2 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/78a3fe951f44120488b017448b43ed31.pdf 93b6aaf2c60a344c979e3948e675b679 PDF Text Text �Tartalom XX. É V F O L Y A M 5. SZÁ M 1. Magyar József: Keleti limes (versciklus, részletek) 3. Ardamica Ferenc: Piszokul felhergelve (novella) 11. Lőrinczy István: kék vers a hónapokról (vers) 12. Petrőczi É va: E gy nemzedékre, Illik hozzám (vers) VALÓ SÁG U N K 13. Kissné N ovák É va: Week-end, ahogy a gyerekeink látják (szociográfia) 24. Ghyczy Tamás: Inkább.. . (Vitairat) ABLAK 30. A z én észt költőim (Tandori Dezső) 31. Észt költők 37. Cs. Varga István: É g veled, barátom (tanulmány) SZOM SZÉD SÁG 43. Kormos Sándor: A szlovák ötágú síp M ŰH ELY 53. Fráter Zoltán: Ütemek és atom 57. Petrőczi É va: Napló helyett III. (tanulmány) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 59. Jeszenszky G éza: A z elveszett presztízs (Romsics Ignác) 61. Szabó Bálint: A z „ötvenes évek” (Szakály Sándor) É L Ő M ÚLT 64. Vitray Tamás: Egy hercegnő - közöttünk (interjú) 70. Egy hercegnő emlékezik (memoár) M ÉRLEGEN 75. 79. 84. 88. 91. 94. A lexa Károly: A semmit tudni pontosan Németh G . Béla: Századutóról - századelőről (Lőrinczy Huba) N agy András: A platonikus Serfőző Simon: Holddal világítottunk (Takács József) Onagy Zoltán: Vénusz beteg (Pósa Zoltán) K ét békési költőről (Madár János) E számunk illusztrációs anyagát a III. Országos Rajzbiennálé (Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum) m űvei közül válogattuk. A borítón B A Z S O N Y I A R A N Y ; a 10. old. R A SZL ER K Á R O L Y ; a 23. old. SO M LA I V IL M A ; az 52. odalon V Á R N A G Y IL D IK Ó ; a 69. old. D A R V A S Á R P Á D ; a 87. oldalon B A D A C S O ­ N Y I SÁ N D O R ; a 60. old. F Á B IÁ N D É N E S Z O L T Á N ; a 90. old. Á C S IS T V Á N ; a 93. old. C ZIR Á K I L A JO S ; a 96. old. K U N T E R N Ő rajzai láthatók. �M A G Y A R JÓ Z SE F Keleti limes (részletek) 4. M IN D IG IL Y E N B A L V O L T IT T A V IL Á G ? A d y Endre folyók azért Belényesnél lábam a Dráva Bartók szájam Eszéknél fog se és kezet érintette Zrínyi és folyók a hídnál Busitia kéket folyók folyók országok vagytok vagytok hátába hallgatag tekergő a Duna Pozsonynál vértanúk boák mint is szobrokat a Maros a Latorca görget Aradnál Munkácsnál folyók folyók folyók nevetek zsongtok bús hallatára fülembe düledéknél történelem hömpölyög néhány folytok Ady-sort mint a Tisza Újvidéknél a Sebes-Körös Váradnál véres Csucsánál vágtok agyamba Husztnál a víz folyók folyók balladás adtok folyók hitet zenéltek is fonográfra 1 �A REM ÉNYFUTAM KÖ LTŐ JÉ N EK Ha elég hajlékony a hídba ereszkedő drága - hasán napfény táncol, háta íve alatt tengernyi fű, szája-szeme sarkában cinkos mosoly szivárványnál is tündökletesebb! Lehet valaki híd nyolcvan évesen is, ha szavak seregét vezényli türelmesen szívén, szellemén át, mint tette I. Gy. leronthatatlanul, állva rendíthetetlenül a főváros roncs hídjainál. Éjszakákban tapogat lidérc-kezünk. Elérjük egymást? Lehet-e híd egyivásúak raja? Hová, merre megyünk? Megyünk egyáltalán? V agy csak topogunk, dagasztunk ezeréves tekenőben? Mégis, lehet híd - „ Utolsó hídfő” bár - , ha a rebellisek feje vízbe kénvszerített pillér s kiknek ifjúságán flegmán átgyalogoltak: közömbösek, cédák, intrikusok. Lehet híd - tudod nélkülem is ez a parttalan nyelv, ez az örökké versbe-fonódó tünemény! Mert, ha nem ebben, mi másban hihetnénk? �AR D A M ICA FEREN C Piszokul felhergelve Egyik szerda reggel mindhárman úgy éreztük, piszokul fel vagyunk her­ gelve. Lukácsot (plusz havi háromszázért szolgálati kocsinkat vezette) az anyósa taszította ebbe az áldatlan állapotba. Fodort a pedantériájáról híres, állandóan portörlővel szaladgáló fele­ sége. Engem a főnök (magunk között Nagy-Kígyónak becéztük), mert aznap a világ f . . . ra osztotta volna a munkát. - Elmentek P.-be, és jelentkeztek a Városi Nemzeti Bizottság elnöké­ nél, esetleg titkáránál. Egyikük elkísér a zsarukhoz, akik a hulla elszállí­ tása után lepecsételték a lakást. Náluk lesz a kulcs, legalábbis nekem a telefonba azt hazudták. Ha nem így volna, nézzetek utána a házkezelőségnál, illetve a lakásszövetkezetnél. A pecséthez, ajtóhoz ne nyúljatok, arra való a kísérő! - Írásos rendelés . . . ? — szakítottam félbe. - Ilyesmivel nem szolgálhatok! - tárta szét a karját. - A rendelést nem írásban, hanem telefonon nyújtották be. Többen is! A zsaruk is, meg a V N B is. - K i írja alá a munkalapot? - Tökmindegy! Bízom a rábeszélőképességedben. - Szóval, semmi sincs elintézve, semmi se biztos, megint írásos rendelés nélkül . . . - Mit pofázol?! A zsarukkal akarsz ujjat húzni? Vagy a Nemzeti B i­ zottsággal? Mikor fingattak meg utoljára? Eleinte úgy volt, hogy a fer­ tőtlenítést elvégzi a Járási Egészségügyi Állomás. Tulajdonképpen az ő kötelességük lenne... Sajnos, egyelőre nem értek oda. A zsaruk viszont sürgetik. . . Minél előbb meg akarják ejteni a hagyaték összeírását. - Értem. . , értem én! A Járási Egészségügyi Állomásnak büdös az ügy. . . Ahová ők nem tudnak felvonulni fehér köpenyben, fehér kesztyű­ ben, azt a munkát kegyesen átengedik nekünk. Kár a szóért, gyerünk pa­ kolni! Kézi szivattyú, gumitömlők, csövek, szórófejek, munkaruhák, védőesz­ közök kerültek az autó csomagterébe. - Gyertek az anyagért! - bődült el Nagy-Kígyó. A raktárban még megjegyezte: - Hónap vége lévén, ez az utolsó vételezés. Én itt mara" dok, elkészítem a havi zárlatot, meg saját részemre a kisleltárt. . . Azon­ kívül a kocsit is meg kell, hogy nézzem, vacakol a gyú jtás.. . Gúnyosan összenéztünk. . . A havizárlat meg a kisleltár, az rendben van. D e a kocsi. . . 3 �- K i hallott még ilyet, mindennap könyökig turkálni a motorban? csóválta a fejét Lukács. - Úgy lefojtja az üzemanyagot, hogy szegény kocsi alig húz, s előny­ adás után minden kereszteződésben ledöglik. . . - így Fodor. - Autóbuzi! - emígyen én. A főnök, mintha csak bosszút akart volna állni epés megjegyzésemért (egyébként nem hallhatta!), megjelent néhány rendeléssel, s a feltámadó szélben az orrom előtt lobogtatta a lapokat. - Nesze! - mondotta. - Írásos rendelés után siránkozol! P.-ből K.-ba már csak egy ugrás, molytalanítani kell az élelmiszerboltot. Ha a veze­ tője be tudja szerezni az engedélyt a bezárásra, megcsinálhatnátok. . . Z.ben, az üveggyárban hemzseg a vállalati büfé a csótányoktól. . . Ezeken kívül volna még itt egy rendelés. . . - Ácsi! - állítottam le. - Megőrültél?! Tudod, mennyi időt elpiszmogunk a lakással? Csak, amíg a kulcsot megszerezzük. . . - Azért vidd magaddal! Annyit végeztek el, amennyit tudtok, amenynyi az időtökből kitelik. Nem kell mindjárt beszarni! Nyeltem egyet. Hát ezt nem nyelem le! Am íg Lukács a startra készü­ lődött, letekertem az ablakot és odakiáltottam Nagy-Kígyónak: - Állandóan kínzod azt a szegény autót. Gondolkozz, mi lenne, ha a kórházban naponként megoperálnák ugyanazt a beteget, nem hagyva néki két műtét között egy szemernyi időt sem a lábadozásra? Telitalálat! Elindultunk. . . Ha fel is voltunk hergelve, ez csöppet sem akadályozott meg bennünket abban, hogy hangosan nyerítve ne integessünk a főnök­ nek, aki a trepniről rázta utánunk mindkét öklét. - Inkább a fiatal feleségével foglalkozna, mint állandóan azzal a dög autóval! - dühöngtem piszokul felhergelve. A főnök későn nősült, de még úgy is tizenöt évvel fiatalabb feleséget kapott. - Úgy látszik, a nyugdíjkorhatárhoz közeledvén, a férfiakat inkább érdekli az autó, mint a feleségük - toldtam meg, nehogy egy percig csend­ ben legyünk. - Kuss! - mondta Fodor. — Feleségről hallani se akarok! - Miért? Mi történt?" Otthon volt valami zűr? — faggattam fölöslege­ sen, mert Fodor magától elkezdte kiönteni a szívét. - Csak a szokásos. . . Hazamentem, megfürödtem, papucsba léptem köpenybe bújtam, mondom, lazítok egyet és elolvasom a napi sajtót. E r­ re ő, hogy segíthetnék legalább felporszívózni. Jó, előkerestem a készü­ léket és végigmentem a szobákon. Utána elraktam a helyére és visszaül­ tem az újságomhoz. Bizonyisten, allergiás az újságra! O tt szaladozott kö­ rülöttem, és kotkodácsolt: hogy a porszívózás pont hat percig tartott, s így mit sem ért. Hogy ő is leülhetne újságot olvasni, de neki port kell törül­ nie. vacsorát készítenie, újra kell porszívóznia, és tévé után még vasalnia... Kiborultam. Megmondtam neki: ha már naponta porszívózunk, a hat perc bőven elég. Ami az újságolvasást illeti, talán még életében nem volt a ke­ zében sajtó. . . Elkívánná, hogy a tévé műsora után én fogjak hozzá a va­ saláshoz? Ő sem végzi el a férfimunkát a háznál! Különben: ha nincs megelégedve a sorsával, adja be a válópert! - E zt így mondtad neki? 4 �- Így. . . Azóta egyfolytában könnyezik és áztatja a drága szemfestéket. - A sírás. . . A z az ő igazi fegyverük! - szólalt meg Lukács, és né­ gyesbe kapcsolt. - Meg az anyjuk! . . . Tegnap kicsit később értem haza, elsörözgettem a Tatranban, lekéstem a vonatot. Benyitok, hát ott ül ná­ lunk az anyósom, az a fekete varjú, s mindjárt nekem tapad: Most kell hazajönni?! Részegen?! . . . Négy, vagy öt sör volt bennem, s egy-két deci vodka. . . Mondom neki: hát magának mi köze hozzá, nem a magáéból ittam. . . Erre ő: Gyere haza, édes lányom, ne töltsd az éjszakát ezzel a kocsm atöltelékkel!... Egyik kezemmel a karját, a másikkal a n yakát fog­ tam meg. és finoman kivezettem a vén szatyort a ház elé, az útra. . . Még hallottam, amint végigsivalkodta a fél falut. . . Keserű lett a szám íze. Ezt le kellett öblíteni. Összeszedtem magam és elballagtam a kocsmába. A lig fogyasztottam valamit, üzennek, hogy menjek ki. Kinézek, hát ott áll a Mari bátyja, a sógor. . . Mit akarsz, kérdem. . . Megkérdezni, hogy bánsz te a húgommal, meg az édesanyámmal? - és néhányszor egymás után gyo­ morszájon vágott. . . még védekezni sem tudtam. . . Istenuccse, az is hü­ lye, aki asszonyt vesz a nyakába! Mindketten várakozóan rámnéztek. Annak rendje és módja szerint én következnék. D e az én feleségem most beteg, nem volna ildomos. . . Hallgatásba burkolóztam. Lukács a fogát szívta és dünnyögve fenyegetődzött. . . - Majd hétfőn meglátják! Hétfőig összeszedem a papírokat. . . Hétfőn lesz a napja, hogy elindítom a válópert. Hétfőn megnézhetik magukat! K utyatökét! Évek óta mondogatja! Ezt a nótát már Fodor is, aki aránylag új fiú nálunk, kívülről ismeri. Egy hatalmas építkezési vállalat főtervezője volt. Nem akarta a diliház­ ban végezni, azért egy kis időre eljött hozzánk megpihenni. Ismervén az építőiparban uralkodó viszonyokat, ezen senki sem csodálkozott. . . Cin­ kosan összevillantottuk tekintetünket és rágyújtottunk. - K ár volt rágyújtani! Tankolni szándékozom! - szól ránk Lukács ridegen. Biztosan nem kerülte el a figyelmét a szemhunyorítás! Éppen beértünk P.-be és ott kanyarodtunk el a benzinkút mellett. - Szó sem lehet róla! Miért nem szóltál előbb? Eszünkbe sincs eloltani, netán eldobni a drága Sparta cigarettát! Majd tankolsz h a za jö v et! - ellenkeztünk Fodorral élénken. Azután egy darabig vitatkoztunk, merre lehet a V N B . Végül senkinek sem lett igaza, kénytelenek voltunk megállni és megkérdezni. . . Belépve a Városi Nemzeti Bizottság épületébe, leszólítottam az első csajt, akibe a folyosón belebotlottam, és előadtam a mondókámat. - A titkár elvtárs nemrég elment. D e az elnök elvtárs azt hiszem, há­ zon belül van. . . , ha nem tévedek, éppen ez ügyben fáradozik. E gy pil­ lanat. . . M egnézem ... - bekopogott az egyik szoba ajtaján, bedugta a fejét, majd intett, hogy menjek be, és otthagyott. Beléptem a tágas helyiségbe. A z íróasztal mögül egy hatvan felé közeledő férfi állt fel, kis darabig elörvendezett azon, hogy megjöttünk, az­ után kezet kellett ráznom egy kisírt szemű nővel és egy sápadt fiatalem­ berrel. - A kulcs! - mondtam jelentőségteljesen, mielőtt teljesen mellékvá­ gányra terelhették volna a beszélgetést. 5 �- M á ris.. . Azonnal intézkedem .. . - ugrott a telefonhoz az öreg, gyors beszélgetést folytatott valami kapitánnyal, majd letette. - Hol áll a kocsijuk? - A z épület előtt. . . - Néhány perc múlva ideérkezik a közbiztonsági testület egyik tagja. Ő majd elkíséri magukat, és kinyitja a lakást. Remélem, az én jelenlétem egyelőre mellőzhető. Ha megtörtént a fertőtlenítés, szeretnénk elvégezni a hagyaték összeírását. - Bocsánat.. . - szakítottam félbe. - Ma nem. Utánunk csak két nap múlva lehet belépni a lakásba. Sajnálkozás helyett határozottan megkönnyebbült. - J ó .. . Közöljék ezt a testület ama tagjával. . . , lehet, hogy már ott várakozik az autónál.. . Kidobott. Nahát! És én még holmi mellékvágánytól tartottam! Elindul" tam az ajtó felé, amikor mézes-mázosan utánam szólt: - Megkérhetném valamire? Lesz ott egy rossz állapotban levő heverő. . . és egy dunyha. . . papucs, meg miegymás. . . , futószőnyeg. . . Vigyék le, és semmisítsék meg. . . A hozzátartozók beleegyeznek. A kisírt szemű nő és a sápadt fiatalember (egyikük sem volt feketé­ ben!) egymás ellen bólogattak. - Rendben! Levisszük és elégetjük, bár ez nem a munkánk! - sokat­ mondó célzásom süket fülekre talált. - Hányadik emeleten van a lakás? - A negyediken! Majd a testület tagja. . . - Lift van? - Nincs. A z épület mindössze négy em eletes.. . Amint tudja, négy eme­ letesbe nem jár! Nem volt már ott mit keresnem. Betettem magam mögött az ajtót. Kisétáltam az épületből, odamentem az autóban ülőkhöz, megnyugtattam őket, s máris feltűnt a zöld egyenruha. Sokkal fiatalabb volt nálunk. Ment volna erővel az elnök után, egyre az összeírást emlegette, de letorkoltuk, hogy abból két napig nem lesz semmi. Beültettük az autóba, a sofőr mel­ letti ülésre (aki elöl ül, az fizet!), hadd mutassa az utat. Nyugtalanul rá­ gyújtott. - O tt még a cigaretta sem fog jólesni - jegyezte meg. - Amíg permetezünk, dohányzás kizárva! V állat vont. - Maguk már megszokták? - Mit? - A bűzt. . . - Hja. . . Persze, hogy megszoktuk. Fel sem vesszük! - gyanútlanul a saját munkánk okozta bűzre gondoltunk. - Itt forduljanak jobbra, majd ismét jobbra, j ó . . . , helyben vagyunk. A harmadik bejárat. . . - K i a soros? - tettem fel a kérdést. - Mindig, aki kérdi! Gyorsan utánaszámoltam, hol permeteztünk utoljára, s kisült, hogy igazuk van. Kezdtem beöltözni. Lukács és Fodor a szivattyú összeszerelé­ sével bajlódott. Kesztyűt húztam, szemüveg a homlokomon, a respirátor már a nyakamban lógott, intettem a zöld egyenruhásnak. 6 �- Felmehetünk. Terepszemlére. . . Ha elkészültök, gyertek utánunk negyedikre! - szóltam oda a kollégáknak. a - Milyen nagy a lakás? - kérdezte Lukács. - Mennyit keverjünk? - Szoba-konyhás! - adta meg a felvilágosítást a zöldegyenruha. - Akkor a legkisebb mennyiséget! - mondtam, de amint beléptem a lépcsőházba, azonnal tudtam, hogy helyesbítenem kell. Hátrakiáltottam: - A lépcsőházat is kispricceljük! Azok ketten összenéztek. A lépcsőházban vér és egyéb foltok éktelenkedtek. Sehol egy lakó. Ajtó, ablakok szorosan bezárva. - Szent Kleofás! Hány napos volt? - Reggel jött meg a boncolási jegyzőkönyv. Tizenkét napig feküdt a lakásban. Szívroham ölte meg. - K i vette észre? - A házban senki. Egyedül élt. Italozó életmódja miatt felesége elvált tőle. Súlyos szívbeteg volt, rokkantnyugdíjas, de az ivászatot nem hagyta abba. . . Egy közeli vendéglátóegység vezetőnője riasztott minket. A zt állította, biztos, hogy törzsvendége meghalt, mert, ha élne, bármilyen be­ tegen, akár négykézláb is, beállítana a napi adagjáért. Nem hittünk ne­ ki, de azért kimentünk. Felfeszítettük az a jtó t.. . S az a szörnyű illat! Érezhettük, már oszlásnak indult. M egállt a lepecsételt lakás előtt. Am íg a zárral bíbelődött, feltettem a szemüveget, meg a respirátort. . . A következő pillanatban a zöldegyenru­ hás kitárta előttem az ajtót. - Parancsoljon! Beparancsoltam menni a szűk előszobába, betoltam a konyhaajtót, s azon nyomban éreztem, a respirátoron keresztül is éreztem az édeskés, émelyítő bűzt, s megpillantottam a halott férfi szétmálló, cseppfolyós tes­ tének nedveivel átitatott heverőt, a párnát - a haj és a fejbőr maradványaival a véres dunyhát, az elrohadt fél pár papucsot, s a heverő alól folydogáló lé tócsájában úszkáló házilag szőtt futószőnyeget. . . Először a zöldegyenruhás gyomra fordult fel, utána nyomban az enyém. Egymást taszigálva rohantunk ki a folyosóra, a folyosóról meg ki a lépcsőházba, egy félemelettel lejjebb, jobb levegőt szívni, közben majd felborítottuk a szivattyút cipelő Lukácsot és Fodort. - Mi a szentséget művelsz?! - M ajd meglátod! A dd a legerősebb koncentrációt! Négy százalékosat! Á t kell vernünk azt a szagot! - Én semmit sem érzek — mondta Lukács fitymálva, és medvésen benyomakodott a kézi szivattyúval az előszobába, onnan meg a fürdőszobá­ ba, hogy megtöltse vízzel. Jött ki hamarosan. - Ezt azért nem gondoltam volna! Jól kifogtad! - Kifogtuk! - javítottam ki. - Megígértem az elnöknek, hogy a heve­ rőt, meg a többi cuccot levisszük és elégetjük! - Hülye! Istenverte hülye! E z nem a mi munkánk! K i fizeti meg ne­ künk?! Még mit nem! Fogdosni a halottcsepegést! Ha végzünk, azt csi­ nálnak vele, amit akarnak! Én ugyan be sem megyek többé! D e azért nyomban bement, s megtöltötte a szivattyú tartályát vízzel. 7 �Azután körülményesen kihátrált vele a folyosóra. Én meg, mielőtt ismét benyomakodtam volna, leszóltam a zsarunak. - Bejön velem? Mert akkor kaphat kölcsön egy respirátort. . . Bennünk megbíznak, nem szoktunk lopni, szállodákban és jobb helyeken kul­ csot kapunk a kezünkbe. Nemcsak az egyenruhája, de ő is zöld volt. Zsebkendőt szorított a szá­ jára és az orrára, és intett, azt csinálok, amit akarok. Fodor pumpálni kezdett, Lukács a kezembe adta a szórófejjel ellátott rézcsövet, s vonszolva a gumitömlőt, erőszakot véve magamon, összeszo­ rított fogakkal bementem. Maga a munka nem tartott sokáig. A szobá­ ban aránylag elviselhető volt a levegő, ezzel hamar végeztem, igaz, zsú­ folva volt mindenféle bóvlival, nehezen tudtam mozogni, hajladozni. Egyetlen értéknek az özönvíz előtti televíziós készülék számított a sarok­ ban. A falon függő esküvői képen felismertem a kisírt szemű nőt - fia­ talabb kiadásban - , egy első áldozót ábrázoló fényképen meg a sápadt fiatalember vonásait. A férfi az esküvői képen teliesen idegen volt. Az egyedüli, ami ismerősen hatott, a göndör hajzat. . . Nagy része, némi fej­ bőrrel még odakinn hevert a konyhában a párnán. A másik fotón - ott katonaruhát viselt - nem látszott a haja a sapka alatt. Hála istennek! . . . Se szép férfi, se csúnya, amolyan tucat. Ezrével nyüzsög ilyen az utcán. . . Kijő ve a szobából a konyhába, arcvonásait máris elfeledtem. A konyhát - a szobához képest - alaposan megáztattam. Nem tehettem másként. H iszen az asztalon és székeken kívül innen majdnem minden a tűzre kíván­ kozott. Utoljára hagytam az előszobát és a fürdőszobát, majd szépen, rák­ módra haladva lefelé, végigpermeteztem a lépcsőházat, egészen a kijáratig. - Menjen, keressen kint egy megfelelő helyet, ahol a cuccot elégetjük! - mondtam a zsarunak (roppantul élvezve, hogy dirigálhatok!), majd in­ tettem Lukácsnak és Fodornak, hogy jöjjenek segíteni. Ismét felmentünk a lakásba, kinyitottuk a konyhaablakot, de nem értünk el vele semmit, mert pont az ablak alatt magasodott a bejáratot fedő tetőcske. - Itt nem dobálhatjuk ki. . . Egyenesen ráesne. . . Csak a szobából! mértem föl a helyzetet. Kinyitottuk a széles szobaablakot. Felemeltük a heverőt a forró fűtő­ test csövei mellől (az lett volna az igazi csoda, ha a holttest nem indul oszlásnak!) és nagy nehezen befordultunk vele a szobába. Közben óhatatlanul fejmagasságig, kishíján az arcomhoz került a párna. Lábam meg­ roggyant, megszédültem, ami sok, az sok! Fodor közelebb ugrott, segített kitolni a heverőt az ablakon, aztán nekilendültünk és kilöktük. Négy emeletnyit zuhant a virágágyásokon olvadozó hóra. Undorunkkal küsz­ ködve kapkodtuk össze a nedves dunyhát, futószőnyeget, meg mindent, amit tűzre szántunk. - Kész! Gondosan becsuktuk az ablakokat és elhagytuk a lakást. Ledübörögtünk a lépcsőházon, hála az építőipar rendetlenségének, időközben zsaruhave­ runk is talált egy gödröt, ahová elvonszoltuk a ledobált holmikat. - A viszontlátásra! - nyújtotta volna a zöldegyenruhás a kezét, az­ után leengedte, maga is átérezte, az egész milyen képtelenség. Még mind­ nyájunkon rajta volt a kesztyű. - Nem várja meg, míg elégetjük? 8 �- Nem! Magukra bízom! Meggyőződtem róla, hogy perfekt munkát végeznek. Ha szükség lesz rá, máskor is a csoportjukat fogjuk hívni köszönt el. - Dealóf. . .t! - mondtuk mindhárman kórusban. M ivel Lukács az istennek sem volt hajlandó kiszívni a tartályból egy kevéske benzint (úgysem férek bele a normába!), fogtunk három üveg Soldep rovarirtót, meglocsoltuk vele a heverőt, dunyhát, satöbbit, és a négy sarkánál meggyújtottuk. Tetejébe hajigáltuk bűzös kesztyűinket, az egész rakás úgy égett, hogy öröm volt nézni. Ekkor már lassan nyíltak fejünk fölött az ablakok. Tíz perc múlva kis kupac füstölgött a gödör alján, mi meg a kezünket mostuk a hóban. Lukács először tankolni akart menni, nékem a munkalap aláírása lett volna a fontosabb. Végül keresztülvitte az akaratát. - Maguk csinálták azt az éktelen bűzt? - kérdezte a benzinkutas. Megelégedetten bólintottunk. - Nem irigylem a munkájukat. - Higyje el, nincs egyedül! A V N B -on az elnöknek és a titkárnak csak a hűlt helyét találtuk. A fiaskónak lőttek! Egy szemüveges csaj, megunva végül a ruhámból áradó bűzt hajlandónak mutatkozott foglalkozni a munkalappal. Amikor alákanyarította a nevét és rápasszintotta a pecsétet, fellélegeztem. Nyert ügyem volt. Szalutáltam és otthagytam. Irány a W C ! A többiek már ott tisztál­ kodtak. Nagyjából én is megmosakodtam, azután kiadtam a parancsot: ló­ halálában K. felé, a molyos üzletbe! Am íg K.-ba értünk, háromszor áll­ tunk meg. Hol a hóban mostunk még kezet, hol a patakban, mindenféle szagokat érezvén a cigarettát szánkhoz vivő kezünkön. K.-ban autóba ültettük a termetes üzletvezetőnőt és elhajtottunk vele a HNB-re. Szeren­ csére, nem kapta meg az engedélyt az üzlet bezárására. Így udvariasan el­ búcsúztunk és rohantunk Z.-be, az üveggyári büfébe, ahol a máskor k i­ mondottan utálatosnak számító csótányirtás most, ennyi emberi rondaság után, egyenesen felüdülésnek hatott. Amikor elvégeztük a munkát, a büfés megkérdezte: - Esznek valamit? Egymásra néztünk. . . - Finom tojásos salátám van. . . Hadonásztunk, hogy nem! - Nem kényszer a disznótor! - mondta sértődötten, aláírta, lepecsétel­ te a munkalapot, és bezárt. - A két napot tartsa be! - Hogyne! Mi is tudtuk, hogy este kitakarít, és másnap reggel már árulni fog. Gurultunk hazafelé. Félúton Fodor,- az egyetlen antialkoholista közöt­ tünk, váratlanul megszólalt: - Mit szólnátok egy konyakhoz? - Egyhez semmit! Legalább kettőnek viszont én is nagy szükségét é r­ zem! Lukács nem szólt semmit, de beérve a legközelebbi városkába, leparkolt egy mellékutcában, jó messzire a kocsmától. Ebből sejtettük, hogy ma rendhagyóan ő is inni fog. 9 �- És a jogsi? - kérdeztem az első kör után, amit Fodor fizetett, s amit csak szódával bírtunk meginni. - S z .. .ni rá! Háromszáz korona nem pénz! Legalább megszabadulok a felelősségtől. - Jó! Én csak megjegyeztem! - és megrendeltem a második kört. A z már lement szóda nélkül. Kezdtünk magunkhoz térni. - Kurva egy nap a mai! - mondta Lukács, amikor az ő köre követ­ kezett. - Nékem az egészben a zsaru számított. . . - és elnevette magát. - Amikor azt mondta, hogy máskor i s . . . Vele nevettünk! D e az elismerés jólesett. - Legalább valaki megbecsülte a munkánkat! A sokadik kör után már nagyon szerettük egymást. Engem sem hülyéztek többé, hogy potyán elvállaltam a cuccok lehordását és elégetését, a borravalót sem hiányolták többé. Amikor megkerestük a mellékutcát (mert keresni kellett!) és beszálltunk a kocsiba, Fodor átölelte a vállamat: - Szegény pasas! Micsoda emberhez nem méltó véget ért. Mindez nem történhetett volna meg, ha együtt él a feleségével.. . Azért mégis jó volt valamire a mai nap: gyökeresen megváltoztatta a véleményemet a házas­ ságról. Ilyen végtől még a legrosszabb házasság is jobb! - Mit értesz a „legrosszabb házasság” alatt? - kérdeztem kuncogva. - Hát az olyat, amelyben a férfinak takarítania kell! - nyilatkozta a legnagyobb lelkinyugalommal. Amikor a cég udvarán Lukács leállította a kocsit, egyöntetűen megál­ lapítottuk, hogy a nap folyamán történtek dacára, s hogy a reggeli han­ gulattal ellentétben már nem is vagyunk olyan piszokul felhergelve. Otthon - jó kiadós hypermangános fürdés után - az asszony kitette elém az asztalra a gőzölgő, illatozó kelkáposzta'főzeléket - körömpörkölttel! S mert minden magyarázat nélkül visszautasítottam, a változatos­ ság kedvéért most ő érezte úgy, hogy piszokul fel van hergelve. Hétfőig nem ettem mást, mint fokhagymás pirítóst, olyan szárazra süt­ ve, hogy kopogott. Hogy Lukács és Fodor tudtak-e enni, vagy sem, és mit, arról még nem értünk rá beszélgetni. A z egyetlen, ami holtbiztos: hétfőn reggel Lukács nem hozta be a váló­ per megindításához szükséges iratokat. 10 �L ŐRINCZY ISTVÁN kék vers a hónapokról I a jan u ár szem e m egfagyott a Holdon folyók derm edt k arján a friss vadnyom ok eg y asszony álm a a régvo lt szerelm ekről s a n yitott szem ében felfén ylő ablakok II feb ru ár hóm ező eg y régi festő vásznán eg y lán y kendőjén a k é k hópehely őzek szem ében a hegyek árn yéka s eg y bortól m egfestett ezüstkehely III m árcius az ég k ék tánca tavaszi látom ás a földeken kislányom hajában m eglibbenő szalag s a vize k fu tása hangos völgyeken IV m andarinok vá g ya az április felhők telt m ellét sim ogató N ap és öregasszonyok fárad t em lékei k ék tollakat hullató m adarak V m ájusban fázn ak az ókori istenek rabszolgák m ossák a császárnő k ék haját eg y költő nézi a tenger árn yékát és elfelejti tem érdek b aját VI a június hatalm as elefán t kékszínű fü vek et harap k i a N apból este a tengerben csillagokra tapos s trópusi h ajn al k el fel a szájából V II jú liu s havában jön n ek a k ék szelek nem h a gyják aludni a puha éjszak ák at csókolgatják délben az asszonyok com bját s csodálkoznak m ikor a ked vesü k fárad t V III augusztus szép n yakán a k ék vizű folyók II �x fü v ek nedves hasán kék gyík lett a harm at faágon ülnek a fárad t napok az október vizet m er a kútnál s abban nézi a vasárnapot XI novem beri esők b allad áját a faleveleken hallgatom szem ünkben az ősz színei s k ék fark as üvölt valah ol X II decem ber egy halott haja v a g y kék m ezőn csillagárn yék havas tájon a N ap szeme s V an G ogh szobájáról fén ykép PETRŐCZI É V A Egy nemzedékre Hamueső, várj, ne most merevítsd szoborrá őket, akik dermedtek amúgyis; igaz magától messzire válva a Nagy Szénszünet idejét éli csaknem valahánya, de korántsem a régi örömmel. Illik hozzám, nekem ez a Tatjána-hajfonat — a taktikátlan szerelem felségjele 12 �VA LÓSÁGUNK KISSNÉ N O V Á K É V A W eek-end, ahogy a gyerekeink látják Mind a hazai, mind a nemzetközi életmódkutatások egyik központi kérdése, mivel töltik az emberek az utóbbi évtizedekben egyre növekvő szabadidejü­ ket. E kérdés természetesen nem csak az életmód kutatóit izgatja, hanem a döntéshozókat is, mindkét politikai rendszerben. Az emberek nagy tömegei a legtöbb szabadidővel, a legnagyobb szabadidő­ blokkal a hét végén rendelkeznek. A szabad szombatok általánossá válása óta hazánkban is - néhány folyamatosan dolgozó üzem munkásainak kivételével - valamivel több, mint két nap áll a dolgozók rendelkezésére, az egész heti munka utáni pihenésre, regenerálódásra, kikapcsolódásra. A magyar szabadidő-szociológia többféle megközelítésben és módszerrel igye­ kezett már eddig is feltárni az ebben az időkeretben végzett tevékenységeket, illetve a tevékenységek jellemzőit. Mivel az emberek leggyakrabban családi körben töltik a hét végét, ezért ezek a kutatások elsősorban a családok tevé­ kenységrerndszerére irányulnak. E rövid tanulmányban mi is erre teszünk kísér­ letet, egy sajátos forrás alapján: a családban élő általános iskolás korú gyer­ mekek információira támaszkodva. A gyermekek nem megszokott informátorai a szociológiának. Pedig a gyermekek puszta létükkel is alakítói a család élet­ módjának, s még inkább azokká válnak, amint önálló igényeket tudnak meg­ fogalmazni, sajátos értékeket - olykor a szülőkétől eltérőt - képviselnek, ön­ álló, vagy részben önálló tevékenységükkel kisebb-nagyobb mértékben aktív alakítói a családi hétvégéknek. Közléseik megbízhatóságát őszinteségük, az ilyen jellegű vizsgálatok elvárásainak kevéssé ismert volta, a megkérdezés váratlan­ sága mellett mintegy ötven családi mélyinterjú egybevágó eredménye igazolja. Mind a kétféle megkérdezés egy nagyobb, Salgótarjánban végzett, vizsgálat ré­ sze, melynek teljes feldolgozása még nem fejeződött be, de az eddig ismert adatok is megerősítik mindazt, amit e két forrásból megtudtunk. Egy lakótelepi általános iskola 3., 4., 5., 6., 7., 8. osztályos tanulóit kérdez­ tük meg Salgótarjánban. Nagy létszámú iskoláról lévén szó - minden évfo­ lyamon négy osztály van - , ahonnan azok az osztályok kerültek be a vizsgálat­ ba, amelyeknek a megadott napon osztályfőnöki, illetve ennek hiányában ma­ gyarórájuk volt. Ezzel a (talán kifogásolható) módszerrel elkerülhettük, hogy szubjektív szempontok alapján, az ún. jobb osztályokat kérdezzük meg, és ta­ lán kevésbé hátráltattuk az iskola normális munkáját. Az 1. és 2. osztályosok számára maga a „manuális feladat” is megterhelő, így az ő megkérdezésüktől ez cselben el kellett tekinteni, mivel a kérdezés írásban történt. Minden elő­ készítés nélkül a gyerekek azt a feladatot kapták, hogy írják le családjuk hét végéjét. Az említett kiválasztással két 3. osztály (58 fő), egy 4. (29 fő), két 5. 13 �(61 fő), egy 6. (27 fő), egy 7. (36 fő) és két 8. osztály (56 fő) került a mintá­ ra. Összesen 267 fő, ami az iskola tanulóinak 22,87 százaléka. Az iskola ta­ nulói zömmel az ún. Gorkij-lakótelepről kerülnek ki, de vannak gyerekek, akik a még meglevő bányagépgyári kolónián, illetve a korábban önálló községként létező Pálfalván laknak. A kereső családfő státusát figyelembe véve, a tanulók több mint 85 százaléka munkáscsalád gyermeke. Az így nyert információk ezért alkalmasnak látszanak bizonyos általánosítások megfogalmazására, melyek leg­ alább az adott régióban, azaz Salgótarjánban, a munkáscsaládok hétvégi szoká­ sait, életmódját jellemzik. A gyerekek dolgozatainak többszöri átolvasása után megerősítést nyert né­ hány olyan ismeretünk, melyet már a korábbi kutatások is igazoltak, illetve köztudott volt. 1. A hétvégi tevékenységek közül az első helyet - a kitöltött időintervallu­ mot tekintve - a házimunkák foglalják el. A háztartással összefüggő munkák legalább két délelőttöt vesznek igénybe, amint a gyerekek leírásából is kiderül: a szombat délelőtt a takarítás, mosás, bevásárlás ideje, míg a vasárnap délelőtt - bár talán nem olyan feszített tempóban, mint a szombati nap az ünnepi ebéd elkészítéséhez szükséges. A munkának ez a fajta beosztása nem csupán a csalód döntésétől függ, hanem elsősorban a szülők munkájától, műszakbeosztá­ sától. Ahol a szülő pénteken délután is dolgozik, ott természetesen nem jöhet szóba más lehetőség. Tekintettel arra, hogy a lakótelep, és így az iskola is, a síküveggyár szomszédságába települt - nem véletlenül - , igen sok szülő dol­ gozik itt ún. 6+2-es műszakbeosztásban, és így még az sem ritkaság, hogy szombaton, vagy (és) vasárnap is dolgozniuk kell. Összesen huszonkét gyermek említette, hogy valamelyik - ritkábban (hét esetben) mindkét - szülő alkal­ manként, vagy rendszeresen szombat-vasárnap is dolgozik munkahelyén. (E számnál nem vettük tekintetbe a gmk-ban, vagy egyéb más formában nem kötelező kereső munkát végzőket.) A háztartásra fordított idő a hétvégi ún. szabadidő-blokknak mintegy felét elveszi. Ugyanakkor pozitívumként kell említeni azt a tényt, hogy mind a gye­ rekek írásai, mind a családi interjúk egyfajta arányosabb munkamegosztás irá­ nyába mutatnak. Tizenkilenc gyermek írta határozottan, hogy az apa nem vesz részt a házi munkában. Egy részük mert másutt dolgozik, és csupán egy kisebb rész, amely mutatja még a régi, hagyományos sztereotípia továbbélését. A többség azonban tevékeny részt vállal a házi munkából. Különösen szembe­ ötlő, hogy azokban a családokban, ahol az anya is több műszakban dolgozik, az apa a legnagyobb természetességgel végez el - a vasaláson kívül - szinte minden házi munkát. A gyerekek is - koruknak megfelelően - részt vesznek az otthoni munkákban. Csupán két gyerek nyilatkozott úgy, hogy neki otthon nincs feladata, és további kilenc, hogy nem tudják, mit csinálnak otthon szüle­ ik, mert ők reggeltől estig fociznak. A gyerekek többsége rendben tartja saját szobáját, segít a legkülönbözőbb otthoni munkákban, vigyáz kisebb testvérére. A gyermekeknek ez a munkára nevelése véleményünk szerint igen hasznos. 2. Ha az eltöltött időt tesszük az osztályozás alapjává, akkor a házi munka után a televízió következik. A tv átrendezte a családok tevékenységstruktúrá­ ját. A család életritmusa, időbeosztása a tv-hez igazodik. Hét végeken szinte kényszerítő erővel vonja magához a gyerekeket és felnőtteket. A délelőtti mű­ sorokat inkább a gyerekek nézik, de délután és este, ha már végeztek a sür14 �gető házimunkákkal, az egész család a tv előtt ül. „Reggelizünk és nézzük a tv-t” ; „Vacsorázunk és közben nézzük a tv-t” ; „Vasárnap csak délben szaba­ dulok a tv elől” - ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások szinte minden dol­ gozatban megtalálhatók. 5. Közismert tény, hogy a hétvégi szabadidőt nemcsak az elvesztett energi­ ák újra termelésére, a későbbi feladatokra való felkészülésre használhatjuk fel, hanem jövedelemkiegészítő tevékenységre is. Nem vitatható, hogy ellentmon­ dás van az elképzelt és vágyott szükségletek - melyek köre az utóbbi évtize­ dekben dinamikusan nőtt - , valamint a mindennapi termelőmunkával elérhető, a rendes munkabérből megteremthető életszínvonal között. Sőt, az utóbbi évek­ ben a nehezedő gazdasági feltételek közepette nemcsak az életszínvonal emelé­ séhez, de megtartásához is növekvő erőkifejtés szükséges, mind a társadalom, mind az egyének szintjén. E tendencia érezteti hatását a mi mintánkban is. Huszonnégy gyerek írta, hegy apa „maszekol” , vagy, ahogy egy másik tanuló fogalmazta: „sajnos, apa szombaton sincs otthon, mert gmk-ban dolgozik” . Érdemes még idézni egy hetedikes fiú beszámolójából, melyen érződik a feltehetőleg sokat hallott szülői „szöveg” : „Apukám egész nap dolgozik, gürcöl, hogy nekünk szebb és jobb legyen a jövőnk. . . Anyu otthon is sokat dolgozik. Mos, vasal, takarít”. Néhánv valóban nagyon nehéz sorsú családdal készített interjú figyelmeztet arra, hogy ezt a felnőttes kiszólást, még ha gyerek fogalmazta is, talán szó szerint kell érteni. A maszekolás különféle formáiról beszámoló gyerekek a mintának nem egészen 10 százalékát jelentik. Sokkal inkább kitágul a kör, ha egyéb jövedelemkiegészítő tevékenységeket is tekintetbe veszünk, melyek közül két­ ségtelenül a kert a leggyakoribb. Ez a részben hobbi, részben a háztartási ki­ adásokat csökkentő tevékenység nagyon elterjedt. A kiskertmozgalom nem helyi sajátosság, hanem figyelmet érdemlő országos tendencia. Kedveltsége több tényezővel magyarázható az adott régióban. Igen sokan élnek a telepen olyanok, akikhez még szinte karnyújtásnyi közelségben van a régebbi foglalko­ zás, a paraszti életforma. Ugyanakkor a szabad levegőn végzett tevékenység gyakran valóban hasznos ellensúlya a Salgótarjánban egyáltalán nem ritka egészségtelen munkahelyeknek. Ez végül is olyan tevékenységi forma, amely­ ben az egész család részt vehet, általában részt is vesz. A kerttel — ahogy ezen a részen nevezik: „telekkel” - nem rendelkezők egy része a nagyszülők­ höz jár haza, és az ott levő munkákban segít, feltehetőleg nem pusztán gyer­ meki kötelezettségből. Hetvenhét gyermek írta, hogy hét végén meglátogatják a nagyszülőket, az esetek többségében a városhoz közel eső kisebb települése­ ken. Valószínűleg a valamikor bejáró munkásból városlakó lett, a szülők vi­ szont maradtak az eredeti lakóhelyükön. (Ennek a feltevésnek az igazságát majd a kérdőívek feldolgozása dönti el, de ez a migráció általános iránya.) Az általános jellemzőkön túl, a gyerekek dolgozataiból egy sor további ta­ nulság is kiolvasható volt. A végzett tevékenységek alapján öt csoportra osztot­ tuk a beszámolókat. Az első csoportba azokat soroltuk, akiknek hét végén nincs semmi programjuk, elvégzik a házi munkát, esznek, tévét néznek, a gye­ rekek egyedül játszanak, unatkoznak, mondhatnám, nincs centruma cselekvé­ seiknek. Ezt a csoportot neveztük - némi leegyszerűsítéssel - otthonülőknek. A második csoportba sorolt családok hét végéjét is az otthoni munka és a tv dominanciája jellemzi, de a gyerekek beszámolóiban hangsúlyt kapott, hogy emellett - vagy éppen a munka közben - a családtagok figyelnek egymásra, 15 �beszélgetnek örömeikről és gondjaikról. Ezt a csoportot kommunkatívnak ne­ veztük. A harmadik csoportot nevezzük ideálisnak, mert az ide sorolt csalá­ dok közelítik meg leginkább az optimumot. Komplex tevékenységrendszerük­ ben a követelő igénnyel fellépő házi munkák mellett rendszeresen jut idő kisebbnagyobb programokra (kirándulás, mozi, játék), és a második csoporthoz ha­ sonlóan a tevékenységek között fontos helyet foglal el a beszélgetés. A negye­ dik csoportba tartozóknak a tévén kívül is van programjuk. Kirándulás, mozi, uszoda, meccs stb. Igaz, e programok nem töltik ki a család egész hét végéjét, az előző két csoport otthonülő életmódjától megkülönböztetendő, nevezzük ezt a csoportot eljáróknak. Az ötödik csoportba sorolt dolgozatokra a munkaközpontúság a jellemző. Ezek a gyerekek csak a munkáról számolnak be, ame­ lyet el kell, vagy el kellett végezni. A különféle munkák uralják a hét végét, ezért ezt a típust munkacentrikusnak neveztük. Tizenhárom olyan dolgozat volt, amelyet a fentiek közül egyik csoportba sem lehetett besorolni. Ezek álta­ lában nem is a család hét végéjéről szóltak, hanem az adott téma ürügyén lí­ rai vallomások szakadtak ki a gyerekekből. Bár a dolgozatok névtelenül íród­ tak, mégis megítélhető, hogy ezek a gyerekek nagy valószínűséggel az ún. hátrányos helyzetű, vagy veszélyeztetett gyerekek közül kerültek ki. E tekin­ tetben ez az iskola nagyon nehéz helyzetben van. Kettőszázhatvannégy hátrá­ nyos helyzetű és 43 veszélyeztetett környezetben élő tanulója van (26,3 száza­ lék). Vizsgáljuk meg az egyes csoportokat külön-külön! 1. Az otthonülök. Az e csoportba sorolt dolgozatok jelentősen különböznek egymástól, amelynek mértékét a gyerekek egyénisége szabja meg. Stílusuk, a leírás élményszerűsége mutathat ugyan különbségeket, tartalmuk mégis igen egyszerűen összegezhető: a családtagok valamilyen munkamegosztásban el­ végzik a háztartással, esetleg a kerttel összefüggő munkákat, majd nézik a tv-t. A munkákat természetesen elsősorban a szülők végzik, a gyerekek in­ kább besegítenek, ennek megfelelően ők valamivel több időt töltenek a tv előtt. Egy ötödikes gyerek dolgozatát idézzük: „Én a tesómmal tévét nézünk, felmegyünk mamához, vagy külön elmegyünk a barátainkhoz. Apu vagy se­ gít anyunak főzni, takarítani, vagy tévét néz a tesómmal és velem együtt, vagy, ha vége van az adásnak, olvas, vagy az újságokba rejtvényt fejt. . . . És délután újra nézzük a tv-t. Ez a szembetűnő monotóniája a tevékenységeknek különösen akkor figyelem­ re méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a legnépesebb csoport. Összesen százhuszonkilenc dolgozat, illetve család tartozik ide, az alábbi megoszlásban: harmadikos 20 fő 34,4 százalék (Saját osztályán belül) negyedikes 23 fő 79,3 százalék ötödikes 33 fő 54,0 százalék hatodikos 13 fő 48,1 százalék hetedikes 23 fő 63,8 százalék nyolcadikos 17 fő 30,3 százalék. Kiemelendő az igen magas arányok közül is a negyedikesek rendkívül ma­ gas száma. Az ok feltehetőleg az, hogy ebben a korban a gyermekek még na­ gyon a szülőkre utaltak, önálló programokat nem tudnak, nem mernek kiala­ kítani, valószínűleg ezt meg sem engednék nekik. A nyolcadikosok alacsonyabb részaránya már ezt a kialakult, illetve megszerzett önállóságot mutatja. A har­ madikosok jobb arányát az eredményezi, hogy ebből a korcsoportból viszony­ 16 �lag sokan tartoznak a második csoportba, ahol a hétvégi tevékenységek nem sokban különböznek ettől a csoporttól, de talán koruk miatt is fokozott törő­ dést tanúsítanak irántuk, beszélgetnek velük problémáikról. Miután a tévénézés ennek a csoportnak a legjellemzőbb tevékenysége, érde­ mes néhány számadatot ezzel kapcsolatban is áttekinteni. A tévét néző gyere­ keket három csoportba osztottuk: első csoportba azok tartoznak, akik váloga­ tás nélkül minden műsort néznek, egészen a műsor zárásáig, illetve, amíg el nem alszanak. Több gyermek vallotta, hogy korlátozás nélkül nézheti a tévét, legfeljebb büntetésként tiltják el olykor-olykor. A második csoportba azokat soroltuk, akik pénteken, szombaton sokáig, eset­ leg műsorzárásig néznek tévét, de vasárnap csak 8-ig, hogy „reggel pihentek legyünk az iskolában” - fogalmazza egy hatodikos. A harmadik csoport ar­ ról számol be, hogy az „érdekes” , a „nekünk való” , a „korhatár nélküli” fil­ meket nézik, illetve nézhetik. Összesítve, az arányok a következők: mindent néz otthonülő kommunikatív eljáró ideális munkacentrikus 33 1 1 1 - szelektálva 8 2 vasárnap 8-ig 9 - 3 1 - Az összesítésben természetesen csak azok szerepelhetnek, akik a tv-vel kap­ csolatos szokásukról is beszámoltak. Mivel a feladatot nem részleteztük szándékosan nem akartunk semmit sem sugalmazni - , így sokan csak a tv-nézés tényét rögzítik. (Sem itt, sem más idézett dolgozatban még stilisztikai ja­ vítást sem végeztünk. A megfogalmazás bájos esetlensége, úgy vélem, fokozza a hitelességet.) Ebben a tevékenységi rendszerben a tévénézés helyettesít, pótol más cselek­ vési formákat. A tevékenységek monotóniája még a játékra is kihat: a cso­ portba tartozó gyerekek valamilyen játékot egyoldalúan preferálnak. „Reg­ geltől estig focizok” - írja egy hetedikes. Egy ötödikes fiú így vall: „szombaton reggel elmegyek a boltba, reggelizek, aztán elmegyek biciklizni. Apu alszik, mert éjszakás, anyu főzi az ebédet.. . Ki szoktam menni biciklizni mamámhoz, mert ott van a kiskutyánk. Apu el szokott menni a boltba, anyut cl szokta vin­ ni a városba vásárolni. 5-en vagyunk a családba. Én nem nagyon szoktam ott­ hon lenni, mert el szoktam menni biciklizni.” Ebben és az ehhez hasonló ese­ tekben a ház előtti és a ház körüli játék egyszerre szolgálja azt a célt, hogy a gyerek nincs a lakásban láb alatt, tehát csend van (ami a késői műszakból megérkező szülőnek nagyon fontos). Másrészt kisebb gyerek nélkül az otthoni munka is jobban halad, és közben a gyerek levegőzik is. Ismerve azonban a lakótelepi szűkös mozgásteret, az ötletszegény játszótereket - és ez alól az álta­ lunk vizsgált lakótelep sem kivétel - , nem sok alkalom kínálkozik a kreatív játékra. A lakáson belüli játékot a különféle társasjátékok és nagy arányban a kártya jelenti. A lakáson belül is elsősorban a gyerekek játszanak egymással. A százhuszonkilenc gyerekből tíz említette, hogy egyik, vagy másik szülővel játszik, il­ letve mindkettővel (1 = 1= 8 az arány). Míg a gyerekek játszanak, a szülők al­ 17 �szanak, pihennek, újságot olvasnak, nagy gyakorisággal rejtvényt fejtenek (ez mind a nők, mind a férfiak körében igen kedvelt), a nők kézimunkáznak. Főként a vasárnap délutáni programhoz tartozik hozzá a viszonylag rövid idő alatt lebonyolítható látogatás. Száztizenöt gyermek említette ezt mint jel­ lemző programot. A leggyakrabban a nagyszülőket látogatják meg (negyvenhá­ rom fő írt erről). Többen említették, hogy a hétvégi két nap közül az egyiken a nagyszülőknél ebédelnek, vagy az egész napot is ott töltik. Ilyen esetekben szinte ugyanazok a tevékenységek ismétlődnek, mint odahaza. Tíz esetben egyéb rokon meglátogatásáról számolnak be a gyerekek, két esetben pedig az elvált szülőt keresi fel a gyerek. Ebben a csoportban tíz gyerek tesz említést a szülők válásáról. A hétvégi programhoz tartozhatnék még a vendégség, amely azonban nem jellemző. Az otthonülő csoportból tizenegyen írtak arról, hogy vendégeket fo­ gadtak és öten említették, hogy vendégségben voltak. (A vendégség fogalmába nem számítottuk be a nagyszülőknek munkával egybekötött meglátogatását). 2. A kommunikatív. Ebbe a csoportba harminchárom család került. A gyer­ mekek beszámolóiból kitűnik, hogy ezeknek a családoknak a hétvégi program­ jában sincs vezető tevékenység, az otthonülőkhöz hasonlóan szabadidő-blokk­ jukat a házi, illetve a ház, a telek körüli munkák, valamint a tévé tölti ki, de emellett, vagy eközben, hangsúlyt kap a kommunikációs tevékenység. A kis beszámolók arról tudósítanak, hogy a családi együttlétet kötetlen beszélgetések teszik tartalmasabbá. Az egyik nyolcadikos beszámolójából idézek: „Délután 5-re az egész család otthon van. (Ez péntek délután - N. É.) Ekkor meg szoktuk tárgyalni a napi eseményeket. Mindig meg szokták kérdezni, no, mi volt a suliba? Én meg szoktam mondani otthon. Ha valami problémám van, azt is. Ha egyest kapok a suliban, azt is megtárgyaljuk. No, persze én is meg szoktam kérdezni, hogy mi volt a munkahelyen”. A kérdések igen természete­ sek, de hogy ez igen sok családban nem jellemző, ez valószínűleg csak azok­ nak meglepő, akik nem foglalkoztak még ezzel a problémával. Az iskola pe­ dagógusaival is készítettünk interjút, és ez is megerősítette a családi interjúk, illetve a gyerekek dolgozatai alapján kialakult képet, mely szerint a családok nagy része nem fektet súlyt a gyerekekkel való beszélgetésre, nem ritka, hogy csak a pedagógus az, aki odafigyel a gyerek gondjaira. Pedig a gyerekek igény­ lik ezt. A gyereknek szinte követelő igénye, hogy kibeszélje magából örömét és bánatát - valószínűleg kielégítetlensége miatt - , csökken, s következménye­ ként egyre csökken a gyerekben is a készség az őszinte beszédre. Ezt a véle­ ményt támasztja alá az a tény, hogy az e csoportba került gyerekek aránya a felsőbb osztályokban csökken. 3. oszt. 12 fő 20,5 % 4. oszt. - 5. oszt. 6 fő 9,8 % 6. oszt. 5 fő 18,5 % 7. oszt. 3 fő 8,3 % 8. oszt. fő 7 1,2 % A beszélgetések témája leggyakrabban a tanulmányi munkával, az iskolával, valamint a családi programokkal kapcsolatos. De néhány családban a pénz be­ osztásába is bevonják a gyerekeket. Ritkábban fordul elő, hogy a szülő érzel­ mi problémáit is megbeszéli a gyerekkel, és inkább azokban a családokban, ahol a szülők elváltak. Az ilyen gyerekek dolgozataikban igen nagyfokú em­ patikus készségről tettek tanúbizonyságot. 18 �Nem tekinthető véletlennek, hogy ebben a csoportban elenyészően kicsi a tévét korlátlanul nézők száma, mindössze egy gyerek. Ugyanakkor arányaiban több tanuló ír a szülőkkel való közös játékról: hat fő; ez a csoport 18 száza­ léka. A hétvégi programokban itt is igen gyakori a rokonlátogatás. Nyolc gyerek írta, hogy hét végén meglátogatják a nagyszülőket, öt más rokont em­ lített. Ez összesen a csoport 39,3 százaléka. Négyen írták, hogy vendéget fo­ gadnak, és ketten, hogy vendégségbe mennek. 3. Az ideális. Az elnevezés véleményünk szerint azért indokolt, mert eb­ ben a csoportban, illetve tevékenységükben ötvöződik legszerencsésebben a szükség diktálta munkák elvégzése, a családtagok egymás iránti beszélgetések­ ben, közös játékban megnyilvánuló figyelmessége, törődése, illetve a kikapcso­ lódási lehetőségek kihasználása. A csoport összetétele: Nézzük meg egy ötödikes leírását! „..amikor felöltöztünk, azt mondta apu, hogy ma kimegyünk a telekre. Anyuék bepakolták az élelmet, Zoli elment a barátjáért, hogy elhívja. Elindultunk. Én, anyu és keresztapu rendbe tettük a kisházat. Apu és keresztapu megművelték a földet. Zoli és barátja íjat és nyi­ lat készített. Utána kimentünk az erdőbe nyilazni. .. két csapatot alkottunk. Jancsi, apu, anyu egy csapatban van. Én, Zoli és a barátja megint egy csapat­ ba. Én voltam a kapus nálunk. Apuéknál anyu. Nagyon sokszor elgáncsoltuk egymást és nagyokat estünk. Mi győztünk 10-8-ra. Nagyon sokat nevettünk...” A beszámolóból kitűnik, hogy a program egyszerűsége ellenére igazán él­ ményt adó volt, valószínűleg nemcsak a gyerekek számára. A lakásból kimoz­ dulni igazán kellemes, és nem igényel különösebb fejtörést, hiszen a város bővelkedik szebbnél szebb kirándulóhelyekben, de még a lakóteleptől is kb. 10-15 perces gyaloglással erdőbe lehet jutni. Így feltételezhető, hogy az igény hiányzik. A kényelmesség köti a lakáshoz az előző csoportba tartozó családo­ kat, hiszen ilyen kisebb programokat még az elfoglaltabb szülők is beiktathat­ nak, miként a következő írásból kitűnik. „...Édesapámék több műszakban dolgoznak, s így nem sikerül mindég időn­ ket összeegyeztetni. Az egész család szeret kirándulni, és szereti a természetet. Ha együtt a család, szívesen megyünk ki nyársalni, vagy csoportos utazásra, melyet a síküveggyár elég gyakran szervez meg, s ezeken mi mindig nagyon jól érezzük magunkat. . . A családban a problémákat együtt beszéljük meg. Szüleim szívesen adnak tanácsot. A pályaválasztásban is segítségemre vol­ tak...” (nyolcadikos). A hétvégi program leggyakrabban családi kirándulás, va­ lahová a közeibe. Mindössze két gyerek tett említést csehszlovákiai kirán­ dulásról. Néhányan mozilátogatást is említenek, amely azonban nem rend­ szeres, függvénye a műsornak, az időnek, a családi időbeosztásnak. Ugyanígy idő­ szakos programként említik a strandot. Az ebbe a csoportba tartozó gyere­ kek arról számolnak be, hogy a programok közös családi együttlétek is egy­ szerre, azaz, a kirándulásokon, az erdei sétán, vagy nyársaláson az egész család részt vesz. Huszonhét gyerek írja le a család közös szórakozásait, hár­ man számolnak be arról, hogy bizonyos programokon (például gombázás, hor­ gászás) csak az apa és a gyerek(ek) vesznek részt. Négy tanuló pedig a gye­ rekek külön programjáról is beszámol, ez kivétel nélkül mozilátogatást jelent. 19 �A kirándulások gyakori célja valamelyik rokon, leggyakrabban valamelyik nagyszülő meglátogatása. Ebben az esetben is komplex módon kapcsolódik egybe a legkülönfélébb házi, illetve a kerti munka a családi gondok, illetve örömök megbeszélésével. A házi munkák természetesen ebben a csoportban is sok időt vesznek el. Szinte minden gyerek arról számol be, hogy a házi munkákat közösen végzik. Itt sem akadt egyetlen beszámoló sem, amely vendéglői étkezésről, vagy más egyéb háztartási teendőket megkönnyítő szolgáltatás igénybevételéről tudósíta­ na. A programokra szánt időt tehát nem valami egyéb forrásból származó megtakarítás révén nyerik. Véleményünk szerint itt egy szemléletváltozás ér­ hető tetten. Ezeknek a családoknak az értékrendjében kimondva, vagy ki­ mondatlanul fontosabb helyet kapott az aktív pihenés, a közös élményt adó családi együttlét, a hétköznapok viszonylagos egyhangúsága, rohanása után felengedni egy más jellegű tevékenységben, az egész heti lakásba zártság után élvezni - ha rövid ideig is - a természet kínálta harmóniát. Az ilyen oldott családi együttlétek jó alkalmat kínálnak a beszélgetésekre is. A beszélgetések mélységeiről egy ilyen rövid kisdolgozat alapján természetesen nem alkotha­ tunk képet, de magát a tényt, hogy a szülők a gyerekek előtt is beszélnek mun­ kahelyi gondjaikról, figyelemre méltónak találjuk, és nemcsak a gyerekek ne­ velése szempontjából. A beszélgetések gyakori témája még - a tanulók beszá­ molóiból ítélve - a család programja az elkövetkező időben, a költségvetés. A kisdolgozatok még értékelő megjegyzéseket is tartalmaznak, melyek valószínű­ leg vagy a családi beszélgetésekben hangzanak el, vagy másokkal való össze­ hasonlítás eredményei, de nem egészen függetlenek a felnőttek állásfoglalásai­ tól. Az egyik nyolcadikos így vall: „...nekem ez a családi életmód nagyon tet­ szik, mert családon belül meg van a jogom és kötelességem, és örömben, bá­ natban osztozunk” . Úgy gondoljuk, hogy ez a megfogalmazás megfelelően summázza e csoport életmódjának talán legszembetűnőbb értékeit. 4. A z eljárók. Az ebbe a csoportba sorolt dolgozatokban a gyerekek külön­ féle programokról számolnak be, melyeken vagy az egész család, vagy annak egy része vett részt. A szembeötlő különbség az előző csoporthoz viszonyítva az, hogy egyetlen gyerek sem tesz említést arról, hogy a család tagjai beszélget­ nek is egymással, megosztják örömeiket, vagy bánatukat. A csoportosítás so­ rán ez a tény az első néhány esetben még gyermeki figyelmetlenségnek tűnt, ezért úgy véltük, ez olyan természetes, hogy nem is említik külön. Amikor vi­ szont több esetben ennek határozottan az ellenkezője fogalmazódott meg, és a pedagógusok is a gondok között említették, hogy a családban nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni, beszélgetni, a gyereknevelés a gondozásra, a fizikai gondoskodásra redukálódik, akkor világossá vált, hogy ezek a sajátosságok indokolttá teszik külön csoportba sorolásukat. A beszámolók egy részét ebben a csoportban is a házi munkákról szóló le­ írás tölti ki. Az előző csoportokhoz hasonlóan, ezekben a családokban is van egy ésszerű munkamegosztás, amelyben általában a gyerekek is kapnak felada20 �tot. A háztartással összefüggő tevékenység mellett a tévé itt is jelentékeny hányadát foglalja el az időblokknak, különösen a gyerekek esetében. Gyakori­ ságát és a ráfordított időt vizsgálva, a tévé a legfontosabb szórakozási forma, emellett azonban megtalálhatók a szabadidő eltöltésének egyéb formái is: kirándulás, barátokkal való összejövetel otthon, vagy szórakozóhelyen, sportrendezvények látogatása, könnyűzenei koncerten való részvétel stb. A progra­ mok felsorolásából kiderül, hogy itt sincs szó a hagyományos értelemben vett víkendről, még az eljárók programjai is egy-egy napra, de inkább csak a hét­ végi időblokk egy kicsiny részére korlátozódnak. A tevékenységek egy része az egész családot érinti, más esetben viszont csak a család egyes tagjai vesznek részt. A leggyakoribb program a kirándulás. Ezen általában az egész család részt vesz. Huszonkét gyerek írt le kisebb-nagyobb kirándulásokat és további tizen­ egy olyan esetről számolt be, ahol a kirándulást egybekötik valamelyik rokon, leggyakrabban valamelyik nagyszülő meglátogatásával. Néhány esetben éppen a nagyszülővel kerül sor az „igazi” kirándulásra. A kirándulás gyakoriságával és ebből következtethető népszerűségével egyetlen más program sem veheti fel a versenyt. A sorban utána következő mozilátogatásról mindössze hét gyerek tesz említést, és ezek egy kivételével kizárólag a gyerekek szórakozását jelen­ tik, mert a szülők nem mennek velük. Azoknak a programoknak, melyeken csak a gyerekek vesznek részt, mintegy felét a mozi alkotja. A résztvevők szerinti csoportosítás az alábbi képet mutatja: a család együtt apa és a gyerek(ek) anya és a gycrek(ek) 26 4 1 nagyapa és gyerek esak a gyerek csak a szülők ____ _______ 3 14 3 Néhány gyerek időbeosztásában játszik szerepet „a meccs” , négyen számol­ tak be arról, hogy labdarúgó-egyesületben játszanak, és minden vasárnap mér­ kőzésük van. További három dolgozat tudósít arról, hogy mint nézők vesz­ nek részt a mérkőzéseken, ez viszont már családi program. Három tanuló a vendégeskedésről, illetve a vendéglátásról is, mint család­ juk rendszeres programjáról. Mindössze három számol be arról, hogy a szülők rendszeresen járnak szórakozóhelyre. (Egyikük zenés helyet említ, másikuk presszót és a harmadik klubot.) Ez természetesen a. szülők önálló programja. A szabadidő eltöltésének lehetséges módjai közül még két gyerek említi a horgászatot, amely az apa hobbija, három a kertészkedést, melyben az egész család részt vesz hét végeken, kettő számol be arról, hogy szombatonként a gyerekek úszni járnak. Egy (nyolcadikos) tanuló írja le könnyűzenei koncertél­ ményét. Két összefüggést kívánunk kiemelni, amely a dolgozatok alapos tanulmányo­ zása során megfogalmazódott. A z ebbe a csoportba tartozó családok közül mindössze három rendelkezik kerttel. Jogosnak látszik az a feltevés, hogy a kertészkedés - akár hobbi, akár jövedelemkiegészítés motiválja -, időigényes­ sége miatt ellene hat a hétvégi programoknak. A csoportba tartozó családokat viszonylag rendszeres hétvégi program és alacsony kommunikációs szint jel­ lemzi. Nem tudjuk megállapítani - nem is feladatunk - , hogy a kommuniká­ ció alacsony szintje oka vagy eredője a több helyütt megromlott családi lég­ �körnek, de viszonylag magas - a többi csoporthoz viszonyítva - azoknak a dolgozatoknak a száma, ahol a gyerekek családi veszekedésekről számolnak be. 5. A munkacentrikus. Inkább a tények hűséges feltárásának szándéka, sem­ mint a csoport önmagában vett jelentősége (összesen hét dolgozat) vezetett e kis létszámú csoport körvonalazásához. A családi interjúkban is akadnak olya­ nok, akik szinte szakadatlan munkáról számoltak be, ritkább esetben önmaguk­ ról, gyakrabban szűkebb ismeretségi körükből. Ismert tény, hogy bizonyos kö­ rülmények (például építkezés) egy adott időben szinte megszakítás nélküli mun­ kára ösztönzi (kényszeríti) a családot. A napi munka mellett állatokat tarta­ nak (ahol erre mód van), kertet művelnek, mellékállást vállalnak, és mind­ emellett még dolgoznak saját épülő házukon. Ilyen esetben nem ritka, hogy a nyári szabadságot is munkával töltik, és természetesen a hét végék is kemény munkában telnek el. Az említett dolgozatok is erről számolnak be. A gyerekek dolgozatai alapján nem lehet messzemenő konzekvenciákat levonni, csupán anynyit, hogy ezeket a családokat a munkacentrikusság, hétvégi időbeosztásukat pe­ dig a munka dominanciája jellemzi, még a gyermekekét is. Az elemzett dolgozatok alapján megállapítható, hogy a munkások családjuk körében töltik el a hét végét. Ezért helyes az a szemlélet - például egy mű­ velődési ház esetében - , amely programajánlat készítésekor családi egységben gondolkodik. A vizsgálatunk által érintett lakótelepen is működik egy ifjúsági ház, ez azonban - általunk nem eléggé ismert, minden bizonnyal összetett okok miatt - nem vált a családok hétvégi programjának alakító tényezőjévé. Meg­ ítélésünk szerint egy jól összeállított program - a művelődési központ közelsé­ ge miatt is - még az ún. otthonülők számára is alternatíva lenne. A családok hétvégi szabadidejéből aránytalanul nagy részt foglalnak el a háztartással összefüggő munkák. Ez a szolgáltatások hiánya, illetve színvonala, valamint áraik és a beidegződött szokások miatt feltehetőleg a jövőben sem fog lényegesen változni. Más, a szabadidő eltöltésének módjait kutató egyéb tanulmányokkal egy­ bevágóan mi is megállapítottuk, hogy a családok mintegy kétharmadánál a legfőbb, vagy szinte kizárólagos szórakozási forma a tévénézés. Ezek figyelembe­ vételével nem túlzás azt mondani, hogy a tévé műsorpolitikája országos közügy, és az általa sugallt életmódminták és értékek révén messze túlmutat a tévéműso­ rok virtuális határain. Vizsgált mintánk alapján megállapíthatjuk, hogy a munkáscsaládok programja­ ik kialakításánál igen kis mértékben veszik igénybe a különféle szervezett lehető­ ségeket. Inkább csak az üzemi szervezésben bonyolított programokon vesznek reszt. Hétvégi programjaikat maguk tervezik, bonyolítják és az egyéb szolgál­ tatásokat (például szálloda, étterem stb.) is csak elenyészően kis számban igénylik. A programok fél-egy naposak és magukon viselik a család szigorú be­ osztással élő, takarékos midennapjainak jellegét. A kikapcsolódás legtöbb for­ máját erősen redukálja az egyre több családnál megtalálható, az életszínvonal megőrzését, vagy növelését szolgáló jövedelemkiegészítő tevékenység. Figyelmet érdemlő az a tény, hogy a családtagoknak a kívánatosnál kevesebb idejük, figyelmük marad egymásra, a családon belüli kommunikáció általában alacsony színvonalú. Ez a probléma a mintánkban világosan kirajzolódott, de úgy véljük, hogy egyáltalán nemcsak a munkáscsaládokra jellemző ez a gond. 22 �A legtöbb felnőttben és gyerekben él az igény, hogy örömét, bánatát meg­ ossza a hozzá legközelebb állókkal. Ahogy a kifejezésben gyakran oly tömör köznyelvünk mondja: hogy kibeszélje magából, ami bántja. Ha a családban hosszú távon nem tudja ezt az igényét kielégíteni, akkor másfelé orientálódik. Ez sokféle módon, de igen gyakran a családi légkör megromlásához vezet. A gyerekek esetében szinte alapszükséglet a kommunikáció. A családi szocializá­ ció verbális formájának nem az alkalmankénti nevelő célzatú beszélgetések (a „prédikációk”) a legjobb megtestesítői. A szülők és a gyermekek közötti állan­ dó kontaktus, a család kis és nagy ügyeinek közös megbeszélése, a gyerek vé­ leményének megfelelő figyelembevétele — amint a gyermekek beszámolóiból kitűnt - , igen kedvező hatással van a családi légkörre, de főként a gyerek gon­ dolkodásmódjára, önbecsülésére. Ez főként a szakmunkásokra jellemző, ahogy ezt az iskola egyik, nagy tapasztalatokkal rendelkező pedagógusa is megfogal­ mazta. A családi interjúk megerősítik azt a kiinduló hipotézist, hogy a hétvégi te­ vékenységszerkezet - nem mindig tudatos - értékválasztást tükröz, és ezért al­ kalmas kiindulópont a családok értékrendjének megközelítéséhez. 23 �G H Y C Z Y TAMÁS Inkább... válasz Brunda Gusztávnak baráti kegyetlenséggel ,.Legyek kismester inkább, dolgaértő ki ha-mit tesz, tisztességgel csinálja... (Csanádi Imre) Népművelő vagyok. Az a dolgom, hogy változásokat érjek el az emberek tudatában. Ehhez kell értenem. Persze, úgy kellett volna mondanom, hogy po­ zitív változásokat, mert tényleg nem mindegy, mi, merre változik, csak hát olyan relatív dolog az előjel. Attól függ, honnan nézzük. Amikor engem is elkap szakmánk alapbetegsége és cselekvés helyett teóriá­ kat gyártok, olyankor azt mondom, hogy az „adekvát tudatok” kifejlesztése a feladatom. Valahogy szinkronba hozni az embereket korukkal, körülményeik­ kel, lehetőségeikkel. Lírai hangulatban ez az ember humanizálásaként, ember­ sége kibontásaként fogalmazódik meg; míg világboldogító indulataimban a tár­ sadalmi haladás tudati előfeltételeit akarom megteremteni. Talán van annyi egészséges életösztön bennem, hogy rádöbbenjek, milyen parttalan ingoványokba visznek ezek a gondolatok. Népművelő vagyok. Ahogy suszter a suszter, vagy szabó a szabó. Ez a mes­ terségem. Ha suszter volnék, csirízes lennék, ha szerelő, olajos. Így „jövök, megyek. Annyit nem, mint egy szövőnő, de sokszor többet, mint egy kifutó­ gyerek. Kartont, szobrot, képeket cipelek, létrára mászok, előadást tartok köz­ művelődési folyamatokról, érvelek, majd néhány óra elteltével plakátot ra­ gasztok egy iskola bejáratára a város másik pontján.” Ha értelme van, miért volna ez baj, vagy szégyen? Ha értelmetlen, minek csinálnám? Népművelő va­ gyok. Ha abból akarok megélni, amihez értek, nyilván el kell adnom a szak­ tudásomat valakinek, és ez behatárolja lehetőségeimet, megszabja feladataimat. Kompetenciám legfeljebb abban van, mit vállalok és kinek - bár ez legalább annyira szerencse kérdése is. Ha szabó lennék, varrhatnék frakkot, cájgnadrágot, egyenruhát, reverendát, farmert, és alig hiszem, hogy bármelyik előkelőbb lenne a másiknál. Legfeljebb nem mind való a gusztusom szerint. Valamelyes választási lehetőségem mindig van, de korlátlan szabadságról értelmetlen vol­ na még álmodozni is. Nem tehetem azt, amit akarok, és nem tehetem azt, amit mondanak. Ha népművelő vagyok, szakmai hibáimra aligha mentség a főnö­ köm hülyesége. Ha suszter lennék, akkor se lenne az. Hogy mindent a lehető legjobban csináljak meg, arra saját szakember-voltom kötelez, már ha az va­ gyok valóban és amennyire az vagyok. Azt hiszem, minden munkavállaló alapvetően két típusba sorolható: A lakáj (lehet persze, akár főhivatalnok, vagy igazgató is) azt teszi, amit mondanak. Az iparos azt, amit kell. A lakájt a főnöke minősíti, az iparost a munkája. A harmadik típus, a próféta, már nehezen nevezhető munkavállalónak, mi­ vel épp az a jellemző rá, hogy legfeljebb küldetést vállal, azaz bármire szeElőzmény: Brunda Gusztáv: Hol a helyünk a karavánban (Palócföld, 1985/6.) V ő. m e g : Palócföld, 19S6/ 2. számban. Horváth István, Szeróczki Bertalan, Korill Ferenc írását. 24 �gődik, csak azt hajlandó csinálni, amit maga tart fontosnak. Ebben nem az a baj, hogy céljai, szándékai vannak, hanem, hogy folyamatosan meg van sért­ ve, ha azt kérik rajta számon, amire alkalmazták. Ha mondjuk, hidat kell verni, a lakáj akár egy szál madzagból is megcsinálja, ha erre utasítják, bár tudja, hogy sohasem lehet majd járni rajta. Az iparos vagy odébbáll, vagy megcsinálja rendesen, mert nem tudja elviselni, hogy leszakadjon az a híd, ame­ lyet ő épített. A próféta viszont hegyet-völgyet megmozgat, összevész min­ denkivel, hogy híd helyett inkábbb lampionos gondolákat alkalmazzanak, és mert persze, nem tudja elérni, sértetten nem csinál semmit. Ha gondom van a népművelőkkel, elsősorban az, hogy túl sok köztük a próféta, meg a lakáj és csak elvétve akad iparos. „Jó néhány Don Quijotepályatársam gyakorlott harci erényekkel védi és terjeszti a valami »ellen-létet« és közben olyan és annyi önigazoló ideológiát vonultat fel...”, ami már bősé­ gesen elegendő ahhoz, hogy bármi alól felmentse magát. Népművelő vagyok. Nem kell feltétlenül elszegődnöm valahová. Formálgathatom a tudatokat a magam hite és szándéka szerint is, ha találok rá módot és lehetőséget, de akkor ne várjak pénzt azoktól, akiket nem vagyok hajlandó elfogadni. Egy egyházi iskola tanára ne terjesszen ateista ideológiát! Ez már eti­ kai kérdés. Népművelő vagyok, és ebben a szakmában nehéz iparosnak lenni. Nemcsak azért, mert nincs hol megtanulni, hanem azért is, mert „mai helyzetünkben a velünk szemben támasztott (vagy vélt) elvárások rendszerében mást nemigen tehetünk, mint úszunk a könnyed(nek hitt) parttalanságban.” Ha viszont tény­ leg népművelő vagyok, mégiscsak mást kell tennem, különben mi értelme az egésznek. A mi szaktudásunkba az is beletartozik, hogy megtaláljuk az értelmes mun­ ka lehetőségét, vagy megteremtjük magunknak az éppen adott körülmények kö­ zött. Mint a vadászoknál. Nem elég jól lőni és ismerni a vadat, meg is kell találni! Becserkészni óvatos, hosszú türelemmel, mert az összes többinek csak innentől van értelme. Hogy eközben sáros lesz az ember, meg elszakad a gúnyája - azaz nem túl elegánsan adja elő az egészet - , az teljesen mellékes. Aki jól vasalt szakmát akar, menjen parkett-táncosnak. Furcsa, hogy nálunk mennyi minden „derogál” az embereknek, mennyi min­ dent éreznek méltatlannak magukhoz, beosztásukhoz, rangjukhoz. Pedig hát az orvosok is milyen gusztustalan dolgokat művelnek, ráadásul saját kezűleg, mégsem lesz kisebb tőle a tekintélyük. Miért ne másznék létrára, cipelnék kar­ tont, ha egyszer szükség van rá? Ha más teszi, én meg csak dirigálom, az jobb? Épp azt kellene szégyelnem, ha segítségre szorulnék olyan tevékenységeknél, amelyeket magam is elvégezhetek. A dolgok lényege persze, sokkal mélyebben van, jól tudom. Egy identitás­ zavarokkal küszködő szakma - épp, mert saját tevékenységére nem támasz­ kodhat eléggé - külsődleges rekvizítumokkal szeretné bizonyítani - elsősorban saját magának - fontosságát, rangját, jelentőségét. Hisztériás érzékenységgel reagál minden vélt, vagy valódi sérelemre, mániákusan ragaszkodik megbecsü­ lésének látható megnyilvánulásaihoz, és mert ebből soha sincs elég, belesavanyodik az önsajnálatba. Magam is tipikusnak érzem Brunda Gusztáv tanmeséjét a művelődési há­ zat építő népművelőről, csak számomra más a tanulsága: „...süllyedt, süllyedt, egészen elveszett a tömegben.” Hát így jó! Ott a helye! Végül is ő kapta a legnagyobb jutalmat. Elérte, amit annyira akart, megfelelő feltételeket terem­ 25 �tett a további munkához, éveken át, nap mint nap élvezheti „lelkes, szenve­ délyes” munkájának eredményét. Mi ehhez képest az a pár száz forintos ju­ talom? Azt valóban az építőnek kell adni, mert ő odébbáll, s megint kezdhet valamit elölről. Hogy a jutalom átadása látható, sőt látványos jele a megbe­ csülésnek...?! Ugyan kérem! Aki tapsra vágyik, színésznek álljon, vagy ün­ nepi szónoknak. Az a fontos, hogy haladjon a karaván, nem az, hogy körbeugassák különféle (nagy)kutyák! Paradoxon lenne, hogy szakembernek tartom magam? Hogy hiszek abban, lehetnek a népművelésnek szakemberei? Ha annyira parttalanná tupírozom a feladatomat, hogy holmi „létezésszakmának” tekintem a magam munkáját, bi­ zonyára. Suszterként is gyárthatnék ideológiákat a „cipőben létezés” -ről, hi­ szen az emberek nagy része idejének nagy részében cipőben létezik. Kesereg­ hetnék azon is, hányan vannak, akik csak ünnepre húznak cipőt (és milyen cipőt! Úristen!) - mégis okosabb lenne, ha megmaradnék a kaptafánál. Cipészi minőségemben mindenképp. Mert persze, nem csak népművelő vagyok, hanem állampolgár is. E minő­ ségemben természetesen kompetens minden kérdésben, ami széles e hazában feltaláltatik. És, mert népművelő vagyok, nyilván szaktudásom, szakismere­ teim szemüvegén át nézem a dolgokat. Olyan szempontokat próbálok érvé­ nyesíteni, amelyeket én könnyebben és jobban felfedezhetek, mint azok, akik máshoz értenek. De hát így lenne az igazán jó! Ha mind ezt tennénk, ahányan csak vagyunk. Annyi sok, különféle bölcsesség milyen körültekintő dön­ tésekhez vezethetne. Csak azt kellene mindenkor tudomásul venni, hogy más dolog az az egy cipő, ami éppen rám van bízva és más a lábbelihasználat, úgy általában. Paradox módon az utóbbit épp azzal tudom a legeredménye­ sebben befolyásolni, ha az előbbit a lehető legjobban csinálom meg. És ehhez nem is kell olyan nagyon sok feltétel. Egy jó cipőt még a cipőipar általános válságának közepette is meg lehet csinálni. És akkor az az egy legalább jó. A többivel csak eztán érdemes törődni. Nem az a paradoxon, ha szakmának tekintem a népművelést. Ehhez is, mint akármi máshoz, lehet is, kell is érteni. Hogy még nem foglalható tankönyvek­ be a mi szakmai tudományunk, vagy, hogy előkelőbben fogalmazzunk, nincse­ nek „eszközeink, sajátos, ránk jellemző szabályok szerint szerveződő érveink, technológiánk egy-egy probléma megoldásához, feloldásához, amelyek meg­ taníthatok” - hát az egyrészt nem is igaz egészen, másrészt azok bűne, mu­ lasztása, akik alkalmasak lennének e tankönyvek megírására, csak nem jutnak hozzá felhőkergető buzgalmuktól. Azt hiszem, a dolog éppen fordítva áll, mint Brunda Gusztáv gondolja. Szakmának már bátran nevezhető a népművelés. Foglalkozásnak nem. És addig nem, amíg szaktudás nélkül is bárki gyakorolhatja. Az meg, hogy hiva­ tás-e? Ördög tudja! Ez kinek-kinek magánügye, mi gondunk r á ... Van azonban itt valóságos paradoxon is, ami az eszközök léte-nemléte körül szerveződik. Mert, ha szakemberek vagyunk, nem függhetünk annyira az esz­ közöktől, hogy nélkülük moccanni se tudjunk, viszont ha szakemberek vagyunk, tudnunk kell, hogy az eredményekhez bizony „pénz, paripa, fegyver” szükségeltetik. Amiből valóban kevés jut mostanában. „Kamaszkorú” szak­ mánknak ezt a dilemmát kell napról napra feloldania. Azzal igazolja-e létét, hogy még a leglehetetlenebb helyzetekben is képes valós eredményeket produ­ kálni, vagy azzal, hogy nagy meggyőző erővel bizonyítja, mi minden hiány­ �zik ahhoz, hogy eredményeket érjünk el? Ennek eldöntéséhez valóban nem vagyunk elég felnőttek. Még a szélsőségesek is bizonytalanok. Hargitai Lajos, kiváló kollégánk a minap a Valóságban (1985/8. sz. a szerk.) tárta a világ elé mardosó lelkifurdalását, mert nem maradt népművelő egy olyan faluban, ahol még a minimális feltételei sem voltak meg a munkának. Nem kevésbé kiváló kollégáink viszont olyan feltételekhez kötötték volna a művelődési otthonok puszta létét is, amelyek alapján - mint Urbán Gyula igaz­ gató, a decemberi országos tanácskozáson elmondta - a szakszervezetek fő­ városi művelődési háza még klubkönyvtár besorolást sem kaphatna. Nem az a mi legfőbb gondunk, mikor és mennyire szeghetők meg a szabá­ lyok, hanem az, hogy még azt sem tudjuk eldönteni, mi kell ahhoz, hogy elin­ dulhasson a karaván. Van, aki puszta lelkesedésén tevegelve is nekivágna a sivatagnak, és van, aki annyi feltételt szabna, hogy ha az mind meglenne, már nem is kellene a karaván, a saját lábukon is elmennének a dolgok. „Vajon, javít-e helyzetünkön az önvádaskodás el nem végzett dolgaink mi­ att? Aligha. Ezen a munkaterületen nem lehet megtenni semmi olyat, amire nincsenek együtt a többirányú feltételek. Pesszimizmusra ugyan lenne okunk, hiszen a közművelődés anyagi feltételei folyamatosan romlanak, ugyanakkor érzékelni lehet a társadalmi feltételek bizonyos javulását.” Lám! Bárhol van a helyünk a karavánban, mi csak állunk, tépelődünk, keser­ günk, vagy vitatkozunk. Csoda-e, hogy végül otthagynak? A karavánnak ha­ ladnia kell! Lesz, amit nélkülünk nem vihet magával, és az nagyon fog hiá­ nyozni később, mégsem várhatja meg, míg mi háromkilincsű ajtóinkkal vaca­ kolunk. Már így is erős késésben van. Népművelő vagyok. Dolgom van a világban, nemigen érek rá leltározni, mit nem tudok még. Azt kell hasznosítanom, amit már tudok, és úgy, ahogy lehet. Szorongásaimmal, kételyeimmel - melyek természetes velejárói minden jelentős munkafeladatnak - magamnak kell megbirkóznom, mert „itt a rész­ leges ellehetetlenülés is végzetes”. K i bízna rám bármit, ha látja, hogy ma­ gamban sem bízom? Tudom, hogy még jó ideig nem találhatok ideális munkafeltételeket, de mert tudom, számolok is vele. Elviselem. Talán addig is eljutottam már, hogy nem akarok mindenáron báli cipőt varrni ott, ahol a bocskor a célszerű vise­ let. Konfliktusaimat, ütközéseimet minden rendű és rangú felsőbbségekkel mun­ kám természetes velejárójának tekintem. Minden szakmának vannak kényel­ metlenségei. A miénknek ez. („...az igényesebb népművelőknek igazi gondot nem az átélt konfliktusok okozzák...” ) Valódi fájdalmat csak az okoz, ha látszatok előállítására kell fordítanom jobb sorsra érdemes energiáimat. Attól rendszerint megvadulok és ilyenkor kereshetem megint a helyemet, de messze nem vagyok biztos abban, hogy ez egyértelműen negatív jelenség. A hiba elkerülése lehet akkora teljesítmény, mint az eredmény elérése. Mivel ember is vagyok, nekem is hiányoznak olykor az elismerés látható jelei - családomnak is nehéz megmagyaráznom, mire megy el annyi tenger energiám, mire vittem - , de legalább annyira muszáj népművelőnek lennem, hogy ezzel ne törődjem túlzottan sokat. Egyszer s mindenkorra el kell dönte­ ni, elismerést, rangot, beosztást akar-e az ember, vagy eredményeket. Szép len­ ne, ha egybeesne a kettő, ha az előbbinek az utóbbi lenne a feltétele, még 27 �inkább, ha az utóbbinak az előbbi a törvényszerű következménye, de mert nincs így, legjobb ezt is tudomásul venni. Egy sarkkutató ne ábrándozzon a trópusokról. Állóképesség nem ehhez kell igazán, hanem a kudarcok elviseléséhez. A népművelés tipikusan kudarcszakma, soha, semmi sem biztos benne. Embe­ rekkel dolgozunk és hál’ istennek nincsenek kényszerítő eszközeink, soha se számolhatunk minden tényezővel. Ami ötször sikerült, hatodszorrra tökélete­ sen megbukhat. És akkor el kell kezdeni teljesen elölről, épp annyi bizonyta­ lansággal, és nagyon kell hinni abban, hogy ezúttal sikerül, különben ma­ gunk építjük be a kudarcokat a folyamatokba. Aki nem tud 24 óra alatt re­ generálódni, az alkalmatlan erre a pályára. Talán egy jó adag naivitás is el­ engedhetetlen. Ezért nem hiszek abban, hogy értelmiségiek lennénk, legalábbis a szó „entellektüel” értelmében nem. Mi nem tudjuk előre fejben megoldani a dol­ gokat. Felkészültségünk jó része mindig akcióban nyilvánul meg. Mint a portyázóknál, akiknek egyszerre kell stratégáknak és csatároknak lenniük, azaz a haditudományok mellett a kardforgatást is meg kell tanulniuk. Csak ezt se­ hogy se akarjuk megérteni. Képzésünk is ezért rossz. Ahol elmélettel igyekeznek felvértezni bennünket, ott nem szerezhetjük meg a napi munkához szükséges képességek, készségek minimumát sem, ahol pedig erre helyezik a hangsúlyt, ott az elméleti háttér válik használhatatlanul faghíjassá. Valamelyikbe mindenképpen belebukik az, aki kínnal, keservvel meg nem szerzi valahonnan a hiányzó ismereteket. Ezért akkora a fluktuáció, annyi a pályaelhagyó, ezért, „hogy a színészmesterség után... a mi foglalkozásunk produkálja a legtöbb neurotikus esetet, lelki sé­ rültet, pesszimistát, bőzöngőt, otthontalant” - már, ha ez valóban így van. Mert, aki kibírta az ilyesfajta pályakezdést, az sokkal erősebb, szívósabb, rá­ termettebb lesz, és tucatjával sorolhatnánk az ilyen népművelőket is. Kegyet­ len a dolog, de egész jól működik a természetes kiválasztódás. És a szakma rangját mégiscsak ők teremtik napról napra, nem a nyavalygók, siránkozók, panaszkodók. Mert a mi pályánkon ez a veszélyes narkotikum. A panaszkodás. Aki egy­ szer elkezdte, nem tudja többé abbahagyni, és már csak ebben lel vigaszt. Sa­ játos szakmai folklórként keringenek a történetek démoni gonoszságú ta­ nácselnökökről, szb-titkárokról, pártfunkcionáriusokról, akik mind-mind abban lelik örömüket, hogy bennünket megaláznak, ostobaságok elvégzésére kénysze­ rítenek, lehetetlen helyzetekbe hoznak. Egymást már félszavakból is értjük, bárki, bárhol folytatni tudja egy hasonló történettel... Talán ez az egyetlen terület, ahol mind egyetértünk, és észre sem vesszük, kívülről mindez milyen érthetetlen és szánalmas. „Szép feleségeink” is ezért unják meg nagyon ha­ mar „ezt a hülye népművelést”. Veszélyes dolog a mártíromság. Aki egyszer belekóstolt, nem tud meglenni nélküle. A zt hiszem, a pedagógusok is akkor veszítették el korábbi jelentős presztízsüket, amikor sajnáltatni kezdték ma­ gukat. Panaszaink legsűrűbben visszatérő eleme, „hogy a legkülönbözőbb képzett ségíi igazgatásban és irányításban dolgozó emberek azt hiszik, ők igazából ér­ tenek ehhez a »területhez«. Ebből következően - valamint hivataluknál fog­ va - kötelességüknek érzik az alájuk rendeltek helyett gyakorlati, sokszor tisz­ tán szakmai kérdésekben is dönteni.” 28 �Mennyire jellemző ránk, hogy szinte egyazon sóhajtással kesergünk azon, milyen hiányos, parttalan, megszerezhetetlen a szaktudásunk, meg azon, hogy hozzá nem értők belepofáznak „tisztán szakmai” kérdéseinkbe. Persze, hogy beleszólnak! „ A legkülönbözőbb képzettségű igazgatásban és irányításban dol­ gozó emberek” maguk is súlyos identitászavarokkal küzdenek. Olyan sokan dirigálják, ugráltatják őket, hogy legalább ezen az egy, „veszélytelen” terüle­ ten szeretnék kiélni hatalmukat. Ezért szólnak bele, nem azért, mert érteni vélik. Meg valamilyen parkinsoni öntörvényűségből eredően. Akinek utasítási jog adatott, annak valahol, valamiben kell is utasításokat adnia, hogy iga­ zolja létét. Alapos szakértelem híján viszont ezt célszerű olyan területekre korlátozni, ahol a tévedések következményei vagy ki sem derülnek, vagy másra háríthatok. A mi területünk pedig ilyen. Ezzel éppúgy számolnunk kell, mint egyéb korlátainkkal. Hogy én is elmondjak egy tanmesét: A z egyszeri juhásznak valami olyat rendelt a gazdája, ami nem volt éppen okos dolog, de kötötte erősen, hogy meglegyen. - Nem lehet azt gazduram! Azt a bürge nem szereti. - De a teremtésit! Kendet én szegődtettem, mi gondja rá, mit szeret a bürge?! - Mert a pásztora meg én vagyok! - És, ha elcsapom kendet? - Azt lehet. De amíg el nem csap, mégiscsak így lesz. Mert a juhásznak nemcsak tisztessége, de esze is volt elég. Tudta, ha elpusztul a nyáj, akkor is őt csapják el, csak akkor már okkal. És ki fogad fel olyan pásztort, aki egy­ szer már tönkre vitte a nyáját? Igaz, nem volt értelmiségi. Vagyok annyira népművelő, hogy fájjon Brunda Gusztáv szép és igaz cik­ ke. Alanyi költőket megszégyenítő hitelességgel mutatja be egy szakma le­ pusztult (vagy ki sem fejlődött) önbecsülését, identitászavarait, narkomán ön­ pusztítását. Ezért is kell vitatkoznom vele. A lírai hitel nem igazol semmit. Ez van (jobbára ez van), tény. D e nemcsak ez lehet és nem ennek kell len­ nie. Az életképtelenséget csak a kipusztulás hitelesítheti. Addig azért meg lehet próbálni egyet s mást. Tán kereshetünk feladatokat a most szerveződő, differenciálódó csoportok, közösségek körében is, idővel talán fel is mond­ hatjuk „a társadalom reprezentatív eseményeinek szakszerű kiszolgálását, a szimbólumok politikai szándékok szerinti alkalmazását, különféle események jó hatásfokú megrendezését”, de egyelőre és legelsősorban magunkban kell rendet teremtenünk. „...tudhatod, hogy csak emberi tartásod megőrzésével érhetsz el valamit a számodra kijelölt terepen, mert ez munkaeszköz, de...” Ez a de a legkegyetlenebb látlelet, amit magunkról kiállíthatunk. „Bizonytalan célok, kétes szakmaiság, eszköztelenség, alacsony jövedelmek, személyiségzavarok, gyakori ripacskodás” - nem vagyunk ünnepelt sztárszak­ ma, szentigaz. A sereg végén kullogunk, mint az orvosok elődei, a „dögészek” , akiket senki se tartott semmire - míg rájuk nem szorult. Onnantól kezdve már csak azon múlott a tekintély, mennyi volt a gyógyításban a tu­ domány és mennyi a hókusz-pókusz. Lehetséges, hogy az akkori orvosok meg azon keseregtek „lehet-e egyáltalán a létezést (az egészségben létezést) szak­ másítani”. Lehetett. 29 �ABLAK „Az én észt költőim...” ...és hosszan következhetne a felsorolás, neveké; kezdődik azonban ez az egész ott Bereczki Gábor professzornál, aki a fordítás e munkálataiba be­ vont, a munkaalkalmat az Európa Kiadó műhelye adta, és ennek most már másfél évtizede lesz lassan, és mindvégig érezhettem támogatásukat. Köszönet érte! Ha egyéb nem történt is, elindultak gondolatok és rokon-érzelmek, való­ diak, itt bennem, e költők és népük iránt; nem véletlenül használtam egy szót, gondoljuk meg: észtek...! És elindulhattak kapcsolatok, bensők, remé­ lem, az olvasókban is emitt-ott. Észt költők a címe annak az 1975-ben meg­ jelent antológiának, melyben szerény társ-szerepem lehetett, s onnét a nevek: Johannes Semper, August A lle, Valmar Adams, Uku Masing, Arno Vihalemm, Kalju Lepik, Ivar Grünthal, Debora Vaarandi, Juhan Smuul, Ellen N iit, Ain Kaalep; közben egy alkalommal a Szovjet Irodalom számára Arvi Siig; és alighanem pontatlan a sorolás, hanem hát az élmény-részletesség sem ada­ tik meg ebben az „előzetesben” , a költők így afféle kavicsként szerepelnek járó kisgyerek itt, soraimban, mint Pilinszky János versében a tengerpartot egyetlen-köve, olyan mindegyikük így, mindöröktől fogva valakié lehet bár­ melyiküknek egy verse, egy sora, egyetlenné válhat akármi tőlük akárkinek, s az egész tengert zúgja vissza csendjük, és fordítva. Ott, a tengerparti-kavicsversben (s nem véletlenül szeretném egyik legkedvesebb versem pattintásnyi villanását adni emlék-fényül, tisztelet-jelül e rokonainknak!) elválásról van szó; mármost a költészet nagy vigasza, hogy maradandó lehet, ha magunk is úgy akarjuk. Élhet a kapcsolat; s hogy eseménytörténetig jussak legalább, elmondom gyorsan: egyre-másra vágyódtam a feladatokon túli észt-fordításra is. Bereczki professzor és felesége, a tárgykörnek nemcsak szakértői, de nagyszívű istápolói az ügynek, értő fordító-művészek és önzetlen nyersfordítók, az együttdolgozás oly alap-fogalmával ismertettek meg, ami számomra ma is példaszerű és mindenkor áhított. Magam kértem tehát matériát tőlük, s kap­ tam is, és az ő tanácsuk, irányításuk, szeretetük vezetett oda - vezetett en­ gem; de, ami a legfontosabb, juttatta a dolgot, s nem általában, hanem konk­ rétan, gonddal - , hogy újabb nevek sorakozhassanak az eddigiek mellé „az én...” listámon, azaz, majdani világirodalmi versfordításkötetemben, illetve itt e hasábokon. Akiket még megismertem, ha töredékesen is, ha legfőbb vo­ nalak nyomán csak, villanással, vagy alap-ráérezhetéssel, íme, álljon itt a ka­ vics-utalás őket illetően is. Arvo V alton, Aira Kaal, Juhan Viiding, Madli Morell, Vivi Luik, Mats Traat, Jaan Kaplinski, Jaan Kross, Kersti Merilaas... és most jövök rá, hogy egyéb dolgok is voltak közben, például a Lombos agak szívverése, a Móra Kiadónál 1983-ban a világirodalom emennyi-annyi 30 �„madarakról és fákról” szóló versével megjelent fordításantológiám is „egyaz-egybe” Bereczkiéktől kért észteket is tartalmaz, csak akkor még nem mer­ tem nekiveselkedni, azaz, még ennyire se, de úgy érzem, a java hátravan így, s össze kell állnia egyszer egy „teljesebb” és „saját” kis észt kötetnek... tehát vannak tervek, legyen erőnk és lehetőségünk a tiszta ügyhöz; a kedvünk meg­ van, és egyelőre - ami a legfontosabb -, itt vannak ők maguk; az én észt­ jeim néhány „képviselője”, pár verssel. Köszönet e megvalósulásért mindenki­ nek, akit köszönet érte illet. TA N D O R I D EZSŐ JA A N KROSS Barátom ablaka előtt... Barátom ablaka előtt május zúdít esőt a kesernyés illatú tujafára. Barátom asztalán szótárak, kitárva, bennük görög, szláv, gót, latin betűk. Barátom, láthatóan, e puszta betűkbe mélyed, asztalára hajolva. De a görög, szláv, gót, latin betűk honában - ki látja? - május esője zuhog a tujafára. Zuhog, suhog az eső, pontosan, mint az én barátom ablaka előtt. 31 �A végtelenség pillanata Furcsák a virágok: nappalra nyitnak, alkonyatra bezárnak. Minden egyébbel épp fordítva van ez. Minden egyéb: nappal van zárva; szín, forma, érték, haszonelv, a lakat, a láda; s jön akkor az alkony a zajtalan kulccsal, szín, forma, érték, haszonelv mögül kitárul a Fatörzs, a Fűszál, az Ódon Kőfal, a Rom Vár, mellettük az Ú j Fal, a Meszesvödör, ottfelejtve az Épület állványzatán, s a végtelenség e pillanatában, ha jön a sötét, a szív meglátja néha Minden Dolgok Lényegét. V IIV I L U IK visszajárok Idők csak eljárnak, szánalmak fakadnak; madarak elszállnak: tollak, ha maradnak. Még magas égboltról őszi derű les ránk: mint r é g .. . mintha otthon - rég - ablakot mosnánk. Fürkészem a messze kék eget mind többet. Anyám jár eszembe, s tűnt fén yek.. . a földek. 32 �E L L E N N IIT M egállni, hallgatni ... Fáradni, megállni, kőre, tuskóra lépni, sietős vándorokat útfélről nézni. Homokon, kavicson pillantást átpréselni, mélyek mozgásával megértőn egynek lenni. Megállni, hallgatni, szemet égre szegezni; fönn nyírfakorona, kövön lenn moha: ennyi. S akkor a vándor-néppel megint nekieredni. Igét, látomást, képet hinni újra, követni. Forrást észrevenni, tudni: rejt még tehát vizet a föld, mely tör feléd, kristály-szent tisztaság. Forrást - hívője - hagyni, áradni csak tovább, vinni - hinni! - öröklét esztelen pillanatát. DEBORA VAARANDI Tavaszi cselfogások Tavaszi fogások, ti aljas cselfogások! Csontfájások, hasogatások, derekunk táján szorgoskodó fakopáncsok. Falábon fabábok: gondolataink nekivágnak - hopsz, hopsza! - a határnak. Angyalgyökér, boglárka: rágom a tavaszt trallázva. 33 �JAAN KAPLIN SKI R övid ahhoz az élet... Rövid ahhoz az élet hogy élni megtanuljunk létezni megtanuljunk hogy szemtől szembe nézzünk bármivel ami van sajduló szívvel saját magunkkal kedvesem veled Messze menni folyton-folyvást Messze menni folyton-folyvást visszajönni folyton-folyvást otthoni udvar füvére puha-nedves ha jársz rajta mezítláb vissza a vén boronafalhoz az tartott meg szálegyenesnek idegen város messzi magányán hogy elmentél s visszajöttél MATS T R A A T Madárvásár Hallgasd a madárdalt, tavasz szenvedélyét! A jege-tűnt tavon fénylenek a pászmák, A jege-tűnt tavon fénylenek a pászmák, halld e szerelmi dalt, hatalmasan árad, szürke nappalunkba ontják sárga csőrök, mint örök reményt, mint izzó, rőt parázslást. Megenyhül a világ, éjjel az anyaföld éberen faggatja ölében a szülés fájdalmait; gúnyos mosoly öreg arcán. 34 �JUHAN VIID IN G annyi Imádság annyi a látnivaló Hogy szerettem volna hosszan írni mondatom. . .! Ó, nagy ég, kérlek, adj lélegzetnyi szünetet, szünet szakadékának mélyet, csendességnek hosszadalmat, hallgatás termének űrt léleknek hálaimát. dicsérni se győzöd a fényt az árnyat a fény meg az árny játékait az örök eszmebolyongást a föld fölé hajló fákat MA DLI M O RELL szeretem a nyarat mindenek Négy haiku felett és alatt síma homokbuckáit a vakító-világos falakat a nyári nap keze alatt minden kert egy örökkévalóság fűszál a gyermek kezében Öreg zongora - félszárnyú, sötét madár szárnyal, mint soha! XXX Tölcsérgomba-nép. Virágcsokor a vén fa sírhalmára lép. XXX ajtók-ablakok tárva semmi görcsük-reteszük a szem mindent elér még a viharban is ott a lélek útjának nem szab határt semmi forma Daru-ék röppen. Szarufa az év fölött őszi esőben. XXX Tört jég-szájon át meséket dadog a víz, s fékező magát. 35 �A IR A KAAL A világ peremén Csillog a tenger, marja szemünket. Parti kövek perzselik a talpunk. Boglárkák, omladék-peremről, a csitult víz fölé hajolnak. Világ peremén - kék végtelenség! Miért, hogy oly’ komor most ez a nimbusz, mit átitat szépséggel telt világ-gond? Remegés, rángás járja át a le lk e t.. . A tenger túlfelén, igen, ott mi lehet? Minden tenger előtt megszakad a világ. A tengeren túl: más apók, anyók, más boroshordók vannak, más örömek, más dallam szól, más nyelv járja, m ennyiféle.. . ! A d j’ istent mondunk? N ekik búcsúszó az, bal oldal nekik a jobb oldalunk. Csend. . . csend. . . A boglárka virága fénylő port szór az égercserjés-belvilágba. Nem segít most már semmi hatalom a Tavasz nevű Idő véget ért. Mondjátok, amit mindig mondotok: hogy a „világvégénél” komiszabb ez. Átkom, könyörgésem szóljon: „Gyerünk, kezdjétek új ra. . ” —?! Legyen más idők kezdete a végből, sötétből újra világosság. . . fogjon megint a varsám arany h ala t.. . D e nem hallgat reám már az arany hal. Les rá mohó sirály. Csillog a tenger, marja szemünket. Parti kövek perzselik a talpunk. Boglálkák, omladék-peremről, a csitult víz fölé hajolnak. 36 �CS. VARGA ISTVÁN „Ég veled, barátom ...”* Jeszenyin halála és a jeszenyinizmus Sokan úgy látták, hogy élete végén Jeszenyin elpazarolta zsenijét, isten du­ dája elherdálta talentumát. A valóság ennél bonyolultabb és szomorúbb is. 1924-25-ben a költő sokat hányódott, törődött. Nem volt állandó, bejelentett lakása, hol itt, hol ott húzta meg magát. Lesoványodott, legendásan dús haja megritkult, szeme kékje megszürkült; gyermeki jókedve, mosolya, szemének, szájának kifejező ereje eltűnt. A kemény kobakú, szilaj legény élete végén űzött farkaskölyökre hasonlított. Rengeteget dolgozott, élete gyertyáját két végén égette. Gyűjteményes köte­ tének kiadói jogát eladja a Goszizdatnak (Állami Kiadó), tízezer sort, soron­ ként egy rubelért, egy összegben kétezer rubelt kér, a többi kifizetését részlet­ re tervezik 1925 augusztusától 1926 áprilisáig. Nagy terveket sző, az utolsó idő­ szak verseit Berkenyemáglya című kötetébe gyűjti össze. 1925 márciusában megismerkedik Szofja Andrejevna T olsztajával, Lev Tolsztoj unokájával és szeptember 18-án házasságot köt vele. Kapcsolatukról azt írja Nyikolaj Verzsbickijnek: „A családi élet se akar összerázódni. ( . . . ) Új rokonságommal aligha fogunk összemelegedni, itt minden annyira tele van a »nagy öreggel«, olyan sok van belőle mindenütt, az asztalokon és a fiókokban, a falakon és talán még a mennyezeten is, hogy élő ember számára nem marad hely. Ez pedig fojtogat engem...” (Moszkva, 1925. június-július.) Jeszenyin hiába érezte magához közel Tolsztojnak a földhöz való viszo­ nyát, a saját szavaival szólva, „a természettel közösségben élni” elvet. (Élete utolsó két esztendejében falura akart költözni, a falusiak életét akarta élni.) Hiába vonzotta Tolsztoj látásmódja és ragadta meg „a földművelő munka fensőbbsége más munkákhoz képest” felfogás, a Tolsztoj-unokával kötött há­ zasság, az új környezet felerősítette benne korábbi érzését, hogy számára Tolsztoj mégiscsak úr, hogy gyökeres különbség van köztük, amely kihat új családi életére is. Balsejtelmei hamarosan igazolódtak: újabb házassága is tévedésnek bizo­ nyult. Bár fegyelmezni próbálták magukat, mégis egyre gyakoribb lett a ve­ szekedés, civódás Jeszenyin és Szofja Andrejevna között. A költő mind gyak­ rabban járt haza részegen. Ha valaki ingerelte, rögtön belekötött, megtorolta a legkisebb bántást is. Nyikityin jól látta: „Szerjozsa az utolsó időkben hu­ nyorgó szemmel é lt.. , hunyorogva korhelykedett, és hunyorogva csinálta bot­ rányait.” Alekszander Voronszkij 1925 kora tavaszán már Bakuban is „szám­ kivetett és hívatlan vendégnek” látta a költőt, „egész lényét számkivetettnek” érezte, és beléhasított a felismerés: „már nem fog sokáig élni; kialszik ben­ ne a láng.” * Részlet a Jeszenyin jelenni. világa című kismonográfiából, amely az Európa Könyvkiadó gondozásában fog meg­ �Jeszenyin az utolsó években már beteg volt, de nem akarta magát gyógy­ kezeltetni, félt a kórháztól. Amikor pedig hosszas rábeszélésre beleegyezett, hogy beutalják a klinikára, megtiltotta, hogy felesége, Szofja Andrejevna fel­ keresse. Alekszandra Jeszenyina így emlékezik vissza erre az időszakra: „November 2 6 -án Szergej a Pirogov utcai idegklinikán feküdt. Szép, világos szobát kapott a második emeleten, az ablak előtt behavazott, nagy fák álltak. Megenged­ ték, hogy a saját pizsamájában járjon, otthonról kapjon ebédet. Néha Kátya vitte be neki az ételt, de ez rendszerint az én feladatom volt. Az egyik vasárnap meglátogatta Anatolij Marienhof a feleségével, Nyikrityinával, a Kamaraszínház művésznőjével. Először láttam őket Szergej ét Marienhof összeveszése óta, igaz, hogy nemrég kibékültek. Szergej nem vár­ ta őket, zavarba esett, egy kicsit ideges volt. Nem tudták egymást megérte­ ni, és Szergej hirtelen panaszkodni kezdett a kórházi rendre, azt mondta, hogy dolgozni akar, de ebben a környezetben nehéz. Valóban a klinikán nehéz volt dolgozni. Egész éjszaka nem oltották le a villanyt, a kórterem ajtaja sar­ kig nyitva állt. Különösen nehezen viselte el Szergej a látogatási napokat, mert az ő szobá­ ja a bejárat mellett volt, a látogatók ott haladtak el és be-benéztek hozzáKéthónapi kórházi kezelésről volt szó, de két hét múlva Szergej úgy dön­ tött, hogy nem marad egy hónapnál tovább. Nem szándékozott visszatérni Tolsztojához, az a gondolat is megfordult a fejében, hogy végleg elhagyja Moszkvát, Leningrádban telepedik le. December 7-én táviratot küldött Erlich leningrádi költőnek: »Azonnal ke­ ress két-három szobát. 20-án Leningrádba megyek lakni. Táviratozz. Jesze­ nyin.« A z ő terve szerint ebbe a két-három szobába vele kellett volna mennem nekem is Kátyával. December 19-én Kátya és Naszedkin törvényes házasságot kötöttek az anyakönyvi hivatalban, és ezt azonnal megmondták Szergejnek. Szergej örült a hírnek. Ragaszkodott Vaszilij Fjodorovicshoz, és ő maga mindig azt taná­ csolta a húgának, hogy menjen feleségül hozzá. Azonnal elfogadtuk azt a döntést, hogy Naszedkin is Leningrádba jön, és velünk fog lakni. S ugyanott, Leningrádban megtartjuk a lakodalmukat. December 21-én Szergej valamilyen ürüggyel kiment a klinikáról. Máskor is előfordult már, hogy kiengedték, de még aznap mindig vissza is tért. Most nem jött meg. Otthon sem volt. A z egész házat izgalomba hozta, min­ den percben vártuk. Két napig a szerkesztőségi és a kiadói dolgait intézte, és elbúcsúzott a barátaitól. Az estéket a Herzen-ház klubjában töltötte. December 23-án este hárman voltunk Szonyánál: Szonya, Naszedkin és én. Este hét órakor megjött Szergej is Iljával. Haragos volt. Senkinek sem kö­ szönt, le sem vetette a kabátját, gyorsan átment a másik szobába, ahol a dol­ gai voltak, és sietve bedobálta őket egy bőröndbe. Majd Ilja, a kocsis segít­ ségével kivitte a holmiját a lakásból. »Viszontlátásra« - morogta a foga közt Szergej, s ő is kilépett a házból, becsapva maga után az ajtót. Szonyával kimentünk az erkélyre. Csendes, langyos este volt. Nagy pelyhekben, lustán keringve hullott a hó. A főbejáratnál Ilja és a két bérkocsis szánon rendezgették a bőröndöket. Lentről jól hallatszott az elutazók hangja. �Latiam, amint Szergej felül a második szánra. A torkom hirtelen összeszo­ rult. Nem tudom megmagyarázni akkori állapotomat, nem tudom, miért, de egyszerre csak felkiáltottam: - Isten veled, Szergej! Némán hulltak a hópelyhek, belepték Szergej sapkáját és nyitva felejtett kabátjának prémgallérját. Ilyennek láttam Szergejt utoljára. Hirtelen felemelte a fejét, kedves, ragyogó mosolyával rám mosolygott, in­ tegetett, és a szán eltűnt a ház sarka mögött.” Jeszenyin elbúcsúzott barátaitól, még a haragosaitól is azt kérte, ne emlé­ kezzenek rá rossz szívvel. Puskin moszkvai szobrához is elment, hogy elbú­ csúzzon költői eszményképétől. Meglátogatta első feleségét, Zinaida Reichet, elbúcsúzott gyerekeitől, Tatjánától és Konsztantyintól. Mindenkinek azt mondta, hogy Leningrádba utazik, és új életet kezd. Szinte teljesen pénz nélkül indult útjára, a tíz évvel ezelőtti költővé avatás színhelyére. Naszedkint kérte meg, hogy egy 2 5 0 rubeles csekket váltson be és küldje utána a pénzt. Sokan elhitték a költőnek, hogy remekül van, sza­ kított Szonyával, véglegesen átköltözik Leningrádba, ahová azért megy, hogy új életet kezdjen és dolgozzon. Elment Ivan Jevdokimovhoz, az Állami Kiadónál készülő Összegyűjtött míveinek a szerkesztőjéhez is. Átadott neki egy írásbeli nyilatkozatot, amely szerint minden korábban adott meghatalmazást érvénytelenít. December 25-én érkezett Leningrádba, az Angleterre hotelban az ötös szobában szállt meg, ott, ahol korábban Duncannal is lakott. Négy napot töl­ töt barátai körében. December 27-én reggel szállodai szobájában Usztyinovának, egy régi íróbarátja feleségének a jelenlétében átadott egy darab papírra írt verset Wolf Erlichnek azzal a kikötéssel, hogy Erlich csak később ol­ vadhatja el. Aztán a belépő szobaasszonynak zsörtölődve mesélte, hogy az es­ te tintát sem talált, ezért megvágta a karját és vérével írt verset. A 27-ét Er­ lich, Usztyinov és Usztyinova körében töltötte. Délután Usztyinovnak A feke­ te emberből olvasott fel részleteket. Másnap Erlich, Usztyinova és Usztyinov a szálloda alkalmazottjainak jelenlétében kinyittatták Jeszenyin szobáját. Az orvosszakértők megállapítása szerint a költő 2 8 -án hajnali 3 és 5 óra között követhette el az öngyilkosságot. 1918-ban, a Falusi szertartáskönyvben csupán pillanatnyi keserűség diktáta lemondásnak tűntek szavai: „Szívem nehéz ürömkeserű.. . / Felvérzi szá­ mat az é n e k .../ (.. . ) annyit tudok: meghalni inkább, / mint élni / lenyúzott / birrel!” De már a bakui búcsúintés nemcsak a Kaukázustól, hanem az élettől való búcsúvétel gesztusa is: „Ég veled, Baku! Törökföldi kék / Hidegül vérem, e rőm szertemállik . . . Ég veled, Baku! Ég veled víg ének! ! Barátomat utólszor ilelem". A távoli üzenet összecseng vérével írt búcsúversével: „Ég veled, ba­ rátom, isten áldjon, / elviszem szívemben képedet. / Kiszabatott: el kell tőled válnom, / egyszer még találkozom veled. / / Isten áldjon, engedj némán el­ köszönnöm. / Ne horgaszd a fejedet, hiszen / nem új dolog meghalni a föl­ dön, / és nem újabb, persze, élni sem." (Rab Zsuzsa fordítása) Csillagárva kései magyar költőtársa ezt írta: „kész a leltár. / Éltem - és ebbe más is belehalt már.” Mindkettőjüket megelőzte a halálban és a búcsú­ intésben a „szürkeségek magaslatára” emelkedő Blok: „M it éljek itt, szivem �sivár! / Ha volt is bármi cé l... / Ami rám vár, hiába vár". Majakovszkij íté­ lete így hangzik: „A szerelem bárkája szétzúzódott az élet partján.’’ Mintha bennük is a múlt kelet-közép-európai poétasorsa üzent volna, rövidre szabva földi jelenlétüket. Jeszenyin húgai, Kátya és Alekszandra december 25-én, a téli szünet első napján hazautaztak Konsztantyinovóba. Többnapos szélcsendes hóesés után, december 28-án hóförgeteg kerekedett. Zúgott a vihar, kavarta a ha­ vat. A szülőfalu nagyharangja izgatottan szólt, hangjával segítve az utasokat, hogy a hóviharban eljussanak a lakóhelyhez. Másnap reggel a Jeszenyin csa­ ládra rászakadt a leningrádi tragédia szomorúsága. Alekszandra Jeszenyina emlékezete így őrizte meg a fájdalmas események krónikáját: „Tizenegy óra körül a sürgönykihordó meghozta az első, figyelmeztető táviratot: ».. .Szergej beteg. Leningrádba utazom. Naszedkin.« Szergej beteg, mi történhetett vele az alatt az öt hónap alatt, amióta nem láttuk? Idegesek lettünk, de az némileg megnyugtatott bennünket, hogy mellelte van szívbéli barátja, Vaszilij Fjodorovics. Három óra körül ismét jött a sürgönykihordó, ez alkalommal hozott még két táviratot: egyet Moszkvából, Szergej barátjától, Anna Abramovna Bcrzinytől, aki azt írta: »Szerencsétlenség történt, gyertek hozzám«, a másikat Va­ szilij Fjodorovicstól, Leningrádból, Szergej halálhírével. Házunk megtelt sírással és nyugtalansággal. Azonnal indulnunk kellett, bár a vonat az állomásról csak késő este indult, de már kezdett szürkülni, és az utóbbi napokban az utakon hóhegyek keletkeztek, amelyeken át el kellett jutnunk az állomásra. Lovunk szügyig süppedt a hóba. Másnap reggel hárman, anyánk, Kátya és én megérkeztünk Anna Abiamovnához. Apánknak otthon kellett maradnia, kellett valaki otthon a ház­ ban. Miután megérkeztünk Moszkvába, s megtudtuk a részleteket, feladtunk neki egy táviratot: »Temetés holnap, 31-én.« Szergej halála váratlanságával sokakat lesújtott. És egyszerre világos lett, milyen nagy a nép szeretete a költészete iránt. A vonathoz, amely Szergej holttestét hozta Leningrádból, több ezer ember kiment a Kalancsevszkaja térre, hogy részt vegyen a gyászmenetben. A kopor­ sót Szergej holttestével a Nyikitszkij körúton levő Sajtóház (a mai Újságírók. Háza) dísztermében állították fel. A Sajtóház kerítésének vasrácsaira nagy vásznat feszítettek ki, amelyre nagy, fekete betűkkel ez volt ráírva: »Szergej Jeszenyin, a nagy nemzeti költő teste nyugszik itt.« Egész éjjel, virradatig vé­ geláthatatlan áradatban jöttek az emberek, hogy végső búcsút vegyenek Szergejtől. Szól a gyászdal, kattognak a tudósítók fényképezőgépei, a művészek rajzokat készítenek. Vált a díszőrség. A Népbiztosok Tanácsának határozata értelmében Szergej temetéséről az állam gondoskodik. A temetésen minden irodalmi szervezet részt vett, sorfalat álltak, amely előtt elvonult a gyászmenet. December 31-ének ködös reggelén a gyászinduló hangjaira Szergej koporsó­ ját legjobb barátai a vállukon vitték ki a Sajtóházból, és ráhelyezték a gyász­ kocsira. A sok ezres tömeg elindult a Sztrasztnaja térre (ma Puskin tér), a Puskin-szoborhoz- A temetés egyik résztvevője, Libegyinszkij, befejezve viszszaemlékezéscit Jeszenyinről, 1957-ben ezt írta: »Mielőtt kivittük volna Jesze­ nyint a vaganykovói temetőbe, koporsóját körbevittük a Puskin-szobor 40 �körül. Tudtuk, mit teszünk: ő a puskini dicsőség méltó utódia volt. A Puskin-szobortól a menet a Tverszkaja jobb oldalán a Herzen-házhoz vonult, ahol ebben az időben Moszkva minden irodalmi szervezetét összpontosították. Itt volt a második állomás. Az írók szövetségének elnöke, Kirillov mondott búcsúbeszédet. A harmadik állomás a Kamaraszínháznál volt. A színház vonószenekara a gyászindulót játszotta, Ceretelli színész pedig koszorút helyezett el a halottas­ kocsin. A Kamaraszínháztól a menet a vaganykovói temetőbe indult. A soknapos hóvihar után ezen a napon szélcsend volt és tavaszias meleg. Talpunk alatt cuppogott az olvadt hó. D él felé szétoszlott a köd, felragyogott a fényes nap, de ez a meleg nem tudta eloszlatni a bánatunkat.«” Jeszenyin halálát követően kampány indult a „társadalmi rosszként” jelent­ kező „jeszenyinizmus” ellen. A költő öngyilkossága a NEP-korszak éveiben utat tévesztett értelmiségi fiatalok körében öngyilkosság-sorozatot indított el. Jeszenyin sírjához a wertheri időket idéző módon zarándokoltak az öngyilkosjelöltek. Több szenzációhajhászó írás, cikk, brosúra jelent meg róla. A bul­ várirodalom és a zsurnalizmus szennyes áradata zúdult emlékére. Ilyen szo­ morú hatású volt A. Krucsonih Jeszenyin sötét titka című könyvecskéje és A. Marienhof Regény hazugság nélkül („Roman bez vranyja”). Ez utóbbiról Gorkij így ír D. A. Lutohinnak: „Nem vártam, hogy A. Marienhof »Regény hazugság nélkül« című műve tetszeni fog Önnek, nekem nincs jó véleményem róla. A szerző leplezetlenül nihilista; Jeszenyin alakját gonoszul ábrázolja, drámája így nem érthető. Pedig mélyen tanulságos, nem kevésbé, mint Jesze­ nyin költészete.” Gorkij kisregényt szeretett volna írni Jeszenyinről, de a Klim Szamgin éle­ te című nagyszabású befejezetlen „regénykrónikája” (1925-től 19 3 6 -ig dolgo­ zott rajta) elvette idejét és erejét. Az 1927-ben megjelent Szergej Jeszenyin című írása józan, szélsőségektől mentes, jogos bírálatot is tartalmazó, de a lényegét tekintve értékelő és elemző munka. A költő tragédiáját szociális drá­ mának látja: a faluból kikerülő, de a várossal teljesen azonosulni nem tudó, patriarchális nézeteket valló ember katasztrófájának. Gorkij, Bednij, Lunacsarszkij, Majakovszkij Jeszenyin valódi értékeit véd­ te, amikor a ,,kulák”-nak és „huligán” -nak bélyegzett költő és műve a deka­ dencia elleni harc pergőtüzébe került. A torzítást érzékelteti, hogy nemcsak a Kocsmás Moszkva verseit látták az ifjúságot megrontó „romlás virágainak” , hanem ezen a szemüvegen át nézték az egész életművét is. Támadó cikkek je­ lentek meg ilyen típusú címadással: „Leplezzétek le a huliganizmust!” ...Az­ zal vádolták a költőt, hogy ideológiája a Kocsmás Moszkvában alakult ki és eszmei szempontból a falu és az ún. nemzeti karakter legreakciósabb voná­ sait testesíti meg. Végletek ütköztek Jeszenyin értékelésében. Voltak, akik a teljes azonosulás­ nak adtak hangot, mások pedig csak a tagadás oldaláról közelítettek a problé­ mákhoz. Gyemjan Bednij is fellépett a negatív jelenségek ellen, rámutatva a költő életének tragikus okaira, de elismerve tehetségét, művészetének vívmá­ nyait. Határozottan fellépett Majakovszkij is a költő emlékét elhomályosító barátok és álbarátok „intimpistáskodása” ellen: „Szerjozsa, mint irodalmi tény, nem létezik. D e van a költő: Szergej Jeszenyin. Kérem, arról beszélje­ n e k !” 41 �Lunacsarszkij úgy ítélte meg, hogy Jeszenyin tragédiájáért felelősek mind­ azok, akik körülötte voltak, szerették, de időnként nem tudták őt elviselni, ezért nem is segítették. Jól látta, hogy Jeszenyin, aki sokszor gondolt a halál­ ra, aki nem az élet hosszúságát, hanem a minőségét tartotta fontosnak: „úgy akart élni, mint egy igaz ember, vagy inkább élni sem akart”. A viták sűrűjében érlelődött egy józan felfogás is, amely szerint a „jeszenyinizmus’ -t úgy kell tekinteni, ahogy a „tolsztojanizmus”-t és annak elferdí­ tett értelmezését.. . Lunacsarszkij ebben az értelemben írta: „ A jeszenyinizmus ellen a legjobban maga Jeszenyin harcolt.” A kétirányú túlzás, a jeszenyinizmus és az ellene indított kampány sem tudta eltakarni Jeszenyin művé­ nek valós értékeit. Ilja Schneider, újságíró és színházi szakember, Isadora Duncan fogadott lányának, Irmának az élettársa így foglalja össze hiteles kor­ tanúként a „jeszenyinizmus”-ról alkotott véleményét: „ A jeszenyinizmus fogal­ ma, mint a dekadencia szinonimája járta be az országot. D e ezzel egyidőben megkezdődött a harc az ifjúságért, Jeszenyinért, a »jeszenyinizmus« ellen. Ezt a harcot Lunacsarszkij, Gorkij, Gyemjan Bednij, Bezimenszkij és Majakovsz­ kij vezette. Ismertté vált Jeszenyin búcsúverse, melynek ezek a zárósorai: »nem új dolog, meghalni a földön, / és nem újabb, persze, élni sem.« „...Nyomban világossá lett - írja Majakovszkij - , hogy ez az erőteljes vers - épp ez a vers - mennyi ingadozó embert visz majd rá, hogy kötél, vagy revolver után nyúljon. E vers ellen csak verssel lehet és kell küzdeni. Így hát a Szovjetunió költőinek föladták a társadalmi megrendelést: verset írni Jeszenyinről. Soron kívül fontos és sürgős megrendelés, mivel a jeszenyini sorok gyorsan és pontosan hatni kezdtek.” Jeszenyin búcsúverse pesszimisztikus befejezésének parafrázisaként Maja­ kovszkij ezt írta: „Ebben az életben / meghalni / nem nehéz. / Élni az életet! sokkal nehezebb.” Jeszenyin halála után Alekszej Tolsztoj így fogalmazott: „Jeszenyin égett a forradalom idején, és fulladozott a hétköznapoktól, elhagyta a falut, de a város nem fogadta be. Életének utolsó éveiben elpazarolta zsenijét. E ltékozolta saját magát.” Egy évvel Jeszenyin halála után, 1926 decemberében Mejerhold színházá­ ban vitát tartottak erről a témáról: „Jeszenyin és a jeszenyinizmus. Viharos vita volt. Még az akkoriban legszélsőségesebb - őrhely-párti - Jermilov is Jeszenyin védelmére kelt a jeszenyinizmus ellen: Jeszenyin költészetét a de­ kadencia költészetének nyilvánítani egyszerűen ostobaság, mert az ő művésze­ te bonyolult és sokszínű... Lelkesen fogadták Oresint, Jeszenyin barátját. A z elnökség címére állandó­ an záporoztak a kérdések. A felszólalók elmondták, hogy a fiatalság várja Jeszenyin műveinek helyes értékelését. Pár nappal ezelőtt, Jeszenyin születésnapján, a költő két húgával, Jekatyerina Alekszandrovnával és Alekszandra Alekszandrovna Jeszenyinával és K. Zelinszkijjel kimentünk a vaganykovói temetőbe. Már távolról láttuk a nagy tömeget a sír körül. A z emberek emlékeznek erre a napra. A z egész sírt virá­ gok borították. A z emberek szótlanul álltak. A virágok beszéltek helyettük...” 42 �SZOMSZÉDSÁG KORM OS SÁN D O R A szlovák ötágú síp” A Szlovákián kívüli szlovák irodalom 1970— 1985 A nemzetiségi irodalom kialakulásának objektív és szubjektív feltéte­ lei. Annak, hogy az anyaországon kívül élő nemzeti kisebbség körében önálló irodalmi élet alakuljon ki, kom oly objektív és szubjektív feltéte­ lei vannak. A z objektív feltételek kialakulása két alapvető történelmi tényező által determinált: a) a nemzeti kisebbség keletkezésének történeti vonatkozása, létének jelene és történelmi perspektívája; b) valam int az adott állam (ahol a nemzeti kisebbség él) társadalmi, gazdasági és politikai fölépítésének jellege. Ez a két történelmi tényező alapvetően határozza meg az adott kisebbség nemzeti tudatának színvonalát, am ely a társadalmi, gazdasági és politikai változások függvényében ingadozik. E két objektív történelmi tényezőtől függ a kisebbség és többség kölcsönös viszonyának alakulása is. Ez határozza meg az összes feltételt, pontosabban azt a feltételrend­ szert, am ely segíti, vagy akadályozza a nemzetiségi lét megőrzését és fejlődését. Idetartozik: az adott etnikum földrajzi szétszórtsága, illetve kom pakt jellege, az adott állam nemzetiségi politikája, a nemzetiségi jo­ gok gyakorlati érvényesülésének mértéke, az adott nemzetiségi kultúra és anyanyelv ápolásának lehetőségei, a nemzetiségi iskolahálózat jelle­ ge, az anyanyelven folyó oktatás színvonala. A szubjektív tényezők közé — am elyek végső soron szintén az objek tív tényezők által determ ináltak — sorolható a nemzetiségi nyelv használatának köre és színvonala, a szülők (család) anyanyelvi kultúrá­ jának jellege és foka (irodalmi nyelv — nyelvjárás; alapfok — közép­ fok — felső fok), a nemzetiségi értelmiségi réteg számszerű alakulása, öntudata, vitalitása, azaz integrációs1 képessége, illetve az asszimiláció­ val2 szembeni immunitása. Egy adott nemzeti kisebbség irodalm ának egzisztenciája az irodalmi alkotók, irodalmi alkotások (kiadványok) és olvasók nélkül elképzelhetetlen. A z ehhez szükséges objektív és szubjektív feltételeknek meg kell érniök. A nemzetiségi értelmiség legöntudatosabb része puszta lé­ tével, létért folyó harca során — nem kis áldozatok árán — kiterm eli magából az irodalmi alkotókat és szakembereket, akik m egterem tik az önálló irodaimi élet és az értő olvasók táborának feltételeit. Nem vélet­ len, hogy a nemzetiségi értelmiségi rétegnek éppen az irodalmi alkotó­ gárdája harcol a legradikálisabban az anyanyelven való oktatás meg" felelő színvonalának biztosításáért, az óvodától kezdve egészen a felső­ fokú oktatási intézményekig. Ennek megfelelően a (leendő) szülők és pedagógusok nemzetiségi öntudatára is a lehető legintenzívebb módon 43 �igyekszik hatni — a nemzetiségi irodalom alkotói és olvasói utánpótlá­ sának biztosítása, az egészséges nemzetiségi tudattal és szocialista öntu­ dattal rendelkező értelmiségi réteg folyam atos újraterm elése érdekében. A m agyarországi szlovák irodalom kialakulása nyomán bátran levon" hatjuk a következtetést. Azok az egyének, akik nem a szüleiktől, hanem csak az óvodában és iskolában sajátították el „anyanyelvüket” , még lehetnek nemzetiségüknek hasznos tagjai, sőt, nemzetiségük irodalm á­ nak értő olvasói is, de irodalmi alkotók nem kerülhetnek ki közülük. Ha szerencsésen találkozik egyazon egyénben az irodalmi alkotáshoz való tehetség, a szülőktől elsajátított anyanyelv és az anyanyelven megszer­ zett iskolai végzettség, akkor válhat esetleg íróvá.3 M ivel ilyen véletlen ritkán adódik, ezért is form álódik olyan nehezen és ellentmondásosan egy nemzeti kisebbség irodalma. És nem biztos, hogy a kisszámú írói gárdából mindenki szerencsének tartja kivételes helyzetét. Ezt sokan áldás helyett inkább átoknak tekintik. Ugyanis a nemzetiségi írók v i­ szonylag szűk csoportja sokszor tehetetlennek érzi magát az asszimilációs tendenciával szemben. Mégis hisznek abban, amire vállalkoztak, hisznek a lehetetlenben. De talán nem is olyan lehetetlen, amiben hisz­ nek, ezek a nemzetiségük m ellett elkötelezett — sokszor értelm etlen­ nek tűnő, kétfrontos szélmalomharcot vívó — megszállottak. Hiszen a korszellem, legalábbis a mi féltekénken, az ő m alm ukra hajtja a vizet! Gondoljunk csak az olyan — jelszónak is beillő — eszmékre, amelyek az anyaországon kívüli m agyarság leghaladóbb íróitól származnak, mint például a „vox humana”, vagy a „korparancs”. Feszültségekkel és konfliktusokkal terhes, nyugtalan korban élünk. A régi és új, a haladó és reakciós erők harca során, az emberiség jövőjét is kockára tevő hazárd politikusok teljes pusztulással fenyegetik planétáinkon az életet. A k ik az életre szavaznak, azoknak egy nukleáris katasztrófa megelőzése, m egakadályozása korparancs. A zok számára a népek testvérré válásának eszméje korparancs. A ki hisz az emberiség jövőjében és a társadalmi haladás folytonosságában, szükségszerűen kell, hogy higgyen a bartóki eszmében és meg is tesz mindent annak megvalósulása érdekében. És minden író vagy költő, aki nemzetiségé­ nek jogaiért harcol, az adott társadalom demokratikus keretei között, akaratlanul is ezt a célt, ezt a nemes eszmét szolgálja. Igenis össze lehet és össze is kell egyeztetni a kisebbség érdekét a többség érdeké­ vel. Ezt sugallja az egészséges nemzeti tudat és a szilárd osztályöntudat dialektikája. (És itt gondoljunk arra is, hogy a társadalom nemcsak a nemzeti hovatartozás szempontjából oszlik kisebbségre és több­ ségre, hanem számtalan egyéb felosztási alapon is.) A szlovák nemzeti kisebbség kialakulásának történelmi körülményei. A fentebb tárgyalt objektív és szubjektív feltételrendszer, am ely szük séges volt a szlovák etnikai csoportok irodalmának megteremtéséhez és fejlődéséhez, eddig három országban alakult ki: Jugoszláviában, Romá­ niában és nálunk, Magyarországon. A többi országban, ahol szlovákok élnek, e feltételrendszer vagy m ár visszafejlődött, vagy még csak kiala­ kuló szakaszban van. Ezért jelenleg csak „három ágú sípnak” nevez­ hetjük a Szlovákián kívül létező szlovák irodalmat. A z em lített három országban rendszeres és tervszerű kiadványozási tevékenység folyik, a szlovák irodalmi alkotók közül egyre többen vívjá k ki hazájuk és anyaországuk irodalmi köztudatának elismerését. 44 �M ikor és hogyan kerültek szlovákok más országokba? Ezzel a kérdés­ sel több mint egy tucat kiadvány foglalkozik és még további kötetek várnak kiadásra. Erről most csak rövid áttekintést kívánunk nyújtani. A z elvándorlás oka a szlovák nép társadalmi, gazdasági és politikai helyzetében gyökerezik. A szlovákok elvándorlásának története lénye­ gében négy különböző történelmi korszakban zajlott le. 1. A X VII. század végétől a XIX. század elejéig lezajlott migrációs folyam at az Osztrák— M agyar Monarchián belül a Felföldről az A lföld­ re irán yu lt.4 A z elvándorlás ezen első szakasza a törökök kiűzése után keletkezett lakatlan területek benépesítése céljából, részben a jobbágyok spontán költözködése va g y szökése, részben pedig földesurak által, illetve állam ilag szervezett kolonizáció útján történt. Összesen kb. 50 000 család, azaz m integy 200 000 szlovák lakos költözött ekkor a Felföldről az Alföldre, akiknek az utódai az első világháború után három külön­ böző országban találták m agukat: a Szerb Királyságban, Romániában és Magyarországon. 2. A kivándorlás második szakasza a X IX . század nyolcvanas éveitől az első világháború végéig tartott és főleg az USA-ba irányult. A z 1867. évi osztrák— m agyar kiegyezés M agyarország (Uhorsko) nem m agyar nemzeteit kiszolgáltatta a pesti feudálnacionalista korm ány kényénekkedvének. A szlovákok kulturális élete megbénításának első lépése fő" leg az oktatás és közigazgatás magyarosításában, valam int m indenfajta nemzeti életm egnyilvánulással szembeni hatósági nyomásban fejeződött ki. Ekkor veszi kezdetét a tengeren túlra irányuló tömeges kivándorlás korszaka, am ely főleg a legszegényebb rétegeket és a hozzájuk csatla­ kozó értelm iségieket érintette: a két világháború között az USA-ban 700 000, Argentínában pedig 25 000 szlovák lakost tartottak számon, ami akkor a teljes szlovákság negyedrészét képezte.5 3. A harmadik korszak a két világháború közti időszakra esik (1919— 1938), am ikor főleg megélhetési problémák kényszerítették kivándorlás­ ra a szlovákokat. A z 1921. és 1924. közötti években az U SA bevándor­ lási korlátozása után Nyugat-Európa, Kanada, D él-Am erika és A uszt­ rália volt a kivándorló szlovákok úti célja. A harmincas években a hitlerizmus elől m enekülők a politikai emigráció sorait szaporították. 4. A negyedik kivándorlási hullámot, am ely 1938 után veszi kezdetét, teljes egészében a politikai emigráció képezi, am ely élesen szembehe­ lyezkedik a mai Csehszlovákia szocialista orientációjával. M ihelyst a kivándorolt szlovákok óhazájukénál kedvezőbb társadal­ mi, gazdasági és politikai viszonyok közé kerültek (például Jugoszláviá­ ban, Romániában és az U S A -ban), máris hozzáláttak a nemzeti kultú­ rájuk, anyan yelvük és öntudatuk ápolásához alkalm as feltételek kiala­ kításának. Különböző kulturális és érdekvédelmi szervezetekbe tömö­ rültek, részvénytársaságokat alapítottak, am elyek révén még az óha­ zájukban mostoha körülm ények között vegetáló nemzeti mozgalmat is támogatni tudták. A z amerikai szlovákok összefogása céljából alapított szlovák sajtó irodalmi alkotásokat is publikált — többnyire alacsony színvonalú rö" vidprózákat és verseket — , de az az írásbeliség rendszeres és tervszerű kiadványozásig nem jutott el.6 Egyébként az am erikai kontinens szlo­ vák irodalma jelenthetné a szlovák „ötágú síp"7 negyedik ágát. Ebből az irodalomból mindössze hat szerzőt érdemes megemlíteni. 45 �A legismertebb és legnépszerűbb am erikai szlovák prózaíró, Gustáv Maršall-Petrovský, aki a vajdasági (Vojvodina) Petrőcön (Petrovac, Petrovec) született 1862-ben és az U S A -ban halt meg 1916-ban. A Spod závejov amerických (Amerikai hófúvások alól) című elbeszéléskötete (1906) tulajdonképpen az egyetlen olyan, a kivándorlók életéről szóló g y ű j­ temény, amely kom olyabb művészi értéket képvisel. Elbeszéléseiben a szerző az óhazába való visszatérést propagálja. Štefan Furdek (Trstená, 1855 — Cleveland, 1915) legjobb rövidprózája a Dlžný úpis (Adóslevél), amely egy szegény amerikai szlovák család tragikus sorsáról szól. K öltői próbálkozásai az ún. „utilitáris költészet” kategóriájába tartoznak. Ján Adolf Ferienčík 1865-ben Zólyomban született és 1925ben Badfordban halt meg. Elbeszéléseiben teljes képet igyekszik n yúj­ tani az amerikai szlovák emigrációról, bemutatva egyben a szlovákiai viszonyokat is Legsikerültebb elbeszélése a Žobrák (Koldus), am ely hiteles társadalmi, pszichológiai és erkölcsi képet ad a munkanélküliség, önsegélyezés, nemzetiségi széthúzás, alkoholizmus, farm élet stb. problé­ máiról. Reálisan ábrázolja azokat az akadályokat is, am elyek lehetet" lenné teszik a kivándoroltak hazatérését. A Národný kalendár (Nemzeti kalendárium) című évkönyvben 1895-ben, illetve 1914-ben, két rövid­ prózája jelenik meg Tyran (Zsarnok) és Komu niet rady, tomu niet po­ moci (Aki nem hallgat a jó tanácsra, azon nem lehet segíteni) címmel. A Slovenský denník (Szlovák Napilap) című újságban 1913-ban közli né­ hány vázlatát és életképét az amerikai szlovákok életéről és a Slovens­ ké pohtadyban (Szlovák Szemle) a Salašníci (Hegyi pásztorok) című, a régi szlovák falusi életről szóló elbeszélését, am ely egy juhász életének pontos és eleven ábrázolása. J. A. Ferienčík hitelesen ábrázolta a nincstelenek életét és arra töre­ kedett, hogy megoldást, esélyt adjon nekik a kiútra. Emil Stankovianskynak 1911-ben a Slovenský evanjelický kalendár (Szlovák evangélikus kalendárium) című évkönyvben m egjelenik Juro Hrča v Amerike (Juro Hrča Amerikában) című elbeszélése, amelyben idealizált képet rajzol egy kivándorlóról, akinek sikerült annyi pénzt keresni, hogy hazatérhetett, ahol egzisztenciát terem tett családjának. Ľudovít Engler (Klenovec, 1874 — N ew York, 1927) Cestopisné črty od Klenovca po New York (Útirajzok Klenovectől N ew Yorkig) című prózája az 1902—1904. évek között jelenik meg Szlovákiában, majd 1904—1910 évek között a Národné noviny (Nemzeti Újság) című folyó­ irat összesen 36 elbeszélését közli az amerikai szlovákok életéről. Anton Bieleknek (1857— 1911) az amerikai szlovák sajtóban jelenik meg néhány elbeszélése a hazai szlovák faluról, amelyekben élesen bí­ rálja a nemzeti elnyomást. A többi amerikai szlovák író alkotásai nem értek el olyan színvona­ lat, hogy az irodalomtörténetben helyet kapjanak.8 A legnehezebb feladat a szlovák síp ún. „ötödik ágával” foglalkozni, m ivel idetartozik a nyugat-európai és amerikai politikai emigráció szlovák irodalm a, am elynek értékelésére önálló tanulm ányt lehetne szentelni. Annyit azonban itt is elmondhatunk, hogy ennek az irodalom" nak igen kevés haladó szellemű szerzője van. Nézzük, m it ír erről az irodalomról Ivan Kusý, szlovákiai kritikus: „Bonyolultabbá vált a szlo­ vák irodalom helyzete az olyan országokban, ahol a régebben m egtele­ 46 �pedett földijeink sorait újabb, zömében politikai emigránsok hulláma duzzasztotta fel. Így a regionális írásbeliségen belül két irodalom ke­ letkezik. Főleg Észak-Amerikában, de ez esetben már a dél-amerikai vi­ szonyokról is szó van. Nyilvánvaló, hogy e két irodalom közül szlovák (szocialista) irodalmunk melyikhez áll közelebb. De mindig is így volt: azok a művek, amelyek távol álltak a hazai szlovák etnikum égető prob­ lémáitól és nem oldották meg ezeket az etnikum érdekében, nem is léptek be annak tudatába... Szeretném azonban felhívni a figyelmet ar­ ra, hogy a konkrét mű jellege a döntő, így Hronský műveiből a hazai szlovák etnikum sajátjának tekinti Andreas Búr, majster (Andreas Búr, a mester) című regényét, amely meg is jelent nálunk, viszont elutasította, nem fogadta be politikai panfletjét — Svet na trasovisku (Világ az ingoványon) című regényét.”9 Ezért sem kívánunk most részletesebben foglalkozni a Szlovákián k í­ vüli szlovák irodalomnak ezzel az ágával. Térjünk tehát vissza az alföldi szlovákokhoz, akiknek sorsáról Ján Sirácky többek között ezt írja: „ Nem titok, hogy a nagyszámú elván­ dorolt szlovákság... zöme elvesztette szlovák jellegét, főleg a magya­ rosításnak hódolt be, vagy más módon asszimilálódott. Nemzeti és kul­ turális jellegüket leginkább a jugoszláviai szlovákok őrizték meg, akik­ nek száma jelenleg több mint 90 ezer, nem utolsósorban éppen azért..., mert 1918 után kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint például a trianoni Magyarországon élő szlovákok.”10 Az alföldi szlovákok irodalma. Köztudott dolog, hogy a jugoszláviai szlovákok igen intenzív kulturális, gazdasági és politikai életet élnek. Ebben élen járnak az összes Szlovákián kívüli szlovák etnikai csoport között. Nem véletlen, hogy gazdag és önálló irodalmi életük is a legna­ gyobb vitalitásról tanúskodik. A Nový život (Új élet) című kéthavonta megjelenő irodalmi és kul­ turális folyóiratuk — am elynek jelenlegi fő- és felelős szerkesztője Víťazoslav Hronec — , idén 38 éves. Ahhoz, hogy felsoroljuk azokat a mű­ veket, amelyek az utóbbi tizenöt évben kerültek kiadásra, egy egész bibliográfiai kiadványra való anyagot kellene összeállítanunk. Példa­ ként említsünk meg két antológiát. A z egyik címe Svetlá v kozube (A tűzhely fényei), am ely a pozsonyi (Bratislava) Slovenský spisovateľ kiadó gondozásában jelent meg 1971ben. N yolc szerző rövidprózáit tartalmazza Michal Harpáň, ismert v a j­ dasági (Vojvodina) szlovák irodalomtudós igényes válogatásában, aki a kötet utószavában színvonalas kritikai értékelést nyújt a kötet szer­ zőinek (Pavel Čáni, Janko Čeman, Pavel Grňa, Víťazoslav Hronec, Ján Labáth, Juraj Tusiak, Daniel Pixiades, Viera Popitová) műveiről. Ivan K usý az antológia kapcsán így összegzi álláspontját: „A jugo­ szláviai szlovákok prózája saját hagyományokkal, saját arculattal ren­ delkezik. Találhatók benne egyéniségek és közepes tehetségek. Elkötelezték magukat a nemzetiségi közösség sorsa mellett, a valóság elől nem menekülnek, szocialista írók. Jelenleg vízválasztóhoz értek, ennek felelnek meg a rövid formák. Azonban úgy látszik, hogy a válságot le­ küzdötték.”11 A másik antológia címe Poézia vojvodinských Slovákov (A vajdasági szlovákok költészete), am ely Ú jvidéken (Novi Sad), 1974-ben jelent meg az Obzor kiadó gondozásában és összesen 21 költő verseinek szigorú vá47 �logatása. A két évszázadot felölelő kötet szerzői közül kilenc költő alkotói tevékenysége részben vagy egészen az utóbbi 15 éves időszakra esik: Juraj Mučaji, Andrej Ferko, Ján Labáth, Michal Babinka, Pavel Mučaji, Daniel Pixiades, Juraj Tušiak, Viera Popitová és Miroslav Demák. A legutóbbi költő a mai fiatal generációt képviseli, m elynek tagja­ it szintén fontos felsorolni: Miroslav Dudok, Zlatko Benka, Michal Bu­ ga, Jozef Klátik és Tomáš Celovský. Meg kell említeni még, hogy Víťazoslav Hronec, az antológia igényes összeállítója, irodalomtörténeti át­ tekintéssel szolgáló előszavának szerzője, aki a mai középgeneráció leg­ jobb költői közé tartozik, szerénységből nem sorolta m agát az antoló­ giába. A z előszóban V. Hronec számára a legfontosabb a jugoszláviai szlovák költészet két évszázados kontinuitásának bizonyítása és csúcsértékeinek kihangsúlyozása. A z előszót Ivan Kusý szavaival fejezi be: „...nem dialektikus, nem marxista és következményeiben nacionalista korlátoltság az olyan vélekedés, mely szerint ezen irodalmi folyamatnak, c nemzetiségi irodalomnak bármely ténye (és ez vonatkozik mind a szer­ zőkre, mind az egyes művekre) csak egyetlen fejlődési vonalban érté­ kelhető. Nézetem szerint a (jugoszláviai) szlovák irodalom kialakulása, mai helyzete és minden egyes alkotása nemcsak saját önálló kontextu­ sában értékelhető, hanem az egyetemes szlovák irodalom egészén belül, valamint Jugoszlávia nemzeti és nemzetiségi irodalmainak egészében és ezek nemzetek feletti formációja, a jugoszláv irodalom kontextusán belül is.”12 A z alföldi szlovákok egy másik etnikai csoportját a romániai szlová­ kok képezik, akiknek száma jelenleg kb. tizenhétezer. Irodalm uk ki­ alakulásának kezdetei azonos időre esnek a m agyarországi szlovákoké­ val. A dr. Corneliu Barboricá egyetem i docens és híres szlovakista által szerkesztett Variácie (Variációk) című irodalmi alm anachjuk első száma ugyanabban az évben (1978) jelent meg, m int a m agyarországi szlo­ vákok Výhonky (Hajtások) című első irodalmi antológiája. A z ilyen kis lélekszám ú etnikum irodalm ának kialakulása kezdetén jelentős szerepe van a mennyiségi fejlődésnek, amely bizonyos érlelési időszak után szükségszerűen minőségi változásba csap át. M ár önma­ gában is figyelem re méltó az a tény, hogy mi mindent adtak ki a ro­ mániai szlovák szerzők a legutóbbi évtized alatt. A heves alkotói láncreak­ ció a hetvenes évek közepén kezdődik, amikor 1976-ban a kassai (Ko­ šice Východoslovenský spisovateľ kiadó kiadja Pavel Bujtár első önálló (gyerm ekeknek írt) prózakötetét Lesní muzikanti (Erdei muzsikusok) címmel. E gy évre rá a pozsonyi Slovenský spisovateľ kiadónál m egjelenik Ivan Miroslav Ambrus és Ondrej Štefanko első közös verskötete Dva hlasy (Két hang) címmel és 1978-ban a bukaresti (bucuresti) Kriterion kiadónál lát napvilágot a m ár em lített irodalmi almanach (Variá­ cie) első száma. Ezt követően minden évben átlagban három kiadvány jelenik meg a romániai szlovák szerzők tollából. Míg az almanach első száma tizenkét szerző verseit, prózáit és drámáit tartalmazza, addig az ötödik számának m ár harmincöt szerzője van .13 A minőségi növekedést nemcsak az évente m egjelenő irodalmi alm anach tartalm i és esztétikai színvonalának emelkedése, hanem az azóta a Kritérion kiadónál m egjelent önálló irodalmi kötetek is jelzik. Pavel Bujtár Vtáčí kráľ (A madarak királya, 1979.) című gyermekmesekötete, Agáta (1980) című regénye; Dagmár Mária Anoca Knižka pre prvákov 48 �(Elsősök könyve, 1982) című gyerm ekverskötete; Ondrej Š tefanko Stojím pred donom (Állok a ház előtt, 1980) című verskötete; Ivan Miroslav Ambruš Za cenu žitia (Életem árán, 1981) című verskötete; Ivan Mol­ nár és Rudo Molnár testvérek Všade dobre, doma najlepšie (Mindenütt jó, de legjobb otthon, 1983.) című gyerm ekm esekötete, valam int Pavel Rozkoš Folklór Slovákov z rumunského Banátu (A romániai Bánát szlo­ vák folklórja, 1983.) című gyűjtem énye. Ma már negyvennél is több szerzője van a romániai szlovák iroda­ lomnak, m elynek központja Nagylak (Nádlác, Nadlak), m űhelye pedig az Ivan Krasko Irodalmi Kör. A szlovák szimbolista költőről és m űfordítóról elnevezett irodalmi kör tagjainak nagy része — kétnyelvűségét hasznosítva — műfordítással is foglalkozik; aktívan részt vesz a román és szlovák irodalom értékeinek cseréjében. Nem véletlen, hogy ez a lel­ kes alkotógárda széles körű hazai és külföldi baráti m unkakapcsolatait éppen műfordítói aktivitásának köszönheti. S hogy önfeláldozó m unká­ ját a romániai irodalmi élet is hasznosnak, fontosnak tartja, arról fé­ nyesen tanúskodik az a tény is, hogy közülük Ondrej Štefanko költőt és Pavel Bujtár prózaírót 1981-ben felvették a Román Írók Szövetségének tagjai közé, ahol érdemben képviselhetik nemzetiségi irodalm uk érde­ keit. Ehhez hasonló fejlődési szakaszon esett át az utóbbi évtizedben for­ málódó m agyarországi szlovák irodalom, az alföldi szlovákok harmadik, m integy százezer lélekszámú etnikai csoportjának irodalma is. E fejlő­ dési szakasz kezdeteire is jellemző volt a mennyiségi növekedés. A z antológia-korszak lezárulása óta (1984.) beszélhetünk minőségi ugrásról, de m ár korábban is születtek figyelem re méltó alkotások. A z utóbbi nyolc évben kialakult a hazai kritika is, m elynek képviselői egyrészt m agyar szlovakistákból, másrészt pedig a szlovák nemzetiség értelm iségi rétegé­ ből kerültek ki: Šziklay László, Käfer István, Kiss Gy. Csaba, Králik Aladár, Gyivicsán Anna, Bodnárné Csipka Rozália és Kraszlán János. A szlovákiai kritikusok közül is sokan foglalkoztak a m agyarországi szlovák irodalom értékelésével, népszerűsítésével, többek között Karol Rosenbaum, Ľubomír Feldek, Karol Tomiš és Peter Andruška. A Výhonky (Hajtások) című antológiáról (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978.), am ely Juraj Marík, Gregor Papuček és Alexander Kormos ver­ seit, valam int Michal Hrivnák és Pavel Kondač rövidprózáit tartalm azza, Karol Tomiš14 ezt írja: „Az antológia megjelenése határkő, amely a magyarországi szlovák irodalom új fejlődési szakaszának a kezdetét jel­ zi.” U gyanitt a Pramene (Források) című antológiáról (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.), am ely hat szerző Zoltán Bárkányi Valkán. Imrich Fuhl, Michal Hrivnák, Juraj Marík és Andrej Medvegy) rövidprózáinak válo­ gatása, ezt olvashatjuk: „A PRAMENE című antológia a magyarorszá­ gi szlovák prózaalkotás szempontjából ugyanazt jelenti, amit a Výhon­ ky című antológia jelentett az egész ottani (magyarországi) szlovák iro­ dalom szempontjából.” Ennek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a m agyarországi gyerm ekirodalom szempontjából ilyen határkövet jelent a nemzetközi gyer­ m ekév alkalmából kiadott Fialôčka, fiala (Ibolyácska, ibolya) című g y erm ekvers-antológia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.), amelynek hat szer­ zője van; Imrich Fuhl, Gabriel Kara, Alexander Kormos, Juraj Marík, 49 �Gregor Papuček és Július Szabó. Ugyanez érvényes a Chodníky (Ösvé­ nyek) című versantológiára (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.), am ely­ nek tíz szerzője van: Juraj Dolnozemský, Mária Fazekašová, Imrich Fuhl, Veronka Halušková, Michal Hanigovský, Oldŕich Kníchal, Kormos, Gregor Papuček, Pavel S amuel és Julius Szabó. Alexander Szlovákiában az első m agyarországi szlovák antológia megjelenése óta (1978.) e nemzetiségi irodalom iránti érdeklődés folyam atosan n övekszik. Erről tanúskodik az a tény, hogy egyre több folyóirat (Matič- né čítanie, Slovensko, Romboid, Slovenské pohľady, Nový život mladých) közöl m űveket (főleg verseket) a m agyarországi szlovák szerzőktől, sőt ebben az időszakban Pozsonyban két verskötet is m egjelenik Gregor Papuček: Ako mám ďalej žit, Slovenský spisovateľ, 1983 és Alexander Kor­ mos Plamene jazyka, Slovenský spisovateľ 1986.). A másik tény, am ely e nemzetiségi irodalom rangjának elismerését jelzi, hogy a szlovákiai kri­ tika kezdeti szkepticizmusa fokozatosan kezd feloldódni. Többnyire pozitív értékelést kaptak a hazai kiadású önálló kötetek is: Michal Hrivnák V prúde času (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.) cí­ mű rövidprózakötete, Alexander Kormos Polyfónia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.) című verskötete, Gregor Papuček Pilíšske ozveny (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.) című verskötete, Pavel Kondač Onemelá izba (Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.) című rövidprózakötete és ugyan­ ennek a szerzőnek Hrboľatá cesta (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.) cí­ mű regénye. A m agyarországi szlovákok irodalm ának központja Budapest, műhe­ lye pedig a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége mellett működő Irodalmi Szekció, am ely az irodalmi élet szervezésével, a kiadványozás irányításával és a Zrod (Születés) című irodalmi alma­ nach szerkesztésével foglalkozik. A z almanach, am ely évente egyszer jelenik meg, verseket, prózákat és kritikákat tartalmaz. A szerzők szá­ ma általában 20 körül ingadozik. Ebben az évben (1986) fog m egjelen­ ni a Zrod ötödik száma. igen kedvező hazai és szlovákiai lektori bírálatot kapott az a négy szerző, akinek szintén ebben az évben (1986.) jelenik meg önálló kötete: Andrej Medvegy Starý strom nepresadíš (Öreg fát nem lehet átültetni) című rövidpróza-gyűjtem énye, Michal Hrivnák Tulipány (Tulipánok) című rövidpróza-gyűjtem énye, Alexander Kormos Polyfónia II. (Poli­ fónia II.) című kötete, am ely a szerző eredeti szlovák és m agyar versei­ nek, valam int m űfordításainak válogatása és Imrich Fuhl Čiernobiela mozaika (Fekete-fehér mozaik) című kötete, am ely Kormos versköte­ téhez hasonló struktúrájú. A Tankönyvkiadónál jelenleg is nyomdai előkészületben van két önálló verskötet és két önálló prózakötet, am ely előreláthatólag 1987-ben fog megjelenni. Láthatjuk tehát, hogy a rendszeres és tervszerű kiadványozási lehető­ sége adva van, a következő időszakban főleg a szigorúbb kritikai érté­ kelés, illetve szelektálás lesz fontos a m agyarországi szlovák irodalom további fejlődése szempontjából. De azt, hogy ennek az irodalomnak m elyek a maradandó értékei, végső soron itt is az idő próbája dönti el. 50 �Peter Andruška, a Slovenské pohľady című pozsonyi folyóirat helyet­ tes főszerkesztője a három alföldi szlovák etnikai egység irodalm át az egyetem es szlovák irodalom integráns részének tekinti. Szerinte a romá­ niai és m agyarországi szlovák irodalomnak ugyanaz a jellegzetes nem­ zetiségi vonás a sajátja, am ely Ivan K usý szerint a jugoszláviai szlová­ kok irodalmát is jellemzi, nevezetesen az ún. „hárm as kontextus” . Ez azt jelenti, hogy a nemzetiségi irodalom fejlődését nemcsak saját kontextusában, hanem a többségi nemzet és az anyaország irodalmi kultú­ rájának kontextusában is vizsgálni kell, illetve értékelni szükséges.15 JE G YZE TE K 1— 2. Á ts Erika: Több nyelven — egy akarattal. Népművelési Propa­ ganda Iroda. Budapest, 1976.; A szám aránytól függetlenül — A M N K nemzetiségi politikájának elvei, 9. l. 3. Önmagában az irodalmi tehetség is kevés ahhoz, hogy valaki nem­ zetiségi íróvá váljon, amikor valam ely egyéb, lényeges feltétel hiányzik. Erről tanúskodnak az elkallódott tehetségek és azok a nemzetiségi származású egyének, akik hazánkban m agyar írókká, vagy költőkké váltak. 4. Ján Sirácky: Sťahovanie Slovákov na Dolnú zem v 18. és 19. stročí. Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied. Bratislava, 1966. Úvod, 9 l. 5. Slováci v zahraničí 4— 5. Zostavili František Bielik a Štefan V e­ selý. M atica slovenská 1979. Juraj A lner: Literatúra a slovenskom vysťahovalectve do Spojených štátov amerických, 124 l. 6. Uo.: 135 l. 7. M agyar ötágú síp — Illyés G yulának a külföldi (Jugoszláviában. Romániában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és a nyugati országokban élő) m agyarok irodalm ára vonatkozó szimbóluma. 8. L. az 5. sz. jegyzetet 138— 139. l . 9. Zahraniční Slováci a národné kultúrne dedičstvo. Zbierka prís­ pevkov vedeckého seminára k 120. v y ročiu založenia M atice slo­ venskej. Matica slovenská v Martine 1984. Ivan K usý: Slovenská literatúra v priestore a čase 46. l. 10. L. a 4. sz. jegyzetet 11. Ivan K usý: Súčasná próza juhoslovanských Slovákov. Nový život, 5/1973., 452. l . 12. V íťazoslav Hronec: Poézia vojvodinských Slovákov od 18. do 20. storočia. Obzor, Nový Sad 1974., 68 l. �13. Zahraniční Slováci a národné kultúrne dedičstvo. Zbierka prís­ pevkov vedeckého seminára k 120. výročiu založenia M atice slo­ venskej. M atica slovenská v Martine 1984. Ondrej Štefanko: Lite­ rárny krúžok „Ivan K rasko” v kultúrnom živote rumunských Slo­ vákov 182— 183. l. 14. K arol Tom iš: Pram ene prózy. Romboid. Bratislava, 1984/5, 90. l. 15. Peter Andruška: Próza a poézia Slovákov v Maďarsku. 110., 121. l. 52 �MŰHELY Ütemek és atomok Petőcz András Zárójelversei Mai költészetünk rossz nyomon jár. A mai költők többsége szenveleg, mereng, sóhajtva kérdez. Óvakodik attól, hogy m o n d j o n valamit. Előző korszakokhoz képest szerzőink nem kisebb tehetségűek, líránk nagy része mégis tehetségtelen. Dalnokai akarva-akaratlanul még mindig J ó z s e f A t t i l a - N a g y L á s z l ó - P i l i n s z k y örököseinek vallják magukat, s ezt a hagyo­ mányt folytatják, miközben az idő múlásával egyre inkább bebizonyoso­ dik, hogy ez a hagyomány - bár a legnagyobbakról van szó - már nem folytatható. A költészet megújítását kezdeményező kísérletek A d y - K a s s á k - W e ö r e s életműve szellemében talán eredményesebbek lennének. A z irodalom egységétől eléggé idegen felfogás egy-egy korszak legjobb­ jait egymástól elválasztani, mesterséges „vonalakat” húzogatni nevükből, s ezzel eszmei válaszfalakat emelni közéjük. Még olyan megkülönböztetés sem indokolt - legalábbis irodalmi távlatból nem - , mint a „személyiségorientált” és „közösségorientált” típusok szembeállítása, hangsúlyeltolódás vagy arányok tekintetében sem. A művészet számára - mivel személyiség csak közösségben fogalmazódhat - a nagyobb közösségek ügye legbensőbb ügy, l é t k é r d é s . Egy kulturális viselkedésminta, egy esztétikai tartásmodell alapján mégis megkülönböztethetők az említett alkotók. A z első hármast a krisztusi szerep, a megváltás és megváltódáshit eszméjéből fakadó világ­ látás, a másik hármast pedig a kozmikus-panteisztikus gondolkodás, po­ gány életszemlélet rokonítja. Ő k nem áldozzák fel magukat, mert „meg­ váltásuk” nem ezáltal, mintegy cserébe érkezik, hanem a belső rend nyu­ galma adja azt. A pogány nézőpont érdeklődése önmagából indul ki és oda tér vissza, de esendő problémáit nem növeszti közösségi méretűvé, no­ ha a társadalmi egyenlőtlenségek ellentmondásait a legérzékenyebben ta­ pasztalja. Kozmikus jelentéktelenségében és csodájában, létezésének öszszes irracionalitásával egyszerre érzékeli az egyes embert, az „egyedüli példány” -t és a földgolyó idő-tér rácsai közé szorított emberiség hiábavaló körforgását. Ez a szemlélet közvetlenül tapasztalható alapélményekből ered, megszüntethetetlen életténvek mozaikjaiból építkezik. Olyan nyilvánvaló és rejtelmes, akár a természet törvényeinek állandósága. Létét éppúgy igazol­ ja a tenger áradása és visszahúzódása, az esőcseppek kopogása, mint a nap­ palok és éjszakák egymásutánja, vagy az évszakok váltakozása. Mértékegysége egyszerű és kézenfekvő, mint a pulzus lüktetése, a szívverés, a le­ vegővétel szabályossága. Beszédformája ezért és ennyiben töredékes: a végtelen folyamat kis darabkáját ragadhatja meg, de éppen ennek tudatá- 53 �ban, ennek belátásával érzékeltetheti a folyamat végtelenségét. Így lesz új­ ra a befogadás és kifejezés irányítója a ritmus, s legfőbb eszköze az ismét­ lődés, bizonyos elemek meghatározott visszatérése. A költészet születésé­ nek mozzanata, s újrafelfedezésének különös varázsa ez. A z anyagi valóság legkisebb részecskéit a görögök atomnak, „tovább nem osztható” -nak nevezték. Petőcz András - elődeitől és nemzedéktár­ saitól különbözően - olyan fordulatot hoz mai költészetünkbe és csem­ pész vissza a lírai kifejezés évezredes rendszerébe, amely az atomok al­ kotóelemeinek felfedezéséhez hasonlatos. Célja nem a szimbólum-atomok összekapcsolása, s nem is az addig vezető út, a megkeresés és megtisztítás ábrázolása, netán a győztes felragyogtatás. A szimbólumok összjátékának „ihletett pillanattá” feszítése, a bergsoni durée elérése és a ráismerés ki" váltása az ő számára nem végső feladatként jelentkezik. E leve a rádöbbenés gesztusa érdekli, ezért fordul élmény-töredékekhez, alapvető tapaszta­ lati formákhoz, ritmikus tartalmakhoz. Nem ihletett pillanattá tömörít, ha­ nem magát a pillanatot bontja fel. Nem „sűrít” , hanem „tágít” , de a soro­ zatos ismétléssel új intenzitású, fokozott érzékenységű lírai közlésmódot teremt. Zárójelvers op . 7. // sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások 4 sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások 8 sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások 11 sűrű hajlongások sűrű hajlongások 14 sűrű hajlongások közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan; közepette, nagyon, nagyon udvariasan // A hagyományos ízlésen nevelkedett versolvasó számára idegborzoló, sőt kihívó lehet, hogy a vers egyetlen sor - némileg variált - ismételgetése. Pe­ dig az ellenérzés a lényeget ragadja meg: a vers éltető árama az ismétlő" dés. Petőcz András zárójelben írt szövegeinek nyelvi-stilisztikai megoldá­ sait, poétikai közlendőit a redundancia szervezi. A meghajlás mozzanatát gyakorító képző (hajlongás) teszi folyamatossá, amit a többes szám (haj­ longások) még tovább fokoz. A „sűrű” jelző kizárólagos érvényre emeli a „hajlongások” állandóságát. Különösen, ha ez csak keretéül szolgál egy kényszeres udvariasságnak. A módhatározó most valóban modus vivendire utal, s a közlés fő hangsúlya szintén a sorvégre, az utolsó szóra esik („ud" variasan” ). A redundancia itt is több szinten működik: a „nagyon udvari54 �asan” a nyomatékosított jelentés mellett alaki erősítéssel, szóismétléssel támasztja alá az életmód meghatározását: „nagyon, nagyon udvariasan” . A sorok konoksága miatt fel sem tűnik, hogy nyelvi megformálásában hiá­ nyos mondatot olvasunk. Nincs kezdete, nincs vége. Előtte és utána bármi hozzágondolható. Nincs alanya és állítmánya sem. Jellegzetes mondat-kö­ zép, amely a kiszakítottság érzetét kelti. A töredék-lét leképezése, de a teljesség igézetével. A ciklussá kulcsolódó művek az európai költészet év­ százados hagyományaihoz is kapcsolódnak. A z opuszok számokkal tudato­ sított 14 sora sejtetni engedi a klasszikus szonettforma halvány körvonala­ it. A közlés-darabok szabályos visszatérése, egy szokatlan gondolatritmus kibontakozása a s z a k a s z o s s á g motívumát feltételezi. A z ismétlődő mondogatás által, a sorok egyformaságával - a gyermeki mondókáktól a vallásos fohászkodásokig — a Petőcz-vers az apró távok heroizmusát és gyötrelmét idézi. A kiszámolósdi játék, az ima és a litánia szerkezeti hatására emlé­ keztet. A Z á r ó j e l v e r s e k közös vonása a szertartásosság. A redundancia vi­ lágértelmezéssé válik. A sorok ismétlődése és a „ s ű r ű h a j l o n g á s o k ” közül kibukkanó „ s ű r ű / h a j l o n g á s o k ” visszafordíthatatlanná érlelik meggyőző" désünket, hogy a vers világában igazán érvényes cselekvésként csak h a j ­ l o n g á s o k (sűrű, udvarias hajlongások) lehetségesek. E z a szöveg a legtöké­ letesebb rímekkel és ritmustechnikával, ö n m a g a h a j l o n g á s á v a l kis körök­ ben járja be a külső valóság és a lélek viszonylatait, hogy olyan felismeré­ sekre eszméltessen, amelyek nélküle észrevétlenül maradnának. Zárójelvers ob. 1 1 . // és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram, szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, 4 és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, felek a hajnali csengetéstől, félek, Uram, félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram, így szólt a költő: félek. Uram, 8 félek a hainali csengetéstől, félek. Uram: és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől, és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől, 11 és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől 55 �félek hajnalban, 14 szólott Ras-And Poet, a költő, félek hajnalban, félek a csengetéstől // A költészet visszatérése a ritmus alapelemeihez szemléleti visszatérést is jelent. Nemcsak természeti adottságok visszavételét és felmutatását, ha­ nem emberi tulajdonságok megőrzését és mozgósítását is. Képzet helyett ingerek, érzelmek helyett érzések, vágy helyett akarat, beszéd helyett ki­ áltás. A szövegszint alatt ősi ütemek közvetítik-űzik egyik legemberibb érzésünket, a félelmet. A z ismétlődés ritmikusságával kapaszkodik bizo­ nyosság és enyhülés felé az ártatlanok és elveszettek félelem-érzése. A hangok monoton dobveréséből huszadik századi félelem szól: a hajnali csengetés riadalma. A kép annyira „foglalt” , olyan asszociációkkal terhelt, hogy a nem esz­ tétikai szempontú magyarázat azonnal érteni véli lényegét. A szavak áram­ lása csábító alkalmat nyújt, hogy kisajátítsa a felszínes olvasót. Sokat pró­ bált, idősebb nemzedékek gondolatait ellenállhatatlanul sodorja történel­ münk egyik korszakához. A z értelmezés ezzel gazdagabb ugyan, de a po­ litikai vonatkozások szűk ebb ösvényre, sőt a műtől idegen irányba is te­ relhetik az elmélkedést. A z ember élettani szükséglete, a mindennapi alvás igénye, az álom birodalmának valósága korán kifejlesztette egy „másik” lét, a halálhoz közelítő állapot kínzó tudatát, a felébredés kétségeit: felébred-e egyálta­ lán és mire ébred majd az elalvó. A „hajnali csengetés” fenyegetésében az erőszakos ébredés félelme remeg. Rettegése nemcsak a nyugalom megrablásának fájdalmát, hanem a holnap féltését is tartalmazza. E z a vers már megszólításával („félek, Uram,” ) utal az imára. A z odafordulás mozdula­ tát biblikus párhuzamok készítik elő (a mondat eleji „és” kötőszó, a „fej" kiemelése — „értelem” jelentésben és látványként is —, a bűnbánat, beis­ merés, vallomás, szégyenlés gesztusát sugalló „fejét lehajtva” , valamint a „szólott” régies, emelkedettebb igealakja). A voltaképpeni közlés egyes szám első személyű jelenidejűsége azonban áttöri a körülírás burkát, s el­ feledteti, hogy maga az állítás - függő beszédben született. A Zárójelversek beszélője önnön beszédhelvzetét is záróielben látja. Emlékezetünkben nem szűnő ismétlésként visszhangzik: „félek” . . . „félek” . . . „félek” . . . A redundancia itt is gondolatritmust eredményez, „rájátszással” idézve a bibliás szövegszerkesztés és a szertartások sajátosságait. Mégsem vallásos költemény az op. 1 1 . sem, hiszen nagyon is evilági, pogány eljárás jellemzi. A kizárólagosan huszadik századinak tűnő érzés, a hajnali csengetés félelme az ütemek mnnkájával a legmélyebb alapélme­ nyeket riasztja fel. Sorozatos felbukkanása atavisztikus erővel kelti fel a szűkölő, állati halálfélelem borzalmát. A rögeszmés ének azonban egy­ úttal a rettegés ellen való, önkéntelen orvoslás is. lelki gyógyír, amely a ritmikus mondogatás által igyekszik elűzni a titokzatos gonosz ártó szán­ dékát. A költő (..Ras-And Poet” ) újra a közösség kiválasztottjával azo­ nos és a látó-tudó varázsló, a sámán, a táltos feladatát végzi. Visszatérve a legegyszerűbb, elsődleges kifejezőeszközökhöz: a sámándob, a ráolvasás, az imádkozás szerepéhez, a világ befogadásának szakaszos szemléletéhez, a 56 �rövid periódusok mágiájához. Közelítve a kortárs zene alkotásaihoz, ame­ lyek - nem ritkán egyetlen motívumra építve - csak néhány akkord ha­ tártalan ismétléséből állanak. Költészet és zene napjainkban ismét egymás felé tartanak, hogy eredeti összeforrottságukat egy korszerűen kifinomult irányzat szellemében érjék el, beteljesítve a minimal art eszméjét. Költészeten túli állapot lenyomatai a Zárójelversek, mellékletként szol­ gáló, magyarázó-kiegészítő feljegyzések egy művészeti és egyéni fejlődés­ pont rögzítésére. Zárójelben közölt tudósítások későbbi korok számára ha lesznek ilyenek - egy zárójelben megélt korról. Alkotójuk nem lázad, nem lézeng, nem harcol, nem vádol, nem bírál, nem aggódik, nem szen­ ved, nem áldozza fel magát, nem forgatja-váltja meg a világot. Olyan lény csupán, akinek megmaradt az Egyetlen Lépés lehetősége: a vissza­ térés ütemekhez és révülethez, varázslathoz és csodához, a sámán bűvölő hatalmához, a táltos erejéhez, amely a legkisebb esély, s mégis elemi fel­ tétel a menekülő embercsoport, a horda szabad társulássá válásához. FRÁTER Z O L T Á N PETRŐCZI É V A Napló helyett III. „Lassacskán élünk, észrevétlen, míg je l nem gyülemlik ben­ nütik a leélt napok száraz, gyúlékony puskapora, hogy aztán hirtelen kék lángra lobbanjon és megszólaljon, hírül adva, végre bekövetkezett az, amiért mindez halmozódott." (Bu­ lat Okudzsava: Találkozás Bonapartéval) Kapóra jön most nekem ez az Okudzsava-idézet; ha valaki arról kérdez(ne), hogyan is élek mostanában, pontosan megtudja belőle, anélkül, hogy indiszkréciót kellene elkövetnem önmagammal szemben. Száraz, lassú nap­ palokat és éjszakákat kell megélnem, hogy ismét eljöjjenek a kék láng nap­ ja i.. . Pillanatnyilag nem is várhatok többet magamtól: féllábbal még az influenzában, egy kupac félkész munka (többek között a Mórának készülő fordítások) kellős közepén. Közben, első tavaszi kiruccanásként, megcsináltam a riportokat a mizserfai szociális otthonban. Előzőleg persze lázasan magoltam az újfajta „profi magnó” kezelését. Soha botcsináltabb riporter - már ami a techni­ kai részleteket illeti. 57 �Érdekes, kemény, szívós és mégis csupa-érzelem öregekkel találkoztam. Köztük Irén nénivel, aki harminc évvel ezelőtt Nógrád női vájárjainak egyike volt. V ele már augusztus óta levelezek, sőt, az egész út is az ő kedvéért született. A Mengele boncolóorvosa voltam című könyv egy pél­ dányának megszerzését kérte az Új Tükörtől, méghozzá olyan hévvel, mintha személyes veszteség fűzte volna a negyven évvel ezelőtti esemé­ nyekhez. D e egészen másról van szó. Am it Irén néni, ez a 6 4 esztendős nógrádi bányászasszony érez az egykori üldözöttek és áldozatok iránt (bár nem valószínű, hogy ez a szó eszébe jutott, amikor új és új levelekkel sürgette a ritkaságszámba menő kiadványt): az maga a legtisztább szoli­ daritás. A z, ami a mi generációnkból teljességgel hiányzik. Tanulságos lenne felidéznem efemér poéta-basa nyegle levélkéit. Ezekben egyáltalán nem a tény - X vagy Z vers elutasítása - zavar, hanem az az arogáns mód, ahogyan ez az illető pondrópreckelő mozdulattal löki vissza a neki nem tet­ sző kéziratot. D e kegyes igenje sem boldogítóbb; kedvező válaszaiban a Róbert bácsi, avagy kormányzóné őfőméltósága-féle nyomorenyhítő akció stílusa kísért. . . Időközben megjelent a Szex és szerelem a lírában című esszém, és há­ rom versem - köztük a két Orpheusz - az Ú j Írásban. Így, fél év múltán, már olvasóként nézek szembe velük; a húsomnak-véremnek-szülöttemnek kijáró elfogultság általában csak addig a percig tart, amíg a kézzel írott tisztázattal elkészülök. A gépírás már elidegenít, mire aztán a korrektúra is elém kerül, az maga az eznemisénvagyok-érzés. És többnyire ugyanez a helyzet akkor is - néhány különösen szerencsés esetet kivéve ha mások adják elő, amit írtam. Ezért félek a március 19-i Angelika-esttől. Valam i­ kor nagyon - a kelleténél is jobban! - szerettem az ilyen szembesülési le­ hetőséget; azonnal lemérni, tudok-e hatni a közönségre.. . Igen ám, de az ilyen hatás, ha létre is jön esetleg, sokkal mulandóbb, mint az olvasott szövegé. Itt, ebben az Angelika-históriában az is nehezíti majd a közönség dolgát, hogy hat „fiatal” írót kell hatszor húsz perc alatt megismernie és megszoknia. Taj szegény fejünknek - mindkét oldalon. E n­ nek ellenére természetesen hálásnak kell lennünk azért, hogy a fényes T a­ vaszi Fesztiválon kaptunk egy estét, úgyis, mint pályakezdésen valamivel túljutott magyar tollforgató állampolgárok. Akiktől nem várhatók ri­ porterszíveket megdobogtató, nemesen látványos adományok és magazin­ oldalakat megtöltő, színes kis anekdoták. D e azért megtesszük, ami tőlünk telik. Én például - a kötelezően éber és villogó szellemi jelenlét mellett egy vadonatúj fehér madeiragallérral igyekszem emelni az est fényét. E gy­ ben trenírozok is legalább áprilisi előadásaimra. Sárospatakra, Kapuvárra és Csornára készülök, részben felnőtt témákkal, részben néhány rendhagyó irodalomórával. Talán ezek az utak felráznak majd egy kicsit a kelleténél hosszabbra és zsibbadtabbra nyúlt téli álom után. Ahogy abban a tizennégy esztendős koromban elkövetett E liot-fordításban írtam: „Hogy előkészíts egy arcot / a más arcokba villanásra." E zt várom ma is, újra és újra, ahányszor csak kilépek a kapun. Soha nem tudom, milyen arcok és milyen indulatok fogadnak, mégis mindig teljes gyanútlánsággal indulok útnak. Másként nem is volna érdemes. 58 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Jeszenszky Géza: Az elveszett presztízs A napjainkban újjászerveződő magyarságkutatás egyik fontos vizsgálódási te­ rülete: Magyarország és a magyarság nemzetközi megítélése, ennek válto­ zásai, illetve a magyar szellemi és politikai élet ezzel kapcsolatos önreflexiói. Jeszenszky Géza a szó szoros értelmében elébe ment ennek a valamikor hang­ súlyos, ám az utóbbi évtizedekben alig emlegetett és ezért most újrafogal­ mazott tudománypolitikai elvárásnak. Az irodalmi cím ugyanis - ahogy az alcím is utal rá - egy olyan kutatást jelöl, melynek tárgya Magyarország ang­ liai megítélése 1 8 9 4 és 1 9 1 8 között. A két dátum közötti alig negyedszázad alatt „hírünk Angliában” gyöke­ resen megváltozott. A XIX. század utolsó éveiben ennek a tőlünk térben és érdekeltségben egyaránt távoli világhatalomnak a sajtóját még a Magyaror­ szággal rokonszenvező, a magyar múltat, alkotmányosságot, szabadságszeretetet és liberalizmust nagyrabecsülő írások túlsúlya jellemezte. A brit diploma­ ták és külügyminisztériumi tisztviselők természetesen kevésbé lelkesedtek a „magyar erényekért” ; az 1867-ben kialakított dualista szisztémát fenyegető magyar függetlenségi politikát pedig kifejezetten bírálták. A monarchia sta­ bilitását előmozdító és a belső liberalizálódást előrevivő jelenségeket azon­ ban - lett légyen szó akár Bécsről, akár Budapestről - határozott szimpátiá­ val kommentálták jelentéseikben, illetve belső állásfoglalásaikban. Terjedőben volt ezen túlmenően még az a nézet is, hogy a monarchia felbomlásának egyetlen lehetséges ellenszere Magyarország birodalmon belüli befolyásának növekedése, azaz a monarchia súlypontjának átkerülése Bécsből Budapestre. Negyedszázad múlva, amikor a győztes nagyhatalmak a „békét” diktálták Trianonban, ez a határozottan kedvező kép már régen a múlté volt, s a ma­ gyarság és a magyar politika csupa negatív és elmarasztaló értékítéletekkel társultan jelent meg az angol politikusok és újságolvasók tudatában (feudá­ lis maradványok, példátlan nemzetiségi elnyomás, működésképtelen parlamen­ tarizmus, korrupt választások, belpolitikai abszolutizmus). A magyar politika és a külpolitikában hagyományosan tájékozatlan közvé­ lemény megdöbbenése persze óriási volt, s azonnal elkezdődött a magyará­ zat- vagy inkább bűnbakkeresés is. A leginkább szimplifikáló és ezért valószí­ nűleg leginkább elterjedt vélemény szerint Magyarország angliai megítélésé­ nek módosulása két „szlávbarát” és „magyarellenes” újságíró, Henry Wickham Steed és a Scotus Viator álnéven publikáló Robert W. Seton-Watson elfogult és egyoldalú cikkeinek és könyveinek tulajdonítható, amelyek a XX., század első éveitől jelentek meg. Az igényesebb magyarázat ehhez hozzá­ tette: alapvető oknak inkább az európai szövetségi rendszereknek a XX. szá­ zai első évtizedére eső kialakulása, illetve ezzel összefüggésben a monarchia 59 �és Anglia diplomáciai szembekerülése tekinthető. A két fokozatosan kelet­ európai szakértővé váló újságíró eszerint tulajdonképpen csak igazolta és nép­ szerűsítette, tehát kiszolgálta kormányának álláspontját. A szerző távolról sem tagadja ezen két világháború közötti felelősségelhárító magyarázatok relatív igazát. Elismeri, sőt hangsúlyozza, hogy Steed és Seton-Watson tudósításait és útirajzait, melyek szerint „Magyarország egész politikai élete korrupt és rothadt” , illetve a régi politikusok helyébe „egy félig briganti és teljesen korrupt, a törvényeket csűrő-csavaró társaság lépett” , vagy Magyarországon „a paraszt olyan eredményesen röghöz van kötve, mint 1848 előtt volt” , maga is elfogultnak, sőt rosszhiszeműnek tartja. Nyilvánva­ ló számára az is, hogy a kibontakozó magyarellenes sajtókampány elválaszt­ hatatlan az Osztrák-Magyar Monarchia Európában betöltött szerepének szá­ zad eleji angol átértékelésétől. Ez véleménye szerint is döntő mértékben hoz­ zájárult a Magyarországgal kapcsolatban kialakult kedvezőtlen képhez. Mindezeken túlmenően azonban utal még egy igen fontos tényezőre: az addig stabilnak hitt Magyarország századfordulótól permanens belpolitikai válságára, illetve az Ausztria és Magyarország között egyre romló viszonyra. E jelenségeket látva a brit diplomácia egyre kevésbé hitte-hihette, hogy a dualista birodalom perspektivikusan is képes lesz betölteni a neki szánt sta­ bilizációs és kiegyensúlyozó szerepkört. Ezért kialakult szerkezeti átalakításá­ nak, azaz a birodalmon belüli szláv népek politikai befolyása növelésének az igénye. Budapest hegemón törekvéseinek elfogadását, sőt támogatását így egy­ re inkább a föderáció programja váltotta föl. A kedvezőtlen kép kialakulásá­ ért tehát - állapítja meg a szerző - a század eleji magyar vezetés, mindenek­ előtt az őszintéden és reális perspektíva nélküli függetlenségi kormányzat ( 1 9 0 6 - 1 9 1 0 ) is nagymértékben felelős. Jeszenszky könyve módszereiben példamutató, értékítéletei kiérleltek és megfontoltak, stílusa és mondatszerkesztése világos, mindenki számára ért­ hető. Bárcsak követői is akadnának, s más nemzetek és más történeti korok magyarságképéről is mielőbb olvashatnánk. (Magvető) ROMSICS IG N Á C 60 �Szabó Bálint: Az „ötvenes évek” Érdemes lenne egyszer Magyarországon felmérést készíteni arról, hogy kinek mi jut az eszébe, ha azt hallja, az „ötvenes évek” . Bizonyára sokan lennének olyanok, akik a nagy ipari beruházásokra emlékeznének, mások régvolt futballsikereinket és az 1954-es világbajnoki „kudarcot” emleget­ nék fel, a falvak lakóinak többsége a parasztcsaládok ezreit megnyomorí­ tó beszolgáltatásokra gondolna, Kossuth-díjas vájárokra, esztergályosok­ ra, marósokra emlékeznének. De a legtöbben két nevet bizonyára említe­ nének, R á k o s i M á t y á s é t , és N a g y I m r é é t , azét a két politikusét, akiknek meghatározó szerepük volt az „ötvenes években” . A z idősebb nemzedék számára az „ötvenes évek” megélt történelmet je­ lentenek, nekem és korosztályom többségének - akik azokban az években születtünk - az a korszak távolba vesző „misztikus” történelem. „Misztikus ’, mert az alig harminc éve történt események egy részét még mindig titok lengi körül és előítéletektől mentes, objektív történészi feltárásuk még várat magára. A kutatók nemegyszer áthatolhatatlan falakba ütköznek, alapvető dokumentumokhoz nem jutnak hozzá - nem egy esetben egysze­ rűen azért, mert a dokumentumok elpusztultak, eltűntek! Amikor a törté­ nésznek ilyen „kihívásokkal” kell szembenéznie, tapasztalhatja, hogy egyre többen követelik tőle, írja meg az ötvenes évek hiteles történetét. Az idő­ sebb generáció akkori cselekedeteire vár igazolást vagy cáfolatot, a fiata­ labb nemzedék pedig tudni szeretné, mit tettek apáik, nagyapáik, harminc-harmincöt évvel ezelőtt, mert büszkén vagy szégyenkezve, de vállal­ ni akarják nemzeti múltunkat! A nemzeti múlt vállalásához pedig elengedhetetlenül szükséges a nem­ zeti múlt ismerete, amelyhez a történeti feldolgozások adhatják meg az alapot. Ezeknek a történeti munkáknak egy részét - egy-egy téma vagy korszak történetének feltárásában elért eredményei alapján - „alapmű­ nek” szoktuk nevezni. Ilyen alapmű lett az idei könyvhét egyik slágere, Szabó Bálint A z „ ö tv e n e s é v e k ” című kötete. Szabó Bálint nem kis feladatot vállalt magára, amikor elhatározta, hogy megírja az „ötvenes éveket” , hiszen erről az időszakról nem sokat publi­ káltak még ez idáig hazánkban. Természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy a korszak minden jelentős eseményét, illetve annak hátterét feltárja, vagy a Magyar Dolgozók Pártjának szervezettörténetét írja meg, munkája sokkal inkább „ . . .annak az útkeresésnek a bemutatása, amely a kezdeti hibák és torzulások után végül is elvezetett a kor követelményeivel és az ország adottságaival összhangban álló politikai irányvonal kidolgozásához” . Szabó Bálint által jelzett útkeresés közel tíz - sikerekben és kudarcok­ ban egyaránt gazdag - évet jelentett, amely gyakorlatilag az M DP 1948 júniusi megalakulásától 1956 végéig tartott. 61 �A z M D P megalakulása után röviddel - részben a nemzetközi helyzet változásának következtében - megindult a párton belüli ellenség felderí­ tésének és leleplezésének „programja” . A pártvezetés Moszkvából haza­ tért csoportjának elismert vezetői - Rákosi Mátyás, G e r ő E r n ő , F a r k a s M i h á l y - az ellenséget a hazai illegális mozgalom egykori vezetőiben R a jk L á s z ló , K á d á r J á n o s, K á lla i G y u la stb. az M KP-val egyesült szociáldemokrata párt egykori vezetőiben - Szakasits Á r p á d , M a r o s á n G yörgy stb. - valamint a nyugat-európai kommunista és munkásmozga­ lomban részt vett kommunistákban látták. A z „ellenség leleplezésében” élen járt Rákosi Mátyás és Farkas Mihály. Látványos kirakatperek válta­ koztak nyomtalan eltűnésekkel. A z Államvédelmi Hatóság tevékenységé­ nek százak és ezrek estek áldozatául, köztük a magyar kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő vezetői. A máig m egbocsáthatatlan törvénytelenségek mellett más és milliókat érintő hibákat is elkövettek az „ötvenes évek” párt- és állami vezetői. A z alapvető problémát a szovjet gazdasági és társadalmi fejlesztés szolgai utánzása jelentette. Rákosi Mátyás és vezetőtársainak többsége a magyar valóságot nem ismerte, legtöbbjük évtizedek óta külföldön élt és onnét fi­ gyelte a hazai fejleményeket. Nem ismerték az ország gazdasági helyze­ tét, nem figyeltek a nemzeti sajátosságokra. A nyersanyagokban szegény, de jelentős agrárkultúrával rendelkező országból néhány év alatt a nehéz­ ipar fellegvárát szerették volna felépíteni. E z súlyos hiba volt. A beruhá­ zások jelentős része a vaskohászatra, a bányászatra, vegyiparra és a gépgyártásra „ment el” , miközben a mezőgazdaságra alig fordítottak figyel­ met és pénzt. A z egykoron élelmiszert exportáló országban szinte min­ dennapossá vált a kenyér", liszt-, zsír- és húshiány. A z életszínvonal alig haladta meg a háború előtti évekét. Ezek a jelenségek nem maradhattak sokáig rejtve a legfelsőbb politikai, és gazdasági vezetés előtt. 1 9 5 3 -ra a párt vezetése felismerte, hogy változ­ tatni kell az eddigi politikán. A z 1 9 5 3 júniusi központi vezetőségi ülés elhatározta, hogy javasolja az Elnöki Tanácsnak Rákosi Mátyás miniszter­ elnöki funkciójából történő felmentését és Nagy Imre miniszterelnökké való kinevezését. Ezzel a párt két legbefolyásosabb politikusa megosztozik a legfontosabb párt-, illetve állami posztokon. N agy Imre személyében olyan politikus került a kormány élére, aki annak ellenére, hogy az 1 9 2 0 -as évek­ től a Szovjetunióban élt, nagyobb érzéket tanúsított a nemzeti sajátossá­ gok, illetve a mezőgazdaság problémái iránt. Ugyanakkor tény az is, hogy alapvető kérdésekben N agy Imre és Rákosi Mátyás között nem voltak el­ térések. A z ellentétek 1 9 5 4 —1 9 5 5 -ben alakultak ki, amikorra is Rákosi úgy érezte, hogy ismét vissza kell térni az 1 9 5 3 előtt folytatott politikához. Ez azonban már nem volt időszerű. A tömegek, amelyek azt várták, hogy a korábban elkövetett hibákat feltárják, a felelősöket elmarasztalják, csa­ lódtak és szembefordultak a párttal. E z a szembefordulás, valamint a pártón belüli viták odáig vezettek, hogy az M D P egyre inkább polarizáló­ dott. A z egyik oldalon Rákosi Mátyás és követői, a másik oldalon Nagy Imre és hívei álltak. A hatalom Rákosi kezében volt, aki keresztülvitte, hogy N agy Imrét kizárják a pártból. A z ellentétek ilyen formában tör­ tént kiéleződése után következett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. A nemzetközi munkásmozgalom történetében oly jelen- 62 �tős esemény - amely a sztálini korszak szinte valamennyi hibáját feltárta, elemezte - a Magyar Dolgozók Pártja esetében kevésbé éreztette hatását. Rákosi igyekezett úgy nyilatkozni, hogy a XX. kongresszus megerősítette a magyar párt vezetését abban, hogy jó irányban halad. E z azonban tévedés volt. A párttagok és a pártonkívüliek is várták a „megtisztulást” , a kibon­ takozást. Ennek azonban legfőbb akadálya Rákosi Mátyás volt, aki ek­ korra már beismerte, hogy személyesen is részt vett a Rajk László és tár­ sai elleni koncepciós per előkészítésében. E nyilvános „vallom ás” (a budapesti pártaktíván) után nem sokkal Rákosit leváltották a párt első titkári funkciójából és visszahívták a Politikai Bizottságból is. Megnyílt az út a „tisztulási folyamat” előtt, igaz, csak részben, hiszen az új első titkár - Gerő Ernő - személye nem jelentette a legjobb garanciát. A kibontakozás kezdetét az 1956 júliusi központi vezetőségi ülés je­ lenthette volna, hiszen ezen az ülésen több egykoron meghurcolt, elítélt kommunista vezetőt választottak be a Politikai Bizottságba, illetve a K öz­ ponti Vezetőségbe. Ezen az ülésen mondta Kádár János, akit ekkor koop­ táltak a K V tagjai közé, és választottak meg a PB- és a KV-titkárság tagjává, hogy „ . . .a legnagyobb probléma, hogy megromlott a párt és a tö­ megek kapcsolata s a párt sem egységes. Olyan abnormális helyzet ala­ kult ki, hogy a becsületes párttag és az ellenség is hasonló vagy azonos problémákat feszegethet. Lényegében az ellenség vette át a párt által elkövetett hibák bírálatát, s fordítja azt a rendszer ellen” . Ennek a helyzet­ nek a megváltoztatására csak akkor lett volna lehetőség, ha a hibákat fel­ tárják és a felelősöket funkciójukra való tekintet nélkül elmarasztalják. E zt azonban nem lehetett elvárni azoktól, akik maguk is részesei voltak a törvénysértésnek, vagy asszisztáltak azokhoz. Lassú, a hibákat csak óva­ tosan feltáró, a személyi konzekvenciákat csak legszükségesebb mérték­ ben levonó megtisztulásra ekkor már túl késő volt. A tömegek, de a párt­ tagok jelentős része sem hitt már az M DP-ben, illetve vezetőiben. Kevés volt a tiszta vezető, a tömegek bizalmát élvező politikus. A párton belül kialakult és egyre erősebbé vált egy „reformista” csoport, amely a pártból kizárt Nagy Imrét tekintette vezetőjének és jelentős tömegeket is maga mögött tudhatott. Egy megoldás tűnt volna eredményesnek: ha a gyakorlatilag kettészakadt párt egységét visszaállítják. Erre azonban nem maradt idő, az események túlhaladták az elképzeléseket! Ezekről az eseményekről alig olvashatunk Szabó Bálint könyvében. A szerző feltehetőleg úgy érezte, azok megítélése, kronológiája eléggé ismert, pedig az 1956 októbere és november vége között eltelt hetek rendkívül fontosak voltak a megújulás szempontjából, annak az irányvonalnak a ki­ dolgozásához, amelyek az ország adottságaival, nemzeti sajátosságaival számoltak. (Kossuth) SZ A K Á LY SÁN D O R 63 �ÉLŐ MÚ L T Egy hercegnő —- közöttünk* - Ezúttal nem fényképről, nem dokumentumból ismernek meg valakit a régi-régi időkből, hanem a maga valóságában, hiszen a mai napig is köztünk él, szeretetben, megbecsülésben. - Hát az úgy volt, hogy a XI. Ince pápának volt egy unokaöccse és ők megkapták Lipót császártól a Szerémséget, a hercegséget és így a monarchiá­ ba kerültünk. - És miért kapták meg a Szerémséget? - Hát mert Ince pápa az egész vagyonát jeláldozta a török elleni háborúra. Tulajdonképpen az ő segítsége által volt lehetséges, hogy Bécs felszabadul­ jon, mert a császárnak, Lipót császárnak, sajnos, sose volt elég pénze, Sobi­ eskinek sem. Ő a családi vagyont - mert nagyon nagy vagyona volt akkor az Odescalchiaknak - , nemcsak a pápai vagyont, azt is persze, de a saját va­ gyonát is feláldozta a török elleni háborúkra. Így kerültünk a Szerémségbe... hát nem tudom, megmondahatom-e.. . ilyen uralkodó herceg lett az Odescalchi családból. - Azonnal ide is költöztek a Szerémségbe? - Nemigen mentek le a Szerémségbe. Nagyon messze volt, kietlen föld volt. A török által feldúlt földek nem hoztak jövedelmet. Mindig hónapokra mentek csak le. Rómában saját nagy vagyonuk volt, a palota, meg a birtokok, úgy, hogy ez másodrendű dolog volt, de nagyon tartottak arra persze, hogy ők milyen kiváltságokat bírnak. Pénzt is vertek annak idején, Odescalchipénzt. Gyermekkoromban még nekem is voltak ilyen pénzek. Sókanalakat csinált az atyám abból a pénzből. Mikor aztán volt a háború és az olaszok olyan nagyon csúnyán viselkedtek - tulajdonképpen, ugye, a nagy világháború­ ban - akkor megharagudott az atyám és megtiltotta, hogy olaszul tanuljunk. Sajnos, nem tudok olaszul. - Milyen nyelven tetszik tudni egyébként? - Hát persze francia, az volt nekem az első nyelvem, gyerekkori nyelv. Aztán német, angol. Sajnos, a magyart egy kicsit később tanultam meg, ezért egy kicsit hibásan beszélek néha. A férjem anyja egy Lázár grófné volt és annak a nővére Erdélyben élt, ott volt egy kastélya. Egy grófhoz ment feleségül. A z én anyám is erdélyi származású, a Teleky családból. Teleky Sámuel, a nagy vadász, az ő anyjának •Tv-riport Lipthay Béláné Odescalchi Eugénié-val a Csak ülök és mesélek című műsorban, 1984. novem­ ber 3o-án. Riporter: Vitray Tamás. A szövegen nem módosítottunk, csak abban az esetben, ha az írott változat értele mzavaróan hatott. Egyébként megőriztük az élőbeszéd jellemző fordulatait. - A szerk. 64 �a fivére volt. Férjem akkor 13-as huszár volt, és pihenőben voltak Erdély­ ben. Akkor meghívták őt és ott megismerkedtem a férjemmel, és hát tulaj­ donképpen olyan gyorsan határoztunk... - Ezt nem tekintette a család mezaliansznak? - Nem, semmiképpen, ez nem létezik nálunk, kedves jó Vitray uram. Mezaliansz egy bizonyos.. . hát . . . egy nagyon régi nemesi család, akár gróf, akár báró, akár herceg, akár... - Az már mindegy? - Igen. Hát ez is egy ősrégi család, a Lipthay család 1200-ból. Anyósom, amikor megtudta, hogy a fia Odescalchi Eugéniát akarja elvenni, azt mond­ címemet.. -,az ta: „Jézusom! Azt az elkényeztetett.. . - megmondták a vem fogja itt kibírni, falun élni.. . ” Szóval az anyósom kicsit ellene volt a házasságunknak. Azt mondta, hogy gondolja meg a férjem, ilyen valaki hogy fog tudni a Bánátban élni. Pedig akkor is nagy vagyona volt a férjemnek, családjának. .. s hát mégis ellenezték. - Nagy esküvő volt? - Nagy? . . . Nem, hát a rokonok a közelből nem tudtak eljönni, mert for­ radalom volt már, és már a matrózok lőttek az utcákon. Úgy, hogy a mi me­ netünk a koronázó dómba.. . mindig várni kellett negyedórát, tíz percet, mert féltek, hogy ha egy nagy felvonulás van, a matrózok belelőnek a menetbe. Hát ilyen körülmények közt esküdtem. Egész őszintén mondva, nagyon nagy labon éltek az apósomék. Nagyon nagy vagyonnal rendelkezett, de tulajdon­ képpen az egész Lovrin az övé volt. A z egy nagy család volt, a nép, a köz­ ség . . . hát egy olyan gyönyörű dolog volt, azt most senki nem tudja már. Úgy szerették az apósomat . . . a gyerekek . . . hát mindenki hozzá ment. 30-40-50 éves személyzetünk volt, komornyik, inasok, hát azok fiatalabbak, voltak, szobalányok, szakácsok, mind évek óta voltak nálunk. Ilyen nincs már. Ilyen emberek most már nincsenek. - A gyerekek ott születtek? - Ott születtek. Mind a három fiam a hálószobában, a házi orvosom se­ gédlete alatt. Semmiféle kórház, egy madam Bécsből jött, ott volt még az anyósom, mellette a férjem . . . semmiféle pompa. É pen, egészségesen szület­ tek. Mind a három fiam ötvenkét centiméter volt, és pontosan három és fél kilogramm volt mindegyik. Akkor kitört az a nyomorult Hitler-háború és szegény fiam, a lelkes fiam, szegény, önként jelentkezett és Bécsbe vonult. Mikor aztán szegény anyósom meghallotta — ő Hollandiában volt a lá­ nyánál - , mikor meghallotta, hogy Frigyes fiam bevonult a frontra, hazajött és elment a Horthyhoz. Én nem kértem volna tőle soha semmit, de az anyó­ som elment hozzá és kérte, hogy hozassa vissza az unokáját, mert hiszen ön­ ként ment . . . És akkor Horthy tényleg megcsinálta azt, hogy hazahozatta. És tessék elképzelni, hogy a Ludovikáról egy tiszt, aki nem is tanította a Frigyest, nem is volt hozzá semmi köze, egyszer odament hozzá és azt mondja: „N a hallom Fricike — úgy nevezték Fricike - , téged a Horthy hozatott ha­ za. Persze, mert te báró vagy, téged meg kell menteni.” És akkor szegény Frigyes azt mondja: E n g em ?... Nemcsak engem, másokat i s ..." „- N e m az, csak téged hoztak haza.” Hát ilyen kegyetlen valaki! S erre a Frigyes, szegény, elment a parancsnokhoz, s mondta, hogy hallja, hogy ővele kivéte­ leztek és a társai meg ott vannak a fronton, ő nem marad egy napig sem a Ludovikában, hanem visszamegy a csapatához. Drága fiam június 13-án ki­ ment, és augusztus 7-én esett el, az első nagy csatában. 65 �- Azt tetszik mondani, hogy az anyósa interveniált Horthynál. És hogy nem tette volna a helyében. Hát miért haragudott Horthyra? - Horthyra? Hát Horthyra? Hát mi legitimisták voltunk, tetszik tudni, kedves Vitray? Anyósom is tulajdonképpen... hát egy felszentelt király mégis más. . . Hát szóval a Horthy nagyon rendes ember volt addig, amíg a Ferenc Józsefnél volt adjutáns. Csatát is nyert, nagy admirális volt és na­ gyon bátor ember. Amikor országvezető lett, ez sok embert elkápráztatott. . . Főként a felesége volt rá nagyon rossz hatással. - Igen? Ezt honnan lehetett tudni? - Igen, mert nagyon nagyravágyó volt. Az ember nem tud változni, ugye? Mi az uralkodócsaládhoz nagyon hűek voltunk. És tulajdonképpen régente tényleg volt hiba Ferenc Józsefnél - ezt tudjuk mindannyian - , de aztán ezek a dolgok megváltoztak. Nagyon jó volt ő aztán később a magyarokhoz. Na­ gyon sok rokonom, ismerősöm szolgált nála, mint udvarnagyok, s azt mond­ ták, hogy kiváló volt és nagyon szerette a magyarokat. Például Rudolf trón­ örökös ugye. . . Hát az tényleg nagyon szerette a magyarokat, nagyon, nagyon magyarbarát volt. Egy nagyon érdekes dolog tudódott ki: a Zita királyné — tetszett hallani róla? - Ausztriában él, 92 éves és most a családnak, rokonoknak megmondta, hogy ő most az igazat be fogja vallani és meg fogja mondani, hogy milyen nagy történelmi titok volt a Rudolf trónörökösnek a meggyilkolása, vagyis öngyilkossága. Hogy nem volt öngyilkos, hanem öt meggyilkolták éspedig a németek. Nekünk mindig furcsa is volt.. . , hogy öngyilkos legyen egy olyan rendes ember egy szép személy miatt - hát így most kitudódott, hogy nem. - S hogyan került a család végül is Szécsénybe? - Hát elhatároztukl Mert akkor fájdalmas volt - őszintén mondva -, hogy a fiunk, az idősebb fiunk, aki egy kiváló valaki volt a családban, és hát mindent jelentett nekünk, hogy ő már nem fog jönni soha Lovrinba, amit anynyira szeretett, és mindig fogjuk látni a hiányát, a helyét, hogy most nincs itt és nem is lesz ott. Úgy döntöttünk hát, elrepatriálunk Magyarországra. És akkor eljött a férjem ide Magyarországra, beszélt egy ügyvéddel, egy na­ gyon neves, kiváló ügyvéddel, hogy keressen otthont. Egyszerre csak telefo­ nált az ügyvéd Bélának, a férjemnek, hogy nagyon sok otthon eladó. És ak­ kor a férjem kijelentette, hogy igen, azt ő is tudja, de ő kényszerkilakolta­ tott kastélyt nem vesz meg. Tetszik tudni, akkor kényszerítették a zsidókat, hogy el kell adják ptthonaikat. Na most ez a $zécsény. Ennek a Grósz Jenőnek volt egy felesége. Elvett egy - titkárnője volt egy ideig - lányt. Elvette, az keresztény volt, ugye, és ráírta az egész vagyonát. Így aztán szabad volt a szécsényi kastély. K ed v e s Vitray, jöttünk nagycsütörtökön, 1944-ben, először B éla az fiammal. É n nagypénteken érkeztem. A n ti - Most volt negyven éve. - Most volt negyven éve. A költözködés?. . . Hát ugye, mi mint repatriá­ lok jöttünk, tizenkét nagy vagon bútor, az egész kastélyt bepakolták Lovrinban, jött egy ilyen német társulat, nagyon rendesek, egy egész hadsereg volt. Én beteg voltam, feküdtem az ágyban. A komornám az én személyes dolga­ imat rendezte, én semmit a költözködésből nem éreztem, mert nekem skar­ látom volt. - De aztán hamarosan ideért a háború, ugye? - Hát december 8-án lementünk a pincébe, akkor, ugye, ott voltunk. A k ­ kor nagyon jól álltunk, mert tizenhat disznót vágtunk Lovrinban és azt az �anyagot elhoztuk, úgy hogy jöttek a menekültek és tudtuk fogadni őket. Ter­ mészetesen soha nem kérdeztük honnan jöttek, hová mennek: menekült volt, helyet kapott. Reggelit kaptak, ebédet. Volt egy óriási nagy katlanom, főz­ tünk meleg levest és a végén már háromszázan voltunk a kastély pincéjében. Karácsonykor még itt voltak a németek, aztán jöttek be az orszok a kas­ télyba. A z első orosz vendég négy vagy öt közlegény volt, nem volt köztük tiszt. Mondták, hogy be akarnak jönni a pincébe, s akkor a férjem vitt egy nagy üveg bort, vagy nem tudom mit és várta őket. Azt mondta, hogy keveset fog adni nekik, mert a jó barát is csak akkor jó, ha józan. Akkor bejöttek az oroszok. A z egyik odajött az ágyhoz és látta Bandit ott feküdni. Hát egy kis, nagyon rózsás arcú kis fiúcska volt és kérdezi a katona az apácától, hogy „princ?”, hogy herceg-e? Hát ugye az orosznak az knyáz. És akkor sze­ gény apáca mondta, hogy ja, ja, és én majdnem szívgörcsöt kaptam, mond­ tam, hogy most mi lesz, most mi lesz? A z orosz pedig odament Bandihoz, megsimogatta a homlokát, haját. . . ja, ja princ, azt mondja, megsimogatta és elment. E z volt az első találkozás. A második találkozás egy pár nappal később történt, még ott voltunk a pincében. Mondták, hogy a kastélyba jön az orosz generális és átveszi a kastélyt. Hát mindegyikünknek polt egy bizo­ nyos gondolata, hogy majd nem sokáig fogunk már élni. A generális felém jött, hát én is feléje mentem persze, és kezet csókolt nekem. Tökéletesen be­ szélt angolul, és mondta nekem, hogy nagyon köszöni, hogy nem menekültünk el. Mondom, hát kérem, mi gondoljuk, hogy az oroszok is emberek, mi sen­ kit nem bántottunk. Azt mondta, nagyon köszönöm, én most ide jövök a lakásukba, de maguk menjenek még le a pincébe egy ideig, amíg csend lesz itt Szécsényben, nyugalom lesz. S akkor ő bement a hálószobámba, és akkor mondom neki, hogy de ez az én szobám! Akkor azt mondta, hogy kérem, igen, de maguk menjenek le a pincébe, maguknak sokkal jobb lesz, ha még egy ideig a pincében lesznek. S azt mondta, hogy semmi bajuk nem fog történ­ ni, és ha én elmegyek, a legközelebbi parancsnoknak átadom önöket. Úgy is volt. Én meg nagyon sokat elmenekítettem, nagyon rossz tanácsra. Tizennyolc láda ezüstöt, porcelánt, fehérneműt. Szegény férjem nem mondta nekem so­ ha, hogy miért volt maga ilyen ügyetlen? Mindig azt mondta nekem, hogy édes angyalom, másnak a nadrágja maradt meg, nekünk aránylag még sok megmaradt. Soha nem csinált nekem szemrehányást, hogy én meggondolatlanul cselekedtem. És még a német SS-generális adta nekem a legnagyobb autóját, hogy felkerüljön rá a tizennyolc láda és én azt hiszem, hogy mikor... nem tu­ dom... hát... amikor elvonultak a németek, azok tudták az útvonalat, hogy nem ők vittek-e el aztán azokból a ládákból? Hát nem tudom, nem akarom mon­ dani. Nagyon sok adó volt az első években. 1948-ban ajándékoztuk oda a kas­ télyt a múzeumnak, azzal a kéréssel, hogy a lakásunk megmaradjon és múzeum legyen belőle. S akkor ezek az urak, férjemnek jó barátai, Pesten ezek. a tudó­ sok, megígérték, hogy hát természetesen az öt szobát meghagynák, hát nincs is szó arról, hogy azt elvennék. És szegény férjem olyan volt, hogy ha egy úr neki valamit ígért, ő azt hitte, hogy az szentírás! Nem kért írást. E gyszer kér­ deztem drága férjemet, hát van valami? Hát nem... dehát ígérték, hát csak nem fognak minket kitenni...? - A háború után, amikor idejöttek Szécsénybe, akkor mivel foglalkozott a kedves férje? 67 �- A kastély közelében volt egy nagy üvegház, gyönyörű nagy üvegház, és annak örült a legjobban a férjem, mert ő abban az üvegházban az ő kutatá­ sait, és az ő tudományos munkáit folytatni tudta. Már Lovrinban éveken át volt egy kis üvegház, azt fagypontra hűtötte és ő ott a lepkéivel, a bábokkal, amiket ő fogott, ezekkel kísérletezett. Azon dolgozott, hogy a hidegnek milyen befolyása van a növényekre, állatokra. Akkor az volt az elgondolása, hogy elmegy a Palóc Múzeumba és ott felajánlja a munkáját és ott fog dolgozni, a múzeumban a lepkegyűjteményét is elhelyezi. Eleinte csak tiszteletdíjat adtak neki. Éppen hogy négyszáz forintot kapott éveken át. Egész nap ott dolgozott, reggel elment hatkor, lement biciklivel az állomásra, a biciklit letette ott is­ merősöknél, elment a vonattal Gyarmatra és este hazajött. - Egész nap a múzeumban volt? - Egész nap a múzeumban dolgozott. - És a kedves férje után kap valami nyugdíjat? - Persze kapok, kapok igen. Megmondom, kétezerkétszáz forintot kapok két hónap óta. Most emelték. - És itt mostanában hogyan tetszik élni? Manapság hogyan él? - Hogyan élek? Kedves Vitray, van egy, ami nagyon nehéz. Nem azért, hogy kényes vagyok, hanem a gyomromnak nehéz az Omnia-ételt megenni, mert zsí­ ros, nem szoktam meg. - Mi az az Omnia-étel? - Hát ott van a szálloda, vagy micsoda, restaurant, én onnan hozatok egy adagot. Egy ebéd 25 forint, és leves, hát vízleves, meg paprika, borzasztó paprika, néha meg zsír, amit nem szoktam meg. Nem azért, mert egy jó, egy­ szerű krumplilevest, otthonit, bodogan megeszek. Mert ott az O mniában van valami, nem tudom mit tesznek bele, valami fűszert, vagy valamit, ami... olyan furcsa szaga van. Hát ez egy kicsit nehéz. Azért kértem a Földi elnök urat, aki nagyon jó indulattal van hozzám, hogy nem-e kaphatnék a bölcsödéből ebédet? - Az egész nap hogy telik? - Rendesen hétkor meghallgatom a rádiót, a bécsi rádiót. Van néha valami kis vallásos elgondolás, de néha nem is nagyon sikeres. Aztán meghallgatom a híreket, mert tulajdonképpen Bécs a külföldi rádiók közt a legnormálisabb. Se nem ilyen, se nem olyan, úgy hogy mégis megmondja a valót. Nem nagyzol. Mert Szabad Európát nem hallgatom, mert annál sokat le kell vonni belőle és nem is találom meg nagyon az én kis rádiómon. Fiam hozott nekem nagyon szép kis rádiót, ezt tudom meghallgatni. Hát aztán reggelizek, elmondom a megszo­ kott imáimat. Aztán jön a posta. A Népszabadságot járatom, azt szeretem, mert nagyon jó cikkek panak a Népszabadságban. Olyan jó a Zappe... Nem tudom mi ő, újságíró? Olyan kitűnően csinálja... filmekről, meg könyvekről nagyon jól mondja az ő véleményét. Nagyon kitűnően, mindig egy véleményen vagyunk. Érdekes, nem akarok nagyzolni, de... Nahát különben a híreket is szeretem, a politikát, érdekel ez a rész, az a rész is, a vadászat, a sport, ami érdekel en­ gem. Az unokáim futballbarátok. Hát én nem is tudom, de olyan gyorsan eltelik az idő. Elég sok postát ka­ pok. Majdnem mindig jön valami, aztán válaszolni kell... majd hozzák az ebé­ det. Megebédelek, ebéd után egy kicsit, ha egyedül vagyok, kicsit elszundítok, de nem fekszem le többnyire, csak úgy egy kicsit elbóbiskolok, és akkor elő­ veszem a könyveimet. Nyolckor hallgatom a híreket, a magyar televíziót, és akkor ha jó film van, vagy valami, azt... Néha a Rózsát is meghallgatom, de 68 �nem tudom mit kér... Olyan buta érzés, hogy az ember nem tudja, hogy mi az értelme, annak amit ő kér. - De nem tetszik hordani hallókészüléket!? - D e kell vegyek magamnak, nincs nekem. Azt mondta a Dudás doktor, hogy okvetlen most tavasszal, ha el tudok menni Gyarmatra, vegyek, mert az SZTK-ban nem is olyan drága, és nem is látszik. Mondom, kedves doktor úr, nekem olyan mindegy, én mutatni fogom, hogy van nekem, csakhogy halljak. Hát engem nagyon szigorúan neveltek, nagyon sok jósággal. Anyám az egy szentéletű volt tényleg, de szigorú volt, és szigorú helyeken is nevelkedtem. Egy évig voltam egy kitűnő bécsi zárdában. Minket arra neveltek, hogy este mi­ előtt elalszom, gondolkozzam azon, hogy tulajdonképpen mi értelme volt a napnak. Hát őszintén mondom, azt is megmondom, volt idő, amikor ez elmaradt egy kicsit, de aztán megint, hála Istennek, megint ebbe a vágányba belekerültem. És mindig este gondolom, hát... hát ez nem a vég, nem itt. Már volt sok bá­ natom, nagyon sok, de kibírtam, van olyan, aki nem bírja. Én kibírtam, és na­ gyon sok szép volt az életemben, nagyon-nagyon. Jó volt, hogy sok jó emberrel találkoztam. Azért most, ha látom, hogy szerencsétlenség van egyes családok­ ban, hogy micsoda fiatalság van néha, kedves j ó Vitray... nem lehetne ezen segíteni valamit ? 69 �Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik Odescalchi Eugénie hercegnő hosszú élete során nemcsak a ma­ gyar arisztokrácia felsőbb köreire jellemző életutat járta végig, ha­ nem szemtanúja, részese, elszenvedője volt korszakok letűnésének és újak felvirradásának. Memoárjaiban születésétől végigkísérhetjük ezt az ellentétes eseményekben, érdekes és olykor nagyon is meg­ lepő találkozásokban kimeríthetetlenül gazdag életet. Megismer­ hetjük egy történelmi nevet viselő arisztokrata család mindennap­ jait, szemléletét, kapcsolatai rétegződését, viszonyát a velük egyen­ rangúakhoz és a társadalom többi rétegéhez. Rendhagyó és rop­ pant izgalmas tudósítás ez a múltból, és a mának is nem egy lé­ nyeges tanulsággal szolgál.A kötetet, amely minden bizonnyal az 1987-es év egyik nagy könyvszenzációja lesz, a Gondolat Kiadó gondozza és jelenteti meg. D E T R E JÓZSEFNÉ a könyv szerkesztője Előszó Felejthetetlen férjem, Lipthay Béla emlékének ajánlom. Nehezen határoztam el magamat, hogy papírra vessem emlékeimet, hiszen oly sok nagyszerű szellem, az írás mesterségét művészi fokon művelő, nagynevű ember írta meg már az élettörténetét. Országok sorsát eldöntő államférfiak, hadvezérek, írók, tudósok, egyházfejedelmek és sokan mások, akiknek az élete, a tettei valóban méltók rá, hogy megismerjék az emberek. És most álljak elő én az emlékeimmel? Nem szerénytelenség azt hinni, hogy valami érdekeset vagy megszívlelendőt tudok olvasóimnak nyújtani? Talán az késztet, hogy mégis vál­ lalkozom rá, és az lehet egyszersmind a mentségem is, hogy hosszú életem so­ rán - 85 esztendős leszek nemsokára - ’oly sok mindent megéltem, jót-rosszat egyaránt, és olyan korban éltem-mozogtam, amely ma már a valóságban nem, csak a múlt tényeként és a még élő emlékeiben létezik. Van még egy aggályom: iskoláimat németül és részben franciául végeztem. Nem lesz-e a magyar stílusom nagyon hiányos? Ha igen, nézze el nekem az ol­ vasó; talán pótolni tudom hosszú életem folyamán átélt sokféle és színben is változó élményeimmel. Emlékiratomat három részre osztom. Az első rész: gyermekkorom és a leánykorom, az esküvőmig. Ez a korszak még a múlt században, az „arany békeidőben” kezdődik, hiszen születésem éve 70 �1898. A második rész az esküvőm utáni éveké, tehát az I. világháború befeje­ zésétől, a II. világháború befejezéséig terjedő időszakot foglalja magába. A har­ madik rész a második világháború befejezésétől a mai napig tart. Remélem, be tudom fejezni. Sietnem kell, mert nem mindenki éli meg a 85. születésnapját. Én úgy gondolom, hogy ez a háromrészes memoár olyan, mint egy szélesvásznú mozifilm. Képzeljük magunkat egy nagy moziterembe - remé­ lem, zsúfolva van érdeklődőkkel. Leoltják a villanyt, sötétség támad, és a nagy vásznon hirtelen megjelennek a szereplők, események, egy idős édesanya és annak egész élettörténete. SÁRO M BERKEI N Y A R A K . Gyermekkorom egyik legkedvesebb idejének külön fejezetet szentelek. Sáromberke volt nagybátyám, Teleki Sámuel, Samu bácsi kedvenc otthona. Teleki Sámuel, a híres Afrika-utazó és -felfedező az erdélyi Sáromberke köz­ ségben született 1845. november 1-én, és Budapesten halt meg 1916. március 10-én. A göttingeni és berlini egyetemen természettudományi tanulmányokat folytatott. Bejárta Indiát és a kelet-indiai szigeteket, legnagyobb és egyben leg­ eredményesebb tudományos vállalkozása azonban kelet-afrikai útja volt. Egy tengerésztiszt barátjával, a pozsonyi születésű Höhnel Lajossal - Ferenc József szárnysegédjével, később admirálisával - indult Afrikába 1886 őszén. Zanzibarban a sziget szultánja készséggel segített neki a kilimandzsárói expedíció előkészítésében. Háromszáz teherhordó bennszülött száznegyven lá­ dába csomagolta a felszereléseket, az élelmiszereket, és a cserére szánt tárgya­ kat, a szebbnél szebb színes kelméket, huszonnyolc mázsa színes üveggyöngyöt, gyűrűket, karpereceket, tükröket, gyermekjátékokat, képeket. Ezek mind fize­ tési eszközül szolgáltak akkor, és ilyen ajándékokkal nyerték meg a bennszü­ löttek kisebb-nagyobb hatalmú szultánjainak, fejedelmeinek, törzsfőnökeinek jóindulatát és segítségét is. Zanzibar szigetéről 1887 január havában hajóztak át Telekiék az afrikai kon­ tinensre. Február 4-én a Pengáni folyó mentén elindultak a Kilimandzsáró felé. Perzselő hőségben, bozótos szavannákon haladtak, míg elérkeztek a Kilimandzsá­ ró lábához, az igazi afrikai vadparadicsomba. Csanatostul éltek akkor még a szavannák dús ligeteiben a zsiráfok, zebrák, gazellák, antilopok. Afrika legmagasabb hegyének két csúcsa van: az 5149 méter magas Mawenzi, s a jégkoronás, 5895 méter magas Kibó. Samu bácsi természetesen a maga­ sabbik csúcsot, a Kibót választotta. Ekkorára már a fekete kísérők száma a fe­ lénél is kevesebbre csökkent. Sokan megszöktek, félve a hegy szellemétől, má­ sok betegség miatt dőltek ki. 4200 méternél letáborozott a karaván, csak Teleki Sámuel és Höhnel Lajos folytatta felfelé az utat. A ritkuló levegő miatt Höhnel is feladta 4900 méternél. Samu bácsi azonban dacolt a hegy hatalmasságaival. Eleinte fürgén haladt, de több órás hegymászás után 5310 méternél, az örö­ kös hó határánál kénytelen volt visszafordulni, mert veszélyes álmosság fogta el. Mindenesetre Teleki Sámuel volt az első Afrika-kutató, aki ilyen magas­ ságra jutott a „Fénylő Hegyen” , ahogy szuahéli nyelven nevezik a K ili­ mandzsárót. Ezután a Kilimandzsárótól északra folytatta tovább kelet-afrikai felfedező útját. Az 5199 méter magas Kenya-hegyen feljutott mintegy 4000 méterig, majd ettől északnyugatra felfedezett két tavat, amelyet Rudolf- és Stefánia-tónak nevezett el - a trónörökös párról, �Több kialudt és működő vulkánt, 230 ezer négyzetkilométernyi területet kutatott fel, és mintegy háromezer kilométer megtétele után, 1889 első nap­ jaiban hajózott vissza Zanzibárra. Samu bácsi csak hazaérkezése után értesült Rudolf trónörökös haláláról. A mayerlingi rejtélyre azóta sem derült igazán fény, és a kétség ott élt Samu bácsiban is, hogy vajon valóban öngyilkos lett-e az osztrák-magyar trón vá­ rományosa. Mély baráti kapcsolat fűzte Rudolfhoz. Nemegyszer hallottam tőle később, hogy ha ő akkor itthon van, meg tudta volna akadályozni a tragédiát. Ru­ dolf mindig hallgatott rá és elfogadta a tanácsait. Sok időt, meghitt napokatheteket töltöttek együtt, főképpen Erdélyben, Samu bácsi görgényi vadászkas­ télyában, ahol medvére, szarvasra vadásztak, vagy pisztrángot fogtak a kris­ tálytiszta hegyi patakokban. Ilyenkor este, a vadászkastély udvarában, lobogó tűznél húzták a görgényi cigányok Rudolf kedvenc magyar nótáit. Itt érezte magát igazán otthon. Nehezen bírta a bécsi Burg komor légkörét. A sáromberkei kastély két hosszú, egymással szembeépült, egyszerű, föld­ szintes épület; a két szárnyat széles udvar választja el egymástól. A kastély nagyon közel épült az országúthoz. Mind a két szárny utolsó ablaka már az országútra nyílt. Az udvarba való behajtás négyes fogattal, jókori ügyességet igényelt. Gyermekkoromban ugyanis még divat volt négyes fogattal közlekedni. Az udvar 600 holdas parkban folytatódott, amelynek legfőbb díszét, egy szép tavat, hegyi források tápláltak, lefolyását pedig széles patak biztosította. Tisz­ ta vizében sok volt a hal, így gyermekkorunkban kedvünkre halászhattunk, horgászhattunk. Nem hiányzott a teniszpálya sem, a messzenyúló rétek pedig kiváló lehetőséget kínáltak a lovaglásra, amit fivérem, Károly különösen él­ vezett. A parkot minden irányban kocsiutak szelték át. Szomszédságában te­ lült cl a fácános, egy bekerített kis tölgyfaerdő. Ott voltak a fácánvadásza­ tok, és ősszel - nekem felejthetetlen - szalonkahúzások. Waldeck Frigyes bá­ csit - Samu bácsi unokahúgának, Matild néni fivérét - sokszor elkísértem az őszi „Schnepfenstrichre” ahogyan ezt vadásznyelven nevezik. Ilyenkor nagy csend honol az erdőben. Lasson leáldozni készül a nap, és ha izzó korongja eléri a legmagasabb tölgyfák koronáját, elindulnak a hajtók. Botokkal ütik a fatörzseket, rönköket, irdatlan lármát csapva riasztják a va­ dat. Erősödik a zaj. Egyszerre sok torokból elhangzik a „tirol” kiáltás, je­ lezve, hogy felszállt a szalonka. Jó lövőnek kell lenni, hogy ezt a sebes ma­ darat eltalálják. Frigyes bácsi híres lövő volt, élvezet volt vele a vadászat. Nemigen hibázott. Samu bácsi sáromberkei kastélyának egyszerű külseje nem volt arányban vagyonával, de falai közt felbecsülhetetlen értékeket halmoztak fel tulajdo­ nosai. Az egyik szárnya teljes egészében Samu bácsi és Vay Matild néni, meg a férje privát lakosztályául szolgált. Vay Matild néni, Samu bácsi unokahúga felügyelt a háztartásra, Samu bácsi ugyanis soha nem nősült meg. A kastély­ ban több szalon, pipázó és két ebédlő volt; az egyik a felnőtteké, a másik a gyermekebédlő. Samu bácsi nem szerette, ha korlátozta a gyerekek jelenléte. Ebédnél ugyanis sok minden szóba került, politika, tudomány, társadalmi vagy családi események, amelyek nem mindig voltak gyerekfüleknek valók. A szemben levő szárnyban sorakoztak a vendégszobák. Samu bácsi épület­ szárnya mögött még egy másik állt, amelyben a konyha, hideg-meleg vizes mo­ sogatóhelyiség, vasalószoba és több személyzeti ebédlő volt. Abban az időben nagyon rátarti volt a már néha harminc-negyven évet leszolgált személyzet, Ő k is megkövetelték a megbecsülést, amit kényesebb, magasabb rendű mun- 72 �Icájuk révén megérdemeltek. A főszakács, a „Küchenschef” - a híres Robert például a világért le nem ült volna egy asztalhoz a szobalánnyal vagy a kony­ halánnyal. Mivel sokféle rendű és rangú személyzet szolgált a sáromberkei kastély­ ban, három ebédlő állt rendelkezésükre. De ez különben minden nagyobb kas­ télyban így volt. Amikor 1944-ben végleg elköltöztünk Torontál megyei szép otthonunkból, Lovrinból, és megvettük a szécsényi kastélyt, az a nagy meg­ lepetés ért, hogy ebben a 32 helyiségből álló kastélyban nem volt a személy­ zet részére ebédlő, de még mosogatókonyha sem. Úgy látszik, az utolsó tu­ lajdonos, dr. Gross, aki az épületet 40 évvel ezelőtt Pulszky földbirtokostól megvette, nem tartotta fontosnak. Sáromberkén azonban minderről gondoskodtak. Még az inasok szórakozá­ sáról is. Nagy, jól felszerelt kuglipálya állt rendelkezésükre a hátsó udvarban. Sáromberkén a lóistállónak fontos szerepe volt. A vendégtraktus mögött, három hosszú épületben, szépen gondozott boxokban álltak a lovak. A majd­ nem térdig érő szalma mindig friss volt, és a zabot is bőségesen adagolták nekik. Samu bácsi a napját istállólátogatással kezdte. Erre a reggeli - mondhatni kis ceremóniára - én is hivatalos voltam néha. Elindultunk Samu bácsival és Matild nénivel az istállók felé, kezünkben egy kockacukorral teli kis kosár. Ahogy beléptünk az istállóba, a boxokból hangos nyerítés fogadott; minde­ nünnen szép, nemes lófejek kandikáltak elő, várták a már megszokott cseme­ gét. Nagyon szerettem és élveztem ezeket a reggeli istállólátogatásokat. Min­ dennap más istálló került sorra. Gyönyörű tisztán voltak tartva, ragyogott ott minden, de volt is bőven lovász. Ha megjelentünk, a lovászmesterrel az élü­ kön, szép, feszes rendben álltak, csíkos, barna bársonyöltözetükben, várva Samu bácsi utasításait. Sáromberkén négy parádéskocsis volt. A koronázatlan „kocsikirály” , Frici Pista, Samu bácsi privát kocsisa uralkodott fölöttük. Ő csak Samu bácsinak és a nővéreinek fogott be, tehát nagyanyánknak, annak leányainak és azok gyermekeinek. Soha nem hozott el vendéget az állomásról, kivétel csak Vay Matild néni és férje volt, meg a legjobb barát, Herr von Höhnel és a fele­ sége, valamint, amíg élt, Rudolf trónörökös. Egyszer még egy kiváltságos vendéget hozott cl az állomásról, az ezüstveretes lószerszámmal felszerszámozott négyes fogaton: Görgeyt, a szabadsághőst, Samu bácsi közeli barátját. Nekünk, gyermekeknek nem volt szabad Frici Pistát csak úgy egyszerűen Pistának szólítani. Csak a teljes nevén hívhattuk: Frici Pista. Sokáig nem is sejtettük Károllyal, hogy mit jelentenek ezek a címek: her­ ceg, gróf, báró. Úgy gondoltuk, egyszerűen a névhez tartozó szavak. Csak jó­ val később, idegenek figyelmeztettek arra, milyen kellemes lehet, ha az em­ ber ilyen magas címet visel. Ezen igen elcsodálkoztunk. Megkérdeztük anyán­ kat, és ő röviden elmagyarázta nekünk, hogy egyes családok hogyan, mi ok­ ból kaptak egykor címet, meg hogy ebben nekünk semmi érdemünk. Csak kö­ telességünk van: hogy méltóak legyünk nevünk, címünk viselésére. Minden­ ben jó példát kell adnunk, mert maga az arisztokrata elnevezés azt jelenti: „kiváltságos” - tehát mindenki között a legbecsületesebbnek és legkiválóbb­ nak kell lennünk. Mindezeket azért említem meg, mert a közvéleményben téves hiedelmek élnek, és egyesek úgy tudják vagy vélik, hogy minket gőgre, mások lenézésére neveltek. Pedig ez nem így volt, bár kivételek, mint mindenütt, persze itt is akadtak. 73 �SÁM UEL-NAP. A Sámuel-nap, Samu bácsi névnapja, a sáromberkei nyarak legkimagaslóbb családi ünnepe volt. Ilyenkor nemcsak a család ünnepelt, ha­ nem az egész megye, a távoli környék, falvak és kastélyok. Aki azon a nyá­ ron még nem látogatott el Sáromberkére, az Sámuel-napra biztosan eljött. Már kora délelőtt nagy számban érkeztek a szebbnél-szebb négyesfogatok. Néha ablakomból számolni kezdtem őket, de hamarosan abbahagytam, mert nekem is fogadnom kellett a rokongyerekeket, játszótársaimat. A szónak a magyar nyelvben használatos mindkét értelmében főúri lako­ ma volt azon a napon. Durrogtak a pezsgőspalackok, és százéves tokaji bort szolgáltak fel az ebédhez. Ebből mi is kaptunk a gyermekebédlőben, de pezsgőt soha. Az ünnepi asztal ékessége a „Habsburgtorta”, Robert főszakács mesteri al­ kotása volt. Lenyűgöző méretű, toronyszerű építmény, egy csokoládéval bevont piskótaféleség, amiben elszórtan, fagyasztott ananászszeletek rejtőztek. Ez a torta volt gyermekkorunk álma, de csak ritkán, kivételes alkalmakkor sütöt­ ték, mert nagyon sok minden kellett az elkészítéséhez, mivel a csokoládé­ bevonatra még vaníliakrém-díszítés is került. A tortának, illetve a bombénak, a nevéhez illően, fekete-sárgának kellett lennie, mert ez volt a Habsburgok színe. Az első ilyen tortát Róbert szakács Rudolf trónörökös tiszteletére készítet­ te. A torta leírása benn van konyhakönyvem receptjei közt, a többi régi csa­ ládi recepttel együtt. Csupa különlegesség, így például a híres Waldeck-májas. Az még az uralkodó Waldeck herceg szakácsától ered. Meg az ún. Arolsenpuncs; ezt itta nagyanyám szilveszter estéjén Arolsenben, a Waldeck-kastélyban, és mi is egész gyermekkorunkban a pozsonyi szilvesztereken. Később, asszonykoromban lovrini háztartásomba is bevezettem, olyan kitűnő volt. Ezek a receptek azóta „Csipkerózsika-álmukat” alusszák. Samu bácsi régi vágya volt, hogy kibővíti, „feudálisabbá” teszi a szerény, földszintes kastélyt: összeköti a két egymással szembenálló szárnyat egy im­ pozáns közbenső épülettel. Az is földszintes lesz ugyan, de sokkal magasabb, dupla francia tetővel, tágas és jól lakható manzárdszobákkal. Természetesen bevezetik a vízvezetéket, villanyvilágítást, és talán még márvány fürdőme­ dencét is építenek. De kinek készül mindez? Samu bácsi már idős volt, sokat kínlódott súlyos cukorbajával. Az évekig tartó, fáradságos afrikai kutatóút kikezdte egészségét. Kinek építkezik? Ta­ lán az örökösöknek? Ő úgy gondolta, méltó lakhelyet hagy örökül a Teleki családnak. Létezett ugyan a közeli szomszédságban, Gernyeszegen, egy gyö­ nyörű Mária T erézia-stílusú Teleki-kastély, de az nem az ő tulajdona volt, hanem Teleki Domonkosé. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások, készültek a tervek, Sáromberke kapuit bezárták a nyári vendégek előtt, és Samu bácsi áttette rezidenciáját görgényi vadászkastélyába. Károly fivérem oda is hivatalos volt, de én anyám­ mal ettől kezdve, máshol nyaralok. 74 �MÉRLEGEN A semmit tudni pontosan Nádas Péter: Emlékiratok könyve Egy művészi korszak válságosságának és válságtudatának biztos jele, ha az alkotások címében feltűnően gyákoriakká válnak a műnemi-műfaji kategóriák és az esztétikai terminusok. Tanácstalanság és önmagát szuggeráló akarat, tű­ nődés és irónia munkál ilyenkor a címadásban - önkénytelenül és óhatatlanul. Akkor szívja magába a cím a „regény” , a „mese” , vagy a „történet” szót, ha a mese meghalt, ha az író bizonytalanul érzi magát a választott műfaj keretei között, ha nem tekintheti evidenciának egy történet elmondását, akkor a „val­ lomás” és az „emlékezés” , ha a mű mindenekelőtt arra szolgál, hogy az el­ veszett személyiség megtalálja és meghatározza önmagát - a fogalmazásban. Az utóbbi évek magyar epikájában gyakoriak az effajta címek, s éppen a legjobbaknál. Nádas Péter, az Emlékiratok könyve írója, az utóbbi évek egyik legnagyobb és legrangosabb epikai teljesítményének létrehozója, maga sem ki­ vétel ez alól. Egyik novelláskönyve fölött a Leírás szót olvashattuk, korábbi, nagy jelentőségű regénye egyenesen egy klasszikus regényváltozat utolsó da­ rabjának tünteti föl magát (Egy családregény vége), de címmé emelte a köny­ vek könyvét, a Bibliát is. Legújabb munkája, amelyen több mint tíz évig dol­ gozott, szerzetesi elvonultságban és aszkétikus fegyelemmel, ez a hatalmas, öt­ veníves korpusz már címével is utal korunk epikájának - és magának a szo­ cialis létezésnek - a krízishelyzetére, és a válság - egyfajta személyes - meg­ haladásának lehetőségére. Az elveszett és megtalált, ám csak egyetlen alkalomra érvényes forma hir­ deti magát a címben. Emlékiratnak titulálni egy regényt, századunk utolsó előtti évtizedében, tüntető manierizmus volna. Itt több emlékirat könyvbe fog­ lalt, tehát rendszerezett, valaminő teljességre és kerekdedségre törő kompo­ zíciójára utal az író címválasztása, s emellett emlékeztet a magyar biblia szakaszcímeire is. Manierizmus és klasszika, válság és harmónia, a diabólikus történelem és a divinus tradícióira emlékező ember, természetszerű lét és vi­ lágító tudat egyidejűségének és dilemmájának remeklő szintézise az Emlékiratok. könyve című regény. Mert regény ez a magiszteriális munka, s nemcsak azért, mert három teljesnek mondható élettörténet és sorsrekonstrukció fog­ lalata. (Ezek részben egyidejűek és párhuzamosak, részben előzmény- és következményviszonyúak.) Regény azért, mert történetfilozófiája határozott mag köré épül; a személyes és históriai vágyak és bűnök, törekvések és lehetősé­ gek korrelatívak; stilárisan végiggondolt és nyelvi gazdagságában egynemű, s így művészi világképe koherens. Sőt továbbmenve: számos regénytípus ele­ gyedik itt és számos tudatosan beépített hagyomány. A goethei nevelődési re­ gényre és a Thomas Mann-i mitikus regényre érdemes utalni elsősorban, de olyan formákkal is rokonságba hozható, mint a családregény, a historizáló 75 �életkép, a szecessziós élményrekonstruáló műleírás, a „regény a regényben” féle szerkesztmény vagy a rejtvényszerűen mozaikos új regény. A múlt réte­ gei közül meghatározó jelentéstartalommal a századvég-századelő, a belle epoque van jelen, a történetfilozófiai elmélyüléshez a legtöbb motívummal a II. világháború utáni első évtized Kelet-Európája járult hozzá. Nádas Péter ebben a könyvében meg tudta valósítani azt, amit a legnagyobbak: a szemé­ lyiség vizsgálata oly intenzív, sokoldalú és tartózkodástól mentes, hogy min­ den egyéni bűn és erény történelmi súlyú és mitológiai távlatú lesz. A regény minden eleme, minden struktúrája egyidejűleg mutatja a klasszicizáló törekvést (vagy nosztalgiát) és a klasszikát, mint formát és mint vá­ gyott létkeretet feszítő zavart, történelmi bomlottságot, abszurditást. Kitüntetett szerepe van a regényben a hármas számnak és - főleg - az em­ beri-érzelmi viszonyokban a háromszög mágikus-jelképes trigonometriai alak­ zatának. Három emlékirat tanácstalan, borzongó és lelkesült résztvevője az olvasó. E három memoár súlya és kompozíciós helyzete azonban nem egyfor­ ma. A fő szólam egy harminc éven túli névtelen magyaré, aki hosszabb kelet­ berlini időzése alatt egy színház végletesen álságos és valós közegébe csöp­ penve s egy maga számára is meglepő homoszexuális kapcsolatba merülve tár­ ja föl önmaga múltját, igyekszik megérteni összezavarodott jelenét. S magát a megélt három történelmi évtizedet. (Példaszerű az az epikus metodikai sok­ oldalúság, amivel ennek a korszaknak élesen átvilágított politikumát Nádas személyesen hitelesíti és poétizálja.) A második emlékirat fikció a fikcióban: a főhős barátjának és szerelmének képzeletbeli - német — nagyapját rekonst­ ruálja a századfordulón. S végül a harmadik sorsképlet a kommentáló ittho­ ni gyermekkori baráté, aki a memoáríró hagyatékát rendezve, s tragikusan brutális haláláról is beszámolva, személyiségével mintegy ellenpontot is ké­ pez: a veszélyes nyitottsággal szemben a nem kevésbé veszélyes bezáródásét, önlefokozásét. Övé az utolsó előtti szakasz, míg a másik két szál oly módon váltakozik, hogy két „mai” fejezetet egy „múltbeli” követ. Háromelemű töm­ bök nem teljesen szabályos váltakozása tehát a kompozíció. A szerkezet kulcskérdése a személyes múltjának vizsgálatába merülő, s ab­ ból önismeretre és modus vivendire szert tenni próbáló magyar és képzelgé­ seiből megszülető hajdani német fiatalember biográfiájának összekapcsolódása, s ezt az író bámulatos invencióval, átérzőkészséggel oldja meg, kerülve min­ den formális vagy ideologikus „választ” . Ábrázol az első szótól az utolsóig. A költött alak éppúgy az önreflexió terméke (amellett, hogy ő is az önmagá­ ra vonatkoztatást tartja az egyetlen megismerési formának), mint minden más, amihez a főhős emlékező benső utazása során kényszerből vagy belátás­ ból eljut. Illusztrálja is, motiválja is vele a sorsát. Imaginárius önarckép, a vágyteljesítő mechanizmus és a históriai magyarázat médiuma. A polgári lét válságtörténetének kezdő és végpontján áll Thoenissen és kitalálója. Remek érzékkel fordul Nádas a századforduló német kulisszái felé - a Thomas Mann-i forrásokhoz, amikor a polgári létezés alapdilemmáját (a túlérett szép­ séggel körítve) akarja megfogalmazni a tragikus szerepkényszert (szociális, morális, intellektuális, nemi stb. terepeken egyaránt), amely a látszatok és a valóság szétválasztásából fakad. A fiktív Thoenissen valós életidejében vá­ lik nyilvánvaló hamissággá a „polgári illem” s minden idetapadó rítus, az a felfogás, hogy „az életnek, akár az élet ellenében, mindig és mindenáron mű­ ködőképesnek kell maradnia” . (Jellemző, hogy az emlékiratíró akkor veti pa­ pírra ezt a felismerését, amikor gyermeki élete egyik legdrámaibb pillanatáról számol be a sztálinizmus mélypontján.) Thoenissen számára a polgári lét krí­ 76 �zise, a mindennapos élethazugság állapota megrázó, személyes élmény. Kita­ lálójának már csak ködös emlék, amiről nagyszüleinek prehisztorikus méltó­ sága és valószínű olvasmányai tudósítják. Nádas Péter azt vizsgálja a vérbeli epikus minden lehetőségét latba vetve, hogy ugyanaz az érzelmi-tudati krízis mennyiben azonos és eltérő akkor, ha mögötte a megingathatatlannak látszó nemzeti-történelmi jelenlét, mint valóság áll, és ha a történelem, mint valóság válik kérdésessé, mind a nemzetek, mind az egyén számára. Egy századfordulós fürdőhely nosztalgiával színe­ zett gazdagsága az egyik topográfiai embléma, a mai berlini U-Bahn a másik. Az előbbi oly szép, hogy elég, ha önmagára utal csak, a másik arra az ab­ szurditásra és korunk nagy tanulságára, hogy a történelem önmagát is meg­ semmisítheti, hiszen ami Berlin alatt van, az van is, meg nincs is. A két tör­ ténet helyszíneiben, élethelyzeteiben és érzelmi viszonyaiban természetesen sok a hasonlóság, a két hős is rokona egymásnak tudatosságban és kiszolgáltatott­ ságában. De Thoenissen míg érzelmi zavaraival küszködik, azt hiheti: az ön­ maga választotta úton jár és a maga életét éli - kitalálója számára már önnön személyiségének megtalálása is mind reménytelenebb feladat, noha ez lenne egyedül hozzá méltó ebben a léttelen létben. Az előbbi még utazhat, megis­ merheti a kaland varázsát, az utóbbinak csak a céltalan tévelygés és a szökés jut osztályrészül. Ez a toposzváltozás az egyik nagy írói leleménye a re­ génynek. Az Emlékiratok könyvének legfőbb újdonsága a magyar irodalomban a sze­ mélyiség válságának rendkívül intenzív, sokoldalú, brutálisan nyílt és mégis költőien szép ábrázolása. A középpontban az a felismerés áll, hogy a test, a testiség az egyetlen biztos valóság, csak az érhető tetten szavakkal, aminek testi jellege van. S a test regulázhatatlan viselkedése nemcsak önmagáról árul­ kodik, hanem a históriáról is, és a kiüresedett személyiség csak a testiség ré­ vén emlékezhet a humanitás mitológiai idejére és távlataira. A három emlék­ író - akiknek sorsa úgy is szemlélhető, mint egy regényíróé, egy befejezetlen regény történetéé és egy utólagos kommentálóé - különböző mértékben és for­ mákban, de igazából csak a „test nyelvén” tud szólni, hiszen a világ minden más kommunikációt hiteltelenné és valószínűtlenné tett. Persze a test szava is lehet hazug, alakoskodó, semmitmondó. Ennek leleplezésére szolgálnak Ná­ das páratlanul érzékeny gesztusleírásai és magyarázatai, amelyek intenzitásuk ellenére sem válnak soha nyíltan auktoriálissá, mindig a szereplők tudatát is követítik. Ám a szereplő személyek sorsa talán azért szakad meg szükségsze­ rűen, bár váratlan és dúrva módon, mert tudják-tudjuk, hogy a test még üze­ nethordozónak, sőt üzenetnek is kevés, a szubjektum egyetlen valósága ugyan, de nem egzisztencia. Amíg a világ egyre torzabb testalakváltozásokkal, betegségekkel vall ön­ maga csődjéről, az egzisztenciáját - pőre önmagát - kereső intellektus számá­ ra csak a tévelygés kényszerpályái maradnak, az igazi alternatívákat nélkü­ löző döntéskényszerek sora. Rendkívül jellemző és mitológiai erejű tény pél­ dául az, hogy a kínálkozó szerepek közül kettő emelkedik ki, a kémé és a leselkedőé. Nem a mindennapok erkölcsi rendjét sértő magatartásformák ezek: minden erkölcsön túliak. A spion és a voyeur egy tőről fakadó léthelyzetek, létajánlatok. Az eltorzult megismerés fut itt vakvágányra. Ha a valóság át­ tekinthetetlen, ha minden titoknak látszik, ha a látszatok uralma határozza meg a szociális együttélés minden szintjét, mi más marad, mint a kémkedő, leselkedő fürkészés, a maga gyermekes és emberhez méltatlan módján. Meg­ lesni szeretkező párokat, heteken át figyelni egy színházi próba minden tuda77 �tos és önkénytelen akcióját, föltárni a rejtőzködő bűnt és szépséget - a re­ gény története és a regény poétikája erre a motívumsorra is felfűzhető, hiszen ez egyszerre korkép és vallomás, kórjelentés és ars poetica. A történelmet itt is lelepleződni engedi az író. Egyfelől jelképes érrtelmű az a fénykép a századfordulóról, ahol a kamera buja és beteg, élveteg és torz testeket és testrészeket rendez klasszikus drapériák és kulisszák között kompozícióba, hogy kileshesse a mesterkéltségben igazi valójukat - mintegy az antikvitás, a klasszika prostitúciójaként is. (Erősen emlékeztetve Wilhelm von Gloeden hajdani beteg és ma is lenyűgöző alibi fotóira.) A másik zsánerkép századunk ötvenes éveinek kelet-európai gyermekeié, akik atyjuk (a hatalom bemocskolt kezű rezidensei) íróasztalát feszegetik terhelő bizonyítékok után kutatva. A párhuzam és ellentét egy másik vetülete: míg a testi torzulás a századfordulón egy bizarr formájú és ősi emlékeket idéző kézfej, amely a szépséget is hang­ súlyozni tudja, az ötvenes években és utóbb már a gyengeelméjűség, a rák, a neurózis végtelen változatai üzennek a história bomlásáról. A műben megismerhető emberi kapcsolatok és a hősök ezekhez való viszo­ nyulásai az „isteni eredetű pornográfia” jegyében szerveződnek. Minden fon­ tos társas kapcsolat három főből, két férfiből és egy nőből áll. Ebben a min­ den klasszikára oly jellemző háromszögben igyekeznek eligazodni a résztvevők egyidejű és cserélődő hetero-, homo- és magánszexuális szerepekkel. Eme hely­ zet mitológiai realitását legszebben az Egy antik faliképre című fejezet írja le. Itt egy régi antik tárgyú kép önmaga a rejtély, a megoldandó feladat, ami egyúttal életprogram is, az önazonosság megfejtési lehetősége (kényszere) hiszen a műtárgy és a valóság kölcsönösen egymás kompozíciójába mosódik. Felbukkan itt Hermaphroditosz, Narcisszns, Pán stb. a századforduló művé­ szi ön- és létértelmezésének minden kedvelt mitológémája. S mindez elválaszt­ hatatlanul a beteg realitástól. Egy csigakert véletlennek látszó látványa egy­ szerre emlékeztet a manieristáktól oly kedvelt emblémára és utal a regény emberképének mélységére. A „rejtett” kétneműségre, amely egyszerre véli ma­ gát az istenekhez közelállónak és látja magát a természet csapdájába esett­ nek. A létezés garanciája csúfolódik ki ezekben az erotikus (Erosz!), orfikus, platonista kalandokban. A történelem természetesen a mű ezen régióiban is tetten érhető, olykor csupán az ellenséges és értetlen konvenciórendszer föl­ villanásaiban. A szabadságvágy és az érzelmi, sőt politikai anarchia viszonyá­ ról nem tanulság nélküli felidézni a századforduló jeles szexológusától és böl­ csészétől, lvan Blochtól közölt emlékiratot, amely a Korunk nemi élete című összefoglalásában (1906) olvasható. (Adalék az orosz forradalom pszichológiá­ jához. Egy algolagnista forradalmár fejlődéstörténete.) Az Emlékiratok könyve gondolati sokszínűségét, stiláris igényességét és ne­ mességét, a benne sodródó hatalmas műveltséganyagot igazából csak tanulmá­ nyok sora tudná méltón elemezni. Itt és most csak összegezhetjük; ez a mű generációs szintézis, annyi írói keresés és fragmentális munka után. Pszicho­ lógia és történetértelmezés, írói tudatosság és politizáló tisztesség, ösztönösség és fegyelem olyan bátor és tiszta ötvözete, hogy nem nagy kockázattal jósol­ hatjuk meg neki a maradandóságot. (Szépirodalmi) A LE X A K Á R O L Y 78 �Németh G. Béla: Századutóról-századelőről N e kerüljük ki óvatoskodón a tényt, ne tegyük hallatlanná a szóbeszé­ det, ámde törekedjünk tüstént lehető és ésszerű magyarázatára is: nem keltenek akkora feltűnést, nem gerjesztenek oly fokú szellemi izgalmat az utóbbi években N é m e t h G . B é l a tanulmánykötetei, mint a jócskán kés­ leltetett, mégis szikrázó pályakezdés idején. Mondják: túl ma­ gasra helyezte a mércét oly könyveivel, mint volt a M ű é s s z e m é l y i s é g , a T ü r e l m e t l e n é s k é s l e k e d ő f é l s z á z a d , de legkivált a nagyszerű, egészében és részleteiben reveláló erejű L é t h a r c é s n e m z e t i s é g . A bennük képviselt igényt és színvonalat állandósítani, hosszú távon megőrizni, főként pedig felülmúlni - ekként a vélekedések - jószerével képtelenség. Semmiképp sem csatlakozhatunk e hiedelmekhez és híresztelésekhez, s igazunkban - egyéb bizonyságoktól most eltekintvén - a legutóbbi könyv, a S z á z a d u t ó r ó l - s z á z a d e l ő r ő l ismerete is megerősít. E leve helytelennek és jogtalannak ítéljük a várakozást, amely egy nagy formátumú, iskolateremtő tudós pályafutását csakis szenzációsorozatként, műről műre manifesz­ tált önfelülmúlásként hajlandó méltányolni. A sport világában bizony­ nyal érvényes szemlélet aligha hatályos az irodalomtudományban. S optikai csalódás, otromba arányvétés, ha egy szervesen épülő oeuvre egyes da­ rabjainak újdonság-, illetve primer hatásértékét összetévesztjük az imma­ nens szakmai értékekkel, s az előbbiek - érthető - csökkenése miatt máris az utóbbiak zsugorodására következtetünk. Valljuk: valóban nagy do­ log egy, a korábbiakhoz képest merőben új tudományos látásmód és gya­ korlat megteremtése, ám — ha kevésbé mutatványos is - legalább ily nagy dolog e látásmód és gyakorlat őrzése, továbbvitele, honosítása, Németh G . Béla egyik kedvenc szavával: begyökereztetése. Mi esemény, reveláció - szellemi és szakmai értelemben - r e v o l ú c i ó volt másfél-egy évtized­ del ezelőtt, a maga e v o l ú c i ó s korszakába érkezett az utóbbi esztendőkben. E periódus korántsem oly látványos és izgalmas, mint a korábbi, noha értékteremtésben egyáltalán nem marad amögött. S Németh G . Béla csak úgy azonos hajdani önmagával, hogy különbözik is tőle. Gondolat- és eszmerendszere, irodalomszemlélete, műelemző metódusa (stb.) zárt és nyitott egyszersmind, önelvű, stabil, pregnáns és koherens, ámde minden valódi érték integrálására, beolvasztására kész. Félreérti munkássá­ gát, ki csak a konstans elemekre figyelmez benne, s nem veszi észre a ki­ egészülés, a gazdagodás, a magáévá hasonítás szándékát és hajlandósá­ gát, a folytonosságon túl a szakadatlan újulást. Aligha véletlenül idézi a S z á z a d u t ó r ó l - s z á z a d e l ő r ő l kétszer is a goethei tanítást: „változandóság az állandóságban, állandóság a változandóságban” . Ö nvallomás, életelv, ars poetica ez. S ha a babitsi életműből egy tanulmány a magunk szüntelen új­ raalkotására, újradefiniálására, újraidentifikálására szólító parancsot olvassa ki, rímel erre egy nemrégiben adott, a folytonos önhelyesbítés 79 �szükséget nagy nyomatékkai hangsúlyozó nyilatkozat. „M i az emberi kö­ vetkezetesség és mi az emberi bátorság? - kérdi ez, hogy ekként vála­ szoljon: - Mindig újra végiggondolni és mindig újra korrigálni korábbi gondolatainkat. A z igazsághoz való következetes ragaszkodás: ez a követ­ kezetesség; a bátorság pedig: a saját magunk hibáit állandóan bátran ku­ tatni, korrigálni.." Emez emberi és kutatói program jegyében születtek a Századutóról­ századelőről tanulmányai is. Állandóság és változandóság, folytonosság és megújulás, önazonosság és önkorrekció egyként szemlélhető bennük. Ta­ núsítják ez írások: a készből, a felhalmozottból csakis az gazdálkodik okosan, ki az egykoron megszerzettet nem feléli, hanem - mennyiségben és minőségben - örökösen gyarapítja. S tanúsítják ez írások azt is: egy tuda­ tosan s nagy igénnyel épített életművön meg kell jelenniük a folyamatos lelki érés, a szüntelenül gazdagodó tapasztalás évgyűrűinek. Felületi jegyek regisztrálásával indítván a vizsgálódást: e könyv kom­ pozíciója, tematikai sokszínűsége visszamutat Németh G. Béla korábbi, gyűjteményes köteteire. Hasonlít hozzájuk, ámde el is tér tőlük a Századutóról-századelőről, elegyes voltában is egyöntetűbb, még szigorúbban öszszefogottabb amazoknál. Könyvkritika, nekrológ, tárlatmustra nem talált helyet itt, s még az alkalmi írások is (a Szabó Lőrincről szóló avagy a Sőtér-köszöntő) emelt igénnyel készültek: kurta, de magvas és távlatos ta­ nulmány kerekedett belőlük. Több pilléren nyugszik a konstrukció, s nem csupán a tudós érdeklődésének gócait jelölik ki e támaszok, hanem mér­ ceként, állandó bemérési, tájékozódási, hivatkozási pontként is funkcio­ nálnak. Arany János, „a szigorú nemzeti költő” , „ . . .irodalmi gondolkoelásunk fő fő mestere” , Babits, „a szabadító” és a kései, „a kimondás tör­ vényét” fölismerő József Attila: ők hárman a kötet legfőbb szereplői, hordozván a gondolati építmény irdatlan terheit. Jelzi fontosságukat a kö­ rülmény, hogy rendre több (három avagy négy) tanulmány foglalkozik ve­ lük, s róluk, kivált az első kettőről szólván, Németh G. Béla a saját — használjuk az ő terminológiáját — célelveiről és célértékeiről is rengeteget elmond. Ha hármójukkal nem vetekedhet is, lényeges szerep jut még a kötet gondolati statikájában Kosztolányinak, Illyés Gyulának és Pilinszky Jánosnak. Ez utóbbi kettő feltűnése jelzi: Németh G. Béla folyvást új ér­ téktartományok meghódítására tör, régi vonzalmai friss választásokkal és vállalásokkal egészülnek ki mindig. Nem csupán az állandóság, a foly­ tonosság, az önazonosság manifesztuma a Századutóról-századelőről, ha­ nem a változandóságé, a megújulásé, az önkorrekcióé is. Túl a már jelzett (s Radnóti, Szabó Lőrinc, Simon István nevével is szemléltethető) temati­ kai gazdagodáson, tanúsítják egyéb mozzanatok is az „évgyűrűk” szapo­ rodását. Kivált feltűnik e gyarapodás, a „változandóság az állandóságban” , ha oly alkotók és művek analízisére figyelmezünk, kik és mik már évti­ zedek óta bűvkörükben tartják Németh G. Bélát. Vessük például korai Komjáthy-tanulmányát a mostanihoz, s kitetszik legott: a különbség, a többlet aligha függ mennyiségi mutatóktól: a minőséget illeti legfőként. Vessük a régebbi Buda halála-konzepciót a jelenlegihez, s könnyű belát" nunk: nem csupán a kifejtés terjedelme változott, hanem az interpretáció egésze. S ha netán föltételeznők: a századutó kismestereiről, Peteleiről, Gárdonyiról, Tömörkényről (s a többiekről) avagy A z eszmélkedő, kései Mikszáthról adott portrésorozat mindössze „bővített újrakiadása” a kor8o �szakmonográfiából ismerősnek, alaposan melléfognánk. Tény, hogy az értékhangsúlyok elosztása mindkét könyvben hasonló avagy teljességgel meg is egyezik, tény, hogy ezúttal is A z én falum és Az öregtekintetes íróját becsüli leginkább Gárdonyiban Németh G. Béla, illetőleg a Faragó János megégett című történetet mutatja föl megint a Tömörkény-novellisz­ tika mintaműveként (stb.), a tüzetes szövegszembesítés viszont arról győz meg: a tudós magaslati nézőpontja ezúttal még inkább érvényesül, mert a közeire hajlás is lehetővé vált, s az elemzések most egyszerre távlatosak és bensőségesek, mélyek és árnyalatosak. A változandóság az állandósággal fonódik össze itt, s az önazonosságot önkorrekció járja át. Még nyilvánvalóbb a továbbépülés, az új s új identifikáció megvalósu­ lása a frissiben hódított szerzők és alkotások esetén. Minden író és minden mű méltó elsajátítása új megközelítési módokat, új szemléleti formákat kíván: a tudós témavilágának bővülése nem csupán tematikai jelentőséggel bír. Közvetve vagy közvetlenül a szellem összes szférája gazdagszik ilyen­ kor, a megszerzett tanulságok mindenüvé átsugárzanak. A mennyiségében és minőségében gyarapodó irodalomértés a folyvást tökéletesülő ön- és világértés eszközlője lesz, ez utóbbiaktól pedig ismét az előbbihez jutunk vissza. Az évgyűrűk metaforája ily jelentésben is érvényes. Minden revelatív mű újjáalkotni segít bennünket, s újjáalkotottként egyre több a kö­ zünk más, ugyancsak revelatív művekhez. Folytonos oszcilláció és spirál­ mozgás: e két fogalom egyazon lényegre utal. Ideje már (s itt logikus igazán) szólanunk Németh G. Béla irodalom- s vele együtt létfölfogásának velejéről. Noha sugárzó centruma immáron rég kialakult, mozgásában, alakulásában szemlélhető (s ragadható meg) ez is. Az állandóságot változandóság járja át, önmagára zárulás helyett bővül és mélyül folyvást a koncepció. Németh G. Béla a létbölcseleti alapozású, nézőpontú és érvrendszerű irodalomtudomány európai rangú művelője, ki az ontológiai közelítés elsőbbségét vallja mindenkoron, légyen szó művészetről avagy tudományról. Ezért lett az eszmélkedés tanulmányainak egyik kulcsszava. A z érett Simon Istvánról mondja: „Am it nem mulaszthat el igazi költő, nem mulasztott(a) el ő sem. Megpróbál szembenézni lé­ tünk legnehezebb kérdéseivel ő is, s oly derűs-fájdalmas nyugalommal, vállalással tette ezt, hogy valamennyiünknek segít megtenni ugyanezt” . A Sőtér-köszöntő szerint csak az a tudós hozhat létre jelentékeny életmű­ vet, ki „. . .az ember lényének, életének, históriájának megértéséhez és megvilágításához segít a maga szakági eszközeivel". Egyértelmű és nagy súlyú beszéd ez, s épp a létbölcselet ily kitüntetett szerepe okán úgy találnók: Németh G. Béla irodalomfelfogása, irodalomértelmezése igen kö­ zel esik mindazokéhoz, kik (az utóbbi két évszázadban) a „művészetvallás” teóriáját hirdetik. Eme - számunkra teljességgel autentikus - felfogás sze­ rint világunkban a művészet a vallás és a filozófia örökébe lép, funcionálván profán, szekularizált religióként, adván az embernek a nagy kér­ désekben eligazító létbölcseletet. Ezért követeli Németh G. Béla is min­ den igazán magasrendű irodalomtól a „transzcendálás akaratá” -t, az „Á t­ vezetést, átjutást, átemelkedést.. . az egyes ember konkrét világának eset­ szerűségéből az egyetemes emberi élet közös és általános lényegiségébe, ab­ ba, amit Lukács György nembeliségnek mond” , ezért emlegeti a valódi művészet kritériumaként „ . . .az életet vezérlő egyetemes erők” fölismeré­ 81 �sének szükségét, ezért hangsúlyozta már régebben s nagy nyomatékkai: „ A természeti lét lehetséges tragikussága, végességének tragikuma: min­ den esztétikának egyik kulcskérdése, amelyre ha választ nem adott, volta­ képpen meg sem kezdte analizáló-értelmező-szintetizáló munkáját”, s ezért központi kategóriája gondolkodásának itt (is) az oly gyakorta előbukkanó pietás. Nem a religiózus, hanem a humánus avagy a kozmikus változat. A világ, az élet, a dolgok lényegének, ősi és örök rendjének és törvényeinek megérzését, megértését és kifejezését jelenti ez, s a beléjük simulást, a megnyugvást bennük, áhítattal, örömmel és melankóliával. E pietásból nő ki a parancs: . . legtöbbet a megalkotott, a műben megal­ kotott élet adja az egyénnek is, a közösségnek is.” Kivételesen emelkedett nézőpontú, magas igényű felfogás a Németh G. Béláé, s e következetesen érvényesített koncepció a magyarázata egyben irodalmári-tudósi szigorának. Csak a gondolataikért megküzdő, valódi eszmélkedésre képes (és fölismeréseiket a lehető esztétikai tökéllyel kifejező) alkotókat s műveket becsüli és méltatja lelkesülten - s elhárítja magától mindazokat, kik egyáltalán nem vagy csupán esendően felelnek meg e kri­ tériumoknak. Szólamosságnak, tisztázatlan eszmének, elmélyüléshiánynak nincs mentsége nála, annál gyakrabban hangoztatja a „lelki műveltség” kö­ vetelményét. S mire, miért kell a folytonos, olcsó válaszokkal be nem érő gondolkodás? Kimondja ezt a Szabó Lőrinc-esszé: „Napjainkat egyre riasz­ tóbban önti el a mindent elborító emocionalizmus iszaphulláma. A z érték­ válság jajongó ismételgetése az újragondolás, az újrakövetkeztetés, a dön­ tés elszánása nélkül üres malaszt” . E létbölcseleti fundamentumú és argumentációjú irodalomismeret filozó­ fiai érvényű számvetést követel a történelemmel is. A múlttal - a jövő ér­ dekében. A nemzeti kultúrát csakis az egyetemes kultúra összefüggésé­ ben hajlandó szemlélni, mert vallja: „ . . .lényegét tekintve minden iroda­ lomnak azonosak az emberi-történeti feladatai, s azonosak a törvényei is” . A partikuláris érdek és érték sosem nyomulhat nála a totális elé, részigaz­ ság sosem tetszeleghet (és diktálhat) a végső, a kisajátító szerepében. Többször is ugyanazon szavakkal és indulattal utasítja el, hogy ,,. . .a lénye­ gen belüli különböztetés a lényeg helyébe lép” -jen, s épp e türelmetlen óvás jelez és parancsol valódi toleranciát. Úgy tetszik: ennek tudatosítása, „berögzítése” is a modern „művészetvallás” feladatai közé tartozik. A létfilozófiai nézőpont primátusát képviselő irodalomfelfogás kitűnően megfér (és szervesen kiegészül) Németh G. Bélánál az egyes elemzések szo­ ciológiai és művelődéstörténeti, poétikai, pszichológiai és nyelvészeti (stb.) aspektusaival és metódusaival. A közeledés mindig sokágú, az eredmény mindig reveláló. Németh G. Béla szívesen alkalmazza együtt a hagyo­ mányos irodalomvizsgálat für sie s a hermeneutika für uns nézőpontját és módszerét, „ . . .egyértelmű, kifejtett, rendezett, ám toleráns értékítéletekét” koncipiál, tanulmány- és esszéideáljának előképét pedig könnyű föl­ fedeznünk az Arany Jánoséban vagy a Babitséban. Amit mond, attól oly hatásos, ahogy mondja. Illendő-e ily rangú munka olvastán ellenvetésekkel előhozakodni, „kicsinykedni” (hogy a Németh G. Bélának is annyira kedves Arany János szavát idézzük a Zrínyi és Tassóból)? Úgy tartjuk, föltétlenül. Méltóbb társa az elismerésnek, a nagyrabecsülésnek az őszinteség, mintsem a csak 82 �látszatra udvarias (igazából viszont sanda és rosszhiszemű) elhallgatás. Ízlés- és megítélésbeli kérdésekről elsőül. Bármi éles elméjű és sziporká­ zó is a Justh-tanulmány, könyörtelenségével megriaszt. A magunk részé­ ről több mentséget és magyarázatot találnánk az író számára, s az itt re­ gisztraltnál több értéket vélünk megcsillanni hagyatékában (kivált a F uimusban és a két Naplóban). Nagyobb szigorral, kevesebb elnézéssel ítélnők meg viszont Herczeg Nobel-díjra ajánlgatott regényét, A z élet kapuját. Rossz lektűrnek tartjuk e könyvet egészében, szimbolikája szánalma­ san sekélyes, didaktikája együgyű, művelődéstörténeti betétjei ismeretterjesztő színvonalúak. Kérdéses az is számunkra, vajon valóban csak erőt­ len és mesterkélt dialógusai miatt szorul-e Petelei a másodrangú írók tá­ borába. Világának, hősgarnitúrájának viszonylagos szűkösségét is a lehető okok közt említenők. Szerintünk egy kissé lazán függeszkedik a Mint különös hírmondó című Babits-vers pompás elemzésén az identifikáció problémaköre; a kapcsolat legalábbis nem oly szükségszerű, mint, az Apokrifé és az apokalipszisé. Egyetlen ponton vitatnók az Erőltetett me­ net kiváló interpretációját is. Németh G . Béla „ . . .szürrealisztikus logiká­ jú természeti kép” -nek minősíti „a hold ma oly kerek!” fordulatát. Csak­ ugyan van benne „valóságfeletti” elem is, ámde a költemény motivikus há­ lózatát tekintve természetes, logikus váltás ez. A z első rész szétesett vilá­ gának képei egésszé, idillé rendeződnek a másodikban, s a holdtalan, rémületes sötétség víziójára („...félelem től bolyhos a honni éjszaka”) épp e megnyugtatóan világos, a teljesség reményét sugalló fordulat válaszol. V é­ gezetül pedig: a felejthetetlen Kosztolányi-versről, a Szeptemberi áhítat­ ról is elismerőbben, mérsékeltebb szigorral vélekedünk. Többé-kevésbé mindannyian tanítványai vagyunk Németh G . Bélának. A most középkorú irodalmárnemzedék egyik fő eszméltetőjét tisztelheti benne. M ég akkor is áll ez, ha többünk hallgatója nem volt, nem lehe­ tett, „csupán” a könyveivel találkozott. O ly tudóst ismerünk személyé­ ben, ki — kölcsönözve egyik kedvelt metaforáját — „ Nem hagyta, hogy pusztán üllő legyen - kalapács is akart lenni” . Tegyük még hozzá: nem­ csak irodalmi ügyekben. Folyvást gyarapodó, tekintélyes életművet tud­ hat a magáénak, s megvalósította már Angelus Silesius valamennyiünket szólító parancsát: „Mensch, werde wesentlich!” Ember, légy lényeges! (Magvető) L Ő R IN C Z Y H U B A 83 �A „platonikus” Lőrinczy Huba: Fénytörés M iféle sorsa lehet a „platonikusnak” - szemben a „költővel” honnan nyílnak utak a teljesebb megértés birodalma felé, s miféle életből vezethetnek csapások ebbe az egészen soha meg nem hódítha­ tó világba? Ez volt egykor az ifjú Lukács György dilemmája — bár talán tragikusabbra, rezignáltabb­ ra, vagy éppen érzelgősebbre han­ golva - , s erre a kérdésre adott vá­ lasszal találkozunk a Fénytörést forgatva, mégpedig határozott, meggyőző és egyértelmű felelettel. És bölccsel. Kockázatos műfaj pedig a kriti­ kaköteté, hiszen míg egyfelől óhatatlanul egy „ízlésforma önarcké­ pével'' szembesülünk, s egy szemé­ lyiség elvárásrendszerét, előfelte­ véseit, axiómáit próbáljuk ma­ gunkra - a műveknek csak árnyai vetülnek elénk, a tág kontextust egyszemélyes „elvárási horizont” váltja fel, szükségképpen érvénye­ sülő aktualitások lenyomataival szembesülünk - nem szólva arról, hogy a felkeltett érzelmek, szenve­ délyek bizonnyal összegződve, megsokszorozódva csapnak majd le arra, aki saját véleményét pro­ tokoll- és etikettszabályok figyel­ men kívül hagyásával, s a bírálat műfajának szinte laboratóriumi tisztaságával műveli. Hiszen bi­ zonnyal van ebben a magatartás­ ban valami a „bűnbeesés előtti” naivitásból, abból az őszinte és meghatóan tiszta hitből, hogy a mű - mű, a vélemény - vélemény, az érv - érv és a polémia - polé­ 84 mia. Ami a kritikaműfaj kialakulá­ sa idején olyan imponáló, gyerme­ ki nyilvánvalósággal, a felvilágoso­ dásból és felhőtlen racionalizmu­ sokból lepárolt tetszetős elvek öntörvényűségével próbált érvénye­ sülni - és amelyre természetesen így soha nem lehetett módja, sem akkor sem azóta. Mert a Kárpátmedencében a mű sokszor inkább „tett” , „botránykő” vagy épp ide­ ológiai csatorna; a vélemény gya­ nús és elfogultságokat, vagy irri­ táló autonómiát sejtet; az érvek súlyát bizonytalanná teszik a szel­ lemi élet kiszámíthatatlan tömeg­ vonzásai, s a polémia többször idéz meg kocsmai verekedést, vagy alapszervezeti beszámolót, mint, felnőtt emberek kölcsönös szellemi megértését. Lőrinczy Huba írásaiban pedig szemléletet meghatározó erejű ez az elfogulatlan őszinteség, művel és szellemi élettel szembeni becsüle­ tesség, a kritikus fogalmának olyan pontos és határozott értelmezése, amilyennel csak definíciók össze­ függéseiben találkozunk. S éppen ezért emelkedik ki kis, világoskék kötete az esztendő könyvtermésé­ ből. Így lesz bírálatkötete egy ide­ álisan beteljesült „hermeneutikai szituáció” dokumentuma, a meg­ értés szerkezetének reprodukálá­ sa, tüzetes és pontos rajza, amely­ ben az elvárások és előfeltevések egy folyamatos és történeti hagyo­ mány horizontját jelentik, ahol az axiómák mentesek az érdekmeg­ határozások partikularitásától, ahol �a tág értelmű kontextust éppen a szólnak, az eszmetörténeti problé­ kötetben tárgyalt művek, vélemé­ mákkal tudósi vértezetben szemnyek, problémák alakítják ki, s az besül Lőrinczy Huba, míg a szépaktualitások sora egy „diakron” irodalomról szólva, végre szabadon folyamatba épül, s nyeri el egyedül engedheti mély empátiáját, ihletett beleérzőképességét; még a - más­ méltó helyét. És így már nem koc­ kor komolyan, tekintéllyel áradó — kázatos műfaj a kritikaköteté, dikció is szabadabban, üdébben csamert becsülettel lehet vállalni, pong. S ahogy a „platonikus” mo­ hogy az idő bizony még Lőrinczy dalitása vall - műfajba, stílusba, Hubánál is szigorúbb kritikus, vagy problémába rejtve - személyes vonhogy a megértés természetéből kö­ zalmairól és választásairól, úgy szól vetkezik, hogy csak hozzávetőleges a kiszemelt művek vissza-visszatélehet. rő problémaköre, élményvilága, az Szellemi iránykeresésének sajá­ tosságairól, vonzalmainak mély­ értekezések tárgyválasztása a bi­ ségéről és meghatározó voltáról pe­ zonnyal számára is meghatározó korszakról, a magyar szellemi élet dig már „vallott” Lőrinczy Huba, reSzépségvágy és rezignáció című kö­ európai szintű aranykoráról, ménykedések, lehetőségek és betel­ tetében értő, pontos és nagy tudású, jesülések káprázatos farsangjáról: értekezésekben tárta fel éppen a a századelőről. századvég-századelő buja szellemi tenyészetét, kalauzolt szellemtör­ A Vasárnapi Kör, a Huszadik téneti problémák között, villantott Század köre, Ady Endre, Balázs fel egy káprázatos és mégis kevés­ Béla, Krúdy Gyula és Ambrus Zolsé ismert tradíciót - amely azért képpen talán a pedagógusé - , s jelentős művek hajszálcsövein ke­ itt a fogalmat ismét meg kellene resztül mégiscsak felszívódott kotisztítani a „bűnbeesés” óta eltelt korszak jelentésszennyeződésétől. runk meghatározó elméinek mun­ káiba - s így műve egyszerre tűnt Három ciklusba komponálja több időfölöttinek és rendkívül aktuális­ mint két évtizedes bírálói, műkö­ nak. Ám, hogy nem csak a „költő” , désének legjavát Lőrinczy Huba: de a „platonikus" is mennyire csak a Mérlegelések terjedelm es és alaazt az egy művet alkothatja meg pos egységét az Eszmetükrök szeg­ egész életében (és életével), amely mentuma követi, s a kötetet a Pró­ végül kijelöli helyét a szellemi ég­ bafúrások füzére zárja. A három bolt konstellációiban - azt a mű­ bírálatcsokor háromféle konstituáló vet, amely az ifjú Lukács szavai­ elvet sejtet a művek mögött: leg­ val csak véletlenül a miénk, de előbb a kis- és nagymonográfiák amely által magunk szükségessé vá­ méretnek meg, tanulmányköteteklunk - bizonyítja a tanulmánykö- kel, illetve egy ülésszak jegyző­ tet ikerdarabja, a bírálatoké: ami könyvével egyetemben; ezt bölcse­ ott kérdés volt, itt feleletet kap ami leti, eszmetörténeti gyűjtemények, itt a műveken méretik meg, ami összeállítások bírálatsorozata köve­ folytatásra érdemes hagyomány, ti; végül a modern magyar szépiro­ centrális probléma, az meghatáro­ dalom iránt érdeklődő, azt felelőszó erejű ezekben a bírálatokban is. séggel, érzékkel és hagyományisme­ Ugyanaz a higgadt, művelt és ér­ rettel mérlegelő szerzőt szólaltatja zékeny értekező szól itt is - csak meg. A tanulmányokról afféle kisa műfaj más kissé, csak a közönség tanulmányok, esszék, bírálat maszk­ más és a felelősség más. Valami­ ja mögül elővillanó értekezések 85 �tán talán az igazi főszereplői ennek a könyvnek - ha másfelől indul is el vizsgálódó útjára a szerző, előbb-utóbb ennek a világnak ott­ honos és termékenyítő légkörébe érkezik, mintha viszonyítási pontként, energiát adó szellemi akku­ mulátorként, a későbbiekben szár­ ba szökkenő irányzatok „meleg­ ágyaként” tekintene ezekre az esz­ tendőkre, nosztalgia nélkül, a szo­ morú „utótörténetek” ismeretével. Ám a kritikák nem zárulhatnak le ennek a világnak a sejtésével, bemutatásával, vagy leírásával, szükségképpen és hangsúlyosan kell az ehhez való közeledés „típusairól” is szólnia: a siker, kudarc, „derék munka” , vagy tévedés mérlegelése­ kor Lőrinczy Huba kettős tükröt tart — a vizsgált kor és a vizsgáló kora elé egyszerre, a problémákon túl, azok kezelésének, megragadá­ sának módja, szerkezete is feltárul a könyv lapjain; s éppen ezért iga­ zán érdekes ez a kötet: két idő­ szak szembesül minduntalan, a megértés jellegéről, lehetőségeiről, korlátairól olvashatunk - , s van-e ennél központibb kérdése az irodalom- és eszmetörténetnek? S tud­ nunk kell: harmadikként ott van maga a szerző, aki a két értelme­ zés és a kétféle válasz alapján to­ vább kérdezhet - ott van tehát a Lőrinczy Huba tekintetében is be­ következő „fénytörés” is, tudottan, vállaltan és elfogadottan. A kötetcímbe emelve. A „vonzások és választások” hi­ telét azonban nem adhatja meg más, csak a következetesen, mar­ kánsan megteremtett distancia távolság mindattól, ami a felvetett problémákhoz nem méltó, ahol filiszteri korlátozottságok, tévedé­ sek, meggyökerezett előítéletek, os­ toba érzékenységek lassan és ellenállhatatlanul fejtik ki bomlasztó munkájukat, s amelynek megaka­ 86 dályozása éppen a kritika felada­ ta lenne. A kritikáé - a szerző ér­ telmezésében. Igényességének alap­ ja így egyszerre lehet saját felkészültsége, s a mű és alkotója iránti tisztelete - amely már a bírá­ latra választásban is megnyilvánul. Ettől kezdődően azonban nincs kegyelem. S a szigorú tekintet nem­ csak a koncepció gyengeségeit ve­ szi észre, nemcsak az adatok pon­ tosságát, hitelességét, feltünteté­ sük következetességét, az összefüggések megrajzolásának módját, le­ hetőségeit - de azonnal abban a tág kontextusban vizsgálja, amely befolyásolja a tévedéseket, tipikus­ sá, tünetszerűvé teszi a felbukkanó hiányosságokat; Lőrinczy diagnózi­ saiban már ott sejteni a terápiát, elmarasztalásainak soraiból egy szellemi élet patográfiája is feltá­ rul. Amely alól mert tudatosí­ tására képes - ő kivonhatja magát: indulata, tudása, bírálói intenció" jának jellege megőrzi őt a fertőzé­ sektől - ámde nem jár-e súlyosabb izolációval, áttörhetetlenebb falú karanténnel napjainkban az egész­ ség, mint valamiféle, témát, társa­ ságot és törődést teremtő, kiadós fertőzés? Mintha valaki az iroda­ lomkritika táncparkettjén csak azért sem táncolna menüettet noha ritmusérzéke is kiváló, s egyik irányban sem szédítik egyensúlyzavarok; mintha nem hallaná diva­ tok, jelszavak és pletykák harsány melódiáját. Bizonyos, hogy Lőrinczy Hubá­ nak másra van füle - s annak több köze van irodalomhoz, esztétikumhoz, formátumhoz, mint kanonizációk és anaméták váltakozásaihoz. S mindezt a kifejtés módja, a megfogalmazás, az érvelés is szava­ tolja. Lőrinczytől nem idegen a magyar kritika hőskorának nyelvés fogalomhasználata, s az azóta erősen fellazult, s igen sok felemás �hatásnak kitett kritikai élet ellen­ példájaként annak kategóriáihoz, fogalomkincséhez, argumentációs szerkezetéhez fordul. Péterfy, Amb­ rus, Gyulai is ihlető példái lehet­ tek már ez is valamiféle ízes, szellemi archaizálásnak tetszik - , ám mindezt szervesen (és magya­ rul !) egészíti ki a legmodernebb műelméleti és bölcseleti iskolák és irányzatok szemlélet- és kategóriarendszerének alkalmazása, nem hivalkodóan: csak ott és csak anynyi, amennyi a vizsgált probléma teljesebb, tökéletesebb megértésé­ hez kell. S hogy a pontosságra, az ada­ tok megbízhatóságára oly hangsú­ lyosan ügyelő szerző kötetében éppen a névmutatót babonázta meg a nyomda ördöge - tekintsük ta­ lán intésnek, figyelmeztetésnek, olyan démoni incselkedésnek, amely azonban minden bizonnyal valami­ féle tanulsággal is szolgál. Ki tudja: talán frivollal. Talán iro­ nikussal. Olyasmivel, hogy „derűt a megismerésbe” , mosolyt a szigo­ rúságba. Ami - tudjuk - Lőrinczy Hubától egyáltalán nem idegen. Hozzátartozik ez is a „platonikus” magabiztossághoz, magányos útjai­ ra boruló, s mégis elérhetetlen nyugalmához. (Szépirodalmi) N A G Y ANDRÁS 87 �Serfőző Simon: Holddal világítottunk Ötödik, gyűjteményes kötetét ve­ heti kézbe az olvasó, aki Serfőző Simon sötéten lángoló verseire ed­ dig is odafigyelt. Kevés olyan köl­ tője van mai irodalmunknak, aki oly messziről és mélyről - a nehéz, keserves tanyasi világból - indult volna, mint ő. A kötet első versé­ től az ars poeticának számító utolsóig (Innen), szinte minden versé­ ben ez a komor szín, a gyermekko­ ri emlékeknek ez a keserű és nyo­ masztó légiója uralkodik. E meggondolásból kiindulva Ser­ főző Simon kötetét akár úgy is fel­ foghatjuk, mint egy önéletrajzi re­ gény torokszorító darabjait, ahol a költő önnön sorsát, önarcképe felvillanó cserepeit rakosgatja egy­ más mellé, míg végül összeáll egy nagyon is határozott arcél : ítélete önmagáról, nyomorúságos gyer­ mek- és sihederkoráról, a tanyasi lét megpróbáltatásairól, az elbocsá­ tó és megtartó otthoni tájról, a szü­ lőföldről, s végül e „motyónyi hazá” -ról. Ebből következik, hogy Serfőző minden leírt képe életé­ nek egy-egy sajátságos dokumentu­ ma. A hajdan volt tanyasi gyermek­ létnek kitörölhetetlen és sosem fe­ lejthető élményei határozzák meg képalkotását csakúgy, mint szigorú ítéletét, emberi és költői „hozadékát” . S most próbáljuk meg néhány vo­ nással regisztrálni, mi is ez a hozadék? Serfőző Simon költészete leg­ erőteljesebb jellemzőjének vagy mo­ tívumának érzem a már említett 88 tanyasi létnek mélyen átélt, komor, már-már sötétlő világát; mindez a szorító, nehéz ötvenes években tör­ tént, vagyis Serfőző megélte a nagy, átmeneti időket is, megélte az arculcsapásokat, de a reménykedést is. D e azt is, amikor „magasabb célok” érdekében, széjjel kellett széledniük otthonaikból (Édestest­ véreim), otthagyva az „egérjárta” sáros-poros tanyákat, sőt megélte a fejlődésből „kirekedt falvak” agóni­ áját is (Szedelőzködik), ahol „öre­ geink egymást takarítják el” . (Em­ lékük tévelyeg). Serfőző ezekben a komor, feketén csillogó látleletekben mindig értük, az annyi bajt látott otthon­ maradókért perel, kiált, mivel úgy érzi, értük senki sem emel szót. S ő, a költő, hogy is hagyhatná cserben őket, aki közülük való? Verseinek másik jellemzője is ebből az elkötelezettségből indul ki, nevezetesen: a költő első köteté­ ben - itt az első ciklusokban még csak a gonddal élő szülőföldet fedezi föl a legnyilvánvalóbb igaz­ sággal, hogy később e kemény raj­ zolatú valóságot kiterjessze az egész „motyónyi” hazára, a lent élők v i­ lágára, akiknek mindig csak anynyi volt a dolguk, hogy a történelmet elviseljék, dolgozzanak látás­ tól vakulásig, vagy fennkölt paran­ csokra haljanak meg, s ha vélet­ lenül mégsem tudtak volna, akkor halálukig szégyennel éljenek (Még utána is). Serfőző kötetének nagy bátorsága, hogy a szigorú látlelet �mellett a „bűntelenek” múltból örökké visszajáró bűnösségét okos szóval végre elhárítsa (Szolgáltas­ son igazat, Bűntelenül). A költőt nagyon bántja ez a kollektív bűn­ tudat, hisz „a bűnökért. . . nem mi vagyunk felelősek” , s hiába talicskázzuk „még mindig / a múltból hozzánk öntögetett szemetet” , „az egymás bántásaitól rángó / nemzetek közt” nagyon nehéz ennyi meg­ próbáltatás után egyenes derékkal állni. A költő ezt akarja, mert csak így lehet fennmaradni. Harmadik jellemzőnek érzem azt a költői kettősséget, amit úgy je­ leztem a bevezetőmben, hogy az el­ bocsátó és megtartó otthoni táj ál­ landó jelenlétét, mert Serfőző Si­ mon számára ez a keserves viviszekció szintén végighúzódik az egész köteten. A nagy átrendeződés" nél úgy érzi, nincs rá szükség, men­ nie kell: „. . .a tanyaablakon át / most szökik a te egyetlen fiad, viszsza nem nézne, / elmegy verseivel Budapestre” (Anyám). Keserű iró­ nia vegyül a hangjába, mikor falu­ ja parancsát így összegzi: Útnak eresztett, mert nem tudott már rám íratni vagyont, földet. S nem akart odaállítani a koszmós közös ólakhoz, Elküldött magányosan kullogtató útra, s az évek hánykolódó ege alatt mindenki kiszolgáltatottjának, Így szeret, hogy nincs gondja velem. El is fut Újpestig, hogy aztán ott a tanyaudvar helyett a műhelyt söprögesse, s „munkára neveltes­ sen” . Számtalan versében éli meg ezt a fájdalmas elszakadást, de a visszatérést is, hogy a hajdan otthagyottakat jobbító szándékával és emberségével felvállalja. Költésze­ tének ez az egyik legjellemzőbb is­ mérve, ahogy régi önmagáért, elhul­ ló sorstársaiért, a gondokban és munkában megrokkant lelépő nem­ zedékért perel, sorolja igazát, hisz számára ez az a talaj vagy inkább talppont, ahol - több mint húsz éven át - költőként egyenes derék­ kal állni tud, akiknek végleg elkötelezte magát. S költészetének ez az elkötelezettség adta mindig és adja ma is az erőt. M it tehetnénk hoz­ zá? Sosem volt népszerű vagy hálás feladat a gondokat, bajokat vál­ lalni, a diagnózist felvenni, ám Ser­ főző Simont sorsa, nem avasodó él­ ményei csak erre predesztinálhat­ ták. Ha az elmondottak után össze­ gezni kívánnám a kötet fontosságát, az elkötelezettség s az erkölcsi bátorság mellett, fekete színei ellené­ re is, a költő józan bizakodását em­ líthetném. „Hivatásnak választva / a hitet, innen megyek én messze / ha messze megyek.” (Otthonunk: e táj). Úgy érezzük, emberi és költői tartásában minden együtt van, hogy továbbra is kimondja mindazt, amit a kor igazsága megkíván. (Szépirodalmi) T A K Á C S JÓ ZSE F 89 �90 �O n a g y Z o ltá n : V é n u s z b e te g Egy úgynevezett „fiatal írónál, aki elsősorban alkotóként ifjú, szigtulajdonosként már nem egészen az” , nem szívesen írja le az ember, hogy az első kötete jobb a második­ nál (különösen, ha maga is többékevésbé e kategóriába sorolható), mert a körmönfont lebunkózás esz­ közeire gyanakszik mindenki a mon" dat elolvasásakor. Így szokás a jó­ ságos féltés ostyájába burkolni a keserű pirulát, látszólag enyhíteni kritikánkat azzal, hogy a korábbi ke­ letkezésű művet megdicsérjük, való­ jában viszont sandán arra célzunk, ügyesen álcázott kárörömmel: írónk pályája „lefelé ível” . Mindezen látszatokat vállalva, én autentikusabb műalkotásnak ér­ zem Onagy Zoltán Út Eridanusba (Magvető, 1980.) című első regé­ nyét a tavaly napvilágot látott Vé­ nusz beteg című novellagyűjtemé­ nyénél. Az egyes szám első szemé­ lyű formát azért alkalmazom erős hangsúllyal, mert Siposbegyi Péter­ nek a Mozgó Világban és Laczkó Pálnak a Kritikában megjelent dol­ gozatai az ellenkezőjét bizonyítják. A portré teljessé tételéért csak azért is leírom a primer alkotókat leginkább bosszantó besorolást: Onagy Zoltán annyiban nemzedé­ kének jellegzetes képviselője, hogy valóban zsenge korától fogva je­ len van, több-kevesebb szünetekkel, irodalmunkban. Első publikációjának éve 1968, a másodiké 1977. hogy az Ébresztő idő (Salgótarján, 1977.) táviratstílusú minibiográfiáját idézzük. „Beválogatták” egyik nemzedéki antológiánkba is (Isten tenyerén ülünk). Jelenleg 34 esz­ tendős, nem tartozik hát sem a dé­ delgetett kedvencek, sem az erő­ sen megkésettek közé. A mostani „harmincasok” (idézőjeles fiatalok) táborában e többantológiás, egy-két kötetes össztermés sajnos, tipikus­ nak számít. Autsiderré nem csupán és főleg nem elsősorban büszkén hirdetett JAKon kívülisége teszi, ha­ nem sajátos élményvilága. A lteregói, központi hősei nem mun­ kás, még kevésbé lumpen - a vállalt fitzgeraldi attitűd értelmében sem pikareszk - figurák. Inkább „nem értelmiségi” életvitelt folytató alko­ tóknak titulálhatnánk őket. Ez meg­ határozza szerzőnk oeuvre-jének tárgyiasságát, közegét is: vidéki munkáskörnyezetben játszódnak tör­ ténetei, anélkül, hogy a szó legálta­ lánosabb értelmében is „munkás­ író” lenne, de nem tekinthetjük műveit „csupán” művész- vagy pusz­ tán generációs közérzetnovelláknak, illetve regénynek sem. E l­ mondhatnánk imagoiról a szenvel­ gő kívülálló fanyalgásával, hogy nem találják meg az adekvát élet­ formát alkotói attitűdjük számára, ám így ab ovo elutasítással fogal­ maznánk újra éppen az írói szán­ dékot. Onagy égi másai ugyanis ép­ pen egy sajátos közegnélküliség, sem-sem életérzés szorongásait, bizonytalanságát, illetve csakazértis humorát, „dafke” kedélyességét és karakánságát kiáltják a világba. Minden centrális figurája alkotó, aki a megszokott művészi, kivált91 �képpen „vidéki művészi” státusok egyikét sem ölti magára, aki képte­ len - úgymond - „azonosulni” , ám a munkás hétköznapok circulus vitiosusából kimenti egyszer az önmeghatványozás képessége, máskor az alkoholizálás pillanatnyi lebegé­ sét követő pokoli kín. Ez utóbbi terrénumon mégis összetalálkozik munkatársaival, ám el is választja tőlük, hogy intenzívebben éli át az inferno szenvedéseit. Azaz a sehová sem tartozás valahol az életeleme, a közegtetlenség a közege. Onagy műveinek másik alapkonf­ liktusa: a családban élés lehetősé­ gei és lehetetlenségei. Az Út Eridanusba című regényéből ismerős az érzékeny, ám az idők folyamán toleranciatartalékait elveszítő fe­ leség, akivel együtt élni, akitől kü­ lönválni - egyaránt képtelenség. Belülről is elviselhetetlen a kapcso­ latuk, amely „a pokol a másik em­ ber” sartre-i gondolatának hű il­ lusztrációja lehetne. Ám tarthatat­ lanok a körülmények is, amelyek a „kezdő embereket” itt és most nyo­ masztják. Így hősünk lelkifurdalá­ sok és önfelmentések, absztinenci­ át ígérő nekigyűrkőzések, majd a napi tevékenységvágyat is megfoj­ tó filléres mámorok ellentétes pó­ lusai között őrlődik örökké. Számá­ ra eldönthetetlen, hogy saját énjé­ nek diabolikus része tette-e lakha­ tatlanná mikrokörnyezetének klí­ máját, vagy az eleve borzalmas kül­ világ alakította-e őt ilyen sem-sem lénnyé. Onagy Zoltán nyelvezete köl­ tői, hajlékony. Sajátos humora, a játékosság, a fantázialebegés, a spicces ejtőzés egyszerre tárul föl eredeti szóképződményeiben. Egy­ két írásának felütése kiváló. Mű­ veinek szociologikuma és a stílus, amellyel a napi bivalykortyoktól üvegesedett tekintet prizmáján ke­ resztül láttatja a jelenségeket, a 92 tárgyakat, igaztalanul idézi föl san­ da ítészi szemekben Hajnóczy Péter delíriumos látomásait, Bolya Péter profi alkoholistáinak sziluettjét. A Vénusz beteg novelláiban az italo­ zást megelőző kedélyesség, az it­ tasság, a másnaposság bágyadt fé­ nye, a munka robotos jellegezetességével együtt a maguk testességé­ ben, vaskos realizmusában mutat­ koznak meg. Inkább azon kellene eltöprengenünk, miért ennyire ha­ sonló, sőt, már-már tragikusan egy­ forma nemzedékünk egészen kü­ lönböző indíttatású, foglalkozású, műveltségű képviselőinek élményvi­ lága, hétköznapjainak jelentős ré­ sze. Még egyértelműbben érte Onagyot Körmendy Zsuzsanna egyébként érzékeny, értő tanulmá­ nyában az Esterházy Péter-remi­ niszcenciák vádja. Valójában in­ kább arról van szó, legalábbis ér­ zésem szerint, amit Kulcsár Szabó Ernő Irodalomértésünk és a fiatal irodalom (FASÍRT, 1982. Magvető-JAK) című kitűnő dolgozatában a Termelési regénynél is salingeres, micimackós infantilizmusnak nevez, azaz az áthallás forrása közös. Nemzedékü(n)k hatvanas éveket nosztalgikusan visszaidéző gyermekdedsége alól (ld. még Bereményi Géza, Csapiár Vilmos, a fénykora­ beli Császár István stb. kerouac-os pikareszkiádáit), úgy látszik, az autsider Onagy Zoltán sem vonja ki magát. Amiért a fölsorolt markáns eré­ nyek ellenére is hiányérzetünk van, azt nem „utánérzések” motiválják, sokkal inkább az Út Eridanusba nyomán keletkezett várakozásaink. Még kevésbé okoz gondot, hogy nem kreál hazug kiutakat a kiútta­ lanságból, sőt, az Út Eridanusba legszembetűnőbb hibája éppen az öntörvényűen illúziótlan műhöz szervetlenül illeszkedő, biztatást sugárzó befejezés. S hogy végre �néven nevezzem, miért érzem erő­ teljesebbnek a regényt, az elbeszé­ léskötetnél: az Eridanusban, Onagynak sikerült egy önmagában, a puszta sztori szintjén rádiójátékszerűen konvencionális kezdetet enyhén szürrealisztikus világlátá­ sával, a főhős líraian játékos pár­ beszédeivel (amit különböző énje­ ivel folytat) hitelessé tennie, amely­ ből egy életvitel kudarcának költő­ ien látomásos valósága kristályoso­ dik ki. Nem beszélve a meditatív, filozofikus hangoltságra nyi­ tott hajlamról, amely a novelláit is mélyebbé, egyetemesebbé tehetné, igazi infernális alámerüléssé súlyos­ bíthatná hőseinek pokoljárásait. Szimbolikusan jelzi Onagy hang­ jának elvaskosodását az is, hogy a regény Eridanusa képzeletbeli tar­ tomány, csillagváros, amely elér­ hetetlen jelenvalóságával kísért, le­ beg az őt kereső főhős tudatában. A Vénusz beteg legjobb elbeszélé­ seit tartalmazó ciklusában (Íme Eridanus) konkretizálódik, egy város pszeudonimjává lényegül. Eh­ hez az alkotónak kétségtelenül joga van, de olvasója, alkalmi ítésze leg­ alább ennyire jogosan érezhet csa­ lódást. Meglehet, ezekután e so­ rok íróját vádolják meg, hogy az intellektuális, neoavantgarde szem­ lélet iránti elfogultságából csakazértis antirealizmusra biztatja szegény nemzedéktársát. Ráadásul a novellák nagy része szemelvény­ ízű, mintha több készülő regény részleteiből „állították” volna öszsze, így a kötet egésze is a hanya­ gul komponáltság látszatát kelti, pe­ dig minden az elemzett gondolat­ körökön belül forog. Onagy Z ol­ tán ennek ellenére - kiváltképpen egynémely dédelgetett kedvenchez mérten - az eddiginél mindenkép­ pen több szakmai figyelmet érdemlő író. (Magvető) P Ó SA Z O L T Á N 93 �K é t b ékési k ö ltő r ő l Tom ka M ihály: Magányunk leltára, Újházy László: A békae jegyében Elsősorban vidéken megjelenő la­ pok, folyóiratok hasábjairól ismer­ jük nevüket. A szűkebb haza, K ner Izidor szellemének örököse, viszont méltó figyelmet szentel te­ hetségük kibontakoztatásának. Ezt igazolják a korábban napvilágot lá­ tott antológiák, amelyekben szere­ peltek és az első önálló versesköte­ tek is. Tomka Mihálytól 1979-ben, Újházy Lászlótól pedig 1981-ben adtak ki egy-egy figyelemre méltó gyűjteményt: A hallgatás ellen, il­ letve Kövek között. Az Új Aurora füzetek sorozatának e két darabját most újra kézbe véve, csak meg­ erősödik bennünk az ígéret. Tomka Mihály következetessége, nosztalgiát hordozó életszemlélete, a kötött és szabad versek sajátos formáiban valósulnak meg. Mosta­ ni kötetének tükrében - mindezt elsősorban, Március, Hó-hátország, Temető-nádas és Sírva szült csillag című verseiből érezhetjük. Fegye­ lem és emlék - nála olyan egysé­ get alkot, amely feljogosítja szoron­ gásos lelkiállapotának balladaszerű kimondására. Sinka István, Radnó­ ti Miklós, Pilinszky János látomá­ sai jutnak eszünkbe sokszor. Lát­ szólag igen távol eső pólusok ezek, Tomka Mihály költészetében mégis egységet alkotnak; a sorsélmény tra­ gikumában. Leírásszerű terminusa­ it úgy tudja ötvözni a lét szubjek­ tív képzeteivel, hogy ott érezzük soraiban az emberi fenyegetettséget is. Káini tett, egyetemes szenvedés fogalmazódik meg több versében. „Torok emlékét hoztam / és hosz94 szú éhezést, / madár riadt, szarvas leste / öklöm mellett a kést’’ (Sír­ va szült csillag), „Koponyacsont. Apámarcú / legény rohadt a sárba - / mivé virágzott bánatod / édes­ anyánk, te árva” (Temető-nádas). Mai költészetünkből — elsősorban Utassy József világát érezhetjük ro­ konnak, különösen Utassynak Csil­ lagok árvájával jelezhető pályasza­ kaszát. A magáramaradottság érzé­ se, a történelemből-múltból hozott emlékek fájdalmas előrevetítése mindkettőjüknél fontos elemek. Utassynál azonban versszervező erő­ ként vannak jelen a kozmikus távlatok is, amelyek a Magányunk leltára szerzőjénél inkább csak ké­ pi fokon fogalmazódnak meg. A látványából teremtett történetiség nem jut el minden esetben az álta­ lánosítás érvényéig. Ezért érezzük olykor jelenidejűnek, a konkrét va­ lóság tükörképének egy-egy írását. Szociografikus elemek, életrajzi mozzanatok teszik hozzáférhetővé a Körösök vidékének lassan válto­ zó tájait, történelmi-társadalmi problémáit. „Kötény-kék ég alatt / meleg zöld-sárga sár / az a volt oltalom / ma bánatos mocsár” írja Vakolatok egy vályogház falá­ ra című kompozíciójában, s tesz hi­ tet a szülőföld jövőért aggódó er­ kölcse mellett. Meditatív szembesí­ tései, a kor létélményeiben gyöke" rező indulatok, felelősséget átmen­ tő komplementációk. Kiegészítik egymást, ugyanakkor filozófiai töl­ tést, üzenetet adnak a verssé érlelő­ dő szavaknak. Így válnak lírai töp­ �rengései „magányunk leltárává” meghirdetve a teljes emberi élet forradalmát. Újbázy László impressziói, pilla­ natból kimetszett képei szintén természetközeliek. Nála azonban szemben Tomka lélektani irányult­ ságával - a vers „kifelé” építkezik. Objektív életszemlélete a valóság — sokszor véletlenszerű - darab­ jait rendeli egymás mellé. Esetle­ gességét, a tárgyi világ hirtelen megragadását azonban metafizikus síkon a szabad versek törvényei sze­ rint szabályozza. Kicsit ellentmon­ dásosnak tűnhet mindez, de egyér­ telművé válik, ha végiggondoljuk a szabad versek immanens áttétele­ it, erővonalait. „Nézem az égrebajigált galambokat, / és nincs mit kezdeni” - indítja tiszta ké­ peit, békesürgető gondolatát a Hiányérzet című költeményében. Szembetűnő az a könnyedség, ele­ gáns hétköznapiság, ami egész köl­ tészetére érvényes. Már a Kövek között - első verseskötete - is egyértelműen árulkodott erről a játé­ kos, groteszkbe hajló, expresszív indíttatásról. Nem véletlen, hogy beválogatták a Madárúton (1979) című antológiába is, hisz avant­ garde törekvései mindenképpen szo­ ros szálakkal kötik a szójátékok, képversek, lírai kísérletek, szöve­ gek stílusirányzataihoz. Második kötetét elolvasva, az előbb említett rokonság állandósulását, elmélyü­ lését figyelhetjük meg. Most is a látvány viszi előre lendületét, s bont ki egészen váratlan formációkat a szavak öntörvényűségéből: „új­ ságégen újság ragyog / újságúton / újságkocsik / újságkarambolok” ( Újságolás). Archetipikus versről van szó, ami - szinte - csak az öt­ let szüleményeként létrejött „újság” monotonságával áll előttünk mind­ addig, amíg fel nem ismerjük a játékosság mögött meghúzódó való­ ságfedezetet: a kegyetlenségről, há­ borús öldöklésekről szóló újsághí­ rek ellepik lassan az életünket! Így viszont már a döbbenet erejével ol­ vassuk a befejező sorokat: „és ne vígy minket az újságba, / de szabadíts meg a gonosztól / Újság” . Több verse ennek az „újságháború”-nak a veszélyeire hívja fel az olvasók figyelmét. A Hiányérzet idézett sorai - önmegsemmisítő ér­ zéseink összegzéseként - jut el a béke hiányának tragikus megfogal­ mazásáig: „Nézem az égrebajigált galambokat, / és szájukban / a hiányzó olajágat” . Erre - a kötet egészét átfogó hiányérzetre - kér­ dez rá Újházy László könyvének címe is: A békae jegyében. A ket­ tős értelmezés lehetősége még azt is megengedi a szerzőnek, hogy játsszon. Olvasói játszó kedvünk azonban lelohad, ha végiggondoljuk azt az utat, amely a galambtól a békáig, a menekülő békáig vezet. Tomka Mihály és Újházy László most megjelent köteteit egybevetve, még szólnunk kell néhány fontos sajátos vonásról. Először is nyelvi­ stilisztikai magatartásukról, ami erősen megkülönbözteti őket egymástól. Tomka a klasszikus formák vonzásában, a metrum szabályai­ nak is engedve írja verseit; balladisztikus vonalvezetéssel, a magány kegyetlen szorításának érzésével. Befelé forduló költészetéből adó­ dik, hogy szókincse - éjszaka, ma­ gány, fagy, csend, töprengés, lélek, virrasztás, szegénység, vér, zokogás - a szubjektum legbensőbb titkaiszorongásai felé irányul. Újházy Lászlónál mindez éppen ellentétes, az objektív valóság egy-egy da­ rabjához kötött: levegő, papír, pil­ lanat, víz, kő, fa, sötétség, neutron, holló. Sokkal oldottabb nyelven, a pillanatnyiság igézetében villantja föl életünket. Látszólag fegyelme­ zetlenebb, mint Tomka, de legsike­ 95 �rültebb versei eredetiségről, a nyi­ tott személyiség szárnyalásáról győ­ zik meg az olvasót. Indulataikat, emberi-költői vágyaikat is nagyon eltérő megnyilatkoztatásban vetik papírra. Tomka a szavak-szókapcsolatok pontosan érzékelhető ke­ ménységével, asszoszociációs teré­ vel, Újházy pedig a játék és valóság határán kimondott félszavak­ kal, elhallgatásokkal ítélkezik. A Magányunk leltára szerzőjénél, csaknem minden esetben érezzük a megélt intuíció teremtő szerepét, Újházynál sokszor a fontos dolgok is véletlenül születnek. A két kö­ tetet egymás mellé téve mégis úgy érezzük, szervesen kiegészítik egy­ mást. Amit Tomka Mihály össze­ gez a Magányunk leltára három ciklusában, azt Ú jházy kivetíti-tárgyiasítja a valóság problémakörei­ nek konkrétságában. A Szülőfa­ lum, Elásott ékszerek, Nagyanyám, Vakolatok egy vályogház falára cí­ mű versek nosztalgikus emlékképei, gyermekkort idéző mozzanatai mintha csak Újházy László Erőt vettek rajtam kompozíciójában foly­ tatódnának, szürkülnének hétköz­ napokká. A józan belátás, a fölmér­ hető világ pontos érzékelése teszi Ú jházy László számos versét „cini­ kussá” , míg Tomka Mihály hasonló tartalmú költeményeiből az alkotó személyiség önpusztító magánya ol­ vasható ki. Az irodalomtörténetből jól ismert ez a kétféle viselkedés, Tomka Mihály és Újházy László sajátos világának teljes megismeré­ séhez azonban az olvasói kíváncsiság értő figyelme kell. Várakozá­ sunkat megérdemlik mindketten, hisz a Magányunk leltára és A békae jegyében című szép kiállítá­ sú kötetek a tehetség biztos jegyeit hordozzák. (Békéscsaba). M A D ÁR JÁNOS �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. SZERZŐI Főszerkesztő: PR A ZN O V SZ K Y M IH Á LY lexa Károly kritikus (E L T E , B p .) ; Ardam ica Ferenc író (Losonc, Cseh­ szlovákia); Cs. Varga István irod.tört. (E ger); Fráter Zoltán kritikus (B p.); G hyczy Tamás népművelő (B p .); K issné N ovák É va főiskolai tanár (Szeged); Korm os Sándor köl­ tő (B p .); Lőrinczy H uba irod.-tört. (Szom bathely); Lőrinczy István költő (Salgótarján); Madár János költő (N yíregyháza); Magyar József költő (N yírbátor); Nagy András író (B p.); Petrőczi É v a (költő) (B p .); Pósa Zoltán író (B p .); Romsics Ig­ nác történész (M agyarságkutató Cso­ port) ; Szakály Sándor történész (H adtörténeti Intézet); Takács Jó­ zsef író (H ódoscsépány); Tandori D ezső író-költő-m űfordító (B p .); Vitray Tamás (M T V , B p .) . A A SZERK ESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 86.44764 N . S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (H ELIR) Budapest, V .f József nádor tér 1. - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Pt, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z i r a t o k a t é t r a jzo k a t n e m ő r z ü n k m eg é s n e m I S S N : 00555-8867. I n d e x : 25-925. k ü ld ü n k v is s z a . �Á ra: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/5. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4e8778b743aebb2b70c7ee6f620cf844.pdf 2fb55c3155f32bce38109eb3c5664977 PDF Text Text �Tartalom XIX. É V F O L Y A M , 3. SZÁ M 1 Papp Lajos: Áprilisi játék, Elszámoláskor (vers) 2 Csorba Piroska: A rétegek között (vers) 3 Benjámin László: Téli utazás (visszaemlékezés) 8 Czigány György: Indulás, D éli part, Boldogság, Tünet, Reggeli kérdés (vers) 9 Fodor Ákos: Kamasz, Szerelem, Hommage, Quasi una novella (vers) 10 Hárs György: Törökdezsői triptichon (elbeszélés) 14 Cseh Károly: Rezervátum M ázik István: A z ablaknál gubbadsz.. . (vers) Csáky Károly: Hasonlat I., Árvaság, Kedvcsináló 15 V IT A 16 Németh János István: A hiány költészete 24 Endrődi Szabó Ernő: Hogyan akasszuk a királyokat!? M Ű V É S Z E T ÉS K Ö Z Ö N S É G E 33 Géczi János: Csohány Kálmánra emlékezve 40 É V E T Ö R T É N T 36 Kilián István: Szabad Magyarország T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 42 Borsi-Kálmán Béla: Együtt, vagy külön utakon (Romsics Ignác) M ÉRLEGEN 45 Magyarország felfedezése (Horpácsi Sándor) 49 Fenyő István: Haza s emberiség (Fried István) TAN U LM ÁN Y 55 Simonffy András: Így hinni.. . (Gerelyes Endre-portré) A címoldalon és a 32. old. Csohany Kálmán munkái, 23. old. Szabó Tamás kisplasztikája, 39. old. a Szabad Magyarország című salgótarjáni hadifogolyújság címlapjai, 44. old. Földi Péter akvarellje, 35. old. Bobály Attila szobra. (Válogatás a tavaszi tárlat anyagából, fotó: Buda László), �PAPP LAJOS Áprilisi játék szemerkélő langy eső szlógen a rét füvére kölcsön vett öröm-éra fénylik felhőkön át valahány arany-leső közhelyes örömére gurul lapjára fordul pengő pitypang-virág vígságra-nevetésre adósságtörlesztésre kamat-kifizetésre mód nyílik legalább a patak partján mordul ollóját rázogatja még hátrafelé mászik pár vén tavalyi rák ámít a nap még ámít nyögik ám mit se számít motyogásuk a csendben hisz zöldül a világ a remény zöldje zöldebb égre néznek a völgyek a nyújtózkodó tölgyes karja ölelni tárt készülnek fészek-tervek madarak csivitelnek kis ágakat cipelnek besegít a család gőg dagasztja a hímet a tojó mind szerényebb asszony-anya-erénye a csöndesség kivált e lármás kikeletben majd a néma telekben szív-csőr-szó rebbenetlen összehúzza magát de most vége a télnek új konjunktúra éled újjongják akik élnek hajladoznak a fák s a versbe még befér a vidám kiszera-méra táncot lejtő tündére a szép aranyeső Elszámoláskor ha azt mondanám az élet elég hosszú (azt mondanám) ha tényleg elég hosszú kivárni minden hitvány játék végét férgek-futkosók csápoló semmiségét legyőzve röpködő fullánkok mérgét a júdáskodás vad inflációját kivárni a becsület új érme-fényét s minek a bosszú? ha azt mondanám 1 �C SO R B A PIR O SK A A rétegek között Van aki szeretőt tart, van aki angóramacskát s van aki efféle díszek helyett nyulat tenyészt, szakmányba disznót hizlal. A rétegek között más a sikk, illik haladni a divattal. Itt átellenben Gőgösék kétszintesre hízták a házuk, vasárnap megsétáltatják a Dáciát, lássa mindenki. Persze ott a gyerek is, az egyetlen, nem is lesz több minek bajlódni többel, egy is jelzi, férfi az ember. Hát én hová tartozom? Se szeretőm, se disznóm, nem is iparkodom, hogy házam hízzon, a bankban csak hitelem van, nincs letétem, összes vagyonom a meg­ maradt pár lúdtalpbetétem. 2 �B EN JÁ M IN L Á S Z L Ó Téli utazás (II.) Nagyon késő nem lehetett, talán még nyolc óra se volt, de az utcán, a teljes éjszakai sötétségben, már egy lélek se járt. Ritkultak a harci zajok, abbamaradt az ágyúzás. Szörnyen kényelmetlenül éreztem magam, attól tar­ tottam, hogy zörgetésemre felfigyel és elkap egy őrjárat, mielőtt fedél alá jutnék; egyre vadabbul, s elkeseredettebben dörömböltem, de odabenn mintha mindenki megsüketült volna, egy hang nem hallatszott, egy ablak nem nyílt ki. Végre - talán negyed óra, talán fél óra múlva, nem tud­ tam megítélni, de végtelenül hosszúnak tetsző idő múlva - mégis föl­ adta bizalmatlan némaságát a házmester, s kiszólt: ki vagyok, mit aka­ rok? Miután bemutatkoztam neki, mint Rév János unokaöccse, s igazol­ tam magam azzal is, hogy közöltem vele: a megszállás után szüleim is nagybátyám lakásába költöztek, legyőzte bizalmatlanságát, s beengedett a házba; ott nyomban megtudtam tőle, hogy szüleimet elvitték a nyila­ sok - vagy ahogyan ő mondta: „még nem jöttek vissza” . Dehát így kellett, így illett ezt mondani, várakozással és vigasztalással, hiszen akkor még minden bizonytalan volt, még lehetett reménykedni az eltűntek hazatéré­ sében. Jancsi sem jött vissza, akit mint munkaszolgálatost, az ősszel kivittek Németországba; ezt már a lakásban tudtam meg, a megmaradtaktól, az otthon levőktől. Négyen voltak: Jancsi felesége és kislánya, Erzsike ; anyám idősebbik öccse, Pista és tizenhét éves fia, Kálmán. Örültünk egymás­ nak, mint nagy veszedelemből menekültek, szinte ujjongva fogadtak: nem számítottak rá, hogy még látnak valaha. Feleségemmel és kislányommal december közepén találkoztak utoljára, még az ostrom előtt; akkor már jó ideje visszaköltözött dunakeszi barátainktól az angyalföldi lakásba. Annyit tudtak még, hogy Vera, a nővérem is velük lakik, hamis papí­ rokkal, mint délvidéki menekült. Rossz sejtelmekkel, szorongással telve indultam el másnap Angyalföld­ re. A Rákosrendező pályaudvarhoz egészen közel, a Szegedi út és a Tatai út sarkán 1942-ben épült ikerházban laktunk, a Szegedi úti oldalon, szem­ közt velünk nem voltak házak, elvadult mező terjengett a látóhatárig. Ahogy közeledtem a házhoz, egyre kevésbé tudtam abban reménykedni, hogy a háromnegyed éve tartó bombázások, az ostrom, az utcai harcok közepette épségben maradhatott. A szorongást, a félelmet, a rossz előérzetet szinte lépésről lépésre növelték bennem a romok és a roncsok, a hó­ kupacokba fagyott halottak, a felfordulás, a pusztulás kétségbeejtő ké­ pei. Tegnap még, a nagy hazafelé rohanásban, a korai alkotnyatban mind­ ebből alig láttam valamit; most, a reggeli világosságban, amerre for­ dultam, körös-körül csak a város sebeit láttam. A Szegedi út 47-ben, a háromemeletes házban nyoma se volt az élet­ nek. A z első emeleten, lakásunk egyetlen ablakának a helyén hatalmas, 3 �nehézlövedék vagy akna ütötte nyílás tátongott; a lépcsőházban a kapu üvegtábláinak szilánkjai tégla- és maltertörmelékkel keveredtek, néhány lépcsőfok leszakadt, s oldalt, az óvóhely lépcsőház felőli falán ugyanak­ kora rés ásított, mint az utcai falon. Sérült volt a ház, de az utcáról néz­ ve nem látszott lakhatatlannak. (S későbbi napokban meggyőződhettem róla, hogy sokkal rosszabb állapotú, lebombázott, félig romba dőlt házak­ ban is ottmaradtak lakói, ha életveszély nélkül tehették; hova is mehettek volna?) De itt, ebben a házban senki, semmi se moccant, áradt belőle az üresség, az elhagyottság nyomasztó csendje. A z ikerház előtt egy idős asszony, nyilván a házmesterné, a járdát sö­ pörte. Kérdésemre - mi történt a szomszédban? — annyit mondott csak: - Ó, ott mindenki meghalt! Aztán, hogy csak bámultam rá szótlanul, ma­ gyarázatul még annyit hozzátett: telitalálatot kaptak az óvóhelyen és mind meghaltak! Motyogtam valamit neki feleségemről és kislányomról, s et­ től nyomban eszébe jutott: mégsem halt meg mindenki az óvóhelyen, egy asszony és a kisgyereke életben maradt; néhány napig velük voltak, az ikerház óvóhelyén, s amikor itt a környéken a harcok véget értek, haza­ mentek az asszony szüleihez, akik itt laknak valahol Angyalföldön. Nem, ő nem ismerte azt az asszonyt, nem tudja a nevét. Ha ő nem is, én tudtam a megmenekültek nevét, tudtam, hogy fele­ ségemről és kislányomról beszél; nem reménység volt ez, hanem bizonyos­ ság, hiszen másik kisgyerekes asszony nem lakott a házban. Jó negyed óra múlva a Visegrádi utcában, apósoméknál egyenest rájuk nyitottam az ajtót. Kati ruháskosárban feküdt a konyhában, Emmi pongyolában, ormót­ lan férficipővel a lábán ült mellette. A lig ismertem rá; ha az utcán ta­ lálkozunk, bizonyára elmegyek mellette, annyira megváltozott: megviselt volt, elnyúzott, csontig soványodott, s végtelenül szomorú volt, arcán sem­ mi jele a túlélés örömének. Amikor Kati fölé hajoltam, hogy karomba ve­ gyem, figyelmeztetett: vigyázzak, Kati megsebesült, kötés van rajta! S aztán elmondta, mi történt velük, mi történt január 9-én a Szegedi úti házban. Az ősszel, amikor már annyira gyakoriak voltak a berepülések, a bom­ bázások, hogy már légiriadót se jeleztek, a házbeliek, szám szerint huszon­ öten, csakúgy mint a városban mindenki, az óvóhelyre költöztek. Fekvő­ helyeket hordtak le a pince nagyobbik felét elfoglaló nagy hodályba, ládák­ ban, bőröndökben odavitték a mentenivalókat, élelmiszert, ruhaneműt; fűtésre, főzésre beállítottak egy csikótűzhelyet. Feleségem Verával és Katival december elején költözött le, alvóhelynek a rekamié betétjét és a kislány járókáját vitték magukkal, s természetesen levitték minden élel­ müket, s teljes ruhatárukat. Január 9-én délben, két nappal Kati első szü­ letésnapja előtt, Emmi az óvóhelyen kívül a pincében mosott, amikor — úgy mondta - hirtelen rettenetes süvöltés, szélvihar támadt, az óvóhely fala kidőlt, sűrű, fojtogató füst gomolygott, a petróleumvilágítás kialudt. A z átláthatatlan füstben bement az óvóhelyre, hallotta Kati sírását, így talált rá: melléről egy forró vasdarabot - talán a lövedék repeszét, ta­ lán a szétvetett kályha darabját - dobott le, s kitámolygott vele az ud­ v a r a . Kati fuldokolt, tele volt a szája, torka a robbanás közben belehul­ lott faltörmelékkel ; Emmi az ujjával úgy-ahogy kikotorta belőle, mel­ lére vette a kicsit (napjában egyszer szoptatta még), aztán összeesett. Á jultan feküdt egy ideig az udvaron, füst- és gázmérgezetten, mellén 4 �Katival, amíg rá nem találtak az ikerházban lakók. Tőlük tudta meg, hogy az óvóhelyen mindenki meghalt, Kati nyilván azért menekült meg, mert az alacsony fekvőhelyen nem érte légnyomás. A gránát nem az utca felől, ahol meg volt erősítve, hanem a lépcsőházon keresztül oldalt ta­ lálta el az óvóhelyet. Vera is ottmaradt. K atit a ráesett vasdarab megsebesítette; sérülése szerencsére nem volt súlyos, annak köszönhetően, hogy anyja a pince nyirkossága ellen nyolc takaróval védte. Emmi, amint magához tért, vinni akarta a Róbert K á ­ roly körúton, az elmegyógyintézetben berendezett kötözőhelyre, s akkor vette észre, hogy a mentés közben elvesztette a cipőjét. A szomszédoktól kapott egy férfisárcipőt, azt spárgával üggyel-bajjal a lábára erősítette, így botladozva, még mindig a rosszulléttel küszködve vitte el a kórház­ ba, s kötöztette be a kislányt; az óvóhelyre visszaérve megint elájult. Eszméletlenségéből éjjel arra ébredt, hogy az óvóhely lakói bőröndjeik­ kel felszerelve, menetkészen várakoznak: a mi óvóhelyünk ugyanis este kigyulladt - a lappangó tűz akkor érte el a világításra tárolt petróleu­ mot - , s attól kellett tartani, hogy a tűz a másik házra is átterjed. Aztán váratlanul kialudt a tűz - másnap tudták meg, hogy éjjel az oro­ szok elfoglalták a házat, s a tüzet eloltották, de az óvóhely feketére égett már, amit a robbanás meghagyott, a lángok elpusztították. A ruha, az élelem elégett, feleségemen az egyszál pongyola, Katin az elrongyolt, megégett kis göncök - ez maradt mindenük, mindenünk. Apósomékhoz, noha közel laktak, nem juthattak el - aznap megállt fölöttük a front, éjjel-nappal tartó tűzbe, sztálingrádi méretű harcok közepébe kerültek, s éltek - vegetáltak - benne tíz napig. A jó szomszédok naponta egy szelet zsíros kenyeret adtak kettejüknek, azt is reszkető kézzel; annak a nagyobbik felét Kati kapta, s naponta egyszer szopott is, anyja szédelgett az éhségtől. Így ment ez egy hétig, akkor megérkezett végre és megközelíthetővé vált az orosz tábori kony­ ha, onnan kaptak naponta egy-egy csajka, krumplival dúsított káposztalevest, nem éheztek már annyira. Tíz nap múlva elültek a környéken a harcok, megszűnt az aknatűz, s akkor otthagyták ideiglenes menedéküket. Anyósom, ahogy meglátta őket, sírva fakadt: - Olyan vagy, mint egy kol­ dusasszony! Szüleim eltűntek, testvérem meghalt, de feleségem, kislányom megme­ nekült - mégis csak maradt az életnek értelme. A zt láttam most a leg­ sürgősebbnek, hogy elvigyem őket a romok közül, az éhségből, az át­ élt szörnyűségekre emlékeztető környezetből. Ha nem köteleztem volna is el magamat, hogy visszamegyek Debrecenbe, akkor se tehettem volna mást. Keserves volt nagyon, hogy továbbra is lehetetlen ruhadarabjaimat kellett viselnem, hiába reménykedtem Debrecenben abban, hogy itthon majd előveszem holmimat, elégett mindenem, egy zsebkendőm, egy pár zoknim nem maradt, csak arra számíthattam, hogy újságírói fizetésem­ ből majd apránként felöltözöm. Mindenekelőtt azonban kötelességeimet kellett teljesítenem: kézbesíteni a Debrecenben rámbízott leveleket, s közben megkeresni minél több ro­ konomat, barátomat. Mindennap reggeltől délutánig jártam a várost, minden címzettet lelkiismeretesen megkerestem: kit megtaláltam, kit nem. Lassan ment a kézbesítés, mert sehol se érték be a levél átvételével, min­ denütt leültettek, hosszú szóbeli beszámolókat kellett tartanom. Elmentem 5 �a szociáldemokrata párt központjába, ott többek közt Bán Antallal és Száva Istvánnal beszéltem; főként arról faggattak, hogyan értük el, hogy a Népszava Debrecenben megjelenjék. Láthatóan nem tetszett nekik a do­ log, saját illetékességük megsértését látták benne. Néhány barátomat is, köztük Darvas Jóskát, megtaláltam, Földeákot. Vaád Ferit viszont nem is kerestem, nagyon messze laktak Angyalföldtől. Ha a pesti oldal felszabadult, s némileg éledezett is már, Budapest frontváros volt; dörögtek az ágyúk - apósomék szomszédságában, a Váci úti Schlick-grundon is állt egy üteg - , géppuskasorozatok kattogása hal­ latszott, s becsapódások döreje a budai oldalról. Járkálásaim közben nap­ jában egyszer vagy kétszer láthattam a túlparti német állásokat bombázó szovjet repülőkötelékeket; a Kálvin térről egyszer végignéztem egy szov­ jet és egy német vadászrepülő párbaját. Reggelenként, mikor a város­ ba indultam, a Váci úton hóköpenyes, géppisztolyos katonák rajaival ta­ lálkoztam, a Duna felé mentek, a Margitsziget felé, ahol még mindig voltak harcoló német csapatok. A debreceni békés idillből visszacsöppen­ tem a háborúba; szívesebben ültem volna már a szerkesztőségi íróasztal­ nál. Egy hétig maradtam Pesten; közben elkezdődött már az éhező pestiek menekülése a romok közül a viszonylag jól ellátott Alföldre, a legtöb­ ben Debrecenbe igyekeztek. Mentek magányosan és csapatostul, szánkók­ ra rakott motyójukkal, s természetesen gyalog. A kemény télben a hoszszú gyalogútra a sebesült Kati miatt elsősorban, de saját gyatra öltöze­ tünk miatt se vállalkozhattunk: Emminek sikerült ugyan jó pénzért egy pár félcipőt szereznünk, de az nem száz kilométeres gyalogtúrára készült. Az én szandálom se tartott volna ki Szolnokig - arról nem is beszélve, hogy már Pestre jövet lefagyott benne a jobb lábam egyik ujja. Úgy hal­ lottuk azonban - nem tudom honnan, kitől - , hogy a kőbányai állo­ másról majdnem minden nap tehervonatot indítanak Szolnokra. Azzal kel­ lett próbálkoznunk. Úgy gondoltuk, ha végig vonattal megyünk - Szolnokig teherrel, on­ nan pedig a már rendszeresen közlekedő személyvonattal - , három nap alatt Debrecenbe érünk. Három napra készített tehát Emmi ennivalót, négy személyre, mert Pista, az öccse váratlanul bejelentette, hogy ő is ve­ lünk jön. Egy befőttesüvegbe rántást készített, hogy útközben levest főz­ zön belőle Katinak zöld felesborsóból - ez volt a család fő-, úgyszólván egyetlen tápláléka, ebből főzték a levest és a főzeléket, ebből sütötték a kenyeret - pogácsákat sütött, annyit, amennyit három napra elegendő­ nek tartott. Február 5-én reggel, jókora havazásban, kimentünk a kőbá­ nyai állomásra. K atit az anyósom ajándékozta párnákkal kibélelt ruhás­ kosárban vittük magunkkal. A z állomás szűk kis várótermében talán nyolcan-tízen is várakoztak a reménybeli vonatra, néhányan már tegnap óta. Délben Emmi a rántásosüveggel és egy lábassal elment a legközeleb­ bi házba, hogy megfőzze a kislány levesét; barátságosan fogadták, s ha jól emlékszem egy darab kenyeret is küldtek Katinak. Délután, amikor már bizonyosnak látszott, hogy nem lesz aznap vonat, meglátogattuk a közelben lakó Vaád Feriéket; kölcsönösen nagy volt az öröm, hogy ép­ ségben találtuk egymást. Nem is engedtek visszamenni az állomásra, ná­ luk aludtunk; reggel Mária lelkünkre kötötte, hogy ha nem tudunk az­ nap sem elutazni, estére megint aludjunk náluk. 6 �Nem éltünk a meghívással nem akartunk terhükre lenni; pedig nem indultunk el sem aznap, se másnap. Időnként bejött a váróterembe egy szovjet katona, „kicsi robotra” hívta a férfiakat, azzal az ígérettel, hogy nemsokára indul a vonat. A kicsi robot valóban abból állt, hogy vago­ nokba rakodtunk sérült és ép motorokat, gépalkatrészeket —, de a vo­ nat csak nem állt össze. Harmadnap estére elfogyott a borsó, csak Kati rántásából maradt valamennyi; a negyedik napon Emmi elindult koldul­ ni, s nem is járt eredménytelenül: egy napra való kenyeret szedett össze. Nagyon kínosan éreztük már magunkat, mégsem akartunk visszafordul­ ni, hittük, hogy az a vonat mégiscsak elindul egyszer. A z ötödik napon - február 10-én - indult el; beköltözhettünk végre egy csukott teher­ kocsiba. Most már minden egyszerűnek látszott: ma Szolnokra érkezünk, s hol­ nap - mivel ebben a hónapban páratlan napokon megy Szolnokról a vonat - Debrecenben leszünk. Vonatunk azonban kissé lassúnak bizonyult: jóval többet álltunk, mint haladtunk. Még az volt a szerencsénk, hogy hosszas vesztegeléseink közben többször is megállt mellettünk egy-egy szovjet katonavonat: most már a katonáktól kértünk és kaptunk kenyeret. K ét éj­ szakát töltötünk a vagonban, Szolnokra harmadnap délután érkeztünk; ilyen hosszú lett az a száz kilométer. Szolnokon egy kisgyerekes család, a kis szerecsenné maszatolódott Katit látva, vendégül látott bennünket va­ csorára, s éjszakai szállásra. Reggel korán az állomáson voltunk, de nagy ijedelmünkre már akkor hatalmas tömeget és zsúfolt vonatot találtunk. Kétségbeesetten ácsorogtunk; az még valahogy lehetségesnek látszott, hogy a férfiak egy ütköző­ re vagy lépcsőre felkapaszkodjanak, de Emminek a gyerekkel semmi esé­ lye nem volt a felszállásra. S ahogy állunk tanakodva és tanácstalanul, hallom, hogy a nevünket kiabálják: - Emmi, Laci! Pista, a nagybátyám kiabált az egyik kocsi csodálatosan üres peronjáról. Nos, kiderült, hogy ő is el­ indult Kálmánnal Debrecenbe, s útközben - első világháborús, hosszú ha­ difogságában szerzett orosz nyelvtudását kamatoztatva —, bevágódott szov­ jet gárdatisztek mellé tolmácsnak. Velük utazott most - s megkérte a vagonparancsnokot, hogy engedjen bennünket is az ő kocsijukba. A ha­ tározat gyorsan megszületett: az asszony a kicsivel beszállhat, a férfi­ ak utazzanak úgy ahogy tudnak. Egy ideig a lépcsőn lógtam, később sike­ rült begyűrnöm magam a peronra, a zsúfoltságban, s hidegben azzal vigasz­ talódtam, hogy az asszony és a gyerek legalább kényelmesen utazik. Késő este - kilenckor, tízkor, óra hiányában nem tudtam, mikor megérkeztünk; még nem Debrecenbe, csak a debreceni állomásra. Éjsza­ ka a váróteremben kuporogtunk, csak 14-én reggel, a kijárási tilalom le­ járta után, indulásunk után kilenc nappal, mehettünk be a városba. 7 �CZIGÁNY G YÖ RGY Indulás Mit gyerek álmodik, felnőtt csend takarja. Kamaszlét vackait leli meg tagadva. Lépcsőház-xilofón: leányok bokája mosoly fut a falon. N e fordulj utána. Déli part Boldogság D e mi ez a sárga, akácnál közönségesebb s minden balkáni méznél édesebb kehely? Miféle parfüm ez? Makacs, magához húz, magához ez a jó bokor, kicsi cigányleány. Ébren, meztelenül. Sötétlő havazásból kel föl a megterített asztal, az egyre üresebb. Hallgatás cseng, akár a szó; az óvóhely pokrócai közt nevetgélünk, dél van. Estére meghalunk. Tünet Reggeli kérdés Itt kerékpározik, előttem vágtat valaki. Szememben a szél könnyei. Száguldva állok itt. Belőlem fakadva födi el állam, testemben él sereg idegen szándék; akarjam-e, hogy halálom után még nőjön, nélkülem nőjön a szakállam? 8 �FODOR ÁKOS Kamasz nincstelen tékozló Szerelem ahogy a szél meglebbenti a függönyt: nem a függöny, nem a szél. A lebbenés Hommage áldassék és tiszteltessék az állvány, amit elbontanak a megépült építmény körül, áldassék és tiszteltessék a gyógyulás után eldobott bot, leoldozott kötés Quasi una novella Az öregedő test, kipihenendő a szexus hadijátékait: a volt férfi elkeblesedik, a volt asszony szakállat ereszt, addig is, amíg csak végképp meg nem oldódik a köldökök rettenetes csomója. Az e g é s z talán nem is egyéb, mint egy megkönnyebbült sóhaj kezdete. 9 �HÁRS GYÖRGY Törökdezsői triptichon (Kordokumentum-kedvelő művészetpszichológusoknak ajánlom) Hetven-valahányban, még a kezdetén az évtizednek, egy gyanútlan nyáreleji délelőtt a Tisza hátán macskatetem úszott lefelé. Alatta hallgatott a mély. És néma volt a piszokszőke felszín, szerencséjére a mélynek. Ugyanekkor eltűnt oktogoni, kétszintes műteremlakásából Török Dezső gra­ fikus és könnyűbúvár. A két esemény közt alapos oksági egymásrautaltság láthatatlan kötélzetét pengette az épp időszerű szél, amelynek javára fordulását T. D. nem remél­ hette kivárni. A Fiatal Művészek Klubjának, a Fészeknek és más, baglyokkal virágzó kuckóknak absztinens, de önnön örökkön szédelgő szellemétől mindig gyulladt tekintetű öreg kamasza, több közkívánt ifjú színésznő egykori hűséges férje, T. D. tehát - ez idő tájt satuban volt. Fantáziája időnek előtte szaladt meg. Kitalálta ugyanis a kisvállalkozást. Maradhatott volna pedig veszteg a vékony fenekén, mígnem illetlen magánötletét majdan legalizálja az országos startjel, hiszen az a rézkarc-sokszorosító üzem T.-nek igazán nem zsíros kenyér­ re kellett. Persze, szerette a pénzt. És érzelmeiből miért lett volna viszonzatlan épp ez? T. D.-t szerették a nők - mert sokuknak jutott belőle - , balkánias göndörségéért is bizonyára, arca kreol metszetéért, és amiért például a fény­ képészekért annyira odavannak: a közvetett maradandóság egy morzsájának árnyékáért. T.-nek kegyosztó szokása volt, hogy karcai sarkába versikeféléket vésett valakik „nevére” . Megjegyeztem egyetlen ilyen kétsorosát. Épp a leg­ kedvesebbtől ihletettet. „Mert a Berti szép magas lány kicsi feje van és mindig mosolyog.” A kép, nem egymagában, ma is Töviskeinél függ, a valamiért szintúgy szí­ nésznőkre szakosodott, akkortájt olimpiai válogatott csatár sokat megélt falán, rajta az éppen táncra mozdult múzsa, akinek modelltestét azóta túlélte a rig­ mus. Függenek számosan még törökdezsők fővárosszerte, hiszen T. D.-t a fér­ fivilágban is szerették, nős állapotában ugyanis T. D. tökéletes ártatlansággal volt ártalmatlan mások érdekére nézvést; folytatásos monogámiája, azaz há­ zasságai egy-egy váltásnyi szünete pedig legfeljebb arra volt elég, hogy olyan­ kor mindenkihez a világon egyszerre lehessen hűséges. Aztán nagyvonalú volt. Tehette, persze - kisebb-nagyobb szériákban sűrűn piacra vetett míves város­ képgrafikái valamennyi jobb közintézmény folyosófalain tették a tanúságot: hetven-valahányban csupa jobb közintézmény volt a T. D. metsző szerszámaitól keresztbe-kasul ábrázolt Budapesten. Eltűntek mára ezek a jellegzetes panorá­ mák, amelyeknek tömegesebb szaporítását, a tanyabokrokig menő országos ter­ jesztését, végül is a piaci hozamuk elosztását T. megkísérelte ésszerűen közpon­ tosítani a maga egyetlen személyében. Ügyvédje garantálta, hogy két évnél egy perccel sem kap többet. T. azonban nyűgös volt és telhetetlen. Úgy döntött, hogy odabenn az első percbe belepusztul. És ezt hinni kellett, mert tudtuk, 10 �hogy ismeri már, amitől fél. Hisztériás klausztrofóbiájára valamikor egy cella ébresztette rá. Mert ilyesmit is elmesélt. Hogy aztán elmesélt-e valóban vagy csak. mesélt: ez sok mindenről most már aligha derül ki. Talán jobb is. T. ajándékainak - amiért annyira kedveltük egyik fajtája volt a lenyűgöző szóbeliség, ugyanúgy önmaga egyidejűleg sar­ kaiig tárt és mégis misztikus alkotó lényegének része, mint a szanaszéjjel osz­ togatott grafikák. No, nem a fővárosi tájak. Az igaziak. Az egyediek. Ezekből van nekem az alábbi három, sajátságos törökdezsős kivitelezésben, azaz sóderformában, ahogy ma mondanánk. Akkor közönségesen duma volt a műfaj neve. Ez is hagyaték, egy magnón. S mielőtt a történetet befejezném, ahol tudomásom véget ér, még megvallom, hogy lassan tizenö t éve fogalmam sincs: létezik-e, létezett-e valóságos műmivoltában akárcsak egyik is. . . I. M E GH ALT A Z UTOLSÓ ÓRIÁS Majdnem minden feleségem fényképeit láttad. Azt is észrevehetted, hogy az egyformákat szeretem. Itt a mostani. Legyen nyaka. Nem bírom, ha nincs nya­ ka egy nőnek, mert akkor a feje nem kicsi és akkor a melle meg a feneke sem nagy és legyen neki nagy melle, nagy feneke. Ez nem szex és nem esztétika, illetve szex és e sztétika is. De inkább világnézet. Az ilyesmiben sem szeretem a korszerűtlent. Namost, van az Adriai-tengerpart. Az adriai. Fekszik ott egy ilyen nő, a jó nagy fenekével néz felénk a képből, féloldalt van, olyan tízszeres élet­ nagyságban. Vagy tizenötösben. Nagyon nagy. Hát, fekszik ott. A csípője meg a feneke árnyékot vet az előtérre, aholis nagyon sokan vannak. De picik. Amekkora egy ember. Áll egy kocsi. Azt hiszem Volkswagen, de, igen, Volkswagen, három pasas van benne, nem néznek sehová, vagyi s előrenéznek, egyforma három pasas keménykalapban. Gyanítom, hogy pisztoly is van náluk. És a kocsiból kilóg egy meztelen pasas, úgy, hogy az alsóteste benn van még, és meghalt. És a nőtől mifelénk lépcsőzetesen lefelé, ugyanabban a pózban fekszenek még ket­ ten-h á rm an. Áll a kocsi. Namost, vannak még a katonák, töltényszíjakkal, nem különösebben izgat­ ják magukat, nézik, hogy mi van. A nő feneke árnyékában ott van egy pár. Csókolóznak. Meg még sokan vannak A nő fekhet tőlük, valószínű, nem is tudnak róla, azt hiszik, egy fe­ nék alakú szikla. Az egész test közelről nem is belátható, csak sejtik, hogy valami furcsa van. Mert a tengerpart úgy általában nem ilyen. Különben a tengerpart, az tenger­ part . . . a hegy, az más. Ott is változik valami és ígérkezik valami izgalom, ha más nem, hát hogy felfelé kell menni, de az ugyanannak a dolognak csak a folytatása. Azonosság az unalmasságig. A valami mindig ott történik, ahol a víz a szárazzal találkozik, mert tíz méterre az már nem is part, az már szá­ razföld, de meddig van a part? Hát, ahol a nő fekszik. Pontosan a parton fekszik. Állatok is jönnek. Áll egy kifejezéstelen arcú figura és nagyon szomorúan hegedül. Vannak páran előtte kottával. Énekelnek, siratják a nőt, aki fekszik a nagy seggével. Sajnálják. �Jön haza a feleségem, aki most van, odaáll mögém, nézi a képet, aztán so­ kára azt kérdezi: „Gulliver?” Érzelem nélkül téptem össze. Ja, a képet. 2. HIENNA Az az egész Johanna, az egy borzalmas félreértés. Zseniálisakat írt az Anouilh meg a Shaw, de azok nem Johannák, ott valami fiú van, rövid haj, fenék semmi. Meg minden. Most nézd meg, milyen nők maradtak fenn a történelemben. Na jó, az Ang­ liai Erzsébet, de az öröklés. Aki saját magától érte el, hogy ismerik, az mind egy szálig jó nő volt, hosszú hajjal. És seggel. Nyilván. Hát mitől maradjon meg? A nő, az nem katona, a nő szül, és az egész történelem belőle jön ki. . . Lehet, hogy ez nem valami marxista, de ez a Johanna-ügy, ez szex. Erre jöttem rá. Azok a katonák mentek a segge után. Mi az, hogy isteni szózat, meg minden. Mikor bejött hozzánk a kantinba akármilyen pattanásos parasztlány, fél év után elkövettük volna érte a B TK 243-at. Nem szólva, amikor ültem. Namost, itt van az a középkor, azt a csomó pasast nem két évrehívták be. Namost ki után menjen a sereg? Ez nem vicc. Mindegy, hogy az acsaj őrült, de volt vagy tizenhét éves, egy ilyen fölül a lóra és elkezd menni. . . Semmi rövid haj. Most elkezdtem csinálni a Johannát. Ilyen hosszúkás, fekvő kép, a bal szélén van a máglya és jobbra a tömeg a keretig, minthogyha a Johannából foly­ nának ki. De semmi köze hozzá, az egész külön egység. És a Johanna egysze­ rűen nem látszott. Megcsinálhattam volna, hogy egész külön vana máglya. Illetve nem csinálhattam volna meg. Szóval, a Johanna nem volt nagyobb a többieknél. Viszont odatettem a tömegbe a Jézust. Ott a helye. Úgy állt csak, nem csi­ nált semmit. Szépen lógott rajta a kereszt, és rákönyökölt egy meztelen nőre, akinek mindegy volt. Most már ettől ott se volt a Johanna. De ott voltak a tömegben az angol urak. Nyakkendő, komoly pofa, ide-oda nézegettek. Volt egy srác, az ilyen omegás volt, gitárral, de nem érdekes. Elkezdtem rajzolni a kutyákat. Farkaskutyák voltak, ebből már látszott, hogy itt nem vacsorát sütnek, de hogy kit sütnek, az még mindig nem volt sehol. Na, aztán akkor a Johannát levetkőztettem, úgy, hogy a selyemharisnyát rajta hagytam. Namost aztán sült. És meg volt indokolva az Omega meg az angolok, meg a kutyák. De kutyák már nem voltak. Mert azok már hiénák vol­ tak. Na nem, semmi ilyen, hogy dög meg sült hús. Egyszerűen kellett valami szép a tömegbe. És a foltoshiéna, az nagyon szép. Van egy papírod? Így jön a gömbölyű feje, hegyes kis orra van és följön a szája. Itt vannak ilyen kis bőrredők, innen kezdődik az, hogy folt. És a szemétől az orráig min­ dig sötétebb. Úgy egybe van a feje. A világ legszebb fejű állata. Ekkora sze­ me van. Minden szemben vannak fénypontok, hát a hiénáéban nincs. Egysze­ rűen nem fénylik. Egy nagy bársonyos folt van, kedélyes folt, mert a felső ínye mindig kilátszik, és az egész folyton vigyorog. És menet közben is olyan, mintha folyton ülne. Mert az egész hiéna hátrafelé lejt, olyan, mintha állandóan kakálna és ettől boldog. 12 �És az angol urak semmit sem szólnak hozzá. Nincs közük hozzá. Az angolok teszik a dolgukat. A hiénák várnak a sorukra. És a Johanna ott ég, és ez bor­ zasztó, hogyha egy jó nőt elégetnek... Itt mégiscsak a hiénákon múlik, azt hiszem, mégiscsak. Á t kellene őket értékelni, gyönyörű fejük van; és a Jeanne d Arc nekem legyen meztelen. És legyen rajta selyemharisnya. És a történelem az osztályharcok története. És lás­ sam, hogy a Johannán van mit megsütni, és én mozgósítom magam a szabad­ ságharcra. 3. ELÚSZIK A FAL Rendeltek egy tárgyalóterembe egy falképet, valami külkereskedelmi dolog volt, legyen rajta üzletkötés, hogy a külföldieknek megjöjjön a kedve tárgyal­ ni. Namost, tudod, hogy ez hogy van, ez a hasznosság, hogy az ilyen frízeken a pasas üti a kalapácsot vagy az üllőt üti, csak lehessen rajta látni, hogy ez egy olyan gyár és hogy ezt a művészet is tudja róla. Na, odaraktam a Vasco da Gamát, rég készen volt bennem, csak nem tud­ tam vele mit kezdeni, most elővettem, az egy nagy ember volt. Persze, a ki­ kötőben állt, hajót is szeretek rajzolni, mindent, ami víz, vagy benne van: ott volt a hajó, minden, ami belefér, aztán ott csereberéltek mindenféléket, és a Vasco da Gamának nagyon tetszettek az üzletelések, ő is külföldi. Oda volt rakva. Fametszetre vettem az egészet, de középen ott színek voltak, csináltam egy olyan órafélét - akinek óra annak óra, akinek iránytű: irány­ tű. Mindenesetre domború volt és gömbölyű. És színes volt, és ettől mégjobban kijött a víz. Mert hullámok voltak, és ez az egész úszott. Elvittem F. elvtársnak, aki az ilyesmit jóváhagyja. De azt még nem mond­ tam, hogy az egész nekem nagyon tetszett. Szóval, az illető nézi és soká egy büdös szót nem szól, és egyszerre érzem, hogy megértem a pasast és hogy most mindjárt fog valamit mondani és hogy az rövid lesz, és én nem fogok tudni vitatkozni vele, mert már elkezdtem megérteni és tudom, hogy most szarban van. Azt mondja: - Na, mi van, elúszik a fal? - és teljesen úgy éreztem, mint­ hogyha én is ugyanott olvastam volna valami ilyesmit, és hát most tényleg mit mondjon. És tényleg, hát legalább érezhetem, hogy olvas. De én meg dolgoztam. - Idefigyeljen. És ha tehén van rajta, akkor elmászik a fal? És ha autó van rajta, akkor elrobog a fal? És ha táj van rajta, akkor elfújja a szél a falat? Vagy mi? Nem? Van valami ilyen, hogy az élet a legfőbb iskola, vagy ilyesmi. Tu­ dod, hogy félévet végeztem a főiskolán, amíg ki nem vágott a Rákosi öccse személyesen. Akkor az volt az igazgató. Mindegy. Ez az élet. Fél év főiskola, most fél évig dolgoztam hiába, fél év élet - az már még egy félév főiskola. Tulajdonképpen meg is voltam fizetve. És akkor, hetven-valahányban, egy gyanútlan nyár eleji délelőtt a macska­ tetem a Tiszán átlépte a magyar-jugoszláv folyami határt. T. D., az amatőr könnyűbúvár, amúgy egy szál gatyában, kitapasztalta, hogy hol a part, amely már szárazföld, és akkor kibújt a macska alól és kiköpte a lélegzőpipát. Béke a legendájával, amelyet itt felejtett. 13 �CSEH KÁROLY Rezervátum A jajdokló lámpafény lovagoló indiánokká igézte a konyhában kiterítgetett ruhákat Friss illatuk a préri fű- s szélszaga volt estelente köztük lobogott vágtatott a gyermek árnyéka is Később már a hétfők-keddek rezervátumába kényszerítetten szinte mosolyogva fogadta a hitté­ rítőket is akik kenetes szavaikkal hirdették a civilizációt a fénylő antenna-feszületek alatt Közben a törzs is családdá fogyatkozott lassan Kékes templom-félhomályú szobában nézik mostan áhítattal az újkori Szegények Bibliáját S csak ha zúgásra riadnak fel akkor vélik: távoli fűsusogást vagy szélzizegést hallanak valahonnan M Á Z IK IS T V Á N Az ablaknál gubbadsz... Apámnak A z ablaknál gubbadsz a széken; mormolsz csöndesen nyers fohászt, szél motoz a kicsiny üveglapon, válladra száll a délután. Homlokod hómező, tengerszem a szemed: elmerül benne az alkony. S még ki sem nyitom az ajtót, szétoszlik hangom az est akváriumában... és megadom magam apám, életednek. 14 �CSÁKY KÁROLY Hasonlat I Kedvcsináló G yu rcsó István n ak Vagyunk, Törött tü­ mint lombhullás után az erdők fái: sokan és magányosan. Fölemelt karjaink szelet se fognak, nehogy kidőljön a törzs. körben, jaj, hányféle arcot látsz, te töretlen harcos. Szólj, szétszórt szavainkat merre csipegeted? Riadt nyájunk, Árvaság mondd, megtérül-e újra? Csak még egyszer Í me a folyópart nyáron meztelenül: hajukat hullajtják a kitépett füzek, s csak kering fölöttük a riadt madársereg. Szárnyak nehezülnek, testek súlyosodnak, de égi madarak alá sosem szállnak, inkább halálba hozd el hozzánk mesebeli gombostűid, hadd pukkasszuk a felfújt hólyagokat, s kacagjunk a fapofák helyett. zuhannak. 15 �VI TA NÉMETH JÁNOS ISTVÁN A hiány költészete Úgy látom, a vita korábbi szakaszában számtalan ellentmondás maradt feloldatlanul. Ezek közül három problémakörrel kívánok részletesebben foglalkozni: a marxizmus és elkötelezettség kérdéskörével, jelenkori köz­ életünk néhány jellemzőjével, illetve a közéleti költészet társadalmi meg­ határozottságából következő funkcióval. M u s z ájsze m in á r iu m Az elméleti — vagy harcosabban mondva: az ideo­ lógiai - alapoknak, pontosabban ezek tisztázásának napjainkban már ta­ lán nem is szabadna ilyen expozícióba helyezett fontosságot tulajdonítani. Másfelől viszont napjaink társadalomszervező gyakorlatában közéleti köl­ tészetről, vagy más megközelítésből mondva: elkötelezett költészetről be­ szélni, írni, egyáltalán e műfajjal foglalkozni megközelítően pontos és sok­ színűen árnyalt marxista szemlélet nélkül kudarcra ítélt nekibuzdulásnak tűnne. A G y e r ty á n E r v in által fölvetett néhány probléma alapján pe­ dig különösen fontos, hogy marxizmus és elkötelezettség, marxizmus és je­ lenkor ügyben kissé részletesebben elidőzzünk az alapoknál. Mindenek­ előtt: Gyertyán teoretikus eszmefuttatásával kapcsolatban két fenntartá­ som van. Először is az, hogy a szerző jól nyomon követhetően összemossa az ő „marxista mestereinek” a nézeteit, tanításait - és nyilván saját ta­ nulmányait - a Marx által kimunkált rendszer kulcsmotívumaival, leg­ fontosabb mondanivalójával. Pontosabban: M a r x ot a Marx-interpretátorokkal. Gyertyán Ervin bizonyos csalódottságainak ad hangot, olyasformán összegezve e sajnálatos élményét, hogy bizony, amit ők annak idején a marxizmus címén társadalomfejlődésről, osztályharcról stb. tanultak, ami­ ben hittek és reméltek, az a sok szép idea napjaink sokszor kínosankeserves valóságának próbáján bizony nem hitelesítődik, a valóság súlya mellett könnyűnek találtatik. Sőt a világforradalom, a politika elhalásá­ nak ifjúmarxi lázálma és egyéb utópiák helyett sokkal realistábban a le­ hető legelőnyösebb kompromisszumot kell keresni a világrendszerek ádáz küzdelmében, amihez véleménye szerint az Olasz Kommunista Párt nyújt vonzó programot. Sajnos a terjedelmi korlátozottságok miatt a filozófiai szövegek idézésére nincs ezúttal mód, csupán viszontállításokat tudok föl- Előzmény: I : Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója (1984/5: szám); 2 : Gyertyán Ervin A VIHARMADÁR - KALITKÁBAN; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6: szám); 3: Sík Csaba NAPLÓJEGYZETEK - ALFÖ LD Y JENŐ CIKKÉHEZ; Petrőczi Éva ÉR TÉ , ÉRTED, ÉRTÜN K!; Tandori Dezső VERS ÉS KÖZ (1985/1; szám); 4: Kerékgyártó T . István „ ...A M I MEGHÓDÍTÁSRA VÁR, A ZT LÁTVÁN YOSA N NEM LEHET M EG KÖ ZE LÍTE N I"; Petőcz András AZ IRODALOM/KÖLTÉSZET MŰVÉSZETE; Kassai-Végh Miklós ÉRDEKELTSÉGEK KONFLIK­ TUSA (1985/2. szám). l6 �sorakoztatni, ami bizony az érvelést nem helyettesíti, mégha ellenőriz­ hető is. Miért is veszélyes tehát a derék szemináriumi marxisták szeren­ csére lassan feledésre ítélt tévtanait napjaink társadalmi gyakorlatával szembesíteni, s mindezek „eredményeként” vitatható kételyeket, fölisme­ réseket hangoztatni? Mindenekelőtt azért, mert e menetrend-marxizmus elmélete és pláne gyakorlata, többet ártott a szocialista fejlődésnek, mint a létező kapitalista társadalmak együttvéve. Hiszen azok, akik úgy taní­ tották és tanulták a marxizmust, mint egy menetrendet, amelyből ponto­ san kiolvasható a szocialista fejlődés adott és várható „állomása” , azok bizony többszörösen is csalódhattak az elmúlt évtizedek történelmi lép­ tékű kudarcainak részeseiként, előidézőiként, szenvedőiként. D e a legna­ gyobb csalódást sokuknak biztosan az okozta, hogy a Sztálin, Rákosi, Zsdanov és már ki tudja, kik által „értelmezett” Marx, fényévnyi távol­ ságra van az életműtől, melynek a hatvanas években megindult koráb­ ban ismeretlen szövegkiadások, valamint Lukács György korszakos tel­ jesítménye szinte napjainkig föl nem fogott aktualitást adott. Hiszen e termékenyítő újjászületés nyomán vált világossá: Marx gondolatrendszere, világszemlélete nem attól zseniális, hogy minden korszak minden prob­ lémájára megoldási receptet ajánl, ezáltal magát és a maga igazát kizá­ rólagossá téve, hanem pontosan attól, hogy általános szemlélet- és meg­ közelítési módja, módszertana lehetővé teszi a változó idővel és korok­ kal a lépéstartást, és a létszférák összefüggéseit föltáró elemzései pél­ daként érvényesek (példaként szolgálnak) későbbi korok gondolkodói szá­ mára. Lehet, hogy sokaknak elemista axiómákat verklizek, de a marxiz­ mus e két felfogása közötti szemléleti különbséget nem lehet kellő nyoma­ tékkai hangsúlyozni. Erre a fölösleges csalódások elkerülésén túl azért is nagy szükség van, mert tapasztalatom szerint a Gyertyán által oly gaz­ dagon részletezett jelenkori problémakomplexum feloldásában a marxiz­ mus következetes érvényesítésének, a társadalmi cselekvés marxi norma­ rendszerének meghatározó szerepe van. Erről a lehetőségről lemondani „csupán” azért, mert egy nemzedéket a történelem valósága kiábrándí­ tott a „mesterek” hajdanvolt tanításaiból, több lenne, mint pazarlás. A vi­ tatott tanulmány másik fő félreértése abból adódik, hogy a szerző a hatvan-egynéhány éve alakuló-formálódó gyakorlatból, a szocialista világrendszer adott helyzetéből von le messzemenő következtetéseket, a marxismus érvényességét több ponton megkérdőjelezve. E z persze első látás­ ra nagyon is marxista álláspontnak tűnik. Ámde valójában megint csak arról van szó, hogy bizonyos sematikus interpretációk által megerőszakolt marxizmus volt az - lásd e torzszülött részletes leírását Lukács Ontológiá­ jában, midőn a sztálini „dialektikus materializmus vezérelveinek alkalmaz­ hatóságáról” ír! - , mely a Szovjetunióban a XX. kongresszusig, s nálunk lényegében 1957-ig magához torzíthatta a társadalmi gyakorlatot - még­ ha szocialistának nevezték is - , megsokszorozva így a hátrányos törté­ nelmi helyzetből adódó terhes örökséget. A z elmúlt évtized társadalomtudományi és közgazdasági irodalma már részletes számvetést készített e károsodásokról. Ha bizonyos konfliktusokkal nehezítve, de végbement a marxizmus alkotó újragondolása az elméleti szakemberek körében, és nem vitatható dinamizmussal van jelen filozófiai gondolkodásunkban. A z megint egy más kérdés, hogy a marxizmus tanítása, a mindennapi élet­ ben való hatása, szokásokat, normákat, értékeket szabályozó szerepe miért 17 �maradt el oly riasztóan a tudományos műhelyektől. Mindezzel együtt me­ rőben elhibázottnak tartom Gyertyán Ervin azon állítását, miszerint a tör­ ténelem nagy ismétléseként nincs itt másról szó, mint „az eszmei és a valóságos örök és szükségszerű” szembenállásáról, diszkrepanciájáról. Eb­ ben a fölfogásban ugyanaz a rossz emlékű örökség köszön vissza, ami­ ről már írtunk. Mintha a marxizmusnak is létezne valaminő ideavilága, üdvtana, jövendölése, felvilágosult reménysége a jövőt illetően, ámde a valóság emberi gyarlósága ennek érvényesülését mindig lehetetlenné te­ szi. Mit sem törődik ezen értelmezés népes tábora azzal, hogy Marx lét­ elmélete „gyakorlat” és „eszme” ilyenfajta szétválasztását nem ismeri. Viszszakanyarodhatunk tehát oda, hogy a mindenkor létező szocializmusok egyedül a valóság talaján elemezhetők, ismerhetők meg, nem pedig vala­ milyen nem létező idea szerint. „ A kommunizmus szemünkben nem állapot, melyet létre kell hozni, nem eszmény, melyhez a valóságnak hozzá kell igazodni” . - írja Marx, majd így folytatja: „M i kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti.” . E fölismerés a fiatal M arx fölismerése ugyan, de életműve a bizonyíték arra, hogy ettől soha el nem távolo­ dott. Talán fölösleges is föltenni azt a költői kérdést, hogy miért jelen­ tene ma mást a közéleti elkötelezettség, mint azt a mozgalmat, mely a fennálló viszonyok következetes megismerésén és együttes formálásángazdagításán munkálkodik társadalmi felelősséggel és aktivitással? Foko­ zottan szükséges ez a tudatos radikalizmus akkor, amikor ismert, hogy 1917. oroszországi eseményei alaposan átírták a szocializmus létrejötté­ nek Marx által feltételezett körülményeit. Természetesen M arx számolt ezzel a történelmi alternatívával is, ámde véleményét erről ezúttal nem idézem. A z is kétségtelen tehát - s itt messzemenően egyetértek Gyer­ tyán Ervinnel - , hogy a viszonylag fejletlen termelési feltételekkel ren­ delkező régióban a szocializmus roppant nehéz belső körülmények között tud csak kibontakozni. Ennek ellenére következtetésével ismételten csak vitázni lehet. Szerinte „ A történelem - nem először teszi - minket is becsapott.” . Bocsásson meg ő is és valamennyi nemzedék - vagy véle­ ménytársa, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon sokan és sokáig be akarták csapni a történelmet, akár tudatosan, akár csak „tették, de nem tudták” . Mintha a társadalmi fejlődés átugorhatná saját árnyékát, úgy éltek és tettek itt mindazok, akiket „egy sematikus világkép foglyai­ vá tett.” . A Marx által megkövetelt tisztánlátásra és radikalizmusra az ilyen történelmi kitérő után, a továbbfejlődés érdekében nélkülözhetetlenül szükség van. Lényegében a filozofikus alapozás befejezéseként — mintegy a vitapon­ tokat összefoglalva - az eligenenedés jelenségegyüttesét érdemes még ki­ emelni, mint jelenkori gondjaink gyűjtőfogalmát. Arról a történelmileg szükségszerű léthelyzetről van szó, amit népköltészetünk oly találó egy­ szerűséggel így fejezett ki: „A k i dudás akar lenni, / Pokolra kell annak menni.” . A z elidegenedés a szocializmusban - és ezt nem lehet eléggé alá­ húzni - éppúgy megjelenik, mint más társadalmakban, ámde gyökerei nem a társadalmi ellentétek feloldhatatlanságában, hanem az átmeneti fej­ lődési szakasz fogyatékosságaiban keresendők és találhatók, és meghala­ dása is csak az itt adott termelési és tulajdonviszonyok között lehetséges. Nyilván mást jelentett ez a fogalom - és gyakorlat - a személyi kultusz 18 �politikai önkénye idején és mást a nyolcvanas évek demokratizálódó, reformhangulatú szakaszában. Napjaink gazdasági megújulása óriási lendü­ letet adott a termelés szférájában az elidegenedés leküzdéséhez, hiszen az ember szerepének a hangsúlyozásával és nélkülözhetetlenné válásával a termelés reformjának sikere egyenesen arányos folyamat. Ugyanakkor a közélet bántó hiányjelenségei, valamint a mindennapi életsorsok sokszor megdöbbentő tünetei továbbra is az elidegenedés marxista értelmezésével magyarázhatók, és felszámolásuk csak a valóság könyörtelen megismeré­ sével és a lehetőségekhez mért változtatásával elképzelhető. Ahhoz azon­ ban, hogy a költő szerepét megkíséreljük fölvázolni e radikális program­ ban, előbb még röviden foglalkozni kell e hiánybetegség legfontosabb jel­ lemzőivel. A közélet hiánya A társadalmi fejlődésünket nem kismértékben be­ folyásoló jelenségegyüttessel — melyet az elidegenedés gyűjtőfogalmával jelöltünk - nincs lehetőségünk filozófiai mélységben foglalkozni. Csak an­ nak megállapítására törekedhetünk, hogy ez az anomiás állapot — mely természetesen rendkívül differenciáltan kezelendő — mindenekelőtt kínzó közéleti hiányokat okoz, jól jelölve azt a fejlődési állapotot, melyben a magyar társadalom most van. Olyan hiányjelenségekre gondolunk, mint az érdekérvényesítés intézményrendszerének fogyatékosságai, a társadalomban ható, feszítő érdekszférák pontos megismerésének, konfrontálódásának a problémái, a közösségek, a szilárd érték- és normarendszer, a társadalmi célkitűzések és a mindennapi élet közötti egység, illetve a nyilvánosság társadalmasultságának a hiánya. E z utóbbi tendenciát úgy fogalmazhat­ nánk meg egyértelműen, mint a társadalmi nyilvánosság politikai befo­ lyásolását, s ezáltal számos - valójában közéleti feldolgozást igénylő kérdés „politikaivá” minősítését. E „hiányok” nem vizsgálhatók önálló jelenségként, hanem csak úgy mint egy egységes mechanizmus következ­ ményei, rendszertipikus elemei. Végeredményben tehát a közélet hiányjelenségei elvezetnek a közélet hiányához. Ennek következtében aztán a társadalmi viszonyok mozgásrendszerében olyan görcsök, csomósodások jön­ nek létre, melyek feloldása a közélet hiánya miatt rendkívül nehézkes. A helyzetet nehezíti, hogy a politika által „túlsúlyos” társadalmi nyil­ vánosság szűrője nehezen viseli el a hatalom akaratát vizsgáló, ellenőr­ ző öntevékenységet. A z kétségtelen, hogy az idő és a jó szándék sok min­ dent képes megoldani, de a kivárás és halogatás taktikája hosszú távon nem helyettesítheti az autonóm személyiségek társadalmi cselekvését felté­ telező minőségi megújulást. Márpedig ahhoz, hogy hazánk a következő év­ tizedekben is talpon maradjon és megőrizze jelenlegi presztízsét, erre a váltásra mielőbb szükség lesz, s ennek nélkülözhetetlen eszközeként a ha­ tékony nyilvánossággal működő demokratikus közéletre. Nyilván, hogy amíg erre a váltásra nem vagy csak esetlegesen vagyunk képesek, addig számolni kell a közélet hiányának - vagy „minthalétének” - elidegenítő hatásával, illetve azokkal a kultúrális életünket időnként felborzoló „bot­ rányokkal” , melyek során a nehezen kipolitizálható kérdések „kulturális formát öltenek, s mint ilyenek megoldhatatlanná válnak” , miként azt Gramsci találóan megfogalmazta. Nos, mit tehet mindezek után a költő, aki lényegében az elmondottak keservét a legjobban érzi és átéli, de csak úgy képes ezt feldolgozni, ha a világgal is megosztja tudását. Ámde az ő tudása más, mint a reálpolitikus kényszerszelídítette ismerete, és más, 19 �mint a partikularitásának hálójában küszködő átlagember mindennapi probléma- és élményvilága. A hiány költészete Annyit már kiindulásként ismerjünk be, hogy bi­ zony nem könnyű feladat a hiányhoz alkalmazkodni, ehhez a többé-kevésbé társadalmi patthelyzethez tudatosan viszonyulni. Mert a költőnek a vi­ szonyulás alternatívái közül választani kell, amennyiben költői programot szeretne megvalósítani. A költő „lebegő” státusára, a közéleti költészet nyolcvanas években tetőzött teljes funkciózavarára gondolva belátható, hogy e választás nem is egyszerű feladat. Nyomatékosan hangsúlyozni kell továbbá, hogy a közéleti költészet nem egy általánosan meghatározható esztétikai minőség, hanem mindig a társadalmi gyakorlat függvénye, és csak az adott történelmi-társadalmi viszonyok együttesébe ágyazva értel­ mes feladat a közéleti költészet diagnózisával foglalkozni. Ezek után néz­ zük meg részletesebben a három fő problémakört, a „viszonyulás alternatí­ váinak” jelzésszerű ismertetésével kezdve a sort. A társadalmunk köz­ életét jellemző elidegenedési tendenciák és a költő tudatos viszonyában véleményem szerint - a következő felosztás lehetséges. Vannak: a) A döntően hagyományos eszközökkel dolgozó költők, akik vállalják a küz­ delmet az elidegenedés elmélyülése ellen, s bizonyos értelemben a köz­ életi hatásuk is jelentős. (Benjámin László, Váci Mihály, Ladányi M i­ hály); b) Azok a költők, akik a vers szentélyébe nem, vagy csak sok­ szoros áttétellel engedik bejutni a társadalom „zaját” , a versírásban ön­ álló világot tételeznek (Weöres Sándor, Tandori Dezső, s eddigi életmű­ vének jelentős részében Csoóri Sándor [!! - a szerk.l is.); c) Azok a köl­ tők, akik egy szűkebb érdekközösség világértelmezését vállalva elementáris hatású költészetet hoznak (hoztak) létre (Pilinszky János); d) Azok a köl­ tői csoportosulások is egyre jelentősebbek, akik mintegy az elidegenedési tendenciákat úgy jelzik, hogy eszközeikkel, kifejezésmódjukkal teljesen azonosulni tudnak ezzel a léthelyzettel, s így majhogy nem eljutnak a hagyományos költészet tagadásáig. (Ld. a hetvenes évek juguszláviai fiatal magyar köl­ tőket, majd a legújabb lírikus nemzedéket - bőséges példa a VER/S/ZIÓK című kötetben); e) Az áhított új minőséget életművükben megvalósítók. Pél­ dájuk nehezen általánosítható, hiszen teljesítményükben a döntő motívum művészi zsenialitásuk (Nagy László, Szilágyi Dom okos); f) Bizonyos ér­ telemben a populárisabb műfajok énekeseiként és szövegíróiként váltak költővé az elmúlt évtizedekben. Költészetük széles „tömegbázisa” mellett a szakmai kirekesztettség jutott eddig osztályrészül nekik (Bródy János). Ez a felosztás egyelőre csupán elméleti előfeltevés, és természetesen a felsorolt költők az irányzatokat - vagy azok szélső értékeit - jelzik, min­ denfajta értékítélet és a teljesség igénye nélkül. A rendszer használható­ ságát - közéleti hatást, közönség és költő, költő és művelődéspolitika stb. kapcsolatait illetően - csupán egy későbbi irodalomszociológiai vizsgálat hitelesíthetné. Itt csak megemlíthető az a sajátos jelenség, hogy hazai vitairodalmunkból - e mostanira is jellemző - mennyire hiányzik az empiri­ kus vizsgálatok érvanyaga. A z indulatok, az esszéigényű nekibuzdulások vagy az öntörvényű felismerések leírása mellett kevesebb idő és hely jut a kutatásra, azok eredményeinek az ismertetésére. Amikor a költők „lebegő” státusáról beszélünk, mint a fejezet máso­ dik fontos problémaköréről, akkor a költőnek a hatalom (irodalompoli­ tika) és a társadalom (közönség) közötti „lebegésére” gondolunk, ezt a 20 �mozgást próbáljuk vizsgálni. A közéleti költészet legfontosabb - és ki­ zárólag a szocializmusra jellemző - szerepváltását a hatalom-társadalomköltő kapcsolatrendszerében lehet tisztán fölismerni. A vita korábbi tanul­ mányaiban a legtöbbet emlegetett példakép Petőfi, Ady, József A ttila és Illyés Gyula volt. Igen ám, csakhogy az egy pillanatig sem kétséges senki előtt, hogy a példaként szolgáló költők egész életük során a társadalom - nemzeti-emberi közösségük - érdekében ágáltak a hatalom ellen, nem egy esetben az anyagi kiszolgáltatottságot, egzisztenciális meghurcoltatást, sőt az életveszélyt is vállalva. Így az ő helyzetük - már ami a hovatar­ tozást és az elkötelezettséget illeti - egyértelmű volt. Nos, a kései utó­ daik közéleti tájékozódását jócskán megnehezíti, hogy a szocializmusban hatalom és társadalom kapcsolata lényegesen megváltozott. Hosszú távon mind reálisabb tartalmat kap az a célkitűzés, hogy a hatalom e társadal­ mi szervezetben a nép hatalma legyen. Tehát költő és a politikai hata­ lom ezúttal mint szövetségesek küzdenek azon a bizonyos történelmi szín­ padon. Mégis azt kell mondanom, hogy a közéleti költészet minősége és funkcióinak tisztázása érdekében világosan kell látni, hogy a két fél ese­ tében stratégiai szövetségről van szó, míg a köztük szükségszerűen fe­ szülő ellentétek és konfliktusok nem antagonisztikus ellentmondásokon ala­ pulnak. Hiszen a politika - Aczél György kifejezésével - „cselekvésre ítél­ tetett” , azaz a valóság talaján állva szinte állandó döntéskényszerben van. A költészet és a költő viszont kimondásra ítéltetett. A z ő egyedüli ve­ zéreszméje a művészi tisztesség és az átélt léthelyzet könyörtelen kimon­ dása lehet. Mindebből következik - gondoljunk az iménti Gramsciidézetre - , hogy bizonyos történelmi szituációban - a nyilvánosság és a politikai mechanizmusok hiányosságai, beszűkülései stb. - a vállalt költői program „átpolitizálódik” , éppen mert a máshol nem kimondhatót a köl­ tőnek ki kell mondani. Ezekkel az ellentétekkel tehát számolni kell poli­ tika és költészet között napjainkban is, noha a stratégiai szövetség nem kérdőjeleződhet meg. E viszony tehát szerfölött kényes, és korántsem za­ varmentes, hiszen a politika taktikai kényszere és a költői programok közötti hol kisebb, hol nagyobb távolság áthidalásához nem mindig adott a toleráns művelődéspolitika és a jól működő érdekképviselet. Legalább ilyen labilitást érzékelhetünk a költő és társadalom (közönség, közvetítő közösségek) kapcsolatában. Már említettük, hogy e kapcsolat meglazulásának közéleti-politikai okai is vannak (közösségek, értékek válsága, a közélet hiánya). Most egy in­ kább „szakmainak” érezhető problémát kell mégis kiemelni, melynek ha­ tása a költő és a közönség kapcsolatát teszi oly sokszor kérdésessé. Ha a költészet jelenkori alternatíváinak korábbi felosztására gondolunk — és ezen belül is a közéleti költészet esélyeire —, akkor jobban érzékelhető lesz, hogy az „ f ” lehetőség (Bródy) kivételével a nyolcvanas években vég­ képp elveszett az a befogadói, olvasói bázis, mely a közéleti költészet meg­ nyilatkozásaival, kifejezési formájával, elbizonytalanodó artikulációjával szolidaritást vállalna, mindennapi életviteléhez az önigazoló katartikus él­ ményt e költői iránytól várná. Ennek az eltávolodásnak az okát én egy sajátos kényszer - sokszor indokolatlan - túlburjánzásában látom, mely kényszert az érzékletesség kedvéért a poszt avantgarde -akadémizmusának ne­ vezhetünk. Ezen az első olvasásra talán egymást kizáró fogalomkapcso­ laton annak az esztétikai spirálnak a létét értem, mely költészetünk nyelvi �és stiláris eszközeit állandóan egy újabb extravagancia felé „tolja” - a hagyományos versformáktól egészen az antiversig s így egy sajátos szakmai követelménynek engedelmeskedve, mintegy állandóan önmagát in­ dukálva emelkedik. Ugyanakkor a közönséget sem felkészültsége, sem tár­ sadalmi szükségletei nem késztetik a szinte múlt századi esztétikai normák meghaladására, s így tehát hiányzik az az energia, mely a befogadókat ké­ pes lenne „ húzni” a spirál emelkedését megközelítő sebességgel. A távol­ ság így költő és befogadó között minden újabb elkészült verssel nagyobb lesz. Létrejön tehát az a korábban ismeretlen helyzet, melyben nagyobb­ nak tűnik a távolság a költészet nyelve és a köznyelv között mint a köz­ gondolkozás és a költőket foglalkoztató gondok között valójában létezik. Jól tudjuk, hogy ennek a helyzetnek szintén mélyen történelmi oka van, hiszen a műfaji sematizmus karámjából szabadult költők részegülten vetet­ ték magukat az izmusok és kísérletek nem éppen ifjú csikóira. A való­ ságban a posztavantgard akadémizmusának kényszerpályáját tette szabad­ dá e liberális irodalompolitika, melyen végeredményben szép lassan el­ jutottunk a befogadók elhallgatásáig, a közönség elzárkózásáig. A spirál működése napjainkban totálisnak mondható. A folyamat másik oldalán ugyanakkor megjelent egy olyan irányzat, melyet viszont mind a mai na­ pig a vélt vagy valós „szakma” közösített ki, ám közönségtábora messze a legjelentősebb. Ezt az irányzatot Bródy János nevével jeleztem; s annak a felemás helyzetnek a részletezésére sajnos szintén nincs ezúttal módom - csak a figyelmet hívhatom föl rá! - , amivel világossá tehetném az ő eddigi tevékenységük összefüggéseit a közéleti költészettel, és csu­ pán szorgalmazhatom e teljesítmény megalapozott és mielőbbi szakmai integrálását. E kitérő után összegezzük azokat a feladatokat, melyek közéleti líránk ügyében a nyolcvanas években közös dolgaink lehetnek, s melyek e ha­ zai hagyományokban oly gazdag költői irányzat lehetséges funkcióiból kö­ vetkeznek. E funkciókat a hiány költészetétől a demokratizmus költésze­ téig vezető társadalomfejlődés mindennapi gyakorlata jelöli ki. Tehát a közösség életéért felelősséget érző költőnek azon hiányok föltárásában és megszüntetésében kell közreműködni, melyek közéletünket megbénítják, hogy cselekvőképesebbek, hogy gazdagabbak legyünk. A görcsök feloldásáért, a hiányok felszámolásáért, az elhallgatások ki­ mondásáért felelősséggel tenni kell. És ne feledjük, hogy míg e gondok a politikust „csak” szorítják, addig a költő ezekbe akár belehalhat. Mert a költő problémaérzékenységét nem lehet az adott intézményi keretek ska­ tulyáiba helyezni. A z ő idegrendszere, látóköre, problémavilága, ember­ sége egyedi és általános. Valószínű, hogy kevésbé érzékeny a szemétszállí­ tás, vagy a bolti ellátás gondjaira - e feladatok elvégzésére valóban meg­ vannak a hivatott intézmények de az emberiség esetleges pusztulásának a veszélye, a történelmi léptékű gondok megoldatlansága a költő idegrendszerét emészti. Meggyőződésem, ha a költőnek fáj a nukleáris veszély, úgy énekelje ki fájdalmát, ha félti nemzetét, az emberiséget, akkor mond­ ja el versben ezt a félelmét. Ha programversben, akkor abban, ha olda­ lakon át hömpölygő apokaliptikus látomásként, akkor úgy. Csak szól­ jon, csak mondja. Hiszen ő mondja ki egy kicsit helyettünk is, most és az utókor számára egyaránt. 22 �Ha fájhatott Adynak, hogy „Hitványabb Nérók még sehol sem éltek” , mint e sokat szenvedett országban, miért ne fájhatna a kimondás fájdal­ mával a ma költőjének, ha látja, hogy e „hitvány Nérók” unokái miként élősködhetnek, a jelenkor fogyatékosságait kihasználva. Ha megdöbbent­ hette József Attilát, hogy a nyomor elől „kitántorgott” e hazából másfél millió magyar, hogyne döbbentené meg a kortárs költőt az a küzdelem, amit a több millió elszakított magyar vív nap mint nap — egyre neheze­ dő feltételek között - pusztán nemzetiségének megőrzéséért. Tovább nem folytatom. Pedig lenne még mit porolni, és tudom, bőven van mit dicsér­ ni is. A költőnek lelke rajta, hogy melyiket választja. A z értelmes küz­ déshez tartalom, megoldásra váró feladat tehát van, bár annyian len­ nének, akik részt is vállalnak mindebből. A közéleti költő szerepe, köl­ tészetének funkciója ismert, és tegyük hozzá rögtön, hogy legyen a politi­ kai rendszer bármilyen tökéletes, e szerep akkor sem fog lényegesen meg­ változni. Hiszen tudjuk, hogy a legélőbb demokrácia igényli majd a köl­ tőtől e kimondásokat a leghevesebben. A ddig is: több és megértőbb, leg­ alább szövetséges bizalom szükséges a politikától, bátor művészi megúju­ lás és közösségi elhivatottság a költőktől, nagyobb felelősség a társada­ lomtól — programnak talán ez sem kevés. A hiány költészetétől így jut­ hatunk el a demokrácia költészetéig, a közélet hiányától pedig az elide­ genedést mind teljesebben meghaladó fejlett társadalmi gyakorlatig. Ami tehát nem csupán utópia, pláne nem egy hajdanvolt fiatal filozófus, lázas álmodozása, hanem a mindennapi életünkben, cselekedeteinkben megvaló­ suló vagy elsikkadó, eltorzuló, vagy formálódó jövendő, létünk kockázata, küzdelmünk reménysége. 23 �ENDRŐDI SZABÓ ERNŐ Hogyan akasszuk a királyokat!? Egy vitában - legalábbis elvileg - mindenről szólhatunk, ami közvetve vagy közvetlenül a tárgyhoz tartozik. Mégsem tartom minden ízében kiderítendőnek, hogy milyen rosszul vagy éppen nagyon is jól értelmezett elvárásoknak akart megfelelni a vitaindító szerzője, hogy vajon miféle köz- vagy magánér­ dekű céltételezés tévképzetei szülték Alföldy Jenő cikkének gondolatvilágát. Több más ok mellett azért sem, mert Gyertyán Ervin hozzászólása tökéletes, visszafogottan is szenvedélyes indulatú kritikáját adta az elhibázott „kísérlet"­ nek: úgy elemezve tévedéseit, egymásnak ellentmondó tételeit, hogy eredmény­ ként maga a valódi vitaindító kerekedjék ki tolla alól. Az eddigi hozzászólá­ sok közül az ő szemléletét és tárgykezelését tartom a legmegfelelőbbnek, még akkor is, ha írása végére érve kiderül: fejtegetései során néhány lényeges, meg­ meghatározó jelentőségű mozzanat homályban maradt. Nem is történhetett másképp, mert - mint említette is - cikket és nem könyvet írt a tárgyról; jól­ lehet a bonyolult, sokféle összetevőből álló kérdéskomplexum monografikus igényű földolgozást követelne, ez azonban messze meghaladja egy folyóiratvita kereteit. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy írásom csak töredékes lehet, mindenesetre az áttekintéskor elsősorban azokra a mozzanatokra igyekszem összpontosítani, amelyek megítélésem szerint semmiképp sem közömbösek a költészet és politika viszonyában, így a vita kimenetelében sem. (A KRITIKÁRÓL) Alföldy alapvetően hibás hozzáállása sajnos nem egye­ di eset. S ha egy képzeletbeli mérleg másik serpenyőjére téve, a meggyőző el­ lenpéldákat soroljuk, a túlsúly akkor is szilárdan az előző oldalon marad. S hogy a dolog így alakul, az annak köszönhető, hogy az Alföldy „kísérletére" jellemző és az ahhoz hasonló kritikusi mentalitás általában a széles olvasottsá­ gú, hangadó sajtóorgánumokban kap teret. Az így kirajzolódó, nem túl biztató összkép végeredményben egy bizonyos fajta - általánosan uralkodó - irodalomszemléletre vezethető vissza. Arra, amely gyökereivel a nemzeti romantika irodalomfölfogásának eszmei talajába kapaszkodik s amelyet történelmünk félés közelmúltja a fölhígított marxizmus aktuális kultúrpolitikai szakzsargonjá­ val körített. Tisztázatlan fogalmak, kidolgozatlan kategóriák, ködös, homályos célképzetek jellemzik ezt a szemléletet. Nem csoda hát, ha a két eredeti meg­ fogalmazásban egyébként is idejétmúlt összetevő, részben az erre irányuló elméleti tevékenység elégtelensége, részben az irodalompolitika változékony­ sága folytán, a mai napig nem vált-válhatott szerves egységgé. A működőképes elmélet kidolgozására pedig a tudathasadástól gyötört gyakorlati kritika külö­ nösképpen alkalmatlannak bizonyult. Mindezekért - elnézést a profán hason­ latért - ezt a szemléletet egy olyan képzeletbeli öszvérhez hasonlíthatom, ami­ ben a szülők génjei semmiképp sem akarnak összebékülni; a se ló, se szamár, de valójában nem is öszvér „eredményt” a legjobb akarattal is csak pszeudoképződménynek nevezhetem. Képtelensége nyilvánvaló, gyakorlati alkalmazhatatlanságának bizonyítására pedig kár szót vesztegetni. Hiba volna azon- 24 �ban arra gondolni, hogy ez a fantom korszerű irodalomelmélet hiányában szü­ letett. Az ok sokkal inkább az, hogy az államkultúrába ízig-vérig beágyazott, voltaképpen közvetlen politikai intenciókat érvényesítő kritika egésze - vagy az egészet uraló része - szellemi és erkölcsi restsége és nem utolsósorban belső és külső érdekviszonyai miatt nem mozdul ki az egyoldalú függőségből, nem zárkózik fel a tudományosság legújabb fejleményeihez. Kissé gorombán, sarkí­ tó egyszerűsítéssel fogalmazva: kritikusaink jó néhánya még mindig a napila­ pok címoldalairól vagy kevéssé publikus megnyilvánulásoktól (ld. még „ké­ zikönyvek”) olvassa ki a valóság változásait. A történelmi léthelyzet a régi módon, a régi eszközökkel már nem s az újakkal - részleges kiforrottságuk miatt - teljességében még nem vizsgálható. Küszöbön állunk tehát, egy új szemlélet, új észjárás küszöbén, s annak befo­ lyásolásában, hogy előre vagy hátralépünk, a kritikának is jelentős szerep jut, juthatna. A különféle, az irodalmon belül és kívül végbemenő változások az utóbbi negyven év tapasztalásaitól eltérő, új típusú alkotófolyamatokat, újszerű alkotásokat hoztak és hoznak létre, amelyek nem szükségszerűen erősítik, sőt, zömmel megkérdőjelezik a kultúrpolitika merev, monolitikus voltát, esztétikai­ intézményi értékrendjét és hieratizáltságát. S az irodalom eme emberi és in­ tézményi pólusa közötti szakadását az ítészi tevékenység elméleti tisztázatlan­ sága, belső zűrzavara újabbal tetézi: a kritikának védelmeznie kell az adott szerkezetet, állapotokat, másfelől viszont - hivatástudata maradékával - ösz­ tönöznie kell „kenyéradóját” , az irodalmat, belső fejlődéstörvényei megtartá­ sára, folyamatvoltának erősítésére. Közvetetten ugyan, de olyan értékek kép­ zésére serkenti tehát, amelyek újszerűségüknél fogva törvényszerűen tagad­ ják a kulturális politika és az abba tagozódott kritika katatóniáját. (Lásd például a „posztmodernistának” nevezett alkotófolyamatok, a lemerevült ér­ tékrendbe integrálhatatlan újszerűség körüli ideges lövészárokharcot, a kap­ kodó kritikai zűrzavart.) Mindebből az is következik, hogy bár az egyes mű­ vekről és alkotókról - főként a személyes érzékenység következtében (s e te­ kintetben Alföldy sem marasztalható el) - többé-kevésbé érvényes képet rajzol a gyakorlati kritika, ugyanakkor azonban az egyedül az irodalmi progresszió és a valóság tényei iránt elkötelezett viszonyító és orientáló szerepéről lemond. Vagyis: nem gondolkodik alkotófolyamatokban, címkéket ragaszt és skatulyáz, sem helyzeténél, sem elméleti fölkészültségénél (helyesebben: fölkészületlenségénél) fogva nem alkalmas a lírafejlődés átfogó elemzésére. Következésképpen ez a kritika a politikai és / vagy politikus líra kor- és valósághű meghatá­ rozására sem képes. Alföldy előtt például föl sem rémlik, hogy legalábbis ket­ tős terminológiát kellene használnia a közvetlen és közvetett, a szorosan vett politikai és a tágabban értelmezett politikus költészet megjelölésére. A vita többi résztvevője is meglehetősen halovány vonásokkal vázolja elképzeléseit, melyeknek hivatkozási pontjai Petőfi, Ady, József Attila, Benjámin és más köl­ tők. Az utalások nem hagynak azonban kétséget affelől, hogy a hozzászólók a szó szoros jelentésében értik-használják a politikai költészet kifejezést, azaz a politikusságot a vers, a költemény szóbeliségének primérszintjére szállít­ ják le. (IRODALOM ÉS POLITIKUM V ISZO N YÁ R Ó L) Kiindulópontunk a zoon politikon irodalmi-írói vetületének tételezése. Megközelítéséhez Roland Barthes-t hívom segítségül, aki ezt írja: „A z irodalom, mint intézmény és mint mű jelenik meg előttünk. Mint intézmény azokat a szokásokat és gyakorlato- 25 �kat foglalja magában, amelyek az írásművek forgalmát szabályozzák egy adott társadalomban, ilyen az író társadalmi, ideológiai státusa, a terjesztés módjai, a fogyasztás körülményei a kritika szankciói. Mint mű lényegében egy bizonyos típusú verbális üzenetből áll.” (Kiemelés tőlem - E. Sz. E.) Az idézet ma­ gáért beszél. Fölösleges tehát hangsúlyoznom, hogy az irodalom - akár a gaz­ daság, az oktatás, és a többi - olyan sajátos társadalmi szféra, amelynek egé­ szét s így a költészetet is, teljességgel áthatja a politikum. (Aki mégsem értené, gondoljon az utóbbi évek irodalmi „köz” -életének eseménylistájára.) A z eddigi hozzászólások, noha tételezték az író-költő zoon politikonnak a barthes-i meg­ határozás által rajzolt tágabb mozgásterét, mégis, csupán a művekben megnyilvánuló politikumra összpontosítottak. Márpedig az egyes alkotások úgy aránylanak az írói-költői zoon politikon teljességéhez, mint a jéghegy csúcsá­ tól lehasadt szilánkok az egészhez. S ha a csonkítást a szerteágazó téma befoghatósága miatt esetleg szükségszerűnek fogjuk is föl, akkor sem válik egy­ szerűbbé a helyzet. (N YELVISÉG ÉS POLITIKUM VISZO N YÁ RÓ L) Aligha vitatható egy adott nyelvi rendszer történelmi - s némiképp más szervességben ideológiai meghatározottsága s ily módon a mindenkori létminőséghez való primér kötő­ dése. Közhelyes megállapítás az is, miszerint a történelmi mozgások gyakran idéztek és idéznek elő nyelvvesztéses időszakokat s e nyelvvesztések nem csupán a végeredményként nyelvcseréket okozó akut kommunikációs zavaro­ kat, hanem az adott idiómán belüli közlekedés válsághelyzetét, egy kiürült, értelmét-jelentését vesztett nyelviség rögzülését is jelentik. Az utóbbi évek ma­ gyar lírájának újszerű jelenségei alapján elmondható, hogy a költői-írói cse­ lekvés, a poétikai tett az egyetlen, amely a nyelven belüli negentrópiára ké­ pes. A felbomló, csökkent és kusza energiaszinteken tengődő nyelv alkotóele­ meinek továbbzuhanását megállítani óhajtó beavatkozás - amely a szavaknak magasabb energianívóra emeléssel kíván új vagy megújított tartalmat-jelentést adni manapság azért is különösen fontos, mert a nyelvmentéssel-teremtéssel egyidejűleg az idióma züllését előidéző léthelyzet, a létminőség felülvizsgálata is folyik. Ez pedig az eddig általános érvényű esztétikai és intézményi diktá­ tumként működtetett szabályok, kategóriák stb. felülvizsgálatát, átértelmezését jelenti. A művekben is kinyilvánított kritikai alapállás - a magyar költészet (elvileg) totális megújításának szándéka - azonban nem a negáció attitűdje, mert átfogó alternatívaként fölvázol egy, a régi intézményrendszerre vetített új minőségekből épülő értékrendet; vagyis a nyelvi (poétikai) változtatás szük­ ségszerűségében a társadalmit „képezi le” . Bretter Györggyel szólva elmond­ ható tehát, hogy a poétikai tett a társadalmi cselekvés egy bizonyos fajtája. Végsőkig egyszerűsítve: a költői anyag, a nyelvhasználat átalakítása, a stiláris megújulás igénye a társadalmi megújulás óhaját-igényét tételezi. A stiláris réteg, a költemény textúrája, a szövegszervezés módja tehát már önmagában is politikumhordozóvá alakul, bár - ezt el kell ismernünk - közvetett módon. A tárgyválasztás, a téma formálása, a jelentés közvetlen tartalmi rétege azután fölerősítheti, kibonthatja a stiláris jelentéshordozóban rejlő politikumot. Az eddigi hozzászólásokat olvasva azonban úgy tűnik, hogy a vita résztvevői - Sík Csaba irodalom- és művelődéstörténeti utalásai és Gyertyán Ervinnek az író, az irodalom, a költészet tágabb társadalmi mozgásterét vázoló és még tágabbat igénylő írása ellenére is - kizárólag a direkt, „pártos” ihletésüket manifeszt-versekben közreadó alkotásokat fogadják el politikus költészetként. 26 �(ÖN KIFEJEZÉSRŐL ÉS PO LITIKAI KULTÚRÁRÓL) Tény, hogy a politikus költészetet a tárgyválasztás oldaláról vizsgálva ugyancsak süppedékes terepre jutunk. Eltekintve attól, hogy az / egy adott társadalomban n számú, egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő politikai felfogás, elképzelés és érzelem tenyészik, most csupán a kimondás, az egyedül és kizárólag a valóság tényeinek elkötelezett esztétikai üzenet lehetősége vagy lehetetlensége felől néz­ zük a kérdést. Gyertyán Ervin azt írja: „Mit tehet a viharmadár - kalitkában?” Kérdésében tökéletes látlelet fogalmazódik meg. A magam részéről legfeljebb így módosítanám: „Mit tehet a viharmadár - kalitkában - , ha minden egész eltörött?!” Ha - ismét csak Gyertyánt idézve - „ . . . a mi korunk az első, .. . amely politikai agnosztikusokká tette az eszmékben hívő embereket is?” Valóban: „Csak a valóságról adhat le jelzéseket - és ezt meg is teszi.” (Kieme­ lés tőlem - E. Sz. E.) Az állítás második felével azonban újfent csak módosí­ tott formában érthetek egyet, azaz: valóban megteszi, amikor akarja és képes rá és - amikor engedélyezik! A patthelyzet véleményem szerint két eredőre vezethető vissza. Egyfelől, esztétikai vonatkozásban, az évtizedeken át oly’ sikerrel alkalmazott merev, bürokratikus „három T ”-re, amelyek bár távolról sem esztétikai kategóriákat formu'áznak, még rövid távon is érdemdús minőségromboló hatást és tevékeny­ séget fejtenek ki. Másfelől idevezetett az az össztársadalmi gyakorlat, ami a politikai kultúra teljes kihalását eredményezte. Politikai kultúra alatt - kissé egyszerűsítő s ugyanakkor általános megfogalmazással - a választás kultúráját értem. Az adott hatalmi összefüggéseket, bel- és külpolitikai viszonyokat figye­ lembe vevő, a valós történelmi helyzetből kiinduló elemzőkészséget s az így megszabott lehetőségek, utak, módozatok, szemléletek, közelítések, tevékeny­ ségek közötti választás kultúráját. Végeredményben egy olyan gondolkodásbeli képességet, amely a személyiségnek a köz javára aktiválható energiáit - erköl­ csi felfogását, érzelmi alakzatait stb. - teljességgel áthatja és természetesen az ezt közvetítő magatartást is hozzáveszem. Arról a mentalitásról beszélek tehát, ami az úgynevezett szocialista pluralizmus egyik alapfeltétele, ami azonban - a jelent vizsgálva - a tényszerű keretek híján legfeljebb csak a társadalom kvali­ fikáltabb rétegeire jellemző, s jobbadán azokban is csupán lappangó, elfojtott tulajdonság-képesség. Arról is meg vagyok győződve, hogy ebben, a politikai kultúra hiányában, lelhetjük a kelet-európai „titok” nyitját. Fölösleges és immár káros is kendőzni a tényt: a második világháború után Európa két, egymástól eltérő struktúrájú történeti régióra különült, természetesen bizonyos meg- és átöröklések folyamányaképpen is. Az egyikre az jellemző, hogy a változások érintetlenül hagyták a „homo politicus” intézményét - a zoon politikon korhű változatát - , minden ember politikus emberként való létezése és tevékenysége tételezésének eszméjét és gyakorlatát. Másképpen: az emberek azonosságtuda­ tának alappillére a kiteljesedett állampolgári tudat; életük szerves részévé vált a társadalom makro- és mikrostruktúráinak formálásában való közvetlen rész­ vétel. Szabad ítéletük szerint választva a „közjót” az adott körülmények között legjobban szolgáló módozatok közül, személyes élményként élték és élik meg „a nemzet: közösségi vállalkozás” alapelvét. A másik régióban viszont az ele­ ve megöröklött etatizmus - leszámítva az átmenet rövid közjátékát - totalitá­ riussá alakulva a politikumot, a „politikacsinálás”-t szűk réteg kiváltságává tette. S a kor emberének ilyképpen megcsonkított öntudata csonkult tevékeny­ séget (is) jelentett, ez pedig az önkifejezés - az „én” mikro- és makrostruktúrális „lereagálásának” - bizonyos típusú, napjainkig szilárdan álló gátjait építette 27 �ki. S amint az köztudott, az önkifejezés csököttsége személyiséget sorvaszt, ez pedig - a folyamatos oda- és és visszacsatolás folytán - újabb és újabb szint­ csökkenést-leépülést eredményez: a politikai mellé odasorakozik az egyéni kul­ túra többi eleme is. Az ember - a marxi szóhasználattal élve - önmaga le­ nyomatává válik: az önkifejezés képessége megszűnik, vágya nulla körüli érté­ kekre süllyed. A közömbösség, a bénultság általánossá válik, amit a meghir­ detett elvek s a gyakorlat különbözése természetesen csak elmélyít és prolongál. Magyarán: a létező szocializmus nem azonos a kívánatossal. Mindenesetre, aki írásomat olvasva most „távozz sátán”-t kiált, annak kedvéért pontosítok: fel­ fogásomban a ,,kívánatos”-t a folyamatos megújulás-önmegújítás képessége jel­ lemzi, aminek egyetlen motorja az emberi tényező. Ez a rugalmas, önmozgásait korrigáló formáció azonban csak akkor jöhet létre, ha a valóságot híven érzé­ kelő, elsajátító emberi tudat társadalmiasult formája, a kiteljesedett állampol­ gári tudat és a „homo politicus” szerves, intézményesített egysége szolgál a nem­ zet, az ország közösségi vállalkozását működtető szerkezet alapjául. Vagyis: a köz- és politikai élet kereteinek gyökeres megváltoztatására, a politikai paternalizmussal való végleges leszámolásra volna szükség. A reform a történelmi ki­ egyenlítődés, a nemzeti-társadalmi regeneráció azon formája, amellyel a világ­ méretű differenciáció kihívására legjobban válaszolhatunk. S mivel a korsza­ kot jellemző történelmi trend a - regionális, históriai, társadalmi stb. - ki­ egyenlítődés, amely az új, magasabb rendű ideatípusát tekintve világméretű in­ tegráció létrejöttének feltétele, a reform elmellőzése vagy visszafogása - kor­ szakos távlatban - csakis kataklizmaszerű megrázkódtatásokhoz vezethet. Nyílt kérdés persze, hogy az adott, merev, bürokratizált és túlközpontosított struktú­ rákra épült régió egészében a rész - valamely ország - mennyit valósíthat meg a szerkezetátalakítás programjából. S hogy e tekintetbeen, a „kívánatos” for­ máció megvalósításában miért szégyen az úgynevezett polgári demokráciák vagy a különféle baloldali mozgalmak progressziójától tanulnunk, föl nem foghatom. Amiképpen érthetetlen előttem az is, hogy a napjainkban újrafogalmazódó re­ formigény, mely a lehető legnagyobb mozgékonyságot, szemlélet- és tájékozódás­ béli bátorságot és önállóságot tételezi-követeli a gazdaságban, miként tűrhet meg egy, a kultúrpolitikát gúzsba kötő merev igazgatási-adminisztrációs-intézményi kulturális rendszert, ami épp a társadalom önmegújító mozgásai elé gátat vető konzervatív szemlélet továbbtenyésztésének melegágya. (Az egész, rendkí­ vül bonyolult kérdéskör lényegét Berlinguert idéző textusában Gyertyán oly’ kiválóan fogalmazta meg, hogy e passzust zárva, nem hagyhatom el a hivat­ kozást.) (A POLITIKUS LÍRÁRÓL) Visszakanyarodtunk tehát Gyertyán Ervin kér­ déséhez: „születhet-e nagy, eszmei-politikai költészet a tehetetlenségből, rezignációból vagy abból a bele nem törődésből, amely épp csak programot nem tud fölmutatni?” A válasz - az eddigiek alapján nyilvánvaló - nem! Legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan azt az írásában Alföldy hajazta, vagy aho­ gyan föltehetően Gyertyán is érti: revelatív, mozgósító „eszmei utópizmus”-tól vezérelt poézisként. Furcsa önellentmondásba keveredik itt Gyertyán, mert az igenlő válasz lehetetlenségét, egyebekben tökéletes hozzászólásában ő maga bontja ki, amikor diagnózispontossággal írja le a „minden egész eltörött” va­ lóságát. 28 �Költészetünk első, legfontosabb „feladatát” én az „önmagára figyelés” -ben, a megújulás igényében jelölöm meg. A változás-változtatás szükségszerűségének okait pedig épp a Gyertyán által is említett történelmi mozgásokban látom, azokban tehát, amelyek napjaink körülményeit, létminőségét eredményezték. Úgy gondolom, hogy a jelenkori történelmi léthelyzet csakis egyfajta alkotói ú jérzékenységgel lényegíthető át, és értem ezalatt a lírai létanalízis teljes mély­ ségre s a kimondás pontosságára való törekvését, azaz a líra egészének „törté­ nelmi fölzárkózását” . Vélekedésem ellentmond tehát Gyertyán „csipetnyi része­ gítő utópizmust” említő elképzelésének. Egyéni ízlésként ellenvetés nélkül el­ fogadom, de semmiképp sem tartom a magyar lírafejlődés egészére alkalmaz­ ható alapelvnek. S nem csupán azért, mert szerintem a valós erkölcsi tiszta­ ságból fakadó illúzió- és utópiamentes rezignált tisztánlátás emelte például „Jó­ zsef Attila politikai költészetét.. . a nembeliség utolérhetetlen magasaiba” , ha­ nem főként azért, mert úgy látom, hogy az általa kívánatosnak tartott „lírai utópizmus” valamiképp a táltosok tevékenységéből a költészetbe emigrált, máig is partizánkodó váteszkedés, a próféciás poétaszerep átmentésére tett kísérlet. Még ha a cikk műfajának vázlatossága folytán félre is értem Gyertyán logiká­ ját, szóhasználata, jelzői az előző mondatban leírtakat sugallják. Márpedig ez a sámános révület lírai változata - ismét csak a (nevezzük így) mozgósító költészet ismérve, aminek, mint írásában megállapította, nincs történelmi talaja. Mi sem kívánatosabb, mint az, hogy ezek az avitt jelenségek eltűnjenek a jelenkori ma­ gyar költészetből, s helyüket végre „az adott világ tudatos mérnöke”-inek te­ vékenysége foglalja el. Másképpen: a poétikai cselekvésnek sem az eszmények és az akarat felől kell közelítenie a valóságot, ellenkezőleg, a valóság felől kell szemlélnie mind az akaratot, mind az eszményeket! Vagyis napjaink magyar költészetének sokkal inkább „a líra logika” elvének s alkotómódszerének ér­ vényesítésére, egyfajta lírai „neoracionalizmusra” van szükség, mint bármi más­ ra, és ez egyúttal elengedhetetlen alapfeltétele a nyelvi eszközök megváltoz­ tatásának is. S e tekintetben mérhetetlenül politikusabbnak tartom például azt a költői törekvést és magatartást, ami a különféle tudományok gondolkodási me­ tódusait, logikai struktúráit igyekszik versszervező erővé lényegíteni (Egyed Pé­ ter, Géczi János), mint amelyik utópisztikus-illuzorikus lázálomban jövendöl jót vagy rosszat. Ha félreértettem, elnézést kérek Gyertyántól, berzenkedésem talán nem is annyira kitételének, mint inkább annak az árvalányhajas szocialista rockoperában pregnánsan és penetránsan kiteljesedő „újhazafiság"-nak szól, amelynek lírai, publicisztikai és egyéb válfajait is jól ismerjük és amely esz­ meiségét épp a különféle „csipetnyi részegítő utópizmusok” -ból meríti. Nincs ami jobban riasztana mint a műkedvelő historizálgatáson-politizálgatáson ala­ puló, ostoba, hígvelejű magyarkodás, amely a legteljesebb mértékben híján van a belső átéltségnek, a nemzeti érzés intimitásának s amit az ügyesen taktikázó politikusok annyiszor és annyiszor fel- és kihasználtak saját céljaik elérésére tör­ ténelmünk folyamán. Tegyem hozzá: hosszabb távon mindig rossz eredménnyel. Származását tekintve pedig, ez a „boldog magyar” címkéjű eszmei szappanbu­ borék a Dák Harcossal, a történelem hátamegett szántó-vető Nagy Szlovák Ős­ atyával, a Rettenthetetlen Illir Törzsfővel és társaikkal egy alomban született. Félreértés ne essék: csak örömmel nyugtázhatom, hogy a tv műsorát egy ideje nemzeti himnuszunk zárja. Ugyanakkor változatlan alapelvem, hogy amíg a nemzet egésze nem válik közvetlen politikai hatóerővé, addig a trikolór - bár­ milyen széles ívben lobogtassuk is -, bizony csak merő díszlet. Azaz: a ma­ gyarságtudat lírai megjelenítése nem jelenthet egyet a nyafogó irodalom „nem­ 29 �zeti” panaszdalaival. Korunk „Talpra, magyar!”-jának megírásához másfajta valóságfeltárás - jelszavak helyett a megmásíthatatlan tényekre alapozott konst­ ruktív eszmeiség - szükséges! (SZEREPVÁLTOZÁSRÓL) Korunk magyar lírájának el kell szakadnia mindentől, még önmaga előképeitől is - az autentikusságát megtartó valódi erők egyébként is az alkotók génjeiben munkálnak - , csupán egyvalamitől nem sza­ bad elszakadnia: a valóságtól: Újra ki kell vívnia - vagy ismét meg kell erősí­ tenie - a tények föltárásához való föltétien jogát, a kimondás jogát. Ehhez azonban a lírának tanulnia kell! Tudomásul kell vennie megváltozott társa­ dalmi és irodalmon belüli helyzetét. Új szerepet kell tanulnia, a közvetett po­ litizálás szerepét: önmaga felnőttebb, polgárosultabb létét! Ehhez pedig sok mindent el kell sajátítania, tudnia kell „történelemül” , „nyelvészetül” , „filozó­ fiául” és - sejtem, meghökkentőnek tűnik - „közgazdaságul” , „földrajzul” , „matematikául” és így tovább. Nem hiszek abban, hogy az alanyi költőnek csupán ösztöneire kell hagyatkoznia. Nem hiszek abban a régebben divatos és ma­ napság is sokak által hangoztatott tételben, hogy a műveltség fölösleges ballaszt, tehertétel a lírai önkifejezésen. Nem hiszek a buta költő létjogosultságában, a buta költő már Homérosz korában is fogalmi ellentmondás volt. Mi érvényeset mondhat egy korról az a poéta, aki a históriát csak hígvelejű tankönyvekből is­ meri, aki képtelen a múltat a jelennel összekötő s a létünket ma is uraló trende­ ket észlelni!? S hol vagyunk akkor még attól, amit a történelemmel való ben­ sőséges (érzelmi) viszonynak szokás nevezni, ami a politikai kultúra és állampolgári teljesség híján a világban való tájékozódásunk egyedül biztos iránytűje lehet?! Mondjam-é, hogy Petőfi politikus lírájának közvetlen előzménye és elő­ feltétele Vörösmarty történelmi tárgyú-ihletésű költészete, említsem-e, hogy a Vén cigány megrendítő történelemfilozófiája honnan eredi? S folytassam a sort Arany János tiszteletet parancsoló történelmi erudiciójával, amelynek a Walesi bárdok és a Shakespeare-fordítások a legékesszólóbb bizonyítékai, folytassam-e azzal, hogy Ady prófétikus-politikus költészete hány és hányféle közvetlen szállal kötődött kora társadalomtudományi progressziójának gondolkodásához?! Természetesen nyilvánvaló, hogy nem annak a korszaknak a szemléletét, érzületét-hevületét kell számon kérnünk a maitól. A tévutak egyike épp az, hogy oly sokan ezt teszik. De föltétlenül számon kell kérni a valóság pontos és tényszerű ismeretét és tiszteletét! Az autonóm gondolkodás tisztességét és tisztaságát! Szá­ mon kell kérni a lírai érettséget, költészetünknek azt a törekvését, képességét, hogy a megváltozott helyzetet megváltozott módon tudja kifejezni! Ebből a kihívásból meríthet azután az összességében valóban obskurus kritika önmaga helyzetének és céltételezésének tisztázásához erőt. Úgy gondolom, hogy ebben rejlik költészetünk helyesen fölfogott politikussága: a hamis, idejétmúlt szerep­ tudat elvetésében, a valósághű szerep kialakításában! Aminek szövegkönyvét nem az ilyen vagy amolyan ihletésű - mutatis mutandis: politikai - jelszavak, nem az utópisztikus eufóriában lebegő jövőképek és nem is az illuzorikus em­ ber- és emberiségfölfogás képzetei diktálják-írják, hanem a tények, a tények, a tények és ismét csak: a Tények! (A K IR Á L Y A K A SZT Á S M Ó D O ZATAIRÓ L) S végezetül, Alföldy kísérle­ téhez visszatérve, ejtsünk néhány szót arról, hogy ha el is vetjük az író / költő-lét egyéb politikus elemeit és kizárólag a művekre koncentrálunk, akkor is meg­ döbbentő az a megállapítása, miszerint csakis a mai ötvenes-hetvenesek nemze30 �dékének költészetéből „szemelgethetnénk tucatjával és tucatjával” politikus in­ díttatású opuszokat. Az általa rajzolt képet azután majd’ mindenik hozzászóló elfogadta. Egyedüli kivétel Petrőczi Éva, aki saját, fiókban pihenő „szemérme­ sen” megemlített versei mellett Tóth Erzsébet és Apáti Miklós műveiből idéz s Alföldy jelenléti ívét megtoldja még Jékely Zoltán nevével. Világos előttem, hogy e sovány kiegészítés nem a hozzászólók hiányos tájékozottságának, csakis terjedelmi okoknak köszönhető. Nos, vállalva az engedélyezett oldalszámok túl­ lépésének veszélyét - inkább csak tallózva, mintsem a teljesség igényével -, megemlítem Tolnai Ottó néhány, a régi Új Symposion utolsó számaiban meg­ jelent versét, Tóth Lászlónak és Varga Imrének a régi Mozgó Világban közzé­ tett poémáit (azóta könyvekben is olvashatók) Szőcs Géza második és különö­ sen politikumtól telített harmadik kötetét (Kilátótorony és környéke; párbaj avagy a buszonharmadik hóhullás), ugyanígy Egyed Péter (Búcsúkoncert), Kő­ rössi P. József (Regényvázlat) és Zalán Tibor (Álom a 4o3-as demokráciában; Opusz N 3: Koga) verseskönyveit, Szervác József és Petőcz András némely munkáját. Kukorelly Endre ironikusan politikus verseit, Szilágyi Ákos, Péntek Imre, Kemenes Géfin László, Sziveri János, Bogdán László munkásságát, etc. és akkor a „nem ellenőrzött” kiadványokban megjelenő versekről és alkotóikról, valamint Petrőczi Éva fiókverseinek rokonairól még szót sem ejtettünk. Az is igaz viszont, hogy aki olyan szellemű és jellegű politizálást vár, mint amilyet Alföldy Jenő, alighanem csalódik a föntebb említett költőkben és műveikben, Ő k ugyanis a politizálást a gyertyám képlet szerint fogták és fogják föl, azaz tudomásul vették, hogy „a politika és a kultúra emberei - s az utóbbiak között a költők - egy sajátos történelmi munkamegosztás alapján végzik feladatukat, amely szembe IS állítja őket egymással, miközben fegyvertársakká, szövetsége­ sekké is teszi, teheti” . (Kiemelés tőlem - E. Sz. E.) Vagyis politizálásuk fino­ mabb, áttételesebb, mint azt elődeiktől megszoktuk. A „kísérlet járja be Euró­ pát” zaláni, a „Hazám, te forróságtól elrepedt, foncsoros üvegként izzó pikk ász egy cinkelt lapokkal játszott partiban” erdélyi, szőcsgézai, a „nem Páris, sem Bakony: vér és takony" délvidéki, sziverijánosi, vagy „A z költőiség ahogy sza­ vazni vonulnak a magyarok” kukorellyendrei létmeghatározások adekvációját, olykor kihívó arroganciába rejtett - s ekképp a gondolkodást mozgósító - ám mélyen felelősségteljes figyelmeztetését lehetetlen az Akasszátok föl a királyo­ kat! szélsőséges indulati elemeket mozgósító szempontjaival, mércéjével mérni. A politikum ezekben az alkotásokban a totalitás elemeként, az életet tárgy- és tényszerű keretek közé szorító létdimenzióként van jelen. (Ld. még „kalitka” , „prokrusztész-ágy” .) Másként fogalmazva: a közösségi indíttatású alkotások csak a létérzékelés verbális adekvációjának újszerűségében (-vel), a lírai létanalízis korszerűségében (-vel) teremthetik meg politikai hitelüket. Ki foglalhatná ma versbe a mosolyogtató vagy épp rosszízű emlékeket ébresztő anakronizmus ve­ szélye nélkül a „döntsd a tőkét” jelszavát, hevületét?! (S akkor a belső hitről, „az én vezérem bennsőmből vezérel” elvéről, alkotófolyamatbéli működéséről szót sem szóltunk!) Hiába próbálja meg Alföldy fából vaskarikát gyártva, a „szocialista citoyen” apóriákkal ékes, pszeudoöszvér-fogalmának bevezetésével áthidalni az áthidalhatatlant - sugallván: ha létezne eme embertípus (ti: a szo­ cialista citoyen) írói speciese, akkor megszülethetne a „korhű” politikai érzemények (ti: „az ország uralkodó osztályának és pártjának az államhatalom beren­ dezésében stb., stb.”) esztétikai igényű lírai transzponálása - az eszmei génsebé­ szet eme műtéti eljárása mögül semmi más, mindössze a valóságismeret hi­ ányzik. 31 �Úgy vélem, talán sikerült bizonyítanom, hogy az új típusú politikus költészet születőfélben van, csupán ép érzék és bátrabb tájékozódás szükséges „fölfede­ zéséhez” . S mindannyian akkor cselekszünk helyesen, ha Alföldy Jenő cikkét annak fogjuk föl, ami, a régi típusú, a valóban politikai költészet sírbeszédének s a Gyertyán Ervinét, értéke szerint, az új típusú politikus költészet prológjának, amit - hadd javasoljam itt és most - valóban nem ártana mihamarább könyvvé növeszteni. ?2 �M Ű V É S Z E T ÉS K Ö Z Ö N S É G E G É C Z I JÁ N O S Csohány Kálmánra emlékezve Népünk történelmében a társadalmi haladásért, a nemzeti felemelkedé­ sért, a kulturális értékek megőrzéséért és gyarapításáért folytatott küzde­ lemben hagyományosan fontos, semmi mással nem pótolható szerepet töl­ töttek be a művészetek. Méltó rangot e küldetés a felszabadulás óta el­ telt négy évtizedben kapott, hiszen a dolgozó emberek szellemi gazdagí­ tása, az alkotóerők kibontakoztatása, a művészet által jelentősen moti­ vált tartalmas élet igényének felkeltése, kereteinek megteremtése a szo­ cializmus alapvető céljai közé tartozik. A z új társadalom építése során történelmi léptékű fordulat következett be a kultúra demokratizálódá­ sában is: a korábban tudatosan kirekesztett milliók előtt tárultak szé­ lesre az iskolák, a közművelődési intézmények kapui, váltak közkinccsé az egyetemes és a magyar művészet remekei. A kulturális forradalom során szorosabbbá vált az alkotóműhelyek és művészek, illetve a kultú­ rát szerető és értő emberek kapcsolata, kiteljesedett a népről, a népnek szólni gondolat. A z elmúlt évtizedek alkotásainak legjavát a szocialista értkek, hu­ manista törekvések jegyében fogant művek jelentik, s ez akkor is igaz, ha a szocialista építőmunka minőségi követelményei, megváltozott felté­ telei folyamatos megújulásra késztetik a művészeti életet is. Nagy örömünkre szolgál, hogy a felszabadulás utáni magyar képző­ művészet élvonalába egy innen elszármazott, ízig-vérig mógrádi lelkületű alkotó, Csohány Kálmán grafikusművész is beletartozik. Pásztón született, 1925-ben. Január 31-én lenne hatvanéves, de sajnos már öt esztendeje nincs közöttünk. Pályája csúcsán távozott, mégis lezárt, egységes életművet hagyott örökül. Gyermekéveit, kora ifjúságát töltötte a Mátraalján, hagyományos szegényparaszti miliőben, földművesek, favá­ gók, mezőgazdasági cselédek, bérmunkások környezetében. Egész életének meghatározó élményét jelenti ezeknek az elnyomorított hátú, de őszinte tekintetű, tiszta, igaz embereknek a sorsa. Salgótarjánban érettségizett, a háború viharai azonban a csiki-havasokba sodorták, ahol fakitermelő­ ként dolgozott. Egy darabig még a felszabadulás után is kemény fizi­ kai munkával kereste kenyerét: volt vasúti pályamunkás Pásztón, szén­ bányász Nagybátonyban. A „fényes szelek” emelték szárnyaikra, s nem­ zedéktársaihoz hasonlóan számára is megadatott a született tehetséget tudatos művészetté érlelő tanulás lehetősége. 1952-ben szerzett diplomát a képzőművészeti főiskolán... Ettől kezdve művészi ambícióinak élt: grafikusi, könyvillusztrátori munkásságot folytatott, rendszeres kiállítója lett a hazai művészeti szemléknek, gyakorta vett részt külföldi tárlato- 33 �kon is. Sajátos formanyelvű, önálló karakterű művészetet teremtett, mely­ nek elismeréseként kétszer kapott Munkácsy-díjat, s kiérdemelte a M a­ gyar Népköztársaság érdemes művésze címet is. Munkásságában a létezés, a mindenség titkait őrző vonalnak, a szűkbeszédű, feszesen sokat mondó rajznak van központi szerepe. A talán még a tagolt beszédnél is ősibb jelet mindenkor a logikai rend, a gon­ dolati közlés szándékával, virtuóz technikai biztonsággal használta. A z emberek, a fák, virágok, madarak az ő képein a legegyszerűbb formá­ ban, lényegüket tükrözve, stilizáltan jelennek meg, s ha elvont tartalmat jelképeznek is, elkerülik a rafinált spekulációkat, közérthetőek összefüg­ géseik. Művészetének balladisztikus hangvétele, igazságosztó, mesemondó haj­ lama a népművészetben gyökeredzik. D e nem a folklór csábítóan színes világából, hanem a népi kultúra tiszta forrásaiból eredeztethető, csak­ úgy mint Bartók zenéje, vagy Váci Mihály lírikus hangja. Népisége nem átvett, nosztalgikus divatelemekre épül, hanem belső azonosulásra, a megélt és megszenvedett élményekre. „Nem tartom magam folklórművész­ nek. Én az embereket szeretném megközelíteni. Életüket, érzelmi világu­ kat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni. Szűkebb hazám gyermekeit ismerem jól, de úgy érzem, hogy az ő örömük vagy bánatuk papírra, vagy rézlemezre vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez a legfőbb célja és értelme munkáimnak” - nyilatkozta önéletírásában, és - mint ez a kiállítás is példázza - reményeit sikerült valóra válta­ nia. Csohány kötődése szűkebb és tágabb pátriájához kettős természetű. Egyrészt a pásztói emberekhez, a tájhoz, a palóc etnikumhoz fűződő, a képeit is megtermékenyítő bensőséges viszony, másrészt a folyamatos és tevékeny kapcsolat a megyével jelzi ezt. Évtizedekig élt távol tőlünk, de lélekben mindig velünk maradt. Szívesen látogatott haza, szorgalmaz­ ta - maga is végezte - a helyi tárgyi és szellemi emlékek, hagyományok gyűjtését, előszeretettel rendezett itt kiállításokat, bőkezűen hátrahagyott, ajándékozott műveket. Jószívvel formázta kerámiába az É nekek éneke stációit, mert e megbízása a Karancs Szálló díszítésére szólt. Sok barát­ ja volt közöttünk, s ahogyan egyik leghivatottabb méltatója jellemezte: „Hatalmas meleg kenyér - ez volt mindannyiunknak” . Joggal érezzük úgy, hogy Mikszáth jó palócainak nyomdokain haladt, amikor a képzőművészetben örökítette meg értékteremtő módon a nógrádi emberek vi­ lágát. Felemelő kötelességünk, hogy Csohány Kálmán szellemi és tárgyi örök­ ségét, életművét rangjához méltó módon őrizzük, ápoljuk. Szép gesztus, hogy az évente megrendezett nemzetközi művésztelep résztvevői mintegy azzal kezdik együttes munkájukat, hogy leróják kegyeletüket Csohány pásztói sírjánál. Csak helyeselhető az is, hogy az országos rajzbiennálé egyik legrangosabb alkotóját mindenkoron a Csohányról elnevezett díj­ jal jutalmazzák. 1983-ban Pásztó székhellyel létrejött és nagy ügybuzga­ lommal tevékenykedik a Csohány baráti kör. Kisgalériát hoztak létre, színvonalas, igényes programmal készültek a most kezdődő emlékhétre. Ennek keretében emléktáblát avatnak a művész egykori iskolájánál, egy szocialista brigád felveszi Csohány Kálmán nevét. A z igazi nagy feladat azonban még előttünk van. Helyi és megyei 34 �erők összefogásával létre kell hozni Pásztón a Csohány-képtárat, amely állandó otthona, kiállítóhelye lenne a birtokunkban levő, s céljaink sze­ rint gyarapítandó alkotásainak. Így tudnánk biztosítani, hogy megyénk lakossága, fiatalsága megismerje és értékei szerint, lokálpatrióta módon tisztelje Csohány művészetét. Joggal reméljük, hogy ezenmód is erősö­ dik a tájhoz, a szülő- és lakóhelyhez való kötődés érzése. A z állandó kiállítás azonban tovább bővítené a kulturális, idegenforgalmi látnivalók sorát is, hiszen ezt a gyűjteményt - a már meglévő nevezetességekkel együtt - megtekinteni érdemes lesz Pásztora utazni. Ily módon tudnánk mi hozzájárulni a műtörténészek feladatához, Csohány szakmai értékeinek mi­ nél teljesebb számbavételéhez. Elhangzott 1 9 8 5.január 26-án a Csohány Kálmán-emlékkiállítás megnyitóján, Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban. 35 �40 ÉVE TÖRTÉNT Szabad Magyarország A salgótarjáni fogolytábor magyar folyóirata 1945 Idestova két évtizede annak, hogy a Borsod megyei pártarchívumból a megyei múzeum gyűjteményébe került a salgótarjáni fogolytábor folyó­ iratából néhány szám. A kkor még a miskolci múzeum helytörténész múzeológusa voltam, s a faliújságszámokat azonnal vallatóra fogtam. Nagy­ ság, téma és a híranyag kronológiája alapján igyekeztem az egymáshoz tartozó lapokat összeválogatni, s a megjelenési időt megállapítani. A faliújságnak csak a második, negyedik, ötödik, hetedik, nyolcadik és kilencedik száma maradt ránk töredékesen vagy teljesen. Szerkesztő­ je dernői Klekner Rudolf, az orosz szöveg írója Takáts Lajos, az orosz fordító Ráth Miklós, a lap rajzoló munkatársa pedig B ok Rudolf volt. A z ötödik számból azt is megtudjuk, hogy a lap havonként kétszer je­ lent meg, időpontját azonban a szerkesztők soha nem tüntették fel. Ezt sajnos minden lapszámnál ki kellett következtetni. S mivel a hatodik szám bizonyosan 1945. május elsejére született, az ötödiknek április kö­ zepén, a negyediknek ugyanezen hó elején stb. kellett megjelennie. D e a rendszeresség természetesen nem kérhető számon a szerkesztőségen. K i­ maradtak lapszámok, vagy még rendkívüli kiadásra is gondoltak. A kro­ nológiát tehát a lap híranyagának az ismeretében próbáltam megállapíta­ ni. Elképzelhető, hogy esetleg újabb lapszámok előkerülése után az idő­ rend módosulni fog. Félrevezetve, felégetve hagyott itt a német; 2. szám 1945. február 2. A vezércikk írója a főszerkesztő, Klekner Rudolf, aki később is bátran vállalja hasonló hangvételű cikkek írását. Most így agitál: „Félrevezetve, végigdúlva, felégetve hagyott itt, saját bőrét mentve a német náci társa­ ság... Szálasi németbérenc klikkjének sikerült az utolsó pillanatban lej­ tőre taszítani országunk rozzant állapotban levő szekerét, piszkos öncé­ lokkal cserélve ki, aljasítva le a legnagyobb, legszentebb nemzeti, népi érdekeket...” A számból arról is értesülünk, hogy minden szakmunkás a táborban a maga mesterségét folytatja, így a cigányok feladata a muzsikálás. Meg­ tudjuk, hogy a város és a tábor lakói között igen szoros volt a kapcso­ lat. Tudomást szerzünk a belső nehézségekről, így többek között az el­ harapózott lopásokról is. Minden táborlakónak pontosan be kellett tar­ tania az egészségügyi szabályokat, emiatt - olvashatjuk az egyik cikkben - „az orosz táborparancsnokság bölcs előrelátásából... olyan fürdőnk, fer­ tőtlenítőnk van, hogy a tetű a táborban olyan ritka, mint a fehér holló... Szinte felesleges mondani, hogy ez az intézmény, ahol embereket tesz- 36 �nek tisztába, minden zugában maga is olyan tiszta, mintha egy modern kórház volna...” . A lap illusztrációi is efelett tréfálkoznak. A líra is meg­ jelenik ebben a számban, különösebb figyelmet nem érdemel. Köszönjük nektek azt a sok jót; 4. szám. 1945. március 15. Mint mind­ egyik szám, ez is vezércikkel kezdődik. Írója az újjáépítés fontosságára hívja fel az olvasók figyelmét: „ A nemzet - írja Klekner - kiszabadult a német imperializmus halálos nyomása alól, s ezzel visszanyertük sza­ badságunkat... A nemzet demokratikus fejlődése érdekében meg kell szűn­ nie az osztálykülönbségeknek, az osztálygyűlöletnek...” Ezután a város és a tábor viszonyát elemzi a cikkíró: „A m ikor beér­ tünk annak idején a városba, már akkor is jobbról, balról repültek fe­ lénk a csomagok, a dohány stb. adományok. Azóta sok idő telt el és Tarján áldozatkész népe az élelmezési nehézségek ellenére is napról nap­ ra egyre nagyobb tömegben hozza készletének legjavát saját magától megvonva, táborunk asztalára... Munkás és Bányász testvérek, Polgártár­ sak, Polgártársnők, köszönjük nektek azt a sok jót, amivel elhalmozta­ tok. Új szellemet, új irányt látunk... A munka legyőzte a gőgöt. A tár­ sadalmi előítéletek leomlása tette az intellektuel kezét a magyar mun­ kás becsületes, kérges tenyerébe. A fizikai és szellemi munkás kéz a kézben küzd az egészségesebb, boldogabb, demokratikus, szabad Magyarországért... minden fogolytársam nevében hálás köszönetemet fejezem ki Tarján népének, csupaszív vezetőségének hidászainkkal és a tisztikarral szemben tanúsított példás gondoskodásért.” A nevetőoldal tréfás, szatirikus rajzai, rigmusai bizonyára felkeltették az olvasók figyelmét. A magyar nem akart háborúskodni; 5. szám. 1945. április 1. A fejléc megváltozott, s vele együtt a lap hangvétele is. A vezércikk írója, Kun Lajos a fegyelem, a fegyelmezettség megromlása miatt panaszkodik. Meg­ lazult a tábor belső rendje. Nem tartják be az egészségügyi előírásokat a táborlakók, s emiatt a flekktífusz szedi áldozatait. T akáts Lajos A magyar nemzeti tudat újjánevelésének célkitűzései című cik­ kében minden magyar számára meghatározza az elkövetkezendő hetek, hónapok, évek feladatait. „Valamennyi magyarnak nevelnie kell magát és másokat a szabadság ismeretére és szeretetére. Mert - folytatja - , ha a magyar nemzet nem nevelődik újjá, könnyen ismét odajuthat, mint kö­ zülünk sokan, akik 1918-ban azzal kerültek haza a frontról, hogy egy őrült, megokolatlan harcból szabadultunk, fogadkoztak, hogy soha többé - és megérték, hogy puskát nyomtak a kezükbe egy még őrültebb és még megokolatlanabb harcra... A dolgozó nemzet azt sem tudta, hogy tu­ lajdonképpen miért harcol a magyarság... Ha választ kaptam erre a kér­ désre - ahol sikerült bizalmas beszédre melegednünk - , a németet szid­ ták és a kormány intézkedéseit... D e ugyanúgy gondolkodtak katonáink is. Ha valaki azt meri állítani, hogy a magyar katona meggyőződésből, szívesen harcolt a németek oldalán, az hazudik. [...] A nevelés előtt te­ hát hármas célkitűzés áll: 1. A magyar nemzet műveltségbeni felemelé­ se; 2. Politikai éretté tétele; 3. Erőssé és szabadakaratúvá való nevelése. Úgy is mondhatnám: 1. A magyar nép képes legyen arra, hogy ember­ hez méltó, boldogabb életet teremtsen magának. 2. Tudja, hogy ennek megvédésére és fejlesztésére melyik a helyes út. 3. Elég erős legyen, hogy ezt a helyes utat járni is tudja.” 37 �Takáts Lajos cikke, kétségtelen, korszerű elveket fogalmazott meg, amely abban a szituációban, egy szörnyű világégés után, a tájékoztatás lassúb­ bodása következtében, a tábor bizonyára nagyon zárt keretei között fi­ gyelemre méltó teljesítmény. A z ötödik számban ezenkívül Klekner cikke kelti fel a figyelmet, amely Bajtárs, baj van az idegekkel címet kapott. Megtudjuk belőle, hogy a nemzetközi fogolytáborban igen sok a veszekedés és az idegeskedés... „A z idegességnek - elmélkedik Klekner - csíráztató melegágya abban rejlik, hogy az emberek legnagyobb része nem akar elfoglaltságot szerez­ ni magának, hogy ezzel lekösse idejét és hasznosan töltse napjait... A mi részünkre semmi sem fontosabb annál, minthogy igyekezzünk magunkat hasznossá tenni a tábor életében, igyekezzünk jókedvet, derűt teremte­ ni és életkedvet önteni az elcsigázott lelkekbe. Erre ezer és ezer alkalom kínálkozik: nyelvek tanulása, társasjátékok, ének, zene, irodalom stb., melyek mind unalom- és gondűző lehetőségek...” Klekner sorai jól jellemzik a tábor belső viszonyait, helyesen ismeri fel, hogy a belső békétlenkedés megszüntetésére csak egyetlen megoldás lehet­ séges: keressen mindenki a maga számára olyan elfoglaltságot, amely a tábor közössége számára is hasznos. A jövőben nem öntenek többé ágyút a harangból; 6. szám. 1945. má­ jus 1. E z a szám díszes, rajzos oldallal indul. K ét kéz a sarlót és a kapácsot illeszti egybe egy eke és egy üllő és egy búzakalász felett. A rajz felett felírás: 1945. május 1. A Május 1. című cikkében ismét dernői Klekner elmélkedik. A háború lassan-lassan a végéhez közeledik. M a­ gyarország már teljesen szabad, a hadsereg egy része fegyverét a németek ellen fordította. A béke azonban egyelőre még várat magára. „M a május első napján - folytatja gondolatait Klekner - a szellemi és fizikai munkás néma kézszorítására épül fel az új munkarend... E l­ érkezett az óra. »Finita la commedia«. Hisszük, hogy a jövőben nem ön­ tenek többé ágyút a harangból, nem kovácsolnak fegyvert vasból és nem zavarja meg már semmi a nyugodt építő, termelőmunkánkat.” Kerekes István tanító cikke beszél a múlt avult eszméiről, a hamis ígé­ retekről, amelyekkel éveken át kecsegtették a magyarságot, az önámítás­ ról, amellyel bizonyos osztályokat teljesen háttérbe szorítottak. Világosan érzi Kerekes, hogy csak egyetlen gondolat érvényesülhet a mai Magyarországon - a demokrácia. A direkt propaganda eszközeivel áll az új gon­ dolat mellé, s fenyegeti meg mindazokat, akik a demokrácia érvényesü­ lését meg akarják akadályozni. Cikkének propagandisztikus hangvételére elegendő csak néhány mondat: „Elvtársak, elvtársnők! Fizikai és szel­ lemi munkásai az országnak! A 26. év utáni első szabad, piros május reggelén tekintsünk egy röpke pillantást a múltba... építsük ki a jövő munkaprogramját, jelöljük ki az utat, melyen minden munkás és dol­ gozó magyarnak haladnia kell... Küszöböljük ki magunkból mindent a múlt elavult eszméiből...! Itt csak egy világnézet győzedelmeskedhet, s ez a demokrácia... Vigyük önmagunkban diadalra a mai kor szent esz­ méit, s akkor nem lesz többé tatárjárás, mohácsi vész, náci pokol, de lesz helyette virágzó ország...!” A nevetőoldalon egy szatirikus politikai rajzot látunk: egy toldozott-foldozott léggömb kosarában Hitler, Gőring kapaszkodik rémülten, s így próbálnak elmenekülni a felszabadított Berlinből. 38 �39 �A z ünneplés napjai után jönnek a munkás hétköznapok; 8. szám, 1945. május. „Szinte nevetségesnek és visszataszítónak tűnik fel - olvashatjuk a vezércikkben - a mai szabad életben, hogy valaha, nem is olyan rében bűnszámba ment a munka vasárnapjának, a tavasz legszebb vasár­ napjának megünneplése. M illiók ünnepeltek a felszabadult országban, egy­ aránt örülve a való élet, s a természet tavaszán. M illiók ünnepeltek test­ véri és bajtársi együttérzéssel zászlóikat lengetve, eszmét hirdetve, mely eszme eddig is ott szunnyadt minden szabadságra vágyó magyar lélek­ ben...” A fogolytáborban is méltón ünnepelték meg a május e lse jé t:........A z orosz, magyar, szlovák nemzeti imák után táborparancsnokunk keresetlen szavakkal szólott a táborban levő bajtársakhoz a nap jelentőségéről... Ze­ neszámok, magyar nóták, magyar és szerb énekkarok szép hazafias ének­ számai tették emlékezetessé, felejthetetlenné az egyszerű keretek között létrehozott bajtársi ünnepet, s bár az eső annak befejezését megzavarta, mégis biztos tudatában vagyunk annak, hogy e kis ünnep elérte célját mindannyiunk lelkében. A megjelent orosz tisztikar arcáról sugárzó meg­ elégedés csak fokozta a szereplők kedvét és a bajtársak zúgó tapsorkán­ ja volt a jól megérdemelt fizetés minden egyes számért... A z ünneplés nap­ ja után jönnek a munkás hétköznapok, mellyek mind-mind építő kövei az új szabad Magyarország épülő, hatalmas fellegvárának...” S ebben a számban már megjelennek az új rovatban azok a viccek, amelyeket az előző számban kért olvasóitól a lap szerkesztősége. Dernői Klekner, mint majdnem minden számban, most is jelentkezik verssel. Mondanivalója prózában talán jobban érvényesülne, mint versben... A szám harmadik oldalán ismét több tréfás rajzot találunk. A z egyiken a fogolytábor szögesdrótján túlról lányok integetnek, akik telt kosarakat cipelnek. A tábor lakói meg a szögesdróton innen figyelik közeledésüket. Messziről egy fogoly szalad „Gyön a kaja” felkiáltással. Egy képsort láthatunk egy magyar és egy német fogoly birkózásáról, amelyből termé­ szetesen a magyar kerül ki győztesen. A béke áldott angyala kopogtat házunk ajtaján; 9. szám 1945- május 15. A vezércikket ismét Klekner fogalmazta meg: „Szinte nem is tud­ juk felfogni - írja értékelni, érzékelni e nap jelentőségét, amikor a hosszú háborúba belefásult lelkek millióit rázza fel a hír: a szenvedés­ nek vége és végre a béke áldott angyala kopogtat házunk, szívünk, lel­ künk ajtaján... A gyárak szirénái megszólalnak, a harangok zúgnak. Min­ denki ünnepel, mindenki örül. A munkás leteszi a szerszámát, a tisztvi­ selő tollát, a katona fegyverét... egy-egy pillanatra..., majd tovább folyik a munka a béke jegyében... Nehéz elhinni, hogy nem olvasunk több hadi­ jelentést, hogy a rádió és az újságok nem az emberek millióinak pusztí­ tásáról, hanem az élet békés menetéről fognak a jövőben szólni... A v i­ szontlátás örömpercei előtt állunk. Sokunkról még ma sem tudják, hogy élünk-e, vagy halunk, sokan nem tudnak szeretteik sorsáról, de akikről tud­ nak, akik már látták szeretteiket és beszéltek velük néhány szót, azok is vágyódnak a rabkatona szívének, lelkének minden vágyódásával szaba­ don, felszabadultan ölelni... Emlékezzünk azokra, akik értünk, talán he­ lyettünk véreztek el a harc mezején, akik nem érhették meg e nagy öröm­ ünnepet !... A tél, a pusztító tél mögöttünk van. Menjünk előre a tava­ szon át a nyárba, és legyen az sokáig madárdalos, csókos, boldog, szabad, munkás, magyar nyár...! 40 �Ezután újabb rovat jelenik meg a lapban, s ez a Hírek címet kapta. Szólnak benne a kül- és belpolitikáról, a sportélet megindulásáról, a szín­ házak, mozik megnyitásáról. A sportról szólva az első helyen a labdarúgást említik meg. A belpoliti­ kai kérdések sorában a földreformrendeletről olvashatunk. Heves megyé­ ben már i i o ooo hold földet osztottak szét. Megtudjuk, hogy készül a választójogi törvény, s még azt is, hogy Pesten a Kék Duna grill meg­ nyílt, Vörös Anci felléptével. Semmi jele nincs annak, hogy a kilencedik számot újabbak követték volna. Nem lehetetlen, hogy június elejére már a tábor is megszűnt, s lakói családjaik körében fogtak az újjáépítés, a romeltakarítás biztató mun­ kájához. A cikkek azonban, amelyekből fentebb idéztem, néhány alapkérdést tisztáznak. Így többek között azt, hogy a táborban, amelynek szovjet pa­ rancsnoksága volt, magyar, német, szlovák, szerb katonákat őriztek. A z a cikkek hangvételéből is sejthető, hogy az emésztő háború évei si­ kerrel „képezték át” a fogolytábor lakóit. A z azonban nem az intenzív agitáció következményeként, hanem belső meggyőződésből fogalmazódha­ tott meg, hogy a magyar nemzet soha sem akart ebbe az átkos háborúba belekeveredni. A „folyóirat” szerkesztősége azonban nem állott meg a sopánkodásnál. Felmérték a teendőket. Tudták, hogy valami gyökeresen új, alapvetően más eszmerendszer keretén belül kell mielőbb a békés mun­ kát megkezdeniük. Semmi nyoma nincs tehát az enerváltságnak, a tespedtségnek, a tehetetlenségnek, az elkeseredésnek. A hadifogolytábor lapját olvasva, természetesen néhány kérdés is meg­ fogalmazódik bennünk. Topográfiai, kronológiai, tartalmi kérdések: hol, mikortól meddig működött Tarjánban ez a tábor? A zt hiszem valakinek, aki a hely történetével alaposabban megismerkedhetett, kellene tovább­ kutatnia a témát. Hátha él még valaki - , s miért is ne élhetne! - , aki a mostaninál részletesebb, személyesebb emlékekkel tudná e tábor tör­ ténetét feltárni. Ami a kezünkben levő dokumentumokból így is világos: a fogolytábor faliújságának szerkesztői megrendítő tudósítói a váltás folya­ matának, felszabadulásunk első perceinek. K IL IÁ N IST V Á N 41 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ BORSI-KÁ LMÁN BÉLA: Együtt vagy külön utakon Borsi-Kálmán Béla könyvének kevésbé irodalmi, viszont tárgyszerűbb al­ címe: A Kossuth-emigráció és a román nemzeti mozgalom kapcsolatának történetéhez. A kötet ennek megfelelően két részből áll. Az első rész tár­ gya a román nemzettudat kialakulása és jellemzése. A két fejezetbe tagolt második részé pedig a magyar emigráció szembesülése az ötvenes és hatva­ nas évekbeli román politikával - középpontban a megegyezési kísérletekkel. A z 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a nemzetiségi törekvésekkel és Béccsel egyaránt szembenálló magyar politika esélytelen, kudarcra ítélt. Jól ismert, hogy a Béccsel való szövetség alternatívája helyett, amely 1867-ben végül is realizálódott, az emigráció megegyezésre törekedett az ország nemzetiségeivel és a szomszé­ dos kisállamokkal. 1851-ben Kossuth ennek jegyében dolgozta ki ún. kütahyai alkotmánytervezetét, amely - az ország területi egységének megőr­ zése mellett — széles körű jogokat ajánlott a nemzetiségeknek. A nemzeti­ ségi egyenjogúsítás és a belső demokratizálás programja Kossuthnál és má­ soknál is kiegészült egy Szerbiából, a román fejedelemségekből és az Auszt­ riától elszakadt Magyarországból álló államszövetség, a Duna-konföderáció megteremtésének a tervével. Tudott az is, hogy ezt akkor érdemben és hat­ hatósan egyetlen nagyhatalom sem támogatta. Kevésbé ismert viszont, hogy az érdekelt dunai államok, mindenekelőtt a román fejedelemségek, ill. az 1858-ban létrejött román állam, hogyan vélekedtek e kérdésről? Borsi-Kál­ mán Béla kötetbe foglalt három tanulmányából, amely a fiatal szerző első könyve, elsősorban erről tájékozódhat az olvasó. A 19. század első évtizedeiben formálódni kezdő román nemzettudat és politika jellegzetességei közül a szerző különösen kettőt hangsúlyoz: a bizantinizmust, tehát egyfajta kétarcúságig rugalmas és kifinomult diplomá­ ciai érzéket mint stílust, s a dáko-román kontinuitás elméletét mint egyre inkább meghatározóvá váló tartalmat. A bizantinizmust a konstantinápolyi görögöktől származtatja, akik a ké­ sői török uralom alatt a havasalföldi és moldvai fejedelmeket, továbbá a fejedelemségek gazdasági, társadalmi és politikai elitjének jelentős részét adták. Szerepüket és befolyásukat jól jellemzi, hogy a 18. század végéig a hivatali, társasági és egyházi nyelv, valamint a közép- és felsőoktatás nyel­ ve mindkét fejedelemségben a görög volt. Leszármazottaik, az 1848-as nem­ zedék, ill. a két fejedelemség egyesítői, akikkel tehát Kossuthék szembe­ kerültek, már románnak tudták magukat. Á m anyanyelvük, továbbá alapés középfokú iskoláik tannyelve még nem ritkán nekik is görög volt, s a nyugat-európai nyelveket és műveltséganyagot is úgy sajátították el, hogy 42 �közben régebbi beidegződéseiket, így többek között őseik diplomáciai kifi­ nomultságát is megőrizték. „Mindez egyfajta kétarcúságot eredményezett, amit nyugat- és közép-európai szemmel (beállítódással) nemigen lehetett kö­ vetni. ." - írja a szerző. A dáko-román kontinuitás elméletét, amely szerint a román nép az ókori romaiak leszármazottjai, s így Erdély őshonos lakossága, sajátos módon nem fejedelemségbeli, hanem erdélyi román értelmiségiek (S. Micu-Klein, G. Sincai, P. Maior) dolgozták ki. Erdélyiek voltak azok is, akik ezt a teorémát a 19. század első évtizedeiben a fejedelemségekben elterjesztették. (Az első román nyelvű felsőoktatási intézményt, amelyben a 48-as román nem­ zedék számos vezető tagja is tanult, ugyancsak egy erdélyi áttelepült szer­ vezte meg 1818-ban.) A dáko-román elmélet, ill. ennek politikai lényege, tehát Erdély és a fe­ jedelemségek történetileg jogos és indokolt egyesítése egy államban főleg a radikálisabb és merészebb havasalföldi értelmiséget ragadta magával. A z erdélyiek mellett elsősorban ők azok, akik a román-magyar megegyezés először 1849-ben körvonalazódó tervét elvetik, s az összrománság, azaz E r­ dély és a fejedelemségek Habsburg-birodalmon belüli egyesítését tűzik ki célul. A konzervatívabb és óvatosabb moldvai szellemiség ezzel szemben in­ kább csak a két fejedelemség egyesítését tartotta reálisan elérhetőnek, s a magyarokban mintegy potenciális szövetségest látott. Képviselőik ennek meg­ felelően a dáko-román elméletről is meglehetősen lesújtóan vélekedtek. Egyik reprezentánsuk, M. Kogalniceanu 1843-ban így nyilatkozott erről: „Bennem egy románt fognak találni, de sohasem addig, hogy hozzájáruljak a római mánia terjedéséhez, vagyis ahhoz, hogy rómaiaknak nevezzük ma­ gunkat. . . E z a mánia odáig terjedt, hogy még a régi rómaiak tetteit és tör­ ténelmét is kisajátítják, Romulustól Romulus Augustulusig. . . Óvakodjunk, uraim, ettől a betegségtől, mely nevetségessé tesz bennünket az idegenek előtt.” A. I. Cuza, az 1858-ban egyesült két fejedelemség első uralkodója, akivel Klapka, ill. a magyar emigráció vezető szerve, a Magyar Nemzeti Igazgató­ ság fontosabb egyezményeit kötötte, sajátosan képviselte ezt a végleges célját és tartalmát tekintve egyértelműen még kialakulatlan, stílusában azonban maris rendkívüli módon „kifinomult” román nacionalizmust. Moldvából származván maga eredetileg nem tartozott a „dáko-romanisták” közé, sőt ebben a kérdésben eleinte Kogalniceanura hallgatott, aki néhány évig mi­ niszterelnöke is volt. A későbbiekben azonban egyre inkább a mezőségi ere­ detű A. Papiu befolyása alá került, aki az ötvenes és hatvanas években a dáko-romanizmus és a magyarellenesség legfőbb ideológusának számított. Gyakorlati politikájában ennek megfelelően Cuza elfogadta M oldva és Ha­ vasalföld egyesülését mint pillanatnyilag elérhető maximumot. Ám ugyan­ akkor azt sem tartotta kizártnak, hogy kedvező külpolitikai konstelláció esetén a későbbiekben a dáko-román eszme is megvalósítható lesz. M ivel Erdélyről egyetlen magyar emigráns sem tudott és akart lemondani, a ma­ gyar emigráció hatékony támogatása - s ez a könyv egyik gazdagon doku­ mentált alaptézise - valójában nem állt, nem állhatott a román politika ér­ dekében. Abban a tényben, hogy a magyar emigráció törekvéseit Cuza álta­ lában nem akadályozta, képviselőivel tárgyalt, sőt megállapodást kötött ve­ lük, így tehát sokkal inkább a messzire tekintő román külpolitika egyik taktikai elemét, s nem a Duna-konföderáció eszméjének felkarolását kell 43 �fátnunk. A magyar emigránsok jelentős része - s ez a szerző másik fő meg­ állapítása - ezt sokáig nem értette meg, s a román vezetőktől olyasmit várt, amit azok nemzeti céljuk feladása nélkül nem adhattak meg. Másként fo­ galmazva: az 1848-as magyar emigráció Duna-konföderációs elképzelése nemcsak a nagyhatalmi politika oldaláról, hanem a leginkább érdekelt fél, Románia politikájának a szempontjából is irreális volt. Nem kizárt, hogy Borsi-Kálmán olvasói között lesznek olyanok, akik a méltán rosszízű és rosszemlékű dezilluzionálás feléledésére fognak gondolni. Biztosra vesszük azonban, hogy az elfogulatlan többség meg fog hajolni a felsorakoztatott bizonyító anyagok előtt, s a könyvet inkább reális múltszemléletünkhöz való figyelemre méltó hozzájárulásként fogja értékelni. (Magvető) ROM SICS IG N Á C 44 �MÉRLEGEN Magyarország felfedezése B A K O N Y I PÉTER: TÉ B O LY , TERÁPIA, STIGMA A szociográfia nem könnyed, uta­ zásra szánt olvasmány. Moldova György Akit a mozdony füstje meg­ csapott MÁV-diagnózisa után sokáig szorongva ültem vonatra, hiszen ha hihetünk a szerzőnek (s miért ne hi­ hetnénk?) már az valóságos csoda, hogy a vonatok egyáltalán még men­ nek. Annak idején mégis nem kis meglepetéssel (s némi elégtétellel) ol­ vashattuk, hogy Moldovát tiszteletbe­ li vasutassá fogadta a „szakma” . A valóság önmagára ismert tehát az áb­ rázolásban, el is fogadta az analízist. Nem véletlenül jutott eszembe Ba­ konyi Péter Téboly, terápia, stigma című félelmetes könyvét olvasva ép­ pen Moldova és a vasút. Mert ha a M ÁV állam az államban, akkor Ba­ konyi Péter választott témájára, a ma­ gyar egészségügyre, s azon belül is az elme- és ideggyógyászatra fokozottan áll ez. Továbbgondolva: ha van te­ rület, amelyen éppen úgy, de inkább jobban ki van szolgáltatva az állam­ polgár, mint a MÁV-nak, akkor az éppen az egészségügy. Közelítve Bakonyi Péter témájához, a helyzetet súlyosbítja, hogy a beteg ember két­ szeresen is kiszolgáltatottá válik, ha a baja nem szervi eredetű, tehát nem sebészre, belgyógyászra, szülészre stb. tartozik. A könyv első ötöde áttekinti az el­ megyógyászat történetét, a magyar egészségügyben elfoglalt, kiharcolt helyzetét, helyesebben a peremre-perifériára szorulását. Erre „rímel” mint­ egy (a kötet végén) a lélek egészsé­ géért (megelőzés, felvilágosítás stb.) tett, teendő, illetve (itt is) elmulasz­ tott, elszabotált intézkedések, lehető­ ségek leírása. Maga a gerinc: a magyar elmegyógyászat, pszichiátria infernóinak, azaz intézményeinek (kórházak, rendelők, orvosok, betegek stb.) leírá­ sa. Szívszorító, nyomasztó olvasmány, amelyről a könyv recenzense nem tud hűvös objektivitással véleményt alkot­ ni. Jól teszi Bakonyi, hogy a „kályhá­ tól” indul, s a történeti áttekintéssel kezdi. Az elme és a lélek betegségeit ugyanis minden korban másként, de mindenkor előítélettel szemlélte, fo­ gadta el a társadalom. Ha úgy tetszik, akkor ezt elfogadhatjuk egyfajta tü­ körnek is a civilizáció, a kultúra, a demokrácia fokmérőjeként is, mert nagyon is meghatároz egy kort, tár­ sadalmat a humánum foka, a toleran­ cia és empáthia mértéke. Minél fej­ lettebb egy adott társadalom, annál in­ kább hajlamos az elme és a lélek be­ tegségeit, sérüléseit is gyógyítandó bajnak tekinteni, ennek anyagi, intéz­ ményi, társadalmi, egészségügyi felté­ teleit megteremteni. Ez nem egysze­ rűen (csak) elhatározás kérdése, mert számos objektív és (sajnos) szubjektív tényezőtől determinált. A kérdésnek több - itt nem részletezendő leágazása 45 �van. A keleti (pl. hindu) kultúrák, vallások magát a létet tartják szent­ nek, sérthetetlennek, míg az európai (keresztény) kultúra dualista: külön választja a lélekkel, értelemmel is bíró lényt az élővilágtól, s csak az előb­ bit (az emberi személyiséget, ha úgy tetszik lelket) tartja sérthetetlennek. De meddig? Ameddig az ép, egészsé­ ges. A fogyatékos, a sérült, a zavart elmét igen sokáig egyszerűen nem vet­ te emberszámba, az ördög incselkedé­ sének, eszközének tekintette, s az álla­ toknál is sanyarúbb sorsot szánt neki. Érdemi fordulatot - szemléletben, de még messze nem a gyógyászatban! csak a felvilágosodás hoz, amikor már a beteg embert látják az epilepsziás­ ban, paranoiásban, skizofrénban stb., s tenni is hajlandók érte, legalábbis nem akarják likvidálni, elpusztítani. Igen izgalmas folyamat ez - megérde­ melne akár ez is egy könyvet - , s még korántsem tekinthető befejezettnek, mert most már magában az orvostudo­ mányban folyik az ádáz küzdelem a dolgok (a beteg, betegség, gyógyítás, gyógyíthatóság stb.) megítéléséről. A kérdés megítélése ugyanis perdöntő a bánásmód szempontjából. Minek te­ kintsük az elme és a lélek betegsége­ it? Biológiai eredetű rendellenességnek, amelyről egyre többet, de még mindig nem eleget tudnak, vagy társadalmi eredetű bajnak, amelynek orvoslása is csak a társadalomban, a társadalom segítségével képzelhető el. Bakonyi Péter szempontjai a laikuséi, tehát nem az orvosé, s ez egyszerre előnye és fogyatékossága. Leírásai riportszerűek és a friss szem megdöbbenését fejezik ki. A klinikák, kórházak, rendelőintézetek, a rehabili­ táló és (elme) szociális otthonokról írottak elemzésére eleve nem vállalko­ zom. Bakonyi Péter bámulatos lelkierővel és szorgalommal járta ezeket végig fotós kollégájával (Szebeni And­ rással), s amit láttató erővel leír, az 46 önmagáért beszél. Aligha vitathatók a következtetései is, noha maguk a szakemberek minden bizonnyal vitat­ ni, sőt támadni is fogják érte. Ez azonban nem baj, sőt! Legyen vita! Mert - noha az összehasonlítás pro­ fán — a téma lényegesen fontosabb (mert a lényeget érinti), mint a vas­ út, az ipar vagy a gazdaság állapota. Bakonyi - ki is mondja - a társada­ lom lelkiismeretére apellál, azt akar­ ja felrázni. Olyan témákhoz nyúl, neu­ ralgikus pontokat, mély sebeket is érintve, amelyek eddig részben tabuk voltak, vagy „túlbeszéltük” ugyan, de mindig csak a moralizálgatás szintjén (alkoholizmus, öngyilkosság, a deviáns magatartások okai, megelőzésük, gyó­ gyításuk, rehabilitálásuk módjai stb.), s a lényeghez alig jutottunk közelebb. Jellemző adalék, hogy az ötvenes években az elme- és lelkibetegségeket amolyan „kapitalista maradványnak” tekintették, amely a szocialista társa­ dalomban magától „elmúlik” az életszínvonal emelkedésével. Maga a pszi­ chológia, pszichiátria is nem kívána­ tos, „gyanús” tudomány volt, amelyet nem tanítottak, nem műveltek. Lé­ nyegesen változott azóta a szemlélet, javultak maguk a viszonyok is, de a humánus, minden vonatkozásban ra­ cionális, a megelőzést, gyógyítást, re­ habilitációt egységes rendszerbe fogó megoldásért még sokat kell tennünk. Elmék vagyunk, s nem vadak, írta József Attila, akit éppen a zsenialitása emelt a betegsége fölé mintegy, hogy szenvedései mindannyiunk „fogyaszt­ ható” közkincsévé válhassanak az esz­ tétikum és a sugárzó értelem által. Bakonyi Péter „beérte” az empíriával, de azzal, hogy - sokszor csak az eset, a jelenség szintjén - leírta ezt a való­ ban „sajátos” terepet, igen nagy szol­ gálatot tett az egészségügynek is. Ez még akkor is érvényes, ha maga a megbírált „szakma” nem feltétlen há­ lás érte... (Szépirodalmi) �ALBERT G ÁBO R: EM ELT FŐVEL A Kritika (1984) szeptemberi szá­ lama sem tekinthető etnikailag, nyel­ mában érdekes cikk olvasható a tör­ vileg egységesnek, homogénnek. Az ténelemtanításról. A cikket a madridi elmúlt századok (török és Habsburg­ El Pais 1984. június 14-i számából elnyomatás) késleltették a nemzeti (és vették át. Két egyetemi kutató nézeteit polgári) államok kialakulását, s ez a ismertetik. Ebből idézek: „A történe­ fáziskésés fájdalmasan megviselte a lem oktatásának a kötelező iskolában térség minden államát, nyelvi és etikai akkor van értelme, ha a tanulónak mint csoportját. Előítéletek és gyanakvások, meghatározott társadalmi környezetben vélt és valós sérelmek miatti bosszúk, elhelyezkedő személynek a globális fej­ megtorlások hátráltatták és hátráltatják még ma is a megbékélést, a múlt be­ lődéséhez járul hozzá. A történelmei azért kellene tanítani, hogy a tanuló vallását. De „tabuk” is, s egyfajta megértse az őt körülvevő világot: rosszul értelmezett „szemérem” is, megismerje és megértse azokat a té­ amely inkább nem beszél a múltról, nyeknek és intézményeknek az erede­ a gondokról, nehogy érzékenységeket tét, amelyekkel együtt él. Kívánatos sértsen, felszakítson már behegedt se­ lenne, hogy a diák ne csak a XIX. beket. századi Európa nacionalizmusainak De meddig lehet, szabad hallgatni eredetét értse meg, hanem azokat a ezekről a dolgokról? Generációk nőt­ nacionalista jelenségeket is vagy tek fel az elmúlt évtizedek alatt, ame­ mindenekelőtt azokat - amelyek nyo­ lyek alig tudnak az elmúlt fél évszá­ mán kialakult a mai autonómrendsze- zad történelméről, következésképp ta­ rű Spanyolország” . Ebből a rövidke, nácstalanok (és közönyösek!) nem egy kiragadott idézetből - megnyugtatá­ társadalmi (gazdasági, kulturális, po­ sunkra?, vigasztalásunkra? - kiderül, litikai) jelenség megítélésében. A do­ hogy a történelemtanítás „mint olyan” log (már) nem bagatellizálható el. Né­ máshol, a tőlünk távoli, egészen más hány éve országos vitát kavart Pásztor történelmi hagyományokkal rendelke­ Emil cikke, amelyben leírta, hogy a ző, más társadalmi berendezkedésű tanítványai (magyar szakos főiskolai Spanyolországban is gond. Azt pedig hallgatók) nem tudták, hogy milyen már a napi hírekből tudjuk, hogy a nyelven beszélnek a székelyek. De szövegben is említett nacionalizmus, honnan is tudhatnák - válaszolt Für nemzetiségek (baszkok, katalánok) Lajos vitacikkében - , amikor az álta­ közti feszültségek - a történelem el­ lános és középiskolai tankönyvekben a varratlan szálai - , mekkora gondot székely kifejezés csak jelzőként szere­ jelentenek a polgári spanyol állam­ pel, értelmezés, magyarázat nélkül. nak. Csupán analógiaként említhetjük Ezek után - a kissé hosszúnak tű­ még az írek és angolok (Nagy-Britan- nő bevezető után - minden történel­ nia), a vallonok és a flamandok (Bel­ met és magyart tanító pedagógusnak, s gium) ellentéteit. Mindezek úgy­ egyáltalán minden múltunk, sorsunk mond - a „művelt” Nyugaton, ahol a iránt érdeklődő, felelősséget érző pol­ polgári és nemzeti államok, demok­ gárnak figyelmébe ajánlom Albert G á­ ratikus intézményrendszer jóval ha­ bor könyvét. Eddig megszoktuk, hogy marabb kialakult, mint a zaklatottabb a Magyarország felfedezése sorozat múltú, következésképp fáziseltolódást kötetei egy-egy régiót, népgazdasági szenvedő Közép-Kelet-Európában. ágat mutatnak be a szociográfia mód­ Mert itt a történelem viharai jobban szereivel. Albert Gábor az első, aki megrázták és összekuszálták a népeket. a teret még egy dimenzióval toldotta Olyannyira, hogy a térség egyetlen ál­ meg: a történetiséggel, mert (Hegellel 47 �szólván) a dolgok csak történelmük­ kel együtt érthetők meg. Evidencia ez, amelyet idézünk, hivatkozunk rá, ám a gyakorlatban hiányzik hozzá a makacs (történelmi) tények konkrét és alapos, részletes ismerete. Miről szól ez a könyv? Egyetlen mondattal is válaszolhatunk rá, de nem lenne elég pontos. Mert kétség­ telen, hogy a szerző vizsgálódásait a magyarországi nemzetiségekkel (né­ metek, délszlávok) kezdte, de ebben - mint cseppben a tenger - fel tudja mutatni az egész magyar történelmet, s kitekintve a mára (1982-ben fejezte be az adatgyűjtést) társadalmunk né­ hány izgalmas, megoldandó gondját is. Szerencsésen alkalmazza a pars pro toto (részben az egész) elvét. Néhány baranyai, tolnai, zalai többnemzetisé­ gű községet keresett fel, azokat, ahol századunkban (1918-tól) többször is mozgásra, helyváltoztatásra kénysze­ rült a lakosság. A könyv gerincét azonban a Bukovinából, Moldvából úgymond „hazatelepített” , majd a sze­ rencsétlen bácskai telepítés után to­ vábbmenekült székelyek, csángók a szó szoros értelmében drámai, sőt tra­ gikus története adja. Az ő sorsukban, ha szabad ezzel a csúnya szóval mon­ dani „modellben” egyrészt a nemzeti­ ségi létet-sorsot mutatja be, az üldöz­ tetést, megaláztatást, egészen az önér­ zet-önbecsülés elvesztésétől az öngyilkosságig, másrészt a ki- és letele­ pítettek sorsát is. Az ő sorsuk isme­ rete segíti átélni az olvasót a Cseh­ szlovákiából (1945-46-47-ben) „áttele­ pítettekét” , de a kollektív bűnösség vádjával a Dunántúlról kitoloncolt svábokét is. Három eszköze, módszere van Albert Gábornak ennek a szerte­ ágazó, szívszorítóan tragikus élet- és élményanyagnak a bemutatására; az oknyomozó, a levéltárakat, szakiro­ dalmat feldolgozó történészé; az ül­ döztetéseket, a ki- és letelepítés szen­ vedéseit, a tsz-szervezést, a lassú kon­ szolidációt átélőket és a szemtanúkat 48 megszólaltató szociográfusé; s nem utolsósorban a szépíróé, akit éppen az intuíciója, beleélő képessége segített a sorsok és portrék plasztikus megfor­ málásában. Mindvégig a megértés szándéka vezette. Értendő ez magukra a megszólaltatottakra, a történelemre és a mai gazdasági, társadalmi jelen­ ségekre is. Mert hisz éppen ez adja meg a munkájának a célját és értelmét is: kulcsot, fogódzókat, magyarázatot találni arra, ami történt az elmúlt 60-70 évben, s ami történik ma falvainkban, városainkban. Könnyen lehet summázni a „tanulságokat” . Az egyén, az individuum csak akkor tudja meg­ őrizni és kiteljesíteni magát, ha meg­ tartó közösségben él, ha biztosítják jogilag, gazdaságilag, politikailag ennek a közösségnek a létét, autonó­ miáját, szuverenitását, lett légyen az bukovinai székely, Garam menti (Csehszlovákia) magyar, tolnai, bara­ nyai szerb vagy német. Az éntuda­ tot, az emberi méltóságot, azt a mó­ dot, ahogyan viszonyulunk a világ­ hoz, ahogyan megfogalmaztuk (ma­ gunknak) a világot, ebben a nemzeti, nemzetiségi közösségben tanuljuk meg, s ha ez fenyegetett, elnyomott, korlátolt, akkor az egyed, a szemé­ lyiség is eltorzul, saját (potenciális) színvonala alatt vegetál. Albert Gá­ bor számos és meggyőző példával il­ lusztrálja és bizonyítja ezt. A törté­ nelem, előbb a nacionalista, majd a szektás-voluntarista politikai akarat, hatalom (államok) úgy szóltak bele ezeknek az embereknek a sorsába, hogy semmibe vette vágyaikat, céljai­ kat, szuverenitásukat, emberi méltóságukat. Igen szemléletes példákat kapunk a könyvben a történelem csapdáira, arra, hogy a politikai aka­ rat, szándék hogyan fordul el az ere­ deti céltól és a rációtól, fordul eredményeként - akár önmaga ellen­ tétébe is. De ezen közben tengernyi szenvedést okoz, megrendíti az embe­ rek hitét a (mindenkori) deklarált �eszményekben, jelszavakban. Ezernyi módja van persze a védekezésre is az egyénnek a közönytől az önpusztításig (lásd alkohol, öngyilkosság), a gátlástalan önzésig, a minden helyze­ tet meglovagoló karrierizmusig. Vagy csupán a fogyasztói mentalitás kiala­ kulásáig. Szándékosan nem részleteztem a csángó-székelyek, a Garam mellől elűzöttek, az ártatlanul meghurcolt svá­ bok sorsát. A szerző is érezhetően visszafogja a tollát, s csupán a té­ nyek közlésére szorítkozik, azaz min­ dent dokumentál, amikor ezekről a történelmi igazságtalanságokról és tragédiákról szól, de éppen ezzel ér el drámai hatást. Senki se érezheti magát felmentve a felelősség alól: önmagáért, szeretetteiért, a közössé­ gért, nemzetiségéért-nemzetért csupán azért, mert nem ismeri a múltnak ezt a szeletét, Közép-Kelet-Európa tör­ ténelmét. Összegezve ez a könyv is hasznosan gyarapítja nemzeti önisme­ retünket, elolvasása után józanabban, tudatosabban nézhetünk a dolgaink után — (Szépirodalmi) HORPÁCSI SÁN D OR Az irodalomtörténet kérdőjelei Fenyő István: Haza s emberiség Szeretem az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténeteket. Szeretem végig­ követni a szerzőt gondolatmenetében, ahogy az irodalmi műveltség kezde­ teitől, annak virágba borulásáig nyo­ mon kíséri egy nemzeti irodalom ala­ kulását, tévútjait, kanyargóit, hatal­ mas diadalait. Szorongással vegyes, jóleső érzéssel olvastam H. Taine angol irodalomtörténetét vagy éppen Lanson francia irodalomtörténetét. Ennyi tudás, ennyi szorgalom, ilyen íráskészség. . . De még a rövidebb időszakra szorítkozó H. Hettnert is csodáltam, pedig ő „csak” a német irodalom XVIII. századi szakaszát mutatta be. Vajon lehet-e ma ilyen átfogó képet adni egy irodalomról vagy annak egy „hosszú tartamáról” ? Vajon részletekre széthulló kutatásunk látja-e a fától az erdőt, mint ők lát­ ták? Persze, hangzik a megnyugtató válasz: jól kivehető sémákba szorítot­ ták az irodalom sémákba nem szorítha­ tó életét; az idő, a faj, a környezet hár­ masságot érvényesítették költők, írók, életművek, korok tárgyalásakor, oly­ kor a „nemzeti” lélek vagy a „népié­ lek” megnyilatkozását igyekeztek ki­ mutatni. Szerb Antal tűzijátékszerű ötletvillózása később kápráztatott el, mint ahogy Babits Mihály egyoldalú­ ságaival és rokonszenves elfogultsá­ gaival is lenyűgözően szép európai irodalomtörténete is. Kutatás közben forgattam a kétszemélyes szerzőjű szlo­ vén irodalomtörténetet, Pogacnikét és Zadravecét, tisztelettel adózva koro­ kat szintetizáló, írói életműveket im­ pozáns sorban megjelenítő munkájuk­ nak. S megdöbbentett az akadémiai irodalomtörténet, amelynek számos szerzője számos álláspontot, vizsgála­ ti módszert képviselt. Amit egységben kellett volna látnom, azt darabjaiban láttam; összetartozónak hitt korsza­ kok nemcsak különböző felfogásban tárgyaltatnak, hanem összetartozásuk is eleve kétségessé válik. Egyazon korszak szereplői sem nyilváníthatják 49 �ki véleményüket más szereplőkről, mert önmagukban, önmagukhoz vi­ szonyítva kerülnek elénk, nem abban a rendben, amelybe tartoznak. Talán nem egészen igazságos, ha ezeket a gondolatokat a Gondolat Kiadó ama sorozatának nyitányára írjuk le, amely éppen az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténet jogát akar­ ja visszaállítani. Ugyanis irodalmunk nagy korszakait a korszak legjobbnak minősített szakértőivel akarja a kiadó a nagyközönség részére, tehát olvas­ mányosan, színesen, izgalmasan fel­ dolgoztatni. A szó legszorosabb ér­ telmében vett ismeretterjesztő műről van szó, amely összetett szónak mind­ két tagja egyképpen hangsúlyos. Te­ hát népnevelő jellege (terjesztő) és tudományos volta (ismeret). Ismét megnyugtató választ hallunk: annyi a részletkutatás, annyi a szakirodalom, olyan mennyiségű monog­ ráfián, tanulmányon, cikken, adatköz­ lésen kell keresztülrágnia magát az irodalomtörténésznek (és annyi feles­ legeset olvas el búvárkodása közben), hogy szükségszerűen (?) kerül sor nemzeti irodalomtörténetekben még az egyes fejezetek szétparcellázására is az adott tíz-tizenöt év szakemberei között. Horváth János egyetemes ma­ Az már ismét más kérdés, hogy gyar irodalmi tudása a régmúlté, a szerencsés volt-e először egy viszony­ ma irodalomtörténésze néhány évtized lag rövid korszeletet bemutatni, ne­ termését tudja csak igazán. Aki leg­ vezetesen az 1815 és 1830 közé eső alább másfél évszázadot fog át kuta­ esztendőket. A magyar irodalom 1815 tásaival, hamar gyanússá válik a -1830 között ugyanis nem alkot ön­ szakma szemében. Jobb esetek közé álló korszakot, hiszen - mint ebből a tartozik, aki az irodalomtudomány könyvből is kitetszik - Kölcsey Fe­ ágaiból nem pusztán egyet művel. Jól­ renc nyolc esztendővel és jelentős al­ lehet, elmélet és konkrét irodalom­ kotásokkal, Vörösmarty pedig huszon­ történészi munka szétválása szintén öt esztendővel és legjelentősebb al­ „vívmánya” korunknak. S ez a szako­ kotásaival élte túl ezt az évszámot, sodás nem feltétlenül előny! Illetve márpedig elképzelhetetlen Kölcsey előny annyiban, hogy egyes költőknek, vagy Vörösmarty életművének-pályáíróknak még a mosócéduláit is ismer­ jának kettévágása. Nyilvánvalóan az jük. Csak éppen az a kérdés, hogy lett volna az optimális, ha a történel­ egy korszakot, egy költőt, az irodalom mi-irodalmi korszakok egymásutánja széles ívű folyamát a mosócédulák szerint jelennek meg a kötetek, de határozzák-e meg? Vagy éppen ellen­ ezt eddig csak az akadémiai iroda­ kezőleg: a túl sok adat, a tudni nem lomtörténettel sikerült elérni, sem az érdemes dolgok tudása nem áll-e a ún. tízkötetes Magyarország története, költő és az irodalomtörténész közé? sem a Gondolat Kiadónak ez az Lehet-e valamit igazán tudni, aminek egyébként üdvözlésre méltó vállalko­ sem előzményével, sem következmé­ zása, sem a kritikatörténeti sorozat nyeivel nem vagyunk tisztában? Ha nem tudta ezt az elemi kívánalmat csak a szoros értelemben vett irodal­ kielégíteni. Hogy ennek számos, em­ mi korszakot ismerjük, és nem annak beri, tudományos, szervezési oka van, intézménytörténetét, zenei és képzőarról talán nem szükséges külön győz­ művészeti világát, mindennapjait ködnünk az olvasót. Így inkább ma­ („szociológiáját” !), a szokásokat, az rad a tiszta öröm, hogy mégis lehet­ olykor rejtett és meglepő kapcsolato­ séges az egyszemélyes szerzőjű irodakat és tudatos kapcsolódási szándéko­ kat . . . lomtörténet. Mert - ideje, hogy meg­ 50 �nevezzük a szerzőt! - Fenyő István meggyőz erről. Meggyőz, mert hoszszú kutatói tapasztalat birtokában vállalkozott az összegezésre. Írt saj­ tó- és kritikatörténetet, írói monográ­ fiát (Kisfaludy Sándorról), verselem­ zést (Petőfi Sándor egy versét ele­ mezte), igen sok tanulmányt, saj­ tó alá rendezte Kölcsey Ferenc válo­ gatott műveit, Eötvös József beszé­ deit, recenziókat készített kritikai ki­ adásokról, tanulmánykötetekről, válo­ gatott kritikatörténeti szöveggyűjte­ ményt adott ki. Emellett nem húzó­ dik el a zsurnálkritikától sem, egy időben a Magyar Rádióban rendsze­ resen jelentkezett Figyelő szemmel cí­ mű publicisztikai műsorával. Így adva van minden - előtanul­ mány, adottság, rutin - ahhoz, hogy egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténet készülhessen. Amit nem várhatunk tőle: az Szerb Antal ötletessége, Hor­ váth János századokat egységben lá­ tó-átfogó megjelenítő ereje, Szauder Józsefnek irodalmat és képzőművé­ szetet egymással korrespondenciában érző művészete. De az sem kevés, amit kapunk. Szilárd szerkezeti vázat, áttekintő előadásmódot, következetes tárgyalási módszert, az irodalom tár­ sadalmi funkcióját hangsúlyozó (néha talán túlhangsúlyozó) felfogást, meg­ jelenítésre törekvő költői pályarajzo­ kat, költői pályarajzok és társadalmiművelődéstörténeti hosszmetszetek ál­ talában megfelelő arányát, kitekintést a világirodalomra, különös tekintettel K elet-Közép-Európára. Ehhez hozzá­ tehetjük, hogy Fenyő István mindezt a szakirodalom tüzetes ismeretében teszi, azokat idézi, akiket olvasott. Márpedig a korszakról többet nála aligha olvasott valaki manapság szé­ les e hazában. Egyes megállapításai mögött ott érezzük a szakirodalom és saját kutatásai hitelességét. Emellett az olvasó tájékoztatására nem alcí­ mek, hanem az egyes bekezdések előtt „blickfangos” „schlagwortok” találha­ tó, néhol valóban eligazítóak, néhol azonban igencsak az Interpress Ma­ gazinba illők, mint például A társa­ dalmi harcok, sűrűjében, Öntudatos és bátor nőtípus, „alig leplezett erotika” (s mindez Vörösmartyról szólva). Egészében azonban jól olvasható, a legtöbb helyen megjegyezhető (azaz az akadémiai irodalomtörténetnél in­ kább tanulható), jól követhető gon­ dolatokat kifejtő könyvet tartunk a kezünkben. Érződik, hogy szerzője önálló tervvel és elgondolással ren­ delkezik, mintegy kortársává tud vál­ ni az általa prezentált korszaknak, érzi annak mozgásirányát, eszmeáramlatait. Mégis, időnként mintha nem bízna eléggé magában, és - szó szerinti vagy kommentált - idézéshez folyamodik. S bár igyekszik takaré­ koskodni az idézetekkel, inkább a szakirodalmat interpretálva adja elő mondandóját, mégis, e - nem feltét­ lenül szükséges - citátumok révén ki­ zökkenünk a gondolatmenetből, jólle­ het, az ilyen egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténeteknek nem csekély előnyük az előadás egyneműsége. Mintha a szerző arra törekedne, hogy senki szakember ne maradion ki az idézettek közül. A 178. lapon Révai József és Németh G. Béla, a 186. la­ pon Révai József, Horváth János és Alexa Károly, a 188. lapon Négyesy László, a 189-en Horváth János és Szauder József a hivatkozott szerző. Valóban minden esetben az idéze­ tekhez kellett fordulni? A magunk részéről erősen kételkedünk ebben. Mint ahogy abban is, hogy az olykor ugyancsak egymással ellentétes néze­ teket valló szerzők egyneműsítése a könyvben található idézetek alapján sikerrel járhatna. Amennyiben az lett volna Fenyő szándéka, hogy adott esetben például Kölcsey Ferencről né­ zeteket sorakoztasson föl, ezt oldot­ tabb formában, könnyedebben, „ele­ 51 �gánsabban” is megtehette volna. Nem lábjegyzetben, hanem elbeszélő, ma­ gyarázó jellegű bibliográfiában, amely az egyes szakirodalmi műveket is mi­ nősíthette volna. A másik zavaró momentum a ma­ gyar irodalom-világirodalom Fenyő képviselte felfogásában fedezhető föl. Nem hisszük azt, hogy a világirodal­ mi háttér megrajzolása feltétlenül a bevezető megjegyzések közé való, te­ hát bevezetőül kellene felvázolni a kelet-közép-európai romantikát vagy „az alapozó európai mesterek” port­ révázlatait. Inkább hiszünk irodal­ munk összehasonlító szemléletében, azaz a világirodalmi, kelet-középeurópai párhuzamok, „hatások” , ha­ sonlóságok magyar irodalommal való együtt-tárgyalásában. Tehát a Cson­ gor és Tünde Éj monológját Mácha hasonló látomásával vetnők egybe, vagy Vörösmarty harcát önnön klaszszicizmusa ellen Mickiewicz és Preseren hasonló gesztusaival tudjuk in­ kább megvilágíthatónak. Hiszen ebben a párhuzamosságban, ebben az Euró­ pa felé fordulásban Fenyő István is hisz, csak éppen az egyes művek tár­ gyalásakor nemigen érvényesíti e szempontot. Ezzel kapcsolatos, hogy - bár Fenyő István kritikatörténetében sikerülten mutatta be a XIX. szá­ zad eleje uralkodó eszméinek magyar változatait - helyenként még a régi reflexek működnek. „Nincs szerepe magyar földön a romantikus iróniá­ nak sem - írja a 33. lapon - a hazai íróknak nem csupán szellemük szikrá­ zásával van módjuk arra, hogy meg­ próbálják helyreállítani a széttört va­ lóságot annál inkább a küldetéstudatnak., az apostolhitnek.” Ami azt illeti, Friedrich Schlegel vagy Novalis (akitől el akarja Fenyő távolítani a magyar romantikát) sem volt éppen híjával az apostolhitnek és a küldetéstudatnak; a romantikus irónia pedig nagyon is jelenlevő tényezője Vörös­ 52 marty vagy akár Petőfi világképének. Ugyanis a kettő nincs egymással el­ lentétben. A Szent Szövetségbe hát­ ráló Fr. Schlegel nem azonos a fiatal Friedrich Schlegellel, Novalis költé­ szet-központúsága, a költői küldetésbe vetett hite, utópiája, világirodalomképzete pedig valószínűleg „tipológiailag” több rokonvonást mutat a kelet-közép-európai romantikával. Előre jelezzük: Vietor Hugo groteszkelmélete, költészetkorszakolása, Shakespeare-kultusza, mind-mind közvetlenül vezethető le a német kora romantiká­ ból. S valószínűleg a német korai ro­ mantika népköltészetkultusza sem zárható majd ki a tipológiai elemzé­ sek köréből, hogy drámaelméletükről ne is szóljak. Szerencsére az ilyen „rövidre zárás” nem túl gyakori a kötetben, inkább a szerző figyelme pillanatnyi kihagyásá­ nak „eredménye” . Máskor a feltehetőleg szakirodalmi tájékozódás viszi egy kicsit félre az egyébként pontosan fogalmazó Fenyő Istvánt. Nagyon kevéssé meggyőző­ nek érzem például Goethe és K öl­ csey irodalomról alkotott nézeteinek egybevetését. „Goethét épp annyira foglalkoztatta a költői hivatás értel­ me, mint magyar rajongóját”. Akadé­ koskodhatnánk, hogy ha valakinek hivatása van, az magától értetődőleg tartja annak értelmét. Aztán meg, Schillert talán még inkább foglalkoz­ tatta a „költői hivatás” . Goethének a költészet egyik (bár kétségen kívül fontos) hivatása, legalább olyan fon­ tos számára a természettudomány, azon belül a biológia, a zoológia, az ásványtan, az optika. Ami „esztétiká­ ját” illeti, abban nem tartjuk egészen igaznak, hogy Fenyő Kanttal állítja párhuzamba, tartja felfogását a böl­ cselőjével egyezőnek. Jól ismert példá­ ul, milyen mértékben bírálta Goethe Kant felfogását az ízlésről, mennyire ellensége volt a hidegnek vélt speku­ �lációnak, mennyire tapasztalati-érzéki volt beállítottsága a bölcselet, a tudo­ mány, sőt, még a szép tekintetében is. Az érdek nélküli tetszés gondolatát aligha vallotta. Persze, más kérdés is­ mét az, hogy mit látott Kölcsey Goethében. Mindenekelőtt a winckelmanni görögségképzet német letétemé­ nyesét, mint az például a Fenyő Ist­ ván által jó érzékkel idézett Kölcseylevélrészletből kitetszik (az együgyű nagyság, mint a görögség jellemzője, Winckelmanntó! ered!). Az ember egységes természetének, az emberi to­ talitásnak eltűnése (Fenyőt idéztük) éppen úgy foglalkoztatta a korai német romantikusokat, az elidegenedést, a harmónia felbomlását ők (is) konsta­ tálták, Schiller nem kevésbé. Persze, nagyon igazságtalan néhány nem tel­ jesen szerencsésen megfogalmazott mondat kiragadása, annyit azonban mindenesetre érzékeltet, hogy Fenyő Istvánnak nem mindig sikerül a ma­ gyar és a világirodalmi megfelelések regisztrálása. Kölcsey Goethe-élménye bonyolultabb és összetettebb an­ nál, hogy egy bekezdésben elintézhető lenne; viszont a szerzőnek a kérdés­ sel foglalkoznia kell, mert nem hagy­ ható ki. Ezúttal azonban a kifejtendő (vagy érzékeltetendő) tételnek nem lelte meg helyét. Másutt meglelte. Lelkes munkával derítette föl, hogy a történelem és az élet körforgássze­ rű felfogását az olasz bölcselő, Vico, gondolatvilágának magyar asszimilálása erősítette. S ez a - nem hatás, hanem - találkozás egy nagy gondol­ kodó eszméivel színezte például V ö­ rösmarty képzet- és gondolatvilágát. Avval nem tudunk egyetérteni, hogy csak azért, mert egykorú két költő, együtt szerepeljen. Vörösmarty és a francia romantikus A. de Vigny kö­ zött Fenyő - helyesen - inkább elté­ réseket talál, mint párhuzamot, de ak­ kor minek kell ezt az eltérést emlí­ teni. Az meg aligha nevezhető hason­ lóságnak, hogy mindketten szívesen szólaltatták meg a szenvedők pana­ szát, mindketten a világ megváltása után sóvárogtak (de mennyire más­ képpen!). Hogy Vörösmarty is igye­ kezett költészetében elrejteni „énjét, személyiségét, életélményét” , ebben nem vagyok bizonyos. Vigny úgyneve­ zett rejtőzködése is több magyarázatot igényelne. Nyilván arról van itt szó, hogy nem oly közvetlenül szólnak az olvasóhoz, mint Petőfi. A z újabb kor kapitalista fejlődésével való elégedet­ lenség sem csak Vigny és Vörösmarty jellemzője, hadd utaljak vissza a ko­ rai német romantika néhány megnyi­ latkozására, sőt, Goethe sem minden­ ben helyeselte az újabb irányokat. Nem is szólva Schillerről. Talán nem szűkíthető le a kérdés a kapitalista fejlődés helyeslésére vagy elutasításá­ ra. Goethe ifjúkorában lovagolni sze­ retett, Petőfi már ünnepelte a vas­ utat. Azt hiszem, hogy nem pusztán egy szűken értett társadalmi-gazdasá­ gi változás rettentett meg néhány ro­ mantikus írót-költőt (mindegyiket más okból!). Még azt is hiszem, hogy sok­ kal áttételesebb, indirektebb a viszony gazdasági-társadalmi átalakulás és költői reflexió között, életmódbeli, mentalitásbeli, a társadalmi érintke­ zés formáin érezhető változás, az iro­ dalom külső viszonyaiban jelentkező fordulat is szerepet játszik, s nem utolsósorban a költői világképre ható bölcseleti-tudati formák torzulása, új tudatminőségek kialakulása, leszámo­ lás egy végérvényesen avittá vált szel­ lemi világgal, új szellemi (és persze, földrajzi, történelmi) horizontok földerengése. Olyannyira mások az iro­ dalomnak, az íróknak létfeltételei, a bölcselői tudatok reflexei, sőt, a „nyelvi” lehetőségek Keleten és Nyu­ gaton (most egyszerűsítettünk), hogy a Vörösmarty-Vigny, VörösmartyBlake megfeleltetés, hasonlítás csak esszében elfogadható, ötletnél nem 53 �többek - valójában nem elegendő öt­ letként fölvetésük. Amit azonban vitában kétségbe vontunk, azt hosszasabb töprengés után érdekesnek kell nyilvánítanunk. Érde­ kesnek, mert még ha odavetett ötlet­ nek tartjuk is, gondolatébresztőnek is egyszersmind, és távlatot nyitónak, a magyar romantika tágabb szemléleté­ re ösztönzőnek, újszerűnek és továb­ bi kutatásra késztetőnek. A szintézis­ nek megvan az a hátránya, hogy ma­ gasabb fokon összegezve, könnyűnek találtatik, ami „alacsonyabb fokon" súlyosként méretett meg. Viszont megvan az a vitathatatlan előnye, hogy nem kell törődnie az alacso­ nyabb fokú gondolattöredékekkel, ha­ nem a nagy egész szempontjait szem előtt tartva, szemlélődhet. Már csak azért is szeretem az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténetet, mert na­ gyobb felelősséget és nagyobb sza­ badságot juttat írójának. Nagyobb fe­ lelősséget, mert nem hagyatkozhat társszerzőkre, akik majd beleveszik fejezetükbe, amit ő kihagyott vagy jogtalanul kiselejtezésre ítélt. De na­ gyobb szabadságot is, mert nem kell ragaszkodnia akadémikus sorrendhez, elgondolásait érvényesítheti, látomását a korszakról, méghozzá a maga tör­ vényei szerint, a maga logikája sze­ rint. Nagyobb a felelősség, mert sem­ mire és senkire nem hagyatkozhat, csak (?) az anyagra. De nagyobb a szabadság, mert ízlése, kutatásban ed­ ződött tetszése személyes választása szerint mutathatja föl az anyagból azt, ami hozzá a legközelebb áll. Ezért - valószínűleg - az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténet a legőszintébb műfajok közül való, ahol a tet­ szelgőt, a szépelgőt, a sznobot hamar utol lehet érni. Fenyő István azzal is vállalja a reformkort, hogy szolgálatot vél tel­ jesíteni. Használni és nem ragyogni akar, ezúttal irodalomtörténettel, író­ 54 portrékkal, vitatható és vitatásra ér­ demes megállapításokkal, ötletekkel (melyek közül a magunk részéről nem mindegyikkel tudunk teljes mértékben egyetérteni), gondolatokkal. S teszi mindezt a szorgalmas kutató elszánt­ ságával, az ismeretterjesztés lemon­ dást követelő szigorával. Szolgálhat ez az irodalomtörténet már csak azért is, mert ilyen jellegű könyvben ritkán adatik meg, hogy szerzője valami lélekzetállítóan újat mondjon. Tehát nem hálás műfaj. Azonkívül számol­ nia kell azzal, hogy mások saját, ked­ ves olvasmányaikat keressék, saját „fixa ideájukat” , és hiányolják saját kutatási alanyukat és tárgyát. Szolgálat továbbá azért is, mert ilyen terjedelemben nem is tudjuk, mikor jelent meg önálló, egyszemé­ lyes szerzőjű könyv a reformkor iro­ dalmáról. Így a jelzők, hogy úttörő, hézagpótló, szükséges, valamint szak­ mai és közönségigényt elégít ki - iga­ zak. S végül szolgálat ez a könyv már csak azért is, mert vállalta, hogy a kezünkben nehezen tartható, egyéb­ ként is nehézkes és számos részletében elavult akadémiai irodalomtörténet helyett frissebben gondolkodó, az újabb eredményeket is tolmácsoló, a szó legjobb értelmében vett kézi­ könyvvel ajándékozza meg az iroda­ lomtörténetre kíváncsi olvasóközönsé­ get. Mit várhat ezért cserébe? Akadé­ koskodó elmélkedéseket, mint ami­ lyen c sorok szerzőjéé, kifogásokat, vitákat - és nyilván szép számmal el­ ismerő sorokat. A legnagyobb és legbecsesebb ajándékot azonban nyilván­ valóan az a diák fogja adni a számá­ ra ismeretlen szerzőnek, aki valame­ lyik nagyobb közkönyvtár szabadpol­ cán megkeresi a „fenyőt” (így, köznevesülve), és elkezdi tanulás céljából forgatni lapjait. (Gondolat) FRIED ISTVÁN �TANULMÁNY SIM ONFFY AN D RÁS r Így hinni... Arcképvázlat Gerelyes Endréről G erelyes Endre küldetéssel érkezett írónak hitte, tudta, remélte magát. Csáth Gézáról írott Türelmetlen kritika című esszéjében olvashatóak az itt kö­ vetkező sorok: „Thomas Mann az emigrációból figyelmeztette Hitler Német­ országában maradt pályatársait. Azt mondotta, hogy vigyázzanak, mert aki ott, akkor egy támogató sort leír, abból sohasem lesz író (...) A Thomas Mann-i mondás talán úgy is átfordítható: aki egy jobb, tisztességesebb, haladó és hu­ mánus társadalom érdekében egyetlen sort sem ír le, abból sohasem lesz író.” Figyeljünk erre a négy igényre: jobb, tisztességesebb, haladó, humánus. Másutt (Így írni): humánus és forradalmi. Ma már talán kimondható: a fenti jelzőkkel felruházható társadalmunk bi­ zony nem éppen ezeknek a jelzőknek jegyében teremtette meg alapjait, utolsó csatlósként lefasisztázott kilencmillió magyarnak kellett bizakodva a jövőbe tekintenie, s titkon mégis bíznia a kiteljesedhető jövőben, az élhető életben. A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, mondja a szólás, de a po­ kolból kivezető útról nincsenek szállóigék. Mert küzdelem az, jóvátétel és min­ dig újrakezdés, és ha valaki, akkor Gerelyes Endre volt az elsők között, aki ezt a küzdelmet magáénak tudta és magára vállalta, immár nem az önigazo­ lás megérthető szándékával, hanem a továbblépés Lancelotjaként, a többieket is megváltani képes, pokolból induló krisztusi szándékkal. Idemásolok még egy hosszabb idézetet Gerelyes Endre már halála után meg­ jelent regényéből, az Isten veled, Lancelot!-ból: „Magamról még annyit: lob­ banékony és a kelleténél büszkébb természetű vagyok, tehát nélkülözöm a kró­ nikások. nyugodt emelkedettségét, alázatát, s mióta csak eszemet tudom, látha­ tatlan, de eltéphetetlen kötelékek béklyóznak a kalandhoz, a küzdelemhez és a kardhoz, s ismét csak alkalmatlanná tesznek a világ dolgait távolról meg­ ítélő és nyugodt magasságból mérlegelő elme pontosan rögzítő szerepére. Ment­ ségemre mindössze azt hozhatnám fel, hogy ellentétben a forgatagtól, a féle­ lemtől és vértől távol álló, sőt menekülő krónikásokkal - én láttam, átéltem és véreztem is azért, amit ők csak innen vagy onnan merítve ismereteiket tudnak. A bőrömön éreztem és érzem is az igazság ostorcsapásait és a hamis­ ság csendesítő símogatását. Lehet, hogy a több ízben becsmérlően említett kró­ nikások többet tudnak, mint én, de én többet láttam; s lehet, hogy műveltsé­ gük szélesebb pillantásra serkenti őket; ám az én szemem mélyebbre néz. Leg­ alábbis hiszek ebben. Mindezt el kellett mondanom, hiszen enélkül tanúságom - és ez az írás is - pelyva, melyet sodor a szél.” 55 �Gerelyes Endre emberi és írói alkatának (ami nála szorosan összefügg) min­ den fontosabb jellemvonása kiolvasható ezekből a sorokból. Kedves, különös­ nek ható, rokonszenvesen kamaszos és megdöbbentően érett férfi egyszerre; hetyke és alázatos, tétova és magabiztos, zaklatott és hűvösen elegáns, zárkó­ zott és kitárulkozó - suttognak és kiáltanak ezek a sorok, melengetnek és meg­ borzongatnak. És ott az egyetlen tétova jelzés is: a „legalábbis”. Legalábbis hiszek ebben, írja. Körüljárható a „legalábbis” értelme: én egyedül, más már nem, én csakazértis, és az előzményekkel együtt: az élmény (tolvajnyelven szólva: a megélt valóság) elsődleges szerepe. Már itt elmondható Gerelyes tra­ gédiájának lényege: valami olyat hoz a magyar irodalomba, amit annak a ne­ héz korszakban nem elhanyagolható szerepű, kinevezett irányítói és politikusai legszebb álmukban sem reméltek, amire csak azt mondhatták: túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Adjuk meg hát a lehetőséget, de éljünk a permanens gya­ nakvással. Gerelyes Endre esztétikai kategóriává kívánta tenni az őszinteséget, amely - mint tapasztalhatjuk - azóta egyre sorvadó igény. A bölcsebbek tud­ ják: az őszinteség kiszolgáltatottságot jelent nálunk, feltörhetetlen normáink szerint jobb a „mögöttes tartalom” , a rejtőzködő író, az üzenetet közvetítő vers, a talányos, egyéni jelzésrendszert kiépítő intellektus. A huszadik századi magyar irodalomban talán csak Tersánszky Józsi Jenő tudta megvalósítani a kiugró tehetség és a deviánsnak nevezett magatartás (értsd: önálló személyiség, karakter) egységét, szenvedett is érte eleget, s ma is csak mosolyogva szokás emlegetni, hiszen furulyázott és készen állt, ha kellett. Gerelyes bevallott, pon­ tosabban általa sohasem tagadott (és elérhetőnek hitt) magaslatai: Karinthy Fri­ gyes, Ernest Hemingway és Mihail Solohov. Ismerve őt, talán hozzátehetem: Karinthy intellektusa (ezzel együtt humora), Hemingway embertelenségellen­ sége (szűkebben, antifasizmusa) és az a gyávasága, hogy bátor mert lenni eb­ ben a században, Solohov csak Móricz Zsigmondéhoz hasonlítható mély hu­ manizmusa, amellyel nem hisz az eredendő gonoszságban, s szinte a krisztusi megváltást is hanyagolva, hisz az ember eredendő jóságában. Honnan indult hát ez az alig tizenöt év alatt fölsistergő sors, ez a minden­ kit állásfoglalásra késztető magatartásmodell, a tizenkét éve halott, s az idén ötvenéves lenne Gerelyes Endréé? A legmélyebbről. Két szellemi, indulati rokonát sejtem az elmúlt évtizedek közép-kelet-európai irodalmában: az orosz Suksint és a lengyel Borowskit. Suksint, mint olyan őstehetséget rokonítom hozzá, aki úgy tudott magára figyeltetni földrésznyi ol­ vasóközönséget, hogy grammnyit sem adott el abból, aminek hitével, küldetésé­ vel érkezett, nem oltványként, de saját gyökereiből teljesedett ki, s vált fo­ galommá általa mindaz, amit hordozott s felmutatott. Borowskit nemrég Spiró György fedezte fel igazán számunkra. Borowski 1922-ben született, a maga poklát Auschwitzban járta meg. Néhány idézet Spirótól - mert mintha G erelyesről beszélne: „Nem az volt Borowski célja, hogy riporterként vagy dokumentaristaként jegyezze fel az eseményeket. A z emberről akarta elmondani az igazat. S mert mélységesen etikus ember volt ( ...) , úgy találta, hogy a leg­ szörnyűbb, a jövőre nézve a legsúlyosabb dolgok az emberi lélekben játszód­ nak le.” Másutt: „ Úgy ábrázolja magát, mint aki embertelen lett az emberte­ lenségben. De mert így ábrázol, ember maradt. Tudja, hogy a világhazugság győzött, de hazugságnak minősíti.” És: „Amit már zsigereiben tud, és amit ke­ gyetlenül tudatosan és pontosan leír, azt a lelke mélyén Borowski mégsem ké- �pes elhinni.” Meg ez: „Borowski hiába próbált csodabívéssel, lázas áltevékenységgel megszabadulni tiszta emberségétől. Szervileg volt ép erkölcsű em­ ber.” Gerelyes későbbi polgárentellektüel-útálatáról is van Spirónak (Borowskival kapcsolatban) egy találó mondata: „A z esztétikai és filozófiai elmél­ kedések azért oly kisstílűen érdektelenek, mert a legfontosabbról képtelenek tudomást venni, az emberről.” Hogyan kerül ide Borowski? Nála tizenhárom évvel később, 1935. augusz­ tus 15-én Gerelyes Endre maga is a pokol tornácán született. Nem tudott ró­ la. Szegénység, igénytelenség, alkohol volt a neve. Apja, Gerelyes József MÁValtisztségig verekedte fel magát, édesanyja, Csuhai Angéla áruházi csomagoló. Színhely: a nógrádi szénmedence, Hatvan, Salgótarján, Zagyvapálfalva. „Legendák kötődnek az itteni szénlelőhely felfedezéséhez - írja Mátraházi Zsuzsa Radványi Ferenc megyei jegyző 1727-ben már tudósított a vecseklői »égő földről«. Két pesti iparos, Matusek Vencel és Fischer Antal 1768-ban buk­ kant rá a salgótarjáni szénre, melynek feltárására és hasznosítására, majd egy évszázadig kellett várni.” A múlt század közepén aztán mégis megindul a szén kitermelése, s a vidék egy évszázadon át hordozza, nem szűnő konfliktusokkal, az iparvidék és a köz­ tessé vált földművelés jegyeit, az egymás fölé- és alárétegződő bányásztisztviselő-földműves sorsokat, s válik különös, zárt világgá a nógrádi medence idegent s egymást gyűlölővé. Gerelyes Endre édesapjának „szilárd” M ÁVtisztviselői állása még így is sziget az óceánban, szép nyugdíj, békés öregkor ígérete, két fiúé, akik talán egy lépcsőfokkal feljebb viszik majd. Tervezgetéseikbe könyörtelenül belesöpör a történelem. Gerelyes Endre hatéves, amikor a második világháborúba sodródik az ország, kilenc, amikor a front is átcsap felettük. A családban senki sem politizál, a front átvonulását úgy élik át, ahogy szám­ talan magyar család: valami nyomasztónak vége szakadt, de fortyog a világ, eltűnnek emberek, új szónokok jönnek, de nem tudni, kinél az igazság, bizony­ talanná válik minden, rémhírek kerengenek, egyetlen biztos pont még mindig a M Á V ; a vasútnak mennie kell. A z élet azonban nem lesz könnyebb; sőt: 1951-ben lopni kénytelenek a talpfát tűzifának, amolyan hétkrajcáros, keserű humorral, a karriert is kockáztatva, hiszen Gerelyes József ekkor már M ÁVpénztáros. A „Bandi fiú” tizenhat éves, s bár számára is eredendően termé­ szetes közeg a szegénység, dühíti a megalázkodás, a „valahogy majd csak lesz” filozófiájával nem tud egyetérteni, keserű tapasztalatai egyre gyűlnek, nem alkalmas arra, hogy tétlenül „kivárja” a szebb időket, az „Isten majd megsegít”-et szemforgató önáltatásnak tartja. Távolodik a családtól, a maga útjait keresi. Lassanként tudatosan is szembefordul a kétszobás vasutas családi ház idilljével, a heti egy-két korsó sörrel a vasúti kantinban. Mindezt kinőtte már, s leginkább a hamis nyugalmat, hiszen a MÁV-sziget körül ott fortyog a nógrádi szénmedence felkorbácsolt széncsatás, padláslesepréses sorsa. Többek között nagyapjáé, aki vasúti pályamunkával, krampácsolással izzadt össze öt holdat, aki a Horthy-korszak self made man-je. volt, nem a biztonságos nyug­ díj reményében élt, hanem a semmiből teremtett valamit, inas, szívós kitartás­ sal. Mellette a nagymama, aki családösszetartó erejét adta az ügyhöz, „abrichtolt, stafírozott”, s aki a család ide-oda vándorlásai közepette szárnyai alá vette és iskoláztatta Bandit is. Ahogy a gyerekkori háborús képek a halál­ problémát, úgy a nagyszülőknél töltött évek az értelmes és folytonos küzdelem, 57 �a soha bele nem nyugvás szellemét ültették el a kisfiúba - írói magatartásá­ nak két alapvető motívumát. S a harmadikat: a ragaszkodást. Gerelyes Endre mindvégig azonos maradt önmagával, ezért sohasem érthette a praktikus, időre szóló, érdekekkel terhelt emberi kapcsolatokat, a nagy ügy nélküli összefonó­ dásokat, amelyeket oly reménytelenül járkált körül később, már íróként, Bu­ dapesten. Kialakult állandóságtudata, ez látni tanította, véleményt formálni a körülötte létező igen sokszínű, keverékvilágról, amelynek mitizált hőse a bá­ nyász volt a maga földmélyi hűségével, az akkor szinte mindennapos bánya­ omlásokkal, a hősi halál mítoszával, a társadalmi elismertséggel. Követte az acélgyár, a falvakból, településekből szőtt, s a keskeny nyomtávú bányavasút madzagvonalára szerveződő vidék monstruma, az értelmes szervezettség ideája, ha tetszik, a József Attila-i rend szimbóluma. Gerelyes már tudta, hogy ő más. Érzelmileg elkülönült, éppen toporzékoló csikókorszakát éli, nem szereti, ha olyanok simogatják, akik végül is betörni kívánják. (Nem véletlen a csikó példa, A l Bobáken című novellájának alap­ motívuma, Gerelyes személyiségéhez pedig kulcs lesz később ez a rögződött pszichés ellenállás.) De most még gimnazista, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium tanulója. Verseket ír. A salgótarjáni gimnázium maga is különös hely ezekben az években: me­ nedéke a megszüntetett egyházi iskolákból kiebrudált kitűnő tanároknak. Ge­ relyes Endre irodalomtanára a fiatal Herold László, osztályfőnöke Marton Kálmán, szintén volt pap, aki azonnal felfigyel a kamaszérzékenység mögötti igazi értékekre, bölcsen irányít, emel, ráláttat. Levelezésük kisebb-nagyobb meg­ szakításokkal később is tart. Marton Kálmántól kapja Gerelyes Endre mind­ azt, aminek az irodalompolitika később annyira megörül: az útrabocsátókhoz való örök kötődés eszméjét, lenézésük helyett a megértés és a kiválasztottak által történő felemelés (ha tetszik, krisztusi) gondolatát, az elszakíthatatlan köldökzsinór fontosságának tudatát. Mielőtt bárki előtt megjelenne a kép, amint a bölcs Marton Kálmán a gim­ názium kerengőjének egyik sarkába visszahúzódva, életre szóló intelmekkel lát­ ja el a serdülő Gerelyes Endrét, ide kell biggyesztenem azt a tényt, hogy ezek az intelmek és atyai jótanácsok kemény veszekedések formájában zajlottak. Szóban és levélben. Hogy ez a stílus miként alakult ki, az ma már rekonstruálhatatlan. Bizonyára a „velem perelj, ne a szüleiddel” alaptételből, s „a Bandi gyerek” megfogadta ezt a tanácsot, olyannyira, hogy későbbi, írói létében is ezt a módszert gyakorolta: veszekedve, vitatkozva remélt barátokra, illetve „jó ellenfelekre” szert tenni, aztán - már kölcsönösen megméretve - röhögve egy­ más keblére borulni, vagy sziszegve bevágni az ajtót. Mint ilyen, feltétlenül latinos temperamentumú volt, gyors hangulatváltásokkal; stílusa is ott ragyog igazán (mint idézni fogom) leveleiben, apró megnyilatkozásaiban is, ahol a teljes regiszteren játszik egyszerre, hatalmas akkordokat fogva be, vérgőztől a lebbenő iróniáig. Akárcsak később, budapesti egyetemi évei alatt, a salgótarjáni gimnázium­ ból is hazajön, életre szólónak hitt barátságai, szerelme (későbbi felesége) Schlattner Edit mind odakötik - jóllehet Edit családja nem rokonszenvezik vele, a „vasutas fiánál’” jobb partit remélnek lányuknak. „Alapvetően nagy érdekszövetség és részleges ellentétek, részvét, segítőkészség és némi káröröm vegyül, hullámzik az itteni emberekben. Éppen ezért nem szabad elhallgatni e kérdéseket, mert a közös múlt, az egymásrautaltság - s a múltban az egymás 58 �ellen fordítottság köt és kötöz egyszerre - írja később a Kenyeretlen Tarjánban. - Emlékszem, hogy még legénykekoromban is - negyvenöt után - meny­ nyire mást jelentett Salgótarjánban az acélgyári olvasóba menni, vagy a bá­ nyászkaszinóban táncolni szombatonként. Zagyvapálfalván, ugyancsak hosszú évekig, szigorúan elválasztva önmagukat, három részre tagolódott a falu. Az uveggyár volt az »elit«. A falu, ahol kevés parasztember, a vidéki értelmiség, vasutasok és iparosok laktak, valahogy középütt foglalt helyet ezen az aljas és pitiáner ranglétrán. A telep volt alul. S még később, az ötvenes évek ele­ jén, amikor már eltűntek, sőt ellenkezőre váltottak a gazdasági különbségek, az igazán nagy ökölvívócsatákat akkor vívtuk, ha a Salgótarjáni Bányász és a Sal­ gótarjáni Vasas csapott össze. Tudniillik, ez már egy kicsit reváns volt. ( .. . ) . . . akármilyen nehéz sora volt ezeknek az embereknek, évente három-négy al­ kalommal mindig összejöttek, lovaskocsik hozták a söröshordókat, szalonnát sütöttek, s a cserfák alatt reggelig folyt a tánc, fiatalok találtak egymásra, szö­ vődtek a házasságok, és robbantak ki egyetlen pillanat alatt a verekedések. Mert a bányász, ha bepálinkázott vagy beborozott, akkor tényleg - félállattá vált. Tudom, hogy a kilátástalan robot, a csaknem egyhangúvá váló életve­ szély, az életnek is alig nevezhető vegetáció tette ilyenné. ( . . . ) A »Jó szerencsét«-köszönés nem üres szó. Ők érzik. S ez az állandó halállehetőség (nem ta­ lálok rá jobb szót) ismét csak nagyon furcsán és összetetten hat. Eldurvít, ke­ ménnyé és könyörtelenné tesz. És ugyanakkor megteremt egy hallatlan öntu­ datot, önbecsülést és fantasztikus szakmaszeretetet.” Gerelyes így körvonalazza ezt az elhagyhatatlan, mert egyszeriségében meg­ határozott mikrovilágot, amelyet igazán csak az érthet meg, aki belőle kire­ pítve, szerzi meg rálátását. A Kilenc perc című „boksznovella” oly meglepe­ téssel üdvözölt társadalmi töltetének is itt az eredete: a sportegyletek megfe­ lelnek nevük jelentésének, a ringben társadalmi presztízs- és osztályharc fo­ lyik, s mint ilyen, etikai küzdelem is. A két fiatal bokszoló lényegében külön­ békét köt egymással, nem hajlandók felhergelt áldozatai lenni az üvöltő aré­ nának. S ez az egyetlen mód, ahogyan ki lehet kapcsolódni a felhasogatott arcú táj sarabolt tudatú őshonosainak és telepeseinek induló életek számára belterjes és nyomasztó légköréből: a fiatalok természetes életösztönével és barátkozási hajlamával. A kisvasút bányatavak, erdők, csalitosok között kanyarog, s hogy ne kelljen a különböző életformát élő szülők vizslatekintete miatt feszengeni, s avíttnak ítélt intelmeket meghallgatni, az ötvenes évek itteni ifjúsága is ter­ mészetes gesztussal veszi birtokába a salakos sportpályákat, szervezi köréjük az életét kék melegítőiben és tizenöt forintos tornacipőiben. Gerelyes kezdetben atletizál, aztán bokszol, végül is a kajak s a vizek szerelmese marad: lesel­ kedő veszélyek a Dunán, új és új ismeretségek a táborhelyek környékén, örö­ kös nyitottság a váratlanra, a kalandra, ez lesz az ő igazi világa. 1953-tól sport­ pályákon szövődik szerelme Editkével, s talán ezekben az években írott leve­ lei írói moccanásának első dokumentumai. Érdemes beléjük pillantani, s immár a lezárt élet és a higgadt idő távlatából rálátni azokra a sorokra, amelyek még rárakódott legendáktól, hívek és ellendrukkerek torzításaitól, kritikusok aktuá­ lis mérlegeléseitől mentesen láttatják meg Gerelyes Endre emberi s később írói alkatának alapvonásait. 1953-ban szerelme ablaka előtt sétál este az utcán. Epekedik befelé. Edit édesanyja szóvá teszi a dolgot. „Am i a rámmért fenyegetést illeti - írja Gere- 59 �lyes-, I. §: Mulattatnak, a veszélyes helyzetek, 2. §: Az utca nem magántu­ lajdon, és ha én az én Editkém ablaka alatt akarok sétálni, az Úristen sem tilthatja meg nekem. 3. §: Akasztottam én már tengelyt keményebb legények­ kel is, meg is klopfoltak egy párszor, mégis itt vagyok.” Figyeljünk a mondatra: „Mulattatnak a veszélyes helyzetek.” Vissza kell majd térnünk rá akkor, amikor arról illik majd szót ejteni, hogy - mint anynyian állították - Gerelyes kereste a veszélyt, mintha D ’Annunzio hírhedtté vált tételének tenne eleget: „V ivere pericolosamente” . (Veszélyesen élni - vagy maibb nyelven: Kockáztass mindig!) De figyeljünk csak a következőkre (szerelmes levélben): „Ha egyszer fel­ akasztanak, tudod, már nyakamon lóg a kötél, a fehérruhás szüzek megkezdik a rózsahintést, megszólalnak a harangok, az emberek egymást csókolgatják az utcán, s az alsókekeci plébánián zeng a Te Deum laudámus. . . mert egy gaz­ emberrel kevesebb, mert most akasztják az utolsó jellemes csirkefogót.” (1955) Ugyancsak ebből az évből már egy ízig-vérig „gerelyesi” vallomás: „Egyszer valamelyik Sándor pápa vendégül látta valamennyi nobilist és nobilissát, akik politikai vagy gazdasági ellenfelei voltak. A Borgiák véréből származott az az úr, abban a fészekben költötték, ahol kartársnőd, Lucretia is csiripelt, tehát tettét nem lehet csodálni. Szerette ez a banda a pompát és a halálhörgést, eredeti módon tudott lelkes barmokat exportálni a pokolba. Szó­ val, kérlek, folyt a bor, majdnem olyan dúsan, mint a vér, csillogtak a kelyhek, lesték az öreg egyházfőt, mondogatták ezek a torz embertestekbe ágyazott sakálok, hogy »No, az öreg se húzza sokáig, oh Maria mia, segítsd gyorsan a kötényedbe!« Az öregúr ekkor megtörölgette aranykeresztjét, rendbe tette öltö­ zékét, felállt, s mintha egy kedves meglepetést közölne, ravaszkás mosollyal harsogta: »Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy tudtukra adjam: önök mindannyian meg vannak mérgezve.« S amint meredt szemekkel felugráltak, o rvos után kiáltozva, bölcs megvetéssel, öreges fejcsóválással mondta: »Késő!«” Miért vallomás ez? Mert néhány sorral alább értelmet nyer a történet: Gerelyes bevallja, hogy szerelmes. De hogyan! „ É n azelőtt mindig meg tudtam csinálni, hogy soha nem veszekedtem lányokkal, mert leléptem, ha nem úgy lettek, ahogy vártam. Dühöngök magamra, de Veled szemben képtelen vagyok ilyesmire. És ha Veled kiabálok, Ö N M A GA M A K A R O M M E GG YŐ ZN I , hogy Te sem vagy különb a többinél, és rájövök., hogy késő. A szívemre cse­ pegtetett édes aqua toffana hat, már elfelhőzte az agyamat is, a kutya szentsé­ git neki!” Tizenhét éves leányzó legyen a talpán, akinek első olvasásra melegség önti el a szívét, mert világosan megértette, hogy kedvese csupán annyit akart kö­ zölni vele, hogy minden más női lények felett állónak tartja, és kikezdhetet­ len férfiúsága és klasszikus műveltsége ellenére megesett vele az a szégyen, hogy annyira szerelmes lett a címzettbe, hogy az már édes méregként elfelhőzte borotvaéles intellektusát is. Kamaszos, hetyke kivagyiság - s egy nagyon tiszta, fertőzetlen lélek, az a bizonyos „szervileg ép erkölcsű ember”, aki még öntudatlan humanizmusát szentimentalizmusnak véli, és szégyelli: „Mindig restelltem szentimentalizmusomat. Asszonyok neveltek, kényeztettek. 10-12 éves koromig, lágyan, asszo­ nyosan. Apu észrevette, és ő vett kezelésbe. Mostanában beszélgettünk erről, és elmondta, hogy hallatlanul nehezére esett engem a pityergésért büntetni, és szinte ridegen, férfiasan bánni velem, amikor szeretett volna simogatni, ösz60 �szecsókolni. (Állítólag akkor még kedves és szeretette méltó voltam.) Kívül­ állók azt állítják, hogy keménykötésű lettem és férfias. Középiskolában már magam is előmozdítottam ezt, írtam már róla, verekedtem, miegymás. A lel­ kűletet - sajnos - lényegében megváltoztatni nem lehet. Ez ostobaságnak hang­ zik, de így igaz. Annyi vagy több érzékenység van bennem, mint 6 éves ko­ romban. A cinikusság és nihilizmus jó takaró volt, 16-18 éves fiúk nem sze­ retik látni a gyengeséget. Azok farkasfalka, civilizált kiadásban, aki elbukik, felfalják, vagy ami még rosszabb: kinevetik. Hamar beletanultam én a pofoz­ kodásba, ittam és nőztem - már amennyire tanácsos volt - , és én lettem az előcsahos. Riadtan lestem magam, úgy óvatosan kaparásztam is visszafelé. ( .. .) Sokszor számot vetettem már magammal, és nyugodtan, minden kétely nélkül odajutottam, hogy a hozzátartozóimat jobban szeretem az életemnél. Pedig ha sokszor blazírt is vagyok, nagyon szeretek élni. És akármilyen bitangbanálisan hangzik is, ezt az országot is szeretem (hazát mégsem mertem írni), meg az embereket is. Azt hiszem, ott a hiba, hogy túl mélyen érzek, vagy ke­ vésbé ünnepélyesen szólva: mindent mellreszívok. ( . . . ) Sokszor szeretnék egy jó nagyot sírni, ha egy kicsit is megbántottam valakit.” „A z önmagával szemben sem fékezett kíméletlen őszinteség nála gyakran a szeretet, paradox módon a közeledés jele volt. Kitartó barátait hajnalig tartó, egetverő vitákban szervezte” , írtam róla 1976-ban, még leveleinek s ezeken keresztül érlelődésének ismerete nélkül. Ma már azt is tudom: nyomasztó ki­ sebbrendűségi érzésből eredt nála a hetykeség, tele volt a magára maradástól való félelemmel, néhány évvel később is, amikor űrhajóhoz méltó kezdősebes­ séggel repítették fel az írói pályára, még bizonytalanságérzettel küszködött, félt. Gyáva volt tehát? Nem. Ahhoz volt gyáva csak, hogy elgyávuljon. Akár­ csak a nagy példakép (vagy inkább fogadott rokonok) egyike, Hemingway, akiről (már halála után) kéjjel mondták el a lélekbúvárok, hogy „bátorsága eredendő gyávaságának leplezése volt” . Nem tudom ugyan, nevezhető-e gyá­ vának az a férfi - még ha írói stílusának divatja jelenleg éppen leáldozott, de legalábbis tetszhalálállapotban van - , aki hűséges Pilar-ja fedélzetén német tengeralattjárókra vadászik, és aki Spanyolországban van, amikor ott kell len­ nie, és elsőként vonul be a felszabadított Párizsba, még ha a Ritz hotelt ro­ hamozza is meg. Bátornak senki sem születik, az igazi bátrak legtöbbje az igazi félénkekből lesz, míg a vakmerők általában elgyávulnak. Kétségtelen viszont, hogy a nagy rokon remekül menedzselte magát, csillagászati összegű honorá­ riumok legendáját teremtve írásai köré már ifjúkorában (egyben önmagával szembeni igényeit is magasra srófolva), afrikai szafárik és látványos fiestázás mögé bújtatva az írói lét magányos, vergődő óráit, mintegy védekezésül is egy­ ben. G erelyes kettőssége sem különbözött ettől: hamar belátta, hogy nem tud kávéházi asztaloknál dolgozni, s jobb, ha a csak rátartozót nem viszi ki az ut­ cára, baráti asztalhoz, kocsmapulthoz sem, albérletéről viszont alig tudott va­ laki is. A köréje fonódó legendákat azonban nem tudta lebegtetni maga kö­ rül, beléjük kapaszkodott, megmagyarázta őket, küzdött ellenük, vívódott ve­ lük, utálta őket. Kiegyensúlyozott pillanataiban viszont kötetnyi novellához elegendő gondolatsziporkát szórt szerteszét, tékozolt el örökre. Levelei olvastán meglepett, hogy húszéves korában - éppen ő - kesernyés és kishitű. „Szerelmes vagy és azt hiszed, mindig 18 éves az ember - írja egyik levelében (1955). - Úgy gondolod, valami pompás lehet egy kis háztartást ve­ 61 �zetni idillikus fészekben élni. Ez elmúlik. Mást mondok, a fiatalság is elmú­ lik. É n bízom magamban, remélem, hogy a családom meg tudom védeni min­ den alattomos, életkeserítő hatástól. Nem fáznak, mindig lesz egy teli kis élés­ kamra, és a többi. De látod, az élet igen sokszor áthúzza a számításokat. A z apám tele reménnyel indult neki, fiatal volt, tehetséges és optimista. Aztán az édesanyja meghalt, az édesapja beteg lett, abba kellett hagynia a készülést, mert pénzre volt szükség. Még így is el tudta tartani Anyámat, úgy ahogy ter­ vezgették, a frontig. 45 óta - nem megy más módon - Anyu is dolgozik. Ha nem áll annyira Apu mellett, ha nem segít neki, ha nem szereti változatlanul a talán összetört reményeivel együtt, pokollá tette volna az életét. Így, együtt, egymás mellett, ha nehezen is. megy a dolog. Tegyük fel, hogy hasonló körül­ mények közé kerülök. Tegyük, fel, hogy nem tudom biztosítani Neked a lét­ minimumot. A barátaid esetleg befutnak.. Tehetség, szerencse, összeköttetés, sok. minden kelI hozzá. ( . . .) A front után elkísértem Apámat 30 -40 kilométe­ res csereútjaira, tízéves koromban. Azt mondta, ahogy otthon kiraktuk a szer­ zeményt, hogy férfi lesz belőlem.” G erelyes Endre már egyetemista. Hétvégeken hazajár, családja, szerelme barátai várják. Mint ezekből a jóformán egyazon évben írott levelekből is ki­ tapintható, készül felelős, felnőttkorszakára. De tanácstalan. Talán érzi már, hogy a szűkebb társaság már a saját sorsát kovácsolgatja, a kamaszos nekivadulások, „csajozások” és csavargások korszaka a vidék szigorú törvényei sze­ rint lejáróban - és hát az élet meglehetősen nehéz, ha nem nehezebb, mint a háború előtti utolsó békeévekben. A feltételek kemények, de a bányásztelepü­ lés „egyszerű, tehetséges gyermekei számára” szinte korlátlanoknak tetszenek a lehetőségek. Gerelyes nem politizál, a napilapokba sem igen néz bele, köz­ vetlenül látja mindazt, amiről akkoriban megszépítve olvashat csak: az em­ berek, a családok vergődését, küzdelmét a mindennapi kenyérért, az új hie­ rarchia belső csatáit, az italba fojtott indulatokat. Szégyelli magát, mert ő már „polgár” , egyetemi szemináriumok éles eszű vitázója, retteg attól mégis, hogy rá lehessen fogni: megtagadta eredeti környezetét, amely egyszerre csak rá is idegenként néz majd, mint azokra, akik alig várták már, hogy hátuk mögött tudhassák a nógrádi szénmedencében eltöltött gyerekkor zárt világát. Küldetést érez, de még nem meri hinni, hogy mesfelel-e majd ennek a kül­ detésnek. Még nem tudja, hogy alig egy év, s barátai szerterepülnek (M. Nagy Pált a párizsi Magyar Műhelyig hajítja a detonáció), mások a salgótarjáni sor­ tűz vétlen áldozatai lesznek. Önmagával van elfoglalva, váratlanul éri majd a robbanás. „Ma reggel Szauder (ez egy professzor az egyetemen) találkozik az egyete­ men velem, megállít, és az ő kedves, csípős hangján rámordít: Mi a frász van magával, úgy jön-megy, mint egy hulla. Ötöltem-hatoltam. türelmetlenül leint: Majd a vizsgán beszélgetünk, menjen a frászba. És elrohan. Bementem vizs­ gázni, rámles a szemüvege felett, közben készültem. Mondja el a felelet váz­ latát. Elmondom, elég! A d két ötöst (a másikat szemináriumból), elém kö­ nyököl: Na, pakoljon ki! Elmondtam, amit lehetett. Hogy semmit sem tudok., hogy senkinek érzem magam, pedig nem bántott senki, és hogy olyan remény­ telen minden. Nézze, maga hetedik, az évfolyamon, akinek ötöst adok. tehát - és olyan kedves, mikszáthos nevetést produkált az öreg fülesbagoly - vala­ mit csak tud. És jegyezze meg, csak a semmi emberek érzik magukat mindig titánoknak. D e csak az igazi titánok vívódnak, a bolhák nem. - Itt megint kö62 �högött, nehogy elhízzam magam, és bizonyára elpirultam, mert kéjjel szemlélt. (Azóta címezgetnek ifjú titánnak, amióta egy történelemdolgozatomról azt mondta a tanársegéd, hogy szárnyaló stílusú, mélyen átérzett, titánian pocsék történelemdolgozat. Csuda nagy röhögés volt.) Aztán elémnyomott egy Kötcsey-levelet, és tulajdonképpen ezért meséltem el az egészet - figyeld csak kettőtök gondolatainak a hasonlóságát: TE: . . . csinálni a tőlünk telhetőt. Ami úgysem telik ki az erőnkből, azon nem szabad keseregni. Kölcsey: Tudunk változtatni a sorsunkon? Rajta! D e vinnyogni, mint gyer­ mek, vagy toporzékolni, mint makacs hölgyike, s mégiscsak szenvedni, ami lelkünket nyomja, pfuj! Vinnyogtam, toporzékoltam én is. Most ahol tennem nem lehet, összedugom a kezem, és mondom: rengj, dörögj, mennykövezz vagy amit akarsz, de azt nem teheted, hogy én ne legyek én!” Bandi nem is panaszkodott soha. Nem volt műfaja. Hiszen egészséges volt, fiatal és tehetséges. De nem értette meg Szauder bátorításának lényegét sem. A professzor nem a történelemdolgozat „ifjú titánjára” gondolt. Mert bátorí­ tás volt - lehetett - ez a kétcsillagos vizsga, a külön kategóriának kijáró, nem kis elismerés. Gerelyes még valamit nem vett észre akkoriban: ha esetlenül, fel-felfortyanva vagy éppen tétován történő magakeresése közben számára ke­ serű szájízt hagyó kioktatásokban részesült is: lényegében neki volt igaza. Problémaérzékenysége már akkor pontos volt, de nem érezte a feltételek és körülmények megváltoztatásának lehetőségét, a falak merevnek, lebonthatatlannak mutatták magukat, az elvek dogmákká merevedtek. Ő viszont képte­ len volt megváltozni, vagy meggyőződése ellenére alkalmazkodni, betörni. Ek­ kori gondolatait tükrözheti - már érlelt formában - jóval később vihart ka­ vart oktatási reformcikke, amellyel az eszmei mondanivalót hajszoló, Petőfi szájába is munkásmozgalmi töltésű mondatokat kívánó Adyból is proletárköl­ tőt faragó, s nem az irodalmat magát megértető és megkedveltető oktatásmodellel vette fel a harcot, okosan érvelve, s gyomorszájon ütve a mindent meg- és átideologizáló pedagóguseszményt, amely - mert éppen akkor volt jellemző az egyetemre - ma is kísért, és (végül is) elidegenít. A z 1956. februári (SZKP) XX. kongresszus megdöbbenti, felrázza. Belelát annak a világnak mélységeibe, amelyről azt hitte, hogy természeténél fogva olyan, amilyen. A megújulásnak ez a belülről fakadó képessége új jelenség a világtörténelemben. Gerelyes huszonegy éves, megérti, hogy vajúdásai, vívó­ dásai nem magányosan elszigeteltek, hanem hatalmakéi és egyben minden egyes gondolkodó emberéi is, s talán azt is megérzi, hogy addig nem figyelt eléggé a mögöttes jelzésrendszerekre, s mint kölyökkutya a vizet, lerázta magáról az érte nyúló, segítő szándékú kezeket is. Tekeredett egyet a történelem forgó­ színpada. Látta ő annak idején, hogyne látta volna, hogy Salgótarjánban és környékén régi fasiszták bújtak bilgeribe, s vedlettek át ÁVH-sá. Öreg nyilas cipészek, házmesterek pózolhattak a hatalom képviselőinek szerepében, miköz­ ben a fordulat évében becsületes embereket tisztogattak ki az immár egyetlen párt soraiból. De elzárkózott ezektől az emberektől és ezektől a jelenségektől, megvetette (s talán kihalásra ítélte) őket, s a fiatalság egészséges életösztöné­ vel remélte az „új erkölcs” diadalát - küzdelem árán. Ez a naivitás nem az ő hibája volt, a háború utáni fellélegzés, a demokratikus erők szóhoz jutása, az újjáépítés csakugyan kollektív lendülete, a friss népi értelmiségi erők ára­ dása és világmegváltó hite szülte a (később kincstárivá váló) optimizmust, mi­ 63 �szerint egyetlen nemzedék vállalása elegendő lesz ahhoz, hogy az eredendően jónak született emberi természet az össznépi akaratban kiteljesedjék. „Küzde­ lem árán” mérlegelhetjük újra a szavakat. Most feltárult előtte az új „színpadkép” , immár az, amely majd a saját nem­ zedéke sorsát határozza meg. Ilyen indulattal veti magát 1956 diáktüntetéseibe, s hogy mivé fajul az ő és mások ifjúságának tiszta szándéka, arról haláláig képtelen írni, csak néhány töredékes bekezdés maradt ránk visszaemlékezésében: „Sohasem voltam spe­ kulatív, filozófiai problémákon rágódó típus, s főképpen mert sem képzettsé­ gem, sem tapasztalatom nem adott lehetőséget nekem, hogy ezt megnyugta­ tóan eldönthessem, elhatároztam, hogy úgy élek, ahogyan természetes hajla­ maim diktálják, mint ahogyan minden tizenhét-tizennyolc éves fiatalember legalábbis abban az időben, 1952 -53-ban élt. Lelkesedtem a nagy szociális esz­ mékért, viszolyogva és félelemmel szemléltem mindazt, ami messze a fejem felett zajlott, udvaroltam, amúgy diákmódra, örültem sportsikereimnek, örül­ tem annak, hogy a hátam mögött van az érettségi, végre sokat ettem, sokat nevettem, és Salgótarjánból, pontosabban Zagyvapálfalváról készültem a nagy hadjáratra: szeptemberben egyetemre jövök és egy új szakasz kezdődik az éle­ temben. ( .. .) A Z O N az október 23-án este, nébányan, fiúk, lányok, a Madách téren áll­ tunk. Mindannyiunkat kimerített az izgalom, hiszen az egyre óriásibbá dagadó tömegben lépegetve, noha nem hittük, és nem is tudhattuk biztosan, hogy lő­ nek-e a tömegre. A Bem-szobortól átjöttünk a Parlamenthez, innen pedig ha­ zafelé. A lányokat kísértük a diákszállójukba. Amikor meghallottuk azt a dü­ börgést, amelyet mi, fiúk a katonai kiképzések alatt olyan jól megismertünk, mindannyian megdöbbenve álltunk, mert először nem hittük el, hogy E Z le­ hetséges. - Ezek tankok! ( .. .) Elképedve meredtünk egymásra. Mi ez? Mi történik itt? Válamennyien viszszaemlékeztünk a tegnapi nagygyűlésre, amely az aulában zajlott, és ahol vad vitákat folytattunk arról, hogy csatlakozzunk-e a lengyel rokonszenvtüntetéshez. - A többi egyetemek is jönnek. A gyárak is jönnek - kiabál az egyik szó­ nok. - Csak mi nem? - Békés rokonszenvtüntetés lesz. Majd kart karba öltve megyünk, hogy ide­ gen elemek ne csapódhassanak hozzánk! - K i garantálja azt, hogy békés tüntetés lesz? - kérdeztem. - Mi! - ütött az asztalra az elnökség egyik tagja. - Tárgyaltunk a kormány­ férfiakkal, nem fognak lövetni. ( .. . ) (Folytatjuk) 64 �E számunk szerzői B e n já m in L á s z ló költő, Új Tükör főszerkesztője (Bp.), C zig á n y G y ö rg y költő (Bp.), C s á k y K á r o ly költő (Ipolyság, Csehszlovákia), C s e h K á ­ ro ly költő (Halmaj), C so rb a P ir o s k a költő (Szuhakálló), E ndrődi S za b ó E r n ő költő (Bp.), F o d o r Á k o s költő (Bp.), F r ie d Istv á n iro­ dalomtörténész (Bp.), G é c z i J á n o s MSZMP Nógrád Megyei Bizottsá­ gának első titkára (Salgótarján), H á r s G y ö r g y író (Bp.) H o r p á c si S á n d o r kritikus (Miskolc), K iliá n Istv á n történész (Bp.), M á z ik Is t­ v á n költő (Fülek, Csehszlovákia), N é m e t h J á n o s Is tv á n népművelő (Rétság), P a p p L a jo s költő, Napjaink főszerkesztője (Miskolc), R o m sics Ig n á c tudományos munkatárs, M TA Történettudományi Intézet (Göd), S im o n ffy A n d r á s író (Duka). A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Dr. Horváth István Csik Pál Dr. Fancsik János A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Füzesi István Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Szabó Károly Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Dr. Tamáskovics Nándor Kojnok Nándor (szépirodalom) Tóth Elemér Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I FERENC A N ó grád m egyei a d ja : a P o sta . N ó grád (K H I, t a u t a lv á n y o n , e lő fiz e t é s i m eg és K é s z ü lt nem a fé l te rje d e le m b e n . F . 48, egy József a 3 10 0 . K H I évre 96 a N y o m d a ip a ri K e le m e n G ábor la p ja . S a lg ó ta r já n , F e le lő s k ia d ó : k é z b e s ítő k n é l, nádor té r 215-9 6 1 F t. v is s z a . I S S N : 0 5 5 5 - 8 8 6 7 . m egyei v .: V ., á tu ta lá s s a l évre o s z tá ly á n a k V á lla la t. b á r m e ly p o s ta h iv a ta ln á l, k ü ld ün k N ó grád m ű v e lő d é s i S ze rk e sztő sé g : L a p k ia d ó B u d a p e st, v a la m in t d íj V B F eren c. m egyei E lő fiz e th e tő Iro d á n á l T a n á cs Ba ran y i F ő sze rk e sztő : 1. 62 sz. a p o sta János Tam ás út 21. 1900 B u d a p e st). je lz ő s z á m r a . k é th a v o n ta . T e le fo n : ig a z g a tó . h ír la p ü z le te ib e n P o s ta c ím : p é n z fo r g a lm i M e g je le n ik A ran y B á lin t E gyes és 14 -3 8 6 . T e r je s z ti a ára K é z i r a t o k a t és r a j z o k a t n e m K i­ M agyar K ö zp o n ti K ö z v e tle n ü l szám a H ír la p vagy pos­ 16 F t, ő rzün k I n d e x : 2 5 -9 2 5 . V á lla la t s a lg ó ta r já n i ig a z g a tó . 8 5 .3 9 8 4 0 N . te le p é n , S. 900 p é ld á n y b a n 3 ,6 ( A / 5) ív �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/3. szám Subject The topic of the resource Művelődéspolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f7a4cfa56f6d79b67b1641ed1e7f66bc.pdf 3bf39d34ae5a519c6d9181dbe376dff0 PDF Text Text �Tartalom XX. ÉVFO LYA M , 3. SZÁM 1 Baranyi Ferenc: Magán-, Kék madár - zöld fák (vers) 3 Konczek József: Kígyóbeszéd (novella) 9 Bódi Tóth Elemér: Pacsirta (vers) Vaderna József: Metamorfózis (vers) 10 Tamás István: Szeptember szonettek IX. (vers) Szepesi József: Portrék (vers) 12 Erdős István: Pénz, pénz, pénz! (novella) 16 Németh Miklós Attila versei VALÓ SÁG 17 Andrassew Iván-Pál János: Prolilét-ra (szociográfia) 23 Ács Zoltán: Felépül végre a házunk? (interjú) 32 Hortobágyi Zoltán: A Palócföld megkérdezte Gressai Sán dort... ABLAK 34 Mai szlovák költők versei (Tóth László bevezetője és fordításai) M ŰH ELY 44 Tandori Dezső / Zalán Tibor; Zalán Tibor / Tandori Dezső 63 Petrőczi É va: Napló helyett I. T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 67 Szenti Tibor: Parasztvallomások (Romsics Ignác) É L Ő M Ú LT 69 A z utolsó nógrádi nagyasszony M ÉRLEGEN 82 Vidéki Magyarország (Laczkó Pál) 84 A z ének megmarad (Bezzeg János és Endrődi Szabó Ernő) 92 Banos János: Látlelet (Alföldy Jenő) 95 Ószabó István: A vak géniusz (Magyar József) E számunkban a borítón és a belső oldalakon M ILA N SO K O L besztercebányai grafikus munkái tók, aki az 1981- évi mátraalmási (Nógrád m.) művésztelep vendege volt. (Fotó: Buda László) látha­ �BA R A N Y I F E R E N C Magán- A magánoknak nem könnyű a sorsa, a gondtalant akárhogy tettetik: a hatóságoknak megannyi borsa csak magán-orr alá törettetik. Irigyli öt a vékonypénzű állam, no és a vastag arcbőrű tömeg, s mivel szegény amúgy sem makulátlan: mindkettőt szemlesütve vágja meg. S e szorongást nehéz viselni így, ha kamrája telve is: nagyon levert, jobb a kuldúsnak, hisz az alamizsna adómentes volt mindig is ehelyt. Így nem merek kisvállalkozni én sem s megtollasodni sem fogok soha. Álmaimat csalán közé vetélem, hisz mind odavaló, nem máshova. Továbbra is a holdat bámulom hát s vonzódom ahhoz, ami nem taszít, az ország egyszer rám is bízta gondját de ez ma már egy öltést sem . . . ér. I �Kék madár — zöld fá k (Kassai Franciskának) A mesebeli madarat elfogjuk olykor, hogy utána úgy dönthessünk: legyen szabad. S szorosan az ablakhoz állva eresztjük el a messzi ég felé, mely húzza ismerősen s akkor a madár színe kék. Csak akkor. Mindig eltűnőben. Nincs más, csak ez a pillanat, mely tollait kékkel befújja, hiszen pihéin átszalad a sugárzó mennybolt azúrja és hiheti, hogy élni szép: van K ék Madár, mely visszaszállhat! S engedek én is kicsikét az illúzió igazának, hisz’ ez a szárnyalás visz el a boldogsághoz, mert iránya cikk-cakkos, tört íveivel ráröpteti szemünk a fákra s meglátjuk végre a csodát, mit addig is kínált az ablak: zöldelnek, zöldelnek a fák! S ez hihetőbb örömet adhat. 2 �KONCZEK JÓZSEF Kígyóbeszéd (de szokták mondani angyali üdvözletnek is) . . . elnézést kérek, amiért megzavarom csendes pihenése közben, mind­ össze annyit kérek, engedje meg nekem, hogy kicsit megszárítkozzam, mert valahogy hideg most a víz, pedig ilyenkor, délután, egész nyáron át, a leg­ jobb fürdeni való idő volt, persze, ez már nem a nyár, őszbe hajlik az idő, és ilyenkor olyan tűnődésre késztető, elgondolkodtató a táj, mintha kiélesültebben lehetne talán érzékelni mindent. Talán véletlen volt, talán egy kicsit én is akartam, hogy arról a vitorlásról ott, ni, amelyik most kerül a nádas takarásába, én valahogyan a vízbe estem, és mivel a hajó elment, én erre felé irányítottam karcsapásaimat, ha pontos akarok lenni, nem tudtam, hogy itt önt fogom találni, amint lehunyt szemmel napozik ebben a nádszékben, honnan is tudhattam volna, hiszen nem ismertem, s azt sem tudnám megmondani, mi húzott, mi vonzott éppen erre a part­ részre, bármelyik magánnyaraló partsávjánál a partra juthattam volna, de most már egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy valami ösztönös oka volt, valami érzés, valami vonzódás, igen, nem tudom, volt-e már úgy vele, hogy csak elindul valamerre, nem is tudja, miért, de érzi, hogy az jó, és akkor valóban várja valami vagy valaki, s akkor már abban is bi­ zonyos lehet, hogy éppen miatta történt. Én talán éreztem is, hogy ön mintha hívott volna engem. Nézze, én tisztában vagyok azzal, hogy ha bárki is meglát bennünket, nem keltünk feltűnést, hiszen csupán beszél­ gető két embernek látszunk, holott meg fogja látni, itt egészen másról van szó, mert most, hogy így megláttam, valami úgy megragadott engem, s egyre úgy érzem, hogy létrejött közöttünk valami szokatlanul érdekes, azt hiszem, jó ez, ön mintha még nem tudná, mintha küzdene ellene, holott akarta, ám én azon leszek, hogy jó is legyen. Mondom, én már érzem a kettőnkben meglevő közös akaratot, és ön megbízhatóan fek­ szik ebben a nádszékben és derekának hajlási iránya nélkül biztosan sze­ gényebb volna ez az árnyékosodó délután. Kifejezhetetlen kényszerítés szorít, hogy beszéljék önhöz. Nem önnel, mert ez a kényszer már ezen a ponton túljutott, mintegy annyira felhal­ mozódott bennem a beszélnivaló, hogy önhöz kell beszélnem. Tudnom, éreznem, azt, hogy hallgat engem, de úgy volna jó, hogy ez ne zavarja önt. Talán, ha lehunyná szemét. Azért volna jó, mert akkor úgy tehetünk, mintha ön aludna, s kérem, ne is mosolyogjon, hanem nagyon ügyesen, az elhitetés legfelső fokán tegyen úgy, mintha nem is hallaná, amit mon­ dok. Szélsőséges érzékenységem késztet rá, hogy ezt kérjem öntől. Ugyanis szeretném elérni, hogy önt ne zavarja az, amit mondok, tehát, ha úgy teszünk, mintha nem is hallaná a szavaimat, bizonyos gyengéd izgatottsága lesz a beszédhelyzetnek, hiszen bízvást érezhetem úgy, hogy ön mégis hallgat rám, ámde ön bármikor amögé a tudat mögé menekülhet, hogy 3 �hiszen nem is hallja, amit mondok. Erre önnek is nagy szüksége van, mert amit mondani akarok, az nagyon érdekli önt, de, ha nem teremt­ jük meg a kielégítő feltételeket az ön nyugalma számára, vagyis, ha úgy érzi, hogy valaki vagy valakik, akik idenéznek, idehallgatóznak, ké­ sőbb tudhatják majd, hogy hallotta a beszédemet, ez talán zavarná önt. S meglehet, hogy efölötti kényelmetlen érzésétől vezettetve félbeszakít en­ gem, és ez nagyon rossz lenne mindkettőnknek. Nekem azért, mert nem mondhatom végig, amit szeretnék, önnek pedig azért, mert zavarni fogja egy befejezetlen helyzet disszonanciája. És ez, ugye, elkerülhető, ha meg­ engedi, hogy körültekintő figyelmességünk eredményeként ez a kvázi be­ szélgetés-hallgatás kialakulhasson. Engem jólesően izgat is, hogy nem le­ hetek benne biztos, figyel-e rám, hiszen ha rokonszenvét váltom ki azzal, amit elmondok majd, akkor végül saját akaratából vállalhatja, hogy hal­ lotta-e. És engem az éltet most, hogy nagyon hiszek benne, ha végighall­ gatott, be fogja vallani, hogy nemcsak hallott mindent, hanem a rokon­ szenvét is sikerül elnyernem. Bevallhatom, az sem fog nagyon kétségbe ejteni, ha nem akar emlékezni majd arra, amit hallott, hiszen ez az ön joga, és amennyiben úgy dönt, hogy nem hallott semmit, akkor ezt is ki­ fejezheti, látja, máris kinyitottuk két irányba ezt a helyzetet. Igaz, van még egy lehetősége, ez az, mintha álomnak fogná fel, nos, az sem baj, ha nem avat bizalmába, hogy elfogadta szavaimat, akkor úgy jutott a titok birtokába, hogy nem közli velem, ugye, ám ha mégis úgy gondolja, hogy közli velem, megértette, amit hallott, ez is jó. Érdekes, hogy egyik v á l­ tozat sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hiszen az én személyes érdekem, érdekeltségem, hogy úgy mondjam, az elmondáson túl már semmire nem terjed ki, az én érdekeltségem, sőt feszítő szükségletem, hogy elmondjam, amit el kell mondanom. Végül hiába fog megkérdezni, nem tudok semmi többet mondani majd, így hát az, hogy kinyilvánítja-e azt, miszerint elfo­ gadta, felfogta szavaimat, vagy nem szól semmit, ez valójában teljesen mindegy, hiszen a küldetésem az elmondással véget ér. Ezért láthatja is, hogy mindaz, amit az imént mondtam - nem önnel, hanem önhöz kell beszélnem - mennyire igaz. Így, ilyen nyugodtan, egyenletes lélegzéssel, ebben az oldott, félig fekvő, félig ülő testhelyzetben, azt hiszem a legjobban megvalósulhat mindaz, amire most szükség van. Még valamit szeretnék kérni, de ezt kérem, hogy nagyon-nagyon komolyan fogja fel, és ne keressen benne semmi felületi szándékot. E z nagyon jó volna, ha megtörténhetne, mert ezáltal létrejönne egy olyan helyzet, amelyik még pontosabb fogalmazásra tudna engem késztetni, mintegy hozzásegítene, hogy a legjobban mondhassak el valamit. Ugye, nem nagyon feltűnő, ha egy ifjú nő fedetlen kebellel na­ pozik. Ha nem okozna ez nagy gondot, és megoldhatnám a kötőjét, sokat segítene nekem. Ú gy, nagyon köszönöm, hogy nem válaszol, szinte való­ ban alszik, tehát máris segített az előbbi kéréseim teljesítésével, de most még csak ezt kérem. Ugye, ugye, az ön beleegyezésével történik ez, hogy most megoldom a melltartó kötőjét, ugye, azért tud róla, hogy ez törté­ nik, mintha talán álmodná csak, de nem veszélyes ez a dolog. Most nagy örömöt érzek, hogy sikerült kialakítani a pontosabb fogalmazáshoz szük­ séges helyzetet, amely úgy tűnik, számomra a fontos, pedig magának a dolognak van rá szüksége, hiszen én, csakúgy, mint ön is, egy bizonyos 4 �dolognak a szolgálatában vagyunk most így, és egyáltalán nem valami közhelyszerű csalárdság késztetett rá, hogy segítségét kérjem őszinte és emberien bizalmas nyíltságának ilyen kifejezésére. E z a bizalom nagyon szükséges nekem és önnek is, mondom, végső soron ennek a dolognak, amelyért most így vagyunk. Ez a dolog, ez a titok valamire, az egészre vonatkozik, és ez az egész nagyon nehezen közelíthető meg, nagyon nehéz volna pontosan leírni, áb­ rázolni, megmutatni, úgy hogy amennyiben valamilyen formában vállalni fogja majd mindannak sejtelmes értését, amiről beszélek, először is azt kell tudnia, hogy csak nagyon kis része az egésznek, a teljesen kifejeződő egésznek. Ez egy bizonyos törvényszerűség, amely történik akkor is, ha nem vesszük tudomásul, ha más és más magyarázatokkal látjuk el, ám hiába nem veszünk róla tudomást, hiába magyarázzuk máshogyan, mint ami az igaza, a lényege, ez rajta nem változtat. Ez ugyanis sokkal erő­ sebb nálunk, de nem valami kényszerítés által, jóllehet ebben az én kényszerítettségemben, hogy róla kell beszélnem, mégis valamilyen módon ki­ fejeződik a szükségszerűség, hogy birtokba vevődjék. És ennek a birtokba vevődésnek jó engedelmeskedni. Olyan, mintha szomjas volna az ember, és oltaná a szomját, tehát, hogy úgy mondjam, nem fájdalommal kény­ szerít, hanem valami jónak az ígéretével késztet a vele való foglalkozásra, azoknak a lehetségesnek gondolt utaknak a végigkövetésére, amelyek által úgy vélhetjük, hogy feltárul a dolog magyarázata. E z magának a dolognak a lényege, hogy fel akar tárulni, ámde csak akkor lehet feltárnom, ha így maradunk. A zt reméltem, hogy kérésem teljesítése után könnyen áttérhetünk arra, amiről beszélnem kellene, de ne higgye, hogy az olyan könnyű számomra. Mondhatná magában, hogy én már elég sokat beszéltem, de azon túl, hogy lehunyt félmargarétáival, lüktető meleg keblével itt fekszik előttem, voltaképpen még nem történt semmi sem. Ne higgye, hogy így van. Látja, annyi máris bizonyos, hogy látszólag befejezetlen gondolataim mindegyre vissza-visszatérnek valamiféle titoknak az emlegetésére, bizonyos körkörös rendszer szerint, s abban, ami történt, talán fontosabb ennek a bizonyos haladási iránynak, ennek a lüktető vissza-visszatérésnek, ennek a pulzáló ritmikának a megléte, ez a mindkettőnket uraló érdekes állapot, amely­ ben valamiképpen egészen más érzékekkel tekinthetünk mindenre, ami kö­ rülvesz bennünket. Van ebben bizonyos felfokozottság, valami feszültség, de biztonságot adó közelség is, megtartó közös izgatottság, amelynek, hogy úgy mondjam, pallérozott, lassú átmenetei vannak a még jobban kifejlődő izgalomhoz, ám ez mintegy belőlünk éled, erősödik, veszi birtokába egész lényünket, s valami kínzó szükség fogalmazódik meg benne, ne féljen, nem baj, hogy nem tudja, mi is ez, elég lesz, és, jó mindkettőnk­ nek, hogy bennem egyre inkább megvilágosodik, miről van szó. Bár mind­ ez csak így, közben világosodik meg bennem is, az ön segítségével, amely­ be így bcavatódunk, s ennek során már én érzem is, hogy a közelségünk annyira belsővé teszi ezt a beszélgetésünket, szinte folytat egymásban bennünket, önmagunkat egynek érzékeljük valamivel, ami eddig kívülvaló volt, s ebben teljes odaadással, valamiféle alázattal vagyunk jelen, mint­ ha lelkes eggyéválással, lelkes azonossággal szolgálnánk valamit, ám az, hogy egymást, ez nem pontos, mert egymásban önmagunkat, ám ezzel 5 �talán valami egészen mást is, nem gondolja, ugye, ugye, mert ez kettőnk­ ben, külön-külön nem jöhetett volna létre, így van-e?, mintha az életem volna ez, amit most átélek, és érdekes, más valakivel együtt, erről a mástól immár lefoszlik az a képzet, hogy nem-én, hogy ő, mert én va ­ gyok ez a te is, ugye, így érzed már, nem? nem még? várjál kicsikét, így, így, így, majd mindjárt, ha átadod magad te is ennek, ugye? ugye? kez­ dődik már ugye? most csak szépen, nyugodtan, de az életünk ritmusát nem feladva, legyünk csak így, így, így, jó, jól van, gyere velem, ne maradjál el tőlem, ugye, én vagyunk, én vagyunk, én vagyunk, igen, mi, ez az én, én vagyunk, én vagyunk, milyen érdekes! van ebben is valami körkörösség, de ezt meg kell tartani, ez valahogyan olyan, mint egy dina­ mikus, erős forgás, részei a közös törvényben elrendeződve a maguk he­ lyén futják, forogják a maguk körét, váltakozó arculatukat fordítják így felém, efelé a közös én felé, és minden kis részüknek is fontos szerepük van benne, hogy ez így fennálljon, ne szűnjék meg, hiszen kibukván egy rész is, mint a heves izommozgás, egy ránduló inger, korrigálandó, átren­ dezendő lesz minden, fájva megcsikorduló disszonanciáin át visz a helyre kerülő újabb harmóniához, amelyik a segítséged nélkül nem ilyen lenne, tudod? úgy-e? érzed-e benne a magad legsajátabb énjének elkülönülő szerepét a közös énen belül s ez izgatóan jó, mámorítóan heves, kielégí­ tően teljes érzés, amint birtokába vesz az odatartozás, de vigyázz, tudom, minden, minden arra vinne, hogy gyorsuljon, zuhogva sürögjön-forogjon ez az én, jaj nem, jaj nem, csak szépen így, így, érzed, újabb súlyai jön­ nek el a megtartó ellenpontoknak, hiszen ezt a játékot átérezve tudni kell, hogy minden rész az én, a te v agyok, magamat alakítom velük, magam­ mal, amint létrejött ez a mozgás, ahogyan súrlódva muzsikálósan, kar­ cosságból kiemelkedve száll, száll körülöttünk, az én körül, amit akarunk, ez az én, ez akarja velünk, ez a körösség, ez a fokról fokra feljebb csa­ varodó megtartó kibontakozás, ez a lépcsőház-katedrálisok törekvése föl, föl, fölfelé, és én csak lassan elnyíló nagy szemedben látom az égen úszó felhőket, szemed nagy margarétái teljessé válnak, furcsán, kedvesen kere­ kedtek ki, mint egy régi-régi nagy bolyhos szélű húskagyló, amikor még a tengerekben éltünk, mint egy megnyíló pillás szélű zsákocska, amelyből nem üresség néz kifelé, hanem a tekinteted, közepén a gyengéddé enyhült, de az újabb játék édességét csillantó fénnyel, mint egy rugós kis patkópénz­ tárca, mint az érzékeim hódvasa, csapdája, de nem rámkattanó nyers ag­ resszióval, hanem szorító erővel, a pillák óvó vasfogcsipkézetével, hogy fogva tart, de közepén a nyílt tiszta őszi ég ragyog, s újra fölérzik nézé­ sedben a bensővé tett idegenséged, másságod, ellentettségem, az egymást forogva próbálgató párharcosok fogáskereső elmélyültsége, most, most, most, most, amikor összekulcsolódnak egymás hátán azok az ököllel és szoros csuklóval nem ütni akaró, hanem az öleléshez sok teret átfogó ke­ zek, amint ez az idegenként bevillant képzet átnyílik ölelésbe, nem róluk, gladiátorokról, keleti birkózósportok atlétáiról, rólunk, rólunk van szó, rólad, de a homlokom peremén beúszó hajó, amelyről jöttem, íme, a nádas mögül bukkan ki, nem, nem, nem, itt maradok én, kettőnkből, belülről kell az, az az erő újra, hogy ne akarjak kiszakadni innen, segíts a mélyről felizzó tekintettel, tedd történetté a kettőnk játékát, tett múlt­ idővé együttlétünket, készíts fel, szoríts rá a történet továbbélésére, segíts.. . ! 6 �Hisz az vagy te is, aki én. Dőreség volna a derekad csavarvonalából olvasnom, tudom én anélkül is. A z a bizserdülő érzés, amelyik hajnalonta a derekadat úgy rántja össze, hogy szinte szikrázva, csillagozva kisistereg vériköreidbe a hűséges belső szervek életet serkentő anyaga, az a friss öröm, hogy fekvő helyzetből lábadra állsz, nyújtózol, tarkódban a felto­ luló egészség hullámcsapásai csobbannak meg, ez az érzék mutatja, hogy az vagy, aki én. Elmondom neked a titkot, én festettem meg a képet, én festettem, úgy festettem, ahogy kívánták, pedig nem úgy van, de nem lehetett másként, nem lehetett, nem lehetett, megmutattam, ahogyan én, s mondták: nem, a kígyó csússzon le a fáról, és te ott álljál mellette, nem, nem, nem így volt, hanem én akkor fenn, a lombok közt rejtőztem, és ott nem volt k í­ gyó, hanem én, a lombok közt, de nem látszott az arcom. Így találtam rá a történetre, tudtam, hogy az, akinek akarnak, akit mondanak helyet­ tem, mindig a forrásnál ül, vagy jár, vagy fekszik, beszélget a madarak­ kal, füveket szólít, de tudtam én, hogy nem neki, hanem nekem szólnak a füvek, nekem válaszolnak a madarak, mindig, mikor elbújnak, ők is, a lombok között fenn, közös a mi titkunk. Ő csak ült, mintha nagy ké­ peskönyv feküdne a térdén, a jóisten kisóvodása, s igen szép volt az arca, hogy mindent csak a könyvből látott, de én tudtam a titkos, a legtitko­ sabb írást, ami bele van írva a levelekbe, a madarak fészekőrző félelmé­ be, a virágba, mert én fenn a lombok között voltam, és bár árnyékban voltam, mindent, de mindent tudtam, nekem megvallottá k belső helyze­ tüket, történetüket az élők, és én nem akartam kinn, a forrás körül járni, hanem jól voltam ott is, mert igen eltöltött az érzés boldogsága, nekem minden más nyelven szólt, odaadta magát, kimutatta igazságát, nem ta­ karózott a díszes madártollak csodája mögé, hanem én átláttam a cso­ dán, tudod, s éreztem, hogy így lehet csoda a csoda, így lehet ő is olyan szép, hogy nézegeti a nagy képeskönyvet, meghatározza a madarat, mond­ ván, hogy madár az, amelyik színes szárnyaival imádkozik, fejével a földre tekint, testét mégis a magasság emeli, mert jó így, s mondván, fű, hogy éllel fényre, meghajló derékkal fényre, lehajló éllel a földhöz, mint a madár csőrrel. Nagyon kedvelem a történeteit, de látod, amikor a képet kellett megfestenem, eljöttek a bölcsek, tudom, ott volt köztük ő is, oszlop, oszlop mögül nézett ki rám, kérés volt a szemében, s én lát­ tam, hogy fél, fél, hogy én a csodát el fogom rontani, s megint elém hozta a forrásnál üldögélő alakját, hogy én volnék az, ne nagyon akarjam ár­ nyékarcomat a lombból lefoszlatva, idehozta, tagadni a kedvességét an­ nak, ott a forrás körül, és én nem akartam. Mondtam, ez a szerkezete csak a képnek, amit eddig megfestettem, s mondták is, hogy bölcsen, s jól van, avatott vagyok, ha értem, ne vérezzem fel a csodát, fessem rá újra a tollak, derékfények teljességét, ne ijesztgessem a létezést, mint holmi rönt­ gencsontvázakat feltakaró ijesztő tudás, hanem a csontok, izmok pontos elrejtettségét ismerve tegyem olyanná a képet, amilyen valóban, végül abból engedtek, hogy ne fessek sok ruhát, nyár van, mondta az egyikük, miközben a pipa mögül rámmosolygott, nem fognak fázni, s akkor ma­ gamat festettem bele a forrásnál üldögélő alakba, és azt mondták, hogy jól van. És én belenyugodtam, mert el akartam jönni hozzád, újra élni akartam a beszélgetésünkben. 7 �És amikor festettem is, és amikor felébredek is, és a derekamban ugyanúgy megpezsdül a belső elválasztású mirigyek vitaminja, az összeránduló test szertartásai a más és más helyzeteikben, látod, ugyanaz v a ­ gyok, aki te vagy, mi ugyanazok vagyunk, de nemcsak egymással azono­ sak, hanem azzal a régi magunkkal is, akiket nekem adatott megfestenem katedrálistorony alatt az egyik oltárra. Ez a körkörösség, ez a mozgás, a testek frissülésében és az ecsetkezelésben is mind, mind ugyanazt mondja. Pedig ez csak felszín, mint a madártoll, a fű éle, a mélyét eltakarom most is. D e azért beszélnem kell róla, mert iszonyatos gyönyörűség ez a kész­ tetés, hogy szolgáljak valamit, ami egyenlő a mindenséggel, s ezt akartam mondani, ezt akartam megvallani, ez a teher nyomaszt engem, ez a tit­ kom, ez a titkok titka. A még így is csak teljesen nem mondható titok, amit talán nem is tudok egészen, amit talán nem is tudnék átadni egé­ szen, de ha segítesz nekem, érezni fogod, hogyan suhogott a szárnyam, amikor elmentem hozzád, küldetésben voltam, küldetésben vagyok mindig, nem baj, megvárnak a parton, azt a hajót bérbe vettük, egyszerűbb volt átjönni a túlsó partról, mint vonaton körben megpróbálni, és én azért szöktem le a hajóról, mert nem szeretem a mértani egyenesek gyilkosságát, ha figyeltél volna, feltűnt volna, milyen érdekesen úsztam, hurokvonala­ kat írtam, azt hihetted volna, hogy csak játszom. Eljöttem hozzád, hogy megmondjam neked a titkot, ami még nem tudható egészen, néha úgy érzem, hogy teljesen tudom, olyankor beszélnem kell, beszélnem kell, so­ kat, de nem tudom elmondani bárkinek, mert nagyon nehéz megtalálni azt, akinek el lehet mondani. Te olyan voltál, hogy elmondhattam. Ezért boldog leszel, gyermeked fog születni, ha te is akarod az üzenetet, ha hiszel benne, ha átadod magadat a történetnek akkor is, amikor nem le­ hetek veled, amikor a titok egy időre csak a tiéd, te vigyázol rá, és ez a révült csendesség, amelyik most eluralt, csak az emlékem lesz, mert ak­ kor nem lehetek veled már. . . 8 �BÓDI TÓTH ELEMÉR Pacsirta Nem vetettem rózsaszín, lágy tufából, úgy kövültem, mint márványban az ér, hasít a villámpillanat, dörög a kőtörő kalapácsa. Szemeim égő lámpások, fénykörük gyémántporos pilletemető, bennük a vágy miniatúrái s a fájdalom cizellált kövei, a bevérzett hacskarok, kínokat él, aki fénybe néz. Pacsirta énekel testvéreim égboltja alatt, megfogannak a bárányok, kishúgom kilépett a kőházból, lépdel a gyümölcsfák között az ezüst Ararát. VADERNA JÓZSEF Metamorfózis Kosztolányi Dezső és Csáth Géza emlékezetének A határ mentén megsimogattam a bagoly fejében a fájdalmat s az agy velő tekervényeit kiegyenesítettem a bölcsesség negatív felület gyereknyi hiány a kín házának padlásterében csigalépcső az értelein akasszuk fel a kislányokat a hurok oly jövőtlen macskákban a szentbeszéd puha a tér lecsorog a házak ereszein s elfolyik a csatornákon lassan végigtapogatom a morfium cizellált vaskorlátját s a hideg bordázatok visszapattannak megszakadt órarugók felértem bioáram kering a magasfeszültségű vezetékben 9 �TAMÁS ISTVÁN Szeptemberi szonettek IX . Ritkul a fütty. Verebek lármáznak. Krumpliszár ég s kukorica kévék. Porba suvadt sarkantyús szarkaláb Térképünkön módosul a lépték. Forgószél kap szoknyádba, a késett; Bizonyára boszorkánytáncba hív. Megmosolygod - s gyöngy híd szép ajkadon, Aranyozott rozmaring ág az ív. Pihét havaz a pákabuzogány. Varjú ül a madárijesztőre Őrszem, noha puskája, se tőre. Egy fának dőlsz - messze tűnt rég, mégis Mindent, mindent - mit írtam volt tollal Rubintodul évgyűrűkbe foglal. SZEPESI JÓ ZSEF Portrék I. Ugatnak bennem ősdobok szítják az ősi hőfokot vérem - eb vére - tengerül nyerít (nyergében ember ül) örvénylik, hömpölyög, pörög, mélyén szigonyos ördögök 2. Keresztjeim nagy hűvös vastraverzek fényében rozsdamart csillagoknak 3. Röhögnek gyarló, gyatra kis istenek hóbortos krisztusán a szavaknak 10 �II �ERDŐS ISTVÁN Pénz, pénz, pénz! Fiatal vagyok. Nekem van időm. Megbukhatok százszor. Mindent újra tudok kezdeni. Még ma vagy akár holnap. A szemetekbe nevetek, és csak úgy farmerzsebből kigyűrve egy olyan köteg ezresből szálazok elő egyet-kettőt, hogy szédülni kell tőle. - Ide figyelj Vereslány! Kedves kollégám! Eredj át az úttesten! Van ott egy zöld boltajtó. A z ajtó mögött ezekért a szürkés sajtpapírokért ve­ hetsz, amit akarsz. Hát vegyél! Hozzál gyulai kolbászt, sonkát, narancsot meg valami sűrűbb konyakot is. Kettőt. Napóleont, Heroldot? Ilyesmit. Ma vagyok a költő korában. Huszonhat éves lettem. Emlegessétek meg! A hirtelenszőke asszisztens elvtársnő kezében megélénkül a döglött fecskendő. Csurog belőle a lé. E l kell tartsa magától, gyönyörű csupasz karjára ne folyjon. Ez az asszony úgy tudja feltűrni egy hófehér köpeny ujját, hogy még az is felhördül, aki pedig hét évig viselte nyaka körül ugyanezeket a karokat. - Akinek 1985-ben háromezerrel bélelik elsején a borítékját, az ne rendeljen ládányi pezsgőt, lakomát a barátainak se, nemhogy az ellen­ ségeinek. A z hallgasson, de ha valami módon mégis pénzhez jut, dugja cl a lóvét, hogy senki ne lássa. Tisztelje, becsülje, gyűjtögesse tovább mormolja szinte maga elé a mester, de láthatóan várja bölcsessége visszhangját. Négyen nézzük a V ereslány hatalmas ringó seggét, amint egy zabos zsákkal a hóna alatt elindul a boltba. A z abrakmester hirtelen nevetni kezd, és combját csapkodja. Ő így udvarol a főnöknek. A ddig hahotázik, amíg a felcser elvtársnő is röhögni kezd. Még ilyenkor is megszégyenítenének, amikor gróf lehetek?! - Ellenségeim volnátok? - kérdezem vigyorgó bizonytalansággal, és matatok a szekrényben büdöslő poharak után. Tegnap négyünknek három üveg sörre való ötvenesünk állt össze, azt indítottuk cl V ereslánnyal az utca túloldalára. Nem volt itthon a mester-macska, igyunk meg valamit. . . Ahogy majdnem minden nap megiszunk valamit. . . A felcser úgy érzi, hűségesen díszítenie kell a főnök sunyi szellemessé­ gét, úgy szólal meg, mint egy óvónő. - Eladtad a rozoga autód. Egyszobás lakásban vagy ágyrajáró a nővéredéknél. Fél éve nem adtál egy tábla csokoládét az ötéves lányodnak. Lyukas a zoknid. Másnapos a gatyád. A z új szeretődet nem mered leül­ tetni egy presszóba, mert Tuborg sört iszik, az meg drága. Neked drága, mert két üvegre nem elég az ötvenesed, amit a mestertől újítottál else­ jéig. Munkaidő után heti egy rongyért nadrágokat nyirkálsz egy szabónál. 12 �Ismerlek, mint a tenyeremet. Nekem ne játszd meg magad. Rendelsz egy csomó italt egyhavi fizetésed árán? A Rubik-alapítvány fogadott a fiává vagy betörtél valahová? Nyugtatóan megsimogatom a gyönyörű karokat. - Hát ez kemény volt, asszonyom. Szép vagy, szép vagy, szebb a nap­ nál, de a lelked ott a papnál - mondom a régi mesét, hogy emlékezzen az együtt töltött szép évekre. Csak a gyűlölet láthat át a cipőmön, ame­ lyik szintúgy lyukas a talpán, ahogy valóban a zoknim is. Két évig kós­ tolgattuk egymást. Először messziről, tapogatózva, aztán teli kézzel, el­ szántan. Lesz, ami lesz! A majdnem orvos felcser is tudta, semmi jó nem kerekedhet ki egy ilyen vad szenvedélyből, a segéderő Kovács Bálint is tudta, nem lehet megtartani egy ilyen ragyogó nőt egyszer, s mindenkorra. Nem azért volt muszáj összeházasodni, mert jött a gyerek azért kellett, mert egy napot nem bírtunk ki egymás nélkül. A gyerek neve Fruzsina lett: ránkszakadt a boldogságok boldogsága is: a leány első születésnapját saját lakásban ünnepeltük. Gyerekszoba, nagyszoba, étkező. Összkomfort. Forró vízzel zuhanyozni. Félájultan szeretkezni. Örömben elaludni. L el­ kesen ébredni. Fruzsina nevet. Fruzsina beszél. Fruzsina boszorka. Fruzsina imádja az apját, aki pedig csak harmincöt éves lesz, majd amikor a lánya tizenhat. Tánciskolába viszem. Jégpályára, korizni. Moziban ülünk apja meg a lánya. Tolakodó udvarlókat szájon vágok. A rokonszenveseket be­ invitálom. Gyertek! Velem még akár haverok is lehettek. . . Hónapok óta egy tábla csokoládét nem vettem volna neki? Várjunk csak! Voltunk egy­ szer állatkertben, egyszer bábszínházban, egyszer Vidám Parkban. Tényleg, csak fagylaltot evett meg rágógumit. A zt kért. D e az óriáskerékre három­ szor felültünk. Mint két idegen. Lestük felülről a várost. Hogy lehetett fél év alatt így szétszedni bennünket, felcser elvtársnő? Nem elég, hogy feleségem nincs, lányom se lesz! Mit tehetek ellene? Egy ötévessel el lehet hitetni mindent. Apa a hibás. Apa ivott. Apa nem keresett elég pénzt. Apa nők után futkosott. Apa szaralak lett egyik napról a másikra. Apát cl kell felejteni! Apa már nem is fog soha a mi lakásunkban lakni. Soha! Érted, kislányom, soha! Apa visszaköltözik a kertvárosba, a nővéréhez. Apa azt csinál, amit akar, nekünk már semmi közünk hozzá. Ezt jól je­ gyezd meg, kislányom! Fruzsina megkomolyodott; koravén, nagycsoportos óvodás. Ha az óvó néni nem ér rá, Fruzsina képeskönyvből felolvas a ki­ csiknek, mert megtanult olvasni. Írni is. Folyékonyan olvas. A feleségem szerint én sose tudtam olyan jól olvasni, ahogy a gyerekem. Meglehet. Újabban évek eltelnek úgy, hogy a ,,szaklaoon” túl semmit nem olvasok. Még krimit se! Szarok bele! Mind egykaptafára megy. Mind unalmas ökörködés. Ölnek a pénzért. Csalnak, lopnak, hazudnak. A bűnözők. A kik meg üldözik őket, meggebednek az irigységtől. Pénz kéne, pénz, pénz, de az elsejei borítékok arrafelé is laposak. A szerelem, a házasság, a gyerekcsinálás, a munka, az üzlet nagy elszántságot, lelkes startokat kíván. G ye­ rünk! Legyünk másoknál boldogabbak! Persze, hogy hiszel benne! Persze, hogy teli tüdővel agitálsz; gyere, repülj velem! Szárnyaljunk! A z égig! Szárnyaljunk nagy puttonyokkal a hátakon! A múlt, a lehetősségek, a szerény képesség bizonytalanságát cipeljük. Repülnénk, mint álmában re­ pül az ember, nekidőlve a szélnek. Remény még volna az ijesztő magas­ ságban is, de a lélek mélyén tudjuk, milyen bizonytalan a landolás. Alig 13 �van esély ép bőrrel földet érni! Félünk. Hülye mentségeket keresünk: má­ sok sem landolnak simán, hibátlanul. Alapelvül fogadjuk el: élni annyi, mint hibát hibára halmozni. Körbenézel: összetört életek. Nyomorék tes­ tek, lelkek. És mindenki azt hiszi, csak a pénz segíthet. Pénz, pénz, pénz. Pénz kéne a Vereslánynak is. Össze akar kaparni vagy huszonöt rongyot, hogy megléphessen az anyjától, aki rendesen megveri, elveszi a havi két­ ezer forintját. Vereslány tizenhét éves. A zt nem lehet ráfogni, hogy szép lenne, de kívánatos. Sírt valamiért. Hozzámbújt. Összemelegedtünk. M eg­ sajnáltam. Több férfival volt viszonya eddig, mint a kerület minden fel­ cser - meg orvos, meg óvónő - asszonyának összesen. Bár a volt felesé­ gem az utóbbi hónapokban nem panaszkodhat. Csak én tudok, így, meszsziről nézve, három fehér inges, gyámoltalan hapsiról, no meg talán a mes­ ter, akinek ugye, ahogy én kiléptem az almafa alól, alighanem rögtön megérett a gyümölcs. D e tőle én nem sajnálom az alkalmi, langyos dugá­ sokat. Egészségére! A felcser elvtársnő rég elfelejtett szeretni. Levetkőzik. Tesz-vesz, sóhajtozik, liheg. Mindent megtesz, ami elvárható, de kíméli a száját a csóktól, szagos a lehelete. Mintha negyvenéves lenne, nem hu­ szonhét. Kiveszett belőle a lelkesedés. Kiégett a tűz. Ránézel. Ragyog. Hozzányúlsz. Savanyú! A z ember helyett, a férfi he­ lyett beleszeretett a pénzbe. Főállás, félállás, másodállás, részfoglalkozás, géemká; jattolás, ahol csak lehet. Abban igaza van, ma már nem lehet mulatva élni. A z OTP-lakásrészlet ennyi, a bútorrészlet annyi. Tévérész­ let, mosógéprészlet. Tartozás a kocsiért ennyi, óvodára kell annyi. Koszt­ pénzre, mindennapi utazgatásra meg annyi, az összesen már több mint két fizetés a borítékban! Akkor még hol van egy ruha a gyereknek, egy csizma az anyunak, egy az apunak hótaposásra. Hol van egy mozijegyrevaló? Hol van a balatoni nyaralás ára? Miből veszel benzint a rozzant autóba? M i­ ből takarékoskodsz, amikor tudod, hogy takarékoskodni kéne, mert ár­ emelések holnap is lesznek. Fizetésemelés meg holnap se lesz. Ö rüljünk, hogy létezünk, és legalább a mestereknek csurran-cseppen néha valami. Így elviselik nagy nehezen az ilyen léhűtőket, anyaszomorítókat maguk körül, mint amilyenek mi vagyunk, meg is tanítanak erre, arra, hogy hat­ vanéves korunkra belőlünk is megbízható mesterek legyenek, akiknek ak­ kor majd azért csurran-cseppen valami. Legyek feldobva, hogy szemem láttára összekapargat nyolc-tíz rongyot egy jobb hónapban, ha közös üzletre talál egy-egy pénzes balekot, hoz­ zá vakol félven kén t még tízet, tizenötöt, akkor aztán ki van segítv e . Anyu otthon náluk is szigorú! Ide a pénzzel! Am íg a mester nem volt főnök, úgy mindennap nagy fekete táskával jött a melóba. Abban kellett hazavinnie valamit. E gy téglát, ha más nem akadt. Kukoricát a csirkének, vagy egy letört kilincset, egy vécériglit, egy láncdarabot. Ha kacat, ha érték, de valamit feltétlenül. Akármit. És mindennap! Ha a mester üres kézzel ment haza, nem engedték be. Élni kell, mondta az asszony. Min­ denki lop - majd megbünteti őket az isten - te ne tedd azt, te csak hozd haza, amire másnak már nincs szüksége a munkahelyeden. A fizetésed lószar. A háromszobás családi házat, a nagy kertet fel kell tartani vala­ miből. A mester öt-hat éve már nem jár fekete táskával. Egy-egy nevet­ séges, színes műanyag szatyor lóg mindennap a kezében: abban visz haza estére fél kiló kenyeret, liter tejet, tíz deka parizert, egy üveg sört, meg 14 �ezt, azt, aminek bevásárlásával az asszony megbízza. Innen nézve szánal­ mas ember a mester, de nem rosszabb, mint mások a telepen. Ha tudtával hozok össze itt egy-egy kis üzletet, a haszon felét magának követeli. Szó nélkül jattolom le a pénzt, mert különben elszed az orrom elől minden lehetőséget. Ő a főnök. D e most én akadtam egy lelkes balekra. Igazi nagyhal. Jól kereső színész. Persze az ő pénzét is ellenőrzi valahol egy asszony, így furcsa leleménnyel jattolt le ma reggel a kezembe tízezer forintot, hogy cserébe majd kapjon tőlem üzleti információkat. Legyen ve­ lük szerencséje! A kerületi OTP-fiókban az én makulátlan nevemre vet­ tünk fel személyi kölcsönt. Ő a kezes. A tíz rongy az én zsebemben, a tizenkét befizetési utalvány az ő zsebében. Így egyeztünk meg. Ha nem törlesztené helyettem rendesen a pénzt, őt veszik elő, mert ő a kezes. . . Rendesen fog törleszteni! Ahogy illik egy komoly művészemberhez. Ö t­ ször annyi a fizetése, mint az enyém, meg se kottyan neki ez a kis adó. Én meg legalább egyszer a büdös életben rendesen megünneplem a szü­ letésnapomat. Ezekkel is itt a melóban, az újdonatúj szép leánnyal este az Interkontinentál éttermében. Hogy holnapra elfogy ez a nyavalyás tíz­ ezer? Elfogy! Ezzel én számolók. Fiatal vagyok még, nekem van időm. Nekem lesz időm még pénzt csinálni. Megbukhatok ezerszer, kisemmizhetnek milliószor, van erőm újra felkapaszkodni a tetőre. Elválhattok én tő­ lem, lenyelhetitek a gyerekemet előlem, én talpra állok. Én még leszek boldog ember ebben a rohadt életben. Leszek bizony, leszek én! Elmosom a poharakat az udvari csapnál. Legyünk egyszer urak, igyunk tiszta pohárból. 15 �N É M E T H M IK L Ó S A T T IL A Nagybánya 1 9 8 4 Suta festőeszközöm fényképezőgépem ezzel járom az utcát keresve mindazt amit a galériában megnéztem a templom tornya piros helyett szürke az apró bányászlakásokat panelek közé száműzték a piacnál pingál egy festőlegényke vásznára keni Nagybánya emlékét eltévedtem hatvan évet nem maradt már csak a kék ég és a büszkén hordott tekintet TMK Tervszerű Megelőző Karbantartás Hiányod körbejár, mint vizsgáló a vagont, hosszúnyelű kalapácsával megcéloz, agyamra koppant, kerék-acél pengésem betölti a peront, ahol mindenki a saját vonatát várja unottan, sercint a vizsgáló, karjára akasztja kalapácsát. Mindezt pedig a szigorú biztonsági előírások értelmében. Csak én állok itt az újabb ütésekre várva. Rám így vonatkoznak az előírások. 16 Megrendítő erejű ütések A ring sokszögű kötelei tépett idegek hideg színek a piros a kék hátam mögött markolva a törülközőt állom az ütéseket és halkan számolok Már hétnél tartok �VALÓSÁG ANDRASSEW IV A N -P Á L JÁNOS Prolilét-ra* Apám elvből ellenezte, hogy megnősüljek. NDK-ból egy levél: megismer­ tem. Második levél: a menyasszonyom. Harmadik: feleségül veszem. Tudod, én szentül meg voltam győződve arról, hogy elronthatja az ember az életét húsz­ éves korában is, meg később is. Teljesen mindegy, mikor nősül. Ez lutri. Én tizenkilenc voltam. Úgy éreztem, ő az igazi. Nem csalódtam. Apám jött azzal, hogy „fiam, minek nősülsz. . . ” , meg a többi link dumá­ val. Kijelentette: „ha megházasodsz, ne is álmodj arról, hogy mi együtt fo­ gunk lakni!” Nem tudom mit gondolt, hogyan képzelte. Abban a lakásban! Azok után, hogy még kölyökkoromban otthagytam őket, a feleségemmel fogok visszamenni abba a garzonba? Szoba-konyha? Konyha se volt. Máig bánom, hogy az esküvő dolgában engedtem. Mi ott kint akartunk öszszeházasodni. Lazán, szépen, csöndben, baráti körben. Erre írták a leveleket - de egy hatalmas stócot - , hogy „ne csinálj már ilyen hülyeséget, hát mit szól a rokonság, minket is meghívtak . . . mit szólnak . . . lehetetlenné tesztek min­ ket az egész rokonság előtt. . . ” Aztán erre a feleségem is mondta, hogy le­ gyen meg az örömük. Úgysem értünk van ez az egész, hanem a hülye nász­ népért. Apám, aki elég jó beosztásban volt, szerzett valami kultúrtermet. Marhanagy dínomdánom. Hú, te, nagyon régen éreztem magam olyan rosszul, mint a saját mennyegzőmön. A feleségem mondta is, hogy nehogy lelépjek. Mond­ tam: „gyere, észre se veszik, ha elmegyünk. Itt az az egyetlen cél, hogy min­ denki hülyére egye, meg igya magát. Az senkit se zavar, ha mi nem vagyunk itt.” Jöttek a hülye nyomorúságos, pajzán megjegyzések. Azt az idilli, paraszti lakodalmat már úgysem lehet megcsinálni. Minden­ esetre sikerült úgy elszúrni az egészet, hogy egy kellemetlen emlék maradt. Képzeld el, jön-megy ott egy krapek. Kérdezem a feleségemet, ki ez a csá­ vó? Ő nem tudja. Te - mondom - én se. Talán becsapódott ide, a családjá­ val együtt elvegyül a násznép k ö zö tt... Aztán anyám megmagyarázta: hát per­ sze . . . az unokatestvéred. Az életben nem láttam még. De kötelező volt oda­ hívni. Puszi-puszi, mert mi rokonok vagyunk ám! És hoz nekem ajándékba egy olyan pulóvert, ami alig ért a könyökömig. Fölhúzni is alig tudtam. Sze­ rintem ez furkó dolog. Azért is fontos erről beszélni, mert szerintem Magyarországon nagyon gya­ kori az ilyen nyomorúságos lakodalom. A hagyományok a saját karikatúráju­ kat teremtik meg. Na mindegy. Aztán el is jöttünk elég hamar, mert igencsak herótom volt az egésztől. *Részlet egy hosszabb szociográfiából. 17 �Az, hogy apám nem nézte jó szemmel a dolgot. . . egy kicsit talán segített is abban, hogy azért végeredményben összejött a házasságunk. Neki például az sem volt szimpatikus, hogy a feleségem vékony alkatú volt. És az is maradt. Olyan karcsú most is, mint akkor. Lettek problémáink - mint mindenkinek. Nem is kicsik. Ugye együtt lak­ tunk anyósomékkal. Nehezen fogadtak el. D e hozzá kell tennem: nagyon sok olyan dolgot megcsinált az anyósom, amit más nem tett volna meg. Egy ro­ hadt szót nem szólt, amikor két hónapig nem dolgoztam, csak hordtam munkahelyről-munkahelyre a batyumat, nap-nap után. El meg vissza. És minden­ nap azzal jöttem haza, hogy megint nem tudtam elhelyezkedni. Egy szót nem szólt. Érted: eltartott. Soha a szememre nem vetette. Az ilyen dolgokat na­ gyon a javára lehet írni. Azt már kevésbé, hogy olyan rettenetes majomszeretettel szerette a lányát. Meghülyítette. A lánygyerek sokkal inkább kötődik a szüleihez, pláne, ha azok öregek. Mert Ancsurka éppen végszóra jött. Negyvenéves korában szülte az anyósom. Kegyetlenül magához kötötte. Matriarchális volt a család. Amit az anyósom mondott, az mindig úgy is lett. Az após meg egy báb volt. Mint ahogy ma is elvárás a melós férjektől: dolgozik, megissza a két korsó sört, hazamegy, zabál, megnézi a tévét - és másnap mindezt elölről. Ez a jó férj. Nem szól bele semmibe. Majd az aszszony! Ebbe a képbe nem fért bele, hogy én foglalkozni akartam a dolgokkal. Főztem. „Hehe, ilyen hülyeséget!” Vagy például vallom a mai napig is, hogy nadrágot szépen vasalni csak egy férfi tud. Egy nő erre képtelen. Bár­ melyik nőt megtanítom. Még azt is, amelyik azt állítja magáról, hogy ő tud. Az ilyen hülyeségeimet nehezen fogadta el. Vagy például: a fizetést - a szalaggal - nem adom oda. Hát miért? Elhányom a pénzt? Vagy eliszom? Itt van, nem dugom el. D e nekem ne mérje ki senki reggel, hogy tessék, itt van cigire egy tízes. Ezt nem . . . soha nem vettem volna be. De nem is kísérelte meg senki. A feleségem roppant nehéz helyzetben volt. Engem is szeretett, meg az anyját is. Kettőnk között őrlődött. Bitang rohadt lehetett neki. Én ezt meg­ értem. De át nem érzem. Mert egyszerűen nem tudom. Az anyja panaszkodik rám, én meg az anyjára. Ezt hallgatni! Igazat ad nekem? Haragszik az anyja, aztán fordítva. Ezt lehet a végletekig bonyolítani. Egyetlen egyszer eljutottunk odáig is, hogy elválunk. K é sz. . . most már nincs tovább. Én félreállok, elmegyek. A z anyósom erőltette ezt is. Szisztematikusan bizonygatta, hogy hülye vagyok. Nem vagyok normális, tehát nem való nekem család. Pláne gyerekek - holott akkor már két gyerekünk volt. Tudod Iván, nekem a hadsereg kegyetlenül betett. Érzelmileg. Leszerelés után jöttek a gondok. Ha azt mondta valaki, „csináld meg” , már valami ágas­ kodott bennem. Nem! Ne dirigáljon nekem senki! Végre bízzák rám, hogy mit csinálok! Nekem ne mondja senki, hogy ezt k e ll.. . Ez bennem volt, nem tud­ tam levetkőzni. Iszonyatosan sértődékeny voltam. Talán a gyerekkori komplexusom is sze­ repet játszott ebben. Mindenki bántott a kövérségem miatt. „Digidagi daga­ nat, kergetjük a halakat” . . . minden ilyen verses rigmust elmondtak nekem. Nem, ma már kevésbé . . . Te, nehéz lehetett nekik is. Tényleg sértődékenyebb voltam az átlagnál. 18 �Egyszerűen jól meg kellett gondolniuk, hogy mit mondhatnak nekem. Én piszkosul haragtartó vagyok. Valaki megsért, képes vagyok . . . nem szó­ lok hozzá hetekig. Lazán megvagyok egy pisszenés nélkül. Ezzel szemben ott volt az apósom, mint férj- és férfitípus. Egy nimand, egy senki. Az eszét elitta. De közel sem volt olyan bűnös, mint én. Legalább nem gondolkodott még józanon sem. Amikor nagyon szarul álltunk anyagilag, én éppen olyan jogokat követeltem meg, mint a család bármelyik tagja. Hogy azt a pénzt hova tesszük, azt ne­ kem ne intézgessék el a hátam mögött! Én nem akarok kényelmes lenni! A leszerelés után, ha valaki hatalmi szóval próbált. . . én még abba is belelát­ tam, aki nem avval élt. Nagyon rohadt év volt. Az anyósom már el is vitte a gyerekeket. Meg volt beszélve, hogy a felesé­ gemmel összepakolunk, é s . . . na költözhetsz! Akkor nem álltam a dolog elé, hanem elmentem a haverommal moziba. Jól meggondoltam a dolgot és megbeszéltem a feleségemmel, hogy „figyelj ide, hát valószínűleg velem sokkal tovább leszel, mint az anyáddal. Ez leg­ alábbis valószínű. És szeretjük egymást. . . ” Mert akkor is nagyon szerettem. De egyszerűen nem akartam, hogy tönkremenjen a kettőnk harcában. Mert ő itta meg a levét. És én tényleg nem azért jöttem volna el, mert őt nem sze­ retem már. Egyszerűen kinyírtuk. Érted? Tönkretettük. Ezt nem szabad a végletekig húzni. Valakinek menni kell. És én voltam az, aki legutoljára jött. Biztos, hogy nagyon boldogtalan lettem volna. Nagyon rohadt v o lt. . . amíg kiokumláltam, hogy egy szintre korlátozzuk a kapcsolatainkat anyósomékkal. És azon túl - semmi. Nem kell főzni! Nem kell egymással foglalkozni. Pró­ báljuk meg egymást elhanyagolni. Ezt mondtam el a feleségemnek. . . hogy tényleg a gyerekek miatt i s . . . „Próbálj meg leszállni az anyád melléről! Le­ gyen elég! Éljünk mi, önállóan! Nem kell mindenben meghallgatni az anyai jó tanácsokat, amik nem is olyan jók .. .” Sikerült ezt kettesben lerendezni. Az anyósomnak megmagyaráztam, hogy próbáljon meg jó pofát vágni az egészhez, a saját lánya érdekében. Ahhoz, hogy én itt vagyok. Ne tegye tönkre a házasságunkat. Mert a lánya akkor is boldogtalan lesz, ha maradok és esszük tovább egymást, akkor is, ha elköltö­ zöm. Jól meg kellene ezt gondolni. . . Jellemző volt rá, hogy ezt azonnal, teljes mértékben megértette. És attól kezdve nekünk a világon semmi bajunk nem volt egymással. Össze se vesz­ tünk. Kész, lezártuk. Én tisztelem és becsülöm őt, mert hatvanhárom évesen képes volt megújulni. Amíg élt, ez így is maradt. Kölcsönösen tiszteltük egymást. Tudom, hogy ő vetélytársat is érzett bennem. Ugye, már ketten voltunk a lánya életében. Bajok voltak a pénz beosztásával is. Én skót típusú vagyok. Összegyűjtöm a pénzt, úgy tudok örülni, amikor összekuporgatom! Érted? Mondom, mint embert, nagyon becsültem őt. Pláne, amikor elköltöztünk. Olyat megtett, hogy lelkiismeretfurdalásom is van miatta. Tudniillik, én mindig tengerész akartam lenni. De amióta élek. Majd meg­ őrültem érte. A keresztanyámék házában, az első emeleten lakott egy tengeresztiszt. Úgy behülyített az a pali is . . . ez annyit mesélt nekem . . . Nekem tengerésznek kell menni! És olvasom az újságban, hogy tengerjáró hajóra em­ bert keresnek. Eljött az én időm! Én már azelőtt is jelentkeztem. Akkor azt mondták, ha szükség lesz em­ berre, meghirdetik. Meghirdették. Irány Csepel, szabadkikötő, tengerhajózás . . . 19 �Meg is beszéltük a feleségemmel, hogy gyakorlatilag többet lettem volna itthon . . . Hiszen túlóráztam orrba-szájba. Szombat, vasárnap, délutánonként. . . a rohadt pénzért. Érted? Hogy egyáltalán létezzünk. A z apósom akkor is rohadt tetű volt a lányával. Mentem vasárnap birkát vágni. Bevittem a rádiót, hogy legalább zenét hallgassunk közben. És egész vasárnap etette a feleségemet; Háhá, tudod hol van? Nem dolgozik az. A kurváknál! Hozzájuk viszi a rádiót.” Ezt elmondja egyszer, kétszer, ötödször­ re már bosszantó. Megyek haza délután. A feleségemnek lila a feje. - Mi van? - Semmi. - Rád van írva. Mi bajod van? - És persze jókedvem volt. Olyan, mint­ ha éppen a csatából tértem volna meg. Az após meg majd szétcsattan, úgy örült. - Kipihent. Hát gondolod, hogy ez egész nap dolgozott? - Állandóan men­ tek ezek a hülye dumái. És bogarat rakott a lánya fülébe. Holott tényleg nem. Mert soha nem voltam híve . . . szeretőt tartani. . . Szóval ebben is nagyon gyökér volt az apósom. Te, annyit melóztunk a vágóhídon . . . És én bizonyítottam, hogy ha elme­ gyek, sokkal többet lehetek itthon. Akkor már volt érettségim, tehát lehetősé­ gem arra, hogy tiszti iskolára menjek. Minden évben egy családtagomat ma­ gammal vihetem. A kölykeim a világot bejárják, amire másképp soha nem lenne lehetőségünk. Mondtam a főnökömnek, hogy milyen szándékaim vannak. Nagyon sajnál, meg izé, fűzött, hogy maradjak. „D e értse meg: ez az utolsó lehetőségem. Ha most kihagyom, kifutok a korból. Imádok utazni, egyszerűen világot látni, menni. . . ” Meg is beszéltük, hogy elmegyek. És akkor jött a Mongóliába való utazás lehetősége. A főnök szólt, hogy elintézi nekem, ha a vágóhídon mara­ dok. Ez nagyon rendes volt tőle. Bizonyította azt, hogy tényleg sajnálná, ha elmennék. Így egy évre mentem, de utána vissza . . . Azóta nem is bánom, hogy elmentem, mert tényleg nagyon sokat rágódtam ezen a tengerészségen. Ezerkilcncszáz forintot fizettek. Abból éljen meg a fe­ leségem két gyerekkel. A matrózok napidíja nyolcvan cent. Azt én clcigizem. Ha hajósinas leszek, ez fölmegy egy dollár, mit tudom én mennyire. Hát az se nagy pénz. Jó, ké­ sőbb lehet csencselni. Kicsiben kezded, aztán egyre nagyobban „utazol” . Végül is ez egy jó üzlet, és aránylag rövid idő alatt felfutott volna. Három hónap és hajósinas vagyak. Letettem volna a matrózvizsgát, aztán a kormányvizsgát. Akkor már komoly a pénz. Te, ez le volt írva. Azóta változhatott, de az arányok biztosan maradtak. Ő k is azt ajánlották, hogy legyek hajószakács, hiszen az volt a szakmám. De ebben is . . . ha nem is maximalista vagyok. . . de mindig az igazit szere­ tem. Érted? A vágóhídon is évekig fűztek, hogy vállaljam el a konyhát. Nem vállalom! Értsünk szót: én nem szeretem a hadtápot. Ha én melós vagyok, akkor szeretek ízig-vérig melós lenni. Még a hadseregben sem tetszett nekem az írnokság. Szerettem volna katona lenni. Sokkal jobban tetszett volna, mint a napestig való körmölés. Annak semmi értelmét nem láttam. Nem hajószakács, hanem tengerész szerettem volna lenni. Nem olyan kise20 �gítő. Pedig jó pénzeket ajánlottak. Nem! Teljesen magyarán: nem szeretek senki lába kapcája lenni . . . ide fuss, oda fuss, halló Jean! . . .Nem ! A z anyósom beteg volt. Mellrák. Ő is tudta. Szemét, kegyetlen dolog, mert ő érezte, hogy csomó van benne. És nem mert orvoshoz menni, mert félt az igazságtól. Mert amíg a szemébe nem mondják, nem vesz róla tudomást. A húgát is ezzel műtötték - meg is halt azonnal, illetve egy hónap múlva. Azt mondta, ha őt is megoperálják, ő is meghal. Akkor kezdték el a tévében reklámozni, hogy időben el kell menni a vizs­ gálatokra . . . És az anyósom azért nem ment el, mert én Mongóliába utaztam. Mert akkor ottmarad a feleségem. . . már három gyerekünk volt. Segíteni akart. Majd, ha én hazajövök! És egy év alatt annyit romlott, hogy már egy blúzt is alig tudott magán elviselni. Akkor bement a kórházba. Persze rögtön elájult mindenki. És én azért ha­ ragszom is úgy az orvosokra, mert. . . megvágták a Mamát. Érted? Minden dohányt elszedtek tőle. Pedig mindenki tudta, hogy menthetetlen . . . az úris­ ten nem fogja meggyógyítani. Kiló, öt kiló, ezer-két ezer ide, oda, amoda. Pe­ dig aki operálta, aki foglalkozott vele, tudta, hogy hetek. . . esetleg egy-két hónap van hátra. Nem több. És hülyítették szegényt. Igen, akkor még náluk laktunk. Amíg Mongóliában voltam, addig kaptunk lakást. Pont akkor költözhettünk, amikor hazajöttem szabadságra. Nagyon jó volt, hogy a kollégáim a vágóhídról eljöttek segíteni. Holott csak egynek mond­ tam: ha ráérsz, gyere el. És tizenöten jöttek. Képzeld el, nem dolgoztam bent, be se jártam és mégis megjelent a fél társulat. Azok közül már csak egy-kettő van itt. Szétszéledtek. Akkor már nagyon beteg volt. Tényleg alig bírta magát. És végignézni a szenvedéseit. Még aki annyira szerette, mint a lánya. . . ő is azt mondta, hogy csak halna már meg. Csont és bőr volt. Felfekvések. Minden nap összecsinál­ ta magát. Mondtam az orvosnak én is, hogy nézze, a lányát mellétehetem a koporsóba. Mindig ilyen vékony volt, mint most. Képzeld. . . cipelni az anyját. Gyesen volt. A z anyósom éjjel-nappal kiabált. Jajgatott. Nem tudott magáról. Ezt vé­ gignézni . . . és a gyerekek is ott voltak. A kórházban mégis szakértők ápolják. Mert teljesen mindegy volt, nem tu­ dott magáról. Összehányt mindent. Napi öt-hat ágynemű. Állandóan mosni, súrolni, hypózni. .. mert ugye fél az ember. . . tudja, hogy valaki halálos beteg. Borzasztó sokat szenvedtünk, amíg meghalt. És utána . . . utána a tévében mutatták. Igen, három hónap múlva a mellrákról volt valami sorozat a híradóban. Az anyósomat mutatták: „így néz ki egy előrehaladott mellrák.” A feleségem már kezdett volna megnyugodni. Megint hetekig nem bírt magával. Verje meg az úristen: most meg egy könyv jelenik meg. A képe megint ben­ ne van. Érted? Szegény a tévében még a második kiadást is megnézte, mert egyszerűen nem tudott menekülni. Át kellett kapcsolni a kettesre. Biztos, hogy ő? Biztos. Ezer közül megismerné. Persze, hogy zsebre vágták a pénzt. Ezt én rohadt, szemét dolognak tartom. De engem is furdal a lelkiismeret, azóta is. Az apósom? A Sobri Jóska? Fölhívom tizenkilencedikén, hogy jöjjön el, mert nagyon rosszul van a felesége. - Nem megyek, mert József-napot tartunk. Másnap meghalt a Mama. 21 �22 �Felépül végre a házunk? Ha hihetünk a hivatalos statisztikának, akkor az elmúlt évtized semmilyen iavulást nem hozott lakásfronton. 1980-ban közel 450 ezer volt a lakásigénylők száma, megközelítőleg ugyanannyi, mint a hatvanas évek végén. Ma ismét 440 ezerre tehető azoknak a száma, akik önálló lakás után vágynak. Ezek a szá­ raz tények. Ugyanakkor egy, a hetvenes évek első felében készült felmérésben azt prognosztizálták, hogy például a fővárosban 1983-ra 83 ezerre csökken az akkori 121 ezres lakáshiány és 1986-ra nemhogy megszűnik, de tízezres lakástöbblet lesz. A lakásépítés körüli bonyodalmakról és ellentmondásokról beszél­ getünk dr. Petschnig Mária közgazdásszal, aki az utóbbi években behatóan ta­ nulmányozta a hazai lakáshelyzet neuralgikus pontjait, a lakáshiány újjáéledé­ sét, az építkezési költségek hihetetlen mértékű növekedésének okait és mind­ azokat a társadalmi feszültségeket, amiket előidéztek. - Mennyiségi és minőségi lakáshiány mindig is volt Magyarországon, Á m ennyire feszítő politikai és szociális kérdéssé sohasem vált, mint az utóbbi években. Miért alakulhatott ki ez a mai - elviselhetetlen - hely ze t? - A gyökerek a szocialista gazdasági berendezkedést meghatározó ideológiai tételek kiformálódásáig nyúlnak vissza. A korabeli felfogás szerint se a lakás, se a munkaerő nem áru. A bér- és az árarányok meghatározásánál abból in­ dultak ki, hogy a béreknek nem kell tartalmazniuk a lakásvásárláshoz szüksé­ ges összeget, mivel a lakás állampolgári jog, azaz az állam fog arról gondos­ kodni, hogy mindenkinek legyen lakása. A hatvanas években megindult ma­ gánlakás-építkezések, az államosított lakások egy részének repatriálása követ­ keztében kiszélesedő cserealap, majd a megindult első 15 éves lakásépítési terv mozgásba hozta a lakáspiacot. De a lakásárak jelentősebb mértékben a hat­ vanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől kezdtek emelkedni. A lakás így áru lett, anélkül azonban, hogy a munkaerőáru érvényesíteni tudta volna a bérben ennek következményeit. A lakásárak és a munkajövedelmek közötti kü­ lönbséget különféle állami akciókkal kísérlik meg áthidalni. A hetvenes-nyolc­ vanas évek fordulójától azonban a felgyorsuló lakásár-növekedéssel nem tudott lépést tartani az állami segélycsomag, tehát az egyének egyre inkább rákény­ szerülnek az „önsegélyezésre” . A dolog lényegét úgy lehetne megfogalmazni, hogy amíg az állam egyik oldalról a lakáshiány felszámolását ígérte, másik oldalról nem számolt azzal, hogy társadalmunk rendkívül alulteljesítő társa­ dalom. - Mit ért ezen? - Azt, hogy az ígéretekhez reálforrásokra lenne szükség, ezek azonban nem termelődnek meg. Amíg extenzív módon volt bevonható a felhasználható for­ rás, az állóeszköz, munkaerő, infrastruktúra, addig nagyobb az elosztható reáljövedelem is. A hetvenes években a gazdaság belső forrásait külső hitelekkel 23 �egészítettük ki. Most kerültünk abba a kutyaszorítóba, amikor már külföldi hiteleket kell törlesztenünk, a belső forrásképződés feltételei pedig rendkívüli módon lelassultak. Ezek természetesen kihatnak a lakásépítésre is. A hetvenes évek végétől folyamatosan csökkent a lakásépítés és további csökkenés vár­ ható. Megváltozott a lakásépítés összetétele is, az állam egyre kisebb hányadot vállal fel. Míg korábban az összes lakásépítés 70-80 százalékát finanszírozta, addig a VII. ötéves tervben már csak 10-15 százalékát vállalja. A fizikai tel­ jesítőképesség és a telekhiány korlátai miatt várhatóan csökkenni fog a ma­ gánerős építkezés is. A másik komoly probléma, hogy a lakótelepi lakások nem teszik lehetővé az újratöltődést, a munkaerő újratermelésének - egyéb­ ként joggal elvárható - színvonal-emelkedést. Az 50-55 négyzetméteres lakó­ telepi lakások alkalmatlanok arra, hogy az egyén differenciált fejlődését elő­ segítsék. Az egyént olyan létfeltételek közé zárjuk, ahol uniformizálódnia kell a bútortól kezdve, családon belüli és kívüli viselkedéséig egyaránt. - Ez lenne az egyik oka a ma minőséginek nevezett lakáshiánynak? - Igen. A tömeges állami lakásépítés keretében olyan lakásokat készítenek, amelyeket az építési feltételek alapján, optimálisan kivitelezhetőnek tartanak és nem olyat, amilyenre szükség lenne. Hiányzik a kivitelezők és a használók közti közvetlen kapcsolat. A fogyasztók helyett a tanács a megrendelő, tehát elvileg neki kellene közvetítenie az igényeket. A tanács azonban csak egyet­ len igényt támaszt, mégpedig, hogy minél több lakás épüljön, minél kevesebb pénzből. A tanácson a tömeges lakásépítést ugyanis politikai kérdésként kérik számon. A tanács pedig alkalmazkodik ehhez az elváráshoz és a felülről meg­ szabott pénzalapokhoz. Ha a beruházó az OTP, akkor a tanács az OTP-vel köt együttműködési megállapodást. Az OTP a második közvetítő és innen kezdve egyszerűen reménytelen számon kérni a tényleges fogyasztói kereslet kép­ viseletét. A z esetek többségében az OTP megbízotton keresztül bonyolít, így megjelenik a harmadik közvetítő. E közvetítők díjazását a beruházás értéké­ nek százalékában állapítják meg. Ebből következik, hogy mindannyiuk érdeke a minél nagyobb építési költség, ami kifejezetten ellentétes a fogyasztók érde­ keivel. Tehát nemcsak egyszerűen közgazdasági paradoxon, de súlyos társadal­ mi problémák előidézője, hogy a lakás termelése során a fogyasztói autonó­ mia nem fejeződik ki, azaz a fogyasztó nem képes érvényesíteni elemi létér­ dekeit, kiszolgáltatottá válik. S mivel a tömeges lakásépítésben kifejeződő mennyiségi teljesítés kap politikai értékelést, biztos vagyok abban, hogy istenkáromlónak minősítenek mindenkit, aki e teljesítmény értékét kétségbe vonja. Mégis rá kell mutatni, hogy a mennyiségi lakáshiány megszüntetésére tett termelésvezérelte erőfeszítések egyben a lakáshiány-, lakásfele sleg újratermelésé­ nek tényezői. Sorozatosan a következő folyamat játszódik le: a mennyiségi la­ káshiányból minőségi és abból újra mennyiségi lesz, miközben bizonyos laká­ sokra egyáltalán nincs igény, az emberek csak kényszerből viselik el. - Ezek szerint mégis elegendő lakás lenne Magyarországon? - Ezt nem lehet mennyiségi kérdésként kezelni. Ha az országos képet néz­ zük a maga összességében, akkor azt mondhatjuk, hogy a lakásmutatók való­ ban javultak az utóbbi időben, mert minden háztartásra jut egy lakás. Csak az a baj, hogy nem az, amire annak a háztartásnak szüksége lenne, s nem ott, ahol kellene. Tehát főleg minőségi és strukturális problémák jelentkeznek, ezek csapnak át mennyiségi lakáshiányba, főleg Budapesten és a nagyvárosokban. A 24 �globális egyensúly a társadalmi-politikai vezetésnek azt sugallja, hogy rend­ ben mennek a dolgok. De az említett strukturális egyensúlytalanságok a lénye­ gesek, ezekre kell figyelni. - Úgy tűnik a szavaiból, mintha kétségbe vonná, hogy az illetékesek meg­ felelő információkkal rendelkeznek a lakáspiaci helyzetről. - A lakáspiac nem lebecsülhető hányada statisztikailag is ismeretlen. Ennek következtében nincsen teljes körű, megbízható információ, ezért mindig késve fogannak a lakáspiacot érintő állami intézkedések, s nem is lehetnek átfogóak. A hitelösszegek emelése csak az elosztási szférára irányul és nem a legfontosabbra, ami a termelési lenne. Ugyanakkor a hazai lakásárak jóval nagyobb mértékben emelkednek, mint a hivatalosan kimutatott fogyasztói árnövekedés. A magyar infláció nagy góca a lakás- és építőipar. Az átlagbér növekedéséhez képest, amely viszonylag egyenletesnek mondható, a lakásár-növekedés inga­ dozó ütemű, de a nyolcvanas években egyértelműen gyorsulást jelez. Az 19711983 közötti időszakban az átlagbérek megkétszereződésével szemben az OTPlakásárak megháromszorozódtak. Nominálértékben számolva: amíg 1971-ben 9,3 évnyi átlagfizetésből lehetett lakást venni, addig 1983-ban 10,7 évnyiből. A hivatalos helyekről kapott, egymásnak ellentmondó információk alapján nem tudtam kideríteni, hogy a lakásárak emelkedése miként kerül be a fogyasztói árindexbe. Az bizton állítható, hogy az úgynevezett kiskereskedelmi árindex­ ben a lakásárak nem szerepelnek. 1971-hez képest 1983-ban a kiskereskedelmi árak közel 90 százalékkal emelkedtek. Ha ezzel az indexszel csökkentjük az évi átlagbért, az derül ki, hogy 1983-ban 20,1 évi bérből lehetett megvásárolni egy OTP-beruházású lakást. - Hasonló eredményre jutott Bródy András is, aki azt írta egyik tanul­ mányában, hogy míg „ 1938-ban egy peremkerületi, egyszobás házat egy­ évi szakmunkásfizetésből meg lehetett vásárolni, addig 1980-ban a csa­ ládi ház vagy lakás ára a millió forint körül jár, -amire már húszévi át­ lagfizetést kell összegyűjteni.” Folytassuk talán az árakkal! - 1970-73 között az átlagbérek közel 120 százalékkal emelkedtek, az egy fűre jutó élelmiszer-kiadás ugyanannyival. Emellett a fűtés, a háztartási ener­ giaköltségek egy főre jutó tétele pontosan megháromszorozódott, a lakásszol­ gáltatási kiadások 3,28-szorosukra emelkedtek. Az adatok egyértelműen jelzik, hogy a családi költségvetésekben az átlagbérekből nagyobb hányadot kellett 1983-ban a feltétlenül kielégítendő szükségletekre fordítani, mint 1970-ben. Ha most ebben a tükörben tekintjük, hogy ugyanezen időszakon belül az OTP adatközlése szerint a négyzetméterenkénti lakásárak megháromszorozódtak, ak­ kor világossá válik, mennyire elnehezültek a lakásszerzés terhei, hogy az első gazdaságbeli jövedelmeken belül csökken a lakásszerzésre fordítható pénzöszszeg. A munkaerőáru és a lakások áralakulása közt szétnyíló ollóra az ab­ szolút értékek nagysága felől is közelítenünk kell: amíg pl. 1983-ban az egy­ százalékos béremelkedés 40 forintot jelentett, az egyszázalékos lakásár-emel­ kedés 6000 forintot. - Az ön által említett szétnyíló olló elsősorban azokat la fiatalokat érinti érzékenyen, akik az első lakásra gyűjtenek. Azaz csak gyűjtenének, ha lenne miből. Mert ez a nagymérvű áremelkedés meghatározza gondol­ kodásukat, jövőstratégiájukat is. Ha valaki havi 4500 forinttal a zse­ bében azt olvassa, hogy 50 négyzetméteres álomlakásának -az egymilliót súrolja az ára, s míg fizetése jó esetben évente 2-300 forinttal emelke­ dik., az álomlakásé 50-100 ezer forinttal, akkor egyszerűen nincs miért 25 �takarékoskodnia. És akkor nem szóltunk az al- és ágybérlők reményte­ len helyzetéről. Van-e felhasználható adat arra vonatkozóan, hogy há­ nyan laknak ma Magyarországon al-, illetve ágybérletben? - Sajnos, a Központi Statisztikai Hivatal sem rendelkezik népszámláláskori adatokon kívül információval sem a lakásukat kiadókról, sem pedig az al- és ágybérletekről, ezért becslésekre vagyunk utalva. Azt tudjuk, hogy a házasságkötések, a válások száma és a városókba költözés növeli, míg a nettó lakás­ szaporulat csökkenti ennek a rétegnek a számát. 1980-84. között valamivel kevesebben kötöttek évente házasságot, mint a megelőző időszakban, de a há­ zasságkötések száma csupán ötezerrel mérséklődött. A válások száma azonban sajnos emelkedett, évente 1000-1500-zal. A városokba áramlásnem csökkent. Az ideiglenesen a városokba települők száma a jelzett időszakban meghaladja a kétszázezret. Nagyobb hányaduk al-, illetve ágybérletben lakik. Ugyanakkor a nyolcvanas évtized eddigi éveiben 13-14 ezer lakással kevesebb épült, mint az 1980-t megelőző két-három évben. Mindezek alapján talán nem tűnik túl­ zottnak a becslésem, mely szerint 1984-ben 250-300 ezer körül mozgott az alilletve ágybérlők száma. - Van-e tudomásuk e népes tábor összetételéről? - Az albérlet a legnagyobb áldozatot az értelmiségtől, főleg a fiatal diplo­ másoktól követeli. Azoktól, akik elvileg a társadalmi fejlődés motorszerepére hivatottak. Ismerve a kezdőfizetésüket, összehasonlítva az azonos korosztály­ beli szakmunkásokéval, már a tanulás vállalását is áldozatnak kell minősíteni. A diplomával megszerzett tudás a városokban, egyes területeken pedig szinte kizárólagosan a fővárosban hasznosítható a legjobban. Ezeken a helyeken biz­ tosítottak leginkább azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a megszerzett tudás alkotó jellegű érvényesítését, továbbfejlesztését. A városokba, főként a fővárosba települő fiatal diplomások egy része kénytelen albérletben kezdeni. A 30 év alatti fiatal budapesti diplomásoknak egyharmada rendelkezik önálló lakással, nagyrészt a szülők jóvoltából. Ez az albérletben élő fiatal diplomásré­ teg az, amely a magánépítkezéshez szükséges szakismeret vagy valamilyen jö­ vedelemnövelő stratégia kialakításának hiánya miatt a legkevésbé tud magán segíteni. Az esetek többségében csak úgy képes második vagy harmadik gaz­ daságot vállalni, ha feláldozza morális tartását és belenyugszik pályája részle­ ges vagy teljes feladásába. - Követik-e az albérleti árak a csillagászati lakásárakat? A z ön becslésé­ vel ellentétben a hivatalos statisztikai adatok szerint csökken az albér­ lők száma, míg a lakáskiadóké stagnál. A klasszikus kereslet-kínálat tör­ vénye értelmében csökkennie kellene az albérleti díjaknak. - Sehol nincsenek közzétett albérleti díjak, mégis minden bérbeadó tisztá­ ban van azzal, mit kérhet a kiadandó lakásért, szobáért. Aki albérletet keres­ ve járja a várost, meggyőződhet, milyen helyesen követik az arányok a laká­ sok használati értékarányát. Az albérleti díjak meglehetősen gyorsan emelked­ nek a hetvenes évek óta. Míg a hetvenes évek elején egy vidéki városban 4-500 forintot kértek személyenként egy szobáért, addig ma ugyanazért 13001400 forintot kell fizetni. Egy budapesti átlagalbérlet ma kétezer forintnál kez­ dődik, egy személy részére. Így becsléseim szerint 1971-83 között az albérleti díjak minimálisan is háromszorosukra emelkedtek. - Miért és hogyan emelkedhetnek ilyen \sebességgel? - Az említett háromszoros növekedés a lakáshiány kitüremkedése. Lakás­ hiánynál az albérleti díj meghatározója a bérbeadó, aki azért osztja meg laká­ 26 �sát idegenekkel, hogy jövedelemre tegyen szert. A bérbeadó az albérleti díj emelésénél a konkrét áremelések mértékére hivatkozik, de nem a hivatalosan kimutatott fogyasztói árindexhez, hanem az általa megélt inflációs rátához. A bérbeadó a növekvő árak mellett nem akar rosszabbul élni, ugyanakkor ra­ gaszkodik az általa eddig megszokott életszínvonal-növekedéshez, amit csak úgy tud elérni, ha megemeli az albérleti díjat. Teheti, hisz tudja, hogy az al­ bérlők általában nincsenek olyan helyzetben, hogy fellépjenek az áraikat emelő bérbeadókkal szemben. Legfeljebb annyit tehetnek, hogy leszállítják igényeiket és belenyugszanak a rosszabb életkörülményekbe. - A minőségi lakáshiányról már szó esett, de nem beszéltünk, még a meg­ levő lakásállomány minőségi romlásáról, a lakásfelújitások elhanyago­ lásáról. - A lakásfelújítások, lakáskorszerűsítések elmaradása miatti lakásállag-, il­ letve lakásminőség-romlás több oldalról is növeli a lakáshiányt. A lakás álla­ gának romlása növeli a lakással szembeni elégedetlenséget, különösen akkor, ha az egyre inkább romló bérleményt növekvő árral kell fizetni. A lakáskor­ szerűsítés elmaradása növeli a minőségi lakáscsere igényét. A teljesen lerob­ bant lakások lebontása szintén növeli az abszolút lakáshiányt. A környezeti ár­ talmaknak egyre erősebben kitett, magára hagyott lakásállomány nap mint nap bővítetten termeli újra a minőségilakás-hiányt. - Mely lakásokra jellemző leginkább az állagromlás? - A lakások minőségromlása megítélésem szerint tipikusan az állami bérla­ kásokra jellemző. Ez persze nem jelenti, hogy a fogalom ismeretlen a magántulajdonban levőknél. Mivel azonban magántulajdon esetén a tulajdonos köz­ vetlenül érdekelt vagyonának a védelmében, lehetőségeihez képest, folyama­ tosan karbantartja a lakását. Más a helyzet a második világháború után álla­ mosított lakásoknál. A szükséges felújítások több cikluson keresztül elmarad­ tak, s ezt nem minősíthetjük másnak, mint a nemzeti vagyon eme részével tör­ ténő rablógazdálkodásnak. Egy példa ennek igazolására. Az ÉVM és a Fő­ városi Tanács 25 évben jelöli meg azt a határidőt, amikor egy-egy épületet feltétlenül fel kell újítani. Mások szerint - figyelembe véve a hazai anyago­ kat és kivitelezést - 15 év a reális ciklusidő. A hetvenes évekbeli tapasztala­ tok szerint a fővárosban ez a ciklusidő 55 év, azaz több mint kétszerese a leg­ lazább normának is. Ez egy átlagszám, ami számtalan olyan épületet rejt, amelyekhez megépítésük, a századforduló óta nem nyúltak. A z a furcsa az egészben, hogy az államot saját maga alkotta jogszabály kötelezi a tulajdoná­ ban levő lakásállomány állagának védelmére, ez a kötelezettsége azonban nem kérhető közvetlenül számon rajta. A társadalomnak végső soron elemi érdeke a lakásállomány állagának védelme, de a társadalmi érdek eredményes képvi­ seletére eddig még nem akadt vállalkozó. Szomorú, hogy az állami lakásgaz­ dálkodásnak sohasem volt gazdája, érdekképviselete. - Az utóbbi években mintha az állam is felismerte volna, hogy védeni kell a régi lakásokat, nem lebontani, hanem korszerűsíteni. - Ez tagadhatatlan, de mindaddig nem lesz lényeges változás ezen a terü­ leten, amíg politikai értékként az új lakások építését ismerik csak el, s ha nem változtatják meg az ingatlankezelő vállalatok jövedelemérdekeltségét. Ma 775 ezer állami bérlakásnak legalább a fele szorul felújításra, több mint tíz száza­ léka ezen túlmenő korszerűsítésre, s folyamatosan gondoskodni kellene a teljes lakásállomány karbantartásáról. A vizsgálatok szerint az állami bérlakások 21 százaléka nem felel meg a minimálisan elfogadott igényszintnek. Emellett az 27 �összkomfortos és komfortos lakások jelentős hányada is oly mértékben lerom­ lott műszakilag, hogy sok esetben még az elemi lakhatásági követelményeket sem elégíti ki. A jelzett gondok túl vannak azon a mértéken, amit gazdaságunk teljesítőképessége alapján megoldhatónak tarthatnánk. Ennek érzékeltetésére csak annyit, hogy csupán a fővárosi 170 ezer rehabilitációs típusú lakásfelújí­ tás óvatos becslések szerint, közel 160-170 milliárd forintba kerülne az 1984-es árakat és épületállapotokat figyelembe véve. A tartós és egyre nagyobb állag­ romlás jelentős akadálya a lakásmobilitás gyorsulásának és széles társadalmi rétegektől vonja el a lehetőségét a lakáshelyzete javításának. Tudniillik, lakás­ csere esetén, ha egyáltalán akad partner, aki hajlandó a rosszabb lakásba köl­ tözni, egyre nagyobb összegeket kell fizetnie a cserepartnernek. Az állagrom­ lásból következő értékvesztést a cserélni kívánó bérlőnek kell megfizetnie, ami külön terhet jelent annak, aki jobb lakásba szeretne költözni. Mivel az állag­ romlással párhuzamosan állandóan emelkedik a ráfizetési összeg, egyre nehe­ zebb lesz az ilyen lakásokban élők helyváltoztatása. A lakásfelújítások elma­ radásával fokozódik a lakásviszonyok determinálta társadalmi bezártság. - Októberben olvastam az építőipar egyik illetékesének a nyilatkozatát arról, hogy az 1985-ös év első felében az építőipar vesztesége 1,3 mil­ liárd forint v olt. E veszteség majdnem mind a lakásépítésben jelentke­ zett. Nehéz ezt józan ésszel elfogadni, amikor a lakások iránt óriási a kereslet, 2 lakásárak határa pedig a csillagos ég. Van erre a vesztesé­ gességre magyarázat? - Ez az ágazat korábban is veszteséges volt és magas állami dotációkat ka­ pott. A legnagyobb veszteség a panellakás-építésben jelentkezik. - Pedig a klasszikus közgazdasági gondolkodás alapján ennek kellene a legolcsóbbnak lennie, mert. . . - . . . régóta működnek, a szériatermelésből következne a költségcsökkenés. Igen. Valóban ennek kellene bekövetkeznie. De mint már korábban említet­ tem, a vállalati gazdálkodás költségérzéketlen. Mérhetetlen pazarlás megy vég­ be mindenütt. S olyan nagymértékű lopások talán sehol nincsenek, mint az építőiparban. Egy huszonöt éve beruházótól olvastam egy nyilatkozatot, amely­ ben elmondta, hogy nincs még egy olyan terület Magyarországon, ahol annyi meg nem termelt bért fizetnének ki, mint az építőiparban. Öt napra fizetnek, de gyakorlatilag - az ingázó munkaerő miatt - háromnapos a munkahét. Min­ denkinek van valami kis története arról, hogy milyen nagymérvű pazarlás fo­ lyik az anyagokkal, ki, mikor és miként viszi el a felszereléseket, anyagokat, hány napon keresztül áll kihasználatlanul a több millió forintos gépállomány és sorolhatnám még. S akkor még nem említettem az óriási bürokráciát, ami­ vel dolgoznak. - S mindezt a vásárlókkal fizettetik meg_ - Természetesen. - Amíg 1971-75 között egy lakás felépítése az állami építőiparban 286 ezer forintba került, addig 1984-ben 586 ezerbe. Ekkora inflálódás úgy gondolom — egyetlen fronton sem érzékelhető. Mi ennek az oka? - Az építőipar sajátos a tekintetben, hogy egyik végterméke, a lakás, olyan használati érték, amelyben igen sok ágazat inflációtermelése megjelenik. A la­ kásban, mint cseppben a tenger, tükröződik úgyszólván az egész ipar és ter­ melőinfrastruktúra teljesítménye. A lakások tehát nem csak az építő-, de az egész háttériparról és szolgáltatási szféráról állítanak ki bizonyítványt. A la­ kásköltségek több mint kétharmada az anyagköltségekből tevődik össze. Az 28 �anyagok beszerzési árával, a szállítási tarifákkal szemben az építőipar való­ ban vétlen. S mivel ma az építőipar nem érdekelt a begyűrűző áremelkedés kivédésében, tudomásul veszik a külső áremelkedést és azt a saját költségnövekményükkel együtt, valamilyen módon áthárítják. Vagy közvetlenül, ár­ drágulás formájában a fogyasztóra, vagy közvetetten, a költségvetési támoga­ tás formájában. - Csupán ezért még nem kellene veszteségesnek lennie az építőiparnak. - A z elmondottakon kívül a veszteségesség másik oka a maximált árakban keresendő. Azok a vállalatok, amelyek a nyolcvanas években eddig profilt tudtak váltani, igyekeztek visszalépni erről a piacról és költségtöbbleteiket a szabadáras építményeken elismertetni. A kizárólag lakásépítésből élő vállala­ tok azonban szorítóban vannak. De abban van a kormányzat is, mert a lakás­ építés nálunk politikai kérdés. Ennek következtében a nagy lakásépítő válla­ latok költségvetési korlátja semennyit se keményedett, de folyamatos állami támogatás ellenére is két-három évenként bajiban vannak. S ezek a cégek nyu­ godtan dolgozhatnak a hagyományos módszerekkel, mert nem fenyegeti őket a felszámolás veszélye. - Nem beszéltünk még az úgynevezett másodlagos lakáspiacról, a meglevő lakások adásvételéről és cseréjéről. A z itteni árakat mi határozza meg? - Az adott körzetben épített új öröklakások eladási ára. Ebből már egye­ nesen következik, hogy a másodlagos lakáspiac elsődleges áralakítója az el­ sődleges lakáspiac. A négyzetméterenkénti ár magasabb lesz ennél az úgyne­ vezett hiánykörzetekben. A városközponthoz közelebb fekvő zöldövezet ma­ gasabb árakat vonz, mint a peremkerületi. A távolság értékét a közlekedési viszonyok is befolyásolják. Így emiatt a hiánykörzetekben kialakuló, másodla­ gos lakáspiaci ár szignifikánsan is meghaladhatja az ugyanezen körzeten be­ lüli elsődleges lakáspiaci árakat. A másodlagos lakáspiac árnövekedési ütemét csak becsülni lehet. A becslést Budapestre végeztem el, mégpedig az apróhir­ detésekben megjelenő, árkínálatok alapján. Minthogy nem régóta szokás a hir­ detésekben az árakat is feltüntetni, viszonyítási alapként az 1977-es évet vá­ lasztottam. Összesen körülbelül 35 ezer hirdetés adatait vetettem egybe, hogy az ártendenciát viszonylag nagy biztonsággal meg tudjam állapítani. Egy-egy hirdetés kínálati árában jóval több információ szerepel annál, mintsem azt csu­ pán egyetlen lakás árinformációjaként értelmezzük. A hirdetést feladó csak úgy meri közzétenni az árat, ha előtte felmérte az adott lakókörzetén belüli árakat és összehasonlító ismereteket szerzett az eladásra, cserére kínált lakás használati értékéhez kapcsolható árszintről. Eme összehasonlító vizsgálat után nyugodtan állíthatom, hogy a másodlagos lakáspiac árnövekedési mértéke lé­ nyegesen meghaladta a fogyasztói árszínvonal emelkedésének ütemét. A buda­ pesti minta elég jól reprezentálja az ország másodlagos lakáspiacának árválto­ zását, elsősorban a városokra vonatkozóan. A kistelepülések lakásárai is emel­ kednek, de növekedési ütemük elmarad a városi körzetekben tapasztalhatóétól. Minthogy azonban a lakásprobléma elsődlegesen városi gondként jelentkezik, az itt érvényesülő ártendenciák ismerete elégségesnek tűnik. Az elmúlt másfél évtizedben a lakásárak a másodlagos lakáspiacon több mint ötszörösére emel­ kedtek. - Hogyan lehetne összefoglalni la lakáshiányból adódó társadalmi feszült­ ségeket és azok várható következményeit? 29 �- Ha az egyén életére gyakorolt hatására gondolok, akkor a József Attila-i sorok jutnak eszembe: .. ha küzd hát abba, / ha pedig kibékül, / ebbe fog belahalni.” A küzdelem a lakásra vonatkozik, amely céllá lett életünkben, ahelyett, hogy az élet jobbításának eszköze lenne. A lakásmegoldás esélyei függenek a családi háttértől, a település jellegétől, az egyén természetadta képességeitől és attól, mennyire képes felhalmozni. Az említett lakáspiaci árak és első gazdaságbeli bérek esetében, azok ismeretében nem kétséges, hogy az egyén nem a munkabéréből fogja megteremteni lakásá­ nak az árát. Az általános árviszonyok ismeretében pedig az sem, hogy a la­ kosság felhalmozása növelése érdekében képtelen fogyasztását korlátozni. Hadd idézzem egy szakértői csoport idevonatkozó megállapítását: „Különböző vizs­ gálatok és szakértői vélemények is arra engednek következtetni, hogy a tár­ sadalom egy részében kialakult anyagias és részben amorális magatartás jelen­ tős mértékben a lakáshoz jutás, illetőleg a meglevő, de nem megfelelő lakás elcserélésének túlzott és legális jövedelemszínvonalon meg nem oldható költ­ ségeire vezethető vissza.” . A második és harmadik gazdaságban való részvé­ tel teszi csak lehetővé a kívánt lakás megszerzését. Ennek az önkizsákmányo­ lásnak azonban ára van, nem is kevés: az egyén biológiai leépülése, mert re­ generálódásra nincs módja; pszichikai egyensúlyának megbomlása, mert nem kis belső feszültségtöbblettel jár a felhalmozás. A morális tönkremenetel is ve­ szélyezteti, mert a tisztességtelen viszonyok között lehetetlen teljes tisztesség­ gel megmaradni. Az értelmiségnél mindehhez felzárkózik még egy sajátos le­ épülési effektus. A z egyén biológiai, pszichikai, morális és értelmi leépülése kiterjed a családra, kihat a gyerekekre, a munkahelyi teljesítményekre és je­ len van mindennapjaink érintkezési viszonyaiban is. Ha a munkanélküliség ál­ lapotát megalázónak tartjuk, akkor ez méginkább az, s a felnövekvő generá­ ciókra gyakorolt hatása a legsúlyosabb következmény, mert a társadalom hoszszú távra fogyasztja el lehetséges emberi tartalékait. De a probléma a társadal­ mi viszonyok szempontjából sem elhanyagolható. A nyolcvanas évekre lecsökkent lakásépítésekből, a meglevő lakásállomány egy részének ugyanezen időre való leromlásából, valamint a lakás ár-bér olló jelentős szétnyílásából következően, figyelemre méltó módon csökken a lakáshelyzet javulását lehetővé tevő lakásmobilitás. Ez a különbség arra utal, hogy a meglevő lakásstruktúra ki- és megmerevíti a kialakult társadalmi struktúrát, s úgy tűnik, több generációra is előrevetíti. A folyamat a társadalmi egyenlőt­ lenségek erősödésének irányába mutat. ÁCS ZO LTÁ N 30 �31 �Gressai Sándort: Miért vállalta el egy „lerobbant” gyár vezetését? Gressai Sándor most ötvenegy éves, negyvennyolc volt akkor, amikor 1983-ban fölkérték, vállalja el az ugyancsak zűrzavaros állapotban levő tűzhelygyár igazgatását. Korábban a Vegyépszer salgótarjáni gyárának vezetését segítette főmérnökként, majd igazgatóként. Irányítása alatt a gyár nyereségessé vált, míg korábban nem volt az. Harminchat éve érettségizett Hatvanban, a vegyipari technikumban, gépészmérnöki diplomáját 196o-ban vehette át az akkor még budapesti agráregyetemen. - Valójában nem tudom, miért épp rám esett a választás három esztendeje, de megkerestek és fölkértek a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályá­ ról. Negyvennyolc éves voltam akkor, úgy véltem, ez lesz az utolsó nagy vál­ lalkozásom. Érdekelt is a próba maga, kíváncsi voltam, mire vagyok képes. - Könnyű döntés volt? - Egyáltalán nem. A Vegyépszernél jól fizettek, ment is a munka, szerettem. De ez más, ez nagyobb feladat volt, vonzott. Bíztam ugyan magamban, de nem száz százalékig. - Fölkészült előre új vállalatából? - Talán ha kétszer-háromszor fordultam itt meg korábban, akkor is inkább az irodákban. Viszont a kormány mellett működő gazdasági bizottság számára készült egy tanulmány, azt ismerhettem meg alaposabban. - J ó l hasznosíthatta? - A tanulmányt a gyár akkori vezetői készítették. Június 30-án ült össze a gazdasági bizottság - én július elsején léptem hivatalba - , s a tanulmány 17 milliós évi nyereséggel számolt. Ezzel szemben fél évkor, ötvenmilliós vesztesé­ get könyvelhettünk el! Év végére ez elérte a 124 milliót. Fél éve voltam igaz­ gató, mit mondjak, jól indult. - Mi okozhatott ekkora veszteséget? - Egy része még a régi, a nagyvállalati irányítási rendszerből adódott, mert a döntések fönt születtek, nem itt, és sokszor előnytelenek voltak a gyár szá­ mára. Amikor a ZIM megszűnt, már nem fedezte a hiányosságokat. A menynyire jó volt a nyugatnémet Böcker céggel a közösködés a világszínvonalú termékek megismerése miatt, legalább annyi kárt jelentett az előnytelen export. És persze, helyi rossz döntések is szerepelnek a hibalistán. - Mit csinált, amikor a nyolcvanhármas főkönyv elkészült? - Azt tudtam, hogy saját erőből nem tudunk talpra állni, kértük tehát a szanálásunkat, ami már 1984-ben megtörtént. A szanálási bizottság előtt nem lakkoztunk semmit. Megértettem az emberekkel, hogy közös érdekünk a tények pontos ismerete, különben sosem lépünk előbbre. Néhányan nem értették meg. �- Velük mi lett? - Egy részüktől megváltunk, mások nyugdíjba mentek, megint mások a gyáron belül kaptak új feladatot. Nem voltak látványos fölmondások, na­ gyobb gondok. A megyei vezetéstől megkaptam a támogatást, nem maradt pusztán szó, hogy belátásom szerint cselekedhetek. Volt például két tanács­ adóm, nyugdíjasok, akiket hónapokon át nem láttam, de a pénzt fölvették. Nem engedhettük meg magunknak. Drasztikusan csökkentettük az adminiszt­ ratív létszámot - a negyedével -, ez száz embert érintett. Ezeket a lépéseket meg kellett tenni, ha nehéz is volt végigcsinálni. De kellett! Az egyes embert talán rosszul érintette, de a közösségnek szüksége volt erre. Döntéseim, ami­ ket mindig megbeszéltem a párt- és tömegszervezeti vezetőkkel, nagy többsé­ gében jók voltak. A szanálás évében hatvanmillióra csökkent a veszteségünk, tavaly pedig - évek óta először - nyolcvanmillió forintos nyereséget értünk cl. Mindezt úgy, hogy a jelenlegi közgazdasági föltételek között a vállalati ál­ talános költségek nem gyarapodtak és ez nagy dolog. - Abban az időszakban nagy volt a bizalmatlanság a gyár iránt, alacsonyak voltak a bérek is, csökkent a létszám. - Mégpedig rohamosan, mi több, a jó munkaerő hagyott itt bennünket és helyükre nem ugyanolyan képességű emberek jöttek hozzánk. Az ösztönzés a nullán állt. De átalakult a vezetői réteg, új szemlélettel fogtunk a munkához. Igyekeztünk megfelelő ösztönzést kialakítani, javítottunk az alapbéreken. Pré­ miumot csak a hatékonyságért fizettünk és fizetünk, ez bizonyos esetekben el­ érheti az alapbér negyven-hatvan százalékát. A „bérgazdák” a gyáregységve­ zetők, ők az osztályvezetőkkel közösen állapítják meg az órabéreket, a moz­ góbér mértékét. Ott döntenek a pénzek felosztásáról, ahol a teljesítményt fi­ gyelemmel kísérhetik és ez jó húzásnak bizonyult. - Tavaly a vállalati tanácstól ismét bizalmat kapott, mint igazgató. E l­ lenszavazat nélkül. - Tagadhatatlanul jólesett. - Talpra állt a gyár. Belefér a munka a napi nyolc órájába? - Nem, dehogy. Sokszor dolgozom otthon is. - Tehát jól döntött három évvel ezelőtt? - Mégegyszer nem vállalnám. Igaz, ma már eljutottunk oda, hogy válogat­ hatunk a jelentkezőkben, tisztességesen fizethetünk, de nagyon nagy energia fekszik ebben. Kollektív és személyes egyaránt. - Megérte? - Jól megfizetnek, tizenhatezer-ötszáz forint az alapfizetésem, amire még „rájön” a prémium. Rónafalun vettünk egy kis házat, hároméves a Dáciánk, ötvenvalahány négyzetméteren lakunk feleségemmel, főiskolás fiammal és érett­ ségiző lányommal együtt. Félretett pénzem egy régi újításomból van még, de nincsenek anyagi gondjaink. - Mit csinálna másként? - Kevés időm maradt a családomra, ezt mindenképpen megváltoztatnám, ha lehetne. Keveset voltam a gyerekeimmel akkor, amikor szükségük lehetett rám. Csak az vigasztal valamelyest, hogy megoldottam, amit elvállaltam. Sze­ retem ezt a munkát. A döntések, a napi döntések okozta stressz nekem egy­ szerűen hiányozna, szükségem van rá. HORTOBÁGYI ZOLTÁN 33 �ABLAK „Mindig ugyanazok vagyunk, mindig mások” Mai szlovák költők versei A szerkesztő negyven soros ajánlást engedélyezett az alább következő öszszeállítás elé. T ermészetesen negyven sor olykor világok jel- és megmutatá­ sára is elegendő lehet, most azonban csak amiatti kesergésünk fér bele, hogy ilyen terjedelemben aligha lehetséges legalább valamennyire is megközelíte­ nünk ez alkalommal felvállalt, s a mai magyar versolvasó számára szinte tel­ jességgel ismeretlen tárgyunkat. Összeállításunk ugyanis szlovák költők, kor­ társ szlovák költők verseit villantja fel a Palócföld olvasói előtt. Talán egy éve sincs, hogy a lap kritikusa, Endrődi Szabó Ernő éppen ezeken az oldala­ kon az Európa a szomszédban van csodálkozással vegyes felismerésével üd­ vözölt egy, a szlovák líra legújabb áramlatait bemutató versgyűjteményt, amely a felszabadulás óta első ízben vállalkozott az összefoglalás igényével erre a feladatra. A kritikus csodálkozása elsősorban azzal magyarázható, hogy elte­ kintve néhány szerény, s általában nem a legszerencsésebb, vagy mára már teljesen elavult válogatástól, a kortárs szlovák költészet mai derékhadának a felszabadulás után induló alkotóinak -, s a náluk is fiatalabbak törekvéseit Magyarországon mind a mai napig sűrű homály veszi körül. Sőt, számos jel utal arra, hogy a magyarországi versolvasónak nemegyszer alaposabb infor­ mációi lehetnek - és vannak is - a tőle távoli és idegen népek költészetéről, mint a vele szomszédságban és évszázadokig történelmi közösségben élő szlo­ vák nép lírájáról. Igaz, ennek a tájékozatlanságnak, s igen gyakran a kiadói szakemberek, lektorok és lapszerkesztők részéről megmutatkozó érdektelen­ ségnek, bizalmatlanságnak mindenekelőtt történelmi, szociológiai, s lélektani okai vannak, amelyek a két nép közt kétségtelenül meglevő, egymással szem­ beni előítéletekben gyökereznek. Ám előítéleteinkkel nemcsak, hogy kizáró­ lag magunkat károsítjuk, hanem azok minden esetben többet árulnak el ró­ lunk, mint előítéleteink tárgyáról. Éppen ezért mutatkozik egyre időszerűbb­ nek, hogy olyannak nézzük és lássuk a világot — a közvetlen környezetünket nemkülönben —, amilyen. Voltaképpen ezt a cél szolgálná alábbi, a teljességet sem horizontális, sem vertikális irányban felvállalni nem tudó összeállításunk, is. S ha más nem is, remélhetőleg legalább annyi kiderül az alább sorjázó és három-négy nemzedék különböző karakterű alkotóira figyelmeztető versekből, hogy napjaink szlovák költészete korszerűségénél, differenciáltságánál, világ­ látásánál és világmagyarázatainál, továbbá a mai magyar költészettel párhu­ zamos jelenségeinél, illetve a líránkban, könyvkiadásunkban, fordításirodalmunkban fellelhetetlen vállalkozásainál, kísérleteinél fogva okkal s joggal tarthat számot a magyar olvasó érdeklődésére is. TÓTH LÁSZLÓ 34 �M ILA N K R A U S (1924) Főnevek Azután újra: Ágy és üresség reggel háztetők karbid és jó bor molnár s rózsaszál hátrálás árnyak keringő és fű fény fém fék homok halász és kezek Elveszett asszony gyapjúruhái szobor zord folyó Beethoven feje Éjszaka éjfél Kövek fúvása IV A N M O JÍK (1926) Egy vidám nap Tegnap délelőtt az új városnegyedben bolyongtam Amikor hirtelen odavágtatott hozzám április És a szemembe tekintett A téren énekelt a benzinkút a cukrászdából kikiáltott a feketekávé A mérleg is nevetett a hentesüzletben És nyelvét táncoltatta Kezüket nyújtották felém a tárgyak Zengtek a zászlók Lángolt a délelőtt Akár egy hatalmas Piros trolibusz Jól éreztem magam ezen az új lakótelepen Mely oly’ kiegyensúlyozottan üldögél a tóparton Bementem egy könyvesboltba és a könyvek csillagokkal teli Tenyerüket mutatták Melyek egyenesen az égboltról hullottak oda Sétálgattam a vidám házak között Melyek eltitkolták hogy forog velük a világ Tele volt a fejem verssorokkal Pirosak voltak mint a lelkiismeretem Tárnáimból darabonként hordtam felszínre az örömöt És mindenkinek ráaggattam a kabátjára Akivel csak találkoztam itt 35 �JÁ N O N D R U S (1932) Térdeplés Estére belezuhansz a térdeplésbe, térdedtől fölfelé kimeredsz belőle, elmerülsz benne, belesüppedsz és ilyenkor egy térdeplésnyivel vagy alacsonyabb magadnál, a mélybe tart a térdeplés lépcsője, le a föld mélyébe és te végigmész rajta, a térdeplés mentén távozol, és felrakod a térdeplésre, felemeled rá, elhelyezed és viszed rajta a bölcsődet, melyet a haranggal együtt hoztak mozgásba, melynek oldalát balról egyre nehezedő szíveddel kongatod, harangszóval búcsúzik tőled a bölcső, s amint távolodsz tőle, ércesen zengő hangja kísér végig utadon, a harangban térsz magadhoz és benne indulsz növekedésnek, a harangban állsz lábra és sírva is a harangban fakadsz, és fejed kidugva belőle, kiöregszel a harangból, felhalmozódsz a térdeplésen, terhed alatt belessüppedsz és az emberhúsra éhes térdeplés elnyel, s elevenen fal fel téged. 2 - Lám, az ajtóban térdepelsz most, melynek pántja a térdedben van, s zárja a szádban. - Lám, a térdeplésben kitárulsz, a bejárat a térdeplésen át vezet, mely kisebb akármelyik ajtónál. �JA N K O Š K A (1936) K italált... Kitaláltunk mindent, ami volt. Kezdettől fogva az volt, ami nincs. És minden perc illúzió volt. Abban, ami van, az a szép, ami nincs. Két képből állt az élet, s érintésével vonta fénybe az egyik ama másikat. Végül egyetlen képpé vált a kettő. A föld fekete fénye belevegyült a kékbe. Várunk a homokon és a levegőben épült. Mindennapi útjainkról abba térünk meg. L ’U BO M IR F E L D E K (1936) Falusi temetőben (Egy árvai motívumra) Egy falusi temetőben eltűnnek hirtelen a sírkövek és a halottak feljönnek a mélyből. Kisvártatva már beszélgethetsz is velük: - Milyen érzés meghalni? - Ó, hát egyre nehezebben mozog a szád, s alsó ajkad végül már el se válik a felsőtől. - A kkor hát a térdemen nyitnék szájat! - Közvetlenül előtte a halál térd fölött vágná le a lábadat. - Úgyhogy az ember már csak saját magán nevethetne? - Saját maga alatt, saját maga a la tt.. , - És hogy-hogy most mégis beszélgettek velem? - Te már kezdesz velünk együtt hallgatni, testvér. 37 �V O JT E C H K O N D R Ó T (1940) Egy nap Megeshet hogy egy téli reggel nem a megszokott útvonalon megy véled az autóbusz Áthalad gyermekkorod faluján (de nem szállsz ki belőle) minden bokrot ismersz itt de te továbbutazol egy idegen város felé A z égboltot lám mintha vízfestékkel festették volna kékre Csak a látóhatár szélén vöröslik impresszionisztikusan a nap (Valójában alig ismered és nem is akarsz tudni arról hogy egy egészen közönséges átlagos nagyságú csillag csupán nem fiatal de nem is öreg még Épp a legjobb korban van: aktív tevékenységének fele és kétharmada közt s akárcsak te leszálló ágban már) Megeshet hogy egy téli reggel nem a megszokott útvonalon megy veled az autóbusz Örülsz hogy a tegnapi hirtelen jött tavasznak (az éjszaka folyamán) már nyoma se maradt 38 Ú jból (ha egy napra is) itt az ősi tél Zúzmara permete alatt édesednek emlékeid: újból fontosnak tartasz ezt-azt mint egykor amikor a hajnali munkásvonatokkal utaztál még s az éjszakai autóbusszal tértél mindennap haza (Űjból fontosnak tartasz mindent mint hajdanán diákkorodban) Azok a mindennapi utak a munkád s magadat keresők És a megannyi visszatérés önmagadhoz Egy téli este az ismerős (reggeli) útvonalon térsz vissza az autóbusszal Az égbolt most már száraz Odafent egyszer s mindenkorra nyugovóra tért a nap Semmi új nem jut már eszedbe: amit nem reggel kezdtél este sem fejezed be s amit nem fejeztél be reggel azt többé este se kezdd el ha (még) férfi vagy �ŠTEFAN STRÁŽAY (1940) M IL A H A U G O V Á (1942) Beveszel egy tablettát Ősrégi Rosszul vagy? Beveszel egy tablettát. Beesteledik, lehűl a levegő, pulóvert húzol magadra. Rettegsz a huzattól, a hidegtől, s talán az örömtől is. Már amiatt is kutyául érzed magad, hogy időnként neked van igazad. A csillagok a földből nőnek. Éles hang szól rám a sűrű és ragadós sötétségből - gyere! egy meteor fog becsapódni itt csóváját sokáig látom még, fénnyel hinti tele a sötétséget, Felfedezem az álom testét; a helyet, ahol nem nő semmi, a hát gipszöntvényét, a kígyótojást mélyen a földben, az érintés nélküli szeretkezést, a szerelmet és állatian szomorú Küklopszszemét. IVAN ŠTRPKA (1944) K A M IL P E T E R A J (1945) K ö z e le b b van h o z z á n k a p o k o l, m intsem g o n d o ln á n k Fehér holló fehér hóban, megzöldült a fűvel, keresheted, hol van. Felismerhetetlen itt, láthatatlan ott. Pocsolyák nyelnek el így száz és száz napot. Nincs sehol. A háztetőkön sem, ott sem láthatod. Hátunk mögül mégse hangzik más, csak alt károgás. Idegen saját eltékozoltad a napot mielőtt még eltékozoltad volna elindultál oda ahová még nem indultál el megérkeztél oda ahol még nem vagy eltávozol onnan ahol nem voltál még lábadat is kölcsön kaptad futásodat is szádat is lóbáld meg életed s szavaidat nem saját szavaidat változtasd sajátjaiddá 39 �JÁ N Š T R A SSE R (1946) Egológia Hol találom azt, akinek a kisujjában van itt minden? Nincs itt. Ki helyettesíti őt? A helyettes. A helyettesek seregei. A helyettesítettek seregei. Hol találom a fát? Beteg. A BS-986-os jelzésű betonoszlop helyettesíti. Felhatalmazása van tudatni Önnel, hogy a O 2-es rendszeresített anyagfelvonulás iránti kérelmét a O 2-es rendszertelen anyagfelvonulás miatt elutasítják. Megteheti, hogy nem ért egyet ezzel. Hol találom a madarakat? Nem tértek vissza a melegebb vidékekről. A szúnyogok és a legyek helyettesítik őket. A fecskék vihar előtti bukórepülése iránti kérelmét elutasítják. Megteheti, hogy tiltakozik. Hol találom a füvet? Szabadságát tölti. És mikor lesz itt? Nem lesz. A szintetikus aszfalt helyettesíti. Telenként megrepedezik, nyaranként meglágyul az agya. A rágcsálható fűszál iránti kérelmét elutasítjuk. Megteheti, hogy a felsőbb szerveknél próbálkozzék. Hol találom az égboltot? Sehol. Smog kandidátus helyettesíti, aki a saját érdekében figyelmezteti Önt, hogy szerveit tegye hozzáférhetővé az illetékes szervek számára, 40 �melyek aztán elemzik, ill. elemzés alá vetik azokat, hogy kiutalhassák Önnek a megfelelő védőeszközöket. Amelyek garantáltan hatástalanok. Megteheti, hogy fellebbez. Nem kellenek senkinek? Ne tolakodjon, várjon a sorára. Változzon át! Sóder osztályunkon van még néhány betöltetlen hely. A ki előbb érkezik, előbb őrlődik. Teljes ellátást biztosítottunk. Érkezés naponta. Mi az, hogy étkezés? Mi az, hogy naponta? F R A N T IŠ E K L IP K A (1946) Vonatok Éjszakai vonatok. Képzeletszülte vonatok. Egyik irányból befutnak az állomásra. A szembe. A fejbe. Hajad füstjét húzzák maguk után. Szemed fényével világítanak. Keresztül haladnak rajtam. A csontok hídjain át. A z erek alagútjain át. A másik irányban kifutnak az állomásról. A fejből. A szemből. Hajad füstje eltűnik a fűszálak közt. Szemed fénye csillagok fényévé válik. Egyre kisebbedő csillagok fényévé. Robognak a vonatok. A képzeletszülte vonatok. A test üregeiben dübörögnek. A gyomorban. A z epehólyagban. A z elerőtlenedő izmok görcsében. Kerekeik szétszabdalják az agyat. Felszámolják a kapcsolatot az egyes szervek között. A lélek és a hús között. Egyik irányból befutnak a szembe. A fejbe. Másik irányban kifutnak a fejből. A szemből. Eltűnnek az éjszakában. Visszatérnek a sötétségből. Kerekeik szétszabdalják az agyat. Felszámolják a kapcsolatot közted és köztem. A z egyedüli valóságot, amely a nemlét fölé emelkedik. 41 �K A RO L CHMEL (1953) Kék a világ, mint a narancs Április, május, valami történt a köddel az úton és a kertekben is; reggeli szellő, reggeli szerelem, a tojás reggeli koccanása, ó, a serpenyő szélén: tudni, hogy felébredtem, tudni, hogy még az esti mosollyal állsz a reggeli ajtóban, tudni, hogy szemedbe hulló hajad mögül engem figyelsz sandán, tudni és nem tudni, tudni és nem tudni. A nap közepén, a kút közepén, a világ közepén, mely kék mint a narancs, halk hívásaid forró objektívében: tudni és nem tudni, tudni és nem tudni. Valami történt a köddel: forró teát iszunk, forró reggeli teát iszunk, forró reggeli májusi teát iszunk. . . megérintjük egymást a kezünkkel, mindig ugyanazok vagyunk, mindig mások. A magunk helyén, mások helyén. 42 �D A N IE L H E V IE R (1954) Hamlet, aki még mindig örült A J. S. Bach nevű számítógép karosszékek tévéreklámjaihoz szerez zenét. A Leonardo nevű számítógép Mona Lisa portréjának ezeregyedik eredeti példányát festi s küldeményeit az előfizetési jegyzék szerint juttatja el az első milliomosoknak. A Hemingway nevű számítógép emlékiratait írja a levitézlett politikusok örömére. A Napoleon nevű számítógép a lélektani hadviselés új változatának terveit rendezgeti. A Galilei nevű sszámítógép visszavonja az elasztikus világűrről szóló elméletét. A Seneca nevű számítógép a nőkérdésről és a bálnák tömeges öngyilkosságáról szónokol az ENSZ-ben. A z Ádám nevű számítógép és az É va nevű számítógép új számítógépeket gyártanak. A Hamlet nevű számítógép meghibásodott, s ugyanazt az értelmetlen kérdést ismételgeti a végtelenségig. T ó t h L á s z ló fo r d ítá s a i 43 �______ M Ű H E L Y TA N D O R I D EZSŐ Mint minden állandó 1. A LO M B R Á K É P Z E L É S E Bár a bizonytalanság bennem, a terep: körülöttem. Sosem hittem volna vele ily’ fő foglalkozást. Késett a tél; és ennek örültünk. Nyereség volt így minden nap, hét; már-már egy hónap. A novemberben hirtelen leesett hó ránk ijesztett; de ahogy lenni szokott, hasznunkra vált, hogy komolyan vettük. És meghoztuk a búza, a szotyola adagjait. Akkor: negyven napnál is hosszabb szünet! Közben: mennyi bizonytalankodás; bennem, velem legalábbis. K i és mi részéről? Képzelkedés volt? Valami utólag is igazolta? Most ez akkor hát a tél, harmincadikától, s ma, új év elsején minden oly’ igen magától értetődik. Semmit sem tudok! Csak a terep, jobban, mint valaha, főbben, itt van köröttem. Itt van körülöttünk; de ki beszélhet ilyesről másika bármi közel nevében! Nap mint nap jártam, ha csak e több, mint negyven nap alatt is, ezt a kis részt a ház s a hídfő közt. És előtte, kevés híján, negyvenhét éve. Mégsem tudtam róla sosem épp ezt, ezt, amit ma. Belejátszik-e valami történés? Mi „v o lt” velem akkor, most már szinte „örökké” ? A friss benyomások szerint ítélünk; s a legfrissebb a jelen. Ahogy a madzaggal átfűzött etetőpoharak legcélszerűbb helyeit keresem, az újakét, a régi, téliesen csupasz bokor ágszövevényében, fölébük képzelem a lombot, az idei tavaszit. Nem, nem „azért” ! Hanem mert ha majdani jó sűrű-lombos helyre akasztom a poharat most a sárgálló bőrű gallyakon, nehezen férnek hozzá a magokhoz a nem kívánatos nagyobb testű madarak! 44 �2. S Ú L Y P O N T Á T H E L Y E Z Ö D É S A hídfő - az egyik hídfő - felé kezdtük ma az utat; mert az egykori teljes terep mindkét vége hídfő. A középső az elhanyagoltabb rész. Lenne! Mert dehogy marad az. Kicsit kiesik, de gondom volt rá eddig több, mint egy évtizeden át. Van egy holt szakasz, ezt néhány télen az alsó rakparton tettem meg, a víz kő szegélyén, feketült hóroskadékban gázolva, tócsákon át, teherautók szuperfröccseiben; láttam belezett matracot, kerékdobot, patkót, mindegy, mit, csak a lábam elé kellett néznem, bele ne gyalogoljak a mélybe. A várost is néztem, persze. A z időt mértem, igyekeztem. Próbáltam beosztani időmet ebben a városban. Azóta csak fogyott az idő, növekedett a mellékes környék, mellyel mintha szívesebben foglalkoztam volna, mint a terep túlságosan meghatározott feladatkörével. Súlypontáthelyeződés, ami az idén történt velem? A bizonytalanság az abbahagyásig jutott valami másik ily fő dologban. Maradt a gondolat; az agyonképzelés szorongásai hajnalban; jött a megkönnyebbülés. Amire semmi ok pedig. A balsejtelmeken, mint lent a rakparton gyakoroltam, „valahogy úgy” gyalogoltam át. És most: két hónapig, a fűvel előbukkanó két és feledikig, legalább, ez a legfontosabb. Így lehet majd átvészelni az átmenetet. Honnét hová? Nem minden áthelyeződésről vannak fogható fogalmaink a szavakkal. A poharak, az etetők: nem zárnak ki semmit. A tavasz fogja őket bezárni, miközben minden hihetetlenül tárt lesz, tágabb lesz, a közelieken átvágtatok csak, elszórom lépéseimet és az itthoni madaraktól maradt maradékot, aztán - neki! Hová? Minek? Ő szre beáll az új bizonytalanság; aztán a tél, az elmaradni-várt, a várt, a végre várt, a terep, melyre minden jó ráfogható; örök és mégsem az. 3. M IN T M IN D E N Á L L A N D Ó Mint minden, aminek állnia kell; amit állni kell; aminek maradása van, állítólag. Mi van mindezzel? K i tudja megmondani. Derűlátással maradtam könnyebb őszi öltözetemnél; fáztam, és másnap már vastagabb ing, tréninges, hosszú alsó, bélelt kesztyű következett. Micsoda öröm volt, hogy elfogytak az adagok! Hogy oly’ remek helyen vannak a poharak! Ekkora a fogyasztók köre! Egy-egy törzsbokron pergő zajú egész csapatok vártak; aztán alig várták, hogy továbbálljunk. Ez van megint! Megint van hát megint! És soha úgy, mint eddig. A világon mintha minden felül akarná múlni önmagát, kénytelen volna erre a meghaladásra - de hát hogyan, mik a forrásai? K i tudja. Én például - mit mondhatok? A bizonytalanságok tapasztalata tenné? Vagy épp ellenkezőleg? Kinézek, a nagy fák ágai fehérek, cselekvésünk elenyésző eredményei tovább enyésznek - fogy, fogy a kitett ennivaló! tovább próbálnak valamit a maradandóság dolgában. A z biztos, hogy a csapatokban számos túlélő is van! Tőlük tudhatják az újak, mik is azok a helyek, ahol. . . ! Jöttem haza, még laza 45 �dél időben, az új etetőidény kezdete előtt; amikor még ezt számoltuk: ennyi meg ennyi napot is megúsztunk poharazás nélkül. Mit tudom én azt már! Csak ezt, ezt tudom, ami ismét elkezdődött, ami most már folyamatos. És kell is a folyamatosság. A terep súlypontáthelyeződése: belül kerül. Már a holnapi pohárkiegészítésen tanakszom, kell, ami kell, a meglevő harmincnégyet keveslem, hattal megtoldandó! Ezek a bokorvert, kormos, piszkos, szélharang poharak... e lombrejtekűek... leszartak, karmoltak, ütöttek, csípettek, ázottak; mit tudok én arról az állandóról, mely nem várakozás és nem csalódás. Van, több, mint ameddig én elérhetek vele, velük; s „épp ameddig elérek” , majd. Z A L Á N TIB O R Töprengések Tandoriról három megtorpanásban Arra az istenkísértésre azonban mégsem vállaikozhatom, hogy Tandori Dezső műveinek az elemzésébe ártsam magamat. Részint olyannyira bo­ nyolult, sokrétű, s főleg terjedelmes az eddigi oeuvre, hogy kevesen mond­ hatják el magukról azt, eligazodnak benne; hogy bonyolultsága nem kusza­ ságnak, sokrétűsége nem műfajtalankodásnak, terjedelmessége nem szó­ mágiának, fonalát veszített őrült beszédkényszernek tűnik. Részint joggal tarthatni attól, hogy még kevesebben vannak, akik a teljes életművet is­ mernék, az összes Tandori-könyvet olvasták, kiállításait megnézték, fordí­ tásait áttanulmányozták volna. Hiszen félő, hogy az ő költészetének meg­ ítélése nem nélkülözheti a más műfajokban létrehozott alkotásokkal történő összehasonlítást, legyen az mackós vagy gombfocis könyv, álnéven írott bűnügyi történet. . . Joggal merül föl tehát a kérdés: mit akarok én most Tandoritól, miért és főleg mit fogok írni róla, erről az egészen érdékes és kiváló művészről. És itt következik az első megtorpanás. Ha magamba nézek, be kell valljam: én a többséghez tartozom. Egyetlen Tandori-krimit nem olvastam például életemben, főként azért nem, mert utálom a krimiket kora ifjúsá­ gom óta. A gombfocikönyveit hírből ismerem csak, mert sem a gombfoci, sem az angol bajnokság különlegesen zseniális szisztémája nem érdekel. Sőt, be kell valljam, Tandori verseinek is csak töredékét olvastam. Több­ ségét, kevesebbjét? Egy ilyen intenzitással, ekkora termelőerővel folyama­ tosan, szinte napi penzummal dolgozó művész esetében, ez, úgy gondolom, nemcsak nehezen kiszámítható, de tényezőként el is hanyagolható. A kik költőnk verseinek csak töredékét olvasták, talán nem veszítettek semmi pótolhatatlant, illetve úgyis mindent elmulasztottak. Benne ugyanis az a legfantasztikusabb, hogy jóllehet műveiben abszolút kiismerhetőnek 46 �tűnik, a fölényes, már-már hivalkodó nyilvánvalóságok mögött rendkívül koherens rendszer, nehezen leírható - főbb vonalaira szűkíthető - filozófiai vonulat húzódik meg. Innen eredeztethető minden bizonnyal mono­ mániája, ahogy fúrótoronyként hatol témáinak a mélyére, több tu­ catszor, lehet, nem túlzás, több százszor megírva ugyanazt. A z ol­ vasót persze többnyire gyötri, sőt, bosszantja egy idő után a mindig az ó-n hangsúlyos Tandori sűrű semmittevése - mi mást is tehetne egy lí­ rai hős - , vagy újabban a versei szakadatlan verébcsiripelése. Mindez azonban nem meglepő, sőt, a pályaív ismeretében még érthető is. A pályát kezdő Tandori szinte csak azt írta le, amit lehetetlen volt nem kimondani - ami a művek mögött húzódó csendbe már semmiképpen sem fért bele. A z elhallgatás művésze volt tehát, a fegyelemmel kezelt formáké, a hermetikus - más ráközelítéssel esszenciális, így fölbonthatatlan, szintagmatikus - közlések költője. Mesterien formák közé fegyelmezett közlemények voltak ezek, szokatlanok, mert a jelenségen túli tartomány­ ból hoztak hírt abban az időben, amikor a költészet - de általában a mű­ vészetek is - a megragadható, látható, leképezhető/leírható világgal, vagy a közösségi létformák költészetben - művészetekben - lehetséges adekvációival voltak elfoglalva. Tandori tehát már ekkor bejelentette különutasságát, elhatározását, hogy saját paraméterei szerint fog végighaladni az általa érinteni kívánt - érinthető - területeken. Anakronisztikus volt akkor ez a költői attitűd, benne kevesen ismer­ ték fel az alkalminál messzebbre tekintő következetességet, a későbbi ál­ landóságot, melynek azóta is hol interferenciája van az egyes időszakok­ kal, hol már-már végletesen és lehetetlenül idegen azoktól. Ebből követ­ kezik, hogy bár Tandori tűnik a legváltozékonyabb költőink egyikének, épp azon kevesek közé tartozik, akik szinte változatlan „programmal” , körülményeiket, az éppen aktuális divatokat, a társadalmi és/vagy poli­ tikai kihívásokat figyelmen kívül hagyva alkotnak. Éppen ezért nem v á ­ lik zászlóvá, noha számtalan követője, még több epigonja és meghamisító utánköltője akadt és akad napjainkban is. Itt kellene elkövetkeznie a má­ sodik megtorpanásnak. Tisztázni kellene, ki ez a Tandori Dezső, mi a szerepe költészetünkben, egyáltalán irodalmunkban. A dolog azonban nem egyszerű. Én például (bár ez messze nem jelent semmit!) abban az egy évtizeden is túl nyúló periódusban, mióta az irodalomban megpróbálok részt venni, egyetlen egyszer nem láttam őt „élőben” . Nem zajongott az írószövetség éttermében, nem fészkelődött hosszúra nyúlt üléseken, nem tolongott előadóesteken, író-olvasó találkozókon.. . Ezek alapján könnyen kijelenthetnénk, hogy nem tényezője irodalmi életünknek. Ez persze nincs így. Kevés író mondhatja el magáról, hogy jelenség, hogy alkotói szemé­ lyisége és a létrehozott opusok egymástól elválaszthatatlanok, egymásért felelnek és egymás hatását emelik/rontják - az olvasói elvárások szintjé­ ről megítélve, szemlélve mindazt, amit csinál. Tandori adomáknak, vicceknek, legendáknak, áskálódásoknak és könynyelmű legyintéseknek, csodálatoknak és lefitymálásoknak a szüntelen tárgya. Jelenebb és jelenlevőbb így a hordószónokoknál, az irodalom felszentelt organizátorainál. „Könnyű neki, ha soha nincs jelen sehol” - hallom a k i­ fogásokat. Erre csak egyetlen válasz létezik: meg kell próbálni ezt a faj­ 47 �ta nemjelenlétet! Keveseknek fog sikerülni! Nem Tandorit védem vagy dicsérem - amikor feltételezem, hogy számos kortársunk kerülne kényelmetlen helyzetbe, ha „közéleti” tevékenykedését kivonnánk a meg­ ítélésben döntően közrejátszó tényezők közül. Kiderülne, hogy fájdalma­ san soványka és jelentéktelen a mű, az irodalomban elfoglalt pozícióhoz (ismertség, elismertség, népszerűség, keresettség stb.) képest. (Ha itt, most, valaki úgy véli, konkrét személyekre céloztam, téved. A fentebb említett jelenség olyan elterjedt ifjabb és idősebb irodalmáraink körében egyaránt, hogy nehéz lenne „személyeskedni” - talán fölösleges is; de mindenkép­ pen eredménytelen. . .) Bármit is gondolunk róla, bárhogyan is ítéljük meg a nálunk bevált költőmakettsor ismeretében, Tandori új költőtípust testesít meg, kinek központi kategóriája a munka, szemben a tevékenységgel. Remetei visszavonultságban telnek a napjai és papírlapjai. Olyan elvonultságban, ahová nem szűrődhetnek be a mindennapos zajok, de ahol állandó látogatók Európa és a világ kultúrái. Ír rendelésre és rendelés nélkül, megadott és kitalált formákban; fordít, rajzol, fest, s ki tudja még mi mindent csinál. Munkaideje egy gyári munkásét kétszeresen is meghaladja, munkainten­ zitása pedig - általános megrökönyödésre - szinte már felmérhetetlen. Tandori tehát mesterembernek, profinak tekinti magát, aki nem vár fel­ tétlenül ihletre, sugallatokra, mert tudatában van részint tehetségének, ré­ szint nem mindennapos felkészültségének. Ez a versrekészség alakítja ki azokat a végtelennek és szerkesztetlennek tűnhető kompozíciókat, melyek manapság jellemzőek rá, amelyek a legtöbb értetlenséget, egyúttal csaló­ dást váltják ki az olvasókban. E változás gyökereit, magyarázatát, érzésem szerint abban a korszakos könyvben kell keresnünk, melynek a címe Egy talált tárgy megtisztítása volt. Ennek a sárga kötetnek a jelentőségét és hatását, sőt, még önérté­ két sem mérte fel kellő alapossággal a kritika. A zt az omlást, mely a hetvenes évek végétől következett be a magyar költészetben, már kény­ telen kelletlen figyelembe veszi, sőt, a maga módján magyarázza is. A zt azonban, hogy az egykor oly szilárdnak és omolhatatlannak tűnő partfalat mi mosta alá, illetve miféle erózió okozta az úgynevezett nemzeti versmodell és tematika megcsúszását, kevésbé firtatja. Mi sem áll távolabb tő­ lem, mint az, hogy a korszaknyitást egyedül Tandori bűnének tekintsem, vagy az ő egyedüli érdemeként tüntessem fel. Tény azonban, hogy az 1973-ban megjelent könyv egészen elképesztő volt az abban az időben forgalomban levő költészeti játék szentenciáinak a tükrében. Tudnunk kell, hogy a környező államokban - a szocialisták közül elsősorban Csehszlo­ vákiára és Jugoszláviára gondolok — már megvoltak e könyv nagy újí­ tásainak az előzményei, vagy éppenséggel megfelelői. Esetünkben az a legfontosabb, hogy új(don)ság és kiugró tehetség összetalálkozásának le­ hettünk tanúi; a költő nemcsak átemeli költészetébe - így költészetünkbe is - ezeket az új megszólalási lehetőségeket, de rögtön át is alakítja segít­ ségükkel addigi hangját, témáinak hangszerelését. Mindezt a legnagyobb természetességgel, hozzáértéssel. Pedig kettős értelemben is kockázatos volt a vállalkozás. Tartania kellett a korszak uralkodó irányzataitól - ha viszszaemlékszünk, ebben az időben érhette el csúcsformáját például a nem­ zeti forradalmi-romantikus irányzat, melynek legjellegzetesebb képviselői 48 �a Kilencek költői csoport körül rendeződtek. A másik oldalon - nem ide­ genül az említettektől - még prioritást élvezett a hatvanas évekből át­ nyúló közéleti költészet. A mind formájában, mind szemléletében ezektől idegen Tandori-költészet kellő indulatokat váltott ki, s kevesekben indu­ kálta a megértés, vagy legalább a tolerancia szándékát. E z persze tart mind a mai napig. A harmadik megtorpanás következik el: Tandori, aki vállalja a költé­ szetnek ezt az - immár mérhető, hogy az utóbbi húsz év egyik legjelen­ tősebb és hatásában talán legerősebb - áttörését, nem halad tovább a Talált tárgy. . . könyvben kijelölt úton. Ennek a magyarázata nem könynyű, de nem is lehetetlen. A z igazán eredeti, teremtő (felfedező), s nem reprodukáló típusú költő egy-egy formai megoldással csak addig él, amíg a számára benne rejlő lehetőségeket ki nem aknázta. Ha ez a pillanat elérkezik, azonnal vált ( - így lehet a szüntelen változásokat/váltásokat az állandóság jeleként felfogni és értelmezni - ) és újabb formai jegyek­ kel frissíti fel megszólalását, dimenzionálja át élettartalmait. Természetesen a „cserben hagyott” formák az új rendszerben majd megjelennek, átformálva a rendszer elemeit, illetve, átformálódva azok hatására. Így történt ez gyaníthatóan Tandorinál is, aki a versszétbontásos kor­ szaka után - a szétbontás fontos felfedezéseivel megerősödve - a szo­ nettformában keresi újabb távlatait, jelentős változtatásokat eszközölve a legszigorúbbnak tűnő szerkezeten; azaz, vizsgálni kezdi egyúttal a szo­ nett jelenkori távlatait. A z eddigiekből kiderülhetett: olyan költőről van szó, aki eddig szinte minden külső hatástól függetlenül, belső iránytűjére támaszkodva, félel­ metesen tág műveltségélményét háttérként felhasználva haladt előre; patetikusabban, de nem pontatlanabbul: mind magasabbra. Nem az a fajta költészet az övé, mely kierőszakolta a szeretetet vagy a rajongást, de megköveteli a figyelmet és az azonosulást. Nem megy diva­ tok után, csak divatot teremt, úgy, hogy a követőivel már nem áll le együtt divatolni. Olyan költészet ez, mellyel nehéz - szinte lehetetlen jelenidejében - elszámolni, de amellyel számolni kell, s szüntelenül. Am végezetül nem hallgathatjuk el azt az általános aggódást sem, mely mostani „verebes” korszakában körülveszi. Ettől az aggódástól - min­ den igyekezete ellenére - e sorok írója sem tudja függetleníteni magát. . . Legfőbb félelem, hogy ez a teremtő agyú és erejű költő önmaga másoló, jává hull szét, tematikátlanná, sőt, témátlanná szürkül, formátlanodik. Itt bomlik ki harmadik megtorpanásom miértje. E zt a korszakot már nem tudom az általam felvázolt képletbe beilleszteni. De ez lehet a kép­ let hibája, sőt, valószínűleg azé is. Mindenesetre jómagam mostanában szintén a váltást várom. Ahogy a Herakleitosz utóidényben ciklussal v á ­ ratlanul megírta a legjobb, s legérvényesebb magyar konkrét költeménye­ ket, úgy bármivel előhozakodhat holnap, vagy holnapután. D e ha a mai verseit írja tovább, sem lehetünk elégedetlenek: hiszen az sem lesz kevés! Sőt. 49 �ZALÁN TIBOR A vád szavait hallotta — hangjáték — Szereplők : Fiatal férfihang Lányhang Női hang Idős férfi hangja FF LH NH IF A megszólalásról: A hangoknak megállás nélkül járkálniuk kell egyik oldalról a másikra és viszont. Mintha a szereplők egy pillanatra sem állnának meg, hogy egymásra pillantsanak, vagy egymásnak intézzék a szavaikat. Ahol az egyik szereplő be­ fejezi a szövegét, ugyanazon a ponton szólal meg a következő, mintegy foly­ tatva az előző járkálását. A zene pedig nagy hálóként terül a bolyongó han­ gok fölé (mindvégig jelen van), összefogva, békítve, hangon túli csönddé old­ va azokat. FF: Nézd a kezemet. A kezemben pohár, a pohárban hideg víz. Feléd nyúj­ tom, vedd el, idd meg, s én fehér kendővel törlöm le a szád széléről a vízcseppeket. Szép pillanat lesz, majd megérted, mentes erotikától, ne húzd össze magadon a blúzod. Ha fázol, betakarlak, meleg takarót csavarok köréd, remegésed álommá oldja a homály. LH : Tudom, hogy nem hozzám beszélsz. Tudom, kinek mondtad ezeket a sza­ vakat. Neki nyújtod a vízzel telt poharat, az ő ajkát akarod a kendő­ vel megérinteni. Fázom, de a takaród sem tudja felmelegíteni a ben­ nem remegő hideget. Nem akarom, hogy te nyújtsd felém az álmodat, hogy a másnak kiszenvedett álmodat bennem veszítsd el. FF: Kiöntöm a vizet. LH: Mindegy. Öntsd ki. FF: Megiszom én. Majd töröld le a szám széléről a vízcseppeket, utána ta­ karj be, fázom. LH: Nem akarok a kendőhöz érni. Nem nyúlok a takaródhoz. FF: Maradj itt, valamit el szeretnék mondani még. 50 �L H : Nem akarom, hogy elmondd. Bűnös vagy. FF: Tiszta vagyok, nem vétettem senki ellen. L H : Ellenem vétettél. FF: Talán csak ellened. Egyedül . . . ellened. LH : Beismered? Ugye, beismered? FF: Nem. Nem tudom, mi a bűnöm. De ha úgy érzed, vétettem ellened, ak­ kor már bántottalak . . . LH: Elmegyek. FF: Tudom. Ne csukd be magad után az ajtót. Látni akarom, ahogy a fo­ lyosó kövén kihűlnek majd a lépteid. (Szünet) IF: Mióta meghaltam, sokkal többet foglalkozom veled. Van időm veled fog­ lalkozni. Megváltoztál. Nem értékeled a lépéseidet. FF: Hiányzol. Te tudtad egyedül, hogy jó vagyok. IF: Jó? Mit jelent az, hogy jó? Nem ölsz? FF: Nem ölök. Ez sem kevés. Elfogadom az életet. IF: Miért? Egy esélyed lehet a szeretetre? FF: Esélyem lehet. Adok neked vizet. Idd meg. IF: Másod nincs? FF: Nincs. Adok vizet, idd meg. Utána megtörlöm a szád szélét. Nézd ezt a fehér kendőt. Ezzel akarom megtörölni. Akarod? IF: Nem akarom. FF: Igaz, hogy madarakba költözött a lelked, s most ott röpködsz folyton a Duna fölött? IF: Fáradt vagyok az ilyen csacsiságokhoz. Mondd azt megint, hogy jó vagy! Szeretem hallani, amikor mondod. FF: Jó vagyok. IF: Öntsd ki a vizet és tedd el a kendőt. Megint szerencsétlenkedsz! Miért hagyod nyitva mindig az ajtót? Miért hagyod mindig nyitva az ajtót? 51 �FF: Várok valakit. IF: Rosszul gondolod. Ha megérkezik, nem tud majd kopogtatni. FF: Hát azért. Ha kopogtatna, túlságosan összerezzennék. (Szünet) NH: Mindent el kell mondanod! FF: Nincs mit mondanom. Itt állok előtted és nem tudok mit elmondani. NH: Nekem mindent tudnom kell. Ugye, ezt megérted? Ugye megérted azt, hogy mindent tudnom kell. Megértesz, ugye? FF: Megértem. De nem akarok semmit sem elmondani. Nincs mit mondanom. NH: Tudom, hogy elkövettél valamit. Remeg a kezedben a vizespohár. FF: És ha nem követtem el semmit? Miért gondolod, hogy valamit is elkö­ vettem azon túl, hogy élek? NH: Megérzem. Ahogy itt állsz és el akarsz rejtőzni előlem. Kialvatlan vagy és mindenre összerezzensz. FF: Összerezzenek, mert kialvatlan vagyok. Aludni szeretnék, meleg takaróba burkolózni, hogy elmúljon a remegésem. NH: Most beszélned kell. Mindent el kell mondanod nekem! Majd egyszer megértesz . . . még megértesz 1 FF: Fáj most nekem a hallgatás, hidd el. De nincsenek bennem szavak, olyan szavak, melyeket megértenél. Idegen nyelven beszél bennem va­ laki. Ne hallgasd őt ki, kérlek! Fájdalmat okoznál neki. NH: Add elő! El akarom vinni, féltem tőled. Majd elviszem, s te keresel mást, aki másik nyelven fog benned megszólalni. Ő az enyém. FF: Nincs nálam, hát nem adhatom vissza. Menj, keresd meg, keresd más­ hol, másnál, adj innia, mert szomjas, töröld le a szájáról a vízcseppeket, ha ivott. NH: Mutasd meg a kendődet! A kendődet akarom látni. A kendődet! FF: Elveszítettem. Valaki elkérte. Nincs rajta senki szájának az emléke. Üres és érintetlen a kendő. NH: Add ide a poharat! Add, kérlek, hadd nézzem meg a poharadat. FF: Leejtettem. Látod, most összetörött. Nincs másik poharam. Hogy adok innia annak, akit várok, aki eljön valamikor, hamarosan eljön, érzem. 52 �NH: Kopogtak. FF: Nem, nyitva van az ajtó. NH: Megint kopogtak. Megnézem, ki keres. FF: Nem, ne nézd meg! Nem jöhetett senki. NH: Valaki sír az ajtó előtt. Nem hallod? Nem hallod? FF: Becsukom az ajtót. Huzat van. NH: Valaki sír az ajtó előtt. Megismerem a sírását. FF: Tévedsz. Nem ismered ezt a sírást. Ez az én sírásom. (Szünet) LH: Én megbocsátok neked. Nézz nyugodtan a szemembe - én megbocsátok. Nem foglak kínos helyzetbe hozni soha. Megértelek, és nem mondom azt, hogy gyűlöllek. FF: Mert gyűlölsz? LH: Nincsenek érzelmeim számodra. Nem tudlak megérteni az érzelmeimmel. FF: Akkor hazudod, hogy megbocsátottál. Csak hazudod. LH: Esküszöm, hogy megbocsátottam. FF: Nincs mit megbocsátanod. Megbocsátod a mágnesnek, hogy magához rántja a szöget? LH: A szögnek nem bocsátom meg a mágnest! FF: Kegyetlen vagy, igazságtalan, valahol mélységesen igazságtalan. L H : Ez most nem érdekes. Én itt nem vagyok fontos. FF: És én miért vagyok fontos? LH: Te sem vagy fontos. FF: Akkor pedig végképp nem tudom, mi a fontos. LH: Nagyon jól tudod, mi a fontos. Amit elkövettél - az fontos. FF: Mit követtem el? Mondd meg végre mi az, amit elkövettem. LH: Ha nem tudod, akkor tényleg bűnös vagy. (Szünet) 53 �NH; Nagyon szenvedsz? FF: Nem akarok magamról beszélni. Ha szenvedek, magamnak szenvedek. Ha nem szenvedek, egyedül magamnak nem szenvedek. Egyedül aka­ rok maradni a sorsommal, a gondolataimmal. NH: Nem jó, ha elzárkózol a bánatoddal. Nem tudunk segíteni neked. FF: Miért kéne segítenetek? NH: Kitaszítottnak érzed magad. Jól érzem, ugye? FF: Ezt nem lenne szabad kérdezned. Ti taszítottatok ki. NH: Nem tudod, hogy miért? FF: Nem tudom. Mondd meg, kérlek! LH: Erről csak te beszélhetsz - nekem. Egyébként sem taszított ki téged sen­ ki. Csak amit tettél. . . FF: Beszélj arról, amit tettem! NH: Arról is neked kell beszélned - egyszer. FF: M ik o r... egyszer? NH: Amikor el akarsz mindent mondani. FF: Hogyan mondhatnám el neked, hogy jól vagyok? Megértenéd-e, ha el­ mondanám? NH: Megérteném. És el is hinném. Én tudom, hogy jó vagy. C s a k ... F F : Csak mondjam e l . . . mondjak el valamit, valamit, amit hallani akarsz tőlem. NH: Csak mondd el! FF: Azt álmodtam, hogy a nagyapám lelke egy madárba költözött. Azóta ott repked a Duna fölött, sír és keres engem, haza akar térni hozzám, de nem talál. Keresem mindenütt, de nem találom én sem őt. Ö sszeszorul a szívem, ha madarat látok. NH: Milyen egyedül lehetsz. FF: Azt álmodtam, hogy valaki kopogtatott az ajtón, és amikor belépett hoz­ zám . . . NH: Ki volt az? FF: Látod, egy ideje már álmodni sincs bátorságom. Nem mertem az arcába nézni. Állt az ajtóban, várt, sokáig várt az ajtóban. Azután elment. NH: Milyen ruha volt rajta? 54 �F F : Nem tudom . . . de úgy emlékszem . . . nem volt rajta ruha . . . meztelen volt, gyönyörű, ragyogó meztelenségben állt o tt . . . NH: Hazudsz. Volt rajta ruha! FF: Miért kérdezed, ha az álmaimat is jobban akarod ismerni nálam? Már soha nem fogsz hinni nekem! (Szünet) FF: Kopogtattál? LH: Nyitva volt az ajtó. FF: Miért jöttél? L H : Erre volt dolgom. FF: Mi dolgod lehetett itt? Errefelé csak az jár, akinek velem van dolga. LH: Nyitva volt az ajtó. FF: Mindig nyitva hagyom. Valaki mindig betér ide. LH: Vársz valakit? FF: Lehet. Én már úgy vagyok: nem indulok sehová. Ülök és várok, és nem tudom soha, ki jön el hozzám. Eljön valaki, időzik egy keveset, el­ megy, elviszi hátán a tekintetemet. LH: Hideg van itt. FF: Megszoktam. Nem akarsz kinézni az ablakon? LH: Nem. Tudom, hogy nincs ott semmi. FF: Nem akarsz leülni? LH: Nem. Nincs széked. Az ágyadra nem ülök. FF: Beszéljek neked a bűneimről? Akarod? LH: Nem akarom. FF: Akkor hallgatok. LH: Akarod, hogy itthagyjam a lépteimet, amikor elmegyek, a folyosó kövén? FF: Nem akarom. Csukd be az a jtó t... ha majd mindörökre elm ész... 55 �(Szünet) IF: Még mindig azt képzeled, hogy madárba költözött a lelkem? FF: Tudod, érzem, itt vagy valahol, mindig jelen, el kell képzeljelek. Ne ha­ ragudj, hogy ilyen banálisan tudom csak elképzelni a létezésedet. IF: Ne mentegetőzz. Ha bölcsebb lennél, bizonyára nem szeretnélek ennyire! Mitől vagy ilyen elesett? FF: Semmi. Úgysem értenéd meg! IF: Még nem montad ma, hogy jó vagy. FF: Nem is fogom mondani. Te hiszel abban, hogy én jó vagyok? IF: Persze, hogy hiszek. Aki így ki tudja mondani „jó vagyok”, annak tiszta a lelke. FF: Látod, én már nem tudom így kimondani. IF: Mert nem mered. Valamitől elgyávultál. Ha így fogod folytatni, a végén még tényleg gazember lesz belőled. F F : Ha értenéd . . . IF: Ne bosszants! Utálom a nyámnyila alakokat. Szomjas vagyok, adj innom! FF: Nincs poharam. Összetörtem. IF: Ne aggódj. Hoztam neked is poharat. FF: Figyelmes vagy. IF: Azután töröld meg a kendőddel a számat, visszatetsző, ha egy öregember szája szélén vízcsöppek maradnak. FF: Nincs meg a kendőm se. Elveszítettem valahol. IF: Mi lenne veled nélkülem? Hoztam azt is, újat. FF: Mi lenne velem, nélküled! Olyan jó vagy. IF: A halottaknak könnyű jónak lenniük, fiam. FF: És az élők miért akarnak mindig jók, mindig csak jók lenni? IF: Mert szomjasak. És nincs kendőjük, amivel megtörüljék a szájukat. Na, egészségedre! Te nem iszol? 56 �TA N D O R I D EZSŐ „...mutatóujjuk árnyéka átsuhan a mocsokkal megrakodott égen” (Zalán Tibor) Ha ilyet látok-olvasok: „Kubista kép a balkonról” , feltehetően nyom­ ban tudom, hol keressem a mediterrán-modernül klasszicizálódott élményforrást, merről találjam a magam értékelő-útját oda. Ám ha ez üti meg a szememet: (Kubista-versek a Balkánról, s a meghökkentő eredendőség szőnyegminta egy vers küszöbére terül, más indul el értelmi és idegpá­ lyáimon. Elsősorban a nagyon jó szokatlanság teszi természetessé a hely­ zetet; az olvasóit; s ezzel talán előmutattuk Zalán Tibor költői össze­ tettségének egyik feltétlen elemét, nevezetesen, hogy a leírt szó, mon­ dat, versszerkezet, szövegiség, ábrázolat helyzetmivoltában gondolkodik, s pedig nem úgy, hogy már meglevő szituációt óhajtana „visszaadni” , nem is akképpen, hogy a mű kimerülhetne a helyzetiségben - akció stb., - hanem a matéria megmunkáltságának és a szétsugárzó, de foghatatlan közegnek együtteseként lehessen csak tekinteni, olvasni, felfogni stb. mun­ káját. Tehát engem, e pillanatbéli olvasót, megállít az az újszerűségkép­ zet, amit egy ilyen összetétel ad, egy ilyen verscím, mely már több mint belépő-sík, máris tér inkább, és azt hiszem, a magunk tere, a szokatlan eszközt tehát Zalán szervesen úgy használja - maian, hogy így mond­ jam - , oly módon újítja meg, hogy általa korántsem eltolni akarja a közelítést, nem hidegít, nem idegenít, hanem a bennünket körülvevő és átható organikus életképződmény számos tulajdonságát kí­ vánja áttétellel vagy éppen áttétel nélkül még összetettebb alakban, de az ilyen költőiség eredményeként átvilágítással felérő ráeszméltetés cél­ jával közölni velünk; s bár fogalmi vagy esztétikai ez a közlés, eviden­ ciája mégis elsősorban fizikai - vagyis olyasmi, mint a fizikában „a hő közlése” valamely testtel, vagy némely ennél is elemi-részebb folyamat. A z említett vers közelebbi vizsgálata - s a „balkán” valóságosan a földrajzi Balkán, látjuk - Zalán Tibor költészetének más fontos alkotórétegeit is tárja: ilyen máris az érzékletesség, vagyis az elvont szándék épséges mel­ lőzése, a tételes, „harcos” modernizmus helyes elmaradása. A megütő mozzanat és a szervesen ismert-élt anyag újszerű együttese: ha iménti sza­ vainknak magunk akarnánk ellentmondani, máris megvolna egy „képlet” , amivel ezt a rendkívüli szuggesztivitású poézist jellemezhetnénk. Ám in­ kább idézem - felbontva persze, megengedhetetlenül, a vers nem indo­ kolatlan rácsszerűségét - a bevezető sorokat: „ Eumolpiaszban ébredekl Kövekből sugárzik rám a fény / Zöld / a fejem: hagymafej-zöld” . Ehhez azonnal a halak koponyája társul, majd a vers-helyzetiség szilárdságához sosem ártalmas konkrét szituálás: „ Szemhéjam megvadult lepkék szakít­ ják át a parkban / halk jajjal idegen dallam ömlik hideg mellemre” . Fel­ tehetően a mindannyiunk számára ismerős állapot eddig sosem látott­ hallott képe, képsora, rácsozata ez; s mert érzékletesség, szóalak, fogalmi 57 �apelláció, váratlan képtársítás, plaszticitás, hangélmény ennyire egyszerre ér bennünket, s a „modernizmus” semmi megszokott kattogása nem hal­ latszik be a háttérből, vagyis a zene tökéllyel szól s a térhatás is teljes, figyelmünket a lélek érdeklődésének adományozhatjuk, s ezért jutunk el, a költő üdvére, jelentőségének hiánytalan visszaigazolására addig, öröm­ mel, hogy hiszen ez velünk is megtörtént, álltunk vagy ébredtünk park­ ban így, heves élmények keresztvonalainak középpontjában, netán egy megfoghatatlan „kör” kerületén. . . de hogy ezt érezzük a versszervező­ dés minden mozzanatára szükség van, s ezek között olyan elemi erejű­ ékre is, mint amilyen - hangsúlyozom: egymás társaságában! a hagymafejzöld szín és a mell hidegsége, ismét fizikailag; és kell, hogy tovább is léphessünk, tehát a vers a helyzetiséget adja, a tartósságot, az evidencia megéledése után életének bizo­ nyosságát is az időben, kell az olyan folytatás, mint ez: „s a hárfán a fájdalom világító gipszkeze mozdul” . Annyira egyszerű elemek, mint az érzékletes ellentét, mint a mozgást és a mozdulatlanságot kifejező szó­ jelleg vagy szótartalom: ilyen matériák sarjadnak itt eggyé, s ez ismét a vers egyik végső boldogulásmódja, megalkuvástalan előrehatolása hová egyebüvé, ha nem az olvasó érzékelése és értelmező lehetősége felé, egyenesen odáig. A szín, a tér, a szituáció ebben a „balkán-versben” , ha akarjuk, még bizarr is, ezzel együtt hat - ismételjük a szót - eviden­ ciával, eredendően a magunk dolgaként; s mennyire így van ez akkor egy olyan versben, mint amelyikben azt panaszolja a költő, hogy barátai magárahagyták - az iménti mű is, ez is az Álom a 403-as demokráciában című kötetben található, Zalán Tibor második gyűjteményében - , s ahol a „helyzet” kibillentése talán végletesebb, de a környezet megteremtésének esélye a stilizáció sokkal közelebbjegyű műveleteiből adódik. Tegyük hoz­ zá: minden költőiséget stilizációnak nevezhetünk, ami eszköziségét illeti. A végeredményt már csak a meg nem értés vagy esetleg a sikerületlenség teszi ily hatásúvá. Zalán költői merészsége, hogy - mint említettük - az „úgynevezett” modernség számos elemét is beletöri, beleolvasztja anyagába, és a stilizációkkal a végső határig megy a kanyarvétel maximumáig, a a szakadékperem kavicspörgetéséig. És a végeredmény-mű a tördelt-éles és stilizált elemek minden valahai sajátosságát feledteti; sőt, azt sugallja, hogy köz­ napi terepünk is ezekkel az abszurditásokkal van tele; s mi a különbség a költészeti látásmód és a köznapibb-gyakorlatibb közt? Hogy a költé­ szeti látásmód, korántsem a szépség elvét hajhászva, a bizarrul köröttünklevőt szervesnek, illeszkedőnek - de nem akármibe illeszkedőnek! - , he­ lyes helyén szépnek, értelmesnek tudja láttatni, ehhez egyébre sincs szük­ sége - csekélység! - , mint hogy a csökkent érvű és értékű haszonelvűséget, ami még a hulladékkal-roncsalékkal is „jár” , mellőzze, ezek a kavi­ csok perdülnek le a szakadékba, efféle innen-maradás volna, ha a kanyar­ vételbe akármi bátortalanság csúszna. D e nem csúszik, és Zalán versei tulajdonképpen robajlanak, szinte-kivágódnak, vakmerő pályát mennek, csaknem azt mondanám, eközben „udvariasságuk” , feldolgozott stilizációjuk, hogy annyi meglepő mozzanattal is hatnak, szokatlannak bizonyulnak, a merész küllemhez hasonulnák. Nem érdektelen talán ennek alátámasztására egy egészen csekély kitérő, 58 �verselemre, mely óhatatlan velejáró és együttható a szakmánkban: a dikcióról beszélünk. Zalán versei is élnek a dikció eszközével, ám a dikció is stilizáltság, a végeredményből el kell tűnnie külön-hatásának; s mi eredményezheti ezt? Felszámlálhatatlan sok költői-tartalmi eszköz; említ­ sük Zalánnál, a pálya vakmerőségét szemléltetendő, a két végletet: a fogalmi összefoglalást, tehát a hagyományosabb költészetben hagyomá­ nyos gondolatiságot mint foszforvillanást, és a kevésbé hagyományos költészetben hagyományos hiperérzékletességet mint ugyanilyet. Ettől a Zalán-versek mintha erősen lángolnának; és merőben ellentétes anyagok találkozása lobbantja tüzüket. A magárahagyásos vers, hogy így említsük a történetesen hosszú és itt is zárójeles című művet, a sorók rendhagyó tördelésének eszközét a vers fő személyének hiteles kirajzolására használja. A pontok váratlan elhe­ lyezésével ugyanilyen célból él. A kifejezések olykori túlhajszoltsága — még a belső stilizáció szintjén! — ezt szolgálja. És az egész együtt idézzük magunkat, szerény meghatározásunkat: a vers mint a stilizáció és meghaladása! - a lassú környezeti bánat és emésztődés képét adja. Ellentételként, látszólag. Hanem ha ez az ellentételezettség nem lenne, a vershelyzet érdektelen maradna, köznapi pudvássága ily életszituációk­ nak. A lobogás igazolja az indulat bármikori csendjét, igazi jogát: hogy a fő személy többre lenne hivatva, alkalmasabb szerepet tölthetne be, mint ezt a sok-hallgatásos, sok-keserűséges és sok-pálinkás versbélit. A vers monológjegyei egyrészt lehetővé teszik a mi szórakoztatásunkat célzó csapongást; másfelől ennek spontaneitását szervesnek követelik. A kettő együtt hat, s ami mégis külön-külön benyomás marad, túl a stilizáción, kettős. Egyike ezeknek a porondias bravúr, a másik a katarzis. Színpa­ dot sugall mindegyik; ám ez még a stilizáció foka csupán. A meghaladásén azt érezzük: lét-elégtelenség. Mindannyiunké. Vagyis a mindannyiunkban ott lappangó, néha szervesen-szervetlenül kitörő, talán „örök emberi” , de mindig konkrétan szituált lét-elégtelenség-érzés, sőt, lét-elégetelenség-érzéstúltengés válik aktívvá egy-egy ilyen Zalán-vers eredményes olvasatára. S közben valami kritikával is nézzük magunkat. Ezek már nagyon összetett hatások és eredmények. A z eszközök keze­ lése kevés volna hozzájuk. A z eszközök megválogatása kevés volna. Zalán Tibor verskezelése szerencsésen nélkülözi az elszántságot vagy rászántságot; ami a nyelvet illeti, ott is. Több történik, úgy érzem. Nézzünk egy ilyen igen egyszerű vershelyet az (Ezüst repülök) című munkából. A nyilakkal jelzett „repülés” szövegében - ahol a nyilak egyébként elválasztó tagolá­ sok is, verslélegzetek jelei - többször is hirtelen nagybetűsbe csap a szólalási mód, a „kép” , s ez egyik efféle ilyen hármasságot ad: „halott G R A F IK A I J E L E K -<----E G Y ÚJ M E T A F O R A < ----- E G Y Ú R IST E N ” stb. A z elem önmagán belüli többszólamúságára akarom felhívni a figyel­ met, arra az összetettségre, amely szétsugárzik és a helyzetiséget teremti meg, s az eszköziséget úgy hitelesíti, hogy az egyezményesen elfogadott szöveg-szokás-kép mintegy a beszéd, a közlés középszintjét adja, a kifejezendőnek vélt-szokott síkot-teret, s ehhez kapcsolódnak a kifejezhetetlennek, nem kifejezendőnek vélt járulékok, mint hogy a színészi megjelenítés­ ben sem csak a leírt szöveg kel életre, hanem a gesztusok stb. soka­ sága veszi körül a dolog magvát; ha íróilag nézzük „a színpadot” , egy 59 �ilyen elfogultsággal. Zalán verse, hogy még egyszer visszatekintsünk a korábban mondottakra, magát a verset mint képződményt helyezi térbe, ez a kiinduló - még stilizációs - helyzetiség, s ez is eleme a végső hatás­ nak. D e itt maradván példánknál: a hirtelen felcsapó, kiemelt fogalom eleinte mintha szakasztott párjával folytatódna, j e l.. . m etafora.. . És ak­ kor bevág ez az „egy úristen” ; ez a merőben más, több és „kevesebb” , mintha felborítaná a dolgot, ám persze „a dolog” csak így, kontrázva válhatik ható képződtménnyé; máskülönben csupán regisztrálandó maradna, egy verselem a többi között. Felcsap a betűtípus változása? Visszahullana, ha tartalma nem adna felhajtóerőt. Természetesen a vers robogása már a közvetlen környezetben is más jellegű elemekkel és egységekkel, hatás­ tényezőkkel stb. él; ezek történetesen nem tartoznak vizsgálódásunk kö­ rébe; kiemelt példánkkal Zalán versanyagának és versvégeredményének szervességét és jelentőségét kívántuk jellemezni; s az organikusságnak is többféle rétegét, jegyét felmutatni. A z összetett hatást összetett eszközök alapozzák meg? Kétségtelenül. D e az eszközökkel Zalán végbeviszi a valódi költészet tovább-magyarázhatatlanát; s ez természetesen a költői személyiség nagyobb rendű hiteléből eredhet. Logikus, hogy a versered­ mények egy bizonyos oldalról tovább építik ezt a nevezett költői szemé­ lyiséget, értékesebbé teszik, az „emberi szituáltságot” . Remélhetőleg rá­ mutat ez a példa arra is, hogy a szokatlan eszközű versanyagok figyel­ metlen olvasói és bírálói kezelése az emberi értékesség elhanyagolását jelenti és fokozza. A jó költészet legbonyolultabb - látszólag a formai figyelmet magára vonó - képződményei mögött is valamely egyszerű, de felfokozott való­ ságrétegnek kell meghúzódnia. A költő ennek tudatos feltárója, részben; másfelől ez a művelet „árulja el” , pontosabban: ugyan mi érné meg különben a fáradást, a belevásódást, esetleg a - különböző fokozatú pusztulást? A fő személyét mindig; a tudatos-tudattalan „elkötelezettét” ; mi érné meg, ha nem ez, hogy: történik majd vele valami, amit - hadd idézzem parafázisként, pontatlanul - minden ért, csak ő nem, de a „v é ­ gére” érthetően és sugallóan „megérti” . Zalán Tibor költészete az ilyen kiválasztottság lázjegyeit is hordozza; az ilyen kiszolgáltatottság hidegeiről tud. Talán csak a magárahagyottság-vers egyik bekezdése hatott rám így? Hogy megint a lázig s a hidegig jutottam? D e ezt akkor hadd idézzem, megint a „semmiből megszólalás” jó példájaként talán, s az eszközök meglobbanó, hasító egymásmellettiségére: „a hideg fáraszt, küldjetek me­ leg takarót szegény tibornak. sajnálom, a salátástálban homályosan a gyer­ mekkor. . .” A tagolásnak, ahogyan például a „homályosa” és a „n” külön sorba kerül, fontos szerepe van. Ez a költői formálás tartalmilag formailag „elmondhatatlan” ; de fordítsuk meg a tételt - erre a versjel­ legre - , és visszaérkezünk egyik kiindulásunkhoz: az elmondhatatlanság tartományába hatol be a korántsem járulék eszközökkel az ily tudatos­ tudattalan merészség. A mű holdudvar-lázát-hidegét a központibb jelen­ téstartalmak legalább egyenértékűjeként kell kezelnünk. Zalán rezzenthetetlen mestere a pontos ábrázolásnak. Alighanem, mint mondani szokás, „mindent meg tud csinálni” , ami - történetesen - az ő feladata a világból, melyben jár, s „ábrázolni” tudja, ahogy jártában a többi mozgás vagy statika körülveszi. És költészetének egységét érzem 60 �abban a már ugyancsak említett tényben hogy az „eszköztár” nem él nála semmilyen külön életet; a „közléstárgy” és mikéntje, meg a vers-sugárzástér, mely tárgyain is beépül a műbe - tagolás, közbeiktatott elemek, kiemelések stb., ez a „vizuális elmondhatatlan” - , azzal az egyszerűséggel és újbóli „fejthetetlenséggel” kerül elénk, amely a régi megdolgozatlan lét-matéria sajátja. Ez a jelentős költészet válasza a megdolgozatlan anyagból sugárzó lét-hiány érzetre. „Földfogyatkozás idelent” , olvasom most az idézni készült (Vana Tallin) című versben, s ez közelebbről is az elmondottakra rímel. „Köztársaságot alapítunk és kiabálunk / sápadtak vagyunk és már szeretetlenek” , ez áll előtte. Utána pedig: felkönnyül, clownos lesz a matéria, s ez kell, az egyelőre-kibírás, nevezhetjük „túlélés” -nek is, eszközéül, módozatául. Íme: „ F I A M - ! - S O H A S E V I S E L J T É L E N S Z A L M A K A L A P O T § ; ” ez a § nyilván a gépen mellette levő idézőjel-rész helyett került oda, tudatosan-tudattalanul; a legcsekélyebb elem is a költészet egészéről vall, úgy, hogy megbonthatatlanságot ad az összességnek, meghaladva saját elenyésző mivoltát; s ennyiben azonnal Goethe megállapítására kell gondolnunk: minden hasonlat, maga a köl­ tészet is, tehetjük hozzá, szintén rezzenthetetlenül. „Tévelyegnek a tornyok a ködben” így kezdődik ez a vers, a földfogyatkozásos, „a harangozok / szürke ég felé lendülnek a harangokon / de pirosan száll le a köd / Hunyorgó restaurátorok szürcsölik a forralt­ bort", és így tovább. Zalán költészete arról „szól” ami a világban való­ ságosan van, s valamit akar tőlünk, ahogy Kosztolányi mondta. Ezeknek a verseknek a mestere nem akar kérdéseket erőszákolni a világra úgy, mintha kész képződményekkel szolgálhatna képünkbe máris. Nem „tema­ tikus” tehát a szónak sem rossz, sem jó értelmében. Jó értelmében sem? H ál’ isten! Igen szépek az ironikus poézis eredményei, a megcélzott tár­ gyú költemények pompás, hiteles faktúrát mutathatnak „közben” , s foly­ tathatnók... de nekem, ha megengedtetik a többest a magam személyes próbálkozásával elegyíteni, a legnagyobb költészetolvasói boldogságot min­ dig az jelenti, ha valami valósat tudok meg, amit aztán átforrósít a rettenetes csapongás, melyre meglétünk - ismét: hál’ isten! - kényszerít; ám az ellentételezés, az ellenőrizhetetlen újítás, ha lehet, s ezt igazán klasszicizálás-ellenzőként mondom, legyen anyagrésze az ilyen hunyorgásoknak, szürcsöléseknek, átpirosló ködöknek, s akkor akár a „fehér ege­ rek futása. . . kockás konyhakövön” is pontosan lesz a helyén, vagy a pupillán csörömpölő törött dobverők. A költészet először is ott alkotás, hogy részeiből megalkotódik; azután lehet csak ilyen „üzenése” vagy su­ gallata. Mármost minden ezeknek a részeknek a szerves egységén múlik. Állítom, hogy a jelentőség - vagy jelentősség - is. Anyagunk pedig csak a megélt anyag lehet; bármi álmokban éljük is meg, csak az. A kkor az­ után, mint Zalánnál is látjuk, hangsúlyos eszköz, futam, csapongás, rácso­ zat-forma, jelvilág s minden egyéb olyan lesz csak, mintha a szánk, a szemünk, a bőrünk, a lépéseink lélegzéséről beszélnénk; a hasonlat nem produkció már, hanem eredendőség. Hozzánk legközelebbiként hiteles, és - egyediségének mikéntjéről, „tárgyi” tartalmától teljesen függetlenül, tehát ha templomtorony, ha pokróc, ha restaurátor, ha madár - a leg­ nagyobb távolságok létfogyatkozatlanságait ígéri. Sosem egyet; mindig a tragikus pluralitást. Ezt érzem most Zalán Tibor erős, nélkülözhetetlen költészetében. 61 �62 �PETRŐ CZI É V A Napló helyett I. „Fáj, hogy a hóvirágok is igazságtalanul vannak elosztva.” Lénard Sándor „E gy költőnő naplója.” - Nem. Ezt a címet akkor sem tudnám vállalni, ha nem ma, egy nappal 1985 karácsonya előtt fognék neki az írásnak, ha­ nem azelőtt. Abban a harmincnégy évig tartó én, én. . . és megint én (Ich, ich . . . und wieder ich - mondogatta nagymama gúnyosan és nagyon ta­ lálóan!) korszakban, amelynek az utóbbi hat hónap vetett véget. . . A nap­ lóírástól ugyanis már akkor, alanyi koromban is irtóztam. A zt hiszem, első­ sorban a velejáró visszhangtalanság miatt. És ebben a kérdésben most sincs változás. Szeretek írni egy embernek és sokaknak. D e a papír soha nem is lesz számomra az ön-lélekgyógyászat eszköze; az egy síkba kényszerített pszichomonodráma nem az én műfajom. Am it az alábbiakban megpróbálok leírni, nem lesz egyéb tehát, mint egyre szűkszavúbbá fegyelmezett, s gyakran még így is papírkosárra ítélt leveleim kiegészítése. . . „ A szemérmes költő fából vaskarika” - írta ró­ lam még 1979-ben, a Heléna bálja megjelenése idején egy kritikus. M egle­ het, igaza volt. „Szemérmetlen” kitárulkozást itt és most sem ígérhetek, legfeljebb azt, hogy bárki, akit érdekel, bepillanthat azokba a költőnői(!?) hétköznapokba, amelyekben jól megfér (mert meg kell férnie!) egymás mellett a hajnali kettőkor rámtörő versírhatnék, s egy tökéletes műgond­ dal „felépített” almáspite. A z utóbbit nem véletlenül említem. Most, hogy egy lap érdeklődést tanúsít személyesre hangolt írói ügyeim iránt, igyekszem villámgyorsan tisztázni egy, az ujjakra száradt kelt tésztá­ nál (hogy stílszerű legyek!) levakarhatatlanabb félreértést. Nem vagyok a mai magyar líra ügyeletes konyhatündére. És nem saját költői lehetősé­ geim szűk (bár ha újabb verseim hosszú sora bárhol olvasható volna, kide­ rülne: egyre tágabb!) keretei űznek az ánizs és vanília tövébe. Egy frászt - mondtam volna erre a balítéletre vagy húsz éve, helikoni fűzfa korom­ ban! Korántsem mondom most, hűvösen és jólnevelten. Egyszerűen arról van szó, hogy én az anyagokban még soha nem csalódtam. Mindig, min­ denkor azt kaptam vissza tőlük, amit beléjük fektettem. A z almáspiténél maradva: a liszt, cukor, élesztő, tojás, tej, fahéj, vanília és alma nem csap be, nem használ ki; abban a pillanatban, amint elkészül, visszaadja, pon­ tosabban megtestesíti azt az energiát, ami belőlem származott. Kiuzsorázóim, kifosztóim mindig az emberek közül kerültek ki. D e ezt sem bánom igazán. Rég volt, hogy először olvastam Rilke Malté-ját, és benne ezeket a sorokat: „Geliebtsein heisst aufbrennen. Lieben ist: Leuchten mit unerschöpflichen Ö le.” „A k it szeretnek, elég. Aki szeret: kifogyhatatlan olajjal világít. (Bor Ambrus fordítása.) Akkor csak tetszett a szépen poentírozott 63 �hatásos mondatpár, amely aztán később, Halász Előd szegedi Rilke-speckollégiumán még számtalan változatban előkerült. Írtam is legott egy har­ matgyönge verset, a rilkei Liebende-Geliebete-elmélet hatására: „Szere­ tőből lassan / szeretté silányult” etc. Ma, amikor talán már megszolgál­ tam ama „kifogyhatatlan olaj” néhány cseppjét és a világítás jogát, ma tudom csak igazán, mennyire. . . Valamikor mindenkit és mindent kibírhatatlan módon harácsoltam ma­ gam köré - még a hóvirágot is. Mindig sokkal többet letéptem, mint amennyit lekvárrá válás nélkül haza lehetett volna vinni. „Hóvirágvágó­ gép” - szabadon Szécsi Margit után - körülbelül ezt műveltem azokon a mecseki télutókon. Ma, 1985 szokatlan - és hóvirágtermő, abnormálisan enyhe - karácsonyának előestéjén, már gondosan vizes vattába burkolva hoznám le a Dömör-kapu melletti rétről a virágokat. (Persze, azt is „az én rétem” -nek hívtam!) Lehoznám, és szétosztanám. Szétosztanám, mert nemcsak a világvándora bölcsnek, a páratlan emberségét morbid latinamerikai anekdoták mögé rejtő orvos-írónak. Lénard Sándornak fájtak az igazságtalanul elosztott hóvirágok. Fájnak nekem is. Mert soha nem azok kapják, akik igazán örülnének neki. És talán azért is, mert jómagam ugyancsak hátul állok a virágosztásnál, még ilyenkor, Éva-nap táján is. (Annyi önzés, hogy ez még rosszul esik, maradt bennem.!) A régi névnapi ciklámenek és születésnapi játcintok (Nowotarsky boltjából!) nem jönnek utánam Pécsről, ide, Pesterzsébetre. Kihirdetem tehát a szükségállapotot, és veszek magamnak egy csokor fagyöngyöt. Természetesen a fehérből, amit az angolok „mistletoe” -nak neveznek, s amely alatt szabad a kará­ csonyi csók. . . S amelynek kedvesen együgyű szertartása ezúttal megma­ radt az Eckersley-féle Essential English lapjain. Ettől függetlenül nincs, nem lehet panaszom erre az ünnepre. A finnországi tíz nap beváltotta, amit reméltem tőle. Megkaptam az előre - versben - megjósolt „karácsonyinfúziót” . A Finlandiát és a Kaupunginteatterit, esti bolyongást, a Baltitenger jéggé fagyott homokján, egyszem, „M i van a kezemben?” - játék­ kal kínált csokit a Péter-főzte vacsora után, és Ilkka barátságát. „Köszö­ nöm még egyszer - későre jár már, vagy korán van? - az együtt töltött napokat, a szellemi vándorlást, a verbálakrobációt (néha el-elszabaduló szójátékaimat nevezte így!) - és a búvárkodást.. . jó éjt, békés karácsonyt, eperkosaras újévet, meg hogy légy jó: Ilkka” olvasom századszor is karácsonyi levelét, s holnap a Helsinkiből utánam küldött epres (vagy inkább: szamócás!) tányérokkal fogok teríteni. Nem tudom, mi vár rám, ránk, mindnyájunkra, 1986-ban. D e a jövő teljes bi­ zonytalansága (még mindig, lassan 35 évesen sincs „igazi” állásom!), s ren­ geteg, elvben-írásban elfogadott munkám sorsa sem tudja elnyomni ben­ nem az ünnep örömét. . . A két kicsi vadul csomagol hetek óta. több ton­ na karácsonyi papírt és celluxot használtak el. Ajándékozási mániámat jócs­ kán megörökölték. Más beállítottságú - adni nem tudó, vagy nem akaró - „ügyfeleik” éppúgy meg fognak lepődni annak idején, mint az enyémek most. . . Mindegy. Ahhoz, hogy nekik is jusson a „kifogyhatatlan olaj” 64 �ból, ezt is meg kell majd élniük. A kelletlen, sokszor a visszautasításnál rosszabb alig-elfogadást. És - az ajándékozástól függetlenül is - a „kü l­ dő kezek taszítanak” -gesztust. Kormos Pista. Hogy ő mennyit tudott, pe­ dig mennyire nem „lelkizett” , az emberi leiekről. Ugyanitt, az előbb idézett Vonszolnak piros delfinekben mondja: „gye­ rekkorodba nem hagyod magadat visszarántani. . .” Mi, költők (ha közéjük számíthatom magam!), többek között ebben kü­ lönbözünk a „normális” emberektől. Egy félmondat, egy tekintet, egy érin­ tés elég, és hanyatt-homlok rohanunk vissza a gyerekkorunkba. D e a M á­ sik Fél rendszerint okos, és meggondolt, igazi felnőtt, aki nemet int. Őrzi ugyan a harmadik. . ., negyedik. . ., kilencedik karácsonyára kapott könyve­ ket, a Bambit, a N ils Holgerssont, a Május 35-öt, de sem ezek, sem a gyerekkor nem igazán részei az életének. . . A Bambi egyébként azért is került a felsorolásba, mert anyu visszaadta nekem az 1957-es első kiadást, egy finom, barnabetűs, karcsú kis kötetet, karácsonyi kanyaróm megédesítőjét. Ma már nyugodtan válaszolnék az Öreg kérdésére: „Nem tudsz egyedül lenni?” D e igen. Tudok, és szeretek is. Ú gy, mint a készülődés idején. Amikor Klára néni, ma is élő, kilenc­ ven évesnél idősebb magyartanárom, egy nagymamának címzett levelében kesernyés természetétől idegen líraisággal ezt írta rólam: „Sajnálom és irigylem sok szép fájdalmáért ezt a kis (akkor 12 éves!) gyöngykagylót...” A gyöngykagyló „fedőnév” , legalábbis az utóbbi pár hónapban keletkezett verseimre vonatkoztatva, feltétlenül találó. Leginkább A Dajka elkallódott monológja esetében, amit valószínűleg parafrázisnak fognak minősíteni, pedig nem az. Valódi fájdalom, valós élethelyzet rázott ki hajnali kettő tájt az ágy­ ból, hogy papírt és tollat kotorjak elő. . . Sokak, sokunk közös gondja. Azoké a nőké, anyáké, akiktől elvárják, hogy dajkálni-tudásukat, anyasá­ guk „színvonalát” anti-nőiségük szavatolja. Mert egy anya, aki nem nyil­ vánvalóan anyukás külsejű - máris gyanús. Talán ezért igyekeznek - öntudatlanul is az elvárás szerint loholva - már a harmincas éveikben járó egy- vagy többgyerekes nők szerelemre alkalmatlanná maszkírozni-idomí­ tani magukat. Idő előtt beletespedve az önálló vágyak és akarat nélküli Dajka szerepébe. Ennek a gyerekekre is visszaütő (ridegségben és valósá­ gos püfölésekben megnyilvánuló!) alapállásnak próbálok hadat üzenni a versben. És még valaminek. Annak a balgaságnak, hogy a szerelemhez v a ­ ló jog a tizen-huszonéves kor után rohamosan csökken. Pedig - különösen a későn érő alkatoknál - ez az időszak még csak az érzelmi ujjgyakorlatok ideje lehet. És sok társtalan. vagy társas megal­ kuvásban eltöltött évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki vállalni merje mindazt a „nehéz munkálkodás” -t (Saint-John Perse nevezi így a szerelmet a B ójákban!), amelynek során egy férfi és egy nő emberpárrá válik. Ami egé­ szen mást jelent, mint a közös folyószámla és a megosztott járom. . . De különbözik a nem kevésbé ellenszenves palotapincsi-pozíciótól is. A z utób­ biról jut eszembe: boldog lennék, ha bennem is megvolna E mily Dickinson fénylő, büszke öntudata: „Vágd szét a pacsirtát - benne a zene. / Ezüst­ be burkolt rétegek. / Megmarad néhány nyári hang. / Mire a flóták meg­ öregszenek.” (861. sz. vers, Károlyi Amy fordítása.) D e nincs. Egyre gyakrabban megesik, hogy a legócskább flótával elcserélném a pacsirta­ 65 �létben megőrizhető, magasabbrendű ifjúság minden esélyét. . . Mert a pa­ csirta fárasztja az olcsó hangszerhez szokott fület. Vissza a jelenbe. Nem jó ez a mostani karácsony. Főleg azért, mert Andris nagyon csúnyán köhög; ha bármelyik gyerek beteg (csak kicsit is!), teljesen ijedt kotlóssá válok, százféle házi és patikai módszert próbálok egyszerre. A zt hiszem, a minden anyát jellemző féltés mellett bennem még az önvád is dolgozik. Ilyenkor, ha baj van, az az érzésem, nincs jogom egy darab papír mellett üldögélni, legalábbis, amíg fel nem nőnek. Persze, jobbik eszemmel tudom, hogy ez őrültség, mert a nem-írás a végletekig szétrombolná azt is, amiért kedves vagyok nekik. . . A zt a másságot, ami éppen ebből a gyerekszemmel valószínűleg irreális „játszási dolog” -nak tűnő elfoglaltságból származik. . . Nemcsak meséket olvasok - a gyerekeknek és magamnak - , de a mesé­ ről is. Most éppen Bettelheim könyvét, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki léleket. Bontakozó gyermeki lelkemnek sok egy kicsit, hogy eb­ ben a könyvben Piroska kapucnijától az égigérő paszulyig minden de minden szexszimbólum. Van azonban egy fejezete, amin ugyancsak sokat töprengtem: „ A szörnyet a hősnő szeretete és odaadása változtatja vissza emberré. A gonosz varázs csak akkor oszlik el, ha a hősnő igazán megsze­ reti a szörnyet.” (A z állatvőlegény című fejezetből.) Gyönyörű volna, szin­ te túlontúl szép, ha a mindennapokban is ez játszódna le. Csakhogy: a szörnyek ellenállnak, nem változnak vissza emberré, akkor sem, ha sze­ gény hősnő megvész a szerelemtől. Legalábbis az esetek többségében. Mintha a „szörnyek” , azaz valamilyen módon deformálódott lelkek, örö­ müket lelnék saját torzulásaik makacs őrizgetésében. 66 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Szenti Tibor: Parasztvallomások Gazdák emlékezése Vásárhelyről A parasztság egészen a legutóbbi időkig a magyar társadalom legnépe­ sebb rétegeit adta. Ehhez és ahhoz mérten, hogy két tudományágnak, a néprajznak és a történettudománynak is tárgyai, igazán nem mondhatjuk, hogy túl sokat tudunk róluk. Egyfajta sablonos képünk persze minden kor parasztságáról van. A z olyannyira fontos árnyalatok, a tárgyszerű táji és rétegenkénti különbözőségek azonban többnyire már hiányoznak leírása­ inkból. Különösen így van ez a XX. századi, éppen felbomló parasztság, s ezen belül a birtokos rétegek, azaz az ún. kis-, közép- és nagygazdák esetében. Róluk mindmáig nem a társadalomtörténet, hanem a XX. századi magyar prózairodalom - például korai novelláiban Németh László vagy később a népi mozgalom egy-egy alakja - mondta a többet és érvényeseb­ bet. Frappáns bizonyíték erre az 1974-ben megjelent paraszti önéletrajzo­ kat közlő kötet (Emlékül hagyom.. .), amelynek valamennyi szerzője sze­ gényparaszt volt. Vagy a Szenti Tiborhoz hasonlóan ugyancsak hódmező­ vásárhelyi Kiss Lajos klasszikus munkája, A szegény emberek élete. Szen­ ti Tibor könyvét, amelynek tárgya a vásárhelyi gazdák élete, mindezek miatt fokozott kíváncsisággal vártuk és vettük kézbe. Előrebocsátjuk: nem hiába. Szenti kiváló ismerője témájának, s mindazokkal az ismeretekkel és adottságokkal is rendelkezik, amelyek ahhoz szükségesek, hogy másokat is beavasson a múlt „mélységes mély kútjának” titkaiba. A kötet három részből áll. A z elsőben a vásárhelyi gazdák történelmi tudatát mutatja be a szerző - többnyire önnön írásaik és megnyilatkozá­ saik alapján. A másodikban családi életükről, műveltségükről és gazdálko­ dásukról tart tükröt az olvasó elé. A harmadik rész fontosabb témái test­ kultúrájuk, szexuális magatartásuk, szertartásaik és vallási életük. A könyv megítélésünk szerint legérdekesebb fejezete az, amelyben a gazdák történe­ ti emlékezetét vizsgálja a szerző. A vásárhelyi birtokosok a hun rokonságban hittek és Attila székhelyét más Tisza menti települések parasztságához hasonlóan maguk is Mártély határára tették. A magyar történelemmel kapcsolatos vásárhelyi népi emlé­ kezet további csomópontjai a honfoglalás és Árpád személye, az igazságos Mátyás, a törökkor, a kuruc világ, majd pedig 1848-49 és Kossuth alakja. Történeteikben kiszínezett, meseszerű elemek változnak az iskolai oktatás­ ból és a tömegkommunikáció csatornáiból származó reálisabb ismeretekkel. A z első világháborútól kezdődően az emlékezet konkréttá válik, a meseszerűség eltűnik, s átadja helyét a személyes tapasztalatoknak. Ennek meg­ felelően tagoltabbá is válik, mégpedig nemcsak az egyes paraszti rétegek 67 �viszonylatában, hanem magán a birtokos parasztságon belül is. Volt vásár­ helyi gazda, aki az első világháborúban tábori csendőrként csempészéssel majdnem kisebb vagyont gyűjtött, s volt, aki még az 1918. október 31. utáni parancsot is komolyan vette, s az olasz frontról teljes menetfelsze­ reléssel tért haza. „Országokon cipeltem körösztül. Száz kilométereket töttem mög gyalog. Mindön nagy várost elkerültem, hogy sönki sö vöhesse el tülem a fölszerelésömet, de máig sö köllött vele elszámolnom” - emléke­ zett egyikük a szerzőnek. A D una-Tisza közi gazdák történelmi emlékezetéhez és politikai beállí­ tottságához képest feltűnő, hogy a vásárhelyieké lényegében mentes az éles Tanácsköztársaság-ellenességtől. Kézenfekvő persze a magyarázat is. Mire a proletárforradalom intézkedései Vásárhelyen valósággá váltak vol­ na, megérkezett a román hadsereg. A vásárhelyi gazdák így a román kato­ naság rekvirálásaival és önkényeskedéseivel szembesültek, s ezért a Vörös Hadsereg júliusi támadásakor „föllélögzöttek” , sőt sokan a vöröskatonák segítségére siettek. (Július 25-én a visszatérő román parancsnok ezért 56 vásárhelyit lövetett agyon.) A z első világháborúhoz és 19 18 -19-hez képest a két világháború közötti 20 év szinte eseménytelennek tűnik a szerző által feltárt és bemutatott anyag alapján. A gazdák a búza árváltozásaira, a magas adókra és kama­ tokra, valamint a hadikölcsönök valorizálatlanságára emlékeznek, s az or­ szággyűlési választásokra és pártpolitikai küzdelmekre (amelyek pedig Hódmezővásárhelyt sem kerülték el) nem vagy alig. „ . . . a gazdák szá­ mára - írja a szerző - ezek az évek ismét a szorgos munkával, a vagyon­ gyarapítással teltek el.” A második világháborúval és az azt követő átalakulásokkal kapcsolatos rezignált hangulatú vélekedéseik reális tükröződései mindannak, ami en­ nek a napjainkra kihalt, megöregedett vagy más társadalmi osztályokba felszívódott paraszti rétegnek megélni adatott. Megható, hogy mindezek ellenére hogyan és mennyire ragaszkodnak az élethez, a munkához és a hazához. Olyan értékek ezek, amelyekkel jobban lehetett és kellett volna sá­ fárkodnunk - sugallja a szerző, s ezzel a recenzens is messzemenően egyetért. A kötetet irodalomjegyzék, térképvázlatok, valamint igen gazdag és be­ szédes fotóanyag egészítik ki. (Gondolat.) ROM SICS IG N Á C 68 �ÉLŐ MÚLT Az utolsó nógrádi nagyasszony Beszélgetés Balogh Károlynéval Balogh Károlyné Csernyus Aline Rádon született, 1890. április 27-én. A Madách-kutatással már férje életé­ ben kapcsolatba került, hiszen Balogh Károlyt, Madách l mre nővérének és Bérczy Károlynak egyaránt unokáját nemcsak klasszika-filológusként és műfordítóként tartják számon, ha­ nem - több kisebb publikáció mel­ lett - ő írta a mindmáig legjobb Madách-életrajzot (Madách, az ember és a költő, Bp. 1934.). Férje halála után (Balassagyarmat, 1944) rámaradt a családi hagyaték gondozása, mely­ nek értékét növelte, hogy a költő közvetlen leszármazottai Magyaror­ szágon kívül éltek, illetve a náluk volt hagyatékrész nagyrészt megsem­ misült. Balogh Károlyné adta közgyűjteménybe a Madách-család leve­ lezésének jelentős hányadát, a család 1850. évi osztályegyezségét, a fotó­ gyűjtemény értékes darabjait, Bérczy Károly teljes irodalmi hagyatékát. Ezek a fontos források a Nógrád Megyei Múzeumigazgatóság, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a győri Xantus János Múzeum állományát gyara­ pítják. Rendszeres konzultációt biztosított a Madách-kutatóknak; adatok köz­ lésével és ellenőrzésével segítette munkájukat; az 1964 óta megélénkült kuta­ tás minden jelentős tudományos vállalkozásának részese volt. Nógrád Megye Tanácsa 1985 januárjában ezért Madách-díjjal jutalmazta. Budapesten halt meg, 1985 február 9-én. Férjéhez hasonlóan, Csesztvén nyugszik. - Ismerte még Alinka néni Madách Imre fiát, Aladárt? - Személyesen nem. Én csak egyetlenegyszer, éppen Aladár bácsi teme­ tésén jártam Alsósztregován.1 Azt tudják (benne van az életrajzokban), hogy apósom mint árva gyerek vele együtt nevelkedett a nagymamánál.2 Élt ak­ kor egy Huszár Sándor nevezetű nagybácsi, aki Madách Annának, Imre nő­ 69 �vérének volt a férje. Hozzá már akkor sűrűn jártak a fiúk, amikor a piaris­ tákhoz jártak gimnáziumba Pesten. Huszár Sándornak volt egy házvezetőnő­ je, Fekete Mária, aki akkoriban ment alkalmazásba.3 Ez a nő hozott magá­ val egy hatéves gyermeket. Apósomnak nem tetszett a társaság, elmaradt tő­ lük. Madách Aladár viszont elvette Fekete Máriát és adoptálta a gyereket, aki azután mint Madách Ilona szerepelt. A házasságot a spiritek parancsolták neki. Ő k nagy spiritiszták voltak, szellemeket idéztek. Fekete Mária volt a médium, de az öreg Huszár Sándor is teljesen belebolondult ebbe. Madách Aladárt is ők tették spiritisztává, írt is aztán ilyen könyveket.4 Hogy a nóg­ rádiak közül valaki csatlakozott-e hozzájuk, azt nem tudom. Ez a házasság nagyon nem tetszett a családban, kényes egy történet volt, Madách Aladárékkal nem nagyon érintkeztünk. Apósom, miután mint gyerekek együtt növe­ kedtek fel, érintkezett vele, a férjem is járt Sztregován. Mi a szüléinknél voltunk Nógrádban, amikor kaptuk a hírt, hogy meghalt Madách Aladár. Apósom ekkor Ausztriában járt a hegyekben, a nyári szabadságát mindig ott töltötte. A temetésre csak mi mentünk a családból, meg Madách Imre bácsi, akit Imsi bácsinak neveztek.5 - Hogyan festett akkor Alsósztregova, a kastély? - Nem volt éppen nagyon gondozott, de a park, az szép volt. Madách Aladárt a régi kis kápolnába temették el, a falu északi végén, a temetőbe.6 - Arról a családban beszéltekre, hogy Majthényi Anna, Madách Imre édes­ anyja járt-e, élt-e Csesztvén öregkorában? - Mikor Madách Aladár megnősült, akkor őt Madách Károlyék elhozták Sztregováról Csesztvére, mondván, hogy a nagymama nem lehet egy olyan nővel egy házban, mint Fekete Mária. Pedig mit ártott volna az a 85 éves nagymamának... De hát ilyen volt a felfogás. A nagymama nem is szokta meg Csesztvét, sokszor hitte, hogy Sztregován van. Azután kiment a kertbe sétál­ ni és megnyugodott. Csesztvén halt meg,7 de átvitték Sztregovára temetni. Ráadásul amikor a nagymamát átköltöztették Cscsztvére, ezt-azt össze is pa­ koltak, amikor pedig Madách Aladár hazajött az esküvőről Győrből, Madách Károlyékat rettentően lehordta, összepakolt és visszavitte a holmikat. Ez volt az egyik alapja a családi viszálynak. - Madách Imre bölcsője, ami most a csesztvei múzeum kiállításában látható, nem ekkor került ide? - A bölcső más ügy. Abban nemcsak Madách Imre feküdt, de a többi test­ vére is, később Madách Károly gyerekei, ahogy éppen kellett. - Fráter Erzsébetről és két lányáról esett szó a családban? - Az én időmben nem éltek Fráterek Nógrádban. Fráter Erzsiről sem be­ széltek, nem volt már érdekes. Akkor hallottam róla először, amikor a Madách-téma előtérbe került. A lányok közül Borbála, az Ára (így hívták) itt volt Pesten, zárt intézetben. Madách Aladár halála után Emánuel bácsi,8 azaz Madách Károly legidősebb fia lett a gyámja. A másik lány, Jolán ott volt a temetésen, nagyon szép öregasszony volt. Másnap meg akartuk látogatni őket az urammal Losoncon, de kitértek előle: „Szegény Jolánkát annyira megvi70 �selte ez a tegnapi temetés, hogy inkább hagyjuk máskorra a látogatást.” Nem is találkoztam vele többször. - És Madách Imréről hogyan vélekedett a család? - Bár Madách Károlynak mind a négy fia művelt, jó állásban levő ember volt, akkoriban még nem jöttek a tudatára, hogy a Tragédia nagy mű. Én tizenhárom éves koromban kérdeztem meg, hogy rokona-e a mi Madáchainknak, akik Csesztvén laknak. Saját fülemmel halottam Emma nénitől, Madách Károly özvegyétől, aki jól ismerte: „A z Imre sógor olyan bogaras ember volt.”9 Bérczy Károlyról többet beszéltek. A z Anyegin-fordítás a műveltebb családoknál megvolt. Nagy dolognak számított, hogy megtanult oroszul, hogy eredetiből fordíthassa, ne a Bodenstedt-féle német fordításból. Ezt nagyon emlegették. - Milyen nógrádi nevezetesebb családokra fordulóról? tetszik emlékezni a század- - Megvoltak a régi nevezetes famíliák: a Mocsáryak, a Muslayak, Málnapatakán a Kuhinkák, akiknek jólmenő üveggyáruk volt, azután a Prónayak Romhányban, Andreánszky Gábor Petényben, Huszárék Keszegen. Politiká­ ról inkább csak a képviselőválasztások alkalmával volt szó. Emlékszem rá, hogy Török Zoltán sokáig volt főispán,10 de a megyei politikában mi inkább az alispán, Nagy Mihály nevét hallottuk emlegetni. - Hogyan éltek ezek a családok? - Általában földbirtokból. Sztregován még nagyúri szokások maradványai voltak, Csesztvén azonban, ahol Madách Károly hét gyereket nevelt, kevés volt a jövedelem, egyszerű az élet. A birkatartás volt ott a legfőbb jövede­ lemforrás. Apámnak Bodonyban 700 holdnyi birtoka lehetett, szántó, erdő. Nagyon szorgalmasan gazdálkodott. Nyáron mindennap reggel négykor már felkelt. Volt ugyan egy úgynevezett gazda, Pista bácsi, aki valamikor kertész volt a családnál, azután apám gazdát csinált belőle. Ő mondta meg a bére­ seknek, mikor, melyik táblára menjenek szántani, mit kell vetni. De minálunk ezeket főképpen apám csinálta. Pénz sohasem volt otthon - ezt most komolyan mondom -, de minden egyéb természetben megvolt. Hogyan le­ hetett az életet pénz nélkül szervezni? Azt ők tudták. Felvettek kölcsönt, rá­ táblázták a birtokra. Aztán, amikor jött a váci vásár, eladták a gyapjút, ga­ bonát. Érdekes módon nem annyira Gyarmatra jártak, mert Vácott voltak a nagyobb vásárok, a Duna mellett. Vácról járt ki egy gabonakereskedő, ő még aratás előtt megvette a termést. - Hogyan zajlott a hétköznapi élet egy kúriában? - A házon belül szakácsné főzött, ő volt az „asszonyság” . Volt még rajta kívül szobalány, inas, mindenes, szolgáló. Négyen-öten. A mindenes a kertben is dolgozott, fát vágott. Ezeken a falusi konyhákon egész nap égett a tűz, mert a disznóknak is főztek, hatalmas nagy fazekakban. Amikor az emberek­ nek már megfőztek, akkor föltették az állatoknak a főznivalót. Ezek az em­ berek részben természetben kapták a fizetést, ezt konvenciónak nevezték, azon­ kívül pénzben is. Volt használati földjük is. Mindegyik kapott nálunk egy holdat, saját művelésre. Több helyütt voltak úgynevezett dinasztiák, akik ott 71 �szolgáltak tovább a családnál. Emlékszem, hogy például nagyanyáméknál11 Ra­ don nagyon örültek az asszonyok, ha a lányukat felvették szolgálónak, mert volt a konyhán egy kitűnő szakácsnő, a Marka néni, s ott a lányok nagyon jól megtanultak főzni, ami óriási erény a férjhez menésnél. Kocsizásra hasz­ nált ló volt a gazdaságban két pár. Kocsi kettő-három, ha az egyiknek kiesett a kereke, akkor befogtak a másikba. Volt egy szánkó is, amikor leesett a hó, mi gyerekek igen örültünk, jaj, de jó, mehetünk szánkózni. A négy „parádés’’ lóhoz volt egy parádéskocsis, aki a legnagyobb úr volt mindenütt az egész gazdaságban, a szakácsnők is édesgették, cirógatták őket a konyhán. Volt nekünk egy parádéskocsisunk, 16 évig volt nálunk. Jani kiváló ember volt, apám akárhová elengedett vele, szolgálata alatt egyszer sem volt részeg, ami akkoriban nagy sor volt. Mikor apám eladta Bodonyt,12 fél év múlva ő is felmondott és elment, mondván: nem mindenes, hogy fát vágjon, utat gereb­ lyézzen, ő lovakkal foglalkozik. Később hallottam valakitől, hogy a rozsnyói püspöknek lett a négyeskocsisa. Autója a felszabadulás előtt csak a tehetőseb­ beknek volt, de annak sem mindnek. Akadt, aki azt mondta, inkább jár lo­ vas kocsin. Autója volt például Rúdon Muslay Gyulának, aki különben nagy „lovas” ember hírében állt, ő maga ugyan nem lovagolt, csak hajtott, de ver­ senyistállót is tartott. - A csesztvei udvarház múzeumépülete mellől lassan eltűnik a hajdani gaz­ daság utolsó épülete is. Hogyan festett ez akkor? - Csesztvén én először négyéves koromban, 1894-ben jártam. Nem sokban különbözött. A folyosó nyitott volt, mi onnan ugráltunk unokatestvéremmel Grosschmindtnéval, Madách Alizzal a kertbe. Csak később üvegezték be, ami­ kor a kislányok születtek, mert nagyon hideg volt a nyitott folyosó. A régi, középső, a kert felőli bejárat szerint volt a nagyszoba középen, az volt a nap­ pali vagy a dohányzó, ott fogadták a vendégeket. Jobbra ettől az ebédlő, a hálószoba, a kisszoba vagy gyerekszoba. Olyan hancúrozást csináltunk ott es­ ténként, hogy csak úgy rengett ott minden! A nagyszobán túl Emma néni, azaz Madách Károlyné szobája, azután cselédszoba, kamra, WC. Annak a szárnynak, ahol most az Arany János emléktábla van, két szobájában volt az „iskola” , ott laktak a fiúk, a nevelővel. A gazdasági épületek pontosan ott állottak, ahol most. Ahol Faraga Mari néni lakik, cselédlakásféle volt, de már a ház felé eső részben istálló meg kocsiszín volt. Nagy öröm volt ne­ künk, tíz-tizenkét éves lányoknak, hogy szabad volt bemenni és a kocsikon ugrálni. - Milyen volt a kúriák népének társadalmi élete, érintkezése? - Az ismerős családok látogatták egymást. Elmentek egymáshoz, egy nap­ ra, két napra, volt hogy egy hétre is. A rokonokhoz, közel lakó barátokhoz főként vasárnap jártak, s gyakran csak vacsorára. Aki olyan közel lakott, hogy egy-két óra miatt érdemes volt odamenni, Romhányba, Kelecsénybe, ah­ hoz átmentek vacsorára. Ettek, ittak, kártyáztak, s mint aki jól végeze dol­ gát, elmentek haza. Ez volt a társadalmi érintkezés szokott formája. A nők is kártyáztak, lórumot, ez volt a divatos kártyajáték. Volt egy nagynéném, otthonülő, ötgyermekes, „szolid” családanya, aki oda volt a lórumért.13 A kártya főképpen szórakozás volt, s miután az asszonyok is benne voltak, ők azért jobban megnézték a pénzt, mint a férfiak. A férfiak vadásztak, lovagol­ 72 �tak. Nekünk, gyerekeknek a nyár fénypontja a kirándulás volt Szandára, minden évben, kocsival, sok élelemmel. Aztán Szandaváraljáról feljött néhány cigánygyerek, nyaggatták a hegedűjüket, mi arra táncoltunk. Nem minden nyáron, de többször kirándultunk a drégelyi várhoz. Cserhátsurányban rokonok, Madáchok laktak. Ők minden István-napkor adtak házimulatságot, de olyat, hogy mi, gyerekek is részt vettünk rajta. Utazni nemigen jártak. Ha a szom­ széd megyébe mentek, az már utazásnak számított, saját kocsival. A jó férfi­ ak kímélték a lovaikat meg az „alkalmatosságot” (a kocsit), így nemigen utazgattak. Inkább az asszonyok mentek fürdőbe nyáron, három-négy hétre. Főként Parádra. Szliácsról azt állították, hogy az csak reuma ellen jó. - Hol vásároltak, varrattak, mit olvastak? - A tehetősebbek bejártak vásárolni Pestre és szabóhoz is; akinek kevesebb pénze volt, megelégedett a váci meg a gyarmati szabóval és a falusi boltban vásárolt, könyvre és havonta fizettek. Alsópetényben dolgozott egy falusi sza­ bó: parasztember, akinek a környékbeli földbirtokosok megmutogatták a pesti ruháikat, hogy azok hogyan vannak megcsinálva, ő megtanulta, kitűnő szabó­ vá vált és az egész környéknek dolgozott. De a legáltalánosabb a középmódo­ soknál az volt, hogy nyáron felvettek egy házivarrónőt, aki ott nyaralt, kosz­ tolt is és közben varrogatott. Én még német divatlapra is emlékszem. Die Modewelt - ez volt a címe. Mindig nagyon örültem, ha ez a divatlap jött, mert idővel megkaptam és szabad volt kivágni a babákat, ruhákat. Az újságok kö­ zül a Budapesti Hírlapra és a Gazdasági Lapokra emlékszem. Az én szüle­ im14 nyelveket beszélő emberek voltak, nagyon szívesen olvastak németül és franciául. Mindenféle regényeket vettek, meg kölcsön is kaptak. Nagyapám­ nak15 nagy könyvtára volt, ez apámra szállt. Nálunk sok volt az akadémiai kiadvány, sorozat is, apám előfizetőjük volt. - Mikszáthot olvastak-e akkoriban Nógrádban? - Hogyne, olvasták is, szerették is. Számon tartották, hogy nógrádi. - A Mocsáry-megyetörténet meg volt a családoknál? - Mikor még a férjemmel fiatalok voltunk, nagyon szerettünk volna egy Mocsáryt megszerezni. Már akkor sem volt nagyon forgalomban. Mondom: „Nagymama, abból a Nógrád vármegyei monográfiából, amit a maga nagy­ apja írt, nincs itt, Rádon egy sem?” - „Jaj, fiam, nem tudom, hol lehetnek, de tán nincsenek is már meg, mert itt hevertek szanaszéjjel, hol a padláson, hol itt, hol ott, hát bizony kenyérsütésnél elhasználták őket.” - Közismert, hogy ,a gyermekkor emlékei vésődnek be a legmélyebben az emlékezetbe. Milyen volt akkoriban a gyerekek oktatása? - Engem az első elemi iskolákban a szüleim tanítottak. Aztán mikor har­ madikba kerültem, akkor kezdett el hozzám járni a Trautwein Gyula bácsi Romhányból, aki ott kántor volt. Minden héten kétszer vagy háromszor el­ ment érte a kocsi és elhozta Romhányból, amikor nekem megadta az óráit, akkor megint visszavitték. Elég idős ember volt már, sok gyerekkel, így rá is szorult egy kis mellékkeresetre. Meg aztán őt tartották akkor kiváló tanító­ nak. Ő évekig tanított minket, a tanrendben előírt anyagra. Bodonyban csak négy osztály volt, vizsgázni Romhányba mentünk. A plébános úr, a kántor 73 �úr, és még egy tanító előtt, hogy hárman legyenek. Olyan évre is emlékszem, amikor ők jöttek hozzánk, egész délelőtt faggattak az ötödik és hatodik ele­ mi anyagából. Akkor ott is ebédeltek. Elemi után polgárit végeztem, a hato­ dik elemiből átvettek különbözeti vizsgával a harmadik polgáriba; harmadikat, negyediket végeztem.16 Szívesen mentem volna tanítóképzőbe, de nem akar­ tak kiadni a házból, így befejeztem az iskolákat 14 éves koromban. De ak­ kor még volt nevelőnő is, aki nyaggatta az embert egy-két évig. Nyelvekre főképpen. Apám nagyon adott a nyelvekre, azt mondta, nem művelt, aki nyelveket nem beszél. A nevelőnők németek, ritkábban franciák voltak, akik itt Magyarországon meggyökeresedtek, s az egyik család ajánlotta őket a másiknak. Nálunk volt három évig egy nevelőnő Stuttgartból, amikor már „túlnőttem” a korán, elment nagynénémhez, ahol öt gyerek volt, és azokat is tanította németül. Ezek a német lányok többnyire franciául is tudtak, mind a két nyelvet tanították. Korcsolyázni vitt még, sétálni, tornászni meg főkép­ pen kézimunkára tanított. Anyám nagyon szerette ezeket a lányokat, mint saját lányait tekintette őket és vitte is magával mindig, ha látogatóba men­ tünk a rokonokhoz. - Hogyan találkoztak, érintkeztek a s erdültebb, két nembeli fiatalok? - Társaságban, névnapokon, családoknál. Amikor kicsik voltunk, együtt játszottunk. Nekem is voltak velem egykorú fiú barátaim, én azokkal nagyon jóban voltam, pofozkodtunk, verekedtünk. Akkor sem tartották a lányokat üvegszekrényben. Nagyon jól emlékszem arra, amikor 16 éves koromban egyedül beküldtek Pestre, hogy vásároljak ezt-azt. Nagyanyám ezen nagyon megbotránkozott. Ő még olyan régimódi nagymama v o lt... A férjemet is­ mertem már azelőtt is, mint gyerek. „Számbavehető emberként” akkor talál­ koztam vele, amikor Prónay Mihály főispán lett Nógrádban. Tizenhat éves voltam akkor.17 Rögtön azzal jött anyámhoz, szabad-e hozzánk eljönni láto­ gatóba Bodonyba? Csak gyere el, hiszen atyafiságféle is van köztünk, gyere.” Attól kezdve buzgón járt és egy év múlva férjhez is mentem.18 - Ritkán adódik, hogy olyan személlyel beszélgethetünk, aki részt vett 19 50 ben a szécsényi országgyűlés 200. évfordulóján tartott Rákóczi-ünnepen. - Nagyon sokan és nagyon sokat beszéltek és ez engem bizony nem na­ gyon érdekelt. Persze tudtam azért, miről van szó. Mi már reggel elindultunk Gyarmatról kocsival és egész nap ott ténferegtünk Szécsényben. Sokan vol­ tak. Terítve volt a vár alatt a réten, sátrakban. Volt azután valami, bandéri­ umnak nevezett fölvonulás. Talán négyen-öten lóháton, de nem sokan. Senki­ nek nem volt olyan jó hátaslova, akit el mertek volna vinni anélkül, hogy meg ne bokrosodjon. Nekem nagyon tetszett az egész, felnőttnek éreztem magam és volt is egy olyan ruhám az alkalomra, ami egy fölnőttebb lánynak való. Régen v o lt.. .19 A fenti válogatás anyagát adó magnós beszélgetés 1984 nyarán készült Bu­ dapesten, az akkor 94 esztendős Balogh Károlynéval. A teljes felvételt a Nógrádi Sándor Múzeum őrzi. A beszélgetést Praznovszky Mihály megyei múzeumigazgató és K erényi Ferenc irodalomtörténész készítették. Az interjú szövegét sajtó alá rendezte: Kerényi Ferenc. 74 �JEGYZETEK I. 1908. július 26-án. 2 . , .apósom” : Balogh Károly, Madách Mária és Balogh Károly fia, akinek szüleit 1849-ben Marosszlatina mellett meggyilkolták. A ,,nagymama” : Majthényi Anna, Madách Imre édesanyja. 3. Huszár Sándor leírása és jellemzése Balogh Károly tollából: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára, V-an. 4306/1. ff. 344-5. Fekete Mária fényképét - az elmondottak alapján érthetően - csak a köz­ vetlen leszármazottak őrizték meg, megjelent az Érdekes Ú jság 1923. január 18-i számában. Erede­ tije elveszett vagy lappang. 4. Madách Aladár tagja volt a London Spiritualist Alliance-nak, lefordította A lfred Russel könyvét, v é d e lm é b e nt (Bp. 1884.) Saját könyve: A sze l l e m b ú v á rla t irá n y e sz m é i (Bp. 1889). Számos cikket publikált ebben a tárgykörben és versei is ilyen hatást tükröznek. Erről rész­ letesebben Ruttkay Teréz Mária írt: Madách Aladár (1848-1908), Bp. 1938. 65-6, (Madách Aladár műveinek jegyzéke). A g y a k o rla ti sp ir itiz m u s 5. Madách Károly fia, lakott Madách-rokon. a 6. 1934 óta — költő-apjával szanak. költő unokaöccse (1859—1915). Ő a később emlegetett Cserhátsurányban egyetemben — az alsósztregov ai park emlékműve alatti sírboltban nyug­ 7. 1885. május 22-én, 96 éves korában. 8. 1835 és 1924 között élt. 9. Madách Károlyné Csernyus Emma (1838-1927). 10. 1898 és 1905 között. 11. Muslay Sándorné Mocsáry Etelka, Mocsáry Antal unokája. 12. 1910-ben. 13. Muslay Gyuláné Szentiványi Antónia. 14. Csernyus Á lán és Muslay Etelka. 15. Csernyus Andor. 16. A negyedik polgári végbizonyítványát 1904. június 25-én állították ki a balassagyarmati polgári leányiskolában. Két jeles, a többi érdemjegy kitűnő. (A bizonyítvány a család tulajdonában,) 17. 1906-ban. 18. A házasságot 1907. december 28-án kötötték Kétbodonyban. Balogh Károly (1879-1944) ekkor „ k e ­ reskedelmi miniszteri segédfogalmazó” volt a fiumei kormányzóságnál. A házassági tanúk: Muslay Gyula Rádról és Bérczy Géza (a költő fia) Jobbágyiból. 19. A Rákóczi-ünnep aprónyomtatványait (meghívókat, programot) a család a Nógrádi Sándor Múze­ umnak ajándékozta. A sajtó alá rendezés során nyújtott segítségért is ezúton mondunk köszönetet Balogh Annának. 75 �BALOGH K Á R O L Y Szülőim Anna nővérem édesanyámnak Huszár Józseffel kötött első házasságából szü­ letett. Huszár József 1833-ban vitte 20 éves feleségét a Vác közelében fekvő Nógrád megyei Keszegre. Házaséletük csakhamar véget ért. Huszár József, mint Nógrád megye első alispánja, egy erős lovaglás után hirtelen ürített pohár víztől súlyosan beteg lett s már 1841-ben (VII. 7.) meg­ halt. Árvány hagyva két gyermekét; a 7 éves Józsefet (Pepit, mint a család­ ban nevezték) s a 2 éves Annát. Nagyanyám ebben az időben Pesten lakott. Így édesanyám anyja látogatá­ sára többszörönként tette meg az utat Keszeg és Pest között; Váctól, illetve Vácig rendesen gőzhajón. Egy ily alkalommal történt, hogy 1846 nyarán megismerkedett atyámmal, aki viszont egy váci kanonok nagybátyját látogatta meg időnkint Pestről. Édesatyám Olaszországból, hol a „Lajos bajor király’’ nevét viselő 2. dragonyos ezredben szolgált, 1842 körül került, mint kapitány Pestre s az ezred másodtulajdonosának, báró Lederer Ignác lovassági tábornoknak, ki akkor Magyarország vezénylő tábornoka volt - lett segédtisztje. A magas műveltségű, szellemes, előkelő modorú hölgy mindjárt az első ta­ lálkozásnál felkeltette atyám érdeklődését. A vonzalom kölcsönös volt; a ta­ lálkozások ismétlődtek s rövid idő alatt házasságra vezettek. Az esküvő 1847. január 17-én történt meg Sztregován. Kevés emlékem maradt abból az időből szülőimről és sajátságos játéka a véletlennek, hogy egyéniségükre nézve jellemző egy-egy epizódja életüknek éppen annak az egyénnek útján jutott tudomásomra, aki jóval utóbb, bizo­ nyos sógorsági kapcsolatba jött családunkkal. Ez Károlyi László, későbbi alkancellár volt, abban az időben József nádor elnöki titkára, szekretáriusa. Mint a budai első társaságban kedvelt fiatal em­ ber, megfordult ő a gróf Festetich-háznak akkor látogatott estélyein is. Ott találkozott az akkor még nőtlen édesatyámmal. A háznak jó kedélyű, szeretetr e méltó úrnője sokszor vidította fel társasá­ gát ötleteivel, tréfáival. Napirenden voltak akkor a charade-ok. A grófnő egy nagy és egy kis ollót téve egymás mellé, atyámat hívta fel, hogy fejtse meg talányát. A megfejtés volt: Chere (die Schere) Charles Scharl, bécsiesen kis olló. Elég ez a kis episod is arra, hogy illusztrálja azt a kedveltséget, melynek édesatyám e körben részese volt; amire sokoldalú nyelvismerete is qualifikálta - folyékonyan beszélte az angol, a francia és olasz nyelvet és ismerte e nemzetek költészetét is. A másik epizódot ugyancsak Károlyi László édesanyám özvegyi éveiből mondotta el. 76 �Mostoha bátyám, Huszár Pepi, elérvén tízéves korát, anyám a Tcreziánumba kívánta őt helyezni. A dolog sikere a nádor kegyétől függött. Ezt kikérendő, anyám kihallgatásra jelentkezett Károlyi útján. - A kihallgatás után a nádor a kérvényt átnyújtva titkárának kedvező elintézés végett, kifejezést adott an­ nak az előnyös benyomásnak, melyet az özvegy Huszárné egyénisége ő reá tett, mondván: „M ultum mihi places ista Domina Huszár; est una domina nobi­ lissima” . Magukban csekély jelentőségű dolgok ezek; de drága emlékek, hisz szeret­ teinknek még lába nyomát is megbecsüljük, mikor örökre elvesztettük őket. ☆ Szülőim lakása egybekelésük után Budán, a várban, a csendes Fortuna ut­ cában volt. Ott láttam meg én is a napvilágot. Miután Pepi időközben a Tereziánumba került, ide már csak Anna nővé­ rem követte anyámat Ninával; aki utóbb szülőimről való megemlékezéseiben atyámat nyílt és meleg szívűnek, vidám kedélyűnek, tréfára, dalra kész em­ bernek jellemezte. Anna nővérem is mindig az igazi jó és sohasem mostoha atyai érzés meg­ nyilatkozását tapasztalta atyám részéről s mindenkor gyermeki hálás kegyelet­ tel emlékezett meg róla. Nemsokára következtek Magyarország szabadságharcának oly szomorúan végződött, dicső napjai, Atyám átlépett küzdő seregeink sorába s a 2. számú Hannover-huszárezredben őrnagyi rangot kapott. Néhai Prónay Péter beszélte el, aki „kedves embernek és vitéz katonának” mondotta atyámat, hogy szemtanúja volt annak, midőn atyám osztályának élén rohamra vezette huszárjait a reájuk irányzott heves ágyútűzben, abban a híres esti lovasrohamban, amely javunkra döntötte el Isaszegnél az 1849. április 6-án, nagypéntek napján, a Klapka és Jellasich között vívott véres ütközetet. Később atyámat táborkari (vezérkari) őrnagyi minőségben az erdélyi had­ sereghez rendelték s itt Bem alatt harcolt a hadjárat befejeztéig, számos csa­ tában. Atyám távozásával, anyám Sztregovára költözött nagyanyámhoz. Itt kereste fel őt később atyám s ebből az időből valók az emléksorok, melyeket nővé­ rem emlékkönyvébe írt: „Recht thun und edel sein und gut, Da hat man immer frohen Muth Und Freude um sich her. Sztregova den 30. Juni 1849. D ein dich Liebender Vater Kari Balog” (A te szerető apád Balogh Károly) Egyetlen kezeírása atyámnak, mely reám maradt. Nemsokára ezután együtt indultak a végzetes kimenetelű útra, magukkal víve Pepit is - és két hónappal az emléksorok megírása utá n már egyikük sem volt az élők sorában. 77 �Szalatnya Tegyünk most a közelebbi szomszédoknál néhány látogatást. Enyhe szép nyári délután nagyanyám s nővérem Szalatnyára készülnek s m‘, fiúk is részt vehetünk a kirándulásban. Az ötvenes évek elején kedves és előkelő családi kör telepedett le a kis szalatnyai pusztán, mintegy másfél órányira Sztregovától. A falutól nyugatnak fordulva, a bikóci fensík magaslatára kapaszkodunk, annak túlsó hajlatán azután egy „kőporos” -nak nevezett, valójában hatalmas kövekkel porozott sziklaszoroson át a túlsó, széles völgybe ereszkedünk le s Szt. Péter kis tót községben áthaladva, csörgedező patakocska mentén, csak­ hamar elérjük a csinos parktól környezett szalatnyai, egyszerű kis úri lakot. Mellette néhány gazdasági épület. A háziasszinyi tisztet a Haynau áldozatai között vértanúi halált szenve­ dett Csernyus Menyhért özvegye, de la Motte Izabella grófnő látja el. Anyja az öreg grófnő már nem folyik be a háztartás vitelének gondjaiba s csendes elvonultságban él szobájában. Csernyusné gyermekei közül Emma és Ida leányai vannak otthon, a szülői háznál. Emma, az idősebb, komolyabb természetű, nyugodt kedélyű s végte­ len szívjóság tükröződik barna szemeinek megnyerő tekintetéből. - Ida tem­ peramentumos, élces, vidám; duzzadó életvidor ajkakkal, mosolygó szürke sze­ mekkel ; nővéremmel egymást megértő jó barátnék. A Csernyus-család megtelepedésének idején még nem történt meg az osz­ tály a Madách-testvérek között. Akkor Madách Károly vezette a sztregovai gazdaságot, anyja nevében. Göndör, szőke hajával, aranyfényű bajuszával, de­ rűs kék szemeivel, ritka szép férfiszámba ment. Madách Imre Csesztvén élte még akkor házaséletének boldog éveit. Az előkelő, vendégszerető, leányos háznak közelsége természetesen megis­ merkedésre vezetett s Károly nagybátyám mihamar már gyakori vendég volt a szalatnyai pusztán. Kis fekete ponyján, a Bandin, szokta bejárni a gazdaságot, ezen tette meg kirándulásait Szalatnyára is. A kis Bandi már könyv nélkül ismerte a járást a kőporoson keresztül; szük­ sége is volt rá, mert bizony sokszor vak sötétben botorkált vissza, hazafelé. Károly nagybátyám kevés szavú, zárkózott természetű volt. Meleg, benső viszony fűzte őt a jó öreg plébánoshoz, a felejthetetlen Gaál bácsihoz. De ezért bizony sokszor órákhosszat is elültek pipaszó mellett, csendben, szótlanul. Egyszerre, mintha változás állott volna be természetében; megszűnt a bi­ zalmas együttlét némasága, s mikor holdvilágos estéken együtt rótták a sztre­ govai kastély udvarát, felhangzott ajkaikon a dal: Repülj lovam, szikrázzék a patkó! Ez a kislány, de kedvemre való! 78 �Egy dolog van a világon, ami egyszerre akkorát fordít az ember természe­ tén s ez a szerelem. - Ennek a változásnak nagybátyám természetében is ez volt a jelentősége. Madách Károly s Csernyus Emma nemsokára gyűrűt váltottak. Röviddel ezután megtörtént az osztály a testvérek között. Madách Imre a néki jutott Sztregovára költözött át, Károly meg boldogan Csesztvére vitte fiatal feleségét. Boldog lehetett! Felesége, Emma néném jó modora, szép lelki tulajdonságai, magas művelt­ sége mellett, mint hű és önfeláldozó hitves, mint gondos, szerető anya, mint takarékos, szerény igényű, mindig tevékeny gazdasszony - igazi típusa volt a derék magyar nagyasszonynak, amelyiknek a fajtája, sajnos, nagyon kivesző­ ben van. Bizonyos keserű reminiscentiával írta Madách Imre sógornője emlékköny­ vébe: Jól tudom, bár ah nem érzem, Kincs a nő, ha hőn szeret. A ház-oltár szent a lángja, Amit keble rejteget. Hogyha e szent láng kialszik Összedűl a templom is Szűz kedélyed azt megadja A férjed nyugodt, benned hisz.* Sok évtized múltával, a Gondviselés új köteléket fűzött a két család kö­ zött. Mikor néhány évvel az itt elmondottak után ott álltam a sír mellett, mely a szalatnyai park hársfáinak árnyékában de la Motte grófnőnek hamvait takarta, nem sejtettem, hogy negyedízű unokája lesz egykor fiamnak boldogí­ tó jó angyala. A Szülőim és Szalatnya című részletek Balogh Károly kéziratos, a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött emlékirataiból valók. Balogh Károly Madách Máriának második házasságában született fia (1848. július 11-1920. április 9.). Miután szüleit 1849-ben oláh martalócok vad ke­ gyetlenséggel meggyilkolták, a korán árvaságra jutott gyermek nagybátyja, sztregovai otthonában nevelkedett, annak hasonló korú fiával, Madách Aladárral együtt, a szigorú elveket valló nagymama, Majthónyi Anna védőszárnyai alatt. Balogh Károly későbbi éveiben a pécsi kir. tábla elnökeként működött, csak bírói hivatásának élt, szabad óráit erdőn-hegyen tett sétáinak, s hangulatos akvarelljei készítésének szentelte. Ifjúkorának összegyűjtött emlékeit fia, Balogh Károly (1879. április 23-1944. április 24., Csernyus Aline férje) használta fel alapvető Madách-életrajzaiban. (Madách Imre otthona, Bp. 1923. és Madách, az ember és a költő, Bp. 1934.) Emlékirataiból érzékletes közelségű képet nyerünk a Tragédia alkotóműhe­ lyéről, a költő mindennapi életéről, környezetéről, megjelennek a családtagok, barátok, a többiek között kedves unokahúga, Huszár Anna és testvéröccse, Madách Károly. * Emma sógornőm emlékkönyvébe (Madách Imre összes művei. I. kötet, 355. oldal) 79 �Kedves Annám! Mint tudod, mert a' télen midőn nálatok vóltam említettem vólt, hogy a’ Szabolcs megyei birtokon még most is az édes Anyám nevére van telekkönyvezve, mint arról Februárban, a tagosítási telekkönyv át idomítása végett, Édes Anyámmal közlött idézésből meggyőződtem, most ezen birtokot magam nevére akarom telekkönyveztetni, még pedig egy füst alatt az egészet, azért mellékelve küldöm az örök adás vevési szerződést, azon kérésemmel, légy­ szíves azt aláírni, még pedig vagy Károlyi Miksáné született Huszár Anna, vagy Huszár Anna férjezett Károlyi Miksáné, csak hogy a’ Huszár Anna ben­ ne legyen, minthogy azonban a' dátum még nincs a’ szerződésre rá írva, mert a’ kelettől nyólcz nap alatt az adó hivatalnak be kell mutatni, még pedig Ba­ logh Károlyal is posta útján kell aláíratnom, így nem mertem datumot reá íratni azért kérlek légy kegyes egy jó sornak helyet hagyni is ezt írni körül­ belül, a’ hol plajbászal H van írva, egyszersmind kérem Miksát is legyen szí­ ves Előttem mint tanú előtt a’ másik oldalra nevét 'aláírni, mert két tanúnak is kell lenni, a’ másik tanút majd Balogh Károly íratja alá. Majd elfeledtem, légy kegyes Édes Annám neved alá oda írni - mint eladó -. A ’ szerződésbe el adási árat 15 ezer forintot írattam csak be, mert a’ százszoros adó, mit a’ százalékolásnál vesznek, csak enyire tünteti ki az árát, többtől pedig nem aka­ rok fizetni, mind a’mennyitől muszáj, de reményiem, hogy ez ellen semmi ki­ fogástok nem lesz, egyszersmint igen, igen nagyon kérlek, légy kegyes az alá írt szerződést a’ lehető leg hamarább posta útján ide Gyarmatra megkülde­ ni, hogy azt mielőbb Károlyal is aláiratva Nyíregyházára küldhesem. Most Húsvétkor nem leszünk szerencsések, veletek Kedves Annám Sztregován találkozhatni, mert a’ Húsvéti ünnepeket otthon fogjuk, mindnyájan együtt tölteni, de az Esztergomi fiúk csak zöld csütörtökön jönnek, és Húsvét hétfőn délután ismét indúlnak vissza, így ha még Sztregovára is akarnánk menni, az egész szünnapjaikat kocsin töltenék, a Posonyiak már g-én jönnek haza, s’ reményiem legalább bárom hetet fognak itthon tölteni. A z Esztergo­ mi fiúkat kétszer öntötte ki a víz, majd egy l ábnyi víz vólt a szobájukba, a’ keményök is be dőlt, s azért már ismét szobájukba laknak, az én nagy félel­ memre, húz azok a’ szobák egy év alatt sem száradhatnak ki, a' padló alatt, fiatal ember ugyan sokat kiáll, azért az Isten talán csak őket is megsegíti. László csak azon boszakodik mért 'nem tudott az alatt árvíz lenni Eszter­ gomba, míg ő ott deákoskodott egész jux polt v ólna az neki. Nagyon boszantott, hogy a’ Füleki ujonczczozásra nem mehettem, a minek pedig annyira örültem, de nem csak én de Emmám is, ki az egész hetet ná­ latok, és Jolánnál tölthette v ólna, és én is minden délután hol hozzátok, hol Jolánékhoz rándultam vólna, de utólag szegény Deák reguiemje valóságos szerencse volt reám nézve, mert én már vasárnap rosszul éreztem magamat, de azért ha a’ reguiem nem lett v ólna Kedden, még is útnak indultam vólna, pedig a’ hideg, és Kocsizás következtében okvetetlen még betegebb lettem vólna, mint így is vóltam, és menyi alkalmatlanságot csináltam vólna nektek Kedveseim. Betegségemet lábon akartam elviselni, nem mertem lefeküdni a' reguiem előtt, mert sokan lettek vólna, kik azt mondják ott van a’ baloldali ember, a’ reguiem előtt sehul. Krankheitot kapott, azért tartottam magam a' mennyire 80 �lehetett a' reguiem alatt olly rosszul lettem hogy \azt gondoltam rögtön elájulok, és a’ reguiem után sem fekhettem még le, mert a’ 10 papot kik az Isteni tiszteletet tartották illendőnek tartottam, ha a vármegye honorariumot nem ad nekik, legalább ebédre meg hívni és így még csak azok távozta után fekhettem le, és így feküdtem Keddtől Szombatig, szombaton keltem fel, ez ugyan gyönyörű mulatság lett v ólna, ha úgy útba vesz elő. No de majd meg vizi­ tálom a’ nyáron a’ szolgabírói hivatalokat, és akkor kipótolom a’ télen mu­ lasztottat. Most Kedves Annám mindkettőtöket számtalanszor csókolva, az alá írt szerződésnek mi előbbi vissza küldését kérve vagyok B. Gyarmaton 1876-dik évi Marczius 3o-án igazán szerető bátyád Madách Károly A fenti Huszár Annához címzett, eddig kiadatlan, eredeti, dokumentumér­ tékű levelet Balogh Károlyné Csernyus Alice leánya Matzon Frigyesné szüle­ tett Balogh Anna volt szíves az első közléshez rendelkezésünkre bocsátani. 81 �MÉRLEGEN Vidéki Magyarország A Fonyódi Helikon kisantológiája Érkeznek rendre a könyvek az or­ szág minden részéből. Van amelyiket a szerző küldi meg, van olyan ame­ lyiket a létrejöttében közreműködők. Másokat a könyvesboltokban fedezek fel, mint például Bertók László (hányszor terveztem, hogy írok neki, ismeretlenül is!) gyűjteményes ver­ seskötetét, Takáts Gyula irodalomtör­ téneti jelentőségű levélgyűjteményét (Helyét kereső nemzedék). Csak az imént örülhettünk a miskolciak Hetek antológiájának, s máris itt van könyvsorozatuk következő darabja, Cseh Károly, Csorba Piroska, Furmarm Imre verseivel (Három hangon). To­ vább gyarapodik a nyírségiek Tiszta szívvel című sorozata, de onnan ép­ pen Ószabó István magánkiadású ver­ seit kapom meg baráti szívességből, Ratkó József ajánló soraival. Karcag­ ról Györffy István újra kiadott Nagy­ kunsági krónikája, érkezik, majd egy mai kun szerző szociográfiája, Kör­ mendi Lajos Boldog emberekje. Bé­ késből Filadelfiék szép kiadványai és Sarusi Miska új regénye, a Magyar Krisztus. És sorolhatnám még, hoz­ zátéve azt is, honnan mit kértem meg, mert másként elérhetetlennek bi­ zonyult, s hol minek a megjelenését várom. Talán az sem magánszem­ pont, hogy egyre gyarapodik azon kö­ tetek száma, amelyek személyre szó­ ló baráti hangú dedikációval érkez­ nek. Nem csupán nekem, hanem Kecskemétről Miskolcra, Miskolcról Kaposvárra, s nem csak ezekre a 82 helyekre, hanem napjaink mindegyik élő irodalmi topográfiai pontjára. A vidéki Magyarország egyre inkább tud egymásról, önmagáról. Éppen a gyarapodó könyvek révén is. Egyiket ugyan központi kiadó jelentette meg, a másikat valamilyen helyi szerv, intéz­ mény, de e könyvek közös vonása, hogy szerzőik mindannyian vidéken élnek, a vidéki Magyarország egy-egy talpa­ latnyi földjéhez köti hűségük, válla­ lásuk. Helyzetük egyáltalán nem könnyű, de legtöbben egy-egy helyi folyóirat, alkotóközösség, irodalmi kör családmelegében otthon érezhetik magukat. Helyzetük és szerepük tu­ datosítása nélkül kitartásuk céltalan­ ságba fulladhat, tehetségüket beissza a provinciális sivatag, amelyet termő­ re kellett volna fordítaniuk, s tudjuk, hogy ez nem játszi feladat. A legtöbbet a helyzet felmérése ér­ dekében, a programadásban, az egyé­ ni vállalások csontrendszerének meg­ szilárdításában minden bizonnyal a műhely-értékű munkát végző vidéki folyóiratok tettek és tehetnek. Ebben mintha máris késésben lennének. Igaz, nem önhibájukból. Hosszú ideig bel­ ső ügyeikkel voltak elfoglalva, s introvertárt fejlődési szakaszukat meg­ nyújtották az ún. ügyek, botrányok, amelyek mögött mindig valamilyen politikai pikantéria húzódott meg. Mi­ kor ki hibázott, tévedett? Fontos le­ het majd ennek is a pontos feltérké­ pezése, de eredményes csak akkor, ha a tévedhetetlen igazságosztó komor �talárját nem borítjuk magunkra. Az események láncolatát, a mögöttünk levő éveket azonban úgy is fel lehet fogni, mint vidéki folyóirataink auto­ nómiájának megteremtődését. Töré­ keny autonómia ez, s vidékenként, folyóiratonként nem azonos szintű. Megszilárdulása, mondhatni a lapok további munkájának eredményessége - miért másért szükséges az autonó­ miájuk!? - a szocialista demokrácia további szélesedésétől és intézménye­ sülésétől függ. Így látta ezt az ötödik fonyódi he­ likoni találkozó minden résztvevője, akik 1985 tavaszán a folyóiratok kép­ viseletében összegyűltek. Amiről esz­ mét cseréltek, mind-mind meghatáro­ zója azok sorsának, pályaalakulásá­ nak, akikről az előbb említés téte­ tett, avagy kimaradtak a példálózó felsorolásból. Ezért essék szó most nem róluk, hanem a fonyódiak sze­ rény kiadványában foglaltakról. De mi is a Fonyódi Helikon? Kezdetei ötven évre nyúlnak vissza a múltba. Már Takáts Gyula olyan találkozó­ hellyé tette házukat, ahol „megfor­ dult a Nyugat utáni harmadik költőnemzedék sok tagja” olvashatjuk az elmúlt évi helikoni összejövetelek­ ről kiadott kisantológia bevezetőjé­ ben, Laczkó Andrásnak, a Somogy című folyóirat főszerkesztőjének tol­ lából, aki egyébként a vékonyka fü­ zetet is gondozta. Tiszteletre méltó magánparnasszusból Simon Ottó és Fodor András (a táj hűséges költőfia) intézményesítette a félmúlt öröksé­ gét, még 1980-ban. Kezdetben a he­ lyi jelleg, a lokálpatrióta érzület, a dunántúliság dominált. Nem csoda azonban, hogy rövid időn belül elju­ tottak a „vidéki Magyarország” gon­ dolatáig, s tavalyi találkozójukat már a hely szellemének áldozó alko­ tók részvételén túl kiszélesítették a folyóiratok gondjainak megtárgyalá­ sára is. (A tanácskozás horderejére jellemző, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és a Művelődési Minisz­ térium is képviseltette magát.) Ami­ kor ezeket a sorokat írom, már bi­ zonyos, hogy 1986-ban folytatása lesz a kezdeményezésnek, s mire lapunk megjelenik, már az eredményről is tudni fogunk. A z előttünk levő kisantológiából azt is megtudhatjuk, milyen alapokra gyűli majd a várhatón programadás­ ra is vállalkozó országos összejövetel. 1985-ben bevezetőt Vekerdi László tudománytörténész mondott, a tőle megszokott nagyívű gondolamenettel. Előadása az évekkel ezelőtt a Való­ ságban publikált tanulmányával együtt, amely a vidéki folyóiratok helyzetét tárta fel, a kérdéskör alap­ vető irodalmának minősül máris. Tel­ jességgel világos - történeti áttekin­ tése alapján is - , hogy indulati, ér­ zelmi megközelítéssel aligha megyünk sokra a vidékiség minősítésében. A magyar társadalom fejlődésének jel­ legét és irányait kell feltárnunk ah­ hoz, hogy a ma felemás eredményeit és kudarcait megértsük. Miután ezt elvégezni, Vekerdi Lászlónak a jelen megítéléséhez is van néhány megfon­ tolandó szempontja. Az előre felkért korreferátorok, majd a hozzászólások - sajnos, a kötet nem tartalmazza mindegyiket - Vekerdi László igazát igazolják, árnyalják. Teljes körű az egyetértés, hogy a provincializmus el­ marasztaló minősítése nem főváros és vidék összefüggésében alkalmazandó a műveltség és korszerűség tekinteté­ ben, hanem magyarság és európaiság, nemzeti értékszint és egyetemes ha­ ladás mindenkori viszonyrendszeré­ ben. A z így felfogott szellemi haza pedig nem a vidék-főváros egyszerű­ sítő antinómiája szerint értékelhető. Zimonyi Zoltán, a Napjainkban meg­ jelent egyik tanulmányában joggal ál­ lapítja meg: „A z értékesebb törek­ vések mindig is különbséget tettek a fővárosellenesség és a vidék feleme­ lése között.” 83 �V ekerdi László, a „kellő sokféle­ ség” fontosságát sem felejtette ki elő­ adásából, amit Hatvani Dániel, a Forrás főszerkesztője érvényesen pon­ tosított kijelentésével: „a magyar pro­ vincia számomra korántsem egyne­ mű fogalom” , mondta, ahogy „a fő­ város sem homogén képződmény.” Filadelfi Mihály, az Új Aurora főszerkesztője, kényszeres „bizonyítvány megmagyarázásával” ugyancsak ezt igazolja. És még hány helyről kap­ csolódhatnának hozzá! Ugyancsak Hatvani Dániel az, aki a helyi irányítás és a folyóiratok au­ tonómiájának kérdését értelmezni pró­ bálja. „Konfliktushelyzetek szikrázó kisüléseit” említi, de a beható elem­ zéssel ő is adós marad. Mint ahogy a közölt szövegek mindegyikében igen szemérmesen kerül terítékre a téma, amiből az a sejtelmünk támad, az egyik meghatározó tényező körül téblábolunk. Vekerdi nem habozik: a vidék önállósodásával kapcsolatban kereken kijelenti: „nem az önkényt kívánjuk decentralizálni” . Vagyis decentralizáció és tovább szélesedő szocialista demokrácia elválaszthatat­ lanok. Különben a vármegyék leg­ rosszabb örökségét erősítjük fel, min­ den kísérőjelenségével együtt, s nem azt, ami követendő, ami miatt példá­ ul egy Németh László Madách Im­ rénkről szólva azt írta: „Nógrád köztársaság” . Persze Hatvani Dániel is tudja, hogyne tudná: „több demok­ rácia kellene” . Bizonytalan, ködös, lila értelmiségi óhajok? Literátorok meddő füstölgé­ sei, realitásoktól elrugaszkodott fantáziálása? Aligha! Amikor reformról beszélünk, tartalékaink feltárásáról és kihasználásáról, nem ártana tudatosí­ tani: hihetetlen lehetőségeink rejle­ nek a vidék magáratalálásában és meg­ erősödésében, alkalmasint a „régióközpontok” határain túl is. A maguk területére vonatkozóan mindegyik főszerkesztő tudja, mit tehetne ennek érdekében. Hogy együtt tudják, már minőségi különbség. Remélhetően az idei tanácskozáson mindez pontosul, javaslataik kiegészülnek, s átválthat­ nak a közös cselekvésre - az ország javára. Minderről pedig a mostaninál teljesebb körű kiadványban értesülhet­ nénk. (Fonyódi Művelődési Ház) L A C Z K Ó PÁL Az ének megmarad Ének a közösségért Ha egy magamfajta, vidéken dolgoz­ gató fiatal íróember, lehetőségeit ku­ tatva, megpróbálja becserkészni az úgynevezett irodalmi élet berkeit, bi­ zony könnyen megtörténhet, hogy idő előtt elkedvetlenedik, feladja hi­ tét az esetleges elképzelt közösség­ ben. Mert hamarabb lehet lehangoló élménye a széthúzásról, komoly had­ állásokra emlékeztető szekértáborok mérgezett nyilakkal vívott, a kizáró­ 84 lagosságot zászlóikon lobogtatok har­ cáról, mint a gondolati azonosság mellett megnyilvánuló különbségeket is toleránsan vállaló, egymást testvér­ nek tekintő közösségek „ólmelegéről” . A valóság, avagy a körülmények szigorú apaként gondoskodnak róla, nehogy az ember könnyelmű illúzió­ kat dajkáljon. De valóban olyan szánnivaló, gyermeki naivság lenne az ilyesmi? �Mindez egy érdekes irodalmi cse­ megét, a Hetek Miskolcon megjelent antológiáját forgatva ötlött fel ben­ nem, nem éppen első alkalommal újólag inkább. Az emberi konokságot és hűséget asszociálja bennem a cím: Az ének megmarad. És mégis: ha el­ olvasom a kötetet is szerkesztő Zimonyi Zoltánnak az egyénileg jelen­ tős pályát befutó hét költő - Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József, Serfőző Simon - , mint felté­ telezett szellemi közösség történeté­ nek elmúlt két évtizedét végigkísérő utószavát, bizony az derül k i: „A He­ tek csoportosulást mindig is furcsa ellenmondás jellemezte, vágytak is e közösség tenyérmelegére, ám nem álltak ki érte, hogy lássák.” Talán a kívülről jövő szándék zavarta őket, amely mint a hatvanas évek elejének legtehetségesebb költőit szerette volna a hét fiatalt csoportnak látni? Talán nem volt bennük annyi hajlandóság, konspirációs készség a kilincseléshez, mint a Kilencekben, akiknek a hatva­ nas évek végén, nem kis nehézségek árán, antológiában sikerült demonst­ rálni egymást vállaló egyezségüket? Vagy a távolságok, amik a szűkebb szülőföldön megmaradva/kiszakadva közéjük szakadtak? Akárhogy is volt/van, Az ének megmarad gyönyörűen bizonyítja, hogy ha személyes útjaik ritkán is futnak össze, ez a hét ember „tudja” egymást. A kapcsok állandó hangoz­ tatása nélkül is nyilvánvaló ez az összetartozás, amit az indulásukban is szerepet játszó Kabdebó Lóránt így fogalmazott meg a Forrásban 1977ben megjelent tanulmányában: „Ami közös bennük, az nagyon kevés, mégis talán a leglényegesebb: egy­ szerre, egy időben keresték és fogal­ mazták meg azt az emberi magatar­ tást, amely szükséges ahhoz, hogy tá­ jékozódjunk és eligazodjunk alakuló­ változó világunkban, veszélyeivel figyelemfelhívóan szembeszálljunk: kri­ tikus-önkritikus, harmóniára törekvő társadalmi létezésünket biztosítsuk.” Ezért is tehette meg az antológiát hét ciklusra osztó szerkesztő, hogy a versek elől elhagyja a költők nevét, s azokat csak a tartalomjegyzékben közölje. Így aztán mint egy önálló kötetet járhatjuk be a könyvet, közben-közben azt a játékot is eljátszva, hogy próbáljuk megtippelni a szer­ zőt. Bevallom, időnként magam is mellétaláltam; a személyiség egyéni színei ellenére is megtréfált az egy­ más mellé illesztett témák, és a ró­ luk való gondolkodás hasonlósága. Közhelyes dolog leírni, de megte­ szem: a Petőfi-Ady-József AttilaNagy László vonal egyenesági foly­ tatói ők, a legmélyebb magyar költői hagyományok ápolói. Hűséges költé­ szet, sorsiköltészet az övék, még ha ez egyeseknek a berkeken belül anakro­ nisztikusnak tűnhet is; esztétikai att­ rakciók helyett a kimondott világon van a hangsúly. Legtöbb itt közölt versükből úgy' szólván a föld szaga, lehellete árad, a szennyezetlen természet szabad le­ vegője verdesi - vándorbotot fogva is - hűséges fiának arcát. „Számból a hűség / ki ne szaggattassék. / E l­ nyűtt öregeink / itt édesednek a föld­ ben” - ahogy Ratkó József írja. Mert nemcsak az eszméltető föld köt, „melyet a fény elé kell végre tarta­ ni / mint anyám a tojásokat” (Serfű­ ző Simon), hanem éppen az ebből te­ nyésző emberi szálak, kötelékek, hi­ szen valójában „A z ember nagy, nem az anyag” (Ratkó József). Ezért szól­ hat zsoltárként Serfőző Simon Anyám című verse, mely a szükségszerű ki­ szakadás fájdalmán túl egy veszendősüllyedő életformát is elbúcsúztat szép szavakkal, a vele együtt pusz­ tulni látszó értékek iránti őszinte ag­ godalommal. És erre az érzékenyte­ 85 �rületre érve egymás után szakadnak fel a kérdések is: „M i készül itt, mi­ lyen irtúztató / rend, hogy ennyi az áldozat?” (Ratkó József). „Elvetél­ het a nyári . . . Elvetélhet a föld? ... Elvetélhet a világ?” (Bella István). „Ebben az országhatárral / körülke­ rített anyában: hazámban / ki lakik majd?” (Serfőző Simon). A változtatás gyakorta erőszakos­ nak látszó mozzanataitól való érthető idegenkedés, az ösztönös/önkéntes értékőrzés küldetéses szerepe mellett nyilvánvalóan nosztalgia is szerepet játszik ebben. Ez utóbbi ellen talán Ágh István próbál küzdeni a legtuda­ tosabban, legsikeresebben: „ha ott maradnánk, / bakancsból, vatelinka­ bátból kioldva, / nem szállnánk már föl sohasem, / és árvák lennénk ott, ahol / kofaságba hajszolnak a hétköz­ napok”. Ugyancsak ő fogalmazza meg az illúzióktól megtisztított am­ bivalens állapotot a jelképes című Új évben: „végül is ő lesz látható be­ lőlem, / akit a kínok vágtak., össze­ gyűrtek, / a lombhullató fákat örök­ zöldre bűvölő / ének mögött a ve­ szendő ember arca.” Feloldásként, megtartásként ma­ rad a szerelem, amit gyermekien ön­ feledt pillanatok egész sorában örökí­ tenek meg valamennyien. Itt van al­ kalom a játékra, az egyéniség teljes feloldására a másikban, miként Buda Ferenc vallja gyönyörűen: „Te vagy az ország, otthon, haza, / megáldott méhednek van igaza. // Beléd én jajszóval kapaszkodom, / kívüled fö­ löttem nincs hatalom.” Az egyértelműen világos tónusok, felszabadult bolondozások egyébként meglehetős kisebbségben vannak a könyvben. Zimonyi Zoltán inkább a közösségi gondok egyéni átéléséből keletkezett versekben kereste és talál­ ta meg a rokonságukat bizonyító mo­ tívumokat. Az olyan nem hivalkodó, nagyon is hagyományos, manapság 86 érezhetően háttérbe szoruló témák­ ban, mint a történelem. Erről vala­ mennyien lajstromozhatnak olyan tra­ gikus dolgokat, mint Ágh István: „Etted a lódögöt: Ifajtádat, legjobb barátaidat. / Zágráb, Fiume, Tarnopol, Losonc. / Voltam ott, ettem láb­ nyomod.” E nemzedék idegrendsze­ rébe a gyermekként, közvetve megta­ pasztalt dolgok láthatóan egész éle­ tükre meghatározó módon beívódtak, lírájuk talán ha akarnák sem lehetne más: sorsköltészet. „Felejt a föld. Én nem felejtek. / Úgy épült csontom és agyam, hogy minden kí nt kiénekeljek.'' (Ratkó József). Meghatározzák őket az anyanyelv természetességével vállalt és százszor megénekelt gyökerek, s egyben per­ sze lehetséges, elviselhető életterüket is markáns módon behatárolják akár Nagykállón, akár Budapesten. A kritikus összevetésben talán ezért ma­ rad alul a jelen, fokozódik teljes kilátástalanságig az aggódás: „Igazszó­ ló szavaink kivesznek. / A maradék megdadogósodik. / Tettekkel nem ta­ lálkozni, / amelyek másokért tenné­ nek. / Elszaporodó pangó vadvizek­ ként / csak a veszteségeink gyűlnek.” - készít komor leltárt Serfőző Simon; „jelenünkből csak az iram / az iram­ lás marad meg / elfeledjük szerette­ inket is / érzéseinket szétdobáljuk / s vágtatunk csupán a létért // hol vagy jövendő" - kérdezi nevén nevezett kétségek között Kalász László; „Pe­ tőfi képe a polcon / meginog” - rög­ zíti a kor- és értékzavart Buda Fe­ renc; „már senki sem látja egymást belül” - sikoltja Ágh István; „S bár otthonom a város: / se menedékem itt, se hazám” - sóhajt egészen mély­ ről Raffai Sarolta. A szociografikus vizsgálódás bi­ zony mindinkább jajszavakat görget a felszínre, a korszerűséget formai bra­ vúrokban mérőkben esetenként a kortévesztőknek kijáró sajnálkozást �keltve - az etikáról alapvető fogal­ makkal rendelkezőknek pedig szinte megközelíthetetlen, alig követhető példát adva. Meg kellene változni? A csillámló naprakészség kedvéért át­ hangolni azokat a húrokat, miket a legmélyebb szenvedélyek feszítenek? „Ha elfelejtem árvaságtokat / találha­ tok-e magamnak hazát?’’ - kérdezi a válasz bizonyosságával Ágh István. Hát persze; jelentéseiket egyszerűen nem lehet 1986-ban sem figyelmen kívül hagyni. Annak ellenére, hogy el­ képzelt eszményeinket gyakorta nekik maguknak sem sikerült megvalósíta­ niuk; közösség utáni állandó vágyuk ellenére sem formáltak igazi csapatot a Hetekből, mint arra az utószó már idézett részlete utal. Szétszórt, laza partizánközösség maradtak, amin ér­ vényesítették hatalmukat az ellent­ mondások, de akik egymástól függet­ lenül, és egymást erősítve is köteles­ ségüknek érzik, hogy - Ratkó József gondolatával - erre az óriás hangle­ mezre, a Földre ráénekeljenek. Így lehet, hogy vesztett csaták, évekig hú­ zódó hallgatások után is valamennyi­ en együtt mondhatják Serfőző Simon­ nal: „ Ott vagyunk, ahol a küzdelem izzad, / ma és mindennap.” B E Z ZE G JÁNOS E N D R Ő DI SZABÓ ERNŐ Néhai Andersen űr látogatása Magyarországon avagy hattyúból kacsa és megfordítva Avagy: Minőségforradalomról egy antológia ürügyén „Arra a szellemre hasonlítasz, amelyet megértesz.” (Goethe) Az ének megmarad című kötet a hat­ vanas évek elején induló költőnemzedék hét, többé-kevésbé azonos vétetésű, „mesterségesen beszűkített lét­ feltételek között” eszmélkedő, a „ megkésettség, történelem okozta zavarok, meghatározó fiatalkori él­ mények hiánya” által sújtott képvi­ selőjét mutatja be, mintegy két év­ tizednyi verstermésük hosszmetszeté­ ben. A hasonló sorsot hivatott szim­ bolizálni a szerkesztésmód is: a cik­ lusok versei a szerzők megnevezése nélkül sorjáznak. El kell ismernünk: ritka kiadvány, amit jeles kiadói erény bocsátott a nyilvánosság elé. A kötet - különlegességében - kihívást is jelent, arra ösztönöz, hogy ezúttal ne az antológia és a benne közre­ adott művek s szerzőik méltatására helyezzem a hangsúlyt, hanem a könyv által fölmutatott poétikai összkép s az általa reprezentált köl­ tészeti típus elemzésére törekedjem. Okaim legnyomósabbja az, hogy Az ének megmarad költői kivétel nélkül többkötetes auktorok. Teljesítményük, pályájuk íve ízenként és teljességben is sokszor megméretett már. Jelenlé­ tük, műveik sora irodalomtörténeti tény s eképpen a szóban forgó kötet kópiájáról idemásolható arcképek nem sok nóvumot mutathatnának föl az előzőekhez képest, hacsak azt nem, hogy a pálya egésze felől te­ kintve szükségképpen csonka állapo­ 87 �tot tükröznének. A z effajta mérlegelés nem csak fölösleges, de méltatlan is volna. Ilia Mihály, aki nem ragaszkodott a nemlétező közösséget demonstráló „karámosított” közlésmódhoz.) Másfelől pedig, ahhoz, hogy a He­ tek költői számára pontos, sőt vég­ leges helyet jelöljünk ki egy litera­ túrai korszak hierarchiájában, egyelő­ re nincs meg a kellő távlat. A poéti­ kai folyamat - amelynek részesei él, lélegzik, változik és alakul. Ugyanakkor viszont tény, hogy a je­ lentkezésük óta elmúlt idő, a lassan kitelő emberöltő alatt a társadalom életében korszakos változások estek s ezeknek természetesen hatniok kellett a szellem állapotára is. Vagyis: a fél-távlat birtokában vagyunk. A He­ tek - Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarol­ ta, Ratkó József és Serfőző Simon antológiája ezért is kihívás. Egyvalami azonban kétségkívül összekapcsolja ezeket a költőket s ez: az általuk művelt költészeti típus. Az a populáris-népi ihletésű „ sors­ költészet” (Kalász László kifejezése), ami a magyar irodalom Petőfi-Ady -József Attila-Illyés-Nagy László-i vonulatának folytatása. Az tehát, amiről a kötet szerkesztő-válogatója, Zimonyi Zoltán így ír az utószóban: „Kérdés tehát, hogy a Hetek élet­ anyagukkal, a bajok elkiált ójaként tűntek-e csak ki, avagy a felfedezés kínzó élményét és látomásait sikerült időt állóan megformálni, esztétikai értékké tenni? Az aktualitás izgal­ mán túl, a változó világban, a nö­ vekvő valóságismeret és politikai kul­ túra napjaiban lesz-e még hatásuk? Antológiájuknak erre a kérdésre is felelni kell.” A magam részéről azon­ ban - amint a bevezető mondatokban utaltam is rá - bátorkodom c kér­ désnél többre vállalkozni: az anto­ lógia által fölmutatott összképben nem a Hetek virtuális csoportja vagy a szerzők egyéni poétikái, hanem egy tágan értelmezett, sokak által mű­ velt, a magyar irodalomban idestova két évszázada „uralkodói trónon” látható költészeti típus lehetőségeit keresem-mérlegelem. A hatvanas évek, az indulás és a „csoportba terelés” időszaka, a kon­ szolidáció és a gazdasági reform, az általános föllendülés reményének év­ tizede. S ebbe a rövidke történelem­ be ágyazva: a (kultúr)politikának közvetlenül és nyersen elkötelezett, angazsált irodalommal szemben a Hetek - szinte akaratukon kívül letéteményeseivé váltak az/egy új költői formanyelv kibontakoztatásá­ nak. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy a szerzői együttest „fellövő’’ Napjaink és az Új Írás, Kabdebó Lóránt és Farkas László lelkes kriti­ kusi-szerkesztői közreműködésével, miért akart műhelyközösséget ková­ csolni a hasonló vétetésű, ám eltérő alkatú, szellemiségű auktorokból. Tény, hogy tisztességes elvi-elméleti indítékokon alapuló munkálkodásuk kísérleti jellegű volt és a kísérlet nem állta az idő próbáját. A Hetek „közössége” sohasem volt más, soha­ sem volt több virtuális képződmény­ nél. (Alighanem tisztán látta ezt a Tiszatájat akkoriban az ország egyik legjobb folyóiratává szervező-alakító 88 Úgy látom ugyanis, hogy a napja­ ink lírájának fejlődési vonalai körül sorakozó kérdések hatványozottan vonatkoznak e típusra. Egyrészt azért, mert az úgynevezett „sorköltészet­ nek” - szemben a hetvenes évek vé­ gén, a nyolcvanas évek elején kifej­ lődő újszerű alkotómódszerekkel történelmi (- irodalomtörténeti) múlt­ ja van, másrészt pedig azért, mert a vonulat - amint azt a Hetek poézise és a nyomukba lépő újabb nemzedé­ keké is bizonyítja - nem befejezett egész, nem lezárt folyamat. �Nem mellékes azután az a körül­ mény sem, hogy az elődök, Petőfi, Ady, József Attila, azaz a típus kifej­ lődése korában a világot, ilyen vagy olyan szemszögből bár, de minden­ képpen egységként lehetett érzékelni: minden más széthullott-széthullhatott, de az erkölcsi világrend még nem bomlott meg. A ,lényegiségek’ és ver­ bális szimbólumaik, például ,Isten’ ,Haza’, .Tisztesség’, .Magyarság’, .Szerelem’ nagyjából mindenki szá­ mára azonos jelentéssel bírtak, azo­ nos tartalmakat jelöltek: általánosan és egyöntetűen azonosíthatók voltak. A típust megújító, új tartalmakkal te­ lítő Nagy László költészete pedig a hatvanas évek konszolidációjában, a Politika és az Értelmiség között meg­ kötött friss szövetség, tehát egy vi­ szonylagos harmónia rendjében telje­ sedett ki. A léttartalmak és létkörül­ mények áttekinthetők, a létminőség lényegi vonásai - a nyugalmi állapot­ ban - megragadhatók s viszonylag könnyen kifejezhetők voltak. A hetvenes évek azonban a törté­ nelmi hullámmozgás völgyét, a .dif­ ferenciálódás’ - nota bene - a szét­ hullás időszakát jelentette. A világ „rendszerszerű” működése áttekinthe­ tetlenné vált, ám a költészetnek, tiszte szerint, továbbra is a világban való eligazodásra kellett - és kell ma is ösztönöznie. Amire csak akkor képes, ha többet tud a valóságról, mint olvasója. Az elmúlt másfél év­ tizedet azonban nem jellemzi az egységes erkölcsi és szemléleti világ­ rend, aminek kategóriái vezérszavak gyanánt kínálkozhatnának a poézis számára, következésképpen: nincs egységes, konszenzus alakította nyel­ vi rendszer sem (mint Nagy László pályájának zenitjén), ami a mindigmindenütt azonos tartalmak-jelenté,sek jegyében adhatna eligazítást a zűrzavarossá vált valóságban. A köl­ tők, a költészet egy része, ebben a helyzetben „fölmond” a világnak, „kivonul’’ belőle, nem vállalkozik immár a totalitás megragadására. A káosz tagadásának talaján kialakul­ nak az új típusok, amelyek az irónia, s ennek abszurd-groteszk változatai, s nyelvkritika és az esztétikai-stilisz­ tikai részletkérdések középpontba ál­ lításával, technévé avatásával a tá­ volságtartást nyilvánítják ki s erre ösztönöznek. E típusokban az úgyne­ vezett „közösségi líra” vonásai elhal­ ványulnak, s ezzel együtt a magyar irodalomban ilyen vagy olyan előjel­ lel fetisizált történelmi-nemzeti prob­ lematika is háttérbe vonul vagy tel­ jesen eltűnik. Úgy látszik tehát, hogy napjainkban kizárólag a „sorskölté­ szet” vallhatja magáénak azokat a tulajdonságokat-képességeket, amelyek mozgósításával - a magyar valóság nyomában szintén kátyúba zuhant magyar líra szekerét továbblendíthe­ ti, s megismételheti a hatvanas évek költészeti „minőségforradalmát” . Alighanem ez a látszat tartja meg „irodalmi trónusán” a típust. Egy, a néhai mesemondótól kölcsönzött hasonlattal élve: a kulturális gyakor­ lat, az intézményesült irodalmi közíz­ lés szárnyasjószágainak udvarában a „sorsköltészet” a csodaszép, a hófe­ hér hattyú, a poétikai léggömbhámo­ zó legalábbis páva, az újszerű ’neopercepcionalista’ típusokban alkotó pedig - na mi!? Bizony nem más, mint a rút („poszt-, transz-, neoavantgarde”) kiskacsa. Hagyjuk most a fölháborító fogalmi gengszterizmust, ami a légbőlkapott elnevezések cím­ kéit ragasztja, közelítsük a helyzetet más oldalról! Azt hiszem - lett légyen szó bár­ milyen kor művészetéről - a kritika akkor éli boldog pillanatait, amikor megmutathatja a történelmi mozgá­ sokba ágyazott poétikai irányokat, amikor kimutathatja a különböző társadalmi-szociológiai és esztétikai 89 �közegekben zajló folyamatok egybe­ eséseit: ha föltárhatja azokat a cso­ mópontokat, amelyekben az irodalom és társadalom erővonalai egymást erősítve közösen mutatnak a prog­ resszió irányába. Mármost, ha elfo­ gadjuk, hogy napjaink egyetlen ér­ vényes és értelmes egyéni és közös­ ségi magatartásformája a társadalmi „perújrafelvétel” szorgalmazása, a „ dúlt hitek” -ben véghezviendő rend­ teremtés, a kaotikus, elemeire hul­ lott világ, a valóság újrastrukturálá­ sa, akkor ehhez hozzátartozik, hogy e magatartás a progresszív szellemiség nevében lép föl. Egy olyan autonóm világkép nevében tehát, amelynek ki­ alakítását ugyan a társadalom múltés jelenbéli hierarchiája, a paternalis­ ta irányítási gyakorlat inkább gátol­ ta, mintsem igényelte, ám ami nélkül mindenféle költészet a létalapját veszti. A kérdés tehát az, hogy a vizsgált költészeti típus valóságelemei milyen világképre engednek kö­ vetkeztetni vagy - Serfőző Simon szavaival szólva - mi is az a „jófogású igazság” , amire a szóban forgó poézis épül?! Nem szívesen teszem, de nincs te­ rem a mélyebb elemzésre, ezért ta­ pasztalati alapon jelentem ki: emlék­ töredékekből, az elmerült népi-pa­ raszti közösségek és életmód iránti nosztalgikus vágyképek kivetüléséből, illetve a publicisztikai szinten megra­ gadott szociologikus elemekből s ter­ mészeti látványokból erősen fölstilizált, de szerves egységgé nem szer­ veződő, pszeudo-világkép uralja nap­ jaink e „hagyományosnak” is neve­ zett költészeti típusát. Mindez, de különösképpen a romantikus fölstili­ zálás a megfelelés’ mozzanatára irá­ nyítja a figyelmet; arra, hogy ez a világkép mennyiben fedi a valóság konkrét tartalmait: vagyis: a hagyo­ mányos technével megragadható-e a valóság teljessége? Kibontva a kér­ 90 dést: az ilyen típusú alkotások olvas­ tán a szigorú logikai építmény (szer­ kezet, versmodell) és az esztétikai bi­ zonyság (érzelmi-gondolati energi­ ák, nyelvhasználat) ötvözetéből megszületik-e a teljes valóságra mutató fölismerés, amelyet megrendítő evi­ denciaélményként élünk meg? Más szavakkal szólva: e típus műveiben létrejön-e az alkotás-totalitás kapcso­ lat, létrejön-e a modellnek, a mű gondolati-indulati szerkezetének, mint igazolandó feltevésnek használata so­ rán kimunkálható nagy pontosságú adekváció?! S továbblépve: megleljük-e azokat a rendteremtő szerkeze­ teket, elrendező szövegcsápokat, amelyek egy újrastrukturált világ, az átrendezett valóság képét vetítik elénk a műalkotásban? - A válasz - nyilvánvaló - nem! Esetleg: részlegesen. Magyarán: a je­ len valósága e „sorsköltészet” szem­ léleti, megismerési aspektusából néz­ ve értelmezhetetlen, áttekinthetetlen. A költemény kimerül az elszigetelt, szociologikus jelenségek (természeti látványok, életérzés-szegmentek stb.) zsánerszerű megverselésében, a poézis extenzíven terjeszkedik. Nem vállal­ kozik a külvilágon uralkodó zűrza­ var, a széthullás megérzékítésére, egyszersmind a káosz mélyén kétség­ telenül létező, az alkotás teljesedésé­ ben reális vágyképként kibomló rend érzékeltetésére. Következésképpen: az így s a föntebb körvonalazott „episztemológiai talajon” (talajtalanságon) születő poézis a partikuláris hiány és hiányérzet költészete. Kitérőnyi időre az antológiához kanya­ rodva: Zimonyi is szükségesnek látja leszögezni, hogy ezek a költemények az élet, a valóság „már-már banális témáiról szólnak” . És mégis, bár Ka­ lász László is versei „inflációjá” -ról szól egy helyütt, mindez nem jelenti a művek, s főként nem a szerzők „ér­ tékcsökkenését” . Nem költői szemé­ �lyiségük, vagy teljesítményeik meg­ kérdőjelezéséről van szó, hanem ar­ ról, hogy - ha már inflációról be­ széltünk - az általuk választottművelt költészeti típus eszközei egy új történelmi helyzetben, megvál­ tozott körülmények hatására - deval­ válódtak. Egyszerűen elégtelenné vál­ tak - nevektől és munkásságtól füg­ getlenül. Megveszekedettség volna például azt állítani, hogy az antoló­ gia versei híján vannak a megrendítő erőnek; ugyanakkor tény, hogy - a mértékadó egyéniségek egyik-másik alkotásának kivételével - ez az erő nem a nembeliség magaslatai felé lendít, hanem a provinciálisba, a par­ tikuláris lét mélyrétegeibe ránt. Nem is történhet másként, mert a kötet művei által fölmutatott hiányt - a paraszti közösségek és életmód eltű­ nését, a természettel való közvetlen kapcsolat megszűnését stb. - szemé­ lyes történelmünk élményeként éltük át. Az esztétikai megidézés ezért számunkra - szükségképpen híján van a fölfedezés elementaritásának. Az azóta született nemzedékek pedig leg­ feljebb versbeszedett történelemként olvassák - ami persze nem kevés -, ha egyáltalán olvassák ezeket a mű­ veket. (Aligha tévedek hát, ha azt gondolom, hogy valaminő elégtelen­ ségérzet ösztönözte-motiválta a Hetek költőit ragyogó drámák és prózai művek megalkotására.) Folytatva az előbb félbehagyott fejtegetéseket, de immár csak jelzés­ szerűen: a „hagyományos” típus köl­ tői nyelve nem más, mint az adalék­ információkkal földúsított (valóságrészleteket is magába olvasztó) köz­ nyelv. Ennek következtében az alko­ tás megmarad az ábrázolt tárgyiasságok és szemantikai látványok által közvetített elsőfokú közlés szintjén. A (szemantikai) modell nem hoz lét­ re többrétegű jelentésmezőt, nem tar­ talmaz ̦érzékfeletti’ többletet. A ,lényegiségek’ megragadása elmarad, a ,megfelelés’ nyelvi vetülete is csonka: nem mutat a teljességre. S ugyanez mondható el az etikai-politikai vetületről: a történelmi és egyéb, ebbe a szférába sorolható allúziók, nem ele­ gendők még az autonóm, modellérté­ kű világkép sugallmazására sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a tel­ jes és mélységében is megfelelő élességű kép kialakításához egy sor alkotáslélektani, irodalomszociológiai, kultúrpolitikai és egyéb vonzatot is meg kellene vizsgálni. A kiszabott terjedelem azonban - melyet így is jócskán túlléptem - ezt már végképp nem teszi lehetővé. (Ugyanezért kel­ lett eltekintenem attól is, hogy az eddigieket példákkal és idézetekkel támasszam alá.) De - mint már ko­ rábban is jeleztem - nem törekedtem többre néhány kérdés körvonalazásá­ nál, bízva abban, hogy lesznek akik továbbgondolják az itt félbehagyottakat, s eredményeképpen a „hagyo­ mányos” költészet - kilépve a poéti­ kai kátyúból - megújulásával válik részesévé a sürgető és elodázhatatlan költészeti és társadalmi „minőségforradalom” -nak. Mert bizony a me­ se valósággá teljesedhet: a rút kis jószágról kiderül, hogy királyi madár s a körüludvarolt, méltóságteljes,, költői hattyúról bebizonyosodik az, hogy - KACSA! 91 �Banos János: Látlelet Egy decemberi délelőtt, a Boráros téren fölszállván a kettes villamos­ ra, különös kegyét élvezhettem a véletlennek. A zt a keskeny formá­ tumú, ízléses borítójú verseskönyvet pillantottam meg egy gimnazista­ forma fiú kezében, melyről most kí­ vánok beszélni: Banos János első­ könyves költő Látleletét. A gyerek a villamos forgó peronján állt, én a csuklókorong innenső, szilár­ dabb oldalán. Szinte egy forgószín­ pad nézőjeként szemlélhettem, mi­ ként hat megcélozottjára, az olvasó­ ra a verseskönyv, melyről, akkor már tudtam, beszámolót fogok adni. A hűvös december dacára haja­ donfővel utazó, szemüveges fiú ar­ ca kíváncsiságot és röprengést árult el. Fogadtam volna: ő maga is ír verseket, s izgatja, miként lépte át a küszöböt a nála kétszerte idő­ sebb kolléga. Úgy néztem utazótár­ samra mint a versolvasásban érde­ kelt szakemberre, akinek már van véleménye, de még nincsenek elő­ ítéletei. Amikor a szerelvény a Szabadság-híd alatti megállóban elsötétedett, úgy döntöttem: nem folyta­ tom az olvasói voyeurködést, ám ettől fogva az ismeretlen kamasz nézőpontjából közelítek Banos Já­ nos verseihez. A költő- vagy tán kritikusjelölt mindenekelőtt azon mereng, a borí­ tólapot, később a könyvtárban a N e mondj le semmiről antológiát tanulmányozva, hogy a kezdet á t­ kozottul nehéz. A z említett gyűjte­ mény 1974-ben jelent meg, s ott már egy kötetre való verssel sze­ repel az akkor huszonegy éves B a­ 92 nos János. Igaz, próbára tevő ka­ nyarok vezették az antológiáig. A Nógrád megyei Ecsegen született és nevelkedett a harangozó fiaként, s bár tízéves kora óta ír verset, mert a ministránskodásnál többre becsü­ li saját istennőit, a múzsákat a sors nem éppen költői területre veti: a nyűgnek érzett környezetből a pesti gumigyárba kerül szakmát ta­ nulni. Katonáskodása után esti tan­ folyamon készül az érettségire, új­ ságíró lesz az üzemi lapnál, önmű­ velőként finnül tanul, hogy fordít­ hasson; mindez kiolvasható a ver­ sekből, utószavakból, az antológia ajánlását író Bella István soraiból, folyóiratok műfordítás-közleményei­ ből. E sorsképlet nem ismeretlen versszerető középiskolásunk előtt Babitsot bújva megtudta már, hogy a magyar költő - tisztelet a kivé­ telnek - vidékről jön és Pestre tart. Tinédzserünk - most már ottho­ nában, az olvasósarok fénykörében — Petőfi, Nagy László és Samuel Beckett arcképe alatt - éppen rácsap a keze ügyében emelkedő, porzó folyóiratoszlopra. - Vajon mi tör­ tént az 1974-ben megjelent (két évvel korábban nyomdába adott) antológia és az első önálló verses­ könyv kiadása között? Ennyivel rö­ gösebb az út a közös bemutatko­ zástól s a pártfogói fölvezetéstől a saját kötetig, mint az ecsegi ház küszöbétől s a gumiipartól az anto­ lógiáig? Hány évig pályakezdő a költő? Hogyan váltsa meg a vilá­ got, ha túl kell jutnia a krisztusi koron, mielőtt a megváltáshoz meg­ szerezhetné a csodatétel fő tárgyi �kellékét, a v erseskönyvet? - Tájé­ kozott olvasónk ráadásul hallott már Banosnál jóval öregebb pálya­ kezdőkről, nem is akármilyenek­ ről. . . Föltűnik diákunknak: a kötetben nem szerepelnek az antológiabeli versek; ebből sok mindenre követ­ keztethet. Vagy úgy érezte a költő, hogy időközben meghaladta koráb­ bi önmagát, s magasabb szinten akart önállóan bemutatkozni vagy lemondott arról, hogy elejéről kezdje a házalást ugyanazokkal a versekkel, s úgy fogta fel, most már két kötete van, az első a közös a l­ manachban, a második a Látlelet sérülésekről árulkodó cégére alatt. Ám ki tudhatja, miféle összjátékot keverték a nem mindig jóindulatú véletlenek s a kényszerpályára szo­ rító szükségszerűségek? Mindkét „kötetben” látható az önéletrajzi vonalvezetés, de míg az antológiában közvetlen közelségből rajzolódnak ki a tényék, a szülőfa­ lu, a gyár, az albérletek léthelyze­ tei, addig a Látleletben minden tá­ volibbá és áttételesebbé, gyakran álomszerűen felködlővé lényegül át. S míg az első könyvnyi versben maguk az élettények és élethelyzetek sugallják a költő közérzetét, addig a másodikban általánosabb érvényű létszemléletre és közérzetjelzésre tart igényt. Másképp mondva: előbb az egy-embernyi, de tipikus életsor­ sot tárja elénk, a vidéki szegény­ sorsból a szellemi centrumok felé, a fény felé törekvő, számtalan aka­ dályba ütköző és küszködő fiatal­ ember életét, utóbb hazányi igaz­ ságok megragadására vállalkozik, immár szellemi küzdelemben, a nemzet és a nép múltjának megér­ tésére, érzelmi elsajátítására, a tágabb sorsközösségek birtokba véte­ lére, képviseletére. Pápaszemes kis barátunk úgy lát­ ja, hogy az önálló verseskönyvhöz vezető pálya fordulatától kezdve sokkal modernebb verseket ír a költő. Igaz, a Látlelet legelső sorá­ ban mindjárt ott az „egyszerűség” szó, a második versben meg éppen­ séggel a „naiv” szó tüntet - de a betű ifjú híve nem ül fel könnyen a látszatoknak: megnyugodva köny­ veli el, jó adag rafinéria húzódik meg az egyszerűség és naivitás lát­ szata mögött; a vidéki költőjelöl­ tet nyilván sokáig úgy kezelték a főváros bennfentesei, hogy nem is lehet más, mint egyszerű és naiv nesze nektek, jól visszavágott, s ahogy olvasónk a Petőfi-képre pil­ lant, az mintha visszakacsintana. ,,Ezt a legegyszerűbb írást: / Isten keze nyomát. . - íme a könyv előhangjának kezdete, s a száj fi­ nom mosolyra húzódik: olyasfajta egyszerűség ez, mint az egész terem­ tésé; bármikor fölcserélhető a leg­ nagyobb fokú és legmagasabb ren­ dű bonyolultsággal. S milyen jó kép valamivel alább a „néztem a világ filmszakadását” ! - csettint a műélvezés rügyező homlokú gyakor­ noka - íme a hirtelen ránkszakadó alkonyat képzete, mely csak egy huszadik századi költő tudatában jöhet létre. A látomássá lényegülő látványok, fényeffektusok másutt is erősségei a szerzőnek: „Villám ok vakujával ex­ ponál az ég” - itt az alliteráció hangeffektussal nyomatékosítja a fénylobbanást - , ez is egyfajta színesztéziának vehető. A folytatás is érdekes: „ Háttérül a nyár / búza­ táblái fénylenek / mint harmatos homlokok / gyárak kapui előtt” . Rögtön beugrik a jóétvágyú poéma­ fogyasztónak: bár hangzásra nem József Attila-s ez a mondat, a búza­ táblák és a gyárak együttesen az „utca és a föld fia” örökségére utal. Csak ő nem a külső-ferencvárosi utca, hanem a nógrádi föld felől érkezett - lám, hova is: „kocsma- 95 �szagúan a belváros / finom villa­ mosain / elnézném: a házak kifest­ ve sorra / csilingelnek mint díszek i az ország éji karácsonyfáján” . Majd látja még a szerző topisabb­ nak is ezt a várost, ha jobban meg­ szokja, vagy megjárja Bécset, Hel­ sinkit - gondolja az elfogulatlan ifjú budapesti. Ismét elismerően pattint az ujjával, amikor ide ér: „szirénázik értem a Göncöl” . Ez igazán szemléltető, fantáziadús kép, szinte látjuk, amint a nagyváros vadonában tévelygő, kocsmában vigasztalódó falusit égi mentők ve­ szik gondjaikba; mintha csak on­ nan várhatna segítséget magányá­ ban. Nyílt homlokéi könyvkalauzunk - akiről kiderült, nemcsak az agytornáztatás, hanem az empátikus képesség is erőssége - elképzeli az észak-magyarországi faluból jövő költőt, amint „vonatcsattogású szív­ vel” áll a pályaudvaron, s várja sorstársait, akik majd megértik őt. D e lám, van remény, hogy itt is hazataláljon és hazára találjon, most már a keserves történelmi múlt ismeretében is, mely egyre inkább foglalkoztatja; mesterek, rokonlelkű pályatársak neveit írja mottóba - az antológiabeli „quasi-kötetben” Pilinszky, emitt Nagy László, K or­ mos, Csoóri, Ágh, Bella, Szervác nevét. Pilinszky sem pusztán múló ismeretség volt, itt is versrészletek utalnak a szellemiségével tartott kapcsolatra: ,,Árnyékom plakátja a tűzfalon / - nagy vetítő a H old” a testtől elváló, önálló életre kelt árnyék az elidegenült, magányos vagy egyenesen számkivetett ember életérzését hordozza. Egy Kálnokyvers is fölrémlik, melyben a költő sarkáról leválik az árnyéka, s az el­ lenkező irányban eltűnik. De itt az árnyék részben egy vidékies érdek­ szférában funkcionál: „kényelmet­ len, hogy árnyékomat / kiplakátoz- 94 za a Hold / amikor kezemre bilin­ cselik a dűlőutat” . Ez a „kényel­ metlen” nem a legjobb jelző - saj­ nálkozik a tizenhét éves - kár, mert igen komoly természetű béklyózottságról van szó: a szülőföld iránti hűségről. Ám ismét fölvillanyozódik, amikor a Nagy Lászlót, elsira­ tó versben erre a képre bukkan: „ . . dühöng bennünk a vér / mint Jimmy Hendrix lángoló gitárja / ráég ujjainkra a dobhártya" e jelek szerint Banos János nem re­ kedt meg a dűlőutak világában; bár hű maradt ahhoz, a modern, metropoliszi képzetek is lenyűgözik idegrendszerét. Másutt is egymásra kopírozza a népmeséket és a való­ ság vasmonstrumait: „ A vasbólvilágfák: / toronydaruk a napfény rácsaiban” , másutt: „megremegnek a toronyházak / mint riadt állatok menekülés előtt” . Kétségtelenül a képalkotás a fő erénye - vallja a pelyhesállú versolvasó. A ki „valami isten-cirógató szelecskét” szeretne „gajdolni” , s akiről úgy válik le az ünnep, „mint keszkenőkről a bakavonat” , az plasztikusan látja egybe a dolgokat és fogalmakat, s színükről visszá­ jukra tudja forgatni a viszonylato­ kat. Bárcsak a versszerkesztése is olyan ragyogó volna, mint a megje­ lenítő ereje, mint a képi áttételek­ kel tág világlátáshoz vezető élet­ rajzi őszintesége, mint a szelíd lelkülettel is lázadni képes szociális igazságtudata! E jókívánsággal és elismeréssel abban a tudatban helyezi cl a pol­ con a kötetet, hogy még sokszor le­ emeli onnan, mert irdatlan szülő­ városában gazdagabb lett egy meszsziről jött rokonlélekkel, akinek to­ vábbi műveit is mindaddig olvasni fogja, míg csak forog a Gutenberggalaxis. (Magvető.) A L F Ö L D Y JE N Ő �Ószabó István: A vak géniusz A génius loci a régi rómaiaknál valamely ház, vidék védőszellemét jelentette, de jelöl helyi ihletet is. Van-e ma ilyen - akár Széphalom nevét kiejtve - szűkebb tér, fix pont, de szellemnek annál tágabb hely? Van. Több kellene, de van. S mindjárt az elején ne legyünk kishitűek - mert akadnak jócskán, akik ezt a betegséget terjesztik módszeresen Göncruszka szintén lehet műhely vagy ha úgy tetszik - irodalmi alkotóház. Ennek - re­ ménykedjünk megvalósulásához járul hozzá Ószabó István saját ki­ adásában napvilágot látott könyve: A vak géniusz. Míg sok magánki­ adású kötetet a dilettantizmus, a kiadókkal folytatott reménytelen párharc vagy éppenséggel a magas bevétel reménye visz nyilvánosság elé, addig Ószabó versgyűjteményét egy nemesebb gesztus segítette kacskaringós útján. A vak géniusz tizenhat rövidebb és két hosszabb költeményt tartal­ maz. Első olvasás után idegen sza­ vak légiója lepi el az ember tuda­ tát: ismert és sejdített kifejezések. Lesznek, akik fintorogva veszik tu­ domásul az idegen szavak garmadá­ ját és ha a címadó vers keletkezése alá akarnak hatolni, nem kerülhetik el ama szellemkalandot, ami végül is a szótárak lapjain kezdődik avagy végződik. A z utóbbi idők egyik nehezen értelmezhető műve A vak géniusz. E hosszú, tömény gon­ dolatsorokat tartalmazó költemény­ ben a kozmosznak és az élet kelet­ kezésének lírai leírásával találko­ zunk. Dolga megfejteni mindenkinek, akinek kezébe kerül e könyv, a konvencionalitástól elütő nyelvet, kü­ lönben clbóbiskolnának a békebeli versek sztereotípiái fölött. Hogy szótárt kell némelykor használni? Annyi baj legyen. A z a jó, ha nem adja könnyen / olcsón! / magát. „M inden megnevezés / a rejtjel megnevezése. / S a megnevezés: költészet. ” Szerkesztett kötet helyett jó ver­ sekkel bűvöl a költő. Vannak poé­ ták, akik a vers belső építésével hó­ dítanak, azzal a statikai módszerrel, hogy a szó, s annak logikai feltö­ rekvése önmagát képes konstrukció­ vá magasítani. Ószabó küzdelmében éppen az a szép, hogy a nyelv kül­ ső tartományát - provinciáját - be­ kebelezni akarja. Valamiképpen ez a példa arra, hogy a tehetség önma­ gában elégtelen. Művelni kell és fölkészíteni újabb feladatokra, eset­ leg - meddőnek minősített - kísér­ letek árán is. Persze fönáll az a veszély, hogy a tudomány „fölfede­ zésének” direkt versbeírása a vers ellen fordul, azaz elnyomhatja az érzelmi, a tudat alatti tartományt, s helyette kapunk egy szép, rideg föl­ építményt, ahol minden szó eről­ ködve törekszik a helyére. Ószabó igyekszik mindezt elkerülni, amint az olvasható említett hosszú versé­ ben. 95 �A madarak népében szintén az anyanyelv körül utazik, mindeneset­ re vitathatóbb szemlélettel, mint A vak géniuszban. A huszadik száza­ di magyar költészetnek mindig di­ lemmája volt, éppen a szorongatottság miatt, a „versben bújdosás” és a Sütő András-i nyelvben bújdosás. Ezért kételkedem Ószabónak ama sorában, amely elhitetné: „Vissza­ fordítani a földet I anyanyelvedre / reménytelen” . Miért? Nem az a dolguk az anyanyelv birtokosainak, hogy megtegyék vagy inkább elke­ rüljék a visszafordítást? Aggodal­ mát értem, csak nehéz elfogadni. Ehhez szükségeltetne a magyar nyelv e századi útjának vizsgálata, mond­ juk New Yorkból Marosvásárhelyig. Katasztrófák után is, Adyval szól­ va: „de lám, még mindig megva­ gyunk” . Ismétlem, aggodalmát ér­ tem és jogosnak tartom, de tudja jól Ószabó István, hogy a kényszer lehet néha a legnagyobb megtartó erő. Évszázados, írott és íratlan berögződésekkel, bármennyire eszté­ tikusan legyenek tálalva, ebben a viszonylag modernebb világban már nem nagyon lehet mit kezdeni. E versbeli szemléletnek így hát elle­ ne vagyok. A kötetet indító Almaliget ciklus kisebb terjedelmű verseket tömö­ rít. A z ég tüneményeit - Nap, Hold, Tejút, Szivárvány. . . - emeli a köl­ tészet magasába. A z ezerszer hasz­ nált fogalmak, versbeli közhelyek kiiktatásával újabb képeket fedez fel számunkra, ezzel is jelezve, hogy 96 vannak még a költészetben lehető­ ségek, feltöretlen, szűz területek. Nem egy formai remekléssel talál­ kozunk itt (A tejút legendája, K e ­ zemben piros alma, A mozgás má­ giája- . .). A z idő problémája, akár newto­ ni (abszolút), akár eisteni (relatív) látószögből szemléljük: a szembesü­ lés, a félelem nélküliség vagy, ha úgy tetszik, a leszámolás szintjén van jelen Ószabó világképében. Írások a titok könyveiben című ver­ se Keats sírfeliratát - „kinek ne­ vét vízre írták” - juttatja eszembe. „Vakírás a sivatag / Fodrokat: sor után / sort írt a szél. / Hullámra hullám: / tengert, monumentális / könyvet lapoz a szél. / Mit írt ne­ kem! s a szélnek mit írok én?” Első kötetében (A toronykalapos fiú) már foglalkozott a költői lét­ nek, mint - számára - egyetlen le­ hetséges megnyilatkozásnak a for­ májával. A kkor még a megmarad­ ni akarás színvonalán. Második kö­ tetében már filozófiát alakít ehhez a maradandósághoz. Erre értem a címben írott módosulást, változást. A z ének. hatalmában, e rövid verselmélkedésben így fogalmaz: „m i­ lyen magas, / ha fölegyenesedik / némaság szolgája, / a dal” . Csak kívánni lehet Ószabó Istvánnak, amit első könyvében már előlege­ zett, hogy lépjen „a költészet ma­ gaslatára” , egy lépcsővel följebb. (Kazinczy Füzetek, I.) M A G Y A R JÓ ZSEF �E SZÁMUNK SZERZŐI Főszerkesztő: P R A ZN O V SZK Y M IH ÁLY A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kojnok Nándor Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Alföldy Jenő kritikus (Bp.); Andrassew Iván író (Tahitótfalu); Ács Zoltán újságíró (Bp.); Baranyi Fe­ renc költő (Bp.); Bezzeg János költő (Veszprém); Bódi Tóth Elemér költő (Salgótarján); Endrődi Szabó Ernő költő (Bp); Erdős István író (Salgó­ tarján); Hortobágyi Zoltán újságíró (Balassagyarmat); Konczek József költő (Bp.); Laczkó Pál, a Palócföld szerkesztője (Salgótarján); Magyar József költő (Nyírbátor); Németh Miklós Attila, a Magyar Rádió helyi tudósítója (Salgótarján); Petrőczi Éva költő (Bp.); dr. Romsics Ignác törté­ nész, O SZK Magyarságkutató Cso­ port (Göd); Milan Sokol grafikus (Besztercebánya, Csehszlovákia); Sze­ pesi József költő (Salgótarján); Ta­ más István költő (Szurdokpüspöki); Tandori Dezső költő (Bp.); Tóth László költő (Bp.); Vaderna József költő (Tatabánya); Zalán Tibor köl­ tő (Bp.). Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 86.43729 N. S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lape llátási Irodánál. (HELÍR) Budapest, V ., J ó z s e f nádor tér 1. - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 211-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 4I Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a to k é t é t ra jz o k a t n em őr z ü n k m eg é s n e m I S S N : 0 555-8 867- I n d e x : 25-925. k ü ld ü n k v i ssza. �Ára: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6f3d21be4780e57e601da175f723443e.pdf d24a2d17875d984e8f0db55095a7aa1a PDF Text Text �Tartalom 1. 4. 7. 9. 10. 16. X IX . É V F O L Y A M , I . SZ Á M Csanády János: A kóbor gépkocsi (vers) Sarusi M ihály: Vinnék a leventéket (szocionovella) V arga Im re: Magányra, Mindenfelől tűz (vers) Dobos É v a : A z a halál, Variációk (vers) Varga Csaba: Konstruált napló (198 2-83) Tamás A lad ár: Jelek és jelzések (vers) V IT A 17. 25. 27. Sík Csaba: Najlójegyzetek - A lföld y Jenő cikkéhez Petrőczi É v a : Érte, érted, értünk! Tandori Dezső: Vers és köz ABLAK 31. K iss Dénes: A K alevala ünnepére, M ai finn költők, Finn népköltés 40 É V E T Ö R T É N T 37. Radó György: Miskolctól Debrecenig... és tovább (visszaemlékezés) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 44. Romsics Ignác: Elfelejtett politikusok M ÉRLEGEN Szerzők, könyvek vidékről 46. 48. 5 1. 53. 55. Visszhang (Bessenyei György) Simonyi Im re: Kettős szerelem (Endrődi Szabó Ernő) Bertók László: Ágakból gyökér (Szirmay Endre) K ét költő Nógrádból (Kiss Gyula) Brackó István: Kinek fütyül a madár? (Szendrei Lőrinc) TAN U LM ÁN Y 57. D uba G yula: A Madách K iadó 15 éve A borítón Csohány Kálm án rajza, aki 1985. január 31.-én lett volna 60 éves. Munkássága méltatására az év során visszatérünk. A belső oldalakon Sáros András Miklós László) grafikái láthatók. (Fotó: Buda �CSANÁDY JÁNOS A kóbor gépkocsi Az eltévedt, kóbor gépkocsi átvágja a ködöt, átsúrolja a beton utcák vasbeton falát, zörög, lelkét teszi ki. Rezegnek az ablakok, reccsen a sebességváltó - hajrá, iramodjunk egyedül - seregben a rosszalvóknak foga koccan. Amint az eltévedt, kóbor gépkocsi átvág a városon nagy körökben, dérhavas fű-rétekre téved, letapossa a száraz szittyót. A volánnál, a nyeregben ül valaki, egy nép, egy vak-ember, csontkorona a homloka, ül jegesedő nyugalomban. A kipufogócső füstöl amikor megfarol a kanyarokban, nem lát a dühtől a volánnál, pedig távcső a nyakban. Az eltévedt, kóbor gépkocsi a XIX. századot keresi, a kerekeken gumi-patkó vág az aszfaltba, fagyott rögbe. Hová kéne neki menni? Ezen töpreng, nyomja a gázpedált egy csontos láb, egyre áttetszőbb az ujjperecek röntgenképe. Egy csontváz vezet az Időbe? Ez az időknek teljessége, Ez a jövendő, ezt jósolták Isten könyvében a próféták? �Dühödten megy és szomorúan hasgat a ködbe felforrt hűtővel, gőzöl az eltévedt kocsi orra, fújja a párát ló és lovas. A körutak visszhangzó gangjai megsokszorozzák a repesztést. ahogy a tévedt-útú rohan, rázatja, túráztatja a motort. Keres valamit, vissza-lobban az eltévedt, kóbor gépkocsi a város-piramisban, forognak ágyukban a múmiák. Nagyot nem mond. Csak kihörögi lelkét az elharapott-végű utakon, sivatagba téved és kanyonok évezred-vágta kő-falai közé. A progmatizmus ül, Heisenberg ül a volánnál, a Pozitívizmus, metafizika és vallás a volánnál, tudja, meg kell találnia az utat Rendbe. A világ gyémánt tengelye meggörbülne, ha falnak csapódna, kisiklana girbe-gurba útján az eltévedt gépkocsi az éjszakába forgó Földön, Napfelkelte nem állítja meg a sötétet, mint a Műholdak, mindig az éjben ing az utakon, míg rohan. Ing az utakon, véres, tépett ing éji vászon, aszfalt szövetű utak és nádasok, ingó gubák vagy bugák, barna buzogányok. Páncélzata lerohadt, a nyilak leverik, mint a középkorban a vértesek lováról a páncélzatot, olajcsövei meztelenek már, oda a karosszéria, a füzesek súrolják az alváz-csontvázat, aki nyomja a gázpedált, ujjpereceiről már lefoszlott a hús, 2 �mégsem lép a fékre, az eltévedt kóbor gépkocsi hörgő benzintankkal néha megáll a kivilágított benzinkutak előtt, az Egész Világ benzinkútjai nyitva várják hogy oda-érjen, gyorsan kiszolgálják menjen tovább, tudják a kutasok, hogy vagy megnyeri, vagy beledöglik. Az eltévedt, kóbor gépkocsi nem fél semmitől, tudja, az Egész Világ ősrengetegben vágott utakon álmában követi. A milliomosok aranyat hörögnek álmukban, úgy szeretik az eltévedt, kóbor gépkocsit, a néptömegek nyomoruk enyhítik, álmodnak rutafával, boszorkánnyal, seprőn lovagolnak a Holdba álmukban, míg az nyomja a pedált, fogy a benzin szüntelenül. Vezet a világranglistán és a rekordok könyvében és a Jelenések Könyvében is ott van már a lovasok között. Nincs semmi baj, itt vagyunk benn, míg ő künn rohan, pörgesd kereked, száguldj, nyúzd széles gumiddal az utakat. Az eltévedet gépkocsi kibillen az útról egy kanyarban, felemelkedik, felhőkbe lel hideg szelet, Föld-apja kirúgja a csillagokba. Föld-apja kirúgja a csillagokba, de ő mint a vadréce fészkére, visszarepül a nádasokba, hátára huppan, kereke pörög az eltévedt gépkocsinak a riadt vadállatok el nyugszanak uralmába veszi újra a csend a luggatott nádasokat, Földet. �SARUSI MIHÁLY Vinnék a leventéket Jött az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik leventebe­ hívó 44-45-ben, de az emberek végig szabotálták. A harmadik leventevitel már veszélyes volt, apámnak intézkednie kellett. M ivel a tapolcai kiegé­ szítő parancsnoka mindig segített, apám vele akart beszélni. A z Eszterházy-kastélyban volt a német parancsnokság, csak innen lehetett telefonál­ ni, német vonalon! Kérte a tapolcai parancsnokot, hogy ne vigyék a fiai­ kat... A németek nem értettek magyarul egy mukkot se! A z előbb még né­ metül magyarázott valamit, miért kell telefonálnia. Pula eléggé náciellenes volt. 42-ben az emberek levelet írtak a minisz­ tériumba, tiltakoztak a volksbund ellen. Hogy ne engedjék be a falujukba ezt az erőszakos, Hitler-őrült bandát! A nép se Hitlert, se Sztálint nem akarta. Itt a levél másolata, megőriztem. Nagyméltóságú Radacsay László igazságügyi miniszter úrnak. Budapest. Kegyelmes urunk! Alulírott pulai község magyar érzelmű lakossága aláza­ tos bizalommal fordulunk kegyelmes urunk elé, hogy panaszunkat meghall­ gatni méltóztassék. Községünkben jelen helyzetben tarthatatlan helyzet ural­ kodik, a község lakossága német ajkú és a német propaganda befolyása alatt kettészakadt, és mi magyar érzelmű, német ajkú magyarok folytonos zaklatásnak vagyunk kitéve. Gyakori gyűléseiken minket minden esetben befolyásolni akarnak, és a német anyanyelv felkarolása alatt valami más lappang: mi alázatosan kérjük kegyelmes urunkat, hogy minket és vele köz­ ségünk békéjét megvédeni méltóztasson, és kérjük továbbá arra is, hogy szónokaikat, szervező erőiket a községből kitiltani méltóztasson. Kérésün­ ket megnyitva, kegyelmes urunk jó indulatába ajánljuk magunkat, mara­ dunk a hazának örök hű magyarjai nevében Szafner Nándor, Szabó Gyula, ifjú Szauer János, Kanczler Márton, Leitold János, Heiter Lőrinc, Jáger András, Holczer János, és még egy sor aláírás. 45-ben jött a kitelepítés. Kilenc házat a legszebbekből kijelöltek. V ala­ kinek eszébe jutott a levél! Apám fölment, megkapta, s Pulán fölmutatták. A z aláírások bizonyították, ki volt náciellenes... Nem is volt Pulán kitele­ pítés ! A negyedik leventebehívó miatt apám begyalogolt térdig érő hóban T a­ polcára, huszonöt kilométer, s vissza. Kapolcson, a csendőrlaktanya előtt kikopognak az ablakon, éjszaka: H ová? Mondja az öreg, hová. M egkapta: N e menjen, Pista bácsi sehová, reggel megyünk a gyerekekért! Azt mondta magában: de én csak megpróbálom! É s papírt szerzett, pulai leventék nem férnek föl a vonatra, majd a következővel! a Akkoriban, 44-ben már mindenkit besorozott a német. A volksbund nő­ szövetségének a vezetője volt a fő besúgó, ő adta a listát, kit sorozzon a 4 �német katonaság! Korábban csak önkéntes SS-nek mentek, 44-ben minden pulait besoroztak, a negyven-ötven éveseket vitték, húszat. Hat bundista, tizennégy nem! Azt mondták: nem mennek! Csak a magyar behívóra... Negyvennyolc órán belül menni kellett, különben főbelövetés járt. Apám fölment a hon­ védelmi minisztériumba, hogy a falu nevében tiltakozzon: az emberek nem mennek német katonának! Ő k magyar érzelműek. Nem ment semmire, visszajött Pulára. A bíróval be Veszprémbe, éjjel, engem fölzörgettek, s vonattal Pestre mentek. A bíró ismerte a Hangya Rt. főjogászát, ő bevitte őket a Hangya katonai parancsnokához, vitéz XY-hoz, az meg be velük a HM -be! Ott azt mondta vitéz X Y : Akkor ezt a tizen­ négy embert átveszed az SS-től!.... S elment. A százados kékült, zöldült: Nem lehet, a németek kinyírnak!... Aztán egyezkedett: Esetleg a felét... D e hát hogy menjenek ők haza, ki legyen az a „fe le ” ?!... Visszamegyünk v i­ téz... Ja j, azt ne!... S végül: Hát, jó! Nem is vitték el azt a tizennégy pulait, se a németek, se a magyarok. 45 elején aztán jött az ötödik leventebehívó: nincs mese, menni kell! Veszprém felől ágyúdörgés, égszakadás... K i akar meghalni?... Föl a sze­ kérre a tizenöt gyerek, köztük én is. Tapolcára vittek bennünket. A z első kocsma udvarán gyülekeztünk. Ott volt a kapolcsi leventepa­ rancsnok, egymaga: Három kocsival jöttem volna, de a magyar gyerekek fölfutottak a Hegyre! Azt mondta apámnak, ne menjen a parancsnok elé, mert rá is pisztolyt fogott, ordibált, hogy ez szabotázs, földhözverte a pisz­ tolyt, taposta. Apám csak bement. Sorakoztatják a tornateremnyi raktárba a járás leventéit: A falhoz, kör­ be! Egy-egy hézagba állítják a pulaiakat, s kérdezik: kinek nincs apja, anyja, vagy olyan betegek a szülei, hogy képtelenek magukról gondoskod­ ni?... K iállt a fele. Több próbakör, s mire befejeződött a rosta, mind a ti­ zenöt pulai gyerek az udvaron volt. Otthon jött a veszprémi elhárító tiszt, SS, hamar a házunknál találta magát. Tudom, hogy kend... Apám a listával már az erdőre küldött. A d ja elő a leventelistát! Nincs... Falhoz! Falhoz állította, pisztolyt szegezett neki... Ezért kellett neki engem elküldenie, nehogy gyengeségében kiadja. Nem tudott kicsikarni belőle semmit. D e : viszik a fiúkat! Maguk a németek. Nincs más, a petendi parancs­ nokságra futott. Öreg, hatvan év körüli vezérkari tisztek voltak ott, mun­ kára fogták a lakosságot a visszavonuló németek ágyúállásaihoz. Azt mondta a parancsnok: Mint apa, megértem magukat, mint katona... Várjanak, megbeszéljük! Kérjük a listát! Reckír, hazardírozás, mert épp ez... Odaadták. Beírták a pulai leventé­ ket az árokásóik közé. D e nem viszik el őket ásni se! Csak egyet kértek, hogy pénzért kaphassanak ennivalót a faluban. 5 �Négy-öt emberről volt szó, apámék boldogan vállalták. Másnap apám összefutott az utcán a veszprémi elhárítóssal, jött a volksbundos asszonytól, aki ma Ausztráliában él, 45-ben elfutott, és az nekiugrott: Tudom, hogy maga járt Petenden! D e az utolsó szó a miénk lesz! Tíz napra rá özönlött a tenger szovjet katona. Viszik az árpát az egyik volksbundos mamától, a férjét ő ugrasztotta be, aki olyan csendes, jó ember volt, ez meg harcias; az asszony tartja a zsák­ ját, két orosz meg lapátolja bele. A házuk előtt mentem el, rámszólt: N a, te nagyokos, ezek jobbak? A lónak enni kell adni... A volksbund vezetője itthon maradt, őt aztán kitelepítették, pontosabban kitoloncolták. 19-ben forradalmár volt, Horthy alatt két évet ült. A negy­ venes évek elején ő lett a volksbund vezetője; ugyanazért, amiért 19-ben... A föld miatt, mert hogy a háború után tíz holdat kap az Eszterházy-birtokból. Három évvel a halála előtt hazajöhetett a gyerekeihez látogatóba. Nálunk így volt. 6 �VARGA IMRE Magányra „ Széthullna: összetartja óriás szeméremként magányának két ajka.” Tőzsér Árpád A mélyben nagy kartonlapokkal újságrongyokkal pléhdobozokkal viaskodik a szél és fekete kóbor kutyákat csapkod szűkölve a pincefalakhoz a villanykörte habogva szavakat téveszt a fény. Elfordul szemhéjad mögött zúgva a föld egy csöppnyi tenger reggelre átszivárog. Jéghó. Hóhő. Mélymagas. Oromsekély. Koromfehér. Hókorom. Lágykemény. Élőhulla. Gyávamersz. Búsvidám. Közeltávol. Messzeitt. Jéggőz. a mélyben nagy jéghő kartonlapokkal hóhő újságrongyokkal hőhó pléhdobozokkal hőhóhő mélymagas viaskodik a szél oromsekély fekete kóbor élőhulla lágykemény kutyákat hókorom csapkod szűkölve mélymagas a búsvidám pincefalakhoz a villanykörte messzeitt Habogva gyávamersz szavakat jéggőz téveszt közeltávol a fény. 19 83. ápr. 19 . 7 �Mindenfelől tűz szertedűl Mózes szeszláng-levelű csipkebokra eget karmolva tüskéi széthull a hatalmas szétromlik a mindenható romlás szénfekete koponyája vicsorog s futrinkaként riadtan menekül pirosa n feketén szikra korom gajdolás és ökrendezés rikácsolás és csörömpölés szirénazengés kocsmacégérek lehullanak korommá lobbanva homlokom előtt s a bokor helyén lám földtölcsér koromfeketén égett rögökkel s körötte a széjjelmászó lángok árnyékok mint futrinkák riadtan s ropogva körbekerít a tűz és bömbölve visítva pirosan üvöltve s feketén közeledik immár mindenfelől és ég aki nézett 19 83. ápr. 26. 8 �DO BO S É V A Az a halál A z a halál, mikor a tárgyak nem egyebek többé, csak tárgyak. Mikor a könyv és az irka már nem az a könyv, az az irka, csak könyv és irka, mikor a kép és a cserép nem az a kép, az a cserép, csak kép, cserép. Ha a cipő már nem emlékszik, milyen utcákon talpalt végig, ha elfelejti az esernyő, milyen volt az az őszi eső, s a tárgyak némán, mint a boltban, úgy állnak, holtan. Variációk I. 3. Most játszani kéne veled még utoljára, mesét mondani, bábszínházba menni, emlékeket gyűjtenem rólad, emlékeket gyűjtened rólam, de ha egyszer legszívesebben addig kiabálnám neked, míg meg nem érted: elutazni annyit tesz - soha többé, és messzire annyit jelent - végleg. Gyakoroljuk a kettősbetűket mintha ez volna a világon a legfontosabb a nyáron messze mész nyártól nem kell már a kettősbetű és többé soha nem kell Gyakoroljuk a kettősbetűket 2. A fehér ajtókon gyerekkéz magasságban színes filctoll-maszat. E gy darabig őrizgetem majd, aztán lemosom. Ennyi marad. Írd: elutazott Júliustól minden múlt idő lesz immár Írd: elutazott messze gyerek é n t soha többé 9 �VARGA CSABA Konstruált napló (1982— 83) Íme, a forradalom? Az énforradalom. Ülök a kertben, s a fenyőfa ágai kö­ zött kilátok az utcára, ahol egy ötven év körüli, őszülő, ismeretlen férfi lép­ ked. Kutyám dühösen ugatva rohan a kapuig. A férfi úgy megy tovább, hogy oldalra sem pillant. Mintha a kutya nem őt ugatná vadul. Ha én mennék ott az utcán, holtbiztos, hogy legalább a fejem oldalra kapnám és egy pillantás­ sal felmérném, hogy miért ez az állati hangoskodás. Így viselkedem évtizedek óta. Folyton, olykor kimerülésig, körbe-körbepillantok, hogy mi van körülöt­ tem, mi történik velem vagy nélkülem. Ennek most vége. A világ ugyanúgy érdekel, de másképpen viszonyulok hozzá. Inkább én legyek a kés, amely úgy szalad bele a világba, mint a vajba. S nem fordítva. Párbeszéd- és megegyezés-képtelenséget látok mindenfelé. Ezt a szélárnyék­ ból kikerült országot az ellentétes erők megint sokfelé húzzák, kíméletlenül. Vagy szétszakad vagy „csak” kinyújtják, mint sodrófa a vajastésztát. Vagy? Utálatos kor. Az emberek közül sokan öngyilkolják, önpusztítják magukat. Ám szinte mindig csak azért, mert nekik fáj a világ, egyedül vannak, légüres térben értelmetlenül. Elvétve a másik emberért, akit akár szeretni is lehetne. Az elmúlt években egyszerre jártam vezetőképzőre és valóságfelfedezőre. Csak az utóbbi „tanfolyamot” magamnak szerveztem és eltekintettem a vizs­ gáktól. Mind a két képzést önként kezdtem el. Az elsőt azért, mert korábban abban az illúzióban ringattam magam, hogy a kulturális életben lehetek olyan irányító, aki új értékrendet és új tisztességet képvisel. A másodikat azért, mert olyan személyes utópia vezérelt, hogy például a mai magyar társadalomról s a szükséges modernizációról hitelesen tudok írni. Azért tudtam, hogy majdnem lehetetlen egyszerre ellátni ezt a két feladatot. De választani nehezen tudtam volna? Aztán választott a kor, az első lehetőséget kizárta. Méghozzá elég drasztikusan? Ekkor már csak „annyi” volt a dolgom, hogy a második feldatot belül is válasszam. Keményen és hosszú távra.. M. I. barátom egy elfelejtett Németh László-tanulmányra hívta fel a fi­ gyelmemet. Néhány hónappal korábban született, mint a szárszói beszéd. E b­ ből idézek: „Ha Bartók, Móricz, Ady természetében a magyarság ószövetsé­ gi modellje érett: az enyémben s másokéban is az újszövetségi. Bennük a hagyomány bukott fel megforrósodva, bennünk az utópia. Az én egész életem a jövőre volt függesztve. Arról volt szó, hogy ebből az életből merre vágjuk ki magunkat.” Csak ismételni tudok. Arról van szó, hogy ebből az életből merre vágjuk ki magunkat. Néhány éve megjelent a Magvetőnél egy falujövő elképzelésem. Tisztes vissz­ hangot vert, de kevesen hittek benne. Tavaly Kamarás István barátommal írIO �tunk egy városutópiát R e f o r m v á r címmel. Ez kis magyar utópia szeretne lenni, saját korunkhoz kötöttsége és szükségképpeni töredékessége ellenére. Vajon hisznek-e majd benne legalább néhányan? Ma elhatároztam, összeszámolom fontosabb fiókjaimat. Azokat, amelyekben ülök, s amelyekbe éppen bemászni készülök, I . Szigetépítés. Nagyszüleimtől örököltem egy házat. Az épületet s a kertet négy éve építem, alakítom. Én­ sziget épül, ahová - ha igaz - mindig visszahúzódhatok. 2. Szigetépítés 2. Négy településen falu- és kultúrafejlesztési kísérletet kezdtem el. A helyben élők jobbjaival s szakértő barátaimmal. Megkíséreljük a humanizált, demok­ ratikus jövőt a mában megcsinálni. Legalább részben. 3. Szigetvesztés, csende­ sen. Az olvasótábori mozgalom - maradva a sziget hasonlatnál - több mint egy évtizede azt próbálja meg, hogy minden évben száznál több, elsősorban személyiségfejlesztő és önálló, közösségi cselekvésre ösztönző szigeteket működ­ tessen. A szigetköztársaságok persze csak egy-két hétig élnek. S egy-két hóna­ pon belül jórészt elmossák őket a mindennapok hullámai. Azért: ez tartós vál­ lalkozás volt. Úgy tűnik most: a vállalkozás tartósan meggyengül? 4. Az or­ szág, mint sziget. Ami természetesen szép álom, de nem értelmetlen program. Világos program kell, átfogó, gyökeres program. Dolgozom rajta én is, egyes programelemek már meg is jelentek. Faluutópia, Reformvár, önérzetreform . . . Soroljam még? Az Olvasó népért! mozgalmat is abba az irányba szeretném tolni, hogy a magyar modernizáció - társadalmi és szellemi modernizáció érdekében valóban tehessen valamit. 5. Valóságkutatás. Ha egyelőre úgy is elsősorban szociográfusnak tartanak, már ezért is, de nem csak ezért, folytatni akarom a szociográfiai kutatásokat. Eddig öt nagyobb munkát fejeztem be: a) életképes-e a középfalu; b) kisváros és életminőség; c) a falun élő ipari munkások és a társadalmilag kötelező önkizsákmányolás; d) a helyi társada­ lom mire vállalkozik önként; e) miért nem működik a falusi önkormányzat? 6. Énkutatás, családunk, s környezetének feltérképezése. Az a kérdés, hogy honnan hová megyek én és a hozzám hasonlók? Ezért írtam esszét a hova­ tartozásról, a szabadságról, a fiatal írókról. Az önvizsgálat vezetett el általá­ nosabb kérdésekhez, például ahhoz, hogy mi az ember vagy mi a szerelem? 7. Műveletlenségem enyhítése miatt írok és közlök sorozatban újraolvasó-naplókat. A magyar irodalom néhány fontosabb művét újraolvasom s igyekszem magam­ nak - és talán másoknak is - újraértelmezni. Félig készen áll több kisebb-nagyobb regényem; most már készülök arra, hogy befejezzem őket. Nem sietem el, mert mint minden irodalmi mű, ezek is megkísérlik a világ újraértelmezését. Ennyi. Húzhatnék még ki magamból fiókokat. Nem is egyet. Vagy írhatnék még elképzeléseimről. Úgy hiszem, ennyi elég. Dolgozom egy intézetben, tudomá­ nyos kutatóként. Eddig befejeztem négy kötetet. Mindegyikben más műfajú írások vannak: novellák, utópiák, esszék, szociográfiák. Nem beszélve az ál­ talam írt fél és negyed könyvekről. A termés nem sok, nem olyan jelentős, mint szeretném. De talán nem ez a fontos, hanem inkább az, hogy alkatom­ nak és programomnak megfelelően, már több fiókban kezdtek otthonosan el­ helyezkedni. A többitől reszkessen a világ! Van egy településtöredék, ahol a nagyszülők felneveltek. Ez se tanya, se tisztán üdülőfalu. Valaha a közeli Balatonszabadi községhez tartozott, s ezért Balatonszabadi fürdőtelepnek hívták. A harmincas évek végén parcellázták fel 11 �az itteni egyházi birtokot, s tisztviselők vásároltak nyaralótelkeket. Nagyapám az elsők között épített házat ide, amelybe aztán - a kitelepítések elől - vég­ legesen leköltözött az ötvenes évek legelején. Folytatta postamester ősei má­ sodik gazdaságát: gyümölcsöt termesztett és árult a siófoki piacon. Mára ez a településtöredék felduzzadt, állandó lakói többnyire bejáró dolgozók, a terü­ letet pedig Siófok városhoz csatolták. Közigazgatásilag a város egyik külső kerülete, noha igazából még falunak sem minősíthető. Hogy a hivatalokban is mekkora zavar van, azt mutatják a különböző településelnevezések. A hely­ zet képtelen, a „falunak” egyszerre három neve van. A vasútállomás homlok­ zatán még az díszeleg, hogy Balatonszabadi, holott a hat kilométerre levő köz­ ségnek már semmi köze ehhez a megállóhoz. Ugyanakkor az állomással ponto­ san szemben, a vasúttal párhuzmosan futó országúton Siófok-fürdőtelep sze­ repel helységjelző táblán. Nem indokolatlanul. Hiszen ezt a településféleséget látszólag elnyelte a terjeszkedő város. Csakhogy még magam is emlékszem arra, hogy milyen messze van ide Siófok; ötödik osztályosként gyakran gya­ log mentünk a városi iskolába, ha a menetrendszerű autóbusz éppen nem ér­ kezett meg. Akkor ez még előfordult. Mindenesetre a távolság azóta sem csökkent. S közben van egy másik településtöredék is, a Tisztviselő-telep, amely azóta eltűnt a térképről, mert megszűnt a vasútállomása. Így tehát olyan helyen van a nagyszülőktől öröklött második otthonom, amely még viseli a hagyományos Balatonszabadi nevet, ám a helyiek változatlanul Szabadi-fürdőtelepként ismerik. Ma megint elcsodálkoztam, hogy látszólag senkit nem zavar az elnevezéstisztázatlanság. Békésen együttélünk a feldolgozhatatlan identitászavarainkkal. Egyedül vagyok a lakásban, hanyatt fekszem az ágyon. Most élesen érzem, hogy az elmúlt hónapokban totálisan védtelen voltam. Pedig senki nem akarta fejemet venni. De senkit nem érdekelt volna, ha lehullik a fejem. Mire észbekaptam, skatulyában ültem. Társadalmi szerepkalodában. Én let­ tem „az olvasótáboros” . Tiszta nevetség. Amíg az olvasótáborok létéért küz­ döttünk, nemegyszer esélytelenek voltunk. Aztán mintha fordult volna a koc­ ka. Az ötletből lassan országos mozgalom lett, de az ügy bélyegét csak ak­ kor sütötték rám, amikor már meg-megtorpant a vállalkozás. Mindaddig örül­ tem a jelzőnek, amíg nem akartam mást. Ekkor már a szerepskatulya akadá­ lyozta a mozgást, noha nem szívesen vettem erről tudomást. A hetvenes évek közepén ugyanígy más minősítő címke is rám ragadhatott volna. Akkor pél­ dául, amikor a nyilvánosság elé léptünk a Keleti Golfáram antológiával. A minimum hat-nyolc kötetre tervezett könyvsorozatot azonban az ifjúsági kiadó nem adta ki, mintha a kelet-közép-európai kis népek szellemi, s irodalmi kö­ zeledése nem lenne aktuális. Azóta a közeledés politikai, ideológiai feltételei romlottak; lehet, hogy megint elszalasztottunk egy kitűnő alkalmat. Ebbe a szerepfiókba így nem szorultam bele, ám nem örültem neki különösebben. Az évtized végén, majd a nyolcvanas évek elején nagyon rám tapadhatott volna a fiatal szociográfus emblémája. Sajnos erre sem került sor, pedig akkor kimász­ hattam volna az olvasótáboros szerepkalodából. Ez már azért sem sikerült, mert szociográfiám keltette vihar és közelharc a nyilvánosság kizárásával folyt. Az írónak pedig gyakran az szerez rangot, hírnevet, ha sokan és hevesen tá­ madják. Közben a fiatal művészet egyik, permanensen vitatott intézményét kí­ séreltem meg tisztességesen vezetni; emiatt többen alkalmazottnak tekintettek 12 �és nem alkotónak. Holott készséges alkalmazott végképpen nem lett belőlem - ezért is kényszerültem távozásra. Egy időben kissé futottam azon szerep és szellemi presztízs után, amit a fiatal író szintén állandóan megkérdőjelezett szerepe jelent. Ám bekövetkezett az, amire számíthattam is. Hiába publikál­ tam folyóiratokban egyre-másra - talán nem érdektelen - írásokat. Ezeket az irodalmi szakma sem nagyon olvasta? Mert csak azoknak a szerzőknek az írá­ sait olvassák, akik éppen a közfigyelem középpontjában állnak; meg persze azokat a műveket, amelyek íróihoz barátságok, személyes vonzalmak kötik őket. Mindezzel párhuzamosan újra és újra az olvasótábori mozgalom meg­ újításával is törődtem - ezért ez a szerepkalitka még véglegesebben rám csu­ kódott. Ma már újra nem érzem magam kalitkában! Függetlenül attól, miképpen ítél meg a szakmai közvélemény. A rám sütött bélyegek nem vonzanak és nem zavarnak. Szellemi életünk egyik ideológusa tegnap valami olyasmit mondott ne­ kem, hogy a nyilvánosság előtt most kellene élesebben kirajzolni az arcképemet. Csakhogy karakteres archoz határozott kontúrok kellenek. Egyedi, tiszta arcéi. Méghozzá divatos arclátvány. A legtöbben ezt úgy érik el, hogy egy szerepszeletben, tevékenységszeletben alkotnak átlagon felülit. Markáns személyiségjeggyé például a kutatási részterület válik. Nekem ehhez nincs kedvem. Nem is vagyok képes rá. Nincs szükségem magam tervezte, magam építette szerep­ skatulyára sem; még akkor sem, ha a nyilvánosság előtt ez sikeresnek látszik. Ne az olykor üres forma, hanem az egyedi tartalom határozzon meg, még ak­ kor is. ha az egyéni értéket nincs mihez mérni. Ezért is írtam korábban, hogy csak író, vagy csak szociológus nem akarok lenni. Így is történt, mert ilyen va­ gyok. A közvélemény sem képes olyan magatartás- és minőségjelző-fiókba dug­ ni, amely rögtön és aztán folyamatosan lehetővé teszi az egyértelmű azonosí­ tásomat. Szeretném, ha ez akkor is így maradna, ha jelentős művek - például regények - lesznek mögöttem. Folyton szeretnék kilépni előző szerepeimből; a szociográfiák után miért ne írhatnék filozófiai értekezést? Változatlanul hol fi­ lozófus, hol író, hol világmegváltó kívánok lenni. Az történelmileg rám kényszerített szerepkorlátozás, hogy a rendszeres világjavítással fel-felhagyok. Le­ hetetlen feladatra vállalkozom, tudom, ebbe csak belebukni lehet. Ez nem ejt kétségbe. Eleget megbuktam már, ennek elviselésében van gyakorlatom. Min­ denesetre jelenleg is több lehetőségem van. Például előbb-utóbb beleszorulha­ tok valamelyik szerepskatulyába, s aztán ügyesen megmagyarázom magamnak, hogy így helyes. De arra is van esélyem, hogy a szerepeket tekintve, folyton hontalan leszek; vagy egyáltalán félremagyarázzák - a társadalmi munkameg­ osztás és szerepelosztás törvényeit áthágó - törekvéseimet. Az pedig talán félig-meddig utópia, hogy sok-sok fiókból álló szekrényországot építsek ki ma­ gamnak, amelyben kedvemre váltogathatom a fiókokat. Addig is, amíg ez eset­ leg sikerül, legalább kiülök az éppen meglevő skatulyám szélére és lelógatom lábam a szerepközti űrbe... Naplót írni: kényszer. Megfogalmazásra vár mindaz, ami elmondhatatlan. A naplóírás nem más, mint a reflexiók megörökítése. Az események sem ér­ dektelenek, de azok kevésbé vihetők a nyilvánosság elé. Naplót írni: ítélke­ zés. De inkább struktúrák, mint a kortársak fölött. A naplóírás persze önma­ gyarázat is. D e nem szeretem halálosan magam. Ugyanakkor az önbecsülésről nem vagyok hajlandó lemondani. 13 �A fővárosban egy bérház legfelső emeletén lakom. Rohad rám a tető. Ha filozófus lennék, ebből az állapotból kiindulva, csodálatos világmagyarázat­ félét találhatnék ki. V agy tíz éve ígérik a tatarozást. Tavaly az alagsorban új pincéket építettek. Ha háború lesz, már van hova bújni? A földszinti kapu belső oldala mögött álló kukatartályokból folyton „kifolyik” a szemét. A la­ kók akkor is kiöntik a szemetet, ha már nincs hova. Néha mintha disznóólba lépnénk be, olyan ez a ház. Siófok-fürdő, május eleje, péntek. Késő délután érkezünk, már nem lehet permetezni. A házban még hideg van, begyújtok; nincs kedvem olvasni. K i­ vételesen megnézem a televízióban az éjszakai filmet. Francia-olasz, igényes krimit vetítenek, Alain Delon főszereplésével. Az átlagértelmiségihez képest szinte semmit nem tudok erről a színészről. Ha megszorítanának, akkor se tud­ nék három-négy külföldi filmsztárnál többet felsorolni. Nem érdekelnek, Mo­ ziban is ritkán ülök, sajnálom rá az időt. Ha meg is nézek egy-egy szórakoz­ tató filmet, hagyom, hogy átfolyjon rajtam. És már vetítés közben sem tudom, hogy kik játszák a főszerepeket. Most is csak azért nyúlok el a televízió előtt, mert mást nem lehet csinálni. így hamarabb eljön a holnap reggel, az én időm. Ki a kertbe, permetezni, s aztán írni a fenyőfa alatt. Erről a szamuráj jellemű gyilkosról szóló film csak azért marad meg bennem, mert a történet befejező jelenetei korábbi szorongásokat és gondolatokat hívnak elő belőlem. Az ér­ dektelen film ürügyén is magamra pillanthatok. Itt elakadok a napló írásában: valahogy elvesztettem a fonalat. Az előbb még tudtam, hogy a film vége ho­ gyan váltotta ki a félelmemet. Mert élesen csak a hívatlan vendégként érkező félelememlékek jutnak eszembe. Ahogy ezt leírtam, mindjárt visszaidéződtek az utolsó filmkockák. A látszólag érzéketlen főhőst, Je ff Costellót - nevét a televízióújságból másolom ki - több oldalról szitává lövik a rendőrök. Pedig ő nem akarta megölni a bár énekesnőjét, üres pisztolyt fogott rá. De mindez nem érdekes. Csak az a - számomra kimerevített - kép, hogy valakire több oldalról lőnek. Átlagos, primitív helyzet. Átvitt értelemben sokan, sokfélekép­ pen megélik. Én rossz pillanataimban félek attól, hogy majd megint, védhetetlenül, egyszerre több irányból lőnek rám. Fekete bogár, két hosszú, vékony csáppal. Lehet, hogy hőscincér. Lányom zajong, hogy tapossam el. Ráteszem a papucsom talpát, de nem nyomom öszsze. Nincs kedvem hozzá. Majd papucsom orrával odébb lököm. Perdül egyet, s a legközelebbi fűcsomó felé csúszik. Mire újra odapillantok, már a hátán fekszik, s magára húz négy-öt fűszálat, melyeket csápjaival átölel. Abban bí­ zik, így eltakarja magát, s megmenekül. Persze halottnak teteti magát. Most azért sem taposom el, mert ilyen ügyesen védekezik. Noha jól tudom, hogy kevesen cselekednének ugyanígy. Én sem mindig. Utópiákban tudtam eddig legjobban megmutatni magam. Olyan reményvesztett korban, amely végképpen nem hitt utópiákban. Csoda, hogy nincs glória a fejemen? Csoda, hogy nincs a kor fején glória? A képesség, a tehetség, alkat az írót adja, írja Veres Péter a Szárszóban, a sors és a gondolkodás pedig a forradalmárt. Nekem nem volt osztálysorsom, semmi sem diktálta, hogy forradalmár legyek. Gondolkodásom azonban foly- 14 �ton arra vitt, hogy megpróbáljak gyökeres reformer lenni. Mégis sokszor azt választottam, hogy inkább esélytelen író leszek, mint esélytelen reformer. Ve­ res Péter is azt írja, lehet abban valami, hogy azért lett irodalmár, mert nem lehetett forradalmár, különösen akkor, ha forradalmáron csak politikust avagy konspirátort értünk. Ha valaki csak konspirátor vagy csak eszközember le­ hetne, nem tehet mást, minthogy radikálisan íróvá neveli önmagát. Hallgatom a rádióban az Olasz Kommunista Párt kompromisszum vagy demokratikus alternatíva. Vagy? vajúdását: történelmi Néha furcsa állapot szakad rám. Mint tegnap is. Hevesen agitálva, egy te­ lepüléscsoport falu- és kultúrafejlesztési kísérletét egyengettem. A kísérlet ér­ telme annyi, hogy a helyi lakosság társadalomalatti, avagy halmozottan hátrányos létezésén javítsunk. A hajszolt nap végén, kimerülten az jutott eszem­ be, könnyen lehet, hogy belül - akaratom ellenére - elromlottam. Mert iga­ zából nem a mások iránti felelősség vezérel? Vagy nem elsősorban az? Eset­ leg öntudatlanul is eljátszom ezt a felelősséget, mert a jelenlegi kultúrában változatlanul értékes magatartás ez? Holott semmi más nem érdekel: csak sa­ ját magam? Hogy társadalmi szereplésemben megnyilatkozzon önnön nagysze­ rűségem? Annyira belátok magamba, hogy sejtem, megfosztottak olykor indo­ kolt sikerektől, s a későbbi elismerések sem enyhítették mindig sikervágyamat. S megmutatásszükségletemet. Persze mindig szégyellem, hogy ennyire fontos vagyok magamnak. Ezért aztán olyan érzés telepszik rám, hogy lényegtelen va­ gyok. Semmi. Ekkor egyszerre tudatosul bennem az üresség és a kuszaság. Ilyen állapotban pihennem vagy olvasnom kell, hogy új érzésekkel s gondola­ tokkal tegyem tisztába magam. Ha lehet. Tudatosan vállalt felelősségérzéssel is. Mi van az emberben legbelül? Ma este egy ismerősöm tombolt, szinte üvöl­ tött, vádolt, még csapkodott is. Pedig normális, olykor szép, s gondolkodó lény. Fékezhetetlen indulata kinyitotta a külső és belső énje közötti ajtót, úgy, ahogy orkán szakítja ki egy pajta kétszárnyú, vaspánttal lezárt bejára­ tát. A kitárt ajtón beláthattam lénye belsejébe; elszörnyedtem. Pokol volt az, tehetetlen düh, orvosolhatatlan fájdalom, őrület. Mintha felbőszült vadállatok laknának benne. Lehet, hogy az egyén legbelül még mindig állat? Csak a hu­ manizáló, fékező, emberiesítő kultúra szerencsére elfedi előlünk a pokoli ter­ mészetet? Olyan vékony réteg ez a burok, hogy akármikor átszakadhat? Lehet, hogy semmi megrázóan fontos nem sikerül? Megint ülök a kertben, s a fenyőfa ágai között kilátok az utcára, s azon túl a tóparti házakra. Az utcán most nem sétál senki. Kutyám nem ugat. Vasár­ nap délután van, nyugalom. Én azonban feszülten gondolok arra, elégtelen nem elfordítani a fejemet. Nem pusztán annyi a cél, hogy a világ ne szalad­ jon úgy belém, mint kés a vajba. Mert ez olykor úgy is kivédhetetlen. Ülök. s metaforák jutnak eszembe. A dombtetők görcsös védelme helyett inkább futóárkokat építsünk. Le a völgybe. Neki a világnak. Úgy szabad megtá­ madni a szemközti dombtetőt birtokló ellenséget, hogy könnyű futásunk köz­ ben is szinte szétszakadjon a levegő. Mintha vászonból lenne. �TAM ÁS A LA D Á R Jelek és jelzések Fecske s gólyaszárnyak gyérebben lebbennek ritkulnak és tűnnek megviselt egünkről s velük meg nem fejtett örök üzenetük: gyönyörű mozgásuk. K ésik a tavaszunk - mondják az emberek megszokták, hát hozzá nagyot sóhajtanak s tovább irtják kertjük füzeit nyárfáit. Megállt a levegő, jelzést lassabban visz dolga kevés akad szárnyak lebbenése lelkünkben is ritkul s reszket a gondolat. Vizek sóhajtanak; erdő, mező gyérül ridegre épített utcák gyarapodnak illetlen szavaink szaporán ömlenek lubickolnak bennünk okos gyermekeink szépségre ha intünk: hangosan nevetnek. Lelkünk madarai: jóság és szeretet szárnyatok be ritkán lebben fejünk felett néha fel-felszálltok, aggódva keringtek tartós maradásra, letelepedésre fészket nem találtok. Sóhajtozhattok majd, jövendő századok levegőtök tiszta, színtelen, ízetlen néma, élettelen szárnyak nem lebbennek okos emberfejjel nézitek az eget magasabbra láttok, mélyebben kutattok s ha lesz értő élet még: hát sajnálkozhattok. 16 �V I TA S IK C S A B A Naplójegyzetek — Alföldy Jenő cikkéhez A politika művészete - a művész politikája. M a a hatalom tudománya­ ként határozzák meg, valaha a művészete volt; írók is, ha kevesellték a papír és a toll kockázatát, a ragyogás pedig hiányzott nekik, kedvtelve választották sorsuk, személyiségük keretéül. Chateaubriand például. Per­ sze, ha típussá léptetjük elő, tanácsos figyelmeztetnünk a dátumokra. „M ert amikor annyi hévvel és gyűlölettel vetette magát a politikába — írja a diplomata, memoár- és esszéíró Paléologue Három diplomata című könyvében - , irodalmi pályafutása lényegében véget ért. Valamennyi fő­ műve megjelent már, költői inspirációja kimerült, ifjúkora meghalt. Az álmok és a rajongások kora örökre elszállt.” Paléologue 18 14 áprilisára teszi Chateaubriand politikai pályája kez­ detét, tehát Napóleonról és a Bourbonokról írott röpirata, amely „élet­ igazolványt szolgáltat” a volt uralkodóháznak, s a restauráció egyik leg­ hatásosabb argumentuma lesz, megjelenését tekinti nyitánynak, bár tíz év­ vel korábban Bonaparte kegye már juttatott neki diplomáciai megbíza­ tást. H at hónapig volt Chateaubriand a római francia nagykövetség tit­ kára, de hazatért, abban a reményben, hogy „az első konzul megérti, szá­ momra csak az első sorban van hely” . Azonban újabb, s megint másod­ rendű pozícióra is jócskán várnia kellett: 1821-ben lett berlini követ. K ez­ detben élvezte a jólétet, a fényűzést, de hamar megúnta III. Frigyes száraz udvarát. A kinevezésért folyamodva írta: „E g y másik ember szüle­ tett bennem, a politikus, de azt hiszem, kevés közöm van hozzá” ; Chamfortról pedig: „G yakran csodálkoztam azon, hogy ilyen férfiú, aki annyi­ ra ismeri az embereket, hevesen csatlakozhat bármilyen politikai ügyhöz. Hát igazán nem tudta volna, hogy valamennyi kormány mennyire hason­ lít egymáshoz,” . E lvek helyett legfeljebb hangulatai voltak, a politika sem az eszmék megvalósításának gyakorlati lehetőségét jelentette számára, ta­ lán nem többet indulatai kiélését biztosító pótcselekvésnél. K ét hónap múltán újra Párizsban van. Részt vesz saját kormánya megdöntésében, a hatalomra került Montmorency-Laval kabinet londoni követséggel jutal­ mazza. A z állomáshely fontossága annyira fellelkesíti, hogy emlékiratba kezd. „A k ik emlékirataimat olvassák, nem fogják észrevenni, hogy az írást kétszer szakítottam félbe, egyszer, hogy nagy ebéden lássam vendégül a yorki herceget, az angol király fivérét, másodszor, hogy a királynak Párizs­ ba való visszatérésének évfordulóján ünnepélyt rendezzek. E z az ünnepElözmény: 1 . Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A VIHARMADAR - KALITKÁBAN; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6 szám)) . 17 �ség 40 000 frankomba került. Díszes szalonjaimat megtöltötték a brit im­ périum nagyjai, főrangú hölgyek...; asztalaim csak úgy csillogtak a lon­ doni kristályoktól és a sevres-i porcelán aranyától.” Lelkesedése hamaro­ san alábbhagy, Guizot szerint azért, mert a londoni társaság inkább tar­ totta írónak, mint politikusnak, önteltségét komikusnak találta; Chateaubriand kevesellte a hódolatot. Valóságos politikai szerepet egyszer játszott, amikor észrevette, hogy a Bourbonok tétlen monarchiája ki fog múlni, ha nem sikerül kiköszörül­ nie az 1815-ös csorbát. Külügyminiszterként a háborút szorgalmazta; a francia csapatok megint átlépték a spanyol határt, visszaültették a trónra Franco előképét, V II. Ferdinándot. A hadjárat a közvetlen célt elérte ugyan, a közvetettet azonban elvesztette, tovább mélyítvén a kapitalizálódó társadalom és a monarchia közti válságot, csak a forradalmat siettette, amely 1 8 30-ban véget vetett Chateaubriand politikai kalózkodásának. N agy író volt, V ictor Hugó ifjú korában Chateaubriand akart lenni, vagy semmi; tehetsége, egyesek szerint zsenije azonban, áttekintvén e po­ litikai pályát, inkább fokozza, mint kisebbíti M arx igazát, aki kímélet­ lenül írt róla: „E z t az írót soha nem álltam. Franciaországban azért lett olyan híres, mert minden tekintetben legklasszikusabb megtestesülése a francia vaniténak. S hozzá ez a vanité nem a könnyű, léha, tizennyolca­ dik századi köntösben, hanem romantikus álruhában, újsütetű szólamok­ kal páváskodva lép fel” . A tanulság: a tehetség nem ment fel, legfel­ jebb a felelősséget súlyosbítja; a hibát bűnre halmozó, a mesterségét, mint tudományt űző politikus baklövéseit látván ne áhítsuk vissza a po­ litika művészetét, a művészpolitikust - elegánsabb volt, hasznosabb aligha. Alföldy Lukács igazának újragondolására biztat, s idézi is: „ A politi­ kai költészet jóval előbb lépett fel, mint a megszervezett, modern pár­ tok. ...Lessing, Shelley, sőt még Heine is pártköltők, párt nélkül.” . Az emberibb jelen és az emberi jövő pártján álló költők, míg Chateaubriandnak csak a Bourbonok klikkje jutott. Példázat - megintcsak tanulsággal. (Ezt a történetet elmondtam már festőknek, szobrászoknak, sajnos, szakmájukra tett célzás nélkül, így si­ kert arattam vele.) Chateaubriand esete - ennyi idő múltán aligha több - Alföldy barátom állításának - ,, . . .a politizálás ugyanúgy az ember nembeli lényegéből fakadó tevékenység, mint ahogy a nembeli lényegből következik az ember erkölcsi érzéke...” — második felét bizonyosan nem igazolja, de igazolható-e az első? Tasso és Bruno példája is kényszerről szól inkább. Kivételes jelenség volt mindkettő, a korban tipikus, bár összeegyeztet­ hetetlen emberi igény megtestesítője. Dél-Itáliában születtek, szinte gyerek­ fejjel léptek Nápolyban kolostorba, Tasso jezsuita lett, B runo domini­ kánus. A z egyházi nevelés kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkükön B runóén is. Korán megérintette őket a nagy rahivatottság érzése, hamaro­ san szűkké is vált számukra a szülőföld. Életre szóló szellemi élményt adott nekik a frissen felfedezett antikvitás; Tasso Plafont és Homéroszt olvasta, B runo így vallott az inkvizíció előtt: „M i is követjük a pythagorasi iskolát, mely az értelem szülőföldjén, nagy Görögországban eredt” . Tassót azonnal elismerés fogadta, B runót rágalom, értetlenség, üldözés, 18 �és kísérte halálig. Mindketten elfordultak a középkori világtól és világ­ képtől, Tasso azonban csak odáig gondolkodott, ahol a kor tabuit fel­ állította, míg B runo habozás nélkül szembefordult a keresztény dogmá­ val. Am ikor művében kivetnivalót talált az egyház, Tasso cenzort kért, s kívánsága szerint átdolgozta művét, meg is kapta a legnagyobb elismerést, ami költőt érhetett a 16. században, megkoronázták a Capitoliumon. Idegbetegsége táplálta aggályait, műve iránti kételyeit túlbuzgó vallásossága fo­ kozta; gyógyulását aligha segítette elő az a hét év, amit a ferrarai Szent Anna-kórházban töltött. Utolsó óráit pápai áldás könnyítette, halottas ágya mellett, a római Szent Onofrio kolostorbeli cellájában bíborosok imádkoztak; „Expectavi expectans, Dominum meum Christum” , mondta állítólag mielőtt kilehelte lelkét. Aznap rendelték el B runo kínvallatását. „ A bírák elé vezettetik - olvashatjuk a jegyzőkönyvben - egy középtermetű, barna hajú, feltűnően szép férfi, kinek életkora körülbelül negy­ ven évre tehető.” . Megesketik, hogy az igazat, csak az igazat vallja. K öz­ bevág, egyenesen a nagyinquisitorhoz intézve szavait: „C sak az igazságot mondhatom. Gyakran megfenyegettek azzal, hogy a szent inkvizíció elé kerülök. E fenyegetést tréfára vettem, mert bármikor kész vagyok számot adni magamról.” . Tasso ma már filológusok zsákmánya, B runo viszont korántsem a tudománytörténészeké, noha filozófiája rég elavult, s taní­ tásai java részét az egyház is vallja. Nem is arról van szó, kinek volt igaza, hanem; kinek volt morálisan igaza? Tasso nem kisebb költő, mert hiányzott belőle az erkölcsi helytállás bátorsága - mérlegelnünk kell ideg­ vagy elmebetegségét is - , B runót viszont feltétlenül nagyobbá teszi az igazsághoz való feltétlen, életét is feláldozó ragaszkodás. Nevetséges lenne persze, ha Giordano B runónak hinné magát, akinek szerkesztővel, zsürorral, dramaturggal, adminisztrációval volt már kocódása, éppen azért, mert vannak helyek a világon, ahol a felismert igaz­ sághoz való hűség ma is az ő sorsára juttatja a szellem emberét; tessék fellapozni a Zrínyi kiadónál megjelent latin-amerikai költői antológia életrajzi jegyzeteit, olyan halálnemekkel találkozhatni benne, amilyenekre Torquemada fantáziájából sem telt. A történetből, ha idejét múlt szere­ pek igazolása nem is, az a tanulság azonban mindenképpen kiolvasható: ahol az író csak fenyegetés, veszély vállalása árán gyakorolhatja mester­ ségét, az igazság kimondását, jelen van az írói erkölcstelenség lehetősége, a hivatását gyakorló ember jellemétől függetlenül. A z üzletággá vált könyvkiadás, műkereskedelem a fejlett világban a dik­ tatúrákénál ravaszabb csapdákat állít. A művészeti életből már teljesen ki­ iktatta a század művészetét sokáig fejlődő mozgásban tartó dilemmát: hivatalos és nem hivatalos, konzervatív és avantgarde konfliktusát, kü­ lönbségüket két, árujával házaló kereskedő ellentétére redukálván. Michel Ragon, az avantgarde egyik legelkötelezettebb kritikusa és történésze írja Művészet: mivégre? című cikkében: „ . . .a dadaizmus a lázadó avantgar- dizmus kalandja volt. És elmondhatjuk-e, hogy ma az alkotásellenes mű sokkolja a polgárt? Nem. Sőt, létezik egy polgári közönség, amely a kul­ túra paródiájának szíves-örömest tapsol. A dadaisták alkotásaikat szokat­ lan helyeken, kicsi, nem kereskedelmi galériákban, saját kockázatukra és veszélyükre állították ki... Mai utánzóik a világ legnagyobb múzeumaiban, a legismertebb galériákban vannak kiállítva. A sajtó nemhogy gúnyo­ lódnék rajtuk: nagy hírverést csap nekik... Mostanában hajlamosak va- 19 �gyunk rá, hogy avantgarde-nak tituláljunk olyan, gyakran tehetséges al­ kotókat, akik megbízások tömegével és az erkölcsi megbecsülés számtalan jelével elhalmozva, inkább az avantgarde tisztviselőféléi lettek. Sok fiatal művész ábrándja, hogy „kiátkozott festő” legyen, mint Van Gogh, aki társadalmi sikerekkel is dicsekedhet. S nem veszi tudomásul a kegyet­ len igazságot: a sikeres Van Gogh nem az a Van Gogh volna, aki meg­ indít bennünket.” Mint az említett antológia bizonyítja, eszelős katonai diktatúrák ítél­ nek ma is brunói sorsra írókat; a modern művészeti intézményrendszer módszerei üzletiek. A vietnami háborút leleplező amerikai művészek ké­ peiről, szobrairól a művészeti establishment zsoldjában álló kritikusokkal is megíratták, a művész leleplezi az U SA mocskos háborúját - remek­ műben, s végül is ez a fontos. (Pénzes gyűjtő azonnal meg is vette Kienholz Hordozható háborús emlékművét, talán épp a háborún keresett pénzt fektette a manapság részvényszerepet játszó műalkotásba). Kapálódznánk a tétel ellen a példa bátorítására, de a művészetben valóban a remekmű a fontos. A fokozás törvénye. Közhely, amit a genetikai ismeretterjesztő cikkek, könyvek megint divatba hoztak, hogy a lélek, az idegrendszer betegségei végzetes hatással vannak a tehetség fejlődésére, érvényesülésére. Kretschmer szerint pszichopatológiás vonással társult tehetség eredménye a zseni; le­ hetséges, hogy Szent Pál epilepsziás volt, az viszont bizonyos, az epilep­ sziások között ritkák a szentpálok. Babits finom distinkciót tesz betegség és betegség között: egyiknek plusza, másiknak mínusza van szerinte. Vö­ rösmarty lelke „felfelé” volt beteg, felismerte a kórt és küzdött ellene, helyre akarván állítani az egészséges egyensúlyt művészettel, szerelemmel, filozófiával, munkával. A művészlélek betegségének történetében talán valóban tetten érhető a szentpáli pillanat, amely felfelé vagy lefelé bil­ lenti. Tasso „lefelé” volt beteg, ennek következménye az erkölcsi mínusz, amely műve értékét, ha nem is csökkenti, de megfosztja az igazságra tö­ rekvés morális súlyától, amely Bruno esetében az értékelés mérlegébe esik. Hasonlóképpen betegítette Chateaubriand-t a politika: véreskezű zsar­ nokot uralomra segíteni háború árán történelmi bűn, erkölcsi vétek, író­ ról lévén szó - a művet akár visszafelé is megférgesítő stílushiba. A z iro­ dalommal, az irodalmi alkotással szemben a kritika gyakran helyezkedik - a példa bizonyítja, nem mindig jogtalanul - a bíró álláspontjára. E r ­ kölcsi követelményt támaszt vele szemben, rendszerint igencsak viszony­ lagost, többnyire ellenpélda segítségével. Mikor Ady ellen támadt a hi­ vatalos kritika, egyik leggyakrabban hangoztatott vádja volt, hogy Ady erkölcstelen költő, erkölcstelenségével előszeretettel állították szembe Petőfi költészetének egyszerű tisztaságát, nemes erkölcsiségét. Kortársai azonban korántsem vallottak ilyen egyértelmű véleményt Petőfi költészetéről, nem­ csak ellenségek, hívek is vitatták, s épp erkölcsi szempontból. „ . . .mint ígérém. Petőfi költeményeit érintem - írta Csalánfy 1845-ben a Pesti D i­ vatlapban. - Ezek nekem tetszenek, ha erkölcsiségében, süllyedni kezdő korunkra nem sok írt látok is benne...” Borról, szerelemről, vallásról, po­ litikáról stb. szólván egyaránt vétett a közerkölcs ellen; a szóhasználat elárulja, az ilyetén erkölcsnek csupán a közfelfogás ad objektív értéket. Azt tenni, amit elfogadtunk helyesnek: erény, különbözni, külön úton jár­ 20 �ni: bűn. Persze, ha az az erkölcs, amit a megszokás tart annak, akkor kri­ tériuma nem hosszú életű, abszolút érték helyett relatív társadalmi normá­ ról van inkább szó, amely divatozása, élettartama idején bír érvénnyel. Mégis norma, törvény, amíg a közfelfogás meg nem változik. A z előírás hatálya fokozódik, ha a költő elé feladatot állítanak. Tompa halála után Aranyt kérték fel, írjon költőbarátja sírkövére verses feliratot. Több követelménynek kellett eleget tennie: Tompa emlékét a legelőnyö­ sebben megörökíteni, kifejezni a nemzet kegyeletét, külön is hangsúlyoz­ va a szűkebb pátriáét, végül is Gömör szurkolja le a sírkő árát, a vers tiszteletdíját: Tompa sírkövére Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék; Ő maradandóbbat tőn maga műveiben. Csak jel: egész ország fájdalm a kiért sajog egyre, Hű fia drága porát e helyen őrzi Gömör! A négy sor kegyeletes valótlanságokat állít. Valóban sziklánál maradan­ dóbb lenne Tompának a középszerűségen csak hébe-hóba, akkor is in­ kább ambíciójában áttörő költészete? Tényleg országos lenne a fájdalom halála miatt? S feljegyzendő áldozat, hogy egy gazdag vármegye sírkövet állít költőfiának, illetve a maga nagylelkűségének? Arany jól tudta, med­ dig terjed az ország emlékezete, mennyi a költő becsülete a megyei urak előtt; új verset írt tehát: Tompa sírkövére 2 Természet! ki ezer képben tükrözte halálod S új életre hogyan kelsz, ha üdül a tavasz, M ert öleden nyugszik, maga egy burkolt, szomorú kép. V árva nagy értelmét bús tele titkainak. Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok Üljetek ágya köré, mondani méla regét. Eminensen megoldott lecke, a hibátlanul működő arányérzék felesle­ gessé tesz minden túlzást, annyit vállal a feladatból, amennyit az őszin­ teség és igazság sérelme nélkül vállalhat. A hang azonban elüt a hatva­ nas évek elejétől az Ő szikékig tartó lírai válságkorszak keserű, gúnyos, önkínzó versbeszédétől, s aligha alkalmas arra, hogy megnevezze, amit valóban érez, Tompára gondolva. M egírja hát azt a négysoros epigram­ mát, amely kisebb költeményei sorában a kiegyezést követő évtizedben az egyik legárulkodóbb: Szegény M iska sírkövére Hát jól van így, amice Tompa: Én skártba, te végnyugalomba; S ha nem pönög lantunk, gitárunk, A varjú sem károg utánunk. „ A hangnem kényessége” . 1945-ben Vas István Költészet és politika címmel írt kritikát Balázs Béla összes verseiről, elvi kérdések felvetését megengedő jelentőségűnek ítélve költőt és művét. A közepén kezdi, talán 21 �nem is sejtve, milyen hosszú időre kibogozhatatlan gordiusi csomónak vág oda: „ Semmi kifogásom a politikus költészet ellen. Tudom, hogy nagy köl­ tők életművében többnyire helyet kapott a politika is, sőt én magam nem is tudom elképzelni, hogy a szélesebb láthatárú költőt ne érdekelje szen­ vedélyesen. Csakhogy a politikai költészet nehezebb műfaj, mint elterjedt­ ségéből ítélni lehet. S az a bökkenő, hogy nálunk újabban szinte előírásszerűen a könnyebb végén fogják meg.’’. Mi riasztja? A pártosság köve­ telménye, a kötelező feladatként vállalandó, politikai lecke? A kérdés bonyolultabb, múltja, s ennek nyilvánvalóan következménye van: ,,A poli­ tikus költő első veszedelme: író és párt viszonya. Nem mintha a párt hatása az irodalomra nem lehetne igen értékes. K i tagadná példáid azt a hatalmas ihletet, amelyet a kommunista mozgalom József Attila vagy Déry Tibor művészetének adott? A nehézség olyankor kezdődik, amikor a költő nem elégszik meg azzal, hogy ő kap a párttól - erőt és élményt hanem adni is akar a pártnak: tüstént használható fegyvert. Holott épp az, akit a politika szenvedélyesen érdekel, hajlamos arra, hogy egyénien és ere­ detien gondolkodjék róla, s amit gondolt, egyénien és eredetien fejezze ki. Így válhatik aztán a párt pillanatnyi szemszögéből eretnekké az, aki ké­ sőbb a dolgok természetes rendjénél fogva a párt reprezentatív művésze lesz, mint éppen József Attila, akinek életében ilyen természetű csalódás volt egyik fő oka meghasonlásának. Ha viszont könnyen tud alkalmaz­ kodni az időszerűségekhez, vigyáznia kell, hogy az ne legyen belőle, »akire csak egy párt vigyáz«” . Vast a dogmatizmus veszélye, az író szel­ lemi-erkölcsi kiszolgáltatottságának lehetősége rettenti, amire éppúgy ta­ lál példát a kritikája tárgyául választott kötetben, mint más írásai tanú­ sága szerint irodalompolitikusok programbeszédeiben, szektariánusnak ítél­ hető irodalomfelfogást megtestesítő elméleti jellegű dolgozataiban: ,,Még nagyobb bökkenője a politikai költészetnek a hangnem kényessége. A po­ litika legújabb kori szerepét sokan a valláséhoz hasonlították. Mindenesetre fennáll köztük az a meglepő hasonlóság, hogy olyan témák, amelyek minden hangnemet kibírnak, csak az érzelmességét nem. Lehet azzal a gyer­ meki-isteni naivitással kezelni, ahogy Petőfi tette, lehet hideg és tárgyi­ lagos szenvedéllyel, mint az József Attilának sikerült, vagy forró szenve­ délybe olvasztani, mint Vörösmarty, Ady, Babits költészetében, csak éppen azon a meghatott, rebegő, biedermeier hangon nem lehet róla szólni, ahogy az mostanában újságjainkban és hetilapjainkban divatos - ráadásul nagy távlatokra törekedve, gyárakkal, földekkel, menetelő milliókkal. Heine vagy Illyés, a politikus költészetnek ez a két mestere, sikerült verseiben a kibuggyanó érzelmet iróniával fékezni. Balázs színekkel akarja magasba emelni. Csakhogy ezek a színek több­ nyire külsőségek. Magyar nosztalgiái érzelmességükben már szinte az »Á l­ modó Tiszapart - Szívem, lelkem odahajt« dallamát idézik. Egyébként színekért végigjárja az egész világot, de minden tájon szokványos tarto­ zékokat talál. Megénekli Sztálin arcképét, Mozartot, aki »Uszitó szépség, lázító öröm A Bastille végső ostroma előtt«, a »katalán tűzvészt«, az orosz május elsejét, a moszkvai fehér éjszakát, a Vörös Hadsereget, Sztálingrád romjait, a versailles-i nimfát, akinek szépsége »Új barikádon új életre kel, C ’ est la France éternelle«, a bécsi felkelést bécsi tájszólásban, Finnorszá­ got, ahol »Ama régi táltos Marxnak... Hős fiai: Lenin, Sztálin« a Kalevala ritmusában ostromolják »Mannerheimék gonosz várát«, Leningrád ostroma­ 22 �kor a Péter-Pál-erőd és a Nyevszkij proszpekt között »A láthatatlan őr­ ség halad el: Nagy Péter, Puskin, s Lenin árnyak, egy munkás éhen hal, de helyére áll a felesége azzal a tudattal, hogy az ő kidőltével majd a lánya folytatja. Sehol egy kép, egy ütem, egy rím, amely eredeti élmény­ ről, átélt stílusról tanúskodik, de szinte - persze fordított előjellel - az a hang, melytől már gyerekkorunk óta a hivatalos magyar irodalom és közírás meglehetősen elkedvetlenített. Vas igazát elismerve is kétségtelen azonban, hogy a nemzethalál ré­ mének szertefoszlása, a földosztás, a nagybirtokrendszer védelmére hi­ vatott közigazgatási apparátus szétzúzása, a demokratikus intézmények bizonyította szellemi szabadság reményt keltő jövő perspektíváját vázolta fel, és a politikai költészetben új hangnak adott érvényt; elegendő a Vas által is szimbolikus szereplőként említett Illyésnél keresni példát: meg kell csak hallgatni, hogy szólt a felszabadulás előtt a Nem volt elég, s utána a Megy az eke. Kialakulóban volt az irodalomnak elvi alapon létrejöhető egysége is, amelynek éppúgy részese volt Füst Milán és Kassák Lajos, s az a nemzedék, amelynek nevében álláspontját Balázsról írott kritikájá­ ban Vas István kifejtette, a megszólaló új is, a negyedik, Pilinszky, N e­ mes Nagy, Rába, Szabó Magda, Jánosy, Darázs, majd egy-két év múltán a pályakezdő J uhász, Nagy László. Ellentmondások, feszültségek, elintézetlenségek, felrémlő veszélyek ellenére ritka pillanata volt az irodal­ munk történetének. A kérdés logikus, de jogos-e? Az irodalomtörténet ismer hasonló pél­ dát az egységre. A századfordulón a dualizmusnak a társadalmi valóság és a társadalmi rend szentesítette világkép közti szakadékot egyre mélyítő válsága ugyancsak létrehozott valam ifajta egyetértést. A valóságot még Szabolcska is meglátta - lásd Hír a falunkból című versét Kozma An­ dor pedig így írt Agrárszocializmus című versében: „M íg tej- és mézfolyók között / A kövér jólét mellett / A vézna munkás sok napon / Még ke­ nyeret sem szelhet, / S míg nagy latifundiumok / S dús telkek vidé­ kén / A földmunkás földönfutó: / Seb tátong a békén. / / No, persze, akinek jutott, / A földjét nem sokallja, / É s kisebb gondja is nagyobb: Mint él a népnek alja. / / S a legnagyobb urak szerint / M ind a bajok­ nak mélye: / Szabadság, szabadelvűség, / Reform és több eféle” . E lek Artúr Ú jabb magyar költők 18 9 0 -19 10 . című antológiájában a Holnap és a Nyugat költői mellé felvette Bárd Miklóst, Jászay-Horvátb Elemért, Kozma Andort, s aligha szerkesztői tévedés, ízlésficam okán, noha az A g­ rárszocializmus verset joggal ítélhetnők a sematizmus előképének. A bajról tehát a Petőfi, a Kisfaludy Társaság tagjai is tudnak, beszélnek is róla valamilyen égi megoldás reményében, nehogy a társadalmi rendet fenye­ gető politikai eszméké és mozgalmaké legyen az egyetlen - elgondolni borzasztó - , a döntő szó. Talán nem is a tartalom volt veszélyes az ural­ kodó osztály szemében, inkább az új forma, amely fenyegetőbben utalt a minden érvényben levőt elsöprő forradalom realitására. Am ikor az Ú j magyar költők megjelent, az irodalmi egység lehetőségét már elfújta a politika szele, 1905. június 18-án a király a katonai létszámemelés ügyében három éve folyó obstrukciós harcnak véget akarván vetni, Fejérváry Géza bárót, a darabont testőrség parancsnokát nevezte ki minisz­ terelnökké. A kormány többszöri lemondása után december 16-án Kristóffy belügyminiszter előterjesztette az általános titkos választójogra vonatkozó 23 �törvényjavaslatát. A parlamentben és a kulisszák mögött zajló alkudozá­ sok eredményeként 1906 áprilisában Wekerle lett a miniszterelnök; kor­ mánypárt és ellenzék közös erővel szabotálta el a választási törvényt, amely mint Tisza írta: „ . . .voltaképpen csak burkolt formája egy olyan harc megindításának, amelyet osztályharc néven, a szociáldemokraták már régen viselnek a mai politikai, társadalmi és gazdasági rend ellen” . Hasonlókép­ pen vélekedett A d y is, de ő valóban viselni akarta, nem úgy, mint a szo­ ciáldemokraták: „R égi módon Bécs csak kacagott / Itthoni, ál, úri ribil- liókra, / D e mit mi kezdtünk, s a lelkekben tombolt, / Már igazi, tüzes forradalom volt” . Politikai költészete ezután valóban „az élet végső kérdéséig nyúlik” , ahogy Lukácsot citálva Alföldy írja, meghatározásában legfeljebb a pátosz szót cserélném etoszra. A d y felől nézvést irodalmunkat, persze el kell gondolnunk, jogosan be­ szélünk-e róla, mint politikus irodalomról? Mikszáthnak a pénzügyminisz­ ter reggelije elanekdótázására telt, K rleza regényéből viszont megismerem a dualizmus korának valóságos politikai viszonyait, hitelesebben, mint Gratz Gusztáv monográfiájából; a példát meg lehetne toldani, hogy a kérdés jo­ gosabb legyen. D e mi a válasz rá? Új helyzetben. A politika egy téma a sok közül, s bár a téma aligha jelentéktelen, önmagában mégsem esztétikai vagy erkölcsi tett, csupán ál­ tala az író nem kerekedik esetleg fogyatkozásai fölé. A hagyományos poli­ tizálás abban a világban, amelyben a jövőre nem alkalmazhatók a múlt tapasztalatai, ahogy a Római Klub elnöke állítja, korántsem biztosít mű­ vészi jelentékenységet. Ha az emberi nem került életveszélybe, a megoldást hiába keresgéljük a megszokott módon, többé már nem elegendő osztály­ ban, nemzetben gondolkodni, mégha „előttünk egy nemzetnek sorsa áll” is: az emberiségben kell. A föld zsugorodik, mondja Peccei, s nemcsak an­ nak következtében, hogy a század utolsó évtizedének népességnövekedését kétmilliárdra teszik az előrejelzések. A biológiai rendszerek kimerülőben vannak, egy főre eső hozamuk évek óta csökken, az energiaválság tovább tart. Félm illiárd ember vegetál ma az éhhalál szélén, mi lesz a sorsa a nyomorövezetekben születendő újabb kétmilliárdnak? A K elet-N yugat, É sz a k -D é l tengely mentén elrendeződött emberiség megosztva az egymásrautalságnál bizonnyal jelentéktelenebb ellentétek által, képtelen a faj sorskérdéseit megoldani, holott vallási, nemzetiségi, nemzeti gondjaival gyűrkőzve is ezzel kell szembenéznie. A z irodalom akkor politizálna korszerűen, ha az emberi faj identitását keresné, azt tartaná fontosnak, ami összeköt, ahelyett, ami elválaszt. Meg kell változtatnia tehát távlatait, dimenzióit és ambícióit, amíg egy művé­ szi alkotás csak keletkezése pillanatában és helyén érvényes, mind eszté­ tikailag, mind erkölcsileg megkérdőjelezhető. Jászi Oszkár Művészet és erkölcs című könyvében, 1908-ban a l’art pour l’art jogosultságát cáfolva, feltette a kérdést: miért esne a költőietlenség bűnébe az, aki a világot leg­ inkább foglalkoztató gazdasági bajokat választaná műve témájául? A kér­ dés pusztán azért naiv, mert ma már tudjuk, a baj korántsem csak gazda­ sági, még kevésbé az a megoldása. A szellemnek is kell, hogy javaslata legyen rá. Csak az az irodalmi jelenség korszerű, amelynek van ; amelynek nincs, politizáljon bár az első szótól az utolsóig, nem bírhat valódi politi­ kai érdekkel. 24 �PETRŐ CZI ÉV A Érte, érted, értünk! A lföld y Jenő gondolatébresztő Kísérletére - ismerve a beérkező vita­ cikkek nagy számát - szabályos korreferátum helyett csak néhány, számom­ ra különösen problematikusnak tűnő részt érintő gondolattal kívánok rea­ gálni. 1. Igaz: a politikai költészet hanyatlása napjainkban nem vívmány. D e: ne feledjünk el különbséget tenni „megrendelt” , vagy legalábbis „elvárt” , és „spontán” politikum között. A z utóbbi kevésbé látványos, viszont jó­ val időt állóbb. Elég, ha az ötvenes és hatvanas évek politikai költészeté­ nek nyilvánvaló különbségeire utalok itt. 2. Alföldy egyik alaptézisét: „ A politikai költészet pillanatnyi hullám­ völgyhelyzetét én annak tulajdonítom, hogy a felszabadulás utáni évtize­ dekben jelentőssé nőtt költők (és nemcsak költők, hanem epikusok és köz­ írók is) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg vagy hallgattak el. Ez azonban nem indokolja, hogy ne lássuk meg azokat a lírikusokat, akik mégis vállalják, hogy az Illyés Gyulák, Veres Péterek és Lengyel Józse­ fek nyomában tátongó fájó hiányt betöltsék.” . (Kiemelések tőlem!) teljes egészében vitatnom, s amennyire tőlem telik, cáfolnom kell. A z illendő­ ség kedvéért, s hogy személyes panaszba ne fulladjon egy nyilvánvalóan elvi kérdés, nem saját, növekvő számú politizáló verseim sorsát kívánom itt taglalni. Csak megjegyzem: vannak, vagy legalábbis lennének..., még­ pedig nem azért, hogy viszályt és haragot szítsanak, hanem hogy a meg­ értését és a közeledést sugallják azokban a közismert, gyötrelmes kérdések­ ben, amelyek generációmat leginkább foglalkoztatják... Ám , ha „csak” műkedvelő kritikusként és gyakorló lektorként közelí­ tem meg a kérdést, akkor is köteteket megtöltő cáfolati példatárat tudnék A lföldy Jenő elé tenni. A számtalanból most csak egyet, Apáti Miklós Sze­ relmi történet című, 1980-ban íródott könyvét említem. Éspedig azért, mert ez a regényszerű versfűzér illusztrálja az utóbbi 20 év verstermésé­ ből talán legnyilvánvalóbban azt a változást, amelynek politikai líránkat szükségszerűen el kellett érnie. A z ötvenes évek politikai versei — mai szemmel legalábbis - kevés kivétellel alig voltak művészibb fokon, mint - mondjuk - a közismert 5 éves terv cigaretta dobozai. Egyformaságuk, harsogó pirosuk-színehagyott kékesszürkeségük abból az alapvető téve­ désből fakadt, miszerint a „közösség költőjének” magasabb célok érdeké­ ben el kell nyomnia magában az elnyomhatatlant: a költészetben minden korban főszerepet játszó individuumot. Napjaink politikai költészetét ép­ pen az emeli fel és menti meg, aminek jogát korábban elvitatták tőle. Az, amit rosszízű szóval „privatizálásnak” neveznek. Ezért is választottam mondandóm illusztrálására éppen Apáti könyvét. A Szerelmi történet ugyanis egyfelől szabályos „love story” , formájában „kései petrarkista” udvarló ének. Am i azonban a nyolcvanas évek legjobb verseskönyvei közé emeli, az éppen a politikum. A politikum, amely nem rikoltó tace- 25 �paokból, hanem csöndes félmondatokból érteti meg az olvasóval, milyen köznapi bajvívások közepette, milyen hivatali packázásokon átbukdácsol­ va nyeri el a költő magyar anyanyelvű, de nem magyar állampolgárságú, „erdőntúli” kedvesét... E versekben a közéleti tartalmat a magáéleti in­ tenzitás szikráztatja fel: „Veszélyes száj ez, barátaim: igaz. / Börtöncella jár ezért a szájért. / Ha ő / kimondhatná, mit Európánkban rettegünk, / nem volna több szavalat, s hálaének..” . „ A tiszt se kérdené: mit hoztál ma­ gaddal: / a fenyőillat / pórusaidból nem vámolható. / ... „M ajd eljössz, majd eljövök, majd / jön hat-hét új miniszter, rendeletsereg...” Azt, hogy e versek mennyire túlnőnek két ember szerelmének témakö­ rén, aligha kell külön bizonyítani. Korántsem véletlen, hogy legpolitikusabb (Apátinál sokkal direktebben politizáló) költőink egyike, Tóth E r­ zsébet reagált a Szerelmi történetre, Érted és érte című, Apáti Miklós­ nak ajánlott versében: „Szerelmedért vámot kér Európa? / Ezt a táncot Európánkért. / Európa legjobb fegyvereiért: / a lelakatolt folyókért, népda­ lokért, kivégzett iskolákért, kitépett virágkezekért...” (Tóth Erzsébet: É r ­ ted és érte). Így lesz, így lehet végül az „érted és érte” - az igazság és a szófor­ málás ereje által - „értünk” , azaz a legtisztább közösségi líra... 3. A korábbiakban már idézett Alföldy-passzus tévedései folytatódnak, sőt tetőződnek a Kísérlet egy másik részletében: „É s ha tüzetesen megnéz­ zük a felszabadulás utáni évtizedek magyar líráját, azt látjuk, hogy a korántsem politizáló természetű lírikusok legjava bőséggel teremtett poli­ tikai értelemben is jelentős m űvet; gondoljunk Weöres Sándor, Kálnoky László, Vas István, Jékely Zoltán, Csorba Győző, N agy László, Pilinszky János, Juhász Ferenc és még jó néhány kitűnőségünk munkásságára, mely­ ből tucatjával és tucatjával szemelgethetnénk, az olyan erős közéleti töl­ tésű műveket, melyek nélkül a politikai líráról adott kép csonka és kirekesztősdit gyaníttatóan hiányos volna.” . E néhány mondatban lehetetlen észre nem venni az önellentmondást: a nem kirekeszteni-akarásban a mégiskirekesztősdit. Ha ugyanis a felsorolt költők „alapvetően nem politizáló természetűek” , akkor hogyan írhattak tucatszámra „közéleti töltésű” verse­ ket? V agy akár megfordítva: tucatnyi fontos közéleti vers megírása után hogyan, milyen alapon nevezhető egy költő „alapvetően nem politizáló természetűek” , akkor hogyan írhattak tucatszámra „közéleti töltésű” verse­ mert iszonya volt az egyre kevésbé vonzó írói közszerepléstől, felszólalá­ soktól?... Mint a felsorolt költők közül számomra leginkább ismerős Jé ­ kely Zoltánnak, akit kényelmesebb örök-egy trubadúr-mezébe visszatusz­ kolni, mint felmutatni költészetének mély, megszenvedett, kiérlelt politikai tartalmát. Igaz, Jékely általában antikos epigrammákban (Egy álljfeljancsira, Egy mikro-Napóleonra) vagy a legjobbfajta romantikán iskolázott allegó­ riákban (Az én országom, Petőfi utolsó dala) mondja ki, amit a máról gondol, ez azonban nem egyéb, mint egy, a vers jövőjében gondolkodó, azt féltő költő szükséges és bölcs önvédelme. A z a módszer, amelyet előbbutóbb nekünk, a hetvenes években felnőtt költőnemzedéknek is el kell sajátítanunk, ha nem akarjuk íróasztalfiók-hizlalásra, vagy a joggal kár­ hoztatott apolitikus magatartásra beprogramozni magunkat. Költői eszköz­ tárunk ilyen értelmű megerősödése-megerősítése lehet az egyetlen garan­ cia arra, hogy közéleti-politikai verseink valóban beépülhessenek a husza­ dik század magyar lírájába. 26 �TA N D O RI D EZSŐ Vers és köz Jegyzetlapok egy 1955-ben vásárolt József Attila-kötetbe M a is ezt emelem le a polcról. A fféle harmadolt áru példányt, a ke­ mény kötésben belenyomott „ 3 0 ” mellett rút lilával, kereskedelmies vég­ zéssel ott a „2 0 ” . (Forint) M osolyogva nézem a nagyobb számjegy óha­ tatlan diadalát: még pár hónap, s az évfordulót jelzi, a könyvét, s az enyémet. N yári keresetemből vettem, s nem tudom, mire használtam pontosan és hogy pontosan használtam-e, akkor rögtön. D e hát van-e a költészetnek pon­ tos használata? S mivel foglalkozom én magam például - , mert kiről szól­ jak hitelesen? Ennyiben a költészet, s megannyi tartozéka, mégis példák adása, egyéni jegyű választásra, ellenőrzésre kínált, bírálatokra kitett min­ tapéldák gyűjteménye is, amikor úgynevezett költő vagyok? József A ttilá­ nak ezt a kötetét alaposan tanulmányoztam mindjárt azokban az időkben. Részt vettem valam i tanulmányi versenyen, és A d y meg Költőnk egész jól ment, csak Juhász Gyula, mint ezt valahol már említettem, hagyott a szárazon, tőle akkor kizárólag A munka című verset ismertem. É s nem mondhatom, amit ma már nyilván szinte akárki, hogy „ismertem viszont Apollinaire-től azt, hogy...” Nem, s a világ költészetét sem akarom be­ lopni ide, ilyesmiket: „ . . . bizonyosság... / Olyan nemesen éltek / Hogy azok, akik még előtte való nap / Egyenrangúnak tekintették őket / Vagy még tán kevesebbnek is / Most bezzeg csodálták / Hatalmukat, gazdag­ ságukat, lángeszüket / Mert van-e fölemelőbb... / ...ha valaki... / ...eljut odáig / Hogy az emlékezet jégmezőin / Az emlékkel összetéveszti magát / Az élet erősödik / É s nincs szüksége többé senkire” . Vagy ,,Tűnt idő L é­ nyemet formáló istenek / Eltűnök mint ahogy ti is eltűntetek / Borzasztja szememet ez az üres jövendő / Látom, hogy az egész múlt bennem élve megnő / Nem halott, csak ami most még nem létezik / Múlt fény fakítja el a hónap szí neit / Idétlen a jövő, de az amit bevégzett / Az erőt, s a hatást mutatja az egészet” . Nem , én akkoriban még „csak” azt olvastam, s az is volt ilyen összetett, hogy: „ . . . bár hűvös, örökkévaló / dolgok között kell őgyelegnem, / a palánkok közt szárnyaló / munkát nem lehet elfeled­ nem”. Azóta, ha nem is palánkok közt, meglehetősen sokat dolgoztam, meg gondolkoztam, és arra jutottam, hogy sem Apollinaire-t József A ttila nél­ kül, sem fordítva, sem a palánkok közt csavarogva, de munkátlanul, se csak dolgozva és csavargástalanul nem hatásos nekem a világ, nem érzek semmit „bevégzett” -nek, nem mutatja semmi „az egészet” . Ilyesmik se tartoznak a lényeges gondolataim közé nyilván, mert akkoriban, 1955-ben nem nagyon juthattak eszembe, jártam viszont már akkor is a Pálya ut­ cán, például az elveszített Berni Nemzeti Meccs délutánján, és a sport is úgy jött be, ahogy még a régieknek. A költészet? A tanulmányi versenyen épp egy hellyel maradtam le a biztos egyetemi felvételről, de aztán így is felvettek, az egyetemen egy jeggyel maradtam le az ösztöndíjról (német társalgási gyakorlatok: 4-es), az egyetem után kiderült, hogy valami hoz­ zám fűzött (magyar nyelvésztudósi) reményeket nem váltottam be, és az 27 �Illatos út palánkjai között lettem nevelőtanár. Önszorgalomból azóta se mentem ki oda, bár semmi elvi kifogásom. Közben tettem és töpreng­ tem emígy-úgy, és azon is, hogy mi ez a sok költészet, amelynek nálam is ellenjátékosai és „legfőbb segítői” támadtak (szintén menet közben): mű­ fordítandó írók, olvasandó írók, lejárandó terepek emberi és nem emberi lényei, megírandó bajnokságok szereplői, értékelendő pályatársak, meg­ mentendő madarak és még sokan mások. A saját megcsinálandó úgy­ nevezett éltem. V agy meg nem csinálandó. (Lásd: nyelvésztudósi remények, másokéi, engem illetően). Most a minap, nem messze a Pálya utcától, ahogy a mindig koszosodó világos kordnadrágom zsebébe kavicsot válo­ gattam, meg teherautóról elhullajtódott kalász magvaiból kinőtt kalászos­ féleség kalászát akartam városiasan aratni a M akk Hetes mellől egérként fölemelt vak madárnak (kavics: Pilinszky; madár-egér-világosságudvar: Szabó Lőrinc), elgondolkoztam ezen a dolgomon, hogy Alföldy Jenő kísér­ letéhez hozzászólnék... s hogy nagyon nekem való cikk, és hát minek azt ismételjem, ahogy ezzel is, amazzal is egyetértek, mit ütközzünk össze épp így a pályán, ugyanazon kapu felé rohanva most a meccsen... elgon­ dolkoztam egy palánk mellett, mi is lenne az, ami... D e hadd áruljam el, nyelvésztudósi tevékenységektől nem azért húzódtam el, mintha nem be­ csülném azt a dolgot is akár a legtöbbre a világon, hanem mert ereden­ dően megvolt a dolgom, mondjuk, eleinte költő formájában készültem annak, ami nagyjából most vagyok, efféle (akkor még mínusz osztályú) felügyelgetőnek, akire nem lehet meghatározott szerepkört osztani, se Il­ latos út emeletkörletét, se pályán csatárt, védőt, semmi posztot, állandó mozgás a költőség (íróság), és a többi művészettől csak az különbözteti meg formajegyileg (ez egy egész világ volna, ahogy mondani szokás?), hogy fogalmakkal bánik és nagyon kötött formában kell bánnia velük, még ha szabad az a vers, akkor is; már amennyiben jó az a vers. N e ágazzunk el erre; azt a pénzemet én, amely a legfontosabbak - az igazán lényegesek - közül való volt, palánkok közti lógással kerestem meg, a kábelgyár ne­ vezetű helyek egyikén, 55-ben. Untam bitangul. Akkoriban még a Siklót arra lehetett használni itt, lakótörzshelyemen, hogy az Így írtok ti!--nek valami 30-as évekbeli regényért cserélt példányával a laza lépcsőtömbökön ücsörögjön az ember, és a tömb siklásnak induljon vele, ecetfák és még kiszedetlen aknák közt-fölött. Most is, hogy az Alkotás és a Márvány (! !milyen szép, ércnél maradandóbb páros) sarkán ezen a József Attilaidézeten gondolkodtam (s persze, pontatlanul! most előre bevallom, nem úgy, mint egy másik alkalommal történt... „míg hűvös...” , de hát maga József A ttila is, mint a dolgoknak afféle perifériáit járó, natúr változatok­ hoz szokott, belső rugalmú költőegyén, csinált egynémely változatot... nem is a verssoraira, hanem arra, amiből ezek aztán alakulnak... volt neki ez a vele született, nem középiskolás fokú, keveset számítógépezgető, inkább francia kaszinón, ezen az egyszerűnek csak tűnő, tűnékeny, nem hűvös, nem örökkévaló ábrákat dobó kártyajátékon és a gyufapörgetésen edzett költőegyéneknek jól való adománya... ezt aztán átadta... átadta a maga életé­ nek minden képlékenységét a végérvényesnek fogalmazott, bár változa­ tokban is feltünedezgető verssorok által), ezen gondolkoztam, íme. Aztán rátértem a Pálya utcára. Sütött a nap, téglafalak mellett haladtam el, gép­ kocsikat javítgattak, egy rég bezárt suszterbolt fa küszöbére ki volt szö­ gezve egy hol megázó, hol megszáradó félcipő. Az élet képeit tudtam látni 28 �általuk. Semmiről meg nem feledkezve. Mentem, dolgoztam. Ugyanúgy, ahogy azt az ezerkétszáz-valahány ívet, közel harmincezer prózaoldalt le­ fordítottam; ugyanúgy, ahogy gyerekkönyvet írtam: vagy húsz év elején, s végén egymással pontosan és pontatlanul rokon rajzötletek jutottak, költőiesen az eszembe, vagy matematikásan, (mert ama régi tanulmányi ver­ senyen ez volt: matematikából is döntőbe jutottam, tudván, hogy hozzá se tudok szagolni majd az ottani példákhoz, hát legalább hamar leadtam ál­ kész dolgozatomat, és kiheveredtem az ellógható délelőtt magas füvű nap­ fényébe), ugyanúgy van, fogalmaztam volna, rég, ama még enyhe-vidékidivatossággal, ahogy minden divat a „vid ék i” szó leértékelője... miközben a dolgok történnek tovább, a Pálya utca mai téglafala mellett egy tövis átszúrja a cipőm alig érezhető talpát (felügyelőcipőtalp!), a füveket a vak madárnak úgy vágom, ahogy (lassan harminc éve) csak hevertem köztük, ez mind a teljes élet, nem lehettem nyelvésztudós (sem), mert nagyon megvolt a közváró terepem, kivárási, mert fogalmam sem lehetett az épp mai szakaszairól, csekély körzeteiről - , amelyek csak egybelátva, egybe­ élve nem bizonyulnak rajtam túltornyosuló, engem elszorító (s „eredmé­ nyükkel” másokat elszomorító) halmaznak. A szervesség ígérete volt meg számomra kezdettől a költészetben, s mint minden élet (Élet), ez is ön­ törvényűvé válik, a világ törvényeinek részeként. A vva l a felelősséggel, ami minden élőé; hordozza azt, hogy nemcsak ő él, de az életnek ő a példá­ ja is (lásd: József A ttila a füvekről), és minden viszontagságos látszat ellenére helyénvaló, s minden helyénvalóság látszata ellenére viszontagsá­ gos meglétű. Rilke írja: hogy „riad és esztelen a század, / ha hívságai mögött nem állhat / valami mozdulatlanul” . Ezt tanultam már tizenkilenc évesen, még az egyetem előtt. V agy ki tudja, mikor. Még az ötvenesekben, vagy ahogy a háború után, végeredményben mégis a romok közül előmász­ va, mindent, amin maradt, nagylelkű gesztusokkal (hát ha elveszett vol­ na...!) a törmelék alól kikaparva, tehát a költészeti válogatás egyik szép alapelvét gyakorolva, jóllehet akkor már vagy eldőlt, hogy ez az írás-dolog lesz, vagy úgyse ettől alakult, de a játékok minden esti behajózása képze­ letben, elalvás előtt... meg az a „ R . L . Stevenson-tudat” , hogy nem lehet mindig odahaza lenni sem, a legfontosabbakat és a legkedvesebbeket se le­ het örökké gondozni, óvni... a két véglet, s közöttük minden rész, ez volt, „csak” ennyi volt az elszánás tartalma. A költészetnek, (mert most törté­ netesen róla beszélünk) alkalmasnak kellett lennie rá, hogy ezt a nagyon egyszerű, nagyon alapvető, mégsem akármilyen emberi vágyat befogadja, hordozza, mások számára átélhetővé tegye. Hogy a „m ások” együttesének egy-valami egységeként mutasson meg „engem” . R ilke mondta még akkor szintén: hogy némelyek tündökölni, virulni akarnak, látszani, és az szép lét, „m i” azonban meg akarunk érlelődni - és erre is sokat gondolok, még ha külön „érlelődni” nem akarok is, hanem úgy ki tudja, próbálok meg­ lenni, korántsem idézetként, és ehhez ragyogásmentesnek (homályosnak, sö­ tétnek stb.) kell lenni, meg fáradozni kell. Azt gondoltam én ott az Alkotás és a M árvány utca sarkán: megírom tételszerűen, József Attila-sorokról sorokra menve, mint érzem alapvetés­ nek azt, ami a költészetben benne foglalt alapvetés. Tehát nem „ a ” költé­ szet. Kezdjük itt! Ezt gondoltam. Nézzük meg, mi a költészet tartalmi­ formai burka, mi rossz mondható el róla, miként járatta le magát annyi mindennel, hogy annyi mindenre, ugye, nem is méltó (miközben az a sok 29 �annyi minden: „m it csinált” ? - hát ezt én nem vagyok hivatott eldönte­ ni), szóval, míg sok hibátlan, kifogástalan, mindig lényegien élő, Pálya ut­ cán sosem búslakodó, önmagát, s dolgát el nem hanyagoló, másoknak csa­ lódást nem okozó gyakorlatias ember jár, s jár a kellő úton... addig az úgynevezett költő felteszi a kérdést: barátaim, óhajtotok tudni magatokról? s tömören, mert nagyon siettek? él bennetek vágy, hogy ne csak egy-egy statisztikai adat tömörségével, számítógép programjával találkozzatok? el tudtok hinni valami véglegeset, még ha tudjátok is: jön helyette újabb „vég­ leges” ; csak az azért nem szorítja ki mindjárt amazt, hanem van ez a tole­ ránsnál is különb egyességük, egységük, összetartozásuk, ahogy Csokonai és Berda és K assák és mind az azótaiak közül a hozzájuk épp érdemben, nem forma vagy formátum szerint illők, egybetartoznak... s nem jelent-e ez is valam it? ez az egybefüggés? ez az egymást oly igen kizáró tények párbeszéde? nem látszat-e akkor csak az a nagy másság? Nincs-e minden­ nek akkor hát, íme, hozzászólása a leghétköznapibb gyakorlatnak ahhoz a részéhez, ahol épp a hajszálgyökerek vannak? Vagy az összetartozásról eszembe jutott, ahogyan a vak madárról írni próbálok, erről az összetar­ tozásról..., emelyet kifogásolni is szokás, kevesellni... Itt hazaértem, s ab­ bahagytam. Tükrök a tükrökben, a költészet szerepe az életben, a valódi valóság szerepe a költészetben... Dolgok, hajszálgyökér-lényegek! Tudja­ tok igazán egymásról, jegyezhettem volna fel költőien. (Fogjuk rá.) Vagy teoretikusan: van-e köz-igény, s köz-nyelv (!!), köz-megegyezés arra, ah­ hoz, abban, hogy mi is a költészeti közhez-szólás? Mi a köz-emberi? Hol a tudatosság minimális határa? (Mennyi képlékenység.). Mondhattam vol­ na, mint szaktársaim szaktársa: több becsületet a költészetnek. (De hi­ szen - mintha volna ez is!) Akkor meg...? Ú gy érzem, hogy nem a Pálya utca mászkálója, nem a madarak felügye­ lője, nem hozzászóló, nem köz-ember vagyok, hanem magyar költő. Ezzel vagyok a nem is olyan sok elébbi (meg a többi említetlen) mind. O lvas­ suk el az Irgalom című verset. A világ azóta bonyolultabb is lett, meg nem is. D e a „kötetemben” (Szállj költemény...) címmel szereplő vers utolsó szakasza sem akármi: „nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet” . Aztán mégis a N em emel föl két sorát választom: „Intsd meg mind, kiket sze­ retek, / hogy legyenek jobb szívvel hozzám...” É s olvasom, olvasom az 1955-ös könyvet. Évszám ok, forintszámok... félre veletek! E város, e város-államnyi költészet-világ (polisz) lakója, már nem magamról beszélek, olvasok, írok. S milyen könnyű lett volna egykor, divatos ál-nyelvésztudori, ifjonci játékkal mondani itt valam it: nem „én ” -zálok, hanem ,,ti” -zálok... Hanem ti, barátaim, akik ezt tényleg érthetitek - és miért ne ért­ hetné bárki ezt! - , tudjátok, hogyan is van. (Hogyan is...?!) Nagyon sokféleképpen. D e mi ez a vita, már amennyit én tudok róla eddig? Mit csinálunk vele? Jobb sokféleségek idején már? Szerényen csak ennyit mondok: ezzel is verset írunk. Állandóság válto­ zik. A vers nekem mindig „a köz” volt. Ennek a tudatosságnak - hadd tudatosítsam - nem örülhet mindenkor a költőegyén. Ám egy idő múltán ő maga is megíródik olyanná, hogy „egyrészt” - már mindegy. É s akkor nem is kell külön kezdődnie a „másrészt” -nek. Az is megvolt, kezdettől fogva. Az volt. (József Attilának, Paul Klee-nek; stb.) Am it - Apollinaire soraiból akár - kiolvashatunk erről: változatlanul igaz. A költészet kü­ lönös rangja, hogy nem is oly különös. 30 �AB L AK A Kalevala ünnepére A Kalevala ünnepe valójában az egész finn nép fennmaradásának ünnepe. Mert nemcsak az énekes őrzi a dalt, de a dal is őrzi énekesét! A nép meg­ őrizte a dalt, a verseket, a versek őrizték a nép ősi történetét és nyelvét, tehát magát a finn népet is! Éppen százötven esztendeje, hogy a szegény falusi sza­ bó orvossá lett fia, a népköltési kincsek nagy tisztelője, E lias Lönnrot, több mint fél évtizedes gyűjtése után 1835-ben kiadta a Kalevala első, nem teljes költeményfüzérét Kalevala, vagy régi karjalai énekek a finn nép őskorából címmel. Ez a legelső kötet mintegy 12 ezer sort tartalmazott. (Majd lankadat­ lan gyűjtői munka után 'készült el a Kalevala végleges kiadása, amely 1849ben látott napvilágot. Ötven éneke több mint 22 ezer sort tartalmaz.) A K a­ levala több vonatkozásban is világjelentőségű mű. Egyrészt, ami az énekelt versekben megőrződött, az még az osztálynélküli társadalom világát mutatja, az ősi nemzetségi társadalomét. Másrészt, ezzel összhangban - , ahogy nagy ta­ nulmányában Otto Kuusinen írja - , „Ha összehasonlítjuk a Kalevalában tükrö­ ződő társadalmi viszonyokat például, azzal a társadalmi képpel, mely Homé­ rosz eposzaiban mutatkozik, világosan látszik, hogy ez utóbbiak a nemzetségi társadalom bomlásának jóval előrehaladottabb korszakát jelenítik meg. A Ka­ levala minden hőse, még a legtekintélyesebb, a bátor dalos Ve jnemöjnen is, végez testi munkát. A Kalevala-kori nemzetségi társadalomban még nem fejlő­ dött ki a gazdagok és szegények közötti ellentét. A nemzetség tagjai közt nincs, a különböző nemzetségek közt viszont lehetnek különbségek, mert az énekben hangsúlyozzák például, hogy Ve jnemöjnen nagy nemzetségből való” . .. Kuusinen így foglalja össze a Kalevala jelentőségét: „ . . . a Kalevala bizonyos tekintetben régibb társadalmi fejlődési fokot képvisel, mint az Iliász- . . Történeti korára nézve (A késői gyűjtés miatt! K. D.) a Kalevala nyilván sokkal fia­ talabb az Iliásznál és sok más nép eposzánál, de szociális korára nézve, ha szabad így mondani, minden ismert eposzok között a legrégibb.” Ebből a logikából az is következik, hogy születését tekintve is ősibb lehet; történeti, gondolati mag­ jai, eseménycsírái a vaskor elején, vagy még régebbi időkben gyökereznek. Ha akarjuk, IImarinen, a kovács, afféle félisten, varázsló, aki a vassal teremt új világot. Ahogy dallal-verssel kovácsolt néppé nemzetségeket Vejnemöjnen, s találó Kosztolányi jellemzése: a finn nemzet „dalban született.” A mai énekesek őrzik-e még a dalt északi rokonainknál? Nincs mód e rövid megemlékezésben elemezni a mai finn költészet hagyományőrző szerepét, ám úgy tűnik, mintha csak a Kalevala lelke hatna rájuk, nyelvi ereje, megjelenése nem, vagy alig. Noha a Kalevala világhírű lett, hatása kimutatható sokfélekép­ pen, bár az egyes nagy nyelvekre való fordítása - e sorok írójának értesülé­ sei szerint - nem mind sikerült igazán. (Az angol és a francia nyelvű Kaleva- 31 �Iára gondolok.) Viszont a magyar Kalevalák Vikár Béla után - Nagy Kál­ mán, a fiatalon és tragikusan elhunyt erdélyi magyar költő tízéves felbecsülhe­ tetlen áldozatosságú munkája nyomán éppen úgy remeklésnek mondható, mint a több mint két évtizede Finnországban élő Rácz Istváné, napjainkban pedig Képes Géza fordítja - már azt mondhatjuk, a magyar költészetnek is roppant tartóoszlopai. Minden bizonnyal a nyelvrokonság, a hasonló dallam, a magán­ hangzó-illeszkedés, az alliterációra való ősi hajlam, és még sok közös, már-már csak nehezen kimutatható belső nyelvi rend segítették a magyar Kalevala gyö­ nyörködtető világrajövéseit. S ezért van, hogy talán a hatása is nagyobb a ma­ gyar költészetre, mint a finnre, még napjainkban is. A fiatal finn költők mohón ültették át magukba a nyugati költészet mutat­ ványos hatásait, hiszen lemaradásuk nagyobb volt, mint a miénk. (Ha a köl­ tészet vonatkozásában egyáltalán lehet lemaradásról beszélni a magyar és a nyugati líra viszonyában?! Inkább a két költészet indíttatásának, hagyományai­ nak más volta a szembetűnő!) Azt viszont elmondhatjuk, s hihetjük, hogy a közeli jövőben a finn költészet is jobban visszanyúl a kalevalai gyökerekhez! Csakis ez lehet megújító, éltető ereje! Az alább bemutatott fiatal finn költők talán még nem tudják ezt, viszont a Hideg Antal által fordított népköltészeti alkotások formájukban, alliteráló kaccsaikkal, történeti tömörségükkel - mely a magyar népballadák jellemzője is - igencsak a Kalevala hajtásai! Az itt bemu­ tatott szemelvények a finn népköltészetben önálló műfajt képviselnek: békes­ ségóhajtók néven ismertek. Az itt közöltek Lönnrot Kanteletarából valók. Az idén február 28-án, nemcsak Finnországban ünnepük meg az első nyomtatásos Kalevala világrajöttének 150. évfordulóját, hanem szerte a világon. E b­ ből az alkalomból mutatunk be olvasóinknak négy finn költőt és közlünk íze­ lítőképpen népköltészeti alkotásokat. A válogatásért és a fordításokban való nagyszerű segítségért köszönetet kell mondanom T uomo Lahdelma költő-műfordító barátomnak, aki egyébként né­ hány éve megnyerte hazájában az Ady-műfordító „versenyt” , és önálló Adykötetet is összeállított, megjelentetett. S közben és jelenleg is - bár Ady költé­ szetével és Kosztolányi novelláival foglalkozik behatóbban - rendszeresen for­ dítja anyanyelvére a mai magyar költők munkáit. KISS D ÉN ES SIRKKA TURKKA 1939-ben született. Hét kötete jelent meg, az utolsó 1983-ban, J ó ll e h e t n y á r v a n (Vaikka on kesä) címmel. Megjegyezzük, hogy a finn „vaikka" jelentései a következők: bár, habár, ámbár, noha, jóllehet. Ez a címválasztás is érzékelteti Turkka gondolati lírájának finom árnyalatait. ILPO TIIHONE N 1950-ben született, négy megjelent könyvéért több dijat is kapott. Legutóbbi, 19 8 2 ben kiadott kötetének címe: E r o ik k a . MATTI TIISALA 1955-ben született, orvostudományi egyetemet végzett. ovi) című, 1982-ben megjelent első kötetéért díjat kapott. LIISA IMMONEN 196o_ban született, zongoratanárnő a (Auringonpimennys) címmel 1981-ben jelent meg. 32 Ez foglalkozása, nem v o lt verseskötete a jt ó (Se ei ollut N a p fo g y a t k o z á s �MATTI TIISALA Sima tóparti kövek, roppant tojások. A fák között vontató látszik, jön elő a félsziget mögül. Elém ér. Én ülök és írok és melegszik a kő. Közeledik a hajóverte hullámzás, hallgatom: gondolataim szétkúszált hajszálak az ágyon, amikor reggel van, vagy mint a finom faágak, már láthatók, tavasz kezdődik vagy már itt a tél. SI R K K A T U R K K A Bent a fákban halottak állnak és néznek minket virágos szemmel. Nem bombaszemmel, hanem esőszemmel. Amikor áldásosan jársz, téged is áldanak. Áldott legyen a tekintet, amely téged áldott. Kullero-virág, mely egy pillanatig rád sütött, törékeny északi nap. Élnünk az élőkkel kell, de szólítsuk a halottakat: mindvégig velünk vannak ők. E z volt az én látomásom. Ezt mondtam már korábban is. Mert amikor elzuhan a költő nyíló ökléből kihull egy madár szárnyra kél és elkezd énekelni. 33 �ILPO TIIHONEN Eroikka E tavaszon, mikor visszafelé néztünk amikor az idő megszűrte emlékünk s te ott álltái még az elhagyott korban kibontott hajaddal vöröslő lángokban éreztük a tüzet, a vas hevült kékjét, a születésünket, miként régi égét, lelkünket útjára szelek ostorozták kibomlott hajcopfod, lobogott az orcád, dacos vitorlákkal a szabadság felé Libéria felé, szabad földek felé a jószándékú pezsgő-golyók elé! D e mindezeket egyikünk se tudta. Gyarlóságaimban hajósinasféle irányítok jéghegyet a hajók elébe ez sorsunk szeszélye, az út és e szándék végett kell minekünk vízhidegben létezőknek süllyedni a mélybe. L IIS A IM M O N E N Liliom nyílik, és a virágzása végtelen a liliom-mindenségben. Hervadásakor megtagadja természetét és a világban neve sem marad. K ISS D É N E S fordításai 34 �Finn népköltés Ments meg engem magas Isten ments meg engem magas Isten ments meg engem magas Isten óvj meg Teremtőm oltalmazz óvj meg Teremtőm oltalmazz csatamének csánkjaitól vitézeknek vészhelyétől lovak patkolt patáitól halált osztó harcterektől ments meg engem magas Isten ahol ólom olt életet óvj meg Teremtőm oltalmazz ólomgolyó ólmoz arcot fehér fémek hatalmától ahol fejünk fordul földre villogó vasak hegyétől nyakunk szárát elszakítják vasköpűnek verőjétől híres hajam halálba hull tarackok tátott torkától sörényem semmivé porlad Hozzál békét határunkra örök Öreg magas Istem lehetnének legényeink mennyek ura Mindenhatónk szelíd szavú férjecskéink hozzál békét határunkra mezőszerte magszórókká finn földekre nyugodalmat szántóföldön szorgosokká békét hazánk határára portánkon nem panaszkodnánk szép szavakat K arjalába völgy zugában nem zokognánk határra ha békét hoznál finn földekre nyugodalmat nyír a nyékbe nem nyomulna suhanc fává nem sarjadna 35 �Fiúk csak mi fogtunk fegyvert ősszel fogant fogyó fényben teljesedett telő télben tavaszkor már minket terelt szerencsétlen szegényeket nyavalyás nyomorúságba hej fiúk fegyvert kell fognunk villogó pengét pengetni fehér vassal vagdalkozni fiatal fiúk harctérre kardot lenget minden legény zablázzák csaták csikaink halál hámjában lovaink te is pompás pejparipám velem felnőtt választottam erre születtél hát szépen ezért futottad a földet hogy háború hóhéroljon fegyver által fúdd ki párád csak ezért csutakoltalak etettelek itattalak hogy pokolba poroszkálj háború üljön hátadra kardra kényszerültünk mostan fiatal fiúk harctérre fázódunk éjente fagyban lábalunk lucskos havakban gazdafélék meg gunyhókban gyáva kutyák gyalázatban erős férfiként enyhelyen fiúk csak mi fogtunk fegyvert de nem sorsunkat siratjuk bajainkért nem bánkodnánk édesink ha jól élnének fonthajúink fecserészve szüzecskéink szeleskedve menyasszonyok mézes kedvvel menyecskék mind mosolyogva özvegyasszonyok örömben nénikék is bánat nélkül H ID E G A N T A L fordításai 36 �40 ÉVE TÖRTÉNT RADÓ G YÖ RG Y Miskolctól Debrecenig ...és tovább Felszabadulási emlékek. 194 5 óta szinte műfaj a magyar (és sok más) irodalomban, jómagam is írtam már ilyent, hét év­ vel ezelőtt könyvbe is foglaltam egyet-mást Moszkvától Moszkváig címmel, mert számomra a felszabadulás útja a szovjet fővárosba vezetett, akárcsak további éveim jó néhány utazása. A könyv első fejezete külön is megjelent Debreceni napló címmel a Hajdú-Bihari Naplóban - de maradt még anyag bőven a tarsolyomban. Felbukkan, elhomályosul, majd újra előtűnik ez-amaz .. . Pátosz nélkül, józan derűvel, oly­ kor életmentő humorérzékkel. A Miskolc melletti Onga községben jutottunk át a tűzvonalon és indul­ tunk el az immár felszabadult földön - kelet felé - hárman. Dr. K . Gy. tudós vegyész, békepárti illegális kommunista. A felszabadítókat arkangya­ loknak mondja, akik tüzes karddal érkeznek megmentésünkre. Vitázom ve­ le. Ő k megtámadott hazájukat mentik meg és közben bennünket és más elnyomott népeket is - node arkangyalok? Orosz emberek, akiknek szen­ vedélyektől hajtott (vagy, ahogyan ők maguk mondják magukról: „széles” ) természetét én Dosztojevszkijtől tanultam meg... - dr. L. G y., neves ma­ gyar író fia, magántisztviselő volt, úgy hurcolták el Hitler-Horthy háború­ jába. É s én magam: dr. R. G y., aki a háború kitöréséig a székesfőváros egyik kerületi elöljáróságán szegénységi bizonyítványok kiállításával építet­ tem a kapitalizmust. Gesztely-Tiszaluc-Büdszentmihály (m a: Tiszavasvári)-Nyíregyháza-Debrecen: ezt az útvonalunkat felvázoltam már könyvemben, csak azt nem írtam meg, hogyan folytattam életemnek, úgy hiszem, egyetlen kereskedel­ mi tevékenységét. A tömegszállásról, ahol először helyet kaptam, reggel elindultam körül­ nézni, hol lehet valam it enni. December elején Debrecenben a nem odavalósinak ez sem volt egyszerű feladat. H át látom, parasztszekér gördül ki a széles utcára, megrakva szép, nagy tökökkel. Itt is, ott is akad vásárló. M it csinál vele? - szólítom meg az egyiket. - Itt, a szomszéd utcában már működik a pék - hangzik a felvilágosítás csak még nincs elég lisztje; egy pengőért szívesen kisüt egy tököt... Nos, egy pengő a tök, egy a sütés: megéri, hogy két napra is lesz ennivalóm. Lebonyolítom az ígéretes ügyle­ tet és a nagy halom kisütött tökszeletet cipelem fekvőhelyemhez a tömeg­ szállásra. Odaoldalog az egyik lakótárs; - D e szép tök, szívesen adnék fél pengőt egy szeletért. Van tíz szeletem, gyorsan kalkulálok: négyből jóllakom, hatot eladok, az három pengő, vagyis költségeim megtérülésén kívül jóllakásom és egy pen­ 37 �gő tiszta haszon. Sőt: szellemi haszon is, hogy megtanulom azt, amit az egyetem nemzetgazdaságtani kollégiumának kacifántos elméleteiből képte­ len voltam megérteni, a gazdaságtan alapjait, a kereskedelem lényegét. Hogy a két pengő befektetéssel szerzett hasznom uzsoraügylet volt-e, vagy sem, ennek elbírálását az olvasóra bízom. Egyet bizonyosan tudtam már: hogy kereskedelemre, vagyis olcsóbb vétellel és drágább eladással végre­ hajtott áruelosztásra minden politikai rendszerben szükség van. Am ikor az általam kezdeményezett tökárusításból szabályos üzletág lesz, s egy ismerősöm boltot nyit a főútvonalon, engem kér meg hiszen már rendszeres fordítói ügyeletet tartok törzscukrászdámban - , hogy szer­ kesszek számára táblát, orosz nyelven hirdetve: Itt sült tök kapható. Az ötlet azonban nem válik be: egy szovjet kapitány felháborodva ront be a kis üzlethelyiségbe, és követeli, ne sértegessék bajtársait azzal, hogy serté­ seknek való ételt kínálnak nekik. Pillanatképek a januári Debrecenből. Szalai Sándor, a kiváló szociológus, aki utóbb a koncepciós perek so­ rán több évre börtönbe került, majd akadémikus és szakmájában világhírű lett, már 1945-ben az ország neves raccsolója volt; ő mondta: „Bavátom , tudod, mi van most Magyavovszágon? A tolmácsok vém uvalm a.” E megál­ lapításához én is adalékot szolgáltattam neki, amikor elmondtam, hogy egy ifjú hölgy, akit a magam akkori csekély nyelvismeretével mindössze három ízben okítottam orosz köszönésre és megköszönésre, már ennyi „tudással” tolmács lett a pályaudvari irányításnál. Én azonban akkorra már tökárusból, cukrászdai iratfordítóból és bot­ csinálta nyelvoktatóból ismét közhivatalnok lettem. Ahogyan akkoriban büszkélkedtem: a szegénységi bizonyítványosztás infernójából a diplomá­ cia paradisójába avanzsáltam. V olt azonban a tolmácsok közt egy valaki - magas diplomáciai rangot is viselt - , akinek emléket kell itt állítanom, mert éppen e sorok megírásá­ nak esztendejében távozott az élők világából: nagy idők tanúja, akkoriban összekötő kapocs a Szovjetunió és Magyarország között, utóbb irodalmunk lelkes terjesztője, sok magyar írónak igaz, jó barátja. A kkor Grigorjev ta­ nácsos néven ismertük, utóbb sokunk kedves Geiger Bélája volt. Én már 1940-ben találkoztam vele Budapesten. Ú gy történt, hogy mi­ nekutána a harmincas években becsavarogtam Európát Nápolytól Helsinki­ ig és a belga Atlanti-parttól a lengyel Kárpátokig, a második világháború első szakaszában, amikor a nyugati kapuk bezárultak, de végre diplomá­ ciai kapcsolat létesült Magyarország és a Szovjetunió között, nekem az a különös ötletem támadt, hogy az ellenforradalmi Magyarország állampol­ gára létemre egy szovjet tengeri fürdőbe, valahová a Krím be menjek nya­ ralni. Vízumkérés ügyében felkerestem tehát a budapesti szovjet követsé­ get. Fekete hajú, átható tekintetű fiatalember fogadott. Magyarként beszélt magyarul. Végighallgatott, majd óvatosan, mint akinek a legkülönfélébb provokációkra fel kell készülnie, és mégis baráti tanácsként közölte ve­ lem, hogy saját érdekemben mondjak le utazási tervemről, mert azonnal a magyar hatóságok feketelistájára kerülnék, ha ilyen útlevélért folyamod­ nám - még jó lesz, ha onnan, a követségről távoztomban nem fényképez­ nek le rejtekből és nem követik a lépteimet... A ki a baráti tanácsot adta: Béla volt, ugyanaz, akivel évtizedekkel később annyit ültünk együtt Moszk­ vában és Pesten, szövögetve irodalmi kapcsolataink terveit. 38 �1945-ben Béla, vagyis akkor G rigorjev követségi tanácsos valóban Szalai Sándor szavával élve - tolmácsi rémuralmat létesíthetett volna M a­ gyarországon, hiszen ő volt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének, Vorosilov marsallnak hivatalos kísérője, szakértője és fordítója. Ő azonban -- bár látszólag zordonul hivatalos volt (féltek is tőle sokan) - , nem tagad­ ta meg magyar voltát és veleszületett jószívűségét. Rideg szóval közölte a szovjet hatóságok rendelkezéseit és közben segített, ahol csak lehetett. Mert ismerte jól - saját hányatott sorsából ismerte meg, mint tizenkilences magyar kommunistának fogolycsere útján Moszkvába került fia - az embe­ rek, családtagok, aggódó hozzátartozók szorongásait, gondjait. S most, 1945re emlékezve, akkori hivatalos, száraz szavainak emlékét elmossa a Jókait (és sok mást) szeretettel és hozzáértéssel fordító, a Gorkij főiskolán irodal­ munk orosz fordítóinak utánpótlását képző, magyar írók hosszú sorát a Szovjetunió távoli sarkaiba elkísérő Geiger Béla képe. Ott volt ő 45-ben már Debrecenben is, de találkozásaink már Pesthez fűződnek. Mert 1945. április 10-én, hat nappal az ország teljes felszabadulása után a kormány tisztviselőstűl, irattárostul együtt egy emlékezetes különvonaton a fővárosba költözött és elfoglalta helyét a munkaügyek mai hivatalának Szabadság téri épületében. Én is ott folytattam Debrecenben megkezdett hivatali és költői - kül­ ügyi bökverseket szerző - működésemet. A bökversek iránt világéletemben szinte abnormis vonzódást éreztem. Még Debrecenben történt, hogy egy kedves kollégánk, aki M edve névre hallgatott, megkapta az akkoriban erősen dühöngő flekktífuszt, a háború­ nak azt a velejáróját, melyet az olyankor mindenfelé elszaporodó ronda ál­ latkák terjesztenek. Én eléggé el nem ítélhetően egész Lafontaine-mesét költöttem, amely imigyen kezdődött: „ A tetű abban lelte kedvét, hogy megcsípte doktor M edvét...” H a pedig ma olyan régi kollégával találko­ zom, akivel Pesten róttuk együtt a külügyi éveket, rendszerint rögtön viszszaemlékezik akkori műalkotásaimra, arra, hogy midőn az elnöki osztály svédországi követünk óhajára ívet körözött, hogy, akinél elintézetlen stock­ holmi irat van, azonnal intézze el, én azt írtam e körözvényre: „B á r van nálam sok holmi, / D e egyik sem stockholmi” vagy néhány kolléga csa­ ládnevét így foglaltam rímbe: „ A külügyben Bárány, Farkas, E lefán t és Medve, / A z embernek Embert látni alig van már kedve” (látszik: nagyon birizgált és ismétlésekre csábított a „m edve-kedve” rím). Hazaérkezni a rommá lőtt, a nyilas terrorból ocsúdó Pestre: erről is so­ kan írtak már. É n a legkedvesebbnek Tabi László történetét tartom: hogy a lerongyolt, éhes tömeg miként állja körül mohó kíváncsisággal, mint a világ sorsának döntő élményét - a planétahúzó fehér egeret. (Örültem is, amikor filmen is, Bujtor Istvánnal és Székhelyi Józseffel, viszontláttam ezt a jelenetet.) N yilván a kontraszthatás váltotta ki tetszésemet, hiszen a tra­ gikum akkor válik igazán érzékelhetővé, ha a derű hátteréből mered elénk. Hadd örökítsek meg én is egy derűs anekdotát abból a nehéz időből. Főhőse Illés Béla, aki maga is nagy anekdotázó volt és hallgatói - sőt, olvasói is - sosem tudták, hol végződik a hitelesség, s kezdődik a képzelet játéka. Nos, hát, Illés Béla magyar író szovjet őrnagyi mundérban megérkezik az éppen felszabadult Budapestre. Egyenesen a városparancsnokságra in­ dul. 39 �A grúz városparancsnok jó ismerőse, aki tudja róla, hogy ennek az or­ szágnak irodalmát gazdagítja. Büszkén fogadja. - No, Illés elvtárs, gondolok én magukra, írókra. Kérdezem a polgármestert: hol van itt az írószövetség. Hát azt mondja: maguknak, magya­ roknak nincs írószövetségük. Hogy lehet az? - háborgok. Ha nincs, hát legyen. Ide azzal a térképpel, ahol ki vannak jelölve az elhagyott épületek. Hozza a polgármester és én mindjárt ki is választottam egyet maguknak, íróknak, a legjobb helyen. A város szívében. M áris veszi elő és Illés Béla elé teríti Budapest térképét, rábök az írószövetség részére kijelölt házra. Illés Béla elsápad. D adogva mondja: - Ezt ne... ezt inkább nem. - D e hát, mi a baj? Hiszen a legjobb helyen van, a centrumban... Illés Bélában azonban feltámadnak ifjúkora pesti éveinek emlékei. S nem is a legkellemetlenebbek. Sőt, éppen az a baj, hogy nagyon is kelle­ mesek... Ugyanis a kijelölt épület nem más, mint a M agyar utcai egykori Frida szalon háza. Csókos emlékek helye... - Mit szólna a közvélemény, ha ezentúl az írók foglalnák el? Pont az írók - próbálja megértetni magát az őrnagy a városparancsnokkal. Amaz mérges, hogy terve balul ütött ki. - Hát, ha nem jó az, amit én adtam, válasszon maga - és elébe löki a térképet. Á llítólag ez az oka annak, hogy a Magyar Í rók Szövetségének budapes­ ti székháza - ellentétben a moszkvaival, a varsóival, a prágaival és még több mással - meglehetősen kiesik a forgalomból. Se non e vero, e ben trovato. Illés Béla előszavával jelent meg 1945 nyarán fordításomban Leonyid Pervomajszkij Budapesti levél című gyűjteménye, az első szovjet verseskö­ tet, amely a felszabadult Magyarországon napvilágot látott... Azután követ­ kezett M ajakovszkij. A Lenin-poémából készült fordításom (1946 január­ jában) már moszkvai kiküldetésemet készítette elő. Moszkvában Szekfű Gyula követ mellett működtem hármas minőségben: mint kulturális attasé, mint sajtóattasé és mint MTI-tudósító. Szekfű Gyulának, a történésznek, írónak és diplomatának igen bonyolult pályáját és látszólag de csak látszólag! - ellentmondásos egyéniségét ná­ lam erre hivatottabbak hosszú tanulmányai elemzik. Én itt csak egy valamit mondanék el róla: olyasvalamit, ami talán szintén ad egy kis kulcsot - , ha nem is állásfoglalásaihoz, de mindenesetre életéhez. Első közös moszkvai napunkon ismerkedésre, afféle eligazításra hívta össze a követség egész személyzetét, titkárokat és hivatalsegédeket is bele­ értve. Több mindenről szó esett, végül pedig kissé zavarban így fejezte be: - É s még valamit. Demokratikus országot képviselünk, tehát felejtsük el a régi magyar uram bátyám stílust. Engem szólítsanak egyszerűen követ úr­ nak, de... - itt kissé elakadt a szava, végül mégis kimondta - , ...de a fele­ ségemnek... neki mondják azt, hogy „kegyelmes asszony” ... ...Ismerkedünk M oszkvával, a szovjet hétköznapokkal. Sok minden, ami ma már Moszkvát járt honfitársainknak, s az ő elbeszéléseikből másoknak is természetesnek, megszokottnak tűnik, nekünk akkor újdonság, különle­ gesség volt. M a már tudjuk, hogy a sok „betűszó” , furcsa rövidítés nem szocialista 40 �különlegesség, hanem világjelenség, nyilván az élet felgyorsulásának követ­ kezménye. D e akkor, mi, magyarok csak olyan régen polgárjogot nyert és szinte családiasan hangzó rövidítéseket használtunk, mint a M Á V , a Beszkárt (szép rímmel arra, hogy „tesz kárt” ), a hajózási vállalat neve, a M efter (mely ugyancsak rímet szolgáltatott arra a tolvajnyelvi szóra, hogy „defter” ), a latinnak látszó Ibusz, vagy a becéző Oti és M abi. (Ha akkor azt halljuk, „Á p isz” , semmiképp sem papírboltra, hanem bikaistenre gon­ dolunk.) Am ikor a szovjet hétköznapokban a Mosszovjet szó bukkant elénk, rög­ tön tudtuk, hogy ez nem lehet más, mint M oszkva város tanácsa, a Moszkovszkij Szovjet. D e mit kezdjünk azzal, a humorosan hangzó szókurtítás­ sal, ami az írópapírok csomagolásán volt látható: Narkombumprom? Rövid fejtörés után megfejtettük. Narodnij Kommisszariat Bumazsnoj Promislennorztyi. Papíripari népbiztosság. M agyarul: Papipnépbiz. Rövide­ sen mi is így beszélgettünk: Mi lesz ma ebédre: marsül, serpör, vagy papcsir? (Az olvasó nyilván érti, hogy marhasültről, sertéspörköltről és papri­ káscsirkéről van szó.) Zaharovról is meg kell itt emlékeznem: amikor megérkezésünk után arra került sor, hogy személyzetet igényeljünk az e célra rendeltetett hivataltól, családos kollégáim szobaleányokat kértek, akik majd segítenek feleségük­ nek a háztartásban. É n , legényember lévén, dilemma elé kerültem: ha szemrevaló fehérnépet kapok, akkor kiteszem magam mindenféle pletyká­ nak - , ha pedig nem szemrevaló, akkor minek? Férfit kértem tehát. Inast? Szolgát? Lakájt? Komornyikot? Hadd legyen ilyen is egyszer életemben, az elnevezés mindegy. Zaharov kiváló férfiú volt, még a régi muzsikok ka­ tegóriájából: amikor könyvvásárlásra kísért el és mindketten egy-egy jókora csomagot cipelve tértünk vissza a követségre, nem volt hajlandó mellettem menni, csak háromlépésnyire mögöttem. Egyszer, amikor gyermekkorom régi álmát sikerült megvalósítanom és megvettem a G L Ó B U S Z -t, visszük haza és egyszerre csak csődület zaját hallom magam mögött. Évődő hango­ kat: - No, öreg, hát te cipeled a földkerekséget? - Elbírod-e minden baját, keservét? - Vigyázz, el ne ejtsd, mert akkor végünk! - ...és más hasonló­ kat mondanak Zaharovnak, ő pedig ügyet sem vetve a kötekedőkre, ko­ moly hivatástudattal lépked nyomomban. Titkárnőm is volt: ő csiszolta hibátlan oroszságúvá különféle átiratain­ kat. Reggelenként pontosan kilenckor megjelent hivatalában, követségi épü­ letünk első emeletén és buzgón verte írógépét délutánig. H a volt mit írnia. H a nem volt, akkor is követelte a munkát, hát orosz verseket adtam neki másolásra. Egyszer egy nagyobb csomag vers - magyar vonatkozású művek gyűjteménye - került volna másolásra, de hivatalos átirat nem lévén, meg­ nyugtattam, hogy a feladat nem sürgős, elég, ha két nap múlva végez ve­ le. Másnap aztán megtudtam, hogy távozásom után délután is bent maradt a hivatalban és még aznap lemásolta az egészet. Késő estig verte a gépet. M ire volt ez jó? - kérdeztem csodálkozva. - A munkát el kell végezni volt a válasz. E gy hét múlva szabadságot kaptam és elhatároztam, hogy megtekintem Leningrádot. D e hogyan utaznak a Szovjetunióban? még nem tudtam. Hol és hogyan kell vasúti jegyet váltani, szállodai szobát foglaltatni? Megkérem titkárnőmet, hogy ezeket intézze el. 41 �Fél óra múlva közli, hogy nénikéje nagybeteg, haza kell mennie hozzá. Hát menjen - biztatom, az utazás lebonyolítása ráér, hiszen csak napok múlva készülök utazni. A titkárnő nyomtalanul eltűnik és akkor bukkan elő újra, amikor már - az utazási adminisztrálást magam lebonyolítván - visszaérkeztem Leningrádból Moszkvába. Ugyanaz a titkárnő, aki késő estig verte az írógépet, holott ráért volna másnap is... Moszkvai diplomata-időszakom fél esztendeig tartott. Augusztus közepén indultam haza, a repülőgépen együtt minisztériumi főnökömmel, Czinkótszky Jenővel, a kulturális osztály vezetőjével, akire orosz nyelvtudása még az első világháború hadifogolytáborában ragadt rá, s aki most azért érke­ zett Moszkvába, hogy velem együtt végigjárva az illetékes szovjet vezető­ ket, nyélbe üsse a kiküldendő magyar ösztöndíjasok ügyét. Repülőgépünk, mely öt óra alatt teszi meg az utat Moszkvától Budapes­ tig, tankolásra leszáll L vo v repülőterén. Repülőtér? Valam ikor tán az lehe­ tett hangárokkal, állomásépülettel, de ekkor, alig egy évvel a háború pusz­ títása után, üres sík mező, csak az ott álló szuronyos őr jelzi a mező hiva­ tását. Meggémberedett tagjainkat kinyújtóztatni, kikászálódunk a gépből és né­ hány lépést teszünk a sík mezőn. K ét civil a nyilván katonai objektumnak számító térségben. A szuronyos őr hozzánk siet és erélyesen közli: - Itt tilos sétálni. Azonnal szálljanak vissza a gépbe. Főnököm, az egykori hadifogoly, már sietne is vissza a géphez, én azonban, immár, mint „dörzsölt moszkvai” , nyugodtan az őr elé lépek, s minthogy jólesne még egy kis friss levegőt szívni a Ívovi mezőn, úgy, te­ szek, mintha nem értettem volna jól a szavait. Azzal a kérdéssel fordulok hozzá, amelyet írásban csak a francia és az orosz szövegek jelölnek. A francia így: „H ein ?” - az orosz (magyar átírás­ ban) így: „ A ? ” Ezt mindkét nyelv szabályai szerint jó hangosan kell ejte­ ni, úgyhogy a magyar akár ráförmedésnek is vélné: - He? A szuronyos vigyázzba vágja magát, összecsapja bokáját. - Tovaris hinyiral! No, igen, aki kemény ,,he” -vel reagál a szuronnyal nyomatékosított fel­ szólításra, az csak katonai elöljáró lehet. Logikus, ugyebár? * Ahogyan így átnézem, végigolvasom a most feljegyzett, inkább derűs em­ lékfoszlányaimat az 1944-46-os időszakból, önkéntelenül a nyugati képes pletykamagazinok jutnak eszembe, a Stern és társai. Mialatt népek történelmét gyúrja, formálja az idő, találmányok, a tech­ nika és technológia újításai alakítják át az életet, dúskáló csoportok és nyo­ morgó tömegek közt némán, vagy ki-kirobbanva folyik az ellentétek küzdel­ me, tudós elmék - ma már adatbankokra támaszkodva - keresik, kutatják itt is, ott is a megoldást - azalatt képes magazinok szorgos pletykavadá­ szai és főként indiszkrét fotósai az unatkozó sekélylelkűek szórakozási igé­ nyeinek kielégítése végett királyi családok és popsztárok, playboyok és playgirlök hálószobáinak intimitásaira lesnek és ezeket tálalják, mint érdekessé­ geket a magazinok olvasóinak. 42 �Jómagam, ha nem is ilyen mértékben, ha nem is ennyire szélsőséges té­ makörökben, de mégiscsak pletykálkodva meséltem a fentiekben 1944-46-os emlékeimről. Valahogy 180 fokra változtattam meg korábbi beszámolóim irányát. Akkor az „alulnézetből” a „nagy vonalakhoz” igyekeztem eljutni: a rész­ letekből valam i egészet felfedezni. Most szétszórt morzsákat - vagy, ha szebben hangzik ez: mozaikköveket - dobáltam szét. D e mégis: nem a képes magazinok szórakoztatási igényével, hanem ab­ ban a reményben, hogy ezek a szétszórt mozaikkövek - ha nem állnak is össze egységes képpé - színezni, motiválni fogják az összefüggéseket... És, mit tagadjam : Jólesett papírra vetve felidéznem azoknak a ma már regényes múltként felidézhető időknek néhány halványuló emlékét. 43 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Elfelejtett politikusok Huszár Tibor: Beszélgetések; Politikuspályák A XX. századi magyar értelmiség története nem kis mértékben a XX. századi magyar emigrációk története. Az 1919 után, a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején, majd 1945 és 1948 között, s végül az 1956 után kül­ földre menekültek százezrei között az írástudók száma tízezrek­ re rúgott. Sokáig hallgatni illett (és kellett) róluk. Majd a hetvenes évek elejétől, az ország határain kívüli magyarság iránti fo­ kozottabb érdeklődés és figyelem következtében egyre többükkel és egyre gyakrabban lehetett találkozni a tv képernyőjén, a rádió hullám­ hosszain és a különböző sajtóorgánumok hasábjain. Az újabb kori magyar történelmet ismerő tv-néző, rádióhallgató és újságolvasó azonban jól tudta, hogy a paletta még korántsem teljes, hogy a magyar diaszpóra értelmisége nemcsak közgazdászokból, orvosokból, Nobel-díjas természettudósokból, san­ zonénekesekből és párizsi lokáltulajdonosokból áll, hanem volt magyar kor­ mányfők, parlamenti elnökök és vezető pártpolitikusok is élnek közöttük. Ok továbbra is tabu voltak. Huszár Tibor könyvesboltokba is került Beszélgetések című interjúkötetével ez a tabu, úgy tűnik, megszűnt. A kötet lapjain ugyanis olyan - a hazai nyil­ vánosságban korábban általában némasággal övezett - emigránsok szólalnak meg, mint Nagy Ferenc, a Független Kisgazdapárt vezetője, s 1946-47-ben az ország miniszterelnöke; Kovács Imre, a két világháború közötti népi írói moz­ galom kiemelkedő alakja, s 1945 után a Nemzeti Parasztpárt főtitkára; Kiss Sándor, a Parasztszövetség igazgatója; Gombos Gyula, az 1945 előtti Magyar Elet és Magyar Út című lapok szerkesztője; Püski Sándor, a népi írók kiadója, s az 1943-as szárszói konferencia kezdeményezője és szervezője; s végül Fejtő Ferenc, a Szép Szó-kör tagja és Cs. Szabó László író és esszéista. A beszélgeté­ sekre 1977 őszén, az utolsó pillanatok egyikében került sor. Nagy Ferenc, K o­ vács Imre, Kiss Sándor és Cs. Szabó László ma már senki mikrofonja elé nem állhatnának. . . A beszélgetéssorozat a harmincas évek és a negyvenes évek első felé­ nek szellemi mozgástendenciáit és ezek egymáshoz való viszonyát járja körül. A téma nem új a történeti irodalomban. Az 1929-33-as gazdasági válságot követő szellemi erjedésről eleddig is lehetett színvonalas elem­ zéseket olvasni - mások mellett éppen Huszár Tibortól is. A levéltárak­ ban, újságokban, sőt az ilyen típusú kutatás legbecsesebb forrásegyütte­ seiben, a személyes hagyatékokban azonban sohasem tükröződik a teljes tör­ téneti valóság. Bizonyos dolgok, sokszor éppen az evidenciák, sohasem íród­ nak le, s az is esetleges, hogy mi marad meg a leírtakból. A túlélő résztvevők kikérdezése, az ún. oral history, a történelmi valóság egyes aspektusai feltér­ 44 �képezésének éppen ezért igen hasznos, bizonyos esetekben nélkülözhetetlen válfaja. S ehhez jön még az objektív folyamatok szubjektív vetületének vonz­ ereje, a történelmet csinálok vagy átélők egyedenként más és más optikája, amely az ilyen típusú munkáknak szerencsés esetben mindig különleges érde­ kességet kölcsönöz. Semmi kétség: a Beszélgetések e szerencsés esetek közé tartozik. Odatartozik, mert Huszár Tibor jól ismeri a kort, amelyről kérdez, s azokat akiket vallat. S azért is, mert a kérdezettek sem rejtőzködnek. V ál­ lalják amik voltak, s amit mondtak. Igen szűkkeblűen ítélnénk meg azonban a kötet jelentőségét, ha szerepét csupán egyfajta forrásbázis-teremtésként határoznánk meg. A népi és urbánus ellentétek mibenlétéről, a népi mozgalom belső tagoltságáról, a Március Front felbomlásáról és egyéb kérdésekről feltáruló új információk ugyanis csak a könyv egyik rétegét alkotják. A kötet szellemi érdekessége és izgalma - a fen­ ti problémák körüljárása mellett - abból is adódik, hogy Huszár nemcsak múltat faggató történész, hanem jelenünk elkötelezett marxistája is, a kérdezet­ tek pedig nemcsak egykori politikusok, hanem - ha más-más ideológiák je­ gyében is - az interjúk pillanatában is elkötelezett antikommunisták. A törté­ nelmi vallatás mögött vagy mellett tehát - noha mindig igen udvarias és ta­ pintatos formában - más-más értékrendszerek és ideológiai meggyőződések összeütközéséről is szó van. Legnyilvánvalóbb ez a Gombos Gyulával, Kiss Sándorral és Püskivel készített interjúkban. Huszár ezekben kilép a kérdező szenvtelen pózából, s a népi ideológia válfajaival szembesülve maga is ideoló­ gusként vitatkozik. Ennyiben a kötet két világ találkozása, illetve párbeszéde is, s mint ilyen történetíráson kívüli fontossággal is bír. A Politikuspályák című kötetben összegyűjtött 22 portrét amelyek eredeti­ leg a Társadalmi Szemle 1982-83-as számaiban jelentek meg, lényegében ugyan­ az a társadalmi igény és politikai szándék hívta életre, mint Huszár Tibor in­ terjúsorozatát. Ezt - József Attila szavait parafrazálva - röviden úgy fogal­ mazhatjuk meg, hogy a múltunkat be kell vallanunk. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, illetve Tildy Zoltán, Mindszenty, Kétbly Anna, Barankovics, Sulyok Dezső és az 1944 és 1949 közötti koalíciós időszak más vezető politikusai, akik közül nyolcan nyugati emigrációban, egy (Rákosi) pedig a Szovjetunióban hal(tak) meg, sokáig ugyanúgy elfelejtett vagy legalábbis hall­ gatással övezett alakjai voltak közel- és félmúltunknak, mint Huszár Tibor beszélgetőpartnerei. Ebben az értelemben a Politikuspályák is az ún. kényes témák kényességét csökkenti, s ezt nem lehet eléggé üdvözölni. A huszonkét portré természetesen nem egyformán markáns, s akad közöttük olyan is, amelyeknek egészen elmosódottak a vonásai. Vida István Tildy- és Nagy Ferenc-portréja például egészen plasztikus, Palkó Magda Schlachta Mar­ git rajza viszont meglehetősen halovány. Más az ecsetkezelése a kortársként megszólaló Dancs Józsefnek (Dobi István) és Nemes Jánosnak (Rákosi Má­ tyás), s más a többnyire fiatalabb évjáratú „céhes” történészeké. Egyes szerzők hősük mindenoldalú bemutatására vállalkoztak, mások megelégedtek (vagy adatbázisuk miatt meg kellett elégedniük) a történések felületi szintjének fel­ vázolásával. A kötet tehát egyenetlen, ám ennek ellenére kézikönyvértékű, amely remélhetőleg nemcsak a közép- és felsőfokú oktatás segédkönyvévé, ha­ nem az 1945 utáni magyar történelem iránt érdeklődők hasznos olvasmányává is fog válni. (Magvető; Kossuth.) ROMSICS IGNÁC 45 �MÉRLEGEN SZERZŐK, KÖNYVEK — VIDÉKRŐL Visszhang Az első szavunk a köszöneté és a háláé, mely e kitűnő, önmagán túlmu­ tató gondolatokat teremtő kötet lét­ rehozóinak jár. Elsősorban Keresztury Dezsőnek, s nemcsak a szép és tar­ talmas előszóért, hanem azért az öt­ letért, hogy vallassák meg az írókat életükről, sorsukról, művészetükről. Ezt Pete György (az Életünk, főszer­ kesztője) páratlan szorgalommal, s nem kevesebb hozzáértéssel maradék­ talanul el is végezte. Ez alkalommal elsősorban erről szeretnénk szólni egy-két szót... Nem mintha az antoló­ gia „csak ezért” lenne fontos. De s itt már rá is térünk mondaniva­ lónkra - tizenkilenc íróról, költőről, szociográfusról „egy füst alatt” véle­ ményt mondani több, mint nevetséges. (Nem szólva arról, hogy az írók le­ becsülése, tekintve, hogy valamenynyi önálló egyéniség.) Továbbá: elég áttekinteni az írók életkori adatait, hogy világos legyen az összefogott vé­ lemény lehetetlensége, a legidősebb 1905-ben, s a legfiatalabb 1957-ben született, tehát, egy fél évszázadnyi idő, ami átfogja a kötet szerzőit. S még változatosabbak a „civil” foglalkozá­ sok: olajipari munkás, segédmunkás épp úgy akad közöttük, mint tanácsi dolgozó, tanár és könyvtáros. Ami összeköti őket, az az, hogy zalaiak. Halljuk a kérdést: irodalmi rendező elv-e, hogy ki hol él? nem lesz-e ebből egy újfajta, beszűkült lo­ kálpatriotizmus? Vagy még inkább provincializmus? A kötet a kézzelfog­ ható bizonyíték, hogy egyáltalán nem. Nem mert ha költői képekben, té­ mákban, emberi sorsokban kapunk is 46 híradást a zalai tájról, emberekről a szociográfiát kivesszük innen, hi­ szen annál nyilvánvaló - , akkor az tárgyi-tematikus indíték, de semmi esetre sem szemléleti. Nyoma sincs itt a „ki, ha mi nem” szemléletnek az ország többi részét kiszorító be­ szűkülésnek. Más az, amiből a „zalaiság” ered. Legvilágosabban Keresz­ tury szép előszava igazít el: ,.Öröm­ mel üdvözöltem tehát a tényt, hogy en­ nek a zalai kiadványnak a létrehívói sem kívántak valamilyen zalai sajátos­ ságot, göcseji mélymagyarságot, virágos zalaegerszegiességet kifejezésre juttat­ ni. Csupán színpadot kívántak nyújta­ ni olyan íróknak, költőknek., akik most éppen Zala megyében élnek....” Erre viszont szükség volt. Hadd folytassuk az előszó idézését: „Mint mindenütt az országban, Zalában is élnek olyanok, akikbe belefulladt a szó, a mondanivaló - mert olyanok a körülményeik - , elnémultak., vagy csak. magukban dohogták tovább ha­ tástalan lelkesedésük kitöréseit. Ta­ lán most, sokkal jobb körülmények között fölhívhatják magukra a figyel­ met, érezhetik a közszereplés gyakran görcsoldó izgalmát, a bár megkésve, de mégis időben érkezett tiszteletadás elégtételét." Ennek az idézetnek az „igazságfe­ dezete” ott van a kötet szerzőinek megnyilatkozásaiban. S ezeken kell elsősorban elgondolkoznunk. Mert a tizenkilenc szerző közül mindössze négy (!) az, aki jól érzi magát szű­ kebb hazájában, aki úgy érzi, bizto­ sítva van számára az alkotás lehető­ sége. A többieknél annál több, an­ �nál keservesebb a panasz. A „legpró­ zaibb” , az anyagi lehetőségek is szű­ kössé váltak. S ez nem az „élvezeti cikkek” hiányát hozza magával (!), hanem a legfontosabbat, az írói kap­ csolatok, társaságok kialakulásának, működésének is akadályává válik. „Nincs pénzünk vonatra” vallják jó néhányan. S nemcsak Budapestre, de a közeli nagyobb helységekbe is prob­ léma már az utazás. Nyilvánvaló: alkotni, magát a mü­ vet létrehozni kollektiven aligha le­ het. De a müveket megteremtő lég­ kör, a gondolatok, ismeretek termé­ keny cseréje-ütköztetése elengedhetet­ len. Ezt tudják, érzik, szenvedik ezek az írók, az anyagi hiány csak mint ennek kiváltója szerepel itt. Az illúziók rombolása sohasem kényelmes és kellemes. De olykor szükség van rá. Kell. Jelen esetben azzal az illúzióval kell leszámolnunk, mely szerint a „vidéki irodalom ma már nincs hátrányban a fővárosival szemben” . Hát - mint a kötet mutat­ ja - igenis abban van. Nem a mi rendszerünk hibája, hanem a múlt sőt régmúlt, mert az Osztrák-Magyar Monarchiára gondolunk! - még fel nem számolt öröksége. Budapest ak­ kor lett „vízfej” , s a század elején in­ duló irodalmi megmozdulásokat gondoljunk csak a nagyváradi A Hol­ napra! - félbeszakasztotta a világhá­ ború, hogy az azutáni állapotokról már akár ne is ejtsünk szót. Nyilvánvaló, a zalai - s általában a jelenlegi vidéki - írókon ez aligha segít valamit is. És szomorúan kell látni azt a visszahúzódást, bezárkó­ zást, amit ez az állapot teremt. Pél­ dának néhány idézet! „Pesszimista vagyok, mert a periférián élek.” „A pesti folyóiratok rendre visszaadják írásaimat.” (S ezt nem kezdő dillettáns írja!) „Nem adok írást, mert nem erőltetem senkire magam.” „Nem adok írást, mert félek a visszautasí­ tástól.” S ez annál inkább súlyosan esik a latba, mert ugyanezen nyilatkozatok között olvashatunk remek ars poéti­ kákat, szép hitvallásokat korunk egyik fő veszedelme, a közöny elleni el­ szánt harcról. De ez nem tud ebben a szituációban kibontakozni. „Nem volt itt becsülete annak, aki írt” mondják sokan. S még jó ( !), ha nem ellenségesen, hanem csupán közönyö­ sen tudomásul veszik az íróembert. Hiszen találunk itt olyan megnyilvá­ nulásokat is, hogy „na végre műsza­ ki könyveket olvasnak, s nem valami vacak irodalmat” . Így a többség önmagába zárkózva, önmagának alkot. Holott, s nem „ki­ oktatásként” , de mint megmásíthatat­ lan igazságot mondanánk, a fiókból az írás magától nem jön ki! Nem esz­ ményünk a „házalás” , a nyűgösködő szerző. De - uram bocsá’ - Petőfi, Ady, József Attila első verseskötete is „támogatással” jelent meg, hogy le ne írjuk azt a kedvelt szép szót, hogy „protekció” . S a nyilatkozatok között sokan említik azokat, akik az induló írók kezét fogták, akire hálával és szeretettel emlékeznek. Tüskés Tibor, Gerő János, Szíjártó István, Fodor András neve fordul itt elő legtöbbet. Értjük a visszahúzódás okát, is­ merjük a döcögő könyvkiadást, a szű­ kös körülményeket. Vak, aki nem lát­ ja. De az elhallgatás és befeléfordulás nem más, mint öncsonkítás. Hi­ bás sok mindenki lehet - hibás is a szenvedő azonban a hallgató író, s végső soron a közönség. Mert - mást ne mondjunk - ezt a kötetet is kár lett volna valami fiókba süllyeszteni. Ismételjük: szándékosan nem emel­ tünk ki neveket, elkerülendő az eset­ leges félreértéseket. De míg nincs ol­ vasóink kezében ez a kötet, addig előlegben célszerű, ha kiírjuk a szer­ zők nevét: Aranyi László, Bán Zsu­ zsa, Blazsetin István, Csordás János, Gelencsér István, Hegyes Zoltán, Karay Lajos, Kántor János, Lackner 47 �László, Lázár Tibor, Morvay Gyula, Orsós Jakab, Pécsi Gabriella, Pék Pál, Simán Mária, Szeles József, Ta­ kács László, Tóth Károly, Völgyi Fe­ renc, Ha látjuk a nevüket, figyelem­ mel és megérdemelt szeretettel fordul­ junk feléjük. És itt mondunk köszönetet a kötet gondos lektorainak, Fodor Andrásnak és Tüskés Tibornak. A szép kötetet Szekeres Emil tervezte, a sikerült fo­ tókat Cservenka György készítette. Létrejött a Zala megyei Tanács VB művelődési osztály és Levéltár jóvol­ tából. Köszönet érte nekik is. BESSEN YEI G YÖ RG Y Félszárnyú szerelmeink Simonyi Im re: Kettős szerelem Petőfi közel másfélszáz éve még így fogalmazott: „szabadság, szere­ lem” . Simonyi Imre ma, 1984-ben ezt írja: haza és szerelem. A szópárban kifejezett fogalmi-érzelmi lényeget, a valódi tartalmat azonban akkor ra­ gadhatjuk meg a legpontosabban, ha az és-t elhagyva a két szót egybe­ vont, önálló alakjában használjuk, így: hazaszerelem! Azaz: míg az elő­ ző megfogalmazásban (az idézett Petőfi-versben) a kettősség és az aláren­ deltségi viszony, addig az utóbbiban az egyenértékűség, a teljes egybeesés a szembeszökő. A módosulás miértjé­ re adható válaszok sokféle gyökérből táplálkozhatnak, ám mindegyik egyet­ len közös eredőre vezethető vissza: a haza és a szabadság állapota akkor és most. Amiként akkor, a nyolcszáznegyvenes években a haza fogalmának egyértelmű állandó jelzője a szabad, és elválaszthatatlan fogalompárja a szabadság volt, akként most, a nap­ jaink jelenévé változott történelmi lét­ ben s annak egy adott, pillanatnyi metszetében - vagyis az egyéni ta­ pasztalássá sűrűsödött személyes tör­ ténelem emberöltőket átívelő folyama­ tában - ugyanaz a fogalom a szere­ lem totalitását választja a létét (meg­ létét) jelentő tartalmak egyetlen le­ hetséges kinyilvánítási módjául. S amiként a tárgyát-célját a Nőben föl­ lelő szerelem hiábavalósága, férfi­ 48 emésztő csalárdsága az egyetlen, örök­ től létező valóság, akként az Aszszony képét magára öltő, lényét és tu­ lajdonságait magába olvasztó - vagy önnön lényegét asszonyisággá változ­ tató - felnőttebb, teljesebb vonzal­ mat ébresztő Hon iránti szerelem sem részeltet másban, mint a hiábavalóság keserűségében; lettünk légyen bár okos vagy suta, hűtlen vagy öröklétig hűséges szeretők. De mégis, szólni, tenni érte - és ez a bizonyosság biz­ tonságával tudható - csak így, már csak ebben a keserű, viszonzatlan szerelemben tehetünk. Körülbelül így, ennyiben írható föl, ez az alapképlete a Simonyi Imre költészete által köz­ vetített világlátásnak. A szemlélet el­ ső közelítésben monolitikusnak is tűn­ het (a jelzőtől kizárólag félreértelmez­ hető mellékzöngéi miatt ódzkodom): a költő első kötete megjelenésétől (Tisztességes írás, Gyula, 1956) ugyan­ azokat az elemi erejű létélményeket fogalmazza versbe, újra és újra. Mind szélesebb indulattal, de mindig „be­ lül valami fájdalmas körön” , mind kihívóbb őszinteséggel, de mindig föltétlen tisztességgel, olykor már-már görcsös, öntépő révületben, állandó „egyirányú menetelésben” : haza és szerelem: hazaszerelem! („Elutazni valahová. A Lánnyal. Valahová. Ta­ lán épp a Hazába.” ) D e honnan ez a maró keserűség, �miért a viszonzatlan szerelem remény­ telenséget keltő érzete, mi az, ami e két, azonos érzelmi gyökerű létszfé­ rát, a Nővel és a Hazában - de ír­ hatjuk így is: a Nőben és a Hazával - élést ilyen elemi, egymást feltétele­ ző, egymást teljességgel átható totali­ tássá, a hétköznapi és a költői praxist (amelyek, jól tudjuk, szét nem vá­ laszthatók) egyaránt alapjaiban meg­ határozó mentalitássá lényegí t i? Aki Simonyi Imre sajnos, nem nagy gyakorisággal sorjázó - köteteit isme­ ri és az azokban foglalt pozitívumokat sommázó, mintegy könyvre-könyvbe komponált egységes gondolati rend­ szer (egymásba épített versciklusok) keretébe foglaló jelenlegit is forgatta, annak számára kézenfekvő következte­ tés a válasz: az a nem csupán mai, hanem egész poézistörténetünkben rit­ kaságszámba menő emberi-alkotói alapállás, amelyet organikus történe­ lemszemléletnek nevezhetünk. Ez a művekben és művek által kinyilvání­ tott történelemszemlélet adja meg Simonyi költészetének markáns, egyedi alaphangját, amelyet egyfelől a konk­ rét történelmi tapasztalás (pl.: Ha­ zám, Természetes halál a XX. szá­ zadban), másfelől épp eme tapaszta­ lás(o k ) által involvált föltétien hu­ mánumra alapozott erkölcsi tartás (pl.: Sírirat) kettőse szervez megbont­ hatatlan egységgé. A „haza és szere­ lem” összefüggésében fogalmazva: a férfi tisztessége: hűség a hűtlen sze­ retőhöz ! Úgy gondolom, hogy e recenzió, de a kötet olvastán is sokakban fölme­ rül a kérdés: van-e létjogosultsága manapság a konok, számonkérő haza­ szerelemnek - egyáltalán: mit is je­ lent közelebbről ez a szó - leírható-e, kimondható-e a kifejezés „hűtelen ha­ za” s ha igen, akkor miért és miben hűtelen? Érzésem szerint - túl azon, hogy a kötetben olvasható, a fenti kérdésekre konkrét választ adó ver­ sekre fölhívom a figyelmet - kísérle­ tet kell tennem az elfogadható - no­ ha korántsem teljességigényű - fele­ let(ek) megfogalmazására; még akkor is, ha tudatában vagyok, hogy szava­ ink devalválódásának idején nehéz el­ kerülni a profanizálás buktatóit és a nemkívánatos, ideologikus felhangok „beleolvasásának” lehetőségét. Az is nyilvánvaló, hogy e dolgozat keretei között a hazaszeretet és hazaszerelem fogalmainak kritikai tartalomelemzé­ sét elvégeznem lehetetlen, sőt, bajos akár csak szabatos, közösségi érvé­ nyű meghatározást adni. A két foga­ lom érzelmi telítettségében megragad­ ható különbözőség azonban, azt hi­ szem, mindenki számára nyilvánvaló, S minthogy Simonyi számára (is) az egyetlen, a teljességet jelentő létfor­ ma a közösségi lehetne, törvényszerű, hogy az „én” -t organikus kisközössé­ gek híján a közvetlen környezetben „lereagálni” képtelen érzelmek teljes, a hiány által fölfokozott sűrű telített­ ségükben a nagyobb, az egyéni iden­ titás alappilléreként (is) működő kö­ zösségre, a nemzetre - és mivel ez századunk húszas-harmincas éveitől meglehetősen képlékenynek bizonyuló „fogalom” - a nemzeti létet jelentő / biztosító tényszerű keretre, a hazá­ ra vetülnek. A Haza - a Nő, a Sze­ relem, (s mint majd később látjuk) a „Régi Gyula” - ily módon a kizáró­ lag csak a közösség léte (megléte) ál­ tal szavatolt egyéni lét, a személyi­ ség fönnmaradásának szinonimájává (is) válik Simonyi költészetében. Így tehát, és persze a fél- és közelmúlt magyar történelme hon-, ember-, mél­ tóság- és ideavesztéses időszakainak s a „nálunk nélkül végeznek rólunk” (in.: Báróczi Sándor: A védelmeztetett magyar nyelv. Bécs. 1790.) törté­ nelem- és politikacsináló módszerei­ nek ismeretében egyszerre természe­ tessé és megindítóan emberivé válnak Simonyi komor indulatai, egy pilla­ natig sem kétséges a számonkérő sze­ relem létjogosultsága. Hiszen a haza történelme személyes történelem is, a Kettős szerelem költőjéé és a kultúr­ 49 �körhöz tartozó tíz-egynéhány millió emberé, és mert a nemzetet előrevi­ vő (vagy csupán csak megtartó) lehe­ tőségek elherdálása egyben az egyéni lét pástjainak csonkítása is. És ha igaz a mondás, miszerint a szerelem a legönösebb önzés, akkor Simonyi Imre rezignáltan okos egoista. Nos, az eddig elmondottakkal ko­ rántsem jellemeztem kimerítően Simo­ nyi poézisét, inkább csak az általa művelt és képviselt költészeti típus alapelemeit igyekeztem körvonalazni. (Rövid kitérő erejéig idekívánkozik egy megjegyzés: a jelenlegivel a hete­ dik kötetét közreadó, hatvannegyedik évében járó József Attila-díjas, irodal­ munkat markáns vonásokkal, költé­ szetünket jelentős értékekkel gazda­ gító költő munkássága - jóllehet mind­ kettő régóta időszerű volna - ez idáig sem egy pályaívet bemutató-értékelő monográfiára, sem válogatott kötetre nem „érdemesült” . Jóvátehetetlen mu­ lasztásaink szaporítása pedig - eny­ hén szólva - értékpocsékoló fényűzés. Akár a versnyelv-versmodell, akár a poétikai előképek, vagy a szűkebb pátria, az alföldi kisváros, G yula ver­ sekben játszott szerepe felől közelí­ tünk, a számba veendő jellegzetes vo­ nások sokasága zavarbaejtő. Ezt a köl­ tészetet lehetetlen egyetlen képletben fölírni. Egyfelől a szikár, fegyelme­ zett, nem ritkán a központi versszer­ vező erő, a versmag, a versgondolat groteszkül abszurd ellentettjeibe for­ duló, a valóság iszonyatát-képtelenségét ekként poentírozott nyelvi logi­ kával kifejező versépítés (pl.: Ro­ mánc, Epilógus, Keser-vers), másfelől az erőteljes s ezért olykor pongyola­ ságként ható indulati elemek lobogóan kamaszos hangütése, ismét másfelől az érett, kiábrándult férfi komor-kese­ rű hangja (pl.: Virágvasárnap, Nem egyeztél bele). Egyfelől a népi költők - közöttük a versben is megidézett nagy előd, Sinka István - örökségé­ nek fölvállalása-továbbvitele (pl.: Szülőházam, Szülőfalum), másfelől a 50 belső vibrálásra, a gondolatritmusra épülő szabadvers kifejezetten simonyis vállfaja. Egyfelől az imádott, az eu­ rópai, kárpát-medencei pátria (pl.: Rendületlenül, Szózat, Hazafele, Tör­ ténelmi lecke, A Hazáról az utolsó szó jogán), másfelől a gyűlölt-imádott, a kitaszító-befogadó, a kisvárosnyi vi­ lágváros, a hazában hazányi szerető: Gyula, képekben, hangulatokban, re­ miniszcenciákban, mindenütt és min­ dig jelenvalóan: alfa és omega, kulcs a Szerelemhez, a Hazához, kulcs a Léthez (pl.: Sarokasztal a „Kék Macská” -ban, A Fiúk a „K irá ly"-ban, A „Kék Macska” meghal. A szerető vallomása). A recenzens, aki maga is személyes élményként élte meg a régi Gyulát, a tapasztalás bizonyosságával tudja, amit a Kettős szerelem olvasója a ver­ sek jelzése-jelentéseként érzékelhet: ez a gyulaiság több mint egyszerű ott­ lét, nem csupán az odatartozás, ha­ nem egy minőség, a / egy létezésmód jelzője („Hisz az A K K O R B A N él az azelőtt / az azóta s az ezután! Légy áldott / Régi Gyula. - Í rta: Hű Sze~ retőd.”). És persze azt is tudja, hogy a coleur locale sugallta létezésmód generális tartalma, az emberléptékű élet - a lebontott negyedek-házak, az átépített utcasorok, a szétfűrészelt fahidak, a kivágott gesztenyeallék, egy­ szóval - a „Régi Gyula” elsüllyedé­ sével együtt pusztul, töredezik. Simo­ nyi költészete a kezdetektől ennek az emberi léptéknek az elsiratása-visszaperelése, hiszen a költő tudván tud­ ja, hogy a lét önmagában csupán az élet lehetősége, a szerelem önmagá­ ban csak a boldogság lehetősége, hogy e kettő megélhetősége kimondás nél­ kül pusztán a lehetőség léte a létezés­ re s a lehetőség e létnek nem bizo­ nyítéka pusztán csak élhetőség lehető­ sége és ezért a költő létlehetőségének létezhetősége a kimondás cselekvése. Tudja, hogy a kívánt, a szeretett, az elérhetetlen - az igazabb szeretők megnevezésével a kínzó hiányérzet, ha �meg nem is szüntethető, legalább versnyi időre, csillapítható. S e mos­ tani kötetében - miként az eddigiek­ ben is - nevén nevezi, vég nélkül szólongatja - az állandósult hiány szüntelen jelenlétévé varázsolja - fá­ radhatatlanul idézi a távollévő, hűte­ len kedveseket: „Haza, Lány” . S a szerelemtől fűtött ráolvasó bájolás még így is, még akkor is érvényes, ha - nomen est omen - „ eleitől fogva” félszárnyú e „kettős szerelem” . EN D RŐ D I SZABÓ ERN Ő „emberré az tesz, ha megszólalok” Bertók László: Ágakból gyökér Hosszú az út Vésétől Pécsig Csurgón és Nagyatádon át. A K ár­ pát-medence pereméig még inkább. D e körbe fordulva, vissza a gyöke­ rekig sokkal hosszabb. Különösen, ha töretlenül hozzuk a magunk sorsát. A közelmúltban jelent meg Bertók László negyedik, önálló verseskötete. Ágakból gyökér - ezt hirdeti a cím. S a könyv olvasásakor érezzük, hogy a rugalmas, élettel teli ágak a földig hajoltak a viharban. Megkapaszkod­ tak a földben, hogy újra gyökeret eresszenek. Mert a megbolygatott vi­ lág megfordult fája tudja, „. . . hogy azóta, / a semmi semmit ér, / tehát a gyökér nem jelez, / furakszik még mé­ lyebbre / hitér, tiszta vízér . . . ” Igen! Kell a hit, hogy higgyük né­ pünk, művészetünk és a magunk sor­ sának jövőjét, igazát. Kell a tiszta víz, meghűsíteni lázas arcunkat - na­ gyokat kortyolva oltani cserepes szánk és szikkadó lelkünk szomjúságát. Bertók a középgeneráció kemény hangú, igényes, felelősséggel alkotó költője. Bátran néz szembe a valóság­ gal, és szilárd erkölcsi alapról üzen hadat a gyávaságoknak, a torzulások­ nak, a megalkuvásoknak, a hőköléseknek. Hogy meggyőződéssel vállal­ hassa a maga korát és tehetségével kiküzdött szemléletét. A mindössze kilencvenoldalas könyv négy rövid ciklusból áll. A nyitó és a záró egység feszesen közre­ fogja a belső képsorokat. Ez a befog­ laló forma kemény harcok, belső ví­ vódások színtere. Az indító versek­ ben „udvara nő minden szónak” . Olykor úgy érzi, hogy „létezem csak, mint a kövek” - vagy éppen „nézzük egymást, mint a katonák., / akik túl­ élték, amit nem lehet” . Mégis hiszi: „aki nem csügged, az hazatalál.” A kötet középső két ciklusa egy kicsit fanyar, egy kicsit féltő - oly­ kor bizakodó, olykor aggódó képek­ ben fogalmazza meg mindennapi gondjainkat, a hétköznapok fonáksá­ gait - s a mindnyájunkra nehezedő felelősség terhét. Valamennyiünk ne­ vében vitázik, kérdez, érvel, vall és számba veszi a megélt „boldog jö­ vőt” . Népünk jövőjét - meg a maga sorsát. Az irónia és az önirónia különösen erőteljes az „idegenvezető” verssorai­ ban. Szűkebb és teljesebb hazájának bemutatásakor többször epésen - oly­ kor naturalisztikus részletességgel ítél­ kezik, de ítéletei mindig a valóságra épülő tapasztalatok és költői absztrak­ ciók karakteresen művészi kapcsola­ tai. - Jól látja, hogy az átlagpolgár „nem érzi, hogy / a Kárpát-medence jelű szakajtóból / kilóg a lába” . Te­ ret és idősíkokat váltogatva föntről tekinti át a tájat és a történelem fi­ camait. De mi a fönt meg a lent, a magas és a mély; a semmi párhuza­ mosak és a végtelen? - Vajon ki lát jól, ki tud hibátlanul eligazítani és eligazodni? 51 �A „szép, boldog jövő” megjeleníté­ se és átélése is keserű vagy fanyarkás - olykor groteszk fintor, máskor meg kemény kiállás, ítélet. Néha már ott tart, hogy ha „csöndben kell meg­ dögölni” - talán a fülünket is be kel­ lene dugni. Sokszor már úgy élünk, mintha „végképpen befalazva, / ma­ gukba . . élnénk. " Mégis fel-feltámadó bizakodással, makacsul visszatér - gyökereivel az ősi talajhoz - újra meg újra. Sejtései azt sugallják: „mert mindig történt csoda, / vagy csoda-féle, amikor / már senki sem figyel oda.” S az ember „álmodozik. / hogy lesz valami jó / valahol, valamikor". A kötetet záró negyedik ciklus szen­ vedélyes felelősségérzettel tér vissza költészetének alapkérdéséhez. Mi tör­ tént korunk emberének - és a köl­ tőnek - reményeivel, hitével, álmai­ val? S szinte kiszakad belőle a vallo­ más, hogy „Akkor szabadna verset írni, / ha nem lehet már verset ír­ ni” . József Attilához szóló „alkalmi” versében - négy szonettre feszítve teríti elénk tömör képek parafrázisa­ in át a mai költő kötődését a nagy elődhöz. Megilletődését így fogalmaz­ za meg: „s mint akit a mindenség vert meg, / sírok egy törött kira­ katban”. Érzelmeinek és aggodalmainak megzokott nyíltságával néz szembe ön­ magával a Születésnapi párosban. Ú gy érzi: „egyszóval, élünk, öregem, / közepesen, közepesen". Bár tapasztalja: „és néha kihagy a szíved, / de semmi sincsen nélküled, / és felelős vagy, minthacsak / te szülted volna önmagad.". A kötet egyik kulcsverse az E l­ menni kevés, itt maradni sok című. Újra vallatóra fogja a munka, az ál­ mok és a szabadság lüktetését: „É p í­ tettem a végtelen falat, / és álmodoz­ tam, mint aki szabad". A verset lezá­ ró egységben megfogalmazza maga vállalta kötelességét és lehetőségeit: 52 „Elmenni kevés, itt maradni sok. / emberré az tesz, ha megszólalok.” Igen a költő felelőssége a megszó­ lalás, az igazmondás joga és lehetősé­ ge! S mire a kötet végére érünk, már tudjuk, már megbizonyosodtunk róla, hogy együtt utazunk életünk vonatján - az emberiséggel. Az is igaz, hogy „a bolond tekinget csak hátra / meg aki fél," - de nem dönthetjük el, van-e joga valakinek is meghúzni a vészféket! ? Bár a költő átkelt már a „lengő fényhidakon” - újra csak visszatér a tárgyakhoz, az emlékekhez, a fákhoz. Most már a gyökerek titkait vallatja. Bertók László szinte észrevétlenül érkezett meg a zárt, csöndes, szigorú falusi világból a mai magyar líra nyílt vizeire. Vitorláját feszíti a szél - a reménykedés; messzi utakra ké­ szül. Költészete kiérlelt, erőteljes, dina­ mikus líra. A belső harc, a pontos, kemény ritmusok, a kifejező, szabato­ san szerkesztett képek világa. A ma­ gyar klasszikusoknak és a népi lírá­ nak eredeti hangú, egyéni továbbépí­ tése. A felbontott térben és időben - az élet és halál feszes és áttételes párhu­ zamait felhasználva - biztos szigetek felé törekszik. Alkotásai újra meg új­ ra emlékeztetnek a lényeg, a tapasz­ talati és az elvont igazság megragadá­ sának jelentőségére. Hiszen az ember a művészetben azonosulhat a legtel­ jesebbem a világgal. A teremtő művé­ szetben. Bertók verseit a valóság meleg vé­ rű, meggyőző hangú, színes megjelení­ tése járja át. Az azonosulás, a felis­ merés és az önkifejezés olyan művé­ szi egysége, ami még - a jövőre vo­ natkozóan - sokat ígér. A hajlékony ágból szemünk előtt lett „dolgozó” gyökér, hogy táplálja a Somogyból ki­ ágazó hazai líra terebélyesedő lomb­ ját. (Magvető) SZ IR M A Y E N D R E �Két költő Nógrádból Bódi Tóth Elemér és Szepesi József verskötetei A Nógrád megyei Tanács VB mű­ velődésügyi osztálya a Palócföld Könyvek sorozatban tavaly immár 5. s 6. kötetét jelentette meg. Szerény, ám tetszetős küllemű könyvecskék, a hátsó borítón a szerzők portréival és vallomásaival, a gusztusos betűk eleve olvasásra ösztönzik a beléjük lapozót. Ezúttal két, szinte pólusként ellenté­ tes alkatú költő munkásságából ka­ punk ízelítőt, hála a kiadói jótéte­ ménynek. Bódi Tóth Elemér mélyen intellek­ tuális erezésű, „tudatos” költő, Sze­ pesi József az „indulatos” , aki ha sze­ lídre fogja is vádoló szavait, mögöt­ tük így is virtuálisan kirajzolódik egy dinamittal töltött, robbanni-kész láda. Mindketten bátran, magabiztosan áll­ nak saját lábukon. Hogy választott mestereik is vannak? Az egyik legoriginálisabb magyar költő, Ady Endre versben-prózában két elődöt is vallott mesterének, Csokonait és Vajda Já ­ nost. Bódi Tóth Elemér - verseiből lát­ hatóan - világot-járt ember; újságíró, több mint két évtizede munkatársa, ma főmunkatársa a megyei napilapnak. Vas megye szülötte, már gyermekfővel publikálta verseit. A szülőföld, a vasi tájak rabként tartják emléklán­ cukon ma is. Minderről tökéletesen meggyőz a három ciklusra tagolt kö­ tet első kis csokra, Az emlékek öble. Vasszilvágyból dalol lelke mélyén ma is, ízt, színt onnan olt verseibe. Mily nemes gesztus Nógrádtól, hogy men­ ten az elfogultságtól, a Vas megyei szép rejtelmek kidalolásának épp ő ad teret. De Vas fia „arannyal" fizet e nemes cselekedetért. Már nem is szürkülő, de reménytelenül megszür­ kült s kopott nyelvünkbe versein át olyan szavakat s fogalmakat csempész be, melyekről nem alaptalanul gondol­ hatjuk, rég kivesztek nemcsak köz-, de irodalmi nyelvünkből is. Íme, mu­ tatóba : lóstál, tergyegess, szelemen, böstörködik, banga, kepéi, müge s folytathatnánk. A külhon, a nagyvilág a színpada a második, a Változékony idő ciklus verseinek. Nyugat iránti akaratlan kí­ váncsiságát, vágyát ő maga nyilatkoz­ tatja ki, tán méreteiben legnagyobb versébe beépített két sorában; „ . . . eleim kunyhója közelebb bozsgó Bécshez, / mint boldog Budához.” München utcáin, London hídján, rak­ partjain barangoló társának érzi a költőt e sorok írója. Ő is rótta azo­ kat, s Cs. Szabó könyveimével élve, a „dóveri átkelés” izgalmában őt is megragadta a bizonytalanul kék-szürke-zöld tenger vijjogó sirályaival, a tenger, mely Bódi Tóthnak legna­ gyobb szerelmévé szegődő élménye marad. (Talán túl is énekli.) Tizenegy versének - egészében, vagy részben - ihletője a tenger. A hajnalok hajna­ la címűben éjszakákon át hallja a „tenger mormolását” (Lévay József Mikes-e első két sorának sztereotip visszahall ásaként.) A mesék kapujában a harmadik, egyben a kötet címét is viselő ciklus az igazán fölszabadító külső világ; jó légvételre biztató tájak, emberek. S ha a „vén Európa csak sirály” „D o­ ver fehér szikláinál, . . . árucserére szűkített demokrácia tévelyeg / Egyik parttól a másikig” - most a mesék kapujában, a Krímben, Jaltán, Bahcsiszeráj szökőkútjánál, Csehov verandáján eloldottnak érzi magát a költő a korábbi kötöttségektől. 53 �A világutazó költővel hazatérve nyereségként tesszük polcra a kis kö­ tetet. Annyi hiányérzettel mégis, hogy a legszebb s legmagasztosabb emberi érzésből, a szerelemből fakadó vallo­ másokkal adósunk maradt, vagy ilyen élmények hiányában - mégsem? Szepesi József Elszórtan, mint a gyom című kötete mintegy harmadá­ val terjedelmesebb, mint a Bódi Tóthé s a versek száma is ilyen arányban magasabb, csaknem eléri a százat. Szepesit korántsem intellektuális alapélmények tolták a versírás felé, fizikai munkás ma is, s így közel a forráshoz, melyből nemcsak vers, de társadalomrajz írásához is bízvást meríthetett. (Munkáját az Í rószemmelbe is beválogatták.) A cikluscímek hiányoznak a könyv­ ből, jóllehet öt részre tagolja a szer­ ző, vagy a szerkesztő a versanyagot, de mert átfolyás van a témákban, vol­ taképpen a tagolásnak nincs is gya­ korlati jelentősége. Tán a keletkezé­ sek, az építkezés folyamatában lett volna célszerűbb a verseket egymás mellé illeszteni. Ebben az esetben a kronológia fejlődéstörténetet is jelen­ tett s igazolt volna egyben. A nyitás nyomban egy lefegyverzően szép kis szonett. Szepesi eredendő­ en lírai alkat, hőmérőnek érzi magát a társadalomban. Szánja magát, s ugyanakkor azt is tudja, hogy „nincs szánalmasabb az önszánalomnál” . Szürke reggelek ölik meg a „fakír hőst” , ki Jack London egyik figurájá­ ban vél önmagára ismerni, a nyil­ vánvaló áttételekkel persze. Utcákon, külvárosokban bolyong, szobájában heverészik, olvas. Mily remek képe­ ket kap el kószálás közben! E szem­ pár azonban nemcsak tárgyakat lát meg kitűnően, a társadalmat is konok tárgyilagossággal szemléli. Egyáltalán Szepesitől kijár az „adag” mindazok­ nak az „uraknak” , vezetőknek, főnö­ köknek, kik pocakosak, sokpénzűek, gigerlisen elegánsak. Olykor olyanok 54 - ezt már mi tesszük hozzá kritikusan - amilyeneknek valaha a tőkéseket volt szokás ábrázolni baloldali gúny­ plakátokon. S a borgőzös éjjelek leg­ léhább vértanújának - ahogy a költő aposztrofálja önmagát - agya veszteg­ zár alá kerül... Írni kéne - sóhajt s aztán iszik. Hiába fekszik le a nővel, szeretke­ zésre sincs erejük. Nem csekély ciniz­ mussal „utóiratban” üzen a kedves­ nek, ha még bűzlik lábszaga, amit a franciaheverő beszítt, szellőztesse ki a szobát. Egyáltalán - miként írja úgy volt mindig a nőkkel is, mint a pénzzel: sose boldogította, de mindig jó volt, ha v o lt.. . Nem kis bátorság kell ily morál őszinte föltárásához. S effajta helyzetekben harcban társadalommal, alkohollal, nővel kellett újra és újra talpra s helyt áll­ nia közlendőivel. A könyvcimadó vers, az Elszórtan, mint a gyom, a kötet egyik utolsó da­ rabja. „K i fia-borja vagy, f miféle szél hozott? / Felelj, ha tudsz, Ci­ gány, / nevezd meg önmagad.” / M ajd: „Elszórtan, mint a gyom, / bur­ jánzik szerteszét / véred a világban / öröktől parlagon." Szepesi egyéni dilemmáit önmagá­ ban mindenképp megoldotta, s egzisz­ tenciálisan is bizonyára. D e elérke­ zettnek érzi az időt arra is, hogy a társadalom segítsen az „oly sokat szenvedett bűnös, bús fajon." (Így ír­ ja, igen, ily adys hangszereléssel.) „Nyissatok ajtót emberek." E három szó a kötet utolsó versének utolsó so­ ra. Sapienti sat. Helyezzük polcunkra ezt a könyvet is a Bódi Tóthé mellé. Jó érzéssel te­ hetjük. Nógrád szép szellemi termést takarított be velük a múlt esztendő­ ben. Nyilván nem holmi „botcsinálta doktor” parancsára láttak e versek kö­ tetekben is napvilágot. Ezt igyekez­ tünk bizonyítani magunk is. KISS G Y U L A �Befogadó és kitaszító városban Brackó István: Kinek fütyül a madár? Mi marad az újságíró napi horda­ lékából? Elherdál-e mindent a rotá­ ciós gépek forgásának fokozására? A filléres információk villamoson zötyögve, autóbuszon szorongatva, vo­ naton pácolódva koppintanak csak meg egy-két olvasót, felszippantva a jegyzetek, cikkek, tudósítások, ripor­ tok mögött gyakran indignáltan szót és gondolatot formázó hírlapíró fo­ gyasztható, közprédára bocsátott idegsejtjeit? Vagy marad még az indula­ tok mögött és után annyi bölcs rezignáció, mellyel kiérlelhető a magas­ nyomáson elpuffantott pillanatnyi hördülések továbbgyűrűző, ülepedő, kövéredő, kimunkált töltete? „Átképezheti-e” magát a könnyűlovassági ro­ hamokra vezényelt huszár bölcs temp­ lomépítő mesterré, aki az időt már nem mérni, hanem eltölteni akarja? A Miskolcon élő Brackó István új­ ságíró Kinek fütyül a madár? című riportkötetét forgatva fenti kételyeim­ re is választ kapok, miközben több új­ rafelfedezés okán örvendhetek. Lehet, hogy nem éppen helyénvaló örömről szólni, ha robbanásveszélytől terhes városi közlekedésről, ha városnyi vá­ rosrész alapvető infrastrukturális hiá­ nyairól, ha a munkások ötleteit, újí­ tásait csak csúszópénzért elfogadó fő­ nökökről, ha csak a pozíciót és nem a teljesítményt megfizető bérmanipulá­ ciókról, ha a több évtizednyi munkát nem becsülő üzemvezetőkről, ha a hi­ tében halálig megmaradt munkás ár­ va lányáról, ha a gazdag vállalatok szegény országáról, ha a tisztes kö­ zépszer diadalmaskodásáról, ha a köz­ vélemény kisiskolás szinten tartásáról, ha a gazdasági mechanizmusunk ke­ rekei közé rakott fékekről, ha suksükölő doktorokról, korán kelő embe­ rekről, kivesző kemény kortársainkról olvashatok. Talán ráncolhatnám homlokom, hümmöghetnék, berzenkedhetnék, ha nem érezném azt az eltökélt igazságés szabadságvágyat (nem félek leírni a közhelyes nagyotmondást), ami túlemelte a napi riporter-kapálás gyom­ irtó aprómunkáján az értékeket terem­ tő, megmentő gazda-ember magatar­ tásában Brackó Istvánt. A Napjaink című folyóirat oldalairól ismerősek vol­ tak már e riportok, de amikor a Bor­ sod megyei Tanács és az Írószövetség észak-magyarországi csoportja közös kiadásában Kalász László kötetével indított sorozatba felvették Brackó írásait még talán a szerkesztők sem gondolták, hogy ilyen tiszta ívű, gon­ dolatról gondolatra, témáról témára építkező kötet formálható Miskolc életéről, arról a városról, ahová a szerző „csak” bevándorlóként er­ refelé úgy mondják: gyütt-mentként - érkezett Szabolcsból és a Viharsa­ rokból. Serfőző Simon szerkesztői gondossága rendezte e könnyen befo­ gadó és könnyen kitaszító város kró­ nikásává szegődő szerző írásait ke­ mény kötetté. Mondhattam volna: penge kötetté. Vágnak a témák, vágnak a sorsok, vágnak-a gondok és vág Brackó Ist­ ván szemlélete. Jelenünk megtört len­ dületei, a köröttünk élők sűrűsödő homlokbarázdái, illanó illúzióink hagyják pengenyomaikat rajtunk. A riporter felkutatta és fekélybontó ér­ zékenységgel kanyarította körbe szike­ éles stílussal, felkészültségre alapozott malíciával a látleleteket. Egyes szám első személyben fogalmaz, de nem to­ lakszik. Úgy van jelen, mint aki szem­ léli a különböző futamokat: a lakóte- 55 �lep lakóinak kívánságait, a felmondá­ sukat beadó művezetőket, a jelenről feltételes módban beszélő kortársait. Nem kívülállás ez, hanem az ítélete­ it, véleményét, gondolatait, tapaszta­ latait elegánsan átadó riporter szem­ lélete. Nem száguld, mint . . . nem leplez le mint . . . , nem bombasztikus poénvadász, mint . . . , hanem értelme­ ző és elemző, szemlélő és féltő, konk­ rét és kitekintő, mint... mint.. . De félre a példákkal, elődökkel, hasonlítgatásokkal! Az elmúlt évti­ zedben megszaporodott szociológiai szemléletű, szociográfiai vénával, ta­ lentummal megáldott, felvértezett ki­ válóságok között gyakran találhattunk különböző „újhullámos” törekvéseket. Brackó magatartásában, stílusában is értékmentő. Érzékenyen korrekt. Mit szeretne, mire kíváncsi a szer­ ző? A kérdés mögött nem szubjektív kíváncsiskodás, hanem közgazdasági szemlélettel és a humánum féltésével átszőtt vizsgálódások állnak. Szeretné, ha az építőiparnak sem lenne ked­ venc színe a szürke. Kíváncsi, hogy miért ködösít és festi magát rózsaszí­ nűre egy-egy vállalati, üzemi közös­ ség, ha már országos dolgainkban ke­ mények és kritikusok tudunk lenni. Szeretné, ha a tegnapi sörösüvegeket nem a mai kenyér reményében vin­ nénk vissza, és szeretné, hogy nem csak a szabad szombatokat várnánk, hanem a hétfőket is. Kíváncsi, hogy a közösség gondjaiért felelősen, gondol­ kodva szóló állampolgárt mikor nem nevezik már végre kellemetlen nyüzs­ gőnek, kotnyeles illetéktelennek a közösség gondjait hivatalból díjutal­ ványozott intézgetők. Kérdéseket tesz fel tehát a szerző. Nem álmélkodó, a körülményeket fi­ gyelmen kívül hagyó átutazó módjá­ ra, hanem tiszta, aggódó tekintettel, mint aki érzi; neki jussa van kimon­ dani a kérdéseket, jussa van válaszo­ kat is kapnia, mint annak a kétszáz­ ezer miskolci embernek, akik csetelve-botolva igyekeznek céljaik felé a demokrácia ma még olykor útvesztős labirintus-rendszerében. Miért? Miért a konok kérdések, miért a konok oknyomozás a buszon munkába araszoló gyárista élete után, a terveire nem ismerő építész álmo­ dott városképe után, az anyja ölében gőgicsélő csecsemő jövőjéért? A vá­ laszra is rábukkanhatunk. Mert: „Az ember nem tud kibújni a bőréből. Az ember nem fér a bőrébe.” Csakhogy a bőréből kibújni nem tudó, a bőrébe nem férő ember min­ dig más és m ás... A kohász abléz alatt már nem fogyaszt el nyolc-tíz li­ ter vizet, a cementmolnár manikűrkészletet vesz, a bányásznak kisebb kesztyű is megteszi, a hengerész már nem izmaiban, hanem idegeiben érzi a nyűvést. Könnyebb lett a kéz, könynyebb lett a munka...(?) Vitatkozhat­ nék, de megteszi ezt maga a szerző is, hiszen tudja, hogy azok szorulnak le a dísztribünökről, akik a leginkább oda­ valók és akiknek tapsolni kellene, nem mindig csattan a tenyerük, mert foglalt a kezük: „szerszámot markol­ nak, bevásárlószatyrot cipelnek, gye­ reket sétáltatnak, vagy éppen egy má­ sik kezet szorongatnak!’. Ilyenek Brackó emberei, ilyenek Észak-Magyarország keleti csücskében a króni­ kás társai, akik ugyan szeretnék, hogy nekik fütyüljön - a nem Arany János-i - madár, de tudják, hogy van­ nak még, akik elpörölnék tőlük. A szerző értük pörlekedik. Komoly sorozat jövőjét mutatja a miskolciak kezdeményezése, amely megérdemli az országos figyelmet. S Z E N D R E I LŐ R IN C �TANULMÁNY D U BA G Y U L A A Madách Kiadó 15 éve* I. Nemzetiségi könyv- és lapkiadónk létét két évtizedes fejlődési folyamat előzte meg. Ez a folyamat egyetlen szakaszában sem nélkülözte a nehézsége­ ket és minden időszakát a nemzetiségi kultúra és írásbeliség élni akarása, fo­ kozódó öntudatosodása és jövőjébe vetett hite jellemezte. Irodalmunk és könyvkiadásunk háború utáni indulását - újrakezdését - 1949-re tehetjük, amikor az Új Szóban megjelentek az első hazai versek, és a Pravda Kiadó magyar szerkesztőségének gondozásában, a Magyar Könyvtár keretén belül az első magyar könyvek. Az irodalom születésének nagy és komoly pillanata ez, olyan irodalom csírázásának, melyben a kezdetektől gyökeret ver, öntudatosul és formát keres a nemzetiségi önkifejezés és programkeresés igénye, a közös­ ségi sorskérdésekkel való szembenézés szándéka. Írásbeliségünk születésének ténye a nemzetiségi politika kedvező és igazságos változásának az eredménye, melyben részt vesznek a párt- és állami szervek, az ugyancsak „pályakezdő” Csemadok és a népi erőkből újjászerveződő, népi-nemzetiségi kultúrközösség. A kezdetek utáni két évtized az irodalmi fejlődésnek, a nemzetiségi sajtó­ rendszer kialakulásának és a szellemi közélet megalapozódásának, valamint a magyar nyelvű könyvkiadás folytonosságának a jegyében telt el. Első köny­ veink megjelenése után állandósult a magyar könyvkiadás. Kezdetben önálló kiadó - a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó - , majd a szlovák szépirodal­ mi kiadó magyar szerkesztősége, üzeme valósította meg. Könyvkiadásunk alapfeltétele és programos célkitűzése néhány éven belül nyilvánvalóvá vált: min­ denekelőtt a nemzetiségi irodalom létét és fejlődését kell szolgálnia. Emellett egyértelműen hasznos kötelessége a szlovák és cseh irodalmak élő és klaszszikus értékeinek magyar nyelvű tolmácsolása. Könyvkiadásunk két évtized alatt szervesen beilleszkedett a csehszlovákiai társadalmi kontextus és kultu­ rális intézményrendszer egységébe, nagy mértékben- lehetővé tette irodalmunk felnövekedését és a hazai köztudatban, valamint az egyetemes magyar írásbe­ liség tudatában való térnyerését. II. A Madách Könyv- és Lapkiadó 1969. január 1 -gyel alakult. Alapító dekré­ tuma állandósította, önállósította és nemzeti vállalat szintjére emelte könyv­ kiadásunk akkori képviselőjét, a Tatran Kiadó magyar üzemét. Nem a sem­ miből keletkezett a Madách, húszéves kiadói múlt örököse, és ez a tény a nemzetiségi könyvkiadás folytonosságára utal. Nem új intézmény alakult te­ hát, hanem a meglevő, a régi bővült ki, önállósult és intézményesedett. Mun­ katársai, szerkesztői gyakorlata, irodalmi célkitűzései és szerzői közössége ma­ radtak, de vezetősége nagyobb hatáskört, tágabb lehetőségeket kapott, mely* Elhangzott Nagykürtösön (Csehszlovákia), a hagyományos Madách Irodal­ mi Napok keretében, 1984. novemberében. 57 �lyel egyidőben az írásbeliség fejlesztésében vállalt felelőssége és elhivatottsá­ gának mértéke is növekedett. Ezek fontos körülmények, mert a nemzetiségi írásbeliség és kultúrtudat további önállósodását, öntudatosulását és minőségi fejlődését tették lehetővé. A Madách Kiadó léte, feladatai és eredményei fel­ tételezik a nemzetiségi irodalom fejlődési törvényszerűségeire, szükségleteire és hivatásvállalására épülő, sajátos és körültekintő eszmei és gazdasági gondolko­ dást. Lévén állami intézmény és nemzeti vállalat, része a köztársaság intéz­ ményrendszerének és gazdasági szervezetének, emellett azonban sajátos - nem­ zetiségi - érdekeket és szempontokat képvisel, mindenekelőtt a nemzetiségi kultúra önállóságát és benső törvényeiből következő, fejlődési sajátosságait. Olyan irodalompolitikai és kiadói gyakorlatot tesz lehetővé, amely összhang­ ban van az egységes társadalmi célkitűzéseikkel, de közben - ezeken belül a parciális, sajátosan nemzetiségi érdekeket juttatja érvényre. Az önállósult kiadó szervezeti kiépülésében a meglévőből, a folytatandóból indult ki, és első kiadói terveiben, irodalmi programjában írásbeliségünk al­ kotó területeinek akkori műfaji összetételét követte. A hatvanas évek végén a költészet, a széppróza és részben a kritikai irodalom voltak vezető műfajaink, s természetesen a rendszeres és számottevő fordításirodalom. Ennek megfe­ lelően a szerkesztőségi részlegen belül három szerkesztőség alakult: az eredeti magyar irodalom és a szlovák és cseh irodalmak önálló szerkesztősége, me­ lyek élén vezető szerkesztők állnak. Néhány év alatt megszerveződött a gyár­ tási-technikai osztály, a gazdasági osztály, magába foglalva az üzleti-terjesztői részleget. A kiadó, kiépülése során, bizonyos értelemben a nemzetiségi közgondolkodás iskolája lett, melyben az önálló politikai és gazdasági döntések nemzetiségi alapelemei szembesültek és belefolytak a széles körű társadalmi gondolkodás és irányítás gyakorlatába. III. Kiadónk önállósulása olyan időszakra esett, amikor irodalmunkban je­ lentős újító szándékú alkotói törekvések jelentkeztek, műfaji és témagazdago­ dás és új esztétikai értékek kíséretében. Fél emberöltő távolából mérlegelve az akkori helyzetet, úgy látjuk, hogy az önálló kiadó létrehozása szükségszerű és törvényszerű volt, alakulását a mennyiségi növekedésnek minőségi értékek­ ben való kifejeződése kísérte, s így létét indokolttá tette. A számbeli növe­ kedés mutatói jelentősek voltak. A hatvanas évek végére irodalmunk meglevő három nemzedéke mellé felsorakozott egy új, fiatal nemzedéki csoport - kö­ zel kéttucatnyi kezdő alkotó - , melynek költői az E gyszemű éjszaka, próza­ írói pedig a Fekete szél című antológiában kértek szót és mutatkoztak be az irodalmi közvélemény előtt, s tegyük hozzá, nem sikertelenül. Így a könyv­ kiadás szerzői bázisa kiszélesedett, műfaji érdekeltsége pedig látványos fejlő­ désnek indult. Az általános fejlődési irányzatot a kiadói produkció évi alaku­ lása is bizonyítja. Megjelent könyvek 1969- 1983. Év 1969 1970 1971 1972 1973 58 Műszám Eredeti Szlovák Cseh Világirodalom 28 33 36 42 46 II I 3 4 6 IO 14 14 II 2 I 3 3 4 15 18 18 20 15 12 �Év 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 Műszám Eredeti Szlovák Cseh 39 36 42 52 51 43 53 55 52 50 l6 20 25 23 25 20 28 29 29 25 12 5 10 12 II 6 l6 12 9 6 9 8 3 l6 14 14 9 14 14 19 Világirodalom 2 3 4 1 I — Az adatok tanúsága szerint az önállósult kiadó évi teljesítménye (az 1974. évi kassai nyomdatűz idejének kivételével) egyenletesen növekedett. Az évi műszámok növekedése mellett - illetve mögött - azonban látnunk kell első­ sorban az irodalmi élet fejlődését, s ezen belül is az eredeti magyar művek szaporodását, amely nemcsak mennyiségi mutató, hanem olyan jelzés, amely minőségi és műfaji gazdagodást is jelent. Az eredeti irodalom jelenléte, minő­ sége és összetétele hat elsősorban az önállósult kiadói politikára, részben meg­ szabja az évi tervek méreteit, másrészt ösztönzőleg hat a szerkesztőségi telje­ sítményekre, mert egyre igényesebb követelményeket támaszt a szerkesztők felkészültségével szemben, másrészt elmélyíti a kiadói tevékenység tudatosságát és célszerűségét. Végső soron megállapíthatjuk, hogy az önálló kiadó léte elő­ segítette a gazdagabb irodalmi differenciálódást, a műfaji sokszínűséget és a nemzetiségi kultúra általános fejlődését, öntudatosulását és reális jövőszem­ léletét. IV. Í rásbeliségünk kezdeteiből és korai fejlődéséből arra következtetünk, hogy az irodalom a történelmi tapasztalatokra és közösségi létélményekre min­ denekelőtt érzelmileg reagál. Legalábbis ezt látszik igazolni a tény, hogy az ötvenes években irodalmunk központi műfaja a líra, és könyvkiadásunk első eredeti kötetei jórészt verskötetek. Ez szinte az ötvenes évek egészére érvé­ nyes. Mindenekelőtt volt - a vers. Mintha az ébredező nemzetiségi öntudat először önmagával - szubjektív érzéseivel - ismerkedne, a lírai érzékelés se­ gítségével próbálná megismerni és felmérni a valóságot, mely körülveszi és lé­ tét meghatározza. Azt is megfigyelhetjük, hogy az értékelő kritikai gondolko­ dás - mondhatnánk - természetesnek veszi ezt a magatartást. Az adott kor­ szakban ébredező kritikai gondolkodásunk - Fábry Zoltánnal az élen - a költői művek elemzésével és bírálatával fogalmazza meg első társadalmi és eszmei-esztétikai felismerését és igazságait. A próza - nevezetesen az elbeszé­ lés és novella, s méginkább a regény korszaka - a hatvanas évek elejével kez­ dődik (Rácz Olivér, Dobos László, Ordódy Katalin, Lovicsek Béla regényei), ezek a háború után született művek már történelmi-gondolati igénnyel köze­ lednek a múlthoz s a jelenhez, és olyan nemzetiségi életsorsokat mutatnak fel, amelyek - természetesen a megírás adott művészi szintjén - általános közös­ ségi élményeket és igazságokat összegeznek. A kiadó első kétévi - 1969-70 évi - produkciója megbízhatóan tükrözi könyvkiadásunk akkori helyzetét, amelyre a Madách építhetett. Az alapítás első évének 28 megjelent kötetéből 11 eredeti magyar mű, a többi fordítás­ irodalom. Az eredeti művek között hat verskötetet találunk, öt prózakötettel 59 �szemben (két regény, egy novelláskönyv és két publicisztikai kötet). A követ­ kező év tizenöt eredeti kötetéből már csak kettő a verskötet, öt regény, két elbeszéléskötet és több közírói és tanulmánykötet adja az évi termést. K é­ sőbbi évek hasonló arányokat mutatnak, a prózairodalom teljesítménye ki­ egyenlítődött a költészetével. Nemzetiségi kultúránk fejlődése során kialakult alapfeltétel, hogy a Madách Kiadónak a szépprózai művek megjelentetése az egyik legfontosabb és leg­ eredményesebb területe. A hatvanas évek során szépprózánk felfedte, kialakí­ totta és megfogalmazta történelemszemléletét, melynek jegyében elsősorban a nemzetiségi lét sorskérdéseinek és a dél-szlovákiai társadalmi valóság válto­ zásainak irányába fordult. Kiadópolitikánk - követve az irodalom irányvé­ telét - ennek következtében úgy alakult, hogy a Madách Kiadó már kezdeti éveiben sorra jelentetett meg olyan prózai műveket - regényeket és elbeszé­ léseket - , amelyek társadalmi elkötelezettség és művészi igazságérzet tekinte­ tében a környező nemzeti irodalmak szélesebb körű értékrendjében is helyt álltak, és legjobbjaik a közép-európai szocialista prózairodalom szerves mégha kevésbé ismert is - részévé válhatott. Egri Viktor Agnus Dei című re­ gényét követték - másodkiadásban - Dobos László Földönfutók, Ordódy K a­ talin Keskenyebb út, Mács József Adósságtörlesztés című könyvei, majd Duba Gyula Szabadesés és Dávid Teréz Ifjúságból elégtelen, valamint Időzített bol­ dogság című regényei. A fellendült regényirodaimat - a közös művészi-esz­ mei program jegyében - hasznosan és gazdagon kiegészítették a novellairo­ dalom és elbeszéléskötetek, Gál Sándor Múmia a fűben és Elsőosztályú ma­ gány, Egri Viktor Eszter, Bella és a többiek című kötetei. A kiadói politika céltudatosságát dicséri, hogy a prózairodalom gazdagodá­ sához olyan könyvekkel járult hozzá, mint Fábry Zoltán Palackposta és Fegy­ ver s vitéz ellen című publicisztikai írásainak második kiadása - az első ki­ adások a második világháború előtt jelentek meg majd Vigyázó szemmel összegyűjtött kisebb cikkei, Darkó István novellái (Romok és fények), Tamás Mihály regénye (Két part közt fut a víz), Ilku Pál Zendűl az osztály című könyve. Az első köztársaság irodalmi hagyományainak feltárásával és közkéz­ re adásával a tudatos - és tegyük hozzá: átgondolt - kiadói program egymás mellé helyezte a múlt és a jelen könyveit, hogy az irodalmi közvélemény öszszevesse őket, keresse közös mondanivalójuk jegyeit és általuk a nemzetiségi történelem és kultúrtudat folytonosságát, életképes alapjegyeit és jövőbe mu­ tató értékeit. A polgári köztársaság szociális fogantatású kisebbségi prózája és a szocialista társadalom nemzetiségi prózájának igazságai a közös sorsélmé­ nyek és létfeltételek folytán összecsengtek. A prózairodalom terén kifejtett kiadói törekvések másik - nem kevésbé fon­ tos - területe az elméleti-kritikai irodalom műfaja. Az irodalmi fejlődés és műfaji gazdagodás eleve feltételezte - és előidézte - az irodalomtudat és esz­ tétikai értékrend bővülését, minőségi előrelépését, bár részben a kiadón múlott, milyen mértékben ad helyet terveiben ennek a műfajnak. A megjelent köny­ vek száma helyes arányérzékre vall és alátámasztja azt a felismerést, hogy az irodalomtudat kimunkálásához elengedhetetlenek az olyan elemző és összegező kritikai művek, amelyek helyesen és színvonalasan tudatosítják az elért ered­ ményeket. A gondolkodó prózának szorosan a művészi-alkotó próza - és köl­ tészet - nyomában kell járnia, hogy a nemzetiségi közösség - de nem kevésbé az irodalom maga! - követni tudja önmaga fejlődését. Ennek tudatában a ki­ 60 �adó Fábry Zoltán, Turczel Lajos, Csanda Sándor és mások - részben iroda­ lomtörténeti fogantatású kritikái mellett - már önálló léte második évében ki­ adta Tőzsér Árpád Az irodalom valósága című tanulmánykötetét, esztétikai gondolkodásunk első - erősen személyes - vázlatát, amelyben, a költő erős egyénisége folytán egy önálló esztétikai értékrend és rendszer vázlata bonta­ kozik ki. A könyvet egy év múlva követte Rákos Péter Tények és kérdőjelek című tanulmánykötete, majd két évre rá Zalabai Zsigmondnak A vers túlol­ dalán című kötete, melyben a szerző a legfiatalabb irodalmi csoport esztétikai gondolkodásának megfogalmazására és dokumentálására tesz kísérletet. Az irodalmi mozgás törvényeit követve, a kiadó vállalta a nemzetiségi köl­ tészet metamorfózisának aktív szolgálatát és alakítását. Líránk esztétikai irány­ vételének és minőségi változásának kiinduló pontja az Egyszemű éjszaka meg­ jelenésével kapcsolatos. Az antológia költőcsoportja - és a velük együtt je­ lentkező fiatal prózaírók, a Fekete szél antológia szerzői - olyan formai igé­ nyességet és avantgarde kísérletező kedvet hoztak az irodalomba, amely hely­ keresésük révén jelentősen tágította annak esztétikai gondolkodását, valóságszemléletét és művészi értékrendjét. Bemutatkozó antológiáik után sorra je­ lentek meg első, önálló köteteik - Mikola Anikó: Tűz és füst között (1971); Tóth László: A hangok utánzata (19 71); Kulcsár Ferenc: Napkitörések (1972); Varga Imre: Crusoe-szaltók (1976) - , melyekben a fiatalos életérzés, sajátos iro­ dalmi program és horizonttágító, individuális valóságszemlélet kereste és kö­ vetelte helyét, lehetőségeit és szerepét az irodalomban (és társadalomban). Az új költői törekvések szembesültek és valósággal megütköztek a régi - hagyo­ mányosabb - lírai kifejezésmóddal és részben megosztották az irodalmi köz­ véleményt, másrészt viszont magasabb szintű - tartalmasabb - művészi szin­ tézis és gazdagabb lírai teljesség lehetőségét készítették el. Tegyük hozzá, hogy ezek a bonyolult, ellentétekben gazdag és társadalmi értelemben sem problé­ mamentes folyamatok nehéz korban, útkereső eszmei-politikai feltételek között zajlottak, az 1968-69-es társadalmi válságot követő konszolidáció korában, ami a kiadó szerepét és felelősségét erősen megnövelte. A kiadó - elismerés érte - felvállalta a fiatalokat, az idősebbek helyzetét - programjuk érvényét - pedig azzal erősítette, hogy sorra jelentette meg válogatott verseiket. - Bábi Tibor: Se elevenen, se holtan (1968); Ozsvald Árpád: Galambok szállnak fe­ ketében (1969); Dénes György: Az idő börtönében (1970), illetve új verseiket - Gál Sándor: Szabad vonulás (1969); Zsélyi Nagy Lajos: Üzenet a barlang­ ból (1971); Veres János: Homokvirág (1972); Török Elemér: Virágzó kövek (1973). A szerkesztőségi koncepció egységében látta a lírát, és ellentmondásait közelítette egymáshoz, eredményeit összegezte. A további években is folytatta ezt a kiadói gyakorlatot, az érett és népszerű értékek begyűjtése és kiemelése mellett - a válogatott kötetek - állandó, gondos figyelmet fordított a fiata­ lokra. A felelős kiadói gondoskodás eredménye és reprezentáns példája a debütánsok munkáit megjelentető Főnix Füzetek, sorozat. A sorozatnak öt év alatt kilenc füzete jelent meg, három műfajban (líra, kispróza és kritika), és olyan tehetségeket indított, mint Bettes István (Bohócok áldozása), Vajkai Miklós (A másnapos város) és Lacza Tihamér (Ember a szóban). V. A kiadó tevékenységét napjainkban az a tény határozza meg, hogy hát­ országként olyan irodalmi munkaközösség - szerzőgárda - áll mögötte, amely - korlátozott méretei ellenére is - több jelentős műfajban képes létrehozni (szolid), maradandó értékeket. Szervező munkája során fejlett költészettel, színvonalas regényirodalommal és kisprózával, és megfelelő gondolati prózá- 61 �val - elméleti kritikai irodalommal - számolhat. Az utóbbi években a gyer­ mekirodalom is örvendetes fejlődésnek indult - Simkó Tibor: Tikirikitakarak, A mállók városa antológia és mások különösen a fiatal szerzők kezdemé­ nyezése folytán. A másik műfaj, amely az utóbbi évtizedben jelentősen fejlő­ dött és felerősödött, a nemzetiségi tudatot és öntudatot tápláló, az önisme­ retet gazdagító helytörténeti, szociológiai és tudományos ismeretterjesztő iro­ dalom. Az irodalmi szociológia és közírás könyvei - Bábi Tibor: A hűség arca (1974); Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág (1974); Gál Sándor: Mesét mondok, valóságot (1980); Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok (1984) - nemcsak hazai elismerésben, hanem egyetemesebb figyelemben is ré­ szesültek. A tudományos teljesítmények között a néprajzi gyűjtések és feldol­ gozások eredményei jelentősek - Ág Tibor: Vétessék ki szóló szívem (1980); Martin György-Takács András: Mátyusföldi népi táncok (1981); Gágyor Jó ­ zsef: Megy a gyűrű vándorútra (1981); de Püspöki Nagy Péter kutatómunkája révén - Boldogfa (1981) - történetírásunk se eredménytelen. Az irodalommal határos tudományágak területéről - kultúrtörténet, szociográfia, helytörténet és műemlékvédelem - való, tudományos-ismeretterjesztő tanulmányokat és doku­ mentumokat az Új Mindenes Gyűjtemény három kötete fogta egybe, prezen­ tálva a nemzetiségi tudományosság szerény, de nem jelentéktelen eredményeit. A hagyományteremtés további fontos műfaja a munkásmozgalom-történet, amely a két háború közötti, fejlett dél-szlovákiai munkásmozgalom és szociális hely­ zet dokumentumait dolgozza fel, bizonyítva a nemzetiség haladó történelmét és szocialista hagyományait (Az Út 50 éve). Végül - de nem utolsósorban szólnunk kell a Madách Kiadó képzőművészeti és művészettörténeti feladatvállalásáról, melynek jegyében néhány szép és jelentős művészalbumot és mű­ vészettörténeti monográfiát jelentetett meg (Szabó Gyula, Lőrincz Gyula, Bacs­ kái Béla, Rigele Alajos, Kisgaléria). Hatósugarát áttekintve, a Madách Kiadó úgy mutatkozik előttünk eredményei tükrében, mint bizonyos értelemben mo­ nopolhelyzettel bíró, sokoldalú intézmény, melynek tevékenysége a nemzeti­ ségi írott kultúra és szellemi alkotótevékenység egészét átfogja. Kiadói telje­ sítménye - önmagán is túlmutatva - azt bizonyítja, hogy a háború óta eltelt emberöltő folyamán írásbeliségünk, írott kultúránk beérett és kiteljesedett, adottságai és képességei arányában átfogja a humán szellemi tevékenység lé­ nyeges területeit és hangvételében, értékrendjében és valóságszemlélete sajá­ tosságában önálló jelleggel bír, ennek folytán a nemzetiségi népcsoport élet­ érzésének összegezője és programadója lehet. E tények a kiadó irodalompoli­ tikáját is meghatározzák és munkájára minden téren nagy felelősséget rónak. Tevékenységének koncepciója, mindenre kiterjedő figyelme nemcsak az irodalom további fejlődését befolyásolja, hanem a mai érték- és eredményszint fenntar­ tását és megmaradását is biztosítja. Minél fejlettebb egy közösség kultúrája, annál nagyobb szüksége van rá, hogy gyökereivel, a múltjával állandó és élő kapcsolata legyen. Az irodalom fejlődése feltételez bizonyos egyidejűséget, a meghatározó értékek állandó mintegy időtlen - , egyidejű jelenlétét az irodalmi tudatban. Az összegezések­ nek és átfogó szintéziseknek is ez az indoka és előfeltétele. Az irodalmi em­ lékezet felfrissítése fejleszti és gazdagítja az irodalom tudatát. A régi részben, elfeledett művek új társadalmi és irodalmi összefüggések között - újra kiad­ va - felfrissülnek és átértékelődnek. Az olvasók újból tudatosítják értékeiket. A nemzetiségi kultúrák számára létkérdés a hagyományteremtés és a történel­ mi-nyelvi gyökerek ápolása, számukra a múlt feltárása és őrzése jövőformáló 62 �tevékenység. Ez egyik oka a kiadó sorozatai létrejöttének. A másik ok az iro­ dalmi értékalkotás természetében rejlik. A művészi - irodalmi - érték egyszeri és megismételhetetlen. Ám tegyük hozzá, hogy kissé az idő függvénye is. A kor és az idő függvénye a mű hatása, a közösségi tudatban való jelenléte. Ah­ hoz, hogy az irodalom eredményei és értékei összegeződjenek, és kiemelkedje­ nek az átlagból - mondhatnánk klasszicizálódjanak - , mennyiségi és időbeli tényezők kiteljesedésére van szükség. A mennyiségi tényezők lehetővé teszik a válogatást, a kiválasztást és az „újrafelfedezés” szükségét, míg az időbeli távolság az érték próbája, maradandóságának választóvize. A kiadó ezt az irodalmi „klasszicizálást” a Csehszlovákiai Magyar Írók. (CSMI) sorozattal kezdte el és végzi ma is. A sorozatba való besorolás ténye mintegy tisztelgés az írói-költői életmű előtt. A sorozat az idődimenzió eredményességére is utal: irodalmunknak már vannak „életművei” . Mindennapi munkája, folyamatos al­ kotótevékenysége és értékteremtése nem nélkülözi a klasszicizálódás mozzana­ tát. Ez nagy eredmény, ha szocialista irodalmunk alig egy emberöltős létére gondolunk, és arra, hogy egész történelme rövidebb, mint egy átlagos ember­ élet. A Csehszlovákiai Magyar Írók sorozat regényirodalmunk értékeinek a fel­ mérésével kezdődött, aztán a költői életműveket vette sorra. Ez ideig - 1978 óta - 23 kötetet jelentetett meg. A sorozat öt antológiáját fontos kiadói tett­ nek minősíthetjük. A Szlovenszkói vásár az első köztársaság kisebbségi irodal­ ma kisprózájának, a Rejtett ösvény lírájának a keresztmetszetét adja, míg a Szlovenszkói küldetés a két háború közti esszé- és kritikai irodalom legjavát eleveníti fel. Ugyancsak a kisebbségi irodalmat prezentálja a Szép Angéla háza című antológia, amely néhány hosszabb elbeszélést és kisregényt tartalmaz. A Családi krónika novella- és elbeszélésantológia a háború utáni irodalom ter­ méséből. Hasonlóan összegező szándékkal indította a kiadó további soroza­ tait, A Szlovák. Irodalom Könyvtárát és A Cseh Irodalom Könyvtárát, ame­ lyek a két nemzeti irodalom klasszikus értékeit hivatottak egységes külsőben kiadásban - az olvasó asztalára tenni.. VI. Szocialista nemzetiségi könyvkiadásunk indulása óta fontos feladatának tekinti a szlovák és cseh művek magyar nyelvű megjelentetését. Felelős és kö­ vetkezetes kiadópolitikájának eredményeképpen ezen nemzeti irodalmak kor­ társ- és klasszikus műveinek legjava olvasható magyar nyelven. A Madách Kiadó 15 év során 309 fordításkötetet adott ki, ebből 123 szlovák és 186 cseh művet. A tény meggyőzően bizonyítja a nemzetiségi alkotókészségnek a szlo­ vák és cseh művészi értékek iránti, cselekvő és hivatásszerű érdeklődését. A fordításirodalom terén elért eredmények igazi jelentősége azonban abban rej­ lik, hogy ezen könyvek döntő többsége elkerül Magyarországra - jelentős pél­ dányszámban - a közös könyvkiadási egyezmény keretében, és így általáno­ san hozzáférhetővé válik az egyetemes magyar írásbeliségen belül. Ennek el­ lenértékeként a kiadó - mint a közös könyvkiadás gazdája - behoz a ma­ gyarországi könyvkiadás (Szépirodalmi, Európa, Móra, Gondolat, Corvina, Medicina, Zrínyi, Közgazdasági Könyvkiadók) évi terméséből 150-700 köny­ vet (átlag 1800-3000 példányban), mellyel gazdagon ellátja a hazai magyar könyvpiacot. Mindkét részről mintegy félmillió rubel értékű könyv cserélődik így ki évente, előnyös gazdasági feltételek mellett, melyek lehetővé teszik, hogy ezek a könyvek olcsóbbak legyenek. A gazdasági előnyöktől azonban sokkal jelentősebb az egyezmény irodalmi-eszmei hozadéka, mert a nagyvo­ nalú könyvcsere szellemi termékek termékeny találkozását, irodalmi alkotó­ 63 �folyamatok kölcsönös közeledését és értékkiegyenlítődését jelenti. Tehát kul­ túrák találkozását, nemzeti alkotóerők szembesülését, s mindezt egy nagy múltú, harmincéves államközi egyezmény rögzíti és intézményesíti. A Madách Kiadó, mint a szellemi értékcsere szervezője és kiadópolitikai irányítója, mintegy öszszegezi sokrétű tevékenysége eszmei szempontjait és értékeit, és mindennapi munkájával az internacionális gondolkodás és a szocialista nemzeti-nemzetiségi együttélés és bizalom korszerű lehetőségeinek a kimunkálásán és fenntartásán tevékenykedik. (Nemzetiségi) Könyvkiadónk feladatai összességét látva válik igazán jelentőssé és fontossá: úgy szervezi és gondozza irodalmunkat, hogy problémáit és eredményeit nemzetközi összefüggések közé emeli, és értékeit a nemzeti irodalmak értékeivel szembesíti. A kiadó jelene és jövője az irodalmi alkotófolyamat születő értékeinek gon­ dozása mellett az összegezés vállalását, helytálló értékrend és történetileg meg­ alapozott tudatszint kimunkálását és ápolását is feltételezi. A nemzetiségi ön­ ismeret és az irodalmi tudat emlékezete és nemzetközi összefüggésrendszere egyre mélyül és növekszik. A kiadóra e téren komoly feladatok várnak. Tett is már lépéseket e téren, és nem eredménytelenül. A néhány évvel ezelőtt 1981-ben - kiadott Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona az első lépés (nemzetiségi) kultúrtörténetünk és múlttudatunk emlékezetének összege­ zésében. Folytatása lesz - jelentőségében messze túlnőve azt - a készülő Cseh­ szlovákiai magyar irodalmi lexikon, melynek első munkálatait - adatgyűjtését, címszójegyzékét - még 1977-ben kezdte meg a kiadó, s a lexikon kézirata je­ lenleg a befejezés stádiumában van. A lexikonírás és -kiadás sajátos, igényes műfaj, irodalmi tisztánlátást, célratörést és gazdag szerkesztői tapasztalatokat igényel, a szellemi érettség sokoldalú próbája. Megjelentetésével a Madách K i­ adó - és irodalmunk - bebizonyítja, hogy bár méreteiben szerényebb társa a környező szocialista nemzetek kiadóinak - és irodalmainak - , életerőiben és felelősségvállalásában azok eredményes és méltó partnere. E számunk szerzői Bessenyei György kritikus, irodalomtörténész (Budapest); Csanády János költő, a Budapesti Gyermekszínház dramaturgja; Dobos Éva költő, szinkron-dramaturg (Budapest, Pannónia Filmstúdió); Endrő­ di Szabó Ernő költő, könyvtáros (Pomáz); Hideg Antal költő (Kecskemét); Kiss Dénes költő, a Népszava versrovatának gondodozója (Budapest); Kiss Gyula író, a Matyóföld főszerkesztője (Me­ zőkövesd) ; Dr. Radó György író, műfordító ,irodalomtörténész (Bu­ dapest) ; Romsics Ignác tudományos munkatárs, M TA Törtténettudományi Intézet (Göd); Sarusi Mihály író, az M TI Békéscsabára kiküldött tudósítója (Békéscsaba); Sík Csaba Móra Könyvkiadó igaz­ gatója (Budapest); Szendrei Lőrinc újságíró (Miskolc); Szirmay E ndre ny. főiskolai tanár (Kaposvár); Tandori Dezső költő, író, műfordító (Budapest; Varga Csaba író, szociológus, a Népművelési Intézet tudományos főmunkatársa (Budapest); Varga Imre szabad­ foglalkozású író (Budapest). 64 �A kritika kritikája, avagy egy olvasó véleménye Sok kritikát, recenziót olvasok, illetve olvastam. Mostanában egyre k eve­ sebbet. Megválogatom, hogy kinek a kritikáját, recenzióját tartom arra érde­ mesnek, kinek a véleményét tudom elfogadni. Ügy látom, hogy manapság egy­ re kevesebb az őszinte, elemző, figyelemre méltó kritika. Sokkal több a felüle­ tes, odavetett, fanyalgó, semmitmondó, hányaveti írás, bármiről is légyen szó. Miért ragadtam tollat mégis most gondolataim közlésére? Azért, m ert úgy gondolom, megérdemli ez az írás, hogy elmondjam véleményemet róla. Körm endy Zsuzsanna nevével ritkán találkozunk a folyóiratok hasábjain.(Lapunknak évek óta rendszeres szerzője — a szerk.). Írása a Palócföld 1984. októbe­ ri számában jelent meg. Páral Gyilkosok és szeretők című nagy (?) könyvéről írt kritikáját kitűnő írásnak tartom. Nem szokványos kritika, kitűnően ism er­ teti a lényeget, érezni írásából az őszinte véleményt, az átélést, m ondhatnám azt is, hogy élvezetes olvasmány, ami feltétlemül arra inspirálja az olvasót, hogy olvassa el a regényt, vagy ha m ár olvasta, valószínűleg azonos vélem é­ nyen van vele. Okos, megfontolt, reáis ítélőképességű, stílusa választékos. N e­ vezhetném avatott tollúnak is. Sok hasonló, tisztességesen megírt kritikára lenne szükség a kortársi m a­ gyar irodalomban is. Én remélem, hogy Körmendy Zsuzsanna ezentúl gyakrab­ ban ír majd recenziókat, nemcsak vidéki folyóiratokban és nemcsak külföldi szerzőtől. Szívesen olvas a közönség magyar szerzőt is — aki arra érdemes —, de az olvasó figyelmét nem árt a jó m ű v e k re felhívni. Szabó Éva Budapest A S Z E R K E S Z T Ő BIZO T TSÁ G ELN Ö KE: A S Z E R K E S Z T Ő BIZO T TSÁ G T A G JA I: Dr. Horváth István Csik Pál A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Németh János Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N YI FE R EN C A Nógrád megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: B a r a n y i F e r e n c . Szerkesztőség: 3100. Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Ki­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a t o k a t é s r a jz o k a t n e m ő rz ő n k m eg is nem k ü ld ü n k v is s z a . I S S N : 0 5 5 5 - 886 7 . I n d e x : 2 5 - 9 2 5 . Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, terjedelemben. F. v .: K e l e m e n G á b o r igazgató. 85.38308 N. S. 900 példányban 5,6 (A/5) ív �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/1. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f966cce8fe2b90c14b3bca65afbd77f7.pdf 3d88b16c12326cd4e14b0601faf1438c PDF Text Text �Tartalom 1. 4. 11. 12. 21. X V III. É V F O L Y A M 3. SZÁM Simor András: Szilveszter írásaiból (versciklus) Thiery Árpád: Téli utazás (novella) Nagy Gáspár: Múlik a Jövőnk (vers) Hajdú Gábor: A legzseniálisabb szabolcsi (elbeszélés) Csanády János: Ezer évre, Köd szitáljon, Volék sirolm tudotlon, Hazai föld, A lfa és omega (vers) ÖRÖKSÉG 24. Kovács Győző: Illyés Gyula estéje 27. Juhász Mária: A Semmi közelít VALÓSÁGUNK 33. Kerékgyártó T. István: Értelmiségi szerep és társadalmi nyilvánosság 40. Nyilas György: A népművelők társadalmi helyzete ABLAK 47. Dél-itáliai költők (Baranyi Ferenc) 48. Dante M affia: Kosárba viperát, Dühöt, Szigetzöld (Baranyi Ferenc for­ dításai) 49. Marcello Camillucci: A rózsa 49. Leonardo Mancino: Sinisgallihoz (Kassai Franciska fordításai) 50. Antonino Contiliano: Szicília 50. Vincenzo Mascaro: Halászok 51. Rosa Maria Ancona: Önmagamról 51. Giovanni Lombardo: A háború tudorai (Romhányi Ágnes fordításai) 52. Rolando Certa: Cataniai impressziók 53. Rolando Certa: A rion (Baranyi Ferenc fordításai) 54. Kassai Franciska: Rosa Balistrieri (kisportré) MÉRLEGEN 55. A Madách-rejtély, András László könyvéről T. Pataki László és Radó György F IG Y E L Ő 61. A tudatosítás változtat (Molnár Pál) A címoldalon Tardi Sándor rajza; 32. oldalon Pallag Zsuzsa éremsorozata; 54 . oldalon Lóránt János fest­ ménye. A 48. és az 5o. oldalon az Il policordo, illetve az Impegno című lapok címoldala. (Fotó: Buda László) �SIM O R A N D R Á S Szilveszter írásaiból „A z embereknek Egy része szent apostolnak nevez, A másik rész pedig Szentségtelen gonosztevőnek. " (Petőfi: Az apostol) Az írásról Megpróbáltam lágyan, szelíden írni, ám a szavak föllázadtak a papíron, s mire a mondat végétért, még szabadabb lett, keserűbb, mint először vala. Eltéptem tízszer, százszor a papírt, és újrakezdtem, de hiába, a lélegzetemet könnyebb lett volna visszafojtanom, mint elfojtani azt, amit kimondták a szavak. Talán jobban gyűlölték ők, mint én magam, az emberiség ámítóit, őket, kiknek keblében szív helyett undok varangyos béka van. Hogyan írjak lágyan, szelíden, amikor írás közben reájuk gondolok? Ezért kellett lelkem tüzet magamba fojtanom, hogy önmagát eméssze el. A másolásról Mialatt mások gondolatait írtam le a magaméi helyett, vérem, mint a Vezuv kráterében fortyogó láva, sistergett. Mennyi csúszó-mászó gondolat, mennyi könyv, mi az embert léte értelmétől ijeszti el. Ezeket másolám, 1 �hogy ki ne fogyjon a kenyérből nőm, gyermekem. Néha egy-egy mondatot kihagytam, ha mindet leírom, belepusztulok. Megtizedeltem, dehogy megezredeltem csupán a hazugság kinyomtatott seregét. Kajánul vigyorogtam reám saját betűim a papírról. Mintha azt mondanák: „Aki milliókat szeretne átölelni, ne öleljen szívéhez hitvest, gyermeket, mert szolgává teszik.” Az isten, ha lenézett reám akkoriban, nem hitte, hogy énbelőlem szállt fel őelébe a lélek, melynek éjszakánként ott fönn csattogtak szárnyai. 2 A lélekről A lélek mire formáz? Leginkább sasmadárra, mely magas ormokon tanyázik, ahonnan egy-két szárnycsapással felszáll az Úr elébe. A lélek titkot őriz, olyat, melyet verébszem nem lát meg, emberé sem, csak nagy ritkán, amikor az égre néz és szárnysuhogást hall, ám nem angyal röpül fölötte, a lélek az, talán éppen sajátja, aki egy pillanatra kiszökött belőle és fölrepült. A föld lakói elfajultanak, mióta lelkük ugrál, nem röpül. D e én őket, bár vétkesek, vétkökben is fölötte szeretem. Érettük szólalt meg bennem a lélek éji útjáról visszatérve: „Ébredj, te nem magadnak, te másoknak születtél!” �A nyomdáról A szabadulásról Amikor a titkos nyomdát fölfedeztem, tudtam: ez a véletlen pillanat ad értelmet létemnek. A nyomdászok megértették s csodálták művemet. Egy öreg azt mondta nekem: „Ön azért, amit itt leírt, rémesen fog lakolni. Az ember szolga még és azt hiszi, a törvény szent és sérthetetlen, a ki más törvényt akar, törvényszegő.” Tudtam: a zsarnok és a szolga együtt áll bosszút művemért. De elrejtheti-é az igét, akinél az Űr igéje van? A nyomdagépek mintha harcosok lettek volna, kik reám hallgatnak, parancsnokukra. Végre nem voltam egymagam, s e pillanat az egyhangú, unalmas élet sok, sok ezer percénél többet ért. Azt mondták: „szabad vagy!” , és kinyitották börtönöm ajtaját. De kint iszonyúbb börtön várt, mint odabent. Amikor a körülöttem lévő világra néztem, összegörnyedtem a kíntól s a szégyentől. Ilyen börtönbe löktek börtönömből, odakint börtönőröm lett minden ember, mert ők szolgaként éltek, és emberméltóságukat vitrin mélyére dugták, mint apró, értéktelen, semmi dolgot. Akkor vásároltam a fegyvert! Ha nem végez zsarnokával a nép, majd végzek vele én. Mi mást tehettem volna? Láng ha nem lehetek, egy szikra tán igen, s egy szikra is több a semminél. De társakat magamhoz nem szereztem, tervem ha megbukik, másra miattam ne szálljon veszély. A kinti börtön világában halálig én nem élhetek. Hát haljak meg előbb! 3 �T H IE R Y Á RPÁD Téli utazás Frank úgy emlékezett, hogy amikor letette a telefonkagylót, már nem is volt boldog. A kollégák elnéző ámuldozása azonban újból felvillanyozta, mint egy léghajó kormányosa, aki a felesleges súlyokat kidobálva, egyre feljebb emel­ kedik. Csakugyan boldog volt. Zsebre vágta a tanítónő levelét. Hazafelé vett egy üveg vörös bort. Fényesnek látta a jövőt. Helga a csipketerítős asztalnál ült. A hét végi újságokból szabdalta a recep­ teket, gyerekruhamodelleket, házilag elkészíthető játékok leírását. A pesti la­ káshirdetéseket is, amelyeknek ugyan semmi hasznát nem vehette. - A lányod küldi - nyújtott át egy borítékot. A címzés Fanny kézírása volt, förtelmes ákombákom betűk: „Mikulás bá­ csinak! Kedves Mikulás bácsi, kérek szépen mindenféle csemegét, és még egy mikulást és szaloncukrokat!” - Ez is az ő műve - mutatott föl Helga egy irkalapot. Frank olvasni kezdett, aztán hirtelen összehajtogatta a papírt. - Fantasztikus . . . Megfagyott a levegő. - Mit vársz egy nyolcéves gyerektől? - neheztelt meg Helga. Frank elbizonytalanodott, mint akiben bűntudat támadt. - Reggel elutazom - jelentette be. - Elutazol? - döbbent meg Helga. - Levelet kaptam egy Veszprém megyei faluból. - Kitől? - Egy tanítónő írt. Frank, mint aki attól fél, hogy hazugságban maradhat, előkapta a zsebéből a levelet, és odaadta a feleségének. - Szóval, egy tanítónő - jegyezte meg Helga. - Nem a tanítónő az érdekes, hanem, amit mondani akar. - Egy magányos tanítónő . . . - Honnan veszed, hogy magányos? Helga arca megnyúlt. - Érzem. Elővette a zsebkendőjét, de anélkül, hogy megtörölte volna az orrát vagy a szemét, visszadugta a kötény zsebébe. - Az örökös utazgatásaid! - fakadt ki. - Amióta ismerlek, nem vagy ké­ pes nyugton maradni! Arra nem gondolsz, hogy családod is van? - Állandóan az eszemben vagytok. - Képzelem __ Frank hallgatott. Helga újrakezdte, valamivel szelídebb hangon. - Bemondta a rádió, hogy holnap havazás lesz. - Akkora csak nem lesz, hogy elakadnak a vonatok. - Dehát, épp Mikuláskor? Mi van ott? Nem is a ti megyétek! - Fontos. 4 �- Akkor utazz helyettem is. - Mit akarsz ezzel mondani? - Sajnálom, ha nem érted. - Mikulás, M ikulás. . . - gyűrte Frank bosszúsan zsebre a levelet. Helga maga elé bámult. - Ha más nem, akkor az a hang, ahogy bejelentetted ezt az utazást. . . Le­ net, hogy néha én is hibás vagyok, ezt nem is tagadom, de most fáradt va­ gyok, és különben sem érzem jól magam. Ilyenkor nem lehet csodát várni tő­ lem. De én akkor is, mindig alig várom, hogy hazagyere. Igyekszem, hogy jól érezd magad itthon, de amikor hazajössz, jóformán meg se hallgatsz. Nem érdekelnek a gondolataim. Te állandóan ilyen utazásokra készülődsz. Azt hi­ szed, hogy csak neked vannak gondolataid? Nekem az sincs, aki tanácsokat adna, vagy bármiben segítene. Azt hiszed, hogy fából vagyok? Azt hiszed, hogy élet ez így? Mindenről lemondok. Igénytelen vagyok. Csak lassan beleőrülök. Rám fogod, hogy ideges vagyok. De hogy miért, az nem érdekel. Tu­ dom, hogy nekem is vannak hibáim, amit te tudnál a fejemhez vagdosni, de ha mindig csak a hibákat keressük, akkor mi lesz velünk? Én szeretlek, és sohasem akarok rosszat neked. Nem érdemiem meg, hogy így viselkedj. Igyekszem mindent jól csinálni. Ha valami mégse sikerül, ahogy szeretném, nem tehetek róla. Nagyon bánt, és nagyon szomorú vagyok. Az is dühít, hogy szétforgácsolódik az időd különböző emberekre. Az idődet idegen emberekre pocsékolod. Azt a drága idődet. . . Frank másnap reggel elutazott. Alighogy elindult a vonat, esni kezdett a hó. Pesten már szakadt. Motoros hókotrók zörögtek fel s alá a pályaudvar környéki utcákon. A restiben várta meg a csatlakozást. A vonat pontosan in­ dult, s időben érkezett Veszprémbe, ott azonban megrekedt. Egy ideig a vo­ natban vártak a továbbindulásra, később behúzódtak a fűtött váróterembe. A söntésben Frank kért egy adag teát rummal, aztán a hatalmas vaskályha kö­ zelébe furakodott. A levegőnek füst- és kátrányszaga volt. A vasutasok kiszol­ gált talpfákkal tüzeltek. A rum, a nedves meleg rövidesen elnyomta Frankot. Alpesi reggelre ébredt. A hó vakított a korai napfényben, a szél megállt. Úgy érezte: most semmi se lehetetlen. Kinézett a büdösmeleg váróterem ablakán. A város fölött magasodó püspöki palota körvonala olyan éles volt, mint a metszet. Az ég színéből és a levegő üvegszerűségéből arra következtetett, hogy mélyen fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. A forgalmista nem sok jót ígért. A vasútvonal ötven-hatvan kilométeres szakaszán megbénult a közlekedés. Néhány bevágásban két-három méter ma­ gas volt a hó. A kotrók csak reggel nyolc után kezdtek dolgozni, és legha­ marabb csak az esti órákban indíthattak vonatot. Frank a söntésben lehajtott két pohár rumot, aztán elindult a sínek mel­ lett. Még tizenhét kilométer várt rá. Az arca rövidesen keményre fagyott. A vastag sálat, amit Helga kötött, a szája elé rögzítette, a beszívott levegő így is szinte belemetszett a torkába. Ci­ pőjére ráfagyott a hó, a lábai elgémberedtek. Két fadarab. Időnként, mintha egy zenekar játszott volna. Hegedűk, kürtök, harsonák. Távolabb egy ápoló­ nőt látott. Fityulája közepén égő vöröskereszt. - Így kezdődik a fagyhalál? ijedt meg. - Legalább volna a közelben egy ablak, amit megzörgethetnék. . . Végső erőtartalékait bevetve, ment tovább. Elmúlt dél, mire megérkezett. A csordahídnál lecsúszkált a vasúti töltésről, és átvágott a behavazott réten. A templom mögött ért be a faluba. Szemben ve­ 5 �gyeskereskedés. Az ajtóharang csilingelésére előjött a boltos. Nyugtalan, ala­ csony ember. - Mit tetszik? - A tanítónőt keresem. - Már megint reggel óta orgonái - mutatott a boltos a templom felé. Frank észrevette a fintort. - Nem sokra tarthatja a tanítónőt - gondolta. - A harangozó majd átkíséri - mondta a boltos. A mázsán egy bundás, borotválatlan öregember üldögélt. Szótlanul biccen­ tett, kiitta a maradék sört az üvegből, cigarettára gyújtott, majd felállt. - Mehetünk. Förtelmesen nyikorgott a templomajtó. Frank fölismerte a zenét: Bach h-moll szvitjéből a fuvolaszólam, verkliszerű előadásmódban. A fújtatós or­ gona, mint egy asztmás öregember, ki-kihagyott. A harangozó felkiáltott a kó­ rusra. - Kisasszony, keresik! A falépcső tetején megjelent egy fiatal nő. A szűk, fekete bársonynadrághoz nem illő piros-sárga csíkozott blúzt viselt. Kíváncsian hajolt le. - K i keres? A hangja feltűnően mély volt. Frank megmondta a nevét. - Istenem, maga az? - lepődött meg. - Jöjjön fel! A kezét nyújtotta. Ő is bemutatkozott. - De szeretném, ha Susunak szólítana - tette hozzá. Frank orrát keverékillat csapta meg: szappan, vodka, széna és valami édes­ kés tejszag. Szemügyre vette a nőt. A kihegyesedő orr ívében volt valami tisz­ teletlenség, a különösen hosszú, fekete szempilláktól az arc sajátságos árnyé­ kot kapott. Fekete, göndör, már-már borzas hajának, ahány mozgékony fürtje, annyi fénylő idegvégződés. - Látja, muzikális vagyok - nevette el magát zavartan. Előreugró fogsora volt. Egy-két pótlással. Visszaült az orgonához. - Fújtasson nekem egy kicsit - mutatott a pedálra. Frank egész közel lépett a tanítónőhöz. Csak így érte el az orgona pedál­ ját. Susu most a Für Elise-t játszotta. A borostyán karkötő lecsúszott a csukló­ jára és zörögve, újra, meg újra a klaviatúra széléhez verődött. - Mivel jött? - pillantott Frankra. - Veszprémtől gyalog. - Te jó Isten! Abbahagyta az orgonálást. Felállt, végigmérte Frankot. - Istenem, ebben az időben__ A lőrésszerű toronyablakból lenézett a templomkert behavazott bokraira, és hálát adott magában az Istennek, hogy épp ilyennek képzelte el Frankot. Ilyen magasnak, idegesítően kimértnek, soványnak. Az iskola üresen tátongó kapunyílásában belekapaszkodott Frankba. Nem bizalmasan, sokkal inkább kétségbeesetten, mint aki elé fenyegetően odatoppan valami. Aztán a konyha felé indult. - Készítek valami ennivalót, maga csak menjen be a szobába. Frank idegenkedve vette szemügyre a tárgyakat: a falba rögzített könyváll­ ványt, a fekete bőrpamlagot, a zöld padlóvázát. Az íróasztalon fémtartóban női aktfotó: a tanítónőt ábrázolta ülőhelyzetben, félmeztelenül. A vállát hátra­ 6 �feszítette, hegyes mellei előremeredeztek. Frank azt gondolta, úgy fog visel­ kedni, mintha az aktkép nem is volna a szobában. Papírral eltakart üvegajtó nyílt a szomszéd helyiségbe. Kihúzott egy rajzszöget, felhajtotta a csomagoló­ papír szélét. A másik szoba üres volt. Susu idegességében elsózta a tojásrántottát, az uborkásüveget csaknem le­ ejtette, s épp oly érthetetlenül - gyámoltalanul? - álldogált az égett zsírszag­ ban, mint a tanteremben szokott, amikor nem képes felfogni, hogy mit keres az utolsó padban az egyetlen ötödik osztályos a hatodikosok között, a hatodi­ kosok a hetedikesek, a hetedikesek pedig a nyolcadikosok közt. Ilyenkor csak egyetlen mozdulatra volna szükség, hogy minden darabokra hulljon, csak meg kellene érinteni a mosdó fölött a kék színű víztartály csapját, a szertári szek­ rény tetején a behorpadt földgömböt. De ilyenkor a legcsekélyebb mozdulat is lehetetlen. Frank levette a zakóját, és enni kezdett. - Elsóztam egy kicsit - mentegetőzött a tanítónő. Frank mohóság nélkül evett. Szinte csiszoltan. A tanítónő az íróasztal fiókjából egy üveg vodkát vett elő. Két vizespoha­ rat is. Előbb Franknak töltött, majd saját magának. - Nyugodtan leveheti a cipőjét - ajánlotta. - Ha akarja, forró lábvizet is készíthetek. Frank elfogta a nő tekintetét. A szeme égő rejtély volt. - Mást ne vessek le? - kérdezte magában, s nyugodtan falatozott tovább. A savanyú uborkát vékony karikákra szabdalta, a rántottára pirospaprikát szórt. - Érezze magát otthon - biztatta a tanítónő, s, hogy a szavainak nagyobb nyomatékot adjon, lerúgta a cipőit, és felült a pamlagra. A bársonynadrág cipzára szétnyílt. Frank elkapta a tekintetét. Az órájára nézett. - Igen, igen. . . - pirult el a nő. - Arra kíváncsi, hogy miért írtam magá­ nak. Rögtön elmagyarázom. Rögtön, rögtön . . . - Hogy jutottam épp én az eszébe? - nyúlt Frank a pohárért. A tanítónő utánozta a mozdulatot. - Sokszor álltam már azon a ponton - tartogatta a poharat a kezében - , hogy azt mondtam magamnak: még ezt a délutánt végigtanítom, aztán este összecsomagolok és eltűnök innen. Mégis maradtam, mert ezek a gyerekek i t t . . . Érti? Egyszer elkezdtem velük kiabálni. Tudja, mi volt a szemükben? Hát, ez is? ...N e m tudom elmondani magának, hogy mit éreztem, amikor el­ vittem őket kirándulni, és a vendéglőben a legtöbbjük először evett életében késsel és villával. A fiúk először a lányoknak töltöttek az ásványvízből. Mit mondjak m ég?. . . A tizenegy nyolcadikosból kilenc továbbtanul. Óriási mászkálások, meg ismeretség kellett hozzá. Meg könyörgés! De ha nem csinálom, a kitűnő rendű lány, aki falja Adyt, az otthon marad kapálni, elhízni, gyere­ keket szülni. É s a temetőgondnok lánya? Mihez kezdene a rajztehetségével? - Ezért írta a levelet? - Ezért is írhattam volna. E pillanatban szerette volna Frankot beavatni az életébe, de nem akart be­ szélni a nevelőszüleiről, akik az összes megtakarított pénzüket képaukciókon költötték el, a mostohabátyjáról, aki többnyire ittasan állított haza, végiglár­ mázta az éjszakát, de reggel hatkor mintegy varázsütésre kiugrott az ágyból, mosdatlanul, hatalmas bűntudattal zarándokolt a reggeli misére, s most egy isten háta mögötti pusztán egy leánynevelő intézet igazgatója, arról pedig mit �mondhatott volna, hogy neki se volt nagyobb szerencséje a művelődésügyi osz­ tállyal, csak hosszas könyörgés után engedélyezték, hogy képesítés nélkül ta­ níthasson ebben az osztatlan iskolában. - Úgy jöttem ide - nézett Frankra - , hogy rendbe hozom az életemet. Hu­ szonöt éves voltam. Messze még attól, hogy vénlánynak nézzenek, de én már beletörődtem. Kielégített, hogy azonosulhatok a munkámmal. Úgy néztem a hársfákra, meg a kőbánya csilléire, mintha együtt nőttem volna föl velük. Amikor leszálltam a buszról, a tanácselnök virágcsokorral várt, és cipelte a bőröndömet. Úgy éreztem, hogy nekem találták ki ezt a helyet. Repestem a boldogságtól. Ahogy jöttünk ide a házhoz, a szembejövők félreálltak az utunkból és nagyot köszöntek: Jónapot, tanító n é n i!... Az elnök maga volt a nyájasság. Megkérdezte, hogy meddig tanítottam az előző helyemen. Mond­ tam, hogy három évig. Itt férjhez is mehet majd, biztatott. Megnyugtattam, hogy nem akarok férjhez menni. Apró kortyokat ivott a vodkából. - Aztán egyszer elvittem a gyerekeket Pestre. Az egyik moziban atomhá­ ború-ellenes filmet játszottak. Tudományos dokumentumfilm volt, gondoltam, ez most új dolog, miért ne nyíljon ki ezeknek az istenháta mögötti gyerekek­ nek a szeme éppen úgy, mint a városiaké. Elvittem őket a moziba. Tátott szájjal nézték, hogy az üres, felhőtlen égbolton óriási villám lobban, aztán ki­ tört az elektronikus dübörgés, majdnem belesüketültünk. Képet nem is lát­ tunk, csak az iszonyú robaj. Aztán megjelent a gomba alakú felhő, és meg­ szólalt egy férfihang. Tagoltan beszélt, hogy mindenki jól az agyába véshesse: a robbanás centrumában a hőmérsékletet ötvenmillió Celsiusra becsülik. A robbanás középpontjától tíz kilométeres körzetben megégnek az emberek. . . A sokkhatás nem maradt el. Talán túl is lőttem egy kicsit a célon. A lányokat a vonaton hazafelé vigasztalni kellett. Nagy baj lett itthon. A gyerekek el­ mondták, hogy mit láttak Pesten. A szülők ellenem fordultak, a tanácselnök az élükre állt. A megyénél kivételesen és szerencsésen megvédtek. Frank azt gondolta: - Csak el ne mesélje az egész é le té t... Töltött magá­ nak s ivott. - Még mindig nem mondta meg, hogy miért hívott id e __ A tanítónő felkapta a pamlag mellől a retiküljét, izgatottan turkálni kez­ dett benne. A zsebkendők, tubusok, ceruzák és iratok közül kirángatott egy levelet. - Tessék! Írógéppel készült jelentés nehezen olvasható másod- vagy harmadpéldánya volt. A megyei művelődésügyi osztálynak címezve. „1964. januártól lényegé­ ben a rendőrség által összegyűjtött (erkölcsi okok) gyermekek kerülnek az in­ tézetünkbe. Helyzetünket leírnom nem szükséges. A szökött tanulókat a rendőr­ ség visszaszállítja, van amelyiket tetvesen és rongyosan. A tanulók reménytelen helyzetüknél fogva, mivel látják, hogy a szökés nem eredményes, ezért több­ ször is a mérgezést választják a Katapusztáról kivezető útnak .. .” Katapuszta abban a megyében volt, ahol Frank dolgozott. De nem is hal­ lott erről a leánynevelő intézetről. - Mentse meg őket! - húzódott közelebb Frankhoz a tanítónő. - Én? Hogyan? - hökkent meg Frank. - Magának biztos megvannak hozzá az eszközei, hogy segítsen azokon a szerencsétlen lányokon. 8 �A tanítónő arca egyre közeledett, mintha gyöngéden meg akarta volna csó­ kolni. Olyan közel volt már, hogy Frank érezte a száj melegét. - Megteszi? - Ennyire fontos magának? - Nem azért, mert a mostohabátyám ott az igazgató, és ezt a beadványt is ő írta. Azok a gyerekek, érti? Valami történik ott, amire senki nem gon­ dol . . . - Tehát ezért hívott? - Ne faggasson! ...O ly a n váratlanul érkezett meg, hogy lelkileg nem tud­ tam felkészülni. Nem számítottam rá, hogy eljön. A tanítónő elhúzódott. - Igazán sajnálom... - Honnan tudta meg a címemet? - Szerettem volna, ha titokban marad. Frank dühös lett. - Az orromnál fogva vezet. - Siroki Nándor rokona vagyok - mondta Susu. Frank elvörösödött. - Micsoda? - Ne meressze így rám a szemét. - Szóval. . . - Szüretkor ott voltam náluk. Sokat beszéltek magáról. Frank a markában szorongatta a vodkás poharat. Olyan erővel, hogy fehér lett a keze. Ostoba módon besétált a csapdába. Hurok. Szégyen. - Tudja, hogy mi történt köztem és Siroki Nándor között? - Tudom. Ő a maga szemében egy ellenség. - Politikai ellenfél - igazította ki Frank. - Mégis megpróbált rajta segíteni. - Az más ügy volt. - Igazságtalanság érte. - Igen. Igazságtalanul el akartak bánni vele. - Megkértem Nándi bácsit, hogy küldjék el nekem azokat az újságokat, amiben megjelennek a maga . . . Azóta minden újságot megküld. Frank az ablakhoz lépett, kibámult. Az ablak egy behavazott tornácra né­ zett. A párkányon egy veréb ugrált. - Erre emlékezni fogok - gondolta. Pil­ lanatnyilag csak az látszott biztosnak, hogy épp annyi vodkára van szüksége, amennyi a pohárban volt. Lehajtotta. Susu elmosolyodott. - Itt maradhat éjszakára. Van még két üveg vodkám. A tenyere vizes lett az idegességtől. A ruhásszekrényből kivett egy üveg vodkát. Ügyesen felbontotta, és megtöltötte a poharakat. - Amikor a levelet írtam, aznap éjszaka magáról álmodtam - mondta. Azt álmodtam, hogy elmentünk egy öregasszonyhoz, megvolt a pontos cím, mégse találtuk a házat. Háromszor is körbejártuk azt a teret. Pedig a cím a kezünkben volt, és az álom szerint ott alhattunk volna, de én olyan szeren­ csétlen vagyok. Így járok mindennel, még álmomban is. Frank gyöngéden magához vonta a nőt. Susu Frank csuklójára kulcsolta az ujjait. - Ne így. - Értem - húzódott vissza Frank. 9 �- Valamit még nem tud rólam. Frank nem szólt. Tekintete a nő testén kalandozott. - Szellemeket szoktam látni - vallotta be Susu. - Nocsak. - Nem is érdekli, hogy félek-e tőlük? - Bátor nő maga - biztatta Frank. - Egy öregembert szoktam látni. Mindig ugyanazt az öregembert. Ezüst szí­ nű köntösben van, hosszú, sárga szakálla. Nem is sárga, hanem inkább ara­ nyosan fénylő. Csomókban lóg, mint a jégcsap. Mintha aranyból lenne. Érti?... E l tudja képzelni? A szemében két hatalmas könnycsepp. Mint a gyöngyök. De sohase csordulnak ki, mert az öreg az ég felé tartja a fejét. A szája alig mozog, mégis olyan zengése van a hangjának, mintha egy katedrális szószéké­ ről beszélne hozzám . . . Frank azt gondolta: - Szellemeket is lát, még ez hiányzott. . . - Van egy el nem küldött levelem is - nézett rá Susu kíváncsian, für­ készve. - Nekem szól? - Igen. Frank türelmetlenül igazgatta a karóráját. - Nem tudom, mit képzel, hogy levelezni fogunk? - gondolta ingerülten. - Felolvassam? - kérdezte a tanítónő. - Most ne. - Küldjem el postán? - Még az hiányzik. - A felesége miatt? . . . Frank nem válaszolt. Az íróasztalon kezdett turkálni. A kezébe akadt egy vászonba kötött, virágmintás emlékkönyv. - A magáé? - kérdezte. - Írhatna bele valami szépet. Frank belelapozott a könyvbe. Első lapján tusrajz: a megnyílt égboltból le­ zúduló fényben egy keresztet magasba emelő vértanú térdepelt. Frank előke­ reste a zsebéből a tollát. A vallásos rajzot bámulva, elfogta az adakozás vá­ gya, nem úgy, mint egy kegyet osztogató királyt, hanem csak úgy, mindent odaszórni a legközelebb álló ember lábai elé. A térdeplő vértanú alakja alá írta cseppet se tökéletes franciasággal, nyomtatott betűkkel: L E D IA B L E SE T R O U V E D E D A N S NOUS, L E D IA B L E C’E ST NOUS, A V E C NOS A P T IT E D R E S A U X V ICES. F R A N K . Susu megnézte. - Fordítsa le. Frank hanyatt dőlt, a plafonra bámult. - Az ördög bennünk van, az ördög mi magunk vagyunk, a bűnre való haj­ lamainkkal . . . 10 �N A G Y G Á SPÁ R Múlik a Jövőnk M úlik a Jövőnk egy erdőből jövök végig ösvények nyílnak most már a hátam mögött már nyüszít az erdő nézi az Egyutat ezen s így vérzik el aki fügét mutat tankpezsgő művér ezeken menni és persze „ t e s t v é r i lett volna jó t a n k o k ” is csorogtak vagy örökre eltévedni mint egy kalózhajó ha J. A . ezt megéri nincs nemzedéksiló de jövőkonzervből élünk homlokegyenest mások homlokán zsibbad a bérünk PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége 1984. évre is meghirdeti a Madách-pályázatot. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szolgáló pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott mű­ vekkel lehet nevezni, melyek elkötelezetten, elmélyült szakmai igény­ nyel mutatják be mai valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, ille­ tőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utó­ életére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban, 1984. november 15-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségi címére (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. Pályadíjak: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában: I. díj 10 000 Ft II. díj 8 000 Ft III. díj 5 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában: I. díj 10 000 Ft II. díj 8 000 Ft III. díj 5 000 Ft Eredményhirdetésre 1985 januárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya Palócföld szerkesztősége 11 �HAJDÚ GÁBOR A legzseniálisabb szabolcsi A kubikoslovak elhúztak előttünk, alálógatták a fejüket, egy ritmusra bak­ tattak egymás nyomában. Feco emelte hátul a csövet, figyelve az öreg vállát, nem billen-e, de amaz szilárdan tartotta. A fiú úgy érezte, a földbe nyomódik a lába. A nyakszirtjén megmerevedtek az izmok, . . . de, ha az öreg bírja . . . - Na, rakjuk le - szűrte amaz a fogai közt a levegőt - , egy a fizetés. A fiú óvatosan egyenesítgette a vállát, mintha attól félne, hogy elpattannak benne az izmok. Ujjával szétmaszírozta a fájó gócot. Az utat nézte a tégla­ halomig. Talán elmegy addig egy szuszra, onnan meg végig. Újabb lovak baktattak el mögöttük. Egyenletesen húzták maguk után a kétkerekű kordélyt. - Látja amott azt a keselyt?! - mutatott előre az öreg. - Olyan volt ne­ kem. - Maga másról sem tud beszélni! - mondta a fiú. - Mert nem tudja mi az, hogy ló - vágott vissza az öreg. - Fél éjszakán át toporogtam, amikor meglett, én fogtam be először a rúd mellé. Aáá - le­ gyintett - , mit ért maga ehhez. Azt sem tudja talán, mit eszik egy ilyen állat. A fiú hallgatagon nézte az elsorjázó kordékat. „Méghogy nem tudom” . A ló, az ló. Négy lába van, és ha kidől a rúd mellől, eladják virslinek. De nem mondta. Minek. Talán szerelmes volt a keselybe, ki a fene érti az ilyen vén kelekótyát. Fehér karikák úsztak a szeme előtt, nehezen találta meg az egyensúlyt. „Még megszakadok ettől a rohadt csőtől és egyre nehezebb lesz” . Azért csak vitte az öreg nyomában. Azon nem látszik semmi. Honnan az istenből veszi az erőt, emeli ezt a marha csövet, mint a gép. Talán nem is húsból van ez a vén ember. Megint megálltak. Annak a lónak, amelyik felfordult itt a múlt héten, fehér folt volt a pofáján, a szeme fölött, mint egy csillag. A bordáin megráncosodott a bőr. Kidőlt a sorból, utolsót rándult a lába, feldöntötte a kétkerekű kordélyt is. Az utána következők kikerülték és tovább mentek az útjukon. Közömbösen, nem úgy, mint az emberek. Honnan tudják vajon, hogy merre kell menniük, morfondí­ rozott a fiú. K i mondta, ki tanította nekik? Csak mennek egymást követve, mint az árnyék. Erre gondolt Feco, közben megfogta a ló üvegesedő szeme. - Miért nem fogja ki?! - rikácsolta az öreg a hajtónak. Nem is látták, amaz honnan került elő. - Ennek már kampec fater. - Talán nem is érdekelte, mi történt a lóval. Leszedte róla a szerszámot. - Az isten pusztítsa el az ilyen csirkefogókat, mint ti vagytok! Ennyit ér nektek egy ló!? - Az öreg halántéka lilásra vált. Nehezen oszlott róla a szín. Feco leste, mikor üti meg a guta. De az öreggel nem történt semmi, két napig nem hallotta a szavát. Mintha az ő lo v át. . . 12 �Ledobták a csövet a többi mellé. Az öreg pléhdóznit kotort elő, komóto­ san rágyújtott. A fiú egy vastraverznek döntötte a hátát, lehajolt és egy fű­ szálat szakított ki a földből. Elgondolkodva rágta. Mögöttük vaskos acéllábakon hatalmas csarnok magaslott. Lehetett vagy hu­ szonöt méter. F entről kalapácsütések zuhogtak alá, odébb meg az épület vé­ génél, mint a csillagszóró felvillanásai, a hegesztőpisztolyok alól, a cunder spriccelt szét szabálytalan időközökben. - Hé, öreg! Elég lesz már. - Megkereste egy hang őket a magasból és be­ léjük csimpaszkodott. - Jöjjenek fel mind a ketten! A vaslépcső tompán dongott a lábuk alatt. Mintha vascsizmában járnának. A fiú a délutánra gondolt és megpárásodott a nyaka. „Csak úgy ne járjak ve­ le, mint azzal a hülye kurvával” . De Erzsébet más. Az első nő lesz az éle­ temben, gondolta, amikor az a pincérnő felhívta a szobába. Riszálta magát előtte a lépcsőn, kezében vitte egy tányéron a vacsoráját. Nincs rossz alakja, gondolta Feco, és bámulta a gömbölyded fenekét. Megették a vacsorát, kéz­ zel tépték szét a rántott húst. A nő a szekrény aljából egy bontott üveget ko­ tort elő, meg egy poharat. Egymást követve, ittak. „Csak annyit engedett meg, hogy kigomboljam a blúzát” , morfondírozott a fiú. Rossz kedve volt talán, vagy én rontottam el valamit. Unta az egészet, az órájára nézett. „Fáradt vagyok” , hadarta, „majd máskor, most menj haza kis­ fiú” . Erzsébethez a szobatársa vitte el, a Nyéki Pista. Melegség fut át rajta, ha a lány puha szájára gondol. Szombaton várlak, súgta búcsúzóul. Márta eluta­ zik, egyedül leszek idehaza. Feco fújtatva baktatott az öreg nyomában. Rohadt magas ez a torony. Körbebámult, amint felértek a nyolcas szintre. A vasvázas épület oszlopait itt már lemezoldalak fogták körül, csak az arcmagasságban nyitott ablakokon ju­ tott be a fény. Eddig hozza majd az elevátor a mészlisztet, magyarázta a múltkor valaki­ nek a brigádvezető. Feco is odafigyelt. Nem sokat értett az egészből, nem is érdekelte. Egy évet lehúzok itt, aztán felmegyek Pestre. A brigádvezető pajszerrel a kezében állt, magyarázott. - Alul vigyázzanak, meg a hatos szintnél, hogy ne akadjon be. Az emberek szétoszlottak, csak hárman maradtak fent az öreggel. A fiúnak oldalt kellett a görgőket igazítani, ha megszorultak a vályúban. Az öreg, meg a nagyhangú brigadéros az emelőt hajtották. Feco az elevátorházat bámulta, amely előtte volt, az öntöttvas, meg hegesz­ tett acélmonstrumot. A vályú egyelőre még üresen állt, az emelő egyenletesen kattogott. A brigádvezető néha levakkantotta az utasításait a trepnilemez egy kivágott négyszögén. A fiú kis ideig nézte a behemót gép mögött ásító nyílást, amely alul egy bunkerben végződött. Abba megy majd bele a mészliszt, gondolta, ahogy közelebb hajolva letekintett. Az öreg, meg a brigádvezető egyenletesen tekerték az emelő karját és nem­ sokára megjelent a vályúban az első tányér kereke. Lassan elgördült a fiú szeme előtt. Felemelte a fejét és szemével követte a gép tetejéig. - Álljunk meg - adta ki az utasítást a brigádvezető, mielőtt még az ele­ vátor tányér átfordult volna a túloldalra. Az üreg szélén lépdelve, átegyensú­ lyozott Feco oldalára. - Itt rögzítjük majd - bökött az ujjával egy tányérra és lejjebb visszük a vontatókötelet. 13 �A pajszert belökte az elevátor tányérok közé, majd óvatosan visszacsavarták a drótkötelet. - Maga maradjon itt - mondta az öregnek - és figyeljen. A fiú meg húzza le a vezérlőt a négyes szintig - tette hozzá a nagyhangú. Nemsokára vissza­ jövök. Feco lebontotta a kötél végét. Az öreg vékony kenderzsinórt húzott a drót­ kötél hurkába, majd egy súlyt kötött rá. Lassan aláengedte. - Na, menjen mondta. A fiú lebaktatott a lépcsőn. Csak már délután lenne, gondolta vágyakozva, ahogy az emeleteket szá­ molta. Amazok ott lent, a nyílás mellett ültek és beszélgettek. . . . - Az a rohadt Csikesz - acsarogta az egyik. . . A fiú elkapta a hangot. . . . - Lesepertette a padlásunkról is a gabonát. De nem éri meg a következő búcsút. Ha más nem, akkor én . . . Megpillantotta a fiút, elhallgatott. A szemét moccanatlanul rátette az ar­ cára. Feco a gerincében érezte a hideg, kék pillantását. Megvizesedett rajta az ing. - A kötelet idáig kell levezetni - habogta. A kékszemű kelletlenül felállt. A másik is követte. Benyúlt a nyíláson, kis ideig kotorászott a kanalak között, majd kihúzta a zsinórt. - Na, fogjad! - mondta enyhültebben. Feco lassan húzta alá a zsinórt. Néha beakadt, akkor rántott rajta egyet, s akkor halk surranással megindult újra a kötél. „M ár nem lehet messze a drót­ kötél” - gondolta. Fentről. kiáltás hallatszott és tompa zuhanás is, de a han­ gokat elnyelte a bunker hideg acélfala. A másik kettő egymásra pillantott, majd gyors léptekkel iramodtak a vaslépcsőhöz. A fiú kis ideig tétovázott, majd ő is a nyomukban törtetett fölfelé. Messze fölötte a brigádvezető hátát is látta, de az előtt is futott valaki. „T a­ lán, aki a hatos szinten vigyázott” - gondolta a fiú. Megtorpantak a nyílás fölött. Feco nem akart lenézni, megborzongott és nem tudta megállítani lába remegését. Lehunyta, majd kinyitotta a szemét, de ugyanazt a képet látta. Az öreg odalent fekszik a mélyben, a tagjai furcsa, ki­ tekert pózban, mint egy rongycsomó. - Hogy került ide ez a vén hülye!? - ordította a nagyhangú. - Hiszen leküldtem a fiúval. - Azután a társaihoz fordult. - Siessenek le az építésvezetői irodába és hívják a mentőket. - Velem nem . . . - makogta Feco és visszafordult a nyíláshoz. A nagyhangú megmeredt. Egy másodpercig rábámult, majd elkapta a fiú karját. - Engem akarsz te kicsinálni, te állat?! - üvöltött az arcába. Megmarkolta a nyakán két oldalt a ceigruha gallérját. - Mit pofázol te itt?! Börtönbe akarsz juttatni, te rohadék! - Az ökle a fiú gégéjét nyomta, Fecót fuldoklási roham fogta el. Hátratántorodott a lemezfalig, de a másik szilárdan tartotta. - Mind a kettőtöket leküldtelek, amikor elmentem! Érted? - szótagolta, és az arcába vicsorgott. Feco lehunyta a szemét. A másik szorítása engedett, de még mindig szoro­ san tartotta a gallérját. A fiú szeme előtt piros körök úsztak és maga előtt látta az öreget, ahogy forogva a mélybe zuhan. - . . . Én . . . . - Én is hallottam főnök! - hadarta sietve a kékszemű. 14 �Ő nem ment a másik kettővel. - Hallottam - ismételte meg. - Nem is ér­ tem, hogy a fiú miért nem emlékszik. A nagyhangúnak enyhült a szorítása, Feco előtt tisztult a világ, kapkodva, szedte a levegőt, mint a partravetett hal. Szaporán pislogni kezdett, egyszerre úgy érezte, kibírhatatlan súlyt helyeztek a vállára. Megtántorodott, a szemét elfutotta a könny. - Teljesen kikészült ez a kis hülye - mormogta a brigádvezető. - De az a fontos pajtás, hogy te hallottad. - Persze - mondta a másik meggyőződéssel és sietve bólogatott. * A temetőt akácfák szegélyezték, a vonatról egyenesen odamentek. Megálltak a görcsöságú fák árnyékában. A brigádvezető, meg a kékszemű egy-egy mű­ virágkoszorút akasztott a karjára. Tétován ácsorogtak. Feco az öregre gon­ dolt, a bádogkoporsót segített két napja kivinni az állomásra. Rápillantott utolsóként a fénylő Mária-üveglapra. Csak egy másodpercig állt fölötte, az öreg arca olyan volt, mintha aludna. A nyalka bajuszos huszárarc viaszszíne megmaradt benne. „Nem használok az öregnek semmit, akármit is gondolok, meg ha monda­ nék is” - nyugtatgatta magát. Mégsem érzett megkönnyebbülést. Elfogta néha a brigádvezető oldalazó pillantását, egyébként már az sem törődött vele. A bal­ eset után behívták őket az építésvezetőségre, kihallgatták mindnyájukat, de a rendőrtiszt nem sokat bajlódott, begyűrte a papírokat a táskájába, sietett viszsza Miskolcra. A temetőben csak néhány ember lézengett, jobbára öregek, fényesre kopta­ tott fekete ruhában. Az öregasszonyt balfelől a lánya támogatta, jobbról ka­ tonaruhás fia kapaszkodott bele. Zöldszegélyű tányérsapkáját a homlokára húzta. A lány már terhes volt, hasán feszült a vékony ruha. A temetés után odajött hozzájuk. - Jöjjenek be hozzánk - mondta a brigádvezetőnek. - Biztosan megéhez­ tek az úton. A nagyhangú bólintott, mögéjük állt. Nem törődött a többiekkel, egyked­ vűen ballagott utánuk. A ház a templom közelében állt. A megroppant tetőt fatornác gerendái tartották. Ennek is patics fala van vagy vályog, gondolta Feco, míg a házat nézte. Végigbaktatott az udvaron, megkereste a deszka-WC-t. Kezét nekitá­ masztotta a falának. A szemetes udvaron vedlett tyúkok kapirgáltak, odébb meg két sáros­ tollú liba. Amikor visszafelé jött, bepillantott az istálló nyitott ajtaján. Már tehenük sincs, gondolta és az üres ólra is vetett egy pillantást. Annak is nyit­ va az ajtaja, belül széttaposott, rothadó kukoricaszár. „Ezt sem használták rég." A brigádvezető odabent teliszájjal magyarázott. Előtte egy tálban rántott­ hús, odébb meg a bor. A kékszemű ült mellette, szemben meg egy támlásszé­ ken az öregasszony katonafia. Feco leereszkedett az üres helyre, szeretett vol­ na gyorsan elmenni innen. Az öregasszony becsoszogott, pogácsát hozott egy tálcán. - Vegyenek - mondta száraz hangon - , jó szívvel adom. - Szegény uram se engedné el magukat étel nélkül. - Kezefejével megtörölte a szemét. 15 �- Jó ember volt - toldotta meg a brigádvezető. Nagyot harapott a rántott­ húsba, bort is ivott rá egy pohárral. - Jó ember volt - bólogatott hozzá. - Ott az építkezésen mindenki nagyon sajnálja István bátyámat. A vonaton csend telepedett köréjük. A brigádvezető a csomagtartóba rakta a háncsszatyrot, amibe az öregasszony a rántotthúst csomagolta. Amazok egy falatot sem ettek velünk, gondolta Feco és nem bírta levenni a szemét a sza­ tyorról. * „Egy napig sem maradok itt tovább” , úgy érezte, fojtogatja valami. Bement az építésvezetőségre. Kis ideig faggatta a mérnök, kivel, mi a baja, ő azonban makacsul hallgatott. A telefon mentette meg. Míg amaz beszélt, a fiúnak eszé­ be villant, szakmát kellene tanulni. - Hegesztő akarok lenni - mormogta, amikor a másik rápillantott. - Miért nem ezzel kezdi?! - bosszankodott a másik. - Segíthetek magán. A kokszolónál most indul egy tanfolyam, kell nekik vagy tizenöt hegesztő. Mielőtt elment, a nagyhangú nekiszorította a folyosó falának. - Ha ki mered nyitni bárhol a pofádat, kicsinállak, még, ha a világ végé­ re is mégy. Érted?! - Végighúzta a torkán a mutatóujja körmét. Feco nem felelt. Kilépett az ajtón. Először csak a palackokat hordta egy magakorabeli fickóval. - Majoros - vigyorogta a másik és megmarkolta Feco kezét. - De neked csak Balázs úr vagyok. - Kékesi, Kékesi Ferenc - mondta ő is, de a társa nem törődött vele, le­ ült egy kőre. A zsebéből napraforgómagot kotort elő. - Te cigány vagy? - kérdezte később. - Nem. Csak fekete a hajam. - Honnan jöttél? - Ibrányból. Együtt hordták a disszugáz-, meg az oxigénpalackokat. Ez nem is olyan hü­ lye, gondolta később Feco és a munka is könnyebb, mint a régi helyen. * - Hogy neked milyen marha szerencséd van! - vigyorgott rá cinkosan a szobatársa, Nyéki Pista. - Belédzuhant az Erzsi, kétszer is kérdezte ma, mi van veled? Amikor kigombolta a lány blúzát, Erzsébet ráemelte ártatlan őzikeszemeit. - Nem fog fájni? - lehelte. Ő nem tudott válaszolni. Piszok ganéj vagyok, hogy ezzel a lánnyal így . . . gondolta és nem is érzek semmit . . . Erzsébet forró karjait a nyakára kulcsol­ ta. - Nagyon szeretlek - dadogta - , többé sohasem engedlek el. Nézte Erzsébet fehér arcát és nem szólt semmit. „Az első lány az életem­ ben és mégsem szeretem.” Hatalmas űrt érzett másnap is. A nyelvére lemoshatatlan lepedék tapadt. Keserű, mint az epe. „Gyerekkoromban, ha elrontottam a gyomrom, akkor volt ilyen, de most nem ettem olyat.” - Magának jó keze van - mondta a művezető. A kemence vasvázát hegesz16 �tették. Mögötte mászkált a csőállványon, a varratokat vizsgálta. Ez is valami? - gondolta. Nem reszket az én kezem. - Ha majd több gyakorlata lesz - folytatta a másik - olyan neve lehet, mint a Muszka Imrének, vagy a Pióker Ignácnak. Feco nevetett magában. Lelkes ez a kis potrohos emberke, ha elégedett. K e­ nyérre lehetne kenni, de ha nem tetszik neki valami, üvölt, mint akit ölnek. Valamiért tegnap bement az irodába. A kisöreg homlokára tolt szemüveg­ gel ágált, fülétől messze eltartotta a kagylót. Kivörösödve üvöltözött. „A bör­ tönbe csukatlak téged is, meg az egész szélhámos bandát. 250 köbmétert írtok a munkalapra és nincs az 160 se. Nem írom alá, akkor sem írom alá, ha panaszra mész az istenhez.” Feco megállt előtte. A művezető rá sem pillantott. Üvöltötte tovább a ma­ gáét. A fiú szeme az asztala fölé tévedt. A kifeszített fénymásolatoktól takarva egy kép: félmeztelen nő a falon, a lábától jobbra valami vers: Jaj istenem, tolvaj, a szívem ellopta, darabokra törte, utána eldobta. Paula Drew kérem, hallgasson meg végre. . . A folytatást eltakarta a rajz széle. Csak egy sor lát­ szik legalul, piros ceruzával aláhúzva. Ezt az útonállót a karjaimba zárnám! A fiú elvigyorodott. Elképzelte a kisöreget ezzel a nővel. A lig tudta viszszatartani a röhögést. F eco a homlokára tolta a szemüveget, elzárta az oxigént, meg a gázt. Több mint két órája egy percet sem pihen. Az arcát, meg a nyakát marta az izzadt­ ság. „Meg kell állnom néhány percre, nem bírom tovább ezt a hajtást.” A töb­ biekre vetett egy pillantást, azok legfeljebb ötöt, ha megcsináltak, ő meg most fejezi be a nyolcadikat. Mélyeket lélegzett, közben megmaszírozta a bal ke­ zével a jobb vállát. A merev tartástól elzsibbadt a karja. A művezető már szemben vele, a kemence másik oldalán rikácsolt. - Ha egy ökör hugyozik ide, az is különb vonalat húz! Megint a haveromat bántja, gondolta Feco. Ma már másodszor. Horváth a kisöreg mellett görnyedt meghajolva, mint egy ijedt gyerek. „Miért nem jön az az értesítés?!” Horváthtal együtt jártak tanfolyamra és igazán jó haverok lettek. Eleinte Feco is egy kicsit vele sütkérezett. „A bátyám a Rákosi testőre” , mondta Hor­ váth és igazán jó dolguk volt. Feco először érezte, hogy megbecsülik. Ez megváltozott vagy tíz napja. A barátját két civilruhás kereste meg. Be­ hívták az irodába, onnan kiküldtek mindenkit. Mit tud a bátyjáról, mikor lát­ ta, meg mit írt neki. Feco az ijedt arcát nézte utána, amikor odajött hozzá. Mit mondhatnék neki, gondolta. Valami vigasztalót kellene, mert érezte, va­ lami baj történt. Később félrehúzódtak az oszlopok árnyékába és a barátja re­ megő ujjakkal cigarettát sodort. Menj haza vasárnap, mondta neki, hátha ott­ hon többet tudnak. Amikor Horváth visszajött, zöld volt a félelemtől. „Ketten voltak testőrök a faluból és a másikat is . . ",mondta Feconak színtelen hangon, de előtte kö­ rülnézett, nem látja-e őket valaki. Azóta Horváth a nehezebb munkát kapja. Ha az árokban hegesztettek, mint annál az összekötő vezetéknél is, ő csinálta az alját. Ott le kellett feküdnie a földre, a válla, meg a melle csupa lucskos sár lett. A többiek meg a tetejét varratolták. Amikor befejezték, a mérnök úgy nézett rá, mint a piócára és csak a többieknek szólt. „Jó l van” , makogta, „örülök, hogy ilyen jól megcsi­ nálták” . 17 �Ez járt a fiú eszében és el is gondolkodott. Még a múlt héten gyűlést ren­ deztek itt a gyárban. Egy nyitott vasúti kocsit toltak be a raktár elé. Néhány padot emeltek fel rá, az volt a díszemelvény. Horváth is ott állt a közelében, ő tapsolt legelőször, de úgy, hogy mindenki észrevegye. „ E l a kezekkel Koreától” , mondta a szónok és Feco arra gondolt, ez egy nagy fejes. Majd odamegy hozzá és megkéri, hogy segítsen. A gondolattól a torkában dobogott a szíve. Magában ismételgette, mit mondjon majd neki. Csak ne dadogjak, mert akkor kiröhög. Elvitték a haverom bátyját, akkor már otthon volt két napja, tessék elhinni, azóta itt is folyton kitolnak vele. Ez itt rendes muki biztos, látszik rajta. Még kiengedhetik Horváth bátyját is, hiszen nem csináltak azok semmit. Jól beszélt odafenn a szónok és Fecoban egyre jobban megérett az elhatá­ rozás. „Segítek a haveromon. Odamegyek és megszólítom. Hegesztő vagyok itt, mi varratoljuk össze ezeket a nagy gerendákat” . Amaz meg jóindulatúan ránéz majd. „Nem várom én, hogy dicsérjenek, csak hagyjanak békében dolgozni” , gon­ dolta később és nagy lélegzetet vett. „Örülök, hogy ebben a szocialista városban mondhatom, ezt a szabadságot várta a magyar nép ezer év óta.” Feco Ibrányra gondolt, négy hold föld, anynyi van nekünk, és hatan vagyunk testvérek. E l kell menned a városba, mond­ ta az anyja, nem tud ennyi éhes szájat eltartani ez a homok. Figyelte fent a szónokot és úgy érezte, az már csak neki mondja. „Megmutatjuk mindenki­ nek, hogy élni is tudunk a kezünkbe adott szabadsággal. A párt és Rákosi elv­ társ .. .” Éljen Rákosi. Éljen a párt, üvöltöttte a tömeg és Feco, meg Horváth ve­ lük kiabált. A szónok odafönn próbálta befejezni, de nem kapott szünetet. Csak az első szótagot dadogta, a fiú látta, hogy hangtalanul tátog és a sza­ vait elnyeli a zaj. Már nem figyelt a folytatásra, a nap égette a tarkóját. Lehajtotta a fejét, földet bámulta. Csak el ne ájuljak, tódult benne elő az ijedtség. Éppen most. Mit csinálnának a többiek, hogy beszéd közben. Mélyeket lélegzett és tisztul­ tak körülötte a karikák. A szédülés alábbhagyott. Felemelte a fejét és Hor­ váth szemét látta maga előtt. Az zavaros tekintettel belenézett az arcába. „Leleplezzük a sötétben bujkáló ellenséget és szétzúzzuk a maradék állá­ sait” - folytatta a szónok és Feco Horváthra pillantott. Egyszerre úgy érezte, mégse szól. Szégyellte magát és azzal nyugtatgatta, erősen süt a nap, meg az is lehet, hogy kiengedik. De nem jött értesítés. A gyűlés óta úgy érezte, megváltozott köztük valami. Körülnézett. Újra be­ gyújtotta a hegesztőpisztoly csapját. Hangos pukkanással gyúlladt be a gáz, majd ráadta az oxigént is. Ebből nem lehet baj, gondolta, ha ezt csinálom. * Feco nem tudta, miért hordozza magában a félelmet. Az apját egyszer meg­ verték a csendőrök, ő már arra sem emlékszik, miért. A kakastollasok becsör­ tettek a házba, a puskatussal nekilökték az apját a kredencnek, szinte most is hallja a kemény fatus tompa puffanását, meg az apja nyögéseit. Ez megmaradt benne kitörölhetetlenül. Ma sem tudja, miért éppen ez az emlék. Gyáva vagyok talán, gondolta ilyenkor szívdobogva, de úgy, mintha 18 �másokon sajnálkozna. Végigömlött arcán a pír. Csak meg ne tudja senki, ne kerüljek soha olyan helyzetbe, hogy megtudhassa valaki. Ettől a lehetőségtől félt ösztönösen. „Mindeddig sikerült elkerülnöm, hogy a pofámba vágjanak.” Ezt érezte most, hogy a lába bevitte az ivóba. Mintha otthon lenne a bál­ ban, vagy a búcsúban. Az asztalokon pálinkás-, meg borosüvegek és a széke­ ken a kötekedő legények. Mi az istennek jövök ide, mondogatta magában, közben haladt előre. Minek jövök? Ú gy érezte, vibrál körülötte a levegő. De az asztaloknál ülő építők, meg bányászok és lakatosok ügyet sem vetettek rá. Ugyanúgy ülnek pedig, pontosan úgy, mint otthon az első legények. Egyikemásika szétvetett lábakkal. Nem látott köztük ismerős arcot. Visszafordulok, gondolta és mégis tovább ment. Talán ilyen vagyok én is az ő szemükben, nézte őket, ilyenek vagyunk itt mindnyájan, ilyenek a bálban, a háborúban, meg a munkahelyen. „Eszes katona voltam” , mondta a szomszédjuk, amikor hazajött, „Nem ön­ ként mentem a háborúba, de sarzsi lettem és én voltam a szakasz legjobb lö­ vésze.” Most meg itt ülnek, itt vannak. Nézte az arcukat, ugyanazok a voná­ sok, csak a csillagok hiányoznak a gallérjukról, a szurony a kéz alól. Itt csak bicska van a zsebben, vagy az élesre fent kés a gumicsizma szárában és nem köti őket a kaszárnya regula, amely célt is ad, ott az ellenség, azt k e ll. . . Itt mindenki ellenség. Hülye vagyok, gondolta, tisztára hülye. És itt a terem kö­ zepén . . . F eco egy asztalhoz tántorgott, két üres szék volt még ott. Na more, inni akarsz?! - Nem vagyok cigány. - De cigány vagy! Tetves, rohadt cigány - mondta a másik. - És velem nem ülsz le egy asztalhoz! K otródj! - Nem vagyok cigány. - Ha én mondom, az vagy. Látom a fekete képedről, meg büdös is a sza­ god! - Szabolcsi vagyok! - acsarogta a fiú. - Akkor is kotródj! Feco úgy érezte, ököllel tudna belevágni a pofájába. D e nem mozdult a keze. A másik féloldalt ült, fel sem pillantott rá. „E z semmibe se néz engem.” Megkerülte a kiálló lábakat, hogy szembe kerüljön vele. Tagbaszakadt bá­ nyász emelte fel a fenekét. - Hagyd a havert öcsém! - mondta, aztán leült. Szolgálatkészen odaugrott a pincér is, megfogta a fiú karját. - Többet ivott már a kedves vendég, mint szabad lett volna - hadarta és kifelé tuszkolta. A fiút kint megcsapta a friss levegő. Visszamegyek, gondolta. Megnézte az ajtót, aztán mégse ment. Megindult az úton. Még, hogy én részeg, mormogta maga elé. Két korsó sör, benne meg egy rum. Nem vagyok részeg. Tovább bo­ torkált. Nem is értem én, motyogta később, miért vagyok én ekkora állat, És az egész Erzsébet miatt. „Az a lány pajtás, az bolondul érted” , mondta a szoba­ társa. „Nem is tudom, miért vagy ilyen hülye, hiszen megnyalhatnád a tíz ujjad, ha egyszer megkaphatnád” . Ő nem válaszolt neki, megmosdott derékig hideg vízben. Tiszta inget vett fel, megnézte az arcát a tükörben, Végigsétált az úton és egyszerre úgy érezte, 19 �unatkozik. Be kellene menni ahhoz a pincérnőhöz. Elindult, aztán eszébe ju­ tott, az csak este tízkor szabadul. Elsétált a vendéglő előtt is, de nem ment be. Tovább vitték a lábai az úton, le egészen a patak partjáig. Átbaktatott a Tardona fahídján. Körülötte csontoságú füzek lógatták karjaikat. Le kéne heveredni valahová, gondolta, ide a zöldbe. Beljebb ment, egy napsütötte tisz­ tás széléig, és akkor meglátta. A fiú átfogta Erzsébet vállát és magához húzva sétáltak be a bokrok közé. Köd úszott Feco szemére. A rohadék kurvája! Utánuk kellene menni s . . . Már mozdította a lábát, aztán megtorpant. Amazok nem néztek hátra. Talán nem is ő volt, nyugtatgatta magát, de hiába baktatott vissza a házak közé, valahol belül egyre határozottabban érezte, az a lány Erzsébet volt. - Juci nincs szolgálatban - mondta a pincér. Oda ment be. Megivott újra két korsó sört. Tíz forint borravalót adott neki. Hátrament a lépcsőn, hármat kopogott. Várt, de bentről semmi zaj nem szűrődött ki. Lenyomta a kilincset. Nem engedett a zár. Úgy érezte, gyűlöli az embereket, akik szembejönnek vele. Megnézte az ar­ cukat, azok közömbösen átnéztek rajta. Nem számítok nekik semmit, motyog­ ta maga elé, és ment tovább az úton. Megbámulta a lányok mellét, meg az ar­ cukat és egyszerre úgy találta, hasonlítanak Erzsébethez. „M i az isten van ab­ ban a lányban, hiszen nem szeretem! Sohasem jutott eddig eszembe” . Araszolt tovább az úton. Egyszerre ott találta magát a ház előtt, ahol a szállása van. Felbaktatott a második emeletre, kinyitotta a szoba ajtaját. Leült az ágyra. Kis ideig maga elé bámult, majd az öklére ejtette az állát. „Olyan rongy va­ gyok én, hogy csak így mással?!” Felállt, odament a szekrényhez. Kotorászott és a ruhák alól egy kiélezett tusérvasat szedett elő. Olyat, mint egy három­ élű reszelő. Betette a kabátja zsebébe. Az utcán körbetekintett. Nem messze volt egy talponálló, mellette egy vendéglő. Reggelizett ott néha főtt tojást, fasírozottat, vagy szalonnát, de a vendégek többsége csak ivott. Nekitámaszkodott a furnérlemezzel borított pultnak. A nagyfröccsnek éme­ lyítően rossz íze volt. Igazi zsupplé, mormogta. Gyorsan lehajtotta és kért még egyet. Az ivóban csak néhányan ültek és éppen távozni készült, amikor három cimborája kíséretében belépett a brigádvezető. Leültek egy távoli asztalhoz. Feco nem vette le róla a szemét. A nagyhangú teleszájjal röhögött valami viccen és egyszerre rápillantott a fiúra. Feco elszakadt a pulttól, bólintott is egyet és megállt az asztaluk előtt. Nem is értette pontosan, miért jön ide, nincs ezzel az emberrel semmi dolga. Amaz rábámult, kimutatta nagy, erős fogait. - Itt a legzseniálisabb tirpák, akit valaha is láttam Szabolcsból - mondta kedélyesen és felröhögött. - A szabolcsiakat nem hagyom! - nyüszített Feco. - Engem bánthatsz, de azokat nem hagyom. A másik rábámult, aztán felnevetett. - Ez még hülyébb, mint gondoltam mondta, és az italért nyúlt. A fiú végre megtalálta az egyensúlyt. Kihúzta magát az asztal mellett. Gyere ki, ha mersz, az anyád úristenit! Amaz letette a poharát. Úgy tett, mint aki felállni készül, majd oldalt ha­ jolt és teljes erejével belevágott a fiú arcába. Feco rázuhant a mögötte levő asztalra, onnan lecsúszott a szék mellé. Lassan feltápászkodott, összezúzott ar­ cából vér szivárgott. Letörölte a kezefejével, majd könnyes arccal rájuk bá­ mult, és könnyfüggönyön át látta, hogy a nagyhangú cigarettát kotor elő és széles, biztos mozdulatokkal a skatulya oldalán kicsiholja a gyufa sárga lángját. 20 �C S A N Á D Y JÁ N O S Ezer évre Ifjúságom aranyfénye tűnik, végleg elveszett; ha nem arany, tán ezüst csak, sőt bronz, az is meglehet. Kár, kár, akár így, akár úgy, mert az acélt, a vasat megeszi a föld, a halál ha vétlen ércemre csap. Ezer évre vagy kiásnak, mint ma a tűnt ezredet, s felemel Ő, a Nagy Régész: damaszkuszi penge ez! Köd szitáljon Most már szitál a köd, a köd szitál, elengedi a mennyezet, elengedi, időm lejár, fejemre hull, időm lejár, kukorica hullámzik még, a tengeri, istene ősznek, ősz szakállas istene lengeti a ködöt, meglengeti, peremet szüremlik, száll a permet, szerelme visszavezeti szerelmemet, arca földek fölött fehérlik, arca sörény haja lobog, haja sörényes, kanca, a remek isteni kanca, istennő ő a pusztaságban, ő Ő , derekát, csípejét, csípőjét, derekát táncba szorítottam hajdan a táncba, s mellét ahogy érintettem, tenyeremben a mellét a betlehemi istállóban, Betlehemben odahagytam, hajh, odahagytam hogy harmincöt év után, hajdanköd szitáljon vezeklő homlokomra, istennyila, csontom istennyila sem hasíthatja ketté, csak a fájdalom. 21 �Volék sirolm tudotlon A magasságban semmi, jobb így a földön lenni, vagy csak az éjszakában szállni a Trónusához. és egy szellem fölébem lebben, fölöttes énem, az, akivel Ady vívott, s bár évezredes hír volt Mert Isten-kényszerem van gyerekkorom, a múltam, ezer év lázadása és megaláztatása ugaron, városokban mégiscsak mindig újra teremtetett az arca, akarata, alakja, kevés volt, hogy elég légyen megtagadásra; rekesz, valami titkos rejteke nyílik itt, most keresztje, kardja, karja; teremtetett azértis már ha nem volt, ki tartsa a Mindenség magyarját! Hazai föld Krumplit hámozunk konyhaasztalon pirosan virít a paradicsom Sárban caplatunk mezítláb csak úgy likas a cipőnk végtelen az út Szotyola pattog lófogunk között parittya hajít egy kisded rögöt A kerek világ tág égboltja hí jólesik legét beszippantani Ágon verebek csapata cseveg magvat szór az ősz az őszi szelek Konyha kert között lót-fut még a láb vígan szeldeli a nap sugarát Hazai a föld szívdobaj a dob tél fagyaszt fölé fehér csillagot. 22 �Alfa és omega Nem gondolok a pusztulásra. Az ősök életére egykedvűen igent mondok, s igen a folytatásra, amely a napi evésre, ivásra, civilizált tisztálkodásra, templomon kívül átokra, imára, zsoltárra és káromkodásra kötelez, és lelkigyakorlatokra hasonlító hadgyakorlatokra, metaforákra, szillogizmusokra; körülöttem mintha mindenki alunna; mély álom tavát dobálom kavicsokkal, hogy gyűrűzzön, lappanjon és csobbanjon legalább; pedig tudom, vannak itt társak, követ faragnak, érmet öntenek, az ember arcát és alakját zenében, versben felmutatják és bensőségét kirajzolják, - sakálok, tigrisek, barik s hogy végleg elveszett-e, amit hajdan egy isten formált: fennen kérdezik. Nem gondolok a pusztulásra? A napok hajnalhasadása, mint baromcsorda támadása fegyvert ragadva, nyugodt lelkiismerettel a frontra nézve, készülök az ellenlökésre. 23 �ÖRÖKSÉG KOVÁCS GYŐ ZŐ Illyés Gyula estéje Van láng alatti ősmag : kék parázsú dacom! S lassan fog az idő vagy sors ilyen kupacon Mindegy majd honnan jön a szél, a tája hullt hamu bolygassa csak meg, főlkél s sziszegve újra gyújt (Simon István: É g ő parázs) Hatalmas életmű tengernyi sűrűjébe merítünk bele, s az ujjaink között ki­ pergő drágagyöngyből az öregkor lírájának legszebb darabjait próbáljuk öszszegyűjteni. A távozó Illyés Gyula koporsójánál a Sokaság fia gyűlt össze; mindaz a gond, mely népét, nemzetét, s a tágabb horizonton az európai emberiséget gyötörte, mintegy kristályosító pontban sűrűsödött. Már életében sem lehetett kétséges: Illyés Gyula életműve klasszikussá vált. Abban az értelemben, hogy nagyon is beleilleszkedett a magyar líra PetőfiAdy-József Attila-Radnóti Miklós alkotta vonulatába, s így folytatója is lett a nemzeti, a nép-nemzeti mondanivalónak. De abban az értelemben is, miként az irodalmi népiességet megfogalmazva, Horváth János már évtizedekkel elébb rögzítette: „A lig is van a modern európai irodalmakban nemzeti klaszszicizmus, mely a naiv népiből oly sokat s oly mélyről merített volna, mint a miénk” . Ha most Illyés Gyula életművének bármely szakaszára, bármely mű­ fajára gondolunk, aligha vonhatnók kétségbe e Horváth János-i megfogalma­ zást. Illyés Gyula kései (még ne mondjuk: öregkori) lírájának letisztult hangjai, első körvonalai valamikor és valahol az ötvenes évek végén sejlenek föl. A k­ kor, hosszú idő után, jelentkezett új kötettel, a Kézfogásokkal (1956). Magá­ val hozva a Hősökről beszélek, a Petőfi, a Puszták népe hiteles-tárgyias szo­ ciográfiáját, mégis az Egy év, a Hunok Párizsban, a Két kéz, s az új drámák mellett, azok után, szinte revelációnak hatott, ilyen erővel robbant bele a kor magyar irodalmába a Kézfogások; benne két monumentális alkotással: a Bar­ tókkal, illetve A reformáció genfi emlékműve előtt című nagyformátumú ver­ sekkel. Nem csak az emberi helytállásról van szó, hanem arról is, hogy már itt és ekkor kitapintható: a tárgyiasságot egyfajta befelé fordulás váltja fel. Illyés hangja nemcsak bölcsebb lesz, de lágyabb is, mely fokozatosan tért hódít 24 �párhuzamosan a hatvanas-hetvenes években írt drámákkal - az Új versekben, a D őlt vitorlában, s nem kevésbé a Fekete-fehérben (1961, 1965, illetve 1968.), hogy aztán mindezeket tetézze a Kháron ladikján gondolataival (1969). Mel­ léjük állítva, majdnem egyidőben, az emberiségért, a nemzetért vállalt felelős­ ségérzet olyan dokumentumait, mint a Tiszták, illetve a Hajszálgyökerek.. Ilylyés Gyula öregkori líráját csak ezekkel együtt lehet fölmérni. Ha bárki olvassa a Dőlt vitorla című versét: „Árboc s vitorla, nézd, előre / mikor repül / leggyőztesebben? Amikor leg- / mélyebbre dűl!” - tehát ha valaki ezt olvassa, aligha mentesítheti magát a Kháron ladikjántót. Avagy, ha belemerül A reformáció genfi emlékműve előtt olvasásába, tudja-e mentesíteni magát a Tiszták áldozatos önmarcangolásától? Aligha. Az aktív cselekvés vá­ gya ösztönzi, űzi-hajtja a költőt - teremteni. Aligha véletlen, hogy 1945 előtt a hazát szinte látomásosan, magasban szemlélete (Haza a magasban), az öreg­ kori lírát pedig éppen a Teremteni alkotásvágya tölti be. Mint gondolatrendszert kifejező motívum - az ellentét éppen a kétféle költői attitüdből ered. S az sem véletlen, hogy a sort a Nem volt eléggel kezdi (még 1944-ben), hogy aztán fiatalabb nemzedéktársai - szinte félévtizedenként - fogalmazzák meg: Nem elég (Simon István), Még nem elég! (Váci Mihály), s ugyanezt kérdés formájában Juhász Ferenc (Mit tehet a költő?), ismét másként s nem a lírá­ ban Sütő András (Csillag a máglyán). E gondolatkört fogja össze - ismét Illyés Gyula, amikor A költő felel: „Dolgozom: küzdve alakítom / nemcsak magamat, aminő még / lehetek, akinek jövőjét / az „ihlet óráin” gyanítom; / formálom azt is, amivé ti / válhattok, - azt munkálom én ki: / ( . . . ) / Sem­ miből nem lesz semmi? S ára van / mindennek, ami valamire jó? / Babrálva e világ dolgaiban / valami mégis újdonan / marad kezünkben, olvasó!” * Sőtér István már 1962-ben találóan tapintott rá: „Illyés utolsó korszaka: küzdelem az új össznemzeti költészetért, olyan körülmények közt, midőn ma­ gának a nemzetinek értelme is átváltozóban van. E z az átváltozás, apály és dagály ütemében, hol cserbenhagyja a költőt, hol hátára em eli. . "(Tisztuló tükrök, 1966. 207. l.) Korunk, s közelebbről Közép-Kelet-Európa szunnyadó, s parázslásában is égető gondja foglalkoztatja a költőt: a nemzeti problemati­ ka. Közelről érzi: mi is a különbség a nemzeti és a nacionalizmus között. Fo­ galmazhatjuk úgyis: a nemzethalál (hiszen a Tiszták erre is példa) víziójával küzdő költő csak egyetlen orvosságot lel. Éspedig: „Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért” (Hajszálgyökerek, 1971. 445. l.). Nem véletlen, hogy a halálos döbbenet pillanatában Balogh Edgár, mint lenini normát idézi föl ezt a szentenciát, s „a néptestvériséggel azonosult szocialista nemzeti tuda­ tot, az élő nemzetköziséget” fedezi fel benne. Mert európaiságunk (gondoljunk az idézett Horváth János-i formulára) és magyarságunk így ötvöződhet egygyé. Rácegres így ölelkezhet Párizzsal, s Boldizsár Iván - ugyancsak Balogh Edgárral egyidőben - méltán írhatta le, hogy „Illyés életében egy ideig Rácegres közelebb volt Párizshoz, mint Budapesthez. Illyés azután is, egész életé­ ben beletartozott Párizs szellemi világába. . . ” Miért? Mert Illyés Gyula gondolatrendszerében, költői „tüzében” , az öregkori líra csöndjében, szemlélődő, s mégis világot s emberi magatartást formálni akaró bölcsességében „költészet és nemzet” - világirodalmi szinten is - összetartoztak. Ha fölidézzük az első budapesti nemzetközi költőtalálkozót, s abban mindazt, amit Illyés Gyula ott, 25 �és akkor (1966-ban) elmondott, egyetlen gondolat maradt meg plasztikusan: nemzet és költészet; nemzet és egyetemesség. A különbözőség egysége; az előbbi a nemzetiben, az utóbbi az egyetemességben, vagyis a költészetben. De úgyis: a költők dolga, hogy - jól vagy rosszul - választ adjanak modern ko­ runk kérdéseire. Vagyis: így is érvényes a Teremteni illyési vágya és igénye, sőt parancsa, amint az Óda a gyorsasághoz, illetve a Mozgó Világban megfo­ galmazta. Ezért tűnik - csak az első pillanatra - megdöbbentőnek az a realitás, amellyel Illyés Gyula Kháron ladikjára, vagyis az elmúlásra tekint. Valami­ féle bölcs derűvel; úgy, hogy a teremteni motívum szálai közé keveredik mindegyre abból, mit a Mors bona, nihil aliudban fogalmazott meg: „mert minden jó, ha jó - biz így igaz! - a vége! / S mi a legfőbb jó a világban? / A végső oltalom! A jó v ég! Ezt ígérte / vallás, feleség, vagyon, állam / [ . . . ] / hogy szépség és igazság és jóság és szabadság / mosdasson, derítsen: segít­ sen / befejeznünk Ádám föld-szelídítő harcát” . De folytatódik a sor - a köteteken át - a Séta árnyékommal, A tárgyak­ kal, A korosztály behajózásával, az avantgarde-ra emlékeztető Alkonyatbannal, a Közelgő csönddel; Arc és tükörrel, az Alkonyi úttal, a Római rommal, hogy mindezeket kövesse a Közelítő fagy, a Világodban világtalan. Másfelől újra és újra fölmerülnek a gyermekkori emlékek, mint e lelkiállapot, gondo­ lat- és érzésvilág jellemzői: Emlékezés egy gyerekkori havazásra, Ifjúság, Pá­ rizs, szerelem, Gyermekkorom zivatarai vagy az Önálló emlék. És szinte le­ hetetlen mindezekhez nem elolvasni azokat a bevezetőket, melyeket a Dőlt vitorla és a Fekete-fehér köteteihez írt: múlt és jelen, ifjúság és jelenvaló öregség ölelkezik ezekben, hogy egy hatalmas életművet forrasszon egybe. Egy hatalmas életművet, melynek utolsó szakasza szemünk előtt ércesedett szoborrá, melyet - ha megérintünk - szól, tanít, bölcsességre int, mint őt is az elődök és idősebb kortársai, a Poesis Hungarica hősei: „Apjuk, nagyap­ juk, dédjük lettem, / kiknek a térdem ügettem; / kik adnak mindig tanácsot / óvni a szétomló családot.” E köré a vers köré úgy gyűlnek össze a vele közeli időben keletkezettek, mint korábban a Kézfogások Bartókja s A reformáció genfi emlékműve előt­ tihez az Árpád, Zrínyi, a költő, vagy a Széchenyi hídja, vagy a szekszárdi táj, s a táj - Erdély(ben). * Mi maradt meg? Ember, emberiség, emberség - haza, s a határokon túli szép, tág horizont. Az egykori álom (Haza a magasban) - végre valóság lett: teremthetett, taníthatott a költő. Hogy’ is írja az Illyés-felfedezte Váci Mihály? „Én úgy szeretnék népem / mesélő emlékezetében / pár szóban megmaradni, / ahogy ma a beszédben / példa s bölcsességképpen / közmondást szokta bólogatni / [ . . . ] / hol van már, hol van! - és ki az?” Mi annyiban módosíthatjuk: Illyés Gyula az, aki népe-nemzete kezét fogva - tudott beszélni, szót váltani világjelenségekkel, nagy reformátorokkal; aki nézte a hazát és nem feledte Európát. Ö regkori lírája ebben is így vált tel­ jessé, s maradt ránk testamentumként. Ez az örökség kötelez. Nagy felelőssé­ get ró az utána maradottakra. Helytállni úgy, miként ő tudott. 26 �JU H Á SZ M Á R IA A SEMMI KÖZELÍT Illyés Gyula hátrahagyott versei Ennek a kötetnek a sorsa s az olvasóra gyakorolt hatása, azt hiszem, részben már akkor eldől, amikor kézbe vesszük. Megjelenését beárnyékolja nagy köl­ tőnk közeli halála, így belelapozván e szép könyvbe, amely már címében is az elmúlásra utal, elsőként nem gondolunk másra, csak a bennünk sajgó fáj­ dalomra és a gyászra. Hogy Illyés Gyula halálával mit veszített a magyar irodalom, annak ma még aligha lehetünk teljes tudatában, inkább csak sejt­ jük, hogy irodalomtörténetileg valamiféle fordulóponthoz érkeztünk. De a hiányérzet, a maga nehéz és kínos súlyával, már ránk telepedett, érezzük, hogy a halál ezúttal is pótolhatatlan és hatalmas kincset rabolt el tőlünk. Hiszen ezt az eltávozott embert, ezt a már életében klasszikussá váló költőt - nagy nemzedék- és pályatársaihoz, Veres Péterhez és Németh Lászlóhoz hasonlóan, s nagy veszteségeink sorát fölemlegetve, hadd tegyük e névsorhoz még oda Lukács György nevét is - nemcsak nagyon tiszteltük, hanem a fiatalabb nem­ zedékeknek kijáró jog alapján, szinte gyermeki elkötelezettséggel szerettük is, egyszerűen azért, mert olyan volt, amilyen. Embernek is nagyszerű, viliódzó szellemiségű erkölcsi fenomén, akire nemcsak irodalmunknak, de egész nem­ zeti közéletünknek szüksége volt. S szüksége volna ma is. Emberi vonatkozásokban a kötet olvasása sem sokat enyhít fájdalmunkon. A versekből minduntalan visszatekint ránk az a méltóságteljes, de már szemmelláthatóan elerőtlenedett és beteg, valahová a nirvána semmijébe révülő öregember, akinek arcvonásait - a kötetben is láthatóan - Molnár Edit érzé­ keny fényképezőgépje örökítette meg számunkra. Ez a portré a szívünket mardossa s fölbuggyantja torkunkon a kimondhatatlan együttérzés sírását, mert fölismerjük rajta a szenvedő, az élettől meghitten, de egy gyermek őszinte megrendültségével és csodálkozásával búcsúzó embert. A kötet egyik legszebb, s legnagyobb szabású versében, A közeli és távoli címűben, Illyés földi bús társamnak, kis árvámnak nevezi szomszédasszonyát, a szintén öreg és beteg Kissnét, így, ilyen szívből jövő keresetlenséggel fejezve ki a halálra várók min­ den különbözőséget elmosó, esendő emberi egyenlőségét. Ez az érzés minket is hatalmába kerít, mert a versek minden kendőzés nélkül tudósítanak minket a halálba való belenyugvás kényszerű állapotának kínjairól, a testi hanyatlással folytatott egyre reménytelenebb küzdelemről, az elmúlás előtti, semmivel sem csitítható, végső nagy magányról, s arról, hogy az ember helyzetében - még ha meg tudná is oldani egyetemes társadalmi problémáit - a halál tudatos átérzésével eleve van valami reménytelen. A Semmi közelít - köszönhetően a ver­ sek válogatójának és szerkesztőjének Domokos Mátyásnak is, aki a sorokban izzó legkisebb gondolat- és érzelemrezdülésre is fölfigyelve, pontosan és simán illesztette egymásba a részleteket - egyetlen hatalmas versfolyammá növeke­ dett, a büszke ember halálba lépdelésének megrázó erejű lélektani dokumen­ tumává, amelynek minden egyes lapjára láthatatlanul is oda van írva a memento mori! napjainkban egyetemleges érvénnyel is föltöltődött, általánosan emberi jelszava. 27 �A művészi teljesítményen azonban semmi sem látszik a belső küszködésből és a testi hanyatlásból, a költő most is könnyedén és férfias eleganciával győzi le anyagát, sőt ami a versek képi sűrítettségét, s e sűrítettségből kibomló gon­ dolati tartalmak bonyolult egymásba játszását illeti, nem egy helyen túlszár­ nyalja eddigi lírai mesterműveit. A kötet feszültségét és drámaiságát éppen az adja - az olvasóra katartikus hatást gyakorolva - hogy ezeket a verseket egy beteg és öreg ember írta, akinek szikkadozó, sovány testében azonban éberen és szorgosan működött az agy, s mindenre nyitott volt a lélek. Olyan költő, aki a tükör előtt állva jól látja hajdani mivoltának roncsait, az elmúlással már alig dacoló emberi csendőségét, mégsem tud hinni a szemének, mert belül még mindég győztes és legyűrhetetlen, friss benne az érzés és az értelem. Közeled­ vén a halálhoz, hihetünk-e annak a szánalmas és groteszk testiségnek, amibe beleköltöztünk? Illyés válasza erre a kérdésre egyértelműen tagadó. „Nem azo­ nosulnak a vénülők/ a homunkulusszal, akivé válnak” - írja. E belső élménye nyomán lírai önarcképe is megkettőződik; hűségesen megidézve magát az öre­ gedés fájdalmas stációin, hatalmas és szikrázó intellektusával, a soraiból len­ dületesen előtörő, magabiztos művészi érzékével és a most is a valóságra irányuló pontos és tárgyias megfigyeléseivel rá is cáfol arra az áttetsző alakra, akivé a múló idő formálta. Illyés Gyula alkotói potenciálja nemcsak hogy mind­ végig töretlen maradt, hanem - valami egészen döbbenetes módon - egyre magasabbra szárnyalt, s ezt tudva, különösképpen átérezzük a halálában rejlő igazságtalanságot. De megérezzük azt is, hogy ez az ember nemcsak úgy győzte le a halált, hogy életművével bevonult a halhatatlanságba, hanem úgy is, hogy szinte az utolsó percéig felelősséggel bíró, alkotó és munkás ember maradt. Van-e ennél tisztább, a halállal halálig dacoló tragédia? Még mindnyájan emlékszünk az illyési prózának arra a lírai gyöngyszemére, amelyik a Kháron ladikján címet viselte. Ebben az 1969-ben megjelent esszéregényében bontotta ki „hivatalosan” a költő az öregedés témájának zászlaját, itt deklarálta először teljes tudatossággal, hogy az „öregedés voltaképpen az egyetlen kérdése min­ den elképzelhető filozófiának” . Lírájában mindennek már komoly előzményei voltak, akkoriban mégsem sejtettük, hogy Illyés mennyire komolyan veszi a fölkínálkozó alkalmat s hogy belülről mennyire el van szánva annak az önviviszekciós folyamatnak a kibontására, amelynek első fejezeteit éppen itt adta közre. Talán az tévesztett meg minket, hogy akkortájt ő maga is folyvást a halál, az elmúlás fölényes és tréfás ábrázolásáról beszélt s azt is cselekedte, így nyújtván mintegy útmutatást számunkra arra vonatkozólag, hogy miként hessegessük el a sötétség bennünk lakozó démonait. S mi olvasók hálásak is vol­ tunk azért az ironikus-tréfás felülemelkedéséért, mert hát ki akar - még a műalkotás nyújtotta gyönyör érzetében is - igazi testközelségbe kerülni a halál­ lal? Nem vettük észre, hogy tréfálkozó, humoros hangnemében több volt az udvariasságból és a nagylelkűségből, mint a valóságos életfölényből, hiszen Illyés mindig pontosan ismerte a mértéket, tudta, hogy mit hogyan lehet és kell ízléssel és igénnyel a nagyközönség elé tárni. Valójában a Kháron ladikján komoly és elszánt programadás volt a még létező jövőre nézve, melyet a költő többször is, több oldalról átgondolt és felettébb tudatosan előkészített. Nemcsak a téma súlyosságát érezte át s azt, hogy vállalásával most igazán a saját bőrét viszi a vásárra, hanem - ez meg­ lehet groteszk módon hangzik, mégis igaz - a benne rejlő hatalmas lehető­ séget is, azt, hogy segítségével egész lírai életművét betetőzheti. A hatvanas években Illyés alkotói erőinek teljéhez érkezett s az előkészítés első stádiu­ maként erőteljes rántásokkal kiszakította magát az aktív közéleti szereplés háló­ 28 �jából. Magányt és függetlenséget akart, mert tudta, hogy tervét csak így való­ síthatja meg. A közvetlen megjelenés, a közvetlen siker többé már nem érde­ kelte, korához különben is a szemérmes és önkéntes elvonulás illett, emlékezhe­ tünk még a Dőlt vitorlához írt előszavának mondataira: „Ellenszenves a magát öregen is fiataloskodva kellető, meglett állapotát kamaszszökdelésekkel tarkító művész. A szökdelést ugyanis elméjétől várjuk el, a tapasztalatok úgynevezett súlyával, a fájdalmak annyiszor emlegetett - s oly igaz - nyűgeivel is! E z az egyetlen módja a világ s a magunk naponkénti megújításának. Ez azonban egyúttal parancs is, a kort, kegyelmet nem ismerő Múzsáé.” Illyés tehát valójá­ ban nem elszakadásra készülődött a nemzetet és az emberiséget érintő köz­ ügyektől, csak ezeknek egy fentebbi, magasabb szempontú, az ő szavaival szólva, „létmélységű” megközelítésére s arra, hogy verseinek művészi közegét feltölti azzal az újfajta tárgyiassággal, amely megfelel a gondolkodásában végbement változásoknak. Nem többre és kevesebbre vállalkozott, minthogy elfogadva tár­ gyi, képi, tematikai közegként saját öregedésének, halálhoz való közelítésének témáját, újraéli és értelmezi addigi életét és pályafutását, és szoros összefüggés­ ben vele a magyar progresszió XX . századi útkereséseit. Mindez törvényszerűen vezette el őt az emberiség egyetemes gondjához, a lehetséges, a bekövetkez­ hető közhalál mindennél súlyosabb problémájához, amely a maga teljes élessé­ gében - legalábbis itt nálunk - szintén a hatvanas években került a közgondol­ kodás előterébe. Illyés azt is megértette és belefoglalta öregkori költészetének alapkoncepciójába, hogy az a tragikus helyzetismeret, vagy veszélyérzet, amely hite szerint a magyar költészetből mindig is kisugárzott, most akaratlanul össze­ csendül a modern világlíra általános hangulatával és alapállásával, itt van tehát a jó alkalom és lehetőség arra, hogy ami új a négy égtáj legkülönbözőbb pont­ jain a lírában megszületett, behordjuk a magyar költészet nemzeti tárházába. Az 1971-ben megjelent Hajszálgyökerek című tanulmánykötet minden egyes költészeti témával foglalkozó cikke azt a meggyőződést sugallta, hogy hazai gondjainkban és gondolatainkban soha nem tapasztalt módon kvadrálunk a világlíra legújabb áramlataival, így egyszerre hirdetett tisztán költészeti és tar­ talombéli megújhodást, mert ebben látta megvillanni annak lehetőségét, hogy a két égtáj irodalma összetalálkozzék egymással. Ő ezt a találkozást nemcsak fon­ tosnak, hanem elkerülhetetlennek is tartotta a költészet egyetemes szabadságá­ nak és felelősségének égisze alatt. „Szabadság és felelősség - sokak számára ellentétes fogalmak - írta a Kétféle költészet? című cikkében. - A jövendő, azt hiszem, összepárosítja őket szorosan. Az a költészet, melyet én a holnapé­ nak érzek, máris ezt teszi. A filozófiában ezek más-más oldalon működő fogal­ mak. D e a madár két szárnya is más-más oldalon működik. Az a költészet, me­ lyet én nemcsak a holnapénak, hanem minden világrész költészetének érzek, azt hiszem, a szabadság és a felelősség más-más oldalú, de mégis mindennél összeillőbb szárnyával fog új pályát kezdeni.” A cikk végén mindehhez még azt is hozzátette, hogy nekünk mindenekelőtt a morált kell hívnunk a Múzsa útitársául, eltérően a nyugati költők többségétől, akik az ihlet első, heveny rohama után rendszerint a tudat, sőt a mélytudat segítségéhez folyamodnak. Ez lehet a mi hozzájárulásunk a költészet állandósult forradalmához. Mindezek után talán leszögezhetjük, hogy Illyés öregkori költészetének leg­ mélyebb jellemzőjét annak a magatartásnak a kiküzdésében és állandó megújí­ tásában kell látnunk, melyet ő az utóbbi évekbeli cikkeiben leginkább a francia résistance - ellenállás és engagé - lekötöttség, érdekeltség, részvétel szavakkal fejezett ki. Költői praxisában ezek az elvont fogalmak élettel és szenvedéllyel töltődtek fel, mert olyan, időnként egészen az eksztázisig eljutó 29 �kiútkereséssel, a valósággal való konok szembenézéssel kötődtek össze, ami a legújabb kori magyar lírában a tudatosságnak ilyen, minden költői révülettől mentes fokán teljesen páratlan jelenségnek számít. Illyés ugyanis úgy ábrázolta a halált és a pusztulást, hogy állandóan hadat viselt ellenük, annak a végső kétségbeesés állapotába került embernek az elszántságával és dühével, akinek már nincs mit veszítenie. Ezt valóban csak teljesen szabadon, a belső függet­ lenségnek egy olyan fokán tudta megcselekedni, amely már-már a társadalmonkívüliség szituációjával azonos. Legfőbb eszközéül - emberként és művészként is - a gondolatiságot vetette be, mégpedig úgy, hogy nem mindenáron új gondolatokat kergetett, hanem merészen visszatért az alapkérdésekhez s a világ jelenségeit egyértelműen erkölcsi nézőpontból kezdte megítélni. Ő valóban a morált hívta a Múzsa útitársául, s ebben a vonatkozásban még attól sem riadt vissza, hogy ha kell, a banalitásokat kerülgesse. Attól, hogy valóban banálissá váljék, gondolkodásának acélos rugalmassága és csodálatra méltó hajlékonysága mentette meg. Az ő lírában közölt gondolatai úgy egyértelműek, hogy ugyan­ akkor a maguk teljes, bonyolult szövevényességükben jelennek meg, innen van verseiben a sok kitérő, közbevetés, a pozitívnak induló képek hirtelen nega­ tívba való áthajtása, a képi megfogalmazásnak fogalmira való fölcserélése és fordítva, úgyhogy mi olvasók csak kapkodjuk a fejünket az intellektusnak ilyen sziporkázó és eleven patakzása láttán. A színes és eleven, gondolatokban gazdag, de mindig tárgyszerű, az elvontságot is átlátható és megérthető képsze­ rűségben kifejező stílus persze nemcsak Illyésnek, a lírikusnak a sajátja. Ezt tapasztalhatjuk prózájában, tanulmányaiban, drámáiban is. Illyésre általában jellemző, hogy olvasóit belevonja a gondolkodás folyamatába, hogy nem leszögez és szentenciákat mond, hanem párbeszédet folytat velünk, élesre csi­ szolt elméjének nemegyszer veszélyes kanyarait is elénk tárva. Nyílt színen gondolkodik - állapítja meg Izsák József, az egyik legkitűnőbb Illyés-monográfia szerzője is. „N em a gondolkodás kész eredményeit kínálja, mint vásáros a piacra vitt portékát, hanem a megmunkálás folyamatát láttatja. Mondatalko­ tása a kifejtő gondolkodás tükörképe.” Illyés találkozása a gondolattal és az az akarata, hogy mi is találkozzunk vele, legdrámaibb kifejeződését mégis lírájában nyerte el. A végsőkig szított közösségi felelősségérzetnek számára ez volt a legszemélyesebb jellegű megnyilvánulási terepe, itt nyílott módja és alkal­ ma arra, hogy intellektusát összepárosítsa érzelmeivel. Aki az utóbbi mintegy negyedszázad során figyelemmel kísérte Illyés költői pályafutását, tapasztalhatta például, hogy a költő mennyire racionálisan és mégis emberien foglalkozott a lehetséges világkatasztrófa, az atomháború problémájával. Nem apokaliptikus látomásokat festett elsősorban, de ilyen tárgyú verseinek a végére nem is bigygyesztette oda a remény ez esetben teljesen irracionálisan ható és üresen csengő jelszavát. Őt az izgatta mindenekelőtt - egész költői, de emberi egzisztenciáját is föltéve erre hogy miként és főleg miért jutott el az emberiség a totális pusztulás lehetőségének széléig? Valamiféle „ősokot” , „ősmagyarázatot” kere­ sett? Ez így nagyon leegyszerűsítve hangzik, mégis rávilágít valóságföltáró törekvéseinek lényegére. Hiszen helyzetismeret és -fölmérés nélkül nem lehet hatékonyan cselekedni, márpedig most cselekvésre s nem ijesztgetésre és csoda­ várásra van szükség. Illyés verseiben így jelenik meg a „folyamatos golgota” költői képzete, vagyis annak fölismerése, hogy a történelem voltaképpen nem más, mint a mindig újjászülető Krisztusok folyamatos keresztre feszítése. A kérdés, hogy elemi létérdekük ellenére miért pusztítják el az emberek a ma­ guk közül való legjobbakat, olyan gyötrően hatja át Illyés öregkori költészetét, hogy az már önmagában is megrendítően drámai. A költő persze nem kollek30 �tív bűntudatot hirdet, hiszen akkor maga is elárulná azokat - a történelmi idők legmélyéig visszanyúlva - akiket nagy szakértelemmel minduntalan rászögeztek a T alakú fára, vagy - ahogy Bemutató című versében írja - karóba, parázsló székbe nyomtak, kimérve húsukat és vérüket a tömegnek, „a mindig dráguló kenyér és bor helyett” . D e valamiféle felelet mégis földereng verseiben, annak a követelménynek nemes pátoszú megszólaltatásával, hogy az emberiségnek morális öntudatra kell ébrednie. Más kiút nincsen. A hátrahagyott versek kötetében változatlan erővel működik ez az emberi jövőért aggódó felelősség. S ez nem is lehet másként, mert Illyés öregkorit költészete, a benne uralkodó közös téma s néhány nagy gondolat vonzásában, kivételesen egységes jelenség. Ám ezen az egységen belül, azt meg nem törve, egyszersmind gazdag, változatos, sokszólamú művészet, amelyben harmoni­ kusan illeszkedik össze a magánlíra a közéletivel, az elmúlással való csendes megbékélés az újra és újra föltörő bátor tettrekészséggel. A Semmi közelít versei formailag is éppoly változatosak, mint a költő korábbi köteteinek darab­ jai. A népdal tisztaságú és egyszerűségű életképektől a nagy, súlyos, klasszicizáló hangvételű költeményeken át, az indulat diktálta ritmussal szabályozott szabad versig és versprózáig, itt minden megtalálható: Illyés már régóta vir­ tuóz formaművésszé érett. Temperamentuma is a régi maradt, bár némi melan­ kolikus visszafogottság már belevegyül. S ez érthető is, hiszen ezeknek a verseknek a többségét - ha megszületésük pontos dátumát nem is tudjuk meg­ határozni - a költő mégiscsak életének legutolsó alkotói korszakában írta. A betegség, a közeli halál biztos tudata - bármennyire el nem hessenthető, köznapi állapottá csomósodott benne, amelynek bugyraiba naponként kötele­ zően le kellett szállnia - nem kezdte ki, nem tudta kikezdeni költői géniuszát, ám kétségtelenül szelídebbé s az élet iránt alázatosabbá tette. Illyés még soha­ sem hangolta ennyire személyesre és emoncionálisra verseit, csak úgy árad, höm­ pölyög belőle - mint a teljesre nyitott csapból a széles vízsugár - a szeretet, a megértés és a részvét minden élőlény iránt. Rejtőzködő magatartása is meg­ enyhült, noha feltárulkozó mozdulatait most is öniróniával fűszerezi, saját prófétikus gesztusait sem kímélve a maga felé irányított gúny nyilaitól. Személyes­ sége azonban egy pillanatra sem csap át egyénieskedésbe, most is arra törek­ szik, hogy a közös emberit mutassa föl magában. Illyés öregkori lírájának ala­ kulását figyelemmel kísérve, már régóta sejthettük, hogy csodálatos költői szel­ lemiségének köze van az eszkatológiához. Elsősorban abból az oldhatatlan von­ zódásból, amellyel a természet jelenségei felé fordult s abból az egyre erősödő törekvéséből is, hogy fölidézve gyermek és ifjúkori emlékeit állandóan ébrentartsa magában a gyermeki tisztaság érzését, és a világra való rácsodálkozás képességét. S végül, de nem utolsósorban szerelmi lírájának megújhodásában, abban a végső, nagy akaratában, hogy még egyszer fölmutatva nagyszerű társa iránti olthatatlan szeretetét, bennünket is figyelmeztessen az érzések jelentősé­ gére az életben. Ezek a motívumok vörös fonálként húzódnak végig a posztumusz kötet versein is. Időnként úgy érezzük, mintha egy hatalmas boltozatú templom falai között járnánk, amelynek áhítatos csendjéből a végső bölcsesség szavai szólnak hozzánk. Mondják, a halál közelségében az ember előtt elvonul egész élete s olyan távlatok nyílnak meg, mint soha azelőtt. Illyés leikéből is föltörtek az érzelmeknek azok a mély rétegei, amelyeket a még ereje teljében levő férfi ha másért nem, hát szeméremből - szégyellt kitakarni. Most viszont már nem kellett tekintettel lennie semmire és senkire, a társadalmi szerepvállal is külső jegyei is lehullottak róla, mint elhasznált ruhadarabok, dolgát elvégezte, hiva­ 31 �tását betöltötte, így számot adhatott arról, ami személyiségének legbensőbb lényege volt: azonosulni tudásával, az egész teremtéssel, az egész mindenséggel. „...T á g u l a Tér. Az Id ő !... A tél sohasem hazug” - ezek a szép szavak is arra utalnak, hogy Illyés tudta, ha meghalunk is, végképp sohasem múlunk ki a világból, munkánk, törekvésünk történelemformáló erőként továbbra is kitörölhetetlenül jelen marad. Részei lettünk és maradunk a nagy Egésznek. Így annak a többször leírt mondatnak, hogy „jövőnk a múlt” mindig is kettős jelentése lesz. Nemcsak az idő visszafordíthatatlanságát példázza, azt, hogy az öregedő ember számára ifjúságának emléke válik azzá az éltető forrássá, amely szenvedéseit megdicsőíti, hanem azt is, hogy az egyedi ember elmúlása elle­ nére, az emberiség számára megmarad az újrakezdés nagy lehetősége. S Illyés végső szavai erről szólnak, az újrakezdés lehetőségéről, a bele nem nyugvásról, arról, hogy az élet befejezhetetlen: „Őrzöm, mi volt az indítás/ ünnepe: a félig kész ház” - írja. S végül hadd másoljuk ide egyik legszebb ars-poetica-i megnyilatkozását, amelyet a belgiumi Monsban mondott el, amikor 1965-ben neki ítélték oda a Le grand prix International de poésie-t, a Nemzetközi költé­ szeti nagydíjat. „A tragédia szónak a költészetben nem az a jelentése, mint ál­ talában. Ott nem a katasztrófával azonos; több annál, csaknem az ellentéte; a tagadása mindenesetre. J óra törő küzdéskényszer mindennel szemben, még az elfáradt vagy el-elaggot istenekkel szemben is, halálig, sőt azon túl - a költői kódexben ez a tragédia. A legizgalmasabb útkeresés az úgynevezett lehetősége­ ken is kívül. Nem elfogadása annak, ami elkerülhetetlen". (Szépirodalmi) 32 �VALÓSÁGUNK K E R É K G Y Á R T Ó T. IS T V Á N Értelmiségi szerep és a társadalmi nyilvánosság Az értelmiség társadalmi szerepe igen sokféleképpen határozható meg; annak ellenére, hogy magát az értelmiség fogalmát - mivel komplex és több rétegű - meglehetősen nehéz egyértelműen definiálni. Ám amire nagyobb szükségünk kellene, hogy legyen a pontos fogalomértelmezésnél, az épp a kérdés felvetése. Mert gyakorta jobb csupán szkeptikusan kérdezni, mint nyomban biztos vála­ szokat keresni. És ez nemcsak az értelmiség lehetséges társadalmi szerepének pozitív értékelése céljából fontos, hanem mindenekelőtt azért, mert elvont követelmények alapján - még ha azok politikai jellegűek is - lehetetlen pon­ tosan megjelölni azokat a tevékenységeket, melyek az értelmiség társadalmi szere­ pével állnak kapcsolatban. S ha nyilvánvaló tényként fogadható is el az a megállapítás, hogy társadalmunk szocialista vonásainak erősítésében jelentős szerep hárul az értelmiségre, szükségképpen vizsgálnunk kell e szerepvállalás belső és külső feltételeit. Mert nem elegendő csupán kinyilatkoztatásszerűen felsorolni a feladatokat, hanem sokkal inkább azokat a társadalmi tényezőket kell szemügyre venni, melyek elősegítik vagy hátráltatják az értelmiség társa­ dalmi funkcióinak megvalósulását. Csakugyan képes-e társadalmunk mai értel­ misége olyan követelményeknek eleget tenni, mint például a szocializmus új értékrendjének kialakításában és elfogadtatásában való példamutató részvétel? Ha nyíltan vetjük fel a kérdést (és a szkepticizmuson való kissé naiv csodál­ kozás nélkül), akkor úgy fog tűnni, hogy a keményebb kérdések is helyénvalóak. Egyáltalán lehetséges-e értelmiségként élni, ha - mint tapasztaljuk - a mindennapi megélhetés gondjai jóval erősebb motivációs mezőt képeznek, mint például a kultúra közvetítésének szándékai és igényei? Kedvez-e az értel­ miségi magatartásnak az a helyenként még mindig uralkodó szemléletmód, amely szerint már egyáltalán „gyanús” az, aki bátrabban és kritikusabban gon­ dolkozik, s amelynek következményeképpen az iskolák is „bólogató jánosokat” nevelnek autonóm személyiségek helyett, akik képesek lennének a kritikai érté­ kelésre? A konformitás és a passzív alkalmazkodás értékként való elfogadta­ tása épp a gondolattalanság egy sajátos módján át válik veszélyessé. Ha az értelmiségiek gondolkodásmódjában a sztereotípiákká vált talmi bölcsességek válnak uralkodóvá, az fékező hatással lesz az önálló eszmélkedés és a bele­ érző-bíráló magatartás kifejlődésére is. S ennek kiegészítő ellentéteként az értel­ miség szerepét „elővételező” társadalmi követelmények is csak vérszegény és ellenszenves sematizmusokként jelennek meg. Ezen a helyzeten változtatni való­ ban csak úgy lehet, ha különféle intézmények, szervezetek türelemmel kezelik a gondolati nonkonformitás megnyilvánulásait. Aminthogy csak a tolerancia segít­ heti elő a kritikai magatartás tudatos pozíciójának kialakulását is. 33 �Nem egy példát lehetne felhozni arra, hogy az értelmiségi megnyilatkozások hányszor és hányszor fulladnak bele az érzelmi-indulati reflexiók áradásába. Az a lélektani válságszituáció, melybe napjainkban az értelmiség nem kis része belekerült, az alkotó gondolkodás csődjében is kifejeződik. Leegyszerű­ sítve úgy is lehetne fogalmazni, hogy egyre gyakoribbá válik az az értelmiségi magatartás, mely vagy a fennálló helyzet elutasításában nyilvánul meg, vagy kényszerű-kelletlen elfogadásában. S ez azzal is összefügg, hogy egyre széle­ sebb értelmiségi körökben a rendezett meditáció helyett a tétova asszociációs gondolkodás vált sikeressé és elfogadottá, a mély felismerésekről tanúskodó eszmélkedés helyett a fokozott erővel előretörő gunyoros vélekedés. De a kritikai eszmélkedés visszaszorulását nemcsak a mindennapi megélhetés gond­ jaival összefüggő válságszituáció indokolja, hanem általánosabb tényezők is. Talán mindenekelőtt az a tény, hogy az értelmiségi foglalkozások presztízse eltekintve egy-két preferált vagy divatos pályától - társadalmi méretekben jelentősen csökkent. Az értelmiségi szaktudás kihasználatlansága, a társadalmi döntésekben való részvétel minimális lehetősége egyaránt az értelmiségi maga­ tartás belső ellentmondásosságát erősíti. Az értelmiségi lét nagy dilemmái ott kezdődnek, hogy az egyéni fontosságtudat ellentétbe kerül a társadalmilag megvalósíthatóval, s ez a hasadás a magatartás sokszor tragikus ellentmondá­ saiban fejeződik ki. Mivel sokak számára eleve reménytelen, hogy valóban értelmiségként éljenek, s ha ezzel tudati szinten számolnak, szükségképpen elő­ lép a meghasonlás, a „nincs mit tenni, mint nem értelmiségi módon megszer­ vezni életemet” tragikus felismerése. A valódi értelmiségi magatartás kerülésének másik oka azzal a felismerés­ sel is kapcsolatban áll, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában elő­ nyösebb, ha a bíráló attitűd helyett a passzív elfogadás és alkalmazkodás válik meghatározóvá. Ez persze önmagában is felemás állapotot jelez. Kiváltképpen azért, mert az egyéni helyzeten - ha tudomásul is vesszük a megváltozhatatlant - a társadalmi antinómiák elfogadása nem sokat változtat. Nem szólva arról, hogy bizonyos ellentmondások pusztán szavakkal és gondolatokkal feloldhatatlanok. Az értelmiségi szerep meghasonlottságát nem enyhíti és nem enyhítheti semmiféle belátás és elmélkedés; hogy ez a meghasonlottság mennyire szük­ ségszerű vagy véletlen, társadalmilag vagy egyedileg meghatározott. Az előzmény (az értelmiségi szerep vallása és vállalása) és a következmény (a szerep megvalósíthatatlansága) kendőzetlenül, a maga kibékíthetetlen ellentétében áll egymással szemben. S épp ebben rejlik az eszmélkedő magatartás és gondol­ kodás hiányának magyarázata. A marginalizálódott értelmiségiek gyakran vak­ vágányra futó gondolatai, vádaskodásai és mentegetőzései a maguk ellentmon­ dásosságában figyelmeztetőek is. A társadalmi nyilvánosság síkján többet, jobban és meggyőzőbben kellene felszínre hozni az értelmiségi sorsok lényegét meghatározó vagy éppenséggel befolyásoló problémákról; bátrabban és őszin­ tébben kellene szembenézni a „kényes” kérdésekkel. Inkább inspirálni kellene az eszmélkedő gondolkodást, semmint megakadályozni. A nyilvánosság síkján az inspirálás eszköze a felszínre kerülő gondolatok szembesítése a tényekkel, vagy annak legitim elfogadtatása, hogy egy-egy értel­ miségi csoport gondolatai bizonyos részigazságokat mindenképpen kifejezhetnek. Éppen ezért a politikai irányítás részéről súlyos félreértés lenne, ha a prefe­ rált társadalomkritikai gondolkodástól eltérő megközelítést akarva-akaratlanul retrográdnak minősítene. Így például tévesnek érzem azok vélekedését, akik bizonyos értelmiségiek társadalomkritikai magatartását csak azért, mert eleddig 34 �tabunak tetsző ellentmondásokat bírálnak, ab avo ellenzékinek tartanak. Az ellenzékiség értelmezése csak az adott értelmiségi magatartás és a kinyilvánított politikai célok összevetése alapján lehetséges, mely egyszersmind meghatározza az általánosítás reális határait. Az általánosítás persze mindenkor függhet az adott politikai helyzettől, de nem abban a mértékben, hogy mindenkori lehe­ tőségként csak az elhallgattatás lép fel. S ebben az összefüggésben kell ele­ mezni az értelmiségi magatartás „eszméktől való vezetettségének” kérdését is. Vagyis azt a körülményt, hogy az értelmiségi magatartás pozitív vagy negatív irányú alakulását mennyire vezethetjük vissza az eszmék közvetlen hatására. Noha gyakran fogalmazódik meg az a leegyszerűsítő ítélet, hogy az értel­ miség bizonyos része - főként a „technokrata” gondolkodásúak - igyekszik megszabadulni az „ideológiától” , maga a megállapítás csak látszólagos érvényű. Mert ha úgy véljük is, hogy az értelmiségi magatartás kevéssé vagy egyálta­ lán nem motiválják az ideológiailag is hangsúlyozott közös célok, a társadalmi eszmék, vagy hogy az egyéni érdekek, hajlamok, célkitűzések csak nagyon átté­ telesen kapcsolódnak a társadalmi folyamatokhoz (előrevivő vagy gátló ténye­ zőkké válva), a gyakorlati cselekvés síkján épp az eszméktől való függőség a meghatározó. Maga az értelmiségi hivatás is - amely ideológiailag befolyásolt - érzékel­ tetheti, milyen kötelezettségtudat fűzi az értelmiségiek bizonyos csoportját olyan feladatok végzéséhez, melyek társadalmilag értékesek, de amelyeknek végre­ hajtása egy sor retrográd jelenséggel való elméleti leszámolást jelent. S ez nemegyszer a konfliktusok végigharcolásával párosul. Ugyanakkor az a felis­ merés, hogy az értelmiség tagjai helyzetükből adódóan törekszenek az alkotó tevékenységre, mély igazságot fejez ki. Nevezetesen azt, hogy az alkotói maga­ tartás kibontakozását nagyrészt a rossz társadalmi mechanizmusok, a jelen viszszásságai gátolják. Társadalmunk valósága ma még sok szempontból figyelmen kívül hagyja az értelmiségi egyéneknek ezt az alkotó természetét - éppen a hivatásgyakorlás, a hétköznapi tevékenység területén. Az alkotás és a rutinfeladat, a megszokotthoz való ragaszkodás és az új utakra vivő lendület léptennyomon összeütközik, konfliktusba kerül egymással. Túlságosan is egyszerű volna mindezt elszigetelt jelenségként feltüntetni vagy csupán a szocializmus jelen­ legi szintjén szükségszerűen kitermelődő ellentmondásként felfogni. Ha ugyanis - számos korlátozással - még azt is elfogadjuk, hogy ezek a szimptómák jelen­ tős hatással vannak annak a korántsem ritka attitűdnek a kialakulására, hogy „maradjunk ott, ahol vagyunk, háborítlanul, megbizonyosodva állásunk, pozí­ ciónk, beosztásunk stb. szükségessége felől” , az értelmiségi szerepek disszociálódásáról (széteséséről) kialakult ítéletek aligha tűnhetnek megalapozatlanok­ nak. Nyilvánvaló, hogy ennek alapján sokkal differenciáltabban kell megközelí­ tenünk azokat a feladatokat, melyeket az egyes értelmiségi „rétegekhez” tartozó művészek, műszaki szakemberek vagy éppenséggel a pedagógusok és a nép­ művelők megvalósítanak. Ebből a szempontból lávákképpen hangsúlyozandó, hogy a különböző értel­ miségi szerepeket és funkciókat semmiképp sem lehet valamely kizárólagos politikai követelmény köré csoportosítani. Mint ahogy „küldetésekben” sem lehet meghatározni az értelmiségi tevékenység különböző formáit. Az értelmiségi szerepeket mozgató belső hajtóerők, a magatartást meghatározó társadalmi, pszichikus mozzanatok nemcsak megvalósításuk jellegére vonatkozóan tárnak fel jellemző vonásokat, de - amennyiben személyiségspecifikus jellemzőiket elismer­ jük - társadalomlélektani vonatkozásban is érdekes következtetésekre adnak 35 �módot. Már az imént utaltam arra, hogy minél inkább nem értelmiségi módon kell egy értelmiséginek megszerveznie életét, annál nagyobb mértékben üresedik ki életformája, s ez a kiüresedés a mindennapi életét gépies cselekvési auto­ matizmusok rendszerévé szűkíti le. Így az értelmiség bizonyos „rétegeinek” sorsát ismeretlen erők által alkotott színfalak közti imbolygássá változtatja. A neurózis a társadalmi elidegenedettség egyik szükségszerű velejárója ugyan, de ez az értelmiségiek esetében hatványozott mértékben jelentkezik. Ám a küldetéskritika jogosultságát az alkotó értelmiségi tevékenység oldalá­ ról is körvonalazhatjuk. Ha a művészi alkotó tevékenység eredményéből indu­ lunk ki, látnunk kell. hogy az egyes műveket - lett légyen az festmény, szobor vagy vers - korszerűségükben semmilyen filozófiai tétel vagy politikai direk­ tíva a posteriori (utólagos - a szerk.) illusztrációjának nem lehet tekinteni. Hiszen éppen korunk számos haladó művészeti áramlatának lényeges jellem­ zője az a nyilvánvaló törekvés, hogy kikerüljön bármely, mindent átfogó eszme meghatározó koordinátái alól, amely egyneműsítené a teljes alkotási folyamatot, s ugyanakkor mintaként szolgálna valamennyi műalkotás számára. Még ha szük­ ség is van valamifajta „általános rendező elvre” , a valóságfeltáró és emberfor­ máló művészi szempont előtérbe állítására, az értékelés kizárólagos kritériu­ mává a feldolgozott tartalom vagy téma korántsem válhat. S itt nem csupán az egyéni ízlés és stílus indokoltan hangsúlyozott szabadságára kell gondol­ nunk, hanem a művészi megformálás feltétlen szuverenitására. A naiv szem­ lélet számára - mint ahogyan ezt többen kimutatták - a forma gyakorta úgy jelenik meg, mint valamiféle „doboz” , amibe beleteszik a tartalmat. Ha némelyest kinőttünk is ebből a naiv elképzelésből, igazából a modern esztétikai kutatások bizonyították be, hogy az egyes rétegek a műalkotásban egymásra épülnek, s ami „lefelé” formai elem, az ugyanakor „felfelé” , a következő réteg számára már tartalmi mozzanat: a kettő tehát egyszerre és egymásban él. Éppen ezért, ha csupán a „mi” a fontos (amely többnyire apologetikusan kijelölhető), és a „miként” másodlagos sajátossággá degradálódik, óhatatlanul fellép az ideologizálás veszélye. Másképpen fogalmazva: valamely műalkotás tartalma úgy jelenik meg, mint ami lehetővé teszi az ideológiai szempontból kielégítő egybehangoltságot a konkrét és változatlannak hitt társadalmi álla­ pottal, azzal, ami van, s aminek lennie kell. Persze ezzel a megállapítással a legkevésbé sem akarom kétségbevonni annak a felismerésnek a jogosságát, hogy a mai társadalmi helyzetben valóban döntő fontosságú olyan művek születése, melyek „történelmi utunk és mai valóságunk reális, előrevivően kritikus ábrá­ zolására” vállalkoznak. Csupán arra szerettem volna utalni, hogy a modern és napjainkban oly sok vitát kiváltó művészeti törekvéseket sokszor csak mint formalisztikusakat utasítják el. Mintha azok az esztétikai vélekedések, melyek egyedül a tartalmat értékelik, nem épp formális szempontból volnának össze­ hasonlíthatatlanul konzervatívabbak; mintha a művészetben a forma egyáltalán elválasztható lenne a tartalomtól, s mintha a lázadónak minősített formák nem hordoznának szükségszerűen magukban új forradalmi tartalmat is. Kétségkívül cseppet sem könnyű megvonni a határt, amelyen túl a forma kísérletezés a semmitmondás leplezéséhez vagy a vállalható értékek látványos tagadásához vezet; legfeljebb a széles körű nyilvánosság és a különböző kriti­ kák, vélemények konfrontációja adhat támpontokat a határok többé-kevésbé pontos megvonásához. De ugyancsak a nyilvánosság teremti meg annak az értel­ miségi magatartásnak, létformának a feltételeit is, melyek a tágabb értelemben vett alkotómunkával állnak összefüggésben. A különböző érdekek „lent” él 36 �„fent” politikai eszközökkel való képviselete a valóságban cselekvési szabály­ ként kell hogy megjelenjen; olyan „orientációs mezőként” , melyben a szocializ­ mus vállalása kétségbevonhatatlan tény. A közelmúlt bürokratikus nyilvános­ sága - melyet teljes egészében távolról sem tudtunk meghaladni - mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a monolitikus szemlélet egyenértékű egy merev társadalmi gyakorlattal, amelyben minden „felülről” rögzített és megváltoztat­ hatatlanul kötődik a fennálló társadalmi-politikai viszonyok konzerválásához, amelyben a szabad választásnak, kezdeményezésnek, az újszerűségnek és az előre nem látható kísérletezésnek semmiféle nyoma nincsen. Olyan társadalmi gyakorlat, amelyik az értelmiségi foglalkozásúaktól is azt követeli, hogy az adott struktúra politikailag kialakított normatíváinak minden mást feláldoz­ zanak. Ezzel szemben a szocialista demokrácia egyre inkább kiteljesedő gyakorlatá­ ban az érdekek „cseréjének” és egybehangolásának folyamata a közös ügyekről való döntéshozatal értékeinek keretében zajlik, mely az egyének szabad állásfoglalását éppúgy feltételezi, mint a saját érdekek és szükségletek közvetlen kinyilvánítását vagy éppenséggel az érdekek egyenrangú szembeállítását a közös érdekekkel való összekapcsolása útján. Az érdekszerkezetet megváltoz­ tató és módosító alapvető értékek egyike a szabad munka és a szabad alkotás, amely az emberi tevékenység és a felelősség kibontakozási területének bővülésé­ ben nyilvánul meg. De ugyanakkor arról az alapvető felismerésről sem szabad elfeledkeznünk, hogy ez az újfajta érdekszerkezet nem kívülről jön létre, egy­ fajta elit értelmiségi csoport „kreációjaként” , hanem kizárólag alulról épülhet ki, az egyének automatikus érdekeinek és szükségleteinek kinyilvánítása útján. Az érdekeknek a társadalom politikai szervezése által közvetített tagolódása ha a társadalmi nyilvánosság sajátos funkcióit is figyelembe vesszük - egyre inkább a demokrácia és az autonómia, a demokrácia és a participáció belső egységeként jelenhet meg. A demokratikus participáció új lehetőségeinek és di­ menzióinak előfeltételei és egyben biztosítékai is a társadalom alapjainak és különböző összetevőinek szuverenitása. A participáció ennél fogva folyamattá lesz az értelmiség és a nem értelmiségi egyének, ill. intézmények tevékenységé­ ben, a munkában és más gyakorlati tevékenységben, ahelyett, hogy szórványos részvétel lenne, amely csupán a társadalom elszigetelt érdekszerkezeteinek rész­ érdekeit és egyeduralmát akarná érvényesíteni. Mindezt szem előtt tartva, az érdekek különbözőségével és az alkotó munka szabadságával számot vető nyilvánosság helyet ad az alulról jövő kritikának csakúgy, mint azoknak a törekvéseknek, melyek a cselekvési alternatívák kiter­ jesztésében öltenek testet. Elfogadja az egységet ott, ahol rátalál, de egyáltalán nem törekszik arra, hogy a szellemi törekvések nagymértékű különféleségét egyetlen aktuálpolitikailag racionális mintába kényszerítse. Az értelmiségi szem­ léletmód sajátossága az, hogy különbözőképpen közeledhetünk valamely társa­ dalmi igazsághoz, különféle meggyőződések alapján, de ennek lehetséges vál­ lalkozásnak kell lennie valamennyiünk számára. Ha saját elveinket ésszerűen alakalmazzuk, érvelünk ezek mellett az elvek mellett, és mások érveit empátiá­ val kezeljük, értelmiségi szerepünknek teszünk eleget. A szellemi nyitottság te­ remti meg egyedül a racionális diskurzust, s éppen a racionális diskurzushoz van szükség a nyilvánosságra. Ám ehhez az is szükséges, hogy a politikai me­ chanizmus mind kevésbé az érdekek osztályszempontú redukálásaként jelenjék meg, és sokkal inkább olyan bővülő „keretként” , amely lehetőséget nyújt az 37 �alapvető, közös társadalmi értékek és elvek által közvetített érdekek különb­ ségeinek és ellentmondásainak szabad kifejezésére és egybehangolására. A különféle részérdekek mozgásterének növekedésével válik elengedhetet­ lenné a hierarchikus szervezettség felszámolása abban az értelemben, hogy pél­ dául az értelmiség tagjai ne csak egyetlen forrásból jussanak információkhoz. Ezért sem lehet a szocialista nyilvánosságnak más feladata, mint teret adni azoknak a jellegzetes egyéni kezdeményezéseknek, melyeknek a szerepe a tár­ sadalmi értékinformációk cseréje szempontjából fontos. Mivel az értékinfor­ mációk cseréjét nagyrészben az értelmiségi réteghez tartozók közvetítik, az általánosság foka attól függ, mennyire sikerül a nyilvánosság szféráját kitágí­ tani. A kiteljesedő szocialista demokrácia érdekszerkezetének alapját az egyé­ nek konkrét érdekei alkotják, nem pedig egy olyan illuzorikus politikai közös­ séghez, egy olyan államhoz való tartozásuk általános érdekei, amelyben korlá­ tok közé szorítják és redukálják társadalmi és politikai szubjektivitásukat. Ennélfogva a nyilvánosság elválaszthatatlanul összefonódik az érdekérvényesí­ tésnek azzal a szintjével, amellyel a közvetlen gyakorlatban találkozunk. Az értelmiség konkrét érdekei sem csupán az anyagi érdekekben, illetve a jövedelmi elosztásokban kifejeződő napi érdekek. A szocialista értelmiség törekvése csakis a távlati és történelmi érdekekkel való tartós kapcsolatban rejlik, ami annak a társadalmi gyakorlatnak folytonosságát biztosítja, amely megváltoztatja és túl­ haladja az ember és a közösség, az egyéni, a külön- és a közös érdekek közötti ellentmondásokat. Ha ezzel összefüggésben fogjuk fel a nyilvánosság tartalmát, nagy a valószínűsége annak, hogy az átalakulás során megváltozik a politika lényege és társadalmi tartalma is; a politika egyre kevésbé a szakosított irányító csoportok dolga lesz, és egyre inkább társadalmi ügyként jelenik meg. Az értel­ miség „példamutatásának” ugyanakkor abban is meg kell nyilvánulnia, hogy ha valamely bürokratikus hatalmat csak közömbösséggel és megvetéssel lehet „kiüresíteni” , akkor eszerint cselekszik. A valósághoz való kritikai viszony mely az értelmiségi lét egyik sajátossága - így válhat mozgósító erejűvé. Csakhogy az értelmiség szerepének ilyen irányú meghatározásával semmi­ képp sem kerülhetjük meg azokat a társadalmi egyenlőtlenségből származó oko­ kat, melyek más és más lehetőséget biztosítanak a munkamegosztás különböző területein dolgozó értelmiségieknek. Mert az egyneműsítés, anélkül, hogy tuda­ tában volnánk, csak sablonos célmegjelölésekhez vezet, melynek különösebb jelentőségét a társadalmi gyakorlatban aligha lehet kimutatni. Nem beszélve arról, hogy az értelmiség szerepeit elővételező célok gyakran azért ütköznek meg nem értésbe, mert a kívánt magatartás messzemenően a valóság adta lehe­ tőségeken múlik. Ha például az értelmiség egy részének arra kell vállalkoznia, hogy szellemi tevékenysége mellett a második gazdaságban keresse meg a létfenntartásához szükséges javakat, nem valószínű, hogy ez a „réteg” aktívan részt vesz a szocializmus új erkölcsi értékrendjének kialakításában és elfogad­ tatásában. Éppen ezért - Hegel egyik megállapítását hasznosítva -, ha társadal­ munk szocialista vonásainak erősítésében változásnak kell történnie, akkor vala­ mit meg kell változtatni. S ez a valami nem más, mint az értelmiségi lét fel­ tételeinek megteremtése azok számára is, akik nem a szellem munkásai, hanem legfeljebb csak napszámosai. Ez a megállapítás kétségtelenül elgondolkodtató; arra a tényre utal első­ sorban, hogy az értelmiség szerepe az adott történelmi helyzetben csak akkor teljesedhet ki, ha ehhez a társadalmi feltételek rendelkezésre állnak. Az a kö­ rülmény, hogy az értelmiség szerepvállalásának lehetőségei korlátozottak, arra 38 �enged következtetni, hogy a passzivitást, a „kívülrekedést” korántsem lehet véletlenszerű és elszigetelt jelenségként felfogni. Sokkal inkább olyan szimptómának, mely a politikai irányítás szempontjából is figyelembe veendő. A passzi­ vitásra kárhoztatott értelmiségi magatartások elszaparodása többek között azt is jelzi, hogy az adott társadalmi helyzetben szükségképpen számolnunk kell a kiteljesedésben megrekedt, kerülőutakra szorult, különc magatartásmódokban rögzült alkotóerőkkel, fel nem használt vagy elvetélt lehetőségekkel az emberi kiteljesedésben. Még ha ez a következtetés első pillantásra elhamarkodottnak is tűnik, a tár­ sadalmi tapasztalat ezt a következtetést nem ritkán látszik igazolni. Szemér­ messég nélkül számos példát lehetne felhozni a jobb sorsra hivatott, potenciá­ lisan értékes emberi energiák neutralizálódására vagy épp destruktív formák­ ban való kitörésére. A marginalizálódás jelensége épp az alkotó erők és cse­ lekvési lehetőségek „elvetélődését” tanúsítja, nem csekély számú értelmiségi csoport kiszorulását a társadalmi tevékenység eleven áramlatából, mellékvágá­ nyokra siklását, gyakran a „társadalmonkívüliségbe” vagy éppenséggel a tár­ sadalomellenességbe való lesüllyedését. Nem a belső tartás, hanem a megfelelő irányulás hiánya jellemzi elsősorban az ilyen értelmiségi magatartást megteste­ sítő személyeket. Továbbmenve azt a következtetést is levonhatjuk, hogy ez a jelenség itt és most a társadalmi dezorientáltságnak valóban meglevő, az értel­ miség bizonyos csoportjaiban megjelenő problémájára hívja fel a figyelmet. Ez a dezorientáltság a realitás síkján mint az életcélok és életforma labilitását ki­ váltó tényező jelentkezik, s nem egy esetben a cinizmus magatartásmóddá vá­ lásában is kifejeződik. Azoknak az egyéneknek a magatartásában figyelhető meg, akik napi és látszólagos érdekeik kedvéért nem pusztán a társadalom érdekei ellen „vétkeznek” , hanem saját létérdek ellen is. Ám ez a felismerés csak úgy tehető nyilvánvalóvá, ha a társadalmi nyilvánosság síkján ez a probléma is megjelenik. Hasonlóképpen azok az ellentmondások, melyek az értelmiségi szerep valóra válthatóságát akadályozzák. 39 �N Y IL A S G Y Ö R G Y A népművelők társadalmi helyzete „Siralmasak e terület anyagi feltételei, s a legtöbb energiáját az emészti fel manapság egy népművelőnek, hogy megtanuljon gúzsba kötve táncolni . . . Van olyan fiatal kollégám, aki valóban nagyszerű szakember és évek óta iszonya­ tos mennyiségű munkát vállal magára, elvétve, ha van két-három szabadnapja egy hónapban, és mindezt 3300 Ft-os fizetéssel teszi és szintén albérletben él. Presztizs? Ugyan! Még az alkotó és vezető értelmiség, valamint az orvosok megőrizték úgy ahogy a tekintélyüket, erkölcsi súlyukat. A magunkfajta csak úgynevezett bocskoros értelmiség ma már” - olvashatjuk a Forrás múlt évi szeptemberi számában egy fiatal kecskeméti népművelő véleményét. Az interjúban megfogalmazott helyzetértékelés korántsem egyedi, egyáltalán nem szélsőséges, a népművelőkről szóló híradások, cikkek, tanulmányok vissza­ visszatérő problémája ez: rosszak a munkafeltételek, kedvezőtlenek az életkörülmények. Persze nemcsak erről van szó. A helyzet tárgyi megítélése mel­ lett ott van az értékelés, a szinte vádként megfogalmazott elégedetlenség: ez így igazságtalan, jogtalan. Az élet- és munkakörülmények nehézségeire való hivatkozás természetesen más társadalmi csoportoknál, különösen az értelmiségi (diplomás) csoportoknál is előfordul. Az elégedetlenséget egyrészt a status inkonzisztencia ténye, más­ részt a státus inkonzisztencia érzete okozza. Mivel ez az „elrettentő” fogalom a népművelők helyzetének megértésében kulcsfontosságú, és nincs is jó magyar megfelelője, érdemes pontosan meghatározni. Lenski nyomán Ferge Zsuzsa két­ féle státus inkonzisztenciát különböztet meg. Az elsőnél a társadalmi munkamegosztás egyes összetartozó dimenziói között elcsúszás észlelhető. Például ,,a széles döntési jogkörrel rendelkező egyén kevés tudást igénylő munkát végez. A másik típusú inkonzisztenciánál a munkamegosztásban elfoglalt hely a meg­ szokott következményváltozókkal nincs összhangban, vagyis például az alkotókészséget igénylő munka nem jut megfelelőnek ítélt anyagi elismeréshez, vagy a széles döntési jogkört betöltő egyén nem kap társadalmi elismerést.” A státus inkonzisztencia ténye tehát azt jelenti, hogy a történeti fejlődés során létrejött, kialkudott pozíció, nincs összhangban azokkal a változókkal, amelyek e rangot szimbolikusan és materiálisan is alátámasztanák. Még egy­ szerűbben: a szükséges és a meglevő, a jogos és a valóságos helyzet között túl­ ságosan nagy rés keletkezett. Ebben az esetben a probléma felvetése jogos, az ellentmondás megszüntetése kívánatos. Az inkonzisztencia érzete viszont nem a tényeken, hanem a saját foglalkozás helyzetének hibás megítélésén alapul, az idetartozók vagy túlbecsülik saját fontosságukat, vagy alábecsülik valódi elis­ mertségüket. Ez a megítélés gyakran összefonódik az érdekvédelmi, taktikai harc­ cal, például a relatíve jobb helyzetben levők ily módon erősítik saját pozíciói­ kat, vagy éppen ily módon szeretnének még előnyösebbet kicsikarni. A népművelők elégedetlensége vajon melyik forrásból táplálkozik? A tények­ ből? A hibás helyzetfelmérésből? Taktikai megfontolásból? A népművelőkről szóló cikkekben tallózva bőven találhatunk mindegyikre példát: az egyik olda40 �lon bocskoros értelmiségként, a nemzet új napszámosaként, a másikon kuruzslóként, hályogkovácsként jellemzik őket. Első megközelítésben valóban mind­ egyik ok egyforma súllyal szerepel, hiszen a tények összessége azt mutatja, hogy az értelmiségi foglalkozások többségéhez képest jövedelemben, presztízs­ ben valóban lemaradtak. (Persze nem minden esetben, gondoljunk csak az óvó­ nők, a tanítók helyzetére!) A taktikai mozzanat éppen a felzárkózás igényében nyilvánul meg, ugyanakkor az is igaz, hogy a lemaradást mindig más értel­ miségi csoportokhoz, mégpedig a nagyobb súlyú, presztizsű értelmiségiekhez, és sohasem saját lehetőségeikhez viszonyítják, tehát a hibás megítélés lehetősége sem zárható ki. A kérdés eldöntéséhez csak a reális társadalmi helyzet feltér­ képezése adhat segítséget, csak ezek után dönthető el, hogy a népművelők egyáltalán státus inkonzisztensek-e? Egy foglalkozási csoport helyzetét az iskolai végzettséggel, a jövedelemmel és a presztízzsel szokás jellemezni. Tekintve, hogy a népművelők esetében nincs tisztázva a foglalkozás presztízse, szükség lesz néhány olyan mutatóra, amely ezt a hiányt közvetve pótolni tudja. Az iskolai végzettség tárgyalásánál kicsit vissza kell nyúlni az időben, annál is inkább, mert a népművelők műveltsége, képzettsége a mai napig neural­ gikus pontja a szakmának, és ennek gyökerei a foglalkozás megteremtésének kezdetéig érnek. A szabadművelődés korszakában a fontosabb állásokba igye­ keztek felkészült, egyetemes látókörű, modern pedagógiai műveltséggel bíró értelmiségieket állítani. A színvonalat olyan magasra állították, hogy a szabadművelődési felügyelőségek (korabeli szakigazgatási szervezet) személyzetében a tanítók aránya nem haladhatta meg a 30 százalékot. Az 1948-as váltás ebben is döntő fordulatot hozott, a szabadművelődést koncepciójával, szervezeteivel, intézményeivel, sőt elnevezésével együtt megszüntették. A válogatás műveltségi, pedagógiai szempontjait a politikai megbízhatóság váltotta fel. Egészen 1956-ig, de még a hatvanas években is vissza-visszatérő panasz, hogy a művelődés „hivatalos munkásai” műveletlenek, szakmailag képzetlenek, politikailag fel­ készületlenek. Az idő múlásával a hangsúly fokozatosan a műveltség, a szak­ ismeret hiányára tevődik át. A felsőfokú tanintézetekben megindult képzés és a képesítési rendeletek fokozatosan mérsékelték a képzetlen népművelők arányát. Kétségtelen, hogy mind az iskolai végzettség, mind a szakképzettség vonat­ kozásában dinamikus fejlődést figyelhetünk meg. Ennek ellenére három olyan tényezőt is felfedezhetünk, amelyek a fejlődés értékelését módosíthatják. Elő­ ször is - s ez a pálya jelenlegi helyzetét jól jellemzi - még mindig 37,6 száza­ lék a középiskolát végzettek és 55,3 százalék a népművelői szakképesítéssel nem rendelkezők aránya. Nem mintha a népművelési szakképzettséggel nem ren­ delkező pedagógust, mérnököt, pszichológust szakképzetlennek vagy a nép­ művelői munkára alkalmatlannak tartanám, de az iskolázatlan csoporttal együtt az ő jelenlétük is vitathatóvá teszi a népművelés önálló szakmaként való elfo­ gadását. (A szakmaiság alapfeltétele ugyanis az a tudás, az az ismeret, amelyet csak az érintettek tudnak, értenek, s amelyet elvileg tömegesen csak egy speciá­ lis képzés, a szakképzés folyamán sajátíthatnak el.) Másodszor: a szigorú ren­ delkezések ellenére a képzetlenek és szakképzetlenek létszáma, ha csekély mér­ tékben is, de mégis növekedett. Harmadszor: azok a kategóriák, amelyeket itt használtam, túl átfogóak, mert egy csoportba kerültek a nappali és levelező tagozaton, az egyetemen és tanítóképzőben, a SZOT-iskolában és a Népművelési Intézet alapképző tanfolyamán végzett népművelők, pedig például igen jelen­ 41 �tős az alacsonyabb presztízsű esti és levelező tagozatosak létszáma. Vidéken 60-80 százalék, Budapesten 30-40 százalék körüli az arányuk. Számunkra most mindegy, hogy ezt a tényt a szakmai ideológiában akár pozitíve is értékelhetik. Úgy például, hogy ez a képzési forma megfelelő ennek a speciális szakmának, hiszen a gyakorlatban tevékenykedő népművelők pontosabban érzékelhetik a tananyag fontosságát és egyútal állandó visszacsatolást jelenthetnek az elmélet számára. De hangsúlyozhatnánk a kényszer elemét is, hogy viszonylag gyorsan kellett és kell nagy tömegeket szakismeretre oktatni és erre egyrészt a nappali tagozat keretszáma nem elegendő, másrészt nem is alkalmas a pótlólagos funk­ ciók betöltésére. Azt az érvet is el lehet fogadni, hogy a szakképzettek nem a pályán, hanem másik szakukon helyezkednek el a végzés után, ezért a műve­ lődési intézmények kénytelenek képzetlen munkaerőt felvenni és ezután főként a képesítési rendeletek miatt - az éppen adott képzési formában „kita­ níttatni” . Akárhogy is van, egy szakma és közvetve a képzőintézmény társadalmi presztízse határozottan alacsonyab lesz, ha képzési rendszerén belül túl magas a nem nappali tagozatosak aránya, s az sem túlságosan kedvező, ha egy szakmát - miként a népművelést - sok képzőintézményben, ráadásul állan­ dóan változó képzési szisztémában lehet elsajátítani. A képzettségi színvonal tehát egyáltalán nem indokolja a népművelői pálya magasabb társadalmi beso­ rolását, nem valószínű, hogy találunk még egy olyan értelmiségi foglalkozást, ahol ilyen magas a képzetlenek száma, ahol ennyire vegyes a képesítés meg­ szerzésének módja, lehetősége. A képzettség mellett a jövedelem az az erős tényező, amellyel az egyes rétegek, foglalkozási csoportok élethelyzetét, társadalmi pozícióját jellemezni lehet. A népművelők esetében különösen fontos, mert - gondoljunk csak az írásunk elején idézett véleményre - a panaszok gyakran éppen a fizetésre, pontosabban az alulfizetettségre irányulnak. A bérátlagok ismeretében a pana­ szok jogosságához nem férhet kétség. Egy 1981-ben végzett kutatás - amely négy megye főhivatású népművelőire terjedt ki - kimutatta, hogy a népművelők kevesebbet keresnek minden értelmiségi csoportnál. Figyelmünket most mégse a különbségek elemzésére irányítsuk, ennél számunkra sokkal fontosabb az az érvrendszer, az az interpretáció, amely a bérek egyenlőtlenségét taktikai fegy­ verként használja. „A fizetés mértékében megnyilvánuló társadalmi megbecsü­ lés, a végzett munka társadalmi elismerése kialakítja a szellemi foglalkozások rangsorát. Nagy fizetési differenciák esetében az értelmiség különböző rétegei között egyenlőtlen szituáció keletkezik” - írja Horváth Margit a népművelők­ ről szóló könyvében. De a fentebb említett kutatás zárójelentésében is hasonló szellemben írnak: ,,A keresetnek erős szimbolikus jelentése is van. Tételezzük fel, hogy három­ szor vagy ötször nagyobb kereset ugyanannyiszor értékesebb munkát is jelent, s ez áttételezve úgy jelenhet meg az emberek tudatában, mintha ugyanennyi­ szer értékesebb emberről lenne szó. A kedvezőtlenül érintettek ezt könnyen magukévá teszik, ez hat magatartásrendszerükre, önértékelésükre, társadalommal szembeni elvárásukra.” És még sorolhatnánk a példákat akár más dokumen­ tációkból, akár a népművelők nyilatkozataiból. A kijelentések mögött levő mondanivaló lényege az, hogy a fizetések mértéke döntően hat a társadalmi megbecsülésre (sőt, a társadalmi megbecsülés ebben fejeződik ki), ez társadalmi lebecsülésüket, rossz közérzetet, alacsonyabb értelmiségi besorolást eredményez. A fizetések alacsony szintje miatti elkeseredés tehát összekapcsolódik a társa­ 42 �dalmi egyenlőtlenség gondolatával, vagy másképpen, a bérek kiegyenlítési kö­ vetelésébe ágyazva fogalmazódik meg a társadalmi - értelmiségi - kiegyenlí­ tődés, az egyenrangúság iránti igény. A végzett munka társadalmi fontosságára való hivatkozással, az egyenlőségre való apellálással más alulfizetett (vagy alulfizetettnek vélt) csoportnál is találkozhatunk, de ilyen hevességgel és a presztízs felé mozduló indoklással csak a népművelőknél. Az önmagában is egy újabb fejezetet érdemelne, hogy valójában milyen erősségű a kapcsolat a fizetés és a presztízs között, jelenleg azonban inkább az a kérdés, hogy a népművelők­ nél a reakciók miért éppen ebbe az irányba fejlődtek, miért éppen ilyen formát öltöttek ? Az okok között első helyre tehetjük a sértődöttséget, amelyet a deklarált fontosság és a fizetésben megnyilvánuló elismertség különbözősége okoz. A fon­ tosság deklarációját ezért kell külön is kiemelnünk, mert a népművelőknél ez valóban csak kívülről érkezik, szemben például a pedagógusokkal, ahol a fon­ tosság belső megélése jóval erősebb a külső elismerésnél. „Tudom, hogy szük­ ség van rám, még akkor is, ha a pedagógiához mindenki ért (érteni vél), s mindenért a pedagógusokon verik el a port” - mondhatná bármelyik pedagó­ gus, s ez a belső hozzáállás, attitűd aligha igaz a népművelőkre. A másik ok a félértelmiségi státus elleni hadakozásból, az értelmiséghez való egyértelműbb tartozásból ered. Mind a fontosság pusztán deklaratív volta, a mellőzöttség ténye, az elismertség hiánya, mind az értelmiségtől való lesza­ kadás a fizetésekkel bizonyítható leginkább. A harmadik ok az eszmei és az anyagi kompenzáció hiánya. A népművelők­ nek nincs olyan legendás hivatástudatuk, mint a pedagógusoknak, jóllehet voltak törekvések egy népművelői mítosz megteremtésére, és nincs olyan a második gazdaságban is beváltható - szaktudásuk, mint más szakértelmi­ ségieknek. A „fekete” és a „szürke” ökonómiáról nem is beszélve, mert itt végképp minimálisak az esélyek. Ezek után nézzük a bérek alakulásának belső szerkezetét. A tanácsi intéz­ ményeken belül az intézménytípusoknak megfelelő hierarchiát találunk. A me­ gyei művelődési ház dolgozói átlagosan ezer forinttal keresnek többet mint a községi művelődési házak népművelői. Az intézmények közötti különbségek természetesen települések közötti különbségeket is közvetítenek. Így például az azonos időpontban készült vidéki és budapesti vizsgálat szerint a fővárosban dolgozók 700 forinttal keresnek többet vidéki kollégáiknál. De ha a vidéken készült felvételből ki tudnánk szűrni a jobban fizető nem tanácsi művelődési intézményeket (annál is inkább, mert a budapesti vizsgálat csak tanácsi munka­ helyekkel foglalkozik), akkor a különbségek jóval nagyobbak lennének. Ugyan­ csak jellemző az a tény, hogy a jövedelem nagyságát a beosztás erősebben befolyásolja, mint a szakképzettség: a vezetők és a beosztottak fizetési átlaga között kétszer nagyobb a különbség (2210 Ft), mint az egyetemi szakképzett­ séggel és a középiskolai végzettséggel rendelkező népművelők között (1050 Ft). Külön kell szólnunk a jutalomról, mert a népművelőknek jószerével ez az egyetlen fizetéskiegészítő lehetősége. (Nincs nyereség, prémium, túlóra stb.) Az 1980. évi jutalomátlag Borsod, Baranya, Békés és Komárom megye népmű­ velőinek 2250 Ft volt. A jutalomnak azonban több problémája is van: az egyik, hogy rendszertelen, a másik, hogy nem járandóság, és nem is feltét­ len a jobban végzett munka eredménye, tehát meglehetősen kockázatos dolog kalkulálni vele. Még akkor is, ha a gyakorlatban erre különböző szisztémákat alakítottak ki. Az egyik helyen például a rendelkezésre álló pénzösszeget 43 �minden akalommal egyenlően felosztják (egyenlősdi elv), a másikon egyszer az egyik, másszor a másik kap nagyobb összeget (rotációs elv). A jutalom alkal­ mát és nagyságát azonban mindig a rendelkezésre álló pénzösszeg - mely min­ dig változó - és a vezetőség határozza meg. Így például 1979-ben a népműve­ lők 40 százaléka, 1980-ban 30 százaléka egyáltalán nem kapott jutalmat, és jelentősebb összeget (4000 forinton felül) is csak 7 százalékuk. A mellékjöve­ delem lehetősége a népművelők számára ugyancsak korlátozott. Az előzőekben már említett átváltható szaktudás hiányán túl, a tevékenység időbeli szerkezete is nagy akadályt jelent. Négy megye népművelőinek mellékjövedelmi forrásait elemezve azt láthatjuk, hogy elsősorban az alkalomszerű, és nem túl nagy, bevételt jelentő, valóban „mellékes” -tevékenységről van szó (szakkörvezetés, mozizás, TIT-előadás), s még ez is csak a vizsgált népesség 31 százalékára érvényes. Az eddigiek alapján különösen érdekessé válik, hogy ilyen feltételek mellett kik vállalkoznak erre a munkára, milyen társadalmi környezetből érkeznek, milyen társadalmi csoportból származnak? A népművelők közel fele fizikai, egy­ negyede értelmiségi szülők gyermeke. Az értelmiségi származásúak tehát nem szívesen választják hivatásul a népművelést, a nagyobb presztízsű értelmiségiek pedig különösen nem. „A közel egynegyed részben értelmiségi szülők, többsé­ gében pedagógusok. Az értelmiségiek között jelentős számban vannak még tanácsi dolgozók, politikai és tömegszervezeti munkatársak” - írja Horváth Margit a fentiekben idézett munkájában. A fizikai apák magas aránya pedig egyértelműen a pálya mobilitási funkciójára utal, a népművelés, mint „kis értel­ miségi” foglalkozás közvetítő szerepet tölt be az alacsonyabb státusú és maga­ sabb státusú csoportok között. A mobilitási funkciót még ennél is jobban mu­ tatja a népművelők első foglalkozásának vizsgálata. Egy Budapesten készült felmérésből az derül ki, hogy 82 népművelő közül mindössze tizenketten kezd­ tek népművelőként, huszonkilencen fizikai munkásként, huszonnyolca n admi­ nisztratív dolgozóként, heten könyvtárosként, hatan tanárként - ami elképesztő arány, ha más értelmiségi foglalkozásokkal vetjük össze. Például a budapesti középiskolai tanárok 60-70 százaléka pedagógusként kezdte pályafutását. Az értelmiségi foglalkozások összetételének további jó mutatója a családi állapot, illetve a házastársak foglalkozása. A népművelők 60-65 százaléka házas, ami mélyen alatta van az országos átlagnak (84 százalék), de eltér a többi értelmiségi foglalkozástól is. A nőtlenek és hajadonok magas arányát részben az alacsonyabb átlagos életkor, részben a pálya speciális feladatrend­ szere, időbeosztása, munkastílusa magyarázza. A házasok számára kevésbé vonzó a bizonytalanságot, sok esti és ünnepi elfoglaltságot, és amint láttuk, gyenge fizetést ígérő foglalkozás választása és megtartása. A házastársak foglalkozásá­ nak megoszlásából elsőként a csoporton belüli házasságok arányát érdemes kiemelni: a népművelőknél 20 százalék, az orvosoknál 38 százalék, a buda­ pesti pedagógusoknál 30 százalék, a vidéki pedagógusoknál 40 százalék. A nép­ művelők az azonos foglalkozásúakkal kötött házasságok hiányát, más értelmi­ ségi rétegekbe való házasodással „kompenzálják” , de jelentős a nem diplomás szellemi és fizikai házastársak száma is. A házastársak foglalkozása ugyan az értelmiséghez történő símulás és a csoport önzáródása szempontjából fontos, messzemenő következtetéseket mégsem szabad levonni. Egyrészt, a csoport ön­ záródását jelző „belső házasságok” alacsony arányát a népművelők területi „szóródása” okozza: a népművelők fele olyan településen dolgozik, ahol rajtuk kívül nem alkalmaznak más szakmabelit, így a házasság lehetősége is kizárt. 44 �Másrészt, az értelmiséghez történő símulás értékelését megnehezítik a statisz­ tikai kategóriák: nem tudjuk milyen presztízsű, társadalmi státusú egyéneket, foglalkozásokat rejtenek az egyéb szellemi, vagy a fizikai foglalkozások. A ku­ tatások erre vonatkozó adataiból és a pálya társadalmi helyzetéből azonban arra lehet következtetni, hogy a népművelők, valóságos helyüknek és szere­ püknek megfelelően, házastársaikat az értelmiségi foglalkozások közül inkább az alacsonyabb (hozzá képest persze magasabb vagy egyenértékű), a fizikai, adminisztratív foglalkozások közül a magasabb ..rangú” csoportokból választ­ ják. A származás, az intragenerációs mobilitás és a házassági mobilitás együt­ tesen jól mutatja a pálya nyitottságát, az alacsonyabb státusú csoportok felfelé történő mozgásának lehetőségét, s ez közvetve kihat a presztízsre, mert a társadalom szemében azonnal leértékelődik az a pálya, ahová a belépés könnyű, amelynek elérése nem kíván igazán nagy erőkifejtést. És amely ráadásul nem ígér társadalmi, anyagi előnyöket sem. A népművelők képzettsége, a szociális összetétele, a végzett tevékenység vi­ tatható értelmiségi jellege, jövedelmezősége együttesen alacsonyabb presztízst teremt, az alacsonyabb presztízs visszahat a jövedelem alakulására, a pályát választók körére. Ilyen feltételek mellett csak bizonyos foglalkozású, képzett­ ségű, ambíciójú egyének vállalják a hivatásos népművelést: véleményem szerint a kisebb arányt képviselő „elhivatottak” mellett bőven találunk „átutazókat” , lecsúszott, kikopott tisztviselőket, saját szakmájukban kudarcot vallott értelmi­ ségieket, és még hobbiból dolgozó háziasszonyokat is. Ez az összetétel pedig újratermeli, konzerválja az eredeti helyzetet. Circulus vitiosus? 22-es csapdája? - hogy e divatos kifejezéseket használjam. Csak részben, mert nem hiszem, hogy a hibás kör valamelyik elemének megjavításával - például a keresetek emelésével - az alaphelyzet gyökeresen megváltozna. A probléma lényege a foglalkozás ab ovo konfliktusos helyzetében, funkcióiban, eredetében, intézmé­ nyesülési szintjében, tehát struktúrájában van. Mivel a strukturális változók hatását már egy másik tanulmányomban kifejtettem, itt most csak vázlatosan foglalom össze, azt is csak azért, hogy az eredeti kérdés, a konzisztencia-inkon­ zisztencia kérdése eldönthető legyen. A foglalkozásnak igen erős a politikai-ideológiai függése, ami a tevékenység irányultságát, a tevékenységet végzők attitűdjét alapvetően meghatározza. K ul­ túraközvetítő funkciójából adódóan a társadalmi rétegződés metszéspontjában helyezkedik el, olyan állami foglalkozás, amely értelmiségi kultúrát közvetít a társadalom felé, ami egyúttal azt is jelenti, hogy létének jogosultságát több irányba is igazolni kell. Az értelmiség felé a szakmai tudás, a szakismeret elkü­ lönítésének nehézsége okoz gondot. Sajátos történeti folyamat eredményekép­ pen, amelyre itt most nincs módom kitérni, ez az eredendően társadalmi tevé­ kenység professzionális foglalkozássá alakult, anélkül, hogy a tevékenység ere­ deti végzői elveszítették volna kompetenciájukat. Nemcsak arról van szó, hogy az amatőrök is „művelhetik a népet” , hiszen ezt amúgy is megteszik, hanem arról, hogy a hivatásos népművelők csak az ő közreműködésükkel képesek egyáltalán tevékenykedni. A foglalkozás konstruált jellege, történeti eredete, a pedagóguspályával való rokonsága, a kompetenciahatárok tisztázatlansága miatt eleve alacsonyabb presztízst jelent az értelmiségi csoportok számára. Ha egyál­ talán tudnak róluk. (Nem régen kérdezte tőlem csodálkozva egy közgazdász: Népművelő? Van ilyen foglalkozás?) D e nemcsak az értelmiség felől marad el az áhított elismerés. Tevékenységük a lakosság szempontjából túlságosan merev, bürokratikus, idegen, hiszen a művelődési intézmények már „kinézetre” és 45 �belső struktúrájukban is a Hivatalt idézik, gondoljunk csak az „eligazító” por­ tásokra, a térbeli elosztásra, az igazgatói, előadói elnevezésekre stb. A lakossági elismerés a látogatottsági mutatókon keresztül közvetve érvényesül. A Társada­ lomtudományi Intézet rétegződéskutatásának adatbázisából megtudhatjuk, hogy a művelődési otthonokat sűrűbben látogatók aránya a 18 éven felüli népesség­ ben mindössze 2,7 százalék. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a sűrűség is csak évi 8-12 alkalmat jelent. Az alacsony látogatottság elsősorban nem a népművelők felkészületlensége, tehetetlensége miatt van, noha ennek befolyásoló szerepét sem zárhatjuk ki. Az alapvető ok az, hogy egy eredetileg társadalmi­ közösségi tevékenység az államilag irányított és ellenőrzött értelmiségi értékek mentén homogenizálódott, következésképpen eltávolodott a társadalmat alkotó csoportok, rétegek valódi szükségleteitől. Az állami szakigazgatás, bürokrácia szemszögéből pedig ez a foglalkozás túlságosan lezser, sokszor amolyan kényszerből, muszájból megtűrt tevékenység. A hivatás létrejötte óta nem volt olyan időszak, amikor a népművelőknek ne kellett volna hadakozni a „reszortfeladat” értelmezése ellen. Akárhonnan is nézzük a dolgot, a foglalkozás társadalmi pozíciója egy szélesebb társadalmi kontextusban nyilvánvalóan alacsony, ezért a státus inkon­ zisztencia nem olyan mértékű, mint ahogy az a népművelői közvéleményben megfogalmazódik. Többségükben állami alkalmazottak, az állami értelmiségi kultúrát preferálják, ugyanakkor tevékenységük a korántsem ilyen igényekkel fellépő társadalomra irányul. Az értelmiségi rétegbe sorolják magukat, de 40 százalékuknak nincs diplomája. Szakmának nevezik tevékenységüket, de ezt mégis bárki végezheti. Egyfelől azt látjuk, hogy a „kisértelmiségi” pályákkal rokon, másfelől, hogy az önértékelési szintjük a pedagógusok fölé emelkedik. Munkájuk ugyan alulfizetett, de önállóbb, kreatívabb. A szakma egészét jellemző konzisztencia azonban nem takarhatja el azt a tényt, hogy a népművelők társadalmán belül bőven találhatunk inkonzisztens egyéneket: képzett és alacsony jövedelműeket, képzetlen és jelentős döntési jogkörrel rendelkezőket. Nyilvánvaló, hogy az ő helyzetük rendezése az igazán megoldásra váró feladat. 46 �A B L A K Dél-itáliai költők Calabria, Szicília. Az egyik a csizma orra, a másik jókora kődarab a csizma orra előtt. (No, bele is botlott nemegyszer.) Turisztikai közhely, hogy Nápolytól délre egy másik Olaszország kezdődik. Valóban így van. És ez nem is annyira a civilizáció „ tárgyi bizonyítékainak” a ritkulásában mutatkozik meg, inkább a hallgatások megsűrűsödésében. Minél délebbre haladsz Olaszországban, annál több a napfény. Mégis egyre sötétebb a kedved. Nem attól, amit látsz, hanem attól, amiket hallottál, olvastál valaha. Maffia, lupara, vérbosszú, márványba vésett morál - ezek a képzetek tapad­ nak Szicíliához Calabriához még csak képzet sem tapad. Illetve hát macska­ körmöt lehet tenni a fenti képzetsor alá. Pedig esküszöm, hogy Palmiban a fürdőzőknek több béke jut, mint Ostiában s a legkihívóbb tekintetű leány Villa San Giovanniban toppant elém. Mégis baljósabb, gondterheltebb a Dél. Pedig az emberek emberebbek maradtak itt, mint odafent a Pó síkságán, Lombardiában vagy az Alpok lejtőin. Még vannak indulataik és hitük abban, hogy a világ még nekik is állhat. Éppen ezért jelenkori irodalmuk is általában egészségesebb, mint a kontinens őrültségeit is buzgón majmoló északolaszoké. A huszadik századi olasz líra legmeghatározóbb irányzata, a hermetizmus is „lepergett” a déli alkotók nagyobb többségéről. Talán, mert hermetikusan be­ zárkóztak öntörvényeikbe. A szemük és a fülük azonban ma kitártabban csügg a világon, mint sokaké, akik pedig közelebb vannak a világ látványaihoz és zajaihoz. Két folyóirat köré csoportosulnak azok a kortárs költők, akiket most bemu­ tatunk. Marcello Camillucci, Dante M affia és Leonardo Manciono a Calabriában szerkesztett IL PO LICO RD O című folyóiratot tisztelhetik műhelyüknek. Rosa Maria Ancona, Rolando Certa, Antonino Contiliano, Giovanni Lombardo és Vincenzo Mascaro pedig az IM P EG N O című orgánum állandó szerzői, amely egy Mazara del V allo nevű városkában készül, Szicília déli partján. Mindkét folyóirat egyértelműen és vállaltan baloldali. A kedvemért valakiről megemlékezünk még összeállításunkban. Költő, noha nem ír verset. Rosa Balistrierinek hívják, tíz éve még parasztasszony volt és kapált a földeken. Ma Szicília legismertebb népénekesnője, gitárjával kommu­ nista nagygyűlések emelvényein jelenik meg és dalokkal tüzel tettekre. Lemezeit úgy vásárolják a kisemberek, mint az orvosságot. Fogadjuk előítéletektől mentes, súlyos képzetektől nem árnyékolt szeretettel Európa egyik legnapfényesebb részének költőit. Nem mindig a fényről énekel­ nek - de mindig a fényt szolgálják. BA RAN YI FEREN C 47 �D A N T E M A FFIA Kosárba viperát Köznapok buktatóin botladoznak emlékeim s a képed kihull zsebükből. Mégis neked írok hazámról, ahol a vér kiáltóbban piroslik. Ismered jól az éjt, a szénaszagot, a pásztorok danáját. Nincs semmi változás: a szél a völgyből felkél s a hegyre fut, fák közt szaladgál, az égbolt is közömbös, a kisgidák karámban játszadoznak. Az esték árnyas arcán moccanatlan az ősi belenyugvás, a kásás hó olajfát kovászol, míg a nap fügéket éget s csoda sehol. A vér is keserveket emészt szuroksötéten s völgyekbe gyűlik lomha csordulással. Calabria - hidd, kedvesem - nem áhit zajos szenzációkat, sem sírokat a téren. Elég egy parti kő vagy egy leánder elfödni bűnt s erényt itt. De kékek még az éjek, a hold figyel kölykökre, tolvajokra, kik a kertekből lopkodják a dinnyét. Hát viperát rakok a kosarakba, bolygatni tespedő tojást, gyümölcsöt. 48 �D A N T E M A F F IA Dühöt Szigetzöld A költők lesben állnak határain az estnek, álmokkal trafikálnak s szerelemről csevegnek, sorsokat hajigáinak, miközben bort vedelnek, a markukban virágmag, mégis dühöt teremnek. Kezük piszkos. Figyeld meg. Tenger lüktet emlékeimben, szívemmel egy ütemre táncol. Nem számolom már, hogy a parton mennyi a kihullott sirálytoll. Bebugyolál a féktelen szél s a szigetzöld felém világol. B a ra n y i F e r e n c fo r d ít á s a i M A R C E L L O C A M IL L U C C I LEO N ARD O A rózsa Sinisgallihoz Az ifjú rózsát ültet, a férfi leszakítja, a vénnek csak az illata m arad... a rózsával oltárt ékesítenek, megcsodálják a szentek, gyökerét kutya permetezi, a vihar a földre szegezi, s lefejezi a h ó .. . Ami engem illet: a rózsával érzek, pártját fogom mindenki ellen, mivel az összes rózsából szeretném, ha egy szeretne engem. Nem bánom, ha nem ő a legszebb, de legyen az én jegyemben született, és velem halni rendeltetett. A rózsák rózsája ő. M A N C IN O E nép fiai továbbra is küzdenek azért, hogy legyőzzék a homlok alázatosságának bélyegét. Hogy legyőzzék a szív kalmárságát, és a bénító szorongást minden moccanástól, minden változástól. Kezük ökölben és meghajlanak. Belőlük mégis művészet fakad. K a s sa i F ran cisk a fo rd ítá sa i 49 �A N T O N IN O C O N TILIA N O Szicília Amikor lángolva elnyel az idő, nézem tajtékzó vizeid, tengered, az én földem tengerét, algák illatozó klorofilliát, a civilizáció odaköpött hulladékait. Meredten hallgatom a sirokkó sípoló szemében népem időtlen kiáltásait testvéreim hördülő haragját a halálból, Avola és Portella földje alól Szicília, tengerközi földem, én szólok e felzúgó hallgatásban, bütykös ujjú hegyeid markolásában, kitörő vulkánjaid torkán, szomjazva áradó patakok nyelvén a vérszín tavaszi pipacsban s a krisztustövisben, mely lassan fölsérti a nyári égen az éjjelt. V IN C E N Z O M ASCARO Halászok Hajnalra virágba gyúlnak a fák. Nyugtalanul ágaskodnak egy kőhajításra a lusta parti hajóktól. Tavasz van. Zöld a kanális. Vidáman várja, hogy már szántsa a hátát újra a sok kis fürge dióhéj. Az ébredő hegyek szegélye mögül már éled az új nap, megszürkítve a végtelen mély akvamarinját. Algák tömény tengerszaga árad szerte a lágy fény remegő részeitől sűrű levegőbe. Egy keresztfa fenn a magasban emberi hangon kiált fel, és a dióhéj-bárkák odalent felmagasodnak gyémánt orrukkal belevágnak a karcolatlan tiszta opálba. 50 6/12 �RO SA M A R IA A N C O N A Önmagamról Egy kicsit itt vagyok, egy kicsit mindig ott is, én, az „afrikai” . Most, hogy elült a szél és fojt a sirokkó, meg sem rezzen a nádas, csak várom, hogy jönnek a bárkák. Bíbor eper hullik sárga kövekre, szentjános bogarak szállnak szederindákra s az ágak megbizseregnek. A szirteken cseppekben ott a tenger. Riadt rákok Gyermekek csivitelnek a csendben, pillangók (hajdani bábok) szép szárnyaikkal (óh, hogy irigylem!) messze, megfoghatatlanul keresik a napot. G IO V A N N I LO M BA RD O A háború tudorai Már nem olvasom a háború tudorait. Nem tudom hallgatni se őket. Nyugalmuk gyilkos, mint pontosan programozott intelligenciájuk. Nem tudok hallgatni, a háború tudorai fiatal napjaink felőrlik, szavaiktól megöregszünk és porrá lett örömeinket elnyeli cseppfolyós békéjük kotyvaléka. 51 �Hol van a gát? Lágy, mint a gyermekek húsa. Új hasonlatokat juttat eszünkbe ez a haldokló XX . század: már rég nem a szagok, a színek, az ízek és a bőr édes érintései.. . itt lent a tenger illata, sikló hullámverés és radioaktív felhő s népek közötti világ felett. Már nem tudom hallgatni a háború tudorait. Jámbor kutyák a kislábost várják a gazditól, közben már fenekednek.. . A hold visszaveti a halál-sugárzást, szép, meleg szemed riadtan kapkod a jövőbe, a szétesett atomok viharába. Már nem tudom hallgatni a háború tudorait. Romhányi Ágnes fordításai R O LA N D O C E R T A Cataniai impressziók Még a fal is fölérez és beszél itt. A kő évezredektől feketéllik, az asszonyok szeme oly mély, akár a megalvadt láng, az Etna-hányta láva. Itt megtanultam: szeretet lehet csak a halál folytatása. A gyászbavont porták betűiben („D rága fivérem emlékezetére” „Imádott férjem poraira béke” ) régi világ üzen. Catania, titok-színű a békéd s alázatoddal úgy keveredett el, hogy már üti az égbolt és a tenger áttetsző, tiszta kékjét. Két napja értenem kell: kapuk karéja, várfal, lépcső és ház, barokk homlokzatával, az idő szívverését magába zárta végképp. Catania, őrizd tovább csodádat: kitörni kész kedélyét a vulkán-lelkek lávafolyamának. 52 �R O LA N D O CE R T A Arion A szikul partvidékről A rion útnak indult gyönggyel, arannyal megrakott hajóján. Bárkája büszke orra Korinthosz zöldes tengerét kereste. Győztesen távozott, mert Szicíliát meghódította dallal. Ám istene a Rossznak kincseit kiszemelte s mohón követve útját halált szabott ki rája. A rion akkor felfohászkodott és a szél sugallatára kezébe kapta lantját s amíg hajója hullámot hasított: elszánt-szelíden vívott a halállal. A delfinek felébredtek dalára, észrevették a bárkát - s mert pártolják az embert körülkerengték nyugtató rajokban. A rion vízbeugrott (mintegy a sírból szökkenvén a létbe) s a delfinek - mint egykoron Apollót Korinthosz fényes partjához vezették. A költészet legyőzte a halált így a sandaság azóta dalba botlik s a kapzsiság szív-dobbanásra retten. B a r a n y i F e r e n c fo r d ítá s a i 53 �KASSAI FRANCISKA Rosa Balistrieri Rosa Balistrieri dalaiban Szicília népe sír. Több évszázados szenvedés, nemzedékek jaja sűrűsödik, feszül az énekében. Az elnyomottak lázadása hódítók sora ellen. Dacosan felemeli fejét, felveti állát Rosa Balistrieri a nőstényfarkas-asszony. Szűkölve kiáltja a világ fájdalmát és a magány iszonyatát. Az asszony kiszolgáltatottságát, félelmét - tán emlékezve arra, amikor hideglelősen kuporogva ágyán rettegett részeg férje tenyerétől. Ez a hang élességével perel. A magárahagyatott perel. Érdességével fölrázza lelkünk. Sötét, véres fájdalom tör elő torkából. Ez a hang kemény, egyenes vonalú, harsánynak tetsző, de rekedtes, ritka suttogásai szétvetik a csend burkát. Nemcsak népe drámáját, hanem egészséges, egyszerű örömét is halljuk az énekében. A z ősgyökerek eltéphetetlenek. Rosa Balistrieri kapálástól elnehezedett kezei már a gitárhoz idomultak. E bátor parasztasszony felnőtt korában tanult meg írni-olvasni. Lehet, hogy még most sem tökéletesen. Ám a hangszerét érti, s az éneke oly természetes, mint a levegő. Csak a népből jött énekesek, a titokzatos őserővel bírók kepesek ilyen csodákra. 54 �MÉRLEGEN A MADÁCH-REJTÉLY András László könyve A rejtély megfejtésére vállalkozott egy igazán invenciózus író, András László. Más szóval van, vagy most már így: volt mit megfejteni, netán van mit folytatni annak, aki esetleg nem ért egyet az író egyébiránt magával ra­ gadó okfejtésével. Ebben a vadonatúj Madách-könyvben nem csupán utalás esik - erős érzékeltetés folyik arról, hogy Madách Imre művét, ember tragédiáját, eleddig milyen polarizált­ ságban és mennyien értékelték két fő szempontból: idealista illetve marxista alapról, és hányan értették félre a köl­ tőt és művét az utóbbi, most már több mint egy évszázad alatt. Nyilván Kántor Lajost idézi, amikor ezt írja - százéves harc folyik a Tragédiáért, mindenki szeretné kisajátítani, a maga oldalára állítani, ideszámítva a vallá­ sos és a nem vallásos irodalomtörté­ nészeket is. Kritizálták és vitatták ed­ dig jobbról és balról, sőt, szélsőbalról, és nyilván szélsőjobbról is „magukévá akarták tenni” . Vitatták ezernyi érv­ vel és ellenérvvel, a költő és a mű bi­ zonyos ellentmondásait külön és Madáchot a Tragédiával oda-vissza szem­ beállítva is. Az ember arra gondolhat, nincs már olyan variáció, amely vala­ milyen oldalról indulva ne kapott vol­ na teret. És lám, mégis van! * Sajátos, miben látja a Madách-rejtélyt András László. Felsorolása két­ ségtelenül tartalmazza mindazoknak a véleményét, akikkel aztán szenvedélye­ sen vitába száll. Mi késztetett egy be­ zárkózott és nem is különösebben te­ hetséges-értelmes vidéki nemes em­ bert, hogy olyan művet írjon, mint a Tragédia? Igaz-e, hogy a haza sor­ sa feletti kesergésében írta meg mű­ vét? Mit akarhatott a Tragédiával? Írhat-e egy író toronymagasan a saját szellemi színvonala felett? Ha nem mégis hogyan? Miként tudott annyi mindent négyezernyolcvan sorba bele­ zsúfolni? Mitől modern ma is az, amit alkotott? Pesszimista mű a Tra­ gédia? Vallásos mű vagy legalábbis vallásos jellegű...? És aztán András László saját kérdései: „Miért írt (vagy miért írt volna) a tizenkilenc éves ko­ rától bizonyíthatóan vallásellenes Ma­ dách Imre vallásos művet? Ha még­ sem azt írt, miért tartja mégis az iro­ dalomtörténet, a Madách-kutatás és következésképpen - a nemzeti köztu­ dat vallásos vagy legalábbis vallásos jellegű műnek Az ember tragédiáját?” Hát ennyi „mindössze” , amire a rej­ tély megfejtésekor az író vállalkozott. De ha igaz az, amit könyve végén ír, hogy ott illik és ott érdemes foly­ tatni, ahol más abbahagyja, és egyben ott is illik abbahagyni, ahol más foly­ tatni tudja - akkor élek ezzel a lehe­ tőséggel és éppen a legutolsó „tény­ szerű” megállapításánál folytatom. Képzeljünk el egy lenyűgöző appa­ rátussal szó szerint izgalmasan végig­ vezetett és igazán meggyőző erejű, sőt, sok tekintetben és ponton meglepően új okfejtést, kizárólag (és ez fontos 55 �lesz a továbbiakban!) filozófia-ideoló­ giai történeti alapról. És amikor már mindenki „megkapta a magáét", ami­ kor már mindenki „verve van” ahogy mondani szokás - amikor már ízekre szedve Madách élete és a Tra­ gédia, és mindenben (de szó szerint mindenben! ) felmutatva a reformko­ ron nevelkedett liberális, mégis cent­ rista, haladó szellemű, anyagelvű, val­ lásellenes nemes, és ugyanígy ezzel párhuzamban a Tragédia minden érinthető pontján kifényesítve az igaz­ ság - nem vallásos a mű sem, s nem pesszimista, ellenkezőleg, a hegeli dia­ lektika érvényesül teljes történelemszemléletében és minden módszeré­ ben, és persze a szabadságeszménnyel maga Rousseau is helyet kap, meg az­ tán kitapintható itt Feuerbach úr is - , szóval végeredményben minden egysé­ ges (az író és műve) és nincs is sem­ milyen rejtély, következésképpen mi­ ről vitatkoztak eddig több mint száz éven át, hiszen talán mégis ez a rej­ tély megoldása.. , Nos, akkor András László legyőzött ellenfeleinek(?) meg­ adja a kegyelemdöfést, és leírja, mi­ ként halt meg a költő (részben Har­ sányi Zsolt Ember küzdj.. . című re­ génye, részben Morvay Győző múlt századvégi feltehetően helyszíni kuta­ tásai alapján), miként utasította viszsza a gyónást és a szentségek felvé­ telét, és miként állt rá mégis mind­ ezekre utolsó óráiban a családtagok unszolására. Két dolog lehetséges az egyik talán elfogadható, a másik kevéssé érthető és meg is kérdőjelez­ hető. Túl azon, hogy amit impozáns méretű bizonyítékpiramisának legtete­ jére gondosan kiegyensúlyozva fölhe­ lyez, mint egy kavicsot, önmagában sem egyéb puszta „szemfényvesztés­ nél” . Hiszen ezek a mendemondák és irodalmi feldolgozások végeredmény­ ben semmit sem bizonyítanak. Az egyik esetben úgy érezhette András László „hogy ide kell azért még va­ lami annak bizonyítására, hogy meny­ 56 nyire vallásellenes volt Madách.. . ” A másik eshetőség: legyen egy kétséges értékű, vitatható pont műve végén és akkor ez a gyónási „ügy” sem más, mint jóértelmű írói provokáció. Az el­ ső eset látszólag szóba sem jöhet, hiszen csupán ennek az egy ténynek (feltehető ténynek) bizonyítására na­ gyon alapos elemző munkát végzett... És ha mégis gondja van saját erejévelérvelésével? Ha valami - ez hihetet­ len! De megmaradva ennél a verzió­ nál, mindenképpen viszolygást kelt bennem és túlságosan földhözragadt­ nak érzem az egészet. Aki ilyen mé­ lyen és sokoldalúan citálja minden életpontján a költőt és mindent meg­ ragad, hogy már „menetközben” bizo­ nyítsa a „közismert és régtől bizonyí­ tott” tényt, és mégis szinte ezt tartja a legfontosabbnak, erre épít fel úgy­ szólván mindent, hogy visszafelé vagy lineárisan a műről is bebizonyítsa nem vallásos alkotás a Tragédia, nos, annak miért szükséges egy ilyen ellen­ őrizetlen (és ellenőrizhetetlen) plety­ kával is megtetézni érvelését? Vala­ miképpen önleleplező ez a megoldás a valóban megragadó, valóságos szel­ lemi izgalmat serkentő és azt ébrentartó mű legvégén. Mint amikor vala­ ki hibátlanul végigeszik egy fényes protokollebédet és a végén, amikor már régen a keblét duzzasztja az a sok elismerő pillantás, ahogy a hallal bánt, ahogy előírásszerűen elfogyasz­ totta (és nem eltolta magától) az őszi­ barackot is - szóval a legvégén a szal­ vétába törli az orrát. Röviden: egy ilyen mű befejezéseként nem számít az ember erre a fordulatra. * Számos ponton hasonló erőltetettséget és ez utóbbival rokon alapokon mozgó érvelési rendet fedezhet fel az olvasó. Miközben végig arra gondol, ez is egy kisajátítási „per” . És még valami. Hogy az igazán nagy műve- �ket azért i s . próbálhatja minden tá­ bor magának eltulajdonítani vagy ép­ pen ellenkezőleg, magától eltaszítani, mert az igazán nagy művek rugalmasságukkal-nyitottságukkal-korszerűségükkel erre alkalmasak és mindvégig meg­ őrzik minőségeiket. Tehát bármikor új­ ra felfedezhetők és kisajátíthatok. Ilyen mű a Tragédia és ilyen költő (vagy drámaíró - vitatják ezt is ele­ get: András László szerint ez utóbbi) Madách Imre. A mű értékelései több könyvtárnyi terjedelmet elértek már. A költő valóságos arcát a mai napig raj­ zolja a történész, az irodalomtörté­ nész, az író, talán még a szociológus is (aki a mai kor költője, mint köz­ ismert). Mégis alig távolodtunk el va­ lamit attól a képtől, mely szerint Ma­ dách egy apolitikus és beteg, azon­ felül szerencsétlen és megcsalt, magá­ ba zárkózott „göthös úr” volt, akinek talán véletlenül sikerült egyetlen nagy művet kies magányában alkotni. E b­ ben a ködoszlatásban az utóbbi évti­ zedben sokat sikerült változtatni, és ide vág András László műve is, ami­ ért szuperlatívuszokat érdemel. A bizonyítási rendszerben azonban - mint említettem - tisztázatlan és ta­ lán „tisztátalan” elemek is bekerül­ tek, néhány megválaszolásra érdemes kérdőjel kíséretében. Ha nem is újabb száz évig, de mindenképpen vitatható, hogy egyáltalán mit ért az író vallásellenességen, amely pontatlanul-elnagyolva magától értetődően jelenik meg mindenhol a könyv oldalain és mindennel összefüggésben. A vallásellenesség esetleg egyházellenesség, vagy klérusellenesség, esetleg a pap­ ság elleni megnyilvánulás? De mi van akkor a szabadgondolkodók hitével, az evangélista-református eszmékkel, amelyek bizonyíthatóan (!) „valláselle­ nesek” , ha a pápista elveket tekint­ jük. A könyvben idézett és szinte per­ döntőnek kinyomtatott Hit és tudás című (1896-ban először kinyomtatott) verset elemezve a biblia történetének lírai megformálásával is találkozha­ tunk; a halál után új élet kezdődött,, de a tudás fája ezt a világot beár­ nyékolta és szertefoszlott a mennyei világ, az ember nem halhatatlan töb­ bé. Ami viszont az „eredendő bűn­ nel” van összefüggésben és bár mind­ ez lehet (miként az író állítja) a köl­ tő tiszta deizmusa, de egy másik né­ zőpontból lehet paradicsom körüli ősi malőr lírai visszfénye is. Mindez ki­ zárólag a veszély miatt érdemel em­ lítést: a túlontúl magabiztos érvelés egy alapjában és eredendően, sőt, minden lélegzetvételében és cseleke­ detében lírikus alkat esetében megle­ hetősen ingoványos talajra kalauzol­ hat. Nem dolga a költőnek minden esetben a világnézeti állásfoglalás. A költő „veleszületett szabadsága” sok mindent megenged és a hangulatokat pillanatfelvételként úgy rögzítheti, hogy azok elsősorban művészi érté­ küknél fogva állják ki az ítéletek és megítélések és persze az idő próbá­ ját. De nem biztos, hogy bizonyíté­ kok bármire is. Helyesebb lenne egyszer - az elkö­ vetkező száz évben - erős vizsgálat elé emelni ezt az úgynevezett vallásellenességet, mint Madách egyetlen lázadási lehetőségét anyja bigott és erőszakos lénye ellen! Helyes lenne egyszer megtalálni azt az író-műtörténész-pszichológust és invenciózus mű­ vészt, aki egzaktan és alkotói beleérzéssel valamennyi elérhető adatot eb­ ben az egy dologban vizsgálva meg­ oldaná a valódi „Madách-rejtélyt” a fiú és az anya kapcsolatának titok­ zatosnak is minősíthető csomóit, akár egy fantasztikus regénybe illő utólagos és monstre kettős pszichoanalízis se­ gítségével. Ebből az aspektusból szem­ lélődve és kutatva esetleg kiderülhet­ ne az is, hogy Madách Imre vallásellenessége valóban (!) az egyetlen lá­ zadási tér anyja ellenében! Hogy ez az egyetlen, ami természeténél fogva a lelkiismeret szabadságának territó57 �riuma, és mint ilyen, megérdemli a fi­ gyelmet. Más kérdés lenne mindez? Aligha. Ha ugyanis hatalmas filozó­ fiai apparátussal bebizonyítja valaki, hogy kizárólag a tudás tette Madáchot vallásellenessé, akkor joggal el­ várható az elkövetkező száz évtől a tudományos és művészi ihletettséget sem nélkülöző lélekanalízis, amely egészen más fordulatot hozhat. Nevezetesen azt, hogy a valódi ki­ indulási pont nem a tudás a hit elle­ nében, hanem a lázadás anyjával szem­ ben; ehhez kellett a tudás, és legvé­ gül mindez a szabad hit miatt tör­ tént. Ugye meglepően is fordítható mindaz, ami Madách továbbra is szá­ mos megfejtésre érdemes arcait érinti némi fénnyel - vagy némi árnyékkal. Mit akarok ezzel mondani? Miközben tisztelgek az ész és a küzdő szellem előtt, miközben minden pontján elis­ merem András László művének ere­ detiségét - arra utalok csupán, milyen további megközelítéseket indíthat el és milyen további kisajátításokat kez­ deményezhet mindaz, amit tőle olva­ sunk és mindaz, amit másoktól előre feltételezhetünk. Az eddigi tapasztala­ tok nyomán. A mű tehát forog. T. P A T A K I LÁ SZ LÓ * „Igen jeles mű” - írta Arany János a Madáchnak szóló első levelében Az e m b e r t r a g é d iá já r ó l, s ugyanez mond­ ható András László művéről, mert fordulat a Madáchról szóló százhúsz évnyi irodalomban. Az irodalomkritika egzaktságát a szépíró szuggesztív eszközeivel szolgál­ ja. Mert András szépíró, sőt műfor­ dító is, aki gyakran tudatosabb kap­ csolatban áll a művel, mint az alkotás lendületétől elragadott szerző. S hogy könyvét a regényolvasás feszültségével olvastatja, ez csak egyik újítása a Madách-irodalomban.. . Andersennél a gyermek felkiált. „A király mezte­ len! ” - valóban ugyanígy hat András­ nál a H ih e t e t le n cím annak a fejezet­ nek az élén, melyben felfedezi, hogy Madáchnak azt az egyetlen írását, melyben maga vall a T r a g é d i a kon­ 58 cepciójáról - az E r d é l y i J á n o s h o z in­ tézett levelét - teljességében még ed­ dig egyetlen Madách-kutató sem ele­ mezte. S még több más dokumentum erejű írását sem. Így annak, amit ed­ dig Madách-kutatásnak mondtunk, nagy része nem is kutatás, hanem ér­ telmezés és átértelmezés, magyarázás vagy belemagyarázás. E felfedezéséhez, valamint alapos okfejtéseihez olykor elképesztően sok­ rétű ismerettár áll András rendelke­ zésére: a gondolkodás történetéből Rousseau-tól és Hegeltől Plehanovig és Leninig, a X IX . század természetismeretéből, a magyar politika és iro­ dalom történetének intim részleteiből stb., a világirodalomból és világtörté­ netből, nem is szólva az alapról, hogy András szinte emlékezetből ismeri a T r a g é d i a szövegét. E kiváló tárgyis- �meret (egy szépíró részéről!) ismét olyasmi, amiért elismeréssel kell adóz­ nunk könyvének. A Madách-rejtély: ez a cím Mes­ terházi Lajos (szerintem legkiválóbb) művét juttatja eszünkbe. A Prométheusz-rejtély azonban a mondák ködéből próbál tényeket kiszűrni, míg itt a legutóbbi százhúsz év elevenen élő vitájába, kritikákban és színpadi ren­ dezésekben mindmáig tartó viaskodásába hoz friss levegőt András László... Manapság egy „magányos farkas” ilyen műve, mint A Madách-rejtély, madáchi belső ösztönzést kíván. A szerző a rejtély megfejtésére tö­ rekszik. Könyvét azzal a feltételezés­ sel végzi, hogy ha „a gondolkodást csak ott érdemes (és illik) elkezdeni, ahol mások már abbahagyták, talán az sem elfogadhatatlan, hogy abbahagyni viszont csak ott érdemes, ahol mások folytatni tudják” . Becsületes elv. Aki kimondta, érdemes rá, hogy a bíráló vitába szálljon vele - akár művének magvát illetően. Mert mi az, ami András Lászlót könyvének megírására indította? Amint az orosz irodalmárok „mindnyájan Gogol köpenyéből” , úgy az utóbbi szá­ zad számos magyarja Madách Tragé­ diájából bújt elő. András László is. Ő éppenséggel a Madách-rajongók közé tartozik. S emellett vallástalan. Hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt? Ez az a „rejtély” , amit meg akar oldani. A baj az, hogy az általa joggal kár­ hoztatott területre téved maga is: talál egy prekoncepciót és ezt húzza rá a Tragédiára, sőt Madách egész élet­ művére. „Miért ír egy szilárd termé­ szettudományos alapokon álló, meggyőződésesen vallásellenes ember val­ lásos drámai költeményt?” - kérdi, s ezzel a kérdéssel viaskodik egész könyvén át. Kitűnően cáfolja meg a Madáchról elterjedt sztereotípiákat: „egy liberális középnemes” , „nincs ki­ alakult filozófiai meggyőződése” stb. kimondja, hogy Madách nagy magyar és nagy európai volt. Ám szembeszállva azokkal is, akik akár méltatták, akár támadták a „vallásos” Madáchot, megpróbálva kialakítani a „valláselle­ nes” Madách képét, közben önmaga szolgáltatja önmaga cáfolatát. Egyik fő érve a Hit és tudás című költemény: mint megállapítja, ezt Madách „a Benső küzdés című ciklus­ ban helyezte el” . Nos, azon kívül, hogy Madách filozófiai benső küzdései egy­ beolvadtak szerelmi és házassági tra­ gédiáiból eredő vívódásaival s hogy e vers utalhat ezekre a küzdésekre is itt nem hit vagy tudás kibékíthetetlen antagonizmusáról, hanem a hit és tu­ dás közt vergődő ember belső küzdé­ séről van szó. Eltökélten vallásellenes ember így nem küzd önmagában. And­ rás másik visszatérő érve az, hogy az immár írói sikerben fürdő, eszméjét költői képek nélkül kimondó Madách 1862-ben, a Kisfaludy Társaságban tar­ tott székfoglalójában ezt mondja: „ . . .a vallás a szívnek költészete” . Te­ hát nem természettudományosan meg­ határozott valami, hanem költészet dehát ki állíthatná azt, hogy Madách, a költő megtagadja, lebecsüli a költé­ szetet? Csupán más dimenzióba helye­ zi, mint a tudást. Andrást dicséri, hogy az idézetet nem vágja el, hanem folytatja: „ . . .s a költészet a szívnek vallása. Mi termé­ szetesebb, mint hogy e két nem egy­ másnak fáklyáján gerjessze lelkesülése lángjait. De a vallásnak, hogy e cél­ nak megfeleljen, szabadnak kell lennie minden ortodox védelemtől, minden igazhitűségi láncolattól.. . ” Tehát a Tragédia bizánci és prágai színében lobogó máglyától éppúgy, mint a Ma­ dách korában még tenyésző antropomorf képektől. Ezeket iktassa ki „a népszellem örökké alkotó módosítása” - kívánja Madách. Tehát vallásos a fent vallott értelemben. Nem vallásellenes. Amikor András ezt írja: „Első feltételezésem tehát az, hogy a Tragé­ dia nem vallásos vagy vallásos jellegű 59 �mű. Nem isten magasztalására készült, egymással való egyeztetését már ak­ nem is isten létét akarja bizonyítani kor, az ultramontánok és Erdélyi János (vagy tagadni)” , akkor Andrásnak iga­ korában megkísérelte. A siker remé­ za van; de amikor így folytatja: „ha­ nyében-e?. . . nem az embernek az isteneszmével S van András könyvének egy hiá­ folytatott történelmi küzdelmeiről szól” nyossága is: a Tragédia négy főszerep­ - ez már nem helytálló. Igen, a Tra­ lője közül az egyiket elbagatellizálja gédia vissza-visszatérő szava a „küzd” . - pedig É va alakja s a vele kapcsola­ Nem tudom, felfigyelt-e már valaki tos életrajzi elemek szorosan hozzá­ arra, hogy ugyanazt kívánja Lucifer is tartoznak a „Madách-rejtély” megol­ (Küzdést kívánok. . . 2. szín), és Ádám dásához. Míg kitűnően feltárja a tör­ is (Az ember célja a küzdés maga. . . ténelmi Kepler-Borbála kapcsolatot, 13. szín), mint az Úr (Ember küzdj’. . . drámai kapcsolatukat illetően ugyan­ 15. szín) - ami nyilvánvalóan a szer­ úgy átveszi a Madách-Erzsi sztereotí­ zőnek a szereplőkre kivetített benső piát, mint ahogy e módszert másoknál küzdése. kifogásolja. Pedig a publikált és levél­ De mi küzd Madáchban? Csak ol­ tári adatok egyértelműen arra utalnak, vassuk el az első színt: kísérlet a hogy Madách Évája (Fráter Erzsi és Biblia és a természettudomány össze­ a Tragédia nőalakja) idősebb Madách egyeztetésére: íme a rejtély kulcsa. Hi­ Imréné becsvágyó és könyörtelen ter­ szen András is elismeri, Németh G. mészetéből formálódott, illetve jutott Bélára, hivatkozva, hogy „Madách nem sorsára. A megjelent Madách-életrajvolt ateista” . Hát dehogy folytat nála zok forrásainak elemzésével tetten ér­ az ember „történelmi küzdelmet az is­ hető, András bevált módszereit alkal­ teneszmével” , dehogy tesz fel dilem­ mazva, az öröklődő sablon, s bár Mo­ mát: hit vagy tudás... hácsi Jenő regényben, L. Kiss Ibolya András okfejtéseinek alaposságával regényben és dokumentumkötetben, továbbhaladva az általa megkezdett Székely Júlia drámában szolgáltatott úton, Madách európai nagyságának igazságot szegény Fráter Erzsinek újabb adatát fedezhetjük fel. Bár ha­ a Tragédia Évájának kialakulása má­ zájában csak száz évvel később kerül ig is feladata a „Madách-rejtély” meg­ sor (hála a politikusok és egyházi ve­ fejtésének. zetők okosságának) „dialógusára” , s Mindez azonban nem változtat még akkor is ezzel a fenntartással azon, hogy András László könyve „ideológiai téren nem” , ő, Madách az igen jeles mű. (Szépirodalmi) európai kultúra nagy összetevőinek RADÓ GYÖ RGY 60 �F I G Y E L Ő ____ A TUDATOSÍTÁS VÁLTOZTAT Töprengés Ernest Jones Freud-könyve fölött „Meg kell még mondanom, hogy ha világnézetemhez nem is, de világké­ pemhez alapvetően járult hozzá a Freuddal való megismerkedés” - írja Bá­ lint György 1937-ben, olvasmányairól szóló vallomásában. Korántsem csak ő mondhatta el magáról, hogy gondolkodásmódjába szervesen beépült a bécsi orvos - összefoglalóan pszichoanalízis néven nevezett - elmélete. Jól jellemzi a helyzetet Szerb Antal A világirodalom történetében: „ akármi is az ember felfogása, nem lehet kétségbe vonni, hogy a freudi elmélet ma már benne van a levegőben, és még heves ellenfelei is bizonyos fokig freudista módon gon­ dolkoznak." A tan elterjedésének évtizedeiben, a tízes, húszas, harmincas évek­ ben a tudományos és a művészi látásmód egyaránt átformálódott. A pszicho­ analízis, a lélekgyógyászat megújítása mellett támpontokat adott a bölcselet to­ vábbfejlesztésének, lökést adott a képzőművészet kibontakozásának - lásd szür­ realizmus - , s áttekinthetőbbé tette a terepet az írók, költők számára is. O ’Neilltől Thomas Mannon keresztül József Attiláig számtalan literátor hasz­ nosította írásaiban - közvetve vagy közvetlenül - a lélekelemzés ismeretanya­ gát. Proletár költőnk bölcseletében és költészetében egyaránt bőven merített a freudi teóriából. Ismert, bár kevéssé emlegetett az „összebékítési” kísérlete, amelynek egyik megnyilvánulása, a Hegel, Marx, Freud című félbemaradt ta­ nulmány. Ugyancsak ismertek, bár kevéssé megértettek versei, melyek a pszi­ choanalízis szellemében fogantak. Az elmélet alapgondolatainak ismerete nél­ kül alighanem csak ködösen értenénk meg például a következő sorokat: „ . . . kuporogva csak várom a csodát, / hogy jöjjön el már az, ki megbocsát / és meg is mondja szépen, micsodát / bocsát meg nékem . . (Mint gyermek . . . , 1935 ) . E nagy hatású gyógymód, kutatási módszer és tudományos elmélet keletke­ zésének és kezdeti elterjedésének részletes ismertetését adja Ernest Jones ki­ tűnő könyve, a Sigmund Freud élete és munkássága című terjedelmes mű. A szerző, aki nem csupán barátja volt a bécsi tudósnak, hanem a pszichoanalízis egyes részletkérdéseinek kidolgozásában és a tan térhódításában tevékenyen részt vállalt, lebilincselő és rendkívül tanulságos írásban számol be az erő­ feszítésekről. Az olvasó világos képet kap Freud fáradozásairól, amelyeket a lélekelemzés körül a múlt század kilencvenes éveitől e század harmincas évei­ nek végéig megtett. Ám kirajzolódik egy általánosabb kép is arról, mekkora belső - tudati - és milyen irdatlan külső ellenállással kellett megbirkóznia annak, aki jelentős, a világképet módosító tudományos fölfedezést tesz, és azt érvényesíteni akarja a gyakorlatban. Ez utóbbi, általánosabb érvényű tanulsá­ gok kikristályosításához Freud élete és életművének fogadtatása kiváló tény­ 61 �anyag, mivel fölfedezése nemcsak tudományos tekintélyeket, s egyben az ér­ dekeiket sértette meg - ahogy az párosulni szokott - , hanem némi kiforgatás által a közerkölccsel is ütköztethették, sőt közvetve - de nem is túl nagy át­ tétellel - , még a korabeli hatalomgyakorlók is érintve érezhették magukat. A felszított antiszemitizmus légkörében bonyolította a helyzetet az orvos szárma­ zása is. Freud nem tartozott azok közé a tudósok közé, akik huszonéves korukban rukkolnak ki életük nagy ötletével. Alapos fölkészülés, és néhány tév- vagy mellékút bejárása után jutott el „saját” tudományához. Nem túl gazdag, de áldozatkészen kultúratisztelő családja révén szerzett kiemelkedően nagy mű­ veltséget, nyelvismeretet, orvosi diplomát. Kutató, megújító szelleme az or­ vostudomány „hagyományosabb” ágaiban is alkotott figyelemre méltó tanul­ mányokat, illetve - önmaga mércéjével mérve - itt is futotta tehetségéből ki­ sebb jelentőségű fölfedezésekre. Harmincas éveinek második felét tapossa, amikor sajátos módszerét alkalmazni kezdi, s negyvenhárom esztendős, ami­ kor első - „korszakalkotó” - műve, az Álomfejtés 1900-as dátummal, 1899 végén megjelenik. Ezután még négy évtizeden át gyógyít, kutat, gondolkodik, előadásokat tart, szervez, kiterjedt családról gondoskodik és nagy hatású köny­ veket, tanulmányokat ír. Lenyűgöző műveket alkot akkor is, amikor, élete utolsó tizenhat évében, az áliában fészkelő rákkal elválaszthatatlan tár­ sául szegődik a szünet nélküli testi fájdalom. Saját élete remekül szemlélteti találmányának, a lélekelemzésnek óriási erejét. Bár tanításait gyakorta bélye­ gezték pornográfiának, s valóban, az akkor meglevőnél ő maga is nagyobb szexuális szabadságot tartott célszerűnek, viszont életvitelében szigorú monogá­ miát érvényesített, s végig boldog házasságban élt, becsületes, művelt gyere­ keket nevelt. Kimutatni vélte a lélek mélyén megbúvó agressziót, ám saját cselekedeteire az altruizmust, az önzetlenséget tartotta kötelezőnek. Végelátha­ tatlan kínjait az utolsó pillanatig panasz és fájdalomcsillapítók nélkül viselte. Jones Ellenállás címmel külön fejezetet szentel annak részletezésére, hogy Freud tanai milyen reagálást váltottak ki az akkori tudományos és közélet­ ből, bár e fejezeten kívül is bőven említ példákat a könyv a teória fogadta­ tására. A megnyilvánulások az utcai fejelfordítástól a sajtó útján elkövetett becsületsértéseken át a könyvégetésig terjedtek. Ez utóbbiban Freud - s ez egyéniségét üdén jellemzi - örülnivalót is talált, mondván: a középkorban még őt magát vetették volna máglyára. (Már nem érte meg, hogy később nő­ vérei a máglyahalál szörnyűségeit fölülmúló sorsra jutottak, igaz, nem eret­ nekség, hanem származás miatt.) Az ellenállás ismert és azóta már tisztázott, pontokba fogalmazható mecha­ nizmus szerint zajlott. L énárd Ferenc egyik könyvében, A gondolkodás hétköz­ napjai című akadémiai kiadványban külföldi kutatásra hivatkozva idézi, hogy „Az új gondolatot először merő képtelenségnek tekintik, amely még említésre sem érdemes.” Freud átélte és megszenvedte ezt a korszakot. Mint Jones írja : „A század első éveiben Freudot és müveit figyelemre sem méltatták, vagy pedig egy-két mondattal intézték el, mintha nem is érdemelne komoly megfon­ tolást.” Jelentős elmélettel szemben ez a taktika csak ideig-óráig alkalmazható. Az utána következő fázist a Lénárd-könyv így írja le: „Aztán jön egy időszak, amikor egy csomó egymásnak ellentmondó kifogást emelnek ellene, például az új elmélet túl fantasztikus vagy csupán új szóhasználat.” Ez az idő Freudra is ráköszöntött, s örömmel fogadta: „A nyílt szembeszegülés, jegyezte meg, sőt még a gyalázkodás is jobb, mint ha agyonhallgatják az embert.” A külön62 �böző minősítések nem maradtak el: „rendőrségi ügy” , „szellemi maszturbáció” , „elvetemült módszer” , „hajmeresztő vénasszony-pszichiátria” - röpködtek a még nyomdafestéket tűrő tudósi megnyilatkozások. Freud abban a „szeren­ csés” helyzetben volt, hogy épp munkája és fölfedezése révén alaposan ismerte az új gondolatokkal szembeni belső ellenállások mechanizmusát. „A z sem lep­ te meg - írja Jones - , hogy az ellenfelei által felhozott, úgynevezett érvek azonosak betegei elhárító műveleteivel - adott esetben ezekből az érvekből is ugyanúgy hiányzott minden éleselméjűség, sőt logika. Mindezt tehát a dolgok természetes rendjének tekintette. . Egy-másfél évtizedig tartott ez a stádium, legalábbis, ami a tudományos fórumok rugalmasságát illeti. Közben ugyanis Freud világszerte ismert személyiséggé vált. Nyilván a közegellenállás is siet­ teti - sajátos módon - annak az állomásnak a közeledtét, amiről Lénárd Fe­ renc könyvében így olvashatunk: „Végül elérkezik az az állapot, amikor szinte mindenki úgy tesz, mintha mindig is ezt az elméletet vallotta volna.” A 83 évig élő Freud megérhette ezt az állapotot, sőt hosszú éveken át élvezhette előnyeit is. 1921. decemberében „elégtétellel értesülhetett róla, hogy a Hol­ land Pszichiáterek és Neurológusok Társasága tiszteletbeli tagjának választot­ ták; ez annál is nagyobb örömmel töltötte el, mert jelölését Winckler pro feszszor is helyeselte, noha korábban többször is állást foglalt a pszichoanalízis ellen.’’ Tíz évvel később - mivel alkalmasint az elismerés mechanizmusán is keresztüllátott - már nem fogadta ilyen derűvel a megtiszteltetés formális je­ leit; „A Gesellschaft der Arzte a Társulat dísztagságára javasolt engem - írja levélben Jones-nak - , s hamarosan jóvá is hagyják a jelölést. Gyáva gesztus ez a siker első jelére, felettébb undorító és visszataszító.” Fizikai, technikai fölfedezésekkel aligha fordul elő, hogy elterjedésük után, még jócskán elavulásuk előtt, mesterségesen „feledésbe” merülnek. A pszicho­ analízissel néhány helyen ez megtörtént. Ennek egyik oka talán magával az elmélettel is halványan megvilágítható. A lélekelemzés fontos elvei közé tar­ tozik, hogy a tudat alá szorult belső konfliktusokat sajátos technikával föl­ színre hozza, s tudatosítja a beteggel. Az érzelmi hullámzással kísért tudato­ sulás hat gyógyítólag. E hosszú folyamat azonban visszaesések közepette zaj­ lik. A konfliktussal való szembenézés ugyanis kínnal jár, ezért nagy erők szo­ rítják vissza az emlékképet a tudattalanba. Nyilván erőltetett a párhuzam, de hasznos lehet fölvetni, hogy talán a lélekelemzés is hasonló mechanizmus ál­ tal „merült alá” . A képzettársítások miatt csak szomorúan mosolyoghatunk azon, hogy az „embertelen” tanokat tartalmazó könyvek éppen a náci Német­ országban kerültek máglyára, az emberi szellem sok más értékével egyetemben. Jones a könyvet az ötvenes években írta. Nálunk először 1973-ban jelent meg, Hermann István utószavával. Mint a filozófus írja: „ . . . a pszichoanalízis bensőleg küzdelmes jellege, a benne felvetődő kérdések eldöntetlen volta több funkciójú. Egyfelől ezek a kérdések mindenütt tartalmaznak reális mozzana­ tokat. Másfelől a kérdések eldöntetlensége önmagában lehetővé teszi a pszi­ choanalízis különböző interpretációit. . . Freud becsületességét mi sem dicséri jobban, mint az, hogy csak a kérdést fogalmazza meg, miután a maga módján felmérte a harci terepet. A kérdésben mintegy benne rejlik elméletének öszszegzése, s egyúttal az is, hogy elmélete szükségképpen megreked a kérdések­ nél, a problémáknál.” Ezekkel az utalásokkal, melyeket Hermann a Rossz köz­ érzet a kultúrában című Freud-tanulmányhoz fűzött, az elmélet korláta it igye­ kezett körültapogatni. Az utószó a most előttünk fekvő, 1983-as második ki­ adásból már kim aradt. . . 63 �A Jones-könyv ismeretében újabb tanulságokkal szolgálhat annak a folya­ matnak az áttekintése, amelynek során a pszichoanalízis megint elfoglalja mél­ tó - se nem túl, se nem alábecsült - helyét „köztudatunkban” . Mint az 1971ben kiadott, A pszichoanalízis és modern irányzatai című könyv bevezetőjében Buda Béla az előző időszakról körültekintően megfogalmazza: „merev szem­ léleti befolyás miatt a kritika élesebb, általánosítóbb és elutasítóbb volt a tu­ dományos, tapasztalati tartalommal szemben is, mint kellett.” Kereken tíz év múlva, a Pszichoterápia című Gondolat-kiadványban karakteresebben fejti ki mondandóját: „Figyelmen kívül maradt az a tény, hogy a pszichoanalízis nem­ csak és nem elsősorban pszichológiai elmélet, hanem gyógymód, empirikus tu­ domány, kutatómódszer, és mint ilyennek, tudományos létjogosultsága van esetleges elméleti hibái, tévedései ellenére is. Alig egy évtizede, hogy erről nyíltan beszélünk, de még mindig csak kis számban jelentek meg a kultúrtörténetileg is jelentős és érdekes, fontosabb pszichoanalitikus és pszichoterápiás szakmunkák magyar nyelven. Ma már világszerte tisztázódott, hogy a mód­ szernek és az elméletnek tudományos értéke van, és ez védelemre szorul, el­ fogadásra érdemes.” A Buda által hiányolt, kultúrtörténetileg jelentős mun­ kák közül kettő már 1982-ben megjelent. Jól illeszkedik a kultúrtörténetileg fontos munkák közzétételének sorába a Jones-könyv 1983-as második kiadása is. A könyvek megjelenése mellett talán apróságnak tűnhet, hogy Hermann Imre 1889-ben született pszichoanalitikus az Új Magyar Lexikon 1980-ban lezárt ki­ egészítő kötetébe már bekerült (legjelentősebb munkáját e lexikon 1943-ra da­ tálja, nem valószínű tehát, hogy 1962 utáni munkája tette volna jelentőssé sze­ mélyét). Izgalmas, hogy József Attiláról a 3. JAK-füzetben a pszichoanalízis alapján készült elemzés jelent meg, így a könyv Buda Béla szerint „egyedül­ álló és eredeti munka ( . . . ) mind a József Attila-irodalomban, mind pedig a hazánkban, sajnos, nagyon szegényes irodalompszichiátriai írások között.” Jellemző tény, hogy az egyház folyóirat-tanulmánnyal szorgalmazza a lélek­ elemzés módszerének fölhasználását a gyónásban. „A pszichoanalízis mint tu­ dományos gyakorlat, akkor lesz igazán a keresztény mindennapok segítőtársa, ha elméletét az egyház-hívő kapcsolatra vonatkoztatva sikerül alkalmaznunk” - írja a Vigília 1983/9-es száma, természetesen többször is fölhíva az olvasók figyelmét: „ez a tudomány eredendően világi talajból nőtt ki.” Ezek az egymástól távoleső tények, alkalmi példák, persze egy elméletnek nem az igazságát, hanem csupán élet- és hatóképességét hivatottak igazolni. Ha Freudtól azt az alapelvet elfogadjuk, hogy a tudatosítás önmagában is segít az emberen, akkor érdemes lenne egy lépéssel továbbmenni, hogy a ki­ nyilatkoztatásain való meditálás után a sorsából kínálkozó tanulságot is nevén nevezzük. A kínálkozó tanulságot, más összefüggésben, de itt is érvényesen, Max Planck kvantumfizikus öntötte formába. Mondván: „Valamely tudomá­ nyos igazság nem úgy szokott érvényre jutni, hogy ellenfeleit meggyőzik, és azok meggyőzöttnek jelentik ki magukat, hanem inkább úgy, hogy az ellenfe­ lek lassan kihalnak, és a felnövekvő generáció kezdettől fogva ezt az igazságot ismeri meg.” Ha a tudatosítás változtat a korábbi gyakorlaton, akkor ezt a föl­ ismerést szívós munkával minél előbb széles körűen tudatosítanunk kellene. A Jones-könyvnek ez az egyik le nem írt, mégis benne szereplő, fontos tanul­ sága. M O LN Á R PÁL 64 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Közeledik Gerelyes Endre (1935—1973) születésének 50. évfordulója. Korai halála meggátolta abban, hogy munkássága kiteljesedjék, de mű­ vei így is számontartandó értékei szocialista prózánknak. Mivel első si­ kereit novelláival aratta, az útrabocsátó táj kezdeményezésére, a Műve­ lődési Minisztérium támogatásával, novella-pályázatot hirdetünk, amelyet ezután kétévenként megismétlünk. A pályázat célja, hogy fölélessze a magyar novella legjobb hagyomá­ nyait, s ösztönzést nyújtson mai művelőinek, akik e szigorú forma kere­ tei között kísérlik meg napjaink konfliktusokkal terhes világának fel­ mutatását. Tematikai megkötöttség nélkül benyújtható bármely, eddig még nem publikált írás, amelynek terjedelme nem haladja meg a 12 gépelt oldalt. Egy szerző legfeljebb 3 novellával vehet részt. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1985. január 31-ig lehet eljuttatni a Palócföld szerkesztőségi címére: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige felol­ dását. PÁ L Y A D ÍJA K : I. d íj: 15 000 Ft. Két II. díj: 10-10 000 Ft. Három III. díj: 8- 8000 Ft. A SZOT a munka világának legjobb ábrázolásáért 10 000 Ft-os különdíjat ajánlott fel. Zsürit az Írószövetség prózai szakosztálya biztosít. Eredményhirde­ tésre 1985. ünnepi könyvhetén kerül sor. Az első közlés jogát — a díja­ zottak esetében — a Palócföld folyóirat tartja fenn. Magyar Írók Szövetsége Salgótarján város Tanácsa Palócföld szerkesztősége A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELNÖ KE: A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: D r. H o r v á t h I s t v á n (cikk, tanulmány) (riport, szociográfia) K o j n o k N á n d o r (szépirodalom) D r . P r a z n o v s z k y M i h á l y (hagyomány) C z in k e F e r e n c (művészet) P á l J ó z s e f s z e r k e s z t ő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: C s ík P á l R a d á c s i L á s z ló D r . F a n c s ik J á n o s D r . S z a b ó K á r o l y D r . M o ln á r P á l D r . T a m á s k o v ic s N á n d o r N é m e t h Já n o s T ó th E le m é r D r . B a c s k ó P ir o s k a K e le m e n G á b o r A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest), Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 900 példányban 5,6 (A /5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 84.35379 N . S. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5350c04d0067e46f0f7b4def9325af7c.pdf 36b0629f9f6d560be851b468a9aef13a PDF Text Text �Tartalom X IX . É V F O L Y A M , 4. S Z Á M G ERELYES ENDRE 1935-1973 2 Baranyi Ferenc: Valamiért, ami nincs sehol 3 Konczek József: Üdvözlet (vers) 4 Árkus József: Apám fia 6 Melocco M iklós: Gerelyes emlékére 8 Laczkó P ál: Gerelyes Endre pályája tükrében (tanulmány) kötetről kötetre - a kritikák 20 Simonffy András: Így h in n i... (Gerelyes Endre-portré II. részlete) 29 Thiery Á rp ád : A Gerelyes Endre-novellapályázat értékelése (tanulmány) 32 Ardamica Ferenc: Az örökség (novella) 39 Onagy Zoltán: Anti strike (novella) 43 G y őrffy A ttila: Őszi kikerics (novella) HAGYOM ÁNY 46 Praznovszky M ihály: K i szereti Mikszáthot? 50 Csűrös M iklós: E gy elfelejtett Mikszáth-levél V IT A 51 K arikó Sándor: A klasszikus hagyatékért 57 Simor András: A politikai költészet esélyeiről 59 Szerdahelyi István: Költészet és közéletiség 63 Iványi Ödön (19 18 -19 8 5 ) 64 A Gerelyes Endre-novellapályázat eredményhirdetése, E számunk szerzői A címoldalon Somoskői Ödön rajza. Fotó: Buda László. A 19. és a 45. oldalon Gerelyes Endre a K ILE N C PERC című filmben, illetve forgatás közben. 1. o ld ;: Gerelyes Endre (Grafika: Varga István), A fotók a család tulajdona. ��Valamiért, ami nincs sehol Gerelyes Endre most lenne ötvenéves. Ha nem viszi el 1973-ban az az os­ toba baleset, talán most halna meg. Attól, hogy a felrobbant világot igazá­ ból az isten sem akarja összerakni már. Valami ugyanis történt a világban. Valami lassított atomrobbanás, amely nem a földgolyót vetette szét, csak az emberi közösségeket. Valami elpattant a hitben és velőnkig hatolt a pendülése. És egyre inkább nincs sehol az a valami, amiről Váci Mihály írt. Gerelyes a legjobb barátom volt. És a legkényelmetlenebb is egyben. És annak, hogy kényelmetlen volt, nagyon sokan nagyon sokat köszönhetünk. A tartásunkat, a jellemünk férfiasodását köszönhetjük. Mert a legköznapibb élethelyzetekben is mindig színvallásra, állásfoglalásra kényszerítette az em­ bert, olyankor is, amikor egy-két kedves szóval, ártalmatlan konformizmus­ sal vagy kegyes képmutatással elkerülhetők lettek volna a csip-csup kon­ fliktusok. A legparányibb ügyekben is kérlelhetetlenül etikus volt, s emiatt gyakran elrontotta a pitiáner kiegyezésekkel kiügyeskedett jóhangulatot. Emlékszem: fiatal csikók voltunk még, úgy hittük, hogy az írói életfor­ ma szinte előírja az állandó éjszakázást, a lezser életvitelt. Törzshelyünk­ nek, egy rozoga kis éjszakai mulatónak igencsak gyatrán muzsikáló öreg zongoristáját mi, többiek, hazug mákonyban tartottuk. Elhalmoztuk szuperlativuszokkal, ódákat zengtünk a művészetéről, ócska kis magnókkal látszatfelvételeket készítettünk vele, mintha a rádió munkatársai volnánk, farizeus módon megtapsoltuk szánalmas produkcióját, s közben jókat röhögtünk a há­ ta megett. Ártalmatlannak vélt játék volt: az öreget boldogította az őszinté­ nek hitt ünneplés, bennünket meg végtelenül mulattatott a komédia. Csak Gerelyest nem mulattatta. Úgy kellett lefognunk, hogy oda ne rohanjon az öreghez: uram, ébredjen fel, gonosz játékot űzünk magával! Értik a lényeget? Űzünk. És nem űznek. Hiányzik nagyon. Legfőképpen a tartásunkból, a jellemünkből hiányzik. Nagy szükségünk lenne azokra a nemszeretem-percekre, órákra, és napokra, amiket ő okozhatna. A megalkuvást még apróságokban sem ismerő maga­ tartásával. Kényelmetlen nagyszerűségével. Most érzem csak igazán, hogy milyen óriási dolog volt a barátjának lenni. Oly lelkesítő volt, hogy húsznéhány évesen mi voltunk a legfiatalabb tag­ jai az Írószövetségnek. És nagyon el kellett volna gondolkodnunk azon. hogy a hetvenes évek elején, már a negyvenhez közeledve, még mindig mi vol­ tunk benne a legfiatalabb kommunisták. Nem igen lépett utánunk senki er­ re a göröngyös útra. Törvényszerűen kellett ennek így alakulnia? Én nem hiszem. Talán azért fordultak így a dolgok, mert lassított robbanás történt a világban. Talán, mert valami elpattant a hitekben. Talán, mert valami nincs sehol. Legyen most Gerelyes Bandié a fél Palócföld, aztán nyugodjék békében. Azazhogy frászt nyugodjék! Még mit nem? Úgyse tudna. Műveivel nyugta­ lanítson és ingereljen tisztábbra, cselekvőbbre bennünket. Ránk fér. És elkél még. Mert a lelkünk mélyén nem mondhatunk le arról, hogy valahol azért még­ is csak van valam i... A felrobbant földgolyón is rajta van. A dirib-darabjain. És újra gömbbé válni ösztökél. BARANYI FERENC 2 �KONCZEK JÓZSEF Üdvözlet Triviális közös bohóckodások em lékével G erelyes Endrének a túlvilágra Oltári egy burzsuj volt a francia király, de nem akart segíteni szegény Rákóczinak, bezzeg palotájában a Pompa dour-rogott. Nézem, hogy a Rákóczi tér táján bundát hord egy nő a bikini fölött, úgy jött be a szeszmelegedőbe, hogy a mollnak dúrja lett. Forralt-bor-zong magában az ember, forgat kezében egy képes bankót, s míg a punk nő ide-idesandít, emlegetjük jó Gerelyes Bandit. Nézegetem ezt az árva bankót, no hisz’, ezzel se fog senki bankot robbantani, gyenge tét, a punk madammal tet a tet. Pedig meghívhatnánk egy piára, s rábeszélnénk, járjon gyakrabban litániára. (Aztán erre járna Brigitte Bardot, azért jönne, hogy a vastag M argot kocsmájába híjjon, ott ülne már Villon. Ott ülne Villon Francois, és bámulna a fransz ruá, rendelnénk sört troá-foá, és nem néznénk reá.) �ÁRKUS JÓZSEF Apámfia Illene azzal kezdeni, hogy Gerelyes Endre arcvonásait úgy látom magam előtt, mintha csak tegnap találkoztam volna vele. Ám , sajnos, nem így van. Istenverte rossz az arcmemóriám és sok év telt el azóta, hogy Bandit utoljá­ ra láttam. Időnként azért megtorpanok az utcán, ha a járókelők között felfe­ dezek valakit, aki hasonlít rá. Egyszer a moziban is elfogott az a nyugta­ lanító érzés, hogy őt látom a filmvásznon. A Pokoli torony című amerikai film ment és egyszer csak feltűnt benne Steve McQuinn, a tűzoltóparancs­ nok, aki aztán a legnagyobb pánikban is úgy viselkedett, ahogy kizárólag az igazi férfiak viselkednek. Itt nemcsak holmi külső hasonlóságról volt szó, inkább belső azonosulásról. Úgy éreztem, hogy ezt a figurát Gerelyes is ilyennek írta volna meg. M ár ami férfias tulajdonságait illeti, mert maga a történet, a sok kiszámítottan hatásos szituáció a lángoló felhőkarcoló fel­ ső emeletein rekedt emberekről egyáltalán nem Bandi világa volt. Mégis, helye lett volna ennek a talpig férfi tűzoltónak Gerelyes valam elyik novel­ lájában, mint valóságos konfliktussal szembekerülő, s a megpróbáltatásban helytálló hősnek. Ez járt a fejemben, amíg figyeltem a rettenthetetlen tűzoltó vakmerő tet­ teit és hirtelen az is eszembe jutott, hogy hiszen Gerelyes Endrét is filmen láttam először. A legendás K ilenc percben, amely az ő novellájából készült és amelyben elvállalta egyik bokszoló hősének filmbeli megszemélyesítését is. Erről persze akkor fogalmam se volt, a két főszereplő közül Madaras Jó Zsefet ismertem, ellenfeléről azt hittem, hogy igazi bokszoló. Abban az időben az Eötvös Egyetem újságját, az Egyetem i Lapokat szer­ kesztettem, s egy délután a soron következő számot állítottam össze, amikor arra figyeltem föl, hogy valaki tapintatosan köhög az íróasztalom előtt. Sző­ kés, vállas, nem kifjezetten magas fiatalembert pillantottam meg, aki vala­ honnan ismerős volt. A nevét nem nagyon értettem. - Hoztam egy novellát - mondta. — Leköteleznétek, ha közölnétek. - Hagyd csak itt, majd megnézem - feleltem. - Nálunk az a szokás, hogy nem olvasunk kéziratot a szerző jelenlétében. E z igaz is volt, a szabályt önvédelmi okok szülték, ugyanis tengernyi vers és prózai alkotás árasztotta el a szerkesztőséget az íráskészségüket próbálga­ tó bölcsészhallgatók jóvoltából és mint tudjuk, nincs erőszakosabb a dilet­ tánsnál. - Nekem nagyon fontos volna, ha megjelenne - szólt az idegen, aki va­ lahonnan olyan ismerős volt. - A z E let és Irodalomnak nem kellett. - Jó , majd megnézem, szervusz - mondtam türelmetlenül, mert szeret­ tem volna túllenni a lapba tervezett kéziratokon. - Pénzt azonban ne várj, mi honoráriumot nem fizetünk. - Nem baj - vonta meg a vállát és elköszönt. Amint oldalt fordult, be­ ugrott a film . 4 �- Várj csak - szóltam utána. - Nem te bokszoltál véletlenül a Kilenc percben? - Én. De nem véletlenül - válaszolta és elment. Félretettem a tudományos diákkörök félévi munkáját értékelő cikket és olvasni kezdtem a novellát. A címe az volt, hogy Nyolcfokos, szép lejtő. Kíváncsi lettem rá, hogy mi késztet egy bokszolót novella írására és már a cím is meglepett. Miképpen jut az eszébe egy öklözőnek az agyrázkódásos jobb egyenesek és koponyarendítő balhorgok világában olyasmi, mint a Nyolcfokos, szép lejtő. M ár az első oldal közepén elkapott a novella hason­ líthatatlanul különös hangulata, s amikor a végére értem, bizonyos voltam benne, hogy kincs került a kezembe. Kidobáltam egy csomó írást a kézira­ tok közül és helyettük leadtam a nálunk szokatlanul terjedelmes novellát. Abban a diadalmas tudatban, hogy őstehetséget fedeztem föl. Néhány nappal a novella megjelenése után a szerző ismét bekopogott a szerkesztőségbe, ahol az akkoriban ott dolgozó B aranyi Ferenc viharos örömmel üdvözölte. Pillanatokon belül tisztázódott, hogy Gerelyes szemé­ lyében olyasvalakit sikerült felfedeznem, akinek novelláskötete jelent meg, s akit irodalmi berkekben már jó ideje a legígéretesebb fiatal prózaíróként tartanak számon. Nem is keresek finomabb kifejezést, égett a pofám a szégyentől. A k ár egy nagyképű hajós a X V . században, aki kiköt az Ú jvilág partjainál és az első bennszülött angolul közli vele, hogy Am erika már fel van fedezve. A későbbiek során sok-sok órát töltöttünk el a szerkesztőségi dohányzóasztal mellett. Ritkán jött üres kézzel, rendszerint hozott egy üveg bort, vagy, ahogyan ő nevezte, lámpást, hogy általa megvilágosodjon az elménk. Arra az egy lámpásra mindig voltunk elegen, kevés pénzű egyetemisták, ösztöndíjuknak már az osztás napján a fenekére verő költők, s más megbíz­ hatatlan népség. Ezeknek az estébe nyúló kvaterkázásoknak Gerelyes volt a főszereplője. Mindenről megvolt a véleménye, napi eseményekről éppúgy, mint filozófiai irányzatokról, s amit mondott, arra oda kellett figyelni. É lő ­ szóban elmondott kis történeteit olyan gondosan felépítette, hogy a legcse­ kélyebb fésülés nélkül is nyomdába adhatók lettek volna. Ám mihelyt eze­ ket a lebilincselően érdekes történeteket valaki máshol el akarta mesélni, rögtön kiderült, hogy lehetetlenre vállalkozott. Gerelyes stílusa, jelzői és elő­ adásmódja nélkül semmit se értek. Mint gyakorló vicclap-szerkesztő, ma is elámulok azon, hogy milyen mes­ terien tudott előadni egy-egy éppen futó viccet. Mindegyikből szabályos kis novella kerekedett, még a legigénytelenebbekből is. Gerelyes mélységesen megvetette a szóvicceket, de becsülte a humoros szituációkat és ebből a leg­ satnyábbat is képes volt vérbő történetté hizlalni. Mielőtt bárki egy kedélyes fecsegő képét alakítana ki magában a fentiek­ ből, gyorsan hozzáteszem, amit talán elsőnek kellett volna említenem. Gerelyestől mi sem állt távolabb, mint az üres csevegés. A z átlagosnál sokkal érzékenyebb igazságérzet munkált benne, erkölcsi normái valamennyiünk közt a legszigorúbbak voltak. A legfontosabb, vagy inkább az, aminek a legfontosabbnak kellene lenni, az erkölcsi tartás, a dolgok etikája, apámfiaTöbbünket így szólított. Apám fia. M ivel nógrádi származék volt, egy ki­ csit á-nak mondva az a-t. Szerettem az apámfiázását, kedvesnek találtam, csak utóbb hatolt el a tudatomig, hogy az apámfia azt jelenti, hogy testvé­ rem. Mérhetetlen igazságtalanságnak érzem, apámfia, hogy már tizennyolc évvel többet éltem nálad. �MELOCCO MIKLÓS Gerelyes emlékére N e feledd a tért, hol ők elestek, A z utolsó s a legjobb v ité z e k ;.. . Th. Moore, Petőfi Nagyon szerettem! Vele tanultam meg, hogy a barátságnak is legendásnak kell lennie, egyengúnak a szerelemmel. H a indultunk ködös útjainkon, tudtuk, hogy legenda indul. Zavartan és hangosan indultunk a mellékutcákban hősi halált halni. Nyomasztó szellemi örökségünk miatt nem tudtuk, hol a főút, pedig azt kerestük. Aranyszájú szent János volt, erőszakos, diadalmas szónok. Valahogyan mindig igaza maradt, mindenütt, csak a másnapi, elemző szégyenkezés volt az ellenfele. Irigyeltem, hogy gyorsabban lehet írni, mint szobrot készíteni, mert legen­ dakereső útjaink nagyon sok időt igényeltek. Tehetségünk recsegett, ropogott a rossz szellemi örökség, a rossz szellemi környezet nyomása alatt. Életkörülményeink provokáltak, mi vadul reagál­ tunk és lelkiismereti szabadságról álmodoztunk. Mint az ostoros véglények, össze-összerándultunk a fényhatásokra. Örökségünk: a kereszténység, a feudális európaiság, a machismo, a na­ cionalizmus, a második világháború, 1956., a magyar nyelv és az alkohol. Moralizáltunk, fiesztáztunk, vezekeltünk, a hibák után mindennap. É s azon veszekedtünk, hogy a felmutatott vezeklés mennyire javíthat azon, hogy ártottunk másoknak. A bűn és annak átértelmezése között imbolyogtunk. Büszkék voltunk, modernebb, maibb jelszavakkal, de mégiscsak elitnek érezve magunkat, kopott ruhában, kötetlen munkaidőben, a Fiatal M űvé­ szek Klubjában, voltaképpen az Úri Kaszinóban, ahol biliárd és adósságok őrizték fölényesen a dzsentrivilágot. Vadászni nem vadásztunk, habár az Európához görcsösen ragaszkodó Hemingway volt a bálványunk, mert nem vettük észre, hogy nem jó, nem is eredeti. A mi tudatlanságunkban a hely­ zet változatlan volt. (R emarque nem került szóba.) Vágytunk az ököljogra is, mert az a szép, ha az embert egy erősebb megveri. Megégettük a kezün­ ket gyufával, de ahhoz egyszer sem volt lelkierőnk, hogy észrevétlenül el­ hagyjuk a Kaszinót és hazamenjünk, pedig ez a terv többször elindult. V ala­ melyikünk mindig fellázadt saját magunk ellen, amiért a másikunk hálát érzett. A nacionalizmus összekeveredik a Háborúval és Ötvenhattal és a magyar nyelvvel. Furcsa nacionalizmus, mert nem vontuk kétségbe az internaciona­ lizmust. D e a Háború, amivel nem vágtunk fel, olyan leckét adott, hogy a nálunk pár évvel fiatalabbaknak (mi egyidősek voltunk) bizonyos dolgokat nem tudtunk volna megmagyarázni, de ennek tudatában kissé öregek vol­ tunk. Ötvenhatot Gerelyes ostobának és szentnek tartotta, majdnem szóról-szóra ezt is írta valam elyik írásában. Én csak szentnek, amit elrontottak. Mind- 6 �szenthy, vagy T ildy felbukkanása a rádióban ötvenhatban kétségbeejtő volt a számunkra. Ötvenhat kamasz volt, mint mi ötvenhatban. Mindenesetre magyarrá alakított bennünket, magyarosítani akartam a nevemet, és a pes­ ti és a palóc nyelvből nagy erőfeszítéssel másztunk ki, rendesen megtanulni magyarul. Különös örökség, elszigetelni magunkat még jobban a nagyvi­ lágtól. Juhász Ferenc és N agy László tetszett akkor, akiket a magyar értel­ miség is alig-alig értett az új magyar nyelvük és szókincsük miatt. A leírt szónoklatok sodortak el bennünket. Csak magyarul beszélő internacionalis­ ták voltunk. Pedig látnunk kellett volna, hogy a „Felszállott a páva...” nem lehet úgy jó, hogy ..П абуш ка на кр ы ш у” , és, hogy az „...itt ül a lelkünk tovább leigázva” , nem jó úgy, hogy „...W ier können nur Ketten kennen” , és így nem jutunk szóhoz. A z alkohol, az alkohol. Soha senki nem mondott róla használhatót, nem is védett ellene bennünket semmi. E l is végezte a dolgát, akit lehetett, so­ kat, megölt. Gerelyest is. Mindenünnen ömlött felénk, Omar Khájjamtól Adyig. A boltok, klubok, kaszinók mindenütt töltötték belénk, és még azt sem tudtuk, hogy a feketekávé nem jó ellene, sőt. Nagyon keveset tudtunk, autodidakták voltunk, rossz, felemás iskolákba jártunk, hol tanár nem volt, hol tankönyv. Ebből az örökségből született az, amit Gerelyes koravén haláláig írni tu­ dott. Amikor meghalt, én még alig csináltam valamit. Örökségünk miatt fél emberöltőt késtünk. Élete vége ijesztő volt a számomra, halálának a fénye is szörnyű. H alálával vezekelt és fizetett, megjavíthatatlanul, és aki idejében megijedt Tőle, szerencsésen életben maradt. Én is. Megmentett. Az újabb születő veszélyekig. A harmincéves Gerelyes képe és a halott közti különbség, szeretett barátom és az áldozat közti évek, az utolsó, s a legjobb vitéz. 7 �L A C Z K Ó PÁL Gerelyes Endre pályája kötetről kötetre — a kritikák tükrében Gyakori, hogy az íróvá avatás meghatározó pillanatai az olvasók körében éppolyan jelentőségre tesznek szert, mint a pályája startkövétől elrugaszkodó al­ kotó tudatában, majd pedig életműve kritikai feldolgozásában. Az ismert példák sorában ott találjuk Gerelyes Endre nevét is. Ha indulása kerül szóba, a kor- és pályatársak, barátok, ismerősök emlékezetében az a dicsfény ragyog fel, amely a Kilenc perc című novellájának megjelenését övezte. E máig világító tiszta fény olykor elveszi látásunkat, s megfeledkezünk az indulás éveinek bonyolult­ ságáról, egyszerűbbnek, konfliktusmentesebbnek látjuk, mint valójában volt. Kétségtelen ugyan, hogy bemutatkozó novellájának szellemisége révén Gere­ lyes az irodalompolitikai törekvések fősodrába került, amely körülmény hama­ rosan kötetes íróvá segítette, de a korszak számos feszültsége, a konszolidáció és a kibontakozás felé megteendő lépésekkel kapcsolatos ideológiai, politikai küz­ delmek sajátos fénytörésben láttatták akkoriban ezt a sikert (- később magával Gerelyessel is). Erre vonatkozóan korábban J uhász Mária, Simonffy András és Baranyi Ferenc tett néhány fontos megjegyzést. Szavaikból világosan kiderül, hogy Gerelyesnek a kezdeti euforikus öröm után tapasztalnia kellett, nem lesz könnyű a pályát befutnia a szerencsés rajt után. Ennek egyik korabeli bizonyítékaként ma már higgadtan tanulmányozhatjuk első kötetének kritikáit, ismertetéseit. Első olvasatban azt kell megállapítanunk, hogy ezekben az írásokban nem találkozunk olyan egyöntetű elismeréssel, amilyen az emlékezők szerint a Kilenc perc című novellát fogadta. Sőt, az első kötetbe felvett hírnevet teremtő írást némelyek nem is említik a legjobbak között. A kö­ tet ma már nyilvánvaló egyenetlenségein túl a különböző előjelű visszhangok legfőbb okát a kritika módosult feladatában, differenciálódásában, „szakszerűb­ bé” válásában kereshetjük. Itt látjuk szükségesnek megjegyezni, hogy szándéko­ san nem tesszük fel a kérdést, hű tükör-e a kortárs kritika általában és tár­ gyunkra vonatkoztatva, hanem csupán az egyes kötetek kritikai visszhangját kí­ séreljük meg összegezni, így követve e rövid írói pálya ívét, meghagyva egy ké­ sőbbi teljes pályakép számára azt a munkát, hogy - mutatis mutandis - ezen kritikák segítségével is elvégezze az életmű átfogó értékelését. Arra sem vállal­ kozunk, hogy az alig valamivel több mint egy évtizedes pálya ideje alatt végbe­ ment változásokat, a kritikai tudat jelentős átalakulását éppen ezen az életmű­ vön, illetve az ahhoz fűzött kommentárokon szemléltessük. Úgy véljük, ez a kér­ déskör egy lehetséges másik dolgozat tárgyaként - mások munkásságának kriti­ kai visszhangjával együtt - érdemes a vizsgálatra. K övek között (Bp. 1961. Magvető). Miként a Kilenc perc, úgy az első kötet sem maradt visszhangtalan. A novella sikere - érthetően - felcsigázta az érdek­ lődést a kötet iránt. A kritika érzékelhetően várakozással fogadta, azzal a kíván­ 8 �csisággal, amely a bemutatkozás után már a teljesebb írói profilnak szól. Általá­ nosságban elmondható, hogy a kritikák hangnemén, egynémely megjegyzésén ér­ zékelhető a Kilenc perc teremtette hírnév, s talán ez is szerepet játszhatott ab­ ban, hogy többségében tartózkodóra hangolt, fenntartással élő, sőt szigorú ítéletű bírálatok születtek. Már-már úgy tűnik, mintha nem is elsőkötetes író mü­ veit faggatnák a recenzensek, noha legtöbben élnek az ilyenkor szokásos fordu­ latokkal, mint például „ígéretes” , „sokat ígérő” , „várakozásteljes” , és sorolhat­ nánk még a szinonimákat. A kötetet komolyabb kifogás nélkül, szinte maradéktalanul elfogadva. Illés László üdvözli. Egyben ő az első, aki Gerelyes helyét is meghatározza a zajló folyamatokban. Leszögezi: „ Annak a fiatal írónemzedéknek tagja, amelynek (sokszor elmondtuk már) természetes életeleme a szocializmus társadalmi rendje” . Illés László a továbbiakban nem szorosabban vett esztétikai szempontokat érvé­ nyesít, hanem irodalompolitikaiakat. Nyugodt lélekkel megteheti, mert a friss, romlatlan, az előző időszakokban nem kompromittálódott Gerelyes Endre a Tűzlánc költőivel, az Emberavatás és az Előjáték prózaíróival az irodalomban le­ het a megújulás és a folytathatóság képviselője, annak eleven bizonyítéka, azé az új szakaszé, amely felé a politika már nyitott, melyet a társadalom egyre in­ kább érzékel. Ezért amikor Illés László felteszi a kérdést, hogy „mi a modern ezekben az írásokban?” , jellemző módon nem a formaproblémákra teszi a hangsúlyt vá­ laszában, s csak látszólag szól az írói módszerről. Íme: „Elsősorban nem az, hogy Gerelyes kerüli a csendesen és szabályosan csordogáló mesebonyolítást. Az a modern itt elsősorban, hogy az író valamennyi írásában közvetve vagy közvet­ lenül választ keres a munkáshatalom fiatal értelmiségének egy-egy rendkívül fontos problémájára, s ezt a választ nem adja olcsón egyetlen hőse szájába sem, nem ismeri a zsinóron futó történeteket és a langyos happy andeket, de ismeri a kemény küzdelemben megszerzett igazságokat." Illés a küzdelem tartalmát és tétjét is megnevezi: „M eg kell hogy birkózzon a fiatal népi értelmiség a polgári eszmeiségnek, a városi civilizációt átitató áradatá­ val” , nincs visszaút, csak győznie szabad. Illés szerint „ez Gerelyes legfőbb monda­ nivalója” , s ahogy ez Gerelyesnél megjelenik, abban „a szocializmus etikája” tes­ tesül meg. Összefoglalóan így összegzi Gerelyes alkotói karakterét: „tartalmas, szilárd osztályhűség, eltökéltség a nép ügye mellett, a népi érdekek szolgálatá­ ban” . A többi kritikus nem tekinti ilyen fontosnak az ideológiai-politikai kérdések hangsúlyozását, a műveken kívüli szempontok érvényesítését. Ehhez mindjárt hoz­ zá is tehetjük, hogy Illés László kritikája korántsem biztosít Gerelyes számára „mentelmi jogot” , ami után a kritika mást nem is tehet, minthogy a tiszteletkö­ röket rója jelentkezése körül. A legtöbb észrevétel a Gerelyes-próza tematikus lényege köré csoportosítható; pontosabban fogalmazva, többé-kevésbé mindenki ebben véli felfedezni az írói karakter meghatározó jegyét. Illés „kemény küzdelemről” beszélt, amely a fő­ szerepet játssza minden Gerelyes-novellában, ahogy már a Kilenc perc bokszpár­ baja ezt szinte emblematikussá tette. Legtöbben éppen azt hangsúlyozzák, hogy a küzdelem, az összeütközés vezérmotívuma egységessé szervezi a kötetet. Ebben utólag is egyetérthetünk, ám a korabeli kritika ezt a tényt eltérően minősíti. Koczkás Sándor méltányolja, hogy így a különféle témák egységbe hangolódnak, míg Bíró Ferenc inkább egysíkúságra gyanakszik. „ A kötet tematikus sokrétűsé­ géről felesel az egyirányban gravitáló problematika - ( . . . ) sokfajta embert fe l­ 9 �vonultató írásaiban általában azonos szférán belül marad a gondolati tartalom’’ (— kiemelés tőlem, L, P.). A kötet kilenc írása közül hétben ugyanazt a „mozgató lényeg” -et véli felfedezni. Gondolatmenete lezárásaként nem hagy kétséget ér­ tékítélete felöl: „az írói érdeklődésnek ilyen erejű centralizáltsága azonos a be­ szűküléssel’’. Majd egyenesen szubjektív eredetűnek (értsd: csak az íróra tarto­ zónak) minősíti a központi kérdést. (Megjegyzendő, hogy az „élmény elsődleges­ ségét” - ami itt a „szubjektív eredet” másféle megfogalmazása - más is említi.) Természetesen ellenvetéssel is élhetnénk Bíró szigorúságával s zemben, mondván, hogy amit ő beszűkülésnek minősít, más szemszögből éppenséggel többféle válaszkísérletnek, ugyanazon kérdés alternatív, tüzetes végiggondolásának is látszhat. Nem beszélve arról, hogy pályakezdő esetében - és mégiscsak pályakezdőről van szó! - akár a saját világ megtalálását is méltányolhatnánk. Hiszen a lezá­ rult pálya egészén végigtekintve, éppen azon lepődhetünk meg, milyen egységben áll előttünk a maroknyi életmű, hogyan válik mind összetettebbé az első kötet szólama, egészen a Lancelot-példázatig. Koczkás Sándor éppen azt fedezi fel, hogy az egységességen belüli mi okozza a változatosságot, sokszínűséget, s ezzel mintegy polemizál is - bár kimondatla­ nul - Bíróval: E novellák, különbségeiben mindenekelőtt az ábrázolásra válasz­ tott konfliktus különbségei a szembetűnőek.” Így Bíróval szemben pontosabban meg tudja állapítani a felfedezhető fogyatékosságok okát, megtalálva a novellák „archimédeszi pontját” : „a jól vagy felületesen választott konfliktus dönti el a művészi siker hatásfokát.” Ezzel az értékskálával már pontosabban mérhetők az egyes novellák, s a kötet egésze is. Koczkás a Kilenc percet helyezi az élre. „Újszerű drámaiság" kifejeződésének látja, amelyben a „tudatosság és ösztönnösség” küzdelme olyan „hiteles és drámai erejű, amelyre a kor irodalmában ke­ vés példát találhatni” . Bíró általában is csupán a „fizikai erőfeszítés” , a „testi erő próbáját" látja a G erelyes-írásokban, s amiként nem méltányolja a küzdelem morális szintjét, az alkotói tudatosságot sem fedezi fel. Márpedig a nyitó írásban felfigyelhetett vol­ na minderre. Koczkás figyelmét nem kerülte el a bevezető, cím nélküli írás tu­ datossága, amelyben Gerelyes bemutatja saját alkotói módszerét, az írás folya­ matát, az olvasó szemeláttára teremtve meg a figurákat, a cselekményt, magát a novellát. Akadt aki egyenesen a könyv „legszebb darabjának” nevezte. Viszont Koczkás szerint Gerelyes a nyitó írással olyan magasra tette a mércét, amelynek nem minden esetben tudott megfelelni. „A tudatos írói nekigyűrkőzés” után gyakran hiányzik az analízis, a mélyebb törvényszerűségek felmutatása, nincse­ nek emlékezetes típusok. Így summázza ítéletét: „K ét kimelkedő írás és néhány átlagosan jó.” Más is felfigyelt a nyitó és az utána sorjázó írások közötti ellentmondásra. Jovánovics Miklós éppen ebből a műhelynovellából von le messzemenő következ­ tetést: „Gerelyes Endre lélekben romantikus, alkotó módszerében realista” . Majd: „A vaskos romantikával dekorált történeten belül meglepően tárgyilagosan és aprólékosan elemzi a hősök lelkiállapotát. Az ábrázolás tárgya és az írói eszkö­ zök ellentéte oly nagymérvű, mintha egy építész vasbetonból akarná felépíteni a régi Vigadót.” B . Nagy László írását azért hagytuk utoljára, mert a Gerelyes kapcsán felve­ tődött ideológiai-politikai kérdésekben - amelyek abban az időszakban amúgyis terítéken voltak - ellentétes a véleménye Illés Lászlóéval, egyben tágabb hori­ zontú is, amennyiben az eddig szóba került szorosabb értelemben vett irodalmi vonatkozásokat is tárgyalja. B. Nagy is a címtelen kötetnyitó „ars poetikával” 10 �kezdi mondandóját. Számára ez az írás annak jelzése, hogy Gerelyesnek ,.a helyt­ állás inkább elvont erkölcsi probléma még, mint a lét kényszere". Félreérthetet­ lenné akkor válik az észrevétele, amikor más írásokra is kiterjeszti. Szerinte „az elvontság azokban is ott bujkál” . Szót sem veszteget arra, hogy esetleg Gerelyes tapasztalatai és élményvilága telített-e vagy sem konfliktusokkal, amelyeket egye­ lőre még nem képes irodalomba emelni, mivel még nem lehet birtokában bizo­ nyos írói eszközöknek. B. Nagy egyenesen azt mondja, hogy a gondolkodásából inkább következik a lehetséges konfliktusokban tanúsítandó magatartás vizsgá­ lata, mint a tapasztalatából. Az is kiderül, mire alapozza véleményét: nála sem marad el a korfestés. Csakhogy míg Illés László diorámája küzdelmesre sikere­ dett, B. Nagyé első pillantásra békét sugároz: T udtommal nem volt még írónemzedék, melynek úgy kellett volna a próbák, a konfliktusok után kutakodnia.” Ebből eredően Gerelyesék írásainak konfliktusvilága egyszerre erőszakolt és el­ vont. Különösen akkor, ha önnön helyzetükkel, alkotói pozíciójukkal maguk sin­ csenek tisztában, s ezért képtelenek levonni a szükséges következtetéseket saját munkájukra vonatkozóan. B. Nagy a feladat kulcsát is megnevezi: „Nem arról van szó hát, hogy a konfliktusok, megszűntek volna. Pusztán, hogy fedettebbek, nehezebb a tettenérésük.” E sorokat olvasva, a mából visszatekintve, kétségeink támadnak, vajon nem túl korán tett-e B. Nagy László ezt a megállapítást? Mintha nem látna különb­ séget Gerelyes egyéni tapasztalatai (másokat - például Galgóczi Erzsébetet szintén idézhetnénk), múltja és a kritika írásának jelenideje között. Megállapí­ tásának egésze inkább vonatkozik majd a 69-esek nemzedékére. Hiszen a meg­ újulás nemzedékének első és második hullámában (ahogy a kritika nevezi őket) szinte mindenkinek eleven emléke a háború, az első békeévek, az ún. személyi kultusz, az olvadás időszaka, valamint túl közeli még az 56-0s tragédia (amit már gondolkodó fővel éltek át!). Hozzátehetjük, amikor Gerelyes első írásai nyilvánosságot látnak, a kibontakozás, a konszolidáció folyamata még koránt­ sem zárult le a társadalom minden szférájában, miközben az új tendenciákkal új konfliktusok sora vette kezdetét. Mindannyiuknak, így Gerelyesnek is, nem a konfliktusok megtalálásáért kellett tehát kutakodnia, hanem a művészi kifejezés érvényességéért - amihez szerintünk is elengedhetetlenül hozzátartozik az alko­ tói látásmód összetettsége. Ebben ma is egyet kell értenünk B. Naggyal. Hogy a nemzedék tagjai közül ki, hogyan, milyen szemszögből dolgozza fel élményeit, döntően világképük határozza meg. Már ekkor egyértelmű, hogy az első hullámmal érkező Galgóczi Erzsébeté, Szabó Istváné, vagy Moldovaé más, mint történetesen Gerelyes Endréé. Azt is értve a különbség alatt, hogy neki mást kell meghaladnia, mint a többieknek. Helyzete ebben a tekintetben is kü­ lönleges, leginkább talán Kertész Ákoséval vethető össze, bár utóbbi indulását a fővárosi munkásközeg, maga Budapest sok tekintetben módosítja. Gerelyes vi­ szont hozza magával azt az osztályharcos szemléletet, amit még diákként szívott magába az ebből a szempontból sajátos atmoszférájú és a társadalmi rétegeket nézve is sokkal egyneműbb Salgótarjánból. B. Nagy László megállapításának G erelyesre vonatkoztatva abban van igaza, hogy ez a leegyszerűsítés mozzanatát is tartalmazó, a „ki kit győz le?” kérdése alapján osztályozó szemlélet kétség­ telenül nyílt konfliktusokban látja alakulni olyan időszakban is az életet, amikor a hatalom birtoklásának kérdése már megmásíthatatlanul eldőlt, és a nemzeti egy­ ség. a szövetség politikájának realizálása, kiteljesítése válik dominánssá. Ebben a keretben kiépülhet a mindennapi élet világa, amelyben a politikai-ideológiai meghatározottságok már több közvetítéssel, nagyobb áttételekkel érvényesülnek. 11 �G erelyes azonban még mindig nyílt harcos, felhúzott sisakrostéllyal, sőt páncél nélkül. B. Nagy nem is hozhat más ítéletet, mint a következőt: ,,Amennyire ro­ konszenves az író, annyira beszűkült, távlattalan a kötet összképe". Meg is mondja, nem az osztályharcos szemléletet kifogásolja, hanem ennek azt a szűkítettebb változatát, amely nem teszi lehetővé a társadalmi harc mélyebb és széle­ sebb felvetését. Mert ennek hiánya teszi G erelyes kötetét „valahogy kisszerűvé, földhözragadttá” . B. Nagy kemény és egyértelmű megállapítását hosszan fejtegeti is. A sokszor emlegetett lehetséges Hemingway-hatást vizsgálva, az egyénire, a fizikaira csu­ paszított helytállás korlátaira mutat rá, mint amin keresztül lehetetlenség a szo­ cialista morál megteremtése, vagy győzelmének ábrázolása, a „polgárkamorál” ellenében. „Éppen az a jellemzője e folyamatnak, amit G erelyes elhanyago l: hogy az. emberi öntudatnak egyszerre kell az élet apró - és sokszor eléggé ke­ serves - hercehurcáival s a lét, a társadalmi harc kérdéseivel szembenéznie". Az eddigiekből is világosan kiderül, hogy míg Illés László már a pályakez­ dést beérkezésnek, egyfajta társadalompolitikai elképzelés megvalósulásának lát­ ja, addig B. Nagy László egy sokkal differenciáltabb irodalomkép jegyében leg­ feljebb a személyes szimpátiáját előlegezi, ám a teljesítményt szinte csak tünetértéke miatt tartja figyelemre méltónak. B. Nagy László értékítélete nem maradék­ talanul elutasító, inkább a lehetőségekre figyelmeztet, Gerelyesére is, és tágabban az egész nemzedékére. Úgy látja, ennek alapvető feltétele, hogy „ezt a »bonyolultabbat« fülönfogják” . Végül is elmondhatjuk, hogy a kritika figyelmét nem kerülte el Gerelyes első kötete. Többen többféle irányból közelítették meg indu­ lását. A véleményekből kirajzolódott minden olyan kérdéskör, amelyet a kritika a soron következő két novelláskötettel és a pályazáró regénnyel kapcsolatban majd újólag vizsgálat alá vesz. Töprengés az éjszakáról (Bp. 1963. Szépirodalmi). A második kötet - az iro­ dalmi élet akkori viszonyaihoz képest - hamar követte az elsőt. Hét novellát, két riportot és egy esszét tartalmaz. Vegyesműfajú tehát, s a kritikák erre épp­ úgy felhívják a figyelmet, mint a második kötet jelentőségére az alkotói fejlődés szempontjából. Almási Miklós mindkét vonatkozást szem előtt tartja, hangsúlyozva írónk tu­ datosságát, amire már az első kötet idején felfigyeltek. Így ír: „A második kötet szigorúbb vizsgáztató, mint az első: ilyenkor már önmagából vizsgázik az. író vajon meg tudja-e őrizni, tovább tudja-e fokozni az első írások frissességét? G e­ relyes Endre új elbeszélőkötetében tudatában van ennek, és talán ezért is választ egy csokorba filozofikus riportot, széles sodrású novellát és esszét. Mintegy az öngazdagodás tükreként.” Elismerően szól az „új utak kereséséről” , aminek leg­ fontosabb vonása, hogy „ez a kötet már előbbre akar lépni az objektívebb tár­ sadalomábrázolás felé” . Miután az írói szándékot körvonalazta, a megvalósulás szintjei szerint csopor­ tosítja a kötet anyagát. Úgy találja, vannak írások, amelyek inkább a (1.) kezdeti korszakhoz sorolhatók (pl.: Békesség, békesség) ; az „új stílust” képviselők kö­ zül például az Charon (2.) feleúton található a régi és új között: a (3.) Kegyet­ len történet már „egy sok oldalról csiszolt kő benyomását kelti” , a Nyolcfokos szép lejtő pedig „a régebbi írások támadó-etikus hangvétele és az új írások hi- 12 �degebb látásmódjának sikerült ötvözete” . Míg a (4.) riportokat és az esszét az átmenet kérdései, a stílus feletti töprengés kifejeződésének tartja. Csoportosításából és osztályozásából úgy vélhetjük, hogy az első kötethez ké­ pest egyértelműen előrelépést állapít meg. Almási összetettebben ítéli meg a tel­ jesítményt. „Magas színvonalú tévedést” emleget, amelyből a jövőre nézve biz­ tató következtetést von le. A tévedés színvonalában ugyanis a „nagyobb formá­ tumú kibontakozás ígéretét” látja. Legfőbb kifogása: „A z önmagát figyelő, elem­ ző író és a gyakorló novellista »n in cs szinkronban« egymással.” Almási Miklós sarkallatos kifogása másoknál is visszatér. Dersi Tamás: „ M i­ lyen kár, hogy erre, az olvasóként és kortársként szívesen, azonosuló örömmel vállalt eszmei színvonalra még csak a lírai, a reflexív én, a riporter-esszéiró ju­ tott fel, megelőzve az epikust, a novellistát." Fülöp László jótanácsa: „»d olgozza le« a novellaíró Gerelyes az esztétikus G e­ relyes »előnyét«: ugyanis akkor számíthatunk valóban maradandó, nagy novellák, születésére.” Nagy Miklós és Dénes Katalin is szóvá teszik a személyességet, de ezt nem szembesítik oly módon a műfaji kérdésekkel, miként Almási. Nagy Miklósnak ha van is kifogása, úgy találja „egészében véve mégis nagyon vonzó tulajdonsá­ ga" a személyesség Gerelyesnek. Dénes Katalin „a hagyományos személytelen­ ségről” való lemondás jegyében az újdonságot emeli ki. Fülöp László forma­ bontást emleget, ha idézőjelesen is, és a kísérletezés vonzásában élő fiatalok „leg­ jellemzőbb” képviselőjeként G erelyest nevezi meg. Igaz, alább ebből kiemeli a már előbb idézett módon - az esztétikai szempontú önvizsgálatra is vállalkozó Gerelyest. Olvashattuk, milyen ítélettel társítva. Nagy Miklós és Dénes Katalin véleménye abban a megállapításukban is összecseng, hogy a korábbiakhoz képest mindketten bonyolultabbnak, összetettebbnek látják az újabb írásokat. Nagy Mik­ lós ehhez még hozzáteszi azt az észrevételét, hogy Gerelyesre ebben a kötetben „tragikusabb árnyalatú szemlélet jellemző. A fiatal művész moralistává érik.. . ” Nagy Miklós egyedül áll ezzel a véleményével. Pedig lényeges kérdésre tapin­ tott, Gerelyes lehetőségére, egyéni vonására mutatott rá. Dersi Tamás éppen ellenkezőleg látja. Nála a moralista Gerelyes és az írói programján elmélkedő tudatos Gerelyes élesebben szembekerül egymással. Ezért csak látszólag áll közel a véleménye Almásiéhoz. Nála ugyanis elvész, ami A l­ másinál a bírálatban is benne van, s amit Nagy Miklós külön méltatott: a ma­ gasra helyezett etikai mérce igényességében rejlő ígéret, a moralista - mint G e­ relyes szereplehetősége. Dersi szerint a „két év előtti kritika nem alaptalanul tette szóvá, hogy a rokonszenves tudatossággal dolgozó fiatal író erkölcsvallató és hirdető igényessége olykor még beéri elvont konstrukciókkal. Gyengeségét ma­ ga is szóvá teszi Így írni című tanulmányában. Diagnózisával egyetérthetünk: az egyetlen tételre koncentráló tézisnovella, a gondolatot lefokozó, művészi kifeje­ ződését akadályozó tantörténet aligha felel meg írói programjának.” Tegyük hozzá, Dersi véleménye nem teljességgel elítélő. Még védelmébe is veszi Gerelyest. Kijelenti, hogy „azoknak, akik a kötet értékét egészében tagadják, aligha lehet igazuk” . Ez azért különös megállapítás, mert a megjelent kritikák között ilyent nem találtunk, s ebből az is következik, hogy többesszámban eleve nem is beszélhetünk „egészében tagadó” kritikákról. Nyilván az informális közegben terjengő véleményekről lehet itt szó, jelzéseként Gerelyes egyáltalán nem könynyű helyzetének. Mintha az Illés László által félreérthetetlenül kijelölt szerep most visszaütne, s Gerelyes a nyílt támadások mellett alattomosabbnak is ki 13 �lenne téve. Az erre az időszakra vonatkozó baráti visszaemlékezések ezt megerő­ síteni látszanak. F ülöp László kritikájával kapcsolatban jegyezzük meg, hogy mintegy gyűjte­ ménye az első kötet novelláiról leírt kifogásoknak. Mintha a kritikus gondosan tanulmányozta volna a vonatkozó irodalmat, de legalábbis B. Nagy László szempontjai kimutathatóan nem hagyták érintetlenül. Ő is csoportjelenségnek, s egyúttal Gerelyesre is jellemzőnek fogja fel a történelmi tapasztalat hiányát, szerinte is „ez a csoport már kimaradt az elmúlt két-három évtized lélekroppantó forgatagából". Első felbukkanásának idézésekor már jeleztük, hogy ez a v é ­ lemény életrajzilag sem állja meg a helyét. Hozzátehetjük, a kötetekben olvas­ ható több írással, az azóta a hagyatékból publikált töredékekkel, (mint utólagos bizonyítékokkal) összevetve sem. Úgy látszik azonban, hogy itt egy kritikai köz­ hely születésének lehettünk tanúi, amely aztán makacsul tartotta magát. Mások egyéni köteteiről szóló ismertetésekben is fellelhetjük. A látszólagos sokszólamúságot Fülöp is szóvá teszi, hasonló módon, ahogyan azt többektől láthattuk az első kötet esetében. Fülöp követelményt is állít, amely hasonlatos a Koczkás Sándor által leírtakhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy a művészi siker elért hatásfokának megállapítása és méltatása helyett in­ kább feladatként jelöli meg „a konfliktusok színvonalának megmunkálását” . Ami, ugye, eredménynek kevesebb, mint amennyi az első kötet esetében már megva­ lósult. Ennyiből is kiderülhetett, hogy a második kötet nem hozta m eg a remélt szakmai sikert. A jellegzetes G erelyes-írások hasonlóan jellemző kritikusi értékelést kap­ nak: a kritikák szóhasználata, kategóriarendszere, problémalátása állandósulni látszik. A beérkezés regisztrálása helyett többen még mindig a jövőbe helyezik reményüket, mondván, hogy „ G erelyes útja magas tetőkre vezethet még” . K i vagy Te? - Á bel! (Bp. 1967. Szépirodalmi). A könyv megjelenésének dá­ tuma a nagy munkabírásúnak megismert Gerelyes esetében, aki előtt a kiadók sem zárkóznak el, figyelmeztető. Taxner-Tóth Ernő fel is teszi a kérdést: „mi­ ért ilyen kevés az elmúlt négy év termése?” Kenyeres Zoltán és J uhász Béla rö­ viden vázolja G erelyes pályáját, s ahogyan a második kötetről beszélnek, vala­ mint a harmadik megjelenéséig eltelt időről, abból világosabban kiderül, milyen volt valójában a második kötet fogadtatása, s az hogyan hathatott Gerelyesre. Kenyeres szerint „pályája gyorsan iveit felfelé, később egy időre megtorpant. Új kötete sok belső vívódásról, keserű és nehéz útkeresésről tanúskodik” . Juhász Béla, miután megemlíti a második kötet lanyhább fogadtatását, kemény ítéletét is hozzáteszi: „ Írói fejlődésének, kibontakozásainak íve azóta sem emel­ kedett az olvasó magasra szökött reményei szerint. A Töprengés az éjszakáról (1963) a részleges előrelépések ellenére, egészében nem hozott számottevő új eredményt. ( . . . ) Az utóbbi években meg mintha lassúbbodott volna alkotó munkájának tempója is, kihagyások, majd további keresések tanúi lehettünk.” A három vélemény alapján megértjük Faragó Vilmos kérdését is. A harmadik Gerelyes-kötet megjelenése előtt tette közzé látleletét a magyar noVella akkori helyzetéről. Megkérdezte: „hol vannak a fiatal reménységek? Hol van Gerelyes Endre?” Gerelyes nevének kiemelése jól jellemzi azt a várakozást, amely mun­ kái iránt megnyilvánult. (Más kérdés, hogy az amúgyis a kollízió változatait bon­ colgató író nem csökkenő feszültségeire, hogy ne mondjuk, frusztrált állapotára 14 �milyen hatással lehetett ez a hevített légkör.) Faragó is felfokozott kíváncsiság­ gal veszi kézbe az új kötetet, amelytől a választ várja. (Lengyel Péter és Szako­ nyi Károly munkáival együtt ír róla.) „Kedvező ítéletet” kér, majd megadja a „jó" -t. Indoklása szerint Gerelyes „művészi értelemben máris győzött.” Hogy mi lyen küzdelemben és „k i” fölött, arról így ír: „Gerelyes nem egyszerűen kifejezni akarja magát - novellában, riportban - , hanem legyőzni, meghaladni, újjágyúrni. Gerelyes önmagával birkózik. A benne lappangó démonnal. Gerelyes intelligens vadember. S amit a jelző és a jelzett szó hordoz, az harcol benne egymással." Faragó tapintatosnak aligha nevezhető jellemzése mégiscsak előrelépést állapít meg. A továbbiakban még a Hemingway-hatást is leküzdöttnek veszi, „félreismerhetetlenül” G erelyes-novelláknak nevezve a kötet anyagát. Sem juhász Béla, sem Kenyeres Zoltán nem így látja. Juhász Béla érzékeli és elismeri az írásokban rejlő tehetség jeleit, de szerinte a novellák nagyobb részt „valahogy még mindig a pályakezdés periódusában tartanak, csak ígérik a várt áttörést újabb szintek meghódítására". Dicsérően szól az írói világképről is, ám éppen annak kiforrottsága miatt tartja szinte talányosnak a részleges eredményt. Kenyeres is csupán az etikai győzelmet ismeri el: Gerelyes „most ért el az írói férfikorba, amikor felismerte, hogy művészetének és sorsának alakulásáért első­ sorban önmaga felelős." A Gerelyessel kapcsolatban kezdettől fogva emlegetett személyesség kérdéskö­ rében itt érkezünk cl arra a pontra, amikor már élet és alkotás, lét és mű vi­ szonylatában elemzik a színvonalasabb kritikákban, miközben természetesen má­ sok (például Danyi Gábor, Lovrity Endre) legfeljebb megállapítják, esetleg ön­ magában vizsgálva tartják kevésnek a személyességet. Már Faragó Vilmos tett célzást írónk életformájára, amikoris a fentebb idé­ zett kérdésére Gerelyeesnek az lett volna a válasza, hogy a lágymányosi bisztró­ ban megtalálhatja. Faragó zárójeles riposztja: „tudtam, hogy Gerelyes a lágy­ mányosi bisztróban ül” . Értse, akinek szeme van hozzá, mit jelent a mondat a kurzivált szóval.. , juhász Béla ennél szókimondóbb: „R égi igazság, hogy a tehetség mellett jól is kell gazdálkodni az adottságokkal az optimális életmű megalkotásához ( . . . ) Vajon Gerelyes nem adósa-e máris önnön tehetségének?” Bár írása végén juhász Mária is kérdőjelesen látja a jövőt, Gerelyes műbeli személyességét és közérzetét, életvitelét szorosabb egységben vizsgálja, s alkotói erényként méltatja. Önfeltárulkozását, belső feszültségeinek megmutatását nem tekinti merő szubjektivizmusnak. Gerelyes (Szakonyival együtt) „az írói munka tárgyává tették” vívódásaikat, méghozzá mindenkihez szólóan. Szerinte az iro­ dalmi élet legendái, melyek azt terjesztik, Gerelyes (vagy Szakonyi) megtorpant volna, valójában nem igazak, Hiszen „a modern irodalom története azt bizo­ nyitja, hogy a rossz közérzet, az emberi szemlélet drámai változása is tárgya le­ het, még mindig igen aktuális és érdekfeszítő tárgya az írói alkotó munkának." A kritikák most nem fordítottak kellő figyelmet a kötet vegyesműfajúságára. Pedig ebben az esetben még az írások sorrendje, a szerkesztés is vitatható. Nincs ugyanis sem tartalmi, sem formai indoka a riportok és a novellák keveredésé­ nek, majd annak, hogy zárótételként állattörténetekbe foglalt példázatok olvas­ hatók. Ha a szerkesztés ötletszerűségét nem is, a riportokból kihámozható írói szán­ dékot annál inkább érte bírálat. Taxner-Tóth Ernőnek úgy tűnik, Gerelyesnek „kevés megírható élményanyaga van” . A badacsonytomaji kőbányában eltöltött időről írott riportja kapcsán jegyzi meg: „A valóságismeret bővítésének nem ez 15 �a fajta közvetlen tapasztalatszerzés az egyetlen lehetősége; az írói horizont tá­ gítását szolgálhatja a korszerű műveltség sokágú fogalmába tartozó különböző szellemi tevékenységek elményük művelése is.” Jelentőségéhez képest ugyancsak keveset szóltak Gerelyes „kettős kötöttségé­ ről” (Juhász Mária), amely egyrészt az otthoniakhoz fűzi, arról a „sajátos össze­ tételű munkás- és paraszti” (Lovrity Endre) környezetéről, amely iránt „írói lelkiismerete érzékeny” maradt (Lovrity Endre), miközben - más részről - a fia­ tal népi értelmiség minden gondjával küszködik életének új közegében. Joggal figyelmeztet Juhász Mária, hogy a hűségnek ez a konfliktusokban kibomló téma­ köre „vörös fonálként húzódik végig” Gerelyes minden addigi kötetén. Ma már tudjuk, hogy a Lancelot-ról ugyanezt mondhatjuk. Lényege szerint tehát az élet­ mű egyik központi problémájaként kell kezelnünk. Azt sem hangsúlyozta eléggé a kritika, hogy a Gerelyesnél szokásos, korábban tantörténetnek, példázatnak nevezett műtípus számszerűségében és arányaiban is megszaporodott. Ebben az esetben a kritika esztétikai alapozottságának hiá­ nyára kell gyanakodnunk. Taxner-Tóth Ernő a Gerelyes-novellák „legértékesebb rétegének” a „gondolkodás síkját” tartja, míg, szerinte, a „hősök halványan ki­ rajzolt emberi arca többnyire vázlatban marad” . Lovrity Endre is rátapint a Gerelyes-féle írói módszer műfaji kulcsproblémájára, ha nem is adja magyarázatát: „Az író ( . . . ) annál bizonytalanabb, minél inkább »epikus« tárggyal áll szem­ ben.” A további elemzés útját véleményünk szerint Kenyeres Zoltán jelölte ki: ..Gerelyes a »schillerizáló« módszert követi. Nem a tételek bomlanak ki az ele­ ven bús-vér figurákból, hanem a szereplők testesítenek meg tételeket.” Végezetül elmondhatjuk, hogy a harmadik kötetről szólva a kritika minden korábbinál élesebben polarizálódott. Az elmarasztaló hangok erősebbek, s még olyan szólam is akadt, amelyben szerzőnk visszautaltatott a startkőhöz. Ugyan­ akkor számot kell vetnünk azzal a pozicionális előnnyel is, amely Faragó V il­ mos É let és Irodalomban megjelent kritikájával járhatott, azzal amely Faragó Vilmosnak az akkori irodalmi életben betöltött szerepéből következhetett. Gere­ lyest azonban ez aligha doppingolta. Következő kötete hat év múlva jelenik meg. Ő akkor már két hónapja halott. Isten veled, Lancelot! (Bp. 1973. Szépirodalmi). Mintha a saját koporsója után dobott volna búcsúröget__ A kritikusok nem érzéktelenek: a kegyelet hangján szól még a bírálat is. Tamás István egyenesen kijelenti: „E z már nem bírálat, hanem tisztelgés” . A barátok nem annyira elemzik a müvet, mint inkább a veszteségről beszélnek, miközben felidézik Gerelyes emberi alakját, s ehhez a búcsúzó regény dicsérete is társul. Baranyi Ferenc szerint „kitűnő regény” maradt utána, a Lancelot... „legmaradandóbb alkotása. A szocialista magyar próza igen komoly értéke.” Ba­ ranyi azonosítja a szerzőt főhősével, egyben az erkölcsi jóvátételről sem feledke­ zik meg: „legelesettebb éveiben sem szűnt meg Lancelot m aradni...” Farkas László summázata szerint Gerelyes a regényében „összegezte mondandóit” . A kritikus eddig a megállapításig a jellemző Gerelyes-motívumok és -tartalmak fel­ sorolása után jut, amelyeket itt nem idézünk, mivel a korábbi kötetek visszhang­ jából már megismerhettük. Természetesen Farkas László is Lancelot és Gerelyes azonosságát igazolja: „Aki ismerte, tanúsíthatja” . De szövegszerű példákkal is 16 �alátámasztja véleményét. Ennél fontosabb megállapítása, hogy ezzel a regénynyel „tört ki” Gerelyes „a görcsös bénultságból” . Tamás István fájdalmában ugyanez a felismerés sajog: „Kínzó olvasmány: Gerelyes közelébe jutott valaminek, már-már el is érte, de meghalt, s a mű nem folytatható. Most látszik igazán a veszteség; nagy próbákra, nagy művészi tet­ tekre volna képes". Tamás István finoman jelzi a kifogásait is, miként az előbbi mondatból is kiolvashatjuk. Nem tagadja meg a „jó könyv” minősítést, „rész­ letszépségei” , „nyelvének ereje és tisztasága” őt is meggyőzik. A tisztelgéshez mégis hozzáteszi: „N em tévedett nagyot, a feladatát majdnem megoldotta". Az eddigi kritikai észrevételek után mégis meglepő, miben látja a félsiker okát. Megállapítja, hogy a Lancelot.. . „parabolaregény” . Meglepődésünk kiváltója nem ez, hanem a folytatás. Íme: „ M erlin: tétel. 5 mert az absztrabálás távol esett Gerelyes hajlandóságától, a regényt benépesítő figurák is tételek." Mi in­ kább Farkas Lászlóval értünk egyet, aki szerint Gerelyes az Arthus-kör történe­ tével „megtalálta az ideális színpadot eszméi, indulatai kifejezésére” . Hozzáté­ ve ehhez, hogy az elvontság fokozatos felerősödése írásaiban, annak ellenére, hogy az író mindig a való világról beszél, s személyéhez is inkább az élet vaskosságait társítjuk, alaposabban megvizsgálandó. Hajdu Ráfis Gábor az első, aki ezt a paradoxont világosan megfogalmazza. Miután ő is megállapítja, hogy pa­ rabolaregényt írt Gerelyes, felteszi azt a mindeddig megválaszolatlan kérdést, amely nélkül nem láthatjuk tisztán Gerelyes hagyatékát, azaz - véleményünk szerint - a kérdés nem csupán a regényre vonatkoztatható: „Mégis - önkéntele­ nül - először az a kérdés vetődött fel bennünk, miért alakult így ez a pálya? Hiszen nem kedvelte Gerelyes ezt a kifejezési formát.” Hajdu Ráfis bizonyítéka a második kötet Így írn i... című tanulmánya. Ma már legfeljebb csodálkozha­ tunk az azóta szintén elhunyt nagy tehetségű fiatal kritikus pillanatnyi figyelmet­ lenségén. Nem elsősorban azon, hogy szó szerint kezeli az írói vallomást, ,.egy az egyben” alkalmazza a produktumokra is, hanem a következők miatt: ,.S ha akad is egy-két (sic!) írása, ( . . . ) reá mégis sokkal jellemzőbb volt annak a konkrét, társadalmi, emberi valóságnak az érzékletes megjelenítésére, amely alkalmasint hordozza a tételt." Hajdu Ráfis Gábor erre a rejtélyre csupán a regényben keresi a magyaráza­ tot. Ha kimerítő válasz így nem is születhet, H. R. G. tökéletesen megfelelt an­ nak az olvasói programnak, amit egy másik kritikus, Keményffy Margit így ha­ tározott meg: „Hármas olvasói tevékenységet végzünk: követünk egy hallatlanul izgalmas történetet, figyeljük egy kiemelkedő személyiség önalakitó tevékenysé­ gét, és keressük a szimbólumok Saját korunkra alkalmazható megfejtését.” (Mel­ lesleg: Keményffy szerint Gerelyes „maradandót alkotott" ezzel a regénnyel.) Végül Hajdu Ráfis megválaszolja a saját kérdését is. A mondához való hűségre egyáltalán nem törekvő feldolgozásmódból arra következtet, ürügy volt csupán a L ancelot-történet, annak érdekében, hogy a szerző a „normatívnak tudott embe­ ri magatartás tartalmát” megfogalmazhassa. Hozzáteszi még: „Talán ezért for­ dult a parabola felé". Haidu Ráfis az eredményre is rákérdez, és Gerelyes End­ réhez méltó nyíltsággal, egyenességgel válaszol: „Hamis kegyelet lenne az, amely­ nek. nevében igent mondanánk. A z Isten veled, Lancelot! értékben, erőben nem vetekedhet a legjobb Gerelyes-novellákkal sem." Annyit azonban Hajdu Ráfis is elismert, hogy ezzel a regénnyel Gerelyes a halálos baleset előtt ,,a romlásból kimenekülni látszott” . 17 �Tigris (Bp. 1975. Szépirodalmi). Gerelyes halála után, dicséretesen rövid időn belül, megjelent írásainak válogatott kötete, születésének negyvenedik évforduló­ ján. A fülszöveg szerint abban a korban hunyt el, „amikor a prózaírók indulni szoktak, vagy első sikereiket aratják” . A válogatás munkáját G áll István végez­ te. Nem ragaszkodott az időrendhez, a kötet ciklusokba rendezett tagoltsága mégis jól követhető. Nem álljuk meg, hogy ehhez hozzá ne fűzzük: véleményünk szerint nem rekonstruálja világosan a pálya alakulását a Kilenc perctől a Lancelot-regényig. Ezt csupán azért jegyezzük meg, mert a kritika figyelme erre nem terjed ki. A visszhang is kevesebb ahhoz képest, hogy már portrévázlatra avagy egy pályakép kialakítására is alkalmas az idő. Pedig Szász Imre alkotói érzé­ kenységgel állítja: „Most megjelent kötete A tigris, (helyesen: Tigris - L. P.), amely válogatott novelláit, riportjait s egyetlen kisregényét tartalmazza, határo­ zott és szorongató képet ad Gerelyesről.” Tamás István még mindig azzal zárja írását, hogy „nem ez a bírálat alkalma” . Részletes elemzés helyett „megszakadt életművet” emleget, talányosságról, ho­ mályosságról ír, Gerelyes „tanárosságát” idézi és közismert „türelmetlen jobbító szándékát” . Csongrády Béla a tehetség elismerése után nem udvariaskodik. A kulcskérdések közül kettőben is állást foglal. „Tézisszerűsége már-már a sab­ lonszerűségig jutott” - állapítja meg. Aztán: „fantomok ellen, légüres térben, misztikus közegben” hadakozott. Utóbbi megállapítása azért figyelemre méltó, mert a Gerelyes-írások feszültségcsökkenésre, kiegyenlítődésre ritkán hajló kiélezettségét ilyen kategorikusan alig-alig minősítették. Borbély Sándor a Palóc­ földről hozott osztályszemléletére és „különös nyerseségére” emlékeztet, valamint „méltánylandó etikus elkötelezettségére” . Hiányérzetét listába foglalja: „ a drá­ mai feszültség vázlatossága, a sűrítés bizonyos hiánya, a tézis-novella, a tantörténet-kerekítés kölönceitől való lassú felszabadulás” . Szász Imre - miként Simonffy András is, akit itt szándékosan nem idézünk elismerőbben szól a teljesítmény egészéről. Mi több, elismerőbben már nem is lehetne: „M ilyen iszonyú is az irodalom: Gerelyes leírta ezeket a halálos gyöt­ relmekkel teli pillanatokat, s a recenzens, akit megcsap e halálos gyötrelem, azt mondja rá: kitűnő próza.” Mindezt a Békesség-békesség című novella kapcsán állítja. Szól a halállal viaskodó Gerelyesről is, ami impressziomsztikus megjegy­ zéseivel együtt is újdonsága írásának. Megfontolásra érdemes az is, ahogyan a novellákat leválasztja a regényről. Szerinte az előbbiekben a belső szörnyekkel foglalkozik, míg a regénybe a „forradalom és hatalom” viszonyát rejtette. A no­ vellákról így nyilatkozik: „Bonyolultabbá, mélyebbé, ugyanakkor formailag oldottabbá vált: s hogy anyagával nem tudott még teljesen megbirkózni, azt szá­ momra visszatérő és kedves, szimbóluma, a Tigris jelzi; realista prózában az ilyen megszemélyesítés rendszerint kényszermegoldás, leegyszerűsítése a bonyolultnak.” A regényt Gerelyes megértése szempontjából fontos munkának tartja, de h iá ­ nyolja az irónia fűszerét: „Nem jó regény a Lancelot: gyermekien naív,- átlátszószimbolikájú, komolykodó.” Erki Edit a „torzóban” maradt életművet „korszakjelző jelentőségűnek” tart­ ja. B. Nagy Lászlóra hivatkozik, mint aki ,,döbbenetesen pontos” diagnózisát adta mindennek, s legfőképpen a próbák és konfliktusok, utáni kutakodásnak. Erki az egyetértése után pontosítja, hogy saját véleménye szerint milyen értelemben is korszakjelző Gerelyes munkássága. Ez pedig eltér B. Nagy értékelé­ sétől. Erki az évtizedforduló tapasztalatai alapján már az újabb írói rajokra al­ kalmazza B. Nagy koncepcióját: „A Gerelyesék után induló írónemzedék számára már a szocialista mindennapok természetes közege alakítja az eszményeket és 18 �morált. Az ő konfliktusaik, lázadozásaik már valóban más szférából valók. Ilyen értelemben korszakjelző Gerelyes törekvése.” Ebből érthetjük meg, miért nem véletlen, hogy a Gerelyest közvetlenül indulásától ismerő Simonffy András (aki­ nek 1965-ben megjelent első kötetét mint az új nemzedék jelentkezésének első jelét is szokás jegyezni) miért hivatkozik úgy Gerelyesre mint elődre. Simonffy Andrásék indulása valóban belső korszakhatárt jelöl a közelmúlt irodalmában. B. Nagy László, Erki Edit, Simonffy András állításai már ezért is megérik a komolyabb vizsgálódást, amelynek el kellene döntenie végre, hogy valóban az útkereső próbálkozások, az előzmények közé sorolható-e Gerelyes egyetlen pil­ lantással átfogható hagyatéka. Legvégül leszögezhetjük, hogy a kritika adósa maradt Gerelyesnek. Munkás­ ságát mindmáig nem tárták fel behatóan, nem vetették alá az egészre figyelő elemzésnek. A kevés számú adósságtörlesztők közül első helyen kell megemlíte­ ni Juhász Máriát alapvető tanulmánya miatt, Simonffy Andrást pedig ismétel­ ten, mert visszaemlékezéseivel és méltatásaival szinte a feledéstől mentette G e­ relyes nevét. A kritikák áttekintésével éppen az volt a szándékunk, hogy meg­ alapozzuk egy teljesebb pályakép megírását. 19 �SIM O N FFY A N D R Á S Így hinni... Arcképvázlat Gerelyes Endréről Egyedül akartam maradni. Ezért felmentem a tanulóba. ( . . . ) Itt készültem a szakdolgozatomra, itt töltöm most a negyedik évemet, egyre közelebb az ál­ lamvizsgához, egyre közelebb ahhoz, hogy mélyebben és jobban ismerjem a vi­ lágot, mint eddig. Ekkor gondoltam először arra: hátha értelmetlenül? Ekkor kezdtek dübörögni a nehéz géppuskák, és amikor az első ágyúlövéseket meg­ hallottam, egyszeriben szertefoszlott minden illúzióm a békés tüntetéssel, a mi »okos, javító szándékainkkal« kapcsolatban; tudtam, hogy itt most utcai har­ cok lesznek és abban a városban, amelybe négy évvel ezelőtt idegenként és tudatlanul jöttem, amely magába fogadott, megszerettette magát velem, embe­ rek halnak meg, lyukak tátonganak a házakon, az utca megtelik kő- és üveg­ törmelékkel, a villany kialszik és kezdődik egy olyan harc, amelyben nem tudom, kinek van igaza. Amikor pedig, hiszen a telefonok működtek, később megtudtuk, hogy az Astoria környékén szovjet péncélosok és páncéltörő fegy­ verekkel is felszerelt nem-tudom-kicsodák - nem tudom, hogy nevezzem őket: ellenállók, forradalmárok vagy csibészek, hülyék, hősök? - csaptak össze, tud­ tam, hogy át kell mennem a hídon, hiszen a lányok szállásán van Editke. ( . . . ) - Harcolnak a mieink közül? - Felületesen ismertem ezt a fiút. Földrajz sza­ kos volt. - Tudtommal nem. D e az Isten tudja. Szétszéledt mindenki - Te fogsz harcolni? - Nem - mondtam. - Igazad is van. Az Isten nyila löveti magát kupán. - Nem azért. . . Nemcsak azért. - Hát akkor mit csinálsz? Editke válaszolt. - Hazamegyünk. - Hülyék vagytok? Nem járnak a vonatok. Meg ez a ház akármilyen ro­ zoga, mégiscsak biztonságot ad. - Biztonságot talán. De bizonyosságot. . . Így történt, hogy amikor éppen nem szóltak a fegyverek, felkerekedtünk, és minden csomag nélkül - nehogy ránk lőjenek - elindultunk gyalog hazafelé.’’ Salgótarjánban korántsem volt a fővárosihoz hasonló méretű felfordulás. De december nyolcadikán a megyei tanács épületéből mégis feldördült egy sortűz a tüntetőkre (harctéri pánik, mondták később, mások szerint fegyveresek let­ tek volna a szemközti háztetőkön), halottak maradtak a tér kövezetén. Köz­ tük Gerelyes Endre legjobb barátja, Pallai József és egy másik barát, Ravasz István költő (aki éppen a szenet lapátolta be a pincéjébe az egyik szemközti háznál). A temetés már igazi tüntetés volt, gyászkarszalaggal, virágözönnel, néA z első részt előző számunkban közöltük. 20 �mán. A nógrádi szénmedencéből is megindult nyugatra a disszidálási hullám, Gerelyesnek is ajánlották, hogy „itt az alkalom” . Az „itt élned s halnod kell” -el válaszolt. Januárban már feljárt a fővárosba, tanult. Ez volt a dolga. 1956-nak végül is személy szerint annyit köszönhetett, hogy felnőtt, férfivá érett, tudatossá vált. Minden jel erre mutat. Önmagát is másképp látja már, kettősségét - egyik levelében - döbbenetes képben fogalmazza meg, immár axiomatikus tömörséggel: „Néha az a kellemetlen érzésem van, azt gondolom, hogy egy hittérítőt megevett egy kannibál, és én örököltem mind a kettő tulaj­ donságait.” Az érzékenyebb fül már kihallhatta egyik, fentebb már idézett 1955-ös levelé­ ből, hogy Gerelyes nem sokkal azelőtt Adyt olvasott. („Asszonyok neveltek, ké­ nyeztettek, lágyan, asszonyosan.. . stb.) 1955-ben még érzelmileg birkózik Adyval, illetve (még tudat alatt) a róla tanultakkal: „Én meg Ady Endrére fanya­ lodtam, noha közérzetem kitűnő, érverésem rendes. Ez a pózos költő (aki kü­ lönben a legnagyobb magyar poéták közé tartozik, de nekem nem túl rokon­ szenves) leírt pár olyan sort, ami tökéletesen feloldódott bennem, és mondha­ tom, olyan mintha én kérdezném Tőled. Hallgasd csak, így van, ni: Be nagy Tél zuhant rám, hitben, vágyban, célban. Valakim, egy Asszony, nálatok is Tél van? Havas, tört lelkemnek nincs vége, se hossza, Rendjét talán Te bús árnyad visszahozza ( . . . ) ” Alig egy évvel később már nagyon is tudatosan, indulatosan fogalmaz, bizo­ nyára véletlenül, megint éppen Ady Endréről: „H a A dy proletárköltő, mi volt József Attila? A dy szimpatizáns, de hogy proletárköltő, ez rettenetes nagy mar­ haság. Kérdezd meg, hogy mit tartanak Kassák Lajosról? Ha azt mondják, hogy elhajlott proletár, hasonlítsd össze Adyval. Ha nem proletárnak nyilvánítják, közöld, hogy Kassáknak több munkástárgyú verse van pedig. De olyan mocs­ kos torzítás ez, Adyt így félremagyarázni, hogy az borzasztó. N e érts félre. A proletárköltészet gyönyörű. József Attila és még egy tucatszor József Attila. De H., aki ismeri Adyt, aki az istenes verseit felolvasta nekünk, tíz vers alapján ezt mondja! Ez agyalágyidást vagy rosszindulatot kíván. Egy költő rendszerint nem töri át osztálykorlátait, a nevelés béklyóit, az életkörülmények falát. Össze­ forr az őt körülvevő atmoszférával, és csaknem visszhangjává, érzékeny memb­ ránjává lesz. A mikrofon, természetesen, távolabbi, erős zörejekre is érzékenyen reagál. É s a magyarság földszerető, szabadságkérő szitkozódása, jajgatása elég hatalmas hang a polgári A dy fülének. Reagál. De hol él ő abban a környezet­ ben? Ez lenne-e a proletárkörnyezet és valóság? Nem. Kirándulás ide, hogy milyen okok miatt, ne firtassuk, de nem lélekzik benne, nem az övé” . Az idézett levélben még oldalakon át hömpölyögnek az indulatos szavak. Érezhetően nem Ady ellen, hanem a hamis irodami skatulyák ellen.. . És mö­ götte mindaz, ami ellen Gerelyes már az egyetemen is hadakozott: ha egy gim­ náziumi tanár jót akart mondani például Adyról, előbb proletárköltővé kellett tennie, ateistává, s ha ezek a szentenciák elhangzottak, akkor néhány bátrabb irodalomtanár szinte suttogva, titokban felolvashatta egy-két „istenes” versét is, hogy, ugye, azért, nahát. . . „Nem minden pálya töretlen ívű.” Mint növendék, magam is végigültem ilyen irodalomórákat. (Ma annyit tudnak a középiskolások Adyról, hogy „ja, az a vérbajos költő. . . ” Mintha diliflepnije lenne.) „ Itt voltam Pesten, találkozhattam a menyasszonyommal, és akkoriban talán ez volt a legfontosabb számomra, lassanként megjelentek első, rövid kis cikke­ 21 �1955-ből érdemes idézni első találkozását az akkori évek akkori redaktorával: „A z első cikk még az enyém volt, nem tettek hozzá, csak húztak belőle. A má­ sodikat megtűzdelték »elvtárssal« meg ezzel-azzal vonalasították. Mikor a har­ madikat beküldtem, írtak, hogy menjek be. Egy R. nevű alak így szólt hozzám: - Fiatalember, magának jó a tolla meg szeme van. Nincs kedve külső mun­ katárssá válni? Havi 3oo forint és heti két cikk. É n nagyon örültem, de így folytatta: - Egy év után rendes munkatárs is lehet. Hogy ezt elérje, felajánlom a segít­ ségemet. írjon irányításom mellett, majd mindig megbeszéljük, mit. - Vagyis havi háromszázért írjam azt, amit ön diktál, és takarjam a nevemmel? - Igen. - Nem kell. - Eljöttem.” (Levélrészlet) A rovatvezető nem felfedezett, hanem kiemelt abban az időben. Ellenkezni sértésszámba ment. A rovatvezető R. még utánanyúlt, vetett néhány gáncsot G erelyes további megjelenései elé, aztán valószínűleg „ejtette az ügyet” . Ha nem, hát nem. Arra bizonyára nem gondolt, hogy túl nagy halat fogott meghajlított gombostűvégre akasztott kukoricaszemével. Növendék bálnából nem főznek ha­ lászlevet. G erelyes pedig bizonyára nem sejtette, hogy olyan vizekre tévedt, amelyek éppen zavarosak, s amelynek minden köbméterét kiigényelték és felosztották már egymás között a pecások és egyéb halfajták. Az igazi nagyhalak pedig éppen be­ kerítve hallgattak, miközben a halastavaknál a vihar okozta károk felmérése folyt éppen. 2 . „Elmegyek, vagy a New Yorkba vagy a Belvárosiba, megírom Tarjánba a boksznovellát. Az lesz a címe: Nehéz 9 p erc... Ha akarsz, gyere utánam, 10-re itthon vagyok. Hej-haj! Hej-ha! Csók Bandi” (1959 őszén) 1959-ben elkészült tehát a Kilenc perc című novella. 1960. január 22-én je­ lent meg az Elet és Irodalomban. Gerelyes mögött azonban ekkor már egy „bu­ kás” áll. Magyar-történelem szakos tanári diplomájának megszerzése után elfo­ gadja a zagyvapálfalvai iskolában felkínált állást. Rá jellemző a mozdulat: viszsza az övéihez, elkezdeni a heroikus küzdelmet a múlt átkaival, a „jobb- és bal­ oldali konzervativizmussal” szemben, még a helyszínen, alakítható, csírázó állapo­ tukban formálni „új embertípussá” a kölyköket. Már másnap levelet kap azon­ ban Sőtér Istvántól, aki gyakornoki állást kínál fel számára a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének bibliográfiai csoportjánál. Ge­ relyes él a lehetőséggel. Boldog. Szakdolgozatát korábban Jókai humora címmel írta, továbbra is foglalkoztatja a humorelmélet, Mikszáth életművét tanulmá­ nyozza. Soha ilyen szorgalmasan és rendszeresen nem dolgozik aztán, szinte für­ dik annak tudatában, hogy „betört” , elfogadták, lám, számítanak rá. Mentes mindenfajta sznobizmustól, olyannyira, hogy kitárulkozik, görcsei oldódnak, úgy gondolja, hogy sikerének hasonlóan szerencsés vagy vele egyivású pályatársai is egyaránt örülnek. Nem a „lám, mire vittem s vihetem még” gőgje, hanem a küz­ delem értelme nyert számára realitást, a „mégis érdemes volt” nagy érzése. V a­ lahol, valakiknek azonban nem tetszhetett az „újkáder” Gerelyes önfeledt mun­ kaszeretete, igényessége: egy év múlva, 1958-ban minden különösebb indoklás nélkül megkapja felmondását. És ekkor már nem megy vissza Zagyvapálfalvára. Kezdetben a IX. kerületi Vendel utcai, majd a XII. kerületi Márvány utcai ál­ talános iskolában tanít. Az Ilka utcában talál albérletet. Huszonnegyedik szüle22 �tésnapján feleségül veszi Schlattne r Editet. Hét négyzetmétert mondhatnak ma­ gúkénak; öt éven át zajlik itt életük - s ez az öt év lesz Gerelyes Endre életé­ nek egyik legfelhőtlenebb korszaka. Ősszel megszületik a Kilenc perc, és 1960 májusában már film is készül belőle. Film, amelynek egyik bokszoló hőse - a novellabeli ellenfél, akit kiütnek - maga Gerelyes Endre. Betör tehát a mű­ vészvilágba - a bokszmeccsek szabályai szerint. Talán - jellemzésül - nem szent­ ségtörés ide idézni a stúdióvezető Nemeskürty Istvánnal folytatott „meneteiről” levélben frissiben írottakat: „Tegnap nem írtam, mert Nemeskü rtyvel nem sikerült találkoznom. Ma azon­ ban. . . ! Reggel kilenckor találkoztunk a Belvárosiban (Kávéházban), most 1 /4 12. Most hagytuk, abba. Nemeskürtynek. a következők, miatt nem tetszett: 1/. Sze­ rinte militarizmus van benne. (Egészen vad ellenszenv.) 2./ W. (a rendező) el­ rontaná. (Csöndes megvetés.) Kezdődött a nagy lélektani bokszmeccs. Hivatkoztam: 1. a modernre 2. Bornemissza-monográfiájára 3. Nemeskürty intelligens fejére 4. Minden egyébre. Eléggé tűzbe jöttem, ő is, közösen szidtuk a magyar filmeket, a hülye rendező­ ket. Ripacskodtam egy kicsit, de inkább tényleg kétségbeesés volt, hogy egy okos ember nem rontja el a nagy filmlehetőséget. Nemeskürty megrendült. T el Azt hiszem, ilyet még nem csinált a pályán senki, legalábbis vele! Azt mondta, egé­ szen megroppanva és a tanárstílusból kiesve: »Arról már meg­ győztél, hogy az írói alapod egészen nagy, nem is merem hasonlítgatni.« (A fi­ zikum és a pszichológia mint alapok.) Azt mondta: »Arról győzz még meg, hogy erre a menetre szükség van, hogy én is szívvel tudjak mellé állni, és akkor meg­ van. Most már azt hiszem, én is meg akarom győzetni magam!!!« Az elutasítást hivatalosan visszavonta, várakozik, csütörtökön telefonálok ne­ ki. Akkor jön a II. menet. Édesem, azt hiszem, egészen korszakos diadallal a hátam mögött, agyonázva írok. ( . . . ) A ddig is írj, és ha tudsz, azonnal gyere. Felfelé jövet a kacsáért menj be Nagymamához! Sokszor, sokszor és nagyon boldogan csókollak Bandi." A húszperces kisfilm elkészült, sikere lett. Azzal, hogy Gerelyes elvállalta a kiütendő ellenfél szerepét, legendája teremtődött. Szokatlan volt ez az akkori légkörben, kiútkereső bizonytalanságban. Jól emlékszem rá, hogy a Kilenc per­ cet még presszókban is vetítették, amolyan vendégcsalogató fogás volt ez, mint manapság az állványra kitett színes televízió. A legenda arról szólt, hogy Gere­ lyes megkérte profi bokszoló filmbeli ellenfelét (aki őt játszotta), hogy ne csak filmes trükkel üsse ki, hanem amúgy istenesen, igazából. A profi bokszoló meg­ tette. Csakhogy Gerelyes nem tudta még, hogy egy-egy ilyen filmsnittet négyszerötször is meg szoktak ismételni. Node, sebaj! Végül a vágóasztalon derült ki, hogy ez az egyetlen eredeti jelenet hat mesterkéltnek a filmben, újra fel kellett venni, immár mímelt kiütéssel. Úgy jó v o lt... Az igazán szédítő, mert erkölcsi kiütés azonban akkor érte, amikor a filmgyár pénztáránál megjelent W., a ren­ dező is, és az írói honorárium felét besöpörte „társszerzőség” címén, természete­ sen a rendezői díjon felül. Ezt a ragadozó halfajtát Gerelyes még nem ismerte. Akkor még nem. A kész filmet mint közös célt látta maga előtt, olyan célt, amelynek elérésében mindenkinek megvan a maga pontosan körülhatárolt dolga és honoráriuma - egyértelműen, fegyvertársi alapon. Ebbe az ütésbe akkor be­ 23 �lerendült erkölcsileg és anyagilag is. És ez akkor mór - gyakornoki állásának felmondását is ideértve - a második gyomorszájra érkező egyenes volt. Még nem készült fel kivédésükre. Ami tragikusabb: nem látja jól saját helyzetét, sze­ repét. Magányos farkasként harcol, öklözik, és egyre inkább érzi, hogy az iroda­ lom jelene bonyolult érdekeltségi hálózatok, több évtizede lappangó ellenszen­ vek és sértettségek szövete, nem tud közelférkőzni a lényeghez (ha van), kívül marad, akárcsak az egyetemi évek történelemdolgozatos „ifjú titánja” . (Egy em­ lék: 1964-ben Tamási Áron újra írni, publikálni kezdett, érdeklődött irántunk, fiatalok iránt. Csatlakozott hozzánk, s eljött velünk egy baráti család vacsoraasztalától a Fiatal Művészek Klubjáig, onnan ő vitt bennünket tovább a Rátkai Klubba, ahol G erelyest Honty Hannának is bemutatta. Bandi nem állta meg, már az elején „tisztázta a frontokat” Tamási Áronnal, megdicsérte munkássá­ gát, majd kifejtette, hogy mi nem olyan novellákat akarunk már írni, mint ő. „Nagyon helyes, csak magyarul legyen” , felelte a nagy író, és attól kezdve az irodalomról kevés szó esett.) Gerelyes érzi már, de még nem méri fel annak a helyzetnek a veszélyeit, amelybe alkatával, származásával, egész habitusával csöppent, nevezetesen azt, hogy az ötvenes években sematizálódot (és éppen ezért az olvasóközönség előtt jócskán hitelét vesztett, korrumpálódott) magyar iroda­ lom, amelyre ráadásul később „az ellenforradalom szellemi szálláscsinálója” bé­ lyeg nyomódott rá, éppen fertőzetlen, eszmeileg nem zavart, nyers őstehetségekre kíván építeni. Teherbíró, szellemileg is újjáépíteni képes tehetségekre. A tisz­ ta lappal indulókra. A helyzet korántsem volt azonban ilyen egyszerű. „ A hatvanas évek elején-közepén - magunk sem voltunk igazán tudatában írja Tóth Dezső irodalompolitikus 1976-ban szenvedélyes viták közben is örültünk a Húsz órának, a Rozsdatemetőnek, a Részeg esőnek, a Hideg napok­ nak; elégedetten méltattuk-bíráltuk a Pesti emberek, a Hajnali tűz előadásait; méltán hivatkoztunk a Tűztáncra s Váci Mihály, Garai Gábor fejlődéssel lépést tartó közéleti költészetére csakúgy, mint az 1954-es Emberavatás prózairodal­ mának megújuló folytonosságára vagy a Galambos Lajos, Szakonyi Károly, G e­ relyes Endre nevével fémjelzett fiatal prózaíró generáció jelentkezésére. S a ki­ fejezetten szocialista irodalom e lendületes kibontakozásáruik sodrában fenntar­ tásokkal, bírálva is a téves történelemfilozófiai általánosításokat, megértettük és visszaigazoltuk a hatalomgyakorlás felelősségére figyelmeztető Kegyencet, Ötö­ dik pecsétet, Árulót. Annál is inkább, mert a „szövetséges irodalom” képviselői művekben - nem egyszer a szocialista irodalom körébe vonható müvekkel tükrözték, tanúsították a szocialista társadalmi valóság minden igazi tehetséget vonzó-orientáló erejét.” Elgondolkoztató az e művek mögötti névsor: néhány töretlen pálya, aztán a halottak, meghasonlottak és azóta is hallgatók csapata. Baranyi Ferenc, a barát és költőpályatárs 1977-ben, a Magyar Ifjúságnak adott interjúban fogalmaz az indulás éveiről: „Sokan azt mondják: a mi nem­ zedékünknek történelmi szerencséje volt, hiszen indulásunk idején jó néhányan hallgattak. Megjelent a Tűztánc (versantológia), amely felverni volt hivatott ezt a csöndet. É n magam valamivel később jelentkeztem, de vállalom azokat, akik­ kel lényegében együtt indultam: Ladányit, G yörét, még akkor is, ha ezt most talán nem is olyan népszerű emlegetni. Azt mondják: csak azért lettünk olyan hamar ismertek, mert minket akartak kijátszani adunak a hallgatás ellen. Így volt-e, nem tudom. Az mindenesetre hamar kiderült: mindenki ment a maga útján. Ezért aztán akadt, aki úgy érezte, hogy nem felelünk meg annak a célnak, amelyre szánva voltunk - ha voltunk.” 24 �Gerelyes Endre 1959 nyarán ismerkedett meg Szabó Györggyel, aki ekkor az É let és Irodalom munkatársa volt. Az ő és tehetségekre érzékeny felesége, Mag­ da segítségével került Gerelyes az irodalmi, művészeti élet belsőbb bugyraiba, ismert meg „műfaj nélküli művészeket” , entellektüelleket és a szellemi élet né­ hány „szürke eminenciását” . Érzésem szerint soha nem érezte jól magát ezekben a körökben, a polgárpukkasztó kisördög azonnal ágaskodott benne, amint hamisságjelző készüléke csipogni kezdett agyában. Nem viselhette az önmagáért való impotens okoskodást, a kényelemben élők álproblémáit, filozofikus elkü­ lönültségüket, a terméketlen kulturáltság légkörét. Inkább kifordult az ajtón, ahogy Karinthy Frigyes is odahagyta a nagypolgári társaság forró, csészében tá­ lalt csokoládéitalát - máig tartó értetlenség közepette. De megtalálta hamarosan a hozzá hasonlóak körét, az akkoriban csakugyan fiatal művészek által létreho­ zott Fiatal Művészek Klubját Melocco Miklóssal és más képzőművészekkel; né­ hány évre „irodalmi házasságra” lépett Baranyi Ferenccel, közös ösztöndíj, kö­ zös külföldi utak, közös országjárások és író-olvasó találkozók. Végül is Szabó György az, aki először figyel fel igazán tehetségére. 1959-ben megjelenő Rombolják Tarjánban a régi falakat című szociografikus írása már címében is jelzi Gerelyes a félresöpört viskók, földszintes házak eltűnése felett érzett örömét - és újra csak meg kell állapítani: ilyen indulatú írásokra vártak akkoriban a szerkesztőségek. Hiszen ez az a korszak, amely a gyors ütemben épülni kezdő panelházas lakótömböktől várja majd az igazi „szocialista életkö­ zösségek” kialakulását (gyakorlatba ültetve át az „új emberrel” kapcsolatos jó­ szándékú naivitást), a vérmesebbek még az osztálykorlátok elmosódását is az összkomfortos lakódobozoktól remélik, miközben az infrastruktúra nem épül ki időben a lakótelepek környékén, s amolyan alvó-városnegyedek születnek, ahol egy hangosabban szóló rádió is merénylet a „pihenni vágyók” ellen, a jövő nem­ zedéke pedig galerikba verődve alakítja ki a bűnözés potenciális határait súroló csoporterkölcseit. Ugyanakkor sürget a kétségbeejtő lakáshelyzet, így a környe­ zet megóvása ekkoriban nem lehet cél, a környezetvédelem valamiféle új nyu­ gati luxusdivat, mentálhigiéniáról még szó sincs, a háztömbgyártókkal szemben elhalkulnak az igazi építészek érvei. Ingerszegény lágermentalitást gyártunk több tízezres nagyságrendben. Érdemes talán itt szólni róla - s ennyire élesen - , hi­ szen manapság isszuk a levét. Ezekben az években tárják fel a bulldózerek a viskók, sufnik, toldalékok maradékát, a nyomorúságos évtizedek szülte sajátos mikrovilágok beltenyészetét, a decentralizálás kampányszerű elindítása azonban vidéki városainkban torzult lokálpatriotizmust szül: már mindennek pusztulnia kell, ami földszintes, ami a múltra emlékeztet. Építészeti egységbe szerveződött városközpontok esnek áldozatul, több száz éve álló falakat váltanak fel száz évre sem garantált „élettartamú” panelek, s bizony ritka még az olyan átgondolt, építészetileg is egységbe rendezett városújító szándék, mint éppen Salgótarján­ ban. Gerelyes első, nagyobb nyilvánosság számára megjelent írása tehát őt ma­ gát igazolja, országosan ugyanakkor bátorítást ad egy kétes kimenetelű, érték­ pusztító kampányhoz. (Nem mintha egy ellenkező előjelű írás megmenthetett volna egyetlen értékes régi épületet is akkoriban.) Gerelyes egy későbbi írásá­ ban már - és ismét a lebontott s lebontásra ítélt házak ürügyén - felfedezi, hogy az építőszándék nem járhat együtt a válogatás nélküli rombolással, de a hatvanas évek legelején ez még nem aktuális felismerés. Nem csoda, ha már a tarjáni cikk és a Kilenc perc megjelenése után néhány hónappal jelentkezik nála a Magvető Kiadó, s induló új sorozata, az Új Termés számára novelláskötetet kér Gerelyes Endrétől. �Később, a hetvenes évek prózai, költői indulásaira figyelve, azt is hozzá kell tennem, hogy ezekben az években egyetlen feltűnést keltő, visszhangos megje­ lenés nagyobb példányszámú országos irodalmi lapban elegendő volt ahhoz, hogy a fiatal író neve „zászlóra kerüljön” . A Kilenc perc megjelenése Gerelyes szá­ mára már betörést jelentett az irodalomba. Manapság gyakran csak a második vagy harmadik önálló kötetnél dönti el (ha egyáltalán eldönti) a kritika és az irodalmi közvélemény végérvényesen: író-e vagy nem az, akinek neve a borító­ lapon áll. Mindkét gyakorlatnak megvannak a maga előnyei és buktatói: amaz nagyobb terheket, felelősséget rak az indulóra, emez kedvez a kontraszelekció­ nak, és az igazi értékek elkallódásának egyaránt, más esetekben elkényelmesíti a valóban tehetséges fiatalt, könnyen beolvasztja az eladható középszerbe. Gerelyes Endrét annak idején ennek a bizonyos első esetnek tipikus képvise­ lőjeként emlegették: egyszerre csak jelen volt, beszéltek róla, volt aki tőle várta a magyar próza megújítását, mások az irodalompolitika kreatúráját vélték fel­ ismerni benne. Szubjektív véleményem szerint Gerelyes méltó és alkalmas egyé­ niség és tehetség volt ahhoz, hogy megfeleljen az előlegezett bizalomnak. Tör­ ténelmi pillanatban lépett fel, egy új nemzedék küzdeni tudását és akarását hirdette, önálló felelősségét követelte az „adassék meg nekünk a tiszta lap” még körvonalazatlan programjával. Bármilyen vízválasztók (1945, 1956) nevelték is, és ta­ nították látni, meglátni hosszmetszetében is azt a társadalmi közeget, amelyben élt, mindenképpen korán volt még. Miközben néhány gondolatával tíz-tizenöt évvel megelőzte azok felvetésének aktualitását, valójában lassan, vívódva ér­ lelődő alkat volt, s a sürgető elvárások arra kényszerítették, hogy a korántsem mindig jóindulatú kritika és az olvasóközönség szeme láttára vívja meg körül­ járható egyéniséggé formálódásának csatáit. (A gyakorlatban ez például azt je­ lenthette, hogy fejbe lehetett csapni saját, korábbi féligazságaival, holott már jócskán túljutott rajtuk. Ezt tettem én is az imént, amikor a tarjáni falak lerom­ bolása felett érzett örömét olvastam rá, mondván, hogy országos viszonylatban nem volt ennyire felhőtlen ez az öröm. Csak el kellet volna hagynom azt az uta­ lást, hogy később korrigálta akkori nézeteit, s máris számon kérhetem rajta a panelprogram túlkapásait.) Élharcossá kiáltották ki abban az irodalmi dzsun­ gelháborúban, amelyet felfokozott napi politikai elvárások is terheltek, s ame­ lyet - mint láttuk - nem ismert, s amelyhez alkatilag sem volt hajlama igazod­ ni. De korán volt már csak azért is, mert amikor a Magvető Kiadó kötetet kért (!) tőle, kiderült, hogy mindössze a Kilenc perc egyetlen kész, érett írása, a fi­ ókban csak vázlatok, jegyzetek hevernek. Gerelyes Változnak az idők című visszaemlékezés-töredékében ezek a hónapok egy fiatal, ugratásra, derűre mindig kész általános iskolai magyartanár arcát mu­ tatják, aki minden nyáron lelkesedéssel készül az úttörőtáborba, hiszen a cserkészmozgalom politikai töltésével együtt lehanyatlott mindaz a kamasz romanti­ ka és erőpróba is, ami a cserkészéletet jellemezte: tábortüzek, csomókötés, ügyes­ ségi próbák, mondjuk így: előkészítés a férfias létre, a küzdelemre. Gerelyes fel­ fedeztette ezt a világot növendékeivel, ideálja az a tanár volt, aki nem ne­ vel és fegyelmez, hanem tudást közvetít és ismereteket ad, hiszen nem a maga hatodikos vagy hetedikes létében látta ezeket a lurkókat, hanem abban a fele­ lős folyamatban, amit az emberré (felnőtté) válás jelent, s amelyben most éppen hatodikosok vagy hetedikesek a leendő férfiak. Viszont elkapta tőlük a mumszot. „Olyan lett az arcom, mint a rajzfilmek iszonyú matrózaié, és hat hétig tá­ jára sem mehettem annak az iskolának, és azoknak a srácoknak, akiktől valószí- 26 �nűleg kaptam ezt az ostoba betegséget. Amikor Editke hazajött, képtelen volt eltitkolni a szánalmat és szeretetet, amelyet azonban brutálisan letaposott a ne­ vethetnékje. Ekkor írtam meg - nem a mumsz, hanem a kényszerpihenő és a méreg miatt is, és sarkallva attól a ténytől, hogy bennem voltak már azok a tör­ ténetek - az első novelláskötetemet.” 1961-ben megjelenik a K övek között. Nyolc novellát tartalmaz. A tizenöt évre bezárt ország kapui is megnyílnak lassanként: néhány szocialis­ ta országba már lehet turistaként utazni, egyénileg. Gerelyesék átkelnek a hatá­ ron Csehszlovákiába, de néhány nap múlva már vissza is fordulnak, mert talál­ koztak a nagy szerelemmel, az összerakható, műanyag bevonatú kajakkal, s nem tudtak ellenállni a kísértésnek. A maradék koronákból viszont egy ebédre is alig telt már: irány haza! (Az első nagy dunai útból született a Mitől fél az ember? című novellisztikus útirajz.) 1963-ban, már két évvel az első után a könyvesboltokba kerül (4000 példány­ ban) második kötete, a Töprengés az éjszakáról. Elfogy napok alatt, ám a kri­ tikusok fanyalgása egyre nyilvánvalóbb. A kifogások sem igazán valódiak: a leggyakoribbnak az tetszik ugyanis, hogy beválogatott kötetébe néhány esszét, riportot. Erről a súlyos felelőtlenségről az akkori fiatal írók még vitát is ren­ deznek az írószövetség klubjában ennek a „műfajilag egyenetlen” kötetnek az ürügyén. G erelyes szenvedélyesen érvel: az írás igazát érzi fontosnak, nem a műfajét. (S mintha nem venné észre, hogy valójában nem is erről van ott szó.) Érdemes előkeresni - s mai szemmel újraolvasni - első köteteinek kritikáit. „A felszabadulás óta egynéhány generáció elindult már a bányák és gyárak vidékéről, a földekről, hogy helytálljon a »kőrengeteg nagyvárosaiban«; értel­ miséggé, mégpedig szülőanyjához, a néphez elszakíthatatlanul ragaszkodó értel­ miséggé váljon, hogy egy számára egészen új közegben megálljon a saját lábán és gyökeret verjen. Nehéz ez a küzdelem? Rendkívül nehéz. ( . . . ) Helyt kell állni és csak győzni szabad. Ennek a kemény küzdelemnek a tudata munkál Gerelyes történeteiben, ez a szigorú törvény érzik figuráinak viszonyaiban, ez G e­ relyes legfőbb mondanivalója. A meghátrálás, a harc feladása szégyenének elvi­ selhetetlen, embertelen állapotától való irtózás lendíti kezdetben, majd a helyt­ állás és küzdeni tudás erkölccsé szilárdulása erősíti hőseit új és új küzdelemre. ( . . . ) A szocializmus etikája ez, a tudatosan dúr hangszerelésű prózában elbúj­ tatott, de abból újra és újra felcsendülő dallam, amely át-meg átszövi Gerelyes elbeszéléseit anélkül, hogy hivalkodva kiabálna jelzőjéről. ( . . . ) Azt is tudja, hogy a küzdőnek biztos bázisa van: a tartalmas, szilárd osztályhűség, eltökéltség nép ügye mellett, a népi érdekek szolgálatában.” Illés László írja mindezt a Népszabadság 1961. december 28-i számában az elsőkötetes G erelyesről. Ez hát a valóságnak az az öntőformája, amely az ő számára jelöltetett ki, valóban jel­ lemző paraméterek alapján. Szigorú politikai elvárások is kihallatszanak ugyan­ akkor ebből a szövegből, a leendő írónak címzett elvárások - ne feledjük: nyolc első novella alapján. Gerelyes a nógrádi szénmedencében készített szociográfiá­ ja után a vakok közé, majd a hullaházi boncasztalhoz indul riportútra. Így lesz „morbid” , „extrém” , ezért is húzódnak vissza zavartan az addig őt támogatók közül is sokan; Gerelyes mintha nem a bekódolt program szerint „fejlődne” . (A zsákutcákat is be kell járnia valakinek” , mondta később ugyanerről a problé­ máról Császár István.) Egyáltalán: mi az, hogy „töprengés” ?, kérdezték kimon­ datlanul is. Töprenghet-e a szocializmust építő ember? Igen, a töprengés káros, meddő, polgári dolog volt még, főleg köteteimként és éppen Gerelyestől. „A z ötletes sportnovellára a filmgyári szakemberek is felfigyeltek és nemso­ 27 �kára nagy sikerű film született belőle. Így történt aztán, hogy Gerelyes Endre is­ mertségben már a kezdet kezdetén »lekörözte« folyóiratokban publikáló fiatal pályatársait. Kérdéses volt, persze, hogy későbbi írásai igazolják-e a gyors író­ avatást. Novelláskötete nem szenzáció, de nem is okoz csalódást. ( . . . ) Hősei közül sokan alig élnek, csak nevük van, vázlatos figurák, eléggé szürkén egy­ formán beszélnek s az író tételes igazságait egy kicsit sablonosan illusztrálják” - lelkesedik a néhány évvel idősebb pályatárs, Papp László a Magyar Ifjúság 1961. október 7-i számában. „A Kilenc perc - Gerelyes Endre müve - sajátos művészi kontraszttal jele­ níti meg, hogy a kollektivitás, az egymásért való felelősségtudat még azokat is mennyire áthatja, akiktől ezt a legkevésbé várnánk: az egymással viaskodó ököl­ vívó-versenyzőket” - véli Fenyő István a Népszabadság 1962. június 1 -i számá­ ban. Gerelyes védekezik: „A műfaj kevertségét jogosnak érzem, hiszen - szerin­ tem - nem egy műfajt, hanem saját magát próbálja kifejezni az, aki író, illetve az akar lenni.” A védekezés nem valami eredeti, de igaz. Ez esetben sokszoro­ san is. Gerelyes nem egyszerűen kifejezni akarja magát - novellában, riportban - , hanem legyőzni, meghaladni, újjágyúrni. Gerelyes önmagával birkózik. A ben­ ne lappangó démonnal. Gerelyes „intelligens vadember” - látja meg Faragó Vilmos az Élet és Irodalom egyik 1964-cs számában, (s ezzel gyarapítja a tudati kettősség jelzős szerkezeteinek sorát is: becsületes csirkefogó, hittérítő kannibál, intelligens vadember...). „Fiatal írók közötti vita résztvevője lehettem Gerelyes Endre második köte­ téről. Kollégái arról beszéltek: érdemes volt-e összegyűjteni a folyóiratokból is­ mert írásokat? Védték és támadták a könyvet, érvek záporoztak, hevesen csa­ táztak az ellentétes vélemények. A kritikus is azzal kezdi, hogy a dicséretesen szókimondó polémia egyik kulcskérdéséhez fűzi megjegyzéseit. A többek által kifogásolt vegyesműfajúság egyáltalán nem ok a fanyalgásra, s csupán a nagyon is kérdéses műfajhierarchia maradi tisztelőit hökkenti meg ( . . . ) A Töprengés az éjszakáról írásai, egyetlen emlékidéző önéletrajz-mozaik kivételével, százez­ reket foglalkoztató erkölcsi kérdésekre keresnek választ. Mire kötelez a meg­ győződés? Szabad-e kényelmességből, pillanatnyi gyengeségből megtagadni az emberség parancsát? Hogyan lehet menteni a bűn és tisztesség kettős vonzásában vergődő fiatal lelkeket? Milyen téveszmék, babonák, ránk kövesedett előítéletek foglyai vagyunk? Mit tehet az új társadalom kedvező feltételei között élő ember múltba húzó gondolatainak, atavisztikus indulatainak és félelmeinek felszámo­ lására? Elárulhatja-e valaki büntetlenül az élete értelmét jelentő hivatást?” védi meg Tornai József az Új írásban. Pezseg Gerelyes körül a víz, így vagy úgy, de foglalkozni kell vele, megke­ rülni nem lehet. Ez az a korszak, amelyről a Palócföldben Kojnok Nándor így ír majd: „A sikerek és a dicsőség éveiben hányan körüllibegték erejétől bűvölten, hogy aztán sunyin sajnálkozzanak önmagukat mentve. Az ő harcát és sor­ sát nem lehet a józan okosság bölcsességével mérni, magyarázni. Tragikus életé­ nek egyetlen alakító ereje a szigorú szeretet lehetett volna talán. D e soha senki­ től sem kapta meg.” 28 �T H IE R Y Á R P Á D A Gerelyes Endre novellapályázat értékelése A pályázatoknak a magyar irodalomban régi, komoly, s szép eredménye­ ket hozó hagyományai vannak. Ezeknek a pályázatoknak mindig is az érté­ kek felkutatása, az új tehetségek felfedezése volt a céljuk. A z irodalomtör­ ténet számos pályázat sikeréről tud, a magyar irodalom nem egy tehetsége, olykor később az üstökös fényével ragyogó tehetsége is irodalmi pályázaton tűnt fel. Anélkül, hogy félreérthető párhuzamot vonnék az irodalomtörté­ net által számon tartott, s nevezetes pályázatok és az eredményében most hirdetendő Gerelyes Endre író emlékére kiírt novellapályázat között, az alapelképzelés, a szándék, s az óhaj feltétlenül közösséget mutat. Minden, tisztességes céllal, az irodalomért, az új művekért, s a friss tehetségekért ki­ írt pályázat reménye közös, így ennek a pályázatnak is legfőbb reménye az volt, hogy a már pályán lévő írók, s az újak, a jelöltek, a szárnyukat bonto­ gató tehetségek legjobb formájukban alkotva versengjenek. A műveikkel. S mivel a pályázat jeligés volt, itt kizárólag a művek közötti minőségi kü­ lönbség dönhetett. A tehetség ereje, a felfogás, az esztétikum, a valóság lá­ tása dönthetett, vagyis ami mércéje minden írásmű elbírálásának. A gyakorlat szerint általában kétféle irodalmi pályázatot szoktak kiírni. A z egyik az úgynevezett meghívásos pályázat, amelyen a pályázatot meghir­ dető szerv - vagy szervek - , saját megfontolásuk szerint tíz-húsz, harminc­ ötven olyan pályán lévő írót hívnak meg, akiktől leginkább remélik a pá­ lyázat sikerét. Vagyis minél több remekművet. A z ilyen meghívásos irodal­ mi pályázatra jelenleg is van példa, többek között a M agyar Írók Szövetsége és a Honvédelmi Minisztérium hagyományos, immár húsz éve jó színvona­ lat hozó pályázata, de megemlíthetem a Központi Sajtószolgálat ugyancsak évente kiírt novella-, illetve tárcapályázatát. A kiváló volt pályatársunk emlékére kiírt novellapályázat a másik kate­ góriába tartozik. Nevezhetjük nyugodtan nyílt pályázatnak, hiszen az: min­ denki előtt nyitva volt a siker kapuja. A felhívás az országban sok helyütt megjelent, irodalmi folyóiratokban, hetilapokban épp úgy, mint tudomásom szerint a megyei sajtóban is. Tehát a Gerelyes Endre, volt pályatársunk emlékére meghirdetett novellapályázat megkapta az ország nyilvánosságát, s a pályázatot kiíró intézmények csakúgy, mint a hattagú zsűri, egyformán reménnyel és érdeklődéssel várta a már beérkezett pályatársak műveit és az új tehetségekét, a ma még ismeretlenek pályaműveit, hogy épp ez a pályázat lehessen az a méltó fórum, amely őket az olvasói nyilvánosságnak bemutat­ ja. Természetesen az ilyen nyílt pályázatnak kockázata is van. A magam ré­ széről kockázatnak nevezem a kéziratoknak azon tömegét, amely az ilyen pályázatokat jellemzi. Túlnyomó többségben az olyan kéziratok beérkezését, amelyek a jószándékon kívül egyéb értéket nem tartalmaznak. E z a kocká­ zat azonban mindig a zsűrié. A zsűri küzd meg az anyaggal, a zsűri tiszte 29 �és felelőssége, hogy a beérkezett írásokat mérlegre tegye, megmérje, és ítélkezzen a díjak felől is. Nem csekély felelősséget jelent ez. A Gerelyes-novellapályázatra körül­ belül négyszáz kézirat érkezett. Nem kevés ez. N yilván nem ennyi hivatásos író pályázott, hanem a kéziratok zöme, tömege írogató szerzőktől érkezett, akik talán épp ettől a pályázattól, ettől a zsűritől várták, hogy álmokat kergető reményeik beteljesednek. Ezeknek a szerzőknek természetesen nem termett babér ezen a pályázaton sem. Mindazonáltal szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeket a szerzőket is köszönet illeti, hiszen nemcsak a hír­ név utáni vágyakozás ragadtatott velük tollat, nemcsak a hírnév utáni só­ várgás ültette őket az íróasztalhoz, hanem az irodalom szeretete, mondhat­ juk, hogy a varázsa, az ábrázolás nemes indulata és kalandja. Hogy ked­ vükre kutathassanak az emberi magatartás, az emberi lélek rejtelmeiben, hogy feltárjanak egy sajátos szeletet az életből, hogy belepillantsanak a va­ lóság kútjába, felszínre hozva azokat az elemeket, amelyeknek csak ők, vagy saját életük, tapasztalataik alapján leginkább ők lehetnek a legjobb ismerői. Csakhogy az irodalom, a művészet nem csupán a megélt valóságon, a tapasztalatokon múlik, nem csupán eköré épül, hanem arra az esztétikára, amit az író a valósághoz önmaga tehetségéből hozzáadni képes. Az előbb említett pályamunkák esztétikájára nem érdemes szót vesztegetni, de azt il­ lendőnek tartottam megemlíteni, hogy a pályaművek túlnyomó többsége olyan szerzőket takar, akik nemes szándékaikért, a fáradozásért, az irodalom szeretetéért és ápolásáért, ha többet nem is, de e néhány szót megérdemelték. Ugyancsak illőnek, sőt kötelességemnek tartom, hogy a zsűri nevében is, néhány szóban beszámoljak a pályamunkákról, általában. M it sugalltak? Mit mutattak fel ezek a pályázatok az emberi életről, a valóságról. Milyen szem­ léletet sugároztak. Túlnyomó részben, talán azt se túlzás mondani, hogy ki­ vétel nélkül hűek voltak a pályázók ahhoz az írói szellemhez, amit Gerelyes Endre képviselt a magyar irodalomban. Sajátos, egyéni képviselet volt ez, amit mindig áthatott a valóság iránti finom érzékenység, a valóság feltá­ rásának őszinte, s elkötelezett igénye. A pályamunkák, elmondhatom itt, hogy sokféle módon, sokféle megközelítéssel, de a magunk világáról szóltak. Ennek a nemzetnek, ennek a társadalomnak a gondjairól. S ha egy kissé, nem is nagyon, talán csak egy-két árnyalattal kibővítem az elkötelezettség fogalmát, a pályaművek megfeleltek ennek a mostanában nagyon is idő­ szerű elvárásnak. Jó érzéssel mondhatom, hogy az írások túlnyomó többségét áthatotta az emberi, etikai felelősség az élet és a világ dolgai iránt. A zsűri ugyan ezt nem méltányolhatta, de egy ilyen nagytömegű kéziratot eredmé­ nyező és ennyi szerzőt megmozgató pályázat eredményessége szempontjából talán ez a körülmény sem közömbös. A zsűri természetesen elfogulatlan volt, nem is lehetett más, mivel a szer­ zők valódi nevét tartalmazó borítékokat csak akkor bontottuk fel, amikor a végső sorrend kialakult. A zsűri nevében mondhatom, hogy az értékelés és a döntés demokratikus körülmények és feltételek között történt. Nem kaphatott díjat vagy jutalmat egyetlen olyan pályamű sem, amely mellett a zsűri tagjainak legalább a kétharmada ne szavazott volna. Mint ahogy nyugodt lelkiismerettel mondhatom: nem maradt ki olyan pályamű a díja­ zottak közül, amelyet különben a zsűri valamely tagja díjazásra javasolt volna. Tiszta lelkiismerettel ítélkeztünk. Ítéleteinkben hiszünk, noha nem le­ hetünk biztosak, de tisztességünk tudatában hoztuk meg a döntést. Vezér­ 30 �elvünk az értéktisztelet volt. Nem az ízlés, a saját ízlésünk vezetett bennün­ ket, hanem a minőség tisztelete és szolgálata. A kéziratokkal szemben tá­ masztott alapvető esztétikai igény. A z eredmény kihirdetése nem az én tisztem, annyit azonban előre hadd mondjak el, hogy kiugró írói teljesít­ ménnyel most nem találkoztunk. Í gy aztán az első díjra nem is javasoltunk pályaművet. Ellenben azt nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a díja­ zott pályázatok szerzőin túl számos tehetségesnek látszó, figyelmet érdemlő írással találkoztunk, amelyek szerzőit a Palócföld szerkesztőinek a figyel­ mébe ajánlottunk. Olyan, még többé-kevésbé kiforratlan, a próbálkozáson azonban már túljutott teljesítmények ezek, amelyek reményt kelthetnek, vagy keltenek, de nem biztos sikert. A zsűri nevében is mondhatom, hogy jó érzéssel és felelősséggel válogattuk ki azokat a pályaműveket, amelyek díjat vagy jutalmat ugyan nem kaptak, de írójuk gondolkodásában, ábrázoló képességében valam iféle tehetség mutatkozik. Azzal a felelősséggel tettük ezt, azzal a jóvátehetetlen veszélyét is megfontolva, hogy senkit se szabad kitenni a hiú ábrándok ragyogásának, hogy aztán épp a valóság, a szerkesz­ tés reális megméretése taszítsa le őket a megalapozatlan remények csúcsá­ ról. A kockázat nagy, de amit vállaltunk, annak a fedezetét a kérdéses pályaművek adják. Kínos gonddal és tiszta lelkiismerettel vigyáztunk, hogy senkit ne tüntessünk fel, egyetlen írást sem az értékén túl. D e arra is v i­ gyáztunk, hiszen az is egy ilyen pályázat zsűrijének a felelőssége, hogy egyetlen valósnak látszó tehetséget, egyetlen biztató írást se engedjen át azon a képzeletbeli rostán, amely arra is szolgál - a díjazások mellett hogy fölfedezze és felkarolja a tehetségeket. A zsűri ennek a nem minden tekin­ tetben hálás írói és emberi tartásában, a minőség iránti igényességében egy pillanatig se megingó feladatnak, munkának igyekezett megfelelni. A díjak odaítélése megtörtént. A kéziratok ismeretében, azok általános megítélése alapján úgy vélhetjük, hogy a G erelyes Endre emlékére kiírt nov ellapályázat gazdái, a pályázatot kiíró intézmények jó ügy, jó cél érdeké­ ben teremtették meg az anyagi feltételeket, s ha látványos, kiugró telje­ sítmény nem is született, a díjakat nyugodt lelkiismerettel ítéltük oda. Elhangzott Salgótarjánban, 1985 . június 3-án, a Gerelyes E ndre novellapályázat díjkiosztó ünnepségén. 31 �A R D A M IC A F E R E N C Az örökség - Patyókát sürgősen kérjük a portára! Ismétlem: Patyókát sürgősen . . . A színházi mikrofon hangját elnyomta a kopácsolás. De Patyó úgyis meg­ hallotta. - A büdös francba! Most kínlódhatok egyedül! Az egyik lábad ott, a másik itt! Siess vissza! - dühöngött a színpadon Jézus, a díszletező. Egyéb­ kor szelíd, szentképhez hasonlító szép arca - innen a ragadványnév - el­ torzult, szemhéja rángatózott, szakállát tépdeste. - P atyókát. . . Patyó kezéből lassan kicsúszott a kalapács. Utoljára alig egy éve hívták ilyen riadtan a portára. Igen, Pesóné hang­ jában határozottan volt valami szokatlan, valami mutáló. M ár amennyire ugye egy vénasszony, egy hajdani harmadrendű táncoskomikus özvegyehangja egyáltalán mutálhat. - Hisztérikus tyúk! . . . Menj már! Mire vársz? - köpködte Jézus a sza­ vakat. - Felveri az egész színházat. Patyó felemelkedett guggoló helyzetéből, átlépett a kalapácson (bár egész eddigi életén így átléphetne!), s mint az alvajáró - elindult a porta felé. Nem, még nem lehet igaz, hogy máris örökölt, hogy ilyen korán . . . , hi­ szen még csak huszonnyolc éves. Pesóné, akinek sikerült boldogult urától némi színésztudományt ellesnie, a kezét tördelte. - Patyóka, rossz hí r . . . Úgy sajnálom . . . Úgy sajnálom, hogy mindig én . . . Tavaly is, amikor az édesanyja . . . Kivette Pesóné kezéből a feketekeretes távirato t.. . „A pád meghalt, temetés csütörtökön, gyere azonnal, Karola n én i!" - Úgy sajnálom, Patyóka! Meg kellene mondani Pesónénak, hogy ne sajnálja! Hogy sose sajnálja! Ha meghalt az apja, hát meghalt! Jó l tette! Élete egyetlen napját, egyetlen óráját sem érdemelte meg! . . . A tavalyi távirat, édes­ anyja halálesete, az más volt. Akkor egész testében remegett, az értesítés úgy táncolt a kezében, mint a nyárfalevél a szélben, szemébe könnyek to­ lakodtak. Az anyját szerette. Az apjáért viszont egyetlen könnyet nem fog ejteni. - Őszinte részvétem, Patyóka! Fogadja őszinte részvétemet! - Ne strapálja magát, Pesóné! Most nem az anyám halt meg! A táv­ irat első négy szaváért egy lépést sem tennék. Csak az húz haza, ami a „gyere azonnal” mögött van. De az aztán erősen! - Meghalt az apja, s még csak nem i s . . . ? D e miért? É s mi rejtőzik a „gyere azonnal” mögött? - Az örökség, Pesóné! Az Ö R Ö K S É G ! Faképnél hagyva a portásnőt, elindult az irodák felé. 32 �- Meghalt az apja, s még csak nem is sajnálja! A z egyetlen, ami ér­ dekli, az örökség! Lám , mit tesz a pénz! Patyókát teljesen kiforgatta emberi mivoltából. Nem ismerek rá! Ez nem az a Patyóka, aki t a v a l y . .. - Pesóné helyet foglalt a portásfülkében, amely elnyelte hangos dohogását.. . - Felmondok! - tört rá Patyó köszönés helyett Zmitkónéra, a sze­ mélyzeti osztály vezetőjére, aki szokásos bon-amiját szopogatta. Zmitkóné rögtön megérezte, hogy nem babra megy a játék. Abbahagyta kedvenc cukorkája szopogatását. - Van rá valam i oka? - Van. Meghalt az apám. - Ez nem ok! Részvétem... Elm egy a temetésre, azután felveszi a mun­ kát! - Nem a munkát veszem fel, hanem az örökségemet. Hazaköltözöm! - Dehát miért ilyen sürgős? - Á t kell vennem az örökséget! - Örökség?! Állandóan ez az örökség! Mit örökölt? - Az csak rám tartozik! Zmitkóné megsértődött. - Felmondását adja be írásban. - Kérek papírt és ceruzát! Patyó hevenyészve lefirkantott néhány sort, átnyújtotta a papírlapot és hozzátette: - Ismerem a Munkatörvénykönyvet. A költözés felmondási oknak szá­ mít. Zmitkóné feljajdult. - Hol szerzek én hamarjában díszletező munkást? Legalább a tizenöt na­ pot várja be! - Lehetetlen. V ár az örökség! - Patyóka, maga olyan finomnak látszott. Csalódtam magában. Ilyen szép és okos fiú. Idővel akármi lehetett volna magából. Segédszínész, a ren­ dező asszisztense, akármi. M eg voltunk magával elégedve, Patyóka. A há­ rom év alatt, mióta nálunk dolgozott, nem merült föl maga ellen az égvi­ lágon semmi kifogás... Esetleg besorolhatnám magasabb bérosztályba... - K ár a gőzért. M ár mondtam! A z örökség! - Hol szerzek én hamarjában...? - Kulisszatologatót bárhol talál. Annyi lecsúszott egzisztencia mászkál a városban. Meglátja, két kézzel kapnak majd az alkalmon... Kérem a pe­ csétet! - Jöjjön vissza egy óra múlva. Addigra elkészítem a szükséges nyomtat­ ványokat... A Jenci az asztalosműhelyből... Kölcsönkérem... - Ne felejtse el, hogy sietek! - Tudom, a temetés.... - Dehogy a temetés! A z Ö R Ö K S É G ! - és magára, az az egy újabb bon-amira hagyta a felháborodott Zmitkónét. Mire a színpadhoz ért, a színfalak már álltak, s javában folyt a próba. Jézus dühöngött. - Hol a fenébe voltál? Egyedül kellett vacakolnom! Ha még egyszer... - Fékezd le magad! Nem lesz még egyszer! Haza kell mennem. N é­ hány napig a Jenci fog helyettesíteni az asztalosműhelyből. Aztán felvesz­ nek valakit. - Leszámoltál? 33 �- Igen. Meghalt az apám... Törődnöm kell az örökséggel! - Ez már döfi! Ú gy látszik, vannak még csodák! - füttyentett Jézus el­ ismerően. Patyó elfordult. - Kégli van? - kérdezte Jézus. - Van - hömmögte Patyó. - Hány szobás? - Három... - M ázlista! - irigykedett Jézus. Patyó durván felröhögött. - Sárgulni azért nem kell! - Kéz- és lábtörést! - higgadt le Jézus. - Ugyanezt neked! - mondta Patyó és sarkonfordult. - H é...! V árj! É s H elenka? - hökkent meg Jézus. - Nem lesz búcsúzkodás! - torkolta le Patyó. - Te tudod! Fene sürgős, annyi szent! - Igen. - Az örökség..., már mondtad... - Az örökség! - Kíváncsi volnék rá! - Idő előtt m egöregednél!... Szevasz! Patyó villamosra ült. Külvárosi szobácskáját - egy sufnit - hamar fel­ számolta. Igazán nem volt mit sajnálnia rajta. Legfeljebb azt a hatezer ko­ ronát, amit három éve a tulajnak adott, hogy állandó lakónak bejelent­ kezhessen hozzá. Persze, a borsos albérleti díjat továbbra is fizette, de a lakásigénylők listájára a mai napig nem sikerült felvétetnie magát. Most meg már... nem időszerű... K ét bőröndjébe minden holmija belefért. Nem volt az a gyűjtögető tí­ pus... Lekezelt a házi úrral, útközben két hivatalban kijelentkezett, majd poggyászát Pesónénál hagyva a portán, Zmitkónét szerencséltette. Utána bőröndjeivel elvergődött az autóbusz-állomásra, sajnos, Zmitkóné precizitása miatt az orra előtt ment el az utolsó, vidékük felé igyekvő távolsági busz. Kivillamosozott az állomásra, s az indulásokat jelző tábla előtt megkönynyebbülve állapította meg, a vonattal nagyobb szerencséje van, háromne­ gyed óra múlva indul szülővárosa felé egy gyors - útközben át sem kell szállnia. Bőröndjeit bevágta a csomagmegőrzőbe, a büfében megivott egy konyakot (nagy szüksége volt rá!), majd az egész műveletet még egyszer megismételte, végül beállt a sorba hot-dogért. Amikor befalta, és még min­ dig korgott a gyomra, akkor jött rá, hogy két adagot is meg bírt volna enni. A büfében hosszú sor kígyózott, még egyszer nem mert beállni, nem szerette volna lekésni a vonatot. Jegyet vett, kiváltotta a bőröndjeit, le­ cipelte a peronra, ácsorgott egy keveset, azután befutott a szerelvény. Kupéról kupéra vergődött, amíg üres fülkére talált... Kényelmesen el­ helyezkedve, hátradőlt az ülésen, egy pillanatra halott apjára gondolt, de azon a ránduláson kívül, amely a vonat indulásakor bekövetkezett, más megrázkódtatást nem érzett. Később az örökség - vajon milyen állapotban találja? - foglalkoztatta - egészen addig, amíg a vonatkerekek egyhangú zakatolása rövid időre el nem altatta.. A kalauz ébresztette fel, a jegyet kérte. Miután a jegykeze­ lés megtörtént, Patyó az órájára pillantott, közel hatórás útnak nézett elébe... 34 �Jézusnak azt mondta, nem lesz búcsúzkodás! Most, hogy ennyi ideje volt, úgy döntött, mégis lesz. Megtartja. Legalább gondolatban! Három embertől kellett volna elbúcsúznia... H elenkától a tánckarból, Máriától - aki kortalan volt, királynőket ját­ szott és az „érdemes művész” címet viselte, valamint Libortól, a harmincvalahány éves színésztől, aki most kezdte kifutni a formáját, s akivel alig két hete melegedett össze. H a Jézust is számítja, akkor már négytől! Hogy mondta Jézus? „K éz- és lábtörést!” Jól van, Jézus, veled már megvolnék! Patyó jobbkeze görbe ujjaira nézett, és keserűen elmosolyodott. A kéz­ törés már megvolt! Rabiátus apját látta maga előtt, épp valam elyik sze­ retőjétől vagy valam elyik kocsmából érkezett haza - a sorrend mindig bi­ zonytalan volt, Patyó és az anyja a sorrendet sosem ismerték, csak a ré­ szegség tényét tudták megállapítani! - ittasan. Patyó anyja nem állta meg szó nélkül - sohasem állta meg szó nélkül, ezért volt mindig a baj! - , az apja meg nekitámadt, ütötte volna, Patyó közéjük ugrott, apja ütései őt érték, a felemelt jobbkezét, két helyen tört el a karja, több helyen az ujjai... Amikor a gipszkötést levették, megállapították, hogy a karja rend­ be jött, de a két ujja görbén forrt össze, azokat újból el kellett törni, gipsz­ be tenni, de egyenesek már úgysem lettek soha. A zeneiskolából, ahol zongorázni tanult, a sajnálatos baleset miatt - anyjával együtt azt állítot­ ták, hogy baleset volt - eltanácsolták. Azután inasiskolába íratták, aszta­ losnak tanult, de az utolsó évet nem fejezte be. Feladta... A szakma se érdekelte úgy istenigazából, no meg apja viselkedése miatt tarthatatlanná vált otthon a helyzet. Felköltözött a fővárosba, ahol kétkezi munkásként kereste kenyerét, sűrűn váltogatva munkahelyeit. A színháznál már úgy lát­ szott, megállapodik... A színház... Furcsa, festett világ, mímelt érzelmek és hangulatok, a vé­ gén mégis minden összejön és valódinak hat... Helenka... E gy lány a tánckarból. Még üde, s aránylag romlatlan... Végy feleségül, Patyó, kérj meg, hozzád megyek! ... Nem nősülhetek! ... Miért nem? Hiszen megvan mindened, amire egy házasságban szükséged lehet! Sőt. talán egv kevéssel több... Nem erről van szó! Nem ezért! Te ezt nem érted! Nem értheted! Rám örökség vár, amit egyszer át kell vennem, amit gondoznom kel!... Örökség?! Nahát, milyen maradi vagy! Azt hittem, ilyes­ mi ma már nincs is, ilyesmi csak a könyvekben létezik. Ú gy látszik, téved­ tem! ... Mondom, hogy nem érted! Megígértem az anyámnak! A halálos ágyán a szavamat vette! A szavamat adtam! Nem szeghetem meg! ... Még miattam se? ... Még miattad se! ... Akkor nem szeretsz igazán! ... É s te? Te igazán szeretsz? M eddig? Am íg nem jön egy táncos, fel nem bukkan egy színész? Ugródeszkának kellenék néked én, a díszlettologató? ... Ugró­ deszka vagy nem ugródeszka, addig is egészen jól eléldegélnénk, mondta Helenka és édesen csücsörített... Most már csücsöríthet, akire akar! Kereshet magának másik ugródeszkát a K A R R IE R felé. M ásik palit! M áriának már nincs szüksége ugródeszkára. Ő már annak idején mind­ egyiket alaposan kihasználhatta, ő már karriert csinált, M ária már meg­ 35 �ette a kenyere, jobban mondva a kétszersültje javát, s hogy ez ne látszódjon meg rajta, azért van szüksége valami egészen másra: a fiatalságra, fia­ tal férfitársaságra, hogy elodázza az öregedést. É s sok make-upra. V ala­ mint a tudatra, hogy az életben is - akár a színpadon - tud még illúziót kelteni... Patyónak viszont minél kevesebb fényre, inkább félhomályra volt szüksége Máriánál. É s a szeretkezések után - melyekben M ária mindent a partnerére bízva alig működött közre - sok és finom kajára. Hiába pró­ bált vele a „nagyasszony” kitűnően végzett szerelmi szolgálataiért pénzt, vagy egyéb ajándékokat elfogadtatni... Patyónak mindez nem kellett... Pa­ tyónak csak a kaja kellett. A kaja - az nem sértette... M ária elbűvölten és őszinte csodálkozással - , melybe nem kevés szomorúság vegyült - nézte kétszersültje fölül Patyó nagy zabálásait... Máriánál minden nagy és tágas, és kényelmes volt - a lakás, a konyha, a bútorok - , végső soron kettő­ jük kapcsolata is... A kajája kimondottan hiányozni fog. D e nem job­ ban, mint Libor tengerkék színű szempárja. Libor szerethette a kék színt. A szeme színén kívül kék volt a heverője, ezüstöskék a háziköpenye és világoskék az alsóneműje. Azonkívül hidegkék a rúzs a száján. M ert Libor egyébként meleg volt... Mindez L i­ bor lakásán derült ki két héttel ezelőtt, ahová egyik előadás után Libor meghívta... K ék üvegből (lám, az üveg is kék volt!) ittak valami finom­ ságot, amelytől az ember egyszerre érezte magát erősnek és befolyásolhatónak, felszabadultnak és félénknek... Libor hasonló helyzetekben nagy gyakorlatra tehetett szert, könnyedén és természetesen szabadította meg Patyót gátlásaitól. Patyó csupa ronda és lealacsonyító történetet hallott ed­ dig a melegekről, de ami akkor Libor lakásán kettejük között történt, egészen más volt. Túlszárnyalta M áriát és Helenkát. Végignézve Libor a heverőn elnyújtózkodó, pompásan felépített testén, Patyó úgy érezte, ha Libor kívánni fogja e kapcsolat folytatását, ő sem lesz ellene... Libor azt mondta, „ez az élvezetek magasabb form ája” , s Patyó akkor, abban a pillanatban ezt el is hitte neki. M a már tudta, Libor csak mentegetőzött. Nahát, Libor már lesheti a kapcsolat folytatását, és lesheti Helenka, és M ária nagyasszony! A vonat rázkódása tette-e, vagy mi a szösz, de ágyéka alatt hirtelen Helenka ropogós testét, szájában M ária finom kajáját, hátában Libor tengerkék tekintetét érezte. A jk a megduzzadt és kifordult, azután foko­ zatosan elkeskenyedett. M ár nem gondolt semmi másra, csak az örökségre. Tagjai lassan elernyedtek, hol mély álomba zuhant, hol felriadt, kisfiú volt újra, érezte a konyha és az anyja melegét, és csecsemő öccse friss tej- és szappanszagát, valamint a készülő vacsora illatát. Ajtó nyílt, mit nyílt, csapódott, a meleget felváltotta a hideg, a jó otthoni szagokat el­ nyomta a kocsmabűz, mely eluralkodott a konyhában. A családi békét felváltotta a perpatvar, a simogatást az ütlegek. Akkor még kicsi volt, nem mert közéjük ugrani, mint később (amikor a karja meg az ujjai tör­ tek!), istenem, miért is nem mert? ...Patyókám, menekülj, menekülj ez elől a vadállat elől! ... M iért törődött az anyja vele is, miért törődött ve­ le elsősorban, miért nem törődött elsősorban Pim pivel?! Pimpi, a kisöccs, az anyja karján ült, ártatlan kék szemét tágra nyitva bámult, nem hitte, hogy félnie kell a saját apjától. Patyó anyja menekülni próbált, de nem volt hová, férje rúgásai és ütlegei utolérték, Pimpinek is jutott belőlük, 36 �Pimpi felsírt, anyja felsikoltott, aztán bekövetkezett az a szörnyűség, anyja elesett és elejtette Pimpit... Patyó hátán vizes lett az ing. A z étkezőkocsi pincére állt előtte, sörrel és sonkászsömlével kínálta. Patyó megrázta a fejét. - Jó volna egy konyak! - szaladt ki akaratlanul a száján. - Tessék talán átfáradni az étkezőkocsiba! Patyó ismét megrázta a fejét. Nem fárad át. Elfáradt... Pedig most, „éppen most” , az örökség átvétele előtt nem fáradhat el. Leemelte bőröndjeit a polcról, készült a leszállásra. A vonat fékezett, feltűntek az ismerős állomás fényei, a szerelvény nagyot zökkent. Leug­ rott, sivító, bűzös gőzfelhő csapott az arcába, megérkezett. Kilépett az otthona felé, ahol az örökség várta. K ét karját a két nehéz bőrönd, két vállát az emlékek súlya húzta! A házon, mely előtt megállt, a sötétben is látszott, mennyire elhanya­ golt... A kapu fülsértően nyikorgott... Odabenn is meghallhatták. K arola néni, anyja unokanővére nyitott ajtót. Látszott rajta, hogy kő esett le a szívéről... - Csakhogy itt vagy! Nagyjából mindent elintéztem. Sírásó, pap, temet­ kezési vállalat megrendelve, kifizetve. Beláthatod, nem várhattam rád! - Jó l tetted, K arola néni. Szedd össze a számlákat, holnap elszámo­ lunk. É s köszönöm... - Nincs mit, fiam ! E z csak természetes! M ajd holnap, a temetés után... Mondd, hogy lesz tovább? - Ne aggódj, itthon maradok. A színháznál felmondtam. Munkát majd találok. Ha máshol nem, az üveggyárban biztosan akad. - Ennek igazán örülök. Ha van valam i különleges kívánságod a szer­ tartással kapcsolatban, légy szíves közölni, hogy még idejében... - Nem, K arola néni, nincs. - Akkor, ha megengeded, én mennék is. Több, mint két napja alig vol­ tam otthon. A temetésen, el ne felejtsem, háromkor lesz, találkozunk. - Nem érdekel, hogy mikor lesz. M ajdcsak elkaparjátok nélkülem. N él­ külünk! - Patyóka, az istenért! - Jó éjszakát, K arola néni! - és hátat fordítva a halálra rémült aszszonynak, odábbrugdalta bőröndjeit az előszoba falához, levette kabátját és benyitott a konyhába. Pimpi az asztalnál ült édes semmittevésben, s kissé nehéz fejét ingat­ ta. - Patyó - mondta gurgulázva. A gurgulázás nála az öröm jele volt. Patyó világoskék szempárba tekintett. Libor tengerkék szemében benne volt a mindenttudás, Pimpi szempárja viszont alig sugárzott némi értel­ met... Libor dús, szőke hajkoronája apró, göndör hullámokban övezte ar­ cát, Pimpi szőke haja kemény, erős, egyenes szálú volt és rövid. - Éhes vagy? - kérdezte Patyó, hogy visszanyomja a torkába tolakodó gombócot. Pimpi megingatta a fejét, ami igent is jelenthetett. - Akkor mindjárt eszünk! Patyó pirítóst készített és teát. Csak ez volt a háznál. Istenem, micsoda disznóólat csinált az apja a lakásból. Berendezés alig maradt, úgy látszik, 37 �mindent eladogatott, a pénzt pedig a saját rokkantsági nyugdíjával, v a ­ lamint a Pimpiéval együtt elitta. Hetekig lesz mit csinálnia, amíg munka mellett kifesti és kitakarítja a lakást. Elmosott néhány koszos tányért és bögrét. Bár éhes volt, alig ment le a falat a torkán. Pimpike ellenben alaposan belakott. E ltelve ült, kék szemét Patyóra függesztette, és boldogan nyáladzott. Patyó zsebkendőjével letörölte az állára csorduló nyálat, és megkérte: - Pimpi, légy szíves, ne nyáladz! M ár nagy fiú vagy. Hány éves is? - Tíz... - Dehogy tíz! Rosszul tudod. Húsz! Húszéves vagy, öcsikém. L át­ szik, hogy nem foglalkoztak veled. Számold az ujjadon! Így...! Közelebb ment Pimpihez, kellemetlen szag csapott az orrába. Szegény - büdös volt! E gy pillanatra összeszorította a fogát, aztán megszólalt. - M ajd később számolunk. Most fürödni fogunk. Bement a fürdőszobába, de meleg víznek se híre, se hamva, a bojler nem működött. Összekeresett néhány fazekat, megtöltötte hideg vízzel, feltette a tűzhelyre melegedni, azután tiszta ágynemű után kutatott, de hiába. V é­ gül meg kellett elégednie az ágyterítővei, és néhány takaróval, amelyek aránylag keveset voltak használva. Elhatározta, a holnapot mosással kez­ di. Pimpi örvendezve pancsolt a vízben, alig tudta belőle kicsalni. M egtörülgette, gyengéden rábeszélte a fogmosásra, saját pizsamáját kölcsönözve neki, ágyba dugta. - Mese - kérte Pimpi állig bebugyolálva az ágytakaróba. - Mese? Legyen!... - és hozzábújva, birtoklóan átölelve a vállát, átvette végre sokat hangoztatott örökségét, mely most már csak az övé volt. 38 �O N A G Y ZO LTÁN Anti strike A z igazgató, sarkán tizenöt fős uszály, átsuhant a dobozüzemen, aztán áthullámzott a géptermen. A raktárajtóban bukkant elő szellemként, fehéren, mögötte csattant a slep, mint a gyerekkígyó iskolaudvaron. Felemelte a kezét, jelezve így, álljanak le a gépek, szólni kíván, ebben a zajban nem hallják, akiket illet. A gépmesterek összenéztek. Most szorítottak a normán, és, ha hozni, ne­ tán túlteljesíteni akarják, nem engedhetik meg azt a luxust, hogy egy szó­ noklat miatt beszáradjanak a hengerek, hogy menjen a festék. Nem állunk le, intettek végig a kirakónál könyöklő mesterek, akár a do­ minó. A z 1 . géptől indult, 7-nél koppant az utolsó vétel. A z igazgató körül tömörül a nép. Fehér köpeny, barna köpeny, kék kö­ peny. Szemüvegek, kampós orrok, kézben ezüstszínű toll, nyitott, cégjelzéses notesz. A művezető, parancsszóra, kénytelen-kelletlen elindult az 1. géphez. - Álljatok már le - kérte a mesterek hangadóját, és az igazgató felé bic­ centett. - Mondani akar valamit... - Így is úszok az áramszünet miatt - mondta a mester dühösen. - M in­ denki úszik, de még be lehet hozni! - Írjátok hosszabbra az áramkimaradást... - Nem írok semmit! M i az istent akar ez?! Dúdolja el váltáskor! Vagy írja ki az ajtóra, ott majd elolvassuk! Az igazgatót a normakiigazítás miatt nem kedvelték, bár azt még elnéz­ ték volna, de a módot nem bocsátották meg, a módot, ahogyan bevezette. Tanácskozott az uszály a csarnok közepén. - N e marhuljatok - nézett bánatosan az üzemi önkéntes tűzoltók parancs­ noka, az szb-titkár. - Háromnegyed kettőkor! - indította a dominósort a mester a nö­ vekvő számú gépek felé. Fél egy volt. - Rendbe’ van, tik fáztok rá! A z igazgató elvtárs menni készül... A stancák, nyomóhengerek dörögtek tovább, köpték a kirakóba az Izzó kék-vörös dobozait. Háromnegyedkor legumizták a lemezeket, kezet mostak, a mesterek vad számolásba kezdtek, hogyan lehetne legalább a 100 százalékot kikerekíteni. Végül a váltásra érkező délutánosoktól kölcsönöztek tízezer nyomást. Az igazgató köpönyeges segédei eközben a gépek között daráltak, jegyzetelve, rajzolgatva, méregetve. Aztán benyújtották a jegyzeteket, rajzokat, bemondták észrevételeiket az ablakon át, a kutrincának nevezett művezetői irodába, melynek koszos üve­ gén át láthatók a csarnokban váltásra készülődő, gépet átadó és átvevő mes­ terek. 39 �Az uszály elállta a csarnok és a ragasztó közti átjárót, visszatartva így az öltözőbe, fürdőbe igyekvőket. A z igazgató még egyszer átlapozta a benyújtott jegyzeteket és levonult a lépcsőn. A z egyre hangosabban káromkodó délelőttösök fölött négy lépcső­ fokkal lehorgonyzott, és érccsen azt kérdezte: - K ollégák! Megkínálna valaki egy sima Symphoniával? Hallgatói nem hittek fülüknek. Háromszor visszapörgették a szavakat, amíg megbizonyosodtak róla, nem értették félre. A mesterek nem nyúltak zsebükbe, egy szemvillantással figyelmeztették, ezzel megállították embereiket is. - Mi van? A z új normával se keresünk neki cigarettáravalót? - jegyez­ te meg hátul egy formakészítő, szétcsúszott Izzó-íveken ülve. Akiknek szólt, röhögtek egy rövidet. Fiatalka, nyakig olajos szerelő lépett az igazgató felé, föl a legalsó lép­ csőfokra, és nyújtotta a dobozt. - M i a neve, milyen minőségben dolgozik? - kérdezte az igazgató. - Szabó János, téemkás - válaszolt a fiú felcsillanó szemmel. - Felírta? - nézett az igazgató a tűzoltóra. Aztán a szerelő felé fordult. - A tűzrendészeti szabályok megszegéséért ötszáz forintra büntetem, mert csak maga szív ebből a cigarettafajtából, és beosztása miatt megfordult an­ nál a gépnél a reggeli olajozáskor, ahol a bűnjelet találtuk... E gy négy színnel nyomott, cégjelzéses borítékból összetaposott csikket ka­ part elő, felmutatta az elnémult közönségnek. - Jelentkezzen az egyes gép mestere! - emelt hangján, és a keresett le­ génység felé nézett. - Én vagyok - lépett ki a felszólított fehéren a dühtől. - Ötszáz forintra büntetem, mert nem tartatta meg a népgazdaság által magára bízott gép körül a munkavédelmi és tűzbiztonsági rendszabályokat. Felírta? - vakkantott az szb-titkárra, aki, mint jegyzőkönyvíró és tűzoltóparancsnok vett részt a kihallgatáson. - Igenis - bólogatta a kérdezett. Az igazgató hátat fordítva a megdöbbent gyülekezetnek, elindult a lépcsőn a kalitka felé. A művezető is, telepvezető is elsárgult. Tanácstalanul tekergették nyaku­ kat a példátlanul gyors fegyelmi tárgyalásféle berekesztése után, de, mert a körülöttük álló munkásaik egyelőre nem kérdeztek semmit, ők sem láttak az elmúlt esztendőkben hasonlót, nem kényszerültek beszédre. A z 1 . mester a fiatal üzemrész legrégebbi embere, így tapasztalatban is páratlan. Negyed­ évi zárás előtt, ha senkinek sem sikerült rávenni a műszakot szombat-vasár­ napi túlórára, neki néhány szavába került. Néhány perc múlva a csarnok délutánosai is a művezetői ablak körül áll­ tak, ezzel egyidőben a ragasztógépek asszonyai, lányai is megindultak, nem értve, mit csinál ott annyi ember, mi a csudát osztanak! Lassan a beszélge­ tés is megindult, halkan elmesélték az újonnan érkezetteknek a történteket. A munka állt, csak a bekapcsolt motorok morogtak végig a két hatalmas helyiségen. Végül az 1 -es gép hátsóembere megmarkolt egy másfeles vágólécet, kemé­ nyen megverte az ablakot, mely mögött az igazgató és a tűzoltó papírmun­ kát végeztek nagy koncentrációval. Az éles kopogtatásra egyszerre kapták fel fejüket. 40 �- Ugyan bújjon már ki az igazgató! - kurjantotta a hátsóembet. - Mon­ dani akarunk neki valam it! E gy barna köpenyes jelent meg a lépcső tetején, és emelt hangon, mielőtt bárki megszólalhatott volna, azt mondta: - A személyi és anyagi biztonság érdekében fokozottabb ellenőrzést veze­ tünk be a mai naptól, a büntetéseket, mint első figyelmeztetést fogják fel, a gyűlést berekesztem! - és hátraarccal eltűnt a kalitkában. Most egyszerre öt vágóléc verte az ablakot. - Jöjjön ki az igazgató! - kiáltották többen is. Az 1 -es mester már lehiggadt, első mérge, mellyel legszívesebben ketté­ tépte volna a most másodszor látott igazgatót, elcsöndesedett, és amikor látta, hogy a fehér köpeny mozdul odafönt, és mozdulnak a kékek, a bar­ nák, csendet intett. - M aradjatok! N e üvöltsetek! - harsogta túl a többieket. Főleg kollégái, a csarnokbeliek hangoskodtak. A fehér köpeny most nem merészkedett olyan mélyre, mint korábban, ti­ zenkét lépcsőnél megállt, összeszedte gondolatait, nem értette pontosan, mi­ ért nem egyértelmű a határozata, és miért nem indulnak az emberek dolguk végeztével átöltözni, hogy ne késsék le az autóbuszt; de a mester most gyor­ sabb volt nála. - Igazgató úr! - kiáltotta rekedten. - Valam i hiba történt! Kérem az elő­ ző, statáriális ítélet felülvizsgálatát! Szerintünk nincs hadiállapot, és ha az ember békeidőben kapkod, könnyen tüskébe nyúl! Hangja nem volt sem kötekedő, sem sértő, sem hangos. Magabiztos em­ ber hangja volt, aki megszokta, hogy meghallgassák, ha mondandója van; rekedtségében föllelhető ugyan az önérzetében megbántott, megszerzett sú­ lyát elveszíteni látó ember haragja, de annak, aki személyesen nem ismeri, alig felismerhetően. A mondat végére évre a köpenyesek mégis egyszerre felhördültek. - A z első hiba ott történt - mutatott a szerelőre, aki túlságosan fiatal és tapasztalatlan volt ahhoz, hogy megértse, miért bünteti az új igazgató a leg­ jobb mestert (a megtagadott leállásról nem értesült); arról pedig, hogy ép­ pen őt miért, arról fogalma sem lehetett - , hogy ez a gyerek a mai napon nem is járt a gépemnél! Ilyen erővel az első Symphoniát szívó embert is megbüntethette volna az udvarosok közül! Nevetés, vékonyka, feszült. A z udvarosok, a gyárudvar szemetét rendező munkások, hagyományosan börtönviselt, iszákos, gőgös emberek voltak, akik ősz végén beléptek, tavasszal ki, és hagyományosan a legkevesebbet keres­ ték az üzemben. - A második hiba a rám kiszabott ötszáz forint. A z egyesen senki nem dohányzik. Én magam három hónapja nem. Sündörgő köpenyesein kívül sen­ ki nem járt a gép környékén, tehát kérdje meg őket, ugyan nem közülük dohányzott-é valaki zsebből, hogy félrevezessen, mert mindenki tudja rólam, ha meglátok a gép környékén füstölgőt, úgy rúgom ki, lába nem éri a földet. E z történt volna sündörgőjével is! Könnyebb, lassúbb nevetés. A z igazgató segédszemélyzetének sündörgővé való kinevezése a normarendezéssel kapcsolatos. E gy hónapot töltöttek a ka­ litkában, stopperrel felszerelve, minden munkafolyamatot újramértek, újra­ értékeltek, úgy, hogy közben senki nem ismerte tevékenységük igazi célját. 41 �A nevetés ennek is szólt, megköszönték az 1 . gép mesterének, hogy nem fe­ ledkezett el megemlítéséről. - A harmadik hiba feltehetően enyém. Meghökkentő ugyan, de bízom benne, elfogadhatónak és hihetőnek találja az igazgató úr! Feszült, várakozó csend. - Amióta nem dohányzom - kezdte egészen más hangon, barátságosan, majdnem komázva - , fóliába csavarva zsebemben hordozok egy csikket, és, amikor nikotinéhségem támad, és szeretnék rágyújtani, csak előhúzom, kite­ kerem a fóliát, megszagolom. A csikk bűzétől legalább háromórányi undo­ rom támad, és így megszabadulok a kísértéstől, az esetleges visszaszokástól... - mosolyogva nézett az igazgató szemébe. Úgy lehet, ezt a csikket veszítet­ tem el, talán kiesett a zsebemből... Tetszik érteni, igazgató úr? D e ha így is történt, akkor sem én, sem más nem követett el tűzveszélyt jelentő cseleke­ detet, hát én mindezt elmondva, tisztelettel kérem a kiszabott ötszáz forintos büntetések hatályon kívül helyezését. N agy taps jutalmazta rafinált szónoklatát. Ennek halkultával hozzátette: - Mindezt a tűzoltó úr és titkár elvtárs ugyanígy elmondhatta volna ön­ nek... - mutatott a gyár önkéntes tűzoltócsapatának parancsnokára, aki ugyan másképpen tudta ezeket a dolgokat, de bólogatott buzgón: - Így van igazgató elvtárs, pontosan a mondottak szerint, igazolom a tényállás valósághűségét! - E tekervényes mondatszerkesztést már mint tit­ kár tanulta, korábban sm-ként a 6. gép festékfelelőse, egészen rendesen be­ szélt magyarul, bár ezt mostanáig sem felejtette el, de titkolta, ezért magá­ ban tette hozzá a korábbi beszédtechnikával: - Öreg, te elmész a V olgával, engem meg bezárnak ezek a vaddisznók valam elyik öltözőszekrénybe... Végül a mondottak megszívlelését javasolva, az 1 . gép mestere, háta mö­ gött a néppel, elvonult az öltözők irányába, búcsúzóul hozzátéve: - Végül is ez nyomda, nem börtön, kuttyamáját a lisztesseggűnek... Mert szakmája szerint pék volt az igazgató úr, korábban egy megyei sütö­ de eszmei-ideológiai-politikai irányítója, és ebből a minőségéből avanzsált át a mindig irigyelt munkásarisztokráciához. A z étteremben, ahol összetoltak három asztalt, már nem beszéltek az öt­ száz forintokról, esetleg a pincér hozhatta szóba. A nap eltelt, vége. Talán holnap. A később érkező művezető három vodka után elhúzta az 1 . gép nagymes­ tere elől a cigarettásdobozát, helyére fényes kis göngyöleget csúsztatva azt mondta: - Ezt szagolgasd, nehogy újra rászokj, a szentséges szemit a nagy pofád­ nak! — összenevettek. Vagy inkább hunyorítottak. Hasonlóan, mint tegnap, amikor a gép alatt, nyakig az olajban, a harmadik órában végre megtalálták a szétcsúszott fogaskerekeket. 42 �G Y Ö R F F Y A T T IL A Őszi kikerics Tavasszal költöztek a faluba. M ár az első délután kivezettek a patakon túli rétre, a fahídon át, mely alatt csiklandozott lányként szelesen csobogott tova a víz, tisztán és áttetszően. A réten mohón sarjadt a fű; a fiú telt orrcimpákkal szívta magába a tavasz illatát. A z öreg fűz alatt roskatag pad korhadt; botját letámasztva hátradűlt raj­ ta; mint a napraforgó, egész arcát kitárta a még bágyadt napnak, s amint eltávolodtak az ismerős léptek, a madárhangok szívdobbanásközi csöndjé­ ben hallani vélte a fű szellő tépte szavát. Egyedül volt. Azontúl minden esőden napon végigsétált a kerti ösvényen, olykor meg­ állt a hídon, a fű selymeibe szédült víz táncát hallgatta. E gy napon a pad felé menet vékonyka hang ütötte meg. - Vigyázz! Rálépsz! Botja megdermedt a levegőben. - A gyíkra... - magyarázta a vékonyka hang. - Akkor elhagyja a farkát. - Nem hallottam... - szabadkozott a hang irányába fordulva. K isvártat­ va kérdezte. - Te ki vagy? - Anna - felelte amaz. - Idevalósi vagy? - Igen. Itt születtem... Gyere, üljünk a padra! - unszolta a lány. A fiú óvatosan indult. - Elment már? - kérdezte. - Micsoda? - Hát a gyík - mondta. - E l - felelt a lány, hangja már a pad irányából röppent. A fiú óvato­ san telepedett mellé, hallotta lélegzetét, öntudatlanul kereste a lány szagát a többi illat között. - Hány éves vagy? - kérdezte, botjával a füvet döfködve. - Tizenhárom. É s te? - Tizenöt. Most költöztünk ide - felelt, s tekintete a semmibe meredt, ahol a lány arcát vélte érezni. - Gyönyörű hely - állapította meg a lány. - Legalábbis a rét, meg a folyó. Csak kora és késő nyáron lekaszálják. A kkor más. Nem szeretem. Előtte selymes. Térdig érő. Tele virágokkal. A felső végében tavasszal ibolya nyílik. Ősszel meg kikerics, de az mindenütt. Akkor a legszebb. - M ár szin­ te szavalta. - Halottsápadt, gyönge szárakon a halványlila szirmok. Szépen mondtam? - fordult a fiú felé. - D e nem tépem le a virágokat. Régen igen, régen leszakítottam. Egyszer aztán meghallottam a hangjukat. Elhiszed ne­ kem? A z valami szörnyű. Egym ást siratják, azt hiszem. V agy talán magukat, mint az árva fiókák... Nos, megyek! - ugrott föl váratlanul. - Ott lakunk! - bökött szeles ujjával a levegőbe. - Látod? Abban a pirosfödeles házban. - Nem - mondta a fiú, megdöbbenve és kétségbeesetten - , nem látom. 43 �Másnap már a hídon megérezte Anna közelségét. A lány a korláthoz tá­ maszkodva állt, nézte a gyöngyöző vizet. A fiú jöttére megfordult. - Ebben csak csík van - szólt, kivéve szájából a fűszálat. - M eg persze, ebihal, csíbor, vízibolha. - Fesztelenül beszélt, s újbóli közelsége elhessen­ tette a múlt napot, az áthánykolódott éjszakát, akár egy pillangót, vagy egy szitakötőt. Mindketten a korláthoz dőltek, a víz fölé hajolva hallgatták a patak elnyűhetetlen, könnyed csörgedezését. - Szeretem nézni, ahogy hullanak a szirmok a vízbe, hánykolódnak, tán­ colnak a csöpp hullámokon. - Hiszen azt mondtad, nem tépsz le soha virágot! - csapott rá a fiú. A lány pillanatig hallgatott. - Azt csak a kikericsre mondtam - felelte aztán tárgyilagosan. - Azt tény­ leg nem tépem le. * Azontúl naponta találkoztak. Anna hallgatva várta a fiút, mindig az utol­ só pillanatban szólalva meg, amikor már amaz is megérezte a lány közellétét. Megfogta a kezét, hagyta, vezesse. A botot elhagyta, mindig a hídnál, ismer­ te már a rétet, minden buckáját, a néhány bokor, s a csenevész szilvafák he­ lyét. Anna egy-egy fölrebbent lepkéért cserbenhagyta, ilyenkor megállt, vár­ ta, szinte anyátlanul, mikor röppen hozzá vissza, s bújik tenyerébe a csöpp fogoly, a meleg leánykéz. N yár közeledtén egyre többet ültek a leveledzett fűz lombja alatt, Anna könnyű szoknyában és blúzban, kibontva hosszú, csöndsúlyos haját. A fiú tétován nyúlt felé. Amint megérintette, Anna összerezzent. - Szőke? - kérdezte elcsukló hangon a fiú. Anna némán bólintott, s a fiú kezét kijátszó remegést szívéig érezte futni. * M ár a másodszori kaszálás közelgett, mikor egy nyár végi napon a fiú v á ­ ratlanul bejelentette. - Holnap elutazom. Nem tudom, mikor jövök vissza. A lány nem faggatta, csak később szólalt meg. - Addigra talán kinyílik a kikerics. M ajd elmondom, milyen... Mikor a fiú újra megszólalt, Anna már nem volt mellette. * A műtét, amelynek kudarcától hetekig rettegett, sikerült. Az elsőt, amit életében megpillantott, amely leoldotta szeméről a fehér gézkötést, az orvos kezét remegve taszította el arcától, a saját először meglátott kezeivel. * Hazafelé görcsösen kapaszkodott a kocsi ülésébe. Döbbenten nézte az eled­ dig örökké másmilyen és eltitkolt világot, amely íme, mától az övé is; azt hitte, szétpattan a szíve. Annát akarta látni és rettegett a pillanattól. M ind­ azt látni akarta, amit a lány néven nevezett színekkel a folyónál neki adott, a tapintott formák rázúduló vadidegen látványától eufórikus állapotban. 44 �Odahaza első útja a rétre vezetett. Reszketve rohant a lábai vezette úton, messziről látta, hogy valaki áll a hídon, mozdulatlanul, kibontott, szőke haj­ jal és nem bírt kiáltani neki. Amaz a folyót nézte, most, a léptek zajára fölkapta fejét, arccal felé fordult, virággal teli két keze lehullt. A fiú futása meglassult, tíz lépésnyire voltak egymástól, zihálva megállt. - Anna! - szó­ lalt meg végtére, lassú léptekkel indulva-közeledve kereste a lány tekinte­ tét. - Anna! - kiáltott elcsukló hangon, már érezte régi, régi illatát, már kartávolságnyira volt tőle, mikor a lány fölnyitotta lehunyt szemeit, és ő éle­ tében először látott halott szemeket. Felé tévedő keze megdermedt a levegőben, nézte a kiszolgáltatott és vak­ ságába zárt arcot, hitetlen tekintete most a lány elnyílt kezeire siklott, on­ nan a hídra, széléről kerengve buktak a lila virágok a vízbe, gyönge, tört szárnyakkal, nesztelenül és vakon. 45 �HAGYOMÁNY Ki szereti Mikszáthot? Nem tenném fel így a kérdést, ha egyik barátom nem hívja fel a figyelme­ met Kolozsvári Grandpierre Em il új kötetére, amelyben a szerző most közölt, ám ötven évvel ezelőtt írt esszéjében amúgy istenesen leszedi a keresztvizet Nógrád híres szülöttéről. Kolozsvári Grandpierre Em il elemében van: szívesen, látványosan utalja Mikszáthot a harmadik sorba s érvei megcáfolhatatlanok. Én sem teszek rá kísérletet, csak felteszem magamba a kérdést: akkor hát ki szere­ ti és ki olvassa Mikszáthot? (Bizonyára azok, akik nem olvasták K . G. E . írá­ sát. ..) A kérdést különösen az teszi indokolttá, hogy az elmúlt két évben há­ rom társművészeti feldolgozása is volt műveinek. Láthattuk színházban A Nosz­ ty fiú esete Tóth Marival-t, hallhattuk (volna, ha elmegyünk) operaszínpadon Pozsonyban a Beszterce ostromát., s nézhettük a kék képernyőn több részben a Különös házasságot. Színház-opera-tévé - nem sok ez egy kicsit egy megúnt klasszikusból? Hát mégha hozzáteszem azt, amit az évtizedes olvasásszociológiai felmérések igazol­ nak: Jókai után Mikszáth következik az olvasottsági sorban. A legolvasottabb öt magyar könyv közül kettő Jókaié, kettő Mikszáthé és egy Gárdonyié.. Ugye azt is ki lehet találni, melyik ez az öt mű? A sorrend: A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Az aranyember, Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös há­ zasság. Tovább már nem akarom fokozni a „mikszáthizmust” , hiszen megvádolnak bigott Mikszáth-imádattal (és teljes joggal), de meg kell említeni, szinte nincs olyan hét, hogy a rádió valamelyik adásában ne hangozna el Mikszáth-adaptáció s most már videón is megvásárolható egy korábbi tévéfeldolgozás, a Beszterce ostroma. (S ezt már tényleg csak a kivagyiság mondatja velem, hogy Mikszáth alakjait viszontláthattuk eddig diafilmen, képregényen, mozivásznon, festményen és érmen. A felsorolás nem teljes...) K i szereti hát akkor Mikszáthot? Alighanem én, meg te, meg ő, valamint mi, ti és ők, azaz valamennyi személyes névmás. Mi szeretjük Mikszáthot, akik a halála óta eltelt 75 év alatt mindvégig konzervatívak maradtunk. Ódivatúak annyiban, hogy szeretjük a klasszikus regényformát, imádjuk a jól megformált regényhősöket, szurkolunk az igazság, az igaz érzelem diadaláért, örvendünk a gonosz, a gaz felsülésén, és rettentő módon szeretünk jókat nevetni. Tudom, hogy szégyen ma ilyesmit beismerni, de vagyunk még néhányan ilyenek. S ha sekélyes ízlésünkhöz netán klasszikusok szolgáltatnak tápanyagot, akkor joggal mond­ hatjuk: a „nagy palóc” örökké él, mert örökké lesznek olvasói. S lesznek nézői is, mert bizonyára ilyen érzelmek vezették a Madách Színhá­ zat is, amikor 1983-ban színpadra állította a Noszty fiú esete Tóth Marival-t. A színpadra alkalmazó ezúttal is Karinthy Ferenc, aki már nem először birkózott meg ezzel a regénnyel s még más Mikszáth-művel is. (Így például 1953-ban ő alkalmazta színpadra a Két választás Magyarországon-t Körtvélyesi csíny cím­ mel. Társszerzője Benedek András volt.) 46 �Apropo! más Mikszáth-feldolgozások. Nem teljes dokumentációm szerint ti­ zennyolc Mikszáth-műből, regényből, nagyobb elbeszélésből készült színházi és filmváltozat, a rádiós feldolgozásokról nem is szólva. Köztük olyanok, mint a Beszélő köntös, amelyből operett, film és színdarab egyaránt készült, vagy a ha­ sonló karriert befutott Az eladó birtok, vagy a fantasztikus hazai és külföldi si­ kert elért Szelistyei asszonyok. A Szent Péter esernyőjéből három filmváltozat is készült. Ebbe a népszerűségi sorba illeszkedik a Noszty fiú. Már 1927-ben ké­ szült belőle egy némafilm, majd 1938-ban Székely István rendezte meg a Harsányi-féle adaptáció filmváltozatát. Néhány évtized múlva daljáték lett belőle, egyszerre kettő is! 1971-ben Farkas Ferenc, 1972-ben Rónai Pál írt hozzá zenét. S milyen gazdag a színpadi pályafutása! 1926-ban készítette Harsányt Zsolt első átdolgozását, majd 1939-ben a másodikat. Karinthy Ferenc és Benedek András 1950-ben álmodta színpadra és ezt később szinte az ország minden színházában játszották a későbbi években, Pécstől Miskolcig. S micsoda szereplőkkel: Kállai Ferenc, Mészáros Ági, Balázs Samu, Szabó Ottó, Láng József, G yurkovics Zsu­ zsa, Margittal Ági, Solti Bertalan, hogy csak néhány nevet említsünk. S ha már a neveknél tartunk: 1926-ban egy fiatal színész játszotta Noszty Fe­ rit Kecskeméten. Bizonyos Gertler Viktor, aki majd 1960-ban megrendezi a nagy sikerű filmváltozatot Mécs Károllyal, Petényi Ilonával, Uray Tivadarral, Páger Antallal a főszerepekben. S ez volt az a Mikszáth-mű, amely a legképtelenebb (és legaljasabb?) átdolgo­ zást szenvedte el, a Harsányi Zsoltét. Olyannyira szemérmetlen mű lett belőle, hogy a kötetkiadás címlapjára már fel sem került Mikszáth neve - egyébként joggal - , csak Harsányié. Noszty Feriből kedves, érző szívű, a véletlenek s a gaz ármánykodók jóvoltából megbotlott, s ártatlanul bűnhődni kényszerült fiú lett. A Noszty família jószándékú úriemberek szimpatikus gyülekezete. A darab végén pedig Tóth Mari boldog sikolyok közepette rittyen oda Noszty Feri keblére. Függöny, taps, könny. Hiába, csak szép az élet. .. Persze az 1950-es átdolgozás sem volt mentes a korszakízlés és politikai köve­ telményeinek kiszolgálásától. Hogy mást ne mondjunk, a dolgozó osztályok for­ radalmi jelenlétére utaló befejezés némileg idegen Mikszáth elképzelésétől. Ez a legutóbbi, a Madách Színházban előadott feldolgozás a legsikerültebb, mégha nem is a leghűbb. (Alighanem ilyen nem is lesz soha, az eltérő műfaji sajátossá­ gokból következően.) Ha nagyon akarjuk, bele lehet magyarázni sokféle alkotóirendezői szándékot, de minden valószínűség szerint két kimagasló színész kedvéért-kedvére formálódott a mű: Haumann Péter (Kopereczky) és Körmendy János (Bubenyik). Kétszemélyes színház az, amit ők csináltak. M ég szerencse, hogy a szöveg jórészt Mikszáthé. S ha a mű társadalombírálata közel sem érvényesül olyan erővel, mint a regényben, ha nem is érezzük a színpadon Schöpflin Aladár igazát, aki szerint ez a regény „olyan lett a korabeli vármegyére nézve, mint egy kivégzés” - nos még abban az esetben is kitűnően lehet szórakozni a Mikszáthadomák áradó humorán. Ez a megfizethetetlen jókedv volt ösztönzője egy Mikszáth-opera létrehozói szándékának is. J án Cikker Herder-díjas szlovák zeneszerző maga írta le, hogy gyermekkorában került először kezébe a Beszterce ostroma, magyarországi nya­ ralása közben. Természetesen nem ez volt az első Mikszáth-mű, amelyet megzenésítettek, de mint opera, úgy tán az első. A Beszélő köntös 1889-ben jelent meg, s egy évvel később már egy bécsi karnagy akart operettet írni belőle. A Szelistyei asszonyok­ ból készült operett - Mikszáth engedélye nélkül - már színpadra is került 1907- 47 �ben. 1924-ben Kozma Géza zenéjével lett zenés játék, majd több átdolgozás után Sárközy György muzsikája tette repertoár darabbá 1951-ben a fővárosi Operettszínházban. Parádés szereposztása volt: Gábor Miklós, Honty Hanna, Zentai Anna, Bilicsi Tivadar játszották, majd 1960-as felújításban a két Latabár, Sárdi János, Petres Zsuzsa, vitte sikerre a darabot. A Beszterce ostroma is gazdag színházi múltra tekinthetett vissza. 1929-ben Harsányi Zsolt átdolgozásában mutatták be, míg filmen 1948-ban Keleti Már­ ton rendezte. A tévéfilm változata 1976-ban készült Zsurzs Éva rendezésében. Ján Cikker operáját Pozsonyban mutatták be, 1983. október 8-án. Egyik ma­ gyar méltatója „az igaz barátság adójának” nevezi, s ebben van is valami. Fő­ leg ha arra gondolok, hogy pár éve még ezt olvastam Mikszáthról egy szlová­ kiai múzeum magyar nyelvű ismertetőjében: tekintve, hogy szülőfalujának la­ kossága szlovák volt, „így aztán 10 éves koráig. . . otthon maga is szlovákul be­ szélt” . Ami ellen nem is tehetnék kifogást, ha igaz lenne. Mikszáth írói világá­ ban a szlovák és a magyar táj és ember éppúgy szervesen összetartozik, mint az a valóságban volt. Csak a mindenáron bizonyítani akarás kívánja ezt kettésza­ kítani, néha még máig ható sérülékenységgel. Ezért is kiemelkedően fontos Ján Cikker operája. Külön érdekesség, hogy a zeneszerző maga is Besztercebányán született, tehát önmagában hordozta a kü­ lönc Pongrácz gróf környezetének emlékét. Erre utal maga Ján Cikker is, ami­ kor műve keletkezéstörténetében a történet szlovák környezetéről beszél. (A fenti félreértések még ma is élnek. Az opera egyik szlovák méltatója 1983-ban azt írja, hogy Mikszáth aki Szklabonyán született és Budapesten halt meg, „sohasem tagadta szlovák származását. . . ” ) Három év alatt készült el vígoperájával, s messzemenően ragaszkodott Mik­ száth szövegéhez. (Az előjátékban egy Petőfi-vers hangzott el megzenésítve.) Az opera három felvonásból, kilenc képből áll s a zeneszerző nem kíván döntőbíró lenni, vajon őrült volt-e Pongrácz István gróf vagy sem. Inkább a környezete le­ hetett az, akik bár épelméjűnek tartják magukat, mindent elkövetnek a gróf rög­ eszméjének kihasználására. „Az emberi szív operája ez” - vallja Ján Cikker, s a vásári hangzás mellett különösen figyelt a regényből kiáradó érzelmi tisztaság zenei megjelenítésére. Feltehetően hasonló gondolatok vezették Zsurzs Évát is, amikor belefogott a Különös házasság tévéváltozatának elkészítésébe. (Egyes jeleneteit éppen Nógrádban forgatta, bizonyára sokan felismerték Bernáthék házában a csesztvei kú­ riát.) Zsurzs Éva keze alól már kikerült 1970-ben egy, ma már nyugodtan állíthat­ juk, klasszikus alkotás, a Fekete város. Érdekes, hogy korábban egy hangjátékot leszámítva, ebből a műből nem született más műfajú alkotás. Igaz, Kókai Rezső még 1960-ban tervezte, hogy operát készít belőle, de nem lett semmi az elkép­ zelésből. Legalábbis a színpadig nem jutott e l... A Fekete város sikerének titkát akkor is, azóta is sokan keresik. Talán a pa­ rádés szereposztás? Máskor is a legjelesebb magyar színészek szerepeltek. Egy­ szerűen imponáló a Mikszáthot játszók névsora: Uray Tivadar. Jávor Pál, Csortos Gyula. Somlai Artur, Törzs Jenő, Mály Gerő, Tolnay Klári, T urai Ida, Ma­ jor Tamás, Feleky Kamil , Básti Lajos - s még ki mindenki más a magyar szín­ játszás legnagyobbjain kívül. Talán a kitűnő, a regény szellemét pompásan átérző és átvevő rendezés a ma­ gyarázat? Talán, de mindig is a magyar rendezők színe-java állt a kamerák mö­ gött, vagy dirigálta az első sorból a színpadi próbákat: Rad ványi Géza, Hor­ 48 �váth Árpád, Székely István, Góth Sándor, Korda Sándor, Gertler Viktor, K e­ leti Márton - ízelítő a névsorból. Vagy tán a kitűnő dramaturgiai munka? Hány kiváló alkotó dolgozott ko­ rábban is Mikszáth-adaptációkkal 1 1937-ben a Szelistyei asszonyokat például Ödön Von Horváth alkalmazta színpadra. A Szent Péter esernyőjét pedig 1917ben Karinthy Frigyes írta filmre. A Különös házasságból 1948-ban Örkény Ist­ ván készített színpadi alkotást. Alighanem valamennyi összetevő hozzájárult a Fekete város emlékezetes si­ keréhez. S mindezek mellett az is, hogy ez volt a Magyar Televízió első igazi nagyszabású sorozatvállalkozása. Azóta már számtalan külföldi és hazai soroza­ ton túl vagyunk - néha megkönnyebbült sóhajjal de ez még az első élmények erősítő hatásával formálta maradandóvá bennünk Mikszáth remekét. Joggal várhattuk hát a „folytatást” , a korábbi teljesítmény elérését, sőt felülmúlását. Pedig már kezdetben voltak aggodalomra okot adó jelzések. Egyik egyházi hetilapunk glosszaírója például már a forgatás elején kifogásolta, mi szükség van ennek a regénynek a filmrevitelére az állam és az egyház együttmű­ ködésének szép esztendeiben?! Egy másik, már nem egyházi kritikusnak is ha­ sonló volt a véleménye a film bemutatása után, azzal a vitatható kijelentéssel bővítve: „sem történelmi tanulsága, sem erkölcsi intő jele nem túl időszerű mos­ tanság” . (Akkor ugyan mi közünk van ma egy bizonyos Hamlet nevű, nyugat­ európai, pszichoanalitikus kezelésére szoruló, elkényeztetett fiatalember nyavalygásaihoz - kérdezhetjük vissza!) Igen felemás volt a film fogadtatása. „Elbűvölő unalomba fulladt, lankatag biedermeier id ill; fáradt vérszegény” stb. - írták egyesek. Mások dicsérték, hogy pompás illusztrációja volt Mikszáth regényének, hogy valóban a művet mutatta be. Kiemelték a gyönyörű helyszíni felvételeket, a látvány erejét, a tökéletes korfestést, a hűséget Mikszáthoz. Az valóban biztos, Zsurzs É va egy bizonyos pont után visszarettent a regény rendkívül komoly, súlyos politikai töltetének teljes kifejtésétől. (Az okokat csak találgatni tudjuk.) De az is tény, hogy végig hű maradt Mikszáthoz. A Különös házasság éppen olyan, mint ahogyan látjuk. Kicsit terjengős, helyenként túlbe­ szélt, de nagyszerű alakokkal zsúfolt, remek anekdotákkal dúsított, meghatóan szép szerelmi történetet foglal magában. Olyan mint egy diadém, a közepén egy csillogó gyémánttal. Mikszáthot végül is nem lehet elrontani. A Harsányi Zsolt-féle, és a törvénv által is büntetendő hamisítást leszámítva, minden színházi, filmes, zenés, tévés feldolgozás többé-kevésbé ragaszkodott az eredetihez, hiszen annál jobbat úgy sem lehet írni. Másrészt a feldolgozások gazdagították Mikszáth életművét, hi­ szen a szemünk láttára keltek életre a Noszty Ferik, Pongrácz Istvánok, Veronkák, Prakovszkyak, A kli Miklósok, Görgey alispánok, Vidonka Józsik, s a más műfaiú alkotások eredendő sajátosságaikkal kibővítették az olvasmányélményt. Aligha kétséges tehát, hogy a feldolgozások készítői-közreműködői szeretik Mikszáthot, s művészi munkájukkal, annak eredményeivel újabb ezreket nyer­ nek meg a csodálatos mikszáthi világnak. Ma a Gutenberg-galaxis válságának korában ez cseppet sem lebecsülendő eredmény! P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y 49 �Egy elfelejtett Mikszáth-levél A Nagyváradon megjelenő Szabadság című napilap 1917. szeptember 3o-i szá­ mának nyolcadik oldalán aláírás nélküli közlemény jelent meg Mikszáth Kálmán levele D us Lászlóhoz címen. A levél nem található meg Mikszáth levelezésé­ nek háromkötetes kritikai kiadásában, s így a szükséges filológiai pontosításig is némi érdeklődésre tarthat számot. A cikkíró szerint egy „már elsárgult névjegykártyára” íródott, és D us Lászlónak arra a kéziratára vonatkozott, amelyen ez a fölirat állt: Hurrá Smith kapitány. Regény. A levél szövege a következő: „K edves barátom! - Meglepett szépsége regényének és nagy hatással volt reám. Hivataloskodó ember vagyok és nem igen szeretek kéziratban levő irodalmi termékeket elolvas­ ni, de az ön regénye elsőrangú élvezetet szerzett szépségeivel. Ami azonban azt illeti, hogy az én elismerésem elegendő lesz-e egy fővárosi kiadó érdeklődését felkelteni, ezt kétlem. A kiadóknak nem fontos, hogy jó e a könyv, hanem az a fontos, hogy veszi e a közönség. Tehát Ön azért csak tovább dolgozzon szorgal­ masan. A fülemile sem azért énekel, mert hallják, hanem azért, mert kedve te­ lik benne. Még egyszer legmelegebb elismerésemet fogadja a kiváló élvezetért és gyönyö­ rűségért, amit regényével szerzett. Szerető híve: Mikszáth Kálmán." D us (vagy Dús, eredetileg Reich) László (18 4 1-19 17) ügyvéd 1880-tól fő­ ügyész volt Nagyváradon. 1886-ig kifejtett irodalmi tevékenységét részletesen do­ kumentálja Szinnyei József a Magyar írók élete és munkáiban. A Széchényi Könyvtár könyvkatalógusa három művét tartja számon: Árpád. Bolgár háború. Hősköltemény. Nagyvárad, 1896.; Dalmátia a magyar közjogban. Bp. 1906.; Rákócziak. II. Rákóczi György házassága. Költői elbeszélés. Nagyvárad, 1909. A Szabadság említett cikke részletesen ismerteti D us László kéziratos hagya­ tékát, amelyből érdemes kiemelni „a hátramaradt vaskos köteg .Memoár’ felírású kézirat csomót” . A tudósítás szerint a Memoár főleg Tisza Kálmánnal és család­ jával, valamint a „nagyváradi társas élet” ismert szereplőivel, Schlauch Lőrinccel, Beöthy Ödönnel, dr. Szmrecsányi Pállal kapcsolatos emlékeket tartalmaz. CSŰRÖS M IK LÓ S 50 �VITA K A R IK Ó SÁNDO R A klasszikus hagyatékért „hisz nem dogma, hanem iránytű mindaz, mint hajdan létrehozott” (Györe Imre: Egy arc valahol, valahonnan Marx Károly múlhatatlanságának) Lehet, hogy egyedül maradok véleményemmel, mégsem hallgathatom el: szerintem Gyertyán E rvin A viharmadár - kalitkában című írásában a klasszikus marxizmusra tett megállapítása, éles bírálata súlyosabb dolgokat mond, vitára ingerlőbb meglátásokat tartalmaz, mint maga a vitaindító vagy a nyomában született eddigi összes hozzászólás. Mindenesetre a politikai líra mai helyzetének vizsgálatát izgalmas vállal­ kozás átfogóbb keretbe helyezni. Számomra a politikai költészet a társadal­ mi (erejű és hatású) konfliktusok végigharcolásának sajátos szolgálatát je­ lenti. Miután pedig e konfliktusok végigharcolásának elveit, tudományos szempontból legmélyebben M arx világította meg, Gyertyán Ervinnel együtt mondhatjuk, a szerkesztőség által indított vitatéma valahol összefügg a marxi életmű lényegével, mai hatásával. Gyertyán törekvése tehát indokolt, szem­ pontja termékeny, s tanulságos lehet. Magam azonban másként ítélem meg a klasszikus tanítás mibenlétét, s hatását, mi több, vitatkoznom kell G yer­ tyán egyes részmegállapításaival és végső mondanivalójával egyaránt. M eg­ próbálom hát összefoglalni ellenvéleményemet, mely rendhagyó hozzászólás­ nak fogható fel, amennyiben nem közvetlenül a vitaindítóhoz kapcsolódik. A z alábbiakban szeretném pontosan jelezni - nem az elemzés, s kiváltkép­ pen nem a filozófiai szakszerűség igényével, csupán a felvillanás erejéig, s közérthetően fogalmazva - a klasszikus marxizmus alaptanításának néhány, Gyertyán Ervin által félreértve exponált összefüggését. Bízom abban, hogy ilyen munkálattal, jellegében tehát mégiscsak filozófiai kitekintéssel új, s reá­ lisabb megvilágításba helyezhetjük majd a politikai líra mai helyzetének kérdését is, s ösztönzően hathat a vita további menetére. * Nézzük, mit állít vitapartnerem a klasszikus marxizmussal kapcsolatban. Gyertyán Ervintől elnézést kérek azért, hogy - a terjedelmi korlát szorítá­ sában - magam próbálom röviden összefoglalni álláspontja lényegét. R e­ mélem, sikerül pontosan értelmeznem főbb gondolatait. Előzmény: 1 . Alföldy Jenő K Ö LT É SZ ET ÉS POLITIKA N A PJA IN K B A N című vitaindítóin (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A V IH A R M A D Á R -K A LIT K Á B A N ; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6. szám); 3. Sík Csaba N A PLÓJE G Y Z E T E K -A L F Ö L D Y JE N Ő C IK K É H E Z ; Petrőczi Éva É R T E , ÉR T E D , É R T Ü N K ! : Tandori Dezső V E R S ÉS KÖZ (1985/1. szám); 4. Kerékgyártó T . István ........ AMI M EGHÓDÍTÁSRA VAR. A Z T LÁTVÁNYO SA N NEM LE H E T M EG K Ö Z ELÍT E N I” ; Petőcz András A Z IRO DALO M /KÖLTÉSZET M Ű V ÉSZE T E; Kassai-Végh Miklós É R D E K E L T SÉ G E K KONFLIKTUSA (1985/2. szám); 5. Németh János István A H IÁ N Y K Ö L T É SZ E T E ; Endrődi Szabó Ernő HOGYAN A KA SSZU K A K IR Á L Y O K A T !? (1985/3. szám). 51 �Szerinte a m arxi-lenini tézisek egy része felett túlhaladt az idő, amiből az a következtetés adódik, hogy csak (!) a módszer bizonyult időtállónak. Sem a kapitalizmus mai, sem pedig a létező szocializmus útja-formája nem a klasszikus „előrejelzéseknek” megfelelően alakult. M arx nem tanított meg bennünket arra, hogy az eszme és a valóság egységének, s ellentétének dia­ lektikája folytatódik a szocializmusban, s a kommunizmusban is. S ez azért „elméleti negatívum” , mivel ez a dialektika nem fog feloldódni valam iféle emberi, s társadalmi tökéletességben. Továbbá: nem igaz az, hogy az embe­ riség megszabadulhat - miként M arx vélte - a természeti, s társadalmi korlátoktól, és elérkezhet valamilyen társadalmi homogenitáshoz. A kapita­ lizmusban a termelési viszonyok - ugyancsak M arx állításával ellentétben nem gátolják a termelőerők fejlődését, viszont az új, szocialista társadalmi­ termelési viszonyok nem hozták meg a termelőerők feltételezett magas szintű fejlettségét. A z idő nem igazolta M arxnak a proletár diktatúrára vo­ natkozó elgondolásait sem, (amennyiben demokratikus társadalmi folyamat­ nak írta azt le, nem pedig monolitikus politikai diktatúrának, ahogyan a valóságban alakult). S végül, nincs teoretikus, ki mindezeket a paradoxiákat megválaszolná. Láthatjuk, a klasszikus marxizmus tanításának célzatos, lehengerlő erejű kritikája fogalmazódik itt meg. Gyertyán a mai gyakorlati fejlemények, s ellentmondások világa felől közeledve, lényegében üdvtannal, utópizmussal vádolja M arx bizonyos - elméletének éppen döntő pontjait jelentő - taní­ tásait. S keserű pesszimizmussal vonja le végső következtetését, immár a politikai költészet alakulására vonatkoztatva: születhet-e politikai líra olyan történelmi helyzetben, melyben a szocializmus gazdasági javulása az ellen­ ségtől, tehát a tőkésországok gazdasági fejlődésétől várható. Végső soron rendkívül lehangoló, sötét képet, defenzív alapállást tükröz Gyertyán írása M arx klasszikus teóriájával kapcsolatban. S bizony, ha a lé­ tező szocializmus különféle ellentmondásaira, súlyos problémáira gondolunk, hajlamosak lehetünk kényszerű tudomásulvételére is. Azonban mélyebben vizsgálva a szerző kijelentéseit, s szembesítve azokat az eredeti marxi el­ gondolásokkal, kiderülhet - talán meglepetést keltve - , hogy jórészt olyan dolgokban marasztalja el a klasszikus tanítást, elsősorban M arx életművét, amelyekért az nem felelős, és amely nem igazol(hat) ilyen kritikát, mégha jóhiszemű is az. Hadd válaszoljak először M arx állítólagos utópizmusának, üdvtanának vádjára. H a elmélyülten újratanulmányozzuk M arx munkáit, könnyen fel­ fedezhetjük, milyen óvatosan, szándékosan visszafogottan, elvont módon, azaz egyáltalában nem konkrét meghatározottságában beszélt a szocializ­ musról, méginkább a kommunizmusról. Csupán néhány igen általános el­ vet jelzett, s azokat sem valam iféle látnoki varázslattal jövendölte, hanem a történelem objektív mozgástendenciájának mély megragadásából következ­ tette ki. Viszont határozottan úgy vélte - , s itt mutatkozik leginkább M arx éles utópizmusellenessége - , hogy a kommunizmus nem az emberi történe­ lem abszolút beteljesedését, csúcsát, a tökéletesség birodalmát, a természeti, s társadalmi korlátok lerombolását jelenti. Ellenkezőleg: ekkor indul csak be igazán az emberi nemhez való s méltó történelem. Ugyanis megterem52 �tődnek - a természeti s társadalmi szükségszerűségek alapzatán maradva a társadalmi feltételek ahhoz, hogy a nagyon is sokszínű, s merőben külön­ böző emberi képességek valóban kibontakozhassanak. Jóslásra magam sem szeretnék vállalkozni, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem homogén, uniformizált, mindenben egyenlő emberiség fog létrejönni. A rra számítha­ tunk, hogy egyrészt az egyéni életutak fölöttébb különböző megnyilvánulási formákat öltenek s gazdag értékeket hordoznak majd, másrészt akkor is kell majd alkalmazkodni a természet s a társadalom mozgástörvényeihez, nem egyszer váratlan s nem jelentéktelen gondokat okozó új fejleményeihez. Menjünk tovább, a konkrétabb vitapontok vizsgálata felé. Valóban azt állította-e M arx, hogy a tőkés társadalomban a termelési viszonyok gátolják a termelőerők fejlődését? Azt hiszem, mód felett csábító lenne elidőzni a marxi - sokoldalúan tárgyalt s bizonyított - nemleges válasz bemutatásá­ val. Inkább csak ezzel kapcsolatos néhány felismerésére emlékeztetek. M arx szerint a tőke természetes mozgása, s érdeke a termelőerők, min­ den korábbi történelmi állapotához képest nagyobb léptékű s hatású fej­ lesztése. A tőke állandóan forradalmasítja a termelési eszközöket, valamint a természet- s műszaki tudományokat. A kapitalizmus a történelem mene­ tének kitüntetett pontja, abban az értelemben tudniillik, hogy több s lénye­ gesebb változást hoz a társadalom életében, mint az összes korábbi alakulat. Civilizatorikus hatásokat produkál: kialakítja a világkereskedelmet, a világ­ piacot, a világtörténelemben való gondolkodás s értékelés képességét; a lokális, helyi fejlődés helyére a világtörténelmi folyamatokat, a világegész mozgásokat állítja; kitágítja az emberi szükségleteket, fürge s találékony új és új vonatkozások s szükségletek teremtésében; megszüli, majd természetes szokássá változtatja a dolgozó egyének - munkafolyamatokban megnyilvá­ nuló - általános serénységét, precizitását, fegyelmét. Noha, a kapitalizmus a legfőbb termelőerő, vagyis az ember fejlődését végül is eltorzítja, az ember s az egyén különféle problémáit képtelen megoldani, (s erről ma már nem egy polgári filozófiai irányzat és szaktudományos iskola vall), mégis M arx messzemenően elismerte a termelőerők, imént jelzett oldalainak, természetes fejlődését, progresszív történelmi szerepét. Olyan folyamatot elemzett M arx több mint száz esztendővel ezelőtt, amely a maga kifejlett alakzatában nap­ jainkban, szinte szemünk láttára bontakozik ki, s amelyet úgy hívunk, hogy tudományos és technikai forradalom. Olyan éles, pontos, s aktuális leírását adja M arx ennek a jelenségnek, hogy ha nem lenne olvasható, el sem hin­ nénk. De, újólag hangsúlyozva, nem azért juthatott ilyen meglepő eredmény­ re, mert holmi jövőbelátó képességgel rendelkezett. Csupán arról van szó, hogy a tőke mélyelemzése során olyan mozzanatot tudott megragadni, amely benne rejlően ott működött már akkor is, amikor még a felszíni jelenség szintjén nem, vagy kevésbé volt tapasztalható. Nagyrészt a fenti civilizato­ rikus hatásokra vezethető vissza az az új fejlemény is, melyet M arx mint gyakorlati következményt még nem élhetett át, ma viszont közvetlen tapasz­ lati tény: tudniillik a tőkés társadalom válságtűrő képessége. Kétségtelen, a modern kaptalizmus egyik sajátossága ez, de a gazdaságfilozófus Marxból kiindulva, bármilyen hihetetlenül hangzik is - nem merőben új, minden előzmény nélküli vonásról van szó.A „képlet” mindenesetre furcsa: úgy ke­ resztülmenni a különféle válságokon, sőt úgy manipulálni a válságokkal, hogy közben ne lehetetlenüljön maga a kapitalizmus mint társadalmi rend­ szer. 53 �A szocialista termelési viszonyok, s termelőerők dialektikája sem egy­ szerűsíthető le, bár egész sor vulgarizációval találkozhatunk. A z egyik leg­ makacsabb beidegződésünk a következő: a tőkésmutatókhoz képest a szo­ cialista termelőerők - az ismert történelmi lemaradás miatt - alacsony szin­ tet mutatnak, viszont a termelési viszonyok magasabbrendű értékeket hor­ doznak, amelyek legalább ideológiailag konpenzálják a termelőerői lemara­ dást. E z a sztereotípia felmérhetetlen károkat okozott a fejekben. Ennek nyomán a termelési viszonyok oldalán a köztulajdon és a közösségek diadal­ menetének, s mindenhatóságának felfogása tételeződött, a másikon (a ter­ melőerők területén), pedig egy kényelmes, belenyugvó, defenzív álláspont kerekedett felül. M arx mind a termelési viszonyok, mind a termelőerők jövőbeli alakulásá­ ra nézve olyan jelzéseket adott, amelyeket mint tanulságokat nem mellőz­ hetünk mai társadalomépítésünkben sem, ha előbbre kívánunk jutni. A ter­ melési viszonyok szempontjából itt csak a magántulajdon tudatban, érzü­ letben, beidegződésben való továbbélésének marxi gondolatát emelem ki. A magántulajdon, figyelmeztet M arx, oly ostobákká tette az embereket, hogy egy tárgy, eszköz, dolog stb., csak akkor az övék igazán, ha közvetlenül birtokolják, használják, élvezik. Ezért az emberek a köztulajdonhoz kez­ detben nem tudnak pozitív bensőséges és szerves viszonyulást kiépíteni. M a is tapasztalhatjuk, hogy például a gyári dolgozó nem érzi annyira magáénak a szocialista állami tulajdonban levő üzemét, mint mondjuk saját hobbikert­ jét. Ezért felelősséget sem érez annyira a köztulajdon iránt. A szocializmus megszünteti a fő termelési eszközök magántulajdonát, de a magántulajdonosi szemlélettel, érzülettel jóideig, (s ez lehet egy egész történelmi korszak) szá­ molnunk kell. Bár nem kívánok itt foglalkozni a kisvállalkozás jelenségé­ vel, de az bizonyos, hogy e képződmény újabb tudati zavart okoz a szocialis­ ta tulajdon szerepének, jövőbeli alakulásának kérdését illetően. A termelőerők vonatkozásában szintén megszívlelhetünk egy marxi (ké­ sőbb Lenin által is megerősített) felismerést. A szocialista termelőerők mi­ benlétét, fejlődését, mint sok mást, világtörténelmi mércével, a világegészmozgás felől ítélhetjük meg reálisan, s jelölhetjük ki e mozgás természeté­ nek megfelelő feladatokat. Legfőképpen azt a tanulságot szükséges feldol­ goznunk, hogy a tőkés világgazdasági rendszerrel szembeállítódjék egy leg­ alább olyan erős s magas színvonalat képviselő szocialista alapú világgaz­ dasági rendszer. A szocializmusnak ebben is (vagy ebben leginkább) meg kell mutatnia magasabbrendűségét. Igaz, a világgazdaság, -piac, -kereskede­ lem feltételeit ma, s a közeljövőben nem a szocialista országok együttese diktálja, ily módon az egyes szocialista nemzetgazdaságoknak kell alkalmazkodniok a külső világ mozgásához, változásaihoz. D e vigyázzunk: ne­ hogy feladjuk stratégiai céljainkat. Azaz mindenképpen ki kell törnünk a világgazdaságtól való egyoldalú, s méltatlan függőségünk helyzetéből. Tör­ ténelmi kihívás, egyben feladat ez, ami nyilvánvalóan sokféle társadalmi gonddal jár majd. D e az bizonyos, lépnünk elsősorban nekünk kell. A tár­ sadalmi munka hazai termelékenységének növekedését, a gazdálkodás haté­ konyabbá válását, általában a szellemi tőkébe való permanens és magas szín­ vonalon történő befektetését szükséges kiküzdenünk. Csakis ilyen alapon lehet, s érdemes bekapcsolódni a tőkésvilág gazdasági vérkeringésébe, és vár­ hatjuk a gazdasági alávetettségünkből való kilábalást. Továbbá ma már egyre világosabban látjuk, (ha másként nem, a valóság kényszeríti ki), hogy 54 �az egyes szocialista nemzetgazdaságok KGST-m űködését is több nagyság­ renddel magasabb szintre kell hozni. A z eddigi kezdetleges, többnyire kétoldalú árucsere-kapcsolatokat, szűk kereskedelmi-üzleti formákat, s per­ sze a politikai, diplomáciai jó szándékot, az elvekben való egyetértést fel kell, hogy váltsa egy valóban multinacionális, bensőséges, a gazdaság min­ den területét átfogó, szervesen átjáró intenzív gazdasági együttműködés. A szocialista termelőerők ilyen világtörténeti, s -gazdasági megközelíté­ sében (feladatkijelölésében s tendenciájában) különösen szegényes s defen­ zív álláspontnak tűnik az, ha csak annyit mondunk a szocialista termelő­ erőkről, hogy egyes szocialista országok gabonaexportra szorulnak az éhínség elkerülése céljából. S fölöttébb kényelmes, sőt veszélyes következtetés az, miszerint a kétségkívül meglévő gazdasági bajainkból csupán ellenfeleinktől várjuk a kiemelkedést. A klasszikus teória olyan értelmezést is megenged, hogy a kommunizmus első szakasza politikai fázis, „m ég politikai természetű” , mely lehet „d e­ mokratikus vagy despotikus” ( !). A szocializmus még nem szabadul meg az elidegenedés jelenségétől, „csupán” megkezdődik az ember integrációjának történelmi folyamata, vagyis az emberi lényegnek (mint közösségiségének) ember által, s az ember számára történő valóságos elsajátítása. A szocializ­ mus politikaműködése akkor természetes, „norm ális” , ha egyre több funkciót, feladatot sikerül átadnia a különféle társadalmi egységeknek (pl. szervezeteknek) és a spontán egyéni kezdeményezéseknek. Ha a politika­ működést tendenciájában, illetőleg természetes mivoltában, tehát se nem torz formájában, se nem kényszerpályajellegében nézzük, (amelyektől sajnos, a szocialista országok politikája nem mindenütt és mindig tudott megszaba­ dulni), akkor a politika „leépülését” nem tekinthetjük antidemokratikus folyamatnak. Annyiban nem, hogy az egyének, s közösségeik megkezdik ész­ szerűen szabályozni, s ellenőrizni saját társadalmi viszonyaikat. Lehet, hogy ma még csak bizonyos jelei látszanak ennek a folyamatnak. Dehát nem feledhetjük, napi problémákkal küszködünk, s a saját létezé­ sünkért, (mint szocializmus) folyó harc sem szűnt meg napjainkra. S mégis, a nehezebb társadalmi (gazdasági, politikai) helyzetben van csak igazán szükség az átfogó, a nagy távlatot, a világegészmozgást kifejező és értel­ mező marxi elméletre. Nemcsak módszert jelent tehát a klasszikus marxiz­ mus. A z alapkérdésekben nem tévedett M arx, elmélete ma sem veszített ér­ vényességéből, mi több, nem egy ponton fontos mondanivalóval tud szol­ gálni napjainkban is és még jó ideig. Természetesen csak akkor, ha nem ka­ nonizáljuk tételeit, s nem dogmát csinálunk tanításából. M arx nem egy kérdésben tévedett, s önkritikát gyakorolt (írásomban azonban nem erre tettem a hangsúlyt). D e nincs semmi alapunk arra, hogy életművét mel­ lőzzük. Inkább a mélyebb, s eddig talán nem kellő mértékben feltárt alapgondolatait kellene újraolvasni s -értelmezni. Ú gy vélem, e tekintetben tar­ togat még meglepetéseket ez az életmű. Mindenesetre vannak teoretikusaink (s miután Gyertyán nem találja őket, hadd emlékeztessek Lukács György és T őkei Ferenc nevére), akik példát mutattak, mutatnak arra, hogy a klasszikus teória talaján maradva hogyan lehet megközelíteni a valóban új kérdéseket, s miként lehet legalább helyesen megfogalmazni a Gyertyán által is felvetett paradoxiákat. 55 �R obert M usil írja szellemesen, isten óvatosan cselekedett, amikor elren­ delte, hogy elefántból elefánt, macskából megint macska bújhat elő. A fi­ lozófusokból azonban tanimádók és ellenfilozófusok lesznek. Kétségtelen, M arx filozófiájának is kitermelődtek tanimádói. Ő k azok, akik az eredeti elméletet vulgármarxizmussá silányították. Lehet, hogy v i­ tapartneremet is ilyen szellemben ismertették meg a klasszikus marxizmussal. Erre következtethetünk, ha sorra vesszük Gyertyán kijelentéseit. Írása le­ egyszerűsíti a marxi elmélet gazdagságát, tényleges tartalmait, kiöli dialekti­ káját, majd azt sugallja, hogy a létező szocializmus már nem tud mit kez­ deni ezzel a klasszikus - , de valójában megcsonkított - teóriával. Gyertyán Ervin vulgarizmussal vádolja A lfö ld y Jenőt, de kritikájában, bármennyire nem szívesen írom is le, csak más vulgarizmust állít. Az a tény, hogy ilyen neves szakkutató és kritikus, mint Gyertyán E r­ vin, végül is beleesik a vulgarizáció zsákutcájába, közvetve ismételten fel­ hívja figyelmünket arra, hogy bizony marxizmuskutatásunk, -oktatásunk, -propagandánk sem tett meg mindent eddig e veszély elkerülése érdekében. Marxizmusunk egyes pontokon nagyon is erőtlen, s találkozhatni a marxiz­ mus művelésén belül különféle rituális, szakrális formulákkal. A komoly részkutatási eredményeket a marxizmus, sajnos nem mindig vagy nem meggyőző módon tudja filozófiai elméletté olvasztani, egységbe szintetizálni. Mindez természetesen újabb vitatéma lehetne. Itt csupán azt a józan belátást szeretném közös elfogadásra javasolni, hogy a marxizmussal hivatalosan foglalkozóknak és a más területeken dolgozóknak (itt: a szaktudományok képviselőinek, a művészeknek, a szerkesztőknek, az újságíróknak, vagy akár a politikai líra helyzetét vizsgálóknak, s e vita hozzászólóinak egyaránt ér­ dekük és feladatuk a valóság új tényeinek, kérdéseinek feldolgozását az eredeti vulgarizációktól, dogmatizmusoktól megtisztított - klasszikus marxizmus talajáról kiindulva elvégezni. Bárcsak a politikai költészet mai helyzetéről indított polémia majdani vitazárója is törekedne, a klasszikus marxizmus alapzatán maradva, a sok­ féle hozzászólás s a megfogalmazódó új tapasztalati tények valamilyen fi­ lozófiai általánosítására, szintetizálására. 56 �SIMOR A N D R Á S A politikai költészet esélyeiről A dy Endre csodálkozna vitáinkon, hiszen sohasem érdekelte más „fölszánt poéta-ceruzá” -ját, mint a „Politika és Szerelem” . Az is meglepné, hogy akad irodalmár, aki Kozma Andort együtt emlegeti a forradalmi megújulás „szent si­ rályaival” , és aki szerint „talán nem is a tartalom volt veszélyes az uralkodó osztály szemében, inkább az új form a...” Felütné Kozma Andor 1898-as Szatí­ rák című könyvét, beleolvasna az Agrárszocializmusba, ám az olyan sorokhoz érve, amelyekből sugárzik a napszámosok és földmunkások iránti ellenszenv eb­ ben a költője által lázadónak szánt, latifundiumok ellen írt versben, haragosan tolná félre a könyvet. A „népért síró bús bocskoros nemes” és a „Kozma Andorok” között szaka­ déknyi különbség tátongott a tartalomban, és Ady mondanivalója nagyon is ve­ szélyes volt az uralkodó osztály szemében, fenyegetőnek tartották Ady líráját, Adyét, aki népének nem lett minisztere, politikai vezetője sem, akit nem „han­ gos Dózsa” -ként, hanem költőként parancsolt népe, nemzete élére a huszadik század, mialatt a „Kozma Andorok” élcversekben füstölgő „radikalizmus” -a a parasztok, munkások ügyével még akkor sem azonosult igazán, amikor látszólag értük szólt, nem is nyugtalanította hát különösképpen az úri rendet. Irodalomtörténeti közhely, milyen harcot vívott Petőfi és Ady az új irodalom igazáért, és az is köztudott, hogy ez az irodalmi harc politikai harc volt. Kevés­ bé közismert J ózsef Attila küzdelme, hiába dolgozta fel a szakirodalom, példá­ ul Forgács László 1965-ből való József Attila esztétikája című kitűnő könyve, minduntalan egyenlőségi jel kerül az ő művészi teljesítménye és másokéi közé. Pedig ő nagyon is elkülönítette magát másoktól, még azoktól is, akikkel olykor fegyvertársi szövetséget kötött. A magyar líra forradalmai abban az értelemben hagyományőrzőek, hogy Pe­ tőfi Adyban, Ady József Attilában él tovább. Mielőtt bárki rámolvasná, hogy a fenti mondattal költészetünkből a Babits-métetű alkotókat akarom kirekeszteni, hadd írjam ide Babits szavait: „ A magyar lírának még forradalmai is hagyómányszerűek, s pl. az A dy forradalmában félreismerhetetlen a Petőfi forradal­ mának hatása és tradíciója .." A hazai politikai költészet vizsgálatakor igazán nincs okunk esztétikai elem­ zés helyett skatulyagyártó gmk vállalkozásba kezdenünk. A közvetlen politikai költészettől vissza sosem riadó Petőfi a forradalmi apály beálltakor megírja Az apostolt, a tizenkilencedik századi világirodalom - szándékosan nemcsak a ha­ zai mércére utalok - páratlan remekművét. „Semmi kétség afelől, hogy Az apos­ tol hősének, Szilveszternek a szellemében és jellemében Petőfi saját forradalmi hitét és közérzetét fejezte ki” - kezdi Petőfi művének elemzését Pándi Pál a „Kísértetjárás” Magyarországon című tanulmánykötetben. Nem tudok a tizenki­ lencedik századból olyan költői művet, amelyben a plebejus polgári forradalmiság és a marxizmus küszöbére érkező újszociális eszmeiség tökéletesebb meg­ fogalmazást nyert volna, mint Az apostolban. Megkockáztatom azt is, hogy Az 57 �apostol a politikai költészet tizenkilencedik századi legnagyobb remekműve. Pe­ tőfi tudta, hogy ezt a művet nem a meglevő pillanatnak írta közvetlen agitációs versként, noha arra bizonyára nem gondolt, hogy csorbítatlan formában majd negyedszázad múlva jelenik csak meg. Mint tudjuk, Ady sem ódzkodott a közvetlen politikai lírától. A világháború évei alatt mégsem közvetlen politikai lírát írt. Lukács György szerint a világhá­ borúhoz vezető krízisre válaszoló forradalmi szükségszerűség hangját leghama­ rabb és legadekvátabban Ady szólaltatta meg, ezért tartja Adyt a korszak leg­ nagyobb lírikusának. A halottak élén ismét olyan csúcsa a politikai költészetnek, amelyet Európában senki sem haladt meg. Ady nem antimilitarista verses proklamációkat fogalmazott, hanem azt a nagy belső válságot fejezte ki, amelyet a forradalmat váró, sürgető költő a világháború éveiben átélt. A halottak élén po­ litikai visszhangja mégis kevés mű hatásához mérhető, a kor ifjú forradalmárjai úgy hivatkoztak rá, mintha közös forradalmi katekizmusuk lett volna. Árnyaljuk tovább a politikai költészetről alkotott képet. Bölöni György egy Lutherre vonatkozó Marx-aforizma átfogalmazásával így jellemzi az 1867 utáni világ életérzését: „ Deák legyőzte az abszolutizmuson alapuló szolgaságot, mert helyébe a meggyőződésen alapuló szolgaságot állította” . A Petőfi-örökséget leg­ következetesebben őrző Vajda János szerelmi lírája olyan tiltakozás a kiegyezés kori világ „meggyőződésen alapuló szolga-mentalitása” ellen, amelyhez még magának a Montblanc-embernek politikai röpiratai sem mérhetők. Dobjuk félre hát a skatulyákat, és inkább a költői művekben megnyilvánuló világlátást tegyük a vizsgálódás tárgyává. A továbbiakban egyetlen költői életmű alakulásának felvillantásával szeret­ ném jelezni véleményemet a politikai költészet mai lehetőségeiről. G yöre Imre második kötete, a Zuhogj csak ár jelentős irodalmi eseménye volt az 1958-as évnek. A szocializmus történelmi igazát vállaló G yöre közvetlen politikai ver­ sekben fordult szembe az ellenforradalommal. G yöre Imre életművének eddigi csúcsa véleményem szerint az 1977-ben megjelent Bízzuk a tűzre című kötet. G yöre változatlanul a szocializmus marxi-lenini távlataiból szemléli világunkat, és nem hajlandó ezeket a távlatokat az utópiák lomtárába utalni, ám nem riad vissza attól sem, hogy szinte fizikai közérzeteként éljen át minden gyötrelmet, ellentmondást. Kevés közvetlen politikai verset találunk ebben a mindvégig po­ litikus kötetben, mégis az elkötelezett líra legmaibb jellegzetességeit olvashatjuk ki belőle. Külön elemzést érdemelne az is, hogy a József Attila-i hanggal in­ duló G yöre életművében hogyan éledt fel az Ady-örökség, miért talált rá Ady Endre „széttépett bibliá” -jára. Nem tanulmányt írok, hanem vitacikket, ezért jelzésszerűen álljon itt annyi, hogy a hagyományőrzésnek ismerős jelensége ez, utaltunk már rá az idézett Babits-följegyzés kapcsán. Ami engem illet, nem féltem az elfogulatlan utókor ítéletétől politikus termé­ szetű költőinket. Vagyis optimista vagyok, ami egyáltalán nem gátol abban, hogy olykor-olykor fel ne sóhajtsak egy mai Szemere Miklós után, aki sistergő haraggal, metsző iróniával állna ki a porondra védelmükben. Úgy, mint az egy­ kori irodalmi bajvívó tette: „T i nyers, míveletlen költők! Miért nem írtok sújtó szatírák helyett jámbor elégiákat? N e a gúny izzó vasával gyógyítsátok a legátalkodottabb kórt is, csupán cukros labdacsokkal! S politikai költeményeket írni! Nem bűn-e ez a költészet istennői ellen?” 58 �SZERDAHELYI ISTVÁN Költészet és közéletiség I. „A vers nekem mindig a köz volt” - vallja Tandori Dezső, s ha jól értem, ezzel azt akarja mondani, hogy minden költészet mindig közéleti. „A politika egy téma a sok közül” - állítja Sík Csaba, s őt bizonyára jól értem, ezzel azt akar­ ja mondani, hogy nem minden költemény mindig politikai. Hogy mindkettőjüknek egyszerre igaza lehet, azért van, mert „a közéleti” ki­ fejezés (legalább) két jelentésű. Csak szűkebb értelemben szinonímája „a politikai” -nak, tágabban magába foglal mindent, ami a társadalmi nyilvánosság szem­ szögéből nézve fontos, és így nyilvánvalóan jóval szélesebb kört ölel fel „a politikai” -nál. 2. Ámde igaz-e, hogy e tágabb értelemben minden költészet közéleti? Az egysze­ rűség kedvéért tekintsünk el most attól, hogy költői tevékenységet folytathatnak szerelmes gimnazisták és műkedvelő fogorvosok is, és hogy - valamiképpen, de másképpen - költészeti formák jellemzik a reklámverset, agitációs rigmust, a tanköltészetet, sőt, a slágerszöveget is. Nem mintha e formáknak nem lenne érintkezésük a közéletiséggel, vagy egyesek közülük (gondoljunk a kortesver­ sekre vagy a pol-beat, a punkdal szövegeire) nem lennének kifejezetten közéle­ tiek; az itteni keretek azonban aligha engedik meg, hogy túllépjünk a szokásos - sznob - leegyszerűsítésen. Egy még durvább - immáron igazságtalanul agresszív - kirekesztéssel tekint­ sünk el továbbá a világköltészet legkiemelkedőbb remekműveinek felétől, Theokritosz Paraszt hexameterekj étől kezdve Goethe A vándor éji dalán át Weöres Sándor Szán megy el az ablakod alattjáig, amelyek ugyanis „csak” szépek, s e nemben annak a művészetnek a reprezentánsai, ahová a Milói Vénusz és a wortnsi katedrális tartozik. Marad elég probléma az itteni vita által érintett kö­ rön, a visszatükröző művészeti költészet körén belül is. Közéleti-e minden itteni produkció? 3Igen, méghozzá végzetszerűen az. Akár akarja a mű szerzője, akár nem, s bármilyen szöveget bocsát közre, mindenképp közéleti töltetű lesz. Hogy e gondolat érthetővé váljék, azt a tényt kell figyelembe vennünk, hogy a szövegek jelentése nemcsak attól függ, miféle szavakat miféle kapcsolatokban tartalmaznak, hanem attól is, milyen körülmények között jelennek meg: a beszédhelyzet is lényegesen befolyásolja tartalmukat. A „Tündöklőek a prespektívák !” felkiáltás értelme például egészen más, ha egy kiránduláskor a hegytetőn hangzik el, más, ha egy politikai tömeggyűlésen halljuk, s megint más, ha akkor mondjuk, amikor megtudjuk, hogy Jucikának szabad a szombat estéje. Az úgynevezett kommunikációs rendszerek, a sajtó, rádió, televízió stb. kü- 59 �Iönféle rovatai-műsorai és kiadványtípusai - a társadalmi konvenciók révén olyan keretek között működnek, ahol mintegy eleve meghatározott az a „beszéd­ helyzet” , amelyben egy-egy szöveg elénk kerül: e keretek így körülhatárolják azt az értelmezési tartományt is, amelyen belül a szöveg lehetséges értelmét „de­ kódolhatjuk” (kiókumlálhatjuk). Lássuk ennek egy konkrét példáját. Ha a M A L É V kiadványaként kerül a ke­ zembe egy összeállítás, amely repülőjárat-térképeket tartalmaz, világos, hogy e térképek azt akarják megmutatni, miféle lehetőségek között választhatok, ha in­ nen amoda légiúton akarok eljutni. Jogos reklamációkkal élhetek, ha kiderül, hogy valamilyen járat valójában nem létezik, de aki e vonalas ábrákról ron­ csokra, csontvázakra asszociál, forduljon idegorvoshoz. Ha viszont ugyanez az összeállítás Tandori Dezső (saját kifejezésével) „költőegyén” nevével fémjelezve, a művészeti kommunikációs rendszer - milyen jó szó! - „csatornáin” át, Godot-ra várva: 1 1 aero-mobil címmel kerül a kezem­ be, nincsen semmi garanciám arra, hogy valóban léteznek ilyen légijáratok. E k ­ kor a produkció értelme az, hogy - a mű egyik neves elemzőjét, Bojtár Endrét idézve - e világban „ már semmi nincs. Művészet, műalkotások sem. Csak rom­ jaik, roncsaik, lerágott csontvázaik. A ki azonban jól odafigyel, egy ilyen csontváz alapján látni fogja az egykor volt élő egészet meg a valóságot is, amint rágja le a húst.” 4. Vagyis: mindaz, ami e költészeti kommunikációs rendszerben nyilvánosság elé kerül, eleve, már az itteni „beszédhelyzet” révén sajátosan általánosított értel­ met nyer. Lehet, hogy a „költőegyén” pusztán magánéleti okok miatt érez vala­ miféle tárgyiatlan szorongást - ha e hangulatát versben teszi közhírré, azt nem másként, mint „életérzésként” fogjuk fel, úgy értelmezzük, hogy a társadalmi valóság egészét illető érzelmi reflexió. S ugyanez áll legbensőbb magánügyeire, még a szerelmeire is. A szerelmesversnél teljesen érdektelen, valóban létezik-e a személy, akit a költő szerelmével megtisztelt, s igazán úgy érez-e, ahogyan mondja, e költeménytípus valódi mondandója: Íme, ilyen a korszerű, tipikusan mai szerelmi érzés. Az pedig, hogy valóságunk egésze valóban szorongásokat ébresztő-e vagy sem, s hogy a mai világban miféle vonásokkal jellemezhető a szerelmi érzésnek az a típusa, amelyik leginkább közelít a korszerű életvitel eszményeihez, nyilvánvaló­ an közérdekű probléma; a tárgyiatlan szorongást kifejező versike vagy a szerel­ mi költemény is közérdekű állásfoglalás tehát, közéleti tett. Valaha, amíg még legalább vitára érdemesítették e fogalmakat, heves polémi­ ák folytak: kell-e lírai költészetnek a tipikusság, intenzív totalitás jegyeivel ren­ delkeznie? Rossz kérdésfeltevés volt ez. Nincsen itt semmiféle választási lehető­ ség, kell vagy nem kell: minden ilyen „visszatükröző művészeti” költemény ele­ ve a tipikusság és az intenzív teljesség jegyében kerül közforgalomba, pusztán attól, hogy közforgalomba került. Legfeljebb rosszul, hiányosan, torzítottan kép­ viseli a tipikusságot és intenzív teljességet. Ha például nem igaz az, hogy vilá­ gunkban „már semmi sincs. Művészet, műalkotások sem. Csak romjaik, roncsa­ ik, lerágott csontvázaik” stb. 5. Nem nyúl hát kevésbé fontos, kevésbé közéleti érdekű témához a költő ak­ kor, amikor szerelmesverset ír, mint akkor, amikor politikai elképzeléseit önti 60 �költői formába. A lényeges az, hogy jól írja meg, amit ír. Ez a „jól” pedig igen­ csak bonyolult dolog. Persze, hogy igaza van Alföldy Jenőnek, amikor azt eme­ li ki, hogy a líra meghatározott értelemben „mégiscsak önkifejezés, minden egyéb műfajnál nagyobb mértékben, műfajspecifikusan, s Gyertyán Ervinnek is, amikor annak elismerését követeli, hogy „a politikai költészet alapelve csak az én vezérem bensőmből vezérel átéltsége lehet” . Nem mindegy azonban, hogy miféle az az „én” , amit a költő „kifejez” , mit él át az a „benső” és hova ve­ zérli a költő tollát, továbbá az sem, hogy miként - miféle formaeszközökkel történik ez a mélységesen átélt önkifejezés. Ha meg lehetne vizsgálni - aligha lehetne - az irodalomtörténetet olyan szempontból, hogy kik írtak több rossz verset, a hidegen kalkuláló karrieristák vagy az őszintén, bensejük által vezérelt balekok, bizonyára döntetlen lenne az eredmény. 6. Ott pedig már nem tudom követni Gyertyán Ervint, amikor arról ír, hogy a társadalmi-politikai életben „minden helyzetben meg kell találni az optimális prioritást, sorrendet, hierarchiát” az eszmék között, „ami (bizonyos határok kö­ zött persze) a kompromisszumok szüntelen játékát feltételezi és kívánja meg” , de „ez a politikus feladata” , s vele ellentétben a költő „csak a kompromisszum­ mentes eszmeiségnek lehet a szócsöve, és a mindent, a mindenséget kell köve­ telnie az ember és az emberiség számára” . A jó politika és a jó politikai költészet között az eszmeiség tekintetében elv­ ben nincsen különbség: a maga eszközeivel mindkettő a nembeli és népi-nemzeti érdekek érvényesítésére mozgósítja a társadalmi erőket, a konkrét történelmi helyzet igényeinek megfelelően. S ha ezek az igények kompromisszummentes cél­ ratörést kívánnak, kétbalkezes politikus az, aki nem ezt teszi, aminthogy megfor­ dítva, egy okos kompromisszumot igénylő helyzetben csak a fűzfakoszorús vátesz zengi világba a kompromisszummentes eszmeiség klapanciáit. Az európai költészet kezdetén nem a haragos Akhilleusz áll egymagában; mel­ lette, vele egyenrangúan ott látni a leleményes Odüsszeuszt is. A gyakorlatban persze - s ez Gyertyán részigazsága - van némi munkameg­ osztás politika és politikai költészet között. A politikusok kénytelenek a pilla­ natnyi erőviszonyok taktikai problémái, a napi gondok megoldásai körül szor­ goskodni, kerülőutakat keresni a végcél eléréséhez, s a kisformátumú politiku­ sok gyakran nem is látnak tovább az orruknál. Szüksége van hát a politikának az efemer kényszerektől mentes, a jövőbe tekintő költészet intő - ha kell, ha­ ragosan kritikus - szavára. Másfelől viszont a kisformátumú költők arra hajla­ mosak, hogy a „világszabadság” és az „emberiség üdve” szavakra rímeket ke­ resve prófétaszerepben tetszelegjenek, elvontságokkal handabandázzanak. Szük­ sége van hát a költészetnek is a politika információira, s ha kell, az övénél nem kevésbé kritikus intő szavára is. (A haragosságot már nem tanácsos viszonozni: a politikában az indulatokat éppúgy kerülni kell, mint a metaforákat.) Valamennyien a „mindent, a mindenséget” követeljük „az ember és az embe­ riség számára” , nem csak a költők teszik ezt. De követelni könnyű, jóval nehe­ zebb a „minden” felé vivő „valamennyit” kicsikarni. 7. Ami pedig e vita legforróbb pontját illeti, engem eléggé hidegen hagy: mi­ lyen s miért olyan „napjaink” magyar politikai költészete, amilyen? 61 �Ez a „napjaink” ugyanis, ha az „Illyés Gyulák” halála óta „tátongó, fájó hi­ ány” keletkezése óta értendő - ahogyan Alföldy Jenő vitaindítója értelmezi - , irodalomtörténeti léptékben mérve elhanyagolhatóan rövid időszak. Olyan rövid, hogy arculata fel sem tárulhat előttünk, mert nincsen önálló arculata: majd egy­ két évtized vagy még több idő múltán ítélhetjük csak meg, milyen volt az az összkép, amelynek egyik mozaikkockácskáját most belátjuk. Nem véletlen, hogy Alföldy - ódzkodva „egy féloldalas, értékrendet veszélyeztető összkép” felvázo­ lásától - megszakítja a költők névsorát: „mondhatnék más neveket is. . .” Igen, lehet, hogy e mozaikkockácska-prespektívában egyenrangúként kerül egy­ más mellé korunk Arany Jánosa és - mondjuk - Tóth L őrince, Petőfi viszont máshová, netán épp a „mondhatnék más neveket is” kategóriába kerül, mert még pályakezdő vagy épp csúfos vereséget szenvedett a szabadszállási választá­ son. Hidegen hagy ez a kérdés azért is, mert óhatatlanul mennyiségi szemléletet tükröz. Petrőczi É v a így is értelmezi, s Alföldy tételét, miszerint politikai költé­ szetünk hullámvölgybe került, saját „növekvő számú politikai verseire" és má­ sok „köteteket megtöltő cáfolati példatárára” hivatkozva tagadja. Á mde ki tudja azt - s kit érdekel - , hogy 1933-ban milyen volt országos ódatermésünk egy költőre cső mennyisége? Elegendő, ha azt tudjuk, volt egy József Attila nevű „költőegyénnek” egyetlen ódája, s máris megnyugszunk abban, hogy ez idő tájt ódában nem álltunk rosszul. Lehet, hogy az idén is megírták már azt az egy politikai költeményt, amely majd örök időkre biztosítja a 80-as évek közepének dicsőségét e műfajban - csak éppen anyagtorlódás miatt eddig még nem fért be a versrovatba. Avagy nem írják meg se az idén, se a jövő évben, s ebből se támad semmi­ féle gond: Héra Zoltánnak nagyon igaza van, amikor azt hangsúlyozza, hogy nem a tematikai-műfaji hovatartozás teszi a költészetet. Az idei Nemzeti dal el­ maradásáért bőven kárpótolna egy Kiskunság. 8. Végezetül pedig hadd pendítsek meg egy gondolatot, amely a nézetcsere ed­ digi szakaszában még nem bukkant fel, pedig eléggé sokat vitattuk nemrégiben: mi van, ha - nem „napjainkban” , hanem irodalomtörténeti léptékben is érzé­ kelhető idő óta - a költészet egésze került hullámvölgybe? Ha a politikai költészet apálya csak e nagyobb mozgás része? Ha - amint ezt Gyertyán éles szemmel veszi észre - Alföldy azért kénytelen a politikai költők névsorát háromnegyed arányban publicistákkal-esszéistákkal vattázni, mert egy műfajváltás időszakát éljük? Ha a kor, amelyben élünk, immáron más műformáknak kínál kedvezőbb lehetőséget, nem a lírának? De ez egy másik vita már, s mi sem áll távolabb tőlem, mint az a szándék, hogy e régebbi, lezáratlan polémia vágányára siklatva ezt a kezdeményezést is a parttalanul szétágazó, körvonalazatlanul elhaló nézetcserék sorsára juttassam. 62 �Iványi Ödön (1918— 1985) Vigasztaló Június 8-án reggelre a kelő nap fényével — ott is titokban — , a felszálló párarengeteggel, elment virágszekerén IV Á N Y I ÖDÖN fes­ tőművész, folyóiratunk munkatársa, Nógrád megye kiemelkedő mű­ vészegyénisége, az országosan is rangot teremtett akvarellista, ba­ rát, a közéleti ember mintaképe... — Dönci meghalt!!! Döbbenetes hír, szinte hihetetlen, mert aki halhatatlanságát már képpé formálta, aki önmegvalósításában a kerek egészet megterem­ tette, annál kenderszagú alázattal, csak magyarázkodni tudunk, mert immáron ott feszül a szivárványon, s valahol mindig visszaragyog... Hát elmentél, Te fényt teremtő. Te jóságos lélek, aki mindig hig­ gadtan és bölcsen nézted a világot, soha nem estél kétségbe, csak belülről marcangolt a késztetés, s titokban tartottad a hevületet — mert úgy szeretted, féltetted a világot, s úgy teremtetted szépnek, hogy hervadás soha ne érje... A szív okán jót és szépet teremteni, a rend örökérvényű igazsága szerint — belülről ez vezérelt, mint halk húron pengetett zsoltár, fényből teremtett csodahegedű. Mi sokan, rengetegen, nagy hiányoddal élünk ezentúl, szegényeb­ ben és szomorúan. Csak képeid néznek vissza ránk — küldetésed tanúkönyvei — , építve fényprizmákból emlékművet, maradandót a Palócföldnek ... C ZIN K E FER EN C 63 �A Gerelyes Endre novellapályázat eredményhirdetése Az Ünnepi Könyvhét keretében 1985. június 3-án került sor a Gerelyes End­ re novellapályázat eredményhirdetésére. I. d íj: nem került kiadásra II. d íj: K o nczek József (Pomáz) Dippold Pál (Zsámbék) III. d íj: G y őrffy A ttila (Gyál) Bacsa Tibor (Hatvan) Siklós László (Nagyko­ vácsi) S Z O T -d íj: Ardamica Ferenc (Lo­ sonc) B enoze Gábor (Pécs) (megosztva) Jutalm ak: Andrassew Iván (Bu­ dapest) S. Horváth K lára (Bu­ dapest) G ere István (Budapest) Vészits Andrea (Buda­ pest) Bóc Imre (Budapest) A SZ E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁ G ELN Ö KE: A S Z E R K E S Z T Ő BIZO T TSÁ G T A G JA I: Dr. Horváth István Csik Pál A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C E számunk szerzői Ardamica Ferenc író (Losonc, Csehszlovákia); Árkus József, a L údas Matyi főszerkesztője (Bp.); Baranyi Ferenc költő, a Palócföld főszer­ kesztője (Bp.); Csűrös Miklós kritikus (Bp.); G yőrffy Attila költő, író (Gyál); Karikó Sándor főiskolai docens (Juhász Gyula Tanárképző Főis­ kola, Szeged); Konczek József költő (Pomáz); Laczkó Pál író (Salgótar­ ján) ; Melocco Miklós szobrász (Bp.); Ónagy Zoltán író (Esztergom); Praznovszky Mihály muzeológus (Salgótarján); Simor András költő (Bp.); Szakonyi Károly író (Bp.); Szerdahelyi István kritikus, a Kritika főszerkesztője (Bp.); Simonffy András író (Duka); Thiery Árpád író, Kortárs főszerkesztő-helyettese (Bp.). �A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. János ót 2 1. T elefo n : 14-386. K i­ adja : a Nógrád Megyei Lapkiadó V állalat. Felelős k iad ó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Főszerkesztő: Irodánál Baranyi Ferenc, Szerkesztőség: (K H I, Budapest, V ., József 3 100 nádor tér Salgótarján, Arany 1 sz . Postacím : tautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi előfizetési díj fél évre 48, egy évre 96 F t. M egjelenik 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ jelzőszámra. Egyes szám ára kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem 16 Ft, őrzünk meg és nem küldünk vissza, I S S N : o555- 8867. In d ex: 25-9 25 , Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat F. v . : K elem en G ábor igazgató, 85.40387 N . S. salgótarjáni telepén, 3,6 (A/5) ív terjedelemben. �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c7febb1acb48c20e6b3f392184907895.pdf ce6cf3cfa4f8adb09664b470b633d9e6 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 94/6 XXVII. évfolyam november-december �Tartalom Bettes István Tisztelt Olvasó! Vankó Attila versei Mizser Attila versei Krójer Angi versei Sélley Hudina Zsolt versei Ardamica Zorán versei Prékop Mária versei Hajdú István kisprózái Hajtman Béla kisprózái 537 538 542 544 546 548 550 552 555 Szlovák állameszme - szlovák államiság II. Nógrád megyei magyar-szlovák történész konferencia Karol Wlachovský Tabuk nélkül Milan Podrimavský Államjogi törekvések a szlovák nemzeti emancipációs folyamat keretében Dusan Kovač Szlovákia és az önálló Csehszlovákia létrejötte Szarka László Szlovákia kérdése a párizsi békekonferencián Natasa Krajčovičová Szlovákia államjogi helyzetének rendezésére irányuló törekvések a két világháború között Horváth István A szlovák nemzetiségi politika érvényesülése Nógrád vármegye vezetésében a két világháború között Tóth István A szlovák politika és az alföldi szlovákok viszonya a XX. század első felében Ivan Kamenec A szlovák államiság megvalósulása az I. szlovák köztársaság feltételrendszerében G. Kovács László Josef Tiso nemzetfogalmának legfőbb sajátosságai Michal Bamovský Szlovákia 1945-1960 közötti államjogi helyzetének néhány kérdéséhez Jozef Zatkuliak Szlovákia helye a cseh-szlovák szövetségben és a Szlovák Köztársaság megalakulása 1993-ban Hamberger Judit Az 1939-es és az 1993-as szlovák állam létrejöttének összevetése MÉRLEGEN Horpácsi Sándor Honnan hová? (recenzió) MŰTEREM Rideg GáborŐszi gondolatok a III. Szécsényi Tárlatról (kritika) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László A magyar kultőra tarnowi követénél... kronosz Árnyéka Radó Györgyre emlékezvén Radó György Forgácsok 561 562 567 573 582 591 595 600 607 613 620 627 632 634 637 642 643 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1 .Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Ardamica Zorán költő (Losonc, Szlová­ kia), M.Barnovszký történész (Pozsony, Szlovákia), BettesIstván irodalomtörténész, újságíró (Pozsony, Szlovákia), Hajdú István író (Rimaszécs, Szlovákia), Hajtman Béla író (Érsekújvár, Szlovákia), Hamberger Ju­ dit történész (Budapest), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Horváth István törté­ nész (Salgótarján), I.Kamenec történész (Szlovákia), D.Kovač történész (Szlovákia), G. Kovács László történész (Budapest), N.Krajčovičová történész (Szlovákia), Krójer Angi költő (Losonc, Szlovákia), Mizser Attila költő (Fülek, Szlovákia), Prékop Má­ ria költő (Rozsnyó, Szlovákia), M.Podrimavský történész (Pozsony, Szlovákia), Radó György (1912-1994), Rideg Gábor művé­ szettörténész (Budapest), Sélley Hudina Zsolt (Rimaszombat, Szlovákia), Szarka László történész (Budapest), Szokács Lász­ ló újságíró (Budapest), Tóth István törté­ nész (Szeged), Vankó Attila költő (Fülek, Szlovákia), K.Wlachovský tanácsos, műfor­ dító, a Szlovák Kulturális Intézet Igazgatója (Budapest). * E számunk illusztrációit a III. Szécsényi Őszi Tárlat kiállításából válogattuk A borító I-IV. Párkányi Péter szobra lát­ ható. Borító III.: RadicsIstván Divény vára és várkastélya Fotó: Homoga József Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) �Tisztelt Olvasó! Nem tudom mennyire volt a véletlen műve - ami egyesek szerint van, mások szerint nincs hogy éppen a salgótarjáni atlétikai ugróversenyt néztem a TV-ben, amikor meghozta a posta ennek az összeállításnak talán az utolsó küldeményét. Tréfásan arra gondoltam ép­ pen, no lám, hát nem pont a palóc földről lehet a legjobban elrugaszkodni...? Egy kubai, 236 centivel innen ugrott legmagasabbra magyar földről. Persze azt meg már csak az tudhatja istenigazából, hogy általában így és éppen itt is lehet valóságosan és átvitt értelemben na­ gyot zuhanni. Mert Ikarosz is csupán jelkép és példázat, a fény felé és a szellem világos­ sága felé törekvő ember általában tragikus földi végzetéről. Jól tudatosítja vagy érzi ezt az a hét fiatal alkotó is, kik írásaikkal tavaly a MadáchPosonium könyvkiadónál megjelent Kapufa a Parnasszuson című antológiában mutatkoz­ tak be. Természetesen, mint mindenütt, itt is van kivétel: Vankó Attila Füleken már bemutat­ kozott egy saját kiadású válogatással. Hajdú István első önálló novelláskötete pedig most vár megjelenésre a dunaszerdahelyi Lilium Aurumnál. Ő azért is kivétel, mert nem szerepel az antológiában, de a szlovákiai magyar irodalmi folyóiratokban már évek óta rend­ szeresen közöl novellákat, rövid prózai írásokat. A válogatás egyébként a szűkebb palóc régió fiatal szerzőitől való. Hajdú rimaszécsi, Vankó Attila és Mizser Attila Füleken élnek, S. Hudina Zsolt Rimaszombatban, Prékop Mária Rozsnyón, Ardamica Zorán pedig Losoncon. Ilyenféle szemszögből nézve az Érse­ kújváron tanároskodó Hajtman Béla és az ugyancsak a közelből származó Krojer Angi a kivétel. A biográfiai adatok mai szemlélettel azonban már kissé anakronisztikusnak tekinthető­ ek, a szerzők manapság ezt többnyire elég kelletlenül tűntetik fel, s talán helyesebb is. Be­ széljenek ezek helyett az írások inkább. Pozsony, '94 szeptember Bettes István �Vankó Attila bemelegítő vallomás javarészt ámor nyilában a méreg almát varázsolok benne kígyót zamatos harapással az isten jóllakik oltalmadba meteoritként csapódtam szeleket hallgatok de ez már közhely okozatok találkája - paródia - elesé a feleség az eleségkosárban megüté rendesen prüszköl már a mája nem bámulja hirtelen kuruttyol a csengő üsse el szánja meg a ragadozó mennykő elesé a feleség az eleségkosárban megdermed lábnyoma a halovány sárban uccuneki csészealj még egy tehát kérkedsz csipkebogyót magot meg nagyítót kérhetsz elesé a feleség az eleségkosárban vajúdik szegényke csattog köpköd szája selyembugyi nagy gatya bepiált a tegnap tramtatá tramtatá dínom dánom sej haj �meghívó üres a szám a fogak ünnepségre indultak magukkal vitték koronájukat a ceremónia holnap igen holnap nem lesz nagy felhajtás harminc vegetariánus a díszpáholyé plusz kettő az est fénypontja reflektor összhang csapó Kedves Nézőink Tudósítást innen onnan oda ide és újra reflektor összhang csapó (nem lesz semmilyen felhajtás) a zománcöltözék kötelező állítólag csupán kitömött esetleg betömött gyökérrágók várhatóak hoppá hoppá ez bizony bécsi keringő gyatra egy készülődés a konferanszié majd elájult reflektort összhangot csapót (sok idegcsillapítót) �két vonaglás között pardonok össztüzében hamvad a legeredetibb gondolat égő világtürelem lankad háborúk marják torkomat meghízik a magyarázatért térdre alacsonyult értelem ívik a kedv lyukas tallér kergeti a buzi felleget képversek tán bénák a kortól a Szajnát letagadja Párizs csatlós maradok a bortól a középpont is szolidáris falakon romlott vizeletszag a batyuban kőkemény pogácsa minden csillag szerelmet hajt mellékvágányon a bocsánat foszlanak dicső másodpercek harangmuzsikával nyel a szél a pályán bátorító tercek a láb megindul és visszalép �Radics István: Somoskő vára �Mizser Attila pénteki estékre kiadó óra lépések között szavak rohadnak falakat rugdostunk közéjük az eget elitták a csillagok másnapos más napok jönnek vödörszámra kapitulálnak a kiábrándult homokszemek no töröld le a sarat kapcsolat lefektetem összes percemet a többi ingatlan ügynök gyanánt osztódik a sarkytejbár pultján émmeg ezoretikus gondolataimmal pucsítgatom agyam rejtett zugaiból zúgolódó zsákocskáimat (bélabá testközelből mellőzi vágyaim netovábbjára korcsolyázó nagyapámat) �néma körvadászat megugrik a piac a kis kép megvásárlása a színpadon játszódik tovább kibérelt alkalom ez a perc néma körvadászat biccentés várás az elmaradt felvonásra a függönyt nézem van ilyen nap is csupa telitalálat az ezredes nézet mozdult tenyerében utcák vesztek el könyvet zárt be dalok potyogtak homlokából a gógyi (jógikhoz hasonló) türelemmel feszült fagylaltgépek ütemét képzelte valahol a városban és a mese terül el ilyen �kéjesen ágyadban lámpaoltás után hisz van aki a verebekben hisz de a szobrok legalább megmaradnak mélyről induló böffenések jelzik tudunk ám csak a felhasználás levegőbe harap így feketedikmeg az ezüst a bérházak elhajolnak pár év után sípcsonton rúgható az ég Krójer Angi R.Ó.ZS.A (rituális órák zsurnalisztikai agytornája) felkérlek egy virág nevében Hogy taposs rám, mert... hogy taposs rám felkérlek hogy taposs rám mert virág vagyok még felkérlek hogy taposs rám kérlek taposs taposs taposs felkérlek hogy taposs a Rózsára �ÉRZELEM Varázsolhatnánk - mondta a Lélek. Szerettem volna... A Lélek mindig érdekes meséket mond arról, hogy gonosz vagyok. A Bánatot is ismerem. Olyan kecses, olyan nyugodt; már azon is gondolkodtam, hogy a felesége leszek. Kielégítem a Magányt. Vizet iszik a Rózsa meg liheg, én pedig kérlek: harapj belém! légy maga a Határ! kiindulópont a kiszámíthatatlanság tényleg égek, ha megvalósulok furcsa fényesség a ma de még mindig érdektelen kitágulok, hogy elférhessek neked nem adok utolsót megvédlek, hogy vigyázz rám mert mostanában valahogy: félek TÉR//ÁLMAIMBAN vársz alakok homályosan karnyújtásnyira a Kereszttől halaim álmok mélyén. kígyóbőrből kivágom a Szíved ráhánylak egy sötét égre. kolduló felhők a tűzből képtelenhogyhalottalbeszélek képtelenhogyhalottalbeszélek képtelenhogyhalottalbeszélek van egy hatalom, ami... �Sélley Hudina Zsolt Idegen a védtelen úton, a bámulok fintorgásával megáldva, ittam szenvtelen kacagásod féligazságait eljött a jajt nem ismerő. Mint újfent megtalált betűk: a fa, a táj, a ház. De nőt nem adtál az útra, ki kezemet fogja, és épít várat álomfiaimnak. Halottszivárvány Arcom járdád lesz, lépj rá. Csupán lábad érintését kértem, de mindezek előtt Isten hozott Téged. Ha több lennél, (ez nem kérés) ez fájna. S mint a fájdalom, az is az utolsó, én a legutolsó, vertél, hogy nem tudtad, nem haragszom Rád. �keletek-keletek belekezdtél három sorért, csak folytatom: mondogatod. újra szülöd a kopogós éned előtt ki-kitáruló ajtókat, csak hát ez is illúzió. a szekérnyi próbálkozás nem határoz meg borostás elgyengülést hát újra szülöd a semmit. bolyongásod nevetséges a ki-kitáruló ajtók takarta betonkarikák (kisebbek-nagyobbak) ezek egésze, csak vedd észre azt a három sort úgysem érti senki. Arcomba mély Istenjeleket vésett ama maró füst. Az éjszakának élek, dobban is a szívem, s félek, de nagyon is félek, hogy meg sem találom azt a testet, gyönggyel kirakott, szívvel megáldott testet, ki megérti elmebeteg kiáltásaim zuhatagát. A hangok nem hagynak, �s én sem feledhetem őket. Fényt sem gyújthatok, mert megfojtja az életem bujdosó jeleit. S a gonoszkodó (úgy, mint aki játszik) képzeletbarlangomból ellopja a nékem hazát jelentő árnyékot, s létemben oly kevés az áldás, hogy ezt elvenni soha nem hagyom. Ardamica Zorán Könnyeink ízét tanuljuk már meg végre tisztelni könnyeink ízét a sírás erejét és a sírásó erejét mocskos körmeit lapátja súlyát lopott aranyfogai csillogását talán éppen nagyapád fogai azok - porból porrá borból sokat minél többet ilyenkor bort és könnyet kell inni csillogó fogú mosolyt tisztelni a cserzett ajkak szögleteiben végigfutó verejtékcsermelyek útját simítani s kérdezni hová vezet ez az út �Ha majd egyszer újra születek Ha majd egyszer újra születek senkinek sem árulom el hogy vagyok leszek csak úgy titokban láthatatlanul gyönyörű lányokat erőszakolok meg (he-he, majd néznek, mitől támadt orgazmusuk...) gátlástalan leszek és hullarabló és politikus nevelhetetlen szabad bárkinek a fülébe köpök útálnak majd engem a láthatatlant és szeretnek is személytelenül csöppet sem lesz terhes az élet csak a becsvágyamtól kell megszabadulnom... csókold meg kérlek a homlokom nagyon beteg vagyok �Prékop Mária álommanóváró rengő bölcsőd az ölem lágy párnád a mellem ölelő takaród a karom világod vérző sebem Túlvilági billegés „egy kisméltóságot a megdöglésbe...” S. Beckett igéző hullaéjjeleken élők vad szonátája girnyók - mondja haldokló ellenséged s megborotválkozik minden ÁTlátszó farkasvakság és 2 db. hóvirág megetted a havat a farkas eloldalgott vakvirágság �Szerelmetesdal (szomorkodó) J. Ilonának álmomban merészet álmodtam álmos finom felhők lebegtek narancs szemhártyámon bájos rubensangyalok Chopint keringőzni hívták kedves OTThonukban édes illatú szédületben kavargott keringett minden költemény trillalű-lallölű vakító lobogásba olvadt bódulatunk lehelete mozart síró zongorája a végtelenbe ragadta remegő parfümös képzeletünk : míg folyik a világban a vér megnevezhetetlen „jó sok lámpa rondítja össze a sötétséget” S.B. éjfélkor elárulom nem leszek örök harmadik személy arcomon az őrület harapásaival semmire sem rímelő hangot értek versmértékben v. mértéktelenül - honnan bújtunk elő anyám aludni küld �GYÖNGYEIMÉRT „csak vigyázz, el ne szomorodj...” Cs.T. ISTEN FELMETÉLT CSUKLÓJA (egy kicsit belehalok) AZ A SUHANÓ PERC AZ ÖSSZEBÚJÁS CSENDJE (egy halott sirály mered a véres égre) SZÁZ VIRÁGGAL SZIKRÁZÓ SZÉPSZÍVÜNK RETTEGÉSE HALOTTAK KARÁNAK LIDÉRCES EREJE ÚJ ISTENEKET ÉBRESZT (reszkető hitőrületünk másik hatalmat igér) KARÁCSONY KÖZELEDIK JÉZUS ÁTÖLELŐ ÉBREDÉSE Hajdú István Az ember csak ül... Az ember csak ül ebben az „O” alakú halszáj-világban, mint valami Jónás, belekényszerítve a létbe, félúton az örökkévalóság felé, hiábavalóan keresve a kiutat, az évek teltével mind nagyobb megszállottsággal, fanatikus kitartással, nekiütközve a világlabirintus betonfalainak, ám ő a legmagasabb falakat is megmássza, hidakat épít a folyókon, hegyfogakat tép ki a föld ínyéből, alagutakat váj e mozdulatlan potrohban, titokzatos számításokat és méréseket végez, megfigyel és szimulál, össze-vissza repked a levegőben, sőt már az éterben is, hogy újra és újra csalatkozva visszajusson és leüljön az „O” alakú halszáj-világban, ugyanarra a helyre, ahon­ nan elindult, ugyanabba a székbe, ahonnan felkelt. Az ember csak ül ebben a habarcsmauzóleumban, mint valami Cheops, vagy mint a kop­ tok, kirekesztve, és sohasem juthat el ARRA a helyre, hiába veszi magát körül mindenféle �rekvizítummal: vonalakkal és körökkel, színekkel és bizonytalan körvonalú, változó felületek­ kel, szalagokkal és zörejekkel, a levegő sodorta apró porszemekkel, zöldellő fákkal és bömbölő állatokkal, zuhogó lefolyócsövekkel és hullámzó falakkal, színes neoncsövekkel és az ételek csípős, édes és savanykás ízével, marcangoló csalódásokkal és kérészéletű szerelmekkel, lágy bódulattal és őrjöngő kiáltásokkal, kopár napokkal és félelmetes éjszakákkal, belegyömöszöl­ ve abba a degeszre tömött bőrzsákba, amit testnek neveznek, kidülledt szemekkel naponta el­ olvasva a fenyegető feliratot a betonkoporsón, összerakva a bóbitás É-t, a derékszögű L-t, a villás E-t, és kinyújtott kezű K-t, hogy kitörülhetetlenül a memóriájába vésődjön: ÉLEK. Az ember csak ül a börtönében és szemléli az élet eszeveszett valóságát - bámulja magát a tükörben, kinyújtja a nyelvét, megfogja az orrát, behúnyja a szemét, megcsípi magát, hogy fáj-e?, elmosolyodik, látva egyre mélyülő vonásait, őszülő haját, tudomást sem akarva venni az időről, amely csak a váratlan pillanatot lesi, amikor új árkot vájhat a homlokon és szarkalábakkal karcolhatja teli az arcot, amikor odakenhet egy folt szürke festéket a szem árkaiba, és ott van mindenütt, nem fogy el soha, csak telik, ropja végtelen vitustáncát, fittyet hányva a rendre és kaotikussá zavarva azt, nevetve az ember meghökkentő felismerésein és kínlódá­ sán, újra kézenfogva őt, és bevezetve a végtelen labirintusba, odavetve lábai elé a quiput, a lét színes, csomózott zsinórjainak nagy talányát, melyet lehetetlen megfejteni. Az ember csak ül és számolgat, az orra elé tartja a téglalap alakú színes papírokat, izzadt markában csörgeti a kerek fémdarabokat, és folyvást azon morfondírozik, melyiket nyittassa ki a labirintus érzéketlen, hideg, nyirkos falába vájt kapuk közül, a csábító, keménydeszkás, oroszlánfejes nagyot, vagy a papundeklis, hevenyészett, csalóka kicsit, mely mögött már egé­ szen biztosan ott van, csak a kezét kell kinyújtani és megérinteni, érezheti, beleharaphat és le­ nyelheti, de a kapuk mögött csak kínos mosoly és fintor várja, új falakkal és kapukkal, a tég­ lalap alakú papírosokon lévő sátáni arcok kacaja, a fémdarabkák velőtrázó csörgése, és még azok is fogynak, mindig csak fogynak, szaporítva a hiány és a kiszolgáltatottság érzetét. Az ember csak ül ebben a vakító, sűrű fényességben, bámulja a tenger fodros hullámtara­ jait, félelmében álmodozik, igyekszik hinni valamiben, mert sok dolog van a földön, amiben hinni lehet, valamibe görcsösen belekapaszkodik és nem engedi el, amíg nem talál jobbat, szebbet, kevésbé fájdalmasat, de a világ túlságosan változékony és könyörtelen ahhoz, hogy hittel legyőzhesse, az ember túl kicsi és magányos a kozmosz végtelenjében, még akkor is, ha a tudat, a totális öntudat, olajozottan működik, és cselekvésre ösztönöz, és a száj, a nyelv meg­ mozdul, panaszosan mondja a maga történetét, és azt, ami meg fog történni, és vár, szüntele­ nül csak vár, az isten tudja mire, és folyvást azt kérdezgeti magától: de hát minek vagyok én itt?, ám a válasz nem jön, a száj csukva marad, csak valami cinkos, cinikus, mosolyféle jelenik meg rajta, amitől meg lehet őrülni, mert nincs remény, a kapuk nem nyílnak sehová, az utak a végtelenben összeérnek, és nem marad más hátra, csak rohanni és keresni, és keresni, bele­ röhögni a lét zsarnok képébe. De az ember csak... �Menekülők a függönyön (helyzetgyakorlat) Ez talán mégis egy másik kép. A mélységek mélyek, az élek vágnak, az érdes karcol. Néha valaki behúzza a függönyt, néha valaki villanyt gyújt. Ezen kívül nem történik semmi. A poros, nehéz függöny lőrésein fénytűk hatolnak a koromba. Mi van mögötte? Nem érdekel. Mi len­ ne?! Egy ház van mögötte, na és?! A vörös zsindelyeken fehérlik a galambszar, mint az emész­ tés cáfolhatatlan corpus delictije. (A galamboknak enyhe roppanással tekerték ki a nyakukat. Valahogy így hangzott: prc. Felfalták őket is.) Ez túlságosan megnyugtató, akár egy Diazepam-bomba. Rá kellene lépni minden lépcsőfokra, megfontoltan haladni, mint egy piramisra, és fent (a tetőn), egy grimasszal nyugtázni a csalódást. Enyhén fújdogál a szél, a homokszemek a sze­ mekbe hullanak, a könnytől sípol az orr. Nem egy nagy kaland. Némi joggal a tapasztalat ki­ sajátítható; mint ahogy az is, amikor valaki lámpafénynél alszik, mert egyedül fél a sötétben. A félelem meghatványozza az álmok intenzitását, ilyenkor a legjobb a szenvedés. Nocsak mi van még? Egy ablak, vagyis ablakráma (lila), s mögötte ki-kigyullad a fény, mint az operában. Ködgép: Orpheus vonakodik alászállni. Akkor inkább egy társasutazás a Pan Am-mel, még ha a hot dogot a köpenye alá kell is dugnia. (Hot dog-bomba?) A helyzet rejtelmes, akár egy talált aktatáska - nem a tartalma, hanem a körülmények, a lopva történő birtokbavétel mámora. Ha ezt nem érezted még, soha semmit sem találtál még az életben. Ennyi az egész, tényleg, nem találtál semmit, és ez elszomorító. Talált Tárgyak Osztálya, nem kell erőltetni, majd úgyis jön valaki, és a tömegből kinyújtja a kezét. Tessék, vidd! Nagyvonalúság, de ez csak nevelés kér­ dése. Mindent meg kellene találni, hogy mindent szét lehessen osztani? Nem. A feladat pedig egyszerű, majd parancsba adjuk a következő nemzedéknek. Most ez valahogy nem működik. Tegnap is itt ült, átnézett az egyik lyukon. - Mi a faszt olvasol már megint? - méricskélte a könyvet. - Van valami kajád? Evett egy rántottát, és elment. Kutyaszag maradt csak belőle, makacsul tartja magát. A többieket nem ismerjük, át-átnéznek a lyukon, idegen arcok, senki sem köszön senki­ nek, micsoda emberek, egymást lesik. Felderítenek, se bú, se bá. Szívósan öregszenek, mint a tárgyak is körülöttük. Fél tíz. Miért nem oltják már el odaát a villanyt? Kínozzák egymást a tekintetükkel. A sötétben csak a kusza hangfoszlányok maradnának, és az alattomos érinté­ sek. Így is valahogy minden fel van nagyítva, mintha a tér iszonyatos méretűvé tágulna, mint­ ha valaki túl akarná feszíteni az idegeket. Bizonyára ők a szkarabeuszok. Cél nélkül görgetik maguk előtt gömbölyű életüket. Az akadályok nem annyira lényegesek. Nem is szkarabeu­ szok, inkább... A légáramtól megmozdulnak a hajszálak, a fejeken felborulnak az elrendeződések. Medi­ terrán fuvallat, itt valahol kutyának kellene lennie. Nem érteni, mi történik. �Jó rálátni a függönyre. Valaki sprey-vel próbálkozott valamit ráfújni, de az üzenetből csak szétmosódott csíkok lettek. Talán egy M, mintha I is és T. MIT... Mit akarhatott odaspriccelni? Tegnap a kolostor (most kocsma) falán könnyebb volt elolvasni az üzenetet: „Azt akarom, hogy csípjen meg egy darázs!” Kurva meleg volt, és mindenütt gyilkos darazsak röpködtek. Az üzenet egyszerre volt bájos és rémisztő. Pánikszerű félelem loholt mögötte. Nagyon-nagyon figyelt mindenki. Teljesen normális lenne, ha valaki odaát felmászna a függönyön. Erőteljes karmozdula­ tokkal, mintha felfelé úszna. Aztán, csak úgy lógatná magát, vagy inkább elhelyezkedne (meg­ állapodna), mint a pók a hálóban. Erős, nem vacak függöny, megtartana egy lovat is. „A me­ nekülőket kérem erre felmászni!, a többiek maradjanak az előtérbe. Az oszolj kötelező, be­ szélni tilos, akit rajtakapnak, hogy mutogat, agyonlövik. Ha már egyszer itt vannak, tartsák be a törvényeinket. Mindenkit meg fogunk hallgatni, úgy bizony. ” Néhányan tempós mozdu­ latokkal araszolnak felfelé. Meddig? Hol van ennek a legteteje? A lyukba bele lehet dugni a gyűrűsujjat. A tartályokból megint ömlik a füst. Már egészen térdig ér, ezen a ponton megál­ lapodik. „Megcsonkított testek.” Egyszerűen hurrá! Beszélni tilos! Nem kell ezt a képet annyira értelmezni... Mozgassátok a lábujjatokat! A kisértés óriási: átnézni a lyukon. De hátha a tekintet egy másikkal találkozik? Hátha va­ laki egy tűt szúr a lyukba, netán belő? Hátha valami átfolyik rajta? Ezek a becsüngő ujjak is zavaróak, nem illenek az innenső nyugalomba. Csak az a kérdés: „Ki csinálta a lyukakat?” Hajtman Béla Valahogy másképp Ma is csak azt tudom mondani, hogy szomorú vagyok. Nagyon szomorú. Keserédes nap­ jaim meg csak telnek. Újra beszőrösödve ülök itt a váróteremben. Várom a pillanatot. Csak azt az egyet. Mi az, hogy egy pillanat? Hát a boldogság pillanatát. Eljön-e? Különben nem jó ez így. Szar. Na. Közben elrobogott egy tehervonat. Ráraknám boldogtalanságom terhét. Semmi sem maradna belőlem. Valahová el. Csak el. El. Fel. Párizsba. Meg vissza. Különben is. De másképp. Ülök itt, mint egy elfelejtett csomag. Romlandó vagyok, vigyázzatok! Törékeny is. �Majd csak egyszer fölraknak egy pályaudvari járgányra. Aztán föladnak Párizsba. Rám nyomnak egy pecsétet. Szlovákiai magyar áru. Kinek kellek majd akkor én? Bonszuár madam. Zsönövüpakeszkoungruádötefölé. Vigyázz, romlott, Es stingt. Merde. Mondaná a garszón se­ gédjének. Hűha. Mondanő. Nincsmibő. Jaj, ha legalább te élnél Arthur. Tetetete. Hol vagy Paul? Dörren a pisztoly. Valahogy másképp apuskám. Másképp kell írnod egy novellát. Azt mondta a barátunk, hogy több mint egymillió szavunk van. Ezekből kellene valamit összedobnunk. Az alanyt az állítmánnyal egyezteted. Az igét alanyi és tárgyas ragozásban. Kezdődik a történet. Ülök a váróteremben. Nem, ez így nem magyarosch. A váróteremben ülök. Mit állítunk? Ülök. Ki? Én. A váróteremben ülöm. Mit ülöm? Nem, nem jó. Nem ül. Szül. Nőszülök. Bőszülök. Kösz ülök. Valahogy másképp kell írnod egy novellát, apuskám. Az egész úgy kezdődött, hogy elmentem borbélyhoz. Kérjem nyírja le a szakállam. Úgy le- gényesen. Nyessen le az arcomból. És akkor megláttam egy vasutas kabátos fiatalembert. - Kérem, vigyen el a pályaudvarra! Körbenyírt. Úgy angolosan. A cukrászdában táncra perdült a polgármester a menyével. Mit állítunk? Ki? Kivel? HOL? Miért? Szavak. Valahogy másképp... Újra szőrös vagyok. "Medzinárodný rýchlik Balt-Orient je pripravený na odchod." Tegnap is ezt mondta. Ma nő. Neki sem mennek vonatok. Vége a táncnak. A táncnak vége. A polgármester az irodájába lép. Nem tudom követni. Valahol szül a nő. Ápoló! Nem akar jönni. A gye­ rek sem. (N)ő meg csak nyomja. Aztán végül is felsír a csecse. Pezseg a teje, kint a feje. Nesze, most már neveld! Mondaná a főorvos, aki imént tette le gordonkáját. Hegedűs kerestetik egy duóra. Üt az óra. Legyen Nóra, mondja az anya, távozik. Nem tudom követni. Barátunk azt kérdezte, hogy van-e a nőnek lelke. Van a hegedűmnek is. Ezt nem mondtam hangosan nekije. Nő kerestetik, mondaná a polgármester, de mégsem mondja ki. Hol a pus­ kám, apuskám? Ez elment vadászni... Valahogy másképp kell írnod... Ülök a váróteremben egy padon. Hol vagy Arthur? És te Paul? �Témák egy családregényhez Kisfiam a kiságyában öregesen horkolgat. Szuszog. Ma elfelejtettem az orrát kiszívni. Van egy gumiszivattyúm: hegyes műanyag pálcikaszerű orrsövény-, píka-, szuszonyszippantó. Azt hiszem tegnap az orrlyukacskájában kotorásztam. Szutty. Éjszaka háromkor szoktam átcsavami. Pisis pelenkáját szárazra váltom. Olyankor nem szólok hozzá, nehogy kizökkentsem álmából. Talán nem is álmodsz. Én mostanság sokat álmodom, de már leszoktam álmaim felelevenítéséről. Volt, mikor órákig gondolkodtam egy-egy képen. Most már nem tulajdonítok nagy jelentőséget ezek­ nek a kusza, szövevényes, csupa értelmetlen képsoroknak. Igaz, néha pontosabban, világosabban, sokkal részletesebben felvillan egy álomjelenet, mint életem sokannyi pillanata. A pillanatok összecsomósodásából emlékszem vissza a múltra. Az elmúltra. Talán megtörténtre. Néha jelképe­ sen szólva, kicsavarnám az agyamat. Jól megmarkolásznám, mint a lúgos vízbe áztatott pelenkát, tenyerembe csattintanám és egymásnak ellenkező irányba csavarnám, forgatnám, tekerném, az­ tán kiteríteném. Kiaggatnám tekervényes agyam, persze lehet, hogy az enyém nem olyan, de an­ atómiai ismereteim tudatában talán mégis olyan, az udvart átszelő szárítókötélre, hogy átjárja a le­ vegő, meglengesse a szél, kiszellőztesse a fuvallat. Aztán visszailleszteném. Fáradtság, másnaposság, levertség esetén tenném. Most is. Bedobnám gyermekem felhalmozódott, mosásra kikészített pelen­ kái közé. Lefeküdnék, esetleg leülnék, mint most, pihennék, nem kellene gondolkodnom, nem is lenne mivel, nem kellene álmodnom, nem lenne mi elraktározná a képeket, csak néznék a semmibe, úgy tűnnék, mintha gondolkodnék, pedig csak lennék. Lenni egy apának, férjnek, barátnak, szeretőnek egyszemélyben. felszabadítva magam a gondolkodás orgánumától egy éjszakára. Behatolni az érzé­ kek birodalmába, átadni magam a gátlástalan, leplezetlen valóm mindenható végtelenségének, bele­ süllyedni a feledés homályába, eljátszani a puszta léttel, gyarlóságaim és bűneim terhes súlyai alól el­ menekülve szabadulni vészjósló, gyanakvó embertársaim fojtogató nyakörvéből, csak némán lesni, hallgatni fiacskám éjszakába vesző szusszanásait, belopódzni takarója alá, végiglehellni selymesen puha combjait, cumiként kéjesen megdörgölni fogatlan szájpadlását a fájdalmasan kellemes viszke­ tései enyhítésére, míg az udvart átszelő szárítókötélen kiaggatott agyam továbbgondolná a bizonyo­ san megfejthető válaszokra feltett kérdések túlélhetőségének esélylatolgató érveit és ellenérveit a lú­ gos vízben kimosott enyhe mosószerillatot árasztó-terjesztő pelenkák között. Majd érzékszerveimtől függetlenül, utasításokat adva a maga megszokott gyorsaságú ritmusában az elvégezhető, de mégsem végrehajtható cselekedetekre, a jeladásba megrögzött ideggócok parancsosztogató tekervényeibe zárt univerzum megszabadítana és felmentene az előre kiszámíthatatlan tettek kínosan megfonto­ landó, mérleglendő, kétes határozataiba torkolló, irányszabta kódrendszerébe automatizált énjé­ nek súlya alól. A kötélen száradó tudat a tökéletes ismeretlenségbe burkolódzva az örök rejtély vi­ lágmegváltó üressége, éppúgy, mint a bűn elkövetésénél résztvevő minden titkot, a leleplezést fel­ fedni vágyó koronatanú kihallgatása előtti hirtelen halála. Elvész a világosság fényáradatából a mitsemsejtés végérvényesen megfejthetetlen sűrűjébe. �Megpihenve, mélyeket lélegezve csak a merő képzelgés táptalaját művelhetem, mivel a fik­ ció, a képzelet határtalan elkalandozását, szüntelenül lüktető homlokereim mögé zárt, csekély anatómiai ismereteim tudatában teszem. Azt hiszem, ugyanilyen zárt világ egy néhány hóna­ pos csecsemő, aki még nem birtokolja és bitorolja a szavakat, de a kimondatlanok mögött megbúvik az érzékek és érzetek embernyi összessége, mely bevehetetlen, felérhetetlen és egy­ szersmind kideríthetetlen. Mintha azt várnám, hogy kisgyermekem szájából mikor esik ki a cumli, hogy villanássze­ rűen szájába nyomhassam sírása elfojtására, hogy beavattassam testet öltő szuszogásszerű lé­ legzetvételeibe. Édesanyám melléből szopom a tejet, édesapám hátára zuhanyrózsából rácsöppen a forró víz. Vér buggyan ki hátából, tej csöppen ki melléből. Akkor még nem voltam a szavak birto­ kában. Mennyire színes, gazdag világ. Ma már megfogalmazhatom. Maga a kép leírhatatlan. Körülírható, de pontatlan, tárgyszerű, sekélyes. Agyamban szemlélem az egymástól jól elkü­ löníthető, más-más időpontban történő képeket. És beszennyezett, megátalkodott gondolatvilágom képzelőerejével szemlélem az agyam a szárítókötélen. A gyermek- és felnőttkor kü­ lönbözősége. A padlásra került hiányos kerekű játékautókat tologatod, a mini biliárdasztalka golyóit kocogtatod tenyeredben, hátrahagyott levelek sorait silabizálod gyermekkori alkotóhelyed, játszótermed, meseországod birodalmában. Nem volt nagyobb öröm annál, mikor lépteidet a Mamától rejtve felosontál a padlásfeljá­ rón, kezedben nedvessé szorongatott cigarettával, hogy füstfellegeket fújjál ki a pókháló szűk rekeszei közé. Nem is a dohányfüst íze, hanem az a titokban cselekvés öröme, izgalma, az eset­ leges rajtaütés félelme szőtte át e visszahozhatatlan bájos perceket. A ruhásszekrények alján lapuló, zizegő zacskóba csavart dohánytörmelékek, a kabátzsebekbe csúsztatott cigarettaszá­ lak tűntek el veled a világ és molyok elől a padlás sarkába, ahol a beszívott, de inkább kifújt füsttől kábán lekuporodva némán hallgatod a körötted szálldosó víg legyek röpneszét. Régi, csak a címoldalukon színes divatlapokat, szemétkosárba dobott harisnyadobozokat csentél fel, hogy megosszad velük magányodat, végigsímítsad a lapokat a kisablakon beszüremlő dé­ lelőtti fényben. Ő, az az érzés, mikor szégyenteljesen, az édeskés bűn vágyhatalmában nadrá­ god gombjait remegő kezeddel szabaddá teszed, másik kezeddel az üres harisnyásdobozt gör­ csösen tartod, hogy jobbod rítustáncba kezdjen kiszabadított szeméremtesteddel, elhomályo­ sul előtted a dobozon lezseren ülő nő, hirtelen Anyává változik át, egy pillanatra behúnyod szemed, a kilövellő vágyerő pillanata ez, az eggyétartozás, a komolyan vett játék pillanata, amelyet ezt azért mégsem kellett volna, és az ilyet már soha nem teszel bűne követ; és az az érzés, mikor a fürdőszoba ajtaja előtt, a szívdobogtató csendben szemed a kulcslyuk irányába téved attól a bizonyos vágytól hajtva, hogy hátha feléd fordul a fürdőkád vizébe készülő éppen vetkőző Anyád, de lelki szemeid előtt megjelenik Apád, gyorsan az ágyba ugrasz izgatottság­ tól felhevülten, ahol biztonságban nyugtázod, hogy nem sikerült rajtakapniuk, elszenderülsz �a másnap megint minden előlről folytatódhat reményében; vagy az az érzés, mikor nyári szü­ nidődet Apád szülőfalujában töltöd, ahol mindenki kivétel nélkül szlovákul beszél, de a nyelvi különbségek értelmüket veszítik, mert nem a kimondott szó, hanem a megérzett játék öröme teszi játszótársakká a gyermeki szíveket: a szomszédlánnyal hancúrozol Mostohanagyanyád udvarán, majd benn a hűvös szobában a bibliai jelenet képe alatt, Jézus keresztre feszítésének képe alatti ágyon fogja meg kezed, majd testi épségeteket mit sem féltve őrült marakodásba kezdtek, önkívületedben durván benyúlsz lába közé, ő rád ugrik és ágyékodon önfeledten lo­ vagolva, sikongatva végigmaszírozza a vad érintéseitől bizsergő testedet, köpköditek egymást, úgy érzitek ezzel a színlelt haraggal titkoljátok el egymástól a kéjes érzéseket. Igen, ezek az érzések, melyek megbecstelenítik, semmibe veszik, lemeztelenítik a szavakat, melyekkel a mindennapi bűneinket vezekeljük a megfogalmazható röpke imáinkban. Úgy ér­ zed, akkor gyermekkorod padlásain, kiságyában, udvarain, fürdőszobái előtt közelebb volt hozzád Isten. Testrészeidben lakozott, irgalmazott, büntetett és intett. Felnőttél. Örökre. A szavak bűnterhes birodalmát éled. Egy vasárnap este társak híján fel fogsz sétálni ide, egyébként a diákkollégiumhoz közel eső sörözőbe. Zsebedben diólikőrös kisüveget fogsz szorongatni. Vasárnaponként kevés diák üldögél itt, inkább a kiskocsmához hűséges, a hét utolsó napjára kellő tisztelettel kiöltözkö­ dött munkásemberek fogják lenyelni a pultnál szíverősítőiket. Rutinosan, hüvelykujjukkal megsímítják a fél literes korsónak azt a részét, amelyik oldaláról inni fognak. A másik kezük­ kel a következő féldeci után fognak nyúlni, aztán majd figyeld meg, lomposan ki fognak sé­ tálni a nyílt kerthelyiségbe, vagy nevezzük inkább terasznak. Én mindezt a terasz sarkából fi­ gyelve fogom tudni megállapítani. Rá fogok gyújtani. Kortyolgatni fogom hideg kofolámat. Emmára fogok gondolni. Nem lesz otthon senki. Meztelenül be fogja magát csavarni bolyhos pokrócába. Hallgassatok meg még egy lemezt! Kívánja meg legalább valamelyik testrészed! Nem fogja. Eszedbe fog jutni hazai prózaírótok harmadik kötetében szereplő hőse, EL, aki a kefélésről és a lecsóról áradozik. Savanyúan el fogod magad mosolyintani, mikor az elkészített lecsóban a villával kelletlenül fogsz turkálni. Azon a napon végleg el fogsz keseredni. A diólikőrt meg fogod szabadítani aranyozott, csavaros kupakjától. Melletted egy frissen borotvált, kopaszodó, barázdált arcú férfi fog megszólalni a pultszerű deszkaasztalnál. Úgy fogsz tenni, mintha nem hallanád. Fiam véletlenül kiejti, majd elnémulnak azok is. A szárítókötélre kiaggatott agyam lengeti a szél. Itt ülök, nem álmodom, nem gondolkodom, ülök, was machst du?, ich sitze, nur sitze, ich, já, já, já. �Bobály Attila alkotása �Szlovák állameszme-szlovák államiság II. Nógrád megyei magyar-szlovák történész konferencia Karol Wlachovský Tabuk nélkül Kölcsönös hajlandóság nélkül nem alakulhat ki párbeszéd. Ismeretek nélkül nem ala­ kulhat ki hasznos eszmecsere. És ahonnan hiányzik a beszélgetés, a párbeszéd, ott nem osz­ lathatók el a félreértések, de nem alakul ki megértés sem, ellenkezőleg, termékeny talajra találnak az előítéletek, az elfogultságok. A történelmi tapasztalat arra figyelmeztet ben­ nünket, hogy mindez egyaránt érvényes kis és nagyobb közösségekre, nemzetiségekre és nem­ zetekre. Azaz a szlovákokra és magyarokra is. Jelenleg a szlovák-magyar kapcsolatok - irodalmi kifejezéssel élve - nem felhőtlenek. Nem teljesen tiszta - ez megint eufemizmus - az emberek tudata sem. Mindkét esetben kísért a múlt árnyéka. Ez pedig nem csupán a közös múltat megelőző, az alatt jelenlévő és az azt követő történelem eltérő magyarázatából ered, hanem elsősorban a múlt politikai célzatú ér­ telmezéséből is. A történelmen viszont már nem változtathatunk, csupán valóban eltérően értelmezhetjük. A történelem és a történelmi tények magyarázatához, feldolgozásához nem közelíthetünk az összefüggések objektív ismerete nélkül. Ezt kísérelték meg szlovák és magyar történészek az egykori Csehszlovák Kulturális Központ, a Középeurópai Intézet és Balassagyarmat Város Önkormányzata kezdeményezésére , akik azért jöttek össze, hogy eltűnődjenek a szlovákok szerepéről Európa történelmében (1992. november 18. és 19., Balassagyarmat, Városháza). A konferencia rávilágított a szlovákság történetének és a szlovák-magyar viszonynak jóné­ hány addig meg nem vitatott tényére és összefüggésére. (A konferencián elhangzott tanul­ mányok a Középeurópai Intézetnek köszönhetően könyvalakban is megjelentek Budapesten, 1994 decemberében.) Az első sikeres lépés pedig ösztönözte a következőt: ez a II. - nevezzük így - Nógrád Me­ gyei szlovák-magyar történészkonferencia volt (1994. október 11., Salgótarján) Szlovák állameszme - szlovák állam címmel. A szlovák történészek érett generációja és a fiatal magyar történészgeneráció képvise­ lői megvizsgálták a szlovák önállóság gondolatának megszületését a történelmi Magyarország keretében, valamint fejlődését, s a körülötte keletkezett bonyodalmakat, egészen a második önálló Szlovák Köztársaság létrejöttéig. A hozzászólások megjelenése a Palócföld hasábjain arról tanúskodnak, hogy sikeresen felülkerekedtek a különböző okokból tilalmasnak ítélt "tabuizált" témán és hozzájárultak a hamis elképzelések, dezinformációk és előítéletek lebontásához. Ez pedig igényes feladat. Bizonyára nem marad folytatás nélkül. A harmadik, szintén nógrádi találkozó nélkül. �Milan Podrimavský Államjogi törekvések a szlovák nemzeti emancipációs folyamat keretében (1848-1914) Az önálló szlovák állam létrehozása gon­ dolatának beteljesüléséhez vezető történelmi út megértéséhez szükséges a szlovák állam­ eszme forrásainak és genezisének ismerteté­ se, hogy az egyes fejlődési szakaszok, ame­ lyekben a szlovák állameszme formálódott, küzdött elfogadtatásáért és legitimitásáért, illetve konkrét formákban realizálódott is ál­ lamjogi síkon, tehát ennek megértéséhez az kell, hogy ezek a szakaszok történelmi vissza­ tekintésben kerüljenek bemutatásra. Ezért elkerülhetetlen, hogy a modern szlovák törté­ nelem olyan kulcsfontosságú eseményeire és jelenségeire irányítsuk figyelmünket, ame­ lyekkel nemcsak a szlovák állameszme fejlő­ désének folyamatát demonstrálhatjuk, ha­ nem azokat a politikai törekvéseket is, ame­ lyek programszerűen céloztak meg annak ál­ lamjogi szférában való érvényesülését. Általánosságban megállapítható, hogy a szlovák nemzeti emancipáció gyökerei és for­ rásai azokhoz a nemzeti öntudatosodási fo­ lyamatokhoz kötődnek, amelyek a 18. század végétől alakították Európában a nemzeti kér­ dés modern formáját. Ezért a szlovák nemze­ ti emancipáció lényegét, és a társadalmi élet egyes szféráiban való megjelenését is csak az európai nemzeti mozgalmak kontextusában világíthatjuk meg adekvát módon. Ugyanak­ kor a szlovák emancipáció sajátos vonásait, megnyilvánulásait és problémáit annak az ál­ lamalakulatnak az államjogi, hatalmi, politi­ kai és nemzeti körülményeire való tekintettel ítélhetjük meg, amelyben ez a nemzet élt. Ez az állam létrehozott egy adott behatárolt ge­ opolitikai keretet, tehát saját, és sajátos fel­ tételeket teremtett az egyes benne élő nemze­ ti szubjektumok emancipációs törekvései­ nek, minden egyes nemzeti szubjektum "nemzeti gondolata" megvalósulásának, mi­ után ezek individuumokként saját törté­ netileg formálódó identitással jelentek meg. A szlovák politika lényege és meghatáro­ zó vonása a szlovák nemzet emancipációjá­ nak kérdése volt. Ezért állíthatjuk, hogy a szlovák politika feladata a szlovákok, mint önálló nemzet teljeskörű nemzeti önmegva­ lósítása feltételeinek megteremtése volt. Lé­ nyegében az önálló nemzeti lét jogainak ki­ használásáról volt szó egy olyan államban, amely lakosságának összetétele alapján több­ nemzetiségű volt, azonban alkotmányos ke­ �retei és politikai rendszere nem felelt meg en­ nek a ténynek. Ezért a szlovák nemzet eman­ cipációjának kérdése szorosan összefüggött olyan alapvető államjogi és politikai változá­ sok elkerülhetetlen voltával, amelyeknek ki kellett volna alakítaniuk az államban élő minden nemzet önmegvalósításának kereteit. E nemzetek emancipációs mozgásának poli­ tikai alapelvei között, organikus részeként szerepelt az állampolgárok és nemzetek egyenjogúságának természetes igénye. A 19. század közepére kiteljesedett a szlovák nemzet önálló nemzetté válásának folyamata, ami visszatükröződött a nemzeti emancipációs program tartalmának és célki­ tűzéseinek meghatározásában is. Világosan megmutatkozott ez az 1848-1849-es forra­ dalmi években, amikor a szlovák nemzeti emancipáció lehetőségeivel és feltételeivel kapcsolatos elképzelések jellegében alapvető változás állt be. Ez összefüggésben állt a tör­ téneti Magyarország és a Habsburg biroda­ lom hatalmi-politikai konstellációjának meg­ változásával, mivel ekkor bizonyos tér nyílt a nemzeti emancipációs programok deklarálá­ sa és keresztülvitele előtt. Az 1848. május 11 -i keltezésű - A szlovák nemzet követelései címet viselő - nemzetpoli­ tikai program nem csupán a rendi társadalom polgárivá való alakításának igényét tükröző polgári jogok és szabadságok törvénybe ikta­ tását követelte. A nemzetek helyzetének kér­ dését és jogaik új értelmezésével történő megoldását összekapcsolta a történeti Ma­ gyarország föderatív jellegű állammá való át­ alakításának koncepciójával. Ebben pedig ér­ vényre jutnának az egyes nemzetek, mint önálló - a közös államalakulat területi egysé­ gének atribútumait feltétlenül tiszteletben tartó autonóm jogú államalkotó egységek emancipációjának államjogi garanciái. A nemzeti autonómia egyik módja Szlo­ vákiának a Habsburg birodalom önálló koro­ naországaként való kialakítása, azaz a törté­ neti Magyarországból való kiválása lett vol­ na. A szlovák kérdés megoldásának ezt az al­ ternatíváját 1849 márciusában terjesztették be I. Ferenc József császárhoz Szlovák ké­ relem a trónhoz címmel. A birodalom alkot­ mányos problémái azonban olyan irányt vet­ tek, amely az államigazgatás és a kormányha­ talom centralizálására irányuló törekvéseivel elvetette a birodalom berendezkedésének ha­ sonló változtatásait. Éppen azért, mert a szlovák képviselet irányultságai és törekvései ebben az időszak­ ban nem teljesültek; az az alapelv, hogy a nemzeti emancipáció elérésének feltétele, annak alkotmányos rendben való rögzítése, amely garantálja a nemzeti jogokat (vagyis az önálló nemzeti lét elismerésével összefüggő jogok) - továbbra is a szlovák nemzeti eman­ cipációs eszme programjának magja maradt. Kiegészítésül hozzá kell tennünk, hogy a tör-, téneti Magyarországon élő valamennyi nem­ zet egyenjogúsága feltételeinek alkotmányjogi megteremtését igényként fogalmazta meg a többi nem magyar nemzet politikai reprezentációja is. A szlovák nemzeti emancipáció alapvető irányának megerősítését jelentette egy új nemzetpolitikai program kidolgozása abban az időszakban, amikor az Októberi diploma (1860) és a Februári pátens (1861) kiadásával megújult a birodalom alkotmányos élete. Az 1861. június 6.-7.-i túrócszentmártoni Szlovák Nemzetgyűlés elfogadta A szlovák nemzet memoranduma című programdoku ­ mentumot. Megállapítható, hogy a szlovák nemzeti önigazgatás elképzeléseit tartalmazó 1848-1849-es dokumentumokkal összevetve a Memorandum még nagyobb hangsúlyt he­ lyezett a szlovákok önálló nemzeti létének ál­ lamjogi és politikai princípumaira. Történel­ �mi érvekkel indokolta, hogy a szlovákok a területein tevékenykedő politikai és közigaz­ történeti Magyarország keretében önálló gatási szerveinek jogköre a történeti Ma­ nemzeti individuumként fejlődtek és a fejlő­ gyarországon belül. Tehát, míg a túrócszentmártoni Memo­ dés adott fokán természetes joguk ezt az önállóságot kifejezésre juttatni az állammal randum csupán általánosan fejezte ki egy au­ szembeni kapcsolatban is, és azt, hogy alkot­ tonóm szlovák terület létrehozásának igé­ mányosan elismert államalkotó szubjektum­ nyét, addig a Bécsi memorandum már egy al­ kotmányos jellegű jogi dokumentumban ként léphessenek fel. Éppen a Memorandum két sarkallatos kö­ pontosítja azt. Az említett memorandumok az adott kor vetelése - az önálló nemzeti lét elismerése és egy körülhatárolt területen - bizonyítja, hogy szintjén fejezték ki a szlovákok nemzetállami a nemzet ismérvei további alakulásának fo­ törekvéseit és megerősítették azok folytonos­ lyamata organikus és csak olyan államjogi és ságát az 1848-49-es államjogi törekvésekkel. politikai feltételek között valósulhat meg, Elmondható, hogy nem csupán valamiféle amelyek megfelelő garanciákat hoznak létre. változó értékű és bizonytalan politikai követ­ A nemzeti államiság gondolata, amelyet a kezményekkel járó pragmatikusan értelme­ memorandum a történeti Magyarország kö­ zett cselekedetek voltak ezek. Az 1861-es rülményeire dolgozott ki, hangsúlyozta tehát Memorandum alkotói mindenekelőtt a nem­ a nemzeti emancipációs program lényegét. zeti emancipációs mozgalom elvi alapokmá­ Ez, az adott körülmények között a nemzeti nyát fogalmazták meg, ennek elsődleges érté­ önrendelkezés dimenziójában jelent meg, két egy, a résztvevők által Szlovák Nemzetamelyet a szlovák reprezentáció mint a nem­ gyűlésként meghatározott képviseleti fórum zeti emancipáció többnemzetiségű, federatív adta meg, amely egy kötelező érvényű és stra­ elveken szerveződő államban elérhető célját tégiai dokumentum autoritatív pecsétjét he­ lyezte rá. Erre támaszkodhatott minden értelmezett. A nemzeti autonómia követelését az 1861 nemzeti emancipációs törekvés annak érde­ decemberében kelt bécsi Szlovák memoran­ kében, hogy eljusson a kitűzött célhoz, dum konkretizálta. Ennek első része megerő­ amelynek lényege a szlovák nemzet államjogi sítette A szlovák nemzet memorandumának elismerése és a szlovákok önálló nemzeti vol­ már említett alapelveit, az uralkodótól pedig tának tiszteletbentartásából következő jogai­ a szlovák nemzet védelmét szolgáló kiváltsá­ nak biztosítása. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést gok megadását kérte. Ez azt jelentette, hogy a szlovákok önálló nemzeti voltát egy uralko­ követően a monarchia két része közötti ál­ dói döntés és az abból eredő állam jogi követ­ lamjogi kapcsolat megváltozásával gyakorla­ kezmények erősítették volna meg. tilag az elkövetkezendő időszakra megszűn­ A másik, A felsőmagyarországi szlovák tek a nem magyar nemzetiségek helyzete ál­ körzet (Okolie) kialakítása és szervezete pri­ lamjogi alapokon történő megoldásának le­ vilégiumának tervezete címet viselő doku­ hetőségei. Az 1868-ban a magyar parlament mentum arra tett javaslatot, hogy milyen le­ által elfogadott nemzetiségi törvény az "egy­ gyen az alkotmányosan garantált szlovák séges magyar politikai nemzet" létezésének Körzet (Okolie) önigazgatási formája, belső alapelvéből indult ki, ami azt jelentette, szó­ szervezeti felépítése, a társadalmi élet egyes ba sem jöhetett olyan lehetőség, hogy a szlo­ �vákok ezen a jogi platformon állva önálló nemzeti szubjektumként érvényesülhessenek a történeti Magyarország állami és politikai életében. Ráadásul a nemzetiségi törvény nem valósult meg a politikai gyakorlatban, így tehát nem válhatott az általa proklamált nyelvi és kulturális jogok biztosítékául. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ezzel a tör­ vénnyel szembeni elégedetlenségének nem csupán a szlovák nemzeti reprezentációnak azon része adott hangot, amely a Memoran­ dum programjának alapelveit vallotta magá­ énak, Szlovák régi iskola, hanem csalódással len aktív tényezőként a Memorandum prog­ ramjának követői maradtak, akik 1871-ben Szlovák Nemzeti Párt néven szerveződött politikai párttá. Több, mint jelképes értékű, hogy a párt éppen a Memorandum elfogadása 10. évfordulójának napjaiban jött létre, hi­ fogadta a törvényt a Szlovák új iskola néven ismert csoportosulás is. Ez utóbbi, tekintettel a kiegyezés utáni körülményekre a szlovák kérdés megoldását olyan konstellációban képzelte el, hogy a szlovák Körzet (Okolie) nemzeti identitás jellemzőinek megvédésére irányult, amivel a nemzeti emancipációs folya­ mat programja folytatójává vált. Ez nem csu­ pán a magyar parlamenti választásokon való aktív részvételekor tűnt nyilvánvalónak, hanem akkor is, amikor az állam nemzeti politikájával szembeni tiltakozásul nem vett részt a választásokon (1878,1884,1887,1892,1896). Éppen a követeléséről való lemondással a vezető ma­ gyar politikai erőkkel megegyezve a nyelvi, oktatási és kulturális területen kedvezőbb re­ lációban érhetők el bizonyos garantált jogok, mintha a szlovák Körzet (Okolie) formájában a területi autonómiához ragaszkodnának. Be­ bizonyosodott viszont, ez az út annak ellené­ re, hogy az Új iskola követői helyességét első­ sorban azzal igyekeztek bizonyítani, misze­ rint a történeti Magyarország körülményei­ nek reális értelmezésére támaszkodik, végül nem vezetett semmiféle pozitív eredmény­ hez. Az általuk megtett, hangsúlyozottan a másik fél kedvét kereső lépések nem találtak megfelelő visszhangra, így az Új iskola, mint csoport és mint a szlovák politika bizonyos alternatívája rövidesen megszűnt létezni. Az Új iskola 1875-ös szétesését követően a szlovák emancipációs mozgalomban egyet­ szen annak alapelvei jelölték ki politikai mű­ ködésének stratégiai irányát. A történeti Magyarország politikai életé­ nek viszonyai között a SZNP tulajdonképpen a szlovák nemzet politikai képviseletének szerepét töltötte be. Működése lényegében a Szlovák Nemzeti Párt közvetítésével lettek meghirdetve a nemzeti emancipációs törekvé­ sek alapvető princípumainak különféle változa­ tai (nemzeti egyenjogúság, természetes nemze­ ti jogok), amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a Memorandumban megfogalmazott nemzeti autonómia követelése a nemzetpolitikai törekvések célja. Az adott feltételek között, ami­ kor nem volt valós lehetőség eme stratégiai cél megvalósítására, az 1868-as nemzetiségi tör­ vény előírásai betartásának követelése került előtérbe, azt azonban csak a fő cél elérése felé vezető első lépcsőfoknak tekintették, mint az adott törvénykezési lehetőségek kihasználása taktikájának kifejeződését, főleg a szlovák nyelv közéleti érvényesülése érdekében. �Rá kell mutatnunk, hogy a Szlovák Nem­ zeti Párt hozzáálása a nemzeti emancipációs szándékok megoldásának szükségességéhez főbb vonalaiban összehangban állt a románok és szerbek politikai reprezentációjának szán­ dékaival és közös, 1895-ben kelt program- deklarációjuk tartalmazza a nemzeti autonó­ mia és a történeti Magyarország federalizálásának követelését. Bár a századfordulón a szlovák politika jelentősen differenciálódott, önálló áramla­ tok születtek, ezek valamennyien megegyez­ tek az önálló nemzeti lét értelmezésében és programjaikban a teljes nemzeti emancipá­ ció célkitűzésének szerepeltetésében. A Szlo­ véletlen, hogy éppen ebben az időszakban érett be a szlovák politika különféle pártokra való felosztása áthidalásának gondolata, amelynek célja volt, biztosítani a pártok kö­ zös fellépését a szlovák nemzeti emancipáci­ ós érdekek képviseletében és elfogadtatásá ­ ban. A szlovák politika minden szereplőjét képviselő Nemzeti Szlovák Párt, mint legma­ gasabb nemzeti politikai szerv létrehozásá­ nak tervét nem sikerült ugyan 1914-ben meg­ valósítani, azonban eme szerv küldetésének és funkcióinak koncepciós elképzelései kife­ jezték egy olyan pártok feletti nemzeti képvi­ selet létrehozásának elkerülhetetlen voltát, vák Nemzeti Párt aktualizált politikai prog­ ramja megítélésével kapcsolatos egyes kriti­ kai fejtegetések ellenére, miszerint megfelele az 1861 -es Memorandum a szlovák politika akkori szükségleteinek, végül konszenzus született, amely megerősítette, hogy a szlo­ emancipációs törekvések irányultsága szem­ pontjából ez organikus és megalapozott lépés volt, még ha a háborút megelőző válság majd vák nemzeti emancipáció programja szem­ pontjából az önálló szlovák nemzeti lét alapja a Stúr-féle koncepció. Az 1861 -es Memoran­ dum pedig mint államjogi és politikai prog­ ram, megvalósítása esetén megfelel a nemzeti emancipáció céljainak. A szlovák állameszme specifikus formá­ jában tehát a teljes nemzeti emancipáció ki­ fejeződése volt, ami tükröződött röviddel az első világháború kitörése előtt (1913-14) is, amikor a Szlovák Nemzeti Párt politikai programja újracsak a Memorandumra hivat­ kozva nyilvánosan vetette fel annak államjo­ gi követeléseit a jövő felé vezető útként. Nem a háború kirobbanása következtében nem válhatott is valóra. A háború feltételei között nemcsak az ál­ lamok között, hanem a nemzeti kérdés meg­ oldásában törvényszerűen új megoldási for­ mák és eszközök érvényesültek. A szlovák emancipációs folyamat hagyo­ mányai és annak folytonossága a háború idő­ szakában elegendő indokot szolgáltatott ah­ hoz, hogy a politikai szándékokban és tervek­ ben számoljanak a szlovák kérdéssel és az vé­ gül az önrendelkezési jog alapelvének érvé­ nyesítésével és államjogi formában kerüljön megoldásra. (Fordította: Paulik Antal) amely reprezentálná a szlovákságot más nemzetekkel szemben, akár az állam keretein belül, akár azokon kívül. A szlovák nemzeti �Dusan Kovač Szlovákia és az önálló Csehszlovákia létrejötte Szlovákia helyzetének és szerepének problémája a szlovák politika és a szlovák nemzeti felszabadító mozgalom helye az önálló csehszlovák állam létrejöttének és megalakulásának folyamatában kétségtele­ nül olyan kulcsfontosságú témák, melyek ki­ fejtése nélkül Csehszlovákia megalakulásá­ val kapcsolatos ismereteink minden bizony­ nyal hiányosak maradnak. A kérdés így hangzik: Csehszlovákia megalakulása a cseh politika és a cseh nemzeti felszabadulási harc kibontakozásának eredménye, vagy pedig olyan "kontrapunkt", ahol törvényszerűen és történelmileg megalapozottan találkozott két önálló törekvés? Nem kevés azon tanulmányok száma, me­ lyek csatlakozó, avagy egyenesen a Csehor­ szághoz "csatolt" Szlovákiáról, esetleg a cseh hadsereg által elfoglalt, sőt, egyenesen "meg­ szállt" Szlovákiáról beszélnek. Úgyszintén nem kevés cikk beszél a szlovákokról, mint a Csehszlovákiában élő egyik nemzeti kisebb­ ségről, ugyanúgy, amint a Népszövetséghez és más intézményekhez megküldött számta­ lan magyar és német memorandum szól (pl. az európai Kisebbségek Kongresszusához). Ilyen és ehhez hasonló állítások és következ­ tetéseket találunk azokban a munkákban, amelyek eleve és programszerűen csehszlo­ vák ellenesek. Nem lenne szükség ilyen tézisekre figyel­ met fordítani, ha ennek a kérdésnek nem len­ ne egy másik oldala is. Saját történeti szakirodalmunk legnagyobb részét áttekintve - a cseh és szlovák szakirodalomról egyaránt szó van - csodálkozva kell megállapítanunk, hogy ennek legnagyobb része enyhén szólva sincsen elvi ellentétben az ilyen Csehszlovákia-ellenes történelmi megközelítésekkel. Ezzel a háttérrel és ilyen összefüggések isme­ retében kell a kérdést alapvetően megfogal­ mazni. Tisztáznunk kell azt, hogy Szlovákia a Csehszlovák államhoz, többé-kevésbé, mint passzív objektum (tehát a cseh imperialista politika tárgyaként), vagy pedig mint önálló szubjektum csatlakozott. Csehszlovákia megalakulását nem mint egyszeri aktust, hanem mint történelmi fo­ lyamatot értelmezem. A szakirodalomban legtöbbször csak a háborús éveket vesszük fi­ gyelembe. Ez helyes, amennyiban az önálló csehszlovák állam gondolata reális politikai �programként ténylegesen csak a világháború kitörése után fogalmazódhatott meg. Mégis Csehszlovákia megalakulása szempontjából az 1914 előtti időszakot igen jelentős korszaknak kell tekinteni. A cseh-szlovák együttműködés 1914 előtt is magas színvonalú és jelentős intezitású volt. Nincs itt hely arra, hogy minden részletében felvázoljuk a cseh-szlovák mozga­ lom minden összefüggését. Említésre méltók olyan tényezők, mint a prágai Detvan Szlovák Egyesület tevékenysége, a csehszlovákofilok erősödő aktivitása, a néprajzi kiállítás Prágá­ ban, és ezzel kapcsolatban a Csehszlovák Szö­ vetség létrejötte és működése, a cseh nép Szlo­ vákia iránti érdeklődése főleg a černovai véres események után. Ezzel összefüggésben a korszak csúcs­ pontjaként említendő a luhačovicei kongreszszus. Nincs kétség affelől, hogy - még ha az adott nemzetközi és belpolitikai feltételek között ez az együttműködés nem is nyerhette el a közös államiságért folytatott harc formá­ ját és a gazdasági együttműködés is korlátok közé szorított maradt, az egymáshoz fűződő kapcsolatok megteremtették azokat a feltéte­ leket, amelyek nyomán a megváltozott külső helyzetben mindkét oldal, tehát a cseh és a szlovák is, elfogadja az önálló Csehszlovákia politikai programját. * A cseh és szlovák kérdés mint két önálló kérdés létezett. Mindegyiknek meg volt a ma­ ga jellegzetessége, összefüggésben a történel­ mi fejlődéssel és az adott politikai és társada­ lmi-gazdasági helyzettel. A dualizmus és a kettős egység keretei nem teremtették meg a cseh és a szlovák kérdés megoldásához a fel­ tételeket. A Lajtán innen a cseh kérdés hát­ térbe és deffenzívába szorult, a szlovák kér­ dés pedig a magyar hatalmi tényezők számá­ ra nem létezett, mint ahogy nem fogadták el a szlovák nemzet létét sem. Ebben a helyzetben csak a nemzetközi politikai status quo meg­ változása hozhatott változást. Itt le kell szö­ gezni egy alapvető axiomát, amely vélemé­ nyem szerint Csehszlovákia megalakulási fo­ lyamatának megértéséhez elengedhetetlen: a központi hatalmak háborús veresége nélkül lehetetlen lett volna akár a cseh, akár a szlo­ vák kérdést megoldani olyan módon, ahogy ezt a két nép politikusai elképzelték. A cseh kérdés optimális megoldását az önálló Csehszlovák állam létrejötte jelentet­ te. Természetesen, alternatívaként létre jö­ hetett volna az önálló cseh állam is. Ez az al­ ternatíva nagyon is csábító gondolatként ha­ tott. Egy nemzeti felszabadítási harc kibon­ takozását jelentette. De egy ellenséges nagy­ hatalmak által körbe vett és egybetartott önálló cseh államról szóló elképzelés (miköz­ ben a jövendőbeli lengyel határ is problémát jelentett), mint reális politikai program nem adott okot optimizmusra. Egészen más lett volna azonban a helyzet egy önálló Csehszlo­ vákia esetében. Ezért elmondható, hogy a cseh kérdés optimális megoldását az önálló Cseh-Szlovák állam megalakulása jelentette. Miként állt a helyzet a szlovák kérdéssel: a szlovák nemzet számára perspektivikus programnak látszott a Magyarország határa­ in belüli politikai autonomia elérése, amiről a háború előtti utolsó években a kíméletlen magyarosítás és terror tapasztalatai alapján a szlovák politikai élet túlnyomó többsége igen szkeptikusan véledezett. Ennek alterna­ tíváját jelentette volna a Lengyelországhoz vagy Oroszországhoz való szorosabb kötődés. A szlovák-lengyel variánsnak inkább a len­ gyel oldalon, semmint Szlovákiában akadtak inkább támogatói. Az Oroszországhoz törté­ nő csatlakozást illetően a legismertebb doku­ mentum Ján Kvačala memoranduma. El kell �mondani, annak ellenére, hogy Kvačalát Szlovákiával elszakíthatatlan kapcsolatok fűzték össze, már hosszabb ideje Oroszor­ szágban élt, és egészen más nézeteket vallott, mint a szlovák nemzeti mozgalom képviselői. Szlovákia a spontán ruszofilizmus és Vajanský programszerű ruszofilizmusa ellenére sem kapott ez az alternatíva széleskörű támo­ gatást. Az önálló Szlovákia gondolata ebben az időszakban nem volt reális. Nem értek meg Szlovákiában erre a megfelelő feltételek. A legelőnyösebb variánsnak a szlovák kérdés megoldására Szlovákia és Csehország egyesí­ tése, az önálló Csehszlovákia létrehozása lát­ szott. Ezt a megoldát támogatta a szlovák képviselők túlnyomó többsége. A Szlovák Nemzeti Mozgalom legismertebb képviselői közül ez ellen a megoldás ellen csak Jehlička lépett fel, aki azonban 1907 után már elvesz­ tette minden kapcsolatát a Szlovák Nemzeti Mozgalommal, és ezért nem lehet a szlovák politika reprezentatív képviselőjének tekin­ teni. A szlovák politikai élet ugyan differen­ ciálódott már, de ezt a megoldást minden irányzat támogatta. A Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) túrócszentmártoni központja, élén M. Dulával, a néppárti szárny élén Hlinkával és a magyar parlament képviselőjével F. Jurigával. Ennek az irányzatnak legaktívabb tag­ ja mindenképpen M. Hodža volt, és a hajdani hlaszisták és követőik csoportja: V. Šrobár, M.R. Štefánik, A. Štefánek, I. Markovič, I. Dérer és a többiek voltak. Az önálló Csehszlovákia eszménye, amely mind a szlovák, mind a cseh kérdés optimális megoldását jelentette, metszéspontja és ugyanakkor összekötő kapcsa is volt a mind­ két nép népi felszabadítási törekvéseiben. Két feltételnek azonban mindenképpen telje­ sülnie kellett ehhez: először is Németország és Ausztria-Magyarország vereségének a há­ borúban; másodszor egy maximális erőfeszí­ tésnek a cseh és szlovák részről, valamint a hazai és külföldi ellenzék részéről. A csehszlovák ellenzéki mozgalom jelen­ tőségét aláhúzza még az a tény is, hogy a Népszövetség politikája nem irányult Auszt­ ria-Magyarország széttörésére de a csehszlo­ vák ellenzéki mozgalom jelentőségét még az a tény is kiemeli, hogy bár, a kisebbségi politi­ ka nem irányult az Osztrák-Magyar Monar­ chia széttörésére, a csehszlovák ellenzéki mozgalom előtt nem volt más alternatíva, mint hogy Népszövetségi Párt oldalán száll­ jon szembe a Központi Hatalmakkal. Minket az érdekel, mekkora részt vállalt ebben az ellenzéki mozgalomban Szlovákia? * A Szlovákiában uralkodó körülményeket még csak összehasonlítani sem lehetett a cseh viszonyokkal. A szakirodalomban sok szó esik a nemzetiségi elnyomásról és az egyenjo­ gúság hiányáról a Lajtán innen és Magyaror­ szágon is. Ez a szóhasználat néha félrevezető. Ugyanúgy hangzanak, de egész mást jelente­ nek Magyarországon és az osztrák tartomá­ nyok vonatkozásában. A cseh társadalom összehasonlíthatatla­ nul kedvezőbb lehetőségek között fejlődött, mint a szlovák. Ennek okai a történészek előtt jól ismertek. Ebből következett, hogy a cseh társadalomnak amely politikailag, tár­ sadalmilag fejlettebb volt, törvényszerűen nagyobb szerepe jutott az önálló Csehszlová­ kia megalakulásának folyamatában. Hiba lenne ugyanakkor, ha nem látnánk azt, hogy Szlovákia saját lehetőségein bekül, aktív részt vállal ebben a folyamatban. A szlovák történetírásban elég gyakran hangsúlyozzuk a szlovák politikusok passzivitását, tétlenség­ gel, korlátoltsággal vádoljuk őket. Azt gondo­ �lom, hogy ez nem állja meg a helyét. A szlo­ vák politika aktív volt saját lehetőségeihez képest. A körülmények olyanok voltak, hogy gyakran első pillantásra a szlovák politika va­ lóban passzívnak tűnik. Ez a különbség, ami itt mutatkozik, azoban nagyon fontos. Ahhoz tehát, hogy az önálló Csehszlová­ kia gondolata valósággá váljon, számtalan feltételnek kellett teljesülnie. Kellett ehhez a Népszövetég Párt talaján álló külföldi ellen­ zék. Kellett ehhez egy sikeres külföldi had­ sereg, amely a Népszövetség Párt politiku­ sai előtt a legerősebb érvet jelentette, kel­ lett egy valóságos hazai ellenzék és hazai politika, amelyiknek egyet kellett értenie az önálló Csehszlovákia gondolatával. To­ vábbá összhangnak kellett lenni a külföldi és a hazai ellenzék között, és még összehangnak kellett lenni a csehek és szlovákok között is. Szlovákiának itt mindenütt meg volt a saját képviselete. Ez legszembetűnőbben a külföldi ellenzé­ ki mozgalom kapcsán érhető tetten. A legfon­ tosabb három szereplő közül, a szlovák M.R. Štefániknak volt a mai napig sem teljesen tisztázott, de mégis elég meghatározó szere­ pe. - Vitathatatlan ugyanis, hogy Štefániknak francia tábornokként lehetősége volt a külföldi ellenzékkel való kapcsolat felvételé­ re, amit T.G.Masaryk, a külhoni ellenzék elis­ mert vezető személyisége is magasra értékelt. A szlovák emigráció aktív tevékenységet fej­ tett ki az USA-ban és Kanadában. Soraiból a külföldi ellenzék segítségével S. Osuský volt megbízva. Sok szlovák vett részt az Oroszor­ szági és a többi külföldi légióban is. - Meg kell mondani, hogy éppen a külföldi ellenzék volt az, amelyik kiállt Szlovákiáért, amire ott­ hon nem volt mód, világosan és plasztikusan kifejezve az igényt a csehek és szlovákok kö­ zös államára, a csehszlovák önállóságra. Szlovákiában az otthoni ellenzék ugyanis sokkal kisebb mértékben volt képes aktivitást kifejteni, mint a cseh ellenállás. A háborús terrort Szlovákiában még tetézte, hogy a ma­ gyar uralkodó körök szilárdan kézbentartották a rendőri, a bírói és a törvényhozó hatal­ mi ágakat. Magyarországon nem lehet leve­ lezni, a könyörtelen cenzúra lehetetlenné tet­ te a kommunikációt. A vékony szlovák politi­ kai vezető réteg és a népi intelligencia állandó fenyegetettségben működött. Ebben a szituá­ cióban egyetlen taktikát lehetett választani, semmit nem cselekedni, ami fizikai fenyege­ tettséget okozhat a vezető politikai személyi­ ségek számára, mivel a döntő pillanatban nem lett volna kinek a szlovák nép nevében fellépni. A hazai erők mindenképpen a he­ lyükön voltak, a csehországi és a külföldi ellenzékek jól voltak informálva, még ak­ kor is, ha Magyarországra az információk késve érkeztek. A Túrócszentmártoni politikai tábor erői is jól voltak elosztva: a túrócszentmártoni SZNP élén M. Dula állt, Budapesten S.Stodola működött és ott működtek úgyszintén mint a magyar parlament szlovák képviselői R. Juriga és P. Blaho. Nagyon jelentős szerep jutott a Bécsben működő csoportnak, mely­ nek élén M. Hodža és K. Stodola állt; a ma­ gyar szervek látóterén kívül, de elég közel Bu­ dapesthez és Túrócszentmártonhoz, éppúgy mint Prágához. M. Hodža Bécsben tudta tar­ tani a kapcsolatot az országgyűlés Lajtán in­ neni cseh képviselőivel és a cseh "maffiával". �Prágával a kapcsolatot J. Rotnáglon keresztül V. Šrobár is tartotta. Ezek az egyes közpon­ tok együttműködtek és kölcsönösen infor­ málták egymást. Nem állíthatjuk tehát, hogy Szlovákiában nem tudták, hogy mi történik. Tudtak eleget. Tudták azt, hogy várni kell, várni kell mindaddig, amíg a monarchia összeomlik, és ez a nap a katonai kapituláció napjával jön majd el. M. Dula, félve az idő el­ őtti cselekvéstől és az állami megtorlástól, megmaradt a fontolva haladás mellett, annak ellenére, hogy sok felől sürgették, hogy végre cselekedjen. A SZNP megalakulása és a Túrócszentmártoni Deklaráció volt az az akció, amely a meg­ felelő pillanatban lett előkészítve, tehát akkor, amikor a magyar állam már nem volt arra ké­ pes, hogy a szlovák fellépést elnyomja. A nyilvánosság elé történő kilépés ideje, amely egy­ beesett az Osztrák-Magyar kapitulációval, egy­ beesett a prágai fellépés órájával. A két napos különbség, az akkori fogalmak szerint jelenték­ telennek számított. Az önálló csehszlovák ál­ lam programja, a cseh és szlovák ellenzék közös programja volt és nemcsak a Túrócszentmártoni Deklaráció, hanem a többi közismert akció is - a Mikulási május elseje, Juriga felszólalása a magyar parlamentben, és M. Hodža delegálásá­ nak kísérlete a genfi tárgyalásokra - mindez teljes összhangban volt a fenti fő politikai irányvonallal. A cseh-szlovák együttműködés, főként a háború befejező részében nagyon szoros volt és elég messze jutott. K. Stodola és M. Dula közötti levelezésben utalást találunk arra, hogy már Bécsben is tárgyaltak a jövendőbe­ li alkotmány kérdéséről. A szlovák képviselők egyetértettek azzal, hogy a szlovák kérdést a közvélemény előtt és a béketárgyalások so­ rán, mint önálló kérdést nem vetik föl - erre a taktikára a Népszövetség politikájára való te­ kintettel ez időben nagy szükség volt. Amit a szlovák politikusok meg is értettek. Egy kivé­ tellel: ez a kivétel pedig Hlinka párizsi rögtön­ zése volt. * A béketárgyalások idején, a csehszlovák ál­ lam megalakulásának folyamatában egy csehszlovakizmussal szembeni taktikai variáns is létrejött, melynek akkor meg volt az értelme. Az önálló Csehszlovákiáért folytatott harc fő nehézsége ugyanis abból adódott, hogy a cseh állam minden szempontból fejlettebb volt. Szlovákia része ebben a harcban - tekintettel a történelmi előzményekre és az aktuális politi­ kai helyzetre - lényegesen szerényebb, a körül­ mények által meghatározottabb volt. Eme ob­ jektív helyzet ellenére, amelyet általában isme­ rünk, mind az amit a szlovák politikáról tu­ dunk, és amit a világháború alatti szlovák állás­ pontról, de már a korábbi időszakról is köztu­ dott, tehát mindez feljogosít arra a kijelentésére, hogy a csehszlovák állam, a két nép közös nemzeti felszabadító harcának következményeként jött létre, és hogy mindkét nemzet számára ez volt a nemzeti kérdés optimális megoldása, és hogy mind a két nép, a csehek és szlovákok, az életük­ ben bekövetkezett ilyen forradalmi változáshoz saját lehetőségeik mértékében járultak hozzá. (Fordította: Huszárné Kacurák Szilvia) �Bobály Attila alkotása �Szarka László Szlovákia kérdése a párizsi békekonferencián Az 1919. január 18-án megnyílt párizsi békekonferenciának a már előző év őszén minden antantállam által elismert Csehszlo­ vákia - a társult szövetséges államok státu­ szát élvezve - ugyanúgy aktív résztvevője volt, mint a győztesek azt megelőző fegyver­ szüneti tárgyalásainak. A csehszlovák békedelegáció vezetője 1919 júniusáig Karel Kramář Csehszlovákia első miniszterelnöke volt, de a küldöttség munkáját a német és az osztrák békeszerződés aláírásáig valójában Edvard Beneš külügyminiszter irányította. Beneš a háború befejeztével nem is utazott haza Prágába, hanem Párizsban maradva rögtön bekapcsolódott a szövetségesek béke­ előkészítő munkájába.1 1919 őszén, miután szeptember 10-én aláírták az osztrák békeszerződést és tulaj­ donképpen a Csehszlovákiára vonatkozó te­ rületi, jóvátételi, politikai stb. döntések már megszülettek, a pár főre fogyatkozott cseh­ szlovákiai küldöttség vezetését a továbbiak­ ban annak főtitkára, Štefan Osuský látta el. Osuskýt 1916-ban az amerikai szlovákok az­ zal a céllal küldték Párizsba, hogy ott bekap­ csolódjék a Masaryk, Beneš és Štefánik ve­ zette külföldi csehszlovák nemzeti bizottság munkájába. Nyelvi és politikusi felkészültsé­ ge, diplomáciai sikerei révén a békekonferen­ cián is hamar ismertté vált fiatal szlovák dip­ lomatát - Beneš kezdeményezésére - 1919 nyarán londoni nagykövetté nevezték ki. Osuský az emigrációban is folyamatosan nyomon követte a magyarországi belpolitikai változásokat, a csehszlovák emigráció Ma­ gyarországgal kapcsolatos döntéseiben két­ ségkívül meghatározó szerepet játszott. Az emigrációs tevékenység alatt Osuský jó ideig nem tudott megbékélni a csehszlovák nemzetegység koncepciójával és amint azt amerikai szlovák megbízóinak 1917 február­ jában küldött levelében kifejtette, arra töre­ kedett, hogy a Párizsban működő Csehszlo­ vák Nemzeti Tanács államalapítást célzó munkájában a szlovákoknak ugyanolyan be­ folyásuk legyen, mint a cseheknek. A béke­ �konferencia idején azonban a korábban ki­ alakult ellentétek Beneš és Osuský közt ren­ deződtek, s maga Osuský belátta, hogy a nemzetközi porondon csakis az egységes csehszlovák államnak van esélye a teljeskörű nemzetközi elismerésére, s a területi követe­ lések nagyobbik részének teljesítésére. Ezzel együtt szinte bizonyosra vehető, hogy a cseh­ szlovák békedelegáción belül is folytak cseh­ szlovák viták, de ezekről eddig nem kerültek elő hitelt érdemlő források. A világháború befejezését követően amint azt az előzőekben már bemutattuk - a békekonferencia előkészítő munkálataiban részt vevő Edvard Beneš a prágai csehszlovák kormánnyal és az 1918 májusától az Egye­ sült Államokban tartózkodó Masarykkal tel­ jes egyetértésben a csehszlovák államalapítás szlovák területi programjának katonai meg­ valósítására helyezte a hangsúlyt. E tekintet­ ben Masaryk sem titkolta a katonai megszál­ lás szükségességét: "Szlovákia. Ha nem en­ gednek, megszállás. A magyar történeti jog­ gal szemben (felhozhatjuk, hogy) az brutali­ tás. A törököknek szintén van "történeti jo­ guk". Akárcsak a Hohenzolleroknak."2 Beneš a győztes nagyhatalmak közép-eu­ rópai békepolitikájában kezdettől fogva meg­ mutatkozó különbségeket, az új államrend megvalósításához szükséges katonai erő hiá­ nyát tapasztalva, Masaryk instrukciói nélkül is felismerte annak lehetőségét, hogy a cseh­ szlovák államalapítás kétségkívül legtöbb ka­ tonai kockázatot magában rejtő kérdését - a Szlovákia néven az új állam részére követelt területek megszállását és betagolását - saját katonai erőkkel oldja meg. A nyugati szövet­ séges nagyhatalmak képviselői részére ké­ szült november 3-i memorandumában elő­ ször használta azt az érvrendszert, amelyet később 1919 folyamán, különösen a Magyar Tanácsköztársaság fennállása idején maxi­ mális mértékben kiaknázott: "A cseheknek katonailag teljesen meg kell szállniuk Szlová­ kiát, minthogy a bolsevizmus leginkább Ma­ gyarországon fenyeget és onnan könnyen to­ vább terjedhet nyugatra és eláraszthatja a délszláv és olasz területeket, amennyiben rendbontások törnek ki."3 Beneš a közép-európai szláv kisállamok katonai együttműködésének, a renitenskedő vesztesek sakkban tartásának szükségességét hangsúlyozva, a térség pacifikálásának lehe­ tőségét kínálta fel. A további katonai beavat­ kozások gondolatától egyre inkább idegenke­ dő antant-kormányok a békekonferenciát előkészítő tanácskozásokon, majd magának a konferencián is megkönnyebbülten vették tudomásul a rendteremtésnek ezt a számukra rövid távon minimális kockázattal járó alter­ natíváját. Alighanem ez is közrejátszott ab­ ban, hogy a vesztes államok képviselőit nem hívták meg a békekonferenciára. Beneš már 1918. november 27-én mint rendkívül bizal­ mas információt továbbította a hírt Prágába, amely szerint "valószínű, hogy a magyarokat és az ausztriai németeket hivatalosan be sem engedik a konferenciára".4 A kérdések kérdése persze kezdettől fog­ va az volt, hogy mely területek is tartoznak Szlovákia név alatt Csehszlovákiához. Még­ pedig nem pusztán azért, mert 1918 előtt so­ hasem létezett különálló szlovák közigazga­ tási terület semmilyen formában, hanem azért is, mert a csehszlovák államalapítás te­ rületi követelései is változtak, nem is beszélve a szlovák területi önmeghatározások változé­ konyságáról. Ezt a kérdést végülis nem a no­ �vember végi, december eleji budapesti ma­ gyar-szlovák tárgyalások és az ott született úgynevezett Bartha-Hodža-féle demarkációs megállapodás oldotta meg, amely többé-kevésbé a magyar-szlovák nyelvhatár vonalát követte, hanem Pichon francia külügymi­ niszter november 21 -én az osztrák kormány­ hoz címzett levele: "A vitatott határkérdése­ ket nem oldhatja meg más, mint a békekonfe­ rencia és ennek érdekében rövid időn belül a szövetséges kormányok e kérdéseket meg fogják vizsgálni. A francia kormány azonban addig is úgy ítéli meg, hogy a csehszlovák ál­ lam határaiként a szövetséges államok részé­ ről történt elismerések alapján a békekong­ resszus döntéséig a cseh, morva és osztráksziléziai történeti tartományok eddigi hatá­ rait kell tekinteni. Ami pedig Szlovákiát illeti, határait a következőképpen kell megállapíta­ ni. Magyarország mai nyugati határaitól kez­ dődően a Duna egészen az Ipolyig, innen az Ipoly folyó Rimaszombat városáig, majd pedig egyenes nyugat-keleti vonal az Ung folyóig, ahonnan az Ung folyó egészen Galícia ha­ táráig."5 A szlovákiai terület nemzetközi kijelölése ily módon fő vonalaiban a belgrádi katonai konvenció nyomán támadt diplomáciai kö­ télhúzás heteiben eldőlt és a december 23-i Vyx-jegyzék révén a magyar közvélemény is tudomást szerzett róla, mint ahogy arról is, hogy a Károlyi-kormány a nemzetközi nyo­ másnak engedve elfogadta a belgrádi katonai konvenció jelentős módosítását.6 A Vyx- jegyzék által kijelölt területek csehszlovák katonai megszállása minden számottevő ma­ gyar katonai ellenállás nélkül 1919. január 20-ig lényegében befejeződött, s így az éppen elkezdődött békekonferencián Szlovákiával kapcsolatban hozott döntésekben a katonai kész tényekkel mindenféleképpen számolni kellett.7 A csehszlovák békedelegáció összesen ti­ zenegy memorandumot nyújtott be a békekonferencián, közülük a "csehszlovákok" tör­ ténelmét, kultúráját és világban betöltött fel­ adatukat bemutató 1., a Csehszlovák köztár­ saság területi követeléseit összefoglaló 2., va­ lamint a Szlovákiával összefüggő kérdéseket, a területi követeléseket magyarázó 5. számú memorandum alapján alkothatunk képet ar­ ról, hogy a csehszlovák békedelegáció tevé­ kenységében a szlovák ügyekben milyen fel­ fogás volt a mértékadó.8 Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a legfontosabb szlovák kérdésnek a csehszlo­ vák küldöttség a maximális követeléseknek megfelelő határok véglegesítését tekinti. E tekintetben a prágai békeelőkészületek kez­ dettől fogva három variánssal számoltak: amint azt a békeküldöttség két szlovák szak­ értőjének levelezéséből kitűnik, a maximális változat mellett egy közepes és minimális vál­ tozat is felmerült a szlovákiai határok eseté­ ben.9 Minthogy a szlovákiai területi követe­ lések közül a magyar-szlovák határnak sem­ milyen korábbi történeti előzménye sem volt, s ráadásul a határok kijelölésében a békekon­ ferencia határmegállapító tevékenységében párhuzamosan több kritérium is érvényesült (természetesen szinte minden esetben a tár­ sult hatalmak státuszát élvező közép-európai szláv államok javára), Szlovákia déli határai­ nak kijelölésében csupán a korábbi demarká­ ciós vonalakon túli követelések elfogadásá­ ban, illetve elutasításában játszottak érdem­ leges szerepet a csehszlovák memorandumok történeti, stratégiai, földrajzi, közlekedési �stb. argumentumai. Itt főként a jobbparti dunai hídfők (Pozsony, Komárom, Esztergom), valamint a Vác-Gyöngyös-Miskolc-Sárospatak vonal megszerzésére irányuló elképzelé­ sek érvrendszerére gondolunk. A csehszlovák memorandumok egyik alapvető ideológiai kiindulópontját a cseh­ szlovák nemzetegység fikciójának történeti megalapozása jelentette. Az első memoran­ dum csehszlovák történelmi vázlatából azon­ ban egyértelműen kiderül, hogy Benešék többé-kevésbé a cseh történelemmel vélték azo­ nosítani a "csehszlovák" történelmet. A cseh­ szlovák békedelegáció 5. számú szlovák me­ moranduma ettől eltérően igyekszik a szlo­ vák történelem fő vonulatait is felvillantani: a - valószínűleg Jozef Skultéty által kidolgo­ zott - történeti okfejtés a "csehszlovák nem­ zet szlovák ágának" historikumát volt kény­ telen kifejteni. A történeti Magyarország ke­ retei közt lezajlott szlovák etnogenezis be­ mutatása, a magyar-szlovák-magyar, illetve a felvidéki városi környezetben kialakult né­ met (szász)-szlovák szimbiózis kérdései he­ lyett a 18. századtól adatolható szlovák nem­ zeti martirológia alkotja a szlovák történe­ lem fővonulatát.10 A magyar nemzetiségpolitika barbár jel­ legének bizonyítása mellett a magyarországi népszámlálások nemzetiségi adatfelvételé­ nek totális kritikája szolgáltatott hatásos ér­ veket a szlovák memorandum szerzőinek ah­ hoz, hogy a maximalista szlovák területi kö­ veteléseket kellőképpen megalapozzák. Az adatfelvétel 1910-ben megváltoztatott krité­ riumának többé-kevésbé jogos bírálata mel­ lett a statisztikai adatok utólagos hamisításá­ nak soha senki által nem bizonyított vádját a nyelvhatár menti, illetve szigethelyzetben lé­ vő magyar-szlovák vegyeslakosságú települé­ sek nemzetiségi összetételében regisztrált hullámzásokkal vélték igazolni. A magyar népszámlálások bírálatának végső értelmét az jelentette, hogy a követelt maximális déli határokon belül maradó magyar népesség számát a pusztán becsléseken alapuló utóla­ gos korrekciókkal végletesen lecsökkentse, a Magyarországon maradó szlovákok számát pedig felnagyítsa.11 A szlovák tárgyú csehszlovák memoran­ dum statisztikai táblázatokat tartalmazó mellékletei is azt bizonyítják, hogy a magyarországi szlovák társadalom tényleges kiván­ dorlási és asszimilációs veszteségeit igen cél­ irányosan kezelték a csehszlovák békedelegá­ tusok: szükség esetén a hárommilliósnak mondott szlovák nemzethez számolták őket, máskor viszont a súlyos nemzetiségi elnyo­ más bizonyító tényezői közt szerepeltetik a rájuk vonatkozó számokat, ugyanakkor min­ den esetben a magyar hivatalos adatfelvéte­ lek, a magyar statisztika teljes megbízhatat­ lanságát demonstrálták. A területi követeléseket felsoroló 2. szá­ mú csehszlovák emlékirat Szlovákia megha­ tározásánál kettős - etnikai és földrajzi - de­ finiciót kínált: "Szlovákiának a jelenlegi Ma­ gyarország azon részét nevezzük, ahol zárt tömegben, megszakítás nélkül és összefüggő­ en szlovákok laknak. Szlovákia a jelenlegi Magyarország (északnyugati, északi és északkeleti) hegyvidéki részeire terjed ki. Szlovákia összefüggő földrajzi egységet al­ kot. Határa: északon a Kárpátok és a Beszkidek (a jelenlegi Magyarország galíciai, illetve sziléziai határai), nyugaton a Morva folyó, délen a Duna és Mátra, valamint a Bükk hegység, a Tokaji dombok (Hegyalja) egészen �a Bodrogig, keleten pedig a Bodrog és az Ung folyók."12 A földrajzi értelemben ilyeténképen körülhatárolt Szlovákia területe közel 60 ezer négyzetkilométer lett volna, ami Csehországnál közel tízezer négyzetkilométerrel nagyobb országrész kialakítását jelentette volna. Az ezen a területen élt magyar anya­ nyelvű lakosság száma megközelítette a másfélmilliót, ami azt eredményezte volna, hogy a németekkel, ruténokkal együtt Szlovákia többségét alkották volna. A csehszlovák békedelegáció szlovákiai vonatkozású tevékenységének általunk is­ mert dokumentumai közt nem akadtunk olyan forrásra, amely valamilyen formában Szlovákia államjogi helyzetét próbálta volna körülírni, meghatározni. Az egységes cseh­ szlovák államnemzet elvének vitathatatlan nemzetközi politikai sikerét a békedelegáció tagjai közül senki sem kívánta kockára tenni a szlovák különérdekek hangoztatásával. Edvard Beneš konferenciaszereplésének legem­ lékezetesebb napján, 1919. február 5-én, amikor a Tízek Tanácsa előtt háromórás be­ szédben indokolta meg a csehszlovák területi követeléseket, a csehszlovák nemzetegység eszméjét a következőképpen próbálta Wilson, Lloyd George, Clemenceau, Sonnino és a többiek előtt hitelt érdemlően alátámasztani: "...Szlovákia egykor a csehszlovák állam ré­ szét alkotta. A 10. század kezdete óta azon­ ban a magyarok igájában élnek. A hódítók si­ kertelenül próbálták az országot elmagyaro­ sítani. A lakosság még mindig csehnek tartja magát és azt kívánja, hogy ehhez az államhoz tartozzék. Sohasem volt jele annak, hogy Szlovákiában szeparatizmus lenne. Ugyanazt a nyelvet beszélik és ugyanazt a vallást gya­ korolják. A szlovák nemzeti lelkesedést a ma- gyarokkal szembeni ellentétek táplálták."13 Beneš a korabeli feljegyzések tanúsága szerint egy szóval sem tért ki Szlovákia közjo­ gi helyzetére. Mi több, a békekonferencián 1919 májusában ismételten veszélybe került némely kisebbségi terület megtartása érdeké­ ben a konferenciához intézett Beneš-jegyzékben, amely az országban élő nemzeti ki­ sebbségek jogainak messzemenő, svájci típu­ sú érvényesítésére tett ígéretet, a szlovák kér­ dés ugyancsak említés nélkül maradt.14. A csehszlovák államélet első hónapjaiban igen gyorsan megmutatkozott az államalapítás ünnepélyes deklarációi mögött meg­ húzódó cseh-szlovák viszony megoldatlansá­ ga. Az önálló csehszlovák állam jól felfogott külpolitikai érdekeit tudatosítva a szlovák politikusok többsége tisztában volt a cseh­ szlovák egység hangsúlyozásának szükséges­ ségével, de egyre nyomatékosabban kérték a két nemzet közötti államjogi viszony távlati megoldását garantáló kormányzati állásfog­ lalást. E tekintetben Andrej Hlinka, az 1918 decemberében újraalakult Szlovák Néppárt elnöke bizonyult a legaktívabbnak a prágai parlement szlovák képviselői közül. Miután az amerikai szlovákok delegációja 1919 már­ ciusában Hlinkának átnyújtotta az 1918. má­ jus 30-án Masaryk által is aláírt úgynevezett pittsburghi cseh-szlovák egyezményt, amely Csehszlovákián belül Szlovákia számára kü­ lön kormányt, parlamentet és igazságszolgál­ tatást biztosító autonóm státuszt helyezett kilátásba, a szlovák néppárti politikus tovább fokozta belpolitikai aktivitását a szlovákiai autonómia kivívásáért.15 Miután Hlinkának nem sikerült a cseh­ szlovák parlamentben, sem a prágai kor­ mánynál, sem Masaryk elnöknél semmilyen �ígérvényt kicsikarnia, Tušar miniszterelnök­ höz intézett augusztus 22-i nyílt levelében bejelentette, hogy a a "nem hivatalos szlová­ kok" nevében párizsi békekonferenciához kí­ ván fordulni, hogy "Szlovákiában a köztár­ sasági elnök úr által írásban biztosított auto­ nómia életbe léphessen és hogy a szlovákok a wilsoni elvek alapján sorsukról szabadon, nem pedig mások által kényszerítve dönthes­ senek, miután az 1918. október 30-i turócszentmártoni tanácskozás nem képviselte egész Szlovákiát."16 A Hlinka-féle párizsi szlovák memoran­ dum a Csehszlovák Köztársaság soknemzeti­ ségű jellegét hangsúlyozva, teljes egészében tartalmazta a Pittsburghi Egyezmény szövegét, amelynek a hatalomra került csehszlovák kor­ mányzat részéről történt elutasítását szlovák szempontból "kegyetlen csalódásként" minősí­ ti: "A szlovák autonómia megvalósulása helyett cseh uralom alá kerültünk. A magyar hegemó­ niát a cseh hegemónia váltotta fel. Csupán az igát cseréltük fel. A magyar iga helyett most cseh iga alá helyeztek bennünket, ami azért is nehezebb és keserűbb, mert azoktól kell elszen­ vednünk, aki magukat "testvéreinknek" neve­ zik." A memorandum további részében a cseh­ szlovák állam alig 10 hónapnyi létezése alatt el­ szenvedett szlovák politikai, gazdasági, kultu­ rális nyelvi, iskolai és egyházi sérelmek felsoro­ lása következik. Minden baj forrásaként a me­ morandum a nagyhatalmak mulasztását jelölte meg, mondván, hogy Csehszlovákia 1918 őszi nemzetközi elismerésekor a nagyhatalmaknak ragaszkodniuk kellett volna a szlovák autonó­ miaigények, illetve -ígérvények teljesítésének szerződéses garanciáihoz.17 A szlovák memorandum zárórésze felszó­ lította a békekonferencia döntéshozó ténye­ zőit, hogy a Pittsburghi Egyezményben kilá­ tásba helyezett szlovákiai politikai autonó­ mia intézményeinek létrehozását tegyék Csehszlovákia számára kötelezővé. Amenynyiben erre nem lenne mód, szlovák részről a memorandum szövege szerint, megelégedtek volna az osztrák békeszerződésben a cseh­ szlovákiai kisebbségek számára biztosított kisebbségi jogi státusz elnyerésével, amely azután lehetőséget adhatott volna az autonó­ mia kivívására. A szlovák autonómiakövete ­ lést alátámasztó indoklás leszögezi, hogy a szlovákok nem tartják magukat sem csehek­ nek, sem csehszlovákoknak. Egyedül a sok évszázados történelmi különfejlődést is ele­ gendő bizonyítéknak mondja a memoran­ dum arra nézve, hogy a csehek és a szlovákok két különböző nemzet. Hlinkáék szerint a cseh-szlovák viszony rendezetlensége az or­ szágban tartós belső feszültségeket okoz, és a köztársaság képtelen betölteni a magára vál­ lalt németellenes védelmi funkciókat. A szlo­ vák autonómia mellett szóló érvként említi a memorandum a szlovákiai magyarok és né­ metek csehektől való idegenkedését, a szlo­ váknál jóval kisebb "rutén nemzet" számára nemzetközileg garantált autonómiát, a kül­ földi csehszlovák légiókban harcolt szlová­ kok áldozatait. Mindezek alapján a memo­ randum sürgette a köztársaság összlakossá­ gának mindössze egyharmadát kitévő cse­ hekkel szemben a többi nemzetiség jogainak biztosítását, a szlovák követelések népszava­ zás útján történő megerősítését: "Sorsunkat a békekonferencia kezébe helyezzük. Létjoga­ ink a Teremtőtől valók: azt reméljük, hogy a dicsőséges békekonferencia megvéd bennün­ ket az emberi jogtalanságokkal szemben."18 �A Hlinka-féle párizsi próbálkozásnak is­ mereteink szerint semmi közvetlen kapcsola­ ta nem volt a magyar békeelőkészületekkel, de tény, hogy a Hlinka-féle memorandum szövegét a békekonferenciára 1919. decem­ ber 1-én meghívást kapott magyar békedele­ gáció "A tót kérdésről" készült előzetes jegy­ zékének mellékleteként a békekonferencia elé terjesztette.19 Mindez természetesen semmiképpen sem tekinthető a véletlen mű­ vének. A Hlinka-féle memorandum semmi­ képpen sem a szlovákok Magyarországon va­ ló megmaradását szorgalmazta, hanem a csehszlovák államon belüli szlovák autonó­ mia elérését. Tény viszont, hogy Csehszlová­ kia nemzetközi elismerését követően a ma­ gyar békeelőkészületek tengelyébe szlovák vonatkozásban éppen a széleskörű szlovák autonómia ígéretét helyezték. Ennek a ma­ gyar törekvésnek az alapvetését a Jászi-Hodža-féle 1918. november végi, december eleji budapesti magyar-szlovák tárgyalásokon Já­ szi által felkínált megoldási javaslatai jelen­ tették. A szlovák autonómia ígéretét a "Tótország - Slovenská Krajina - önkormányza­ táról" a Berinkey-kormány által beterjesztett és Károlyi Mihály köztársasági elnök által 1919. március 11-én jóváhagott XXX. számú néptörvény kodifikálta, aminek az adott idő­ pontban már csupán propagandisztikus hatá­ sa lehetett, és elsősorban a békekonferencia döntésének befolyásolását célozta, amit az első cikkely szövege is híven tükröz: „Az ön­ rendelkezési jog elismerésével Magyarország felvidékéből mint külön elhatárolt területből - a nemzetközi békeértekezlet után megálla­ pítandó pontos határokkal - Tótország-Slovenská Krajina néven önkormányzati jogte­ rület alakíttatik.”20 A magyar békedelegáció által 1919. janu­ ár 25-én benyújtott szlovákiai tárgyú jegyzék a csehszlovákok történelmi, néprajzi, gazda­ sági és szlovák nemzeti önrendelkezési érvek­ kel alátámasztott igényét mindenekelőtt a történeti Magyarország, s azon belül is a köz­ ponti részek és a felvidéki területek földrajzi (domborzati, vízrajzi, közlekedési) egységé­ nek argumentációjával próbálta cáfolni. Ezt követően az ezeréves közös állami lét pozitív tényeit, a csehszlovák propaganda képtelen történelmi hamisításait cáfolta tételesen a magyar jegyzék. Az Apponyi által jegyzett jegyzék végeze­ tül nem tartja elégséges hivatkozási alapnak az amerikai csehek és szlovákok által aláírt Pittsburghi Egyezményt, sem a turócszentmártoni szlovák deklarációt ahhoz, hogy Szlovákia a csehszlovák állam részévé váljék, s ezért követeli az egész vitatott területre nézve a nemzetközi ellenőrzés alatt megvaló­ sítandó népszavazás kiírását. S nyilván ez a legutolsó mozzanat az, amely miatt a Hlinkaféle memorandum a magyar jegyzék mellék­ letévé válhatott, hiszen a népszavazás kiírása kétségkívül jelentős területi módosításokat eredményezhetett volna a már Csehszlováki­ ához csatolt szlovákiai és kárpátaljai terüle­ tek vonatkozásában. Jegyzetek 1. Beneš 1918 végi párizsi tevékenységére vonatko­ zó legfontosabb dokumentumait közli a Světová válka a naše revoluce. Vzpomínky a úvahy z bojű za svobodu národa. (Praha 1928.) című emlékiratának harmadik kö­ tetében. A csehszlovák békedelegáció tevékenysége szempontjából meghatározó Masaryk-Beneš kapcsolat levél- és instrukcióanyagát Zděnek Šolle: Masaryk a Beneš ve svých dopisech z doby pařizškych mírových jednání v roce 1919.1-II. Prha 1993-1994. A békekonfe­ rencia szlovák, illetve magyar-szlovák vonatkozású fej­ leményeit a csehszlovák delegáció szlovák szakértője, �Fedor Houdek: Vznik hraníc Slovenska. Bratislava 1931. című munkája foglalta össze a leginformatívabban. 2. Šolle: Masaryk a Beneš, id.m.135. Jellemző, hogy Masaryk ugyanebben a levélben a következő érvekkel vélte védhetőnek a cseh történeti jog érvényesítését a csehországi területi követelések esetében: "a) Mi hoztuk létre az államot b) A németeket a király és mások hívták be c) Sokan vannak az elnémetesedettek d) A csehorszá­ gi pángermánok voltak a legvadabbak e) A többi auszt­ riai némethez hasonlóan politikailag semmire sem képe­ sek f) Meghagyjuk nekik a lausitzieket (ti. a szorbokat Sz.L.), ergo ők pedig nekünk a németeket." Uo. 134. 3. Beneš: Světová válka, III. id.m.488. A padovai osztrák-magyar fegyverszüneti tárgyalások kapcsán ki­ dolgozott csehszlovák feltételek közt a magyarországi területek tervezett megszállási pontjait a Beneš által ké­ szített november 4-i memorandum a következőképpen határolja körül: „...2. Pozsony. 3. Komárom 4. Esztergom 5. Vác 6. Rimaszombat 7. Kassa 8. Csap 9. Máramarossziget 10. Sároseperjes” Uo. 490. 4. Uo. 519. 5. Uo. I. köt. 501. 6. A belgrádi katonai egyezmény eltérő francia po­ litikai és katonai értelmezéséről Id. Ormos Mária: Padovától Trianonig, Budapest, 1985. 64-74. 7. A csehszlovák katonai megszállás részletes leírá­ sát Id. Marian Hronský: Priebeh vojenského obsadzovania Slovenska československým vojskom od novembra 1918 do januára 1919. Historicky casopis (32) 1984. 5., valamint Uo.: Priebeh vojenskéhoc konfliktu ČSR sMaďarskom roku 1919. Historický casopis (41) 1993.56.622-638 8. A csehszlovák békedelegáció szakértői gárdájá­ ban szlovák részről Jozef Skultéty az etnográfiai, statisz­ tikai és földrajzi kérdések, Fedor Houdek a közgazdasá­ gi kérdések, Igor Huršovský az ipari és kereskedelmi ügyek, Viliam Černo a közlekedési problémák, Marian Blaha pedig az egyházi ügyek ismerőjeként vett részt 63 cseh és 1 rutén szakértő mellett. A csehszlovák békede­ legáció munkájáról ld. Fedor Houdek: Vznik hraníc, id.m. 283-286. A békedelegáció szlovák résztvevőiről rövid jellemzést ad egy Masaryk által Benešnek küldött 1919. januári prágai üzenet, amelyet közöl Šolle: Ma­ saryk a Beneš, id.m. 167-168. A csehszlovák memoran­ dumokat közli francia eredetiben és német fordításban Hermann Raschhofer: Die tschechoslowakischen Denkschriften für die Friedenskonferenz von Paris 1919/1920. Berlin 1937. Az újabb szlovák feldolgozá­ sok közül ld. Jozef Klimko: Politické a právne dejiny hra­ níc predmníchovskej republiky (1918-1938). Bratislava 1986., valamint Milan Krajčovič: K. politickým dejinám sankcionovania hraníc Slovenska, in: Ľudovít Haraksim (red.): Národnosti na Slovensku, Bratislava 1993. 39-58. 9. Fedor Houdek Jozsef Škultétyhoz írott 1918. de­ cember 6-i leveléből idézi a háromféle határelképzelést Krajčovič: K politickým dejinám, id. m. 46. 10. Raschoffer. Die tschechoslowakischen Denksch­ riften, id. m. 162-169. 11. Uo. 168-176. 12. Uo. 45-46. 13. Raschhofer idézi D. H. Miller: My Diary at the Conference at Paris című kiadványának 14. kötetéből: Die tschechoslowakischen Denkschriften, ld. m. 439. 14. A kisebbségi jogok szavatolását ígérő Benešjegyzéket ugyancsak Miller szövegközlése alapján ld. uo. 372-375. 15. A Hlinka-féle autonomista mozgalom kezdetei­ ről ld. Juraj Kramer: Slovenské autonomistické hnutie v rokoch 1918-1929. 69-73., Alena Bartlová: Andrej Hlinka. Bratislava 1991. 56-64. Natália Krajčovičová: Politické strany na Slovensku a úsilie o samosprávu v dvadsiatych rokoch. in: Slovensko v politickom systéme Československa. Materiály z vedeckého sympózia. Častá 11.-13. novembra 1991. Bratislava 1992. 47-51. Ma­ saryk a Hlinka-féle parlamenti fellépések hatására Vlastimil Tusa? miniszterelnökhöz 1919. július 8-án írott le­ velében a pittsburghi egyezményt történelmi dokumen­ tumként értékelte és elutasította a szlovák autonómiára vonatkozó kitétel kötelező érvényére történt utalásokat: "Az azóta eltelt időben a szlovák képviselők a Nemzetgyűlésben esküt tettek a köztársaság iránti hűségről és a szlovák képviselők egyetértésével a Tusař-kormány fel­ adatul tűzte ki az egész köztársaság törvényhozásának és közigazgatásának egységesítését." František Soukup: T.G. Masaryk jako politický prǔkopník, sociální refor­ mátor a resident státu. Praha 1930. 337-338. 16. Hlinka nyílt levelét idézi Bartlová: Andrej Hlin­ ka, id. m. 65. 17. A Közép-Európa békéjéért. A szlovákok memo­ randuma az 1919. évi békekonferenciához címet viselő dokumentum francia eredeti szövegét közli Joseph A. Mikus. La Slovaquie dan se drame de l Europe. (Histoire politiquede 1918a 1950) Paris 1955.424-436. Német fordításban közli a memorandumot Jörg K. Hoensch (Hrsg.): Dokumente zur Autonomiepolitik der Slowakischen Volkspartei Hlinkas. München-Wien 1984. 120127. 18. Mikus: La Slovaquie, id.m. 436. 19. A szóbanforgó melléklet ugyan nyilván az ezer­ éves elnyomást felhánytorgató történelmi exkurziók és a dualizmus kori nemzetiségpolitikát keményen ostorozó szövegrészek magyar szempontból sérelmesnek talált kitételei miatt nem szerepel A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly s/.-ben 1920. januárius - március havában. I-III. Bp. 1920-1921. című kiadványban, de az I. kötet 454. lap­ �ján az alábbi megjegyzés található: "A XIV. jegyzék 14. mellékleteként a tótok vezető férfiainak, Hlinka András­ nak, Jehlička Ferencnek, Kubala Józsefnek, Mnohel Ist­ vánnak és dr. Rudinsky Józsefnek a tót nép nevében a Békekonferenciához intézett emlékirata adatott be, amelynek mottója: "Tótország a tótoké. Nem vagyunk se csehek, se cseh-szlovákok, hanem egész egyszerűen tótok (szlovákok). Az igazság és a tartós béke nevében követeljük Tótország autonómiáját." Az emlékirat, ezt a célt elérendő, népszavazást kér Szlovákia szá­ mára " 20. 1919. évi Országos Törvénytár. Budapest 1919. 175-178. - A néptörvény értékeléséhez ld. Schönwald Pál: A magyarországi 1918-1919-es polgári demokrati­ kus forradalom állam- és jogtörténeti kérdései. Budapest 1969. 84-88. Földi Péter alkotása �Nataša Krajčovičová Szlovákia államjogi helyzetének rendezésére irányuló törekvések a két világháború között A cseh-szlovák államiság létrehozása és jogot a magyar végrehajtó és képviseleti szer­ Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságba vektől. Ezt a nemzetek teljes függetlenségen való betagolódása olyan folyamat, amelynek alapuló önrendelkezési jogának az érvényre nemcsak előzménye, külpolitikai mérete és juttatásával indokolta. Másodszor a Szlovák Nemzeti Tanács ki­ nemzetközi jóváhagyása, hanem nem kevés­ bé fontos belpolitikai államjogi dimenziója is jelentette, hogy a csehszlovák nemzet Ma­ volt. S ebből a szempontból éppen Szlovákia gyarországon élő szlovák ága részt vett min­ köztársaságon belüli helyzete volt az, ami a den küzdelemben, amelyet ez a nemzet ví­ két világháború közötti időszakban a két ál­ vott. Egyben egyetértését fejezte ki azzal az lamalkotó nemzet politikai képviseletének az új nemzetközi jogi helyzettel, amely annak egyetértésével létrejött új államszervezet volt következménye, hogy Andrássy külügy­ működésének a kardinális kérdései közé tar­ miniszter elfogadta Wilson elnök feltételeit. tozott. Mind a két pont államjogi jelentősége ab­ Az 1918. október 30-án Túrócszentmár- ban áll, hogy a szlovák politikai képviselet tonban megfogalmazott ún. Mártoni Dekla­ megértette a nemzetek önrendelkezési jogá­ ráció államjogi jelentősége két alapvető pon­ nak a jelentőségét, és érvényre tudta azt jut­ ton alapult. tatni Wilson döntésének a békefeltételek ke­ Először azon a kijelentésen, hogy a szlo­ retén belüli elfogadása idején. Eszerint vák nemzet nevében dönteni és cselekedni Ausztria-Magyarország sorsáról nem fölül­ egyetlen más szervnek sincs joga a Szlovák ről császári manifesztumokkal vagy alkotmá­ Nemzeti Tanácson, mint a nemzet legfelsőbb nyos úton döntenek, hanem a nemzetek saját képviseleti szervén kívül. A nyilatkozat értel­ további sorsukról maguk döntenek. S a Már­ mében a Szlovák Nemzeti Tanács fenntartot­ toni Deklaráció éppen ezt igazolja. ta magának a rendeletkibocsátási és a végre­ Nem vitték azonban véghez következete­ hajtói hatáskört is, és ezáltal megvonta ezt a sen a harmadik, nem kevésbé fontos lépést - �Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságon belül elfoglalt államjogi helyzetének a meg­ határozását. Bár a Szlovák Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának 1918. október 31én hozott határozata kimondja, "hogy tíz éven belül rendezni kell nemzetünk eddig Magyarországon élő ágának az államjogi vi­ szonyát, egyrészt Szlovákia legális képviselői, másrészt Csehország, Magyarország és Szilé­ zia között kötött egyezménnyel...", ez azon­ ban a deklaráció hivatalosan elismert záradé­ kaként sohasem lépett hatályba. A cseh és a szlovák államiságnak cseh­ szlovák nemzetként való deklarálása az 1920-as alkotmányban, valamint a cseh és a szlovák nemzeti egység fikciójának a társa­ dalmi gyakorlatban való érvényesítése erős autonomista mozgalmat hívott életre. Ez a mozgalom azonban megosztott volt, noha kö­ zös céljának Szlovákia törvényhozói autonó­ miáját tekintette. A cél elérésének módszerei sem voltak azonosak. Nemcsak a politika irá­ nyítóinak stratégiai, politikai érdekeit és tak­ tikáját tükrözik, hanem a közös államhoz és államisághoz fűződő viszonyuk fejlettségi szintjét is. A jogilag kidolgozatlan szlovák autonó­ mia-követelések számára az első csapást Hlinka megfontolatlan párizsi útja jelentette 1919 őszén. A Szlovák Képviselőklub ezért is hangsúlyozta ki újra - s meg kell vallani, nem minden belső vita nélkül, hogy a csehszlovák nemzeti és állami egység álláspontján áll, és Szlovákia önigazgatásának biztosítását jelen­ leg az elfogadott megyetörvényben látja. Az önigazgatásról való ideiglenes lemondás azonban nem volt annyira fontos, mint a nemzeti függetlenség feladása, ami Szlovákia államjogi helyzete rendezésének a jogi felté­ tele volt. Az 1920. évi választások után a Szlovák Képviselőklub szétoszlott, s ezáltal megszűnt az ezeket a kérdéseket érintő nézetek "ideig­ lenes" egysége is. A Szlovák Néppárt és a Szlovák Nemzeti Párt saját autonomista programot hozott létre. Ez három, 1921 nya­ rán keletkezett néppárti javaslat volt - Juriga, Labay és Tuka javaslata. Az első kettő mérsékelt volt, s az egységes csehszlovák állam elvét képviselte. Önigazga­ tást követelt, a közigazgatás és néhány szak­ tárca, s a hozzájuk tartozó pénzügyek vonat­ kozásában. A szlovák nemzetgyűlés hatáskö­ rét csak nagyvonalakban vázolta fel, és nem határozta meg a szlovák kormány és a mi­ niszterek hatáskörét sem a központi végre­ hajtó hatalomhoz való viszonylatban. A harmadik V. Tuka javaslata volt. Ebben már egyáltalán nem volt szó Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságon belüli autonómi­ ájáról, hanem egy laza szövetségi államról, amely a szlovák és a cseh állam, mint nemzet­ közi jogi szubjektum közötti szövetségi szer­ ződés alapján jön létre, közös törvényhozó szerv és végrehajtó hatalom nélkül. A két ál­ lamot csak az elnök személye és a közös hon­ védelem kötötte volna össze. A kölcsönös vi­ tákban a Nemzetek Szövetségének kellett volna döntenie. Érthető, hogy az államjogi rendezésnek ez a formája abban az időben teljesen elfogadhatatlan volt. A Szlovák Néppárt 1922. január 25-én benyújtott egy hivatalos törvényjavaslatot is Szlovákia autonómiájára vonatkozóan. A ja­ vaslat a Csehszlovák Köztársaság egységének és oszthatatlanságának a kinyilatkoztatásán alapult. Ebben a szlovák nemzet az önrendel­ kezési jog alapján Szlovákia számára közjogi szubjektivitást követelt, valamint önigazga­ tást a törvényhozásban és a végrehajtó hata­ lom területén, a közigazgatásban, az iskola­ ügyben, a kultúrában, a törvénykezésben, a közmunkában és a szociális gondoskodásban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és az �e területekre vontkozó pénzügyekben. A kor­ mányt az elnöknek kellett volna kineveznie és végrehajtania a központi és a szlovák nem­ zetgyűlés törvényes rendeleteit, miközben az országos nemzetgyűlésnek tartozott felelős­ séggel. Szlovákia közigazgatását az ország sa­ ját bevételeiből kellett volna finanszírozni. Közös maradt volna a hadsereg, a külügyek, a közjog, a pénzrendszer, a közös nemzetgyű­ lés és a közös elnök. A javaslaton azt kifogá­ solták, hogy jogi szempontból nincs elég jól kidolgozva, s így azután nem ment át a par­ lamenti bizottságokon, és nem került tárgya­ lásra a plénum elé sem. Abban az időben avatkozott bele az autonomista program megalkotásába Dr. Emil Stodola, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke is, aki a Szlovák Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizott­ sága 1918. október 31-i, Szlovákia államjogi helyzete rendezésének szükségességéről szó­ ló határozatának legfőbb kezdeményezője volt. Álláspontját, ami egyben az SZNP állás­ pontja is volt, a "Szlovákia önigazgatásáról" című elaborátumban fejtette ki (Martin 1921.) Ebben azt követelte, hogy Szlovákia önigazgatását fokozatosan szélesítsék ki, és hogy Szlovákia és a cseh országrészek politi­ kai egyenjogúságát törvényben garantálják. Mint az új állam belső egysége erősítésé­ nek a híve, először azokat a problémákat kí­ vánta megoldani, amelyek megbontják az ál­ lam egyes részei közötti kapcsolatot. Az álta­ la javasolt út - a közigazgatás fokozatos ki­ szélesítése a meglévő intézményeknek, s azok hatáskörének, valamint a törvényeknek az átalakítása által -, a Csehszlovák Köztár­ saság létének első tíz évében, sőt még később is, valószínűleg a legjárhatóbb út volt az ál­ lamjogi rendezés kérdéseinek megoldásához szükséges kompromisszum felé. Stodola ja­ vaslata nemcsak teoretikus államjogi elmél­ kedéseket és végső célokat tartalmazott, ha­ nem a meglévő politikai valóságot is figye­ lembe vette. Nem állította szembe egymással a szlovák autonómia iránti jogos követelés megvalósításának egyes lépéseit - a közigaz­ gatási és a törvényhozó autonómiát. Átlátta a folyamat egészét, nyíltan beszélt róla, s nem törekedett arra, hogy a pártérdekeket helyez­ ze előtérbe. Nem mondhatjuk el ugyanezt a szlovák politikai színtér két nagy riválisáról - Milan Hodžá ról és Andrej Hlinkáról, akik kezdet­ ben ennek pontosan az ellenkezőjét tették, s ezen politikai pátjaiknak a két világháború közötti időszakban sem sikerült túllépni. Milan Hodžát ugyan gyakran tévesen centralistának tartják. Fő célkitűzése, még a közös állam előkészítésének idejében a cseh politikusokkal Bécsben folytatott tárgyalá­ soktól kezdve, a fenyegető prágai centraliz­ mus elhárítása volt, a közigazgatási autonó­ mia bevezetése révén. Ezt a tervet nem tudta megvalósítani. A tervezett államtitkári funk­ ciótól, amellyel a törvényhozói hatalom telj­ hatalmat biztosított volna számára Szlovákia területén, s így parlamenti miniszter lett vol­ na, Vavro Šrobár megfosztotta. A Szlovákia Közigazgatásával Megbízott Teljhatalmú Miniszteri Hivatal vezetője lett, azonban csak mint a központi kormány hiva­ talnoka. Kezdetben széles rendeletkibocsátá­ si és végrehajtói hatalommal rendelkezett. E hivatalnak és hatáskörének az ideiglenes vol­ ta és fokozatos eliminálása, a fenntartására irányuló törekvéseket hívott életre Szlováki­ ában. Ezért olyan bázist és formát kerestek, amellyel egységesíteni lehetett volna a szlo­ vák politikai pártokat. Az első ilyen kísérlet a szlovák politikai pártok politikai bizottságának a létrehozása volt M. Hodža kezdeményezésére. Ezzel a szlovák agrárpártiak, nemzeti pártiak és nép­ pártiak éppúgy egyetértettek, mint ahogy a �nemzeti szocialisták és a szociáldemokraták is. Az 1920. november 20-án megfogalmazott közös programjuk fő pontja a közigazgatás olyan módosítása és a Szlovákia Közigazga­ tásával Megbízott Teljhatalmú Miniszteri Hivatal hatáskörének olyan meghatározása volt, amelyhez a területi közigazgatási auto­ nómia szolgált volna alapul. Ezt a programot kellő időben elfogadták a néppártiak is, és hajlandóak voltak, mint minimumot érvényre juttatni a közigazgatási autonómia iránti követelést. Azonban csak­ hamar feladták ezt a konkrét célkitűzést, és egyre határozottabban a törvényhozó auto­ nómia propagálására koncentráltak, szem előtt tartva, hogy ez a követelés sokkal na­ gyobb hatást gyakorol az elégedetlen szlovák közvéleményre. A Szlovák Néppárt azonban tudatában volt, hogy a Szlovákia autonómiá­ jára vonatkozó törvény az alkotmány meg­ változtatását vonná maga után, s ez az adott helyzetben illuzórikus elképzelés volt. A párt a törvényhozói autonómiát maximális cél­ ként jelölte meg a programban. A néppártiak gyakorlati politikája viszont realista volt, melynek konkrét célja a közigazgatási auto­ nómia volt. Kisebb változtatásokkal éppen olyan, mint Hodža programjában. Szlovákia autonómiájára vonatkozó kö­ vetelésekkel a huszas években elszórtan talál­ kozunk a kommunistáknál is. Már 1924-ben említést tett a szlovákiai területi autonómia szükségességéről V. Kreibich. A csehszlová­ kiai nemzetiségi kérdésről szóló cikksoroza­ tában, amelyet a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának sajtóorgánuma, a Kommunističeskij internacional számára írt, hangsúlyozta, hogy a CSKP nagyon keveset tett Szlovákia köztársaságon belül elfoglalt helyzetének a kérdésében és problémáinak megoldásában. Javasolta, hogy a CSKP-nek a települések teljes önigazgatásáról és az álla­ mi bürokrácia megszűntetéséről szóló addigi programját egészítsék ki Szlovákia külön te­ rületi autonómia iránti kérelmével. Érthető, hogy ezt a nézetet az akkori kommunista mozgalomban több okból nem osztották. Elő­ ször is azért, mert helytelenül értelmezte a le­ nini követelést a nemzetek önrendelkezéshez való jogáról egészen az elszakadásig, másod­ szor pedig azért, mert a kommunisták meg voltak győződve arról, hogy a nemzetiségi kérdés, így tehát Szlovákia államjogi helyze­ tének a rendezése is, csak a szocialista forra­ dalom győzelme után oldható meg. A kommunisták a politikai gyakorlatban azonban időnként eltértek ettől a követel­ ménytől, bár aktivitásuk csak ideiglenes volt. Megemlítem itt legalább a "Manifesztum Szlovákia dolgozó népéhez" című dokumen­ tumot, amelyet a Zsolnán rendezett országos konferencián fogadtak el 1926. július 25-én. A konferencia jelmondata "Szabadítsátok meg Szlovákiát a cseh burzsoázia elnyomó apparátusától!", a CSKP néhány funcionárusának, köztük K. Gottwaldnak is, a radikális álláspontját tükrözte Szlovákia köztár­ saságon belüli helyzetének a megoldásában. Nem volt ez más, mint politikai reakció a Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSZNP) győ­ zelmére az 1925-ös választásokon. Epizód, amelynek nem volt egyenes folytatása. A DAV című folyóirat köré tömörülő fia­ tal szlovák értelmiség a Csehszlovák Köztár­ saság tízéves fennállásának értékelésekor ugyan már kihangsúlyozta a szlovák nemzet függetlenségét, az autonomista néppárti mozgalom azonban csak a burzsoá nacioanalizmus politikai megnyilvánulásaként és szociális demagógiaként értékelte. Hasonlóan vélekedett az autonomizmusról a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt is. A párt szlovákiai vezető képviselőjét, Ivan Dérert, a cseh és a szlovák nemzet egységé­ �nek rendíthetetlen híveként és a szlovák au­ tonómia ellenzőjeként tartják számon. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásától kezdve aktívan részt vett a csehszlovák álla­ miság építésében és megerősítésében, és a szociáldemokrata mozgalom élenjáró képvi­ selőjeként a parlamentben a prágai kormány Szlovákia közigazgatásával megbízott teljha­ talmú minisztere, a közigazgatás és a tör­ vényhozás egységesítéséért felelős miniszter, iskolaügyi és igazságügyminiszter volt. Jo­ gászként és politikusként is avatottan foglalt állást a közigazgatást érintő kérdésekben, melyek Szlovákia és a cseh országrészek kö­ zötti állam jogi viszony rendezésének alapfel­ tételéül szolgáltak. Dérer a huszas években Szlovákia közigazgatási autonómiájának a híve volt, ame­ lyet Milan Hodžához hasonlóan a már elfoga­ dott megyetörvény és a megyéket tömörítő szervezet, a megyeszövetség alapján támoga­ tott. Következetesen ellenezte viszont a tör­ vényhozói autonómiát, amit mindenekelőtt a fenyegető magyar irredentizmussal és Szlo­ vákiának az önigazgatásra való felkészület­ lenségével indokolt. Dérer részéről a készség hiánya, hogy Szlovákia helyzetét nemzeti szemponttól is lássa, valamint a szlovák nem­ zeti függetlenség permanens elutasítása azonban megakadályozta abban, hogy meg­ értse Szlovákia államjogi helyzete rendezésé­ nek objektív szükségszerűségét. A megyereform sikertelensége után, amit 1923-tól kezdve csak Szlovákia területén vezettek be, de a megyeszövetség megalakítása nélkül, Dérer képtelen volt elfogadni az új igazgatási reformot. Hodža és a néppártiak gyorsan irányt változtattak, és a helyzethez alkalmaz­ kodva egyetértettek a tartományi rendszer bevezetésével a Törvények és Rendeletek Tá­ ra 125/1927. sz. törvénye alapján. A törvény területi szubjektivitást biztosí­ tott Szlovákia számára, amely végre saját tar­ tományi képviselettel, tartományi elnökkel és tartományi hivatallal rendelkező országgá vált. A tartományi képviselet közjogi szub­ jektivitását azonban megkérdőjelezte, hogy tagjainak egyharmadát a kormány által kine­ vezett hivatalnokok alkották. A tartományi képviseletet így kezdettől fogva a tartományi elnök tanácsadó szervévé degradálódott, aki a prágai belügyminiszternek volt alárendelve. A törvényhozói és a döntési jogkör így újra visszakerült a centrumba. A tartományi el­ nök visyont hatósági jogkörrel rendelkezett, ami a tartományi hatáskör kiszélesítésének jogi bázisát jelentette, s ez volt a szlovák po­ litika fő célja a következő tíz évben. A gazdasági válság egyre rosszabbodó kö­ rülményei között a harmincas évek elején ak­ tív működésbe kezdett a regionalizmus, egy olyan mozgalom, amely harmadik utat jelen­ tett az autonomizmus és a centralizmus kö­ zött. A szlovák regionalisták Szlovákiának a köztársaságon belül elfoglalt sajátos helyze­ tét hangsúlyozták, kivetítve azt a társadalmi élet valamennyi területére. Bár elsősorban Szlovákia gazdasági és szociális fejlődésének kérdései foglalkoztatták őket, a politikai problémákat sem hagyták figyelmen kívül. Szlovákiának az egységes Csehszlovák Köz­ társaságon belüli egyenjogúsítását szintén a végrehajtói és részben a törvényhozói hata­ lom decentralizációjával akarták elérni - a tartományi szervek, a tartományi hivatal és a tartományi képviselet hatáskörének kiszéle­ sítésével. Ezzel összefüggésben elkerülhetet­ lenül érdeklődésük középpontjába került a szlovák nemzeti függetlenség elismerésének a kérdése is, ami voltaképpen jogi feltétele volt a Szlovákia és a cseh országrészek közötti ál­ lamjogi viszony újfajta rendezésére irányuló szlovák követeléseknek. Ezek a tendenciák még élesebben nyilvá­ �nultak meg a fiatal agrárpártiak között. Ösz­ tönzőleg hatott a szlovák ifjú nemzedék Trencsénteplicen tartott kongresszusa, ame­ lyen 1932 júniusában Szlovákia legégetőbb kérdéseit tárgyalták meg, és kritikusan fog­ laltak állást az elmúlt 15 év alatt Szlovákiá­ ban végbement fejlődéssel kapcsolatban. A fiatal agrárpártiak, akik ezen a kongresszu­ son nem nyújtottak be új programot, néhány kérdésben megpróbálták összegezve kifejteni álláspontjukat a szlovák agrárifjúság kong­ resszusán, amelyet 1933 áprilisának és máju­ sának fordulóján tartottak Zólyomban. A kongresszus központi kérdése a szlovák agrarizmus és a nacionalizmus közötti vi­ szony volt. Elfogadták azt a nézetet, hogy lé­ tezik szlovák és cseh nacionalizmus, szlovák és cseh nemzet, s ezek céljai nem zárják ki egymást, hanem társadalmi aktivitásuk által utat nyitnak az együttműködés felé. Az agra­ rizmus ezért elveti az üres és szeparatista na­ cionalizmust, elismeri azonban a konstruktív és alkotó jellegű nacionalizmust. Ez a Zem (Föld) című folyóirat köré tömörülő fiatal ag­ rárértelmiség nézete volt, amely elutasította a csehszlovakizmust és a párt vezetésének centralisztikus politikáját. Habár az agrár­ párt egészében véve nem képviselte ezt az irányzatot, az fokozatosan érlelődő új szem­ léletet jelentett a csehszlovák és a szlovák realitásra vonatkozóan. A szlovák politika azonban képtelen volt a végrehajtó hatalom megkezdett decentrali­ zációját megvalósítani. A tartományi képvi­ selet talaján ugyan már a saját szlovák poli­ tika is jelen volt, és a legerősebb politikai pár­ tok szétosztották maguk között az érdekszfé­ rákat és a posztokat is. Együttműködésük azonban nem terjedt túl Szlovákia határain. Sem a parlamentben, sem a parlamenten kí­ vül nem jött létre egy olyan bázis, amely Szlo­ vákia közös érdekeit érvényesítette volna. A kormányzati és a végrehajtó hatalom­ nak a parlament és a parlamenti ellenzék ro­ vására történő megerősödése a centrumban, Szlovákiában az ellenzéki pártok parlamen­ ten kívüli működésének radikalizálódásában nyilvánult meg. Miután a Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSZNP) 1930. május 8-án benyúj­ tott, Szlovákia autonómiájára vonatkozó má­ sodik hivatalos javaslata, amelyhez közvetle­ nül az alkotmánynak Kárpátalja autonómiá­ járól szóló része szolgált alapul, s amelynek az alkotmány további cikkelyeként kisebb változtatásokkal Szlovákiára kellett volna vo­ natkoznia, sikertelen volt: a HSZNP megpró­ bálta az autonomista erőket alulról egyesíte­ ni. 1932 októberében a Szlovák Nemzeti Párttal együtt autonomista blokkot hozott létre, s közös manifesztumot adott ki. Ebben az autonomisták elítélték és elutasították az egységes csehszlovák nemzet fikcióját, és Szlovákia számára törvényhozói autonómiát követeltek, s ennek az alkotmányban való rögzítését. Ez a csoportosulás azonban nem adott ki semmilyen, a szlovák autonómiára vonatkozó közös hivatalos javaslatot sem, s az 1935-ös választások után az autonomista blokk felbomlott. Mindkét autonomista párt a saját útján haladt tovább. A HSZNP a kor­ mányba való bejutásra tett sikertelen kísérle­ tek után sem adta fel egyik bevált módszerét sem: a törvényhozói autonómiát propagálta, s programjában követelte Szlovákia számára, a politikai gyakorlatban pedig a végrehajtó hatalom megszerzésére törekedett, melyben az autonomista program fokozatos beteljese­ désének az eszközét látta. Az autonómiára vonatkozó új javaslattal állt elő a Pittsburghi Egyezmény 20. évfordulója alkalmából 1938. június 5-én. Ebben szlovák nemzetgyűlés és kormány létrehozását, valamint a szlovák, mint hivatalos nyelv bevezetését követelte. Bizonyos újdonságot jelentett a hatáskörök �felosztása a szlovák és a központi kormány között. Az utóbbi hatáskörében maradt a kül­ politika, a honvédelem, az állampolgárság, a pénzrendszer, a közlekedésügy, a postaügy, a közös adók stb. Saját autonómia-tervezetet dolgozott ki a Szlovák Nemzeti Párt is, amit az 1938 au­ gusztusában Besztercebányán tartott kong­ resszusán terjesztett elő. A tervezet szlovák törvényhozó nemzetgyűlés, szlovák tartomá­ nyi kormány és a szlovák közigazgatás létre­ hozását fogalmazta meg, mégpedig a már lé­ tező intézmények törvény által garantált ha­ táskörének kiszélesítése révén. A többi politikai párt, a kisebbségi ma­ gyar pártokat kivéve, amelyek nem utasítot­ ták el az autonomista törekvéseket, mégha saját elképzelésük Szlovákia autonómiájáról mindenekelőtt külpolitikai dimenziót tartal­ mazott, az idő szerint nem volt hajlandó el­ fogadni a néppártiak képviselte autonomista programot. A Csehszlovák Köztársaság lété­ nek utolsó éveit azonban, amikor a köztár­ saság nemzetközi elszigetelődésbe és politi­ kai válságba került, általánosságban nem Szlovákia államjogi helyzetének a megoldá­ sára irányuló kiút keresése jellemezte. S már nemcsak a szlovák ifjú nemzedék volt az, amely politikai hovatartozástól függetlenül a harmincas évek elejétől kezdve követelte, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a szlo­ vák kérdés megoldásának. Ennek a jelentőségét a köztársaság védel­ mében vívott harcban a CSKP is tudatosítja. A "Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelésének terve" című dokumentum, amelyet 1937. májusában a CSKP szlovákiai konferenciáján Besztercebányán fogadtak cl, tartalmazta a kommunistáknak a szlovák kérdés megoldására vonatkozó program sze­ rinti követeléseit az említett területeken. Azonban itt újra hiányzott az államjogi as­ pektus, ami az adott helyzetben annyira fon­ tos volt. A CSKP abból a meggyőződésből in­ dult ki, hogy Szlovákia államjogi helyzetének megoldása csak a társadalmi rendszer egé­ szének a megváltoztatásával válik lehetővé, és az említett dokumentumban csak a cseh országrészek és Szlovákia közötti gazdasági, kulturális és szociális különbségek kiegyenlí­ tését követelte. A szociáldemokraták sem éppen a legü­ gyesebben jártak el. Ivan Dérer 1938-ban több tervezetet is kidolgozott - memorandu­ mokat a szlovák politikai válság megoldására. Ezekben energikus fellépést követelt a nép­ pártiak ellen, akiket a csehszlovák államiság kártevőinek és ellenzőinek mondott, és a szlovák nemzeti függetlenség elismerése iránti követelésüket a dualizmusra irányuló szeparatista törekvésnek tartotta. Tekintet nélkül ezeknek a csehszlovák kormány felé irányuló felhívásoknak a sorsára - közülük csak az utolsó került a kormány elé tárgyalás­ ra. Meg kell említeni, hogy az utolsó tervezet, amely München hatása alatt keletkezett, és amelyben Dérer az addig tabunak számító törvényhozói decentralizáción is túllépett, a szlovák szociáldemokraták teljes támogatá­ sát élvezte. Ez a HSZNP-vel szembeni enged­ mény azonban késve érkezett, legalább kéthárom évet késett, amikor a HSZNP még be­ érte volna a tartományi képviselet hatásköré­ nek a kiszélesítésével. Későn érkeztek azok a javaslatok is a kor­ mány és E. Beneš elnök részéről, amelyek a megoldást egy nemzetiségi statútum kidolgo­ zásában keresték. A statútum célja a nemze­ tiségi kérdés megoldása lett volna a köztár­ saságon belül és a Csehszlovák Köztár­ saságnak, mint nemzetiségi államnak a pre­ zentálása a világ felé. Fontos része volt még a nyelvtörvény mellett a nemzetiségi autonó­ miáról szóló törvényjavaslat is. Ez alapján az �országok jogi személyekké váltak volna, és szerveik átvették volna a központi végrehajtó és törvényhozó hatalom bizonyos hatásköreit. A tagországoknak saját végrehajtó hatalma lett volna - valamiféle tartományi kormány, amely végrehajtó hatalommal rendelkezett volna minden, a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozó ügyben. Bár a nemzetiségi statútumot elsősor­ ban a német kérdés megoldására javasolták, je­ lentősége lehetett volna Szlovákiának a köztár­ saságon belüli helyzete megoldásában is. Ez összhangban volt az akkori miniszterelnök, M. Hodža elképzelésével, aki szerint a szlovák kér­ dést nem mint cseh-szlovák problémát kell megoldani, hanem az állam egészére kiterjedő összefüggésben. Miután a Szudétanémet Párt elvetette a nemzetiségi statútumot, folytatódtak a kor­ mány és a HSZNP közötti tárgyalások, me­ lyek során ez a párt fokozatosan elvetette Be­ nešnek a csehek és a szlovákok közötti köl­ csönös viszony rendezésére vonatkozó vala­ mennyi javaslatát. A politikai válság München után élező­ dött ki, amikor a néppártiak már nem kí­ vánták folytatni a megbeszéléseket a koalí­ ciós pártokkal, és elhatározták, hogy hatá­ rozottan keresztülviszik az autonómiára vonatkozó utolsó javaslatukat. S akkor megmutatkozott, hogy a néppárt és az ag­ rárpárt táborának álláspontja mennyire közeli egymáshoz. Ezegyszer azonban Mi­ lan Hodža nélkül, aki már képtelen volt a helyzeten változtatni. Az agrárpártiak 1938. október 4-i pozsonyi ülésükün úgy döntöttek, hogy autonómiát követelnek va­ lamennyi szaktárca számára, a külpolitikát, a honvédelmet és a pénzügyeket kivéve, s ezáltal tulajdonképpen a néppártiak köve­ teléseivel azonosultak, és egyben cserben­ hagyták koalíciós partnereiket - a szociál­ demokratákat. Első pillanatásra úgy tűnhet, hogy Szlová­ kia államjogi helyzete rendezésének mindkét lépcsőfoka a végrehajtó és a törvényhozó hata­ lom decentralizációja, a szlovák politikában megfelelő helyre került, egymásnak nem elllentmondó és nem kizáró lépések által. Sajnos ez kedvezőtlen nemzetközi és belpolitikai hely­ zetben történt 1938 őszén, ami lehetővé tette a HSZNP számára, hogy nyíltan demonstrálja nemcsak a hatalom és a politikai hegemónia iránti vágyát, hanem azt meg is valósítsa. A politikai pártok zsolnai tárgyalásain ahonnan már kizárták a szociáldemokratákat és a kommunistákat, a HSZNP érvényre jut­ tatta a Szlovákia autonómiájáról szóló 1930. június 5-i javaslatát. A többi jelenlévő párt aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a nép­ párti javaslatot elfogadták, és deklarálták, hogy annak az alkotmányos elfogadása után Szlovákia állam jogi helyzete véglegesen meg­ oldódik. A széles hatáskörrel rendelkező au­ tonóm szlovák kormány azonban még az adott helyzet legalizálása előtt létrejött, a Szlovákia autonómiájáról szóló törvény elfo­ gadásával 1938. november 22-én. Szlovákia államjogi helyzete rendezésének a módja azt mutatja - tekintet nélkül arra, hogy a köztársaság külpolitikai és belpolitikai nyo­ más alatt állott, hogy a végrehajtó hatalom de­ centralizálása Szlovákia köztársaságon belüli helyzetének a megváltoztatása szempontjából kulcskérdés volt. Ez a végrehajtó és a törvény­ hozó hatalom közötti konkrét és tényleges köl­ csönös viszonyból adódott a Csehszlovák Köz­ társaság politikai rendszerében, s ennek a po­ litikai gyakorlatban való érvényesítésében. A hatalmat 1938. október 6-a után Szlovákiá­ ban egyetlen, csaknem ellenőrizhetetlen párt ragadta magához, amely hatalomra jutása után azonnal a társadalom irányításának autoritatív módszereit kezdte alkalmazni. (Fordí­ totta: Sztanek Mária) �Oláh Jolán alkotása �Horváth István A szlovák nemzetiségi politika érvényesülése Nógrád vármegye vezetésében a két világháború között A megosztottság és szétszóródottság a szlovákság jellemzői A történelmi Nógrád vármegyében het­ vennyolc településen éltek szlovákok. Na­ gyobb, egységes tömbben a Losoncról észak­ ra fekvő területek falvaiban. Ezekre a telepü­ lésekre érvényes a megállapítás: a lakosság lényegében színtiszta szlovák volt. A megye déli, délnyugati, keleti részén a török utáni betelepítések kövekeztében, illet­ ve a bányászkodás, a vas- és üveggyártás nóg­ rádi meghonosodásával elszóródva telepe­ dett meg a szlovák népesség. A trianoni békeszerződésben foglaltak szerint, mintegy 37 faluban élt szlovákság maradt nógrádi illetőségű. Ez utóbbiak fog­ lalkozásra nézve különböztek: a megye déli részén a pásztorkodás, állattartás és földmű­ velés volt a fő termelő tevékenység, a keletre eső területek férfi népessége az iparban, a bá­ nyászatban kereste és találta meg a minden­ napi megélhetést. A szlovákok vallásuk szerint többségük­ ben evangélikusok voltak. Dél-Nógrádban: Keszeg, Alsópetény, Nézsa, Nőtincs, Nóg- rádsáp szlovák lakosságának a többsége azonban katolikus volt. A többségi evangéli­ kus települések nem tartottak rendszeres kapcsolatot a katolikus lakossággal. A politikai döntés nyomán a megyei né­ pességen belül nagyon lecsökkent a szlovák­ ság száma, aránya. A kor népszámlálási, sta­ tisztikai adatai időszakunkban sok bizonyta­ lanságot hordoznak. A történeti források sem egységesek a létszám tekintetében. Így pusz­ tán azt rögzíthetjük, hogy - a különböző, hi­ vatalos helyek véleménye szerint - a szlovák­ ság száma 1920-1938 között 3.000-5.000 fő­ re becsülhető. Megjegyzendő, hogy 1910-ben még közel 60.000 fő vallotta magát szlovák­ nak Nógrádban. A falvakban letelepedett szlovákokra, amellett, hogy őrizték anyanyelvüket, visele­ tüket, vallásukat, általánosan az volt a jel­ lemző, hogy alkalmazkodtak a környezetük­ höz. Pechány Adolf, aki a szlovákság kor­ mánybiztosa volt Magyarországon 19201938 között, a szlovákság mentalitását kife­ jező közmondást idézett a helyzet jellemzé­ sére, amely szerint a szlovákok alaptulajdon­ �sága a beilleszkedő képesség, így "ha idegen viszonyok közé kerül azt mondja: ahogy a többi varjú károg, úgy kell kárognod neked is." A fenti okok következtében, a Nógrádban maradt szlovák nemzetiségű falvakban nem jöttek létre a magyar lakosságtól eltérő civil szerveződések. Újságjuk, egyesületük, érdek­ képviseletük nem volt. Helyzetük általános jellemzésére elfogadhatjuk a sámsonházi képviselőtestület álláspontját. - Az 1940-es évek elején úgy foglalt állást a testület, hogy "a tót ajkú lakosság a magyar szülőföldjét, magyar hazáját épp oly lángoló hévvel szere­ ti, mint fajmagyar testvérei." Eszmék, eszközök módszerek a vár­ megye politikájában A magyar uralkodó körök általános, nem­ zetiségi politikájának gyakorlatát segítették, a miniszterelnökség mellett létrejött kor­ mánybiztosságok. 1920-1938 között a szlo­ vák kormánybiztosságot Pechány Adolf, illavai születésű szlovák tanár vezette. Hivatali idejében látogatást tett Nógrád, Alsó- és Felsőpetény, Nőtincs, Keszeg, Ősagárd, Nézsa, Bánk, Legénd, Nógrádsáp, Kétbodony, Kise­ cset, Patvarc, Ipolyszög, Szügy, Mohora, Galgaguta községekben. Nem járt hivatali minő­ ségében: Bokor, Bér, Vanyarc, Szirák, Lucfalva, Sámsonháza, Szupatak községekben. En­ nek okát nem ismerjük. Tapasztalatairól hivatalos levelekben szá­ molt be, amelyet a miniszterelnöknek, azt kö­ vetően a főispánnak küldött meg. A doku­ mentumok tanúsága szerint megállapításai­ val nemcsak az ország vezetőinek nyújtott se­ gítséget, hanem alapvető orientációt jelentett a szlovák nemzetiségi politika megyei alaku­ lásában is. A megye politikai vezetői közül markáns, nemzeti érzelemmel gazdagon bíró Huszár Aladár főispán 1920-1922 alakítot­ ta ki az új szomszéd csehszlovák állammal, az új helyzettel összefüggő megyei álláspontot. E szerint a trianoni határt rögzítő béke eluta­ sítása, az irredentizmus és revízió, a Nógrád megyében élő szlovákokkal való további bé­ kés együttélés alkotta a politika magvát. E hármas szándékot az őt követő valamennyi főispán magáévá tette. A gyakorlatban alkalmazott módszerek, eszközök az idő múlásával változtak. Kezdet­ ben - az 1920-as évek közepéig - az új ország­ határ ellen tiltakoztak. A higgadtabban gon­ dolkodók elsősorban a gazdasági ellehetetle­ nülést érzékelték, és úgy látták: "Az Ipoly fo­ lyó mentén fekvő falvak híres kertészete megszűnt, mert hiszen terméküket a felsőma­ gyarországi városokban értékesítették." A tiltakozás módja a Balassagyarmaton és a környék - nem szlovákok lakta - falvai­ ban rendezett gyakori népgyűlések voltak. A keretet leggyakrabban a Társadalmi Egyesü­ letek Szövetsége és az ébredő magyarok szer­ vezetei biztosították. A diplomáciai döntés elleni hangulat tar­ talmát, a későbbiekben, a szlovák magyar bé­ kés együttélés történeti elemzése képezte. Jeszenszky Kálmán balassagyarmati prelátus kanonok figyelemre méltó tanul­ mányában szögezte le: "Az idetelepített tót lakosság magyar ellenes soha sem volt. A sza­ badságharcokban vagyonának feláldozásá­ val, vérének kiontásával vett részt." A Lucfalván 1924-ben a hősi emlékmű avatási ünnep­ ségén "tót ajkú, de magyar szívű" községről szólt az ünnepi szónok, Sztolár Miklós lel­ kész. A megyében élő szlovákok iránti jó vi­ szony megtartása a későbbiek során, a 30-as években is uralkodó gondolata maradt a me­ gyei politikának. Gyakran hangsúlyozták, be­ szédekben, újságcikkekben hangot is kapott az a felfogásuk, hogy "ezer éven át barátság­ ban éltünk a „jó tótokkal”. A két nép jó �Ennek eredménye az lett, hogy a terényi együttélésének, barátságának bizonyítására több előadást is szerveztek Balassagyarma­ lelkész beiktatásának ünnepsége "át volt sző­ ton. Az összejövetelek színhelye a múzeum ve hazafias bánattal, és a szebb magyar jö­ díszterme volt. Az előadásoknak politikai vendő reménységével". Az iskolában folyó rangot biztosított, hogy azokon a hallgatóság munkát "az evangéliumi hit, hűség és törhe­ sorában a város polgármestere, igen gyakran tetlen hazaszeretet" vezérelte. A galgagutai a főispán, az alispán is megjelent. Az egyik, óvoda munkájáról is hiteles képet kaptunk. A 1936-ban tartott esten Kászonyi Ferenc elő­ Nógrádi Hírlap 1929 szeptemberi tudósítása adó odáig elment, hogy kijelentette: "tótok szerint: az 54 tót ajkú kisgyermek csodálato­ san szép kiejtéssel, meglepő bátorsággal és szlávul beszélő magyarok". Úgy tűnt, hogy a közvélemény jelentős ré­ nagy tudással adta elő... az üdvözlő verseket. sze ezt el is hitte. A vármegye politikai veze­ Bámulatos volt "hogy a gyerekek micsoda lel­ tése nagy figyelemmel volt a prágai parla­ kesedéssel mutatták be az irredenta dalokat, ment magyar kérdésben hozott döntései játékokat és szavalatokat." iránt. Elmondható, hogy amíg egyfelől a szlo­ A szlovák identitás megjelenése vák-magyar barátság pozitív történelmi vo­ A nógrádi községi képviselőtestületi jegy­ nulatát nem felejtették el soha sem hangsú­ lyozni, másfelől éles cseh ellenes nézeteknek zőkönyvek kevés számban maradtak ránk. engedtek teret a vármegyei sajtóban, a közös­ Ezekből a dokumentumokból kiolvasható, ségi rendezvényeken. Masaryk elnök 1931 hogy azokon a településeken, ahol a népes­ januári, alsósztregovai látogatásakor Madá- ségszám megfelelő volt, a helyi testület tagjai chot "mint szlovák költőt ünnepelte", és ez el­ között ott találtuk a szlovákok képviselőit is. len a Madách Társaság tiltakozott. Általában A község tényleges életét azonban - a leg­ véve a cseh - szlovák fogalom közös használa­ több esetben - magyar anyanyelvű, bár sok tával nem értett egyet. helyen szlovákul is beszélő jegyző irányítot­ Az uralkodó magyar, a vármegyei politi­ ta. Az eddigi tapasztalatok, ismeretek birto­ kusokat megfogalmazott törekvéseikben kában leszögezhető: önálló szlovák önkor­ együttműködően támogatták az egyházak: mányzati érdek megjelenítésének, képvisele­ mind az evagélikus, mind a katolikus, mind a tének fóruma nem alakult ki Nógrádban. Kü­ református egyház helyi, világi képviselőiről, lön egyesületeket, szervezeteket nem hoztak létre. Önálló, helyi politikusai nem termelőd­ lelkészekről, papokról elmondható. A politikai szándéknak megfelelően kü­ tek ki. A határ megvonása után, a nagyobb lön figyelmet fordítottak az iskolai oktatásra. tömbben élő északi falvak szlovák lakosságá­ Szlovák nyelven tanító iskola nem volt Nóg­ val is gyengült a kapcsolatuk. rádban korszakunkban. A megyei oktatási Az itt élő szlovákság egyes képviselői, az vezetés elképzeléseiben két településre - Te- egyházak képviselőin túl, elsősorban az ún. rényre, Galgagutára - fordított nagy figyel­ Tót Központi Irodával tartottak kapcsolatot. met. A két községben jelentős volt a szlovák Mind a két irányú hatás a beilleszkedésüket népesség, ezért az iskolaügy irányítói úgy segítette. gondolkodtak, hogy itt erőteljesebb eredmé­ Némileg más eset fordult elő a balassa­ nyeket kell elérniük a magyar nyelv tanulásá­ gyarmati evangélikusok között. Nógrád me­ ban, a magyar nemzeti érzés terjesztésében. gye székvárosa is különleges helyzetbe került: �az új államhatár kijelölését követően határ­ várossá vált, amelyre az új szomszéd politi­ kusai igényt tartottak, mondván: a település "szlovák hagyományai, népessége" alapján reális az óhajuk. A város és a megye vezetői úgy vélték, hogy a látszatát is meg kell szüntetni az igény realitásának. Ezért 1924 közepétől intenzí­ ven munkálkodtak azon, hogy a szlovák nyel­ vű evangélikus istentiszteletek nyelvét ma­ gyarrá változtassák. Dr. Sztranyavszky Sán­ dor főispán, Rákóczy István volt kormánybiztos volt az élharcosa a feladat megoldásá­ nak. Az egyházi, a világi személyek és testüle­ tek támogatták a megyei elképzelést. Az egyházközségen belül azonban voltak ellenzői is a szándéknak. Az úgynevezett "tót párt részéről történt kifakadások" miatt nem is került a terv megvalósításra. Hosszú, az egyházi testületen belüli vita után, 1934. ja­ nuár 14-én megtartott evangélikus közgyűlés - Kondor Vilmos, iskolaszéki elnök és Kar­ dos Gyula balassagyarmati evangélikus espe­ res elnöksége alatt mondta ki "a tót istentisz­ teletek eltörlését és a tiszta magyar istentisz­ telet bevezetését". Az újságíró megjegyzése szerint "az öreg tótajkú is zaj nélkül tudomá­ sul vette a döntést." A trianoni határok közé került nógrádi szlovákok 1938 novembere után - amikor a felvidéki visszacsatolás eseményei történtek - kikerültek a vármegyei vezetés és a közvéle­ mény figyelméből is: ennek oka egyrészt az volt, hogy a jelentkező mindennapi feladatok miatt az adminisztráció az új magyar terület­ re fordította erőit, a közvéleményt pedig az Ipolyon túlról visszakerült népesség élete ér­ dekelte. Másrészt az itt élő szlovákok is a ma­ gyar nemzeti érzés győzelmeként, a saját örö­ mükként élték meg a revíziós politika sikerét. Mindez a további itteni beilleszkedésük szük­ ségességét erősítette fel. (Az irodalom és forrásjegyzék megegye­ zik: A nógrádi szlovákok 1920-1938 között /Mikszáth, 1994./ c. tanulmányom 67-73. ol­ dalain közöltekkel.) Orbán György alkotása �Tóth István A szlovák politika és az alföldi szlovákok viszonya a XX. század első felében Az alföldi szlovákoknak természetesen nemcsak a XX. században voltak kapcsolatai a szlovák politikával, a politikai központok­ kal. Ám a korábbiakkal most nem foglalkoz­ nék. Sok esetben azzal érvelnek, egyes szak­ mai vitákban is, hogy az Alföld szlováksága azért asszimilálódik, mert minden tekintet­ ben izolált helyzetben van. Így a szlovák poli­ tikától is elhangzott. Nos, akkor minek köszönhető, hogy a ké­ sőbbi Csehszlovák Köztársaság jeles szlovák politikusa Milan Hodža, pont a kölpényi vá­ lasztókerületben (Kulpín) lett országgyűlési képviselővé választva 1905-ben? - Minden bizonnyal annak volt köszönhető, hogy a vá­ lasztókerület szlováksága aktívan politizált sőt olyannyira eredményesen, hogy e felvidé­ ki szlovák politikus volt számára— nemzeti­ sége szempontjából is - a legalkalmasabb ér­ dekei képviseletére. Eme tény, többek között, feltételez egy intenzív információs kapcsola­ tot is. Ezt segítették az egyes evangélikus lel­ kész családok ugyancsak szoros kapcsolatai a felvidéki szlovák lelkészcsaládokkal. A kap­ csolat egyébként fennállt úgy is, hogy az egyes politikai lapokba például - Národny Hlásnik - megírták véleményüket a politikai eseményekről. S mindezek mellé sorakozik az a tény is, hogy az Alföld némely településén a neves szlovák politikuscsaládok pl. Mudronék egy-két tagja rokonsággal rendelkezett. Ezek a szerteágazó, az élet szinte minden te­ rületét átszövő kapcsolatok mintegy előreve­ títették, miként is fog gondolkodni ez az ön­ tudatos szlovák réteg kritikus időszakban. Gondolok itt az 1918-1920 közötti időkre. Nos csatlakoztak a Szlovák Nemzeti Ta­ nács felhívásához. Eszerint minden jelentő­ sebb, szlovákok által lakott településen létre kellett hozni a helyi Szlovák Nemzeti Taná­ csot. Így alakultak meg Tótkomlóson, Nagy­ lakon, Kysácon, Újvidéken s a Bácska több részén is. 1918. november 10-én megalakult a bács­ kai és szerémségi Szlovák Nemzeti Tanács. Ugyanezen hó 21-én KA.Medvecky üdvö­ zölte a megalakulást, s felhívta őket a többi alföldi szlovák elemmel való egyesülésre, �hozzák létre az Alföldi Szlovákok Nemzeti Tanácsainak Központját, ami 1919. január 2-ra megtörtént. Erről számol be Hrdlicska Lajos evangélikus lelkész levelében Tótkom­ lósról. Sőt folyamatos információkkal látták el a túrószentmártoni központot a hadihely­ zetről a katonaság vonulásáról. Erről az idő­ szakról írt Milan Krajčovič több munkájá­ ban is. A jólszervezett Nemzeti Tanácsok úgy vélték, hogy memorandumaikkal el tudják érni a Jugoszláviához való csatlakozást. Ami­ kor pedig már sem ez, sem a Romániához va­ ló csatlakozás nem lehetett reális cél, akkor eljutnak az önálló Tótkomlósi Köztársaság gondolatához. Míg az első két próbálkozás részben szlovák körök, illetve román politikai körök nyomásának volt köszönhető a harma­ dik önálló elképzelésként jegyezhető - persze mindhárom irreális talajból táplálkozott. Végül az alföldi szlovákság három ország területére került. A nagylakiak és környékbe­ liek Romániához, a Bácska és Bánát mint igen jelentős szlovák tömb a Szerb- HorvátSzlovén Királysághoz csatolódott, a Békés és Csanád megyeiek pedig Magyarország terü­ letén maradtak. Úgy tűnhet, az utóbbi térség szlováksága el lett zárva az anyanemzettel való éltető kapcsolat ápolásának lehetőségé­ től. Ezt látszanak igazolni a Matica Slovenská adminisztratív levéltárának anyagai is. A kulturális kapcsolatok 1928-tól kezde­ nek aktívabbá válni, s ez az aktivitás majd csúcspontját éri el 1946-1948 között. Ám az 1920-21 között lezajlott felségsértési, izgatási, hűtlenségi perek jónéhány vádlottja ké­ sőbb a zaklatások elől emigrálni kényszerül. Részint résztvevői voltak a román és szerb megszállás alatt kifejtett aktív elcsatlakozási mozgalomnak, részint csak vádolták őket, másrészt pedig teljes mértékben exponálták magukat a román parlamentben képviselői mandátum elfogadásával. A Szegedi Ügyész­ ség e korból származó iratai ezt bőségesen alátámasztják. Az emigráltak kemény magját alkotta Hrdlicska Lajos és Hrabovszky György. ben 1922ők ketten próbálják képviselni a magyarországi szlovákokat a genfi kisebbségvédelmi konferencián. Memorandumuk sta­ tisztikai része annyira pontatlan, hogy Svetoň Ján 1942-ben megjelent alapos statiszti­ kai munkája sem támasztja alá. Az Alföldön maradt szlovákság pedig próbált kulturpolitikai téren aktivizálódni. ban 1923Dorkovics György szlovák nyelvű lapot akart kiadni. Péchány Adolf ezt ügyes taktikázással lehetetlenné tette. Ugyancsak gátolta új szlovák kulturegyesület létrehozá­ sát. Mindkét esetben egy-egy kormány által támogatott szerveződést hozott létre. A Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykö­ vetsége kultúrataséjával már ekkor is jó kap­ csolatuk van. - Ez a személy a sokak által is­ mert Anton Straka. Több alkalommal rajta keresztül jutottak el a pénzbeli támogatások a Slovenská Rodina és más kulturális termék kiadásához. Erről bizonyító erejű dokumen­ tumok maradtak fenn a rendőrségi nyomozói jelentések alakjában illetőleg Anton Straka levelezésében. Számtalan alkalommal felvetődik a kér­ dés bennem: - Vajon honnan ered illetve ki volt a közvetlen iniciátora a lakosságcsere gondolatának? Jól tudjuk, hogy a Párizs-környéki békeszerződések egyes rendelkezései lehetőséget �biztosítottak arra, hogy a kétoldalú tárgyalá­ sok során létrejött egyezségek alapján a né­ pességcserék, lakosságcserék megvalósulhat­ tak. Ezzel görög-török viszonylatban éltek is 1923-ban. Keserű tapasztalatai voltak. Mégis a Szlovákiában 1930-as évekre te­ tőző demográfiai mélypont a 20-as évektől folyamatosan foglalkoztatta a szlovák értel­ miséget, köztük az emigráns Hridlicska Lajos lelkészt is. 1937-ben több alkalommal kérték föl véleményének kifejtésére, előadások tar­ tására. Ezeket összefoglalva a Cirkevné Listy 1937 évi számában közzétette s ugyanúgy különlenyomatokban is terjesztette. A közle­ mény címe: "Plodte se a rožmnozujte se!" (Termékenyüljetek és szaporodjatok) - Ezzel a gondolattal mértékadó politikai tényezők is egyetértettek. - jegyezte meg lábjegyzetében. Azonban, hogy ez mikor válik kormányszíntű szándékká azt pontosan behatárolni nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy az emigráns kormány programjában ez már szerepel. Miről is írt Hrdlicska lelkész? Kifejti, a hosszú évek óta emlegetett ma­ gyarországi szlovákok rekolonizációja nem hogy elvetendő, hanem egyenesen erkölcsi kötelesség, égetően szükséges, lehetséges s ennél fogva aktuális kérdés. Úgy érvel, hogy a rekolonizáció Szlovákia és a magyarorszá­ gi szlovákság számára mind egyházi, mind nemzeti szempontból egyformán szükséges. Aztán a szomorú helyzet lehangoló demog­ ráfiai adataiból merít. Ehhez bibliai idézete­ ket illeszt. Hangsúlyozza, hogy gyorsan kell cselekedni. Míg a szlovákiai nép betegségek­ kel, szegénységgel küszködik, addig az alföl­ diek csupán csak az elnemzetlenítés katlaná­ ban főnek. Ezért rendkívül fontos a számuk­ ra a rekolonizáció. Gyakorlati példákon bizonyítja, hogy egy átgondolt, tervszerű telepítésre lehetőség van azért is, mert a fordulat éve után közvetlenül a földreform végrehajtásánál és több belső telepítés szervezésénél már tapasztalatokat gyűjtöttek. Tehát, kellően képzett adminiszt­ ráció is biztosított volt - nézete szerint. Felhívja a figyelmet, hogy különböző fa­ jú, vallású, nyelvű és mentalitású elemekből egy kolóniát alkotni céltalansághoz vezet. Te­ hát a felsorolt szempontokat figyelembe véve homogén településeket kell létrehozni amint azt a korábbi spontán vándorlások és kivándorlások alkalmával tették legtöbb eset­ ben a szülőföldet elhagyó szlovákok. Érv­ rendszerébe beépítette azt a statisztikai tényt is, hogy 1920-tól a 30-as évek második felére 141.000-ről 104.000 körülire apadt a ma­ gyarországi szlovákság lélekszáma. Így hát végveszélyben vannak, s tíz év múlva nyomuk se marad. Kifejtette: korábban azon a véle­ ményen volt, hogy totális repatriációt nem tudnának véghezvinni. S csupán egy részleges rekolonizációval a külföldön élő szlovák ki­ sebbség további helyzetét és egzisztenciáját lehetetlenné tették volna. A fenntebb már felsorolt érvek persze szerinte ennek ellenére is azt követelik erkölcsi szempontból, hogy végre kell hajtani ezt a mentő akciót; mely egyben nemzetmegújító és kisebbségmentő minőséget nyerne. Megjegyzi, hogy ezzel a gondolattal azonosulni tud a Magyarország­ ról már áttelepült, letelepült szlovák emigrá­ ció is. Meg kell menteni őket, mert ők élő alkotó elemei az idős csehszlovák kultúrának s ezt a biblia-cseh nyelv a králici biblia nyelvé­ hez való ragaszkodással próbálja bizonyítani. Szerinte nem lehet a repatriációnak semmi �akadálya, mivel a magyarországi szlovákok igen igénytelenek, dolgosak, és termékeny parasztok, s az ilyenek az államnak és a ki­ sebb közösségeknek egyaránt csak hasznára lehetnek. Főként, amikor a magyarok is arról tanakodnak - írja Hrdlicska lelkész -, ho­ gyan tudnák maguk számára a határaikon tú­ li magyarságot megmenteni. Tehát itt az al­ kalom egyezzünk meg velük s használjuk ki a kínálkozó alkalmat. Érdekességként vessük ezt össze egy má­ sik véleménnyel. Michal Topoľský a Nové slovo 1947 szeptember 20-i számában "Szlo­ vák személyek a magyar megszállás alatt" cí­ mű cikkében a következő fejtegetést olvas­ hatjuk az alapvető szociális tények fejezete alatt. - A magyarországi szlovákoknak négy főbb csoportját különbözteti meg. Az első a Magyarországon tartósan lakók. A többiek akik az átcsatolások révén kerültek oda: a délszlovákiai, romániai és jugoszláviai szlo­ vákok. Topoľský úgy vélekedik, hogy habár ezek a szlovákok egy ugyanazon nyelvet be­ széltek, mégsem alkották teljesen ugyanazt a nemzetet. Még győzködő formában rábeszéli az olvasókat, hogy ezt be kell vallami minden­ kinek őszintén. A magyarországi szlovákok részben már csak szlovákul beszélő magyarok voltak. Szlovákok voltak persze nyelvileg, tu­ datilag, sőt szlovákok voltak, ami a nemzeti büszkeséget illeti, de ha az önálló társadalmi nem azok. Nos, akkor megvolta-e igazán az áttelepítés feltételei? Igaz, hogy a harmincas évek sajtója kellően megszellőztette e kér­ dést. Az emigrációban lévő Beneš állítólag már az emigráció legelején eljutott a "transz­ fer", a kitelepítés gondolatához. Az 1943-as látogatását Moszkvában pedig arra használta fel, hogy ezt a tervét Sztálin és Molotov elfo­ gadják. Beneš útjával az Új Látóhatár című mün­ cheni lap 1985-ben foglalkozott. A szerző András Károly részletesen elemzi Beneš emigrációs politikáját. A lakosságcserét végül is 1946. február 27-én kötött szerződésben foglaltak szerint hajtották végre. Ez komoly vérveszteséget jelentett a magyarországi szlovákoknak. A végrehajtásáról, lefolyásáról számos hosszabb-rövidebb szakmunka készült mind magyar, mind szlovák részről. Persze mindegyikből csak az derül ki, hogy végülis óriási fiaskó volt ez a háború utáni 2. Cseh­ szlovák Köztársaság transzfert és lakosságcserét szorgalmazó politikai vezetése részé­ ről. Ezzel zárult tehát a XX. első felének vé­ gén az alföldi, illetve magyarországi szlová­ kok és a szlovák politika viszonya. �Párkányi Péter szobra �Ivan Kamenec A szlovák államiság megvalósulása az I. szlovák köztársaság feltételrendszerében 1939 és 1945 között A háborús szlovák állam - az I. Szlovák Köztársaság - létrejötte és létezése, bel- és külpolitikája nem csupán a modern szlovák történelem egyfajta traumáját jelenti hanem az egykori Csehszlovákia totalitárius, kom­ munista rendszerének bukása után, a szlovák történelem ezen korszaka a legellentmondá­ sosabb események egyikévé vált. Szenvedé­ lyesviták folynak róla - főleg a közvélemény­ ben, a publicisztika terén, ahol a legkülönfé­ lébb mítoszok és antimítoszok keletkeznek; egyfelől démonizálják és kriminalizálják ezt az államot, másfelől pedig legendákat szőnek köréje és glorifikálják. Előfordul, hogy a je­ lenkori, hivatalosan 1993. január 1-én létre­ jött Szlovák Köztársaság szerves és logikus előképeként mutatják be, máskor viszont azt állítják, hogy ebben a két államalakulatban a hivatalos elnevezéstől eltekintve - semmi közös nincsen, s egymástól homlokegyenest eltérnek. A modern szlovák történelem értel­ mezése (de ez talán más országok és államok történetére is vonatkozik) ellentmondásos és az is marad. A jelenlegi, nyugtalan időszakban, ami­ kor történelmünk és e történelem morális kritériumainak átértékelése folyik, minden eddiginél nagyobb mértékben kerülnek bele a történeti publicisztikába a szóban forgó ese­ mények közvetlen résztvevőinek és a kortár­ saknak személyes élményei és véleményei, amelyek hangsúlyos szubjektivitásukon túl­ menően nem egyszer intoleranciáról is tanús­ kodnak. Ezt legfőképpen az I. Szlovák Köz­ társaság történelmének értelmezésekor ta­ pasztaljuk, amikor is a visszaemlékezőkön kí­ vül számos laikus, amatőr történész, sőt sar­ latán is rendkívüli aktivitással kapcsolódik be a vitába. A történetírásra és a történészek megismerői feladatkörére - melynek révén talán a legésszerűbb és legjózanabb módon tárhatnák fel a háborús Szlovák Köztársaság szerepét és helyzetét - olykor meglepően erős politikai és társadalmi nyomás nehezedik. Ennek a nyomásnak nem mindig képesek ha­ tékonyan ellenállni. Véleményem szerint a Szlovák Köztár­ saság 1939. március 14-én végbement meg­ alakulása az adott időszakban és az adott fel­ tételek között elsősorban egy hosszantartó �európai politikai válság következménye volt, nem pedig a hazai politikai illetve társadalmi törekvések valamiféle logikus kiteljesedése. Másképp fogalmazva: a szlovák állam létre­ hozása 1939-ben Csehszlovákia nácik általi szétverésének afféle mellékterméke volt. Természetesen ebben a folyamatban más környező államok is dezintegrációs szerepet játszottak, akárcsak egyes hazai politikai erők, mind Csehországban, mind Szlovákiá­ ban - mégpepdig tekintet nélkül arra, hogy az adott helyzetben tudatosították-e politikai lépéseik és állásfoglalásaik következményeit vagy sem. A szlovák államnak az összeurópai válság keretén belüli, a náci Németország rendezésében és kényszerítő körülmények között lezajló létrejötte döntő mértékben meghatározta az állam arculatát, bel- és kül­ politikáját, ezen túl pedig determinálta léte­ zésének feltételeit az elkövetkező években, s azt a helyet Európa térképén, amelyet az önálló állami szubjektum szerepében elfog­ lalt. Formai szempontból a szlovák állam úgy­ mond jogi úton jött létre. Kikiáltása 1938 de­ cemberében - tehát még a Csehszlovák Köz­ társaság fennállása idejében - megalakult szlovák parlament aktusa volt. Az állam szü­ letésénél bábáskodó legfőbb politikai erőnek - Hlinka Szlovák Néppártjának (HSLS) - a programjában sosem szerepelt önálló állam létrehozásának a követelménye. A Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) együtt következetesen síkraszállt Szlovákia autonómiájáért, mely­ nek kihirdetésére (ugyancsak az európai poli­ tikai válság és a müncheni egyezmény utáni erkölcsi és politikai nyomorúság légkörében) 1938. október 6-án került sor, s amelyet a csehszlovák parlament ugyanezen év novem­ berében hagyott jóvá. Szlovákia politikai au­ tonómiája a HSLS-tagság abszolút többségé­ nek a maximális és végső célkitűzést jelentet­ te az országrész államjogi helyzetének Cseh­ szlovákián belüli rendezése kapcsán. Természetesen a politikai színpad sosem statikus, megvan a maga belső és külső dina­ mikája, a rajta végbemenő mozgás időnként a szabadesésre emlékeztet, amikor is a sze­ replők már nem befolyásolják és nem irányít­ ják az események menetét, hanem többé-kevésbé önként vagy a félelemtől vezéreltetve alávetik magukat az eseményeknek, bábokká változnak, azoknak a hatalmasabb külföldi erőknek az eszközeivé, amelyek birodalmi céljaikat követik. Úgy gondolom, ugyanez történt azzal a szlovák politikai garnitúrával is, amely 1939 márciusában az önálló szlovák állam kikiáltá­ sánál színen volt. Ebből azonban nem követ­ keztethetünk arra, hogy Szlovákiában nem voltak olyan erők, amelyek legalábbis 1938 őszétől ne törekedtek volna ennek az állam­ nak a megalakítására, s ne segítették volna tudatosan a nácikat Csehszlovákia szétveré­ sében. Befolyásuk azonban nem volt nagy, s az állam fennállása idején is csak átmenetileg jutottak jelentősebb pozíciókhoz. Ők a hatal­ mon lévő állampárt radikális, ún. nemzeti szocialista szárnyát képviselték. Vojtech Tukán, Alexander Machon, Ferdinand Ďurčanskýn kívül a szlovák közélet túlnyomórészt harmadrangú, politikai és államférfiúi képességek nélküli kalandor elemei tartoztak ide. Ennélfogva a nemzet saját állam iránti ősrégi vágyairól és törekvéseiről, a cél elérése érdekében hozott áldozatairól szóló ünnepé­ lyes deklarációk és hivatalos kijelentések el­ sősorban a korabeli propaganda részei voltak, �a történelem utólagos rekonstrukcióját szol­ gálták, de valós történelmi tények híján gyen­ ge lábon álltak. Az ilyenfajta kijelentések fő­ leg - természetesen - az állam hivatalos kép­ viselői részéről hangzottak el, elsősorban a miniszterelnöktől, Josef Tisotól, aki utóbb köztársasági elnök is lett, s az uralkodó ál­ lampárt elnöki tisztét is betöltötte, s aki a két háború közötti időszakban az egységes Cseh­ szlovákián belüli autonóm Szlovákia meggyőződéses híve volt. - A történelemben többé kevésbé természetes, hogy minden győztes politikai erő a történeti múltban keresi győ­ zelmének és az uralkodáshoz való jogának utólagos indoklását és igazolását - akkor is, ha a győzelem sok esetben pirruszi kivált­ képp az önkényuralmak és a totalitárius rendszerek esetében. A szlovák állam 1939 márciusában tör­ tént kikiáltásának egy másik dimenziója is volt: a félelem és a veszélyeztetettség dimen­ ziójáról van szó, amelynek a kisebbik rossz politikája volt az alternatívája. A szóban for­ gó időszakban ezt egy nyíltan kimondott, de legalábbis gondolatként jelen lévő tézis fejez­ te ki, amely a legerősebb, később pedig már egyetlen szlovák politikai párt ideológiai konyhájában született: "A nemzet több az ál­ lamnál". Ezzel a jelszóval indokolták azokat a fokozatos lépéseket (1938 őszén és 1939 első két hónapjában), amelyek a csehek és a szlo­ vákok államjogi szövetségének meggyengíté­ séhez vezettek, mindenekelőtt azonban a ve­ zető szlovák politikai garnitúra 1939 márciu­ sának nyugtalan napjaiban követett eljárását volt hivatott igazolni. Ma már, aprólékosabban ismerve a szlo­ vák állam kikiáltásának körülményeit, s ki­ vált J. Tiso és A. Hitler 1939. március 13-án lezajlott tárgyalásainak alapos rekonstrukci­ ója után a történésznek legalábbis tudomásul kell vennie az akkori realitását, s főleg az ún. kisebbik rossz politikájának alternatívanél­ küliségét. A csehszlovák állam süllyedő hajó­ jának kényszerű s az ország szövetségeseinek és biztonsága garantálóinak cinikus passzivi­ tásával kísért elhagyását nem nevezhetjük ex postfacto árulásnak, "tőrdöfésnek", de ugyanúgy nem nevezhető dicsőséges szlovák győzelemnek, a szlovák államjogi törekvések kiteljesedésének sem. Az 1938-1939-ben, de talán az egész má­ sodik világháború folyamán a közép-európai fejlődés keretében megvalósuló szlovák poli­ tika domináns tényezője a szlovák társada­ lom s különösképpen a szlovák nemzet létér­ dekeinek veszélyeztetettsége miatti aggoda­ lom volt. A félelem jelenségével a politika, természtesen, többféleképpen is élhet és visszaélhet. Hiszen már az azodáig a szlovák politika államjogi törekvéseinek maximális célkitűzését jelentő autonóm Szlovákia is joggal érezte veszélyeztetve magát három ha­ talmasabb és rosszindulatú szomszédjától: Németországtól, Magyarországtól és Len­ gyelországtól. Mindhárom említett ország erőszakkal annektált olyan területrészeket, amelyek addig Szlovákiához tartoztak. Né­ metország már 1938 októberének első har­ madában - a müncheni egyezmény közvetett következményeként - elfoglalta Pozsony du­ nántúli elővárosát, Ligetfalut (Petrzalka), va­ lamint a dévényi (Devín) vár körüli területet, amely sok szállal kötődött a szlovák nemzet legősibb történelméhez. Néhány héttel ké­ sőbb Lengyelország szállt meg egy kisebb te­ rület Észak-Szlovákiában. A legnagyobb veszteséget azonban az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés okozta, melynek �2 értelmében Szlovákiának 10 400 km2 nagy­ ságú területről kellett lemondania Magyaror­ szág javára, amelyen 860 000 lakos élt. A félelem tényezője, a szomszédok általi veszélyeztetettség érzése a szlovák állam ki­ kiáltása után is hatott. Alig néhány nappal 1939. március 14-e után Szlovákia és Ma­ gyarország között kitört az ún. kis háború, melynek következtében az újonnan alakult állam 1 600 km2 nagyságú területet veszített el mintegy 70 000 lakossal. Ezen kívül pedig a szlovák állam létrejöttét követően még hóna­ pokig potenciális diplomáciai csereáru volt a náci Németország kezében a német-lengyel tárgyalásokon. Abban az időben Berlinben egy szlovákiai protektorátus létrehozását, a Birodalomhoz való csatolását illetve a három szomszédos ország közötti felosztását fontol­ gatták. Ezek a tervek végül nem valósultak meg, de részben kifejeződtek az északnyugatszlovákiai ún. német védelmi övezet kialakítá­ sában. Az 1939. év első feléhez kapcsolódó ko­ rabeli dokumentumokból is kitűnnek a hivata­ los szlovák politika, de főleg a szlovák társada­ lom attól való félemei, hogy a Harmadik Biro­ dalom annektálhatja Szlovákiát. Az említett aggodalmaknak valóságos alapjuk volt. Hiszen több mint egy évvel az állam létrehozása után H. Bemard, az első német nagykövet úgy jelle­ mezte, mint "a délkelet-európai kis országok­ nak s kivált a szláv nemzeteknek felmutatott példát: miképp folytathat önálló életet egy kis ország, amely a Nagynémet Birodalom védelme alá helyezi magát. De az ilyen példával folyta­ tott játéknak megvan a maga időhatára, az eu­ rópai helyzet alakulásától függően." A veszélyeztetettség azonban nem csak félelmet keltett, hanem ösztönözte és el is mélyítette az új állam kollaborációját létre­ hozójával, Németországgal. Ez fokozatosan ahhoz vezetett, hogy a szlovák hadsereg csat­ lakozott a Lengyelország ellen 1939 szep­ temberében végrehajtott náci támadáshoz. A Lengyelország által elfoglalt szlovák közsé­ gek visszatérése vitathatatlan katonai és poli­ tikai sikert jelentett az új állam számára, amely addig szövetségesei és szomszédai ré­ széről csak megszállást és területcsonkítást tapasztalt. Másfelől azonban a lengyelországi katonai kaland hosszabb távon negatív követ­ kezményeket jelentett a szlovák állam szá­ mára. Létezése szempontjából hasonló, sőt még tragikusabb következményekkel járt a csatlakozás az akkori Szovjetunió elleni há­ borúhoz, melyben eleinte a szlovák hadsereg csaknem 60 000 katonája vett részt, s ugyan­ ez vonatkozik a Nagy-Britanniának és az USA-nak 1941 decemberében küldött for­ mális hadüzenetre. Tragikus paradoxon volt, hogy az említett valóságos vagy formális ka­ tonai lépéseket a hivatalos szlovák politika s főleg a propaganda Szlovákia államiságának, területi egységének védelmezésével illetve az 1938- 1939-ben elszenvedett területi veszte­ ségek revíziójának a szándékával indokolta. Mindenekelőtt az első bécsi döntés revideálásáról volt szó, amely a második világháború idején a szlovák-magyar kapcsolatok állandó feszültségforrása volt. A Szlovák Köztársaság 38 000 km2 nagy­ ságú területével és 2,6 millió lakosával az ak­ kori Európa legkisebb országai közé tarto­ zott. Németországhoz való viszonyát fennál­ lása kezdetétől fogva egyértelműen a csatlós szerepköre határozta meg. Mindazonáltal rendelkezett az államiság valamennyi belső és külső attribútumával. Fokozatosan 27 or­ szág ismerte el, bár csak egy kisebb részük �tartott fenn vele normális diplomáciai kap­ térés az első Csehszlovák Köztársaság állam­ csolatokat, aminek kétségkívül Európa és a jogi viszonyaihoz. Az egységes csehszlovák világ akkori helyzete volt az oka. Azt is le kell nemzet fikciója mind a szlovák közvélemény, szögezni, hogy az önálló szlovák állam létre­ mind az ellenállás számára tarthatatlan volt. hozását (születésének valódi körülményeiről, Ezt a kétágazatú problémát a szlovák ellenál­ a nácik fenyegetésekkel és félelemmel kísért lásnak nagyon céltutatosan, de ugyanakkor durva nyomásáról a közvéleménynek nem bonyolult módon kellett megoldania. volt tudomása) a szlovák társadalom nagy ré­ Az ellenállás bírálói, akárcsak fél évszá­ sze az aggodalmak, megkönnyebbülés és a re­ zaddal ezelőtt, ma is azt vetik a szemére, hogy ménykedés váltakozó érzelmeivel fogadta, az önálló szlovák állam ellen támadt, s ezért melyeket egyre inkább háttérbe szorított a nemzetellenesnek, szlovákellenesnek bélye­ megelégedettség, sőt a lelkesedés. A közvéle­ gezték. Ez a politikai és szemléleti konfliktus mény ilyenfajta reflektálása a szlovák állam­ fölerősítve tükrözi a szlovák államiság 1939 ra nem csupán az intenzív propaganda követ­ és 1945 között önálló állam formájában meg­ kezménye volt, hanem a szlovákiai belpoliti­ valósult eszméjének paradox vagy inkább kai fejlődést és a környező államokban lezaj­ tragikus helyzetét. A szlovák állam és rend­ lott események hatását is tükrözte - kivált­ szere közötti ellentmondás mindinkább elő­ képp azokét, amelyek Cseh- és Lengyelor­ térbe került. szágban történtek a náci megszállás után. A A Szlovák Köztársaság az erőszak jegyé­ Szlovákiában tapasztalható viszonylag stabil ben, csatlósállamként jött létre. Rendszere gazdasági és társadalmi helyzet, az itteni kul­ totalitárius volt és fasiszta. Köldökzsinór kö­ turális élet és a nemzeti öntudat fejlődése, a tötte össze azokkal a politikai erőkkel, ame­ tény, hogy az ország területe 1944-ig nem lyek a teljes katonai és politikai vereség felé volt kitéve a háborús események közvetlen tartottak. Esélye a túlélésre és a háború utáni hatásának, a megszállt országokat, sőt a többi Európában való fennmaradásra rohamosan csatlósállamot és magát Németországot is vi­ csökkent. A szlovák állam és a szlovák nem­ tathatatlanul felülmúló életszínvonal - mind­ zet perspektívái paradox módon a német győ­ ez együtt jó pontokat jelentett az önálló szlo­ zelem esetében is fölöttébb bizonytalanok, vák államnak. Eszméje gyökeret eresztett a jobban mondva tragikusak voltak. A hozzá­ szlovák társadalom széles rétegeinek tudatá­ férhető német titkos dokumentumokból és ban, és az ellenállást képviselő illetve ellenzé­ tervekből egyértelműen az következik, hogy a ki erők egy része (kivált a baloldal) is akcep­ hitleri Németország a győztes háború után tálta. Az erősödő ellenzék és az antifasiszta már nem számolt az önálló szlovák állam, sőt ellenállás köreiben a szlovák államiság gon­ az önálló szlovák nemzet létével sem. Egy ré­ dolata egyre fontosabb szerephez jutott. Az szére a fokozatos asszimiláció várt volna, a ellenállásnak - amennyiben sikert akart elér­ faji szempontból alkalmazkodásra képtelen ni és befolyásolni akarta a társadalom széles illetve alkalmatlan csoportokat pedig keletre rétegeit - a szlovák államiság demokratikus szándékoztak telepíteni. Ebből a szemszögből szellemű újjászületésére kellett törekednie. a háborús szlovák állam létezése - minden Ez az újjászületés azonban a fennálló szlovák valóságos vagy utólag kitalált pozitívuma el­ csatlósállam és totalitárius rendszere kereté­ lenére - nagyon komor perspektívában tűnik ben lehetetlen volt, akárcsak a gépies vissza­ elénk. S ellenkezőleg: az államot (de nem a �demokratikus szlovák államiság gondolatát) felszámoló ellenállás új dimenziót nyer. Tehát a szlovák államiság gondolatának 1939 és 1945 között megvalósult változata kiút és alternatíva nélküli helyzetbe került, amivel a szlovákiai ellenállás erői voltak leg­ inkább tisztában, miközben a Szlovák Köz­ társaság képviselői makacsul, sőt fanatikusan elzárkóztak ennek megértésétől. Az a politi­ kai garnitúra, amely 1938-1939-ben azt az elvet vallotta, hogy a nemzet több az állam­ nál, most 180 fokos fordulatot tett, s annak az elvnek a jegyében politizált, mely szerint az állam több a nemzetnél. A fennálló államot a szó szoros értelmé­ ben fetisizálják, érinthetetlenné nyilvánítják, melynek fennmaradása érdekében vala­ mennyi rendelkezésre álló eszközt és minden külföldi szövetségest mozgósítani kell. A va­ lóságban azonban a szlovák államvezető és képviselőinek manőverezési lehetőségei a fenti célok megvalósítása érdekében nagyon beszűkültek: nem csupán a Harmadik Biroda­ lommal szembeni csatlósi viszony határozta meg őket, hanem elsősorban az a tény, hogy ideiglenesen bár, de egyedül Németország volt a háborús Szlovák Köztársaság létének egyetlen garantálója. Ez az államalakulat megelőző politikai ténykedésével felégette az azon nagyhatal­ makhoz vezető összes lehetséges hidat, ame­ lyek kezeskedhettek volna háború utáni lété­ ért, vagy legalábbis lehetővé tehették volna, hogy kedvező politikai konstelláció esetében a gondolat felmerülhessen. E tekintetben nem csak a szlovák állam említett katonai ka­ landjai képezték a legnagyobb akadályt, de a zsidókérdés radikális megoldása is. Nagyon ingatagok voltak a Szlovák Köztársaság és a semleges európai országok s végső soron a be­ folyásos Vatikán közötti kapcsolatok, mely utóbbiban a keresztény ideológiát magáénak valló szlovák állami képviselet talán legin­ kább bízott. Úgy tűnik, a szlovák állam veze­ tői az emigráns csehszlovák kormány által a Hitler-ellenes koalíció országaiban elért sike­ reket is alábecsülték. Szinte meglepő, hogy bár a Csehszlovák Köztársaság eredeti hatá­ rok közötti helyreállítását háborús célként kitűző emigráns csehszlovák kormányt a Hit­ ler-ellenes koalíció elismerte, a szlovák állam reprezentánsai nem hitték el, hogy ezek a té­ nyek a realitást tükrözik. Mindezen túl elképesztő a hivatalos szlo­ vák politika fatalizmusa, amely a második vi­ lágháború végső szakaszában sem tett sem­ miféle konkrét lépést annak érdekében, hogy szabadulni próbáljon a Németországgal való egyre kényelmetlenebb és mindinkább pusz­ tulással fenyegető szövetségesi köteléktől. Mi több, e tekintetben semmiféle konkrét politi­ kai vagy katonai tervet nem dolgoztak ki. (Az egyetlen kivételt a Szlovák Köztársaság hon­ védelmi miniszterének, Ferdinand Čatloš tábornoknak 1944 nyarán született terve je­ lenti, amely azonban már túl későn jött, és az ellenállás központi erőinek fontosabb tervei­ be már nem került bele, noha katonai szem­ pontból nagyon hasonlított hozzájuk.) A szlovák államnak a háború utáni Euró­ pában való megőrzésére vonatkozó elgondo­ lások az irracionalitás síkján mozogtak, s in­ kább csak óhajok és naív elképzelések voltak, amelyek adósak maradtak a dolgok valódi ál­ lásának, a szlovákiai és az európai politikai il­ letve katonai helyzetnek az értékelésével. Ezen elgondolások némely hirdetője még mindig bízott a háború menetében beálló for­ dulatban (reményeiket a megígért német tit­ kos fegyverekbe vetették), a Hitler-ellenes koalíció felbomlásában és az azt követő kü­ lönbékében, s néhányan közülük hajlandók voltak - legalább ideiglenesen - magukévá tenni a Szovjetunió védnöksége alatt álló s a �csehszlovák állam tervezett újjáalakításával csodára és fordulatra való várakozás vagy pe­ szemben ellensúlyt jelentő önálló Szlovák dig a fennálló Szlovák Köztársaság aktív Köztársaság gondolatát is. A Csehszlovák politikai és katonai védelmezése melletti Köztársaság újjáalakításának gondolata fanatikus kitartás között. Ez a védelmezés azonban a szlovák állam vezetői garnitúrájá­ azonban csakis a Szlovákiában tartózkodó nak egy részét is megfertőzte. Egy ideig állí­ megszálló német csapatokkal együtt és az ő tólag maga J. Tiso elnök is számolt vele, de kizárólagos segítségükkel volt lehetséges - s még inkább más magas rangú politikai, kato­ voltaképpen így teljesedett be a háborús nai és gazdasági vezetők. Ezt az elképzelést szlovák állam tragédiája. E tragédia vala­ azonban egyfelől a Csehszlovákia szovjetizá- miféle szimbolikus záróakkordja volt az a lásától való félelem tette semmissé (kivált­ távirat, amelyet a köztársasági elnök kül­ képp a csehszlovák-szovjet egyezmény 1943 dött - immár az ausztriai emigrációból - az decemberében történt aláírása után), másfe­ újonnan kinevezett német kancellárnak, lől - s főleg! - pedig a Beneš elnök vezette hi­ Karl Dönitznek, s amelyben a szlovák ál­ vatalos csehszlovák politikai emigráció állás- lamnak az új Európáért harcoló német bi­ foglalása; Beneš nem csak a szlovák antifa­ rodalom melletti hűségéről van szó. siszta ellenállás demokratikus államjogi kö­ Az 1939 és 1945 között fennállt veteléseit utasította el, hanem továbbra sem szlovák állam vitathatatlanul az állami­ volt hajlandó a szlovák nemzet identitásának ság megvalósulásának egyik lépcsőfo­ elismerésére, és ragaszkodott a csehszlovák kát jelenti a modern szlovák történe­ nemzet fikciójához. lemben. Létrejöttének körülményei, Úgy vélem, az emigráns kormány fentebb mindenekelőtt pedig a hitleri Németor­ említett állásfoglalásai 1943 és 1945 között szággal szemben megalázó csatlós vi­ jobban hozzájárultak a fennálló szlovák csat­ szonyban lévő háborús szlovák állam lósállam eszméjének megerősítéséhez, mint rendszerének jellege nem csupán az eu­ magának az államnak a politikája és a propa­ rópai, de a hazai közvélemény szemé­ gandája, mely utóbbi az önálló szlovák állam ben is degradálták őt, s ez utóbbi össz­ létét demagóg módon összekapcsolta a szlo­ nemzeti fegyveres felkeléssel fejezte ki elutasítását. Ez azonban nem volt azo­ vák nemzet szellemi sőt fizikai létével. Az 1944 őszén zajló össznemzeti és anti­ nos a szlovák államiság elutasításával, fasiszta fegyveres felkelés Szlovákia egyenjo­ amely mindenkor - ma is - csak a tota­ gú helyzetének elve alapján deklarálta a kö­ litárius politikai rendszerek keretein zös csehszlovák állam felújítását (a felkelés kívül, a polgári demokrácia feltételei által felszabadított területeken ez az államjo­ között valósulhat meg. Minden más kísérlet rövid ideig tartott és gi modell sikeresen működött), s ezt követően a helyzet lényegesen egyszerűsödött - és po­ fog tartani, s előbb-utóbb sikertelenül végző­ larizálódott. Akik továbbra is az önálló szlo­ dik. Az 1939-1945 között létezett első Szlo­ vák államiság 1939 márciusában megvalósult vák Köztársaság történetének talán ez a tör­ formájának a hívei voltak, csupán két (pers­ ténelmi tanulsága - ha egyáltalán létezik pektíva nélküli) lehetőség közül választhat­ ilyesfajta tanulság. (Fordította: G. Kovács tak: a politikai passzivitás, a lemondás s a László) �G. Kovács László Jozef Tiso nemzetfogalmának legfőbb sajátosságai Jozef Tiso nemzetfogalma, a Szlovák Köztársaság egykori elnökének a nemzethez/nemzetekhez való viszonya mindeneke­ lőtt azért érdemel figyelmet, mert az államfő eszmei állásfoglalásai alá nem becsülhető be­ folyást gyakoroltak az ország politikai és szellemi életére, s döntő mértékben járultak hozzá a hivatalos ideológia meglapozásához. Mindezen túlmenően nézeteinek kritikai ér­ tékelése a ma embere számára is tartogat fontos tanulságokat. Tiso, a politikus és a lelkész gondolkodá­ sában a nemzet központi katagóriaként sze­ repelt. Világnézetének egyik pillérét jelentet­ te. Felfogása szerint a nemzet fölötte áll az egyénnek, akinek, ha a szükség úgy hozza, kö­ telessége bármely áldozatot meghozni a nem­ zetközösségért. Arról, hogy számára mit is jelentett a nemzet fogalma, egy alkalommal így vallott: "A nemzet olyan embercsoport, amelynek közös érdekei, közös vágyai, szoká­ sai vannak, közös területe, amelyen saját akaratából az önálló nemzet életét akarja él­ ni." Ezt a definíciót - amely a Slovák című központi napilapban látott napvilágot 1940. április 10-én - egészíti ki a köztársasági elnök udvari filozófusának nevezett Štefan Polakovič Tisova náuka (Tiso tanítása, 1941) cí­ mű kötetében olvasható meghatározás, mi­ szerint "a nemzet egy szellemi képződmény, amely eredendően rendelkezik bizonyos, a természet Teremtőjétől kapott tulajdonsá­ gokkal." Ez utóbbi idézet azért is figyelemre mél­ tó, mert rávilágít Tiso nemzetértelmezésének eszmei alapjára, a keresztény nacionalizmus­ ra, amely a Szlovák Köztársaság szellemi éle­ tében az egyik alapvető irányzatot jelentette. Az etnikai nemzetfogalom Tisonál, a katoli­ kus papnál, meghatározó jelentőségű vallási dimenziót kapott. Tiso már évekkel a Szlovák Köztársaság megszületése előtt, egy 1934-es írásában az azonos származás és a közös vonások mellett fontosnak tartotta kiemelni a kultúra össze­ kötő szerepét. Véleménye szerint a nemzet, ez az organikus képződmény nem létezhetne a közös kulturális örökség, az évszázadokon át létrehozott szellemi közkincs újbóli bir­ tokbavétele nélkül. Legfontosabb téziseinek egyike szerint a nemzeti lét folytatása elkép­ zelhetetlen a kulturális hagyományok átörö­ �kítése nélkül, s ha egy nemzeten belül "szel­ lemi rothadás" üti fel a fejét, akkor pusztulá­ sa elkerülhetetlenné válik. Nem igényel tehát különösebb indoklást, miért emelte ki külön is a nemzet lelkületének megerősítését, szellemi életének fejlesz­ tését - többek között abban az 1939. március 30-án elmondott programadó rádióbeszédé­ ben, amelyben a nevével is fémjelzett új ál­ lam szellemiségének megfelelően "a szlovák történelem, irodalom, művészet és szocioló­ gia roppant gazdagságát" hangsúlyozta, s na­ cionalista doktrinájához hűen a nemzeti lel­ kület megerősítésének egyik fő indokát ab­ ban jelölte meg, hogy e lelkületet "ne törhesse meg semmiféle idegen befolyás, s ne hagyja magát meglepni semmiféle újdonságok által." (Slovák, 1939. április 1.) "A nemzetet egyedül a belülről fakadó lelki erő mentheti és tart­ hatja meg" - szögezte le 1940 őszén is. (Slo­ vák, 1940. október 29.) A fentiek fényében természetesnek te­ kinthető, hogy a nemzeti nagyság kritériuma­ it mindenekelőtt a szellemi értékekben látta, és sosem felejtette el hangsúlyozni, hogy a nemzeteknek területük nagyságára és lélek­ számukra való tekintet nélkül azonos létjoga­ ik vannak. A nemzeti léthez való jog azonban csakis egy alapvető követelmény teljesülése, neve­ zetesen az autonómia megvalósulása esetén juthat érvényre. Tiso az első pillanatban ho­ mályosnak tűnő "autonómia" szónak egyér­ telmű jelentést ad: önállóságnak fordítja, s különös gonddal húzza alá, hogy az önállóság a nemzet legfőbb, természet adta joga. De nem csak jog, hanem létfeltétel is: "Nemzet­ nek lenni önállóság nélkül annyit tesz, mint pusztulásra ítélni azt a nemzetet" - állapítja meg az autonómia fontosságáról szólva. (Slo­ vák, 1940. szeptember 24) A nemzet önállósága mindvégig afféle eszmei iránytű maradt mind Tiso, mind a hi­ vatalos szlovák kül- és belpolitika számára, sőt a végső vereség és az összeomlás közeled­ tével a nemzeti különállás és önrendelkezés gondolata egyre nagyobb hangsúlyt kapott, s a nemzetközösség önállóságát megtestesítő saját állam a hivatalos megnyilatkozásokban és a sajtóban mitikus jelentőségűvé nőtt. Tiso elnök Március 14-e eszméje (Idea 14. marca) című, a Szlovák Köztársaság megalakításá­ nak hatodik évfordulója alkalmából írott cik­ kében többek között azt állapítja meg, hogy az önálló szlovák állam "a szlovák nemzet egyedülálló gyarapítójának" bizonyult, s a szlovák nemzetet csak saját államának meg­ teremtését követően írták be "a világ felnőtt korú népeinek anyakönyvébe". (Slovák, 1945. március 14.) Az önállóság Tiso értelmezésében jogon és létfeltételen túl kötelességet is jelent: a nemzetnek önmagával szembeni legfőbb kö­ telességei egyike az önállóság akarása és védelmezése. Az egyénnek a nemzethez való pozitív viszonya ebből az aspektusból alapve­ tő követelményként jelenik meg, mely köve­ telmény Tiso megfogalmazása szerint az iste­ ni parancsolatokkal egyenértékű: "A nemzet iránti szeretet a vallás parancsa, s a negyedik parancsolat ellen vét, aki nem szereti nemze­ tét. Az ember, aki elárulja nemzetét, nem csak az evilági áruló bélyegét viseli magán, hanem azét a vétkesét is, aki nem tartja meg az isteni parancsolatokat." (Slovák, 1939. au­ gusztus 29.) E ponton a hivatalos ideológia rangjára emelt keresztény nacionalizmus definíciójá­ nak lényegéhez értünk, amelyet az elnök tö­ mören és világosan így fejezett ki: "Az, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, annyit tesz, hogy először önmagunkat kell szeretnünk, s aztán felebarátunkat. A keresz­ tény szeretet alapja az önmagunk iránti sze­ �retet. Ebből következik a keresztény nacio­ nalizmus, miszerint először saját nemzetün­ ket kell szeretnünk, aztán a többit. Más a nem keresztény nacionalizmus, amely csak önma­ gát szereti, és sovinizmussá nő át." A keresz­ tény nacionalizmus pragmatizmusát, humá­ nus oldalait és toleráns voltát ecsetelve Tiso rendkívül optimista következtetésekre jutott: "A nacionalizmus a magáét (tehát önmagát) szereti, de nem szabad gyűlölnie azt, ami el­ térő; önmagát építi, de nem szabad pusztíta­ nia másokat; önmagát erősíti, de nem vá­ lasztja szét, ami egész." (Slovák, 1939. au­ gusztus 29.) Az általa ideálisnak látott és lát­ tatott nacionalizmus pozitivitását hangsú­ lyozta például az Andrej Hlinka halálának első évfordulója alkalmából, 1939. augusztus 16-án Rózsahegyen (Ružomberok) elmon­ dott ünnepi beszédében is, melyben többek között leszögezte: "Szenvedélyes szlovák na­ cionalisták voltunk, vagyunk és maradunk, a mások iránti legcsekélyebb gyűlölet nélkül." Tiso felfogása szerint tehát a keresztény lel­ kületű nacionalizmus nem irányul más nemze­ tek ellen, legfőbb tartalma a nemzet és a haza ön­ zetlen szeretete, elsőrendű célja pedig a nemzet spirituális felemelése. A különböző nacionaliz­ musok közötti összeütközés, véleménye szerint nem jelenthet veszélyt, hiszen a különbségek és az esetleges ellentétek sokkal kisebb súllyal esnek latba, mint az európai nemzeteket összekötő uni­ verzális eszme és közös tradíció, a kereszténység. A kereszténység azonban nem csak a nemzetközi közösség összetartó erejét jelenti, hanem minde­ nekelőtt azt a szellemi erőt, amely a szlovákság fennmaradását biztosította. "A keresztény hit megőrzése - jelentette ki Tiso már említett 1939. augusztus 16-i beszédében - tette lehetővé, hogy a szlovák nemzet nemzetként megmaradjon... Népünk keresztény és nemzeti hagyománya oly szorosan összekapcsolódik, hogy lehetetlen egy­ mástól elválasztani őket." Nem érdektelen megjegyezni, hogy a Tiso által ideálisnak tekintett, mások iránt is tole­ ranciát tanúsító nacionalizmus megkülön­ böztetése a "nem keresztény" és sovinizmus­ sá fajuló nacionalizmustól óhatatlanul elha­ tárolódást jelentett a más nemzetek iránti gyűlöletet és a rasszizmust nyíltan hirdető nácizmustól - más kérdés, hogy ez az elhatá­ rolódás a gyakorlati politikában csak áttéte­ lesen s kis mértékben éreztette hatását, s épp akkor bizonyult teljesen illuzórikusnak, ami­ kor kezdetét vette az ország történelmének legsötétebb fejezete, a zsidónak minősített lakosok túlnyomó többségének deportálása a náci halál táborokba. Tiso nemzetértelmezésében tehát nem ta­ lálunk nyíltan kirekesztő, a gyűlölködést és az emberiesség elleni bűntetteket ab ovo iga­ zoló elemeket. Bár újra és újra hangsúlyozza, hogy állama a szlovák nacionalizmus legfon­ tosabb célkitűzésének a megvalósulása, s lé­ tének értelme a szlovák nemzet sokoldalú fej­ lődésének biztosítása, nem adja fel azon meggyőződését sem, mely szerint ha a többi nemzet is az önszerető, de mások ellen nem irányuló nacionalizmus szellemében fog élni, s megvalósul e nacionalizmusok valamiféle harmóniája, akkor "elkövetkezik a nemzetek nagy testvéresülése, mert a magunké iránti nagy és forró szeretet mellett a nemzetek lel­ kében sem hely, sem idő nem lesz az idege­ nekkel szembeni gyűlölet számára." Ismételten az 1939. augusztus 16-i be­ szédből idéztünk, mely az első Szlovák Köz­ társaság egyik legfontosabb ideológiai alap­ vetését tartalmazta. Számos lényeges megál­ lapítása közül még egyet szeretnénk kiemel­ ni: Tiso a keresztény nacionalizmus elveit az országon belüli kisebbségi kérdés megoldása­ kor is alkalmazni kívánta, és "valamennyi más nemzetiségű polgárnak" igazságosságot s a "keresztényi szeretet szellemének" megfe­ �lelő bánásmódot ígért: A gyakorlat azonban e kell válnia államával, hiszen sorsuk 1938. ok­ tekintetben is élesen eltért az elmélettől. tóber 6-át - Szlovákia autonómiájának kihir­ A nemzet önszeretetének legtermészete­ detését-s kivált 1939. március 14-ét követő­ sebb következménye önmaga boldogságának en elválaszthatatlanul egybefonódott. "Szlo­ keresése, azaz a szellemi és anyagi felemelke­ vák hazafinak és ideálisan nemzetinek lenni dés biztosítása. E cél elérésének eszköze az annyit tesz, mint a szlovák állam odaadó épí­ állam, amely lehetővé teszi mindazt, amire az tőjének lenni. A szlovák nemzet iránti szere­ egyének és a kisebb közösségek önmagukban tet a szlovák állam iránti odaadásban és hű­ képtelenek. Ha a nacionalizmus - az elnök ségben konkretizálódik" - szögezte le neveze­ szavaival élve - "belső hajtóerő, amely érté­ tes, 1939. március 30-i rádióbeszédében. ket teremt egy bizonyos nemzetközösség Amikor az elkerülhetetlen bukás már előre­ hasznára", akkor az állam a közjó megterem­ vetítette árnyékát, az állam és a nemzet sors­ tésének és megőrzésének külső kerete, min­ közösségének hangoztatása vált a hivatalos denekelőtt pedig eszköze. Ebből az értelme­ propaganda legfontosabb tézisévé. A nemzet zésből egyenesen következik, hogy a nemzet és az állam közé egyenlőségjel került, majd az állam fölött áll, melynek képviselői csakis egyre több megnyilatkozás utalt arra, hogy az a nemzettől eredeztethetik hatalmukat. Te­ állam megőrzése olyan cél, melynek érdeké­ kintélyük s az állam tekintélyének alapja a ben a nemzetnek önmagát, jövőjét is kockára nemzet szuverenitása. kell tennie. A nemzet szuverén voltának bizonygatása Tiso felfogása szerint a nemzet csak ak­ Tiso és hívei különféle megnyilatkozásaiban kor hozhat létre szilárd és időtálló állami a leggyakrabban szereplő motívumok közé struktúrát, ha lélekben is egyetlen nagy kö­ tartozott, s ennek oka aligha igényel részlete­ zösséggé válik, s ha a szlovákok a jogok és kö­ sebb magyarázatot: a németekkel kötött szö­ telességek tekintetében is egyenlőek lesznek. vetség Szlovákia szuverenitását a háború ki­ Tehát nem tekintette elegendőnek a közös terjedésével párhuzamosan minél inkább nyelv, kultúra, terület, a közös hagyományok kérdésessé tette, annál inkább szükségessé biztosította alapot, hanem a nemzet egysége­ vált tehát, hogy a hazai közvéleményt az or­ sítésének szociális és szociálpszichológiai vo­ szág önállóságának valóságosságáról meg­ natkozásait is figyelembe vette. A sosem létezett nemzeti egység dicsőíté­ győzzék. Nem kevésbé fontos volt annak a "történelmi szükségszerűségnek" a megvilá­ sében és misztifikálásában maga mutatott gítása, melynek az állam hivatalos ideológu­ példát híveinek, de az 1944 augusztusában sai szerint logikus módon és elkerülhetetle­ kitört nemzeti felkelés napjaiban ő is kényte­ nül a csehekkel való szövetség felbomlásá- len volt - a nyilvánosság előtt is - beismerni, hoz/felbontásához és a saját állam megte­ hogy a nemzeten belül igenis vannak "hűtle­ nek", "árulók", "megtévesztettek" és "kalan­ remtéséhez kellett vezetnie. Tiso is számos alkalommal hangsúlyozta, dorok". Az egységről vallott felfogását azon­ hogy a Szlovák Köztársaság létrehozása a ban az elmélyülő katonai, politikai és gazda­ nemzetfejlődés természetes és messzemenő­ sági válság csak megerősíteni látszott: az en kívánatos következménye. Mondanivaló­ összefogás demagóg és immár teljesen irreá­ jának azzal kívánt nyomtékot adni, hogy újra lis jelszavát szegezte szembe a fenyegető vég­ és újra leszögezte: a szlovák nemzetnek eggyé veszéllyel. 1944. október 30-án a németek ál­ �tal elfoglalt Besztercebányán (Banská Bystri- tekintet nélküli egyenlőségét hirdető keresz­ ca) - a hegyekbe visszaszorított felkelés köz­ ténység mesterséges, ám a történelemben oly pontjában - mondott beszédében sem tagadta gyakori szintetizálását. Az etnikai nemzetfel­ meg önmagát, amikor kijelentette: "...minden fogás alapján s a Szlovák Köztársaság kül- és nemzetnek természetes törvénye, hogy csak belpolitikai helyzetével érvelve mi sem volt akkor lehet szerencsés és boldog, ha vala­ könnyebb, mint a nemzeti egység követelmé­ mennyi tagja a kötél ugyanazon végét húzza." nyének hangzatos megfogalmazása. Nem célunk e helyt annak a sajnálatosan (Slovák, 1944. november 1.) Az államról vallott instrumentalista fel­ gyakori jelenségnek a boncolgatása, hogy mi­ fogását jól tükrözi az 1944. július 12-én Baj­ lyen következményekkel jár az egyén alapve­ mócon (Bojnice) a Hlinka Gárda (Hlinkova tő szabadságjogaira, sőt emberi néltóságára garda) újonnan kinevezett tisztjei előtt el­ nézve az egységeszmény hatalmi eszközökkel mondott beszéde, amelyben többek között le­ (is) történő megvalósítása, csupán azt jegyez­ szögezte: "Az állam annak a rendnek a meg­ zük meg, hogy a "szenvedélyes szlovák nacioszervezése, amely a nemzetnek körülménye­ nalizumus" diktatórikus vizonyok kialakulá­ ket és előfeltételeket biztosít, hogy éljen, fej­ sához, a nemzet belső megosztottságának tra­ lődjön, és életének minden területén gyara­ gikus elmélyüléséhez és a Németországnak podjon." (Slovák, 1944. július 14.) Nem ke­ való teljes behódoláshoz vezetett. Mindezen véssé figyelemre méltóak voltak két évvel ko­ túl pedig végzetes szerepet játszott egy nép­ rábban, 1942. július 1-én a Hlinka Szlovák csoport tragédiájában, s jóvátehetetlenül Néppártjának (Hlinkova slovenská ľudová diszkreditálta a Tiso által oly patetikusan strana - HSLS) tagjaihoz intézett szavai: eb­ megfogalmazott eszmét. Mint ismeretes, a Szlovák Köztár­ ben a beszédben különös hangsúlyt kapott az állam rendőri szerepe a társadalom egységét saságban az etnikai elv alkalmazása kezdettől bomlasztó "önzés" elleni harcban. Nem tit­ fogva antiszemita törvénykezésben, a zsidó­ kolta, hogy valamennyi társadalmi probléma nak minősített polgárok diszkriminálásában megoldásánál fontos szerepet szán az állam nyilvánult meg. erőszakszervezeteinek. Az állam ezúttal már Tisonak, a lelkésznek és a morálteológia az egyének s végső soron a nemzet fölött álló kiváló ismerőjének tisztában kellett lennie képződményként jelenik meg: "Szükséges, azzal, hogy a sajátjának vallott eszmények és hogy az állam éljen hatalmi helyzetével, s a rasszista ideológia s politikai gyakorlat kö­ nemkülönben, hogy az egyének engedelmes­ zött feloldhatatlan ellentmondás uralkodik. kedjenek az állam utasításainak." A totalitá­ Az 1941-ben életbe lépett, és a jogfosztó, le­ riánus rendszer vezetőjének szavai önmagu­ alacsonyító rendeletek riasztó tárházát tar­ kért beszélnek. talmazó ún. Zsidó Kódex s az 1942-ben vég­ Tiso az etnikai nemzetfelfogás híve volt, s rehajtott deportálások igazolásához az el­ e felfogását elvi síkon össze tudta egyeztetni nöknek valóságos ideológiai salto mortalét a kereszténység univerzalizmusával; a nacio­ kellett végrehajtania, s ő képesnek bizonyult nalizmus és a sovinizmus közötti különbség- erre. A részben kényszerűségből vállalt gya­ tétel révén igazolni vélte a szlovák nemzeti korlati politika céljaihoz, a németek és legoemancipációs mozgalmakban gyökerező na­ daadóbb hazai híveik követeléseihez igazod­ cionalizmus és az emberek származásra való va ő is a nácik által pontosított és "tökéletesí­ �tett" biológiai nemzetfogalom szószólójává válik, s ezúttal már egy végletesen kirekesztő, rasszista koncepciót próbál meg kibékíteni a keresztény nacionalizmus eszméjével. A nemzeti önszeretet parancsa érvényben marad, de a zsidóság viszonylatában szó sincs semmiféle koegzisztenciáról, a gyűlölet hiá­ nyáról: az elnök szerint a keresztény lelkület irányukban egészen másképp nyilvánul meg. 1942 augusztusában elhangzott hírhedt holicsi (Holíč) beszédében egyebek között ezt mondta: "Még egy kérdést említenék, amely szóba került, mégpedig a zsidókérdést. Úgy­ mond keresztényi-e, ami történik. Embersé­ ges-e? Nem rablás ez? De kérdem én: Keresz­ tényi-e, hogy a szlovák nemzet meg akar sza­ badulni örökös ellenségétől, a zsidótól? Ke­ resztényi ez? Az önmagunk iránti szeretet is­ ten parancsolata, s ez a szeretet azt paran­ csolja nekem, hogy távolítsak el magamtól mindent, ami árt nekem, ami veszélyezteti az életemet. S hogy a szlováknak a zsidó elem az életét veszélyeztette, erről, azt hiszem, senkit nem kell győzködni." (Slovák, 1942. augusztus 18.) Néhány héttel korábban, a zágrábi Neue Ordnungnak adott nyilatkozatában leszögezte: "A nemzetünk iránti, a katolikus morál által hirdetett szeretet Szlovákiában a szlovák nem­ zet valamennyi kártevője elleni eredményes harcban is megnyilvánult. Régóta e kártevők­ höz tartozott a zsidó, aki a szlovák népet politi­ kailag elnyomta és gazdaságilag kizsákmányol­ ta, s elpusztítására törekedett... Mindaz, amit a zsidókérdésben cselekedtünk, megfelel a né­ pünk iránti szeretetnek." Tisonak a zsidók deportálásáért viselt poli­ tikai és erkölcsi felelősségét a legkevésbé sem csökkenti, hogy elnöki jogkörével élve mintegy ezer zsidót mentesített - családtagjaikkal együtt - a deportálási törvény hatálya alól, s ily módon megközelítően ötezer ember megmene­ külését tette lehetővé - legalábbis 1944 őszéig, amikor a megszálló német csapatok és hazai se­ gítőik már a mentesítést igazoló okmányok bir­ tokosait is letartóztatták és deportálták. Tiso nézeteinek végzetes irányú változását pontosan tükrözi már említett, 1944 júliusában Bajmócon elmondott beszéde, amelyben kijelen­ tette: "A nemzet biológiai egység, tehát magától a természettől adott természetes egység." Ekkorra már a báni (Bánovce nad Bebravou) plébános, a Szlovák Köztársaság elnöke többször is túllépett azon a határon, amelyen egy katolikus papnak semmiképp sem lett volna szabad átlépnie. Semmi kétség, Tiso a náci korifeusoktól elté­ rően nem tartozott a fajirtás, a barbár jelszavak jegyében végrehajtott tömeggyilkosságok ideo­ lógusai közé, de morális tekintélyének teljes sú­ lyával képviselt téveszméi, végzetesen rossz ügyek melletti nyílt vagy közvetett kiállása, az önkorrekciónak legfeljebb halvány lehetőségét felvillantó, ám országa és nemzete tragédiáját csak súlyosbító magatartása miatt nem tarthat számot a történelem felmentő ítéletére. A keresztény nacionalizmus elméletének csődjét földönfutók tömegei, deportáltakkal zsúfolt, a haláltáborok felé zakatoló vonatok, tömegsírok, s egymás ellenségeivé vált és ön­ magukkal is meghasonlott emberek százezrei tanúsították. �Michal Barnovský Szlovákia 1945-1960 közötti államjogi helyzetének néhány kérdéséhez Amikor 1993. január 1-jén a csehszlovák állam szétesett, cseh politikai körökben két, a létezésének értelmét értékelő tézis jelent meg. Az egyik szerint a csehek és a szlovákok közös állama beteljesítette küldetését: meg­ védte a szlovák nemzetet a megszűnéstől, meggyökereztette a demokráciát, és maga­ sabb kulturális, műveltségi és gazdasági szintre emelte. A másik tézis ennek az állam­ nak a művi voltát hangsúlyozta. Az az állam, amely már két alkalommal nem bírta ki a nemzetközi megrázkódtatásokat, és ellenál­ lás nélkül szétesett, az az állam, amelyben a szétválás iránti vágy erősebb volt mint az in­ tegráció, nem lehet természetes képződmény. Magának a Csehszlovák állam művi jellegé­ nek a gondolata nem volt új. - A maga idejé­ ben így jellemezték a folyamatot a Komin­ tern, a náci propaganda, továbbá a Hlinkaféle Szlovák Néppárt ideológusai (a második világháború alatt és azután is). A szlovák racionális irányultságú politi­ kai erők egy része, beleértve az ilyenfajta historizáló publicisztikát is, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnését és az önálló szlovák állam létrejöttét nagy törté­ nelmi eseményként, a szlovák nemzet évszá­ zados vágya beteljesüléseként értékelték. Ez­ zel összefüggésben megjelentek az első Szlo­ vák Köztársaság (1939-1945) keletkezésé­ nek, létének és rendszerének az átértékelésé­ re irányuló törekvések. Néhányan még azt is állították, hogy az első Szlovák Köztársaság nélkül nem lett volna második Szlovák Köz­ társaság sem. A politika irányítói politikai programjai­ kat és döntéseiket mindig történelmi argu­ mentumokkal támasztják alá, és a történe­ lemből azt választják ki, amire pillanatnyilag szükségük van. A történészeknek nem lenne szabad ilyen sémákat és ítéleteket alkotni konkrét elemzés nélkül. Államok gyakran sokkal prózaibb okokból jönnek létre és szűn­ nek meg, mint azért, hogy be kell teljesíteni­ ük, vagy hogy beteljesítették a történelmi küldetésüket. Másrészt túl sok művi állam lenne, ha ezt a címkét ragasztanánk valamenynyire, amely nagyobb ellenállás nélkül szűnt meg a nemzetközi "földrengések" közepette. Ugyancsak nehéz alátámasztani azt a tézist, �hogy a szlovák nép vágyai évszázadokon ke­ resztül az önálló szlovák állam felé irányul­ tak. A kis államok keletkezése és létezése csaknem elképzelhetetlen a nagyhatalmak egyetértése vagy garanciái nélkül, és 1918ban a győztes hatalmaknak érdekében állt a Csehszlovák Köztársaság létrejötte, a máso­ dik világháború alatt pedig a felújítása. Meg­ vizsgálhatjuk, melyik nagyhatalomnak fűző­ dött nagyobb, és melyiknek kisebb érdeke eh­ hez, valamint ezen érdek indítóokait, de az tény, hogy a Csehszlovák Köztársaság fel­ élesztésének a kérdése nem volt vitás kérdés a Hitler-ellenes koalícióban. A háború idején a szlovák politikusok so­ raiban több változat is keletkezett Szlovákia bekapcsolásáról és államjogi helyzetéről, de csak azok voltak reálisak, amelyek Szlovákia jövőjét a Csehszlovák Köztársaság létével kötötték össze. Miután a Hitler-ellenes koalí­ ció hatalmai elismerték a londoni csehszlo­ vák kormányt (1941-1942), a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió pedig 1943 de­ cemberében szövetségi szerződést kötött, gyakorlatilag Szlovákia sorsa is eldőlt. A szö­ vetséges hadseregek oldalán harcoló külföldi csehszlovák katonai egységek létrejötte, va­ lamint a Szlovák Nemzeti Felkelés 1944-ben megerősítették ezt a tényt, de a külső tényező volt a döntő. Szlovákia a felkelés nélkül is betagolódott volna ebbe az államalakulatba. Senki sem végzett volna közvéleménykutatást, nem lett volna semmiféle népszavazás. Az akkori szlo­ vák néppárti képviseletnek, amely az utolsó pillanatig együttműködött a nácizmussal, a legkisebb esélye sem volt arra, hogy meg­ mentse a szlovák államot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzeti állam gondo­ lata halott lett volna. A Szlovák Kommunista Párt illegális vezetése 1944. július 7-én a kö­ vetkezőket írta K. Gottwaldnak Moszkvába: "Ha ennek az államnak (Szlovák Köztársaság - M.B.) más tartalma lenne és más rezsim ve­ zetné, nem is beszélve a szövetégeseiről, szlo­ vák álláspontból nem lehetne semmit felhoz­ ni ellene. Nem csoda, hogy itt a tisztességes emberek részéről nagyon komoly mozgalmak keletkeznek, hogy megváltoztassák a rend­ szert, az államnak szociális töltetet adjanak, de az államot meghagyják. Ezt a teljesség kedvéért említjük meg, hogy világos legyen, London (a londoni csehszlovák kormány M.B.), amely támadja az államot, annak önál­ lóságát, és úgy véli, hogy ezáltal a rendszert is támadja, mellélő." Azezirányú törekvéseket azonban a külső tényezőn kívül - a Csehszlovák Köztársaság nemzetközi elismerése - további tényezők is korlátozták. Szlovákiát az akkori Szlovák Köztársaság határain belül, a bécsi döntés megfosztotta a Horthy-Magyarország által megszállt déli területektől. A győztes hatal­ mak támogatása nélkül ezek visszaadása el­ képzelhetetlen volt. A polgári ellenállási mozgalom képviselői egy időben azért aggód­ tak, hogy a szlovák kommunisták ne éljenek vissza a szlovák államisággal úgy, hogy Szlo­ vákiát mint szövetségi köztársaságot a Szov­ jetunióhoz csatolják. Bizonytalanság uralko­ dott abban a kérdésben, hogy a szlovák álla­ mot fenn lehet-e tartani. J. Lettrich, a De­ mokrata Párt elnöke 1946 júniusában kije­ lentette, hogy a jelenlegi geopolitikai hely­ zetben Szlovákia nem törekedhet önállóság­ ra, "mert Szlovákia szomszédai.... Szlovákiá­ nak ezt a nemzeti és állami önállóságát fel­ számolnák." Végülis a szlovák államiság gon­ dolatának nem voltak mély gyökerei, nem volt meghonosodva. A Szlovák Állam hirtelen jött létre, Hitler segédletével, és rövid ideig tartott. Az adott helyzetben a kisebb rossznak tartották. Egy­ �szóval a szlovák állam létrejöttének és fenn­ maradásának a lehetősége bizonytalan és ke­ véssé valószínű volt, sok kérdőjelet vont ma­ ga után, míg a Csehszlovák Köztársaság fel­ élesztése a háború végén egészen reális alter­ natíva, csaknem kész tény volt. 1945-ben Szlovákia másodszor lépett ugyanabba az államalakulatba - s ez a Cseh­ szlovák Köztársaság. Azonban ez már más Szlovákia és más Csehszlovákia volt. Egy olyan Szlovákia, amely az első (München el­ őtti) Csehszlovák Köztársaság csaknem 20 éves fennállásának, a második Csehszlovák Köztársaság néhány hónapos fennállásának és a Szlovák Köztársaság hatéves létezésének tapasztalataival gazdagodott. Kulcskérdés volt, milyen lesz Szlovákia helyzete a meg­ újult Csehszlovák Köztársaságon belül. Erről már nem a nagyhatalmak, hanem belső poli­ tikai erők döntöttek. Benešnek az a törekvé­ se, hogy Szlovákia állam jogi helyzetének a lé­ nyeges megváltoztatása nélkül, azaz az egy­ séges csehszlovák nemzet eszméje és a tarto­ mányi rendszer alapján kell felújítani a Csehszlovák Köztársaságot, már a háború idején vereséget szenvedett. A Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT), amely mint forradalmi szerv 1944. szeptem­ ber 1-jén legalizálta tevékenységét, elvetette a csehszlovakizmust, és a szlovák kérdés megoldásának új koncepcióját vetette fel, amely a szlovák nemzet önállóságának az el­ ismerésére és az egyenlő az egyenlővel elvé­ nek érvényesítésére épült. A felszabadított területen átvette az államhatalmat, és a lon­ doni csehszlovák kormánytól megtagadta a belpolitikai függetlenséget Szlovákiában. Beneš és követői számára nem maradt más hát­ ra, mint visszalépni. Az új szlovák politikai képviselet győzelme azonban nem volt végle­ ges, államjogi szempontból nem eredményez­ te a két nemzet, a csehek és a szlovákok egyenjogú helyzetét, még ha a szlovákok füg­ getlenségét elismerték és egyenjogúságukat proklamálták is. A szlovák nemzeti felkelés, amely a szlo­ vákok és a csehek egy államalakulaton belüli együttélésére tette le a voksot az egyenlő az egyenlővel elve alapján, történelmi lehetősé­ get jelentett, hogy a Csehszlovák Köztár­ saságot új alapokra építhessék. Ezt a lehető­ séget azonban elszalasztották. Mindkét szlo­ vákiai politikai párt, a Demokrata Párt és a Szlovák Kommunista Párt, fokozatosan arra a következtetésre jutott, hogy szükség van a Csehszlovák Köztársaság föderalizálására. Az SZNT 1945. május 26-án ebben a szel­ lemben egyöntetű döntést hozott. Emellett, a cseh közvéleményre való tekintettel, nem használtak olyan fogalmakat, mint föderáció és autonómia. A Csehszlovák Köztársaság nem szövetségi állam lett volna, hanem egy­ séges állam sui generis, ami azt jelenti, hogy rendelkezett volna szlovák nemzeti szervek­ kel, cseh nemzeti szervekkel, a közös ügyeket pedig összállami szervek irányították volna a Csehszlovák Köztársaság egységének és oszt­ hatatlanságának a megőrzése mellett. Ennek ellenére 1945-1948 között vala­ mennyi cseh politikai párt elvetette a cseh­ szlovák föderáció gondolatát. A csehek to­ vábbra is a cseh országrészek egyikének te­ kintették Szlovákiát. Az 1946 decemberi közvéleménykutatások szerint a megkérde­ zettek 65 százaléka hitt a csehszlovák nemzet létezésében. A csehek mint csehszlovákok, tehát az egységes csehszlovák nemzet hívei, de úgy is mint a többségi nemzet, nem érezték szükségét, hogy megvédjék saját függetlensé­ güket és saját nemzeti állami szerveket hoz­ zanak létre. Sajátjuknak tartották az orszá­ gos szerveket, és a szlovákok szemére vetet­ ték, hogy privilégiumokat követelnek, amikor kitartanak az SZNT és a Megbízottak Testü- �lete mellett. 1938. október 6-át (autonómia) és 1939. március 14-ét a szlovákok árulásá­ nak tartották, a Szlovák Nemzeti Felkelést pedig a cseh nemzet ellen a múltban elköve­ tett igazságtalanság jóvátételeként tekintet­ ték. Bár a háború után a nemzetközi helyzet radikálisan megváltozott, egyetlen hatalom sem támogatta az önálló szlovák állam létre­ hozását, a szlovák szeparatizmustól való fé­ lelem a csehek körében mégsem múlt el. A szlovák politika sikertelenségének a másik oka az volt, hogy a szlovák politikai pártok nem képviseltek egységes álláspontot Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságon belüli helyzetének kérdésében. A Demokrata Párt és a Szlovák Kommunista Párt egyetér­ tése rövid ideig tartott. Lényegében már az első prágai egyezmény (1945. május 31 - jú­ nius 2.) megkötésével véget ért, amikor a kommunisták a CSKP prágai vezetésének utasítására felhagytak a föderáció követelé­ sével. A Demokrata Párt képviselői a Cseh­ szlovák Köztársaság kormányával való prá­ gai tárgyalások során ugyan felvetették a fö­ deratív rendezés gondolatát, de amikor a cseh pártok ellenállásába ütköztek, nem tar­ tottak ki követelésük mellett. Úgy tűnik, egyik politikai erő sem értette meg kellőkép­ pen, hogy éppen most, néhány héttel a háború befejeződése után Európában, kínálkozik a legmegfelelőbb pillanat a föderáció törvényesítésére, és így hosszú időre elodázták ezt a lehetőséget. Később rosszabbodtak a feltételek. A szlovák kérdés megoldása a hatalmi-politikai harc részévé vált, az egyes politikai pártok stratégiai, taktikai szándékaiknak rendelték alá. Az 1946. májusi parlamenti választások után, amikor a Demokrata Párt Szlovákiában megszerezte a szavazatok 62 százalékát, a szlovák kommunisták a centralizáció mellett szálltak síkra, és a föderációt, ami mellett ad­ dig kiálltak, már meg sem említették. A De­ mokrata Párt átvette a kezdeményezést a szlovák nemzeti érdekek védelmében, de a Nemzeti Front talaján elszigetelődött, és de­ fenzívára kényszerült. Több erőt kellett kifej­ tenie saját védelmére és a választás során megszerzett hatalmi pozíciója megtartására, mint Szlovákia egyenjogú helyzetének a biz­ tosítására. Tekintettel arra, hogy a cseh politikai pár­ tok elutasították a cseh-szlovák viszony alkot­ mányerejű -törvény általi rendezését, Szlová­ kia államjogi helyzetének a végleges megoldása elhalasztódott. Az új alkotmányban kellett vol­ na rögzíteni, annak elfogadásáig, a szlovák nemzeti szervek hatáskörét és az országos szer­ vekhez - a kormányhoz, a parlamenthez és az elnökhöz - való viszonyukat politikai egyezmé­ nyekkel határozták meg, melyek eredménye az erőviszonyoktól függött. Az 1945. április 5-i kassai kormányprog­ ram és a három prágai egyezmény 19451946-ban az államjogi rendezés aszimmetri­ kus modelljét rögzítette, mely szerint léteztek szlovák nemzeti szervek és országos szervek, hi­ ányoztak viszont a cseh nemzeti szervek. Ezek szerepét az országos szervek helyettesítették. Az aszimmetria következménye az SZNT és a Megbízottak Testülete jogkörének a korlátozá­ sa, valamint a cseh és a csehszlovák közötti kü­ lönbségek elmosódása lett. Szlovákia köztársaságon belül elfoglalt helyzetét 1945-1948 között, és azután egé­ szen 1968-ig államjogi szempontból úgy le­ het jellemezni, mint bizonyosfajta autonómi­ át az egységes államon belül. Időkeresztmet­ szetben azonban az autonómia mértéke vál­ tozott. Az első prágai egyezmény után a szlo­ vák nemzeti szerveknek még jelentős hatás­ köre volt. Az elnök és a kormány nem avatko­ zott bele az SZNT törvényhozói munkájába. Az elnöki dekrétumok csak az SZNT egyetér­ �tésével léptek hatályba országos szinten. Az rögzíteni. Ezért is törekedtek a kommunisták összes személyi kérdésről az SZNT döntött arra, hogy a Demokrata Pártot a politikai Szlovákiában. A Megbízottak Testülete fele­ életből kiszorítsák, vagy legalábbis meggyen­ lősséggel tartozott a kormánynak az elnöki gítsék hatalmi pozícióit még a választások, ill. dekrétumok teljesítéséért, a megbízottak az új alkotmány elfogadása előtt. Az alkot­ azonban nem voltak alárendelve a miniszte­ mány végleges változatát a hatalom kommu­ reknek. Egyéb területeken a Megbízottak nista monopóliumának a bevezetése után Testülete az SZNT végrehajtó szerve volt. dolgozták ki, és 1948. május 9-én fogadták el. Bár az alkotmány deklarálta a szlovák Szlovákia autonóm helyzete abban az időben a föderalizmus bizonyos elemeit viselte ma­ nemzet önállóságát és egyenjogúságát, a szlo­ vák nemzeti szervek jogköre azonban lénye­ gán. 1946. június 27-e, a harmadik prágai gében a harmadik prágai egyezmény szintjén egyezmény megkötése után azonban az auto­ maradt, és néhány területen a kormány és a nómia mértéke leszűkült. A szlovák nemzeti központi hivatalok ellenőrző szerepe elmé­ szervek csaknem teljes mértékben a kor­ lyült. Ebben az eredményben talán azok a mánynak alárendelt intézményekké degradá­ szlovák kommunisták csalódtak a leginkább, lódtak. A kormány korlátozhatta vagy telje­ akik abban bíztak, hogy a "ki kitől" kérdésé­ sen megszüntethette az SZNT jogszabályal­ nek megoldása után kiszélesedik a szlovák kotó tevékenységét. Az SZNT elnöksége csak nemzeti szervek hatásköre, és fokozatosan a kormány egyetértésével nevezhette ki a kialakulnak a föderáció törvénybe iktatásá­ Megbízottak Testületét és a megbízottakat. A nak a feltételei. Megbízottak Testületének tagjai a kormány­ Az új alkotmány a nemzeti kisebbségek­ elnöknek tették le az esküt. A megbízottak fe­ nek semmiféle jogokat sem biztosított, sőt lelősséggel tartoztak a minisztereknek, sőt a említést sem tett a létezésükről. Ezzel össze­ minisztereknek jogukban állt jogkörüket függében kell szót ejteni a nemzetiségi prob­ Szlovákiában közvetlenül is gyakorolni, saját lematikáról. A ruszin-ukrán kisebbségnek szerveik által. A későbbi időszakban a centra­ volt saját képviseleti szerve, a Prjaševčina lizáció folyamata folytatódott. Ukrán Nemzeti Tanácsa, amely az ötvenes Az 1948 februárjában bekövetkezett for­ évek elején kulturális-művelődési egyesület­ dulatig az előkészített új alkotmány szlovák té alakult át. Politikailag szervezett volt a lé­ részeit nem fogalmazták meg és nem vitatták tező szlovákiai pártokban, képviseltette ma­ meg a parlament Alkotmányjogi Bizottságá­ gát a parlamentben, azSZNT-ben, és saját ál­ ban. Az egyes politikai pártok álláspontjai­ talános és középiskolái voltak. nak a különbsége markáns és nehezen le­ A német kisebbség a kitelepítés áldozata lett. küzdhetővolt, annál is inkább, mivel közeled­ A legbonyolultabb a magyar kérdés meg­ tek a háború utáni második nemzetgyűlési oldása volt. A magyar kisebbséget 1945-ben választások. Tekintettel arra, hogy a Demok­ nemcsak nemzetiségi, de polgári jogaitól is rata Pártnak az Alkotmányozó Nemzetggyű- megfosztották (az antifasisztákon kívül). lésben abszolút többsége volt a Szlovákiában 1945-1948 között a Csehszlovák Köztár­ megválasztott képviselőket tekintve, egyetér­ saságban valamennyi párt a kollektív bűnös­ tése nélkül, gyakorlatilag nem lehetett Szlo­ ség elvéből indult ki, és a magyar kisebbséget vákia államjogi helyzetét az alkotmányban tartotta felelősnek a köztársaság szétverésé­ �ért és az irredentizmusért; és a megsemmisí­ tésére törekedtek kitelepítés, lakosságcsere, ún. reszlovakizáció és belső áttelepítés által. A magyar kérdés megoldását ugyanarra a szintre helyezték, mint a német kérdés meg­ oldását. Hozzá kell azonban tenni, hogy a szlovák politikai képviselet a kassai kor­ mányprogram elfogadásáig mérsékeltebb ál­ láspontot képviselt. Csak azoknak a magya­ roknak a kitelepítésével számolt, akik a bécsi döntés, 1938. november 2-a után jöttek a megszállt szlovák területre, a többiek helyze­ tét pedig a Csehszlovák Köztársasághoz és a demokráciához való viszonyuktól tették füg­ gővé. 1945 áprilisától a szlovák politikai pártok is azonosultak a magyar kérdés megoldásá­ nak a kormány által képviselt koncepciójá­ val. Tekintettel arra, hogy a Hitler-ellenes ko­ alícióban résztvevő nagyhatalmak vezetőinek potsdami konferenciája 1945-ben csak a né­ metek kitelepítésével értett egyet, és a párizsi békekekonferencia 1946-ban nem fogadta el a csehszlovákoknak a magyar lakosság kitele­ pítése iránti követelését, a Csehszlovák Köz­ társaság kormánya a magyar kormánnyal va­ ló tárgyalások útján próbálta meg célját elér­ ni. A magyar kormány beleegyezett a lakos­ ságcserébe, elutasította azonban a magyar la­ kosság kitelepítését. A lakosságcsere keretében Szlovákiából kb. 70 000 magyar települt át Magyarország­ ra. Azután az állami szervek a magyar kérdés belföldi "megoldására" irányították figyel­ müket. Az ún. reszlovakizáció (316 000 sze­ mély részére adtak ki reszlovakizációs bizo­ nyítványt) és a magyar lakosság egy részének (44 000 személy) erőszakos áttelepítése a cseh határ mellé, értendő ezen. Mindkét ren­ delkezés ellentétben állt a demokratikus el­ vekkel, és komplikálta a szlovákok és a ma­ gyarok együttélését és a csehszlovák-magyar államközi kapcsolatokat. A magyarok csak 1948 őszén kapták vissza a polgári jogokat, és fokoztosan az iskolákat és a sajtót is. 1949ben megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (Csemadok). Elhúzódó probléma volt a reszlovakizáltak kérdése. Az alkotmány elfogadásával befejeződött a cseh-szlovák viszony alkotmányjogi provi­ zóriuma, ami politikai egyezményekre épült. Az új alkotmány rögzítette a szlovák nemzeti szerveket, és hatáskörüket olyan formában határozta meg, hogy tulajdonképpen függő­ ségi vagy alárendeltségi viszonyban voltak a kormánnyal. A későbbiekben tovább veszí­ tettek hatáskörükből. El kell mondani, hogy Szlovákia államjogi helyzetének a kérdése a kommunista diktatúra uralomra jutása után veszített jelentőségéből, formális jellege volt, mivel mindenről a kommunista állampárt döntött. Ott, ahol nincs demokrácia, nem respek­ tálják a nemzetek jogait sem. Szlovákia nem lett volna sokkal jobb helyzetben akkor sem, ha létezett volna föderáció, amiről más kom­ munista országok, és 1968 óta a csehszlovák föderáció tapasztalatai is tanúskodnak. A centralizációs irányzatok magából a politikai és a társadalmi rendszer lényegéből fakadtak. A centralizáció az ötvenes években két te­ rületen valósult meg: pártvonalon és az ál­ lamigazgatás vonalán. 1948 szeptemberében a CSKP és az SZLKP szervezeti összevonásá­ val megalakult az egységes kommunista párt, amely az ún. demokratikus centralizmus el­ véhez tartotta magát. Valamennyi, Szlováki­ át érintő kulcsfontosságú és kevésbé lényeges kérdésben a CSKP szűkkörű prágai vezetése döntött. A SZLKP szervei lényegében csak az elfogadott rendelkezések megvalósítását biz­ tosították. A közigazgatás centralizálását az országos hatáskörű minisztériumok és kor­ �mányzati szervek kiszélesítése által valósítot­ ták meg. Míg 1945-1948 között csak három országos hatáskörű minisztérium létezett (külügyek, külkereskedelem és honvédelem), miközben a szlovákok államtitkári funkció­ ban vettek részt ezek irányításában, az ötve­ nes évek elején a szlovák megbízotti hivata­ lok hatásköréből kizárták a nehézipar vala­ mennyi ágát, a vasutakat, a légi közlekedést, a postaügyet, a mezőgazdasági termékek fel­ vásárlását, az állami ellenőrzést és néhány más szaktárcát. Az országos minisztériumok­ ban az államtitkári funkciót megszűntették. A centralizáció további formája az volt, hogy a szlovák nemzeti szerveket szigorúan alá­ rendelték az országos szerveknek - a Megbí­ zottak Testületét a kormánynak, a megbízot­ takat a minisztériumoknak stb. A csehszlovák körülmények között fokoz­ ta a centralizációt az államjogi rendezés aszimmetrikus modellje, a centralizmus tör­ ténelmi gyökerei, amelyek a csehszlovakizmus teóriájára és az ún. szlovák burzsoá naci­ onalizmus elleni harcra épültek. Nem vélet­ len, hogy a "burzsoá nacionalizmus" fogal­ mának az ötvenes években, az akkori idológia és propaganda alapján más töltése volt, mint a többi kommunista országban. Míg a többi országban a Szovjetunióhoz való negatív hozzáálásként értelmezték, Szlovákiában mint csehellenes ideológiát és politikát értékelték, amely "alábecsüli a cseh munkásosztály sike­ reit és Szlovákiának nyújtott segítségét". Ugyancsak nem véletlen, hogy burzsoá nacio­ nalizmussal vádolták azokat a kommunistá­ kat, akik a múltban a föderatív rendezés hívei voltak (G. Husák, L. Novomeský stb.). A centralizációs törekvéseket 19561957-ben ideiglenesen megszakították vagy elfojtották. Az SZKP XX. kongresszusának a hatására a Nemzetgyűlés 1956. július 31-én elfogadta a szlovák nemzeti szervekről szóló alkotmányerejű törvényt, amely kiszélesítet­ te hatáskörüket. Az SZNT megkapta a jogot, hogy elfogadhassa a Szlovákia gazdasági fej­ lesztésének tervéről szóló törvényt és a Szlo­ vákia költségvetéséről szóló törvényt. Az SZNT elnöksége visszakapta a jogkört, hogy kinevezhesse és visszahívhassa a Megbízot­ tak Testületét, részben meggyengült a kor­ mánynak és a minisztériumoknak a szlovák állami intézmények feletti ellenőrző szerepe. Emellett azonban a CSKP KB Politikai Bizottságának 1956. június 4-i határozata ki­ fejezetten megállapítja, hogy a kassai kor­ mányprogramból kell kiindulni, és nem kell következetesen érvényesíteni "a szocialista föderalizmus vagy autonómia koncepcióját". Alig kezdett ez a törvény érvényesülni a gya­ korlatban, a centralizáció új hulláma jelent meg. Az 1960-as alkotmány eltörölte a Megbí­ zottak Testületét, az SZNT-nek pedig össze kellett vonnia a törvényhozói és a végrehaj­ tó hatalmat. A valóságban a nemzeti bizott­ ságok háromlépcsős rendszere mellett az SZNT elveszítette munkájának tartalmát. Szimbólum volt, és nem az államhatalom megtestesítője és végrehajtója Szlovákiá­ ban. Lényegében csak a saját költségveté­ sével gazdálkodott, és az állami terv kere­ tén belül megtárgyalta a szlovák gazdaság fejlesztésének kérdéseit anélkül, hogy jóvá­ hagyta volna azt. A kommunista rendszer részleges liberalizálása után, 1963 után, Szlo­ vákiában mind gyakrabban jelentkezett kriti­ ka Szlovákia államjogi rendezésével kapcso­ latban, ami 1968-ban a csehszlovák állam föderalizálásának a követelésébe torkollott. (Fordította: Sztanek Mária) �Jozef Žatkuliak Szlovákia helye a cseh-szlovák szövetségben és a Szlovák Köztársaság megalakulása 1993-ban A kommunisták hatalmi vágyát kifejező, a szocialista Csehszlovákia 1960-ban elfoga­ dott új alkotmánya az ország központosításá­ nak újabb lépcsőfoka volt. Az egész országot az uniformizáltság jel­ lemezte. A szlovák nemzeti szervek az alkot­ mány rendelkezéseinek értelmében csupán jelképes jogosítványokat kaptak. A megbí­ zottak tanácsa, mint végrehajtó szerv, meg­ szűnt létezni. Mindennek a szocialista de­ mokrácia elmélyítését, és az állami vezetés kétoldalúságának megszűntét kellett ered­ ményeznie. A nemzet, nemzeti állam fogal­ mak a háttérbe szorultak, a szövetség kifeje­ zés pedig tabunak számított. 1962-ben, a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszu­ sán a nemzetek közeledésének fontosságát emelték ki. Elterjedt a "csehszlovák nép", sőt "nemzet" terminus technicus használata. Az egységes állam megerősödése negatív hatással volt a szlovák-cseh viszonyra. A cseh-szlovakizmus és a prágai centralista tö­ rekvések mobilizálták a szlovákiai ellenzéki erőket. Ilyen mozgás főleg a nemzetileg elkö­ telezett értelmiségiek, illetve egyes politiku­ sok -Alexander Dubček és Gustáv Husák körében volt tapasztalható. Cikkek, főként a Kultúrny Život (Kulturális élet) című folyói­ rat cikkei, és különböző felszólalások hang­ súlyozták azt a felfogást, hogy a szlovák-cseh kapcsolatot új államjogi alapokra kell helyez­ ni. A Csehszlovák Kommunista Párt Közpon­ ti Bizottságának első titkára, a köztársaság elnöke, Antonín Novotny, aki bár 1963-ban hozzájárult azok felmentéséhez, akiket az öt­ venes években az ún. szlovák burzsoá nacio­ nalizmus hirdetéséért ítéltek el, nem volt haj­ landó tárgyalni a cseh-szlovák viszonyról. A hatvanas évek második felében a társa­ dalmi feszültségek egyre nagyobb méreteket öltöttek. Politikai szinten a szlovák-cseh vi­ szony ellentmondásai odáig fajultak, hogy 1967 októberében a Csehszlovák Kommunis­ ta Párt Központi Bizottságának ülésén Antonín Novotny nyílt vitába keveredett Alexan­ der Dubčekkel, akit a jelenlévők fülehallatára nacionalizmussal vádolt. Ekkor már egyér­ telművé vált, hogy a Csehszlovák Kommunist Párt elképzelései a cseh és a szlovák országré­ szek közötti szociális-gazdasági egyensúly ki­ alakításáról megvalósíthatatlanok, sőt a kü­ lönbségek még szembetűnőbbek lettek. Antonín Novotny ennek ellenére kitartott a közös gazdaság kiépítésének eszméje mellett. 1967 �augusztusában kijelentette, hogy Csehszlo­ szavazhatóságának betiltására és a paritás el­ vákia Kommunista Pártja elveti a szövetségi vének elfogadására összpontosította figyel­ álamszerkezet kialakítását, mivel az gyakor­ mét. Javaslata alapján a föderációs szervek latilag Szlovákia fejlődését fékezné, ez pedig csak a feltétlenül szükséges jogkörökkel ren­ a nacionalizmus fölerősödéséhez vezetne delkeztek volna. A cseh partner azonban Szlovákiában, de a cseh országrészekben is. nem készült fel az állam hivatalosan már el­ Novotny véleményét támasztotta alá Michal fogadott föderalizálására. A szlovák társa­ Chudík a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is, dalmat egységesítette a föderalizálás gon­ aki még 1967 novemberében kijelentette, dolata, cseh oldalon pedig sokan feltették a hogy Szlovákiában a nacionalista tendenciák kérdést, hogy mit hoz a nemzeti alapokon a felszabadulás óta ekkor nyilvánultak meg a szerveződő államszövetség? Viták folytak a legmarkánsabban. Az állami önállóságot hir­ cseh-szlovák szövetség mibenlétéről és tar­ dető nemzeti mozgalom olyannyira megerő­ talmáról. A csehek az ún. erős szövetséget södött Szlovákiáan, hogy 1968 márciusában óhajtották, míg a szlovákok a szövetséget a Szlovák Nemzeti Tanács napirendre tűzte a tágabban, a konföderáció elemeivel kiegé­ szlovák és a cseh nemzet egyenrangúságának szítve képzelték el. Bizonyos vonatkozások­ kérdését és a két országrész kapcsolatának ban szerették volna lazábbá tenni a közös szövetségi alapokon nyugvó megoldását. állam attributumait, s igyekeztek elérni ál­ 1968 januárja után világossá vált, hogy a lamuk önálló vezetését és igazgatását. El­ legfontosabb feladatok egyike, az államjogi képzeléseik szerint a szövetségi kompeten­ kapcsolatok tisztázása. A reformfolyamatok ciák csupán a külpolitikára, a hadseregre, része volt az unitárius (egységes-a Szerk.) ál­ és a közös valutára terjedtek volna ki, illet­ lamformából a szövetségi államformára való ve a gazdaságot tekintve az irányításra a áttérés, pontosabban az átalakulásban az tervezésre, az árak és a vámok kialakításá­ egyenrangúságon alapuló cseh-szlovák vi­ ra, stb. A szövetségi szervek tehát igen kor­ szony játszott igen fontos szerepet. Miköz­ látozott jogkörökkel rendelkeztek volna. ben természetesen az állam teljes átalakítá­ Az állam új, alulról szerveződő, a nemzeti sáról volt szó. szervek eredeti jogerejére támaszkodó fel­ E folyamat alapvető feltétele a politikai építését próbálták elfogadtatni. Az elkép­ rendszer megújulása és a civil szervezetek ki­ zelés szerint a nemzeti szervek kizárólagos alakulása volt. A demokrácia megteremtése, kompetenciájába tartozna az ipar, a mezővalamint a gazdaság reformja egyértelműen gazdaság, az építőipar, a közlekedés, a bel­ az állam föderalizálását feltételezte. A cse­ kereskedelem, a bíróságok, a belügy, a jegy­ hek és szlovákok közötti viszony kérdését ed­ bankok, stb. dig nem tartották fontosnak, megoldásával A viták hátterében a közös államiság idő­ nem foglalkoztak, de még azzal sem, hogy a szakából származó rossz tapasztalatok, vala­ föderációnak két különböző nagyságú és kü­ mint a saját állam fontossága közötti felfo­ lönböző erejű egység között kellett létrejön­ gásbeli különbség húzódott meg. 1968-ban a nie. Az egyenjogúság elvének megvalósítását szlovák nemzet tudatában volt annak, hogy viszont csak a föderáció segítségével látták saját nemzetállami érdekeinek megvalósítá­ megoldhatónak. sához jó esélyekkel rendelkezik, miközben a 1968 tavaszán és nyarán a Szlovák Kom­ szövetségi rendszer felállítása nem veszélyez­ munista Párt az egyik nemzet másik elleni le- tetné a cseh társadalom demokratizálódását. �1968 nyarán a szlovákok egy olyan államalakulat ötletével álltak elő, amely nemzeti elven (az eredeti joghatalmat a nemzeti szer­ vek gyakorolják, ezzel tehát igazolódna a nemzetek szuverenitása) és két állam együtt­ élésén alapul. A saját nemzeti államra és tör­ vényekre való természetes jogokat hangsú­ lyozták, és elismerték a morvák jogos követe­ léseit is, ami gyakorlatilag hármas szövetsé­ get jelentett. A szövetség megalakulásának előfeltétele a nemzeti köztársaságok prioritá­ sának elismerése, ami miatt elszánt küzdel­ mek folytak. A cseh nemzet túlnyomó része nem volt tudatában, hogy saját nemzetálla­ miságukról is szó van, s hogy egy olyan szö­ vetségről folyik vita, amelynek alapját a cseh és a szlovák nemzetpolitikai képviselet ren­ dezése jelentené. Hosszas huzavona után is­ merték csak fel, hogy a szövetségi állam hoz­ zásegíti őket a politikai és részben a választá­ si rendszer reformjához is. A választásokra azonban, amelyek elősegíthették volna a poli­ tikai hatalom új felosztását, nem került sor. 1968 július elején megegyeztek abban, hogy a földeráció a közös cseh-szlovák államiság ideológiájának alapja, és mindkét nemzet kí­ vánsága, hogy ezeken az alapokon nyugvó egyenjogú államok szövetségét alakítsák ki. A szövetség alapjául a demokratikus szocia­ lizmust nevezték meg, és azt, hogy a demokratizációs folyamat záloga a szövetségi állam megvalósítása. Augusztus 21 után azonban véglegesen megbukott a szövetségi politikai rendszer gondolata, sőt még inkább a Csehszlovák Kommunista Párt. A megszállók inváziója teljesen lehetetlenné tette, hogy demokrati­ kus körülmények között valóra válhassék az állam föderalizációja. Moszkva szerint a léte­ ző szocializmus csak szigorú keretek között működhet. Bár az államszerkezetben előálló változások nem jelentettek veszélyt az efféle "szocializmus" számára, Moszkva mégis fon­ tosnak tartotta, hogy felügyelje a szlovák és cseh nemzet közötti államjogi viszony elren­ deződésének folyamatát. Különös figyelmet fordított arra, hogy a kommunista párt veze­ tő szerepe az új államalakulatban is érvénye­ süljön. Az akkori politikai rendszerben ez feltétel nélküli kiindulópontnak számított. Ettől kezdve számíthatjuk a meghátrálá­ sok és kompromisszumkötések időszakát. Hatályon kívül helyezték az eredeti javasla­ tokat, például a nemzeti szimbólumok hasz­ nálatának elvét, érvénytelenekké váltak a nemzeti tanácsok és nemzeti intézmények létrehozásával kapcsolatos megegyezések. A Cseh Kommunista Párt visszalépett a szövet­ ségi nemzetgyűlés összetételének átalakítá­ sától, azaz attól, hogy kétkamarásak és egyenrangú a két országgyűlés, a szlovák párt pedig visszavonta azt az igényét, hogy a szö­ vetségi kormány összetétele paritásos alapo­ kon nyugodjon. Annyit sikerült elérnie csu­ pán, hogy az államtitkárok más nemzetiségű­ ek legyenek mint a miniszterek. A cseh fél megkérdőjelezte a két nemzetgazdaságból egységesített gazdaság hatékony voltát, és a szövetségi államisággal kapcsolatban pedig éppen az egységes gazdaság széleskörű kom­ petenciáit hangsúlyozta (egységes piac, áru­ forgalom, adók, árak, devizagazdálkodás, külkereskedelem). Ez a felfogás illetve a meg­ tett lépések a nemzetállami egységek fölé he­ lyezte a szövetségieket, amit az 1968. október 27-én elfogadott 143. számú alkotmánytör­ vény is garantált, és sem a szlovák, sem pedig a cseh igényeknek nem felelt meg. A szlová­ kok számára mindezek ellenére mérföldkő volt az 1945-ben elkezdődött harcukban. Úgyszintén lényeges volt, hogy a cseh­ szlovák szövetségről szóló alkotmánytörvény foglalkozott a nemzetiségekkel is, miszerint a nemzetiségek jogállásukat tekintve egyen­ rangúak lettek. Az 1968/143. számú alkot­ mánytörvény kodifikálta az egységes cseh­ �szlovák állampolgárságot, valamint a cseh és zetése törvényhozási és gazdasági előírások a szlovák nyelv egyenjogúságát. és feltételek nélkül. Ráadásul a kibontakozó Dél-Szlovákiában a szlovákok részéről el­ normalizáció és központosítás teljesen ellen­ hangzott az a követelés, hogy korlátozzák a tétes volt a két nemzeti központból és a szö­ magyar nyelv hivatali használatát és a szlo­ vetségi alapon irányított közös állam elvével. vák nyelvet pedig egész Szlovákiában ismer­ Nem valósult meg az átmenet az egységes jék el az egyetlen állam- illetve hivatalos államalakulatból a szövetségi államalkulatig, nyelvnek. A magyarok követelték a magyar már csak amiatt sem, mert a szövetséget fe­ kisebbség és a szlovák nemzet egyenjogúsá­ lülről alakították, tehát az nem a nemzeti gának elismerését, valamint egy bizonyos ki­ köztársaságokból épült fel. Egyenrangúságuk sebbségi önrendelkezés elfogadását. A ki­ pedig puszta illúzió maradt. Az egyenér­ sebbségek államalkotó tényezőként adhattak tékűség elve éppen a politikai központosítás volna hangot követeléseiknek, s ebben az pragmatikus céljainak felülkerekedése kö­ esetben meg kellett volna alakulnia a Magyar vetkeztében folyamatos sérüléseknek volt ki­ Nemzetiségi Tanácsnak és a nemzetiségek téve. A lényeges döntési jogköröket a köz­ szövetségi minisztériumának. Létrejöttükre ponti állami szervek gyakorolták, így például azonban nem került sor. - Az 1968/144. sz. a szövetségi kormány határozatai kötelezőek alkotmánytörvény világosan értelmezi a voltak a nemzeti (köztársasági) kormányok nemzetiségek helyzetét és jogait Csehszlová­ számára is. Az 1970 decemberében elfoga­ kiában, melyekhez az anyanyelven történő dott ún. kompetenciatörvények értelmében a oktatás joga, a kulturális fejlődéshez való szövetségi kormány "szuverenitása" a követ­ jog, a hivatali kapcsolatban az anyanyelv kező két évtized alatt elnyelte a nemzeti kor­ használatának joga, a gyülekezési jog, és az a mányok "szuverenitását". Elfogadták a gaz­ jog tartozik, amely biztosítja az állami szer­ daságirányítás központi modelljét (újabb vekben való részvételüket stb. ágazati minisztériumok alakultak, a nemzeti 1969. január 1-jén jogilag létrejött a Cseh szerveket kizárták a gazdaság közvetlen irá­ Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocia­ nyításából). A szabályozás a reális szocializ­ lista Köztársaság, az új nemzetállami alaku­ mus újjászervezését tűzte ki céljául, eltorzí­ latok de facto azonban nem rendelkeztek az totta ezzel a cseh-szlovák szövetségi államállamiság attributumaival, a nemzeti szimbó­ szervezetet. Sem a szlovák, sem pedig a cseh lumokkal, önálló alkotmánnyal, szuverén nemzet nem rendelkezett teljesjogú nemzeti gazdaságirányítással. köztársasággal, ebből következően nem való­ Megalakult a szlovákok második köztár­ sulhatott meg az egyenlőség sem közöttük. sasága, azonban erősen megnyirbált szuvere­ A húsz évig tartó központosított szövetsé­ nitással. A nemzeti szervek elvesztették valós gi rendszer a problémák nehéz batyujával kompetenciáikat, ezzel szemben a szövetségi terhelte meg a novemberi politikai rend­ szervek joghatalma jelentősen megnöveke­ szerváltást. Csupán idő kérdése volt, hogy dett. A közös szövetségi és a köztársasági jog­ mikor válik szükségessé átértékelni a szövet­ körökért tovább folytak a harcok, hiszen a ségi állam létének lehetőségét. Az átértéke­ köztársaságok pozíciói és kompetenciái nem lést végül is a demokratikus változás és az ál­ lettek meghatározva. A cseh és a szlovák lami centralizmus enyhülése siettette. Szlo­ nemzeti szervek előtt egy nagyon összetett vákiában megalakultak a nemzeti irányzatú feladat állt: a köztársaságok igazgatása és ve­ politikai szervezetek. A Szlovák Nemzeti �Párt (SNS) az önálló Szlovákia programjával lepett fel, a Szabadság Párt (SS) pedig konfö­ derációs javaslatával. A közös állam megnevezése miatt indult el az államjogi tárgyalások, viták és vádasko­ dások lavinája. (Március 1-én fogadták el a Szlovák Köztársaság elnevezését tartalmazó alkotmánytörvényt.) Az eredeti, Csehszlovák Köztársaság megnevezés terve ellen Szlovákia-szerte ellenszenvhullám indult el, hiszen ez a definíció a hosszú évtizedekig fennálló unitárius állam emlékét idézte. Ezért a szlo­ vák kormány a következő névváltoztatásokat ajánlotta: Cseh-Szlovákia Köztársaság és a Cseh-Szlovákia Szövetség. A csehek ezeket az elnevezéseket úgy magyarázták, hogy a Köztársaság szétválasztását készítik elő, s egyúttal a cseh-szlovák viszony megrontásá­ ra törekszenek. Végül hosszas tárgyalások után 1990 áprilisában elfogadták a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnevezést. A viták előzményeihez tartozik az, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Frontja és a Szlovák Nemzeti Tanács javaslata ellenére nem választották meg köztársasági elnöknek Alexander Dubčeket. Tették annak ellenére, hogy 1989 decemberében a transzparense­ ken és a plakátokon az állt, hogy "Dubček he­ lye a Várban van"; a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) képviselői és a diákok határozot­ tan ellenezték jelölését. Ehelyett december 28-án a szövetségi nemzetgyűlés elnökévé vá­ lasztották. Az 1990 júniusában lezajlott parlamenti választások eredményei mindenekelőtt azt mutatták, hogy az állampolgárok egyetér­ tenek azokkal a társadalompolitikai változá­ sokkal, amelyeket 1989 decembere a kom­ munista rendszer eltávolításával hozott. Az államjogi kérdések nem kerültek reflektorfénybe. Még annak ellenére sem, hogy a SNS a 13,94 százalékos szavazati arányával har­ madikként végzett a VPN 29,34 százalékos és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) 19,2 százaléka mögött, és ezáltal Szlovákia harmadik legerősebb pártja lett. Ez a párt a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság Szö­ vetségi Gyűlésében 15 mandátumot szerzett. Az állam megnevezése körüli viták miatt különösen 1990 júliusában több közös egyez­ tető találkozásra került sor, Luhačovicében és Trenčianské Teplicén. Ebben az időszak­ ban kerültek előtérbe azok a politikusok, mint például Alexander Dubček, Marián Čalfa és Vladimír Mečiar, akik a szöveség kereteiben gondolkodtak és cselekedtek. Ezekben a kis fürdővároskákban kezdőd­ tek el a Cseh és a Szlovák Köztársaság közötti találkozók - tizenkettő volt belőlük -, ame­ lyeken főleg a szövetségi illetve a nemzeti kormányok végrehajtó jogköréről esett szó. A viták alapvetően abban nyilvánultak meg, hogy a szlovák fél az alulról, a köztársaságok felől építkező szövetségi rendszert ajánlotta, míg a szövetségi kormány a legfelsőbb kom­ petenciák megtartása mellett kardoskodott, ami Szlovákiában ellenszenvet váltott ki a kö­ zös állam és az egységes vezetéssel szemben, Petr Pithart cseh miniszterelnök tudatában volt, hogy az 1970-ben létrehozott szövetségi rendszert a szlovákok nem fogják elfogadni, és azt is tudta, hogy a szövetségi intézmények nélkül a rendszert újra kell építeni. Emiatt az elképzelése miatt hamarosan le kellett mon­ dania miniszterelnökségéről. Václav Havela. Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnö­ ke, félelmeinek adott hangot azzal kapcsolat­ ban, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács az általa elfogadott törvényeket a Szövetségi Gyűlés törvényei fölé helyezi. Politikai válság veszé­ lye fenyegetett. A csehek féltek a szövetségi rendszer felbomlásától, a szlovákok pedig ret­ tegtek a visszarendeződéstől. Szlovákia igyeke­ zett megszerezni a gazdasági autonómiát. Ezt bizonyítja az 1990 decemberében elfogadott ún. illetékességi törvény, amely azonban össz­ �hangban állt a közös állam érdekeivel. A szö­ köztársaság mellett a csehek 18 százaléka, a vetségi szervek hatáskörének egy részét a szlovákok 6 százaléka, a konföderációt a nemzeti szervek hatáskörébe teszi át. Ez a szlovákok 25 százaléka a cseheknek csupán 4 törvény ideiglenes érvényű volt, hatálya le­ százaléka igenelte, viszont a két állam önálló­ járt a szövetségi és nemzeti intézményrend­ ságát a szlovákok 15 százaléka, a csehek nem szer kidolgozásának és elfogadásának idő­ egész 6 százaléka tartotta kívánatosnak. pontjában. Az egyenlő az egyenlők között el­ Csehországban a megkérdezettek 63 százalé­ vén alapuló cseh-szlovák együttélés fontossá­ ka úgy nyilatkozott, hogy nehezen tudja el­ gát és a nemzeti köztársaságok önálló gazda­ képzelni a Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­ ságirányítását hangsúlyozta. A törvény felté­ társaság széthullását, Szlovákiában erre a telezte, hogy az ún. erős szövetségi rendszer megkérdezettek 48 százaléka reagált hason­ az erős nemzeti köztársaságokon alapszik. lóan, s 52 százalék tartotta elfogadhatatlan­ Szlovákia szuverenitása azzal is hangsúlyt nak az önálló Szlovákiát. 1991 novemberében a CSSZSZK kor­ kapott, hogy 1990 végén Rozsnyót elhagyta az utolsó szovjet katona. Azt lehet tehát mánya határozott lépéseket tett az államjogi mondani, hogy részben (gazdaságilag) létre­ tárgyalások során. Kitartott jogkörei és a jött az autonóm Szlovák Köztársaság. Köztársaság gazdasági egysége mellett. Ez a Kiderült, hogy ha nincs meghatározva szerencsétlen lépés a tárgyalások menetében Szlovákia államjogi helyzete, gazdasági au­ nem maradt válaszlépések nélkül. A cseh fél tonómiája is működőképtelen. 1991 febru­ politikai nyomásnak fogta fel a Szlovák Köz­ árjában a KDH elnöke, Ján Čarnogursky társaság szuverenitásának elérésére tett poli­ prágai tárgyalásain fölvetette, hogy mielőtt tikai javaslatot. Favorizálta a működő - Vácmegkötik a Szlovák és a Cseh Köztársaság lav Klaus vagy az autentikus - Václav Haközötti államközi szerződést, készítsék el vel -, szövetség tézisének elfogadását, ellen­ az egyes köztársaságok alkotmányát. A ja­ kező esetben a szétválást javasolta. Kiderült, vaslatot az Állampolgári Fórum (OF) és a hogy az akkori politikai garnitúra nem volt VPN is elvetette. A vita kiéleződött. A cseh hajlandó kiegyezni a szövetségi rendszer ko­ fél kihasználta a szlovák politikai erők rabeli állapotával, a politikai pragmatizmus megosztottságát és hozzá nem értését, és az pedig látatlanban is mindent elutasított, ami 1991 októberében Štitíron a nemzeti taná­ 1989 előtt történt. Hangsúlyt kapott a radi­ csok elnökségeinek tanácskozásán, az ál­ kális gazdasági reform bevezetése, és a cseh­ lamegyezményt csupán mint törvényhozási szlovák gazdasági egység megtartása. Eköz­ kezdeményezést ajánlotta a Cseh és Szlo­ ben viszont nem találták meg a két nemzet vák Szövetségi Köztársaság Szövetségi egyesítésének és együttélésének módját. Gyűlése elé. 1992 februárjában a nemzeti tanácsok szakAz állampolgárok legfeljebb elálmélkod- bizottságai kidolgozták az államjogi elrende­ hattak a tárgyalások kimenetelén. Az 1991 zésről szóló szerződés szövegét. A szöveg októberében végzett közvéleménykutatás alapjában véve egy közös államról szólt, a ré­ eredményei szerint a cseh állampolgárok 38 gi centralizált állam és Szlovákia alárendelt százaléka, a szlovák állampolgárok 16 száza­ szerepének megtartását szorgalmazta. léka volt az egységes állam mellett, a szövet­ Egyértelművé vált, hogy a szlovákok és a ségi rendszert a csehek 31 százaléka a szlová­ csehek elképzelései kibékíthetetlenek. A kok 34 százaléka helyeselte, és az egyesült szlovák fél nem tartotta fontosnak a két or­ �szág közötti megállapodás megkötését, és azt sem, hogy a két köztársaság saját törvényei alapján rendezze belső életét. Ebben a cso­ magban már benne volt V. Klaus és Vladimir Mečiar megegyezése, és a közelgő választá­ sok. A cseh fél kijelentette, hogy nem hajlan­ dó további követelményekről tárgyalni és an­ nak ellenére ragaszkodott az 1992 februárjá­ ban kidolgozott egyezmény szövegéhez, hogy azt a Szlovák Nemzeti Tanács elvetette. Ez az esemény egyértelműen a szlovák kormánykoalíció vereségéhez vezetett, előkészítette a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) választási sikerét, és természetesen hozzájárult Cseh-Szlovákia széteséséhez. V. Havel megkésve, csak 1992 májusában is­ merte el, hogy "a szlovák társadalomban erő­ sen él az emancipációs vágy" és annak betel­ jesülése sokkal sürgetőbb, mint azt két évvel azelőtt hitték volna. "A szlovákok egyszerűen nem akarnak a csehek árnyékában élni to­ vább." Az 1992 júniusában lezajlott parlamenti választások győztese a HZDS lett (a szava­ zatok 37,26 százalékát kapta), másodikként végzett a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL - 14,70 százalék), harmadik lett a Keresz­ ténydemokrata Mozgalom (KDH - 8,88 százalék), negyedik pedig a Szlovák Nemze­ ti Párt (SNS - 7,93 százalékkal). A választá­ si eredmények hátterében ott találjuk azo­ kat a vitákat, amelyek a nemzeti illetve az állampolgári elv alapján működő államjogi kérdések körül zajlottak. V. Mečiar kije­ lentései, amelyek a választások kimenetelét is befolyásolták, főleg az előző kormányko­ alíció programját, a hosszú államjogi vitá­ kat és a szlovákiai gazdasági reform hibáit kritizálta. A külföldi távirati irodák a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság szét­ esését jósolták. A tárgyalások újabb köre kezdődött el, a delegációkat V. Klaus és V. Mečiar vezette. A HZDS a Szlovák Köztársaság nemzetközi-jogi önállóságát, a saját gazdasági reformot és al­ kotmány fontosságát, valamint szlovák köztársasági elnök választását hansúlyozta. Már 1992 júniusában a brünni tanácskozáson el­ őtérbe kerültek a HZDS és a Polgári Demok­ rata Párt (ODS) programjai közötti ellenté­ tek. Pozsonyban kijelentették, hogy a tár­ gyalások egyetlen célja a szövetség megfon­ tolt és legitim szétválása. Július 17-én a Szlovák Nemzeti Tanács el­ fogadta Szlovákia függetlenségét szavatoló Deklarációt, szeptember 1-én pedig elfogad­ ták a Szlovák Köztársaság Alkotmányát. Kla­ us pártja, az ODS pedig felügyelte a szövetség gazdasági és pénzügyi szétválását. 1992 októ­ berében Jihlaván elvetették az únió illetve konföderáció létrehozására tett javaslatokat. November 25-én elfogadták a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnéséről szóló törvényt - népszavazásra -, amely döntött volna a közös állam szétválasztásáról, nem került sor. Pedig valós tényként állapították meg, hogy Szlovákia lakosságának 50 száza­ léka szavazott volna a szövetségi köztársaság szétválása ellen. A hatalmi elit ezt a tényt nem használta ki, a szétválás mellett döntött, s lassanként átlépett a szövetségi szervekből a nemzeti pozíciókba. 1993. január 1-én létrejött az önálló Szlo­ vák és az önálló Cseh Köztársaság. 1989 no­ vembere létrehozta a látszólagosan kedvező feltételeket ahhoz, hogy a szlovák és cseh társa­ dalom közös állam keretén belül működjön, ez a közös állam viszont szétesett. Az önálló és független Szlovák Köztársaság lét-rejötte a szlovákok nemzeti törekvéseinek bizonyítéka a 20. század végén. (Fordította: Pénzes Éva ) �Hamberger Judit Az 1939-es és az 1993-as szlovák állam létrejöttének összevetése A szlovák nemzetnek két lehetősége volt önálló államának megteremtésére. Ezek kö­ rülményei egymástól eltértek mind külpoliti­ kai-geopolitikai, mind belpolitikai tekintet­ ben. Külpolitikai és geopolitikai tekintetben az 1939-es állam létrejöttének végső lökést a hitleri Németország adott azzal, hogy saját érdekében kikényszerítette az önálló állam kikiáltását. Így 1939-ben szlovák bábállam jött létre, amelyet Németország a maga képé­ re, a maga érdekében és a maga keleti politi­ kája kiindulópontjául hozott létre. Erre az "önálló" államra Hitlernek volt szüksége Csehszlovákia szétveréséhez és a tervezett Szovjetunió elleni támadásához. Gazdasági­ lag a szlovák ipari hátteret - némi fejlesztés­ sel - a német hadigépezet fegyverrel való el­ látására, a szlovák mezőgazdaságot pedig Né­ metország ellátására szemelte ki. Az 1993-as önálló szlovák állam létrejöt­ tének geopolitikai és külpolitikai körülmé­ nyei nem voltak semmilyen jelleggel kény- szerítőek. Az 1993-as állam külső nyomás, erőszakolás nélkül, belpolitikai elhatározás­ ból jött létre. Az enyhének nevezhető nem­ zetközi nyomás az 1939-esnek ellenkezője volt: Csehszlovákia egyben tartására irányult. Nagyhatalmak tényleges, vélt vagy titkos akarata - legalábbis az eddig nyilvánosnak mondható információk, következtetések és folyamatok alapján - nem húzódott meg mö­ götte. Geopolitikai szempontból 1939-ben az önálló Szlovákia közvetlenül és deklaráltan a német nagyhatalmi törekvést, az Európa fö­ lötti német uralmat szolgálta, ennek volt alá­ rendelve és kiszolgáltatva, ellentétes akaratnyilvánítás lehetősége nélkül. Csehszlovákia gyengítése majd megszüntetése német geo­ politikai érdek volt, amit a nyugati demokrá­ ciák nem gátoltak meg. 1993-ban az európai stabilitás jegyében megfogalmazott nyugati érdek ellenében tör­ tént a szövetségi állam felbomlása. Ezügyben a keleti geopolitikai érdek világossá válása még a jövő kérdése. 1993-tól komoly geopoli­ �1939 előtt cseh politikusok megnyilatko­ tikai változás ment végbe a közép-európai térségben: Csehszlovákia helyén két kisebb zásai Szlovákiát saját zsákmánynak, saját tu­ állam jött létre, melyek külön-külön területi­ lajdonnak tekintették. 1993 előtt ez már csak leg kisebbek, gazdaságilag és politikailag enyhe formában, inkább a szövetségi állam gyengébbek. A szomszédaik köre és külpoliti­ megtartásának akarataként nyilvánult meg; kai érdekeik is részben megváltoztak. A két idővel ugyanis a csehek tudomásul vették, nemzeti külpolitika önállóan szeretne magá­ hogy a szlovák külön nemzet, sajátos jegyek­ nak minél jobb kiindulási pozíciókat szerez­ kel. ni. Az önállósulási törekvés mind a kétszer Belpolitikai tekintetben a két szlovák ál­ azon centralizált struktúra ellen lépett fel, lam létrejöttének körülményeiben számos amelyre a cseh túlsúly volt jellemző. Ezért tá­ hasonlóság és azonosság figyelhető meg, de madtak fel mindkét esetben a csehellenes és kiindulási alapjuk, létrejöttük alapelve egy­ centralizmus-ellenes jelszavak. A centraliz­ mástól homlokegyenest eltérő, amit a két ál­ mus mértékében azonban voltak eltérések, az lam létrejöttének dátuma, azaz a 39-es és 93- 1993-as önállóságot megelőző helyzet javára. as évszám is szimbolizálhat. Az önállóság kihirdetését mind a kétszer Míg 1939-ben csak látszólagos volt a köz- a cseh és szlovák nemzet közötti államjogi vi­ társasági forma, addig 1993-ban tényleges szony rendezetlensége idézte elő. Akkor is és parlamentáris demokrácián alapuló köztár­ most is a Matica slovenská lépett fel határo­ saság jött létre. 1939-ben nemzeti szocializ­ zottan az önálló szlovák nemzet érdekeinek musra épülő, parlamentáris formát imitáló képviselőjeként, miközben a szlovák kultúra fasiszta államalakulat jött létre; 1993-ban a önállóságát, sajátosságait, öntörvényűségét piacgazdaság és a nyugati demokrácia érté­ hangsúlyozta és szorgalmazta. Az első eset­ keit felvállaló, parlamentáris demokráciát ben a Hlinka-féle Szlovák Néppárt és a Szlo­ vák Nemzeti Párt fogalmazta meg és képvi­ gyakorló demokratikus jogállam alakult. Az 1939-es alkotmány a hatalmat és jo­ selte az autonómia-harcot a legnyilvánvalób­ got istentől eredeztette és korporatív, keresz­ ban. A második esetben az újjáalakult Szlo­ tény vezérelveket fogalmazott meg; az állam vák Nemzeti Párt és később a Mečiar vezette ténylegesen vazallusa volt a német biroda­ HZDS1 tette ugyanezt egyrészt az önálló álla­ lomnak és klérofasiszta gyakorlati politikát miság, másrészt Szlovákia nemzetközi jogi és rendszert tett lehetővé. A gyakorlatban szubjektumként való elismertetésének han­ egypárti hatalom és diktatúra valósult meg. goztatásával. Akkor a HSLS,2 most a HZDS Az 1993-as alkotmány ideológiáktól és esz­ kívánt a szlovák érdekek néppártja lenni. méktől mentes jogállamot előlegez meg, és Mindkét állam létrejöttét az önállósulás gyakorlatilag működik a parlamentáris de­ mokrácia. * 1 HZDS: Hnutie za demokratické slovensko (De­ Mindkét állam létrehozását siettette a mokratikus Szlovákiáért Mozgalom) csehszlovák nemzet, csehszlovák tudat kiala­ 2 HSLS: Hlinkova Slovenská Ľudová strana kítására irányuló cseh szándék. �felé vivő folyamat hasonló politikai lépesei gadták el a szükséges szövetségi törvényt és előzték meg: az első esetben az elért tartomá­ kiegészítőit. Az önállóság kikiáltásakor mindkét eset­ nyi jellegű autonómiát szeparatizmus követ­ te; a külső nyomás és a belső társadalmi dif­ ben hiányzott az egész társadalom által bizto­ ferenciálatlanság miatt e folyamat az önálló sított legitimitás. 1939-ben az önálló állam államiság mellett a retrográd szeparatizmus, létrejötte egyértelmű német kényszer, erő­ a totalitás, a radikális nacionalizmus és szak folyománya volt, olyannyira, hogy még a rasszimus, valamint a fasizmus jellegzetessé­ meghatározó szlovák politikusok szabad aka­ rata is hiányzott; 1993-ban a legitimizálás geit hordozta magán. A második esetben e folyamat a kompe­ nem külső erőszak miatt hiányzott, hanem tencia-vita, a kompetencia-törvények, a két belpolitikai "szükségszerűség" miatt. Tény, köztársaság folyamatosan kialakuló egymás­ hogy a meghatározó pártok (HSLS, HZDS) a tól eltérő belpolitikai és (részben) külpolitikai sorsdöntő választásokon többségi szavazatot tevékenysége, az államjogi vita során köve­ kaptak, de egyik esetben sem rendelkeztek telt alulról építkező föderáció, a két köztár­ még csak minősített többséggel sem. Mind a saság közötti államszerződés követelése, a kétszer a szlovák társadalmat többé vagy ke­ szuverenitási deklaráció és az önálló szlovák vésbé (de nem teljességében) képviselő politi­ alkotmány létrehozása által megtett politikai kusok döntöttek az önálló államról, az ilyen­ lépésekből állt össze, alapvetően alkotmá­ kor szükséges népszavazás megtartása nélkül. nyos keretek között. Mind a kétszer késleke­ Mindkét állam létrejöttét parlamenti vál­ dett tehát az államjogi viszony és hatalmi de­ ságok előzték meg: 1939 előtt a csehszlovák centralizáció megoldása, amiből az offenzív, parlamentben a szlovák autonómia (önálló radikalizálódó nacionalizmus tőkét kovácsolt szlovák parlament, kormány, és igazságszol­ magának. E folyamat során akkor is és most gáltatás) elérésére irányuló szlovák politikai is felmerült a joghézag (vakuum juris) veszé­ tevékenység miatt alakultak ki. A második lye. esetben 1990-től kezdve jelentek meg a szö­ 1939-et és 1993-at is megelőzte a kötőjel­ vetségi parlamentben az önállósulást szolgáló háború: annak vitája, hogy a szlovák egyenjo­ szlovák törvényjavaslatok. Az 1993-as önálló gúságot az állam megnevezésében kötőjellel államot megelőző szövetségi parlamenti vál­ fejezzék ki. ságok abban is különböztek az előzőtől, hogy Az önállósodás végső fázisa egymástól el­ már olyan feltételek között zajlottak le, ami­ térően zajlott le. kor működött szlovák kormány, parlament és Az első esetben a csehek az utolsó pilla­ minisztériumi szintű igazságszolgáltatás. natban katonai diktatúrával akarták megaka­ A nyomásgyakorlásnak mindkét esetben dályozni a végleges elszakadást, amivel még voltak parlamenti és parlamenten kívüli for­ inkább a németek karjaiba taszították a szlo­ mái és eszközei is. A parlamentiek közé tar­ vákokat; a második esetben ennek fordítottja tozott 1939-et megelőzően a HSLS ellenzéki történt: bár nehezen, de egy hónappal a végle­ szereplése és a kormányba való belépése, ges szakadás előtt közösen hozták meg és fo­ majd az autonómia kikövetelése; 1993 előtt �pedig a kompetencia-törvény és az alkot­ mányvita folyamán kialakult parlamenti helyzet, az önálló szlovák alkotmány létreho­ zásának kikényszerítése is. A parlamenten kívüli eszközök közé tar­ tozott az első esetben a számos tüntetés és a fasiszták általi szabotázsok, a HSLS fegyve­ res testületeinek létrehozása mint erőszakos formájú nyomásgyakorlás, a második eset­ ben pedig azok a nacionalista nagygyűlések, tüntetések és éhségsztrájkok, melyeket a nyelvtörvény, a Csehszlovák Köztársaság ál­ lami ünnepe, a köztársasági elnök látogatása alkalmából és bizonyos parlamenti ülések előtt szerveztek. A nyomásgyakorlásnak mindkétszer jel­ lemző kelléke volt a Pittsburghi Egyezmény­ re való hivatkozás, a nemzeti egység minde­ nek előtti hirdetése és követelése, a szlovák nemzet történelme egyes szakaszainak, sze­ mélyiségeinek hangsúlyozása és felnagyítása és a csehek, a zsidók és a magyarok mint el­ lenségek képének kreálása. Jelentősek voltak azok a gazdasági kü­ lönbségek, amelyek az 1939-es és az 1993-as államiságot megelőzték és megalapozták. 1939-ben háborús gazdasági konjunktúrára épült és kirakatországként gazdaságilag dina­ mikusan fejlődött. 1993-ban és előtte is a gazdaság minden területén restrikció jellem­ ző. 1939-ben a szlovák állam nagyipari fegy­ vergyártási konjunktúrának örvendhetett német fejlesztési segítséggel; most, 1993-ban és azt megelőzően pedig a felduzzasztott ne­ hézgép- és fegyvergyártási kapacitás leépíté­ se folyt, annak minden negatív következmé­ nyével. Mindkét esetben kiderült, hogy a két nemzetnek és társadalomnak vannak egy­ mástól eltérő belpolitikai és külpolitikai ér­ dekei, hogy bizonyos alapvető kérdésekben eltérőek az értékrendjeik, és az erre felépített társadalmi elsőbbségek nem hozhatók össze egy közös államba. Mindkét államszervezési kísérlet előzmé­ nyei azt bizonyítják, hogy a cseh-szlovák együttélés meghatározott szakaszában a társadalomszerveződés döntő kérdéseit illetően a két nemzet érdekei eltértek egymástól, és ez lehetetlenné tette az együttmaradást. 1993at megelőzően az új közös államforma jellege volt az a probléma, melynek során értékrend­ beli és alapfilozófiai eltérések jelentkeztek a két nemzet társadalma között. Leegyszerű­ sítve: a csehek polgári államot, a szlovákok nemzetállamot kívántak felépíteni; 1993 előtt kiderült, hogy a szlovák gazdasági és társadalmi érdekek nem egyeztethetők össze a cseh értékrendre és formára szabott gazda­ sági reformmal. A csehek inkább voltak hívei a radikális gazdasági reformnak, az egyéni teljesítményekre épülő piacgazdaság gyorsí­ tott kiépítésének, míg a szlovák lakosság a kollektivisztikus értékrendet vallotta és el­ utasította a reform tempóját és megvalósítási módját. A cseheknek 1939-et megelőzően szüksé­ ge lett volna a szlovákokra a németekkel szembeni ellenállásban, 1993-at megelőzően azonban a cseheket közvetlenül nem veszé­ lyeztette semmilyen külső agresszió, sőt, a nemzetközi helyzet alapján a gyorsabb EK és NATO tagság reményében előnyösnek és re­ ménykeltőbbnek látszott az önálló, bár ki­ sebb és gyengébb cseh állam létrejötte. Az évszázados szlovák önállósulási törek­ vés e két lehetősége közül csupán a második épült demokratikus alapra, így ennek esélye �lehet a pozitív kibontakozásra és hosszú élet­ re, amennyiben a parlamentáris demokrácia stabilizálódik. A szlovák nemzetet eddig meggátolták abban, hogy megélje, megta­ pasztalja az állami önállóságot, mint a tette­ kért való felelősséget és terhet. Most, mikor saját sorsukat kezükbe vették, kizárólag raj­ tuk múlik, milyen irányban fejlődik társa­ dalmunk. El kell dönteniük, milyen értékrend szerint kívánnak élni, hogyan kívánják magu­ kat megszervezni. A szlovákság mint minde­ nek fölötti érték helyett a nemzeti önállóság elérésével sokszínű, differenciált társadal­ mat és politikai életet kell létrehozniuk. Felhasznált források Kamenec, Ivan: Slovenský stát (1992); Lettrich, Jozef: Dejiny novodobého Slovenska (1993); Gaspar, Tido J.: Velký rok 1939 (1939); Szarka László: A szlovákok története (1993); A szövetségi és a szlovák televízió po­ litikai és publicisztikai hírműsorai és elemzési műsorai (Denník; Události, komentáre; Aktuality; Co týden dal, stb.) 1990 és 1992 között. Fancsikné Csaba Mária munkája �mérlegen Horpácsi Sándor Honnan hová? Egy időben a Nagyvilág volt a legnívósabb magyar folyóirat. Tehette, hisz a (kortárs) vi­ lágirodalomból válogatott. Később, a könyv­ kiadás liberalizálódásával, javulásával, elve­ szítette ezt a súlyát, előkelő helyét, a rend­ szerváltás után súlyos anyagi válságba került, a puszta léte is kérdésessé vált. Kár lenne pe­ dig, ha megszűnne, mert a lapra ma is szükség van. Elvégre még értelmiségi elitünk se tud több világnyelven olvasni, kis nyelveken még kevesen se. Ezt azért jegyzem meg, mert a lap őszi kettős száma (1994/8-9.) egy szomszé­ dos, mégis sajnálatosan kevéssé ismert iro­ dalmat, a szlovákot szemlézi. Csak helyeselni lehet ezt a törekvést, s csak reméljük, hogy folytatása lesz, s megismerhet­ jük a szlovén, román, ukrán, horvát stb. irodal­ makat is. (Bár az elmúlt évtizedekből jól emlék­ szünk még a Nagyvilág ilyen irányú hiánypótló közléseire is...) Miért van erre szükség? Azért, hogy jobban megismerjük magunkat, hiszen történelmünk, sorsunk közös itt, Európa köze­ pén. Ha Vladimir Minac tanulmányával (Hon­ nan hová, szlovákok?) kezdem a szemlézést, annak a szerző és a téma az oka. Valóban gő­ gösek lennénk mi, magyarok - ahogy a szerző írja -, akik lenézünk mindenkit? Bizonyára voltak, vannak köztünk ilyenek is, hisz a naci­ onalizmus, a "kultúrfölény" tudata nem is­ meretlen fogalom történelmünkben. Hogyan látja ezt egy szlovák író, értelmiségi, aki ma­ ga állítja, hogy népének "nincs történelme", hiányos, megfogalmazatlan az identitástuda­ ta, hisz az államiságuk is kisded-korú. Ha jól értem Minacot, ott tartanak, ahol mi a re­ formkorban, a Herder-jóslat idején. Őseiket keresik, helyüket a világban, mert maga a nép már a rómaiak idején létezett, de minthogy sose tudtak állammá szerveződni, nem volt arisztokráciájuk, nemességük, sőt a XVIII. századig önálló nyelvük, nyelvtanuk sem, alig maradt írásbeli nyom történetükről. Illetve ami van, az a magyar, majd az Oszt­ rák-Magyar Monarchia, később Csehszlová­ kia történelmének része. Emiatt van kisebb­ rendűségi tudatuk, ettől frusztráltak. Meg kell ezt érteni, ha elfogadni nem is, hisz magunkról is tudjuk, hogy érzékenyek vagyunk, ha nagyobb, szerencsésebb népek lenéznek minket. Minél nagyobb ez a sebzettség, annál elemibb erővel tör fel a nacionaliz- �mus és sovinizmus. Velünk szemben is, hisz mi vagyunk a "gazdagabb, szerencsésebb" szomszéd. A múlt már nem változtathatná meg (átírni ugyan lehet), de a jelen és a jövő formálható. Türelemmel, tapintattal, egymás megismerésével. Egy folyóiratszám csupán ízelítőt adhat egy nép irodalmából. Az azonban kiderül, hogy történelmünk, fájdalmaink közösek voltak a "létező szocializmusban". Dominik Tatarka (Betyárnóta a fűszálon) írása vagy a Ľudomir Feldekkel készült interjú (Más az a föld, ahonnan a költők származnak) az írói létezés változatait mutatják be a dikta­ túra idején. Lehallgatásokat, levelek és írá­ sok cenzúrázását, megfélemlítést és meg- vesztegetést jelentett ez, a gondolat gúzs­ bakötését. Egyben (s ez ismerős itthonról is) azt a küldetéstudatot, hogy a nyelv és az irodalom a megmaradás és a szabadság biztosítéka, záloga. Küzdelem a szabad­ ságért és a polgárosodásért egy olyan kor­ ban, amelynek a végét nem hogy látni, de remélni se lehetett. Az 1968 utáni, brezsnyevi-husaki Csehszlovákiáról van szó. A hirtelen jött szabadság ott is görcsö­ ket oldott fel, s újabb görcsöket, kínzó di­ lemmákat okozott. Az államiságét, s hogy megtalálják a helyüket a posztmodern­ ben, esetleg Európában. (Nagyvilág, 1994/8-9.) Lengyel Péter rajza �műterem Rideg Gábor Őszi gondolatok a III. Szécsényi Tárlatról A fent nevezett kiállítás valós nevén Őszi Tárlat, ám a jelzőt ezúttal a gondolataimhozpaszszítottam, inkább odaillőnek érezvén. Különös hangulatú jelző ez, kicsit borongós, kicsit szomorkás, de váratlanul felaranyló, akár az évszak; hol ködös, hol nyarat idéző, és ha szép volt a tavasz, az aszály sem pocsékolt, gazdag termést takarító. Ennek az írásnak az olvastán majd eldönti a T. Olvasó, termékeny­ ségben volt-e hasonló ez a néhány gondolat az évszakhoz, én magam a borongósságában érzek analógiát vele. De hadd fejtsem ki ezt bővebben. Annyi jószándékú kezdeményezés porba hullásának voltam már tanúja, hogy az őszi hervadástól féltem ezt a kezdeményezést is, és főleg attól, hogy idővel a megszokás unalmába ful­ lad e kisváros szellemi közegében. Esetleg olyan kötelező penzum válik belőle, amelyet rutin­ ból „le lehet tudni”, és amely megfér a helyi művelődési ház galériának elnevezett emeleti közlekedési terében néhány asztal, szék és az „örökzöldek” társaságában. Lehet, hogy túlságosan borúlátó előrejezlés mindez, hiszen a „galériából” nyíló nagyterem a sokoldalú hasznosítás ellenére valóban alkalmas kiállításra is - most itt mutatták be többek között az idei zománc-telepen készült munkákat is. Látványos képek, hiszen a tűzzománc behízelgően szép anyag és technika. Valamint tudom, hogy a tárlat „házigazdája”, Bakos Fe­ renc - aki maga is két figyelemreméltó grafikával szerepel a bemutatón - a kiállítás rende­ zőjeként is mindent megtett a művészeti esemény sikeréért, de talán a jövőben látványosabb tálalással is ünnepibb eseménnyé kellene avatni a megyei képzőművészeti seregszemlét. Egyébként is, borongás helyett inkább örömre adhat okot, hogy Szécsény vállalkozott, im­ máron harmadszor, a megyei tárlat megrendezésére. A megyeszékhely, Salgótarján országos jellegű kiállítások színtere, ezek a rendezvények esetleg elterelnék a figyelmet, elvonnák az energiát a „csak” regionális jelentőségű eseményről. És ennek az eseménynek a befogadója miért ne lehetne éppen e régió földrajzi központja, ez a patinás kisváros? A megyei tárlatok funkciója amúgy is eltérő az országos művészeti fórumokétól. Egy szűkebb közösség belső megmérettetését és egyben a helyi mecenatúra gyakorlásának lehetőségét kínálja. Mint ilyen, egyúttal nyitottabbak is. Olyan bemutatkozási alkalmak, amelyeken a hivatásos művészek mellett az amatőrök, vagy a „félprofik” is megmutathatják önmagukat, akik számára az ilyen megmérettetés különösen fontos. Egyrészt sikerélményben lehet részük - és ebben közösek az �„érdekeik" a hivatásos pályatársakéval - másrészt, ha kedvük, képességük, kitartásuk, és fő­ leg szellemi muníciójuk van hozzá, a rendszeres és minősített szerepléssel maguk is pro­ fesszionistákká válhatnak. Ez a nyitottság örömmel üdvözölendő, ugyanakkor számtalan veszély forrása is lehet. A demokrácia nélkülözhetetlen a művészeti életben is, de ezzel együtt a művészet mégis arisz­ tokratikus társadalmi „formáció”, amelyben a minőség hierarchiájának kell érvényesülnie. Egy „vegyes” kiállítás az érték-keveredésnek és ennek következtében a lassú értékvesztésnek is ki van téve. Ez tetten érhető, sajnos, a mostani bemutatón is. Az elismerések nivellálnak az amatőr és a profi teljesítmények között, holott mások az értékviszonyok egy naív festő telje­ sítményében, és mások egy amatőr zománcoló munkájában, vagy egy hivatásos művész alkotó tevékenységében. A kiugrót - esetleg még a biztatót is el kell ismerni mindegyik kategóriában, de nyilván­ valóvá kell tenni a kategóriák közötti különbséget is. Esetleg úgy is, hogy az egyes díjak között, ha nem is hierarchikus, de funkcionális különbséget tesznek a szervezők és a díjzsűri. Az egyik díjat rendszeresen a legjobb naív alkotó, a másikat a hagyományos értelemben vett amatőr művészeti teljesítmény kapja. Megint másik díjjal jutalmazzák a hivatásossá válás küszöbén lévőket, továbbá a már profi mércével mért alkotásokat. A különbséget kimondottan is nyil­ vánvalóvá és egyértelművé kell tenni, mert másképpen miféle összevetésre van lehetőség az egyaránt díjazott Czinke Ferenc és Oláh Jolán teljesítménye között. A között a Czinke Fe­ renc között, aki hallatlan szakmai biztonsággal tudta az utóbbi években is megújítani művészi kifejező erejét - erről tanúskodik egyetlen kiállított nagyméretű grafikája is, amely mind for­ maalakításában, mind technikájában szuverén módon lépi át a műfajhatárokat -, és aközött az Oláh Jolán között, aki korábbi, szívvel festett sikeres képeinek manierista utánzójaként je­ lentkezik ezen a tárlaton. A továbbiakban engedjék meg, hogy néhány kevésbé „őszi” vagy ha úgy tetszik, éppen „in­ dián nyári” gondolatot osszak meg Önökkel. Két párhuzamos szobrászati és két festészeti tel­ jesítményre szeretném felhívni a figyelmüket. Mindkét párhuzam végső soron a kiállítás nyi­ tottsága mellett érvel. A ma már Munkácsy-díjas Földi Péter egykoron, rajztanárként, a félprofi státuszában léte­ zett ebben a megyében. Azóta számtalanszor igazolta művészi teljesítményével, hogy hivatásos­ ként is a legjobbak között van a helye. Most kiállított művei is ezt példázzák, bár a két kompozíció közül igazán csak az egy alakos Kacsatömő a meggyőző, a másik, emennek csupán kevésbé sikerült variációja. A tárlaton szereplő pásztói Fürjési Csaba, aki Budapesten tanít rajzot, van most Földi korábbi helyzetében. Nem tudom, pályája a továbbiakban hasonló módon lesz-e sikeres, minden esetre expresszív színhatású képei azzal a reménnyel biztatnak, hogy ha kissé jobban megbecsüli majd saját alkotó munkáját, és szakmailag is átgondoltabb, felkészültebb lesz, a félprofi létből ki­ lépve a hivatásosak és a valóban elhivatottak között is bizonyít majd. Jó néhány évvel ezelőtt a kiállítás egy másik díjazottja, Bobály Attila is az amatőrök ke­ nyerét ette. Úgy kezdte szobrászi pályafutását, mint ügyes kezű fafaragó. Ma a megye meg­ �becsült alkotója, aki bronz-kő kisplasztikájára ezúttal is méltán kapott díjat. A két kiállított munkája azonban az autodidaktákra olykor sajnos jellemző egyenetlenségre, érték- és minő­ ségbeli bizonytalanságra utal. E kettősséget elsősorban nem az anyag, a bronz és a fa külön­ bözősége, valamint az eltérő formarend hordozza, hanem a művészi vállalás, a művészi prog­ ram közötti különbség. Korántsem lehet autodidaktának nevezni, csupán kezdőnek, a főiskolát most végző Pár­ kányi Pétert, aki elbotló bronz-pegazusát talán önmaga számára is figyelmeztető mementó­ nak szánta, hogy oly síkos ez a művészi pálya akár a fölpolírozott, ferde bronz felület, ame­ lyen a legnemesebb szándékok, a legelhivatottabb gondolatok is félrecsúszhatnak. Szárnyaló Pegazust nemcsak optimistább, minden bizonnyal anatómiailag is könnyebb mintázni, mint elbotlót. Figyelmeztesse ez arra Párkányit, hogy a művészi feladatvállalás, az igényes és lát­ ványos szobrászi program mellett a szakmai ismereteket még a főiskola elvégzése után is szűntelenül gyarapítania kell. Ezeket az őszi gondolatokat a szécsényi tárlatról hadd zárjam azzal a bizakodással, hogy a legközelebbi kiállítás krónikása e jelzőt már valóban a kiállításhoz és nem az ahhoz fűzött reflexiókhoz kapcsolhatja. Bízom abban is - legalábbis reménykedem benne -, hogy Szécsény szellemi, kulturális életének valódi ünnepeivé válnak ezek a kiállítások, és a helybéliek a me­ gye képzőművészeinek városuk iránti megbecsülését is kiérzik majd ezekből a minden bi­ zonnyal egyre népesebb és egyre rangosabb művészeti bemutatókból. Orbán György alkotása �személyes történelem Szokács László A magyar kultúra tarnowi követénél... A Tájak Korok Múzeumok salgótarjáni klubjának 45 tagja Vongrey Béla vezetésével Len­ gyelországban a lengyel-magyar történelmi emlékeket kutatták, emlékhelyeket kerestek. Jár­ tak többek között Bem József szülővárosában, Tarnowban. Itt, a kerületi múzeumban Alicja Majcher-Wegrzy nek történész a Bem József életét és munkásságát bemutató kiállítás gondo­ zója és Lippóczy Norbert a város díszpolgára fogadta és kalauzolta a vendégeket. Lippóczy Norbert egész életében sokat tett a magyar kultúra lengyelországi megismertetésé­ ért, a magyar-lengyel művelődési kapcsolatok ápolásáért. A jeles műgyűjtő és mecénás, aki ala­ pítója is a Tarnowi Magyarbarátok Társaságának, 1974-78 között sok értékes berendezési tárgy mellett 2700 darabból álló ex libris gyűjteményét és 1000 kötet szőlészeti-borászati könyvet aján­ dékozott a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak. Lippóczy Norbertet 90. születésnapján, 1992ben a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársaság érdemrend kiskeresztjével tüntette ki, a művelődési miniszter "ProCultura Hungarica" emlékplakettel ismerte el fáradhatatlan munkás­ ságát. Lippóczy Norberttel Tarnowban Miczkiewicz utcai lakásán beszélgettem. - Édesapám földbirtokos-szőlőbirtokos volt Magyarországon, Tokajhegyalján, Tállyán. Huszonkét kataszteri holdunk akkor meglehetősen nagynak számított. Volt egy hétszázhúsz holdas földbirtokunk is. A szüleink Kassán laktak. Nagyon jó termés volt 1917-ben, amikor 720 hektoliter bort adott el édesapám, s ebből nagy pénzre tett szert. A pénz a kassai bankban volt, s amikor bejöttek a csehek, minket kiutasítottak, s a pénzt természetesen nem kaptuk visza. A mezőgazdasági akadémiát 1924-ben Debrecenben végeztem el, s ettől kezdve egyrészt a földbirtokot vezettem, majd amikor eladtuk, 1929-ben visszaköltöztünk Tállyára, a régi ud­ varházba. Édesapámnak támadt az a gondolata, hogy újítsuk fel a lengyel kapcsolatokat. Vá­ sároltunk egy autót, s azzal kijöttünk ide Tarnowba, s itt alapítottuk meg borlerakatunkat. A lengyel kapcsolat nem volt újkeletű, mert nagyapám, aki Podolin polgármestere volt 50 esz­ tendőn keresztül, rendszeresen exportált bort Lengyelországba, s ezt a részleget örökölte édesa­ pám Tállyán. Nagyapám 1892-ben halt meg. A bor szállítása és eladása egészen 1939-ig tartott. �- A német lerohanás itt érte Tarnowban? - Magyarországon voltunk augusztus végén. Két vagon borral megpakolva állt az állomá­ son. A húgom a vagonokat vigyázta, én pedig az állomásfőnöknél hallgattam a rádiót. Olyan hírek jöttek, hogy azonnal kipakoltattam a vagonokat, majd pedig vonatra ültem és kijöttem Tarnowba. Augusztus vége volt és a városból szeptember 5-én elmenekültünk kelet felé. Ami­ kor szeptember 17-én megszűnt a háború, vagyis a németek és a szovjetek elérték amit akar­ tak, vissza szerettünk volna jönni, de már nem lehetett, lezárták a határt október végén. Uk­ rajnában egy parasztembernél éltünk Horupaj faluban. A következő év január első napjaiban elhatároztuk, hogy mi is, mint több tízezer lengyel, illegálisan átkelünk a határon. Nem sike­ rült. Feleségemet, gyermekemet és engem is feltartóztattak. Egy rögtönítélő bíróság elé kerül­ tem, amely öt évre ítélt. - Holt töltötte a büntetést? - Lembergben kezdtem, ott voltam három hónapot, majd később engem is, mint rabot Kujbisev alá küldtek, hogy az erőművet építsük. Ebben a lágerben hatezer üzbég volt. Vi­ szonylag jó körülmények közé kerültem, mint gépkonstruktőr dolgoztam, persze nem ez volt a szaktudományom. Jól rajzoltam, mert a kassai főreáliskolában érettségiztem. Kujbisevben nyolc hónapot dolgoztam, rajzolóként, a normát 150-180 százalékra teljesítettem. No nem azért, hogy sztahanovista legyek, hanem, hogy több kenyeret vehessek. A száz százalékért ugyanis 600 gramm kenyér járt, a 160 százalékért 1200 gramot kaptam. Innen Kujbisevből átvittek minket Szentpétervártól észak-keletre, a Komi köztársaságba, ahol a magyarok rokonai élnek. Ott mint kubikus és favágó dolgoztam, s mi rabok építettük az új vasutat, amely a Pecsorától Vorkutáig vezetett. Szerencsém volt, hogy a szüleimtől jó egészséget örököltem és diákkoromban sportoltam, atletizáltam is. Elkerültek a betegségek. A fizikai munkát mindig szerettem, otthon sokszor a munkásainkkal együtt arattam. Itt is tel­ jesíteni tudtam a 150-160 százalékot. S hozzáteszem: az étkezés jobb volt. A büntetés utolsó másfél évét egy ruhagyárban töltöttem, mint varrómunkás. Ennek a gyárnak 1500 dolgozója volt, akik közül 1200 volt a nő, a többi férfi. Mind rabok voltunk! En­ gem egy kórházból küldtek ebbe a gyárba. Az egyik napon megkérdezték, vannak itt szabók? Felemeltem a kezem, pedig életemben nem szabtam. Arra gondoltam, ha valaki szabász, an­ nak meleg helyiségben kell dolgoznia. Úgy is volt. Először kézzel varrott vatelinos kesztyűket készítettem, utána kézi varrógéppel rabruhákat, inget a nőknek, a férfiaknak alsónadrágot. A háború vége felé nagyon sok Singer varrógép érkezett, amit a hadsereg zsákmányolt. Ezeket motorokkal hajtották. No, itt is teljesíteni tudtam a 150 százalékot. - Mikor szabadult, s hol érte a háború vége? - Itt, ebben a gyárban éltem meg a háború végét és itt is szabadultam a büntetésből. Var­ rómunkásként visszamentem dolgozni már mint "szabad ember" ebbe a gyárba. Közben kide­ rítették, hogy magasabb végzettségű vagyok, és megtettek a szabászat vezetőjévé. Mentem felfelé a ranglétrán, mert ott, abban a gyárban kevés volt az intelligens ember. A gyár igazga­ tója lettem! Én az egykori rab, egykori rabtársaimnak, akik továbbra is büntetésből dolgoztak, �igyekeztem jobb körülményeket teremteni. A gyáram mintagyár lett. A láger, ahol a dolgozók laktak, mintaláger. Nem közvetlenül az ón befolyásom volt a döntő, mert vigyázni kellett az embernek, nehogy ellenforradalmárrá minősítsék. A gyárból mintaszerű árut adtam, s ez óri­ ási dolog volt. Megkaptam a támogatást is a vezérigazgatóság részéről, mert mintaszerűen varrtunk és nem loptunk. Nem hagytam lopni, ugyanakkor jó körülményeket teremtettem a munkásoknak. - Hogyan került haza a Szovjetunióból? - Már 1953-at írtunk, amikor az év elején elhatározták, hogy a gyárat megszüntetik és a felszámoló én lettem. Az volt az elv, hogy ott építenek majd fel hasonló gyárat, ahol az alap­ anyag megterem, a Kaukázus vidékén. Amikor a gyárat felszámoltam, megkaptam az értesí­ tést a moszkvai lengyel követségtől, hogy megvan a konzuli útlevelem. Ez óriási dolog volt! Er­ re vártam! Feleségem nyolc éven át kérvényezte és szerencséje volt, hogy barátnője a varsói külügyminisztériumban dolgozott. Itt jegyzem meg, hogy nejem az első sziléziai lengyel asszony volt, aki a krakkói Jagelló Egyetemen summa cum laude doktorátust nyert. Iroda­ lomtörténész. Fiunk is tudományos munkát végez, egyik legújabb négykötetes nagy munkája az 1956-os magyar forradalom okmánygyűjteménye. Vonatra ültem, Moszkvába mentem, ahol megkaptam a konzuli útlevelet. Egy hetet töltöt­ tem a fővárosban, mert nagyon sok pénzem volt. Nyolc éven keresztül, mint szabad ember, minden évi fizetésemből kutya kötelességem volt háromheti fizetést állami kölcsönbe fektet­ ni. Meg voltam arról győződve, hogy ha hazakerülök, az összegyüjtött pénzt nem engedik ki­ vinni. Azt tettem tehát, hogy a kötelező háromszorosát adtam be állami kölcsönbe. Környe­ zetemből sokan csodálkoztak, hogy miért vagyok ilyen "patrióta". Azért, mert úgy számítot­ tam, hogy amit én kölcsönadok, azt nekem vissza kell hogy fizessék abban a pillanatban, ami­ kor hazajöhetek. Jó gondolat volt, mert így történt. Amikor Moszkvában voltam, több mint 30 ezer rubelem volt. Ez nagyon nagy pénznek szá­ mított. Elmentem egy kereskedelmi igazgatóhoz, s elmondtam, itt a pénz, nem tudom hogyan költsem el. Áruhiány volt, az emberek sorbaálltak. Feldiktáltam az igazgatónak egy papírra, mit szeretnék venni, ő aláírta, s ezzel a papírral mentem vásárolni. Bementem egy raktárba, ott az első ruha, amit kiválasztottam Magyarországról érkezett. Budapesten varrták. Nagyon nagy volt az örömöm. Ez a ruha ma is megvan, nagyszerűen áll. Ma is újnak számít az a téli­ kabát, amit akkor vettem. Elvásároltam a 30 ezer rubelt és kilenc bőrönddel indultam útnak. A bőröndök tartalmáról kimutatást készítettem három példányban. Egyet a bőröndbe ra­ gasztottam, egy a zsebemben volt és a harmadikat a határon átadtam a szovjeteknek. Megkér­ deztem a vámőröket, melyiket bontsuk ki. Rámutatott az egyikre és mindent kihajigált belőle. Akkor mondtam, vigyázzon, mert minden fel van írva pontosan, sorrendben és ez nekem na­ gyon nagy munkát jelentett. Most melyiket nyissam ki? - kérdeztem, s kinyittatott egy má­ sikat, de már csak felületesen nézte meg. Most melyiket? - kérdeztem harmadszor is, s akkor intett és elhitte, hogy a többiben is az van, amit felírtam. Varsóba érkeztem, onnan jöttem Krakkóba, ott vámolták el a kilenc bőröndöt, onnan pedig hazajöttem Tarnowba. �- Hogyan fogadták? Milyenek voltak a lengyel viszonyok 1953-ban? - Nézze, aki a Szovjetunióból jött haza, az semmin nem csodálkozott. Az ember mindent természetesnek vett. Csodálkoztam azon, hogy a hétszobás lakásból, amiben laktunk, a felesé­ gemnek adtak két szobát. Csodálkoztam, mert gondoltam csak egy szoba jár. Sikerült mindent megőrizni a feleségemnek. Az egész könyvtárat! Így tehettem azt - ne vegye dicsekvésnek hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak sok mindent ajándékozhattam. A könyvek mel­ lett odaadtam azt az ex libris gyűjteményemet is, amely kizárólag szőlészettel és borral volt kapcsolatos, és egy szőlőt ábrázoló gyűjteményt a világ különböző bélyegeivel. Sikerült összegyűjtenem egy olyan tokajhegyaljai borcimke gyűjteményt is - 800 darabot -, amelyben 1852-ből származó cimke is volt. A kommunista időkben az Oroszországban töltött tizenhárom évemet itt nagyrabecsülték. Én sosem voltam párttag, de valahogy mindig tudtam a másik oldal nyelvét, mert módomban volt megismerni a kommunisták gondolkodását. Itt Tarnowban a városi elnökökkel kivétel nélkül mindegyikkel jóban voltam. Imponált nekik, hogy én a városi múzeumnak sokmindent adtam. No, és a Magyarbarátok Társasága, ahol függetlenül attól, hogy valaki párttag vagy nem, ha a magyarok barátjának vallotta magát, tag lehetett. Megmondom őszintén, melepett és nagyon jólesett, amikor 1992-ben díszpolgári címet kaptam. Az egyetlen díszpolgár vagyok Tarnowban... A munkát sohasem szégyelltem. Amikor hazatértem, egy ecetgyárnak lettem a vezetője. Képzeljen el egy szőlészt, egy borászt ecetgyárban! Ez óriási degradáció volt számomra, ám megvolt az elégtételem: amikor átvettem a gyárat - Lengyelországban 31 ecetgyár volt és ak­ kor a 29. helyen állt, amikor otthagytam, mert nyugdíjba mentem a 3. helyen szerepelt a rang­ sorban. - A gyűjtőszenvedély szinte egész életét végigkíséri... - Így igaz. Még Oroszországban is gyűjtöttem. Hazahoztam egy bélyeggyűjteményt a tel­ jes szovjet sort három példányban és a cári időkből egy olyan gyűjteményt, amelyből két bé­ lyeg hiányzott. Sokmindent gyűjtöttem. Így 35 éven keresztül a Bemmel kapcsolatos irodalmat min­ denféle nyelven. Itt a múzeumban, amit láttak, az egyike a legnagyobb gyűjteménynek. Több mint 600 kötet. A háború előtt és utána is mindig átjártam Magyarországra vásárol­ ni. Megszereztem azokat a leveleket is, amelyeket a Franciaországban élő lengyelek küld­ tek Bemnek. Okmányokat, amelyek az 1848-as felkeléssel kapcsolatosak. Grafikákat, egy körözőlevelet, amelyet Kossuth Lajos és felesége írt alá. Láthattak egy tányért, amely Pécsről került ide, Bem arcképével. Ezt is Budapesten sikerült megvásárolnom, és az em­ lített relikviákat még 1935-ben vettem egy Váci utcai antikváriumban. Minden egyes da­ rab annak idején amikor megszereztem, nagy örömet, nagy boldogságot okozott nekem. Bármilyen furcsán hangzik, nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy Magyarországról át­ hoztam ezeket, mert itt Tarnowban, Bem szülővárosában talán jobban tudják értékelni az idelátogató magyarok. �Itt mondom cl, hogy annak idején, amikor Bem sírját megtalálták, akkor egy tarnowi em­ ber, aki ismerte Bemnek az alakját, azonosította. Látta a litográfiákat, Bem halálát, az exhu­ málásnak a jelenetét. Bemet muzulmán vallás szerint temették el és hamvait Magyarországon keresztül 1929-ben hozták haza Tarnowba. Végig az utat fotókon is megörökítették. Pár évvel ezelőtt látható volt itt az a körkép, amelyet 1896-ban rendeltek meg Budapestről és amely a segesvári csatát és a nagyszebeni győzelmet ábrázolja. A körképet széjjeldarabolták és csak egy kis része látható most a múzeumban. Ám, mint említettem, pár éve a részleteket össze­ gyűjtöttük és kiállítottuk a festményeket. Bemmel, a kiállítással foglalkozó történészhölgy, aki kalauzolta önöket, vezetőségi tagja a Magyarbarátok Társaságának. - Kérem Lippóczy úr, mutassa be a tarnowi Magyarbarátok Társaságát. - Tarnow városában már 40 esztendeje működik a társaság, amelynek egyik alapítója én voltam. Maga az elnevezés jelzi, hogy milyen céllal alakult. Az első tagok azok a lengyelek vol­ tak, akik 1939-ben Magyarországra menekültek és az ország befogadta őket. Ma már nagyon kevesen vannak, ha jól emlékszem még 4-5 ember él közülük. A társaságnak mintegy 450 tag­ ja van, s ez meglehetősen szép szám. Tagdíjat fizetünk és a tagok közül sokan magyarul tanul­ nak. Hetenként kedden és szombaton tartanak nyelvórát. Jómagam is vezetek órákat, egy hölgy, aki Pécsett végezte az egyetemet és nagyszerűen beszél magyarul, ő a másik nyelvtanár. Az egyik igazgatónő is nagyszerűen beszéli a magyar nyelvet és tanfolyamot vezet a Bem Jó­ zsef nevét viselő általános iskolában. Minden esztendőben hivatalos vizsgáztatáson adnak számot tudásukról a gyerekek és kapnak bizonyítványt. Magas a kívánalom, magyarul kell fo­ galmazni. A társaság a Warynski utcában székel, a négy helyiséget a város önkormányzata ingyen bocsájtotta rendelkezésünkre. Minden támogatást megkapunk és mindenki tag lehet. Jó ma­ gyarországi kapcsolataink vannak, elsősorban Kiskőrössel és Kecskeméttel. Kölcsönösek a lá­ togatások. Nemcsak Bem József emlékét ápoljuk, hanem a két nép, a két ország közös törté­ nelmét és a kultúráját is. Ma már nagyon sok fiatal is tagja a társaságnak, s mint mondtam, egyre kevesebb azoknak a lengyel embereknek a száma, akik 1939-ben Magyarországra menekültek és ott élvezték idős Antall József támogatását, akinek hálából emléktáblát emeltetett a társaság a Warynski utcai székházban. A társaság több emléktáblát avatott már Tarnowban. Az egyik kultúrház fa­ lán Petőfi Sándornak állítottunk emléket, Debno várában pedig Balassi Bálintnak, ahol a nagy költő többször időzött... �kronosz árnyéka ...hirtelen olyan csend támadt, melyből azt lehetett hallani, hogy valaki már nincs... Te­ lefonhoz szólítottan éppen kérdezni gondoltam volna valamit és akkor a vonal másik végén ott volt a részvétes hang. Az ember gondolkodó része rögtön védekezően meg is mozdult, hogy elnyerte végső nyu­ galmát a test, az a hitvány elkínzott darab, majd, hogy rendeltettünk és hogy eleve, aztán be­ fejeztetett és a megpróbáltatás végső szaggató órája is. Ránk köpött az alkony ama júliusi verőfényen... És az ember gondolkodó része rögtön azt is mondatja, hogy ezek csak szavak. Gyarló szavak, melyek összemaszatolják az érzelmeket. Mit sem érnek... A szerzői kézirat még ott feküdt a szerkesztőségi íróasztalon, rajta a rovatcím: Szemé­ lyes történelem. Az is áthuzatott s helyébe a másképpen tisztelgő felirat került: Kronosz ár­ nyéka. - Ez lett az utolsó személyesen postázott iromány, utolszor aláhullt forgács a For­ gácsok közül. Forgácsok: a szellem szikrázó szilánkjai, olykor vakuló üvegcserepei: mindannyiszor írástudói felelősséggel válogatott és egymás mellé sorakoztatott részletek. -A rend igen nagy szeretete és fegyelmezettség is szükségeltetik, korszerű szertelenségeink közepette, ah­ hoz, hogy a szüntelen szanaszét sodródó részek érdemük szerinti helyükre rakosgattassanak. A partikularitás egyetemessége: a teljes Madách Imre, és a torzóban maradt József At­ tila életrajzi krónika (kronológia), valamint a most megszakadt Forgácsok-sorozat - bizo­ nyosság rája. ... „és van még egy s más tarsolyomban ” - írta egyik korábbi folyóiratszámunk búcsúzó soraiban. Példásan állta szavát: ezúttal jelen szellemi kötelezettségeinkről mond megszívlelendőket. - Mely mások következtek volna ezután? És, hogy éppen ki szólott volna hozzánk a költő, a műfordító, a filológus, a szerkesztő vagy az irodalom - magyar - és egye­ temes irpdalom - utazó követe? Ezt már nem tudhatjuk. Mi itt az élők oldalán ilyen alkalmakkor - gondolkodó felünk ellenére vagy éppen mi­ atta - hajlamosak vagyunk, hogy jobb híján mindenfélével foglalatoskodjunk, amolyan ön­ vizsgálódó kényszerrel kötelességeink és adósságainkat elősorolandó. A Szerkesztőnek rossz lelkiismerete azért lehet, hogy hirtelen nem tudja miként hangzot­ tak a legutolsó szavak, melyek telefonos beszélgetéseink bonyolítása közepette estek - az egymáshoz fűződőek közül - egy volt közös város, Kolozsvár emlékezete során (szerel­ meinkre és életeinkre, alkalmi halálainkra tekintő dolgainkat illetően). Aztán becsületes bűntudata lehet még ágaskodó felelőtlenkedései nyomán. Az esztendő­ ről esztendőre halasztott, s immár végképp elmaradt tisztelenevő látogatásai miatt, melyek­ re levélben és telefonon többször is felszólíttatott vendéglátója által. A meghívás pesti otthonába szólt, utóbb a szigligeti szanatóriumba. - Mentsége? - Mentsége semmilyen mulasztásra nincsen, legfeljebb annyi: sohasem hit­ te, mi bekövetkezett. - Hisz néhányan annyira tiszteltük és szerettük, hogy nem szabadott vol­ na neki betegnek lenni és így elmennie. - Sok másokat követően sem. * Másnap visszaérkezett szerkesztőségünkbe folyóiratunk szerzői tiszteletpéldánya. Raj­ ta Radó György, a címzett neve áthúzva. Mellette egy piros szegélyű posta-ragasztotta bé­ lyegnyi nyomtatványon ez állt: Meghalt Alatta franciául is: Décédé. (a Szerk.) �Radó György (1912-1994) FORGÁCSOK Ceterum censeo... A római történetírás szerint az idősebbik Cato, bármiről esett is szó a gyűlésben, beszédét ezzel a mondattal fejezte be: "Ceterum censeo Carthaginem esse delendam". Vagyis: "Egyéb­ ként úgy vélem, hogy Karthágót el kell pusztítani". Lévén: Karthágó volt az akadálya annak, hogy Róma legyen úr a Földközi tengeren. Nekem is megvan a magam Ceterum censeo-ja. Madách Imre nemcsak olvasásra, könyvdrámának szánta Az ember tragédiáját, hanem színházi előadásra is: tanúsítják ezt a szövegen kívüli színpadi utasításai, a didaszkáliák. És mégis (talán attól az egyetlen kísérlettől eltekintve, amelyről Hubay Miklós számolt be az Élet és irodalomban - hogy ő olasz tanítványaival váltakozó színhelyeken Rómában egyszer elő­ adatta a művet) tudtommal soha még csak kísérlet sem történt arra, hogy színre vigyék a Tra­ gédiát úgy, ahogyan Madách megírta. Mindig megrövidítve adták elő, kihagyva sorokat, részeket, egész színeket. Alapvető oka ennek a mű terjedelme: 4117 sor szöveg, plusz a szöveg nélküli történések, látványok, válto­ zások a színpadon annyi időt vennének igénybe, amennyi jóval meghaladja az európai szo­ kást. A kihagyások coupure-ök oka, jellege a legkülönfélébb volt: eltekintve a puszta időkorlá­ tozástól, lehetett merőben technikai (nem tudták az űr-színt megfelelően színpadra vinni), de voltak a kihagyásoknak politikai, világnézeti okai is. Akár ezért, akár amaz okból állapítsuk meg: a coupure mindig megcsonkította, s így meghamisította a magyar irodalomnak költőileg és filozófiailag egyik legnagyobb alkotását. A legutóbbi időkig úgy látszott, bármily szép, sikeres Tragédia-előadásokat tart is nyilván a színháztörténet - a néző mindig meghamisítva kapta Madách mondanivalóját. Ám az angol BBC Shakespeare-sorozata (és bizonyára néhány más előadás is) megtanít rá, hogy a modern technika kezünkbe ad egy olyan módszert, amely lehetővé teszi, hogy végre színre kerüljön a teljes, a hamisítatlan Tragédia, úgy ahogyan Madách megírta. Egy új műfajban. �Ez az új műfaj: a TV-sorozat. A BBC-Shakespeare-it látva, bármelyik darabban megis­ mertem, megértettem olyan jellemeket és mondanivalókat - divatos szóval üzeneteket, ame­ lyek eddigi színházi élményeimnél a kihagyások és hadarások folytán elsikkadtak számomra. A Tragédia egy-egy színéből álló, mindennemű kihagyástól, rövidítésektől mentes, a szöveg­ ből és a didaszkáliákból eredő látványokat teljesen megjelenítő, a szerzői hangsúlyokat hada­ rás nélkül kiemelő 15 részes sorozat végre a teljes művel ajándékozná meg a magyar - és jó fordítások szinkronizálásával a külföldi - közönséget. Nem kellene félni attól, hogy a hosszasabb bölcselkedő szövegrészek meghallgatása fá­ rasztó, unalmas lenne, hiszen a mű szövege és a szerzői utasítások annyi látványosságot kínál­ nak, sőt követelnek, amennyi szinte „belefonódva” az elhangzó szövegbe, nagyszerű monoli­ tikus élményt nyújtana a közönségnek. Tehát: Az ember tragédiája egy-egy színének teljes előadásából álló, a művet úgy megje­ lenítő, ahogyan Madách Imre megírta: ez az én Ceterum censeó-m és - hivatkozva mindarra, amit eddig Madáchért és a Tragédiáért tettem, és, amennyire fogyatkozó erőm engedi, még tenni fogok - kérve, könyörögve kérem mindazokat, akik javaslatom megvalósításához hoz­ zájárulhatnak, színházi és TV-s hatóságokat és szakembereket, kritikusokat és színháztörté­ nészeket: vegyék fontolóra és valósítsák meg legjobb képességeikkel a fent elmondottakat. Ceterum censeo... ezzel tartozunk a magyar kultúrának. Földi Péter alkotása �A fenti rajzot ezévi 5. számunkban közöltük, amely szám teljes terjedelmet Balassi Bá­ lint emlékének szenteltük. A szerkesztés ördöge mesterkedhetett velünk, amikor Réti Zol­ tán nevét tüntettük fel. Valójában Radics István alkotásáról van szó. Mindkét művész, és olvasóink szíves elnézését kérjük. Képaláírás helyesen : Radics István : Divény vára és kastélya �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1994/6. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1994 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/59839d3d1aad981f7ea42cc9b3789f50.pdf 4e0684b28f6d7363cdc932bc41b7e21f PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 94/5 szeptember-október ��Tartalom Nagy Gáspár Esztergomi apokrif (vers) Szepesi Attila Emlékdal (vers) Jókai Anna A megvalósulás rokonságai (esszé) Tóth Sándor Szép könyörgés (interjú) Tandori Dezső Ittenes vers (vers) Bertók László Hát hová, ha nincs hová, ha? (vers) Csiki László Szakadozott ének (vers) Csapiár Vilmos Kár lesz majd nem élni, de: költészet (esszé) Ágh István versei Tóth Éva Ad notam Balassi (vers) Kiss Dénes Szavaink üzenetei Balassi Bálint verseiben (tanulmány) Turczi István versei Vaderna József Fordított malaszt (vers) Kelényi István Balassi Bálint szép magyar könyörgései (tanulmány) Géczi János [78. veszprémi naplemente] (vers) Sárándi József Morbid elégia (vers) Onagy Zoltán Beérve az éjszakába (novella) Csanády János versei Barcs János versei Reuter Lajos Sólymok nyomában (interjú) Marschalkó Zsolt Balassi-de profundis (vers) Paróczai Csaba Bűnei bocsánatáért (vers) Csikász István Kesergő ének Bálint Úrhoz (vers) Vincze Dezső Ének Balassi Bálintról (vers) Alpek Zoltán Imre Balassi (vers) Zsibói Béla Arcmások és más arcok (megemlékezés) Praznovszky Mihály Az Óceánum és az Adriának tengere (tanulmány) Käfer István A humanizmus reneszánsza (tanulmány) Szabó Csaba Balassi Bálint és társai az erdélyi regényvilágban 425 427 428 430 438 441 442 445 447 450 452 460 462 471 482 483 484 498 500 503 505 507 508 512 512 513 516 523 528 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Alpek Zoltán Imre költő (Sárbogárd), Ágh István költő (Budapest), Barcs János költő (Budapest), Bertók László költő (Pécs), Csanády János költő (Budapest), Csapiár Vil­ mos író (Budapest), Csikász István költő (Balassagyarmat), Csiki László író (Buda­ pest), Géczi János költő (Veszprém), Jókai Anna író (Budapest), Kelényi István iroda­ lomtörténész (Érd), Kiss Dénes költő (Buda­ pest), Käfe r István irodalomtörténész (Bu­ dapest), Marschalkó Zsolt költő (Salgótar­ ján), Nagy Gáspár költő (Budakeszi), Onagy Zoltán író (Esztergom), Paróczai Csaba költő (Salgótarján), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvámos), Reuter Lajos művészettörténész (Budapest), Sárándy Jó ­ zse f költő (Leányvár), Szabó Csaba újságíró (Kolozsvár), Szepesi Attila költő (Budapest), Tandori Dezső író, költő, műfordító (Buda­ pest), Tóth Éva költő (Budapest), Tóth Sán­ dor költő (Budapest), Turczi István költő (Budapest), Vaderna Jó zsef költő (Vesz­ prém), Vincze Dezső költő (Salgótarján), Zsibói Béla író (Kisterenyei * E számunk illusztrációs anyagát szerkesztő­ ségünk felkérésére Nógrád megye képzőmű­ vészei készítették. A borító I-III. Kő Pál Zó­ lyom várában elhelyezett emléktáblájának részletei, a borító II. Réti Zoltán Balassiportréja, a borító IV. Bíró J ó zsef képverse látható. Fotó: Buda László, Fasching Károly Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HÉLIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) �Nagy Gáspár Esztergomi apokrif Dobokay Sándortól, Balassi gyóntatópapjától származik az első hiteles leírás a költő haláltu­ sájáról, kinek utolsó szavai így hangzottak: "Tuus miles f ui Domine. Tua castra secutus sum." A z értékes dokumentum a Pannonhalmi Apátság Főkönyvtárában található. Dobokay évek múltán, emlékezetből, így rakosgatta össze Balassi szavait. Tusakodván bévül én igaz Istenem soha nem is másokkal hajolj Te most fölém egekből leszálló minden angyalaiddal. Szívem humuszába legszebb hónapodat virágostul borítsad sebemnek üszökét lázam futosását erősen csillapítsad. �Hűsítő kedvével csobogó nagy vized testemet ha megfolyná Danubius forrás szikkadt nyelvem tövét élesztené olyanná mivel Téged Uram végcsatám porondján híven dicsérhetnélek: katonád voltam itt angyalid kürtszaván táborodba megtérek. (ismét lejegyezve az Úr 1994. esztendejében) �Szepesi Attila Emlékdal Somoskő, romos kő, sólyom-szállta Zólyom, Drégelypalánk, Szécsény, Kékkő, messze kéklő, álmok végvidékén hadak-dúlta Dévény. Múlt ködébe hullva jaj, de messze vagytok, tűnő századokkal folyton távolodtok. Omló bástyák, tornyok: Nógrád, Szanda, Csábrág... Vizek tünde kékjét tavasz záporozza, hamar lovak útját orkán szél porozza. Jaj, de messze vagytok, szirteken fehérlők, vitéz régiekről hallgatag regélők: Liptóújvár, Selmec, sasmadarak szállta ódon Fülek vára... El kéne indulni Bálint úr nyomába, bújdosók nyomába, égcsapó hegyek közt karcsú mezsgye hosszán, ahogy egykor régen jó Lengyelországba. �Jókai Anna A megvalósulás rokonságai (Balassi Bálint -Ady Endre) Mintha ugyanaz a szellemi egzisztencia öltött volna testet Balassi Bálintban és három­ százhuszonhárom évvel később Ady Endrében. Más korban, más körülmények között - de ugyanabban a nemzetben. A személyiség sorsfeladata is döbbenetesen hasonló maradt: rész­ ben birkózás az ellentmondásos Én-nel, részben a magyar közösségi lét szolgálata. Beszédesek az egybeesések: Balassi negyven évet élt, Ady negyvenegyet. Az újabban restaurált Balassi portré korántsem hetyke, inkább szenvedő arcot mutat. És a szemek! A nagy, sötét, uralkodó, egy kissé kidülledő szemek; az Ady-fotográfiákról ismerősek. Minthacsak visszatért volna va­ laki, hogy az egykor még tökéletlenül sikerült, de nagyszabású vállalást tökéletesítse az idő­ ben. A korai halálok minősége is kísértetiesen egyezik: a szervezet elmérgeződése, így vagy úgy. És a végeredmény: a tündökletes mű felépítése - miközben az alkotó maga szörnyűséges gyorsasággal leépül. Mindketten zaklatott magánszférát teremtettek - szinte vonzották a különöset, a rendkí­ vülit, a veszélyt; az éjszakai tivornyák után a hajnali keserű csömört. Az életrajzok ismereté­ ben tudjuk, a polgári tisztesség normáit nem egyszer megszegték; sem Balassi sem Ady nem volt a lányos apák álma, a törvény szófogadó kedvence. A vívódás, a diszharmónia náluk fe ltétele a szárnyaló poézisnek. Kalandjaik, mindennapi perpatvaraik megitélhetők, de a haza iránti felelősségben nincs alku, nincs közöny, vagy gyáva cserbenhagyás. Ami Balassinak a kardforgatás, a gyakorlati hazavédelem - az Adynál a politikai hadakozás egy megtisztított, kritikus magyarság-fogalomért. Ki-ki teszi a dolgát a saját létidejének megfelelő formák sze­ rint. �Balassi mitsem törődik a szerelmi konvenciókkal: az ő szerelme tépett, olykor démoni - az "egy asszony" ideálja, az "érett asszony" minden hűtlenkedése közepette is végig kíséri. Nem bűn számára a szerelem, de nem is lovagi-angyali eszményítés, hanem gyötrelem, fájdalmas gyönyörűség: ez Losonczi Anna - Adynál pedig Léda. S persze közben a "kis női csukák": az élménnyé földúsított, valójában azonban alacsony alkalmi mámorok költészete. Istenhez is ugyanúgy szólnak: mielőtt megadják magukat az alázatnak, hosszan perleked­ nek. A hit nem kívülről esik rájuk, mint a mások által már viselt ruha; saját maguk kínlódják ki a bizonyosságot. Mintha valami eleve elátkozottságot kéne ledolgozniuk, mintha száműze­ tésből vágyódnának vissza az égi harmóniába. Balassi is, Ady is vitapartnerként faggatja, nem pedig engedelmes szolgaként követi a Világ Urát; bűnbánatuk végül őszinte katarzist szül; így lesz nyugtalan keresésük rátalálás . Mintegy sugallják: már semmit sem kapunk készen, min­ denért személyes Énünknek kell megküzdenie. Mintha kétszer ugyanazt kívánnák a szellemi erők az ember, a nemzet tudatába belevésni: a feljebb-lépésnek mindig ára van a következmény semmiben sem úszható meg a poézisben igenis hiradás rejtezik a működés sohasem lehet független a haza és a kor aktuális helyzetétől s hogy amibe a fizikum belebukik, lehet, hogy az a lélek győzelme éppen. ...Hol vannak most? S van-e életük; bennünk is? �Tóth Sándor Szép könyörgés Barlay Ödön Szabolcs, Horváth János tanítványa, a magyarországi reneszánsz jeles ku­ tatója, pap és tanár eddigi életének jelentős részét azzal a munkával töltötte, amit a Mohács utáni időszak még eléggé nem vizsgált feladat-tömege jelent. Romon virág című könyvét (Gondolat, 1986) megtisztelő figyelemmel fogadta a kritika és a szakértelem. Ugyanakkor el­ mondhatjuk: a laikusnak is sok örömet szereznek e könyv-lapok, ha érdeklődéssel, tanulási vággyal veszi kézbe, főleg ha Balassi Bálintról akar bővebb, eddig ismeretlen összefüggéseket feltáró információkat szerezni. S akkor már hadd említsem meg a magánkiadású, életművét summázó kis könyvét is, a két esztendeje megjelent Balassi Bálint, az istenkereső című mun­ kát. A kötet dokumentum is, hiszen számos olyan Balassi-írás (próza, vers) található benne, amely a címet igazolja meglepő következtetésekkel. Tanár úr, örülök, hogy annyi év után éppen Balassi ürügyén találkozhatunk. Ez az esz­ tendő a nagy reneszánsz költő halálának 400. fordulója; ilyenkor illik megállni, legalább jelképesen fe je t hajtani a hibei sír lakója előtt, elolvasni néhány versét, és újra meg újra Magyarországra gondolni, melyet ő "édes hazám"-nak nevez, és ekként is érezte. Ellentmon­ dásos egyéniség volt: imádkozott és vétkezett, szenvedélyek gyötörték és igazi bűnbánat égett a lelkében. Szándékosan használom a szavakat, hiszen ez az ember - művész! - a teljes oda­ adás fia akkor is, amikor számot kell vetnie minden tettével. Hajlamos vagyok azt mondani: az isteni kegyelemnek különös választott edénye ő, akit végül a szeretetből fakadó hősiesség, az egy haza szerelme vezényelt Esztergom falaihoz, s nem a kalandvágy, keserűség vagy ön­ gyilkossági szándék. Belerohant az ágyútűzbe - mitagadás -, de, és ezzel kezdem a kérdés­ sort, bármiféle találgatás ellene mondhat-e az Ön által vizsgált életpályának, amelyben egyik legfőbb érzés-meggyőződés az istenesség? �- A Romon nőtt virág című könyvemben külön fejezetet szántam a kérdésnek, amikor Ba­ lassi és a Báthoryak kapcsolatát elemzem. Az ő rejtett világának intimitásai sokkal mélyebbre nyúlnak, mint gondolnánk. Én mindenekelőtt a konverziójára utalok, hiszen Balassi őszinte vallásos érzületét többen azáltal vonják kétségbe, hogy az evangélikus neveltetésű fiatalember feleségével, Dobó Krisztinával áttér a katolikus hitre. Miértek sorakoznak, következtetések születnek, érdekből tette, s egyéb magyarázatok. Egy-két tényre, szempontra kitérek, hiszen ez a terület talán a legkevésbé megvizsgált azért is, mivel az elmúlt évtizedek mindig mostohán bántak egy-egy költővel, ha istenes dolgai jöttek szóba. Nem tudom elfogadni a legtöbb Balas­ si kutató véleményét, szubjektív magyarázatait. Sehol nincs olyan veszélyes csapda a tárgyi­ lagosság elvesztésére, mint éppen az istenes versek magyarázatánál. Legyen a költő Ady vagy József Attila, vagy maga Balassi. Az elmúlt idők nagy bűne, hogy még a Marx által megfogal­ mazott figyelmeztetésre sem hallgatott; tudniillik, valamely kor megértése csak a kor gondol­ kodásának ismeretében lehetséges. Tehát a XVI. század határain belül kell megközelítenünk a témát, és a magunk nézete helyett a Báthory-korszak lelkületéből kiindulva lehetséges a ma­ gyarázatot megadni. Két jeles tudós: Echardt Sándor és Nemeskürty István hívta fel a figyel­ met arra, hogy a költő-Balassi viszonya a római egyházhoz őszinte volt-e, s mi válthatta ki az áttérést. Nemeskürty szerint Balassi lelkivilágához közelebb állhatott Istennek a katolikus hit révén való megközelítése. A gondom: elégséges-e ennyi, hogy valaki megtegye a döntő lépést a régiből, a szüleitől, házi tanítójától örököltből az újba. Erős hatás érhette költőnket, az a vé­ leményem. Jóllehet hitvallásában utal elhatározásának motívumára: "Isten különös kegyel­ métől felvilágosíttatva... hiszem és vallom mindazt... amivel a szent római katolikus egyház élt és él", azonban további kérdések merülnek fel. Ha nem misztikus élményre gondol valaki, ak­ kor feltétlenül egy folyamatra kell utalnia, amely indokolja az elhatározást. Az már végleg el­ vetendő, hogy érdek vezette volna. Ismétlem, ha nem misztikus pillanatra vetődik a fénysugár (Id. Saul, Pál, Ágoston vagy akár Claudel esetében), akkor a költő által említett felvilágosítás az esztendőkön át tartó hatások összességét jelenti Bécsből, Pozsonyból, Erdélyből, Krakkó­ ból. Ezek a hatások a legintenzívebben Báthory István, majd András bíboros környezetében voltak... Vagyis: Balassit hitéletében a gyerekkori nevelő: Bornemisza Péter luteránus prédikátor után az erdélyi fejedelem, lengyel király határozta meg? - Ezzel nem mondunk újat, de nem is szándékunk. Inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy az említett hatásokat ne csupán általánosságban nevezzük meg, hanem konkrét példákat mondjunk. Báthory már 1567-től szinte rabja lett a jezsuiták behívása tervnek, mert nélkülük nem tudta elképzelni sem a kulturális élet, sem az egyházpolitika síkján a kivezető utat. Ismert dátum: Balassi 1575 nyarán Báthory fejedelem foglya lett, de a rokon a legnagyobb tapintat­ �tal bánt vele. (Gyanússá vált ezzel is az udvar szemében, Bécsben.) A költő beavatottja a fe­ jedelmi terveknek, s egyre közelebb kerül Báthoryhoz. Azzal meg, hogy a szultán többszöri kö­ vetelésére sem adta ki őt István fejedelem, hálát, ragaszkodást váltott ki belőle. Kultúra és ka­ tolicizmus mélyen összefonódott Erdélyben. Báthory András, Boldizsár is aligha maradtak is­ meretlenek Balassi előtt, az utóbbival együtt katonáskodhatott, az előbbi jezsuita neveltetése, könyvgyűjtő szorgalma szerte ismert volt... Később? - Az erdélyi felejthetetlen hónapok jutottak eszébe, amikor a sikertelen sárospataki várostrom után fiatal feleségével, Dobó Krisztinával együtt betegen fekszik Királyfalván, Zó­ lyom megyében, és rendelkezni akar, kire hagyja várandós feleségét, kit kérhet meg gyámul. Gondolatában ki más élt volna, mint a fejedelem, akiben a halálfélelemkor is bízott; az ő gyámolítását kérte tehát családjának... Nem telt el tíz hónap, s Bálint és Krisztina katolizáltak. Tehát mégis lehetett összefüggés Báthory személye és Balassi áttérése között... - A végrendeletet és az áttérést - véleményem szerint - ugyanaz a szándék vezérelte, azo­ nos lelkiállapot volt mögöttük. Mintha a végrendeletben szereplő Báthory kívánsága teljesült volna. Azé a Báthoryé, aki unokaöccsei, rokonai hitére kényesen vigyázott, Zsigmondéra is. Ő Bálintnak anyai ágon volt unokaöccse. Amikor a fejedelem meghalt, András bíboros, a jezsu­ iták neveltje pártfogolta. Ha megfigyeljük, leginkább a Báthoryak nevéhez fűződik a költő éle­ tének egy-egy mozzanata, ha fordulatra szánja el magát. Mögöttük meg feltűnnek a jezsuiták; István király, Kristóf vajda, András bíboros, Zsigmond fejedelem jezsuita kapcsolataira kell csupán gondolnunk. 1590 őszétől a következő év nyaráig a bíboros jóvoltából Braniewo, régi Hanza-város jezsuita kollégiumában tartózkodik Bálint, olvas, meditál, fordít, ír. Ekkor ke­ rülhetett a kezébe Campianus Edmond angol jezsuita vértanú hitvitázó műve, amely disputa a javából. Fordítani kezdte, s a szerző által felsorolt tíz okból, amelyekkel a hitújítók ellen for­ dul, hetet lefordított. Ha nem hal meg Esztergomnál, bizonyára a teljes disputa irodalmi bir­ tokosai lennénk, s gyönyörködnénk Balassi nyelvében... A szellemi hatások, a költő mély hite számos istenes vers megírására ihlették. A z egyik legszebb, ökumenikus ének bűnbánati hangú, talán a legőszintébb ebben a műfajban. - Igen, a Bocsásd meg Úristen kezdetűről van szó. Ki nem ismeri? Feltételezésünk szerint 1584-ben íródott, amikor oltárhoz vezette Krisztinát. Az ihletforrás és a szövegkörnyezet alighanem a Zsoltároskönyv hatodik éneke, vagyis a "Vulgata Domine ne in furore tuo arguas me" kezdetű; "Ne fenyíts haragodban Uram, ne büntess neheztelésedben! Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok..." Balassi leikéből pedig így tört fel az érzés: �"Bocsásd meg Uristen ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Teröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbíts lelkem terhét." Adalékul hadd tegyem hozzá: nagy hatással volt kortársaira, s a későbbi idők, nevezetesen a barokk lelkiségre ez a mélységes vallomás. Ha figyelmesen olvassuk, beszélgetés a javából, Isten és a költő párbeszéde: hiteles, őszinte, kertelés nélküli. Így csak a nagy indulatokat lel­ kében görgető zsoltáros és a nyomában járó reneszánsz világfi mer beszélni az Ég és a Föld urával: "Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében szép magasztalásokkal." Ezt szokták felhozni érvül, milyen cinikus volt Balassi. Mert nem ismerik a szövegforrás azonos kitételét, a zsoltár szavait. "Mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének Te ellened az hívek?" - énekli a költő még merészebben ragaszkodván a zsoltárhoz... Persze így kiragadva so­ rokat, elferdíthetjük a szerző szándékát. Az pedig vitathatatlanul bűnbánati. Ezért kerülhe­ tett a 17. századi, Hajnal Mátyás szerkesztette imakönyvbe, s protestáns testvéreink bűnbá­ nati énekei közé. Egyetemes kincs, mint a versfőkben olvassuk, egészen a szerzőé: Balassi Bá­ linthé. Ha már a részleteknél tartunk, nekem az említett ének mellé rögtön a Szép könyörgés tár­ sul: a belső élet, vitézi küzdelem és az elhagyatottság hangján. Számvetésnek tartom ezt is. Kodály kórusremeke pedig arra irányítja a figyelmet, ami szöveg és dallam egységében je ­ lentkezik; nem más, mint két síp együtt-játszása... - Ez az istenes ének is zsoltáros hangvételű, bár Balassi nem utal rá. Sőt a nótajelzésből ar­ ra lehet következtetni, hogy egy német dal ihlette írásra, amelynek még nem akadtak a nyo­ mára. Így kezdődik: "Oh kleines Kind - Ó kicsi Gyermek..." A jelek a lengyelországi, említett kolostorhoz vezetnek, ahol a költő megnyugvást keresett Báthory András segítségével. "Üldö­ zött vadnak" érzi magát, megszégyenített lovagnak. "Nincs már hová lennem, kegyelmes Iste­ nem" - kezdi sóhajtását, majd a katona öntudatával kéri: "Áldj meg vitézséggel, az jó hírrel névvel..." A jól ismert katonaénekének sorai visszhangoznak a bújdosó poéta lelkében: "Az jó hirért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak." Ha kell, az életet is, csak ma­ radjon meg a becsület jó híre. Élet-mottó akár ez a vers. Két, Szentháromságról szóló éneke viszont teológiai ihletű. - Igen. A Szentháromságnak második és harmadik személyét szólítja meg Balassi, igazol­ ván, mennyire komolyan vette a házasság szentségét, jóllehet korának verselőitől hallhatott �Gedeon Hajnalka: Valaki emlékére I. �nem egy pajzán, élcelődő strófát, házasító nótát. A harmadik személy maga a Szentlélek, akit kér a költő, szentelje meg házasságát. Nos, itt lép be a teológia azokkal szemben, akik erőltetettnek tartják a gondolatot, hogy a Lélek szerelem-gerjesztő, házasságot létrehozó isteni személy. Bibliai alapokon a teológiai eszmélődés számára ez nem így van. A keresztény dogmatika tanításának ér­ telmében a Szentháromság első és második személyének egymásra irányuló, kölcsönös szeretete a harmadik személy, a költő korában pedig még a szeretet és a szerelem szavakat sem választották szét mereven, nem hasadtak ketté. A régi magyar nyelvű bibliák mindegyike a latin amort, akár isteni, akár emberi, nem fordítják másként, mint a szerelem szóval. "Szerelmes barátim" - olvas­ suk első prózai nyelvemlékünkben is. Gyakran énekelt himnusz a Veni Creator - Alkotó Lélek jö­ vel. Ez is igazolja: a Szentlélek "az jó házasságnak szerzője". Az pedig egyenest a Biblia tanítását tükrözi, hogy minden hívő keresztény a Szentlélek temploma: "Nem tudjátok - írja Szent Pál -, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?" Balassi pedig: "Könyörgök tenéked, hogy szentelj meg engem, Tulajdon templomod hogy lehessen lelkem, Szeplő nélkül tiszta legyen én életem, Lakozzál te bennem! Katolikus népénektárak kedvelt darabja az Áldj meg minket Jézus. Lankísérettel több­ ször hallottam"elődjét", amely szintén Balassi istenes vers: "Áldj meg minket Uristen az te jóvoltodból..." Egyszerű, nemes imádság. - Újra a zsoltárokat kell szóba hoznom, ezúttal lengyel protestáns énekszerző: Jacob Lubelczyk nyomán. 1558-ban Krakkóban nyomtatta ki zsoltárparafrázisait. Az említett Balassi vers hasonló módon jár el: jelzi, "egy lengyel ének, igéről igére és ugyanazon nótára" ihletését. Kiemelt gondolata a 67. zsoltárból való, tulajdonképpen aratási hálaének-motívum. Csodála­ tos a jelzett nóta és Balassi szövegének szoros egysége, nem égrengető mű, de bámulatosan egyszerű, nemes világa arra utal, hogy a költőt mélységesen meghatotta a lengyel ének. A vers tele van bizalommal. Bizonyára akkor íródott, amikor egészen fiatal volt, s apját a család bra­ vúros ügyességgel szabadította ki a pozsonyi börtönből. Ha így van, akkor a szóban lévő ének a szenvedés teológiai és biblikus magyarázatára vállalkozó prózai fordításnak, a szülei vigasz­ talására írt "Beteg lelkeknek való füves kertecske" című könyvének talajából nőtt ki... Szinte valamennyi istenes énekét elemezhetnénk, amint Tanár Úr megtette, s ha olvassuk fejtegetéseit, valóban az a Balassi Bálint áll előttünk, akit még csak most kezdünk igazán megismerni. Halálakor az esztergomi táborban Dobokay Sándor volt jelen és a tanítvány: Rimay János. Megrendítő órák: valaki eltávozik, "végrendeletet" zsoltárparafrázisban hagy. Önmagát és szenvedéseit, gyötrött lelkét emlegeti egy őszintén hívő művész, az 50. zsoltárhoz kapcsolva imádságát: �"Végtelen irgalmú ó te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes. Onts ki mindenestől jódot rám kebledből, mert la mely veszedelmes Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mert nagy sebbel sérelmes..." - Az egyik egri kanonok Esztergomban őrzött misekönyvében latin nyelvű bejegyzés ol­ vasható, amely szerint Balassi Bálint 1593. november 21-én elfoglalta Divényt, családja ősi fészkét. Úgy tudjuk, a telet a költő a komáromi várban töltötte. Onnét indult aztán a követ­ kező év tavaszán Esztergom falai alá, ahol a sebeket kapta s ahol meghalt. A nevezett vers ide­ je ugyanez az esztendő május hava, helye: Esztergom. Nehéz magyarázatot találni, miért ezt a zsoltárt vette alapul búcsúzóul. Csak találgatni lehet. Ugyanakkor a zsoltár: "Miserere mei - Könyörülj Istenem, én bűnös lelkemen" - amint szertartáskönyvünk tartalmazza a temetési énekek közt, hősi halála előtt foglalkoztatta a költőt. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha Balassinak Dávid királyhoz fűződő rokonszenvét említjük első helyen. Nem egy versében találkoztunk már ezzel a szimpátiával. A hasonlóság ebben az esetben azért szembetűnő, mert az 50. zsoltár hátterének története: Dávid király a csatamezőre, az első vonalba küldte leghű­ ségesebb katonáját Uriást, azzal a szándékkal, hogy csata közben meghaljon, és így az övé le­ gyen szépséges özvegye. Amikor az ószövetségi királynak ez a vérlázító tette kiderült, Nátán próféta - Isten embere - előbb példabeszédbe burkolva, majd nyíltan a király szemébe mond­ ta, hogy vétke el nem kerülheti Isten haragját. Ebben az állapotban tört fel Dávid leikéből az irgalmasságot esdő ének. Talán nem kell folytatnom, párhuzamot lehet találni Dávid és Balas­ si sorsában... A táborban a költő átgondolta életét, sorsának buktatóit, számtalan vétkét, házasságtöré­ sét, hiszen Losonczi Anna férjes volt; felkészült a bűnbánatra, a férfias szembenézésre - ön­ magával. Nem riadt meg az áldozattól, sőt maga vállalta azt. Azt nem tudthatta: életébe kerül ez a vállalkozás, de nem zárhatta ki, amint azt elmondta 1594. május 30-án. Azzal azonban tisztában lehetett, hogy Esztergom várának bevétele csak véres összecsapásokkal érhető el. Itt találkozik Balassi a minden áldozatra kész zsoltáros magatartásával. Amíg ő lelkét az őszinte bűnbánatra készíti, a benső történéssel egyidőben folyik a külső, az ütközet. És ez külső ke­ retül szolgál mindannak, amire a lelke mélyén elszánta magát. A csata reménytelennek látszott. Önként jelentkezőket vártak. 800 német-magyar katona szánta el magát, köztük Gyarmati Balassi Bálint kapitány, akinek mindkét lábát május 19-én golyó járta át. Sérülése nem volt halálos, azonban a krónika megörökítette, hogy német orvo­ sok hibájából vérmérgezést kapott. Az említett jezsuita páter látta el szentségekkel. Eszter - �gom várának ostroma közt értette meg az 50. zsoltár üzenetét, hogy szavakkal, külső áldoza­ tokkal nem elégszik meg az Isten: "Az kövér áldozat jó kedvet nem hozhat, jól tudom, Uram, Néked." Dávidtól hallja, hogy Istennek egyedül az alázatos és töredelmes szívet lehet áldozat­ ként bemutatni. Ehhez a felismeréshez az esztergomi sebesülése segítette. Hogy mennyire mélyre jutott az eszmélődése, és hogy az Istennek bemutatandó áldozatban önmaga megtisz­ tult lelkére és életére, annak odaadó akaratára gondolt, mutatja: a "legyek fejérb hónál" fel­ kiáltás után, mintegy utolsó akkordként felmutatja halálos sebét: "Imé kioldoztam s te elődben hoztam fene ötte sebemet Hogy mint áldozatot, adjak, úgy hálákot, ki néked leginkább kell" A szenvedéseiben megtisztult áldozata - reméli - meghozza a várt eredményt: Isten feltá­ masztja Sion falát. Azaz: Esztergomot, melyet mi magyar Sionnak nevezünk. Radics István: A füleki vár �Tandori Dezső Ittenes vers Balassi-töredékül ...Szép szólattatásim, szétszórattatásim, ha mi voltam, elmúltok; minden borzalmatok, s am it rá-adtatok, buborogva túl-fúlt ok; ott lentről megjőve, föld-rész- s esztendőbe: se dulok, se vidulok. Idegenben inkább, megejt, ha-mi ritkább, titkát nem fürkészem, lásd; magamat így-hagyva, volt, mi volt, ezt adta Ő, ki itten se ad mást, csak ami rémsége, magam veszítése, más könnyítsen meghalvást. Belásd, feléltetek, elég, belőletek, csak így lehet, kik-bármik; a semmit, ha szólít, nézem, egy-lakóig, benne engem határ nyit: azon túl derülök, hülődzve leülök, törökig vagy Burg-várig. �Mindegy, még mik vagytok, hagytommal elhagytok, közte marad egy-világ; még élve miért ne gondolná veszésre egy semmi a másikát; szép világ, rút lompos, némuló kolompos, nem kínálja nyáj szavát. Ezért-így feledjük, meg nem is fejthetjük, mi nem tárult hajnalra; e-világ, túl-világ, egyik a másikát, mondám, nem hozta bajra; csak valami vitte, tűnjék-szűnjék itt je, item, isten, ég terád: nagy kerek Horpatag, nem éred Magadat, magammal be nem zárulsz; elárvulsz, fiadzol, semmi se más attól, hívem lészel s elárulsz: ami volt, sereggel, a semmi csak ezzel veszhet el, ilyet árulsz. Bár ez lenne elég, ne látnám tetejét, alját, milyen keletien; lelkedzve lelkesen tölthetném más-kedvem, ne, hogy még is kelletlen: én legyek, holott más, mind, ami még pozsgás, bozsgás - nekem kéretlen. �Adj olyat is, nyugtot, ha már hozzád-futtot kényszerítesz, Uram, rám, amilyet vétkemül még csupán innenül engedhetetlen portám, kinek kapujából, mint jószág, kibámul, némaság: "Éggel, Gazdám..." /É S MA:/ Vedd el, amit adtál rám, vétkeim bocsásd magadnak, nem várnád, én nem hoznám, semmit, amit velem adnak, nem kínálnék, elhagynám, út felén, nem ismerő, téged vesztve, Egy-Merő, Ki is "volt", itten, Te...s ő. �Bertók László Hát hová, ha nincs hová, ha? Hát hová, ha nincs hová, ha? Mért megy el, ha ott marad mind? Már a képzelet is sántít? Bárhová fut, csak a lába? Föl talán Lengyelországba? Földibb Júliák után, mint? Mint vitéz Balassi Bálint? Ifjúságba? Bratankába? Át a versek ormán, hátha? Hátha Mars vagy Pallas ráint? El megint az óceánig? Ottan aztán meg sem állva? Esztergomba? Kínhalálba? Önmagától önmagáig? �Csiki László Szakadozott ének (A Balassi-tempó) Feljártam jó honom jó lovon, rossz boron, egybenéztem részenként. Teste-fosztott eszmény: választott keresztjén, az elmémben mind elfért. Rabságot ha álltam, örökké hazámban, csakis magyar békóban, a saját ellenség jobb mint idegenség, ahol szabadon voltam. Aludtam halálnyit, s csak határa látszik mára örök álmomnak, erőm bár istenes, kevesebbet szerez, mint erdei bátor vad. �Kiszállva ma harcért mintha csak bujdosnék, jutok idegenségre, s hogyha van szabadság, elleneink tartják, madárnak száll kardélre. Vasak mintha volnánk, abroncsos az ország, hiszem szívem lakatnak, reá vasfegyverek körben megtévedett delejtűkként mutatnak. De álom, képzelem kerített részeken nagyobb erő hadaknál, válva gondolatra egymást vágyva tartja Szabadka és Kolozsvár. Hazám országomnál nagyobb s a vigasz vár felette ha szállhatok, de legyek bár rabul, egy ege rám borul, hazám lelki állapot. �Gedeon Hajnalka: Valaki emlékére III. �Csaplár Vilmos Kár lesz majd nem élni, de: költészet Költő, érintetted-e az életet kézzel? Puszta kézzel? És mit fogtál? Szorítottad, préselted, magadhoz ölelted. Fogtál valamit, vagy minden, amit a kezeddel elértél, szertefoszlott? Nem maradt más, csak amit leírtál. Amit mintegy mellékesen lejegyeztél a sok esemény közepette, az maradt. A sok fontos napi pillanatból kiszakított idő maradandó idő lett. Nem is idő. Időn kívüli tény. Ettől lettél költő. Ezért ismerlek. Ha rád gondolok, egy szobrod meredezik előttem. Nem tudom, ki képzelt el ilyennek és mikor, hol, miért, milyen érzésekkel, mindenesetre az eszter­ gomi vár bejárata alá állították ezt a valakinek a képzeletében megszületett alakot, bronz átköltésben. Innen aztán átjött az én képzeletembe. 1965-ben és 1966-ban Esztergomban laktam, méghozzá ott kezdődött az utcám a vár alatt, ahol ez a képzeletbeli bronz-Balassi le­ ledzik, eggyel több eseményt kanyarintva a vár kövei köré. Sokszor láttam hát a szobrodat, nem csoda, ha te nekem itt kezdődsz. Balassi: az esztergomi szobor. És akkor aztán a szobor elindul. Megmozdul, de nem csak megmozdul, hanem átalakul. Baju­ szos, huncut szemű alakká változik át, aki lóra pattan. Kicsi, nálamnál jóval alacsonyabb em­ ber néz rám fényes szemekkel, sapkában. Nem tudom, hol, a sapka is csak valamilyen. Hogy a versek milyenek? Azok vannak. A nagy végvári ismeretlenségből szóló hangok, egyko­ ri emberek életviszonyait hozzám hozó tények, adatok. Vitézek, mi lehet szebb dolog az életnél? Talán a költészet, vagy még az sem. Én inkább azt az életet szeretném átélni, amit ez a fényes szemű, zűrös személy élt. Regényt kellene írnom Balassiról, de nem a költőről, mégcsak nem is a versek születési körülményeiről. Erre úgysincs lehetőség. Kitalálni csak az életét érdemes, a belőle született versek többet �nyomnak annál, mintsem bárki megpróbálja kitalálni, miképp jöttek a világra. Az élete, az igen. Egy csöppet sem finom élet. Egy csöppet se szemérmes és esztétizáló lény. Egy rene­ szánsz embernek is durva vitéz. Vitézek között is brutális egyed. Lábszag, ürítés, nőkkel hempergés, nem egyszer erőszakkal leterítve őket, ivás, zabálás, részeg lovasvágták, kivont kard­ dal. Csöppet sem humanista érzések az ellenség irányában. Vérontás, hullaszag. Lószarszag, csizmaszag. Hortyogás hajnalonta, kíméletlen birtokharcok. Egy kis gyávaság a vitéz úr deli hazafiassága mögött. Sunyiság. Haszonlesés, álszent magyarázatok. Nem fékezett,gyűlölködő indulatok. Szintén kivont karddal. Poros utakon, piszkos célok után nyargaló, borszagú végvári figura. És mégis. Mi az az emberben (egyes emberekben erősebben, néhányban, de a többiekben is), amiből összejön az a kis vágy, hogy leülni, írni. Leírni azt, ami sehol sincs. Ami mindenben benne van. Benne lehet. Lehet nem látni is. Lehet egy pillanatra érezni, de nem leülni, és nem hagyni el­ hatalmasodni írás által. Homályosan. Mely majd egyre fényesedik, de ezt még akkor nem le­ het tudni. Remélni lehet. Az az emberi megfoghatatlanság lenne a regény tárgya , amitől ez a több száz évvel ezelőtti lucatvitéz-faszkalap most is szól. Hozzám. Ideszól. Szólongat, és nem mint egy szobor. Nem mint egy könyvbe zárt, esztétikum nevű balzsammal bedörzsölt múmia. Négyszáznegyven év meg négyszáz év? Érdekes. Hogy múlik az idő! Horváth Mihály rézdomborítása �Ágh István Balassi Ha bölcső Magyarország: koszorús ravatal, ha ravatal: nászágy, a szél két emlője kibontva, fűre döntettem, pünkösd havának gyepére ontattam mint a vér, itt a tavaszban most születik szakállas fiad, Isten, végeztetek volna velem amúgy, megszabadultam, megszabadultam, csizmámra lentről fölragyog a Duna, megsarkalja ezüsttel, útnak indít, most kezdődik a sehovase út, túl a karokból vetett hurkon, te katonád voltam Uram, és az te seregedben jártam. �Balassi-apokrif Gyermekvoltom őszén, lengedező növény termáltónak öblében, míg gyengéd szőrszálak violája látszott, cikkcakkban mászkált széjjel, mához negyven évvel korább szerződésben állottam már Nősténnyel. Most avas strófában, miként iskolában szándékoztam, asszerint, és ahogy kívánta lengyelszép Zsuzsánna, monyamon tiporván sírt, úgy szerettem volna lovam abrakolva fölkínálni ez papírt. Mindig belőlem szólt, itt vetkőzött s megholt, miképp hátat fordított, csecse két bimbója másfelé állt, s mintha cukorrépa lett volna, könnyezett tintámba, s a számtanirkára ákombákomot zagyvolt. �Skólakékből hűlt el bagolypuha tüllben, míg behemót patanyom, ökör mázsás lépte sárladzó pecsétje gyűrődzött a combomon, ilyen rút muzsától, miként butaságtól keseregtem oly nagyon. Járványos Zsuzsánna, aki mintha náthás tüsszögdélő nőszemély, mely állapot jára nézvést olyan árva, volt-nincs akácalevél, annak sohasem volt híján árok, mennybolt, lábom feje tetején. Miként versemmel is lótfut a Nemezys, ásót fogván betemet, szemenszedett étvágy­ amra marharépák nyársalják föl nevemet, réti margaréta pislogó árnyéka sír fölöttem, kinevet. �Tóth Éva Ad notam Balassi Mindenféle álság, leskelő kívánság orvul tör én ellenem, mindenféle kétség, állhatlan reménység rövidíti éjjelem, egyik félelemmel, másik szerelemmel munkálkodik vesztemen. Én már nem is bánnám, sőt, igen kívánnám, ha sokan elhagynának, úgysem segít senki, nincs orvosság semmi mitől elmúl a bánat, aki vándorlásra indult bujdosásra, nyugtot úgysem találhat. Hát minden hiában? Hát már ne is várjam, nyugtom úgysem lesz soha? Levele a fának, fészke a madárnak, embernek van otthona, hát csak engem vert meg az égi kegyelmek mindenható ostora? �Im a virágoknak, szálló madaraknak adtál társat, Istenem. Ifjúság határán, csak békét kívánván, könyörülj meg lelkemen, szenteld meg nyugalmam, hogy míg meg nem haltam, élhessem jól életem. SzöllősiM ária:Egy Balassi versre �Kiss Dénes Szavaink üzenetei Balassi Bálint verseiben "Azt mondhatnók, hogy ő, aki először f e ­ jezte ki énekben gyökeres magyarságunkat s először merte megszólaltatni a gügyögő, né­ piesség gyermekhangját, ízig-vérig európai költő, nyugati költő, a világ költője." Kosztolányi Dezső Nyelvünk suhanc korának szavait nemcsak a Halotti Beszéd szövegéből ismerhetjük, ha­ nem Balassi Bálint költészetéből is. Noha Móricz Zsigmond szerint a Halotti Beszéd nyelve mai, korszerű magyar nyelv. S minden bizonnyal igaza van nagy írónknak, bár ő talán nem gondolt arra a szinte elviselhetetlen sérülésre, ami nyelvünket érte akkor, amikor elkezdték latin betűkkel leírni. Rögtön kiderült, hogy hiányoznak a latin ábécéből olyan betűk, amelyek­ re a magyar nyelvben létezik hangzó. Például az ö, ü, ny, ty, stb. Ezért kellett a Tihanyi ala­ pítólevél ben így írni: köves kút helyett - kues kut vagy a Halotti Beszédben Latiatuc feleym zumtuchel - Látjátok feleim szemetekkel, illetőleg a gyümölcsétől helyett: gimilcictul stb. Nem soroljuk a példákat, nem ez a célunk, csupán érzékeltetni kívánjuk, hogy az ősi magyar rovásírásnak negyvenhét jele volt, a latin ábécé pedig ennek a felénél alig több betűt használt. Így azután alaposan ki kellett ficamítani és kerékbe kellett törni szavainkat ahhoz, hogy latin betűkkel leírhassák őket. Ezt már azonban csaknem ezer éve belátták azok, akik például a Ti­ hanyi alapítólevelet jegyezték le latin betűkkel, mert a helyiségek, ingatlanok stb. neveit meg­ próbálták a latin szövegben is magyarul leírni, hogy később ne legyen vita, mit is tartalmaz a szöveg. Nos, ezt a gúzsbakötést is elviselte a nyelvünk és győztesen került ki e csonkítási kí­ sérletből is. Nem célunk arról sem írni, milyen kalandos és titokzatos módon tűntek el nyelvemlékeink, illetve kerültek elő gyakran a véletlen folytán. Költőnk halálának négyszázadik évfordulóján majd ismertetik mások, hogy nemcsak a kegyetlen végzet, az ágyúgolyó által lágyék közelében �csonkított lábak, a fiatalon bekövetkezett halál teremtett sajátos legendát Balassi alakja köré, s méltán, hanem az a tény is, hogy versei - szinte mondható - végleg elvesztek. Töredékekben, másolatokban maradtak meg. Mennyi verset írhatott? Ki tudja. Mi most e maradék verseket elolvasva szemelgettünk szavaiból. Ez a válogatás is inkább a példa kedvéért való, a teljességre nem törekedhettünk. Azonban beleszerelmesedve anyanyelvünkbe, költői életművet vizsgál­ va, kínálkozott ez az alkalom. Talán egyszer majd mód nyílik arra is, hogy elmélyültebben fog­ lalkozzunk ezzel a témával. Már csak azért is, mert magunk is valljuk Kosztolányival, hogy Balassi Bálint európai költő, alkotásai egyetemes értékeket képviselnek, s a nyelv, amelyen ír s üzen, legalább a mintegy félezer évvel korábbi állapotot mutatja. Legszebb telitalálatai, köl­ tői teljesítményei ma is rendkívüliek. Ezekből is idézünk néhány sort. Módszerünk egyszerű, sorra vettük valamennyi ma is ismert versét, és azokból - nem va­ lamennyiből - válogattunk olyan érdekes szavakat, amelyekhez volt hozzáfűzni valónk. Rög­ tön a versgyűjtemény elején lévő Aenigma című versében találhatjuk az "egyött" szavunkat. Látszólag ennek az a különlegessége, hogy az ü helyett ö hangot találunk a szóban. Mi azon­ ban, a nyelvünkkel foglalkozva már tudjuk, hogy mintegy négyszáz olyan szavunk van, amely­ ben benne van az "egy". (Erről és az Ősegy fogalmáról írtunk a HITEL 1993 januári, illetve szeptemberi számában.) Amikor valami együtt van, vagyis valamennyi, az összes, azaz mind ott vannak, akkor mondjuk: együtt a család, a csoport, a csapat, stb. Az az érdekes, hogy a ma­ gyar nyelv ezeket a jelentéstartalmakat oly gazdagon fejezi ki az "egy" szó ragozásával és kép­ zésével, mint a nagy nyelvek közül egyik sem. (Sőt az a valószínű, hogy egyetlen más nyelv sem!) Íme néhány példa: egység, egyenlet, egyetem, egyetemes, egyezmény, egyveleg, együt­ tes, egyaránt, mindegy, özvegy, egyedül, egymás, és így tovább mintegy négyszáz szavunkban van jelen az "egy". Ez egyáltalán nem furcsa, nyelvünk lényegéhez, a számtannal való rokon­ ságához tartozik. Mert az is jellemző, hogy például a világegyetem szavunk éppen úgy a vég­ telenséget sugallja, mint a mindenség. Általában a nyelvek az egy-ből alkotják az egyetemes­ ség jelentését, ám a mindenség nem egészen ugyanazt jelenti. Ez azért izgalmas kérdés, mert egytől mindenig tart a számsor. Ugyan a végtelenség végességét is mintha példázná, ám azt a sajátos zártságot is, ami az ember helyzetére jellemző. (Meg kellene vizsgálni a t-sz hasonulatot, gondoljunk az egyösszegre, együttesre, a Zalában még ma is használt összütt szavunkra, amely azt jelenti, hogy mindenki együtt van, máris fontos üzenetet küld ez a szó is az évszá­ zadokból.) Nagyon érdekes még ebben a versben a "rén", azaz: sír-ri szó, az utóbbi már összefüggés­ ben lehet a riad, riadó, rivall stb. jelentésekkel. Azután a "keselö" - keselyű, a "meggyen" - mit �tegyen? mondjuk "buában". Ugyancsak figyelemre méltó, és a fülünkben maradt még isko­ lai tanulmányainkból a "hamar lovak"... Erről eszünkbe juthat a gyorsaság sajátos kifejezése: Maros, mar, marás. Vagy még nyilvánvalóbb a "sziből" - szívből - manysi szim-ke, finn sydan (szüden) a magyarban használták: szüm, azaz szivem formában is. Vörösmartynál is megta­ láljuk, A vén cigány című versében: Szüd teljek meg az öröm borával... S ha már itt tartunk, nyelvünkben a szív és a szivattyú szavunk lényege összefügg. Gondoljuk meg, a szivattyú elve nem más, mint légüres teret - vákuum - teremteni, és a külső nyomás szorítja be, nyomja be a szívandó (szivatandó) anyagot. A nyelvben is erről az ősi szivattyúról van szó! Szüvek for­ mában is használja a szót, dehát az ősi szógyök a "szí", "szü" lehetett. A Losonczy Anna nevére című versből: "lélektül" - ez a szó ma a lélektől alakban fordul elő. Az ü vált ő-vé. De ne feledjük, hogy a tülekedik szavunkban ugyanaz a tól-től rag szerepel, és a tőle, ettől-attól, tolja, tolakodik, tolong, tol-vaj, tulajdon, stb. szavak is hasonló logikai körbe tartoznak. Itt jegyezzük meg, hogy a "j" hangzót mi magunk nem tartjuk igazi mással­ hangzónak, átmenet a "h"-val együtt a magánhangzók és a mássalhangzók között. Balassi elég gyakran ki is hagyja a szavakból, mint a már említett "búában" szó esetében is. Vagy az ugyan­ csak e versben található "gyútád" - gyújtád -szóban is. Érdekes még a "hadsz el engem" ki­ fejezés is. Miként lett a dé-ből gyé? Az elhagyást hadd - vagy had - ne nyomozzuk, de rögzít­ sük s majd vizsgáljuk a le-lo-had, a hadd-el-had és a hat-hat valóban hathatós összefüggése­ inek lehetőségeit. Hadd mondjuk - tehát ne kelljen elhagynunk! -, hogy ezt jelentheti a had-ni vagy hagy-ni alak. Ám a megerősödött "t" hangzó már igazi hatást ér! Már hat-árt szab a je­ lentésnek, ha akarjuk hat-ványozottat! Említsük meg, hogy a mássalhangzók közül a "t" és a "k" szerepel a legtöbbször szavainkban. Az említett versben találjuk még az érdekes "elasztam" kifejezést. (Lásd aszalódni!?) S itt írja: "Szívemnek keservét..." (Mintha komolytalankodnánk, de azért megér néhány mondatot, hogy a keserű, keserves, kesereg, stb. szavainkban benne van a "ser" alak. És a ser, sör íze bi­ zony keserű!) Ugyancsak e versből említhetjük még a "bizlalt" - bíztatott? - "löli", "öszveszedegette", "hűv" szavakat. Az özvegy, összütt társ-szavakat megemlítettük már korábban, a "hűv", azaz hív, mint híve (hyva finnül jó, ejtése hüve) szó esete is bizonyítja az i-ü váltako­ zását, egymás helyettesítését. Chrisztina nevére: "Nem régen szép győrőt szerelmesen küldett, ki rubinnal mind rakva..." Egyrészt Győr város nevét a gyűrű szavunkkal hozzák kapcsolatba, íme Balassinál az ű helyett ö-t találunk! Másrészt e versben is akad több érdekes szó: "kévánja", "idvözítött", "tülem". Nem múltak el, nem vesztek el szavaink, nem gurultak el homokba, fűbe, ott vannak - vagynak - a nyelvünkben, a többi szó részeként, s talán a legősibbeket is megtaláljuk, ha eltördeljük �szavainkat vagy kiegészítjük a lekopott részeket. Némelyik szó tört cseréphez hasonlít, annak kiegészítéseit is megtalálhatjuk, csak figyelmesen kell vizsgálni a nyelvünket. Bocsásd meg Úristen: "Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bújdosik, mint madár a szélvészben..." Tétova szavunk jelentése tehát ide-oda vergődő is. Ám nemcsak lassú tétovaságot hordoz ez a kifejezés, hiszen a "tova" a távolságot jelenti. Más sor: "Hadd inkább dicsérjen..." Megint a hagyd, azaz hagyjad. Az inkább jelentése pedig én-kibb, annál is inkább, mert nemcsak i-ü csere lehetséges, hanem i-é, illetve é-á hangzócsere is. Az "egy" szavunkról már szóltam rövi­ den. Azt hiszem, hogy az ősegynek nagy jelentősége van a nyelvek alakulásában, de a magyar nyelvben különösen kimutatható. Abból gondolom, hogy az "egyéb" szavunk nem más, mint az "egy" sajátos középfoka. Azaz: egy-ebb, mint a másik, de azért másik. Mert az "egyébként" szó jelentése hozzáadást jelent. Tehát másik egy-ékről, egyéb egyedekről van szó beszédünk logikája szerint. Hasonló alak a leg-én-kedik. Én, aki én-kibb vagyok. Tehát inkább én, inkább vala- ki, vala-mi más. Ez tehát az inkább jelentése. (A jonkább lehetősége sem mond ellent e feltételezésnek.) A t-d változatra jó példa: "Hidjünk mindörökké egyedül csak ö benne..." Ma így írjuk: higgyünk, valójában azonban a hit-ről van szó. Így alakul át lágyulva a "t" "d"-vé majd "gy"-vé, mivel a lágyító "j" melléje kerül! Láthattuk: hidjük - higgyük, hadjuk - hagyjuk. Felesége idegenkedésekor: "Titkos keservemben hull orcámrul könyvem..." A loa helyett lett a lova, illetve a könny szavunkhoz a -ve alak (-va,-ve,-vá,-vé) birtokos szótaggá vá-lik! E versben használja a "szemérem" kifejezést. E szó ősi magyar - szkíta - sírok bizonyítékát je­ leníti meg. Ugyanis a halottak - elhunytak - szemére érmét helyeztek, hogy csukva maradjon. Így lett a lesütött szemű lány szemérmes, illetve lesütötte a szemét, ha véletlenül kivillant - kisötétlett - a "szemérme"... Ma már ez nem így van, hiszen manapság szemérmetlenül mutogat­ ják! Különben az érmék a napot és a holdat is jelképezték. Elválása után: "Szemibe nyilamat, horgas kézijjamat adtam szemöldökibe...". Vagyis az ijj ívelt, mint a szemöldök. A horgas jelentése amolyan félkörös - horog, horhos, horony, stb. Más: "...lölkem szernyő kínjára." A -szor, -szer, -ször (sok-szor, ezer-szer, szer-telen, szor­ galmas, stb.) azért rettentő - mert elrettentő! -, hogy a nyű annyiszor: szer-nyű jelen van! Nö­ veli a kínt - másutt: ként, kénját -, tehát a szavak eltördelése, majd a töredékek másfajtaöszszeillesztése is adhat választ a nyelv fejlődésének kérdéseire. Ugyanebben a versben használja a következő kifejezést: "minémő színye", azaz: milyen a színe. A minemű a másságra vonatkozik, ám minden bizonnyal a "nem", mint szépnem, hím­ nem stb. lehet az eredendő alapszó. Ide tartozhatnak a nem, mint nemes, nemző, nemzet, nép, név, stb. szavak is. Most már közbevethetjük, hogy a magyar nyelv valóban korszerű volt már �ezer éve. (Kor-szer-ű, ezért ejthették szépszerével szerét a szeri szerződésnek, és így "népe­ sült" be e történelmi eseménnyel Pusztaszer.) Ahogy a beszéd a leírt szövegre, úgy évszázadok alatt a leírt szöveg is hatott a nyelvre. Júlia látásakor: "kivöle" - kivüle. A szó lényege: ki+val-vel, ki-vel és ki-vel nem. Itt azon­ ban a kijül volna a helyes kifejezés, a kifelé, külfelé jelentés legalább is ide tartozik. Mert a ki­ vüle szavunk azt jelenti, hogy senki mással mint vele! Azzal az egy vala-kivel kívánunk talál­ kozni, együtt lenni, csakis vele, senki más-val! Mint a salamandra: "régulta" - azaz: régóta. Látható, hogy rövidül, tömörül a latin betűs hangzók közé szorított, gyűrt-gyúrt nyelv. Talán azt is mondhatnánk, ekkor már kezd vissza­ térni eredeti rövidségéhez, ami egyébként is természetes, hiszen a rovásírás tömörségre szo­ rította. Másfajta példákat is mutatunk, hiszen nem lehetett szó nélkül hagyni, hogy költésze­ tünk későbbi magasai világlanak elő a mondatokból. Mint például az Örök szerelem című versben: "Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromlanak, Nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak..." Megállapíthatjuk: mintha Berzsenyi-előkép volna! Igen érdekes ez az összefüggés: "Nagy erő, vastagság..." A vastag, vastagság erőset jelent, hiszen a vastag, kövér gyerekre mondjuk: vasgyúró. Aki erőst szól, vaskosan fejezi ki magát. A vas is erőset jelent. (Mongolul a vas = tö­ mör; köze van a tumen, tömeg, tömkeleg, stb. szavainkhoz. Elképzelhető, hogy Timur Lenk, másként Tamerlan nevében is ez a szó szerepel.) Mindenesetre Balassinál a nagy erő, vastag­ ság, sok kincs, nagy gazdagság hasonló jelentéssel bírnak, azonos jelentésű csoportba tartozó kifejezések. Beszélgetés az Echóval: "kénaim" "békó", "távoly", "fertengeni" - A kén a kín szó válto­ zása. (Hogy összefügghet-e a kén, amely erős szagú és halálos is lehet a kín szóval, ez megkér­ dezhető...) A távoly - távol szó érthető, a békóból megint hiányzik a "j". Az a "j", amely lágyít, de nemcsak "gy"-vé, hanem "l"-é is: békló. S ha a fertengeni nem elírás - hiszen Balassi versei másolatokban maradtak meg, tehát mások másolásában -, akkor egyik példája a kalán - kanál változásnak. De az sem utolsó lehetőség, hogy a fer-telem itt a szótő eredete. Azaz: a förtelemben tengeni? Sápolódás: "óhit" - óhajt, "régoltátul fogva", "szerteszerint", "vőn". A szerteszét szó te­ hát valaha szerteszerint volt. Mindenesetre a -szer rag két-szer szer-epel a szóban, amelyet ma így mondanánk: szanaszét. Vajon miféle összefüggésekről nem tudunk még? A "vőn" szó je­ lentése: vett. Hiszen az egybevette kifejezést így is mondhatjuk: összevonta. Tehát a von-vőnvesz-vett szavak változásai követhetők nyomon ebben az esetben. �Kegyes, vidám szemű: Ebben a versben szerepel a "gondolhaddsza" , azaz gondolhatod ki­ fejezés. Megint a "d"-ből lett "tz". Azután: "Mint sólyom kis fuat...” A "fuat" vadréce, olvas­ hatjuk a szómagyarázatot. (Megjegyezzük, hogy az Elő könyvek, magyar klasszikusok c. kö­ tetben, Kosztolányi Dezső előszavával "fuat" olvasható, a Magyar remekírók sorozatban, Szépirodalmi 1979, pedig "fuot".) Az eredeti írásról nincs módunkban meggyőződni, így föl­ tételezhetjük, hogy ott fijat lehetett, hiszen sólyom aligha vadászik vadrécére a vízen. Inkább szárazföldi kisállatokra csap le. Én édes szerelmem: "Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászok tanítanak, viselnek..." A hajrá rácsapást jelent: huj-huj, hajítsd rá, csapj rá, támadj rá! Ezt "gyakor", azaz gyakorta, gyakran használja Balassi. S hogy a ráró eredetileg, legalább is nála vadászsólyom volt, azt másként is igazolja a költő: "Téged penig sólymom, én édes vad ráróm..." - írja később. Így a lovasvadászat, a rárós lovaglás, ha úgy tetszik a lóhoz is kapcsolta ezt a jelentést. De a Búcsú a hazától című versben a mi feltételezésünket erősíti véglegesen: "Ti is ráró-szárnyon járó hamar lovak..." Miként Balassi is írja, magam is rárósan csaptam rá a fölbukkanó "vadra", múltból üzenő szavainkra, amelyek nem voltak annyira elvadultak, mint sokan gondolják. Rend volt már ezer évvel ezelőtt is ebben a nyelvben, s ha ma vizsgáljuk, erre kell gondolnunk. Ugyanis enélkül logikai rendszere, rugalmassága, könnyedén alakítható szavai nem állnának ma rendelke­ zésünkre. Ne feledjük, valóban a számtanhoz hasonlóan viselkedik nyelvünk. Ábécénk hang­ zóinak ugyanis nemcsak alaki, de helyi értéke, jelentése is van. Hiszen csaknem minden hang­ zónk magában vagy másod-, illetve harmadmagával rag, jel, képző vagy annak része. A ragok, képzők, sőt a fokozás jelei, szótagjai nemcsak a szavak végén, de azok elején is megtalálhatók. Néhány példát erre nézve: rend-szer, szer-int, szer-vez; leg-jobb, leg-több, mér-leg, szin-leg, fölös-leg, elő-leg és így tovább. Azonban leg-inkább a szó elején lévő felsőfok képzőt szoktuk emlegetni. Ám ez is olyan képző, ami tovább képezhető s ebből alakult a legesleg szavunk. (Azaz: leg és leg.) Hadd jegyezzük meg itt, hogy bizonyos ragok további ragozása - egymáshoz való ragasztása, inkább csak szórakozás, mint igazi szóragozás. Például -nak, -nek, ennek, an­ nak, de már csacskaság a nekinek... Amíg az erre, arra, ra-re, rája; rá-ró-ra. Vagy így is: Ráróra, hiszen a Ráró lónév lett. Nyilván nem gyalog jártak a solymászok. Csakis az érdekesség és a nyelvi törvények kedvéért szemelgettünk Balassi Bálint versei­ nek szavaiból. A célunk a figyelem felkeltése volt. Teljességre nem törekedtünk. A nyelv gaz­ dagsága, belső oki rendje kimeríthetetlen még ilyen viszonylag kisebb költői életmű vonatko­ zásában is. (Persze talán soha senki mem, tudja megmondani pontosan, hogy mekkora volt ez az életmű. Nemcsak egy esetben kényszerültünk összehasonlítani korábbi kiadásokat és újab­ �bakat, elég sok eltérés mutatkozik a szövegekben. Igazi szakértőnek kellene lenni ahhoz, hogy túl a lehető sajtóhibákon, fölfedezze: melyik lehet az eredeti szóhasználat. Így hát mi is téved­ hettünk.) Azzal a három nagyonis kedvünkre való verssorral fejezzük be kis eszmefuttatásun­ kat, amelyet szintén költészetünk magaslataihoz sorolhatunk: A nagy széles mező S a szép liget-erdő Sétáló palotájok; De jó lenne, ha nekünk is ilyen képeket villantana a világ, ehelyett mi csak fohászkodha­ tunk, hogy kibirjuk: "Építsd fe l elmémet az jó bölcsességgel," s fölismerjük, hogy építeni csakis ép elmével lehet. Másként csak rombolhatunk. Viszont emiatt kötelező "jádzván" ját­ szanunk anyanyelvünkkel. Székely Ákos: (Kékkő, Fülek, Somoskő vára stb.) II. �Székely Ákos: ( Kékkő. Fülek. Somoskő vára stb.) I. �Turczi István Balassi-intarziák Kürtszót hallok; hív az erdő, s ablakomból köröskörül mint suhogó kardlapok, ezüsten villogó jegenyék ágaskodnak a fényre, hogy elérjék az égi pórázt vagy kiszúrják mind a kíváncsiak szemét. Két szememnél több sincs, ki sirasson engem. Híg párával tölti ki medrét és nehéz kövekkel gördül a tébolygó emlékezet, így jár, ki magát pokolra ejti, tusakodván az ördöggel, utóbb porba hull. Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség múlt játék csupán, hullámverés. Az árapály ereimben él, csillagokat tükröz, intő jeleket idéznek Hold sörényén vonító csupasz állataim, nézd, mire jutottam: szüzek, kutyák, hamar lovak, magamat kínra bocsátottam, üszkeimet szélnek eresztettem. Nem kérek többé tűz szeszélyéből, víz roppant súlyából, jelképeimből. Mint rab csak hallgatok. Azért nekem immár el kell most indulnom. Vadászkürt szól, kutyák csaholnak, tisztul homályábul az ég is. Zsákmány vergődik valahol vakon: csapdába kerültem. Könnyebbítsd lelkem terhét. �Balassa Bálint sírjánál, az 1 9 8 5 -ik év karácsonyán Egy ideje már itt állunk a míves vaskerítés előtt, turisták, idetévedtek, otthontalanok. Tél-ihlető hó hull, a kápolna tornyán köd gubbaszt, s csak sejteni vélem: az ott távol az Alacsony-Tátra. A papiak felől végre hatalmas kulcs érkezik, mögötte kendőbe bugyolált, szótalan nénike. Akik belépünk, most mind egyedül vagyunk. Megilletődött, feszületléptékű magány. Tömjénillat, csontig hatoló hideg, madár suhanása minden mozdulat. Előbb az oltár, aztán a sírfelirat, szinte hallom, a karcsú oszlopok izülete mint ropog. A festett ablakokból behulló reggeli fény szétmállik a szentképeken. Mintha a füles sapkába zárt gyermeki csend visszhangozna. Tornyok tűszúrása, befagyott tavak ezüstje, szívemig érő végtelen hó-ölelés. Mintha régi karácsonyok tisztító fényessége. Harangoznak. Katartikus rosszkedv fog el bár fölösleges, mégis az órámra nézek. Alig két óra innen a magyar határ... "Indulj, ha van hová menned." �Vaderna József Fordított malaszt Az vitézségről szóló szabad ének, amelyben Balassi Bálint költő földönfutóvá válik hazájában. Csak a nők szerették és az árokparti bokrok. Fák. Akik a szelet magukra akasztották. Isten talán pálcát tör fölöttem, s pálca töri el az Istent. Kiűzettem természetből természetemből. Egy madár meghalt homlokom mögött. Csontjai koponyámba törtek. Hallom a halál röptét, oly vidító mikor elélvezek valamelyik nőben. Néha keserves az ég. Zivataros. A villám fekete ostor. Lassan himnuszosodom. Többet ér a vágta, ha lovasodik a szél. Pej. Karomban színtiszta a vér, ha a zablát vénámmal is fogom. Szorítom. S ez a vágta tovább inog: kiűzetés. Hazámban megtámadott a jog. Örök pervesztes a lábnyomom. �Már nem állok. Végighaldoklom a tájat. Végig a vetetlen ágyat, s a kivetett Esztergomot. Fantomfájásos dög: nyögök. Csütörtököt mond a sereg. Tönkrementem. Nincsem az ég, de az sem egészen. Felhőtlenedik mellem, levegőtlen, vízszintes ige. Utolsó versem egy fölgyújtott kódex emlékezete. Nincs rím. Strófa. Csak hastájon vágott férfi. Ennyi a mértan. Minden szám után a nincs a van. Az idő ormán olyan az ész, pincefalon nemespenész. Szabadrablásos táj. Szerelmem szájában felejtem magam, s rögtön elszököm. Ahogy elröppen nyelvemről az Ámen, úgy suhan el minden gyönyör. S akit rögtön elfelejtettem, a tisztás az erdőnek visszaköszön. Janicsárrózsák virulnak porladó markomban, s kisfiúk férfivé cseperedett árulása. Vagy Isten koravén ágyugolyója találta el combom, szétlőtte herémben a jövőt? Ezután a haldoklás ostroma jön szemérmetlenül. Ajkamban a lihegésed költészet és erőszak. Ágyékom dönti el: nyelved mit is akar, �s örökkévalóságra tárt szád kettős vércsík, eleven dac feszül a jajgatáson, s vád lüktet, fordított malaszt, Isten tenyere bár ágyékom egy fa levele fedi, volt Anna, Borbála, Judit, Kati, sóhajtod, nyögöd: ne vedd ki, oly mindegy Balassa vagy Balassi, rúgd fel a horizontig combjaid, fordulj át, térdepelj az éjszakán, a felhőket veri le az égről a farkam, míg villám üt agyon, az ám, az idő farán, s hasad vergődő pillanatán. Az utolsó lélegzet végtelen, mint a vitézség, vagy a magömlés a lét ágyékában. S itt kering arcom körül egy légy, fekete szpáhi, döngicsélése jobban fáj, mint az üszkösödés. Nyelvem keserű, a semmi is kiszáradt. Nótákat írtam csak, dallamot. Nem tudtam hol van az itt, az ott. Lovam kardomba dőlt. A vér fáradt keresztény állat. Vágtáztam. Ittam. Bűnöztem. Szerettem. Újra vesztettem. Űzettem. Irdatlan kínban Júlia fenetlen kése lettem. Úgy járok, akár egy széllel telt akasztófa, himbál és megnéz a pillanat. �Verejték, a tél magzatvize, szibériás árvíz sodorja testem egyre lejjebb. Jó volt Bálintkodnom a nőkkel s kardom hegyéről ennem. Akit megerőszakoltam, annak csak a szelídsége lesz könnyebb. Krisztus, s Isten gyönyöre íratta le velem. Vitézek. A széles föld földönfutója lettem. Ahol a lét nem ige. A főnév a melléknévvel dacol, s a fogsor a levegőből harapja ki a káromkodást. Lám Júliám a végeknél élvez el, holott kísért a nem lehet, lovamra teszem, s ringatom, míg szopogatja gyümölcsöm. Sőt harapdálja a vérrel telt időt, az iker-diót. A feszülést. Combomra írd: meddig élt az élvezet, s a nedvesség két szétgyúrt combod között: minden országhatárnál elszédülök, s várlak. Hol megvámolják az imát... Itt a vers félbeszakad. Örökös fegyverletétel az ország. Elkábul kezemben a kard, a vitézek vállán alszik a szél. A holtak szemébe jégvirág mart túlvilági hazát. Palotám a vér, kapuja az utolsó szívdobbanás. �Se ki, se be. Még megremeg a mellem, ahogy a földrengésben összedőlnek a hitek, s megroppant híd vezet Istenig, az végeknél a végtelen. Nekem a földönfutás is kegyelem. Ne hívd forradalomnak a lázadást, haladásnak mindenféle csődületet, a víz fortyogását gőzzé minőségi ugrásnak, lovam is szebbet tud egy kidőlt fán át. Figyeld a strófát, a kanca ugrását a levegőben mennyire egy a vers belsejével: három földetérés, s tizenkilenc levélhullás, az ősz mennyei suhintása a rímtelen ködben, előredőlés a megfeszült pillanaton, Magyarországig és vissza önmagamig. Csuklómon paragrafus-bilincs, s törvénytelen fegyőr vezetget láthatatlanul föl-alá, mintha tudná, mindent előre elveszítek. Ha meglát, a templomtorony keresztet vet rám, s készülődik a végzet. Fekete macska vonszolja a balsorsot? Belerúgok én, úgy belerúgok, nyávogva repül át a várárkon: a jog taláros mocsok. A szél felkúszik a fára, s rögtön le is esik. Rázza, rázza magát egy kicsit, aztán hajamban eltörik. �Elejtem a szabadságot. Nincs. Hadonászó kézen a bilincs. A nyitott ajtón nincs kilincs, újra kattan a nincs. S átfájnak gerincemen a perek: nem birtokom hazám, csak helye lézengésemnek, kamarillák, rizsporos, fürtös körmondatok futtatnak, mint az ebet földemen nem védhetem váram, hát szaladok, vár lengyel nagyúr, várandósát Zsuzsanna ágyasának. A szél a Bibliát lapozza vállamon. Futok. Mindig más szívtáj felől dobog az oltalom. Alig vagyok. Vagy: nem vagy: ok. Az ellenség nyakával játszom, de belepusztulok. Összehajtom a gravitációt, s Isten inog a tulsó parton. Hátamra szorítom a hátam, s horkolásommal horzsolom az eget. Csak versben nincs kész a ciklus. Milyen nap van ma? Hétfőzólyom? Hamisvádkedd? Szerdacelia? Felségáruláscsütörtök? Esztergompéntek? Juliaszombat? Vasárnaphalál? Mindegy. Ez a hét is megtalál, s úgy múlnak el a nők, ahogy a hazugságok, semmi sem marad belőlem, csak az erőszak nyoma félájult éjszaka színe a hajnalon. �Akit tettenértek, én vagyok. S nem ismertek meg: itt vagyok. Átbolyongok a tájakon, s elherdált szerelmeken. Unom. Megkerülök három csiklót, sárga darázson repülök a szívig, majd a legutolsó dobbanásig zuhanok. Úgy fájok, ahogy kirántom kardom, s legeslegutolsó becsületem. S miközben kilövellem a kínt, jajgat. OH. ÁH. Nyomd. Azt. Az ám... Tulipán. Csattanva csukódik be, s nyílik ki ágyékom körül a nyár. Vedeljünk bort babám a száj óriáskerekén, pohár-széli hintáján. Ennyi volt Isten, szerelem. Nagynéha letérdepeltem. Fájt, ha kidőltek a fák, soha nem értem utol a Dunát. Vitézek, semmi sem lehet, a sarokban térdepeltetik lelkem, nincs széles föld, csak keskeny, nincs szebb sem. Ágyékomnál folyik a halál. Nincs gyerek, csak kardvas. Aztán erőszak, s újra földönfutás. Vitézek, semmi sem lehet, a végeknél megakadok, s nincs szebb dolog, csak ez az örök akarnok: okozaton az ok. �s a legvégletesebb dadogásom. Félek, akár az Ámen a misékben, s didereg a férfi, a nő erőszakos álma. A halál csak egy utolsó nyögés a kéj szentségén csúszkálva. Az éjszaka eldobott alma. Ágyúgolyó. Török. Allah igaza. Szétlőtt combom felett azt szerettem, ha Celia a mogyoróim simogatja. A sebláz megaláz. Vitézek. Esztergomosodom. Holott nem szól. Meghajlítom halálom. Isten talán pálcát tör fölöttem, s pálca töri cl az Istent. Réti Zoltán rajza �Réti Zoltán rajza �Kelényi István Balassi Bálint szép magyar könyörgései A Teremtő dicsérete úgy fakad a teremtmény leikéből, mint a madárdal tavasszal. Ambrus püspük - akárha ambróziát öntene - a róla elnevezett ambrosianusokban "Aeterna rerum conditor"... szárnyalásával a világ teremtőjét dicséri. "A középkori költők is emberek" fejtegeti Babits az Amor Sanctus érzése kapcsán - híres (Az európai) irodalomtörténetében. Az Ember egyszerre nézi a földet és az eget, ahogy majd a reneszánsz szemléletében is, egyszerre les az égre és pillant a földre - ott ül egymás mellett az Égi és Földi szerelem Ti­ ziano allegorikus képén. A földről-égbe-földre vetülő tekintet a reneszánsz világ-nézete. A nagy összegező-megújítók, mint Dante és Petrarca költői látomásaiban átváltozik a fö ld i nő-alak égi személlyé. Be­ atrice és Laura - a klasszikus metamorfózisok lélektana szerint - eszménnyé válik... Petrarca művészete az első kísérlet, hogy verseiben (Dalaiban) a szerelem csillagalakzatában a földibb nő is megjelenjék testi szépségével és lelki pompájával. Megteremtődik a világi szerelmi líra az "erotica sacra" hold-fényében... És új vallásos érzés is születik, bennük és általuk új édes stí­ lus : példaértékűen! Nekünk nincs Danténk sem Petrarcánk - de ferrarai-padovai stúdiumok után már hazai földön írja verseit (igaz, még latinul!) a Pannoniusnak nevezett Csezmicei János, aki huma­ nista szokás szerint arcát (európai-magyarságát!) a Janus név kettős tekintetű, szimbolikus jelentésű neve mögé rejti. Tán ezzel is jelezni kívánja, hogy előre (a jövendőbe) és a múltba, visszafelé is tekint. A latinság affektusai és felhangjai ott vannak Petrarca nyelvében is (sőt latinul is ír még!), de személyes érzéseit már népnyelven dalolja. Nálunk Balassi lesz az a "poeta doctus" (aki ha nem is kap doktori kalapot, miként Janus Pannonius), ám tudatosan már nem deáki nyelven, hanem magyarul zengi a haza dicséretét. A szerelem ereje és a természet szépsége egyszerre csendül fel szavaiban lélegzetállítóan szép­ séges magyarsággal! A kor vitézi (tehát lovagi) virtusainak dicsérete egybehangzik nála Isten felségének dicséretével - hisz Krisztus katonája is, miként megvallja. �Az én szenvedélye és szenvedése szólal meg általa a legszemélyesebb módon, egyénisége süt át a szerelmi-istenes-vitézi költészetén, úgy, hogy a mi érzésünk is megdobban benne. Az irodalom(történet) sokáig alig tudott róla. Akik ismerték nevét és müveit, csak szűkebb körben emlegették. Akkor is elsősorban fenegyerekeskedéseit idézték. De voltak, akik - mint Rimay - tudták róla, hogy költő , ak i "mint az sas az több apró madarak előtt" nagyobb a többi kortárs verselő között. A tanítvány, a hagyaték gondozója, Rimay János megláthatta a költő összeállította opus-t, a művet! Később már az sem került elő, ma mindösszesen 5x3 vers sorát ismerjük Balassinak eredeti kézírásában. (Az Országos Levéltár őrzi - P.1313.) A továbbiakban csak másolatok keringtek verseiből. A manierista követők (utánzók) után, tudatosságban Zrínyi barokk lírájának is mintája le­ hetett még - ismerte is az egyik Balassi-gyűjteményt könyvtári lajstroma szerint. Nála, Zrí­ nyinél függetlenedik a költészet a dallamtól. Ő már nem szánja éneklésre is verseit. Balassinál még az "ad notam" jelzések emlékeztetnek, hogy akár énekelhetik is őket az ismert és meg­ adott dallamokra. Ami azt is jelenti, hogy verseinek ritmusai dallammal együtt, de függetlenül is megállnak a "lábukon", verslábai már a poétika szabályai szerint járnak. Istenes versei énekes-gyűjteményekben, sőt egyházi használatra készült vallásos kézi­ könyvecskékben azaz imádságos-könyvekben korán elterjedtek halála után. Nem véletlenül került bele Pázmány Imádságos könyvébe is, a Bocsásd meg Úristen kezdetű "éneke". Ezen bűnbánó verse egyébként igen sok helyütt jelent meg 1600-1629 között; ismerték változatait: Szenei Molnár Alberttő l a jezsuita Hajnal Mátyásig...! Balassiról tehát mégis sokan tudtak, de sokáig nem eleget. Jogosan adta tehát Eckhardt Sándor az 1941-es fölfedező Balassi életrajza után is, még 1943-ban is újra. Az ismeretlen Balassi Bálint címet. Nehéz dolguk volt mindig a szöveggondozóknak is. Meg kellett küzdeniök a variánsok so­ kaságával, s a hibákkal, amelyek még a később előkerült Balassa-kódex (v. Radvánszky-kódex) másolóinak keze-nyomán eshettek, mint jelzi a kódex: "az Balassi írásának nehéz olvasása", vagy a kiadásokban a nyomdászok szövegkezelése miatt. Ekként különféle "helyes" írású Ba­ lassi szövegváltozatok keletkeztek. Balassi értékéről művei alapján csak későn, mintegy száz éve győződhettünk meg igazán. Deák Farkas, Toldy Ferenc, Szilády Áron fölfedezései nyomán. Toldy Ferenc tollából már másodszor jelenik meg 1867-ben a kor összegező műve, A magyar költészet története -a z ősi­ dőktől Kisfaludy Sándorig, róla csak annyit summáz: "az írók közöl a világi dalt ő pendítette meg első". A szerző életével kapcsolatban még arról beszél, hogy "sűrű homály" fedi, bár rá­ mutat poétánk élete és költészete szoros összefüggéseire, jóllehet mindkettőt alig ismerheti. �Az istenes versek kiadástörténetét feldolgozta az 1904-es Rimay János munkái függeléke­ ként Dézsi Lajos. A kötet Radvánszky Béla gondozásában jelent meg, s Dézsi hozzákapcsolta a "Balassi és Rimay Istenes énekei -nek bibliographiájá"-t. A versek keletkezéstörténetéhez és kronológiájához Bóta László vizsgálódásai járultak újabb adatokkal, 50 év múlva... Dézsi Lajos dr. bár kiadta Balassi "minden munkái"-t, még 1923-ban, sok gyakran (ma már közismerten) nem-Balassi művének tartott költeményt is belékevert. Ekként, az ilyen má­ sokéval összekevert kiadásokat, "rendezetlen"-nek nevezzük. Sokáig Balassinak tulajdoníta­ nak olyan verseket is, mint az Őszi harmat után..., még Babits is. Csak 1951-ben készült el a "kritikai "-nak nevezhető alapvető munka, mely Eckhardt Sán­ dor érdeme. A kiadvány az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg, s ezt a kritikai B. B. összes művei I. kötetét vettük alapul most is. Hasznosítottuk természetesen az azóta történt kutatások, javítások, szöveggondozások ta­ nulságait. Ekként: Bóta László 1954-es, Stoll Béla 1974-es, Varjas Béla 1981-es kiadvá­ nyait, s az 1986-os Kőszeghy Péter - Szabó Géza Balassi énekei-t is rekonstruáló közreadá­ sait. Utóbbiak éppen a Balassi Kiadónál jelentkeztek ismét közös művükkel. Meglátásaiktól több esetben eltérünk, valamennyiük szó-magyarázatát felhasználtuk. Néha új értelmezési le­ hetőséget fedeztünk fel... El kellett térnünk a szokásos tördelési technikától is, a hosszú Balassi-sorok (a strófa háromsoros változatai) kilógnának kötetünk tükréből. A rendezési elv is eltér a többitől, hisz nem a keletkezés-sorrendjét kíséreltük meg követni az istenes verseköszszeállításakor, hanem ciklusokba komponáltuk. Az irodalomtörténet-írás sem tudja pontosan a számukat, általában 19-23 között említik őket. Az ún. Sőtér-Klaniczay 1964-es Irodalomtörténet kézikönyv I. kötete szerint: "Vallásos verseket Balassi pályájának szinte valamennyi szakaszán írt: 19 istenes énekének kronológi­ ája teljes pontossággal nem is állapítható meg". Már Varjas is éppen ezért, a kronológia bi­ zonytalanságai helyett a ciklusokba-szerkesztést választja, a költő intenciója szerint. Igaza van Horváth Ivánnak, aki a trichotómia - hármas-osztású szerkezetet a téma-struktúrában is hangsúlyozza. Nehéz elválasztani a vitézi-szerei mi-istenes verseket egyértelműen, közös gyökerűségük miatt. Egymással összefüggenek gyakran motivikájukkal is, s maga a költő is ekkénk csoportosította tervezett kiadásába. A dantei 3-as szám-misztika értelmében 33+33+33+1 műből állt volna a gyűjtemény. Varjas is ekként követi a 66 versből álló füzérben a régi szerkesztési elvet, s foglalja Nagyciklus címen egybe őket. Nézzünk példát arra, hogy mily nehéz elválasztani a motívumokat (vitézi-istenes összefüg­ gésük szerint): A tavaszt dicsérő Borivóknak való címen ismert "Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje" kezdetű vitézi verse is laudes-szel zárul. Az egész a pünkösdi idő (ekként a ta­ vaszra is áldomásozó) himnikus lelkesültsége, s végül: Istennek mond hálát a költő - érte. �"Ily jó időt érvén Isten kegyelméből, Dicsérjük szent nevét fejenként jó szívből, Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!" Szerelmi költészetében is lelhetünk ilyen összefüggéseket, ugyanazon sorkezdéssel ír sze­ relmes és istenes verset! "Bizonnyal esmérem" - kezdi az egyiket, hogy így folytassa: ..."rajtam most erejét, / Szívemben felgyulladt szerelemnek tüzét". A másikat pedig istenessé formázza: "Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod, Felséges Úristen, és kemény ostorod"... Közös fordulat, azonos frazeológia kapcsolja össze a szerelmesének bókoló és az Istennek hódoló versek néhány megoldását másutt is. Zsoltár-átköltéseiben (az egyébként is parafrazeáló Buchanan és Bèze zsoltár-átirataiban) lírája áttüzesíti a szavakat, a személyesség hozzáadja a maga szenvedelmeinek hevét. Saját lélek-drámája is benne lüktet mindig a vendégsorokban, saját arcára ismerünk. Ő maga kiáltozik a zsoltárokkal a mélységből: "Végtelen irgalmú, ó te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes! Ontsd ki mindenestől jódat rám kebledből, mert lá ' mely veszedelmes Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mert nagy sebbel sérelmes Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár, mosd el bűnöm rútságát, S együtt az rút hírrel, mint rút bűzt enyészd el förtelmes büdös szagát, Esmérem vétkemet, kiért Nap engemet rettent, mutaván magát." Ezen zsoltár átköltésében szinte stilisztikai bravúrként érezzük egyszerre a képzeletes (költői) beszéd és a valóság, a konkrétum poétai leleménnyel történt megfogalmazását. A seb és bűn "rútsága" mindkettő "büdös szaga" összehangzik, a seblázban bűzhödő és vérmérgezés­ ben haldokló költő élethelyzetét is tükrözi. (Csupán, mert látszik a sorokból, emlékeztetünk arra, hogy indokolt volt a kötetünkben a 3-sorokat rövidebb 9-esekbc tördelni vagy más, a Balassi-strófára emlékeztetően, megőrizvén a ritmus-képletet! Ekként nem fértek volna el a strófasorok! Már Bóta László is él ezzel 1954-ben.) Miután valóban "Istenes énekeinek kronológiája teljes pontossággal nem állapítható meg" Varjas (1981 -es) gyakorlatából merítettük a ciklusos-szerkesztés lehetőségét. Ő így látja: "Balassi valamennyi eddig bizonyosan neki tulajdonítható versét - az istenes versek kivételével ciklusokba szerkesztette össze. Istenes énekei közül csak a három Szentháromság-himnusz alkot egy kis cik­ lust". Waldapfel József már 1927-ben összefoglalást ír Balassi verseinek kronológiájáról, de pontossága vitatható. Nemeskürty is ad 1978-as kismonográfiájában időrendi mutatót, melyet fi­ �gyelembe is vehetnénk, de a ciklusba-szerkesztés mellett maradtunk inkább. Illik ez a kon­ cepció az amúgy is ciklusokba komponáló szám-misztikai elveket is tükröző Balassi felfo­ gáshoz. Úgy véljük, helyes, ha a három himnuszt az "invenció poetica" (Balassi szellemé­ től sem idegen) leleményével ciklus-szervező nyitó-versként fo g ju k f e l\ Az Atya - Fiú Szentlélek: a Szentháromság "első-, másod-, harmadik személye" egy-egy ciklus élén áll. Mint háromágú gyertyatartó fo g ja össze az istenes verseket. A szerkesztés a régi oratio műfaj, az imádságok hármas retorikai tagolódását is követi. A három fő rész szerkezeti sémájára is ügyel: a megszólítás, a kifejtés és kérelem előadására. Érvényesül bár a cik­ lusokon belül valamiképp az időrendiség is, mégis fölerősödnek így az egyes stáció -mozza­ natok. És jól illeszkednek a versek egymáshoz, főként a zsoltárokból is jól ismert dicséretet zengő lelkület kapcsolja őket össze! Álljon itt bizonyságul a Balassi nevére hivatkozásul fölcsendülő zsoltáros vallomás: "Az én lelkem is kész mindenkor dicsérni, Irgalmasságodért nagy hálákat adni, Rólad emlékezni, Gondolataim rajtad mindenkor tartani" Ha tehát Balassinál a hármas szám (a hármas-pillérű verskompozícióiban is) ciklus-szer­ kesztéseiben és strófaalkotásában is megfelelő volt, ahogy erre többen rámutattak (Gáldi, Varjas, Süpek O.) - számunkra is megoldásul kínálkozik. Sőt, szimbolikus jelként is hangsú­ lyozni kívánjuk a háromágú gyertyatartó-szerkezetet. Ez a keresztény-ikonográfiában az Új­ szövetség jelképe, míg a menóra (a hétágú) az Ószövetségé. Balassi utal a 27. zsoltár-átiratá­ ban erre a fény-szimbolikai előképre is: "Az én jó Istenem ha gyertyám nekem minden sötétségembe" Szenei Molnár Albertnél ugyanezen motívum így: "Az Úr az én világosságom És idvösségem"... változatban jelenik meg. A Zsoltáros-jelkép megújulását majd János evangéliumának kifejtése hozza: "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága." Már egyértelműen krisztológiai megfogalmazás. Balassi istenes verseinek csokrát 21 verssé bővítettük. (A Méznél édesb szép szók szerel­ mes versként is értelmezendő, ám az utolsó részében a szerelmét keserülő költő - korábbi szenvedélyének súlyáért kéri az Istent, hogy szánja meg bújában - és üdvözítse! Ezt a szerel­ mes kesergőjét tehát az istenes versei közé emeltük!) Ezáltal a 21-es szám misztikusságában a következők foglaltatnak: 2+1=3 Továbbá: 3x7=21, sőt a 6+6 +6+3x 1=21 összefüggések szám-misztikai alakzatainak értelmezésére is lehetőség nyílik. Tudvalevő, hogy a verstan-írók is úgy látják (Szepes-Szerdahelyi) kézikönyvükben, hogy Balassi­ nak a "hármassággal szám-misztikai célzatai voltak". Ezt erősítettük fel a ciklus-kompozíció- �ban. A 9 soros strófákra való vagy más áttördeléssel pedig (jóllehet ezt nem helyeslik ezen te­ oretikusok!), Gáldi László meglátásait érvéynesítettük. Ugyanis előzményként a Stabat Mater 6os strófáiban véli fölfedezni a Balassi-szakasz előképét, rímelési ötleteit. Az említett kézikönyv (Verstan) szerzőpárosa azt kifogásolja, hogy "enjambement" jellegűvé válnak így a Balassi-strófák, "anakronisztikus módon". Semmivel sem jobb a megszokott gyakorlat, hogy a cezúra-töréseknél íveltetik át rövidebb sorokba a vers-mondatokat, a gondolatot! Költői gyakorlatunkból fakad me­ rész kijelentésünk, melyben (de filológiai elemzésekben is bizonyítható) tapasztaltuk, a költő gon­ dolatai sosem a sorok végén érnek véget. Az érzelmi átívelések, mondattanilag is átkerülnek a kö­ vetkező sorokba: a 3-soros strófaszerkezetben is. A költői nyelvben akárcsak a retorikában, nem mondatokban és főként nem sorokban beszélünk, hanem szólamokban! A Balassi-strófákon át is át-hajlanak a gondolatok és érzések! Sokkal világosabban hangzanak így a belső rímek, rím-helyzetek formailag is jobban észlelhetők "efeldarabolással". A Balassi poézisével foglalkozók közül eddig kevesen figyeltek föl a költő rím-bravúrjaira. Szerintünk gyak­ ran tudatosan választotta a rím kedvéért a sajátos szó-hangalak változatokat, a rímhangzás külö­ nössége miatt! Eckhardt és Babits is kiemeli Balassi "poeta doctus" voltát. Hisszük, nem minden esetben a másoló "hibája" vagy sajátos nyelvjárása okán került egy-egy szó más-más alakváltozat­ ban a versekbe. Meggyőződésünk, hogy tudatos költői szándék szerint. Az eddigi, korábban hárompillérű verskompozíció felfogása is változott. Varjas felfedezését Komlovszky Tibor észrevételezi.A Balassi-verskaraktere című 1922-ben megjelent könyvének ta­ nulmányaiban, a verskompozíció kérdéseihez az aranymetszés fölfedezését kapcsolja. Eszerint az "aurea sectio" arányai érvényesülnek több, korábban hárompillérűnek vélt Balassi-versben is - néha bonyolultabb felépítésűen... Ezzel egyetértve, de más megjegyzéseivel nem mindenütt osztozunk. Például, hogy "Balassi nemigen törekedett eredeti képrendszer kialakítására" - állítja. "Önálló" képrendszer kialakítására Rimay tett kísérletet - mondja. Horváth Iván is Balassi konvencioná­ lis kép-kompozícióiról ír. Echkhardt éppen ellenkezőjét állítja a költő "bibliai képlátás"-a alapján, hogy "még a vallásos énekekben is kiütközik a költő egyéni látása". A személyesség hitele megújítja a költői kép hagyományos formuláit, nála nem csupán imádságos (zsoltáros) fordulat, hanem lírai attitüdje is. (Úgy véljük, hogy a manierista Rimay modorosabb Balassinál, gyakran utánoz: jóllehet igaz, hogy Balassinak is vannak korábbi elő-képei... akiket fölhasznál, vagy követ.) A szöveg hangzás fejezetében Komlovszky kitérhetne a rím-hangzás kérdésének vizsgálatára is, de véljük, ez újabb problémakör, mely érzékeny elemzést igényel. Babitsnak hihetünk, aki Ba­ lassi strófaszerkezetéről szólván így ír (Dézsi 1923-as szövegkiadása bírálatában): "ezt a formát kétségkívül ő fejlesztette ki, rímben ritmusban, mind dúsabb és dúsabb tagoltságúvá"... Babits hívja fel figyelmünket a szótagszám-döccenésekre, hogy "a költő nen követhetett el ily primitív ritmushibákat"! De a kiegészítő, javítgató Dézsivel és azóta másokkal szemben is, nem minden esetben �helyeselhetjük a szótagkiegészítéseket! Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a költő tudatosan ritmust váltott! Babits írja meg, hogy "a cezurázatlanság még nem halála a ritmusnak", azaz a metszetek szabálytalanságai olykor poétai megoldások is lehetnek! A kötetünk címéül választott Balassi sor: "Dicsérlek énekkel" Eckhardtnál így, másoknál szótagkiegészítéssel: "énekekkel" formában szerepel Stoll, Varjas, Kőszeghy 7-es szótagúvá alakítja (esetleg más kiadások nyomán) az 54. zsoltárparafrázis ezen sorát: az első strófa meg­ felelő sora alapján. Habár szövegváltozatokat használnak is föl, nem látjuk értelmét a betol­ dásnak. Az említett ("Az te nagy nevedért" kezdetű) versnek strófáiban, az 1. vszk. és a 3. vszk. ezen sorában 7-cs szótagszámmal építkezik, a 2. és 4. vszk. vonatkozó sorában felező 6-ost al­ kalmaz a költő. A Balassi-énekek dallammal történő előadásánál már hallottuk, hogy egy-egy szótag hiátusa is a lant-pengetéssel kiegészítődik vagy olykor egy ütem alá elaprózódva illesz­ kedik a szöveg. Balassi és Babits egymáshoz való viszonyát, utóbbinak az előd kedvelését mutató azono­ sulását is hadd említsük! A képátvétel traverziójára és rím-átvétel "doctus"-ságára említe­ nénk példákat. (Már korábban, a Szent István Társulat Babits-kötetének szerkesztésekor, az Isten gyertyája címválasztása alkalmával felbukkant a lehetőség, valahonnan ismerős a kép!) A zsoltáros, és Balassi írja le korábban, "az én jó Istenem, ha gyertyám nekem min­ den sötétségembe" motívumot. Babitsnál ez az ószövetségi zsoltároskép modern élethely­ zetének költői helyzetképévé fordul át. Megfordítja, ő maga, a költő az Isten gyertyája. Balassit olvasgatván tetszhetett meg neki a krisztusi küldetés-szimbolika. Földereng nála a középkori kódexmásolók körmére égő gyertya képzete is, az őt tartó és elhullajtó isteni kéz kapcsán. A kép transzformálása, nem véletlenül történhetett. Ugyanis Babitsot még 1923 márciusában felkérték egy esztergomi Balassi-ünnepség szereplésre. Az előadásra 1928. december 9-én került sor, a Balassi Társaság matinéján, székfoglaló beszédként. Felhasználta korábban megjelent Balassi-tanulmányát, az élő beszédhez igazítva. (Még Dézsi kötetéről írta a Nyugatban annak idején.) Készült hát az ünnepélyre, bizonyára el­ ővette Dézsi Balassi-kötetét és olvasgatta. Ha ismerte is a bibliai előképet, itt bukkanha­ tott rá a szépséges gyertya-hasonlatra ismét. Mert a következő évben jelent meg január 1-én a Nyugatban az említett verse, az Isten gyertyája ! De a rím-egyezések miatt is ekként történhetett, ha másik Balassi-versből hangzik is Babitsig, az itten - Isten rím-csengés. Babitsnál feltűnőbbé poentírozódik: "Engen nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád mit akarsz velem Isten?" �Balasinál egy másik (új) könyörgésében pedig: "Ne tessék az, hogy hiába Bíztam magamat magadra. Kiért az míg élek itten, Dicsérlek felséges Isten, Ki könyörülsz ily veszetten, Áldott légy örökké, Ámen." Talán a XVI. századi poéta-előd még bravúrosabban kihasználja, többszörösíti a hangzást. Modern nyelvérzékünk is frissnek, mainak érzi, tompán is figyelemfölkeltő akusztikáját! Más, bensőséges imádságos-hangulat-egyezés is akad a két poétánál. Babits a szólás kegyelméért könyörögve a Jónás imájá-ban: "Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva ri m előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom,"... Balassi rokon fohászában; (kérte már ő is az imádság lelkét): "Őt áldja énekszóm, versemre okom legyen csak ő énnekem"... Balassi mérhetetlenül és nem méricskélőn bízik az isteni kegyelem megváltó erejében, mely mindenkor kimenti őt a veszedelemből. Egyes elemzők, nyilván saját ateizmusukból kiindulva, diffamáló szándékkal alkudozó-nak tartják őt kéréseiben. Még Kőszeghy is akként magyarázza a "mi hasznod benne" fordulatát a "Segélj meg engem"-ben, hogy eljut "az Istennel való alkudo­ zásig". Ezzel szemben Nemeskürty másként érvel: "Figyeljük meg a már korábbi vallásos verseiben is észlelhető intellektuális gőgöt, ezt az őszinte tisz­ telettel előadott, ámde kihívó okoskodást: Mi hasznod benne, hogy veszélre jutok kétség miatt, Kit fiad által hozzád váltottál mint fogadott fiad? Ilyen emelt fővel, ilyen érvelőn társalgó modorban csak egy reneszánsz ember mert beszél­ ni urával-Istenével." Mások, hitét is megkérdőjelezik, s érdekből való váltásnak tartják katolizálását! Ismét Nemeskürtyre kell hivatkozni, aki (a "Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten" kezdetű idézethez kapcsolódva) kijelenti: "ez a szép fohász is bizonyítja, milyen komolyan vette katolikus hitét �a költő: könyörgése tipikus útrakelő imádság, nem is húsz év múlva Pázmány Péter Im a­ könyvében egészen hasonló megfogalmazású gondolatokra bukkanunk..." Itt jegyezzük meg, hogy nem véletlenül írja a Szentháromság himnuszokat is, hite megval­ lását mutatja az éppen-terjedő servetiánus, unitárius tehát antitrinitárius=Szentháromságtagadó vallási mozgalmakkal szemben! Ateista-marxista "tudósok" kétségbevonták "buzgó kö­ nyörgései" hitelét, az őszinte bűnbánat hangját is. Istenes verseit elemzéseikben hitetlenségük álságos "tudományosságával" lekezelőn vizsgálgatták...! Egyesek, Horváth Iván is, egyenesen a modern vallásosság bizonyságának tartják a hitében fel-felbukkanó kétely (=kétség) mozza­ natát. A kételkedő hit problematikája sokkal bonyolultabb érzelmi-vonulat a világirodalomban, mintsem summásan, nagyvonalúan ezzel el lehetne intézni! A "veszélre jutás" és kárhozat, az elveszettség érzete sokszor indítja fohászra, bűnbánatra. A kétség szóhasznála­ tában pedig a kétely és a kétségbeesés érzelmi töltetét is benne halljuk. Valamennyi Balassiszakértőnek figyelmébe ajánljuk Eckhardt Sándor kiváló értő-érzékeny elemzését az 1941-es könyvéből, melyben "Dávid katonája" alfejezet-cím alatt mintegy az "Epilógus"-ig, azaz a 192216. oldalig sokrétűen elemzi a lírai mozzzanatok s a vallásos lelkület bonyolult összefüggéseit. A marxista irodalomtudomány ebben a kérdéskörben semmi újat s főként pozitívumot nem hozott az elmúlt 50 évben. Hisszük a modem vallásosságnak nem a "kételkedő hit" a mutatója, maga Ba­ lassi is kéri a hit kegyelmét megrendítő bizalommal. A korareneszánsz ("devotio moderna") új val­ lásossága Balassi korában és a barokkal megújuló hitben jelentkezik, ami nem azonos a "hitújítás"-sal. A reformátorok hitújítása nem szentferenci attitüd, s nem Dante és Petrarca lelkületével van azonos hullámhosszon. Balassié pedig vélük rokon! Ő az "örvendetes csókok" emlékezetén ke­ seregve, s a (Méznél édesb szép szók) kudarcélményeire emlékezéssel - hivatkozással korábbi nagy szerelmére - kéri az Urat, hogy emelje föl, adja meg számára az üdvözülést! Petrarca jajdul így föl hajdan az eltékozolt elmúlt időkre gondolván: "Uram végy ki a kárhozatból: Elismerem bűnöm és nem is mentem" (W.S. ford.) hirdeti a Daloskönyv utolsó (Mária-himnusza előtt) verseiben hangot váltva. De ő írja híres bűnbánó zsoltárait is. Balassinak tehát az ő vallásosságuk és lírai-attitüdjük a zsoltárosokéval elegendő exemplum. Ha perlekedik Istenével, a zsoltárosok hangjából tanulhatta, de a hálát is, mert még szerelmei kudarcáért is néki mond jószót: "Áldozom szívem szerén szép dicsérettel"... Önérzetesen küszködik hírért-névért, emberi tisztességért Isten és ember előtt. Olykor önérzeteskedve de alázatos szívvel, istenfélelemmel... Szép magyar könyörgései a lélek mélyéből buzognak, vallásos-vallomásos hitből fakadnak. A hinni-akarás emelkedettségével szárnyal szava Teremtőjéhez "kétségei"-ben is. Kéri, áldja meg, emelje fel őt, az Ő nagy jóvoltáért, bűnből, sebből, gyötrető szerelemből. Olykor a megváltó-Krisztus érdemeire hivatkozva, máskor a maga szerényen is hivalkodó nagy szerelmére... �Eckhardt írja a kritikai kötet bevezetőjében: "...az a tény, hogy B.B. istenes énekei a kato­ likus, unitárius és református ízlésnek egyaránt megfeleltek, arra mutat, hogy költészete olyan jellegű volt, hogy egyesíteni tudta szépségével és egyéni ihletének varázsával az összes egymással torzsalkodó felekezeteket." Az istenes-Balassi kép tehát ismertebb és elismertebb volt saját korában is. Meglepő mégis az a följegyezés, amit a halálakor egy német-írnok tett halálát regisztrálva, "hungarus sed impius". Istentelen magyarként emlegetik hát - de véljük, Nemeskürty pius - impius összevillantását továbbgondolva, pontosabb "kegyetlennek" fordí­ tanunk, s ezzel azt a katonai-virtust is megkérdőjelező megítélést is jelezni - mely már ekkor­ tájt nem mindenkor értékeli a korábbi "vita pericolosa"="veszélyes élet" reneszánszmagatar­ tását! (Az impius szó jelentéstartományában régi szótárak több értelmezési lehetőséget mutat­ nak. Finály Henrik 1884-es latin szótára az istentelen mellé, a gaz, utálatos, kegyetlen szi­ nonim ákat is említi. Arra is utal, hogy a régiek költő és műve minősítésére is alkalmazták pl. átkozott rossz poeta v. carmina vonatkozásában. Szarvas-Szinnyei nyelvtörténeti szó­ tárának tanulságaiból a "pius", tehát kegyes, istenfélő, jámbor elllentéteként használt im­ pius valóban kegyetlen-t is kifejez, sőt a kegyelettelen-t is intonálja. Vagyis mint másutt is fölbukkan: a kegyeletet nem ismerő, szentségtörő, rossz, gonosz, vétkes, gaz megjelölé­ sére is szolgált. Balassi rosszalkodásait, latorkodásait, vétkeit, országosan ismerték, s a tá­ borban is... Erre célozhat a "hungarus sed impius" bejegyzés, azaz megfejtésemben így ér­ tendő: "magyar, ráadásul vétkes, kötelességszegő!) Halálakor tett vallomása, mely szerint Krisztus katonájaként harcolt annak seregében, gyónása-áldozása, az utolsó kenet fölvétele bizonyítja istentelenségének ellentétét! Hétig tar­ tó haldoklása közben szinte extatikus állapotban vergődve "fene ötte sebe kínjaiba" szavakba rejtezik, tárulkozik, miként a versfőkben is el-elrejtette nevét. Az 50. zsoltár átköltése beszé­ des: "Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz szánd keserves fejemet, Bűneim kínjával, testem fájdalmával ne gyötörd életemet." Bujdosott lélekben és valóságosan egyaránt a szerelem miatt és Istene elől. Most, miként egész életében megmérettetve, miután "magát megesmérte" - "ajánlja magát Istennek kezé­ be". Szinte áldozatul kínálja (hálákat adva!) szenvedését hazájáért. (A Szent István Társulat­ nál az Ünnepi Könyvhétre megjelent Dicsérlek énekkel c. Balassi istenes versek kötetének be­ vezetője.) �L. Presits Lujza: „Mint az kevély páva... ” �Géczi János [78. veszprémi naplemente] lantátirat ébred és kél a nap majd le is megy a versben beszalad kiszalad ismételgeti magát morzsalékony és parázs akár a kettészelt tojássárga nincs módja másnak lenni felkél és lemegy kiszalad beszalad a versbe hogy megmutassa a horizontot annak a feszes vonalát rézfényes sávját előtte a lót lovast a surlófényben vágtázó napszívű balassi bálintot �SárándiJózsef Morbid elégia K.E. emlékének Te csalsz! - hallom egy régi vasárnap délutánból mikor a rozoga sezlonon a negyedik numerát produkáltuk pedig hát éltes tinédzserként sem loptam a spermát (Tudom holtodban is megbocsátasz s a hírlapíró is elégedett ki a múltkorában erotikus verseim ürügyén disznó kis cikket kanyarított a Vármegyei Trombitába hiányolván az aktusok száma mellől az időtartamot "Botrányos" opuszom kissé félszegebb Balassinkénál ki kapásból megadta a bécsi kupleráj címét illetett hölgye nevét sem titkolva el indiszkrétnek mégsem mondanám hisz e gesztus poéta-ősöm fényes önértéktudatáról árulkodik mert bizony rang a szerelmi szamárlétrán egy nagy költő volt kedvesébe kóstolni ma is) Találkozunk mi még! - írtad később Téged is elengedtelek kívánt s kívánó nők miatt Ádázul hitted: tanító testeddel mérkőzni Hozzád visszatérek Hódolatodban talán megmártóztam volna újra ha hetvenegy dühöngő nyarán az Alkalmi Motoros Jelenséged hirtelen át nem röpíti másik dimenzióba �Onagy Zoltán Beérve az éjszakába ( Huszonhatodikák ) "Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó. Babits Mihály Öregapámat megidézni nem ügy. Bár tán ügy lehet, mert egyre ritkábban teszem. Ha még­ is, kínból. Ha igen, segítségét kérem. Az öreg a nagy segítőmester. Amikor hozzá fordulok, ma már kétszer is el kell tűnődnöm, no akkor most vagyok-e ak­ kora bajban. Bírom-e majd az utazást és egyebeket. Alkalmatos-e az adott időszak. Felmérem kompetenciámat májfunkció és a 15 %-os tartalék dolgában. Vizsgálat alá veendő a 120 napos nagypihenők eredményessége. A köztes laza hatvanasoké. Indulás előtt tudnom szükséges, mennyi hasznot hajtottak a kravátlijellegű észrevételen tizesek együtt a többivel. Tartalékoltak-e annyi belső energiát és eltökéltséget, hogy indulhassak bátran. Mert bátor vagyok, mint rendszerint, de amikor úttal kapcsolódik, ráadásul nem bemérhető idejű úttal a veszély, komoly minőségellenőrzést kell tartanom. Elsősorban a belső energia hiánya állíthat fejre. A negyven fölött egyre csökkenő tápértékű belső energia. És persze az őszinte kíváncsiságé. Ko­ pik ő is, mint a hóember a napon. �- Kíváncsi vagy rám, Gazsi? - kérdezi az öreg. - Hát... - Akkor meg, az anyád szűzmáriáját?! - Hát tudom én, nagyapa? Tudom? Honnan tudjam? A tízéves gyakorlatnak megfelelően nagyapám megidézése egy liter ribai szilvóriummal kez­ dődik, amelyet talpon és ép ésszel illő túlélnem. Kék hasábüveg szükséges hozzá. Kék üveg nélkül - a dudorodó kalligrafikus feliratozás nem feltétel a decis pohár belső falára apró buborékokból koszorút fonó ribai szilva nélkül, szikkadt kenyérsarok nélkül kár is elkezdenem. A hely is adott. Akárhol csak úgy belepottyanni az italba, s közben még az öregre is várni, azt lehet. Csak nem ér­ kezik az öreg. Nem jön, még ha kettő is az üveg. A hely tehát kötelezően adott. A Bütykös. A Lókos-híd helye. Egy kilóméter a vasúti híd, másfél Dimitrov puszta, száz méter az erdő sarka, két­ száz a 22-es műút Vác és Balassagyarmat között, Balassagyarmat javára, ahhoz közelebb. A Büty­ kös, a hajdani Bütykös a Lókos mocsár-korában készült. Ma már nem látható, de a Lókosnak is voltak szép korszakai. Egy kis síkáros, egy kis vízfolyás, egy kis mocsaras rejtevény, buzogányer­ dő, egy kis patak. Ahol valamiféle agyagviszony ráerőszakolta akaratát ott patakjelleget öltött, ahol nem ott nádat, sást, vadkacsát, piócát, iszapízű halat nevelt. És mint a név is mutatja, bütykös orrú hattyút. A helyzet csalafinta, minthogy minden hattyú orra bütykös. De ez, nevezett bütykös hattyú, ő egyedül - internacionalista beütései ellenére - a magyar hattyú. Öregkorára tollazata szűzfehér, mint Kádáré, vagy mondhatnám akár Kossúthot is. Az évek kifehérítik az ifjúkor szür­ ke tónusú tollait. És bár nem ez a jellemzője, de ingerlékeny, egyetlen rossz mozdulat után kész a támadásra. Ilyenkor bekanyarítja nyakát, szárnyát félig kiteríti, te meg azt se tudod, merre me­ nekülj. Nem sokat locsog, nincs is neki mivel. Sziszeg, mint a kigyó. És hogy mit kavartak erre bütykös hattyúk? Itt a Medence egyetlen termálforrása. Volt. De néha ma is kidugja fejét a Lókost kordába szorító gát mellett, az erdősítés topolyagyökerei közül habosan, büdösen, széttekint és sértetten visszahúzódik. A termálnak köszönhetően a Bütykös híd környékén a víz még a leggo­ rombább teleken sem fagy be, s ezt megtalálja az öreg hattyú, nyomában a lemaradt, sérült, röpképtelen hattyú. A magyar hattyú okos madár. Tudja, a Bütykös környékén más világ van. Lehet élni akkor is, amikor máshol nem. Egyéb feltételek Nem csak a helyről, nem a ribai szilvóriumról van itt szó persze, egy harmadik is jut apróságokat nem említve -, a nő. Egyszer régen megkíséreltem szót érteni az öreggel, fiata­ labb voltam, meggondolatlan, s az asszonyt vittem magammal. Nő nélkül - ez egyértelmű nem mehetek, gondoltam, nézze csak meg nagyapa, milyen szép maradt az én asszonyom, sőt, szebb mint valaha, de öregapám kiakadt tőle. �"Gazsi, azanyád szűzmáriáját! Hát mire tanítottalak én téged?" Az asszony éppen rozsét gyűjtött az erdő alján, ennyi finomság azért csak volt az öregben, nem előtte ugatott le: "Hát, arra, hogy..." "Mi van veled, fiam. Megmondtam, százszor is megmondtam, az asszony megfojt, ha lehet, ki ne lépj vele a kapun. Az asszony arra van kitalálva. Új nőnél te is szebb, okosabb, türelme­ sebb vagy, hasonlítsd hát össze a kettőt, miből mi jöhet ki." Lehet, nem is így fogalmazott, de az ember szívesen dönti el milyen az a másik, mit gondol bizonyos helyzetekben, s ennek megfelelően hajol felé. Az asszony - tehát -, e megidézéseken soha. Nő viszont kelletik. Nő jelenléte kötelező. Hát ez az. Új megoldandó. Nő mégcsak volna, csak a munkakedv hiányzik. Mert ugye ott a nő, s ha már ott, akar valamit. Soha nem hozott utamba a sorsom olyan nőt, aki nem akart valamit, kivéve egy-két kóbor fehérmájút, akinek mindegy, ki kotorász benne, és a nagyon sötétet, de abból meg annyi éppen elegendő volt, amennyi. Egy olyan nőt beszerezni a lehető legkisebb erőfeszítéssel, aki végigcsinálja a megidézést, a követő borzalmas másnapot, végigballag ve­ lem a szandálmerítő szőlődombon, hajtja a pofátlan apró legyeket, később a sonkára startoló dög­ legyeket is, később azután, amikor beleájulok a megidézésbe - rólam is elhajt, kerget, zavar, hesseget minden nem rám valót. Kivéve magát. Magát nem hessenti, pofát nem vág, nem ígéri be, hogy ő most fogja a motyót, hazaindul. Alaptétel, látsszon szemén a szerelem. Úgy mozogjon velem a kínban is, mintha valami könnyed svábhegyi kiránduláson volna, hazaérkezve leveri lábáról a port, végigvizsgálja testét a kullancsok miatt, lubickol a habos fürdővízben és szerelemmel gondol rám. Ez kell, mert öregapám nem csapható be. Megköveteli, azt a rövid időt, az akció előtti hetet, szer­ zetesi böjtben töltsem, tartsak hét érzelem és testmentes napot, úgy könnyebb. És könnyebb. Per­ sze ha minden rendben, ha csattog és fénylik, ha cseng és dalol, szépséges, mint amilyen még soha, és az idő is, meg minden, még mindig ott egy masszív akadály: anyám. "A jóistenke áldjon meg, hát soha nem nő be a fejed lágya? Miféle embert szültem, Mária?" Így jajdul fel szegény ateista mama, ha új nővel lát, ha valami ifjonti leányka bújik, dugja hozzám a seggét, mert a kutyák ki akarnának harapni belőle egy darabot. Nem érdektelen: Buksiék minden új nővel kikezdenek. A hely szelleme. Öregapám szeretője lombos farából is vagy háromszor emelt ki egy-egy részt az öregany etette Néró. Öregany csak cöccögött, amikor Borús Manci feje járt, mint a verébé. "Jár neki, akar a bagzó macskáé" - öregany ezt mondta, pl is lopnám szívesen, de ez az övé. Van lopható szöveg és van nem lopható. Na tehát: anyám. Megoldható volna, hogy nem otthonról indulva közelítsem meg a Büty­ köst, indulhatnék Dimitrovról, Gyarmatról esetleg, csakhogy nem működik. Ki van próbálva. Még úgy is, hogy a lányt kint hagytam a Lókosnál, egyedül ugrottam haza, de nem. Ember vál­ �lalja, amit. Nem lehet egy tarisznya elöl is, hátul is, mindig azt kapja elő, amelyik a nézőnek kedves. Előbb vagy utóbb kiderül, ki a kétféle tarisznya. És persze nem üzemel a megidézés. A rend szerint előző napon érkezem, bejárjuk a megmaradt nyomokat, a hat emberöltőre fa­ ragott, csapolt kerekes kutat az évszámmal, a vénséges szederfát, a takarékos szélességű jár­ dát, a korhadó kerítést, a nyárikonyhát, a rozsmezőn száz éve átalvezető gyalogutat, ami most nincs meg, csak keresem. Egy nappal előbb érkezünk, ahogyan kell. A lány néz derűsen, mosolyog a szeme, biztos benne, valami olyat talál, amit még soha és sokáig nem. Én is mosolygok, mosolygok én bele a lány szemébe, böjt után, a feloldozást érzékelve. Tiszta kamasz. Ha a másnapok nem volná­ nak, össze lehetne téveszteni. Csakhogy minden nap után ott a másik. A szokatlan akciók után fáj a csont. Magyarázok neki, kérdez, mesélek, látom a szemén, micsoda marhaság, ezek mind boszorkánytörténetek, el nem hittem volna, hogy még ilyenek is vannak benned. Bólogatok, megyünk egy kanyarral tovább, ahol még vadabb történetek várják az elmúlt ezer esztendő­ ből. Mintha rá vártak volna, őt várták, nem kétséges. Nagyvárosi lány, kimozdíthatatlan. Fáj majd a feje a tiszta levegőtől, az akácerdő vad, fekete szagától. Az esemény Az esemény a következőképpen - mit csinál az esemény? - lépdel. Mozdul. Fordul. Fest. Az esemény igyekszik, mintha ő maga volna a személy, a főnév, az alany. Az esemény tudja a dol­ gát, s azt is, mennyire cl vagyok maradva. Az esemény tudja, s úgy helyezkedik, sikeresen működjön a cél érdekében. Arra akarom megkérni öregapámat, hozzon össze B.B.-vel. Balynth úrral. Ha. Ha a pokolban van ő is. Ha egyáltalán találkoznak. Ha találkoznak érvényesek-e ott is a társadalmi különbségek, érvény­ ben van-e (az elmúlt években újra felvirágzó) feudális alapvetés. Ha nincs, ha le-leülnek egy máriásra, kockapartira, személyes ügyekben lehetséges-e szót váltani Balynth úrral. Ha igen, ha lehet, hazudik-e? A pokolban már kockázatmentes hazudni, onnan mélyebbre nincs hová. Csal-e a kockában? A kártyában. Mondja-e: mostmár minden mindegy. Ha a pokolban tartózkodik, mit gondol visszamenőleg a búcsúmondatra: "A te katonád voltam, Uram!" Nem tartja-e mókásnak akkor odabújni, amikor már semmi más nincs, és ah­ hoz mit szól, hogy az utolsó napok bűnbánata lószart se ér, legalább fél évvel korábban meg kellett volna kezdenie a zarándoklatot, hamut a leborotvált fejre, korbácsot, kilencágút a hát­ nak, és térden Jeruzsálemig. Mit szól, ha ott van, mit szól? Vagy pedig minden hamis itt, a kor­ szellemnek megfelelően alakította át a történetet a kis Rimay. Korszellem, férfiszerelem, bűntudat, hitkergetés. A legnagyobb mesemondók. Korán kelünk. �Gyalogolunk a harmatban. A régi utakat nem járja senki. Benőtte a vörösparéj, a muhar. Akkora muharok, muharhegyek, amilyenek nincsenek is. Tegnap, huszonhatodikán, ránkzúdult a kánikula. Ha huszonhatodikán érkezik, hetedikéig tart. Ez megrémít. Minden szenvedést jól bírok, kivéve a megbolondult napot. Borospincékben töltöm. Megyünk a topolyával beültetett Szőlődomb gerincén végig. Néhol szívósan küzdenek a gazda rézgálica nélkül is, a horoló nélkül is teremni szándékozó a méteres eke hantja alól va­ lami módon kiszabadult konkordiák, novingerek. A lány csippent itt-ott. A delavári rózsaszín már, de nem ehető. Vigyázz, mondom neki. Rámosolygok a lányra, ő meg rám. Vigyázzunk egymásra ha lehet, amíg lehet. Ő a hét különlegessége. Letagadhatatlanul a vékony csontú, lenge, karcsú, légies nőket szeretem, mellettük akár egy öreg elefánt cammoghatok. Mire kezemet emelem kétszer is körbefuthat, ha akar, nyel­ vével. Ám ez itt, ez a lány, mint egy tökéletesen megszerkesztett, ügyes micsurinisták általöszszehozott tehenke. Minden gyönyörű rajta, minden arányos, minden külön-külön, de nagy. Egy fejjel erősebb, mint az kedvemre való. Az ágyban - gyerekkorom ágya - gyomorból kö­ zelít, mint én is, munka van vele, mint velem is. Közös munka van velünk, s az eredmény is kol­ lektív, Vörös Csillag MGTSz, ámuldozom a végén. Csendes ciróka, apró birizgálás, csiklandozgatás, érintés. Furcsa egy jószág az érintés, néha semmi, máskor minden. Félelmetes, szé­ dületes csend. Lókosi csend. Néha felbőg a sokác kutyája, a dinnyét őrzi, rombol, mint a tank, mintha az ágy alól bömbölne. A lány beleremeg. A semmiben ilyen a váratlan zaj. A lány a semmiben. Azt gondolom hirtelen, megtartom. De csak éjszaka gondolom, reggel már nem. Egy fejjel nagyobb, mint az kedvemre való. Az ember elájul. Azután elájul. Nem csoszog ki kábán a fürdőszobába, pedig mindig kicso­ szog, hátha reggel ismétlés, és akkor ott a bűzök. De a nőnek se jut eszébe duplázás, triplázás. Ez valami ördögadta összhang. Fekvés van, utolsó igazodás az egyszemélyes heverőn. Ez jut eszembe, az ájulás, amikor elkóborol mellőlem, int, rögtön jövök, és átvág a gazon a Kis Tó száraz mélyedéséhez. Tegnap elmeséltem neki, itt, amikor még rendes víz volt, fenn­ hatóságunk alá vontuk egy győztes csata után, két dolog miatt. A március tizenötödikét itt ün­ nepeltük minden évben fürdéssel, másodszor, három szárcsapár költött minden tavasszal. Mi voltunk az első zöldek. Az ellenség komoran és éhesen kiszedte a tojásokat, mindenféle és mindenfajta tojást. Nem, mondom, nem sütötték meg, bár megtehették volna, feltörték, meg­ sózták, lókosi vadász mindig tartott sót magánál egy aprócska jól záródó gyógyszeres üveg­ ben, részben a piócák miatt, részben a tojások kedvéért, mert a tojást megitták. Atyavilág, mondta a lány, atyavilág. Nyersen a madártojást? �Atyavilág, nézek rá, amikor eszembe jut az ő atyavilága. Nevetve jön fel, mintha most az­ tán rajtakapott volna valami hazugságon. Hát itt nincs víz, mondja, hogyan költhetett volna itt szárcsapár, kérlek szépen... Az árkok, a csatornák, az előbb átmásztunk egyen, később készültek, mondom, dolgoztunk rajtuk. Négy forint órabért kaptunk a geodétáktól. Nem hisz. Látom a szemén. Nem baj, gondolom. Ne is. Ő most huszonkét éves. A fenyő jel­ zőkarókat, a csatornák nyomvonalát harminckét éve vertük le. Kérdezi: minek? De hát mi­ nek? Ide nincs ültetve semmi, minek csatornázták? Ez az, mondom. Ne okoskodj, mondom. A történetek igazak, csak hihetetlenek. Mert azt is elmeséltem, a legyőzötteket odakötöztük a tó közepén lévő kis szigeten a kínzócölöpökhöz, egész éjszakára. Gyerekemberben nincs kímélet, ha megdolgozott a győzelemért. Úgy haladunk, úgy veszem az irányt, mintha volna régi út. Megtalálom. Tudtam, megtalálom, meg is találtam. Csak megállok valahol, ahonnan érzé­ kelhetők a távolságok, és már tudom is, innen balra tíz méterrel. És ott kong a kút. Az össze­ pántolt akácrudak széttúrva, néhány kő elmozdulva, behullva a vízbe, érintette az idő, de je­ lentős kárt nem okozott benne. Napos munkával, kétnapos húzással iható vizű kutat tudnék csinálni belőle, ha lenne értelme. Nincs neki. Megyünk tovább. Nem mondok semmit. Leléptem, nem is vagyok ott. Jó, hogy nem kérdez, nem hallanám. Évente egyszer, ha eljutok ide, és mindig ugyanaz a tönkremenetel. A rohadt életbe. Úgy jutunk ki a topolyaerdőből, nem is veszem észre. Kontráznom kell, nehogy beszalad­ jak az akácok közé. A lány látja, bajaim vannak, odasóz a hátamra, hopp, egy bögöly, a lapoc­ kám majdnem leszánkázik a csipőcsontig. Vigyázz az erőddel, vigyázz te, mondom neki, ő meg odabújik, állával elsimítja az ütés helyét. No, az anyád, mondom, közben belemarkolok. Közben a Kéghly fölött kinéz a nap. A Kéghly hegy késlelteti a napfelkeltét ilyen közelről. Így jó. Már csak néhány méter, megérkezünk. Ott, mostmár ottan Ott mostmár, ottan vagyunk. A tavalyi fűzbarlang nyomát nem heverte ki a bokor, a bar­ langot, mert tavaly is ilyen borzasztó klímát kapott el a találkozásvágy, bicsakkal csináltam. Most csak az új, éves hajtásokat vágom ki, betelepedhetünk. Fölénkhajol, akár egy terasztető. A nagy lapos kő is a helyén, mostanában asztalként szolgál, korábban, amikor még a hídnak dolgozott, felhajtókő, lassítókő, talán kerékvető volt, ha a hidakat egyáltalán ellátták a múlt században kerékvetővel. Miért ne látták volna el, akkor is vezettek kocsit részeg kocsisok, ko­ cogtak rosszul betanított parádés és igáslovak. A tűzhely kövei is ugyanúgy. A nyárstámasztó V-k. Itt nem járt senki egy éven belül. �Gáspár Aladár: A költő keze II. �- Tiéd a placc - mondom a lánynak. Márhogy rendezzen el mindent. Terítőt - kockásat - az asztalkőre. Rá a kék üveget, mellé a poharat, le a fűbe a kenyérsarkot. - Miért, miért a fűbe? - Tudom én, hogy miért? Annak ott kell lennie. Csóválja a fejét. Nem hisz. Én meg nem gondolkodom ezen. Fáért megyek, maradt tavaly­ ról valamennyi, de nem tudni nagyapa mikor jön, ha egyáltalán, inkább elbotladozom a han­ gyabolyok között oda, ahol tudom, rögtön találok. Töltök előbb a koszorús ribaiból, hogy mi­ előbb meginduljak. Nem esik jól. Nem mondhatom, hogy nem esik jól, de nem szalad le ben­ nem virágosan, dalolva, felszikráztatva a szemem, mint tíz esztendeje. Tíz éve még csak pró­ bálkoztam, ma meg már ismerem a technikákat, lehet, meglehet, itt a bűnös. Rá akarok mász­ ni valamire, amelyhez csak valami távoli, ködös jussom van, és ez zavar. Megint a könnyebb megoldást választottam. Az első perceké ez az érzés. Később elmúlik. Nem ezért, mert újra meg újra rájövök, könnyebb megoldás nincs, nem létezik, csak nehezebb és egyre, a könnyebb is nehezebb, de a ribai szilvórium jótékony hatásának köszönhetően nem moralizálok visszajövetben. Csak cibálom a fákat. Baltát nem hoztunk, így a tűznek kell a hosszabbakat elfelez­ nie. - Te! - néz a lány ijedten, olyat látok a szemében, amit eddig nem. - Te, ugye én csak va­ lami néző leszek itt, nem akarsz velem valamit csinálni... Egy ideig nem válaszolok, szétválogatom a faszállítmányt. - Nem olvasoltál túl sok rendőrségi tudósítást? Meg vagyok sértve. - Az istenedet. De közben arra is rájövök, háthiszen nem is mondtam semmit ennek az angyali lánynak a dolog lényegét illetően. Az esemény az én eseményem. Ő csak valami díszlet itt. Még azt sem árultam el neki, hogy díszletszerepet kapott. Nyugodtan felmerülhet benne, talán meg akarom sütni. Hiszen mekkora elmebaj ez az egész, ha látvány. Ha semmi nincs hozzá. Egyébiránt - vélhetően - akarok majd vele valamit csinálni. A ribai felénél gerjedelmeim támadnak. Amikor az alsó harmadban kotyog a kék hasábüvegben, akkor még nemigen aka­ rok semmit, de addig több rétegben lefoszlik rólam a konszolidált, keresztényi szerelem. Ezt a hülye szokást ismerve kötöttem össze három plédet. Illetve két szúrós lópokrócot lentre, rá pedig egy margarétás ágytakarót. �Varázsolva szép az élet... Már minden készen, már be vagyunk rendezkedve, mint otthon, ekkor kötöm össze a fűzbokor kiugró ágát az örökös rúddal, a rúd fejem fölé ér, a madzagon csúszóhurok, közepén óri­ ás biztosítótű, a madzag engedi le, emeli föl a tű rögzítette ruhadarabot. Bugyogót szoktam felakasztani. A lány bugyiját. Megfelel, beválik. De még nem kérem el. Ne legyen ideje fejet tömi. A batyu legalján doboz. A dobozban kartonlapok Váczi könyvkötő kollekciójából. A kartonlapok között tizenhárom falevél. A tizenhárom külön-külön is funkcionálna, megtehetném, hogy egyesével helyezem el a parázson, de így egyszerűbb is, hatékonyabb is. 1, Birsalmalevél a parázson: bevalljuk, szerelmünk tárgya, a kedves, már nem egészen makulátlan; 2, Borókalevél: a vágyat jelenti, holnap is, mint ma, két lépéssel, két mondat után odahagy­ ni a pofátlan embert, a politikát, az átláthatatlant; 3, Bodza: az örök egészségé, amikor majd üresen kell hagynom a csizmát, ne legyen több három másodpercnél; 4, Platánlevél: a jótékony izgalmak óhajtása; 5, Akác: állandóság, türelem, kivárás, békevágy, csend; 6, Tatárjuhar levele a belenyugvás és depresszió, a balkáni áfium kezes kompromisszumai ellen; 7, Galagonya: izzó galagonya, őszi, kis körteszerű terméssel a csörgő, kemény levelek közt, a lányoké, legyenek, maradjanak; 8, Dió: a hiányzó bölcsesség folyamatos óhajtása; 9, Szelídgesztenye: hogy minden meg legyen ragasztva, aminek megragasztva köll lennie, tartson, álljon, rögzítsen; 10, Bukszuságacska: az emlékezet szépségéért, a halottakért; 11, Hárs levéllel, virággal: a reggelekért a konyhában, a fagyos telekért, csöpp kezekért, amelyek a forró cserépbögrén melegszenek; 12, Topolya: mert nem maradhat ki, hogy tele, amivel tele a tök; 13, Szederlevél: a repülői szaltózás közben üvöltöző állatok elleni füstért, és a nyomasztó álmok ellen. A tavalyi ágakból nincs már más, mint parázs a kövek között, amikor az óvatosan előha­ lászott leveleket nagyság szerint egymásra simítom, mint a dohányleveleket, ha szivar készül belőlük, kétarasznyi rézdróttal összehengerítem. Kérem a bugyogót. - Viccelsz? - néz rám a lány. - Nem viccelek, soha nem viccelek, jegyezd meg, soha! - emelem a hangom, nézek rá mo­ gorván. �Feláll, szoknyája alá nyúl és apró hengergető mozdulatokkal kibújik. Fantasztikus eroti­ kája van ennek. Mindenki másképpen szabadul meg ettől a kedves, csipetnyi ruhadarabtól, és mert közben saját hasonló textiliáinkkal vagyunk elfoglalva, alig látjuk. Ez most nagyon na­ gyon. Amikor már a kezemben, amikor kikerekedett szeme előtt felakasztom a kötélre, ma­ gasra, hogy a meleg, a parázs tüze el ne érje, kárt ne okozzon benne, ujjaimban érzem az érin­ tést, ahogyan munkám végeztével elheveredek az ágytakarón, ha megérintem ott, semmi nem lesz bőröm és közte, csak a csontra csupaszított vágy. Ágyat kotrok a parázsban a levélhengernek. Azután vizet öntök a levelek közé, mint egy tölcsérbe. Egy része tavalyi, s ha azt akarom, illatozzon, ne csak ellobbanjon, akár a közönsé­ ges parki avar, nedvesnek kell lennie. A füst egyenesen száll az ég felé, ahogyan illik. Bujkál, kanyarog a bugyogón át. Jól van, mondom. Jól van, mondom. Iszom egy kortyot. Kenyeret török hozzá. De a kenyérdarabkával sem esik jól, vissza akarna ugrani az utolsó pillanatban, mielőtt bezáródik mögötte a garat csap­ dája. Megküzdünk, én győzök, legyőzöm. Beleizzadok, nagy munka volt, kovászos, de legalább sósuborka járna hozzá, ha normális helyzet volna ez. De nem lehet csak a kenyér, ami megáll a számban, feltapad a szájpadlásra, káromkodhatnék, de nem teszem, a törvények az enyé­ mek. Szabhattam volna másokat is. Ha nem szabtam, oka volt annak. Beállok a Lókosba. Felnézek a behajló füzek közt a hajlatig. Nincs semmi és senki. A le­ velek füstje Dimitrov felé hullámzik. Ötven méternyire visszahajol a patak fölé, s a füzek kö­ zött, mintha evezne, igyekszik. Ha nagyon odafigyelek, még a nyögését is hallom. Meglötykö­ löm az arcom, a mellem. Ki, vissza a kis teraszokon, a lépcsőkön. A lány hason fekve olvas. Nyilván azt hiszi, hülye vagyok, beteg netán. Ha nem érti, olvas inkább. Két dalnok egy tutajon Most iszom gyorsan még két korty ribai szilvát, mert a küzdelem és a birkózás azt az ered­ ményt hozza, ha visszaugrik az előző korty, mármint ő a győztes, ha nem, ő a vesztes, a követ­ kezőhöz nincs ellenálló erő. Hopp, lecsusszan. Észre se venni szinte, én pedig szeretnék túllen­ ni rajta. Lesz bajom vele néhány óra múlva, amikor szilánkosra szaggatja a fejem. De most siklik, csusszan, helyezkedik odalent, a helyén. Kitölt. Még úgy, pálinka és kovász-szagúan fölétérdelek a vékonyka szoknyának, tehenkém gyö­ nyörűen megkomponált fenekének, kinézem a pontokat, amelyeken gyöngéden harapgatok néhányat. Finoman, épp csak. Összefogva a feszes húst, de nem sértve. Fájdalmat nem okozva. A bugyogó lóg a füstön. Egészen más így, mintha rajta volna. Nem rögzíti semmi a pompás húst, ott keményedik és arra lágyul, ahol csak akarja. Ha megfeszíti a farizmokat, lepattanok �róla, kiugrik a számból, az. óvatos fogak közül. Ezzel irányít. Se szó, se beszéd, se kézzel kor­ mányzás, mégis arra igyekszem, amerre kívánja. Már nem is igen tudom, mit keresek itt, mi a dolgom, amikor a Lókos fölötti fűzalagútból halk, de érthetően egyszerű, szép baritonok bukkannak elő, látszanak szinte. - Hallod?- könyököl fel a lány, miután nem talált zsebrádiót. Nálam későb jut le. Bolyong előbb, körbejár. - Hallom, az anyját - mondom. Megérkezett az öreg. Az öreg, rendben. Ő máskor végigdalolja az utat lefelé a Lókoson. De ki tercel alá? Csakhogy öregapám tercel. Amikor közelebb érnek, hallani, egy ismeretlen bariton, egy szaggatott, cikornya és díszítésmentes hang viszi a prímet, öregapám csak brummog alá, mint­ ha nem ismerné a szöveget, csak a refréneknél kapcsolódik bele három hanggal alatta. Le a vízbe megint. Leguggolok, hogy tovább lássak, messzebbre a vízen. Tutaj közeledik. Az öreg, messziről megismerem fehér bajuszáról, fehér hajáról, elől áll, az ágakat hajtogatja el, takarja a hátsó alakot. Ő is áll, akácrúddal löködi előre a tutajt. Zeng a hang­ ja. A hang maga zeng a vizen, pedig a szótagokat rövidre zárja, nem hajlít, nem hullámoztat. - Gyere, csibém, gyere gyorsan! - kiáltok ki a lánynak. Mellém csobban. Állunk ott, szemben az érkező tutajjal, szemben az érkező férfiakkal. Néz rám, hogy hát még ilyet! Még mindig nyomják. Csak tíz méter, de még nyomják. Semmi integetés, üdvözlés, egyéb­ fene. Ha ezek elütnek, jól nézünk ki. Állunk halálraszántan. A tutaj elfoglalja a patak három­ negyedét, mi meg a felét. Ha le nem bukunk, ha le nem fékeznek, be nem húzzák a rendet, el­ gázolnak bennünket. Már csak öt méter, de nem vesznek észre. Nagyapa brúgózza a gäräkmäz dünje sänsüz ref­ rénjét. De mielőtt megérinthetne a tutaj zászlórönkje, mert persze halált megvetően tehen­ kém elé tornyosulva védem az ő gyönyörű testét, a hátsó alak ráfeszül a rúdra, kifuttatja a jár­ mű orrát a lépcsőkben végződő teraszra. Végigszántja, eltúrja napos munkámat, melyet éppen idénre font be a parti fű. - Halihó! - nevet ránk az ember a tutaj végéből, megbökve tizenkilences katonasapkája sildjét. Nagyapán is elsővilágháborús katonasapka. - Na mi van, beijedtetek? Felmászik a töltésen, derékon kapja a ribai szilvóriumot, felkiált: Éljen, éljen aki nem halt meg! Éljen a Lókos, éljenek a ribaiak! Kortyint, krákog: - Ez egy merész pálinka! - csettint. Letérdel a fűben, segít felmászni a lánynak. - Ahoj, mekkora hús! - félrebillentett fejjel vizsgálja a lányt, a nedves combokra tapadó csöpögő, hi­ valkodó, sonkaforma szoknyát. �Öregapám megölelget, meglapogat. Nevet rám. Nevet, persze nevet, évenkénti kimenőjét szerkesztettem a varázslattal. Borostás, szúrós, mint mindig. - A helyzet? - kérdi. - A helyzet változatlan - mondom. - Mert? - Mert mert. Csak változatlan. - Mit szólsz hozzá? - Kihez. - Bálinthoz. - Kösz. - Ennyi az egész? - Hálás vagyok nagyapa, de azért reménykedtem abban, ő talán mégsincs a pokolban. - Hát mégis hol a büdös francban volna? - A mennyek országában, ha egyszer az Úr katonájának tartotta magát. - Persze, hogyne. Az utolsó három napon én is annak tartottam magam, csak korábban nem. Ez már nem érvényes, Gazsi. Csak az elejétől lehet érvényes. Vagy ha a középtájon rá­ jössz, mi a dolgod. Mit kell tenned, ha az ő katonája kivánnál lenni. Rágyújt, iszik a maradékból, keresztbe néz: - Hahó, gyerek. Csak nem az Úr katonája akarnál lenni, ez az egész azért történik? - Nem tudom, nagyapa. Fingom nincs, milyen katona akarok lenni. Ilyen, mint most, már nemigen. - Jól van. Nem fontos. Csak érezd magad jól, amíg élsz, érezd magad jól. Semmi más nem számít. Egyébiránt a pokol lényegesen szórakoztatóbb... B.B . bedeker Balynt úr elvisz innen, a Lókosról, Esztergomba. Csorgunk lefelé a patakon, azután az Ipolyon, a vizimalmok visszanőnek, az Ipoly árterén kint a víz, soha vissza nem farol a mederbe, bivalyok dagonyáznak, vizimadarak serege röppen fel, kiáltoz, köröz, majd megnyugodva le­ ereszkedik. A folyó U-kat és S-eket írva kanyarog, egyenes szakasz szinte nincs is, ahol egye­ nes szakasz mégis, oda rögtön egy malom, oda rögtön egy molnárné, aki kiáltva üdvözli Balynth urat. Az a kérdés, hogyan találta el a pogány golyója. A körülmények, az egész, és az egésznek a fele. Szobnál kivárunk egy vontatóhajót, kötelet akasztunk az uszályra, feldöcögünk Basaharc, a basaharci Sas-hegy, a Lázkereszti kőbánya, Hideglelős kereszt alatt Helemba sziget és a �Csenke patak közé, itt az uszály lelassít, a munkásosztály fürge kis hajóval kiugrik olcsó sö­ rért, Balynth úr pedig rácsodálkozik: Tényleg Helemba, és tényleg Csenke a patak neve? Hát ezeket így nevezték az én koromban is. A munkásosztály felhúz bennünket közvetlenül a farvízre, kapunk egy-egy Arany Ászo­ kot. Váltunk néhány szót. Honnan jövünk, mi a végcél. B.B. lazán válaszolgat helyettem. Szó­ készlete huszadik századi. Szentgyörgymezőnél, ahol majd leakasztanak bennünket, egészen partközeibe kanyarodik a vonatatóhajó, el ne sodorjon a Duna. Jól kötünk ki, szemben a Ba­ zilikával. Balynt úr megnézi a várat, nem sok maradt meg belőle, mondja, de nem foglalkozik vele tovább. Nyomulunk a kis utcákon a főútra, ahonnan be tudja tájolni a nevezetes helyet. - Háború volt - mondja -, végre háború. A háború két elfogadható alternatívát kínál. Első: meghalsz, erre később azt mondják, hősi halált haltál a haza védelmében. Második: megszed­ heted magad. Én erre a másodikra kalkuláltam, valahogy nem akaródzott negyven évesen hősi halált halni, bármilyen jól néz is ki majd évszázadok múlva az évkönyvekben. Örményben, Szenttamás és Szt. Anna közé beszorítva élt az én Zakariásom, fő hitelezőm. Nem ő hitelezett, nem tőle kaptam, a három részre szakadt országban mindenütt dolgoztak emberei. Olyan szegény voltam, mint a templom egere. Azt is tudod, milyen szemét nagybátya ju­ tott nekem. Olyan szemét, hogy miután meghalt se tudtam egyről kettőre jutni. Zakariás egyik emberével napokig ittam Báthory bíboros úr braniewói birtokán, mert per­ sze Lengyelországban is hitelezett meg behajtott Zakariás mester, és két nagy tortúra és két tőgyes lengyel lány között elárulta, miféle védelmi rendszert épített ki a vagyon, a mozgó va­ gyon köré Zakariásunk a zseniális bankár. Úgy számolta, ezer évre rendezkedett be a török, még a szépunokái is ezt a szervezetet, ezt a biztonsági rendszert használják majd. Ebben nem is tévedett sokat. Ballagunk B.B.-vel, meg-megiszunk egy sört, amíg sört kíván, azután bort, mert elege van a sörökből. Vékony neki. Közeledünk a hajnali Örményhez. Annyit tudok, Szenttamás és a Kályhagyár között va­ lahol. Felviszem a Lépcső utcán, azután visszakanyarodunk a Bajnokon, nem találja. Leereszkedünk remegő vádlikkal a Könyök utcán, föl az Attilán. - Ez nem lesz meg - mondja. - Itt minden más. - Keressük még. Hátha találsz valami emlékeztető hajlatot. De nem. Elege van: Leülünk a Csendesben. Folytatja: - Gondoltam, rendezem az adósságaimat. Meg azt is, a támadás hírére elpucolt, de a rej­ tekhelyeket, a vagyont nem tudta magával vinni, tehát azt feltétlenül megvizsgálom. A máso­ �dik támadás után a török egyáltalán nem mozoghatott a városban, de azért a szövetséges sere­ gekre oda-odapörköltek. Megvártam az estét, magam mellé vettem egy jó emberemet, csá­ kányt, pajszert, lapátot, pisztolyt, kardot, gyutacsokat. A lövést nem is hallottam. Csak megrogyott a lábam. Mondom jóemberemnek, Lackó, el­ találtak. Tapogatok utána, ő meg meghalt, fejlövés. No, itt van-e. Akinek nincs szerencséje, az hiába hajt utána. A szerencse csak egyszer közelíti meg az embert egy életben. - Hozzád jött már? - néz rám. - Fogalmam nincs. Nem szólt, ha jött is. -H á t így esett. - Miért kellett, éppen visszaszerezted Divényt. - Divény egy kutyaól. Kilenc család. Abból pénzt soha nem láttam volna. Maradt még né­ hány falu is, de azokat szépen eladogattam. Elhiheted, nem maradt semmi, csak Zakariás hány milliócskái. A pereket feloldom,a bírókat megveszem, annyi katonát fizetek, amennyit akarok, akkor aztán mindenki elmehet a nagy büdös búsba. Malomárok A malomárok déli, árnyékos végén ereszkedünk alá a mélybe, s a Lókos-parton bukkanunk elő. Öregapám három mogyorópálcikával varázsol, a lány tátott szájjal bámulja. - Na, mi van? Megjártátok? - néz rám az öreg, közben két villámgyors mozdult, s a két mozdulattól a három pálcikából egy mogyoróbotocska lett. Összeforrasztotta egy bottá. -Igen-m ondom . - Megjártátok, és? - Megjártuk, szar az egész. -N a , ne,Gazsi. - Most mit mondjak. - Mondd, hogy örülsz, hogy minden úgy van, ahogy gondoltad. Okos fiú vagy. - Okosfiú vagyok, de nem tudok örülni. És most alszom egyet, sok volt a sör. És nem is nézek sehová, senkire. Szerencsésen rátalálok a fekvőhelyre, addig még ellátok. Alszom. A lány talán betakargat, ha száll a harmat, itt a hűvös. Beérve az éjszakába odabújik mellém. �Csanády János "Áldjon Isten mezőkbe!" (Balassi: Egy katonaének) Reám kacsint a pénz cinizmusa (Clemenceau-képpel, nagy harcsabajszosan): s akik Európát felosztották, s népeket lázítottak "művük" ellen. Nem feledhetem Jaltát, ahol "beilleszkedtem" (bár helyem nem találtam) elárult Magyarország s azt sem, hogy a "Keleti Szélre" figyeltem zúgó fejjel és front -érzékenyen Mert akkor "Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában" az én tűz-nemzedékem, gránát-perzselt haj fölé emelé homlokát, mint hajdan a végvidéken; s a Balassi-dal zengett mindenünnen de ránkszakadt a pénz cinizmusa (mely szüntelen kifoszt s csodát terem, de inkább csak zsarol): a rút tusa, mit itt vívunk "e földi téreken"; aranyat izzad testünk pórusa és pór-tusán Nyugaton, Keleten; de reám csak a pénz cinizmusa �vihog, s a fillér: a foghíjas murva az igazi pornó a tereken, hol a csavargók löttyedt sört kutyulva ölik egymást kutyapecéresen s szutykos-szakállas chlochardként fölénk ül Ázsia és pukkant "Európa". Semmim és mindenem Senkim, semmim ez a kerek világ csak Mindenem, nagy, nem látom át, nem figyel a dalra, nem vigyáz a szóra, mintha nyelvünk nem a tulajdona volna. Víz alatt egy nádszál köt össze a kinti világgal, mely fiát a nádasba inti, mintha kinn idegen hatalom csaholna, mely szavunk a léggel a torkunkba fojtja. Szpáhi vagy ulánus? Janicsár? Lófarkas tatár lopakszik a kertek alatt? Farkas? S a szép gyermekdalok, ázsiai táncok virágzanak csak, hol állnak még a sáncok? Ez mintha Székelyföld kerek szava volna, az mintha döcögne Csanádba, Losoncra, nyílj ki, hasadj szét már te négy kerek égtáj, zendüljön meg újra Balassink strófája! Semmim meg mindenem ez a kerek világ, puszta kút a ménes lovának inni ád, csördít, csak pattogtat a Csikós, a Betyár, kifütyül a vízből az az egyszál nádszál. �Barcs János Csillaghoz közelítve - Balassi Bálintra emlékezve Mindenünnen szól a vigalom; itt lagzi van: hét cigány húzza, futamot játszik a cimbalom, víg táncolókat koszorúzva... A násznép harsányan ünnepel: Ifjú férj asszonyát öleli. Szeme mint macskáé úgy tüzel, nagy vágyakozással van teli... Szíve úgy várja a szöktetést éjféli menyasszonytánc után, alszik a lőporfüst-szürkeség, s átláthat a menyecske-ruhán... Csillaghoz közelítve néz szét borzongás futkos mellén tova: S Balassi Bálint új "nőstényét" eltakarhatta tiszta szoba... Bölcs sólyomnak érzi most magát Balassi: Szeme friss pontot néz: S hanyatt fektetve új aráját, most már neki csoroghat a méz... Romhány, 1982. április 13. �Zólyom és Fülek alatt - Balassi Bálintra emlékezve Állj meg idő egy percre! Megfeketedett az út! Mély árnyék fut reszketve s hallgatnak néma tanúk. Eső hull; álmos ősz van, pusmognak fáradt lelkek, mindenért vezekeltek... Völgyben költő gyalogol s fagyva zuhan az eső a hegyhátra konokul: Zólyom és Fülek alatt Kékkői jégvirágra... surrogva hullat fákra jeges szárnyú madarat! Salgótarján, 1977. december 5. �Sok-sok útkanyar meglátott - Balassi Bálintra gondolva Szemedben futva fénylett a világ nagy ablaka Nincsen utcája de kincset hordtál alatta... Sok-sok útkanyar meglátott utad lelkedben vitted Voltál bátor - mert jól látott mindent a szemed S tisztán állt hited... A bűnös került: nem szeret de arcát feléd fordítva csodálta nyílt szemedet s önmagát szidva ordítja... Világ-palotád volt tornyos Neked nem írt senki idegen: S büszkén mondták: - Te bolondos költő: Nálad meleg van idebenn... Szentendre-Papsziget, 1988. augusztus 5. �Reuter Lajos Sólymok nyomában Beszélgetés Oláh Szilveszter szobrászművésszel Ismerve néhány művedet, tudom, mennyire foglalkoztatnak múltunk jelentős személyisé­ gei. A Balassi-megbízatást hogyan kaptad? Szent Istvánról készítettem egy szobrot, és a Magyarok II. Világkongresszusán összeismer­ kedtem Z. Urbán Aladárral, a szlovákiai Palóc Társaság elnökével. A Társaság nevében for­ dult később hozzám, hogy a Balassi-évfordulóra a kékkői vár falára készítsek egy emléktáblát. Örömmel vállaltam a feladatot, a helyszínt is megtekintettem. Néhány hete már ezen a mun­ kán dolgozom, amely 13x110 cm-es emléktábla lesz, domborművel, felirattal. Február elején, szép napsütéses időben körüljártuk a várat és környékét. Milyennek ta­ láltad? Nekem nagyon fontos, hogy a környezetbe illeszkedjék az alkotás. Ez a vár Kékkőn a Balassiak egyik ősi fészke. Hegyektől övezve, egy magasabb domb tetején áll, körben szelídgesz­ tenyék: kis mediterrán vidék, Pesttől jócskán északra. Most folyik a vár tatarozása. A belső udvar, ahová majd a dombormű kerül, zárt, barátságos, emberi léptékű tér. Sivácek úr, a vár és a múzeum igazgatója készségesen segítette ügyünket. A művészetedben is törekszel a hagyományok őrzésére, a szellemhez való hűségre. M i­ lyennek képzelted el az emléktáblát? A táblára természetesen Balassit terveztem festmény alapján. A bronztábla mellett két oldalon szlovák és magyar nyelvű szöveg áll majd, kőbe vésve. Balassi sokat jelent nekem. Leginkább az In laudem confiniorum gondolatköre idéződik fel bennem, ha rá gondolok: �Az jóhírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn mint jó sólymok mezőn széllel járnak, vagdalkoznak, futtatnak. El tudom képzelni, amint Zólyomból vagy Kékkő várából indultak a környékre vadászni, sólymokkal együtt. Számomra nagyon fontos ez a sólyom-motívum. A magyarságnak ősi to­ tem állata ez a madár, s valami rendkívüli erejű jelkép. A zt hiszem, nyilvánvaló alkotásaidból, hogy a természetet, ugyanakkor a természetest központi kérdésnek tartod. Gyerekkoromból származik ez az életérzés. Az Alföldön éltem kisgyerekként az ötvenes években és nagy szegénységben. Mindenféle állatot tartottam. Egy vízityúkot fél évig nevelgettem. Kutya helyett pedig rókát vezettem végig az utcán, imigyen pukkasztva a csabacsűdi polgárokat. Volt egy sasunk is hónapokig. Amikor meggyógyult, elengedtük, igaz röptében még egy házigalambot is magával vitt. Kisiskolás koromban dőlt el az is, hogy művész leszek. Egy rajzot az unokabátyám csinált meg helyettem, s a tanítóm hitetlenkedésére újra le kellett rajzolnom a képet. Lehet, hogy az­ óta is azt próbálom bizonyítani, hogy az mégis az én művem volt. Ezeknek a tudatalatti jelen­ ségeknek nagy a szerepük az életemben. Ez a történet emlékeztet engem Mikszáthéra. Amikor elmeséli, hogyan lett író, ő is hasonló csalafintaságot említ a házi feladatáról. Véletlen-e, hogy így összekapcsolódnak a dolgok? - Amikor Kékkőre utaztunk, emlékszem megálltunk Szklabonyán, Mikszáth szülőfalujában. Ez a táj az Ipolytól északra Kékkőig egységesnek látszik. A Mikszáth-ház előtt te azonban egy szobrot kezdtél tervezgetni. Úgy tűnik, ilyenképpen szívesen "bebútoroznád" az egész országot. Ez talán túlzás, bár sokféle tervem van. A legfontosabb talán az, hogy egy művésztelepet próbálok most létrehozni Káván. Ez egy kis falu nem messze Pesttől. Az alapítványt már be­ jegyezte a bíróság, és szeretném, ha nyáron már működne a telep. Elsősorban fiatalokat aka­ rok megnyerni az elképzelésemnek. Úgy látom, van bőven munkád, elképzelésed. Erőd is van hozzá? Nem panaszkodhatom. Most már hetek óta a Balassi-táblán dolgozom, ha nem kell éppen szervezni, ügyeket intézni. Szerencsére enyhe az idő, az egész napot a műhelyemben töltöm Káván. "Vitéz próba hellye" ez is, hogy Balassi versét idézzem. Mikor kerül a kékkői vár falára az emléktábla? Október közepén lesz az ünnepélyes avatás. Azt remélem, múltunk és művelődési hagyo­ mányaink egy darabkájával méltóképpen gyarapodik majd e táj. �Marschalkó Zsolt Balassi-de profundis A mélységből kiáltok, Uram, hozzád! Körülöttem a csüggedt, vérző Magyarország, Fejetlen hullák trágyadomb alatt... Várainkból ránk röhög a török, Köztünk viszály dúl és testvérgyilkos pörök S a hajdani cimborák nagyrésze elmaradt. Eltűntek a régi asszonyok, A kunyhók helyén vérszagú szél forog S aki élni akart, messzire szaladt. Nem vagyok se jó, se kedves, se hű. Torkomon gyakran lecsúszik a nedű. Loholtam mohón a szerelemért, Elvertem az engedetlen szolgát, De szerettem azt, ki értette a dolgát, Átkozódtam, hogy engem senki se ért... Lásd, szederbokrok lakója lettem! Mocskos felhőraj kavarog felettem,De adtam mindig annak, aki enni kért. Tudom jól, egyszer eljössz majd értem De a sunyi józanság nem lehet érdem S az óvatosságnak hazudott gyávaság. Ha a nyugalom közönyt takar, Az ember megszokásból ölni akar, A megfontoltság csak tunyaság... De Te, Uram, a Mindenség Tudója Légy az igazak, ne a jók pártfogója Meg ne tévesszen Téged a hamisság! �Álmaimat elvitték az évek, Az emberek szájából kikopott az ének Gúnyolnak, hogy semmire se vittem... Pedig esendő voltam csak és büszke Gyűlöltem mindazt, ami szürke És mindvégig Tebenned hittem... A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Velem jajgat a leigázott ország, Irgalmazz nekünk, Kegyelmes Isten! Szöllősi M ária: Egy Balassi-versre �Paróczai Csaba Bűnei bocsánatáért könyörgés és hommage Belőlem elszállnak a szavak a végtelen tér kicsinységem hozza levegőt játszanak álmaim a márciusi napban s utánuk kinyújtott kezem a semmiséget kapja isteni ajándékul tőled Bocsásd meg hát istenem álhatatlan s mindent akaró vágyam legyints rám hogy tudjam a helyem ints meg hogy dolgaim józanul lássam ne akarjam mit el nem érhetek tőled tudjam amit megérthetek �Csikász István Kesergő ének Bálint Úrhoz Bizon szólingatásom igön mögkésött négyes száz esztendők után BÁLINT ÚR vitéz az végekön sz’t nem is TE mértéködben panaszlok török vagy lengyel énökök szerént csak magam versezetében szabadon: mint sirálaid az tenger fölött átszárnyalom az elmúlott üdőt vagy amint vadászó sólymod az GYARMOTHI VÁR alatt mögpörgetvén az fölbukó nyulat kezedre lassúdan visszaszáll nem az ZÓLOMI szolgákra pazalltad TE sem az erőd hanem asszonyokra ámort biztatád salját pattantyúkkal szíven találni őköt is mégis nyergekben paripákon párbajozásban szélfútta mezzőn mög lengyel nyoszolákon kitöltött víg sorsodat vad szerelem mind elorozta s rokoni gyűlölség mindön birtokod Négy Világ fele szerte szórta �HALLGASS RÁM BÁLINT ÚR: MINK IS ITT e hazában nem másként törgyük összve magunkot: gyakorta magyari széllyelhúzásnak bús állapottyán igön keserödvén idegön mögtöretésnek énököt búsan szörözvén ki-ki ellenünk is dühödten acsarogván ránkhagyott enmagunkban salját erőnköt mögrontván sorsok mezzei kopjatöréssén itt is bozót van leskel az ÁRMÁNY gyilkol az toll is abban ami csak írva vagyon s béna az kard is az kézben avultan sisakrostéllyok mögött az arcok csak az rejtekbül víjják az harcot most az vérös seb nem rontja tested vérmérgezősek löttek az lelkek bagol hukkan az házad elejbe s golóba nincs az halál se rejtve hanem helötte lappangó vérrög settenködik mög ijedt szivedbe �HADNAGY ÚR pörleködésöd adósságodat hitván bíráknak mink róhattyuk le mirajtunk viszöd tovább az sorsod mer’ akik vannak az kapitánkodásban maguknak tartják most is az zsoldot s az markotányos asszonyok lányok az maradékot ránk mögadózzák láncos tizedre örömet percre mérve adássok MONDOM EZÉRT MOSTAN A TE NEVEDBEN: hát ippen ezökért jó uram te fijatalabb JÉZUS KRISZTUSUNK hezzád fordulok úntalan szem elől ne téveszd utunk JEHOVÁNK SIDÓ Istenünk amiként Ábrahámnak Jóbnak szolgáltass kegyelmet nekünk meg MAHOMET is te pogán gyaur kutyaként mögugatlak körösztény fia az Nyugatnak Mekkábul tekincsd én Hazám IGAZSÁG nincsen jól tudom csak JOG gyertyája ég az asztalon �te SZENTHÁROMSÁG Istene SZENTLÉLÖK az TE szellemed tartsa lángban az testemet s lázadás nélkül leikömet ahogy döcög ez Rozzant Rossz Szekér míg egyszer velem HAZA meg ha tér s möggyónásomba' most TE adj föloldozást oszt békin halni haggy 1994 március L . Presits Lujza: „Hogy Júliára talála.." �Vincze Dezső Ének Balassi Bálintról Pom pás testű, alm ásderes kancán igazi férfi vágtat, viszi a verscsodákat... S kémleli az édes haza egét, a török félhold fénye nagyon bántja szemét... Régóta m ár jég veri a határt, a vihar tigriskölykei fogukat hullatják. Alpek Zoltán Imre Balassi G yarm atin Balassa, Balassi Bálint Íro ttá em elte, írtan él máig, dacolva idővel, dacolva korral a m agyar szó. 1994. április �Zsibói Béla Arcmások és más arcok Elöljáró beszéd a szeretet falánál* Tisztelt Balassi tisztelők! Én magam is Balassi tisztelő vagyok. - Ezt azért kell előre kezendőket nem ünneprontásnak szántam. Balassi Bálint emlékezetének felidézői ez alkalommal "Kortársaink Balassiról" címet választották, amit én úgy módosítanék, hogy "Kortárs a kortársunk Balassiról". És ez, az ál­ talam vélt kortársi minőség, cseppet sem hízelgő sem a XVI. századi Balassi Bálintra, sem énrám, akinek megadatott az a szerencsétlenség, hogy a XX. században kénytelen élni. A ki a Balassival foglalkozó szakirodalomban csak kissé is járatos, jó l tudja, hogy nagyszerű kutatói Eckhardt Sándortól, Nemeskürty István tanár úron át Barlay Ödön Sza­ bolcsig - és engedjék meg -, hogy a jelenlévőket ne soroljam; szóval az irodalomtudomány Balassi-értő és igen jeles művelői valamennyien egyetértenek abban, hogy eufemizmussal élve: Balassi ellentmondásos egyéniség. Ezen az enyhítő szándékú körülíráson azt kell ér­ tenünk, hogy a humanista és nagy műveltségű költő, netán istenkereső költő életrajzában ret­ tenetesen nagy és hosszú az istentelenségek lajstroma. Leveleiből és a korabeli periratokból tudjuk, hogy e képzeletbeli listán a garázdaságok­ tól - midőn megveri a selmeci bányabíró legényét, vagy a kamenyeci tiszttartót - a latorko dásig - mikoris Sommer János özvegyét Besztercebánya és Zólyom között, amint az egyko­ ron leíratott : "összevissza hajszolta... alsóneműre vetkőztette és gyalázatos szándékát Elhangzott (egy készülő esszé gondolatmenetének kivonataként) a Budapesti Őszi Fesztivál Kortársaink Ba­ lassiról című éló magyar irodalom estjén, a költő elhunytának 400 éves emlékünnepén a Kossuth Klubban, amelyen szerkesztőségünk meghívottként szerepelt. A rendezvényen e számunk irodalmi anyagából elhangzottak Ágh Ist­ ván, Csanády János, Csaplár Vilmos, Csiki László, Jókai Anna, Nagy Gáspár, Pál József, Szepesi Attila és Turczi Ist­ ván versei, írásai. �akarta rajta végrehajtani", vagy az egri kalandjai bizonyos "közönséges nőszemélyekkel", szóval ezek a cselekedetei azon a képzeletbeli listán mind rajta lennének. És kiegészíthetőek még a selmeci tanács sorozatos panaszaival arról, hogy miatta a polgárok élete nincs biz­ tonságban, vagy azzal is, hogy a pataki vár elfoglalása tulajdonképpen közönséges birtok­ háborítás. É s a sor folytatható lenne. - Ezek pedig mind-mind olyan momentumai a költő életének, amelyekkel szemben tanácstalanok vagyunk. És nem tudjuk elintézni a kérdést az­ zal, hogy egyszerűen "ellentmondásos egyéniség"; ami természetesen igaz is. Á m azzal aztán végképp nincs mit kezdenünk, amikor Balassiról azt olvassuk: "igazi reneszánsz egyéniség, a maga féktelenségeivel". - Hiszen valljuk meg, ha a nagyszerű Balassi oeuvrt és az életét tekintjük, akkor mi magunk is meglehetősen tudathasadásos állapotba kerülünk. A tudat hasadás azonban nem bennünk és nem a költőben leledzik, hanem a Mohács utáni Ma­ gyarország helyzetében. Abban az állapotban, amelyben a magyar királyság három részre ha­ sadt, két magyar királyságra, a megfelelő ellenkirályokkal és középen a hódoltság területeivel. Az ilyen és a hozzá hasonlatos átmeneti rendszerek, mint általában valamennyi társadalmi struktúraváltás magában hordja ellentmondásaival járó nyomorúságait, neurózisait. A z értékek ilyenkor rendszerint gyökeresen megváltoznak. Eltolódnak, devalválódnak vagy el­ tűnnek. - Balassi egyik legkorábbi kényszerű morális dilemmája éppen az lehetett, hogy a gondos humanista neveltetés által nyújott élet-stratégia teljes csődöt mond a Mohácsot kö­ vető értékvesztett világban. S ez, tragikusan rövid férfi-életét végigkíséri és egyre súlyo­ sabban érinti - a mindennapi árulások, a belháborúk és pártütések nyomán, de a törökök hat­ hatós hadi közreműködésével is szüntelenül változó országhatárok következtében is állan­ dósuló vagyon- és létbizonytalanság közepette. - Már maga az is tudathasadásos állapot például, amelyre sok előző nyomorúsága után 1579-ben kényszerül: 50 lóval végvári vitézzé lesz - hadnagyságot (nem kapitányságot!) vállal Egerben. Sarkítottan értelmezve ezt a helyzetet: főrangú, nemesi tudattal, kényszerűen, közkatonát kell "játszania". A lét-, a jog- és az erkölcsi bizonytalanság, ha állandósul, tagadhatatlan, az én-tudat zavaraihoz, végül a személyiség torzulásához vezet. A depriváció, a szüntelen frusztráltság - a pszichológia tanusága szerint - agresszív, kontrolálatlan cselekedeteket eredményez, és igen jó alapjául szolgál a neurotikus személyiség-torzulás kialakulásához. Ma már Ady betegségéről nem "század eleji" lányos pironkodással, titkolózva beszélünk és hellyel-közzel József Attila szkrizofréniáját is tudomásul vessszük, a pályakép részének tekintjük. - És, talán szembe kell néznünk a mindeddig, tudtommal, soha ki nem mondott ténnyel, hogy Balassi Bálint bizonyos mértékig sérült, neurotikus személyiséggé válhatott kora hatására. (Arcmás - más arc?) Nem patológikus, ám neurótikus személyiséggé alakult, olyanná, mint amilyenné maga a kor is változott, az a kor, amelyben élnie adatott. - Takargatnivaló szeplő lenne ez "kultú­ ránkon"? - Úgy hiszem nagyfokú rövidlátást okozhat mindnyájunknak a szenteskedő szem­ forgatás - hosszú távon mindenképpen. Ráadásul a hasonló tisztelet-, vagy szeretet meg­ nyilvánulását méltatlannak vélem Balassihoz, önmagunkhoz egyaránt. �Mondogatjuk, hogy a XX. század neurotikus század. És joggal állítjuk, a helyi háború­ kat mellőzve, már csupán a két világháború és következményeinek okán is. - És neurotikus azért is, mert az elmúlt nyolc-kilenc évtized egy folyamatos és tartós átmeneti struktúrának bizonyult, nemcsak a háborúból a háborúba, hanem közép-európai tájainkon különösen, a társadalom váltakozó rendszerei szerint, de saját rendszerváltoztatásaink miatt is. Mind a mai napig. És kiváltképp neurotikus nekünk, magyaroknak. Trianont követően ugyanúgy háromnégy fele szakították - nagy szerencsénkre, nem a XVI. századhatárok szerint - a nemzetet. - Északról hasadt le a Felvidék, amint az a Délvidékkel és Erdéllyel is megtörtént. És itt jutottam el a Balassival való kortársi minőségünkhöz. - Frusztrációink és kény­ szerű megosztottságunk tudatalatt, de bizonyára munkál bennünk. - Szerencsére, századunk polgári jogviszonyainak viszonylagos szilárdsága, de talán évszázados tapasztalataink, edzettségünk is közrejátszik abban, hogy közvetlen lakótársunkra ma már nem minden eset­ ben rontunk rá baltával. Szelíden fogalmaz a pszichológia: "Amíg van beteljesületlen remény, addig agresszió is van." (Elliot Aronson) - Hozzáteszem, legalábbis a lehetősége mindenképpen fennáll. Tájékozódási eshetőségeink? Önmagunk ismerete, illetve önmagunk lehetőségeinek pontos tudata, netán átértékelése, amelyben - és vállalom a patétikus és ezért tán közhelyszerű kijelentést - a saját művé­ szetnek és tudományosságnak juthatna jelen helyzetünk szerinti igen fontos szerep. - Nagy, sok szorongatottságainak közepette a végvári Balassinak mentsvár volt a szellem és az al­ kotás. Hiszem ugyanis, hogy nekünk sem valós kiút, mint ahogy Balassi számára is csupán pil­ lanatnyi (neurotikus) cselekvészavar lehetett a végső megoldás választása Esztergom alatt. - Elképzelhetetlen ugyanis, hogy Balassi jó negyedszázadnyi tényleges és cselekvő katona­ szakmai gyakorlat után ilyen rosszul mérte volna fe l túlélésének esélyeit. Úgy vélem, nekünk mindennapi neurózisaink, vélt és valós (külső vagy belső) ellenség­ képeink fantomjai közepette sem lehet hasonlóképpen cselekednünk. Ekkorát tévednünk so­ ha, semmiképpen sem szabadna. Végezetül ezért idézem, fohászként is, Balassit: "Reméntelenségemben ne hagyj elsillyednem, Im minden elhagyott, nincsen hová lennem, Nem tudok mit tennem. Sok nyavola miatt apadott hitemet Most többíts meg bennem, segélvén engemet,"... �Praznovszky Mihály Az Óceánum és az Adriának tengere A hó A zágrábi Műszaki Múzeum udvarán állunk százan, százötvenen, s mindannyian az eget kémleljük. Ejtőernyősöket várunk, de csak vastag hópelyhek zuhataga lepi el a teret, az ósdi gépeket. Az élet megbénul, a forgalom leáll, az emberek elakadnak a járdai torlaszokban. 1993 novembere van, túl korán jött a tél. Nem azokat az ejtőernyősöket várjuk, ők itt nem ugranak le, nem is tehetnék, hiszen vi­ gyázzák az égboltot, legalább azt vigyázzák a gyámoltalan nemzetközi segítők. Zágrábban a homo volans-t várjuk, a repülő embert, amint azt 400 évvel ezelőtt megrajzolta Verancsics Faustus Velencében kiadott könyvében a Machinae Novae-ben. Ejtőernyőt talált fel, állítólag nem ismerte Leonardo korábbi elképzelését erről az ötletről. S még inkább, állítólag egy ve­ lencei toronyból maga is kipróbálta az ugrást, amit kötve hiszek, mivel ekkor már hatvanadik évén is túl járt. Most zágrábi fiatalok ugranának a tudós, költő, nyelvész, filozófus, katona em ­ lékére, de a gép fel sem szállt velük. Marad a kiállítás, marad az emlékülés. Mai feladatunk: részt venni a horvát nép tudománytörténeti azonosulásában. Most egy reneszánsz tudós lép be a horvát köznapi tudatba. A kő A dalmát végtelenül udvarias ember. Mi több lovagias is. Önzetlen. Jó barát. Nagyvonalú. Szeretetében féktelen. Mindig meglepik az embert. Most már én is dalmát vagyok. Kérem Milivojt, hozzanak nekem egy követ a tengerből. Amit nyáron én gyűjtöttem, ott felejtettem Jelsán. Milyet hozzanak, kérdi. Mindegy, csak tengeri kő legyen. És nagy. Be akarom építeni há- �zam majdani kerítésébe. Hogy megérinthessem ha hazatérek, ha már rálépni nem tudok, de nem is akarok. A kő megérkezett. Ez a kő egyenesen Prvič-ről jött. Kihajóztak érte a fiúk, kihalászták a tengerből. Lukas, sok-sok kagylófúrta járattal teli. Némelyikben ott a kagyló is. Mióta s meddig? A plakát De hiszen ez a mi Verancsicsunk! - Belőlem szakadt ki így a kiáltás két évvel ezelőtt Zág­ rábban, egy színes plakát láttán. Úgy értettem, hogy a veszprémi Faustusról van szó, akiről a helyi irodalmi lexikonban olvastam pár mondatot. Sokkal többet nem is tudtam róla. Szeren­ csére magyarul mondtam, s így elkerülhettem a megbántást. Mert engem legalább annyira megbántottak két esztendő múltán, amikor a mikrobuszban a horvát költőről, Janus Panno­ niusról beszéltek nekem. Én meg is kérdeztem: mióta horvát ő, mert mi magyarnak tudjuk. Zavart csend. Némi áthidaló mondat után másról beszélünk. Pedig megegyeztünk eddig min­ denben: a Zrínyik Subičok, a Frangepánok Frankopanok és Jurisics Miklós frissen felállított szobra nyugodtan hűsölhet Senj (értsd: Zengg) egyik árnyas terén. Janus Horvátországban született, tán apja is e nációhoz tartozott, de anyja magyar. S horvát földön is halt meg. Köz­ ben Itáliában élt s Magyarországon. S latinul verselt. Kié hát ő? És Faustus, aki így írja a nevét: Vrancsics? Hiszen Sebenicóban született, Pozsonyban érlelődött szelleme, Pádovában járt egyetemre, Prágában a császári udvarban titkároskodott, Veszprémben lett várkapitány. Csanád megyei püspökké nevezték ki, majd Velencében írta filozófiai műveit és Prvic szigeten Dalmáciában - temették el. Osztozunk, osztozunk? Irodalomtudósi naivitás ,A m i a maga korában nem különült el nemzeti szempontból, ami közös örökség, azt az utókornak nics joga egyik vagy másik nép kizárólagos nemzeti tulajdonává minősíteni." (Klaniczay Tibor) A szótár Verancsics Faustus természetesen tudott magyarul. Ötnyelvű szótára 1595-ben jelent meg. Vékony kis kötet, latin, dalmát, német, olasz s magyar szószedet van benne. Sok későbbi szótár alapja, nyersanyaga lett. A szótár végén külön közli a legfontosabb imádságokat is eze­ ken a nyelveken. Sőt, egy kis horvát-magyar szójegyzéket is ad mutatóba azon szavakból, amelyek között szerinte a nyelvi rokonság kimutatható. Példák: cse te-csata, garlicza-gerlice, kopje-kopja, lotar-lator, nyevolya-nyavalya, pakal-pokol,praznovati-paráználkodni, rob-rab, sisak-sisak, szlobod-szabadság, vitez-vitéz. �Párhuzamos életrajzok 1. Verancsics Faustus 1551-ben született. Balassi Bálint 1554-ben. Mindkettőjüket ugyan­ azon évben 1579-ben emelték végvári rangra. Verancsics Veszprém kapitánya lett, Balassi eg­ ri hadnagy. Az előbbi volt a jelentősebb feladat és rang, nem vitás. Verancsics korábban soha nem volt katona, a végeken nem harcolt. Áldott pünkösdnek idején lovát soha nem járatta harmatos reggeli füvön török portyára indulván. Mégis övé a nagyobb rang, a tisztesség és a jövedelem. Mindketten két évig maradtak tisztségükben. Verancsicsot érdeklik a vár műszaki felépítményei, megoldásai. Rajzokat készít, tervezget. Balassi hópénzért könyörög, vakmerő és esztelen kalandokba bocsátkozik. Ismerték egymást? Mondjuk, ha lett volna sereg-értekezlet, minden bizonnyal igen. Tán együtt ülhettek volna a nagyteremben, s egymás után kértek volna szót. Balassi bizonyára mondókája végén odavágta volna sisakját a szónoki emelvényhez, nagy indulatjában. Veran­ csics pedig hűvös-szenvtelenül itáliai hadmérnöki munkákból idézett volna maga igazára. De még így is hallhattak egymásról. Faustus nagybátyja - apja testvére - Verancsics An­ tal. Esztergomi prímás, császári helynök, a birodalom egyik legnagyobb tekintélye. Ő nevelteti unokaöccsét, ő vezeti be az udvarba, biztosítja az egyébként rendkívül tehetséges ifjú számára az érvényesülés lehetőségét. Balassi apja és nemzetsége a másik véglet. Nagyságra, erőre, te­ kintélyre a hazai erőviszonyok közepette legalább ilyen súlyú. Csakhogy ők az örökös veszte­ sek. Van közöttük köpönyegforgató áruló, csatát s ezreket vesztő ügyetlen seregvezér, birto­ kot emésztő tehetségtelen politikus, hitet érdekért ingként váltó lélekkufár. A maga módján mégis nagy hazafi valamennyi, csak olykor az egyéni érdek ezt nem engedi, hogy látszodjék. A sziget Pár kilométer Sibeniktől. A hajó készer is kiköt rajta, ámbár a két kikötő között ötszáz mé­ ter az út gyalogszerrel. Mi a felső kikötőben szállunk ki és megyünk fel a villához. Ez Faustus nyári villája. Reneszánsz épület, ötszáz év óta lakják a Verancsicsok. Ma is benne élnek a ma­ radékok. A kis sziget tetején vagyunk. Csend és egyedüllét. Szinte alig van ember. Ők is csak öregek. Istenem, házak is ilyenek, élőlények, mint ők. Élnek s halnak. A dalmát ember nem tö­ rődik a házával. Az épület addig él, ameddig akar. Nem renoválja, nem javítgatja. Ha összedől épít másikat. De úgy tűnik, ezek a fehér-kő házak nem roskadnak össze. A villába oszlopsor vezet. A ház óriási kert közepén áll, most tényleg dacolva az enyészettel, mert emberi jószán­ dék nem segít rajta, s úgy tűnik, nem is nagyon áll szándékában. A kertben ott a filagória, a ház oldalán a kápolna. A kert túlsó kijáratánál belesétálunk a tengerbe. Fantasztikus! Ősfe­ nyők áttekinthetetlen kuszaságban, tekergő gallyakkal hűs árnyékot vetnek ránk. Odébb �mintha kertművelés nyomait látnánk a felhagyott küzdelem tárgyaival. A kápolna lomtár, a falon a reneszánsz festés nyoma. A villába be sem lépünk, messziről látni mi lehet bent. S még­ is megőrizték, megtartották, nem hagyták államosítani. Nagy küzdelem lehetett, nem csoda, hogy már nem futotta az erőből a javításra. Hetvenegy f e j Másodszor járok már Szebenikóban. (Magamban mindig így nevezem, ezen az ősi néven, s ahogy gyermekkorom kedvenc könyveiben Dékány András adriai történeteiben megszeret­ tem.) Már ismerem a várost (alig lakják harmincezren), sétáltam a simára kopott kőutcáin, voltam fent a tengert őrző várban, amelyet három éve új ellenség bombázott a tengerről! De a Szent Jakab székesegyház mellől megint nem tudok mozdulni! Verancsics sem tudott. Nem véletlenül illesztette be rajzát az Új gépek című könyvébe ezzel a megjegyzéssel: "Ez a temp­ lom nem az én találmányom, hiszen 150 évvel ezelőtt építették. De mivel különösen szép és szokatlan a formája, úgy láttam jónak, hogy erről e helyen, a találmányaim között tegyek em­ lítést mint hazám ékességéről". Engem most azonban a templom külső párkányán, körben a magasban elhelyezett hetven­ egy fej érdekel, amit tán Juraj Dalmatinac szobrász készített kortársairól. A négy-ötszáz évvel ezelőtt élt szebenikóiakról. Polgárlány, öregasszony, derék vitéz, tengeri kalóz, céhmester, építőmunkás, itáliai kereskedő, velencei küldött, ábrándos ifjú - ki tudja kik lehettek ők. Mind egyéni arc, örömmel, szomorúsággal, torz fintorral, csodálkozó pillantással, tragikus kifeje­ zéssel. Vajon van-e közöttük Verencsics-ős, hiszen Cimador nevű ősük már 1360-ban a város­ ban élt. Vagy valamelyik marcona arc egy ottragadt magyart őriz? Akinek őse Béla királlyal egészen odáig, sőt még túl is szaladt a tatárok elől. Nincs nevük. Sokuknak arca sem, hiszen ja­ varészüket most bedeszkázták, eltakarták, féltik őket az újabb lövésektől, hiszen már egyszer lőtték a várost, célzottan a székesegyházat a tengerről a hadihajók. Ott jártam előtt néhány nappal egy hegyekből kilőtt rakéta zuhant a földhivatalba, megölve néhány embert. Ez is a katedrális mellett történt. A titkár Mi lehetett a feladata Faustusnak Prágában? Szinte semmi, mert Rudolf csak a hatalmat szerette, de uralkoni nem akart. Mit érdekelte őt a harc - hiszen Bécsből is félelmében mene­ kült el, túl közel érezte magához a törököt. Végek, zsold, magyar nemesség, Balassi - ugyan! Valóságosan is felépített önvárába menekült, megerősítette a Hradzsint, szűk és sötét folyo­ sókon bolyongott, a pompás díszkertbe soha ki nem lépett. Nagy ritkán fogadott valakit, aki­ �nek sikerült valamelyik belső inasát megvesztegetnie. Terheltsége, vérbaja őrjöngő rohamo­ kat váltott ki belőle, máskor teljes apátiába zuhant, mereven és mozdulatlanul feküdt napokig. S aztán a féktelen bujaság bűnébe esett, amelyben - így mondják - a legsötétebb szertartások­ tól sem riadt vissza. Ehhez kellett volna statisztálnia a humanista Faustusnak? Inkább bírták maradásra a császár világos perceink számára is kedvező kedvtelései. Rudolf ha­ talmas gyűjteményeiben ő is bizonyára szabadon bolyonghatott; ásványok, növények, preparált egzotikus állatok, ékszerek, fegverek mellett a világhírű óra és mechanikus gyűjteményt tanul­ mányozta. Schlottheim mester hajó automatáját, amely három dalt is eljátszott, miközben a fe­ délzeten apró ezüst emberkék mozogtak, s még díszlövést is adott le parányi ágyúiból. Vagy Gerhard Emmoser ezüst éggömbjét, amelyet egy szárnyas Pegazus tartott a hátán, vagy a számtalan remekmívű órát, osztrák, cseh, németalföldi mesterek csodáit. S ha kedve támadt, benézett Giovanni Bologna műhelyébe, aki éppen ekkor kezdte formálni az uralkodó bronz lovasszobrát, vagy megdöbbenve állt meg Giuseppe Arcimboldo sajátságos portréja előtt, amelyen az uralkodó arc­ mását a természet finom gyümölcseiből és zöldségeiből formálta ki. S mert nem volt halvérű, Bartholamäus Spranger műhelyében időzött a legtöbbet, ahol hatalmas méretű festményeken csodá­ latos meztelen nőalakok - szigorúan a mitológiából kiléptetve - töltötték be a vásznat. Orgiája volt itt a szép női és olykor férfi meztelenségnek. Faustus már nem volt Prágában, amikor először a dán Brahe majd a cseh Kepler állt Rudolf szolgálatába, s teljesítette az uralkodó kívánságait, aki nemcsak a csillagos égbolt törvényeit ku­ tatta, de maga is jártas volt az asztrológiában, s gyakorta bukkant fel zárt ajtajú laboratóriumában is, ha nem is aranyat, de a bölcsek kövét keresve. Faustus ezt már nem várta meg, az ő iskolázott elméje ilyen parancsot már nem tudott elfogadni, latin szelleme nem bízott semmilyen bugyboré­ koló retorta titkában. Ment szeretett hazájába, ahol Ernő főhercegtől - aki a gyilkosok tőrétől ret­ tegő őrült bátyja helyett kormányzott - kapott birtokai várták Knin közelében. S ő, aki ilyen kö­ zelről ismerte a császári udvart, az uralkodó testvéreit, ne hallotta volna, hogy éppen Ernő főher­ ceget hányszor sértette meg egy magyar végvári katona esztelen birtokpereskedési lázában. S ki tudja, nem ő fogalmazta-e azt a levelet (parancsot), amely szerint Balassinak nyilvánosan meg kel­ lett követnie Ernőt gyalázatos hangú infámiájáért. A levél Valahol Lengyelországban tán, 1589 végén. Fenséges főherceg! Hogy Fenséged a magyar tanács és a magyar kamara véleményét meg­ vetvén, őseinek, t.i. Ferdinánd és Miksa császároknak záloglevelükben adott világos igérete el­ lenére saját maga határozatát, melyet folyamodásunkra adott volt, megmásítja: elismerjük, �hogy balszerencsénknek, s a méltánytalan sorsnak kell tulajdonítanunk, ami ellen sem igazság sem érdem nem használ semmit, s amit békén kell tűrnünk. De az már csudálatosnak és tűr­ hetetlennek látszik előttünk, hogy véglesi részünkről egy hanggal sem válaszol Fölséged, ho­ lott az egész Magyarország tudja azt, hogy az a vár minket és Balassa Andrást egyenlő jogon illet, mi azt sem per útján, sem egyébként el nem vesztettük, hanem Felséged tőlünk erőszak­ kal ragadta ki. Könyörgünk azért igen alázatosan Fenségednek, méltóztassék rendelkezni, hogy részünket visszanyerjük. Különben Isten előtt protestálunk, s tiltakozni fogunk az or­ szággyűlésen a rendek előtt is, hogy rajtunk ilyen nagy injuria esett, melynél nagyobb nem képzelhető. Fenséged alázatos és hűséges hívei Balassi Bálint és Ferenc. Humanista naivitás Az erény általában vett szinomímái: erő, szeretet, igazságosság, bátorság, jóság, jó erköl­ csök, jó cselekedetek, a jó szeretete, a rossz gyűlölete, szentség, Isten törvénye, önuralom, sza­ badság, szellem, béke, új ember, önsanyargatás, gyakorlás, engedelmesség, lemondás, önmeg­ tagadás, kereszt, világ megvetése, szenvtelenség, a szív tisztasága. Bűn viszont, minthogy vét­ ség: a vágyakozás, igazságtalan, rossz cselekedetek, a test cselekedetei, a bűn gyümölcse a test, a szolgaság, de szétszórtan a Bibliában más elnevezésük is előfordul. (Verancsics Faustus: Keresztény erkölcstan) Ha harc, hát legyen harc A Verancsics Faustus kiállítást 1994 februárjában nyitottuk meg Budapesten a Balassi ki­ állítás részeként. A megnyitóra héttagú küldöttség érkezett Sibenikből. Most azok jöttek, akik dolgoztak; könyvtárosok, muzeológusok, beosztott hivatalnokok - csupa kisember. Mikrobuszukkal a múzeum mellé álltak le, a magyar főváros közepén. Amíg megvacsoráztattuk őket, s tósztokat mondtunk a horvát-magyar barátságra, a közös múltra, a közös hősökre, ismeret­ len tettesek a mikrobuszt kifosztották. Mindenüket elvitték, csak az maradt meg, ami rajtuk volt. Sibenikből kimentünk Skradin városába. Tizenöt kilométer. Ott húzódik a front. A hegyen láttuk a szerb ágyúállásokat. A kis város szétlőve. A templom teteje bezuhant a padok közé, a mellékoltárok csonkán, tépetten álltak. Krisztus már nem öt sebből vérzett. Minden ház ab­ laka homokzsákkal el torlaszolva, az ablakokból fegyverállások meredeztek. Csak katonák és öreg férfiak élnek a településen. Minden ház szitává lőve. Béke volt, nyugalom, fegyverszünet. Egy kolléganőm sírógörcsöt kapott a félelemtől. A városban csend. Kisérteties csend. Minket nem raboltak ki. �Találmányaink A beszegezett ágyút nyomban tűzkésszé tenni. Ágyút beszegezni, hogy az ellenség ne hasz­ nálhassa. Az ágyút úgy fordítani, hogy az ellenség ne szegezhesse be. Módszer arra, hogy ágyúval és egyéb lövő szerszámokkal gyorsabban és többször tüzeljenek, mint eddig. Ágyút magas hegyre vontatni kis erőfeszítéssel. Kapun bárhol puskapor nélkül áttörni. (Verancsics Faustus: Függelék a Machinae Novae-ben.) Párhuzamos életrajzok 2 1594 május. Balassi Esztergomba vonul. Bogáncs-hadnagy - így nevezi őt Dienes István szép regényében - elfáradt már. Ábrándjai oda, se kardja, se ereje. Várat, vagyont nem szer­ zett, pereinek száma végtelen, asszony nem várja fehér karokkal, vágytól kipirult orcával, pénze, ha van, mind hamis. Amit addig írt, ki tudja merre fújta a szél, s tán Rimay János, ifjú tisztelője sem lesz képes összeszedegetni. Balassi az ostromra készül. Csaknem három évtize­ de katona, tudja, hogy minden harc egyben az utolsó is, a végső. De ez valódi harc. Úgyis kell neki öltözni, s a reggeli ima lehet, hogy az utolsó. Verancsics Faustus 1594 májusában Prágából, keresztül az Alpokon, Velencébe indult. Valahol egy meghatározott ponton érinthette Esztergom földrajzi magasságát is. Volt közöt­ tük mondjuk ötszáz kilométer. S egy pillanat, amelyben az egyik felfelé, a vár felé indult, a má­ sik lefelé, a Város felé indult. Mindkettő megérkezett oda, ahová a sors kirendelte. Verancsics Faustus még húsz évet élt. Ez alatt megírta mechanikai művét, ötnyelvű szótárát, vallástörté­ neti értekezését, filozófiai munkácskáját, s hitvallását dalmát származásáról. Balassinak ad­ dig megjelent a Beteg lelkeknek való fűves kertecske című műve, összerendezte kéziratos ver­ seit, s május utolsó hetében már halálos láztól vergődve Béza 50. zsoltárát fordította. Befejez­ ni nem tudta. "Most van szükség bátorságra Aeneas, most erős szívre!" �Kafer István A humanizmus reneszánsza Lehetőségek Balassi Bálint szlovák értelmezéséhez A magyarságtudomány (hungarológia) és a szlovákságtudomány (szlovakológia) anyagát feltáró nemzeti bibliográfiák egyik alapelve a területi. Ebbe a gyűjtőkörbe mindaz a szellemi termék beletartozik, ami az illető ország területén valaha megjelent, tekintet nélkül a nyelvre és a tárgyra. A másik alapelv a nyelvi. Ez természetesen országhatároktól független. Végül a harmadik a külföldi. Ebben a gyűjtőkörben hazai vagy hazai származású személyek munkái, az országról szóló művek stb. szerepelnek. A politikai határok változásait a különböző nemzeti bibliográfiák nem azonos módon veszik figyelembe. Például magyar-szlovák vi­ szonylatban a területi elv alapján 1920-ig teljes az átfedés, hiszen Szlovákia addig M a­ gyarhon része volt, tehát a területén megjelent nyomtaványokat mind a magyar, mind a szlovák nemzeti bibliográfia felsorolja. Elvileg hasonló a helyzet a külföldi vonatkozások­ kal is. A két nemzeti bibliográfia a gyakorlatban kölcsönösen ki is egészítheti egymást, és munkatársai között a XIX. század második felétől korrekt együttműködés alakult ki. Ugyan­ így a lexikonok esetében is, de azokban a nemzeti minősítést vagy egyáltalán a névsorba ke­ rülést már politikai meggondolások regulázzák. Az egymást átfedő nemzeti bibliográfiák anyaga régiónk egykori integrációjának tükre és adattára. Újkori történelmünkben egészen 1989-ig, a szlovákok esetében 1992. december 31 ig népeink életének alakulását külpolitikai tényezők határozták meg, integrációjuk azonban a XVIII-XIX. század fordulójáig töretlen volt. A modern nemzeti gondolat megjelenésétől egé­ szen napjainkig fokozatosan egyre élesedik a dezintegráció, amelyben a vélt vagy valós nem­ zeti érdekek ütközése szoros kölcsönhatásba került a nagyhatalmi politikával. Ez szabja meg, ki, mi és miképpen került a nemzeti adattárakból a nemzeti tudományokba, tankönyvekbe, a közvélemény tudatába. Az egykori természetes magyar-szlovák és még tágabb szellemi integ­ �ráció adattárainak türelmes kiaknázására talán most keríthetnénk sort, amikor egyelőre elhá­ rultak a külső akadályok egy egészen új kétoldalú és így Európához illeszkedő integráció ki­ munkálása elől. Az 1540-től 1620-ig terjedő időszakot a reneszánsz és a humanizmus virágkorának neve­ zik az újabb szlovák irodalomtörténeti periodizációban. Igyekeznek hangsúlyozni e korszak szlovák irodalmi fejlődését, amit azonban nehezít a tulajdonképpeni szlováknyelvűség hiá­ nya, az erőteljes kötődés a cseh-német protestantizmushoz és a Felföld társadalmi-politikai életének magyarhoni (Uhorsko) meghatározottsága. A régebbi irodalomtörténetek ezért alig vettek tudomást erről a korszakról, az újabbakra pedig erős hatással volt az utóbbi évtizedek szemlélete: folytatódik a területi elv merev alkalmazása, és érezhető néhány olyan jelenték­ telenebb tollforgató túlhangsúlyozása, akikről a már komoly művészi értékeket létrehozó ma­ gyar nyelvű irodalom elemzései alig vagy egyáltalán nem vesznek tudomást. Kimaradtak vi­ szont a szlovák irodalomtörténetből régiónk olyan magyar nyelvű alkotói, akiknek művei el­ választhatatlanok a szlovák nemzeti kultúra gyökereitől. Ilyen például számos írónk Balassi Bálinttól egészen Mikszáth Kálmánig. Igaz, a magyar irodalomtörténetben sem tapasztalható törekvés az efféle szemlélet érvényesítésére. Szimbólum-értékűek a humanista költészet kezdetei a szlovák irodalomtörténetben. Egy XV. század véginek feltételezett versezetet Szent patrónusok, magyarhoni urak címmel mor­ va piarista közölt Bécsben 1681-ben kiadott cseh nyelvű énekeskönyvében, de első szakaszá­ nak szövege hasonló, dallama pedig megegyezik egy régebbi, Szent Vencelről szóló középkori himnuszéval. A besztercebányai születésű Joannes Baptista Janus Pannoniusról írt dicsőítő verset, amely a magyarhoni humanista költő elégiáinak - Bolognában megjelent jubileumi kö­ tetének - végén látott napvilágot 1523-ban. Nagyszombati Mártont, azaz Martinus Thyrnavinust Martin z Trnavy-ként tartják számon, és ismertetikA d regni Hungariae proceres cí­ mű művét, amelyben Szent István és Hunyadi Mátyás példájával igyekszik felrázni Magyar­ hon széthúzó nemességét. Biblikus cseh nyelven írt egykorú szöveg nem maradt fenn az 1540-nel záródó korszakból, de a Felföldön számos későbbi másolatban megőrzött cseh ének a mohácsi csatáról igen. A szlovák nyelv nyomelemei Pesti Gábor hatnyelvű szótárában fedezhetők fel, cseh részébe ugyanis néhány szlovakizmus került. Az 1540 utáni korszak szlovák irodalmi szöveggyűjteményeit lapozgatva Nicolaus Olahus - Oláh Miklós esztergomi érsek, minden magyarhoni humanista mecénása kö­ szönt ránk, akinek jóindulatáért az eddig ismeretlen Florianus Franta trencséni polgár, Thurzó György titkára esedezik A d Nicolaum Olahum című versében. �Martinus Rakocius - Martin Rakovský a túróci Rakovo szülötte (1535) Prágában töltekezett a humanizmus tanításaival, tanárkodott Csehországban, majd idehaza Pozsonyban a Ki­ rályi Kamara tisztségviselőjeként és Túróc megye alispánjaként tevékenykedett. 1579-ben meglátogatta Kutná Hora városában működő fivérét, és akkor halt meg. Szépmívű elégikus disztichonokat szentelt Louny cseh városka iskolájának, kultúrájának, népe munkájának (Prága, 1588). Királyi alkalmazottként Miksa császárnak ajánlotta államigazgatási versezetét, amelyben az állam társadalmi rétegződését és a politikai válságok kiváltó okait elemezte (Bécs, 1560). Egy másik művében megrajzolta az eszményi állami berendezkedést (1574). Ra­ kocius magyarhoni hazafisága közvetlenül a Paulus Rubigallus (Rothan) selmeci bányatiszt­ viselőt köszöntő versében nyilvánult meg. Rubigallus wittenbergi tanulmányai során Querela Pannoniae ad Germaniam (1537) című versében Németországot vádolja, amiért közömbös a Magyarhont ért török veszedelemmel kapcsolatban, sőt a Werbőczy-vezette konstantinápolyi küldöttséghez is csatlakozott, amely János Zsigmond támogatását igyekezett kieszközölni I I . Szulejmántól (1544). Egy évtizeddel később, amikor Rakocius is wittenbergi egyetemi polgár volt, Rubigallus ismét az egyetemi városba készült, hogy főként Melanchton közvetí­ tését kérje Magyarhon megsegítésének ügyében. Ez alkalomból írta RakociusA d Paulum Rabigallum Pannoniam poetam című költeményét. Ezekről nem tudósít a magyar irodalomtörténet, Joannes Sambucust viszont Zsámboki János néven "a legnagyobb magyar filológus polihisztor"-ként tartja számon, aki kora vala­ mennyi jelentősebb írástudójával kapcsolatot tartott, és Európa-szerte ismertté tette a ma­ gyar kultúrát. Ján Sambucus néven 1975-ben gazdag anyagú szlovák monográfia jelent meg róla, mint nagyszombati születésű (1531), Bécsben elhúnyt (1584) humanistáról, pedig koráb­ ban, néhány magyar nyelvű levele miatt a szlovák tudomány lemondott munkásságának ta­ nulmányozásáról. Sambucus példája is bizonyítja térségünk kulturális közösségét, amelynek elemzésekor lehetetlen a XIX-XX. századi nemzeti szemléletmód alkalmazása. Még csak nem is kizárólag szülővárosának előjoga, hogy legbecsesebb helytörténeti emlékei, nagyjai között tartsa számon Tirnaviae p atriae meae arma című verse kapcsán: Magyarhon egész nemessé­ gét szólítja egységbe a haza érdekében. A "német" Joannes Bocatiusva (1569-1621) sem azért van joga a modern szlovák iroda­ lomtörténetnek, mert jó évtizedet töltött Eperjesen és Kassán, hanem azért, mert az ő hungarus patriotizmusa, az országért, a közösségért végzett munkája is formálta egész térségünk kultúráját. Bártfán 1599-ben kiadott Hungaridos libri poematum V. című kötetében Rakociusszal és Rubigallusszal egybehangzóan kritizálta Németország közönyét Magyarhon haláltu­ sája iránt a török ellen (Poeta ad Germaniam). Összefogásra lelkesítette a hazai nemességet �(Ad Hungariam). Továbbá anekdotákat közölt Mátyás királyról, verset írt a Fülek környéki harcokról, a Tátra szépségéről, halála előtt pedig Bethlen Gábort szolgálta titkos tanácsosként Gyulafehérváron. E humanista sorba tartozik a szepességi Farkasfalván született (1580?) Joannes Filiczki de Filefalva - Farkasfalvanus Scepusius - Filiczki János - Ján Filicky, aki Prága, Heidelberg, Basel után Sárospatakon tanárkodott. Latin versei között felbukkan néhány magyar és kelet­ szlovák nyelvjárású sor, sőt egy szójáték is: egy Hatala nevű betyár nevét Hát alá-nak ma­ gyarázta. A kálvinista tanár humanizmusa finoman utasította vissza a másság lenézését és a kevésbé fényes jelennel rendelkezők kishitűségét 1614-ben Bázelben megjelent Carminum libri duó-jában; az A d Sphettium című epigrammájában a szlávok kigúnyolóit figyelmeztette a szerencse forgandóságára, és lírai hangvétellel írta meg Hungaria című költeményét. Nagyszombati Márton és Sambucus mellett nem találjuk viszont a szlovák iroda­ lomtörténetben Pécsi Lukácsot, a nagyszombati Telegdi-nyomda, az Egyetemi Nyomda jog­ elődjének nyomdászát, tipográfus-művészét, íróját, költőjét. A katolikus nyomdaalapítás (1577) az Esztergomból odamenekülő főegyházmegyei székhelyen akkor is a szlovák művelő­ dés fontos gyökere, ha ebben a korai időszakában szláv nyelvű kiadvány nem hagyta el sajtó­ ját. Pécsi Lukács családját a király Eperjes környékén kárpótolta Szlavóniában elvesztett bir­ tokaiért, s onnan, Peech-Vyfalu, azaz Pécsújfalu, illetve a néhány évtized múlva elszlovákosodott Pečovská Nová Ves uraként lett Nagyszombatban káptalani ügyész. A reneszánsz írópolihisztor megindította népszerű kalendáriumsorozatát, amelynek fametszetei és versei szé­ lesebb olvasóközönség igényeit elégítették ki. Ő szerkesztette Pietro Ransano Epitome rerum Hungaricarum című munkáját, amelyet Sambucus művéből egészített ki. Országos terjeszté­ sű volt az 1584-ben kiadott Corpus juris Hungarici, amelynek előállításához felújította a nyomda betűtípusait. Latin és magyar nyelvű előszavai, kísérő versei, A z keresztyen hadakozasnac tüköre című könyvecskéje Esztergom visszafoglalására (1595) humanista életszemlé­ letet, magyarhoni hazafiságot tükröz. Még jelentősebb a szerepe a magyarhoni literatúra szlovák hajszálereiben Balassi Bálint­ nak és Rimay Jánosnak. Mindketten a Felföldön töltötték életük jelentős részét, bizo­ nyíthatóan ismerték, Rimay írásban is használta a biblikus cseh (szlovák) nyelvet. Balassit ko­ rábban "szlovák reneszánsz költőnek" titulálták, az utóbbi évtizedek irodalomtörténete azon­ ban lemondott róla, és világirodalomként néhány sorban említette. Pedig milyen tanulságos akár egy rövid lapozgatás összes verseit és leveleit tartalmazó kötetében! Egy latinból fordí­ tott, Rózsahegyen 1579. július 4-én kelt dokumentumban szlovák nyelven maradt meg a lé­ nyeg "Wawrisó kifosztásáról". 1580 májusa előtt valószínűleg Lipótújvárról német nyelvű le­ �vélben panaszt tett a Szentiványiak erdei kihágásai miatt, akik a Holonak nevezett hegyet is elveszik tőle. Az 1584. március 9-én kelt birtokmegosztás szerint Liptóújvár területén min­ den jobbágytelek Balassi Bálinté lesz. A parasztok nevei önmagukért beszélnek, és bizonyára költőnk az ő nevük nyelvén társalgott Usik Andrással, Stefan Mackoval, Nohynkával, Zellyennel, Dzsurov Péterrel.. És olvashatjuk a szlovák irodalomtörténetben szereplő Rubigallus bányabíró család legényének megverésével kapcsolatos levelet is Selmecbányához. Minden bizonnyal sokat kutatja még az irodalomtudomány a Fanchali Jób-kódexben ta­ lált azonos kezek által másolt magyar és szlovák verseket, Balassi-műveket, köztük Szép ma­ gyar komédiáját. Tudunk arról, milyen hatással volt a Balassi-strófa kora költészetére, Beniczky Péter szlovák verseire. Nem veszít vele a magyar és a szlovák nemzet kultúrája, ha min­ den politikai felhang nélkül elismeri a magyarhoni literatúra közösségét, és ilyen "hangszere­ lésben" bocsátja közmegismerésre a jelen és a jövő integrációjának erősítésére. Rimay Jánosról köztudott, hogy ő gondozta, terjesztette mesterének költészetét és levele­ zett hazánk közhasználatú szlovák irodalmi nyelvén, a biblikus csehen. Magyarra is fordított szlovák egyházi énekeket. Sajnálhatjuk, hogy ő is hiányzik az újabb szlovák iroda­ lomtörténetek lapjairól. Azt hiszem, szerves része Balassi-évfordulónk gondolatainak Sztregovai Madách Gáspár kétnyelvű verselése. Igen, Rimay János unokaöccséről, Madách Imre őséről van szó, aki négy vallásos verset fordított magyarra az egykorú szlovák irodalmi nyelvből. Ránkmaradt egy ver­ ses története az 1638. évi kalábriai földrengésről, amit csehből fordított magyarra, de felté­ telezhető, hogy az eredetit is maga írta. Mindenesetre a cseh szöveg elveszett, csak a magyar fordítás ismert, amit viszont Emil Boleslav Lukáč a magyar irodalom tán legjelesebb szlo­ vák tolmácsolója és népszerűsítője, szellemi integrációnk bátor hirdetője ültetett át szlovák nyelvre, s ez szerepel a régi szlovák irodalom szöveggyűjteményében. �Szabó Csaba Balassi Bálint és társai az erdélyi regényvilágban A magyar történelmet, a Kolozsváron játszódó történelmi regények cselekményét egybe­ vetve, a regényhősök "regény utáni életét" követve Kolozsvár és környéke érdekes események színterévé válik: 1594-ben, Balassi Bálint halálának évében - részben - itt játszódik Jósika Miklós A b a fi, valamint Passuth László Sárkányfog című regényének cselekménye. (Egyéb­ ként kétszás2 évvel ezelőtt született Tordán - ma Kolozs megye - az A b a fi szerzője, Jósika Miklós, aki a kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.) Négyszáz évvel ezelőtt fejezték le Bornemisza Jancsit (az Egri csillagok kis hősét) Kolozsvár mellett, Gyaluban. Ugyancsak négyszáz évvel ezelőtt született - Komáromy András szerint "bűbájos" Báthory Anna, M ak­ kai Sándor Ördögszekér , Móricz Zsigmond Tündérkert című regényének szereplője. (Híres esküvőjének színhelyét ma is azonosítani lehet Kolozsvár főterén.) Negyven esztendővel ezelőtt, 1954-ben halt meg Herczeg Ferenc, akinek Fogyó Hold című kisregényében - Nádasdy Ferenc és P á lffy Miklós társaságában - megjelenik Balassi Bálint is, hogy innen elindulva - túl a történelmen - megtalálja helyét az erdélyi regényvilágban... * 1594. május 19-én rés nyílt az esztergomi vár falában. Nádasdy, Pálffy és Balassi Herc­ zeg Ferenc kisregényéből érkeztek az ostromlók táborába. Elhangzanak az utolsó biztatások, felhajtatnak az utolsó kupa borok, aztán megindul a fergeteges ostrom. Egy darabig fej-fej mellett harcolnak, majd az ágyúk mennydörgése szétszórja őket. Először Nádasdynak, majd a nagy törökverőnek, Pálffy Miklósnak tűnik úgy, hogy ott elől, a rés közelében küzdő csapat �azonos azzal a lármás, szitkozódó kis sereggel, amely fittyet hányva a veszélynek, néhány per­ ce elrohant mellettük. Mi lesz most? Balassi kis serege tör be elsőként a résnél? Zászlaja ahogy ott leng a várfal tövében - kétségtelenül ezt bizonyítja. Újra ágyúfüst, újra egy kis szél. Nádasdyék is felbuzdulnak: még mindig ott leng Balassi piros zászlaja, melyre az imádkozó Dávid királyt hímeztette. Aztán megperdül a zászló, elmerül az öldöklő forgatagban. Ágyú­ füst, áldott szél. De most hiába viszi arrébb a füstöt. A zászló nem emelkedik fel többet. Este mindenki tudja, hogy Balassi Bálint "sebes". Van olyan is, aki a sátor előtt ülve biztat: "mind­ két combján átment a golyóbis, de csontot, ízet nem sértett". A megfertőzött seb csak tizenegy napot adott a költőnek, hogy lázálmaiban végigszáguld­ hasson kedves lovával ott, ahol megmaradt végvári harcostársai "széllel nyargalják, nézik" azt a háromba tépett véres földet, melyet egykor királyi Magyarországnak neveztek. Május 30-án már senki sem reménykedett. Tudták, szó szerint teljesedik be az Egy katonaének jóslata: "Sok vérben fertezvén (...) viadalhelyeken, véresen, sebekben halva sokan feküsznek." Amikor hamisan, elcsuk­ lott hangon feltört a sátorból a dal, Gabelmann császári hadtörténetíró pennát ragadott. De a sátor még nem némult el egészen. Még mindig hangfoszlányok... "Ímé kioldoztam s te e-lődben hoztam/ fe­ ne ötte sebemet/ Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz/ szánd keserves fejemet". Aztán csend... A hadtörténetíró már jegyzi: "Meghaltak: Balassi Bálint istentelen magyar". A négy szél felkapja a hírt, és kergeti veszettül minden irányba. Erdély messze van... Míg a hír hegyeken, hágókon átvergődik, és elterjed, eltelik három hónap. Augusztus 31 -én Erdély fiatal fejedelme, Báthory Zsigmond Kolozsvár főterén - egy véres tömegkivégzés árán - csat­ lakozik Balassi megmaradt népéhez és a törökellenes Európához. Így, ha rövid ideig is, ha eredménytelenül is, de együtt csendült fel mindhárom Magyarország éjszakájában Herczeg Ferenc Fogyó Holdjának és Passuth László Sárkányfog című regényének vérfagyasztó Huj! Huj! Rá!-ja... "Úgy élj: vár a halál s fut az óra" Az 1594-es évről sem az irodalmár, sem a történész, sem a "regényes nyomozó" nem írhat anélkül, hogy ne említené Kolozsvárt. Érdekes módon a XVI. században játszódó magyar tör­ ténelmi regények szálai Erdély egykori fővárosába vezetnek, és itt bogozódnak össze. Néha annyira, hogy az eltelt 400 év sem volt elegendő kibogozni őket. Ma sem tisztázódott - például - annak az épületnek a helye Kolozsvár főterén, amelynek ablakából a fiatal Báthory Zsig­ mond ama híres tömegkivégzést végignézte. A z A bafi és a Sárkányfog cselekményét, vala­ mint Kelemen Lajosnak, Erdély híres művészettörténészének - a kivégzéssel kapcsolatos vé­ leményét összevetve ma, 1994-ben teljes bizonyossággal állítható, hogy nem két épület, ha­ �nem három várja mindazokat, akik - a pincék tüzetes átvizsgálása alapján - az 1594-es év nyomába szeretnének eredni Kolozsvár főterén... Előrebocsátva azt, hogy rendkívül kevés a valószínűsége annak, hogy a "három kolozsvári", Jósika, Kelemen Lajos és Passuth összeté­ vesztette volna a főtér néhány reneszánsz házát, pillanatnyilag a kivégzéssel kapcsolatban a következő három lehetőség áll fenn: 1. Kelemen Lajos szerint: (a téglalap alakú főtér) nyugati oldalán húzódó Jósika palota (Főtér 10.sz.) által bekebelezett Kakas-ház ablakán nézett ki a fejedelem. 2. Báró Jósika Miklós - akinek gyerekkorában még egyemeletes volt a Jósika-palota, és akinek egyik őse, Jósika István Kancellár az 1594-es kivégzés alatt a város kulcsait tartogatta zsebében - nincs ezen a véleményen. Jósika Miklós a keleti oldalon lévő Rása-házat részesíti előnyben, és erre a legjobb bizonyíték a regénybeli fejedelem regénybeli kijelentése, miszerint: "Amoda, nézd jól merre mutatok, a Szín utca szögletéhez!" Ez a szöglet ma a Jókai-Napoca utca és az Egyetem utca szögletének felel meg. Ez a szöglet viszont a főtér dél-nyugati sarkát képezi! A keleti oldal Bogner-Rása házából nyugodtan mutathatott a regénybeli fejedelem dél-nyugat felé úgy, hogy ő rejtve maradjon leshelyén, míg a nyugati oldal Jósika-palotájából nem! Ti. ez utóbbi esetben ki kellett volna hajolnia és jobbra mutatnia. Ha kihajol, akkor meg értelmét veszti a "leshely" fogal­ ma... Nem lett volna Jósikának könnyebb, hogy... a Jósika-palotába költöztesse regényhősét? 3. Passuth László - akárcsak Jósika - a keleti oldal, pontosabban a Bogner-Rása ház szomszédja, a híres Wolphard-Kakas ház mellett szavaz. Pillanatnyilag a két épület - a Bogner-Rása és a Wolphard-Kakas - a Cosbuc könyvesbolt földszintjét képezi. Passuth szerint a Wolphard-Kakas ház Zodiacus terme - mely ma a könyvesbolt raktárául szolgál - "Erdély szívévé válik". Itt tanácskoznak Báthory Boldizsárék és a respublikázók a re­ gényben... Kolozsvár főterén járva, térjünk be a Deák Ferenc-Eroilor sugárút első kapualjába: előttünk áll e reneszánsz ház máig megmaradt épületszárnya. Érjünk ujjunkkal az ajtókeretek faragványaihoz. Ki tudja, álmatlan éjszakáin a Sárkányfog Báthory Zsigmondja is így állt itt, pontosan négyszáz évvel ezelőtt... Ha bejutunk a raktárba - a regény­ beli kancelláriába - tovább nyomozhatunk. Itt ülhettek Kendyék és Báthory Boldizsár... Ott állhatott Bornemisza János. Hej, Bornemisza Jancsi! Regényvilágbeli barátod, Balassi Bálint három hónapja halott volt, amikor te itt, ahol én üldögélek most, kardodat utoljára csörgethetted... Ugye nem is álmodtátok, hogy az ajtókeret felirata - mely a Sárkányfog­ ból "kifelejtve" múzeumba került - a TI véres holnapotokat hirdeti? VIVE MEMOR LETHI FUGIT HORA - Úgy élj: vár a halál s fut az óra... Nektek szólt, akik 1594-ben haltatok meg... "Istentelen magyarok"... �Az álruhás fejedelem és halottai Ha a Sárkányfog olvasója figyelmesen követi az álruhában Kolozsvárra visszalopakodó Báthory Zsigmond útját és megfigyeli azokat az épületeket, melyek előtt a fejedelem elhalad, megtörténhet, hogy odatéved, ahova a "regényes nyomozó" csak hosszú kutatások után talál el: a regénykereszteződések kolozsvári színtereire. Az álruhás fejedelem (aki a mai Central áruház elé érkezik) először azon a helyen halad át, ahol Izabella királynő emberei elfogják Dobó Istvánt, az egri hőst, és későbbi erdélyi vaj­ dát. Ezután - a Főtér 27. szám alatti regényszínhelyre lép: itt esketik össze az Ördögszekér­ ben B á n ffy Dienest és azt a Báthory Annát, aki Balassi halálának évében született. Néhány méterrel arrébb, a Főtér 23. szám alatt újabb regényszínhelybe ütközünk. Itt állt egykor a Nagylábasház, Báthory Anna lakodalmának színhelye, ahol "úgy lőttenek az ágyúkkal, hogy az házakban, az piacon egy néhány megszakadozott". E lakodalom után néhány évtizeddel itt lakott Béldi Pál, Jókai Mór Erdély aranykora című regényének hőse, aki - a valóságban ott végezte életét, ahol történelmi regényhőseink - Török Bálint, Bornemisza Gergely - oly gyakran találkoznak: a Héttoronyban... A Sárkányfog Báthory Zsigmondja megáll "az Óvár felé vezető kisutca hajlásában" (a Mátyás király utca sarka), majd "elindul a Szén utca felé"... A fejedelem tehát abba az irányba halad, ahová az Abafi -beli alteregója mutat! És nem véletlen ez! "A harmadik ház irányába" - mind a Sárkányfog , mind a művészettörténészek szerint - lakott Kolozsvár híres főbírája, Kathonay Mihály. Hát ezért mutat az Abafiban ebbe az irányba a fejedelem! Később - törté­ nelmi források szerint - Kathonayt, mert a városba engedte a fejedelmet, Mihály vajda megkínoztatja és kivégezteti. Még egy regényhős tehát, aki felzárkózott - még ha csak közvetve is - Báthory Zsigmond halottaihoz. * Varró János Ki csatát nyer, koronát nyer (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976) című regényének első lapjain a gyulafehérvári fejedelmi udvarban két fiatalember kap össze, majd kardot ránt. Báthory István fejedelem időben érkezik, hiszen az egyik már éppen szurkálja a másik ülepét. A sajgó fenekű vitéz nem más, mint Bornemisza Jancsi. Be is vallja: "Hat éves voltam (...) amikor a félszemű Jumurdzsák ellopott." Most - regényes számítások alapján 29-30 éves lehet. És Varró János regényében feltűnik még egy fiatalember: a "fogoly" Balassi Bálint, aki most - 1527-ben - 21 éves. Hogyan és honnan kerül Erdélybe Balassi Bálint? Miért kerül ő rokoni fogságba? Érdemes utánanézni ennek a családfának, hiszen nemcsak Balassi és társai, hanem az őket megelevenítő történelmi regények is jelen vannak ezen. �E kettős - történelmi és irodalmi - családfáról azt lehet leolvasni, hogy Balassi Bálint a Sulyok családon keresztül szinte minden főnemesi lakodalomra elmehetett volna... mint rokon. Unokatestvére volt -többek között -D obó Krisztina, BocskaiIstván - a későbbi fejedelem - és Bocskai Erzsébet. Bocskai Erzsébetet Báthory Kristóf veszi feleségül. Amikor Kristóf bátyja, István erdélyi fejedelem lengyel király lesz, Kristóf úgymond helyettesíti a fejedelemségben. Balassi Bálint tehát amikor Erdélybe érkezve leütik a Báthory-pártiak - unokatestvére férjének, Kristófnak, valamint ennek öccsének, Báthory István fejedelemnek lesz "rokoni foglya". Balassi Bálint unokatestvérének Báthory Kristófnénak - a fia az a Báthory Zsigmond fejedelem, aki Balassi halála után három hónap­ pal elrendeli az 1594-es kolozsvári tömegkivégzést. A kettős családfán az is látszik, hol találkozik a Sárkányfog, az Abafi, az Ördögszekér és a Fogyó Hold regényvilága... Sőt, még két olyan regény is fellelhető ezen, amelyek lapjairól Erdélybe érkezhetett Balassi Bálint: Dancs Vera Szép szemek ál­ dozatja és Passuth László Négy szél Erdélyben című regénye... A magyar irodalom legszebb "regényvilágbeli barátsága" azonban Varró János regényében lelhető fel: Balasi Bálint és Bornemisza Jancsi borul itt egymás vállára... Sajnos, a regény csak rövid időre tudja felcsillantani az egri dicsőséget. "Szegény, szegény Bornemisza János, ne nézz te messzire! - olvasható a regény végén." - Miért látnád előre szo­ morú sorsodat! Hiszen húsz év sem telik el, s téged (...) a siralomházból visznek utolsó utadra egy másik Báthory - Zsigmond - parancsára." Nem kell különösebb számításokat végeznie a Ki csatát nyer, koronát nyer olvasójának, hogy rádöbbenjen: az 1594-ben - nem Kolozsvár fő­ terén, hanem Gyaluban - kivégzett hadvezér, Bornemisza János azonos a Jumurdzsák által az Egri csillagokban ellopott "Bornemisza Jancsival". Úgy látszik, az Eger alól elvonuló törökök átka megfogant. Mekcsey Istvánt baltával verték agyon a magyar parasztok, Bornemisza Ger­ gő a Héttoronyba került, Dobó Istvánt Kolozsváron érte utol a "csillaghullás". Bornemisza Jancsi még sírjában sem lelt nyugalmat: 1839-ben a gyalui vár istállójának kiásásakor egy boltívet találtak és egy koporsót. A koporsóban pedig Kendy Ferenc mellett a halálba is éne­ kelve menő Bornemisza Jancsi fej nélküli csontvázát is megtalálták... * Hány áldozata van az 1594-es évnek? Hány áldozatnak rejtezik vajon itt a sírja, várva hogy fejetlen testük eggyé váljon a Házsongárdi temető földjével? Ülök egy málladozó nemesi sírkő mellett. Ujjaimmal érintem a faragást Még így, tapogatva is ne­ héz megállapítni, hány ágú a címerbeli korona. Kathonay Mihály főbíró sírja lenne ez? Az ő címerében is a fiókáit vérével etető pelikán díszeleg. Ott feljebb is tudok egy névtelen nemesi sírkövet. Ilyen névte­ len sír rejti vajon az 1594-es év erdélyi áldozatait is? Vannak vajon még olyan kolozsváriak, akik halottak napján rájuk is emlékezvén a Házsongárdban gyertyát gyújtanak? Visszatérek a pelikános sírkőzöz. Rámosolygok a madárra: béke poraidra, főbíró uram... Mást nem tehetek. Itt már a regényes ásatások sem segítenek. Mert a sárkányfogakat a történelemmindig jó mélyre ve­ ti. Földbe, lélekbe és bölcsőbe egyaránt... �i Báth Endre fejedelem Bánffy Dienes Báth . Zsigmond Báth. Kristóf vajda Báth. István király Bánffy Kristóf Báthory Anna Báth. István Sárkányfog Dobó Krisztina Bocskai Erzsébet Bocskai István fejedelem Bocskai Judit A b a f Dobó István Bocskai György Báthory Gábor fejedelem Báth Boldizsár Báth. Endre Sulyok Sára Sulyok Krisztina lekcsei Sulyok Balázs S 9 r é ö k r Z d e ö Nádasdy Ferenc az erős fekete bég Fogyó hold ecsedi Báth. István Báth Erzsébet Báthory Anna Balassi Bálint Balassa János Sulyok Anna Balassi Bálint helye az erdélyi regényvilágban �Chief editor:József Pál Adress of editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel:(0036) 32-314-386,32-311 -022 ��50-Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1994/5. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1994 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4535e99ad0c4ab69ca89014a85dd5479.pdf 70d4266cd703d015751e586c092d3cd7 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 94/4 július-augusztus �Nagy Pál 60 éves "A szülőföld köszönti távolba szakadt fiát" - írnám le a konvencionális mondatot, ha nem Nagy Pálról lenne szó. Róla azonban leírhatatlan olyan mondat, amely zavartalanul gördül tova a közbeszéd csillogóra koptatott sínpárhuzamosán, egészen a távoli enyészpontig, ahol úgy eltűnik, mint az anyag a világmindenség csapdáiban, a fekete lyukakban. A nyelv Hawkingjának kell lenni ahhoz, hogy megmondjuk mi történik itt. Hogy hogy’ nem lehet leírni egy közönséges köszöntő mondatot. (Talán ide Hawking "fekete lyuk" to­ pográfiáját? Nem bosszantom tovább nyomdász barátainkat. Vö.: a következő lapok.) Ta­ lán rajzolnom kellene, szeroxoznom, vagy videóra vennem, amint szovjet gyártmányú szedőgépen ólomba ömlik a neve. A megdermedő betűsor (NAGY PÁL) látványa után bi­ zonytalan svenk (kézikamera!) a gép behemót öntöttvas állványzatára, s innen szuper­ plánban cirillbetűnként: Szgyelano v SzSzSzR. Végig az unalomig, lassú képek alatt, ami­ nek monotóniáját kromatikusan törik meg a gép mechanikájának (szókészlet vételezhető Határ Győző "ön-keresztrefeszítő szerkentyűjének" leírásából) serénységet mutató klippgyorsaságú rövidsnittjei, végig T-tipusú tankok lánctalpcsörömpölése, amint Pétervására irányából elérik Kisterenyét, és a botkormány határozott rántásával sarkosan rá­ fordulnak a 21-es útra, északi irányba, Salgótarján felé. A réz betűsablonok helyreillesz­ kedő nyomdai zörejzenéje helyett a tankmotorok joviális medvebrummogása szólna bele a lánctalpak és az aszfaltút konkrétzenéjébe. Nem várnám meg, amíg kihül az ólom, hanem jobb kézzel nyúlnék érte (balban a ka­ mera!), előtte körömpiszok ellenőrizendő(!), majd egy kézzel eljátszanám - mintha forró gesztenyével Párizsban -, hogy jobb tenyérből balba, balból jobba zsonglőrködve hűtöm a megtestesült nevet (NAGY PÁL), aztán mutató és hüvelykujjam közé csippenteném (vigyázat: körömkorona!) az ólomlapot és folyamatosan közelíteném az objektív felé. Hangsúly a folyamatosságon. Így lenne pillanat, amikor csupán a nevezett tárgy léte­ zése volna érzékelhető, aztán ebből kibontakozna a név, egyre tisztábban, mint a Nagy A r­ mada a Csatorna feloszló ködében, s csak a szüntelen figyelő észlelné a pillanatot, amikor teljes élességgel olvashatóvá válna: NAGY PÁL. De a mozgás nem szakadna meg, hanem (folyt. folyóiratunk hátsó borítójának belső oldalán) �palócföld 94/4 Tartalom Papp Tibor Tökéletlen rálátás a párhuzamosra ............................................. 297 Albert Pál Kis Fekete Könyvecske ..................................................................... 312 Tőzsér Árpád Egy avantgárd irodalomtörténet iránt való jámbor szándék... . 320 Pomogáts Béla Egy pohár b o r ......................................................................... 321 Czigány Lóránt A kortárs közvetítőeszközök m estere..................................323 Márton László A(z) (H)öskor ............................................................................327 Szépfalusi István (Lőrincz) Nagy Pálról félidőtájt.............................................. 330 Kende Péter Bis hundert und zwanzig............................................................ 333 Peternák Miklós Szövegromlás .............................................................................. 334 Parancs János Köszöntő hely ett......................................................................... 346 Béládi Miklós Avantgarde és érték ....................................................................... 347 Somlósi Lajos Pantacles de Salom on..................................................................... 352 Ungváry Rudolf N ew erm ore.................................................................................. 354 Molnár Vera Képvers ..............................................................................................361 Csutak Magda ezer i n a n d .......................................................................................362 Gáyor Tibor Nagy Palinak a "Palócföld”- b e .......................................................... 363 Maurer Dóra Szó-nyomok....................................................................................... 364 Megyik János Nagy Palinak... a 60-adikra ............................................................ 365 Haász Ágnes Elektrografika .................................................................................. 366 Abajkovics Péter Két oldal Nagy Pálnak ...............................................................368 Székely Ákos Nagy T-t Nagy P-nek.......................................................................... 370 Bari Károly Díszletek egy szinonimához I. II...........................................................372 Simon László N. P...................................................................................................... 374 Hegedűs Mária v e rs e ................................................................................................ 375 Tandori Dezső 7 vers Nagy Pálnak ....................................................................... 376 Lipcsey Emőke a korszerűség sajnos/szerencsére nem korszerűség........... 384 Tóth Gábor Elrabol minket az idő ..........................................................................386 Somogyi Gyula Szöveg ......................................................................................... 387 Bohár András Fax Poetry .......................................................................................388 Balogh Norbert m u n k á i...........................................................................................398 Molnár Katalin gyere be kedvesem........................................................................400 Horváth Elemér Peregrinatio................................................................................ 404 Major Kamill Nagy Pál 60 é v e s..............................................................................405 Határ Győző Mellébeszélgetés.............................................................................. 406 Cselényi László Sokknyomozó történelem ........................................................408 Petőcz András A hatvan éves Nagy P á ln a k ................................................. 411 Kukorelly Endre Nagy P á ln a k ............................................................................412 Kibédi Varga Áron N agyságok............................................................................413 Sőrés Zsolt képverse ................................................................................................414 Pető Tóth Károly Címem: mindenütt .................................................................415 Esterházy Péter N. P.............................................................................................. 421 295 �palócföld 94/4 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf. 270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre E számunk szerzői: Abajkovics Péter, Albert Pál, Balogh Norbert, Bari Károly, Béládi Miklós, Bohár András, Cselényi László, Csutak M ag­ da, Czigány Lóránt, Esterházy Péter, Gáyor Tibor, Haász Ágnes, Határ Győző, Hegedűs Mária, Horváth Elemér, Kende Péter, KibédiVarga Áron, Kukorelly End­ re, Lipcsey Emőke, Major Kamill, Maurer Dóra, Márton László, Megyik János, Molnár Katalin, Molnár Vera, Papp Tibor, Parancs János, Peternák Miklós, Petőcz András, Pető Tóth Károly, Pomogáts Béla, Simon László, Somlói Lajos, Somogyi Gyula, Sőrés Zsolt, Székely Ákos, Szépfa­ lusi István, Tandori Dezső, Tóth Gábor, TőzsérÁrpád, Ungváry Rudolf * Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 296 Index 25925 �palócföld 94/4 Papp Tibor Tökéletlen rálátás a párhuzamosra Nagy Pállal 1958 nyarán találkoztunk először, Párizsban, az Egyetemváros templomához tartozó épület egyik alagsori termében, a Rezek Román rendezte heti irodalmi-kulturális összejövetelek valamelyikén. Parancs János vitt oda. Itt állt össze a kezdő Magyar Műhely kemény háromszöge. Kapcsolatunk első szakasza három pólushoz igazodott, az egyik Párizs volt, a másik Liege, ahol 1959-től Nagy Pál és Parancs János többször megfordult nálam, és - hála a hollandiai Mi­ kes Kelemen kör tanulmányi napjainak - az éppen soron lévő holland konferenciatelep, mint például Vashartyán (magyarított változata a Maastricht közelében leledző Vaeshartelnek). Minden magára valamit adó Európában élő fiatal írónak, különösen akkor, ha a menekült ma­ gyar színskálán a rózsaszínnel rokonszenvezett, kötelező volt a Mikesre elmenni. Az első meg­ mérettetés évei voltak ezek. Nagy Pál a harapós, a rámenős kölyök-ordasok közé tartozott. Az idősebbek és a kezükben lévő Látóhatár nagyon hamar elismerték tehetségét, de formálásába beletört minden igyekezetük. Eljárt a Protestáns Szabadegyetem évi rendezvényeire is - bizo­ nyára a családi nevelés volt a vonzódás hátterében, de méginkább Sárospatak, ahol mendikáns kis diák volt. Az irodalmi esteken minden felolvasása kétségtelen elismerést váltott ki hallga­ tóiból. Biztonságérzetének egyik alapja 1956 volt. Az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatójaként cselekvő részese volt a helyi - meglehetősen veszélyes - eseményeknek. A hatvanas évek elejé­ re már letisztázta magának a forradalom szellemi hozamát. Ettől kezdve kormányrúdja min­ dig 56-hoz igazodott, az 56-ban elképzelt demokráciához, a politikai tisztasághoz, az ideológi­ ától, vallástól mentes országvezetéshez, a valódi egyenlőséghez, a művészetek szabadságához. Indulásának emberi gyűrűjét a fiatal francia feleség, Emilienne Deschamps mellett a szel­ lemi elkötelezettségben rokon gyermekkori barát és gimnazista osztálytárs, Szakái Imre, s az 297 �palócföld 94/4 Egyetemvárosban megismert Szilágyi Ferenc és Martinique-i felesége, Pierette alkották. A Párizsban lehorgonyzott fiatal írók, költők, művészek kezdetben szélesnek mondható affini­ tása kávéházakban, többek között a rue de Seine-i Celtique-ben csapatokat verbuvált össze, melyekben különböző erőterek jelezték a távolabbi barátságokat vagy a szoros összetartozást. Ő a Babocsay Lajos, Bér János, Ditrói Ákos, Fehér László, Görög Vera, Harczi József, Hajdu András, Kabók Mátyás, Karádi Viktor, Karátson Endre, Keszei István, Lehoczky Gergely, Liptay Mátyás, Márton László, Nyéki Lajos, Parancs János, Pátkai Ervin, Sipos Gyula, Stein Anna, Stora Judit, Szabó Csaba, Szakái Imre, Szendi Arisztid, Wald Pál, Wiener Pál, stb. ne­ vekkel behatárolható berkekben volt otthonos. A későbbi években a kör szűkült, de az időseb­ bek és újabbak: Lucien Hervé, Nicolas Schöffcr, Molnár Ferenc, Molnár Vera, Székely Vera, Molnár Katalin, Márk Anna, Major Kamill, Somlóssi Lajos stb. barátsága révén bővült is. Polgári foglalkozása - miután kinőtt az ösztöndíjból és megszerezte a Sorbonne-on a kül­ földi francia tanári diplomát - egy fél, vagy negyednapos állás volt a Szabadeurópa Ösztöndíj­ osztályának párizsi irodájában a támogatásra mindig kész öreg barát, Albrecht Dezső szár­ nyai alatt. Első publikációi a Bécsi Magyar Híradóban, az Ahogy lehetben, a Látóhatárban és az Irodalmi Újságban jelentek meg. A korabeli fiatal íróknak ezek az orgánumok jelentet­ ték a nyilvánosságot s némi honoráriumot. Tudtommal menekülése előtt Magyarországon nem publikált, bár még Pestről ismerte Enczi Endrét, az 56-os (és később a párizsi) Irodalmi Újság szerkesztőjét, akiről nagy jóakarattal beszélt mindig, mert emlékezetében Enczi volt az egyetlen hajdani pesti szerkesztő, aki megértéssel fogadta a fiatal írót. Szülővárosában, Salgó­ tarjánban Gerelyes Endrével és Szakái Imrével együtt járt gimnáziumba, ott érettségizett, azonban utána nem vették föl egyetemre. Az az anekdota járja, hogy kínjában még orosz szakra is felvételizett, de nem sikerült, mert több évi orosz tanulás után sem ismerte a ciril nagybetűket. Bejutott egy könyvtáros tanfolyamra (Ladányi Mihály és Keszei István társasá­ gában), s ennek elvégeztével Pásztora került. Innen felvételizett az Egri Pedagógiai Főiskolá­ ra, ahol magyar szakos diákként érte utól ’56. Ha a véletlen kockája másképpen pörög, már 55-56-ban összetalálkozhattunk volna, mert érettségi után Eger lett az én lakhelyem is, azaz poklom tornáca, ahol segéd- majd szakmunkásként dolgoztam a Lakatosárugyárban. A hollandiai "Mikesen" összesereglő fiatal írók körében már 1960-ban felvetődött egy olyan folyóirat körvonala, amelyik harmonikusan illeszkedik a húszas éveiben járó nemzedék megélt élményeihez, irodalmi elveihez, fenntartásaihoz, politikai véleményéhez, elkötelezett­ ségéhez vagy semlegességéhez. A lapalapítás egyik pólusa Nagy Pál volt. Az utolsó, a lapala­ pítónak nevezhető tanácskozás 1961 késő őszén a Cluny kávéház emeleti különtermében zaj­ lott le. A Magyar Műhely első száma - 1962 május 1-i dátummal - 1962. április 14-én jött ki a nyomdából. A lap címe 5, rue Marie-Davy lett, a Papp-Parancs-Pátkai lakta cselédszobák címe, csekkszámlája Nagy Pál számlája, mert ilyesmivel egyedül ő rendelkezett akkor, s mint egyetlen polgárilag rendezett körülmények között élő szerkesztőre, rá hárult a rendőrség felé 298 �palócföld 94/4 kötelező felelősség terhe is. A kéziratok kiválogatása, a közlés megszavazása volt a szerkesztés napos oldala - az árnyékos pedig a lap fenntartásához szükséges anyagiak előteremtése, bár ez utóbbi sem mindig, mert eme gondjainknak köszönhettük a fél Európát behálózó, előfizetőket toborzó irodalmi estjeinket: Párizs, Dymchurch, Genf, Bern, Lausanne, Lőven, London, Bécs, Graz, Göteborg, Oslo, Stockholm stb. Nagy Pál a fő utazók egyike volt: barátok kocsiján, vo­ naton, stoppal egyik felolvasó esttől a másikig, egyik vendéglátó baráttól a másik barátig. Nyugaton megjelent írásait egészen 1964-ig Lőrincz Pál írói álnéven írja alá, azonban a Magyar Műhelyt Nagy Pálként szerkeszti. A Magyar Műhely első számaiban látványosan tettenérhető ez a kettősség, t.i. a fedőlap második oldalán mindkét neve: a szerkesztőé és - a tartalomjegyzékben - az íróé is előfordul. Az 56-ban menekült fiatalok közül többen álnéven kezdtek el publikálni, főleg azért, hogy megkíméljék a hazai testvért, szülőt a zaklatástól. Egyesek, miután úgy érezték, hogy a veszélyfelhők elvonultak, elhagyták írói álnevüket, s a to­ vábbiakban polgári nevükön jegyezték írásaikat (Székely Boldizsár - Karátson Endre, Lő­ rincz Pál - Nagy Pál), mások (pl. Vitéz György) megtartották. Nagy Pálnál első könyvének, a Reménység, hosszú éveknek a megjelenése tekinthető választóvonalnak, ennek a fedőlapján már polgári neve olvasható. Oldalágon néhány mondatot megérdemel a nyugati magyar diákszövetségben, az UFHSben kifejtett tevékenysége. A párizsi magyar diákok képviselőjeként jutott el az évente meg­ rendezett kongresszusokra, melyeken az 56-os demokrácia jobboldalinak egyáltalán nem ne­ vezhető szellemiségét képviselte, s ebből kifolyólag az UFHS-en belül - Bujdosó Alpárral és Szakái Imrével együtt - a radikális szárny egyik oszlopa lett. Első könyve, a Reménység, hosszú évek 1964-ben jelent meg a Magyar Műhely kiadá­ sában. A Dávid Kis Mária illusztrációival díszített 120 oldalas könyvben tizenhat novellát adott közre, melyek közül a legkorábbit 1958-ban, a címadó utolsót pedig 1964-ben írta. Író­ ságának a kamaszkora ez a könyv. Mutál a hangja, mutál a szemlélete. Jól megírt realista no­ vellákkal kezdi. Mondatai között egészséges humor vibrál, a történetet biztos kézzel vezeti, s a novellát többnyire rezignált csattanóval zárja. A könyv elején Eger és Debrecen legkivetettebb rétegéből áll elő egy-egy alak, morfondírozik, erőlködik és végül beilleszkedik, azaz belesüllyed a létezőbe. Külföldre kerülve elesett, visszahúzódó ember a novellák főszereplője, vagy talpraesettségét bizonyítgató vagány. Az első korszak írásai közé tartozik a Konzerv­ gyárban című novellája is, melynek utóélete, amellett, hogy Nagy Pál kiugró tehetségét bizo­ nyítja, jellemző az elmúlt 30 év magyar irodalmára. A novellát szóról-szóra lemásolta egy miskolci fiatalember, s megváltoztatott címmel beküldte a Kortárs egyik novella-pályázatá­ ra. A fiatalember a pályázatot megnyerte, a pályadíjat felvette, a novellát a folyóiratban lekö­ zölték. Miután kisült a disznóság, Nagy Pál azt kérte (mivel a hetvenes évek elején egy "disszidens" semmilyen méltányos jogorvoslatra nem tarthatott igényt), de azt nyomatéko­ san, hogy közöljék le a Kortársban mégegyszer a novellát, pontos címmel, hibátlan szöveggel 299 �palócföld 94/4 és a valódi szerző nevével. A "nagy múltú" folyóirat ezt mind a mai napig nem tette meg. Könyve második felében Nagy Pál hangja komorabbra fordul, felerősödik a magány proble­ matikája és természetessé válik az abszurd helyzet, a világtól való teljes elszakítottság. Stilisz­ tikailag ekkor már a jelzőkkel nagyon óvatosan bánó rövid mondatok, a helyzet fokozását szolgáló kijelentést követő ellentmondások, az ismétlések, a váratlan logikai ugrások prózájá­ nak legfőbb jellemzői. A címadó, a könyvet záró novellában egy fiatalember, aki valahol a vi­ lág szélén él, próbálja szavakba foglalni a szellemi ziláltságához hasonulni igyekvő ép test kál­ váriáját. Nagy Pál életének egyik tengelye mindig a Magyar Műhely volt, amikor Parancs János 1964- ben hazatért Magyarországra, nemcsak egy barátot vesztett el, de súlyos megrázkódta­ tás érte a Műhelyt is. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy ettől kezdve még nagyobb szen­ vedéllyel kerestük írói kiteljesedésünknek és a Műhely fenntartásának a módját, mígnem 1965- ben egy odesszai zsidó menekült atyáskodó sgítségével, aki szedőmester volt a Béresniak nyomdában, ahol a Műhely készült, bejutottunk a CGT szakszervezet által fenntartott nyomdai szedőiskolába. 1966 tavaszán megalapítottuk - ketten - az ARTIS nyomdai vállal­ kozást, melynek Nagy Pál francia felesége volt a törvénnyel szembeni felelőse. Szedőgépet bé­ reltünk, s a Magyar Műhely 15. számát már mi magunk szedtük, tördeltük. Ettől a pillanattól kezdve megváltozott az életünk: kenyérkereső és írói munkahelyünk lett a nyomda. Albrecht Dezső összehozott bennünket Ioan Cuşaval, román költővel és tehetős nyomdatulajdonossal, aki barátságával és cégünket tápláló munkával járult hozzá ügyünkhöz. Miután kisült, hogy az önálló vállalkozás fenntartására fordított energia nem áll arányban az irodalom és a Magyar Műhely oldalán elkönyvelhető anyagi és szellemi nyereséggel, bezártuk saját vállalkozásun­ kat, s ekkor is ő volt az, Ioan Cuşa, aki egyre nagyobbodó nyomdájában, a Compagnie Francaise d’Impressionban, 1970-től félnapos állásban - sok és sokat érő privilégiummal - alkal­ mazott mindkettőnket, azaz adott kenyérkereső állást. Ezt követően hosszú éveken át hol köz­ vetve, hol közvetlenül, haláláig a Magyar Műhely mecénása volt. 1967 tavaszán a Fédération Francaise des Maisons des Jeunes et de la Culture elnevezé­ sű társasággal karöltve nemzetközi irodalmi tanácskozást szerveztünk - szintén ketten Atelier I. címmel, melyre Európából, Észak-Afrikából és Amerikából hívtunk meg franciául tudó írókat, költőket (pl. Nemes Nagy Ágnest, Pilinszky Jánost, Lengyel Balázst stb.). A ta­ nácskozásról Atelier I. címmel francia nyelvű könyvet adtunk ki. A tanácskozás megismétlé­ sét a 68-as párizsi események akadályozták meg. 1968-ban jelent meg a Magyar Műhely kiadásában Nagy Pál Hampsteadi semmittevők című regénye. Egy saját összeomlásával hadakozó, szellemileg-testileg leépülőfélben lévő fia­ talember első személyben lejegyzett hangulat-leletei. A könyvben nincs elmozdíthatatlan támpont, nincs gravitáció, nincs kézzel fogható valóság, csak mondatokba ágyazott létezés­ szeletek, melyek labilisak, változékonyak. A szöveg mögül egy Angliában élő, francia tanítás­ 300 �palócföld 94/4 sal küszködő fiatal tanárember rajzolódik ki, aki nem tud annyi tanítványra szert tenni, hogy megéljen belőle, s ezért barátjára, az ír színészre, Johnyra támaszkodik. Johny beprotezsálja őt egy éltesebb hölgyhöz, aki rendszeres nemi szolgáltaás ellenében eltartja a hőst. A fiatal­ ember egy gazdag ház tágas szobájában tehetetlenül szenved, de szenvedésének eredete, azaz. a helyzetből adódó konfliktusa nem erkölcsi természetű, hanem a világtól való undorodás ré­ sze, melyet az idősebb hölgy visszataszító fizikuma és a rendszeres lerészegedések a kibírhatatlanságig felfokoznak. A regény második felében a gomolygó mondatfelhőkből egy dél-ame­ rikai forradalom reménye illan a szenvedő elé. A lázálom valósággá formálódik, s ezzel meg­ kezdődik a főhős megmentése, aki természetesen, lelkesedik a forradalomért. Johny is előke­ rül. A forradalom azonban megbukik, s talán ebből kifolyólag föllazul a mondatok kohéziója. A mondatok szétesését a szavak megbomlása követi, a betűk önállósodása. Atomjaira hullik a szöveg. Porrá lesz. Jelen van a könyvben a megújuló magyar próza minden alapanyaga: a tör­ ténet relativizálása, a visszakapcsolás, az önismétlés, idegen szövegrészek bekebelezése, a mondatok menetét megszakító, a szavak formáját megnyeső vizuális effektusok, nyelven kí­ vüli, de jelentést hordozó tipográfiai jelek stb. Ha jön egy nyitott szemű irodalomtörténész, akit ma, amikor már lehet, valóban az irodalom érdekel, nem pedig a jólértesült körök érték­ rendje, bizonyára mérföldkőnek tekinti majd a Hampsteadi semmittevőket a modern ma­ gyar próza útján. Egy évvel később, 1969-ben, a regény franciául is megjelent Les fainéants de Hampstead címmel a párizsi Denoël Kiadónál, a szerző és Philippe Dome átültetésében. Philippe Dome 1968-ban érkezett Párizsba, Angliából. Az ötvenes évek végén Liège-ben volt diák, ott szer­ kesztettük együtt a Dialogue című francia irodalmi folyóiratot. Nagy Pál ott ismerkedett meg vele. Miután Párizsban meggyökerezett, rendszeresen összejártunk és egyre szorosabb lett a munkakapcsolat közöttünk. Hol Párizsban, hol Chervey-ben, a Nagy-házaspár Párizstól 200 km-re lévő vidéki rezidenciáján elmélkedtünk, fordítottunk vagy vitatkoztunk végkimerülé­ sig. 1972-ben hárman alapítottuk meg a Magyar Műhely francia testvérlapját, a ď atelier-t és a hasonló nevű könyvkiadót. Később a francia irodalom fiatal és idősebb jelesei csatlakoz­ tak hosszabb rövidebb időre a csapathoz: Bruno Montels, Jacques Roubaud, Claude Miniere, Michel Deguy, Gérard de Cortanze, Mitsou Ronat, Jean Paris stb. Hárman együtt fordítottuk a ď atelier egyik lesikeresebb, francia irodalmi berkekben feltűnést keltő kiadványát, az 1974-es dátumot viselő Szentkuthy különszámot. A d’atelier egy évtizeden át a francia avantgárd irodalom egyik legfontosabb vizuális fóruma volt. Kiadványainkat mind a mai na­ pig keresik a modern francia irodalom gyűjtői. Nagy Pál következő könyve, a Monologium 1971 -ben jelent meg. Ebben a könyvben pró­ zája új arcot ölt, bár korábbi írásaival kétségtelen a rokonság. A testi és szellemi leépülést ecsetelő tartalmi és formai jegyeket itt a szövegbeli összefüggések logikai és nyelvi játéka váltja fel. A könyv darabjai 1966-tól kezdve jelentek meg a Magyar Műhelyben, amiből 301 �palócföld 94/4 egyenesen következik, hogy már a hatvanas évek végen bekövetkezett a váltás. Ezekben az írá­ sokban rétegekben kerül egymás fölé a nyelvi anyag. A rétegeknek önálló élete van, de csak együtt rajzolnak ki valamilyen megfogható körvonalat. Az épülő velencei hajó éjjel című "Prae -palimpszeszt"-ben azon kívül, hogy az egésznek az alapját a Prae-ből, Szentkuthy Mik­ lós monumentális regényéből vett szövegek adják, idézetek szerepelnek különböző könyvek­ ből, verseskötetekből, nem létező írásokból, és közéjük ékelve különböző felsorolások és szö­ vegtömbök találhatók. A w-variorum-ban Stephanus Weszprémi latin nyelvű munkájából kölcsönzi az alapozó réteget, a földi dolgokról címűben pedig Apátzai Tsere János "Magyar Encyclopaediá"-jából. Palimpszesztjeiben szívesen nyúl a két-háromszáz éves munkákhoz, talán azért, mert a nyelvi rétegezésre ezekben több lehetőséget lát. Néha ál-palimpszeszt is ír, és egy-egy réteget önálló műként kezel, mint például a (tacite: "en paix avec ses dieux") cí­ mű írásában, amelyikben a tételek kohézióját az adja, hogy a szavak alliterálnak. A Monologium egyik fontos jellemzője, hogy megbomlik benne a könyv hagyományos sémája. Nincs eleje és nincsen vége, azaz a borítónak nincsen hátoldala. A (nyílt tér) című írás a könyv vé­ gén normálisan kezdődik, de néhány oldal után tótágast áll, s csak odébblapozva, a könyvet megfordítva, azaz hátulról kezdve olvashatjuk el - visszafelé jövet - a maradék szöveget. Ugyanez elmondható úgy is, hogy a (nyílt tér) című írás a könyv elején normálisan kezdődik, de néhány oldal után tótágast áll, s csak odébblapozva, a könyvet megfordítva, olvasható el visszafelé jövet - a maradék szöveg. Érdemes aláhúzni, hogy ez a séma-bontás nem öncélú já ­ ték. Kétezer éves metafizikus világunkban a kezdet és a vég, az egy pontból való indulás és az egyetlen befejezés anélkül volt része a dolgoknak, hogy valaki rákérdezett volna miértjükre: a kánon szerint egy irodalmi műnek van kezdete és van vége; egy könyvnek úgyszintén. Nagy Pál viszont nem elégszik meg ennyivel, rákérdez, nem szavakkal, hanem a tárgyi feltételek, ez esetben a könyv sémájának a megbontásával. A Magyar Műhely szerkesztősége a tizenharmadik számig, 1965-ig, sokat változik, utána némi nyugalmi állapot következik be, három szerkesztő jegyzi a lapot, egészen 1973-ig, ami­ kor Márton Lászlónak a neve, aki foglalkozása mellett egyre kevesebb időt tud a lapra fordí­ tani, lekerül a szerkesztők listájáról. A Műhelyt ezután két ember, Nagy Pál és Papp Tibor vi­ szi az 54-ik számig, amikoris a kilencedik számban szerzőként bemutatkozó Bujdosó Alpár a szerkesztőség tagja lesz. A hetvenes évek elején új dimenzióval, a Műhely-találkozókkal gyarapszik a lap vonzásában gravitáló szakmai és baráti körök működésterülete. Az elsőt 1962-ben, a folyóirat alapításának tizedik évfordulójára - korszerűség/kortárs irodalom címmel - Marly-le-Roi-ba hívtunk össze, a francia Oktatásügyi Minisztérium évszázados fákkal díszített parkot és főúri kastélyt kínáló konferencia-telepére, amihez francia irodalmi kapcsolataink - többek között a költő Robert Marteau - segítségével jutottunk, s ahol a mo­ dern kényelem minden eszköze a résztvevők rendelkezésére állt. A találkozók évente-kétévente követték egymást. Az elsőkön a szervezés munkáját Nagy Pállal ketten végeztük, 1975302 �palócföld 94/4 től, a Bécs melletti Hadersdorfban megrendezett harmadiktól kezdve pedig felváltva: a bécsi­ eket Bujdosó Alpár és Zsuzsa, Megyik János segítségével, a párizsiakat pedig továbbra is mi ketten. Magyarországon először 1985-ben Kalocsán kerül megrendezésre, 1989-ben és 1991ben Szombathelyen Székely Ákos szervezésében, majd 1993 óta Keszthelyen a lap munkájába most bekapcsolódó fiatalok segítségével. A nyugaton megrendezett találkozók anyagi fedeze­ tét mindig a szerkesztők biztosították a saját zsebükből. Sokan nem tudják, vagy nem szívesen vesznek tudomást róla, hogy míg egyes kitüntetett jótékonykodók fizetésért végezték a jóté­ konykodást, addig Nagy Pállal szombat-vasárnapi nyomdai pluszmunkát kellett felvállal­ nunk, hogy a hazai és a szomszédos országokból jövő magyar írók, költők és irodalmárok szál­ lását és ellátását fizetni tudjuk. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati résztvevők között is akadt olyan, akitől nem tudtuk behajtni a részvételi díjat, aki ingyen, a mi zsebünkre konferenciázta végig a Műhely-találkozókat. 1972-ben a Magyar Műhely szerkesztősége Kassák Lajos özvegyének és barátainak tá­ mogatásával létrehozta a Kassák-díjat, melynek zsűrijét Kassák Lajosné, Schöffer Miklós, a Magyar Műhely szerkesztői, azaz Nagy Pál, Papp Tibor, rövid ideig Márton László és 1977től Bujdosó Alpár alkották, illetve alkotják. A díjjal - mely a Műhely-találkozókon kerül ki­ osztásra - egy Kassák szellemét továbbvivő, modern szemléletű fiatal írót, művészt, zenészt jutalmaz meg a zsűri. Az elmúlt huszonkét évben kitüntetett Kassák-díjasok névsora a mai magyar irodalom középkorú alkotóinak a javát magában foglalja (lásd: Magyar Műhely, 84. szám. 61. oldal). Ezt a munkát, ezt a maradandó kritikusi aktust a zsűri tagjainak, így Nagy Pálnak a művei közé is joggal besorolhatjuk. Nagy Pál következő könyve, a Munkanapló 1970-1978 alcímet viselő korszerűség/kortárs irodalom, a Magyar Műhely kiadásában jelent meg, 1978-ban. A könyv indítása egy hasonló címmel megkezdett előadássorozat volt, melynek első állomása egy hollandiai Mikes Kelemen Kör-i összejövetel volt. A modern irodalomról, a modern irodalom problematikájá­ ról, az új műfajokról, az avantgardról szinte semmi nem jelent meg a múlt rendszerben Ma­ gyarországon. A nyugaton élő, hivatásosnak nevezhető magyar kritikusok és esszéisták - a legjobbakat is beleértve - konzervatívok voltak. A kritikusi pályán keringő nemzedéktársak, az idősebbek árnyékában, úgyszintén megragadtak a "klasszikus" modernségnél, egy sem akadt közülük, aki az avantgárd irodalmat felkarolta volna, s alkalmasint kiállt volna mellette. Nyugaton élő modern magyar író erre csak azzal válaszolhatott, hogy nyakába vette a kritiku­ si és az elméleti munka igáját, azért, mert az irodalomnak általában, és saját magának is, szük­ sége volt az elemzésre, az új kérdések megfogalmazására, az új formák behatárolására. Nagy Pál a korszerűség/kortárs irodalomban a nyelvről és az irodalomról mondja el a modernség égtáját megcélzó íróknak a legfontosabb tudnivalókat. Leteszi az alapokat. Segítségül hív mindenkit, Wittgensteintől Ezra Poundig, Kassák Lajostól Jacques Derridáig, akinek alapot teremtő gondolatai vannak. A könyv fejezetcímei - ha ebben a hagyományostól szintén na­ 303 �palócföld 94/4 gyon elütő könyvben lehet még fejezetekről beszélni - irodalmi jelzőtábláknak is tekinthetők. A "szó szövet szöveg "-gel kezdi, azzal az irodalmi alapanyaggal, amihez vizonyítva könyve tá­ volabbi lapjain jelről, jelentésről, kommunikációról, konkrét költészetről stb. elmélkedik, idéz, elemez, polemizál. A 18. oldalon bejelenti, hogy "tarthatatlan az a divatos megkülönböz­ tetés, miszerint kétféle modernség van: tartalmi és formai..." s azzal zárja a bekezdést, hogy "...a modern irodalomban(...) ezek hol egyszerre, hol egymást behelyettesítve, szétválasztha tatlanul vannak jelen. A szöveg nem más, mint egy írói módszer színrevitele: megvalósítá­ sa...". A következő oldalon pedig azt fogalmazza meg, hogy az "avantgardizmus nem (nem­ csak) történeti kategória, hanem mindenkori írói-alkotói magatartás, szemlélet, mely az alko­ tás értelmének (a kísérletezést szükségszerűen feltételező) újat-alkotást tartja'. A metafizi­ ka fejezetben a metafizikus gondolkodástól lassan távolodó korszerű irodalomszemléletről ír, miszerint az "írás egyetlen »igazolása« : az írás gesztusa, a szöveg kiépülése és felbomlása..." Az önálló jelrendszer fejezetben azt tárgyalja, hogy az irodalom azonosítható-e a nyelvvel, a modern szöveg jelentéstartalma fejezetben pedig a szöveget szervező elvekről beszél, s itt jegyzi meg Maurice Roche alkotástechnikájával kapcsolatban, hogy a "tipográfia nem csupán a reprodukálás technikája, hanem az írói munka szerves része". A percepció és kommunikáció fejezetben az "érzékelési struktúrák"-at vizsgálja, s mondja ki, hogy "az észlelés első mozza­ nata a térbeli «leolvasás», s ezután kerül sor az i d ő b el i olvasásra (...) a kettős percepció el­ ve különbözteti meg a szöveg vizuális jellegét is hangsúlyozó korszerű textúra-irodalmat minden más vizuális törekvéstől.." Külön fejezetet szentel a jelhalmaz anyagi hordozóinak: a könyvnek, a sokszorosítási eljárásoknak. Könyve végén a tér-költészet, konkrét költészet fe­ jezetben felméri, összeszedi az általa ismert irányzatokat, röviden jellemzi őket, majd kifejti a róluk alkotott pozitív vagy negatív véleményét s alkalmat talál arra is, hogy a vizuális iroda­ lom évszázados hagyományairól szóljon néhány szót. Formailag, tipográfiailag ez a könyve is messze eltér az ismert könyvszerkezetektől: címlapja a könyv közepén, kolofonja a kétharma­ dán találhtó, s az oldalak rendezettsége is a vizualitáson alapszik, nem a szöveg linearitásán. A hetvenes évek második felében a francia ď atelier csoport egyre több irányban fejtette ki tevékenységét. Performanszok és kiállítások követték egymást. 1977-ben a párizsi Georges Pompidou Központ "Littérature á l’épreuve" címmel állította ki a ď atelier csoport tagjainak, közöttük Nagy Pálnak, közös és egyénileg készített munkáit. Ezt követte 1978-ban a Le Havre-i hasonló című, majd a francia Nemzeti Grafikai Alapítványban rendezett "Signe graphique - espace poétique" kiállítás. 1979-ben Amsterdam, 1980-ban Párizs, Utrecht stb. követ­ kezett. Az azóta eltelt két évtizedben Nagy Pál munkái számos kiállításon szerepeltek, ezek közül említsük meg az első budapestit, az 1982-ben rendezett "Tisztelet a szülőföldnek" cí­ műt, s az ezt követő fontosabbakat, melyek révén munkái láthatók voltak Portugáliában (Poezia viva, 1987), Görögországban (Eros-Eroticism, 1987), a "kép-vers/vers-kép" kiállításon a Petőfi Irodalmi Múzeumban 1987-ben, Belgiumban, Sao Pauloban, Brazíliában, Mexikóban, 304 �palócföld 94/4 San Diegoban (USA), Olaszországban, többször a párizsi Pompidou Központban, a dél-fran­ ciaországi Tarasconban, "A művészet ma" kiállításon Budapesten, Vácott, az 1989-es szom­ bathelyi Műhely-találkozó alkalmából rendezett "Szabad terület" című kiállításon, a Kanári szigeteken, Sepsiszentgyörgyön, Stuttgartban, Kanadában, Japánban stb. 1977-ben a d’atelier kiadásában önálló kiadványként is megjelent a számos kiállításon bemutatott SadisfactionS című francia vizuális szövege. A mű címe egy szófonal, az "isteni őrgróf" neve: Sade és a kielégülés: satisfaction szavak összefonásából született. A művet hor­ dozó nagy méretű lapon a munkanaplójában említett érzékelési struktúrákról elmondottakat itt megtoldja azzal, hogy az első leolvasás is analizálható elemeket kínál az olvasónak. A nagy lapon két súlypont vonja magára a figyelmet, az egyik egyenes vonalak végén sűrűsödik cso­ móponttá, spirális irányú szövegmozgás közepén a másik, s kettejük között fekete mezőben Sade neve látható. Az értelmezhető költői anyag bolyhokban kerül az olvasó szeme elé. A bolyhokat a szavak értelmi és konnotációs rokonsága fogja össze, s formailag mindenütt a szójáték, a szófonat, az áthallás, az alliteráció dominál. Egyik bolyhában a test a központi je­ lentés, a másikban a szerelem likőrje, a harmadikban a fájdalom, a negyedikben a szemé­ remréssel hivalkodó kielégülés stb. Ezt a művet nem elolvasni, hanem olvasni kell, letapogatni, ízlelni, elmélkedni fölötte. 1976-77-ben Nagy Pál két kollektív költői munkában vett részt, az egyik a Pompidou Köz­ pont 1977-es kiállítására készített tíz méter hosszú "Faux-drap" című kollektív képvers, Philippe Dome, Bruno Montels, Claude Miniére, Nagy Pál és Papp Tibor munkája. A másik az 1977-es hadersdorffi Műhely-találkozóra készített, s ott megvitatott és kiállított "Lányok szeméremajkán csend ül" című vizuális mű, melynek szerzői: Bujdosó Alpár, Kibédi Varga Áron, Nagy Pál, Papp Tibor és Petőfi S. János. A hetvenes évek második felében a korábbi irodalmi felolvasásokat Nagy Pál is önálló iro­ dalmi műfajjal, a performansszal váltja fel. A performansz olyan mű, amely látványhoz, hanghoz, időhöz és az alkotó személyes jelenlétéhez van kötve, s amely teljes azonossággal megismételhetetlen. Írásvetítőre, magnetofonra és emberi testre készített multimédiái is mun­ káknak nevezi ezeket a műveket. Az elsőt, a Homo flash-t 1978-ban mutatta be Párizsban, a Péniche-théà tre-ban rendezett d’atelier esten. A francia és magyar darabokat tartalmazó Journal in-time című performansz-sorozatát 1979-ben kezdte (Állj! Ki vagy?, Sécuritexte, RéVe-Révolution, Huszonegy perc, Pszicho-dream, Violight, A bas-decasse, Kézrőlkézre, Improvizációk), ekkor vonta be vizuális eszközei közé az írásvetítőt. Írásvetítőre komponált műveivel jól behatárolható, műfajilag elemezhető, formai jegyekkel rendelkező, sajátos nagypáli performansz-változatot hozott létre. Az írásvetítő az érzékelhető, az olvasha­ tó anyag kiterjedését növeli óriásivá. A vetített anyagot - előadás közben - az alulról megvi­ lágított üvegasztal elmozdíthatóvá, csúsztathatóvá, alkalmasint homályossá teszi. Dinami­ kussá. Az írásvetítőnek köszönhetően Nagy Pál eme műveiben szerepet kap a harmadik di305 �palócföld 94/4 menzió is, többek között a vászon elé álló alak és a vásznon látható szövegkép interferenciája révén. A látványban az alkotó is bennefoglaltatik, az alkotó gesztusai, mozgása, haja, bőre, ru­ hája, hangja. A performanszok alapelemei között jelentős szerepet kap a hang, amely, eredete szerint, a Journal in-time sorozatban kétféle minőségben szerepel: előre felvett anyagok (ze­ ne, zörej, párbeszéd, hangvers-részletek) és élőben elmondott szövegek. Ennek a performansz-típusnak egyik jellegzetessége, hogy bárminemű segédeszköz használatát megengedi, anélkül, hogy speciális jellegét, műfaji sajátosságait elvesztené. Nagy Pál az asztalra szórt plasztikbetűktől a vetítősugárban fürdetett kaucsukbabákig számos hétköznapi tárgyat állít a költészet szolgálatába. A Journal in-time darabjaiban egy-egy központi mag köré rakódnak le az események. A központi mag egyszer a Bader-Meinhoff német vörösgárdista csoport fel­ tételezhetően rendőrileg siettetett börtönbeli megsemmisítése, máskor a szerző belső tusája a második világháborúban katonatisztként elesett apja emléke fölött, megint máskor a tipográ­ fiával kifejezett félelem. Az írásvetítőre komponált performansz többnyire sötét teremben zajlik le, csak az írásvetítő környékén gőzölög némi fény. A közönség felől nézve kétségtelen, hogy az aktusnak kultikus jellege van. Elméleti megközelítésben is nyilvánvaló, hogy a költé­ szet ősi, kultikus funkciója kerül előtérbe, azaz új, mai megvilágításba. A performansz közép­ pontjában a delejes erő maga az alkotó, a sötétségben ő az egyetlen mozgó, az egyetlen élő alak. Az írásvetítőre komponált műben az emberi együttlétet vallásosságig fokozó aktus emeli ezt a műformát a legfrappánsabb performansz típusok közé. Először a hatvanas évek végén, 1968-ban jut vissza Nagy Pál Magyarországra, meghívott íróként, szerkesztőként egy budapesti nemzetközi fordítói kongresszusra. A szakma szere­ tettel fogadja, a hatalom bizalmatlanul. A hetvenes évek elejétől, az enyhülő légkörben, nem­ csak többször jár haza, hanem a két világ közti párbeszédben a Magyar M űhely szerkesztő­ jeként, majd az Anyanyelvi Konferencia elnökségi tagjaként részt is vállal. A párbeszédben bennefoglalta tott a Kultuszminisztérium Irodalmi Főosztálya éppen soros vezetőjével (Tóth Gyulával, Bíró Zoltánnal, Molnár Istvánnal stb.) való késhegyig menő vita arról, hogy kit en­ gednek ki Műhely-találkozóra, kit Kassák-díjának átvételére, s ennek fejében a Műhely kit vesz fel az általuk javasoltak közül a meghívottak listájára (soha nem utazhatott Szentjóby Tamás, nagyon sokáig nem kapott vízumot Galántai György, Kassák-díjuk átvételére nem en­ gedték ki Erdély Miklóst, Tandori Dezsőt, Haraszty Istvánt) és bennefoglaltatott a párbeszéd­ ben a nyugaton élő írók hazai közlésének kierőszakolása, az otthon élő írók cenzúrázatlan nyugati közlése stb. Nagy Pál a bekéi kockáztatva könyveket hoz be, kéziratokat visz ki az or­ szágból, felszólal, kritizál, követel. A hetvenes évek végén Salgótarjánban tilos fényképezés ürügyével beviszik a rendőrségre. A rendőrautó után sírva szaladó francia feleség és a volt ta­ nár, Marton László mennek érte. A filmet, amelyikre a feleség és a barát mellett a völgy túlol­ dalán látható pártfőiskola is ráéghetett, a rendőrök elvették. A semmitmondó filmszalagot csak évek múltán - heves tiltakozás után - adta vissza a kárvallottnak Párizsban a Magyarok 306 �palócföld 94/4 Világszövetségének egyik vezetője. Magyarországi fórumok a 80-as évek elejétől közlik, meg­ lehetősen gyéren, Nagy Pál munkáit. Ekkor már leírható a neve, de avantgard alkotásai csak kísérőszöveggel jelenhetnek meg vidéki folyóiratokban. A fővárosi lapok kapui csupán a pol­ gári ízlés határain belül, a klasszikus modern írásoknak engednek némi rést, ha nyugatról jön­ nek, de az éra végéig zárva maradnak a nyugaton született avantgard írások előtt. Nagy Páléi előtt is. Ugyanez mondható el a hazai könyvkiadásról, azzal a megjegyzéssel, hogy Magyaror­ szágon vidéki irodalmi könyvkiadó nem működött, a mindmáig "nagymúltú"-nak tisztelt ki­ adók mind a fővárosban székeltek, s a folyóiratokhoz hasonlóan nyitásra képtelenek voltak, ideológiailag esetleg megengedtek maguknak egy-egy kurta félrelépést, még nyugati "emig­ ráns" szerzőket is közöltek, de nem lépték át soha a politikai vagy az irodalmi berkekben kiala­ kított konzervatív tabuk határait. A múlt rendszer utolsó, elpuhuló évtizedében Nagy Pál több hazai irodalmi esten fellépett: Egerben, Szombathelyen, Salgótarjánban, Budapesten a Kos­ suth Klubban stb. Nem sokkal a rendszerváltás után előnyugdíjasként függetlenedett párizsi munkahelyétől, s amikor lehetővé vált, kiváltotta magyar útlevelét. Ettől kezdve egyre többet tartózkodik Magyarországon. 1991-ben kapja irodalmi és irodalomszervezői munkájáért az egyetlen hazai elismerést: a Nógrád Megye Közgyűlése által adományozott M adách-díjat. 1980-tól Nagy Pál egy irodalmilag új terület becserkészésére vállalkozik: a videó szövegközpontú használatára. Ez az elhatározás, minden valószínűség szerint, egy üzenetközvetítés­ sel és egy műfaji előrelépéssel magyarázható okra vezethető vissza. A műfaji előrelépést az. irodalomban a statikus alakzat, a tartóra rögzített íráskép megmozgatása, dinamikussá tétele jelenti. A dinamikus szöveg egyszerre kép és egyszerre írás, a két fogalmat már nem lehet egy­ mástól elválasztani, s az így kialakuló önálló jelrendszert nevezi Nagy Pál képnyelvnek, konk­ rét megjelenési formáját pedig képszövegnek. Az üzenetközvetítésben az előrelépést a kor technikájához való igazodás jelenti, az, hogy a műalkotás, azaz az irodalmi alkotás szinkron­ ban legyen a kor legfejlettebb, leghatásosabb technikájával. A leghatásosabb kultúrát sugárzó technikai eszköz évszázadunk utolsó negyedében a televízió. A televízió a képmagnó segítsé­ gével fölvett irodalmi anyag, azaz az elektronikus írás megjelentetésére ad lehetőséget, az anyagtalan szövegnek bizonyos időre életteret biztosít, s mindezt úgy, hogy az olvasó vagy né­ ző hagyományos, szöveghez kötődő viszonyát alapjaiban változtatja meg. Első műve a Securitexte 1980-as dátumot visel. 1984-ben videófilmet készít Le Trou Noir címmel egy párizsi irodalmi kávéházban bemutatott performanszokról. Műveit 1985-től nevezi képszövegeknek, elsőként Métro-police című munkáját, melynek tárgyi előzménye a hasonló címet viselő ólombetűkből készített munkája volt. Ezt követik a Szemrebbenés nélkül, az Amaryllis, a *A díj adományozását a Palócföld Szerkesztősége kezdeményezte. Pál József főszerkesztő fűzött szóbeli kiegészítést az írásbeli előterjesztéshez a közgyűlés döntéshozó ülésén. ( - a szerk.) 307 �palócföld 94/4 Molnár Katalinnal, Bruno Montels-lel. Sandra Sarazzin-nel közösen készített Tapis roulant, a Phoné (1988), Egy m agánhangzó anatóm iája (1989), Intimex (1989), Szködök (1991) és a Secret (1992) címűek. 1987-ben Albert Pál, Dávid András, Major Kamill, Matolcsy Esz­ ter, Molnár Katalin és Somlósi Lajos társaságában megalapítja az első magyar irodalmi és művészeti videó-folyóiratot, a p’ART-ot. A folyóirat képszövegeket, interjúból- és val fölépí­ tett arcképeket (pl. Ligeti Györgyét) és rövid művészeti riportokat közöl. A p’ART 1990-ben megjelent 6-7. számát teljes egészében a Magyar Műhelynek szentelte. A különszám kazet­ táján a Műhely-találkozókról készült filmek és a Magyar Műhely fényképekből és doku­ mentumokból összerakott története látható, mely Nagy Pál és Dávid András munkája. 1984-ben jelenik meg a Journal in-time 1974-1984 című albuma. A nagy alakú, széles könyvben a nyelvi és főleg a műfaji határokat elmosva képverset, szöveget, vendégszöveget, fordítást, esszét közöl egymás után vagy egymásba fonva. A műfaji kaleidoszkópra a cím is okot adhatna (személyes, azaz intim napló), azonban nyilvánvaló, hogy mindez Nagy Pál el­ méleti alapállásából következik, abból, hogy a modern alkotó a kreatív gesztusokat egyenér­ tékűnek tekinti, abból, hogy a metafizikus gondolkodásban gyökerező műfaji megosztást nem fogadja el, azonban a műfajok bomlásából, egymásrahatásából kicsikarható eredményeket szívesen gyümölcsözteti. A könyvben a konkrét vers technikáját felhasználó műtől a tipográfiai sémán alapuló kép­ versig, a prózaverstől az esszéig számos műfajjal találkozik az olvasó. Van olyan opus, ame­ lyikben egyszerre akár kettővel is találkozunk, sőt, még műfordítással is, például a m aurice roche 1975 című munkájában, amelynek a bevezetőjét azzal a mondattal kezdi Nagy Pál, hogy "Az irodalom végre ledöntötte saját bálványát". Maurice Roche-t, az egyik legmoder­ nebb francia írót idézve mondja ki, hogy a pikturális (képi, tipográfiai) referenciák "általában az elbeszélés szerves részei, s szerepük éppen az, hogy a szöveg szövegszerű működését segít­ sék elő". A bevezetőt követő oldalakra az a műfaji megjelölés illene, hogy műfordítás, mivel a francia eredeti Maurice Roche szövege, azonban itt az tűnik egyedül helytállónak, hogy mindkettőjüké. A konkrét versek technikáját alkalmazza a bevezető oldalakon látható képversekben, ezek között is különösen meggyőző erővel az előző könyvének címét konkrét verssé formáló olda­ lon, ahol a negatív és a pozitív kép szembefordul egymással, felesel egymásnak, mintegy kife­ jezve a monológ lényegét. A Doberdóra rímelő zolderdó-ban a szöveges bevezetés után úgy­ szintén a konkrét-vers technikájára utal a két sematizált fal rajza alatt a földalattinak minő­ síthető járatokban cirkuláló két szó: a halál és az álom. Jellegzetesen konkrét vers a táj (hi­ ányzó figurával) sorozat, melyben az elmaszatolódott, óriásira kinagyított írógépbetűkre ruházódik át az "aranyeres táj" minden tulajdonsága, olyannyira, hogy a végén már a betűk sem láthatók, csak a papíron lévő fekete és fehér mezők, melyek magukra veszik a táj szerepét. A konkrét-vers technikája jellemző a betegnaplómból címet viselő fejezetre is, ahol szavak 308 �palócföld 94/4 erősítik a minden porcikájában kórházat idéző látványt: a lázgörbét, a sebész munkáját szim­ bolizáló ollót, melynek késén megnyilazott Szent Sebestyén látható, a csontok röntgen-képét, a beteg ágya végére kiakasztott, görbékkel kifejezett betegnaplót. A fekete oldalakon sorjázó elvágott szavak a csont-szövet vetületei, semmit nem mondanak, csak láttatnak, legfeljebb azt kenhetjük rájuk, hogy az önkívületet jelképezik. A fejezet címéből következtethetünk a sze­ mélyes élményből fakadó indítékra, a szerző gyerekkora óta elviselt, a többszöri operációval járó betegségre, de a mű messze a magánszféra fölé emelkedik, sokkal általánosabb az egyéni szintnél. A városok elidegenített tipográfiai sémákat állít az irodalom szolgálatába. Olyan töltést ad a szavaknak, amit korunk térképen közlekedő embere, emelkedettségről mit sem tudva, magáénak és ugyanakkor költőinek érez. Az utcák nemcsak a síkban visznek valahová, hanem szellemileg is, például a Boulevard Malesherbes a "ma leszámolunk az irodalommal"-ba tor­ kollik. A látvány sémájára és áthallására támaszkodik egy éjszaka az aacheni pályaudva­ ron című képvers, ahol az állomás síneit, a sínpárok keresztezését jelentő vastag fekete vona­ lak a szöveget megelőzve, első rápillantásra kiterítik mondanivalójukat. A könyv gerincét a labirintusok alkotják. Központi fejezete a kimondottan és látványosan labirintusoknak szentelt imago! (elaborintus) ciklus. Zsilka Tibor szerint itt a "kaotikus, öszszekuszálódott rend áll össze valamiféle egésszé". Ezeken az oldalakon is a szöveghez viszo­ nyított prae-konceptuális vizualitás, a már létező (kvázi-létező), létezésükkel tartalmat sugal­ ló szerkezetek terelik erővonalaik hálójába a szöveget. Amit a labirintusban fellelhető szavak jelentenek, azt még meg kell toldanunk azzal, amit a labirintusról, a labirintus ellen vagy mel­ lett mondanak a szövegkörnyezetüktől függetlenül. Az összekuszálódott rend a szellemileg le­ épített, a múlttá lebontott világ rendje, a szöveggel konfrontált vizualitás viszont a most fel­ épített, az új rend. A labirintus szimbólum is, egyszer "az anya testében töltött" idő, azaz a születés és halál ("az anyaföldben töltött idő") szimboluma, máskor meg a dadogó lété, megint máskor az alkotó fal melletti életet élő magányáé, vagy az élet neuraszténiás játékáé. A labi­ rintus-rajz a ciklus több darabjának a vázát alkotja, egyik-másik lapon viszont csak jel­ zésszerűen van jelen, mint például a Mallarmé tiszteletére készített műben. A ciklusban talá­ lunk egy-bejáratú, azaz lineáris szövegvezetésű és több-bejáratú labirintust. A labirintus "profán imago mundi", mondja Nagy Pál, ahol a "szó zsákutcában fut", ugyanakkor "a labirin­ tus nemcsak életveszélyes bolyongás - kellemes időtöltés színhelye is". Labirintusnak tekint­ hetjük a déli fekvésű házban (álom négy hangra) című lineáris szöveg-kompozícióit is, méghozzá számlabirintusnak, melyben a bejárható utakat a számok egymásutánja helyettesí­ ti, a négy hang tipográfiai megoldása (verzál, kurzív és két elütő típusú félkörvér-verzál) pedig a rétegek közötti átjárhatóságot. Első ránézésre a költői szövegben elhintett számok öszeviszsza, rendszertelenül követik egymást: 3,137,204 stb. de szövegelemeikkel kiemelhetők és sorbarakhatók: "- 0. a fog - 1. jö v őidőben - 2. hurokban született - 3. jö v őidőben"' stb. Ha 309 �palócföld 94/4 ugyanaz a szám többször szerepel, akkor másik sor is kirakható: - 0. a fog - 1. lám a hóhér szőlőt karóz - 2. hurokban született - 3. autodaphne mezereúm". Az is kisül, hogy 4-es szám nincs a szövegben, azaz a most felsorolt két út nem folytatható; ahhoz, hogy beljebb hatoljunk a labirintusba, más bejáratot kell keresnünk. A számoknak köszönhetően ebben a műben is megtöri Nagy Pál a linearitást, ebben is lehetővé teszi, hogy a szöveget gyakorlatilag bárhol el lehet kezdeni, s bárhol be lehet fejezni. Az elolvasott rósz is lehet teljesség. Itt is a mű metafi­ zikus origójával hadakozik. Alkotói tevékenysége mellett Nagy Pál tetemes időt fordít az elméleti munkára, ennek függvénye talán, de mindenképpen ezzel is összefüggésbe hozható pedagógiai tevékenysége. Először 1985 októberétől 1986 márciusáig a párizsi College International de Philosophie-ban Látómezők - Az irodalom mint audio-vizuális kommunikáció (Champs visuels - La littérature en tant que communication audio-visuelle) címmel vezetett szemináriumot, melyen főleg a nyolcvanas évek közepén honos új irodalmi műfajok: vizuális performansz, hangvers és a szeminárium középpontját képező videó-szöveg stb, megismertetésével és elemzésével foglalkozott úgy, hogy az elméleti oktatást összekötötte a gyakorlattal, azaz felkérte a művek szerzőit, hogy darabjaikat eredetiben mutassák be a szeminárium hallgatóinak. 1994-ben pe­ dig Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalomtörténeti Intézete fel­ kérésére február elejétől május végéig speciális kollégiumot tartott, A posztmodern eklekti­ kától az elektrovizuális képszövegig címmel. Ezen a szemináriumon a képszöveggel kap­ csolatos elméleti alapozás és a gyakorlati bemutatók mellett a posztmodern irányzathoz pozi­ tívan vagy negatívan viszonyuló legfontosabb gondolkodókkal foglalkozott és az irányzat filo­ zófiai és irodalmi vetületét tárgyalta, különös tekintettel a jelenlegi helyzetben minden oldal­ ról támadott avantgardra. A tanév utolsó negyedében a pécsi Janus Pannonius Tudo­ mányegyetemen is tartott a fenti témáról hat előadást. 1993-ban jelent meg "Postmodern" háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida című tanulmánykötete. Könyvében a jelenleg egyik legdivatosabb, széltébenhosszában használt és valójában soha tisztán nem értelmezett fogalomról, a posztmodern­ ről mondja el az általa fontosnak vélt tudnivalókat. Eszmefuttatásának legfontosabb té­ nyezője, hogy mindig, mindent az avantgard író szemével néz, az avantgard író szemszö­ géből tárgyal, s hogy mindig levonja az irodalomra vonatkozó tanulságokat is. Témáját a könyv címében említett három filozófus posztmodernről írt szövegeinek értelmezéséből bontja ki. Jean-Francois Lyotard-ral kezdi, aki 1979-ben kiadott "La condition postmoderne" című munkájával meghirdette a posztindusztriális kor bekövetkeztét, s aki az 1985-ös párizsi I mmatériaux kiállítás idején már vállalja a "posztmodernséget", azonban Lyotard egyik 1986-os cikkéből vett idézettel rámutat arra is, hogy a posztmodernnek Lyotard szerint sincs "semmi köze azokhoz az irodalmi mozgalmakhoz, amelyek az elbe­ szélés hagyományos formáihoz térnek vissza." Jürgen Habermas a marxista multú szocio310 �palócföld 94/4 lógus és politikai gondolkodó a posztmodernizmus első kritikusa. Habermas meggyőződése, hogy "a mai modernitás legbiztatóbb eredményeit a kultúra, s ezen belül a tudomány és a filozófia területén produkálta. Az esztétikai modernitás radikális kísérletei is a kultúra radikalizálódását segítették." Jacques Derrida, a dekonstruktív filozófia megalapozója, akit, főleg amerikai kritikusai, posztmodernnek minősítenek, a posztmodernizmust és a körülötte folyó pszeudó-vitát divatjelenségnek tartja. Derrida központi problémája a de­ konstrukció, mely a metafizikai gondolkodás végére utal, de a gondolkodás ettől még 'nem szűnik meg, ellenkezőleg: újra kezdődik." Derrida, írja Nagy Pál, "a mutáció filozó­ fusa, a poszt-indusztriális kor (...) legjelentősebb gondolkodója." A könyv utolsó fejezete­ iben a művészet jelenlegi helyzete: destrukciója, dekonstrukciója foglalkoztatja a szerzőt. Véleménye szerint "korunk autonóm művészete számára létfontosságú, hogy dekonstruk­ ciója: változása, átalakulása, adaptálódása a 21. századi új felvilágosodás szellemében, az újítás, a kísérletezés, ugyanakkor a fokozatosság és a folyamatosság jegyében menjen végbe." A kötetet egy Jacques Derridával az 1992-es budapesti látogatása alkalmából folytatott beszélgetés zárja. Ennek a könyvnek a szerkezete is elüt a hagyományos könyv­ sémától azzal, hogy a könyv oldalain három vízszintes mező fut végig: a legfelső, mely az oldal felénél valamivel többet foglal el, a főszöveg mezeje; az alul-felül léniával keretezett középső sáv a szöveges vagy képi idézeteké, megjegyzéseké, melyeknek betűi kisebbek a fenti betűknél; a legalsó sáv pedig a jegyzetek sávja. 36 éve futnak nagyjából párhuzamosan sínjeink. Az eddig elmondottak mellett sok minden másról is szólni kéne, többek között az elmúlt két évtizedben velünk együtt futó harmadik sínről, a bécsiről, mulatozásról, piálásról, utazásról (például arról, amikor 1962-ben osztrák felségterületű vonaton átcsusszantunk a soproni csücskön), barátnők­ ről, haragokról, a szépemlékű Chervey-i napokról (Cselényi Lacival, Emilienne-nel, Zsu­ zsával és M arie-Louise-zal), az élők sorából elköltözött barátokról (Németh Sanyiról, Pátkai Ervinről, Erdély Mikiről, Bakucz Jóskáról), meg azokról, akik cserben hagytak ben­ nünket, a múlt rendszer hatalmasaival folytatott csetepatékról, a "szedés-javítás-tördelés" soha nem szűnő diktatúrájáról, a lap körüli örökös pénzügyi gondokról, a hazai fogad­ tatásról, a körülöttünk feltűnő új emberekről, a fiatalokról. Sok mindenről kellene, de nem most; mindennek eljön az ideje. Eljön a betakarításé, eljön az összegzésé, az elszámo­ lásé, és eljön az ünneplésé. Azaz ez utóbbi máris eljött: a 60 éves Nagy Pálnak boldog szü­ letésnapot kívánok! Párizs, 1994 június-július. 311 �palócföld 94/4 Albert Pál Kis Fekete Könyvecske Hol kellene kezdenie, elmélkedését mibe beleágyaznia, mily fölkínált távlatokat figyelem­ be vennie a recenzornak: az idestova negyedszázada egy városban, Párizsban élő nemzedéki társnak, olykor persze kétkedő, barátian értő, s hümmögő vagy gyengéden maliciózus tanú­ nak, ha a Magyar Műhely szerkesztőjének és motorjának, Nagy Pálnak Korszerűség/kortárs irodalom című, Munkanapló (1970-78) alcímű új kötetéről, nyilván durva műfaji egyszerűsítéssel: tanulmány- s manifesztum-gyűjteményéről szigorú méltányossággal és a szerző s az olvasó között is haszonnal közvetítve óhajtana szólni? Messziről indulva idézhetnők a távoli-távoli kezdeteket, az avantgárdista választás és buzgólkodás előtti éveket, midőn a tanítóképzőt elhagyó 56-os diák, hazafias hevületű és konok jelemű ifjú a kivetettségben is Németh Lászlót tekintette példaképének, szorgos önképzésében szellemi vezetőjének, első szépírói próbálkozásaiban pedig a népies hangvételű naturalizmushoz igyekezett alkalmaz­ kodni; s dehogy kajánul, ma már inkább elégikus ellágyulással, s főként: a húsz esztendő során megtett út jelzésére. Emlékeztetnünk kellene azután ennek az útnak állomásaira: a Magyar Műhely című folyóirat tizenhét esztendejére meg az egy ideje még szórványosabban megje­ lenő s a helyi szerkesztőtárs, Papp Tibor mellé egyenrangú vagy tanítványi franciákat is be­ vonó d’atelier című francia kiadványra, s persze Nagy Pálnak a hagyományos irálytól egyre inkább a texte-irodalom, majd egy sajátos tipográfiai-vizuális kísérletezés felé elrugaszkodó alkotói törekvéseire, három kötettel demonstrált eredményeire. Tűnődhetnénk közben azon is, mi talán járulékos: a táborra is vágyó dacos aktivista szerepen, a kérlelhetetlen ambición meg váltságdíjain, a félreérthető (s hol itt, hol ott a lényegi jószándékot, az önnön ügyet meg­ haladó ügyre is tekintő buzgóságot, áldozat-vállalást méltatlanul rossz hírbe hozó) "iroda­ lompolitikai" tevékenységen, elvégre mindez, ilyen vagy amolyan megkötésével, kényszerű 312 �palócföld 94/4 választásával, önigazoló berzenkedéseivel, a megmaradó kötetlenség hívogató ígéretével, a béklyókat rázó türelmetlenséggel, mozgalminak tudott előrefutással és terrorizmussal meg a helyszínen éberen elsajátítható s a másik: a honi közegben még merészebbnek, még eredetibb­ nek tetsző "modernitás' rítusaival és játékszabályaival árnyalta vagy váratlanul határozott irányba terelte az írás gyakorlatát s a gyakorlatot olykor előhívó, máskor pedig kísérő, igazoló és értelmező esztétikai, bölcseleti, nyelvfilozófiai elmélkedést; s elgondolkozhatnánk végül hosszú várakozásunk talányos jutalmán: a Nagy Pál tollán összefüggően és magyarul először megfogalmazott "ars poeticá"-n, alkotói programon: egy új műfaj, új írásmód, művészi köz­ lésmód, tágítva még a célok perspektíváját: az "Új Irodalom" utópiáján is. Méltó recenziónak ilyenféle távlata és kerete lehetne; kár, hogy betöltésére nyilvánvalóan elégtelen, műveltségét, bölcseleti hajlandóságát, a különböző szakmák technicista ismereteit tekintve a - Nagy Pál szavával - "kritikát író kritikus": a modernitás harcosságának értéke­ léséhez gyarló az érzelmes emlékező, az újdonságot a folytonosságban gyakorta csak "újrafölfedezésként" köszöntő irodalomtörténész, a más utópiákat (is) tápláló szoba-irodalompolitikus, a más anyagon más elveket és módszereket is próbára tevő szöveg-értelmező, a kizárólagosság aszkézisére nehezen kapható, élvetegen gyűjtögető olvasó. Ennyit előre bocsájtva vállaljuk persze a közhöz szóló házifeladatíróra háramló feladatot: hogy, akár reduk­ ciók és formális megszelídítés árán, de jóhiszeműen s nem is csekély megbecsüléssel közvetít­ sünk az elvonatkoztatás, a divatos finomkodás és a kísérletező türelmetlenség régióiban szál­ lást verő szerző meg a hozzánk hasonlóan tanulékony közönség között; eljárásunk mentsége­ ként csak a makacs elvre hivatkozva, hogy bármely szövegről, ha nem csal, a heterogén szöveg a megvilágosítóbb, némi bátorítást találva rá a szerző utasításában is, tüstént az első lap aljá­ ról: "(tetszés szerint rakja össze!) (tetszés szerint!)" * * * Nem feledjük a leckét, egy szellemi emlőn nőttünk föl elvégre, hogy a közlendő s a közlés formája nem elválasztandó, hogy mily hígításra, ellentétek látszat-fölöldására késztet a "diszkurzív" szelidítés, s azt se persze, hogy a "könyv" hagyományos jellegének kétségbe vonása, új olvasásra késztető új "külsőségek" kihívó fölmutatása mily erővel képes az emígy csak még eredetibbnek, meghökkentőbbnek tetsző új gondolatra irányítani a figyelmet: az egyszerű ol­ vasóra tekintve hántanánk le most mégis Nagy Pál Kis Fekete Könyvecskéjének "külsőségeit", hogy magunkra vállalva a didaxist, hamarabb, biztosabban jussunk el véle a mélységesen ko­ molyan vett s kívülről nézve is komolyan veendő maghoz, a játékos vagy önillusztráló formá­ ban is nyomatékos, megfontolandó közléshez. Nagy Pál könyvének címe például nem ott található, hol megszoktuk: sem a fekete védő­ 313 �palócföld 94/4 papíron, sem a címlapon: részlegesen, de negyvenötször ismételve az 52./53. oldalon, egészé­ ben az 59.-en; s a kolofon sem a mű végén, hanem - térképpel kiegészítve - a 87. lapon, ha jól számolunk persze, mert a lapszám sincsen mindig föltüntetve, és ha mégis, hol egyik, hol má­ sik sarokban, hol számmal jelölve, hol betűvel kiírva. A "modernitás" ismérve (avagy modo­ rossága) a fura központozás: pont után kisbetű következik, s azzal íródnak a tulajdonnevek vagy a meglepően szapora német idézetek főnevei. Megfejtésre vár olykor némely szó-torlasztás, tömörítés, elgondolkoztató, ál-etimológiai szó-elválasztás; más jelek, egyéni "írásjelek" (nyilak, emblémák, aláhúzó vagy szünetet, logikai ugrást jelző vonalak) logikája náluk nem is megbízhatatlanabb. Lényeg vagy dekórum, "hommage" vagy betájolás? - nyilván ez is, az is az értekező szöveget meg-megszakító számos "vendégszöveg" (Ezra Poundtól vagy Maurice Roche-tól, Kassáktól, Dérytől vagy Szentkuthytól, Erdély Miklóstól vagy Szentjóby Tamástól), esetleg ön-idézet, hangulatilag beilleszkedő napló-részlet, borotvapengés kivágás: ablak a la­ pon egy tavaszi, lírizáló futamban; hozzájuk képest az "illusztrációk" (Misztótfalusi Kis Mik­ lós nyomtatványa, Ferdinand Kriwet vizuális embléma-verse, Kocsis Imre hieroglifa-sora, két tükör Kassák Má-jából, egy kabalisztikus kéz, egy Hórus-szem stb.) jobbára úgy funkci­ onálnak, mint bármely más, szabályos könyvben. Lehántható, pedagógus céllal, könnyítésre ez a "külsőség", még ha tiltakozik is közben já ­ tékosságunk; s nem is lehántandó, mert még ennyire sem külsőség, hanem lényegi hivatkozás, érv, s emígy inkább a pontos betájolást segíteni külön fölmutatandó a céltudatosan önművelő szerző alig évtized alatt fölhalmozott, a kor és az újítás kívánalmaihoz igazított irdatlan mű­ veltség-anyaga. Mert Nagy Pál a hetvenes években pokolian sokat olvasott: magyarul, franciá­ ul, Joyce-ot (a Finnegans W ake-t például) s másokat angolul, nyilván németül is (hiszen ere­ detiben idézi a bölcselőket), s a szövegében elszórt szómorzsákból hinnők, még a görögbe s la­ tinba is belekóstolt. Fárasztó a lista, de jobb értésére a következőknek érdemes összeállítani szerzőnk kézi-könyvtáráról! Filozófus akad rajta számos: Platón és Hegel, Bergson, William James, Dunon és Eucken, a Materializmus és Empiriokriticizmus Leninje, Husserl, Nicolai Hartmann és Carnap, Lukács György és Hanák Tibor, Heidegger s nagy súllyal Wittgenstein, Michel Foucault az újabb francia iskolából meg a megannyi parafrázisba átemelt, de magya­ rul is jócskán talányos Jacques Derrida, színfoltnak pedig Pico della Mirandola, Paracelsus és Johannes Reuchlin. Egy másik kutyanyelven nyelvészeket, szemiotikusokat, az információel­ mélet tudósait meg néhány művészetbölcselőt, kritikust, sorolhatnánk: De Saussure-t, Hjelmsevet, Sapirt, Peirce-t, Jakobsont és Chomsky-t, Damourette-et és Benvenisté-t, Lotz Jánost, Péterfalvyt és Kassai Györgyöt; Sklovszkijt, Lotmant, Greimas-t; Umberto Ecot, Julia Kristevát, Christian Metz-et és Roland Barthes-ot; Max Bensét és Abraham Moles-t, Szabolcsi Miklóst és Miklós Pált. Néhány lélekbúvárt azután, Freudot, Lacant, Szászt; tipográfia-törté­ neteket, akadémiai kiadványokat, értelmező szótárakat. Írókat, költőket persze szintén, szen314 �palócföld 94/4 teket és aprószenteket, a szürrealistáktól örökölt protokoll-táblázaton elosztva őket; hevülékenyebb preferenciával Artaud-t, Bretont, Dantét, Faulknert, Góngorát, Hölderlint, Joyce-ot, Kassákot, Lautréamont-t, Mallarmét, Proustot, Ezra Poundot, Raymond Rousselt, Sade már­ kit, Szentkuthyt, Weörest; másodsorban: Apollinaire-t, Baudelaire-t, Cervantes-t, Céline-t, Flaubert-t, Hlebnyikovot, József Attilát, Majakovszkijt, Nervalt, Queneau-t, Rabelais-t, Rimbaud-t, Sterne-t, Villont és másokat; Beckettet, Robbe-Grillet-t, Sollers-t, az "új regény­ nek" meg a "telqueliánus" "új-új-regénynek" mívelőit; egy képversről szóló futamban tíz-húsz hivatkozást, tucatnyit-kéttucatnyit a térköltészet és a konkrét-költészet panorámájában. Együttvéve legalább másfélszáz nevet, az ismétlésekkel oldalanként kettőt-hármat. Sapienti sat, komoly intonációval: kinek hasonló a kézikönyvtára (s tudunk ezért ilyenről nemcsak Pá­ rizsban), útjelzője is van már Nagy Pál szellemi tartományában; ismertetésünk következőpasz szusán gyorsabban söpörhet végig tekintete. * * * Vágjunk viszont egyszerű csapást annak, aki csak hiányosan, felületesen ismerné Nagy Pál auktorait; s véle ne találgassuk azt sem, az eklektikus egybeolvasztásban, "interdiszciplináris" átkapcsolásokban mi idézőjeles vagy rejtett idézet, mi összefoglalás vagy átírás, rezümé vagy parafrázis; "munkanapló", mondja megnyerő szerénységgel, a napi jegyzetelést, cédulázást erénnyé nemesítve az alcím; s ami ebben a naplóban az irodalomra vonatkozik, nem csupán ömlesztett aforizma: hitele is van, személyes; az írás gyakorlata s a kétkezi, nyomdászi munka igazi fedezete. S még elismerőbben: anyaga lehet napi olvasmányok "hordaléka" ennek a "munkanaplónak; lapjait azért még a tipográfus játékosság, modern különcködés is úgy ren­ dezi, hogy nem is megvetendő didaxissal disszertációk, kiselőadások állnak össze belőlük; né­ melyik "fejezetet" valóban olvashattuk is cikként, hallhattuk előadásként. Évekkel ezelőtt egy hollandiai kerekasztal-találkozón például a Szó, szöveg, szövet című, emitt kötetet nyitó írást. Nagy Pál a dán nyelvész, Hjelmslev sugallata s méginkább napjaink becsült francia filozófusa, Jacques Derrida 1966-os, Párizsban nagy port fölvert dolgozata (De la Grammatologie) nyomán fejtegeti, hogy nem idealistán, plátonistán, metafizikusan, a szuflát, a "spiritus"-t, az ideát, a hangot elsőbbségben részesítve holmi "szubsztanciaként", hanem formaként kell fölfogni a nyelvet; a jel, a "nyom", az írás egyidejű, avagy - termékeny paradoxonnal - akár korábbi, mint a szó hanganyaga, s emígy a "beszélt nyelvrendszerrel" leg­ alábbis egyidejű az "írott nyelvrendszer"; kicsit sejtelmes és finomkodó "materializmussal": más, netán elsődlegesebb, mert agykéregbe, viaszra, papiruszra "bevéshető" az "írott nyelv". A másik kiinduló tézis, hogy az ideákat mintegy "leképző" beszélt nyelvben (s persze a hasonló alapvetésű irodalomban) az írás aktusát megelőző, az írásban csak szolgailag tükrözött "mon315 �palócföld 94/4 danivaló" hatalmasodott el, holott "az irodalom elsősorban a kifejezés művészete, formát pró­ bál adni folytonosan alakuló, változó érzéseinknek, mikro-rétegeinek gazdagságát feltáró gondolkozásunknak"; gyorsan általánosítva: "az irodalom önálló jelrendszer", sajátos "szerve­ ző elveivel", kísérleti javaslataival és játékaival, az olvasó közreműködésére is váró megterve­ zett "többértelműséggel". A nevéhez méltó irodalom nem lehet más, mint "kísérletező iroda­ lom", a jelentés fölfüggesztésének mindig új kalandja: a történelmi előzmények és hasonlósá­ gok ellenére is mindig lényegileg új avantgarde-irodalom. Tudóskodva és kissé kusza indulattal a divatos nagy ellenséggel, a Metafizikával viasko­ dik a következő dolgozat. Mellőzzük most belőle, mi megismétlése a bécsi iskola és Focault vagy Derrida téziseinek, csupán az irodalomnak szóló normatív tiltásokat említsük: hogy az új irodalom ne legyen többé a "metafizikai gondolkodás egyik jellegzetes terméke", afféle "vul­ gáris teológia vagy ontológia"; az író szabaduljon meg a "logosz", a "télosz" és az "eidosz" nyű­ gétől, az "antropocentrizmus" és "antropomorfia", sőt az én, a személynek, nem pedig név­ másnak, funkciónak feltűntetett alany idealista illúziójától. S ha így van, így lesz, akkor: "az irodalom 'igazságának', 'valóságának' semmi köze a bizonyítás, ellenőrzés, igazolás, mérték­ hitelesítés egzakt világához; ezt az igazságot nem lehet valamihez viszonyítva bizonyítani, ellenőrizni: az írás gesztusa, a szöveg kiépülése és felbomlása, az egymáshoz hasonló vagy egy­ mással ellentétes elemek összekapcsolása, szétválasztása - az írói munka". Nem közvetlenül a metafizikával, hanem egy nyelvészeti és esztétikai vélekedéssel hada­ kozik az Önálló jelrendszer című eszmefuttatás, amely szerint helytelen élesen megkülön­ böztetni "informatív" illetve "költői funkciójú" nyelvet; az un. "költői funkciókba állítás" elég­ telen az irodalom magyarázatára, hiszen az irodalomnak külön "kódja" van, s léte "elgondol­ ható a nyelven (azaz: költői vagy nem költői nyelven), a ma rendelkezésünkre álló nyelvi nyersanyagon kívül is". Nyomdász-írókról lévén szó, a tipográfia kínálta kísérletező lehetőségeket is figyelembe véve hasonló gondolatokat fejteget az "idiomorfikus irodalomról" A modern szöveg jelen­ téstartalma című fejezet: "a tipográfia nem csupán a reprodukálás technikája, hanem az írói munka szerves része; a rendező elvek a sokfelől származó, heterogén elemeket végtelen (nyílt) jelhalmazzá - szöveggé - szervezik; mivel a modern író számára a szónak nincs jelentése, csak szóhasználat van, nincs a priori jelentés, az egyes szövegek jelentés-hálóját, értelmi rétegeit maga a halmaz, a szöveg hozza létre; ilyen értelemben szokták mondani, hogy a szöveg önma­ gát teremti". Itt történik hivatkozás Szentkuthy Miklós eszményére, a "szétszórás klassziciz­ musára", Derrida szöveget mintegy robbantó, szétfrcccsentő "disszemináció"-elképzelésére, a néven ezúttal nem nevezett Bahtyin és Kristeva "karnevál"- és "kaleidoszkóp"-metafórájára, szöveg-utópiájára; s itt, újabb, Magyar Műhelyes elvet, gyakorlatot, napiparancsot igazolan­ dó: a "közös írói munka" végülis termékeny problémáira. 316 �palócföld 94/4 Történeti áttekintéssel kezdődik a Felület/dimenziók; percepció/kommunikáció című rész: a könyv különféle megjelenési formáiról (selyemtekercs, pergament stb.) és észlelési rendszerünkről. Változó volt ez a viszonylat, új változatot kínál ma is, az újabb technikákkal új, eleddig kellőképpen nem kihasznált lehetőségeit az irodalomnak. Elképzelhető például olyan mű (s Nagy Pálék köre egy ideje ilyeneket is produkál), mely, bár fölhasználja a nyelvet, de nem hagyományos szöveg, s föl a vizuális ábrázolást (jeleket, emblémákat stb.), de nem képzőművészet, hanem, úgymond, külön kóddal rendelkező "scripto-vizuális egység", mely­ nek érzékelése, felfogása, "fogyasztása" kettős lépésben, a "kettős percepció" elvével s gyakor­ latával történik: előbb térbeli formaként, Gestaltként, majd időbeli (ám nem feltétlenül line­ áris és célirányos menetű) olvasattal. Nyomdai (és részint kiadói, terjesztői) tapasztalatokat általánosít a következő elmélkedés: A jelhalmaz anyagi hordozói; könyv; sokszorosítás/terjesztés; dicsérete a nyomdász­ írónak, ki maga "realizálja szövegét"; épeszű, talpraesett bírálata néhány korábbi vagy kortár­ si rokon-törekvésnek: dadának, koncept-art-nak, redundás és illusztráló kaligramma-költészetnek. Hasonló ismertető és bíráló szellemben szól azután Nagy Pál a Tér-költészetről és a konkrét költészetről. Végezetül a Nyelvi minta? Nyelvi nyersanyag! című záró-dolgo­ zatában igyekszik részint téziseit összefoglalni (a nyelvi és nem nyelvi elemek összeegyezte­ téséről, a nyelvet, a nyelvi mintát meghaladó irodalomról stb), részint pedig néhány utópisz­ tikus sejtést lebegtetni az irodalmi többértelműségben és szerény bizonytalanságban egyre szaggatottabb utolsó tiszta szöveg-töredékben... * * * Ismertetést ígértünk, nem bírálatot; nehezen is menne. Hiszen Nagy Pál elveiből, nézete­ iből számosat mi is vallanánk, nem csekélyebb indulattal elutasításait: a didaktikus, a mora­ lizáló, az okoskodó, a "lokál-szentimentális", a naturalista hitelűnek mondott stb. irodalom megvetését, zsigeres gyűlöletét; érdeklődő rokonszenvvel figyeljük kísérletező gyakorlatát s még a gyakorlatot alátámasztó egynémely teóriát is; legfeljebb több kétellyel és humorral szemlélnők önmagunkat is, ha olykor-olykor, kamaszosból görcsösbe, majd szenilisbe váltó fontoskodással mi is cifrázzuk a franciás modernizmus kánonját, elegáns, de más közegben, nyelvben lelepleződő közhelyeit, elmés paradoxonjait, gondolatébresztő szofizmáit; ráadásul, mardosó bűntudattal bevallottuk már bepótolhatatlan járatlanságunkat a bölcseletben, nyel­ vészetben, szemiológiában: oly tudományokban, melyek kisujjában vannak a Munkanapló írásról is egyidejűleg gondolkodó polihisztor szerzőjének. De még hivatottan sem volna ked­ vünk rágalmazni: hogy talán darabos vagy kurta emitt a gondolatmenet, hiányzik másutt egy érvelés a láncszemből; hogy van-é mindig kikezdhetetlen tézis a citátumban, a tekintélyérv 317 �palócföld 94/4 mögött, s alkalmasint nem eklektikus-é a több helyről gyűjtött tézisek barkácsoló összeillesz­ tése? Ezért volna szintúgy felesleges holmi hiányokat emlegetni, hiszen mi mindent kellett volna még belezsúfolni ebbe a karcsú kis kötetbe, mely azért, okkal, nem "kiskáté", mindent tudó könyvecske. Jelzés, fölhívás legyen inkább csak emlegetése annak, hogy mire várnánk még választ Nagy Páltól: hogy retorikai és poétikai megközelítésben nevezné meg retorikáját és poétikáját; hogy elárulná: van-é, s akkor milyen értékelmélete; mit kezd, ha nem is a mar­ xizmussal, de a történelemmel s a korral, a külhoni kisebbségben mégiscsak elszigetelt alko­ tóként olvasójával, a kommunikációban a címzettel, a mű, a "produktum" funkciójával, hatá­ sával, a befogadó, értelmező, olvasatban "újra-realizáló közeggel; s néhány jelzésen, Freudra, Ferenczire, Lacanra való gyors hivatkozáson túl nem érzi-e igényét szembesíteni alkotói módszerüket a pszichoanalizis sugallatával: tűnődni, hogy mi nékik a papír s rajta a jel, a "nyom", a "bevésés"; mily valódi tárgy a szó, mily játékos és libidinális, regresszív vagy utó­ pikus öröm a jelölő és a jelölt kodifikált egységének széttörése, ajándékként, büszke fölmu­ tatásra: barkácsoló új összerakása? Így, félénken, csupán egy nagy dilemmára s ellentmondásra céloznánk. Nagy Pált olvasva ugyanis úgy érezzük, hogy legfőbb ellensége a kategóriákban való gondolkodás meg a rögesz­ més mumussá növesztett metafizika; pontosabb definiciósorozattal is ezúttal, de azért szino­ nimájaként sok mindennek, nem kedveltnek: romantikának és realizmusnak, idealizmusnak és pragmatizmusnak, hagyománynak és az övékétől eltérő újításnak, finomkodásnak és érzelmességnek, zűrzavarnak és arisztotelészi logikának. Érdektelen s méltánytalan volna persze szövegéből kihalászni néhány fordulatot ("eredeti tehetség"; az irodalom mint "expresszivi­ tás"; "kifejezés"), melyet helyi mesterei, a párizsi metafizika-gyomlálók bizony fejét fölütő gaznak látnának. De mert a Metafizikával vívott harc az itteni legjobb bajnokok szerint is hosszú-hosszú harc, s egyenlőre csak bévülről, magának a metafizikának fegyvereivel lehet vívni (kb. így Jacques Derrida): tűnődhetünk, meghaladta-é a metafizikát Nagy Pál, avagy, né­ ha, nem nyakig csúszik bele vissza; hogy nincs-e ilyetén veszélye a jelölő (a signiflant) abszo­ lutizálásának, s a nyelv belső mimezisébe vetett vak bizalomnak; vagy hogy nem lesz-é nála az író épp úgy, még inkább, demiurgosz, mint a legromantikusabb felfogásban: a kegyelem vé­ letlenéből és az egyedül igaz alkotói gesztussal a semmiből, soha nem látottat, nyelven is túlit teremtő? Kiseprűztük az ajtón, jön vissza csőstül az ablakon feladat, küldetés, erkölcsi tartás, apolitikusan politikához súrlódó mozgalmi célzatosság, tanítványt sóváran toborzó s végülis az olvasót legalább igencsak didaxissal tanító szándék. S hiába gúnyolódik a "prófécia fekális terhén" a Munkanapló pedagógusa és manifesztum-fogalmazója; elutasításai, makacs s talán beszűkítő választásai, az úti rendjükbe vetett hívő bizalom (vagyis nemcsak szektássága, de ereje is minden mozgalomnak, konok újító igénynek, még nyájasabban: öntörvényű tehetség­ nek) prófécia is: Irodalom csak egy lesz, az övék; írásképpel nem mi tréfálkozunk, mert kis­ 318 �palócföld 94/4 betűs tipográfiájában ezt az egyet, kizárólagosan és szent áhítattal, nagybetűvel gondolja a szerző. Ily határozott állításra, egyetemes igényre nem is sértés nem a recenzornak: benne is az olvasónak bátortalan kételye: nem túl merész-e az egész Irodalom nevében fogadni s egy speciális irodalom valósabb esélyeiben bízni, de lemondva közben mindarról, mi századokon át legalábbis járuléka, játékosan kijátszott, minthaként integrált fedezete volt az iroda­ lomnak; lemondani egyszerre "logoszról", "téloszról" és "eidoszról", le a "jelentésről", s emígy: a "mimézissel", a "referenciával" való incselkedésről, a történésről, ál-történésről, illúzió-já­ tékokról, fikcióvá növő fantazmákról is; s elég-e helyükre az, miből az új szöveg, jószerivel csak kurta texte, emblémába fogott fröccsentés, körülmetélt, kimetélt palimpszeszt épül: a szószedet, a pontosan soha meg nem nevezett "kód" és néhány nem kevésbé homályos vagy tú­ lontúl egyszerű "szervező elv": néha csak metaforikusan máshonnan kölcsönzött fogás? Ezt azonban mégse most feszegessük: az ócskán hagyományos műfaji elválasztással: a Nagy-Papp-Bujdosó-trojka egyikének szépirodalmi terméke ürügyén, máskor. Dicsérjük in­ kább Nagy Pált, ő jobban tudná, mily mértékben tettük eddig is: komolyságáért, józanságáért és alkati materializmusáért, téríthetetlen következetességéért. Őszintén szeretnők, ha Mun­ kanaplójának számos olvasója lenne; magyar író szakmájáról ritkán ír ily tudós merészsséggel. Olvasója: idősebbje, nyelveken tudója fogja érteni hivatkozásait; fiatalabbja pedig, élvez­ ve is a játszadozó hermetizmust, ebben-abban, sokban saját világ- s irodalomszemléletére is­ merhet: övék legyen jelesül ez a Kis Fekete Könyvecske, vademecum bizonyos avantgarde meredek kaptatóján. 319 �palócföld 94/4 Egy avantgárd irodalomtörténet iránt való jámbor szándék Nagy Pál születésnapja alkalmából A magyar irodalom téridejében egyre nyilvánvalóbb, hogy a 60-as és 70-es évekbeli párizsi Magyar Műhely szerepe és fontossága csak az egykori Kassák-lapok, sőt a legendás Nyugat szerepével és fontosságával mérhető. S ha ez igaz, akkor ebben a szerep- és fontosságrendben a most 60 éves Nagy Pál számára több mint elismerő összehasonlítások, párhuzamok kínál­ koznak. De ismerve az ünnepelt szerénységét, hadd ne emlegessük vele kapcsolatban a Nyugat és a Ma nagy neveit. Egy dolog viszont a konkrét párhuzamok nélkül is nyilvánvaló: Nagy Pál imponáló elméleti tudása, szerkesztői ízlése és igényessége, s nem utolsósorban saját műalkotásai, provokáló és ihlető fonikus és vizuális kompozíciói kezdettől fogva meghatározó és máig fontos koordiná­ tái a Magyar Műhelynek, a magyar avantgárd és neoavantgárd e magasiskolájának. Mindez nyilvánvaló, ugyanakkor mégis félő, hogy a mai magyar irodalmi élet osztracizmusa mellett ez a nyilvánosság csak egy szűk körben hat. A különböző magyar irodalmi isko­ lák ma csak saját magukat képesek és hajlandók észrevenni, s a születő kézikönyvekből az avantgárd és neoavantgárd irodalom szerzői sorra kimaradnak vagy legalábbis nem súlyuknak megfelelő terjedelemben vannak jelen. S így kimarad, nem súlyának megfelelő terjedelemben van jelen stb., stb. ünnepeltünk Nagy Pál is. (Ez utóbbi példájaként lásd Kulcsár Szabó Ernő nemrég megjelent irodalomtörténetét!) De ilyen vonatkozásban nem ígér radikális korrekciót egy esetleges avantgárd nézőpontú irodalomtörténeti szintézis sem. Mert ezt a szintézist meggyőződésem szerint éppen a magyar avantgárd Osvátjának (mégiscsak kicsúszott hát egy név a számon!), Nagy Pálnak kellene megírnia, s egy irodalomtörténetben ugye elvben mindenki szerepelhet, csak egy valaki nem: maga az irodalomtörténet szerzője. Kívánom, hogy a fiatalon 60 éves (s éppen ezért a szokványos jó kívánságokra nem rászo­ ruló) Nagy Pált megihlesse születésnapi jámbor szándékom. Tőzsér Árpád (úgyis, mint a testvéri Irodalmi Szemle főszerkesztője) 320 �palócföld 94/4 Pomogáts Béla Egy pohár bor Címszavak egy barátság történetéhez /Három évtized/ Nagy Palit három évtizede ismerem. 1964 nyarán jártam életemben először nyugaton, s természetesen Párizs volt a célállomás. Tudtam a Magyar Műhelyről, láttam néhány számát az Országos Széchenyi Könyvtár jóemlékű "zárt osztályán", ahol az olvasási engedélyhez kötött könyveket, folyóiratokat őrizték. Egyetemi évfolyamtársam és ötvenhatos kollégám volt Márton László, ugyancsak a Műhely szerkesztője, vele szórvá­ nyosan leveleztem is. Ő hívott meg bennünket feleségemmel együtt a szerkesztőség kis Broca utcai helyiségében - lakni: akkoriban ott lakozott a fél magyar irodalom, előttünk, úgy emlékszem, Mészöly Miklós. Akkor ismertem meg személyesen Nagy Palit, Papp Tibort, Parancs Jánost. Hamarosan magam is a Műhely szerzői közé kerültem: Pap Károlyról, Nemes Nagy Ágnesről, Marsall Lászlóról jelentek meg akkoriban írásaim. (Itthon kaptam szemrehányásokat és fenyegető megjegyzéseket, például Pándi Páltól, aki Aczél György tanácsadói közé tartozott, és a belvárosi Jégbüfé előtt, az utcán egy listát emlegetett, amelyre, ugye, a Műhelyhez csatlakozva, felírattam a nevem...) Egyszóval, akkor lettünk barátok Palival. Ez a barátság kitartott három évtizeden át. Sokszor egyetértettünk, még többször vi­ tatkoztunk, talán egyszer veszekedtünk. Én nem mindig tudtam követni Pali merész avant­ garde száguldásait: "chevauchée fantastique", mindig "új s új lovat" (Ady). Ő többször bizonyára professzorosan konzervatívnak vélt, igaz, nem mutatta nagyon. A barátság azon­ ban, számomra és számára: számunkra, más, talán több mint az irodalom. Nagyszerűen tudtunk irodalomról és könyvekről beszélgetni, politizálni, és vörösbort inni, ezt lehetőleg nagyobb társaságban. Többnyire Pali lakásán, Montrouge-ban, ami ugyanúgy magyar iro­ dalmi találkahellyé és vendégszállássá vált utóbb, mint a rue Broca-beli kis lakás. Magam is laktam ott egyszer, egy hollandiai Mikes-összejövetelre utaztamban. És persze voltunk együtt Budapesten, Keszthelyen, Kalocsán, Marly-le-Roi-ban és Hadersdorfban. Ez utóbbiról különösen szép emlékeket őrzök: mintha fiatalabbak lettünk volna. Egyszer újra el kellene menni oda, és rendezni egy "ismerkedési estet", ahogy ez Műhely-összejövetelek alkalmából cl nem maradhatott: Pali töltögette a kesernyés burgenlandi bort, és Bujdosó Zsuzsa, Papp Zsuzsa kenegette a pástétomos kenyereket. Sokan megvénültek, eltűntek, clhülyültek, po­ litikusok lettek azóta, Nagy Pali ugyanaz maradt. 321 �palócföld 94/4 /E n fan t terrib le és rem ete/ A magyar avantgarde író hagyományosan mindig "enfant terrible": kiszámíthatatlan lény, a szörnyeteg és a világfi különös lelki vegyüléke, merész szabadságharcos és dogmatikai szigorral fellépő kánonalkotó, aki igazából sohasem enged, meggyőzni nem lehet, de nem is érdemes, mert mint jelenség így szép és érvényes igazán. Ilyen volt Kassák, ilyen Tamkó Sirató, ilyen Erdély Miklós és ilyen Nagy Pali. Van abban valami megejtő és megható, hogy egy korban, amikor hovatovább alig érdekel valakit az irodalom, és mindent, mindenkit elsodor, leteper, megerőszakol, kárhozatba taszít és elbutít a politika, akad néhány ember, aki angyali ártatlansággal és pimaszsággal képes hirdetni az irodalom fontosságát, üdvözítő voltát és elküldeni a politikát oda, ahová való. (A helyet csak azért nem nevezem meg közelebbről, mert ez itt a moderált palócföldi nyilvánosság, és nem a Magyar Műhely zártkörű összejövetele.) Egyszóval az avantgarde író "vásott kölyök", egyszersmind szelíd remete, aki elvonultan dolgozik, elmerül önmagába és elméleteibe, lelkének jobbik (rosszabbik) felével társalog, felemelkedik a csillagokhoz, és beéri kenyérrel, vízzel (borral). Igazából minden avantgarde mozgalom, mindenekelőtt Kassák Lajosé, egyféle szerzetesrend volt, önmegtartóztatással és kemény regulával, ugyanakkor felszabadult képzelettel és alkotókészséggel, amelyet nem tartott kordában a hagyomány, az illem, az esztétika. Az avantgarde a szabadság szerze­ tesrendje, és az avantgarde műhelyei a függetlenség remeteszállásai. Ilyen remetelak Montrouge és ilyen a Magyar Műhely: a rue Broca, a rue Pascal, a Berglerstrasse - kis világító pontok egy térképen, amely egyszersmind mappája a moder magyar szellemiségnek is. /Lázadó és tudós/ Nagy Pál született lázadó: főiskolás korában az ötvenhatos magyar forradalom harcosa Egerben, a hatvanas években a független szellemiség harcosa Párizsban, a hetvenes években az új magyar avantgarde organizátora, a nyolcvanas években a modern művészeti médiumok merész kezdeményezője, a kilencvenes években a korszerű művé­ szetfilozófiai elméletek népszerűsítője. Mindig fellázadt valami ellen: szembefordult a kommu­ nista diktaturával, az emigrációban tapasztalt jobboldali konzervativizmussal, a hazai irodalmi vaskalapossággal. A lázadó mindig féktelen és izgatott, s valóban láttam nyugtalannak és engesztelhetetlennek Nagy Palit is. Amikor nem érdekelték az érvek és a megfontolások, és szinte provokatív módon helyezkedett szembe mások tekintélyével, nézeteivel. A szellem embere azonban nem pusztán forradalmár: építeni is kell tudnia, és ez kitartó munkát, megfontoltságot, igen: bölcsességet követel. Nemrég néztem ál Nagy Pali könyvét a posztmodern kulturabölcselet apostolairól: Lyotard-ról, Habermasról és Deridáról; egy­ szerre alapos és invenciózus, gondolatébresztő és meggyőző munka. Hallom, a budapesti bölcsészkaron nagy népszerűségnek örvendtek szemináriumai. Most olvastam tanulmányát a Kritika című folyóiratban Derrida Marx-könyvéről: ez is elgondolkoztató, egy olyan tárgyról, amit mostanában nem volt szokás komolyan és figyelmesen megközelíteni. Igen, Nagy Pali: tudós ember, akinek kezében az elmélet nem pusztán önigazolásra való. Amit elolvasott, azon elgondolkodott, és meg tudta ítélni, ha kellett kritikusan, a teóriát. /Egy pohár bor/ Végezetül, gondolatban, magasra emelek egy pohár vörösbort és fölköszöntöm őt: barátom hatvanéves, a barátságunk harmicéves, Isten éltessen Pali! 322 �palócföld 94/4 Czigány Lóránt A kortárs közvetítőeszközök mestere Valamikor, hajdanában, több mint harminc évvel ezelőtt, Londonban a British Museumban Krassó Miklós (az időközben szintén elhúnyt Krassó Gyuri zseniális testvérbátyja) késve érkezett szokásos délutáni közös kávézásunkra, amikoris a világ megváltását érintő dolgok kö­ zül legszívesebben Feuerbachról vagy a fiatal Marxról prelegált nekem, én viszont kitartóan Wittgenstein igazát (amiről nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell) és Bertrand Russel fö­ lényes iróniáját (Hegel azt bizonyította be, hogy miért kell a porosz rendőrnek önként enge­ delmeskednünk) igyekeztem a saját szellemének tüneményes görögtüzétől elkáprázott filozó­ fusjelölt tudatának fókuszába eljuttatni. Miklós tekintete ez alkalommal a megszokottnál is kissé fényesebben csillogott, s ezt egé­ szen biztosan nem a novemberi időjárás által előidézett (akkoriban még gyakori) angol füst­ köd okozta. "Képzeld Lóránt, ma vagyok harminc éves!" - mondta közömbösséget mímelve, bár kissé mégis csak elfogódott hangon. Nagyfeszültségű áramütés ért: hogy lehet valaki har­ minc éves, s még nem húnyt el aggkori végelgyengülésben? Gratuláltam neki, hiszen már a dantei "emberélet útjának" feléhez közeledett (Nel mezzo del cammin di nostra vita), s azt már az akkori, huszonötéves fejemmel is tudtam, hogy amikor harmincon túl jut az emberfia, prédikálni kell. Nagyon készületlen voltam, nagyon féltem. Elgondolkoztam az évtizedfordu­ lók jelképes értelmén. Negyven. Addigra tehát valamit már le kell tenni az asztalra. Ötven. Perspektívára kell szert tenni, kell hogy legyen mire visszatekinteni. Hatvan . Muramista, Muramista, hiszen ez már a hetedik évtized kezdete. A hivatalos öregkoré. A római szenátusban ilyenkor kerül a civis Romanus a senex, az öregek közé... A dombról lefelé menet már látható, hogy mit hagytunk hátra, hogy mi marad meg utánunk. Elhatároztam, nem hagyom magam 323 �palócföld 94/4 ijesztgetni a kerek évszámoktól egészen a hatvanadik születésnapomig, hiszen az a vízválasz­ tó, az az igazi cezura, addig részesülhetünk türelmi időben. Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk, állapította meg Mikes Kelemen, amikor a vezérlő fejedelem meghalt Rodostóban. Igen, benne vagyunk mi is, ha Nagy Pali hatvan éves lett (Isten éltesse sokáig!), akkor nyakunkon a hatvanadik születésnap. Egy egész nemzedék­ nek. Mint kortárs és sorstárs mit is tehetek? Talán annyit, hogy segítek Nagy Palinak vissza­ tekinteni, hogyan láttuk életútját innen a szomszédból, Londonból. Maradandó módon a párizsiak bontottak elsőnek zászlót 1962-ben az ötvenhatos nemze­ dékből, hiszen az oxfordi Eszmélet (1958) a második szám után megszűnt. A Magyar Műhely viszont él és virul, s nagyon várom, hogy megérje a századik számot. Ilyen hosszú ideig soha sehol avantgarde folyóirat nem jelent meg. Ráadásul az emigráns folyóiratok közül egyedül ők voltak képesek tovább adni a stafétabotot hazai fiataloknak, amikor ennek eljött az ideje. Ezen kívül is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a formabontás, a kísérletező iro­ dalom hazai talajban is szárba szökkenjék, hogy idehaza is hozzászokjanak az ikonoklaszta irodalom létjogosultságához. Ez irodalomtörténeti tény, s ha jobban meggondolom, már ez elég lenne egy életműnek. Másodsorban az autonóm nyugati magyar irodalomban ők képviselték legkövetkezeteseb­ ben azt, amit Szabó Zoltán lépéstartásnak nevezett: rajta tartották szemüket nem csak a hazai irodalom dandárján, hanem különös figyelemmel kísérték a bontakozó fiatal írókat, sokuk­ nak ők adták meg azt a kezdeti lökést (például Kukorelly Endrének vagy Petőcz Andrásnak), mellyel pályájukon elindultak. Kevesen tudják, Esterházy Pétert is ők közölték elsőnek. Kö­ vetkezetesen harcoltak az itthon félreállított nagyokért: Kassák Lajostól Weöres Sándoron, Szentkuthy Miklóson Pilinszkyig és Nemes Nagy Ágnesig terjed az értékszelekció íve. Jelen­ tősen hozzájárultak tehát ahhoz is, hogy a hazai irodalmi tudatban terjedjen a valós értékek megbecsülése. Ez is irodalomtörténeti tény. Harmadsorban, ők voltak az emigráció trójai falova, mindannyian ebben a falóban lopa­ kodtunk be az országba. Ők voltak az az "érthetetlen" irodalmi irányzat, melytől a hazai apparatcsíkok a legkevésbé tartottak, hogy az anyanyelvi konferenciák gondosan megtervezett forgatókönyvében zavart keltenek, hogy jelenlétükből belpolitikai bonyodalom keletkezik. Rosszul számítottak, mert Nagy Paliék nem voltak szűkkeblűek, mások is elbújhattak a trójai falóban. Nekünk is helyet szorítottak benne. Mit kaptak cserébe önzetlenségükért az emigrá­ ciótól? Legjobb esetben is csak sunyi vádaskodást, hogy lepaktáltak a rendszerrel, hogy Pest­ ről "irányítják" őket. Letörölték a sarat és félreálltak. Végezték az önmaguk vállalta dolgukat. Csak most veszem észre, hogy állandóan többes számú alanyt használok. "Róluk" beszélek, a műhelyesekről, csak úgy általában. Tűnődve gondolkozom, miért. Mert Nagy Pali tisztelet­ reméltó szerénységgel sohasem tolakodott az előtérbe (Papp Tibor sem!), nem tudom, nem 324 �palócföld 94/4 tudjuk, hogy az eddig felsorolt érdemeknek hány százaléka illeti meg személy szerint Nagy Pált. Töprengek, jól van-e ez így. Jól van, mert Nagy Pali életművének csupán egy részét ké­ pezi ez az odaadó kitartással, saját személyének tudatos háttérbeszorításával végzett követ­ kezetes irodalompolitikai tevékenység az elmúlt harmincegynéhány év során. Beszélni kell ugyanis az alkotó művészről, most már csak egyes szám harmadik személyt használva. Nagy Pál, mint minden igazi művészember, gyötrődve, kínlódva harcol az önkife­ jezésért a közvetítő eszközökkel (media). Örökös harcban áll saját kételyeivel, töretlen erővel keresi ma is a legmegfelelőbb eszközöket, hogy arról beszéljen, amiről egyenes beszédben nem tudunk hírt adni. A szakadatlan kísérletezés olyanfokú igényességet takar, ami csak a legna­ gyobbak sajátja. Honnan is indult? Mint hagyományos prózaírót ismertem meg, aki erőteljesen megírt no­ vellákban mondja cl, amit el kell mondania. A hangváltást a hatvanas évek közepén vettem észre, a Hampsteadi semmittevők (1968) minden kétségemet eloszlatta, hogy Nagy Pálban egy újfajta írói identitás született. Illetőleg születik, hiszen munkássága a permanens művé­ szeti forradalom jegyében zajlik. Izgalmas irodalomtörténészi feladat lenne nyomon követni azokat az alkotáslélektani folyamatokat és mozzanatokat, melyek kategorikus imperativusz­ ként előírják hogy a kommunikáció közvetítőeszközeinek alkalmas voltát nap mint nap meg­ vizsgálja. Egyrészt azért, mert az a szokásosabb alkotói magatartás, amikor a fiatal író lázad Sturm und Drang korszakában az irodalmi konvenciók ellen (bár Picasso is a figurális művé­ szettől jutott el az absztrakt alkotói magatartáshoz), hogy azután lehiggadjon (mint például Vas István). Nagy Pál permanens formabontó kísérletezését alaposan elemezni tudori érteke­ zés tárgya lehetne, nem pedig alkalmi, köszöntő írás része. Végül személyesebb hangnemben. Siklós Istvánnal az első perctől kezdve figyelemmel kí­ sértük a Magyar Műhely tevékenységét, s talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Szepsi Csombor Kör megalakulásában, Londonban, szerepet játszott az a mozzanat is, hogy a pári­ zsiak megteremtették saját, független fórumukat. Hogy mikor találkoztam először Nagy Pa­ lival? Nyilván az egyik korai párizsolásom alkalmával valamelyik balparti tükrös kávéházban. Egy alkalomra határozottan emlékszem: a Luxembourg-kertre néző teraszon ülünk, körülöt­ tünk hömpölyög a párizsi tömeg, az Új Látóhatárban tanulmányom jelent meg a korai ma­ gyar-angol irodalmi kapcsolatokról. Mivel már akkor rühelltem az ünnepélyességet, valami olyasmit írtam, hogy amikor Kazinczy értesült az első magyar költői antológiáról angol nyel­ ven (1830) "visongott örömében". Ezt kérte rajtam számon egy komoly tekintetű prózaíró, bi­ zonyos Nagy Pál. Hogy írhatok ilyen tiszteletlenül a széphalmi szent öregről? Hüledeztem, mi­ csoda komolyság itt, az életvidám Párizsban. Ha a pásztázó tekintet önmaga felé fordul, felmerül annak a kérdése is, hogy mivel tarto­ zom én Nagy Pálnak? Nemcsak jónéhány francia frankkal (hogy megintcsak idétlenkedve 325 �palócföld 94/4 kezdjem), amit neki kellett kifizetnie azokért az interurbán telefonbeszélgetésekért, amikor a Broca utcai szerkesztőségben több mint harminc évvel ezelőtt az ifjúság másokat semmibe ve­ vő, felelőtlen könyörtelenségével Karátson Bandival fel-felhívtuk Londont, ezzel hálálva meg hogy szállást és szimpátiát kaptam Párizsban (bár vélném, ezt a pesti látogatók is megtették, ők persze azért, mert otthon hozzászoktak, hogy "szerkesztőségekből" ingyen telefonál a ma­ gyar író. Nekem tudnom kellett volna, hogy Párizsban nincs jóságos Állam Bácsi, aki belenyúl a feneketlen bukszába és hogy vendéglátóim talán még ágrólszakadtabbak m int a londoni ven­ dég.) Komolyra fordítva, Nagy Palinak tartozom azzal is, hogy az irodalom olyan tartománya­ iba kalauzolt, ahová saját (ma már tudom) konzervatív alkatom és hajlamaim szerint csak kötelességszerűen és később jutottam volna el. Később vettem volna észre, hogy a hagyományos irodalomszemlélet titokban összekacsint a marxistákkal, ha arról van szó, hogy a korai kísér­ letező irodalmat (tehát Kassákékat) ajakbiggyesztéssel intézze el. Ebből következett, szá­ momra legalábbis, annak a felismerése, hogy nem a Nyugat mozgalom volt a jour-ban a kortárs nyugat-európai irodalommal, hanem a magyar avantgarde. És hogy a kísérletezésre ma éppenúgy szükség van mint mindig, hiszen a komputertechnológia a művészeti közvetítőesz­ közök olyan szintű forradalmát készítette elő, amit egy-két évtizeddel ezelőtt elképzelni sem bírtunk volna, s ami nélkül be sem tehetnénk a lábunkat a 21. századba. Ma tehát sziklaszilárdan vallom, hogy az olyan irodalmi életben, melyből a kísérletező iro­ dalmat kisemmizik, kitagadják, kirekesztik, nem kívánok részt venni. Mondom én is Voltaire-rel, az unos-untiglan ismételt mon mot-t: készen állok (én is) életemet adni azért, hogy a Nagy Pali által (is) képviselt kisérletező irodalmat ne csak megtűrjék, de tudomásul is vegyék. Halálának évében Béládi Miklós vendégünk volt Londonban, s noha feszesre fogalmazott mondatokban szép esszét írt a magyar avantgarde-ról, a hajnali vita hevében elkezdte a térdét csapkodni: "Ezek a fiúk! Ezek a fiúk! Inkább sorsirodalmat írnának!" Akkor nem válaszoltam, nem akartam Béládi protestáns prédikátorokra emlékeztető gerjedelmét lehűteni. Csak most válaszolok: Nagy Pál is sorsirodalmat ír. Csak másként. 326 �palócföld 94/4 Márton László A(z) (H)őskor A Magyar Műhely története avval kezdődött, hogy Nagy Pali eladta írógépét. Az első szám nyomdaszámlájának kifizetéséhez ugyanis nem volt elég pénzünk... és sok más eladnivalónk sem: Pali volt a leggazdagabb közülünk, ennyiből állt vagyona? Talán nem szükséges az abszurd helyzet jelképét túlelemezni. Akkor, 1962-ben, a Magyar Műhely indulásának esztendejében, az emigrációban, kezdő magyar író csak úgy juthatott nyomdafestékhez, ha lemondott önmagáról, azaz írószerszámáról. A pénzből később is csak csurrant-cseppent, talán három-négy esztendeig. Azután semmi. A folyóirat arra sohasem számított, hogy olvasói tartják el, ez a feladat végülis szerkesztőinek jutott. Nagy Pál és Papp Tibor kitanulta a nyomdászmesterséget: a Műhely bázisa gyakorlatilag még ma is ez: a linotypeből hamarosan fényszedő, majd számítógép lett, de a belefektetett munka mennyisége nem változott, az első eladott írógép kamataiból táplálkozik a harmincharmadik évét taposó folyó­ irat. De mi indokolta, hogy hat, koldusszegény magyar menekült egyetemista lapalapításba vágjon? Czigány Lóránt a kortárs és történész így emlékszik: "Az utak elválását... a forradalom élményének hatása mellett az irodalmi ízlés divergenciái tették szükségessé. Az avantgarde, vagy ahogy ők nevezték inkább, a kísérletező irodalom igé­ zetében a párizsi fiatalok bontottak zászlót 1962-ben. A (nevében Németh Lászlói ihletésű) Magyar Műhely időtálló vállalkozásnak bizonyult, szemben az oxfordi (József Attila vers bű­ völetében fogant) Eszmélettel." Ez utóbbit három esztendővel előbb, magam szerkesztettem, gépeltem és sokszorosítottam. A társszerkesztő Mészáros István esztéta Olaszországban élt és inkább csak eszmei segítséget nyújtott. A vállalkozás éppen azért fulladt ki két szám után, mert egyedül voltam. Folytassuk Czigánnyal: "Eszerint a kísérletező kedv kohéziója erősebb volt a politikai csoportosulás igényénél. A fiúk, ahogy egymásközt neveztük pajtáskodva in­ 327 �palócföld 94/4 kább mint vállveregetően Marion Lászlót, Nagy Páll, Papp Tibori és a később hazatelepült Pa­ rancs Jánost, apolitikus magatartásukban következetesek voltak. A konzervatív ízlésű idősebb korosztály... sohasem nézte jó szemmel, hogy a tiszta irodalmat kívánták művelni.". Czigány Lóránt fejen találta a szeget, pontosan erről volt szó, bár a történet kissé bonyo­ lultabb. Akkor mi elsősorban a szocialista realizmust utasítottuk vissza, mind hazai, mind Nyugaton feldajkált változatát. Mert ilyen is volt. Szerény képességű, de jó politikai érzékű emberek kiszámították, hogy a Rákosi rendszer szörnyűségeit leleplező, a forradalom dicső­ ségét hirdető, az emigráció szellemi szerepét mérhetetlenül eltúlzó mégoly gyatra írásművek­ nek piaca van. Nekik jutott hosszú ideig olvasótábor és szubvenció. Ez a látszat-irodalom volt az első ellenfél, akivel szemben kiállhattunk. Ezekkel a fél vagy egész dilettáns, de annál agresszívabb sintérekkel szembem mi nem a "tiszta irodalmat", vagy a politikamentességet, hanem az irodalom és a művészi alkotás öntör­ vényességét hirdettük. A Kádár rendszerről ugyanaz volt a véleményünk, mint ellenfeleink­ nek. Nagy Pál Egerben, Papp Tibor Debrecenben vállalt aktív részt a forradalomban, jóma­ gam pedig a budapesti egyetemisták lapját szerkesztettem. A különbség, meglehetősen szá­ mottevő különbség az volt, hogy esztétikánknak nem a kommunizmus leleplezését vagy ehhez hasonló badarságokat választottuk, hanem az önkifejező alkotást, amelyben adott esetben a politika is helyet kaphat. De az irodalomnak, művészetnek kívülről más célokat adni, mint amit önmaga követni kíván már akkor, egészen fiatalon, elképzelhetetlennek tartottuk. Ez volt különállásunk első oka. A második volt az emigráció vezető egyéniségeinek ókonzervatív ízlése. Ma szinte elképesztő arra gondolni, hogy például, a Nyugat második nemzedékéhez tartozó, majd az onnan levált és a kor leghaladóbb eszmeiségét kifejező Szép Szót alapító Ignotus Pál, a Jung belső köréhez tartozó Kerényi Károly, a Horthyval majd Rákosival szembeszálló bátor és tisztességes forradalmár Ko­ vács Imre első kísérleteink perzekútoraihoz tartozott. Más volt a helyzet Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal, akik ugyan tisztes távolban maradtak, de figyelmüket, baráti támogatásukat so­ hasem tagadták meg. Az előző nemzedékből gyakorlatilag egyetlen alkotó közösködött velünk, gondosan ügyelve arra, hogy ne érezzük sértő leereszkedésnek: Határ Győző. Magyarországon gyorsabban és könnyebben megértettek minket, mint Nyugaton. A hat­ vanas évek közepétől kezdve nemcsak magánlátogatók, munkatársak is érkeztek hozzánk, nem kis kockázatot vállalva. Először a fiatalkori jóbarátok, évfolyamtársak, Pomogáts Béla, Timár György, Mezei András, majd az őket követő nemzedék. Meglátogatott bennünket és életreszóló örökséget hagyott ránk Kassák Lajos. A hetvenes évek elejétől feloldódott az ebzárlat, mi azonnal éltünk a lehetőséggel, hogy otthon is kapcsolatokat keressünk, hiszen az el­ ső perctől kezdve tudtuk és hirdettük, hogy a magyar irodalom nagyobb és fontosabb része Magyarországon lakik. Ezért is, vagy két évtizedig, rágalmakban volt részünk. 328 �palócföld 94/4 A többit, a Műhely harminchárom évfolyamát, a szervező tevékenységet, a találkozókat, a Kassák díjat az irodalomtörténet ismeri, és már jórészt elemezte. De mi volt mindebben Nagy Pál sajátos, mások életpályájával össze nem hasonlítható szerepe? Nem sértés kimondani, ő messzebbről indult és messzebbre jutott, mint jómagam. Sem családi környezete, sem az egri pedagógiai főiskola nem volt különösképpen termékeny talaj arra, hogy valaki avantgarde művésszé, a modern művészeti irányzatok párját ritkító esztétá­ jává váljék. Mindez valószínűleg nem, vagy sokkal később következett volna be, ha a forrada­ lom szele nem veti Nyugatra és ha a környezetváltás sokkjára Nagy Pál, mint annyi társa, ön­ gyilkos módon reagál. Első novellái, a magával hozott naturalizmus jelét hordják: mint indulásunkkor mindany nyian, ő is valahol Móricz Zsigmond és Nagy Lajos között tájolta be a modern irodalmat. Kí­ váncsisága, befogadóképessége mozdította ki a holtpontról. Szerencséjére, szerencsénkre, a hatvanas években a francia próza is irányt váltott, megjelent az új regény, majd a struktura­ lizmus. Nagy Pál testközelből figyelhette meg egy új iskola kialakulását, és rövidesen szemlé­ lőből résztvevővé is vált. Ezen a ponton következett be, a magyar irodalom eddigi történetében eddig példátlan fel­ ismerés: Nagy Pál, mint nemzedéktársainak jó része, tudatosan lemondott arról, hogy visszatérjen, pontosabban, hogy életét egy hipotétikus visszatérés jegyében rendezze be. Ti­ zenöt év után ismét megismerhette az országot, amelyből távozni kényszerült, pontosan fel­ mérhette a távolságot, amelyet áthidalni akkor reménytelennek tetszett. Ezek után tudatosan az emigráció helyett az integrációt választotta, azaz a befogadó ország nyelvét, irodalmát, tár­ sadalmi habitusait úgy sajátította el, hogy közben sohasem mondott le arról, amit a magyar­ ságban fontosnak tartott. Nos, ezért integrálódhatott Papp Tiborral együtt a francia szellemi életbe, ezért válhatott a különböző mozgások tevékeny részesévé. Az új regény, majd a strukturalizmus hamarabb kifulladt, mint az elején látszott, de ez Nagy Pál további pályáját nem befolyásolta: a lényeg nem az iskola vagy mozgalom eszmetára volt, hanem az a tény, hogy egy magyar író, éppen kétlakiságának hála, jelen lehetett, egyen­ rangú félként résztvehetett benne, és amikor eljött az idő, túlléphetett rajta. A hetvenes évek közepére, másfél évtizeddel a Műhely indulása után Nagy Pál alkotó autonómiája is kialakult, ettől kezdve tudta merre halad és milyen eszközökre van szüksége - életmódját alkotó tevé­ kenységének szolgálatába állította. És a harminchárom éve kezdődött kaland még nem ért véget... 329 �palócföld 94/4 Szépfalusi István (Lőrincz) Nagy Pálról félidőtájt... Amennyiben nem csal levélrendezőm emlékezete, nem kallódik valahol rendetlenül levél, esetleg jegyzetfoszlány, Párizsban, 1961 tavaszán ismerkedtünk meg Pátkai Ervin jóvoltából. Őt kerestem a diáktanyán, Parancs János lett néhány napra a szobatársam. Ez az első talál­ kozás röpke bemutatkozás lehetett csupán, Ervinke baráti köréhez tartozott Ő is. A dymchurchi tengergáton, ahol az öregedés megindult... A nyugat-európai magyar diákmozgalmak közül az egyik, az Európai Magyar Evangéliu­ mi Ifjúsági Konferencia Angliába készült. Bécsből autóbuszjáratot indítottunk Basel-Párizs érintésével. A fennmaradó helyekre, majdnem autóstoppos áron, Párizsból be lehet nevezni. Az ár: egynapos párizsi idegenvezetés volt. A franciaországi csoport megszervezését Pátkai vállalta. Meg is gyűlt a baja, főleg barátaival: "Tudod, ezek nagyon nehéz fiúk és még maguk se tudják pontosan, hogyan is képzelik el az utazást. Végre azért valahogy rendbe szedtem őket" (1962- 03-22). Lezajlott a találkozó, jelen voltak valamennyien, hozták magukkal az akkor éppen nyomdafestékes Magyar Műhely első számát. Az volt ám narancs színű, megirigyelhetné minden későbbi magyar narancs. A párizsi szerkesztőség megtartotta második, de első külföldi iro­ dalmi estjét. Parancs János Valomás-sal kezdett, Papp Tibor vette át tőle a szót, aztán követ­ kezett - akkor még Lőrincz Pál álnévvel! - Nagy Pali Vasárnap délután című írásával, utána jött (Harczi) Czudar József, majd Cs. Szabó lászló, Keszey István és végül ismét Parancs Janó. Meglehet, magam konferáltam, megmaradt az est sorrendjét vitató, összevissza nyilazott cé­ dula. ( Boldog, régi szép idők! Könnyű volt akkor Magyar Műhely estet tartani, hiszen jelen vol­ tak a szerzők. Bezzeg később. Megtörtént, hogy Zágrábból, az Ady Endre Kör-bői jövet pon­ tosan illett volna érkezni a bécsi Pálffi-palotába. De lekésték az estet. A Bornemisza Péter Társaság közönségének Bujdosó Alpárral és Kocsis Gáborral hárman mentettük meg a műhe­ lyeseket, akik aztán magyarázkodtak: jugoszláv határellenőrzés, stb. Ugyan kérem, kifelé?) Nagy Pál vasárnapi harangozójának történetét közölni akartam. Más írás érkezett: "Mel­ lékelten küldök egy Dymchurchiádot. Egészen elérzékenyültem írás közben. Úgy látszik, öregszem" (1962-05-11). 330 �palócföld 94/4 Az első Műhely-est Magyarországon, gépfegyveresek árnyékában... Az angliai konferenciázásunkat szerkesztőségi, szerkesztőségközi levélváltások követték. Nem volt pénzünk, olcsó nyomndákat kerestünk, klisécserékről tárgyaltunk, előfizető gyűj­ téssel, s ha lehet címcserékkel foglalkoztunk, kapcsolatokat építettünk. Közben sohasem fe­ ledkeztünk el a magyarországiakról. "Vélenényem szerint érdemes lenne a Széchenyi Könyvtárba is küldeni Magyar Műhelyt" írtam Palinak. Meg is jött később a csattanós válasz: "Neked mindig voltak ilyen keleti kap­ csolataid..." , nekem?, hozzájuk képest...(?). Könyvcsempészem sikeres budapesti útjáról be­ számoltam "a nehéz fiúknak" (1962- 06-09). Azonos esztendőben Bécsbe és Grazba hívtuk őket. A grazi est előtt "átmentünk" Magyarországra, pontosabban átutazunk. Schachendorfban hátrahagytuk a kocsikat és felültünk a GYSEV-re. A trianoni békeszerződés értelmében ez Sopron érintésével átvitt minket Deutschkreuzba. Ott leszálltunk a vonatról, a pályaudvaron kitűnő tormás virslit kaptunk ebédre majd azonos útvonalon, az ellenvonattal visszatértünk Csajtára. Doborján, Őrisziget, Felsőőr, Graz következett. Magyarországon irodalmi estet is tartottunk. Papp Tibor ötlete volt. A hang, a csak ne­ gyedrészt kinyitott vonat ablakon keresztül szivárgott ki, s azt akkor - a széljárás engedélyével - feltehetően csak az utolsó vagon két hátsó, oldalsó lépcsőjén lógó géppisztolyos határőrök követhették figyelemmel. Meggondolandó és talán az irodalomtörténet számára még feldol­ gozandó - Pomogás Bélának ajánlom szeretettel -, vajon kik is lehettek a határőrök (1962-1115-én a déli vonattal utazunk!), hogy azután az első magyarországi Műhely-estnek akkora hí­ re ment az országban, hogy ennek mindmáig nyoma van! Fellapoztam a korabeli vendégkönyvet. Kik is jártak akkor nálunk: Ferdinandy György, Nagy Pál, Papp Tibor és Parancs János. Bécsben még Tasnády Tamás is jelen volt. Papp Tibor írta a kimért szöveget, Nagy Pál élcelődött: "Szép falusiéknak a csúnya városiak". Urbánusok voltak? Lehet, hogy akkor, jókedvükben, huncutkodva. A négylevelű lóhere egyik ága: a párizsi Természetesen másként beszéltünk egymással tíz, húsz, majd harminc év múltán. Az irányvál­ tások és változások azonban sohasem érintették annak tudatát, hogy a nyugat-európai magyar irodalmi társaságok és körök között a párizsi Kassák Lajos Kör (Magyar Műhely), a londoni Szepsi Csombor Kör, a hollandiai Mikes Kelemen Kör és a bécsi Bornemisza Péter Társaság mindig is egyetemes magyar irodalomban gondolkodott. Részben volt csak eltérő a műsorpolitikánk, a leg­ kritikusabb és olykor feszült időszakokban sem szűnt meg az előadások és meghívások időpont­ jainak egyeztetése, az előadó-passz (gondolok különösen is az erdélyiekre /"az Utunk-gárda érde­ kelne bennünket,j öhet"/, de Pilinszkyre, Rónay Györgyre, Hanák Tiborra vagy Mészöly Miklósra, stb.). Nem volt ez a négyesfogat exkluzív, s olykor másokkal is együttműködött, de ez a "négylevelű lóhere", a nyugat-európai magyar irodalmi körök négylevelű lóheréje, a hatvanas évekkel kezdődőleg - kapcsolattartási vitáink ellenére is - ezt az egységet mindig is vallotta. Nagy Pál ismere331 �palócföld 94/4 tében azt hiszem rögzíthetem: erre az időszakra emlékezve ezt közösen, ma is így valljuk. Ak­ kor is, ha az utóbbi években Magyarországon többek emlékezete, tán helyezkedésből, érvényesü­ lésből, stb., ki tudja, felejtéssel, behelyettesítéssel változtatni szeretne a történelmi tényeken. Miért hangsúlyozom ezt Nagy Pál kapcsán? Nem azért, mintha a többiekről - a párizsi "ne­ héz fiúkról" és a hozzájuk csatlakozókról - mást kívánnék mondani, hanem mivel meggyőző­ désem, hogy a párizsiak közül mégiscsak ő volt a leginkább megértő, kompromisszumra hajló, tárgyalóképes. Művészek között ezek ritka tulajdonságok (ebben a korszakban Bujdosó Alpár még csak "kültag" volt!). Visszatérve az ünnepelthez, mert ünnepi alkalomra íródnak e sorok, ezzel akarom ma visz szaadni Nagy Pali egykori, félidejében hozzám intézett sorait: "Csodálom türelmedet és kitar­ tásodat, mindenkori hajlandóságodat a békés, csendes megoldásokra..." (1964-05-16). Ezt ak­ kor írta, amikor még a következőket is közölte: "A novella címe: Reménység, hosszú évek. A kefét visszaküldtem (Molnár) Jóskának." Reménység, hosszú évek..., ezt kívánom a 60. szüle­ tésnap alkalmából! Ünnep a Café de la Paix-ben Pátkai Ervinnel Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia egykori Intéző Bizottsága franciaországi tagja volt Nagy Pál. Sokat segített a tiszteletreméltó, de mozgalmi szempontból túlzot­ tan konzervatívok meggyőzését célzó igyekezetemben (életkor, felekezeti kötődés, műsorpo­ litika). Párizs mindig biztos pontom volt. Akkor is, amikor csak a háttérből segítettek, mert leprás lettem, meg lehet, a kapcsolattartásban tehertétel. Enczi Endréhez, az Irodalmi Újság egykori szerkesztőségébe ő vitt el. Közvetítésével is­ merkedhettem meg Gara Lászlóval, Márton Lászlóval és Méray Tiborral. Szelíden koccantunk St.Moritzban az UFHS-kongresszusán, vagy műhelytalálkozókon Marlyban és Hadersdorfban, valamint antológia-kiadások (átkos műfaj) kapcsán. Segíthet­ tünk egymásnak rokonok, ismerősök utaztatásában, lakott nálunk, laktam nála, Pátkai Ervin kiváltságosaiként és jóvoltából együtt ünnepelhettünk vele, élete talán legnagyobb napján. Francia nagydíjat kapott, számunkra akkor, de részben még ma is, elképesztően sok pénzzel. Meghívott a Café de la Paixba, első ízben tehettük be oda a lábunkat! Hogy mulat egy magyar úr? Főleg ilyen díj birtokában? Szegény Ervinkét - a díjkiosztásról érkezett! - majdnem kinéz­ ték, nem is mehettünk be a terembe, csak az utcai asztalok egyikénél fogyaszthattuk el "a leg­ drágább francia vöröst". Ervin öltözete nem volt Café de la Paix-beli... Utána jól belaktunk "az ismerős arabnál", akkor ismerkedtem meg a kuszkusszal... Akárhogy is számolom: Nagy Pál 60 évéből 33-at, kimondani is nehéz, harmadszázadot valahogyan együtt éltünk Európában. Talán ez a korai, nagyon kezdeti, a lapszerkesztés évé­ ben létrejött első találkozás tett barátokká. Barátság, amit ma is vállalok. Őrisziget, 1994. július 27. 332 �palócföld 94/4 Kende Péter Bis hundert und zwanzig A névsógorság okán a Magyar Műhelyt olykor összetévesztették a - szintén párizsi - Ma­ gyar Füzetekkel. Ebből (a párizsi honosságon kívül) csak annyi igaz, hogy hosszú éveken át a Füzeteknek is Pali volt a szedője, vagyis Pali meg Tibor. Ezt nem kötöttük az akkori budapesti kultúrhatóságok orrára - hogy aztán tudtak-e erről, arról meg nekem nincs tu­ domásom. Palival nemcsak "munkaviszony" hozott össze engem, hanem barátság is. Szimpatizál­ tunk egymással, úgy is mint "ötvenhatosok", úgy is, mint az emigráció zátonyaira vetett magyar értelmiségiek, s talán még abból a titkos okból is, hogy mind a ketten kis növésű emberek vagyunk... Paliban, az érdekes és eredeti humorú írón túl, figyelmes barátra és él­ vezetes beszélgetőtársra találtam, s külön becsültem, hogy keze munkájából él. (Szedői szaktudása végül költészetének is eszköze lett, de ez követelmény volt, nem ok.) No és persze - majd elfelejtettem - szomszédok is voltunk, szegről-végről. Montrouge és Malakoff, mint ez köztudomású, határosak. Ennek a szomszédságnak a szabadság kitörése vetett véget. Noha egyikünk sem költö­ zött el, de otthon sem vagyunk soha. A Füzeteknek, mely a Századvégben múlt ki, nem kell többé szedő. A Műhely tovább él, ami nagy teljesítmény, de azt remélem, hogy Pali, ki még csak hatvan éves, mindannyiunk műhelyeinél tovább fog élni. 333 ��[Tudomány és művészet határán (új médiumok) Kandidátusi értekezés tézisei Peternák Miklós, 1993.] SZÖVEGROMLÁS 1994 MÁJUS 5. (nagy pálnak, barátsággal) �I. E tanulmányban arra vállalkoztam, hogy átfogó, törtai képekológia lehetőségét, mely nem azzal tüntet, hogy vélt vagy valós újdonsága toboz, révén elhatárolj helyét, megmutatva ezzel egy képtipa technikai képeket a tradíciótól, hanem arra mutat hogy az új mérá, diumok jellemzőinek és jésének megértéseelent csak előzményei feltáráseresztül lehetséges án ks itt előzményeken már csupán a feltaláláshoz nem vezetőéneti kontextusban tegyem láthatóvá a technik közvetlen p, hanem korban távoli jelensályaégek és gondok is értendők.lato Természetesen nem jelenti,ez hogy érzé­ kelhetetlen e "tá" kontextus nélkügabbl az új médiumok-technikapek által hozotti ké döntő fordulat, azt viszogen - s erre knt iívántam rámutatni - hogy ptörténet együttlátásaa ké (a kép "előtti", már érzékelhető állapottólnem máig) mutatja meg,rt, mi miatt is jelentős ez a miéváltozás és mi enaz iránya. Mindenekelőtt nek a kép szempontjábósgáltam az új mél vizdiumok jelenségét, kitünt helyet biztosítva a metettűvészéti vontakoknak. Hiányzik így főként a szocozásiológ, de például a lehetséges �pszichológiaiiai, vagy lingvisztikai nézőpontok sokasága, ugyépp ana, ha gyakran csak háttérként tűnik is egen lkkorényeges szerep jut lő, iamindenkori (termé-) tudománynak,szet mint vonatkozási r Felmerüan kérdések, ek ímint a kép "eredet "feltalálá" kelesa - pontosabban,a, hogy mi ennyire kevés, még mzinten is kevs-legés "hír" gyűjthetl, vagy: mi a határ l a f'nézés" és "látás és megértés, fogalo tudm vagy illetve fogalmi gondolkodás kifejezés között? Lehetségesetermészeti törvények és a képjeleött a tudományos "visszacsatoltlenül is, illetve milyen tapasztalatokrmészet) tudományos megismerés sére a képpel kapcsolatbantszik, hoon, mikor odáig jutott, hetetlenné igi divált e területen ipek használata (fraktáloszűk-kutatás, szimuláció, virtuálisvalósérdések megválaolása nem volt feanulmának, mivel mindenek előtpjelengek és az új anakkor képfí kapcsoljellegének megmuta- �egyes vagy szakkívánó atöinformációk felhasználten és areglévő koigyaszná E csapdesetbegve ezdato, hogmal jelentéokártmst tulajdonítotusra tényy módon pró eredetének, az "idézés" szintjének (másodt megzet). A feldolgozás oldani -lagos forrás, ismeretterjesztő munka, leag azzal a nehézséggexilt megálekeztem minden l. konténismereteket y stb.), gondosan ken hagyatkozni, jelezny által merün, hogy egyfelől szintelve az illusztratív y t azzal, hogy minden alkalom (megvásakor milágító) lönböző (szak) tudomáénetig vasokkal tányt és demonstrációs (bizonyító) karakterű tűntam az idézett hely vagynszenző tényanyagokat,elemek egymásba csúsztatásának lehetőségét által ugyanakkor a is. (Így pl. az emberi látás-folyamat teljességébegy könnyen parttalanná n ma sem feltárt, az a viszonylag újkeletű felfedezés azonban, hogy - legalább három különböző pályát vehetünk észre, melynek mindegyike más jellegű információkat dolgoz fel, igen érzékletes keret lehet a képalkotás, mint megértéssel analóg folyamat feltárásához. Vagy: Lehetséges, hogy a görög látáselmélet vitatott terület, ám az tény, mely szerint többfélét különböztethetünk meg, önmagában is használható segítség egyes mítoszértelmezésekhez, vagy az antik képfogalom megértéséhez is). �A bevezető és záró részt leszámítva a tanulmány hat jól elkülöníthető fejezetekre van osztva (I. A "természet ceruzája", a kamera­ töltőtoll és a videó-ecset; II. Az első festmény; III. Árnyék; IV. Lenyomat; V. Tükör, VI. A tekintet útja: a) A szem és a látás; b) A kép a camera obscurától a komputerig), mely egyúttal megadja az anyaggyűjtés tárgyköreit is. A tanulmány az új médiumokat a természetes képjelenségekkel és a hagyományos képfajtákkal közös szellemtörténeti összefüggésrendszer részeként mutatja be. Ez az eljárás általános orientációs pontokat nyújthat, illetve inspirációs forrás ve a klehet azok számára, akik az egyes technikaületeki képek művészeti használatával, történetiGond helyével vagy médiumelméleti megközt und elítésével kívánnak foglalkozni. für A magyar nyelvű szak füirodalom mind fent említett vonatkozásban mifrancianimális és törekes - ugyanakkor legalább tó páriíz-tizenöt éve yre fokozódik s mind széleseb azb körű az érdeődés a tárgykör iránt. Ezzel ö).sszefüggésben arület megjelent - megjelenik tűnh - a felsőoktatban (legalább 8-10 különböző sokk szakalatási kérelemről tudok, mely ide kapcsolhat de bizonyos fokig a közép- sőt alapfokú oktáskerül ban is, gyakorlatilag anélkül, hogy a tanterv götsseli, ti "fedezet" átgondolt lenne minden esben fői kutként a fent említett magyar nelvű szakiro Electrdalmi háttéranyag hiányában. �tudcent, de adataival s a feltáredül lesek rendszerével alátámasztha, és hasonló kérdések mint lehetslalatási munkahipotézisek érvényegdsze Fentiből látgy a képpelára is h való foglalkozás eddszciplináris keretei bül, bár nizonyos fokig bizonyultak - a tanulmány egmegközeyszleteinek szinkább endsze. mektranszdiszciplináris nykaraktere sé tűnhet fel, - ugynyilvánvalólhetngy oly,at hogy a művészettörténet mány e", tkezése", nyújtotta a králtutatáshoz az egyetséges k hogyis az okapaszkodót. Ez az eggéyetlen tyág, mely a képpelítikuendás s történetileg fog ikoezenológiai és ikonográfiai ő errőázisrómó segítségével más kodiszciplinák számasználtás", atos Iáható mintákkal szolgálhassét, s végem utoképalkotás, lsósorban az interpretációs lítésiek lehetősés képi égek gazdagsága miatt. kapcsolat a Ugyan a művészettörténetnségek köz tudomány helyzetét az utandónak ítéltékástól" függe (v.öóbbi időben többen - legszelídebben fogR állnak a (teethinking Art almazva is újragondol.rendelkezé pl. Donald Preziosi:Press, New Haven & azon a pon History. Yale - �University London, 1989), méegogy kikerülhkerülhetetlen forrgis mással szolgál bármilyes a kénl kapcsolatos kutatás szempontú képpehoz, nekk, káosz igaz, hogy a művészet közvetlenül" is elér áes rég). E kmég akkor is, hahetők.ladata a t tényei/produktumai "t az alap-kéajták között II-III.otására kon ht összefüg tja udománk Mint fentiekből sejthető, a vzik,éges kutálasztott témával kapcsolatos források egyfelőlreiét. igen kevéssé hozzáférhetőek (ha pl. a kép "születését" vesszük: nincsenek), másfelől viszont az mondható, hogy szinte parttalanul "érthetünk ide" fonásnak tekinthető anyagokat (ha csak a technikai képekkel kapcsolatos szabadalmak sokaságára vagy történeti vonatkozásában a feltalálás sajtójára, a "fogadtatásra" gondolunk, már előáll ez a helyezen túl módszertanill kellett szembenézze "tálcán" kínálják a küerületek a fontosnak ezek felhasználásadiskurzus nemcsak, hode szinte minden oldalról támadhatóvá is válhat, hiszen nincs mód arra, hogy az orientalisztikától a néprajzon át a matemformatikáig minden felhlapításttényt a szaktudomákívánt szingumentációs szogatva mutasson feát olbáltam atikgy az inkikerü lni - vagy e felaáltalában az �Mdható ugyanttal akkor, hogy átfogó, elméleti kérdéket is tárgúltdiszyaló s nem csupán valamely résztület törtétb. arrneti feldolgozására vállalkozómű nemzetközil Postfeg is ritka (ilyen pl. Vilém Fsser munkássága,e közö vagy S. Zielinski: Audiovisien enc. könyve), Verss így ma is McLuhan sőt, lter Benjedamin n undtalán a legtöbbet hivatkozott srzők.eg A felsőokkltatás, illetindebve általában ve a kutatás Nyugat-Euró tepáznosítában is az elm 1-2 évben jutott, illetözáseljövgramjaőben jut a a szintre, hogy e ter súlpíyuknak örténemegelően jelenjenek meg. (olok itó),t a karlaktuálisruhei Zentmm für KunsMedientatechnologie, a frankfurti Institut Neue Mediemön, a Kunstönzéthochschuler Medien Köln megnyiettására, a orati - oszági La Fresnoy-re, az 1993-yban nyitzsi új Éy elkécole des Beaux-Artsonra vagy új amszterdami Rnyszaijksakademseiere Meglepőemeket, hogyzt a te ezen új intézményi alakuláal párhuzamosan az elítési új médiumok "archeológiáluja" a kutatás centrumába (elég talán a kaonFriedrich Kittler vezette médiumelmWaéletató csoport működésére vagy a linzi Arszeonicára utalnyköréom). Ez a tendencia egévyúkonkrét lehetőségtnék ueket jelent valódi "interciplináris" programoktárán. - kutatás, kiállítás sszervezésére. (Példája kezdeennek a Német �elamúzeum és az Új udapeMédiumok Intézets frankfurti kiállítása és kiadvmagyaánya: Vomchwinden der Ferne. Telekommunikatio Kunst. DuMont, Köln 1990.) Következik mből talán, hogy a tanulmány hassát elsősorban a felsőoktatás új proi vonatkozásában, ezen túl a művészet(tt-) tudomány kutatási szempontjainak s bővítésében s a transzdiszciplináriskutatói mentalitás erősítésére való öszsben látom. Úgy vélem, közvetlen gyakorlktatómunkában való hasznosítása éppúgpzelhető, mint ahogy a választott tudomák belső fejlődését is segíti, gazdagítva achnikai médiumok egy lehetséges megközmódjával. IV. A dolgozat tárgben publikációim közül az alábbiakra szeretalni: Új képkorszak haA számítógépes grafika és animáció tei Magyarországon. SZÁMALK, Bst 1989. (Az első magyarországi r nyelvű könyv e tárgykörben, különösen a bevezető szöveg tartozik ide.) Bemerkungen zur Theorie destt vál Computerbildes. Entgrentzte Grenzen. Künstlerf thhaus, Graz 1987. F.I.L.M. A magyar avant-gardUndee film története és dokumentumai. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991. (Előzménye a SyFilm/művészet c. kiállítás, Budapest Galéria �apít 1983, a könyv bevezető tanulmánya rövidesmánen német nyelven megjelenik, rövidítetozata angolul:) A Short History oe Avant-Garmkulde in Hungarian Cinema. rcut No 18. Autumn 1.)989. (London) Új képfajtákról. Újmposion 1arno989.11-12. (Az MTA Soros Alvány által 19 k88-ban kapott ösztöndíj nyo készített tanulgus, mány első két fejezete).ér ) Új képfajtákról. Filtúra 19merk87.11. (Fenti dolgozat előzményeden Bódy Gábor. Műcsk, BudapeJonast 1987. (Beke Lászlóvalözösen készített monnfénografikus kataló mely Bódy elméleti munkássátúragára is kit Licht und Klang. Beungen zur motíGeschichte des Intermedia in zwanziger Jahren. Wechselwirkungen. s Vrlg. Kaszpubsel 1986. László Sándor, a szíyzene épzőés a Magyar Triangulum. Filmkul 1990. va6. (Az előző tanulmány egyik vumánnolóak részletes kidolgozása.), B A videóról (több réslikáció, így az 1980-ban és 1983-ban a Kművészeti Viláalamghéten tartott előadásaim, lamint a magyar v57-19ideó művészet krogiája, utóbbi: SUGalérB VOCE, Műcsarnokudapest 1991). Ida me kapcsolható még:szok �• A "vizuális vi”. Médiahelyzet vidMagy arországon 1971. Hatvanas évek. Magya törtr Nemzeti ia, Budapest 1991. Megemlítendő, bár édium tudományos kontextusban talm prán atlan, hogy 1989-ben két óm hosszúságúe- ót készítettem a magyar fotográfiaénetéről. (Aés m fény képeiről, IPV-MIT). Mis Jelen tanulmányooblémakörét először felvető írásom: Mit nevezünk dokumen étumfilmnek iért? Dokumentum és fikció. ELTEkolá FTDK kolci Filmfesztivál, 1979. Az elmúlt kétvben a Magyar Képzőművészeti Főisn több tanulmányt és tervezetet készítettem az ott létesített Intermedia művészeti szakkal kapcsolatban. Budapest, 1992. május 12. 1994.5.5. �palócföld 94/4 Parancs János Köszöntő helyett Megértük hát ezt is: Nagy Pál hatvan éves Hívószavak: Párizs, Antony, Montrouge, Emilienne, rue Jean Jaurès, novellák és regények, magyarul és franciául, Sulyok Vince és Szakái Imre, "a malacok mennyországa", szervezkedés, Magyar Műhely, alapzatul a népiek, majd a modernség, a vágtató, keserű avantgárd, "Reménység, hosszú évek", szövegek, képversek, videók, alkotói, elméleti kompilációk, Kassák-díj, Molnár Kati, Hévíz, kiscserkész és próféta, öregedőben a porondon Mi tagadás, kedvelem őt, a nehéz helyzetben is megbízható, egyenes embert, akire számítani lehet. Az irodalmi kérdésekben, sajnos, nem értünk már egyet, de azon kevesek közé tartozik, akire végveszélyben, amikor a hiúság úgy foszlik le rólunk, mint csillogó, ócska rongy, rá merném bízni az életem. Köszöntő helyett a lehető legtöbbet kívánom neki (és magamnak is): a gyötrelmes élet minden pillanatában legyen övé a választás joga. S amíg élni kíván, segítsék őt az istenek! 346 �palócföld 94/4 Béládi Miklós Avantgarde és érték Az irodalomtudomány számára az avantgarde alapkérdése az, hogy mi is voltaképpen ma­ ga az avantgarde? Bár közmegegyezésértékű meghatározás nem született, a több oldalról meg­ kísérelt válaszadás megnyugtató módon körvonalazta a 20. századi irodalomnak ezt az áram­ latát. A különféle megoldási kísérletből levonható a következtetés: az irodalomtörténet azt az ajánlatot alkalmazhatja eredményesen, mely nem egyetlen szempontot emel ki a többi rová­ sára és a történeti elhatárolás keretén belül igyekszik maradni; az avantgarde-ot nem a moz­ galom saját tudata, önszemlélete felől, más irányzatokkal csupán szembeállítva próbálja elhe­ lyezni, hanem a folyamatosság és megszakítottság egyszerre érvényesülő erővonalai között vizsgálja. Avantgarde mint olyan soha nem létezett, ez a gyűjtőfogalom egymástól olykor na­ gyon elütő irányzatokat, csoportokat foglalt magába, ezért kívánatos, hogy az avantgarde-nak egy-egy adott időszakban (és irodalomban) feltűnő jelenségét iparkodjunk minél szabatosab­ ban, összetettebb módon leírni, majd sajátos jegyeit összetett, bonyolult változataikban meg­ határozni. Erre pedig azért van nagy szükség, mert a 20. századi irodalomban e mozgalom kö­ ré szövődött a legszínesebb legendárium: a kihívó lázadás, az esztétika törvényeinek szétrobbantása, a csoportos fellépést követő hangos botránysikerek sorozata az avantgarde-othoszszú időre kivonta a tárgyilagos megfigyelés köréből, és ebben a közhangulatban a mozgalom sodrában keletkezett műveknek nem olvasói, hanem elszánt hívei és nem kevésbé elszánt el­ lenzői támadtak. Az avantgarde immár az irodalomtörténet része, s bár újrafelfedezése vitá­ kat, indulatokat kavart, el kell kezdeni mostmár az avantgarde művek olvasását, hogy megír­ hassuk, kellő távlatból, az avantgarde történetét. Az irodalomtörténetre kettős feladat hárul, és egyik elől sem térhet ki. Fel kell térképezni az avantgarde mozgalom irányait, csoportjait - önmagában és összefüggésben a kor más 347 �palócföld 94/4 áramlataival (ebből a hatalmas munkából eddig Bori Imre végezte el a legtöbbet). Ez a törté­ neti szempontú áttekintés sem térhet ki az értékelő megállapítások elől, célját téveszti azon­ ban, ha vizsgálódását előzetesen tételezett esztétikai értékítéletek irányítják és ezek szabják meg a mozgalom egészének szemléltetését, hiszen egy több elemből összetevődő és bonyolult egészet alkotó irodalmi korszak irányzatcsoportja s ezen belül valamely stílustörténeti jelen­ sége - amilyennek az avantgarde-ot is tekinthetjük - nem föltétlenül, kizárólagosan több, ér­ tékesebb az előtte vagy vele párhuzamosan, esetleg utána következő és hasonlóan összetett másik irodalomtörténeti képződménynél. Ennek az eljárásnak akkor válik eredménye kivált­ képp ingataggá, ha az értékítélet alapja néhány esztétikai általánosság. Nálunk egymás után lépett fel, majd egy-másfél évtizedig egymás mellett élt a Nyugat képviselte modernség és avantgardizmus, s ha akár egyiket, akár másikat értékesebbnek, korszerűbbnek állítjuk meglehet, hogy az irodalomtörténeti anyag felett lebegő tételezett általánosságok jegyében terméketlen értékrend-viták zsilipjeit nyitjuk fel. Az avantgarde irányzatai nagyon valóságos, konkrét irodalmi képződmények, ám maguk a különböző izmusok is meglehetősen általános, tág kereteket jelölnek. Az irányzatokat egyesítő avantgarde meg különösen általános jelen­ tésű műszó; történetileg konkrét jelenségeket egybefoglaló absztrakt fogalom. Éppen úgy, ahogyan a modernség is az. Ezeknek a részint irodalomtörténeti, részint pedig iroda­ lomelméleti tartalmakat hordozó absztrakcióknak értékrangsorba állítása vezethet kétséges eredményhez is. Legalábbis mindaddig, amíg a deduktív irányát nem egészíti ki az induktív irányú vizsgálódás. Eddig jobbára az avantgarde mozgalom rendkívül időszerű és nélkülözhetetlen deduktív irányú áttekintése, feltárása történt meg. Így igen hasznosnak bizonyult a történeti-szocioló­ giai megközelítés: a mozgalomalapítás, folyóirat-szervezés, programadás körülményeinek a tisztázása. Az avantgarde-ot a csoportos fellépés, az iskolateremtés, a manifesztumok kibo­ csátása, a radikális programok közzététele kezdettől megkülönböztető jegyekkel ruházta fel; története az olasz futuristák kiáltványától a szűrrealisták manifesztumáig az egymást követő programok szövegéből is kiolvasható. Az izmusok kezdettől végig harcban álltak a hagyomány nyal, a közvetlen elődökkel, a jelen intézményeivel, értékrendszerével - és még annyi mással -; a szakítást, tagadást, lázadást írták zászlóikra. Az irodalom fejlődését erőszakosan megtörő és a hagyománnyal új viszont teremtő irányzatok megalkották a saját intézményeiket s ezek létrehozásának körülményei, a más - nem avantgarde vagy épp avantgarde - csoportokkal folytatott vitáknak, ellentéteknek számbavétele és tüzetes leírása nemcsak hasznosnak, ha­ nem az avantgarde-ra vonatkozó feltáró munka alapvetésének bizonyult. Nem kevésbé lé­ nyegbevágó eredményeket hozott az avantgarde elméleteinek, programjainak, követeléseinek eszmetörténeti feldolgozása. Mindegyik irányzat érintette a bölcselet, esztétika, ideológia te­ rületét; megkísérelte felépíteni a maga külön esztétikájának elveit, kinyilvánította ilyen irá­ 348 �palócföld 94/4 nyú szándékait, s ha mást nem, legalább újszerűen ható életfilozófia megalkotását tűzte ki cé­ lul maga elé. Az izmusok mozgalma az elméletalkotásban kedzeményezően, vagy a kiáltvá­ nyok ellentmondást nem tűrő erőszakosságával lépett fel, és olyan alaposan megbolygatta az irodalomról való gondolkodás tartományát, hogy hatása máig érezhető. Végül a kifejezési esz­ közök használata kínált még az általánosítható következtetések számára nélkülözhetetlen anyagot, hiszen az izmusok - ha mindig nem is a kiáltványaikban hangoztatott elvek szerint - az irodalom formanyelvét, a kifejezés technikáját, a stílus egész rendszerét is átalakították. Ezen a ponton lehetne a jobbára deduktív irányú irodalomtörténeti rendszerezést az in­ duktív kiindulású elemzéssel összekapcsolni. Az irodalomtörténet egyszersmind iroda­ lomkritika is: nemcsak a nagy összefüggéseket igyekszik eredeti helyzetükben visszaállítani, hanem a műveket, életpályákat egyúttal mérlegre is helyezi, kritikai vizsgálat tárgyává teszi. Az irodalomkritikai célzatú elemzés, noha nem vesztheti szem elől a történeti összefüggése­ ket, s méltányolóan tudomásul veheti az irányzatok történeti szerepét, érdemét, felszabadító hatását, nem elégedhetik meg azzal sem, hogy az egyes művet mintegy a mozgalom, irányzat egyenes lecsapódásának tekintse. A két megközelítési mód között kölcsönösség áll fenn, s egyúttal azt hangsúlyozzuk, hogy el kellene kezdeni az avantgarde körében fogant művek tü­ zetes olvasását, irodalomkritikai szempontú vizsgálatát. A művek felől indulva is el lehet jutni az általános képhez, és nagyon valószínű, hogy ezzel a módszerrel némely esetben másféle eredményekre jutnánk, mint a deduktív módszerrel, amely teljesen soha nem tudja magát kö­ zömbösíteni az avantgarde önszemléletéből érkező erős hatástól. Az avantgarde-kutatásnak ez a soron lévő - második - feladata, s ha kitérünk előle, szembenézhetünk avval a veszéllyel, hogy új legendáriumot költünk a régi mellé. Az nem tárgya a vitának, hogy az avantgarde értékteremtő mozgalom vagy sem. A válasz: egyértelmű igen, melyet minden megszorítás nélül jelenthetünk ki; a magyar irodalmi avant­ garde mozgalmának felszabadító hatása, az irodalom szemléletmódját, formanyelvét megter­ mékenyítő ösztönzése - oly nyilvánvaló tény, hogy rövid lélegzetű hozzászólásban elegendő csupán utalni rá. Érdemes azonban egyetlen megjegyzés erejéig az avantgarde másik - mos­ tanában ritkán emlegetett - oldalával is foglalkozni. Az avantgarde irányzatai - ahogy Breton írja - különböző módon, de egyforma hevességgel vettek részt a realista szemléletmód perének tárgyalásán. Keresték a gyökeresen új kifejezésmódokat, kitágították a műfajok határait, a hagyománytól elütő szemléletet, stílust honosítottak meg. Ám nemcsak ez az iroda­ lomtörténeti értékű cselekedet tartozik hozzá a mozgalom történetéhez, hanem az irodalom közlésjellegének összezsugorítása, kétségbe vonása, szélsőséges esetekben a megszűntetése is. Az avantgarde irányzatainak alkotói módszere teret enged, sőt helyenként kihívóan követeli is a közlésjelleg átalakítását, és egyedüli mércének az alkotói személyiség pillanatnyilag érvé­ nyes kivetítését ismeri el. Az avantgarde egész története folyamán mindig érintkezett a rom­ 349 �palócföld 94/4 bolásnak, szűkítésnek, elvonatkoztatásnak azzal a nemével, mely a művészi alkotást nemcsak hagyományos megjelenési módjában tekinti fölöslegesnek, hanem mint olyat kérdőjelezi meg, ítéli elvetendőnek és merőben mással - közlésre csekély mértékben alkalmas szövegek­ kel helyettesíti. Az avantgarde irányzatai át-átlendülnek a művészet határain túlra vagy pe­ dig, igen logikusan, be sem lépnek a területére. Az efféle kísérlet az avantgarde történetében is inkább kivételes és nem általánosan elterjedt jelenségnek tekinthető. Az viszont széleskö­ rűen jellemző ténye az izmusoknak, hogy az irodalom ábrázoló és kifejező funkcióját, miköz­ ben új stílust akarnak létrehozni, tágítás helyett gyakran szűkítik. Az irodalomhoz hozzátar­ tozik a tárgyábrázolás, a jelentéstartalom közvetítése - amennyiben elfogadható, hogy az iro­ dalom anyaga, a nyelv, az emberi érintkezés eszköze. Az életszerű valóságábrázoló művet épp­ úgy mint a legegyénibb módon önkifejező alkotást az emberi tudat alkotja; s a nyelv nemcsak az irodalomban, hanem azon kívül is kapcsolatban áll a létezéssel, az emberrel, a valósággal, létezésének értelme, hogy elválaszthatatlan tőle a közlés, a továbbítás, a kapcsolatteremtés funkciója. Közhely, hogy az irodalom, a költészet nyelve nem azonos a köznapi beszéddel. Ja­ cobson megállapítása szerint a köznapi beszédben a referencia uralkodik, a nyelvi jelek a jel­ rendszeren kívüli valóságra vontkoznak, ezzel szemben a költői nyelvhasználatban a szöveg a fontos, mely önmagára irányítja a figyelmet, és ezzel a kontextus szerepét erősen csökkenti. Mindez azonban - tehetjük hozzá - nem vonja talán kétségbe, hogy nyelv és világ, message és referencia között létezik kapcsolat, összefüggés, egymásra vonatkozás. A nehézség annak meghatározásában rejlik, hogy az írói mű milyen mértékig távolodhat el a referenciális köznapi nyelvtől, ami ezúttal persze nemcsak nyelvet, hanem befogadást, megértést is jelent. Hol húzódik a határ, mely a kétféle közlést elválasztja egymástól? Tu­ dunk-e erre a kérdésre csak megközelítő érvényességgel is válaszolni? Néhány szélsőséges esetben a válaszadás elé nem tornyosulnak áthághatatlan akadályok. Egy-egy dadaista vagy szürrealista szöveg olvastán bízvást beszélhetünk negatív közlésről, amikoris a szöveg létreho­ zója teljesen kikapcsolja a referenciát, megszakítja az információt, irodalmi alkotás címén betű-, szótöredék-, szó-, jelhalmazt állít elő. Az efféle jelhalmazok tetszés szerinti mennyiség­ ben készíthetők, ideig-óráig hatáskeltőek lehetnek, egy-egy példányuk antológiába is bekerül­ het - mégis inkább gesztusnak, életmegnyilvánulásnak, semmint irodalmi alkotásnak tekint­ hetők. Tovább menve az is bizonyos, hogy bármily erősen próbálunk magára a szövegre figyel­ ni, a megszokott nyelvi normáktól, tapasztalatainktól, világról szerzett ismereteinktől nem függetleníthetjük magunkat teljesen, mert erre egyszerűen képtelenek vagyunk. S épp ezért, saját belső ellenőrzésünk nyomására, figyelmeztetésére hallgatva és legalábbis a magunk szá­ mára, megállapíthatjuk, hogy az író hol szakad el a költészetben engedélyezett szabadság gya­ korlása közben tapasztalati világunktól, és tűnik el szemünk elől a nyelvi kaland hományos út­ vesztőiben. Bár a művek olvasásakor egyéni tapasztalatainkat soha nem kapcsolhatjuk ki tel- 350 �palócföld 94/4 jesen - legfeljebb hallgathatunk róluk - nem alkothatjuk meg belőlük a megértés ismérvét is, mert akkor elméletileg megalapozatlan módon járnánk el. Ha a kétféle közlés között nem tudjuk is az elméletileg elfogadható módon alátámasztott hatást meghúzni, annyit a tapasztalati kritika mérlegelése nyomán mondhatunk, hogy a ma­ gyar avantgarde-ot az irodalom jelentéstartományának kitágítása, de csökkentése, összeszű­ kítése is jellemzi. S ezt azért kell nyomatékosan szóvá tenni, mert ez az összeszűkítés nem csu­ pán az irodalom közlésjellegének elméleti érdekű kérdéseit érinti, hanem úgyszólván merő­ ben gyakorlatiakat: az irodalomtörténeti leírás körébe vágó gondokra hívja fel a figyelmün­ ket. A magyar avantgarde-nak nagyobb az új utakat, lehetőségeket nyitó jelentősége és kisebb a mű-teremtő képessége. A mozgalom több volt a hátrahagyott műveknél. A programok, az esztétikai elvek újrafogalmazási szándékából eredő ösztönzések, az európai aktualitásra ab­ lakot nyitó folyóiratok serkentően hatottak az irodalom szemléletmódjára - máig ható erővel. Ugyanez csupán az avantgarde körében tevékenykedő legjelentősebb írókról mondható el. Be­ látjuk természetesen, hogy egy irányzatot nem dilettánsai, hanem teremtő alkotói minősíte­ nek, ám ennek az irodalomtörténeti alapigazságnak az ismerete nem cáfolja, hanem megerő­ síti az avantgarde sajátos kettéhasadásának tényét, mert nem azt állítjuk, hogy nem mind arany, ami avantgarde, hanem azt, hogy a teremtő avantgarde irányzatok árnyékában meg­ született az avantgarde sematizmus. Az aktivizmustól a szürrealizmusig mindegyik irányzat az általánosságok, elvontságok körében mozgott, s az elvont kifejezésmóddal viszonylagköny nyű visszaélni, mert azokat a közvetítő fokozatokat számolja fel, mely a műalkotásban az em­ ber és a világ sokrétű kapcsolatát érzékelteti. Az aktivizmus leggyakrabban használt motívu­ mai - mint a végtelenbe derülő ember, a kollektív individuum; a nagyváros, a technika világa; a tömeg látványa, az erő érzete stb. - szimultán, szineztéziás, harsogó, dinamikus stílusban, egyszersmind vértelen jelképek formájában elevenültek meg. Ez a jelképesség éppúgy szűkí­ tette, sematizálta a művek közlésszintjét, mint másfelől a szürrealizmus elmosódott képrend­ szere, irracionális ráhallása, paradoxonokat csillogtató stílusa. Az avantgarde irányzatainak alkotó módszere a teremtő kísérletezéssel egyidejűen teret nyitott a tömeges méretű utánzás­ nak, s a valóban úttörő érdemű művek uszályában soha nem látott méretű epigon-irodalmat hívott életre. Ezért napjaink avantgarde-kutatásának egyik legidőszerűbb feladata az, hogy a történeti áttekintés, a nagy vonalak felvázolása után elkezdődjék a művek mérlegelése, a moz­ galom irodalomkritikai módszerű vizsgálata. 351 ��Somlósi Lajos : PANTACLES DE SALOMON �palócföld 94/4 Ungváry Rudolf Newerm ore1 Elbeszélő tanulmány 2 Hogy is... hogy is volt....? Rudolf U. akkor már több mint két hónapja tartózkodott engedéllyel nyugaton. A mámor­ ra hasonlító lelkiállapota3 nem múlt el, s ami ezzel együtt járt: kiélezettebben érzékelte a szí­ neket és a szagokat, mint Magyarországon. Svájcban néhány hetet gyárban dolgozott, hogy valami pénze legyen. Onnan írt levelet Nagy Pálnak, hogy szeretné meglátogatni. Bázelból érkezett az éjjeli vonaton. Amúgy sem mély alvásából föl-fölriadt, valahányszor a vonat megállt, és a peronlámpák derengő sárga fényével megvilágított állomásokon a térkép­ ről ismert francia városok dallamos nevét kezdték ismételgetni a hangszórók. Azon a reggelen az Azori szigetek barometrikus minimuma alig változtatta a helyét, a kontinens fölött hetek óta a magasabb légnyomás uralkodott, és az Urál fölötti maximum még nem kezdett hátrálni a tengeri levegő nyomása elől, hogy elkezdődjék a ködösebb, őszi időjárás és a lassú, szemerkélő eső, mely Rudolf U. hazatérésekor majd beköszöntött. Egyszóval és egyszerűen, ugyanúgy, ahogy azt már valaki4 egy regény elején fél évszázaddal korábban megírta: közönséges nyári nap volt, amikor reggel megérkezett Párizsba. Kilépve a pályaudvarról, zsúfoltnak és áttekinthetetlennek látszó város fogadta, nehezen tájékozódott. Anyjának koragyerekkori francialeckéi keltek életre az agyában s a bűntudat, hogy mégse tanult meg franciául. Hiába nézegette már gyerekkorától kezdve a szülei által még a háború előtt vásárolt Párizs-térképet, néhány nap eltelt, míg a főútvonalak viszonylag egy­ szerű hálózatának ismeretében rendezni tudta az érzéki benyomásait. Franciaországban egyébként is nehezebb dolga volt, mint Ausztriában, Svájcban vagy Né1. Poe , Edgar Allan: A holló 2. Mann, Thomas. A Buddenbrock-ház. 3. Ungváry, Rudolf. Anschwellende Freiheit. In: Kursbuch., Nr. 116., 1994. jún. - 4 7 -6 7 p. [magyarul: Ungváry Rudolf. Erősödő szabadság. In: Nappali ház, 1994. 1.sz. - 3-13.o.] 4. Musil, Robert: A tulajdonságok nélküli ember 354 �palócföld 94/4 metországban. Ismeretlen meghittséget érzett, melyet csak sejthetett, de közvetlenül nem él­ hetett át, hiába volt ott fizikailag. Amíg németül beszélhetett, ha csak pillanatokra is, de elfog­ hatta az érzés, hogy hazaérkezett gyermekkora és a szabadság álomvilágába, ahol anyjának nyelvét beszélték. Ünnepként élhette át, hogy otthon lehet, akárcsak Magyarországon, de ah­ hoz mégsem hasonlíthatón, mert annak határán tányérsapkás, fegyveres katonák őrzik kétol­ dalt a peronon egymástól 5-10 méterre felállva a vonatot, és útlevelét meg csomagjait gondo­ san átvizsgálják. Ő pedig hazatérése után megint - szinte már ösztönből - ahhoz tarthatja ma­ gát, hogy gyűlöletét hazája politikai rendszere iránt gondosan elrejtse.5 Holott Párizs Budapestre emlékeztette. Szürkébb volt, mint a svájci vagy német városok, az emberek viselkedése fesztelenebb, jobban hasonlított arra, amit Magyarországon megszo­ kott. Mégis, állandóan érezte, hogy a német nyelvterületet elhagyva láthatatlan határon lépett át, és akármilyen csodálatos volt, nem tudott már mindent felfogni abból, amit tapasztalt, és nemcsak azért, mert nem értette annyira a nyelvet. A második vagy harmadik napon kerített sort a látogatásra. Nagy Pál elég messze lakott a macskaköves, régies Rue de Clichytől, ahol barátainál megszállt. Estébe hajlott, amikor kiért a betonelemekből épült lakótelepi városrészbe, és megtalálta az utcát meg a lakást. Csak évtizedekkel később, véletlenül derül ki, hogy nyolc évvel e látogatást megelőzően egyszer már találkozniok kellett. Egy ködös novemberi reggelen, két nappal azelőtt, hogy a szovjet páncélos ék a hajnali sötétségben tűz alá vette a vidéki magyar város egyetemének épületeit,6 egyikük bement abba a terembe, amely előtt a másik állt. Az Észak- és Kelet-Ma­ gyarországi Nemzeti Tanács tartotta alakuló ülését 1956. november 2-án. Erről a napról ak­ 5. Ungváry Rudolf: id. mű. 6. "A kora hajnali órákban a rádidólehallgatók jelentik a Diákparlament ügyeletes vezetőjének a szovjet csapatok Magyarországi beavatkozását. Liptai százados figyel­ meztetni akarja a diákszállókban alvó hallgatókat... Ketten indulnak el a tanulmányi épületből, még sötét éjszaka van. A néhány száz méteres út a puszta térségen kihalt, de a négyes diákszállót már golyózáporban érik el. A dél felől Hejőcsaba falun át érkező motorizált szovjet egység páncélosai már akkor elérték az erőművet. Az első diákszál­ ló előtti térség szélén elhelyezett őrség csak annyit lát, hogy a sötétben homályos alak­ zatok közelednek, akik a felszólításukra nem válaszolnak. Figyelmeztetésül a levegő­ be lőnek és parancs szerint azonnal visszavonulnak. Az oroszok - feltehetően támadás­ nak vélve a lövéseket - azonnal tűzzel válaszolnak és lőni kezdik a hozzájuk legköze­ lebb eső I. diákszállót. Erre az ottani őrség kezdi viszonozni a tüzet, amibe hamarosan belekapcsolódnak a szobákban felriadó hallgatók, akik az ablakokból lőnek ki mind­ addig, amíg a harckocsiágyúk be nem avatkoznak a küzdelembe... [Ungváry Rudolf: Utána néma csönd. A miskolci egyetem 1956-os diákparlamentjének krónikája. - Budapest: TIB; 1956-os intézet, 1991. - 244.o. ff. 136-146.0.] 355 �palócföld 94/4 kor még nem tudták, hogy a forradalom utolsó előtti napja lesz. Nagy Pál az egri főiskola kép­ viselőjeként érkezett autóval; vele volt egy államigazgatási hivatalnok - akkor éppen a Heves megyei nemzeti tanács küldötte - és az egri munkástanácsot képviselő sofőr. Az aulán kellett keresztül menniök, hogy az ülésterembe jussanak. Rudolf U. azokban a percekben többedmagával a forradalmi hírszolgálat bejárata előtt tartózkodott. Talán látták is egymást, de a hoszszú távú emlékezet egyikükben sem őrizte meg a másikat.7 Az ajtóban alacsony, szikár férfi fogadta, abból a fajtából, amelyik feltehetően sokáig lát­ szik majd fiatalnak. Nemcsak a mozgásában, hanem a hangjában és a beszédmódjában is volt valami takarékosság. Rövid haja, szürke szeme és egyszerű öltözéke is ezzel volt összhangban. Az első benyomás alapján egyaránt lehetett ravasz hivatalnok, szorgos szakmunkás, vagy a nyugati magyar irodalom egyik folyóiratának szerkesztője. Akik azon az egykori novemberi napon vele voltak, hónapokkal később a bírói ítéletre vár­ tak a megyei börtön celláiban. Akkorra a legtöbbjük ezerszer megbánta már, hogy belekeve­ redtek a forradalomba, s mindent elkövetett a kihallgatások közben és a bíróság előtt, hogy ki­ derüljön: a lehető legjelentéktelenebb szerepet játszott az eseményekben, s csak valami fatá­ lis véletlen okozta, hogy jelen voltt azon az alakuló ülésen.8 Nagy Pál már nem volt köztük. November vége felé átlépte a nyugati határt. Akkor már az utolsó puskalövések is elhangzot­ 7. "Az ülésen kb. 17 fő volt jelen, többek között Hevesből Korompai, egy egyete­ mista és a gépkocsivezető." [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bű­ nügyben, 1957. aug. 17/18. - 7.o.) "...az Egri Városi Forradalmi Tanács egyik vezetője... közölte velem, hogy nem jön, hanem maga helyett Nagy Pál MEFESZ vezetőjét küldi, aki a miskolci helyzetet ismeri, őnála lesznek a meghízó levelek. Szabó Tamás sofőrr elmegyünk... aki szintén tagja volt a forradalmi bizottságnak. 1956. november 2-án 7 óra 30 perckor indultunk el Egerből Pobjeda személygépkocsival, s kb. délelőtt 10 óra körül érkeztünk Miskolcra, az Egye­ temvárosba... Amikor megérkeztünk, kaptunk teát és zsíroskenyeret. Nagy Pállal keres­ tük, hogy hol lesz az értekezlet, úgy nézett ki, hogy a tanári klubban volt. Még nem érkez­ tek meg minden megyéből, - míg a gyülekezés tartott, addig beszélgettünk. [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bű­ nügyben, 1957 aug. 17/18. - 7., 18-19.o.] 8. "Én egyetértettem sajnos vele, hogy a Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot... megala­ kítsuk." "Nógrádból volt egy diák, aki hozzászólásában támogatta, hogy egységesen kell szervezni." "Fekete Simon volt a vezető mindenben... sajnos, akkor az ő utasításait végrehaj­ tottuk mindannyian. Ő csak mint egy utolsó éves hallgató volt, de sajnos úgy nézett ki, hogy még a tanárok is hozzáfordultak egyes dolgokban..." 356 �palócföld 94/4 tak, s legfeljebb a teherpályaudvarok környékén szólalt meg éjszakánként egy-egy rövidsorozat, hogy a veszteglő vagonok tartalmától tartsa távol a fosztogatókat. A félhomályban egymással szemben ültek, egyikük az ágyon, látogatója pedig egy széken, vagy fordítva. Később kis lámpát gyújtottak és az irodalomról, a külföldön élésről, a Magyar Műhely szerkesztéséről, a nyomdai előállításról beszélgettek. Nekik akkor, e beszélgetés ide­ jén természetes volt, hogy Magyarországon ilyen lapot lehetetlen kiadni, ezért erről a lehetet­ lenről nem is mondtak semmit. Akik annak az alakuló ülésnek a résztvevői közül Magyarországon maradtak, nagyrészt azért nem mentek el, mert nem tudták igazán elképzelni, mi fog néhány hónap múlva követ­ kezni. Hogyan őrlődik fel a helyreállított hatalom árnyékában a fegyveres ellenállás után a ci­ vil ellenkezés is, hogy végül a lélek ellenállása is jórészt megtörjön vagy a tudat leghátsó szeg­ letébe húzódjék. A Nemzeti Tanács tagjai egy ideig folytatták polgári tevékenységüket: ki ta­ nított az egyetemen, ki pedig tanult, aki pedig hivatalnok volt, ott folytatta az irodákban, ahol "Elnök kérdésére: Sajnos, akkor úgy néztem a helyzetet, most át tudom gondolni az egészet. Azt gondoltam, hogy azok a célkitűzések, melyeket az akkori korm ány k itű ­ zött, hogy mind helyesek, s úgy gondoltam, hogy a munkásosztály érdekét szolgál já k .” ”...Én magam csodálkozva néztem az egész dolgot eleinte, mert azt határozottan me­ rem állítani, hogy az egyetemi ifjúságnak semmi oka és joga nem volt abban, hogy egy ilyen dolgot kezdeményezzen. Ők olyan oktatást kapnak, am it mi sohasem kaptunk meg... és a tanársegédekhez m ajdnem térdencsúszva m entünk, míg tanácsot adtak, míg ők minden segítséget m egkapnak tőlünk.” "Hogy ezekbe a dolgokba bekapcsolódtam, azért nagyon bűnösnek érzem m agam .” "Most m ár 1957. év közepén látjuk, hogy nem volt helyes a bekapcsolódásunk, de a k k o r a forradalom idején, a nagy viharban helyesnek láttuk a cselekedetünket. A ha­ tározat egyik pontjában volt szó arról, hogy ellene vagyunk minden kapitalista restau­ rációnak." "Azt gondoltuk, ha segítjük Nagy Imre korm ányát, akkor segítjük a népi dem okrá­ cia m egtartását." "Mi csupán javaslatot hozó szervnek képzeltük a Nemzeti Tanácsot." [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bűnügy­ ben, 1957. aug. 17/18. - 7., 10., 23., 24.o.] [Az idézett részleteket többnyire különböző vádlottaktól származnak.] "Enyhítő körülm ényként értékelte a bíróság valam ennyi vádlott ténybeli beisme­ rését, társadalm i megbánást tanúsító m agatartását, az ellenforradalom előtt és után végzett jó m unkájukat, mellyel igyekeztek az elkövetett hibákat k ijavítani. Az első és m ásodrendű vádlottaknál külön, hogy a nemzeti tanács m egalakulása után, bár egy nap rendelkezésükre állt, nem tettek semmiféle intézkedést." [A miskolci megyei bíróság ítélete, 1957. aug. 29. -12.o.] 357 �palócföld 94/4 a forradalom előtt abbahagyta. Magáról az ülésről talán azt gondolták, feledésbe is merül: hisz milyen jelentősége lehet valaminek, ami csak fél napig tartott?9 Lehet, hogy amikor megpillanatotta Nagy Pált a párizsi lakás kinyíló ajtajában, valami mégis emlékezett benne? Azért érezte úgy, mintha valami gyökeret látna a sötétben, valami feketeséget az emberi alak helyén, amely valahonnan jön, nem fenyegetőt, de felfoghatatlant? A nem-emlék képét, amely az emlék egyik fajtája? Melyet nem a részletek határoznak meg, nem a tekintet, a haj, vagy az erős, rövid fülek, hanem az alakvonal egészének sejtelme? Arca beszéd közben nem változott, talán szerénységet fejezett ki, talán valami távolságtar­ tást. De mindabból, amiről beszélt, nem következett semmi tartózkodás: szavaival nem zárt le további gondolatmeneteket, s kérdésekre közlékenynek mutatkozott. A szájnyílás belsejéből indított hangja miatt tűnhetett úgy, mintha a fej egésze szólalna meg. Ez az inkább határozott, mint kemény hang olyan emberről árulkodott, aki a számára legfontosabb dolgokat eldöntötte már, s nem érzi szükségét annak, hogy ezekről beszéljen. Hét évvel e látogatás előtt Nagy Pál már Franciaországban élt. Se akkor, se a látogatás pil­ lanatában, és még néhány évtizedig semmit sem tudott s nem tud majd arról, hogy neve Ma­ gyarországon időnként elhangzott a kihallgatásokon, nyomozók kérdezgetnek róla röviden, 9. "Mind a négy terhelt tényben beismerte a bűncselekmény elkövetését, bűnösnek azonban egyedül Mihala Ferenc érezte magát. Darin Sándor, dr. Korompai János [a Nagy Pállal együtt érkezett Heves megyei küldött] és Jankovics Lajos a Nemzeti Ta­ nács megalakításával kapcsolatos tevékenységük miatt még ügyészi kihallgatásuk al­ kalmával sem ismerték el bűnösségüket. ...A fentiek alapján... [nevezetteket] vádolom... a népidemokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének és vezetésének bűntettével. ...a nevezettek 1956. november 2-án az északi és keleti megyék küldötteivel együtt megalakították az Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot, amely... a helyi kormány szerepét lett volna hivatva betölteni és mint ilyen az ellenforradalom 'vívm ányait’ továbbfejleszteni, azonban ebben megakadályozta őket az 1 9 5 6 . no­ vember 4-én... bevonuló szovjet hadsereg." [Borsod megyei ügyészség vádirata, 0076/1957, 1957.aug.l 3.] "A bíróság... azt a jogi következtetést vonja le, hogy vádlottak, bár ellenforradalmi követeléssel léptek fel, amely az ellenforradalom célkitűzéseit segítette elő, azonban még ebben az időben nem volt szándékuk külön kormányt alakítani, a működésük in­ kább a különböző forradalmi bizottságok egybehangolása, irányítása volt... Közvet­ len veszélyt jelentett többek között a semlegesség követelése, a szovjet csapatok kivo­ násának követelése, a többpártrendszerrel kapcsolatos állásfoglalás, a választások megtartásának követelése, a kormányban levő kompromittált (kommunista, nem szakember) miniszterek eltávolításának követelése." [A miskolci megyei bíróság ítélete, 1957. aug. 29. 9-10.O.] 358 �palócföld 94/4 azonosítják a vallomásokat akkori adataikkal, majd napirendre térnek fölötte, mert nyilván­ valóvá válik, hogy kikerült abból a körből, amelyen belül előbb-utóbb utolérhetnék. Bizonyára megpróbálkoztak vele, míg feladták, s valamelyik akta végére odakerült a bejegyzés: "az or­ szágot engedély nélkül elhagyta", vagy egyszerűen csak "disszidált". Csak sárguló kihallgatási jegyzőkönyvek és ítéletgépiratok őrzik majd a nyomát annak, hogy egy ideig szerepet játszott más emberek életében, noha távol volt tőlük. Ő maga semmit sem tudott arról, hogy ő maga kettő volt, nem egy: az egyik, aki most itt van, ebben a szobában és a látogatót fogadja, és a má­ sik, ami lehetett volna, ha nem ment volna el. Elég sokáig beszélgettek. Nagy Pál idővel oldottabb lett. Amikor érvelt, ujjával, mintegy vo­ natkoztatási pontot keresve, olykor megérintette az arcát, egész közel az orrtövéhez, majd ezt az ujját gyors mozdulattal függőlegesre fölegyenesítve eltolta magától, mintegy egész enyhén felfelé mutatva,így adva időnként nyomatékot a szavainak. Az ilyen pillanatokban szinte bohókás volt, akármilyen komolynak is látszott, s akármilyen komoly dologról is volt szó. Talán ezzel függött össze, hogy később is, egész életében örömét lelte a legvadabb irodalmi irányzatokban és olyan művészeknek adott teret, akik előszeretettel csináltak bohócot mindenből, ami szent és sérthetet­ len. Viszonylag kicsi feje okozta, hogy ha elmosolyodott, szája szinte a füléig ért; talán azért is, mert erősen felfelé húzta a szájszegletét. Még alig észrevehetőek a szarkalábak a szeme sarkán, melyek később, az ilyen mosolyok alkalmával erőteljesen érvényre jutnak. Akik hét évvel ezelőtt a nyomozóknak meg a bíráknak a nevét emlegették, védekeztek. Ab­ ban reménykedtek, hogy aki elment, annak már nem árthatnak, s amit lehetett, rákentek.10 Minden árnyalatnak, a legkisebb részletnek jelentősége volt - hónapokat és éveket jelentett az 10. ” Az egri küldöttek nevében Nagy Pál MEFESZ vezető is hozzászólt, aki hangsú­ lyozta, hogy nem időszerű még a pártok közötti versengés, most összefogásra van szük­ ség, s majd a forradalom végső győzelme után kell a pártok kérdését tisztázni.,, "Az egri küldöttek nevében én írtam alá a határozatot, valamint 1 példányt a ké­ sőbb előkerülő Nagy pál vett magához." [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bű­ nügyben, 1957. aug. 17/18. - 22.,23.o.] "A [Nemzeti Tanács] határozatának meghozatala után a határozatban foglaltak végrehajtására az I.r. és a ll.r. vándottak nem tettek semmit. A III.r. vádlott, valamint a IV.r. vádlott, amikor az értekezletről haza mentek, az értekezlet lefolyásáról nem számoltak be. Egerben például az értekezleten résztvevő Nagy Pál Számolt be. A III.r. vádlott az értekezletről csupán egyes személyekkel beszélt, a IV.r. vádlott sem számolt be az értekezletről, hanem Szolnokon Kocsár József tanársegéd ismertette a határozat tartalmát és a gyűlés lefolyását. A bíróság a fenti tényállást a vádlottak beismerő vallomása, a tárgyaláson kihallga­ tott tanúk vallomása, a tárgyaláson ismertetett okirat alapján állapította meg és vette bizonyítottnak." [A miskolci megyei bíróság ítélete, 1957.aug.29. - 9 - l 0 .o.] 359 �palócföld 94/4 ítélet megállapításakor. Hogy ki miről kiknek mit beszélt! Az életükért harcoltak, azért az idő­ ért, hogy mennyit tölthetnek majd újra szabadlábon, ha egyszer letelt a rájuk mért idő. Átvet­ ték a hivatalos szóhasználatot, vádlottként maguk is ellenforradalomról beszéltek, egyesek talán még azt is komolyan gondolták, hogy megtévedtek, és talán még olyanok is lehettek kö­ zülünk, akik elhitték, hogy bűncselekményt követtek cl: hogy valamiről, valakiknek valamit mondtak! Hogy valahol, valamilyen ügyben valakikkel összejöttek! Hogy akkor azt, úgy és azért gondolták! Sőt, hogy meg is tették!11 Hét évvel ezelőtt látogatója, Rudolf U. remegve várta a következő ütést a kihallgatás közben, mert nem ismert el valamit, amit el kellett volna ismernie. Az orrából kifolyó vér a már jóval előbb elkezdődött sírásának taknyával keveredett. A nyomozó asztalával szem­ közt ülve egy bérház udvarára és függőfolyosóira látott ki az ablakból, melynek a civilru­ hás kihallgató tiszt háttal ült. Valószínűtlen látvány volt, hogy miközben ott, a messzeség­ ben egy nő áthajol a gang korlátján és minden jel szerint beszélget valakivel a többemele­ tes bérház nem látható udvarán, a nyomozó újra feláll az asztal mellől, közeledni kezd megint hozzá, és az, aki a széken ül, az újabb ütés előtt még pontosan látja, amint a gang korlátján áthajoló nő éppen integetni kezd, ő pedig a széken megpróbálja az arca elé emel­ ni a kezét. Hét évvel ezután az emigráns irodalmi folyóirat szerkesztője és Rudolf U. lassan befe­ jezték a beszélgetést, anélkül hogy mindezek az emlékek szóbakerültek volna. Több évti­ zednek kellett eltelnie, míg a világ Magyarországon megváltozott, és hogy néhány évvel a változás után Nagy Pál megtudja, milyen iratokon szerepelt a neve és találgathasson, mi lehetett volna még a sorsa. Most, azon a nyári napon már éjfél felé járt, amikor elbúcsúz­ tak, és csak évtizedek múlva látják egymást újra. Meleg volt, alig jártak az utcán, miközben Rudolf U. a Rue de Clichy felé baktatott. És né­ hány hét után visszatér abba az országba, ahol megverték. Visszaemlékezve meglepőnek talál­ ta Nagy Pál viszonylag nagy szemgolyóját, ha véletlenül egész közelről, oldalról látta, am int elfordítja: nagy, húsos fehértest mozdult meg ilyenkor a szemhéj alatt. Meg azt, ahogy a szájával és olykor a mosolyával, fegyelmezetten beszélt. Bajusza m ár akkor is volt, rövid, függőlegesen lefelé álló szőrökkel, de még nem ősz. Szemüveget sem viselt még. 11. Lásd a 8. lábjegyzetet 360 �Molnár Vera Képvers �Csutak Magda: „EZER I NAND” - Részlet (grafit, vászon, fotográfiáit porcelán) �Gáyor Tibor: Nagy Palinak a „Palócföld”-be �Maurer Dóra : Szó-nyomok �Megyik János: Nagy Palinak szeretettel és barátsággal a 60-adikra (Bécs, 1994.VIII.7.) �Haász Ágnes : Ele k tro g ra fik a ��Abajkovics Péter : K é t o ld a l N a g y P á ln a k ��Székely Ákos: Nagy T-t Nagy P-nak! �Székely Ákos : Korcs Fluid Székely Ákos: Balassi Bálint, Petőfi és Nagy Pál találkozása (a végek dícsérete) �Bari Károly : Díszletek egy szinonímához I. �Bari Károly : Díszletek egy szinonimához II. �Simon László : N. P. �palócföld 94/4 hegedűs- mária magyar műhely nagy pál nyár mozdulatlan sasrepülés fiókák-szárnyai kinyúlnak föléd párizs fölé föléd ki választottál a próbatétel percében választottad a magad fölfedezését párizs fölfedezését magadban ki veszi vérét félelmeinknek ha hétfő hajnalban lemosod a civilizált ember fertőzete it ha koponyakertedben kinyíl nak a vadmentamezők és úgy riadsz föl a fekete tücsök rezgésére hogy szemedben még ott dong a sárga méhek paradicsomkertje ki veszi vérét félelmeinknek amikor a nyár mozdulatlan sasrepülés fekete sirály rózsaszín macska-fehér rák és felkavart szemedben örökös vendég izzik a gőgös város viszi amphora vállán fajtánk kincseit is hongrietude ki veszi akkor vérét félelmeinknek ha pedig látok harangot a nagy harangkészítő műhelyben az ólombe tűkkel megrakott műhelyben ha pedig látok ólombetűket táncoltatni akkorszólni fog a felkorbácsolt harang de ki veszi vérét félelmei n kn ek 375 �Tandori Dezső 7 vers Nagy Pálnak ��������palócföld 94/4 Lipcsey Emőke a korszerűség sajnos/szerencsére nem korszerűség vegyük elő kellékeinket - de mellőzzük a csámcsogást, köpködést, stb. és adjunk hálát Palival először Párizsban találkoztam, tizennyolc éves voltam, mikor hátizsákosan egy barátnőmmel lakására beállítottam, rendetlenség volt, könyvek, folyóiratok, papír mindenhol, az ágy lábai pedig téglából voltak, egy kávéházban üldögéltünk később, ahol Pali váratlanul megkérdezte, vajon nem foglalkozom-e írással. axiómák: a csurunga nem népi hangszer a csurunga nem nép-nemzeti a csurunga nem örökölhető egy kicsit mindannyian az ő köpönyege alól bújtunk ki; az ifjú és azóta a még ifjabb műhelyesek, lankadatlan ereje, önzetlensége megtart és követendő példát mutat, neve és a M.M. neve egymással szimbiózis­ ban élő fogalmak. 384 �palócföld 94/4 vegyük elő az írásvetítőt, videót és ássuk el a csurungát! késsel-villával étkezzünk, ne morzsáljunk. Nagy Pál a jelentésen túli jelentés téridőbeli megfogalmazásának új - és mégújabb lehetőségeit deríti fe l fejét nem dugja fanyalogva a homokba a kor csúfságai láttán, hanem a mát éli meg úgy, ahogy van, az ember számára ma adott lehetőségeket (például a technikát) használja ki maximálisan azért, mert előre tekint s nem hátra. szakadatlanul kísérletező és megújuló művész, ezért határokat fesze­ get és határtalan, legyen ez a magatartás mérvadó az elkövetke­ zendő évtizedek magyar irodalmában. térbeli és halmozott többszörösen összetett akárhogy is forgatja a közönség félrebeszél és kesztyűbe dudál látcsövét igazgatja feszeng a páholyban - ld. Nagy Pál: korszerűség/kortárs irodalom (Magyar Műhely, Párizs, 1978.) 385 �Tóth Gábor �Szöveg órainga-heréi kottázhatatlan ritmusban ütik az időt--------—fogaskerék-kerregéssel------------------------- étolajozottanmeredt semmittevéssel------- himbálja---------------félre veri ---------------------------------- harangot habcsókot hímvesszőt-harci színekkel díszített totemoszlop --------- elnyelvelt— (vermelt)—mélyen a föld alá— szájüregbe----- rángatózik— ----------- mell kasában csíkos darazsak rajzanak------------ el lepik fullánkjaikkal gyomorgörccsé keményítik a becsempész ett kakukkfiókát--------------------- háttérben kötelességüket látják el a herék (családi magazinfotó)------------- királynő csendben lepetéz ------------------- huszár üti futót a fekete­ fehér lapon-------------------- légiposta ----------------------------------rémképek a láthatáron----------------------- széthúzzák luftballonkabátaik-------------- és felszállnak derékra agga tott homokzsákjaik dobálva a mut(og)atók---------------------míg olvashatatlanná nem válnak a hátukra erősített számla pok ----------------------------------------------------------------------- Somogyi Gyula �Bohár András ����������Balogh N orbert: (szöveg)rontás �Balogh N orbert: Dialógus az erényről ����k ív á n j n e k i kellemes idő töltést és m on d d meg n e k i h o g y sz e r e n c s é je v a n az idő vel és k é r d e z d meg h o g y jól u t a z t a k - e s z é p v o lt - e az id e jü k e t t e k - e valam it nem k e lle tt-e s o k á ig v á r n i u k a r t ic s ó k a püré almás sü te m é n y lesz v a c s o r á r a (é s b u r g u n d i b o r) (részlet a szerző 1990-ben megjelent "DE TE KI " ? Y G A V című könyvéből, néhány apró változtatással) �palócföld 94/4 Horváth Elemér PEREGRINATIO Ha egy palócföldi és egy rábaközi Budapesten találkoznak és lesznek barátok, az termé­ szetes akkor is ha véletlen. Ha Párizsban történik ugyanaz, az történelem. Előbb-utóbb bizto­ san eljutottam volna Párizsba akkor is ha nincs Magyar Műhely, de akkor nem Határ Győző­ vel vitázom Bakucz Jóska kollázsain, hanem talán lefényképeztetem magamat az Eiffel-toronnyal a háttérben. Akkor biztosan nem kérem meg az újvidéki Ladik Katalin kezét a bemu­ tatkozáskor, hanem a Notre Dame köveit csodálom. Akkor nem Kemenes Géfin lófiáján gu­ rulunk a nevetéstől egy park füvén, hanem egy montmartre-i kávéház ablakából mustrálom a járdán hullámzó éji hölgyeket. Tehát, a Magyar Műhely, és nem kis mértékben Nagy Pál jó­ voltából, van nekem egy Párizsom, amely nem azonos mondjuk a düsseldorfi turistáéval vagy az amerikai üzletemberével. S ezért köszönettel tartozom, akkor is ha térben és időben távol vagyunk egymástól. Köszönettel a Magyar Műhelynek, köszönettel Nagy Palinak, aki most 60 éves. Ennek a köszönetnek a lényegét az alább, rövid versben rögzítettem papírra. Hadd kíván­ jak vele távoli barátomnak boldog születésnapot. p e r e g r i n a t i o együtt mentünk világgá valaha s ez ma is összeköt csupán mások a mechanizmusok te bemutatod Budapesten derridát aki melletted áll és mosolyog én elbeszélgetek New Yorkban az afrikai püspökkel aki meghalt 15 évszázaddal ezelőtt 404 �Major Kamill: Nagy Pál hatvan éves �palócföld 94/4 Határ Győző M ellébeszélgetés (Nagy Pálnak - hatvan utánra) Alciphron Nem múlik el nap, hogy atomfizikusaink valami új, egzotikus "részecskével" ne lepnék meg a világot. A kvarkok után a hadronok, a hadronok után a neutrinók, és így to­ vább. Százig meg sem állnak, holott nyilvánvaló, hogy csak ez a négy stabil részecske van, az elektron, a proton, a foton és a neutron. A többi, a kvarkoktól a kvantonig önmaga felvillanása csupán, amely azonnal visszahull. Hová? A semmibe. Olyik nem is töltés, csupán egy "mező" összeugrása az atom belső terében, de el se gondolom és már szétugrik. S ilyen fantom-statisz­ ták milliárdjainak, ilyen fantom-kóristák özönének aláomlása a multiverzum. Euphranor Ó igen: a mi kórusunk is, szakasztott ugyanígy. A hangpróbán el kellett za­ varni mind; de aztán, belépéskor, mintha a fejek erdejét a szentlélek szállta volna meg, túlhar­ sogták az orgonát és oly hajszálra pontosan intonáltak, hogy az angyalok se különbül. Alciphron Persze a kvantont csak habozva említem, mert sejtéseknél alig egyéb, ésde se elektronmikroszkópon nem látni, sem ahol a komputer kiadja, a helyén nem találni. Sejtegetése közben jutott eszembe, hogy nem is hatvan éve, van annak közel ezredéve is, hogy Al-Ashari bagdadi filozófus felállította a maga kvantumelméletét: ő az, aki először beszél "üres tér­ ről", amelyben egyforma atomok milliárdjai alkotják a mindenséget. Nála az idő is kvantu­ mokból áll és idő-kvantumonként, döccenve pereg- és száguld a múlás vektora szerint; sőt, az egyformaság atom-özönében a folyamatosság ismeretlen, és minden akcidencia a kvantumelv alapján, eseményelemek elemi mennyiségeit sorozva zökken át valamibe, amit mi tévesen és szimplifikatórikusan folytatásnak vélünk. 406 �palócföld 94/4 Euphranor Ó igen; és érzéseink is, alighanem. Sorozott elemi mennyiségek zökkenő kvantumaival. Így voltam én is, vele, amikor a tükörben megpillantottam - mert hogy tükör volt s nem a valóság maga, erre is úgy döbbentem rá, ahogy mondod: fokról-fokra, menetele­ sen. Szárnyait teregetve derengett fel a sötétség homálytükörén, de ha megfeszülök se tudnám megmondani, hogy odaképzeltem-e vagy csak úgy tetszett: félelmetesnek véltem a mosolyát. Semmi kétség, hogy nekem, hozzám, vélem: küldetett, jött, társalkodott. Kacérság nélküli nagy-nagy szépségében, mely túlnyúlt a szobán, rémületesnek találtam és kis híja hogy fel nem kiáltottam páni félelmemben; de valami fuvalom csapott meg, a tentélő öl szeretete és az a nagy nyugalom, ami akkor megszállt, hogy mozdulni se mertem, semmihez nem hasonlítha­ tó. Nem az első angyal volt és hinni szeretném, nem is az utolsó, aki nékem adatott. Alciphron Hát még ha ott lehettünk volna négy-öt milliárd évvel ezelőtt a széndioxid, a nitrogén és a vízgőz találkozásánál a magmával, amely a dezoxiribonukleinsav primitív láncait létrehozta. Ám az ugráshoz, a ribonukleinsav kettős spiráljáig három milliárd évvel ezelőtt hi­ ányzott egy láncszem s ennek a láncszemnek jöttünk most a nyomára. A kenyérpenész gombái adták hozzá a kulcsot: még nem RNS, de már annak a kezdeti spirálrendszerével rendelkezik DNS-alapon, önreprodukáló, de stagnál: a plazmidhoz hasonló. A penészbe befészkelve, ott "élhetett"-lappanghatott a fél-élet (félszerves-félszervetlen) állapotában harmadfélmilliárd évig, tartogatva proto-génjeit sejtmembrán nélkül, az élet bio-robbanásához, hatszáz millió évvel ezelőtt, amely stabil genetikai kódokkal, ezernyi-ezer molekulacsalád nekipendüléséhez vezetett. Euphranor Az értelem-vezette véletlenszerűség abszurdumnak hangzik, de ez a módja. Ahogyan a hittitok a tudományban kísérletes testet ölt. Mintha megálmodtam volna, és a Hang is: nem belőlem szólott, kívülről jött (ebben biztos vagyok). És ez volt a csodálatos. Bi­ zsergést éreztem, a méltatlanság nyomasztó érzetét ekkora kegyelemre, hogy belevörösödtem. S akkor, a lesugárzásban ráláttam a bogozhatatlan köldökére, elémterítve kínálta magát a misztérium. Hálát, örömöt és a fájdalomig facsart kimerültséget éreztem: és édességes meg­ nyugvást. Hogy éppen én legyek a tudója. És elsírtam magam. 407 �palócföld 94/4 Cselényi László Sokknyomozó történelem montázs Első nekifutás Palinak 1/1 szószerény éjszaka létüres tér pusztába zsidókat vezérlő nagy isten jó néha tévelyegni Hamvas-esték előregyártott tetemek vagina verbalis szaván fogom a szót bársonykövér nyugalmát mellre így ni ki előttök mentél tüzes oszlopképpen kézen fogom a nyelvet szinekurva 1/2 az ige testté lett a virágnak ígéret földében vezérelvén szépen csodálkozik hulla-tó naplementék a virágnak agyara van csontfű a múlt jövőidőben nem görög rémálmaink totál-magaslat hinti 408 �palócföld 94/4 te adtál csillagot három szent királynak nem görög a haraszt üss tökön 1/3 üss tökön ragad az erdő zöldje heródes előtt szűz futó máriának v én t este van nyug alom görcs ajánlott a tiszta szesz kritikája hurokban született aranyeres a táj a kert alatt a hazatartó horda te voltál vezére minden zarándoknak szódabikarbánat öltemény 1/4 páncélszekrénybe zárt levéltitok könyörgök nekem is hogy légy már vezérem a gondolat örvényében a mindegy kurvalányhaj hisz onán is jó zs e f nemzetségéből származott az új opálszínű f agy t este forrad alma mert ím bujdosni űz nagy bűn és szemérem újszülött struccpolitikát fo lytat 1/3 drámadarak csontvelőtrázó csönd én istenem ebben ne vesszen el vérem mi volt mi lesz honnan és merre startol 409 �palócföld 94/4 nézz mélyen farkasszemembe koanna koanna lívia plurabella a sejtjei eszméktől forgolódnak őrizz meg gonosztul felségedet kérem félrevert szöveg becsavarodnak 1/2 csavarodnak az anyacsavarok építsd fel elmémet az jó bölcsességgel a háborús lift bölcsek és bitangok honfoglaláskori lelenc e sokk nyomozó történelem doberdő görcs és malom vitorla és maholnap te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel szaván fogom a szót kézen fogom 1/1 kézen fogom a nyelvet félrevert ó én édes hazám te szép magyarország nagy szürke köd a képe képzeletben a szó félrelépett félrevert szöveg mater dolorózsa messze a szöveg kényszere derrida-ködben ki kereszténységnek viseled paizsát messze semmi fo g d meg jó l doberdő 410 �palócföld 94/4 Petőcz András A hatvan éves Nagy Pálnak Talán ez a legjobb alkalom, hogy elmeséljem Neked, Hatvanas Úr, hogy milyen nehéz küz­ delmeken vagyunk túl, így együtt, avantgarde és klasszicizálódó fenegyerekek, nehéz küzdel­ meken és megpróbáltatásokon, és sok-sok eredményen. Bátran szólok és szólhatok Rólad, mert nem állok már szorosan Melletted, lemaradt tanítvány vagyok csupán, akinek szólnia már nem kötelessége, de feladata, gyönyörű feladat. Kicsit emelkedett hangú lesz ez az írás, lehet-e másmilyen? Végülis egy jó harminc éves pálya évfordulójához érkeztünk, Hatvanas Mester, és nem tehetek mást, fejethajtok Előtted, mert sokat dolgoztál, és a munkát, a tehetséget becsülni kell. 1980-ban jártam először Nálad, Párizsban, kizarándokoltam Montrouge-ba, hogy felku­ tassam a Magyar Műhely szerkesztőségét, és el is jutottam egészen lakásod ajtajáig, amit zár­ va találtam, így akkor a találkozás nem jöhetett létre. Papp Tibornál jártam utána, ő beszélt először mindazokról, amik azóta is az enyémek: vizuális költészet, tipográfia. Személyesen 1981-ben Hadersdorfban találkoztunk, ahol hivatlan megjelentem, belecsöppenve a magyar irodalmi élet közepébe, ahogy szoktam volt, kissé botrányosan. Éppen egy előadás közepén je­ lentem meg, volt feleségemmel, és - emlékszem - ezen az előadáson épp Te elnököltél. Azon a napon kezdődött mindaz, ami azóta is tart, barátság és ellentétek, közös munka és különbö­ zőségek, legfőképp pedig: irodalom. Irodalom, művészet, Kassák, Joyce és Derrida, és: Ma­ gyar Műhely, az ügy, mert büszke vagyok arra, hogy műhelyes lehettem. Írásom elején nehéz küzdelmekről szóltam. Igen, gyanús volt mindaz, aki a Műhely körül akart tevékenykedni, nem felejtem soha, hogy a nyolcvanas évek "progresszív" lapjába nem nagyon lép­ hettem be "műhelyes" verseimmel. Melyik volt ez a "progresszív" lap? A Mozgó Világ, ahol Mányoki Endre szerkesztő úr fanyalogva fogadta tipografikus munkáimat, "ezek olyan Magyar Mű­ helyes dolgok", mondta, leplezetlen fanyalgással. Az Alföldy Jenővel való ÉS-vitára mindannyian jól emlékszünk, és sorolhatnám mindazokat a magyar írókat, akik szemében vörös posztó volt a Magyar Műhely. Én vállaltam ezt a küzdelmet sokáig, és sokat jelentett a számomra az az erő, ami Belőled is áradt. Jó most visszaemlékezni: a Kassák-emlékkönyv szerkesztésére, amibe írásokat adtál, a Médium-Art antológiára, amelyben olyan nagy anyaggal vettél részt, a Műhely Munkaközössége körüli teendőkre, a lap "honosítására", a nagy interjúra, amit Veled készítettem. Jó em­ lékezni ezekre a közös munkákra. Küzdelmek és közös munkák: ezek a maradandó emlékek. Vol­ tak-e viták? Persze. De a szeretet és a becsülés volt mindig a viták mögött is. Rövid írásom végén, Szerkesztőm, Hatvan Éves, csak azt kérem a Felsőbb Hatalmaktól, hogy a többi tanítványod is megmaradjon úgy, ahogy én megmaradtam, Neked. 411 �palócföld 94/4 Kukorelly Endre Nagy Pálnak Egyszer laktam a Palinál néhány napig. Az a lakás olyan, hogy két ember nem fér el, mégis meg lettem tűrve valami miatt, és az jó volt. A jóság miatt. Mert a Pali, mint ez közismert, jó. És ez jó. Van más is, ami jó, egy csomó minden, ilyen az élet, a maga csomó mindenével, folyó ügyek, nem is szeretném eltúlozni, hogy tehát jónak lenni, az olyan kurva jó volna, hogy az volna a legjobb, nem tudom, mi a legjobb, meg aztán, izé: tehát: ugye: lej ó zni valakit, az ma­ napság, esetleg izé, satöbbi, lehet, hogy nem is olyan frankó. Lehet hogy kitolás. Nem baj. Most mégiscsak jó zok. Szóval a Pali egy állati rendes (bocsánat) pali. Rendes tag, na. Legföljebb kicsit kitolok vele. Még soha életemben nem írtam le valakivel kapcsolatban ennyi jó t. Összesen tizenhárom­ szor. Tizenhárom jó. Mikor pedig elmentem, a Notre Dame mögötti parkolóból indult a busz, huszonnégy óra zötyörgés, vett nekem az útra a Pali négy doboz sört. Ezeket pedig én sötétedéskor bedöntöt­ tem, és aludtam szépen hazáig. Ha megálltunk, félálomban öntöztem egy keveset. Mi az, ami nem ilyen kicsiségeken múlik. Egy ágy. Meg négy sörösdoboz. Jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó. (1994 júl.) 412 �palócföld 94/4 Kibédi Varga Áron Nagyságok Kézfogások, a harag mólói. Tüskéket simogatni, sündisznót siratni, kivonulni az előadóteremből. Miből áll a barátság? Áll-e mint szobor? kereket old Kalocsán? Miért éppen mi alattunk törne a világ? A madarat kifütyülik, a hullám füstbe megy: ez. már a korral jár, elől jár és a határt tiporja, körkörös, mint a korszerűség. Van aki lemarad, van aki megölel; marasztalhatatlan: szavait gyötri. Gyorsítja a baráti pusztulást. A költőnek írás közben mindig hiányoznak bizonyos szavak, a színültig töltöttek és a kioltottak; más szavakra viszont nincs szüksége, a bepiszkolódókra, a kiürülőkre. Így tölti hozsannázó (uszonnázó) életét a költő, és olyan szavakra gondol amelyeknek nincsen kimenetele. Mint a barátság Mindig kezdődnek és pezsegnek. Pedig a haza hív, a hűtlen iskolás: ránkszakad a múlt a francia parkban. (Ki csak az idézetek mennek: Veres Péter és Burroughs.) Előre! Előre! Felgyorsulnak az évek, a tengerek. Most már csak azt mondhatjuk, hogy "éljen" ezt nem lehet befejezni. 413 �Sőrés Zsolt �palócföld 94/4 Pető Tóth Károly Címem: mindenütt /a kantegorikus inspirativus mellékzöngéi/ :Nagy Pál hatvan éves: "Nem osztom meg senkivel. Ha elvisz, akkor elvisel." /C. C./ "Tehát attól vers a vers, hogy nem törekszik ellentmondásmentességre." /Erdély Miklós: Metán/ "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" /L. Wittgenstein/ "Amiről be lehet szélni, arról be kell szélni. Amiről hall lehet gatni, arról hall kell gatni." /Tandori Dezső/ "Amiről nem lehet hallgatni, az / a/ nincs" /Airun/ "Adjuk magunkat a Törvénynek, amelyet mindenki maga végez” /Kondor Béla/ 415 �palócföld 94/4 "Kétféle tudás van. Az egyik, amelyik azt hiszi, hogy csak egyféle tudás van, a másik, amelyik azt hiszi, hogy sokféle tudás van. Ezen megállapítással együtt akkor most hányféle tudás van?" /C. C./ Isten izzik az értelmet lenségben - Véleménye szerint hány Isten nincs? Minden lépcsőfokon örökbefogad a pont, a leírhatatlan A látszat világa borzong - A szeplőtelen fogantatás kérdésében ön rugalmas álláspontot próbál kialakítani? Azonban a beszéd igyekszik most tekintettel lenni a körülményekre Tartózkodj az ihlet mögött - Tettértékű-e a magánnyomozó tétovasággal tetovált fölismerése miszerint saját tettenért teteme is csak tetteti, hogy más helyett hullt el, ha még ezt is neveti? A szent gondolat alámerül Isten kinyilvánított létében Kaotikus, azaz elszabadult - Kívánatosnak tartaná-é a tombolát az utolsó ítélet napján s ha igen, mily zálogot adna? A létezés jelenlévőségében számára bármely mérték kibírhatatlan Az ige maradéktalanul árulkodó - Ön szerint a Szentírásban mely kitétel felel meg a piros húsz-száz ulti redurchmarsnak? Kora szülte az elmebajt, mi fénylik a lehetetlen vesztében minduntalan Valami kizárólag lélek - Mondjon egy pótcselekvést! Ha nem megy, mondana tizet? Éppen a tagadásban lát át a remény minden szót A határátlépés a hiány ítélete - Elgondolása szerint lehet-e vágyakozni a másvilágon a túlvilágra, vagy fordítva? Oly ravasz a torok, ha észrevesz magának egy fáraót Túlontúl izzó áldozat - Visszaemlékszik ön, hogy melyik keresztrejtvényben bukkan rá eme kifejezésre: "balneum diaboli"? Az érzékek mámora által szolgáltatódik ki a szenvedés az agynak A kifejezés szétmorzsolódik az istenélmenyen 416 �palócföld 94/4 - Temetetlen halottainak vezényelhető-e "oszolj"? Belesül a váratlanba a megkötött élet azért, amilyen Maga magára felforgat -Szokott-e ön? Semmi sincs önmagában, ha nem tartja meg a zodiákus A létezés egyenletesen változtatja - Épp e kérdés kapcsán mi jut eszébe Johann Cruyff-ról? Szélsőséges fenntartásokkal áramol át a közönségbe a kapott hang Ezért egyedülvaló a vágy - Szeretné-e döntésre vinni a dolgot? Ugyancsak megérintette legsajátabb élményszerűsége a kétféle értelmezés A mindenmegmaradás örvénye - Főnyeremény-e, ha még azelőtt rúgják ki ön alól a sámlit, mielőtt a hurkot a nyakába tennék? A figyelem barlangjából támad a kígyó a megrepedt mennyezetre A nemlehető van-nal terhes - Szereti-e meghazudtolni a korát? Az utolért messszeségben az egyesülésben kezdi el kifosztani a lelkét Ahhoz a halandóság a bizonyíték - Kinek az álmában szokott ön álmodni? Tomboló szélviharban önmagáról nevezi el a káoszt a gyanú Ama seb a születés lelőhelye - Hány király sétál és hány kölyök császkál, mit eddegélnek, mit szürAz igen akaratában élőlény, a feltételében madárforgalom Delphoiban világosodott meg a kígyó - Hazudott-e már ön tükörbe? A tökéletes magyarázat kevéssé csatolja a természethez magát A megkettőződés szenved kül-önösségétől - Első szerelmének mi volt a kedvenc virága? Kerget, enged, megtér, nincs néző mögötte 417 �palócföld 94/4 A vándor halálművész - Mely szót szeretné, hogy utoljára hagyja el ajkát? Önnön megtestesülésének döbbenetét artikulálja a széplelkű költő Az elviselhetetlen megpillantásától őrjöng - Kibe nem? Alányúl s idegen marad a mindenség dermedt kísértete Magára figyel mégis -H a ? Mikor a kideríthetetlen hang megszületett, valamennyiünkben fölvillant A vallás az idő gyermeke - Ha egyetlen kérdést föltehetne önmagának, mi volna az? Nem egy egyszerű rajz által akar érvényt szerezni Örökös pokollal tüntettünk - Mit tesz ön metafizikai elkámpicsorodása közben, esetleg ellen? Többé pusztít a tárulás felderítése a megtaláltba való behatolásnál Törékeny rajta a kérdés - Ha imádkozik mire gondol s ha nem, mire nem? Nehéz pillanataink lesznek, ha megfosztjuk szavainkat hiábavalóságuktól Egyszer kioltott egy tükröt - Szeretne-e ön mégegyszer? Ellenkomédiában, megismételt szakadékban a helyünk leginkább Köldöke körül fáklya - A szabadság szelétől lehet-e szélütést kapni? A láthatatlan írás nyugalma nem találkozik a próféta kijelentéseivel Bekeríti a középpont titka - Fenntartja-e álláspontját az ágyban is? Ébredő embert pecsételő emberré válik ilyenkor 418 �palócföld 94/4 Intézkedő amilyen konstrukció - Írás közben megvakarja-e ön időnként a herezsacskóját, ha igen, akkor tudatosul-e mindez önben s ha tudatosul, stimulálja-e eme "aktus" valamire? Egyes elhasznált szenvedés olyan, amely áthat Minden büntetésre rákötözve - Egy, két, há, négy, öt, hat, hetéra. Mely korban él ön? Mondja a zűrzavart sajátjának, "elrendezem az eget", mondja Azt éli, amit megidéz - Szívesen lett volna ön a Titanicon zenész? A költészet menetközbeni joga, hogy módszeresen elkeseredjen produktumán Belejelzi mielőttjét a túlfeszítettbe - Hány van? Rejlő szög lehet a Semmi, amihez embernek köze van Beszéde a beteljesülés mértéktelenségéből - Kiegyezik azzal, hogy átugrojuk ezt a kérdést? Ama név előtt tele jószándékkal a felülmúlhatatlan pillanat S feltűnik látómezejében az önfeledt - Tekinthető-e ön dezavuált tejberinocérosznak? Azok akkor a test-lélek miatt keveseken uralkodnak Az elvarázsolt tekintetek összefüggenek - Akar-e halhatatlan lenni s ha igen, akkor azt mikor fogja megunni? A két sorsra elszántakat ő teszi szoborrá A beteljesülés éli halálát - Sumákol-e ön miközben co/g/itál? A széttépett Isten vissszhangjában rejtőzik és föltámad a napja Csodálatukban szelídek egymással - Gyermekkorában tapicskolt-e ön zivatar idején tócsákban, kéjes bizsergéssel a gerincén, félvén a villámoktól? Mert kifosztatott, más mozgatja, kit a villám elragadott Fölidézi az origó rohadásszagát 419 �palócföld 94/4 - Hamar kéri-e ön a kalapját és a köpenyét? Arra nincs ember, hogy fölüljön a világ káoszára Fent maradványaival szembesül -Tegyük-e föl? Elnyeli előle töredék művét a kozmosz s alávettetik A gondolat a szemrebbenésben lakik - Mit gondol, az ember gondolja-e a gondolatot, vagy a gondolat gondolja az embert s ha úgy gondolja, hogy ez a kérdésfeltevés/vetés?/ hamis, akkor miért gondolkodott el rajta akár csak egyetlen minutumig is? Páratlanságának mondana ellent, ha sejtjeit babiloni vágyakra cserélné A villámot a gonosz nem tartóztathatja föl - Két kérdésem lenne; melyik az egyik? Nemcsak bolygó templom, ami archaikus energia A számok árnyéka ellobban - Számba veszi néhanap elvesztegetett életeit, s ha... miért az enyémbe? Hanem követ hasonlít levegővel, ha nyomasztja a törvény Elrettentően magabiztosan sodródik - Az avantgarde-ság mibenlétét és hogyanját szereti-e ön úgymond forszírozni heveny leittasodás közepette, vagy színjózanul s ha igen, akkor a fejsze, vagy balta mely részének képzeli titkon, vagy nyíltan önmagát s ha nem, akkor mi a véleménye a köszörűkövön "üdögelő" majomról? Csupán korai kívánsága a magasabbrendűek a hölderlini elem Az eszközök rendkívüli homálya - Ön igenelni szokta-e énjét szolgálva más kedve-kényét? Ki helyett éli a maga regényét: akitől kapta a Nap a fényét, vagy ki eladta áru/ló/i alól a gyékényét? Az erény merénye néha basztat ja-e a gégéjét? A felfoghatatlan végtelenbe merül hozadéka a rejtőzésnek, ó lény Szívverésére rátalálva gyorsul - Magázhatom tegét? Korlátlanságodra a folyó mélye figyelmeztet, határbúcsú! 420 �palócföld 94/4 N. P. A Magyar Műhelynek különböző periódusai voltak, válto­ zó szerepekkel, nem én leszek az, aki ezeket most pontosan lajstromozza - de mindig a modernitás (definició nem itt!) környékén, és ennek a kitartásnak és határozottságnak megvolt-van a maga súlya, fontossága és jelentősége. Nagy Pál és a Magyar Műhely elválaszthatatlanok. Én személyesen is hálával gondolok rá(juk), 1974 áprilisá­ ban ott jelent meg az első írásom, és - emlékszem! - nagyon boldog voltam. És a 77-es bécsi Műhely-találkozóra is jól esik emlékeznem, számomra fontos embereket ismertem meg ott. Később, ahogy mondani szokás, elváltak útjaink, de hát ez sem nagy baj, az utak többnyire ilyenek, elválósak. De nem felejtem el, hogy volt egy időszak, amikor Nagy Paliék segít­ ségemre voltak. Isten éltesse hát az ünnepeltet sokáig, vizuális percepciója lógjon bokáig! Szeretettel: Esterházy Péter 421 �Chief editor:József Pál Adressof editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel:(0036) 32-314-386,32-311 -022 �az objektív felületéig nyomulna (fordított zoom?), magától értetődően olvashatatlanná szétmosódva minden betű. Váratlan csend. Negyven másodperces(?) szürkés mocorgás. Ekkor az ólomsor rákoppanna az objetívre - vigyázat: nem ütné át! -, majd mint a tankok Salgótarján macskakövein, egy helyben forogva karistolni kezdené a lencsét. Hang kina­ gyítva. Hosszan és fájdalmasan az egész. Addig, amíg néző ül a videó előtt. Végül csak ketten maradnánk. Nagy Pál a kicsi ember (pardon: alacsony) jellegzetes figyelő "alapülésében": felszegett állal. Jómagam a balján (tisztelet, ugye), jobbra hatal­ masan megnövelve előreszegzett tekintetem látószögét: egyszóval a sóvárgó kíváncsiság sandaságával. Amikor már Ő is únná, mit mondok?, nem Ő únná, én unnám el, fölállnék, eltakarván a képernyőt és átadnám neki az összekaristolt lencsét díszdobozban. Kedvvel dadognék: "A díszpolgárságod..., és a Pro Arte..., meg minden, itt, ez a egész..." Értené. Tu­ dom. Kissé meg is hatódna, mint a Madách-díj átadásakor, '91 -ben. Mert az avantgardőr (sic!) nem egy esze-lelkement vadőr, aki megszállottan lövöldözik az irodalmi rabsicokra. Azt persze nem árulnám el neki, mi lett a tövig kopott ólombetűsorral. Íróasztalom be­ cses helyére tettem: a Poverello szobra tövébe. A tövig kopott betűk jól kivehetőek. Tisz­ tán olvasható a név. Ólom őrzi. (Ólom, ólom, édes ólom.) Miként a csonkig rágott köröm is nő a halotton. Pál Jó zsef P.S.: Közlöm még, hogy ezt a számunkat - felkérésünkre - Bujdosó Alpár, a baj- és pályatárs szerkesztette. Szívbéli köszönet a munkájáért. A kivitelezés örömteli kínjai re­ ánk maradtak. Vendégszerkesztőnknek, szerzőinknek és nem utolsósorban az ünnepelt­ nek szerettünk volna megfelelni. De az a párizsi nyomda, az felülmúlhatatlan. �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1994/4. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1994 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7f8390a5dbf9922dd08d37c9e49fabdd.pdf 577323e88adea340e76fa6772b5d4077 PDF Text Text ��Tartalom 3. Kontra Ferenc Lassan ölő kisebbségi méreg (novella) 10. Handó Péter szövegei V ALÓ SÁG U N K 12. M ezey László Miklós Felelős irodalom (tanulmány) M Ű H ELY 25. Ferdinandy György Ilyenek voltunk. (Palackposta I.) 28. Tóth Sándor Római pillanatok (útirajz) HAGYO M ÁNY 33. Marschalkó Zsolt M átrai képek II. (tanulmány) 42. A. Gergely András A palóc történettudat változásai (tanulmány) 50. Bircher Erzsébet-T óth Péter A z démonokról. . . (tanulmány) M ÉRLEGEN 56. Horpácsi Sándor kritikája (Ardamica Ferenc: Anyám udvarlói) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 58. K äfer István A magyarországi szlovákok és irodalmuk (tanulmány) 66. Puntigán József Korszakváltás (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 78. Németi Gábor Tóth Gyuláné visszaemlékezése egy hortobágyi internálótáborra II. 90. Szokács László Sohasem szégyelltem. . . (interjú) 95. P A L Ó C F Ö L D -h írek �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József F Ő S Z E R K E S Z T Ő -H E L Y E T T E S : Zsibói Béla M Ű SZA KI SZ E R K E SZ T Ő : Nagy Kovács József F E L E L Ő S K IA D Ó : Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14 367/36. A . G ergely András szociológus (Bu­ dapest), Bircher Erzsébet levéltári kutató (Miskolc), Ferdinandy G yörgy író (Puerto Rico), Handó Péter költő (Salgótarján), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), K äfer István irodalomtörténész (Buda­ pest), Kontra Ferenc szerkesztő (Újvidék), Marschallkó Zsolt zenei könyvtáros (Pásztó), M ezey László M iklós irodalomtörténész (Buda­ pest), N ém eti G ábor tanár, (Hat­ van), Puntigán József újságíró (Lo­ sonc), Szokács László újságíró (Bu­ dapest), Tóth Sándor író (Buda­ pest), Tóth Péter levéltári kutató (Miskolc). Levélcím : 310 1 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: A Nógrád Megyei művelődési Központ. Köz- * Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.56886 N. S. * Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig minden csütörtökön 1 1 - 1 6 .3 0 és h-ig. E számunk illusztrációs anyagát M U STÓ JÁ N O S festőművész, Lu­ ca című sorozatából válogattuk. A hátsó borítón P R O K O P P É T E R rajza látható. Handó Péter írásához a grafika D IV É K I P É T E R mun­ kája. (Fotó: Buda László.) T e r je s z ti a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly h ír la p k é z b e s ítő p o sta h iv a ta lb a n , a p o sta h írla p ü z le te ib e n és a H írla p e lő fiz e tó si é s L a p e llá tá s i Iro d á n á l (H E L IR ), B u d a p e st, V ., Jó z s e f N ád o r té r 1. — 1900 — k ö z v e tle n ü l, v a g y p o sta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a HE L IR 21 55—96 162 p é n z fo rg a lm i Je lz ő sz á m ra . E g y e s szám á r a 25 F t. e lő fiz e té si d íj fé l é v re 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n em ő rz ü n k m eg és nem k ü ld ü n k v issz a . I S S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �KONTRA FEREN C Lassan ölő kisebbségi méreg Megint előjöttek a patkányok, mintha végszóra vártak volna, végiglopakod­ tak egymás után a fal mellett, lerázták magukról az esőcseppeket. Eleség után kutattak. K ét kisebb csoportban folytatták útjukat. E gy részük meg­ állt a lépcsőfeljáró alatt, és a zsíros papírok, száraz kenyerek közt mata­ tott, a többiek a kapualjban sorakozó szemeteskukák felé vették azz irányt. Odakint még mindig a langyos eső áztatta a beton szennyét, kocsonyássá téve a járda felületét. E gy férfi közeledett, nagyot csúszott a bejárat előtt, megkapaszkodott a kitárt kapu kilincsében. Eszébe sem jutott reggel, ami­ kor munkába indult, hogy az esernyőt magához vegye, csak az újságpapír­ ba csavart szalámis szendvicset csúsztatta indulás előtt a zsebébe. Egész nap álmos volt. Egykedvűen álldogált a korhadt kapufélfának dőlve, pedig otthon mindenféle apró munka várta: össze kellene öltenie a hátán a szét­ hasadt kabátot, meg kellene keresnie a törött gyűrűt, hogy becserélje az aranyművesnél, ki kellene szednie a régi gittet az ablakból. Mégis vár, mert ez fontosabb. A z öregasszony ügyet sem vetett az idegenre. K ét jól megtermett patkány marakodott sivalkodva a szemétben. Megint ezek az átkozottak, talán valam i mérget kellene venni. Egyszer már korábban öszszefogott a ház, kihívták a féregtelenítőt, aztán nyugtuk volt a rágcsálók­ tól. Üres üveg gurult el a lába előtt, leesett az alagsorba és széttörött. Az agglegény ijedten pillantott fel, elkáromkodta magát. Rozsdás kerékpárok és babakocsik tornyosultak az ajtaja előtt, ezt a sok limlomot kerülgette naponta. N yikordult a kulcs a zárban, idegesen csukta be maga mögött az ajtót. Reszketett a keze. Ügyetlenül töltötte a tejet és kiömlött az asztalra. Az eső elől menekült az önkiszolgálóba, végül mégis átnedvesedve ért ha­ za. A tejet sem szerette igazán. Zuhogást hallott a feje felett, szinte beleremegett a mennyezet. Megint két lábbal ugrálnak, csak, hogy bosszantsa­ nak, égetni való ez a két kölyök: fel fel fel le le le, és így folyt a játék az első emeleten legalább fél órán keresztül. A lefolyócsövek a gyerekka­ cajt is továbbították. Giliszták másztak elő a betonjárdára, nehogy meg­ fulladjanak. Lád ák lapultak a lépcső alatt, tele rothadt alm ával. Itt meg kell fulladni. A nő érzékeny volt a szagokra, már az utcán kipréselte tüde­ jéből a levegőt, és csak akkor vett mély lélegzetet ismét, amikor beért a szobájába. Elhúzta a rózsaszínű függönyt. Csalódottan állapította meg, 3 �hogy senki sem várakozik a kapualjban. Biztosan elkerülték egymást. férje pedig két óra múlva otthon lesz, és addig. . . A Ballagott hazafelé. E gy bokszoló nyitott a közelben éttermet. Útközben posta és két zöldségesbolt. A z egyikben szokás szerint megvette a decis üveget. Megállt a lépcsőfordulóban, és egy hajtásra kiitta. Letette a lép­ csőre. A lakók vagy lerúgták a kovácsoltvassal keretezett liftaknába, vagy ott árválkodott másnapig, míg egy másik került mellé; a sokszorozódás legfeljebb négyig tarthatott, addigra csak szemet szúrt valakinek. A szo­ bában a felesége még mindig a rózsaszínű függöny előtt állt, és bámulta a bejáratot, az udvart, a csöpögő ereszt. Milyen friss a levegő eső után. Az öregasszony szeretett magába beszél­ ni, nem érezte magát annyira egyedül. Ezüstözött csomagolópapírba burkol­ ta a nagy mogyorós csokoládét, kevéske nyugdíjából nem sokra futotta. Bezzeg volt idő, amikor lemezjátszót vehetett a kisebbik unokájának tizen­ ötödik születésnapjára. Nem is volt olyan régen. Hálát sem várt érte, hi­ szen tudta, hogy a gyerekek milyen feledékenyek. Azon nem ütközött meg, amikor a múlt héten beállított a nagyobbik unokája a férjével, és köszö­ nés helyett csak annyit mondott, hogy nálad mindig olyan öregasszonyszag van. A csokoládénak azért még örülnek mind a ketten. Még ez a kis ál­ latka is kérne belőle. Az egér végigsétált a konyhán, és szemlátomást této­ ván méregette az odakészített szalonnadarabkát. D e rosszat sejtve odébbállt inkább. Az öregasszony nem félt tőle, éppen ellenkezőleg, beszélt hoz­ zá. Közben zsörtölődött, hogy megrágták a cipőit. Mérget rakott az ágya alá. Lila porral mérgezett magvakat rakott az újságpapírra: kukorica, föl­ dimogyoró, búza és tökmag volt benne. Rakott a lépcsőfeljáró alá is egy adagot, hátha a patkányok is felfordulnak tőle. Szakszervezeti fél disznót cipelt egy ember a hátán. E gy női hang azt mondta a háta mögött, hogy kár lett volna gyorsítanom, annyian megelőztek, az útszéli fák elnémultak a ködben. Annyira nem volt értelme ennek a mondatnak, hogy legszíveseb­ ben hátrafordult volna, hogy megkérdezze, mit akart ezzel mondani. Mire azonban erre rászánta volna magát, a mögötte baktató barátnők már javá­ ban szapulták közös barátnőjüket, és a diagnózis olyan lenyűgözően pon­ tosnak tűnt, hogy akár egy pszichológiai elemzésnek is megfelelt volna. M egállt a kapu előtt, hagyta, hogy kikerüljék. Kinyitotta az újságot, meg­ akadt a szeme egy orvos nyilatkozatán: nem értem, miért teszik ezt a rend­ őrök. Tizenéves gyerekekre miért lőnek? Hiszen fegyverük sincs, csak tün­ tetnek. Megírhatja azt is, hogy valamennyi golyó hátulról fúródott a test­ be, tehát a menekülő emberekre lőttek. Levette a fejéről a sapkát, és ki­ csavarta belőle a vizet. Fel kell vinnem neki az újságot. Toporgott, mintha magát akarná meggyőzni valaminek az ellenkezőjéről. Most miért látogas­ sam meg? Félreértésekkel körülbástyázottan. . . Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, amikor felszólították. A rövidülő mondatok a kétségbe­ esés félelmetes jelei. Mint a dominóvár, úgy dőltek össze sorban a gondola­ 4 �tai. Csak ne kellene annyira egy jó osztályzat a végére, az utolsó héten. . . É s többet nem kérdeztek tőle. Olyan alaposan megtanult mindent, hogy el sem véthette volna, csak éppen mást kérdeztek. Felrajzolhatta volna a zsírmolekulát az összes kötődéseivel. Az ajtóhoz ért, és még mindig nem tudott szabadulni iskolai, egészen friss gondjaitól. Megrázta a fejét, mint­ ha vizes lett volna. Ugyanilyen ajtó. Milyen egyforma ebben a kurva élet­ ben minden: a lepusztult lépcsőház, a nagymamák, meg a jó tanuló okos unokák. Az öregasszony odaadta neki a csokoládét. Tudom, hogy ez a kedvenced. M ajd a csomagban is mindig ilyent fogok küldeni. Milyen cso­ magban? Őszre behívót kapsz, mintha nem tudnád. Jó katona leszel, szó­ fogadó, amilyen sose voltál. N e akarj ilyen jó lenni hozzám, csináltass in­ kább egy műfogsort magadnak! Levisznek majd délre, és neked is lőnöd kell! Az én kezem nem érint fegyvert. O delent semmit O dáig el sem jutok, engem fel sem vesz az a v o n a t.. . sem ér a te hited. N e csináld ezt, tudom, hogy eleged van, hajtanod kell, ez az utolsó év. . . Miért lenne az utolsó? N e köss bele mindenbe! A z én időmben azt szokták mondani a végzősöknek, hogy az utolsó év, de azt hiszem, most sincs ez másként. Az angoltanárnő végigolvasta a dolgozatomat; most ezt figyeld; azért olyan fásult, csipás, kiégett, mert ilyeneket olvas; folyton becsapjuk egymást; az osztály úgy tesz, mintha oda lenne érte, ő pedig úgy tesz, mintha vállalná ezt a ragaszkodást. A múltkor úgy meg­ botlott a küszöbben, hogy majd kiesett a protézise. Aztán a tanáriban elme­ sélte az esetet. É s odarohantak legalább a daliák, hogy felsegítsenek? kérdezte az idős kolléga. - Ugyan már, az én gyerekeim. . . - legyintett keserűen. Aztán a fiatal kollegina megtoldotta: Szóval jót röhögött rajtad az egész osztály! E rre felháborodottan vágott vissza az angoltanárnő: Ugyan már, az én gyerekeim! Szóval így vagyunk mi egymással, mint macs­ ka az egérrel, mint a patkányméreggel, amely megkeseríti életünket. M ajd legközelebb is mesélek neked ilyen szellemeseket, most megyek. Ennyi jótett elég egy napra. Leszakadt a lift, másnap virradóra, talán a patkányok rágták el a kötelet, vagy a rozsda marta szét a láncokat, le-fel ingáztak, mint a falióra. 5 �Elm aradtak az éjszakai csattanások, a jellegzetes lifthangok. N eki úgy­ sem kellett felvonó, mit számít neki, hogy leszerelik, és kidobják. Az sem izgatja, ha a helyére nem kerül másik. Ő a muskátlikat dobta ki, mert so­ hasem hoztak virágot, nem érte őket napfény az alagsori lakás ablakában. Ugyan milyen színűek lehetnek, töprengett, miközben a cserepek tartalmát kiborította a szemétkupac tetejére. E gy tépett macska sétált át az udvaron. Megtanult inni az állandóan csöpögő csapból. Az előszobában régi falióra si­ ettette az elmúlást. Az öregasszony lejjebb húzta a láncon a súlyokat. Mint a lift: vitte fel a ketyegő perceket a mennyországba.... zuhanás visszhangzott a lakásban. Csattant a jég. Kiolvasztotta a hűtőszekrényt. Víztócsában állt a konyhaasztal. A z öregasszony mindig fázott. Vizet forralt, teletöltötte az ágymelegítő tömlőt. Nehéz lett körülötte a levegő, akár az ólom, akár az ócskavas. A lift, ami leszakadt, a jég, ami elolvadt. Egyre lassabban mozdultak előre a gondolatai. Ásított. Lekapcsolta az állólámpát. Nehéz volt a sötét, befödte, nyomta lefelé, melegítette. Neonreklám fénye vibrált a kristályvázán. Fékcsikorgás hallatszott. K iverte a szeméből az álmot. Egyre forróbb lett körülötte minden. Észrevette, hogy csurom víz az ágya. Lassan feltápászkodott, mint aki Csipkerózsika-álmából ébred. Leve­ tette a hálóingét. Hideg vízcseppek gördültek végig ráncos bőrén. A tele­ fonhoz kellett volna nyúlnia vagy segítségért kiáltania... D e a következő pillanatban egyszerűen csak nevetségesnek és tehetetlennek érezte magát. Vacogva álldogált a szoba közepén. A szivárgó tömlőt kidobta a szemétbe. Pokrócba burkolózott. A második emeleten a rózsaszínű függöny mögött még égett a lámpa, az ablak hosszú, fényes csíkot rajzolt az udvarra. Mi lenne, ha holnapra minden megváltozna: a postás bedobna egy napilapot, az ő ládájába is, babakocsit hoznának fel az alagsorból, eljönne megint az idegen férfi, hogy bámuljon a rózsaszínű függöny felé, és eljönne megint a macska, hogy igyon a csöpögő csapból... Ú gy érezte nagyon messze van, nem éri el a fogason a kabátot, távol van attól, aki beszél, attól is, aki hallgat. E gy üzemzavar így fel tudja borítani az embernek az egész napját. Látta lecsúszni a saját kezét a kilincsről, mintha valaki más lett volna, aki nem mer benyitni, nem mer hazaérkezni. Rájött közben, hogy elfelejtett bemenni a boltba a szokásos egy deciért. É lt a soha vissza nem térő alkalommal: hátha rajtakapja a feleségét. Keze izgatottan markolta a kilincset. Az idegenre gondolt, akit egyszer a kapualjban látott ácsorogni. Hiába nyomta le még egyszer a kilincset, a zár nem engedett. Senki sem volt otthon. Szamárság - nevette el magát. Morzsák és ételdarabok hulltak le az erkélyről, a két kisgyermek nézte, hogy csipegetnek az ud­ varon a verebek. Egyikük közéjük dobott egy kavicsot. Egymás után pattantak fel az ablakok, felháborodással és kíváncsisággal vegyes arcok tekintettek le, ugyan ki túráztatja ilyen eszeveszetten a motorját, biztos csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Ilyenek mind ezek a mai suhancok, gondolta az öregasszony. Verebek ugráltak a szemeteskannák kö­ 6 �rül is. Csak nehogy a mérget csipegessék ki, de ezek biztosan rafináltab­ bak annál. A z önkiszolgáló felé indult. Megtorpant egy pillanatra, mert megint oda tartott, ahol tegnapelőtt is becsapták. Felette zászlókat lenge­ tett a szél az épület homlokzatán, mintha el akartak volna repülni. N agy fekete pillangók. Mintha feleseltek volna a széllel. Minden ember végül, egy fekete pillangó lesz. Hányat is öltek meg eddig? Kislány korában azt gondolta, ha sok-sok lepkét fűz egy hosszú cérnaszálra, elrepül majd, el innen, más vidékre. Végre odaért a másik önkiszolgálóhoz. A zacskós­ tej már elfogyott. Az utca végén bukott le a nap. Paneltetők fekete kockái tonyosultak egymásra. Elhúzta a rózsaszínű függönyt. A férje a szokásos egy deci után mohón kanalazta a bablevest. Ú gy tett, mintha nem is tudna zugivásáról. Bepárásodott a konyhaablak, ennek ellenére ki­ tartóan fürkészte a szemközti házat, fényes foltok mutatták, merre sora­ koznak az ablakok. Kilenc betűt rótt ujjával egymás mellé, aztán lefolytak az üvegen. E gy szó nem semmisülhet meg végleg, ravaszul mindig új ala­ kot ölt, permanensen újjászületik, kísérteni fogja mindig, valahányszor a hideg üvegre lehel, ujjaiban bizseregenek azok a betűk. Az a szó vésődött leginkább az emlékezetébe, amitől újra nevedes lesz a tenyere. M egfor­ dult. A tányér üresen állt a konyhaasztalon. Kilöttyintett egy lavór vizet az udvarra, vele együtt az inggombot is. M ajd ágyneműgombbal helyettesíti, úgysem látja senki. A feje fölött valam i dübörgést hallott, a két gyerek megint háborúsdit játszik. Pók ereszkedett vékony szálon az asztal közepé­ re. Az abrosz alatt gyűjtötte a villanyszámlákat. Elővette kabátja zsebé­ ből az összegöngyölt újságot, a feje árnyékot vetett a papírra. Megbízható források szólnak arról, hogy az eltemetett tüntetők többségét hátulról érte a gyilkos lövedék, hogy néhányan teljesen ártatlanul haltak meg. Ahogy például az a tízéves gyerek is, aki nyilvánvalóan nem jelentett semmilyen veszélyt az államrendre, és aki talán egyetlen pofon után bőgve hazament volna. Patkányvisításra kapta fel a fejét, abbahagyta az olvasást. Ha halha­ tatlan lenne, mondjuk, egy görög isten, akkor most fogná a sípját, és an­ nak hangjára sorban előbújnának a patkányok, elbűvölné őket a dallam, követnék a síp hangját, és így kivezetné az utolsót is a pincéből, az egész házból, az egész utcából. E gy nagy zsákba gyűjtené őket, és az egészet a folyóba dobná, sivalkodva zuhannának a vesztükbe. Most tért csak észhez, amikor mindenkit távolodni látott maga körül. Egyedül éldegélt az alag­ sorban, akár egy patkány, az ajtaja előtt ócskavas, az ablaka előtt sze­ mét. A tükör elé állt, és nézte azt a másikat a túloldalon: mély ráncok, a pusztulás lövészárkai, elhagyott szálak a nyakon, kapkodó, igénytelen bo­ rotválkozás. Kent magának egy pástétomos kenyeret. Száznyolcvankét órát dolgozott, a jövő hónapban veszi ki az évi szabadságát. Óvatosan nyi­ totta ki a ruhásszekrény ajtaját, hátha megint valam i rágcsáló lapul benne. A tévé kékes fénye kiszűrödött az udvarra. Kétségtelenül jobb lett a kilá­ 7 �tás, mióta eltávolította a virágládákat. Azonban némi szomorúsággal töltöt­ te el, hogy mégiscsak megtudta, milyen színű virágot hoznak. A szemetes­ tartály mellett, ahová dobta őket, gyökeret eresztettek. Inkább csak kín­ lódásból nyíltak ki, nem jókedvükben; hamarosan el is távolították mind a többi szeméttel együtt. K itárta az ablakot, és összehúzta a rózsaszínű függönyt. Az udvarról beszűrődött a földszinten lakó gyerekek hancúrozá­ sa. F elmelegítette az előző napi bablevest. Minden percben megérkezhet a férje. Bekapcsolta a rádiót. E gy bágyadt hangú énekesnő arról dalolt, hogy az éjszaka ő lesz a bánat királynője. A z öregasszony folyton fázott. Nagykendőbe burkolta magát, és az ablak melletti karosszékben egy régi, szakado­ zott szakácskönyvet lapozgatott. Volt benne néhány recept, amire nem emlékezett. Holnapután lesz az unokája születésnapja, és addigra többféle aprósüteményt akar készíteni. Eljött megint az idegen férfi, megállt az ajtó előtt, nem csengetett, csak rágyújtott csendben, türelmesen várta, hogy a rózsaszínű függöny szétrebbenjen. Rászánta magát mégis az asszony léptei szaporán csattantak a lépcsőn, szétnézett gyorsan, nem látta senki, elindult a sötét kapualj felé. A két gyerek egészen jól feltalálta magát a ház körül Anyjuk az udvaron teregetett, aztán az üres lavórral visszament a lakásba. A gyerekek elkergették a macskát, pedig csak inni jött a csö­ pögő csaphoz. Riadtan menekült a tűzfal kiálló gerendájára. Ott sem hagy­ tak nyugtot neki, addig dobálták kővel, görönggyel, míg le nem ugrott; a lépcshőházba menekült, a két gyerek a nyomába eredt, a lépcsőfeljáró alatt keresték. Ott felfedeztek valam i érdekesebbet, ügyet sem vetettek többé a macskára, különben is hetedhét udvaron túl járhatott. M agvakat találtak újságpapírra szórva. Az idősebbik felismerte, hogy van köztük föl­ dimogyoró is. Milyen szép színűre vannak festve! Szétválogatták a szeme­ ket. Ropogtatták a földimogyorót. A kezük, az arcuk csupa lila lett. Test­ vériesen elosztották egymás között. 8 �9 �HANDÓ PÉTER Jákob Azon a hegyháton töltött estén, mikor Istennel perlekedtem porrá omoltak illú­ zióim. Ültünk egymással szemben és tejes gyümölcsöt rágcsáltunk a lényeg felől tu­ dakozódó és az elrendeltről nyilatkozó sza­ vak fölött. Hajnalra magam maradtam. Fölemeltem ta­ risznyám, mint egy lázadásra szánt követ; elindultam harmattól reszkető füveken a völgybe, közelebb a föld magvához - mele­ gedni. 1990. Jártam... Jártam a hegyen. Fölvittem fiam és megfeszítettem. Láttam a szegek nyomán kifutó vért, fényfürdette nyomát, kavicsokra, füvekre száradtát, és nem éreztem semmit. Fölemeltem egy levelet, melyre teste vöröse csöp­ pent: megszagoltam, szétmorzsoltam. A völgyből jövők körém sereglettek; hallani akartak - szólongattak. Jártam a hegyen. Mozdulatlan álltam, amikor lehanyatlott feje, és le­ hanyatlott a Nap is, és mindenki hazatért. Végtagjai petyhüdten lógtak a rekkenő hőség nyomán. Bőre az első csillag feltűntével lilászölddé vált, fehér hólyagokat növesztett. Vártam, hogy elveszti szépségét, a bomló hús, riasztóvá válik, megértek belőle valam it a rothadás bizonyosságán keresztül. Jártam a hegyen. É s miután karjain átszakadt a szög, az előre rogyó-bukó test letépte a lábfejet is, kavicsok közé fúrt arccal hevert a földön visszatértem házamba. A bútorokon ugyanaz a por szürkéllett, mint utolsó közös vacsoránkon. Fölemeltem a Bibliát az éjjeliedényről, és találomra fölütöttem. Sétálva, hangosan olvastam. Mintha én írtam volna: tartalmat­ lanul szálltak el nyelvem hegyéről a szavak. 1989. 10 �II �va ló sá g unk M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S Felelős irodalom Vázlat a nemzetiségi irodalmak „természetrajzához” Nemzeti irodalom Az irodalom nemzeti jellegének kialakulása, majd a nemzeti irodaiam lét­ rejötte hosszan tartó és összetett történelmi folyamat eredménye. Azt azon­ ban eléggé bajos pontosan meghatározni, hogy egy nyelvi közösség, vagy tájegység regionális írásbelisége mikortól számít önálló léttel és létét jellemző sajátos vonásokkal bíró nemzeti irodalomnak. Európa déli és nyugati felén a reneszánsz kora jelentette a polgári eszmények jegyében egységesülő társa­ dalom létrejöttét, illetve a népnyelv művészi alkotásokban megtestesülő, tehát nemzeti gondolatokat megszólaltató kezdeteit. Kelet- és Közép-Európában e fejlődés jócskán késett, és noha a reneszánsz Magyarországon is megszólaltatója volt bizonyos nemzeti törekvéseknek, a polgárosodás hiánya hátráltatta a nemzeti jellegű kibontakozást, a regionális vagy felekezeti különbségeket meghaladó szellemi egységesülést. N álunk a X V III. század végétől - a nemzeti gondolatoknak a francia forradalmat követő térhódításával - figyelhető meg az irodalom nemzeti jelle­ get öltő fejlődése. Vagyis a nemzeti irodalom, mint történelmi kategória, ott és akkor keletkezik, ahol és amikor kialakul a korszerű értelemben vett pol­ gári társadalom. Ha pedig az irodalom és tágabban a szellemi élet nemzeti célkitűzésekkel telítődik, nyilván a nemzeti lét funkciói legalább egy részének betöltésére, illetve kifejezésére is alkalmassá válik, átvállalva a még teljessé­ gében ki nem alakult polgárságtól a nemzeti létezés fönntartásának - így a nemzeti eszme éltetésének - föladatát. Jó példával szolgálnak erre a magyar fölvilágosodás, majd a reformkor nagyjai, s később a szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszak „virrasztói” , vagy az a kultúrtörténeti tény, hogy a Kárpát-medencét sem a magyar etnikum, sem a magyar nyelv nem volt képes kitölteni - egyedül az irodalom. Az utóbbin mindössze annyit kell érteni, hogy egy nyelvi közösség tudatában mindaddig nem alakul ki az egész hazára vo­ natkozó, otthonosságot is jelentő tájélmény, amíg az irodalmi művekből sugár­ zó tájvarázs ezt nem teszi együttesen elérhetővé. Ilyenformán, ha a teljes utat még be nem járt polgárosodás idején - többnyire nemzetközi áramlatok nyo­ mán - a szellemi értelemben egységesülő társadalom értelmisége hívja elő az addigi regionális irodalom nemzeti karakterét, akkor ez az „új” irodalom ma­ gára vesz egy szolgáló attitűdöt, s ilyen értelmű visszahatásként továbbfejleszti az olvasótársadalom kollektivitását, sorsközösségtudatát. Végül is a nemzet és az irodalom egymást erősítő értelmi-érzelmi kölcsönhatásában kristályosod­ nak ki azok a specifikumok, amelyek azután karakteresen megkülönböztetik egymástól a nemzetek irodalmát. Mert léteznek azonos nyelvet beszélő nemze­ tek, vannak egyazon területen élő más-más etnikumok és kultúrák, de nincs, mert nem lehet két egyforma történelmi utat, azonos társadalomfejlődési és kultúrhistóriai ívet bejáró nép. 12 �A nemzeti irodalom tehát olyan históriai képződmény, amely internacionális viszonylataival természetesen kapcsolódik az emberi civilizáció általános érté­ keihez, ám egyedi karakterét éppen az ettől elütő sajátosságai rajzolják ki. Me­ lyek ezek? Először is a dialektusok fölé emelkedő egységes irodalmi nyel­ ven történő megszólalás; azután az évszázados, évezredes csak az illető nem­ zet tudatában és anyanyelvében élő történelmi tapasztalatok összessége; a bel­ ső művészi fejlődés törvényszerű mozzanataiból elvonható gondolati-formai tra­ díciók eredői; az öntörvényű irodalmi tudat és értékrend léte. A nemzeti jelleg azonban nem csupán történelmi szempontból jelentős ka­ tegória, hanem számontartandók értékvonatkozásai is. Minden nép irodalma nemzedékről nemzedékre, sőt korról korra átörökít némely kollektív érvényes­ ségű fölismeréseket; egyfelől olyanokat, amelyek a változó történelmi létfölté­ telek közepette is biztos - rendszerint etikai természetű - fogódzókat kínál­ nak, másfelől olyanokat, amelyek az etnikai-anyanyelvi összetartozás és ön­ azonosság tudatát ápolják. Szükségtelen külön hangsúlyozni, hogy Keletés Közép-Európa szeszélyesen forgandó históriájában milyen nagy fontossággal más szóval, értékkel - bír az állandóság érzetét keltő eligazítás. Az a tudat, hogy az időről időre váltakozó létföltételek között egyfajta szellemi biztonságot nyújt az irodalom hagyománykincse. Olyan válaszokat kínál ráadásul, melyek kézzelfoghatóbbak az időtlennek és általánosnak tekintett emberi értékeknél, s amelyeket csak az adott nemzeti irodalom adhat a szóban forgó közösség szá­ mára - tanulságul, okulásul, választási lehetőségek gyanánt: életesélyként, a megmaradás, a helytállás és a fölemelkedés modus vivendijeként. Az irodalmi hagyomány átörökítette eszmények híján a nemzet tudata megzavarodhat, ki­ üresedhet, így azután a literatúrának minden más tudatformát megelőzve, köz­ vetlen hatása van a nemzeti létre. S megfordítva, semmi sem jelzi olyan érzé­ kenyen, olyan pontosan a társadalom tudati állapotát, mint a kortárs iroda­ lom. Nemzet és irodalom elemi összetartozását méltán definiálhatta József A t­ tila ekként: „Kultúra, költészet és nemzet, tehát egymásban lelnek életre, azaz a nemzeti közösségek a kultúra egységei ” A mondottakból következik, hogy az emberi érték csak nemzeti vonatkozásai­ val nyerhet hiteles és méltó kifejezést, hiszen a nemzetin át vezet az út az egyetemeshez. Az irodalom nemzeti jellegének és egyetemes viszonylatainak összefüggése sajátos dialektikát mutat, még akkor is, ha tudjuk, némelyek a nemzeti vonások primátusát, mások meg az örök emberi jelentőségét részesítik előnyben, s keresik az elemzendő alkotásban. Ha sarkítjuk e szembeállítást, ak­ kor két olyan szélsőséget különböztethetünk meg, amelyeket a romantika kora a nemzeti, illetve az emberi szellem kifejezéssel jelölt, s amelyek azután a na­ cionalizmus, illetve kozmopolitizmus nevet kapták. E kétpólusosság viszont a szembeállítás és a ráhatás, a konfliktus és az együttműködés - végsőfokon a szintézis válfajainak - terminológiájával írható le. Az irodalomtörténet tényei arra vallanak, hogy a nemzeti irodalom sajátszerűségei ellenállnak az egye­ temesség hatásainak, ugyanakkor nyilvánvaló módon integrálnak is világtávla­ tú, nemzetközi léptékű elemeket, irányzatokat, koráramokat. Lássuk előbb az irodalom nemzeti jellege autonómiájának főbb tényezőit. A nemzeti irodalmak genezise - mondottuk - Európában mindenképpen a társadalom polgári típusú és persze, nyelvi-szellemi egységesedésének föltételét, vagy esetleg nemzeti szabadságtörekvéseinek manifesztálását igényli, illetve jelenti. A nemzeti irodalom kialakulása tehát egyértelműen nemzeti szemponto­ kat, a nemzeti fejlődés történeti tényeit tételezi. Azután a nemzeti irodalom bel­ ső struktúrája rendszerint sajátos formában integrálja a civilizáció általános ér­ 13 �vényű fölismeréseit, voltaképpen nacionalizálja az elvont eszményeket, szellemi­ ségeket vagy ízlést. Az egyetemességbe való feloldódással a nemzeti irodal­ mak létrejöttüktől kezdve hol élesebben, hol lanyhábban szembeálltak: ez leg­ gyakrabban az eredeti hagyománykincs folyamatos ébrentartásában, szellemének fölidéző tudatosításában nyilvánul meg. Minden irodalom keresi - múltjának, jelenének dimenziójában egyaránt - öntörvényűsége tényezőit, csak rá jellemző fejlődésmenetének szabályszerűségeit, tendenciáit, s visszamenőlegesen kijelöli - rendszerint históriai szempontú - fordulópontok szakaszolta korszakait. A tradíciókra történő hivatkozás pedig gyakran látványosan fölerősödik, ha az egyetemesség, az „örök emberi” kifejezéssel jellemezhető általánosság mezében jelentkező modern áramlatok érintik meg a nemzeti irodalmat. Ez persze, két­ ségtelenül arra is vezethet, hogy a korábbi nemzeti szempontú korszerűség hí­ vei válnak konzervatívokká, olyan mértékben, amilyen ütemben a megelőző periódus korszerűsége klasszicizálódik, válik etalonná. Hasonló ellenkezés tapasztalható a történelmi közösségben élő kis és nagy nemzetek irodalmai között - az előbbi részéről; a kisebb nép gyakran tart a szellemi gyarmatosítás veszélyétől, az elnemzetlenítő hatás kiterjedésétől, s vé­ dekező reflexeiből kifolyólag túlhangsúlyozza a nemzeti karakter fontosságát. Ugyanilyen ellenállás figyelhető meg az irodalomtudomány és a kritika részé­ ről is, hisz mindkettő érvényesít sajátos történeti és nemzeti kritériumokat. Nemzeti szempontúság és egyetemesség dialektikájának másik térfelén sora­ koznak azok az érvek, amelyek a két viszonylat kölcsönhatását, termékeny integrációját mutatják. Ezek elsője az a nyilvánvaló tény, hogy nem létezhet egyetlen nemzeti irodalom sem, amelyik a világméretű összefüggésektől elzár­ kózva alkothatna. Minden elméleti ellenállás, különfejlődés mellett autark iro­ dalom nem működhet, hiszen a mesterséges izoláció a gyors provincializálódás kezdete. Az egyetemesség hatása mutatkozik meg abban is, hogy bár vala­ mennyi irodalom az adott társadalom fejlődésének egy fázisában lesz nemzeti jellegű, azért a világirodalmi jelenségek beszüremlése pozitív - mert ösztönző, termékenyítő - impulzusa lehet belső adottságai kibontakoztatásának, egyegy sajátszerű vonása kiteljesítésének. Természetesen nem a kordivat kritikátlan átvételéről van szó, tartós és minőségszempontú gazdagodásról, az eredmé­ nyesen nacionalizálható elemek szerves beépítéséről. Ilyen módon működik az irodalmi kölcsönhatások rendszere. Kimagasló alkotásai révén minden nemzeti irodalom hozzájárulhat a világirodalom értékeinek gyarapításához, éppen úgy, ahogy Goethe gondolta, amikor leírta a ,,weltliteratur’, szót: rangos és érte­ lemszerűen nemzeti vonásokat mutató művészi értékek minőségi összegeként. Mindezek mellett hatnak az általános korstílusok, világirodalmi áramlatok, oly­ kor divatok, amelyek egy bizonyos történelmi szakaszban nagyobb területre ki­ terjedően jellemzőek lehetnek. Ugyanakkor persze ezek, amikor megjelennek egy-egy nép irodalmában, sajátossá színeződnek. Végül is a nemzeti irodalmak belső törvényszerűségei, valamint a világiro­ dalom általánosabb jelenségei közötti kölcsönviszonylat koronként, helyenként más és más - a konkrét társadalom- és kultúrtörténeti helyzet konstellációjá­ ban. Egyszer az egyetemesebb vonulatok, másszor a nemzeti specifikumok mér­ tékadóbbak, nem utolsósorban attól függően, hogy a szóban forgó nemzet tör­ ténelmi szempontból éppen szélárnyékban vagy viharban él. A nemzeti létében magát fenyegetve érző társadalom művelődésében óhatatlanul elsőségbe kerül a sajátos jelleg, a nemzeti gyökeresség, az erős népi kötődés - a népbehúzódás és népszolgálat programja. Nem szorul bizonyításra, hogy Kelet- és KözépEurópában ritkán adatott szélárnyékos időszak, tehát már-már törvényszerű, 14 �hogy az itt élő nemzetek irodalmai ritkán engedhették meg maguknak a „koc­ kázat nélküli” világperspektívájú érdeklődést, mert folyton föl kellett éleszte­ niük nemzeti vonatkozású védekező reflexeiket. Irodalmunk nagyjai — Balassi­ tól Kányádi Sándorig - a legnehezebb körülmények között is vállalták a nem­ zet sorskérdéseinek képviseletét, megszólaltatását, s mintegy a „nép nevében” elöljártak a jogok követelésében, a társadalom számára követendő ideák és ér­ tékek megállapításában - megelőzve gyakran tudományt, politikát vagy nép­ harcot. A magyar irodalomnak ez a sorsfölérző és ábrázolóképessége, társadalmi el­ kötelezettsége, amely sajátos karakterének egyik népszolgálatban kiteljesedő ele­ me, ha tetszik, „anyajegye” - az egyik legjellemzőbb specifikuma. Megállapítá­ sunkat hitelesítendő, számos írói vallomást lehetne idézni, de legyen e he­ lyütt elegendő egy sarkítottságával akár mottóul kínálkozó Tamási Áron-mon­ dat 1930-ból. „ Az a hitem: hogy ennek a szétszaggatott magyar nemzetnek nem az a magyar író az ideálja, aki csak magyarul ír, hanem az, aki magyar­ ból és magyarnak í r ” Az sem lehet véletlen, hogy az idézett gondolatot ki­ sebbségben élő alkotó fogalmazta meg, és éppen erdélyi. Hiszen Erdélyben és akkoriban jelent meg Makkai Sándor a korban rendkívüli hatású, mára nézvést pedig hasonlóképpen tanulságos nagyesszéje, a Magunk revíziója. Ennek! a gondolatmenetét egyszerűsítve és röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy a ki­ sebbségbe hullott népdarab, mivel elveszítette államisága létalapját, a lelkében élő magyarságát kell, hogy az előbbivel egyenértékűvé fejlessze. Ez a gondola­ ti magyarság - másképpen: lelki impérium - , ez a fölfokozott erkölcsiségként átélt nemzetiségi öntudat, túl azon, hogy a korábbi történelmi periódus lejára­ tott „politikai nemzet” fogalmát a korszerűbb, az európaibb és magasabb ren­ dű ''kulturális nemzet” koncepcióra változtatta, azzal a hozadékkal járt, hogy az etnikai identitástudatot hordozó irodalmat még a hagyományos, a nemzeti irodalomból ismert népsors-képviseletet is meghaladó, fölgerjesztett népszolgá­ lati küldetéssel és humánumparanccsal ruházta föl. A Makkai által résztényekként és célként egyaránt leírt lelki metamorfózis nyomán a kisebbségi társada­ lom két fölismerést tudatosíthatott: egyfelől, hogy a benső magyarság lehet egyen­ értékű az államiságtól támogatottéval; másfelől, hogy a tudatreform útján meg­ újult nemzeti gondolat mércéje csakis a humanizmus és az erkölcs lehet. És mivel ebben az időben az utódállamok fönnhatósága alá került nemzetrészek elsőrendűen hagyományos paraszttársadalmak voltak - márpedig a kor fölfogá­ sában a nemzeti lelkület letéteményese a földművesközösség - Makkai útmu­ tatása szerint az értelmiség elsőrendű hivatása a többszörösen kiszolgáltatott és megnyomorított kisebbségi parasztság szolgálata. Azt tette a szellem emberé­ nek kötelességévé, hogy mindazzal, amit alkotni képes, népe öntudatát kell erő­ sítenie, fölemelkedését támogatnia, a néplélek ösztöneit és vágyait nemesítenie, magasabbrendű - humánumot és etikát, új és jobb magyarságot képviselő eszmékké változtatnia. Önazonosságra, az értelmes és kiteljesíthető lét bizonyos­ ságára azonban nem csupán az egyénnek van szüksége, hanem a nemzeti kö­ zösségnek is, irodalmának nemkülönben. A nemzet ilyen József Attila-i - azaz szellemi értelmű - vállalkozás voltát hangsúlyozza Csoóri Sándor ma: „A z iro­ dalmunkat én azért látom a borús tengődés állapotában vergődni, s kiemel­ kedő értékeivel is csak félsikerig jutni, mert, ha egy nemzet nem közös vállal­ kozás, akkor minden mozdulatában ott van a bizonytalanság reflexe. S ott van az a szellemében i s ” Márpedig abban, hogy a nemzet csakugyan közös ihletté váljék, kollektív vállalkozássá lényegüljön, kulcsszerepe van az „anyajegyes” irodalomnak. És a nemzeti mivoltában tartósan és helyzetéből adódóan veszé­ lyeztetett - mert nap mint nap lemorzsolódásnak, beolvadásnak kitett - ki- �scbbeségek, illetve kisebbségi irodalmaknak kell hordozniuk különös erővel e közösségi vállalkozás ihletettségét. Nemzetiségi irodalom A nemzetiségi irodalmak megítélésekor kétféle egyoldalúsággal lehetett szerencsére mind ritkábban - találkozni. Az egyik szerint a nemzetiségi léte­ zés - , amelyből az irodalom merít, s amelyet ábrázol - csupán függelékszerű velejárója volt a szocializmus építésének, tehát a művészet a maga sajátos lá­ tásával kifejezi a nagy társadalomátalakítási folyamatot, azon a nyelven, ame­ lyen éppen keletkezik. Ez volt lényegében az avittas „tartalmában szocialista, formájában nemzeti” formula, vagyis a rossz emlékű és annyi kárt okozó auto­ matizmus, amely a szocialista fejlődéstől egyebek között a nemzetiségi kérdés automatikus megoldását várta. A másik szélsőség pusztán nyelvi-etnikai kérdésnek tekinti az irodalmat, ki­ szakítja társadalomtörténeti, kisebbségpolitikai és művészeti-esztétikai öszszefüggéseiből. Az előző esetben a kérges dogmatizmus, az utóbbinál az időt­ lenségre és öncélúságra hajlamosító romantikusság munkál. Az irodalmat ugyan­ is nem szabad társadalmi, aktuálpolitikai törvényszerűségek illusztrálásának, le­ képezésének szerepére kárhoztatni, de ugyanilyen hiba etnográfiai különösségek, ha tetszik, egzotikum hangulatok megszólaltatójává nyomorítani. Helyette számot kell vetni a nemzetiségi irodalom létét meghatározó objektív föltételekkel, ge­ nezisének folyamatával, általános érvényű és sajátos vonásainak természetével és összefüggésrendszerével, s kivált hivatásának milyenségével. A magyar kisebbségi - illetve mai, de kevéssé jogosult szóhasználattal: nem­ zetiségi - irodalom a nemzeti irodalom kialakulása után egy évszázaddal jött létre, mégpedig filiáció útján. Ebben az esetben a filiáció közel sem természe­ tes folyamatot jelöl, ellenkezőleg: nagyhatalmi beavatkozást a nemzet életébe, egy, a polgári nemzetfejlődés küszöbéhez érkezett nép tényleges és kulturális egységének szétzúzását okozva. A trianoni diktátummal leválasztott nemzetda­ rabok életérzését mindenekelőtt a csak Moháccsal hasonlítható tragikusság hatá­ rozta meg; értelemszerű, ha irodalma; kezdetben föltétlenül, de később is jel­ lemzően komor tónusú volt és maradt. A történteken túl, par excellence ko­ molyságát két tényező is erősítette: részint a Makkai Sándor elemezte „lelki magyarság” nem kevés heroizmust követelő gondolata, részint pedig a korai kulturális önellátás kényszere. Az előbbiről már szóltunk, az utóbbi kérdést vi­ szont érdemes alaposabban szemügyre venni. A magára hagyatottsággal küszködő nemzetrészek szegényes, szerényebb lehe­ tőségeik között - elrekesztve az anyaország szellemi életétől - a maguk erejé­ ből kellett, hogy kultúrát teremtsenek; lokális erőtartalékaikból próbáltak iro­ dalmi értékeket létrehozni. E munkának azonban hirtelen két akadálya is tá­ madt: egyrészt - Erdély kivételével - az alapul szolgáló, inspiráló helyi ha­ gyományok nélkülözése, másrészt az, hogy merész vállalkozás egyszerre alapot rakni és rögvest a teljesítmény tornyát emelni. Az első eredmények érthetően Erdélyben mutatkoztak. A Kós Károly, Páll Árpád és Zágoni István fogalmazta „Kiáltó szó” című röpirat nem pusztán a történelmi tragédiaként átélt impériumváltozás okozta apátiából kívánta fölráz­ ni Erdély magyarságát, hanem rögvest kijelölte a követendő szellemi irányt is, mégpedig a tájélménytől, históriai tanulságtól és a népek békés együttélésének eszméjétől átfűtött transzilvanizmus gondolati rendszerének csapását tűzve ki, amely aztán hosszú időre meghatározó és az egyetemes magyar irodalom vi­ szonylatában is példamutatóan nagy értékeket termő vonulata maradt az erdé­ lyi szépírásnak. 16 �Tudottan mások voltak a körülmények és lehetőségek a Csehszlovákiához és Jugo­ szláviához került területeken. Az egykori Felvidék és Délvidék híján volt a XX. században is életképes, előremutató helyi tradícióknak, még inkább a regionális művelődési intézményhálózatnak, s a helyben maradt kimagasló tehetségeknek. Ugyanakkor persze, ezeken a részeken is múlhatatlan szükség volt mihamarabb a működőképes és színvonalas szellemi élet teremtő munkájára, hisz' e terüle­ tek magyar lakossága is kényszerűen nélkülözte a könyvet, folyóiratot, a szín­ házat. Természetesen az erőszakos decentralizáció folytán létrejött, önellátásra szorult kisebbségi kultúra egyetlen művelője sem azzal az ambícióval fogott munkához, hogy nemzeti irodalmat „helyettesítő” művészetet hozzon létre. „ Csak az lehet a cél - írta az egyik legjelentékenyebb két világháború közöt­ ti szlovákiai magyar művelődéspolitikus, Sziklay Ferenc hogy a kényszerdecentralizáció által előállott új helyzetben az új magyar kultúrtermetek iro­ dalma a maga egyéni színeivel, mint a ma is központi kultúrterület irodalmá­ val egyenértékű komponens álljon be az egyetemes magyar irodalom eredőjébe ” Ez a lényegében máig helytálló és korántsem minimális program az egyen­ rangúságon belüli rész-egész viszony dialektikus kölcsönösségében helyezi el az egyetemes magyar irodalom két alkotóelemét: az anyaországi és a kisebbségi literatúrát. Valahogy úgy, ahogy Babits költői szépségű képe fejezi ki: „ Ma­ gyarság csak egy van, de hányféle szint tud éltetni ez az egy magyarság. (...) Olyan ez a magyarság, mint egy gyűrű ékköve, amelynek minden lapja és éle külön színben csillog, s mégis egy az egész.” Természetesnek tartjuk Babits Mihály és a korszak számos magyar írójának hasonló értelmű állásfoglalását a magyar irodalom egységének kérdésében, még akkor is, ha tudunk ellenkező értelmű megállapításokról - így Schöpflin Aladáréról - melyek a különfejlődés irányába ható és mindenkor irodalmon kívüli tényezőkre helyezték hangsúlyai­ kat. Csakhogy amíg a magyar nemzeti irodalom kialakulása évszázados folya­ mat, természetes és szerves fejlődés eredménye, addig a kisebbségi irodalmak történelmi szükségből adódó „leválasztással” , kényszerű decentralizációval jöt­ tek létre. Keletkezésükben tehát nyoma sincs szervességnek, belső folyamatok eredményeinek, a nemzeti irodalomtól elkülönítő öntörvényű fejlődésmenetnek. Az ország és a nemzet testéről történő elszakítás egyik napról a másikra új helyzetet teremtett: a korábbihoz képest egészen másfajta emberi létezés kez­ dődött a magyarság számára Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken. Az elcsatolt területek magyarsága, érthetően, kevés közösséggel nézte új hazája többségi népének nem egy esetben csak akkoriban nemzetivé egységesülő kultúráját, a magyarétól sajátosságaiban, természetében egyaránt eltérő szellemi életét. Ezért is maradt a korra egységesen jellemző fölfogás a magyar irodalom egységének ideália, mely csupán annyit ismert el általánosságban, hogy a határon túli irodalom regionális színfoltja a nemzet szellemében egységes irodalmának. Ugyanakkor lehetetlen tagadni, az anyaországi irodalom létének föltételeitől nagyon különböző politikai, társadalmi és művelődési tényezők szerepét, s ezek következtében a nemzetiségi irodalom fejlődésében munkáló olyan erők létre­ jöttét, amelyek elkülönülésre valló vonásait erősítik. Nyilvánvaló tehát, hogy számolni kell mindazokkal a tényezőkkel, amelyek a magyar irodalom egysé­ ge mellett szólnak, s azokkal is, amelyek külön útja mellett érvelnek. Az egység szempontja: az etnikai, anyanyelvi azonosság; a nemzeti kulturális és történelmi tradíciók összessége; az évszázados együttélésből adódó létta­ pasztalatok és gondolkodásmód; az őrzött tudattartalmak és egységérzelmek hasonlósága; a nemzeti irodalom hosszas kialakulásával szembeni széttagolt17 �ság történelmileg nézve rövid időszaka; no meg az a tény, hogy egyetlen nem­ zetiségi író sem gondolhat komolyan arra, hogy ő egy „másik” magyar iroda­ lom alkotója lenne. Sőt, a nemzeti irodalom hagyományanyaga nem zárul le 1919-cel, az ezt követő korszakok legnagyobbjainak (elegendő Babitsra, Móriczra, József Attilára, Radnótira, Illyésre, Németh Lászlóra, vagy Nagy Lászlóra hivatkozni) eleven hatása máig termékenynek bizonyul a határon túli iroda­ lomban, olyannyira, hogy az ezekben kimutatható főbb áramlatok, „iskolák” sokkal több, az anyaországéval egyező vonást mutatnak, mint az államalkotó, Béla többségi népek szellemi életének vonulataival. Sőt - mint Pomogáts megállapította - azt kell tapasztalnunk, „ hogy a többségi irodalomtól szinte függetlenül alakult, változott a magyar kisebbségi irodalom egy-egy korszak­ ban.” A különbségeket alakító és az államalkotó nemzet irodalmába „betagozó” tényezőként tartjuk számon azokat a politikai, strukturális föltételeket, amelyek zömmel a második világháborút követő szocialista átalakulás során keletkez­ tek: az egységes írószövetségeket, a központilag irányított tömegkommuniká­ ciós eszközöket, s meghatározott közléspolitikai kívánalmakat, a kultúra ma­ teriális föltételeit - egyszóval, az alkotómunka körülményeit. Ám ezek az erők még a nemzetiségi irodalmak létrejötténél is újkeletűbbek, s nem az iro­ dalmi élet belső törvényszerűségeitől, hanem az intézményi rendszertől meg­ határozottak. Mindez egy elméleti problémát is fölvet. Roland Barthes kategóriáit kölcsönvéve, azt mondhatjuk, hogy két kör áll egymás mellett: egy irodalomszo­ ciológiai, (intézményi, szerkezeti), valamint az ontológiai-esztétikai (a művek) alkotta rendszerek körei. Magyarán, a nemzetiségi irodalmat működésének föl­ tételeit szabályozó rendszerek a többségi irodalom instrumentális szerkezetéhez illesztik, ám teremtett alkotásainak természete, mondandója, üzenete az anya­ nemzet irodalmához kötik. Természetesen ezek nem egyenrangú szempontok, amit két példával is igazolhatunk. Az irányítottan többségi jellegű alkotáslé­ lektani föltételek és intézményi keretek között létrejött művek gyakorta épp azokkal szemben, azokat tagadva ihletődnek, mintegy reakciójaként a körülmé­ nyeknek. Vagy egy nemzetiségi íróból ugyancsak nehezen válik többségi nyel­ vű tollforgató, de akadálytalanul lehet anyaországi író, ha oda áttelepül eset­ leg. A meghatározó erő, a valódi választóvonal ilyenformán nem az állampol­ gárság, de elsődlegesen a nyelv, a kulturális hagyományok ismerete, egy nép gondolkodásmódjában, életérzésében való otthonosság, röviden: a nemzeti ho­ vatartozás. Ezt pedig a nemzetiségi író csak otthoni, pályájára indító környeze­ tében szerezheti meg, élheti át a döntő élmény erejével. A nemzetiségi irodalom létezésének esélye a nemzetiségi társadalom meglé­ tével ugyan adott, de azért két minimális föltétel még szükséges: a nemzeti­ ségi öntudat kifejlettsége az adott közösségben, valamint az irodalom működé­ séhez szükséges tűrhető körülmények kialakítása. A nemzetiségi irodalomnak tehát legelsőül otthon kell gyökeressé válnia, sa­ játos létalapján biztosan állnia - a nemzetiségi létezés meghatározó tudati té­ nyezőiből kiindulnia - , hogy érvényesen szólhasson. S még valamire nagy szük­ ség van: önnön hagyományainak tudatosítására. Minden nemzetiségi kultúrá­ nak szükségképpen van egy jelzője - esetünkben a magyar - mely döntő fon­ tosságú abból a szempontból is, hogy ha a szóban forgó irodalom szellemisége nem tükröz nemzeti meghatározottságot, nem hogy szuverén érvényű nem lesz, ha­ nem egyenesen provinciálissá válik. A provincializmus elkerülésének legrövi­ debb útja pedig az anyaország kulturális életével való szoros kapcsolattartás. Ez magától értetődő és szükségszerű kötődés, mert, ha a nemzetiségi társada­ lom a nemzet része, akkor irodalma is, a nemzeti irodalom - igaz, a szuvere18 �nitás, a minőségszempontú egyenrangúság jegyeit viselő - része; a korunkban és Európában egyedül érvényes „kulturális nemzeti” koncepció értelmében mindenképpen. Továbbá a magyar nyelvi és irodalmi intézmények hálózata tel­ jességgel csak Magyarországon található meg, hazánk helyesírási-nyelvhasz­ nálati etalonszerepe ebből következően is egyértelmű. Mindezeket tudatosítva manapság kezd méltán teret nyerni a nemzetiségi irodalmak „hármas kötődésének” elve, amely röviden úgy foglalható össze, hogy ez a fajta literatúra egyaránt kötődik anyanemzete nyelvi, kulturális, históriai hagyományaihoz és rangos kortársi terméséhez, a nemzeti szépírás teljesítmé­ nyeiből elvonható értékrendhez; azután a honpolgársága szerinti ország műve­ lődési életéhez, főként intézményrendszeréhez; valamint a maga előremutató tradícióihoz, társadalmi valóságához, a kisebbségi létezés sajátos tapasztalatai­ hoz, benső fejlődésének erővonalaihoz, s az ebben az erőtérben kialakult ki­ sebbségi humánumhoz, moralitáshoz, illetve az ezekből levezethető feladatok­ hoz. Mivel az 1960-as években - kényszerű kompromisszumokkal - megfogal­ mazott, de már keletkezése idején sem helytálló „kettős kötődés” koncepciójá­ nak összetevői meglehetősen ismertek (sőt e dolgozatban is többször szóba ke­ rültek), célszerű, ha ezúttal a harmadik kapcsolódási felület pontjait vesszük szemügyre. Kiindulás lehet, hogy a nemzetiségi irodalom a nemzetiségi társadalom te­ remtménye, meghatározóit pedig a kisebbségi lét jellegzetességeiből származ­ tathatjuk. Melyek ezek? A nemzetiségi közösségek szinte kivétel nélkül cson­ ka társadalmak, amelyeknek szerkezete lehet akár torz is (pl. alacsony fokú urbanizáció, a népességszámhoz viszonyítottan aránytalanul csekély számú ve­ zető és értelmiségi réteg, a szakképzetlen munkaerő magas százaléka stb.), de amelyekben szívós összetartó érzések, kohéziós erők működnek. A nemzetiség fokozottan érzékeny, esetleg befelé fordulásra hajlamos, gyakran veszélyeztet­ ve érzi puszta létét is. Kollektív törekvéseiben a legritkábban offenzív, maga­ tartását a védekezés attitűdje jellemzi. Mivel alapvető, akár mindennapos prob­ lémája a megmaradás vagy beolvadás dilemmája, nézőpontja meglehetősen eti­ kai természetű, az élet jelenségeit morális szemszögből vizsgálja. Ez utóbbi azonban jelenthet csapdát is, mert arra hajlamosít, hogy a megmaradás „ügyé­ vé” avasson olyasmit, ami valójában nem az. Fölfokozott érzékenységéből kö­ vetkezően az élet apróbb dolgainak is nagy jelentőséget tulajdonít, számon tart­ ja jogait, közösségi kiterjedésű törekvéseiről vagy kiküzdött eredményeiről nehe­ zen mond le. A kisebbség érzi értelmisége vezető szerepét és elvárja, hogy hivatását méltó módon töltse be. Egyszerűbben szólva: számon tartja írói, képzőművészei, színészei stb. megnyilatkozásait, megítéli közszerepléseit, igényli, hogy nevében és érte szóljanak. Mindez pedig természetesen a nemzetiség arra való íróiban föléb­ reszti a szolgálat, a vállalás hivatástudatát, a közösségi szempontú munka szükségességének érzetét. Az efféle eredők útján keletkező irodalom nyilván­ valóan megbízható tükre a nemzetiség szellemi, erkölcsi állapotának, tudattar­ talmai minőségének, mert jellegét születésének körülményei határozzák meg. A nemzetiségi irodalom csakis akkor képes magasrendű teljesítményekre, ha az alapját képező népvalóságból tör a magasságok felé; ám szükségképpen ki­ csinyes és lapos lesz, ha létének talaja túlságosan szikkadt, szűkkörű. Minden­ fajta egészséges szellemi életnek fontos követelménye a nyitottság: mind a nemzet kulturális élete, mind pedig a világtávlat irányába. A nemzetiségi író magától értetődően átélője a különböző kultúrák találkozásának, differenciáló­ dó és integrálódó hatásrendszerének, mindannak, amit a többségi népek al­ 19 �kotói legföljebb tudnak, ám naponta nem érzékelnek. Mindamellett tudni kell, hogy szó szerinti jelentésében kisebbségi meghatározottsága csak egy társada­ lomnak lehet, irodalmának - esztétikai értelemben - semmiképp sem. Az iro­ dalom túlnő a szükségképpen hátrányos, vagy erősen behatárolt kereteken, úgy, ahogy Féja Géza írta: „ A kisebbségi sors csupán a talaj, az alkotás pedig új magasságok felé növekedő életfa. ” Felelős irodalom Hogy ez a képletes életfa csakugyan életképes, sőt égig érő legyen, a nem­ zetiségi irodalomnak számos nehézséget kell legyőznie, olyanokat is, amelyek a többségi irodalmak másként nem problémátlan életében jószerével ismeretle­ nek. Általában szembetűnő vonása a kisebbségi életkeretekben alkotó iroda­ lomnak a felemásság; az egyetlen írói életművön belül is hullámzó teljesít­ mény, a torzóban maradó oeuvre, a megrekedt, félbeszakadt pálya. Sőt jellem­ ző az egyetlen alkotásban kimutatható értékhullámzás, a részleges értékvonás; a kisebbségi irodalomban ritkán terem hibátlan remekmű. Azután a nemzeti irodalmakhoz képest több a dilettáns, a provincializmusról árulkodó opus, az egymásnak ellentmondó jellegzetességeket keverten, szerkesztetlenül hordozó írásmű. Mindennek kézenfekvő magyarázata lehet az az alkotáslélektani gátoltság, hogy a kisebbség általában kevés számú „főhivatású” írót, költőt ké­ pes eltartani, ezért a toliforgatók többnyire - szerencsés esetben - az iroda­ lommal rokon szakmákban néznek kenyérkereset után: könyvkiadónál, lapszer­ kesztőségekben, művelődési intézményeknél, könyvtárakban stb. Ilyenformán azonban a „nagy mű” megalkotására kevés idő, erő és invenció marad; a ki­ sebbségi író - de persze, nem csupán ő - a hétköznapok fáradtságával küsz­ ködő „vasárnapi író” . De az effajta kedvezőtlen körülményeken túl, egyéb okokra is lehet hivatkozni, hiszen az irodalom értékére, minőségére befolyás­ sal van a szerkesztés gyakorlata, a kritika működése, a publikálási lehetőségek szélessége, az olvasóközönség igényessége, az irodalomtudat inspiráló-értékelő attitűdje. Másképpen: „nemcsak az értékek, hanem a mértékek is eltorzulnak” , hi­ szen a többségi irodalmakénál több az alkotás folyamatát kívülről befolyásoló tényező, a művészeten kívüli szférákból eredő szempont. Ugyanakkor ez a hely­ zet a látszat ellenére akár előnyös is lehet, pl. nagyobb esély kínálkozik a kezdő tehetségek fölfedezésére, első megszólalására. A debütálás lehetőségét le nem becsülve azonban hozzá kell tenni, hogy noha hamarabb kijöhet az első verseskötet, napvilágot láthat a bemutatkozó próza, azért a kevésbé inspiratív közeg fékezheti a pálya további ívelését. A nemzetiségi irodalomban tapasz­ talható effajta ambivalencia már-már tipikus vonás: reményteljesen induló pá­ lyák, értékes próbálkozások félbemaradnak, kifullad az igyekezet. Csábító a gondolat, hogy a felemásság eredőit a kisebbségi létforma felemásságaival ma­ gyarázzuk; kiegészítve azzal, hogy a kettősség - valódi tehetség, a megfelelő szellemi erő és gerjesztés mellett - járhat pozitív eredménnyel is, gondoljunk csak Kós Károly, Tamási Áron vagy Fábry Zoltán példájára. Mert kiindulá­ sa lehet egy magasrendűvé váló helyhezkötöttségnek, mélységes népbehúzódásnak, ugyanakkor világgárugaszkodó regionalizmusnak, a specifikusan nem­ zetinek azt az útját jelölve ki, amely a nemzetközihez vezet; az ismert me­ taforával: Értől az óceánig. Hiszen a világirodalom - a már emlegetett goethei fölfogásban - a regionális, nemzeti(ségi) irodalmak minőségi szem­ pontú hatványösszege. A kisebbségi irodalomban kétségkívül föllelhető kettősség azután a szintézis 20 �lehetőségét is rejti, sugallja, amennyiben a kisebbség nem csupán két, vagy több kultúra metszéspontján élve különböző műveltségelemeket ötvözhet, de sajátos helyzeténél fogva demokratikusabb közérzületet, humánusabb fölfogást, érzé­ keny empátiát és szolidaritást testesíthet meg, mert közvetlen létérdeke a való­ di és magasrendű internacionalizmus, az egyetemes emberi igazságok, értékek őrzése és továbbgondolása. Ugyanakkor ez a fajta valóságszemlélet az adott ki­ sebbségi társadalom céljainak szolgálatában ölthet magasrendű formát. A népének elkötelezett, a közösségért felelősséget vállaló nemzetiségi iroda­ lom etikus küldetésének parancsát sokan és számos alkalommal megfogalmaz­ ták; ezt várta a Nyugatot szerkesztő Móricz Zsigmond, ennek jegyében fogal­ mazta meg programját az E rd élyi Helikon íróközössége éppen úgy, minta ve­ lük vitázó Erdélyi Magyar Írói Rend, Szlovákiában az „újarcú magyarok” nemzedéke és a rövid életű - ugyancsak torzóban maradt - Szentiváni-kúria „helikoni” tábora, Vajdaságban meg a Kalangya köre. Az sem véletlen, hogy a kisebbségi írók - teljes szerkezetű társadalom, ka­ rakteres érdekvédelmi testület és egész anyanyelvi intézményrendszer híján, nem tehetvén mást - rendszerint közéleti szerepvállalásaikról is ismertek, mint­ egy közületük képviseletének gondjait véve vállukra. Erre a közvetlen szol­ gálatra még akkor is szükség van, ha maga az alkotás, a teremtett irodalom is számtalan, a „tiszta irodalomtól” olykor idegen feladatot épít magába. Olyan küldetéses hivatást applikál szellemtestére, mely a többségi irodalmat nem ter­ heli, hiszen annak képviseletét, kifejezését más tudatformák, illetve intézmé­ nyi struktúra végzi el. Már a kezdet kezdetén, az 1919-es államfordulatot kö­ vető időkben megfogalmazódott, a kisebbségi létezés teljességét interiorizáló irodalom igénye, ha tetszik, eszménye. „M a az irodalom: harc és védelem az - emberért. Minden eszköz, munka, barikád leomlott, mindent kirántottak a lábunk alól: a kenyér, az élet, a föld, a csók, mind másé, nekünk csak a szó maradt a gyalázott, prostituált csoda: az ige, hogy mégis mag legyen, és - élet, ember megmaradjon” - visszhangzik ma is Fábry Zoltán expresszionis­ ta hevületű szózata. Így hát az irodalom veszi magára mindazokat a népet eredeti valójában megtartó, fölemelő föladatokat, amelyeket az államiságból kihullott népdarabok „lelki magyarsága” jelent: ami ebből adódó és kifeje­ zendő szándék és panasz, vágy és látlelet, helyzet- és* céltudat, valóságkép és értékeszmény. A kisebbségi irodalom közvetlen társadalmi funkciókat visel, hiszen élet­ közege nemcsak a világhelyzet alakulásának függvénye, de az állampolgársága szerinti ország nemzetiségi politikájának is - jobb esetben - alanya vagy kedvezőtlen helyzetben - tárgya. Ebből következően személyiség és közösség olykor föloldhatatlan és tragikus dilemmái itt még testközelibbek, még ége­ tőbbek, mint másutt. A nemzetiségi író a maga személyes sorsában elevenebbül érzékelheti kö­ zössége gondjait, örömeit. Talán ez lehet az oka, hogy a kisebbségi alkotó önmagát mintegy megsokszorozva éli át a kollektivitás révületét, az egyéniség föloldását népe múltjában, jelenében - sorsában. Ez esetben pedig a nemze­ tiségi irodalom nem párolható le merő esztétikává, hanem szélesebb értelem­ ben: erkölcsi kérdés, méginkább, létkérdés, nemzetiségi ügy, hiszen a nemzeti­ ség létezésének spirituális, ám cáfolhatatlan bizonyítéka. Tudva azt, hogy ha az irodalom más tudatformákból nagyot kanyarít ma­ gának, az veszélyekkel járhat, azt is tudatosítani kell, hogy mindez nyeresége is lehet. Ugyanis a többségi irodalmak - némileg egyszerűsítetten fogalmazva „politikussága” odáig mehet, addig fajulhat, hogy egy vonulata hivatalossá 21 �válhat, állami rangúvá nőhet, kirekesztőleg a többi fajta valóságszemlélettel, vagy stílusiránnyal szemben. Az effajta elhivatalosodás pedig érthetően magá­ val hozza, hogy a valódi tehetségek mellett előbb-utóbb szóhoz jutnak, sőt, előtérbe kerülnek a simulékonyabb alkatú, meggyőződésüket könnyű kézzel cse­ rélő írók, akik önként igazodnak a magasabb helyeken megfogalmazott köve­ telményekhez. A nemzeti irodalom - persze nemcsak az! - elvileg nagyobb teret engedhet át a tehetségek rovására a hivatalosságnak, s általában a kont­ raszelekciót kiváltó tűrés-tiltás-támogatás, esztétikumot gyakran mellőző eszkö­ zének. Kétségtelen persze, hogy a nemzetiségi irodalomnak múltjában, jelené­ ben nem ismeretlen gond ez, de legjobbjai mindenkor voltak annyira öntör­ vényű gondolkodású, elkötelezett alkotók, annyira erőteljes talentumok, hogy ne a hivatal jóváhagyását lessék, hanem a maguk - népszolgáló - lelkiisme­ retét követve alkossanak. A határon túli magyar irodalmak fejlődését egyebek között az is rokonította, hogy valamennyi a saját sorskérdéseire koncentrált, s nem pusztán a ki­ sebbségi sorsba hullás traumáját fogalmazva, de egy újfajta, a korábbival lega­ lább egyenrangú életminőség lehetőségét is elszántan keresve. Államiság híján - Makkai Sándor nyomán mondhatjuk - a többletet az erkölcsi magasrendűségben keresték mind Erdélyben, Szlovákiában, mind Vajdaságban. A pusztulás, a lemor­ zsolódás, a szétszórattatás veszedelmével szembenézve azok szellemi-morális or­ voslásának módozatait keresték és hangoztatták: Erdélyben kivált a megtartó históriai és tájélményt fogalmazva meg ezer színben; Szlovákiában és Vajda­ ságban - lokális tradíciókat nélkülözve - európai kiterjedésű küldetéses sze­ repvállalás, már-már messianisztikus hivatástudat formájában, valamint épp a múlt megtagadása merészségének - némiképp önámító - bűvöletében. A helyi szí­ nekkel gazdagított, szándékában egyetemes léptékű erkölcsi fölfogás rendkívüli er­ kölcsi bátorság segítségével nyilatkozott meg, többnyire a körülményeken, a szű­ kös lehetőségeken való felülemelkedés útján. Ez a megközelítés, nyilván nem véletlenül, hasonlóságot mutat a Németh Lászlótól ismert „kis nép - elit nép” kívánalommal, mégpedig abban az értelemben, hogy a kisszámú elit nem egy­ szerűen kiválóbb a többségnél, de küldetése is van - , miként a korai Sarló­ mozgalom, vagy az „újarcú magyarok” messianizmusa hitte: a nemzetet, sőt Kelet-Közép-Európát erkölcsileg megújító, humánus és a megmaradást szolgáló mentalitás kialakításával. A népi-nemzetiségi elkötelezettség, a kisebbségi vétetésű humánum eszméjét visszhangzó irodalom, a tényleges lehetőségeknél messze nagyobb hivatás be­ töltésére gerjesztett szellemi élet természetesen nem jelenthet egyhúrúságot, sé­ maszerű egyformaságot. A határon túli magyar irodalomban mindenkor meg­ fért egymás mellett a népiesség, a hagyománykövetés, a Nyugatos formamű­ vészet, valamint az avantgárd, a kísérletező hajlam. A kisebbségi létforma ter­ mészetéből, adottságaiból elvont értéktudat gyakran hoz közös nevezőre egé­ szen elütő, legalábbis egymástól távol eső irányzatokhoz tartozó, vagy sorolt íróalkatokat, műveket, generációkat, vagy iskolákat. Hiszen a toliforgatónak ha tudatosítja ezt, ha nem - az anyanyelven szólás tényével már mintegy kö­ zösségi szempontú szerepet vállal, s a szerepvállalás értelemszerűen meghatá­ rozza a műben megnyilatkozó valóságszemléletet, gondolkodásmódot. A kisebb­ ségi sors mélyen átélt tapasztalata az alkotóban erősíti a felelősségérzetét, egy­ ségben tartja identitását, befolyással van törekvéseire, mozgósítja képességeit. Ezért is ritkább az értékvesztésnek az a válfaja a kisebbségi irodalomban olvassuk Pomogáts Bélától - amely egyszer elégikussá, másszor ironikussá, gro­ teszkké teszi a többségi körülmények között alkotók munkásságát. A kisebbsé­ 22 �gi irodalom alkotásaiban rendre megfigyelhető tartalmi-hangulati vonás a ko­ molyság, olykor a komorság, s gyakran mindez a képes beszéd formájában ölt testet. Hiszen ez a fajta létezés naponta komoly gondokkal szembesíti az alko­ tót, s hoz helytállást parancsoló dilemmákat, emelkedett gondolkodásra kész­ tető helyzeteket. „ Határozott értéktudat irányítja munkásságukat: az anyanyelvben, a történelmi és kulturális hagyományokban, valamint a nemzeti identitás­ ban ismerik fel azokat az értékeket, amelyeket mindenképpen meg kell véde­ niük, teljesebb kifejlődéshez kell segíteniük” - írja Pomogáts a nemzetiségi írókról. Mindez - talán a mondottakból is következően - természetszerűleg irodalmon kívüli többletfeladatok vállalását jelenti. A kisebbség rendszerint csonka társadalomként képezi irodalma létalapját, elvégzendő feladatai is esze­ rint, vagyis hatványosan szélesednek ki. Bizonyos esetekben még az iskolai tananyagból hiányzó nemzeti szempontú ismereteket is pótolni kell, gyakran anyanyelvi normaként funkcionál, magába sűrít a tudományos megismerésre jel­ lemző elemeket, olykor a politikai gondolkodás meghatározó szempontjait köz­ vetlenül szólaltatja meg. Afféle gyűjtőmedencévé válik, ahol a nemzetiségi népvalóság „önösszeszedésének” szinte valamennyi lényeges mozzanata megta­ lálható. Az „egészséges” nemzetiségi életnek ugyanis nem kizárólagos garan­ ciája a jogi szabályozás, az alkotmányosság, a közigazgatási rendszer fejlettsé­ ge, egyszóval, az állam előzékenysége, hanem elsőrendűen a kisebbségi társa­ dalom tudati színvonala az eminens tényező e tekintetben. Hogy ismeri-e múlt­ ját, milyen a helyzetértékelése a jelenről, s miféle perspektívát lát maga előtt, hogyan tud alkalmazkodni az időről időre változó körülményekhez, milyen a konfliktusmegoldó képessége, milyen szellemi és morális tartalékai vannak, melyeket szorongató időkben mozgósíthat, hogyan működik önvédelmi reflexe stb? És mivel a nem egész társadalom teljes kultúrát aligha fejleszthet ki, a teljesség letéteményese a nemzetiség legközvetlenebbül megnyilatkozó tudatfor­ mája: az irodalom. Tapasztalhatjuk Kelet- és Közép-Európa kultúráinak vizsgálatakor, hogy a nemzetiségek szellemi élete milyen erősen irodalomközpontú. Egyetlen tudatfor­ ma integrálja - legalább részben - a többi kifejezendőit, így növelve óriásra saját és sajátos szerepét. E kiterjedt vállalás lehet egyfelől ösztönző, másfelől akadály, mert útjában állhat a szabadabb, a természetes, az önmegvalósítóbb művészi kifejezésnek. Továbbá a kibővült feladatkör legendákat is kelthet, ám ezeket - jó értelemben - kizárólag az igényes alkotások hitelesíthetik. A kisebbségi irodalom sem mondhat le a valós - közösségi és művészi érte­ lemben vett - értékarányok színvonalas megjelenítéséről. Ha pl. a szociológia, vagy a publicisztika által megközelíthető tárgy, vagy kifejezendő mondandó uralja, ez az esztétikum rovására megy; és viszont, a valóságtól ezoterikus ma­ gasságba röppenő, légnemű, öncélú formakultuszban kifulladó törekvések nép­ szolgáló hivatását teszik kétségessé. Azért is, mert eltávolítják olvasóközönsé­ gétől, mely épp helytállása szempontjából, közösségi erkölcse tekintetében vár példát és útmutatást a szellem emberétől. A kisebbségi irodalomnak is alapve­ tő követelménye az értékteremtés, a rangos művészi teljesítmény, ami azt is jelenti, hogy a nemzeti, a többségi irodalmakéval egyenrangút kell teremteni, alkotni. Mert bármennyire is becsülendő a felelős népszolgálat, az hiteltelen marad, ha nélkülözi a minőség pecsétjét, az esztétikum semmivel nem pótol­ ható erejét. Az a priori követelmény mellett pluszfeladata, hogy a való lét ábrázolásán felül egyúttal a való és a lét megtermékenyítő akarata, rendte­ remtő irányítója legyen, mi több: törvényhozója is. Legmagasabb rendű fel­ adata, nézetünk szerint, abban áll, hogy egy sajátos létforma és a belőle adó­ 23 �dó életérzés művészi ábrázolása mellett vállaljon részt - kibővült hatásköréből következően - a helyes és etikus, a megmaradást szolgáló kisebbségi tudat alakításából. A jövő távlatait mérlegelve, látnunk kell: európai színvonalú és minőségű kisebbségi irodalom kialakulására akkor van esély, ha maga a kisebbségi léte­ zés is Európához méltó lesz. Csupán így kínálkozik lehetőség arra, hogy ami­ kor a kisebbségi író körülpillant szülőföldjén - az otthonosság jó érzésével a tágabb világot is megláthassa; csakis ebben az esetben várhat érvényes választ kérdéseire, hiszen a kisebbségi kollektívumnak egyenesen létérdeke az egyete­ messég „nagyvonalúsága” , nyitottsága, liberalizmusa, s az általános emberi, s a tágabb nemzeti kultúra áramába való bekapcsolódása. Erre figyelmeztet a kor­ társ szlovákiai magyar író, Duba Gyula egy interjúkérdésre adott válaszában: „ A mai író - az emberiség írója. A nemzetiségi író mögött kevés ember áll, kis népközösség, de annak léte is egyetemes összefüggések része. Ezért csak az általános érvényű helyi értékekének van igazán létjoga. Népünknek írunk, de a világhoz szólunk...” A kisebbségi létezés emberi tapasztalatainak, élményei­ nek és hivatásának sajátos látószöge tehát mit sem változtat azon a tényen, hogy az irodalom egyszerre nemzeti és internacionális. Az irodalom forrásvidéke a nemzet, és a forrás vize az ember arcát tük­ rözi. IR O D A LO M B a b its M ih á ly u to lsó ü z e n e te a sz lo v á k ia i m a g y a r sá g n a k . E sti Újs á g (P o zso n y ) 1941. a u g u sz tu s 6. C sa n d a S á n d o r : A c se h sz lo v á k ia i m a g y a r iro d a lo m é r té k e lé s é n e k k é rd é s e irő l. I n : H a r­ m a d ik n em z ed é k . P o z so n y , 1971. M a d á ch K . C so ó ri S á n d o r : A p a n a sz o s h a n g ró l. I n : A fé lig b e v a llo tt é le t. B u d a p e st, 1982. M ag ­ v ető K . F á b r y Z o ltá n : ír ó és iro d a lo m S z lo v e n sz k ó n . I n : K ú ria , k v a te r k a , k u ltú r a . P o z so n y , 1964. S lo v e n s k é v y d a te ľ s tv o k r á s n e j lite r a tú r y . F a r k a s G y u la : A z e lsz a k a d t m a g y a rsá g iro d a lm i p ro b lé m á i. N a p k e le t, 1923. F é ja G é z a : A k is e b b sé g i iro d a lo m . E lő ő rs, 1930. 33. szám . G ö rö m b e i A n d r á s : A c se h sz lo v á k ia i m a g y a r iro d a lo m 1945—1980. B u d a p e st, 1982. A k a ­ d é m ia i K . Cs. G y im e si É v a : T e r e m te tt v ilá g . B u k a r e s t, 1983. K r ite r io n K . Illé s L á s z ló : K ís é r le te k a ,,p ro le tá rir o d a lo m ” e lm é le ti m e g a la p o z á sá ra . Új Ír á s , 1972. 10. sz á m . Jó z s e f A t tila : M a g y a r M ű és L a b a n c S z e m le . Ú j M a g y a r F ö ld . I I I . szám . 1929. K á n to r L a jo s —L á n g G u s z tá v : A ro m á n ia i m a g y a r iro d a lo m , 1944—1970. B u k a r e s t, 1973. K r ite r io n K . K la n ic z a y T ib o r : A n em z eti iro d a lo m fo g a lm á r ó l. H e lik o n . 1965. 3. szám . L á n g G u s z tá v : A n e m z e tisé g i tu d a t n em sz ü k ség k ép p e n p ro v in c iá lis. K o ru n k . 1982. 3. sz á m . A m a g y a r iro d a lo m tö r té n e te . 1945—1975. IV . k ö t e t . A h a tá ro n tú li m a g y a r iro d a lo m . B u d a p e st, 1982. A k a d ém ia i K . M a k k a l S á n d o r : M a g u n k re v íz ió ja . I n : E g y ed ü l. K o lo z sv á r, 1934. E rd é ly i S z é p m ív es C éh . M a rin o , A d ria n : N em zei iro d a lo m — v ilá g iro d a lo m . K o r u n k . 1976. 9. szám . M ezey L á sz ló M ik ló s : H á rm a s k ö tő d é sb e n . Új F o r r á s . 1986. 4. szám . N em zeti iro d a lm u n k h a tá r a i. A M o d ern F ilo ló g ia i T á r s a s á g I n te r k u ltu r á lis sz a k o sz tá ­ ly á n a k 1984. m á r c iu s 27-i k e r e k a s z ta l-b e s z é lg e té s e az E L T E -n . T is z a tá j. 1985. 1. szám . O zsvald Á r p á d : E m b e r k ö z e lb e n . D u b a G y u la é rd e m e s m ű v ész. H ét (P o zso n y ) 1986. 2. szám . P o m o g á ts B é l a : A m a g y a r k ö lté s z e t m a . Je le n k o r . 1982. 2. szám . P o m o g á ts B é l a : Je le n id ő az e rd é ly i m a g y a r iro d a lo m b a n . B u d a p e st, 1987. M ag v ető K . S c h ö p flin A la d á r : K ise b b s é g i iro d a lo m . L á th a tá r . 1936. 9. szám . S ü tő A n d r á s : Az o rc h id e a p é ld á ja . Ig a z S z ó . 1981. 2. szám . S z a b ó Z o ltá n : S z e re lm e s fö ld r a jz . B u d a p e st, é. n . N y u g at. S z ik la y F e r e n c : Iro d a lo m , v ag y k is e b b s é g e k iro d a lm a ? E rd é ly i H elik o n . 1930. T a m á s i Á r o n : R á k -e , v a g y m á sz ? I n : T is z ta b eszé d . B u k a r e s t, 1981. K r ite r io n K . T ő z sé r Á r p á d : H a g y o m á n y és n y ito tts á g . I n : S z a v a k b a r la n g já b a n . P o z so n y , 1980. M a d á ch K . T u rc z e l L a jo s : K é t k o r m e z sg y é jé n . P o z so n y , 1967. T a tr a n M a g y a r Ü zem . T u r c z e l L a jo s : K ise b b s é g i iro d a lm u n k k a p c s o la ta i a k é t h á b o rú k ö z ti m a g y a ro rsz á g i ir o ­ d a lo m m a l és s a jtó v a l. I n : H iá n y z ó fe je z e te k . P o z so n y , 1982. M ad ách K . 24 �m űhely F E R D IN A N D Y GYÖ RGY Ilyenek voltunk PALACKPOSTA V. Furcsa, hihetetlen volt, abban a forró és forrongó budapesti nyárban, a hű­ vös, északi hír: Tbinsz Géza halott. Ötvenhat éves volt. Nyugaton korán arat a kaszás. A ki túljut az ötödik évtizeden, fellélegezhet: haladékot kapott. A Tanto-domb oldalán, Stockholm déli mezsgyéjén egy ideig még őrzi majd emlékét egy lány meg egy asszony. Huszadik századi líránkban pedig —, s amíg csak lesz magyar irodalom - előkelő hely illeti meg a Móricz Zsigmond körtéri cukrász messzekerült, magányos fiát. * A búcsúzás halk melankóliája ma már a nyugati magyar irodalomról szóló valamennyi tudósítást átszövi. Műfordítás-gyűjteményében („Legszebb verseim” , 1988. a fordító kiadá­ sa) a kalifornikai Santa Barbarában Hetzron Róbert is kedves költőitől búcsúzik: ifjúsága példaképeitől és a férfikor útitársaitól. A szerző neve ismeretlen a nyugati magyar irodalom berkeiben. Hetzron Róbert az 1956-ban kirajzott sok ezer pesti egyetemista egyike. Franciaor­ szágon és Izraelen át jutott az amerikai egyetemre, amely így e hosszúra nyúlt nyugati tanulmányút utolsó állomása lett. A „Legszebb verseim” félszáz oldalas füzete közel száz műfordítást tar­ talmaz, a világirodalom legszebb, és a fordító számára legkedvesebb ver­ seit. Benne a budapesti gimnazista és a párizsi egyetemi hallgató első pró­ bálkozásait az érett férfi termése egészíti ki. Elsősorban a kötött formájú versek jelentenek számára kihívást: a szo­ nett. A kötetben található írások legtöbbjét már lefordították magyarra, mégsem hiábavaló az erőfeszítés: a fordító gyakran meglepőt, újat ad. Pe­ dig munkái aggályosa n hűségesek az eredetihez: a szerző nem költő, aki a maga képére és hasonlatosságára alakítaná az idegen anyagot. A magyar fordításirodalom nem egy új színfoltjával találkozik tehát az olvasó ezeken a lapokon. Ízlelgetheti Verlaine „ Őszi dalának” minden bi­ zonnyal legpontosabb magyar változatát: / A sárguló / Bús nyárutó / M éla húrja / K elt bágyatag / H alk vágyakat / Bennem újra. A formai pontosság kedvéért ugyan néha fordításízű maradt Hetzron egyik-másik ujjgyakorlata. Gérad de N erval versében (Sétány a a Luxembourg-parkban) a fiatal nő olyan v i r g o n c , mint egy kismadár, majd 25 �,,ajkán újveretű dal nő” . „Dal magyarul fakadni szokott, és az ,,újveretű” attributúma sem egy fiatal lány lágy ajkára szabott. A gyűjtemény egészé­ re azonban a trouvaille-ok a jellemzők, az idézettnél szerencsésebb fordu­ latok. A túléléshez mindenki más forrásból meríti az erőt. Hetzron Róbert mű­ fordítás-gyűjteménye azokat a költőket teszi az olvasó asztalára, akik en­ nek az 56-os pesti egyetemistából lett kaliforniai tanárnak harminchárom éven át elviselhetővé tették az életet. A kötet végén található jegyezetek pedig a fordítástudomány művelői számára sem lesznek érdektelenek. * A z Európai Protestáns M agyar Szabadegyetem új kiadványa Haynal Imrének, a tíz éve elhúnyt európai hírű orvosprofesszornak állít emléket. (Ilyen volt Haynal Imre, Bern, 1989.) „ E g y megalázott, politikai szólamoknak kiszolgáltatott nemzedék búcsúestjén vagyunk” - írja bevezetőjében a kötet szerkesztője Dom ahidy M ik­ lós. „ Hányan vannak - hány százan, ezren! - akiket nem volna szabad elfelejtenünk? " Haynal professzor emlékét - egyet a sok ezerből - hála a Domahidy testvéreknek - meg fogja ismerni az utókor. A z ő visszaemlékezéseikkel in­ dult ez a százhetvenöt oldalas, szép kiállítású kötet. Nemcsak egy nagy ember rehabilitációja: igazságszolgáltatás egy egész leszólt, félreállított társadalmi osztály számára is. „ Családomban - írja Miklós - óriások védelm ében, árnyékában nőttem fe l: küzdelmes sorsú, füg­ getlen véleményű, értelmes, becsületes, melegszívű férfiak között. . . H add mondjam ki egyszer ilyen elkötelezetten, hogy a magyar nemesi-főnemesi osztály énnekem nyolcra nyolcat adott, s ezzel eltűnésének tűzijátéka fe ­ lejthetetlen marad.” Domahydi András a Haynal család történetét vázolja fel, „ Hálát kell adnom a jóságos Istennek - idézi az özvegy levelét hogy 56 évig együtt élhettem egy órjás emberrel. ." Azok számára, akik e könyv lapjain ismerkednek meg vele, Haynal Im­ re valóban nem mindennapos jelenség. A Domahidy testvérek után Szemere Pál, a tanítvány, az orvosra, a taní­ tóra és az emberre emlékezik. Balogh László, a kosztosdiák pedig az idős professzor hétköznapjairól rajzol megrendítő képet. A kötet második fele dokumentumokat közöl, a professzor naplóját, le­ veleit, szomorú bizonyítékokat az utolsó harminc év mellőztetéséről. Mi lehetett volna belőle, ha Nyugaton él! - tűnődik a szerkesztő. D e Haynal Imre Magyarországon élt, nem Nyugaton. Ő , aki angolul, németül, fran­ ciául beszélt, akit annyi egyetem fogadott volna tárt karral: otthon maradt. E z az elhatározás is a professzor úr emberi nagyságához tartozik. * „B ré v e s” , ez a kis délfrancia folyóirat a mai magyar novellisztikának szenteli idei második számát. Az, hogy „id ei” csak jóindulatú feltételezés: 26 �a „B ré v es” százoldalas példányban, amit a napokban hozott meg a posta, nem szerepel évszám. E z a zsebkönyvformátumú kiadvány a francia irodalmi élet periférikus jelenségei közé tartozik: vidéki novellisták közlik benne írásaikat. Tudnunk kell: a francia olvasó nem kedveli a novella műfaját. O kkal: néhány nagy kivételtől eltekintve a mai francia elbeszélés meglehetősen alacsony színvonalú. René Godenne, a műfaj nagy ismerője jegyzi meg 1989-es tanulmányában (Droz, G en f): „ A produkció egészét tekintve el kell ismerni, hogy távolról sem kielégítő” a mai francia novellisztika. - A jobb írásokat ráadásul fenntartja magának Gallim ard, a „B ré v e s,, csak a fennmaradó, meglehetősen felemás termésből válogat. A magyar különszám is magán viseli e műkedvelőgárda kézjegyét. A személynevek kivétel nélkül többféleképpen, de minden esetben hibásan szerepelnek itt. A ttila Jósej, Ném eth Lazslo kerül említésre, az ékezetek rendszeresen hiányoznak, a magyar szerzők neve O rdogh, N adas, M edzoli (ez utóbbi Mészöly M iklós francia fedőneve.) A bevezetőben a magyarságról megállapítást nyer, hogy „kelet és nyu­ gat között tétovázik” , ami így, kisbetűvel, és egy féloldalas ismertetésben félreérthető. N e rójuk fel a szerkesztőknek, hogy az utóbbi évek változásai­ val nem tudnak lépést tartani: „fiatal íróként” mutatják be az 1960. kö­ rül induló mai ötvenéveseket, akiknek úgymond a M ozgo V ilag a fóru­ muk. Azonban maga a válogatás is meglepő: négy prózaírónk, Ö rdögh Szilveszter, N ádas Péter, Munkácsi M iklós és N agy András képviselik a mai magyar novellisztákat. A fordítások - ez már nem a folyóirat szerkesztőin múlott! általában jók, és - ez sem könnyű! - a magyar szerkesztő franciául is élvezhe­ tő írásokat válogatott. Ördögh Szilveszter szép gyermektörténete és N agy András jól megírt elbeszélése mellől azonban kilóg N ádas és Munkácsi írá­ sa. Az előbbi, mert a világirodalomban is párját ritkító remek, az utób­ bi szánalmas lapossága miatt. A szerkesztő, Jean Lacroix, a szemelvényeket egy tíz kérdésből álló in­ terjúval toldotta meg. Iskolás, suta kérdésekkel. Itt derül ki a francia szer­ kesztőgárda és a megszólaltatott magyar írók közötti színvonalbeli különb­ ség. N ádas Péter, és itt-ott társai is vállvonogatva kerülgetik ezeket a már-már nevetséges - vagy csak „bennszülöttek számára készült?” - gü­ gyögéseket. N ádas ki is oktatja vallatóit: „ A fejlődés a technika és a tudomány vesszőparipája” - mondja a fejlődést firtató franciáknak. - „A z iroda­ lomban nyomát sem találom. Ha lenne, akkor Goethe, Flaubert vagy Dosz­ tojevszkij elévült volna száz év alatt.” Az irodalmat a film hatásától féltő újságírónak ugyanő elmagyarázza, hogy ha a mozgó kép át is vette az epi­ kus műfajok technikáját, úgy ennek az ellenkezője is igaz: a modern iro­ dalom forgatókönyveket produkál. É s mindebben nincsen semmi félelme­ tes. Befejezésül a „ B ré v es” különszáma a délfrancia A ndré Stílt mutatja be. A Sztálin-díjas André Stilt, akit Thorézzel és Rákosival együtt éltettünk az ötvenes évek elején. Stílszerű végszó. - É s nagy tanulság bármennyire is szeretnénk betörni a nyugati népek tudatába, akárhol és akárhogyan nem érdemes, és nem is lehet. 27 �Római pillanatok Rómába visszatérni újra meg újra? Ha jól emlékszem, X I. Pluszról je­ gyezték fel, hogy aki azzal hencegett neki, jól ismeri a várost, hiszen hat hónapja itt van, annak a búcsúzáskor csak a fejét biccentette meg. A ki viszont panaszkodott: több éve élt Rómában, mégsem ismeri, azzal barát­ ságosan kezet szorított. Alighanem én is az utóbbihoz társulnék, de hát tőlem sosem kérdezte meg a Szentatya, ha találkoztunk, mennyi időt töl­ töttem Rómában. Igaz, ő is idegen, Róma pedig nagyon római, azaz: ma­ gának való. Önző - mondta nekem az egyik ottani ismerősöm. - Vigyázz, nem kedveli, ha hencegnek vele. Csak magáról szeret beszélni, kifogyhatat­ lanul. Cs. Szabóra gondoltam. Azt írja: Róma „nem törődik a m últjával, annyi a súlya, mint a madártoll. Az egyensúly csodája, eleven, örök perc, időtlenség, egyidejűség. A holtak versenyt élnek az élőkkel, az élők élnek maguknak.” Benzingőz, amely már a jelen. A folyónyi autók, lambretták, melyeken diákok száguldanak, cikáznak az autók között, hogy a pesti embernek is égnek áll a haja. Ontják a bűzt. A rómaiak nyugodtak. N ekik van közleke­ dési kultúrájuk, és megállnak, ha átbotorkálsz a kocsisor közt. Persze nem is tudnak sietni, a forgalom akadályozza a forgalmat. E z türelemre kény­ szeríti az embereket. A kényszerűség is teremthet kultúrát. G oeth ével a V ia d el Corsón. A hajdani V ia Lata vonala ez, római kar­ neválok felvonulási útja. Innen, a 1 8. számú palotából, az emeletről bá­ multa a „színforgalm at” a költő római tartózkodása idején, amikor „töké­ letesen boldog volt.” Vége felé járt a X V III. század, s a nyugalomnak volt még helye Európában. Róma már csak akkor vígasztal, ha akarom: ha belülről kérdezem arról, amit az ezredéves kövek, sokszázados városrészek súgnak, a zajban-tolongásban. A Goethe-lakosztályban a Colosseo dicséretét olvasom, a költő so­ rait, micsoda fennséges, monumentális, semmivel össze nem hasonlítható épületóriás. E ddig nem ilyennek láttam. Este arra járok, a kivilágított Colosseónál. Autóbuszról pillantom meg, a Fori Imperiali sarkáról. Valóban félelmetes, a fény-árnyék kontrasztban fenséges. Elképzelem : fáklyafénynél, amelynél Geothe is látta, még hatalmasabbnak tűntek a méretek; ehhez igazították a rómaiak Nero szobrát, amely a közelben 30 méter magasságával verseny­ re kelt a „galambdúcos falakkal” . D e nem szárnyalhatta túl. A szoborról senki sem mondhatta el, amit később Beda Venerabilis, a börtönben filo­ zófiával vigasztalódó gondolkodó: „A m íg a Colosseum áll, áll Róma is. H a ledől, Róma is elveszett.” Félelmet keltenek bennem a szavak, s amíg az erős-illatos feketét kavargatom a téren, ahol villamosok állnak meg, s szinte belép róluk az utas az egymás mellett sorakozó vendéglők valamelyikébe, meghajtom a fejem az 28 �előttem emelkedő épülettömeg előtt. Gladiátorokat fogadott, vért és könynyet látott, de azóta már évente Szent Péter utódját fogadja húsvét előtt, keresztútjárásra. Egyazon út vezethet a vérpadra és a megbocsátáshoz. Keresztények megbocsátó sóhajától vált igazán naggyá ez az épület. Geothe jól látta, és Venerabilis is. Ha a megbocsátás elvész, elvész a világ. Alkonyodik. Nyugodt vagyok, ülök a kinti asztalnál. Buona sera - már így köszön a pincér - Che desidera? Igen, mit óhajtok? - Hm. Ezt a nyu­ galmat. É s mindenütt a Colosseótól távolabb is. Végre sikerült bejutnom az etruszk múzeumba. A V illa Giuliába. Szinte az egész napot ott töltöm. A harminchárom szobában. Engem is lenyűgöz a Castellani-gyűjtemény. A vázák özöne. Mindenik remekmű. H a kinézek az ablakon, a Borghese fáit, parkját látom. Itt, a ház bejáratánál máris int a történelem: III. G yula pápa ötéves uralkodásából nem maradt sok az utókorra, csak ez a palota, de ez nagyon szép. Meg Palestrina híre, akit a pápa nevezett ki a San Pietro karnagyává. A reformmuzsikuson ma is ámul a világ, a pápai nyaraló pedig a világ legnagyobb etruszkgyűjtemé­ nyével dicsekedhet. H a életemben csak egyet tehetnék, ami fennmarad! Járok az emlékek közt, s azok a hatások jutnak eszembe, egy nép néma vallomásai, amelyek Rómát naggyá növesztették. M ert az ő kultúrájuk ol­ totta be a latin törzseket. S mi mindent tudtak az emberről az etruszkok! A házaspár síremléke előtt hosszú időt töltök. Mennyire hasonlít egy­ másra a két arc. A szeretet-kapcsolódás hasonmásokat farag a lélekmárványból, s a fény kiül az arcokra. E z lenne hát a házasság mély titka. A fölcserélhetőség. „H ús a húsomból, vér a vérem ből.” Szemükben az Egyet­ len Tekintet tükröződik. E z az, ami túllép minden emberi szemponton, ha a matrimóniumról esik szó. Csak már kevesen értik. Valam i elveszett. V a ­ laki. Ismerem-e Róm a em berét? A polgárt, aki büszke (volt) rómaiságára? M ár keresni kell. Olykor találni. A csak annyira büszkét, amennyire illik, hiszen érzi a súlyt, amelyet hordoz. Ő a történelem polgára is, nem csupán a Városé. Fejedelem. B. diplomata és újságíró. Házának belsejét jórészt márvánnyal burkolta. A lépcsők fénylenek, a falak hűvösek. A terasz zöldje oldja fel a fehérsé­ get. A z ellentétek nem igazán ellentétek, a latin hűvösség ugyanis mérték­ tartó. Horatius lírájára emlékeztet, amely látszólag kimért, rideg: de mély tüzek, szenvedélyek lobognak a márványszavak belsejében. B. vacsorára várt. Frascati-bort tölt az abacchio mellé. Bárány ez: da­ rabkákra vágott húsok, finom mártásban, sok salátával. Bárány, régi római módra - mondja. Mértéktartóan fűszeres, pompás étel. Lucullus vajon is­ merte? M adárnyelvet várok, pástétomokat, de gyümölcs következik. Csorgó bélű narancs, kókusz, datolya, és - alma. Pannónia - kacsint a gazda Trasdanubia, ahol két hete járt. A Balatonnál. Mesél. Otthon érezte magát. A színek, az alkonyatok, s a dombok hajlata miatt, melyek római titkokat őriznek. Testvérek vagyunk, bár Pannóniában a két nép, népeink sohasem találkoztak. K i tudja? A kik itt maradtak, ókori hódítók? S miért ne maradtak vol­ na? - utódaikban éltek tovább, tán elmagyarosodva? S csak génjeik termé­ szete azonos? A frenológusok ideje lejárt, s génsebészek tudnák, kikben ha­ sonlóak a kromoszómák. E z lesz a legközelebbi családfa-vizsgálat? 29 �B. hangosan nevet: - Lehet, hogy mi is rokonok vagyunk? Szeretjük a jó bort, meg a dalt. Rögtön rákezd: „Lasciate mi cantare” . Engedem, da­ loljon. Én a másikra gyújtok: „N em szoktam, nem szoktam kalitkába hál­ ni. . . K éri, fordítsam le. É s megtanulja. Botlik a nyelve, de dúdolja. N e­ kem könnyebb. A nyelv miatt. D e való igaz, az olasznak dalból szőttek a lelket. Énekel únos-úntalan. M i, csak ha érzelmeink vannak. Aztán abbahagyja, s a maga módján a vállam ra ütöget. Finoman, gyen­ géden. M i ezt másként csináljuk - nevetek, de előtte bocsánatot kérek. Szóval ez a különbség. Ő viselkedik. Nekem előre elnézést kell kérnem. Talán ezért is gyanakodtak ránk mindig a történelmünk során. Megun­ ták a sok bocsánatkérést. D e tehettünk mást? M i vagyunk a gyöngébbek, ezt kell tennünk, ha őszinték akarunk lenni. A Trastevere kényes negyed. Kényes és őszinte. Másként elegáns, mint a V ia Veneto környéke, az úri negyed, a „túl a hídon” , amelytől mindig óvakodtak a trastevereiek. Hogy a szegénységnek is van tartása és kultúrá­ ja, itt meglátszik. Persze koldus sorról van szó. Csupán a helyadta szerényebbségről. M ivel olcsóbb itt minden, és - szabadabb a lélek S ez azt jelenti: a környék múltja fölment a feszességtől. G . Belli, a pórias költő, a római népnyelv kedvelője itt élt. V agy hatszáz szonettet írt a nép életéről. Nem messze a Casa Dantétól a szobra fogad. Zöld környezetben áll. Egyetlen versét sem ismerem, kerestem köteteit az olcsó piacon hasztalan. Kezében sétapálca, így sétálgathatott a szürkületben a század elején, mielőtt a szökőkutak magasba lövelltek, s megnyílt a negyed harso­ nás kedve. M ég a kisműhelyek között járt, amikor a Santa M aria in Trastevere román mívű tornyában megszólalt a harang. Aztán leült egy kávé mellé, hallgatni a zenélő beszédet. Belli tudta, a római időkben bú­ zatenger ringott erre, s az előkelők ide jöttek, ne lássa őket az Urbs, ha „elengedik magukat” . Banditák szállása is volt a Trastevere, s ha a D a Meo Pataccát idéző D a Cicerocchio vendéglő ablakából átnézek a folyón, a Ceni-palota sötét vonulata felé, Shelley jut eszembe, aki a középkori kéjenc-főúr lányának tragédiáját drámába foglalta a Corso egyik palazzójában, a múlt század ele­ jén. Vajon Pataccáról tudott-e? Banditák eszerint mindkét oldalon akadtak. Csak a túlsót főúrnak hívták. A hámladozó középkori épületek nem enged­ nek el. Ahogyan Cecilia emléke sem, aki a Trasteverén született, gazdag patriciusi családban. Marcus Aurelius volt a császár. A filozófus. Akkori­ ban is valahol Strigonium alatt tartózkodhatott légióival, amikor a leányt megölték. A Város kormányzója ítélte el, hite miatt. Jóságot, szeretetet hir­ detett, és orgonán játszott. Ha Aurelius otthon van, talán másként alakul minden. Sfondrato bíboros bontatta fel a sírját. É p volt teste. Így szüle­ tett meg M aderna gyönyörű Szent Cecília-szobra. Nézem és azt várom : ellebegjen, mivel a föld sohasem fogadja be szentjeit. . Kunkovács László az őstehetségű fotóművész a télen azzal keresett meg, hogy Rómába kapott ösztöndíjat, a M agyar Intézetbe. A V ia Giuliára, a reneszánsz-barokk negyedbe, a régi város ép-teljes szívébe, ahol az édes da­ lok hangjait újabban a m affia pisztolydörrenései szakítják meg. Teológus ismerősöm azért menekült innen haza néhány éve, mert ablakából látta a gyilkosságot. Jelentette. Vesztére. Másnap táviratot kapott: ha huszonnégy órán belül el nem hagyja Rómát, végeznek vele. K ét év múlva mert csak visszatérni és vizsgáit letenni. �Fotós barátomnak erről egyetlen szót sem szóltam. A lföldi szíve, ma­ gyarsága azonnal tiltakozott volna az ösztöndíj ellen mondván, gyilkosok közé menjen ő? Itthon Bujákon, meg Boldogon gyönyörű fékötőket lehet fényképezni - veszély nélkül. Így aztán elment. E gy kicsit útbaigazítottam, a többit rábíztam. Jó sze­ me azonnal észrevette a római magyarokat. Azok meg védelmükbe vették, hogy még többet lásson. Én fotókat kaptam tőle. Személyesen azóta sem találkoztunk, pedig húsvétra már megjött, A római magyarok, akiket R iedl Frigyes remek kötetében megörökített, nagy nevek: Zrínyi, Rákóczi, de ha belegondolok: szellemi vérveszteségünk­ ben az elmúlt negyven esztendő is felmutat tehetségeket, elszomorodom. Sokan elmentek, mert el kellett menniök. Triznya M átyás, Szabó Ferenc, Békés Gellért, Prokop Péter. É s annyian mások, hogy „mindenki hazá­ jában” leljenek otthont. A szívük itthon maradt. Fel kell lapoznom Sík Sándor himnuszfordításait, abból is a X I. századi ismeretlen szerző Róma dicséretét, hogy vigasztalódjam : „Ó nemes Róma, te úrnő vagy s egy világ, Szépségben elhagyod föld minden városát, Bíbor köntöst neked mártírok vére ád, Szűzek lilioma fényes fehér ruhát. Mindig és mindenütt áldást mondunk reád, Üdvözlünk, tisztelünk minden századon át.” Legalább ennyit. Mégis szomorú vagyok. Prokop a Szent István Ház la­ kója lett végleg, a Monte Verde-dombon, ahol huszonöt éve még fehér báránykák legeltek. Mindszenty bíboros áldotta meg a huszonhárom éve épült zarándokházat, utódját Szent István szálláshelyének, amit magyar búcsúsoknak épp a Szent Péter sekrestyéje mellé épített. Mester kanonok, az új ház építője kezdetben a V ia Giulián lakott. Aztán valahogy kiegyezett a magyar állam az egyházzal, a Mesternek mennie kellett. A z emigránsnak. A M agyar Intézetbe aztán teológusok érkeztek, civil ösztöndíjasok, mellé­ jük meg figyelő személyzet. Figyelmeset kellett volna mondanom, de más­ ról van szó. Triznyáékhoz sem mehettek a lakók, hogy ne figyelték volna őket. A pártállam hivatott embereire igazán nem lehetett panasz: tudták a dolgukat. . . Hallottam, beszélgetni is biztonságosabb volt a Tevere partján, mint bent a szobában. Szóval Mester kanonok kiköltözött a zöld dombra fezt jelenti a Monte V erde), pénzt szerzett, építkezett, ahová a magvarföldi kispapok, meg föl­ szenteltek nem mertek kimenni. Legfeljebb sutyiban. Ennyire veszélyes volt a Mindszenty, Mester név. M eg a sok emigránsé, akik ott tanyát vertek. Prokop mester pedig telefestette a kápolnát, a falakon, folyosókon te­ mérdek alkotása tündököl. K ad a Lajos érsek vigyáz a Ház nyugalmára. Ő és Genovéva nővér. Az angyal, aki bejárta a világ felét, szolgált és szeretetet osztogatott. Róla egyszer könyvet kellene írnom és mindazokról, akik a Szent István Házban élnek-dolgoznak évek óta, francia, német honpolgárságú magyar szerzetesnők. Ő k őrzik a magyar szellemet, ők vigyázták a magyar érzést a nehéz esztendőkben is. Hitelesen. A kertben különös kereszt áll. A faágat-törzset Prokop Péter találta a Tevere és a tenger találkozásánál. Hazavitte. Göcsörtös ág, kemény törzs, �keresztnek való - mondta. A z lett belőle. Jelképéül a magyar történelem­ nek. Így kell nézni. Mintha a Bükk vagy a Mátra küldte volna. Honnan hozta a folyó? K i tudja. Ismeretlensége római magyar földben más jelzőt kap: crux pannonica. Pannónia i kereszt. A világbajnokság ébren tartja a Várost. A z azzurik sikerére számítanak. Kiütközik belőlük a római virtus. Arénákban üvölthettek ilyen elszántan, nagy hanggal. Ebben nem tudnak diszkrétek lenni. Furcsa, szokatlan ez a játékazonosulás. Játszanak, mint Néró, aki felgyújtotta a Várost. Színészek. V alaki azt mondta: ma is pogányok. Lehet. Állok az ablakban és hallga­ tom a szurkolókat. Dörög a ház, harsog az utca, csendet életveszélyes len­ ne elrendelni. Akkor ölni tudnának. Másnap a buszon senkitől sem hallok a futballról beszélni. V alakit az eredményről kérdezem. A fejét rázza: nem olasz. A másik sem. Észreveszem, csupa idegen közt vagyok, én, a római. . . TÓ TH SÁ N D O R 32 �________ hag yo m á n y M A R SC H A LK Ó ZSO LT. Mátrai képek II. (Fejezetek Nógrád megye zenetörténetéből) LU GU BRE 1985-ben Szirákon Teleki és kora címmel tartottak tanácskozást, ahol törté­ nelemmel, művészettel, irodalommal foglalkozó szakemberek osztották meg ismereteiket egymással. A helyszín kiválasztása nem véletlen. Teleki László gróf gyermekkorának jelentős részét az itteni családi kastélyban töltötte, később a megye politikai szószólója, s itt is temették el a sziráki temetődombon levő családi kriptában. E néhány sor arra szeretne emlékeztetni, hogy a nagy haza­ fit a zenetörténet is számon tartja egy különös, sehová sem besorolható arckép­ vázlat révén. Liszt Ferenc 1885-ben komponálta Magyar Történelmi Arcképek című zon­ goraciklusát. A sorozat történelmünk örökéletű íróinak, költőinek, politikusai­ nak zenei portréit rajzolja meg. Unikum a maga nemében. Nincs előzménye és talán folytatása sem. A negyedik tétel Teleki Lászlóról szól, a forradalmi Ma­ gyarország párizsi nagykövetéről, arról a széleslátókörű államférfiről, aki külö­ nösen a nemzetiségi kérdés megoldásában tekintett tovább kortársainál, aki ki­ hívta 1852-ben párbajra Haynaut, aki kiváló író volt (Kegyencét ma is játszák Illyés G yula átigazításában), a M agyar Tudományos Akadém ia tagja - és aki 1861. májusában öngyilkos lett. Tragikus sors, mint ahogy tragikus a Törté­ nelmi Arcképek valamennyi portréja a Széchenyi Istváné, Eötvös Józsefé, Vö­ rösmarty Mihályé, Deák Ferencé, Petőfi Sándoré, Mosonyi Mihályé. A mű a zeneszerző halálát megelőző évből datálódik, utolsó éveire, „Liszt Ferenc estéjére” ez a gyászos hang jellemző. Ekkor keletkezik a Csárdás macabre, a Balcsillagzat, a La lugubre gondola (Gyászgondola), a nagy pályatársnak em­ léket állító R. W.-Venezia. Gyászzene mindenütt - és a leggyakrabban előfor­ duló jelzők: Lugubre, Trauer stb. Nem véletlen, hogy a Teleki László-tétel a Trauermarsch, a Gyászinduló átdolgozása. Liszt ezzel a zongoradarabbal em­ lékezik meg nagy kortársáról, akit így nevez egyik Marie d’Agoult-hoz írt le­ velében: „A szép magyar jellem tökéletes megtestesítője.” E G Y B É C SI V Á N D O R M A D Á R 1890. őszén új karmester érkezik a losonci 25. gyalogezredhez. A jövevény szemtelenül fiatal: húszéves. Ifjú kora ellenére képzett, jónevű muzsikus. Bu­ dapesti, prágai és bécsi tanulmányai után zenekari hegedűsként megjárta már a Monarchia kisebb-nagyobb városait. Kiváló hangszerjátékos. A konzervató­ riumban Bruch II. hegedűversenyével diplomázik, zeneszerzői invenciójáról né­ hány induló, keringő, zongorakíséretes dal tanúskodik. Szorgalmas, fanati­ kus és nagyon tehetséges. Prágában összeesik az utcán az éhségtől, nincs mit ennie, koplal és fázik, de tanul és dolgozik rendületlenül. Személyesen ismeri Dvorákot, aki kitünteti biztatásával, egy zenekarban játszik Leo Fall-lal, a későbbi neves operettkomponistával. Nem csoda tehát, ha a több tucat jelent­ kező közül őt találják a legalkalmasabbnak erre az állásra. Ő lesz a Mo­ 33 �narchia legfiatalabb katonakarmestere, megelőzve ezzel édesapját, aki huszon­ négy esztendősen nyerte el annak idején ezt a megtisztelő címet. Mit csinál egy ifjú muzsikus, egy pelyhedző állú kölyökzenész, akit Lehár Fe­ rencnek hívnak ebben az álmos, poros felvidéki kisvárosban, amely bizonyára lomposnak és unalmasnak tűnik az osztrák, a cseh és a magyar főváros után? Mindenekelőtt természetesen ellátja azokat a feladatokat, melyeket a katonai élet hétköznapjai és ünnepei megkövetelnek. Ezek az alkalmak azon­ ban meglehetősen ritkák, marad még ideje arra, hogy továbbképezze magát, komponáljon. A papa határozott kívánságára az ezredparancsnok lányát, Fries Vilma kisasszonyt tanítja énekelni. A csinos, tizenhét éves baronesse előtt azon­ ban hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy tanára nem igazán ért a hangkép­ zéshez. Ő elsősorban hegedűs, zeneszerző, karmester - nem pedagógus. A vég­ telen skálázásokkal, rosszul megválasztott hangképző gyakorlatokkal többet árt­ hat, semmint használ növendékének. Lehár is unja az énektanárságot. A két fiatal gyorsan megegyezik: a kisasszony rekedtséget színlel mindaddig, míg az énekórák el nem tűnnek a feledés jótékony homályában. Az ifjú karmes­ ter rövid életű pedagógiai munkássága mégsem múlik el nyomtalanul: a baronesse már a második órán új Lehár-dalt énekel, az Emanuel G eibel szöve­ gére írt Vorübert. A „losonci remeteség” lehetőséget ad az elmélyült műhelymunkára, tapasz­ talatszerzésre. „A zenekarnak nem volt túl nagy repertoárja, de próbákkal sem terhelték agyon, így hát teljességgel a rendelkezésemre állt, s segítségével annyit kísérletezhettem rajta, amennyit akartam.” - így emlékezik vissza ké­ sőbb az itt töltött négy esztendőre. Mintha Haydn sorait olvasnánk, ő is vala­ mi ilyesmit írt annak idején kismartoni magányáról: „...kísérletezhettem egy zenekar élén, megfigyelhettem, mi erősíti és mi gyengíti a hatást, egyszóval, javíthattam, kiegészíthettem, kivághattam, kockáztathattam, el voltam vágva a világtól. Senki nem volt a közelemben, hogy kételyeket ébresszen magam iránt s gyötörjön, így eredetivé kellett lennem.” A karmester feladata, hogy az átiratokat, hangszerelésbeli változtatásokat elkészítse. A zenekar repertoárja ugyanis meglehetősen változatos. Ma már el­ feledett kismesterek (Fahrbach, Wallace, gróf Wilczek Henrik) kérészéletű mű­ vein kívül bemutatják például a Szentivánéji álom - és az Alessandro Stradella nyitányát, Liszt II. magyar rapszódiáját és Serly Lajos6 Palóc rapszódiáját, részleteket adnak elő a Lohengrinből, Parasztbecsületből, Aidából, Millöcker, Gounod potpourrikat játszanak, meg persze az elnyűhetetlen Strauss-keringőket. A koncertek műsorán általában szerepelnek Lehár-opuszok is. Ezek még nem remekművek. Ujjgyakorlatok inkább, tehetséges próbálkozások, amelyekben a kezdő komponista bizonyságot adhat felkészültségéről, szakmai tudásáról. A hangzatos címek mögött (Korallajkak, Adria-keríngő, Mese 1001 éjből, Sze­ gedi-induló, Az élet álom!, Bécsi életkedv, Sylphydek, Császárhuszárok, Bécsi vándormadarak) meglehetősen közepes alkotások húzódnak meg, amelyeket a szürkeségből talán csak a dallaminvenció és a kiváló hangszerelés emel ki. A Fries báró, a Pacor ezredes, a Losonci induló Lehár közvetlen környezeté­ nek hódol, a régi és az új ezredparancsnok nevét örökíti meg, és a városét, mely oly nagy szeretettel fogadta az ifjú művészt. Eközben dalok készülnek a helybeli - egyébként szépen zongorázó Rosa Crebian szövegére, „Tarkaságok a hangok világából” címmel egyveleget állít össze különböző klasszikus alkotá­ sokból. Az országos magyar daláregyesület pályázatot ír ki Jókai Királyhimnu­ szának megzenésítésére: 182 pályamű érkezik. Ebből a legjobb tizenkettőt az 34 �egyesület vidéki szervezeteinek küldi meg elbírálásra. A losonciakat is felkérik erre a megtisztelő feladatra. Az 1892. május 2-án megtartott gyűlé­ sen, amelyen többek közt a helyi egyesület karnagya és Lehár is megjelent, a bizottság a „Magyarország szent egysége" jeligéjűt tartja a legsikerültebbnek. Az elbírálás után a fiatal karmester is bemutatja Királyhimnuszát, versenyen kívül. Ez időből származnak első színpadi próbálkozásai. A „ D er Kürassier” ugyan még töredéknek marad, de a „Rodrigo " - véres és romantikus rablótörténet, ennek szövegkönyvét az ezred egyik fiatal főhad­ nagya írja - Lehár első befejezett színpadi műve. Az egyfelvonásos operát benyújtják a coburg-gothai herceg pályázatára, s bár a librettó jó, a hangsze­ relés pedig egészen elsőrendű, mégsem ők nyernek. Ennek ellenére bemutatják Losoncon a tisztikar és néhány polgári személy közreműködésével, nagy siker­ rel. Megjelennek első művei nyomtatásban a bécsi Hofbauer és a lipcsei Rüder cég, valamint a helyi Kármán részvénytársaság kiadásában. Lehár nemcsak a gyalogezred, hanem az egész város zenei életének meghatározó személyisége. Az ő közreműködésével mutatják be Haydn Teremtését, a L ehár-Éder-Thaisz -Simon-féle vonósnégyes pedig mindenhol szívesen látott vendég, ahol a szín­ vonalas kamarazenét kedvelik. Haydnt játszanak, a kortársak közül Dvoŕákot és Brahmsot - alig valamivel később az ősbemutatók világpremierje után. 1891. májusában nagy megtiszteltetés éri. Az előző évi rendelet értelmében a Gürtelen kívüli településeket Bécshez csatolják. Megszületik „Nagy-Bécs” , amely ekkor tizenkilenc kerületet számlál (1904 óta 21-et). Ebből az alka­ lomból rendezett koncerten a Praterben, a Dalnokok Csarnokában a keringő­ király, Johann Strauss maga vezényelte Nagy-Bécs valcerét egy ötszáz fős ze­ nekar élén. A műsorban fellépett Ziehreren, Komzákon, Czibulkán kívül a 21 éves losonci karmester is. Ő adja át Komzákkal együtt a babérkoszorút a ke­ ringőkirálynak. Ez a pillanat egy) életre meghatározó élményt jelent számára. Népszerű Losoncon. Sztár - , ahogy ma mondanánk. Fiatal, jóképű, tehetsé­ ges és, ha aranylantokkal díszített egyenruhájában zenekarát vezényli, szép­ számú közönség gyűlik össze akár a Vigadóban, ha éppen a cs. és kir. zene­ karnagyok nyugdíjalapja, esetleg a közkórház javára játszanak; akár a tiszti­ kaszinó farsangi ünnepélyén. Az ezredparancsnok születés- és névnapján fáklyás­ zenét, szerenádot adnak, hét végeken pedig térzenével szórakoztatják a város zeneszerető közönségét. Lehár 1894. télutóján hagyja el Losoncot egy kellemetlen epizód után. A tisztikaszinóban éjfél körül már nem hajlandó egy főtiszt parancsára hegedül­ ni: ő nem cigány, aki parancsra bazsevál. Összevesznek. Másnap ezredkihallgatáson színpadiasan, mint egy operetthős leteszi kardját az asztalra és bead­ ja lemondását. Önérzetes és konok, s még ekkor is csak huszonnégy éves. K ö­ vetkező állomáshelye Pola, ahol a Monarchia egyetlen tengerészzenekarának lesz a karmestere. Búcsúkoncertjét február 28-án tartják, amelyen Utolsó üd­ vözletek címmel hegedűszólót játszik. A losonciak még sokáig emlegették a kis karmestert, aki minden idők egyik legnagyobb operettkomponistája lett a Víg özvegy, a Mosoly országa, a Cárevics, a Luxemburg grófjának zeneszerzője. Különösen sokat emlegették a város előkelő hölgyei, akiket zenére tanított, ők viszont Lehárt korcsolyázni. Úgy mondják, hogy azt a tisztet, aki miatt mennie kellett, kiközösítették, s tüntetőleg elfordították tekintetüket, ha vélelenül összetalálkoztak vele az ut­ cán. 35 �KO N DO R ERN Ő D A LA I A balassagyarmati születésű zeneszerzőt a színháztörténet is számon tartja, Ő alapította meg az első magyar irodalmi igényű kabarét, a Bonbonniérét. Ő fedezte fel a fiatal Nagy Endrét és szerződtette húsz koronáért. Nála lépett fel Szép Ernő, Somlay Artúr. A színpadon H eltai Jenő sanzonjait énekelték, Bródy Sándor rövidebb színdarabjait játszották. Az egykori banktisztviselőből lett színész-igazgató könnyelmű, bohém em­ ber volt. Családi örökségét gyorsan ellumpolta, szegényen halt meg a hetedik kerületben. Magyar nótái azonban ma is élnek, megjelentek hanglemezen, ké­ sőbb kazettán, az ORI pedig külön műsorsorozattal idézte fel Kondor Ernő emlékét. A népies műdal, a magyar nóta sok vitát vált ki még napjainkban is. A XIX. századi Magyarországon a társadalom jelentős rétegének ez jelentette ze­ nében az egyetlen kulturálódási-szórakozási lehetőséget. Napjainkban a „tu­ dós” zenészek egy része - jelentős része - elítéli ezt a műfajt, vannak azon­ ban, akiknek ízlése csupán csak ezt képes elfogadni. Az igazság, mint általá­ ban, bizonyára a két véglet között van. Bartók úgy gondolta, hogy „a városi és a városias félmüveit tömegnek tömegcikk kell; örüljenek, hogy zenében legalább a hazai tömegcikket kívánja és nem a külföldi selejtes portékát” Óvott viszont attól, hogy ez a zene megfertőződjék a jazz, valcer, sramli sab­ lonjaival, ami azóta már sajnos bekövetkezett. A magyar nótának éppúgy megvannak a maga klasszikusai, mint minden más műfajnak: Simonffy Kálmán, Dankó Pista vagy Fráter Lóránd. Kondor Ernő közéjük tartozik. (Válogatott dalainak kottáját legutóbb a Zeneműkiadó jelentette meg, 1988-ban.) Dalai a magyar nóta iskolapéldái: megtalálhatók bennük a népies műdal legfőbb sajátosságai. A jellegzetes giusto ritmusképlet emlékeztet a verbunkosörökségre, amelynek merev, csökönyös, vég nélküli is­ mételgetése gyakran unalmas. A bokázó figuráció a sorvégzőkön, a Lehullott a csillogó hó kezdetűben például, szintén verbunkosmaradvány, instrumentális tánczenei örökség. A dalokban sok a skálaszerű dallammenet. A leghosszabbat talán Egressy nótájában találjuk a Hull a fának a levele címűben, - undecima távolságot jár be. Kondornál ez csak egy oktávra terjed, a Hull a könnyem a virágra kezdetűben. A zeneszerző szívesen él a dallamszekvencia eszközével, így legismertebb nótájának, a Vén cigánynak kezdőütemeiben. E művével nyerte meg 1910-ben egy amerikai zeneműkiadó dalpályázatát és a New York-i dalversenyt tizennyolc évvel később. Gyakori az akkordfelbon­ tásból építkező melodika, mint a Kertes házban, vagy a Van nékem egy gerlicémben. A kromatika távol áll a magyar népdal szellemétől, a népies mű­ dalban azonban előfordul. A Badacsonyi csárdás kezdete, vagy a Sárika, Sá­ rika, kis szentem jó példa erre. „Csak fűszer és nem kenyér” - mondaná Szabolcsi Bence. Mégis a magvar nótának helye van mindennapi életünkben, a megfelelő alkalmakkor, helyen, időben és mértékben. A zenészek egyébként azt szokták mondogatni, hogy véletlenül nem lehet jól játszani, véletlenül nem lehet jó zenét írni. Aki maradandót alkot, az jó zeneszerző. És Kondor Ernő jó zeneszerző volt. „ A K I D U D Á S A K A R L E N N I...” A dudáról Bartók azt írja 1910-ben, hogy „most már valószínűleg csak a magyarságnak Komáromtól Egerig terjedő határhelyiségeiben és Szentes tá­ jékán van meg.” Amikor az ország egyes területeiről már kiveszett, ugyan­ �akkor Nógrádban 1949-ben 16 dudást tartanak számon és a század ötvenes éveiben is találunk 8 -10 zenészt a megyében, akik ezen a szép, ma már ke­ véssé ismert hangszeren játszanak. Története több mint kétezer évre nyúlik vissza. Már Néró császárról felje­ gyezték, győzelmének ünneplésekor a choraulam et utriculariumon (e hangszer ősén) kívánt játszani. Kezelését Rómában külön iskolákban tanították. Magyarországon a dudára vonatkozó első feljegyzések a X III. századból származ­ nak, személynévként azonban már 200 évvel korábban előfordul. Legkorábbi ábrázolását egy Corvin-kódex keretdíszén találták meg, amely Mátyás idejében keletkezett. A X V I-X V II. században meglehetősen elterjedt, többféle elneve­ zése ismert: tömlősíp, gajd, csimpolya. A katonaság szintén igényt tart rá, is­ merünk hadidudásokról szóló híradásokat. Abafi Mihály kedvenc hangszere. Feltűnik a nagy flamand festő, Brueghel festményein a Paraszttáncon, a Pa­ rasztlakodalmon és ugyanabban az évben, amikor Dürer megalkotja a dudást ábrázoló remekét, Magyarországon - ezt Taurinus István Stauromachia című könyvének címlapjáról tudjuk - Dózsa György és társainak kivégzését is ez­ zel a hangszerrel kísérik. Szerepe nyilván ugyanaz, mint annak idején a római amfiteátrumokban az orgonának: nemcsak ünnepélyesebbé teszi az eseményt, hanem erőteljes hangjával elnyomja a haldoklók hörgését és jajgatását. Hama­ rosan helyet kap a főúri rezidenciák zenekarában, de jellegzetes hangszíne és rosszul hangolhatósága miatt később kimarad onnan. (Két dudás azért sem fér meg egy csárdában, mert egyrészt osztozniuk kellene a bevételen, más­ részt nagyon nehéz összehangolni a két hangszert.) Becses értéke a zenetörté­ netnek az a dudásábrázolás, melyet a sziráki evangélikus egyház 17 14 -16 . évi anyakönyvében találunk. Gyakran dudával verbuválnak. A duda-hegedű duó a cigányzenekar egyik őse. Népszerűsége a múlt században csökken, Pap Gyula is panaszkodik erről a Palóc dalok előszavában. Az I. világháború után azonban a nagymérvű sze­ génység miatt ismét előkerültek a kamrák mélyéről a régi, kiszáradt hangsze­ rek. A dudatömlő kecske-, kutya-, vagy csikóbőrből készül, leggyakrabban mégis birkabőrből. Ilyen hangszere van Lapajnak, a híres dudásnak Mikszáth novel­ lájában. A jobb első lábcsonkba a duda fújtatóját, a balba a bordósípot, a nyaki részbe pedig a dudafejet kötik be. Ehhez illeszkedik a kettős síp. Egyik szárán az úgynevezett dallamsípon összesen hét hangképző nyílás található. Fel­ ső részén helyezkedik el a „bolhalyuk” . Az oldallyukkal, amelyet váltó-, il­ letve stimmlyuknak is neveznek, változtatni lehet a dallamsíp alaphang­ ját oly módon, hogy nagyságát a szélére ragasztott viasszal szabályozzák. Hangterjedelme egy oktáv, hangsora dúr vagy mixolíd. A síppár másik tag­ jának, a hangsípnak egyetlen hangképző nyílása van. A nyelvsípot, ezt Nóg­ rádban és Hontban piszkornak nevezik, a sípszár két csövének felső nyílásá­ ba illesztik. A 60-80 cm hosszú bordósíp egyetlen hangja a kettőssíp alap­ hangjánál egy-két oktávval mélyebb. Ez a jellegzetes búgó hang megszakítás nélkül kíséri a dallamot és a kontrát, erőteljes hangjáról írja a Bercsényi házassága című vers szerzője, hogy: „Sok hangos hegedű jól megvonva zenge, Duda hordójátul a kőfal is renge.' Manga János a Magyar duda - magyar dudások a X IX -X X . században cí­ mű szép tanulmányában így indokolja a megyei dudások nagy számát: „A nógrádi pásztorélet sajátosságai és a nógrádi táj... magyarázatot ad arra, amit 37 �már említettünk is, hogy itt az első világháború utáni esztendőkben még min­ dig kb. harminc pásztornak volt dudája. Bár néhány pásztor, aki dudálni is tudott a világháború utáni esztendőkben bányász, bányamunkás, napszámos lett, mert mint pásztor, megfelelő helyet nem talált magának, dudáját to­ vábbra is megtartotta hiszen környezetéből nem szakadt ki és a szegé­ nyebb községekbe a pásztorból lett bányász, illetve napszámos is elment du­ dálni egy-egy lakodalomba, vagy bálba. A nógrádi pásztorok pedig - főleg a a juhászok - majorokban vagy azok közelében éltek - pásztorok, udvari cse­ lédek környezetében, amelynek cselédsége előbbi életformájából, tradíciójától éppen szegénysége miatt nem tudott elszakadni.” A nógrádi dudások tehát a pásztorok közül kerültek ki. Nagy részük írniolvasni sem tudott, iskolába nem járt. A hangszerjátékot rokonaiktól, ismerő­ seiktől tanulták. Nemcsak a réteken, mezőkön dudáltak unaloműzésből vagy a maguk gyönyörűségére, hanem bálok, lakodalmak alkalmával is. Ők ját­ szottak farsangi bálokon, húsvétkor. Karácsony böjtjén dudával mentek köszön­ teni, az éjféli misén pedig dudaszó jelentette be a pásztorok hódolatát. Ezzel magyarázható, hogy az Ipolyság környéki idős kántorok a két világháború köz­ ti időszakban a mise alatt az orgonán dudaelőadásra jellemző apró motívu­ mokat az (ún. „apraját” , „cifráját” ) ismételgettek. Duda hatását őrzik az ál­ talában páros ütemű, tánctempójú, egyszerű ritmusú népdalaink, amelyek ambitusa nem haladja meg az oktávot - ez a dallamsíp hangterjedelme. Ezeket dudanótának nevezzük. Instrumentális tánczenénk legkorábbi emlékeiben is rá­ ismerhetünk e hangszerjáték sajátosságaira. A legismertebb nógrádi dudás a szécsényfelfalui Bertók Mihály volt. Kiváló hangszerjátékosként és ügyes kezű hangszerkészítőként ismerték. 1949-ben 72 éve­ sen még dudált Etesen, farsang napján. Tőzsér Ferenc Salgótarjánból költözött Lukanényére, ahol megbecsült dudás hírében állott. Neves dudások voltak még a a tereskei Ciglan János és Lukács Péter, a nógrádmegyeri Gyurkó Pál, Berényben élő Koós József és Havran János. A századfordulón a dudások számára még versenyt is rendeztek a szomszé­ dos Ipolyságon, amelyen jelen volt G yőrffy István és Bartók Béla. Ezt az eseményt örökítette meg Móra a Honti igricek című novellájában. A népi képzelet a dudásokat emberfeletti képességekkel, tulajdonságokkal ruházta fel. Úgy hitték, hogy a dudálást éppúgy, mint a boszorkányságot, a keresztúton lehet elsajátítani. Történetek keringtek a nőtincsi juhászbojtárról, akinek a dudája magától játszott. Egy másik duda pedig meg is kérdezte a gazdájától, melyik nótát fújja. A dudás az ördög cimborája. A levegőből ér­ kezik a lakodalomba. A szűre ujjából malacokat varázsol elő. Ezért mondja a népdal: „ A ki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni, Ott kell annak megtanulni, Hogyan kell a dudát fújni.” Egyike „pokoljáró” költőinknek, József Attila nem véletlenül választotta ezt a dalt verseskötete mottójául. A dudás valóban démoni figura. Hangszere semmihez sem hasonlítható, a dudafej szarvai mintha magát az ördögöt idéznék. (Általában kosfejet ábrá­ zolnak.) Azonkívül pedig muzsikus. Arany is ezt a diabolikus jelleget emeli ki Ünneprontók című balladájában: „Hát íme, kapóra dudás közeleg. Egy sanda, szikár, csúf, szőrös öreg, �Tömlője degeszre fújva; Füle táján két kis szarva gidának, - Mintha neki volna szarva magának, Sípján már billeg az ú jjá .” , M ÁTRAI K É P E K „Részemről mi sem tud annyira megindítani, mintha csendes, holdas éjszakán néhány palóc lánykát hallok dalolni” - írja Papp Gyula Palóc nép­ költeményeinek előszavában. A népzene, népdal jelentőségére már Vikár, Bar­ tók, Kodály figyelmeztettek. Érezték azt, amit Pálóczi Horváth Ádám egy év­ századdal előttük így fogalmazott meg: „ Nagyobb kár egy-egy régi dal pusz­ tulása a hódoltató tábor hatvanfontos ágyújáénál” , majd úgy, hogy népdalaink „ Beethoven-szimfóniák kicsiben” . Meghallották F ülep Lajos sürgetését. „G yo r­ san kell cselekedni most, vagy soha, m ert nemsokára késő lesz, nem lesz magyar paraszt és nem lesz népművészet, amelytől tanuljunk.” Kiváló népzenekutatóink, Borsai Ilona és Manga János, Vikár László7 és Járdányi Pál pró­ bálták feltérképezni nógrádi népzenekincsünket, újabban pedig Nagy Zoltán ta­ nár úr gyűjtéseinek, kutatásainak köszönhetjük, hogy többet tudunk summásés bányászdalainkról, népballadáinkról. Kodály több ízben gyűjtött Nógrádban, utoljára 1922-ben, feleségével. Be­ járták az egész megyét Ecsegtől Diósjenőig, Tolmácstól Szarvasgedéig, Szandáig, Jobbágyiig, Becskéig, Palotásig, Bárnáig, Tarig, Zabarig. (Ezen falvak egy része akkor még a szomszédos megyékhez tartozott.) Itt szerzett élményei, az itt gyűjtött népdalok, az itt élő nép mítoszai, szenvedései, reményei és min­ dennapjai szólalnak meg monumentális kórusművében a Mátrai képekben. B i­ zonyára nem gondoltak arra a szuhai, mindszenti, zabari, tari, ecsegi, verebélyi kondások, summások, parasztasszonyok Tóth Emerencia, Horváth József, Csikós Aladár, Forgó Mátyás, Pádár Ignácné, Lőrincz Mária és Balog Erzsé­ bet, hogy amikor annak a „pesti úrnak” énekelnek, „aki szerkesztette a nótá­ kat, a kottákat jegyezte fel” az örökkévalóságnak énekelnek. A Mátrai képek vegyes kari ciklikus mű, amelynek tételei attacca kapcso­ lódnak egymáshoz. Élettabló, népdalszimfónia, - vagy még inkább szvit. Első része ballada Vidróczki Marciról, a Bükk és a Mátra Robin Hoodjáról, hírhedt betyárjáról-mesehőséről és igazságosztó rablólovagjáról, Bogdál Fe­ renc könyvéből ismerjük élettörténetét. Szökött katona, tolvaj és gyilkos, aki - a nép legalábbis úgy tudja - , csak a gazdagokat fosztogatja és a szegénye­ ket gyámolítja. Fittyet hány a csendőröknek és mindig ő győzedelmeskedik, mert csodatévő gatyamadzagja megoltalmazza. Széplányok és asszonyok szere­ tője, igazi vagány, aki női ruhában menekül üldözői elől, vagy éppen kedve­ sének ágyában bújik meg, csizmástul. Bővérű gazember, szeret mulatni. Tán­ colás közben vödörszámra öntik a fejére a bort, mint Toldi Miklósnak an­ nak idején. A szép, régi stílusú dallam kísérete „a háttérben marad: a gazdátlan, meg­ bomlott juhnyáj gomolygását, a tájat, s még inkább a balladahallgató közön­ ség csodálkozó sóhajait, halk közbeszólásait sejteti” A fel-alá hullámzó tizenhatodok a hegyek-völgyek kontúrjait rajzolják elénk, azokét a hegyekét és völgye­ két, amelyeket Kodály oly jól ismert. (Szabolcsi Bence Úton Kodályhoz című könyvében külön fejezetet ír Kodály és a hegyek címmel.) Hegyi éjszakák és nappalok kelnek életre. Ezeket a partitúraoldalakat csak az a komponista alkothatta meg, kinek zeneszerzői, pedagógiai, zenetörténészi, népzenegyűjtő munkája mellett arra is van ideje, hogy naplójában feljegyezze: a bárnai er39 �dőben épp most vágják ki az utolsó vörösfenyőket. A Már Vidróczki emlegeti a bankót népdal nem erről a vidékről való. A rablóvezér halálát elbeszélő ballada - a verebélyi Zagyva-hídnál ölték meg cimborái hőst sirat el. Olyan hőst, akit a nép teremtett magának, hogy felruházza saját álmaival. A Don Giovanni fináléja jut eszünkbe. Ott is így gyászolja a mitikus nőcsábítót nem a szöveg, a vers - , hanem a zene. Az Elmegyek, elmegyek kezdetű népdal pár sor csupán, mégis évezredes, örök emberi kérdések fogalmazódnak meg benne. Kontrasztokból építkezik: a férfi- és a női kar ellentétéből és egymásrautaltságából - a Férfi és a Nő ellentétéről és egymásrautaltságáról szól. Az elvágyódás és a féltő gondosko­ dás, a ködös álmok bizonytalansága és az otthon biztonsága - az elválás ke­ serűsége és a viszontlátás reménye csendül ki ebből a néhány ütemből. A Madárka, madárka dallamot Kodály úgy jegyezte le, olyan ritmusban, ahogyan előtte soha sem hangzott fel, lévén dallamközlője nem volt különösebben jó hallású asszony. Az idegenből hazagondoló „igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz” gesztusát érezzük ki belőle. A zárórész változatos életkép a Sej, a ta­ ri réten dudabasszus feletti melódiájával, a régi guodlibet-technika feleleve­ nítésével. „Apró-cseprő házi gondok, evés, ivás, vendégeskedés, lánykiházasítás stb. dalolnak itt kórusban és mindezen felül egy igazi baromfiudvar csipogása-gágogása vegyül össze a háziak és szomszédok hangjával.” G Á B R IE L F E R E N C Hegedűművész volt és zenepedagógus. 1889-ben született Salgótar­ jánban. Édesapja is kiváló muzsikus, annál a Koessler Jánosnál tanult zene­ szerzést, akinél többek közt Bartók, Kodály, Dohnányi és Weiner. A helyi bányazenekar karmestere. Gábriel Ferenc a budapesti Zeneakadémián Bloch József és Hubay Jenő nö­ vendéke, majd Párizsban Maurice Hayot-é. 1910. márciusában zenetörténeti jelentőségű koncertet ad társaival a francia fővárosban, mivel „a párizsi zenei világnak nagyon téves hiedelmei voltak a magyar zenéről, elhatároztuk, hogy neves, de Párizsban még ismeretlen magyar szerzők müveiből bemutató hang­ versenyt adunk.” - írja visszaemlékezéseiben. - A műsorban fellép Bartók is. Hazatérve az Országos Szimfonikus Zenekar, majd a düsseldorfi Hofoper koncertmestere. Tanít a Nemzeti Zenedében és négy évtizedig a Zeneakadé­ mián. A húszas évek népszerű Hubay-vonósnégyesében játszik, a névadón kí­ vül még Zsolt Nándorral és Zsámboki Miklóssal együtt. Triójával Berlinben, Kölnben, Párizsban lép fel. Tanítványa például Varga Tibor, Halász Ferenc, Martzy Johanna. Növendékei jelentős díjakat nyernek, a világ minden táján öregbítik a magyar hegedűiskola jó hírnevét. Unokája jelenleg Portugáliában él, a portói szimfonikus zenekar koncertmestere. B É N I BÁ C SI Úgy sétált a pásztói utcákon kezében ételhordójával, vagy fonott kis kosa­ rával, mint egy falusi tanító. Előre köszöntek neki, mindenki ismerte, a város első díszpolgára volt, nevezetesség. De elbeszélgetett fekete fejkendős né­ nikkel, öreg parasztemberekkel, mert ő még beszélgetni is tudott. Tanító is volt persze, meg teológus, zenetörténész, egyike utolsó polihisztorainknak. Hosszú évtizedekig lakott Pásztón, bár szinte véletlenül került ide. „A magyar Athén” -nak nevezett Egerben született. Édesapja az ottani szesz­ gyár gépésze. Nagyműveltségű férfi, egy öreg cigánytól még cimbalmozni is megtanult, ezt a tudományát aztán továbbadta fiának, akit a híres L iceumba íratott be. Az ének- és zenekarban muzsikál. Visszaemlékezéseinek egyikében 40 �megemlítette, milyen szívesen hallgatta nyári estéken a katonai rezesbandák zenéjét és a trombitajeleket. (Ezeket a szignálokat állítólag Haydn komponál­ ta.) Zircre kerül noviciusnak. Itt ismerkedik meg a gregorián zenével. Ének­ kart vezet, az önképzőkör elnöke, előadásokat tart. Tanára az a Békefi R e­ mig, aki a ciszterciek budai gimnáziumát alapította és ő írta a pásztói apát­ ság történetéről szóló vaskos könyvet. 1920-ban Innsbruckba megy, az egyete­ men teológiát és zenetörténetet tanul hat esztendeig. Huszonöt évesen a teoló­ gia doktora. Másodéves, amikor rábízzák a gregorián-oktatást. Itthon a Szent Imre (mai József Attila) gimnázium tanára. Zenekart és énekkart vezet, még oboát és trombitát is tanít, valamint kottaolvasást. Az országban elsők közt játsza­ nak Hindemithet és Vivaldit. Tankönyveket ír. A Kerényi Györggyel közösen készí­ tett Énekes ÁBC-jén nemzedékek nőnek fel. A Magyar Énekkutatók Egyesü­ letének főtitkára, és még mindig kevésnek érzi tudását. Teológiai doktorként középiskolai tanárként iratkozik be harminckét évesen Kodály zeneszerzés­ óráira. Szülei 1913-ban költöznek Pásztora, ő jobbára mégis csak vakációzni jár ide, egészen 1945-ig. Ekkor perjel lesz ebben a városban. A Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemen a népzene lektora, a Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának igazgatóhelyettese, majd megbízott igazgatója. Tanít a Ze­ neakadémián, nemzetközi tudományos szervezetek tagja. Fő kutatási területe középkori zenetörténetünk, a gregorián és a magyar népzene. E témákban írt tanulmányai megjelennek a Zenetörténeti Tanulmányok köteteiben, a Magyar Zenei Szemlében, a Studia musicologicaban. A több kötetre tervezett Magyarország zenetörténete című hatalmas vállalkozás lektora, szerkesztője. (Az első rész megjelenését még megérhette.) Dolgozik a Magyar Népzene Tárán. Érdeklődési köre végtelenül sokrétű, Haydn utolsó hat nagy miséje éppúgy foglalkoztatja, mint Bartók kézírása. Válogatott cikkei 1976-ban jelentek meg. Hanglemezeket szerkesztett, a Magyar Népzene, a Magyar Gregoriánum soro­ zatait. Négy nyelven publikált. Óriási életmű. Nemzedékek munkáját végezte el egymaga. Mérföldkő volt. Minden idők egyik legnagyobb zenetörténésze, akinek neve nél­ kül sem Magyarország zenetörténetét, sem pedig a majdani „Nógrád megye zenetörténeté” -t nem lehet megírni. CODA Majdani ,,Nógrád megye zenetörténete” : korán elhalt, tragikus sorsú művé­ szek, tehetséges mesteremberek, bohémek és alkoholisták, egyszer-volt zenész­ csodák... Mit fog vajon a jövendő zenetörténésze megírni ebből a végtelenül válto­ zatos, szép és izgalmas forgatagból? És főképp kinek fogja írni, lesz-e szük­ ség zenére, zenetörténetre a világnak ezen a táján? A válságba került, önma­ gát kereső ország nem a művészeket, nem a művészetet, a zenét fogja-e leg­ először feláldozni azért, hogy kijusson ebből a kátyúból, mondván: ha majd gazdasági-társadalmi-politikai gondjaink megoldódtak, akkor majd lesz idő, pénz és energia a művészetre is? Tudni fogjuk-e azt, hogy az új Magyarországot csak kiművelt emberfőkkel, képzett és kulturált néppel tudjuk majd megte­ remteni? Lesz-e közönsége a zenének, aki érti, szereti, mindennapjai részesé­ nek vallja azt? JE G Y Z E T E K 6. S e r ly L a jo s fia , S e rly T ib o r L o so n co n sz ü le te tt, 1900-ban. A Z e n e a k a d é m iá n K o d á ly n á l és H u b a y n á l ta n u lt. A m e rik á b a n élt. Ő fe je z t e b e B a r tó k 3. z o n g o ra v e rse n y é t, és a h á tra h a g y o tt v á z la to k a la p já n ő á llíto tta ö ssze a B r á c s a v e r s e n y t. 7. A „ J ó b o rt á ru l S i r ja i n é ” (K e re k az én szű röm ) k e zd etű d u d a n ó ta p éld áu l V ik á r n ó g rá d i (b e ré n y i) g y ű jé s é b ő l k e r ü lt b e a „ K á lla i k e ttő s ” f in á lé já b a . - VÉGE 41 �A. G E R G E L Y A N D RÁ S A palóc történettudat változásai Hogyan tükröződik a múlthoz és a hagyományokhoz való viszony egy falu­ település mindennapi életében? Milyen szerepet játszik az etnikai identitás és a kultúra intézményes vagy közösségi tartalma a társadalmi-történeti változások­ ban? Átélhető-e (s milyen módon) a származás, a kontinuitás jelentősége, s milyen etnikus szimbólumokban formázódik a táji hovatartozás-tudat? Ezekkel a kérdésekkel kutattam a nagyvisnyói helyi társadalom életképességét, változás­ hajlandóságát. Manga János palócföldi monográfiája (Manga J. 1979.) a palóc népcsoport több mint háromszáz éves identitástudatáról közöl okleveles bizonyítékokat. Az oklevélkutatások nehéz helyzetben vannak Nagyvisnyó palócságával kap­ csolatosan, hiszen a Felvidéken, Borsodban, Nyitrában, Zemplénben is van ilyen nevű község (Fodor F. utal Lipszky térképének repertóriumára), sőt Fényes Elek Geographiai szótára még egy gömöri Visnyóról is tud (Fényes E. 1851. 307. p.). A mi Nagyvisnyónk mindezek közt talán a legnagyobb volt, s Fodor Ferenc dédesi cserkésztáborozása közben azért találta figyelemre ér­ demesnek, mert szemmel láthatóan „ősiségében változatlan, minden idegen hatástól mentes egykori jobbágytelepülésnek” tűnt. Kandra Kabos, Ipolyi Arnold illetve Karácsonyi János munkái nyomán Fodor úgy véli, hogy Nagy­ visnyó vagy a honfoglalás óta létezik, vagy a X II. században települt, s az esetben kun (illetve kabar-palóc) eredetű. Az első okleveles adatokat a X III. századból említi, s idézi is a dokumentumok Visnyóra vonatkozó részét egészen 1928-ig. Fodor Ferenc munkáját nem foglalhatom össze rövid vázlatban, s arra sem vállalkozom, hogy Nagyvisnyó kun vagy török-kori históriájához dicsőséges momentumokat idézzek ebből a monográfiából. „Palócország” vagy annak keleti csücske meglehetősen sokat szerepel a régi irodalomban. S ez országrészből Nagyvisnyó kevésbé ismeretes, mint a szomszédos dédési vár vagy a másik szomszéd, Szilvásvárad, s annak jó oka van. Ugyanis épp a Bükk-hegység Eger és Putnok közötti szakasza igen régi közlekedési, ke­ reskedelmi és hadi útvonal lehetett, Eger és Szarvaskő vára őrizte a tájat az Eger-patak völgyében, Dédes és Putnok vára pedig a Sajó völgyében. E két völgyrendszer között fekszik Nagyvisnyó, a Szilvás-patak partján, meglehe­ tősen sovány talajon, mezőgazdaságra alkalmatlan terepen, bükkerdők völ­ gyében. Fodor a történeti múltat ismertető fejezetet azzal zárja: „A völgy régen járt útja 1908-ban vasutat kapott. Úgy látszik azonban, hogy ez sem sokat változtatott Visnyó életén” . S ez nem csupán rezignált megállapítás, hanem bevezetés egyúttal Fodor vezérgondolatához: Nagyvisnyó jelentősége nem történelmi nagyságában vagy hírességében van, hanem abban, hogy népe, a palóc nép kontinuitásának bizonyítéka lehet. Fodor Ferenc a Jászság „életrajzírójaként” a jász folytonosság üdvözlője. A palóc Nagyvisnyó esetében azt óhajtja bizonyítani, hogy „a Bükk mö­ götti palócság egyenes leszármazottja az itteni első letelepülőknek” , s ez a 42 �visnyói nép „keveretlenűl maradt az utolsó évtizedekig” . Jobbágyösszeírások, dicalis jegyzékek, kataszteri névlajstromok alapján a palóc hadak létét, csa­ ládtörténetét vázolja föl, s valószínűsíti, hogy a névazonosság alapján az első kabar letelepülők egyenes leszármazottainak mondhatók a huszadik századi visnyói palócok. Érdekes adatokat közöl arról, hogy a török uralom után is „sértetlenül fennállott a palócok primitív társadalmi és gazdasági rendszere” , „az osztatlan hadak osztatlanul bírták a vagyont, illetve a jobbá­ gyokat, amit közös állatállománnyal közösen műveltek” . A török hódoltság alatt ugyan „erős népmozgalom folyt le a palóc vidéken, de ez a mozgalom nem terjedt túl a palócság területén” , s „a csöndesebb idők beálltával már megszűnt a palócságnak ez a belső népmozgalma” , „nagymértékben állandó­ sult Visnyó lakossága” (23- 25. p.). A falu ősi hadait a szerző több származási metszetben mutatja be. Alapos helyrajzi vázlatokat közöl arról, hol laktak ezek a hadak s hány ágra sza­ kadtak idővel (némely család esetében, például a Molnárok, a Fónagyok, a Likaiak históriájában harminc vagy harminckilenc hadat mutat ki egyidőben). Közli a ragadványnevek - vagy ahogy ő használja: „tapadónevek” - listáját, s megállapítja, hogy a jobbágyfelszabadítás illetve „a föld felszabadítása után egy pár év múlva már erősen megtelt a falu idegen, más vidékről jött ele­ mekkel” , de ezek nagy része mintegy fél évszázad alatt tovább is vándorolt Visnyóról. Nem szándéka a palócság etnográfiai jellemzése, ám a jobbágy­ összeírásokból kimutatja, hogy „a ház- és vagyonközösség megszűntéig, a X V III. századig, átlag egy jobbágytelken két család ült, s az 1850-1890-es években az ősi telkek rendkívül nagy osztódása következtében a palóc vi­ déken is kivételes bonyolultságú utca-udvaros telekrendszer alakulhatott ki. Az 1850-es években legnépesebb Molnár-had például harminchét birtokos családdal harmincnégy házban, lakott, hét házcsoportban és talán hét eredeti telken. A rendkívüli belső telekosztódás zsúfolt falurészt eredményezett, udvar, kerítés és kert nélküli területet, ahol a házközösség és a hadak széttelepüléses utak és ösvények kialakításával járt együtt, melyeket utóbb telekkönyvileg is utcának minősítettek. A régi jobbágyhadaknak pincéje, kertje, beltelke is volt, helyszűke miatt ezekbe települt a nagy család szaporodása során. A családok új sarjadékai az ősi hadak eredeti telkeire, házközösségeibe telepedtek, a kertet és a kaszálót használták föl, s nem a faluszerkezethez, a falu alaprajzához igazodott a nép, hanem a telkek hosszában bővítette lakó­ házát, udvara két oldalán, vagy éppen keresztbe azon, ahogy lehetett. Fodor ezt a rendszertelen településmódot a török fajú népesség ősi vonásá­ nak tartja, ugyanakkor részletezően tárgyalja, hogy az eredetileg keskeny völgybe zárt területen, hogyan épült ki 1870 és 1890 között Nagyvisnyó ké­ sőbbi faluképe. A falu mai alaprajza lényegében azonos a száz év előttivel (a mai itt nemcsak 1930-at, hanem 1980-at is jelent.) Nagyvisnyón a telek fogalma te­ lepülési értelemben szinte nem is létezett, csak a kataszteri térképen, hiszen a belsőségek 4 -14 négyszögöles telkeken vannak, vagyis a „telek” nem­ egyszer csupán házhely nagyságú kis térség, melynek határait maga a lakó sem igen tudja már. A szűkösségnek nemcsak természetföldrajzi okai van­ nak, (patak, agyagos dombhát, erdő, vízmosás, stb.), hanem a társadalmiak is. Ilyen például a népességszám: a visnyóiak szaporodása Fodor szerint elég jelentékeny volt a múlt században (évi 0,6%), sőt a falu feltételezhető kibocsá­ tóképessége is nagy lehetett, ami az Alföldre, a Jász-vidékre települtek szá­ mából is látszik. 43 �Adatai szerint „az 1869-es népszámlálás 1012 lelket, az 1881-i 924-et, az 1900-as 1066-ot, az 1910-i 1164, az 1920-i 1190 lakost talált Visnyón” (s ez utóbbi adat nem tartalmazza a 29 első világháborús hősi halottat). Meglehetősen erős volt Visnyó endogám zártsága, s még erősebb a ha­ gyományos palóc-magyar identitástudat féltése, a faluközösség egységének ér­ zelmi védelme. S ha rákényszerült a communitas, hogy papot, tanítót idegen­ ből hívjon, mert elszegényedett ősi hadaiból szellemi vezér már nem került ki, csak olyat választott, kinél biztos lehetett etnikuma tiszteletben tartásában. Bizonyos történeti korszakokban évtizedekre eltűnik a zsellér és jobbágy közötti társadalmi különbség, megint más periódusokban viszont a református, a katolikus és a zsidó között is akkora küzdelem dúl az egyenlőtlenségek ürügyén, hogy évtizedes pereskedések kísérik a visnyói hétköznapi életet. Az első, 1556-ból származó névjegyzékben 13 jobbágy mellett 5 zsellérrel talál­ kozunk, száz év múltán már 9 zsellér lakott Visnyón, s 1828-ban 42 jobbágy­ család mellett 10 zsellér és 5 lakó, két mesterember és egy zsidó kocsmáros élt a faluban. Ekkor egyetlen egész telkes sem volt köztük, háromnegyed telke volt kettőnek, féltelke 52-nek, negyedtelke 4 1-nek. A jobbágyfelszabadítással 2 1-re nőtt a házas zsellérek száma, a mesteremberek is többen települtek: 1851-ben 2 kovács, 2 csizmadia, 3 molnárt, 2 ács és 2 kőzsindelyfedő lakott Visnyón Fényes E lek szerint. A földön és az erdővágáson kívül a visnyóiak a fuvarozásban vállaltak szerepet, az volt kiegészítő kereseti forrásuk, a szerző nem győzi hangsúlyozni, hogy cseledmunkára, szolgálatba, gulyásnak, kon­ dásnak, napszámosnak nem szívesen szegődött a visnyói, még iparos sem ke­ rült közülük, s e tisztségekben mind idegen nevek viselői vannak. Még az első világháború idejéről való adólajstromokból is az derül ki, hogy „az ősi hadak bizonyos mértékben még mindig tartják magukat szörnyen elaprózódott földjeiken” . A vasút kiépülése után is erdei fahordást, szállítást vállaltak, s nem indult meg mobilitásuk a környék ébredő ipara felé. Két fontos momentumot kell megemlíteni e munka kapcsán. Az egyik az, hogy akár jász, akár palóc vagy bihari etnikai viszonyokról szól, nemcsak a származás- és a lakófolytonosság nagyszerűségét hangsúlyozza, de megjegy­ zéseivel azt törekszik bizonyítani, milyen ősi és milyen mélyen magyar ez a falusi közösség, melynek társadalmi, történeti és geográfiai környezetét vizs­ gálja. A két világháború közötti nemzetideológiának megfelelően Nagyvisnyó Fodor írásában nem egyszerűen egy hegyek közt rekedt község, amely „ked­ vezőtlen adottságok között” küszködik évszázadok óta, s népességét tatár, török vagy szláv veszedelem szorongatja, hanem - például „a felduzzadt tótság délfelé való beszivárgásának” ellenálló végvár, névtelen helyőrség, ahol a falu „kabar-palócai ...a honfoglalás óta derekasan tartják a magyarság hely­ zetét” (35. p.). Miközben kitér arra, hogy „a jobbágyfelszabadítás után még az a társadalmi különbség is eltűnt, ami a zsellér és jobbágy között fenn­ állott” , azt is hangsúlyozza, hogy milyen módon terjeszkedett el a zsidóság, miként vásárolta föl az ősi hadak elszegényedett maradékaitól kicsiny földjei­ ket, külsőségeiket. Keményen kapaszkodik tehát Fodor a honfoglalás kori be­ vándorlás eszméjébe, bár a történeti és a néprajzi szakirodalom nem kezeli ilyen egyértelműen a palócok származását, kun vagy kabar (besenyő?) ere­ detét, letelepedésük tényleges időpillanatát, kultúrájuk és etnikai tudatuk va­ lódi tartalmait.* A másik, említésre méltó momentum - a vallás, a hit, az egyházhoz való viszony - sem független a korábbi etnokulturális kérdéskörtől. Az 1602-ben *L ásd G y ö r ffy G y. 1940. M a n g a J . 1979. é s h iv a tk o z o tt fo r r á s a ik , v a la m in t B a k ó 1980., T á la s i I. 1980. K ó sa I., F ile p A. 1975. T á r k á n y S z ű c s E . 1980. 44 F. �százszázalékos református községbe a reformkor és a dualizmus idején kato­ likusok költöztek be, az 1869-es népszámlálás szerint pedig 842 reformátusra már 130 katolikus, 15 evangélikus és 25 zsidó jutott. Utóbbiakat Fodor „át­ menő népelemnek" nevezi ugyan, de az 1920-as népszámlálás idején is 1029 református mellett 129 katolikus, 4 evangélikus és 25 zsidó lakta Visnyót. A szerző nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a szekularizációnak, nem is tár­ gyalja részletesebben az egyházak egymáshoz való viszonyát. Napjainkban a hagyománytudat és a hagyománytartás szempontjából azonban azért jelentős az egyházak szerepe, mert ez a táj nemcsak gazdasági szférák, történelmi erő­ terek és kultúrák (többek között vallások) ütközőtere, s emiatt kardinális kérdéssé vált a huszadik század második felében a nagy egyházak csökkenő érvényessége a „szekták” tömeghatásával szemben. A későbbiekben erre még részletezőbben is kitérek, itt csupán annyit; hogy az evangélikus, zsidó és katolikus kisebbségnek mindvégig a reformátusok túlsúlya ellenében kellett érvényesülniök. Ez foglalkozási rétegződést is jelentett, tehát valamelyest vagyoni és térszerkezeti modellt mutat. Megjelent a tulajdonviszonyok terén, példaképpen úgy, hogy az egyik nagyobb malom református kézen volt, a nemes Molnárhad jelesebb birtoka és a kocsma zsidók kezén, vagy úgy, hogy a felosztott ne­ mesi birtok főutcára néző telkeit csaknem kivétel nélkül a zsidók szerezték meg (az utca azonban nemesi közbirtokossági terület és nem köztulajdon lé­ vén a házak között létrejött ösvényrendszer szolgált a személyi közlekedésre, s ez a sikátorjelleg nagyjából napjainkig megmaradt). A belsőségen tehát egyetlen gazdának, egyetlen „ősi hadnak” nem maradt nagyobb telke, s bár a nemesi telekfelvásárlás, illetve a zsidó tőkebefektetés a falu újonnan épült részén érvényesült, a belterületen volt a falu egyetlen nagy, ötszáz négyszö­ gölnél nagyobb telke, szintén zsidó kézen. A társadalmi struktúra szerkezete és a vagyoni rétegződés a házakon, a porták nagyságán is meglátszik, s kitűnik a lakók rangjelképeiből, hagyománytudatából is. Nincsenek persze fölöttébb karakteres, kirívó jelei a zsidó tulajdonnak, sem a református közbirtokosi öntudatnak, s éppen így a palóc mivoltnak sem. Nagyvisnyón nem látni viseletet, a hollókőihez vagy a kazánhoz hasonlót nem, de semmilyent sem. Ládában nem tartják, jeles napon nem hordják, s az öregektől sem igen maradt mutogatható öltözet. Használati eszközeik hasonló­ képp nem az „archaikus” visnyói kultúra mintái. A tisztaszobában közepesen olcsó kisvárosi, kispolgári szobabelsőt látni. Adatközlőim nem is emlékeztek olyan falubelire, kinek viselete volna vagy régi falusi bútort, eszközöket tar­ tana. Egyedül talán a házak oromzatán, s főleg a megmaradt két népi mű­ emlék-értékű kőházán látható a rangtartó visnyói gazda öntudata. Mint Viga Gyulától tudjuk, a Bükkalja falvaiban jelentős hagyománya alakult ki a kő­ technikának, faragásnak és építésnek (Viga Gy. 1985.). A századfordulón már a házak kilencven százaléka kőből épült Nagyvisnyón is. Azonban az építőkő sem jelzett társadalmi vagy vagyoni különbséget, könnyen elérhető volt, olcsó és tartós. Feldolgozása a tradicionális kultúra sajátos táji munkamegosztási rendszerében értelmezhető. A kőmunkát végzők kisebbik része iparos, több­ sége paraszt volt. Visnyón ma is a korlátok, sírkövek, emlékművek, keresztek anyaga (és bősége) jelzi, hogy a kőfaragás talán a kulturális alkalmazkodás egy módja, gazdasági stratégiája volt e vidék társadalmi fejlődésformáinak. Idővel persze a háziipar szintjére emelkedett az építkezés, de a tornácok, kútházak ma is mutatják Visnyón a lakó „rangját” , „ősiségét” , származástu­ 45 �datát - jóllehet a kívülálló szántára inkább cifraságigénynek tűnhet, nem etnikus jelképnek. Úgy vélhető tehát félszáz évvel Fodor Ferenc nagyvisnyói monográfiája után, hogy most Nagyvisnyón nem egy egységes palóc kultúra teszi jellegze­ tessé az etnikai hagyományt, nem vallási vagy társadalmi rétegződés szabja meg a paraszti társadalom alakulását, hanem valami más teszi fontossá a változás kontinuitását. V ISN YÓ PA LÓ C SÁ G A ? A palóckutatás mintegy három évtizede tette föl azokat a kérdéseket, ame­ lyekre Jerney János óta próbál választ adni a néprajz és a történettudomány. Néprajzi tájegységeinket legfőképp a közös nyelv, dialektus, a szokástartás és a történelmi tudat egységessége alapján szokás meghatározni. Hagyományos­ nak, ősinek mondott palócfaluról lévén szó, nem kerülhetjük meg azt a kérdést: miben áll, hogyan formálódik Visnyó népének etnikai identitástudata? Ennek rövid bemutatásához azonban rövid kitérő szükségeltetik. Említettem Fodor Ferenc etnikus szférák iránti rokonszenvét. Közismert Horváth István vagy Malonyai Dezső „etnoromantikája” , Lisznyai Kálmán vagy Mikszáth Kálmán külsőségektől dús „jellemrajzai” . Ez az „ősi” magyar ethoszainkról formált ideálképünk nemes gesztus ugyan, de tudományos szem­ pontból csupán korlátozott érvényességű. A palóc kultúra és történet kutatói is megfogalmazzák olykor, hogy a dialektushoz hasonló mélységű és átélésű egységes palóc kultúra nincsen (Bakó F. 1980., Tálasi I. 1980.) Mások - s főleg historikusaink és klasszikus etnográfusaink - az identitástudat alapján mérik az etnokulturális csoportminőségek meglétét vagy hiányát. Mások vi­ szont a tradíciókötöttség alapján, az életmód vagy a kulturális magatartás-, az autonóm személyiségjegyek alapján mutatják ki az etnikai orientáció ér­ vényességét egy-egy táji-történeti környezetben. És vannak, akiket az életút, az eredettudat, a tevékenységhierarchiák vagy az életmódminták ösztönöznek csoportminőségek elkülönítésére (Szabó L. 1988. Hoppál M.-Szecskó T. 1984). Úgy gondolom - egyebek közt Szabó Zoltán véleményét osztva - , hogy a konkrét etnikai vonásoktól eltávolított, a gondolkodás és az életfelfogás titkait csak részben fölismerő, töredékesen értékelő szemléletmódok nem lehet­ nek érvényesek egy etnikai csoportminőség meghatározásában. Továbbá érde­ mes azt is minősíteni milyen eltérő vonásokról számolnak be az egymáshoz tér­ ben közeli településeket vizsgáló kutatók (lásd Szabó L. 1988. 320-323. p., Hoppál M. 1984. 374-386. p.), miközben lényegét tekintve azonos tájegységet, rokon népességet és közös paraszti sorsot vázolnak. Ezekből az következik, hogy vigyázva kell a visnyóiak palóctudatához közelíteni. Vigyázva a faluközösség szilárdságára, a hagyománytudat életké­ pességére, a csoportnormákat áthagyományozó mintaközvetítők létére, a hadak és a bomlófélben levő nagycsaládok eredettudatára vonatkozóan. A megálla­ pítások Fodor Ferenc felmérésekor érvényesek lehettek, tudományosan kétségbevonni kockázatos lenne. Azt azonban kertelés nélkül ki kell mondanunk, hogy ezek a tradícióformák, kötődést jelentő kapcsolati dimenziók már nem élnek (a későbbiekben ezt még bővebben is kifejtem, tekintettel a moderni­ zációs folyamatra). Itt csupán az etnikai identitástudat meglevő minőségéről, illetve „rejtett dimenzióiról” szólok. Kollektív eredettudat nem érhető tetten a visnyóiaknál. Megvan ugyan va­ lami halvány származásképzet vagy etnikai identitástudat, de ez nem egységes 46 �csoporttudatként jelentkezik, hanem inkább emberi karakterjegyekben, menta­ litásban. Az „ügyes", a „méla” , a „furfangos” vagy a „babonás” palóc valamiféle steril formában nem létezik náluk. Szabó Zoltán is említi, hogy a palóc ugyan „sokszor fordul elő, ha a vidék népéről esik szó, de alig-alig fordul elő e vidék népe között... a palócok nem nevezik magukat palócoknak” . Nem tapasztaltam, hogy ebben, az „öntudathiányban” valamiféle kisebbség­ minőség lenne. A magas hegyhátak közé zárt településen nem ritkaság, hogy az identitástudat valamiféle sértettséget is tartalmazna. A visnyóiak éppen olyan idegennek érzik maguktól a „palócság” tömegkommunikációs népmű­ vészeti (tánccsoportok, énekkarok) jelentkezését, ahogy meg-megmosolyogják a rádióban gyakran szereplő falubeli öreg furulyást. Egyszerűen nem tekintik „cirkuszképesnek” a maguk létét, nem is vágynak erre és arra, hogy a paraszti társadalmat kívülről meghatározó, struktúráit kialakító történelmi vagy más dimenziók „fölkarolják” , megsegítsék, fölfedezzék őket. A visnyóiak élete ma nem végletektől tagolt, nincsenek nagy megenyhülések és megbocsátások és nagy hara­ gok. A mindennapi életükben, nincsenek pogány mítoszok vagy meséikben elvete­ mült vidámságok ma. Nem ámulni való csodát rejtenek, hanem józan létállapoto­ kat: nem palóc munkássá, palóc gazdává vagy palóc értelmiségivé serdülnek itt az ifjak, hanem egyszerűen szakmunkássá, iparossá, téesztaggá. Asszimilálódott a palóc öntudat a közösségiséget hirdető, de közösségeket betiltó történelmi folyamathoz. Nem volt már szükségük arra, hogy „visnyóiságukat” valahol bizonyítani kelljen, hogy az jelentést hordozzon, értékké váljék. Amíg bizonyos palóc falvak munkásait sokra tartották ácsokként, más községek női társadalmát megbecsülték cselédként vagy mint könnyen kapható fehérnépet kibeszélték őket - a nagyvisnyóiak soha sem tűntek ki semmivel. Nem asszimilálták különösebben, nem „palócosították” a betelepülőket, nem voltak „híres” táncaik vagy dalaik, sem híres lovaik vagy boszorkányaik, nincs visnyói viselet vagy tócsnirecept sem. A visnyóiak szelid komorsággal veszik tudomásul jellegtelenségüket, s mégcsak az ilyesmi elleni lázadás sincs meg bennük. Mindennapi életük kényszere­ dett, „kívülről formalizált” szintjei nem teszik fontossá értékrendszerükben, hogy a történeti múlthoz és a származásfolytonosság eszméjéhez érzelmi indí­ tékokat fűzzenek. A történeti változások úgy következtek egymásra, hogy nem etnikai tudatuk tartalmait vonták kétségbe - ami megerősíthette volna hova­ tartozás-tudatukat - , s nem kultúrájuk intézményeit szorongatták - hiszen az nem is volt olyan jellegadó, hogy védelmére kelhettek volna. Tudják, hogy a falu népének javát „palócként” illeti a „külvilág” , de ezt sem sértésként, sem dicséretként nem veszik, s nem is tiltakoznak ellene. A nagycsaládok, a hadak széteséséről, mint a kontinuitás jelképéről ugyancsak sajnálkozva emlé­ keznek meg, de a mai hatvanévesek nagymamáik idejére teszik a hadak meg­ létének utolsó korszakát (s ennek egyetlen látványosan megmaradt szimbólu­ mára, az első világháború hősi halottjainak emlékén emelt szoborra, annak fel­ irataira utalnak többnyire, mint „bizonyítékra” ). K i kell itt térni néhánv szóval a nagyvisnyói hadakra. Nemcsak azért, mert Fodor monográfiájában főszerepe van ennek, hanem mert latens múlttudatként a falu idősebb lakóinak is tudomása van róla. A palóc hadaknak a lokális kultúrában elfoglalt helyét a palócokról szóló szakirodalom bőségesen elemzi. A nagyvisnyói palócság hadai az adatközlők szerint nem lehettek jelentősen eltérőek a Felföldön másutt kutatott hadszer­ vezettől. Topológiai helyük Visnyón még ma is kimutatható. Szerepük az 47 �ingatlanöröklés rendjében volt alapvető jelentőségű. A hadak rendje Nagyvisnyón (miként a Jászságban is így volt) fogalmilag megegyzik a nemzet­ ségek rendjével még a XIX. század közepén-végén is. A nemzetség, miként a had is, élő szervezet, vagyonilag megalapozott és jogokat, jogosultságokat jelentő képződmény, ám míg a nemzetség holtakat is, a had csak élőket foglal magába. Fiúági rokonokon túl beletartozik a hadak családjában élő valamennyi nő, akik a had nevét viselik, s akik aktív kapcso­ latban állnak egymással. Működő családok tehát a hadak, még ha eredetileg más nemzetségből származnak is, összeköti őket a munkaszervezet és a ronokság, az egymás közelében lakás és a nagycsaládjelleg (annak zsarnoki patri­ archátusa nélkül). A palóc had egyben nagycsaládi jellegű és egységes vagyonnal, tulajdonnal rendelkezik (Morvai J. szerint). A jászsági had viszont területi távolságokat nem vesz figyelembe, nem föltétele az együttlakás, szétköltözött elemei közös tulajdonukat és közös munkavégzésüket tekintik meghatározónak és családösszetartónak. A nagyvisnyói hadak ennél zártabbnak tűnnek. A földek nyilas osztásától a XIX. század végéig, vagyis a tagosítás tulajdonmegmerevítő hatásának elterjedéséig a hadak együtt maradtak, azután azonban szétköl­ töztek, megmaradt közöttük a rokonsági viszony (apai és anyai ágon, harmad­ íziglen unokatestvérekig). A rokon, atyafi lehetett távolabb, esetleg más te­ lepülésen lakó is. A rokonságot a szokások és a mi-tudat tartotta össze, nem a nagyhatalmú-nagytudású öreg, a rokonságfő. A családfő jóváhagyó, tanácsokat osztó, párválasztásba, keresztelőbe beleszóló, ingatlanvételnél és beruházások­ nál döntő szerepe atyai diktatúrán alapult, tekintélyt adott a hadnak a falun belül, felemelkedésének ügyét is szolgálhatta, de a had képlékenysége, nyitott­ sága miatt ki- és bejárható viszony volt ez, nem tekintették azt, aki kilépett belőle szembefordulónak. Természetes kapcsolatszakadás, társadalmi rétegződés követte a hadak szét­ szakadását a XIX. század végétől - ma már nincs megfelelő alapja a hadak újraalakulásának. A hadat apai ágon tartották nyilván, lényegéhez tartozott a juss, az öröklésbeli részesedés joga. Az egy fedél alatt élés birtokjogilag sza­ bályozott öröklési renddel járt együtt, a lakóház és környéke nehezen volt más­ képp elosztható, de a nagycsaládi termelési üzem is megkívánta a koordiná­ ciót. A nagycsalád széthullott a XX. században alkotórészeire, a kiscsaládokra —, habár például temetkezés alkalmán is igyekeztek együtt tartani a rokonságot, így megmaradt a hadak „hagyománya” a szomszédsági csoportalakzat eszkö­ zeként. Nem akadt azonban adatközlő, aki eligazíthatott volna a nagyvisnyói rokonsági rendszer terminológiáját illetően. Nem kaphattunk bővebb magya­ rázatot arra sem, milyen jelképiség kísérte, milyen szimbólumrendszer „legi­ timálta” a hadak egymáshoz való viszonyát, valamint belső, szervezeti hi­ erarchiáját. A szomszédsági-együttélési rendszer és a rokonsági viszonyok elő­ nyét több adatközlő a munkavállalás, az erkölcsi normák és az anyagi kölcsönkapcsolatok szokásrendszerében nevezte meg. Nem tudtak viszont arról, hogy a falu lakói számára a külső fenyegetettség esetén mit jelentett a nagy­ család összetartozástudata és a hadak csoportközi viszonyrendszere. A visnyóiak számára korántsem volt egyértelmű, hogy amíg a nemzetség kifejezés rokonsági rendszert jelöl, addig a had rokonsági csoportot. Lényegé­ ben a XX. század elejére a had, mint rokonsági csoport, a nemzetséghez ha­ sonlóan funkcióját vesztette és egyre inkább az apaági rokonság jelölésére szű­ kült, elsősorban az együtt élő nagycsaládra és családcsoportokra használták, 48 �s nem jelentette mindenképpen az egymás mellett, szomszédsági viszonyban élők kapcsolatrendjét. A nagycsalád egyben endogám rendszer volt, az egymásközti házasodás tiltó szabályozója. A nagycsaládban ugyanis egymás mellett olykor húsz-harminc ember is élt, két-három-négy felekezet és korosztály, akik véteknek tartották a házasodást ugyanazon családnál, pedig már egymás iránt való rokonságukat nem tudták kimutatni. A had csoportosító szó tehát a nagyvisnyóiak emléke­ zetében, összetartozást és közös származást (férfiági rokonságot) jelent, ház­ építésnél kalákát, egyéb munkában segítséget, disznótorban meghívást vagy kóstolót, gyermekágyas asszonynál ajándékot, máskor vőfélyt, halottvivőt, vagy egyszerűen szomszédot. A nagycsaládok szimbólumrendszerére, önmegkülön­ böztető jegyeire utaló emlékeik már nincsenek. Fodor Ferenc állításától eltérően a visnyóiak nem tulajdonítottak különö­ sebb jelentőséget annak, hogy „ősi hadak” lakják falujukat. A kontinuitás csakis mint családtörténet, illetve közös sors jelenik meg érzelmi tartományuk­ ban és nem fogalmazódik meg úgy mint a tájhoz és annak történetéhez való viszony, vagyis identitástudatukat nem kötik össze etnikai csoporttudatukkal. A kultúra, a táji vagy történeti hagyomány átadására ma már semmiféle intézményük nincs, a fiatalabb generációk következésképp csak annyit tudnak, hogy voltak hadak, de már nincsenek, s közelebbről nem is tudják, mit jelen­ tettek, - szocializációjuknak, életüknek ez a tudás már nem része. F E L H A S Z N Á L T IR O D A L O M : Bakó F e re n c , 1980. A p a ló c k u ta tá s elv i és m ó d sz e rta n i p ro b lé m á iró l. I n .: N é p ra jz i k u ta tá s i m ó d sz e rei. E lő m u n k á la to k a M a g y a rsá g N é p ra jz á h o z , 7. S z e rk . P a lad i K o v á cs A. M TA N é p ra jz i K u ta tó C so p o rt. B p . 130—138. p. B e n k ő É v a, 1986. N ag y ­ c sa lá d a M e d v e sa ljá n . G ö m ö r N é p ra jz a IV . S z e rk . U jv á ry Z. D e b re c e n . K L T E N é p ra jz i T a n sz é k . 91. p. B é la p á tfa lv a é s te le p ü lé s c s o p o r tja . 1988. Á lta lá n o s te le p ü lé s re n d e z é st m eg a la p o z ó ta n u lm á n y . S z e rk . B e r é n y i I .—T in e r T . M TA F ö ld ra jz tu d o m á n y i K u ta tó In té z e t. 100. p. C sé fa lv a y Z o ltá n . 1985. .,S z o c ia lis ta s u m m á s o k ” N ag y v isn y ó n . K u l­ tú r a és K ö z ö sség , 3. sz. 8—19. p. C sé fa lv a y Z o ltán . 1986. T á r s a s k a p c s o la to k té r b e li p ro b lé m á in a k s z o c iá lg e o g r á fia i v iz sg á la ta n é h á n y k iv á la s z to tt te le p ü lé s p é ld á já n . D o k ­ to ri é r te k e z é s . 122. p. D ézsm a G y ö rg y et. al. 1988. C ifr a n y o m o rú sá g , av ag y je le n t é s az é sz a k -m a g y a r o rsz á g i ré g ió b ó l. E g y e te m és tá rsa d a lo m , 1987/1988. E L T E fe ls ő o k ta tá s i sz o lg á la t, B p . 127—144. p. F é n y e s E le k , 1851. M a g y a ro rsz á g g e o g ra p h ia i sz ó tá ra . II. k ö ­ te t, 307. p. F o d o r F e r e n c 1930. E g y p a ló c fa lu é le tr a jz a (N a g y v isn y ó ). A th en eu m , 73. p. A. G e rg e ly A n d rá s, 1988. V á z la t a h ely i tá r s a d a lm a k n é h á n y d im e n z ió já ró l. K é z ira t, 27. p. M e g je le n é s a la tt, T á rs a d a lo m k u ta tá s 1990. G o m b á r C sab a, 1984. A h ely i h a ta lo m ró l. I n : Id e o ló g ia é s d e m o k rá c ia . A M a g y a r P o litik a tu d o m á n y i T á r s a s á g É v k ö n y v e , B p . 191—194. p. K o c sis G y u la , 1975. B ib lio g r á fia a p a ló c o k k u ta tá s á h o z . P a ló c K u ta tá s m ó d ­ sz e rta n i k ö z le m é n y e k X X . E g er, 97. p. K o v á cs N án d or, 1987. M ai su m m á so k . M on og­ r a fik u s v á z la t. (V á ra sz ó ). K é z ira t, 78. p. R ö v id ítv e m e g je le n t a V a ló s á g -b a n is. K ó sa L á s z ló —F ile p A n ta l. 1975. A m a g y a r n ép tá ji-tö r té n e t i tag o z ó d á sa . A k a d é m ia K . K S H é v k ö n y v e k és te rü le ti sta tis z tik a i év k ö n y v e k . B p ., E g er. L e n c sé s F e re n c , 1982. M ezőg a z d a sá g i id é n y m u n k á so k a n e g y v e n e s é v e k b e n . A k a d ém ia i K . A g r á rtö r té n e ti ta n u lm á ­ n y o k 10. 178. p. L ik a i Já n o s n é , 1971. A h e ly i k ö z ig a z g a tá s fo k o z a to s á ta la k ít á s a az 1945—50. k ö z ö tti id ő sz a k b a n . S z a k d o lg o z a t. T a n á c s a k a d é m ia . 16. p. M alo n y a y D ezső, 1912, 1987. A m a g y a r n ép m ű v ész ete, V . k ö te t. R e p rin t, H elik o n K . M an g a Já n o s , 1979. P a ló c fö ld . G o n d o la t K . 325. p. N ád asi É v a , 1980. A n é p ra jz i, e tn ik a i c so p o rto k h e ly z e te , e lk ü lö n íté se , k a p c s o la ta i a d é l-d u n á n tú li ré g ió b a n . M ó d sze rtan i e lv e k . I n : T a n u lm á n y o k a te rü le ti k u ta tá s o k m ó d sz e rta n á b ó l. M TA D u n á n tú li T u d o m á n y o s In té z e te , k ö z le m é ­ n y e k 27. P é c s . 209—227. p. N ie d e rm ü lle r P é te r , 1981. A m in d e n n a p o k f o lk ló r ja a v ag y a fo lk ló r m in d e n n a p ja i. I n : N ie d e rm ü lle r P . sz e rk . F o lk ló r -tá r s a d a lo m -m ű v é s z e t, 7. V á lo g a to tt ta n u lm á n y o k . N ép m ű v elési In té z e t. B p . 192 —219. p. P a lá d i-K o v á c s A ttila , 1982. A B a r k ó s á g és n ép e. B o rso d i k is m o n o g rá fiá k , 15. H erm an O ttó M úzeum . M is k o lc . 210. p. S z a b ó L á sz ló , 1988. A p a ló c o k tá r s a d a lo m n é p ra jz a . F o lk ló r és e tn o g rá fia , 46. D eb ­ re ce n , K L T E N é p ra jz i T a n sz é k . 400. p. S z a b ó P ir o s k a , 1978. A h ad és a n em z etsé g . I n : K is m a g y a r n é p r a jz a rá d ió b a n . R T V —M in e rv a , B p . 229—230. p. S z a b ó Z o ltá n , 1937, 1986. A ta rd i h ely z et. C ifra n y o m o rú sá g . C se ré p fa lv i, A k a d é m ia i, K o ss u th . M agv ető K . re p rin t. (E fa lu k u ta tá s a N ép m ű v elési In té z e t k e z d e m é n y e z é sé re in d u lt. M á rk u s Istv á n v e z e té sé v e l, a k in e k sz a k m a i s e g íts é g é é rt és tá m o g a tá s á é r t k ö sz ö n e tte l ta rto z u n k . A n a g y v isn y ó i v á lto z á sv iz sg á la t m u n k á la ta it C sé fa lv a y Z o ltán , L ic h te n s te in J ó z s e f és a szerző az M TA S o ro s A la p ítv á n y B iz o tts á g fin a n c io n á lis se g ítsé g é v e l v é g e z h e tté k el.) 49 �Az démonokról, amelyek némely bányákban tartózkodnak A titokzatos: ártó és segítő, óriás és törpe alakjában egyaránt megjelenő bányaszellemről, vagy bányarémről szóló mondák jelentős részét alkotják az európai bányászepikának. A bányászélet sajátosságai magyarázzák ezt a mai napig is nyomon követhető mondakört, amely megőrizte számunkra a bányarém, bányamanó alakját. M ár az elnevezés sokszínűsége is jelzi, hogy ez a lény nem rendelke­ zett olyan epitheton ornansokkal, amelyek egyértelműen megrajzolhatóvá tennék alakját. Az, hogy legjobban a germán mitológiában honos koboldhoz hasonlítható jelzi, elterjedésében nálunk a német ajkú bányászok szere­ pe volt a leginkább meghatározó. Teljességgel nem gyökér nélküli azonban a magyar hitvilágban sem a tötpeember. Erdélyben pulyának, az Alföldön kópénak, földi embernek hívták azt az apró termetű emberkét, aki tulaj­ donságait tekintve sok közös vonást mutat a koboldokkal. M ár a lakóhe­ lyük is azonos mindkét nép hitvilágában. Föld alatti üregekben tanyáznak, ahová földi kalandozásaik után a csizmájuk orrával fúrt lyukon át térnek vissza. E gy vezérük van, akinek a többiek katonai fegyelemmel tartoznak. Külsejükre nézve is csaknem megegyezik a két leírás: vörös nadrágos, hoszszú szakállú, bajszú, félreálló orrú és gyakran sánta emberkék. Voltak azon­ ban ettől eltérő alakban megjelenők is: Verespatakon és Veszprém megyé­ ben óriásnak, B ucsumban (Alsó-Fehér megye) pedig rendszerint más és más állat alakjában bújónak hitték. A bányásztársadalom közmegegyezéssel szabályozta azokat a bányabeli viselkedési normákat, amelyeknek betartásával elnyerhették jóindulatú kö­ zömbösségét, vagy akár segítőkészségét. A bányabeli tilalmakat az úgy­ nevezett „tabumondák” foglalják magukba. Ezekből megismerhetjük a föld alatti tilalmak körét. Tilos a bányában fütyülni, káromkodni, ízetlen tréfál­ kozást űzni, egymás rovására csalni, lopni. Ha ezek közül mégis megesett egy olykor-olykor, akkor a büntetés lehetett egyszerű lámpaeloltás, a bű­ nös bányász hosszabb-rövidebb idejű elhurcolása, sőt megfojtása, vagy mint némelyik történetben olvashatjuk, az egész bánya elsüllyesztése is. Valószínű, hogy ezzel a túlméretezett bosszúálló indulattal érdemelte ki a bányamanó, hogy az ördög cimborájának tartották. Pedig olykor segítőkész­ sége is megmutatkozott: figyelmeztetett a veszélyre, vagy épp kimenekítette a bajba jutott bányászokat. Az pedig szorosan a jelleméhez tartozott, hogy a keresett kincs fellelését megkönnyítette a szívének kedves bányászok szá­ mára. A manók természetének kétarcúsága, a velük foglalkozó hiedelemmondák anyagából az ókortól napjainkig nyomon követhetők. M i ebből az anyagból a tudománytörténet szempontjából izgalmas humanista és jezsuita termé­ szettudományos irodalmat emeltünk ki, a kor világképét e sajátos aspek­ tusból bemutatandó. M ár a X III. században a hét szabad művészet között kapott helyet az ars 50 �mechanicae, de a középkor vége volt az, amikor a bányászat olyannyira a figyelem középpontjába került, hogy Georgius Agricola életművével megszü­ letett a montanisztikum eddigi legkiválóbb teljesítménye. Bázelben 1530-ban Rotterdami Erasmus ajánlásával megjelent műve a Bermannus, platóni mintájú dialógusokban tekinti át a korabeli bányaművelés technikáját. A könyv három tudós szereplőjének gondolkodása híven tükrözi a kor hiede­ lem világát: „ . .Bármennyit is tréfálkozzunk rajta, nyilvánvalóan tudott dolog, hogy némely bányákban bizonyosan előfordulnak bányamanók: közülük egyesek semmiféle kárt nem okoznak a bányászoknak, hanem csak bolyonganak az aknákban és bár semmi munkát nem végeznek, mégis úgy tűnik, mintha szüntelenül foglalatoskodnának valam ivel: néha a telérek vájásával, néha annak, amit kibányásztak, a szállítóedényekbe való hordá­ sával, néha az emelőgép forgatásával, néha pedig a munkások bosszantásá­ val, s mindezt legfőképpen azokban a tárnákban cselekszik, amelyekből már sok ezüstöt bányásztak ki, vagy amelyek esetében nagy reménység van ar­ ra, hogy ezüstöt találnak bennük. Más bányamanók azonban meglehetősen veszedelmesek: mint például az, amelyik ezelőtt néhány esztendővel az egyik annabergi bányát - azt, amelyiknek Rózsakorona a neve - annyira nyugtalanította, hogy tizenkét bányászt ölt meg, s ezért a bányát elhagyták az emberek, bármennyire is ezüstben gazdag volt az. A bányamanóknak erről a fajtájáról Psellus is említést tett - egyebek között hat olyan fajtát sorol fel tudniillik, amely a bányákban szokott len­ ni —, s ha nem tévedek, azt is mondja, hogy ez a fajta rosszabb a többinél, mint ahogy sűrűbb anyaggal is van felruházva. Némelyek közülük annyira gonoszak, hogy a bányászok éppen úgy kerü­ lik őket és menekülnek előlük, mintha valamilyen, a közvetlen közelben lévő ragályos betegségek lennének: ezzel szemben némelyiket nem csak, hogy nem vesznek rossz néven és nem nehezményeznek, hanem egyenesen kívánják és jó előjelként tartják számon őket.” Az 1549-ben Bázelben kiadott D e animantibus subterraneis című mun­ kájában pedig így írt Agricola a föld alatti világ lakóiról: ,,Legvégül a föld alatti élőlényeknek, vagy, ahogyan a teológusoknak tet­ szik, a szubsztanciáknak a sorába lehet számlálni a démonokat, amelyek némely bányákban tartózkodnak. Ezeknek pedig két fajtájuk van. E lőfor­ dulnak ugyanis fenyegető és borzasztó kinézetűek, amelyek többnyire el­ lenségesek és barátságtalanok a bányászokkal szemben. Ilyesfajta volt az a schneebergi bányarém is, amelyik fekete kámzsába volt öltözve: ez a G vörgy-bányában az egyik munkást a talajról felemelvén, ama legnagyobb, valaha ezüsttermő üreg magasabb részébe helyezte, testének nem minden megsebesülése nélkül. Egyes bölcselők ezeket a rémeket és a hozzájuk hasonlókat, amelyek veszedelmesek és a természetüket tekintve gonoszak, butáknak és oktatalanoknak nevezik. Vannak azután szelídek, amelyeket a németek közül némelyek, ahogyan a görögök is, koboldoknak neveznek, mivel utánozzák az embereket. Mintegy kimutatván ugyanis az örömüket, nevetgélnek, és úgy tűnik, hogy sok mindent csinálnak, holott egyáltalán nem csinálnak semmit. Mások pedig bányamanóknak nevezik őket, ezzel is jelezvén, hogy legtöbbször milyen termetűek: tudniillik azt, hogy három dodrans (kb. 66 cm) magas törpék. Egyébként olyan a kinézetük, mintha aggastyánok lennének és a bányászok szokása szerint öltözködnének, vagyis mintha egy inget ölte51 �nének magukra, és egy bőrt, amely az ágyékuk körül lóg. Ezek nem szok­ tak kárt okozni a bányászoknak, hanem csak kóborolnak az aknákban, s jóllehet semmit sem csinálnak, mégis úgy tűnik, hogy a munkálatoknak valamennyi fajtájával foglalatoskodnak: néha mintegy bányásszák az ér­ ceket, néha az edényekbe öntik azt, amit kibányásztak, néha pedig az emelőgépeket forgatják. Jóllehet olykor kavicsokkal dobálózva ingerkednek a bányászokkal, mégis csak igen ritkán sebesítik meg őket. Senkit sem bántanak, csak akkor, ha a bányászok korábban kikacagták, vagy átkozódásukkal felingerelték őket. Így tehát nem különböznek túlságosan a dé­ monoktól, egyrészt azoktól sem, amelyek ritkán jelennek meg az emberek előtt, jóllehet nap, mint nap elvégzik otthon a munka egy részét és gond­ ját viselik a jószágoknak, s akiknek, mivel jóindulatúan cselekednek az érdekükben és az emberi nemnek a barátai - vagy legalábbis azoknak lát­ szanak lenni - nevet is adtak a németek: Guttel-nek nevezik őket, más­ részt pedig a trulloknak nevezett démonoktól sem, melyek - részint férfi, részint női neműeknek koholva őket - más nemzeteknél is, de legfőképpen a svédeknél voltak szolgaságban. Különben a bányamanók leginkább azokban a tárnákban dolgoznak, amelyekből már kibányászták az érceket, vagy jó reménység van arra, hogy ércet lehet ott bányászni. Ezért tehát a bányászok nem rémülnek meg a munkáiktól, hanem azokat jó előjelként fogván fel, még eltökéltebbek lesznek a lelkükben és még keményebben dolgoznak. ” A humanista irodalom után a manók és bányarémek jelentős szerepet játszottak a jezsuita természettudomány két kiválósága: Athanasius Kircher és Csiba István műveiben is. A katolikus restaurációt célzó jezsuita rend megalakulása nemcsak a vallásosság, az irodalom, hanem a tudomány terén is új stílust jelentett. Voltak bizonyos képzetkörök, melyeket minden ország barokk irodalma egyaránt kedvelt: ilyen a mi szempontunkból izgalmas természetrajz is, amely gyakran az antik hagyományokhoz nyúlt vissza. Az európai jezsuita tudósok közül is kiemelkedett A . Kircher, akinek kortársait messze megelőző elgondolása - hogy a Föld szerkezete, műkö­ dése, anyagának tulajdonságai meghatározzák környezetünk jellemzőit Bodin, majd Montesquieu műveiben talált méltó folytatóra. A Kircher Mundus Subterraneus (Földalatti világ) című művének ma­ gyar vonatkozásai között, felhasználva a magyarországi ércbányák bánya­ mestereinek és felügyelőinek az általa kiküldött kérdőívekre adott válaszát a következőképp írt a honi bányamanóról: „ A bányászok az elmúlt időkben láttak ilyen szellemeket, s ezek mene­ külésre is késztették őket, néha nagy felfordulást és zűrzavart okoztak, akkor, amikor gazdag érc felé közeledtek a bányászok, többnyire hasonló jel előzte azt meg. - Ennyit Schapelman úrvölgyi bányafelügyelő jelen­ téséből. A nagyon kiváló férfiú, Bem ard a Brun, a magyarországi bányák felügyelője pedig így írt nekem ezekről a dolgokról: »Teljesen bizonyos, hogy észlelnek szellemeket vagy rémeket a bányákban, és nem csupán úgy, hogy azok különféle tevékenységet folytatnak - amelyeknek azonban semmi nyomát sem lehet felismerni - , hanem úgy is, hogy bántalmazzák a bá­ nyászokat, köveket hajigáinak reájuk, többeket pedig olyan keményen meggyötörnek, hogy munkájukat is alig tudják elvégezni, Így például éppen 52 �nem sokkal ezelőtt történt ilyen dolog egy bizonyos - azóta már meghalt - selmeci bányásszal, akinek Egger György volt a neve és aki bizonyította, hogy látott ilyesféle szellemeket, amikor egyedül volt a bányában - jólle­ het gyakrabban csak hallják és nem látják azokat. Am ikor valam i hasonló történik, többnyire jó vagy rossz dolog következik be, s a bányászok abban is babonásan hisznek, hogy ha valaki ilyen szellemet látott és látomásáról azonnal beszél, akkor az rövidesen meg fog halni: erre több példát is tudnak mondani. Egyebek között Selmecen is történt valam i ilyesféle dolog: már húsz esztendeje múlt annak, hogy egy Krausz Simon nevű bányász, aki hasonlókat mesélt társainak, hirtelen halállal meghalt. Mindezeket még jobban megerősíti több, hitelt érdemlő öreg bányász, akik esküjüket és lelkiismeretüket adván biztosítékul, a következőket állították: - A z első, egy L ichy Márton nevű bányász elmondja, hogy tizenhat esz­ tendővel ezelőtt, vasárnapi napon, éjszakának idején egy bizonyos Oberpieberstollen nevű bányában, amikor hátra nézett, egy hat- vagy nyolc­ éves gyermek nagyságú emberkét pillantott meg, aki bőrruhába volt öltözve, széles sipkája, nagy és villogó szemei voltak: ettől a látványtól - mivel egyedül volt - nem kevésbé megrémült, s ezért megragadván a botját, az emberkéhez vágta, mire az eltűnt és soha többé nem volt látható. - A másik, Wetzstein Pál, bányamunkás az Oberpieberstollen bányá­ ban, elmondja, hogy huszonöt évvel ezelőtt egy bizonyos Mohrer Erbstollen nevű bányában, egy szombati napon meghallotta, hogy valaki erősen dol­ gozik. Azt hívén, hogy társai azok, odamegy, de senkit nem talál, mire úgy gondolja, hogy társai elrejtőztek előle és meg akarják őt tréfálni, ezért a fényen túl is keresvén őket, valaki rákiáltott ezekkel a szavakkal: Ba Ba - , ettől erősen megrémülve rájön, hogy nincs rendben a dolog, azonnal fel­ megy a bányából és a fogadóba indulva megtalálja társait, mesélni kezdi nekik, mi történt vele, de azok rögtön ráparancsoltak, hogy hallgasson. M ajd ezután azonnal ágynak esett, és három héten keresztül betegen fe­ küdt, arcán egy fajta kiütés tört ki és nem szabadult meg attól, csak miután eltelt a mondott három hét, és erejét is csak azután nyerte vissza, hogy az elmúlt. - A harmadik, Müller Keresztély, bányamunkás ugyanott, megerősítőleg elmondja, hogy az azután következő héten, amikor az elmondottak tör­ téntek, számára is úgy alakult a dolog, hogy társa egyedül hagyta őt a bányában és megparancsolta neki, hogy maradjon ott tovább. É s akkor meg­ hallotta, hogy fölötte valaki erőteljesen dolgozik. Meg akarván tehát tudni, hogy ki dolgozik ott, keresni kezdett, de senkit sem talált és visszatért a helyére, és ismét meghallotta, hogy valaki dolgozik, újra keresni kezdte azt, de ismét nem talált senkit, erre elfogta a rémület és visszatért a bá­ nyából a felszínre. Amikor pedig társa csodálkodott, hogy miért jött utána olyan hirtelen, elkezdte mesélni, hogy micsoda dolgok történtek vele, társa azonban ráparancsolt, hogy hallgasson, azután őreá is rátört a betegség, és két héten keresztül feküdt betegen. - A nevezett férfiak sokkal többet is mesélhettek volna: azt tudniillik, hogy a hasonló szellemek vagy manók hogyan forgatnak fel fenekestül mindent, és hogy úgy látszik, legtöbbször ezeket a zajokat rohangálás követi, s mintha valam i nagy csobbanással be­ leesne a vízbe, amikor pedig a zajokat kutatják, nem egyszer meg is ta­ lálják a munka vagy az esés valamilyen nyomát.« - E ddig a Selmecbányai 53 �jelentésből. Schultz még hozzáteszi: «Hosszú idővel ezelőtt láttak egy ma­ nót, vagyis bányabeli emberkét, és azt nem minden ok nélkül nevezték em­ berkének, ugyanis rendkívül kicsike volt, amint a lábnyomaiból is kiderült; amikor tudniillik a sáros és agyagos földön áthaladt, két- vagy hároméves gyermek nyomához hasonló lábnyomokat hagyott maga után. A lámpa, amelyet kezében hordoz, csillogó és tiszta fényű, s ha az emberke a bányá­ ba való belépéssel megelőzi a bányászokat, az a kincs és az érc jó remé­ nyét jelenti.«” A hazai jezsuita ismeretterjesztés, földrajztanítás központjában a nagyszombati egyetem tanárai álltak. Kialakult a földrajztanítás költői for­ májaként a tájköltészet, amelynek egyik válfaja a városok eredetét verselte meg. Ilyen a már említett Csiba István: Tyrnavia nascens című műve. A pietizmus elterjedésével, részben azzal összefüggésben pedig kialakult és meghonosodott az a honismereti, államismereti irányzat, amelynek leg­ nagyobb hazai képviselője B él M átyás. A z irányzat jezsuita szellemű műveként jelent meg Csiba: Dissertatio historico - physica de montibus Hungariae című műve, amelynek jelen­ tősége bányászati szempontból is kiemelkedő. Csiba korabeli értesülésekre támaszkodva írt a bányászatról, barlangokról, szőlőművelésről. A mű bányamanókról szóló részében — az ezüsttermő he­ gyekről írott fejezetben - visszanyúlt Kircher munkájához: a következő részben mi is jelezzük a visszautalás tartalmát és terjedelmét. „Közönségesen hiszik az emberek, hogy ezek mellett a jelek mellett néha a bányamanók - ahogyan a németek nevezik: Bergmanlein, vagy Bergmandl - is jelzik a bányászoknak a gazdagabb arany-, ezüst-, vagy rézérceket; hitelre méltó tanúbizonyságok alapján rögtön be fogom bizonyítani, hogy ezek a bányamanók néha megjelennek, vagy ami még gyakrabban megtörté­ nik, jelenlétüket láthatatlanul is elárulják egy bizonyos hangzás révén, amely a »mi-fá« zenei hangjegyekből áll. E z a hangzás annak a - hogy úgy mondjam - faharangnak a hangja, amellyel a munkásokat szokták éj­ szakának idején vagy napközben föld alatti munkahelyeikre szólítani. Maga a harang pedig, vagyis inkább a bányászok fatáblája egy jól kiszárított bükkfadeszkából áll, amely két kötélen függ két gerenda között - e ge­ rendákat egy harmadik köti össze keresztben - ; ha ezt a deszkát egy erre a célra alkalmazott, ugyancsak bükkfából készült kalapáccsal háromszor megütik, akkor igen tiszta hangot ad, amelyet az összes lakott helyen meg­ hallanak, bármilyen messze legyenek is azok. Am ikor a megszokott időn kívül hallják ezt a hangot, a bányászok elhitetik magukkal, hogy gazdag telérek rejtőznek azon a részen, amerre a bányamanó által keltett hang irányul. Közönségesen hiszik ugyanis - s talán tapasztalatból is tudják azt, amit Philip Bem ard a Brun, a magyarországi bányák valamikori fel­ ügyelője mond Kirchernél (Kirchert pedig Caspar Schott idézi a Physica Curiosa című munkája I . könyvéhez írott függelék 4. fejezetében): «ez a bányaemberke nem található máshol, csak a gazdagabb telérek közelében«. - Ha azonban úgv tűnik, hogy a mondott hang a bányák aknájából vagy tárnáiból jön ki, akkor a bányászok valam iféle szerencsétlenségtől rettegnek, ami gyakran be is következik: vagy beomlik a hegy egyik része és agyon­ nyomja a munkásokat, vagy lezuhannak a magasból és úgy halnak meg, vagy pedig kezüket és lábukat törik. Kivétel nélkül valamennyi bányász 54 �így gondolkodik. Azt is mondják továbbá, hogy mindezt elődeiktől és őseik­ től tudják, s hogy az egyik nemzedék a másiknak meséli el azt, ami vala­ mikor régen történt. - A bányamanó úgy néz ki, mint egy hatesztendős gyermek; fehér színű bányászruhába van öltözve, amelyhez fekete bőrből készült, úgynevezett farbőr is tartozik: egyik kezében botot, a másikban bányászlámpát tart, a szakálla hosszú és ősz, a fejét fehér színű kámzsa borítja. Schultz György a következőket mondja az idézett Schottnál erről a bányatörpéről: (...) É s semmiféle kételkedésnek nincs is helye, néha való­ ban lehet látni a bányákban ilyesféle emberkéket: hiszen maga Kircher atya igazolja ezt Mundus subterraneus című könyvében olyan tanúbizonyságok­ kal, amelyek feltétlen hitelt érdemelnek« (...) Minden vitán felül áll, hogy ez a bányamanó, szellem: csak arról lehet vitatkozni, hogy vajon jó­ indulatú, vagy gonosz szellem-e? A z értelem arról győz meg bennünket, hogy gonosz szellem: hiszen néha megrémíti a munkásokat, mint ahogy az elmondottakon kívül is tette harminc esztendővel ezelőtt Selmecbányán, a Windschachtnak nevezett bányában. Meglátott ugyanis egy bányászembert, aki arra a helyre ment, ahol az érceket szokta fejteni és egy másik helyre akarta vezetni, amikor pedig a bányász ellenkezett, a bányamanó kioltotta a lámpáját, ő maga pedig eltűnt. A sötétben maradt bányász visszafordult, de alig ért ki a bányából a napfényre, rögvest megrontotta a hagymáz és három nap múlva meg is halt. A jó szellem pedig egyáltalán nem szokta megrémíteni az embereket és ilyesfajta károkat sem szokott okozni nekik. Végül a bányamanó azt is akarja, hogy ajándékokat és ételt ajánljanak fel neki, ahogy azt egy bizonyos, a mi rendünkből való atyának - akitől én mindezt hallottam - mesélték némely bányászok az Űrvölgyében (így ne­ vezik a Besztercebánya melletti rézbányákat). Am ikor tudnillik ez az atya megkérdezte tőlük, hogy láttak-e valaha is ilyen bányamanót, vagy hallották-e hangját a bányákban, azt válaszolták, hogy sohasem láttak, de a hangját hallották. Ő tovább kérdezett: mit cse­ lekedtek akkor? Azt felelték neki: szüleiktől és őseiktől hosszú hagyomány útján megtanulták, hogy ilyenkor abban a bányában vagy tárnában egy aranyozott bőrből készült cipőcskét helyezzenek el - olyat, mint amilyet a járni kezdő gyermekekre szoktak adni - , továbbá ételt is hagyjanak ott egy szép kis tálacskában. S mivel mindebből kitetszik a pogányság, ez a szokás - tudniillik az ételnek az ezekben az üregekben való elhelyezése - azoktól a pogányoktól származik, akik először vették művelés alá ezeket a bá­ nyákat.” A X V III. század azonban nem jelentette a bányamanók tündöklésének végét. A szénbányászat megindulásával a kialakuló új iparág átvette az akkor nálunk lassan már hanyatló nemesfémbányászat hagyományai közül a bá­ nyamanó alakját is, megőrizve ezzel számunkra - és néprajzi kultúránk szá­ mára - a csodás élőlényeknek ezt a jellegzetesen az iparhoz kötődő alakját. B IR C H E R E R Z S É B E T - T Ó T H P É T E R IR O D A L O M A G R IC O L A , G e o r g iu s : B e rm a n n u s, siv e de re m e ta llic a d ia logu s. B a s ile a e , 1530. A G R IC O L A , G e o r g iu s : D e a n im a n tib u s s u b te rr a h e is . B a s ile a e , 1549. A G R IC O L A , G e o r­ g iu s : D e re m e ta llic a lib r i X I I . B a s ile a e , 1556. C sib a I s tv á n : D is s e rta tio h is to ric o -p h y s ic a K ir c h e r , A th an asd u s: M un d u s su b te rr a n e u s . T o m . I —I I . A m ste lo d a m ii, 1665. M a jlá th d e m o n tib u s H u n ga r i a e . T y m a v ia e , 1714. Ip o ly i A r n o ld : M a g y a r M ith o ló g ia. P e s t, 1854. G y ö r g y : U n g a risc h e S á g é n und M ä rc h e. B r ü n n . 1825. O rb án B a lá z s : S z é k e ly fö ld le írá s a . P e s t. 1868. V e rsé n y i G y ö r g y : A b á n y a ré m r ő l. E th n o g ra p h ia , 1890. 55 �mérlegen A R D A M IC A F E R E N C Anyám udvarlói Tizennégy novellát (ennyi sora van a szonettnek) ad közre A rd a­ mica Ferenc megkésett második kö­ tetében. A késedelem okát csak fi­ noman sejteti a fülszöveg, „hiszen csaknem két évtized telt el az első kötetének (A rokon cseléd) megje­ lenése óta. Ha valakiről 1968 után, 1968 miatt „veszik el a tollat’’ nem kell sokáig találgatni az okát itt, K özép-Európában...” D e minden találgatásnál többet mond maga a kötet, a novellák v a ­ lóságtartalma. Ardam ica Ferenc kü­ lönös fogékonyságú író. Nem tűnik talán frivolnak, ha azt mondjuk, hogy a sorsa, a szenvedés teszi azzá. Noha nyelvezete, meseszövése való­ ban puritán, van ezekben a törté­ netekben valami balladai homály, borongás, ami egyszerre modern, (emlékeztet a mai dél-amerikai pró­ zára), s mégis hagyománytisztelő. Jobb szó híján ?,felvidékiségnek ” nevezném ezt. A távoli ős, M ik­ száth az anekdotikus elemek miatt, mivel minden történet valaminő csattanóval végződik, de a nagy pa­ lóc mindent bearanyozó derűje, hu­ mora nélkül. Ardam ica humora - ha fel is csillan olykor - nyersebb, kesernyésebb, valósághoz tapadóbb, durvább, azaz közelebb áll az akasz­ tófahumorhoz. Érthető Ardam ica maga is vesztes - mindenkor a vesz­ tesek oldalán áll, „alulról” szemléli a világot. Ennek a gorkiji, kas­ 56 sáki nézőpontnak - sokáig azt hit­ tük - , mintha már lejárt volna a szavatossági ideje. Mindenesetre a hivatalos „kultúrpolitika” (csak K ö zép-Kelet-Európában ismert foga­ lom!) nehezen tolerálta. Hogy hazai párhuzamot is találjunk csak utalok „ a ” Hajnóczy-jelenségre, a magyar tényirodalomra Berkovitstól Csalog Zsoltig. Ha egyetlen mondatban pró­ bálnánk összefoglalni ennek az iro­ dalomnak a hozadékát, summázatát, akkor azzal a keserves közhellyel összegezhetjük, hogy ez az állandó­ an az emberre hivatkozó rendszer nagyon nem szerette az embert. Megvetette, lenézte, eszköznek te­ kintette. Példát a címadó novellából (is) vehetünk. A főhős (kisfiú) édesanyja temetkezési vállalatnál dolgozik. Fölöttesei megdorgálják, mert „nem teljesítette a tervet” . Három hónapig nem volt temetés a kisvárosban... ez, a kabaréban is elsütött „poén” Ardam ica novellá­ jában hárommondatnyi, mintegy mellékesen odavetett kis epizód, mégis elárul mindent. Az özvegyen maradt fiatalasszony „vállalata” te­ meti el a férjét is. Az említett (ké­ sőbb már idősebb, megkérgesedett) asszonyt utcai balesethez hívják. Kelletlenül megy, mert nehéz nap van mögötte, s fáradt. Am ikor meg­ látja a kiborult ételhordót, amelybe ő készítette férjének az ebédet már tudja, hogy ez az elidegenedett �„szakm a” milyen keserves, ha a sa­ ját halottat kell fölszedni az útról: a férjét érte autóbaleset. Aki már látott út-járda szélre húzott, újságpa­ pírral letakart, órákon át esőtől ázó, napon aszalódó halottat (vagy itt a tárgyiasabb hulla kifejezés a helye­ sebb?), az érti, hogy mit értek elide­ genedésen. E gy olyan világban, amelyben a személyiség, az ember „mint olyan” nem érték, a halál is elveszíti a méltóságát. A Gyertyák című novellából megtudjuk, hogy a fiatal házaspár kisfia azért születik nyomorékon, s hal meg hatéves ko­ rában, mert a divatos, jó szakem­ bernek mondott nőgyógyász úr, mint­ hogy kevesli a nehezen összeszedett baksist (a fiatal apát a szülei, bará­ tai segítik ki, hogy fizetni tudjon) órákig hagyja vajúdni a fiatalaszszonyt, rá se néz betegére. Császármetszéssel menthető lett volna a gyerek. Ardamica nem átkozódik, nem moralizál, csupán hűvösen el­ mond egy történetet. D e ebben a néhány oldalban egy rendszer né­ hány évtizedét sűríti szociográfiai, történelmi hitellel. Jó néhány éve csehszlovákiai ismerőseim megbotránkozva beszéltek a mi baksisrendszerünkről, mondván, hogy náluk nem fogadnak el pénzt az orvosok. Nem hittem nekik, mert Ardamicának hiszek. Nem hiszem ugyanis, hogy az orvosok jobb emberek, mint mások, (noha kívánatos lenne), mint ahogyan abban sem, hogy a hálapénz magyar specialitás lenne. Anélkül, hogy belebonyolódnék a témába, abban hiszek, hogy ott ahol korrek­ tek a feltételek, ahol szabott árak vannak (tehát nem „ingyenes” a szolgáltatás), ott a felelősség is tet- tenérhető. A humánumról lehet szé­ pen szavalni, de a szegénység min­ denkit megaláz, kiszolgáltatottá tesz. S persze nem csupán a szegénység, mert az említett főorvos úr éppen nem az. A megalázó éppen az (volt?), hogy mindenki tudott (tud) az üzelmei(k)ről, de mindig közbe­ lépett egy „illetékes elvtárs” , aki elsimította a botrányt. (Miskolcon hónapokig volt téma egy ilyen főor­ vos elvtárs...) Ardam ica novellái olyanok, mint a folyami kavicsok: lecsiszoltak, tö­ mören megformáltak, de érezzük azt a hatalmas erőt is, amely ilyenné formálta őket. Nem véletlen, hogy az igazi irodalom mindenkor az alullevőkre, az élet kiszolgáltatottjaira figyelt, Ardamica sehol nem „politi­ zál” dirrekten. „Csupán” leírja egy csúnyácska cigánylány (Hedvig sír) útját, hányódását, a füstszagú putri­ ból az állami nevelőintézetekig, s a kegyelemből kapott utcaseprői „stá­ tusig” , s ebből képet kaphatunk arról a szemléletről, gyakorlatról ahogyan az „állam bácsi” ügyeket „kezel, gondoskodik” . Néhány éve bizony még elmarasztalta volna a kritika a szerzőt, mondván, hogy csip-csup kis magánügyekkel bíbelő­ dik. Mintha az egyes, a „k is” ember tragédiája nem lenne fontos, nem az lenne a legfontosabb. D e, ha valaki tudni akarja, hogy a rovarirtók, a halottszállítók, az utcaseprők, a bá­ nyászok, a magányos lányok, özve­ gyek miért is nyúlnak, nyúltak a ru­ mospohárhoz, sőt, a gázcsaphoz, az lépjen közelebb ehhez a világhoz, mint ahogyan Ardam ica tette, teszi. (Madách, Bratislava-Pozsony 1989.). H O RPÁ CSI SÁ N D O R 57 �szomszédság és közösség K Ä F E R IS T V Á N A magyarországi szlovákok és irodalmuk A mai magyarországi szlovákok ősei a X V III. század első felében, a nemzettéválás korszaka előtt költöztek a jelenlegi lakóhelyükre. A X V III-X IX . század fordulóján alig észlelhető az etnikai tömbből eltávozott csoportok szellemi el­ szakadása, sőt a pest-budai szlovák és szláv kulturális központ egészen a ki­ egyezésig a szlovák kulturális-politikai élet centruma volt. A szlovák irodalomés művelődéstörténet képzeletbeli helynévmutatója egész Magyarhont (benne a mai Magyarország területét) magában foglalná. A szlovák megyék szellemi-politikai kiszakítására némi autonómia követelésé­ vel 18 4 8 -1849-ben, illetve 1861-ben tettek kísérletet, de „Szlovákia” lényegé­ ben csak a tényleges magyar államhatalom megteremtése után, a nyolcvanas években korlátozódott etnikai törzsterületére. Nem volt más választás. Uhorsko, azaz Magyarhon ténylegesen Magyarországgá alakult, a városokban felgyorsult az asszimiláció, a polgárosodás magyarosodást, a magyar nemzetállam kialaku­ lását is jelentette. Ebben a természetes folyamatban, amely egész Európára jel­ lemző, a szlovák nemzetnek nem voltak iskolái, közintézményei, nyelvének hi­ vatalos használatára egyre kevesebb lehetősége nyílott. A második hullámban, főként Budapest építésére levándorló szlovákok kö­ rében gyorsult az elmagyarosodás, s a szlovák vezető rétegnek az egységes et­ nikai területre visszahúzódva kellett védenie nemzetiségét. Ebben az időben indult meg a mai magyarországi szlovákság politikai, kulturális és nyelvi el­ szakadása etnikai tömbjétől, amit az első világháború utáni államhatárok tettek véglegessé. A szlovák politika jobb híján elfogadta a polgári Csehszlovákiát, ami nemzetileg, sőt a társadalmi átalakulás szempontjából is a korábbinál sok­ kal jobb feltételeket biztosított számára. A békeszerződés jelentős magyar et­ nikumú és hagyományú tájakat juttatott Csehszlovákiának, aminek megtartása, szlovákosítása megint csak arra indította a szlovák politikai-kulturális élet ve­ zetőit, hogy területileg a legmerészebb álmaikat is felülmúló szlovák országrész megvalósulása fölött érzett öröm elhomályosítsa a Magyarországon maradt, mintegy negyedmillió földi teljes elszakadásának tényét. Štefan Krčméry így fejezte ezt ki a magyaroktól búcsúzó versében: „ Amit odaadtunk nektek, az alföldi rónákat, azokat tartsátok meg magatoknak, de itt mi vagyunk az urak. Itt, ahol a Tátra emelkedik fenségesen és a Vág, meg a Garam vize zúg, mi vagyunk az urak e szlovák végeken. H ej, magyarok, semmi sem köt már össze bennünket, váljunk hát el, amint illik, békésen.” A X IX -X X . század fordulóján az egykorú magyar statisztikai adatokat felül­ bíráló cseh szakirodalom szerint Békéscsaba volt a legnépesebb szlovák város 27 488 szlovák lakossal, ami a népesség 73 százalékát jelentette. Budapesten 25 168 szlovák élt, a város lakosságának 3,5 százaléka, Szarvas 68%-os szlovák 58 �többsége 17 771 lelket számlált, Selmecen 1 2 1 1 6 (74%), Pozsonyban 10 715 (16% ) szlovák élt, Tótkomlóson pedig 9050 (87%). A többi jelentősebb város közül csak Rózsahegy és Breznó rendelkezett túlnyomó szlovák többséggel, de lélekszámuk csekélyebb volt. Nyitrán és Eperjesen a szlovákok kisebbségben voltak, Nagyszombatban, Trencsénben, Zólyomban, Besztercebányán és Bártfán pedig alig haladták meg az 50%-ot. 1918 előtt Budapesten 68 szlovák időszaki sajtótermék látott napvilágot, Túrócszentmártonban 33, Pozsonyban 19. A X V III. század vége és 1900 között a szlovák könyveknek legalább egyharmadát a mai Magyarország területén nyomtatták és még 19 0 1-19 18 között is a 2785 címből 474 Budapesten jelent meg. A ma­ gyarországi szlovákság 1918 után végképp ún. „második típusú” nemzeti ki­ sebbséggé, helyesebben nemzetiséggé vált, amelynek anyanemzete immár kül­ földön, bár szomszédos országban él, de etnikai területük nem érintkezik. Szlo­ vákia évről évre távolabb került tőlük, nem csupán a nemzeti tudat alakulása szempontjából, hanem még nyelvileg is. Az államigazgatási, városi köznyelvvel nem rendelkező szlovákság saját or­ szágában is csak rendkívüli nehézséggel szervezte meg állami életét. Nyelve egysíkú akár szépirodalmi, akár falusi népnyelv volt, az oktatást, a művészete­ ket, a tudományos életet, a közlekedést és más területeket a cseh országrészből tömegesen érkezett felső- és középszintű hivatalnokok és más vállalkozók szer­ vezték meg, természetesen a csehnyelvűség erős térhódításával. Ez a folyamat egyáltalán nem érintette a magyarországi szlovákok nyelvét és nemzeti tudatát. Viszont egyre gyakrabban hangzottak el olyan vélekedések, hogy a szlovákok a „magyarok” helyett a „csehek” uralma alá kerültek, ami a cseh nyelv közérthetősége és egyházi hagyománya miatt sokkal veszedelmesebb elnemzetietlenedést jelent, mint a korábbi magyarosodás. Mindez a két háború közötti Magyarországon folyó természetes és irányított asszimilációval együtt konzer­ válta a szlovákok tudatát és nyelvét. Ez a tudat szlovák anyanyelvű, magyar nemzeti érzésű, a magyar hazához hűséges polgárt jelentett. A nyelv nem volt egységes. Más volt az evangélikusoké, más a katolikusoké és nagy különbségek voltak az egyes területek nyelvjárásai között is. Ebben a helyzetben szó sem lehetett irodalmi és más művészetek kialakulásáról. Mű­ kedvelő szintű irodalom, színjátszás, helytörténeti és honismereti gyűjtés bon­ takozott ki, mindenekelőtt Békéscsabán, Tótkomlóson, Budapesten, Szarvason, a viszonylag magas lélekszámhoz képest mégis csekély mértékben. A nem­ zetiségi tudatot a régi Magyarország egységéhez hű, állami támogatással mű­ ködő közművelődési egylet és kormánypárti hetilap vigyázta. Az ellene fellépők lázadónak minősültek és dilettantizmusuk, alacsony műveltségi szintjük követ­ keztében könnyen elszigetelhették őket. Korántsem mondható, hogy társadalmi-közművelődési szinten a szlovák parasztnép rosszabb helyzetben lett volna, mint a magyar vagy a szlovákiai szlovák. Irodalma és nemzeti művelődése, értelmisége azonban hiányzott és így azt a funkciót sem vállalhatta, hogy közvetítse a szlovák és magyar szellemi értékeket. Ezen az állapoton az sem változtatott, hogy 1938 őszétől az állam­ határok módosítása következtében mintegy százezerrel nőtt a magyarországi szlovákok lélekszáma. A polgári Csehszlovákiának ugyanis alig két évtized alatt, minden igyekezete ellenére lényegében nem sikerült elszlovákosítania az ország déli területeit, ahol a magyar közművelődés sokkal magasabb szinten maradt, mint a nagy elmaradását behozni igyekvő szlovák kultúra. Komáromban, Érsekújvárott, Léván, Losoncon, Rimaszombatban, Rozsnyón, Kassán, 59 �Ungváron, Munkácson és másutt összehasonlíthatatlanul több magyar sajtó­ termék jelent meg, mint szlovák, és még Pozsonyból sem sikerült végképp ki­ szorítani a magyar közművelődést. Annál kevésbé, mivel a szlovák értelmiségiés művészvilágot sok szál fűzte a magyarhoz, ezért is tekintette egyenrangúnak, az egyetemes szerves részének a szlovákiai magyar irodalmat. A magyarországi szlovák írásbeliségben - mindenek előtt a békéscsabai szlovák kalendáriumban - főként a harmincas években vehető észre némi élén­ külés. A Szlovákiába költözött Jankó V. Zofín (Ján Valašťan-Dolinský) csabai nyelvjárásban írt népdalszerű költeményei (Čabianske piesničke - Csabai da­ locskák) és Ján G erti hasonló versei és rövid prózái mutatják a hazai irodalmi igények jelentkezését. Mellettük a szarvasi Ondrej K orbél és Štefan Nemčok írásai tűnnek fel több alkalommal. Viharsarki lokálpatriotizmus jellemzi eze­ ket az írásokat, a szlovák paraszt idegenkedése az erkölcstelen nagyvárostól, őrizkedése az urak dolgának tartott politikától. Ján Hrabovskíf két versben is bizonyítja az alföldi szlovák élet szépségét, gazdagságát, a hűséget a hazához, melynek védelméhez jó katonákat, rendjének fenntartásához hűséges rendőrö­ ket ad a szlovákság. Ján Gerčí 1940-ben Zornička (Hajnalcsillag) címmel ver­ seskötetet is adott ki saját költségén, a Slovenská jednota is végzett némi ki­ adói munkát és tovább működött az annak idején a Matica slovenská elkobzott vagyonából alapított közművelődési egyesület (Uhorskokrajinský vzdelávací spolok slovenský). 1936 májusában Gerčí Vyslúžená žena (A kiszolgált asszony) című színművét adták elő békéscsabai nyelvjárásban Ján Sekerka rendezésé­ ben, Pechány A dolf, a magyarországi szlovákok kormánybiztosa jelenlétében. A tótkomlósi színjátszók Judita Tomková rendezésében 120 előadást tartot­ tak, amiből a festészettel is foglalkozó rendező 27-et írt és 14-ben magyarul is fellépett. Gyakori volt a klasszikus szlovák írók műveinek közlése, és igen sok orosz klasszikus fordítása. A szlovákok hungarus-hagyományát a főként Podhradszky György szervezésében rendezett irodalmi-helytörténeti esteken népszerűsítették. A szlovákiai kapcsolatok a felszínen ritkák és inkább üzletiek voltak. A liptószentmiklósi evangélikus kiadó, a Tranoscius, bizományossal rendelkezett Békéscsabán, és Szliács, Tátralomnic, Fenyőháza, Csorba-tó szere­ pelt többek között az üdülésre invitáló hirdetésekben. Erőteljes népiség jellemezte ezt az amatőr irodalmat, és a közművelődés szervezésében, a hagyományőrzésben jelentős szerepe volt az evangélikus egy­ háznak. Az anyanemzettől magárahagyott, lényegében szlovák nyelvű oktatás nélkül maradt népcsoport életrevalóságát bizonyítja, hogy ilyen körülmények között is megőrizte önmagát. Annak ellenére, hogy a kormányzat semmit sem tett az asszimiláció lassításáért. A magyarországi szlovákok nyelve, irodalma és népélete olyan értékeket is megőrzött, amelyek, a modernizálódó és csakugyan cseh hatás alá kerülő etnikai törzsterületen kivesztek és asszimiláltsága még az egészen szórványtelepüléseken sem volt befejezett. Az „anyanemzettől” el­ választó távolság konzerváló erején kívül az is lassította a nyelvi magyarosodás folyamatát, hogy a főváros környékén és az Alföldön élő szlovákság sohasem jutott a szlovák etnikumú vármegyék lakosságának nemzeti öntudatára, ezért a központi magyarosítás intenzitása itt mindig gyengébb volt. A második világháború befejezése után a hazai szlovákság sorsa a csehszlo­ vákiai magyarság sorsának függvényévé vált. Mivel az ottani magyarság lik­ vidálása nem sikerült, előtérbe került a lakosságcsere, amelynek célja nem a magyarországi szlovákok megmentése, hanem a rendkívül fejlett, intenzív nem­ zeti tudatú szlovákiai magyarok eltávolítása volt. Ennek érdekében igen rövid idő alatt olyan nemzeti tudattal kellett felruházni a magyarországi szlovákokat, 60 �amilyennel azok sohasem rendelkeztek. Erre államközi szerződés biztosított törvényes lehetőséget a koalíciós csehszlovák állam hivatalos szerveinek, ame­ lyek minden lehetőséget felhasználtak minél több hazai szlovák áttelepítésére. Ez az akció mérhetetlen kínokat, igen sok családi tragédiát okozott. A távozók között is akadt néhány műkedvelő költő. J án Andrášik (Ősagárd) hiába nevezte drága kincsének idehaza nemegyszer megmosolygott, lenézett szlovák anyanyelvét, neki sem volt könnyű a búcsúzás. Ondrej Cerovskýnak (Felsőpetény) sem volt közömbös a hazai táj, miközben az áttelepülésre vára­ kozott. A pitvarosi Štefan Hildák, Rozlúčka s rodným krajom (Búcsú a szülő­ földtől) című versében tudatosan készül az áttelepülésre, mégis szomorú szívvel válik el a földtől, amelyen ősei kétszáz évig éltek. A Szarvasról Zselízre te­ lepült J án K orbel az egyértelműen ünneplők közé tartozott. Lelkesen üdvözölte a Garam-völgyét új-régi hazájában, a határ átlépésével az ezeréves magyar rabszolgaságból szabadult meg, és büszke, hogy ismét tagja lett a háromszáz­ milliós szláv családnak. A legéndi Zuzana Pálová is előre hazájának, az ígéret földjének tekintette Csehszlovákiát, a pilisi J án Stehlík pedig csasztuskában agitált az áttelepítésért (Keď ja idem na Slovensko - Ha én Szlovákiába me­ gyek). Egy budapesti szlovák újságíró, František Zima pedig egy évvel az át­ költözés után a Matica slovenská karácsonyi díját kapta meg ifjúságnak írt művéért. Többen megállapították, hogy a lakosságcsere nem oldott meg semmit, csak kárt okozott a határon innen és túl egyaránt. A magyarországi szlovákokkal való elbánás az anyanemzet részéről is azt tanúsítja, hogy igen nagy az érték­ rendi különbség az emberség és a nemzet között. Ha az utóbbit tekintik az élet értelmének és nem az előbbi szolgálatának, az csak ideig-óráig tartó győze­ lemtudatot jelent. Nem véletlenül látni megannyi csehszlovákiai rendszámú autót a hazai szlovák falvakban és nem véletlenül jelentek meg két évtizeddel az áttelepülés után az egykori békéscsabai Ján Gerčí írásai a Náš kalendár hasábjain. A fordulat éve után mindkét ország rendezni igyekezett a nemzeti kisebb­ ségek helyzetét. Csehszlovákia megszüntette a diszkriminációt, fokozatosan biz­ tosította a magyarságnak az anyanyelvi művelődés lehetőségét. Mindkét ország kölcsönösen kinyilvánította elhatározását a lenini nemzetiségi politika elveinek és gyakorlatának alkalmazására, és harcot indított a nacionalizmus ellen. Rövid ideig még Klement Gottwald és Rákosi Mátyás képei alatt tanultak a magyar­ országi szlovákok és a szlovákiai magyarok, a kérdés kölcsönös rendezését köl­ csönösen deklarálták, olyannyira, hogy Boldoczky János (Ján Boldocký) sze­ mélyében a magyarországi szlovákok szövetségének vezetőjét nevezték ki prágai magvar nagykövetnek, Csehszlovákia pedig a dél-szlovákiai magyarság ügyeinek elkötelezett internacionalista harcosát, Major Istvánt (Štefan Major) küldte bu­ dapesti külképviselete élére. A kölcsönös gesztusok a szlovák-magyar viszony megnyugtató rendezését ígérték. Az eltelt négy évtized eredményei és problémái jórészt ismeretesek. A problémák nem egy vonatkozásban még mindig a múltból származó előítéletekben, az ezekkel összefüggő eszmei tisztázatlanságban gyöke­ reznek, hiszen a szocialista építés időszakában mindenütt a nemzetiségi kérdés automatikus megoldására számítottak, illetve egyéb, fontosabb problémák miatt nem jutott idő és energia az igen jelentős eredmények ellenére felmerült és sokasodó ellentmondások feloldására. A magyarországi szlovákság maradéka a szó szoros értelmében politikai ve­ zetők és értelmiség nélkül maradt. Éppen az írásunk elején említett öntuda- 6x �tosabb elem, elsősorban a kulturális életet szervező és igénylő szlovákok Cseh­ szlovákiába települlek. A szülőföldjüket elhagyni nem akarók az áttelepítés elkerülése érdekében megtagadták szlovák voltukat. Ez a tendencia az elkövetkező nemzetiségpoli­ tikai gyakorlattal, az automatizmussal párosulva oda vezetett, hogy a még mindig legalább százezerre becsült magyarországi szlovákságnak alig egy har­ mada vallotta magát szlovák anyanyelvűnek. A nemzetiségi tudat háttérbe szo­ rulása egybeesett a nacionalizmus elleni harc gyakorlatával, ami íratlan sza­ bályként szögezte le, hogy a népi demokrácia biztosítja az egyéni szabadságjogokat, nincs szükség tehát sem az anyanemzet támogatására, sem a nemzeti­ ségi tudat ápolására. Annál kevésbé, mivel az ötvenes években a nemzeti kér­ dés az ún. kényes kérdések közé tartozott. A húsz-harminc ezerre olvadó szlovák - legalább anyanyelvi tudattal rendelkező parányi - néptöredék v i­ selte a fordulat éve előtti sovinizmus tragikus következményeit. Nem kezdemé­ nyezte nemzeti fennmaradásának lehetővé tételét, viszonylag kielégítő iskolahálózatát szlovákiai illetőségű, gyakran áttelepített magyarok szervezték és tartották fenn, sok esetben egészen napjainkig. A néhány százra tehető nemzeti tudattal rendelkező értelmiség a szövetség aktivistái sok esetben nem megfelelő szintű anyanyelvi és más ismeretekkel rendelkezve óvakodtak a nemzeti ki­ sebbségi lét problémáinak felvetésétől, azután is, amikor a nemzet kérdését mindkét országban átértékelték. Az ötvenes évek szellemében tovább működő funkcionáriusok féltették a hazához és kormányzatához való hűséget az új nemzetiségpolitikai gyakorlattól. Olyan eset is előfordult, amikor a nacionaliz­ mus újjáéledésétől tartottak, ha magyar részéről kezdeményezték a nemzetiségi tudat bátrabb megvallását. E sorok íróját másfél évtizeddel ezelőtt még szlo­ vák (!) nacionalizmussal vádolták, amikor a szlovák hetilapot bírálva kifogá­ solta a magyar helységnevek használatát vagy még korábban megrovást ka­ pott, amiért szlovák oktatási intézményben az oktatási órákon kívül is meg­ követelte a szlovák nyelv használatát. A hetvenes évek derekától sok pozitív változás történt, mindenekelőtt M a­ gyarország szellemi életének kezdeményezésére. Ma már nyilvánvaló, hogy; a nemzeti kisebbségek kérdése, a nemzetiségi politika nem lehet a lélekszám függvénye. A nyelvhasználat joga és lehetősége, a kétnyelvűség támogatása és biztosítása, a kétnyelvű feliratok használata mint - más egyébbel együtt - a nemzetiségi tudat igen fontos megjelenési formája és fenntartásának eszközei, nem függhetnek a lakosság számarányától. E lehetőségek hiánya éa a szám­ arány elvének alkalmazása minden esetben a kisebbség asszimilálásának esz­ köze még akkor is, ha a nemzetiségi lét egyéb keretei adottak. Ha például abból indulnánk ki. hogy egy megyében 20% nemzetiségi lakosság szükséges a kisebbségi nyelvhasználat, feliratok stb. hivatalossá tételéhez, akkor Magyarországon semmiféle kétnyelvűségnek nem lenne létjogosultsága és a többi nem­ zeti kisebbséggel együtt a szlovákság teljes asszimilálódását kellene természe­ tesnek tartani. Minden ok megvolt tehát arra, hogy a magyarországi szlovákság skanzenjellegű és -létű népcsoporttá alakuljon, amelynek szellemi élete nem terjed túl magyaros kiejtéssel énekelt népdalain, és némi néprajzi maradvány ápolásán. A nemzetiségpolitikai szemlélet megváltozása a hetvenes évek derekától felszínre hozta egyrészt a két nyelven tanító szlovák iskolákból kikerült értel­ miség, a nemzetiségi közművelődést igénylők törekvéseit, másrészt aktivizálódott néhány szlovák származású irodalmi, művészeti, közéleti tényező is. A kezdeti 62 �amatőr jellegű irodalom, amelynek 1945 utáni első és egyben utolsó jelentke­ zése a Hrušky mamovky Špiakovej (Spiak mama körtéi) című antológia volt 1956-ban, fokozatosan egyre magasabb művészi, eszmei mércét maga elé állító literatúrává alakul. A Ľudové noviny és a Náš kalendár lapjain egyre gyak­ rabban láttak napvilágot a ténylegesen írókká fejlődő szlovák literátorok mű­ vei, akiknek nem volt már elég a szlovák szövetség és a hetilap rendszeresen kiírt pályázata. 1978-ban jelent meg Výhonky (Hajtások) címmel az az antológia, amely há­ rom költőjével és két prózaírójával a hazai szlovák irodalom tulajdonképpeni kezdete, első jelentkezése. Mérföldkő azért is, mert tisztázódtak bizonyos alap­ kérdések, elsősorban a nemzetiségi hovatartozás. Néhány magyarul író szlovák származású alkotó nem képviselteti magát az antológiában. Filadelfi Mihály főszerkesztőt, az Írószövetség tagozatának vezetőjét 1975-ben Komárom megyé­ ben békéscsabai szlovák nemzetiségű költőnek hirdették a nemzetiségi községek­ ben rendezett találkozókon. A nemzetiségi irodalom - a nemzetiségi lét - meg­ határozója ismét és végérvényesen a nemzetiség nyelve lett. Karol Tomiš szlovákiai kritikus és irodalomtudós Zöld hajtások száraz gallyon címmel írt a Hajtások című antológiáról a Slovenské pohlady című folyóirat­ ban. E mondat tényei szimbolikusan is értelmezhetők. Karol Tomiš, aki ki­ válóan beszél és ír magyarul, egykori szűkebb pátriájának szlovák írásbeliségén kívül egyre inkább a magyar irodalom tanulmányozásával is foglalkozik; a száraz gally, a hazai szlovák írás újrateremtődése; a Slovenské pohľady című folyóirat pedig az az évszázados szlovák orgánum, amely átvészelve a magyaro­ sítás évtizedeit, mindmáig a legrangosabb szlovák irodalmi folyóirat. Ha mind­ ehhez hozzásoroljuk az antológia kiadóját, a budapesti Tankönyvkiadót, akkor megállapíthatjuk, hogy újjáéledő szlovák irodalmunk rendelkezik két lényeges fenntartó tényezővel: az anyanemzet szellemi támogatásával és a magyar állam minden oldalú segítségével, ösztönzésével. Felmerült azonban a nyelv, az olvasóközönség kérdése. Ez a probléma nem újkeletű. Számos kísérlet történt, hogy hazai szlovák íróink nyelvükben al­ kalmazkodjanak olvasóik élő nyelvéhez, azaz ne az irodalmi szlovák nyelvet használják, hanem a leggyakoribb hazai nyelvjárást. Szerencsére ez nem való­ sult meg, így viszont megkérdőjelezhető magának az olvasóközönségnek a léte. Gregor Papuček, az antológia egyik szerzője „süllyedő hajó aranyrakománya” ként értékeli a pilisi szlovákság nyelvét, és ez a magyarországi szlovákság egész jelenlegi létére is vonatkozik. Alexander Kormos az antológia megjelenése után közölt versében némák megszólalásának nevezte a gyűjteményt. A meg­ jelenése alkalmából rendezett irodalmi esten szó esett arról, van-e szlovákul olvasó közönség Magyarországon, azaz van-e értelme egyáltalán az erősen tu­ datát és nyelvét vesztett magyarországi szlovákság megmentésének, helyesebben újrateremtésének. Alexander Kormos a Népszabadságnak adott interjújában a „legyen kinek írni” kérdésre így válaszolt: „E z fájó pontja a szerzőknek. V i­ szonylag szűk az olvasók tábora. M i csak azokra számíthatunk, akik az iskolá­ ban elsajátították a szlovák irodalmi nyelvet. A nyelvjárási szint nem elég... Szerintem az ok elsősorban nem a tudat hiányában keresendő, hanem a nyelvi nehézségekben. Minden tiszteletre méltó erőfeszítés ellenére ezen a téren még van javítani való. A dolog kulcsa a szlovák tannyelvű óvodák és általános iskolák nagyobb arányú fejlesztése volna. Ez adhatna olyan bázist, amelyre később a szlovák tannyelvű gimnáziumot, illetve a további oktatást alapozni 63 �lehetne... Ugyanúgy fontos a néprajzi hagyományok ápolása, a nyelvművelő klubok munkájának szélesítése és tartalmasabbá tétele.” Adott tehát az írói feladat:) a Közép-Európában oly gyakori nemzetmentés, tudatőrzés és nevelés. Óhatatlanul felmerül azonban a kérdés, miért kellett idáig jutnia a hazai szlovákságnak, miért tapasztalhatók hasonlóan sűrűsödő gondok másutt is tájainkon? Milyen tehát a magyarországi szlovák irodalom? Irányzatokról, stílusokról aligha beszélhetünk, hiszen rendszeresen alkotó, művészi igényű író igen kevés van. Soroljuk fel őket név szerint: Alexander Kormos és Gregor Papuček költő, Pavel Kondač és Michal Hrivnák prózaíró. Nem azért rendkívül kurta a névsor, mert nekik van már egy-két önálló köte­ tük, hanem azért, mert az ő műveik értek meg művészi és mennyiségi szempontból egyaránt arra, hogy egy kibontakozó nemzetiségi irodalomnak megalapozó nem­ zedéke legyenek. Valamennyien közéleti tényezők és szervezők. Kormos pedagó­ gus, szerkesztő és olvasótáborok szervezője; Papuček úgyszintén résztvevője közös­ sége valamennyi megmozdulásának és népdalainak rendkívül eredményes gyűjtője; Kondač évtizedekig járta a szlováklakta településeket, a szlovák hetilap első­ sorban mezőgazdasági tudósítójaként, ma pedig a lap főszerkesztője; Hrivnák a szlovák szövetség munkatársa és úgyszintén állandóan a vidéket járó újság­ író. Közös vonásuk tehát a közéletiség és az, hogy lényegében egy-másfél év­ tizede publikálnak rendszeresen. Valamennyien előbb vagy utóbb felsőoktatási intézményben diplomát szereztek. Szabadjon e sorok írójának tulajdon állásfoglalásaként, vitathatóságát ko­ rántsem kizárva értékelő sorrendben szólni róluk - és másokról. Alexander Kormos belső szükséglete a költészet, érzelmi világának kifeje­ zése: a szerelem, a szépség, a lét-nemlét, a szenvedés, az öröm és a halál té­ mája. Költői szabadságától messze áll mindenfajta szólam és jelszó. Száraz virágot öntöz, hogy virágozzék, kidöntött gyümölcsfát olt, hogy teremjen, halottnak gyógyszert ad, hogy felgyógyuljon, rég kihúnyt tűzre tesz fát, hogy égjen - mondja Remény című versében. A remény az életbe, költészetbe, a szó ere­ jébe vetett hit verseinek ereje: „ Most már nem lehet / Nem élni / Meg már nem halhatok / Reménytelenben / Remélni / Megtanítottak / Most már nem lehet.” Volt bátorsága v isszahúzódni, amikor nem értett egyet szűkebb környezeté­ vel. Bátran szemébe mondja „saját fajtájának” , hogy hiába nevetik ki anya­ nyelvén írt ostorozó verseinek merészségéért, mert „talán akad egy-két ma­ gyar” , aki megvédi. (Van aki megvéd.) Van bátorsága vállalni a kétnyelvű­ séget, szlovákságot és magyarságot. Magyar versei ugyanúgy érdemelnének ön­ álló kötetet, mint a szlovákok, s úgyszintén műfordításai is. Van bátorsága szlovákról magyarra és magyarról, meg más nyelvről szlovákra fordítani. Vá­ logatásával - nem szóval, hanem tettel, amint Sző és tett című versében hir­ deti - szolgálja a nemzetiségi lét ügyét, hazai délszláv költők átültetésével. Gregor Pepuček költészetének markáns vonása nemzetisége sorsának elke­ seredett, nemegyszer reménytelen kifejezése. Két ciklust is szentelt ennek a témának: Mennykő a szemekben (Hrom v očiach) és a Pilis alatt (Pod Pilíšom). Ő az igazi nemzetiségi költő, akinek szlovák szülők adtak életet, hazá­ ját már régen Magyarországnak hívják, katonaként azt szolgálja, de szíve mé­ lyén ott van Szlovákia is (Vallomás - Vyznanie). A régi csabai szlovák hagyo­ 64 �mány folytatása ez, gondolati és formai szempontból egyaránt. Az elnemzetietlenedett szlovákság keserűsége és harcos villámai a szlovák himnusz villámá­ nak Tátra fölötti cikázását idézik: nyelvezete zúg, vág, mint a mennykő, le­ csap a gyengékre, a nemzetet elhagyókra. (Nem ismerek szebb nyelvet Nepoznám krajšiu reč). A Dunakanyar festői vidékén hiába adják a nemzeti lét lehetőségét az állami szervek, a szlovákság csak bolyong saját otthonában, és halálra ítéli nyelvét, elszakítja a nemzetiségi lét fonalát. (Tu - Itt). Osto­ roznak ezek a versek. Egyszerűek, közérthetőek, a mai olvasónak nemegyszer időszerűtlennek is tűnnek, végül mégis elfogadjuk őket. Papuček ezt és így érzi, és van ereje ennek kifejezésére. Papuček sem csupán szavakban vállalja nemzetisége megtartását. Gazdag gyűjteményt adott ki szülőfalujának népdalkincséből. A munka önmagában tiszteletet kelt az olvasóban a gyűjtő iránt. Van néhány oldal benne, amelyen rövid életrajzot közöl „informátorairól” . Portréi lírai rajzok a pilisi szlovákok­ ról, köztük édesapjáról és édesanyjáról. Egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a hazai szlovák próza nem éri el a költészet színvonalát. Nem véletlenül került kényes helyzetbe Sziklay László az első hazai szlovák prózai antológia, a Pramene (Források) bevezetőjének tu­ dós szerzője, hazai egyetemes szlovakisztikánk nesztora. Kénytelen volt meg­ állapítani, hogy hazai szlovák prózánk nem értékelhető sem a világirodalom, sem más közép-európai irodalmak mércéjével. Az antológia szerzőinek mű­ veit kísérleti munkának nevezi, a műfaji, nyelvi színvonalat hullámzónak tart­ ja. Nem kevésbé kritikus a szlovákiai recenzens, Karol Tomis sem. A leg­ több írást prózakísérletnek nevezi, és különösen a műfaji és szerkezetbeli hiányosságokat kifogásolja. Ennek ellenére helyesnek tartja az antológia ki­ adását. és eredményét a magyarországi szlovák próza lehetőségeinek meg­ teremtésében summázza, jelezve, hogy hazai könyvkiadásunk a szlovákiai ki­ adók közreműködése nélkül nem tudna megbirkózni a nyelvi, stilisztikai problémákkal. Pavel Kondač novellái nem könnyű olvasmányok a hazai szlovákság szá­ mára. A munkahelyi vezetők sajátos világának rajza túlságosan áttételes és egyben kidolgozatlan (Ale pán riaditeľ - Ugyan igazgató úr). Prevrat (For­ dulat) című tézisnovellájában a lakosságcsere problémakörének felvetésére is vállalkozott. Hazai szlovákjaink szövetkezetbe agitálásáról van szó, s az ered­ ményt egy Hidasi nevű Szlovákiából áttelepített magyar éri el, amikor szlo­ vákul szól a belépni nem akaró gazdához. A sok pont, befejezetlen mondat, aminek továbbgondolása az olvasó gondja, jelzi a szerzői bizonytalanságot. Inkább novellába rosszul ágyazott újságcikkel van dolgunk. Kár, hogy túlsá­ gosan oktatók ezek az írások. Első regénye, a Hrboľatá cestá (Rögös út). A munka első része a Horthy-korszak, a szlovák zsellérek végtelen nyomora és kiszolgáltatottsága, majd 1956 cselekménysora következik miközben sor kerül az ifjabb Paľo Gajdoš, azaz maga a szerző sorsának, szlo­ vákságának elemzésére, végül a falu szövetkezetesítésével zárul a regény. Túl sokat akar mondani, ami rendkívüli egyenetlenségeket okoz és közben olyan esemény marad ki, ami meghatározó volt a hazai szlovákság életében : a la­ kosságcsere. A szerkezeti egyenetlenségből súlyos műfaji zavarok keletkeznek. Elbeszélés, detektívtörténet, kitűnő lélekrajzzal megkomponált regényrészlet, riport, esszé váltakozik, fölösleges, didaktikus betoldásokkal. Hasonlóan problematikus nyelvezete is. Értékei a hazai szlovákság nyelvében megőrzött archaizmusok, illetve a csak nálunk kialakult neologizmusok. Mindezek jó stíluseszközök lehetnének bizonyos regényalakok illusztrálására, de a regény egészében nem alkalmazhatók. 65 �Kondač olyan feladatra vállalkozott, ami a mai szlovák irodalomban is csak a kivételes képességű Peter J arošnak sikerült a Tisícročná včelában (Ezer­ éves méh) vagy a háború utáni két esztendőt feldolgozó Ladislav Balleknek a Pomocníkban (A segéd) és az Agátyban (Akácok). Michal Hrivnák V prúde času (Az idő sodrában) című prózakötetét és másutt megjelent írásait is főként a kompozíciós egyenetlenségek: jellemzik. Helyesen állapította meg K arel Tomis, Karinthy Frigyes példájára hivatkozva, hogy a tréfa még nem humor. A szatirikus hatás eléréséhez alaposan mérlegre keli tenni minden egyes kifejezőeszközt a szavaktól a szerkezeti elemekig. Vannak még akik publikálnak kötetben is és a hetilap meg a kalendárium hasábjain. Michal Bernula prózai írásokat, Havas Tibor néhány saját versén, prózáján kívül műfordításokat, Štefan Lami néhány humoros történetet közölt (rendszeresen foglalkozik hazai szlovák népmesék gyűjtésével, kiadásával). Ondrej Zoltai-Zwada is sűrűn jelentkezik rövid prózával. A Pramene című kötetben szereplő Bárkányi Zoltánt hosszú újságírógyakorlata készítette fel arra, hogy széppróza írására is vállalkozzék. J uraj Marik az egykori Čabiansky kalendár írásaira emlékeztet, A ndrej M edvegy a dokumentumnovella műve­ lésére tett kísérletet, a legfiatalabb Imrich Fuhl prózáján pedig minduntalan átüt költői látásmódja. Újabban áttelepültek és újabb hazaiak is gyarapítják a hazai szlovák irodalmat, köztük a rendszeresen publikáló Mária Fazekasová és O ldfich Kníchal. Nem véletlenül maradt utolsónak a legidősebb - nem értékrendileg - Július Szabó költészete. A Zem na obzore (Föld a láthatáron) című verseskötetének már a „fülszövegén” olvasható életrajzi adatok jelzik hazai szlovákságunk lé­ tének egyik meghatározó kérdését, a kapcsolatot az egyetemes szlováksággal és sorsának egybefonódását a szlovákiai magyarságéval. Szabó Gyula a lehetetlen megoldására tesz kísérletet. Két anyanyelvet vall magáénak: „ Mindhalálig megmarad az ifjúkorban elsajátított szeretet a nyelvek iránt. Ezért boldogok azok az emberek, akiknek több anyanyelvük van és jól megértik egymást. Bárha az én unokáim... akár hazánk többi gyermekei is több nyelven tudnának énekelni! ” A hazai szlovákság problémája egy a sok közül. E maroknyi népesség min­ den szempontból boldog, felszabadult, nemzeti szempontból is felhőtlen léte visszaadná a reményt Közép-Európa valamennyi kisebbségi kérdésének meg­ oldására. Hogy a tiszteletben tartott határok ne válasszák el többé az egy nyelven beszélőket és egy nemzeti kultúrából táplálkozókat, és az államok a humanizmus nagyvonalúságával ne az „amilyen kenyeret eszel, olyan nemzeti­ ségű légy” gyakorlatát alkalmazzák. Hogy legalább szlovák-magyar vonatko­ zásban adjunk példát az egykori közös múlt összekötő erejének felhasználására mai gondjaink megoldásában, hogy legyen bátorságunk az ,,államnemzetek" szintjén is rendezni dolgainkat. Végtére az emberek boldogulásiról, nyugal­ máról van szó, amiért semmiféle fáradozás sem fölösleges. A magyarországi szlovák írók alkotásait is csak akkor olvassák majd nehézség nélkül, ha erre a rendezésre sor kerül. Ha - Milan Rúfus szavaival - nem kell félnünk többé a nemzet szótól, ha nem kell egyetlen nemzetnek sem védekeznie, hanem építheti önnön értékeit - a többi javára. Közben pedig ezrek és tízezrek nem kénysze­ rülnek nemzetük, anyanyelvük, hazájuk elhagyására. (1984.) 66 �Korszakváltás Szlovákiai helyzetjelentés Bevezető helyett 1989. november 17-ének estjén klubmozgalmunk neves egyéniségének, Tóth Lajos születésnapi ünneplésére, készültem, illetve az ez alkalomból összehívott értelmiségi találkozóra Vágselyén. Nem igen sejtettem, hogy Prágában ekkor egy újabb tüntetéssel, diákmegmozdulással történelmi ese­ mények lavinája indul el. Olyan eseménysorozat, melynek csodálatos élmé­ nyét nem tudom felejteni, s talán leírni sem nagyon lehet. A rendőrség bru­ tális - s cseppet sem újdonság - a ,,szocializmus megvédése érdekében” tett beavatkozása az egész országra kiterjedő tiltakozási hullámot indított el. A diákokhoz legelőször a színészek, majd a lakosok, közösségek száz­ ezrei csatlakoztak. Érezhetővé vált az emberek megkönnyebbülése... ketre­ céből kiszabadulóban volt a szabadság szelleme. A z első hónapok eufórikus hangulatát fokozatosan a kijózanodás, a ke­ mény realitások időszaka váltotta fel, s tart ez napjainkban is. A demok­ rácia tanulásának útvesztőiben sok olyan jelenség is feltűnt, mely már ko­ rántsem váltott és vált ki lelkesedést. D e erről majd később. E lő jelek és előzmények Ha jól meggondoljuk, az események nem váratlanul következtek be. G y a­ korlatilag az egész évet a politikai feszültség növekedése, a földalatti „illegális” csoportok és szervezetek fokozódó aktivitása jellemzi. Hatnak a lengyel, magyar, bolgár s alig pár nappal november előtt a német esemé­ nyek. S ha a hazai tömegkommunikációs eszközök csak óvatosan „ontják” a híreket, hiányosságaikat bőséggel pótolják a határainkon túli eszközök. A vezető párt és kormány szerencsétlenségére és a lakosság szerencséjére. A z ország egész területén fogható-hallható volt valamelyikük. A párt (CSKP) és a telies befolyása alatt álló kormány és parlament reagálását egyetlen mondatban lehet összefoglalni: elítélni, leiáratni, meg­ szüntetni mindenkit és mindent, aki és ami ellene, „vezető helyének” meg­ gyengítésére - uram bocsá' megszüntetésére - irányul, természetesen mind­ ezt a ..dolgozó nép érdekében és nevében” ! Illusztrációul néhány idézet, amelvek a január 15 -2 0 . közötti prágai megmozdulásokat követően je­ lentek meg. „ ...N a p, mint nap találkozunk azzal, hogy munkánk gyümölcsét ellenségeink kritizálják. Szemünkre vetik, hogy nem tartjuk m eg a demokratikus állampolgári jogokat. Hogyan formálhatnak erre jogot? Némelyek, a szo­ cializmus »tö kéletesítése « céliából azt javasoliák, hogy szabadon játszunk a piaci viszonyokkal. ...Valam ilyen »párbeszédre« akarnak kényszeríteni bennünket. K iv e l és miről folytassunk párbeszédet? Azokkal. akik a CSKP K B 1968 januári ülése után vakvágányra terelték politikánkat?” 1 67 �„ Jelenleg (1989. április - meg). P. J .) több mint húsz különböző csopor­ tosulás létezik, ám főhangadóik továbbra is azok. akik a Charta magvát alkották. Ezt bizonyítják a január 75. és 20. között rendezett akciók is, amelynek konfrontációs jellege tagadhatatlan. A szocialistaellenes erők távlati céljaik megvalósítása érdekében a bevált módszerekhez folyam od­ nak. Ezek a megfélemlétés, a pszichikai nyomás és terro r..” 1 Az év egyik legnagyobb viharát a ,,Néhány mondat” című Charta-kiad­ vány okozza. E z a társadalmi légkör gyökeres megváltoztatásáért szállt síkra, s olyan pontokat tartalmaz, mint a politikai foglyok szabadon bocsá­ tásának szükségessége, a gyülekezési jog korlátozásának megszüntetése, a hírközlő eszközök, a kulturális tevékenység megszabadítása a politikai ma­ nipuláció összes formájától, a cenzúra megszüntetése (hivatalosan ennek meglétét nem ismerik el)3, szabad vita kezdeményezése az 1968-as esemé­ nyekről stb.4 A párt - valószínűleg tudatosítva az alig egyoldalnyi írás 7. pontjának mély igazságtartalmát és a jogos igényeket - hisztérikus ellenkampányba kezd. Pártvonalon és azonkívül is. Sok dolgozó közösség - és egyén ítéli el (?!) úgy, hogy annak tartalmát alig ismeri. A kampány csúcsán, júliusban a „R u d é Právo” pártlap munkatársai azt is leleplezik, hogy milyen volt a „N éhány mondat” forgatókönyve és rendezése - röviden fogalmazva hogyan tették és milyen céllal tették azt közzé szerzői a „Szabad Európa” rádió­ ban (igen tanulságos írás!)5 A lig pár nappal később újabb „elemző írás jelenik meg” „M it akarnak? - Kinek kellene visszaadnunk az állam ot?” címmel. Leírva - idézve olyan jóslatokat is, amelyekről nem akarják elhinni, hogy néhány hónap múlva majd valósággá válik: „ V áclav H ave l, aki a N éhány mondat egyik szerzője és aláírója, a Svédectví (Tanúvallomások) című emigráns lapban írt cikkében kijelenti, 68 �hogy »A szocializmus szó nem más, mint ízig-vérig hazug fed ő név. Javas­ lom ezért, hogy kerüljük a szocializmus szót«. Ő finomabban fejezte ki azt, amíg Zbigniew Brezinski, az antikommunizmus egyik fő ideológusa, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója jó adag cinizmussal, nyíltan mondott ki a B B C rádióállomásnak júniusban adott interjújában: »A csehszlovák sztálinista (?) rezsim már a végét járja, s csak néhány hónap, vagy talán egy év kell és Csehszlovákiában nagy politikai változásokra kerül sor: Csehszlovákia is arra az útra lép, amelyen most Magyarország és L en ­ gyelország halad. A marxizmus halott. A következő évszázad elején már talán nem is lesz kommunizmusa...” „...M ilyen ek a céljaik? Elsősorban olyan új alkotmány kidolgozása, amelyben nem rögzítenék azt, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a társadalom vezető ereje, amelyből kimaradna a »szocializmus« fogalom ."6 Minden tiltakozás és tilalom ellenére a Néhány mondatot több ezren tá­ mogatják ill. írják alá. Közöttük ismert egyéniségek sora. Csaknem ekkora vihart vált ki Dubček és H avel szerepeltetése a M a­ gyar Televízió Panoráma című adásában. Hivatalosan először a szlovákiai magyar nemzetiség helyzetét bemutató adás ellen tiltakoznak. Sajnos, erre jogos ok is akad, mert az adásokban több hiba, félreértésre okot adó meg­ jegyzés is van, s néha nagyon egyoldalú is. Igaz, ugyanakkor sok kritikus kérdésre is rávilágít! A z adások olyan információkhoz juttatják a lakossá­ got, melyekhez a szigorú cenzúra miatt nem juthatott. Tiltakozni, megszó­ lalni ellene szinte kötelező volt. Mosolyogni való, hogy még olyanok is megtették ezt, akik lakóhelyük miatt az adásokat még véletlenül sem néz­ hették meg. A hangsúly azonban azon volt, hogy a tiltakozók között minél több magyar nemzetiségű legyen. Néhányukról ismerőseiktől érdeklődtem, s kiderült, hogy olyanokról van szó, akik alig élvezik az emberek bizalmát. Biztonsági intézkedésekben bővelkedik augusztus. Ennek ellenére az 1968-as bevonulás évfordulója, tüntetések jegyében zajlik magyarországi és lengyel „turisták” (Ignác Janák, a C S K P K B akkori titkárának megfogal­ mazása az S Z N F besztercebányai ünnepségén elhangzott beszédében) rész­ vételével. A z egyre erősödő ellenállással Já n F o jtik, K B-titkár is kénytelen foglal­ kozni a politikai főiskolán elmondott évnyitó beszédében: „Csehszlovákia Kommunista Pártját napjainkban több oldalról érik támadások. Azok ugyanis, akik oly buzgón azt tanácsolják, hogy kövessük Lengyelország vagy Magyarország »példáját« távolról sem gondolnak csupán a gazdasági re­ formra. Sokkal többet kívánnak tőlün k. Azt akarják, hogy először »politikai reformot« hajtsunk végre, ami alatt bomlasztást, a mai politikai rend­ szer felszámolását értik... N em véletlenül követelik újkori történelmünk radikális átértékelését. A z eredményt előre tudják: szerintük reprivatizálni kell a vagyont, és a »politikai pluralizm usnak ahhoz kell vezetnie, hogy a kommunista párt távozik a politikai életből..” 7 A z október 28-i nemzeti ünnepen már több ezer ember (hivatalosan 3000) vonul ki a prágai utcákra. A rendőrség 355 személyt, közöttük 17 külföldit tartóztat le. Nem várt bonyodalmakat okoz a S Z IS Z (Szoc. Ifj. Szövetség) országos közgyűlése november 11- 12 - é n . A tudósítások alig tudják eltitkolni annak nyíltságát, az ott elhangzott bírálatokat és igényeket. A résztvevők szemé69 �lyes beszámolóin kívül ezekről csak sorok között, illetve az írásokban el­ rejtett gondolatokból lehet olvasni: „ A C S K P vezető erejének, a S Z I SZ-tagok tudományos világnézeten, a m arx-lenini eszméken alapidó nevelés jogosságának m egkérdőjelezése, a kompromisszumos közeledés azokhoz az erőkhöz, melyek »dialógusban« áll­ nak az antikommunista jelszavak alatt tüntetőkkel témájává vált néhány főleg prágai fiatal értelmiségi felszólalásának. Biztos, hogy az ellenséges erők nyomásának kitett fiatalok helyzete egészen más, mint a Csehország, M orávia, vagy Szlovákia területén élő társaiknak.” 8 Itt jegyezném meg, hogy a magyar fiatalok a művelődési táborokban is­ merkedhettek meg a tényleges helyzettel és a tényekkel. A gímesi, őrsújfalusi, somodi tábor fogalommá vált a fiatalok között, de a közbiztonság szervei előtt is. November 13-án a környezetvédők Teplicén tüntetnek. Rákényszerítve a helyi vezető pártszerveket a párbeszédre. November 15-én újabb megmozdulás Prágában, az óvárosban. A rend­ őrség ezúttal sem tétlen... 70 �A z első hónapok A november 17-ét követő országos események lefolytása a sajtó, a rádió, illetve a televízió adásaiból ismeretesek, így azokra csak szükség esetén té­ rek ki. Itt elsősorban Nógrád, s benne Losonc és környékének történéseit foglalnám össze. A z első napokat törvényszerűen a földrajzi távolságból, az információhiányból adódó bizonytalanság tölti be. Sokáig látszólag nem mozdul sem­ mi. A z ismétlődő prágai és pozsonyi tüntetések ugyan állandó témái a be­ szélgetéseknek, de lényegében változást csak a csehszlovák televízió „éb­ redése” hoz. A képernyőn - először csak néhány másodpercre - tűnik fel Dubček és H avel, majd teljesen felborul a műsorrend: az eredeti tervezet helyett helyszíni adásokban számol be a fővárosokban s az azon kívül zajló, egyre izgalmasabbá váló eseményekről. A helyi lakosok többsége a késő éjszakákat a képernyő előtt tölti. Majdnem egy héttel a kezdetek után hangzik el az egyik riportban, hogy a losonci, nagykürtösi és rimaszombati járás alszik, mert ott minden a régi mederben folyik. A zt, hogy ez a nem éppen dicsérő mondat milyen hatású volt nem tudnám felmérni - minden­ esetre felfigyeltek rá - de az „állóvíz” csak 25-e után kezd megmozdulni. Megjelennek a plakátok, főiskolás diákok járják a várost, s több termelési közösség nyilvánítja ki, hogy csatlakozik a november 27-re meghirdetett kétórás figyelmeztető sztrájkhoz. A sztrájk ideje alatt zajlik az első felvonulás a városban, van ahol „d ia ­ lógus” gyűléseket rendeznek, s van olyan vállalat és üzem is, ahol szankció­ kat hirdetnek a résztvevők ellen. 27-én este zajlik le Losoncon a Május 1. téren az első nagygyűlés. Szer­ vezői és vezetői a későbbi Nyilvánosság az Erőszak Ellen ( N Y E E - V P N , V rejnosť Proti Násiliu) helyi csoportjának a legtevékenyebb tagjai. Sokan kapnak szót, sok sérelem, igazságtétel utáni vágy hangzik el. A követelések lényegileg az országos „igényekkel” azonosak: kivizsgálni a november 17-i eseményeket, megszüntetni a C S K P vezető szerepét - törölni az alkotmány­ ból az ezt biztosító cikkelyt, kiírni a szabad választásokat. A felszólalók között nincs magyar szónok. M agyar felszólalásra csak másnap kerül sor, amikor G alcsik K ároly, a Csemadok járási titkárságának dolgozója kér és kap szót. Lényegi monda­ nivalója: a magyar nemzetiségű lakosok támogatják a változásokat, a pol­ gári mozgalmak követeléseit. Nem sokkal később hasonló tartalmú nyilat­ kozatot tesz közzé a Csemadok losonci alapszervezete is. A z időszak egyedüli magyar politikai mozgalmának a Független M agyar Kezdeményezésnek (a mozgalomról majd külön is szólok) az első plakátjai, elvi nyilatkozata, a Szabad Kapacitás (FM K-kiadvány) első száma decem­ ber elején jut el Losoncra. Itt a Csemadok alapszervezetének vezetősége vállalja el a helyi csoport megalakításának kezdeményezését. A z előkészítés hosszú, a helyi csoport december végéig csaknem hivatalosan ténykedik: alakuló közgyűlésére december 27-én kerül sor. A z alapító nyilatkozatot negyvenen írják alá. Szóvivője Galcsik K ároly lesz. Füleken már december 8-án megalakul az F M K helyi csoportja negyvenegy taggal, s mint végül kiderül a járás egyik legjobb munkát végző poli­ tikai csoportjává válik. Szóvivője Takács János. �T ény, és szomorú, hogy e két város kivételével ez időben egyetlen más helységben sem alakul helyi csoport. Több faluban - Sőregen, Nagydarócon - magyar N YEE-csoportok jönnek létre. Ennek egyik kiváltó okát abban lehet keresni, hogy a N Y E E törekvéseit maximálisan támogató FM K -t sokan azonosították a N Y E E -v e l. Illetve úgy gondolták, hogy az csak an­ nak egy része. Sok helyen így gondolkoztak a N Y E E képviselői is. Decemberben a romániai események borzolják a kedélyeket. Az F M K helyi csoportjai gyűjtéseket szerveznek. A fülekiek pedig 20-án gyertyás tüntetésen tiltakoznak. A gimnázium előtti parkot ellepik a gyertyák. A vá­ rosból, Losoncról és a környékről érkezettek egyetlen óhaja: a diktátor és rendszerének eltüntetése. A hónap végén azt hiszem valamennyien együtt örültünk annak, hogy ha bár kétszeri próbálkozásra, de sikerült elfogadható összetételű - leszá­ mítva azt, hogy nemzetiségi miniszter nem lett kinevezve - szövetségi kor­ mányt létrehozni, és olyan emberek kerültek a vezető pozíciókba, mint - Alexander Dubček, a parlament elnöke, V áclav Havel köztársasági el­ nök, akiknek nevét pár héttel ezelőtt még kimondani is alig volt szabad valamint annak, hogy a C S K P csak egy lett a sok párt között, törölték a vezető szerepét biztosító alkotmánycikkelyt. Ugyanakkor csillapodik az eufórikus hangulat is. Csökken a nagygyűlé­ sek iránti érdeklődés. Középpontba a vitákat, ellentéteket kiváltó személycserék, a vezetők és a parlamenti képviselők leváltásai kerülnek. A jelen év januárját már a kijózanodás hónapjának nevezném. Ekkorra kezd világossá válni, hogy olyan problémák tornyosulnak az újjászülető de­ mokrácia előtt, melyeket nehéz lesz áthágni. Kicsit kampányszerűen folyik a C S K P tagjainak elítélése, a közéletből való kizárása. A pártból tömege­ sen távoznak az emberek! A kifogásolható ebben az, hogy nem kis részük köpönyeget fordítva az aktuálisan vezető mozgalmakban keresnek új po­ zíciókat. Január 4-én az F M K füleki csoportja közzé teszi, nyilatkozatát. A vá­ lasztásokig terjedő időszakban legfőbb céljául tűzi a szakmailag megfelelő, erkölcsi szempontból fedhetetlen egyének felkeresését, akik a választáso­ kon méltóképpen képviselik majd érdekeinket. A losonci csoport január 15-én tart nyilvános fórumot hasonló témakörben a „Nem zeti kisebbségek képviselete és érdekvédelme a képviseleti testületekben,, címmel. Az elfo­ gadott s közzétett állásfoglalás lényegi pontja az, hogy ott, ahol magyar lakosok is élnek a nekik megfelelő arányban a képviseleti testületekben is helyet és szót kapjanak. Ezen a gyűlésen szinte elementáris erővel fogalma­ zódik meg az igény arra, hogy nemzeti kisebbségünk keretében alakuljon önálló magyar párt. Ennek alapján fogalmazódik meg egy ilyen irányú fel­ hívás, melyet a magyar lapok szerkesztőségeibe küldtek szét, s többek kö­ zött az Új Szóban meg is jelent. A jelenség nem volt egyedülálló... Január 18-án Fülek nyújt otthont az F M K területi ülésének. Ezen a há­ rom szomszédos járás - Losonc, Rimaszombat, Nagykürtös - FM K-csoportjainak képviselői és szimpatizánsai vesznek részt. Csaknem teljes létszám­ ban jelen van a központi szóvivői testület is. (Tóth K ároly, A. N agy László, Ö llös László, V ilági Oszkár, Gyurovszky László). A felszólalások és be­ számolók szerint addig Losoncon, Füleken, Feleden, Rimaszombatban, Tor­ naiján, Ú jbáston, Balogfalán, Ipolynyéken, Nagykürtösön jöttek létre he- 72 �lyi csoportok. Fő témája pedig a választások és a többségében problémák­ kal terhelt F M K - N Y E E kapcsolat. A politikai csoportosulások Az F M K a cseh Polgári Fórum mellett az első politikai mozgalom volt, amely Szlovákiában megalakult. Időpontját 1989. november 18-ára teszik alapítói. Anélkül, hogy nagyobb jelentőséget tudajdonítanék neki, ezzel a dátummal nem teljesen tudok egyetérteni. A helyszín ugyanis Vágsellye, s mint már említettem, ebben az időpontban ott tartózkodtam. S az értelmi­ ségi találkozón teljes létszámban részt vettek az alapító tagok is. E találko­ zón nagyon sok, nemzetiségi kérdéseinket érintő témáról esett szó - a vita vagy az előadás keretében de politikai csoport alapításáról nem. Ezen az estén az előre meghatározott és kötelező zárórakor a résztvevők többsége hazament, másnapra, csak néhányan maradtunk ott. A követke­ ző nap, 19-ének délelőttjét az ünnepelt Tóth Lajos társaságában töltöttük többedmagammal. Beszélgettünk a találkozó esetleges következményei­ ről, arról, hogy hasonló összejövetelre talán még nem is került sor, a prá­ gai megmozdulásról, a rendőrök brutalitásáról, ám arról nem, hogy az éjszaka megalakult volna az F M K . Titkolódzásra meg egyikünknek sem volt semmi oka. Az F M K elsősége és gyors reagálása ettől függetlenül nem vitatható. E lv i nyilatkozatát csatlakozási igényével együtt eljuttatja Prágába, a Pol­ gári Fórumhoz. M ajd csatlakozik a november 19-én este megalakult N Y E E -h ez, s bekapcsolódik a pozsonyi tüntetések szervezésébe. G rendel Lajos és Szigeti László tagjai lesznek a N Y E E Központi Koordinációs B i­ zottságnak is. November 23-án felveszik a kapcsolatot a M agyar Diákszö­ vetséggel, amely akkor tartja alakuló ülését Pozsonyban. A mozgalom legrokonszenvesebb vonása az együttműködésre való törek­ vés, a szlovák demokratikus mozgalmakkal. Alapelve az „egymásban ne ellenségképet, hanem partnert, barátot keressünk” gondolatában lenne öszszegezhető. Az F M K - N Y E E jó együttműködése már kevésbé érvényesült vidéken. Ú gy mondanám, hogy az eszme szép, csak az idő még nem érett meg arra, hogy az megvalósulhasson. Tényként kell elfogadni, hogy már az első napokban a felszínre kerülnek és terjesztődnek a magyarok túlzott kö­ veteléseiről, területi igényeiről szóló álhírek, melyek a provokátor naciona­ lista körökön kívül senkinek sem használnak. Az együttműködésnek pedig végképp nem! S a helyzet azóta csak romlott. S mivel az emberek többsé­ ge nem eszmei, hanem gyakorlati szempontból nézi az életét nem érezték elérhető közelségben az együttműködés pozitív hatásait. Az F M K - N Y E E együttműködésének legszebb eredménye az a közös nyilatkozat, melyet Pozsonyban 1990. január 21-én fogalmaztak meg a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok együttéléséről Szlová­ kiában. Ez többek között elveti a nemzeti kérdés reciprocitás-elvén való megoldását. Zárógondolata: „ C sehszlovákia számára a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikumok helyzetének rendezése az egyenjogúság elve alapján egyike a kulcsfontosságú feladatoknak, amely a demokratikus E u ­ rópába vezető utat nyitja m eg.” 9 É s 1990. végére már jóval távolabb ju­ tottunk a nyilatkozat tartalmától, mint annak időpontjában voltunk. A 73 �szlovák cseh- és magyarellenesség, az önálló Szlovák állam rémálma pedig lassan a fasiszta időszakot idéző hangulatot teremt. A szélsőséges naciona­ lista pártok primitív eszmeiségükkel egyre nagyobb tömeget fanatizálnak. S félő, hogy a józan ész kevés lesz legyőzésükre. Február közepén a Szövetségi Gyűlés a politikai mozgalmakról és a pártokról elfogadott törvénye értelmében a belügyminiszter bejegyzi az FM K -t, mint politikai mozgalmat.10 Néhány területi találkozó és tájékoztató ülés után az immár hivatalossá vált F M K 1990. február 2 4 - 2 5-én tartja meg első országos kongresszu­ sát. E z főleg szervezési kérdésekkel és az első szabad választásokra való felkészüléssel foglalkozik. Megválasztja ügyvivői testületét és elnökét . is Tóth Károly személyében. Mint már arra utaltam január-február folyamán egyre több helyen me­ rül fel az igény egy teljesen önálló magyar párt, vagy mozgalom létreho­ zására. Sokunkat, közöttük jómagamat is foglalkoztat a gondolat, hogy azt a meglévő, s hivatalos apparátussal rendelkező Csemadok tagságára kell építeni. Most, hónapokkal később, visszatekintve örülök, hogy végül is ez nem valósult meg. Idő kellett ahhoz, hogy tudatosítsuk, a kultúrát és a politikát nem szabad, és nem lehet, főleg negyven év egypárturalma után összekeverni. A nemzetiség ennek csak kárát láthatja. A politika az egyik legfőbb témája a Csemadok losonci járásának rend­ kívüli közgyűlésének is. Az önálló párt igénye bekerül programtervezetébe is. De a többség amellett szavaz, hogy azt a szervezeten kívül kell létre­ hozni. E téma megfogalmazása más területen is időszerű. Kelet-Szlovákiában például elkészül a Csehszlovákiai M agyar Néppárt programnyilatkozata, s hasonló tervezet készültét jelzik Nyugat-Szlovákiából is. Ekkor igen jogos a félelem, hogy a szlovákiai magyarság politikailag darabokra hullik. A kérdést végül is D uray M iklós és a körülötte csoportosuló előkészítő­ bizottság oldja meg. Az Ú j Szó 1990. február 3-i számában megjelenik az „Együttélés Politikai Mozgalom a demokráciáért és a nemzeti kisebbségek jogaiért” alapelvei. A mozgalom hamar a támadások középpontjába kerül, ugyanakkor igen gyorsan növekszik a népszerűsége is. Duray Miklós időt, fáradtságot nem kímélve járja az országot, részt vesz találkozókon, vitaes­ teken, előadásokat tart. Az elsőt közülük még 1990. január elsején Lo­ soncon illetve Füleken. Elsősorban neki, nevének köszönhető a mozgalom híveinek gyors gyarapodása. S ezt nem tudja megakadályozni az F M K Ügy­ vivő Testületének személyeskedő támadásainak sora sem. S ő t! H ívek szá­ zait szerzik meg neki vele. Járásunkban (Losonc) D uray É v a válik a mozgalom fő szervezőjévé. Lo­ sonc és Fülek után több faluban alapsejtek alakulnak, illetve készítik elő ennek lehetőségét. A mozgalom első kongresszusát az F M K II. kongreszszusával egyidőben, a választási kampány kezdetének küszöbén március 31-én tartja meg Pozsonyban. Itt jelentik be, hogy a mozgalom választási koalíciót köt a M agyar Kereszténydemokrata Mozgalommal (M K D M ). Meg­ választja központi ügyvivői testületét és D uray Miklós személyében az elnökét. Az M K D M a harmadik magyar (politikai) mozgalom mely nemzetisé­ günk körében megalakult. Elnöke Janics Kálmán. Járásunkban azonban 74 �nincsenek alapcsoportjai. Belső szervezettségében is hiányosságok mutat­ koznak. A járásban a többi párt és mozgalom közül leghamarabb a Zöldek Párt­ ja és a Demokrata Párt aktivizálódik (1988. december.) Ő ket követi a Szabadság Párt. Később alakul meg a „N ő k pártja” (januárban, azóta se sokat tudni róluk!), a „Nem zeti felvirágoztatás (proszperitás) Pártja (március), a Földművesek Független Pártja (április) és sajnos a teljes mér­ tékben nacionalista beállítottságú Szlovák Független Párt (február), vala­ mint a még inkább e kategóriába sorolható, a legtöbb hívet egyesítő Szlo­ vák Nemzeti Párt. S nem lehet kihagyni a sorból azt sem, hogy január­ ban mint Losoncon, mint Füleken megalakul a M atica Slovenská helyi csoportja is. A választások Bizonyos szempontból a választások előtti erőfelmérésnek is lehetett ne­ vezni a januári-februári időszakot, s három parlament, Szövetségi Gyűlés, Népek Kam arája (N K ) és Nemzetek K am arája (N eK ) illetve Szlovák Nem­ zeti Tanács (SZ N T ), részleges átalakítását. Helyi szinten pedig ez a Járási Nemzeti Bizottságok és Helyi Nemzeti Bizottságok átalakítását jelenti. Még pedig úgy, hogy azok tükrözzék a társadalomban végbement változá­ sokat. A képviselők cseréjére - kooptálására három módon került, kerül­ hetett sor. Ha visszahívták a jelölésből, ha önként lemondott, vagy ha kellő mennyiségű aláírás gyűlt össze a lemondatásukra. E z utóbbi eset­ re alig került sor. A legtöbb új képviselő az addig vezető erő, a C S K P által visszahívottak helyére került. Az önként lemondok tábora nem volt túl nagy. Mindenesetre sok képviselőnek adtak ehhez „hathatós” segítséget „erkölcsi lelkimasszázst” a N Y E E és néhány további képviselőségre pá­ lyázó párt képviselői. A kooptálás módszere nem aratott nagy sikert, de­ mokratikusnak egyáltalán nem lehet nevezni. Némely tekintetben ez az eljárás a közelmúltat is idézte - a lakosok nagy része ugyanis csak a lap­ pokból tudta meg új képviselőinek nevét. Az F M K és a N Y E E éberen őr­ ködtek azon - Központi Szóvivő Testületeik - , hogy a lemondott nemzeti­ ségi képviselők helyett nemzetiségi képviselők kerüljenek. Főleg ennek kö­ szönhető, hogy a füleki körzetet képviselő Magyar Izidor helyére végül is magyar nemzetiségű jelölt G rendel Lajos, a neves író került. Ha a hely be­ töltése a N Y E E Koordinációs Bizottságán múlik, akkor erre aligha kerül sor. Ő k ugyanis az F M K helyi csoportjának kizárásával az „utódról” szűk körben döntöttek, s azt megváltoztathatatlannak tartották. A vita, amely az F M K - N Y E Ľ között helyi szinten kialakult, végül is oda vezetett, hogy a két csoport hosszú ideig együtt tudott működni. Szlovákok részéről Grendel Lajos személyét nem fogadta túlzott lelke­ sedés. Főleg azután, hogy Füleken, bemutatkozó gyűlést tartott. M agyarul! Az elhangzottakat tolmácsok fordították szlovákra. A felháborodottak élén a Matica Slovenská helyi képviselői - közöttük a későbbi köztársaságielnök-jelölt Jolana Ambruzsová - álltak. A helyzetet csak rontotta, hogy épp akkortájt tetőzött a vita a füleki gimnáziumról (ott javaslat hangzott el ma­ gyar és szlovák részének esetleges szétválására.) A kedélyeket alig lehetett 75 �lecsillapítani. A N Y E E Járási Koordinációs Bizottsága javaslatot tett Gren­ del Lajos azonnali visszahívására, de végül is ez nem valósult meg. Nem volt vitáktól mentes a helyi szervek átalakítása sem. A nemzeti­ ségi arányt szigorúan betartották. A z új JN B -b e a Zöldek Pártjának 5, a Demokrata Pártnak 5, a Szabadság Pártnak 2 és a N Y E E -F M K - n a k 23 képviselője került. Közülük 6 volt magyar nemzetiségű. A legnagyobb izgal­ mat az elnöki posztok betöltése okozta. Az eredeti tervek szerint illetve vá­ rosi (Losonc) szinten is az egyiknek magyar nemzetiségűnek kellett volna lenni. E z végül is főleg a Demokrata Párttal folytatott összetűzések és v i­ ták után csak városi szinten valósult meg. A z alelnöki funkciót M arkotán Péter kapta meg. A választási kampány kezdetére a járásban csak egy működő FM K -s csoport maradt meg Füleken. A magyar lakosok többsége az Együttéléshez pártolt át. A választási listákra az E gyü ttélés-M K D M és a N Y E E - F M K koalíción kívül magyar nemzetiségű jelölteket a C S K P és a Demokrata Párt indított. A N Y E E kezdeményezésére a járásban több kerekasztaltárgyalásra kerül sor, melyen a kampány alapszabályaiban egyeznek meg. A pártok és mozgalmak nyelvre és beállítottságra való tekintet nélkül kap­ nak teret a helyi sajtóban (Ipeľ - Ipoly) és a rádióban. Az eltelt hónap alatt különösebb visszaélésekre, a szabályok megszegésére, provokációra nem kerül sor (leszámítva az itt-ott előforduló plakátletépéseket és átra­ gasztásokat). Csaknem minden párt és mozgalom felhasználja azt a vitát, és tiltakozási hullámot, amely a tervezett területátalakítás nyilvánosságra hozott tervei nyomán alakul ki. Ennek értelmében Losonc a rimaszomba­ ti központú területhez tartozott volna. Pár nap alatt mintegy 25 000 tilta­ kozó aláírás gyűlt össze, s került az illetékesek asztalára. A június 8-9-én megtartott választások egyik legnagyobb meglepetése a nagyarányú részvétel volt. Eredményeiről szavak helyett többet mondanak a számok: (A felsorolt adatok a minket leginkább érintő parlamentre, az SZN T -re vonatkoznak, a Szövetségi Gyűlésre vonatkozó adatok ettől nem nagyon különböznek.) Országos viszonylatban a N Y E E 29,34 % -ot, a K D M 19,20 % -ot, a C S K P 13,34 % -ot ér el. Nem örvendetes meglepetés a Szlovák Nemzeti Párt 13,94 %-os aránya. Ennek ellenkezőjét mondhatjuk az EgyüttélésM KDM 8,66 % -ról. Várakozáson alul szerepel a Demokrata Párt 4,39 % -a (ez azt jelentette, hogy nem kerültek be a Szövetségi Gyűlésbe). A z E gyü ttélés-M K D M 8 járásban győz, közöttük a rimaszombatiban (35,08 % ) és a nagykürtösiben (24,86 % ), a losonciban század százalékkal lemarad­ va a C S K P mögött a harmadik (16,74 % ). - Csak érdekességként, a koalí­ ció Szlovákia minden járásában kapott szavazatot. - Itt első a N Y E E , 30,25 % , második a C SK P , 16,75 % , a SZ N P , 9,17 % és K D M , 8,82 %. A községek-városok viszonylatában a N Y E E 27 helységben győz, a D e­ mokrata Párt 4, a S Z N P 3, a K D M 7, a Szabadság Párt 2, a Romák egy győzelmet érnek el. A z E gyü ttélés-M K D M 15 helyen (Béna, 75,7 % ; Bolyk, 29,5 % ; Csákányháza, 63,1 % ; Csorna, 37,8 % ; Fülek, 48 % ; Fülekkovácsi 43,2 % ; Panyidaróc, 46,6 % ; Perse, 86,3 % ; Ragyolc, 53,6 % ; Rapp, 39,8 % ; Sávoly, 77,2 % ; Síd, 67,1 % ; Sőreg, 72,3 % ; Terbeléd, 22,9 % ; Nagydaróc 54 % ) győz. �Országos viszonylatban a szavazatok és maradékszavazatok elosztása alapján a SZN T -ba 23 magyar nemzetiségű képviselő (15,3 % ) jutott (M K D M - 7, Együttélés - 5, F M K - 5, C S K P - 4, K D M - 1.). Az Együttélés ezen kívül a parlamentbe juttatott egy független magyar kép­ viselőt és egy ukrán képviselőt is. Járási viszonylatban területünkről két képviselő jutott be a SZN T-ba. Markotán Péter (FM K ) és K ružliak Štefan (K D M ). S végezetül idéznék néhány gondolatot - csemegéül, nemzetiségi szem­ pontból a C S K P helyi szervezetének választási értékeléséből - akik „Isk ra” címmel saját lapot adnak ki. Az értékelés felrója, hogy ennek magyar vál­ tozatát nem sikerült kiadni. Kedvező visszhangról számol be a sajtóban, többek között az Új Szóban közzétett írásaikról, illetve a helyi rádióban elhangzott műsorairól. D e: „Igen nagy hiba volt, hogy a C S K P ebben az időben, amikor leginkább szükségünk volt a kommunisták nyílt informálá­ sára egyetértett azzal, hogy az Ú j Szó önállósuljon, megszűnjön pártlap lenni. Továbbá igen kevés magyar nyelvű propagációs anyagunk volt, a csehszlovák televízióban a C S K P képviseletében senki nem szólt a magyar lakosokhoz, a választási kampány ideje alatt a K B egy ismert magyar nem­ zetiségű személyt sem küldött k i.” Néhány zárógondolat A választásokkal a parlamentekben még koránt sem fejeződött be a po­ litikai átalakulás. Van két fontos esemény. A területi átrendezés (megszűn­ nek a járások) és a helyhatósági választások. Mindkettő igen közelről érint mindannyiunkat. Eredetileg úgy gondoltam, hogy külön foglalkozom az egyre jobban elő­ retörő nacionalizmussal és szeparitizmussal. A szlovák sajtóban, a gomba­ mód szaporodó „nemzeti érzésű” lapokban közzétett temérdek féligazságot, támadást tartalmazó írásokkal. A nyelvtörvénnyel. O ldalakat lehetne so­ rolni a nemzetiségünket érintő sértéseket, gyűlöletkeltő nyilatkozatokat, s azok hatásait. D e ha a jövőnket illetően vannak is kérdőjeleim, akkor is azokkal értek egyet, akik azt vallják, hogy mindez elsősorban az évtizedek alatt elnyo­ mott indulatok felszabadulásának az eredménye. S idővel mindez lanyhulni fog. Számomra ugyan nyitott kérdés, hogy mikor - az idő most gyorsan halad - de azért reménykedem. P U N T IG Á N JÓ Z S E F C IK K E K É S ÍR Á S O K : 1. „ J ó m in ő sé g ű c ik k e k r e v an s z ü k sé g ” , Ú j Szó, 1989. IV . 2. 2. old al A lo is In d ra , a S z ö v etsé g i G y ű lés e ln ö k é n e k fe ls z ó la lá s á b ó l. 2. ..A la k o s s á g d ö n tő tö b b sé g e tá m o g a tja a z á ta la k ít á s t” , Ú j Szó , 1989. IV . 2. 2. o ld al. 3. „A z első lé p é s ” c. r é s z é b e n . 4. A N éh án y m o n d a t h iv a la lo sa n az Ú j S z ó 1989. X I I . 23-i sz á m á b a n je l e n t m eg. A 24-i sz á m b a n a „C H A R T A 77” sz ö v eg ét k ö z li a la p . A „C H A R T A 77” tö r té n e t e ; „C H A R T A 77. 1977— 1989” , V ile m P re c a n sz e rk . „ A rc h a — B r a tis la v a ” , 1990. 5. ..L e le p le z é s eg y m ü n c h e n i le ­ v é lb e n , A N éh á n y m o n d a t fo rg a tó k ö n y v e é s re n d e z é se ” , Ú j Szó. 1989. V II. 22.. 5. o l­ dal. 6. „ M it a k a r n a k ? K in e k k e lle n e v issz a a d n u n k az á lla m o t? ” , Ú j Szó, 1989. V II. 31., 3 o ld al. 7. „A z á ta la k ítá s s a l sz a v a to ln u n k k e ll fe jlő d é s ü n k fo rra d a lm i fo ly to n o s s á g á t” , Ú j Szó. 1989 IX . 6., 4. o ld al. 8., ..S k e p s a m lád eži n e p r is ta n e ” (A k é te lk e d é s n em illik az ifjú s á g h o z ) P ra v d a . 1989. n o v e m b e r 15, v e z é rc ik k . 9. ,,A N Y E E é s az F M K kö zö s n y i­ la tk o z a ta ...” , N ap. 1990. ja n u á r c ím o ld a l. T o v á b b á : A S z a b a d K a p a c itá s — áz F M K tá jé k o z t a tó ja . 1989. 1. 3 A já r á s b a n k ö z z é te tt n y ila tk o z a to k , a v á la sz á si k a m p á n y í r á ­ sa it a já r á s i la p az Ip o ly , ille tv e az I p e ľ ta r ta lm a z z á k . 77 �személyes történelem Tóth Gyuláné visszaemlékezése egy hortobágyi internálótáborra II. V életlen találkozás. A második nyáron én már cséplőgép mellett dolgoz­ tam. Kijelentettem, hogy én kazlat akarok rakni. Csináltuk is a lányokkal. A barátnőim nem hatvaniak voltak, mert Hatvanból nem voltak velem egykorú lányok. Baranyai lányok voltak a barátnőim. A következő évben libatelep létesült, akkor kezdték a betelepítését. E l kellett mennünk a hortobágyi csárdához. Odahozták valahonnan a li­ bákat. O dafelé traktorral mentünk, onnan gyalog kellett a libákat hazahaj­ tani Mihályhalmára, amely öt-hat kilométerre volt. Három napon át haj­ tottuk a libákat, mert azok a „buta libák’ ’ mindig vissza akartak menni oda, ahonnan hoztuk őket, ha az egyik elgágogta magát. Akkor is elsza­ ladtak, ha megérezték a vízszagot. M árpedig azt megérezték, mert arra ha­ lastavak voltak. Mi arra hajtottuk volna őket, amerre nem voltak vizek. Néha három kilométert is visszaszaladt ez az öt-hatezer liba. Amint ott kínlódtunk a libákkal, egyszercsak kapás emberek jönnek. N é­ zem őket, aztán odaszaladtam hozzájuk: - Zsákai néni! Meg tetszik ismerni? - Jé, Ildikém ! Te vagy az? Hogy kerülsz ide? Most találkoztunk össze a hatvaniak egy csoportjával, akik Kónyatanyára kerültek. Gyorsan soroltuk egymásnak, hogy kik vannak velünk együtt. N áluk meg ott van öreg B erecz néni is. Igyekeztem mindenkinek megje­ gyezni a nevét. Odahaza aztán elmondtam a nagy újságot: találkoztam Zsákai nénivel. Szóltam Berecznének is, hogy ott van az anyósa Kónyán, egymaga. M in­ dig a cuccain ül, mint a túzok, mert úgy félti. Nagyon megörült a fiatal Bereczné, mert remélte, hogy át engedik jönni az anyósát és akkor majd vigyáz a gyerekekre. Meg is kezdték mindket­ ten a kérelmezést, de bizony beletelt talán egy fél év is, míg sikerült elin­ tézni. A z öreg Berecz nénit felpakolták egy kocsira és elhozták Kónyáról Mihályhalmára. Így került össze ez a család az utolsó - egy évre. Libapásztorkodás. A libatelep létrehozása után odajártam dolgozni min­ den áldott napon. E gy idősebb mohácsi asszony mellett nyolcan dolgoztunk ott, lányok. A munkánk a libák etetése, gondozása, nem volt könnyű. A nyolcvan kilós gabonazsákot nekünk kellett megemelni, amikor kiöntöttük belőle a gabonát, korpát, tápszert. Aztán el kellett készíteni az ennivalót a libák számára. Lapáttal keverni, majd vödörrel kihordani a libáknak, ki­ önteni az etetővályúkba. 78 �Nagyon nehéz volt az első időszakban, mert a libák mindig hazafele mentek volna. Később csináltak nekik hodályt ugyan, de kerítés nem volt, csak az éjszakai szálláson. H a kiengedtük őket, rögtön vízbe akartak men­ ni, vagy haza a régi helyük felé. Könnyebbé lett az őrzés, amikor a gazdaság megengedte, hogy kutyát tartsunk. A z állatot egy ottani hortobágyi embertől kaptuk, aki megsajnált kínlódásunk miatt. Mert sokat kínlódtunk. Mellettünk volt a Keleti-főcsa­ torna: a közelünkben nem volt rajta híd. A legközelebbi két, a másik öt kilométerre innen. A libák egy pillanat alatt megszöktek tőlünk, vagy a csa­ tornába, vagy átmentek a túlsó partra, ha ahhoz volt kedvük. Egyedül én tudtam úszni a lányok közül. Apám győri volt, és azt mond­ ta: ,,Győri gyerek gyerekének úszni kell hatéves korától!” - H át én jó úszó voltam. Ú gy mentem át a csatornán a libák után, hogy a ruháimat a fejem­ re kötöttem kendővel. A vékony jeget feltörtem és átúsztam. Ott fölöltöz­ ködtem, aztán szaladtam a libák után. A reumámat biztosan ennek köszön­ hetem. Hiába kértük a gazdaságot, hogy építsenek a libatelep közelében egy hidat, ezt a vízügyesek nem engedélyezték. M ikor már nagyon sokat panaszkodtunk, akkor megengedték a kutyatartást. Adott is nekünk az említett juhász egy Tüzes nevű kutyát. E z olyan okos kutya volt, hogy én azóta is mindig emlegetem. Munkatárs volt, többet segített rajtunk, mint bárki. Soha egy libát szét nem tépett. Ha botot tartottunk neki, ugatott és a libákat hazakergette. O da is adtuk neki a legjobb falatokat: a húst az ebédünkből! Könnyebb is lett az életünk, de azért maradt gondunk elég. Különösen, amikor keltek a kislibák, éjjel is mellettük lenni, mert a liba alól ki kellett szedni őket. Nem volt keltetőgép. A tojók kegyetlenül csíp­ tek. Am íg az egyiket nagy nehezen megfékeztük, hogy kivegyük alóla a kislibát, addig a szomszédja hátulról csípett belénk, de olyan erősen, hogy alig tudtunk megszabadulni tőle. A következő évben már elvitték a libatojást keltetőállomásra, Derecs­ kére, és az élő kislibákat kaptuk vissza. Én végig libatelepen dolgoztam, amíg csak haza nem engedtek bennün­ ket. A libanevelő egy olyan ősi tanyában volt, ahonnan a gazdát kilakoltat­ ták. Jobbra, balra volt egy szoba, középen a konyha és a kemence nyílása. Télen rizsszalmát hoztak tüzelni, hogy a tojások meg ne fagyjanak. Í gy az­ tán mi sem fáztunk. Időnként bementünk a házba, a tojásokhoz, meleged­ ni. Kezdetben tejtermékhez nem jutottunk. A libatelepre azonban hoztak túrót, amikor a kislibák keltek. Abból aztán nekünk is jutott. A köze­ lünkben volt a borjúnevelő, onnan akkor tejet is kaptunk. Jobban táplál­ koztunk, de nehéz is volt a munkánk. A mai napig is megvan egy pléhtányérom. Emlékként őrzöm. Ebből et­ tem a kitelepítés második időszakában, amikor már kulturáltabb volt a helyzetünk. A zt megelőzően ugyanis egy rántásoslábasom volt, amibe bele­ mérték az ebédet. Később került valahonnan pléhtányér: vagy a boltból vettük, vagy hazulról küldték, de ezután mindig ebből ettem. A libatelepen tehát már jobban éltünk. Néha került szalonna is. Azt öszszevágtuk, megsütöttük és tojást ütöttünk rá. A libák tojtak, abból min­ dig tudtunk magunknak is félretenni. Libatojást még haza is vittem a 79 �nagymamáéknak időnként, bár ezt nem lett volna szabad, de eldugtam a bögyömbe. A rra is vigyázni kellett, nehogy a szomszédok meglássák és beáruljanak. Az ellenőrzéstől azonban nem kellett tartanunk, mert a pusz­ tán messzire, öt-hat kilométerre el lehetett látni, ha jött valaki lóháton. A rendőrök ugyanis lovon jártak, ellenőrizni, kettesével. Föl volt nekik írva, melyik munkahelyen kik dolgoznak. Ennek alapján ellenőrizték, hogy nem szökött-e meg valaki. Nem szökött meg senki. * Halálosan el voltunk keseredve kezdetben. Anyuka semmit nem tudott apukáról. Én nem mehettem iskolába, pedig szeptemberben elkezdődött a tanítás. Engem még otthon felvettek a vegyipari technikum első osztályába. Kezdetben számolgattam; még egy hónapos mulasztást be tudok pótolni, ha szabadon engednek. Még talán két hónapot is. Ha karácsonyra hazaenged­ nek, én éjjel-nappal tanulok, de utolérem a többieket, majd segítenek az osztálytársak. Karácsony után azonban elveszett minden reményem, különö­ sen, hogy eltelt egy év. A m i a legrosszabb volt. Meg voltunk mi ott nagyon félemlítve apa nél­ küli A legkegyetlenebb csapás erre a harmincnégy családra az volt, hogy elszakították tőlünk az apákat. Az asszonyokat rendkívül megviselte ez a helyzet. Fehér néni például volt idő, amikor nem volt normális. Később, a hazakerülésünk után telje­ sen rendbe jött, de ott valósággal meg volt zavarodva. Egyszer például anyukám azzal jött vissza: ,,Istenem! Istenem! Mi lesz azzal a szegény Terikével? Elmentem hozzá és úgy találtam, hogy levelet írt. Kérdeztem, kinek írja? Azt válaszolta, hogy az első férjének. Az első férje pedig már vagy húsz éve meghalt. Azt mondta, megírt Jancsinak mindent, mert ha nem írhatná meg, megzavarodna” . - Mondta is nagymamának, hogy Ter­ csinek vége: levelet ír a halott férjének. Ellátottságaink. Az ebédhez adtak mindig két szelet kenyeret. Vacso­ rára volt, amikor főztek, volt amikor nem. Reggelire mindig fekete kávét vagy teát kaptunk meg két szelet kenyeret. A későbbi hónapokban már a tűzhelyünkön főzni is tudtunk. Egyszer például anyukám a mezei munkáról jövet marharépát hozott haza. Ezt a nagymama megfőzte, levest készített belőle, amit a boltból vett ecettel és köménymaggal ízesített. E z úgy emlékszem jól esett a nehéz ételek után, amelyeket a nehéz munkát végző emberek számára főztek a közös konyhán. Üzlet. M ásfél év eltelte után egy kis üzletet engedtek üzemelni. Ebben lehetett kenyeret kapni, cukorkát, ecetet. E gy Baranya megyei kiskereskedő volt az üzletvezető. Orvos. Időnként Nagyivánból jött ki hozzánk orvos Mihálypusztára. Ha valami betegség támadt. Borzastanyáról rendőri kísérettel lehetett bemenni orvoshoz. Nekem is egyszer begyulladt egy szemölcsöm, azzal be kellett mennem Nagyivánba, a körzeti orvoshoz. N agy csoda, hogy ilyen egész­ ségügyi körülmények mellett nem tört ki valami járvány. Emlékezetem sze­ rint én a három év alatt még csak influenzás sem voltam. A közös vécé nádkerítéssel volt körülvéve. V olt egy rúd, abba kellett kapaszkodni, hogy az ember bele ne essék a gödörbe, miközben a gerendán 80 �ül. Bizony előfordult, hogy egy ügyetlen kisgyerek mégis beleesett. Szegény Ludvig Pubi. Szerencsére nem lett belőle nagy baj. A z anyja kannából öntözgette, hogy tisztára mossa, a többiek meg nevetve mondták: „Szeren­ csés ember lesz belőle!” E g yebek. A táborban minden régebbi érték elveszítette értékét. Fehér néni például a stelázsiját békekölcsönkötvényekkel papírozta be. Ennyire talán csak a front alatt szűntek meg a régi értékek. Ott nekünk nem kel­ lett békekölcsönt jegyeznünk. Fehér néni hazulról hozta a békekölcsön­ kötvényt. Annak idején nagyon rendetlenül jelentettek be bennünket a biztosító­ hoz, és rendetlenül fizették utánunk a biztosítási díjat. Ezt onnan tudom, hogy amikor már talán egy fél éve is ott voltunk a Hortobágyon, egyik este értünk jöttek a rendőrök: be kell menni az irodába. Szegény édesanyám a pokol összes kínját végigszenvedte újra, mert azt hitte, hogy minket, fiata­ lokat azért szedtek össze, mert visznek Szibériába. Szerencsére nem ez történt. A gazdaság irodájában leültettek bennün­ ket, mint írástudókat. Tollat adtak a kezünkbe és egész éjjel mindenkiről a biztosítási lapokat állítgattuk ki meg a bélyegeket ragasztottuk rájuk. E z azért volt ilyen sürgős, mert az O TI-tól ellenőrzést vártak. * Azt mondták, hogy innen soha nem szabadulunk, abban ne is remény­ kedjünk. Nyugodjunk bele, az életünket itt kell leélnünk, be kell illesz­ kednünk az itteni életbe. M ajd szépen össze fogunk házasodni az itteni emberekkel. Ezt azonban hiába mondták, mi végig elkülönültünk. Közü­ lünk senkinek nem jutott eszébe, hogy megnősüljön, vagy férjhez menjen itteni emberekhez. Még a baranyai internáltaktól is elkülönültünk. A sza­ badulásunk után néhány hónappal eljött hozzánk például Hatvanba egy baranyai gazdalegény, aki igen jómódú volt még akkor is. Megkért, hogy legyek a felesége, de hiába. E l sem tudtam volna képzelni az életemet mellette. E l akartam felejteni azt a harmincnyolc hónapot amelyet ott át­ éltem. Ú j életet akartam kezdeni. Ezért nem is beszéltem idegeneknek a kitelepítésről: szabadulásom után a cukorgyárban dolgoztam, legközvetlenebb munkatársaim sem tudták, hogy én kitelepített voltam. Igaz, le sem tagadtam, a személyi kartonjaimon rajta volt. G yerekügyek. A z én idős nagyszüleim nem jártak munkába. Őket kérték meg, hogy vigyázzanak a kisgyermekekre, amíg az anyjuk munkában van. Berecznének három kisgyermeke volt, mégis kénytelen volt munkába járni: a konyhára osztották be. A nagyszüleim tizenhat-tizennyolc gyerekre vigyáztak. Közöttük volt már nagyobb is, mint Fehér K ati, aki tizenhárom éves lehetett. Ő segített ne­ kik. Berecz Andris viszont egyéves volt. Őt az anyja beleszíjazta a ko­ csiba. A z meg csak állt és nézett. A z anyja lopott egy kis kenyeret a kony­ háról, azt beáztatta vízbe, hazulról hozott kristálycukorba és a gyerek ke­ zébe nyomta. Azt majszolta, a legyek meg sűrűn ellepték őket. Ilyen kö­ rülmények között az a csoda, hogy meg nem haltak azok a gyerekek. A z 81 �ötegek csak arra vigyáztak, hogy meg ne egyék egymást. Ha összevesztek, igazságot tettek. Ő k hozták el az ebédet, azt kiosztották nekik. A pici gyerekek anyját nem küldték távoli mezei munkára, hanem a konyhára osztották be. Ezek aztán munka közben lopva szakítottak egy-egy percet, haza-haza szaladtak és elrendezték őket - , de hát ez minden volt, csak nem gyermekgondozás. A húgom nem maradt ott a táborban velünk, mert a nagynéném, K a ­ tinka keresztanyja, aki Budapesten lakott, elhatározta, hogy magához veszi őt. Sehol nem álltak vele szóba, míg végül kihallgatást kért a Rákosi-titkárságon. Ott elmondta, hogy ő gyermektelen. Szeretné ezt a hatéves kis­ lányt felnevelni a mostani szellemben, a társadalom hasznos polgárává. Meg is adták Muttinak az engedélyt. (Annyira szeretett volna gyereket, hogy velünk Muttinak hívatta magát.) E l is vitte magával. Ezután a többi hatvani asszony is, aki szerette volna a rokongyerekeket elhozatni a Hortobágyról, hozzá ment tanácsot kérni. Az internált szülők megírták ugyanis a hatvani rokonoknak, lehetőség adódna a kisgyermekek hazavitelére, menjenek el a Muttihoz, kérdezzék meg tőle, mit kell tenni. Pontosan nem tudom hogyan, de egy idő után az apró gyerekeket rendre haza tudták vinni Hatvanba a hozzátartozók. Hazai posta. E gy idő után megengedték azt is, hogy csomagot küldjenek nekünk. M i azt írtuk a nagynénémnek, hogy ne küldjön semmit, csak azzal törődjön, hogy a húgomnak, Katinkának meg legyen, ami kell. - Pedig ne­ kem is szükségem lett volna ruhára, hiszen fejlődő korban voltam. A ha­ zulról hozott holmikat sorra kinőttem, meg el is használódtak. Azért ne­ kem is küldtek. A nagynéném melegítő „m ackót” , a győri nagymamámék meg gumicsizmát, amire nagy szükségem volt az állami gazdaságban. Az ottani boltban ilyesmit nem lehetett kapni, még ha lett is volna pénzűnk. Küldtek ennivalót is: üvegben lekvárt, libazsírt. Később kértem, hogy küldjenek ruhaanyagot. Azt is küldtek. Kovalovszky Manci elhozta hazulról a varrógépét, azon megvarrta ruhának. Én még szerencsés is voltam kezdetben, mert magammal hoztam a H V SC sportegyesület magas szárú tornacipőjét. A többiek amikor látták, hogy ez milyen jó szolgálatot tesz, írtak a hazaiaknak, és nekik is ilyet postáztak. Apám Kistarcsán a jó munka jutalmául engedélyt kapott a levélírásra. Irt is, küldözgette haza a leveleket, de nem volt Hatvanban senki sem, aki a levelét továbbította volna, vagy megírta volna, hogy mi történt a családjával. Végül Győrbe írt az édesanyjának és az ő közvetítésével vált­ hattunk levelet. Apám at a rokonai meg is látogathatták Kistarcsán. Bennünket a Hor­ tobágyon kezdetben nem, csak az utolsó évben, talán Sztálin halála után. Akkor jöttek látogatók, rokonok. Ignatovicsékat meglátogatta Szevera Margit, aki orvostanhallgató volt. V ele én is beszélgettem. Biztatott, hogy most már talán szabadon engednek bennünket. Reménykedtünk titokban, de nem nagyon bíztunk a szabadulásunkban. Ott úgy bántak velünk, hogy onnan soha nem jöhetünk haza. A gyermekek igazságérzete. A gyermekek igazságérzete csodálatos, amíg a felnőttek el nem rontják. Elvittek bennünket a Hortobágyra, ott voltunk. Amiután lehetett írni, írtam haza. Nagyon sokan nem válaszoltak, pedig 82 �azt reméltem, hogy kiállnak mellettünk. D e az én általános iskolai barát­ nőimre a mai napig meghatódva tudok gondolni. Együtt jártam Gömböcz M ártával, az igazgató lányával, Buzelka Zsuzsával (jelenleg M ajláthy Györgyné), Tóth Idával, aki most a 2-es számú általános iskolában tanár­ nő. Tőlük kaptam csomagot. Nem a felnőttektől. Nem azoktól, akik olyan „nagyon sajnáltak” bennünket. A csomagban hazulról ellopkodott négy kis szalonnadarab volt, szappan, dió, két-három szem alma. A csomagot a szü­ leik tudta nélkül, titokban adták fel. Levelet is írtak bele. Zsuzsa azt írta a levélben: „H a m egkapod a csomagot, m ajd úgy írjad a levélben, hogy a szüleim ne tudják meg, mert akkor nagyon kikapok ” Így fejezték ki az együttérzésüket. Ő k jól tudták, hogy mi nem vagyunk bűnösek. Soha nem fogom ezt elfelejteni nekik. Nem annak örültem, ami a csomagban volt, hanem annak az együttérzésnek, amit ez a csomag ki­ fejezett. Meg ahogyan azt összeállították. Én virágnyelven megírtam, hogy megkaptam. D e csak annak írtam, aki­ nek a szülei megengedték a levelezést. M ert nem nagyon örültek a szülők, sőt volt aki kifejezetten megtiltotta a lányának, hogy nekem levelet írjon. E gy kicsit mindenki félt tőlünk még akkor is, amikor hazajöttünk. Mulatságok. N éha módot találtunk szórakozásra is, hiszen fiatalok vol­ tunk. Táncoltunk is. Halálosan fáradtan hazamentünk a munkából, a la­ vórban hideg vízben megmosakodtunk, felvettük a hazulról hozott kis nyári ruhánkat és mentünk táncolni. E gy baranyai fiú, Linding Ferci elhozta a tangóharmonikáját. Ő szol­ gáltatta a zenét Kaposi Pistával, aki hegedűn játszott. Am ikor meghallot­ tuk, már mozgott a talpunk. Én ugyan tizenöt éves voltam, még nem tud­ tam, csak keringőzni. Azt megtanultam az általános iskolában az osztály­ társaktól. Más táncokra is megtanítottak a fiúk. N agyjából annyi fiú volt, mint lány. Am ikor meghallottuk a zeneszót, indultunk táncolni valam elyik barakk elé. Odajöttek az öregek is, leültek és néztek bennünket. E g y kis időre ők is megfeledkeztek a gondjaikról, bajukról, amikor látták, hogy mi vígan vagyunk. Nem tudom, hogy volt erőnk a táncra, olyan fárasztó munka után, de táncoltunk. Borzastanyáról Mihályhalmára. Odaérkezésünk után egy vagy másfél évvel építeni kezdték a karcagi repülőteret. Akkor átköltöztettek bennünket a Borzastanyáról Mihályhalmára. E z Nádudvarhoz tartozott. Nem N agyivánhoz, Nádudvarhoz volt közelebb. Ott vályogból épített házakban lak­ tunk. M i vetettük a vályogot, amikor az megszáradt, abból házakat építet­ tek nekünk. Minden házban két szoba volt, benne hatan laktunk. Családunk Kovalovszkyékkal egy szobába került, mi négyen voltunk, ők meg ketten. A szobában nekik is, nekünk is egy ágyunk volt és egy tűzhelyünk. E z nagy dolog volt, mert addig télen is fűtetlen helyiségben aludtunk. A két szobát elválasztó előszobában építettek egy kemencét. E z mindkét szobát fűtötte. Rizsszalmával tüzeltünk, meg amit lopni tudtunk: kukoricacsutkát, egye­ beket. Am íg a házak fel nem épültek, Mihályhalmán is istállóban laktunk. A nagy betonistállóban a baranyaiak laktak, mi hatvaniak a szénatárolóban. Ignatovicséknak és Illéséknek „előkelő” hely jutott, a silótároló. E z egy 83 �magasabban kiképzett üreg volt, amelynek a tetejét bedeszkázták. Így az­ tán ők magasan laktak, mi pedig lent. Nekünk volt hálószobaágyunk, ab­ ban aludt a nagymamám, középen én és anyukám, nagyapámnak meg egy vaságy volt beállítva mellénk. Innen költöztünk aztán abba a bizonyos vályogházba. Enyhébb szelek. Rádiót nem hallgathattunk. Igaz, nem is volt rádiónk, villanyunk sem. (A táskarádiók akkor még nem voltak divatban.) A z egyik rendőrtől tudtuk meg márciusban, hogy „ meghalt Sztálin elvtárs, nagy gyász va n !” Mi reménykedve mondogattuk: - „H átha lesz valam i változás. Hátha újra tárgyalják az ügyünket, hátha történik valam i!” Annyi már akkor megváltozott, hogy eljöhettek hozzánk látogatóba hozzátartozóink. Már akinek volt közvetlen hozzátartozója. Mert bizony nekünk nem volt. Korábban hivatalosan nem engedélyezték a látogatást, legfeljebb egy-két bátor és élelmes családtag vállalta a veszélyt és jött el titokban látogatni. Ekkor azonban kihirdették, hogy jó munkánk jutalmául hívhatunk láto­ gatót. Aki tudott hívott, de bizony sokan nem mertek eljönni, mert attól féltek, hogy csalás az egész, őket is ott akarják fogni. Az én másik nagymamám igen idős volt, ő ezért nem vállalkozott az utazásra. A nagynéném pedig dolgozó nő volt, az akadályozta, hogy meg­ látogasson de nem is merte elhozni a húgomat, mert félt, ismét ott fogják. Anyukám pedig nagyon szerette volna látni. Talán egyszer mégis elhozta Mutti Katinkát azon a nyáron, amikor már suttogták, hogy szabadon fogják bocsátani azokat, akiket ítélet nélkül tartanak fogva. Szerették az állami gazdaságban a hatvaniakat, mert nagyon dolgosak voltunk. Egyszer jött Szatmári Sanyi bácsi, az állami gazdaság igazgató­ ja és azt mondta: most már ő is meri mondani, hogy hazaengednek bennünket. E z augusztus első napjaiban volt. Ekkor már Gyulai Sanyi, a főagronómus is mondta, hogy talán, talán most lesz valami. A szabadulás. 1953-ban engedtek haza bennünket. Szabadulásunk nem egyszerre, hanem fokozatosan történt. Először öt családot engedtek haza, ezek között voltunk mi is. Talán azért történt így, mert velünk volt a két nagyszülő, akit még a többieknél is jogtalanabbul hurcoltak el, hiszen rá­ juk vonatkozóan még kitelepítési határozatot sem hoztak annak idején. Augusztus tizenkettedikén kijött egy bizottság. E z megvizsgálta a hat­ vaniak ügyét. Először csakis a hatvaniakkal foglalkoztak. A z első csoport­ ba belekerült még, ha jól emlékszem, a háromgyermekes Balázsné, a többieket nem is tudom megnevezni. Én kinn dolgoztam a libatelepen, amikor jött egy lovas rendőr. Azt hittük, a szokásos ellenőrzést végzi, de azt mondta: - „ N a , Ild ik ó ! Csomagoljon, mert m egy haza!” - ..N e bolondozzon! Nincs énnekem kedvem v ic c e ln i” - D e ő csak bizonygatta, hogy komolyan beszél, még papírt is tud mutatni. Én azonban azt mondtam, hogy papírt mindenki mutathat, akkor sem hiszem. Mikor azonban tényleg megmutatta, láttam, hogy nem tréfál, mert rá volt írva a hivatalos iratra: anyuka, a két nagyszülő és én mehetünk ha­ za. Amikor megilletődöttségemből magamhoz tértem gyorsan összekaptam 84 �a holmikat. A többiek, az internált munkatársak irigykedve néztek rám. E l voltak keseredve. Popovics Sanyi bácsi, nádudvari szabad ember volt a libatelep vezetője azt mondta nekik: - ,,N a lányok! Vágjanak le két kis süldő libát, megen­ gedem ! Búcsúztassák el Ild ik ó t!” Én azonban abból már nem ettem, mert rohantam befelé a szállásra. A többiek is érezték már az enyhülést, bár a bizottság nem engedett min­ denkit egyszerre szabadon, az őszi munkák kezdetén voltunk, erre is te­ kintettel voltak. Szerették volna, ha a gazdaság nagyobb része zökkenő nélkül el tudja végeztetni a betakarítást, ezért csak részletekben engedtek haza bennünket. Először tehát a hatvaniakat, mert velünk nem voltak ott a családfők. A hatvaniak közül először a mi családunkat és Balázsnét, aki­ nek három kisgyermeke volt. Egy-egy csoportba négy-öt családot soroltak be. Tudomásom szerint szeptember elejére hazajött az utolsó hatvani is. Először megfagyott körülöttünk a levegő. A többiek azt hitték, hogy nem fognak mindenkit elengedi csak bennünket. M i még ott voltunk amikor újra jött a bizottság és kijelölte a következő négy-öt családot. A k ­ kor meg a baranyaiak néztek ránk görbe szemmel, mert azt gondolták, csak a hatvaniakat engedik el. Később megtudtam, a minket meglátogató igazgatótól, és agronómustól, hogy őket is hazaengedték utánunk. Ő k ok­ tóberben szabadultak. Az egyik baranyai fiú írt is nekem október 23-án, hogy most indul haza, majd meg fog látogatni. Hazatérés. Családunk a Hortobágyról Tiszafüredre ment szabaduláskor. Ott lakott az édesanyám öccse, nagybátyám. Nem tudtuk, hogy Hatvan­ ban mi van, hogy van. A többiek is oda mentek, ahová tudtak. A z állami gazdaság adott egy traktort, egy vontatót. E z augusztus 15-én érkezett meg, akkor indultunk el Tiszafüredre és ott maradtunk néhány hétig. Közben anyukám hazajött Hatvanba megnézni, hogy mi a helyzet itthon. A lakásunkban két rendőrcsalád lakott. Ő k azt mondták, hogy on­ nan ők ki nem mennek. N ekik is lakni kell valahol. Legfeljebb akkor, ha keresünk és adunk nekik másik lakást. M i lesz velünk? Végül is a nagyapám testvére ajánlotta fel, hogy köl­ tözzünk hozzájuk, a szomszédba. Pedig akkor ott lakott még nála az öz­ vegy lánya és az unokája is a férjével. Nem tudtak máshol helyet bizto­ sítani nekünk, csak egy üvegezett verandán, meg az előszobában. N agy­ apának a konyhába tettek egy ágyat. Hogy ne legyünk olyan sokan, én két hétre Pestre mentem a nagynénémhez, Muttikához, oda ahol Katinka élt. K ét hét múltán azonban visszajöttem. Szeptember harmadikán vagy ne­ gyedikén hazaérkezett apukám is Recskről. Édesapám , édesanyá?n és a világ. Édesapám többször mondta, hogy ta­ lán az életét köszönhette K iss Miklósnak ott, Recsken, mert gyakran elő­ fordult, hogy éjszaka titokban kenyeret dugott a takarója alá. N eki úgyis módjában volt hozzájutni többletélelemhez. A szabóműhelyben dolgozott és ha ruhát igazított, javított az ávósoknak vagy a szakácsoknak, akkor azok ennivalót, cigarettát adtak neki. Elmondta, hogy még az élelemnél is többet jelentett neki a lelki segít­ ség, amit K iss Miklóstól kapott. Megerősödött benne az emberségbe vetett hite. 85 �K iss Miklós bácsi eredetileg szabó volt. Am ikor Recskre került, kiderült, hogy ő szabó, hát szabóskodott. Javítgatta, igazgatta az ávósok, a fegyőrök ruháit is. Ennek révén jobb ellátásban részesült. A konyhaiak plusz­ kaját adtak neki. Ebből ő mindig juttatott apukámnak is. Apukám Recsken erdőirtáson is dolgozott. Fákat vágtak ki, amelyekből bányafát készítettek. Soha nem beszélt arról, hogy megverték volna. Lehet, hogy csak büszkeségből, de nem beszélt. Pedig később mondtam neki: - „ Felnőtt vagyok már, elmondhatod nekem, ha megtörtént. ” Mindig azt válaszolta, nem verték meg. Kérdeztem azt is, hogyan szenvedett ott balesetet. Elmondta, hogy rönköt vittek egy társával a hegyoldalon az erdőben. A társa megcsúszott az avaron és a rönk keresztül gurult apukámon. - K iss Miklós bácsi me­ sélte, látta, amint apukámat egy fasaroglyán vitték, a feje akkora volt mint egy vödör. E gy hónap is eltelhetett, miután újból munkába állt. Apukám nem tudta mi történt vele. Csak gondolta, hogy rabkórházba vihették. E gy hónap múlva is fájt még a feje, amikor visszakerült. Könynyeb munkára osztották. Szabadulása után is mindig fájlalta a fejét. Apukám a szabadulása után rögtön megpróbált a vasúthoz visszakerül­ ni, de ez nem sikerült, ezért Petőfibányán helyezkedett el. Recsken együtt volt Csapiár Péterrel, aki a szabadulás után hamaro­ san visszakerült a szakszervezeti mozgalomba valam i magas vezetői be­ osztásba. Ő nagyon sokat segített neki abban, hogy megkapja az ötezer fo­ rint juttatást. Ezt a kártalanítást vagy segélyt a hatvaniak közül először apukám kapta meg - Csapiár Péter segítségének köszönhetően, aki elkérte tőle az iratokat és intézte az ügyét. Kapott apukám egy igazolást is arról, hogy bírósági tárgyalás és ítélet nélkül volt a személyi kultusz idején elhurcolva és, hogy ezért sem neki, sem családjának semmi hátránya nem származhat. E zt az iratot 1962-ben kapta, amikor a nyugdíjazására sor került. E n ­ nek alapján a harmincnyolc hónapját beszámították a vasútnál töltött szol­ gálati időbe és a nyugdíja kiszámításakor munkaviszonynak minősült. A rehabilitálása eredményeképp visszavették a vasúthoz, visszakapta vas­ úti rangját, de a korábbi beosztásába soha nem helyezték vissza, hanem alacsonyabb munkakörben dolgozott, raktárnokként, nyugdíjaztatásáig. 1962. december 31-ig. Nem sokáig élvezte a nyugdíjat: 1963-ban fokozódott a fejfájása. M egál­ lapították, hogy vércukoregyensúlya megromlott. Befeküdt a M ÁV-kórházba kivizsgálásra, de még a vizsgálat idején - tíz nap múlva - meghalt. A boncolás során megállapították, hogy az agyában tyúktojás nagyságú da­ ganat volt. Nagyon valószínű, hogy ez a recski táborban elszenvedett bal­ eset következménye - nem tartotta kizártnak maga a boncoló orvos sem. E l lehet képzelni, hogy egy konyhában milyen zsúfoltan laktunk. Anyu­ kám nem akart ebbe belenyugodni, ezért elment a tanácsházára lakást kér­ ni. Közben a rendőrök is megengedték, hogy a saját házunkban a nyári konyhába beköltözzünk. Innen kirakták a szenet, mert addig szeneskamrá­ nak használták. M i ennek is megörültünk, mert úgy éreztük magunkat mint a mesebeli farkas: nem baj, ha nem is engedtek be a lakásba, de legalább a féllábunkat betehettük. Ettől kezdve a szüleim a nyári konyhá86 �ban aludtak, én pedig a nagyszülőkkel a szomszédban, a testvérük házá­ ban. 1956 első felében kaptak egy lakást a szüleim a Rákóczi úton, ahová is az egyik rendőrcsalád költözött ki, anyukámék pedig be tudtak költöz­ ni az egyik kisszobába. A másik rendőr '56 miatt úgy megijedt, hogy a családjával együtt hazament Boldogra. A lakásban csak egy zsák holmit hagytak. Anyukámék gyorsan beköltöztek a helyükre. A zsákot levitték a nyári konyhába. - Am ikor rendeződtek a dolgok, jött a rendőr, hogy viszsza akar költözni, de anyukámék nem engedték, hiszen elvitte minden bú­ torát. Legalább a nyári konyhát kérte, de a szüleim már azt sem engedték át nekik. Közben ugyanis az államosított házunkat visszaadták saját tulajdonba azzal a kikötéssel, hogy bele költözködhetünk, ha a lakónak lakást tudunk szerezni. Ú gy érveltek a szüleim, hogy a lakó, a rendőr közben szerzett magának lakást Boldogon, tehát ők joggal vették birtokba a házukat. A szomszédok, az ismerősök mondogatták nekünk, hogy a lakásunkból kik vitték el az itthon hagyott bútort és egyéb értékeket. Anyukám a nagymamával el is mentek két helyre, hogy visszakérjék. Apukám nem akart elmenni. M ikor megismerték a konyhabútort az egyik hatvani illetőnél, az azt mondta: nem adja vissza, mert ezt Rákosi elvtárs adta neki. A másik azt válaszolta: neki ezt a párt adta, ez ót illeti, nekünk már semmi közünk hozzá. M i nem akartunk ellentétet szítani. Nem fordultunk hivatalos helyre tá­ mogatásért. Apukámnak az volt az elve, hogy nem kell követelőzni, nem kell gyűlölködni. Édesapám , mint mondtam, nem korábbi beosztásában, ha­ nem alacsonyabb munkakörben dolgozott, raktárnokként nyugdíjazásáig, 1962. december 31-ig. Édesanyám az internálás előtt a háztartásban dolgozott, de hazatérésünk után az Utasellátó Vállalatnál helyezkedett el. Pénztáros, majd felíró, vé­ gül az irodában adminisztrátor volt. Onnan ment nyugdíjba, de a nyugdí­ jat nem érte meg. M ár a nyugdíj előtti szabadságát töltötte, amikor szív­ trombózisban meghalt. K orai halálában biztosan közrejátszottak az átélt szörnyű idők. É n és a világ. Mielőtt elhurcoltak volna, a cukorgyári sportegyesületnek voltam a tagja. Nagyon szerettem kosárlabdázni. Am ikor hazajöttem, rög­ tön megkerestek. Fazekas Zsigmond hívott a csapatba és ennek révén munkára is alkalmaztak 1954 júliusában. Am ikor hazajöttünk, azt tapasztaltuk, hogy az emberek félnek tőlünk, félnek a velünk való kapcsolattól. Nem nagyon akartak alkalmazni ben­ nünket. Én is kénytelen voltam a M átravidéki Erőműben munkát keresni. Apám azt mondta ugyan, hogy maradjak itthon, most már ő dolgozik, el­ tud tartani. Én azonban nem akartam ilyen kenyéren élni, nem akartam el­ tartott lenni. Megőrültem volna, ha nem dolgozhatok. Ezért aztán egy hó­ napig kijártam Hatvanból az erőműhöz, műszakban dolgozni. Rozmaring Pista bácsi a kettes számú általános iskolában tanított. Engem jól ismert. Nemcsak azért, mert én is abba az iskolába jártam, hanem azért, is, mert a közelükben laktunk, a lánya barátnőm volt. Szabadulásunk után ő sem nagyo n mert beszélgetni velünk, de egy este átküldte hozzánk a fe­ leségét, Blanka nénit. E kkor már Pista bácsi a belvárosi egyes számú álta­ 87 �lános iskola igazgatója volt. Blanka néni elmondta, hogy az egyes számú iskolában szeptemberben indult egy „irod ai’' szakiskola és ugyan most már október van, de Pista bácsi megengedné, hogy pótlólag beiratkozzam. Ha ezt elvégzem, lehetek gyors- és gépíró. E z nagyon nagy dolog volt. M i akkor igen el voltunk szokva a világtól. Tiszafüreden anyukámmal például elmentünk a strandra úgy, hogy egy fil­ lért nem vittünk magunkkal. Elszoktunk attól, hogy ha szórakozni aka­ runk menni valahová, akkor jegyet kell váltani. Hónapokig kerestük a he­ lyünket a világban. Ajánlották nekem, hogy menjek fel Budapestre a nagynénémékhez és legyek taxis, mert ott nem nézik a múltamat, vagy legyek esztergályos, mert most azokra nagy szükség van. Ebben a helyzetben kaptam Rozmaringéktól az ajánlatot. E l sem lehet mondani, mennyire megörültem. Előkerestem az általános iskolai bizo­ nyítványomat. Szerencsére meg volt, mert mielőtt elvittek volna már a vegyipari technikumba beiratkoztam. Felvettek, hisz az általános iskolában is nagyon jó tanuló voltam, majdnem végig kitűnő, csak hetedikes korom­ ban volt egy hatosom. Akkor a hetes volt a legjobb érdemjegy. A z elhurcolásunk után a vegyipari technikumban egy féléven át vissza­ vártak, az első osztályban hiányzóként tartottak számon. A z osztálytársak emlékeztek rám. Bartos Tünde, egy másik osztálytársammal együtt kike­ restették az iskola irattárából a bizonyítványomat, három év után. A z „irod ai” szakiskola miatt kénytelen voltam az erőműtől megválni, mert ott nem biztosították a tanuláshoz az időt. Elvégeztem az iskolát, gyors- és gépíró lehettem volna, de adminisztrátornak alkalmaztak a cu­ korgyárban. 1954ben beiratkoztam az esti gimnáziumba is, de olyan nagy volt a le­ morzsolódás, hogy beszüntették a tanítást. 1955ben férjhez mentem. Azután iratkoztam be Budapesten a Teleki Blanka Közgazdasági Technikum levelező tagozatára. E gy héten kétszer kellett utaznom. Kaptam utazási kedvezményt a vasúttól. Sikeresen le­ érettségiztem úgy, hogy egyetlen négyesem volt, a többi mind jeles. Aján­ lották, hogy iratkozzam be a közgazdaságtudományi egyetemre, de akkor már megszületett a kislányom. A cukorgyárban még inkább a szakmai to­ vábbképzést igényelték. A munkámat elismerték. Jelenleg az értékesítési osztály vezetője vagyok. A főnökeim bíznak bennem. Párttag nem lettem, mert sokáig másodrendű állampolgárnak éreztem magamat, de a szakszer­ vezetben sok társadalmi munkát végzek. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy a kitelepítettek sokáig másodrangú polgároknak érezték magukat, egyesek még a mai napig is. K ell, hogy az egész társadalom tudja: Ezek az emberek ártatlanok voltak! E zt le kell írni és ki kell mondani. Különösen abban az időben, amikor hazajöttünk, nagyon sokan gondol­ ták és ki is mondták: „V alam it biztosan elkövettek ezek az internáltak, ártatlanul, ok nélkül biztosan nem vitték volna el őket, egyébként ne?n kerültek volna oda." M i ott Hortobágyon becsületesen dolgoztunk, amivel kivívtuk a veze­ tők elismerését. A szabadulásunk után meglátogatott bennünket Hatvan­ ban Szatmári Sándor, az állami gazdaság igazgatója. M egvárt a cukor­ gyár előtt, ahol akkor dolgoztam és azt mondta: - „Ild ik ó ! É n eljöttem 88 �megnézni, hogy megtalálta-e a helyét. H a itt nem tud beilleszkedni a társadalomba, én szívesen alkalmazom szabad dolgozóként is az állami gaz­ daságban". Személyes ismerősöm volt Szabó István is, a T O T elnöke. Akkor bri­ gádvezetőnk volt Nádudvaron. A szabadulásunk után nem sokkal eljött a Hatvani Cukorgyárba répaügyben, mint a N ádudvari Vörös Csillag Mgtsz elnöke. Megkérdezte az igazgatónkat, hogy nem ismer-e egy Vásárhelyi Ildikó nevű lányt. Mondták neki, hogy itt dolgozik a szomszéd irodában. Eljött utánam a Hortobágyról egy Adorján nevű agronómus is. E l­ mondta, hogy én mindig nagyon tetszettem neki, de nem mert nekem ud­ varolni. Nem volna-e kedvem visszamenni agronómusfeleségnek Mihálytanyára? Válaszul bemutattam neki a vőlegényemet. Ezek az emberek becsültek bennünket a munkánk után, de tartottak is tőlünk. Kapcsi Pistával is találkoztam vagy húsz év múlva. N ekik Mohácson volt kocsmájuk. Cigány fiú volt, de nagyon dolgos családból. Maszek kis­ kocsmájuk volt eredetileg. Am ikor találkoztam vele, pincér volt egy nagy dunántúli szállodában. A közelmúltban egy nyilvános összejövetelen elhangzott, hogy az elhur­ colásban vétkeseket meg kell büntetni. - „Szemet szemért, fogat fogért” . Az ilyen követeléseket nem az internáltak hangoztatják, hanem a fogadatlan prókátorok. Az internáltak nem akarnak bosszút állni. M a már külö­ nösen nem, de régebben sem. Ha akartuk volna, 1956-ban ott lett volna az alkalom. 1956-ban jöttek apukámhoz olyanok, akiket nem internáltak, mondták neki: - „ G yere Jánoskám, most jön a mi id ő n k !'" Ő azonban azt vála­ szolta: — „ É n erre nem vagyok partner. É n nem akarom a régit vissza. É n nem akarok senkin bosszút á lln i." Am it elmondtam, igyekeztem elfogulatlanul elmondani. Harmincnyolc év telt el azóta. A sorsom alakulhatott volna jobban is, de így is meg va­ gyok elégedve. Jó munkahelyem van, jól érzem magam, ott szeretnek, megbecsülnek, de úgy érzem, sokkal többre lettem volna képes. Nem volt lehetőségem egyetemen tanulni. Az egészségem sem a legjobb. Gerincbántalmaim vannak. A jó családi élet sokmindenért kárpótol. El kell felejteni a sok rosszat. Lehet, hogy lesznek, akik nem látják olyan komornak az elmondottakat, mint amilyen az a valóságban volt. Ebben biztosan közrejátszik az, hogy én akkor tizenöt-tizennyolc éves voltam, amikor az ember sokkal bizakodóbban látja a világot, könnyebben elviseli a nehézségeket, szenvedéseket. - V ÉG E N ÉM ETI GÁBO R 89 �Soha nem szégyelltem, hogy palócvárosból származom K eller László, a Zsidó Világkongresszus kelet-európai tagozatának és az Emánuel Alapítványnak az elnöke 1920. szeptember 2-án született Salgótar­ jánban. A világszerte ismert zsidó politikus 1956-ban távozott az Egyesült Állam okba, N ew Yorkban él, és ma is tarjáninak vallja magát. K eller Lászlóval Budapesten a Síp utcai székházban beszélgetett Szokács László. - Egész életem során büszke voltam arra, hogy Salgótarján a szülőváro­ som. Ott születtem, ott gyerekeskedtem, az elemi iskolát is ott jártam, majd amikor Vácott elvégeztem a zsidó polgári iskolát visszakerültem Tarjánba. Miskolcon a Grosz vaskereskedésben voltam praktizáns, majd édes­ apám műszaki üzletében dolgoztam Tarjánban. - Hogyan emlékszik vissza az 1945 előtti időkre? M ilyen élet volt Salgótarjánban? - Salgótarján ipari és kereskedelmi város volt. Zsidók és keresztények minden különösebb probléma nélkül nagyon jól megfértek egymással. A város nekem is nagyon szép volt, sok kellemes emlékkel. Szerettük és soha nem gondoltuk, hogy valaha is el fogjuk, hogy el kell hagynunk. Ha a világ különböző részein járok és tarjániakkal találkozom, nyugodtan állít­ hatom: mindannyian ma is szeretettel gondolunk a városra. Ennek tanú­ jele, hogy az idén nyáron is sokan megfordultak a városban - Izraeltől Ausztráliáig - a Tarjánból elszármazottak. - A német megszállással 1944. március 19 -ével elszabadult a pokol M a­ gyarországon. Hogyan élte át a vészes korszakot? - M a is emlékszem, hogy március 19-e egy vasárnapi nap volt. Tarján­ ban felültem a déli gyorsra, s amikor megérkeztem a Keleti pályaudvarra elfogtak, s azonnal Kistarcsára vittek. Miután igen erős szemfájdalmaim voltak Kistarcsáról először a zsidó kórházba kerültem, majd visszavittek és Hangonyban, mint munkaszolgálatost bevonultattak volna, de alkalmat­ lannak találtak erre. Visszakerültem Budapestre, keresztény papírokat vá­ sároltam, s közben augusztusban meg is nősültem. Zuglóban a Törökőr utcában laktam feleségemmel mindaddig míg a szomszédok fel nem je­ lentettek. Feleségemet a Radeczky-laktanyába hurcolták a nyilasok, én pe­ dig a Vadász utcai üvegházban találtam menedéket. Gyakran voltam élet­ veszélyben, de semmi nem tartott vissza attól, hogy a téglagyárból kime­ nekítsem feleségem, akivel kiköltöztünk a Tátra utcába és ott ért bennün­ ket a felszabadítás. 90 �- Visszajött Salgótarjánba? Igen. Pár nap múltán felpakoltunk, jött anyósom, apósom is és visszatértem fatornyos hazámba. Tarján még nem volt megyeszékhely, de megmondom őszintén, én mindég annak tartottam. Nekem a világ közepe volt. Rettenetes volt a visszatérés. Szüleimet, nővéremet, annak férjét és fiát elvesztettem. Kishúgomat a férjével együtt Békéscsabáról deportálták, ők hála istennek visszatértek. A baráti köröm kilencvenöt százaléka elpusz­ tult, nagyon kevesen tértek vissza a régiek közül. Lakásunk is rettenetes állapotban volt. A katolikus templomnál laktunk, ahol ma bérház áll, körülbelül a második épület tájékán. M it mondjak? A fürdőszobából istállót csináltak az oroszok. D e erőt vettem magamon, hely­ reállítottam a lakást és ott éltem családommal. E gy dolgot máig nem felej­ tek el: hálával gondolok egy Jeszenszki G yula nevű emberre, aki már nem él és aki a Szilárdi-udvarban volt ispán. Am ikor megtudta, hogy haza­ jöttem, hogy itt vagyok a családdal, krumplit, olajat, lisztet és cukrot kül­ dött. E z nagy dolog volt akkoriban. Életében sem felejtettem el ezt a jó cselekedetét és ma is elérzékenyülve gondolok rá. - Úgy hallottam, ha kiejtik az S B T C nevét, hevesebben dobog a szíve. - Nem tagadhatom. Nézze, voltak keserű napjaim és voltak szépek, de a legszebb időket az SBTC-vel töltöttem el, amelynek intézője voltam és nagyon sok találkozóra elkísértem a csapatot. Sőt: a liga összejövetelein én voltam a legfiatalabb. Kedveltek, mert szókimondó, kemény fiatalember voltam. Nem hagytam magam, nem féltem senkitől, amikor a Stécéről volt szó. Pedig micsoda tekintélyekkel voltam együtt. Ott volt az üléseken Huszák Tivadar, Dicker M ihály, az Újpest és a Fradi képviselője, a „dum ás” Molnár. Mind-mind ismert nagy nevek. D e én, mint „újonc" kezdettől egyen­ lő félnek tartottam magam, nem riadtam vissza a nagyságoktól. Talán ezzel szereztem respektet, amit aztán meg is kaptam a foci idősebb vezetőitől. - D e jó csapatot is képviselt... - Soha nem fogom elfelejteni őket. Sok bajom is volt, de megérte a fáradság. Lelkes, jó csapat volt együtt, szerettem a fiúkat, nem egy edzőt is vittem Turjánba, köztük Kiéber Gábort, aki akkor már „m ellékvágányon” futott. Igen szomorú voltam, amikor meghallottam a hírt, hogy K is Gyuszi a pályán halt meg és soha nem bocsátom meg Sebesnek, hogy Vilezsár O szit mindig csak hitegette és tartaléksorban tartotta. M áig szere­ tettel gondolok Zsengellér Gyuszira. aki az egyik legtehetségesebb fut­ ballista volt és jó barát. Turjánból került az Újpestbe és itt Pesten az EM KE sarkán találkoztam vele, amikor utolsó meccsét játszotta, mert az Újpest eladta Olaszországnak. Tréfálkozott: gyere ki, ha utoljára látni akarod, hogy tudok focizni! Kimentem. Nem bántam meg. Tényleg nagyon jól játszott, de hát már Tarjánban is legenda volt. Képes volt egyedül meccseket nyerni. - Ismerek egy történetet, nem tudom legenda, vagy valóság. Egyszer leállította a Szolnokról Hatvan felé közlekedő vonatot, hogy a tarjáni fiúk időben hazaérjenek. - E z igaz volt. Szegeden játszottunk és Szolnokon nyolc perccel elkéstük 91 �volna a csatlakozást. Vasárnap reggel Szegeden elmentem az állomásfőnökhöz, s elmondtam, tegyen valamit, hogy időben hazaérjünk. Kioktatott, hogy menetrendet megváltoztatni nem lehet és ehhez az ő főnöke sem elég. Az időkéréshez, a változtatáshoz csak egy embernek van joga Budapesten. Kértem a telefonszámát. Először nem akarta megadni, de mi tagadás elég erőszakos voltam, megadta. Tárcsáztam, s elmondtam: bányászok vagyunk, akik hétfőn sihtába mennek, ezért várnia kell a szolnoki vonatnak, mert ha nem vár, az országot jelentős kár éri és ezért neki kell vállalnia a felelős­ séget. Én nem vállalom, és ha ő sem, akkor majd illetékes helyre írásba adom, hogy ki a felelős ezért. Emberünk belátta, a vonatnak várnia kell és kiadta az utasítást, hogy a Szegedről érkező gyorsvonatot a Szolnokról Hatvanba induló vonatnak meg kell a bányászok miatt várnia. Í gy aztán időben hazaértünk. - Hogyan került A m erikába? - Eszem ágában sem volt az U SA-ba menni. A feleségemmel Bécsben voltunk 1956-ban, egy barátom vitt ki kocsin, s ahogy járkálunk egy épü­ let előtt óriási sort láttam. - Mi történik itt? - érdeklődtem. - Honfitár­ said állnak itt amerikai vízumért... - mondták. Visszamentünk a szállodába, ahol mondtam a nejemnek: mi is me­ gyünk! A többiek, akik körülöttünk voltak mosolyogtak: - Ho­ gyan, hiszen ők is már két hónapja várják a vízumot. - Ide hallgassatok! szóltam. - Én holnap az amerikai követnél leszek és mindent elintézek. Fogadtak velem, hogy ez nem létezik. Pedig ez történt. Másnap már a kö­ vetnél voltam és tizennégy nap múlva az USA-ban. - Hogyan kezdte idegen környezetben az ú j életet? - Először Ohióba, Clevelandba kerültem, ahol nagyon sok magyar lakik. Itt éltem nyolc hónapig, s egy lámpagyárban voltam előmunkás, amikor rá­ jöttem, hogy ezt nem nekem találták ki. Innen mennünk kell - mondtam a feleségemnek, s átkerültünk N ew Yorkba, ahol egy párnagyárban dolgoz­ tam. E gy év után odaálltam a főnök elé, s azt mondtam, nagyon szépen köszönöm a munkát, de most már önállósítani szeretném magam. Ú gy érez­ tem ledolgoztam az amerikai belépődíjat. Barátaimtól pénzt kölcsönöztem és létrehoztam egy kis üzemet tizenöt munkással, ahol bérmunkában gyer­ meknadrágokat gyártottunk. Így indult pályafutásom. Nézze, az életben csak egy fontos dolog van és ez nem a tudás, ez a szerencse! Később negyven munkással dolgoztam, átálltam az export-importra, Japánba, DélKoreába szállítottunk termékeket. Am ikor először hazajöttünk látogatóba Budapestre, találkoztunk a ba­ rátokkal, akik azt mondták: minek szállítok olyan messzire, miért nem pórbálkozom hazai termékekkel. Meggyőztek és elkezdtem a magyar ter­ mékek „bevezetését” Amerikába. - N ehéz volt? - Nagyon nehéz vállalkozás volt, mert nemhogy nem ismerték, de még meg sem akarták nézni a magyar árut Amerikában. - Egyáltalán milyen term ékekkel lehetett piacra kerülni az USA-ban? 92 �- Lehetni egyáltalán nem lehetett! Csakhogy én erőszakos voltam itt is. Először a hévízi iszapot vittem ki, ez volt az első termék. Nem akarok most panaszkodni, de hát annyi bajom volt vele... Rosszul volt csomagol­ va. Ezután kerti bútorokat szállítottam. A z első komolyabb termék, amit nagyon hosszú, keserves munkával sikerült bevezetnem - s erre ma is büsz­ ke vagyok - a felfújható Palma gumimatrac volt. Aztán jött a cipő. Először a Tisza cipőgyári, aztán a szombathelyi, majd a rakamazi lábbeli. E z a munka odáig jutott, hogy a T A N N IM P E X -szel közös vállalatot létesítet­ tünk Amerikában. Ezt négy évvel ezelőt hagytam fel, amikor nyugdíjba mentem, hogy aztán teljes életemet a zzsidó politikának szenteljem. - M i a feladata a kelet-európai elnöknek? - Minden, ami a kelet-európai zsidó ügyekkel kapcsolatos. A z egyik gondom most éppen az, hogyan tudunk harcolni a Magyarországon is fel­ támadt antiszemitizmus ellen. - Szinte nem múlik el nap, hogy ne hallanánk antiszemita m egnyilvá­ nulásokról, ha az ember a rádiót és a tv-t hallgatja. A lengyel S Z E JM -b en felállt egy képviselő és a zsidó állampolgárok védelm ét kérte a rendőrség­ től. M oszkvában a P A M JA T Y egyik emberét bíróság elé állították, szélső­ séges kirohanásai miatt. N álunk Ön szerint mi jellem zi az antiszemitizmust? - Ott kezdeném, hogy Magyarországon az antiszemitizmusnak históriája van. Ha a történelmet olvassuk és ha bármely korszakára visszatekintünk, egy dolgot mindig tudni kell: ha egy országban az antiszemitizmus elkez­ dődik, annak van egy biztos előjele, mégpedig az, hogy az országban gaz­ dasági nehézségek vannak. Ú gy is mondhatnám, hogy minden országban, ahol a gazdasági helyzet rossz, vagy rosszabbodik, ott az antiszemitizmus nő, egész egyszerűen azért, mert a meglevő rossz gazdasági helyzetért v a ­ lakit hibáztatni kell. É s a legegyszerűbb és legkönnyebb dolog mindig a zsidót hibáztatni! Hogy Magyarországon mikor, hogyan volt antiszemitiz­ mus? M indig volt, van és szerény megítélésem szerint lesz is. Csak az a kérdés, hogy milyen fokon és milyen formában. - H a elolvassuk Fejtő Ferenc, Varannai A urél memoárjait és Ö n is említette a beszélgetés elején, hogy Salgótarjánban is nagyon szépen együtt éltek a zsidók és keresztények, akkor nem szükségszerű, hogy fellángoljanak az ellentétek. - Igen, de akkor békésen, mindenki jól élt. M aradjunk Salgótarjánnál. A bányásznak is volt munkája, keresett is, a Hirsch-gyári munkásnak is volt pénze, az acélgyárban is jól kerestek. Emlékszem a „fasori” szép la­ kássorokra a legszebbek voltak a városban. Tehát erre meg van a magya­ rázat. Említette, hogy volt időszak, amikor egyáltalán nem lehetett hallani zsidózást. M iért? Mert a törvény szigorúan büntette. M a a demokrácia pezsgőspalackiából a kipattant dugóval együtt kiszabadítottuk az antisze­ mitizmus szellemét is. Mindenki szabadon mondhatja, amit eddig csak be­ lülről érzett... Egyetlen amit tehetünk, hogy arra kérjük a kormányt, határolja el ma­ gát ezektől a megnyilvánulásoktól. 93 �- Am ikor ide a Síp utcába jöttem, újra megálltam a W esselényi utcában Varga Imre em lékm űve előtt, amelyet az Em ánuel A lapítvány állíttatott hatszázezer magyar zsidó mártír emlékének. Ön, mint az alapítvány elnöke fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy ez az emlékmű megvalósulhasson. K egyeletes bensőséges ünnepség volt július 8-án, amikor felavatták a már­ tírok emlékművét, amelyen a kormány is képviseltette magát. Ezt nemes gesztusnak tartom. - A z emlékmű felállítását én szorgalmaztam, és amikor Varga Imrénél megláttam a makettet, úgy éreztem, addig nem szabad meghalnom, amíg ez a mű nem áll. H álát adok az Istennek, hogy felállítottuk és, hogy a világ tudomására hozhattuk: íme négy évtized után a magyar zsidóságnak is van emlékműve. Ugyanakkor szégyen és szégyellem is magam, hogy eddig te­ hetetlenek voltunk. Hogy négy évtizedet kellett várni, hogy a magyar zsi­ dóságnak emlékműve legyen a fővárosban. Hogy a kormány jelen volt? Ezt én természetesnek vettem. Más országokban a kormányok hivatalosan bo­ csánatot kértek azért ami a zsidósággal történt, ám bármilyen furcsa, a magyar kormányok az elmúlt negyvenöt évben a zsidóságot még nem kö­ vették meg. Nemrégiben Prágában és Pozsonyban jártam és mindkét he­ lyen a miniszterelnök-helyettes azzal kezdte hozzám intézett beszédét: el­ jött az ideje, hogy a zsidóságtól a cseh és szlovák nép nevében elnézést kérjenek. - Tudom, Ö n sokat tett szerte a világban, itt Budapesten és Salgótar­ jánban is a zsidóságért. E ljárt a templomok, iskolák, temetők ügyében. M a­ radjunk Salgótarjánnál, ahol egyedül a zsidó temetőben felállított emlékmű figyelmeztet a Holocaustra, s nyaranként a mártírok napján egy bőrkötéses könyvből alfabétikus sorrendben ezerötszáz név hangzik el, akik soha többé nem tértek vissza a városba és környékére. Tisztes polgárok, nők, férfiak, gyerekek, akik közül sokan a város fejlődéséért, kultúrájáért, hírnevéért so­ kat tettek. Sehol egy utcanév, egy emléktábla, de egy emlékmű sincs a vá­ rosban a mai napig, amely a zsidó mártírokra emlékeztetne. - Egyetértek Ö nnel. H a legközelebb Salgótarjánba visz az utam, be fo­ gok jelentkezni a polgármester úrhoz és megpróbálok ebben az ügyben egy olyan elképzelést előterjeszteni, ami mindkét félnek elfogadható lesz. - Sokat gondol Salgótarjánra? - Sokat emlegetem ezt a nevet, s emlegetni fogom, amíg élek. Mert ha messzire sodrott is az élet, és amerikai állampolgár vagyok, soha nem ta­ gadtam meg születésem helyét, soha nem szégyelltem, hogy palócvárosból szárm azom .. . SZO K ÁC S LÁ SZLÓ 94 �A P A L Ó C F Ö L D -szerkesztőség meleg hangvételű sorait és a megkül­ dött tiszteletpéldányokat hálásan köszönöm. . . Horváth G yulával a front­ szolgálat másodszor is összehozott, amikor a krasznahorkai vár alatt meg­ alakult 2 1 /1 . zlj.-parancsnoka lett és én pedig segédtisztje. Sorsunk ismét összekötődött és a szovjet csapatokhoz történt átállásunkig tartott. Legna­ gyobb haditettünk az volt, hogy a bennünk bízó zászlóaljat a fogságba esés­ től megmentettük. Minthogy Horváth G yula barátom naplójegyzeteiből írt visszaemlékezés (P A L Ó C F Ö L D , 1990. XX IV /4. sz.) a nevemet is említi talán nem oko2 gondot kérésem, hogy . . .a Don-menti harcokra visszaemlékező írások­ ból. . . további példányokat kaphassak. Ismételten megköszönve. . . a szerkesztőség előzékenységét. Maradok tisztelettel: Salgó A ndor (Miskolc). Hivatkozással a P A L Ó C F Ö L D 1990/3. X X IV . számában megjelent levélre, melyet G aram völgyi G ábor írt, szeretnék kiegészítést tenni (a G aramvölgyi Gábor-levélben felsorolt 56-os elítéltek mellé. - A szerk.): A z ítélet száma: N b f II. 5008/1958/53. Jogerősen Pödör M ihály egy év, Gösszwein Richárd 1 év, D em e A ttila 3 év, Bágyi M iklós 5 év, Lassan József 6 hónap, Bartó László 5 év, É d es G yörgy 6 év börtönbüntetésre ítélték. . . Mentségül szolgálhat. . . az a tény, hogy az 1958-as jogerős ítéletet 1990-ben csak többszöri kérésemre küldték meg. Remélem levelemmel a múlt eseményeit sikerült hitelesebben tisz­ tázni. Baráti üdvözlettel: D em e A ttila (Salgótarján). (1956. dec. 8-ról) . . . a P A L Ó C FÖ LD -ben olvastam, hogy akkor hol voltak az üzemi tanácstagok. H át kérem összeszedtek és Pásztora vittek huszonötünket. . . Engem a nagybátonyi gépműhely dolgozói megvá­ lasztottak üzemi tanácstagnak.. ., nyolcadika után kezdték összeszedni az üzemi tanácstagokat. . . . Jancsi János és D om bi M agda a gépműhely kom­ munista vezetői szóltak a pufajkásoknak és B atki és M rázik János vitt el az üzemből ... a gépműhely melletti rendőrségre. (Ott tudtam meg, hogy Jecsm eniket és Szabó E rvin t meg Bogyait is elvitték). Három nap után en­ gem elengedtek.Otthon nem ismertek rám. M ásik héten este nyolc órakor csenget a szomszédasszony, hogy Szbllösi Pali bácsit Orosz Lajos levitte és félholtra verte: segítsek néki fölvinni. Az iskola melletti óvóhelynél fe- �küdt, a szája tele volt vérrel, fejét félrefordítottuk és kikapartam a szájá­ ból az alvadt vért és utána tudott csak lélegezni, másképp megfullad. A következő nap engem is letartóztattak Orosz Lajosék és jól elvertek mert segítettem fölvinni Szöllősi Pált. A mostani vendéglátóközpont volt a karhatalmisták székhelye. A puhító M olnár László nagybátonyi bokszedző volt, most Szegeden él. . . Körülbelül kilencen voltunk a pincében. Har­ madik nap lejött Darázs István. . . ötünket elengedtek. . . . . .A pásztói rendőrségen őriztek bennünket K orin István, Mrázik, Batki és M olnár, a négy pufajkás. . . Kihallgattam M rázik Jánost, aki azt mond­ ta, hogy a két acélgyárit likvidálták, H adadit és Hargitait. . . Jött a pa­ rancs, hogy a huszonöt tanácstag. . . irány az Ipoly. M ikor Pálfalvánál jöttünk, elénk állt egy autó, a tűzhelygyáriak kerestek bennünket minden­ hol, . . . megállt a fakarusz, amiben szállítottak bennünket és kinyitotta a gépkocsi ajtaját B anos a félkezü és mindnyájunkat kiszedtek a kocsikból, a négy pufajkás maradt csak a kocsiban. . . Attól kezdve nem tartózkod­ tam odahaza, bujkálni kellett csak azért, mert a nagybátonyi dolgozók meg­ választottak üzemi tanácstagnak. Szeretném még azt is elmondani, hogy azt, aki minket a huszonöt üzemi ta­ nácstagot megmentett, mert minket kivittek volna az Ipolyhoz és . . . utá­ na mint szökött magyar állampolgárokat agyonlövöldöztek volna, azt az embert, B anost elvitték Balassagyarmatra és a bolondok házában. . . úgy kezelték, ahogy „ezt érdemli" , mert minket kiszabadított. Most kéne. . . lépni ebben az ügyben és kikutatni, hogy milyen kezelést adtak ennek az áldott jóembernek. . . Nagyon rossz érzés fog el mikor találkozok azokkal, akik megkeserítették az életünket. M ár sok elment közülük, de még akad belőlük. . . Szabó János (Salgótarján,). Ferdinandy G yörgy e számunkban közölt Palackpostájának kézira­ tával együtt küldött, szerkesztőségünkhöz írt leveléből: K ed ves Barátaim. . . M ár küldöm is az V . Palackpostát. Szemműtét előtt állok, igyekszem be­ fejezni, és elküldeni a függőben lévő dolgaimat. Ha úgy álakul, elmondhatjátok, hogy ez volt az utolsó írásom, a mostani. Baráti szeretettel üdvözöl: F e rdinandy G y urka. Ú gy gondoljuk, hogy nem csak a magunk, de Olvasóink nevében is kedvező kimenetelű műtétet és gyógyulást kívánhatunk szerzőnknek, Ferdinandy Györgynek. ( - A szerk.) Bundovics Ju d it részére Szovjetunió, K árpátalja, 295. 523 Berekszászi járás, Oroszi, Lenin út 75. Tudósítását köszönjük. További írásait várjuk. A P A LÓ C FÖ LD -kön yvek sorozatában E rdős István Párkányjárás című novellás kötete után Ném eth János István A demokrácia tragédiája című esszékötete jelenik meg. 96 ��Ára: 2 5 t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1990/6. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1990 Pál József Palócföld