt meggyilkolták. Szó szerint. Török háborúról sokat tudtam, és 1848-ról, amikor forradalom, szabadulási forradalom volt. Hát nagyon sajnálom a magyar népet. Tényleg szívemből saj­ nálom. Valahogy történelmi szempontból ez szerencsétlen nép és jobb sorsot megérdemel, mint van. Nem vagyok magyar, de számomra ez nagyon súlyos dolog. Úgy nézünk most, hogy Magyarországon lakik majdnem tizenegymillió ember, de egész világon több, mint harmincmillió. Ez bonyolult történelmi ese­ mények miatt van. Első világháború, második világháború és 56-os esemé­ nyek miatt. Ha törököket filológiai szempontból nézünk, elég sok szó jutott magyar szó­ kincsbe. Magyarok akkor is maradtak, mint önálló ország, önálló nyelv. Ha másképpen lenne, nem tudták volna védeni itt a saját kultúrát. Tudomásom szerint egyetlen nép van - ez a magyarok - , akik tudták védeni saját nyel­ vet, és saját kultúrát és hagyományokat. Pedig ez tényleg nagyon nehéz, mert százötven évet a török alatt - és sok minden közbe jött - és ezek mégsem el­ vesztették saját arcát. Nagyon lényeges dolog. Ezen csodálkoztunk, amikor ezeket tanultam, és beszéltünk is barátnőmmel. Főnököm munkahelyemen előadásokat szokott tartani nekem a magyar tör­ ténelemről az ókortól kezdve. Ez legérdekesebb számomra, mert ezt kedve­ lem. Igazságot mondott Árpádtól kezdve. Mi volt, honnan jöttek, ki volt az az igazságos király. 17 �Ezért először nagyon jó benyomásom volt. Magyarok tudták védeni saját folklór, saját kultúrát. De jobban megismerkedtem a fiatalokkal, és ezek in­ kább nyugatra néznek, sajnos, és szerintem emiatt fognak elveszíteni sokat a kultúrából. Mert valahogy olyan általános európai kultúrszintre jutnak és akkor vége. Kulturális szempontból nagyon fog elmaradni, az biztos. Mert van alapja, és ezzel nem tudnak mit csinálni. Magyarország történelméről vagy kultúrájáról sem tudtam semmit. Semmit mielőtt átjöttem. És, ha nem ismersz ennek a népnek a kultúrájára vagy tör­ ténelme, nem tudsz értékelni. Ha nem ismersz a népi kultúrát, ha nem tudsz, hogy miből él, hogy miért ilyen elképzelések vannak az embereknek, akkor egyszerűen nem tudsz megérteni magyar lélek, mert ez is olyan különös. Magyarok nem hisznek abban az emberben, aki bevándorol ebbe az országba. Azt hiszem úgy gondolnak, hogy úgyis kevesen vannak és kell őrizni ezt a ma­ gyar véret. Szerintem bizonyos szempontból azért is nem szívesen beengednek, és ha már itt van, akkor is nem vesznek fáradságot, hogy megértsenek valakit. Ha valakivel megismerkedem, először nagyon úgy érzem, hogy három lépésre tartanak tőlem. Vagy félnek vagy nem hisznek bennem. Mert nem lehet tudni kicsoda vagyok. Szoktak hazudni is, hogy minden tökéletes, hogy minden jó itt. Aztán, amikor jobban megismerkedünk, akkor helyreáll minden. Nincs probléma, de nem vagyok biztos, hogy tiszta szívvel elfogadnak. Ab­ ban nem vagyok biztos. Több emberrel találkoztam, aki tényleg szívből saj­ nálja engem, és kérdezte, hogy nincsen honvágyam, meg hogyan tudok itt élni. Most utolsó időben sikerült néhány barátot, igazi barátot szerezni. Sajnos ne­ kem ebben tényleg nagyon sok probléma volt. Szerintem mindenkivel szemben is így van. Magyarország titokzatos ország volt nekünk. Egyetlen egy magyar ember nem járt nálunk egyetemre, nem találkoztunk magyarral, és amit újságokból tudtunk kiszedni, az az, hogy valamilyen agrárország. Anyukáméknak sem volt halvány gőzük sem. Tudtuk, hogy létezik, hogy szocialista ország, de milyen színvonal van, kulturális szempontból, azt nem tudtuk. E l akartam Magyarországba menni, és rábeszéltem barátaimat. Ügy gon­ doltuk - szégyen, nem szégyen - , hogy ez a birkapásztorok országa, mert irhabundákról hallottunk. Azt vártuk, hogy ez egy elmaradott, valamilyen birka­ pásztori ország. Szinte, mint Bulgária lehet, és inkább Lengyelországba jobb. Mielőtt elindultunk volna, három napig kellett járni előadásra, ahonnan meg­ tudtuk, hogyan kell viselkedni. Az országról kellett mindenféle információkat összeszedni az egyetemen, mert azon keresztül jöttünk. Vizsgáztattak. Minden kérdésre kellett válaszolni. Például, hogy külügyminisztere kicsoda, aztán, hogy micsoda ez a népfront. Aki bukfenc lett, maradt otthon. Az információk, ami­ ket összeszedtünk, inkább társadalmi és politikai információk voltak; ez-az volt. Döbbenetes, amit itt láttunk. Láttuk, hogy ez sok fokkal magasabban áll, mint bármilyen más szocialista ország. Ez nekünk lélekben a forradalom volt. Láttuk, hogy milyen lemezeket lehet kapni..., és az illatszerboltokban..., és a divat szempontból . . . Aztán Budapest. . . Maga Budapest nagyon tetszett nekem. Annyira tetszett az architektúra, annyira hangulatos város, hogy ak­ kor egyik barátnőmnek mondtam - pontosan emlékszek: amikor az alagúton mentünk - mondtam, hogy adok fél élet, csakhogy élhessem néhány évet Ma­ gyarországon, mert ez csodálatos, romantikus város. 18 �Összesen két hétig töltöttünk itt. Gödöllőn, az agráregyetemen, kollégium­ ban laktunk, a Mátyás pincében ebédeltünk. Voltunk Kecskeméten, Debrecen­ ben és Balatonnál egy hétig nemzetközi táborban. Ott ismerkedtem meg ké­ sőbbi férjemmel. Utolsó előtti napon a nemzetközi táborban diszkóban voltam. Sok magyar fiú hívta táncra, és akkor jött későbbi férjem. Az egyetlen, aki nem figyelt rám addig, és nagyon zavart. Aztán később kiderült, hogy nem tud táncolni, pedig ő maga basszusgitár volt. Tudtam, hogy basszusgitáros. Meghívta az asztalhoz, és angolul beszéltünk. Inkább neki barátjával, mint ővele. Összesen fél órát töltöttünk a diszkóban, és elmentünk a Balaton-partra. Hold-út volt. Az volt. A halak ugráltak ki a vízből, csodálatos és romantikus minden. Ter­ mészetesen beszélni nem tudtunk csak angolul pár szót. Megálltunk egy villa előtt, nem akartam bemenni, mert nem nagyon értettem, mi van. Kiderült, hogy ez a nyaralójuk. Bevezette a szobába. Ez már este volt, és az egész csa­ lád ott volt, a nővére is. És akkor ő azt mondta: „E z a kislány lesz felesé­ gem” . Ennyi volt. Szó szerint csak ennyi. Címet cseréltünk. Másnap el is in­ dultunk csoporttal Debrecenbe. Amikor hazaértem, már várt a levele. Magyarul írva. Szaladgáltam a vá­ rosban, kerestem a magyar szótárt. Egyetlen példányt találtam. Lefordítottam magamnak, amit tudtam. De az egész levelen keresztül az volt írva, hogy „I love you” . Egy rózsából egy szirma volt benne. Én nem is válaszoltam. Szép volt, de túl egzotikusan találtam. Jött a távirat, hogy miért nem válaszo­ lok. Akkor írtam levelet. Angolul írtunk egymásnak majdnem fél évig, de nem tudtunk angolul. Mindennap kaptam egy táviratot. Többször éjszaka hozták. Szilveszter előtt újra találkoztunk. A magyar csoportvezetők nagyon rendesek voltak, mert elfogadtak engem, mint a csoportnak a tagját. Mindenhova velük jártam, és ott is aludtam a szállodában. Ez volt a baj, mert első férfi volt éle­ temben. Szilveszter után elmentünk magyar nagykövetségre. Ő akkor megérdeklődött minden, és kitöltöttük a papírokat. Ő már kezdett tanulni nyelvet. Én még el se kezdtem magyarul tanulni: nem is gondoltam, hogy férjhez fogok menni. Nem szerettem. Nagyon egzotikus volt, jólesett, de másvalakibe voltam sze­ relmes. Az volt az első szerelem, de éreztem már, hogy semmi nem lesz abból. Azért is mentem Magyarországra, mert szüleim küldtek, mint regényekben, hogy kicsit rendbe kellett hozni az idegeimet. Tovább is mindennap távirat meg levelek, hogy feleségül fog venni, mert nem tud tovább képzelni életet nélkülem. Kért, hogy meghívóleveleket küldjem neki. És akkor kellett nekem írni először, hogy ez vőlegényem. Eszem ágában sem volt, hogy ez valóban így van. Persze eszembe jutottak mindig a magyarországi napok, mert a fiú is maga nagyon jóképű volt. Ugyanolyan, mint a Play Boyból. Arra gondoltam, hogy jön, a szüleimmel megismerkedik, aztán majd látjuk mi lesz. Nem gondoltam, hogy olyan hamar minden. Nem is hittem, hogy egyáltalán sikerülni fog, mert az egész nagyon bonyolult. Amikor márciusban jött, már hozott a jegygyűrűket is. Vissza már csak nem lehetett utasítani az ember. Már harmadik találkozásunk volt, és én számomra megint tiszta cirkusz. Amikor kérte a kezemet a szüleimtől, ők hárman ott vol­ tak a nagyszobában, én másik szobában ültem és nevettem hangosan, mert annyira ez valahogy volt. Sírt, és akkor anyukám is természetesen. Anyukám mondta: na nézzél, kislányom, ha valaki ennyi ezer kilométerre hajlandó jön- 19 �ni, akkor valóban ez vak szerelem, és tényleg szeret. Most már döntsél. Addig nagyon ellen volt, mert egyetlen gyerek vagyok, és nem akarta elengedni. Apu­ kám azt mondta: neked kell élni vele, és neked kell dönteni, és nem akarja, hogy esetleg nem engednek nekem, és akkor egész életet fogok mondani, hogy ő hibája miatt nem sikerült nekem. Sokan mondták, hogy többször kell nekem gondolni, hogy hova megyek. Olyan példát is mondtak, aki Afrikába ment férjhez. Mondták, hogy Magyarországon szokás, hogy férfiak járnak bárba meg restauranciába, és asszony ma­ rad gyerekkel otthon. Nő sehova se jár, és nincsen emencipáció. Megértettem miért mondanak nekem, viszont nagyon dühös voltam erre. Nem hittem semmi. Esküvőre férjem jött repülővel, száz szál vörös rózsával. Több szempontból kell nézni, miért mentem férjhez. Nem sikerült mennem ahhoz, akit én nagyon szerettem. Másrészt pedig akartam elszabadulni életstí­ lustól. Egyszerűen más szabadságot akartam minden szempontból. Otthonról is cl akartam menni. Mindig úgy viselkedtek velem szüleim, mint kislánnyal. Ereztem, hogy nem tudom úgy élni, ahogy szerettem volna. Nekem is kellett akkor valamilyen támaszpont. Most csak én tudok ezt érzékelni. Most nem csináltam volna ez. Huszonhárom éves voltam akkor, és ő első férfi az én éle­ temben. Nagyon konzervatív nevelést kaptam. Miért is döntöttem így? Negyedik osztályos voltam egyetemen, és ötödik osztályon mindenki, mint őrült megyen férjhez, akár fiktív is. Nagyon vá­ gyódtam másik civ ilizáció után. Gondoltam, hogy nem vagyok egyetlen. Ha nem jön össze, akkor mindig lehet elválni, és visszajönni. Erre gondoltam ak­ kor. Férjem nagyon jóképű férfi. Most is mindenki mondja. Play Boyból lehetne kivágni. Csak nem az én ízlés. Ő akkor hazudott nekem, hogy egyetemen ta­ nul. Igazság szerint - mert nem hülye, és mindenből egy kicsit csipked - min­ denről tud egy kicsit beszélni: matematikától kezdve muzsikáig. Természetesen, mert muzsikus, basszusgitár. Hazudta, hogy ugyanolyan idős, mint én, pedig fiatalabb. Persze, hogy nem számít két év. De hazudta. Amikor én megtud­ tam az igazságot, akkor is gondoltam, hogy nem késő, mert lehet tanulni, ha van kedve embernek. Amikor terhes voltam, már tudtam, hogy férjem hazudik. Térden állt, sírt, vállalta minden és mondta: „A z isten ajándéka vagy, ha el fogsz hagyni, nincs értelme az életemben” . Mert szerelem, igazi melegség úgy érezte, hogy csak tőlem kapta. Azelőtt családon belül sose érezte magát. Akkor úgy gondoltam, hogy ez anyagi szempontból nézni hülyeség, és tényleg nem érdemel. Ez a leg­ kevesebb. Legfontosabb számomra őszintén lenni és kölcsönösen valakivel. Ügy gondoltam, hogy nincs nagy szerelem. Férjem valóban nagyon szeretett, én nem, de barátot őszintén reméltem, hogy meg fogok találni benne. Nagyon akartam gyereket, egy fiút. Sikerült is. Úgy gondoltam, ha nem fog megvál­ tozni, én egyedül is képes vagyok nevelni. Akkor még nem volt késő, de gon­ doltam, helyes, ha fogok szülni. Az is gondoltam, hogy lehetséges és vissza­ megyek, de az is lehetséges, hogy itt maradok, mert azt reméltem, hogy fér­ jemből lehet még faragni egy igazi embert. Férjem jött is utánam, hozzám haza rögtön tíz nap szülés után. Mert szülni hazamentem, hozzám. Itt nem tudtam. Magyar orvosok nem ismertem, nem tudtam magyarul, nagyon féltem. Szegények is voltunk. Viszont otthon a csa­ ládhoz tartoztak összes professzorok, összes orvosok. A legjobb klinikába men­ 20 �tem. Öt főorvos volt, és öt személy volt mellettem. Magyarországon biztos, hogy nem tudtak volna nekem ez biztosítani. Három hónapos volt a fiam, amikor repülővel hoztam Magyarországra. Anyukám is jött, és akkor itt volt a tragédia. A férjem nem volt hajlandó kidobni a bizonyítékokat. Valaki volt. Nem akárki. Nekem nagyon rosszul esett, hogy cigány. Ez volt a pokol. Csi­ nálja, hogy tudomásom ne legyen. Ezt nem vártam, ilyen nagy szerelem után. És hirtelen, csak így. Nem tudtam mit lehet csinálni, mert rögtön vissza nem lehetett menni kisgyerekkel. A férjem maradt és titokban tovább csinálta az adósságokat. Akkor már szerelemről nem lehetett beszélni, és az utolsó öt év tiszta pokol volt. Ami­ kor az tragikus, asztronomikus nagy száma volt adósságának - több félmillió - akkor apósomnak kellett eladni a nyaralót, hogy tudja kifizetni az adóssá­ got fiának. Nekünk kellett költözni el Pestről. Egy évig erdőben laktunk, mert férjem pesti szükséglakás törvény ellen eladta, százhúszezer forintért. Amíg nem tudtuk visszafizetni azt a pénzt, nem tudtunk visszaköltözni Pestre. A pénzt, amit szüleim hoztak nekem, meg amivel apósom segített, fizettük viszsza két év múlva az adósságot. Nem tudtunk spórolni semmi. Férjem könyörgött, hogy ne váljunk el, ameddig ő sarokban van. Amikor pedig már megint Pesten voltunk, nem akartam elválni gyerek miatt. Nem akartam, hogy gyerek ártalma legyen. Mindig gondoltam, hogy kicsit még vá­ rom. Még egy kicsit várom, hátha megváltozik, és végül is nagyon nagy szé­ gyen a szüleimnek számára, mert egész kisváros ismerte őket. Férjhezmenés előtt figyelmeztettek engem. Nem akartam, hogy nekik igaza legyen. Egysze­ rűen nem hittem, hogy valakit nem lehet úgy átnevelni, úgy átfaragni, hogy szélhámos ne legyen. Igazság szerint, ha most visszagondolok, akkor nagyon megutáltam a ma­ gyar nyelvet is. Minden, ami férjemhez kapcsolatban tartott. Megutáltam fizi­ kailag is. Nem is akartam nyelvet megtanulni. Rossz helyzet volt akkor. Üres üvegeket kellett visszaváltani, hogy gyerek­ nek tudjak venni bébikonzervet. Nevetséges dolog, mert gyönyörű szép bun­ dák voltak rajtam, meg sok arany, és nem volt mit enni. Szó szerint. Én is azt ettem, amit fél liter tejet kaptam a fiam után ingyen. Szó szerint ez is: éhezés. Akkor apósom sok mindent segített. Hét végén tudtunk oda elmenni, és enni; gyereknek gyümölcsöt vettek, meg ilyesmit. A fiam tíz hónapos volt, amikor muszáj volt menni dolgozni. Apósom sze­ rezte egy állást. Rutinmunkát végeztem 2400 forintért. Ott kezdtem igazán tanulni magyar nyelvet, mert férjemnek nem volt türelme beszélni velem. Kezd­ tem érezni, hogy valóban valahol annak az asszonyságnak otthon igaza volt, amikor mondta; férjem többször elment szórakozóhelyre, restauranciába, és nekem kellett otthon maradni a gyerekkel. Az én fizetésemből éltünk, de na­ gyon jó emberek között voltam. Ott kezdtem értékelni, hogy mi is valóban jelent ez a szó, hogy szabadság. Megtaláltam bizonyos nyugalmat nem csalá­ don belül, hanem társaságban, munkahelyen. Proletárok között jólelkű em­ berekre találtam. Számomra ez érdekes, hogy ők egymással nagyon rosszul vol­ tak, de megsajnáltak engem. Mindenki úgy jött hozzám, hogy saját baját meg­ mondta, és próbált segíteni, védeni engemet is. Akkor kezdtem érezni, hogy sok baj van emberek között Magyarországon. A kis emberek között irigység a pénz miatt, a lakáskörülmények miatt is irigység. Nagyon szerettem a mun­ kámat. Nem az volt, amire készültem, de ott igazán olyan társaságra kerültem, hogy megfelelő volt minden szempontból, és végre nagy segítséget kaptam. 21 �Pontosan akkor döntöttem, hogy itt kell maradnom Magyarországon, ami­ kor ezen a munkahelyen dolgozni voltam. Arra is gondoltam, sor fog kerülni, hogy el kell válnunk férjemtől. Sokszor úgy mentem vissza hozzám haza látogatóba, hogy tiszta eszemmel akartam megtudni, hogy hajlandó vagyok-e visszamenni végleg vagy nem. Első látoga­ tás után már láttam, hogy teljesen megváltoztattam magam pszichológiai szem­ pontból. Amit eddig én észre nem vettem, ami normális dolog volt eddig, most volt idegesítő otthon. Az egész életritmus is. Elvesztettem ismerősségeimet, pedig ott kint nagyon fontos. Nem pénz, hanem barái kör, akivel tud­ tam volna tárgyalni ilyen szinten, amilyen én már jutottam. Úgy éreztem, hogy ezek olyan kispolgári lettek. Férjhez mentek és megsemmisültek, megál­ lapodtak. Fiúk között kettő alkoholista lett, a harmadik pedig ugyanolyan. Jólesett otthon lenni, de sok minden idegesített. Idővel úgy éreztem, hogy el­ vesztettem kapcsolatomat szülei házzal. Az otthoni fiatalság máshogy gondol­ ja. Én hetvenes évekhez tartozom, és ott már idegen vagyok ezzel. Nem tu­ dok érteni őket. Számomra ez életem tragédiája, és az is marad valóban: én saját országomban már idegen vagyok, itt még mindig idegen vagyok, de az is maradok. Pontosan azért, mert én azt hiszem, hogy sohasem fogok jutni olyan szintre, hogy anyanyelvként beszéljek magyarul. Túlságosan sokat fog­ lalkoztam fiammal saját nyelv megtanítása, amikor éppen nekem kellett vol­ na magyar nyelv tanulni. Elkéstem. Nem vigasztalja engem, hogy van isme­ rősöm, aki ugyanúgy nem érez otthon magát ebben az országban. Ez százszá­ zalékosan magyar. Szerintem pontosan azért, mert ugyanolyan nevelést kapta, mint én: múlt századi. És ő valóban nem tudja találni a helyet a társadalom­ ban, és nagyon gyáva a társadalommal szemben. Nem tudja, hogy ő most kül­ földre kell menjen vagy maradni. Ismerősöm ezt még nem tudja. Első három évig, ahogy töltöttem Magyarországon, olyan nosztalgiahullá­ mok voltak. Nekem úgy volt, hogy első két évben biztos, hogy félévenként kellett hazamenni, mert nem bírtam. Addig ameddig süketnéma voltam. Ami­ kor később már megtanultam a nyelvet, könnyebb volt számomra. Akkor már több információhoz tudtam jutni, és megszoktam az életformához. Igazság sze­ rint, amikor anyósomhoz költöztünk, ugyanaz volt, mint, amikor szüleim há­ zában voltam. E l voltam kényeztetve. Ugyanez a színvonal is volt, mint ne­ kem otthon. Sőt, ugyanez a konyha is. Nem éreztem, hogy külföldön vagyok. Csak nyelvprobléma volt; nem volt ismerős, barát sem. Nem volt kivel be­ szélni. Sokszor úgy voltam bezárva a lakásba, mintvalamilyen börtönbe. Egye­ dül kisfiam volt. Mindig egyedül kisfiam volt. A fiammal most jó, azóta, hogy új lakásba elköltöztünk, férjemtől külön. Fiammal ritkán szoktam magyarul beszélni, akkor csak, ha valaki magyar van körülöttünk. Most ötéves. Nagyon ragaszkodik hozzám, túlságosan is. Ez nagy baj. Hiányzik a férfi társaságot neki, és nemtudja még mindig dönteni, hogy magyar. Az óvodában többször is mondta azt, hogy ő nem magyar, de nekem mindig azt mondja, hogy magyar. Hát azt hiszem az lesz belőle, ma­ gyar. Örömmel fogadom, mert, ha itt marad Magyarországon a gyermekem, akkor legyen már magyar. Kényes helyzet, mert ott kint született, és még neki kell eldönteni egyszer. Bosszú sem akarok állni férjemen, mert nem is érzek undor iránta. Szerintem szerencsétlen ember, mint ez az ország, aki nem tudta találni a helye. Nem csak én, ő sem találja a helyét. Inkább jobban találtam a helyemet én ebben az országban, mint ő, aki itt született. Mert ő mindenből próbált szerencsét, és mindenből bukás lett. Magyarország megfelelőbb ország 22 �én számomra, mert kulturális szempontból megfelelő . . . ez nem egységes. Volt olyan időszak, hogy megutáltam szabályosan az egészet a férjem miatt, mert gondoltam, hogy minden magyar ilyen. De minden attól függ, hogy milyen társadalmi elitekben járunk, emberek hogyan fogadnak. Sokszor egyszerű em­ berek között, például parasztok között nagyon jól éreztem magamat. Aki elitához tartozik, ezek számára én inkább olyan egzotikus vagyok, és ezek el­ várnak tőlem, hogy idegen maradjak. Attól függetlenül kedvelem a magyaro­ kat. Amikor a kisfiam magyar állampolgár lett, úgy éreztem, nemhiába, hogy itt vagyok. A fiam magyar állampolgár, és én is magyar állampolgár leszek, de tisztán még nem látom helyzetemet. Gondoltam arra, hogy elmenni. Újra nyelv nélkül, ismeretség nélkül új életet kezdeni? Gondoltam még egyszer ezt kezdeni, ez a pokol. Még egyszer átmenni valahová, nem vagyok kész ehhez, nem vagyok erős, és senki nem vár. Én itt valóban felnőtt lettem. Őnálló itt lettem. Ez olyan hirtelen történt. Rögtön történt, és nagyon kemény volt. Em ­ ber, aki megszokta, hogy minden megengedi magának, és utána az kell, hogy éhezni kell, ez elsősorban büszkesége szempontból nagyon fájdalmas. Nem lettem kedvezményezett. Rosszabb élek, mint magyar ember. Elég agilitás nincs bennem. Nem vagyok. Természetem nem ilyen, és nem hiszem, hogy fo­ gok találni ilyen ember, aki fog érteni engem egész. Mert ember, férfi szá­ mára én mindig egzotikus madár vagyok, az is maradok talán. Játszani velem nagyon jó, de ha komolyról van szó, már tartózkodnak tőlem. Nem tudok hosszú idő kapcsolatot teremteni. Nagyon könnyen tudok kommunikálni vala­ kivel, de hosszú idő nem sikerül férfiakkal. Szerintem mert mindenki akarja a magyar feleséget vagy nyugaton feleséget. A karrier szempontjából első­ sorban. Volt főnököm nagyon sokat beszéltünk nyugati életformáról, szocialista or­ szágok életformáról, a Magyarországról is. Magyarország avantgard a szocia­ lista országoknak. Avantgardja minden szempontból. Megint az egyetlen or­ szág szocilizmusból, aki tud valutát hozni. A kulturális szempontból itten sok­ kal többet engednek, mint bármilyen más országban. Avantgardista ország. Amikor kisfiammal voltunk Jugoszláviában, láttuk ezt. Két hétig voltunk Splitben. Ez volt fordulópont. Akkor tudtam először értékelni, hogy mi is va­ lóban ér Magyarország. Honvágyam éreztem Magyarország után. Olyan ha­ todik nap, pontosan. Barátnőmnek megmondtam, hogy már nem bírom tovább, esetleg haza kell menni Magyarországra hamarabb, mint tíz nap múlva, ha­ marabb, mint ahogy terveztük. 23 �M Á Z IK IS T V Á N H ajnalban Beteszed a kaput. Szó sem jön belőled, hunyorgó Sparta szád szegletében. Kúszol az éjjeli tájon, mint barna pók a reszkető hálón. Hová visz ez az út? Dűlöngsz árkon-bokron át és homályos réteken, hol riadt pipacs és búzavirág zokog, s kopáran meredeznek a telefonoszlopok. . . halk nesz kél, és mindjárt reggel lesz. Négysoros I. Talán kitaláltalak, lehet, végképp nem létezel. Elképzelt összefüggés lennél kép és tükörkép között? 24 �P E T R Ő CZI É V A E g y névtáblára Mint Braille-írást a vak, megfejtem behunyt szemmel is, hiszen kezdettől ismerős ez a névtábla-véset. Böngészem boldogan a gyerekkorra nyíló egyetlen ajtó betűit. Más név áll rajta, igaz. De mégis ez a legelső h a s o n m á s . Finom rajza azonnal ujjaim hiszékeny hegyébe égett, s elérte, (mert meg előttem nem nyittatik!) ami húsz hosszú évnek nem sikerült. E földön végleg hontalanít. A dy-vá lto zat Majdnem „Ez itt a Bence. . ."-mód loholtatott kamaszkora utcáin valaki. Ólmos júliusi nap volt. Röpültem mellette mégis, óvatlanul. Mintha mezítláb, kések élén. . . úgy járok erre mióta. . . visszavette. 25 �AGÓCS SÁNDOR Séta a főtéren ide minden reggel oda csak ha hívnak itt már behunyt szemmel amott visszasírnak ide sokadszor is amoda már sosem ehhez semmi kedvem oda pedig juszt sem ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután egyik hely jutalom másik már büntetés ma még felvonulás holnap már tüntetés ide minden reggel amoda még mit nem itt csak alázattal oda tiszta ingben ide még nem lehet oda már nem szabad itt csak kísérettel amott most elmarad ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután ide már két éve oda amikor nyit és még ahol kellék hiányában ma sem intézhettem semmit M á r levelet is kellene írn i haza nyugtalanul aludtam az éjjel pedig megszoktam már a lámpafényt mégis felriadtam B I Z T O S A N VALAM I TÖ RTÉN N I FO G V E­ LÜNK még fent voltál én pedig azt hittem virrad tudom valamit kérdeztem is de már nem emlék­ szem nincs most semmi baj mondtad mielőtt megint elindulsz idd meg a kávét mikor jössz pihenned kellene már ha lehet ne maradj túl későre tudod a gyerekek sem igen láttak a héten világosban és már levelet is kellene írni haza vigyázz az úton tejet és kenyeret hozzál z6 �____________valóságunk Ú to n já r ó * - T. Pataki László Útonjáró című könyvének alcíme: Feljegyzések Nógrád megyéről. Az első oldalon ez olvasható mottó gyanánt: „Nem elég a földet birtokunkba venni, önmagunk ismerete talán ennél is fonto­ sabb.” (Sütő András). A könyvben továbblapozva, a Beköszöntőféle cím alatt a következő sorok olvashatók: „A vidéket járó arra lesz figyelmes, erős érzéseket ébreszt benne a táj, a falvak sorsa, múltja, mai élete és mindaz, ami az emberbokrok jö­ vőjével lehet kapcsolatban. Azt érzi néha, jó volna megállni egy időre, körbejárni egy-egy falu valamennyi házát, bekukkantani az ereszek alá, kikérdezni múltról és jelenről az öregeket, aztán Veres Péter szavával: megírni mindent, »A mát, amint jön a tegnapból és megyen a holnapba!« Felfedezni mindazt, amit a változásban megragadni azért fontos, mert szilárd pontok kellenek. Nélkülük nincs előrelépés. A faluzó krónikás megáll egy-egy pontján a falvaknak és fényképező­ gépet kattogtató társával együtt »gerillaharcra« indul. Felderítésre, felfe­ dezésre, újraértékelésre, a hely(ek) szellemének felkutatására, a mai nóg­ rádi élet mozgatóinak kitapintására.” Sz. K .: - Egy könyv bemutatásánál talán az első és a legfontosabb dolog a műfajnak a tisztázása. Nem egyszerűen az útijegyzetekről van itt szó, hanem egy magasabb szintről, amit már útirajznak nevezünk. A ket­ tő között a különbséget az adja, hogy az útirajz igényesebb, gyönyörköd­ tetni is akar, érzelmekre is akar hatni, tehát bizonyos művészi igénnyel lép fel. Számtalan helyen lehet megfigyelni azt, hogy itt nem egyszerűen egy újságíró, hanem egy író ír. Új dolog az útijegyzet, vagy az útirajz? Semmiféleképpen nem. A magyar irodalomban, vagy a magyar művelő­ déstörténetben is meglehetősen nagy múltra tekint vissza. A XX. század­ nak is megvannak a maga útleírásai. Az egyik éppen Móricznak a műve - hogy nógrádi érdekeltségű dolgot mondjak - : a Gyalogolni jó. Dré­ gelypalánk egyébként szerepel ebben a könyvben is. T. P. L.: Drégelypalánk aztán végképp nem ad alkalmat - de ilyet miért is keresnénk? - arra, hogy a történelmet, és nemcsak a nógrádit kikerüljük. A történelmet lehet illeszteni a mához, beépítve a jelen dolgaiba, törek­ véseibe, és lehet a holnap terveihez kötni, invencióval - leleménnyel, hoz­ záértéssel vegyes szeretettel. „Lehet, érdemes” - mondják a palánkiak. A történelemre itt van mindjárt a nemzeti helytállás egyik legismertebb, iro*Elhangzott 1987. október 23-án a Bartók rádióban, Katalin, a könyvet bemutatta dr. Szabó Károly) Liptay Katalin szerkesztésében. (Riporter: Tölgyesi 27 �dalomban is feldolgozott példája, a híres „drégeli” rom legendája. A köz­ ség (Drégely) néveredetére is fel kell figyelni: a kutatás kimutatta, hogy lengyel testőrtelepítés volt ez a hely nagy királyaink idejében. A testőrök a király kíséretében kerültek ide. M agáról a drégelyi romról, egykori várukról, névadójukról (jó néhány környékbeli-helybeli cég viseli nevét intézményenként is), nemzeti hő­ sünkről nem sokat tudnak még az idősebbek sem. „M indössze” helytáll­ nak a mai küzdelmekben. A fiatalja tanulja ugyan a történelmet - már, ahogy tanulja. D e, hogy az egyoldalúság vádját elkerüljük, elmondom azt is, amit a helybeli Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet elnökétől 1980-ban hallottam, a Szondy névről. Balázs Sándor értékes adattal szolgált. E l­ mondta, hogy egy ízben komoly vita kerekedett arról, miként helyes a várkapitány nevét leírni? A z itteni gazdálkodó egységek természetes mó­ don viselik a történelmi nevet, és így természetes az is, hogy néha ala­ posabban belemennek a helytörténeti és történelmi kutatásokba. A helybeliség megtartó erejének növelése amúgy is gyakorta vetekszik egyné­ mely történelmi hőstett és kitartó szívósság erejével és súlyával. Ez az egyik. A másik a honismereti munka, ami időnként felszikrázik, jókora ismeretterjesztő holdudvart kerekítve az éppen vitatott kérdés köré. Így jutott cl az ipari szövetkezet egészen az Akadém ia állásfoglalásáig. A b ­ ban azután világosan az áll, hogy helyes Szondy György nevét y-nal írni, mert bár Szondy korában a nemesség még nem használta ezt a betűmeg­ különböztetést, Szondy lengyel származásának eredete indokolttá teszi ezt. E z a szövetkezet már az első évben majd húszmilliós értéket termelt, nagyrészt különlegesen értékes szerelési munkákból. De már 1979-ben 1 36 milliónál tartottak, nyolcvanban megközelítőleg ötszáz dolgozója volt, és a külföldi munkahelyeket is számítva, akkor nyolc üzemegységük mű­ ködött drégelypalánki központtal. Ők szerelték szovjet mérnökök irányí­ tásával az Interszputnyik földi állomásának berendezéseit, amelyek se­ gítségével a moszkvai olimpiát néztük mindahányan az országban. De ugyanők szerelték a szabadság-hegyi tévétoronytól kiindulva, az országos mikroláncot is. „Részt venni itthon is mindenben, ami az ittlétet gazda­ gíthatja” - ez az y-os Szondy szövetkezet jelmondata. Évente majd ötezer kilométert utaznak saját autóbuszukkal a kirándulásokon. A tanács éppen a szövetkezetiek segítségével állított emléket Kő Pál szobrászmű­ vész alkotásával a drégeli hősnek, központi fűtésű iskolában tanulnak a gyerekeik, néhány év alatt négy iskolai tanteremhez újabb tízet építettek (!). Negyvenkét tanköteles cigánygyerek közül negyven rendszeresen jár iskolába - ez önmagáért beszélő adat is bizonyság arra, hogy a mai küzdelmekben is lehetnek említésre méltó eredmények és persze, gondok is. „ Jó víz, jó út” - ezek a megtartás és előrelépés helybeli küzdelmének legfőbb pontjai. Sz. K .: - Körülbelül azt tette T. Pataki az Útonjáróban, amit Móricz mívelt a Gyalogolni jóban. Mások és mások a hasonlóságok az elődök­ kel. Eötvös Károllyal és Mikszáthtal elsősorban a hangvétel és a stílus, illetve a stílusváltások rokonítják. Az a neki-nekilendülő stílus, amely időnként egész mondattorlaszokat eredményez, megint máskor az apa­ dásnak az időszakait, amikor szinte úgy érezzük, hogy pipafüst mellett mondja cl a történeteit, a látottakat. A z említett szerzőkhöz tehát a szép- 28 �írói hajlandóság közelíti. Jellegzetes krónikáshangot üt meg, amely ilyen stiláris jellegzetességeket is felmutat, hogy „egykor volt” , „hajdan v olt” , „híres-neves” - ez egy kicsit a X IX . századot és a magyar roman­ tikát idézi. Egészen más vonatkozásban hasonlít ez a könyv Szabó Zoltán­ hoz, illetve Móriczhoz. A tárgyilagos rajzokban, és ugyanakkor a tárgyila­ gosságot gyakran felváltó szenvedélyességben. A könyvre jellemző a kritikus hang és a problémafeltáró felelősség. Helyenként olyan szenve­ délyes, hogy szinte sistereg. T. P. L . : Horpácson menhelyi körülményeket nem látok, de látom, hogy milyen lelemény árán „muszájherkules” hősiességgel próbál itt megélni nem szociális értelemben! - ez a kiemelt feladatokat ellátó gyermekotthon úgy, hogy megőrizze-megtartsa a Mikszáth-kastélyt a maga eredetiségé­ ben, hogy ne zavarja fölöslegesen csendjét, hogy elférjen a jelenlevő szel­ lemmel egy fedél alatt. Kerítésre például külön pénzt kaptak, több, mint 150 ezer forintot, a régi Szontágh-féle kastély elől a Mikszáth-sírokhoz vitték, és körülöttük építették fel a régi kerítést. Tisztára mosdott, szé­ pen öltöztetett gyerekek sorát látom (a régi iskolát is átvette idő­ közben az intézet), derűssé „erőlködött” ebédlőt, konyhát, tanulószo­ bákat, új hálótermeket, kollégiumokban megszokott emeletes ágyakat lá­ tok és határtalan türelemmel megáldott nevelőket. Kertész is lehetne ha volna, ebben a ma is megkapóan szép parkban. Nyugtatom magam, vi­ gasztalom tőlem telhetően a mélységesen megbántott intézeti vezetőt, aki kényszerűségből, kicsit magára hagyatottan próbál mindennek megfelelni: intézetet vezetni, múzeumra is ügyelni. Néhány külső jel helyett inkább ezt kell figyelni - mi történik itt Mikszáthért és az emberért? Szégyen­ keznie kellene az Új Zrínyiász írójának, ha hőséhez hasonlóan idelátogat­ na? Aligha erről van szó. Meghallgatná az új fabulát a különös feladat­ tal megbízott, de kevés különös figyelemmel honorált intézet történetéről és újat írna belőle. Példát mindenesetre látna abban, hogy „isten malmai lassan őrölnek” , hogy élnek itt ma is mesébe illő emberek, hogy a hivata­ lok figyelme ma sem mindig „koncepciózus” , hogy. . . - D e minek foly­ tatnánk. Az igazgatónak igazat kell adni abban, hogy alapvetően másnak szükséges lennie ennek a fontos nevelési, embervédelmi intézetnek és M ik­ száth utolsó állomásának, a megpihenés, a közéleti visszavonultság leg­ utolsó nagy mérföldkövének is. A kastélynak és az intézetnek legalább(!) három évvel ezelőtt külön kellett volna válnia. Ebben az egészben az a legszomorúbb, hogy éppúgy szorít itt is a hirtelen jövő igény, a hirtelen felbukkanó társadalmi gond, mint máshol, mint a körzetesített iskolák nagy részénél, ahol a körzetesítés valamennyi feltételének hiányában a korszerűség álarcában tulajdonképpen a célnak ellentétes eredményeket (ha lehet eredménynek nevezni) érünk el. Talán valóban nagyon bonyo­ lult mindez. Túl mindenen - miért nem lehet ennyi idő után országosan kellő összeget arra fordítani, hogy Horpács, a kúria méltóképpen fogad­ ja a kizárólag Mikszáth Kálm án emlékét keresőket, és hogy a „m ásik ol­ dalon" ezek a gyerekek valóban minden tekintetben korszerű körülmények között éljenek? „Nem vagyunk olyan gazdagok. ." Különösen napjainkban és különö­ sen művelődési célzatú fejlesztésekre mondjuk ezt gyakorta. „Nem va­ gyunk olyan gazdagok.” Hogy késve mentett, korán széthordott-lerombolt műemlékeinket, leghíresebb emlékhelyeinket, azt a keveset, ami még 29 �szóba jöhet, ne értékeljük a legmagasabbra. „N em vagyunk olyan gazda­ gok” . . . Hogy Mikszáth legteljesebb értékű és „töm egű” horpácsi „d o miniumát” ne a legteljesebb tormában és minőségben mutassuk meg a kö­ vetkező nemzedéknek. „N em vagyunk olyan gazdagok. . .” Hogy ne jus­ son még több figyelem akár egyetlen gyermeklélekre is. Sz. K . : - T. Pataki László eszköze a gondos megfigyelés, a tudatos megfigyelés. Amíg a X IX . század útleírója többnyire a fogadókban talál­ ja meg az ismereteit, az útjába kerülőktől értesül dolgokról, addig T. Pa­ taki László „céllal” megy, „helyre” megy, így is mondhatnám. Am i ebben a könyvben meglepi az embert, az a hallatlan sokrétűség. Ezt az embert minden érdekli. Történelemben búvárkodik, népi etimológiával foglalko­ zik, irodalmi hagyományok után nyomoz, nagy szenvedélye, ugye, Madách és Fráter Erzsi, de Mikszáth is és mások is. T. P. L. Csesztve. Micsoda tömörsége ez a talán leghíresebb nógrádi falu a magyar történelemnek, irodalomnak, micsoda gyűjtőhelye az emberi boldog­ ságnak és szenvedésnek, mennyi, mindmáig kellően ki nem bogozott szál, amely Madách Imre és Fráter Erzsi tragikus - férfit felemelő, nőt lesúj­ tó történetét át- meg átszövi, mennyi csend ezek között a szeptember vé­ gén is örökzöldnek tűnő dombok között és mennyi kiáltás, fény fenn, itt, a dombokon, mennyi sötétség, ami a régmúltat illeti. Ami ma itt él, az többnyire rendezett, tiszta és világos, könnyen érthető. Pedig korunkra mondjuk: „bonyolultabbá vált a világ. ." Vagyis hát, majdnem minden mai jelenség érthető. Az ember százszor is eljöhet Csesztvére anélkül, hogy innen bármine­ mű belső, igazi értéket elvinni tudna. Itt azután végig igaz a mondás az utazóra - „elhozni csak az tud, aki visz is valam it m agával” . A z út fe­ lől nézve, dombokból formált, nagy, örökké nyitott kapu mögött várja a falu a hazatérőt és az idelátogatót most, amikor „a jó ősz vélünk enyelg” - ahogy a költő Sztregován papírra vetette a sorokat. Ebben a házban, amelyben Madách és felesége élt, ahonnan a pozsonyi börtönbe Madáchot elhurcolták, ahol Fráter Erzsi a legnagyobb szükséget, a társtalanságot, a magáramaradottságot, az utolsó terhességet, majd a szörnyű betegséget, a himlőt szenvedte, ahonnan egyszer talán parasztmenyecskének öltözve, leszökött egy közeli parasztbálba, itt a költő édesanyjának megvető kö­ zelségét mindig is érezte. Csesztvén zárolt birtoka volt akkor a család­ nak, mert Madách Rákóczi Jánost, Kossuth bizalmas emberét, a halálra ítélt szabadságharcost rejtegette, s ezért ő maga Pozsonyban raboskodott... Itt élt az irodalmárok regényeiben megvetett bűnös asszony, fillér nélkül, hónapokon keresztül, mert a gőgös öregasszony, Fráter Erzsi anyósa, a három gyerek nagyanyja, Majthényi Anna februártól júniusig semmi se­ gítséget nem adott. Később aztán Majthényi Anna sorsa is kitellett, és éppen Csesztvén, ahol hosszú időt töltött, végigszenvedve a Madách csa­ lád valóságos tragédiáját, s ahol önkéntes száműzetésben 96 évesen meg­ halt. Itt, ezek között a centenáriumra (1964) szinte az utolsó pillanatban rendbe tett falak között utoljára, vagy hét esztendeje élt Madách rokon. A z újabb évfordulókor, 1984-ben teljes felújítást és új rendezésben való­ ban méltó színvonalú kiállítást nyert ez a hely, egyetlen hazai M adáchemlékhelyünk. Az új, állandó kiállítás alkotóközösségét M adách-díjjal ju­ talmazták. 30 �Sz. K .: - A szerző riportot ír mai üzemekről, termelőszövetkezetekről, egyéb gazdasági egységekről, de felidéz közben régi történeteket, hajdan­ volt eseteket betyárokról, múltbéli emberekről. Mai sorsokat villant fel: falusi kovácsmesterét, juhászét, hajdani salgótarjáni kofáét. Különböző értékű és értékrendű ismeretek, ismereti elemek keverednek ebben a könyv­ ben. Megemlíti például azt, hogy Ascher Oszkár gyerekei az 50-es évek­ ben Bánkon nyaraltak. H át miből lesz a történelem? Ilyen apró kis moz­ zanatokból, adatokból. Hogy Tolsztoj és Mikszáth tudott egymásról, hogy milyen a juhászélet Nógrádmarcalon, milyen volt Madách kapcsolata Szontágh Pállal. K is dolgok ezek de mégis csodálatosan érdekes dolgok, va­ rázsuk van a könyvben. Nem érdektelen, ha tudjuk, hogy Kiskér-pusztán gyerekeskedett Szent-Györgyi Albert, ahogy az sem érdektelen, hogy Glatz Oszkárnak, meg a bujákiaknak milyen volt a kapcsolata. D e még az sem, hogy Kerényi Nárcisz etesi, vagy hogy Papp Lacinak garábi a felesége, gyakran jár Garábra. Az, hogy Benkő G yula Homokterenyéről nősült, Molnár lány a felesége és a Péter fia is ott született. Hogy Bányapusztán rejtőzködött 1944 végén Ascher Oszkár zsidó fogolytársaival. Hosszan sorolhatnám ezeket a kis morzsákat, amelyek annyira életszerűvé, annyi­ ra színessé teszik a könyvet. Lehet, hogy ezeknek nincs országos értékük - egyiknek-másiknak nyilván van - , de nekünk mégis olyan mazsolák ezek, amelyek hallatlan élvezetet jelentenek. Azért minden helységgel kap­ csolatban van valami nagyon határozott állítása, ami a lényeget hordozza. Csesztvén a Madáchok kötik le, Magyarnándorban, vagy Nógrádm arca­ lon a juhászélet, Horpácson, érthető módon a gyerekotthon és Mikszáth, Örhalomban, ahogy ő mondja, a legendás munkaszeretet. Patvarcon a vá­ roshoz tartozás előnyei, vagy hátrányai foglalkoztatják, Drégelypalánkon a szörpüzem és a szerelőipari szövetkezet, és az se kutya, hogy Szondy ynal, vagy Szondi i-vel, és honnan ez a név, hogy Romhány, vagy Szátok, vagy Kétbodony. A népetimológia a legélvezetesebb dolgok egyike, és bő­ ven találkozunk vele a könyvben. T. P. L . : Tereske-Szátok. Tereske olyan emlékhelyek háromszögelésében áll, mint amilyen Horpács, Csesztve, Romhány. A z első Mikszáthot, a má­ sodik a „szomorú tekintetest” , Madáchot, a harmadik meg a fejedelmet, Rákóczit idézi. Történelmünk, irodalmunk, öntudatunk háromszögelési pontjai ezek. Tereske szerényen búvik meg a háromszög közepén. Pedig maga is a megtestesült történelem. A török földig égette, mindössze két háza maradt félig-m eddig épen, és hogy abból a két házból miféle erő sugárzott, sugározhatott a tovább­ éléshez, elképzelni sem tudja a mai ember. A kvadrátkövekből épült két­ tornyú templom vonzó látványossága, kiemelkedő jelentőségű műemléke hazánknak: belső falán található az a freskó, amely valamennyi közép­ kori Szent László-ábrázolásunk közül a legteljesebb. A megye legrégibb bencés apátságának székhelyén kolostor állott, amelynek maradványai újabban is előkerültek. Azt tartják, hogy Tereske valam ikor három településből egyesült a Törökhegy tőszomszédságában. A hiedelmet erősíti az az idegenes hang­ zású „tres” (három?) őrségi elnevezése a helynek, holott a szláv Treska gora (tuskós hegy) az eredet. A nemzetiségi függetlenségi mozgalom újbóli fellángolásának éveiben, a gyűlöletes Bach-korszak végén, a tereskeiek kereken visszautasították a 31 �császári-királyi minisztérium rendeletét, amely a község rendezésére és a törvénybíró választására vonatkozott. „M inden bajunk orvoslását egyedül az országgyűléstől várjuk. Az érintett bírák választásába nem ereszke­ dünk. . „Tereskei példaként” említett nyilatkozatukkal megelőzték idő­ ben a korszerűsítési törekvéseket szolgáló, úgynevezett Októberi D iplo­ mát. A példákkal folytatva: a faragott kőkeresztek valóságos szabadtéri múzeuma éppen a tereskei temető. Az egyik féltemetőt az egykor volt és ott honos földbirtokos család után, a mai napig is „Huszár-tem etőnek” hívják. (Huszár volt a família neve, kastélyukban iskola székel.) A világ fordulásáig az a rész a helybelieknek megközelíthetetlen volt mindenkép­ pen, hiszen még kerítéssel is elválasztották annak idején. Kerítés persze, jó régen nincs már, nincs megkülönböztetés sem az elmúlásban, sem az életben. Tény, hogy külön temetkeztek a birtokoscsaládok, és bár ugyan­ azon a területen, mégis elkülönülten a falubeliek. A tereskei temető ilyen­ formán kettéosztódott, és ez olyannyira erős szokássá vált, hogy ma sincs másként. A temető egyik fele az egyházé, a másik a községé. M íg az egyik oldalon néhány fejfa, az egykori birtokosfamíliák tagjait takaró sír van, a másik felében szorosan egymás mellett állnak a nyughelyek. Ez már így volt, így van, és így is marad - tartják a tereskeiek. A hagyo­ mány, különösen, ha kegyelettel párosul, nagyobb úr az ezerholdas egy­ kori birtokosnál. A tereskei temető mégsem ezért érdekes-értékes, hanem régi, ma már egyre pusztuló, eltűnő faragott kő fejfái és persze, ritkaság­ nak számító különleges növényzete miatt. E gy határozat szerint itt kell létrehozni a megye kőkereszt szabadtéri múzeumát. Ez azonban egymagukban a tereskeieknek megvalósíthatatlan. Megyei kőkeresztmentő ak­ ció kellene, már jó régen (szélsebesen pusztulnak a régi emlékek a fal­ vak temetőiben, amelyek teljesen átalakulnak, új temetőkké válnak). Ha nincs megyei támogatás, nem valósulhat meg semmiféle határozat sem. Milyen hát a hagyományos, őrzött tereskei kő fejfa? Lehajolok egyhez. Derékig süppedt a földbe, törzsén a népi ízlés, a mértéktartás kedves-fi­ nom, egyszerű ornamentikája kőbe faragva. A díszítés majdnem mind­ egyiken ugyanaz. A legfőbb közös tulajdonság: az egyszerű, nemes meg­ jelenés. Tereske és Szátok minden szálon ezerszeresen kötődik egymáshoz. A szátoki ember tartásában erősen munkál, hogy soha nem volt, nem maradt tanító, sőt tanítók nélkül ez a tanintézeti ittlakó gyerekeket is számolva, megközelítőleg hétszáz lelkes község. Kalcsó József erdőkürti születésű, s Erdőtarcsán mindössze egy évet tanító pedagógus negyvenöt esztendeje ment végig először a szátoki utcán, jó darabon gyalogosan közelítve az új állomáshelyéhez, amiről akkor vajmi keveset tudott. S ha minderről akkor valakinek az lehetett a nézete, hogy „na, ez se nagyon melegedik itt meg” , utólag is érthető lenne, ha nem figyelnénk a szátoki ember ragaszkodó ter­ mészetére és Kalcsó tanító úr képességeire. Vele beszélgetve, csodaszám­ ba megy a világnak, hogy itt a tanító a tanítónak átadta a falu lelkét. Akire legtávolabb nyújtózva még emlékeznek és ugyancsak hosszú időt töltött Szátokon, Mátyás József tanító, aztán volt egy Já vo r nevezetű, de talán „csak” hét évig, őt váltotta Kalcsó József, aki sokáig fenn tudta tartani a paraszti munkából alkonyatkor hazatérő lányokból, legényekből egy szóra verbuválódott színjátszó kört és tánccsoportot. Am it végül a te­ levíziós világ örökre eltüntetett. Vagyinszki Vendellel már együtt tanított, 32 �elérték, hogy a nagyszámú cigányszármazású gyerekek ne legyenek hát­ rányban a többivel szemben, megszűnt a cigánytelep, egykori lakói a faluba költöztek, segítséggel házat építettek. Am ikor Kalcsó tanító úr nyugdíjba ment, kitüntetéssel, vagy öt esztendeje, helyébe lépett Vagyinszki Vendel, mellé meg odaállt társnak a tokodi születésű Orosházi Vencel, így aztán most is ketten vannak a szátoki tanítók. Ezért is „szerencsés” Szátok, ahogy a helybeliek emlegetik. Sz. K . : - Én azt hiszem, nem nagyon állok messze az igazságtól, hogy­ ha cikksorozat és könyv létrejöttében egyik okként azt keresem: mi lesz a magyar faluval? Hiszen itt meggondolatlan politikai dolgok történtek a magyar faluval kapcsolatban. K i vállalja a felelősséget a falu elnéptelene­ déséért? A falu elértelmiségietlenedéséért? Azokért a morális problémákért, amelyek a magyar falura annyira jellemzőek ma, ki vállalja a felelősséget? Én is majdnem olyan szenvedéllyel teszem fel ezeket a kérdéseket, mint ahogyan kisüt a könyvből faluról falura ez a probléma. Még egy szót a szerző legnagyobb szenvedélyéről! T. Pataki László Madáchért és Fráter Erzsiért még Nógrád megye határait is képes elhagy­ ni, ezért elmegy N agyváradra is, mindent felkutat, ami csak Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban felkutatható. És itt hadd álljak meg egy pillanatra. T. Pataki László egy lovag. Nemcsak azért, mert a feleségének ajánlotta ezt a könyvet, hanem azért is, mert igazságot próbál szolgáltatni a nőknek. A nőkkel szemben nagy igazságtalanságok történtek az irodalomban és a művelődéstörténetben nemegyszer, és sokan, nagy emberek, neves iroda­ lomtörténészek úgy próbálják a férjet emelni, hogy közben hozzá méltat­ lannak tartják a feleségét. Ezért lovagi tett az, amit T. Pataki Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban csinál. Igazságot szolgáltat egy szerencsétlen asszony­ nak. Megmondom őszintén, nekem ezek a legkedvesebb részeim a könyv­ ből, de az újságíró lovag azért is, mert általában az igazságszolgáltatás hajlandósága vezeti. Méltánytalanságok és igazságtalanságok nagyon fel­ háborítják. Végezetül szólnom kéne a fotókról is, a könyvnek a fotóiról, amelyek Kulcsár József munkái. Rendkívül gazdag képanyaga van, méltó a szöve­ géhez. Bízom benne, hogy ez az egész nem tűnik valam i provinciális lelkende­ zésnek, hiszen a lokálpatrióta szeret nagyokat mondani, a lokálpatriótá­ nak minden csodálatos, minden érdekes. Állításaim at könnyen, nagyon könnyen ellenőrizheti bárki a könyv olvastakor. T. P. L . : Örhalom új utcarészlete néhány hónap leforgása alatt úgy körbe­ fogta a régi kis kápolnát, a temetővel szemben, hogy a gyarmati útról nézve, elvesztette eddigi artisztikus különállását. Sajnálja is a népi építészeti szokásokat nagyra értékelő szakember, hiába! E z a régi, kis fehér falú, gondosan karbantartott kápolna a falun túli részen sokáig, évszázadokig jelezte, hogy „eddig és nem tovább!” E d d ig tart az egykori Trázs, a mai Örhalom települése. M iért is maradna meg éppen ez a hagyomány? Mos­ tanra beépült a környék hirtelen nőtt emeletes házakkal. A z életerőt, a munkabírást és a legendás - tudósok által is kutatott - palóc törzsi jegye­ ket: az erőteljességet, jókedvet átvitte kőbe, téglába, gerendába és er­ kélybe, a kor mai ámbitusába az őrhalmi ember. Talán mégsem kopik el soha ez az őseredetű erő ebből a magára adó fajtából, amelyről azt tartja Henkey G yula antropológus, embertannal foglalkozó tudós szakembe- 33 �rünk: „sehol máshol olyan keményen, határozottan nem fognak kezet az emberrel” . Sehol máshol, a szélesebb Palócföldön úgy, mint itt, nem jön mindenkitől ugyanaz a nem tolakodóan erős, mégis össze nem téveszthető szorítás-fogás. Csak meg kell nézni az őrhalmiak „kötését” , állását, járását, formáját. Azt, ahogy a földet művelik, a terményt felszedve „dugják helyébe az újat” , hogy megértsük: valam it a véletlenen kívül is köszönhet önmaga fajtája legjobb jegyeinek megőrzésében az itteni ember. A legendás munka­ szeretetet és azt, hogy nem hígul fel tartásában semmilyen újmódi diva­ tokban, ha a viseletét nagyobbrészt régen elhagyta már, de miért őrizné, amikor mindenben igyekszik úgy megmaradni őrhalminak, hogy „ne le­ gyen kevesebb” a városinál semmiben - motorizáltságban, utazásban, gyerekeinek taníttatásában a közeli városban, később a nagyobb helyek egyetemein, főiskoláin. A z útonjárás itt nem érhet véget. Holnap újrakezdhető, holnapután pe­ dig azért, hogy hazai tájakon járva - s ki is tekintve megvizsgáljuk, „m it fejlődött ez, vagy az a dolog?” Sütő Andrással kezdtem, Kós K árollyal fejezem be itt. A sztánai példával. „Kalotaszegen vagyok itthon. Sztána a tűzhelyem. . .” Mindenkinek van tűzhelye, kell lennie ebben az értelem­ ben: ahol otthon van. Vagy azért, mert ott születtem, vagy azért, mert más született ott, akihez akár holtában is úgy ragaszkodik, ragaszkodhat az esendő lélek, mint eltávozott gazdájához sírkertben a kutya, vagy azért, mert odaköti minden, ami fontos számára, vagy, mert csak egyszerűen ott érzi otthon magát. Hol van a tűzhelyünk? E z a kérdés egyedül. S hogy aztán van-e, lehet-e egyáltalán egy izgő-mozgó világban? Hogy is mondja Kós K ároly? „A z én lábam nyomát pedig eltemetheti a hó, de síromon soha nem lesz korhadt a f e jfa .. . É s emlegetni fognak engem is és apáimat is az én véreim. . . Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük. M ert én itthon maradtam.” Sokat mondó, sokat ígérő a palóc táj is körülöttünk. 34 �Dr. Tamáskovics Nándort, A palócföld az ötvözetgyár igazgatóját: C sa k m ú ltja v a n megkérdezte a k o h á s z a tn a k ? A minap véletlenül a kezembe került egy katalógus. Fotói az isko­ lai szertárakban őrzött, s a tanulók által csekély figyelemre mélta­ tott ásványokra emlékeztettek leginkább. A szövegből ugyan hama­ rosan kitűnt, hogy azok a szürkés fényben játszó dolgok nem ásvá­ nyok, hanem ötvözőanyagok, de számomra ettől még nem váltak sok­ kal vonzóbbakká. Amikor azonban megtudtam, hogy az ötvözőanya­ gok, vagyis a ferroszilícium (FeSi), a ferrovolfram (FeW), ferrovanádium (FeV) stb. előállítása tipikusan kohászati művelet, s, hogy a termékek hasznosítása is ágazaton belül, az alumínium- és acél­ kohászatban történik, végül pedig, hogy az ország egyetlen ötvözet­ gyára a salgótarjáni, szemlélődésemet élénk érdeklődés váltotta fel. Hiszen az utóbbi időben riasztó hírek érkeznek a kohászati vállala­ tok háza tájáról. Ezért kerestem fel az ötvözetgyár igazgatóját. - V éleménye szerint milyen körülmények hatására vált deficites­ sé a kohászat? A kialakult helyzetet alapvetően több tényező motiválja: a termelési folyamat igen nagy fokú energiaigénye, amely növekvő energiaárakkal pá­ rosul; a kohászati műveletekkel járó környezetszennyezés és az elavult technológiák, végül, sajnos, kifogyóban vannak a jó minőségű alapanyagok. Mindez az önköltség rohamos növekedésével jár együtt. Mivel bizonyos határokon túl a költségtényezők a termékek árában nem realizálhatók, így napjainkban a kohászati tevékenység stagnál. Az iparosodott országokban csökkenés, ugyanakkor a fejlődő országokban gyors növekedés tapasztal­ ható. - Mit lehet tenni a veszteségek felszámolása érdekében? Alig kínálkozik igazán jó megoldás. A vállalatok első reakcióként a ter­ melésüket csökkentik. Ennek egyik következménye - különösen az iparilag fejlett tőkésországokban - a tömeges elbocsátás. - A z ötvözetgyár kohászait is fenyegeti a munkanélküliség veszé­ lye? Szerencsére nem. Intézkedések egész sorát valósítottuk meg a belső tar­ talékok feltárására. Sikeresnek bizonyultak az anyag- és energiatakarékos­ 35 �ságra, a termelőberendezések és -technológiák korszerűsítésére irányuló tö­ rekvéseink. Ennek köszönhetőek eredményeink azokban a nehéz években, amikor a nyugat-európai gyárak jelentős része veszteséges. - Önök talán valam i nagy titok birtokába jutottak? Nincsenek titkaink. Sikerült a kollektívát mozgósítani a változó felté­ telekhez való rugalmas, gyors alkalmazkodásra. Ezenkívül sem alapanyag­ beszerzési, sem értékesítési gondjaink nincsenek. - Honnan veszik az alapanyagot? Elsősorban hazai vállalatoktól vásárolunk, de a nagy értékű volframérc például tőkésimport. Folyamatban van egy 400 millió forint költség­ gel épülő beruházás Mongóliában, melyben mi is részt veszünk. E gy év múlva indul a termelés, ezáltal az alapanyag-ellátásunk hosszú távon még biztonságosabbá válik. - Em lítette, hogy értékesítési gondjaik nincsenek. Valóban. Termékpiacunk stabil. Főleg belföldre és néhány tőkésország­ ba szállítunk. Termékeink minősége megfelel a legszigorúbb exportkövetelményeknek is. - A kkor miért nem exportálnak többet? Ennek a gyárnak kicsi a kapacitása. É v i 16 ezer tonna ötvözőanyagot termelünk. Ezzel szemben az országos felhasználás 100 ezer tonna évente. A többit importálják a felhasználók, elsősorban a Szovjetunióból. - H a így áll a helyzet, miért nem törekszenek kapacitásbővítésre? Term ékeik jelenlegi mennyiségének akár többszörösét is gond nélkül értékesíthetnék! Egyrészt, mert az érvényes szabályozó rendszerben, a nagymértékű jövedelemelvonás miatt, még az egyszerű újratermelés is megvalósíthatatlan. Másrészt, mert a K G S T jelenlegi árrendszere nem hat ösztönzőleg a ha­ zai fejlesztésre, de távlatilag körvonalazódik egy jelentősebb bővítés le­ hetősége. - Ezek szerint lemondanak a műszaki fejlesztésről? Szó sincs róla. Tág teret engedünk az innovációnak. Azt hiszem, sikerült a szellemi tartalékokat mozgásba hozni sok fejlesztési feladat megoldá­ sára. Vagy említhetem azt a környezetvédelem szempontjából jelentős, 140 millió forint értékű gáztisztító berendezést, melyet három évvel ezelőtt, francia közreműködéssel, az ötvözetgyár kollektívája fővállalkozásban va­ lósított meg. A műszaki fejlesztést szolgálják licencvásárlásaink, valamint a különböző szocialista országokkal megvalósított tudományos együttmű­ ködéseink. 36 �- A z eddig, elmondottak alapján úgy tűnik, az önök vállalata sa­ játosan kedvező helyzetben van a kohászati üzemek között. M égis megkérdem, hatással v a n -e tevékenységükre a struktúraváltás szin­ te általános kényszere? Nálunk lényeges struktúraváltás nem lehetséges, de nem is szükséges. Ha csak az új ötvözőanyagok termelésbe való bevonását nem tekintjük annak. Alaptevékenységünk hosszú távon változatlan, még technológiai ér­ telemben is. A vaskohászat más területein azonban a struktúraváltás, az importcsökkentés stabilizálja a gyárak jövőjét. A z ötvözött acélok ará­ nyának növekedése pedig tágítja a horizontot. - A vállalati közvélem ény lenlegi gondjait? hogyan fogadja népgazdaságunk je ­ Dolgozóink tudják, hogy munkájukra szükség van. E z biztonságot lent számukra. A kibontakozás érdekében pedig készek a cselekvésre. je­ - Úgy tudom, M iskolcon végezte a műszaki egyetemet, H arkov­ ban volt ispiráns, s kandidátusként ismét M iskolcra tért vissza. K is idő múlva - immár 14 éve - fogadta e l az ötvözetgyár igazgatói kinevezését. Pedig egy kohómérnök számára alig van az országban ideálisabb hely Miskolcnál. M i h ozta önt mégis városunkba? Szenvedélycsen szeretem ezt a szép szakmát, amit csak szívvel-lélekkel szabad csinálni. Ehhez kínált lehetőséget Salgótarján. Itt tág tere nyílt a tudományos kutatómunkának is. D e az igazi öröm számomra az, hogy kezdettől fogva közvetlenül részt vállalhatok a gyár fejlesztésében. K ülö­ nösen azok a feladatok érdekelnek, melyek következtében könnyebbé vá­ lik az emberek élete. Jobb anyagi helyzetet, kedvezőbb munkafeltételeket eredményeznek számukra. - Köszönöm a beszélgetést! B A C S K Ó P IR O S K A 37 �SZABÓ ANDRÁS F o g y ó lé p te k Azért egyszer már írni kellene róluk! Most, hogy fizikai létükben lassan aláhullanak és végérvényesen, minden­ korra eltűnnek a szemünk elől. Csak később, felnőtt fejjel ébredtem rá arra, hogy kik ők; mint nyiladozó értelmű gyerek természetesnek fogtam fel, hogy ott élnek mellettem, hozzá­ tartoznak a kisvároshoz, mint az öreg épületek. Akkor még nem tudtam, hogy ők valamennyien élő, eleven lenyomatai egy ok-okozati összefüggéseiben rendkívül ellentmondásos kornak, hogy összefog­ laló nevük ellenére sosem alkottak, mert nem alkothattak úgy osztályt, ahogy más osztályok kimerítik a politikai gazdaságtan eme fogalmát. Ha behunyom a szemem, őket látom, zöld ragián-, vadász- és lódenkabátjaikat, ahogy suhannak a kisváros alkonyuló utcáin, vagy nyári melegben ülnek a ligeti padokon, arcukat a napnak fordítva. Emlékeimben ők mindig öregek. Elnéző, zavart mosolyuk, mellyel közlekedtek a városka kisutcáin, azoknak az embereknek a közérzetéről árulkodott, akiket kiszakítottak környezetükből, s hosszú időre ott felejtettek v alahol. Szertartásos köszönéseik, a kelleténél harsogóbb társalgási modoruk ugyan ennek ellentmondani látszott, de magányos poroszkálásaikban, kitekintő, révedező pillantásaikban ott érződött a szorongás. Így, öregen, ahogy megjelennek az emlékezet horizontján - persze ez csak utólagos okoskodás - ahogy ülnek a padokon, a ligetben s a főutcán, látszólag gondatlanul, kedélyesen beszélgetve, talán egy hajszállal közelebb jutunk a kérdés megválaszolásához; ahhoz, hogy ez az egyedeiben kiváló, ez az egyedeiben nagyszerű teljesítményekre és kiállásokra képes osztály (nevezzük őket továbbra is annak), miért nem tudott cselekvő lenni, miért lett és maradt al­ kalmazkodó eleme a világháború előtti magyar társadalomnak. Ha végigmentem az utcán, az összebúvó szerelmespárok, a piaci bugyraikkal megpihenő szügyi, patvarci, mohorai, nándori, halápi parasztasszonyok mellett ők ültek a padokon. Átengedték tekintetüket a hétfői vásár forgatagának vagy egymással beszélgettek. Magatartásukban mindig volt valami szemlélődő és kívülálló, ami humort és bölcsességet kölcsönzött nekik. Megint csak utólagos okoskodás, de lehet, hogy ez a szemlélődésre való hajlam, mely valószínűleg onnan eredeztethető, hogy korábban se ide, se oda nem tartoztak, se a többséget alkotó paraszt- és munkástömegekhez, se a vékonyka uralkodó réteghez, fejlesz­ tette ki bennük a dolgokon való felülemelkedés képességét, sokszor a legyintést a cselekvés helyett. Ügyvédet, jogászt, tanárt, orvost, még szolgabírót is ismertem közülük. A szolgabíró a Partiumból jött, s az első világháború előtt telepedett le csa­ ládjával a kisvárosban. Diákéveit Zilahon töltötte. Magas, rendkívül szikár, egyenes tartású ember volt, aki pettyes csokornyakkendőt hordott kemény, mindig hótisztaságú inggallérja alatt és vékony elegáns botot kopogtatott az utca járdáján. Szigorú ember hírében állt, aki a törvény és paragrafusok szolgála­ tába állította munkaerejét, míg fiatal volt. Alacsony sorból nősült s ezt családja 38 �egészen felesége haláláig nehezményezte. Később engedett közte és nővérei kö­ zött a fagyos viszony, s mikor könyörtelenül rájuk csapódott az öregség, megtalálták egymást. Fogadóórákat tartottak, ha jól emlékszem kedden voltak ezek a fogadónapok, ilyenkor illett őket meglátogatni. Zilahi diákéveiről mesélte azt a történetet, hogy osztálytársaival valamelyik tanév végén egy lányos háznál zsúrt tartottak. Késve érkezett meg a társaságba. Mikor betoppant, a költő, kinek verseiről be­ széltek, a másik, csendesebb szobába húzódott vissza, mert éjszaka utazott, s nagyon fáradt volt. Tapintatlanul megnyitotta az ajtót, s az ágyon fekve ál­ matlanul forgolódva ott találta a versek íróját, Ady Endrét. Ez a találkozás még az Új versek megjelenése előtt történt. Ezeket az embereket a közös nyelv, a közös gesztusrendszer tartotta egybe. - Nézze, kérem..., vagy ...nézd, kérlek - mondta a szolgabíró az orvosnak, s ugyanilyen választékos modorban indították vagy folytatták mondataikat a többiek is, bármiről folyt a beszélgetés. A karmozdulatok erőteljesek és kicsit szögletesek voltak, amikor üdvözlésre került a sor. A köszönés pillanatában a felcsapódó kézfej a halánték vonalában maradt, s itt, ebben a magasságban ingott jobbra és balra. A szolgabíró túl kilencvenedik életévén szociális otthonba került és húgom­ mal látogatására készültünk. Húgomhoz különösen vonzódott, tizennégy évesen magázta őt és üdvözléskor mindig megcsókolta a kezét. Utoljára láttuk őt, s mintha így is indultunk volna el hazulról, mintha sejtettük volna ezt már előre, megilletődve léptük át a terem küszöbét. A magas, hosszú ember a felpolcolt vánkosok árkában mozdulatlan, elnyílt szájjal feküdt és már nem sokat tudott a világról. - Szóljanak hozzá erősen - intett a szomszédja - azt meghallja. Csak nagyon lassan nyitotta ki a szemét, s azt mondta, hogy haza szeretne menni. Aztán megint csak lassan, igen lassan a fiókjához nyúlt és kihúzott onnan egy rumosmeggy desszertet. Ez a figyelmesség a húgomnak szólt; mindig cso­ koládéval várta, ha testvérem meglátogatta őt. S most az emlékezés homályából előjön egy másik idős öregúr; avitt öltözé­ két választékos eleganciával viselő szemüveges férfi és az asztalfőre ül. Ő a pénzbeszedő! Ez a szóösszetétel igen változatos jelentésben él ma is, de nekem s öcséimnek mindig őt idézi. - Maradjatok csöndben - hallom nagyanyám hangját - bármikor itt lehet a pénzbeszedő! A toliseprű s a törlőrongy ilyenkor már reggel óta dolgozott a bútorokon, hogy a politúr fényesre csiszolva várja a vendégeket. Magas, haj­ lott alakjával aztán megérkezett a nyugdíjas ügyvéd, s miután nagyanyám fel­ hajtotta az asztal egyik felén a horgolt terítőt, a pénzbeszedő helyet foglalt, s kockás papírján szarkalábas, dőlt betűkkel igazolást adott az egyházadó be­ fizetéséről. Maga a művelet nem tartott öt percnél tovább, de illett szóval tar­ tani a vendéget, s az öreg ügyvéd mindig szívesen vállalta a társalgással eltöl­ tött időt. Ekkor már tokjába tette a szemüvegét, iratcsomóit is visszacsúsztatta csatos bőrtáskája mélyébe, s hátradőlve, egy-két figyelmesen elhelyezett meg­ jegyzéssel irányította a társalgás menetét. Hogy miről folyt a szó? Ezt nemigen tudnám megmondani, de áhítattal hallgattuk ezt a beszélgetést, mert esemény volt, s korán megözvegyült nagyanyánk várakozása ránk is átragadt, ha a pénzbeszedő látogatása esedékes volt. Ennek a kisvárosi társaságnak a tagjai valamennyien nagy lokálpatrióták vol­ tak. Az is, aki nem innen származott, hát még aki idevalósi volt. A csesztvei 39 �költőóriás, s a Szklabonyán született s ott gyerekeskedő író személye már csak a két falu közelsége miatt is vonzotta őket. Ma, amikor a nyelvtanulás elengedhetetlenül szükséges voltáról értekezünk, s a nyelvoktatás nehézségeinek fő okaként a nyelvi laboratóriumok hiányát hall­ juk emlegetni, egy kicsit az ő szemöldökük alól nézek értetlenkedve. Nyelvoktatásuk technikai apparátusa aligha terjedhetett a tankönyvnél és a tanárnál többre, azt az egy-két idegen nyelvet - dacára idős koruknak - mégis jól be­ szélték. Már elszakadtam a kisvárostól, s csak hazajáró vendég voltam odahaza, amikor hírt kaptam róluk, hogy ez is, az is... ma két hete, már egy hónapja... nincs a városban. Ahogy kifordult a macskakő a mellékutcákból, egységes aszfaltburkolatnak adva át a helyet, úgy fogytak ők is. Eltűnt a szolgabíró, a pénzbeszedő, gumivégű botjával - melynek ritmikus mozgására odatapadt a gyermeki tekintet - elköltözött a körzeti orvos. A kis utca sarki házából kivo­ nult az öreg vívómester - mindig kuruc kori nótákat játszott a klarinétján. Fes­ ték- és csempeárus kisiparosok költöztek az utcába, akiknek boltja előtt egymást váltja a puffogó szállítókocsi. Nem tudom mennyire figyelt rájuk a város, s ők mennyire éltek együtt a várossal a későbbiekben, öregkorukban. Vagy maradtak a múltjukban? Biztos érte őket méltánytalanság is, s lehetett idő, mikor súlyos hátrányt jelent sor­ suk alakulásában középosztályi mivoltuk. Erről már nem indíthatok velük beszélgetést. Én szerettem őket, vonzódtam hozzájuk. Kisvárosi gyermekkorom forgó­ színpadának ők a felnőtt főszereplői. 40 �E g e r és S a lg ó ta rjá n a k é t v ilá g h á b o r ú k ö z ö tt Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiájának megjelenése alkalmából A két város bemutatása és összehasonlítása a korabeli magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét és körképét nyújtja, melyhez képest lényegében csak a főváros jelent eltérő nagyságrendet és minőséget. (A pontosság kedvéért: egyes, más történeti alapokon kifejlődő dunántúli és alföldi társadalomszerve­ ződési formák is további változatoknak tekinthetők.) A két város a földrajzi közelség és hasonló nagyságrend ellenére alapvetően és szinte minden szempontból különbözött egymástól. Míg Eger a magyar feudalizmus és katolicizmus „védőbástyája” volt évszázadokon keresztül, Sal­ gótarján jellegzetesen tőkés képződmény. Gazdasági alapjuk, társadalmi szer­ kezetük és kultúrájuk is ennek megfelelően a modernizációs folyamat szélső pólusain helyezkedett el. Talán éppen ezért, szinte modellszerű pontossággal fi­ gyelhető meg bennük a tőkés fejlődés megkésettsége és a magyar társadalmi struktúra minden szintjén meglévő kettősség. Eger - mint Szabó Zoltán írja „külsejében csinos” , de belsejében a magyar társadalom legjellemzőbb hibáit magában hordozó város. A salgótarjáni városkép pedig a magyarországi kapi­ talizmus három korszakának lenyomata. Eger urbánus külsőségei nem párosultak korszerű gazdasági tartalommal. A városnak sem ipara, sem számottevő kereskedelme nem volt. Az ipartelepítő tényezők (ásványi kincsek, ipari hagyományok stb.) hiánya, a nem túl szeren­ csés forgalmi fekvés nem biztosított ehhez kedvező feltételeket. Biztosíthatott volna viszont a közigazgatási szerepkör és a kulturális hagyomány. Ez a ha­ gyomány azonban - egyházi és arisztokratikus színezetű lévén - a tőkés típusú fejlődéshez nem tudott, nem is akart alkalmazkodni. A hagyományt képviselő egyházi és világi vezető réteg érdekeivel egyenesen szembenállt egy ilyen fej­ lődés gondolata. Egyszerűen belátható ez a város térbeli és társadalmi szerke­ zetének ismeretében. A város középpontjában helyezkednek el a templomok, az egyházi épületek és a középületek. Ezek közvetlen közelében voltak a legnagyobb egyházi és vilá­ gi előkelőségek palotái és magánházai. Körülöttük, de még a belváros területén, koncentrálódott az egyházi és világi méltóságokhoz buzgón igazodó kisszámú és heterogén, de mégis zárt középosztály. Róluk írja Szabó Zoltán, hogy „a magyar úri társadalom dzsentroid típu­ sához tartoznak és őseiknek kutatása a faji keresztezettség maximumára kitűnő példa lehetne. E jórészt német, szlovák, délszláv származású és a magyar úrisághoz asszimilálódott réteg természetesen urabb az úrnál... Ők azok, akik jobban védik a nemesség örökbefogadott hibáit, mint amennyire a nemesség védené.” A barokk és álbarokk belváros közepétől alig néhány száz méterre, átmenet nélkül - mint döbbenetes kontraszt - húzódik a másik Eger, a falu, a „hóstyák” világa, óriási fecskefészkek gyanánt tapadva körös-körül a városra. A faluöv 41 �feladata a város élelmiszer-ellátása volt, kivitelre kevéssé termelt. Ez az egyik magyarázata annak, hogyha fizikailag kicsi, társadalmilag annál nagyobb távol­ ság van a belváros és a külváros között. E paraszti külváros társadalma sem egységes, de a módosabb rétegek számára is egyértelműen lehetetlen volt az „úri társaságba” való felemelkedés. A legszegényebbek pedig - a cigánysággal azonos életnívón - teljes kilátástalanságban, vagyon, állandó munka és jöve­ delem nélkül, pincelakásokban, tufakőbe vájt odúkban tengődtek. Ha Magyarországon átalában nem volt, Egerben különösen hiányzott az a közvetítő - pol­ gári - társadalmi közeg, amely az alsóbb osztályok kollektív mobilitását elő­ segíthette volna. A középosztálynak természetesen nem is volt szüksége ilyen alulról jövő utánpótlásra. Úriságát épp ezzel a távolságtartással tudta önmaga számára is definiálni. Eger gazdasági struktúrája tehát évtizedeken keresztül semmit sem változott. A város - és a megye - uralkodó osztályai (és közvetve az őket kiszolgáló ré­ tegek) az egyház és az állam fizetett alkalmazottai voltak, akik számára lehet­ séges és kényelmes alternatíva volt a tőkés gazdasági struktúrába való betago­ lódás elodázása. A gazdaság és a társadalmi szerkezet mozdulatlansága a kul­ turális magatartást is konzerválta. Eszerint a kultúra kevesek privilégiuma, amely nem arra való, hogy másokkal is megosszuk. Salgótarján egészen más világ; másképpen torz. Száz évvel korábban még ismeretlen porfészek. A múlt század végéig több bányavállalat és három ipari üzem települ meg a szűk völgyekben, 1922-ben nyilvánítják várossá. A város története tulajdonképpen a bányászat és az ipar története. Előbb épültek a bányák és a gyárak, utána a hozzájuk tartozó telepek. Az üzemek helyét a szén és a domborzati viszonyok határozták meg. A megmaradó helyen épültek az eleinte külön álló telepek, melyek később összenőttek. A különbség azonban továbbra is megmaradtak az egyes telepek között. A város tulajdon­ képpen ezekből a telepekből áll. Közepe nincs, illetve szinte véletlen, hogy a szegényes és jellegtelen városmag a telepek mértani középpontjában helyezkedik el. Ha Egerben földrajzilag a központ-periféria ellentét „képezi le” a társa­ dalmi különbségeket, Salgótarjánban a tulajdonosi és foglalko­ zási struktúra mellett az üzemi és ezzel együttjáró telepi hovatartozás mentén is szinte hihetetlenül nagy szociális különbségek rajzolódtak ki. A legnagyobb vállalatok a szűk völgyben elnyúló város két végén helyezked­ nek el. „A z északi részen van a rimamurányi acélgyára, a déli részen a bányai telepek, a palackgyár és a Hirsch-gyár. E vállalatok a város két végén olyanok, mint két mágneses pólus. A salgótarjániak a két pólus erőterében az üzemek vonzása alatt élnek. A két pólus erőterében mintha két irányban akarná szét­ húzni a várost” - írja Szabó Zoltán. „A z egyes telepek más-más képet mutat­ nak. A déli rész a bányatelep, te palackgyári telep és a Hirsch-gyár telepe szürke külvárosi képével szomorú világról beszél. Északon a Rima rendezett útjai, modern munkásházai már másféle életről szólnak.” A lakásviszonyok meghatározzák és egyben pontosan tükrözik a benne élők életviszonyait is. A tisztviselőházak a város minden részén tágasak, rendezettek. Az igazi különbségek a munkásság tömegeinek életszínvonalában és mentalitásá­ ban nyilvánulnak meg. A régebbi bányatelepek lapos házai zsúfoltak, egészség­ telenek. „ A házak nem annyira házak, mint inkább ólak. Deszkából ácsolták őket, oldalukon gyorsan hamvasszürke lesz a meszelés. Az ilyen négy méter hosszú és három méter széles ólban néha együtt van minden, konyha, szoba, 42 �kamra egy helyiségben. Az ól előtt egy-két négyzetméternyi területen még ker­ tet is próbált teremteni a sírnivalóan hiábavaló emberi igyekezet.” A palackgyár és a Hirsch-gyár sivár telepei többnyire emeletes barakkokból állnak, melyek ugyancsak nem magasabbak egy földszintes háznál. Északon a rimamurányi városrész minden tekintetben fejlettebb viszonyokat tükröz. Mint Szabó Zoltán írja, „úgy viszonylik a déli részhez, mint Koppenhága az A n­ gyalföldhöz" . Az északi telep munkáslakásai európai színvonalon álltak. Túlnyomórészt kétszobás, komfortos lakások, hatalmas erkélyekkel és nagy ablakokkal. A köz­ célú épületek is modernek, jól felszereltek. Itt található az akkori idők egyik legkorszerűbb elemi iskolája. Épült egy szép, modern templom, oldalában kultúrház, előadóterem, ferences rendház. A telep közepén hatalmas kultúrcentrum, színházteremmel, süllyesztett zenekarral, könyvtárral, „kaszinóval” , klub­ szobákkal. Vannak teniszpályák, játszóterek. Utóbbiak egyikét a várostól kilo­ méternyi távolságban az erdőben építette a vállalat. (Ez a népszerű „Dolinka” .) Az üveggyári, Hirsch-gyári kolóniák és a harmincas években épített korsze­ rűbb bányászlakások ellenére a bányatelepek is az akkori átlagkapitalista gon­ dolkodásmód városképi lenyomatai. A rimamurányi városrész fejlettsége azonban a vasipari konjunktúra anyagi alapjain „annak a haladó, huszadik századi kapita­ lizmusnak az arcát mutat ja, mely nemcsak azzal törődik, hogy a jelenben legjob­ ban kihasználhasson anyagot és embert, hanem a jövőt is igyekszik biztosítani.” Észak és Dél ellentéte a fizetésekben is markánsan megnyilatkozik. Mivel a telepi munkások jó része lakbért alig fizet, világítást ingyen, fűtést majdnem in­ gyen kap, az ún. kispolgári életstandard küszöbe esetükben 150 pengőnél húz­ ható meg. Ennél nagyobb keresete van a rimamurányi munkásság több mint felének. Ezzel szemben a bányai munkások és az üveggyáriak esetében az arány 1:12 , míg a Hirsch-gyári munkások keresete csaknem teljes egészében 150 pengő alatt maradt. Az üzemi munkásság kisebbik hányada nem a kolóniákban, hanem a város egyéb területein élt vagy a környékbeli falvakból járt be, a távolságtól függően általában hetenként. Munkásszállítás - a bányászvonatok kivételével - nem volt. Ez a réteg két szempontból különbözik a telepiektől: szociálisan és nemzetiségi szempontból. A környékbeli magyar paraszt úgy járt be a város üzemeibe és bányáiba, mint ahogyan más vidékek szegényei jártak summásmunkára. Számára az ipari munka és a bányászkodás szükséges rossz, kényszerűség volt. Az üzemben ők végezték a szakképzetlen, piszkos, nehéz munkát, de az üzemen kívül méginkább idegenek voltak. Noha idejük lett volna rá, hiszen a városban, kvárté­ lyon töltötték idejük nagy részét, a zárt, kasztszerű telepi társadalom nem fo­ gadta be őket egykönnyen. Minél fejlettebb volt a telep, annál kevésbé. A pol­ gáriasodó rimai társadalom nemcsak a „buta parasztot” , hanem a Hirsch-gyári prolit is lenézte. Jellemző azonban, hogy a bejáró falusi munkások nem is akartak mindenáron telepivé válni. Az ő álmuk továbbra is a föld maradt. Ők is lenézték a bér­ munka kényszerében élő „éhenkórász” városiakat. Szociálisan tehát a bennszülött palóc parasztok tömege idegen test volt az elkülönült kolóniák világában. Ugyanakkor nemzetiségi szempontból a salgó­ tarjáni medence munkássága volt idegen, túlnyomórészt szlovák és német szár­ mazású. A „vendégmunkások” első hulláma még a bányaművelés kezdetén, a múlt század utolsó harmadában jelent meg. A felvidéki liptákokat a zömében 43 �német származású ipari szakmunkásréteg beáramlása követte. A periodikus és fluktuáló bányaművelés megtartó ereje kisebb volt, de az ipari munkások lete­ lepedtek és hamar asszimilálódtak. Szabó Zoltán a harmincas évek végén már sajátosan elmagyarosodott viszonyokkal találkozott. Az asszimilálódott idegen eredetű munkásság néhány évtized alatt a táj természetes részévé vált, ugyanúgy, mint a gyárak. (Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a már említett általános iskola tanulójaként e sorok írójának sem jutott eszébe, hogy Fancsik, Hercsik, Hepka, Sipka, Fridrich, Oszwald, Wilim stb. nevű osztálytársai magyar származását kétségbe vonja.) Ugyanígy idegen, zömében német (szlovák, cseh) eredetű volt az értelmiség, amelynek három csoportját különbözteti meg Szabó Zoltán: a köztisztviselőket és a bányai, illetve a rimai tisztviselőket. A köztisztviselőké a legszabadabb réteg, de ők hasonlítanak leginkább arra az egész Magyarországon - mint Egerben is - tipikus elmagya­ rosodott középosztályi típusra, amelynek világát Szabó Zoltán úgy jellemzi; kultúralapja német, máza magyar. A rimaiak kapitalistább, polgáribb és ke­ ményebb fegyelemben élő középosztályt alkottak. Életmódjuk és szemléletük in­ kább a nagyvárosi emberéhez állt közelebb, mint a vidéki úréhoz. A bányaiak e két típus közt képviseltek sajátos átmenetet. Eger és Salgótarján két világháború közti állapota tehát teljesen eltérő módon ugyan, de csaknem egyforma élességgel világít rá társadalomfejlődésünk évszá­ zados gyökerű és máig ható bajaira. Ezek a következők: - a céhes iparból és a kereskedelemből kinövő szerves tőkés fejlődés hiánya; - az iparra és a kereskedelemre épülő szabad városi társadalmak és kul­ túrák kifejlődésének vontatottsága; - a megkésve és idegen tőkével, idegen munkaerővel meginduló kapitalizálódás elidegenítő hatása a hagyományos helyi társadalmakra; - a hol feudális, hol tőkés, hol egyidejűleg mindkét függés szorításában élő alsóbb osztályok és egyének teljes kiszolgáltatottsága, amelyet (a főváros kivételével) a szervezett munkásmozgalom sem képes enyhíteni; - ahol pedig sem idegen tőkével, sem belső energiáktól vezéreltetve, meg­ késve sem indult meg a kapitalizálódás, ott a társadalom felső és alsó osztályai között áthidalhatatlanná nőtt a társadalmi szakadék. Szabó Zoltán egyedül a rimamurányi „gyarmatbirodalom” szociális intézke­ déseit nem illette kíméletlen tudományos kritikával (annak is salgótarjáni viszonyait, szemben a feudális lényegű ózd-borsodnádasdival). Megfigyelései ma sem tanulság nélkül valók. K O V Á CS E N D R E 44 �N a p ló h e ly e tt I. Egy évad a pokol tornácán Ha most, utólag, a szerencsés végkifejlet tudatában visszatekintek, ven­ dégnek átutazo turistának látom magamat ott. Pedig akkor nem így tűnt. Tavaly ősszel megbetegedtem, az influenza, ahogy már évek óta szo­ kott, ráment a szememre, vírusos gyulladást okozott. Szaruhártyaherpeszt, olyasmit, amiről a szemészek a fejüket a papír fölé hajtva, miközben kór­ lapot nyitnak a betegnek, elmagyarázzák: - Asszonyom, ez egy nagyon hosszadalmas, de végül is gyógyuló be­ tegség. Nem veszélytelen, mert, ha a látómezőre is kiterjed, részleges lá­ tásromláshoz, esetleg még annál is többhöz vezethet. De önnek szerencsé­ je van, a herpeszhólyagocskák a szem külső, alsó területén vannak. Na­ gyon vigyázni kell, nehogy elterjedjenek. . . Na, persze, csak azok az orvosok mondják ezt, akik látják a baj mi­ benlétét. De hát vegyük az optimális esetet. Orvostól orvoshoz vándorol­ va, előbb-utóbb megérkezik az ember egy olyan rendelőbe, ahol van rés­ lámpa, ahol az orvos már találkozott hasonló esettel és nem a betegtől kérdi, hogy volt-e már máskor is ilyen baja és akkor mit szoktak csinál­ ni? Mert szerencsére ritka baj, de azért van belőle. Hiszen mikor végül a pokol tornácára értem, ültünk ott sorban vagy tízen - négyéves kis­ lánytól a nyolcvanéves öreg néniig - , akik ebben a betegségben szen­ vedtünk. Ültünk sorban sok más beteggel együtt naponta az alagsori kis rendelő várófolyosóján. Különös kis folyosó volt ez. Nem fért el több, mint nyolc-nyolc szék szorosan egymás mellett a két szemközti falnál. Ha becsukták az ajtót, amely a régi pavilonokra és az ápolt kertre nézett, olyan gyorsan elfo­ gyott idebent a levegő, hogy még hidegekben is újra ki kellett nyitni. Ez a folyosó tehát mindig nyitott ajtóval várta az érkezőket. És a fogadtatás ugyanilyen szívélyes volt. - Magácskát még nem láttam itt - mondta évődve a kék szemű, hu­ szonnyolc éves asszisztensnő, mikor riadtan, betegen, rosszkedvűen először foglaltam helyet a váróban. Noteszt hozott, felírt rólam mindent, amit tud­ nia kellett. Attól fogva már a nevemen szólított. De mindenkihez ugyanilyen volt. Akár a főorvosa. Mondom, családias hangulat uralkodott, ami tekintve a csaknem bizonyosra vehető tényt, hogy aki egyszer itt megjelenik, az törzsvendég lesz, az egyedül elviselhető állapot volt az összes lehetséges között. Itt azonnal befogadtak. Hogy a gyógyu­ lás biztos reményében, vagy a gyógyíthatatlanság esetleges tudatában, arra 45 �ilyenkor nem gondol az űzött vándor, aki már addig nem egy kórházfo­ lyosó kövén álldogált, nem egy szűkös, vagy tágas váróterem székeit kop­ tatta. Történt ugyanis, hogy a múlt őszön a baj kiújulásakor könnyelműen nem vettem komolyan az esetet. M ár annyiszor volt, és egy-két-három hét szemcseppentés, antibiotikum-szedés, pihenés után elmúlt, hogy most ide­ jében orvoshoz sem fordultam. M ire észbe kaptam, hogy le kell fékezni a tempót, utána kell nézni a dolognak, késő volt. E d d ig a szervezet maga állította meg a vírust némi gyógyszeres segédlettel: most túlfeszítettem a húrt, eljátszottam a velünk született természetes ellenálló, gyógyulóképesség adta esélyt. Idekényszerültem hát a tudomány „csarnokába” , a pokol tornácára, hogy kipróbáljam, mit tud nyújtani. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy semmit. Ezek a napi egy-két-három órák, amiket itt töltöttem, jórészt várakozással, felértek egy világ körüli utazással. A probléma, amivel a tudós professzort felkerestem, s ami ak­ kor - a szójáték minden frivolságán túl is - , valóban óriásira nőtt a szememben, egyre kisebbedett, egyre jelentéktelenebbnek tűnt. M ert hát mi volt az én szaruhártyaherpeszem annak az ázsiai aggastyánnak a trachomás vakságához képest, akit egyik nap ötödmagával hozott a kórház valam elyik osztályáról a mentő? A kincstári pizsama és csíkos köpeny úgy lógott le két oldalt csontos vállárói, mint egy távol-keleti népi öltözék (kimono? judogi?). K ét kezét előretartva ment a vakok évezredes pózában, mezítlábán klasszikus saru­ jával, csoszogva, lassan, hogy kinyíljanak előtte az ajtók, félrehúzódjanak, akiknek szemük van a látásra. Odabent a feketére festett falú, apró, de mindennel berendezett rendelőben, amelynek barátságos személyzetéből és különös fényeiből ő semmit se látott, sokáig csattogott a réslámpára sze­ relhető fényképezőgép lila vakufénye, és mindannyiunk atyja, a negyven­ ötven körüli főorvos úgy kísérte ki jó háromnegyed óra múltán a neve­ zetes vendéget, mint, aki nagyon sokat köszönhet ennek a látogatásnak. - Gyógyíthatatlan - mondta a készségesen mosolygó, a magyar nyelvet nagy öntudattal, de alig-alig beszélő tolmácsnak. - Jöjjön a következő és beterelt maga előtt egy negyvenes, sovány, hosszú fekete copfos aszszonyt. - E lvileg pihenni jönnek Magyarországra — mondta az egyik nővérke, amikor egy lopott kis cigarettaszünetre kiállt a váró ajtajába. Aztán közben kerül nekik szemüveg, műfogsor, műláb. . . Végül töltenek néhány hetet valam elyik szanatóriumban. . . E z ilyen kormányközi megegyezés. - Szem üveg.. . - gondoltam. - Hátha ilyen messzire kell utazni azért a szemüvegért, bizonyára utóbb hordani sem meri, nehogy eltörjék. Mikor kap még egyszer - , ki tudja, milyen érdemeire, hőstetteire való tekintet­ tel - lehetőséget egy ilyen utazásra? A vak öreg velem szemben ült, a széksor végén. Szótlanul fészkelődött a bőrpárnás széken. Körülötte csak megszokott, otthoni hangok, mi ma­ gyar várakozók hallgattunk. Épp a két asszony csicseregte el a még sorra nem került férfiaknak, hogy mi történt odabent. Talán ez az otthoni be­ széd, meg, hogy mellőle ment be a rendelőbe valaki, bátorította fel az öreget, hogy megpróbáljon valamicskét változtatni kényelmetlen helyzetén. E g y nagy sóhajtás után felhúzta két lábfejét maga elé a székre, ott ült sza­ 46 �bályos lótuszülésben, szemmel láthatólag megkönnyebbülve, mondhatni, „kinyújtóztatva” tagjait. Nem sokáig ült így, mert az egyik, két székkel odébb ülő magyar figyelmetlenül megmozdult ültében, meglökte az öreg térdét, aki abban a pillanatban, mint akit rajtakaptak, leeresztette újra lábait. Nyilván figyelmeztették őt elindultakor az itteni szokásokra, meg­ adón lógatta hát a szék alá csontos, megfáradt járóművét. - Ô, hát azért nekik sem fenékig tejfel - döbbentem rá. M ert addig magam is elfogadtam az általános vélekedést, hogy mekkora szerencséjük van, hogy abból az elmaradott országból, ahol még szemüveg sincs, ellá­ togathattak a mi fejlett hazánkba. Teltek-múltak a napok, a hetek, megismerkedhettem egy fél lábú afgán vezérőrnaggyal - nem volt több huszonöt esztendősnél - , szép, sudár af­ rikai nőkkel, szénfekete néger férfiakkal, arabokkal és a főorvosunk ked­ véért Törökországból ideutazó fitestvérekkel, akik anyjuk második hályog­ műtétjét jöttek megbeszélni. Sőt, megismerkedtem a vidékről és Pest legváltozatosabb kerületeiből bejáró herpesz- és egyéb gyógyíthatatlan, vagy - mondjuk úgy - , nehezen gyógyuló szembetegségekben szenvedőkkel. E gy tízéves tanyasi kisfiúval is, aki a fél szemére vak volt és már az is marad, mert túl későn került megfelelő orvosi kezekbe. Szóval, ismereteim és kapcsolataim minden el­ képzelhető mértéken felül bővültek és gyarapodtak. Látogatásaim egyetlen szépséghibája az volt, hogy noha harmadik hó­ napja táppénzen, főfoglalkozásként a szemészeten ültem, mint, aki alapos továbbképzésben kíván részesülni a világ összes szembaja tekintetében, az én szaruhártyaherpeszem nem javu lt. M ár kétszer jóddal letisztogatták, leragasztott szemmel, félvakon jár­ tam a világot - elvesztettem kezdeti szégyenérzetemet, úgy közlekedtem sze­ memen a nagy „bu cival” , mintha azokban lenne hiba, akik nem viselnek ilyet - , de a javulás nem akart bekövetkezni. Sőt. E g y szép napon, tőle szokatlan kedvetlenséggel, szinte már dühvei közölte kezelőorvosom, hogy a nyugatról beszerzett kenőcs, aminek segítőhatásába vetettük eddig min­ den reményünket, és, amit olyan becsben tartottunk, mintha valóban ara­ nyat rejtene a kis tubus - fogyóban van. Nem tud többet a járó betegek­ nek adni belőle. Am i nálam van, az volt az utolsó kiadható darab. Nincs más hátra, feküdjek be a kórházba. E z elgondolkodtatott. E gyet biztosan tudtam: a családomtól csaknem két óra járóföldre eső kórházba semmiképpen sem akarok befeküdni. Nemcsak azért, mert nem akarom a bajt újjal tetézni: eddig, ha nehézkesen is, de el tudtam látni őket, majd a saját ágyamba dőltem és aludtam, amennyit csak tudtam, mert, ahogy egyik herpeszes kollégám mondta: - Ebben a betegségben az alvás a legszebb; - minden szembeteg fokozottan aluszékony. D e azért sem, mert úgy láttam, hogy a korábban befektetettek sem javultak, sőt, nyilván a hospitalizáció hatására a kórház kedvszegő kör­ nyezetében egyre betegebbnek és nyomorultabbnak érezték magukat. Döntöttem hát. Í rtam egy Am erikából hamarosan hazaérkező barátunk­ nak, pontosan vázoltam neki bajomat és küldtem két —, a főorvosunk ál­ tal írt - receptet arról a bizonyos „arannyal felérő” szemkenőcsről. M ajd azon a napon, amelyen kinyomtam az utolsó cseppecskét is a gyógyírból, kiírattam magam a táppénzről. Van néhány hét szabadságom, hamarosan megérkezik barátunk a kenőcsökkel, leszek a magam betege. 47 �A főorvos nem győzte a fejét csóválni és lelkemre kötötte, hogy legalább hetente kétszer jöjjek be a rendelésre. Minden rendelkezésére álló szemcseppel alaposan ellátott és megígértette velem, hogy a szememet tovább­ ra is lekötve tartom. Mindent megígértem, és mindent meg is tartottam, egészen addig a júliusi napig, amíg hazaérkezve, amerikai barátunkat ott nem találtam a kertünkben. Rejtélyes, jót ígérő arccal két szemcseppes flakont állított elém. - Ezekkel csöppents kétóránként, éjszaka háromóránként, de keresztényi lelkiismeretességgel. A z orvosom azt mondta, az a szemkenőcs semmit sem ér - ezt akkor már én is tapasztaltam - , az ilyen krónikus esetekhez ez kell. - É s megemelte az egyik kis műanyag flakont. - Kétóránként, de becsületesen. - És lekötni? Nem kell a szemem lekötni? M it mondjak még? Am ikor egy hét múlva bementem a főorvoshoz, nem akart hinni a szemének. Elébe tettem a szemcsepp angol nyelvű le­ írását. Elolvasta - inkább csak átfutotta — és közben egyfolytában ká­ romkodott. Nem, ő ilyesmit nem tesz. Felindult felkiáltásokat hallatott. Aztán szembepördült velem a forgószékén és azt mondta: - . . .,de az én apám csak egy egyszerű körzeti orvos volt. Mégis a vi­ lág összes gyógyszergyára küldte neki a prospektusait, meg a musztereit. Hát ki a fene kapja most azokat? Én rosszabb orvos vagyok nála? E gy mélyen megalázott ember minden indulata ott volt az ábrázatán és a hangja legalább akkora fájdalomról tanúskodott, mint a mienk szo­ kott, amikor neki panaszkodtunk. Hogy rosszabb orvos volna? Ő , aki panasz nélkül, barátságosan, sze­ mélyes ismerősként kezel napi negyven-ötven beteget, aki szombat-vasár­ nap délelőtt is beugrik az osztályára, hogy tudja, mi történt ott? A ki azért szidta le egy glaukomás kislány fiatal szüleit, mert elmulasztották őt éjjel kiugrasztani az ágyából, amikor a gyerekre - , valahol Hatvan és G yön­ gyös között egy kis faluban - , váratlanul rátört a roham. A ki pénzt nem fo­ gad el, sőt, legtöbb betegétől kapni sem kaphatna, mert nekik sincsen? - A legnagyobb baj ezekkel a külföldről jött gyógyszerekkel, hogy az utánpótlást nem tudjuk biztosítani - mondta aztán lecsillapodva. . . Kérdezze meg egyébként a barátjuktól, hogy mennyibe kerül a szemcsepp. Nem mintha volna rá keret. . . - legyintett, visszapördült a széken és be­ rajzolt a szememet jelképező kis karikába néhány heget jelző vonalat. Nem a herpeszhólyagocskák zöld filccel kiszínezett karikáit: kusza vonalkákat. A gyógyulás kusza ágacskáit. Úgy mentem ki a váróba, mint a házasságközvetítő irodák reménytelen várakozói közé a hosszú idő után mégis sikeresen férjhez ment. M indenki­ nek felírtam a szemcsepp nevét, a gyártó céget. Mindenki kutatni kezdett az emlékezetében valami nyugati rokon, vagy ismerős után. Hazafelé a metrón hirtelen riadalom tört rám. Belenyúltam a táskám­ ba, kétségbeesetten kotorásztam, amíg csak kezembe nem akadt a gömbölyű műanyag tartályocska. M osolyogva, boldogan szorítottam meg. Fogtam hazáig szinte. Valószínű úgy, ahogy az a távoli országból érkezett a nálunk kapott szemüvegét. Nyolcszáz magyar forintnyi valutába került. M E Z E Y K A T A L IN 48 �M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S K ö ltő p o rtré — - k ritik a i tü k ö rb e n „M űvésznek lenni ezt jelenti: érlelődni, mint a fa, amely nem sürgeti nedveit” - fogadta el magára nézve igaznak R ilke szavait Veres János szlovákiai magyar költő. Pályája, lírájának fejlődése csakugyan a kísér­ letezéssel járó buktatókat és vargabetűket sem elkerülő új és új nekiru­ gaszkodások sorozata. A folytonos érdeklődés rajzolta költészetének zenitre még nem érő ívét. „Ö nm aga keresése és megtalálása kaptatóján haladva - olykor lem aradva az olvasó türelmetlen várakozásától - mégis a ki­ egyensúlyozott líraiság a célja” - írta összegző érvénnyel Fonod Zoltán. Élm ényforrásai alapvetően két táj varázsos igézetében lelhetők meg: Tornaija és Rimaszombat földszagú és otthonos életvalóságában, valam int a felhők magasába törő tátrai csúcsok zárt - így lelkeket összemelegítő szanatóriumi világában. Születésekor, 1930-ban Tornaija már mezőváros, de az alvég érintetlen falu - furfangos észjárású palócaival. Aztán ott a fatelepek és proletárviskók nyomasztó világa, s bennebb haladva föltünedeznek a polgárházak rendezett udvaraikkal, ápolt virágoskertekkel, la­ kóik pedig a jobb módú iparosok és kereskedők. „ E z a sokszínű, válto­ zatos és óriási ellentétekre épülő világ nevelt engem emberré, ez formálta észjárásomat” - mondta egy interjúban Tóth László mikrofonjába. Ifjú ­ ságának az 1949-ben rátörő tüdőbaj egy csapásra véget vetett. Életének színtere - s évtizedekre meghatározó élménye - kisebb-nagyobb megsza­ kításokkal 1957-ig a tátrai szanatóriumok betegszobája. A fenyvesek és sziklaormok világa akkoriban szintén őrzött még valam it régi romanti­ kájából. A z összezárt és a halál fuvallatától meglegyintett emberek kö­ rében ismerkedett barátokkal, szerelmekkel és a versekkel. Ide, az újtátrafüredi szanatóriumhoz kötődik költővé avatásának döntő élménye. 1951 őszétől - a véletlen sorsszerűségének köszönhetően - együtt pihent gyógyult Fábry Zoltánnal. N eki mutatta meg kezéből addig ki nem adott költeményeit. Fábry röviden közölte vele: költő lesz. Ám az éjjeliszek­ rényen heverő Ady-kötetet „elkobozta” . A figyelmeztető gesztus egy­ értelmű volt: föl kell hagynia az A d y bűvkörében és méginkább az adys utánérzésekből születő versek írásával. E lső közlése - mily jellemzően az akkor éppen csak újrainduló szlovákiai magyar irodalom esztétikai enge­ dékenységére és mennyiségi szemléletére - igen egyszerűen történt. Pos­ tára tette Egykor és most című versét, s az 1952. április 2-án meg is je­ lent a pozsonyi Új Szóban. Veres Jánosból, a gömöri palóc fiúból, a ma­ gas hegyi szanatóriumok betegéből költő lett. Nem soká váratott magára az első kötetbéli jelentkezés. A Csehszlovákiai M agyar K önyvkiadó Három fiatal költő (1954) címen bemutatkozó gyűj­ teményt állított össze Ozsvald Árpád, Török Elem ér és Veres János zsen­ géiből. Mindhárman ifjúi hittel és lelkesedéssel ünnepelték az új szocia­ lista életet - háromféle változatban. A túlfűtött lelkesültség, az önger­ 49 �jesztette hurráoptimizmus és a szükségszerűen velük járó súlytalan sema­ tizmus különös paradoxonként jellemezte az 50-es évek nemzetiségi iro­ dalmát. Sem a politikai-társadalmi viszonyok, sem pedig a művészeti élet körülményei nem indokolták ezt az önfeledt örömet és hálatelt himnikus hangot. Jóformán föl sem oldódtak a kisebbségi magyarság kollektív jogfosztottságából származó rettegések görcsei, folyt a mezőgazdaság átszer­ vezése, nyilvánvaló nehézségekkel küszködött az ország, s a művészetekre teljes súlyával nehezedett a zsdanovi esztétika parancsuralma. S akkor Vers ars poeticus belépője így rikkantott a kötetből: Hé, társak! Piros, éneklő fényben siessünk kedves holnapok elé! Segítsük őket közelebb hozni! E z most a harcunk, s minden népeké! Fábry - a fölfedező - azonnyomban és pontosan látta az ifjú versíró fogyatékosságát. „V eres János alapvető hibája: nem hagyja eléggé kiérni elképzelését, ami ugyanakkor azt is jelentheti, hogy még nem biztos talajú mondanivalója. M eglátásait, elgondolásait azon melegében, első impresszi­ ójában veti papírra, és ez így sokszor pongyolaságot eredményez” . Nem mondta ki, de éreztette, ítélete a politikai-közéleti verseket illeti, mert ugyanakkor melegen dicsérte természetfestő költeményeit, hangulatos élet­ képeit, a mikrovilág képi sűrítésű ábrázolását amely majd Veres vers­ világának legértékesebb vonulata lesz. A lig egy esztendő múltán önálló kötet összeállítására nyílt módja a költőnek, aki erre jó két évtized távolából így emlékezett: „A m ikor a kiadó felszólított, hogy adjam le az első önálló verseskönyvem anyagát, eszem ágában sem volt még kötetet kiadni. A felszólítás teljesen megbolondí­ totta a fejemet, olyan váratlanul ért. (. ..) D e képtelen voltam nemet mon­ dani és higgadtan átgondolni, mit is jelenthet, mekkora felelősséget az ön­ álló bemutatkozás” . E z az oka, hogy az Ifjú szívem szerelmével (1955) da­ rabjait is ugyanaz a naiv optimizmus, az az alapvetően hamis látásmód, azok a bántóan sematikus megoldások jellemezték, mint az O zsvalddal és Törökkel közös könyv megnyilatkozásait. A már emlegetett társadalmi és művészi paradoxia ezúttal tovább mélyült, magánéletére is kiterjeszke­ dett. Súlyos betegségét, megpróbáltatásait is feledte, ha a szocializmus győzelmes építésére és a várhatóan kitűnő terméshozamokra gondolt. Turczel Lajos „apriorisztikus lelkesedéssel” jellemezte korai költészetének ezt a fölhangoltságát. Ennek az abszolút problémátlan lírának nem voltak sarkpontjai, körvonalai, csak túlcsordulása, áradása, amint ez már Fábry korábbi elemzéséből is kiderült. Ugyanakkor a kortárs műbírálat észlelte azt a tényt, hogy az illuzorikus látásmód csakugyan illúzión ala­ pult, ilyenformán kétségkívül őszinte volt. Harsány lelkesedését nem a ki­ számított karrierizmus, nem a tudatos politikai célszerűség fűtötte, hanem az emberi jóságba és a jövő szépségébe vetett hite. Itt a paradoxiának az a mélyebben fekvő rétege munkált, amely képes volt a kínzó betegség elleni hősies küzdelmet fölmutatni. Ezért találó a kötet címe. A bajjal, a halál rémével viaskodó ifjú szív szerelme erővel és elszántsággal lelkesül az igazabb életért, az emberségért, a szerelem és barátság kötéséért. Mégis a költőnek valam iféle euforikus, öntudatlan állapota volt ez: nem figyelte tudatos szemmel sem a világot, sem magát. Í rt, ahogyan helyzete, szerepe diktálta. 50 �A z első kötet szigorú kritikai fogadtatása, s kivált az a goethei figyel­ meztetés, hogy a költőnek minden körülmények között vállalnia kell ön­ nön élményeit, válságperiódust hozott Veres életébe. A roppant termékeny és gyors iramú indulás után meditatívabb, halkabb időszak következett; új kötetet is csak hat esztendő múltán adott ki. A sürgetés nélküli érlelődés első gyümölcsei mutatkoztak Tüzek és v i­ rágok (19 6 1) című könyvében. Mindenekelőtt mélyülő életszemlélete és a valósághoz való szorosabb értelmi és érzelmi kötődése vált láthatóvá. Turczel Lajos is fölmérte a változást: „Gyerm ekien naiv lelkesültsége felnőtt komolysággá s férfiszenvedéllyé érett, a felszín csillogásaiban kielégülő látása pedig mélyre néző és okokat kereső szemléletté nemesedett” . A z átalakulás hátterét kutatva Tőzsér Árpád talányosnak tetsző jelen­ ségre hívta föl a figyelmet. M egállapította, hogy a második kötet hiteles és szép költői képeket hordozó versei igazi lírikusra vallanak. D e ez az új arc - fejtegette - akkor lehetne hitelesebb, ha fölbukkantak volna az 1955-ös lelkendezőt és az 19 6 1-es lényeglátót összekapcsoló versek. Ám , ez az átmenet hiányzik: a vívódó, föloldó költemények kimaradtak az életmű addigi egészéből. Mintha Veres nem küzdött volna meg a hurráoptimiz­ mus ürességével, egyszerűen csak átlépett rajta. Tőzsér a kétségeit kiter­ jesztette az egész első lírikus nemzedékre, mondván, hogy ez a generáció v í­ vódás és leszámolás helyett a feledést, a szemérmes elhallgatást válasz­ totta. Nézetem szerint a kérdés nem is annyira rejtélyes. A z S Z K P ne­ vezetes X X . kongresszusát követően minden alkotónak - így természete­ sen a szlovákiai magyar költőnek is - volt alkalma elgondolkodni a po­ litikai dogmatizmus és az irodalmi sematizmus kártevésén. A megtévedtek hirtelen jövő, heurisztikus fölismerésének, s az azt követő leszámolásnak első ösztönzője valószínűleg ez volt. A másik föloldó tényező Veres al­ katából következett, akinél a korábbi illuzorikus buzgalom nem magára öltött póz volt, hanem örökösen jóra vágyó lényének ösztönös megnyilat­ kozása. A megújulás tehát nem személyisége költői lényegének kifordítását követelte, hanem látásmódjának elmélyültebbé, pontosabbá válását és stí­ lusának, vershangjának hitelesebbé módosítását. A harmadik - és a példa erejével ható - fontos hatást pedig a magyar líra N agy László és Juhász Ferenc nevével fémjelezhető megújhodása jelentette. Ebben az időben kez­ dett hatni a határon túl a modern magyarországi költészet frissítő, pezsdítő hatása, mely kitűnően összerímelt az ösztönösség jegyében indult első költőnemzedék tanulnivágyásával. Turczel Lajos egyértelműen megálla­ pította, hogy Veres újfajta költői gyakorlata a Juhász Ferenc-i hatásra ve­ zethető vissza. Külön erénye a rimaszombati pályatársnak, hogy „lehor­ gonyzott ennek az útnak első, pozitív szakaszán” . Sőt Tőzsér - hiányérzeté­ nek megfogalmazása után — maga felelt saját kérdésére, amikor arról írt, hogy Veres Jánosnak a N agy Lászlótól is képviselt balladai, eposzi, népköltészeti hangzás illeszkedik igazán költői habitusához. Tény, hogy a vál­ tozás után az illúzió helyébe a látomásosság lépett, s a világra való effajta rácsodálkozás ösztönözte képalkotó tehetségének szép kibomlását. Mindebből adódik a következtetés: az első és második önálló kötet közötti hat év amit fönnebb válságperiódusként említettem - valójában a pontosabbá váló világlátás és tanulás időszaka volt. Eredményei pedig a Tüzek és v i­ rágokban váltak nyilvánvalóvá. Mindazonáltal ebbe a kötetbe is kerültek a 51 �a „fordulatot" megelőző korszak tartalmatlan lelkesültségéből és frázi­ saiból épült versek - a költő szándékán kívül. A kor szerkesztői gyakor­ lata ugyanis az volt, hogy minden kötetbe meghatározott százalékarány­ ban politikai-közéleti műveket is föl kellett vennie a szerzőnek. „A z effajta gyakorlat tarthatatlanságát - írta Tőzser Á rpád - Veres példázza a leg­ jobban: a másfajta érdeklődésű költőtől társadalmi mondanivalót köve­ telni: új sematizmust eredményez” . Veres János pedig így emlékezett a Tüzek és virágok megjelenésének előzményére: „ . . . az volt a kiadó fel­ tétele, hogy a verseknek legalább egyharmada direkt módon agitáló legyen. Sokat töprengtem, hogy mit csináljak, eleget tegyek-e ennek a követel­ ménynek vagy várjak még a kötettel. D e a pénz nagyon kellett. ( . . . ) V é­ gül is a kiadás mellett döntöttem.” . Noha a kötet több verse idézte a rosszemlékű igénytelenséget, egészé­ ből mégis valódi költő arca bontakozott ki. A cím metaforája találóan jelzi a megtett utat; s a címadó vers allegorikus sorai meggyőzően mérik be a változást: az érzelmi-politikai-irodalmi élmények és csalódások, föl­ ismerések és lemondások ellentéteiben edzett feszültség mértékét. Híven megőrződött viszont korábbi költészetének - Turczel Lajos kifejezésével - „eszmei kristálym agja” , az emberi jóság hite és vágya. Lírájának gon­ dolati középpontja tehát a jóság virága, mely a kínok, csalódások, az élménygyűjtés és formálódás tüzében edződött m aradandóvá és kapott hi­ teles kifejezést. A költő romantikus fölnagyító hajlama, valamint az él­ mények bensővé válásának küzdelme olyan feszültséget teremtett, amely­ ből kinőttek látomásos, balladikus kavargású nagy versei, melyek új mi­ nőség létrejöttét jelentették életművében. A kötet egyik - Veres egész pályáját megvilágító kulcsfontosságú verse az Ikarusz: Örökre két kikötő vár nagy ég s a poros gödör, cibál a kényszer, míg egyszer lever és halálra tör. H a csupán e strófa igéit tekintjük (vár, cibál, lever, tör) megsejtjük a költő nagy keservét: a fölröppentő vágyak és a konokul visszahúzó erők szélsőséges, mégis oly gyakori ellentmondását. Tóth László írta: „ A ter­ mészet fura játéka lehet, hogy benne a világra naivan rácsodálkozó kis­ gyermeket s a világot józanul szemlélő és mérlegelő, olykor el-elkomoruló bölcs aggastyánt egyesítette. Nemcsak emberként, költőként is ilyen. Am i­ kor legmagasabbra szárnyalna, gyökerei visszafogják.” A folytonos neki­ rugaszkodások, az új elhatározások és próbálkozások jellemzik Veres pá­ lyáját, hogy a villám ok magasába fölszárnyalva megint csak a földre es­ sék. A zuhanás fáj, a föld mégis otthonos, simogató. Elszántan lendül a magasságnak, de legjobb eredményei földközeli versei, mint a pusztaság igénytelen virágának, a Homokvirágnak az elégiája. A z elmélyültebb és par excelence lírikus gondolkodás, a differenciál­ tabb szemlélet magukkal hozták költői eszközeinek finomodását, versei mívességének gazdagodását. A Tüzek és virágok a befeléfordulás igényét, az expresszívebb megnyilatkozás eszközeit mutatta: a belső tudattartalmak és érzésrezdületek jelképi jelentésű képekbe foglalását. V arga Imre találó m egállapításával „mélyülő színeinek” lehettünk szemlélői. 52 �A lassú érlelődós, valamint az akarás és lehetőség, szárnyaszegettség és fölívelés feszültségének újabb hozadéka a Fehér szarvas (1967) volt. Tőzsér Árpád javaslatára ezt a könyvét a népköltészet ihletésében fogant, s annak motívumaiból építkező verseiből állította össze, így a M ikrovilág előtti legegyenletesebb színvonalú s legegységesebb gondolatiságú kötet jött létre. A z ítészek többszöri intését követve a másodlagos élményforrá­ sú, agitatív verselést végképp fölváltotta a személyesség, az én központba állítása. Talán túlzásig is - amint F ónod Zoltán írta - hiszen a költő al­ katának ennyire erős fénybe állítása szűkíti a kötet horizontját. A sze­ mélyiség a nagy egész képét háttérdíszletté zsugorította. A címadó poéma mese és valóság ellentétére épül, s e feszültség áram­ körében keresi a létezés értelmét, logikáját. A népi regék világa idéződik valódi lírai szuggesztivitással az Arany János-i hagyomány talaján, de erős Juhász Ferenc-i hatás közvetítésével. A szarvaslegenda szimbólumá­ nak lényege a királyfiban megtestesülő költő álm a: a folyton keresett, de elérhetetlen vágy. Veres János egyik alapproblémájánál vagyunk, a föl­ szárnyalás és zuhanás ikaroszi művésztragédiájánál. A keserű életérzés mögött ott a számvetés igénye: életről, eszményekről, hitről vall. A kötet szerelmi és tájlíráját borongás lepi. Nem mesterkélt búbánatról van szó, ha­ nem az élmények, tapasztalatok kiváltotta érzelemről, mely találó képek so­ rába sűrűsödik. Formai szempontból is eredményes volt tehát ez a neki­ rugaszkodás, mert korábban nem látott összhangba került hagyomány és modernség. A látás romantikája és a szürrealizmus képzettársítása, a szimbolizmus képisége és az impresszionizmus árnyalókészsége együttesen - olykor buja képhalmozás formájában - van jelen. D e az üzenet eltakarhatatlan lényege ezúttal is a kristálytisztává párolt em­ beri jóság hatalmának hite. E „legszebb fény” jelenti lírájának közép­ pontját, s a vele kifejezett élet értelmét. A Fehér szarvas minőségileg új állomás, de nem kiteljesedés volt, és jelezte a további készülődés irányát két vonatkozásban is. Egyrészt ahogy Fonod Zoltán elemezte a kötet jelentőségét —megmutatkozott a példa­ képek hatásától való egészséges távolságtartás igénye. Annak fölismerése, hogy nem az előtte járók gondolatait, de gondolkodói rendszerük igazságait kell követnie. Másrészt megmutatkozott a túlságos énközpontúság bukta­ tója, s az ebből következő feladat: a költőalkat teljes kibomlása csakis egyetemesebb látásmóddal érhető el. Olyan költői önarcképet kell raj­ zolnia, ahol a portré nem eltakarja a nagy egészet, de tükrözi. Kevéssé rostált válogatott verseinek gyűjteménye v olt a Hom okvirág (1972), amely megint csak kényszerűségből elkapkodott kötetté sikeredett. ,,A válogatott verseim kötetét a kiadó és az akkori körülmények sürgetésére szinte egyik napról a másikra kellett leadnom. Akkor már újra nagybeteg voltam, nem sokkal előtte kerültem haza a klinikáról, s betegen, rette­ netes állapotban, testileg legyengülve és lelkileg feldúlva válogattam öszsze az anyagot, amit a kiadó még tovább változtatott. Sajnos, nem a leg­ szerencsésebb kézzel nyúltak hozzá. ." A cím metaforája ismét telitalálat, hiszen Veres költészete csakugyan nélkülözi a föltűnő látványosságot, a hivalkodást. L írája - ahogy Z alabai Zsigmond mondta - nehezen szökkent szárba, de gyökereit mélyre eresz­ tette az évtizedek alatt. K öltői gondolkodásának forrásvidéke sorsának 53 �megpróbáltatásaiban és a hétköznapok apróbb-nagyobb tragédiáinak él­ ménykörében határozható meg. S az élményvilág egyre személyesebbé vá­ lásával költészetének üzenete is módosult. Immár nem annyira az emberi jóság erejébe vetett - talán nehezen is körvonalazható - hit adja mon­ dandóját, hanem az együttérzés; együttérzés az élettől sebeket kapottak­ kal, a sorstól megpróbáltakkal. E z az érzés árad halk hangszere­ lésű, őszintén kitárulkozó, mégis visszafogott legjobb verseiből. A szerelmi és szanatóriumi témák motívumai egymást erősítve mutatják a mélyen át­ élt élmény elsődlegességét. Legotthonosabb világában, a leíróköltemé­ nyekben a látvány mozaikkockáiból - képhalmozással és montázstechniká­ val - immár képes a nagy egészet ábrázoló tablók megalkotására. A z addigi pályaszakasz áttekintésére és fölmérésére hivatott H om ok­ virág híven rajzolta körül költője alkatát: az egyszerre szemlélődő és ki­ tárulkozó Veres János portréját. „L írá ja elsősorban érzelmi telítettségű, hangulatfestő - szögezte le Zalabai Zsigmond. - A gondolatokkal szem­ ben alulmarad. Hosszabb verseit nem bírja szusszal, légszomjat kap az önmaga diktálta tempó miatt.” Újra és újra bebizonyosodott tehát, hogy Veres a maga kicsiny világában mozog a legbiztosabban. Ennek és belső élménykörének avatott kifejezője. Akkor talál magára, ha legszemélyesebb élményei, a lélek belső tájai felé indul fölfedező útra. A betegségek szen­ vedése, a halál fenyegetése, az élet durvaságaitól való félelme, az értel­ miségit fojtogató szorongása, a szerelem gyötrelme és föloldozó öröme azok a témamotívumok, melyeknek versbe szövésében mesteri. Nem véletlen, hogy a M ikrovilág (1979) legszebb darabjai e vonulatba illeszkednek. A cím ismét telitalálat, tükrözi világszemléletének jellegzetes­ ségét és kifejezi legsajátabb motívumrendszerét: szülőföldje igézetét. A Szűkebb pátria ihletése oly erőteljes - amint Zalabai írja - , hogy „m ásra nem törekszik, mint hogy a költészet nyelvére fordítsa le a gömöri hely­ történetet.” A kétségtelenül érzékletes túlzásnak van némi igazsága. Veres mindig öntudattal vállalta gömöri palócságát, s verseinek egy mennyiségre és minőségre egyaránt tekintélyes hányadából a gömöri táj közvetlen él­ ménye és a palóc néphez való ragaszkodása árad. Mély gyökerű kötődése azonban nem jelent puszta helyi érdekűséget, bezáró provincializmust, mert épp e tárgyban erősödik föl igazán tehetségének egyik vonása: az összessé­ get képes fölmutatni a kistáj érzékletes rajzában. Leíró- és portréfestő tech­ nikája nem használ harsány színeket, inkább a hangulati mozzanatok megelevenítésével hat. A Szűkebb haza látványa érzésekben fogalmazó­ dik: derűben és szomorúságban, mélabúban és életvágyban, aggodalom­ ban és bizalomban. A táj- és népélmény az érzelem tartományába kerül. Í gy, ebben a jó és vállalható értelemben „vidéki költő” Veres J ános. Tóth László írta róla: „Érzésem szerint bárhol élne is a világon, mindenütt v i­ déki csehszlovákiai magyar író maradna. M ert másnak lenni képtelen, v á l­ lalva sorszerű helyzetének felemelő pillanatait és kényszerű buktatóit is.” A vidékiséggel is együtt járhat a szabad röpülés határtalanságának jó ér­ zése. A tettvágy derűiének és a körülmények béklyóinak ellentéte - a provincializmus veszélyének tekintetében - nem föltétlenül a kiteljesedés útjába álló gátlás, nagyon is egymást erősítő kétféle hatás lehet. Magasba szárnyalni ugyanis csak biztos pontról elrugaszkodva lehetséges, olyan helyről, amely visszavárja elvágyódó hűségesét. Joggal mondta V eres: „S zi­ lágyi Domokossal értek egyet, aki azt követelte, hogy az irodalom egyszer­ re legyen európai és csíkszentjehovai.” 54 �Veres János ragaszkodó hűsége, tartásának etikája egészen nyilvánvaló. D e - kérdezi értő kritikusa, Zalabai Zsigmond - miképp ölt esztétikai for­ mát, lírai kifejezést ez a magasrendű erkölcsiség? A válaszhoz két verssor szolgálhat mottóul: „N em nagy világ, nincs benne / minden, de van benne valam i az egészből.” Vagyis a kérdés úgy tehető föl: a mikrovilág kicsinységében rejlő nagy egészet milyen esztétikai minőséggel képes verssé avatni? Láttuk, a Fehér szarvasba n nem sikerült maradéktalanul megmu­ tatni az egyediben az általánosítható összességet. Mértéktartó, visszafogott hangú és impresszionista látásra épülő költészete, a foltszerű árnyalás mód­ szere nem tudott megbirkózni az akár miniatúra formájú tablósfestés fel­ adatával. E z ugyanis csak akkor lehetséges, ha az egyszeri képek önér­ tékükön túl gondolati többletet - azaz lényeglátást - hordoznak. H a a pil­ lanatfölvételek fókuszában nem csak egy jelenet örökítődik meg, hanem ott dereng a horizont távlata is. É s Veres János képes rá, hogy beléfogalmazza önarcképét és érzéseit a mikrovilág nagy egészet is megmutató ké­ pébe. A formálás milyensége azonban vegyesebb képet mutat. M etafora­ használata, érzelmeinek tárgyiasítása - ahogyan arra Turczel Lajos és Tőzsér Árpád is rámutatott - helyenként eklektikus. Időnként mesterien sű­ rít, máskor viszont halmozza, egymásba zsúfolja képeit, amelyek egyszer sajátosan egyediek, másszor meg utánérzéseket hurcolnak. Veres lírai ösztönössége tehát kétélű: egyszerre forrása egyéni lényeglátásának és mellé­ fogásainak. A M ikrovilág arra bizonyság, hogy szerzője eljutott a té­ mák, a motívumok összetéveszthetetlen eredetiségéhez, s legjobb verseiben ennek megfelelően valódi költészetté emelte érzésvilágának teljességét. Á m ­ de nemegyszer mutatkozik az idegen hatásoktól való szabadulás képtelen­ sége. Zalabai Zsigmond summázata bátran idézhető: „K isvilágában akkor mozgunk majd szíves-örömest, ha fölfedezzük azt a mívességet, eredeti­ séget, amely alól a szlovákiai magyar költőt sem mentesíti az irodalmi nagyvilág.” Veres János tiszteletet parancsoló törekvése, hogy nem adja föl elszánt kísérleteit, hogy pályája eddig is, gondolom, ezután is hoz új és újabb eredménves nekirugaszkodásokat. Jó ideje ritkábban megjelenő versei ezt a föltevést látszanak igazolni. A szabad versek parttalan áradását föl­ váltotta a kötöttebb formák kerete; az erőteljesebb — épp ezért ellenőrizhetetlenebb - inspirációk helyét a higgadtabb gondolatiság vette át. Ahogy maga mondta: „. . . a másfajta nekirugaszkodás más véghezvitelt követel.” Hogy ez sikerüljön, minden reményünk megvan. M ert nemcsak sorsszerű csapásként érkezett kínjait szenvedte meg, de benső háborúiban is nagy, megedző vereségeket volt képes magára mérni. Olyan fölismerésekkel gaz­ dagodott, melyek most már költészetének valódi kiteljesedéséhez vezethetik el. Ami pedig nem jelent kevesebbet, mint a gömöri tájról való lelki-szel­ lemi fölszárnyalás korlátlan szabadságát, és az odatartozás téphetetlen erejű kötését. 55 �V E R E S JÁ N O S A kör Bezárult íme a kör, bezárult, nélkülünk esengnek az éjszakák. A víz alá tűnt napok elrejtették a kiút Ariadne-fonalát. Azahogy - látom én a fonalam, de megfognom s követnem nem lehet, mert cápaszájú idegenség les rám ott, ahová az vezet. Életút Buzgón okítottak szigorú tanárok, más iskolám is volt: cickafarkos árok, de a sátorvirág lekonyult vérezve, páncélos sárkányok törtek a rétekre, fegyverdurrogásban eszméltem eszemre, s bújtam volna közben vak pocoküregbe. Mint a bolyba rúgó cipőorr a hangyát, hontalanná hajszolt korbácsos bitangság. Tüdőbaj taglózott, levert kilenc évre, fehér köpenyekbe kapaszkodtam félve, életben marasztott a kegyelmes végzet, s rámborult múlt, jelen, mint dús ősnövényzet asztalomra szálltak ösvény-nyitó könyvek, legyen a választás és a csata könnyebb. S mint pályaudvari nyüzsgésben, zsivajban táskarádióból jövő Chopin-dallam, úgy csengett a lázban igaza a szónak, rejtsem ingem alá jó útravalónak. 56 �Kilépve a napra szerte barangoltam, parasztokhoz szóltam konyhában, akiokban; napestig körmöltem dohos irodában, díszletet cipeltem, verset magyaráztam, sokszor csak vesződség s dohány volt az étkem, - kár, hogy búzám javát lyukas zsákba mértem. Évődtem szívesen szíves cimborákkal, madárijesztőkkel sohasem komáztam, csillag-érzelmeket fontam karcsú nőkre, tenyeremre égett combjuk forró bőre, lehettek csalárdak, bomlottam utánuk, Tündér Ilonáé volt a hajuk, lábuk. Elvekből emeltem tartós víkendházat, fabögrék díszítik s emberszagú vágyak. Nem viseltek meg a csontfaló gyötrelmek, szerettem a szemre játékos győzelmet. Minden azért volt, hogy verőfény nyár-íze szitáljon ránk, lombot s szívet részegítve. Káin torát balgán múlónak tartottam. Nem lakott láncvágó erő a kardomban! Rangot nem tiszteltem, csak a virágokban, vasfejűek előtt Svejket utánoztam; rossz rumot nyakaltam zubbonyos munkással, aztán parancs nélkül pergőtűzbe álltam, s mikor szurdokom lett a tág tér világa, új kór menekített négyfalnyi pusztába, ahol a kék égbolt ráfér a körmömre, s díszruha testemen fóbiáim gönce. Egy baj van: ha éjjel kihunynak a lámpák, s szép muzsikát hallok, fiam szuszogását fekhelyünk pokolgép s a Föld is alatta, a szerkezet hangja: karórám tik-takja. Ím egy életpálya - elég furcsán ível. A többit mondja el a fű s kakascímer. 57 �B ő rü n k ö n a b e tű k A balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság antológiája Nem hiszem, hogy van még egy könyv, amelynek születését ily folyama­ tossággal kísértem végig, belüllévőként szurkolva, ugyanakkor mégis kí­ vülállóként, fenntartva a lehetőséget, hogy majdan egy recenzióban kö­ szöntsem a kiadványt. Igen, köszönteni jöttem, nem bírálni, s ha bírálok, csak azért teszem, hogy a köszöntöttek ne érezzék rosszul magukat, hiszen egy könyvnek nemcsak köszöntés, bírálat is jár. De azért örüljünk együtt egy kicsit. Megjelent egy könyv. Ismerve a Váci úti raktáráruházat, vala­ mint több más könyvészdét, látszatra nem nagy dolog. De „ragozzuk” tovább. Megjelent egy könyv, egy vidéki városban, mely az elmúlt évti­ zedekben kétszeresen is a határra került. Egy városban, aminek nincs híre a jelen önkijelölte szellemi műhelyei között, s csak akkor került cím­ lapra az elmúlt években, amikor két fiának sajátos akciójától volt han­ gos az ország. Nos, ez a város megmutat nekünk egy kötetnyi művet, olyan alkotóktól, akiknek kisebb-nagyobb közük volt hozzá. Mert a városban létezik, dolgozik egy irodalmi kör, haladva az egykor decentralizált iro­ dalmi élet hagyományain, önállóan dolgozva, önerőből vállalva a kiadás minden nehézségét. Mert voltak ilyen társaságok valaha (gondoljunk arra, hogy egy ilyenből indult minden idők legnagyobb magyar költője, s ha új utakat keresünk a felfagyott főútvonal mellett, jó ha visszatalálunk erre a régire, mely által nem három szerkesztő személyes ízlésétől függ majd egy korszak irodalma). Én tehát mindenekelőtt, sőt -fölött, a tettet köszöntöm. Nemcsak mint a szerzőket ismerő pályatárs, nemcsak mint kritikuskodó olvasó, hanem mint egy sokszorosan hamvába holt fővárosi kísérlet sokszoros tervezője, szervezője, összeállítója, aki tudja, hogy milyen jó kabuki-színészek ülnek bizonyos középfrekventált asztalok mögött, ha pártolásról van szó. Ma­ dách egykori városában úgy tűnik, a realista játék járja, melynek szabá­ lyai szerint valaminek történnie kell. Történt. S ha illúzió is lenne azt hinni, hogy a vidéki áfész-üzletek befektetői ebből a könyvből halmozná­ nak fel nagyobb készleteket otthon, azért remélhető, hogy eljut azok ke­ zébe, akik kezében a mai magyar irodalom megfordul manapság. A kötet természetesen nem egységes, hiszen kezdőtől a többkötetes, még fiatal írón át a pályáját ünnepélyesen lezártnak tekintő nagy öregig több korosztály és színvonal képviselteti magát. De ahogy nem tartom valószí­ nűnek, hogy sztárallűröket építgető, kicsi úrileánykák e kötet anyagá­ val felvételizzenek a színművészeti főiskolán, úgy örömmel mondhatom: a gyengébb írások sem bántják a szemet, kikerültek a kötetből a „járási költészet” nagy csodái, nincs népben-nemzetben-istállóban gondolkodó költészet, annyi van, amennyit a kötet alkotói észlelnek saját világukból. Ez a mértéktartás előnye a kiadványnak, mert ugyan nagy veszélyek kö58 �zepette leúszhatunk az Értől (avagy az Ipolytól) az Óceánig, de elnézve a határt jelentő folyót, nem áll meg rajta az óceánjáró. A könyv a legdemokratikusabb szerkesztői elvet követi (itt szeretném megjegyezni, hogy mivel szemtanúja voltam, állíthatom, hogy az itt kézbe adott kötet Karácsondi Imre válogatása, így helyes lett volna az imp­ resszumban ezt feltüntetni), alfabetikus sorrendben következnek a szer­ zők Á dám tól Zondáig. Ezzel elkerülték a felesleges sértődéseket, hiszen tudjuk, hogy minden nyomtatott termékben legelői vagy leghátul meg­ jelenni a legjobb, tehát a vezércikk, illetve a sportrovat helyén. Nézzük, szintén névsor szerint, hol tartanak a pályán a kötet szerzői. Á dám Tamásnál mindjárt hozzá kell tegyük, hol tartottak. Mert a di­ cséret mellett azért ne feledjük, a kötet anyagát három éve válogatták. S többeknél ez a három év jelentette a leggyorsabb fejlődést. Közéjük tar­ tozik Ádám Tanás is. A jelenleg is Balassagyarmaton élő költő kötetben lévő versei még azt mutatják: az alkotó keresi nyelvét, egyáltalán ismer­ kedik a költőség tudatával, gondolataiban a vers mint valami misztikus bálvány jelenik meg, olyan bálványként, melynek áldoznunk kell. Ahol visszafelé fordul s kevesebbet törődik azzal, hogy ő költő, ott sokkal tisz­ tább, értékesebb versek születnek (Toposz, Nyárutó). Mindenesetre a költő már ezekben a verseiben megmutat valam it abból, ami nemsokára megje­ lenő önálló kötetében (Palócföld könyvek - a szerk.), már világosan látható lesz. Környezetét jól látó, azt finom eszközökkel festő lírikus, aki ha nem az agyonismételt jelképeket keresi (Lennon), hanem bátran él sa­ játjaival, nagyon jó költővé válhat. Ha majd nem a megénekelt agyagga­ lamb testéből lesz vers, nem fordítva. Csikász István egészen más világ. Súlyos, robosztus művész. Vonzódik a klasszikus tartalmakhoz, amelyekhez modern formát keres. Versei ol­ vasásakor nem tudom feledni, olyan költőt olvasok, aki mellesleg festő­ művész, grafikus, előadóművész. A magyar művészet történetében egy ember volt, aki egyszerre tudott jelentős képzőművész és költő lenni. Ám Kassáknak szerencséje volt magányával. Am i a legtöbb volt belőle, az mással ki nem cserélhető egyéni világa, a szerep, amit felvállalva jelen­ tős életművet alkotott. Csikász helyzete nehezebb, hiszen egy kis körben nem lehet szimbólum valaki, itt az alkalmazkodás kényszerűség, amit ha valaki nem fogad el, nyomtalan kívülálló lesz. A költő tudja ezt, így verseiben gyors egymásutánban sorakoznak megejtően szép sorok és meg­ lepően prózai mondatok. E z legjobban ott érhető tetten, ahol a városról vall (Balassagyarmat, meg én). H a elhinné, hogy a költészet akkor is köl­ tészet, ha nem felel meg dörgő hangú felolvasások hallgatóinak, ha merne jobban ő lenni, akkor érdekesebb verseket olvashatnánk ettől a nagyszerű szellemi öttusázótól. G yenes István a táj szerelmese. Teheti, hiszen az ország egyik legszebb pontján él, s természetjáró-szenvedélye, valóságos panteizmussá nőtt az évek során. A válogatás szerencsésnek bizonyult, kisebb lélegzetű termé­ szeti versei kerültek a kötetbe a nagyobb, ám meg nem oldott politikai versek helyett. Dalaiban ritmust keres a költő, s érezhető a sorokból a találás öröme. A kötött formák iránti tisztelete oly nagy, hogy akkor is keresi, amikor csak félmegoldást talál, de öröm látni, hogy a költészet örömet és megvalósulási formát jelent egy olyan ember számára, aki nem 59 �akar főhivatású költő lenni. Am it Baranyi Ferenc ír az előszóban, az ilyen alkalmak erősítik az ember hitét, hisz aki verset ír, attól bizonyára béké­ ben álmodhat szebb világról a világ. J obbágy K ároly teljes ellentéte Gyenesnek. Ő főhivatású költő. Tragikus és sikeres pillanatokat ötvöző életút tárul elénk önéletírásának lapjairól. Amolyan bővített önéletrajz, ami idegen test lenne egy antológiában, ha nem egy ilyen, egészen különleges életutat foglalna össze. H a ez az írás időben megjelenik, akkor jelentős kordokumentum lenne. Kevesen írtak nálunk azokról a koncentrációs táborokról, amelyek Auschwitztól jóval keletre tüntettek el százezerszámra embereket. A z életrajznak ez a része lebilincselően érdekes, sőt fontos is. N e feledjük: Sztálin birodalmában tizenhatmillió ember tűnt el, alig kevesebb, mint a hatalmas ország há­ borús vesztesége - ahogy a glasznoszty jegyében hitelt érdemlő szovjet történészektől megismerhettük. Jobbágynak ez a pokol jutott a szocia­ lizmusba való átmenetül, amelynek aztán itthon egyik ismert és elismert költője lett. Később újra pálya szélére került. Élete tanulságos, két súlyos szépséghibával. A z egyik, hogy rosszízű dolog irodalmi alkotásban direkt ítéleteket mondani meg nem nevezett em berekről, pontosabban azok vé­ leményéről. Ennek műfaja a publicisztika, de leginkább a személyes be­ szélgetés. M ég akkor is, ha valakinek igaza van. A másik, ami miatt ide nem illőnek tartom ezt a vallomást, hogy az itt publikált versek régi datálásúak. S bár a „vakcsillag” költői megidézése nem kis teljesítmény, az antológia egyik kiemelkedő pillanata, ekkortájt még Jobbágy K ároly a magyar irodalom megbecsült tagja volt. Hogy nem ír azóta, az nem köz­ ügy, s főként nem közölnivaló. Bár erről a Palócföld című folyóirat hű­ séggel hírt adott. Ezért is túlzó a lap iránti indulat. Hallgatásunk épp­ úgy nem parancs, mint megszólalásunk. Hasonló életút „kicsiben” Karácsondi Imréé. Gyorsan megjelenő kötet, majd korai hallgatás. Pedig az itt megjelent versek tanúsága szerint van mondanivalója. A hitét vesztett, társait kereső ember áll költészetének középpontjában. A z ölelni feledett ember hiába fohászkodik Istenhez, sze­ relemhez, semmit sem talál, csak jeleket, nyomokat a hóban. Karácsondinak, egy évtizedes pálya után, kialakult stílusa van, erényei mellett a hibái is visszatérőek. N eki elsősorban magával kell elhitetni, hogy érdemes folytatni, s akkor megnyílik neki a jelenleg csak egyik arcát mutató világ. Szereplése mindenképpen a kötetet erősítő megjelenések közé tartozik. Matúz G ábor két rövid novellája előlegezett bizalom a szerzőnek, egy szigorú kritikus aligha válogatta volna kötetbe ezt a két, meglehetősen közhelyes novellát. Csakhogy. . ., ha valakinél, nála számított leginkább az eltelt három esztendő. E z idő alatt a fiatal írójelölt publikált olyan írásokat folyóiratban, melyek nagymérvű előrelépést mutatnak, így „beszerkesztését” ez az utólagos javulás indokolja. H a így fejlődik tovább, írójelölt­ ből íróvá válhat. T. Pataki László írása kétszeresen is érdekelt. Érdekelt, mert az anto­ lógia szerzői dicsérték, s érdekelt, mert drámaíró lévén, szívesen olvasom a termést, főleg, ha eleddig ismeretlen szerző írta. A Fráter Erzsébetről szóló monodráma érdekes, szép írás, igyekszik ábrázolni egy lelkiállapotot, mely egyrészt hiteles, másrészt teátrális. Szépen fogalmazott mondatokból áll össze egy elbeszélés, mely mindenképpen figyelemre méltó olvasmány. 60 �Az már dramaturgiai kérdés, hogy a szereplő egy nagyon nehezen ábrá­ zolható lelkiállapotról kezdi a darabot, hogy a két narrátorhang nem színpadra, hanem hangjátékba való. A többi problémát egy színpadnak hívott lektor és egy próba nevű dramaturg hivatott eldönteni. Talán e két szaktekintély azt is kideríti, hogy több jelenidejűséggel és kevesebb in­ formatív meséléssel lenne igazán színpadkész mű a Lidércláng. Onagy Zoltán kiforrott stílusvilágú és világképű prózaíró, egy gyenge kötetet követő két kvalitásos kötet gazdája. A z itt közölt prózája is a tőle megszokott stílusban íródott. Azon kellene elgondolkodnia, hogy drámaiságukban fejlődő történeteihez elégséges-e az a meglehetősen hétköz­ napi nyelvezet, amit használ. A szerző talán megbocsátja, hogy nem írok többet róla. Egyszer már megtettem, s újabbra készülök. Radnai K egykó István szelíd költő, aki szívesen örül az élet apró dol­ gainak. Egyszerűsége a legfőbb erénye. A z idillt fontos, de csak egy villanással felrajzolt kataklizmák rabolják. O lvasva úgy érzem, szerénysé­ gét jó lenne megtanulni. V agy írni valam i lenyűgözőt. E z a két út van. Ó az elsőn jár egyelőre. Szerencsére. Újlaky A ttiláról nem tudom, mit írjak. Am it ő írt, nem rossz, csak egyszerűen nem felismerhető. E gy, a lapokban megjelenő jellegtelen, szürke írások közül. Elmarasztalni kár, sőt helytelen lenne, hiszen nem valam e­ lyik nagy kiadónk listáján veszi el mások elől a helyet. D e dicsérni sem lehet. Legfeljebb azért, amiért már dicsértem ebben a rövid összefogla­ lóban. Jobb az a világ, amelyben egy műszerész ír, annál, amelyikben lelátón randalíroz. V agy jobb az a világ, melyben egy elmeorvos, sikeres hivatása mellett még mindig hisz a költészetben. Persze Zonda Tamás hite idézőjelek közé helyezett hit, nem is tehát másként egy ember, aki nem csupán az élet felületét ismeri, hanem annak kényszerpályáit is. Zonda tudja, hogy tudása mit sem ér, ha magányos gondolkodóként kínlódik egy másfelé rohanó világban. D e ő nem a magukat sajnáltatok fajtájából való, így születnek groteszkbe hajló, már-már cinikus versei. D e cinizmusa erény, hiszen az okosság gyakran látszik cinizmusnak a demagóg butaság­ gal szemben. Ahogy egy barátom írná levele aljára: ennyi fért. D e mondtam, nem bírálni jöttem, hanem köszönteni. Megörökíteni, hogy ezerkilencszáznyolcvanhét végén megjelent egy könyv,melyben írniszerető, és külön­ böző szinteken, de tudó emberek vallják közösen: a civilizációt nem lehet inflálni, sem beszüntetni. Segítse őket ez a könyv önbecsüléshez, hogy minél több követőjük legyen. Mert nemcsak a remekművek dicsérhetők. A z írástudók is. (Balassagyarmat, 1987.) S IP O S H E G Y I P É T E R 61 �abla k N. L Á S Z L Ó E N D R E F in n te stv é re in k és az aran y „...A kalandnak helye van az életben. Sohasem tudhatjuk előre, hogyan és mikor kedvez a szerencse, s mekkora aranyrögre bukkanunk...” Valóban testvéreink ők. S mi mégis alig valamit tudunk a finnekről és cso­ dálatos országukról. Arról pedig szinte semmit, hogy Finnország északi részén, túl a sarkkörön arany is van a folyóvizek élő- és őshordalékában, hogy ott mindmáig sokat és sokan foglalkoznak aranyásással, aranymosással. De nem is csoda, ha kevesen tudunk erről, hiszen az ottani aranyászok abból az aranyból élnek, azt ássák és mossák, ami állítólag nincs is - az ottani geológusok meg­ állapítása szerint!... Finnország e kies, szép vidékén - Tankavaarában - létesítettek külön aranyászmúzeumot, s minden évben sor kerül ott aranymosó országos, Európa- vagy világbajnokságra, ahová az egész világról özönlenek a turisták és az aranyászok... Tudjuk, hogy Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Európában már több év­ ezredes múltra tekinthet vissza az aranymosás, az aranyásás és - ifjabb „testvé­ rük” - az aranybányászat. A finnországi aranytermelés azonban - történelmi léptékkel mérve is - még nagyon fiatal. Ugyanis Finnországban, s annak is az északi részén. Lappföldön a folyóvizek élő- és őshordalékából - aranymosók és aranyásók révén - az arany kitermelése csak a múlt század második felében kezdődött meg, pontosabban 1870-ben. A múlt századot bátran nevezhetnénk az arany századának is. Talán nem árt, ha megemlítem - sorrendben - , hol is bukkantak akkor jelentős mennyiségű aranyra: 1) az Uraiban, 2) a Bajkálon túli területeken, 3) Kaliforniában, 4) Nevadában, 5) Kolorádóban, 6) Virginia, Karolina, Georgia és Alabama terü­ letén, 7) Új-Dél-Walesben, Viktóriában, 8) Nyugat-Ausztráliában, 9) Új-Zéland déli szigetén, 10) Witwatersrandben, 11) Alaszkában. Ha figyelmesen olvassák ezt a sorrendet, sok minden világossá válik belőle. Mert egyáltalán nem véletlen, hogy az alaszkai arany felfedezése ennek a sor­ nak a legvégére került. Mert magyarázatát adja annak is, miért alhatta oly so­ káig háborítatlanul az álmát Lappföld aranya... Igaz ugyan, hogy tudtak róla már 1516-ban, de azután nemsokára meg is fe­ ledkeztek róla, s így a kiaknázására még évszázadokig nem került sor, hiszen előbb újra fel kellett fedezni. Ugyan miért? 62 �Ennek oka - legalábbis részben - az volt, hogy Finnország aranylelőhelyei messze túl vannak a sarkkörön, a Lappföldön, ahol a zord természeti viszonyok nagyon megnehezítették az arany felfedezését, s még inkább a kinyerését. Ez a vidék még néhány száz évvel ezelőtt szinte lakatlan volt, s csak akkor népese­ dett be úgy, ahogy, amikor a finn terjeszkedés közben a lappok egyre északabb­ ra szorultak. Ebből adódóan a finországi aranymosásnak, -ásásnak nem is lehetnek igazán nagy hagyományai, jellegzetesen finn aranykinyerő eljárásai, de még eszközei és szerszámai sem. Egyszerűen átvették a kaliforniai, később pedig az alaszkai módszereket, eszközöket. Ennek ellenére a lappföldi aranynak valóságos kultu­ szát alakították ki, s mindezt alig több, mint száz esztendő alatt. Igaz, hogy a finn nemzetgazdaság szempontjából a lappföldi aranynak igazán nagy jelentősége eddig még sohasem volt, de sokan hisznek abban, hogy még lehet! A finnországi nemesfémet írásban 1546-ban említik első ízben, mint Lappföld megszerezhető, kiaknázható kincsét. „Ekkor egy Baselben megjelenő könyv em­ líti a lappföldi aranyat.” (Amennyiben Agricola, Georg német mineralógus művéről van szó, 1546-ban a D e natura fossilium című munkája jelent meg. Osszes munkáinak teljes kiadása Baselben látott napvilágot, de csak 1 1 1 évvel később.) Az érdekesség kedvéért elmondom még, hogy fennmaradtak olyan történetek is, melyek szerint maga a nagy Pietari Brahe is tudomást szerzett erről az aranyról, lappföldi útja során saját szemével látta, kezébe is fogta az aranytartalmú hordalék kincsét az akkor még szinte ismeretlen folyók, patakok part­ ján. A hagyomány szerint egyedül csak az idegenvezetőnek felfogadott fiú ismer­ te az aranylelőhelyeket, s a hozzájuk vezető utakat, inkább ösvényeket. Őt azon­ ban később Brahe már hiába kereste. A fiú egy darabig katonáskodott a har­ mincéves háborúban, azután végképp eltűnt a nagy államférfi szeme elől. (Az ifj. Pietari Brahe svéd államférfi volt [1602-1680] a X V II. század egyik leg­ képzettebb embere. Nagy érdemeket szerzett Finnország körül, melynek 163740-ig, majd 1648-54-ig kormányzója volt. Ő alapította az aboi egyetemet, Brahestad városát és számtalan népiskolát, elnöke volt a birodalmi tanácsnak s egyik gyámja Krisztina királynőnek és IX. Károlynak.) Hosszú-hosszú idő telt el, senki nem emelgette a lappföldi aranyat. A finnek fennmaradásukért, a létükért harcoltak. Aztán - kétszázkilencven évvel később - 1836-ban hallatott magáról újra az arany. Kiderült, hogy a K emi folyó torkolatából származó „kőből” , azaz kavicsból arany nyerhető ki! Ennek tudomásulvétele után a szenátus és a nagyhercegség bányahivatala elhatározta, hogy felkutatja a lappföldi arany „rejtekhelyét” . Különben is erre ösztönöztek Szibéria feltárt aranylelőhelyei, az 1848-as kaliforniai aranyláz, majd - tíz évvel később - a Kolorádóra áttevődött aranyinvázió. De még ezután is évtizedek szálltak tova, s több mint harminc évbe került, amíg végre nyomára akadtak ennek a titokzatosan „lappangó” lappföldi arany­ nak, 1867-ben. Hogyan is történt? Egy norvég bányamester, név szerint T eleff Dahl aranynyomokat talált a Tenojokiban (finn nyelven a „joki” = folyó). Felfedezését nem tartotta titokban, hanem azonnal azt javasolta a Finn Szenátusnak, hogy lássanak hozzá a mód­ szeres aranykutatáshoz. Az illetékesek figyelmét természetesen azonnal felkel­ tette ez a már igazán megbízható forrásból származó bejelentés és javaslat. Nincs olyan országa a világnak, amelyiknek nem kell az arany(?), s ugyancsak 63 �gyorsan megszervezték, felszerelték az expedíciót. Kikötötték, hogy addig ne jöj­ jenek vissza, amíg eredményről nem számolhatnak be. S az expedíció elindult... 1868. szeptember 15-én - észak felől - a Tenojoki partjáról a végsőkig el­ csigázott, kiéhezett, kiábrándult expedíció bevánszorgott Törmanenbe... Már csak az expedíció vezetője, Johan Conrad Lihrin (vagy Lihr) hitt az arany léte­ zésében és átkozta a közelgő telet, az emberek gyengeségét, állhatatlanságát, a szerencse szeszélyes istenasszonyát. Pedig még csak sportember sem volt, hanem mindössze az állami pénzverde igazgatója, kit egyenesen a finn kormány jelölt ki erre a nehéz és nagyon is kétes kimenetelű feladatra, amit ő lelkesen el is vállalt. S most a teljes kudarc!... Túl voltak a sarkkörön, és küszöbönállt a kegyetlen, hosszú tél! Az emberek azonnal folytatni akarták útjukat hazafelé, de Lihrint más fából faragták. Ő még nem adta fel a játszmát! Ígért, biztatott, káromkodott, ütött, de csak annyit ért el, hogy emberei végre beleegyeztek, még - egyetlen egy napig - folytatják itt, a folyóparton a kutatást... Miféle sugallatra hallgatott Lihrin? Pontosan ezen az utolsó napon végre kedvezett neki a szerencse: az Ivalojoki völgyében - szeptember 16-án - rá­ bukkant az aranyra! Más források kevésbé drámai eseményekhez fűzik az arany megtalálását. Ezek szerint Lihrin mérnök a barátaival kirándult az Ivalojokira és akkor bukkant rá az aranyra. A leletet „egy kortyolat konyakkal” ünnepelték meg... Tény azonban a következő: a végre megtalált arany híre szélnél sebesebben terjedt el az országhatáron belül is, túl is. Az állam 1870-ben létesítette a Kultala elnevezésű hivatalt, s ennek csak az volt a feladata, hogy intézze az arannyal és az aranykutatással kapcsolatos ügyeket. Ebben az évben kitört az aranyláz! Megindult az első „aranyroham” . Aranykeresők százai, majd ezrei özönlöttek nap nap után a sivár földeken Kultala felé. S a roham hátterében -csakúgy, mint korábban Kaliforniában és Ausztráliában, később pedig Alaszkában - ott a pusztulás, a szenvedés, az éhinség, az a sok-sok ember, aki életével vagy - jobb esetben - az egészségével fizetett a talán még csak meg sem pillantott, de annyira sóvárgott aranyért... De tudomásul kell vennünk azt is, hogy ezek az aranykeresők nem mindnyájan voltak lelkiismeretlen kalandorok és szerencsevadászok. Sokuk számára az utolsó, az egyetlen nagy lehetőség volt, hogy ez a kockázatos és emberpróbáló, bizonytalan kimenetelű vállalkozás megélhetést, jövőt biztosítson. Az újonnan felfedezett aranyföldre vezető úttalan út szinte emberfeletti akadá­ lyokat jelentett akkor, a túlnyomó többségükben teljesen tapasztalatlan, s a ne­ héz útra és munkára fizikailag is alkalmatlan emberek számára. Nagyon sokan indultak cl erre az útra például Pohjanlahtiból, $ mielőtt még elérték volna a tulajdonképpeni aranyföld kapujának számító Rovaniemit (a sarkkörnél), már a saját bőrükön tapasztalhatták az akkori „utazás” nehézségeit. Kiéhezett, csont- és bőremberek jöttek velük szemben, vonszolták magukat a visszafelé vezető, csak nemrégiben kitaposott utakon. Átkozták az aranyat, mint életük megrontóját, s nyomorult koldusokként ételt, ruhát, orvosságot kértek a most érkezőktől, kiknek túlnyomó többsége maga is szegény ember volt, akiknek már talán a közeli jövőben minden falat az életet jelenthette. S akiknek mégis sikerült eljutniuk az aranyföldre - a több mint 600 versztányi (15 verszt = 16 km) út megtétele után - , már nagyjából tisztában lehettek az­ 64 �zal, mi vár rájuk, hogy csak igen kemény munkával juthatnak hozzá az anynyira áhított aranyhoz, ha ráadásul még a szerencse is kedvez nekik. Mert itt nem volt elég a kitartó szorgalom! Amikor az Ivalojoki partján levő Kultalába megérkeztek, a bányamestertől végre aranymosásra alkalmas területet igényelhettek; Jack London mesteri tollára méltó, ami itt ezután következett... Míg az egyik parcellán az aranyásó szinte munka nélkül vagyont érő nemesfémre bukkant, néhány méterrel arrébb, a han­ gyaszorgalmú szomszéd morzsányi aranyat sem talált elátkozott földjén... Az arannyal kapcsolatos szabályokat, előírásokat, rendeleteket - nagyjából már útjuk során megismerték. Tudták már, a törvény betűje arra kötelezi őket, hogy minden aranyat adjanak le a bányamesternek. Ennek aztán az a köteles­ sége, hogy ez az arany - a kormányzón keresztül - el is jusson a Finn Bankba. Tudták már azt is, hogy az aranykereső csak akkor kaphatja meg leadott aranyáért a neki járó összeget, ha az a beolvasztása, finomságának megállapí­ tása után végre bekerült a bankba és ott kiírták róla a névre szóló utalványt. Mint általában mindenütt a világon, ezek a gondos szövegezésű rendeletek igencsak szigorú megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba minden olyan pró­ bálkozással, mesterkedéssel szemben, hogy az aranyat kijuttassák az országból, vagy helyben eladják a mindenütt ott ólálkodó aranycsempészeknek, zugfelvá­ sárlóknak. A zsidóknak pedig rendeletileg megtiltották az aranyföldre való be­ utazást is, akárcsak a Kárpát-medencében, főként a Habsburg királyok korában. De hiába voltak a szigorú rendeletek, széltében-hosszában keringtek már a hí­ rek a titokban Norvégiába átcsempészett aranyszállítmányokról... 1871-ben - máig előkerült írásos dokumentumok szerint - négyszázkilencvenegy bejelentett aranyásót, aranymosót ismertek név szerint, de a számuk való­ jában ennek a többszöröse lehetett, s bizonyára még sokkal nagyobb volt a hi­ vatalosan be nem jelentett és más helyeken dolgozó aranyásók, -mosók száma, nem is beszélve az elveszett, vagy még elő nem került ilyen dokumentumokról. A talált, a kitermelt arany mennyiségéről pontos adatokkal nem rendelkezett senki. De sikeresnek tartják már az első, tehát az 1871-es esztendőt is, amikor 56,7 kg volt a „zsákmány” , tehát a hivatalosan beszolgáltatott mennyiség. Ez a kvantum azonban - a csempészútvonalak és -kapcsolatok kialakulásának ará­ nyában, fokozatosan - lecsökkent évi 14 -15 kg-ra. (A múlt század végén, szá­ zadunk legelején ennyit adtak le hivatalosan a Mura és a Dráva aranyászai.) A kiásott vagy kimosott arany túlnyomó többsége csupán a legelső, a felfutó időszakban, annak is az elején került be a Finn Bankba. Az emberi találékony­ ság, s a furfang ezernyi módot, alkalmat talált arra, hogyan értékesíthesse az aranyász a hivatalos finn felvásárlási árnál lényegesen jobb áron a nehéz, verejtékes munkával megszerzett aranyat. Jó ideig fele-fele alapon dolgoztak a lappföldi aranyászok. Tehát a kinyert aranynak felét „becsületesen” leadták az államnak, hogy az engedélyt be ne vonják tőlük, s hozzájuthassanak hivatalos áron a munkájukhoz nélkülözhetet­ len higanyhoz, a másik felét viszont eladták az aranycsempészeknek, vagy a bátrabbak — a jobb ár érdekében, vállalva a kockázatot, a veszélyt - saját ma­ guk vitték át Norvégiába. Sokan például egy-egy nagy pálinkásfiaskóba gyűjtögették az aranyukat. Egyikbe a „hivatalos” , a másikba a „fekete-arany” került. Így volt ez szinte már a kezdet kezdetén. Aztán az aranyászok vérszemet kaptak, és az arány egyre inkább a feketepiacon értékesített arany javára, s az állam kárára toló­ dott el. 65 �Ezek a keményen dolgozó férfiak azt tartották, hogy a földön két igazán értékes „dolog” van csupán, amiért élni, küzdeni, szenvedni, akár meghalni is érdemes: az asszony és az arany. S ha még egy kis jófajta pálinka is kerül valahonnét - és méregdrágán - harmadiknak, az már az emberi boldogság netovábbja... Csak úgy mint Kaliforniában, Ausztráliában és később Alaszkában, a Lapp­ földön is voltak igazán szerencsés aranyászok, bár ezek legtöbbje bölcsen eltit­ kolta a szerencséjét. A szerencsések egyike - a nem titoktartó - Evert Kiviniemi volt például, aki Luttojokiban (érdekes, hogy a „jó” szavunk az ősi magyar nyelvben folyóvizet jelentett, s a Finn „joki” ugyanezt jelenti!) 1935-ben egy 392,9, más adatok szerint 1931-ben Laanilában 395 grammos aranyrögöt talált. Ezt a leletet még jelenleg is - a hivatalos lappföldi „rekordaranynak” tekintik, noha ennél - hivatalosan is - már jóval nagyobb aranyrögöket is találtak. Á l­ lítólag mindjárt másolatot is készítettek róla, s ezt az igazán értékes darabot az kapja meg, aki olyan aranylelőhelyet talál, ahol ipari méretekben is lehet aranyat bányászni vagy mosni! A másik „aranyfolyó” , az.Inari területének nyugati részét öntöző Lemmenjoki (szó szerint a Szerelem-folyó) volt, melyet 1949 és 1952 között kutattak át és összesen több mint háromszáz kiló aranyat nyertek ki belelőle. A Lempi folyó is őrzi még az egykori nagy aranyláz nyomait. A finn költészetben is nyomot hagyott ez az arany. A mindmáig legnagyobb­ nak tartott finn költő, Aleksis K ivi (1834-1872) Szívem dala című versében például aranybölcsőben altatgatják, csicsígatják a gyermeket. Pertti Nieminen verse (Péli Árpád fordítása) is megörökíti a csodálatos Lappföld aranyát: ...Aranyból van a gyep, szél fúj a nap mögül: minden fűszálon akvamarin ragyog... ... érzed-e az arany s a drágakövek hűvös érintését, s a fölizzó szelet?... Nem csupán a régi (?) legendás időkben, hanem még ma is sokan azt tart­ ják Finnországban, hogy: „Meg kell próbálni bátran, legalább egyszer ebben az életben! Tekints egyenesen, bátran a Lappföld irányába, az új célok felé! Ha el is veszíted a csatát, egyszer legalább megpróbáltad!...” Még ma is szép szám­ mal akadnak ott férfiak, akik így döntenek. Ugyan mi is a helyzet jelenleg? Mivel Finnországban az aranykutatás nem tekinthet vissza több évezredes múltra, saját ősi tapasztalatokkal nem is rendelkezhetnek az ottani arany­ keresők. Amint már mondtam, nincsenek sajátosan finn aranykinyerő eljárásaik sem. Ok főként nem a folyók ős- és élőhordalékában lévő apró aranyszemcsékre „vadásztak és vadásznak” , mint például nálunk a Duna, a Mura és a Dráva aranyászai, hanem a mesterségbeli tudást kevésbé - annál több szerencsét igénylő aranyrögökre. Az arany „apraja” - feltehetően - így a meddőben és a folyók hordalékában maradt és marad. A jövő feladata lesz az, hogy ebből korszerű eljárással - kinyerjék az aranyat. Ahogyan ez lett a „sorsa” K alifor­ niában és Alaszkában, s ez lesz - előbb-utóbb - a Kárpát-medence meddőhá­ nyóinak is. Inkább csak a szakembereknek van róla tudomásuk, hogy például Amerikában a - csak az arany nagyját kitermelő - szerencsevadászok után még hányszor kotorták át a meddőt, s mennyi aranyat nyertek még ki belőle... 66 �A térképvázlaton bevonalazott részek Lappföld aranylelőhelyei 67 �Aranymosó bölcső A finn aranyászok fő eszköze a kaliforniai és az alaszkai aranyászoknál rég­ óta ismert cradle-rocker, vagyis az aranymosó bölcső. Ez egy hosszúkás teknő, melynek alján durva vásznat feszítenek ki. Hátsó, magasabb részén van a rá­ csos szekrény, ebbe lapátolják bele az aranytartalmú földet vagy fövenyt és vi­ zet eresztve rá, a görgőkre tett teknőt ide-oda mozgatják. A nagyobb kövek a rácson maradnak, az iszap, föld, homok a teknő mellső részén levő nyíláson folyik ki, az arany pedig a ponyván marad. Ilyen készülékkel egy aranyász na­ ponta kb. 1500 kg fövényt moshat át. A másik ilyen mosóalkalmatosság a „long-tom” . Ennek több - különféle nyílású - szitája van, melyek alá harántlécekkel felszerelt, úgynevezett riffleboxot tesznek. Az aranytartalmú fövenyre erős vízsugarat bocsátanak, mely a meglazított fövenyből az aranyat kiválasztja és a harántléceknél lerakja. Az üle­ dék aranyporhoz kevert földes részeit kézi szérkével (nálunk aranyválasztó, himba, hiíba) mossák ki. Ezzel a készülékkel egy munkás naponta 6000 kg ho­ mokot moshat át. A harmadik, az úgynevezett „sluice” sok-sok módosított változata. Ez tulaj­ donképpen egy jó hosszúra nyújtott long-tom. Deszkákból 50 cm széles és 30 cm mély, felül nyitott, 95-314 méter(!) hosszú, lejtős vályút készítenek. A vályú alsó részén harántlécekkel visszatartott, vagy lyukakba öntött higany van. A csatornába eresztett víz a belehányt földet lemossa, s közben az arany, a hi­ gannyal találkozva, foncsort alkot. Ezzel a készülékkel naponta 1 8 000 kg ho­ mokot moshat át egy-egy aranyász. 68 �A „long-tom” és a „sluice” 69 �A „pan” , a legősibb mosóeszköz Az első kettőről - szakmai körökben - eléggé közismert, hogy ötven- vagy még ennél is nagyobb százalékos aranyveszteséggel dolgoznak, a harmadik sem tökéletes, s igen sok drága higany veszik vele kárba. A legősibb eszközük - természetesen - „pan” , vagyis az aranymosó tál vagy - serpenyő. Ez vaslemezből készül, nálunk kézi szérkének, aranyválasztó­ nak nevezik a dunai aranyászók és fából készített, rendszerint vályú alakú, égetett belsejű változatait használják. Ezt egyébként minden laikus jól „ismer­ heti” , ha látott már néhány vadnyugati filmet. Ivalko-Kultalában, a száraz, lucfenyős földháton és a folyó aranykereső göd­ reiben több aranyász dolgozott 1983-ban. Közülük az egyik, Sametti-Miettinen így nyilatkozott: - A mi geológusaink azt mondják, hogy ebben az anyagban nincsen arany. Érdekes megállapítás!... Én igencsak keményen ások, lapátolok, csákányozok itt a moréna hátán és gyakran bukkanok aranyra, hiszen belőle élek. Így aztán társaimmal együtt - alaposan rácáfolunk geológus uraimék megállapításaira!... 1983-ban, ezen a helyen egy kalandfilmet forgattak az egykori finn arany­ ásók életéről, az első nagy aranyláz idejéből. A film főszerepét Heikki Kivittiemi, egy itteni aranyász játssza, akinek nagybátyja az az Evert Kiviniemi, aki azt a bizonyos „rekordaranyrögöt” találta 1931-ben vagy 1935-ben... S hogy itt azóta szinte megállt az idő, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Heikki eredeti foglalkozása - aranyásó és medvevadász!... D e ennek az érdekes filmnek nem csupán a főszerepét játszotta igazi aranyász, hanem több más szerepet is, s asszisztált benne - a környéken dolgozó - több­ száz igazi aranyásó is. Aligha hiszem, hogy a filmtörténet során született már ilyen témájú film ennél eredetibb emberanyaggal... Ma már a lappföldi aranyásás, aranymosás nem csupán eléggé sok ember mindennapi kenyerét biztosítja, hanem a bel- és külföldi turisták tömegeit évről évre idevonzó látványosság is. Évente ezreket és ezreket csábít ide az arany örökzöld romantikája, s az emberek tudatalattijában rejtőző arany iránti sóvár­ gás csakúgy, mint ez a csodálatosan szép, de rövid nyarú és őszű vidék. 70 �1974 óta minden évben rendeznek Tankavaarában országos, Európa- vagy világbajnokságot az aranymosóknak. Országos bajnokság volt itt 1974-ben, 1975-ben, 1976-ban, 1982-ben, 1985-ben és 1986-ban; Európa-bajnokság volt 1984-ben, világbajnokság pedig 1977-ben, 1978-ban, 1980-ban, 1981-ben, 1983ban és 1987-ben. Természetesen, ezek a szórakozásra, kikapcsolódásra vágyó turisták, műkedvelő aranyászok inkább csak játszanak itt (s az aranymosás vagy -ásás nem játék), bár elvétve ők is találnak egy-egy aranyrögöcskét Tankavaará­ ban (Sodankylä mellett), a nekik fentartott helyeken. De jönnek ide igazi aranyászok is a versenyekre, a világ minden részéből, s az aranyban gazdagabb helyeken a bejegyzett finn aranyászok dolgoznak. S valóság az is, amit a látogatók a tankavaarai aranymúzeumban láthatnak. Azok a szerszámok igazi arnyászeszközök, s még igazibb az ott látható arany és dokumentációs anyag. Az imént említett film írója a forgatás végére érkezett Palsiojába, az őszi verőfényben tündöklő Lappföldre. Itt - és nem először - a saját szemével is láthatta a jelen aranyászait, az aranylázat inspiráló Heikki Horhonen gépeit és segítőtársait, hogyan keresik és nyerik ki az aranyat. Megtekintette a lelőhe­ lyeket, barakkjukban a kávéscsészényi „friss” aranyat, valamint az arannyal megtömött üvegekkel teli termet. Lappföld aranya tehát nem csupán a múlt élő legendája, hanem a ma és a jövő valósága is! Hiszem és tudom, hogy a lelkes munka, a kitartó szorgalom meghozza megérdemelt gyümölcsét, s a „rekordaranyrög” másolata hamarosan gazdára talál... �__________ hagyom ány TAXNER-TÓTH ERNŐ A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán* Madách tiszteletére gyűltünk össze egykori otthonában, úgy illene tehát, hogy róla szóljon ez az előadás. A Mózes-dráma keletkezéséről azonban néhány éve éppen a Nógrád megyei múzeumok, évkönyvében - megírtam, amit tudtam. Azóta nem találtam új adatokat vagy érveket, amivel papírra vetett mondani­ valómat ki tudnám egészíteni. Emlegetett tanulmányom tudós lektora, Fried István azonban már akkor fölvetette, hogy az ezerkilencszázhatvanhat-hatvanhetes Mózes-bemutatókról szólva mások véleményét is figyelembe kellett volna vennem. Noha ez az észrevétel jogos volt, úgy találtam, ragaszkodnom kell a magam véleményének előtérbe helyezéséhez. Ha nem ezt teszem, bele kell bo­ nyolódnom a hatvanas évek szellemi viszonyainak értékelésébe, ami nélkül a korabeli kritikák nem mérlegelhetők, ami azonban megzavarta volna gondolatmenetem fölépítését. Most viszont szívesen élek a lehetőséggel, hogy - a teljes­ ség igénye nélkül - elmondjam nézeteimet a fölvetett kérdésről. Noha az angolszász értelmezés szerint a kritika fogalma magában foglaja az irodalomtörténet-írást is, a korhoz kötöttséget sehol nem hagyják figyelmen kívül. Induljunk ki abból, hogy az irodalomtörténeti értékelésben is szükségszerűen tükröződik a közgondolkodás, a közízlés, a világnézet befolyásoló szerepe. Pedig az irodalomtörténet-írás feladata folyamatok feltárása, míg - nevezzük jobb hí­ ján így — a napi kritika figyelmének előterében a jelenség áll: a mű, legyen az könyv vagy színielőadás vagy képzőművészeti alkotás. Az irodalomtörténetben számon tartott művek új megjelenésekor vagy bemutatásakor a kritika gyakran szívesen ismétli meg vagy vizsgálja felül az előzményeket. Így Madách Imre Mózes című drámájának 1966-os és 1967-es bemutatásakor szinte minden napi kritika szerzője utalt a mű keletkezésének és főleg mellőzésének a történetére. Hámos György az Elet és Irodalomban (1966. május 28.) azt sem tudta meg­ állni, hogy meg ne fricskázza az Akadémia egykori drámabíráló bizottságának olyan írói nagyságrendű tagjait, mint Arany János, Jókai Mór, Kemény Zsig­ mond - egykori tévedésükért. Érdemes is lenije egyszer megvizsgálni, mi zavar­ hatta e nagy elméket a Mózes megítélésében - indokolt esztétikai kifogásaikon kívül. Ehelyett azonban most nézzük a hatvanas évek kritikáit, illetve ezekhez a korszellem néhány jellegzetes összetevőjét. Mivel a hatvanas évekhez személyes élményeim fűződnek, nem tudok és nem tudhatok erről az időszakról történészként beszélni. Két évtized azonban talán elég távolság ahhoz, hogy az általam legfontosabbnak tartott korkérdéseket ki­ emelhessem. Meglepetten olvastam nemrég, hogy a magyar szellemi életben már akkorvezető szerepet betöltő Nagy Péter ,,a visszatekintve oly bájos” hatvanas 72 �évekről szólt. Egy biztos, nekem a „bájos” jelző soha nem jutott volna eszembe. Azt hiszem, mégis értem, mire gondolt Nagy Péter. Semmiesetre sem ugyanarra, amire az Illés-koncert nosztalgiától könnyező résztvevői, akik akkor voltak fi­ atalok s nem lebecsülhető küzdelem árán érték el, hogy - a híres Beatles -együt­ tes példájára - hosszú hajat viselhessenek, hogy a könnyűzene Kánaánjának (bo­ csánatot kérek igen tisztelt Madách Imre és Petőfi Sándor) meghódítására se­ gítsék Szörényi Leventét, Koncz Zsuzsát és a többieket. Kérem a tudomány és művészet igen tisztelt képviselőit, ne becsüljük le ezt a sajátos kulturális forra­ dalmat akkor sem, ha azt hiszem nem egyedül én vagyok torkig a példátlan erőszakossággal állandóan rámzúduló beat-pop-rock zenével. Jómagam elég fiatal voltam ahhoz, hogy szoros személyes kapcsolatban lehes­ sek a Beatlesek, Illésék és a többiek rajongóival, habár lelkesedésükkel nem tud­ tam azonosulni. Fiatal tanárként pedig rengetegszer kellett teljesen fölösleges tojástáncot járnom a hosszú hajukkal tüntetni kívánó fiatalok és az ez ellen dik­ tatórikus keménységgel tiltakozó szülők, tanügyérek és más hatalmasságok kö­ zött. Az eredmény közismert, s számomra ebben az a fontos, hogy egy nemze­ dék ki tudta harcolni a jogát - legalábbis egy szűk területen - ízlésének, véle­ ményének az érvényesítéséhez. Az én nemzedékemet a maga múltból hozott ér­ veivel sikeresen lehengerlő Tekintély itt meghátrált. A művelődéspolitika in­ tézményrendszere is megingott: aulról jött amatőrök szinte minden babért le­ arattak a hivatásosok elől. 1966-tól zárt érdekcsoportok olyan fellegvárai, mint a fellépési - nagy pénzkereseti - engedélyeket kiadó Országos Rendező Iroda, a rádió, a televízió, a hanglemezgyár kénytelenek voltak üzleti érdekeikből ha­ talmas engedményeket tenni. Nem hiszem, hogy Nagy Péter erre gondolt volna. Annál kevésbé, mert az iro­ dalmi életben éppen a hatvanas években volt a legnehezebb új neveknek meg­ jelenni, új művészi formákkal kísérletezni. Igen, a legnehezebb, mert a negyve­ nes évek végétől az ötvenes évek közepéig igen sok fiatal író kapott teret, s ez a nemzedék jó másfél-két évtizedre kisajátította magának a „fiatal író” címet. Hatalmas meglepetés volt, hogy az ifjú Szakonyi - majd két-három nemzedéktársa - színpadra kerülhetett, mégpedig a Nemzetiben. A színházak­ ban is rég „kiosztották a vezető szerepeket” , az évtized végéig lé­ nyegében azok töltötték be az összes vezető tisztségeket, akik az ötvenes évek elején kerültek az élvonalba. Az 1961-ben indult Új Írásban minden döntő sze­ repet azok ragadták magukhoz - és részben tartanak ma is kézben - , akik egy évtizeddel korábban indultak. Mindezekkel együtt sem az irodalom, sem a szín­ ház nem maradt mentes azoktól a szellemi mozgásoktól, amelyek a gazdasági életben meghozták a hatvannyolcas nagy reformot, s amelyek - többek között olyan írókat engedtek érvényesülni, mint Németh László, majd Örkény István, hogy a színház és a halottak világában maradjunk. Valami furcsa összejátszása lehet a sorsnak, hogy a Mózes címszerepének nemzeti színházbeli alakítója, Sinkovits Imre is éppen a veszprémi felfedezés évében kapott Kossuth-díjat. A hatvanas évek közepének sajtója sok mindenről tanúskodik, amit ma már általában elfelejtettek. A mai olvasó elképzelni is nehezen tudja azoknak a vi­ táknak a hevességét, amelyek Franz, Kafka vagy Kassák befogadása körül dúl­ tak. Hatvanhétben Veres Péter a „magyar világtól idegen” bélyeggel akarta kirekeszteni Kassákot; akinek hívei viszont az ő eszményeit kívánták a korszerűség kizárólagos mércéjévé avatni. A kirekesztés és kizárólagos ítélkezés szándéka minden vitázóra jellemző: nem csupán a maguk igazát képviselik érveikkel, de egyúttal azt is ki szeretnék harcolni, hogy módszerük és mércéjük hatalmi szóvá 73 �emelkedjék. Éppen ezért kell különös jelentőséget tulajdonítani a hatvanas évek közepén a lukácsi „nagy realizmus” körüli eszmei csatározásoknak. Lukács elméletének kizárólagos érvényét Barta János már 1954-bcn megkér­ dőjelezte, de őt még idealistának lehetett bélyegezni. 1966 májusában jelent meg a Kritikában a vitathatatlanul marxista Miklós Pál nagy jelentőségű tanulmánya Új törekvések a marxista irodalomtudományban címmel. Ebben széles világirodalmi kitekintéssel sürgette a realizmuskoncepció és az irodalomtudományi fel­ fogás újragondolását. Voltaképpen annak tett eleget, amit az M SZM P K B kul­ turális elméleti munkaközössége így fogalmazott meg: „a hazai marxista eszté­ tika és művészetelmélet - nemzetközi eszmecserékhez kapcsolódva - figyelemre méltó eredményeket ért el” - csak éppen Mikós Pál az eredményekről a felada­ tokra tette a hangsúlyt. Az új irányt aztán Klaniczay Tibor jelölte meg, amikor - leszögezve, hogy a marxizmus-leninizmus elég erős elméleti alapot biztosít a szintézisteremtésre - módszertani pluralizmust sürgetett. „Ugyanis nem egyik vagy másik korszak, nemzet, illetve szaktudomány módszerét kell a többire rá­ erőltetni, hanem valamennyinek sajátosságaival számot vetve munkálkodni a leglényegesebb törvényszerűségeknek a felismerésén...” - írta (Kritika 1966. decemberi szám 12. I.). Ezzel persze nem lezárta, hanem tovább lendítette azt a vitát, amely a hatvanas évtizedben nem is jutott nyugvópontra. Voltaképpen az egyetemi tanulmányaikat ebben az időszakban befejezők nemzedéke lesz az, amely fenntartások nélkül képviseli a műelemzéseknek és az irodalomfelfogás­ nak azt az új szemléletét, amiről, azóta ugyancsak bebizonyosodott, hogy nem határozhat meg egyedül üdvözítő módon egy módszert-módszertant. Már ezek­ ben a vitákban is szerepet kapott a tudományos-technikai forradalom kihívása, aminek fölfogásához azonban sem a szűkebb szakma, sem a közönség nem ren­ delkezett kellő ismeretanyaggal. Ez voltaképpen módszertani kihívás, s a filo­ zófiai tisztázás, a Klaniczay koncepciójában is szereplő rendszerteremtés igényét erősítette meg. Ebben a közegben a reformkor és Madách filozofikus érdeklő­ dése, rendet, törvényt kereső világfölfogása érzékeny — noha távolról sem egy­ értelmű - fogadtatásra számíthatott. A magyar irodalom története 1965-ben megjelent IV. kötetében a főszer­ kesztő Sőtér István maga vállalta Madách korszakos jelentőségének a kieme­ lését. Abból indult ki - és ezt külön fejezetben hangsúlyozta - , hogy Madách a Világos utáni korszak szemléletének „sommázója” . Sőtér Az ember tragédiájá­ ban a küzdés és bízás elvét emelte ki, s a műnek egyenesen világirodalmi jelen­ tőséget tulajdonított - mondván: „magába olvasztja a magyar és európai ro­ mantika művészi hagyományait, s némi megkésettséggel olyan forrásokból merít még, melyekből nem sokkal később a Peer Gynt Ibsenje is meríteni fog” . Lu­ kács ellenvéleményét nem is említi, csak az irodalomjegyzékben utal rá. (330361. 1.) Ugyanitt - tehát jóval az átdolgozás bemutatója előtt - részletesen elemzi a Mózes-drámát, mégpedig a későbbi kritikát alapvetően befolyásoló ere­ jű érvekkel. A költő vívódását emeli ki, Mózes önfeláldozását, a „nagy ember” hősiességét, a nép boldogítását és a szabadság elnyerhetőségét. A hatvanas évek kétségtelenül mentesek voltak azoktól a bajoktól, szenvedé­ sektől, amelyek a negyvenes és ötvenes éveket lényegükben - ámbár igen külön­ böző módon - meghatározták. Az életkörülmények lassan, de folyamatosan ja ­ vultak, azokra a súlyos válságokra és megrázkódtatásokra, amelyeket a következő és a jelenlegi évtized hozott, senki nem gondolt. A Vígszínházban Várkonyi Zoltán ott folytathatta törekvéseit, ahol a Művész Színházban abbahagyatták vele. Marton Endre lehetőséget kapott, hogy megnézze Nyugat-Európa legfrissebb 74 �színházi szenzációit, s azokból évente egyet hazahozzon. Egyaránt sikere lehetett a „kritikai realista"-ként emlegetett Arthur M illernek és a „dekadens” Tennessee Williamsnak, Sartre filozofikus műveinek és Peter Weiss agitatív látványosság­ színházának. Nem minden jelentős új mű kapott - és főleg nem könnyen színpadot, de Németh László sikersorozata után láthattuk Füst Milán korábban tiltott gyümölcsként emlegetett műveit és - többek között - Illyés „kényes” drá­ máját, a Tisztákat. (A „kényes” minősítést az egykori sajtóból vettem.) 1964-ben különös megrázkódtatást szenvedett el a hazai színházi élet. A ma­ gyar közönség a Vígszínházban láthatott két előadást a világ élvonalából. Fi­ gyelmeztető jelek már korábban voltak, mint a Brecht Színház vendégjátéka vagy B ojan Stupica rendezései, de a nézők és a szakma ekkor döbbent rá, hogy színjátszásunk, színházi életünk lehangolóan elmaradott. Ráadásul a Nem­ zeti Peter Brook zseniális rendezése után is bemutatta a maga szegényes, fan­ táziátlan, végtelenül unalmas Lear király-előadását. Az angol színház vendég­ játékának a hatása azonban olyan erejű volt, hogy valahogy jelezni kellett a felzárkózás szándékát. A legkönnyebb lehetőség erre az volt, hogy a mi szín­ házaink is bőrruhákat varrattak néhány klasszikus előadáshoz. Valamivel később formabontó kísérletek is színpadra kerültek. Noha a Royal Shakespeare Company magyar kritikusai a legtöbbet éppen Brook Lea r-értelmezésével foglal­ koztak és elég nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalmas siker titka nem kis mérték­ ben éppen az elemzés mélységeiben és eredetiségében kereshető, a drámaér­ telmezés szándéka szembekerült a szellemi életben végbemenő sokoldalú válto­ zással. Mivel egyelőre nem akadt - vagy nem kapott lehetőséget - hazai rendező, hogy a színházi játékstílus korszerűsítésével kísérletezzen, előtérbe került a „gondolati színház” , az „intellektuális dráma” igénye. (Ez ugyanis lehetővé tette, hogy az íróra háruljon a felelősség.) Előkészítője és mestere minden bi­ zonnyal Németh László volt, noha az irodalomtörténész távolabbi előzményekre is rámutathat. Ezek közé tartozik Madách Imre nagy műve, Az ember tragédi­ ája, egy olyan alkotás, ami a marxista kritikának különösen sok gondot okozott. Egyfelől szembe kellett néznie Lukács György elmarasztaló véleményével; más­ felől - igaz némi óvatossággal már 1956-ban egyértelműen a mű értékei mellett állt ki a budapesti egyetem tanszékvezető tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója, Sőtér István. Az ellentétes vélemények a Nemzeti Színház 1955-ös Tragédia-bemutatója körül sűrűsödtek össze.Nagyon va­ lószínű, hogy sem ez előtt, sem ez után nem került a Nemzeti színpadára hasonló alapossággal előkészített előadás. A sokrétű szövegelemzéshez a színháztörténeti előzmények teljességigényű felmérése párosult. Az előadás, aminek nyomán az Ádámot játszó Básti Lajos könyvet is írt, színészi teljesíményeivel általános elismerést váltott ki. A polikai vezetés egyes tagjai azonban ellenséges erők ön­ kifejezési lehetőségét látták benne - oly mértékig, hogy a bemutatót Révai József még 1958-ban is az ellenforradalom előkészítő lépésének tekintette. Úgy vélte, akik kiharcolták - Major Tamás, Marton Endre, Gellért Endre - „Madáchba kapaszkodva és Madáchcsal takarózva” léptek fel - „a társadalmi haladás eszméje és világnézete ellen, hogy Madách Imre nagy művének leple alatt tün­ tessenek a hazánkba épülő szocializmus ellen...” Az ember tragédiájának 1964-es újabb bemutatója másfajta vihart kavart: közönség és kritika egyértelműen sikertelennek minősítette. Ebben persze köz­ rejátszott a rendező óvatossága, aki időszerű értelmezés helyett színpadi eredeti­ séggel akarta az előadás érdekességét biztosítani. A nehézségekre egyébként az 75 �is jellemző, hogy még 1984-ben is megjelenhetett egy vaskos munka - András Lászlótól - , amelynek egyetlen mondanivalója, hogy Lukács pesszimizmus­ vádját cáfolja. Végül hadd említsem meg, mert a kritikát egy kicsit alighanem befolyásolta, a Mózes veszprémi bemutatójával nagyjából egy időben Kassán játszották a Tragédiát - mégpedig szlovákul. Az a tény, hogy a Mózest Veszprémben mutatták be, azt valószínűsíti, hogy az átdolgozási megbízást Turián György adta Keresztúry Dezsőnek. Persze az sem lehetetlen, hogy az átdolgozás már a megbízás előtt készen volt - legalábbis K e­ resztúry szándékaiban szerepelt - , de a fővárosi színházaknak nem kellett. A Nemzetinek például azért, mert már készült dramaturgiáján a nagy vihart ka­ varó és igen sikeres Vörösmarty-átdolgozás, a Czillei és a Hunyadiak. Nem vagyok benne biztos, hogy Létay Vera filológus gonddal vetette össze Madách eredeti szövegét Keresztúry átdolgozásával, mégis találóan írja: „Újrateremtette, át­ szerkesztette, megvilágosította Madách bibliai példázatú költeményét" (Élet és Irodalom 1967. november 11.) Árulkodó megállapítás ez, hiszen a Madách-művet egyszerűen költeménynek minősíti. A többi kritika ebben a vonatkozásban óvatosabb, Keresztúry beavatkozását többnyire érvek nélkül dicsérik. Nyitva marad azonban a kérdés, hogy a közösen és egyértelműen kiemelt drámai erő Madáchhoz vezethető-e vissza, avagy azt Keresztúry értelmezése is elősegí­ tette. Érdekes módon senki nem írta le, pedig mindenki tudta, hogy a színház és a közönség olyan típusú drámát kapott Madách művével, amit Németh Lászlótól megszokott már. Középpontjában egy főhős belső küzdelmével, amihez az összes többi szereplő lényegében csak statisztál. „Az egész hatalmas felfedezés a gondolat legújabb honfoglalása a színpadon” - olvassuk Sándor Iván kritiká­ jában (Film, Színház, Muzsika, 1967. november 10.). Az értelmezés feladatával a rendezőknek nem kellett bajlódniuk. Turián - Zay László szerint (Magyar Nemzet, 1966. március 11.) „megilletődött" rendezése a színpadi helyzetek ki­ dolgozására összpontosult; Marton Endre színpadán - Sándor Iván szavaival „úgy hullámoznak egymásba a jelenetek, amint az idő öregszik” . Marton Létay Vera szerint - főleg szemet gyönyörködtető látványosságok megteremté­ sére törekedett. Teljes az egyetértés minden kritikában, hogy az előadás terhét a főszereplők vitték: Veszprémben a szerényebb tehetségű Bitskey Károly, a Nemzetiben Sinkovits Imre. (Létay Vera egyenesen Michelangelo híres szobrá­ hoz hasonlította.) A többi szereplők vagy udvarias dicséretet kaptak, vagy ugyancsak udvarias elmarasztalást. Az egyetlen kivétel Létay Vera véleménye, aki - Sinkovits kivételével - minden színészről lesújtó ítéletet hozott, különö­ sen Máthé Erzsi alakítását marasztalta el. Ismét Létay az, aki a legérzékenyebben visszhangozza a kornak a drámából valóban kihallható nagy kérdéseit: a vezér és a nép, a cél és az eszköz, az erőszak és szabadság, az egyéni boldogság és a közösségi élet összefüggéseiről. Sándor Iván mélyebben érti Madáchot, ő a törvényteremtés-törvényrombolás, az eszmék változásának kérdését emeli ki a kor szellemének megfelelően. „M i vár arra, aki szembenéz sorsával, vállalja hivatását?” - kérdi, s az új igazságok befogadásának nehézségeiről, közösségteremtés gondjáról ír. Létay is észreveszi, hogy itt a nemzeti gondolat születéséről szól a költő, Sándor Iván pedig az egyén tragédiáját abban látja, hogy a vezér kénytelen föláldozni magát népe sza­ badságáért. Minden kritika óvatosan kikerüli, mit értett Madách a „nemzet szabadságán” ? 76 �Noha Sőtér tekintélye és sok tekintetben máig meggyőző érvelése nyomasztó teher lehetett, egy kicsit mégis megdöbbentő, hogy a kritikusok többsége meny­ nyire nem tudott hozzászólni magához a műhöz. Vajda György Mihály összes mondanivalója Madách alkotásáról ennyi: a Mózes „ Madách hitének és a jövő­ be vetett bizalmának a jele: hiszen a nép ,az ígéret földjére jut. D e ugyanez mai, korszerű tanulsága is. Egyben tudatosítja, mennyi küzdelem, fáradozás szükséges ahhoz, hogy az ember eljusson vágyai földjére, mennyi bukás és újabb felemelkedés a sorsa, míg valóban eléri a Kánaánt. S hogy elérje, előbb meg kell tisztulnia. Mély eszmei rokonság v an e pontban Madách és Petőfi között...” (Kritika, 1966. áprilisi száma 50. 1.) Hosszabb írásában nem csupán a veszprémi színház dramaturgiai beavatkozásának elmarasztalása a meglepő, hiszen ezt megelőzően ő is lerója tiszteletköreit az átdolgozó Keresztúry előtt, aki lénye­ gében a dramaturg szerepét is vállalta. Akkor talán föl sem tűnt, csak a mai olvasó látja némi csodálkozással, hogy a „lobogónk: Petőfi” jelszó milyen hoszszú életű volt irodalmi kritikánkban. Ugyanakkor nem lehet elvitatni, hogy az ismétlődésekre, belső ellentmondásokra, fölös túlmagyarázásokra vonatkozó kri­ tikai észrevételei arról tanúskodnak, Vajda György Mihály elemezte a mű színpadi és irodalmi megvalósítását a legnagyobb figyelemmel és fölkészültség­ gel. Ebben a vonatkozásban elmondhatjuk, a mű mesterségbeli részére összpon­ tosító kritikai felfogásnak egyik korai megnyilvánulását üdvözölhetjük írásában. A hatvanas évek kritikusai a személyi kultusz emlékét hordozták idegeikben, így érthetően izgatta őket az, ami számos korabeli vita tárgya volt: a vezető és a vezetettek viszonya. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a drámából azt olvasták ki, csak kényszerrel lehet az új eszméket elfogadtatni, erős és elszánt vezér hős - nélkül a nép csak tévelyeg. Mindenesetre kötelességüknek tartották, hogy Mózes, a „nagy ember” személyes tragédiájában több reményt mutassanak ki, mint amennyit Az ember tragédiája sugall. Hangsúlyozták, hogy a nép - igaz, hivatott vezére, Mózes nélkül, de - el fog jutni az ígéret földjére, pedig a drá­ mában nagyobb súly van azon, hogy a tragikus sorsú főhős nem juthat el oda. Madách a reformkor neveltje, Kölcsey és Vörösmarty koráé, amely - mint közismert - a „Hass, alkoss, gyarapíts” jelszavának megvalósításában látta fő feladatát. Abban, hogy a polgári forradalom pozitív értékkategória - hogy ezt a csúnya, de stílszerű kifejezést használjam - , a marxista kritika mindig egyet­ értett. Annál nagyobb volt a zavar, a tekintetben, mit kezdhet a szocializmus a polgári forradalom alapvető eszményeivel, azokkal, amelyek lényeges elemei Madách minden művének is. Különösen a napi kritikában - tehát a nem szak­ mához szóló értékelésekben - kellett vigyázni a polgári jelző használatával. Noha - és ebben a színházak élen jártak - a hatvanas évek közepén már nem csupán a polgári művészet elsővonalú értékeit, de az „úgynevezett kommerszt” is szabadon árulták nálunk, a polgári gondolkodás még történeti formájában sem részesülhetett tárgyilagos elemzésben. A „polgári, tehát ellenségünk” - sekélyes logikája gyakran igen meggondolatlanul érvényesült. Így szó sem lehetett arról, hogy a kritika azt kezdje feszegetni, miként közvetíti a Mózes-dráma a magyar polgári forradalom üzenetét. Az igazság persze az, hogy ez az üzenet igen áttételesen, rejtett formában je­ lenik csak meg a M ózesben. Ezernyolcszáznegyvenkilenc megrázkódtatása után ugyanis Madách és nemzedéke úgy érezte, a nemzeti függetlenség a legfontosabb kérdés. Az országot irányító külső hatalom számára a polgári forradalom ered- 77 �ményei — a jobbágyfelszabadítás, a nemesi előjogok eltörlése stb. - sokkal ke­ vésbé bizonyultak visszavonhatónak a függetlenségi követeléseknél. Noha - és ezt olyanok, mint Madách jól tudták - Bécs a személyes szabadság korlátozásával a forradalmat akarta elnyomni, a magyarság tudatában a diktatúra különböző formái a nemzet egyetemes büntetéseként jelentek meg. A hadsereg nem magyar vezényleti nyelve, az idegenből hozott hivatalnokok és sok más, egységes magyar üggyé, magyar sérelemmé forrasztották össze a különböző társadalmi törekvések elfojtását. Ide, vezethető vissza, hogy a Mózes-dráma központi gondolata a rab­ ságból szabadulás és az önálló nemzeti lét elnyerésének a kérdése. Az ígéret földje a független Magyarország. Noha Keresztúry átdolgozása elősegítette, hogy Mózes és népe egymásba kapcsolódó küzdelmében a kritika az új eszmék befogadására, új típusú közösség kialakítására helyezze a hangsúlyt, a közönség érzékenyebb ré­ sze észrevette a nemzeti mondanivalót — madáchi megfogamazásban, azaz K öl­ csey és Vörömarty példája nyomán az egyetemes emberi lét kérdéseihez kötve. Létay Vera óvatosan le is szögezte, hogy a Mózes „nem nacionalista” mű. Nyilvánvaló, ez volt az a terület, amitől a kor kritikusai a legjobban féltek. S ha a reformkori-negyvennyolcas hagyományban nehéz volt vállalni a polgári eszményeket, a nacionalista jelző még sötétebb árnyékot vetett, illetve vetett volna, ha valaki e kérdés taglálásába kezd. A magyr irodalomtörténet 1945-1975 című akadémiai kézikönyv I. kötete (Irodalmi élet és irodalomkritika) több helyen is foglalkozik a hatvanas évek kritikai életével. Rámutat az évtized elején hozott párthatározatok jelentőségére és részletesen elemzi az azokban biztosított lehetőségeket. Ugyanakkor a leg­ fontosabb irodalmi vitákat ismertetve rámutat a „korszak alapkérdésére” a ,,kép­ letszerűség” divatjára (413. 1.), valamint arra, hogy a kritika legfőbb gondja a jelentés kibogozása, az állásfoglalás eszmei tisztázása volt. A Mózes ehhez tág teret kínált, amit a kritika meglepően kismértékben használt ki. Teljesen egy­ séges volt, mint láttuk a képlet fölállításában, ami hűen tükrözte a kor legtöb­ bet vitatott kérdéseit, s elsősorban egy új erkölcsi felfogás, közösségi életet szabá­ lyozói törvények - szükségszerűségére mutatott rá. Ugyancsak nyomatékosan hangsúlyozta azt, hogy az ezért folytatot küzdelem személyes áldozatokat köve­ tel. Mózes tragédiáját amiatt fogadta lelkesen, mert azt sugallmazhatta, hogy a „nagy ember” önfeláldozása megválthatja népe sorsát. A nép felelősségéről, a re­ formkorban oly fontosnak tartott munka, tett fontosságáról nem, vagy alig esett szó. Ennek okai közé tartozik a Németh László-i dramaturgia, a főhős belső drámájának túlzott kiemelése. Igen érdekes, hogy maga Németh, aki egyébként Madách művének fölfedezéséről talán tudomást sem vett, részletesen szólt a témában rejlő lehetőségekről Schönberg Mózes és Áron című zenedrámájának meghallgatása ürügyén. „ A drámát maga a szerző írta... A szövegkönyv külső jelépítésében jó ; az első felvonás: Mózes Áron segítségével meghódítja az új, láthatatlan istennek a népét, kivezeti őket a pusztába. A második felvonás az aranyborjú története. Mózes visszatérése, vitája Áronnal, összetöri a kőtáblákat. Harmadik felvonás nem készült él, így inkább Mózes tragédiája, mint Ároné. A belső történet már homályosabb; Mózes az eszme, Áron a kifejezés, Mózes Istenbe kapaszkodik, Áronban több a megértés a nép érzéki kívánságai iránt..." (Utolsó széttekintés, 109. 1.) Ezek az 1965-ben papírra vetett gondolatok nem csupán Németh érdeklődését jelzik a téma iránt, de azt is, hogy el tudott kép­ zelni olyan megoldást, amelyben két ellentétes jellemű, törekvésű főhős küz­ delméből bontakozik ki a dráma. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy ő is 78 �milyen óvatosan kikerüli a nemzeti kérdést, alighanem Schönberg szándékainak megfelelően. A hatvanas évek közepére esik a színikritika első magáratalálási kísérlete. Ez a kísérlet 1968-ban az irodalomkritika általános és nagy port fölvert vitájába torkollott, s majd csak azután, a hetvenes években kapott teret az eredeti esz­ méket maradéktalanul képviselni tudó színikritika, ami aztán szerepet is kapott a színházi élet megmerevedett rendszeréneik föllazításában. Egyelőre a színházi tekintélyek még korlátlanul uralkodnak, a nekik nem tetsző bíráló hangokat erélyesen kiszorították az országos, nagyobb visszhangra számot tartó fórumok­ ról. Ezek a fórumok maguk is tekintélyeket, főleg irodalmi tekintélyeket keres­ tek. Az Elet és Irodalom például a Mózes veszprémi bemutatásának évadja idején a kiváló Shakespeare-kutatót, Kéry Lászlót nyerte meg állandó színikri­ tikusául. Az, hogy a budapesti előadásokról beszámolni köteles műbíráló nem jutott el Veszprémbe, még érthető. Az viszont már meglepő, hogy a Mózesbemutató megemlítését nem tartotta szükségesnek az 1966/67-es évadról adott összefoglalójában. Legalábbis ma meglepő. Akkor a budapesti színházi tekinté­ lyek a vidéki színházaiknak minden sikerét a jelentéktelenségbe tudták még utasítani. E sorok írója egyiküktől még azért is súlyos szemrehányást kapott, mert a Népszabadságban utalni mert rá, hogy Mózest Marton Endre előtt Turián György már megrendezte. „Olyan ez, mintha azt állítanád, Puskás úgy veszi le a labdát, mint valamelyik N B II-es játékos” - magyarázta a Tekintély. Talán ne is említsük, hogy Marton aligha volt Puskás-nagyságrendű rendező még a magyar mezőnyben sem, csak a tekintélyelvű felfogásra összponto­ sítsunk. Kéry László összefoglalója egyébként igen érdekes. Kiemelkedőnek a Nem­ zeti Színház Marat-Sade előadását minősíti, amitől a „mérce egyszeriben ma­ gasra ugrott” . A műsor legfontosabb összetevőjének a világirodalomból bemu­ tatott szerzők tekintélyt parancsoló névsorát tekinti. (Szophoklész, Euripidész, Držics, Shakespeare, Ben Jonson, Marivaux, Turgenyev, Dosztojevszkij, Ibsen, Shaw, Brecht, Babel, Giraudoux, O ’Neill, Sartre, Beckett, Dürrenmatt, Peter Weiss, Hochhuth, Albee, Mrožek nevét említi jogos büszkeséggel.) Ebben az értékelésben érzékelhetően benne van, hogy a kor legnagyobb szellemi izgalmát a világirodalom újrafelfedezése nyújtotta - színházban, folyóirat-irodalomban, könyvkiadásban egyaránt. A „klasszikus” magyar szerzők (Bornemissza Péter, Jókai, Tóth Ede, Bródy, Móricz és Molnár Ferenc) szereplését nem részletezi, csak a Molnár-kérdésnek szentel egy óvatos mondatot. A kilenc új magyar be­ mutatót viszont - ami mellett összevontan a tíz vidékit is megemlíti - előre­ lendülésnek minősíti, noha változatosnak nevezi. Okkal, hiszen névsora a kö­ vetkező: Németh László, Déry Tibor, Tabi László, Gyárfás Miklós, Berkesi András, Csurka István, Galambos Lajos, Müller Péter, Salamon Pál. A szín­ házaknak két hibát ró fel: az előadások kiérleletlenségét, fegyelmezetlenségét és a színészek beszédének, szövegmondásának súlyos fogyatékosságait. Kéry László helyzetképe érzékelteti azt a vákuumot, amiben a Mózes Veszprémben, majd Pesten is színre került. Elfogytak a felfedezhető hazai szerzők és nem születtek jelentős új művek. Nehéz lenne megmondani, milyen arányban játszott szerepet a színházi ren­ dezők elkényelmesedése, a színjátszó stílus és felfogás megújulásának igénye, valamint a kritika túlérzékenysége a drámaértelmezés eszmei mondanivalójával 79 �kapcsolatban, de tény, hosszú ideig lemondtak róla, hogy a magyar drámatör­ ténet nagyjait valóban eredeti fölfogásban vigyék színre. Ebből a szempontból is eszményi volt a Mózes felfedezése, mivel egyrészt az értelmezés felelősségét jórészt Keresztury vállalta magára, másrészt Madách műve gazdag anyagot szállított a gondolati igények kielégítéséhez. Ez az a pont, ahol vissza kellene térnem saját drámaértelmezésemhez, amit nem szívesen tennék. Márcsak azért sem, mert az is magán viseli a hatvanas évek szellemét. Ha képes lennék egy­ kori élményemet elfelejteni, ha teljesen előlről kezdhetném a Mózes kérdéseiről való töprengést, bizonyára sok mindent másként fogalmaznék, más fontossági sorrendeket emelnék ki, más hangsúlyokra fordítanák figyelmet. *Elhangzott Csesztvén a Madách Irodalmi Nap 80 keretében 1986 októberében �M a d á c h és V ik t o r C o n sid e ra n t* A falanszterjelenet forrásainak kérdéséhez Megvallom, némi megilletődéssel ültem az írógéphez, hogy a címben fel­ vetett témát, ha vázlatosan is, kifejtsem. Megilletődöttségem oka: első nyom­ tatásban megjelent Madách-cikkem 1954 decemberében, a Palócföld első év­ folyamának első számában látott napvilágot. Mondanom sem kell: mennyi minden történt velem, körülöttem, itthon és az idegenben, az elmúlt majd 33 év alatt. Egy dolog azonban semmit sem változott: Madách főművének vará­ zsa, az a vágy, hogy - képességeim szerint - egyre mélyebbre ássak a Tra­ gédia Eget és Földet, az egész emberi történelmet átfogó univerzumába. Köztudomású, hogy a Tragédia irodalma könyvtárakra terjed. A szorosan vett forrástanulmányok száma is meghaladja a félszázat. Jelen írásomban csak kettővel foglalkozom: Baranyi Imre tanulmányával: A fiatal Madách gondo­ latvilága (Madách és az Athenaeum) (Irodalomtörténeti Füzetek, 42. sz., 1963.) és Dobossy László A dalék Az ember tragédiája falanszterjelenetének magyarázatához című cikkével (Irodalomtörténet, 1958. 46. évf. 1. sz.: 149-151)Baranyi így vélekedik: „ nincs adatunk arra, hogy Madách az utópistákat közvetlenül ismerte volna, de sokat tudhatott róluk az Athenaeumból közvet­ ve; Saint-Simon, Fourier és Owen filozófiája itt jelentkezik először a hazai köztudatban.” (146. l.) Tanulmányának egyik előbbi részletében (54-55. 1.), Tolnai Vilmos értekezésére hivatkozva („Madách londoni és falanszterjelenetének egyik forrásáról ’, EP h K , 1 9 1 1 : 377-), Baranyi a falanszterjelenet legfőbb eszméit Lukács Móricz Néhány szó a szocializmusról című 1842. dec. 19-én elmondott akadémiai székfoglalójára vezeti vissza. (A beszéd nyomta­ tásban is megjelent az Athenaeumban.) Nos, Lukács a „szocialista” gondolko­ zók között Considerant-ról is megemlékezik. Említett cikkében Dobossy szintén hivatkozik Considerant-ra, Destinée sociale (-Társadalmi sors) című művére, Erdélyi Jánost idézve (Pályák és pál­ mák, 481-482 1.) feltételezi, hogy Madách ismerte ezt az akkoriban nagyon sikeres művet. Ami engem illet, én a feltételezéseknél tovább megyek, biztosra veszem, hogy Madách olvasta a szóban levő könyvet. A 40-es évek végén ennek tár­ gyi bizonyítékát tartottam a kezemben. Jelenleg csak - hogy szokványos jogi formulával éljek - „büntetőjogi felelősségem tudatában” jelenthetem ki, hogy Madách legjobb barátjának, Szontagh Pálnak a könyvtárában megvolt a D es­ tinée sociale 1844-es kiadása ,,az U alakra épült nagyszerű falanszter” rajzá­ val. Ismerve a két férfi szellemi kapcsolatának mélységét és tartósságát (Ma­ * A névnek ez a helyes írása, nem é-vel, mint ahogy a legtöbb helyen - még francia szövegekben is! olvasható; kiejtése tehát „konszidöran” . 8l �dách Lucifer alakját Szontághról mintázta, ő volt a költő első „lektora” , Ma­ dách az ő véleményétől tette függővé, hogy elküldje-e a Tragédia kéziratát Arany Jánosnak, stb.) elképzelhetetlen, hogy Szontagh ne mutatta volna meg a könyvet Madáchnak, sőt nagyon valószínű, hogy alaposan megvitatták an­ nak tartalmát. Hogyan került a könyv a kezembe? A negyvenes évek végén rendszeresen jártam a balassagyarmati Palóc Múzeumba, a nyári szünidő alatt napokat töl­ töttem a könyvek között, amelyek jelentős hányadát Szontagh Pál könyvtára képezte. Az akkori igazgató, Manga János, hogy a néprajzi gyűjteménynek több helyet biztosíthasson, szeretett volna a könyvektől megszabadulni, s meg­ kért, hogy készítsem el a francia művek jegyzékét, azzal a céllal, hogy az anyagot felajánlja a budapesti bölcsész kar francia intézetének. Hogy végül is mi lett a könyvek sorsa, nem tudom. Cikkemet felszólításnak is szánom: aki tud valamit erről az anyagról, kérem, tájékoztassa az illetékeseket. Így talán újra sikerül a kézzel fogható bizonyítékra: Considerant könyvére rábukkanni. Ha abból indulunk ki, hogy Madách olvasta a Destinée sociale-t, s nem csak hallott róla, akkor érdemes a műről és szerzőjéről részletesebben szólni, s ezzel kapcsolatban felvetni az utópista szocialista tanok fogadtatásának kér­ dését Magyarországon. Konkrétabban: érdemes elgondolkoznunk azon, hogy valóban olyan „reakcionárius” , „ultramontán” volt-e Madách, mint ahogy azt még életében egy Erdélyi János vagy egy Pulszky Ferenc állította. Mert Con­ siderant szövegeinek alaposabb ismeretében nem is olyan meglepő, hogy Ma­ dách nem tanúsított túlságos rokonszenvet a falanszteri eszmék és elképzelések iránt. - Végezetül, az elmondottakhoz kapcsolódva, megpróbálom felvázolni saját falanszterértelmezésemet a madáchi koncepció egészének szempontjából, a többi színek viszonylatában. Considerant életműve és működése szorosan kapcsolódik Charles Fourier (1772-1837) személyéhez. Az ő eszméit propagálja és fejleszti tovább. Fourier gazdag posztógyáros fia volt, de vagyonát, gyarmatárukkal folytatott speku­ láció következtében elveszti. Szegény kereskedelmi alkalmazottá süllyed, s tapasztalatai arra késztetik, hogy megbélyegezze a „civilizáció vétkeit” , első­ sorban a kereskedelem rendszerét. Szocialistának vallja magát, de Owennel szemben elveti a vagyonközösség „siralmas dogmáját” , Saint-Simonnal is szem­ ben áll, mert ellenzi az örökösödést és a magántulajdon eltörlését. Mint sok más kortársa, nagy érdeklődést tanúsít a történelmi fejlődés legfőbb szakaszai­ nak kérdése iránt. Szerinte ezek a következők: édenizmus, tehát a paradicso­ mi állapot, a vadság korszaka, patriarchátus, barbárság, civilizáció. Arról ál­ modik, hogy végül az emberiség eljut a „garantizmus” tökéletes harmóniájá­ hoz, amely gyakorlatilag a társadalombiztosítás bonyolult, az élet minden te­ rületére kiható uralmát jelenti. Elismeri a szenvedélyek fontosságát, a szenve­ délyek közé számítva az érzékeket is. Rendszerében 12 ilyen szenvedéllyel számol: ízlés, tapintás, látás, hallás, szaglás, barátság, ambíció, szeretet, „familizmus” , amelyen a családi érzést, a szülői szeretetet érti, a „cabaliste” , más szóval: az intrikálás hajlama, a „lepkeség” , ami Fourier rendszerében a vál82 �tozás iránti vonzalmat jelenti, végezetül: a nyájösztön. Ezeknek az alapszen­ vedélyeknek a kombinációja 810 különféle jellemtípust tesz lehetővé, ennek kétszerese: 1620 az az ideális szám, amely egy „phalange” összetételének megfelel. A phalangeok meghatározott szervezete alkotja a falansztert. Mint az utópista szocialisták általában, Fourier is dedukción alapuló speku­ latív rendszert állít fel. Considerant (1808-1893) még tovább megy ezen az úton. Az 1794-ben alapított híres Ecole Polytechnique-ben, amely a mai napig az egyik legnehezebb és a legelismertebb felsőiskola Franciaországban, ma­ tematikát és fizikát tanul, kapitányi rangot szerez, de a hadseregnél jobban érdeklik a politika és a társadalom tökéletesebb berendezését célzó elméletek. E letét szenteli falanszter eszményének. Fellép a termelés anarchikus volta ellen, leleplezi a kereskedelem visszásságait, ellenzi a szabad versenyt, a centralizmust. A direkt hatalom híve, nem nézi jó szemmel a parlamenti rend­ szert, az általános választójogot, mert úgy véli, a nép nagy többsége még nem érett meg reá. Nagy érdeme, hogy világviszonylatban elsőnek, legalábbis az elsők között hirdeti meg a munkához való jogot. Szintén dicséretére válik, hogy egész életében keresi az elvek és a tettek összhangját. Részt vesz az 1849. július 13-i felkelési kísérletben. Távollétében deportálásra ítélik. Belgiumba, majd Texasba menekül, rövid időre újra Belgiumba költözik. Végül Ameriká­ ban, a Vörös Folyó-partján, falansztert alapít, tegyük hozzá: nem sok siker­ rel. A telep pusztulását az észak-amerikai polgárháború eseményei csak siette­ tik. 1869-ben tér vissza Párizsba, itt hal meg közönybe és feledésbe merülten. Ebből a nagyon vázlatos ismertetésből is sejteni lehet, hogy a vármegyei provincializmus ellen, demokratikus centralizmusért küzdő Madách és Szontagh nem lelkesedhettek túlságosan Considerant eszméiért, már csak azért sem, mert az általános választásokon alapuló liberális, parlamenti demokrácia úgy lebegett szemük előtt, mint a legcsábítóbb eszmény. De a Destinée sociale stílusa és érvelési módszere sem találhatott nagy meg­ értésre Madáchnál, akinek látásmódja lényegében pragmatikus maradt, még akkor is, ha a világmindenség kereteiben, az emberi nem keletkezésének és pusztulásának végpontjai között mutatja be - misztériumjátékokra emlékeztető módon - az emberiség sorsát. Considerant, a matematikai traktátusok módsze­ rét követve, axiómarendszer formájában fejti ki nézeteit. A bökkenő csak az, hogy a matematikai logika tételeinek érvényességét a józan ész számára elér­ hető evidenciák szolgáltatják, és ez korántsem áll Considerant tételeire. Az igazság „biztos” kritériumait a következőképpen fogalmazza meg (a lapszá­ mozás az 1979-es legújabb kiadásra vonatkozik): „M inden eszme, amelyről az embernek világos felfogása van, akkor igaz, ha intellektuális szférájával kon­ centrikus” (9. l.); „A z érzelmeknek és érzéseknek hasonlóképp’ koncentriku­ saknak kell lenniök az affektív és szenzitív szférával” (10. l.). Ugyanezen a lapon már szinte a Korán könyvégető fanatikusaira emlékeztet, amikor kije­ lenti: „H a mindezt lefektettük, elfogadtuk és megértettük, anélkül is meg­ tudjuk ítélni a dolgokat, hogy ahhoz a két- vagy háromszázezer könyvhöz folyamodnánk, amelyet a pedánsok, a szofisták és mindenféle filozófusok egy­ másra halmoztak.” (10. 1.) Mindezek után nem meglepő, hogy a szerző az em­ beriséget két csoportja osztja: azokra, akik megértik, s azokra, akik nem értik meg az általa kifejtett „tudományos” igazságokat: „azzal fejezem be, hogy ar­ ra kérem az értelemmel és szívvel rendelkező egyéneket, hogy tanuljanak; a többiek - jobb, ha hallgatnak". (34. 1.) Ez a summás kijelentés annál is viszszásabban hat, hogy kilenc oldallal előbb Considerant abszolút tudással ke- 83 �csegtette olvasóit, „amely az embernek nemcsak, a jelen, de a jövő és a múlt ismeretét is biztosítja", olyan tudással, amely egyenlő „a lélek halhatatlan­ ságának, az életet megelőző és követő vándorlásoknak racionális teóriájával”. (25. l.) Néhány idézettel, amelyeket bevallom, célzatosan választottam ki, nem volt szándékomban, hogy Considerant könyvét a maga bonyolultságában jellemez­ zem. Nagyon érdékes és elgondolkoztató megfigyelésekre jut például a társa­ dalmi rendszerek és az építészet kapcsolatáról (36-38. 1.). Ennek a párhuza­ mos fejlődésnek eljövendő állomása a falanszter, „rcnd-Tornyával” , amely egyszerre irányító központ, obszervatórium, éjjeli őrhely, amelyben harangjá­ ték működik, s ormán zászló lebeg. De minden valószínűség szerint Madách­ nak ez a részlet sem nyújthatott teljes kielégülést, hisz’ éles támadást tartal­ maz V ictor Hugo ellen, pusztán azért, mert a költő borúlátó volt az építészet jövőjét illetően. Tény, hogy magáinak a falanszternek a nevét és az U alakú épületet leszá­ mítva, Madách nem sokat merített Considerant művéből, ráadásul ezekkel az elemekkel egyéb olvasmányai során is találkozhatott. Ez a hiány szerintem az­ zal magyarázható, hogy a költő teljesen idegennek érezte a francia utópista nézeteit. A Tragédiában kialakult ábrázolásmódjához híven, a szimbolikus sű­ rítés módszerével élve, a falansztert a londoni szín kapitalizmusát követő rendszer jelképeként kezelte, olyan elemekkel gazdagítva, amelyek sem Fouriernél, sem Considerant-nál nem szerepelnek. Nem elképzelhetetlen viszont, hogy a történelmi jelenetek színpadképeire valamiképpen hatott Considerant em­ lített elmélete az építészet és a társadalmi berendezkedés kapcsolatáról. Az sem lehetetlen, hogy Considerant egyik megjegyzése szerepet játszott az egyip­ tomi szín megalkotásában. A francia szerző, a falanszter leírása után, így fordul a művészekhez: „mondjátok meg (őszintén), hogy mindez nem felel-e meg jobban képzeleteteknek és szíveteknek, mint az egyiptomi piramis, ame­ lyet egy hagymával táplált nép épített, hátát meggörnyesztve a kövek alatt...?” A X II. szín egyéb forrásairól sok értékes adatot tartalmaz Baranyi tanul­ mánya (53-61. l.). Dobossy László megemlíti, hogy nagy emberek lealacso­ nyító szerepben való bemutatása régi motívum, már Lukiánusznál fellelhető, a Pantagruel X X X . fejezetében Rabelais is ezt a hagyományt követi, amikor Nagy Sándorral ócska cipőket javíttat, Xerxest mustárkereskedőnek, Romolust sóárusnak, Achilést koszvakarónak, Kleopátrát hagymáskofának ábrázolja, igaz - az alvilágban... A források kérdésénél természetesen fontosabb a falanszterjelenet mondani­ valójának vizsgálata. Ezzel kapcsolatban szembe kell néznünk azzal a váddal, amely szerint Madách költeménye lényegében haladásellenes iromány. A Madách-ellenes krónikák egyik legfőbb célpontja a falanszterjelenet, mert ebben a Tragédia bírálói a szocializmus megcsúfolását látják. A másik, az előbbivel kapcsolatos, de a mű egészére vonatkozó vád : a pesszimizmus vád­ ja. E szerint az emberiség történelmének madáchi szemlélete lerombolja a ha­ ladásba vetett hitet, valódi fejlődés helyett kiábrándító „taposómalmot” áb­ rázol, amelyet a végső isteni biztatás nem tud ellensúlyozni. „Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! (4113. sor), kiált fel Ádám. De a Madách 84 �által ábrázolt véget: az emberiség végső pusztulását objektíve nem lehet el­ feledni. Ebből a szempontból irodalomtörténetében találóan nevezi Farkas Gyula Madáchot olyan papnak, „aki hitetlenül mutatja fel az oltáriszentséget". Vizsgáljuk meg először a szocializmus megcsúfolásának a vádját. Akárhogy is forgatjuk, ez a vád lényegében történelemellenes felfogást takar. Madách a szocializmust nem ismerhette, nem találkozhatott egyetlen megvalósulási for­ májával vagy kísérletével sem. Amit ismert, az néhány utópista elgondolás volt. Egyesek (Erdélyi, Pulszky) feltétlen lelkesedéssel, mások, mint Madách, fenntartással fogadták ezeket az utópista eszméket. Ügy érzem, Considerant szövegének ismeretében Madách álláspontját nem lehet elítélni. Elég itt arra gondolnunk, hogy a szocializmus marxi elmélete is az utópisták bírálatából született. Egyesek, közhasznú formulával élve, azt mondhatnák, hogy amíg Marx „balról” , Madách „jobbról” támadta az utópistákat. Ez a megjegyzés szintén történelmietlen, „jobb” és „bal” fogalmának metafizikus általánosítá­ sát feltételezi. Mert nyilvánvaló, hogy Madách csak saját társadalmi-történelmi-földrajzi helyzetéből kiindulva foglalhatott állást a fejlődés nagy kérdé­ seiben. Az a sokat emlegetett tény, hogy a párizsi színt nem követi kiábrán­ dulás, ami világosan jelzi azt a felismerést, hogy a polgári forradalmi átala­ kulás Madách idejében (még félszázaddal később is!) aktuális volt Magyarországon, vagy a londoni szín (amely a korabeli magyar valósághoz viszonyít­ va. iövőbeli jelenetnek számít, s elsősorban könyv- és újságcikkélményeken ala­ pult). ahol Madách-Ádám eljut a liberalizmus ellentmondásainak felismerésé­ ig is (3077-3081: „Kutyáknak harca ez egy konc felett” ) ; ez a két mozzanat önmagában is elegendő ahhoz, hogy Madách neve mellől mindörökre eltűn­ tessük a „reakcionárius” jelzőt. Ha tehát a falanszterben nem egy konkrét szocializmusról van szó, hanem az emberi fejlődés egyik olyan lehetőségéről, amely a múlt század ötvenes éveinek a végén elképzelhető volt az európai társadalmakban, akkor úgy kell feltennünk a kérdést: feltalálhatók-e a mai világban a falanszteri elferdülés jelei, vagy legalábbis csírái? Ha igen, ez nyilvánvalóan Madách éleslátását bizonyítja. Nem prófétai jövendöléseit, mert ilyenben nem hiszek s olvasóimat sem kívánom eme hit süppedékes talajára csábítani - de kivételes extrapolá­ ciós képességét. Melyek ezek az elferdülések? Csak puszta felsorolásként, leltárszerűen : a kozmopolitizmus (a hon fogalmának eltűnése: 3140-3152), a pozitivizmus túlságbavitele, a túlzó specializálódás (3198-3224), az „ökológiai” veszély: a növény és állatvilág egyes fajainak a kipusztulása s ezzel kapcsolatban szem­ ellenzős utilitarizmus (3225-3281), a gép egyeduralma, a képességtesztek me­ chanikus alkalmazása, amely az egyént csak puszta számmá silányítja (34563 538). Jean Rousselot, a Tragédia egyik átültetője (a „fordító” szó nem sza­ batos, mert Rousselot nem tud magyarul, Gara László nyersfordítása alapján dolgozott, szinte minden sorért külön párharcot folytatva), a költeményhez fűzött bevezetőjében (Corvina, Budapest, 1966. 11. 1.) úgy véli, hogy a falansz­ terjelenet a „sci-fi” , a tudományos-fantasztikus irodalom nyomasztó világát idézi, én úgy mondanám - nem ellentétként, hanem kiegészítésül - , hogy a technokrácia túlkapásait. Ami a pesszimizmus vádját illeti, Madách esetében helyesebb a történetiség mélyen átérzett élményén alapuló realizmusról beszélni. - Minden utópista el85 �Vue perspective d'un phalanstè re gondolás történelmietlen, mert a jövőbe vetített paradicsomot (vagy poklot) örökkévalónak képzeli, valami végső állomásnak, s ezzel elvágja a történelem fonalát. Ráadásul alapvető ellentmondásba bonyolódik, mert a fejlődésből ki­ iktatja a konfliktusokat, és ugye, a konfliktusnélküliség magával a halállal egyértelmű. De mivel egy utópia sem mondja ki nyíltan, hogy megvalósulása a halált implikálja, óhatatlanul magában hordja a megtévesztés ódiumát. Madách nem tudja a fejlődést konfliktusok nélkül elképzelni, az eszméket eszközökként ábrázolja, amelyekből, ha túlélik korukat, „őrület és béklyó” válik. Madách szavaival élve, minden koreszmében felfedezhető az a „gyön­ ge” , amely végülis pusztulását eredményezi, s újabb eszmények, újabb történel­ mi célkitűzések megfogalmazását teszi szükségessé. A színek, a párizsi jelene­ tet leszámítva, ezt a kiábrándulást és fordulatot ábrázolják az új eszmék, az új célok felé. De Madách realizmusa a történelmi szintnél is mélyebbre hatol, egészen a lét fogalmáig, tehát ontológiai természetű. A költő ráébred arra a tudomá­ nyosan megcáfolhatatlan tényre, hogy minden keletkezés szükségszerű végső következménye a pusztulás. Ha Paul Valéry az elsők között fogalmazta meg, népszerűsítette azt a gondolatot, hogy a civilizációk halandók, Madách - jó hetven évvel előtte - arra a következtetésre jutott, hogy maga az emberi nem is halandó. A halál elfogadása az egyén életében a felnőttéválás elengedhetetlen felté­ tele. Az emberiség is csak akkor válhat felnőtté, ha elfogadja ezt a kikerül­ hetetlen, kérlelhetetlen valóságot. Madách műve, a világirodalomban szinte egyedülálló módon, segít ebben a felnőtté válásban, amikor mindenféle részillúziós elképzeléssel szemben azt tanítja, hogy: „A z ember célja a küzdés, maga." (3699) Persze, ezt a gondolatot nagyon nehéz elviselni. Ezért van ott a mű végén az isteni biztatás. Mert, hogy vállalni tudja a küzdelmet, legtöbb embernek szüksége van vagy egy túlvilági, vagy egy evilági paradicsom ópiumára. Párizs, 1987. július 24-25. N Y É K I L A JO S 86 �87 �műterem MEZEI OTTÓ A Janus-arcú Kosztka Tivadar „H ol a szem szemével farkasszemet nézni? / ki meri meglátni, ki meri idézni / az igazi arcát?” - kérdezte Babits 1923-ban Petőfi szellemét idéző versében. Ugyanezt a patetikusan hangzó kérdést feltehetjük Csontváryra vonatkoztatva is, akinek életműve - Petőfiéhez hasonlóan, ha meg­ késve is - immár a magyar alkotó szellem legjava produktumai közt fog­ lal helyet. D e hát ismerjük-e őt egészen? V an -e elégséges tudásunk ar­ ról, hogy milyen szálakkal kötődött személy szerint és munkássága ré­ vén korához, élete és munkássága meghatározó éveihez, a X IX . század má­ sodik feléhez? Milyen szálak fűzték nemzete szellemi létéhez, amelynek ügyét kívánta szolgálni - ha gyakran úgy tűnik, hogy megszállottan, naiv és groteszk módon is - , hol emberként, szabad polgárként, hol művész­ ként, külön-külön, hol citoyenként és egyszersmind festőként? Van számos művésze a kornak, akinek élete nyitott könyv: munkásságuk megméretésében a tárgyszerű adatok, személyiségük mibenléte, lelki­ szellemi terrénuma és e szféra működése vajmi kevés szerepet játszik, csekély intellektuális izgalmat tartogat. Csontváry - amint az utóbbi év­ tizedben körötte fellángoló érdeklődés mutatja - nem ezek közé tartozik. Rászolgált erre a megélénkült érdeklődésre mindenképpen. Festészete, egyes képei külön-külön és együttesen, keletkezésük (feltételezett, de általá­ nosan elfogadott) időrendjét tekintve, a természeti motívumon túlmuta­ tó mögöttes jelentések, titkos értelmek forrásai, s a motívum átéltségében újjászülető lélek, a motívum sajátos eszméjét elgondoló szellem egyre feljebb szárnyaló útjáról tanúskodnak. „Tágra nyílt szemmel jöttem a vi­ lágra, figyelő és emlékezőtehetséggel lettem megáldva” - írta csecsemő önmagáról idős korában, s ez a tágra nyílt szem, ez a figyelő és em­ lékezőtehetséggel megáldott szellem miközben a külvilág jelenségeit re­ gisztrálta, fontosnak tartott, csupán kiállításkatalógusaiban és feljegyzé­ seiben datált képeivel céltudatosan arra törekedett, hogy egy egyre feljebb hatoló - mondhatjuk azt, hogy az égbe rontó? - szellemi építmény ki­ bontakozásáról adjon számot. Ennek más módjait és eszközeit válasz­ totta, mint - nem egy szűk határú naptári időben, hanem emberi lét­ állapotban gondolkodva - igazi szellemi társai, a régi kínai festészet, az „írástudó piktúra” jelesei, akik korabeli leírásokból következtethetően a tág horizontú lélek és szellem vizuális megnyilatkozásához, gerjesztőként, a belső szabadság megteremtésének hasonló módszereivel éltek. 88 �Csontváry azonban - hangsúlyozzuk újra - a X IX . század második felének volt a gyermeke és neveltje. A szellemi miliő, amelyben élt, elve­ zethette őt az önmegvalósítással a nemzet sorsát is befolyásolni kívánó alkotásmód eredeti forrásaihoz, ára a kor nem bizonyult alkalmasnak festé­ szete értékeinek felismerésére és méltánylására. Igaz azonban az is, hogy maga Csontváry sem tűnt ki tehetsége kamatoztatásának, karrierje meg­ alapozásának a kor megkívánta simulékonyabb módozataival. Hamarosan fel is hagyott eredeti szándékával: lemondott (lemondani kényszerült) az önmegvalósítás látványos, közszerepléssel egybekötött lehetőségéről, a képviselőséghez fűződő terveiről (talán erre emlékezve ajánlotta A vissza­ tekintő N ap T rauban című képét 1902-es keltezéssel az Országgyűlésnek). Ehelyett, dimenzióváltással, ám eredeti szándékát - feljegyzéseiből kö­ vetkeztethetően - folytonosan élesztgetve magában, az önmegvalósítás, az önkiteljesítés magányos, de nem kevésbé kockázatos belső útját válasz­ totta. Évekre cl is tűnik nyomtalanul (legalábbis hiteles dokumentumok híján ez ideig nem rekonstruálhatóan) a világ szeme elől. Ennek az immár végleges pálfordulásnak a színhelye a kis nógrádi falu, a Losonctól néhány kilométerre fekvő Gács község, ahol Kosztka Tivadar 1884 decemberében személyjogú, az első években szerényen berendezett patikát nyitott. (Művésznévként tudvalevően a Csontváry, egy fővárosi gyógyszerészeti lapban a Csontosy, illetve Csontossy, a losonci és a balas­ sagyarmati újságokban a Kosztka T ivadar nevet használta, de nevezte magát Tivadar festőnek is, jogászhallgatóként az egyetemi almanach Kosztka M ihály néven tartja nyilván). Csontváry polgári státusát, gyógy­ szerészi tevékenységét festészete mérlegelésénél egy könnyed mozdulattal akár figyelmen kívül is hagyhatnánk, ha a ténylegesen Gácson töltött hét évre vonatkozó hivatalos források nem nyújtanának támpontot és a to­ vábbi kutatás során kikristályosodó magyarázatot későbbi önmegvalósítása megértéséhez. E z alatt a hét év alatt megjelent nagyjából két tucat írása ugyanis az 1867 utáni vezető magyar értelmiség öntudatos tagjának tün­ teti fel Csontváryt. E gy olyan vidékre szakadt polgárnak, aki - távolabb­ ról a képviselőségre aspirálva - feltűnést és zavart keltve, sőt polgári egzisztenciáját kockáztatva az országos politika reformista elgondolásainak próbált gyakorlatilag érvényt szerezni. „ A magyar polgári értelmiség e felső rétege nem volt jobb, s nem volt rosszabb - írja erről az időszakról Ném eth G . B éla - a létharc és kiválasz­ tódás kettős tételének átformálásában nyugati társainál. K ét tény súlyos­ bította azonban helyzetét az utóbbiakhoz képest: a veszélyeztetettség reális kisnemzeti tudata az orosz és német hatalom ellenében és az Ausztriától átvállalt szerep 1867-ben. A nemzethalál képzete most a nemzetek lét harca jegyében merült újra fel. H a ez korábban, a reformkorban az osztrák ház gyarmatosító törekvései ellenében mozgósító erő lehetett - az új D u na-völg yi s európai helyzetben, a késő liberalizm us korszakában a lét­ harc jegyében, ez a támadó nacionalizmus jogosítványszerzője lett” . Elég e tekintetben G rü nw ald Bélának a Közigazgatásunk és a magyar nem­ zetiség (1874) és a F e lv id ék (1878) című munkáira hivatkoznunk, hogy Kosztkának a gácsi magyar nyelvű leányiskola és óvoda felállítása érdeké­ ben kifejtett újságírói buzgólkodásának eszmei hátterét világosan megért­ hessük. A magyarság „vezérnemzeti” szerepét, a családot mint a nemzeti 89 �közösség alapegységét, a magyar nyelvhez és a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódást az ekkor még politikai babérokra pályázó Kosztka T ivad ar - éppen úgy, mint az idevágó elmélet egyik ismert megfogal­ mazója, Imre Sándor - a csalóka fényű nemzeti felemelkedés érzelmi és szellemi kihatású alapjának tekintette. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódása a korabeli történelmi té­ májú munkák, tanulmányok alapján még olyan képeinél is számba vehető, mint a Jajcéban festettek, vagy a Selmecbánya, egy 1940 körül készült amatőr fénykép, a X II. században épült, ma is monumentális megjelenésű szepesi vár kőfalán egy helyütt az alábbi bevésést mutatja: „K osztka Tivadar 1880” .) Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének egy másik ága a Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesület megalakulásához kapcso­ lódik. Ennek előkészítéseként, mint az alakítóbizottság tagja, néhány tanulmánynak is beillő cikket jelentetett meg a Losonc és Vidéke című lap­ ban. E nemzetgazdasági témájú cikkek hátterében ugyanaz a csalóka táv­ latokat nyitó fejlődésben való hit húzódik meg, amely — az egész X IX . századra jellemzően - a kiegyezés utáni vezető értelmiség ideológiáját és a hazai sajtót jó ideig áthatotta. Gondolatainak egyik ihletője az Adam Smith ellenében mélyen humánus eszméket valló, de a szerves fejlődésre alapozó közgazdasági rendszerével csődöt mondó Henry C. Carey, akinek a „helyi központok rendszerére” vonatkozó eszmefuttatásai Kosztka írá­ saiban világosan felismerhetők. Reformjavaslataiban a gazdasági-társadal­ mi elmaradottság felszámolásának gyakorlati, Losonc környékére alkalmazott szándéka vezeti. Mezőgazdaságunk ’s a hazai ipar című cikkében az alábbi konkrét elgondolás olvasható: „ Minden város mint vidéki központ saját érdekében gyarmatosítson éspedig hatáskörén belül; teszem azt, Losonc piaca megkívánja, hogy úgy a gácsi fazekas, mint a panyidaróci gazda, vagy a szilajabb természetű buda-lehotai honfitársunk művelőd­ jék, s vagyonosodjék: mindannyian képesíttessenek, a munkára szoktattassanak a modernebb igényeknek megfelelőleg, s mint ilyenek a hazai ipar és kereskedelemnek biztosabb és állandóbb fogyasztóiként jelenhessenek meg a város piacán." A pontos helyi ismeretekre valló és a nép nyomorán, gazdasági, kul­ turális elmaradottságán a civilizáció eszközeivel enyhíteni akaró leírá­ sokból egy egész csokorravaló szedhető össze Kosztka nemzetgazdasági és gyógyszerészeti témájú írásaiból. Nem egy fellegekben járó teoretikus, hanem egy nagyon is gyakorlatiasan és mélyen humánusan gondolkodó értelmiségi polgár észjárására vallanak ezek az eszme és a megvalósulás közti űrt a jelen helyzeten való felháborodás és a jövőbe tekintő sürgetés hangjával áthidaló írások. A konkrét állapotokból következő javaslatokat eszmei szinten „ a történelem szabad alakíthatóságába” vetett hit és „az államiság eszméjébe vetett remény” éltette. Kosztka egyedül állt a po­ rondon, Gács aprócska szigetén, gondolkodásával azonos hullámhosszú hatósági támasz, operatív szerv híján. Mi sem jellemzőbb a szakmai közgondolkodásra, hogy „ a szegény lakosság gyógyszerellátásának kérdésé­ vel” , amelyet Kosztka 1886-ban úgy gondolt megoldani, hogy a „kevésbé vagyonosok és a szűkölködők az állam költségén gyógykezeltessenek” , a Gyógyszerészi Közlöny évekkel később, 1889-ben foglalkozik, elutasító 90 �gesztussal, „kiterjedtebb állami intézkedéstől” , s nem „az árszabvány té­ teleinek leszállításától” várva az üdvözítő megoldást. Más alkalommal egy olyan javaslattal fordul a Felvidéki Közművelődési Egyesület gazdasági szakosztályához, amelynek keresztülvitele szerencsés esetben jelentékeny összeget biztosíthatott volna a vidék lakóinak. Ha ugyanis - miként írja - Losonchoz mint közigazgatási központhoz 1 50-200 község tartozik, mibe kerül a városnak minden egyes hozzátartozó köz­ ség részére évenként legalább tíz bármilyen nemes gyümölcsfát ajándé­ kozni? ,,T íz év m úlva - folytatja, pontosan regisztrálva az ebből szár­ mazó anyagi előnyt - egy-egy községnek lesz 100, nem bánom, szilvafája, ez nemzetközi cikk, m indenkor értékesíthető is, már most tíz év m úlva egy-egy fának öt frt-ig becsült é v i terméséből nyertünk k b. 1 oo ezer frt árut a nemzetközi piac számára. Így ebben és ehhez hasonló irányban, az anyagi és szellemi erőnek túl nem feszítésével vélem én a vid ék meg­ reformálását, tehát a mezőgazda helyzetének em elésével s ezzel a hazai iparnak és kereskedelem nek állandó és biztos fogyasztó közönségnek ne­ velésével.” Kosztka e javaslata - akárcsak a többi nem volt különc gesztus, hiszen a gyümölcstermesztés széles körű meghonosítására ebben az időben (akárcsak napjainkban ismét) érdemes kísérletek folytak. O r­ szágosan népszerűsítette a sajtó, s bizonnyal volt tudomása Kosztkának a nyolcvanas években fellendülő pomológiai irodalomról is, G yü rki Antal, M olnár István írásairól és munkáiról. (Közbevetőleg: testvére, K ostka [!] László az alföldi szőlészet, a gazdaságos szőlőművelés neves alakja volt. Szőlészettel a kilencvenes évek közepén, a Kecskemét melletti Izsákra költözésekor kezdett foglalkozni. Előtte évekig bérelte a gácsi patikát, s emellett az Országos Madártani Központ „rendes megfigyelője” volt. Jelentéseit rendszeresen közölte az A quila, a Madártani Intézet folyóira­ ta. s jelentései révén került kapcsolatba H erm an Ottóval és L en d l A d o lf­ fal, az Á llat- és Növénykert későbbi igazgatójával. N yilvánvaló, hogy Kosztka m adártanilag pontosan azonosítható korai [és későbbi] madár­ ábrázolásai öccsének ezzel az ornitológiai, tudományosan is megbecsült kedvtelésével állnak összefüggésben.) A Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesülettel 1891-ben szakítja meg a kapcsolatot Kosztka, a gácsi kastély tulajdonosával, a nógrádi főispán özvegyével, gróf Forgách Antalnéval folytatott rosszízű pereskedés végső aktusaként, amely a közszerepeléshez fűzött becsvágya feladására bírta rá. Ezzel a perrel, amelyben csak a Kosztka eszmei szándékát pontosan átlátó és megértő ítélkező dönthetett volna az ő javára, s nem a hivatalos fó­ rum, le is zárhatnánk eszmefuttatásunkat, tetszetős találgatásokra bízva Kosztka másik arculatának, a belső arcnak, a bennünket igazában fog­ lalkoztató szelleminek és az abból kikristályosodó művészinek a kibonta­ kozását. E gy több helyütt, a nógrádi sajtóban és az országos gyógysze­ részi lapban publikált adat azonban segítségünkre siet, mielőtt szertefoszló légvárak építésébe kezdenénk. Eszerint az adat szerint 18 9 1. feb­ ruár idusával kezdődően Kosztka T ivadar gácsi patikáját bérbe adta egy Arad megyei gyógyszerésznek, egy bizonyos Hackenberger Lászlónak, akivel - tegyük hozzá nyomban - fővárosi jogászkodása éveiben, 1877 és 79 között kerülhetett kapcsolatba. Jogi tanulmányait az egyetemi al­ manach szerint jóval később, 1894/95-ben fejezte be, ekkor visszavette a 91 �patikát saját kezelésbe, ezt követően pedig, az állami anyakönyvvezetés elrendelésekor a belügyminiszter a gácsi körzet anyakönyvvezető-helyettesévé nevezte ki. (A korabeli gácsi anyakönyvek máig őrzik jellegzetes keze vonását és aláírását.) Hackenberger László neve talán csak a kor ezoterikus (okkult) moz­ galmait feldolgozó számára mondana valamit. A gácsi patika bérleté­ nek felmondása után eltűnik a szemünk elől, az első világháború alatt ismét a Felvidéken, Pozsony megyében gyógyszerészkedik, a háború után a fővárosban és Rákosligeten él. Rákosligeten a bibliai János Jelenések könyvében szereplő „új Jeruzsálem ” megteremtésén lelkileg munkálkodó közösség, a romlatlan krisztusi tanokat és egyszerű életmódot követő „új sálemisták” vezető egyénisége és A z Ige című lap szerkesztője, H orti E d e 1923-ban kiadja Hackenberger teozofikus beállítottságú brosúráját, amely­ nek az istenséggel való egyesülést, „kozmikus szemléletet” valló szerző Az iskola vallása - misztikus világszemlélet címet adta. Arról is van tu­ domásunk, hogy ugyanez a Hackenberger élete utolsó éveiben (meghalt 1941-ben, 81 évesen Rákosligeten) gyakran megfordult az indiológus Z ajti Ferenc Aréna úti műtermében, aki a tízes években egy győri rajz­ tanár-festővel, Békéssy L eó val Csontváry tanítványa volt. (Az Aréna, ma: Dózsa György úti ház előcsarnokában a M agas-Tátra színes kerám iala­ pokból kirakott nagyméretű képe ma is látható.) Kosztka feljegyzései közt meg is maradt az iskola oktatási terve, Csontváry valójában - az M T A Művészettörténeti Kutatócsoportjának adattárában található kézirat sze­ rint - taníványait képeinek a szokásosnál mélyebb átélése révén maga­ sabb lelki-szellemi szférába igyekezett emelni, s ezáltal a T eremtővel való misztikus egyesülés állapotát felkelteni bennük. Kosztka ilyen irányú ezoterikus vonzódásának - mint ismeretes - a Zarándoklás legszembe­ tűnőbb tanúbizonysága. D e még olyan festménye is, mint a Panaszfal be­ járatánál Jeruzsálemben, egy ugyancsak sálemista (pszeudo) misztikus, a X IX . század közepén működő osztrák J akob Lorber egyik bibliai témájú kötetével hozható összefüggésbe. J akob Lorber János nagy evangéliuma című tízkötetes munkáját, voltaképpen a János-evangéliumhoz fűzött magyarázatait viszont ugyancsak - a sálemista - Horti E de fordította magyarra és adta ki Rákosligeten a húszas években. Az újabb kutatások nyomán arra is fény derült, hogy ennek az „új Je ­ ruzsálem” megteremtésén munkálkodó közösségnek Magyarországon is volt egy illusztris képviselője a X IX . század közepén, Szapáry János gróf, aki a halála évében (1868) megjelent kötetkéjében e szekta (ő használja ezt a kifejezést) papjának, sőt főpapjának nevezi magát. Szapáry Ferenc valójában különleges képességű, diploma nélküli, delejezéssel gyógyító orvos volt, a már korában sokat támadt német Mesmer követője, akinek tanait - egy század végi pszichoterápiai kézikönyv (szerzőpáros: Ranscbburg Pál és D écsi K ároly, 1900) megállapítása szerint - a hanggal (igével), beszéddel való gyógyítás irányába fejlesztette tovább eredeti módon. A z 1840-cs években Drezdában iskolát is tartott fenn, amelynek többek közt a Berzsenyi költészetéből ismert M ajláth János gróf is tagja volt. E gy má­ sik tanítványa egy tízéves gyermeken sikerrel alkalmazott gyógyítási mód­ szeréről számolt be külön kis kötetben (Bajkay Endre, 1852.) 92 �A különleges képességű és érzékenységű Szapáry gróf alakja élesen el­ válik mindazokétól, akik kivételes pszichikai erejüket mindössze látvá­ nyos szellemi kalandokra fecsérelték. Szapáry Párizsban kiadott köte­ tében (M a g n étis me et magnétothérapie, 1854. II. kiadás) hosszasan el­ mélkedik arról, hogy ez a különleges képesség és érzékenység - megfe­ lelő óvatossággal - a szellemi önnevelés szolgálatába állítható, amelynek révén korábban ismeretlen képességek fejleszthetők ki, amint arra a rég­ múltban, a keleti népek körében - akik közé a hunokat is sorolja - szá­ mos példa volt. Ismerteti a brahmanizmusban elterjedt szokásokat is, azo­ kat az aszketikus gyakorlatokat, amelyek révén a hívő „az igazi és tiszta megismerés legfelső fokáig” - emelkedhetett. „Tehát - teszi hozzá, levonva eszmefuttatásai végkövetkeztetését - a mágnesesség (Szapáry szóhaszná­ lata szerint: életmágnesesség, vagyis a szellemi erő különlegesen magas fokú birtoklása) minden időben (!) létezett, csupán mindig más és más formában gyakorolták a bölcsek és a legfelső Lény (akit Szapáry a fizikai és egyszersmind a szellemi képében megmutatkozó N appal, az „ősfénynyel” azonosított) legbensőségesebb im ádói.” H a most a feledés homályából kivezetett, életre gerjesztett Szapáry gróf mellé felsorakoztatjuk mindazokat a megszállott kutatókat, hivatástudat­ tól fűtött tudósokat, akik az elmúlt évszázadban, a magyarság őstörténeté­ nek - meggyőződésük szerint - kibogozható szálait bontogatták, eredeti hazájára, vándorlása lokalizálható útjára, szokásaira és vallására meg­ kíséreltek fényt deríteni, kiviláglik, hogy a Janus-arcú Kosztka Tivadar mennyire nem állt egyedül a kor szellemi képét formáló kitűnőségek galé­ riájában. Ezek a kutatók és tudósok ugyanis, mint a magyarság roko­ nait a kínai határ közelébe helyező K őrösi Csoma Sándor, vagy a pogány magyarok vallását - elfogadhatóan vagy vitathatóan, más kérdés a buddhizmusból eredeztető K állay Ferenc (munkája megjelent 1861-ben), vagy távolabbról az 1900-ban megjelent buddhista káté szerzője, Hollósy József, Hollósy Simon testvére, olyan művelődéstörténeti összefüggésekre hívják fel a figyelmet, amelyek fényében a magyarságtudattól fűtött Csontváry Kosztka Tivadar tudatszabályozó praxisa nemcsak általában a ko­ rában, hanem a nemzet múltjában és egyszersmind akkori jelenében gyöke­ rezettnek tűnik. Egy-egy feljegyzése megközelítő képet ad erről az öntudat-szabályozó praxisról, amelynek - egy megjegyzése szerint - még a „világító színek” felfedezését is köszönhette. Idézem a két legfontosabbnak tűnő szöveg­ részt: „ M eztelenül jártam-keltem a világban, s m indenre alaposabban figyeltem , még a saját énemet is ellenőrzés alá vettem. Először is eltá­ volítottam minden szükségtelen, hiábavaló terhet. Kikapcsoltam a szellemi világokból is mindent, amit láttam és olvastam, csupán a kinyilatkozta­ tásra támaszkodtam. Szívemet, agyamat, gyomromat túl nem terheltem soha, d e aszkéta életet sem éltem, figyeltem a hatásokra és szívem tulajdon­ ságaira. Tehát amire szükségem nem volt, az után nem vágytam többet soha sem. Ezzel eljutottam az önismerethez, az anyagi és szellemi világ különbözetéhez.” A másik szövegrészben még inkább beavat bennünket az alkotás misztériumába: „ A z ún. önkívületi állapottal keresztülléptem m inden nehézségen, és nem törődtem még a sivatagban sem a sakálok, hiénák, ü völtésével: mert elkülönítve, izoláltan éltem, éppúgy, mint őseink azon a helyen, ahol én pihentem. . . A sivatagban étlen-szomjan bolyong- 93 �tam, de Isten segélyével el nem pusztulhattam, alkalmam volt és van mindennap átkelni a jó uramhoz(!). Ma ezt a hatalmas szellemet uram­ nak nevezem, akivel átkelhetek mindennap a túlvilágra, emberek előtt ismeretlen országokba(!).” „ A távlat - írja más helyütt, kifejezetten a festői praxisra vonatkozóan - nem ismeret, nem tudás, nem akadémiai tanulmány, hanem önkívüli érzés (!) útján jut kifejezésre, eredményben pedig isteni ihlethez van kötve.” Eltekintve a vallásos utalásoktól és a pietikus hangvételtől, a tu­ datszabályozás hasonló módszereit alkalmazták és az ihlet, a „szent őrület” állapotát hasonlóképpen értelmezték - korabeli és későbbi leírá­ sok alapján - az V - X I . század között működő kínai festők. E meglepően plasztikus, az egyes művészek egyéniségét és alkotásmódját mindenfajta misztikum kerülésével emberközelbe hozó leírások ismeretében bátran megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy Csontváry kora s különösképpen a korabeli magyarságkutatás szellemi topográfiájába illeszthetően — fel­ tehetően ennek közelebbi ismeretében - egy olyan alkotásmódot alakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alaphista indíttatású „írástudók piktúrájában” is megmutatkozik. Nem stiláris összefüggésekre gondolunk (bár maga Csontváry egy helyütt azzal büsz­ kélkedik, hogy a Magányos cédrust, a legszebb japán képekhez hason­ lította valaki), hanem - e tekintetben a kínai esztétikai irodalom rend­ kívül árnyalt terminológiával rendelkezett - a jelenségek mélyéig, esszen­ ciális magváig hatoló (művészi) szemlélet kibontakoztatására. Az ilyen festő a teremtő energiát magában hordja, létrehozza, s a ter­ mészettel eggyé válva, egyesülve a Taóval (amint azt Csontváry taní­ totta is érett korában), a műben, amit alkot, kisugározza, annak a gon­ dolatnak, eszmének a révén, amit magában a motívumról előzetesen, de az alkotás önkívületi pillanataiban ettől a tudástól megszabadulva, kialakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alap­ vető: a megfelelő lélegzés révén megteremtett „együtthangzás” a kivá­ lasztott motívummal, a ritmusára való belső ráállás, a motívumot körbe­ fonó gondolat és eszmélkedés — a művészi alakítás stiláris módozata ezek­ nek a belső feltételeknek, s nem a külső hasonlóságoknak van alávetve. A Lao-cé ben ez olvasható: „ A tér az ég és a föld között, / M ily hasonló a kovácsfújtatóhoz! / Üresen áll, nincs kimerítve, / Mozgásba hozva, teremt ő egyre inkább.” Az ég és a föld - A kínai festészet és az írástudó ha­ gyomány című kötet (1983) szerzőjének, a francia Nicole Vendier-Nicolasnak a gondolatmenetét követve - egyazon dialektikus egység két aspektusa, a világegyetemé, az Egy megnyilatkozásáé.. . azé az Egyé, amely vala­ mennyi teremtmény elsődleges eredete.” A z ellentétek: a telt és az üres, a mozgás és a nyugalom, az összefogott és a szétszórt, a zavaros és a vilá­ gos interakciója végül is ennek a kettős arcú Egynek a révén a N agy Harmóniában egyenlítődik ki. Csontváry festményei közül e szemlélet iskolapéldájaként említhetjük a Tátra-képe t, amely a belső energiaáram­ lásoknak a kínai tusfestészetben is gyakorta előforduló, stiláris elemeiben rokon ábrázolása, a Castellammare di Stabiát, a vízfelület szelíd nyugal­ mát a tenger ijesztő mélységeket láttató háborgásával összeegyeztető festői remeklést, vagy a teltnek és az üresnek, az eget és a földet elemeiben ritmikus harmóniába ölelő egységét, a Taorminát. Mindegyik egy ősi 94 �szemléletben gyökerező, a motívumot, a jelenséget mozgásában s egy­ szersmind esszenciális állandóságában megragadó egység megjelenítése, a színátmeneteknek mindama gazdaságával kísérve, amelynek Csontváry máig méltán csodált mestere. Igen, a színátmenetek csodálatos gazdagsága! Lehetséges, hogy a „ v i­ lágító színek” felfedezéséhez valóban - miként állítja - tudatszabályozó praxisa segítette volna hozzá? E gy korabeli német tudós, Karl Reichenbach másfél száz hiperszenzibilis személlyel folytatott 1 3 000 kísérlete nyomán a kérdésre igennel válaszolhatunk, „Reichenbach azt állította - olvassuk a Révai lexikon 19 16 -o s kötetében hogy az összes természeti dolgok bizonyos sugárzást árasztanak, amely oly leheletszerűen finom, hogy csupán fokozott idegérzékenységgel bíró egyének, az ún. szenzitívek képesek észrevenni, ezek is csak abszolút sötétségben.” (Közbevetőleg: Reichenbach kísérleti alanyai közt magyarok is voltak, titkára Rohonczy Miklós nevű, magyar volt.) E z a sugárzás Reichenbach szerint közeli rokonságot mu­ tat a fény, a hő, a delejesség és az elektromosság erőivel, emellett azon­ ban bizonyos anyagi tulajdonságokkal is bír. A z egész természet át van itatva ezzel a félig erőbeli, félig anyagi szubsztanciával, amelyet Rei­ chenbach, éltető hivatását jelzendő, az ősgermán eredetű Odin szó alap­ ján odnak nevezett el. N e gondoljuk, hogy valam iféle szemfényvesztésről van szó. Ugyanitt - Az ódsugárzás és a szenzitívek című 19 13-a s kötet adatai alapján — az alábbiak is olvashatók: „ Újabban, mióta a Blondelot- féle N-sugarak és a radioaktív anyagok ismertekké váltak, a modern ku­ tatók is mind többet foglalkoznak az o ddal, és tagadhatatlan, hogy e téren, a fényérzékeny lemezek segítségével, nem egy meglepő eredményt értek is mar el, amelyek Reichenbach teóriáit igazolni látszanak.” Ehhez a megállapításhoz hazai kortörténeti adatként hozzátehetjük, hogy L é ­ ván, ahol Kosztka fiatalon gyógyszerészkedett, s „egy általános gyógyszerkönyvet írt” - a város helytörténészének, Alt Ernő nek a közlése szerint - , a városi kórház emberbaráti érzelmeiről ismert alapítója, Brach Ferenc (meghalt 1895-ben) a nyolcvanas-kilencvenes években lakásán sötétkamrát rendezett be, ahol a katódsugarak tulajdonságait vizsgálván, ugyanebben az irányban folytatott kísérleteket. Reichenbach hiperszenzibilis kísérleti alanyai - s számunkra ez a lé­ nyeges - az ódsugárzást színekben, színekben pompázva érzékelték. „ A kristályokat - olvassuk az 19 13 -a s kiadású ismertetésben - finom fényben látják úszni, amint szemeik hozzászoktak a sötétséghez, és az ódfény iránti érzékenységet rövidebb-hosszabb idő után elérték. Az öszszes kristályok élénken világítanak, de a leggyönyörűbb a gyémánt és a turmalin. Ezek látása szinte extázisba hozza a szenzitíveket. A kristályok hegyéből tenyérnyi nagyságú világosság ömlik felfelé, kékesen hullámoz­ va ,tulipánszerűleg szétoszolva és felül finom ködben elenyészve. Ha megfordítjuk., odanőtt (ódpozitív) sarkából vörösessárga f üstfelleget lát kiömleni az érzékeny.. . É s ez a színpolaritás teljesen összevág az érzés­ beli polaritással. Ahol kellemes, hűvös áramot éreznek a szenzitívek, ott mindig kékes ódfényt látnak, és ahol kellemetlen, langyos az idegeik ér­ zése, ott vörösessárgának látják a kiáramló ódfényt. A negatív ód színe: kék, a pozitív ódé: vörösessárga.” M aga Reichenbach a számtalan kísérlet során megmutatkozó prizmatikus spektrum színrendiének különleges fény­ 95 �erejét a következőképpen jellemzi: „Ragyogó szivárvány megjelenése tel­ jes sötétségben.. . milyen csodálatos látvány! Az összes ilyen szenzitívek a legpompásabb látványnak mondták., amely életükben szemük elé került.” A gácsi patika utolsó bérlőjének, Székely Sándornak a leánya még tíz évvel ezelőtti beszélgetésünk során is élénken emlékezett vissza az idős Csontváry többszöri, különösen hangzó, rejtélyes kijelentéseire a „láthatat­ lan színekről” . A „láthatatlan színek” létéről és különleges fényerejéről tudósítottak tehát Reichenbach kísérletei, Csontváry megjelenítve őket vásznain, „világító színeknek” nevezhette. Csontváryra vonatkoztatható ismereteink e magaslati pontjához nem szükségtelen újra felidézni - Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének sajtóanyagából és sajtóvisszhangjából kiindulva jutottunk el, ha kissé kalandosnak tűnő ösvényeken is. Ezeket az ösvényeket az azóta eltelt száz év során eltüntethette a környező vegetáció burjánzása, de halvány nyomait - mint láttuk - mégiscsak ki lehetett tapintani. E művelődéstörténeti mélyfúrás során egy látszólag jelentéktelen, de Kosztka emberi egzisztenciáját mélyen érintő gácsi adatból kiindulva Kosztka belső arcának rekonstruálására irányítottuk figyelmünket, annak a munkáiból máig is sugárzó teremtő energiának a forrásaira, amelyekből nemcsak ké­ sőbb, hanem már gácsi éveiben is minden bizonnyal merített. E forrá­ soknak, s természetesen eredendő talentumának köszönhetően alakult olyanná, amilyennek munkássága csúcspontján művész-önmagát „m agá­ nyos cédrusként” álmodta: ég és föld határán trónoló, meghatározha­ tatlan korú, az élet és a természet titkait kutató Bölcsnek. Ugyanakkor azonban, utolsó éveire gondolva, az is óhatatlanul eszünkbe jut, amit az élet és a természet titkaiba nem kevésbé beavatott kínai festőkről írt könyvében Vendier-N icolas hangsúlyoz: „A m ikor Don Qichang azt írja, hogy ’a festészet T aója maga a kézbe fogott világegyetem’, ezzel nem azt szabja a művész elé hivatásként, hogy a világot uralja, hanem azt, hogy a világot harmóniává szervezze.” Kosztka ugyan nem a világot akarta uralni vélt képességei birtokában élete utolsó éveiben, de hogy különleges képességeit határtalannak gondolta a művészet szféráján kívül eső terü­ leten is, erről egészen elemi szinten a nemzet érdekében a legteljesebb jó szándékkal végzett gácsi közművelődési tevékenysége győzhetett meg. 96 ��Ára: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6380f92e0ac330a9a16118eb2708d93a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/020e7186012d2e0340f3419171830276.pdf b4316397d70f520647ff7bf09fa3237a PDF Text Text ��Tartalom 3 Faludi Ádám: Folytatásos Antipirin (vers) 1 o Incze Zsolt: Jozef K. utolsó monológja (novella) 12 Endrődi Szabó Ernő: Balkonda(l) a v a g y . . . (vers) 14 Kukorelly Endre két verse 15 Petőcz András: Szeptember végén (vers) 16 Petőcz András: Ballada (vers) 17 Tandori Dezső: Városjárás, rehábl (vers) 18 Tandori Dezső: Kis dal (vers) 19 Siklós László: Alom helyett álom (novella) 24 Mátyás Győző: Genezis (novella) VALÓ SÁGU N K 34 Kemény László: A szocializmus valóságának és fejlődésének néhány kérdéséről (tanulmány) 40 Sulyok László: Az Alföldről jövök (szociográfia) 47 Kővári E. Péter: Kis-település-történet (szociográfia) M Ű H ELY K IL E N C E K II. 54 Vasy Géza: Rózsa Endre (tanulmány) 61 Jenei László: Az elmélettelenség szereplehetőségeiről H AG YO M ÁN Y 65 Szombathy Viktor: Mixát, Mikszádt, Mikszáth 71 Alexa Károly: A százéves Csáth Géza T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 75 Györkei Jenő: Legenda, valóság, tragédia (Szakály Sándor) M ÉR L E G E N 78 Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz (Lőrinczy Huba) 82 Levél egy középkorú magyar költőhöz (Kerényi Ferenc) 84 Homokfúvás (Bíró József) 87 Tavaszi futás (G. Kiss Magdolna) 89 SBTC-labdarúgó-krónika (Vaskor István) M ŰTEREM 92 Pogány Ö. Gábor: Szabó Vladimír (tanulmány) A borítón és belső oldalakon Szabó Vladim ír munkái. (R ep r ,: Buda László) Borító 3. a K assáktanácskozás k épei (Fotó: Buda László) �Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 87.49069 N. S. ☆ PRAZN O VSZKY M IHÁLY E SZÁMUNK A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. SZERZŐI Alexa Károly irod. tört. (E L T E , B p .); Bíró József költő (Bp.); E n drődi Szabó Ernő költő (Bp.) ;Faludi Á dám költő (Tatabánya); G. Kiss Magdolna tanár (Salgótarján); Incze Zsolt egyetemi hallgató (Bp.); Jenei László tanár (Miskolc); K e mény László az M SZM P K B politikai munkatársa (Bp.); Kerényi Ferenc irodalomtörténész (Színháztudományi Intézet igazgatója, B p .); Kőváry E. Péter író, újságíró (Békéscsaba); Kukorelly Endre költő (Bp.); Lőrinczy Huba irod. tört. (Szombathely); Mátyás Győző irod. tört. a Kritika rovatvezetője (Bp.); Petőcz András költő (Bp.); Pogány Ö. Gábor művészettörténész (Bp.); Sulyok László újságíró (Salgótarján); Siklós László író (Nagykovácsi); Szakály Sándor történész Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Bp.); Szombathy Viktor író, irod. tört. (1902-1987. B p .); Tandori Dezső író, költő, műfordító (Bp.); Vaskor István újságíró (Salgótarján); Vasy Géza irod. tört. (E L T E , Bp.). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és L apellátási Irodánál (H E L IR ) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H E L ÍR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 F t. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN . 0555-8867. 25-925 �FALU DI ÁDÁM Folytatásos A n tip irin Megemlékezés az Antipirin úr Atyjával egyetértésben félbehagyott álom jelesebb pillanatairól. Dadánk ébred, mi a másik oldalunkra fordulunk. Ágyban, sírban. Esztrád-alsón játszunk esztrádot, szabadon választott hősökkel. Antipirin úr első és második mennybéli kalandjából hullanak alá vendégeink. K íséretükben a Vaseline Symhoniqe, Cabaret Voltaire és a hagyaték egyéb sajátos képződményei. Születésnapi kavargás a Papa kedvére. Minden képzelődés hiábavaló. Á larcot viselünk. Dísztűz Európánk feneke alá, gáz beléje, dalok, tánc, mozgás. Szigorúan bizalmas fegyverszünet, titkos ősbemutatók, meglepetések. A színpadra hajigáit káposzta és paradicsom a kritikai nagykorúság jele. A szó szerinti átvételek - származási helyüktől függetlenül - feltétlenül irritálni fogják azokat, akik ez idáig még nem ismerkedtek meg Cseng-kung Szuj: A fütyülés című munkájával. Boldog születésnapot! sürgöny szerelmes dadámnak Zürichből itt várlak a tristan tzara pályaudvaron kezemben polgármester s két csokor koton nosza nosza & horgoljunk kosarat a Szimfonikus Vazelin elmúlt hatvan éves nosza horgoljunk Vazelin Papának ajándékba abrakadabra kosárkát amelynek két füle egyiken ki a másikon be két füle két csoda egyik annyit érjen mint a másika & a másika ne érjen semmit ezzel tartozunk a Papának de a kosár legyen ám színültig szimfonikus és abrakadabra s hasztalan fülén egy dögcédula 3 �amin írva áll Antipirin a pokolba centrifugál & nosza hegedüljünk a part szakad a nadrág omlik a felhőtartó strófra jár a nadrágban a felhő disznólkodik interurbán az asztalfő az asztalfőn jaj mennyi hulla a temető az ujjából szopja a teríték a Föld a Menny a Tengetek s ahogy a golyó fütyül abrakadabra úgy jár a tánc valami kétszer olyat a belsejében annak ami kívülről csupán egy hegedű & vacsorát neki a bálteremben dísztortánk egy őrszoba zsaru ámul kanóca lángja leng ide s tova a zsaru most a hatvannál több gyertya úgymond egymaga a Papa az ágyúval küzd engedetlen az ágyú a mosolybástya mély a vicsorgás átüt a maszkon az ágyú amely mindenekelőtt mindenek mellé lőtt az ágyú tátott arany pofa a paradicsom s káposzta halmokban lesz elég egy félig pincér ki egészen megborotválkozott ajtót nyit és beengedi borostás múltját hogy a kéjzakóba bújva egyemberként álljon ott a Tökéletlen Hiba és szórja vezéreink s nagyjaink mézeskalács szobrocskáit lapáttal körbe míg szól a zene áll a bál Antipirin a pokolban centrifugál 4 �& egy nem túl hideg egy nem túl meleg egy nem túl átlagos jel a születésnap startja amitől zsebbe bú a Papa fogazata a harminckét mű s nincs akadály tapsoljunk a sült marhalábszárnak s mondjuk véled vagyunk az illatos pácban zabái a Papa már hogy a nem tudni mit viszonozza zabái a Papa a százméteres asztal köpenyét vazelinozza gomolyfelhőn a csillár körül a rendezőség angyalhada ül a géppisztollyal abrakadabra a Papa pompásakat ham ham amikor az ajtó végre tárul kezdődik a műsor fejből harangoznak szörnyű hamisan kétszer ketten a szent algebrából a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta köszöntőt mond az első vendég a Hálás Hulla s jönnek a meghívottak a vége és a hossza jön fürgén a Zoknik Pápája s a Szeszélyes Öltözékek vállcsont fogason függve jön a Vonat a legtöbb fejet leszelő jön a Porhintés meg a Katolikus Könyvelő az Anarchisták Szövetsége másnéven a Zöld Kékje a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta a hűséges transzvesztiták kórusa margarinokat énekel habár margarinokat énekelni szigorúan tilos de belép az Embervédő Liga böhöm nagy állata és vége a dalnak 5 �egy infarktus most nem ártana dél van jön az inas a bátorsággal jön néhány ivartalan egyházmegye az erotikus teoretikus és az olaj kályhák heve a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta jön a dagadt verskoca jön a falka a kondás a forgalmat terelgeti míg a minisztert fújja az ösztövér költészet valami résen át szivárog mondhatni gáz van jön a hidegzuhany rejtőzködve a melegházban jön a zsákbamacska és zsákban futva akinek a zsákra futja jönnek Pia + Pro Patria s egy rózsaszín menyasszony akin kétezer lyuk van a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta belépdel a se füle se farka s jön ki madzagon függ a levegőt gonoszul visszatartva s jön a nadrág kötelezettje nagy szelek emlékén repülve jön a Papucs Felséges Asszonya kíséri lépteit kopp kopp két cipő itt van Virginia szemérmes ajkai közt a Szivar a Végelgyengülés és az Utolsó Löket egy híres pozaunkezelő de nem az aki a sírotokra köp a rock tyúkja a titkos kakas az égberöhögő a selejt a női bak jön akinek jönnie kell a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta 6 �megtelik a terem trallallával A PÁNCÉLOZOTT PO LGÁRM ESTER A LÚ D TA LPBETÉT PRÓ FÉTÁJA A VASALT CENZOR A K A RD IG Á N AZ IRO DALO M ÉRT MOZGALOM A CABARET VO LTA IRE TÁN CKARA A HOLD Ú JRAFELO SZTÁ SA Ö T N EG YED BEN A KÖ LD Ö K SÁPADT V IL L A N Y K Ö R T É JE A FEH ÉR H O LLÓ A J ÓSÁG BRUTALITÁSA E L L E N A LÉPEG ET Ő ESZKALÁTO R A Z A N Y Á K A K IK BŐ L CSAK E G Y V a N A Z ÉS M ÉG SOKAN MÁSOK VILÁ G V Á LO G A TO TTJA az asztal tölgydeszkáin kavargó trallallában köszöntik az izzadt zabálót a veres pofájú vén rihegőt a marhalábszár élő felét az asztalfő Papát a mézeskalács zivatar mögött a pincért a dísztortán a Papa szívritmuszavarát tapossa mind és dobálják a befelé özönlők hadát elragadtatott hurrával a rohadt paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta jönnek a paráznák és a paráznabillegetők jön az új seprő farokként egy gazdátlan seggben jön a piszkavas-jogar egy idült királyra tekeredve a jöttment a fárasztó milliókkal inkább csak kódorog jön a becsület foltja a hiénakabáton jön a vedlő sakál három részre szakadt boldogságon jön a kibelezett és a bekebelezett a mesterséges vőlegény és a félbehagyott násznagy a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta jön a vászoncseléd meg a szövetcsalád a szőrtelen vonó a tollas bálna végakaratában 7 �a kannibál hittérítő a püspök falatjával egy meztelen nő több réteg ruhában az állapotos apácával sétáló zárda a lovag s a löveg az ördög és a bibliája a Mikulás diplomatapongyolában darabokban a szerencse egészben a felséges kofa a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta és jönnek a szólásszabadságukat pihenéssel töltők meg hát a Kalodagyárosok Emlékbizottsága is tolakszik nagy a cirkusz a Vidám Lépcsőházban amíg a Papa minden húst be nem zabái s a csontot a kintrekedtek közé vágva nyugalmasra nem ágyúzza kérem tisztelettel az egész bandát dél van a képzeletbeli Európában az angyalok fegyverkarbantartást unnak a csillármenti felhők pamlagán világtalan szekta térdel világvége kukoricán a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta viharkabátban s fekete szemüvegben a nézőtér a színpaddal cimborái már itt is a Papa negyven nyolcszögletű meg ötvenhatszögletű fejjel a pumpánál az Ismeretlen Civil nyakra főre tetovál a Papa a legjobb Táncos búgócsiga pokolgép hegyomlás életveszélyes és tilos abrakadabra lekérni tánc közben & álhírek károsultja hogy vagy soha a tojás fehérje és a sárga illetlen tájban csúszik az akton 8 �nézz máshová a Papa ajándékból mulat hiába komolyul már az idegenség mégsincs az égben bál Antipirin a pokolban centrifugál & nosza meneküljünk százév-mély álom kútja vonz kísértetek lehetünk a következő karneválon horgolt kosárkánk és a korszerűtlen fülek avas a vazelin terroristák az angyalok a Papa meghajlik tőből de engedélye nincs az ajtók záródnak abrakadabra hivatalos vazelin vár a szimfonikus lányon előtte a hatalom spermabankja & a pokol zártkörű Antipirin egy boncteremben szórakozik egészen egyszerűen felvágja magát Antipirin felvágott kerül az asztalra pápá Papa mi csak integetünk pápá a felvágott nyomtalanul abrakadabra 9 �IN C Z E Z S O L T Jozef K. utolsó monológja Nézze kedves barátom, mondta válla fölött hátranézve Jozef K., az igazság az, ha valóban kíváncsi rá, hogy szarok az egészre. Ez a két kedves késes úriember - k’ betűkkel keményen szólván; a hullafoltok nemsokára megjelennek az alkonyatban - egy pillanatra egészen megrémített, de végül is fejlődik a világ(?) - helyesebben szólva, kedves barátom, a mechanizmusok fejlődnek, s ez némi különbség - , és így hamar megnyugtattak. Nem lesz per. Nem is volt, miért lenne ezután - el kell ismernie, hogy rendkívül logikus, s - mint ilyen - méltányolandó álláspont. Bevallom, a mechanizmusnak ez a józan racionalizmusa imponál nekem. De hol is tartottunk? Látja, csapongok itt racionalitásról. . . józan logikáról. . . Semmi kétség, alacsonyabbrendű vagyok. De folytatom, bár szégyenkezve önnön gyarlóságom felett. Egyszóval rögtön a végén kezdjük. In medias res. Ön talán nem is sejti, mekkora könnyebbség ez; végül is, jól gondolom? - Ön sem szereti a meglepetéseket. Mindent a maga helyén, a maga idejében. Tudom uram, nehéz meglepő dologgal találkozni — hát még meglepő emberrel ugyebár? tenném hozzá, de nem teszem s így végül is csaknem minden a maga helyén, a maga idejében játszódik, mint most velem is ez az eset, az embert valóban elkapja a deja vu érzés, hál’ Istennek. Tudom, lapos bölcsességek ezek, de nem igaz-e, hogy jobb az ismert rossz, mint az ismeretlen jó - hiszen az ismeretlen is csak addig jó, amíg ismeretlen, igaz? A megszokás pedig nagyszerű doktor. . . De visszatérve történetemhez - magamhoz; látja mennyit beszélek magamról? egész pontosan csak magamról beszélek, ha van kinek. Ismerek egy fiatalembert, aki szándékosan skizofrén lett, hogy mindig legyen beszélgetőpartnere. Nem találkozott vele soha? Sajnálhatja, igen kiváló fiatalember. Képzelje cl: szótlanul üldögélnek egymás mellett, hiszen nincs mondanivalójuk: ismerik egymást, mint magukat. . . A csend nem válik kellemetlenné, nem feszeng az ember - és ráadásul társaságban! Mondom, igen kiváló fiatalember. Ej, de fegyelmezetlen vagyok; bocsásson meg kérem! Egyszóval ez a szégyen. . . Kissé ostoba dolog, nem gondolja? Nincs itt semmiféle szégyen, nem is lesz. Különböző a sorsunk, de egy nagy család gyermekei vagyunk, nem igaz? Egy mindenkiért, mindenki egyért - frappáns megfogalmazás! S ki szégyellné magát kedves uram? talán Ön? Vagy ez a két kedves késes férfiú? A legostobább lehetőséget föl sem vetem Önnek; az Ön szemében intelligenciát látok. Nincs ok sem szégyenre, sem dicsekvésre. Tudja, mindenkinek a magáét. Biztosan ismeri a Piroska és a farkas meséjét? Igen, ez az. Találkozik az erdőben Piroska és a farkas. A farkas megeszi Piroskát. Itt a vége, fuss el véle. Parancsol? Valóban, ez a mese nem a hosszával tűnik ki. Hanem a szépségével. A ráció szépségével. Tessék, már megint idejutottunk. Ön is beláthatja uram, hogy racionalitásra épülő me1o �chanizmusban nincs helye az olyan erkölcsi kategóriáknak, mint szégyen és dicsőség. Szégyen-e Piroskának, hogy megeszi a farkas? Nem szégyen, de a farkasnak sem az, hiszen ez a természete. Éppen emiatt nem is dicsősége. De mit gondol, uram, talán Piroskának dicsőségére szolgál, hogy ebéd lesz? Dicsőség-e áldozatnak lenni? Nyilván nem; Piroska a véletlen, a farkas képében felbukkanó véletlen áldozata. Mit mondjak magamról? Ha helyet cserélnénk valamelyik kedves késes férfiúval - én is tovább kísérném őt. Nem, nem az életösztön. Nézze uram, mindenki tegye a maga dolgát, hiszen sem ez, sem az nem rosszabb másnál; nincs rossz és nincs jó, mert tettek és emberek nincsenek egymással közvetlen viszonyban, a tettek a mechanizmushoz viszonyulnak; az emberek a mechanizmus elemei, ez az ami ápol, s ezért kell élned és halnod. Úgy bizony, uram, nem értelmes mérlegelni a tettek erkölcsi értékét, mert a mechanizmusban nincs erkölcs és nincs érték. Ha kellene, én kísérném ezt a két kedves késes férfiút, s ha kellene.. . Nem, nem gyűlölöm őket, s ők sem gyűlölnek engem. Tudja, uram, az a legnagyobb eredmény, hogy embertársainkat ugyan nincs miért szeretnünk, de gyűlölnünk sem. A szeretet? Nos, látja, mégis elfogyott. Olyan keveset jelent pengő cimbalomnak lenni? Széphangú cimbalomnak. Hogyan? Ön provokál engem: ha hit, remény kisebb mint szeretet, és szeretet egyenlő nulla, akkor. . . ezt Ön is meg tudja oldani. Uram ettől ilyen csodálatos ez a mechanizmus, s ezt én mondom Önnek, pedig némiképp mégiscsak kárvallotja vagyok. Most jutott el az emberiség a felnőttkorba. Könnyű eszményekkel, értékekkel. . . erkölccsel teletömni az emberek fejét, aztán ezek nevében parancsolni nekik; de így! belső meggyőződéssé tenni a mechanizmus felsőbbrendűségét - vallja be, nagy eredmény. A gyereknek még azt mondják, hogy a Jézuska jön karácsonykor - ez is hozzátartozik a karácsonyi várakozásaihoz. Aztán felnő, és már nem igényli a mesét. Megokosodik. Jut eszembe: egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a színpadra a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek. A mókamester megismételte. Az emberek még hangosabban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc. De megérkeztünk, nézett körül a kőbányában Jozef K., Isten vele, kedves barátom; köszönöm, hogy elkísért. Ha véletlenül egy napon felkeresi két kedves késes úriember - amit persze nem kívánok - akkor ne nevessen. És próbáljon meg nem félni. M egjegyzés: a K ie r k e g a a r d tó l, monológban a B i b l i á ból szereplő utalások és idézetek J ó z s e f A t t ilá t ó l, V ö r ö s m a r t y M i h á ly t ó l és természetesen F r a n z K a f k a Peréből származnak. II �E N D R ŐDI SZABÓ ERNŐ Balkonda(l) avagy a z első számú kivonulás ó messzi m alibou! a kertet az apró rezdüléseket mélyen a talpam alatt érzem mint a víz a jégben valahogy egészen benne vagyok a levegőégben és valahogy mégsem feszengető érzés ez de hagyom s a lassú percben kicsordul a könnyed nagyon bőrtörlő jut eszembe amint a csepp áttetsző vízgörgő-parányként gurul le arcodon és nézem az így-úgy tél-túl (a télen innen) de mindenesetre valamiképp konokul és kéken őszülő őszt hogy becsavarodott s a légbolt igen a lég mint ledarált üveg roppant törött és hosszant hasadozott és rém tajtékos habot vet s arat falevelet és dudorokat gerjeszt és apaszt duzzaszt tömlőlegeket sodorva s kaszálva mit-mást gallyat töppedt verebeket s vet hurkot keresztbekasul és rettentően pesszimista kéjjel ül orgiát a kerítés felett voyons íme a levegő-tenger hasfájósan kiadós ökrendezés előtt és voyons a (kézenfekvő) hajók (:felhők) mennyei tenyéren a kékség hosszában ahogy elnyúlnak: égi hajókonda balról és merőlegesen és újra oldalt legeli a leget falja a csomós eget mint kék sót nyalogatja a messziségeket majd lágy fordulat - égbolti sikk - és (mint zúzott kirakatból szétszórt tépett ruhafalkák) szállnak egyre a fehér légrongyzsákok (olykor kékestarkák) balról és hirtelen erről és úgyszinte amarról és el és megmásíthatatlanul tova a suhogó levegőégben hol velem és veled dúsajkú barátném a mélabús balkonkikötő persze hogy ittreked miközben keringnek-forognak s szállnak a magosba az illanó kerti szagok és a nagy lomha és lucskos ősz-darabok és minden de minden egészen olyan mint egy alumíniumszagú ének ahogy ülök itt és 12 �enbotommal becézlek és képzetem közben erre-amarra elkódorog közben mint munkás az osztályharcra fehérlő tengeri foltra titkos déltekére gondolok honnan ó! nem hajt a passzát révült kikötőnkbe úszó-hadba-gyúrt hajómasszát ó messzi malibou! hol a tenger cipi-cupi-cuppanósan nyalintja meg a mart homok-ajkát rejtekes szigetem ó! túl a lobogó déli körön hol a nyár mint mérvadó évszak-eset folyton-folyvást fönnáll és ring telivér öröm kvarcos partjainál hol a szél olykor kissé forgatag fövenyt görgető ringlispiles kölyökgörgeteg ó malibou! hol akár tömegszám is elképzelhető a szabadnász (lám mire nem visz az elme: sző színes játékot: képzetem hullámzó nászi kelme s mintája az édeni a vérbő ananász) sajkás tömegnászban ott tompor kebel has és a kar és minden lágyék csupa zengés csupa ó (bálvány bálvánnyal telik bálvány bálványt dajkál ápol és eltakar amint a konkáv idolba mélyed az érdes és lágy ék) mert ott ajzó a tánc és a nászi szó mikor az öbölt ellepi tízszer száz s még sokannyi pántlikás hajó de ó jaj hol van kék napomból eltűnt malibou hova lett?! vajh sejti-e messzi sajkás népe: itt (b)ősz légörvény kél s forog a légkonda (balról) e balkoni pontról majd’ kivet s majdhogynem elragad (na ja! az ár!) kirekeszt s bezár ez a kert (mint víz a jégben) (és a sor[s]hoz ívelő mozdulat-keret: jóhúsú csípőd kitölti most mindkét térdtövemet) amint benne is és mégsem ülök az ősz levegőégben szomorú szirének harangok és emésztő rének között (képtelen mutatás: a hangok) a kikötőerkélyen a hajókürt-csendben őszbe-pólyált szikár alak nézlek végigszimatollak és csípőd melled hasad párjától kábáán k(n)edvvel megáldalak mert lenne bár a kert itt malibousajkással nikkelfénnyel mézropogással részeg lepkezajjal és mondjuk ezer őrülten boldog madárral csordultig teli - mindhiába: télkörön innen és délen túl senki de senki sem sejtheti hogy míg a csupasz erkélyen tested hajója ring fülledt éjbálákkal és húsrakományommal tele miért csukódik be az ablakszárny mögött a könyvesszekrény sokat látott nagy kék szatírszeme Közreműködött Babits M ihály, Catullus, Caius V a lerius, Jammes, Francis, Jó z sef A ttila, F rigyes, Tóth Árpád, Vörösmarty M ihály, valamint a Doctionary of A nglo- Saxon’ s Poetry London-H alifax, 198 1. A New Direktions Handbook. 4614 p.) Karinthy (O xford- 13 �KUKORELLY ENDRE Lélegzés Ma egész reggel nem bírtam a lelket Minthogy pedig a redőnyön is Isten magamba verni. Balgaság. Ma egész Napja sugárzik át, megszorongatnak nap nem bírom ki, érzem, ezt a lelket. ezek a szavak: van is és nincsen is Ő. Minthogy a redőnyön át kapni onnan a fény-beoltást: kopik még, mert használtatik a lélek, nohát. A Kőszent állapota sortatarozásnál (1. Lied.) A fülkéből a Szent talán piacra ment talán egy régi-régi egy égi villamossal vagy körülnézni hisz’ annyi az ember itt, noha oly kevesen pucolják: ellenőr például SOHA NEM úgy száll fel az ellenőr (ha ! föl), ahogy csak körúti vad ellenőr szokott, mikor a karszalagot fölköti a tagj’ira. Hol vagy. Hová hová is indultál, öreg. És mért mászik, mért araszol a járdán ez a bú-tömeg a forgalom. Hová forog a föstött bérházakat mért csodálja. Hová indulnál, üregem. Piszkos barack eper cseresznye málna. (2. Prosa.) Ugyanúgy jönnek, a legtöbb mégis, a legtöbb a Mennyekbe jut, és ugyanúgy jön, az apám kalapjában, s az én farmeromat viselik, kék, barna, halvány, érzelm es fo d ra it tehát, és kicsit gyanús mindegyik, mint a bennünk rekedt esővíz. Ijedt, vagy óvatos és szegény és vágyakoznak, csúszkálnak be a közértbe a hó tetején. Ne felejtsd el majd a citromot. Citromot venni, öreg, ne felejts el. 14 �PETŐCZ ANDRÁS Szeptember végén Petőfi Sándor-variáció Virágok mozdulása lenn a völgyben - az ablakban: falombok szárnyalása Látod a téli világot, a messzeségben - a hegyekben hópelyhek egyhangúsága Szívemben még: tiszta és izzó fényesség A magasban: madár-szárny-csattogás De látod: ezüstös csillogásod a hajamban A hajamban: mind-sűrűbb ezüstös csillogás. Falombok hullása, elmúlása; virágok haldoklása. Bőrömmel érzem a bőröd - tenyeremben - lüktet a tenyered Homlokom, arcom - még öledben őrzöd Ujjaim még együtt remegnek veled - de holnap: - akárha fagallyak zörrenése - elapadhat bennük tested lobogása A magasban: nagytestű madarak lusta lebegése - a magasban: Vércsevijjogás - apránként árad szét az elmúlás egyhangúsága Csendesen szétárad az egyhangú pusztulás. KIÁLTS F E L! - mondom - s csak suttogok magamban - monoton dobogás - dübörgő szárnycsapások Testemben őrizem minden vágyakozásod - s testedben őrzöd testemet: - dübörgő szárnycsattogások - monoton dobogás Kezemmel kezedet kulcsolom - különös vércsevijjogás - : ha kialszik már a fénysugár szememből: - : ha kilépnél megtört tekintetemből: Szavam vigyáz majd és kíséri léptedet, - akár a lélegzeted - 15 �Ballada Tamkó Sirató Károly-variáció A A A A megnyitott testű asszonynak lányai vannak habfehérhátú lányoknak fiaik vannak balta-öklű fiúknak szeretőik vannak simavállú szeretőknek vágyaik vannak. A A A A vágyak kószálni indulnak az éjjel szeretők szeretni indulnak az éjjel fiúk ölni indulnak az éjjel lányok temetni indulnak az éjjel. Az átlátszó víz, megzavarosodik A tiszta tekintet elbizonytalanodik A szerelem: darabokra törik A szétesett mozdulat, porba lehullik. Kékes-szürke köd: ennyi a hajnal Különös árnyék: ennyi a hajnal Metsző-hideg szél: ennyi a hajnal Szomorú borzongás: ennyi a hajnal. A A A A szerető: nem szeret már vágya szunnyad, nem kószál már fiú alszik, nem gyilkol már leány hallgat, nem temet már. Az asszony áll a hajnali szürkeségben, sorsát siratja és szeretteit, miközben a teste: csöndesen megfehéredik. 16 �T AN D O R I DEZSŐ Városjárás, rehábl A z Ö rö k E lva rra tla n - a vag y - Í rás e gy varratra, m im V A N „A városjárás rehabilitációja” - de félreütöttem, és rájöttem közben, mi rejlik e tévesztésben, pro girbe, pro gurba, a látszat, akár ha téveszmésen járnék egy várost, egy elnyűtt város, ütött negyed is több egy jó könyvnél akár, ezt mondtam, valami legalább történik, nem az, hogy velem történik, nem is az, hogy valami, nem az, hogy valami velem, nem az, hogy valami történik velem, vagy bárhogy legyen cikcakkja, hanem, hogy, s ez is volt az, hogy KA SSÁK LAJO S, valami történik valakivel, s ez egyszereűn egy pontból s több pontból látható, ahogy a lélek a Szent Kapuőr elébe feljut és nevet, és mit nevetsz, lelkecském kérdésre azt felelheti, hogy azok ott lent engem még mindig operálnak, hát ilyen az a városjárás, pro és kontra és nem cikk, talán, a nem-is-nézőjének, nem valami, nem én és nem is történés. Csak VAN. Kiugratott kisbetűk a nagybetűelegyből, vagy fordítva, és a könyvek, egy kocsmában valaki mondta, ő megérti, miért nem olvasok „annyit” , hiszen annyit olvastam, ezerháromszáz ívet fordítottam, az csaknem harmincezer gépelt oldal, elolvastam ívek százát, hogy cikkeket írjak róluk, jav., róluk, a félreütést meghagyom, most azért, mert radírozni jobban fáj a hasműtétem helyének, mint a szépérzékemnek a hibahagyás. Meg amit készültem, gyerekkor-éveken át, olvastam, le akartak beszélni róla, minek csinálom, de ugyanígy ki akarnának beszélni mindenedből, a városjárás is ilyen. Kik s mi végre, kérded, persze. Hát senki és semmire, mert minden oly merő és tiszta képzelmény is, mintha te magad lennél „hibás” - vagy mintha te magad lennél csak, más senki, olyan egyedül, hirtelen - , minél több szem pontját érzékelni véled, nem csillagok ők, ők az elegy nagy mennyiség, melyből jelentéktelenebbre vett igény látszatával a kopott és ütött negyedeken, melyek reháblija nem a csinosra festés, jársz. Rád se szorulnak; minek van nekik, hogy autó fellök s járdaszélükre buksz, vagy vizezettnek ítéled a cseresznyét, kelletlennek a vodkát, a bort másutt innád, és mégis itt iszod, és krumplit s annyira gyéren kapható nézegetőskönyveket onnét cipelsz haza. Mióta volt, például, sérved, nem tudod; majdnem elaludtál egy magas-lépcsős ház egyik ajtómélyedésében a lekoptatott kőszegélyt érezte arcod, 17 �másnap kezdted a cikcakk-reháblit elölről, de már téged kellett reházni, habilitációd kórház lett hamarosan. S mégis! Mint Elza feküdtél, vagy mint Elza Férje, rohantál fel a csiszatolt-sima-szegélyes lépcsők álmárvány pirosa­ sán, vagy az éjszakai utcán éppenséggel KA SSÁK LAJOS. . . ! ez volt; s nem repültek személyi igazolvány, jav., igazolványok v. igazolványszámok v. személyi számok v. elrontott számítógépek adatai, nem, mentél, bár évszakod igazából a nappal. Ha azt a sok nappalt össze lehetne mind tolni, mint nagy ágyat, és az éjszakákat leveskockában, még ha dobnának is veled egytől-hatig hasmenést, le lehetne aludni! Ott vitorlázol dagadó nikkeleddel, te, sovány árboc, ahogy megálltál, KA SSÁK Lajos, a tükör előtt a plasztron ragasztással a hasad alján az üvegeces tükörben, ilyen volt, látható voltál, bár nem nézted magad; majd magányosan heverted végig a napot, fel-lábadozva, kórtermedben, és mint a csavargás, a legjobb, az volt, olyan volt; nincs veszteséged, türelem csak, vissza fogsz térni, reháblin, mely mint régi közlekedő szerszám, a legközebb verebek közt fogsz menni legtitkabb Főmedvéddel, ki annak a tájnak a varrottja, s varrva vagy te is már, ez, mondja Nem Képlet Lényed, az, ami összetart minket, míg: a cérna. Kis dal Megműtve, örülök: fekhetem oldalt, Főmedvéd mondotta: fontos: ne vagy ülhetek és gépelhetek: új dalt, képzeld...! mindennel van ily vesződség: amíg sérvvel érvelsz: a dédelg csupa tart, szédelg! jön úgyis, mit: test-lélek nem gyanít Marad: a hű tét, majd. mi az: a műtét, Nem is gyanít majd, a szike: hűsét nem is tanít majd, neked-hasítja, varrott valami így hajt, vagy, s ébren-alva: hallod. hogy nekiülj és gépeld Ki nem hallod, hogy kopog itt: a ezt a kis dalt. dalnok, Kört jár a dal: hogy időd ne hogy kopog majd az eső is: fejére, fecséreld, visszalátogat: Sebészét elérje, varrott medvéd bíztatott: ne te ránevessenek: a mű-tét helyére: férceid, szól a dal ekképp, rugal-merevség tér vissza, kegyképp, sok-képp vagy egy-képp: ez az életm-mű, a természetes tét! 18 �SIKLÓS LÁSZLÓ Álom helyett álom - Mi van szakikám, mér nem alszik? A kérdés valamikor éjféltájt hangzik el a hatágyas szoba bal kettes páholyából, egyenest a Kanyó pacekjába, igen illedelmes, halk hangon, amilyenen nappal a hang gazdája még véletlenül se tud megszólalni. Ő maga is csodálkozik ezen; Kovács Géza vagyok-é, harminchét éves, tökös melós, vagy a saját árnyékom? Megdörzsöli a szemét, nyitva van, megmarkolja a farkát, megkeményedett, akkor már elmúlt éjfél, kezdi kipihenni magát. De haragszik erre a fantomra, aki ülve fekszik az ágya végében, meg se mozdul, csak mereszti a szemét valahová, a félhomályban nem látni, éppen merre. Ha forgatná a szemét, meglátszana, akkor a fehérje villogna, annyira bevilágítanak a lámpák, a terep éjszakára reflektoroktól világos, ide is jut a szűrt fényből valamennyi. Kovács Géza normálisnak tartotta magát mostanáig, és valóban páholyban érezte elfáradt testét, olyan ez a fekhely, mintha baldachinos ágy lenne, vastag kárpittal (az öccse kárpitos) redőzve, vastag tölgyfa oszlopokkal és mennyezettel (az öccse múzeumban dolgozott két évig, mielőtt visszament a KTSZ-be) de ez a kárpit mégse valódi. Fáradtság szőtte a súlyos anyagot (ami így már nevezhető bútorszövetnek) az is kétséges, hogy a fonalat miből nyűtték-fonták (a kishúga textilgyárban szövőnő Pesten, a Soroksári úton, hiába csalják haza, nem akar jönni, addig amíg nincs egybe a stafírungja vagy nem talál férjet). A nyűttsége nemhogy csökkenne, de kezdi elszigetelni a világtól, és az idő éppoly megfoghatatlan képződménnyé válik, mint a tér, csak hétfőtől péntekig létezik ezen a kis helyen, ami azon kívül van, az mind elképzelés, óhaj, vágy, álom. Amíg ez a városi munkás nem költözött a szobába, maradt volna a fenekin, addig Kovács Géza nem regisztrálta sem az időt, sem a teret, úgy volt meg a világgal, annyit tudott róla, amennyi a létezéséhez elegendő, vagyis semmit. Kanyó János a puszta jelenlétével zavarja meg. Lefekszenek időben, úgy nyolc óra tájt, mint évek óta minden hétköznap és négy társuk azonnyomban húzza a lóbőrt, ki oldalt fekszik, ki hanyatt, ki széttárva kezétlábát, mint akit holtként kiterítettek a vízparton, minek ugrik a tengerbe, aki nem tud úszni, már ez a kérdésfeltevés is idegesítő, gondoltam én valaha a tengerre, úszásra, rühellem a vizet úgy, ahogy van, nem vágyódok elérhetetlen dolgok után, talán valami holdkóros, boszorkányos képességgel bír az a városi gyerek, meg akar rontani, és ezt a legalattomosabb módon teszi: álmomban. Éltek ilyenek minden faluban, a nagyanyám is mesélte, az ő ángya bűbájos volt, meglesték éjjel a temetőben, ahogy a szellemekkel társalgott , egykori játszótársnőivel, ki-be szólongatta a sírba, összekeverte nyugvóhelyükön, máshová fektette őket, agyonverték aztán egy éjjelen az ott kóborló 19 �fekete macskát, néha kecskét mondott, és azon hajnalban holtan találták ágyában az ángyát, telisteli a teste kék-zöld foltokkal, a bal lába pedig eltörve pontosan ott, ahol a kecske, vagy a macska bal hátsó lábát eltörték a furkósbottal. Dehát azt mondták, férfi boszorkányok nincsenek, sose voltak, ámbár az is lehet, ebbe a városi munkásba csak úgy berepül a rontás éjszakára, anélkül, hogy véglegesen átformálná, és ő maga tudna róla. A legjobb mindenesetre úgy tenni, mint aki semmiről sem tud, tenni a hülyét, a tudatlant, az álmosat. . . Mért nem véd meg ellene az a nehéz anyag, az az aranyos-rojtos brokátszövet? Még egy réteg gondot, töprengést, terveket kellene köréje redőzni, amin nem hatolhat át, mert addigra elgyöngül a kutató nézése? Ha az anyósom anyja nem jönne vissza a kórházból, hanem hamarébb elpatkolna, akkor a kamrát, amiben az ágya van, ledűthetnénk már a nyáron, és megkezdhetném a helyén az alapok ásását. Ha a feleségem vállalná a két gyerek mellett, a süldők mellett, a tyúkok mellett legalább ötven liba tömését, akkor meg tudnánk venni a téglát, a vasbeton gerendákat meg a béléstesteket. Ha az anyám nem sírna folyton a nyakamon, hogy szaladjak hozzájuk szombaton tetőt javítani, az ólak felőli részt aládúcolni, bevakolni, akkor lenne időm az alapok ásására. Ha a nagyobbik gyerekemnek nem lenne asztmája, ha a kisebbik csípőficama helyreállna a második operálás után, az asszony nem lófrálna otthon, hanem mehetne a gyárba pénzt keresni. Ha az anyósom nem azzal lenne folyton furt elfoglalva, hogy a részeges urát keresi a szomszéd falu kocsmájában, hanem főzne-takarítana a családjára, akkor az asszonynak több ideje maradna ránk. Ha az após nem inna folyton, azon a címen, meg mindenfajta cím nélkül, hogy minek strapálja magát, az a kommunista úristen úgyse szerzi vissza a földet az apjának, akit kulákként kapartak el valahol egy hortobágyi kényszermunkatáborban. Ha aztán már fedél lenne a fejünk felett, olyan szilárd, hogy nem kell attól tartani, ránk roggyan, akkor itthagynám ezt a rohadt építkezést, többet nem feküdnék be ebbe a vaságyba és a boszorkányszemű holdvilágkóros hétszentséges városi melós csillagos éccakákon át nézhetné az anyja valagát, de nem az én szememet. Csakhogy ez az idő még messze van. - Maga se alszik - szólal meg Kanyó rövid várakozás után. - Én tudom, hogy miért nem alszom - válaszol a társa - vagyis hát az az igazság. . . - Hogy nem akar elaludni - mondta Kanyó. - Erről van szó, de honnan a csudábul tudta, maga. . . - Csak úgy. . . gondoltam. Persze, hogy nem akarok elaludni én se. Félek attól az álomtól, ami megint eljön, ami folytatódik avval, amivel tegnap abbamaradt, beöltözök a szerelésbe, derekamon a szíj, a biztosítóöv, bakancs, sisak, minden nehéz, a bukósisak mennyire más volt a motoron, se nem látok, se nem hallok tőle, olcsón passzoltam el a két sisakot, legalább az egyiket megtarthattam volna, motorom úgyse lesz többet, kár lett volna tartogatni, így viszont elfolyt a pénz az utakon, benzinre, egy kicsit felöltöztem, habár a farmerral átvertek, nem Lee az, csak rávarrták a cédulát, négyszáz froncsival többet húztak ki a zsebemből, 20 �mi van főnök, ha innen leesik valaki, innen még senki nem esett le, ne bomlassza a szilárd közhangulatot, jöjjön csak félre, hogy is hívják, látom én magán, hogy intelligens, minden eshetőséggel számol, felméri a helyzetet, de nem kell mindent kiélezni, én csak azt kérdem, mért nem szerelik fel a védőkorlátokat, amikor azokat előírja a technológia, honnan veszi ezt a marhaságot, a munkavédelmi oktatáson aláíratták velem, csak akkor mehetek a placcra termelni, ha tehát fent vagyok, és bajom esik, ahogy mondja, a saját felelősségére, Kánya elvtárs, mert a korlátok ad egy, fent voltak, ad kettő, pontosan magának kellett volna azokat felszerelni, mielőtt dolgozik, hisz az első fázis azzal kezdődik, hát akkor megyek a korlátokért, hol találom, szó nincs róla, a raktárban, mert maga elfelejtette. . . ha avval szarakodunk, semmit nem termelünk, ha betartjuk az előírásokat, egyharmadával csökken a termelés, márpedig ugye szintén a piacról él, arról nem is beszélve, mennyire sürgetik az építésvezetőséget a lakások átadásával, a pártbizottság nem az állványzatot nézi, hanem azt, hogy mennyi sokgyerekes családot tudnak beköltöztetni az elmaradott tanyasi életmódból, cigányokat a vályoglakásokból emberi körülmények közé behozni, mit nem ért ezen, hát látom, hogy okos ember, azért kérem, ne lázítsa a társait, ezek tanulatlan bunkók, a nevüket se tudják leírni, hiába van négy-öt elemijük, ha előírjuk nekik, itthagynak minket, mert ellenséget látnak bennünk, akik nem engedjük őket keresni, elmennek oda, ahol nincs akadékoskodás és a pénzükhöz jutnak, így kezdődik a műszak, otthagyja aztán a munkavezető, a terepmester, az biztos, ilyen igénytelen népet még nem látott egyrakáson, valamit talán mégis értenek a helyzetükből, mert leköpnek a mélybe, ott valakit ér, na és, ne járjon ezen a veszélyes terepen, gyepmesterek, nem egyebek, a műszó azt jelenti a nyelvükön, sintér, vagyis aki a kóbor kutyákat, veszett állatokat összefogdosta régebben, elvitte a dögöt a háztól, ezáltal viszont önmagukat minősítik, hát ahogy elnézlek benneteket, hasonlítotok a csavargó, gazdátlan, elbitangolt állatokhoz, de aztán ennyiben maradtak, a puszta megjegyzésnél, mert tovább emelik, helyükre, a gerendákat, illesztik pajszerükkel a falakat, mondd már komám, legfeljebb egy romával kevesebb, ne hidd, hogy én gonosz vagyok, mondja a terepmester a kantinban, ahol egy sört fizet neki, láttam egyszer egy fényképet, vagyis többet, képes újságban, Amerikában készült, felhőkarcolókat építenek rajta, és mit gondolsz, kik ugrálnak, futkosnak a nyolcvanadik emelet peremén, korlátok, övek nélkül, teljes biztonsággal, nem fogod kitalálni, indiánok, pertut ihatunk, mert erre a munkára direkt indiánokat vettek fel, akik a fák tetején, a hegygerinceken járnak, éles szirteken, amiről azt hittem, csak a filmekben van így, nem ismerik azok a szédülést, olyan még nem történt, hogy valaki leessen, egész családok vállalnak fel egy felhőkarcolót, ott tanul járni a gyerek, azon vigyáznak egymásra, na és ha mégis, hát elösmerem, a cigányaink nem azonosak az indiánokkal, és nem is akrobaták, de éppolyan színesek és életrevalók, már megbocsáss, ez még így se győz meg engem, ráadásul nem vagyok színes, majd leszel, a jövő nyárra úgy lebarnulsz a napon, meg nem mondja senki, nem közülünk jöttél, ami a színedet illeti, tény, hogy odafent máris barna len­ 21 �nék, ha nem sápadnék a félelemtől, lehetséges, azért marad fehér az arcom, mert kifut belőle a vér, ezt meg kellene kérdeznem valakitől, valahogy így kezdődik az álom, bekopogtatok az orvoshoz, izzad a lábam, doktor úr, nekem sose izzadt, csúszik a bakancsban, azt érzem, kelt tésztában járok, pék volt maga azelőtt, fiam, dehogyis, hegesztőpisztoly voltam, lángot okádtam magam elé, akkor cseppet se csodálkozom, érthető, lefelé tartja a pisztoly csövét, nyilván azért, mert impotens, legközelebb, ha ilyet álmodik, nyúljon oda a feleségéhez és minden megoldódik, az se árt, ha lefekvés előtt nem felejt el vizelni, nem azt mondom, a járókelők fejére, szó se róla, és a rendelő ajtaján kilépve a beépíthetetlen felső emeleten találja magát, indul feléje az óriás daru, hozza a következő szállítmányt, keresztgerendákat, T idomokat, U vasakat, de hoz E betűt, Y-t, H-t, L-t, viszont nem hoz Ly-t, nagy Ö-t, sem Q betűt, olyan lassan mozog a daru, ahogy elképzelni nem lehet, direkt csinálja, fél műszak, amíg velük egymagasságba ér, akkor figyelmeztető dudaszót hallat, síp, dob, gitár, szaxofon, valami baj lehet a fülemmel, szeretném megvakarni, megrezegtetni a külső füljáratot, a kisujjammal, de a kobakot lelakatolták, és a kulcsot egy vén banya őrzi odalent, és csak annak nyitja ki a műszak végén, aki jól viselkedett, teljesítette a normát, aki pedig elbliccelte, annak vasrostélyban kell, állva aludnia a banya által őrzött gyémántteremben, abban zuhanyozik, vacsorázik, alszik, és borotválkozik másnap reggel, amitől persze nem fog kényelmesen aludni, Kanyó eleve attól tart, milyen mereven tartja majd a fejét, hacsak nem fürmölhet egy kis árkot a vaskazetta széles peremének a homokban, közeledik a daru gémje és terhe, mennyezetlapot hoz, vízszintesen és rajta valami hosszúkás, fehér, csillog a napsütésben, tocsogás, loccsanás, majd eléjük teszi: hatalmas fehér fürdőkád van rajta vízzel teli, benne meztelen nő szappanozza magát, énekel, dúdol, hosszú szőke haja a vállára tapad, ejnye de ismerős az arca, hisz a Sebestyén Marika ez, annak van ilyen ártatlan kis pofája, eléjük kerül a kád, körbeállják a szerelők, a segédmunkások, műszakiak, nem jut hozzá közelebb, a testét jószerivel meg se nézte, nem látta, széttúrja hát két erős kezével a tömeget és mire odaér, a kádban egy kövér, szőke disznó fekszik, röfög, lábai az égnek, rúg-kapál, csapkod a pirinyó fülivei, farkával, és mintha röhögcsélne, most aztán elég az örömből, szétrebbenti a népet, mert ő ott a nagyfőnök, dologra, rusnya cigányok, a kádat pedig dobják le innen, mit szórakoznak, jól van főnök, engedelmeskedik egy szőrös-bozontos roma, ahogy parancsolja, nekirugaszkodnak többen is, de irtóra nehéz lett, oldalra billentették, felfordították, a víz nem folyt ki belőle sehova, az egész, akár óriás acéltömb, koporsószerű, tömör buga, mindannyian megfeszítik magukat, nyomják, alóla sikoly száll, egy nőnemű disznó sikolya, elsötétül előttük a nap, ki tudja, mitől, mert este lett, mert az erőlködéstől megpattantak a szemidegeik, cl kell majd menjen szemorvoshoz, mondta a felvételét aláíró belgyógyász, mennyi ideje próbálják ledobni, hány órája, napja, éve, kinőtt a szakálla, most egy picit megemelték a terhet, alányomja a hosszú szakállát, hova lett a zsilettpengém, a kantinban nem árulnak, se bicskát, se tűt, és micsoda erős lett a szakálla, beléköltözött az ereje, de hány férfié, kibillenti egymaga a többtonnás bugát, ami sár22 �gásan csillog, lehet, hogy arany, már a peremén áll, egy pillanat, és a súlypontja kilendül, repül, repül lefelé, megkönnyebbülnek, de nem csak ők, hanem az egész építmény, ez volt az ellensúly, enélkül a másik oldalra dűl az épület, mint egy feje tetejére állított inga, ide-oda jár, a patkányok menekülnek, sebesen futnak le a létrákon a dolgozók, földrengést észlelnek, négy lábon szimatolva rohannak, már csak egymaga van fent, tépné a sisakját, de nem enged a lakat, tépné az övét, beragadt, bakancsába a szíj beleforrt, meddig bírja még a traverz, egyensúlyát veszítve, semeddig, nincs tovább, eldől, kifelé, a búzamezőre és maga alá temeti alkotóját. S ezzel nincs vége. Óriási eke jön, kiveti a földből, a rögök közül, még nem vetették el a búzát, épp feltápászkodna, amikor tehéncsorda közeledik, körülfonják, úgy mennek el, kikerülik, egy szőke tehén megáll, az arcát nyalja, abban a pillanatban átváltozik a behemót állat és ott marad egy szőke kicsi lány, kézen fogja, kivezeti a törmelékek temetőjéből, mezőn mennek, átúsznak fölötte, egy kútnál megállnak, húzzál vizet, mondja a lány, de fél közel menni a kávához, mégis odaparancsolja egy erő, azt hiszi, ha a rudat megfogja, a levegőbe emeli a gém, de nem, úrrá tud lenni rajta, s egyszerre hordónyi vizet húz fel, belehajol, hogy kiemelje, belenéz a kútba, lelát a mélység fenekére, kitágul, kiszélesedik a víz, már nem is fél tőle, hömpölyög körülötte a tenger, és együtt ugranak bele ágyszomszédjával, Kovács Gézával, prüszkölve kiúsznak a partra, ahol már ott az építőanyag, együtt kezdik a falakat felhúzni és dalolnak, nevetnek közben, milyen jó, hogy a felesége nagyanyja meghalt, a kamra helyén most már felépíthetik az új házat. Ezeket fogja álmodni, a félelembe előre beleborzad, és ezért nem akar elaludni. Valami mást kell kitalálni az álom helyett. 23 �M ÁTYÁS GYŐZŐ Genezis Az első napon Kristóf néhány pillanatig a törődött bérház előtt ácsorogva ízlelgette a vállalat nevét, melyet az, egyik tartószög hiánya miatt, alácsüngő fekete cégtábláról silabizált ki. Morzsolgatta a betegesen sárga betűket, mintha azok színéből, formájából valami elengedhetetlenül fontos következtetést tudna levonni új munkahelyét illetően. Az irodákat az első emeleten találta meg. Megnyomta a csengőt, mire néhány másodperc múltán berregés hallatszott, a zár engedett, az ajtó azonban szorult. Egy kisebb rúgás segített. Fél-aftomát. Kristóf az eléje táruló látványról éppen készült megállapítani, hogy a folyosó alig fér el az irattároló szekrényektől, amikor egy petyhüdt újságcsomag mintha csak büntetni akarná az előbbiekért - beleakasztott a bal lábába. E szerencsétlen találkozás következtében Kristófnak nem maradt ideje, hogy koreografálhassa a mozdulatsort és legalább némi eleganciát csempészhessen a repülés ívébe. A körülmények diktatúrája még annyi szabadságot sem engedélyezett, hogy a landolás helyét megválaszthassa, így félig beszorult egy iratszekrény alá. „Rossz kezdés” motyogta maga elé Kristóf, ám amint feltekintett, zavara és bosszúsága enyhült valamelyest. Békeperspektívájából ugyanis éppen két pompás ívelésű női lábra nyílott kitekintés, melyek egy íróasztal mögött foglaltak helyet. Lám, a távlatok mégis. A lábakhoz tartozó további testrészeket ugyan nem tudta azonosítani, de az asztal felől szétáradó hangok azt sugallták, hogy a lábak tulajdonosa bőszen pecsétel. Kristóf, valami ide illő bókon törte még a fejét, amikor vélhetően a megigéző női lábak birtokosa, anélkül, hogy megtörte volna a pecsételés ritmusát, így szólt: - Kettes ajtó. Aztán a pecsétnyomó utolsó zuhanása és a szép női lábak andalító harisnyasurrogás kíséretében elvonultak Kristóf orra előtt. - Öö... köszönöm - bizonytalankodott Kristóf, miközben kitornászta magát az iratszekrény alól. Amikor megtalálta la mondott ajtót, ujjaival halkan de határozottan végigzongorázott rajta, ügyelve arra, hogy a mutató-, a nagy-, illetve a gyűrűsujj egyenlő időközönként koppanjon a fehér deszkán. Válaszként egy fáradt tessék foszlányai türemkedtek át az ajtó hasadékain. Kristóf benyitott maga előtt terelgetve néhány makacsul kitartó hangtöredéket, hogy majd visszaszolgáltassa őket tulajdonosuknak, de mikor a szoba végébe pillantott, elképedésében minderről megfeledkezett. Szabályos, szép formájú női felsőtest gömbölyödött az íróasztal fölé, a nyakon viszont egy fejformájú aktacsomó hajladozott. 24 �- Foglaljon helyet - hallatszott az udvarias, de a parancs színezetét sem nélkülöző felszólítás. Kristóf zavarodottan ereszkedett egy közel eső székbe, s közben ügyetlenül felrúgott egy padlóvázát. A zajra az aktahölgy Kristófra emelte kerek, barna radírszemeit, majd azt mondta: - Maga lesz tehát az új munkaerő. Látom, maga fiatal ember. Annál jobb. Nekünk is, magának is. Nekünk azért, mert törekvő és szorgalmas alkalmazottakra van szükségünk, míg magának nagyszerű alkalom lesz ez a bizonyításra. Úgy hallottam, már dolgozott hasonló profilú vállalatnál. - Igen - válaszolta Kristóf, akiben lassan elcsendesedtek a megdöbbenés hullámai, és átadták helyüket a kíváncsiságnak. - Helyes - biccentette meg a fejét aktaasszony, s így „hajfonatai”, a vékony indigócsíkok, ideges zizegésbe kezdtek. - A mi munkánk rendkívül fontos és alkotó része az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink súlya és komolysága elmélyült odaadást és magas szintű hozzáértést igényel. Ezért a mi vállalatunknál rendnek és fegyelemnek kell uralkodnia, mert dolgozóink csak így tudnak hozzájárulni az ügymenet eredményességéhez. Az ésszerűség követelményeinek megfelelően a vállalat minden egyes alkalmazottja alárendeli egyéni érdekeit a vállalat összérdekének, de ez korántsem zárja ki a dolgozók fejlődésének, önkiteljesítésének lehetőségét. De még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy mindez csak a vállalat perspektivikus céljainak szem előtt tartásával lehetséges. - Ámen - bökte ki Kristóf. Az aktahölgy nem vett tudomást a közbeszúrásról. - Magának is meg kell szoknia az itt uralkodó, első pillantásra talán túl szigorúnak tűnő légkört. Mindezt azonban az ésszerűség diktálja így. Itt nincs helye rendbontásnak, devianciának - Kristóf halk füttyentéssel adózott a szó misztériumának - nem lehet fennakadás a munkában. Magának én leszek a közvetlen főnöke, munkájáról nekem tartozik elszámolással, de gondjaival és problémáival is forduljon nyugodtan hozzám. A vállalatnak azonban nem én vagyok a vezetője, hanem doktor Szkriptura, de őt - és itt némi ellágyulás keveredett az aktahölgy hangjába - csak a legfontosabb ügyekben szabad zavarni. Aktaasszony rövid szünetet tartott, valószínűleg gondolataiba mélyedt, mert a homlok helyén összefutottak a gépelt sorok, s ez még inkább kiemelte a szavakban megbúvó helyesírási és gépelési hibákat. Aztán ismét megszólalt: - A mi munkánk rendkívül fontos és alkotórésze az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink súlya és komolysága. . . Kristóf éppen a hölgy értésére kívánta adni, hogy nem óhajt kételkedni az elhangzottak súlyában és komolyságában, de mindezt elég volt egyszer is hallania, amikor nyílt az ajtó és egy ősz hajú, ősz szakállú öregember, botjára támaszkodva betipegett a szobába. Köszönés nélkül elhaladt Kristóf, majd aktaasszony mellett, odacsoszogott a fal tövében tornyosuló irathegyekhez és azokat kezdte el babrálni. Ez az intermezzo mintha aktasszonyt is visszaterelte volna a rendes kerékvágásba, mert így szólt: - Még valamit. Ezen az osztályon maga lesz az egyetlen férfi munkaerő, a kollégái kivétel nélkül nők. Tanácsolom, ez a kísértés ne csábítsa rossz útra. - É n csak magácskát akarom elcsábítani - röppentette fel a mondatot Kristóf, de legszívesebben rögtön utána is kapott volna, mert érezte, hogy milyen erőltetett. 25 �- Ne pimaszkodj vele öcsém - csattant fel Kristóf meglepetésére az öregember - a saját érdekedben mondom. - Hagyja cl, tata - legyintett Kristóf - amúgy is snassz volt. Aktaasszony megzizegtette indigóit és Kristófra nézett. - Minden további információt holnap fog megkapni a közvetlen munkatársaitól. Problémája, kérdése van? - Mondja asszonyom, mit csinál, ha szeretkezés közben elszakadnak az indigói? - Mondtam neked te pokolfajzat - ordította az öreg - az előbb figyelmeztettelek, hogy ne beszélj hülyeségeket. - É n is érzem tata, hiszen miért pont szeretkezés közben? - mondta Kristóf. Aktaasszony homlokán ismét összefutottak a gépelt sorok, látszott, erősen tépelődik valamin: - Kérem, nem egészen értem az indigó szó maga által sugallt jelentését. Biztosan valami jasszkifejezés. Ezúton kérem meg, hogy a jövőben tartózkodjék ezektől. Most elmehet, nincs több szükség magára. Kristóf felállt, megindult az ajtó felé, s e rövid promenád alatt arcvonásait az általa legelőnyösebbnek vélt konstellációba rendezte, s ekként fordult viszsza a félig nyitott ajtóból: - Még valamit. Felhívnám a figyelmét homloka legfelső sorára. Javíttassa ki. A kifejezés valószínűleg úgy hangzik helyesen, hogy üzleti pánik. A pánik szóban azonban fel vannak cserélve a magánhangzók. Ez a legfeltűnőbb. A homlokon ismét összefutnak a sorok. Az öregember eszelősen rázza a botját. A második nap reggelén Kristóf korán érkezett az irodába. Rajta kívül csak egyvalaki tartózkodott a szobában, legalábbis ezt valószínűsítette az egyik asztal irattornyain átszüremkedő lámpafény. Kristóf befütyörészett az irathalmaz réseibe, hiszen az udvariasság legelemibb szabályai is úgy kívánták, hogy mihamarébb megismerkedjék közvetlen munkatársaival. Társas lény volt. Válasz azonban nem érkezett az irattorony mögül. Így Kristóf néhány jól irányzott, erőteljes csapást mért az iratvár legsebezhetőbbnek vélt pontjára. Rövid, de megfeszített munka után fejét sikerült bedugnia a maga készítette papírkalodába. Egy, a számsorok mélyéről felrévedező szempárral találkozott, melyből előbb meglepetés, majd döbbenet sugárzott. Látszott, hogy a szempár birtokosa mindeddig mit sem vett észre a körülötte dúló pusztításból, most azonban minden kétséget kizáró bizonysággal döbbent rá, hogy a környező világ rendjét orvul megbolygatták. Egy hivatalbéli assasino. - Hogy képzeli ezt... ilyen... ilyen hallatlan pimaszságot - sziszegte a felbőszült nőszemély. Kristófot már nem is érte váratlanul, hogy a hölgy fogai helyén kék itatósnégyszögek meredeztek. De nem is lett volna ideje csodálkozni, mert az itatósfogú hölgy, szelídnek semmiképp sem mondható mozdulatokkal, az ő fejét próbálta kituszkolni nehezen bevett hadállásából. Kristóf nem esett kétségbe, egy ruganyos mozdulat, s máris fenn termett a szemközti íróasztal tetején, s innen zúdította reggeli jókívánságait az itatósfogú hölgy fejére. Az attrakciót hátborzongatóan ritmustalan lábdobogással kísérte. 26 �Ekkor kivágódott az ajtó és egy terebélyes Hölgy gurult be a szobába. Tudomást sem véve Kristóf mutatványáról, odagördült az egyik íróasztalhoz, körülfolyta a széket és beletemetkezett az irathegyek egyikébe. Jelenés volt. Kristóf ernyedten topogott az asztal tetején, amikor megérezte, hogy a kövér nő sanda oldalpillantása csiklandozza a térdét, majd egyre lejjebb csúszik, egészen a cipőjéig. - Az efperkétezerhuszonnégyes! - hangzott fel az üvöltés, és abban a pillanatban a kövér hölgy, súlyát meghazudtoló gyorsasággal, átviharzott a szobán rávetette magát Kristóf bal lábára, s míg egyik kezével ezt püfölte, a másikkal egy iratcsomót próbált meg kiszabadítani Kristóf lába alól. Mikor a kísérlet sikerrel járt, a kövér hölgy keblére ölelte az iratcsomót és sírásba csukló hangon döngicsélte: - Az efperkétezerhuszonnégyes. . . az efperkétezerhuszonnégyes - majd a hang agresszívvé vált és fortisszimóban zúdult az íróasztal tetején álldogáló Kristófra. - Maga gazember. . . maga sátánfajzat. . . liliomtipró. . . maga. . . - de nem tudta méltóképpen befejezni, mert a szokatlan erőfeszítés no meg az átélt izgalmak következtében ájultan esett össze. S volt detonáció. A szoba iratoktól szabadon maradt hézagait, jelenlétükkel betömködték Kristóf munkatársnői. Ketten-hárman az efperkétezerhuszonnégyes aktát vették gondozásukba, a többiek - akik őszinte bánatukra megfosztattak a közvetlen beavatkozás lehetőségétől - nyakukat nyújtogatva, feszülten várták az eredményt. A kövér hölgy hamarosan magához tért, sőt láthatóan visszanyerte erejét, mikor társnői közölték vele, hogy az efperkétezerhuszonnégyesnek nem esett komolyabb baja. S a megkönnyebbülés sóhaja mint kisebb szélvihar. - Elnézést. . . gondolom ez egyike a legfontosabb iratoknak. . . - próbálkozott Kristóf, még mindig az asztal tetejéről. De a szavak akadálytalanul gördültek alá a tárgyakon és eltűntek az aktahegyek között. Ekkor Kristóf szétpattanó türelmének foszlányai rátekeredtek a kövér hölgy végtagjaira és rángatni kezdték a hatalmas testet. - Ide figyeljen, maga ostoba némber, nekem az az aktafejű teremtmény azt mondta, hogy maguktól megtudom a feladataimat. Ne szórakozzanak velem, én dolgozni akarok, azért jöttem ide. - Ki mondta ezt magának? - préselte ki magából két oldottabb struktúrájú rengés között a termetes asszonyság. - A maguk főnökasszonya, akinek aktából van a feje - válaszolta Kristóf jóval csendesebben és elengedte a kövér nőt, látva annak megélénkülő érdeklődését. A testes amazon egy ideig partra vetett hal módjára tátogott, majd éppolyan haraggal förmedt Kristófra, mint az efperkétezerhuszonnégyes akta esetében: - Ezt a pimaszságot... Ez hallatlan... maga otromba fráter! Majd Kristóf nem kis meglepetésére, szaggatott kuncogás tört fel belőle. - Még hogy aktafejű. . . nahát, ilyet kitalálni. . . halljátok ezt, lányok, azt mondta az Erzsire, hogy aktafeje van, nagyon johoó. . . aktafejühüü. . . - az utolsó szavakat már leplezetlen vihogás kísérte. Majd a kövér hölgy ismét elkomorodott, s arcát csak itt-ott dudorította ki az elfojtott kuncogás. Látszott, nem tudja eldönteni, hogy a felháborodás vagy a nevetés zabláit engedje szabadjára. Végül a felháborodás mellett döntött. - Hát ide figyeljen, fiatalember! Mi itt mind becsületes, sokat látott aszszonyok vagyunk, akik életünk nagy részét tisztességes munkával töltöttük el, 27 �és nem értjük az ilyen ostoba vicceket. Maga egyrészt munkánk komolyságát akarja megszentségteleníteni, másrészt mélyen tisztelt főnökasszonyunk becsületébe akar belegázolni hülye ékeivel. - Miért, maga szerint milyen színű haja van az ak... a főnökasszonynak szakította félbe Kristóf az asszonyság előadását. - Szőke, fitalember, lenszőke. Most pedig azonnal hagyja el a helyiséget, mára már elegünk volt magából - utasította Kristófot, s orra a ritka határozottságtól levált megszokott helyéről és ideges táncba kezdett néhány centire a fiatalember arcától. Kristóf a folyosón aktaasszonyba botlott, s úgy rémlett neki, mintha most már nem tudná elolvasni az arc gépelt sorait, és az indigószálak is vékonyabbnak, s világosabbnak tűntek. A harmadik napon Kristóf csak délben ment be az irodába. Belevetette magát az egyik üres székbe, lábait keresztbe tette az íróasztal tetején és rágyújtott. A szobára települő csendet csak az aktáikkal foglalatoskodó kolléganők neszezése törte meg, akik néha köhintettek egyet-egyet, Kristóf cigarettájának orrukba akaszkodó füstjétől. Idill bárányfelhőkkel. S egy könnyű szoknyasuhogás, amint megkavarja a mozdulatlan levegőt. A harisnyák ismerős surrogása, villant hirtelen a fiatalember agyába. Ahogy a hibátlan ívelésű lábakra tekintett, be kellett látnia, hogy az a pár perc ott az iratszekrény alatt mégsem volt olyan kellemetlen. A lábakhoz tartozó további testrészekben akkor nem volt módja gyönyörködni, annál nagyobb élvezettel tette meg ezt most. Fokozódó érdeklődéssel figyelte a hosszú, szőke hajú lányt, amint átsuhant a szobán és leült az ablak előtti írógéphez. Maga elé tette az eddig a hóna alatt szorongatott aktát, lágy pillantással megcirógatta, majd ujjai heves futamokba kezdtek a klaviatúrán. Kristóf egy ideig tétován bámulta a lányt, aztán felállt, elnyomta a cigarettáját és odasétált az írógépasztalhoz. Néhány pillanatig azon munkálkodott, hogy minden ízében a magabiztosság látszatát keltse, kimódolta a szituációhoz szerinte leginkább illő testtartást, magában már az első mondatok intonációját próbálgatta, mikor az egész mesterkedés váratlanul összecsuklott, és Kristóf hangszálain mindössze egy krákogásszerű hm tudta feltornázni magát. Pár pillanatnyi néma küzdelem után Kristóf azonban mégiscsak úrrá lett az önállósodni igyekvő szavakon, és méltóságát visszanyerve kibökte az első mondatot: - Azt hiszem, kisasszony, mi szemtől szembe még nem találkoztunk, de lábtól szembe már ismerjük egymást - mondta és kényszeredetten felnevetett. A lány ügyet sem vetett rá. - Tudja, én vagyok az az új munkaerő, akit két napja ön olyan készségesen útba igazított. Még csak rövid ideje dolgozom a vállalatnál, de máris olyan kellemes meglepetésben lehet részem, hogy ilyen csinos kolléganővel hozott össze a sors, mint ön és... - Kristóf elhallgatott, mert az írógép fölé hajló szőkeség még mindig nem mutatott semmi hajlandóságot, hogy megszüntesse a kommunikáció kínos egyoldalúságát. Villantak viszont alattomban a kolléganők pillantásai. Szerény Hollywood volt ez nékik. 28 �Kristóf egy hirtelen elhatározással felült az írógépasztal szélére, s a továbbiakat már a szőke lány finom metszésű profiljához intézte: - Na jó, hagyjuk ezt a hülye udvariaskodást? Már harmadik napja vagyok itt, de még mindig nincs a leghalványabb fogalmam sem arról, hogy mit is kell majd csinálnom. Nos, azért mondom ezt el önnek, mert éltet a remény, hogy esetleg abban a szerencsében részesülök, hogy az ön munkatársa lehetek. . . A lány ujjai valamivel türelmetlenebbül kopogtak az írógépen. Démoni futam. Kristóf némileg kedveszegetten folytatta: - Persze ez nem is olyan égetően lényeges, az viszont annál inkább, hogy maga roppantul csinos, ezért szeretném, ha ma este elhívhatnám valahová vacsorázni, azután pedig. . . Ekkor anélkül, hogy a lány feje megrebbent volna, ajkai szétnyíltak mint a pillangó szárnyai és felröppentek a levegőbe. Egy ideig tanácstalanul köröztek Kristóf körül, majd megtelepedtek a vállán és így szóltak: - Mivel a rendelés sztornó lett, az árut természetesen ki fogjuk szállítani. . . - Hát persze, persze - motyogta Kristóf a vállára sandítva - de én nem erről beszéltem. - . . .a vevő nyissa meg a differed payment akkreditivet váltóval fedezve. .. - É n tudom, hogy ez nagyon fontos dolog, de azért nem szentelne nekem is egy kis figyelmet? - kérdezte Kristóf most már ingerülten. - ...tekintve, hogy a fizetési kondíció vinkulált okmányos inkasszó, az árut... - A fészkes fenébe azzal a kasszával, vagy mivel! - ...közvetlenül feladjuk a vevő címére és rendelkezésére, mivel így a... - Hát de figyelj, ma este elmegyünk vacsorázni, mert az ilyesmi neked biztos imponál. Azután pedig felmegyünk hozzám. . . - . . . a speditőr eliminálható és a vevő akadálytalanul túllépheti a kontingenst. . . - . . . és a szeretőm leszel! Ekkor a lány lassan Kristóf felé fordította az arcát és bizonytalanul azt mondta: - Dehát én doktor Szkriptura szeretője vagyok, és ameddig nem kapok új, írásbeli utasítást. . . Kristófból elementáris erővel tört fel a düh, s az asztalon legközelebb fekvő iratcsomó már repült is kifelé az ablakon. Pár pillanatnyi dermedt csend után Kristóf kolléganői felugráltak helyükről, s visítozva rohangálni kezdtek a szobában. Esemény sikeredett. Csak a szőke lány ült továbbra is mozdulatlanul az írógép előtt. Kristóf elindult az ajtó felé, ahol a hangzavar miatt besiető aktaasszonnyal találkozott. Arcán tovább halványultak a gépelt sorok, az indigószálak ismét világosabbnak tűntek. A negyedik napon amikor Kristóf belépett az iroda ajtaján, kandi pillantások kereszttüzébe került. Kolléganői rá-rásandítottak, majd sokat sejtetően összemosolyogtak. Megélénkült a köz. Csak a szőke lány ült a helyén ugyanabban a pózban, ahogyan Kristóf az előző napon magára hagyta. 29 �A fiatalember egykedvűen leült és szórakozottan belelapozott az előtte heverő aktába. Kis idő múltán egy kéz súlyát érezte a vállán. Mikor felnézett, egy terjedelmes férfit látott maga előtt. Lehessegette a vállára nehezedő tenyeret, s közben felfigyelt arra, hogy a férfi felsőtestét a nyaka teljesen esetlegesen kapcsolta össze a szokatlanul nagy fejjel, s így Kristófnak az az érzése támadt, hogy a komikusan imbolygó jószág alá fog gördülni a helyéről. - Doktor Szkriptura vagyok, a cég igazgatója... mondhatnám menedzsere szólt nyomatékkai a férfi, de nem pőre dölyf volt ez részéről, csak éppen pár lépéssel lemaradt mögötte a jó alkalmazott, ki egy strucctollal legyezte a nagy férfiút. Lett is szemöldökráncolás. Aztán a toll enyhet adó suhogását érzékelvén Doktor Szkriptura folytatta: - Azért jöttem fiatalember, hogy megérdeklődjem, miként érzi magát nálunk? - Ami azt illeti. . . - kezdte volna Kristóf, de a férfi rá se hederített. - Ügy tudom, már negyedik napja dolgozik nálunk, így minden bizonnyal túlesett az akklimatizálódás nehézségein, kezdi megszerezni a munkájához nél­ külözhetetlen ismereteket és tapasztalatairól is be tud már számolni. - Hát éppen ez az. . . - szólalt meg ismét Kristóf, elterelve az arcához közelítő strucctollat. - A mi vállalatunknál már régi tradíció - folytatta doktor Szkriptura, tudomást sem véve a közbeszólásról -, s ez az én személyes véleményem is, hogy az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni. - Na, látja. . . - próbálkozott megint Kristóf, de újfent eredménytelenül. - A mi munkánk rendkívül fontos és alkotó része az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink súlya és komolysága.. . Kristóf számára ismerősnek tetszett ez a szöveg, de nem volt kedve az emlékei között kutatni, s különben is feladta a kísérletezést, hogy párbeszéddé változtathassa doktor Szkriptura monológját. Figyelmét mindinkább a jeles férfiú hasa, vagyis a terjedelmes aktaköteg vonta magára. A látvány nem lepte meg, sőt kifejezett érdeklődéssel mustrálgatta az idomot, miközben a szavak csak zubogtak a fülébe: - A mi vállalatunknál már régi tradíció, és ez az én személyes véleményem is, hogy az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni és. . . Kristóf közben doktor Szkriptura színes nadrágtartójával kezdett el foglalatoskodni. Megfeszítette, mint az íj húrját, majd elengedte, s a nadrágtartó tompa puffanással csapódott az aktacsomónak, amiből apró porfelhők szálltak fel. Virtuóz ujjgyakorlat. - . . . az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni, mert a mi munkánk rendkívül fontos és alkotó része az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink. . . - hallatszott most éppen az asztal alól, mert Kristóf ez alkalommal a kelleténél erősebbre feszítette a nadrágtartót, s a nagy amplitúdójú rezgés nem maradt következmények nélkül. A strucctoll szapora bólogatása abbamaradt, a legyezési előadó bénultan pislogott. 30 �- . . . az én személyes véleményem is, hogy az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni. Ezért úgy gondolom, mindkettőnk számára nagyon hasznos lenne, ha holnap reggel nyolckor felkeresne az irodámban. Elsősorban a maga érdeke kívánja így. - Ó, az én kis érdekeim, mily sok szív csücskébe fészkelték be magukat. szólt Kristóf, s búcsúzóul néhány aprót boxolt az aktahasba, elegánsan kitérve a felgyűrűző porfelhők útjából. Doktor Szkriptura arcán mintha megdöbbenés jelei lettek volna észlelhetők: - Tréfás, határozottan tréfás - mondta göcögve, majd kikacsázott a szobából. A strucctoll lengedezett serényen. Röviddel ezután aktaasszony érkezett, akinek már majdnem volt valami emberi az arcában és az indigók is enyhén szőkésnek látszottak. Az ötödik napon Kristóf hajnalban ment be az irodába és belevetette magát a munkába. Módszeresen dolgozott. Szobáról szobára járt és egymás után bontotta le az aktahegyeket. Minden szekrényt feltúrt, minden dossziét kinyitott. A padlót már térdmagasságban borították az iratok, összekeveredve, egyik a másikba gabalyodva. Kristóf alaposan feldúlta aktaasszony szobáját és nem kímélte a folyosón álló iratszekrényeket sem. A tetterő amint buzog. Kristóf felment a második emeletre, doktor Szkriptura szobájába és éppen nekikezdett az átalakításnak, amikor valaki kopogtatott az ablaküvegen. Kristóf csak nehezen ismerte fel a lebegő alakban az első napon látott öregembert. - Siethettél volna jobban is - dohogott az öreg, amikor Kristóf kinyitotta neki az ablakot, és végre talajt ért a szobában. - Hiába, fáraszt már ez a repkedés. - Jól van tata, fújja ki magát egy kicsit. - Neked nem vagyok tata, te szemtelen kófic - csattant fel az öreg - az ilyen alakoknak én nem vagyok tata. - Jól van, na, most mit sérteget - mondta Kristóf, de egy cseppet sem orrolt meg a zsörtölődésért. - Még hogy én sértegetlek, te, pernahajder. Cifrábbakat is megérdemelnél amilyen félnótás vagy. Én meg pazarlom rád a drága időmet, pedig nem szolgáltál rá. Már az első napon is figyelmeztettelek, de te nem hallgattál rám. Megmondtam neked, hogy ne kezdj ki ezekkel, de te csak mentél a magad bugyuta feje után. Egymás után csináltad a nagyobbnál nagyobb ostobaságokat, ráadásul ezzel a mostanival akarod tetézni. Az öreg, botjával, végigpásztázott a földön szerteszét heverő aktákon. - De én. . . - kezdte volna Kristóf. - Hallgass! - förmedt rá az öreg - a baj az, hogy már én sem tudok rajtad segíteni. Eridj, aztán jól nézd meg magad egy tükörben! - De tata. . . - Mondtam, eridj és keress egy tükröt! - azzal az öreg felemelkedett és kirepült az ablakon. Kristóf egy ideig a nyitott ablakra bámult, majd lezöttyent egy székre. Közben furcsa zizegést hallott. Idegesen tapogatta meg a testét, s a zizegés 31 �felerősödött. Kristóf kirontott a mosdóba, s elképedve bámult a tükörbe. Testének szinte teljesen eltűnt a harmadik kiterjedése és akárhogyan forgott a tükör előtt, csak azt láthatta, hogy testrészei már majdnem síkba rendeződtek, a végtagjai elvékonyodtak, leginkább egy-egy szalaghoz voltak hasonlatosak. - De hiszen ez. . . olyan mint valami.. . - kiáltott fel - csak nem. . . Kirohant a mosdóból. Az ajtó előtt éppen beleütközött doktor Szkripturába és aktaasszonyba. - Úgy látom, nincs abban az állapotban, hogy ma bejöjjön hozzám. Holnap azonban feltétlenül jelentkeznie kell nálam - mondta doktor Szkriptura valami megható melegséggel a hangjában - nincs más választása. Aktaasszony egyetértően bólogatott, s Kristófnak úgy tűnt, egy egészen csinos sötétszőke asszony néz rá, akinek arcán elkenődött a festék. A hatodik napon Kristóf lehorgasztott fejjel lépett be az irodába. Leroskadt a székére és kifejezéstelen szemekkel bámult a levegőbe. Kolléganői szokatlan élénkséggel pusmogtak és leplezetlenül őt vizslatták. Megbolydultak a drága lelkek. - No, gyere kölyök - hangzott fel Kristóf mellett egy ismerős hang. Az öregember állt ott, botjára támaszkodva. - Ne ellenkezz, most már semmit sem lehet tenni. Kristóf megadóan felállt és elindult az öreg nyomában, végig a folyosón. Elhaladva a mosdó mellett, benézett a nyitott ajtón és egy pillantást vetett a tükörbe. Nem csodálkozott azon, amit látott. Gépelt sorok futottak végig az egész testén. A folyosó végén ott állt aktaasszony üdén, lenszőkén és csinosan, mellette doktor Szkriptura mosolygott kedélyesen. A strucctoll, mint győzelmi zászló, lobogott. Amint elérték a legnagyobb iratszekrényt, az öregember kihúzta a legalsó fiókot és rámutatott: - No, szállj be öcsi - mondta csendesen. Kristóf bekászálódott a fiókba. Az öregember kezdte előírásszerűen összekötözni a szalagkezeket, s -lábakat, mikor Kristóf hirtelen felült és doktor Szkriptura felé fordult: - Még azt mondja meg nekem, hogy miért pont ma? - Tudja. . . Isten is a hatodik napon - mosolyodott el szerényen doktor Szkriptura. Kristóf egy megkönnyebbült zizegést hallatva visszahajtotta fejét a fiók mélyére. 32 �33 �K E M ÉN Y LÁSZLÓ A szocializmus valóságának és fejlődésének néhány kérdéséről A szocializmus valósága és fejlődése mind gyakorlati, mind elméleti szempontból nagyon aktuális kérdés. Azért került a közérdeklődés homlokterébe egyrészt, mert a nemzetközi osztályharcban a szocializmussal, mint eszmével, mint mozgalommal, mint társadalmi gyakorlattal szemben olyan gazdasági, politikai, katonapolitikai és ideológiai ellentámadás bontakozott ki az elmúlt években - különösen a 8o-as években -, amelyre korábban sem tartalmát, sem pedig eszközeiket tekintve nem volt példa. Bár a vezető tőkéskörökben a szocializmus születésének pillanatától megvolt a törekvés a „feltartóztatásra” , a „visszaszorításra” , de a körülmények ezt soha nem tették olyan „sürgőssé” , mint napjainkban. A 70-es évek végén a burzsoázia előtt világossá tették az események, hogy az eddig alkalmazott taktika a politikai gyakorlatban nem vált be, az enyhülés időszaka nem hozta meg az általa várt eredményt, ezért a 80-as évek elején új módszerhez folyamodott, aminek lényege: totális szembefordulás a szocializmussal. Ennek következtében a nemzetközi politikában mindennemű kompromiszszum lehetetlenné vált elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Hiába folytak a legkülönbözőbb szintű tárgyalások, hiába minden jó szándékú kezdeményezés a Szovjetunió részéről, az USA a közvetlen osztályérdekeit kívánja érvényesíteni. Reagan amerikai elnök 1982 júniusában a londoni parlamentben alapvető fordulatot sürgetett. Meghirdette a tőkésvilág erőközpontjainak összefogását, amelynek eredményeként - mint mondta - „a történelem hamudombján hagyják a marxizmus-leninizmust. . .” . Nem kisebb szándék fogalmazódott meg ebben a gondolatban, mint az, hogy minden eszközt alkalmasnak tartanak és fel is kívánnak használni a szocializmus világméretű előretörésének megakadályozására. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezzel a fenyegető magatartással szemben nekünk állni kell a harcot. Be kell bizonyítanunk, hogy a szocializmus eddig is és ezután is az a társadalmi-gazdasági alakulat, az a mozgalom, az az eszme, amely az emberiség nagy problémáit éppúgy képes megoldani, mint a saját társadalmi fejlődésének ellentmondásait, s képes elvezetni a népeket egy valóban jobb és boldogabb világba. Ezért tehát a szocializmusban felmerülő minden problémára, objektív ellentmondásra, szubjektív hibára nagy figyelmet kell fordítani. A további ok, amiért a címben megfogalmazott kérdés előtérbe került az az, hogy a szocializmus fejlődése hazánkban és valamennyi szocialista országban szakaszváltáshoz érkezett. Pontosan megmondani azt, hogy ez a szakasz34 �váltás melyik országban mikor következik be, nyilvánvalóan nem lehet. Az azonban tény, hogy valamennyi szocialista ország fejlődésének extenzív forrásai kimerülőben vannak, aminek következményeként fokozatosan át kell térni az intenzív szakaszra. A szakaszváltás lényege többek között abban áll, hogy a régi kérdésekre új módon kell válaszolni akár a termelőerők és termelési viszonyok dialektikáját, akár a tulajdonviszonyokat, akár a politikai-ideológiai rendszer fejlődését, akár pedig az ember szerepét tekintjük a gazdasági folyamatokban. Nehezíti a helyzetet, hogy a fejlődés minden lépésben további kérdéseket vet fel, nekünk viszont még nincsenek igazán kiutat mutató, a gyakorlati munkát, a cselekvést, a társadalmi haladást megfelelően szolgáló válaszaink. Enélkül a szakaszváltás csak vontatottan mehet végbe. Nem véletlen, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán a fejlődési folyamatok átalakítása, gyorsításának a szándéka fogalmazódott meg a legmarkánsabban. Ahhoz, hogy ez az átalakítás a kívánt ütemben megvalósulhasson, sok olyan kérdésre is választ kell adni, mint az, hogy hogyan juthat túl az emberiség a kapitalizmus jelenlegi válságán úgy, hogy közben léte ne kerüljön veszélybe. Választ kell adni számos további kérdésre is, mint pl. hogy milyen a szocializmus ma? Milyen a valósága? Lehet-e többféle a szocializmus? Mit kell megoldani a legrövidebb időn belül ahhoz, hogy vonzóvá váljék a világ minden népe számára stb. Nyilvánvaló, hogy a kérdések megválaszolása meghaladja egy ember, de akár egy ország erejét is. A kérdésekre a szocialista közösség egészének, a nemzetközi kommunista mozgalomnak kell megadnia a feleletet. Mi magyarok, sokat tehetünk a megoldás érdekében, ha képesek leszünk saját gyakorlatunkat aktív részévé tenni a világszocializmus progresszív társadalmi folyamatának és fejlődésünket a civilizációs előrehaladás „fő útvonalán” tartjuk. Azt azonban tudnunk kell, hogy se jobbak, se rosszabbak nem vagyunk másoknál. Sem a nemzeti gőg, sem a kisebbrendűségi érzés nem vezet sehová. Ma a szocializmussal kapcsolatban különböző felfogások léteznek mind a nemzetközi munkásmozgalomban, mind a polgári filozófusok, vagy pl. a vallásos világnézetű emberek gondolkodásában. A mi viszonyaink között Magyarországon ma sokféle hatás éri az embereket, s ennek is következménye, hogy változatos a felfogásuk is a szocializmus valóságáról és lehetőségeiről. A szocializmus magyarországi fejlődésének korábbi szakaszán - különösen a 6o-as évek közepétől-végétől a 70-es évek közepéig, amikor évről évre növekedett a nemzeti jövedelem és ennek hatására dinamikusan növekedett az életszínvonal, egy kicsit „elgyönyörködtünk” saját eredményeinkben. Úgy gondoltuk, nincs is olyan égetően nagy szükség a szocializmus kérdéseinek elemezgetésére, hiszen fejlődésünk látványos, sikereink önmagukért beszélnek, s meggyőzőek. Ennek az lett a következménye, hogy egy sor leegyszerűsítő nézet keletkezett és rögződött az emberek tudatában. Egy olyan szocializmuskép alakult ki, amely a társadalmi folyamatot dinamikus, törésmentes haladásként ábrázolta. Tehát jórészt ideológiai és propagandamunkánk fogyatékosságainak is „köszönhetően” leegyszerűsített, mechanikus, a szocializmus valóságától eltérő kép rögződött az emberek tudatában. Amikor az intenzív szakaszra való áttérés szükségképpen előtérbe került, a helyzet egy csapásra bonyolultabbá, nehezebbé vált. Ekkor döbbentünk rá, hogy a gyakorlatban lejátszódó folyamatok és a kialakult szocializmuskép nem fedi egymást. 35 �Ezt követően a szocializmus valóságát és perspektíváját illetően alapvetően kétfajta szélsőséges nézet jött létre. Az egyik azt állítja, hogy a két kép azért nem fedi egymást, mert letértünk a szocializmus építésének igazi útjáról. Nem követjük azt az elméletet, azokat a téziseket, melyeket a klasszikusok megfogalmaztak. Ezért azt tanácsolják, hogy vegyük elő újra műveiket, nézzük meg miről mit mondanak - pontosabban a korábbi fejlődési szakaszokban műveik értelmezéséből ,,gyártott” elméleteket - és ezeket valósítsuk meg a gyakorlatban. Vagyis térjünk vissza a tervlebontásos gazdaságirányításra, az állami „gyámkodásra” stb. A másik szélsőséges felfogás is ugyanabból a talajból táplálkozik. Ők így fogalmaznak: azért nem fedi egymást a két kép, mert a szocializmus nem járható út. Mindaddig - érvelnek tovább - amíg elmaradott mezőgazdasági országból közepesen fejlett ipari országgá válás útján haladtunk, addig az ún. szocializmus gyorsabb tempót, a fejlettebb ipari társadalmakhoz való felzárkózást eredményezett. Azonban egy posztindusztriális társadalmat már nem lehet az eddig bevált módszerekkel eredményesen szervezni, itt már nem azon múlik, hogy milyennek „nevezzük” - kapitalistának vagy szocialistának a társadalmi berendezkedést, hanem a termelés hatékonysága a döntő. A „legeffektívebb országok pedig a liberális országok” - mondják ma ezek a „tanácsadók” . A két szélsőséges nézettel szemben az élet a szocializmus növekvő erejét igazolta. A szocializmus fejlődőképességének éppen egyik döntő bizonyítéka az, hogy ilyen éles támadás bontakozik ki vele szemben. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy az emberiség számára a szocializmus reális alternatívává vált. Ezért nekünk nem lemondani kell a szocializmusról, hanem éppen ellenkezőleg, minden erőnkkel meg kell szilárdítani. Csak az lehet kérdés, hogy hogyan, milyen eszközökkel. A szocializmus történelmileg növekvő erejét akkor láthatjuk világosan, ha felvázoljuk azt az utat, amelyet eszméjének születése és társadalmi realitássá válása óta a kapitalizmussal vívott világméretű osztályharcban megtett. Ha ezt az összevetést elvégezzük, látni fogjuk, hogy a szocializmus útja járható út, de olyan út, amelyet nekünk kell megtalálni, s amelyen időnként a visszalépés is indokolt, sőt szükséges lehet. Az eredményes elemzés érdekében - véleményem szerint - legalább négy ponton kell összevetni a két szembenálló társadalmi rend fejlődéstörténetét. Vegyük az összehasonlítás alapjául az 1929-3 3-as gazdasági válság időszakát és napjaink valóságát, tendenciáit. Ha e két időszakban a világban zajló folyamatokat összefüggésükben vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az 1929-3 3-as válságperiódusra egy olyan egységes tőkés világgazdaság jött létre, amelyből egyetlen láncszem hiányzott: Szovjet-Oroszország. A SZU azonban még alig volt túl a polgárháború pusztításain, még alig indult cl az iparosítás útján, tehát még hiányoztak belső feltételei a nemzetközi gazdasági folyamatokba való bekapcsolódáshoz. Igaz, a külső feltételek is hiányoztak, amennyiben a tőkésvilág még elzárkózott a SZU-val való együttműködés elől. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fejlett tőkésországok proletariátusa nagyon hamar felismerte az összefüggéseket és úgy fogta fel Szovjet-Oroszország példáját, mint reális alternatívát a kapitalizmussal szemben. Ennek következtében a munkásmozgalom fejlődése korábban soha nem tapasztalt lendületet vett. Létrejöttek a kommunista pártok, rohamosan gyarapodott taglétszámuk, növekedett a társadalmi folyamatokra gyakorolt befolyásuk. Ha ezeket a történelmi tényeket összevetjük a jelenlegi viszonyokkal, akkor az első szembetűnő különbség az, hogy ma nincs egységes tőkés világgazdaság. 36 �Helyette az ún. interdepencia, a kölcsönös függés érvényesül. A világkapi­ talizmus is függ a világszocializmustól, hiszen pl. ma már a világ összipari termékének mintegy 40 százalékát a szocialista országokban állítják elő. Ez még akkor is nagymértékben befolyásolja a világgazdasági viszonyokat, ha tudjuk jól, a szocialista országok a világkereskedelemből csak mintegy 12-13 százalékban részesednek és ebből is kb. 9 százalék az egymás közötti cserében realizálódik. A fejlett tőkésvilággal a gazdasági erőegyensúlyt még nem sikerült elérnünk, ezért burzsoá ellenfeleink még sok kárt okozhatnak nekünk. Fékezhetik a szocialista gazdaságok fejlődését, s jól tudjuk fékezik is. Egyet azonban nem lehet. A szocialista világrendszert figyelmen kívül hagyni, nemlétezőnek tekinteni. Nélkülünk és ellenünkre már nem lehetséges kilábalni a világgazdasági válságból. Mindez azt bizonyítja, hogy a szocializmus létező alternatívaként van jelen a világgazdaságban is. Az elmúlt évtizedek nyugati propaganda-hadjárata, ideológiai diverziója és saját teljesítményünk, fejlődésünk megtorpanása, propagandamunkánk gyengeségei következtében a fejlett tőkésországok dolgozó tömegei számára jelenleg nem elég vonzó a szocializmus. A nemzetközi burzsoázia ezt felhasználva igyekszik is leszerelni a munkásmozgalmat, kihasználni zavarait, mindent elkövet a szocializmus erőinek aláásására. Vagyis ellenfeleink a szocializmust ma nagyon is objektív realitásnak, reális alternatívának ismerik el a világ népei számára. A másik összehasonlítási pont: a nemzetközi burzsoázia 1933-ban a gazdasági világválságból többek között a gyarmatbirodalmak kirablásán keresztül tudott kilábalni. Ezek a térségek olcsó piacokat, olcsó nyersanyagforrásokat, energiát, munkaerőt kínáltak. Lehetőséget adtak a tőkés gazdaság válságban lévő ágazatainak kihelyezésére, azaz a válság idegen területre való exportálására. Nem véletlen, hogy a mai fejlődő, a volt gyarmati országok nagyfokú elmaradottságban vannak. Ma már gyakorlatilag nincsenek gyarmatok, a gyarmatbirodalom végleg összeomlott. Megszűnt a közvetlen függőség, felváltotta a közvetett függőség. Ez ugyan még mindig szinte elviselhetetlen terhet ró a fejlődő országok népeire, de azt már nem teszi lehetővé, hogy a burzsoázia a volt gyarmatok, a fejlődő világ rovására kerüljön ki a válságból. Ellenkezőleg. A fejlődő világ ma a társadalmi forradalmak időszakát éli. A fejlődő országok szinte kiszámíthatatlan bomlási folyamaton mennek keresztül. Az így keletkező orientációs bizonytalanság vonzza a külső beavatkozást, illetve indukálja a válságot, vagy a válsághangulatot. Mindezzel együtt pedig növekszik ezeknek az országoknak az elszegényedése, lemaradása a fejlett országokhoz képest. A W. Brand vezette Észak-Dél Bizottság ismerte fel a veszélyt és hívta fel a burzsoázia figyelmét arra, hogy ha nem lesznek mértéktartóbbak, ha nem szabnak gátat a tőke természetéből fakadó növekvő kizsákmányolásnak, ha nem juttatnak legalább csekély támogatást a legszegényebb fejlődő országoknak, akkor a tőkésvilág még mélyebb válságba sodródik. A harmadik összehasonlítási pont: A tőkésvilág az 1923-3 3-as világgazdasági válságból csak úgy tudott kijutni, hogy militarizálta a gazdaságot. Ez jelentős dinamizmust kölcsönzött a termelésnek. Az így létrejött munkahelyek segítségével számolta fel a munkanélküliséget. Ehhez hasonló megoldással ma is próbálkozik a nemzetközi burzsoázia. A helyzet azonban azóta gyökeresen megváltozott. Napjainkban a fegyverkezés 37 �csak a tudományos-technikai forradalom bázisán valósulhat meg, ami nem csökkenti, hanem új módon, strukturális munkanélküliség formájában még inkább elmélyíti a válságot. A gazdaság militarizálásának ugyanis csak akkor van hosszú távon élénkítő szerepe a tőkés termelésben, ha - s ez lehet a negyedik összehasonlítási pont - a fegyvereket fel is használják. Ez azonban igen kockázatos vállalkozás. Napjainkban kizárólag azzal a feltétellel nyúlhat fegyverhez bármelyik fél, ha önmagával is leszámolt. Nukleáris háborúban senki sem számíthat győzelemre. A végeredmény csak a teljes megsemmisülés lehet. A burzsoáziának tehát ma nincs lehetősége, hogy a válságból világháború útján szabaduljon. A szocializmus erejének köszönhetően katonai egyensúly alakult ki a két rendszer között. A szocialista közösségnek minden eszköze megvan arra, hogy megvédje önmagát, megvédje eddigi vívmányait, s hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy az emberiség túljusson ezen a válságos korszakán. Tudnunk kell azonban, hogy eközben számtalan súlyos problémát kell megoldani, mert a szocializmus fejlődése a továbbiakban sem lesz mentes az ellentmondásoktól. A szocializmus természetét illetően napjainkig nagyon sok leegyszerűsítő nézet terjedt el. Azt gondoltuk, hogy a szocializmus fejlődése csak töretlen lehet, amelynek következtében a termelés egyre gyorsabb ütemben növekszik, az életszínvonal állandóan emelkedik, az élet minden területén javulnak kilátásaink. A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb. A jövőnkről szőtt szép terveink részben illuzióknak bizonyultak. A szocializmus nem a legfejlettebb országokban győzött, ezért mindenekelőtt történelmi elmaradottságunkat kellett felszámolni, vele párhuzamosan kiépíteni a szocialista termelési viszonyokat, létrehozni a neki megfelelő politikai, jogi, erkölcsi stb. struktúrát. E folyamatban kiéleződtek és egyre világosabbá váltak a szocializmus ellentmondásai. Ezek - véleményem szerint döntően négy forrásból származnak. Első forrásként említhető a nemzetközi környezet. Annak a már ismert ténynek megfelelően, hogy a szocialista forradalom a viszonylag fejletlenebb országokban győzőtt, a tőkés világrendszer mindent elkövet, hogy ebből a helyzetből ne is tudjunk kitörni. A külső körülményekből származó ellentmondások ma a magyar fejlődésre is jellemzőek. A magyar gazdaság is elérkezett az intenzív fejlődésre való áttérés időszakához. Ez az áttérés pótlólagos forrásokat igényel. A kérdés az, honnan, milyen feltételek mellett juthatunk ezekhez a forrásokhoz. A szocialista országok együttműködésének hatalmas távlatai vannak. Mindamellett a KGST-ben részt vevő országok 2000-ig szóló fejlesztési koncepciói, a benne rejlő lehetőségek ellenére ma még kismértékben jelentenek számunkra pótlólagos forrást. A fejlődő világ szintén nem segíthet gondjainkon, mert neki a miénknél súlyosabb, szerteágazóbb problémái vannak. A tőkésországokból hozzájuthatunk ilyen anyagi és szellemi forrásokhoz, de ez ügyben mértéktartónak kell lennünk, nehogy politikai szuverenitásunk kárt szenvedjen, országunk sebezhetővé váljon. 38 �Az ellentmondások másik forrása röviden abban foglalható össze, hogy a szocializmus fejlődésében egy adott szakaszban vagyunk, miközben az emberek szükségletei ezt már jelentősen meghaladják. Nálunk talán az a legnagyobb feszültséget kiváltó ellentmondás, hogy miközben az utóbbi 10-15 évben a gazdasági növekedés fokozatosan lelassult, a nemzeti jövedelem növekedési üteme csökkent, a szükségletek ezzel szemben olyan mértékben növekedtek meg, hogy azok már csak a legfejlettebb tőkésországok, vagy más öszszefüggésben a kommunizmus magasabb fokának szükségleteihez mérhetők. Az igények tehát a termelésnél sokkal gyorsabban növekedtek. Ezáltal ellentmondás keletkezik az élet majd minden területén. Az ellentmondások harmadik forrása a nemzeti sajátosságokból ered. Abból, hogy minden országban az adott történelmileg kialakult bázison épül a szocializmus és nem lehet figyelmen kívül hagyni a kulturális örökséget, a hagyományokat, korábbi nemzetközi kapcsolatokat, nemzetiségi viszonyokat, ideológiai világnézeti hatásokat stb. Ilyen ellentmondásforrás nálunk például, hogy újabbkori történelmünk úgy alakult, hogy a magyarság egy része határainkon kívül él. Az ebből fakadó hangulati elemekkel is számolnia kell a politikának. Végül az ellentmondások negyedik forrása szubjektív tényezőkre vezethető vissza. A szocializmust egy vezető erő tudatos irányításával építjük. Az ellentmondásforrásokat és a konkrét ellentmondásokat a szubjektív tényezőnek - a mi viszonyaink között a pártnak - kell feltárnia. Sok múlik azon, hogy a párt látja-e az ellentmondásokat, időben fel tudja-e tárni azokat és képes-e megtalálni a megoldásuk módját. Ha minderre képes, akkor az is döntő lehet, hogy tudja-e mozgósítani az ellentmondások feloldására a társadalmat. Történelmi tanulsággal szolgálhat pl., hogy 1953 júniusában a központi vezetőség felismerve a társadalmi feszültségeket, feltárta azok okait és rámutatott a megoldás módjára. Ez a határozat elméletileg még ma is megállja a helyét. A kibontakozás mégis elmaradt, mert a vezetés belső egységének hiánya, a széthúzás, a frakciózás lehetetlenné tette, hogy a párt mozgósítsa a tömegeket a határozat végrehajtására. Az ellentmondások megoldásában a pártnak jelentős szerepe és felelőssége van. Az a feladata, hogy a társadalmi valóság, a szocializmus valóságának ismeretében élére álljon a progresszív folyamatoknak. A keletkező ellentmondásokat pedig tudatosan vállalva törekedjen azok minél gyorsabb megoldására, felkészülve az újabb és újabb ellentmondások keletkezésére. A szocializmus ugyanis - mint minden társadalom - sohasem lesz mentes az ellentmondásoktól. Ez a társadalmi folyamatok objektív törvényeiből következik. Az ellentmondások tehát nem védhetők ki, de nem szükségszerű, hogy válsághoz vezessenek. Bár a válságok ellen sem rendelkezünk eleve hatásos és biztos gyógyszerrel, azok azonban nem következnek a szocializmus természetéből, tehát elkerülhetőek abban az esetben, ha ismerjük a társadalmi folyamatok lényegét, azaz a szocializmus valóságát, és ennek értelmében egységesen és határozottan cselekszünk. 39 �SULYO K LÁSZLÓ Az Alföldről jövök Evekkel ezelőtt, szokásos hazalátogatásaim egyikén hozott össze a véletlen Guru Andrással. Ötven körüli, megtermett, bivalyerős férfi. Izmait a bányászkodás meg az erdei munka formálta, fejlesztette. Április vége volt, s András lesült képpel, vígan járt-kelt a világban, kigombolt inge alatt meg-megvillantva barna mellkasát. Az időjárásra ugyan nem panaszkodhattunk, mégis korainak tűnt ez a nyárias megjelenés. Meg is kérdeztem: - Hol szerezted a jó színedet, András? - Az Alföldön. Onnan jövök most is. A busszal - válaszolt készséggel, éreztetvén, hogy kedvére van a beszélgetés. - Az Alföldön? Nagy síkság az, te! Közelebbről hol? - A Komáromi Állami Gazdaságban... - S aztán mesélt, mesélt, amíg lábunk macskásodni nem kezdett az ácsorgásban... A Guru Andrással történt találkozás óta mintegy másfél száz olyan személlyel beszéltem, aki a mezőgazdasági munkák idején, tél utoljától ősz végéig, hosszabb-rövidebb időszakot az Alföldön, vagy a Dunántúlon dolgozott. Feltűnő, egyiken sem használták a nyugati tájegység nevét. Komárom, Szabadszállás, Kecskemét, Boly, Balatonaliga, számukra egyre ment, kivétel nélkül mind az Alföldön fekszik. Szóhasználatukban ugyanis az Alföld elsősorban nem földrajzi tulajdonnévként szerepel, hanem mint egy Nógrádtól délre eső, kiterjedt sík vidék, amely mezőgazdasági munkát kínál és ad. Aki kimondja a szót - András is -, erre gondol, és fel sem merül benne, hogy például Komárom esetében, tévedett. Nógrád megye lakóinak életében nagy hagyományai voltak (vannak) a mezőgazdasági idénymunkának. Béresek, kubikusok, szakmányosok, részesaratók..., nagyobb részben summások és napszámosok alkották országosan ezt a társadalmi réteget. A summáscsapatokról utoljára 1948-ban gyűjtöttek feljegyzéseket. A felszabadulás utáni földosztás, a társadalmi, gazdasági újjáépítés megszüntette mindenféle alapját a mezőgazdasági idénymunkásság intézményének... Aztán másfél-két évtized múlva fordult a kocka. A nógrádi iparmedence sok száz fős tömegei szabad és szabadságos munkaerő - indultak munkára a nagy alföldi, dunántúli mezőgazdasági szövetkezetekbe, állami gazdaságokba. Mi történt előtte és akkoriban? Még sokakban friss, eleven az emlék. Kormányzati döntések nyomán 1965ben megkezdődött hazánkban az energiaszerkezet korszerűsítése, vele összefüggésben - a tervezettnél nagyobb mértékben - a szénbányászat visszafejlesztése. Az intézkedések nagy vihart kavartak az iparmedencében, de a határozatokat, a rendeleteket - hiszen törvényerejűek voltak - végre kellett hajtani. Bezárták a kimerülőben lévő, vagy gyenge minőségű szenet adó, gazdaságtalaRészletek a N ehézéletűek című hosszabb 40 szociográfiából. �nul termelő bányákat. Dolgozóik javát az ágazaton belül helyezték el, részben Nógrádban, részben az ország más bányavidékein. Nagy részükkel azonban nem tudtak mit kezdeni: nem vállalták a családtól való távollétet, az elköltözést. Ezeket ipari munkára képezték át, hegesztők, esztergályosok, gyári betanított és segédmunkások lettek. Akik viszont rendelkeztek az előírt és megkívánt föld alatti szolgálati idővel, azokat nyugdíjazták. Így erejük teljében élő, 48-50 éves férfiak kerültek nyugdíjba. Nem találták a helyüket, érthetően, tettvágy hevítette szívüket. A mezőgazdasági idénymunka Nógrád megyei újjászületésének volt még egy másik, lényeges, objektív feltétele: a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok nélkül ugyanis aligha beszélnénk ma az „Alföldre-járás” jelenségéről. A negyvenes-ötvenes, illetve az ötvenes és hatvanas évtized fordulóján megszervezett nagyüzemi közös gazdaságok számára számos ok - a gépesítettség, a munkaintenzitás alacsony foka, a korszerűtlen növényi kultúrák termesztése... - miatt kevésnek bizonyult a helyben található munkaerő. A szövetkezetektől ugyanakkor - joggal-okkal - sokat várt az ország népe, vezetése; élelem kellett a bel- és külföldi piacokra. A gazdaságok e kettős indíttatásától sarkallva új munkáskezek után néztek, és jutottak el törvényszerűen - többek között - Nógrád megyébe is. A mezőgazdasági nagyüzemek munkaerő-szükségletén lényegileg nem vál- toztatott az idő, a gazdaság fejlődésének extenzív szakaszáról az intenzív szakaszra való áttérés. A hiány ugyanis - nyilván eltérő körülmények és javarészt eltérő okok miatt - újratermelődött, sőt mind máig újratermelődik. Példaként említhetjük a nyugdíjba menők, az elhalálozottak magas számát, a szülési kedv tartós hanyatlását, a kétkezi mezei munka alacsony presztizsét, a gazdaságok oldaláról nézve: a fokozott termelési követelményeknek való megfelelés kényszerű és feltétlen igyekezetét. Nem kell tehát egyetlen idénymunkásnak sem tartania egyelőre attól, hogy tennivalók nélkül marad. S nézzük meg az érem másik oldalát is. Miért paraszti munkára a hegyvidéki ember? A Nógrád az aktív gyári munkás, a háztartás különböző korú val kisebb mértékben a gyesen lévő kismama, a nisztrátor? törekszik az „Alföldre” , a megyei nyugdíjas bányász, gazdasszonya, s ezeknél jóvékonypénzű üzemi admi- Kezdetben - a hatvanas-hetvenes évek váltása idején - az életszínvonal növelése magyarázta az emberek törekvéseit (leszámítva a természetes, ma is okként előforduló kíváncsiságot). Az „Alföldre-járás” fő mozgatói az utóbbi években lényegesen átalakultak. Nem a növelés a cél, hanem egyre inkább a megszerzett életszínvonal megtartása, elfogadva és hasonulva a társadalom alapvető mozgásirányaihoz, gazdasági jellemzőihez, amelyek hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Az egykor irigyelt bányásznyugdíjasok lassan maguk váltak irigyekké, mivel nyugdíjuk évenkénti, törvényes emelése korántsem tartott lépést az árak emelkedésével. Ráadásul a régi bányászok asszonyai nem vállal (hat) tak kenyérkereső munkát, ezért mindenütt két ember között oszlik meg a járandóság. Az aktív dolgozók, gyárban, szövetkezetben, irodán, bérből és fizetésből élnek. Kiegészítése fokozatosan szükségessé vált. S ez a szükség munkálkodik az otthonukból kimozduló családanyákban, nagymamákban, özvegyekben, amit nevezhetünk megszokásnak, a magasabb jövedelmű társadalmi rétegekkel való lépéstartás kényszerének is. 41 �Sok nógrádi vendégmunkással (magukat a régi mintára summásnak nevezik) kerültem közeli kapcsolatba az elmúlt években. Többekkel majdnem barátságba keveredtem, tudatos törekvés eredményeképpen. Foglalkoztatott ugyanis sorsuk, gondolatviláguk, magatartás- és viselkedésmódjuk, egyszóval az életük. Kétszer magam is beálltam közéjük, s márciusban és augusztusban 15-15 napot dolgoztam velük Boldogpusztán és környékén, a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát szőlejében. Metszettünk, tőkehiányt pótoltunk, zöldeltünk, esős időben borsót zsákoltunk. Megfizették erőfeszítéseinket. ☆ A brigádvezető inas, magas termetű férfi. Tiszta, világoskék szemeiből mi legtöbbször csak egyféle érzelmet, a haragot láttuk szikrázni. Az öreg ugyanis nagyon vigyázott arra, nehogy ellágyuljon. Ha netán mégis megesett, gyorsan összeszedte magát, és azonnal dologra hajtott, vagy valamelyikünkbe belemart. Nem teketóriázott; félelmetesek voltak a szavai. Szitkozódott mindjárt, ha nem úgy ment a munka, ahogyan megkívánta. Persze gyakran akkor is káromkodott, amikor oka sem volt rá; nyilván megszokásból, még inkább tekintélye fenntartása végett. Vallotta, a toborzott munkások között csak nagy hanggal és kondáseréllyel lehet - mi több, így is kell - rendet, fegyelmet tartani. - Ne féljetek tőle! - biztatott néhányunkat Varga György rokkant nyugdíjas, az egyik szervező férje, aki korábban évekig a nagybátonyi falusi pártalapszervezet titkára volt. - Csak hangoskodik az öreg, jártatja a száját. Egyébként arany szíve van... ☆ Boldogpuszta oázis a végeláthatalan szőlő közepén. Itt alakították ki a kombinát nagyobbik szőlészeti kerületének központját. Itt vannak az irodák, a raktár, a gépszín. Azonkívül ezen a pusztán szervezték meg a vállalat itatásos szarvasmarhatelepét, ahol a pusztaiak zöme dolgozik. Ezért kapják az itteni szolgálati lakásokat. Huszonnyolc-harminc család, hozzávetőlegesen száz-száztíz ember lakja Boldog-Boldogasszonypusztát. Hozzátartozik e tanácstalan megnevezéshez, hogy így vannak ezzel az itt élők és az idejárok valamennyien, mert mind a két nevet használják mind a mai napig, éppenséggel attól függően, hogy mikor melyik jön a szájukra. Nincs ennek semmiféle ideológiai, netán politikai tartalma. Inkább arra a régi igazságra figyelmeztet: adminisztratívan egy szempillantás alatt semmissé tehető bármi, de a fejekben évtizedek is kevesek hozzá... ☆ A boldogpusztai munkásszálló épületét a közös konyha, a női és férfi mosdók, WC-k osztják két, nagyjából azonos részre. A szálló irodák felé eső végében rendezték be a társalgót. Jani bácsi rutinnal szállásolja el a vendégmunkásokat. Egy szobába kerülnek a rokonok, a jó barátok és az ismerősök, az egy faluból valók. Egyszerre mintegy hatvanan helyezhetők el. A házaspárok külön szobát kapnak, ha a létszám erre lehetőséget ad. Akad itt csaknem egy tucatnyi pár, amelyik rendszeresen visszajár. Szinte nincs olyan turnus, amelyikben ne lennének férjek meg feleségek. 42 �- No, elégedett vagy? - kérdezgeti Jani bácsi a férjeket a szobák elosztása közben. - Itt aztán senki nem zavar benneteket. Fizetsz majd egy sört, ha volt valami az éjjel... ☆ Mi négyen voltunk egy szobában. Hárman 42-44 éves férfiak és egy hatvanegynéhány éves nyugdíjas társunk. Öreg cimboránk rendszerint hajnalok hajnalán ébredt, s járt-kelt, tett-vett a sötét szobában. Benyitogatott nyikorgó szekrényébe, friss levegőt engedett be a folyosóról, és már alig várta, hogy riadóztatni lehessen bennünket. Ezért, ha kitelt az öt óra, könyörtelenül felkapcsolta a villanyt. - Jó reggelt, emberek! Ébresztő! Igyekeztünk az öregre rá se hederíteni. Mi, fiatalabbak tíz-tizenöt percet még szunyókáltunk, hátunkat fordítva a fénynek, vagy fejünkre húzva a paplant. Tehettük, hiszen fél óra alatt játszva felkészültünk az indulásra. A földekre kiszállító autóbusz sohasem érkezett háromnegyed hatnál előbb. A koránkelők, a türelmetlenebbek ekkor már hosszú percek óta ott toporogtak a szálló ajtaja előtt, a társalgóban, mintegy siettetvén a busz érkezését, de mindhiába. Kálmán, a sofőr, maga is fiatalabb ember, ezen a pusztán lakik, tudja a kötelességét, és nem hamarkodja el a dolgát. - Gyerünk, hozd a kannákat, Veronka! - parancsolta Jani bácsi, mikor a jármű megérkezett. Sokan lökdösődve, mint a városi csúcsforgalomban, furakodtak előre, hogy minél előbb feljussanak a buszra, helyet találjanak maguknak. ☆ A szőlőművelés legfontosabb és legnagyobb szakértelmet kívánó évi munkája a metszés. A csoportból sokan kiválóan értenek hozzá, habár semmilyen tanfolyamon nem tanulták, csak itt, Jani bácsitól, illetve - már akinek van néhány tőkéje - az otthoni gyakorlatban. A gazdaságnak életbevágó a szakképzetlen szőlőművesek foglalkoztatása. A szőlészetnek hivatalosan ugyanis mindössze húsz munkása van - a 900 hektárra. Ilyen nagy területtel sohasem boldogulnának. A szőlő meglehetősen tűrőképes gyümölcsnövény, termését jószerivel csak készakarva lehet veszélyeztetni. A szándékos vagy vétlen kártevésre azonban maguk a társak is odafigyelnek, szóvá teszik azonnal. A külső és egyben felső ellenőrzéshez tehát egy másik is társul, de magából a csoportból, annak természetéből fakadó. Ez azután mindenkiben kialakítja a belső személyes kontrollt, felélesztve és ébren tartva a felelősséget. A társak figyelmeztetését a többség nem fogadja szívesen. Kioktatásnak érzik, és ha egy mód van rá, kategorikusan visszautasítják, illetve megszívlelik ugyan, de ügyelnek rá, hogy a másik ne vegye észre. Ezt az örömöt a régi szőlőmunkás sohasem szerzi meg a hasonszőrűnek. Eleget kell hallgatnia egyébként is a brigádvezetőtől, akivel nemhogy nem feleselhet, de akinek valójában még csak vissza sem szólhat. Jani bácsi egy-egy hibás tett láttán rögvest mennydörög: - Hát mit csináltál, te kutyaisten?! Levágtál két vödör szőlőt!... ☆ Szilaj alacsony férfi, formás pocakkal. Jani bácsi szécsényfelfalui bizalmi embere; a környékről ő szervezi a munkásokat. Állattenyésztő a téeszben, pár évvel a nyugdíj előtt. Híres vadász. 43 �- Ott voltam akkor, amikor a kollégája lelőtte a szamarat - említette egyszer a Tanárnak. - Nagyot nevettünk rajta. Szarvasnak nézte... A szamár. Szilaj és társai nem csak a kazlazásban álltak helyt, hanem a pótlásban meg a zöldelésben is. Akkor B. Lajos is sokkal kevesebbet ivott, jobban meghúzta magát. Tarthatott Szilaj komolyságától, szókimondásától, rendszeretetétől. - Nem vagyok rászorulva, hogy ide járjak - vallja be Szilaj a kérdezősködésre. - Az állatoknak viszont kell a termény, és felénk mostanában ritkán kapni szemes takarmányt. Főleg kukoricát. Ha érkezik a magtárba, pillanatok alatt szétkapkodják. Kéz alól meg igencsak borsos az ára. A Komáromi Mezőgazdasági Kombinátba, az óriási munkatempó ellenére, elsősorban a kukoricáért jönnek dolgozni az emberek. Az utóbbi években gyatrán termett, ezért a gazdaságok is takarékoskodnak vele, szívesebben fizetnek pénzben. Itt sem dúskálnak belőle, de Jani bácsi kijárta, hogy a dolgozói kapjanak - egész évben és öt mázsánál kevesebbet sohasem. Így aztán a modora akármilyen, biztos lehet benne, nem marad munkáskéz nélkül. A harmadik-negyedik napon került a munkaszerződés az emberek kezébe. Kis- és Nagymanci vitte szobáról szobára. Az emberek nem csináltak ügyet a kitöltéséből. El sem olvasták, egyből aláírták a stencilezett, a brigádvezető által mindenkor az adott munkához és turnushoz igazított példányt. Ez mind a kétszer így történt, és az emberek mind a kétszer ugyanabban a bizonytalanságban maradtak. Legtöbben azért nem olvasták el a szerződés pontjait, mert úgy vélték, akkor megjegyzik, hogy nem bíznak a brigádvezetőben, és abból esetleg valamilyen hátrányuk származik. Így hát az emberek egymást kérdezgették a fizetség felől, meg korábbi ismereteiket melegítgették fel. Fölöslegesen, hiszen a javított munkaszerződésen minden szükséges tudnivaló olvasható volt. A hivatalos okmányt Sótér János - mint a munkáltató kombinát megbízottja - és a munkavállaló idénymunkás írja alá. Jani bácsi alapos ember, úgy javít, egészít ki, hogy elkerülje az esetleges későbbi vitát. A csoportban az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv uralkodik, s ugyanazért a munkáért ugyanaz a bér jár. Öregnek, fiatalnak, férfinak, aszszonynak egyaránt. Persze a valóságban bonyolultabb a helyzet. A gyakorlat ebben is más. Egyesek ugyanazért a munkáért mégiscsak nagyobb jövedelemhez juthatnak másoknál. Ennek oka abban van, hogy a pénzbeli juttatás összege szabott, míg a termény szabad áron értékesíthető. Vagyis aki eladja, az végül is jobban jár, mint az, aki pénzben kérte ki a járandóságát. Azt, hogy üzletelne valaki is a kukoricával, hétpecsétes titok. Szigorúan mindenki saját használatra viszi, akkor is, ha ötödször, vagy hatodszor jár már lent, és mindenki előtt világos lehet, hogy annyi jószág tán az egész rokonságban nincs, mint amennyi terményt az idénymunkás megkeresett. Az üzletelés ténye csak otthon derül ki. Akkor, amikor valakinek kukoricára van szüksége, elkezd utána járni, és eljut valamelyik „alföldezőhöz”. Aki csak kukoricáért dolgozik, az 8 mázsa 40 kilogrammot kap belőle. Aki pénzt és terményt is kíván, azt 5 mázsa 20 kilogrammal elégítik ki. Nógrád megyében az utóbbi években egy mázsa kukoricáért elkértek 600650 forintot is. Hozzávetőlegesen kétszáz forinttal többet a hivatalos árnál. 44 �A Tanár-Mérnök páros két napig a Kis- és a Nagymanci segítségével, illetve felügyelete mellett dolgozott. A két negyvenes férfi számára ők tették lehetővé az elszegődést - Jani bácsi előtt tehát kezeskedtek értük. - Megy-e druszám? - kérdezgette olykor Králik a Tanártól, aki bármit is gondolt, mindig kedvezően válaszolt. Nem akarta ugyanis, hogy maflának vagy gyengének nézzék. Králik elhaladtában, néha egy-egy vesszőt levágott a mokány férfi tőkéjéről, és humoros cinkosan megjegyezte: - Legalább mi, értelmiségiek tartsunk össze. A Mancik mellett a legtöbb segítséget Radics Tibor nyújtotta. Igaz, Kovács Imre, a zagyvapálfalvai nyugdíjas rendőr őrnagy és felesége sem volt rest beállni a szomszéd sorba, ha már végeztek a magukéval, de általában ők szintén többet kínlódtak az átlagosnál. Az öreg Radicsnak nagyon feküdt ez a munka. Otthon, a háza körül évtizedek óta gyakorolta. S ez az ismeret, és annak tudata, hogy jól is csinálja, önbizalmat adott a társaságban egyébként háttérbe szorított, vagy önként visszavonult cigányembernek. Örömmel osztotta meg tudását másokkal, arra azonban a jelenlévők sohasem tartottak igényt. Kivéve a Tanárt és a Mérnököt, akinek a szőlősora gyakran esett a nejével párban dolgozó Radics Tiboré mellé. Előfordult, hogy a hajlott, keskeny hátú ember, aki ránézésre meglehetősen ágrólszakadtnak tűnt, saját érdeküket is félre tolta, és vállalta a lassúbb előrehaladást, csak azért, hogy kedvére magyarázhasson. - A nagyollóval először levágjuk a száraz, vagy a túlságosan megerősödött mellékágakat, aztán a selejtes ágaktól megtisztítjuk a tőkét. Nem baj, ha ritka lesz. Legalább jobban nő a szőlő - tanította az öreg cigány, úgy, ahogyan Jani bácsi is magyarázta. - Hagyunk egy kétszemes tartalékvesszőt, majd egy nyolc-tíz szemes termőágat, ugyanezt megismételjük, és a tőke végén öt-hat szemnyire lenyírjuk a kart. A szőlőben nincs pardon. Az a dolgozó a szerencsésebb, akinek jó szerszámok jutnak. A kiosztáskor ennek megfelelően tülekedés alakult ki értük. ☆ Az időjárással külön csatára kényszerül a csoport. A Mátrában több centiméteres hó esett az éjjel, mondta be a rádió. Innen, a Kisalföld keleti pereméről tovanyargalnak a havat hordozó fellegek. Kergeti a szél - a csípős, a hideg, a szemtelen. Nem átall megkeresni a vastag, több rétegű ruházat koreai között a legkisebb lyukat, máris a hasat, a hátat nyugtalanítja. Hiába a trikó, az ing, a mellény, a pulóver, a zakó, a köpeny. A szüntelen mozgás, nyújtózkodás fellazít minden katonás buzgalommal megigazított szerelést. A vizes, sáros földeken elkel a gumicsizma. Tavasszal, ősszel szinte nélkülözhetetlen. Jól használható még a bakancs, például a hadseregből ismert surranó. A félcipők könnyen elmerülnek. Nem is veszik fel főleg csak azok, akik az itteni tavaszi, őszi időjárási viszonyok ismeretében járatlanok. ☆ A Radics házaspáron és vejükön, Oláh Ferencen kívül még egy cigány dolgozott a brigádban. Névrokon: Radics Ágnes. Harminc év körüli, elhízott, gyesen lévő kismama. Targoncás a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban, s éppen munkahely-változtatáson töri a fejét. De nagyon tanácstalan. Szeretne elkerülni a gyárból, ám nincsen meg a nyolc osztálya. Udvarias, tisztelettudó 45 �teremtés. Kedvelik érte, és a háta mögött sajnálkoznak rajta: hiszen megesett egy munkatársától. Cigánylegény, mégsem vette feleségül. A bandában egyébként három-négy cigánynál több nem szokott lenni. Enynyi is ritkaság. Egyrészt nem szívesen veszik be őket, másrészt a cigányok a rengeteg munka miatt - nem szívesen vállalkoznak. Akik jönnek és akiket befogadnak, azok megbízhatóak. Bizonyítottak otthon, vagy korábban itt, a földeken. Ha mégis lemarad valamelyik közülük, könnyen lángra kap az élcelődés: „Nem szokta a cigány a szántást...” ☆ Nyugodtan telt az utolsó éjszaka. A hazai viszontlátásra készülődtek az emberek. Ketten azonban nem tudtak parancsolni maguknak: Papp Rezső és Laczkó Ferenc. Igaz, őket nem várja asszony, család. Hajnal háromig iddogáltak a konyhában, közben sületlenségekről fecserésztek. Cukkolták is egymást a maguk nyers, humortalan módján. Akiknek a szobája a közelben volt, azok sokat mérgelődtek... Csendes a banda. Némán búcsút veszünk Boldogpusztától, a szőlőtől. Néhány perc múlva aztán már ügyet sem vetünk a tájra. Bóbiskolunk, vagy lesünk magunk elé... Rezsőék nem sokáig maradnak nyugton. Énekelni kezdenek. Gajdolásuk sérti a fület. Králik ütött-kopott aktatáskájából előkotor egy üveg sört, felbontja, szopogatja. - Látod - tapad neki Rezső éjszakai ivócimborájának -, neki van, de te befalsz mindjárt mindent. Ezek az élelmes emberek... Beosztóak, kaparkodóak... Jól járnak maguk itt velünk. Az ilyenekkel, mint mi vagyunk. Mi pénzért dolgoztunk, maguk meg vihetik a terményt, hogy otthon drágán eladják... Kapzsi parasztok... Forr az indulat az autóbusz utasaiban. Rezső lenézi őket, ők megvetik Rezsőt. „Részeges semmirekellő, dologtalan” - hallani innen is, onnan is a megjegyzéseket. Kismanci ugrik neki nyíltan: - Hallgasson már el, jóember! Ki kíváncsi a maga hülyeségeire... Éjszakáznak, isznak... - Elég már! - szól közbe Tóni is. - Kezedbe adom az orrod, ha nem hallgatsz el. Rezső a fenyegetés hatására befogja a száját. Félrészegen, másnaposan, álmosan is eljutott a tudatáig, ezúttal túlfeszítette a húrt. Nemsokára cimborájával együtt elalszik... Gizi végigjár a buszon az öreg Maksi kalapjával, és begyűjti a tízforintokat. Ennyit fizet mindenki a hazaszállításért a gépkocsivezetőnek. Kálmán jól vezet. Szerencsésen átjutunk Budapesten, a lámpák alatt. Két és háromnegyed óra alatt érkezünk meg az első állomáshelyre, Nagybátonyba. Kismancit a lánya várja, gépkocsival. Jani bácsi ,,kezitcsókolom”-ot köszön a csinos, ápolt asszonynak. Nyitva a kocsma, a presszó. Schmirel odaszól a bőröndjével lefelé kecmergő Tanárnak: - Uram! Megiszom egy fröccsöt az egészségére. Igyon majd maga is az enyémre. Králik most is belekotyog, immáron utoljára: - Csak diszkrécióval. Igaz-e, druszám?... 46 �K ŐV Á R Y E. PÉ TER Kis-település-történet A tanács vb-titkárnője meséli az okányi községházán: - Meghívtak bennünket a biharugraiak vendégségbe. Megmutatták a halastavaikat, részt vettünk egy közös halászaton, bográcsban főzték a halászlét nekünk, aztán együtt meglátogattuk Szabó Pál házát - egyszóval jó napunk volt. Most, törhetjük a fejünket, mert ugye a meghívást illik visszaadni, csakhogy milyen programot szervezzünk a barátainknak? Itt Okányban nem sok a látnivaló, legfeljebb az az egy emléktábla az iskola falán, amely arról ad hírt, hogy 1847. június 10-én itt járt Petőfi Sándor. Az eseményről egyébként maga a költő is beszámol a Kerényi Frigyeshez írt Úti levélben, elárulva azt is, hogy a falu kocsmájában étkezni szeretett volna, de hasztalan. (A rossz nyelvek szerint egyébként az utazó, ha egyátalán erre vetődött, néha napján az új időkben is a poéta sorsára juthatott e tekintetben a Holt-Sebes Körös partján települt egykori Bihari, ma Békés megyei faluban.) Okányban - szemben az 1930-ban számlált ötezer lélekkel - kevesebb mint 3 és fél ezren élnek. Sorsukat sok egyéb mellett most ez is megpecsételi: nem számítanak kistelepülésnek - azaz nem sorolódnak azon, 1500 lakosnál kevesebb embernek otthont adó községek közé, amelyek az 1983. július 26-i párthatározat nyomán külön figyelmet kaptak az 1971-ben elfogadott országos településhálózat-fejlesztési koncepció újragondolásakor. Ennek következménye, hogy miközben a megyék valóban sokat tettek - szerény lehetőségeikhez mérten - a kistelepülések úgynevezett alapellátásnak fejlesztéséért, azon közben a kistelepülések sorsában osztozó Okány és megannyi vele azonos nagyságú, sőt, nagyobb, de hasonló helyzetű községünk egyre reményveszettebben néz jövője elé. Ám, hogy igazságtalanok ne legyünk, máris szóljunk arról a kormányprogramról, amely az ország hét megyéjének (Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Zala és Vas) 22 térségében kíván - főleg iparfejlesztéssel - a mostoha sorsú települések gazdasági elmaradottságán úrrá lenni. A sors iróniája, hogy a különfejlesztésre kijelölt régiók határvonala nem érinti Okányt —elhalad mellette. Okány tehát mindenből kimarad —mert nem elég elmaradott, s nem eléggé kisközség! A régi beidegződések élnek, hatnak, dolgoznak. Kategóriákat teremtünk településeink osztályba sorolására is, ezekbe aztán belegyömöszölünk olyanokat, amelyeknek már egyáltalán nincs szükségük az e kategóriák mesterségesen teremtett előnyeire, de kihagyunk belőle olyanokat - a nemegyszer mesterkélt feltételeknek meg nem felelők közül -, amelyek igazán rászorulnának a segítségre. A jószándék feneklik itt meg a szabályzaterőltető, a kényelmesebb megoldást kereső hajlamon. Holott lélckszámvizsgálaton alapuló rangsorolás helyett célra vezetőbb - az újragondolt településfejlesztési koncepció szellemében - valóban a települések szerepkörét a maga valóságában és jövőbeli átalakulásának, fejlődé47 �sének lehetséges irányait is figyelembe véve az erre a célra kialakított és kialakítható eszközrendszerrel erősíteni. Kiindulópontunk ugyanis nem lehet más, mint az agyonemlegetett, de gyakorlatilag még meg nem valósított jelszavunk, miszerint mindenkinek joga van ott boldogulni, ahol él. Ma ezt, a jelszó megvalósításával megbízott apparátus, ,,a népességmegtartó és eltartóképesség fokozatos növelése” szószerkezettel fordította a maga nyelvére, de hát így is értjük, hogy miről lehet szó. Ennyit elöljáróban! Szerep és nagyságrend. Okány mellett, a hivatalosan is hátrányos helyzetűnek mondott térség egyik legágrólszakadtabb települése Geszt. „Az út Gesztnél véget ér. Nincs tovább... Eldugott, istenháta mögötti település, alig ezernél több lakossal. Főbb jellemzői: önálló községi tanács működik társadalmi vb-elnök vezetésével, a vb-titkár a szomszédos Mezőgyánból jár át az ügyeket intézni... a Gyula és Vidéke Áfész éttermet, ABC-áruházat, Tüzép-telepet, normálbenzint töltő állomást és néhány kisebb boltot üzemeltet itt... Tavaly egyetlen családi ház építésére kértek engedélyt... Működik egy postahivatal és egy takarékszövetkezeti kirendeltség is.” - írja a Békés M egyei N épújság 1987. január 8-i száma, amihez a helyi Egyetértés Tsz elnöke a következőket teszi hozzá: - Nincs orvos, nincs gyógyszertár, s olyan munkahely, ahol a falu a 140 tsz-tagon felüli munkaerőt foglalkoztatná. Ezért Gesztről sokan ingáznak Békéscsabára a baromfifeldolgozóhoz, az építőkhöz, Gyulára a húskombináthoz és Budapestre. Az itthon maradottak a háztáji gazdasággal egyre kevesebbet törődnek... „Geszt az egykor Arany Jánosnak is hosszabb ideig otthont s megélhetést adó Tisza-kastély faluja, ma öregebb, mint eddigi történelmében bármikor.” Geszt azon 20 Békés megyei kisközség egyike, amelyekben az ott élők száma nem éri el a másfél ezret, node Békés megye nem is tartozik a kistelepüléses, aprófalvas megyék közé, ahogy az alföldi megyék általában nem. Szolnok megyében mindössze a lakosság négy százalékát találjuk az ide sorolható 18 településen, a Kőrösök vidékén ez az arány 11 százalék. Csakhogy! Föl kell figyelnünk valamire, amiről Andor Mihály, a Valóság 1985/10-es számában így ír: „Ha a házak Győr-Sopron megyében épülnek egymás mellé az út mentén, akkor a falut Völcsejnek, Markotabögödének vagy Egyházasfalunak nevezzük; ugyanez Békés megyében tanya, és csak a szokás biggyeszt nevet a »szőlő«, »dűlő«, »sor«, »puszta«, »halom«, »rét«, vagy »major« szavak elé, ezek valójában nem léteznek, itt születni nem lehet.” Továbbá: „Ha minden telepszerűen épült házcsoportnak megadjuk a falu nevet, amit részben a hagyomány, részben egy közigazgatási gyakorlat megtagadott tőlük, akkor azt mondhatjuk, hogy a falvak minden tájékon egyformán sűrűn vannak. Egyformán sűrűn, mert a földből élő emberek, ha elég sokan vannak hozzá, nem hagynak magük körül földet műveletlenül - hacsak valami nem kényszeríti őket erre.” Ezen a ponton megállva egy pillanatra, két fontos dolgot kell az idézetből kiemelnünk. Az egyik, hogy a kistelepülések súlya, ügyük jelentősége nem kezelhető a statisztikák alapján már csak az Andor Mihály által bizonyított tény miatt sem: miszerint „Békés megye 1980-ban kiadott térképén a községeken és a városokon kívül 29 településfolt található, ami viszont az ilyen típusú Békés megyei telepeknek mindössze 15 százaléka. Nem jelez folt a Győr-Sopron megyeieknél sokkal nagyobb tanyafalukat, mint például a 77 házból álló 239 lakosú 48 �bezinai szőlőket, a 193 házból álló 588 lakosú Ezüstszőlőket, és még lehetne folytatni a sort” , amely mindjárt más világításba helyezi témánkat, csupán a mai kategóriáinkat figyelembe véve is. A másik kiemelendő: ezeknek a tanyás településeknek, tanyafaluknak is megvolt a maguk (földművelő) szerepe, s csak „a tanyás vidékekkel kapcsolatos, már-már előítéletté merevedő hagyomány könnyítette aztán meg, hogy 1950től elkezdődhetett a tanyavilág tudatos sorvasztása tsz-szervezéssel, tagosításokkal, építési tilalommal, nemtörődömséggel. Másfajta hagyomány talán a továbbfejlesztés parancsát írta volna elő!” - állapítja meg az idézett szerző. Vagyis megint csak a kiindulóponthoz jutunk; a szerep, a szerepkör felől kell közelítenünk településeink múltját, jelenét és jövőjét megítélendő. Hogy milyen szerepre gondolunk? E r d e i Ferenc Város és vidéke című könyvében 1971-ben e kérdésben így foglal állást: ,,A településekről szóló tudományokban is, a köznyelvi szóhasználatban is meghonosodtak a csillagászati kifejezések... Induljunk ki a napból. A legésszerűbb, ha minden ország fővárosát naphelyzetű városoknak tekintjük... Ha ilyen meggondolás alapján egy-egy ország fővárosát tekintjük napvárosnak... s az ország összes településeit együtt települési naprendszernek, akkor már egyszerű a helyzet a hierarchián lefelé haladva. Hogy a rendszerek szerkezete és mérete eltérő? Ez ne zavarjon bennünket, így van ez az égitestek rendszerében is... Különösen egyszerű a helyzet Magyarországon. Budapest fővárosi naphelyzete vitathatatlan, olyannyira, hogy ezt már sokalljuk is, olykor... vidéki nagyvárosaink tehát Budapest bolygói, a városrendezők csak a nagyváros körüli kisebb városokat nevezik általában »bolygóvárosnak« (ezért) a vidéki nagyvárosokat szokás hazánkban »ellenpólus« városoknak nevezni... - ilyen alapon Szeged vonzásterületébe tartozónak tekint­ jük mindenesetre Hódmezővásárhelyt, Szentest, Makót és Csongrádot, s az ezek körül clhelyezkedő és vonzásterületükbe tartozó településeket - akár fa lvak, akár tanyai községek - fogjuk fel holdaknak.” S maradjunk abban - ezt már mi tehetjük hozzá -, hogy ezek a holdak azután pályájuktól, helyzetüktől és forgásirányuktól függően kapnak több-kevesebb napfényt, jutnak az éltető fényhez és meleghez aszerint, hogy szerepüket fejlődésében elfogadjuk-e, erősítjük-e, megmásítjuk-e, avagy ellehetetlenítjük. Ez éppen következő fejezetünk témája. Itt és most viszont szögezzük le: a „holdakról” van szó ebben az írásukban! Szabályozás és fejlődés. Varga D á vid írja Az ország peremén címmel a Magvetőnél (Gyorsuló idő) 1982-ben megjelent szociográfiájában Körösnagyharsányról, a Geszttől, Okánytól, Biharugrától mindössze néhány kilométerre fekvő kisközségről: „Körösnagyharsány, amelyről ez a könyv szól, ezernél aligha több lakost számláló falu, a keleti határszélen, Békés megye északkeleti csücskében, ott, ahol a Sebes-Körös magyar földre lép. E szép nevű falunak a múltja is szép: hajdúváros volt, emelt fővel állta történelmünk viharait, sőt, a sorsfordulókat megedződve, megerősödve élte túl. Mindig szívósan harcoló, vagy dolgozó népe abból profitált talán a legtöbbet, hogy bár kicsi, de eleven, életerős része volt a szomszéd nagyvárad környékének.” Hogy mi módon? Hallgassuk még egy darabig Varga Dávidot: „Bihart, a régi Magyarország egyik legnagyobb megyéjét Biharországnak is nevezték... Sok fontos mezőgazdasági termékből akadt a megyében felesleges, ebből adódik, hogy a kitűnő helyen: folyó mellett, utak talákozási pontján fekvő Várad a XIX. század végére országos jelentőségű kereskedővárossá nő, sőt sok tekintetben nemzetközi rangot is szerez. Ez kifejleszti a pénzügyi élet pezsgését, ami persze kedvezően hat a 49 �társadalmi élet fejlődésére is... Ennek a gazdasági, politikai és szellemi környezetnek része Körösnagyharsány, mindenekelőtt az őstermeléssel. Olyasmit termelnek, ami mindenütt eladható, leginkább a jóízű harsányi káposzta ez a termény, amelynek már régóta igen jó a híre... Korán kitűnnek azzal is, hogy fuvaroznak, szekereznek.” És mi van ma, miután a falu éppoly távol esik Debrecentől, mint Békéscsabától (Nagyvárad 16 kilométerre van innen) Debrecenből 2 és fél órát kell buszozni idáig, Gyuláról ugyanannyit. A megyeszékhelyről. Békéscsabáról, a reggel fél kilences vonattal indulva, kétszeri átszállással délután egyre érkezik az utas Harsányba, a faluba, amely Trianonnal a perifériára szorult.. . „Csendbe, hallgatásba burkolózik, hiszen elvágták a várostól, a vonzó, életerős vidékek vérkeringésétől. Soha senki és semmi nem adta jelét igazán, hogy bármiben is számítanak rá. Azzal felelt, hogy még szűkebb csendbe, még feketébb hallgatásba burkolózott...” A kiemelt rész, megint mondandónk lényegét hangsúlyozza: élni csak az tud, aki érzi, és akkor, ha érzi, hogy szükség van rá, és fontos szerepet játszhat abban, amit Marx óta társadalmi munkamegosztásnak nevezünk. És társadalmi munkamegosztás nemcsak emberek és embercsoportok között létezik, települések között is kell, hogy legyen, ám amelyik településnek nem szánunk szerepet: sorvadásra ítéljük - eléggé végig nem gondoltan. Olyan ez, mintha fittyet hánynánk a testünk szívtől, fejtől távoli részein jelentkező érszűkületnek, holott világos, hogy a láb- és kézujjak egyre rosszabbodó, romló vérellátását komolyan kell kezelnünk (és pedig nem helyi, tüneti kezeléssel), ahhoz, hogy nagyobb baj ne történjék. Aztán a másik: Trianonra hivatkoztunk, olyan benyomást keltve, mintha csak az ország peremén, a perifériákon támadtak volna gondjaink a településfejlesztéssel (bár kétségtelen, hogy az életerőt adó szerepek elvesztése itt ütközik ki legmarkánsabban). Másfelől pedig úgy tűnhet, ezen egyoldalú érvelés alapján, hogy a mai állapotokért csak egymaga a történelem a felelős. Nagy része van benne, de magunk is jócskán hozzájárultunk a bajok halmozódásához. Nézzük csak szépen, sorjában! Hogy igazunk lehet azt egy egész sor, egykor mezővárosi rangot elért, sokáig dinamikusan fejlődő nagyközség sorsának alakulásán is beláthatjuk. A volt Csanád vármegye óriásfalvairól - Mezőhegyesről, Battonyáról, Mezőkovácsházáról van szó, s melléjük negyediknek nyugodtan csatlakoztathatjuk az ezekhez és a valamikori Csanádi megyeszékhelyhez Makóhoz sok szállal kötődő Békés megyei Tótkomlóst is. Ez a táj, a néhai mezőkovácsházi járás az elmúlt két évtizedben lakosságának csaknem egyharmadát elveszítette. Az 1930-as évek alföldi agrárlázadásainak központjában Tótkomlóson, már több mint tízezren éltek, az 1950-es megyerendezésig járásszékhelyként fejlődő Battonya lakosainak száma 13 ezer volt, Mezőhegyes ekkor csaknem 9 ezer lelkes. Ma ezek a már régről városiasodott nagyközségek rendre 8, 7 és fél, 7900 lakost számlálnak. Kivétel Mezőkovácsháza, ahol a 30-as években még csak 5 és fél ezren, ma pedig több mint 7 ezren laknak (de már 10 százalékkal kevesebben, mint 30 évvel korábban - erről később). Battonya és Mezőkovácsháza összevetése kölönösen jól példázza mondandónkat. A már említett megyerendezéskor Battonya járásszékhelyi szerepét Mezőkovácsháza vette át, azóta - mint láttuk, a funkciója vesztett Battonyát csaknem az ott élők fele hagyta el, s rossz belegondolni, hol tartana ma az 50 �ugyancsak határszélivé lett kisvárosnyi nagyközség ha polgárai közül kikerült s tényezővé vált politikusai csak feleannyira lokálpatrióták, mint valójában?! Ezzel szemben mi lett volna az 1984-ben várossá nyilvánított Mezőkovácsházából, ha a már korábban megkapott szerepköre így nem nyer megerősítést? Szűklátókörűség lenne természetesen azt állítani, hogy Battonya életképessége csupán járásszékhelyi rangjának elvesztése miatt kezdett gyengülni. Nem hagyható figyelmen kívül az okok feltárásakor az a nagyhatású folyamat, amely a Battonyán tapasztaltakhoz hasonló következményeket idézett elő az ország alapvető mezőgazdasági vidékein: a rohamléptekkel megindult iparosítás - amely csak megkésve és akkor is felemásan ér idáig el - elszippantotta, majd a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása s főleg gépesítése „elküldte” e tájról az itt fölöslegessé vált munkaerőt. Ez a tulajdonképpen szükségszerű, de mégiscsak mesterségesen kiváltott főleg - túlhajszolt folyamat nem tagadható eredményeivel egy időben gondolkodásunkat is deformálta. Ez időben még azt hittük: felemelkedésünk egyetlen útja az erők gyors összpontosítása, kiemelt körzetek fejlesztése, amelyek majd magukhoz szippantják mindazokat a szerepköröket, amelyeket a szükség szerint elsorvadó települések hordoztak eleddig. Ügy számoltuk, hogy ez még ráadásul a gazdaságosabb megoldás is, hiszen egy-egy körzetben, húsz-harminc falu helyett elegendő egy-két városban víz- és szennyvízhálózatot, gázvezetéket, utat, orvosi rendelőt, áruházat, iskolát, óvodát építeni. Nem hallgathatom el, hogy a 70-es évek kezdetén magam is meggyőződéssel írtam arról, hogy miután Békés megyében az akkori mezőkovácsházi járásban mindössze annyian laktak, mint a megyeszékhelyen, Békéscsabán elegendő lett volna csupán a járási székhelyet, Mezőkovácsházát „Békéscsabává” fejleszteni. Utána már nem maradt volna más hátra, mint beköltöztetni ide az egész járást, igazán korszerűbb és emberibb körülmények közé, itt létesített ipari üzemekben munkát adni a dolgozók egyik felének, a másik felét meg autóbuszokkal szétszállítani reggelenként a járás termőföldjeinek megművelésére. Ez a - mai eszünkkel szinte nevetségesen erőszakolt - folyamat nem csak a földtől elrugaszkodó fantáziában indult el útjára. A valóságban is minden lépés, intézkedés ez irányba hatott. Például - a kőolajbőség idején - az akkor gazdaságtalannak ítélt vasúti szárnyvonalak fölszámolása, hogy csak egyet említsünk a sok közül, vagy még kettőt: az iskolakörzetesítés, meg a községi orvosügyeletek összevonását, de ugyanígy részletezhetnénk a hivatali asztalok mellett kiötölt ám az addig békésen egymás mellett élő faluközösségeket valójában csak összeugrasztó tsz-egyesítéseket, a megelőzően háborítatlanul pendülő kisközségeket egy közös tanács alá tessékelő kampányt és így tovább. Ha mindez csak olaj volt arra a tűzre, amely a maradottabb vidékeken élőkben háborogva lobogott, mit sem léptünk előre. Mert be lehetett „központosítani'' a volt járási földhivatalt Battonyáról Mezőkovácsházára - a deklarált társközponti szerep ellenére - Magyardombegyházáról, amelynek padlásablakaiból jó időben át lehet látni a mezőkovácsházi háztetőkre, bizony 90 perces buszozás után egyszeri átszállással lehet csak ma is az új helyre költözötetett földhivatalba eljutni. De panaszkodhatna Dévaványa is a hol ide, hol oda (Szeghalomhoz egyszer, Gyomaendrődhöz máskor) „körzetesített” 10 ezres nagyfalu is, hogy állami regulák kényszerítik lakosait ma 42 kilométert utazni a korábbi 28 helyett némely ügyes-bajos dolgaik elintézésére. 51 �A felsoroltak a vizsgált településekre persze mind-mind kívülről jövő csapásokként hullottak és hullanak. De legyünk tárgyilagosak: nemegyszer maguk is tetézik bajaikat, mélyítik maradottságukat fantáziaszegény és lassú mozgású vezetőkkel az élen. Ám, hogy a kép ne legyen végig ilyen sötét, szolgáljunk elöljáróban néhány ellenpéldával! Szerep és vállalkozás. Gyula. A már mondott megyerendezések során megyeszékhelyi rangja Békéscsabára szállt. Nem hagyta magát: nemzetközi hírnevű fürdőváros lett - nem kevésbé jelentős nyári várjátékokkal. Vezetői nemcsak megtalálták, ki is verekedték maguknak, a városnak a testhez álló szerepet. De hogy ne csak a peremvidék szerepeljen, egy megyével és 150 kilométerrel odébbról említsük Tiszafüredet, amely az Alföld mesterségesen kialakított Balatonja által kínált előnyöket a legtermészetesebb dinamizmussal igyekszik kiaknázni. Legutóbb például gazdasági társaságot hozott létre a telefonhálózat kiépítésére. A vállalkozás a város (1984 óta az) vezetőit minősíti. (Más kérdés, hogy a város még erőteljesebb kibontakozást - megint csak mesterségesen - három másik megye határának itteni találkozása nehezíti!) Vissza Békés megyébe! Egy igazi kisközség: Gerendás, de lehet Kétsoprony is. Igaz, ezekre a „holdakra” a közeli Békéscsabáról, a falvaknál jobban megvilágított bolygóról, több fény érkezik (még ha nem is saját, de legalább viszszavert), mint az eddig említett peremvidéki holdacskákra. Így a képzettebb szakembereket is jobban magához tudja csalogatni, kötni e két település. Ám amit elért a két kisközség - jól kiépített út-, víz-, szennyvíz-, gázhálózat meg a többit - saját maga, közösségi összefogással érte el. Persze itt a földek is jobb minőségűek, mint amott. Ám amott - nemegyszer a hozzáértés híján, ami pedig éppen az uralkodó állapotok miatt gyarapszik nehezen - esetenként azzal sem képesek élni, amihez adottságuk van. Említsük Gesztet - nem először tesszük -, amely évtizedekig nem tudta „eladni” messze födön ismertté lett és keresett pálinkáját s idegenforgalmi értékeit: a Tisza-kastélyt, az Arany János-házat. Említsük most vele szemben Zsadányt, ahol tulajdonképpen nem jobb a helyzet, de ahol a tsz új, vállalkozó és tapraesett vezetése nyit napjainkra talán távlatokat, ha az a bizonyos kormányprogram is tényleg segít majd! Változnak-e a szerepek? Ideje lenne levonnunk a következtetéseket. Tegyük is meg, de azok rendszerezését bízzuk a hozzáértőkre, a szakemberekre. Induljunk ki megint abból, hogy a közigazgatás megjelölheti: mely tele­ püléseknek szán felső, közép- vagy alsó fokú ellátási szerepet, de maradjunk amellett, hogy a szerepek nem jelenthetnek megkülönböztetésre alapot adó rangsort! A színpadi mű is csak úgy egész, és úgy működőképes, ha a „legutolsó” segédszínész, vagy kóristalány is a szerepe által diktált csúcsteljesítményt adja. Erre viszont ösztönözni kell, hogy percig se érezze: csak megtűrt, esetleg a műből ki is iktatható, szerepe egy tollvonással törölhető. Azután: a szerepek többnyire történelmileg hosszabb idő alatt és valamiféle módon a maguk természete szerint alakulnak ki s fejlődnek alapvetően gazdaságföldrajzi adottságokon és megannyi változás, gyarapodás által. A közigazgatási reformok akkor jók és sikeresek, ha erre a fejlődésre épülnek, bizonyos dolgokban meg is előzik a természetes fejlődés következő állomásait. Hosszú távon az erőszakolt fejlesztés megbosszulja önmagát, akárcsak a természetes fejlődésnek útját álló, azt művi úton visszafogó gyakorlat. 52 �Az előrelépés túlhajtott, mesterséges erőltetése többnyire fölösleges áldozatokat követel. Mindebből az következik, hogy bárminő lépés - a legjobb szándékoktól vezérelten is - eleve a kudarc veszélyét hordozza magában, ha az érintetteket a maguk akarata ellenére késztetik, kényszerítik - s kellő társadalmi, gazdasági előkészítettség nélkül - e lépésre. Nem véletlen, hogy mára olyan ellentmondások halmozódtak föl Gyomaendrődön is, amelyekkel a két nagyközséget összeboronáló mozgalom talán nem is számolt. Siessünk azt is hangsúlyozni még egyszer, hogy felfogásunkban a „kis” községek nem olyan településeket jelentenek, ahol a nagy átlagnál jóval kevesebben élnek, hanem olyanokat, amelyek ilyen-olyan okból az átlagosnál kisebb eséllyel, kevesebb lehetőséggel kínlódnak az emberhez méltó életkörülmények kialakításával. Előbb a kistelepülések ellátásának javítása, utóbb a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztése jelszavával hirdettünk programot a kialakult helyzet által indukált feszültségek csökkentésére. Nagy kérdés, milyen esélyekkel, sikerekkel kecsegtetnek kezdeményezéseink? A vidéki ipartelepítés az egyik adunk, éppen csak egyetlen jel sem utal arra, hogy ez most majd jobban sikerül, mint a megelőző hasonló kampányok bármelyike. Mert átlag alatti színvonalú ipar és technika kitelepítése nem csökkenti, hanem konzerválja a maradottságot. A másik jelszó: a helyi szellemi erők gyarapítása, szellemi tőke felhalmozása. Ehhez viszont olyan intézkedések kellenek - a vidéki, sőt peremvidéki, s ezáltal kisközségi életet vállaló szakképzettek átlagon felüli anyagi jövedelmezése például -, amelyek a mezőgazdaságban már hoztak is némi eredményt. Ilyen újabb intézkedésekről egyelőre nem hallunk. Hogy akkor mi marad még egyáltalán? Félő: csak az a természetes élni akarás, ami évszázadok óta az itt lakók földhöz, közösséghez való ragaszkodásában nyilvánul meg, tör utat magának minden sorvasztó erő ellenében és hoz reménykeltő eredményeket is. Ez is csak akkor, ha a társadalom távlatot is rajzol eléjük, szerepet is szán nekik. Mert az elődöktől örökölt belenyugvás, amit Okány egyik fiatal pedagógusa fogalmazott meg, hogy tudniillik: „Akik ide visszajöttünk, mert többségben okányiak vagyunk itt fiatal értelmiségiek, mindannyian tudtuk: mi vár ránk, mire számíthatunk” - nos ez nem lehet lendítőerőt adó életérzés! Tárgyilagos hangon mondott tárgyilagos megállapításnak tűnhet ez, amely a valóságban mégiscsak egyfajta lemondást leplez... No de törvényszerű ez a lemondás? S ha már a törvényszerűségeknél tartunk. Érzésem szerint van a pragmatista gyakorlatnak egy még a voluntarista időkből ránkmaradt téveszméje. Ez abban a tévedésben gyökerezik, miszerint a társadalmi törvények, a társadalmi-gazdasági folyamatok törvényszerűségeinek megismerése, megértése önmagában teremt alapot e törvények, törvényszerűségek megváltoztatására. Valami olyasmiről van szó, mintha hinnénk abban, hogy központi intézkedésekkel el lehetne azt érni - a körülmények, a nyomásviszonyok megváltoztatása nélkül -, hogy holnaptól a víz, mondjuk 80 Celsius-fokon forrjon, tekintettel az energiatakarékossági programra! Nos hát ennek a kellőképpen föl nem tárt s ezért teljesen el sem vetett gyakorlatnak a levét isszák bemutatott településeink, S nem csak azok. 53 �Kilencek II. Rózsa Endre Mikortól számít valaki költőnek? Fogas kérdés. Az 1941-es születésű Rózsa Endre első verse 1959-ben látott napvilágot a Jelenkorban. A kilenc költő közös antológiája épp’ egy évtizeddel későbbi, az első saját kötet, a K a vicsszüret pedig 1970-ből való. S mindez együtt még csak az indulás évtizede, amelyről azt szokás mondani, hogy még semmit nem dönt el. Dehát mi dönthető el egyáltalán, amikor minden újabb ihletcsíra újabb küzdelem, s nincs garancia a győzelemre még a Parnasszus legmagasabb csúcsain járva sem. A költő útja győzelmek és kudarcok sorozata, csak van annyira bölcs a költő, hogy kudarcait nem tárja a nyilvánosság elé. Pontosabban: a műkudarcokat nem, de maga a kudarcélmény, a versíróküzdelem termékeny versképző lehet. Rózsa Endre is sokszor elmormolhatta már magában, míg leírta: Hadakozom a verssel: Hadakozom a verssel, s a győztes tét: te vagy. Minden szó összeomlás, új s új fekete nap, s nem adhatlak föl úgy, hogy önmagam ne. Talán egy mindent eldöntő roham. . . De az első percek össztüze felőröl, s már megfutnom se futná az erőmből. Az önfeladás sötét pokla mindenkit megkísérthet, főleg a felezőidő tájékán, de különösen súlyos e kérdés, ha művészről van szó. S az önfeladás egyszerre jelentheti a versírás és a saját versvilág feladását is. Hiszen nemcsak az írásért, hanem a saját versvilágért is mindegyik műben meg kell küzdeni. Így az indító kérdés, hogy mikortól számít valaki költőnek, igen egyszerűen megválaszolható: attól a versétől kezdve, amelyik már ő maga. De melyik az a vers? Ez bizony már nehezebb kérdés, s van úgy hogy csak a költő halála után vetül rá a felismerés fénye. Maguk a költők persze pontosan tudni szokták, hogy ők mióta költők, s így számukra nem is ez az igazi kérdés - legfeljebb rosszul esik a külvilág felismerésének késlekedése hanem az autentikus költőiét megőrzése. Hiszen „U tólag - minden előzmény” . Vagyis ma visszatekintve egy bő negyedszázados költői pályára, talán nem is annyira a bejárt út látszik izgalmasnak, mint inkább a bejáratlan, aminek minden, ami eddig történt: csak előzménye. Bő negyedszázad! Hol van már az az idő, amikor legalább a költőtársak, az irodalmi élet műhelyei megünnepeltek ilyesmit! A költői pályakezdés negyedszázados jubileuma! - volt, elmúlt, észre talán senki, maga a költő sem vette. E negyedszázad négy megjelent verseskönyve, a kéziratban elkészült ötödik, a folyamatosan sorjázó újabb publikációk önmagukban is indo54 �kolják az eddigi út felmérését, az eredmények tudatosítását. Már csak azért is, mert régóta az az érzésem, hogy Rózsa Endre költészete nem foglalja el még szűkebb verskedvelő közvéleményünkben sem azt a helyet, amelyet kétségbevonhatatlanul megérdemel. Igaz, nem túl könnyű a dolga versei olvasójának. Szellemi munkát igényel tőlük. De, ha nem ezt tenné, tarthatná-e magát igazán művésznek? S bár a figyemes olvasó számára egyértelmű, hogy a sorban megjelenő kötetek egyenletesen emelkedő színvonalúak, érdekes módon a megjelenő kritikák ezt nem tükrözik az elvárható egyértelműséggel. Már a számok is árulkodóak: a Kavicsszüret 12 kritikát kapott, a Senki ideje és a Kietlen ünnep csak nyolcat-nyolcat. (A friss megjelenésű Az anyag emlékezeté-nek még nincs mérhető visszhangja.) S például a harmadik kötetről olyasmit is leírtak rangos folyóiratban, hogy a versek felszínesek, közhelyesek, s bár van néhány szép képsor, „ez azonban még egy új költői világkép körvonalazásához is kevés”. Tévedni persze joga van minden kritikusnak, de az ekkora melléolvasásnak még közvetett haszna se lehet. S elgondolkodtató: bármennyit is bizonyított valaki, kiérdemelve sokszorosan a költő nevezetet, mégis, bármikor, bárki kétségbe vonhatja ezt, ráadásul a szakszerűség álruhájában tetszelegve. ☆ A Kavicsszüret 54 verse 1962 és 1969 között keletkezett. A tartalomjegyzék mindegyik cím után közli az évszámot. Érthető: a huszonéves fiatalember számára csillagmesszinek tűnik a három-négy évvel korábbi állapot és annak verstermése, s ha az elidegenedettséget nem is, a távolságot érzékeltetni kívánja. (Később csak kivételesen adja meg verseinek keletkezési idejét.) A kötet - a kritika által is szinte egyöntetűen üdvözölt - értékes és ígéretes pályakezdés. Legfeltűnőbb sajátossága a tudatosság és a tudás. A versalkotás és a világszemlélet tudatossága és a versírás és a világelemzés eszközeinek tudása, - ugyanezeken az alapokon - egyre gazdagodik. Hiszen a Kavicsszüret minden érdemével együtt is - pályakezdő könyv. Igaz, e nemben azok közé a viszonylag ritka kivételek közé tartozik, amelyek már akkor ígéretes tehetség kibontakozását ígérték. Így e könyvet, ma is érdemes újraolvasni, s nemcsak „előzmény” volta miatt, hanem önértékeinek kedvéért is. Ha majd - remélhetően minél előbb - eljut Rózsa Endre a válogatott versek kötetének összeállításához, akkor nagy szigorúsággal is meghagyhatja legalább a felét ezeknek a korai írásoknak. S nemcsak a saját pályaíven maradt maradandó a hatvanas évtized. Az időszak egyik legtöbbet idézett, nemzedéki alapversként emlegetett műve, Az elsüllyedt csatatér önmagában is megkerülhetetlenül fontos. Miként a kötet, ez a vers is önmeghatározás és nemzedéki meghatározás egyszerre és egymástól elszakíthatatlanul: Sosem halunk meg ezen a csatatéren Mert nem csatatér ez s mi nem harcolunk Csak kínjában megrepedt föld ez itt dehogyis lövészárkok Mesebeszéd hogy ágyú tátog csak kitárt szánkat szövi be a pók A hatvanas években felnőtté való nemzedéknek elementáris - és akkor nehezen feldolgozható - élménye volt az a feszültség, amely a fennen hirdetett forradalmi ideológia és a hétköznapok békés reformvilágába, a változtasd meg a világot! és az ez a világ úgy jó, ahogyan van!, vagyis az elvek és a gyakorlat között feszült. A valóságos csatatér és a nemlétező harcok tere, s 55 �mindkettő egyszerre konkrétan és jelképesen van jelen e versben. A csatatér az élet létezési terepeként jelenik meg, a csata hiánya a valóságos élet hiányaként, s mindez nem annyira a József Attila-i „harc az élet” , hanem inkább a forradalmi, küldetéses harc értelmében. Az a csatatér, amelyről a költő és nemzedéke ábrándozott, valóban „elsüllyedt” , e korosztály számára, úgy tűnik, végérvényesen, de adódtak helyette, kéretlenül is más terek másfajta csatái. Az elsüllyedt csatatér élményköre áthatja az egész első kötetet, amint erről legközvetlenebbül a Huszonötödik évem elé, az Őszi vázlatok, a Déva vára, Jöhet még idő, Legenda, Fabula, Vers ifjúságom értelméről, Megöregedni azt kell itt tanúskodik. Ez van, ezek a dolgok, s AZ EMBER MÁR A DOLGOKHOZ terepszínű pofát vág de van-e joga gondolkozz feladni minden álmát kérdezi a Párhuzamok. S a költő, bár ember, mégsem képes sem arra, hogy végérvényesen „terepszínű pofát” vágjon, sem arra, hogy feladja minden álmát. S ez a kettősség: a „konok sehonnai” elkötelezett indulata és a „terepszínű” magatartás, az ebből adódó feszültség nemcsak itt, hanem a későbbiekben is versszervező erő lesz. Az önmeghatározás azonban nemcsak társadalmi összefüggésekben lehet fontos. Rózsa Endre esetében legalább ennyire jellemző a természetélmény is. A pécsi születésű, a mecseki erdőjárásokat feledhetetlen élményként őrző fiatalember szinte klasszikus fegyelmezettséggel, mégsem másolva, hanem öntörvényűen építi költői világába a természetet. Mint a költészetnek talán minden fontosabb elemében, itt is József Attila, a legnagyobb példa számára, s követi a felülmúlhatatlan módszert: nem tájlírát kell írni, hanem lírát, amelynek szerves része a tájélmény is. Az átélt valóság különböző rétegei épülnek egymásra, s kép és reflexió összhangját figyelhetjük meg: kezed lehajlik álmodon mint hanglemezre tűje alatta a semmi forog mély dallamot gyűrűzve gondolsz-e most a fehér kőre melyet a tóba dobtam s csendülőn lökve kört a körre merült el a habokban Az első kötet mindig az indulás könyve. A költő ezt külön hangsúlyozta is tudatos szerkesztéssel. A külön ciklussá emelt nyitó- és záróverse az Invokáció, illetve a Származásom címet kapta, s közben ilyen cikluscímek vannak, mint Születések, Országutakon, Honfoglalás. ☆ Az indulás könyvét a keresés könyve követte. Már a Kavicsszüret cím kínálta az elvont ontologikus értelmezést, s egyszerre ígérte a feleslegességélmény és a Kosztolányi-féle „magába fordult tökéletesség” világát. Hasonló jellegű a Senki ideje cím, hiszen már pusztán nyevtanilag is egyszerre jelenti azt is, hogy senkinek sem az ideje (az, ami van), s azt is, hogy ez a Senkinek az ideje. S egyik értelmezés sem ellentétes a kötet tartalmával, amelyben 56 �változatlanul a szembenállás, a vívópozíció a hangsúlyos. Elfogadhatatlan a költő számára, hogy a neki rendelt idő a senki ideje legyen. A z elsüllyedt csatatér olyan érzékletes jelkép, hogy nehéz elképzelni hozzá hasonlót. Rózsa Endre mégis megtette. A második könyv élére kiemelt mottóvers, az Önarckép záróképe, a „történelemszünet” legalább annyira kifejező, s így okkal vált állandóan idézett fogalommá. Ugyanazt az élményvilágot fejezi ki, de elvontabban, nagyerejű képiségével együtt is fogalmibban, szinte filozófiai kategóriaként használva a szóleleményt. A történelemnek persze nincs, nem lehet szünete, s bár e fogalmat nyilván úgy kell értenünk, hogy a történelem menetéhez méltó, feljegyzésre érdemes dolog nem történik, s e kor ezért lesz a „senki ideje”, látható, hogy még mindig a korai versek romantikusnak is nevezhető forradalomszemlélete van e fogalom mögött is, s így a senki ideje végül is a forradalomhiánnyal azonosítható leginkább. Ezért jut el szükségszerűen a kötet - az ismét nagyon pontos szerkesztéssel - a történelemszünet képétől Petőfi vállaló megidézésén keresztül A forradalm ak királya Dózsa-ciklusáig, amely keserves remény és elháríthatatlan kétség között egyensúlyoz, de mégis: a forradalmakat idézi meg. A Petőfi '73 pedig, a legszebb magyar hagyományok felvállalásával e kötet egyetlen lehetséges eszmei nyugvópontja: Légy te a haza, te a nép, a világ, az emberiség, a történelem összese, kudarcaid önkéntese, halálod konclökő ura, csak kutyája ne légy soha! Ha így szólsz: akárki megért. Különben —kár a szövegért. Igenám, de ez a program, amilyen természetesen megfogalmazódik Rózsa Endre tollán, azonnal megkérdőjeleződik, hiszen megvalósíthatatlannak látszik. Az alapkérdés végül is az, hogy lehet-e manapság a költő a haza, a nép, a világ, az emberiség, s ha igen, minek az árán. S vajon feltétlenül igaz-e az, hogy „Ha így szólsz: akárki megért” . A dolgoknak nemcsak a színe, hanem a fonákja is van, létezik. A V ers a költészet értelm éről ciklus megidézett mestereinél a teremtés és a kifosztottság, a pusztulás antinomiáit mutatja fel, a keretet adó két vers pedig a maga groteszk, illetve objektív-ridegen tárgyias közlésmódjával az évszázados értékek visszavételét, az „értelem” értelmetlenségét is sugallja. A groteszk, az ironikus hang, az objektív, az antilírai törekvések különben is szembeötlő hangsúllyal vannak jelen. A történelemszünet ideje, „az összefüggés nélküli világ összefüggései” M etafizikus szonettek-et ihletnek, s a Kolumbusz tojása, a D odekafon litánia, A dolgok rémuralma, a Tetszés szerint továbbírható költemény tanúskodik nem arról ugyan, hogy a költő át kíván váltani e modorra, hanem arról, hogy e modor szervező élményvilágát átéli, megörökíti, s beilleszti - de kritikusan! - a maga világképébe. Valóban a keresés könyve ez, s nem „győz” se a forradalmak királya, se a dolgok rémuralma. Talán ebből is következik, hogy bár a kötet legtöbbet idézett versei e küzdelemről tanúskodnak, a legtöbbet olvasottak, a legkiemelkedőbbek nagyobb számban találhatóak a kötet e szempontból „semlegesebb” első két ciklusában: Juhász, Falusi elégia, Mecsek, Regina coeli, Őszi égetések stb. 57 �A K ietlen ünnep a keresés után, a megérkezés könyve. Nem a keresés feladását, nem is valamiféle végső bizonyosság megtalálását jelenti, ez, csak a fordulatot az ifjúkorból az érett férfikorba, a költészet és a lét értelmének kereséséből ennek az értelemnek a megtalálásáig. „A választást széttépheted. / Sorsod csak egyként élheted.” - ismeri fel a könyv élére állított versben a költő, a kor és a körülmények kényszerítően determináló erejét. S ilyen lesz A méltó élet: Csak dolgozni, szeretni, gyermekét fölnevelni, hogy szülőjét ne szidja: az ember dolga ennyi. A dolog, a dolgozás persze nem kevés - hiszen érvényes verseket feltételez. De e könyvben ilyenek sorakoznak. Hét évszázad magyar versei közé legkevesebb hármat-négyet be kellene válogatni közülük: a T eljes kör, a Széchenyi ősze, a Lángevő nyár, a „S e híja, se hója. . .'az Égetni szánt levél, A tűz rapszódiája jöhetne leginkább szóba. Rózsa Endre költői világának lírai hőse az a fajta fegyelmezett ember, aki a valóságban mindig a rendet keresi, s meggyőződése, hogy a felismert rend emberszabású, vagy azzá alakítható. Élni nem a szenvedésért, hanem a derűért, a boldogságért kell. S bár az életút során szükségszerűen módosul, hogy mi tesz derűssé, mi ad boldogságot, változatlan a törekvés maga. A kiegyensúlyozottságra, harmóniára született, s arra törekvő személyiség végül is a „történelemszünet” korszakában is megtalálhatja a történelmet, s a derűt, boldogságot idézőjelbe tevő vagy egyenesen kikacagó korban is megvalósíthatja - ha nem is teljeskörűen - a derűt, a boldogságot. A felnőtt, a „meglett” ember öntudata - az öniróniával együtt - sem a kudarcot, hanem a sikert könyveli el: Nem adom magamat meg a múltnak! Sorsunk - ez a dolga - betelhet; de bennem idők igazulnak, s igazolva, jövőbe emelnek! Utólag - minden előzmény. Se hitem, se lejárt fogadalmam. A szívem, a vállam erős még, se híja, se hója hajamnak. Ez a felnőtt öntudat segít átvészelni a magánéleti válságot, s így szólalhat meg a felbomlott házasság számvetése is kiegyensúlyozott hangon (Égetni szánt levél). S így lesz igazán hiteles a záróvers, A tűz rapszódiája, s az abban megfogalmazódó idill: a rész az egészben. E korszak versei kapcsán többen fölvetették, hogy a költő vonzódik a túlságosan elvont képsorokhoz, s a gondolatiság tételszerűségbe csap át. Kétségtelen, hogy elvontság és tételszerűség jelen van e versek egy részében (nyilván egymással kölcsönhatásban). Ám, ha kellő figyelemmel olvassuk a kötet egészét, hamarosan észrevehetjük, hogy elvontság és konkrétság, absztrakt és leíró tárgyiasság, milyen szervesen függ össze egymással. Tessék példaként összevetni az egymás után következő Telep és a H ang-fény-kép a régi Pécsről című verseket! Az előbbi elvont, az utóbbi konkrét címét egy alcím még tovább pontosítja (B u dai külváros, 1940-es évek vége). Az első vers jelképes táját a másik szinte ellenőrizhető konkrétsága váltja fel. S mégis: lehet, hogy 58 �a Telep, ugyanannak a külvárosképnek más élményrétegű megfogalmazása. S ami biztos: az elvontságban is jelen van a konkrét, az általánosban az egyedi - és viszont. Dialektikus költészet ez a szó legnemesebb értelmében és legjobb darabjaiban teljes sikerrel. Erősíthette a félreértést az is, hogy gyakorivá válik a kihagyásos versépítkezés. Ebben a kötetben különösen sok a különálló részekre tagolt költemény, s ennek egy sajátságos esete az a típus, amely szinte miniatűrök láncolatának tűnik: összefogó erővel rendelkező láncolatnak azonban. Nemcsak elvont és konkrét, hanem rész és egész is állandó mozgásban jelenik meg, s ez nem hibája, inkább erénye a verseknek. Miként egy ars poética bölcsen vallja: „A szabályt rúgd fel - soha ne a törvényt! De rád hagyom... A te dolgod. Csináld...” (Miként?). - ☆ Más élménykor a megérkezés a férfikorba, s más annak a sűrűjében járni, egyre gyakrabban szembenézve e kor elmúlásával. A megérkezés könyvét így szinte magától értetődően követi a megmaradás könyve: Az anyag emlékezete (1987). Az elérhetetlen föld világa egyre Elérhetetlenebb: életünk óraszámlap, én már a hatosig kiettem, minden körcikke egyre keményebb s keserűbb! Ez a negatív fokozás azonban sajátságos módon, s nemcsak ebben a versben a várhatóval ellentétes hatású, mert nem fegyverletételre ösztönöz. Épp ellenkezőleg: egyik előző kötete sem volt ennyire kiegyensúlyozott Rózsa Endrének. Illúziótlan remény, józan tárgyiasság hatja át, amely azonban önmagának s másoknak is remél még, ha nem is mindent, de legalább az emberhez méltó létezést. Megrendítő ez a kiegyensúlyozottság, hiszen tragikus ellentétek feszülnek mögötte, s pokoli örvénylések, rontó áradatok sodorhatják el az embert, ha figyelme, s fegyelme cllankad. Mégis és újra meg újra a költő ragaszkodik a kiküzdhető harmóniához, s ezt csak úgy tartja elérhetőnek, ha a költészet társadalmi érvényű cselekvés. Bizonyára lesznek, akik ódonnak tartják majd az ilyenfajta megfogalmazásokat: Költészetet a köznapokba, de / köznapjaink költészetét! / Ha elkápráztat s kirekeszt magából / - érdektelen a szép!” . Pedig itt azt fejti ki, hogy a költészetnek számunkravaló módon kell szólnia, s ez éppen azért fontos, mert ma kevésbé szokás figyelembe venni ezt az igazságot. S Rózsa Endre soha nem kizárólagos ars poéticákat hirdet. Rokon- és ellenszenveit megvallja, de például Majakovszkijt és Jeszenyint egyaránt értően és elismerően idézi meg. S visszatér ismét Petőfihez is: a Lélekharangszó a Petőfit idéző versek legszebbjei közé tartozik. S ha ifjúságunk Petőfi-élményét, vagyis azt, hogy mit jelent magyarnak és embernek lenni itt és most, a legteljesebben Utassy József Zúg március című verse fogalmazta meg, az érett férfikor Petőfi-élményét most a Lélekharangszó-nak köszönhetjük. Van e versben egy emlékezetes kép: „Mint bolyongó üszökszökőkút, a / híred feltör” . Jó alkalom ez arra, hogy a költői képek formálódását, alakulását nyomon követhessük, hiszen e képnek számos előzménye van e költészetben. Alapja két ellentétes képzet: a tűz és a víz összekapcsolása, „üszökkút dobja fel szerelmeim képét” (Tűzvész tornya) - írta már a második kötet egyik versében a költő. S nem egyszerűen tűz és víz, hanem a volt és leendő - tüzeket magába rejtő üszök és a vizet magába rejtő kút képe kerül egymás mellé: miként a kút rejti a vizet, úgy az üszök a tüzet. A második kötetben megsokasodik az üszökképzet: „Gödörszáj ökrend: / üszökkútkáva” . Máshol az üszökcsóva és a vérszökőkút szerepel egy versben. Bartókot szólítja: „Emészd 59 �el az üszköt, / lángevő!” . Végül: „sugárgömbök / tűzglóriák / magvában dideregve sűrűdő / üszökpont a világ” - s innen jutunk el a bolyongó üszökszökőkút képéig. Ügy vélem, egygyökerű ez a kép az elsüllyedt csatatérével, de hasonló valósághelyzetnek összetettebb - mert több irányú mozgáslehetőséget sűrítő szemlélet s ezt visszaadó kép felel meg itt. Rózsa Endre költészetében az időélmény kezdettől meghatározó, de ezt az élményt egyre összetettebben szemlélte, dolgozta fel. Mindig megkülönböztette és ugyanakkor egymásra is vonatkoztatta a történelem és az egyéni létezés idejét, s talán nem is annyira a kezdetben is összetetten szemlélt történelemnek, mint inkább az egyéni létezésnek látja meg egyre több rétegét, s fedezi fel, hogy nemcsak a történelem, de a maga módján az egyéni lét is kimeríthetetlen: Volhattam volna, volhatnék, lehetnék Vagyok csupán. És: mi minden lehet még! (Kortársaimhoz) Egyén és világ, élet és mű kapcsolata kimeríthetetlen és kölcsönös: Vési a szobrász a márványt, kivájja őt is a kő: simább a kőtest - s az élőn mélyebb a homlokredő. Rózsa Endre eddigi pályaképe az indulás könyvétől a keresés könyvén át a megérkezés és a megmaradás könyveiig vezetett. S vajon mi következik most? Gondolom, egyelőre e megmaradás újabb könyvei, hiszen nemcsak a lírai személyiség, de egy egész nép harcol most a megmaradásért. S e költészet tanúsága szerint - a Petőfi-versek szellemében - a lírai személyiség csak úgy lehet önmaga, ha nem feledi anyanyelvének közösségét, mert „nincs határa a hazának; / nem jár hála hű fiának, / nem szakad rád / más szabadság - / határtalan terhét vállald!” (A Szuzai mennyegzőre) VA SY G ÉZA 60 �JE N E I LÁSZLÓ Az elmélettelenség szereplehetőségeiről A magyarországi költészet igen nagy hányadát a várakozó-asszimiláló lírikusi aspektus jellemzi. Éppen ennek ellenhatásaként, a szuverén lét természetes szükségleteként született mindig a belterjesebb értékrend felállításának igénye. A mindenkori keletkezett paradigmák - térjünk ki akár időben, akár térben - így csupán pragmatikus felhasználásuk célelvű „magunkra” alkalmazásuk formájában asszimilálhatok. Ilyen módon születhet meg a kétszeresen „immanens kritika” , mely egyrészt irányzaton, másrészt országhatáron belüli, s lehet a szerves továbbfejlődés meghatározója. Sajátos helyzet alakul ki akkor, amikor egy irányzatnak hazai létjogosultságát vitatják, mielőtt helyi analízisét megadnák. Felmentést csak az adhat, ha arra jutunk, hogy a magyarországi vizuális törekvések többségükben referencia nélküli transzlokációi a nyugati irányzatoknak. Eléggé el nem ítélhető módon az átfogó analízist ez a tanulmány sem végzi cl, sőt abból a prepozícióból indul ki, miszerint a magyarországi kísérletező költészet nem autonóm sem keletkezésében, sem további „fejlődéstörténetében” . E helyen a törekvések komplex elemzése lehetetlen, a prepozícióval szembeszállni viszont már lehet. A továbbiakban - nem feledve a hibátlan összkép hiányának hátrányait sem - azt próbálom röviden összefogni, mi ezeknek a törekvéseknek a lényege, mi hozhatta ide, s végül helyi alkalmazásának néhány problémáját próbálom kiemelni. Művészeti közéletünk sikerületlen ritmusváltásait nem szándékozom elősorolni. Az alkotás hevületében megmártózó poéták öntévesztő gesztusait sem. De legszívesebben a kimerült médiumok fölötti jajongásokat hagyom referálatlanul. Tartok tőle ugyanis, hogy a felgerjesztett indulatok megint csak elvinnék a hangsúlyt az elmélettelenség mind markánsabb megfogalmazást igénylő problémájáról. Lírikusaink gyakran hagyták parlagon az autonóm gondolat tőkéjét, de különösen szembetűnő, s tendenciózus ez a XX. századi magyarországi modernizmus tanulmányozása során. A század elejének Kassák nevével fémjelzett aktivizmusa jóformán egyszemélyes vállalkozás volt, mellette csak Tamkó Sirató Károly síkverskísérletei, dimenzionizmusa jelentették a teoretikus hajlam megerősödését. A 20-as években elsikkadt perspektívákat, a ,,pszeudoavantgarde” -dá devalválódott lírai forradalmat rajtuk kívül Barta Sándor, Palasovszky, Moholy-Nagy próbálkozásai jegyzik. Az elszórt manifesztumkísérleteket is értékelve hiteles a magyar modernista líra várakozó-asszimiláló költői aspektusának konstituálása. Ezért is került, kerülhetett - a teorémáktól visszariadó, vagy az azokat lassan emésztő recepció érdektelensége miatt - Tamkó életműve is a feltérképezetlenség homályába, melyen csak Aczél Géza fontos könyve oszlatott helye-lehetősége szerint. 61 �A 70-es, 80-as évek kísérletező-konkrét költészete - elméleti megalapozottságának hiánya mellett - az élettől, elsősorban a közélettől való távolmaradásával, vagy „végleges elszakadásával” nyújt támadási felületet. A hagyományos szólam a kassáki avantgarde felelősségtudatának számonkérése. E támadások Janus-arcú magja a közéletet képviselők ellenszenve és értetlensége a programatikus „megváltást” végrehajtani nem akarókkal szemben. A nyugat-európai - „jel-típusú” s hitem szerint a magyarországi neoavantgarde létcélja az érzékenyebb nyelvi anyagtudat kimunkálása. Ezért az elsődleges kritérium vele szemben tárgyához kell kapcsolódjon. Azok, akik a magyarországi új-avantgarde társadalomkritikai érvényét kutatják, elfelejtik, hogy primér módon nyelvkritikai érvénye van. Avantgarde irodalmunk, még mielőtt az irányzat - politikuma által sugallt - feladatait teljesíthette volna, polarizálódott. Az új poétikai formák és anyagok alkalmazásának széles horizontját nyitotta meg, közéletiségük viszont egy misztikus humanizmus kimunkálásában merült ki. Az apolitikusság, vagy az „impotens” politikusság terrénumait tehát nem kellett újraalkotni a neoavantgarde szerzőinek. Az emberi lét valamiféle időtlen lényegének, örökérvényű tételének kutatása azonban már napjaink líraváltozásainak indukálója. Az ezeknek a kutatásoknak eredményeként létező metafizikus kategóriák grammatikai-lexikális szövetet alkotva egy átvilágítatlan emóció felszínén maradtak. Az effektíve létező nyelv elégtelensége révén az irodalom képtelen transzformálni az érzékelt valóságot. A nyelv elidegenedése egy „új nyelv” álmát tételezi: „az Irodalom a nyelv Utópiájává válik” (Roland Barthes). A mai líra ilyen nyelvkritikai aspektusa szükségszerűen a társadalmi lét tartalmaihoz konvergál - ha másként nem: a kommunikációs lehetőségek bővítésével a majdani koegzisztencia megváltozott fogalmi rendszerét építi ki, és csupán jelen eszközeiben ezoterikusan. Ebben az értelemben tehát a konkrét lírikus, a folytathatóság kitermelésével, részvételt vállal. S ha elismerjük, hogy ez az experimentalizmus „végső soron a társadalom egy teljesen homogén állapotának anticipálása” (Roland Barthes), akkor azt is mondhatjuk, felelősséget vállal. Óvakodom attól, hogy e témának vészterhes másik húrját is megpendítsem, miszerint létezik-e a líra politikusapolitikus dichotómiája. Mindenesetre Petőcz András álláspontja gondolatmenetem igazát nem fakítja meg. Végső soron, ha létezik politikus költészet, úgy az apolitikusság vádja értelmét veszti; s ha nem létezik úgy elégedjünk meg egy jövőkép kiművelése kísérletének sajátos idiómájú társadalmi tettével. Érdemtelenként kihagyva a szélhámosság és a megkésettség vádpontjait - az utóbbinak helyes értelmezését Keresztúry Tibor cikke adja (Alföld, 1986.) - eleven hibának tekinthetjük a továbbiakban az irányzat teoretikus megalapozottságának hiányát. Persze nem ezzel akarom legitimizálni az akarat hazajáró lelkeit. Nem is tudnám. Eszme és frazeológia hiányában az avantgarde hagyományokra és a neoavantgarde diaszpórák máig élő energiáira támaszkodhatunk. S nem is használhatatlan örökség ez. A gyakori Kassák-reminiszcenciák mellett még Marinetti futurista „szabad szavak” -táblái is kísértenek, s a scripto-vizuális költemények némelyik 62 �grammatizált változatában a tamkói síkversek vonalvezetése kuszálódott össze. Szembetűnő a Cummings-verseket átplántálni szándékozók nehézkessége. Vagy akár E. A. Vigo, Hansjörg Mayer stb. ihletadó jelenléte, a typewriters-iskola törekvései által megérintettek egységesebb jelentkezése. Meggyőződésem, hogy az analógiák kutatása a végeredmény szempontjából nem félrevezető: a belterjesebb értékrend felállítását segíti. A „szerves vers” követelménye kardinális tételként szerepel irodalmunk történetében. Összefügg ez a lineáris olvashatóság kánonjával is. Az eddig elvétve jelentkező képversek után revelatív erejűek voltak Kassák mechano-architekturális alkotásai, tipogrammjai - konstruktivista „lázadása” . A vers jelentéskomponenseinek körébe vont tér, a ritmikai paralelizmusok - általában a linearitást megbontó tipográfia alkalmazása - még szerves összhangban állt korának avantgarde irányzataival. Az „optikai esztétikát” meghirdető Tamkó Sirató Károly már technokrata-konstruktivista képverseket, kinetikus konstrukciókat alkot. „Tamkó - nyilvánvalóan festői ambíciók híján - hamar elfordul az avantgarde képvers korabeli gyakorlatától, annak figuratív komponenseit természettudományos törvényszerűségekkel, variációs lehetőségekkel helyettesíti” (Aczél Géza.) Tamkó után a vizuális törekvések búvópatak módján élnek tovább. Egy-egy oeuvre mélyén találkozhatunk többnyire klasszicizált formájú alkotásokkal (Radnóti, Illyés, Weöres, Nagy László, Képes Géza.) Komoly vagy félkomoly játékká, etűddé válva elveszti irányzatstátusát. Új lendületét a médium tudatos vizsgálata eredményezte, Tandori Dezső a koncepciózus redukáltság tiszta élményalanyait mutatta fel - magát a nyelvet. A nyugat-európai konkrét költészet manifesztumaiban a nyelv jel-jelölt kettőssége megszüntetésének szándékát érhetjük tetten. A jelölt létének elutasítása a jel öntükröző szerepét konstituálja. A jelnek nincs önmagán túlmutató jelentése, „nem használatelvű, hanem konkrét” (Siegfried J. Schmidt). Mindennek lényegi tartalma a kommunikációs lehetőségek átalakítása, átszervezése az esztétikai szféra regeneratív folyamatának érdekében. A nyelv ebben a dimenzióban mozogva az önprezentáció elvének tenne eleget. Kulcsár Szabó Ernő bemutatta tanulmányában (Literatúra, 1982 / 1-4.), hogy tiszta nyelvi immanencia nem hozható létre, s az azt célzó antimetaforikus törekvések csak jelentős megszorításokkal fogadhatók el. A metaforai aspektus nem iktatható ki a műalkotásból, így azok megváltozott formában jelennek meg: „nem képies-asszociatív nyelvi elemként, nem képszerkezetként, hanem a képszerűség alapjául is szolgáló, s elsősorban a jelentésátvitelt biztosító struktúrákként” (Kulcsár Szabó Ernő). A jelentésnélküliség, öntükrözés, antimetaforizmus kihívására tehát a kísérletezés - direkt vagy indirekt módon, de törvényszerűen - új struktúra felállításával válaszol. Ezt a struktúrát, mely a konkrét műalkotás létviszonya, két részstruktúra egymásba játszó variativitása élteti. Mindkettő a tevőleges befogadást intencionálja, de míg az egyik a recepció közvetlen jelentésfelszabadításának lehetőségét adja, a másik jelentése a pertormatív forma. A közvetlen jelfelfejtést a heurisztikus struktúrák biztosítják, az utóbbi esetben pedig a mobil struktúrákat elemezhetjük. A jelentésnélküliség - az önprezentáció - , mint csupán közelíthető művészi célkitűzés, a mobil struktúrák direkt szerveződése. E két fogalom (heurisz6 3 �tikus és mobil-struktúrák) beépítése a gondolatmenet legfőbb irányát tűzi ki. A heurisztikus struktúrák ugyanis az ikonikus költészetben értik meg önmagukat: ez az alkotói módszer ábrázol (descriptio), konkrét dologi realitásként megjeleníti tárgyát. Ellenben a mobil struktúrák a performatív költészetben realizálódnak: ez a médium akciója, ,,a betűk maguk végzik a szavak által jelölt tevékenységet” (Bollobás Enikő). A konkrét - ikonikus és performatív - költeményekben a látvány és a szöveg szinkron hatásimpulzusokként kívánnak jelen lenni. Ez a vizuális törekvések alapja: a koordináló elv vizualitás és/ vagy grammatika. Izgalmas probléma születik akkor, mikor - a térfelhasználás koncepcióinak vonalán futó - összes próbálkozás alapjául Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely teoretikusa/alkotója, a disszeminációt (:a szöveg szétrobbantását) teszi. A „jelentés felfüggesztésének” különös módszere ez. Izgalmassá akkor válik, ha felfedezzük: ezt az elvet művé szublimálódásakor olyan teher ér/het/i, mely a befogadás során kioltja elméleti igazát. A nyelvtanilag szabályosan konstruált mondatok - még a scripto-vizuális alkotásokban, s a verskép grafikai, tipográfiai dúsításával is - nehezebben teljesítik a disszemináció hatástervét. Az olvasó ugyanis láncszerű oksági viszonyokat keres a szövegben, tehát egy láncsor egy pontján extenzív jellegű tevékenységet folytat: melyik az a jelentés, amely meg tud felelni a láncszerűség feltételeinek. Az autogámia elve azonban azt biztosítja, hogy ne csak a szövegjelentést megtestesítő jelentéselemek extenzív összessége, hanem a „logikailag lehetséges esetek összessége” (Nagy Pál), tehát intenzió szervezze és gerjessze a sohasem véglegesen megmerevedő műegészet. Ez a nyelvi öningerlés a szöveg „autogámiája”. Azonban a befogadó által feltárt egyik lehetséges logikai rend, végső agrammatikussága miatt, mintegy önmagát zárja ki. Az olvasó ugyanis nem tudja magát függetleníteni automatikusan értelemkutató olvasástechnikájától. A szabályosan grammatizált mondattestek tehát nehezebben veszik át a disszemináció logikai intezióját, pedig a magyar vizuális költészetben a linearitás megbontása leggyakrabban ily módon szervesül alkotássá. Így csak a szerves-lineáris vers térkalandját követhetjük figyelemmel - legjobb esetben az ikonikus költészet területeire érve. A jelentés-relativizálás jelentés-sokszorosítás - e Nagy Pál-i módszerét a fonetikai - , illetve szókontaminációk nagyrészt fölösleges-modoros halmozásával vélik pótolhatónak. Ahol sikeres ez a kísérlet, ott a szintagmatizált disszemináció megint új kategóriája minősíti a művet. Ezek után kérdésessé válhat, ha számtalan módozat adódik a „verscsinálásra”, s tulajdonképpen mindegyik lehetséges variáció elfogadható végeredménynek, akkor ez a végeredmény mennyire vers még. Előre kívánkozik itt az a permutációs verstechnika, melyet legegységesebben Petőcz „nonfiguratív” poézise képvisel. Ez az alakítási eljárás átrendezi a klasszicizálódott koncepciók hangsúlyait, s inkább közelít a nyugateurópai paradigmákhoz. A legkönnyebben értékelhetőnek tartom, ugyanis szándékának - a nyelv szándékának? - megfelelő objektivációt nyert. Viszont ez kanyarodott legmesszebb az irodalomtól is. 64 �SZOMBATHY VIKTOR Mixát, Mikszádt, Mikszáth Az itt következő oldalak nem kívánnak sem „tanulmánnyá” , sem „életrajzzá” formálódni, hiszen e sorok írója nem irodalomtörténész. A szeretet, a megbecsülés azonban, amit Mikszáth iránt érez, megérlelte benne azt a kívánságot, hogy amit egyénien Mikszáthról, környezetéről, családjáról, írásainak színhelyeiről tud — Mikszáth kifejezésével élve - afféle mezei csokorba gyűjtessék. Már csak azért is, mert ugyanabba a gimnáziumba járt ő is, édesapja is, amely Mikszáth alma matere is volt. Azzal a különbséggel, hogy az apa még a ma is álló, roskatag épületbe, e sorok írója már a Tóth Béla városi mérnök által tervezett s 1902-ben épült mai épületbe járt. E sorok írója tehát Gömör és Nógrád szeretete okán, valamint azért, hogy az utóbbi négy évtized folyamán az összes, ezekben az időkben még létezett Mikszáh-utóddal, rokonnal megismerkedett és Mikszáth beszélyeinek, regényeinek helyszínét is igyekezett bejárni: a hallott és tapasztalt emlékek, valamint olvasmányai hatása alatt e néhány lapon a maga „saját Mikszáth” -ját igyekszik megörökíteni, a maga egyéni módján. Ott kezdve, ahol a Mikszáth névvel egyáltalában megismerkedett. E század elején, egészen 1944-ig anyai nagyapámék kezén volt Gömör megye legnagyobb nyomdája, ennélfogva különösen olvasó család voltunk. Az úgynevezett kisvárosi értelmiség olvasmányainak sorrendjében: Jókai, Mikszáth, Herczeg Ferenc, Gárdonyi, Szomaházy István, Bródy Sándor állott, a Göre Gábor-könyvek töretlenül népszerűek voltak 1898-1920 SZOMBATHY VIKTOR (Rimaszombat, 1902. április 8. — Budapest, 1987. augusztus 12.) tanulmányát eredetileg a Mikszáth értékelések — emlékezések sorában kívántuk megjelentetni. Jelen közlésünknek szomorú aktualitást ad az a tény, hogy Szombathy Viktor életének 85. évében elhunyt. Lapunk munkatársaként, de nógrádi útikönyvek, vagy a „Száll a re g e .. . ” szerzője ként is jól ismerhették őt itt a Palócföldön. Szombathy Viktor a csehszlovákiai magyar írók első nemzedékének közismert tagja, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik vezető egyénisége volt. (1940-től élt Budapesten.) Az orvost, a haditudósítót, a múzeumigazgatót, a szerkesztőt, a publicistát — az írót egyaránt jellemezte a derű, az az é letszeretetből táplálkozó humor, amely alakját oly ellenállhatatlanná, műveit, írásait oly ragyogóvá tette. Életútjának bővebb ismertetésére, életműve értékelésére, munkái további közlésére természetesen lapunkban még visszatérünk. 65 �között, hozzájuk kell tennem Tóth Béla hatkötetes Magyar Anekdotakincsét, amely Mühlbeck Károly tökéletesen korszerű rajzaival afféle művelődéstörténetet nyújtott. Csak magyar írókat soroltam föl. A női olvasók általában Jókait, a férfiak Mikszáthot olvasták szívesebben. Ennélfogva Mikszáth a magunkfajta családoknál „otthon” volt. Rimaszombatban s általában Gömörben különösen. Kivéve néhány dzsentri családot, amelyek érintve érezték magukat. Két megye egyesült Gömör-Kishonttá 1802-ben. Egyelőre elméletben, majd gyakorlatban egyre inkább, végül törvényhatóságilag a múlt század hetvenes éveiben. Eleink nem tudtak megegyezni a székváros „személyében” : akart a régi főváros, Pelsűc - az akkori helyesírással — majd Rozsnyó, Tornaija is székhely lenni. Végül a legnagyobb lakosságú város maradt a központ, Rimaszombat, amely város 1910-ben 8000 lakost számlált. Az egyesülésnél azonban a rimaszombati járás székhelyét 25 kilométerrel északabbra tették a völgyben, Nyustyára, mivel a Fáyak, Kubinyiak ott laktak és odatelepült a Rima-Murány-Salgótarján Vasmű Rt. vasolvasztója is. A Rima völgye a középkorban Rima vármegye volt, apró megyécske, amelynek lakosai eredetileg az Árpád-korban odatelepített, arany-, réz-, vasbányászok voltak, németek. Ilyen volt a később pánszláv várossá minősült Tiszolc is, (Theissholz, ma Tisovec), Rimabrézó, Rimabánya és Rimaszombat. (Eredeti neve Gross-Steffelsdorf.) Szlovákok ezen a tájon a törökök távozásáig ismeretlenek voltak. A németek elszlávosodtak. Rima vármegyét később Hont vármegyéhez csatolták, ami azért volt, különleges, mivel Nagy-Hont vármegye - Kemence székhellyel - és KisHont vármegye között Nógrád terült el. A két megye igazgatása igen körülményes volt, különösen a török és a kuruc időkben, de Nagy-Hont nem mondott le Kis-Hontról, Kis-Hont székhelye egy ideig Rimabrézó is volt, mint evangélikus esperesi székhely pedig egészen e század elejéig szerepelt. Mikszáth, mint első gimnazista a félig-meddig Gömörrel egyesült egyesülgetett - Kis-Hontba került. Hat évig járta a gimnáziumot, mert ennek csak hat osztálya volt, ezért vitték át 1863-ban a selmeci evangélikus liceumba. A felvétel 1857-ben történt. Felvetődik a kérdés, miért nem a közeli és igen jó hírű, losonci gimnáziumba adták, hiszen az nagyobb tanintézet volt, teológiával is. Nyilván meggyőződéses evangélikus voltuk az oka, evangélikus elődökkel, akik papok voltak. A rimaszombati gimnázium sem volt tisztán lutheránus jellegű, mert eredetileg kálvinista volt, a városban pedig a X V I-X VII. században szinte genfi szigorúságú, merev rend. Később is, amikor már nagyrészt Sárospatakon tanult diákok lettek a gimnázium tanáraivá, a sárospataki diákszokások éltek. Egyre halványodtak ugyan, végképp csak a csehszlovák állam megalakulása után 8-10 évvel színtelenedtek el. A diákszokások, amikbe a kis Mikszáth belekerült, erősen sárospatakiak voltak, belevéve még a tanintézet javára űzött „szupplikáció” -t és a nagy ünnepeken templomokban szónokló légátusokat s azok „segédeit” , a mendikánsokat is. Sárospatak liberális volt: ha nem volt 66 �elég református legátus, az evangélikusok is mehettek. Ez az állapot 1918 pünkösdjén volt az utolsó. A hatosztályos református gimnázium egyesült az osgyáni evangélikus gimnáziummal. Osgyánban, Füleken, Sajógömörön működtek evangélikusok által fenntartott középiskolák, amelyeket az egyházak és földesurak már a XVI. század közepén megalakítottak s a törökök támadásai miatt húzódtak végül Osgyánba. Mivel a rimaszombatiak 1560 körül tértek át a református hitre az evangélikus hitről, a tanintézetük is kálvinista lett és az egész magyar királyságban itt volt szabad Kálvin szerint a teológiát magyarázni. Egyébként híres tanítványa volt az intézetnek a XVIII. század második felében Hatvani István, az ördöngős professzornak becézett debreceni tanár. E pár szóval próbáltam világot vetni arra az intézetre, amelybe a kis Mikszáthot beadták. Az osgyáni és rimaszombati gimnázium 1850-ben egyesült s lett Egyesült Protestáns Főgimnázium, ilyen néven egyedüli Nagy-Magyarországon. Az egyik évben a liptói evangélikus püspök, a másikban a miskolci református püspök volt a felügyeleti hatóság egészen 1919-ig. A két megye hivatalosan csak 1882-ben egyesült: lett Gömör-Kishont. Mikszáth 1857-1863 között járta itt iskoláit, Pósa Lajos két utolsó gimnáziumi évét másütt, Sárospatakon végezte. Mikszáthnak egy másik evangélikus intézetet találtak Selmecbányán. Beiratkozásakor tízéves volt s mint említettem csaknem minden évben másként írták nevét. A gimnáziumban igen vegyesen tanult, főként a német nyelvvel küszködött, holott azt akkor igen szigorúan vették. A városban neves diáktartó családok voltak, a jól főző asszonyokat szívesen ajánlották a tanárok. A szklabonyai kisfiú - aki palóc idiómáját aligha vesztette volna el amúgyis Rimaszombatban - először Kovács Mártonnénál volt kosztban, majd Dobos Józsefékhoz „iratkozott át” . Mind a két asszony jelesül főzött, Mikszáth a Dobosné főztjét emlegette s már híres író korában is benyitott hozzájuk egyszer. Dobos bácsi túrót, gyufát, szalonnát, sót, hagymát, s hogy teljes legyen a lista: kocsikenőcsöt árult. Remek cipókat sütöttek a rimaszombati sütőasszonyok, a helyi történelem Mándy Pálné, s mint a diákok számára híres főzőnők nevét: Sütő Pálné, Gasko Andrásné, Torkos Mihályné nevét jegyezte föl. Mikszáth egyik kedvenc cipófajtája a „négyszegletes” volt, valamint abban az utcában, amelyet később Tompa utcának hívtak a költő szülőháza miatt: nagyméretű, remek kalácsot is sütöttek. Minden asszony csak egyfélét sütött, ezt vitte piacra, ezt keresték nála. Mikszáthék is megcsinálták azt a szokásos tréfát: a „téfeles” , azaz tejfelt - guggolva - áruló asszonyok próbatejfelét egy darab cipóba öntötték maguknak s aztán tovább álltak. A gimnáziumnak ekkor átlag kétszáz növendéke volt. A tanév végi körkérdést: „milyen pályára készül?” - Mikszáth is megkapta s feljegyezték: először kereskedőt mondott, később ügyvéd akart lenni. Ez már édesapja hatása volt. - Játszani - métázni, mókázni, ahogy az egykorú feljegyzés írja - a „régi temetőbe” jártak, amely akkor már használaton kívül volt, s amely67 �nek közelében Ferenczy István sírja is feküdt! A művészt az 1900-as évek elején, Beöthy Zsolt beszédének hatására exhumálták, jelenleg a református templom kriptájában, díszes szarkofágban nyugszik, mellszobra Vaszary László alkotása - az iménti háborúban megsérült, de már helyreállították. Mikszáthék játszódélutánjai szerdán és szombaton voltak. E játszótér helyén ma divatos, fából épült vendéglő („Fatartó” ), gyerekjátszótér és újonnan vágott autóút van, amely az új temetőbe vezet. Mikszáth idejében erre futott az azóta betoncsőbe foglalt s az új panelházak között a Rima medrébe futó Temető-patak, másképpen „Pokorágyi patak” s ennek mentén egy vendéglővé előlépett kocsma. A kocsma előtt mély gödrök s egyetlen petróleumlámpás. Ez volt a kép - számos apró utcával, tímárműhelyekkel, a „szagos” Rimaparton - szalmafedeles házakkal, három templommal, egy Három rózsa nevű sarokszállodával, egy megyeházával, amit Mikszáth látott. A gimnáziumot az 1870-es években emelték, majd 1890-ben ráhúzták a második emeletet. Roskatagul, hulló vakolattal ma is áll, szlovák-magyar nyelvű emléktáblával. Mikszáth irodalmi érdeklődése hamar megmutatkozott. Nemcsak abban, hogy megírta osztálytársai dolgozatát, hanem önképzőköri pályaműveiben is. A tanári kar - közöttük néhány egykori 48-as honvédtiszt - magyar szívvel tanított. Akkortájt tértek át a német nyelvű oktatásról a magyarra s mivel az iskola átvette Sárospatak és a korabeli magyar ellenzék gondolatkörét, nem csoda, ha a Mikszáth-fiú ezen a címen adott be pályázatot: „Egy magyaroktól elválhatatlan szív méltányos kitörése 1860-ban” . Ezt a Bach-korszak utáni, bécsi alkotmányos terv gúnyos elutasításaképpen írta. Bizonyság ez arra is, hogy Mikszáth és egész nemzedéke ezekben az iskolákban már milyen politikai légkörben nevelődött. Szeremley, Fábry, később Baksay és a többiek gondoskodtak róla. A „fejeket s agyakat igazították” . Ugyanekkor az is észrevehető, hogy Mikszáth ironikus jelleme, szatirikus hajlama mily korán érvényesült. Ezt hozta magával, ezt nem tanították. Az ironizálás tekintetében azonban nemcsak saját örökségére hivatkozhatott. A „kosztadó város” és az egész palócbarkó Dél-Gömör mindenkor híres volt csúfolódó hajlamáról, az embertársak kifigurázási készségéről. Családi körben, társaságban, megyei s városi urak közt, kaszinóban, olvasókörben mindig akadt egy-két friss agyú illető, akinek gyorsan forgó esze a polgárok, vagy dzsentrik világában szelet tudott kavarni. E sorok írója még a két világháború között is ismert ilyen, szellemesen tréfálkozókat, akiknek leleményes telitalálatait ismerte a fél megye. E sorok írója éppen azért erősen csodálkozik azon, hogy egy a Bach korszakban született és a Schmerling korszak után még évtizedekig élő gúnyvers soha nem került Mikszáth tollára, pedig sokszor hallhatta. A postakürt dallamára énekelték: Sirmayzer, Rómayzer, Lenner postamester, Hepka, Repka, Hudoba, Krik. Az öreg Findura, Burszky meg a fia, Mind a három csizmadia. 68 �A vers magyarázata: az 1850-es évekkel kezdődően számos idegen, osztrák, morva, cseh beamter költözött felsőbb parancsra a magyar városokba, megyei székhelyekre, s vette át a vezetést. Ugyanekkor északi szlovák területekről iparosok, kereskedők is jöttek velük. Ezek legtöbbje az 1867-es kiegyezés után is maradt s magyar névvel beolvadt a többségbe - amely például Rimaszombat, Losonc, Ipolyság tekintetében csaknem száz százalékban magyar volt. Az utódok közül például Lenner postamester fia már a gimnázium magyar-görög tanára, dédunokája pedig nemrég mondott le Rimavaská Sobota tanácselnökségéről s ment vissza tanárnak, Findura fia Farkasfalvy Imre néven Rimaszombat és Vác történetírója lett. Vácott a róla elnevezett utcában emléktáblája is van. Mikszáth ifjúkorában - de még az 1930-as években is — a nap s éj minden félórájában felhangzott a katolikus templom toronyerkélyéről a „török síp” -nak tartott hétlyukú kurucsíp hangja, ezzel jelezte a tűzőr, hogy ébren van. A síp ma a múzeum tulajdona, de Mikszáth idejében még elevenül élt a vele kapcsolódó monda. Hihetőnek tartom, hogy „A beszélő köntös” kisregény tématalálásához ez a síp — a tárogató őse — is hozzájárult. A jelen visszaemlékezés nem óhajtja, hogy valamiféle „Mikszáth életrajz” fellengzős címét viselje; mindössze az évtizedek óta szándékosan gyűjtött, illetve véletlenül előkerült emlékek kissé rendezetlen halmaza, amelyből egyetlen szándéknak kell kivilágolnia: milyen lehetett Mikszáth világa, környezete, íróvá válásának néhány rugója, a gömöri és nógrádi emlékezetben, milyen volt a levegő, amely ifjúkorában körüllengte, kik voltak útitársai. Ugyanekkor néhány későbbi regényhősének útvonalát a cselekményeinek helyszínét is felrajzolni szeretné. Ez minden. Nemcsak a gömöri, hanem a vele szomszédos palócság is - ha nem bosszantották a „palóc” jelzővel, amellyel csak a második világháború után kezdett megbékülni s büszkélkedni, amikor már sűrű etnikai tömege oldódásnak indult - éppen olyan tréfás fajta, amilyennek az előbbiekben a rimaszombati ,,gyüker” -eket vallottuk. Egymáson éppúgy csipkelődött, mint a tőle társadalmilag távolabb állókon, „urakon és parasztokon” . Szokás őket Tamási Áron furfangos székelyeihez hasonlítani, de a „furgangos” jelző már a XIX. század elején rájuk ragadt. Ez a szegény ember védekezése. A palóckutatás központja ma Eger. Állandó vita és elméletszerkesztés alanya a palóc, alulírott szerény véleménye szerint eredetük még mindig nincs eldöntve, függetlenül attól, hogy ugyanazt a bájos dialektust beszélik. Nyilván határőrök keveredtek össze a tölgy-fenyő határon: kabarok, kazárok, kunok, székelyek, jászok, magyarok, szlovákok. Foglalkozásukban, építkezésükben egységessé kellett válniok a természeti adottságok miatt, antropológiailag sok a különbség köztük. Tarka viseletük is alig kétszáz éves. Nevüket hivatalosan először egy kecskeméti vásárjegyzőkönyvben találták: „12 gvöngyháznyelű kés palótzoktul. . . ft 12.-” . A szépirodalomban elsőül Gaal György író könyvében találkozunk velük: egy Mónosbélről származott jurátus pestbudai viselt dolgait olvashatjuk; a palótz jurátus az 1840-es években kalandozta be Pestet. Göre Gábor egyik elődje ő, de furfangosabb és műveltebb, írástudóbb nála. 69 �Kutatják tudósaink az etnikailag, antropológiailag legvalódibb s eredetében legrégibb palóc falut is. Némelyek az Őrhalommal szemben elterülő, jelenleg Szlovákiában lévő Ipolyvarbóra szavaznak, egy mai pozsonyi megállapítás szerint - Madách Kiadó: Hűségben.. . - a jelenleg még száz százalékban magyar (palóc) falu a szlovákiai Dél-Gömörben Jéne. Barkó-táj. Itt térünk rá a Pósákra. Mikszáth és Pósa a gimnáziumban kötött barátságot, három év korkülönbség volt köztük. Az önképzőkörben Pósa is oly szorgalmas volt, akár Mikszáth, de csínytevéseiről nem tudunk. Valószínűnek tartom, hogy megismerkedésük idején a Sárospatakról átvett szokás szerint Pósa urazta Mikszáthot, Mikszáth meg „lemendurozta” a Pósa gyereket. A szénior s junior fogalma nemcsak lengedezett ezekben az intézetekben, hanem erős testet is öltött: egy második gimnazistát egy elsős csak urazhatott. Ez a szokás még az első világháború idején is kötelező volt, a cserkészet törölte el. Pósa is Szegedre került újságírónak, a hagyomány azt szokta mondani, hogy Mikszáth íróasztalát Pósa, az övét Tömörkény, a Tömörkényét Móra Ferenc örökölte. Móra el is tréfálkozik ezen, nyilván az egykori szerkesztők mindig valami másik asztalt mutattak a jelölt kollégáknak, de a „Mikszáth asztala”-fogalom évtizedekig kísértett. Később, Pesten, újra lesz asztaluk, de azt már vidám társaság fogja körülvenni. A Pósáé irodalomtörténetileg híresebb lesz. Pósa Mikszáthot „Az Én Újságom”-ban így búcsúztatta: Mondok nektek egy dalt, Mikszáth Kálmány meghalt. . . Ez a gyermetegül szerzett rím e sorok íróját, noha még kisgyermek volt, megmosolyogtatta, „mondhatta volna szebben is”. Ha Pósa egy kicsit tűnődik, jobb rímet kovácsolhatott volna a Mikszáth, különösen a Kálmán névre. A fájdalom azonban mindenképpen őszinte volt, Pósa nemcsak a nagy írót, hanem volt iskolatársát, a szomszéd vármegye szintén szegénysorsból származó fiát gyászolta. E sorok írójának volt alkalma az özveggyel Mikszáthról beszélni. Mint írót, természetesen igen nagyra tartották, mint embert szerették. Kedvelték a közvetlenségét, egyszerű modorát, jókedélyét, emberségét. A múlt század végén s e század elején híres irodalmi „asztal” volt a Pósaasztal. Mikszáthnak is volt „asztala”, az ún. István szoba az István főherceg szálló étterme mellett, de az már a Pósa asztal virágzásakor elnéptelenedett. Ha olykor Pósáék jelenlétében Mikszáth valami kis történetet mondott, a szervezőnek és szerkesztőnek kiváló Pósa rácsapott: „Írd meg nekem, Kálmán. . .” - Sok ez nekem - felelte Mikszáth - , vedd át valamelyikemet. - Mikszáth halálakor Az Én Újságomban Krasznahorka - Mikszáth fordításában, Gyönyörű erdőcske - regéjét közölte Pósa. Krasznahorka helyesebben így hangzanék magyarul: Szép hegyecske, Gyönyörű hegy. Egyszer, tréfásan, Mikszáth meg Pósa valamiféle rokonságot próbált, egymás közöttit, megállapítani. Mikszáth ezzel fejezte be: - Pápistával még menne, de luteránus és kálvinista együtt. . .? Elnevette a végét. 7 ° �A százéves Csáth Géza A magyar szellem, kultúra és művészet történetében nem volt még olyan gazdag és szép korszak, mint a XX. század elejének másfél évtizede. Olyan nagyszerű és oly tragikus. Az irodalom és a zene, a filozófia és a képzőművészet oly nagyságai léptek ekkor nyilvánosságra, mint Ady és Babits, Kosztolányi, Krúdy és Móricz, Kodály és Bartók, Lukács György és Fülep Lajos, Rippl-Rónai és Kassák. Valamennyien napjainkig meghatározó erejű mesterek. A modern, európai távlatú és igényességű magyarságtudat megteremtői voltak ők egy korszerűtlen politikai szerkezetű országban. Egyszerre voltak őrizői a X IX . század legnemesebb eszméinek, védői a hagyományos magyar értékeknek és érzékeny szemlélői, követői a korabeli európai polgári civilizáció minden újító törekvésének - szociális és artisztikus téren egyaránt. Az első világháború - s annak a magyarság szempontjából különösen tragikus végkifejlete újra kényszerpályára sodorta a magyar történelmet s megtörte ezt a nagy generációt. Sokan elpusztultak, mások szétszóródtak a világban, az itthon maradott túlélők művészi szemléletét a távlattalanság tudata árnyékolta be. Az utóbbi egy-két évtizedben mind világosabban látjuk - s ez irodalomszociológiai evidencia - , hogy ennek a nagy nemzedéknek a feltörését, egy igen széles és rétegezett művészi „közeg” alapozta meg. Kisebb tehetségek újító törekvései, gyakran önpusztító kísérletei állnak a nagyobb szintézisek mögött és mellett. Ilyen kísérletező volt a hosszabb időre elfeledett Csáth Géza is. A sorsa és művészete iránt felfokozódó érdeklődésre jellemző, hogy míg az 1965-ben megjelent nagy akadémiai irodalomtörténet mindössze három lapon elemzi alkotó pályáját, addig 1977-ben már egy kétszáz oldalas bibliográfiát ad ki szűkebb szülőföldje (Újvidék, Jugoszlávia) Csáth műveiről és vele foglalkozó szakirodalomról. Csáth Géza sorsát sok tekintetben jelképesnek, életművét tipikusnak tarthatjuk. Első novellásgyűjteménye, A varázsló k ertje pl. abban az évben, - 1908-ban - jelenik meg, amikor a századelő modernizmusának vezető revüje, a Nyugat. Tehetségének gazdagsága és érdeklődésének sokirányúsága mintegy jelképezi a romantikus szimbolizmus Gesamtkunstwerk törekvéseit, amely az artisztikum több műnemi lehetőségének egyidejű és szubjektíve hitelesített művelésével célozta meg a kifejezés végső abszolutumát. Csáth kitűnően hegedült, zenét szerzett, drámát írt, festett, több száz újságcikket publikált (csak zenekritikát mintegy félezret), idegorvosként hosszú klinikai és figyelmet keltő tudományos munkát végzett, de mindenek fölött prózaíró volt, novellista. Egy évtizeddel később indult mint vezető pályatársai, s így fokozottabb kényszer volt számára művészi egyénisége meghatározásához a kísérletezés, ám kevesebb ideje is maradt arra, hogy tehetségét harmonikus életművé kerekítse. Életműve zseniális torzó, 71 �alakja - sok kortársához hasonlóan - „ködlovagként” él az emlékezetben. Ami megkülönbözteti a kor irodalmi kismestereitől, s ami kiemeli közülük, az a kísérletezés folyamatossága és önpusztító eltökéltsége. Míg a többiek egy-egy téma felfedezésével, egy-egy ábrázolási módszer és stiláris lehetőség kiaknázásával, egy-egy szemléleti formán belül maradva próbálták felépíteni életművüket, ő mindenre fogékony volt, minden műformát és hangnemet meg akart ismerni és művészi szinten elsajátítani. Ez a karaktervonás életműve minden szféráját jellemzi. Zenészként egyidejűleg vonzódik az operetthez, az ún. magyar nótákhoz (amely a régi magyar dalműfaj és a cigányzene sajátos kommersz vegyüléke), de a Debussy nevével fémjelezhető újszerű zenei impresszionizmushoz, a szabad atonális harmonizálásához, az aszimmetrikus ritmuskombinációkhoz. Ez a fajta stíluspoluralizmus - egyébként - korántsem idegen a századforduló ornementikus ízlésétől. Érdemes megjegyezni, hogy egyik első felfedezője Bartók és Kodály művészetének, amely a kiüresedett zenei köznyelvet a a legősibb rétegek felelevenítésével kívánta megújítani. Idegorvosként a freudi szemlélet és módszer egyik első külföldi ismerője és kolportálója, noha már Jung korai munkáit is ismeri. Író volt természetesen elmeorvosként is. Az ideg- és elmebetegségek élménytörténete érdekli a tudatból kiszorított lelki tartalmak, a komplexumok szakszerű elemzésével és művészi fantáziája mozgósításával egy egyéni személyiségelmélet kiformálása felé tette meg az első lépéseket. Mind a zene, mind a pszichológia szoros kapcsolatban van szépírói munkálkodásával. Több novellája nemcsak tudatos és felismerő zenei szerkesztettségű, nemcsak - az egyetemes szimbolizmusra oly jellemző törekvésként —a nyelvet próbálja közelíteni a zenéhez, a nyelv nem fogalmi elemeivel „érzékeltetni” a kimondhatatlant, az egyetlen fontosat, hanem prózaformájú zenedarab, szimfónia vagy szonáta a beszéd hangjaiból, szavaiból. Zenévé komponál egy-egy témát, hangulatot: zenekari szólamok és szólóhangszerek megidézésével „mesél”. Valószínű, hogy lélektani érdeklődésének is mélyen személyes okai vannak. Felismerhette azt, amit Thomas Mann úgy fogalmaz meg, hogy „a neurózis antropológiai megismerésmód”. A szorongás tudatosítása kényszeríthette új és új utakra a novellistát, és sodorta zsákutcába az embert. Huszonhárom éves korától morfinista, s hátralévő éveinek minden energiáját - mint elbeszéléseiből és teljesen máig kiadatlan naplójából kitűnik - , minden energiáját és bűntudatát az önmegismerés szolgálatába állítja. A drogbetegségtől hajtva és a kor lélektani-művészi tendenciájához igazodva a létezés határhelyzeteit kutatja. Azokat a helyzeteket keresi, ahol a lét a maga teljességében nyilvánul meg - akármilyen kis időre. Számos novellájának lélektani médiuma az álom, az élet és a halál mezsgyéje. Másutt a mámor, a fájdalom, a kegyetlenség világa a művészi laboratórium. De ugyanezért fordul a gyermeki egzisztencia felé, ezért idéz föl titokzatos régi meséket, ezért tűnődik el a lélekvándorláson. Jellegzetesen naturalizmus utáni írói álláspont ez, olyan kor alkotójának magatartása, amikor már mind biztosabbá vált, hogy a XIX. század liberális eszméi és a hagyományos-intézményes keresztény vallás 72 �már éppúgy nem képes programot adni, ahogy a szociáldarvinizmus naiv képletei sem adnak magyarázatot a szociális és személyes létezés konfliktusaira. Csáth novellista volt, s ez korántsem meglepő. A századforduló magyar epikájában ez a műforma nemcsak kínálat, hanem kényszer is. A magyar társadalom konzervatív szerkezete, amelynek mentalitásában a vezető elem a nemzeti eszme, a nemzeti túlélés eszméje volt, egy történelmileg lehanyatlott középosztály tartott mintájának, s idegenkedett az újabb, kozmopolitának tűnő, városias, polgári törekvésektől és életérzéstől. Ám a magyar társadalmi tudatból hiányoztak az olyasfajta históriai-spirituális elemek is, mint például az oroszban a „kiválasztott nép” ideája, amely a nagyepikának szintén távlatot tudott volna adni. A szociális és a nemzeti érdek keveredése, az újítás és az értékőrzés egyidejű kívánalma olyan konfliktussorozatot tárt a művészet elé, amelyet csak a líra és a novella, legfeljebb a novellaciklus fogalmazhat meg, s nem a regény vagy a dráma. A távlatok bizonytalansága viszont felerősíti az elemzés kényszerét, a kutatási hajlamot, amelynek szintén a novella pszichológizmusa, metszetjellege a kínálkozó forma. Arról nem is beszélve, hogy a jelentés ebben a kisformában könnyebben kaphat szimbolikus sugárzást. Csáth mint unokabátyja Kosztolányi Dezső - kisvárosi születésű volt, így számára-számukra a kor konfliktusai különösen erős élményként jelentkeztek, elsősorban az európai magas kultúra és a talmi, igénytelenül konzervatív viszonyok ellentmondása. Csáth alig félszáz - elérhető - darabból álló novellisztikája formájában és hangnemében hallatlanul változatos képet mutat. A naplóformától a prózai balladáig, a mitikus álomleírástól a klasszikus-modern meséig számos változatot kipróbált, s hol az impassibilité rideg tényközlése, hol az impreszszionista hangoltság, hol a szecessziós dekorativitás jegyében. Egyik helyen a Kafkánál közérzetté emelt szorongás és stilisztikum sejlik fel, másutt Gide immoralizmusa, de kapcsolatba hozható Wilde-dal vagy Ewersszel, ugyanúgy, mint a régebbiek közül Barbey d’Aurevilly-lel. Ő jellegzetes század végi gesztussal- a romantikus E. T. A. Hoffmannt jelölte ki példaképeként. Legigazibb őse azonban a két újvilági novellista: Poe és A. Bierce. Ugyanis Csáth, írjon bár a legártatlanabb, legbensőségesebb témákról, a démonikus elemet egyetlen elbeszéléséből sem képes kiiktatni. S ez a démon bizony nem mindig marad a racionális vagy az ironikus szemléletű elemző tárgya - olykor a megnevezhetetlenségig növekszik föl, s íróját is maga elé gyűri. Legjobb és legközismertebb írásai valamilyen módon a gyermeki létezéssel vannak kapcsolatban - hasonlóan európai és magyar kortársaihoz, Rilkétől és Musiltól, Alain-Fournierig és Kiplingig, Ambrus Zoltántól Kosztolányiig. Komplex téma és tág vizsgálati terep ez Csáth számára. Szerinte itt tanulmányozható szinte vegytisztán mindaz, ami a társasélet lélektani viszonyait és szociális-hatalmi helyzeteit meghatározza. Vegytisztán, mert kontrollálatlanul, hiszen eredendő természetességgel él a gyermek. Így gyűlöl és így szeret, így jelenik meg nála a félelem és a vágy, 73 �a másik emberrel való teljes azonosulás képessége és képtelensége, így tárul elé a megismerés minden szépsége és csapdája. Az Anyagyilkosság kamaszhősei a fájdalom titkát és helyét, a borzalom energiáit kutatják az élve boncolt állatokban, s eljutva a szexualitás nagy misztériumához, minden öncélú szadizmus nélkül ölik meg anyjukat. A szabadság és a csapda különös parabolája ez, miként az Apa és fiú című elbeszélés is, amelynek főhőse messziről hazaérkezve apjával csontvázként, klinikai szemléltetőeszközként találkozik. Csáthot itt sem az anekdotikusan morbid elemek megjelenítése foglalkoztatja, hanem a megértés, sőt az azonosulás csodája, és groteszk koreográfiája. A vörös Esztiben az anderseni mese varázslata a mát példázza - jellegzetesen századfordulós hangfekvésben - a szolid polgári életben, amely minden igazi érzelmet eltitkolni kényszerít. A Fekete csönd a gyermeki féltékenységnek a téboly gátlástalanságáig eljutó példázata, s a „kivetítés” lélektani mechanzimusának mesteri bemutatása. A varázsló kertje pedig arról mesél gyönyörű és fojtogató szecesziós képi közegben, hogy csak úgy számolhatunk le a mesék szépségével és borzalmával, ha gyermekkorunkat egészében megtagadjuk. Természetesen nemcsak a gyermeki lét realitásai és vizionálható keretei adnak lehetőséget Csáthnak elemző és szimolizáló hajlama kibontására, személyes traumáinak megfogalmazására és kivetítésére. A sebész című elbeszélése például egy lecsúszott orvos rögeszméjének ábrázolásával keresi az ember modus vivendijét. A kút a szorongás egyetemes közérzetét fogalmazza meg - különös ötletként: falusi közegben -, hátborzongatóan hűvös realizmussal ábrázolva az élve eltemettetés mitológiai borzalmait. A békában az allegorikus rémálom köti össze a halált és az életet, fogja együvé a drasztikumot a fájdalommal. S folytathatnánk. Csáth Géza a századelő szép és tragikus korszakának volt egyszerre teremtő résztvevője és áldozata. 1919-ben végez vele betegsége és a történelmi idő. Egy őrült rohamában megöli feleségét, öngyilkosságot kísérel meg, majd szülővárosa kórházából a fővárosba próbál szökni. Ekkor azonban a két város között már ott húzódik az új határ, elfogják, s ekkor a gyilkosnak és áldozatnak már sikerül elpusztítania magát. Írásai elsüllyedtek a folyóiratokban, túlélő kortársait inkább csak emberi alakja foglalkoztatta. Igazi felfedezésének dátuma 1964. Ekkor adja ki a jeles író és irodalmár, Illés Endre összegyűjtött novelláit. Ő írja: „. . .olthatatlan szomjúságot érzett minden iránt, amit az élet elfátyoloz. . . az anyag, az érzékek írója volt, a testé, a fájdalomé, a gyönyöré, de mindenek felett annak a kísérletezésnek az írója, melybe belepusztul a test.” ALEXA KÁROLY A centenáriumi megemlékezés eredetileg külföldi 74 olvasók számára készült - a szerk. �Györkei Je n ő : Legenda, valóság, tragédia A nemzetközi brigádok történetéből A hazai, de a külföldi könyvkiadásban is több évtizedes gyakorlat már, hogy egy-egy jelentősebb történelmi esemény évfordulóihoz kapcsolódóan új kutatási eredményeket (is) tartalmazó munkákat jelentetnek meg, ezzel is ráirányítva a közvélemény, az olvasóközönség figyelmét a több évtizede/évszázada lejátszódott eseményekre. Így történt ez 1986-ban is, amikor számos országban megemlékeztek valamilyen formában a spanyol polgárháború kitörésének ötvenedik évfordulójáról. A magyarországi „írásos megemlékezések’’ közül különösen figyelemre méltó Györkei Jenő Legenda, valóság, tragédia, A nemzetközi brigádok történetéből című könyve, amelyet a Zrínyi Katonai Kiadó jelentetett meg. Hogy az évforduló szülte aktualitáson kívül mi ösztönözte a szerzőt arra, hogy ezt a Magyarországon sokak által már „túlírtnak” tekintett témát feldolgozza, arról ő ezeket írja: „1981. őszén három hónapon át, a spanyol külügyminisztérium ösztöndíjasaként, a nemzetközi brigádok történet ét kutattam Spanyolországban. Madridban a Vezérkar Hadtörténeti Levéltárában, az Archivo del Servico Historico Militarban a nagy mennyiségű zsákmányolt iratanyagtól a francóista felderítés dokumentumáig szinte mindenhez hozzájutottam. Ennek az anyagnak első kutatója voltam szocialista országból. A spanyolországi levéltári iratok megismerésével egészültek ki korábbi, a szovjetunióbeli kutatásaim. Mindezek eredményeképpen számos kérdést sikerült tisztázni, több problémát ma már másként értékelek, mint huszonöt évvel ezelőtt. . . A nemzetközi brigádokat sokáig legenda övezte. Valóságos történetüket még nem tárták fel, és sorsuk az általuk nyújtott erkölcsi, politikai példa ellenére tragikus volt. (Kiemelések tőlem Sz. S.) Ötven év telt el a nemzetközi brigádok megalakulása, tűzkeresztsége óta. Ötven év! Harcuk ma már történelem. . . Mához szóló, tanulságos történelem, amelyről beszélni kell!” És Györkei Jenő „ígéretéhez” híven beszél! Beszél - ha keveset is - a legendákról, amely egyes korokban és egyes rendszerekben a valós történelmi eseményeket, a nemzeti múltat szokta helyettesíteni, beszél a valóságról, amelyet csak részben ismer(het)tünk és beszél tragédiáról, amely nemcsak a Spanyol Köztársaság bukásának tragédiája, hanem a nemzetközi brigádok egyes tagjainak alig-alig ismert egyéni tragédiája is. 75 �Én elsősorban a valóságra és a tragédiára voltam kíváncsi. Kik voltak, honnét és „miért” jöttek az önkéntesek Spanyolországba? Hányan voltak az „ezernyelvű, egyszívű” brigád tagjai? Mi lett a sorsuk a köztársaság bukása után? Visszatértek hazájukba, harcoltak a fasizmus ellen a második világháború harcmezőin? Megérték a békés öregkort, megbecsülésben és tisztességben, vagy fiatalon haltak meg fegyverrel, vagy fegyver által? Györkei Jenő könyve szinte valamennyi kérdésemre megadta a választ. Megtudtam, hogy a nemzetközi brigádok tagjai hetven nemzet fiaiból és lányaiból verbuválódtak, létszámuk a közel két és fél éves polgárháború időszakában megközelítette a hatvanezret. Közülük közel egyharmaduk halt meg, illetve tűnt el örökre a spanyolországi harcok során. Természetesen ez a létszám - amelybe nem tartoznak bele a Szovjetunióból érkezett katonák, katonai és politikai tanácsadók ezrei - a polgárháború egészére vonatkozik, egyszerre sohasem volt ennyi nemzetközi önkéntes Spanyolországban. Voltak akik csak rövid ideig harcoltak, majd visszatértek hazájukba, mások elestek, másokat a nemzetközi kommunista mozgalom irányítói és koordináló szerve a Komintern visszahívott és más feladatokkal bízott meg. Akik azonban Spanyolországban maradtak, biztosak lehettek abban, hogy mindig a legveszélyesebb arcvonalakon harcolhatnak. Találkozhatnak a marokkói csapatokkal, Mussolini fekete inges „önkénteseivel”, a német Condor-légió repülőivel, Franco spanyol katonáival, akikkel szemben csak vállt vállhoz vetve vehetik fel sikerrel a harcot. És a nemzetköziek ezt tették. Nem számított, hogy ki jött Lengyelországból, Franciaországból, Palesztinából, ki volt keresztény, zsidó, vagy mohamedán, nem számított ki volt kommunista, anarchista, szociáldemokrata, vagy épp „csak” antifasiszta, céljuk egy volt: megvédeni a köztársaságot. Ez azonban nem sikerült, Franco és támogatói erősebbnek bizonyultak. A bukás kétszeresen érintette a nemzetközi brigádok tagjait, a közös ügy bukásához egyéni tragédiák járultak. Ezekről nem egy esetben csak a jegyzetekben olvashatunk. Nem tudom, hogy mi késztette arra Györkei Jenőt, hogy bizonyos új eredményeket, megállapításokat a jegyzetek közé „bújtasson”, vagy néha csak utalásszerűen érintsen, hiszen kutatási eredményei új gondolatokat ébresztenek az olvasóban, új adatokat ismertetnek meg vele. Az ő munkájában olvastam először arról, hogy a nemzetközi brigádok soraiban harcoltak orosz emigránsok is, hogy a nemzetközi brigádok számos tagja, vezetője esett áldozatul a sztálini önkénynek, hogy az utolsó(?) koncepciós perek sűrű rendet vágtak a spanyolosok soraiban. Mindezek a tragédiák egyéninek is tekinthetőek, ha nem gondoljuk azt, hogy azok estek áldozatul a terrornak, akik vállalták a népfront eszméjéért a fegyveres harcot. A legendából, valóságból, tragédiából a magyar önkénteseknek is kijutott. Az ő létszámuk - Györkei Jenő új kutatásai szerint - mintegy ezerötszáz. Igaz, közülük csak elenyésző számban érkeztek Spanyolországba Magyarországról. A többségük Franciaországból, Belgiumból, a Szovjetunióból, Kanadából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából érkezett spanyol földre, és már hosszú évek óta élt távol szülőhazájától. Voltak közöttük munkások és Komintern-alkalmazottak, orvosok és értelmiségiek, kommunisták és szociáldemokraták, pártonkívüliek. Közülük mintegy hatszázan estek el, illetve tűntek el a harcok során, köztük a Spanyolország76 �ban Lukács Pál tábornokként harcoló Z a lk a M áté (Frank Béla.) Az ő pályafutása Spanyolországban lezárult. Mások megjárták a franciaországi, afrikai internálótáborokat, míg mások Magyarországra, illetve a Szovjetunióba kerültek. Közülük többen harcoltak a második világháború csataterein és sokan lettek áldozatai a magyarországi személyi kultusznak. Györkei Jenő könyve a magyar történeti irodalomban az eddigi legrészletesebb, legtöbb eredeti forrást hasznosító feldolgozás, a teljességre való törekvés igényével, amely csak részben valósulhatott meg. Számomra olyan fontos és válaszra váró kérdések maradtak félhomályban, mint a nemzetközi brigádok egyes vezetőinek tevékenysége, illetve spanyolországi munkájának megítélése (például A n d ré M arty, L u ig i L on go). A még szorosabb nemzetközi összefogást akadályozó tényezők bemutatása, a szovjet-német közeledésnek a polgárháború eseményeire, illetve a nemzetközi önkéntesek helyzetére gyakorolt hatása. Nem tartozik kimondottan a nemzetközi brigádok történetének tárgyalásához, de szívesen olvastam volna többet a hadfelszerelésről, illetve a Szovjetunió nyújtotta anyagi segítségről, mértékéről, összetételéről. (Az csak egy érdekes adalék, hogy a Szovjetunió által 110 ezer dollárért szállított SB-gyorsbombázók mellett részt vettek a harcokban a cári Oroszországban 1881-ben gyártott 155 mm-es lövegek is!) Befejezésül egy számomra kissé zavaró tényezőről szeretnék még szólni, ez pedig az Előszó kérdése. Nem tudom, hogy a kiadó vagy a szerző felkérésére írt-e előszót a kötetben az ismert külpolitikai újságíró, G ö m ö ri E n d r e , de tény, hogy írása több mint előszó - önálló fejezet! Ez számomra szokatlannak tűnt, és remélem nem válik gyakorlattá a hazai könyvkiadásban, hogy a szerző munkájához mások bevezető fejezet értékű előszava járul, melyet a szerzőnek csak folytatni kell, mintegy második fejezettel. Úgy vélem az E lő szó maradjon meg előszónak, míg a szerző munkája önálló alkotásnak! Mindenkinek így jobb! (Zrínyi) SZA K Á LY SÁNDOR 77 �A legjobb irányokból Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz Gyakorta és jogosan panaszolták föl a szerző újabb időkben keltezett kritikái a honi prózapoétikai kutatások erőtlenségét és lendülethiányát, nemkülönben a mégis létező - bár meglehetősen gyér - kezdemények és eredmények adaptációjának lassúságát a konkrét müvek (regények s novellák) s a nagy elbeszélői életművek interpretációjában. Mialatt látványosan megugrott a kiemelkedő lírai oeuvre-ök iránti tudományos érdeklődés, s emlékezetes teljesítmények sokaságát produkálta a verselemzés teóriája és praxisa, senyvedt, vesztegelt avagy csak tétován mozdult előbbre az epika analízisének módszertana és gyakorlata. Lemaradásunk e téren - ekként Fülöp László verdiktje - mind kínosabb és kiáltóbb, hiszen (eltekintve a szórványos kivételektől) nélkülöznünk kell legnagyobb epikusaink munkásságának valóban korszerű feldolgozását csakúgy, mint az egyes regények és novellák példaadóan modern interpretációját, továbbá a műnem és a műfajok XX. századi históriájának akár egy-egy kisebb periódusra terjedő - alapos és autentikus bemutatását. Lehangoló látlelet ez, ámde sajnos - igaz. Várhattuk, hogy a kutató nem éri be a bajlátó felismerések és figyelmeztetések ismételgetésével (noha ez is lehet érdem önmagában), hanem vállalja az oly sürgetően időszerű hiánypótlás egy részét. Nem is csalatkoztunk, elanynyira, hogy az előkészületek és az 78 igény méreteit sejtető részpublikációk után kezünkben immár a Krúdymonográfia, s tudomásunk szerint egy, évtizedek óta hasztalan áhított Kaffka-könyv megjelenése is közelesen várható. Korai volna ez utóbbiról bármit is mondanunk (holott színvonalát sejtetik már az eddig közreadott mutatványok), annál inkább kötelességünk a Közelítések Krúdyhoz című vállalkozás megmérése. Hálás és örömös a feladat, bocsássuk is előre tüstént vélekedésünk summáját: Fülöp László könyve kiváló, a kor színvonalán álló alkotás. Elméleti alapozásában felkészült és igényes, anyagát fölényes biztonsággal birtokolja, filológiailag roppant alapos és megbízható, következtetéseiben mindig távlatos. Az átfogó, bizonyító példáik garmadáját az életmű egészéből gyűjtő fejezetek a regényelemző egységekre mutatnak át, növelvén s kitágítván amazok hitelességét és érvényét, az előtérbe került könyvek interpretációi pedig a háttérre siklatják vissza a tekintetet, láttatván, érzékeltetvén a közeget, amelyből a mintaművek vétettek. Harmonikusnak s mindenképp optimálisnak tetszik a szerző választotta monográfiaépítő megoldás, s a magunk részéről a kötet — Fülöp Lászlótól mentegetődző szerénységgel említett - „töredékes” voltát is óhatatlannak, majdnem szükségszerűnek gondolnók. Lehet-e egy Krúdy-méretű és -komplexitású életműről másként könyvet írni, mint töredékesen? �Különös, hogy ezt a monográfiát egy, pályafutását hajdan a mai magyar irodalom (legkivált a líra) vizsgálatával kezdő kutató tolla konceptuálta. Bizonnyal megérne némi fáradtságot és meditációt annak kiderítése, miért vált át nemzedékünk egyik jelese, az É lő költészet című tanulmányfüzér s egy kitűnő Pilinszky-könyv József Attila-díjjal is elismert és ösztönzött szerzője a kortársi líra értő elemzéséből a század első felének epikájára, miért húzódik vissza a jelen fürkészője mind jobban egy korábbi periódus irodalomtörténetébe. Aligha puszta véletlen ez, csupán személyes indítékokkal bajosan magyarázható (kivált, hogy a generáció más tagjainál is megfigyelhető e tendencia, szemlélhető ugyanez az érdeklődés-módosulás és „visszavonulás”). Vannak föltevéseink e tünet megokolására, ámde Fülöp László indokait nem ismervén, minek hozakodnánk elő velük. Tény, hogy irodalomtörténet-írásunk számára egyértelmű nyereség az ő váltása és „hátralépése” , amiként tény az is, hogy Krúdy-monográfiája az ún. „debreceni iskola” legjobb teljesítményei közül való, annak elméletét és gyakorlatát demonstrálja. Barta János, e tudományos műhely alapítója, nesztora, mindmáig sugárzó hatású centruma ekként körvonalazta az alapelveket: „Összeköt bennünket az, amit élm ényi esztétikának szoktak nevezni. M egvannak ugyan az esztétikai és poétikai alapfogalmaink kinek-kinek egyéni változatban de sohasem a fogalm akból indulunk ki, hanem mindig a mű egészéből; elsősorban azt akarjuk élményi szinten felfogni, amit a műalkotás maga akar mondani nekünk... A mi módszerünk(nek)... a műközpontú elemzés vagy a műközpontú esztétika volna a legközérthetőbb m egjelölése.” Mily termékenyítő e koncepció s e gyakorlat, szemlélteti immár a Krúdy-könyv is. Fülöp László a mű- és életműélmény ujjmutatásához igazodik mindenkoron. Befogadja - értőn, érzékenyen - az alkotásokat, nem ő akar hideg számítással, előfeltevések sokaságával beléjük nyomulni. Nem a műveket töri, nyomorítja esztétikai-poétikai alapfogalmaihoz, hanem a fogalmakat finomítja a művekhez. Ő rezonál Krúdyra, nem Krúdyt rezonáltatja önmagára. Tudományos készültsége, apparátusa nem befödi, hanem kibontja a műveket s az életművet. Vonzó megoldás ez, s az eredmény a szerzőt s a debreceni iskolát egyszersmind igazolja. Barta János, a mester nem csupán néhány hivatkozás erejéig van jelen e munkában, hanem - s ez a jóval fontosabb - ihlető szellemiségével. Nagy készültségű, szuverén látású irodalmár Fülöp László, Krúdy-könyve sem nélkülözi az eredeti s egyéni veretet, közelítésmódjában, eszköz- és szempontrendszerében, fogalomkészletében, stíligényében mégis benne rejtezik egy tudományos műhely inspirációja. Olvasatunkban - az eddigiek miatt is - szerény, ám határozott szavú vitairatként él a Közelítések Krúdyhoz. Kimondatlanul is perlekedik a tudományunk számos művelője által preferált és abszolutizált szcientizmussal, az egzaktság (helyenként inkább álegzaktság) túlhajtott divatjával. E praxishoz képest - kölcsönözve a könyv egyik szavát - „moderáltnak” minősíthetjük Fülöp László epikaelemző gyakorlatát. Korszerű és szakszerű akar lenni ő is, ámde nem az olvasmányosság rovására. Műve nem laboratóriumok hűvös levegőjét, képletek személytelenségét árasztja, hanem az élmény melegét, s benne lüktet a kutatás, a fölfedezés öröme, szellemi izgalma. Nem dobálódzik fölösen fontoskodó aspektusokkal, nem zsonglőrködik diadalittasan frissen felkapott terminusokkal, annál nagyobb gondja van az elegáns (Krú79 �dyhoz is méltó) szóválasztásra, az érzékletes, árnyalatos gondolatfűzésre. Művészetnek, alkotásnak is tekinti tudományát. Esztétikai felfogását sem igazítja a legújabb divatokhoz. Nem abszolutizálja Krúdy műveiben a teremtés gesztusát - holott ennek volna keletje manapság -, nyomatékkal hangoztatja inkább a tükrözés (gyakran nagyon is áttételes) formáinak meglétét. Csöndes s tán szándéktalan polémia mindez; bátorság és autonómia kell hozzá a szakmai közvélemény egy részének fitymálása, korántsem gyengéd ízlésterrorja közepett. Vitairatnak tekinthető ez a könyv azokkal szemben is, akik - érthető, ám túlhajtott mohósággal - az epikai modernség előfutáraként, tulajdon törekvéseik őseként sajátítják ki Krúdyt. Fülöp László sem tagadja, hogy A vörös postakocsi szerzője rengeteget lazított a hagyományos-klasszikus regény építésének (a pozitivizmusban gyökeredző) oksági elvén, ma divatos szóval élve: eredendően kombinatívmetonimikus struktúráján, viszont jellemző módon „A romantikus eseményszervezés és helyzetteremtés példájá”-nak tartja a Hét Bagoly amaz epizódját (Józsiás és Zsófia az úszó jégtáblán), amelyet egy fiatal elméletíró munkája „A metaforikus funkció kiteljesedésének” diadalaként ünnepel. Nem zárja ki egymást a két értelmezés, ámde a Fülöp Lászlóé tetszik megalapozottabbnak s elfogadha­ tóbbnak. Akkor pedig egyértelműen övé az igazság, amidőn a Krúdy-féle időkezelés bergsoni lényegét, „forradalmi újdonságát” hírelők ellenében részint az ily irányú alapkutatások és bizonyító eljárások hiányára figyelmeztet, részint meg a Boldogult úrfikoromban mintaszerű elemzésével igazolja: e regény időjátékaiban ,,... kevés a bergsonizmusra emlékeztető tünet” , az írói megoldás koránt- 80 sem szélsőségesen merész, inkább „moderáltnak” minősíthető. A monográfia legnagyobb érdemei közül való (s vitairatként funkcionál e vonatkozásban is), hogy az igazi Krúdyt kívánja megmutatni. Ne szépítsünk: beborítják az írót a közhelyek, a félreértések, a hiedelmek rétegei. Nem a valódi arc, hanem az ábrándos álomlátó, a gordonkázó, a ködlovag képe rögzült a köztudatban. Mily szívósak e nem alaptalan, épp csak egyoldalú vélekedések, igazolja a legfrissebb keltezésű példa, a századforduló irodalmában is kitűnően tájékozott művelődéstörténész, Hanák Péter tollából: „K rú d y igazi lényében társadalmon csak álmatag ba telepített sokban élt” In: Újhold - kívüli volt, maga, akárés élveteg bősei, a múltálomvilágban..., látomá( A kert és a műhely. Évkönyv, 1986/1.). Na- gyon is jogos tehát Fülöp László elszánása, hogy e féligazság kiegészítéseként - ő idézi Pamlényi E rvin fordulatát - „a másik Krúdy” arcát is a tudatunkba vésse, téve az álomlátó író mellé az ábrándtalan valóságismerőt, vetítve a csillogó felszín mögé a szerző „mélyvilágát”. Kötetének áttekintő fejezetei e törekvés jegyében szerveződtek, s bennük a - föltehetően nem minden szakmabelinek tetsző - montázstechnikát mozgósító, idézethalmozó, leíró passzusok, valamint a tényanyag fölé emelkedő, elemző szegmentumok ügyes kombinációját szemlélhetjük. A megoldás optimális, bizonyító erejét aligha tagadhatnók. Az átszellemülten gordonkázó, lírai futamok és „áriák” magasába szökkenő' Krúdy pendant-jaként feltűnik a komor, illúziótlan életlátó. Nem teljességgel töretlen utakon jár a monográfus, amidőn az író mélyvilágába bocsájtkozik. Ösztönzést kapott - a könyv is tudatosítja - az előtte jártaktól, legkivált Szabó E d é től és Bori lmré től. E z utóbbi vezette Fülöp Lászlót például �a „moralista-szociológus” Krúdy tüzetes elemzéséhez, ámde kettejük munkájának különbségét föltétlenül regisztrálnunk kell. Szemben az újvidéki irodalomtörténész gyakorta öncélú ötletparádéjával, fesztelen és fedezetlen társításaival, a debreceni tudós mindenkor szigorúan ténytisztelő és dokumentatív, asszociációiban és analíziseiben csakis az ellenőrzött és megalapozott következtetéseknek van helye. A kiindulópontjában sokszor revelatív Bori-koncepció mindig valós dimenziókba térül s mozog tovább Fülöp Lászlónál. Ha nem övé is az alapötlet, vizsgálataiban a saját nyomvonalán halad. Még két vonatkozásban tartjuk vitairatnak a monográfiát, s e kettőben már nem vagyunk maradéktalanul azonosak a szerzővel. Fülöp interpretációjában - jól érezhető - 1918 utánra esik az életmű súlypontja. Nem épp jogtalan polémia ez egynémely korábbi föltevésekkel s értékelésekkel, a magunk részéről mégis úgy találnók: több figyelmet s elismerést érdemeltek volna az 1910 és 1918 között született művek, A vörös postakocsi és a Szindbád- történetek legkivált. Feltűnik továbbá, hogy korántsem mennyiségükhöz és minőségükhöz illetően említtetnek e könyvben Krúdy novellái. Csupán az áttekintő fejezetek idézetanyagában jut hely nekik, ott is másodrendű. Fülöp László mintha tudatosan hanyagolná, nyilvánvalóan leértékelné a műfajt a regényhez képest. Egy helyütt - Lukács G yörgy ismert nézetéhez csatlakoznék? - a novellák „... rendszerint részlegesebb és töredékesebb megjelenítés”-ét emlegeti. Vitára nem lévén itt terünk, jelezzük csupán: idegen tőlünk e minősítés, Krúdy novellaremekléseinek sokaságára pedig aligha kell felhívni a monográfus figyelmét. Az ellenvetésekhez, kritikus megjegyzésekhez érkezvén. Feltűnt, hogy a monográfia alig ejt szót a Krúdyhagyaték értékelegyességének, erős színvonalhullámzásának tényéről, még kevésbé e jelenség lehetséges okairól. Ügy találjuk: Fülöp László a kelleténél jóval kevesebbszer mutat rá az életmű kapcsolódásaira, érintkezési pontjaira más írók (elődök és kortársak) oeuvre-jével. Csupán a Kaffka Margit-párhuzamot dolgozza ki meggyőzően, Jó k a i és Mikszáth sokáig élő inspirációjának nyomai elmosódnak, Móricz neve igazából indifferens megjegyzésekben bukkan elő stb. Krúdy így a valóságosnál is magányosabb, elszigeteltebb tüneménynek tetszik a századelő magyar irodalmában. Továbbra sem vagyunk egy nézeten a szerzővel a Palotai álmok főhősének megítélésében (167.), s hadd utaljunk a monográfia egy félrefogására, illetőleg tolihibájára. Ellentétben Fülöp László állításával (142.), akad olyan regény az életműben, amely pereskedési hercehurcára építi a maga eseménysorát: az A ndráscsik örököse ez. Alvinczi Eduárd egyik anekdotikus cselekedetének, illetve „monarchikus áhítatának” hosszan idézett passzusai (238., 240-241.) pedig nem A vörös postakocsi, hanem az Őszi utazások a vörös postakocsin című regényben találhatók. Függetlenül e néhány bíráló kitételtől, elismerésünk teljes. Izgalmas, emlékezetes, nagy súlyú produkció a Közelítések Krúdyhoz. Egy ösztönösségében is elementáris tehetségű, főként a regényműfajban sokat újító, szubjektív epikus hiteles portréját bontakoztatja ki előttünk, kiből többször rámutat a monográfia - hiányzott ugyan az intellektualizmus adottsága, a „gondolatélményi”, ontológiai eszmélkedés képessége, műveinek átlirizált „élethangulati-életérzési futamaiban és rétegeiben mégis a lét, az emberi sors borzongató titkainak közelébe férkőzhetett. Föltárul a könyvben Krúdy hagyatékának alap81 �vető dichotómiája, a csillogó felszínt ellenpontozó mélyrétegek komorsága. A Fülöp-vizsgálta témák és jelentésvetületek mindenkor ezt a kettősséget igazolják. Rengeteget okulhat a további kutatás a szerző oly megállapításaiból, mint amely az emberlétnek szerepként való felfogását bizonyítja Krúdy műveiben, avagy az író teremtette hősök eredendő és végleges monadikusságára, csaknem mindig reménytelen exodusvágyainak típusaira, variációira, a figurák eudémonikus hangoltságára, s ennek ellentéteként sorsszerű boldogtalanságukra vonatkozik. Számunkra fontos volt a felismerés, hogy a dzsentritéma csak ritkán hívja elő Krúdy lirizáló hajlandósá- gait, az e társadalmi réteghez tartozó hősök többségének pedig pusztán ,,novellalét”-et biztosít az epikus. A regények jelenetelvű építéséről, az író elbeszélésmódjának, narrációjának jellemzőiről elhangzó fejtegetések nemkülönben tanulságosak. Jól összefogott, arányos, tartalmas, szép könyv a Közelítések Krúdyhoz. Ügyesen zárja az okfejtést a szerző három, a témához illeszkedő kritikája, s még a címlap is stílusos és illúziókeltő. Nem hatásvadász szándék diktálja hát zárófordulatként: a Fülöp László adta közelítések gyakorta megérkezésnek tetszenek. (Szépirodalmi) LŐRINCZY HUBA Levél egy középkorú magyar költőhöz Kerék Imrének — recenzió helyett K ed ves Barátom ! M egkaptam új kötetedet, a Rézholdak, réznapok címűt. Á m m erjek-e hagyományos recenziót írni róla, amikor a „ fülszövegben” arra figyelmeztetsz, hogy ma már „a figyelm es olvasó pillantása is sokszor elsiklik a valódi értékek fölött” , amikor az Egy kritikusra bűneibe („cím kéz, oktat, rangsorol”) senki sem esne szívesen, kiváltképpen, ha mindezt felro vo d egy, fölényes biztonsággal művelt szonett formájában. R ö v id en : nem merek. Kom olyabban szólva: a szó semmilyen értelmében nem érzem magamat feljogosítva, hogy... D e ez már le velem tulajdonképpeni tárgya. (I. tétel: a kézbe-zsebbe simuló könyv dicsérete.) E lső köteted, az évtizeddel korábbi Zöld parázs már ilyen könyv volt és a mostani is hasonló. Manapság nem ez d ív ik : alig-írástudók m űvei hatszor-hétszer publikálódnak, utánad kiáltanak folyóiratból, kötetből, rádióból, televízióból, máshonnan; negyedklaszszikusok úton-módon elintézett, életükben learatható dicsőségű összkiadásai pompáznak a könyvesboltokban. K öteted ezzel szemben kézbefogásra, zsebbedugásra ingerel. E lő vételre pedig mindannyiszor, ha az em ber egyedül marad önmagával, ami persze megesik tömegben is, hétköznap is, állva, járva, mindenhogyan. 1977-ben félszáz verset adtál közre, most majdnem kétannyit. Szemre, élősúlyra, terjedelem re kicsiny termésed szelíd kihívás, csöndes ellentámadás a soha-újra-nemolvasók, a fejb ő l romlottan idézők, a nyelvi előregyártot82 �takból építkezők ellenében, akiknek a költészet alkalom dolga, az olvasás program (és nem életform a, szükséglet), a könyv pedig kilóra, árra, borítóra mérhető. (II. tétel: a magyar nyelven olvasók joga és kötelessége.) „K im eríthetetlen óceán” -nak nevezed a magyar költészetet, m elynek csöppje kívánsz lenni. M ennyi visszhangot kelthet akár egyetlen költői szó is! Em lékszel, a mi középiskolás tankönyveinkben még szerepelt a Felhők ciklusának nem egy darabja, köztük az is, am elyben Petőfi a bánat metaforájának használta. Adyról p ed ig ? N os, azt már felnőttként tanultuk meg, hogy Az Értől az Óceánig verscímet a nagy nyelvek m űfordítói is - s ezt Te, Iszahakjan, Karim, Rubcov magyar tolmácsa jobban tudod nálunknál - csupán a „k is víztől a nagy vízig különböző változataival adták, adhatták vissza. M it tudhattak ők arról, hogy bár az ér szótárban és általában kicsiny folyóvizet jelöl, a Szilágyságban, A d y szülőföldjén (és szerte az országban, más, szebb n évvel nem illetett) apadóáradó vízfolyás, de lüktethet benne a vér is - hogy a tengerhez nem szokott magyarnak, már az Atlanticum partján lovukat hőköltető kalandozó őseinknek is, az óceán az utazás lenyűgöző célpontja lehet, jelképe egyszersmind az elérhetetlennek, a teljességnek és az örökkévalóságnak is. Csak az anyanyelvén írónak és olvasónak joga, sőt kötelessége, hogy többet is értsen, értessen ezekből a mélyrétegekből, segítsen felindítani ősi dallam töredékeket, gyerm ekkori rigmusokat, em lékképeket, sorokat az egyéni és a közös emlékezetből. Honnan tudhatná más, milyen nem zedékekre nyúló költői verseny tárgya volt nálunk G oethe Wanderers Nachtliedje, hogy ne csak címében váljék A vándor éji dalává, magyar verssé egy kis nyelv teljes eszköztárának birtokában: T e magad most négy újabb változattal járulsz hozzá e kisded antológiához. Honnan tudhatná más, rakottfalú műem lékvárosokból érkező, mit jelent nekünk a lét, az önismeret-folytonosságában egy, a földün kből tudatos régészásóval vagy véletlenül, munkagéppel kifordított használati eszköz, művészeti tárgy a középkorból; miért szólal meg ilyenkor a költő is? (Budai szobrok, Árpád-kori csontsíp). H ogy Sopron nemcsak idegenforgalm i célpont vagy megpihentető állomás, nehezen kimondható nevű magyar város, hanem költők lábnyomát is őrzi? (Mintha tegnap, tegnapelőtt, Petőfi Sopronban, Kormos úr Sopronban.) H iszen azt olykor a mi szellemi átutazóink sem tudják, miért és m iképp határoz meg küldetéstudatot, ha valaki - Hozzád hasonlóan - Berzsenyi Dániel fo rd ított útját járja Somogyország és Sopron között. (A csudabogár). (III. tétel: kiküzdött korosztályos titkainkról.) A „m é g ” és a „m ár” középkorú nemzedéke lettünk, Imre. Megtanultuk, hogy az élethelyzetet nem szabják meg maguktól szülőföld, képzés, illetőség, hozott élmények. Gyakran véletlen események, látszólagos igazságok legalább ennyire befolyásolhatják a mát és a holnapot. Talán innen van, talán másfajta csalódásainkból is, hogy hősi halott, hadifogolyként elhurcolt, újrakezdett és újból megbélyegzett apáink példáján „B en n ed ne ünnepelje senki hősét” (Vesd le magadról), hogy távol áll tőlünk a pannon derű mítosza. M ár tudjuk, hogy a befejezetlen is lehet egész (Radnóti, Kondor Béla, Egry utolsó, befejezetlen műve alá), hogy a pusztulásnak is lehet esztétikuma és méltósága (Partra vetett hal), hogy rácsodálkozni való szépség és maradandóság rejlik az évszakok mindent lebíró változásában és újrakezdésében. M ár van egyéni pantheonunk: a valódinak elismert óriások nevét tegnapi barátainkéval egyesítő; már van saját mitológiánk, am elyben a „ szegény Yorick'' nemcsak Shakespeare egy sorát jelenti, hanem Kormos 83 �Istvánt is meg Csohány Kálmán mellévázolt, koponyából kortyintó fecskéjét - és am elyben a Paraszt Afrodité látványa nemcsak michelangelói meg mestrovici tud lenni, de úgyszintén Berda József-i. Van (már vagy még?) névsorunk a hajdani szeretőkről, míves-enyhítő metaforasorunk a reménytelen szerelemre és évtizedenként újrafogalmazzuk az Énekek énekét, szűkszavúbban, de növekvő áhítattal. M ég emlékszünk, mekkora vihart kavart W eöres Sándor Antik eclogája(talán 1964-ben volt?) és már megértjük az érett fé rfi vágyait, panaszait (Anakreoni, Szárnyként röpít). M ég hiszünk abban, hogy a Szó „a kettőnk közt húzódó / jeges űrben / csillagközi fényüzenet” , előtolulása a G en ezis m egismétlése; hogy a cseppnek is lehet helye, fontossága az óceánban és hogy a szellemnek magasabbrendű megnyilatkozása egy csiszolt szonett, egy csípős epigramma a „hánytató szónoklatok” -nál. M ég vállalt példázatunk Sziszüphosz, még együtt m ondjuk a hegytető útjáról jobbra és balra, fö lfe lé és le fe lé : „csakhogy ez a kő itt az életem, / a sorsom, már teljesen egy velem .” M ár emlékünk, talán jóslatunk is, ám még ambícióink a lombja vesztett, de gyümölcsöt hordozó, ősz v égi alm afa: „A z id őt-lebíró fegyelem ,/ a lehetetlent / kísértő, konok szenvedély ,/ vastörvények halálos / szorításában is teremni-/ tudó létezés diadalm as érve,/ a testet-öltött csoda volt maga . . '(Példázat a Re- ményből). Ilyennek látjuk magunkat. Pontosabban: ilyennek fogalmazol bennünket, a még m indig nemzedékváltással küszködő és már a mögöttünk jövők dobogására figyelő negyven-egynéhány éveseket. Köszönet érte, a csak prózában beszélő egyivásúak, egygondolatúak nevében. Baráti szeretettel és olvasói hűséggel köszöntelek. K E R ÉN Y I FEREN C Homokfúvás Amennyiben (csupán) az utóbbi tíz esztendő „vers-antológiatermését” vesszük figyelembe, nos, akkor is azt kell látnunk - a H o m o kfú vá s című kötet igen előkelő helyet foglalhat el ezen kiadványok sorában. Akkor is így van ez, ha megemlítünk olyan köteteket, mint a Pécsett 1980-ban kiadott F é l k o rsó hiány, avagy az olyan híressé lett szegedi kötetet, a G azdá tla n hajók címűt, melyben B a k a István, B elá n yi G yö rg y, G éc z i János, Z a lá n T ib o r versei is olvashatók. De ha az ún. központi antológiákra gondolunk, 84 például a M adárúton vagy a V e r/ s/ziók című kötetekre, akkor is elmondhatjuk, nincs szégyenkeznivalójuk a H o m o k fú vás szerzőinek, szerkesztőjének. Irodalmi (köz)gondolkodásunk - (köz)életünk? - általában hajlamos abban látni egy-egy kiadvány jelentőségét, hogy a benne sorjázó művek szerzői (ez esetben, szám szerint hat költő), a könyv megjelenésének időpillanatában az „irodalomban” , majdhogynem státus szerint, hol és éppen milyen helyet foglalnak el, illetve jelölnek ki (ne- �kik) maguknak így-úgy. Ez a sajnálatos módon - napjainkban is működő szelekciós gyakorlat kényszerít később (vagy már „születésük” előtt) szándékuk szerint is, habitusukban is alapvetően más karakterű művészeket egy-egy szűk skatulyába, jobb esetben egy-egy tágasabbnak látszó akolba. A szerencsés válogatás, szerkesztés folytán azonban akarva-akaratlanul is kikerülte e csapdát a kötetet összeállító Buda Ferenc. A kötetben szereplő versek szerzői ugyanis - bárha mindannyian Bács-Kiskun megyében élnek - egymástól igen jól megkülönböztethető hangon szólanak. Ezt tetézve - esetükben - elmondhatjuk, mindahányan önálló (költői) világképet vallanak, képviselnek. Buda Ferenc hivatott, élesszemű válogatásának immár két, őt (is) igazoló bizonyítéka van. 1986 augusztusában jelent meg Dobozi Eszter első önálló verseskötete, Az egy címmel. Az antológia címadó versét író Agócs Sándor ugyancsak első önálló kötete pedig épp lektorálás alatt van, s reményei (nk) szerint hamarosan meg is jelenhet. Ezen oknál fogva (s miután e két költő amúgy is az antológia két jellegadó szerzője) az ő munkáik értékelését bízzuk megjelent illetve megjelenő köteteik recenzenseire, kritikusaira. A kötet további négy költőjének műveit olvasva, előre kívánkozik Turai Kamil és Józsa Fábián bemutatása. T urai Kamiiról már többen leírták - „vallásos költő” . Bizonyára az életrajzi adatok ismerete adta az ötletet kritikusainak, hogy e (az antológia konszenzusában semmitmondó) közhelyet ismételgessék. Verseinek olvastán, úgy érzem, inkább azt kell hangsúlyoznom, T urai mint költő, elsősorban a szó, a költészet, megváltó erejében hisz! Hogy magánemberként, szuverén egyéniségként tehát nem itt közreadott műveinek tükrében! - úgymond, vallásos vagy hívő ember é (?) vagy. . . nos, ezt tekintsük az ő legbensőbb és csak reá tartozó magán-ügyének! Mélytűzű (rövid), többnyire filozofikus indíttatású versei, például nyolcsorosai fegyelmezetten, ámbár a kelleténél talán kissé ’kimértebben’, de hitelesen jelenítik meg szorongásait, apró örömeit, „noha úgy is reménytelen / tovább repülni kénytelen” - írja a Mindig kerül című versében. Nagyobb lélegzetű, a tágasabb (külső, belső) világot átfogni óhajtó munkáiban, úgy érzem, mintha cseppet elbizonytalanodnék. A jelzett versekbe olyan (frázis)töltelék-sorok is becsúsznak, melyek a mesterien megoldott rövid kompozícióknál nem lelhetőek. Úgy gondolom, a terjedelmesebb művek pillanatnyi itt-ott-sutasága kiküszöbölendő! - könnyű préda lesz egy olyan költőnek, mint T urai Kam il, aki helyenként igazi talentumot sejtető sorokkal örvendezteti meg a költészetben hívő olvasóit. Józsa Fábián, úgy tűnik, József Attila-i alkatú-fájdalmú költő. Primer, keményen megszenvedett (magán)kínjait képes emelni verssé, mindőnk ügyévé. Emellett azonban nem nélkülözi a játékosságot, helyenként a már groteszket pedző hangot sem. „már mindent értek / a dolgokat helyükre tettem / sínen vagyok / síneken fekszem” írja, J. A .-t idéző, engesztelő félmosolyt, tragikumot egyaránt hordozó X X X című versében. Hasonló erényeket csillant meg más műveiben is. Külön említést érdemel, hogy hatuk közül ő az egyetlen, aki vállalkozik - igaz, kicsit viszszafogottan, netán kicsit félve is a még járatlanabbnak mutatkozó úttól - a konkrét-vers felé való tájékozódás, valamint a szöveg-ti85 �pografizálás értelmezést-tágító, a bizonytalan vagyok - költővel vanvizualitást, ha nem is előtérbe he- e dolgom? Feltétlenül igaz: egy lyező, de annak helyet biztosító kí- antológia nem adhat teljes keresztsérletekre. Sokoldalú tehetsége nem metszetet az egyes szerző műveiből. kis reményekkel kecsegtet. De az is helytálló, ha már így van, T á b o ri K á lm á n a nemzetért ags ezt szerző és szerkesztő egygódó, a magyarságért, a magyar aránt tudja, figyelembe veszi, nos, szóért felelősen, hittel-hitelesen meg- akkor úgy válogat a létező művekszólaló költő. Azok közül való, ből, hogy a szerző leginkább jellemakik nem holmi mellüket döngető, ző, lehetőleg legjobb darabjait váki közlésre. Gondolom, szájhősök csupán. Mint „az utolsó lassza prédikátor”, avagy mint az „utolsó Csikós Zsuzsa esetében is így járt tanítvány” is, állaná a sarat. Éle- el. E rövid megjegyzés után - s a te árán is. Állításom legfényesebb közölt írások ismeretében - vállabizonyítékául idézem most F ela d at lom a felelőtlennek ítélhető, malícímű versének egy részletét: „ É n / ciózus kijelentést, az én megítélénem tanítottam m eg Ő ket / szépen, , / sem szerint. Csikós Zsuzsa költő! Írásainak nyíltsága, melegfolyékon yan / beszélni - / nekem sége, erkölcsi tisztasága, humanista k e ll / m egtanítom Ő ket / A / Szaelkötelezettsége stb. . . vitathatatbadság / E g yen lő ség / T estvériség / E l - D A - D O - G Á - S Á - R A / is. De lan! Ám mindezen becsülni, szeretni való tulajdonságai sem emeemlíthetem példaként azon verseköltészetté írásait, melyek it is, melyek művészi megformálá- lik döcögnek, közhelyeksukban többrétegűek, azonban az nyögvelően értő versolvasók számára megszó- ből, agyoncsépelt metaforákból, etc, lalnak, nevükön nevezik önnönma- építkeznek. Pontosan az a költői gukat. Meg kell azonban jegyez- erő hiányzik Csikósból, ami a mű(művészetté transzponánem: Táborinál - sajnos e vekben kényszerűen szűkös összeállításban lódásban) hitelesíthetné, az egyébiránt - kitűnik - megélt, megszenis, több olyan vers szerepel, ameélethelyzeteket, a nem lyek beválogatása, felvétele a köz- vedett, lendő művek sorába, indokolatlan- éppen irigylésre méltó sorsot, mely nak tűnik. Helyettük feltétlenül ráméretett. Úgy érzem, Csikós eseszerencsésebb lett volna - bizonyá- tében inkább a becsülés, a szimra fiókjában kushadó - egyéb mű- pátia vezethette a szerkesztőt, mi- az ezen veiből válogatni. Úgy látszik, Tá- kor munkáit felvette bori esetében igazolódik a mon- művektől eltekintve - szinte hidás, kevesebb több lett volna” ! bátlan, a maga nemében kiAzonban e ,lépések’ ellenére is tűnő antológia darabjainak sorábizonyítékát adja megbízható te- ba. Épp ezért (s bizonyára tapintatból is!) Csikós esetében eltekinhetségének. isA kötetben sorrendben má- tek az írások részletezőbb sodikként bemutatkozó szerző mertetésétől, a szerző munkáiból vett bizonyító példák sorolásától. C sikós Zsuzsa. Nem illetlenségből, figyelmetlenségből hagytam e sze- Feltételezem, Csikós Zsuzsa száépp elég (fájó) tanulsággal rény írás végére Csikós Zsuzsa mára említését. Tettem ezt egyszerűen szolgál, immár kinyomtatott íráazért, mert mind mostanáig (im- sainak elemző olvasása. Végezetül annyit: kívánom e már egy hete forgatom az antológia lapjait, olvasom a műveket), széljárta fö ld lakóinak (ám nem 86 �csak nékik!), szerencséltesse őket a sors, hogy az értük, helyettük is szóló hivatottak, a H om okfúvás költőihez hasonlóan, legyenek hites mesterei és hívő apostolai élet- nek, emberségnek, az írástudói mesterségnek, s a mindezeket megkezdhetetlenné acélozó etikájuknak egyaránt. (Kecskemét.) b ír ó J ó z s e f Tavaszi futás A közhely-lovasok kedvenc pa- kultúra is mintha kiment volna a ripája a tavasz. Fel lehet cicomázni divatból, ahogy a kapcsolatokban mindenféle szakajtott vagy festett kevesebb az érzelem, több a felvirággal. De e bokrétáknál is szebb színesség. Sok fiatal van, aki széa saját keresetlen ragyogásában. gyelli a kitárulkozást, az őszinteE keresetlen ragyogás élményét séget. Talán a konfliktustűrő kényújtja többek között a Tavaszi fu - pességünk romlása is magyarázza tás című összeállítás, G erelyes E n d ezt. Aki nyílt, egyenes, annak töbre, a 38 évesen, 1973-ban elhunyt bet kell csatáznia. író és Schlattner E d it jobbára szeMásik kérdés: a nyíltságot még relmes párbeszéddé összeszőtt leve- csak-csak többen vállalják, de a lezése, a szerkesztő, Baranyi Fenyilvánosságtól ódzkodnak. Civakorenc, a költőbarát szerint is. dások, eltávolodások, gyarlóságok, Alcíme: D iákszerelem , s az 1953. néha kegyetlen odamondogatások és 1961. között váltott intim írá- egyaránt nyomon követhetők a sok többségét fogja össze. Elöljáró- Tavaszi futásban. Az egymásbakaban egy apró kritikai észrevétel: paszkodás, a vágy, a féltés, a szekissé zavaró néhány helyen, hogy relmes tanácsok, kérések dokumenaz időrendtől eltekintett az összeál- tumait inkább kötetbe illőnek érzi lító. Valószínű azok számára, akik sok olvasó. Pedig az egyéniséghez közeli ismeretségben, barátságban ez a teljesebb, pőrébb megnyilatkovoltak az Edit-Endre kettőssel, zás vihet csak közelebb. És nem így is érthető — szándéka szerint a csak a művész, az íróember szemékapcsolat érzelmi hullámzásait, fej- lye érdekes - a társáé is, aki „csak” lődését követi ez a szerkesztés. érzékeny, értelmes, vitázó szerelmes Az Ifjúsági L a p - és K ö n yvkia dó nő. Akkor is, ha helyenként —de ez gondozásában látott napvilágot a természetes egy tizenéves hölgykötet. Tehát egy diákszerelemről től - kamaszos túlzások, dagályosszól diákoknak? Bizonyára ez az ság, érzelgősség is terhelik a laegyik célja: felmutatni nem anak- pokat. rosztikus jelenség a XX. század Furcsa dolog: olyan sok helyen második felében sem a szerelmi vitatkoznak arról, vajon az egyik levelezés. Bár igaz - és erről töb- ember tud-e a másik egyéniségén ben írtak aggódó, a fiatalokat fél- változtatni, ha szereti. ,. ..é n alátő sorokat - , maga a levelezési zatosabb és alkalm azko dóbb term é87 �szet vagyok, mint T e. Igazad van, d e szerencsére, mert m ásképpen állandóan veszekednénk.” ,,. . .Sokszor gondolok én azokra a régi asszonyokra, akiknek csak a férjük volt, és azokkal még a háborúba, m indenhová is elm entek: mert találtak maguknak egy olyan férfit, akivel testileg-lelkileg egyek voltak. M iért nem gondolom a X X . század egyik asszonyáról sem, hogy olyan, tud len n i?” - írja Edit. Endre időn- ként oldalakon át ostorozza magát, kiürültnek, szürkének, tehetségtelennek, pózolónak, „fenegyereknek” , Editet pedig szélvész kisaszszonynak, társasági úrihölgynek, felszínes kislánynak tartja. A kiinduláshoz visszatérve: e két eltérő egyéniség valóban nem autonóm tulajdonságai, hanem a szerelem révén formálja egymást, segít felnőtté, alkotóvá válni. A szerelemmel, melyet „nem lehet eltaposni, csak ideig-óráig” , írja a fiú a kislánynak, aki pedig ezt az erőt, gazdagodást így éli át: ,. . .Ezután csak kivételes esetekben gyáva, akkor is csak meg ijedni, d e félni nem .” leszek fogok Kemény évek estek Gerelyes Endre „tavaszi futásába” . Az egyetemet 1953-ban kezdte, ekkor küldi első levelét a Salgótarjánban hagyott kis gimnazistalányhoz. Soksok harcot kellett megvívnia - nem csak a szerelméért, amire a távolság mellett az eltérő családi háttér is árnyékot vetett. Gyakran saját maga is „besegít” - szinte hisztériáig fokozva a bizalmatlanságot, saját értékeit és Edit szerelmének erősségét megkérdőjelezve. És a művészi kibontakozásért folytatott küzdelem, melyet alaptermészetéből eredően halálos komolyan vett! Alkata, indíttatása nem csupán esztétikai síkú csatákba viszi. Ahogy egy K o rtá rs- ankéton megfogalmaz88 ta: „. . .írónak lenni, ebben a korban és történelmi helyzetben még fokozottabb felelősséget jelent, harcos humanitást, hittérítést, kereszteshadjáratot, az új emberért, új társadalomért vívott offenzív harcot. . . S akiben ez a felelősség nincs meg, az zsoldos, vagy dezertőr. . . A győzelem záloga a magas művészi mérce. . . a minőség létkérdés.” Szorosan összefonódnak ezek a dolgok ars-poetikájában. Életében ugyanígy. Ez ad különös feszültséget levélváltásuknak: a készülődés, az erőgyűjtés személyes, szellemi dokumentumai ezek, s az átélt élmények, a megismert emberek, a környezet, a hazai tájon és az egyetemen, tanítással töltött időszak színterein szerzett benyomások „szerelmes levelekben” történő rögzítése — előrevetítik több írását. A salgótarjániak számára az apró ráismérések is érdekesek lehetnek, hiszen Zagyvapálfalvától az acélgyári kórházig, a középtájra eső sétányig, az akkori város képei is fel-felvillannak. Hogy miért szakadt meg a levelezés a hatvanas évek legelején? Az ok egyszerű: 1959-ben összeházasodtak és a kényszerű elválásokat kivéve, egy fedél alatt éltek. Akkoriban zárul az írás, amikor megjelent az első kötet. Ahogy Baranyi Ferenc a kötet utóiratában tanácsolja: ,,A k i mégis kíváncsi E n d re és E d it 1 9 6 1 utáni életére, olvassa el G erelyes könyveit. Az írásokból személyes információk is kiolvashatók, hiszen a novellák és a kisregény hőseiből elemenként rakható össze E n d re és E d it .” Érdemes kézbe venni ezt a kiskönyvet, mert kisebb egyenetlenségei ellenére is izgalmas olvasmány. Annak is, aki Lencelotot és társait ismeri és annak is, aki �csupán az író nevét. Egy páros portré rajzolódik elő a sorok mögül. És felidézi azt, aki olyan korán elment, s akinek emléke olyan eleven. Mint P in tér Tam ás írta: „ . . .m intha cinkos vigyorú angyal szállna el az asztal fö lö tt; úgy érzem, B a n d i ott van a közelben, épp csak átült néhány percre egy m ásik társasághoz va gy telefon áln i m ent, hogy az asszonynál, E d it k é nél bejelentkezzen, s m in djárt visz szajön.” (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat). G. KISS M AGDO LNA SBTC-labdarúgó-krónika Érdekességek, dokumentumok a 65- évfordulón Pontos számadataim ugyan nincsenek, annyi azonban bizonyos: az utóbbi esztendőkben jelentősen nőtt a sporttémájú könyvek kiadása. S ahhoz, hogy számuk gyarapodjon, nem kell újabb labdarúgó-világbajnokság, egy-egy sportági botrány. A téma legtöbbször az utcán hever, persze ezek közül nem mindegyik szenzációs. Talán ezért is láthatunk jó néhány sportkönyvet a boltokban. Olyanokat, amelyek már régóta porosodnak a polcokon, magyarul: várt sikerük elmaradt. Az olvasót nem mindig a szenzációéhség hajtja. Elég ha az őt érdeklődő sportágról, netán szűkebb környezetének sportjáról talál kiadványt. Az utóbbi időszakban egyre divatosabbak az egyesületek, szakosztályok történetével foglalkozó krónikák és dokumentációs gyűjtemények. Ezek sorában jelent meg az idei esztendő derekán - az SBTC elnökségének megbízásából, a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat gondozásában - a Varga Lajos-Tóth István-Kálovits Géza szerzőhármas „SBTC-labdarógó-krónika” című könyve, mely- hez Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója írt előszót. A kiadványt hiába kerestük volna a könyvesboltokban. A Salgótarjáni Bányász Torna Club fenntartotta magának az árusítás jogát, így csak a klub székházában szerezhették be az érdeklődők az egyesület labdarúgó-szakosztáláya fennállásának 65. évfordulója alkalmából kiadott krónikát. Jómagam furcsállottam, miért pont most, a jubileum 65. évében kerülhetett kezünkbe ez az ízléses külsejű, 325 oldalas könyv? Hatvanöt esztendő ugyan „nagy idő” az emberéletben is szép kor - , a hazai tapasztalatok ellenben azt mutatják, hogy az ilyen és hasonló kiadványok jelentősebb évfordulókon jelennek meg. Gyakoribb a 25., az 50. és a 75. éves jubileumon és a centenáriumokon kiadott publikáció. Elképzelhető viszont, hogy a salgótarjáni egyesületnél 15 esztendővel ezelőtt még nem gondoltak ilyen jubileumi gyűjteményre, újabb tíz évet pedig nem akartak várni. Ámbár a szerkesztő zárszavából már következtethetünk ar89 �ra - még ha gondolatát nem is köti pontos időhöz hogy találkozunk mi még hasonló SBTC-krónikával. Ezért hangozhat el a zárszóban: „Összegyűjtjük az észrevételeket és egy leendő, későbbi kiadású könyvben hasznosítjuk azokat.” Várhatóan lesz tehát újabb „Stécé” -könyv, miként — őszintén remélem - számos észrevétel is, hogy a következő hasonló írás még jobb, átgondoltabb és olvasmányosabb legyen. De miről szól, mivel ismertet meg a mostani jubileumi kiadvány? Alapvetően dokumentumgyűjtemény, kétharmad része statisztika, kimutatás. Az 1935/36. évi NB I-es szerepléssel kezdődően az 1985/86. szezon őszi idényének befejezéséig 1456 bajnoki találkozó összeállításait, végeredményeit, nézőszámait és a gólszerzőket vette sorba Varga Lajos miskolci sportbarát, majd különböző összesített táblázatokat, kimutatásokat közöl edzőkről, kupameccsekről, válogatottakról, „leg” -ekről és a feketefehér színekben szerepelt összes labdarúgóról. Pontosabban: mégsem mindenkiről! A krónika csupán 50 év történéseit sorolja fel időrendben. A labdarúgó-szakosztály első tizenöt esztendejének eseményei csak vázlatosan kerülnek az olvasó elé. Mindössze öt oldal jutott a könyvben az „ősidőkre” , a kezdetekre. Más kérdés, hogy a szerzők arról az időszakról nem találtak megfelelő és felhasználható dokumentumokat... Érdekes viszont az 19201935. közötti évek legszebb salgótarjáni pillanatait előkotorták „valahonnan” , tehát mégis volt alapanyag. Talán jobb lett volna tovább kutatni, teljesebbé téve a 65 év krónikáját! 90 A bajnokságok mérkőzéseit böngészve sok érdekességet találunk. A „régieket” ismerő idősebb szurkolók bizonyára jó érzéssel tallóznak a felszabadulás előtti esztendők krónikájában, a fiatalabbaknak pedig valószínűleg a közelmúlt találkozói adnak több érdekességet. Bizony még ma is jó olvasni: nem is oly rég — 1972-ben - az első osztályú bajnokságban bronzérmet szerzett a tarjáni gárda, de az 1980/ 81. idénytől csak a másodosztályban vegetáló együttes eredményeit ismertetheti a szerző. A pontos kimutatások sok emléket felidéznek. Olyanokat, amelyeket már talán mindannyian elfelejtettünk. Hogy Kocsis Lajos, a hatvanas évek egyik legnagyobb magyar ígérete - sajnos ez is maradt - a negyvennégy meccset játszott tarjáni színekben, hogy a többszörös válogatott Rothermel Ádám pályafutása végén hét találkozón védte az SBTC- kapuját, hogy a ma is az élvonalban játszó labdarúgók közül Balázs Zsolt, Juhász István, Kardos József, Kozma István, Jónás Gyula valamikor SBTCjátékosok voltak. Akik további emlékek után kutatnak a lapok között, felfedezhetik, hogy a mai csapat edzője, Toldi Miklós 1962. augusztusában mutatkozott be a fekete-fehéreknél, s azt is, hogy 1972. július 2-án a Bp. Honvéd elleni hazai bajnoki mérkőzést tizenötezren szurkolták végig. De hol van már a tavalyi hó? A sok-sok statisztika mellett a könyv következő részében portrék olvashatók néhány volt salgótarjáni labdarúgóról. Nem sokukról. Csupán Szojka Ferencet, Cserháti Józsefet, Ferenc Gyulát, Oláh Gé- �S mi lett a Stécé „utolsó aranyzát, Répás Bélát és Básti Istvánt a mutatja be e rész szerzője, Tóth csapatának” tagjaival? Azzal István. Hogy milyen szempontok húsz labdarúgóval, akik részesei megszerzett alapján választották ki a voltak az 1972-ben Stécé színeiben szerepelt 280 lab- bajnoki bronzérzemnek, s eljutotdarúgó közül őket - csak sej- tak a nemzetközi porondra is? Vanteni lehet. Távol áll tőlem, hogy e kapcsolatuk a klubbal - jól tuda megszólaltatott hat volt SBTC- juk, néhányuknak igen - , kapcsojátékos érdemeiben kételkednék. latban maradtak-e a sportággal? Mert ki ne ismerné el az aranycsaMegválaszolatlan kérdések. Észpat egykori tagjának, a 27-szeres revételek. Olyanok, amilyeneket a válogatott Szojka Ferencnek játéktudását, ki ne tudna Oláh Géza és szerkesztő zárszavában kér. OlyaCserháti József nagyszerű védései- nok, melyek talán bővítették volna a könyv tartalmi mondanivalóját. ről, Ferenc Gyula megbízhatóságájelölt ról; ki vonná kétségbe Básti és Ré- Mert a kötet mellékleteként pás pályán elért eredményeit? gazdag képanyag tényleg gazdagíÚgy vélem, senki. Nekem viszont totta, jól illusztrálta a 65 év történéseit, a sikerekért sokat tett, a báhiányérzetem van! A Szalay-Répás -Básti középpályás sorról már- nyász színeiért küzdők vallomásai már legendákat mesélnek. Mégis a azonban hiányoztak. Miként egy olyan reális helyportrék közül hiányzik Szalay Miklós, aki hármójuk közül csak zetelemzés is, ami a labdarúgószakosztály jelenével foglalkozik. egyedül jutott el a nagyválogatottságig, s emellett még olimpiai baj- Legyen ugyanis krónika, vagy donok is volt! Ezt érdemelte? Vagy kumentumgyűjtemény, a szurkolót a miért nem szólalt meg a korábbi jelen is nagyon érdekli. Mert ez edzők közül egy Grosics Gyula, írja a jövőt, az újabb krónikát. egy Mészáros József, vagy egy dr. VASKO R ISTVÁN Lakat Károly? 91 �Szabó Vladimír Bízvást állítható, hogy művészetének jellegzetes vonásai egészen különös helyet jelölnek ki számára századunk magyar és egyetemes művelődésében. Képeinek karaktere semmihez se hasonlítható, pályatársai törekvéseivel nem rokonítható. Olyan egyéni stílust alakított ki, ami csak rá jellemző, az ő személyes dialektusának tekinthető; összeforrott a nevével. Önálló vizuális világot teremtett, első rálátásra mindenkinek felismerhetőt, olyat, ami semmi mással össze nem téveszthető. Ez a birodalom egy rendkívül markáns tehetség sajátja, megragadó, elgondolkoztató leleménye. Csupa olyan tulajdonság segíti tevékenységét, amelyik korunk esztétikai kívánalmai szerint megfelel a sokat reklámozott eredetiségnek, publicisztikusan fogalmazva: az originalitásnak, s mindenképpen igazolja Szabó Vladimír alkotói szuverenitását. Aki műveivel találkozik - és sok ilyen műbarát, hozzáértő, laikus, könyvolvasó, tárlatlátogató, sajtótermékeket lapozgató ember van - elbűvölten nézi festményeit, rajzait, grafikáit, kénytelen alaposan tanulmányozni őket, mert a futó pillantás nem elegendő befogadásukra, mindegyike olyan, hogy szemlélődésre késztet. S a szemlélődés már következtetések levonására is ösztönöz, értelmezni kívánja a látottakat. K épei nem hagynak békét a közönségnek, együttérzése, kacajra, vitára indítják, gyakran bosszantják, ingerük is, máskor lelkesítik, elandalítják, ám minden esetben emóciót váltanak ki belőle. Pedig ez a sokféle reagálás végül azonos forrásból fakad, annak a kifejezőkészségnek a következménye, amivel Szabó Vladimír indokolni képes mondanivalóit. Mert jól tudja, mikor bűvöli el nézőit, mikor indít el tiltakozást bennük, semmit nem bíz a véletlenre, tisztában van a képalkotás ingertényezőivel, s nem csupán az érzékieteknek, a szem elkápráztatásának a vonatkozásában, de az elmélkedésre, a mérlegelésre indítás lehetőségeivel is, azokkal a látás útján megnyilatkozó érvekkel, melyek lélektani nyugtalanságot keltenek, erkölcsi kérdéseket vetnek fel, sorsproblémákra sürgetnek választ. Munkásságának intellektuális vonásai viszont azért érvényesülhetnek, mert hitelesítésükhöz rendelkezésére állnak a képzőművészet nélkülözhetetlen szakmai eszközei. Igaz ugyan, hogy egy tartalmas műtárgyban szerves egységet mutat a forma és a téma, a megjelenítés sajátsága és az érdemleges közlendők igazsága, de hát a legfennköltebb elképzelés, a legmulatságosabb helyzet, a legmegszívlelendőbb példázat se válna felismerhetővé, ha a művész képtelen lenne a bennük rejlő tanulságot színnel, folttal, vonallal érzékeltetni, a kommunikáció feltételeinek eleget tenni. Életművének szuggesztív eszmei értékeiből semmit se von le a kollégák és műértők 92 �körében elterjedt ama vélemény, mely szerint Szabó Vladimír mennyiségileg és minőségileg oly gazdag eredményei mindenekelőtt páratlan ábrázolóképességének köszönhetők. Legtekintélyesebb kortársai szerint rajztudása messze kimagaslik nemzedékek, emberöltők, teljesítményeiből; olyanok nyilvánították ki ezt, mint Szalay Lajos, Koffán Károly, akik maguk is a XX. század legnagyobbjai közül valók. Figyelemre méltó elismerés ez a magyar kultúrhistóriának abban a korszakában, amikor a képzőművészet különböző ágai közül a grafika került az élre. Nem mond-e ellent ez a tökéletes mesterségbeli felkészültség Szabó Vladimir senkiéhez se mérhető eredetiségéről írottakkal? Ebben az összefüggésben - bizonyára - Dudás Jenőnek, a rajzoktatás neves mesterének van igaza, aki azt hirdeti, hogy a biztos rajztudás mindössze szakmai minimum, szorgalmasan végzett stúdiumokkal mindenki számára birtokba vehető; hogy azonban elsajátítása után ki milyen művész lesz, az már kinek-kinek érzelmi érzékenységétől, etikai szilárdságától, differenciálásra alkalmas észjárásától függ. Ekként van mód személyessé fejleszteni az őszinte vallomást, a közjó szolgálatát, a műfaji törvényszerűségek meghatározottságait. Szabó Vladimir elámítóan hatalmas oeuvre-je is azt bizonyítja, hogy a szubjektív önmegvalósítás se érhető el a sok évszázados képzőművészeti örökség szellemi-gyakorlati tapasztaltainak feldolgozása nélkül. Az ő valóban originális művészi világa számos szállal kötődik a halhatatlan előzményekhez; bátran leszögezhető, hogy képeink több ezer lapból, festményből álló sorozata egyúttal az európai műveltség nagyszabású foglalata, de kiterjed még a keleti bölcselet szemléltetésére is. Szerteágazó, sokrétű életműve viszont olyan összetételben, olyan indulati, hangulati töltéssel utal a művészettörténet ilyen-olyan hagyományaira, hogy az efféle kapcsolódások éppen az aktualizálás mikéntjével húzzák alá Szabó Vladimír különutas előadásmódját. Aki tudálékos elemzéssel közelít működéséhez, a piktúra, a grafika múltjának, közelmúltjának legtöbb stílusfordulatához végezetül is találhat egy-két analógiát, ami mindenekelőtt alkotómunkája enciklopédikus arányait jelzi. Életképeinek derűs, meghitt motívumai óhatatlanul is a németalföldieket juttatják a néző eszébe, s melyik kompozíciója ne lenne zsáner? Figurái elhelyezésének áttekinthetősége, a rajzos részletek kalligráfiája a szecesszióra emlékeztetik a gyanakvókat. Tömegjelenetei, vedútái itt-ott az impasibilité, a korai sachlichkeit szabatosságát idézik. Ötleteinek bősége, képzettársulásainak időjátéka a kortalan szimultaneizmus mai megjelenése. A valószínűtlenségek racionális dokumentálása minden idők műalkotásainak lényegre mutató szürrealizmusát példázza. Szabadban készült akvarelljei mint kitűnő pleinair festő iránt keltik fel a műgyűjtők érdeklődését. A színek optikai változatainak bravúros használata biztosítja neki, hogy nagyszerű grafikai termése mellett festőművészi munkálkodása se szorul háttérbe érdemeinek mérlegelésekor. Nem merész általánosítás arról értekezni, hogy életműve egységes egész, szerves átfedések vannak festményei, rajzai, karcai között, úgy értve, hogy az egy tőről fakadó tárgykörök kivitelezése valahányszor annyiban különbözik egymástól, amennyire az anyagtani megoldások és ugyanakkor a sérthetetlen ágazati szabályok azt megkövetelik. Igaz persze, hogy a fekete-fehér grafikában is élhetni fes­ 93 �tői effektusokkal, de már a kolorisztikus viszonylatoknak igencsak árt a festék vonalas, mértanias sávokban történő felhordása. A rajzbűvész Szabó Vladimír a piktúrában nem tesz engedményt a színek hangolása, az atmoszférikus árnyalatok variálása dolgában, nem hagy ki fokozatokat, nem mond le a valőrök fénytani indokairól, amikor helyt akar állani nézeteiért, s így demonstrál az elme ítélő erejének tisztelete mellett, az intuíció szükségességéről. Nem mintha rajzban mindezt el nem érné, a spektrum pszichológiai hatalmát mégse mellőzheti a lelkek felvilágosításának a menetében. Az avantgardista műkritikusok szerint mindez nem elég az üdvösséghez, mert a valóságábrázolás, a mesterség tradicionális folytatása kizárná, hogy valaki művész korszerű legyen, s méltóvá váljék a második ipari forradalom bámulatos műszaki vívmányaival adekvát életérzés képviseletére. Súlyos fogyatékosságnak vélik azt, amiről Supka Magdolna fenntartás nélküli méltánylással ír Szabó Vladimírral foglalkozó monográfiájában, amikor a magyar festészet Aesopusának nevezi őt. Az irodalmiasságnál aligha van károsabb eltévelyedés a modernista dogmatikusok szerint; a képzőművésznek nem szabad cselekménnyel, konfliktussal, közéleti bonyodalmakkal foglalkoznia, csupán idomokkal, térrétegekkel, nonfigurációval, legfeljebb elvont fogalmak ezoterikus rejtjeleivel. Szabó Vladímir lendületes munkatempója, szókimondó expresszivitása fennen cáfolja a spekulatív módszerek kodifikálására kiagyalt elméleteket. Vérbő fantáziája, lankadatlan, alkotó kedve nem alkalmazkodhat előregyártott képletekhez, mert szívesen enged a spontán felmerülő ötletek, a természetes vágyak, vakmerő remények ihletének. Tagadhatatlan, hogy epikus alkat; művészetének folyamatos műveléséhez a mese szolgáltat anyagot. Tudvalévő az is, hogy a mesében minden olyan, mintha az események a valóságban történnének meg, a jelenségek életszerűek; a törpék gyermekméretű felnőttek, a hősök hétmérföldes csizmában közlekednek, az országhatárokon átrepülő holló levelet visz a csőrében, és a csoda nem szűnik meg három nap után. Szabó Vladimír hatvan esztendeje ámul-bámul; neki a látvány már észlelésekor tele van szépséggel, furcsasággal, mögöttes vonásokkal; a tó felszíne szivárványosan csillog, a fák úgy hajladoznak a szélben, mintha távozásra készülődnének, a bokrok tövén nem csak madárfészek található, de varázsvessző is. S egyáltalában minden helyszín, piac, sikátor, műterem, álomvásár, fellegvár, bordélyház, tengerpart, gőzfürdő, hököm színpad, termelőszövetkezet, hegyen épített város tele van lények és tárgyak halmazával, mert akkor is, amikor a magányos Csokonai Tihannak ríjjadó leányán mereng, búnak ejtett feje mögött tornyok, paloták, borpincék délibábja kísért, a szántódi révcsárda kertjének cserjéi, virágai ellenpontozzák a szegény költő szomorúságát. Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. A sereglések művészete ez. Mindenütt sokadalom kíséri a történeteket. Szabó Vladímir ontológiai nyitottságának értelmében a szereplők között nincs rangsor, a táncosnő, a csontváz, a csellista, a pipitér, a hattyú, a léggyökér egyenlő eséllyel vesz részt a végső célok megközelíthetőségében, a kis- és nagykozmosz mozgásfeltételeinek a lekottázásában. Művészünk maradéktalan botanikai, zoológiai készlettel rendelkezik, kellékei közül nem hiányzanak a szociológia, a mélylélektan, az ízlésnevelő program tesztjei 94 �sem. Nem érheti őt a cinizmus vádja azért, amiért hogy a segédtudományok fonákjáról se hallgat, s nem titkolja, hogy a legdrámaibb konzekvenciákat is szégyenbe hozza a komolykodás. A lexikonok arról tudósítják az avatatlanokat, hogy Szabó Vladimír faculté maitresse-e, legsajátabb műformája a groteszk. Szabolcsi Miklós egy kisebb kötetre terjedő dolgozatban járta körül ennek a kategóriának a mesgyéit, s éppen Szabó Vladimír szinte beláthatatlanul nagyszabású galériája tesz tanúbizonyságot affelől, hogy a groteszk kínál hathatós segítséget a klasszikus eposzokkal vetekedő univerzális látlelet összesítésére; ilyen megközelítésben rendszerezhető mindaz az ellentmondás, képtelenség, gyanútlanság, agyafúrtság, ami az emberről, környezetéről, a körforgásban neki kiosztott átmeneti szerepéről magvas észrevételekkel kecsegtet. Azon a koordinátán, amelyen az igaz és hamis, angyal és ördög, Ábel és Káin, őszinte és hazug, Krisztus és Barabás, szent és júdás bejegyzése nélkül Karinthy Frigyes, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Goda Gábor, Szathmári Sándor, Robert Musil, Karl Kraus jellemzéseire csak vállvonogatás lenne a válasz. Szabó Vladimírt is örökös tagság illeti meg, neki is sikerül eloszlatni a stilizálásról, a hangsúlyok interferenciájáról kiadott akadémiai enciklikák anatémái nyomán pusztító agreszív kételyeket, miszerint is a kevesebb több lett volna, a rész elfedi az egészet, a művészi kvalitásnak árt a közérthetőség. A létezés tényeinek, meglepetéseinek emlegetése nélkül eltikkadna a kíváncsiság, ami nem jelenti azt, hogy halandóságunk miatt már a csecsemőkortól szüntelenül siránkozni kellene. Az életösztön mégse tompítja a veszélyérzetet, a pánik ellenben rossz tanácsadó. Ezért is kell egyetérteni a bölcsekkel, akik immunhiánynak minősítik a humor iránti közömbösséget. Szabó Vladimírra is érvényes az, amit a művészettörténészek Daumierről híresztelnek, hogy karikatúrái nem gúnyrajzok, hanem élethű ábrák. Annyiban mégis eltérnek jellemképeik egymástól, amennyiben Daumier kenyere a bírálat, Szabó Vladimírben több a megértés. A magyar művész a visszataszító jelenségekre is talál mentséget, nem hüledezik a csőlakók szokásainak a láttán, együtt örül Florentnal és Margueritetel, a csipkeverő lánnyal a pacalpörköltnek, nem tör pálcát a lélekvándorlás, a nyerskosztevés, a tűzimádás hívei fölött. Minden partiban benne van, amelyik ködevő mániák, közérdekű rögeszmék, ártalmatlan action gratuiteek poénjeit osztja ki a nyertesnek. Magától értetődik, hogy a homo ludens számára kimeríthetetlen tematikát jelentenek a színpadok körül összesűrűsödő félelmek, produkciók, rítusok, alkalmi megfigyelések, kollektív élmények. Színház az egész világ, de legpittoreszkebb válfajai a vándorcirkuszokban, a Kristófnapi búcsúban, a Versailles-i rögtönzésben, a tanyasi vendégjátékokban érhetők tetten. Az artisták, bohócok, muzsikusok feltűnően jól érzik magukat Szabó Vladimír kompozícióin, otthonosan mozognak a bóvli díszletek között, széles gesztusokkal toborozzák a publikumot, huncutul összekacsintanak a beavatottakkal. A hiszékenyek se járnak pórul, megörökítésükkor jóindulat irányítja a művész kezét, a kikiáltó készségesen segít nekik megfejteni a nagy talányt. Szabó Vladimír kosztümjei külön vizsgálódást sürgetnek, mert a felvonuló ruhák valamiféle kortünetet tükröznek, na nem a képeitől asszociálható történelmi légkört, hanem a jelenkori műélvező nosztalgiáit. A kötéltáncosnő tüllszoknyája, az 95 �erőművész aranypitykés bőrnadrágja, a majálisra kiránduló hölgyek florentíner kalapja a nem is titkolt elvágyódás kiváltója, kivetkőzni a hétköznapi gúnyából, csatlakozni a búfelejtő karneváli menethez, eljátszadozni a gondtalanság illúziójával. Ezek a festmények, grafikák nem készülnek élvezeti méregnek. Azért sem, mert ragyogó művészi erények felvonultatói, az anyagszerű festés, a pontos kifejezés mintapéldányai. S így, a mesterségbeli tökély szuggesztivitásával szólnak az emberiség legfontosabb egzisztenciális aggályairól. Biztos, hogy Szabó Vladimír nem prelegál dikciósan, nem próféciái sokat sejtetően; közvetlen hangon fordul a tétovákhoz, éppen úgy, mint a könnyelműekhez. A természet végtelen tartalékaiban bízva bátorítja a közvéleményt, ezért tart díszszemlét teremtményeinek végeláthatatlan sorai felett. Zolnay László majdhogynem hitetlenkedve konstatálta: „Képein szinte több van, mint amit a keret befogad” , de rögtön hozzáfűzte értékelésének egyetértésre számító summáját: ,,. . .nem csupán egy mindenre kiterjedő festői figyelemről van itt szó, hanem az emberi szeretetnek egy olyan panteista ízű áradásáról, amely egy-egy jelenséget, jelenetet megragadva azon át magát az életet ünnepli.” Igen, a népünnepélyek önfeledt társas öröme sugárzik Szabó Vladimír műveinek hosszan kibontakozó láncolatából; olyan közös tüntetés ez, melyben a népség-katonaság, a világot jelentő deszkák néma személyzete mellett jelen vannak a háziállatok, az erdő vadjai, a középkori templomok oszlopfőinek apokaliptikus szörnyei, a ringlispírek lovai, a maszkmester bábui, a foltozó vargánál felgyülemlett és javításra váró cipők, a rumpelkammerek ócska holmijai, a sznob gyűjtők mutatós csecsebecséi, az antikvárius eladhatatlan kacatjai. A zsúfoltságban a leltározás mohósága árulja el magát, Kuss der ganzen Welt, a világot átölelő tudásszomj, ami aztán a babitsi beismerésben enyhül meg, „a mindenséget vágyom versbe venni, de még magamnál tovább nem jutottam” . Hasonlóan lényegül át Szabó Vladimír seregszemléje az Óperenciás-tengeren túlra is átterjedő szelíd konfesszióvá, jelképek, metaforák, látomások, átvitt értelmű röntgenfelvételek özönévé, hegyenvölgyön folyó évezredes lakodalommá. S miközben a kurrens műitészek rőffel méricskélik az évjáratonként egymás sarkába lépő csoportocskák noch nie da gewesen újításait, a neoavantgarde, a pasztmodern, a transzavantgarde, a neoszenzibilitás sortimentjeit, Szabó Vladimir ugyanakkor már előre és visszamenőlegesen rehabilitálja a hivatottak és választottak eszményeit, példát statuál a művészet élettanának valódi váltógazdaságára, a megmásíthatatlan értékrend reneszánszára. P O G Á N Y Ö. G Á B O R 96 �A szerkesztő asztala A Drégelypalánki Tanács és a Palócföld szerkesztősége emléktáblát helyezett el azon a házon, ahol Kassák a harmincas években nyarait töltötte. Az emléktábla-avatás egyszersmind bevezető aktusa volt annak a kétnapos salgótarjáni tudományos ülésszaknak, mely Kassák életét és életművét tárgyalta. Az emlékülést dr. Horváth István, a Nógrád Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője nyitotta meg. A tanácskozás első napján M ajor Ottó, a Kassák Lajos társaság elnöke, a második napon Botka Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója elnökölt. Előadást tartott: Botka Ferenc, Csapiár Ferenc, Fajó János, Gergely Ágnes, H eim erJenő, Horpácsi Sándor, K örnerÉva, Major Ottó, Sík Csaba és Vidor Miklós. �Ara: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/3fd17f0f9d35ed395d3b6d8ca70a317f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika